Közeledő Régiók A Kárpát-Medencében - Dél-Szlovákia, Erdély És A Vajdaság Gazdasági Átalakulása

Közeledô régiók a Kárpát-medencében
Dél-Szlovákia, Erdély és
a Vajdaság gazdasági átalakulása
Közeledô régiók
a Kárpát-medencében
Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság
gazdasági átalakulása
Szerkesztette Réti Tamás
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

A kötet tanulmányai az EÖKK „A határon túli magyarok részvétele a gazdasági áta-
lakulásban” című kutatása keretében készültek.
A kutatást és a kötet megjelentetését az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatás-

fejlesztési Helyettes Államtitkársága támogatta.
A kézirat lezárva: 2003. ősz.
© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
Felelôs kiadó: dr. Törzsök Erika elnök

1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1.
Levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 362.
Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779
Fax: (+36 1) 216 7696
Internet: www.eokik.hu
E-mail: minor@eokik.hu
Nyomdai elôkészítés és nyomás:

Stúdió MolnART, (+36 20) 203 9961
E-mail: studiomolnart@freemail.hu
Design: Molnár László
Tartalom
Siegler András: Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Törzsök Erika: Az Olvasóhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Réti Tamás: Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Tibori Szabó Zoltán:

A közép-erdélyi régió gazdasági átalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Králik Lóránd:
A partiumi magyarlakta területek gazdasági átalakulása . . . . . . . 103
Sánduly Edit–Szabó Árpád:

Helyzetkép a Székelyföld gazdasági-társadalmi állapotáról . . . . . 143
Juhász Jácint–Györfy Lehel:

Innováció és az erdélyi magyarlakta régiók
gazdasági átalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
Ádám János Imre:

A határon túli magyarok részvétele a gazdasági
átalakulásban – Szlovákia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
Morvay Károly:
A külföldi tőkebefektetések és az ipari parkok Dél-Szlovákiában . . 303
Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr.Tóth Attila:

Kelet-Szlovákia régió gazdasági átalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331
Tuba Lajos: A komáromi hajógyárról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363
Huszka Beáta:
Vajdasági magyarok részvétele a gazdasági
átalakulásban és a magyar–vajdasági gazdasági
kapcsolatok javításának lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373
Előszó
A globalizáció – aminek kialakulását a tartós nemzetközi stabilitás mellett az innová-

ció segítette elő a rohamosan fejlődő és olcsóbbodó közlekedési, szállítási és távköz-
lési technológiák révén – a politikai határokon átívelő gazdasági és társadalomfejlő-
dési folyamatokat indított el. A verseny éles, és mindinkább a nemzetközileg elfoga-
dott normák szerint értékelt piaci teljesítmények alapján alakul egy-egy régió jövőbeli
versenyképessége, lakosságának életminősége. A globalizációs folyamat ugyanak-
kor felerősítette a helyi és térségi közösségek önállóságát és egyben az önmagáért
viselt felelősségét.
Az Európai Unió tagországaként Magyarország elemi érdeke, hogy szervesen kö-
tődjön szűkebb és tágabb környezetéhez. A 20. század nagy konfliktusai, miközben
új területi integrációkat hoztak létre, más területeken dezintegrációhoz vezettek, mert
virágzó térségeket – sőt egyes esetekben településeket – vágtak ketté, holott az egyik
érintett régiónak sem szolgálta az érdekét. Közös érdeke a Kárpát-medencében
együtt élő nemzeteknek, hogy e területek prosperáljanak, és a jól működő gazdasági
és társadalmi kapcsolatok révén valamennyi érintett térség gazdasági versenyképes-
sége nőjön, életszínvonala emelkedjen.
Az innováció egyike azoknak a gazdasági és társadalmi folyamatoknak, amelyek
csakis az adott térben és összefüggésekben értelmezhetők. Az innováció eltérő szint-
jei határozzák meg a régiók közötti fejlődési különbségeket, illetve megfordítva, a re-
gionális intézményrendszer és a regionális gazdasági kapcsolatok jelentős mérték-
ben meghatározzák a térség innovációs folyamatainak sikerességét. Az innovációt tá-
mogató állami politikák megalkotásakor figyelembe kell venni a különböző szintű te-
rületi egységek sajátosságait, azaz arra kell törekedni, hogy a helyi, regionális, orszá-
gos és nemzetközi adottságokat, kapcsolatokat és folyamatokat az innováció sikere
érdekében befolyásolja a széles értelemben vett szabályozás. Mindennek alapvető
feltétele az, hogy megbízható ismeretek álljanak rendelkezésre az érintett régiókban
zajló folyamatokról.
A kötet gondos adatgyűjtésen és elemzésen alapuló képet ad Erdély, a Partium,
a Felvidék, és Vajdaság helyzetéről, többek között népesedési és népességmozgási,
ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és szolgáltatási szempontból. Bemutatja és elem-
zi a privatizációt, a külföldi tőke beáramlását, a vállalkozások alapításával, működésé-
vel kapcsolatos sikereket és problémákat. A kötet meggyőződésem szerint nemcsak
hasznos adatokat és összefüggéseket mutat be, hanem olvasmányos, érdekes képet
is ad az érintett régiókról, amelyek az említett folyamatok révén és a nyelvi közösség
miatt is magától értetődően Magyarország régióinak kiemelkedően fontos partnerei.
Az Oktatási Minisztérium hézagpótlónak és eredményesnek tartja ezt a számos kivá-
ló szakembert megmozgató kutatómunkát és örül annak, hogy a kötet révén annak
eredményei széles körben hozzáférhetővé válnak.
Budapest, 2004. március
Dr. Siegler András

kutatás-fejlesztési helyettes államtitkár
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5

6 Huszka Beáta: Vajdasági magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban...
Az Olvasóhoz
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Kisebbségek – gazda-

sági átalakulás – regionális együttműködés című projektjén belül három országban:
Romániában, Szlovákiában és Szerbiában indított kutatást. Közismert tény, hogy a há-
rom szomszédos ország 2004 májusa után három különböző utat fog járni. Szlovákia
Magyarországgal együtt az Európai Unió tagja lesz, Románia néhány éven belül úgy-
szintén, míg Szerbia jövőbeni fejlődését nem igazán lehet látni.
Az említett országok határ menti régióiban végzett összehasonlító vizsgálat arra
törekedett, hogy feltárja és bemutassa azokat a gondokat és lehetőségeket, amelyek
a tulajdonváltás, a gazdasági szerepvállalás területén jelentkeztek a XX. század utol-
só évtizedében, illetve a harmadik évezred első éveiben.
Fontosnak tartottuk az összehasonlító megközelítést a fent jelzett eltérő helyzete-
ken túl azért is, mert a „modernizációs lépcsők”, amelyek során a gazdaságnak és a
társadalomnak teljesen új feltételek között kell elkezdenie működését, a globalizáció,
az Európai Unió integrációs folyamatai másként érintik nemcsak az egyes országokat,
hanem az egyes országokban élő kisebbségeket és a többséget is.
Amikor ezt a vizsgálódást végezzük, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az a XX.
század, ami immár mögöttünk van, ebben a térségben egységesen, arra szoktatta az em-
bereket, hogy az információikat ne megosszák, hanem eltitkolják. A tapasztalat szerint
ugyanis abból nem lehetett baj. Nehéz így utólag elképzelni, hogy az a társadalmi-gazda-
sági berendezkedés egyáltalán hogyan működött. Milyen szerepe is volt akkor az informá-
ciónak? Ma már szinte hihetetlen, de jellemző e vonatkozásban, hogy aki a kivételezettek
köréhez tartozott, két nappal hamarabb tudhatta meg, hogy áremelés lesz, és bespájzol-
hatott. Másrészt, aki tudta például, hogy Romániában hol lehet kapni banánt, szalámit, vil-
lanykapcsolót, korunk hősévé vált, mert a hiánygazdaság nemcsak a társadalom tagjait
szorította a mindennapi élet során mára elképzelhetetlen helyzetekbe, hanem a gazdaság
szerkezetét is a végletekig torzította. Ez természetesen újabb hiányok okozójává vált.
(Lásd demokratikus deficit.) Ebben a világban, a szűkösség mesterségesen fenntartott vi-
lágában az információt a pártbizottságokon osztották, s ha valaki meg akarta tudni, hogy
a Csepel Művek termelése hogyan áll, az leginkább a müncheni székhelyű Szabad Euró-
pa rádiót hallgatta. Egy olyan változást, amit az információ szabad áramlása és az ehhez
tartozó technikai háttér megléte és előnye jelent, a társadalom technikailag ugyan igen,
de lelkileg, mentalitásában nem tud zökkenőmentesen kezelni. A hierarchiák különböző
pontjain továbbra is ragaszkodnak az információ adagolásához – visszaszorításához, „tit-
kosításához”. Másfelől viszont ugyanezen szereplők kétségbeesetten küzdenek is az in-
formációk özönével, s nemcsak a titkosszolgálatok sírják vissza a szűkösen mért telefo-
nok könnyed lehallgathatóságát, a postai levelek eltüntetését vagy felbontását, hanem
gyakran az államigazgatás, a minisztériumok, a kis- és nagy döntéshozók is „szigorúan tit-
kosítanak” mindent, ami fölött, úgy vélik, hatalmuk van, holott a feladatuk épp ellenkező
lenne. Kinyitni minél gyorsabban, minél szélesebb körbe eljuttatni az információkat az em-
berekhez. Ami Kelet-Közép-Európában a 90-es évek elejétől történt, a gazdaság átalaku-
lása, a privatizáció során, jóval racionálisabban, tisztábban és hatékonyabban történt vol-
na, ha a helyzetbe került szereplők beidegződései nem kirekeszteni, illetve jutalmazni
akarnak az információkkal, hanem hatékonyan értékesíteni, működtetni.

8
Az eredeti tőkefelhalmozás XX. század végi változatai a vizsgált országokban

más és más induló helyzetben találták az egyes térségeket, a többségi és kisebbségi
társadalmakat. Nemcsak a tőkehiány, hanem az információ- és kapcsolatitőke-hiány
is meghatározóvá vált a folyamatokban. Akik nem voltak jelen az intézményrendsze-
rek különböző szintjein (mint a kisebbségek a legtöbb esetben), eleve kisebb eséllyel
indultak személy szerint és közösségként az egyes térségekben a privatizációs folya-
matokban, a gazdasági átalakulás sodrában. És nemcsak a tőke-, illetve forráshiány
miatt, hanem elsősorban a tudás, az információhiány is hátrányt jelentett számukra.
Tudás és információ nélkül nem jönnek létre azok az innovációs pontok, melyek alap-
ját képezhetik és hálózatba szerveződve biztosíthatják a regionális fejlődés dinamiz-
musát egy olyan világban, ahol a versenyképesség mindannyiunknak óriási kihívást
jelent, ahol a multinacionális cégek megjelenése keményen befolyásolja és megvál-
toztatja az életünket.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy a változások során az átalakuló régiókban milye-
nek a gazdasági integráció esélyei. Vajon felismerik-e – többség és kisebbség – az új
kihívásokat és lehetőségeket, felismerik-e, hogy az információáramlásnak, az innová-
ciónak, az együttműködésnek, a hálózatszerveződésnek, a helyismeretnek és a nyi-
tottságnak, a gyorsaságnak, és nem az etnikai kizárólagosságra való törekvésnek
vagy az egymásra mutogatásnak van esélye a versenyképesség növeléséhez.
Úgy gondoljuk, hogy abban a gyorsan változó világban, amelyben élünk, szük-
ség van a helyzet felmérésére, a tényekkel való szembenézésre, és csak közös gon-
dolkodással képzelhető el, hogy a kor kihívásaira időben felkészüljünk valamennyien,
akik ebben a térségben élünk.
Budapest, 2004. április
Törzsök Erika,
az EÖKIK elnöke
Réti Tamás
Bevezetés
10 Réti Tamás: Bevezetés
Szomszédság és regionalizmus
A tanulmánykötet három összetett régió (Erdély, a Felvidék és a Vajdaság) gaz-

dasági helyzetével foglalkozik. Bemutatja a nagyobb régiókon belüli kisebb regioná-
lis övezetek, a fejlesztési régiók és a megyék gazdasági szerkezetét, valamint az
1990 óta eltelt időszak alatt történt fontosabb gazdasági változásokat, ezen belül a
privatizációt és a külföldi tőkebeáramlást. A kötet kiemelten foglalkozik a magyar
nemzetiség által lakott területek gazdasági helyzetével, a magyar népesség gazda-
sági pozíciójával, és kitér a Magyarországgal folytatott gazdasági kapcsolatok fej-
lesztési lehetőségeire. Magyarország európai uniós csatlakozása új helyzetet teremt
a határon túli régiókkal folytatott kapcsolatokban. Az azonos, illetve eltérő időben tör-
ténő csatlakozás felveti, hogy a regionális kapcsolatok fejlődése az eddiginél foko-
zottabb mértékben differenciálódik. A kötet szempontokat kíván adni a környező
országokban végbemenő regionális fejlődési folyamatokról, és keresi azokat a szem-
pontokat, amelyek felgyorsíthatják a határ menti területek gazdasági integrációját,
ezen régiók összekapcsolódását. A három nagyobb régió (Erdély, a Felvidék és a
Vajdaság) három eltérő fejlődési modellt tükröz. Erdély esetében a tanulmányokból
jól látható az egyenlőtlen fejlődési modell: Közép-Erdély, a Partium, a Bánát és a Szé-
kelyföld esetében nagyon különböző fejlettségű régiók találhatók, eltérő növekedési
és kitörési pontokkal, különböző komparatív előnyökkel, illetve súlyos elmaradottsá-
gi hátrányokkal. A Felvidék esetében kisebb növekedési potenciál tapasztalható, a
főváros, Pozsony túlsúlya elvonzza a fejlesztési forrásokat, de az általánosan jellem-
ző elmaradottságból azért itt is találunk egyes kitörési útvonalakat. A Vajdaság ese-
tében a szerb gazdaságon belül egy viszonylagosan fejlettebb régióról van szó, ame-
lyet azonban az általános szerbiai válság sújtott. A magyar nemzetiség által lakott
régiók a Vajdaságon belül az elmaradottabb, kevesebb fejlődési potenciállal rendel-
kező vidéknek számítanak.
A kötet első részében foglalkozik Közép-Erdély, a Partium és a Bánát, valamint a
Székelyföld gazdaságával. Az Északnyugati Fejlesztési Régió Románia 8 régiója közül
a közepesen fejlettek közé tartozik. A régióhoz tartozó megyék (Beszterce-Naszód, Bi-
har, Fehér, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy) fejlettsége rendkívül heterogén1.
Beszterce-Naszód megye jelentős földgáztartalékkal és fakitermelő képességgel
rendelkezik. Fehér megyében nagyon jelentős arany-, ezüst- és egyéb színesfémva-
gyon található. A bányák és a gépipari vállalatok nagy részét bezárták. A verespataki
aranybánya kiaknázása egy 400 millió dolláros külföldi beruházás keretében történik.
Mindkét megye hatalmas munkanélküliségtől szenved. Kedvezőbb a helyzet Kolozs
megyében, ahol az iparban az 1990 óta eltelt időszak alatt megkezdődött a moderni-
záció. A megye nagyszámú és változatos ipari és kereskedelmi vállalkozásnak ad he-
lyet. Mivel egyetemmel rendelkezik, ezért jelentős számú a magasan képzett munka-
erő. Kedvező földrajzi fekvése, közlekedési gócpont jellege erősíti a megye verseny-
képességét. Ezzel szemben Szilágy megye a térség egyik legelmaradottabb vidéke,
rossz az infrastruktúrája, alacsony a bejegyzett vállalkozások száma, és ezzel össze-
függésben kevés a külföldi működőtőke-befektetés.
A külföldi beruházásokat tekintve nagyon különleges a Fehér megyei Verespatak
helyzete, ami Európa legnagyobb ismert arany- és ezüstvagyonával rendelkezik. A ki-
1 Tibori Szabó Zoltán: Közép-Erdély gazdasági átalakulása
termelhető arany mennyiségét 300 tonnára, az ezüstét 1600 tonnára becsülik. A be-
ruházás rendkívül káros hatással jár a környezetre, történelmi értékeket pusztít el, a
környék lakosait elvándorlásra kényszeríti. Ugyanakkor a beruházás munkahelyet te-
remt és infrastrukturális fejlesztést nyújt a térség számára.
A közép-erdélyi megyékbe (Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy)
1991–2002 között 330 millió dollár működőtőke-befektetés érkezett, ami alacsony az
egész Romániában befektetett mintegy 9 milliárd dollárhoz képest. A legtöbb külföl-
di beruházás eddig Kolozs megyébe irányult, a 2003. júniusi adatok szerint mintegy
210 millió dollár volt a tőkeállomány, ezen belül a magyarországi befektetések álltak
az első helyen mintegy 95 millió dollárral, elsősorban amiatt, hogy a Mol Rt. székhe-
lye Kolozsváron van. A megye komparatív előnyei közé tartozik jelentős feldolgozó
ipara (kohászati és vegyipar, cellulóz- és papíripar, textil- és kerámia-, élelmiszer- és
italgyártás). Az iparban gyorsan nő a munkatermelékenység. Sikeres ágazatnak mi-
nősíthető a gyógyszergyártás, valamint a tej- és tejtermék-feldolgozás.
A magyar lakosság gazdasági pozíciója megyénként eltérést mutat. Szilágy me-
gyében a magyar lakosság többsége falvakban él, Kolozsban viszont inkább városok-
ban. Általános tendenciaként mutatkozik az elöregedés és az elvándorlás. A fiatalabb
nemzedéket a gazdasági perspektíva hiánya, a kitörési lehetőségek korlátozottsága
érinti hátrányosan. Ugyanakkor számos sikeres magyar vállalkozó található különbö-
ző iparágakban: nyomda, telekommunikáció, gépjárműalkatrész-gyártás, ingatlanfor-
galmazás, építőipar, kertészet. Az erdélyi magyar lakosság általában lélekszámával
arányosan vesz részt a megyék és a régiók gazdasági életében. Kedvezőtlen, hogy a
legtöbb magyarok által lakott megyében nincs számottevő Magyarországról szárma-
zó befektetés, amely egyúttal támogatná a helyi magyarság gazdasági felemelkedé-
sét. Egyetérthetünk Mugur Isarescu volt miniszterelnök, jelenlegi nemzeti banki kor-
mányzó megállapításával: az igazi lehetőségekhez képest sajnos túlságosan kevés
Erdélyben a magyar tőke.
Arad és Temes megyék a Nyugati Fejlesztési Régióhoz, Bihar, Máramaros és
Szatmár az Északnyugati Régióhoz tartoznak2.
Máramaros megye fejlettsége az átlagtól elmarad, ami összefügg azzal, hogy
kedvezőtlen fekvése miatt a főbb közlekedési útvonalak elkerülik, a munkaerő szak-
képzettsége alacsony, a megye külföldi tőkevonzó képessége gyenge. Szatmár me-
gye jobb adottságokkal rendelkezik, bár megközelíthetősége nem jó. Viszonylag
nagy számú a bérmunkában dolgoztató külföldi vállalatok száma. Elsősorban olasz
és német tőke a textil- konfekció-, bőr- és bútorgyártásban foglalkoztat olcsó helyi
munkaerőt. A lakosság nagyobb része a mezőgazdaságból él, ami komoly munka-
erő-tartalékot jelent. A magyarországi tőke főleg a malomiparban és az építőiparban
van jelen. A Partium legfejlettebb, és a gazdasági átalakulásban leginkább előreha-
ladottabb megyéje Bihar.
Bihar megyében a korábban fejlett timföldgyártás megszűnt, több gépipari válla-
latot felszámoltak. Az ipar szerkezete átalakult, nőtt a fogyasztási cikkek termelése. Je-
lentősnek mondható az élelmiszeripar, az üdítőital-gyártás, a német és olasz bérmun-
kán alapuló cipőipar. A megye földrajzi fekvése kedvező, határ menti fekvése komoly
előnyt biztosít. Hatalmas termálvízkészlete még kiaknázatlan. Az építőanyag-iparnak
és más kapcsolódó ágazatoknak nagy megrendeléseket nyújt a 2004 májusától indu-
2 Králik Lóránd: A partiumi magyarlakta területek gazdasági átalakulása

ló észak-erdélyi autópálya építése. A magyar lakosság kismértékben jutott tulajdon-

hoz a privatizáció keretében. Ennek egyik oka az volt, hogy a tulajdonváltást megelő-
zően kevés magyar foglalt el vezető tisztséget állami vállalatokban, illetve a közigaz-
gatásban, ezért kimaradtak a vezetői kivásárláson alapuló privatizációból. A magyar
lakosság vállalkozói ezért inkább az új cégek alapításában tűntek ki. A magyarorszá-
gi befektetések skálája széles, magába foglalja az ingatlanforgalmazást, betongyár-
tást, acélcsőgyártást, közúti szállítást és más ágazatokat.
Arad megye iparszerkezete az elmúlt 15 évben keveset változott. Továbbra is je-
lentős a vagongyártás, a gépipar és a könnyűipar. Német és olasz befektetők itt is
jelen vannak, elsősorban a cipő- és bútoriparban. A helyi magyarság részvétele a pri-
vatizációban a már ismertetett okok miatt alacsony. Magyarországi befektetők érdek-
lődése a megye iránt is gyenge. A dél-erdélyi autópálya építésének megindulása itt is
komoly mobilizációs erővel bír az építő- és az építőanyag-iparra, valamint a kapcsoló-
dó infrastruktúra kiépítésére (benzinkúthálózat, konténerterminál, motel). A sztráda-
építés alvállalkozóként piaci lehetőséget biztosíthat a magyarországi cégek számára.
Az autópálya-építés vonzani fogja a multinacionális cégeket, amelyek kezdetben az ol-
csó és bőséges munkaerő kiaknázása, és a költségek csökkentése miatt jelenhetnek
meg. A nyugati cégek már komoly mértékben jelen vannak az ingatlanpiacon.
A Bánság legfejlettebb megyéje Temes. Elektrotechnikai és elektronikai ipara az
elmúlt években teljesen átalakult. Munkaerejének magas szakképzettsége kedvező
környezetet nyújt az új, a magasabb hozzáadott értéket tartalmazó termelés befoga-
dására. Az úthálózat viszonylagos fejlettsége, a szerb és a magyar határ közelsége kü-
lönleges helyzetet hozott létre. Temes megye képes volt a jugoszláviai háború és em-
bargó által adott lehetőségeket a maga javára kiaknázni. A szerbiai bevásárlóturizmus
jelentősen növelte a fogyasztói keresletet. A megyében a külföldi tőkebefektetések
nagysága a fővárosi régió után a második. Német, olasz és osztrák tőke a könnyűipa-
ri bérmunkára települt, de még komoly kihasználatlan lehetőségek vannak a fejlet-
tebb technológiájú termelés számára.
A partiumi privatizációban a magyarság komolyabb pozíciókat ott tudott szerez-
ni, ahol részaránya is magasabb. Mivel a nagyprivatizáció vállalatvezetői kivásárláson
alapult, és a rendszerváltás előtt alig volt magyar vállalatvezető, ezért súlya csekély
maradt. A tömeges, úgynevezett kuponos privatizációban a magyarság egyenlő esély-
lyel vehetett részt, de ennek a privatizációs formának a jelentősége alacsony maradt.
A magyarság gazdasági pozícióját növelte az RMDSZ kormányzati szerepe 1997
után. A kormányzati struktúrában való részvétel erősítette a magyar vállalkozók kap-
csolati tőkéjét, javított pénzügyi helyzetükön. A tőkehiány azonban továbbra is akadá-
lya a magyar vállalkozások gyorsabb fejlődésének. Kedvezőtlen tendenciaként, az
1990 előtti időszak folytatásaként tovább élt, hogy a magyarok részvétele alacsony a
közigazgatási tisztségekben is. Az általánostól eltérő a helyzet a magyar többségű vá-
rosokban, települési önkormányzatokban. A tömbmagyar vidékeken több magyar fel-
ső szintű vezető található.
A gazdasági pozíció viszonylagos gyengesége összefügg a magyar lakosság lé-
lekszámának a romániai lakosság gyorsabb fogyásával. A legutóbbi 2002-es nép-
számlálás szerint a Partiumban és a Bánságban a magyar lakosság aránya a követ-
kezőképpen alakult: Arad 10,7 százalék, Bihar 25,9, Máramaros 9,1, Szatmár 35,2 és
Temes megye 7,6 százalék. Temes megyét kivéve mindenütt hanyatlott a többségi ro-
mán lakosság száma is. Jellegzetes tendencia, hogy a magyarok számának csökke-
nése nagyobb a városokban és ott, ahol kisebbségben élnek, a létszámesés kisebb
Szatmárban és a tömbmagyar vidékeken. A kivándorlás miatt különösen csökkent a
magasabb gazdasági szakképzettséggel rendelkezők száma.
Bihar megyében található a legtöbb magyarországi érdekeltségű cég. Főleg kis- és
nagyvállalkozások jelentek meg Erdélyben, viszonylag kevés a középvállalkozások szá-
ma. A helyzet azonban változóban van, javul a magyar befektetők számára a gazdasági
és jogi környezet, a befektetői kockázatok csökkennek. A határ menti erdélyi megyék
gazdasági vonzerejét javítja, hogy a régió 2004 májusától az Európai Unió határára ke-
rül. A magyarországi cégek keleti terjeszkedése az uniós csatlakozással felgyorsulhat, a
magyar tőke kiáramlása bővülni fog. Romániába az előcsatlakozási alapokon keresztül
a következő években hatalmas támogatás áramlik, amelynek kiaknázása a magyaror-
szági vállalkozások számára új piacnövekedési lehetőséget ad. A magyar termelőkapa-
citások Erdélybe történő telepítése, új befektetések megjelenése igényli a kormányzati
támogatások eddiginél céltudatosabb, hatékonyabb és kiterjedtebb fejlesztését.
A székelyföldi megyék, bár Románia közepén fekszenek, mégis, a rossz infra-
struktúra miatt, nehezen megközelíthetők, ezért a régió „a legközpontibb perifériának”
tekinthető3. Maros megye jelentős só-, földgáz-, termálvízkészlettel rendelkezik, és hí-
res bortermeléséről is. Hargita és Kovászna megyében a szavasmarha-tenyésztésben
és a tejágazatban alakult ki számottevő termelési kapacitás, de jelenleg mindkét ága-
zat válságban van. Székelyföld nevezetes továbbá fakitermeléséről és a bútoriparáról.
A nehézipari termelés visszaesett, a nyomdaiparban viszont új, sikeres vállalkozások
jöttek létre. A lakosság nagy hányada továbbra is a mezőgazdaságból él, sokan kül-
földön keresnek munkát, és a feléledő idegenforgalom is bevételi forrást jelent. A ré-
gió egyik fontos jövedelme a vendégmunkások hazautalása.
Székelyföldön a privatizáció lényegében befejeződött, hátra van még a volt álla-
mi gazdaságok magánkézbe adása. A felaprózott földtulajdon miatt a magángazda-
ságok nem versenyképesek. Pozitív fejlemény a volt közösségi erdők és földek vissza-
adása, és elkezdődött az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása is. Megkezdődött a
régióban az ipari parkok létesítése, ami az eddiginél kedvezőbb hatás gyakorolhat a
külföldi tőke betelepedésére.
A jelentősebb külföldi tőkeberuházások eddig inkább elkerülték Székelyföldet, amit
a rossz közlekedési helyzet és a perifériális fekvés magarázhat. Az erdélyi autópálya-épí-
tés, hanem is oldja meg ezt a problémát, de megkönnyíti a régió megközelítését. A kül-
földi befektetések a természeti erőforrások elsődleges kihasználását célozzák, ami ala-
csony hozzáadott érték típusú termelést jelent. Hargita megyébe a romániai külföldi tő-
kebefektetések 4 százaléka érkezett. Maros megyében jelentősebb a magyarországi tő-
kebefektetés nagysága. Másutt nagyobb számban vannak kisebb befektetések.
Székelyföld fejlesztésére regionális fejlesztési koncepciót még nem dolgoztak ki.
A Központi Fejlesztési Régió nem alkot közigazgatási egységet, és politikai szándék
hiányában ilyen változás sem várható. A 2001. évi 215-ös közigazgatási törvény az
1991–2001 közötti gyakorlathoz képest lényegesen csökkentette az önkormányzatok
hatáskörét és növelte a prefektusét. A korábbi decentralizációs tendenciákkal szem-
ben újabban erősödik a centralizáció folyamat. Kedvező viszont a kistérségi szervező-
dések terjedése elsősorban Hargita megyében, de a másik két megyében is.
3 Sánduly Edit–Szabó Árpád: Helyzetkép Székelyföld gazdaság-társadalmi állapotáról

Az innovatív tevékenységek elterjedése Románia-szerte új növekedési forrást

jelent.4 Az innováció főleg a kis- és középvállalatokban történik. Reálértéken a K + F
kiadások 1996–2000 között csökkentek, és esett GDP-hez viszonyított arányuk is. A
K + F kiadások reálértéken 2001-ben emelkedtek, de arányuk a GDP-ben nem válto-
zott. Megoldatlan probléma az innovatív tevékenységek finanszírozása, ami nagyrészt
saját forrásból történik. Kedvező fejlemény, hogy 2001-től a mikrovállalatok (1-9 fő)
100 ezer euró éves forgalom alatt bevételüknek csupán 1.5 százalékát fordítják adó-
ra. Nagyon alacsony a befektetett kockázati tőke nagysága (300 millió dollár körül
van). A kockázati tőke nagyobb térnyerésének akadálya az erős banki szektor hiánya,
a tőkepiac fejletlensége, alacsony likviditása, a portfólió-befektetők tartózkodó maga-
tartása. A bankrendszer privatizációja, a külföldi bankok térnyerése következtében a
hitelezésben javulás várható. Korábban a bankok nem nyújtottak hitelt közép-, illetve
hosszú távra. A külföldi kockázati tőke számára az innovációval foglalkozó vállalatok
nagysága jelenleg még elmarad a számukra kívánatos mértéktől. Az eddigi helyzet-
hez képest javulás várható a beáramló jelentős európai uniós támogatások következ-
tében, de az ország nemzetközi hitelképességének erősödése, a befektetői kockáza-
tok mérséklődése is változást jelez.
Összetett és ellentmondásos képet kapunk a régiók fejlettségének összehason-
lításakor. A bruttó hazai termék előállításában 1995–2000 között a Bukarest régió tér-
nyerése egyértelmű. Az egy főre jutó GDP előállításában a Bukarest régió áll az első
helyen. Az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték előállításában az Északnyugati régió
a 7.-ről a 4. helyre lépett elő. A szolgáltatások terén az egy foglalkoztatottra jutó hoz-
záadott érték megtermelésében a fővároshoz képest a többi régió elmaradottsága
nőtt, de az erdélyi régiók más régiókhoz képest javították pozíciójukat. A fővárosi ré-
gión kívül az Északnyugati régióban a legalacsonyabb a munkanélküliség, ezt követi
a Közép és a Nyugati régió. A munkanélküliségi ráta azonban a valósnál jobb helyze-
tet mutat, mert a munkanélküli, ha 2 hektárnál nagyobb földtulajdonnal rendelkezik,
nem kerül nyilvántartásba. Árnyalja a képet, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatottak
száma az Észak-nyugati régióban nagyon erőteljesen emelkedett. A Közép régió ma-
gas ipari foglalkoztatott létszáma a lassú szerkezetváltásra utal. Általánosságban a
mezőgazdasági foglalkoztatottak száma emelkedett, ami azt jelenti, hogy a strukturá-
lis munkanélküliség a vidékre és a mezőgazdaságra helyeződött át. Az innovatív jelle-
gű tevékenységek között nagyon jelentős helyet foglalnak el a szoftver- és a számítás-
technikai szolgáltatások. Bukarest részesedése a szolgáltatások üzleti forgalmában
meghatározó: 62,1 százalék. Az erdélyi megyék közül 6 az első 10 között van az üzle-
ti forgalom tekintetében a 42 megye rangsorában. A fővárost Kolozs, Temes és Bras-
só megyék követik. Nagyon kedvező az Északnyugati régió helye az országos kuta-
tás-fejlesztési közintézmények elhelyezkedése terén, mert a fővárosi régió után a má-
sodik helyet foglalja el. A régió jó pozíciója Kolozsvárnak köszönhető. A kutatással és
fejlesztéssel foglalkozó vállalkozások terén Bukarestben található a cégek közel 60
százaléka, az Északnyugati régióban van a vállalkozások 10 százaléka. A Közép régió-
ban a legtöbb K + F vállalat Brassóban, a Nyugati régióban pedig Temesváron van be-
jegyezve. Az innovációs tevékenységek egyre jelentősebb színterét adják a kiépülő
ipari parkok. A parkok sok esetben a veszteséges iparterületek átalakítása nyomán
jönnek létre. Jelenleg többségük a helyi vagy a megyei tanácsok tulajdonában van-
4 Juhász Jácint–Györfy Lehel: Innováció és az erdélyi magyarlakta régiók gazdasági átalakulása
nak. A zöld mezős ipari parkok vonzóbbak a külföldi befektetők számára, mint a régi
iparvállalatok átalakítása nyomán keletkező területek. A kormány felzárkózási stratégi-
ájában az ipari parkok fontos helyet foglalnak el. A legtöbb park átadását 2004 végé-
re tervezik, és mintegy 25-30 ezer munkahely teremtése várható. A magyarlakta régi-
ókban az országos átlagnál több ipari park építése várható, ami a magasabb hozzá-
adott értékű termelés koncentrációját is jelenti. Az egyetemi központok kedvező be-
fektetési helyet biztosítanak az ipari parkoknak. A fejlettségi mutatók jelentős regioná-
lis polarizációt mutatnak. Erdély versenyképessége javult Moldva és Havasalföldhöz
képest, de romlott a fővároshoz viszonyítva.
A tanulmánykötet második része Szlovákia magyarlakta régiójával, a Felvidékkel
foglalkozik. Dél-Szlovákia magyarok által lakott 6 járására a gazdasági elmaradottság a
jellemző.5 Az elmaradottságot konzerválta a régió periféria jellege, a nehezen átjárható
országhatár, a határátkelőhelyek alacsony száma. A fejlődés további akadálya a mező-
gazdasági foglalkoztatottak magas aránya, a lakosság megélhetésének függése a ke-
véssé versenyképes agrártermeléstől. Délkelet-Szlovákiában az országon belül a legna-
gyobb arányú munkanélküliség alakult ki, és a régió idáig csak kismértékben vonzott
külföldi befektetőket. A magyar lakosság gazdasági felemelkedését negatívan érintette,
hogy – mivel a magánosítás előtt magyarok nem töltöttek be vezető tisztségeket állami
vállalatoknál, illetve az állami apparátusban, ezért kimaradtak az úgynevezett nómen-
klatúraprivatizációból, és elkerülte őket a tőkefelhalmozásnak ez a formája.
A szlovák gazdaságra idáig a Pozsony központú fejlődés volt a jellemző. Az or-
szág egy délnyugati-északkeleti vonalra osztható. A választóvonaltól nyugatra a gaz-
dasági átalakulás sikeresebben halad, az átlaghoz képest alacsony a munkanélküli-
ség, a régió vonzó a külföldi befektetők számára, keleten viszont – néhány kivételtől
eltekintve – kevés fejlesztés történt, elmaradott az infrastruktúra és magas a munka-
nélküliség. A Pozsony központú fejlődés kisugárzása viszont pozitívan érintette a
dunaszerdahelyi és a galántai járásokat.
A legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint a magyarság aránya 1991-hez képest
10,8 százalékról 9,7 százalékra mérséklődött. A lakosság száma 567 ezerről 520 ezer-
re esett, ami elsősorban az asszimiláció következménye. A magyarok aránya járáson-
ként eltérő: Nyitra – 27,6 százalék, Nagyszombat – 23,7 százalék, Beszterce – 11,7
százalék, Kassa – 11,2 százalék, Pozsony – 4,6 százalék. Jelenleg is a Vladimír Mečiar
kormányzása alatt kialakult 8 megyés beosztás érvényesül, 2001-ben a regionális ön-
kormányzati törvény vitájakor nem sikerült a Magyar Koalíció Pártjának javaslatát ér-
vényesíteni Komárom megye létrehozására, ami a magyar határral párhuzamosan 80-
90 százalékban magyar többségű megyét alakított volna ki. Előrelépést jelent, hogy a
kormány elhatározta 2005. január 1-jétől az önkormányzatok pénzügyi decentralizáci-
óját. Kérdés, hogyan fogja ez érinteni a helyi forrásokban nem bővelkedő magyarlak-
ta önkormányzatokat. Mindenesetre a helyi és megyei önkormányzatok anyagi függet-
lensége tovább polarizálhatja a már így is nagyon differenciálódott regionális viszo-
nyokat. Érdekesen alakulhat Komárom gazdasági helyzete, ahol jelenleg a legtöbb
magyar él. A legnagyobb helyi vállalat a hajógyár privatizációjának kusza és szövevé-
nyes története talán elvezet a pozitív kibontakozáshoz.6 Ez a régió földrajzi fekvése mi-
att kedvezőbb adottságokkal rendelkezik, mint a kelet-szlovákiai. Kedvezőbbé válhat
5 Ádám János Imre: A határon túli magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban. Szlovákia
6 Tuba Lajos: A komáromi hajógyárról

az Ipolyság helyzete Szlovákia és Magyarország egy időben történő európai uniós

csatlakozásával. A korábban nehezen átjárható határok lebontásával Ipolyság perifé-
riális jellege megváltozhat, és Budapest közelsége hathat a régióra. Felgyorsulhat a
dél-szlovákiai – a magyarnál olcsóbb – munkaerő átáramlása.
A Magyarországról származó nagy volumenű tőkebefektetés az utóbbi időben
komoly mértékben növekedett (Mol Rt., OTP Bank Rt., DanubiusHotels Rt.), de szük-
ség lenne a magyar kis- és középvállalkozások jelentősebb szlovákiai jelenlétére. A
magyar vállalkozások előtt a privatizációban való részvétel, az ingatlanvásárlások ko-
moly lehetőséget biztosítanak. A két ország közötti határ megszűnése a korábban
összetartozó régiók összekapcsolódásához vezethet.
Az innovatív tevékenységek befogadása terén is az erőteljes regionális polarizá-
ció a jellemző.7 Szlovákia 79 járásából 7 elmaradott (Komárom, Érsekújvár, Losonc,
Rimaszombat, Homonna, Varannó és Nagymihály), ebből 5 járásban jelentős a ma-
gyar kisebbség jelenléte. Nyugat-Szlovákia déli részét demográfiai hanyatlás sújtja.
Dunaszerdahely, Galánta, Érsekújvár, Komárom járásokban csökken az aktív korú né-
pesség aránya. Kedvező változás, hogy a külföldi tőke érdeklődése elmozdult Po-
zsonytól északkeletre, Nagyszombat, Trencsén és Zsolna irányába. A másik tőkevon-
zási központ a Kassa–Eperjes térség. Esélyes még a Poprád-Igló régió is a külföldi be-
fektetések vonzására.
A korábbi kutató-fejlesztő hálózat meggyengült, de az újjászületés jelei mutatkoz-
nak a főváros mellett még a Trencsén, Nagyszombat és a Zsolna járásokban. Sikeres
a fejlettebb technológia befogadásában a főváros és a Nagyszombat–Zsolna közti ré-
gió. Dél-Szlovákiában nincs elegendő potenciál technikai fejlesztésre és gazdasági
növekedésre. Jellemző a munkatermelékenység alakulásának nagy szóródása: Po-
zsonyban a munkatermelékenység szintje a komáromi járás ötszöröse.
A dél-szlovákiai régióban viszonylag nagy a súlya az élelmiszeriparnak. Ezen be-
lül kimagaslik a tej- és húsipar. Néhány húsipari vállalatnál történtek jelentősebb be-
fektetések. A cukorgyárak a multinacionális cégek tulajdonába kerültek. Pénzügyi
helyzetük jelentősen javult. A konzerviparban a szerkezetváltás a termelés koncentrá-
cióján keresztül történik. A régióban fontos még az építőanyag-ipar, a textil-ruházati és
a cipőipar. A szlovák gazdaság egyre nagyobb mértékben függ a gépjárműipar telje-
sítményétől. A déli régió idáig kimaradt a gépjárműipar köré szerveződő termelésből,
autóipari beszállítói kapacitások nem létesültek.
Az innovatív, magasabb technológiájú termelés új hordozói lehetnek az ipari par-
kok. Eddig egyetlen ipari park működése tekinthető sikeresnek, a Kassa közelében le-
vő Kenyhec (Kechne), ami az önkormányzat és a külföldi befektető jó együttműködé-
sén alapul. Az ipari parkok elterjedése folyamatos, várható még Losonc déli részén,
Rozsnyón, Somorján, Szereden és Rimaszombaton. A klaszterszerű fejlődés megin-
dulhat az ipari parkok elterjedésével. Számos probléma azonban a gyorsabb fejlődést
akadályozza. Ezek között megemlíthető a telkek tisztázatlan tulajdonosi viszonya, az
elmaradott infrastruktúra, az önkormányzatok pénzügyi lehetőségének korlátozottsá-
ga és a képzett munkaerő hiánya, illetve elvándorlása.
Az infrastruktúra fejlesztése, ezen belül az úthálózat modernizálása hozzájárulhat
a magyarok által lakott régiók perifériális helyzetének megváltoztatásához. Kormány-
határozat szerint 2010-ig elkészül a Pozsony–Kassa autópálya, ami azonban az or-
7 Morvay Károly: A külföldi befektetések és az ipari parkok Dél-Szlovákiában
szág északi részén vezet keresztül. Az autópályával egy időben épül a Pozsony–Kas-
sa gyorsút (Pozsony–Zólyom-Besztercebánya–Kassa), ami áthalad a déli járásokon.
Kelet-Szlovákia gazdaságában a Kassai Vasmű meghatározó súllyal ren-
delkezik.8 A Kassai kerület súlya 2000-ben Szlovákia bruttó hazai termékében 14 szá-
zalék volt, ami a Pozsonyi kerület után a második helyet jelentette. Ennek ellenére Ke-
let-Szlovákiában nagyon súlyos a munkanélküliség: Nagymihály, Rozsnyó, Szobránc,
Gölnicbánya, Tőketerebes járásokban eléri a 30 százalékot. A munkanélküliségi ráta
2001 végén a Kassai kerületben 25,5 százalék volt, miközben az országos átlag 18,6
százalékot tett ki. Kassa városában is, kerületenként ugyan eltérően, de a ráta 15-20
százalék között alakult. A vasműt 2000-ben a kormány eladta az amerikai U.S. Steel
cégnek. A fénykorában 26 ezer dolgozót foglalkoztató vállalat a privatizáció idejére
már 18 ezer főre olvadt. A vasmű székhelyét Pozsonyba tette át, ami a Kassai régió
adóbevételének és régiófejlesztési képességének megcsappanásához vezetett. A pri-
vatizáció után a munkaerő leépítése folytatódott, és az amerikai befektető a megígért
helyi fejlesztésekkel szemben inkább a külföldi terjeszkedést részesíti előnyben, mert
felvásárlásokat végzett Lengyelországban és Szerbiában.
A magyar lakosság aránya a 2001-es népszámlálás szerint Kelet-Szlovákiában, a
Rozsnyó járásban a legmagasabb, 30,6 százalék, Tőketerebes járásban 29,3 száza-
lék, a Kassai kerületben 11,2 százalék és Kassán 3-4 százalék. A magyar kis- és kö-
zépvállalkozások többsége családi vállalkozás. A magyar vállalkozói tőke kimaradt a
privatizációból, ezért tőkefelhalmozása gyenge. A cégek mintegy fele nem teljesíti az
európai uniós csatlakozással együtt járó szigorú termékminőségi feltételeket. Kevés
vállalkozás lesz képes átváltani az új tudás alapú gazdálkodásra.
A kötet harmadik része a szerb és ezen belül a vajdasági gazdasággal foglalkozik,
elemzi a vajdasági magyarok gazdasági körülményeit.9 Jelentős változást hozott a vajda-
sági autonómia helyzetében a 2002. februári, úgynevezett „Omnibusz” törvény, amely az
autonómiát részben visszaállította, és ennek hatására a tartomány költségvetése a koráb-
bi szint sokszorosára emelkedett. A tartomány gazdasági önállóságát nem nyerte vissza,
a köztársaság rendelkezik továbbra is a Vajdaság vagyonával és természeti javaival. Min-
den állami ingatlan köztársasági vagyont képez. A köztársaság a vajdasági források meg-
határozó részét elvonja, és egy részét visszaadja. A tartomány gazdasági mutatói a szerb
átlagnál jobbak, a köztársaság bruttó hazai termékéhez lakossági arányánál – 16,7 szá-
zalék – nagyobb mértékben járul hozzá. A Vajdaságnak a köztársaság átlagánál na-
gyobb fejlettsége más vonatkozásban is megnyilvánul: a kedvezőbb befektetési környe-
zet kialakulását elősegítette a jobb közbiztonság, a jogi környezet rendezettebb jellege, az
adóbefizetések terén tapasztalható nagyobb fegyelem. A tartomány iparszerkezete szé-
les, a fontosabb ágazatok az élelmiszeriparban, a dohányiparban, az olaj- és gáziparban,
valamint a vegyiparban találhatók. Ezenkívül a tartomány jelentős mezőgazdasággal ren-
delkezik. A széles termelési szerkezet a köztársaság átlagánál nyitottabb és a külkereske-
delemre jobban ráutalt gazdaságot hozott létre. A Vajdaság aránya 2002-ben a szerb ex-
port 35,3 százalékát, az import 31,1 százalékát adta, ami megközelítően kétszerese a la-
kossági aránynak. A viszonylag kedvezőbb gazdasági helyzet megléte ellenére a vajda-
sági gazdaságot is sújtotta a szerb gazdaság általános válsága, ami a termelés súlyos
visszaesését, a fejlesztések és a modernizáció elmaradását, a munkanélküliség hatalmas
8 Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr. Tóth Attila: Kelet-Szlovákiai régió gazdasági átalakulása. Kassai Kerület
9 Huszka Beáta: Vajdasági magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban és a magyar–vajdasági kapcsolatok javításának lehetőségei

megugrását, az életszínvonal drámai csökkenését eredményezte. A tartomány helyzete

kedvezőbb a privatizáció terén is, mert a vajdasági vállalatok iránt mutatkozott legerőtel-
jesebben a külföldi érdeklődés. Javult a helyzet a privatizációs bevételek megoszlása te-
rén. A privatizációs bevételek egynegyede 2003. februártól a Tartományi Fejlesztési Alap-
ba kerül, a másik negyede a Szerbiai Fejlesztési Alapba, amit vajdasági fejlesztések tá-
mogatására lehet felhasználni.
A 2002-es népszámlálás szerint a magyar lakosság lélekszáma közel 299 ezer volt,
ami Szerbiában 3,91 százalékos, Vajdaságban 14,29 százalékos részesedést mutatott.
Ezen belül jelentősebb a magyarok aránya Észak-Bácskában (43,56 százalék) és Észak-
Bánátban (47,3 százalék). Magyar többség található Észak-Bánát több városában (Ada,
Magyarkanizsa, Zenta, Csóka). Észak-Bánát magyar lakosságának fogyása meghaladja
az Észak-Bácskáét. A tartományban a népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság
száma az elvándorlás és az asszimiláció miatt mintegy 50 ezer fővel csökkent. A magyar
többségű községek gazdasága a Vajdaságon belül hátrányos helyzetűnek tekinthető. A
felsőfokú végzettségűek aránya a magyar népességen belül 5,9 százalék, ami az orszá-
gos átlag fele. A magyarlakta régiókban a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari tevékeny-
ség dominál, a szerb kormány korábban visszatartotta a periférián az ipar fejlesztését. A
magyar népesség alig, vagy egyáltalán nem töltött be korábban gazdasági vezető pozíci-
ókat, részesedésük a közszférában alulreprezentált volt. Ennek következtében kimarad-
tak az elmúlt évtizedben a privatizációs folyamatból, nem részesedtek a magánosítás
eredményeként a tőkefelhalmozásból. A korábbi tendenciák meghatározó erővel hatnak
a jelenlegi folyamatokra. A magyar kisebbség tulajdonában levő vállalkozások a nem ter-
melői szolgáltatások piacán fedezhetők fel. A magyar nemzetiség számára hiányzik a je-
lentős gazdasági vagyoni alap, amely megmaradásának fontos feltétele. Jobb a helyzet
az önkormányzati, tartományi képviseleti testületekben, ahol a magyarok részesedése
megközelíti a nemzetiségi arányát.
A magyarországi vállalkozások idáig kevés tőkét fektettek be a Vajdaságban, ami
a még mindig létező politikai és jogi bizonytalansággal, a kedvezőtlen uralkodó politi-
kai viszonyokkal magyarázható. A túlságosan magas kockázat visszatartó erő a jelen-
tősebb profitkilátással szemben. A magyar vállalkozások számára vonzerő lehet az ol-
csó vajdasági munkaerő, a földrajzi közelség, a privatizálásra felajánlott vagyon ked-
vező ára, és a magyar kisebbség jelenléte. Magyarország európai uniós csatlakozása
új pénzforrás megszerzése adhat alkalmat, amelyek a határon túli régiók infrastruktú-
ra-fejlesztésére, környezetvédelmére, egyebek között a Duna–Kőrös–Maros–Tisza
eurorégió kiépítésére fordítható.
Erdély, Felvidék és a Vajdaság Románián, Szlovákián és Szerbián belül elfoglalt
perifériális fekvése korábban okot adott a hátrányos helyzetre. Most azonban a perifé-
ria előnnyé változhat, és a növekedési tartalék kiaknázása felgyorsíthatja ezeknek a
régióknak a felzárkózását. Elkerülhetetlen, hogy a határok lebontása, illetve perspek-
tivikus lebomlása következtében a határ menti régiók egységesülése felgyorsuljon, a
térség integrációja meginduljon. Az Európai Unión belül a határvidékek dinamizáló
hatást gyakorolhatnak a még nem tagok határ menti régióira. Kelet-Közép-Európa re-
gionális integrációja a térség felzárkózásának még kiaknázatlan tartaléka.
Tibori Szabó Zoltán
A közép-erdélyi régió
20 Tibori Szabó Zoltán: A közép-erdélyi régió gazdasági átalakulása
I. A kutatás célja
Az esettanulmány célja az erdélyi magyarlakta területek gazdasági helyzetének bemu-
tatása és elemzése. A következő fejezetekben elsősorban Közép–Erdély, azaz
Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy megye helyzetét ismertetjük. Természete-
sen, ahhoz, hogy ezeknek a közigazgatási egységeknek a helyzetéről teljes képet mu-
tathassunk, az egyes alfejezetekben az ország és az említett megyéket magába fog-
laló fejlesztési régiók gazdasági fejlődéséről is tárgyalnunk
, kellett.
A kereskedelem, a mezőgazdaság, az ipar, a privatizáció és a beruházások terén
elért eredményeket, illetve eredménytelenségeket országos és régiószinten a II. feje-
zetben mutatjuk be. A III. fejezetben a közép-erdélyi megyéket magukba foglaló fej-
lesztési régiók általános adatait ismertettük, a IV. fejezetben pedig az egyes megyék
gazdasági helyzetét, fejlődési perspektíváit elemeztük.
A gazdasági fejlettség tekintetében a tanulmányozott térség heterogén. Míg
Kolozs megye Románia és ezen belül Erdély fejlettebb és gyorsabban átalakuló me-
gyéinek egyike, Beszterce-Naszód és Szilágy megye iparilag fejletlen, és hatalmas
munkanélküliséggel küzd. Ennek ellenére e két utóbbi megye között is adódnak kü-
lönbségek: míg Beszterce-Naszód komoly jövedelemhez jut az erdőgazdálkodásból,
Szilágy megye természeti vagy ásványi kincsekkel alig rendelkezik. Megint más Fehér
megye helyzete, ahol a bányászat és az elavult technológiákra épülő ipar felszámolá-
sa, illetve átalakítása egészen más kérdéseket vet fel. Külön tárgyaljuk ez utóbbi me-
gyében a verespataki aranybányaprojekt ügyét, amely 400 millió dollár értékű lenne, s
egyben az egész térség első számú beruházása. Környezeti, szociális és gazdasági
szempontból is rengeteg kérdést vet azonban fel, és számtalan feszültség forrása lett.
Érintőlegesen tárgyaltuk kutatásunk során Máramaros, Maros és Hunyad megye
helyzetét, főképpen a privatizáció, a tervezett ipari parkok elhelyezése, illetve az egyes
iparágak gondjainak bemutatásakor.
II. Az északnyugati és közép-erdélyi régiók

esettanulmánya
1. Általános helyzet
Az 1989-es rendszerváltás után Romániában is elkezdődött az átmeneti időszak

a szabad piac és a kapitalista rendszer felé. Ez a tranzíció még ma sem ért véget, és
Romániának még sok feladatot kell végrehajtania, hogy gazdasága európai szintre
juthasson.
Összehasonlító adatok Románia és az Európai Unió között:
1. táblázat
Ssz Mutatók ME ÉV ROMÁNIA EURÓPAI UNIÓ
1. Lakosság (január elsején) ezer szem. 2002 21 680,9 376 455* (2000)
2. Terület km2 238 391,0 3 191 000,0
3. Népsűrűség Lk./km2 2002 90,9 118,01)
4. Lakosság dinamikája % 2000/1999 –0,1 2,6*1)
5. Lakosság kor szerinti szerkezete: % 2000 100,0 100,01)3)
– 0–14 év % 2000 18,5 17,4
– 15–64 év % 2000 68,3 67,0
– 65 év és fölött % 2000 13,2 15,6
6. GDP Mrd. EUR 2000 39,9 7974*1)
7. GDP/lakos EUR/lakos 2000 1779 21 238*1)
8. GDP/lakos % EU–átlaghoz visz. 1999 27,4 100,0
9. Beruházások % a GDP-ben 2000 18,5 19,73)
10. Lakosság foglalkozás szerinti
% 2000 100,0 100,01)
szerkezete:
– mezőgazdaság és erdészet % 2000 41,4 4,5
– ipar és építkezés % 2000 27,3 29,3
– szolgáltatások % 2000 31,3 66,2
11. Munkanélküliség2) % 2000 7,1 9,21)
12. Gyermekhalandóság rátája 2000 18,6 5,54)
13. Átlag élettartam:
– férfi Év 2000 67,0 74,6*3)
– nő Év 2000 74,2 80,9*3)
14. Lakosság iskolázottsági szintje
% össz. 2000 100,0 100,01)
25–59 év között:
– alacsony % össz. 2000 23,8 36,0
– közép % össz. 2000 64,6 43,0
– magas % össz. 2000 11,6 21,0
15. Inflációs ráta % 1999 45,8 2,0*
1) – 1999; 2) – ILO (Nemzetközi Munkaszervezet) metodológiája alapján; 3) – 1998; 4) – 1997;
* Az adatok ideiglenesek vagy becsültek
Politikai szempontból Románia az európai integráció útján halad. A demokratikus

társadalom kiépítése, a piacgazdaság megteremtése – és ezen belül különféle refor-
mok véghezvitele a gazdaság fellendítése érdekében – a jelenlegi kormány legfőbb
feladatai közé tartoznak.
A fenti célok elérése érdekében Románia az utóbbi évtizedben a főbb európai
uniós támogatási programokban is részesült:
• az intézményépítést, gazdasági és társadalmi kohéziót, illetve az acquis com-
munautaire elsajátítását célozó PHARE-program,
• a környezet és közszállítás fejlesztését támogató ISPA- és
• a mezőgazdaság- és vidékfejlesztést ösztönző SAPARD-program finanszírozá-
sai által.1
1 Részletek az Európai Integrációs Minisztérium Sprijinul Uniunii Europene pentru aderare. Cele trei instrumente de pre-aderare: PHARE,
ISPA, Sapard (Az EU támogatása a csatlakozáshoz. A három csatlakozás előtti program: PHARE, ISPA és SAPARD) című közlönyében.

Törvényhozási szempontból az utóbbi években több olyan rendelkezés látott

napvilágot, amely a gazdaság némely területének fellendítését eredményezte, és egy-
ben az európai standardoknak is megfelelt. Ilyenek voltak például:
– a 15/1990 törvény az önálló gazdaságok kereskedelmi társaságokká való át-
szervezéséről;
– a 31/1990 törvény a kereskedelmi társaságok létrehozásáról, működéséről és
feloszlatásáról;
– a 18/1991 földtörvény;
– a 84/1992 törvény a szabad övezetekről;
– a 7/1996 törvény a földnyilvántartást és a telekkönyveket illetően;
– a 31/1997 sürgősségi kormányrendelet a külföldi beruházások rendjét illetően;
– a 92/1997 sürgősségi kormányrendelet a közvetlen befektetések ösztönzéséről;
– a 151/1998 törvény Románia fejlesztési régiókra történő felosztásáról;
– a 24/1998 és a 75/2000 sürgősségi kormányrendelet a hátrányos helyzetű
övezetekről;
– a 73/1998 kormányrendelet az összevont személyi jövedelemadóról;
– a 17/2000 sürgősségi kormányrendelet az áfa egységesítéséről;
– a 490/2002 törvény az ipari parkok létrehozásáról és annak rendjéről stb.
Az évek során a fenti rendelkezések számos módosításon estek át.
Fontos helyet foglal el Románia gazdaságának fellendítésében a 151/1998 törvény,
amely az új fejlesztési régiókról és ezek létrehozási és működtetési eljárásairól szól.
Regionális fejlesztési tervek léteztek már a kommunista rendszerben is. Az
1976–ban kidolgozott Országos Állami Egységes Terv alapján a központi vezetőség
ugyanazon gazdasági fejlődési tervet próbálta érvényesíteni az ország összes terüle-
ti egységében. A kitűzött cél a megyék közötti fejlettségi különbségek eltüntetése volt,
és ezt erőltetett iparosítással próbálták elérni, anélkül, hogy a gazdasági eredményes-
séget számításba vették volna. Az ipari termelés növekedésének rátája a hátrányos
helyzetű megyékben (például Botoşani, Vaslui, Máramaros, Beszterce-Naszód, Dolj,
Olt, Giurgiu, Teleorman) óriási volt, mivel ezek a területi egységek az országos ipari
termelésnek az átlagát kellett hogy évente előállítsák. Ennek az intézkedésnek súlyos
következményei voltak, amelyek általános válsághoz és gazdasági visszaeséshez ve-
zettek. Következésképpen ma Romániában minden megye gazdasági átszervezési
problémákkal küszködik, amelyek közül az ipar szerkezeti átalakításának kérdése a
legégetőbb. Az átmeneti időszak elején Románia ipari régiói a következők voltak:
2. táblázat
Nyugati övezet Temesvár, Arad, Krassó-Szörény és Hunyad
Északnyugati övezet Bihar, Kolozs és Maros
Középdéli övezet A legfejlettebb és legterjedelmesebb: Szeben, Brassó, Argeş, Dîmboviţa,
Prahova, Bukarest
Déli övezet Dolj és Olt
Keleti övezet Galaţi és Brăila
A 151/1998 törvény új területi felosztást eszközölt. Kiegészítésként születtek meg

a „hagyományosan fejletlen”, az „ipari hanyatlásban lévő” és a „kényes szerkezetű”
övezetek/megyék kifejezések.
A hagyományosan fejletlen övezetek azok, amelyek munkanélküliségi átlaga nagyon
magas, és ahol a lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságban dolgozik. Ezen mutatók mel-
lé társul a más megyékbe vagy külföldre történő elvándorlás kiemelkedő aránya is.
Az ipari hanyatlásban levő övezetek vagy megyék azok, amelyekben 1992 és
1998 között, az átmeneti időszak következményeképpen, sokan munka nélkül marad-
tak (főleg a feldolgozó iparban és a bányászatban). Ezek az övezetek abban külön-
böznek a hagyományosan fejletlen zónáktól, hogy elég jól fejlett az infrastruktúra és a
piacgazdaság mechanizmusai működőképesek. Erdélyben a következő megyéket jel-
lemzi az ipari hanyatlás: Hunyad (Nyugati Fejlesztési Régió), Máramaros, Kolozs
(Északnyugati Fejlesztési Régió) és Brassó (Központi Fejlesztési Régió).
A kényes szerkezetű zónák vagy megyék azok, amelyekben nagy számú la-
kos dolgozik veszteségeket generáló nehézipari ágakban (kohászat, bányászat, ve-
gyészet), és amelyekben a lakosság nagy része egyetlen ipari ágazatban vagy egyet-
len üzemben dolgozik. Ezek a megyék az ipari átszervezés következményeként ipari
hanyatlásban levő zónákká válnak. A nagyszámú elbocsátás miatt ezek a megyék je-
lentős társadalmi feszültségek veszélyét is jelentik. Erdélyben ilyen megyék Hunyad
(Nyugati Régió) és Szatmár (Északnyugati Régió).
A 151/1998-as törvény szerint a fejlesztési régiókhoz az alábbi megyék tartoznak:
3. táblázat
Fejlesztési régió Megyék
Északkelet Bákó (Bacău), Botoşani, (Jász) Iaşi, Neamţ, Suceava, Vaslui
Délkelet Brăila, Buzău, Konstanca, Galac, Tulcea, Vrancea
Dél Argeş, Călăraşi, Dâmboviţa, Gyurgyevó (Giurgiu), Ialomiţa,
Prahova, Teleorman
Délnyugat Dolj, Gorj, Mehedinţi, Olt, Vâlcea
Nyugat Arad, Krassó-Szörény, Hunyad, Temesvár
Északnyugat Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros, Szatmár, Szilágy
Közép (központi) Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Szeben
Bukarest Ilfov, Bukarest
A törvényhozók 1998-ban hatályba léptették a 24-es számú, a hátrányos helyze-

tű zónákra (zone defavorizate) vonatkozó törvényt is. A hátrányos helyzetű övezet az,
amelyik teljesíti az alábbi két feltétel egyikét:
1. a területi egység munkaerőlétszámához viszonyítva a munkanélküliek aránya

legkevesebb háromszor nagyobb az országos munkaerőlétszámhoz viszonyí-
tott munkanélküliségi aránynál a felmérés előtti három, egymásután következő
hónapban;
2. gyengén fejlett infrastruktúrával rendelkezik és a kommunikációs eszközök hiá-
nya miatt az övezet elszigetelt.
Egyike a legfontosabb rendelkezéseknek az a 2000-es májusi kormányhatározat,

amelynek alapján három új fejlesztési programot dolgoztak ki a hátrányos helyzetű
övezetek részére. Az első tervben a mezőgazdasági tevékenység ösztönzésére össz-

pontosítottak, a második az üzleti környezet serkentését tűzte ki célul, míg a harmadik

a beruházások növelésére törekszik.2
2001-ben Romániában 34 hátrányos helyzetű zóna létezett. Jogi személyek (be-
leértve a magánvállalatokat és családi szervezeteket is) és magánszemélyek, akik
ezekben az övezetekben tevékenykednek a törvények által előírt kedvezményekben
részesülhettek (vámilletékek, áfa, nyereségadó alóli felmentések).
Erdélyben 2000-ben a következő hátrányos helyzetű övezetek léteztek:3
4. táblázat
Fejlesztési régió Megye Hátrányos h. zóna Terület (nkm)
Nyugat Hunyad Vajdahunyad 285,2
Hunyad Brád 1318,4
Hunyad Zsil völgye 996,0
Északnyugat Bihar Vaskohsziklás-Diófás 83,5
Bihar Nagybáród- 386,8
Sonkolyos
Bihar Papfalva-Felsőderna 229,9
Szilágy Ipp 60,1
Szilágy Hídalmás-Szurdok 355,8
Szilágy Sarmaság 175,3
Máramaros Nagybánya 752,3
Máramaros Borsa Visó 867,2
Beszterce-Naszód Óradna 1225,8
Közép Hargita Balánbánya 1,8
Kovászna Barót 128,5
Szeben Kiskapus 257,9
Fehér Kudzsir (Cugir) 310,3
Fehér Nyugati-Kárpátok 1085,0
Ezekhez társul a 2003-ban hátrányos helyzetűnek nyilvánított Kolozsvár–Tor-

da–Aranyosgyéres övezete is.
200–ben Romániában hat szabad kereskedelmi övezetet (zonă liberă) tartot-
tak számon a következő területi egységekben: Sulina, Konstanca–Basarabi Sud, Kür-
tös–Arad, Galac, Gyurgyevó (Giurgiu) és Brăila. A szabad övezetek működését a
84/1992-es törvény szabályozza.
2001-től kezdődően Románia kormánya kidolgozta a támogatott övezetek
(zone asistate) tervét. Ennek a programnak a célja az ipar, a szolgáltatások, a turiz-
mus és egyéb területek fellendítése, és a beruházások ösztönzése az adott övezet-
ben, visszatérítés nélküli pénzbeli támogatások révén. Erdélyben 2001-ben Hunyad
és Fehér megye részesült ilyenfajta támogatásban.
2 MEDIAFAX (Román magánhírügynökség, Bukarest), 2000. május 18.
3 Az adatok a Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium honlapjáról (A 2002–2005-ös Országos Fejlesztési Terv kimutatásaiból)
származnak.
2. Erdélyi (Északnyugat és Közép) fejlesztési régiók
Az Északnyugati Fejlesztési Régió a következő hat megyét foglalja magába:

Beszterce-Naszód, Bihar, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy. Északkelet felől a Keleti-
Kárpátok határolják, délnyugati irányban pedig a Nyugati-Kárpátok. Három másik fejleszté-
si régióval szomszédos, és hat határátkelőhelye van Magyarország és Ukrajna irányába.
1. ábra
Fontosabb adottságai a mezőgazdasági területek (az összterület 61,5 százaléka)

és az erdők (28,9 százalék).
A fizikai és épületi infrastruktúra gyengén fejlett, az úthálózat pedig nagyon el-
avult, kopott állapotban vannak. Egyes vidéki utak teljesen el vannak zárva a közleke-
déstől, mert a főbb utakhoz vezető szakasz használhatatlanná vált.
2844,0 ezer lakos élt 2000-ben a régió területén, Románia összlakosságának
12,7 százaléka. A népsűrűségi átlag 83,3 lakos/négyzetkilométer volt, ugyancsak
2000-ben. A lakosság nagy része urbanizált övezetekben (52,6 százalék a régió össz-
lakosságából) és völgyekben él. A vidéki lakosság jelentős demográfiai hanyatlást
szenvedett el, főleg 1996 és 2000 között.4
A legnagyobb számú lakosú város Kolozsvár, 329 310 lakossal (2000. július elsején).
2002-ben a régiónak 2,740 millió lakosa volt, ebből 529 204 magyar nemzetisé-
gűnek, 545 055 pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát.5
A régióban nagyon magas a környezetszennyezés szintje. A jelentősebb
szennyezők a következők: a Kolozs és Szilágy megyében leülepedő por, ammónia
Beszterce-Naszód, Szilágy és Máramaros megyékben, kéndioxid és kadmium Kolozs
és Szilágy, fluor és ennek vegyületei Szatmár megyében, illetve nehézfémek és cián-
vegyületek Máramaros megyében. A régió főbb társadalmi és gazdasági jellemzőit
(mutatóit) a következő táblázat szemlélteti6:
4 A Román Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium adatai.
5 2002. évi népszámlálási adatok.
6 Román Országos Statisztikai Intézet; Eurostat Yearbook 2001; Unity, solidarity, diversity for Europe, its people and its territory
2001, Raportul Dezvoltării Umane 2000, Enlargement of the EU, 2001. június.

5. táblázat
Megj.: 1) 1999 2) (1997/1990); 3) Csak a 100 fő/km2 népsűrűségnél alacsonyabb települések;

4) 1998; * az adatok ideiglenesek vagy becsültek
A régió infrastruktúrájának fejlettségi szintje majdnem minden szempontból ma-

gasabb az országos szintnél, ennek ellenére gyengének minősíthető. A közúti háló-
zatnak csupán 23,8 százaléka volt 1999-ben korszerűsítve, a csatornahálózattal ellá-
tott települések aránya pedig 2000 végén 23,5 százalék volt. Noha az ivóvízzel ellátott
települések aránya a régióban átlagosan 69,1 százalékos volt 1999-ben, Beszterce
megyében ez az arány 40 százaléknál kisebb. A régió infrastruktúrájának általános
helyzetét a következő táblázat ismerteti7:
6. táblázat
Megyék
Mutatók Régió Románia
Bihar Beszterce Kolozs Máramaros Szatmár Szilágy
100 négyzetkilométerre
mért közúti hálózatsűrűség 31,8 33,0 27,8 36,8 23,7 34,5 36,5 30,8
– 1999 (%)
A korszerűsített közutak aránya
a régió közúti hálózatához 23,8 23,6 23,4 21,6 34,0 19,8 21,6 24,6
viszonyítva – 1999 (%)
Ivóvízzel ellátott települések
69,1 66,3 38,6 88,8 80,0 68,3 64,4 54,9
aránya – 1999 (%)
Csatornahálózattal ellátott
települések aránya – 2000 23,5 22,1 17,5 36,3 32,9 10,0 16,9 21,7
végén (%)
7 A Fejlesztés és Előrejelzési Minisztérumának adatai: A 2002–2005-ös romániai Országos Fejlesztési Terv. 2001.
A Központi Fejlesztési Régió Románia központi részében található, és hat má-
sik fejlesztési régióval határos. Hat megyét foglal magába: Brassó, Fehér, Hargita,
Kovászna, Maros és Szeben. A régió 50 városra és 334 községre oszlik, összterülete
34 099,7 négyzetkilométer, Románia összterületének 14,3 százaléka.
2. ábra
2642 ezer lakos élt 2000-ben a Központi Régió területén, Románia összlakossá-
gának 11,8 százaléka. A népsűrűségi átlag 77,5 lakos/km2 volt, ugyancsak 2000-ben.
Brassó megyében a népsűrűségi átlag 117,2 lakos négyzetkilométerenként, Hargita
megyében pedig 51,4.
A lakosság nagy része urbanizált övezetekben (60,3 százalék a régió összlakos-
ságából) él.
2002-ben a régiónak 2,523 millió lakosa volt, ebből 755 455 magyarnak, 760 863
magyar anyanyelvűnek vallotta magát.8
Fontos szerepet játszik az ország számára a régió vasúti hálózata. Vasúti közle-
kedési csomópontjain (Brassó, Nagyszeben, Tövis) keresztül teremtődik meg az ösz-
szeköttetés Közép- és Nyugat-Európával.
8 2002. évi népszámlálási adatok.

A régió főbb társadalmi és gazdasági jellemzőit (mutatóit) a következő táblázat

szemlélteti9:
7. táblázat
Megjegyzés: 1) 1999; 2) (1997/1990); 3) Csak a 100 lakos/km2

népsűrűségnél alacsonyabb települések; 4) 1998; * ideiglenes, becsült adatok
A régió infrastruktúrája gyengén fejlett, a korszerűsített utak aránya a régió közúti

hálózatának csupán a 24,8 százaléka, az országos arányhoz (24,6 százalék) közelálló.
A csatornahálózattal ellátott települések aránya (25,5 százalék) meghaladja az orszá-
gos átlagot (21,7 százalék). A főbb infrastrukturális mutatókat a következő táblázat fog-
lalja össze:10
8. táblázat
Megyék
Fehér Brassó Kovászna Hargita Maros Szeben
100 négyzetkilométerre
mért közúti hálózat sűrűsége 26,3 32,0 25,1 22,4 21,9 27,5 27,3 30,8
– 1999 (%)
A korszerűsített közutak aránya
a régió közúti hálózatához 24,8 20,3 31,2 26,4 30,7 22,0 22,2 24,6
viszonyítva – 1999 (%)
Ivóvízzel ellátott települések
52,9 65,8 53,8 43,6 60,3 56,7 29,0 54,9
aránya – 1999 (%)
Csatornahálózattal ellátott
települések aránya – 2000 25,5 14,5 26,9 30,0 24,1 36,1 19,4 21,7
végén (%)
9 Román Országos Statisztikai Intézet; Eurostat Yearbook 2001; Unity, solidarity, diversity for Europe, its people and its territory
2001, Raportul Dezvoltării Umane 2000, Enlargement of the EU, 2001. június.
10 A Fejlesztés és Előrejelzési Minisztérumának adatai: A 2002–2005-ös Országos Fejlesztési Terv. 2001.
A két régió infrastruktúrájának főbb jellemzőit összehasonlítva, következtethetünk,
hogy az Északnyugati Fejlesztési Régió közúti hálózatsűrűségének és az ivóvízzel ellátott te-
lepüléseinek aránya (31,8, illetve 69,1 százalék 1999-ben) nagyobb a Központi Fejlesztési
Régió arányainál (26,3, illetve 52,9 százalék ugyanabban az évben). Ugyanakkor a közpon-
ti régióban nagyobb a korszerűsített utak és a csatornahálózattal ellátott települések aránya
(24,8 illetve 25,5 százalék az Északnyugati 23,8, valamint 23,5 százalékhoz képest).
2003 júliusában írták alá a térség legnagyobb infrastrukturális beruházásának, a 425
km-es autópálya építésének keretszerződését. A külföldi beruházó az amerikai Bechtel cég-
óriás, az iraki újjáépítések fővállalkozója. Az autópályát jövő év tavaszán kezdik majd építe-
ni és 2009 végére fejeződnek be a munkálatok. Ez az ambiciózus terv az erdélyi régiók gaz-
dasági fellendülését és egyben infrastruktúra-szintjének jelentős javulását jelentené.
3. A román gazdaság országos és regionális jellemzői
Amikor 1990-ben Románia külkereskedelmét egy csapásra liberalizálták, a köz-

pontosított árak rendszere még működött. A létrehozott kereskedelmi cégek és terme-
lők nem tudtak azonban az új üzleti környezethez időben alkalmazkodni. Az általuk
termelt és piacra dobott áruk – főképpen az elavult gyártási technológiák miatt – nem
voltak versenyképesek, így a termelők és a kereskedők kénytelenek voltak a terme-
lést, illetve az eladást évente csökkenteni. A kereskedők fokozatosan áttértek az im-
portból hozott jobb minőségű áruk forgalmazására. A termelők hagyományos piacai
szinte egyik napról a másikra megszűntek, a vállalatok hirtelen piacot vesztettek, és
termékeik helyét az olcsóbb vagy minőségileg sokkal jobb importáruk vették át.
A nemzetközi versenyképesség szempontjából Románia 2000-ben a Közép-ke-
let-európai Szabadkereskedelmi Egyezményt (CEFTA) aláíró országok leggyengébbi-
ke volt. 1991 és 1999 között az ipari termelés évi csökkenésének átlaga 7,15%-os volt.
Ugyanakkor az export évi növekedésének rátája csupán 4% volt, míg az összes többi
közép-európai ország évi rátája meghaladta a 10 százalékot.
A főbb gazdasági mutatók 1990 és 2000 között a következőképpen változtak11:
9. táblázat
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000
Nemzeti bruttó össztermék
– ezermilliárd lej, folyó
0,90 2,20 6,00 20,00 49,80 72,10 108,90 252,90 371,20 539,40 796,50
áron
– Mrd euró – 25,10 15,10 22,60 25,30 27,40 28,20 31,30 37,20 33,10 39,90
GDP növ. ráta
–5,60 –12,90 –8,80 1,50 3,90 7,10 3,90 –6,10 –4,80 –2,30 2,10
– % (előző évhez visz.)
GDP/lakos
– ezer lej, folyóáron 37,00 95,10 264,60 880,50 2 189,70 3 180,40 4 817,80 11 218,20 16 495,40 24 016,20 35 503,70
– ezer EURO 1,08 0,66 1,00 1,11 1,21 1,25 1,39 1,65 1,47 1,78
GDP/lakos növ. Ráta
–5,80 –12,80 –7,20 1,70 4,00 7,40 4,30 –5,80 –4,60 –2,10 1,70
– % (előző évhez visz.)
Magánszektor súlya
16,40 23,60 26,4 34,80 38,90 45,30 54,90 60,60 62,00 63,30 64,50
a GDP-ben – %
11 Az Országos Statisztikai Intézet adatai.

3. ábra
A GDP előző évhez viszonyított változását 1990 és 2002 között a fenti grafikon
szemlélteti.
A GDP 2002-ben 1 512 256,6 milliárd lejt, azaz 1 USD = 33 055 lejes átlagos ár-
folyamon 45,75 milliárd dollárt tett ki. Az adott évben az ipari termelés 7,2 százalék-
kal, az építőipar 6,9 százalékkal, a szolgáltatások volumene 5,3 százalékkal bővült.
Igaz, mindeközben az adóterhek átlagosan 6,4 százalékkal emelkedtek. Az egyensú-
lyi helyzet javulását szemlélteti az infláció fokozatos csökkenése, amely éves szinten
1999-ben 60, 2000-ben 40,7, 2001-ben 30,3, 2002-ben pedig 17,8 százalék volt. 2003
első hét hónapjában a drágulás 7 százalékos volt, az előző év júliusához képest pe-
dig 14,8 százalékot tett ki.
Az erdélyi (Északnyugat és Közép) regionális bruttó terméknek a nemzeti brut-

tó össztermékhez való hozzájárulását 1995–1998 között az alábbi táblázat mutatja be:
10. táblázat
Fejlesztési régió 1995 1996 1997 1998
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Északnyugat 11,9 11,8 11,7 12,0
Közép 12,6 13,2 13,3 12,7
Az erdélyi regionális bruttó össztermék lakosra mért értékei (GDP/lakos)

1995 és 1998 között a következők voltak (GDP országos átlag = 100):
11. táblázat
1995 1996 1997 1998
Északnyugat 93,7 92,8 91,8 94,8
Közép 107,0 112,3 112,3 107,7
A romániai GDP szerkezete szempontjából is különbözött az EU bruttó összter-

mékének összetételétől, az utóbbi években azonban észrevehető volt egy konvergáló
tendencia. A GDP alakulásában a mezőgazdasági szektor súlya például jelentősen
csökkent az évek során: 1990-ben 20, 1999-ben pedig 13,9 százalék volt. Az ipari
szektor súlya 1999-ben 28 százalék alá csökkent, míg a szolgáltatások értéke 50 szá-
zalékra nőtt (az EU-ban 68-69 százalék).
A foglalkoztatottak gazdasági terület szerinti megoszlása 2000-ben (%)12
12. táblázat
Románia /
Románia EU 15
EU 15
Összesen 100,0 100,0 5,4
Mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban dolgozók 41,4 4,5 29,8
Iparban és építkezésben dolgozók 27,3 29,3 8,4
Szolgáltatási ágakban dolgozók 31,3 66,2 2,5
A munkanélküliség problémája egyaránt jelentkezik a gazdaságilag fejletlen

és az erőteljesen iparosított megyékben. A gazdaságilag fejletlen területi egysé-
gekben a produktív beruházások száma nagyon alacsony, és ezért lehetetlen új,
elegendő számú munkahelyet teremteni. Az iparosított zónák átszervezési gon-
dokkal küszködnek, amelyeknek eredményeképpen sok dolgozót elbocsátanak
munkahelyéről (a munkanélküliség és az ipari hanyatlás gondjainak súlyosságát
régiónként lásd a 4. ábrán).
Munkanélküliség és ipari hanyatlás
4. ábra
Az Északnyugati Fejlesztési Régióban dolgozó lakosság foglalkozás szerinti szer-

kezetét, illetve ennek összehasonlítását az országos és az EU-átlagszerkezettel a kö-
vetkező ábra szemlélteti13:
12 Országos Statisztikai Intézet – Románia Statisztikai Évkönyve 2000; Eurostat Yearbook 2001; Unity, solidarity, diversity for
Europe, its people and its territory 2001.
13 Románia Fejlesztési és Előrejelzési Minisztériumának adatai.

5. ábra
A munkanélküliségi ráta 8,5 százalékos volt 2000-ben, nagyobb értéket

Beszterce-Naszód (12,7 százalék), Szilágy (10 százalék) és Kolozs (11,3 százalék)
mértek. 2002 végén a munkanélküliek aránya a régióban átlagosan 8 százalékos volt,
Szilágy és Beszterce-Naszód megyében ekkor is valamivel magasabb.
A Közép és az Északnyugati Régióban a foglalkoztatottak – nemzeti átlag fölötti
arányban – az iparban és a szolgáltatások szektorában dolgozik. Sokkal kevesebben
keresik kenyerüket a mezőgazdaságban.
A Közép Fejlesztési Régióban dolgozó lakosság foglalkozás szerinti szerkezetét,
illetve ennek összehasonlítását az országos és az EU-átlagszerkezettel a következő
ábra szemlélteti14:
6. ábra
A munkanélküliség növekedése nagyon nagy volt a Közép Fejlesztési Régióban,

ahol az utóbbi években ötszörösére emelkedett (miközben a Nyugati Fejlesztési Régi-
óban például „csupán” négyszeresére). 2000 végén a munkanélküliségi átlag 10,3
százalékos volt (az országos átlag 10,5 százalék volt).
Mindkét régióban fontos ipari átszervezési folyamatok mennek végbe. Fehér megyé-
ben a bányászat, Brassó megyében a gépkocsi- és traktorgyártó ipar, Hunyad megyében
a kohászati ipar és a bányászat szembesült a szerkezeti átalakítás következményeivel. A
foglalkoztatott lakosság számára az elbocsátások sorozata igazi megpróbáltatást jelen-
14 Románia Fejlesztési és Előrejelzési Minisztériumának adatai.
tett, hiszen általános volt az a vélemény, hogy ezek az iparágak nélkülözhetetlenek az or-
szág gazdasága számára, és éppen ezért biztos munkahelyet jelentenek.
Az Északnyugati és a Központi Fejlesztési Régió munkaerejének főbb jellemzőit
a következő táblázat szemlélteti:
13. táblázat
Mutatók Északnyugat Központ
A foglalkoztatott lakosság aránya a régió összlakosságához
45,0 45,0
viszonyítva 2000 végén (%)
Ezer személyre eső foglalkoztatottak száma 411,9 403,3
A mezőgazdasággal és erdőgazdálkodással foglalkozók
aránya a gazdaságban dolgozók összértékéhez viszonyítva 45,9 34,0
2000 végén (%)
Az iparban dolgozók aránya a gazdaságban dolgozók
22,2 30,7
összértékéhez viszonyítva 2000 végén (%)
Az építkezésekben dolgozók aránya a gazdaságban
3,4 3,6
dolgozók összértékéhez viszonyítva 2000 végén (%)
A szolgáltatásokban dolgozók aránya a gazdaságban
28,5 31,7
dolgozók összértékéhez viszonyítva 2000 végén (%)
2000 márciusában a kormány összeállította Románia első középtávú fejlesztési

stratégiáját. Kiindulópontként szolgált Románia akkori gazdasági helyzetének ismerteté-
se. A dokumentum szerint Románia a 10 éves átmeneti időszak után még jelentős aka-
dályokkal küszködött. Az ipari szektor nagyon lassú privatizációja, illetve a veszteséges
ágazatok átszervezésének késése hátráltatták az ország fejlődését. Gazdasági növeke-
dés, a törvényhozás stabilizációja és a szegénység kiküszöbölése voltak a stratégia
főbb céljai. A terv szerint ezen célok eléréséhez szükséges a belföldi termelés újraindí-
tása, az üzletbarát környezet kialakítása, a magánszektor fejlesztése, a külföldi befekte-
tők bevonása és az adminisztratív eljárások egyszerűsítése. A terv pontokban ismertet-
te a pénzügyek és a költségvetés, a monetáris politikák, a privatizáció, a verseny korlá-
tainak lebontása, az ipar és a mezőgazdaság terén a tennivalókat.15
A gyakori kormánykrízisek, a túlságosan sok pártocskát magába foglaló koalíció és
a vezető szerepben levő személyek tapasztalatlansága miatt a 2000-ben leköszönő
középjobb irányultságú kormány kevés tervet hajtott végre. Azt is el kell azonban ismer-
ni, hogy a Victor Ciorbea vezetése alatt álló kormány 1997-ben mindössze 600 millió dol-
láros nemzeti banki tartalékkal vette át az országot. Pozitívumként megemlíthető, hogy
sikerült feltöltenie az államkasszát, és néhány életbevágóan fontos makrogazdasági sta-
bilizációs programot végrehajtania. A kormányzást 2000-ben újra átvevő Romániai Tár-
sadalmi Demokrácia Pártja (utóbb Szociáldemokrata Párt, amely jelenleg is hatalmon
van, s amelynek kisebbségi kormányát a parlamentben a Romániai Magyar Demokrata
Szövetség, az RMDSZ támogat) ezekre alapozva folytathatta a reformokat. Az ipari te-
vékenység és az építőszektor fenntartása, illetve a szolgáltatási ágazat fellendítése a
nemzeti bruttó össztermék növekedését eredményezte. Így míg 2000-ben a GDP növe-
kedése 2,1 százalékos volt, 2001 elérte az 5,7, 2002-ben pedig a 4,9 százalékot.16
15 MEDIAFAX, 2000. március 6.
16 Románia kormányának 2001–2002 évi tevékenységének összefoglalója, Bukarest, február 2003, www.guv.ro

a) Ipar és építkezés
A romániai ipar átszervezésének folyamata az új gazdasági helyzethez való alkal-
mazkodásból, az 1990 előtti egyensúlyzavar és az átmeneti időszakra jellemző káros
működés kiküszöböléséből áll. Ez a folyamat legfőképp a privatizációra alapoz, és
ezért különböző arányban érintette az egyes iparágakat, az ipari termelés hanyatlását
és az ipari munkaerő létszámát illetően.
Annak ellenére, hogy az utóbbi években az ipar erős hanyatlásnak indult, nélkü-
lözhetetlen eleme maradt a romániai gazdaságnak a munkahely-létesítés és a gazda-
sági növekedés szempontjából.
Az ipari termelés a múlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. 1990
és 1992 között csökkent a termelési átlag, 1996-ig pedig nőtt (21,6 százalékkal volt
nagyobb az 1992-es szintjénél). 1997 és 1999 között újra csökkeni kezdett, majd
2000-ben 7,6 százalékkal nőtt az előző évi átlaghoz képest. A 2000-es átlag 10,6 szá-
zalékkal volt kisebb az 1995-ös átlagnál, és 20,4 százalékkal csökkent az 1996-os ér-
tékéhez viszonyítva17. Ez a hanyatlás számos vállalatnál a kapacitások alulkihasznált-
sága és a nagyszámú elbocsátások miatt történt.
Az ipari termelés 1996 és 2000 közötti mutatói a következők (1995 = 100)18:
14. táblázat
1996 1997 1998 1999 2000
Ipar összesen 106,3 98,6 85,0 83,1 89,4
– Bányaipar 101,3 94,9 80,7 75,3 79,7
– Feldolgozó ipar 107,9 100,6 86,6 85,6 93,0
– Villamos és hőenergia, gáz és víz 100,8 88,6 78,3 74,6 75,4
Az ipari termelés változását 1997-1998 illetve 2001-2002 között a következő ábra

szemlélteti:
7. ábra
A bányaipar 1999-ben csupán 5,3 százalékát jelentette az ipari termelésnek

(1990-ben 9 százalék volt). Ez a csökkenés a különféle bányászati szektorokra (föld-
17 MEDIAFAX, 2001. május 3.

18 Az Országos Statisztikai Intézet adatai.
gáz, fémes ásványok) jellemző termelési hanyatlásnak, a feldolgozó ipar villamos
energia szükséglete csökkenésének és a bányaipari bérek „bányászhadjáratokkal” ki-
erőszakolt emeléseknek volt köszönhető.
A feldolgozó ipar 1999-ben 74,4 százalékát tette ki az ipari termelésnek, amely
arány körülbelül 11,4 százalékkal volt kisebb az 1990-es átlagnál.
A villamos és hőenergia, a gáz- és vízszektor 1999-ben 20,3 százalékát jelentette
az ipari termelésnek (1990-ben 5,2 százalék volt).
A legjelentősebb munkaerő-csökkentés azokban az iparágakban történt, ahol fö-
lösleges termelési kapacitások és az alacsony termelékenység volt a jellemző (bánya-
ipar, vegyipar). Számos elbocsátás történt azokban az iparágakban is, ahol a külföldi
termékek versenyképessége miatt alapos átszervezésre volt szükség (textilipar, táv-
közlési berendezéseket és tévé-rádió készülékeket gyártó ipar).
A magánszektor fejlődése az iparban sokkal lassabban haladt, mint más gazda-
sági területeken. A szerkezeti nehézségek, a nagy ipari üzemek kezelhetetlensége és
a jelentős beruházásokat igénylő privatizációs folyamat helyben topogása nehezítette
a magántőke behatolását az iparba.
1996 és 2000 között jelentősen nőtt a kis- és közepes vállalatok száma, de ezek zömé-
nek kevesebb mint tíz alkalmazottja van. 1999-ben ezek a vállalatok jelentették az országban
működő ipari egységek több mint 99 százalékát. A legtöbb kis- és közepes vállalat a követ-
kező ágazatokban működik: élelmiszer- és italgyártás, ruha-, bőr-, szőrme- és textilipar, fafel-
dolgozó ipar és bútorgyártás. A kis- és közepes vállalatoknak csupán 12,9 százaléka ipari vál-
lalat, a többi javarészt a kereskedelemben, illetve a szolgáltatások területén működik19.
Sokat javultak a termelés mutatói a közúti szállítási eszközök iparában és az
orvosi készülékek és felszerelések, precíziós műszerek, optika és óraművesség, az
elektronikai gépek és készülékek ipari ágazatában. A két utóbbi ágazat meghatározó
lehet a jövőben a romániai ipar fellendülése tekintetében.
Az erdélyi megyék ipari szerkezete az átmeneti időszak elején a következő volt20:
15. táblázat
Északnyugat Bihar – kohászat, bőr- és szőrmefeldolgozás, cipő- és ruhagyártás
Beszterce-Naszód – fakitermelés és fafeldolgozás, cellulóz-papír
Kolozs – fémkohászat, gépgyártás, fakitermelés és fafeldolgozás
Máramaros – kohászat és fakitermelés
Szatmár – gépgyártás, fakitermelés és fafeldolgozás, üveg-, porcelán- és
csempegyártás
Szilágy – gépgyártás, kohászat, vegyipar, építőanyag- és könnyűipar
Közép Fehér – gépgyártás, élelmiszeripar, bányászat és feldolgozó ipar, textil- és
vegyipar
Brassó – kohászat, gépgyártás, cellulóz-papír, vegyi-, textil-, fa- és könnyűipar
Kovászna – gépgyártás, élelmiszer-, fa- és textilipar
Hargita – gépgyártás, bányászat, fafeldolgozás, élelmiszer, textil és kötöttáru
Maros – energetika, gépgyártás, vegyipar, tüzelőanyagok, üveg-, porcelán- és
csempegyártás
Szeben – kohászat, gépgyártás, üveg-, porcelán- és csempegyártás, textilipar,
ruhagyártás, élelmiszeripar
19 Lásd II. 2. e) fejezetet (Kereskedelem)
20 A román Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium adatai alapján.

A fenti vállalatok közül napjainkban kevés a működőképes. A kisebb, a rend-

szerváltás elején bezárt vállalatok helyett kevés új, a piacgazdasághoz alkalmazko-
dó üzem, vállalkozás létesült. Pedig ezek megjelenése nélkülözhetetlen lett volna
a régi, eredménytelen és versenyképtelen ipar helyettesítésére. Ehelyett a nagy,
veszteséges ipari üzemeket próbálták fenntartani és a kis- és közepes nagyságú
vállalatokat bezárták, ahelyett, hogy ezeket használták volna fel az ipari fellendülés
kiindulópontjaiként. Következésképpen nemcsak a megyék gazdasági szerkezete
romlott, hanem a kiképzett alkalmazottak más munkába való átrétegződése vagy
kivándorlása is megindult.
A 2000 tavaszán összeállított fejlesztési stratégia szerint nagy ipari üzemek és
közművek privatizációja 2003-ban ért volna véget. Ma azonban már világos, hogy e
cél eléréséhez több időre lesz szükség. A közművek magánosítását a földgázszállító
hálózatokkal kellett volna a tervek szerint elkezdeni, hogy azt követően a villamos
energia szállítórendszereit privatizálják. Erre Romániát a Nemzetközi Valutaalappal
(IMF) kötött készenléti hitelszerződés előírásai is kötelezték. Jelen tanulmány írásának
időpontjáig (2003 augusztusa) azonban ez ehhez szükséges intézkedéseket a kor-
mány nem hozta meg.
Ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése érdekében Románia kormánya az
Európai Bizottság együttműködésével, 11 fejlesztési lehetőségekkel rendelkező át-
szervezési ipari zónát azonosított az ország területén. A 2001. évvel kezdődően eze-
ket az övezeteket PHARE-pénzekkel támogatják, zónánként legkevesebb három évig.
Az ipari átszervezési zónák sajátossága az, hogy habár nehéz átrétegződési gon-
dokkal küszködnek, megvan a lehetőség a gazdasági fejlődésre. Mindegyik övezet-
ben a következő intézkedések elmaradhatatlanok:
• a kis- és közepes nagyságú vállalatok fejlődésének támogatása a gazdaság
változatossá tétele érdekében;
• a regionális infrastruktúra javítása;
• a turizmus és a környezetvédelem támogatása.
Erdélyben két ilyen ipari átszervezési övezetet azonosítottak: a Nyugati-Kárpátok
ipari-bányászati térségét és a máramarosi, illetve az észak-erdélyi könnyűipari területet.
A Nyugati-Kárpátok ipari-bányászati térsége részint az Északnyugati, részint pe-
dig a Közép Fejlesztési Régióban található. A szóban forgó térség 17 várost és ezek-
ben összesen 342 754 lakost foglal magába. A fontosabb települések Gyulafehérvár
(72 000 lakos) és Torda (61 000 lakos). A többi helység esetében a lakosság lélek-
száma 3000 és 30 000 között változik.
A térség gazdasági és szociális problémái közé tartozik:
• az ipari tevékenység és a munkaerő csupán tíz nagyobb (1999-ben ezernél több
alkalmazott) vállalatban való tömörülése (négy Gyulafehérváron, kettő Tordán);
• egyetlen iparággal (bányászat) rendelkező városok (Abrudbánya, Zalatna,
Aranyosbánya, Topánfalva);
• a vállalatokban, üzemekben elavult technológiák használata, hátrányos marke-
ting- és managementstratégiák;
• a bányászati ipar hanyatlóban van, sok alkalmazottat elbocsátottak az abrud-
bányai, aranyosbányai, zalatnai bányákból;
• a kohászati (Nagyenyed, Zalatna, Kudzsir, Aranyosgyéres) és vegyészeti
(Marosújvár) ipar hanyatlása;
• ökológiai egyensúlyhiány (Zalatna, Abrudbánya, Torda, Vaskohsziklás,
Aranyosbánya), a levegő, a víz, a talaj és a növényzet szennyezése miatt;
• az átszervezési vagy felszámolási tervekben 18 vállalat szerepel (gépgyártó
ipar, kohászat, vegy-, textil- és fafeldolgozó ipar), amelyeknek nagyszámú alkal-
mazottja van. A legfontosabbak a Torda-Aranyosgyéres ipari központhoz tar-
toznak (kohászat, fa-, nehézgépgyártó és építőanyag-ipar);
• a hadiipar bonyolult szerkezeti átalakítása (Kudzsir).
A zóna fejlődési lehetőségeit a következőkre lehetne alapozni:
• ásványi kincsek (arany, ezüst, só, márvány) és erdők léte;
• változatos ipari hagyományok: gépgyártás, fa- és fémfeldolgozás, textilipar, épí-
tőanyag-, üveg- és élelmiszeripar, kerámiaipar;
• sajátos néprajzi identitás, jelentős kézművességi hagyományokkal (fafeldolgo-
zás, üveg, kerámia, bőrfeldolgozás, vasművesség – Aranyosgyéres–Szászse-
bes folyosó);
• lehetőségek a hagyományos, letűnőfélben levő mesterségek fellendülésére
(középkori fegyverek, hagyományos kerámia, fafeldolgozás, vitrázskészítés, ló-
szerszámok készítése, szőnyegek kézi szövése);
• élelmiszer-ipari, italgyártási és szinte minden könnyűipari ágban felhalmozott
tapasztalat (amely már vonzott külföldi beruházásokat, mint például a balázs-
falvi Bergenbier sörgyár);
• a földgázzal való ellátási hálózat fejlettsége;
• kis- és közepes nagyságú vállalkozások, amelyek közül több külföldi tőkével
működik (például díszítésre szánt márvány feldolgozása);
• jelentős fontosságú felsőoktatási és szakoktatási központok a közelben (Ko-
lozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Temesvár, Nagyvárad);
• turisztikai potenciál: agroturizmus a Nyugati-Kárpátokban, sós tavas gyógyfür-
dőhelyek, vadászati lehetőségek.
A máramarosi, illetve észak-erdélyi könnyűipari térség Románia Közép Fejlesz-
tési Régiójában található. Ez a térség 15 várost foglal magába, amelyek összlakos-
sága 485 903 fő. A legfontosabb települések Nagybánya (150 000 lakos) és Besz-
terce (150 000 lakos). A többi helység lakossága 5000 és 44 000 (Máramarossziget)
között mozog.
A térség gazdasági és szociális gondjai a következők:
• az ipari tevékenység és a munkaerő 19 nagyüzemben tömörül, ezek közül
nyolc Nagybányán, öt Besztercén és három Désen van;
• a máramarosi térségre jellemző a színesfémek bányászatában és feldolgozásá-
ban szakképzett személyek túlnyomó többsége; a nagyszámú alkalmazottal ren-
delkező üzemek masszív elbocsátásokra kényszerültek (15 bánya átszervezését,
illetve 7000 alkalmazottat foglalkoztató további 11 bánya bezárását követően);
• az észak-erdélyi térségben több kis- és közepes nagyságú vállalat átszervezési vagy
felszámolási folyamatban van (élelmiszeripar, textilipar, közszállítás, kereskedelem);
• a gépgyártó ipar (Nagybánya) és a faipar (Máramarossziget) gyökeres átszer-
vezése;
• az átszervezési vagy felszámolási tervekben három nagyüzem szerepel (bányá-
szat, színesfémek feldolgozása és faipar); a privatizációs tervben két vállalat
szerepel (fémfeldolgozás és faipar);

• súlyos ökológiai rendellenességek (a Tisza, a Zazar [Borsa–Visó] folyók súlyos

szennyezettsége); Nagybánya színesfém-feldolgozó ipara súlyosan szennyezi a
levegőt és a talajt;
• három hátrányos helyzetű övezet: Nagybánya (Nagybánya, Felsőbánya,
Kapnikbánya) 752,25 négyzetkilométer, Borsa–Visó 867,18 négyzetkilométer
és Radna (Oláhszentgyörgy) 1225,84 négyzetkilométer.
A térség fejlődési lehetőségei a következő adottságokra alapozhatók:
• változatos természeti kincsek: barnaszén, andezit, kaolinos agyag, homokkő
(Avasfelsőfalu), só (Dés, Désakna), építőanyag (Vaskoh, Diófás, Vaskohsziklás) és fa;
• az észak-erdélyi zónának változatos ipari szerkezete van: faipar, bútorgyártás,
gépgyártás, textilipar, élelmiszeripar;
• a kis- és középvállalkozások fejlődését ösztönözhetik a hátrányos helyzetű öve-
zetekre érvényes, törvény által előírt könnyítések;
• a bútorgyártásban, textiliparban és fémfeldolgozó iparban jelenlevő kis- és kö-
zepes vállalatok fejlődése;
• a hagyományos kézművességek fejlesztésének lehetősége (gyapjú, fémfeldol-
gozás, fa);
• a Nagybányai Műszaki Egyetem és a közelben levő felsőoktatási központok
(Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad);
• a turizmus fejlesztése a Karlovy Varyval vetekedő oláhszentgyörgyi ásványvi-
zekre alapozva;
• a máramarosi térségben elismert a népművészet, népi hagyományok értéke
(például a máramarosi fatemplomok).
Ipari parkok
Az utóbbi években a romániai helyhatóságok egyre nagyobb érdeklődést mutat-
nak ipari parkok létesítésére. Jelenleg az ország területén 37 különböző stádiumban
lévő ilyen jellegű beruházás folyik.21
2002 márciusában útjára indították az Északnyugat Régió ipari parkjainak megva-
lósítását célzó PHARE–programot, amelynek összértéke 548 milliárd lej. Claudiu N.
Coşier, az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója, szerint a régiót két
zónára osztották. Az első 14 várost foglal magába: Szamosújvár, Dés, Bethlen, Beszter-
ce, Naszód, Oláhszentgyörgy, Magyarlápos, Borsabánya, Felsővisó, Kapnikbánya,
Máramarossziget, Felsőbánya, Nagybánya és Avasfelsőfalu. A másodikba pedig 16 tar-
tozik: Tasnád, Nagykároly, Zilah, Szilágycseh, Zsibó, Szilágysomlyó, Aranyosgyéres,
Torda, Bánffyhunyad, Élesd, Belényes, Margitta, Szentjánoshegy, Vaskohsziklás, Érmihá-
lyfalva, Vaskoh. Ezeken a településeken az aktív életkorú lakosság körében a munkanél-
küliség rátája meghaladta az országos átlagot (10,5%-ot), a természeti erőtartalékok ki-
használatlanok, környezetvédelmi szempontból súlyos gondokkal küszködnek, de ren-
delkeznek szállítási infrastruktúrával. Ezért ezekben a helységekben az ipari átszervezés
fontos teendőnek bizonyult.
Az Északnyugati Régiónak szüksége van saját légitársaságra, saját országútépí-
tő és karbantartó társaságra, szakmunkásképző konzorciumokra (pl. fafeldolgozás)
stb. Az ügynökség igazgatója szerint többéves folyamatról volna szó, amely a regio-
nális fejlesztési politika elveinek a betartatását, megyei szinten az autonómia, a törvé-
21 A román kormány honlapján található adatok szerint 37 ipari és kereskedelmi park épül Románia területén, www.guv.ro
nyesség, az együttműködés és szolidaritás, megyék között pedig az együttműködés
és a társulás érvényesítését jelenti.22
Több régióbeli település is megpályázta az európai uniós PHARE-támogatást ipa-
ri park létesítésére. A kolozsvári, a zsibói23, a szatmárnémeti és a borsi beruházás ju-
tott előrehaladottabb szakaszba. Kolozsváron elkezdték a területrendezést, Borsnál
néhány hét múlva írják ki a versenytárgyalást a beruházás lebonyolítására, Zsibón el-
kezdődőtt az ipar park építése, Szatmárnémetiben pedig arra várnak, hogy a kivitele-
ző munkához lásson.
Az első erdélyi iparipark-terv Szatmárnémetiben született négy évvel ezelőtt, még mi-
előtt az ipari parkok törvénye szóba került volna. A hetven hektár területű, eddig Romá-
nia legnagyobb ipari parkjának alakulásáról a következőképpen nyilatkozott Ilyés Gyula,
a város alpolgármestere az Erdélyi Riport nagyváradi hetilapnak24: „A legnagyobb gon-
dunk az volt, hogy erre alkalmas, megfelelő nagyságú és a helyi tanács tulajdonában le-
vő területet találjunk. Végül leltünk egy erre alkalmas földterületet, amely távolabb fekszik
ugyan a városközponttól, de alkalmas ilyen jellegű létesítmény megépítésére. Igaz, mivel
ez a környék nem közművesített, a városi víz-, gáz- és áramhálózatot mintegy öt kilomé-
terről kell ide vezetni. A főút mellett található, a város déli részén, a Kolozsvár felőli kijárat-
nál, a városba beolvadt korábbi Körtvélyes nevű falu házainak közelében.”
A szatmári helyi tanács által benyújtott pályázatra négymillió eurós PHARE-támo-
gatást kaptak, amelyet a román kormány további egymillió euróval egészített ki, a hely-
hatóság pedig hatszázezer euróval járult hozzá a beruházáshoz. Az 5,6 millió eurós
terv megvalósítására 2002 ősszel írta ki a román Fejlesztési és Előrejelzési Tárca a
nemzetközi versenytárgyalást, amelyet végül egy török cég nyert meg. A kivitelezési
határidő 630 nap, az ipari parkot 2004 októberében kell átadni.
A borsi ipari park hatástanulmánya nemrég készült el. A létesítményt 2,4 millió
euróval támogatja az EU a PHARE-forrásokból, 0,78 millió euróval a román kormány,
s további 320 ezer euróval járul hozzá a helyi önkormányzat. A Nagyvárad nyugati ha-
táránál elterülő község a térségben elsőként hoz létre ipari parkot, a helyhatóság jó
gazdálkodását is bizonyítva ezzel, hiszen kevés község engedhetné meg magának,
hogy több százezer euróval járuljon hozzá egy ipari park építéséhez.
A község 25 hektáros területet kíván beépíttetni, ebből csaknem 17 hektár hasz-
nosítható, s ez várhatóan mintegy 25 vállalkozást lesz képes befogadni. Az ipari park
a nemzetközi főút mentén, a Nagyvárad felé tartó út bal oldalán, a Bors és Biharszent-
jános falvak közötti füves területen jön létre.25
A Nyugati Fejlesztési Régió Erdélyhez tartozó részében is terveznek ipari parkot.
A közeljövőben Vajdahunyadon a Siderurgica vállalat közelében létesül ipari park. A
beruházás értékét egyelőre 454 milliárd lejre becsülik. A 19,3 hektáron elterülő léte-
sítményt a helyi önkormányzat és a vajdahunyadi Siderurgistul szakszervezet által lét-
rehozott Parc Industrial Kft. valósítja meg. Az ipari park területén befektetési érdekelt-
séggel bíró társaságok nagy része az építőiparban, az elektronikus felszerelések, fém-
szerkezetek, csövek, bútorok és festékek gyártásában érdekelt.26
22 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. március 8., 1. oldal.
23 A kolozsvári és a zsibói ipari parkok helyzetének bemutatását lásd a III. fejezetben.
24 Erdélyi Riport, 2003. június 5., II. évf., 22. szám, 26–28. oldal.
26 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. március 8.

A Központi Fejlesztési Régió Székelyföldhöz tartozó megyéiben is tárgyalnak ipa-

ri parkok létesítéséről.
2001 végére Székelyudvarhelyen elkészültek az ipari parkok tervei. Az udvarhe-
lyi polgármesteri hivatal és a PHARE gyulafehérvári fejlesztési központjának együtt-
működésével két új ipartelep létesítésének terve rajzolódott ki közel ötvenöt hektár, je-
lenleg szántóként használt, a város határában lévő földterületen.27
2003. februárban kezdődött el konkrétan a csíkszeredai ipari park létesítése. A
városvezetés többek között multinacionális cégek érdeklődésére számít. Ennek érde-
kében teljes infrastruktúrával – vezetékes vízzel, árammal, földgázzal, bevezető utak-
kal, korszerű telefonhálózattal – ellátott területet, illetve különböző adókedvezménye-
ket biztosítanak majd a befektetőknek a vonatkozó törvények alapján.28
A Marosvásárhely melletti Vidrátszegen idén májusban avatták fel az ipari park
építőtelepét. A Központi Fejlesztési Ügynökség eddig legnagyobb beruházásának
számító létesítmény terve még 1999-ben készült. A 6,2 millió eurós befektetés nagy
részét az Európai Unió támogatja a PHARE-programon keresztül, a kormány és a hely-
hatósági szervek hozzájárulása mellett. A Marosvásárhelytől mintegy tíz kilométerre
lévő, 42 hektáros területen elkezdődtek a munkálatok. A kivitelező Wilhelm Geiger
GmbH németországi cég, a kivitelezési határidő pedig 24 hónap. Az ipari park
Nyárádtő és Kerelőszentpál közigazgatási területére kerül. A tervek szerint a beruhá-
zás mintegy háromezer új munkahelyet is hoz létre. A Maros megyei önkormányzat el-
nökének, Virág Györgynek mondottai alapján az esetleges beruházók között japán,
kanadai és német, valamint francia cégek találhatók. 29
A Kovászna Megyei Tanács a külföldi tőkevonzás érdekében megfelelő üzleti környeze-
tet kíván kialakítani ipari parkok létesítése, illetve az intézmények szerepvállalásának megerő-
sítése révén. A vállalkozók támogatása céljából Kovászna megye önkormányzatának célja a
vállalkozásfejlesztő hálózat kiterjesztése, és az egész megyét átfogó inkubátorhálózat kialakí-
tása. Az utóbbi program lebonyolításában a megyei tanács mellett öt város, illetve a kis és kö-
zepes vállalkozók szövetsége és az Asimcov is szerepet vállalt. A megyét átfogó inkubátorhá-
lózat előtanulmánya a következő technikai-pénzügyi paramétereket tartalmazza:
– Sepsiszentgyörgy – 26 modulos épület megépítése – összköltség 448 ezer euró
– Kézdivásárhely – 18 modulos épület megépítése – összköltség 325 ezer euró
– Barót – 12 modulos épület megépítése – összköltség 228 ezer euró
– Kovászna – 12 modulos épület megépítése – összköltség 228 ezer euró
– Bodzaforduló – 12 modulos épület megépítése – összköltség 228 ezer euró.
Az inkubátorhálózat összköltsége a tervek szerint 1 475 000 euró, az építkezési
munkálatok befejezésének határideje pedig 2004. június. Az inkubátorok megnyitásá-
ra 2005 márciusában kerülne sor.30
A Kovászna megyei tanács nemrég jóváhagyta ipari park létrehozását Sepsi-
szentgyörgyön is. A Demeter János megyei tanácselnök által elmondottak alapján, a
terv megvalósíthatósági tanulmánya idén ősszel készül majd el, a park 2004-ben
megnyitja kapuit a beruházók előtt.31
27 Krónika napilap, Kolozsvár, 2001. december 15.
28 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. február 28.
29 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. május 16.
30 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. július 8.
31 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. július 25.
Az építőipar Románia egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, s ez azt jelzi,
hogy az országban konjunkturális fejlődés tapasztalható. A pozitív fejlődés érezhető
volt abban is, hogy a magánszektor súlya 2000-ben már 82,5 százalék.
Az utóbbi években a romániai építőiparra az volt jellemző, hogy a meglevő kapa-
citás nem volt kihasználva. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére óriási lehető-
séget nyújt az erdélyi autópálya felépítése. Az erdélyi régiók, és egyben Románia gaz-
dasági fellendülésének lehetőségével kecsegtető autópálya építése 2004 tavaszán
fog elkezdődni és öt évig tart. A beruházó a Bechtel nevű amerikai cég, amelyet majd
az ország építőiparának kell építőanyaggal ellátnia.
A magyar befektetések között már az 1990-es évek elejétől fontos szerepük volt
az építőipari vállalatoknak. A legjelentősebb magyar cégek már évek óta jelen vannak
a román piacon önálló leányvállalat vagy építőipari szolgáltatásaik exportja révén. Je-
lenleg a magyar érdekeltségű vállalatok száma, valamint tőkeapportja a magyar be-
fektetések 10,7 százalékát teszi ki (23,2 millió USD). A legtöbb közülük építőipari vál-
lalat (41 százalék), de vannak építőanyag-kereskedők (33 százalék), építőanyag-gyár-
tók (15 százalék), valamint ingatlanforgalmazók (9 százalék) és építőipari gépeket for-
galmazók (2 százalék) is.
Tőkeapport szempontjából az építőanyag–gyártók adják az apportállt magyar tő-
ke 56 százalékát, az építőipari vállalatok pedig a 29 százalékát.
A legfontosabb magyar befektetés a bukaresti Cesarom, amelynek tulajdonosa a
Zalakerámia. Területi megoszlás szerint a legtöbb magyar érdekeltségű építőipari vál-
lalatot Hargita (21 százalék), Kolozs (18 százalék), Bihar (16 százalék) és Maros (12
százalék) megyékben jegyezték be.32
b) Mezőgazdaság
2000-ben Romániában 40,8 százaléka a dolgozó lakosságnak foglalkozott mező-

gazdasággal. Vidéken a mezőgazdálkodás a fő gazdasági tevékenységet jelenti, és
több mint 70 százaléka a vidéki munkaerőnek ezzel foglalkozik.
A mezőgazdaság az egyedüli olyan gazdasági terület, amelyben a foglalkoztatot-
tak többsége idős korú. Majdnem 52 százaléka a mezőgazdaságban dolgozóknak 50
évet betöltött személy volt 2000-ben és 23,1 százaléka 65 éven felüli személy. Csupán
28,6 százaléka volt 35 éven aluli.
A mezőgazdaságban működő kis- és középvállalkozások (kkv) aránya 2000-ben
alacsony volt:
16. táblázat
A kkv-k aránya % A kkv-alkalmazottak A kkv-k forgalma %
aránya %
Kkv összesen 100,0 100,0 100,0
Mezőgazdaságban 3,2 5,8 2,4
32 Erdélyi Riport, Nagyvárad, 19. szám, 2003. május 15., 24–25. old.

8. ábra
A mezőgazdasági termelés 2000-ben 13,6 százalékkal volt kisebb az 1996-os

arányhoz viszonyítva. A növénytermesztés 13,8 százalékkal, az állattenyésztés pedig
13,5 százalékkal csökkent a négy évvel korábbi átlaghoz képest.
A gabonatermelés átlaga 1997 és 2000 között évente csökkent, 2964 kg/hektár-
ról 1997-ben, 2280 kg/hektárra 2000-ben. Kivételt az 1999-es év képezett, amikor a
termelési átlag nőtt az előző évhez viszonyítva. Ugyancsak 2000-ben a kenyérgabo-
na-készlet 32 százalékkal volt kisebb az 1996-os tartaléknál.
Az állattenyésztési szektor évi 5,5 százalékos csökkenést mutatott 1996 és 2000
között, így a különféle húsok termelési aránya is évente csökkent.
Az öntözéses területek 18,8 százaléka volt bevetve 1996-ban, 2000-ben pedig a
11,3 százaléka.33
Az Északnyugati Fejlesztési Régió mezőgazdasági termelőképessége jelen-

tős, nincs azonban eredményesen kihasználva. Az országos mezőgazdasági terme-
lésnek mintegy 14,9 százalékát teszi ki a régió termelése; az utóbbi években a terme-
lési átlag csökken.
Ugyanúgy, mint az ország többi régiójában, az idősebb generáció alkotja a me-
zőgazdaságban dolgozók többségét, ezért a kis- és középvállalkozások száma ezen
a területen nagyon alacsony (2000-es adatok):
17. táblázat
Megyék
Mutatók Régió Beszterce- Románia
Bihar Kolozs Máramaros Szatmár Szilágy
Naszód
A mezőgazdaságban
működő kis- és
középvállalatok aránya 2,0 2,1 3,0 1,5 1,7 2,7 2,1 1,7
(ahol a 100% az összes,
régióban működő kkv)

A Központi Fejlesztési Régió mezőgazdasági termelőképessége alacsonyabb,
mint az országos átlag. A mezőgazdasági területek (1941,1 ezer hektár 2000-ben) a
régió összterületének csupán 56,9 százalékát teszik ki (a mezőgazdasági területek or-
szágos átlaga 61,8 százalék).
A legutóbbi felmérések szerint (1999) a régióban a foglalkoztatott személyek 33,2
százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, míg az országos átlag 40,6 százalék volt.
A főképp hegyi és fennsíkdomborzat miatt a mezőgazdasági terület nagy része
legelőből és kaszálókból áll (58,99 százalék).
A régió területének 34,1 százalékát erdő borítja, ezért az ország legfontosabb fe-
nyőfa-ellátási forrását képezi. Az erdei gyümölcsök és gombák külön nyereségforrást
képeznek, ez a potenciál azonban majdnem egyáltalán nincs kihasználva.
A mezőgazdaságban működő kis- és középvállalatok aránya 2000-ben a követ-
kező volt:
18. táblázat
Megyék
Fehér Brassó Kovászna Hargita Maros Szeben
A mezőgazdaságban
működő kis- és
középvállalatok aránya 2,1 3,0 1,1 3,8 2,2 2,5 2,1 1,7
(100% = az összes,
régióban működő kkv)
c) Privatizáció
A privatizáció Romániában az elmúlt 13 évben a következő utakon történt:

1. Tömeges privatizáció által, amelynek révén a 18. életévét betöltött román ál-
lampolgárok tulajdonrészhez és az állam által ellenőrzött kereskedelmi társa-
ságok részvényeihez juthattak. 1996-ig azonban az állami vagyonnak csupán
5,5 százaléka jutott ennek az eljárásnak köszönhetően magánkézbe.34
2. Értékpapírok felvásárlásával a tőzsdén, illetve a RASDAQ nevű elektronikus
értékpapírpiacon.
3. Az Állami Tulajdonalap (Fondul Proprietăţii de Stat – FPS) által 1993 és
2000 között megvételre felkínált vállalatok részvényeinek megvásárlásával. Ez
egyike volt a legfontosabb privatizációs módszereknek Romániában, tudniillik a
nagy ipari üzemek magánosításának feladata ezen intézmény kezébe jutott. A
FPS portfóliójába 1992-es megalakulásakor 5937 állami vállalat került, amelyek-
nek a FPS által ellenőrzött alaptőkéje 45 212 milliárd lej volt. Később a FPS port-
fóliójába kerültek az állami monopóliumok, az önálló gazdálkodások kereskedel-
mi társaságokká alakítása által létrejött cégek is. Így a vállalatok száma 1999 kö-
zepéig 9010-re, az alaptőke pedig kb. 52 000 milliárd lejre emelkedett.
1992 és 1996 között a FPS a parlament által évente jóváhagyott listák sze-
rint kínálta eladásra az egyes állami vállalatokat. Ez időszakban 2725 kereske-
delmi társaságot sikerült magánosítania, amelyeknek alaptőkéje összesen
3570,13 milliárd lej, illetve 888 millió dollár volt. Ugyanakkor 11 adásvételi szer-
34 Tibori Szabó Zoltán: A határon túli magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban, 1999.

ződést is kötött a külföldi befektetőkkel. A befektetők 1062,36 milliárd lejt és

211,63 millió dollár értékű beruházásokat eszközöltek.
1997–1998 között, az 1996-os kormányváltás után a FPS 2571 vállalatot
magánosított. Ezek össztőkéje 6269,66 milliárd lej volt. A FPS 140 adásvételi
szerződést is kötött külföldi befektetőkkel. Ebben a periódusban került eladás-
ra a Román Fejlesztési Bank (Banca Română de Dezvoltare, amelynek a fran-
cia Société Générale lett a többségi tulajdonosa), a román telefontársaság, a
Romtelecom, amely a görög OTE cég ellenőrzése alá került, valamint a
Petrotel olajfinomító. A külföldi vásárlók 20 661,2 milliárd lej, illetve 1474,84 mil-
lió dollár értékű beruházásokat eszközöltek, az államkasszába pedig, a szer-
ződések által, 1126,33 millió dollár került.
A privatizációs tevékenységet 1998. augusztus 15-én decentralizálták, és
nyolc területi kirendeltséget hoztak létre. 3818 kis és közepes nagyságú keres-
kedelmi társaság magánosításának feladatát adták akkor át a helybeli kiren-
deltségeknek. Ezek össztőkéje 12 894,85 milliárd lejre rúgott.
1999–ben a FPS-nek sikerült magánosítania a Banc Postot (a román
Postabankot, amelyet a General Electric vásárolt meg 92 millió dollárért), a
Romaerót (80,5 millió dollárért), az aradi Astra Vagongyárat (50 millió dollá-
rért), a galaci hajóépítő telepet (25 millió dollárért), a zilahi Silcotub gyárat
(6,8 millió dolárért), valamint a slatinai Altromot (6,2 millió dollárért). 1999.
július 2-án írták alá a Dacia Piteşti Gépkocsigyár és a francia Renault cso-
port közötti adásvételi szerződést, amelynek köszönhetően a gépkocsigyár
többségi részvénycsomagja az utóbbi tulajdonába került. Ezenkívül a FPS-
nek sikerült magánosítania a buzăui vasöntödét (amelyet az olaszországi
Ferometal vett meg), a brassói Vinalcoolt (vásárló a franciaországi Belve-
dere), a bákói Medica gyógyszergyárat (amelyet a moldvai Farmaco vett
meg), illetve a kolozsvári Mucart papírgyárat (vásárló az olaszországi La
Ganga Ciciritto).35
1999 szeptemberére a FPS túlszárnyalta a költségvetés által vállalt köte-
lességeit: 3600 milliárd lej helyett, amennyit a költségvetés előírt, a FPS az év
első felében összesen 7500 milliárd lejt jövedelmezett36.
Összességében 1997 és 2000 között a FPS 4759 kereskedelmi társasá-
got magánosított, 2,1 milliárd dollárért. A privatizált kereskedelmi cégek száma
e négy év alatt 74,5 százalékkal volt nagyobb mint 1993–1996 között; 210 szá-
zalékkal nagyobb a nagy, 66 százalékkal több a közepes nagyságú és 72 szá-
zalékkal nagyobb a kisvállalatok esetében.
1993 és 2000 között összesen 7485 kereskedelmi társaságot magánosí-
tottak, amelyeknek eladása 2,99 milliárd dollárt bevételezett, amely összeg Ro-
mánia tőkéjének mintegy 20 százalékát teszi ki.37
4. Az Állami Vagyonrészeket Privatizáló és Kezelő Hatóság (Autoritatea
pentru Privatizarea şi Administrarea Participaţiilor Statului – APAPS, a
2000-es választásokat követően létesült) által 2000 és 2003 között eladásra kí-
nált vállalatok részvényeinek felvásárlásával.
36 MEDIAFAX, 1999. szeptember 17.
37 MEDIAFAX, 2001. május 3. Cartea albă a privatizării – Guvernul României (Románia Kormánya – A privatizáció fehér könyve)
2001. január 1-jén az APAPS ellenőrzése alatt 1444 magánosításra szánt ke-
reskedelmi vállalat állott, amelyek össztőkéje 51 220 milliárd lej volt. Ebből az
összegből csupán 29 750 milliárd lej volt az APAPS kezelése alatt, a többi már
pénzügyi befektető cégek, egyéb magáncégek és a lakosság birtokában volt.38
2001-ben az APAPS-nak 127 kereskedelmi vállalat részvényét sikerült eladnia,
az eladott össztőke így 9822,816 milliárd lej értékű volt. Ezekből 19 volt a nagyválla-
lat (9603,235 milliárd lej eladott össztőke, közéjük tartozik a galaci Sidex, az ország
legnagyobb kohászati kombinátja, amelyet a brit-indiai LNM Holding szerzett meg),
108 kis és közepes kereskedelmi vállalat (219,581 milliárd lej eladott össztőke).
2002-ben a magántőke Romániában elérte az összesen befektetett tőke
54,84 százalékát. A privatizációs folyamatok révén alakult magántőke 35,05
százalék, az új magántőke pedig 19,80 százalék volt.
Ugyanabban az évben 259 kereskedelmi társaságot magánosított az
APAPS, ami összesen 8239 milliárd lej értékű eladott tőkét tett ki.
2003 első félévében 148 kereskedelmi társaságot privatizált ez a kor-
mányzati ellenőrzés alatt álló intézmény (5315,61 milliárd lej eladott tőke).39
5. Az újonnan bejegyzett magánvállatok révén.
1991 és 2002 között 90 711 egészében vagy részben külföldi tőkével ren-
delkező kereskedelmi társaságot jegyeztek be Romániában, amelyek befekte-
téskori alaptőkéje összesen 9 117 848 200 dollár volt.40
A teljes privatizációs folyamat alakulását 1996 és 2000 között a követke-
ző táblázat szemlélteti41:
19. táblázat
Mutató 1996 1997 1998 1999 2000
Magánosított ker. társaságok száma 1245 1163 1267 1401 928
Nagy 25 46 79 70 19
Közepes nagyságú 238 165 276 425 197
Kis 982 952 912 906 712
Külföldi beruházókkal kötött adásvételi szerződések száma 4 44 96 83 38
Az adásvételi szerződések beruházási értéke (millió euró) 165,0 237,6 140,7 169,1 11,9
d) Külföldi beruházások
Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal (Oficiul Naţional al Registrului Comerţului)

szerint 1990 és 1999 között Romániában a külföldi beruházók 6,1 milliárd dollár érté-
kű befektetéseket eszközöltek. Ez az összeg magába foglalja a közvetlen befektetése-
ket (több mint 4,16 milliárd dollár), illetve a FPS tevékenységének eredményeit is (1,93
milliárd dollár) 1993–as kezdettel. Ugyancsak 1999-ben a befektetett tőke származá-
sának szempontjából Franciaország, Hollandia és az Egyesült Államok vezettek.42
38 Ibidem.
39 Az adatok az APAPS (Autoritatea pentru Privatizarea şi Administrarea Participaţiilor Statului) honlapjáról származnak –
www.apaps.ro
40 További részletekért lásd a következő fejezeteket: Kereskedelem (Belföldi piac), Külföldi beruházások (Külföldi tőke)
41 Az állami vagyonalap (APAPS) 2001-es adatai.
42 MEDIAFAX, 1999. november 1. Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal közlönyének bemutatása.

1997 decemberére hatszorosára nőttek a külföldi befektetések Romániában, az

előző évhez viszonyítva. Az ENSZ Gazdasági Bizottságának beszámolója szerint
1996-ban 92 millió dollárra rúgott az idegen beruházások értéke, 1997-ben pedig 545
millió dollárra emelkedett.43
Az újabb, 2000-es kormányváltás után, 2001 júliusa és 2002 decembere között,
155 új beruházási tervet regisztráltak, amelyeknek összértéke 1,26 milliárd dollár volt.
A fontosabb területek, amelyeken beruházások eszközölődtek a következők:
• távközlés, telekommunikáció (20 százalék)
• energetika (15 százalék)
• fémkohászat (11,5 százalék) és
• kereskedelem (10 százalék).
A 2002-es év végére 37 bejegyzett beruházást vittek véghez, amelyeknek össz-

értéke 330 millió dollár volt.44
A közvetlen befektetések (vállalatokba fektetett külföldi tőke által) értéke a kö-

vetkezőképpen változott az utóbbi évek során:
20. táblázat
Év Ker. társaságok száma A befektetett tőke értéke A befektetett tőke értéke45
Szám % millió lej % ezer USD %
1991–2002 90 711 100,0 132 662 053,5 100,0 9 117 848 100,0
1991 5 499 6,1 1 191 219,0 0,9 868 982 9,5
1992 11 830 13,0 584 695,5 0,4 544 874 6,0
1993 10 625 11,7 916 620,6 0,7 415 936 4,6
1994 11 092 12,2 2 348 863,6 1,8 909 979 10,0
1995 3 391 3,7 737 549,7 0,6 285 597 3,1
1996 3 619 4,0 2 293 578,0 1,7 586 978 6,4
1997 5 258 5,8 2 388 606,9 1,8 372 967 4,1
1998 8 842 9,7 7 360 449,2 5,5 731 236 6,0
1999 7 381 8,1 12 327 835,2 9,3 952 312 10,4
2000 8 554 9,4 18 194 126,8 13,7 817 062 9,0
2001 7 128 7,9 48 453 149,6 36,5 1 531 957 16,8
2002 7 492 8,3 35 865 359,3 27 1 099 966 12,1
43 MEDIAFAX, 1997. december 17. Az ENSZ Gazdasági Bizottságának beszámolójának ismertetése.

44 Románia kormánya 2001–2002 évi tevékenységének összefoglalója, Bukarest, február 2003, www.guv.ro
45 A befektetett tőke értéke a bejegyzéskori tőke és a tőkenövekedés értéke együttvéve, amelyből levonódott az eltörölt cégek
tőkéjének értéke.
A befektetett tőke származás szerinti ranglistája 1991–2002 között:
21. táblázat
Ssz Ország Ker. társaságok száma A befektetett tőke értéke A befektetett tőke értéke
Szám % millió lej % ezer USD %
Össz 90 711 100,00 132 662 053,5 100,00 9 117 648,2 100,00
1. Hollandia 1 564 1,72 25 990 992 19,59 1 596 615,5 17,51
2. Németország 10 221 11,27 13 118 027,2 9,89 902 591,2 9,90
3. U.S.A. 3 510 3,87 6 327 147,2 4,77 693 955,9 7,61
4. Franciaország 2 824 3,11 9 729 392,2 7,33 666 981,3 7,32
5. Ausztria 2 527 2,79 12 189 214,0 9,19 566 848,8 6,22
6. Olaszország 12 436 13,71 5 513 056,9 4,16 557 209,0 6,11
7. Holland Antillák 7 <0,01 15 304 611,8 11,54 485 300,9 5,32
8. Ciprus 1 019 1,12 5 758 278,4 4,34 437 562,6 4,80
9. Törökország 8 211 9,05 3 254 586,7 2,45 407 433,5 4,47
10. Görögország 2 347 2,59 4 451 253,4 3,38 296 770,0 3,25
11. Nagy Britannia 1 478 1,63 3 086 249,7 2,33 276 263,8 3,03
12. Svájc 1 146 1,26 40 191 560,7 3,03 262 079,4 2,87
13. Dél-Korea 76 0,08 761 241,0 0,57 238 366,4 2,61
14. Magyarország 3 982 4,39 3 861 466,5 2,81 235 513,7 2,58
15. Luxemburg 194 0,21 1 677 082,6 1,41 164 093,4 1,80
16. Spanyolország 519 0,57 504 482 0,38 147 555,7 1,62
17. Virgin Szigetek 163 0,18 3 040 531,2 2,29 119 859,3 1,31
18. Portugália 74 0,08 3 821 597,0 2,88 116 673,4 1,28
19. Svédország 737 0,81 2 417 110,6 1,82 108 013,0 1,18
20. Állampolg. nélk. 21 0,02 6 881,4 <0,01 75 669,2 0,83
A fenti táblázatban csupán az első húsz országot tüntettük fel. Magyarországi tő-
kével 1991 és 2002 között 3982 vállalatot jegyeztek be, a közvetlen magyarországi tő-
kebefektetés pedig 235 513 700 dollár volt. Az országos cégnyilvántartás kimutatása
szerint Magyarország a 14. helyet foglalja el, míg 1999 augusztusában a 13. helyen
volt 96,4 millió dollár értékű befektetéskori tőkével.46
A 2003-as év első felében a befektetett külföldi tőke csupán 449,158 millió dollár volt, míg
2002 első félévében 605,699 millió dollárra rúgott. Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal be-
számolója szerint ez évben a legfontosabb külföldi beruházások törökországi befektetőktől
származnak, 1,68 millió dolláros össztőkével. Őket követik a ranglistán a görögországi (1 mil-
lió dollár össztőke), majd a németországi befektetők (424 340 ezer dollár össztőke).47
Magyarországi tőke Romániában

Románia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere Magyarország. A gazdasági
együttműködés nemcsak a kölcsönös importok és exportok révén valósul meg, ha-
nem beruházások, a romániai vállalatokba fektetett magyar tőke által is. A magyar be-
fektetések fő területe Romániában a vegyipar, az olajfeldolgozás, a gyógyszeripar, az
élelmiszeripar, a papíripar és a kereskedelem.
46 Lásd Tibori Szabó, Z., op. cit.
47 Cuncea C. Elena: În iunie cele mai mici investiţii străine de la începutul anului (Az év elejétől júniusban történtek a legkisebb
külföldi beruházások), Adevărul napilap, Bukarest, 2003. augusztus 12.

1997. június 30-án alakult meg Budapesten a Magyar–Román Vegyes Kamara,

és ugyanazon év decemberében a Román–Magyar Üzleti Tanács.48 2002 novembe-
rében pedig több magyar nagyvállalat és egy befektetési alap részvételével megala-
kult Budapesten a Magyar–Román Üzleti Tanács magyar szekciója, amely céljának
tűzte ki a magyar nagyvállalatok romániai befektetéseinek elősegítését. Az alapítók
között volt a Mol, a Richter Gedeon Rt., a Zalakerámia, a Pannonplast, a Danubius, a
Dunapack, a Pharmavit, a Transelektro, a Fotex, az OTP, az Egis, az Ikarus, az ÉDÁSZ
és a Croesus Befektetési Alap.49
1998 júliusának végéig a Romániában eszközölt közvetlen magyar tőkeberuhá-
zások nagysága elérte a 73,4 millió dollárt, s ugyanazon év októberében magyar tő-
kével valamivel több mint 2500 vegyes vállalat működött Romániában.50 1999-ben 88
százalékkal növekedett a magyar tőkeberuházások száma az előző évhez képest és
egyharmadát jelentette a külföldi befektetéseknek.51
1999 végén a magyarországi tőke a romániai magyar sajtóban is meg jelent, ami-
kor egy magyar pénzügyi befektető csoport 1,2 millió dolláros beruházással útjára in-
dította a kolozsvári székhelyű, országos terjesztésű Krónika című napilapot. 2001
márciusában a nagyváradi Forum Verlag Kiadó kft. megvásárolta a Nagyváradon
megjelenő Bihari Napló című magyar és a Jurnal Bihorean román nyelvű napilap rész-
vényeinek többségét. A Forum Verlag Kiadó a debreceni Infrom Média kft. romániai
leányvállalata.52
2000 elején Magyarország a kereskedelmi társaságokba fektetett tőke származá-
sának listáján a 13. helyről a 11. helyre került, annak ellenére, hogy a nemzeti összter-
mék Romániában 4,5 százalékkal csökkent, az infláció pedig 55 százalékos növeke-
dést mutatott 1999-ben.
A 2001-es év kezdetével megindult a teljes szabad kereskedelem Magyarország
és Románia között, amely a vámtarifák és az ipari termékekre vonatkozó fogyasztási
importkvóták megszűnését jelentette. Így az év végéig Magyarországról 179,4 millió
dollár működő tőke érkezett Romániába, ezzel a külföldi befektetők sorában a 14. he-
lyet foglalta el, a bejegyzett magyar tulajdonú és vegyes vállalatok száma pedig meg-
közelítette a háromezret. A magyar tőkebefektetések területi elosztásából kiemelke-
dett Kolozs megye (85 millió dollárral, főképp a Mol-nak köszönhetően, amely itt szé-
kel), Maros megye (26 millió dollárral) és Bukarest (18 millió dollárral).53
A magyar vállalatok listáján a legnagyobb befektető a Mol Rt. (80 millió dollár) volt,
a második helyen a Richter Gedeon Rt. állt (Marosvásárhely, 17 millió dollár), majd a
Dunapack Rt. (Sepsiszentgyörgy, 14 millió dollár) következett, a negyedik helyen pedig
a Zalakerámia Rt. állt (Bukarest, 10 millió dollár). Továbbá sikeres befektető a
Pannonpipe Műanyagipari Kft. (Bukarest), Betonút Szolgáltató és Építő Rt. (Marosvásár-
hely), a magyarországi ÁPV Rt. tulajdonát képező Váltó 4 Libra Fejlesztési és Beruházá-
si Rt. (Székelyudvarhely), CEI Consulting Ltd. Co (Temesvár), Pannonplast Műanyagipa-
ri Rt. (Sepsiszentgyörgy), Tiszai Vegyi Kombinát Rt. (Sepsiszentgyörgy) volt.
48 Szabadság napilap, Kolozsvár, 1997. december 10.
49 MTI hírek, 2002. november 26.
50 MTI-tudósítás, 1998. október 9.
51 MEDIAFAX, 2000. február 7.
52 MTI-hír, 2001. március 9.
53 MTI-hír, 2002. június 13.
A cégek száma szerinti legjelentősebb magyar befektetések a következő me-
gyékben eszközölődtek (zárójelben a cégek száma/tőkerésze, ezer dollárban):
• Bihar (576 / 10 307)
• Hargita (518 / 9 203)
• Kolozs (336 / 85 168)
• Maros (334 / 26 756)
• Kovászna (197 / 16 139)
• Szatmár (181 / 1028)
• Arad (178 / 2589)
• Bukarest (174 / 18 978)
• Máramaros (119 / 563)
• Temes (109 / 3681)
• Brassó (79 / 744)
• Hunyad (36 / 210)
• Szilágy (35 / 37)
• Fehér (23 / 2277)
• Beszterce-Naszód (23 / 667).
2001-ben a jelentősebb román tőkebefektetések Magyarországon a következők
voltak:
Petrom Hungária Kft. (Szeged), Kunex Kft. (Kunszentmiklós), CET Kft. (Buda-
pest), H & T Kft. Jászberény), Globe Int. (Budapest), NPI Hungary (Budapest),
Romtrans Hungaria (Budapest), Rossercom Kft. (Budapest), SNRA Kft. (Budapest) és
Neptun-Comp-Invest Kft. (Budapest).54
2002 májusában, az ötödik alkalommal megrendezett magyar vállalkozók nap-
ján, amelyet első alkalommal szerveztek meg a Magyar Befektetési és Kereskedelem-
fejlesztési Közhasznú Társasággal (ITDH) közösen, a magyar vállalkozók képviselői
azt hangsúlyozták, hogy Romániában hosszú távra érdemes befektetni. A befektetők-
re váró nehézségek között elsősorban a bürokráciát, az állandóan módosuló és ezért
bizonytalan törvényi környezetet, a döntéshozatali folyamatok átláthatatlanságát, a ne-
hézkes vámkezeléseket említették, de azt is hozzátették, hogy az elmúlt évek adatai
azt mutatják, hogy a román gazdaság fejlődési pályára állt.55
2003 februárjában az ITD Hungary befektetési és kereskedelemfejlesztési közhasz-
nú társaság vezérigazgatója, Lednitzky Péter, elmondta az MTI-nek, hogy a jövőben az
ITDH feladatai között nagyobb jelentőséget fog kapni a magyar működő tőke kivitelének
támogatása. Ebben szoros együttműködésre törekednek a kisvállalkozásokat segítő Új
Kézfogás Alapítvánnyal, a főként középvállalkozásokat támogató Corvinus Rt.-vel, illetve
a nagybefektetőket képviselő Magyar–Román Üzleti Tanáccsal.
Az ITDH főleg logisztikai támogatással és az információkhoz való gyors hozzáfé-
rés biztosításával tud segíteni. A közhasznú társaság két évvel ezelőtt hat helyi irodát
nyitott Erdélyben, a bukaresti képviselet mellett. A társaságnak jelenleg Kolozsváron,
Temesváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, Csíkszeredán és Sepsiszent-
györgyön működik regionális irodája.
Romániában tehát 2003-ig mintegy 4000 magyar tőkével létrehozott vállalat mű-
ködik. Annak ellenére, hogy a bejegyzett magyar vállalatok többsége kereskedelmi te-
54 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. április 11.
55 MTI-hír, 2002. május 10.

vékenységet folytat, egyéni vagy kisvállalkozás, a magyar tőkével működő vegyes vál-
lalkozások az ipari termelésben, az idegenforgalomban és a szolgáltatásokban is
megjelentek Romániában.56
2003. június végéig 240 millió dollárt fektettek be a magyar vállalkozások Romá-
niában. A kétoldalú kereskedelem volumene 1997-ben 470 millió dollár volt, s ez az
összeg mára két és félszeresére, 1,25 milliárdra nőtt. A kereskedelemmel, szállodaüz-
lettel és infrastrukturális beruházásokkal a magyar befektetések 2003 végéig 300 mil-
lió dollárra emelkedhetnek.57
Jelenleg (2003. június végén) a legtöbb magyar tőkével alapított vállalat a követ-
kező erdélyi megyékben működik:
• Bihar (820 cég, 14,82 millió dollár);
• Hargita (641 cég, 12,54 millió dollár);
• Kolozs (539 cég, 92,93 millió dollár);
• Maros (480 cég, 32,74 millió dollár).
Tőkeapport szempontjából az első helyen Kolozs megye áll (92,938 millió dollár),
utána következik Maros megye (32,748 millió USD), Bukarest (22,202 millió dollár),
Kovászna (15,210 millió dollár), Bihar (14,824 millió USD) és Hargita megyék (12,547
millió dollár). Kevés az Arad (2,948 millió USD) és a Szatmár megyékben (1,855 mil-
lió dollár) befektetett magyar tőke. Meghatározó a három legnagyobb magyar vállalat
jelenléte: Kolozs megyében a Mol, Bukarestben a Zalakerámia, amelyek nélkül mind-
két térség tőkeapport szempontjából a középmezőnyben lenne. Maros megyében
több a tőkeerősebb cég. 2003-ban a legfontosabb magyar vállalatok Romániában a
következők (zárójelben a tőkeapport, millió dollárban):
1. Mol Romania Petroleum Products Kft., Kolozsvár (87,034);
2. Gedeon Richter Romania Kft., Marosvásárhely (17,548)
3. Cesarom Rt., Bukarest (10,999);
4. Profi Rom Food Kft., Temesvár (9,229);
5. Dunapack Rambox Prodimpex Kft., Sepsiszentgyörgy (8,477);
6. Salina Invest Rt., Szováta (6,262);
7. Pipelife Romania Kft., Bukarest (5,617);
8. Zora Serv Com Kft., Marosvásárhely (3,652);
9. Hotel Târnava 2000 Rt., Székelyudvarhely (3,424);
10. Lotus Market Rt., Nagyvárad (2,663).58
A magyar érdekeltségű cégek ágazatonkénti megoszlása a következő59:
22. táblázat
Más ágazat 30,40%
Ipar 24,00%
Kiskereskedelem 15,80%
Nagykereskedelem 29,80%
56 MTI-hír, 2003. február 20.

57 Transindex (www.transindex.ro), Kolozsvár, 2003. július 10.
58 Erdélyi Riport, 2003. március 13., 10. szám, 26. oldal.
59 Erdélyi Riport, 2003. június 12., 23. szám, 29. oldal.
Ami a jelenlegi román gazdasági–befektetési környezetet illeti, a Magyar–Román
Üzleti tanács magyar elnöke, Bartha Ferenc a következőképpen nyilatkozott az Erdé-
lyi Riportnak idén júniusban: „Úgy látom, hogy a konkrét üzleti befektetésekre való
preferenciák terén volt előrelépés. A gond az, hogy az általános gazdasági-jogi kör-
nyezet szabályozása sok kívánnivalót hagyott maga után, s ez még nem igazán
kompatibilis az európai normákkal, de ezen a téren is elkezdődött egy változás, s mi
abból indulunk ki, hogy ez számunkra egy házi feladat, s ezt 2006–2007-re meg kell
csinálni.”60
Bartha Ferenc ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a magyar befektetések
megerősítésére Romániában az idegenforgalom mellett nagy potenciál van az ingat-
lanfejlesztésben (kereskedelmi irodák, bevásárlóközpontok), hiszen a legnagyobb fej-
lődés a térségben az infrastruktúra területén várható. Ezenkívül a pénzügyi szektor is
kínál előnyös befektetési lehetőségeket, a mezőgazdaság területén pedig az élelmi-
szer-feldolgozás területén lenne érdemes beruházni.61
Jelenleg Romániában a legsikeresebb magyar vállalkozás a Mol Románia. A
Magyar Olajipari Rt. (Mol) bukaresti leányvállalata, a kolozsvári székhelyű Mol
Romania Petroleum Product SRL gyors ütemben növelte romániai üzemanyagtöltő
állomásainak hálózatát. Évente 6000 tonna kiszerelt kenőolajat szállított ügynökö-
kön keresztül különböző felhasználóknak, ami e termék romániai forgalmának mint-
egy 10 százalékának felelt meg. 1998-ban 17 kút viselte a Mol-emblémát, ebből 9
saját tulajdonú, 8 franchise rendszerben működött. Ugyanabban az évben három-
ezer tonna kenőolaj szállítására nyert versenytárgyalást a Mol a román államvas-
utak, a SNCFR ellátásához. Az üzlet értéke több mint 1,7 millió dollár volt.62 2001
végére a Mol Rt. 80 millió dolláros befektetésével Románia 10. legnagyobb külföldi
befektetője lett.
A 2003 júliusában megvásárolt 23 Shell-benzinkúttal a Mol Románia második
legnagyobb nemzetközi olajtársasága lett (összesen 73 töltőállomással). Az első he-
lyen az orosz LukOil szerepel, amely 1998-ban jelent meg a román piacon, és mosta-
náig 146 kutat nyitott Romániában. A Molt követi a Shell 58 kúttal, az osztrák OMV 52
kutat, az olasz AGIP pedig 20 töltőállomást üzemeltet Romániában.63
Másik sikeres magyar vállalkozás a Richter Gedeon gyógyszergyár, amely 7,9
millió dollárt fektetett be marosvásárhelyi kirendeltségébe. 1999 végén a Richter Ge-
deon a külföldi beruházók toplistájának élén állt, 2003 első félévében pedig 32,6 szá-
zalékos növekedést ért el a romániai piacon.64
A Magyarországon befektetett romániai tőke 2002 első felében 1,7 milliárd forint
volt, 313 román tőkebefektetésű bejegyzett magyar cégben.65 2003 elején a legna-
gyobb román befektetés a Petrom Országos Kőolajipari Vállalat magyarországi leány-
vállalata, a Petrom Hungária Kft., amely 1,71 milliárd forintos alaptőkéjével a teljes ro-
mániai tőkebefektetés 70 százalékát teszi ki.66
60 Erdélyi Riport, 2003. június 26., 25. szám, 31. oldal.
61 Ibidem.
63 MTI-hír, 2003. július 31.
64 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. augusztus 6.
66 Erdélyi Riport, 2003. március 13., 10. szám, 26. oldal.

A Romániában alapított magyar cégek számát tekintve az Északnyugati Fejlesz-

tési Régióban található a cégek 45,21 százaléka, mégpedig 1857 vállalat. A legtöbb
céget 1992 és 1994 között alapították, amikor évente több mint 200 magyar tőkével mű-
ködő vegyes vállalatot és leányvállalatot jegyeztek be. Ezután egy mélypont következett
1995–1997 között, amikor az évente alapított cégek száma kb. 100 volt, 1998-tól pedig
évente több mint 140 új, magyar tőkéjű vállalatot jegyeztek be a céghatóságok.
A régióban főleg Bihar és Kolozs megyében tömörülnek a magyar beruházók. Vi-
szonylag kevés a Szatmárban bejegyzett cégek száma, amit a túlságosan északi fek-
véssel, a főbb útvonalaktól való nagyobb távolsággal, valamint Magyarország legsze-
gényebb megyéjének, Szabolcs-Szatmár-Beregnek szomszédságával magyaráznak.
Ugyancsak kevés a magyar befektető Szilágyban és Beszterce-Naszód megyében is.
Az Északnyugati Régió legjelentősebb magyar vállalkozásai a következők (2002
végén, a tőkeapport nagysága szerint):
1. Mol Romania Petroleum Products Kft., Kolozsvár, Kolozs megye, üzemanyag-
kereskedelem;
2. Lotus Market Rt., Nagyvárad, Bihar megye, ingatlanok bérbeadása;
3. Grabbeta Turda Tapet Kft., Aranyosgyéres, Kolozs megye, tapétagyártás;
4. Isoplus Romania kft., Nagyvárad, Bihar megye, acélcsövek gyártása;
5. Casa de Editura Krónika Rt., Nagyvárad, Bihar megye, újságkiadás;
6. Perfetti Van Melle Romania Kft., Kolozsvár, Kolozs megye, édességgyártás;
7. Romexa Rt., Biharszentjános, Bihar megye, játékgyártás;
8. Evro-Impex Kft., Nagyvárad, Bihar megye, édességek nagykereskedelme;
9. Readymix Oradea Kft., Nagyvárad, Bihar megye, betongyártás;
10. Krezolit Impex Kft., Nagyvárad, Bihar megye, ipari gépek és járművek nagy-
kereskedelme.67
A Romániában alapított magyar vállaltok számát tekintve a Központi Fejleszté-

si Régióban található a cégek 37,1 százaléka, 1491 vállalat. A legtöbb céget 1998-
ban alapították, amikor egy év alatt 206 magyar tőkével működő vegyes vállalatot és
leányvállalatot hoztak létre.
A három székelyföldi megyében a legmagasabb a magyar cégek száma, az or-
szágban bejegyzett magyar érdekeltségek egyharmada található itt. A legtöbb vállala-
tot Hargita megyében jegyezték be (641-et). Maros megyében 480, Kovásznában pe-
dig 217 magyar vagy vegyes tőkéjű cég működik.
A Közép Fejlesztési Régió legnagyobb magyar tulajdonú cégek 2002 végén a
következők voltak (a tőkeapport nagysága szerint):
1. Gedeon Richter Románia Kft., Maros megye, Marosvásárhely, gyógyszeripari
készítmények előállítása;
2. Dunapack Rambox Prodimpex kft., Kovászna megye, Sepsiszentgyörgy, cso-
magolóanyag-ipar;
3. Salina Invest Rt., Maros megye, Szováta, szállodák és motelek működtetése;
4. Zora Serv Com Kft., Marosvásárhely, Maros megye, építőipari tevékenység;
5. Hotel Târnava 2000 Rt., Székelyudvarhely, Hargita megye, szállodák és mote-
lek működtetése;
67 Erdélyi Riport, 2003. április 24., 16. szám, 22–23. oldal

6. CARB Rt., Brassó, Brassó megye, építőipari kőkitermelés;
7. Bianca Interbrew Bergenbier Rt., Balázsfalva, Fehér megye, sörgyártás;
8. Unical Prodimpex Kft., Sepsiszentgyörgy, Kovászna megye, műanyag-csoma-
golási termékek előállítása;
9. ASA Cons Romania Kft., Marosvásárhely, Maros megye, építőipari tevékeny-
ségek;
10. Bucin Rt., Gyergyószentmiklós, Hargita megye, vasöntöde.68
e) Kereskedelem
1. Belföldi kereskedelem
Románia legdinamikusabb gazdasági területe a kereskedelem. A kis- és kö-
zépvállalkozások (kkv) többsége ezen a téren tevékenykedik69:
23. táblázat
Az kkv-kban alkalmazott
Gazdasági terület Kkv-k összesen (%) A kkv-k cégforgalma (%)
személyek összesen (%)
Összes kkv 100,0 100,0 100,0
Ipar 12,9 33,4 20,2
Mezőgazdaság 3,2 5,8 2,4
Építkezések 3,8 10,2 5,9
Kereskedelem 64,0 34,5 60,1
Egyéb szolgáltatás* 16,1 16,1 11,4
* Szállodák és vendéglők, szállítás és raktározás, posta és távközlés; ingatlantranzakciók stb.
Az kkv-k fejlődése a 90-es évek második felében azt bizonyítja, hogy ezek a vál-
lalati szerkezetek fontos tényezőt jelentenek Románia gazdaságának további fellendü-
lésében. Új munkahelyek létesítése és a piacgazdaság kérelmeihez alkalmazkodni
képes termelés a kulcs a kereskedelem fejlődésében és a kis- és középvállalkozások
alkalmasaknak mutatkoznak ezen elemek létrehozására. A nagyüzemek által elbocsá-
tott alkalmazottak egy része „beépült” ezen újfajta vállalati szerkezetekbe, és ez a kü-
lönböző iparágak és kereskedelmi területek működésének serkentését jelentette.
A kkv-k fejlődése a versenyképesség és az export volumenének növekedéséhez,
a monopol szerepet betöltő nagyüzemek terepvesztéséhez és új gazdasági és társa-
dalmi alternatívák megjelenéséhez vezetett.
Nem kevésbé fontos megjegyezni, hogy a kis- és középvállalkozások fennmara-
dása és fejlődése a makrogazdasági stabilitás erősödésétől függ. Az átmeneti idő-
szak bonyolítja ezen vállalatok elterjedésének akadályait. Ezért a legtöbb kkv ahelyett,
hogy fejlődésének lehetőségeit aknázza ki, a „túlélés” súlyos gondjával küzd.
A kis- és középvállalatok főbb problémái a következők:
• a pénzügyi forrásokhoz való nehézkes hozzájutás (alacsony tőke, túl szigorú
feltételek a bankkölcsönök terén, túl magas kamatok);
• elavult technológiák, kevés lehetőség az innovációk véghezvitelére;
68 Erdélyi Riport, 2003. május 8., 18. szám, 24–25. oldal.
69 Az Országos Statisztikai Intézet adatai, 2000.

• gyenge vagy hátrányos marketingstratégiák;

• bonyolult, követhetetlen és szervezetlen törvényhozás.
Az Északnyugati Fejlesztési Régióban az ezer lakosra eső kis- és középvállal-
kozások száma alapján Bihar (24,2 vállalat) és Kolozs (22,4 vállalat) vezet, az utolsó
helyet pedig Szilágy megye foglalja el. Kolozs és Bihar megye erős urbanizációs köz-
pontokkal és kedvező határon túli kapcsolatokkal rendelkezik, míg Szilágy kevésbé
elérhető kommunikációs (de főleg közlekedési) szempontból.
A Központi Fejlesztési Régió 2000-ben a külföldi tőkéjű kis- és középvállalatok
száma alapján a harmadik helyet foglalta el országos szinten Bukarest–Ilfov és a Nyu-
gati Fejlesztési Régió után. A befektetett külföldi tőke értéke szerint második helye-
zett ez a régió volt.
2002-től Románia is részt vehet az Európai Unió 2005-ig tartó vállalkozásfejlesz-

tési programjában, amely 450 millió eurós keretből elsősorban a kezdő vállalkozáso-
kat igyekezett támogatni hitellel és tanácsadással. A programból 317 millió eurót szán-
tak a kisvállalkozások támogatására, ami a tagjelöltek esetében a PHARE-alap és a
nemzeti költségvetések forrásaival egészülhetett ki.70
2. Külkereskedelem
Az 1991 és 2002 közötti külkereskedelmi tevékenység dinamikusan fejlődött a
többi gazdasági szektor alakulásához viszonyítva, főleg ami az exportok szintjének
fenntartását illeti.
A) Export
Az utóbbi két évben nőtt az export volumene az 1997–1998-as időszakhoz viszonyítva.
24. táblázat
Az export értékének alakulása (milliárd USD)

1997 8,431
1998 8,302
2001 11,385
2002 13,869
Ez a növekedés főleg a gépkocsigyártó iparban elért export növekedésének kö-

szönhető, amely az utóbbi két évben 2,9 milliárd dollárra emelkedett. Ugyanakkor nőtt
a könnyűipari termékek exportja 3,6 milliárd dollárral, míg 1997-ben ugyanez 550 mil-
lió dollárral csökkent.71
Ami az exportra szánt termékeket illeti, 80 százalékuk csupán négy ipari kategó-
riából származik: könnyűipari termékek (35 százalék), gépkocsigyártás (22 százalék),
kohászati termékek (13 százalék) és faipari termékek (10 százalék).
Az export 67 százaléka az Európai Unió országaiba megy, ezen belül mintegy
25 százalék Olaszországba, 15,6 százalék Németországba és 7,6 százalék Francia-
országba.
70 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. július 30., 6. oldal.
71 MEDIAFAX, 1997. november 13.
A jelenlegi kormány úgy vélekedik, hogy az export növekedési lehetősége sok-
kal nagyobb, és a 2001 júliusában kidolgozott, a kereskedelmi és folyómérleg hiá-
nyának csökkenését célozó program alapján 2003-ban és 2004-ben ezt a poten-
ciált növelni lehet.72
B) Import
2002-ben történt meg először, hogy az export értéke meghaladta az importét. Az
import növekedése több tényezőnek köszönhető: ezek közül a legfontosabb a gazda-
sági növekedés által támasztott kereslet, ezenkívül az egyes importtermékek (főleg a
kőolaj, kőszén és földgáz) beszerzési árainak növekedése, valamint a 2000-ben és
2003-ban bekövetkezett szárazság, amelyek eredményeként 2001-ben és 2003-ban
több gabonaterméket kellett importálni.
Az import 31 százaléka gépkocsigyártó-ipari termékek, 22 százaléka könnyűipa-
ri, 13 százalék ásványi termék és 7 százalék fém és fémáru. 58 százaléka az import-
nak az Európai Unióból származik (Olaszország 21 százalék, Németország 15 száza-
lék és Franciaország 6 százalék), 7 százaléka pedig az Orosz Föderációból (főleg kő-
olaj és földgáz).73
C) Kereskedelmi mérleg
Románia kereskedelmi mérlege sokat javult 2000 végére, amikor a kereskedelmi
deficit 20 százalékkal csökkent 1996-hoz képest: 3,3 milliárd dollárról 2,6 milliárd dol-
lárra. Ez a változás főleg az össztermelés és a belföldi kereslet csökkenésének volt a
következménye.74
2001-ben a kereskedelmi mérleghiány 4,2 milliárd dollárra rúgott, 2002-ben 4 mil-
liárd dollárra. A 2002-es deficit a következő termékcsoportok negatív egyenlegének
köszönhető: gépkocsigyártó-ipari termékek (–2,5 milliárd dollár), vegyipari termékek
(–1,6 milliárd dollár), ásványi termékek (–1,1 milliárd dollár), mezőgazdasági és élelmi-
szer-ipari termékek (–0,7 milliárd dollár) stb. Pozitív egyenlegük van a könnyűipari ter-
mékeknek (1,0 milliárd dollár), fatermékeknek, bútoroknak (0,7 milliárd dollár), fémek-
nek és fémáruknak (0,5 milliárd dollár).
Románia külkereskedelmének alakulását 1991 és 2002 között az alábbi táblázat

szemlélteti75:
25. táblázat
– millió USD-ben –
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Export FOB 4 266 4 363 4 892 6 151 7 910 8 084 8 431 8 302 8 487 10 367 11 385 13 869
Import FOB 5 372 5 784 6 020 6 562 9 487 10 555 10 411 10 926 9 744 12 050 14 354 16 482
Egyenleg FOB/FOB –1 106 –1 421 –1 128 –411 –1 577 –2 471 –1 980 –2 624 –1 257 –1 683 –2 969 –2 613
72 Románia kormánya 2001–2002. évi tevékenységének összefoglalója, Bukarest, február 2003, www.guv.ro
73 Románia kormánya 2001–2002. évi tevékenységének összefoglalója, Bukarest, február 2003, www.guv.ro
74 MEDIAFAX, 2001. május 3. A kormány Cartea albă a comerţului (A kereskedelem fehér könyve) című kiadványának ismerte-
tése.
75 Az Országos Statisztikai Intézet adatai, 2001.

Magyar–román kereskedelem
1990 és 1999 között több mint háromszorosára nőtt a magyar–román kereske-

delmi forgalom.76
2001-ben a két ország közötti kereskedelem tovább fejlődött: a magyar kivitel el-
érte az 1,12 milliárd, míg a román export meghaladta a 401 millió dollárt. A legfonto-
sabb romániai exporttermékek: hosszában fűrészelt, 6 mm-nél vastagabb lucfenyőfa;
elektronikus alkatrészek; ammóniumnitrát; új személygépkocsi, legfeljebb ezer köb-
centis hengerűrtartalommal (Daewoo Matiz); alumíniumrúd; bőrruházati cikkek;
mosó- és tisztítókészítmények; élő bárány egyéves korig; pamuttermékek. A legna-
gyobb mennyiségben behozott magyar árucikkek: élő sertés, búza; búzaliszt; mű-
anyag, ballon, palack és hasonló áruk; sertéshús frissen vagy mélyhűtve; forgácsle-
mez; jód vagy jódvegyületet tartalmazó gyógyszer; mosó- és tisztítókészítmények; pör-
költ kávé; egyéb, konfekcionált ruházati kellékek és tartozékok részei.77
Magyarország Románia 7. legnagyobb kereskedelmi partnere lett 2002-ben. A
Romániába irányuló magyar export mintegy 25 százalékát a mezőgazdasági és élel-
miszeripari termékek tették ki az utóbbi években. 2002-ben ez az arány kisebb volt,
ami a mezőgazdasági évjáratok egyenlőtlenségének és a román fél kormányzati intéz-
kedéseinek volt köszönhető. Jelenleg a magyar exportőröket kedvezőtlenül érinti a ro-
mániai piacvédővámok kulcsainak megemelése.78
2003 első negyedévében a román–magyar kétoldalú külkereskedelmi forgalom
értéke elérte a 321,4 millió dollárt. A kereskedelmi partnerek rangsorában Magyaror-
szág mind az importőr, mind az exportőr országok rangsorában a nyolcadik helyet
foglalja el.79
Magyarország uniós csatlakozása után a CEFTA-szerződés hatályát veszti. A ma-
gyar termékekre tehát 2004 májusa után az uniós irányelvek és vámegyezmények
fognak vonatkozni. Románia azon korlátozó rendelkezéseit, amelyek csak Magyaror-
szágra vonatkoznak nem lehet majd tovább fenntartani. Ezzel szemben a román ter-
mékek magyarországi forgalmát nem fogja befolyásolni a csatlakozás.80
f) Pénzügy, bankok
A Román Nemzeti Bank (Banca Naţională Română – BNR) 1997 és 2000 közöt-
ti szigorú pénzügyi politikájának köszönhetően 19 százalékkal csökkent a forgalom-
ba bocsátott pénzmennyiség, és 1,7 milliárd dollárral nőtt a valutatartalék. Ebben az
időszakban a BNR 3034 millió dollárnyi nettó értékben eszközölt devizavásárlásokat,
miközben a lakosság megtakarításai 34 százalékkal csökkentek az előző periódus-
hoz képest, a jogi személyek által lekötött bankbetétek összege pedig 23 százalékkal
lett kisebb. A megtakarítási ráta az 1996-os 17,4 százalékról 13,6 százalékra csökkent
2000-ben.
76 MTI-hír, 1998. október 9.
77 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. április 11. A Magyarországi Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társa-
ság (ITDH) adatai.
78 Erdélyi Riport, 2003. április 10., 14. szám, 22–23. oldal.
79 Erdélyi Riport, 2003. június 12., 23. szám, 28–29. oldal.
A monetáris politika eredményeként 1997 és 2000 között az infláció átlagrátája
45,4 százalékos volt, míg 1990 és 1996 között 48,8 százalékos volt.81 2001-ben az inf-
lációs átlag 30,3 százalékra csökkent, 2002-ben pedig 17,8 százalékos volt. Az inflációs
ráta csökkenési tendenciáját az egyes hónapi átlagok is mutatják: 2000-ben a hónapi
inflációs átlag 2,9 százalék volt, 2001-ben 2,2 százalék, 2002-ben 1,4 százalék volt.
Romániában a bankok 1998-ban kerültek a magánosítások listájának élére. Az
akkori kormány privatizációs stratégiájában rámutatott, hogy a kereskedelmi társasá-
gok magánosítása mellett a bankok privatizációja is prioritás.82
Az első magánosított bank a Román Fejlesztési Bank (Banca Română pentru
Dezvoltare) volt, amely többségi tulajdonosa a francia Société Générale lett 1998-ban.
1999-ben magánosították a Román Postabankot (Banc Post), amely az amerikai
General Electric vásárolt meg, 2001–ben pedig a németországi Raiffeisen Bank átvet-
te a Román Mezőgazdasági Bankot (Banca Agricolă).
Románia egyik legsikeresebb magánbankja a Transilvania Bank (Banca
Transilvania), amely egy kolozsvári székhelyű regionális intézmény és amelynek 1998-
ban 32,299 milliárd lej nettó nyeresége volt83. 2000-ben ez az érték 282,866 milliárd
lejre nőtt, 2,06-szorosára az előző év értékéhez viszonyítva.84 2002-ben a nettó nyere-
ség 13,4 millió dollár volt. 2003 januárjában a bank vezetősége bejelentette az intéz-
mény új struktúráját, amely szerint a Transilvania csoport magába foglalja a SAR
Transilvania biztosítótársaságot, a BT Leasinget, a Transilvania Capital Investmentet,
amely a BT Securities név alatt fog működni és a BT Directet.85
A tervek szerint 2004 tavasszal zárul a Román Kereskedelmi Bank (Banca Comercială
Română – BCR) privatizációja is. Két pénzügyi befektető még 2003-ban tulajdonrészt vá-
sárolt a BCR–ben. Ezek az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD), illetve a Világ-
bank befektetési leányvállalata, az International Finance Corporation (IFC).86
Az első integrált pénzügyi csoport Romániában az 1994 óta jelenlévő holland
ING, amely 2001-ben e név alá egyesítette összes tevékenységét (ING Bank, ING
Barings, ING Nederlanden és ING Employee Benefits).87
g) Hitelminősítések
A külföldi beruházók hosszú ideig elkerülték Romániát a nagy nemzetközi hitel-

minősítők által közzétett értékelések miatt. A Fitch Ratings, a Standard & Poor’s és a
Moody’s nemzetközi hitelminősítők Romániát a szuverén, hosszú lejáratú devizaadós-
ságának besorolása alapján befektetésre kockázatosnak minősítették.
A mutatók 2001 tavaszától kezdődően kezdtek javulni, Románia már nem tarto-
zik a fizetésképtelenség veszélyében álló országok közé. A nemzetközi hitelminősítők
által adott értékelés „elfogadható”-nak jellemzik az országot a hosszú lejáratú deviza-
adósság besorolása alapján.
81 Ibidem.
82 MEDIAFAX, 1998. január 8. A kormány Privatizációs Stratégiájának (Strategia de privatizare) bemutatása.
83 MEDIAFAX, 1998. július 21.
84 MEDIAFAX, 2001. január 10.
86 Erdélyi Riport, 2003. július 24., 29. szám, 35. oldal.

26. táblázat
2000. 10. 24. 2001. 04. 26. 2001. 16. 11. 2002. 03. 06. 2002. 12. 17. óta
Fitch Ratings B– B B B BB–
Standard & Poor’s B– B– B B B+
Moody’s B3 B3 B3 B2 B1
A javulási tendencia azonban igen lassú. 2003 júniusában besorolási szempont-

ból Bulgária elhagyta Romániát; Bulgária hitelminősítése az alábbi volt:
• Fitch Ratings BB
• Standard & Poor's BB+
• Moody's Ba88.
4. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség gazdasági programja

és regionális politikája89
Az RMDSZ gazdasági programjának társadalompolitikai célkitűzései közé tartoznak:

– az állampolgárok életszínvonalának emelkedése, életkörülményeinek és az élet
minőségének javulása;
– a középréteg gyarapodása és erősödése;
– a szegénység, az elvándorlás csökkenése és a felemelkedési esélyek javulása.
Ezen célok elérésének érdekében az RMDSZ hozzájárul az állam gazdasági sze-
repvállalásának további csökkentéséhez, a fekete- és szürkegazdaság visszaszorítá-
sához, a vállalkozóbarát környezet kialakításához, magyarlakta területek infrastruktu-
rális és gazdasági fejlesztéséhez, különös tekintettel a Székelyföldre.
A gazdaságpolitikai célok között kiemelt szerepet kap az erdélyi térségek
(Partium, Belső-Erdély, Székelyföld) sajátosságait figyelembe vevő fejlesztési progra-
mok támogatása. Ugyanakkor a Székelyföld (Hargita, Kovászna és Maros megyék) sa-
játos helyzete és adottságai miatt az RMDSZ kiemelten kezeli térségspecifikus fejlesz-
tési programok kidolgozását és megvalósítását. Ezek rendeltetése a beruházások
ösztönzése, új munkahelyek létrehozása és a korszerű technológiák bevezetése a
székelyföldi hagyományos iparágakba.
Ezen célok elérése érdekében az RMDSZ 2003 elején a kormánypárttal aláírt
protokollum alapján támogatja annak programját, és együttműködik a kormánnyal a
közös érdekek valóra váltása érdekében.
A szövetség ipari ágazati politikájának főbb céljai közül kettőt említünk:
– az alacsony hatékonyságú, nagy nyersanyag- és energiafelhasználó, vesztesé-
ges vállalatok átszervezése és privatizálása, illetve értékesítése;
– minőségi ipari infrastruktúra és kötődő szolgáltatások beruházása, zöldmezős
beruházások (ipari, logisztikai, businessparkok) kiemelt támogatása, költségve-
tési források biztosítása.
A kis- és középvállalkozások munkateremtő erejét és társadalmi kohéziós szere-
pét felismerve, az RMDSZ ezek versenyképességének növelését tartja szükségesnek.
88 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. június 12.
89 A gazdasági program és regionális fejlesztési érdekek bemutatását az RMDSZ 48. számú, 2003. február 25-i Közlönyéből
vettük át.
További célkitűzései közé tartozik:
– a kis- és középvállalkozások közti együttműködés támogatása;
– kezdő innovatív vállalkozások támogatási rendszerének kidolgozása, vállalko-
zói központok létrehozása, fejlesztési projektek finanszírozása;
– a hazai kis- és középvállalkozók nemzetközi piacra jutásának támogatása;
– pályázati úton elnyerhető vállalkozásfejlesztési alapok létrehozása stb.
A mező- és erdőgazdálkodás esetében a szövetség felismeri, hogy az EU szabályozá-
si rendszerének átvételével a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma a következő idő-
szakban rohamosan csökkeni fog. Ezért úgy véli, hogy a vidéken élők számára elfogadha-
tó életszínvonal biztosítása érdekében szükséges a tudományosan megalapozott, időtálló,
politikai irányzatoktól független agrárstratégia kidolgozása. Ezen belül fontos:
– a mezőgazdaság fokozatos beillesztése egy komplex vidékfejlesztési program-
ba, amelyben a termelés kiegészül a környezetvédelmi feladatok ellátásával, a
táj ökológiai értékeinek védelmével, ápolásával oly módon, hogy az új felada-
tok új jövedelemforrást is jelentsenek;
– egyszerűbb, átláthatóbb, igazságos és időben meghirdetett pályáztatásra épülő
támogatási rendszer bevezetése oly módon, hogy a civil szervezetek számára
biztosítva legyen a támogatásokkal kapcsolatos konzultáció és véleményezés;
– a családi gazdaságok törvényének megalkotása, a családi gazdaságok kiemelt
támogatási rendszerével együtt, amellyel megszűnik a terméktámogatás üzem-
szerkezethez kötött megkülönböztető jellege is;
– a mezőgazdasági irányítás elavult intézményrendszerének gyökeres megújítá-
sa, falugazdász, falugondnoki szolgáltatás létrehozása;
– az általános szövetkezeti és társulási törvény megalkotásának szorgalmazása;
– a termőföldtől a fogyasztóig terjedő élelmiszer-biztonsági rendszer kiépítésé-
nek megkezdése;
– a leromlott mezőgazdasági területek erdősítése és a vágásterületek felújítása stb.
A szövetség vidékfejlesztési politikájának célja a vidéken élő lakosság életminő-
ségének javítása, a környezet, a természeti és kultúrtáj megőrzése, a vidéki térség
fenntartható fejlődésének a megteremtése a vidék adottságainak, sajátosságainak,
valamint a Vidéki Térségek Európai Chartájának megfelelően. Ezen célkitűzések el-
érése érdekében az RMDSZ szükségesnek tartja:
– vidékfejlesztési központok kialakítását, amelyeknek célja a területen működő
intézmények, egyesületek, szervezetek együttműködéses tevékenységének
ösztönzése, a vidékfejlesztési tervek és programok technikai hátterének kidol-
gozása, a vidékfejlesztési tanácsadás hatékony megvalósítása és művelése, a
vidékfejlesztési alapokhoz való hozzájutást lehetővé tevő pályázatok figyelése
és írása, egyéb finanszírozási eszközök fenntartása;
– agrárpolitikai és vidékfejlesztési munkacsoport létrehozása, amely együttmű-
ködve a Romániai Magyar Gazdák Egyesületével, valamint a mezőgazdaság te-
rén tevékenykedő más civil szervezetekkel kidolgozza az RMDSZ mezőgazda-
sági és vidékfejlesztési stratégiáját.
A turizmus terén a szövetség támogatja többek között a faluturizmus és a falusi
vendéglátás ösztönzési rendszerének kiépítését a következő eszközök segítségével:
marketing- és értékesítési hálózat kialakításával, szakképzés ösztönzésével, kedvez-
ményes adó-, hitel- és garanciarendszerek kidolgozásával.

Korszerű út- és vasúthálózat létrehozása mellett az RMDSZ kiemelt célja az infrastruk-

túra fejlesztésében a Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–Segesvár–Brassó autó-
pálya megépítése. Ezen a téren idén júliusban ért el jelentős sikert a szövetség, amikor a ro-
mán kormány a külföldi befektetővel (az amerikai Bechtel céggel) az autópálya megépítésé-
nek keretszerződését aláírta.
Ugyanakkor fontos cél a Szatmárnémetit Nagyváraddal, Araddal, Temesvárral
összekötő út gyorsforgalmi úttá fejlesztése, valamint a Dél-Erdélyben áthaladó Nagy-
lak–Arad–Temesvár–Déva–Nagyszeben–Brassó–Bukarest autópálya kivitelezése, il-
letve az ezekhez kapcsolódó utak és határátkelőhelyek kiépítése.
Az RMDSZ regionális politikájának érdeke és célja olyan gazdasági és intéz-
ményfejlesztési politika kialakítása, amely figyelembe veszi az erdélyi helyi társadal-
mak sajátosságait, valamint az itt élő nemzeti közösségek igényeit, intézményteremtő
és -működtető hagyományait. Ennek érdekében a szövetség VII. kongresszusán hatá-
rozat született a térségek fejlesztéséről90, amelynek főbb pontjai a következők:
– az erdélyi térségek (Partium, Belső-Erdély, Székelyföld) fejlesztési elképzelése-
inek támogatása, a térségi sajátosságokat figyelembe vevő fejlesztési progra-
mok ösztönzése;
– a székelyföldi magyar lakosság (667 572 fő) 55 százaléka vidéken (365 294 fő)
él – ezért az RMDSZ különös hangsúlyt tesz a vidék gondjainak megoldására
(Hargita, Kovászna és Maros megyék egyazon, a Székelyföldi Fejlesztési Ügy-
nökséghez tartozzanak).
A 2003. januári szatmárnémeti RMDSZ-kongresszuson arról is született határo-
zat, hogy az RMDSZ társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek bevonásával
az erdélyi magyarság fogyását (természetes fogyás, kivándorlás, asszimiláció) előidé-
ző sajátos folyamatok elemzésére összpontosítson. A kutatások eredményére építve
a szövetség célja megfelelő stratégiát kidolgozni az ifjúságpolitika, a minőségi okta-
tás biztosítása, az önálló intézményrendszer bővítése, a munkahelyteremtés, a család-
politika, a magyarok által is lakott régiók gazdasági fejlesztése, valamint a szociális
helyzet javítása érdekében.91
90 RMDSZ VII. kongresszusa, Szatmárnémeti, 2003. február 2., 4. számú határozat a térségek fejlesztéséről.
91 RMDSZ VII. kongresszusa, Szatmárnémeti, 2003. február 2., 2. számú határozat a romániai magyarság népesedési helyze-
tének javításáról.
III. Az erdélyi régiók szerepe Románia
gazdaságában
Északnyugat-Románia a jelenlegi fejlesztési régiókra való felosztás szerint, hat megyét
foglal magába. Ezek: Beszterce-Naszód, Bihar, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy.
A szóban forgó térség a nyolc romániai régió között a statisztikai adatok szerint
a középmezőnyben található. A területi kiterjedés (34 159 négyzetkilométer), a lakos-
ság lélekszáma (2,884 millió fő), illetve az egy főre eső külföldi befektetések értéke
(79,3 USD) szerint országos viszonylatban a negyedik, az egy főre jutó bruttó hazai
termék (GDP) szempontjából a hetedik (3563 dollár), míg a foglalkoztatottak számát
tekintve a harmadik.92 Bukarest–Ilfov régió után ebben a régióban a legkisebb a mun-
kanélküliség (a 2002-es év végén kb. 8 százalékos volt). A térség gazdasági és szo-
ciális szempontból nem tekinthető homogénnek: jelentős különbségek vannak a fej-
lettebb (Bihar és Kolozs), illetve az ország legelhanyagoltabb megyéi közé tartozó
Szilágy és Beszterce-Naszód között, ami a statisztikai kimutatásokból is kitűnik. A tér-
ségben nagy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók aránya.
A külföldi befektetések arányát illetően a Romániába érkező tőke 6,3 százaléka
összpontosul a régióban, mintegy 588 millió dollár értékben, míg a bejegyzett 8 652
cég szempontjából a térség az elsők közé tartozik. Az 1991–2002 között, illetve a
2003 júniusában bejegyzett külföldi tőkéjű kereskedelmi társaságok alakulást az
Északnyugati Fejlesztési Régióra nézve a következő táblázat szemlélteti93:
27. táblázat
ÉNY Régió Ker. társaságok száma A befektetett tőke értéke A befektetett tőke értéke Hierarchia
Szám % millió lej % ezer USD % * **
Ország (1991–2002) 90 711 100,0 132 662 053,5 100, 100,0
1991–2002 8 775 9,7 9 990 983,3 7,5 6,3 3 5
Ország (jún. 2003) 577 100,0 84 778,9 100, 100,0
június 2003 88 15,3 2 179,9 2,6 66,674 1,8 2 4
* a kereskedelmi társaságok száma szerint
** a befektetett tőke dollárban levő értéke szerint
Románia Központi Fejlesztési Régiója hat megyét foglal magába: Brassót, Fehért,
Hargitát, Kovásznát, Marost és Szebent. Ez a térség a nyolc romániai régió között a statisz-
tikai adatok szempontjából a középmezőnyben található, akárcsak az Északnyugati Fej-
lesztési Régió. A területi kiterjedés (34 100 négyzetkilométer), valamint a lakosság lélekszá-
ma (2,642 millió fő) szempontjából ötödik az országban. A romániai átlagnál jobb a helyzet
az egy főre eső befektetések (120,7 USD), illetve a bruttó hazai termék (GDP) szempontjá-
ból (4089 dollár). Ezzel szemben nagynak mondható a munkanélküliségi ráta, amely átlag-
ban 10 százalék körüli. A térségben nagy az iparban foglalkoztatottak aránya, a mezőgaz-
daságban vagy a kereskedelemben dolgozókhoz képest.94
93 Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal adatai, www.onrc.ro
94 Erdélyi Riport, 2003. május 8., 18. szám, 24–25. oldal.

A külföldi befektetések arányát illetően a Romániába érkező tőke 4,95 százaléka

összpontosul itt (441 millió dollár). A külföldi tőke viszonylag egyenlőtlenül oszlik meg
a térségben: Maros és Brassó a legkedveltebb a befektetők számára (100 millió dol-
lár fölötti összeggel).
Az 1991–2002 között, illetve a 2003 júniusában bejegyzett külföldi tőkéjű keres-
kedelmi társaságok alakulását az Északnyugati Fejlesztési Régióra nézve a követke-
ző táblázat szemlélteti95:
28. táblázat

IV. A vizsgált megyék gazdasági és szociális

helyzete
1. A megyék általános bemutatása
Beszterce-Naszód megye Románia északi, Erdély északkeleti részén fekszik.

Vele szomszédos megyék Kolozs (nyugaton), Maros (délen), Suceava (keleten) és
Máramaros (északon). Területe 5355 négyzetkilométer (2,24 százalékot foglal el az or-
szág területéből), és az Északnyugati Fejlesztési Régióhoz tartozik.
Megyeszékhelye Beszterce (189 000 lakos). A megye további jelentős települései a
következők: Naszód (12 176 lakos), Bethlen (11 606 lakos) és Oláhszentgyörgy (gyógyfür-
dő, ismert ásványvízforrásai vannak, 10 280 lakos). A megyének 53 községe van.
2002-ben a megyének 311 657 lakosa volt, ebből 18 349 magyar nemzetiségűnek,
17144 magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az összlakosságból 3624 római katolikus,
14 398 református, 532 evangélikus-lutheránus és 89 unitárius vallásúnak tartotta ma-
gát. A 2002-es népszámlálás alkalmával 661 személy német nemzetiségűnek, 448 né-
met anyanyelvűnek, 15 zsidó nemzetiségűnek, 30 pedig izraelita vallásúnak vallotta ma-
gát. A lakosság nagy többsége, 258 838 fő ortodox, 7 125 pedig görög katolikus volt.
A megye ásványi kincsei közé tartozik a vasérc, az ezüst tartalmú aranyérc, a
többfémes ércek, a homok és a kavics, az agyag, a kalkopirit, a rézkovand, az ipari
95 Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal adatai, www.onrc.ro

hasznosításra alkalmas andezit, a mészkő, a dácit, a tufa és a márvány. Az ezeket egy-
kor kibányászó vállalatok közül jelenleg számos nem működik. Ilyen például a radnai
vasérc, pirit és többfémes ércbánya, amelyet 2000-ben zártak be.96
A megye jelentős földgáztartalékkal is rendelkezik (Szászbongárd, Mezőújlak,
Szászencs, Újős, Mezőakna stb.), amelyet főképp ipari, de házi fogyasztásra is hasz-
nosítanak.
Beszterce-Naszód megye területének nagy része erdővel borított, 85 047 hektár
lomblevelű, továbbá 75 494 hektár tűlevelű erdő. Következésképpen jelentős a me-
gye fakitermelő képessége. Ez az egyik fő jövedelemforrás is, hiszen a megyének je-
lentős ipari és egyetemi központjai nincsenek.
Ezenkívül jelentős a málna-, áfonya- és szedertermelés. Az évi átlagok a követke-
zők: 100 tonna málna, 5 tonna szeder, 50 tonna áfonya, ezeknek jelentős részét kül-
földi piacokon értékesítik.97
Fehér megye Románia középnyugati részében található, vele szomszédos me-

gyék Kolozs (északon), Bihar (északnyugaton), Arad (nyugaton), Hunyad (délnyuga-
ton), Szeben (délkeleten) és Maros (északnyugaton).
Megyeszékhelye Gyulafehérvár (73 000 lakos), fontosabb települései Abrudbánya
(6729 lakos), Balázsfalva (22 425 lakos), Kudzsir (31 877 lakos), Marosújvár (16 256 la-
kos), Nagyenyed (31 894 lakos), Szászsebes (29 754 lakos), Topánfalva (8878 lakos),
Tövis (7199 lakos) és Zalatna (9391 lakos)
2002-ben a megyének 382 747 lakosa volt, ebből 20 684 magyar nemzetiségűnek,
19 708 magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Fehér megyében ekkor 1311 német nem-
zetiségű, 1065 német anyanyelvű, továbbá 27 zsidó nemzetiségű és izraelita vallású sze-
mély élt, az egykor nagyszámú szász, illetve zsidó közösségek maradékaiként. Az össz-
lakosságból 4927 személy mondotta magát római katolikusnak, 14 805 reformátusnak,
507 zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránusnak, 1820 pedig unitáriusnak. A lakosság túl-
nyomó része, 329 790 személy ortodox, 13 809 pedig görög katolikus vallású volt.
A megyének nagyon jelentős ezüst tartalmú aranyérc, illetve arany- és ezüsttarta-
léka van (Verespatak-Bucsumpojén), de ásványi kincsei közé tartoznak a komplex ér-
cek (réz, ólom, cink), a rezes ércek és a réztartalékok.
Romániai viszonylatban Fehér megye közepes fejlettségűnek számít, de ipara el-
avult, annak szerkezete előnytelen, a bezárt bányák, kohászati és gépipari vállalatok
hatalmas méretű munkanélküliséget és társadalmi feszültséget okoztak. Ásványi kin-
csein kívül a fakitermelés és a kézműipar az, amire jövőjét építeni lehetne.
Kolozs megye az ország északnyugati részében fekszik, összterülete 6674

négyzetkilométer. Vele szomszédos megyék: Máramaros (északon), Beszterce-
Naszód (északkeleten), Maros (keleten), Fehér (délen), valamint Bihar és Szilágy (nyu-
gaton). Területi szempontból Románia 12. legnagyobb megyéje (2,8 százalékot foglal
el az ország területéből) és az Északnyugati Fejlesztési Régióhoz98 tartozik. Megye-
székhelye Kolozsvár.
96 Strategia de dezvoltare durabilă pe termen scurt (2004–2004) şi pe termen mediu (2004–2010) pentru judeţul Bistriţa-
Năsăud [Beszterce-Naszód megye rövid 2003–2004) és középlejáratú (2004–2010) fejlesztési stratégiája].
97 Beszterce-Naszód megye rövid (2003–2004) és középlejáratú (2004–2010) fejlesztési stratégiája
98 Lásd II. fejezet.

Ásványi kincsei közé tartozik a:

• vasérc (Kiskapus és Kisbánya),
• barnaszén (Forgácskút–Dank–Bogártelke térség),
• tőzeg (Kiskalota és Kapacina [Căpăţâna]),
• kvarc (Nagyhavas [Muntele Mare], Hidegszamos környéke),
• földpát (Hideghavas [Muntele Rece]),
• dácit és andezit (Vigyázó-hegység és a Marótlaka, Sebesvár, Kissebes,
Székelyjó, Isztolna és Alsójára településeken),
• gránit (Nagyhavas, Hidegszamos völgye),
• mészkő és dolomit (Szind, Járaszurdok, Bóré, Kissebes),
• kaolinos homok (Nádaspapfalva, Pusztatopa, Bogártelke, Magyargorbó),
• só (Désakna, Torda, Kolozs, Szék, Szásznyíres).
Gyaluban, Szászfenesen, az Aranyos alsó völgyében jelentős vasúti pályatest
burkolására szolgáló kavics- és homokbányák működnek. Számos ásványvízforrás is
található Kolozs megyében, a Szamosújvár mellett Kérőn, a Bánffyhunyadhoz közeli
Jegenyén és Kolozsvár mellett, Szamosfalván. Tordán, Désaknán, Kolozson és Szé-
ken pedig sóstavak vannak.
Kolozs megyének 427029 hektárnyi mezőgazdasági területe van, ebből 202130
hektár szántóterület (30,4 százalék), 146 418 hektár legelő (21,9 százalék), 66 116 hek-
tár kaszáló (9,9 százalék) és 9713 hektár szőlő- és szőlőművelő csemeteültetvény (1,3
százalék).
25,6 százalék az összterületből erdővel borított (170 802 hektár). Folyó- és állóvi-
zek 9190 hektárt (1,3 hektárt) foglalnak el a megye területéből.
Kolozs megyének 2000-ben 719 864 lakosa volt, 2002-re ez a szám 702 755 la-
kosra csökkent. A megye összlakosságából 2002-ben 122 301 személy magyar nem-
zetiségűnek, 120 632 személy pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Ugyanak-
kor 944 fő német nemzetiségűnek, 731 személy pedig német anyanyelvűnek dekla-
rálta önmagát. A megyében 25 923 személy római katolikus, 86 811 református, 8211
unitárius és 537 evangélikus-lutheránus vallásúnak tartotta magát, de a 2002-es nép-
számlálás szerint 250 személy zsidó nemzetiségű, 270 pedig izraelita vallású volt.99
A megye területén 434 település létezik, 80 közigazgatási egységre osztva: öt
municípium [megyei rangú város] (Kolozsvár – 328 602 lakos, Aranyosgyéres – 29 307 la-
kos, Dés – 41 216 lakos, Szamosújvár – 26 277 lakos és Torda – 61 200 lakos), egy város
(Bánffyhunyad – 9961 lakos, hozzá 8 falu tartozik) és 74 községhez tartozó 420 falu.100
Romániában fejlett megyének számít. Kolozsvár egyetemi központ, ahol különbö-
ző felsőfokú oktatási intézményekben csaknem 40 ezer egyetemi hallgató tanul. Nem-
zetközi viszonylatban hírnévnek a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, az Orvosi és
Gyógyszerészeti Egyetem, illetve a Műszaki Egyetem örvend. A megye ipara is vi-
szonylag fejlett, s az ipar szerkezete sokat javult az elmúlt 12 évben.
Szilágy megye az ország északnyugati részében fekszik, és szintén az Észak-

nyugati Fejlesztési Régióhoz tartozik. Vele szomszédos megyék Máramaros (északke-
leten), Szatmár (északnyugaton), Bihar (nyugaton) és Kolozs (délen, délkeleten).
99 2002. Országos Népszámlálási Adatok.
100 Strategia de dezvoltare economico-socială a judeţului Cluj 2001–2004 (Kolozs megye gazdasági és szociális fejlesztési ter-
ve, 2001–2004).
Megyeszékhelye Zilah (68 404 lakos), fontosabb települései Kraszna (6534 la-
kos), Szilágycseh (8954 lakos), Szilágysomlyó (17 642 lakos) és Zsibó (11 989 lakos).
2002-ben a megyének 248 015 lakosa volt, ebből 57 167 magyar nemzetiségű-
nek, 57 246 pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az összlakosságból 6358
római katolikus, 48 452 református, 13 evangélikus-lutheránus és 60 unitárius vallású
volt. A megyében ekkor 102 német nemzetiségű, illetve 57 német anyanyelvű, továb-
bá 12 zsidó nemzetiségű, illetve 13 izraelita vallású személy is élt.
A megye ásványi kincsei közé a barnaszén és a lignit tartozik.
Szilágy iparilag kimondottan fejletlen megyének számít, ásványi kincsekben is
szegény, mezőgazdasága kezdetleges. Nagy ipari és szellemi-egyetemi központjai
nincsenek.
2. A megyék szerepe Románia gazdaságában
A megyék gazdasági fejlettsége szempontjából jelentős különbségek észlelhetők

Beszterce-Naszód és Szilágy, illetve Kolozs és Fehér megye között. Az első kettő sok-
kal szegényebb, kevésbé iparosított, főképpen mezőgazdaságból élő lakosú megye.
Beszterce-Naszód megye a vidéken élő lakosok aránya szempontjából hatodik

helyen állt 2002-ben (63,04 százalék), a mezőgazdaságban dolgozó személyek szem-
pontjából azonban 30. helyen volt. Az ezer lakosra jutó foglalkoztatottak aránya szem-
pontjából (364,11) a megye az országos 33. helyet foglalja el, ami azt jelenti, hogy
egyike Románia legnagyobb munkanélküliségi rátájával küszködő területi egységei-
nek. Országos első helyet foglalt el 2002-ben a faforgácslemez-gyártás és az átlagos
burgonyatermelés (18 765 kg/hektár), illetve országos hatodik helyet a burgonya
össztermelés (166 499 tonna) és az átlagos kukoricatermelés (2512 kg/hektár) szem-
pontjából.101
Fehér megye gazdasági szerepe országos viszonylatban jelentősen növekedett

az utóbbi két évben, amióta a verespataki felszíni aranybányaprojekt beindítása napi-
rendre került.
1999-ben a megyéhez tartozó Nyugati-Kárpátok (Erdélyi-Szigethegység) térségét
tíz évre hátrányos helyzetű övezetnek nyilvánította a kormány. Az övezethez tartozó
Zalatna, Nagyalmás, Abrudbánya, Csurulyásza, Bucsony, Aranyosszohodol, Mogos,
Verespatak, Aranyosbánya, Bisztra, Nagylupsa és Szolcsva helységekben kedvezmé-
nyekben részesülnek azóta a kereskedelmi társaságok és a különféle vállalkozások.102
Kolozs megye nagyszámú és változatos ipari és kereskedelmi társasága, embe-

ri erőforrásainak fejlettsége és ennek gazdasági ágazatokban felgyülemlett tapaszta-
lata országos viszonylatban növeli e területi egység fontosságát. Gépgyártó ipara,
gyógyszer- és vegyipara, könnyű- és építőanyag-ipara, kohászati és fafeldolgozó ipa-
ra jelentős. Mivel fontos közlekedési gócpont is, kereskedelme a romániai átlaghoz
képest szintén fejlettnek számít.
102 MEDIAFAX, 1999. október 7.

Szilágy megye szerepe az ország – és főleg Erdély – gazdaságában a helyi ve-

zetők reményei szerint a zsibói ipari park beindulását követően növekszik majd. An-
nak ellenére, hogy Szilágy megye közelebb fekszik a magyar–román államhatárhoz,
mint Kolozs megye, a külföldi befektetők (ezek között a magyarországiak is) tartózko-
dóbbak e megyével szemben, ami a térség fejletlen infrastruktúrájával is magyarázha-
tó. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy Beszterce–Nasszód megyével együtt Szi-
lágy megye az ország legelhanyagoltabb megyéi közé tartozik.103
3. A megyék gazdasági helyzete
A) Ipari és kereskedelmi vállalkozások
Beszterce-Naszód megyében 1990 decembere és 2003 júniusa között 12 865

vállalatot jegyeztek be, amiből 8529 magántőkéjű kereskedelmi társaság és 109 ve-
gyes (magán és állami tőkéjű) vállalat. A megye az ebben az időszakban bejegyzett
kereskedelmi társaságok száma szerint 31. az országban.
A közvetlen tőkebefektetések alakulását 1991 és 2002 között a következő táblá-
zat ismerteti (a befektetők ország szerinti felosztása a befektetett tőke dollárértéke
szerint)104:
29. táblázat
Ország Tőke (USD)
Németország 4 206 184
Olaszország 3 318 894
Ausztria 1 697 172
Franciaország 1 381 303
Magyarország 704 805
U.S.A. 227 944
Belgium 142 989
Hollandia 88 027
Svájc 66 823
Luxemburg 63 262
Más országok 184 856
103 Erdélyi Riport, Nagyvárad, 2003. április 24., 16. szám, 22–23. oldal.
104 Beszterce-Naszód megye rövid (2003–2004) és középlejáratú (2004–2010) fejlesztési stratégiája.
A befektetők ország szerinti felosztása a kereskedelmi társaságok számának szem-
pontjából a következő volt 1991 és 2002 között105:
30. táblázat
Ország Keresk. társaságok száma
Németország 148
Olaszország 85
Ausztria 59
Magyarország 27
U.S.A. 24
Franciaország 23
Moldvai Közt. 17
Belgium 17
Törökország 14
Svájc 9
Más országok 75
Fehér megyében 1990 decembere és 2003 júniusa között 14 914 vállalatot je-
gyeztek be, ebből 10 861 volt magántőkéjű kereskedelmi társaság, 170 pedig vegyes
(magán és állami) tőkéjű vállalat. A bejegyzett kereskedelmi társaságok számának
szempontjából a megye az országban a 25. helyet foglalja el.
A közvetlen befektetések terén Fehér megye a következő értékeket érte el 1991
és 2002 között, illetve 2003 júniusában (csak a külföldi tőkéjű kereskedelmi társasá-
gok vannak feltüntetve)106:
31. táblázat

Kolozs megyében 2000 végén 47 önálló gazdálkodás (más néven: állami egyed-
árusság), 90 állami tőkéjű, 213 vegyes tőkéjű (állami és magán) és 35 534 magántő-
kéjű kereskedelmi társaság létezett. Ugyanakkor 12 121 magánvállalkozó (2736 csalá-
di szervezet és 9385 magánszemély) volt bejegyezve.
A közvetlen külföldi befektetések szempontjából Kolozs megye 2000-ben az or-
szágos 5. helyet foglalta el (152 816 ezer USD, 3,1 százaléka az országban befekte-
tett tőkének). 2002 december végére a bejegyzett kereskedelmi társaságok száma
105 Ibidem.
106 Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal adatai.

42 180-ra növekedett. Az egyéni vállalkozók száma 2003. január 23-án 10 127 volt, eb-
ből 2641 családi vállalkozás és 7486 magánvállalkozó.107
2003 február végén 42 484 bejegyzett kereskedelmi társaság létezett, ugyanak-
kor az egyéni vállalkozók száma 9833-ra csökkent (2585 családi vállalkozás és 7248
magánvállalkozó).108 Idén június 30-ig a bejegyzett vállalatok száma 44 673 volt, 536-
tal nagyobb, mint május végén.109
Összefoglalva: Kolozs megyében 1990. december és 2003. június között 44 673
vállalatot jegyeztek be, ebből 37 076 volt magántőkéjű kereskedelmi társaság és 261
vegyes (állami és magán) tőkével működő vállalat. A bejegyzett vállalkozások száma
szempontjából a megye az országos 3. helyet foglalta el.
Kolozs megyében 1995 és 2000 között a következőképpen változott az export és
import volumene110:
32. táblázat
Export és import
Év Export (Ezer USD) Import (Ezer USD)
közötti különbség
1995 156 561 211 556 –54 995
1996 156 514 206 033 –49 519
1997 172 149 239 815 –67 666
1998 176 959 310 499 –133 540
1999 173 782 259 342 –85 560
2000 239 995 304 620 –64 625
2002. november végén a Kolozs megyei vállalatok termékeinek több mint 24 szá-
zalékát exportálták. Az 1713,4 milliárd lej értékű 2002. novemberi termelésnek 24,3
százaléka (415,6 milliárd lej) exportra szánt áru volt.111 2003 első félévében 31,2 mil-
lió eurós export és 54,1 millió eurós árubehozatalt mértek.112
Szilágy megyében 1990 decembere és 2003 júniusa között 8342 vállalatot je-
gyeztek be, ebből 5846 volt magántőkéjű kereskedelmi társaság és 61 vegyes tőké-
jű vállalat. A bejegyzett kereskedelmi társaságok számának a szempontjából a megye
az országos 42. (utolsó) helyet foglalja el.113
A közvetlen befektetések terén Szilágy megye a következő értékeket érte el 1991
és 2002 között, illetve 2003 júniusában (csak a külföldi tőkéjű kereskedelmi társasá-
gok vannak feltüntetve)114:

110 Kolozs megye gazdasági és szociális fejlesztési terve, 2001–2004.
113 Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal adatai.
114 Ibidem.
33. táblázat

A négy megye (Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy) külföldi közvetlen

befektetéseinek összesített adatait a következő két táblázat szemlélteti115.
Az első az 1991 és 2002 között bejegyzett külföldi tőkéjű kereskedelmi társasá-
gok számát és a tőke befektetéskori érétkét tartalmazza:
34. táblázat
Megyék Ker. társaságok száma A befektetett tőke értéke A befektetett tőke értéke Hierarchia
Szám % Millió lej % Ezer USD % * **
Össz. (ország) 90 711 100,0 132 662 053,5 100,0 9 117 848 100,0
Beszterce 534 0,6 203 047,8 0,2 24 490 0,3 25 31
Fehér 757 0,8 821 131,9 0,6 82 756 0,9 19 17
Kolozs 3 749 4,1 2 912 894,4 2,2 209 210 2,3 3 8
Szilágy 286 0,3 157 898,9 0,1 12 763 0,1 32 39
Össz. (4 megye) 5 326 5,8 4 094 973,0 3,1 329 219 3,6

B) Beruházások
Beszterce-Naszód megyét a külföldi befektetők elkerülték az utóbbi években.

1990 és 1999 között a megye (Szilággyal együtt) a legalacsonyabb külföldi beruházá-
sokban részesülő megyék közé tartozott az Északnyugati Régióban és az országban
(az ország külföldi befektetés-összértékének 0,4 százaléka).116 Beruházások inkább
az ipari ágazatokban történtek. A következő táblázat ezen a gazdasági területen tör-
tént befektetéseket és ezeknek külföldi arányát szemlélteti:
35. táblázat
Iparban: Euró
1999 2000 2001
Befektetések értéke 104 648 945,80 78 920 099,00 55 319 000,96
Ebből külföldi 6 597 768,33 4 656 375,33 3 448 042,05
115 Ibidem.
116 A Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium adatai.

Fehér megyében az utóbbi két évben növekedett a külföldi beruházások szint-

je. A verespataki aranybányát koncesszionáló Roşia Montană Gold Corporation 400
millió dollárt kívánt kezdetben befektetni a bányaterv kivitelezésébe. A verespataki bá-
nyaprojektet és az annak kapcsán kibontakozott vitákat a későbbiek során részlete-
sen is bemutatjuk. Elöljáróban megjegyezzük: annak ellenére, hogy az aranybánya
beindítása a térség festői szépségére és az erdők faunájára rossz hatással lesz, az
aranybánya tagadhatatlan nyereségi lehetőség a megye és a térség, ám – az ala-
csony román részesedés és a vállaltak teljesítésének magas költségszintje okán – jó-
val kisebb mértékben az ország számára.
Egy másik jele Fehér megye beruházási jelentősége növekedésére a Holzin-
dustrie Schweighofer osztrák cég terve. A vállalat képviselői 2003 tavaszán bejelen-
tették, hogy Szászsebesen tervezik megépíteni Európa legkorszerűbb fafeldolgozó
gyárát. A befektetés 70 millió dollárra emelkedik. A gyár az év végén kellene hogy el-
kezdje működését, és évenként 800 000 köbméter fát kellene feldolgoznia.117
Kolozs megyében a külföldi beruházók száma 2000 végén 3385 volt és a be-
fektetett tőke értéke 179 388,6 ezer USD volt. A legjelentősebb befektetők magyaror-
szági, luxemburgi, olasz, holland, osztrák és svéd vállalatok voltak.
2002. november végén a befektetett külföldi tőke értéke elérte a 191,2 millió USD-t,
a beruházók száma pedig 3865-re növekedett. Az első helyen a magyarországi cégek áll-
tak (92,3 millió dollár), második helyen a luxemburgi vállalatok (38,1 millió dollár), majd
az olaszországi cégek (13 millió dollár) és a holland vállalatok (6,4 millió dollár).118
2002. december végére a beruházók száma elérte a 3900-at, a befektetett tőke
összértéke pedig a 194,1 millió dollárt. A befektetett tőkeérték szempontjából Magyar-
ország megőrizte első helyét (94 millió dollár), a negyedik helyre Ausztria került (10,1
millió dollár), az ötödikre pedig a németországi beruházók (7,2 millió dollárral).119
2003. június végén 4073 külföldi beruházó volt bejegyezve Kolozs megyében, a
befektetett tőke összértéke pedig 189,6 millió dollár volt. A befektető országok toplis-
tája ekkor a következő volt:
1. Magyarország – 94,7 millió dollár
2. Luxemburg – 38,1 millió dollár
3. Olaszország – 14,8 millió dollár
4. Hollandia – 12,2 millió dollár
5. Ausztria – 10,2 millió dollár
6. Németország – 6,9 millió dollár
7. U.S.A. – 4,1 millió dollár
8. Franciaország – 3,8 millió dollár
9. Spanyolország – 3,5 millió dollár
10. Belgium – 2,5 millió dollár
11. Kanada – 2,0 millió dollár
12. Ciprus – 1,3 millió dollár.120
117 MEDIAFAX, 2003. április 3.

Ami a hazai beruházásokat illeti, 1996 és 2000 között a helyi hatóságok 669,441 mil-
liárd lej értékű beruházást vittek véghez (84,9 százalékát a 788 696 milliárd lej összértékű
beruházási terveknek). A befektetési tervek értékét, illetve a befejezett beruházások költsé-
gét a következő két táblázat tartalmazza (az értékek milliárd lejben vannak kifejezve)121:
36. táblázat
Beruházási tervek 1996 1997 1998 1999 2000
Megyében összesen 47,063 143,001 137,231 205,011 255,490
községek 9,800 15,510 17,210 13,090 59,566
városok 0,500 1,151 1,381 0,833 1,995
municípiumok 24,003 86,457 63,340 120,278 124,089
megyei tanács 13,660 39,883 55,300 70,810 69,840
37. táblázat
Véghezvitt beruházási tervek 1996 1997 1998 1999 2000
Megyében összesen 44,039 88,070 131,356 181,523 224,453
Községek 9,680 15,190 16,870 12,710 56,730
Városok 0,480 1,151 1,380 0,829 1,995
Municípiumok 20,879 39,709 57,806 100,884 107,778
Megyei tanács 13,000 32,020 55,300 67,100 57,950
2000-ben a legtöbb helyi beruházás a vízellátó rendszerek korszerűsítésére, útja-

vításokra, lakásépítésre és a földgázellátó rendszer kiterjesztése érdekében történt.
2002-ben a legtöbb beruházást Kolozsvár távfűtési rendszerének korszerűsítésé-
re, a közérdekű intézmények fejlesztésére eszközölték.122
2003 első félévében a beruházások összértéke elérte az 1257,5 milliárd lejt, en-
nek 82,7 százalékát saját forrásokból, 5,3 százalékát hitelből, 9,1 százalékát állami
költségvetésből, 2,9 százalékát pedig más forrásokból finanszírozták. 444 új lakás
épült és június 30-án további 2318 volt kivitelezési fázisban.123
Szilágy megye a zsibói ipari park létesítése által remél több befektetéshez jutni.
1990 és 1999 között a legalacsonyabb külföldi befektetéseknek örvendő megyék lis-
tájára került (az ország külföldi befektetés-összértékének 0,3 százalékával).124
C) Privatizáció
Az Északnyugati Fejlesztési Régióhoz tartozó Beszterce-Naszód, Fehér,

Kolozs és Szilágy megye fontosabb, privatizált vállalatai közül néhány konkrét pél-
dát az alábbiakban tételesen is ismertetünk:
• Întreprindere Mică şi Prestări Servicii – IMPS (Szolgáltatási és Kisipari Vállalat), Ko-
lozsvár, Kolozs megye. 1999-ben az Állami Tulajdonalap Kolozs megyei kirendeltsé-

122 Cartea albă a Consiliului Judeţean Cluj, 2002 (Kolozs Megyei Tanács Fehér Könyve, 2002.)
124 A Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium adatai.

ge eladta a fémtermékeket gyártó vállalat részvényeinek 40 százalékos csomagját. A

vásárló a SAWA Rt. volt, amely 208,7 millió lejt fizetett a csomagért. 1999 előtt a gyár
már nem működött, hanem helyiségeinek bérbeadásából tartotta fenn magát.125
• Sinterom, Kolozsvár, Kolozs megye. 1999 végén privatizálták a kolozsvári au-
tógyertyákat, wolfram- és molibdénhuzalokat gyártó vállalatot. A részvények
50,9 százalékos csomagját a buzăui Contactoare vállalat vásárolta meg. A vá-
sárló 1,7 millió dolláros befektetésre kötelezte el magát, az átszervezés alkal-
mával pedig 120 személyt bocsátottak el.126
• Az 1999. év végi beszámoló szerint az Állami Tulajdonalap Kolozs megyei kiren-
deltségének 200 milliárd lej értékben sikerült állami vállalatokat magánosítania.
A privatizált vállalatok közé tartozott a Legume-Fructe (gyümölcs- és zöldségfel-
dolgozó és -forgalmazó), a Textile Încălţăminte (textil- és cipőkereskedelmi) és a
Napofarm vegyipari vállalat. 1999-ben 18 társaság csődeljárási/bezárási/felosz-
latási folyamatban volt (közéjük tartozott a kolozsvári Cerealcom, a szászfenesi
Avicola Floreşti, illetve a szintén kolozsvári Atex és Ardealul cég).127
• Construcţii Montaj (építő-szerelő) Vállalat, Zilah, Szilágy megye. 2000 szeptem-
berében az Állami Tulajdonalap Szilágy megyei kirendeltségének sikerült elad-
nia a zilahi építőanyag-ipari vállalat részvényeinek 50,76 százalékos csomagját.
A vásárló a kolozsvári ACI volt, amely 1,2 milliárd lejt fizetett a részvényekért.128
• Tehnofrig (hűtő- és élelmiszer-ipari berendezéseket tervező és gyártó) Vállalat,
Kolozsvár, Kolozs megye. 2001 végén a kolozsvári Al Impex Kft.-nek a kolozs-
vári vállalatává vált. A tranzakció értéke 2 775 559 dollár volt. A különféle cso-
magoló, tejfeldolgozó, sörgyártó stb. berendezések és gépsorok tervezésével,
gyártásával és forgalmazásával foglalkozó vállalat új tulajdonosa öt évre szóló
terv keretében mintegy 2 400 000 dollár értékű befektetést ígért.129
• Industria Sârmei (sodronyipari) Kombinát, Aranyosgyéres, Kolozs megye.
2003 júliusában került magánkézre az aranyosgyéresi sodronyipari és kohá-
szati kombinát, Kolozs megye legnagyobb ipari létesítménye. A vásárló a sváj-
ci Mechel székhelyű, orosz tőkeérdekeltségű cégcsoporthoz tartozó
CONARES Trading, amely 27,213 millió euróért vásárolta meg az üzem részvé-
nyeinek 73,4 százalékát. A befektetők szerint az átvétel utáni első évben 5 és
7 millió dollár közötti értékű beruházásokat eszközölnek a vállalat korszerűsíté-
se és az 1970-es évekből származó német Schlömann-, illetve a svájci Brown
Boveri-technológiák felfrissítése végett.130 A befektetők ígéretet tettek, hogy az
első három évben nem bocsátják el a kombinát még meglévő, az elmúlt évti-
zed sorozatos leépítései által meghagyott dolgozóit.
2003 májusában az APAPS kolozsvári ügynöksége a Fortpres Kolozsvár kohá-
szati és a CUG kolozsvári nehézgépgyártó vállalatot kínálta magánosításra. Az ügy-
nökség a CUG részvényeinek 92,3 százalékát, a Fortpres részvényeinek pedig 92,8
százalékát birtokolja.131 A két vállalatot a kolozsvári APAPS egyetlen pakettben szeret-
125 MEDIAFAX, 1999. december 14.
129 http://www.apaps.ro/privatizari–succes/tehnofrig.htm
130 MEDIAFAX, 2003. július 22.
né privatizálni, a Fortpres ugyanis a CUG-ból vált ki az 1990-es évek elején. A
magánosításban többek között érdekeltnek mutatkozott a Silcotub. A zilahi vállalat fő-
részvényese a Tubman International Ltd., amely a részvények 84,86 százalékát birto-
kolja, a tőke 8,6 százaléka pedig a SIF Banat-Crişana pénzügyi befektető társaság tu-
lajdonában van.132
A Központi Fejlesztési Régióhoz tartozó Fehér megye magánosított vállalatai kö-

zül a következőket említjük:
• FLIPS Rt., Gyulafehérvár, Fehér megye. 2000 őszén az Állami Tulajdonalap Fe-
hér megyei kirendeltsége eladta a vállalat 100 százalékos részvénycsomagját.
A vásárló a Fehér megyei (igenpataki) Transeuro Kft. kereskedelmi társaság
volt, amelyik 5,531 milliárd lejt fizetett a részvényekért. A FLIPS Rt.-nek
4 091 650 000 lej értékű tőkéje volt 2000-ben, és egyetlen tevékenysége: az ál-
tala birtokolt helyiségek bérbeadása.133
• UPSOM (vegyipari) Vállalat, Marosakna, Fehér megye. A vállalat részvényeinek
többségi csomagját a Bega Group vásárolta meg az elektronikus román tőzs-
dén, a RASDAQ-piacon 2001-ben. A vállalatot többször próbálták magánosí-
tani, de sikertelenül, nem akadt stratégiai befektető. Utolsó megoldásként írat-
ták az UPSOM részvényeit a RASDAQ-listára.134
D) Ipar
Beszterce-Naszód megye fontosabb ipari ágazatai a következők: élelmiszeripar

és italgyártás, fafeldolgozó-ipar és bútorgyártás, textilipar, fémszerkezetek és fémter-
mékek ipara, műanyaglemez- és gumifeldolgozó ipar, valamint villamos gépek és
-készülékek ipara. Az áruforgalom 2001 végén ez utóbbi ipari ágazatban volt a legna-
gyobb (1 354 338 688 ezer lej), 19 vállalat és 1888 alkalmazott dolgozik a megyében
ebben az iparágazatban.
Ugyancsak magas áruforgalmat ért el 2001 végén az élelmiszeripar és az ital-
gyártás (1 236 354 906 ezer lej). Ebben az iparágban 313 vállalat működik, és 2162
alkalmazott dolgozik. A műanyaglemez-gyártó és gumifeldolgozó ipar áruforgalma
2001 végén 953 842 626 ezer lej volt; 58 vállalat, illetve 1012 alkalmazott tevékenyke-
dett e területen. A fafeldolgozó ipar ugyanabban az évben 908 090 470 ezer lejes áru-
forgalmat bonyolított le, 359 működő vállalat és 3422 alkalmazott révén.135


A megye kulcsfontosságú vállalatait és ezeknek 1999–2001-es adatait a követke-

ző táblázat tartalmazza136:
38. táblázat
Vállalat neve Rombat Raal Teraplast Gp Iproeb Comelf
Társasági forma rt. rt. rt. rt. rt.
Alkalmazottak száma:
1999 631 450 332 1129 1490
2000 593 480 347 1107 1186
2001 570 509 373 1089 1192
Autóakkumu- PVC-csövek Elektroszűrők
Termékek Radiátorok Huzalok
látorok és PE és földgépek
A fenti vállalatok közül kettő, a COMELF és a RAAL közös – 50 százalékban az Európai

Unió által finanszírozott – terven dolgoznak. A terv célja olyan számítógépes kommunikációs
technológia létrehozása, amelynek segítségével a nyugat-európai és a délkelet-európai gaz-
dasági egységek határokon átívelve együttműködhetnének. A pályázat 5,2 millió euró értékű,
és informatizált üzletrendszerhez kötött software-termék létrehozását célozza.137
Fehér megye aranybányászata sorsának egyik fordulópontja a verespataki arany-

bánya létesítése. Az elmúlt két évben Verespatak lakosságát két táborra osztotta a ro-
mán állammal társult Gabriel Resources Ltd. terve. A kanadai cég felszíni aranybányát
létesítene az Aranyos völgyének e festői környezetében található településen. A falu la-
kosai közül egyeseket kevésbé, másokat viszont igencsak foglalkoztatja, hogy ki is az a
Frank Timiş, akinek az Erdélyi-Szigethegység gyomrában nyugvó nemesfémkincs kiter-
melése és az ehhez elkerülhetetlenül szükséges falurombolás a fő terve. A lakosok jog-
gal tartanak attól, hogy a tervek valóra váltása településük eltüntetésével párosul.
A verespataki aranybányaprojekt
Frank (Vasile) Timişról mindössze annyit lehet tudni, hogy évtizedekkel ezelőtt még
sofőrként dolgozott szülővárosában, a máramarosi Borsabányán, majd Ausztráliába
emigrált, ahol bányavállalatot alapított. Nemsokára az ausztrál hatóságok kétszer is őri-
zetbe vették kábítószer-forgalmazásért, s talán éppen ezért Kanadába távozott, ahol
megalapította a Gabriel Resources Ltd. nevű bányacéget. Az adóparadicsomként is-
mert Barbadoson bejegyzett cég 1997-ben kötött koncessziós szerződést a román ál-
lammal, amelynek alapján Timiş 3 millió dollárért 25 évre szerezte meg a Verespatak
alatti nemesfémkincs, Európa legnagyobb ismert arany- és ezüstkincsének kitermelési
jogát. A társulás nyomán létrejött Roşia Montană Gold Corporation Rt. részvényeinek 80
százalékát a kanadai cég birtokolja, míg 18 százaléka a dévai Minvest állami bányavál-
lalaté. A Gold 15 év alatt termelné ki a több mint 300 tonnára becsült verespataki ara-
nyat és 1600 tonna ezüstöt, 5074 dollárt fordítva egy kilogramm arany előállítására, ami
a nemesfém világpiaci árát tekintve kétszeres hasznot jelentene számára.138
136 Ibidem.
138 Krónika napilap, Kolozsvár, 2002. november 2.
A Gabriel Resources Ltd. a Világbanktól próbált tavaly 250 millió dolláros hitelt
szerezni tervei valóra váltásához, a nemzetközi pénzintézet azonban a cég kérését
visszautasította. A Világbank – szekértők szerint – nem kívánta a ciántechnológiás
megoldást támogatni.
Washingtoni forrásokat idéző bukaresti lapok akkoriban arról adtak hírt, hogy a Világ-
bank elnökének személyes kérésére az IFC, a nemzetközi pénzintézet hitelező pénzcsoport-
ja megtagadta a Kanadában bejegyzett Gabriel Resources Ltd. kanadai cég 250 millió dol-
láros hitelkérelmét. A világbanki támogatás megvonása a jó esztendeje nagy hírveréssel be-
harangozott „verespataki projekt” csődjét vetíti előre – írta akkor a román sajtó.
A hitelmegtagadásról szóló tudósításokat közlő román lapok139 emlékeztettek rá,
hogy a Gabriel romániai fiókvállalata, a Roşia Montană Gold Corporation révén nagy-
arányú előkészületekbe fogott Verespatakon, mert ott „Európa legnagyobb aranybá-
nyáját akarja megnyitni”. A 400 millió dolláros projekt gazdái kétezer ember kitelepí-
tését, kilencszáz gazdaság és háztartás „elköltöztetését”, 180 méter magas gáttal vé-
dett, mintegy 600 hektárnyi felületű ipari derítő megépítését tervezik. (Összehasonlí-
tásképpen: a nagybányai derítő, amely a 2000. januári tiszai ciánmérgezést okozta,
mindössze hat-hét hektáron terült el. A verespataki derítő területe tehát a nagybánya-
inak a százszorosa lenne!140) Ebben a hatalmas derítőben csaknem kétszázmillió ton-
nányi ciántartalmú ipari hulladékot (zagyot) akarnak tárolni a Maros egyik vízgyűjtő
medencéjében, az Aranyos nevű folyó völgyében.
Amint a lapok megírták, a vállalkozók el akarják tüntetni a föld színéről Románia
történelmileg dokumentált legrégibb települését, feldúlják a római kori aranybányá-
szat itteni nyomait, és a vidék, valamint távolabbi régiók környezetét súlyosan fenye-
gető, veszélyes szennyező forrást szándékoznak létrehozni.
A román sajtó és civil szféra aggodalommal és felháborodással szerzett tudomást
a kanadai cég romániai tervéről, és aktívan lépett fel vele szemben. A világbanki döntés
megszületésében a nemzetközi környezetvédelmi civil szervezetek mellett fontos szere-
pük volt a romániai nem kormányzati szervezeteknek is – írták a lapok, amelyek a Wall
Street Journal vonatkozó beszámolóját idézve rámutattak: a román kormány, amely tá-
mogatja a verespataki projektet, megpróbálta megakadályozni a civil szervezetek képvi-
selőinek részvételét a világbanki döntést megelőző tanácskozásokon.
Kóródi Mária magyar és Petru Lificiu román környezetvédelmi miniszter 2002. ok-
tóber 10-i tárgyalásain a román tárcavezető megígérte magyar kollégájának, hogy az
Európai Unió és Magyarország szakemberei is megismerhetik, még az előkészítő sza-
kaszban, a verespataki projektre vonatkozó környezetvédelmi engedélyeket, amelyek
megszerzéséhez szükséges dokumentációt éppen egy héttel korábban nyújtották be
a kitermelés megszervezői.141
A helyi tiltakozások eredménytelensége nyomán a Greenpeace nevű környezetvé-
delmi szervezet több országból érkezett aktivistája 2002. október 25-én Verespatakon a
környezetet súlyosan veszélyeztető külszíni aranybánya megnyitása ellen tiltakoztak.
A tiltakozók Állítsák le a ciános aranybányászatot Verespatakon! feliratú transz-
parenst feszítettek ki annak a Gold Corporationnak verespataki irodája előtt. Herwig
Schuster, a Greenpeace kampányfelelőse kijelentette: „Elfogadhatatlan, hogy most, a
139 Curierul naţional, Ziua, Cotidianul, Jurnalul naţional, Cronica română, 2002. október 12.
140 Tibori Szabó Zoltán: Verespataki aranybánya: meddő szemle. Népszabadság, 2003. május 10.

Világbank múlt heti elutasító döntése után, amely magyarázatként a bánya létesítésé-
nek szociális és ökológiai kifogásolhatóságát hozta fel, a bányatársaság tovább eről-
teti a bánya megnyitását.”
9. ábra – Verespatakon már 2002. áprilisában is tüntettek a ciános bányaterv ellen
A Greenpeace-aktivisták emlékeztettek rá, hogy Európa legnagyobb külszíni fej-

tésű aranybányájában egy gramm arany kifejtéséhez fél kilogramm igen mérgező
cianidot használnának. Ennek a cianidnak egy része a jelenlegi falu helyén tervezett
nyílt ülepítő tóba kerülne, ami komoly veszélyforrást jelentene, és lehetőséget terem-
tene a nagybányaihoz hasonló ciánkatasztrófához.
Román hírforrások142 arról számoltak be, hogy a verespataki bányakitermelés
megnyitására készülő nemzetközi bányatársaság a tüntetés előtti napokban nyújtotta
be Fehér megye környezetvédelmi hatóságához a vállalkozás műszaki dokumentáció-
ját, a szükséges környezetvédelmi jóváhagyások megszerzése érdekében.143
Petru Lificiu román környezetvédelmi miniszter kijelentette: a Verespatakon terve-
zett aranybánya megnyitásának engedélyezéséről – a kérdés súlyossága miatt – a ro-
mán parlamentnek kell döntenie. A miniszter közölte: a terv elemzésébe Magyarorszá-
got is bevonják. Petru Lificiu a nemzetközileg is nagy vitát keltő terv rendkívül nagy
kockázatait hangsúlyozta. Elmondta, hogy a bánya megnyitását tervező Gold
Corporation társaság addig csak az üzemeltetési terv ismertetőjét nyújtotta be a mi-
nisztériumhoz. – A terv elemzéséhez nemzetközi szakértői bizottságot állítunk fel, és
a bizottságban helyet kapnak magyarországi szakértők is, tekintetbe véve a várható
környezeti hatásokat – mondta a miniszter.
A román környezetvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a bánya üzemeltetésé-
nek terve évi 420 millió tonna kőzet kitermelésével számol. Ebből a mennyiségből
nyernének ki évi mintegy 17 tonna aranyat.
Lificiu szerint a román állam a kitermelt aranyból évi 12-20 millió dollár bevételre
számíthat, ami nem túl sok, különösen „ha figyelembe vesszük a környezetvédelmi kö-
vetkezményeket”.
A miniszter közölte, hogy a társaság megkapja a tárcától a szükséges engedélyt,
ha teljesítik a környezetvédelmi feltételeket, beleértve a hosszú távon jelentkező hatá-
sok kezelését és a környezeti helyreállítást.
142 Rompres-hír (román nemzeti hírügynökség), 2002. október 20.
– Le kell szögeznem, nem akarjuk megakadályozni ezt a tervet, mert vannak kedve-
ző oldalai is. Jelenleg azonban a hatások katasztrofálisnak látszanak, Verespatak maga
a pokol lesz – idézte a miniszter szavait a Ziua című napilap 2002. október 31-én.
A román környezetvédelmi miniszter elmondta, hogy a verespataki bánya terve el-
len számos civil szervezet emelte fel a szavát. Kitért arra is, hogy a magyar környezet-
védelmi miniszterrel Bukarestben tartott tárgyalásán magyar részről „a kérdés lehető
legkomolyabb vizsgálatát kérték”.
– A környezetvédelmi minisztérium nem kívánja elhárítani a felelősséget, de eb-
ben a kérdésben a felelősség országos szintű, ezért a bánya működésének engedé-
lyezéséről a román parlamentnek kell döntenie – mondta Petru Lificiu.144
A magyar környezetvédelmi tárca ugyanazon a napon kiadott közleményében tu-
datta, hogy magyar, illetve európai uniós szakértők is részt vehetnek a verespataki
aranybánya környezetvédelmi engedélyének kiadása előtti elemzésben.
A tárca úgy vélte, hogy a magyar szakemberek részvételéről Kóródi Mária környe-
zetvédelmi és vízügyi miniszter állapodott meg Petru Lificiu román kollégájával, és ezt
a megállapodást erősítette meg a román miniszter nyilatkozatában. Kóródi Mária a
közlemény szerint örömmel fogadta ezt a megerősítő nyilatkozatot.
Üdvözölte, hogy a bánya tervének elemzéséhez nemzetközi szakértői bizottságot
állítanak fel, s ebben helyet kapnak a magyarországi szakértők is. Tudomásul vették
Budapesten azt is, hogy a végső döntést – az ügy súlya miatt – nem a szakminiszté-
rium, hanem a román parlament hozza meg.
A közlemény rámutatott: a magyar környezetvédelmi miniszter a találkozón hatá-
rozottan fellépett a környezetre veszélyes tevékenységekről való tájékoztatásért, az
espooi egyezményben foglaltak betartásáért, s a korábbiaknál pontosabb információ-
kat kért a verespataki aranybánya indításának terveiről.
A találkozón a román miniszter megerősítette, hogy a beruházó környezetvédel-
mi engedélyt kért a területi hatóságtól. Biztosította a magyar minisztert arról, hogy a
román kormány nagy felelősséggel és körültekintéssel foglalkozik az üggyel, s nem
járul hozzá ahhoz, hogy a környezetre veszélyt okozó tevékenység engedélyt kapjon.
A dokumentum hangsúlyozta: a bányaindítással kapcsolatos együttműködés rész-
leteit a Tisza menti országok minisztereinek tervezett találkozóján dolgozzák majd ki.145
A szakbizottság mind a mai napig (2003 augusztusa) nem jött létre, a magyar
szakembereket ez idáig senki nem hallgatta meg. Viszont Petru Lificiu Verespatakra
látogatott, ahol kijelentette: szó sincs arról, hogy a román kormány betiltja az Erdélyi-
Szigethegységben a bányászatot. Bár korábban azt hangoztatta, hogy a Gold
Corporation tervei „valóságos földi pokollá” változtatnák Verespatakot és környékét,
ez alkalommal úgy vélekedett, hogy a kanadai–román cég képes lesz valamennyi eu-
rópai környezeti normának megfelelni. Helyi környezetvédők előtt ugyanakkor elismer-
te, hogy amennyiben a kormány a terveket jóváhagyja, a kitermelés után sok millió
tonna zagy és több millió tonna ciánvegyülettel szennyezett víz marad majd hátra.146
2002. december 5-én Bukarestben a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi
szervezet aktivistái a Verespatakon tervezett aranybánya megnyitása ellen tüntettek. A
145 A magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleménye. 2002. október 31.; lásd még: MTI-hír, 2002. október 31.;
Tibori Szabó Zoltán: Kinek aranybánya Verespatak? Népszabadság, 2002. november 4.
146 Tibori Szabó Zoltán: Bukarestet nem aggasztja a cián. Népszabadság, 2002. november 13.

szervezet mintegy félszáz, több európai országból érkezett tagja sárga ruhába öltözve
két hatalmas transzparenst feszített ki a román főváros egyik központi terén álló diadal-
íve előtt. A december elsejei nemzeti ünnep alkalmával elhelyezett koszorúkat eltakaró
transzparenseken a verespataki beruházás leállítását követelő felirat, valamint egy olyan
figyelmeztetés volt olvasható, hogy ez a terv Románia EU-tagságát veszélyezteti.
Az engedély nélküli tiltakozó akciónak közel egy óra elteltével vetettek véget a ro-
mán csendőrség speciális alakulatai. A szintén mintegy félszáz, feketébe öltözött
csendőr különösebb incidens nélkül kiszorította a tiltakozókat a térről.
A Greenpeace képviselői a bukaresti tiltakozó akciót megelőzően sajtóértekezle-
ten ismertették azt a tanulmányt, amelyet a bécsi Európai Jogi Egyetem két tanára ké-
szített a tervezett aranybánya jogi vonatkozásairól. A tanulmány szerzői arra a követ-
keztetésre jutottak, hogy a külszíni fejtésnél tervbe vett ciántechnológia alkalmazása
ellentétes az Európai Unió bányászati tevékenységet szabályozó környezetvédelmi
előírásaival. A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy Románia a nemzetközi gya-
korlatban elismert alapvető emberi jogokat sértene meg, ha a bányanyitás érdekében
erőszakkal elköltöztetnék az elbontásra ítélt Verespatak település lakóit otthonaikból.
Az előzetes tervek szerint mintegy 900 családnak kellene elköltöznie otthoná-
ból. 2002 november végéig 60-70 család adta el házát és telkét a Gold Corporation
vállalatnak.
Adrian Năstase román miniszterelnök 2002. december elsejei budapesti látoga-
tása előtt úgy nyilatkozott, hogy a döntést alapos nemzetközi vizsgálatok alapján hoz-
zák majd meg.
Az ellenzékben lévő szélsőséges Nagy-Románia Párt ugyanakkor elsősorban azt
kifogásolta, hogy miként adhatta át a bányászati jogot a román állam egy külföldi ma-
gántársaságnak. A párt Verespatak ügyében ún. egyszerű bizalmatlansági indítványt
nyújtott be a román parlamentben. Ebben ellenezte a lakosság kitelepítését, a környe-
zet tönkretételét és a robbantásos és ciános aranybányászat jóváhagyását. Az indít-
ványt a képviselőház 2002. december 10-én elutasította. A kormányon lévő Szociálde-
mokrata Párt képviselői mellett az indítvány elutasítására szavaztak a liberális, a de-
mokrata képviselők, sőt az RMDSZ honatyái is.
A központi román sajtó 2002 utolsó három hónapjában teljesen megosztott volt
a verespataki bánya kérdésében. Egyes lapok kezdettől fogva határozottan felléptek
a terv ellen, míg decemberben több újság is a beruházás védelmére kelt. A Cotidianul
című bukaresti napilap úgy vélekedett: egyre inkább látszik, hogy az ügyben két olyan
lobbicsoport ütközik egymással, amely mögött mindkét oldalról igen befolyásos em-
berek állnak.147
2002. december 12-én a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) arra figyelmeztette a
román parlamenti képviselőket, hogy a Verespatakon tervezett aranybánya megnyitá-
sa elleni tiltakozások mögött Magyarország áll – írta a Ziua című román napilap.
Az újság beszámolt arról, hogy az SRI néhány nappal korábban jelentést kül-
dött a román képviselőház vezetésének, és abban tájékoztatta a testületet: külföl-
di érdekek állnak a mögött, hogy a Verespatakon remélt aranyat és ezüstöt ne a
Roşia Montană Gold Corporation nevű kanadai társaság hozhassa felszínre. Az
SRI szerint ezeknek a társaságoknak a kezére játszanak a Greenpeace nemzetkö-
147 Cotidianul napilap, Bukarest, 2002. december 5.

zi környezetvédelmi szervezet aktivistái, illetve mindazok, akik ellenzik a beruházás
megkezdését.
A különböző tiltakozó csoportok tevékenységét Budapesten hangolják össze –
állították. Az SRI szerint ezt bizonyítja, hogy a Greenpeace december eleji bukaresti
tüntetése után a tiltakozó akcióban részt vettek többsége Magyarország irányában
hagyta el Romániát.
Ugyancsak Magyarországon található az a szerver, amely a beruházás ellen tilta-
kozó egyik honlapot szolgálja ki, illetve a román titkosszolgálat tudomása szerint a
Hungarian Enviromental Partnership Foundation nevű nem kormányzati szervezet fi-
nanszírozott több, Romániában rendezett tiltakozó akciót.
A román titkosszolgálat szerint immár komoly gyanúra okot adó rendszeresség-
gel jár Magyarországon Ioan Piso, a Kolozsváron működő Erdélyi Nemzeti Történelmi
Múzeum igazgatója is, egyike azoknak a történészeknek és régészeknek, akik a
Verespatak térségében található régészeti emlékeket szeretnék megmenteni a
földgyaluktól.148
Az SRI jelentését közvetlenül azt megelőzően juttatták el a képviselőház vezeté-
sének, hogy a román képviselőház napirendre tűzte a szélsőségesen nacionalista
Nagy-Románia Párt Verespatak ügyében előterjesztett egyszerű bizalmatlansági indít-
ványát. Az indítványt – amelyben a PRM azt kifogásolta, hogy miként kaphatott bányá-
szati jogot Verespatak aranyára egy kanadai cég – az előterjesztőkön kívül minden
más parlamenti párt képviselői leszavazták.
A Curierul naţional című lapban nyilatkozott Ioan Piso, aki elmondta, hogy sem-
miféle kapcsolatban nem áll Magyarországgal. – Ha azzal vádolnak, hogy Budapest
parancsára tiltakozom a verespataki pusztítás ellen, akkor feltehetően a Nagy-Romá-
nia Párt is Magyarországtól kapott parancsot a tiltakozásra – mondta. Piso közölte: né-
hány nappal korábban a világ minden tájáról közel 600 történész és régész fordult
olyan felhívással a román kormányhoz, hogy mentsék meg a verespataki régészeti le-
lőhelyet, amely egyedülálló emléke annak, hogy miként bányásztak aranyat a római
birodalom idején.149
Verespatak ügye 2003 márciusában került ismét napirendre Bukarestben, ami-
kor kiderült, hogy a román tudományos akadémia ellenzi a verespataki aranykiter-
melési terv kivitelezését.
A Román Akadémia március eleji rendkívüli ülésszakán az ország legilletékesebb
tudományos fóruma arra a következtetésre jutott, hogy a verespataki román–kanadai
aranybányászati cég kitermelési vállalkozásának megvalósítása katasztrofális környeze-
ti, kulturális, történeti, turisztikai, gazdasági és szociális következményekkel járna.
Az akadémia négy érdekelt szakosztálya – a biológiai, a geológiai, a kémiai és a
történettudományi szakosztály – az elmúlt hónapokban tüzetesen tanulmányozta a
verespataki vegyes tulajdonú cég kitermelési elképzelését.
A tudósok közölték: a 2004–2005-től kezdődően 15-16 év leforgása alatt megva-
lósítani tervezett, 400 millió dolláros beruházás miatt több települést el kellene költöz-
tetni és egész hegyoldalakat legyalulni, emlékhelyeket és műemlékeket eltüntetve. Há-
romezer hektár terület válna kopárrá, és a mérgező anyagok lerakása nagy környeze-
ti kockázatot okozna. A mérleg másik serpenyőjében a kitermelhető 300 tonna arany
148 Ziua napilap, Bukarest, 2002. december 13.
149 Curierul naţional, 2002. december 13.

és körülbelül 1600 tonna ezüst van. A nagyszabású terv kivitelezése érdekében a

Gold Corporation cég már meg is kezdte verespataki területek, helybeliek tulajdonát
képező házak, kertek, gyümölcsösök felvásárlását.
Az akadémiai ülésszakon neves román akadémikusok által előterjesztett tudomá-
nyos beszámolók szerint a vállalkozás az országnak összehasonlíthatatlanul több kárt
okozna, mint amilyen hasznot hozhatna. Az egyik akadémiai előadás külön emlékez-
tetett a ciános aranykitermelés pusztító hatású veszélyeire, a Magyarországra is átter-
jedt nagybányai folyószennyezésre. Ez két évvel ezelőtt kiváltotta az európai fórumok
és intézmények bírálatát, és 105 millió dolláros magyar kártérítés-követeléshez veze-
tett – mutatott rá az akadémiai értékelés.
Ezért – mindent egybevetve – a Román Akadémia rendkívüli ülésszakának rész-
vevői felkérték a román kormányt, az ország parlamentjét és valamennyi érintett intéz-
ményét, hogy akadályozzák meg a verespataki arany- és ezüstkincs feltárására és ki-
termelésére vállalkozó román–kanadai cég tervének megvalósítását.150
2003. március közepén derült fény arra, hogy a román ortodox egyház is bele-
egyezett a Verespatakon, illetve a környékén élők kitelepítésébe. Kiderült: még a ha-
lottaknak is el kell költözniük az arany útjából. Hatalmas felháborodást váltott ki a
Verespatak mellett fekvő Szarvaspatak faluban a helyi ortodox pap bejelentése, mi-
szerint egyháza beleegyezett a tervezett aranybánya útjában álló falu három temető-
jének felszámolásába és Abrudbányára történő áttelepítésébe.
Avram Sicoe ortodox lelkész a 2003. március 16-i, vasárnapi misén ismertette hí-
veivel elöljárója, Andrei Andreicuţ gyulafehérvári ortodox érsek február 21-i keltezésű,
a Roşia Montană Gold Corporationnak címzett levelének tartalmát. Eszerint az érsek
elfogadta a bányavállalat javaslatát, és a beleegyezését adta a falu három temetőjé-
nek az abrudbányai temetőbe történő mihamarabbi „átköltöztetésére”.
A szertartás után a lelkészt az egyik asszony megkérdezte: hova temetik el őt
hozzátartozói, ha elköltözik az élők világából? Az ortodox pap válasza szerint
Szarvaspatakon csakis abban az esetben temethetik el, ha családja írásban bele-
egyezik abba, hogy sírja fölött nemsokára derítő létesüljön.
A falubeliek sorában az elhangzottak nagy felháborodást keltettek. Kifogásolták,
hogy a Román Ortodox Egyház megkérdezésük nélkül döntött egy olyan fontos kér-
désben, amely életüket és őseik nyugvóhelyét teszi kockára. Egyesek azonnal kijelen-
tették: halottjaikat semmiképpen nem költöztethetik el, s ők maguk sem hajlandók a
települést elhagyni.
A vasárnapi szertartáson történteket a verespataki aranybányaprojektet, illetve az
ezt érintő települések felszámolását ellenző helyi Alburnus Maior civil szervezet közle-
ményben ismertette a nyilvánossággal.
Stephanie Roth, a szervezet aktivistája elmondta: a gyulafehérvári ortodox érsek
döntése tulajdonképpen nem csupán a három helyi temető sorsát érinti. Ezzel az ortodox
egyház beleegyezett abba, hogy Szarvaspatak mintegy 300 – jórészt mezőgazdaságból
élő – lakosát is kitelepítsék. Sőt, a levél Verespatak és az ott lévő két ortodox templom és
három ortodox temető sorsát is eldöntötte. (Verespatakon összesen hét temető létezik,
ezek közül három ortodox, négyben pedig az erdélyi történelmi egyházak hívei pihen-
nek.) A temetőket részben a Fehérkő (Piatra Albă) nevű helyre, részben pedig az abrud-
150 MTI-hír, 2003. március 4.

bányai temetőbe telepítik majd ki, a meglévő templomokat pedig a felépítendő „Újveres-
patakon”, illetve a Verespatak és Bucsony között fekvő Ompolykisfaludon építik majd
fel.151 Természetesen, a Gold Corporation pénzén, hiszen az egyház és az aranybánya
egyezsége szerint valamennyi költség a kanadai–román céget terheli.
Stephanie Roth emlékeztetett arra, hogy tavaly október 24-én a magyar történelmi
egyházak képviselői Verespatakon találkoztak a Gold Corporation vezetőivel. Miután
meghallgatták a cég terveit, közös közleményben szögezték le: projekt veszélyezteti hí-
veik jövőjét, a környezetét és történelmi-kulturális örökségét. A magyar egyházak úgy
vélték, hogy a bemutatott tervek nem tartalmaznak megnyugtató garanciákat a várha-
tó környezeti károsítások kivédésére, és azt szorgalmazták, hogy a terv megvalósításá-
ról az egész térség lakossága referendum során nyilvánítson véleményt.
Az ortodox egyház képviselői már akkor sem jelentek meg, mintegy jelezve, hogy
külön úton kívánnak haladni. Tény viszont, hogy a térség utóbbi évtizedekben történt
etnikai arányváltozásai nyomán mind Verespatakon, mind pedig Szarvaspatakon az
ortodox egyház hívei vannak ma többségben.
Az Alburnus Maior szerint az ortodox egyházi beleegyezés rendkívül súlyos gesz-
tus. Hiszen a majdani bánya Verespatak megsemmisítésével létesülne, egyik hatal-
mas derítője pedig éppen Szarvaspatak helyén terülne el.
Remus Onişor lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség tanácsosa elismerte:
Andrei Andreicuţ érsek valójában beleegyezett az aranybánya terveibe. – Ez azonban
csupán egy elvi beleegyezés volt. Az érsekség és a cég jogászai jelenleg a megegye-
zés jogi és anyagi részét dolgozzák ki, s miután ezzel elkészülnek, a részletek is is-
mertté válnak – mondta.
Onişor atya hozzátette: a sírokat egyenként telepítenék át a térségből, s a cég vala-
mennyi költséget állna. Arra a kérdésre, hogy a terv valóra váltása esetén a sírköveket is át-
szállítanák, az érseki tanácsos kifejtette: hegyi vidékről van szó, ahol nemigen vannak sír-
kövek. Hozzátette: az új helyen a sírokat fából faragott ortodox fejfákkal jelölnék meg.
A helyiek viszont – aranybányászok és bányatulajdonosok utódai – pontosan tud-
ják: a vidéken két évezrede folyik aranybányászat, s a lakosság eléggé tehetős volt ah-
hoz, hogy halottjainak sírját sírkövekkel jelölje meg.
Horia Ciugudean régész ugyanakkor hangsúlyozta: a temetők átköltöztetése ren-
geteg jogi és erkölcsi kérdést vet fel, ezért megvalósítása semmiképpen nem köny-
nyű. Úgy vélte, egy ilyen akciónak – a régészeti előírások mellett – rendkívül szigorú
jogi normáknak kell Romániában is megfelelnie.
A verespataki projekt Romániában fontos belpolitikai kérdéssé vált. Miután ho-
mályos hátterű tranzakciók nyomán a kanadai–román vegyes vállalat az egész térség-
re koncessziót szerzett, előállt a tervekkel. A lakosoknak kezdetben azt ígérték, hogy
a közeli hegyeken új házakat építenek számukra, később azonban a pénzbeli kártérí-
tés mellett döntöttek.
Mivel a projekt az Európában egyedülálló római kori és középkori bányajáratokat
is megsemmisítené, együtt olyan régészeti kincsekkel, amelyeket fel sem tártak, és a
rendkívül veszélyes ciános technológia nehezen bomló és óriási mennyiségű vegyü-
letei révén súlyosan károsítaná a környezetet, az elmúlt hónapokban számtalan felhí-
vást intéztek a román kormányhoz annak leállítása érdekében.
151 Tibori Szabó Zoltán: Halottak az arany útjában. Népszabadság, 2003. március 20.; lásd még: www.nol.hu

Adrian Năstase kormányfő 2003. márciusban felszólította a román parlamentet,

hogy a verespataki helyzet kivizsgálása érdekében hozzon létre mielőbb különbizott-
ságot. A testület összeállt ugyan, de a húsvéti ünnepek, majd május elseje okán csak
május közepe táján szállt ki a helyszínre.152 Tagjai között olyan képviselők is voltak,
akik a bányaprojekt részvényesei, s olyanok is, akik a verespataki nemesfémkincset
1997-ben a Gabriel Resources Ltd.-nek koncesszionálták. A bizottságot több illetékes
is befolyásolni próbálta. Arra próbálták rávenni a testület tagjait, hogy a verespataki
projektről készített jelentés az aranybányaterv végrehajtása szempontjából kedvező
legyen. Antal István, a bizottság RMDSZ-es tagja, aki egyben a képviselőház ipari bi-
zottságának is elnöke, elmondta: amikor a bizottság kiszállt a helyszínre, több sze-
mélyt meghallgatott, és az üggyel összefüggő dokumentumokat kért be. A képviselő
hozzátette: a parlamenti testület nem vizsgálóbizottság, tanulmányoznia kell a helyze-
tet, és következtetéseiről tájékoztatnia kell a képviselőházat.
A különbizottság május végére ígérte jelentését, de végül azt csak június közepé-
re készítette el. A honatyák 10 igen és 3 nem szavazattal bólintottak rá a tervekre. Úgy
vélték, a kanadai Gabriel Resources Ltd. céggel létrehozott Roşia Montană Gold
Corporation vegyes vállalat révén Románia – a 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst
felszínre hozatalából – 583 millió dolláros nyereségre tehet szert.
Alexandru Sassu képviselő, aki kezdettől fogva a bányaprojekt egyik fő támoga-
tója volt, kijelentette: jelentésében a bizottság azt kérte a román hatóságoktól, hogy a
kiszámított nyereség behajtását kísérjék figyelemmel. A jelentés szerint Verespatakon
mindeddig nem történtek törvényellenes intézkedések. Sassu hangsúlyozta: Románi-
ában tárt karokkal várják a bányászati ágazatba befektetni óhajtókat, és nem tesznek
különbséget a hazai és a külföldi, illetve az állami és a magánbefektetők között.
A jelentés elhallgatta, hogy a kinyert nemesfémekből Románia alig 15 százalékot
kapna, s hogy a bányászat befejezése után valamennyi környezeti rehabilitációs mun-
kát saját költségén kellene elvégeznie.
A sorozatos botrányok és a Gabriel által Kanadában és az Egyesült Államokban
piacra dobott részvények árának zuhanása okán március végén a kanadai cég alapí-
tója és a bányaprojekt atyja, Frank Timiş lemondott elnöki tisztségéről, májusban pe-
dig a Gabriel igazgatótanácsából is kilépett.153 Áprilisban Oyvind Hushovd, a Gabriel
igazgatótanácsának új elnöke bejelentette, hogy Timiş végképp kivonult a cég igaz-
gatótanácsából. Timiş, miután március végén lemondott igazgatótanácsi elnöki pozí-
ciójáról, „hatáskör nélküli igazgatója” volt a Gabrielnek. Az új kanadai cégvezető be-
jelentése szerint Timiş a jövőben független tanácsadója lehet az általa alapított cég-
nek, amelyet azért hagyott faképnél, hogy „más üzleti érdekeltségeinek több időt
szánhasson”.
Március végén egyébként a Gabrielnek csaknem teljes ügyvezető igazgatói kara le-
mondott, s a céggel a romániai szakértők is szakítottak. Robin J. Hickson ügyvezető igaz-
gató és Bruce Marsh környezeti ügyekkel foglalkozó alelnök már március 24-én, Michael
Steyn, a helyi lakosság kitelepítésért felelő alelnök március 26-án, Andrew Kaczmarek, a
verespataki projekt vezérigazgatója pedig március 28-án nyújtotta be lemondását.
A Gabriel Resources Ltd. internetes honlapján publikált közlemény szerint márci-
us 27-én felmentették tisztségéből a cég korábbi elnökét, Frank Timişt, aki évek óta
152 Tibori Szabó Zoltán: Elnapolták a verespataki terepszemlét. Népszabadság, 2003. április 16.
153 Tibori Szabó Zoltán: Verespataki aranybánya: kiszállt az ötletadó. Népszabadság, 2003. május 22.
irányította a verespataki bányatervet. Timis végrehajtási feladatok nélküli tagja maradt
az igazgatótanácsnak, helyére pedig ugyancsak március 27-én Oyvind Hushovdot ne-
vezték ki. A lemondottak a Gabriel Resources Ltd. és az RMGC fontos beosztású ve-
zetői voltak, akiknek sorozatos lemondása azt jelezte, hogy a verespataki aranybánya
projekt körül valami nincs rendben.154
Kaczmarek vezérigazgató felmentését a verespataki lakosok Alburnus Maior ne-
vű érdekvédelmi egyesületével csak napok múlva közölték – jelentette ki Stephanie
Roth. A civil szervezet aktivistája hozzátette, hogy kérdésére Michael Steyn elmondta:
azért mondott le, mert „a jövőben több időt kíván gyermekeinek szentelni”.
Március 29-én felröppent az a hír is, hogy Dana Mihai régész, aki korábban a bu-
karesti Nemzeti Múzeumnál dolgozott, s aki a verespataki terv beindulása óta Dalem
Consulting Srl. nevű cége útján a Gold Corporation fő régészeti tanácsadója volt,
megszakította viszonyát a céggel. Dana Mihai az információt cáfolta. Kijelentette:
szakértőként dolgozott az RMGC-nek, és továbbra is üzleti viszonyban áll a céggel.
A Gabriel Resources Ltd. az elmúlt években amerikai és kanadai brókercégek
szervezésében több tízmillió dollár értékű részvényeket dobott piacra. Nem lehet pon-
tosan tudni, hogy a lemondások oka a bányaprojektre összeszedett pénz elfogyása-e
vagy pedig az, hogy hangsúlyos nemzetközi nyomás nehezedett a román kormányra
az egész terv leállítása érdekében, s a lemondottak valamilyen sorsdöntő hatalmi dön-
tésről szereztek tudomást.
A Gabriel Resources-nek időközben egy pénzmosási botránnyal is szembe kel-
lett néznie. A román Ovidiu Tendert, akit 2003. február 5-én választottak be a kanadai
cég igazgatótanácsába, holland és román ügyészek azzal vádolták, hogy közreműkö-
dött abban a pénzmosási műveletben, amelynek során Willem Matser holland állam-
polgár, George Robertson NATO-főtitkár tanácsadója Kolumbiából Romániába utalt
át 200 millió dollárt Ovidiu Tender Romániában bejegyzett Tender SA cégének szám-
lájára. A Tender SA kőolaj-, földgáz-, vegyszer- és nukleáris ügyletekkel foglalkozik. Az
ügyészek azt gyanították, hogy a hatalmas összeg kábítószer-kereskedelemből szár-
mazik. Matser Brüsszel melletti lakásán a rendőrség a Tender SA által kiállított hamis
számlákat talált. Különösképpen furcsa, hogy a 2002. októberben Snagovban rende-
zett NATO-konferenciát a Price Waterhouse Coopers mellett a Tender SA és Frank Ti-
mis, a Gabriel Resources volt alapító elnöke támogatta anyagilag. A szponzorok ne-
vét a konferencián maga Willem Matser jelentette be.155
2003. május végén Petru Lificiu környezetvédelmi miniszter bejelentette: a román
kormány újabb két bizottságot hoz majd létre, egyiket román, a másikat pedig külföl-
di szakemberekből, akik szintén véleményt mondhatnak majd a bányaprojektről.156
Erre augusztus végéig nem került sor. Szintén május végén történt, hogy a Román
Akadémia második alkalommal foglalt állást a verespataki bányaterv kérdésében.
Ionel Haiduc akadémikus elmondta: a projekt nem szolgálja az ország gazdasági ér-
dekeit, ezért a kanadai–román vállalat terveinek valóra váltását meg kell akadályozni.
A tudósok szerint a bányaterv valóra váltása az országnak csupán 300 millió, a kana-
dai félnek viszont hárommilliárd dolláros hasznot hajtana. Ugyanakkor a felszíni terme-
154 Tibori Szabó Zoltán: Meghiúsul a verespataki aranybányaterv? Népszabadság, 2003. április 12.; lásd még: www.nol.hu
155 További részletekért lásd a szerző Népszabadságban megjelent írásait a
http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?AuthorID=2017 oldalon.
156 Tibori Szabó Zoltán: Bajban a verespataki bányacég. Népszabadság, 2003. május 29.

lés az egész térséget tönkretenné, környezetvédelmi és szociális gondokat okozna,

megsemmisítené az Európában egyedülálló római kori bányajáratokat, és a régió tu-
risztikai kiaknázását is meggátolná.
Az akadémia szerint a vállalkozás a térség lakóinak csak rövid időre nyújtana
munkalehetőséget, s a 15-16 évre tervezett bányászat befejeztével a környék lakossá-
gára a teljes kilátástalanság várna. Továbbá: a projekt megvalósítása tömeges kitele-
pítéssel, templomok lebontásával és temetők megsemmisítésével, évszázados közös-
ségek felszámolásával járna. A ciános technológia okán pedig az egész alsó Duna-
medencét ökológiai katasztrófa fenyegetné.
Petru Lificiu környezetvédelmi miniszter ezzel szemben kijelentette: megoldás
körvonalazódik Verespatak ügyében. Eszerint a kormány jóváhagyná a tervet, s hat
hónap bányászat után hat hónapig a vállalat a környezet helyreállításán dolgozna. A
miniszter elmondta: a projekt végső engedélyeinek kibocsátására leghamarabb
2003. novemberben kerülhet sor, miután román és külföldi – köztük magyar és bol-
gár – szakemberek is megvizsgálják a tervet.
A verespataki bányászat mellett érvelt viszont Radu Berceanu korábbi iparügyi
miniszter, aki a térséget hárommillió dollárért adta koncesszióba a kanadai Gabriel
Resources Ltd. cégnek. Berceanu érveléséből kitűnt, hogy egyes bukaresti politikai
körök igencsak érdekeltek a bányászat mielőbbi megkezdésében. Ezzel magyarázha-
tó talán az is, hogy a terveket vizsgáló parlamenti bizottság két héttel elhalasztotta má-
jus végére ígért jelentésének közreadását.157
2003. július 30-án a verespataki aranybánya tervét, az ottani magyar templomok
és egyházi ingatlanok eladását az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói is ha-
tározottan elutasították. A Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Pap
Géza erdélyi református, illetve Szabó Árpád unitárius püspök által kiadott közlemény
szerint a Gold Corporation társaság felajánlotta, hogy a tervezett aranybánya útjában
álló magyar egyházi javakat kivásárolja. Ezt azonban az egyházi vezetők elutasították.
A püspökök szerint a verespataki bányaprojekt súlyos veszélyt jelent Verespatak
és az egész térség számára. Megvalósításával nem csupán több évszázados kultúra
és műemlékek tűnnének el, de a környezeti hatások révén a lakosság is veszélybe
sodródna. Az elöljárók leszögezték: csak végső esetben hajlandók lemondani a
verespataki templomokról, egyházi ingatlanokról és temetőkről. Ugyanazon a napon
viszont Bukarestben bejelentették, hogy az Estro Ingineria olasz cég Verespataktól
nem messze, Verespojánon kíván rézbányát nyitni.
2003. augusztusban a dévai Minvest hozzálátott a verespataki Cîrnic-hegy római
és kelta kori bányajáratainak megsemmisítéséhez. Az Alburnus Maior hiába tiltako-
zott, s mindhiába emlékeztetett arra, hogy a régészeti leletek feltárását az erre a célra
szerződtetett francia kutatócsoport nem fejezte be. Európa legrégibb bányajáratait és
több ezer éves kultúrák nyomait napok leforgása alatt tönkretették. Tették ezt annak
érdekében, hogy amikor a Gold Corporation a bányászatot megkezdi, azt a régészeti
leletek ne akadályozzák. Horia Ciugudean régész, a gyulafehérvári Egyesülés Múzeu-
mának volt vezérigazgatója kijelentette: a kár felbecsülhetetlen.
***
Fehér megye bányái már jó pár éve hanyatlóban vannak. 2003 elején az egyes
bányák vezetősége közös elhatározásra jutottak: egy hónapon belül átszervezési stra-
157 Tibori Szabó Zoltán: A bukaresti akadémia nemet mond Verespatakra. Népszabadság, 2003. május 31.
tégiát dolgoznak ki a bányák bezárásának elkerülése végett. Ennek az elhatározás-
nak azonban kevés sikere volt, mivel áprilisban a megye önkormányzata kijelentette,
hogy ha rövid időn belül nem akadnak stratégiai befektetők a bányák megmentésé-
re, a „szerkezeti átalakítás” egyszerűen azok bezárásában merül majd ki.158
A megye iparvállalatai között megemlíthető a kudzsiri gépgyártó (és fegyvergyár-
tó) üzem, amelynek 2001 óta használatlan helyiségeit az esetleges külföldi befektetők
számára bérbe adná. A hátrányos helyzetű övezetnek nyilvánított városban 50 száza-
léknál nagyobb volt a munkanélküliség 2001-ben, külföldi beruházók pedig nem
léteztek.159 Ugyancsak 2001-ben a gépgyár együttműködési szerződést írt alá a
Daimler-Crysler konszernnel, amelynek alapján vegyes vállalatot hoznak létre. A vállal-
kozás célja a Mercedes autótípusoknak szánt alkatrészeket gyártása volt.160
Szászsebesen már 2001-ben szóba került az ipari park létesítése, amely 30 hektá-
ron terülne el, és 50 vállalatot tudna magába foglalni. A vállalkozás jelentősen fellendí-
tené a város (és egyben a megye) gazdaságát. Szászsebesen viszonylag több az külföl-
di befektető, mint a megye legtöbb településén. Ez jórészt a város szász hagyományai-
nak és múltjának köszönhető. 2000 óta hivatalosan működik a már 1997-ben létreho-
zott MDF Sebeş Frati ipari komplexum, amely az olasz Gruppo Frati céghez tartozik, és
amely bútorgyártáshoz szükséges MDF-lemezeket gyárt. A beruházás 32 hektáron terül
el, a gyár termelése pedig eléri az évi 300 000 köbméter MDF-lemezt.161
Kolozs megye jelentős feldolgozó iparral rendelkezik. Több mint 24 százalé-

ka a foglalkoztatott lakosságnak az ipar különböző ágazataiban dolgozik. Az ipari
termelés elsősorban a belföldi szükséglet fedezését biztosítja, de külföldi piacra is
jut belőle.
A legjelentősebb feldolgozó ipari ágazatok a megyében a következők:
• színesfémek feldolgozása (17,9 százalék),
• élelmiszeripar és italgyártás (17,5 százalék),
• kohászati ipar (12,9 százalék),
• vegyipar és műszálak ipara (8,1 százalék),
• cellulóz-, papír- és kartongyártás (8 százalék).162
A megye reprezentatív ipari egységei a következők:
• kerámiaipar: Sanex Rt. Kolozsvár, Gypsum Kft. Torda, Somvetra Rt. Szamos-
újvár, Electroceramica Torda, Casirom Torda.
• Élelmiszeripar és italgyártás: Napolact Rt. Kolozsvár, Prodvinalco Rt. Kolozsvár,
IndMaestro Prodcom Kft. Kolozsvár, Oncos Kft. Kolozsvár, Panegrano Rt. Ko-
lozsvár, Mopariv Rt. Kolozsvár.
• Kohászati és gépgyártó ipar: Industria Sârmei Rt. Aranyosgyéres, Sieta Rt. Ko-
lozsvár, Sinterom Rt. Kolozsvár, Fimaro Rt. Kolozsvár, Remarul Februarie 16 Ko-
lozsvár, Armătura Rt. Kolozsvár.
• Cellulóz-, papír- és kartongyártó ipar: Someş Rt. Dés, Mucart Rt. Kolozsvár,
Rondocarton Kolozsvár.
158 MEDIAFAX, 2003. április 13.
160 MEDIAFAX, 2001. augusztus 30.

• Vegyipar és műszálak ipara: Terapia Rt. Kolozsvár, Farmec Rt. Kolozsvár,

Chemical Independent Group Rt. Aranyosgyéres.
Egyéb jelentős ipari ágak a megyében a következők: textilipar (Tricotaje Someşul
Rt. Kolozsvár, Argos Rt. Kolozsvár, Jolidon Rt. Kolozsvár, Flacăra Kolozsvár), bútoripar
(Sortilen Rt. Szamosújvár, Libertatea Rt. Kolozsvár).
Kolozs megye ipari termelésének dinamikáját 1990 és 2000 között a következő
táblázat tartalmazza (ahol 100 százaléknak az 1989-es megyei ipari termelés számít):
39. táblázat
1 alkalmazottra mért
Év Ipari termelés mutatója
munkatermelékenység
1990 83,7 81,1
1991 62,7 65,6
1992 54,6 61,4
1993 44,8 53,5
1994 49,2 63,8
1995 51,7 71,4
1996 52,3 76,6
1997 45,9 72,0
1998 45,1 82,5
1999 40,4 95,3
2000 40,8 105,2
2002 első tizenegy hónapjában az egy alkalmazottra mért munkatermelékeny-

ség mutatója 17,1 százalékkal volt nagyobb az előző év azonos periódusában feljegy-
zett értékhez képest.163
2003 első félévében az ipari termelés 7,9 százalékkal nőtt a tavalyi hasonló idő-
szakhoz képest. Az egy főre számított munkatermelékenységi ráta az iparban 16,3
százalékkal volt nagyobb a tavalyi értéknél.164
Számos Kolozs megyei üzemet fölösleges termelési kapacitás, alacsony teljesít-
mény vagy versenyképtelenség miatt zártak be. Ezek közé tartozott például a kolozs-
vári IRIS Porcelángyár. A vállalatnak 1995-ben, bezárásakor 2500 alkalmazottja volt,
2003. januárban csupán 20 alkalmazottat dolgoztatott. A gyár új tulajdonosa, az árve-
rezést megnyerő medgyesi Geromed cég 2003 októbertől újraindíttatja a gyárat. Az
üzembe helyezéshez 600 ezer dolláros költségvetést irányoztak elő, de ez az érték
még bővülhet.165
A korábbi Renner-finombőrgyár, illetve a két világháború közötti Dermata és a há-
ború utáni Herbák János Művek utódaként 1972-ben létesült Clujana cipőgyár Erdély
egyik leghíresebb vállalata volt. 1999-ben bezárta kapuit, s akkor 5000 dolgozója ma-
radt munka nélkül. 2003. tavasszal a helyi önkormányzat tervet dolgozott ki a gyár
részvénycsomagjának átvétele értelmében. A vállalat újraindítása a megyei tanács el-
sődleges tervei közé tartozik 2003–2004 között.166
A bezárt vagy feloszlatott vállalatok mellett léteznek azonban sikeres gyárak, vál-
lalkozások is.
Ilyen például a kolozsvári Terapia Gyógyszergyártó Rt. A gyár 1921-ben léte-
sült, és 1997 óta részvényei a Bukaresti Értéktőzsdén az I. kategóriában szerepel-
nek. A vállalatnak 2003 első negyedévében 88 milliárd lej értékű nettó nyeresége
volt, 44,4 százalékkal több, mint 2002 azonos periódusában. Az év első három hó-
napjában a gyárnak 272,5 milliárd lejes forgalma volt, amely decemberre elérheti
az 1178,6 milliárd lejt is.167 2003 februárjában a gyár új gyógyszerészeti terméket
dobott a piacra a franciaországi Ethypharm céggel történő együttműködés
nyomán.168 A belföldi piacokon történő értékesítés mellett a gyár Oroszországba,
Kazahsztánba, Ukrajnába, Lengyelországba és a balti államokba exportálja ter-
mékeit.169
Másik sikeres vállalkozás a Napolact Tej- és Tejtermék-feldolgozó Rt. Kolozsvár.
A vállalat 2002-es forgalma 940,8 milliárd lej volt, 2003-as forgalmát pedig 1050 mil-
liárd lejre becsülik. A Napolact fő részvényesei a Friesland Románia (a holland
Friesland Dairy & Drinks Grouphoz tartozó vállalat, 40,71 százalékát birtokolja a rész-
vényeknek) és a Napolact Kolozsvár (a részvények 39,45 százaléka).170
A kolozsvári ipari park ötlete 2001-ben vetődött fel, amikor egy Kolozs megyei kül-
döttség – partnerkapcsolat kiépítése céljából – a magyarországi Fejér megyébe láto-
gatott. A terv vezetője Kerekes Sándor, a Megyei Tanács alelnöke és az informatikai
cégtulajdonos Viorel Găvrea lett.
A tervet az Északnyugati Fejlesztési Régió ügynöksége elfogadta, kedvezően bí-
rálták el országos szinten is, és miután az Európai Bizottság támogatását is elnyerte,
ez utóbbi a kivitelezési munkálatok finanszírozásáról biztosította a kezdeményezőket.
Az Európai Unió 4 millió euró vissza nem térítendő támogatást nyújtott, ez a beruhá-
zás 70 százalékát jelentette. A többi 30 százalékot a román kormánynak, valamint a
megyei tanácsnak önerőből kellett előteremtenie.
A munkálatok elkezdésére kiírt versenytárgyalást az Alpine Bau nevű osztrák
cég nyerte meg, s 2003. márciusban elkezdte a munkálatokat. A terv szerint a 49
évre koncesszionált 26 hektáros területet (Törökvágás) 22 parcellára osztják majd
fel, a munkálatokat pedig 18 hónap alatt kell befejezni. Az ipari park vezetését a
Tetarom Rt. biztosítja, amelynek részvényeinek többségét a megyei tanács birto-
kolja, társrészvényes több Kolozs megyei város vállalkozója, vezérigazgatója pedig
Viorel Găvrea.
Az ipari parkban inkubátor jellegű helyiségeket hoznak majd létre a kezdő vállal-
kozók támogatására. A tervek szerint a vállalkozó szándékú fiatalok jelentős anyagi
kedvezményeket és szakmai támogatást kapnak a cégalapításhoz.171
Szilágy megye első ipari parkját Zsibón építik. 2003 áprilisban kezdődtek a zsi-
bói ipari park kivitelezési munkálatai. Az ipari park terveit elkészítő cég a TPF

Consulting, amely a munkálatok befejezésének határidejeként megszabott 18 hónap

eltelte után átveszi majd a befektetés irányítását.
A zsibói ipari park a Csiglentér domb 22 hektáros területére épül, és 3000 sze-
mélynek ad majd munkát. Építését 120 milliárd lej értékű PHARE-támogatás tette le-
hetővé. A száz parcellára osztott 22 hektáros térséget, ahol a létesítmény felépül, tel-
jes infrastruktúrával látják el a park építői: ivóvízhálózattal, elektromos árammal, föld-
gázzal, telefonhálózattal. A parcellákat ezután árverezik azon befektetők között, akik a
hátrányos helyzetűnek nyilvánított övezetben rendkívül előnyös adózási feltételek mel-
lett folytatnának ipari tevékenységet. Eddig az ipari park iránt leginkább olasz társasá-
gok érdeklődtek.172
E) Mezőgazdaság
Beszterce-Naszód megye mezőgazdasági területe 2001-ben 301 455 hektár

volt, az összterület 56,3 százaléka. A legnagyobb mennyiségben termelt mezőgazda-
sági termékek a burgonya és a kukorica173.
A mezőgazdasági vállalatok alakulását 1999 és 2001 között a következő táblázat
szemlélteti174:
40. táblázat
Mezőgazdasági vállalatok 1999 2000 2001
0–9 alkalmazottal 209 146 177
10–49 alkalmazottal 328 287 190
50–nél több alkalmazottal 471 352 307
A mezőgazdasági magánfarmok, növénytermesztő és/vagy állattenyésztő egye-

sületek számának alakulását a következő grafikon mutatja be175:
10. ábra
172 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. április 17.

173 Lásd a Szerepe az ország gazdaságában című fejezetet.
Annak ellenére, hogy az agrárvállalkozások létesítésében növekedési tendencia
figyelhető meg, megyeszinten ezek aránya nagyon alacsony.
2001 tavaszán létesült Beszterce megyében az ország első magánjellegű erdő-
gazdálkodási egysége. A Besztercei Erdőkerület (Ocolul Silvic Bistriţa) a megyei ta-
nács határozatából született, és a Mezőgazdasági, Erdő- és Vízgazdálkodási Miniszté-
rium is elismerte magánjellegét.176
Az utóbbi évtized jelentős változásokat hozott Kolozs megye mezőgazdasága

számára. A legfontosabb talán éppen a földbirtoklás szerkezetének változása volt.
Fontos helyet foglal Kolozs mezőgazdaságában az állattenyésztés és a gyümölcster-
melés (a Kolozsvár, Bács, Apahida, Bánffyhunyad, Bálványosváralja, Szásznyíres,
Alparét, Dés környéki dombokon). Ugyanakkor a növénytermelés sem elhanyagolha-
tó. Az évelő növények, a gabona és a burgonya termelése a legjelentősebb.
Mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés átmeneti állapotban van, ami az
évenkénti termelés csökkenésével jár. Hatékony reformokra és intézkedésekre lenne
szükség (helyi és országos szinten) ahhoz, hogy a hanyatlás megálljon, és a termelés
növekedése meginduljon.
2002-ben bizonyos fokú javulás mutatkozott a mezőgazdasági termelés egyes
ágazataiban. A szójababtermelés például 250 százalékkal növekedett a 2001-es
mennyiséghez képest, a gyümölcs 128 százalékkal, a burgonya 119, a napraforgó
118, a kukoricabab 110, a cukorrépa 104, a mezei zöldség-, gabona- és rozstermelés
pedig 102 százalékkal növekedett.
A tavasziárpa-termelés azonban csupán 82 százaléka volt 2002-ben az előző évi-
nek, az ősziárpa 83 százalékos, a szőlőtermelés pedig 91 százalékos volt a 2001-es
átlaghoz képest.177
2002-ben a Kolozs megyei földművesek 158,33 milliárd lejnyi állami támogatás-
ban részesültek. Ugyanabban az évben 23 új termelő gazdaság létesült, az év végén
pedig 130 agrárvállalkozás gazdaság működött (ebből 80 növénytermelő, 30 állatte-
nyésztő és 20 vegyes termelő).178
Szilágy megye aktív lakosságának mintegy fele a mezőgazdaságban dolgozik.

A fejlesztési stratégia szerint ebbe a gazdasági ágazatba kell a legtöbbet beruházni,
mert a helyi hatóságok szerint ez hordozza magában a megye gazdaságának fellen-
dülési esélyeit. Jelenleg a Szilágyságban kevés a magánjellegű mezőgazdálkodás, és
ezek közül is a legtöbb kis- és közepes nagyságú vállalkozás.
F) Szállítás és kommunikáció
Beszterce-Naszód megye közúti hálózatának helyzete aggasztó. A községi

utakból csupán 21 km volt korszerűsítve 2001-ben, ebből öt kilométert elmosott az ár-
víz. Az egykor korszerűsített utak 70 százaléka elavult, csupán 84 százaléka a városi
utaknak modernizált.

A vasúti hálózatnak csupán 40 százaléka villamosított, a többi egyszerű vonal. Az

1000 lakosra jutó vasúti állomások száma 0,08. A megyének egyetlen repülőtere sincs.
A román telefontársaság (Romtelecom) 2001-ben hatévi halogatás után elfogad-
ta Fehér megye hegyi települései digitális telefonvonallal történő felszerelésének a
tervét. A mintegy 400 települést, azaz 70 000 lakost érintő terv értéke 13 millió dollár-
ra rúgott, Fehér megye lévén a második olyan megye az országban, amely a nehezen
elérhető, izolált településeibe a digitális távközlési vonalat bevezette.
Fehér megyének jelentős vasúti hálózata van, a gyulafehérvári és tövisi csomó-
pontok az európai országok vasúti hálózatával való összeköttetést biztosítják.
Kolozs megye összesen 2454 km hosszú közúti hálózattal rendelkezik, amiből 342 km
országos főútvonal. 2000-ben a hálózatból 531 km korszerűsített állapotban volt.
A vasúti hálózat hossza ebben a megyében 232 km. Aranyosgyéres–Kolozs-
vár–Bánffyhunyad településeken halad keresztül a Bukarest–Biharkeresztes vasúti fő-
vonal, amely az országot közlekedés szempontjából a közép- és nyugat-európai álla-
mokkal köti össze.
A kolozsvári repülőtérről belföldi és külföldi járatok indulnak. Belföldi viszonylat-
ban közvetlen járatok indulnak innen Bukarestbe és Temesvárra, az átszállás nélkül
elérhető külföldi városok közé pedig Budapest, Bécs, München, Majna-Frankfurt, Fi-
renze, Treviso, Bologna és Milánó tartozik.
Távközlési szempontból jelentős a vezetékes- és mobiltelefon-bérletek számának nö-
vekedése. 2003. januártól Kolozsváron a helyi adókat és illetékeket az internethálózaton ke-
resztül is fizethetik az adózók, igaz, a rendszer még eléggé nehézkesen működik.179
Kolozsváron székel az Astral Telecom cég, amelyik az utóbbi években felvásárol-
ta Székelyföld és Erdély legnagyobb városainak kábelrendszereit, s amelyik az egyik
legnagyobb alternatív telefonszolgáltatóvá válhat a közeljövőben. A távközlési piac libe-
ralizálása Romániában egyébként 2003-ban megtörtént, eddig 200-nál is több vállalko-
zás kért a szakhatóságtól elvi engedélyt telefonszolgáltatás indítására, de ezek közül
kevesebb mint tíz helyi projekt valósult meg. Az „alternatívak” elsősorban interneten ke-
resztül kínálnak külföldi beszélgetéseket, amelyeket előre megvásárolt „számkódos”
kártyás rendszerben lehet elérni.
A Romtelecom is készül a telefonversengés élesedésére, ezért már azelőtt közölte,
hogy milyen árakon lehet hívni az alternatív szolgáltatókat, mielőtt ilyen, országos jelen-
tőségű telefonszolgáltató egyáltalán piacra lépett volna. A Romtelecom előfizetői 2003.
szeptember közepétől a magyarországihoz képest csaknem kétszeres díjszabással hív-
hatják mindazokat, akik netán valamelyik alternatív telefoncéghez pártoltak át.180
4. Fejlesztési stratégiák – elsődleges programok
Beszterce-Naszód megye elsődleges programjai közé tartozik a:

• Technológiai korszerűsítés a különböző gazdasági területeken;
• A magas áfatartalmú termékek nemzetközi piacokon való versenyképességé-
nek növelése;
180 www.transindex.ro
• Pénzügyi támogatások növelése a mezőgazdasági termelők számára;
• A SAPARD-programok által nyújtott lehetőségek kihasználása;
• Fejlesztési támogatások eléréséhez szükséges know-how elsajátítása;
• Exportra szánt termékek és szolgáltatások előállítása, illetve létrehozása;
• Vidékejlesztés, főleg a vidéki üzleti környezet fejlesztése;
• Az agroturizmus versenyképességének fejlesztése;
• A kis- és középvállalkozások számának növelése stb.181
Fehér megye gazdaságának fejlődése érdekében rendkívüli fontosságú a bá-

nyavárosok és az együzemű települések gazdasági életének fellendítése. Ezt a megye
vezetői főleg az ipari szerkezeti átszervezések révén, de újszerű vállalatok, létesítmé-
nyek létrehozásán keresztül is el lehet érni. Az utóbbiak közé tartozik az ipari, techno-
lógiai, businessparkok létesítése és egyben a külföldi beruházok odavonzása. Előnyt
jelent ilyen szempontból a Nyugati-Kárpátok térségének hátrányos helyzetű övezetté
történt nyilvánítása.
Jelenleg Kolozs megyében a következő terjedelmesebb támogatott munkálatok

vannak folyamatban (millió euróban)182:
41. táblázat
Megyei
Pályázat címe Kérvényező Hely Összköltség PHARE Kormány
tanács
Kolozsvár nyugati
Kolozs
gazdasági
Megyei Kolozsvár 7 4 1,332 1,668
övezetének
Tanács
fejlesztése
42. táblázat
Ssz. A pályázat címe Kérvényező Hely Összköltség PHARE Hozzájárulás
Élelmiszer-
Megyei tanács
1. forgalmazó Megyei tanács Kolozsvár 6,5 5
1,5
Marketingközpont
„Rumeguş 2000” A Román Energiaügyi
Faforgácsot Hivatal és a Dán
felhasználó Bánffyhunyad Köztársaság
2. Bánffyhunyad 13,129 5
távfűtési rendszer önkormányzata Környezetvédelmi
felépítése Hivatala
8,129
43. táblázat
A pályázat címe Kérvényező Hely Összköltség ISPA Hozzájárulás
Kolozs megye vízellátó és Kolozsvár és
RAJAC –
csatornahálózatának szomszédos 60 45 15
Kolozsvár
korszerűsítése települések


A megyei tanács egyik elsődleges fejlesztési programja a 2001–2004 időszak-

ra nézve a vízellátó hálózat létrehozása és korszerűsítése a megye minden települé-
sén. Ennek értelmében 2003-ban több terv kapott külső (nem helyi) támogatást. A
Hidegszamos és a Rakató völgyének rendbe hozására 68 milliárd lej értékben érke-
zett támogatás az Európai Tanács Fejlesztési Bankjától. 2003-ban kezdődik el az a
123 milliárd lej értékű terv végrehajtása is, amely a Kolozsváron átfolyó Szamos med-
rének rendbehozatalát célozza. Ez a terv egy terjedelmesebb projekt része, amely a
folyó teljes útvonalának korszerűsítésére irányul, és amelynek összértéke 700 mil-
liárd lej.183
2003-ban Kolozs megye összesen 500 millió euró értékű SAPARD-támogatás-
ban részesül. A „Mezőgazdasági és haltermékek feldolgozásának és forgalmazásá-
nak fellendítése” elnevezésű program 243 millió euró, a „Vidéki infrastruktúra fejlesz-
tése” pedig 204 millió euró értékben kap finanszírozást. 47 millió euró jut továbbá a
„Gazdasági termelő befektetések ösztönzése” projektek támogatására.184
A fejlesztési program szerint Szilágy megyének 2003-ban jelentősen fejlődik a

gazdasága. A megyében működő cégek, kereskedelmi társaságok több mint 85 szá-
zaléka magánkézben van, és léteznek ígéretek arra, hogy a nagy zilahi üzemekbe (a
Silcotub csőgyár, a Silvania pezsgőgyár) külföldi cégek több millió eurót ruháznak be,
miáltal új munkahelyeket hoznak létre.
A megye alprefektusa, Tiberiu Marc azonban főleg a mezőgazdaságban és az
ipari parkok létrehozásában látja a megye gazdasági fellendülésének esélyeit.
Ugyancsak a megye gazdaságának fejlesztése érdekében alakult a kis- és kö-
zépvállalatok fellendítését célozó zilahi Kkv Fejlesztési Inkubátor Központ (Centrul de
Incubaţie şi Dezvoltare pentru IMM Zalău), amelyet PHARE-alapokból finanszíroznak.
Az alprefektus mondottai alapján van remény arra, hogy még az idén egyes vidé-
ki településeken (Magyarzsomboron, Szilágyperecsenben, Varsolcon, Váralmáson)
digitális telefonközpontokat szereljen fel a román telefontársaság (Romtelecom).
Marc szerint azt is tervezik, hogy Zilah, Szilágysomlyó és Szilágycseh határába is
kerüljön ipari park.
Az Európai Unió 2003-ban a vízellátó hálózatok korszerűsítése érdekében támo-
gatja Szilágy megyét. Ilyen például a megye négy városa háztartási vizének tisztításá-
ra irányuló ISPA-program.185

185 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. február 6.
5. A megyék szociális helyzete
A) Munkaerő – munkanélküliség
Beszterce-Naszód megyében a munkaerő 1999 és 2001 között a következő-

képpen oszlott a gazdasági területeken186:
44. táblázat
Év: 1999 2000 2001

Foglalkoztatott lakosság: 118 300 119 400 118 800
Mezőgazdaság 57 400 60 200 62 500
Erdőgazdálkodás 1 200 1 000 1 200
Ipar 24 500 23 800 20 600
Építkezések 4 300 3 800 3 400
Kereskedelem 9 600 8 600 7 400
Szállodák és vendéglők 800 1 500 900
Szállítás és raktározás 3 400 3 000 3 600
Posta és távközlés 1 200 1 100 1 100
Pénzügyi-banki tevékenység 800 800 800
Ingatlanforgalmazás 1 800 1 700 2 600
Közigazgatás 1 700 2 600 3 200
Tanügy 6 100 6 400 6 000
Egészségügy és
4 100 3 000 3 900
társadalombiztosítás
Egyéb szolgáltatások 1 400 1 900 100
A megye foglalkoztatott lakosságának legnagyobb része a mezőgazdaságban

dolgozik, ahogyan azt az alábbi grafikon is mutatja:187
11. ábra

187 Ibidem.

A munkanélküliségi ráta Beszterce megyében 1999 és 2001 között csökkent.

Míg 1999-ben 19 650, 2000-ben pedig 17 235 személy volt munkanélküli, 2001-ben
ez a szám 15 108-ra csökkent. Ez részben a vállalati átszervezéseknek, a munkahely-
teremtésnek köszönhető, de annak is, hogy a kilenc hónapig folyósított munkanélkü-
li-segély lejártával az állását elveszített személyt egyszerűen törölik a nyilvántartásból.
A leghátrányosabb helyzetben a munkások vannak, a legkönnyebben pedig a felső-
fokú végzettséggel rendelkezők kapnak munkahelyet.
Fehér megye munkanélküliségi aránya az utóbbi években aggasztóan nagy volt.

A többnyire egyetlen üzemre épülő városokban az ipari átszervezés rendkívül magas
munkanélküliséget eredményezett. Ilyen például a Fehér megyei Zalatna, ahol 2000
elején 55 százalékos volt a munkanélküliség.188 Az egymás után bezáró bányák
ugyanezt az eredményt érték el a megye bányavárosaiban, ezért szükséges a minél
korábbi átszervezése a helyi fő iparágaknak.
Hasonló a helyzet Szilágy megyében is.
Kolozs megyében 2000-ben 27,8 százaléka a foglalkoztatottaknak az iparban

dolgozott. 22,2 százalék a mezőgazdaságban, 10,2 százalék a kereskedelemben, 5,7
százalék a tanügyben és 5 százalék az építőiparban tevékenykedett. Főleg az ipari át-
szervezés miatt a munkanélküliségi ráta 1996 és 2000 között jelentősen nőtt, míg el-
érte a 11,4 százalékot.189
1994 és 2000 között ekképpen változtak a megyében a munkaerő, illetve mun-
kanélküliség mutatói190:
45. táblázat
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000
Munkahelyet kereső személyek
38 530 34 706 29 149 31 544 36 438 39 587 37 765
összesen
Munkások 32 748 28 289 24 695 27 207 25 743 23 584 24 881
Középfokú iskolázottak 5 268 5 855 4 100 4 025 9 467 14 136 11 931
Felsőfokú iskolázottak 514 562 354 312 1 228 1 867 953
Aktív lakosság 378 400 366 400 334 900 330 500 349 300 351 000 332 000
Munkanélküliségi ráta (%) 9,6 8,6 8 8,7 10,4 11,3 11,4
2001 októberében a munkanélküliség jelentősen csökkent (8,1 százalékra), de-

cember végére azonban 9,2 százalékra nőtt. A munkanélkülieknek több mint 52 szá-
zaléka nő volt; 4,5 százalékuk felsőfokú, 20,2 százalékuk pedig középfokú végzettség-
gel rendelkezett.191
2002 decemberében az iparban dolgozók átlagszáma 43 080 volt. A megyei
Munkaerő Hivatal (Agenţia Judeţeană pentru Ocuparea Forţei de Muncă) 2002-ben
1300 munkanélkülit új szakmákra átképzett. Az 54 szakképző kurzusból 45-öt fejez-
tek be, ebből kettő (számítógép-programozás és könyvelés) a felsőfokú oktatásban ré-
szesült személyeket célozta. A tanfolyamok elvégzése eredményeképpen 552 sze-
mély kapott új munkahelyet az építkezések, a textilipar, az üveg- és a kerámiafestés
ágazataiban, illetve programozóként és könyvelőként.192
2003 elejére újra nőtt a munkanélküliek száma, ami ugyancsak a sorozatos elbo-
csátásoknak köszönhető. A megyei Statisztikai Hivatal szerint a 10,1 százalékos ráta
0,9 százalékkal nagyobb a 2001 végén mért munkanélküliségi mutatónál. Így 2003.
január 10-én 33 157 bejegyzett munkanélküli volt a megyében. A munkanélkülieknek
jelenleg több mint 89 százaléka fizikai munkás, és 47,4 százaléka nő.193
2003. június 30-án a munkanélküliségi ráta a megyében 8,8 százalékra csök-
kent, 2,2 százalékkal kevesebb, mint 2002 júniusában.194
A megyében a havi átlagfizetés 1996–2000 között a következőképpen változott195:
46. táblázat
Havi átlagos fizetés (lej) 1996 1997 1998 1999 2000
Bruttó 431 223 860 082 1 388 805 2 056 565 3 068 940
Nettó 327 755 653 036 1 111 610 1 639 639 2 343 196
A havi átlagfizetés és az árak (országos szintű) növekedésének párhuzamát

ugyanazon periódusban a következő táblázat szemlélteti (százalékban)196:
47. táblázat
Év 1996 1997 1998 1999 2000

Átlagfizetés növekedése 100 199,2 339,2 500,3 714,9
Árak növekedése (ország) 100 251,4 353,5 547,2 769,9
2002 novemberében a nettó átlagfizetés megyeszinten 4,563 millió lej, országos

szinten pedig 4,038 millió lej volt.197 Ugyanazon év decemberében pedig 5,101 millió lej
volt a nettó átlagfizetés a megyében, 11,8 százalékkal több mint az előző hónapban.198
2003 januárjában a nettó átlagfizetés Kolozs megyében 5,267 millió lej volt, 3,2
százalékkal nagyobb, mint a decemberi érték. Országos szinten a nettó átlagfizetés
4,73 millió lej volt, a bruttó érték pedig 6,52 millió lej.199


B) A magyar lakosság részvétele a gazdaságban
A magyar lakosság helyzete egyik megyétől a másikig eltérő. Míg Szilágy megyé-
ben a magyarok nagy számban élnek falun, Kolozs megyében a magyarság többsé-
ge városokban él. A magyarság elöregedése, elvándorlása és fokozatos elszegénye-
dése évről évre fokozódik.
A legutóbbi romániai népszámlálás eredményeinek tükrében bizonyossá vált el-
vándorlási tendenciát a magyarság (főleg a fiatal nemzedék) körében a gazdasági
perspektívák hiánya magyarázza. A szülőföldön való megmaradást hatékonyan elő-
mozdítani gazdasági biztonság, fejlődés és biztató kilátások nélkül nem lehet.
Vannak azonban sikeres erdélyi magyar vállalkozók is. A kolozsvári Szabadság
napilap évek óta riportsorozatot közöl ilyen személyekről. Az eddigiek során bemuta-
tott vállalkozók közül megemlíthetjük a következőket:
• Hoch Sándor, a kolozsvári Glória Nyomda és Kiadóvállalat igazgatója;
• Szabó Bálint, az erdélyi műemlékek restaurálásával foglalkozó Transylvania
Trust ügyvezető igazgatója;
• Balogh Péter, a kolozsvári Zortec Plus Telecom Impex Kft., a Tonic Media Kft.
tulajdonosa és a Tonic Media alapítvány alelnöke;
• Kapitány Antal, a gépkocsialkatrészeket forgalmazó Unix Trade kft. cég ügyve-
zetője;
• Papp Sz. György, a szakszerű takarító szolgáltatásokat nyújtó Cleaning Servi-
ce Madline kft. tulajdonosa;
• Fodor Alpár, az ingatlan- és személygépkocsi-forgalmazó Carion Romania Rt.
marketingigazgatója;
• Kocsis Sándor és Anna, a mezőgazdasági és kerti gépeket és szerszámokat
forgalmazó Bronto Comprod kft. tulajdonosai;
• Székely Zsuzsanna, a kis- és nagykereskedelemmel foglalkozó Promod Import
Export Kft. tulajdonosa;
• Nagy Zoltán, a kolozsvári elektrotechnikai és informatikai Telezimex Kft. igazgatója,
• Vita László András, a Vitacom Electronica Kft. (elektrotechnika) igazgatója;
• Katona Anna, a Pieta Kereskedelmi Kft. kereskedelmi igazgatója,
• Keiser Róbert, egyetemi hallgató, az Euromet Advertising Kft. reklámügynök-
ség alapítója és vezetője;
• Farkas Mária, az Eco Info és a Dunareklám Serv. Kft. tulajdonosa és vezetője;
• Dávid K. Zoltán és Bakós Siklódi Attila, a kertészeti technikával foglalkozó
Gardenia Kft. tulajdonosai;
• Gottwald Sándor, a szamosfalvi Kertimag Romania Kft. ügyvezető igazgatója;
• Flóriska Attila, Kolozsvár legvirágzóbb vállalatának, a Thermopan Rt.-nek me-
nedzsere;
• Koós Ferenc, a fürdőszoba-berendezéseket forgalmazó Jolly Contor Kft. tulaj-
donosa;
• Fodor Dorottya, az Optimus Trans szállítási kft. gazdasági igazgatója;
• Makkai Zsolt és Pásztor Krisztina, a Portal kábeltévé-társaság menedzserei;
• Mezei János, az AutoWorld Kft. Gépkocsi-kereskedés vezetője;
• Demeter Árpád, a Demro tervezési és építkezési kft. tulajdonosa;
• Irsay Miklós és Coraian Zoltán, a Kopiernikus irodatechnikai kft. tulajdonosai;
• Tóthfalusi János, a Robert Export–Import Informatikai Kft. tulajdonosa;
• Liszicsán Gyula, a kolozsvári Lissim építőipari kft. vezetője stb.
A magyar lakosság részvételének arányáról a gazdaságban, magánosításban

nem rendelkezünk külön adatokkal. Az erdélyi magyarok általában lélekszámukkal
arányosan vettek részt megye- és régiószinten a gazdasági tevékenységekben. A ma-
gyarországi tőkével alakult vállalatok általában magyar ajkú alkalmazottakkal dolgoz-
nak, a kommunikáció könnyítése végett.
A magyarországi vállalatok kelet-közép-európai tőkeexportját tőkebefektetések-
kel és tanácsadással segíti elő piaci alapon az 1997-ben létrehozott, magyar állami tu-
lajdonban lévő Corvinus Rt. A nemzetközi befektetési alap célja a határon átnyúló vál-
lalati kapcsolatok és a regionális integráció elmélyítése.
A Corvinus elsősorban a magyar középvállalkozók befektetéseit hivatott előmoz-
dítani hosszú távú pénzügyi forrásokkal, kölcsönnel és tanácsadással. E mellett egyes
esetekben vállalja a finanszírozási gondokkal küzdő kisvállalkozások befektetéseinek
támogatását. Ez már meglévő részvények vásárlását vagy a tőkeemelés során kibo-
csátott részvények jegyzését egyaránt jelentheti.
Az Eximbank Rt. 2001 januárjában 1,656 milliárd forinttal 2,656 milliárd forintra
emelte a Corvinus Rt. jegyzett tőkéjét, és ezt követően a társaság 62,7 százaléka a
pénzintézet tulajdonába került. További 21,8 százaléknyit az MFB Rt. birtokol,
7,5–7,5 százalék a gazdasági, illetve az oktatási tárca és 0,4 százaléknyi a Mehib
Rt. tulajdona.200
A Corvinus Rt. részt vett a szovátai fürdővállalat megvásárlásában is. Az egyik leg-
szebb erdélyi üdülőközpontnak számító Szováta egyik szállodáját a közelmúltban vásárol-
ta meg a Salina Invest nevű társaság, amelyben meghatározó szerepet játszik a Corvinus
Rt. és a szintén magyarországi Danubius Rt.201 A Danubius a Salina Invest-részvények 20
százalékának tulajdonosa, a másik fontos részvényes pedig a Corvinus.202
A magyar Danubius szállodatársaság 2001-ben szerződést írt alá a Szováta Ho-
tel menedzseléséről a marosvásárhelyi Salina Invest társasággal, a szovátai
Balneoclimaterica részvénytársaság tulajdonosával, amelynek révén a szálló a Danu-
bius nemzetközi hotellánc tagjává vált. A Danubius hálózat mintegy 50 szállodát tart
fenn Magyarország és Csehország nagyobb városaiban és üdülőtelepein.
A Corvinus társaság részéről a 700 millió forintos kötelezettségvállalással járó
szovátai fejlesztés 2001-ben legnagyobb beruházásuk volt.203
A 160 szobás, kezelőközponttal rendelkező Szováta szálló korszerűsítése és be-
kerülése a nemzetközi hotelláncba jelentősen hozzájárul a szolgáltatások minőségé-
nek javulásához és az üdülőtelep turisztikai fellendítéséhez.
Kurkó János, a Salina Invest vezérigazgatója annak idején elmondta, hogy a kö-
vetkező 10-15 évben 15 millió dollárra fognak emelkedni az üdülőtelep korszerűsíté-
si költségei.
A román nacionalista pártok által fűtött, 2001-ben indított privatizációellenes kam-
pánynak az lett a vége, hogy a kiküldött kivizsgáló bizottság semmilyen rendellenes-

séget nem talált a magánosítási eljárásban,204 és végül a törvényszék is a Salina

Invest javára döntött.
2002 augusztusában a Danubius Hotels Rt. és a Corvinus Rt. közösen 4,1 millió
dolláros tőkeemelést hajtott végre a romániai Salina Invest Rt.-ben.205
A kis- és középvállalkozásokat támogató Új Kézfogás Közalapítványt (ÚKKA)
1993-ban hozták létre, hogy a határon túli magyarságot a gazdálkodásban, otthonma-
radásban segítse.
Az alapítvány több formában támogatja a határon túli magyarok életképes kis- és
középvállalatainak fejlesztését. Ezek a formák a következők: kamattámogatások; ISO
MR támogatás; mikrohitel; EU-s és nemzetközi pályázatok forráskiegészítő támogatá-
sa; EU-s és nemzetközi oktatási programok támogatása; kiállítások részvételi, szerve-
zési költségeinek támogatása; regionális programok vissza nem térítendő támogatá-
sa; regionális gazdaságfejlesztői ösztöndíjak. A legnagyobb népszerűségnek a mikro-
hitel-, a kamattámogatási és az EU-s oktatási programok örülnek. A mikrohitelek gépi
felszerelések beszerzésére, építkezésre, fejlesztési munkálatokra használhatók.206
Erdély számára az Új Kézfogás Alapítványtól évi átlagban maximum 100 000
USD igényelhető, ami 4000 USD-s tételekben 25 vállalkozónak nyújthat némi segít-
séget.207
Az ÚKKA támogatott vállalkozásai közé tartozik a Kolozs megyei szépkeny-
erűszentmártoni református egyház a mezőgazdaság fellendítése célját szolgáló föld-
vásárló akciója,208 az erdélyi cégek nemzetközi vásárokon (BNV és TIBCO) való
részvétele,209 Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) kolozsvári székházá-
nak bővítése210 stb.
A fenti befektetéseket elősegítő intézmények tevékenysége ellenére a legtöbb,
magyarok által is lakott erdélyi megyében nincs számottevő magyar tőke, amely haté-
konyan segíthetne a helyi magyarság gazdasági helyzetén. A tőkehiány miatt pedig a
helyi adottságok és szellemi kapacitások kihasználatlanok maradnak.
Az előző román kormány idején (1996–2000), országos hisztériakeltési hullám
keretében, amikor az akkori ellenzéki Szociáldemokrata Párt parlamenti bizottság fel-
állítását követelte Erdély magyar kézre juttatásával kapcsolatban, Mugur Isărescu ak-
kori miniszterelnök így nyugtatgatta a román közvéleményt: „az igazi lehetőségekhez
képest, sajnos túlságosan kevés Erdélyben a magyar tőke”.211
Hosszabb távon azonban az egyedüli lehetőség az erdélyi magyarság helyzeté-
nek javítására – a magyar vállalkozóknak nyújtott támogatások révén – a magyar tő-
ke erdélyi megtelepedésének elősegítése lenne.

207 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. május 24.
209 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. szeptember 25.
210 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. január 27.
211 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. május 24.
V. Következtetések, kilátások
Az utóbbi 12 év leforgása alatt (1991 és 2002 között) valamivel több mint 9 mil-
liárd dollárnyi külföldi befektetés érkezett Romániába. Ebből az összegből 1,04 mil-
liárdot fektettek be a külföldiek az Északnyugati, illetve a Központi Fejlesztési Ré-
gióba együttvéve. Utóbbi összegből az általunk elsősorban vizsgált négy közép-er-
délyi megyébe (Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs, Szilágy) mintegy 330 millió dol-
lár került.
A külföldi befektetések a régión belül nem egyenletesen elosztottak. Míg Kolozs
megyében az említett időszakban 209,2 millió dollár érkezett, a másik három megyé-
be összesen ennek az összegnek csupán mintegy fele került befektetésre: 24,5 millió
dollár Beszterce-Naszód megyébe, 82,7 millió dollár Fehér megyébe, és mindössze
12,7 millió dollár Szilágy megyébe.
A befektetett külföldi tőke ismertetett területi elosztása nagy vonalakban azt is mi-
nősíti, hogy az adott régión belül az egyes megyék mennyire voltak vonzóak a külföl-
di beruházók, üzletemberek szemében. De azt is szemlélteti, hogy az egyes megyék
gazdasági fejlődése hol tart.
Románia és benne a vizsgált régió felértékelődését a közeli NATO-tagságtól vár-
ja. A hazai politikusok és vállalkozók abban reménykednek, hogy az Észak-atlanti Szö-
vetséghez való felzárkózás olyan biztonsági garanciákat jelent majd a nyugati befek-
tetőknek, amelyek hatására azok a korábbi befektetések sokszorosát irányíthatják
majd Romániába.
Kétségtelen, hogy a 2002. novemberi prágai döntést követően Románia külföldi
megítélése javult. Mivel azonban az ország az iraki konfliktusban kezdettől és egyér-
telműen az amerikaiak oldalára állt, az európai tőke érdeklődése a vártnál kisebb mér-
tékű maradt. Ebbe persze az európai gazdaság dekonjunktúrája is belejátszott.
Vannak azonban konkrét jelei annak, hogy a nyugat-európaiak érdeklődéssel fi-
gyelik a romániai folyamatokat. Egyik ilyen jel az, hogy az utóbbi hónapokban olasz,
német, osztrák és francia érdekeltségű, Romániában bejegyzett vállalatok jelentek
meg a belföldi piacon, amelyek elsősorban termőföldeket és bizonyos városokban la-
kóingatlanokat vásárolnak. Ilyen jellegű befektetések iránt az utóbbi hónapokban ma-
gyarországi üzletemberek is érdeklődtek. Csak sejteni lehet, hogy az említett társasá-
gok mögött befektetői csoportok vagy alapok állnak.
A közép-erdélyi régió jövőjére nézve a tervezett Nagyvárad–Brassó autópálya
meghatározó lesz. Amennyiben a Bechtel cégcsoport jövőre valóban nekilát a sztrá-
da építéséhez, ez több szakaszban évekre kiterjedő sikeres üzletekkel kecsegteti a
hazai és a piacon már jelen lévő külföldi vállalkozókat is.
Az első szakaszra a telekspekuláció lesz a jellemző. Különböző üzleti körök már-
is megkezdték a még csupán sejtett sztráda útvonalán a földterületek felvásárlását. Ez
abban az esetben is előnyös lehet, ha az autópálya végül nem pontosan a megvásá-
rolt telken, hanem annak közelében épül.
A második szakaszra a sztrádaépítés konkrét munkálataival kapcsolatos üzletek
lesznek a jellemzők. Fontos lesz ebben az időszakban, hogy ki a tulajdonosa a szük-
séges építőanyagokat előállító térségbeli vállalatoknak, bányáknak, üzemeknek. Szin-

tén ebben a második időszakban kezdődik majd el a harc a sztráda mellett felépülő
infrastruktúra (benzinkutak, konténerterminálok, motelek stb.) tulajdonlásáért, felépí-
téséért, üzemeltetéséért.
A harmadik szakaszban az autópálya fizikailag történő megépítése kecsegteti
előnyös üzleti lehetőségekkel a potenciális alvállalkozókat, ennek a szakasznak a vé-
gén pedig a sztráda üzemeltetéséből adódó lehetőségek.
Az autópálya egyetlen fejlődési lehetősége olyan elmaradott erdélyi térségeknek,
mint például Szilágy megye. Egész Erdélyre jellemző viszont, hogy egyáltalán nem biz-
tos, hogy belföldön meglesz a szükséges tudás a felsorolt lehetőségek kihasználásá-
hoz. Így az sem elképzelhetetlen, hogy az említett munkálatokat külföldi cégek vállal-
ják majd fel.
Az autópálya mellett az ipari parkok létrehozása és sikeres működtetése jelenthet
kiutat a régiónak a jelenlegi nehéz helyzetből. Ezekben létrejöhetnek olyan közpon-
tok, amelyek tovább terjeszthetik azt a fajta tudást, amellyel jelen pillanatban az erdé-
lyi vállalkozók nem rendelkeznek.
Erdélyi magyar gazdasági szakemberek véleménye szerint Erdély magyarlakta
térségeinek felzárkóztatásához a következő két-három évben legalább annyi tőkére
lenne szükség, amennyi Romániába az elmúlt 12 évben összesen érkezett.
VI. Irodalomjegyzék
• În spatele uşilor deschise. Delegaţia Comisiei Europene în România. (Nyitott aj-
tók mögött. Az Európai Bizottság romániai küldöttsége). 2002.
• Strategia de dezvoltare economico-socială a judeţului Cluj, 2001–2004 (Kolozs
megye gazdasági-társadalmi fejlesztési stratégiája, 2001–2004). Cluj-Napoca,
15 septembrie 2001. szeptember 21.
• Cartea albă a Consiliului Judeţean Cluj pe anul 2002 (Kolozs megye tanácsá-
nak fehér könyve a 2002. évre).
• A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Pogramja. In: RMDSZ Közlöny, 48.
szám, 2003. február 25.
• A ROMPRES román nemzeti hírügynökség általános és regionális politikai és
gazdasági híranyagai, 2000–2003.
• A MEDIAFAX bukaresti román magánhírügynökség általános és helyi, politikai
és gazdasági híranyagai 1997–2003.
• A MAGYAR TÁVIRATI IRODA (MTI) részletes híradásai 1997–2003.
• Kolozsvári magyar napilapok: Szabadság 1995–2003, illetve Krónika
2000–2003 közötti számai.
• Erdélyi Riport nagyváradi hetilap 2002–2003 időszakban megjelent számai.
• Bukaresti román napilapok: Adevărul, Curentul, Evenimentul zilei, Ziua,
România liberă, Curierul naţional stb. 2000–2003 közötti számai.
• Transindex című kolozsvári magyar nyelvű internetes portál adatbázisa, címe
www.transindex.ro
• A román kormány és különböző minisztériumainak, illetve központi hivatalai-
nak internetes honlapja (az adott helyen a pontos internetcím megjelölésével).

Králik Lóránd
A partiumi magyarlakta
területek gazdasági
átalakulása
1. A régió gazdasági szerkezete

A Partiumhoz tartozó öt vizsgált megye Románián belül két fejlesztési régióhoz tarto-
zik: Arad és Temes a Nyugati Fejlesztési Régióhoz, Bihar, Szatmár és Máramaros pe-
dig az Északnyugati Fejlesztési Régióhoz. Valamennyi megye esetében a gazdasági
környezet alakításakor meghatározó tényező volt az, hogy határmegyéknek tekinthe-
tőek, s így a főváros után a külföldi nagybefektetők egyik
, legfontosabb célterületévé
váltak. A történelmi Partium megyéi közül a tanulmány nem foglalkozik Szilágy megyé-
vel, ez a Közép-Erdélyről szóló dolgozat kutatási területe, ellenben vizsgálja
Máramaros és a Bánság gazdasági átalakulását is.
Gazdasági fejlettség szempontjából a határvonal nem a régi határon húzható
meg, hanem Bihar és Szatmár között, ugyanis a nagytérség három déli megyéje fő-
leg iparilag lényegesen fejlettebb az északabbra fekvő Szatmárnál, illetve
Máramarosnál. Az eltérések a lakosság szerkezetével is magyarázhatóak, ugyanis a
két északi megyében a vidéki lakosság aránya jóval nagyobb az átlagnál. Ennek elle-
nére, ha az Északnyugati Régióhoz tartozó három megye mutatóit nézzük, ezek a
bruttó nemzeti termék összetételénél az országos átlaghoz hasonló eredményt mutat-
nak, míg a Nyugati Régióhoz tartozó Arad és Temes esetében az építőipar teljesítmé-
nye mondható kiugrónak.
1. ábra
1.1. Máramaros megye gazdasági helyzetképe
Az elmúlt évtizedben a szerkezetváltási folyamat leginkább a legészakibb me-

gyét, Máramarost sújtotta, melynek nagy részét 1999-ben hátrányos helyzetű övezet-
té minősítették. A megye gazdaságának átalakulásához hozzájárul a bányászat erő-
teljes visszafejlődése, ugyanis Nagybánya környékén található Románia legnagyobb
színesfém-kitermelő bányavidéke, ahol rezet, cinket, ólmot, mangántartalmú vasércet,
illetve kis mennyiségben aranyat és ezüstöt is kitermelnek. Szinérváralja környékén
nagyon jelentős az építőanyag-kitermelés külszíni fejtésekben: Máramarosban főleg
andezites tufákat és mészkövet termelnek ki. Meghatározó még a fűrészáru és a bú-
torgyártás, illetve a textilipar. Máramaros az országban az egyetlen elektrolitikus úton
megtisztított rezet előállító térség, s itt nagy kapacitású rézhuzalkészítő üzem is műkö-
dik. A textilipar még mindig számottevőnek mondható, bár érezhető a visszaesés: míg
1990-ben 23 millió négyzetméter szövetet dolgoztak fel, illetve állítottak elő, ez a meny-
nyiség 1999-re 6,5 millió négyzetméterre esett vissza, majd 2000-ben újra 10 millió fö-
lé nőtt. Teljesen eltűnt a cipőgyártás. Enyhén visszaesett a fafeldolgozás: az 1990. évi
139 ezer köbméterről 2000-re 85 ezer köbméterre, igaz, ennek ellenére Máramaros
az északnyugati régió legnagyobb fakitermelő vidéke maradt. Az acélgyártás is erő-
teljesen visszafejlődött, a 2000-ben termelt 210 tonna jelentéktelen mennyiségnek
számít. Máramaros mindig is a gyümölcskitermelésben számított jelentősnek, s ezt a
pozícióját meg is őrizte: az 1990. évi 45 ezer tonna évi termelés tíz év alatt 59 ezerre
nőtt. A dombos-hegyes vidéken jelentős mennyiségű burgonyát is termelnek: 2000-
ben már 217 ezer tonna burgonya termett az 1990. évi 120 ezer tonnával szemben. A
hektáronként burgonyatermelés meghaladja az országos átlagot: 2000-ben hektáron-
ként 145 mázsa termett az országos átlagnak számító 122 mázsával szemben. Bár a
kukoricatermelés nem számít meghatározónak, itt is az országos átlagnál (1603 kg)
nagyobb hektáronkénti hozamot értek el (2076 kg) ugyanabban az évben. A megye,
adottságaiból kifolyólag, viszonylag kevés gabonát termel, s ez is inkább a Szamos és
Tisza völgyében meghatározó. Az állattenyésztés területét az állatállomány csökkené-
se határozta meg, bár ez lényegesen kisebb volt, mint a régió más megyéiben. Ebben
meghatározó szerepe volt annak, hogy a megye hegyes területein még a szocialista
rendszerben is inkább a magángazdaságok szerepe volt meghatározó, s viszonylag
kevés termelőszövetkezet működött. Az Északnyugati Régióban itt található jelenleg a
legtöbb szarvasmarha (106 ezer), de a sertések és juhok száma is csak mintegy 35-
40 százalékkal csökkent a rendszerváltás első tíz évében, míg más megyékben ez a
csökkenés 50-75 százalékos volt. Az élelmiszeripar ágazatai közül a húsfeldolgozás
erősödött meg az elmúlt időszakban, ami azzal magyarázható, hogy a megye nagy ré-
szét hátrányos övezetű vidéknek sorolták be, és éveken keresztül vámmentesen lehe-
tett külföldről húst behozni, amelyet itt dolgoztak fel. Bár Máramaros az egyik legna-
gyobb tejtermelő vidék, több mint 1,8 millió hektoliterrel (2000. év), az ipari tejfeldol-
gozás és sajtelőállítás az 1990-es évek végére fokozatosan megszűnt. A gyümölcster-
mesztésnek köszönhető a természetes alapanyagokat használó üdítőital-gyártás fel-
lendülése, illetve az édesség- és szeszesitalgyártás fejlődése.
A lakosság több mint 51 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, 22,6 százalék ipa-
ri vállalatoknál, 26,4 százalék pedig szolgáltatóvállalatoknál dolgozik. Az országos átlag-
nál lényegesen, 23 százalékkal nagyobb a mezőgazdaságból megélő személyek aránya.
A bányákon kívül egyetlen nagyvállalat maradt állami kézen, az ólomfeldolgozó
Romplumb. A vállalatok többségét az alkalmazotti egyesületeket előnyhöz juttató
MEBO-módszerrel privatizálták, ám a stratégiai fontosságú cégek a nagyprivatizáció-
ban, versenytárgyalással keltek el. Így jelentek meg a helyi feldolgozóiparban a nagy-
bányai Phoenix gépgyárat megvásárló indiai–angol befektetők, illetve a meddőhá-
nyókból ciánozással aranyat kivonó ausztrál vállalkozók. A magyar lakosság részvéte-

le a privatizációban viszonylag gyenge volt, igaz, itt a magyarság inkább szórványban

él. Egyetlen jelentősebb helyi magyar érdekeltségnek számító privatizált vállalat a bá-
nyavállalat egykori kutatóintézete, amely bányatervezéssel és jelenleg elsősorban bá-
nyabezárásokkal foglalkozik. A hátrányos helyzetű övezetté való minősítéssel párhu-
zamosan jelentősen megszaporodott a szolgáltató- és kereskedő vállalkozások szá-
ma, s megerősödött az élelmiszeripar, német és magyar befektetők érdeklődését fel-
keltve. A megye viszonylag kevés külföldi tőkét vonzott a rendszerváltás óta, s ez a fo-
lyamat is inkább 1999 után vált érezhetővé. A máramarosi magyar befektetéseket is a
tőkeapport alacsony szintje jellemzi: egyetlen magyarországi befektető sem ruházott
be százezer dollárt meghaladó összeget. A legnagyobb magyar érdekeltségek profil-
ja eltérő, találunk szolgáltatóvállalatot, építőipari céget, logisztikai és ingatlankezelő
vállalkozást, mezőgazdasági profilú céget. A tíz legnagyobb magyar érdekeltség
Máramarosban az I. táblázatban látható:
Máramaros megye három nagyobb tájegységre tagolódik: a Bányavidék, Lápos

Máramarossziget környéke (a Tisza mente) és a Visó-Borsai medence. A magyarság
számára főleg az első három tájegység jelentős, mely jellegében is eltér egymástól. A
Bányavidéken a színesfémbányászat és az ipar a meghatározó, míg a Tisza mentén
inkább a mezőgazdaság. A térség jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik, amely
viszonylag még kevéssé van kihasználva. A Bányavidéken elsősorban az eléggé in-
tenzív levegő- és vízszennyezés gátolja a turizmus fejlődését. Viszonylag elhanyagolt
a Visó-Borsai medence is, ahol nemcsak téli sportok űzésére alkalmas turisztikai po-
tenciál létezik, hanem nyáron is kihasználható üdülőhelyek, mint a borsai Turisztikai
Komplexum a Radnai-havasok tövében, ahol a Pietrósz természetvédelmi rezervátum
is található. Szinte teljesen kihasználatlanok a gyógyhatású ásványvízforrások, melyek
száma mintegy százra tehető, s a legismertebbek a Máramarossziget melletti
Szaploncán, Aknasugatagon, illetve a Radnai-havasokat övező völgyekben: például
Borsabányán találhatóak. Az ásványvizeket a térségben nem palackozzák, s kiépített
gyógyfürdők sem működnek.
Következtetésképpen, Máramaros megye, túlságosan északi fekvése miatt, il-
letve mert a főbb útvonalak elkerülik, viszonylag kisebb tőkevonzási potenciállal
rendelkezik. A térség viszonylag alacsony képzett munkaerő-potenciálja sem teszi
különösebben vonzóvá a külföldi befektetők számára. Az iparágak közül leginkább
azokba érdemes befektetni, amely az itt található nyersanyagok helybeni feldolgo-
zását teszik lehetővé, mint a bútorgyártás, vagy a helyben termő gyümölcsök feldol-
gozása. A színesfémek feldolgozása területén a piac eléggé telített: brit, ausztrál be-
fektetők vannak jelen. A Keleti-Kárpátok vonulatai ellenben óriási turisztikai lehető-
ségeket rejtenek, amelyek talán ezen a vidéken a legkevésbé kihasználtak. A vulka-
nikus eredetű hegységek aljában eredő ásványvízforrások is kevéssé ismertek, s
ezek közül egyesek vizét nemcsak palackozni lehetne, de a gyógyturizmus révén le-
hetne kihasználni.
1.2. Szatmár megye gazdasági helyzete
Szatmár megyére rányomja a bélyegét, hogy a megye lakosságának több mint fe-
le mezőgazdasággal foglalkozik. Az ipari létesítmények a megye négy városában mű-
ködnek, de ezek többsége a megyeközpontban, Szatmárnémetiben és a magyar ha-
tár közelében fekvő Nagykárolyban található. A gépipar, amely meghatározó volt
1990 előtt, enyhén visszaesett, bár most is meghatározónak számít. Az acéltermelés
ugyan nem volt sohasem meghatározó jellegű, de növekedett: az 1990. évi 766 ton-
náról 1289 tonnára. Nagy jelentőségű a háztartásigép-gyártás, s azon belül is a gáz-
tűzhelyek készítése. Szatmár egyik legnagyobb üzeme korábban az Unio volt, amely
különféle gépeket, berendezéseket és alkatrészeket állított elő. Ezt a több tízezer sze-
mélyt foglalkoztató gyáróriást az 1990-es évek elején több vállalattá választották szét.
A legnagyobb cég a bányászati berendezéseket gyártó részlegből alakult, ahol most
mintegy ezer személyt foglalkoztatnak. Nagy jelentőségű még a vegyipari cserealkat-
részeket gyártó részlegből alakult vállalat is. A 2000-es évek elején vált meghatározó-
vá a Nagykárolyban letelepedett Drexler–Mayer autóipari cserealkatrész-gyártó cég,
amely a Mercedes beszállítója. Szatmár megyében jelentős a bányászat is: a megye
északi részén az egykori Ugocsában (Nagytarnán) és az Avas nyugati lejtőin (Turc kör-
nyékén) vas-, cink- és ólomtartalmú kőzetet bányásznak, sőt kisebb mennyiségben
aranyat és ezüstöt is. Az Avas keleti részén fejlett az építőanyag-kitermelés: andezitet,
homokkövet és mészkőt bányásznak külszíni fejtéseken. A Szamos völgyében pedig
agyagot, homokot és kavicsot termelnek ki. Nagykároly környékén a gázkitermelés is
jelentős. Nagyon fejlett a textilipar és a bútorgyártás, annak ellenére, hogy a megyé-
ben a fakitermelés 53 ezer köbméterről (1990) mintegy 14 ezer köbméterre (2000)
esett vissza. A textilipar is jelentős átalakuláson ment át: jelenleg Szatmár megyében
a legerősebb az ország északnyugati régióján belül, bár ez is visszaesett az 1990-ben
feldolgozott 35 millió négyzetméterhez képest, 2000-ben már alig haladva meg a 20
millió négyzetmétert. A textilipari termékek nagy része exportra megy, s jelentős a bér-
munkarendszerben dolgoztató külföldi befektetők száma ebben az ágazatban. Csök-
kent a korábban nagy jelentőségű Mondial vállalat szerepe, egyre több bérmunkára
termelő kisebb cég jelent meg a piacon. A konfekció- és textilipari termékek 99,1 szá-
zalékát exportálják, míg a műanyagipari termékek 88,6 százaléka, a bútor 85,2 száza-
léka, a nem fémes ásványi termékek 81,4 százaléka, s a bőripari termékek 79,9 szá-
zaléka kerül kivitelre. Ezek alkotják különben Szatmár megye legjelentősebb export-
termékeit. Jelentősen fejlődött az élelmiszeripar is: a tejfeldolgozó ipar a térségben is

meghatározónak számít, s a Nagykárolyban működő étolajgyár is a térség egyik élel-

miszer-ipari nagyüzemének számít.
A mezőgazdaság jelentőségét Szatmárban mutatja, hogy a lakosság 52 százalé-
ka ebben az ágazatban keresi megélhetését, s a gazdálkodással foglalkozók aránya
a megyében 25 százalékkal meghaladja az országos átlagot. A megye nyugati ré-
szén, illetve a Szamos völgyében a növénytermesztés meghatározó, míg az Avas kör-
nyékén, a hegyvidéken a gyümölcstermesztés és állattenyésztés. A sík vidéken első-
sorban gabonaféléket termesztenek (búzát és kukoricát), de a napraforgó, burgonya
és cukorrépa is meghatározó terméknek számít. A rendszerváltozás óta a gabonater-
mesztés némileg csökkent, ami a betakarított búza- és rozstermés folyamatos vissza-
esésének tudható be: 2000-ben már csak 97 ezer tonna kenyérgabonát termesztettek
az 1990. évi 208 ezer tonnához képest. Enyhén nőtt a kukoricatermelés: 2000-ben
156 ezer tonnát takarítottak be, míg 1990-ben csak 131 ezret. A legdinamikusabban
a napraforgó-termelés növekedett, hiszen tíz év alatt az alig 4 ezer tonnáról majdnem
23 ezer tonnára nőtt. A cukorrépa viszonylatában stagnálásról beszélhetünk: az évi
megtermelt mennyiség 100 ezer tonna körül ingadozik, s hasonló a helyzet a burgo-
nya esetében, ahol 70-80 ezer tonnás évi terméssel számíthatnak, s a szőlő átlagos
évi termése is 15-20 ezer tonna körüli. A gyümölcstermesztés keretében a legjelentő-
sebb termény az eper: Szatmár megye adja Románia epertermelésének mintegy 60
százalékát. A legnagyobb eperföldek az Avas nyugati lejtőin találhatóak, Turc község
közelében. Jelentősen visszaesett ellenben az állattenyésztés: a szarvasmarha-állo-
mány az 1990-es években 50, a juhállomány pedig majdnem 80 százalékkal csök-
kent. Egyedül a sertések száma esett vissza kisebb mértékben: 255 ezer darabról 147
ezerre. A korábban virágzó helyi húsfeldolgozó ipar is szinte teljesen eltűnt: az 1990.
évi 19 ezer tonna hústermék helyett tíz év múlva már csak 500 tonnát állított elő. A tej-
feldolgozás főleg a 2000-es évek elején indult fejlődésnek, amikor a holland Friesland
megszilárdította piaci pozícióit a térségben, s ezzel párhuzamosan újra kétezer tonna
fölé nőtt az évente előállított sajtfélék mennyisége is.
Az állami tulajdonban levő vállalatok nagy részét az alkalmazottak vásárolták
meg, az 1990-es évek közepén alkalmazott MEBO-módszernek köszönhetően. A
nagyobb vállalatok a nagyprivatizációban keltek el, főleg a korábbi Unio részle-
gei. A tejgyárat is a nagyprivatizáció során vásárolta meg a holland Friesland, és
elkelt a nagykárolyi és erdődi bútorgyár is. A helyi Nutrisam gabonaipari vállalat
a privatizáció során szatmári magyar vállalkozók tulajdonába került, akiktől a
Szabolcsgabona vásárolta meg a többségi tulajdont. A magyar vállalkozók főleg
a malomiparban, illetve az építőiparban (Silconprest, Dominium) vannak jelen.
Egyes helyi magyar nagyvállalkozók politikai pályán is szerepelnek, mint a me-
gyei tanács elnöke vagy a megye RMDSZ által támogatott alprefektusa. A külföl-
di tőke bevonását tekintve Szatmár az ország északnyugat régiójában viszonylag
kedvező mutatókkal rendelkezik, bár a magyar határszakaszon található megyék
közül a legutolsó helyen áll. A megye nehezebb megközelíthetőségével, a túlsá-
gosan északi fekvéssel magyarázható az, hogy a magyar befektetők közül csak
kevesen telepedtek le Szatmárban, s viszonylag kevés az apportált tőke. A legna-
gyobb magyar befektetések a gabonaiparban, műanyaggyártásban, csomagoló-
anyag-előállításban, építőiparban, szállításban, nagykereskedelemben és építő-
iparban működnek.
A tíz legnagyobb Szatmár megyei befektetés a 2. táblázatban látható:
Szatmár megyében több tájegység található: a Szamoshát, a Bükkalja, az Avas,

Ugocsa, Nagykároly és vidéke és Szatmár környéke. A tájegységek között gazdasági-
lag eltérés tapasztalható: az Avasban és Ugocsában inkább a bányászat, valamint az
epertermesztés meghatározó, Nagykároly és Szatmárnémeti iparosodott vidék, de a
környéken a mezőgazdaság is jól fejlett, Bükkaljában pedig a fafeldolgozás az egyik
legfontosabb iparág. Ugocsából és főleg az Avasból, valamint a Szamoshát keleti te-
lepüléseiről nagyon sokan dolgoznak külföldön vendégmunkásként: Németország-
ban, Franciaországban és Olaszországban. A statisztikai adatok szerint Szatmár me-
gye keleti részében a munkaképes lakosság több mint 4,5 százaléka kevesebb mint
fél évet tölt az országban. Csekély mértékben kihasznált a termálvíz-potenciál, mely a
megye délnyugati részén, Tasnád környékén jelentős, valamint a szénsavas ásványvi-
zek, melyeket nem palackozzák. A turisztikai lehetőségek is kihasználatlanok, bár az
utóbbi időben néhány új komplexum is épült, mint az apai fürdőtelep, vagy újjáépítet-
ték a tasnádi termálstrandot. A téli sportokra alkalmas avasi terület kihasználása érde-
kében hamarosan a Luna-forrásnál sípálya és üdülőkomplexum épül.
Szatmár megye északkeleti része jellegzetességeit tekintve inkább Máramaros
megye vonásait mutatja: az Avas vidéke komoly fakitermelési és feldolgozási lehető-
ségekkel rendelkezik, valamint a gyümölcs, főleg az eper helyi feldolgozásába érde-
mes befektetni. A turisztikai lehetőségek is kihasználatlanok és főleg Bikszád környé-
ke komoly gyógyturisztikai potenciállal, valamint ásványvízforrásokkal rendelkezik.
Magyarország uniós taggá való válása után elsősorban Szatmárnémeti és Nagyká-
roly, valamint ezek környéke válhat a külföldi befektetők célpontjává. A megye már je-
lentős élelmiszer-ipari vállalkozásokkal rendelkezik, s az élelmiszer-feldolgozás szere-
pe a jövőben tovább erősödhet. Eddig a malom- és tejipar, illetve az étolajgyártás volt
jelentősebb, míg a jövőben a korábban jelentősnek mondható húsfeldolgozó ágazat
is magához térhet. Érzékelhető az is, hogy Szatmárban több multinacionális cég be-
szállítója, például autóalkatrész-gyártó üzem, vagy számítógép-alkatrészgyártó tele-
pedne le a Szatmár–Nagykároly vonalon, a határ mentén. Ezek viszonylag hosszabb
tartózkodásra fognak itt berendezkedni, míg a bérmunkában dolgoztató könnyűipari
cégek valószínűleg Románia uniós csatlakozása közeledtével keletebbre, a szovjet
utódállamokba helyezik át tevékenységük súlypontját.

1.3. Bihar megye az átalakulások után
Bihar megyében az elmúlt évtizedben szinte teljesen visszafejlődött a gépgyár-

tás, amely korábban meghatározó volt. A nagyváradi Infratirea szerszámgépgyár szin-
te teljesen eltűnt, miután az 1990-es évek elején lezajlott, sikertelennek minősíthető
privatizációban az olasz befektető a gyártósorok nagy részét külföldre vitte, illetve el-
adta. A hatezer főt foglalkoztató gyár utódvállalatainál ma már csak néhány száz sze-
mély dolgozik. A rendszerváltás utáni rossz menedzselés, az alkalmazkodóképesség
hiánya és a félresikerült privatizáció áldozata lett a margittai IMU szerszámgépgyár is,
amelyet az 1990-es években végleg felszámoltak, s a vaskohsziklási Hipperion gép-
gyár, valamint a szalontai Metalul is komoly gondokkal küzd, melyek közül a két leg-
fontosabb a piacok beszűkülése, illetve a tőke hiánya. Teljesen megszűnt a timföldfel-
dolgozás: korábban Nagyváradon volt Románia legnagyobb timföldfeldolgozó kombi-
nátja, az Alumina. Ezt az orosz Ruszkij Aluminii vásárolta meg az 1990-es évek végén,
de mivel a szlatinai Alro alumíniumkombinátot nem sikerült megvásárolniuk, 2001 no-
vemberében bezárták. A timföldfeldolgozó bezárása maga után vonta a szintén Bihar
megyében található bihardobrosdi bauxitbánya bukását is. A vegyipar tért vesztett, a
nagyváradi Sinteza részlegeit haszonbérbe adták a vállalat alkalmazottaiból alakult új
cégeknek. Ez a módszer azonban nem vált be, s az anyavállalat előbb a műtrágya-
gyártást, majd a festékgyártást, később pedig a festékszínezőanyag-gyártást is átvet-
te. A vegyipari kombinát különben egyike Bihar megye három tőzsdén jegyzett cégé-
nek, s a vizsgált öt megyében csupán Bihar megyében található olyan vállalat, amely-
nek értékpapírjai a tőzsdén jegyzettek, illetve még létezik egy aradi cég, melynek rész-
vényeit nem jegyzik ugyan, de kereskednek vele a tőzsdén. A másik két bihari, a Bu-
karesti Értéktőzsdén jegyzett cég: a nagyváradi UAMT, illetve a berettyószéplaki
Petrolsub. Az első autóalkatrészek gyártásával foglalkozik, s többször is közel állt ah-
hoz, hogy az Audi egyik beszállítójává váljon, de a tárgyalások meghiúsultak. A
Petrolsub pedig Erdély egyetlen, a dél-romániai finomítókhoz képest lényegesen ki-
sebb kapacitású kőolaj-finomítója, amely a privatizáció nyomán egy olyan, politikusok-
ból álló érdekcsoport kezébe jutott, amely a csőd szélére sodorta a vállalatot. A rész-
vényesek és a hitelezők úgy egyeztek meg, hogy a cég 2004-ig a legnagyobb hitele-
ző, a Petrom országos kőolajipari vállalat irányítása alá kerül. A textilipar termelése a
külföldi befektetők megjelenése ellenére is érezhetően visszaesett: míg 1990-ben a
megyei textilipar majdnem 12 millió négyzetméter szövetet dolgozott fel, 2000-ben
már nem haladta meg a 3,5 millió négyzetmétert. A cipőgyártás ellenben kilábalt az
1990-es évek közepén bekövetkezett hullámvölgyből, és növekedésnek indult: 1990-
ben 10 millió pár lábbelit állítottak elő, 1994-ben négymilliónál kevesebbet, míg 2000-
ben a legyártott, cipők száma meghaladta a 7,2 milliót. A korábbi óriás cipőgyárak kö-
zül kettőt is felszámoltak, de ezeket pótolták a német és olasz befektetők által létreho-
zott kisebb vagy nagy cipőgyárak, amelyek bérmunkarendszerben termelnek, s me-
lyek száma meghaladja a hetvenet. A cipőgyártás lendületét az 1990-es évek végén
az Érmihályfalván felépített, német tulajdonban levő Ara cipőgyár beindítása hozta
meg újra. Bihar megyében nemcsak a fakitermelés esett vissza jelentősen az 1990-es
évek második felére, hanem a bútoripar fejlődése is megtorpant: ugyan a belényesi
bútorgyár termelése folyamatosan nőtt, a nagyváradi Alfa komoly gondokkal küszkö-
dik (a piac hiánya miatt emberek százait volt kénytelen elbocsátani), s a többi kisebb
bútorgyár sem volt képes kilábalni a nehézségekből. Rengeteget fejlődött az elmúlt
időszakban a helyi építőipar, amely átlépett a megye határain, s más megyékben is
versenyre kel a megrendelésekért, s üzleti forgalma az Északnyugati Régió hat me-
gyéjében található építőipari cégek forgalmának több mint 40 százalékát teszi ki. Az
építőanyag-gyártás területéről megemlítendő a régió egyetlen cementgyára, a Holcim
által megvásárolt élesdi cementgyár, a francia Lafarge tulajdonában levő nagyváradi
volt Azbociment, illetve az esküllői hőállótégla-gyár. Az építőanyag-bányászat szem-
pontjából a legfontosabb a Sonkolyosi medence, ahol a hőálló téglához szükséges
agyagot bányásszák, illetve Vaskoh környéke, amely a márványbányászatáról híres, s
melyet a térségben dolgoznak fel, a vaskohi Marmogranit cégnél. A megyében még
a kohászatban használatos mészkövet is kitermelnek, s több homok- és kavicsbánya
is található a Sebes-Körös alsó folyásán. A legnagyobb fejlődésen az élelmiszeripar
ment át: a Transilvania General – European Drinks csoport, amely eredetileg szeszes
italok palackozásával foglalkozott, Románia legnagyobb üdítőital-előállítójává nőtte ki
magát, megelőzve a szintén Biharban letelepedett Coca-Colát is. A cégcsoport sok
más élelmiszer-ipari terméket is előállít, s jelenleg üzleti forgalma meghaladja az or-
szág bruttó nemzeti termékének másfél százalékát. Az élelmiszeriparon belül jelentős-
nek mondható a franciák által birtokolt nagyváradi Zaharul cukorgyár, a szintén nagy-
váradi Interoil étolajgyár, a nagyváradi Cominca vágóhíd és a szalontai húsfeldolgozó.
Bezárt ellenben a palotai nagyüzemi vágóhíd. Nemrég, 2002-ben Élesd határában
épült fel, mintegy 200 millió forintos beruházás részeként egy húsfeldolgozó üzem,
amelyet a nyíregyházai Kárpáthús romániai vegyes vállalata működtet. A húsfeldolgo-
zás 1990-től egyébként folyamatosan visszafejlődött 2000-ig, amikor már csak 1,5
ezer tonna húst dolgoztak fel évente az 1990. évi 27 ezer tonnával szemben. A hús-
ipar 2000 óta újra növekedésnek indult. A helyi élelmiszeriparból eltűnt a nagy hagyo-
mányokkal rendelkező tejgyár és sörgyár, illetve az állami kenyérgyár. A csőd szélén
álló sörgyárat Mudura Sándor, német állampolgárságú, de nagyváradi származású
vállalkozó vásárolta meg, aki már nem látta értelmét, hogy újraindítsa az elavult tech-
nológiájú üzemet, az épületet lebontatta és megépíttette helyén a nyugati plazákhoz
hasonló Lotus Market kereskedelmi és szórakoztatóközpontot. A kenyérgyárat a deb-
receni Hajdúsági Sütödék Kft. vásárolta meg a privatizáció során, ám a tulajdonos cél-
ja itt az volt, hogy a céget felszabdalva értékesítse, a gépeket és ingatlanokat eladja.
A konzervgyártás is majdnem teljesen megszűnt a térségben: a nagyváradi Avantul
konzervgyár bukását a mihályfalvi Arovit konzervgyár csődje követte, s csak a
Legume-Fructe kis kapacitású konzervgyártó részlege maradt fenn. Bihar megye ipa-
ra tehát jelentősen átalakult 1990 óta: míg rögtön a rendszerváltás után (1990-ben)
nagy volt a bányászati és kitermelő ágazat részaránya, amely akkoriban az ipari ter-
melés mintegy 11 százalékát tette ki, 2001-ben ugyanez az arány csak 6,5 százalékos
volt. A kitermelő ágazaton belül jelentősen csökkent a szénbányászat aránya, főleg a
nagybáródi bánya bezárása után, de az ércbányászat is visszafejlődött, míg az olaj- és
gázipar visszaesése a szén- és ércbányászathoz képest kevésbé jelentős volt. Az olaj-
kitermelés Margitta, Berettyószéplak és a magyar határ menti Mihai Bravu vidékére
korlátozódik, míg földgázt a megye északi részén, Körtvélyes környékén termelnek ki.
A kitermelő ágazaton belül jelentkező visszaesést nagyjából pótolja az energetikai
iparon belül tapasztalható növekedés, amely a teljes ipari termelés három százaléká-
ról (1990-ben) 2001-re elérte a 8 százalékot. Nagyjából hasonló értéket mutat a feldol-

gozóipar, amely a megye ipari termelésének 85-86 százalékát tette és teszi ki. Ezen
belül azonban az élelmiszeripar súlya a korábbi 20 százalékról 30 százalék fölé nőtt.
Még nagyobb a növekedés a cipőgyártáson belül, amelynek részesedése a feldolgo-
zó ágazaton belül 1990-ben nem érte el a 10 százalékot sem, 2001-ben pedig már a
22 százalékot is meghaladta. A konfekcióipar ugyanebben az időszakban 11 száza-
lékról 17 százalékra nőtt, a műanyaggyártás 1 százalékról 4 százalékra, míg a textil-
ipar 6 százalékról 4 százalék alá esett vissza. A legnagyobb visszaesés a gépiparban
volt tapasztalható, ahol valamivel több mint egy évtized alatt az üzleti forgalom a fel-
dolgozóipar 18 százalékáról 2 százalék alá esett vissza.
Bihar megyében a mezőgazdasági termelésben számottevő volt a visszaesés, s
ez főleg a szemes gabona termelt mennyiségében volt érzékelhető: az 1990-es 502
ezer tonnás szintről 2000-re 270-280 ezer tonna körüli értékre esett vissza. Nőtt ellen-
ben a betakarított napraforgó mennyisége, amely az évtized elején még alig haladta
meg az ötezer tonnát, az ezredforduló évében pedig 13 ezer tonna fölötti volt, igaz,
például 1996-ban túllépte a 26 ezer tonnát is. A burgonyatermelés nagyjából stagnál:
az 1990-es években százezer tonna körül mozgott. Fejlődésnek indult a szőlőgazdál-
kodás, amit tíz év alatt a termelt mennyiség megduplázódása is jelez: az 1990. évi ke-
vesebb mint tízezer tonnáról a 2002. évi 21 ezer tonnára. A gyümölcstermesztés ellen-
ben mintegy 40 százalékkal esett vissza, amiben nagy szerepe volt annak, hogy az al-
ma iránti csökkenő kereslet miatt úgy az Érmelléken, mint a Sebes-Körös völgyében
a gyümölcsösöket a rendszerváltás idején teljesen elhanyagolták. Az állatállomány is
jelentősen csökkent az 1990-es években. Bár a szarvasmarha-állomány 192 ezer da-
rabról 106 ezerre esett vissza, a fejőstehenek száma nem sokat változott, 60-70 ezer
fő között mozgott. A sertések száma 370 ezerről 205 ezerre esett vissza, ami részben
azzal magyarázható, hogy a palotai nagyüzemi hizlaldát az évtized vége felé felszá-
molták és a külföldi olcsóbb sertéshús gátolta a hazai termelést. A legdrasztikusabb
csökkenés a juhállományban volt tapasztalható, ahol 70 százalékkal csökkent a te-
nyészállatok száma: 410 ezerről 114 ezerre. Ez utóbbi esetben az a magyarázat, hogy
1990-es évek első felében a gyapjú értékesítése hosszú ideig szinte lehetetlenné vált
a jobb minőségű és olcsó külföldi gyapjú, illetve a textilipar átmeneti válsága miatt.
A megye vállalatai által 2001-ben exportált áru értéke meghaladta az 591 millió
dollárt, míg az importáruk összértéke a 668 millió dollárt. A legfőbb exporttermékek
a következők: lábbeli (41,2%), ruházkodási cikkek (31%), bútor (6,6%), élelmiszer-ipari
termékek, szeszes ital, dohányáru (4,7%), gépek, berendezések (4,3%). Behozatal-
szerkezete a következőképpen alakult: ruházkodási cikkek (24,9%), gépek, berende-
zések (18,9%), állatbőrök, gyapjú (13,5%), vegyipari termékek, műanyagok (12,4%),
élelmiszer-ipari termékek, szeszes italok, dohányáru (11,1%), lábbeli (8,3%), üzem-
anyag, ásványi termékek (7,3%). (2. ábra, 3. ábra)
Bihar megyében több nagyvállalatot privatizáltak a MEBO-módszerrel, többek kö-
zött a Sinteza vegyipari vállalatot és az UAMT gépalkatrészgyárat is, valamint az építő-
ipari vállalatok nagy részét. A nagyprivatizációban értékesítették az építőanyagot gyár-
tó cégeket, mint például az élesdi cementgyárat. Az élelmiszeripar több sikertelen pri-
vatizációs kísérlet helyszíne volt. A helyi magyarok viszonylag kevés privatizációs kiírás-
ban vettek részt aktívan. Ez azzal is magyarázható, hogy már a rendszerváltás idején is
kevés magyar volt vezető pozícióban. A, legtöbb, magyarok tulajdonába került volt álla-
mi vállalat az Érmelléken található. A helyi magyarság vállalkozói inkább azt az utat vá-
2. ábra
3. ábra
lasztották, hogy a rendszerváltás után saját erőből céget hoztak létre. Viszonylag keve-
sen próbálkoztak meg a nagyprivatizáció során állami tulajdont vásárolni, s akiknek si-
került, azok is inkább gondot vettek a nyakukba. Az 1990-es évek elején virágzó nagy-
váradi BbSystem cég tulajdonosai például megvásároltak egy több mint ezer főt foglal-
koztató fűrészüzemet Krassó-Szörényben, amely a tőke hiánya és a munkások sztrájk-
jai miatt bezárta később kapuit. A megye legnagyobb magyar érdekeltségű vállalkozá-
sa az országos cégcsoporttá alakuló RDS-RCS kábeltelevíziós és internetes szolgálta-
tóvállalat, amelynek alapjait a jelenleg a Bihar Megyei Tanács alelnöki, az RMDSZ vá-
lasztmányi elnöki, illetve az RMDSZ országos testületének, a Szövetségi Képviselők Ta-
nácsának alelnöki tisztségét betöltő Kiss Sándor helyezte le, amikor megalapította a
helyi kábeltelevíziós társaságot. A céget jelenleg a Románia leggazdagabb magyarjá-
nak tekinthető Teszári Zoltán birtokolja, aki 170 milló dolláros becsült vagyonnal az or-

szág 27. leggazdagabb embere. Ami a magyarországi befektetők privatizációs kísérle-

teit illeti, a Pamora nagyváradi kenyérgyárat a romániai magánosítás egyik legsikerte-
lenebb példájának tartják. A másik nagyobb magyar érdekeltségű privatizáció a csőd-
be ment sörgyár megvásárlása volt, amelyet lebontottak ugyan, de ennek helyén épült
meg Nyugat-Románia első szórakoztató- és bevásárlóközpontja, a Lotus Market. Há-
rom egymillió dollárt meghaladó jegyzett alaptőkéjű magyar vállalkozás is található a
térségben. A legnagyobb magyar befektetők különféle területeken tevékenykednek: az
ingatlankezeléstől a betongyártásig, az acélcsövek előállításától a közúti szállításig.
Biharban több tájegységet különíthetünk el: a megye északi részén található a

tömbmagyarság által lakott Érmellék, a Berettyó mente, a Hegyköz, valamint a Réz-
hegység vidéke. A megye középső részét a Sebes-Körös völgye tölti ki, míg délen,
Szalonta környékén meghatározó a magyarság, illetve szórványban a Fekete-Körös
völgye, illetve a Belényesi-medence néhány településén. A megye lakosságának 45,2
százaléka a mezőgazdaságból él, 26,2 százaléka dolgozik az iparban és 28,6 száza-
léka a szolgáltatóvállalatoknál. Bihar megyében csupán néhány ásványvízforrás talál-
ható, ennek ellenére itt palackozzák Románia egyik legjobban keresett ásványvizét, a
viszonylag kis ásványianyag-tartalommal rendelkező Izvorul Minunilort (Csodaforrás).
A megye turisztikai látványosságainak többsége főleg a délkeleti területeken, a Bihar-
hegységben található. Kevéssé kihasznált az itt fekvő biharfüredi szállodakomplexum,
melyet a Transilvania General Holding igazgat. Jelentős a gyógyturizmus, hiszen a
megye nagy termálvíz-potenciállal rendelkezik. Félixfürdő, illetve Püspökfürdő szállo-
dáinak kihasználtsága is alacsonynak mondható, s míg korábban skandináv turisták
kedvelt célpontja volt, ma már a külföldiek közül többnyire csak izraeli turisták látogat-
ják. A gyérebb látogatottságot az magyarázza, hogy a két üdülőtelepen nagyon kevés
beruházás történt az elmúlt évtizedben: a privatizáció miatt nem költöttek a szállodák-
ra, a gyógyászati központokra és a strandokra, a szolgáltatások minősége gyenge.
Így jelenleg is a két fürdőhelyet főleg ingyenes beutalóval rendelkező nyugdíjasok és
szakszervezeti jeggyel üdülők töltik meg. A megyében található nagy termálvízkészlet
egyébként más településeken is lehetővé tenné termálfürdők kialakítását, ez iránt
azonban egyelőre nincs nagy érdeklődés.
Bihar megyében már megkezdődött a bérmunkarendszerben dolgozó könnyű-
ipari cégek kivonulása: az első nagyobb vállalat, amely termelőkapacitásának Ukraj-
nába való telepítéséről döntött, az Italy Shoes, több mint nyolcszáz személyt foglalkoz-
tató cipőgyár volt. Az igen jelentős súllyal rendelkező könnyűipar fokozatosan teret ve-
szít. Várhatóan továbbfejlődik az építőipar, mégpedig az építőanyag-gyártás, amely-
nek nagy lendületet fog adni, hogy 2004 májusától itt kezdik el építeni az észak-erdé-
lyi autópálya első szakaszát. A térségbe több szakképzett munkára számító vállalat te-
lepedhet le, ugyanis a munkaerőpiac potenciálja jóval kedvezőbb, mint a Partium más
részein, a Bánságot leszámítva. A borsi ipari park megépítése autóalkatrész-gyártók,
fejlett technológiát alkalmazó ipari vállalkozások letelepedését teszi lehetővé. Erősöd-
het a hagyományos vegyipar, illetve a műanyaggyártás szerepe is, hiszen Bihar az
egyedüli vegyipari központ az EU jövendő határa mentén. Az élelmiszeriparban a tej-
és húsfeldolgozás területén lehet külföldi befektetőkre számítani, a malomipar, üdítő-
és szeszesitalpiac már jelenleg is nagyon telített. A turisztika terén komoly befekteté-
sek várhatóak, ugyanis a megye Románia legnagyobb termálvízkészletével rendelke-
zik, mely a gyógyturizmusban hasznosítható. Félixfürdő és a Püspökfürdő szakmai be-
fektetők hiányában nagyon elhanyagolt: a lemaradás itt több évtizedes. Várható a tér-
ségben új, a termálvizet hasznosító turisztikai és szórakoztató központok megjelené-
se. A megye délkeleti és keleti részén fekvő hegyvidék turisztikai potenciálja sincs
egyáltalán kihasználva, sőt még a meglévő vendéglátó-ipari infrastruktúra is nagyon
elhanyagolt, s tőkeerős szakmai befektetőkre vár.
1.4. Arad megye gazdasága
Ugyan Arad megyében az országos átlagnál lényegesen nagyobb a mezőgazda-

sági művelés alatt álló terület, feltűnő, hogy a lakosság csupán 36,2 százaléka él a
mezőgazdasággal kapcsolatos tevékenységből, míg az iparban dolgozók aránya az
országos átlag körüli (26,7 százalék), a szolgáltatói szférában foglalkoztatottak szám-
aránya pedig lényegesen meghaladja ezt az átlagot (37,1 százalék). Arad megyében
viszonylag keveset változott az ipar szerkezete, továbbra is a hagyományos vagon-
gyártás, gépgyártás és a könnyűipar dominál. Az 1990-es évek elején azonban meg-
szűnt a műtrágyákat termelő vegyi üzem, melynek oxigéngyártó részlege még évekig
működött, ám később az is bezárt. A megye egyik legnagyobb vállalata az aradi Astra
vagongyár, amely vasúti személy- és teherszállító kocsikat gyárt. A cég komoly válság-
gal küszködött a rendszerváltás után, s a helyzet csak az elmúlt években rendeződött,
amikor egy külföldi befektető, az amerikai Trinity Industries megvásárolta a részvé-
nyek többségét, ígéretet kapva az államtól, hogy az állami tulajdonban levő vasúttár-
saság megfelelő számú vasúti kocsit rendel majd. A cég részvényeit ugyan már nem
jegyzik a tőzsdén, de továbbra is kereskednek vele a Bukaresti Értéktőzsde nem jegy-
zett részvényeinek piacán. Az aradi textilgyár is komoly válságban van: a feldolgozott
szövetmennyiség az 1990. évi 33 millió négyzetméterről az évtized végére egymillió
alá csökkent. A konfekciókat gyártó aradi textilüzem, az UTA átesett a privatizáción,
ám ma már nem számít jelentős piaci szereplőnek. Sokkal jobban működik a MEBO-
módszerrel privatizált borosjenői egykori Tricoul Rosu, ma Sabinának nevezett, póló-
kat, trikókat, melltartókat gyártó üzem, amely a tömegprivatizáció egyik sikerének te-

kinthető. A könnyűipar másik fontos ága, a cipőgyártás azonban magához tért a rend-
szerváltás után tapasztalható recesszióból: az évente termelt cipők száma 2000-ben
már újra meghaladta az egymilliót, igaz, nem közelítette meg az 1990-es szintet, ami-
kor is 2,4 millió pár lábbelit gyártottak. Ezen a területen megjelentek a német és olasz
beruházók. Az egyik legnagyobb új cipőgyár Zimándújfaluban található. A bútorgyár-
tás is jól fejlődött: Arad megye országos viszonylatban a kilencedik ezen a téren. A két
legfontosabb iparág azonban a vasúti kocsik gyártása (ezen a téren a megye az első
az országban), illetve a gépek és berendezések gyártása. Ez utóbbi szempontjából
Arad országos viszonylatban ötödik, s különösen az itt készített esztergapadok és
fémforgácsoló berendezések híresek országszerte. A Strungul esztergapadgyárat,
melyet ma már ARIS-nak hívnak, belföldi befektetők vásárolták meg, azonban az ara-
di központú gyár kisjenői és lippai részlegét még a magánosítás előtt bezárták. A jár-
műiparban érdekelt az aradi Tristar, amely trolibuszok és villamosok összeszerelésé-
vel foglalkozik. Több, a járműiparba beszállító nagy olasz cég is Aradra települt az el-
múlt években, például a járműalkatrész-gyártásban érdekelt Tacapetri, illetve a kábe-
lek gyártásával foglalkozó Leoni, vagy az autóiparban érdekelt német BOS
Automotive. Említést érdemel még a fafeldolgozás is: 2000-ben éves viszonylatban
több mint 10 ezer köbméter fűrészáru készült Arad megyében. A fafeldolgozás köz-
pontja Borossebesen található. Az élelmiszeripar legnagyobb egységét, a helyi cukor-
gyárat a temesvári, nagykárolyi és nagyváradi cukorgyárat is birtokló francia befekte-
tő vásárolta meg, aki a termelés súlypontját Nagyváradra és Nagykárolyba helyezte át,
az aradi gyár csak részlegesen működik, a temesvárit pedig ideiglenesen bezárták. A
helyi kenyérgyár, az Armopan belföldi kisbefektetők tulajdonába jutott a tömegprivati-
záció során. Fontos megemlíteni a lippai ásványvíz-palackozót, ahol a térség legna-
gyobb ilyen jellegű beruházása található. A korábbi palackozót két részre választották
szét: a Lipominre és az Apeminre, és a két vállalatot külön privatizálták, s mindkettőt
belföldi befektető vásárolta meg. A bányaipar a megye északkeleti részén jelentő-
sebb: Páfrányos és Hosszúsor térségében komplex fémércet termelnek ki, míg
Petercse és Rósa vasércéről híres, Soborsin pedig mangántartalmú ásványairól.
Keszenden, Dúdon és Kalodván arany- és ezüsttartalmú érceket bányásznak. Az épí-
tőanyag-bányászatban a Maros és Körös völgye bír nagyobb jelentőséggel: az előb-
biben homokot, gránitot és granodioritot bányásznak, utóbbiban pedig andezitot és
azbeszttartalmú kőzeteket. Honctő és Barza kaolinjáról, Menyháza pedig márványáról
híres. A megye nyugati részén, Tornya közelében nagyobb kőolajmezők is találhatók.
Tejtermelésben és vetőmag-előállításban a magánosított kürtösi és pécskai egykori ál-
lami gazdaság szerepe mondható meghatározónak. A rendszerváltás előtt működő
dohányfeldolgozó üzem néhány éve már bezárt, igaz, körülbelül ebben az időben te-
lepült ide a magyar befektetők által alapított V-Tabac, amely a Pannónia és Kossuth
márkákkal kíván tért nyerni a romániai dohánypiacon. Felszámolták a nagy hagyomá-
nyú vingai csokoládégyárat is, amely azután zárta be kapuit, hogy korábbi tulajdono-
sai visszaszerezték.
Arad megye hagyományos gabonatermelő vidék, bár az 1990-es években a ter-
melt gabona mennyisége csökkent: míg az évtized elején a 700 ezer tonnát jócskán
meghaladó mennyiségeket takarítottak be, 2000-ben csupán 437 ezer tonnát. Szá-
mottevően csökkent a búza és rozs vetésterülete, míg a kukoricáé nem sokat válto-
zott. Hasonlóképpen stagnált a napraforgótermés is, amely 10 ezer tonna körüli. A
burgonyatermelés tíz év alatt 71 ezerről 50 ezer tonnára csökkent, míg az évente meg-
termelt szőlő mennyisége 9 ezer tonna körül mozgott. Az állattenyésztés területén a
szarvasmarha-tenyésztés 60, a sertés- és a juhtenyésztés pedig 40 százalékkal mér-
séklődött. A húsfeldolgozás is visszaesett évi ezer tonna alá, s míg egy évtizede éven-
te több mint százezer hektoliter tejet dolgoztak fel, 2000-ben már alig négyezret, s ez-
zel a tevékenységgel is mára már csak a két egykori nagy állami gazdaság: a kürtösi
és a pécskai foglalkozik.
Arad megyében a privatizációban elsősorban helyi befektetők vettek részt, így az
egykori állami vállalatok többsége ma is helyi befektetők tulajdonában van. A helyi
magyarság részvétele a privatizációban jelentéktelennek mondható, egyetlen na-
gyobb ipari létesítmény tulajdonosi szerkezetében sincs befolyásosabb aradi magyar.
Meg kell ellenben említeni az aradi származású és itt több befektetést eszközlő Bö-
szörményi Zoltán kanadai állampolgárságú nagybefektetőt, akinek csak a temesvári
Luxten világítástechnikai vállalatban birtokolt tulajdonrészét mintegy 50 millió dollárra
lehet becsülni. A magyar befektetők érdeklődése is viszonylag kicsi volt a térség iránt,
annak ellenére, hogy határmegye. A magyar érdekeltségekre általában a kismértékű
tőkésítés jellemző, csupán egyetlen cég jegyzett tőkéje haladja meg az egymillió dol-
lárt, mégpedig a V-Tabac dohánygyáré, s a százezer dollár fölötti befektetések száma
is csak négy. A befektetések profilja eltérő: jelen van a dohányipar mellett az élelmi-
szeripar, az építőipar, a fafeldolgozás, illetve a nagy- és kiskereskedelem. A legna-
gyobb aradi magyar érdekeltségek a 4. táblázatban láthatók.
Arad megyében elkülöníthetjük az északon fekvő Körös-közt, illetve a megye

északkeleti részét elfoglaló Zeréndi-hegyvidéket, amely a Mócvidék részét képezi, to-
vábbá a Maros-völgyet, a Marosig húzódó Észak-Bánságot, Majláth vidékét és Arad
környékét. A magyarság szempontjából főleg a Körös-köz, Majláth, illetve Arad kör-
nyéke nagyobb jelentőségű. A magyarság elsősorban a mezőgazdasági szempont-
ból jelentős síkvidékeken él. Turisztikai szempontból a térség lehetőségei kevésbé ki-
használtak. A Kürtös környéki termálvizet nem hasznosítják megfelelően: nincsenek
igazán jól kiépített termálfürdők. Nagyon elhanyagolt a korábban jól működő menyhá-
zai hegyvidéki üdülőtelep, amelynek újraindításában az oda vezető utak siralmas álla-
pota, az infrastruktúra hiánya okoz igazán nagy gondot. A megye ásványvíz-potenciál-
ja sem kellőképpen kihasznált: csupán a lippai dombvidék ásványvizeit hasznosítják,

a Maros-völgy más nagyobb kéntartalmú ásványvizeit, illetve a Menyháza környéki, ká-

liumban és nátriumban gazdag szénsavas ásványvizeket nem.
Összegzésképpen, Arad megye főleg a gépgyártás területén számíthat további
befektetésekre, illetve a dél-erdélyi autópálya építésének megkezdésével fellendülhet
az építőipar. Várható építőanyag-gyártó cégek letelepedése is a térségben. Aradra el-
sősorban nagy multinacionális cégek beszállítói telepedhetnek le, változó profillal: az
autóalkatrész-gyártástól az élelmiszeriparig. Nagyon megerősödött már, de tovább fej-
lődhet a szolgáltatóipar, s azon belül a szállítmányozás és a logisztika területén várha-
tóak újabb komoly beruházások. Turisztikai szempontból a nagyon elhanyagolt észak-
keleti térségben, Menyháza környékén lehet komolyabb szakmai befektetők megjele-
nésére számítani, illetve a megépülő autópálya mentén, a Maros völgyében.
1.5. Temes megye, Románia gazdasági motorja
Románia talán legfejlettebb megyéje a Bánság nagy részét magában foglaló

Temes megye. Temes nemcsak az ország egyik legjobban iparosodott vidéke, hanem
mezőgazdasági termelés szempontjából is jelentős, sőt első helyen áll a megyék
rangsorában a megművelhető területek nagysága szempontjából és 1999-ig a termés
szempontjából is. Jelentős az állattenyésztés is: a sertésállomány Románia viszonyla-
tában itt a legnagyobb, de a juhállomány szempontjából is országos második-harma-
dik. Az infrastruktúra itt a legfejlettebb: Temesben a legnagyobb a közúti és vasúti há-
lózat hossza. Mezőgazdasággal csupán a lakosság 35,2 százaléka foglalkozik, az
iparban foglalkoztatottak aránya 30,3 százalék, míg a szolgáltatóiparban a lakosság
34,5 százaléka dolgozik. Így az országos átlagnál lényegesen, mintegy 10 százalék-
kal nagyobb az ipari és szolgáltatóvállalatoknál alkalmazott személyek aránya, míg a
mezőgazdaságban tevékenykedőké mintegy 15 százalékkal kisebb. A megye legfon-
tosabb termékei a következők: textilipari termékek, lábbelik, elektromos motorok, hid-
raulikus és pneumatikus berendezések, bútorok, hústermékek, sör, üdítőitalok. Az ipa-
ri nagyvállalatok többségét az 1990-es évek elején feldarabolták és külön-külön priva-
tizálták. Az igen fejlett elektrotechnikai és elektronikai ipar teljesen átrendeződött a
rendszerváltás első tíz évében. Az egykori Electrobanat vagy közismert nevén Elba
gyár szétválasztását és magánosítását a fényszórókat gyártó részleg élte túl, amely
ma is a Phillipsszel együttműködve gyárt franchise rendszerben égőket és világítás-
technikai szerelvényeket. A szocialista rendszerben országos jelentőségű elemgyártó
részleg szerepe azonban csökkent. Hasonló folyamaton ment át a temesvári
mérőműszergyár, az IAEM is, amelynek egyik részlegét a nagyprivatizáció során elad-
ták, s ebből jött létre a Luxten, amelyet egy aradi származású kanadai nagyvállalkozó,
Böszörményi Zoltán bővített országos jelentőségű nagyvállalattá. Ez a cég több romá-
niai nagyvárosban, többek között a fővárosban is hosszabb távú közvilágítási szolgál-
tatásokról szóló versenytárgyalást nyert, s jelenleg Romániában piacvezetőnek tekint-
hető. Az elektromos motorokat gyártó temesvári Electromotort a Cristescu testvérek
tulajdonában levő Bega Group vásárolta meg. A gyár fejlődése azonban megtorpant,
a buziási részleget a tulajdonosok be is zárták, s az épületet raktárhelyiségként adták
bérbe. Marius és Emil Cristescut egyébként a Bánság leggazdagabb üzletemberei-
ként tartják számon a temesvári származású olasz állampolgárságú Iosif Constantin
Dragan után. Cégüknek, a Bega Groupnak, amely kőolajipari fúrásokkal, különféle
ipari tevékenységekkel és szolgáltatásokkal foglalkozik, éves üzleti forgalma 140 mil-
lió dollár. A testvérek vagyona 80-100 millió dollárra becsülhető. A privatizációs folya-
mat során 28 állami vállalat többségi részvénycsomagjait vásárolták meg, főleg vesz-
teséges cégekét, amelyeket később átszerveztek vagy átalakítottak. Több vállalatot fő-
leg ingatlanértékesítési elképzelésből vásároltak meg. Temes megyében, ahol több
nagyvállalkozó található, a Cristescu testvéreket vagyon szempontjából csak az Olasz-
országból hazatelepült Iosif Constantin Dragan előzi meg, aki Temes megyében a saj-
tóba, nyomdákba és ingatlanokba fektetett be, míg külföldön a nyolc országban (töb-
bek között Magyarországon is) fontos piaci szereplőként ismert olasz Butan Gas tu-
lajdonosaként ismert. Az 1990-es évek elején zajló jugoszláviai bevásárlóturizmusból
gazdagodott meg a szintén temesvári Ovidiu Tender, akinek vagyonát 80 millió dollár
körülire becsülik. A nagyvállalkozó cége, a Tender Rt. révén részt vett a romániai nagy-
privatizációban, és olyan cégeket vásárolt, mint az energetikai iparban érdekelt
Nuclearmontaj, a Prospectiuni Rt. kutatóvállalat, sőt később megszerezte Románia
harmadik biztosítótársasága, az Ardaf feletti ellenőrzést is. A temesvári üzletember
egyúttal a kanadai Gabriel Resources ügyvezető igazgatója is, amely beindította a so-
kat vitatott verespataki aranykitermelő vállalkozást. A Románia száz leggazdagabb
embere között említést érdemel a rendszerváltás után Temesvárra visszatért Josef
Goschy is, aki szintén a biztosítási üzletágban volt érdekelt. Ő alapította Románia el-
ső magánbiztosítóját, az Unitát, amelyet később osztrák szakmai befektetőnek adott
el, s a temesvári befektető átnyergelt a turizmusra, jelenleg is több tengerparti és er-
délyi szálloda birtokosa, s ma mintegy 70 millió dolláros vagyonnal rendelkezik. A
száz leggazdagabb román között található Florentin Banu az Artima szupermarket-
láncnak, Nicolae Mann pedig az általa beindított, ám 1992-ben eladott Rio Drinks üdí-
tőgyárnak, illetve a jelenleg birtokolt Vital & Heyl malomipari cégnek köszönheti
mintegy 10 millió dolláros vagyonát.
Temesvár nagy jelentőségű ipari létesítménye az UMT nehézgépgyár, amelyet a
rendszerváltás után két céggé választottak szét. A gépgyár maga továbbra is gondok-
kal küzd, egykori tervezőintézete, amely technológiai kutatásokkal foglalkozik, jól mű-
ködik. Az Electrotimis keretében azonban csak a háztartási gépeket, vasalókat gyártó
részleg maradt meg mindmáig. Az autógyár, amely a kis hengerűrtartalmú Dacia 500-
asokat gyártotta, megszűnt. Az 1990-es évek második felében azonban megjelentek az
autóalkatrész-gyártók: a német Drexler-Mayer, az olasz Zoppas, a Delphi Packard. A he-
lyi elektronikai ipar elsorvadt, ugyanakkor ide települt az amerikai Solectron, amely szá-
mítógépekhez gyárt alaplapokat. A Multim mezőgazdasági gépgyárt magánosították,
és ma is működik. Ide települt az amerikai Continental gumiabroncsgyártó is. A textil-
iparban is jelentős változások következtek be: a szövetgyártás folyamatosan csökkent,
az 1990. évi 51 millió négyzetméterről 2000-ben 4 millió négyzetméter alá, míg végül a
temesvári ILSA gyárat a Tender Rt. megvásárolta és bezárta, az ingatlant raktárként ér-
tékesítette. Sikertörténet ellenben a MEBO tömegprivatizációs módszerrel magánosí-
tott Pasmatex szalaggyár, amely ma is nagyon jól működik, és főleg exportra termel. A
Paltim kalapgyár erőssége is a kivitel, míg a bútorhuzatot gyártó temesvári Arta Textila
kapujára a Cristescu testvérek által irányított Bega Grup tett lakatot. Temesvár mindig
is híres volt cipőgyártásáról. A helyi lábbeliipar 1990-ben még több mint 7,2 millió pár
cipőt állított elő, ez azonban 1995-re 3,7 millióra csökkent. A híres Guban gyár, amelyet

privatizáltak, ám ebben a folyamatban a magyar gyáralapító már nem vett részt, lassan
visszaszorult, s piaci pozícióit a főleg exportra termelő német és olasz érdekeltségű kis-
üzemek vették át. Az 1990-es évek második felében a termelés újra növekedni kezdett,
2000-re elérve az évi 5,7 millió lábbelit.
A megyében bányásznak barnaszenet Sinersigen, mangánércet Pietroasán, kő-
olajat és földgázt termelnek ki Bileden, Satchinezen és Ortisoarán, illetve építőanya-
gokat, agyagot Bileden, Carpinison és Zsombolyán, bazaltot Lucaret-Sanovitán, ho-
mokot pedig Ságon. Az agyagot a zsombolyai tégla- és cserépgyárban hasznosítják.
Említést érdemel a kagylókat gyártó lugasi Mondial kerámiaszerelvény-gyár is, ame-
lyet a nagyprivatizáció során német befektető vásárolt meg.
A rendszerváltás előtt Temes megyében koncentrálódott a nyugati országrész
húsipara. Bár a megye megőrizte vezető szerepét ezen az élelmiszer-ipari területen,
súlya jelentősen csökkent. Ezt jelzi, hogy míg 1990-ben a megyei vágóhidak még 146
ezer tonna húst állítottak elő, addig 2000-ben már csak alig 14 ezret. Hasonló az arány
a feldolgozott hústermékek tekintetében is: itt 36 ezer tonnáról 2 ezer tonnára csök-
kent a termelés. A korábban országszerte közismert Comtim húsipari nagyüzem az el-
ső romániai cég volt, amely ellen csődeljárást indítottak, s az átszervezés után bizo-
nyos ingatlanokat a Bega Grup vett át, míg a húsgyárat olasz befektetők működtették
tovább kisebb-nagyobb sikerrel. A temesvári cukorgyárat francia befektetők vették át,
akik a nyugati határövezetben négy cukorgyárat is birtokolnak, s emiatt a temesvári
működését ideiglenesen szüneteltetik. A Fructus konzervgyár megszűnt, épületeiben
arab gyümölcskereskedők alakítottak ki raktárhelyiségeket. A korábbi kekszgyárat
osztrákok vásárolták meg, s ma a Joe márkájú termékeket itt állítják elő. A temesvári
dohánygyár hosszas halódás után az idén zárta be véglegesen kapuit. A sörgyár el-
lenben dinamikusan fejlődött, főleg miután külföldiek vásárolták meg és fejlesztették.
Többször cserélt gazdát, jelenleg a Brau Union birtokában van. A rékási borpalacko-
zót két céggé bontották szét, ma már csak a brit befektetők által megvásárolt részleg
működik eredményesen. A máréföldi (Teremia) szeszes italokat előállító gyár komoly
válságban van, s az itt gyártott konyak mennyisége is érezhetően csökkent.
Temes megye Románia egyik legnagyobb külkereskedelmet bonyolító megyéje, s
ezen a téren csak Bukarest előzi meg. A megye exportja 2001-ben 1,038 milliárd dollárt
tett ki, míg az import ugyanebben az évben 1,020 milliárd dollárt (4. ábra, 5. ábra)
A régió az ország legnagyobb gabonatermelő vidéke: a szemesgabona-termés
gyakran meghaladja az évi egymillió tonnát, ebből a búza- és rozstermés 300-400
ezer tonna körül mozog, s a kukoricatermés is hasonló mennyiségű. Az itteni hektá-
ronkénti búzatermésátlag tíz százalékkal haladja meg az országos átlagot: 2000-ben
2571 kiló volt, míg az országos átlag csak 2280 kilogramm. Temes megyében gyűjtik
be a régió napraforgótermésének 60 százalékát, amely 1990-ben 47 ezer tonna,
2000-ben pedig 36 ezer tonna körül mozgott. A burgonyatermesztés nem kiemelke-
dő, de megközelíti az évi 100 ezer tonnát. Nagyon visszaesett ellenben a cukorrépa-
termesztés, amely rögtön a rendszerváltás után meghaladta a 220 ezer tonnát, 2000-
ben pedig alig 7 ezer tonna volt. A mezőgazdaságban 1990–2001 között egy érdekes
átrendeződési folyamat ment végbe: míg 1990-ben a mezőgazdasági termelés 39,8
százalékát adta a növénytermesztés és 60,2 százalékát az állattenyésztés, az arányok
2001-re megfordultak, és ekkor már a növénytermesztési bevételek aránya meghalad-
ta a 74,3 százalékot, míg az állattenyésztési bevételeké 25,7 százalékra esett vissza.
4. ábra
5. ábra
A privatizáció során a helyi befektetők nagyon aktívak voltak, s több temesvári

nagyvállalkozó országos szinten is komoly eredményeket ért el. A nagyprivatizációban
azonban egyetlen helyi magyar vállalkozó sem vett részt, ami a helyi magyarság vi-
szonylagosan kicsi számarányával magyarázható, de szerepet játszott ebben az is,
hogy a privatizációs folyamat megkezdésekor a cégek vezetésében szinte egyáltalán
nem volt magyar. Így a helyi magyarság tőkeereje viszonylag elhanyagolható, s nincs
nagyobb befektető a körükben. A magyarországi cégek érdeklődése is viszonylag cse-
kély volt e terület iránt, amelyet gazdasági potenciálja és földrajzi elhelyezkedése miatt
az olasz, német és osztrák tőke az elsők között célzott meg. A legnagyobb magyar be-
fektetésnek egyébként a Profi áruházlánc számít, mert a belga cég magyar leányválla-
lata ide telepítette romániai központját, s innen kezdte meg terjeszkedését. Ez teszi ki
a Temes megyei magyar befektetések összapportjának több mint háromnegyedét. A

Profin kívül csak három százezer dollárt meghaladó beruházás található a megyében.
Ezek közül a legtöbb kereskedelemmel, építőiparral foglalkozik (5. táblázat).
Temes megye a Bánság része, de a megyén belül a következő tájegységek külö-

níthetőek el: az északkeleti részen az Erdőhát, illetve keleten a Ruszkai-havasok, a
Temes völgye Lugos környékével, az Alsó- és Felső-Béga-völgy, illetve a Bánsági sík-
ság, ahol Nagyszentmiklós környéke, Zsombolya környéke és Detta környéke alkot
külön alegységet. A magyarság szempontjából a Temes- és Béga-völgy, illetve Zsom-
bolya környéke bír nagyobb jelentőséggel. A megye turisztikai potenciálja viszonylag
kicsi, ám a létező szállodák és elszállásolási egységek kihasználtsága jóval megha-
ladja az országos átlagot: míg országos szinten csupán 35,2 százalék volt 2000-ben,
Temes megyében ugyanez az arány 43 százalékos.
Temes megye helyzete nemcsak a régión, hanem Románián belül is sajátosnak
mondható, ugyanis a munkaerő szakképzettsége talán itt a legmagasabb a főváros
után. Ez azt is jelenti, hogy a Bánság főleg a magas szakképzettséget igénylő, új tech-
nológiákat behozó külföldi befektetők célpontjává válhat. Már most is jelen van, de to-
vább erősödhet a számítógép-alkatrészeket gyártó ágazat, de az sem kizárt, hogy ko-
molyabb multinacionális high-tech vállalatok is ide teszik át regionális székhelyüket,
ugyanis Szerbia közelsége és az ott kezdődő magánosítási folyamat felértékeli Temes-
vár szerepét. Amennyiben a Renault és a Daewoo után más autógyártó is Romániába
települ, az egyik legvalószínűbb célpont éppen Temesvár lehet, hiszen ez az egyetlen
város, amely járműgyártási hagyományokkal rendelkezik, de jelenleg nem gyártanak
itt gépjárműveket. A másik fejlődőképes iparág az építőipar, ahol építőipari cégek és
építőanyag-gyártók megjelenése egyaránt várható. A könnyűipar területén recesszióra
lehet számítani: a bérmunkarendszerben dolgozó olasz és német cégek valószínűleg
keletebbre költöznek.
2. Privatizáció a Partiumban
A Partiumon belül a gazdasági fejlettség szempontjából a határ nem a két fejlesz-
tési régió határán húzódik, hanem Bihar és Szatmár megye között. Az egész térség-
ből kimagaslik Temesvár, amely a legfejlettebb. A magyarság komolyabb gazdasági
pozíciókat csak ott tudott elérni, ahol részaránya is nagyobb, vagyis Szatmárban és
Biharban, bár gazdasági ereje itt sem közelíti meg számarányát.
A privatizációban magyar vállalkozók kevésbé vettek részt, az itteni magyar nagyvál-
lalkozók többsége új vállalkozást alapítva és azt felfejlesztve ért el eredményt. A tömeg-
privatizációban a magyarok egyenlő eséllyel vettek részt, hiszen itt a mindenki között egy-
formán kiosztott, viszonylag kis értékű kárpótlási jegyeket (kuponok) lehetett állami tulaj-
donra váltani. A nagyprivatizációban azonban a helyi magyarok már eleve hátrányban
voltak, hiszen a rendszerváltás előtt – talán néhány Szatmár megyei példa kivételével –
szinte alig lehetett a Partiumban magyar vállalatvezetőt, igazgatót találni. Így a magyar kö-
zösségen belül hiányzott az a réteg, amelyből Romániában az első vállalkozók kiváltak,
illetve nem volt elegendő tőke, kapcsolat és információ, hogy a helyi magyarság jobban
szituált rétege részt vehessen a nagyprivatizációban. Az innen elszármazott, tőkével visz-
szatérő romániai magyarok közül is csak a nagyváradi Mudura Sándor és az aradi Bö-
szörményi Zoltán tudott a nagyprivatizáció során számottevő eredményt elérni. Szatmár
megyében, ahol a magyarság számaránya a legnagyobb a Partiumon belül, több helyi
magyar vállalkozó vásárolt állami tulajdont, bár a magánosításban való részvétel aránya
itt is kisebb volt a szatmári magyarság számarányánál. A Partium északi részében egyéb-
ként a nagyprivatizációban való helyi részvétel sokkal kisebb volt, mint a Bánságban,
ahol több nagyvállalkozói csoport fejlődött ki a rendszerváltás óta. Ez elsősorban Temes
megyére érvényes, ahol a vállalkozói kedv csírái már a szocialista rendszerben megmu-
tatkoztak, hiszen Temesvár volt a Szerbiából beáramló áruk tranzitpiaca. A magánosítási
folyamat a Partiumban jobban sikerült, mint az ország többi részében: a munkanélküli-
ség itt a legkisebb, főleg Bihar és Szatmár megyében. A magánosítás során elvérzett vál-
lalatok helyébe itt többnyire azonos vagy hasonló profilú külföldi érdekeltségi körbe tar-
tozó vállalatok települtek, amelyek felszívták a feleslegessé váló szakképzett munkaerőt.
Erre példa a temesvári elektrotechnikai és elektronikai ágazat, vagy az egész térség
könnyűipara. A nagyprivatizáció kezdetekor az RMDSZ nem sokat tudott segíteni, mert
ellenzéki pozícióban volt, és az információk nem jutottak el hozzá. Az RMDSZ komolyabb
szerepvállalása 1997 utánra tehető, amikor a kormánykoalícióhoz tartozó érdekvédelmi
szövetség képviselői beépültek bizonyos gazdasági kormányzati struktúrákba (privatizá-
ciós ügynökség, fejlesztési ügynökség). A térségben komolyabb segítséget így sem tud-
tak nyújtani a magyarok részvételéhez a magánosítási folyamatban, ugyanis a tőke hiá-
nya megakadályozta ennek a folyamatnak a kibontakozását.
Ami a helyi magyar politikusok tőkeérdekeltségeit illeti, ezekről azokban a megyék-
ben lehet beszélni, ahol tömbmagyarság él. Temes és Máramaros, sőt Arad megyében
is a helyi magyar vállalkozók kevésbé vesznek részt a politikai életben. Biharban és
Szatmárban azonban más a helyzet: Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alelnöke és
Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere több mint egy tucat, különféle profilú cég tulaj-
donosa és társtulajdonosa, Szabó István Szatmár megyei tanácselnök és Riedl Rudolf,
Szatmár megye alprefektusa pedig több élelmiszer-ipari cégben érdekelt.

3. A központi kormányzat és a régió kapcsolata

A központi kormányzat és a megyék, illetve települési önkormányzatok kapcsola-
ta sokat változott a rendszerváltás óta. Az 1992–1996-os időszakban ez a viszony
nem volt felhőtlen, hiszen Arad és Temes megyében az akkori Kereszténydemokrata
Nemzeti Parasztpártból és Nemzeti Liberális Pártból álló ellenzék volt túlsúlyban, Bi-
har megyében a Demokrata Párttá alakuló Nemzeti Megmentés Frontja és az RMDSZ
volt meghatározó, Szatmár megyében pedig az RMDSZ. Ez a viszony rányomta a bé-
lyegét a költségvetési pénzvisszaosztásokra is. Ebben az időszakban például Bihar
megye jóval kevesebb pénzt kapott, míg Máramaros az átlagosnál többet. Az újabb
választások után, 1996-ban a helyzet kiegyensúlyozódott, s megkezdődött az addig vi-
szonylag gyenge önkormányzatiság megerősítése. Ez a folyamat 2002-ig tartott, ami-
kor is különféle egészségügyi és tanügyi intézmények mentek át az önkormányzatok
ellenőrzése alá. Míg 2000 előtt a kormányzat és a helyi önkormányzatok vezetőinek
gyakori szembenállása miatt sok esetben volt eltérés a kormányzati program és a he-
lyi gyakorlat között, s ez a Prefektúra és a Megyei Tanács eltérő fejlesztési elképzelé-
seiben öltött testet, az elmúlt években ezen a téren viszonylag kevés súrlódás tapasz-
talható. A 2001-ben kidolgozott új helyhatósági törvény is sokat segített a hatáskörök
tisztázásában, s a jövedelmi adók vonatkozásában jól körvonalazottak a kormányzati
(50%), helyi (35%) és megyei (15%) bevételek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy
a visszaosztott jövedelmekkel nem lehetne a helyhatóságok helyzetét központi szint-
ről befolyásolni, ugyanis még mindig túl nagy ezeknek a kormánytól kapott pénzek-
nek az aránya az önkormányzatok költségvetésében. Az utóbbi években a pénzvis-
szaosztásnál sokszor nemcsak az illető megyei vagy helyi önkormányzat pártállása
számít, hanem a kormánypárton belüli állapotok is. Máramaros költségvetése éppen
az utóbbi két évben szenvedte meg a kormányzó Szociáldemokrata Párt helyi szerve-
zetén belül létező belharcot.
Ami a megyei önkormányzatok költségvetési gazdálkodását illeti, a térségben a
két legfejlettebb megye: Temes és Bihar rendelkezik a legnagyobb egy lakosra jutó
költségvetési összeggel, amely alig, de meghaladja az országos átlagot. Az országos
átlag 2000-ben 1,543 millió lej/lakos volt, Temes megyében ez a arány 1,583, Bihar-
ban 1,574 millió lej/lakos volt, sőt ezt az összeget Arad is megközelítette az 1,496 mil-
lió lej/lakossal. Ezzel szemben Máramaros és Szatmár lényegesen kisebb összegek-
ből gazdálkodhatott, amely több mint 20 százalékkal maradt az országos átlag alatt,
s ez Máramaros esetében 1,206, Szatmár megyénél pedig 1,155 millió lej/lakos volt.
A megyék költségvetésében tükröződik a helyi gazdasági potenciál, a befizetett adók
összege is.
4. Hátrányos helyzetű övezetek. Régiós fejlesztés

Az utolsó nagyobb hatású központi fejlesztési program, amely a régiót érintette, az
1999-ben kijelölt hátrányos helyzetű övezetek programja volt. Ennek keretében a kijelölt
övezetekben céget alapító vállalkozóknak tíz évre adózási és vámkedvezményeket biz-
tosítottak. Bihar megyében három kisebb, Máramarosban pedig két nagy hátrányos
helyzetű övezet alakult. Bihar megyében Vaskohsziklás–Diófás, Nagybáród–Sonkolyos
és Papfalva–Derna vidékén, Máramarosban pedig Nagybánya környékén és a Borsa-
Visói medencében jött létre hátrányos helyzetű övezet. Az Országos Fejlesztési Ügynök-
ség (AND) felmérései szerint az ide települő vállalkozók 64,4 százaléka feldolgozóipari,
4,5 százaléka kereskedelmi, 10,7 százaléka szállítási, 6,6 százaléka építőipari, 1,7 szá-
zaléka pedig mezőgazdasági profilú céget hozott létre. (6. ábra) A legtöbb, hátrányos
övezetben alapított vállalkozás élelmiszer-ipari profilú: sokan alapítottak a kezdeti vám-
kedvezményeket kihasználva húsfeldolgozó üzemeket, de főleg Biharba, Vaskohsziklás
környékére a Transilvania General cégcsoport több élelmiszer-ipari termelőegységet is
telepített. A 2003. év közepére készült el az a felmérés, amely a hátrányos helyzetű öve-
zetek helyzetét elemzi az 1999–2002-es időszakban. A vizsgált térségben található öt
hátrányos helyzetű övezet közül négy esetében kedvezőek a tapasztalatok. Az egyetlen
hátrányos helyzetű övezetté nyilvánított kistérség, ahol az adókedvezmények meghalad-
ják a beruházás értékét, a Nagybáród–Vársonkolyos–Rév övezet, ahol a törvény 1999.
évi életbelépése óta eltelt négy évben mindössze 33 vállalat alakult, s ezek 81 százalé-
ka feldolgozóipari profillal. A kistérség mindössze 9 külföldi befektetőt vonzott ide, akik
összesen 22 ezer euróval járultak hozzá az alapított cégek törzstőkéjéhez. Az összesen
kétmillió eurónyi beruházás nyomán 413 új munkahely jött létre, de a törvényes kedvez-
ményeket igénybe vevő vállalkozók négy év alatt 2,6 millió euró értékű kedvezményt
kaptak (vám-, áfa- és nyereségadó-kedvezmény formájában). Az alapított cégek üzleti
összforgalma 1999–2002 között 9,6 millió euró volt, az export értéke pedig 1,45 millió
euró. Sokkal sikeresebb volt Bihar megyében a Vaskohsziklás–Diófás övezet, ahol
ugyan csak 39 vállalkozás számára állítottak ki az adókedvezmények igénybevételére
feljogosító engedélyt, de ezek közül 14 vállalat külföldi, főleg svéd tőkével működik, s a
külföldi tőkeapport 15,6 millió eurót tesz ki. A vállalatok 105 millió eurót ruháztak be és
mintegy 1630 új munkahelyet hoztak létre négy év alatt, s 26,5 millió euró adókedvez-
ményben részesültek. Ez alatt az időszak alatt az üzleti forgalmuk meghaladta a 85 mil-
lió eurót, a kivitelük pedig a 10,6 millió eurót. A térség potenciáljához képest kimagasló
6. ábra

eredmény a Transilvania General cégcsoport termelőegységeinek idetelepülésével ma-

gyarázható, valamint azzal, hogy a cég tulajdonosai az övezethez tartozó Rényből szár-
maznak. Bihar megye harmadik övezete a Papfalva–Derna–Élesd kistérség, amelynek
nagy része bányavidék volt, és pozitív eredményt mutathat fel, bár a fejlődés itt nem volt
olyan jelentős, mint Vaskohsziklás környékén. Az 54 befektető közül 37 a feldolgozóipar-
ban érdekelt, a 22 külföldi befektető pedig 170 ezer dollárt apportált az itt létrejövő ve-
gyes vállalatokba. A 10,4 millió eurós beruházás nyomán majdnem 1900 új munkahely
teremtődött, a befektetőknek pedig az állam mintegy ötmillió euró adót engedett el. A
cégek üzleti forgalma négy évre meghaladja a 35 millió eurót, kivitelük pedig 13 millió
euróhoz közelít. A bihari kistérségekkel szemben a nagy kiterjedésű Nagybánya környé-
ki övezet látványos eredményeket mutathat fel. Itt 804 cég alakult, s ezek közül 531 fel-
dolgozóipari, 102 szállítással foglalkozó, 55 építőipari és 41 kereskedelmi vállalkozás. A
külföldi érdekeltségű vállalatok száma 135, míg a Bányavidéken a hátrányos helyzetű
térségben majdnem 8300 új munkahely képződött. A 118 millió eurónyi beruházást esz-
közlő befektetők számára a hatóságok több mint 28 millió eurós adó- és vámkedvez-
ményt biztosítottak. A több mint nyolcszáz cég üzleti összforgalma négy évre kivetítve
320 millió euró fölötti, s 2002 decemberéig 133 millió eurónyi árut exportáltak összesen.
A Borsa-Visó térség kiterjedése nagy ugyan, de gazdasági potenciálja nem közelíti meg
a máramarosi megyeszékhely környékét: itt 1999–2002 között mindössze 190 vállalat
alakult a hátrányos helyzetű övezet kedvezményeinek kihasználására, 12, 5 millió eurós
beruházással körülbelül 900 új munkahelyet teremtettek. Fontosabb, hogy 16 külföldi
befektető apportált 1,9 millió eurót a kistérségben létrehozott vállalataiba. A cégek a
négy év alatt majdnem 1,2 millió euró adókedvezményt vehettek igénybe, míg az export-
juk a 13 millió eurót közelíti.
Csak a régiókra vonatkozó átfogó központi fejlesztési programokat az utóbbi idő-
ben nem dolgoztak ki, ez a temesvári és kolozsvári központú, a térségben létező két
Regionális Fejlesztési Ügynökség feladata. Ezek az ügynökségek a megyei önkor-
mányzatok közreműködésével jöttek létre és többé-kevésbé működő átfogó regioná-
lis fejlesztési stratégiákat dolgoztak ki. Ezenkívül kisebb programokat is készítenek,
például regionális turisztikai programokat, mint a nemrég elindított Nyugati Sziget-
hegység turisztikai projekt.
A nyugati országrész megyéiben az infrastrukturális beruházások többségét külföl-
di és belföldi hitelekből vagy a PHARE-progam projektjeinek segítségével finanszíroz-
zák. Világbanki és az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank által finanszírozott hitelek
segítségével folyik a gázbevezetési, vízhálózat-kiépítési és közművesítési program a ki-
sebb településeken. PHARE-támogatás igénybevételével fog megépülni a szatmárné-
meti vasúti felüljáró. Nagyváradon a város körgyűrűjét banki hitelből finanszírozták, és az
utcák korszerűsítésére a helyhatóság városi kötvényeket bocsátott ki. A PHARE-CBC tü-
körprogramok keretében a határszakaszon több határátkelőhelyet építettek ki, mint a
csanád–kiszomborit, vagy a petei határátkelő korszerűsítésében is felhasználtak az elő-
csatlakozási pénzalapokból, illetve épp most zajlik a Berettyó folyó rendezése, szabályo-
zása és a berettyószéplaki víztároló megépítése, korábban pedig a Körösök, a Maros, a
Tisza és a Túr folyók árterületének rendezését is e program segítségével finanszírozták.
A PHARE-CBC program projektjei a Temesvári Üzleti Központ, valamint az Artadi Busi-
ness Center is. Arad megyében az elmúlt időszak legnagyobb beruházásai a kürtösi
vámszabadterület és az aradi ipari park megépítése, illetve a Terminal Cargo reptéri ter-
minál megépítése volt, ez utóbbi uniós pénzalapok felhasználásával. Temesváron a
Torontál úti ipari park kiépítésére mozgósították a helyi pénzügyi forrásokat. A beruhá-
zások többségéhez azonban az önkormányzatok külső pénzügyi forrásokat vesznek
igénybe. A következő időszakban főleg a hulladékgazdálkodási beruházások megsza-
porodása várható. Ebből a szempontból a térségben a Szatmár Megyei Tanács van lé-
péselőnyben, ahol már kiválasztották azt az osztrák céget, amellyel szerződést fognak
kötni a szatmári hulladéktároló megépítésére és működtetésére. Az utóbbi időben új le-
hetőségként merül fel a közületi és magánszféra között köthető partneri szerződés lehe-
tősége bizonyos beruházások közös létrehozására és működtetésére, amelyre a 2002-
ben megalkotott 470. számú törvény biztosít jogi alapot.
5. Innováció a Partiumban
Innováció, kutatás szempontjából két nagy gócpontot különíthetünk el: a temes-
várit és a nagybányait. Ezt igazolja az Országos Szabadalmi Hivatalban bejegyzett
szabadalmak száma is. Az 1999. évben például Temes megyéből 30 szabadalmat re-
gisztráltak (az országban bejegyzett szabadalmak 2,8 százalékát), Máramarosból pe-
dig 24-et (2,3%). A két megye térségbeli vezető szerepét a Temesváron és Nagybá-
nyán évtizedek óta működő kutatóintézetek biztosítják. Míg Temesvár a műszaki és
elektronikai fejlesztések fellegvára, Nagybánya főleg a bányaiparhoz kapcsolódó sza-
badalmaké. Nagyvárad, bár az elmúlt évtizedben fontos egyetemi központtá nőtte ki
magát, a kutatás és szabadalmak terén még nem veszi fel a versenyt a két partiumi
központtal: 1999-ben 4 szabadalmi kérelem (0,4%) érkezett Bihar megyéből, és Arad
(0,3%) és Szatmár (0,2%) szerepe is elhanyagolható az innováció terén.
6. Helyi fejlesztési elképzelések

A helyi önkormányzatok szintjén konkrétan körvonalazódó fejlesztési program vi-
szonylag kevés helyen található, többnyire csak a megyeközpontokban létezik közép-
távú fejlesztési stratégia. Egyedül Nagyváradon dolgoztak ki hosszabb távú stratégi-
át, a Nagyvárad metropolis terve nevet viseli, és a későbbiekben kialakuló metropolis
vonzáskörzetébe tartozó településekkel együtt taglalja a nagyváros fejlődési lehetősé-
geit. A fejlesztési elképzelések szempontjából inkább csak a prioritások szintjén van-
nak viták és ezek a választási kampányokban éleződnek ki. Természetesen bizonyos
kérdésekben eltérőek a vélemények: például Nagyváradon az előző városvezetés in-
kább szemétégetővel szerette volna megoldani a hulladékgazdálkodás kérdését, míg
a mostani inkább ökológiai szemétteleppel. Ezeken a nézetkülönbségeken kívül azon-
ban nem igazán körvonalazódnak a helyi önkormányzati testületek által megfogalma-
zott szándékokkal ellentétes fejlesztési elképzelések.

7. Szociális viszonyok, egészségügy

A Partiumban a munkanélküliség igen alacsony szintű, ennek ellenére a helyha-
tóságok támogatásával évente többször is szerveznek a megyeközpontokban állás-
börzéket. Nincsenek önálló programok az elvándorlás megakadályozására, még a he-
lyi RMDSZ-szervezetek sem rendelkeznek ilyen jellegű, konkrétan megfogalmazott
stratégiával. A szegénység ellen országos szintű kampány folyik, s egy igen jelentős
feladat az önkormányzatokra hárul. Itt a minimális garantált jövedelemre vonatkozó
jogszabály adja a jogi hátteret, s az önkormányzatokra bízzák, hogy a folyósítást mi-
lyen feltételekhez kötik. Gyakorlat, hogy az önkormányzatok bizonyos közmunka el-
végzéséhez (általában egy családtag által elvégzett havi 72 óra közmunkához) kötik
a törvényben rögzített egy főre eső minimális jövedelmet el nem érő családok eseté-
ben a támogatás folyósítását.
Az országos lakásépítési program (ANL-program) keretében az elmúlt években
több mint 13 ezer lakás épült országszerte. Ez Románia viszonylatában 63,05 átadott
lakás jelent 100 ezer lakosra számítva. A felépített lakások száma attól is függ, hogy
az önkormányzatok mennyire foglalkoztak ezzel a programmal, és adtak-e területeket
az Országos Lakásügynökség rendelkezésére, hogy szociális lakásokat építsen fiata-
lok számára, illetve jelzáloggal terhelt lakásokat hozzon forgalomba. A szociális laká-
sok terén a százezer lakosra vetített 63 lakásos országos átlagot csak Bihar megye
érte el a térségben, ahol az újonnan átadott lakások aránya 66,83 lakás/százezer la-
kos; valamivel kisebb az arány Szatmárban (49,86 lakás/100 ezer lakos), illetve
Máramarosban (43,92) és Temes megyében (42,18). Lényegesen rosszabb a helyzet
Aradon (20,78). A Temes megyei helyzetet alig kompenzálja, hogy a térségben itt
épült egyedül jelzáloggal terhelt lakóház az országos lakásügynökség finanszírozásá-
val, s ha ez is hozzáadjuk, akkor a Temes megyében átadott lakások aránya eléri a
49,26 lakást százezer lakosonként.
Az egészségügyi statisztikák szempontjából is szembetűnő a különbség a fejlet-
tebb és kevésbé fejlett megyék között. Temes megye kiugró eredményeit a nagy ha-
gyományokkal rendelkező orvosi egyetemi központ magyarázza, s Bihar megye az or-
szágos átlagot meghaladó pozícióját is az elmúlt évtizedben a nagyváradi egyetem
keretében beindított orvosi karnak köszönheti. Arad megye nagyjából az országos át-
lagot képviseli, míg Máramarosban már nagyobb az orvoshiány, Szatmár pedig az or-
szágos sereghajtók közé tartozik, s míg például Temesváron a fogorvosok száma há-
romszorosa az országos átlagnak, addig Szatmáron alig fele ennek. Íme, az ezer la-
kosra kivetített helyzet:
Országos átlag Arad Temes Bihar Máramaros Szatmár

Kórházi ágy 7,69 8,07 10,28 9,43 8,17 6,07
Orvos 1,95 1,86 3,40 2,17 1,51 1,39
Fogorvos 0,23 0,25 0,67 0,18 0,16 0,11
Az egészségügyi helyzet visszatükröződik a várható életkorban is, amely a követ-

kezőképp alakult a térségben 2000-ben:
Országos átlag Arad Temes Bihar Máramaros Szatmár
Férfiak 67,03 66,46 66,93 65,05 65,51 63,26
Nők 74,20 73,46 73,97 72,06 72,71 71,69
Míg Temes és Arad közelít az országos átlaghoz, a másik három megye Romá-
nia négy legrosszabb mutatóval rendelkező megyéje közé tartozik a várható átlagélet-
tartam szempontjából (csak Konstanca megye rendelkezik hasonlóan kedvezőtlen
mutatókkal).
7.1. Jövedelmi szint a Partiumban
A Partiumban a jövedelmek kisebbek az országos átlagnál. 2000-ben Romániá-

ban az átlagjövedelem 2 139 138 lej volt. Ezt a szintet csak Temes (1 943 269) és Arad
(1 919 924) közelítette meg, Biharban csupán 1 848 400 lej, Máramarosban 1 812 586
lej, Szatmárban pedig mindössze 1 769 881 lej volt az átlagjövedelem. A bérek ala-
csony szintje nincs összhangban főleg a Nyugati Régió két vezető megyéjének gaz-
dasági súlyával, ugyanis itt a GDP jóval meghaladja az országos átlagot.
7.2. Foglalkoztatottság. Munkanélküliség
A foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulása szoros kapcsolatban áll a

magánosítással és a gazdasági szerkezetátalakítással. Konkrét adataink az állami és
magánszektor arányának alakulásáról csak Bihar megyében vannak az 1992–2000-
es időszakra (6. táblázat).
Bihar megyében a foglalkoztatottak száma 10 év alatt mintegy 10 százalékkal

csökkent. Ennek legfőbb oka, hogy csökkent a munkaképes korú személyek száma is,
ugyanis a nyugdíjazási törvények változásával többen vonultak korkedvezményes
nyugállományba. A megye egyébként mindig a legkisebb munkanélküliségi rátát mu-
tathatta fel, Bukarest után. A privatizációs folyamat első szakaszában, 1991-ben még

csupán 2,2 százalékos munkanélküliségi ráta 1992-ben 7,6 százalékos maximumra

nőtt. A munkanélküliek többsége a kitermelő- és feldolgozóiparból került ki. A munka-
erőtöbblet egy részét a későbbiekben a mezőgazdaság szívta fel, ahol 1992-1996 kö-
zött érezhetően megnőtt a magángazdálkodók száma. Ebben a periódusban érzékel-
hető volt egy a városról falura történő migrációs folyamat, mely során elsősorban azok
települtek vissza, akik a szocialista iparosítás eredményként kerültek be a városba és
munkahelyük megszűnt. A foglalkoztatottak számának természetesen csökkenése
1997-ben állt meg. A munkanélküliség szempontjából 1996 volt látszólag a legkedve-
zőbb év: igaz ugyan, hogy megállt ágazatonként a foglalkoztatottak létszámának csök-
kenése, de ebben az időszakban inkább nyilvántartási okok miatt csökkent a munka-
nélküliség, mert az 1993–1994-es időszakban, a tömeges elbocsátások során munka-
nélkülivé válók többségének ekkor járt le a szociális segélyre való jogosultsága és ki-
kerültek a munkaerő-hivatalok nyilvántartásaiból. A privatizáció felgyorsulása 1999-ben
eredményezett egy újabb munkanélküliségi csúcspontot: az érintett ágazat újra a kiter-
melő- és feldolgozóipar volt, de a felszabaduló munkaerő egy részét elnyelte az építő-
ipar és a szolgáltató ágazat, főleg a kereskedelem és a vendéglátóipar. A kormány eb-
ben az időben támogatást nyújtott és kedvezményes hiteleket biztosított az elbocsátot-
tak többségének vállalkozások alapítására. A munkanélküliségi ráta 2000-ben csupán
Bihar és Szatmár megyében volt 5 százalék alatti, az előbbiben 4,6, míg az utóbbiban
4,5 százalék körüli. Temes megyében elérte a 7,6 százalékot, Aradon 8,4 százalék kö-
rüli volt, míg a bányabezárások sújtotta Máramarosban 9,2 százalékos volt.
A térségben a foglalkoztatottság szerkezete jelentősen megváltozott az elmúlt
időszakban (7. táblázat).
Ha a három fő ágazatban: a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatások

terén dolgozók arányát hasonlítjuk össze, Románia nagyon eltérő képet mutat az EU
átlagához képest. A Partiumban csak az Arad és Temes megyei összkép hasonlít a
romániai átlaghoz, lényegesen rosszabb a helyzet a térség északi részén. Bihar me-
gyében is túl nagy már a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, ez azonban
még hangsúlyozottabb Máramaros és Szatmár megyében, ahol meghaladja az aktív
lakosság felét.
Általános jelenség volt, hogy a bányászat visszafejlődött, de a feldolgozóipar által
foglalkoztatott személyek száma is mindenütt 4-6 százalékkal csökkent. Arad megye ki-
vételével a felszabaduló munkaerő többségét a mezőgazdaság, illetve Szatmár megye ki-
vételével a kereskedelem szívta fel. Szatmár és Arad megyében nőtt az építőiparban fog-
lalkoztatottak száma is, míg a másik három megyében csökkenés volt tapasztalható.
Romániában az aktív korú lakosság a teljes lakosság csupán 40,83 százalékát te-
szi ki. Ennek az az oka, hogy az 1990-es évek elején a munkaképes lakosság korai,
50 és 55 éves korban való nyugdíjaztatásával igyekeztek megoldani a foglalkoztatás
kérdését és csökkenteni a szerkezetváltás okozta munkanélküliség jelentős mértékű
növekedését. Az inaktív lakosság számát növelte a betegnyugdíjasok nagy száma,
ugyanis nagyon sokan kisebb betegségekre hivatkozva, az egészségügybeli korrup-
ciót kihasználva, vonultak betegségi nyugállományba. Az állapot annyira kritikussá
vált, hogy Romániában a nyugdíjasok és betegnyugdíjasok száma sokáig (2001 vé-
géig) meghaladta az aktív munkásokét. Ugyanez az arány Magyarországon, vagy más
a volt szocialista tömbhöz tartozó államban 1:3-hoz, Nyugat-Európában (például Né-
metországban) 1:4-hez.
Ami a régiót illeti, itt eltérő a helyzet: Máramarosban és Szatmárban az aktív la-
kosság aránya az átlaghoz közeli, 40,67 és 40,48 százalék, Biharban kevéssel az át-
lag alatt van (36,19%), míg Temesben, ahol 46,47 százalékot tesz ki, jóval meghalad-
ja az országos átlagot. Temes megye ellentéte Arad, ahol a foglalkoztatási arány csu-
pán 36,19 százalék. A magyarázat nem az illető megye korosztályi összetételében,
vagy fejlettségében keresendő, inkább abban, hogy miként viszonyultak a hatósá-
gok a betegnyugdíjaztatás kérdéséhez, ugyanis Aradban és Biharban is az országos
átlagot meghaladja ezek száma. Ha azt is megvizsgáljuk, hogy milyen környezetből
kerülnek ki a betegnyugdíjasok, kiderül, hogy többségük kistelepülések lakója, s ép-
pen ezért Arad és Bihar, ahol a falvakban élő lakosság száma meghaladja a városok-
ban élőkét más helyzetben van, mint a többi megye. Temes megye nagyon jó foglal-
koztatási mutatóit pedig azzal magyarázhatjuk, hogy a lakosok több mint 60 száza-
léka él városon.
Temes megyére a szakképzettebb és magas képesítésű munkaerő megléte a jel-
lemző, igaz jól képzett munkaerő szempontjából az országos átlag közelében találha-
tó Bihar és Arad megye is, ahol inkább a szakképzett munkások aránya meghatáro-
zó, míg Szatmárban feltűnően nagy a szakképzetlen munkaerő aránya és a kevés fel-
sőfokú végzettségű szakember. A munkanélküliség nem nagy a térségben, s az isko-
la padjaiból kikerülők is viszonylag könnyen kapnak munkát, vagy legalábbis köny-
nyebben, mint az ország más területein. Íme, a térség „munkaerőtérképe”:
Megye Vezető Felsőfokú Technikusok, Tisztviselők Kereskedelmi Gazdálkodók Szakképzett Szakképzetlen

tisztségűek képzettségűek mesterek alkalmazottak munkások munkások
Országos átlag 3,88 8,20 10,86 4,69 8,56 22,30 30,12 7,45
Arad 2,84 7,62 10,90 5,92 11,78 13,28 35,78 8,66
Temes 3,88 9,50 9,15 4,41 7,84 25,31 29,96 7,87
Bihar 3,63 7,86 10,60 4,85 9,09 17,79 34,52 7,63
Máramaros 3,59 6,39 7,91 3,86 7,44 28,71 30,03 7,44
Szatmár 3,05 5,64 8,55 4,04 8,90 22,32 33,14 11,66

8. Népességi adatok. Kivándorlás

A legutolsó, 2002. évi népszámlálás adatai alapján: Arad megye lakossága 461730 fő,
ebből 49 399 magyar (10,7%), Bihar megyében a 600223 lakos között 155554 magyar
található (25,9%), Máramarosban a regisztrált 510688 lakosból 46 250 vallotta magát
magyarnak (9,1%), Szatmárban a 369096 főből 129998 szerepel a nyilvántartásban
magyarként (35,2%), míg Temes megye 677744 főnyi lakosa között már csak 51421
(7,6%) magyar nemzetiségű. A két, az 1992-es és a 2002-es népszámlálás közötti idő-
szakban a Partium lakossága csökkent: Arad megyéé 5,31, Biharé 6,05, Máramarosé
5,45, Szatmáré 7,91, Temesé pedig 3,19 százalékkal (7. ábra). Temes megye kivételével
egyébként mindenütt csökkent a többségi románság száma is, a Bánság azonban to-
vábbra is vonzerőt gyakorol a más vidékekről, főleg Moldvából érkező betelepülőkre.
Arad és Temes megyében az elmúlt tíz évben az ott élő németség létszáma csökkent
drasztikusan, mintegy 45-48 százalékkal. A magyarság fogyása is nagyobb az átlagnál:
Arad megyében 19,04 százalékos, Biharban 14,39, Máramarosban 16,76, Szatmárban
8,4, Temes megyében pedig 18,21 százalékos a helyi magyar kisebbség lélekszámapa-
dása. Bihar és Arad megyében a magyarság létszámfogyásához hozzájárul a kitelepü-
lés, Temes megyében és Máramarosban pedig a szórványosodó magyarság asszimilá-
ciója is komoly gondot jelent. A szatmári adatok azt igazolják, hogy a megye nyugati ré-
szén élő tömbmagyar vidékekről kevesebben települnek ki. Ami a hivatalos kitelepülési
statisztikákat illeti, ilyen adatok csak Bihar és Temes megyében álltak rendelkezésre. Bi-
harban 1990-ben volt a legnagyobb a hivatalos kitelepedések száma (3011), ezután fo-
lyamatosan csökkent: 1995-ben már 1018 volt, 2000-ben csupán 497, 2001-ben pedig
317. Temes megyéből 1997-ben még 2089-en települtek külföldre, 1999-ben már csak
776-an, 2000-ben 941-en, 2001-ben pedig 598-an. Bihar megye esetében, bár erről nin-
csenek hivatalos adatok helyi szinten, a kitelepülők mintegy 80 százaléka számára Ma-
gyarország volt a célország, míg Temes megyéből elsősorban a német ajkú lakosság tá-
vozott Németországba. A magyarországi kitelepedés két szakaszra bontható: az első
7. ábra
hullámra, amikor 1995-ig a kivándorlók döntő többsége aktív kereső volt, s a második
hullámra, amikor az aktív keresők száma csökkent és nagyon sok nyugdíjas telepedett
ki, főleg jövedelmi meggondolásból, gyermekei után. Ezek közül egyesek még most is
lakást tartanak fenn Romániában, s idejük nagy részét szülőföldjükön töltik. Ezt a máso-
dik hullámot fékezte meg a Magyarországon 2002. január elsejétől hatályba lépő beván-
dorlási törvény, amely megszigorította a letelepedés és a magyar nyugdíjhoz való jutás
feltételeit. A térségből még most is sokan vállalnak munkát Magyarországon, bár nem
folyamodtak letelepedésért, ezek pontos számáról azonban nincsenek kimutatások. A
kitelepülések okai elsősorban gazdasági jellegűek: a nagyobb életszínvonal vonzza a
partiumi magyarságot az anyaországba. Egyesek esetében a kitelepülés megfontolása-
kor sokat számított a közérzeti tényező is, például 1990-ben a márciusi marosvásárhelyi
pogrom idején kialakult közhangulat hatása. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség
által három évvel korábban (2000-ben) megrendelt felmérésben a helyi magyarság sze-
rint a romániai magyarság jövőjét illetően a két legnagyobb gondot okozó tényező az el-
szegényedés (a megkérdezettek 46,9 százaléka szerint) és a kivándorlás (44,4%). A
megkérdezettek 1,6 százalékának már megvannak a megfelelő lehetőségei, és csak idő
kérdése, hogy kitelepüljön, 3,1 százalék már gondolkodott a kivándorláson, és a megfe-
lelő lehetőséget keresi, 11,7 százalék szerint ha megfelelő feltételek alakulnak ki, bizto-
san kitelepül, 14,6 százalék megfelelő feltételek megléte esetén megfontolná a kitelepü-
lést, 21,4 százalék még a lehetőségek megléte esetén sem valószínűsíti távozását és
47,5 százalék egyáltalán nem fontolgatja a kitelepedést. Az összesítés szerint tehát a he-
lyi magyarság 68,9 százalékát nem foglalkoztatja a kitelepülés gondolata, több mint har-
minc százalékát igen. A kitelepülésre gondolók többsége városi környezetben található
meg, s ezzel is magyarázható, hogy a Partium városaiban is, főleg ott, ahol a magyarság
kisebbségben él, nagyobb a létszámapadás.
9. Kevés magyar a közigazgatásban

A foglalkoztatás szempontjából a magyarság nincs különösebben hátrányos
helyzetben, sőt bizonyos cégeknél a román nemzetiségű tulajdonosok is gyakran al-
kalmaznak középvezetői szinten magyarokat, mert úgy tartják, hogy megbízhatóak.
Kiábrándító azonban a helyzet a felső vezetés szintjén. Helyi magyarokat igazgatói
pozícióban általában csak magyar érdekeltségű cégeknél találhatunk, vagy olyan
cégeknél, ahol a tulajdonos is romániai magyar. Ritka, s többnyire csak a tömb-
magyar vidékeken, Szatmár és Bihar egyes magyar többség által lakott vidékein ta-
lálhatunk több magyar felső vezetőt. A magyarság részvétele nagyon alacsony a
közigazgatási tisztségekben is, s a lakossági számarányokat nem közelíti meg. A
megyei tanács struktúráiban Szatmár megyében a legnagyobb az arány, de ott sem
haladja meg a 10 százalékot, Bihar megyében 5 százalék körüli, Arad, Temes me-
gyében ennél is kisebb, Máramarosban pedig elhanyagolható. Hasonló a helyzet a
nagyvárosok önkormányzataiban (Nagyvárad és Szatmárnémeti), ahol körülbelül 10
százalék a magyarság aránya. Jobb a helyzet a magyar többség lakta kisvárosok-
ban, vagy a települési önkormányzatok alkalmazottai között, ahol a magyarok szá-
ma többnyire megfelelően tükrözi a településen mérhető arányokat. A prefek-

túrákon ellenben nem vagy alig lehet magyar anyanyelvű személyt találni, annak el-
lenére, hogy a helyhatósági törvény a 20 százalékos kisebbségi arányt meghaladó
területi-adminisztratív egységen belül lehetővé teszi a kisebbségi nyelvhasználatot.
Bihar megyében például, ahol a magyarság aránya 27 százalékos, a prefektúrán
nincs magyar anyanyelvű személy. A belügyi szerveken belül a magyarság aránya
szintén elhanyagolható (1 százalék alatti), a hadseregben pedig szinte egyáltalán
nem ismert magát magyarnak valló tiszt vagy altiszt. Az igazságszolgáltatásban is
alig érzékelhető a magyarság jelenléte, csak néhány magyar ügyvéd, illetve néhány
közjegyző vallja magát magyarnak, ügyészek, bírók között csak elvétve akad ki-
sebbségi. Sajnos hasonló a helyzet a pénzügyi szférában is: a térségben csak egy
bankigazgató magyar (a nagyváradi, bankok közötti pénzügyi felszámolásokat fel-
ügyelő Zsíróbank igazgatója). A magánbankoknál is csak legfeljebb középkáder-
ként dolgoznak magyarok, s ezek számaránya még Szatmár és Bihar megyében
sem haladja meg az 5-10 százalékot. Összegezve elmondható: a gazdaság és köz-
igazgatás vezető tisztségeiben a magyarság súlya alig érzékelhető, s itt az 1990
előtti állapotok konzerválódtak. A területi RMDSZ-szervezetek 1996 óta csak annyit
tudtak elérni, hogy előbb a kormányzati algoritmus, később pedig a kormánypárttal
kötött megállapodás értelmében egyes hivatalok élére a magyar közösséghez tarto-
zó személyeket ültettek, ám mindeddig nem sikerült a kisebbségi közigazgatási
szakemberképzést megoldani és az utánpótlást biztosítani.
10. Külföldi és magyar tőke a térségben

A külföldi és magyar tőke szempontjából a Partiumban szintén Bihar és Szatmár
között lehetne a választóvonalat húzni. A befektetési helyzet 2002. december 31-én.
Temes megye ebből a szempontból is kimagaslik, hiszen országos szinten csak
Bukarest, Galac (ahol a külföldi befektetések nagy részét a kohászati kombinátot
megvásárló ISPAT konszern adja), illetve a tengeri kikötőkkel rendelkező Konstanca
megye előzi meg. A második helyen a külföldi tőkeapport szempontjából Bihar me-
gye áll, ahol a svéd és magyar tőke a listavezető, míg a Bánság főleg a német, oszt-
rák és olasz tőke célterülete. Bihar megyében található a Romániában alapított leg-
több magyar érdekeltségű cég is. A magyar tőkeapporttal alakult cégek nagy száma
azonban azt jelzi, hogy a vállalkozások többsége kisvállalkozás. Ennek ellenére több
nagy- és középvállalat található Biharban, míg Temes, Arad és Szatmár megyére egy-
egy nagyvállalat és sok kisebb, százezer dollárt nem meghaladó alaptőkével rendel-
kező vállalat jut. A magyar Joint Venture Szövetség felmérései szerint az elmúlt idő-
szakban főleg nagyvállalatok, illetve kisvállalkozók alapítottak Romániában céget, a
tőkeerősebb magyar középvállalatok eddig tartózkodtak a romániai befektetésektől.
Magyar befektetők számára javult a befogadó környezet a térségben: néhány éve köz-
igazgatási szinten már nem nagyon léteznek fenntartások a szomszédos nyugati or-
szágból érkező vállalkozókkal szemben. A magyar tőke jelenlétét mutatja a 8. ábra.
A magyar befektető számára fontos ugyan a hasonló nyelvi környezet, de a válla-
latalapításkor az illető térség gazdasági potenciálját, megközelíthetőségét is figyelem-
be veszi. Ezzel magyarázható, hogy több befektetés érkezik a Partium déli részébe,
8. ábra
mint a kisebb gazdasági potenciálú Szatmár és Máramaros megyébe. Meghatározó

az is, hogy a két nagy teherforgalmi útvonal Biharon és Aradon halad keresztül, sőt itt
lesz a 2008–2009-ig megépülő két erdélyi autópálya nyomvonala is. Ez még inkább
növelni fogja a különbségeket Észak- és Dél-Partium között. A szatmári és máramarosi
térségen segíthet ugyan a 2003 nyarán megnyitott csengersimai teherterminál, amely
lehetővé teszi, hogy a teherforgalom ide is közvetlenül tudjon belépni, sőt a 2010-ig
valószínűleg megépülő Nyíregyháza–Szatmárnémeti–Nagybánya gyorsforgalmi út is,
de a két északi megye csak Erdély és Románia más megyéihez képest fog tudni di-
namikusabban fejlődni, mert a három déli megyére még gyorsabb fejlődés vár. Ezek
a területek, s itt elsősorban a Dél-Partium van kedvezőbb helyzetben, jelentős mérté-
kű külföldi tőkét fognak a következő két-három évben vonzani, sőt már érzékelhető,
hogy megindultak bizonyos befektetések a 2004 májusában uniós tagállammá váló
Magyarország határain túlra, ám a közvetlen kontroll megőrzése érdekében főleg a
határövezetbe való migrációja.
A külföldi tőkének a Partiumban folyó privatizációban való részvétele viszonylag
csekélynek mondható: a legjelentősebb magánosítási részvétel a kanadai állampolgár-
ságú Böszörményi Zoltán által megvásárolt Luxten volt, illetve az amerikai Trinity
Industries tulajdonába kerülő aradi Astra vagongyár. Jelentős privatizációs tételnek te-
kinthető még a francia befektető csoport által megvásárolt négy partiumi cukorgyár, il-
letve a svéd állampolgárságú Micula testvérek részvétele a turisztikai magánosításban,
mégpedig Bihar megyében a biharfüredi üdülőkomplexum és néhány félixfürdői szállo-
da megszerzése. Románia nyugati határszakaszán a külföldi tőkére egyébként az volt a
jellemző, hogy főleg a könnyűiparban már létező vagy felszámolás alatt álló cégek inf-
rastruktúrájára települve alakította ki saját termelőegységeit. Voltak olyanok is, akik zöld-
mezős beruházásokat létesítettek, például a német és olasz autókábel-gyártók, vagy
több bőripari cég, mint például az érmihályfalvi Ara cipőgyár. A multinacionális cégek
közül a Coca-Cola telepített két nagy palackozóegységet, Temesvárra és Nagyvárad
mellé, Szakadátra, s a Metro is az előbb említett két megyeszékhely határában hozta lét-
re első raktáráruházait. Sokan használták ki a megnyíló aradi ipari park kínálta lehetősé-

geket, s a most betelepítés alatt álló temesvári technológiai park, valamint a hamarosan
megépítendő borsi és szatmárnémeti ipari park iránt is nagy az érdeklődés.
11. A régió súlya. A külföldi tőke szerepe

A Nyugati Fejlesztési Régió lényegesen fejlettebb, mint az Északnyugati Régió. A
bruttó hazai termék értéke itt mintegy 10 százalékkal meghaladja az országos átlagot.
A régión belül Temes megye fejlettsége tűnik ki, mely a régiós átlagot képviselő Ara-
dét is meghaladja. Az Északnyugati Fejlesztési Régió egyik húzóereje Bihar megye,
ahol jóval nagyobb a bruttó nemzeti termék, mint Szatmár vagy Máramaros megyé-
ben, ez azonban csak az országos átlagot közelíti meg. Pontos adatok a bruttó nem-
zeti termékről nem állnak rendelkezésre megyei bontásban, csak a régiók szintjén.
Külföldi vállalatok komolyabb gazdasági befolyásáról valójában csak Bihar megyé-
ben beszélhetünk, ahol a Transilvania General holding nemcsak a megye, hanem a tér-
ség legerősebb cégévé nőtte ki magát, s jelenleg a bruttó nemzeti termék mintegy 1,5 szá-
zalékát termeli meg, amely egy-egy kisebb romániai megye szintjének felel meg. Megem-
líthető még a temesvári Luxten is, amely az egész nyugati határszakaszon jelen van kép-
viseletekkel, és több város közvilágítási szolgáltatója. A külföldi tulajdonú vállalatok több-
sége általában helyi gazdasági befolyással rendelkezik, illetve néhány egy kistérség meg-
határozó gazdasági szereplője, mint például a mihályfalvi Ara cipőgyár az Érmelléké. Mi-
vel a térségben a könnyűipari termékek meghatározóak az exporton belül, így Szatmár,
Bihar és Arad megyében a kivitel mintegy 60-70 százalékát a külföldi, bérmunka-rendszer-
ben termelő vállalatok adják. Máramaros esetében már sokkal kisebb ez az arány, Temes
megyében pedig az export termékszerkezete eltérő. Itt a betelepült külföldi elektronikai és
autóalkatrész-gyártó ipar exportra termel: a majdnem 59 százaléknyi export nagy részét
ők adják. Ha ezt kiegészítjük a szintén nagyrészt külföldi befektetők által exportált könnyű-
ipari termékekkel, akkor a külföldi vállalkozások hozzájárulása a Románia exportjának
mintegy 8 százalékát biztosító Temes megye kiviteléhez 65-70 százalékra becsülhető. A
külföldi tőke beáramlása támogatásának központi kormányzati stratégiája a rendszervál-
tás óta eltelt időszakban többször is változott. Jelenleg a legtöbb kedvezményt a közvet-
len befektetésekre vonatkozó törvény biztosítja, attól függetlenül, hogy az illető befektető
belföldi vagy külföldi. A feltétel az, hogy a befektetés értéke legkevesebb egymillió dollár
legyen. Szintén a külföldi befektetők figyelmének felkeltését szolgálta a 2009-ig létező hát-
rányos helyzetű övezetek létrehozása, ahol a befektetők adó- és vámkedvezményeket és
munkahely-létesítési támogatást is kaptak. A helyi önkormányzatok általában megfelelő
területek biztosításával tudják ösztönözni a külföldi befektetők letelepedését. Ezt a célt
szolgálják az ipari és technológiai parkok, illetve a vámszabad-területek is.
12. Befektetői környezet. Kockázatok

A romániai gazdasági környezetet közepesen befektetőbarátnak lehet minősíte-
ni. Optimizmusra adhat okot, hogy a kockázatok az elmúlt két-három évben csökken-
tek, s a befektetői környezet egyre kedvezőbbé vált a külföldiek számára. Ennek elle-
nére továbbra is kockázatot jelent a jogi biztonság hiánya: Romániában túl gyakran
változtatják a befektetési jogszabályokat. Túlságosan bonyolult és túlbürokratizált az
adó- és illetékrendszer, sőt a 2002-ben bevezetett cégbejegyzési könnyítések sem ér-
ték el teljesen a kívánt hatást. Bár a hivatali korrupció némileg visszaszorult, Románia
ezen a téren még továbbra is Európa sereghajtói közé tartozik. A bankszféra is vi-
szonylag merevnek tűnik: a hitel túl drága (mintegy 10 százalék a betéti és hitelkamat
közötti különbség) és a pénzintézetek ritkán lépnek fel kezdeményezően a pénzük ki-
helyezésekor, s a hitelezési procedúra is hosszadalmas és sokszor túl nagy anyagi fe-
dezetet követel a bank a hozzá forduló vállalkozótól. Rendeződtek ellenben a tulajdon-
viszonyok: Romániában két-három évvel korábban még komoly kockázatot jelentett
valaha államosított tulajdont vásárolni, ugyanis a túlságosan elhúzódó kártalanítás
utolsó szakaszában sokan visszaigényelték korábbi tulajdonaikat, s jó pár esetben a
magánosítási folyamatban is zavarok keletkeztek amiatt, hogy a befektető egy államo-
sított ingatlanhoz jutott hozzá. A másik, most is zavaró tényező a túlzott bürokratizmus
mellett az, hogy a munkajogi kérdésekben a jogszabályok túlságosan megkötik a vál-
lalkozó kezét. Romániában ugyanis a munkajogi törvények, s emiatt a munkaügyi hi-
vatalok is túlzottan beleavatkoznak a munkaadó és munkavállaló viszonyába. Egy sze-
mélyt könnyű alkalmazni, de túlságosan körülményes és nehézkes még megalapozott
indokkal is elbocsátani. Szintén komoly gond, hogy még a módosított román jogsza-
bály is a határozatlan időre szóló munkaszerződést részesíti előnyben, s csak akkor
lehet meghatározott időre alkalmazni valakit, ha a vállalkozó igazolni tudja, hogy az il-
lető tevékenység is csak meghatározott ideig zajlik. A helyi közigazgatásban támogat-
ják a tőkebeáramlást, nemcsak bevételi megfontolásokból, hanem foglalkoztatási
szempontokból is. A nyugati országrész megyéi jobban felkészültek a külföldi tőke fo-
gadására, mint más területek. A külföldi tőke számára egyértelmű előny, hogy a vizs-
gált öt megye közül négy 2004 májusától az Európai Unió közvetlen határán találha-
tó majd, s megközelíthetőségük viszonylag egyszerű. Ezeket a lehetőségeket növeli
majd a főleg Arad, Temes, illetve Bihar által jól kihasználható dél-erdélyi, valamint
észak-erdélyi autópálya. A szakképzett munkaerő itt nem drágább, mint Románia más
területein, ellenben főleg a három déli megyében az ingatlanárak, illetve bérleti díjak
20-30 százalékkal meghaladják az országos átlagot. A térségben található vagy a kö-
zeljövőben épülő ipari parkok pedig viszonylag olcsón biztosítanak teljes vagy részle-
ges infrastruktúrát a betelepülőknek.
13. A magyar befektetésekkel kapcsolatos

kérdések
A Magyarországról érkező befektetések növekedési esélyeit a helyi interjúala-
nyok jónak találják. Nemcsak a külföldi befektetők által jobban mellőzött
Máramaros és Szatmár megyében található a magyar befektetők számára lehető-
ség, hanem a gyorsabban telítődő Temes és Arad megyében, illetve a magyar be-
fektetők számára már felfedezett Bihar megyében. A magyar érdekeltségű vállala-

tok komolyabb eredményeket érhetnek el, mint a multinacionális cégek beszállítói,

ugyanis ezen a téren már komoly tapasztalat áll a magyar befektetők háta mögött,
de Romániába még csak most kezdődött meg a multinacionális termelő- és keres-
kedővállalatok betelepülése, s a megfelelő, minőségi termékeket beszállító helyi vál-
lalatból még hiány van a piacon. Hasonlóan komoly kiaknázatlan lehetőségek van-
nak az építőiparban (a két autópálya párhuzamos építése óriási felpezsdülést fog
hozni ebben az ágazatban), valamint az idegenforgalomban, ahol a határ menti me-
gyékben nagy fejlesztésekre lehet számítani. A helyi magyar befektetők egyik leg-
nagyobb gondja a tőkehiány. A bankok Romániában nehézkesen hiteleznek, és
csakis a beruházásra, ha létezik a megfelelő anyagi fedezet. Több megkérdezett
vállalkozó is elmondta, hogy a vállalkozás beindulásáig szükséges áthidaló hitelhez
szinte lehetetlen hozzájutni, úgyhogy ezt saját erőforrásaikból kell megtervezni. A
PHARE-forrásokból folyósítandó hitelek esetében a vállalkozók a túlságosan sok
papírmunka mellett azt kifogásolják, hogy a hiteligényléstől a folyósításig sokszor
12-18 hónap telik el, ami versenyhelyzetben behozhatatlan hátrányba hozhatja az
igénylőt. A megkérdezettek közül nem mindenki ismerte a Corvinus Befektetési Rt.
és az Új Kézfogás Közalapítvány szerepét, tevékenységét. A felmérés szerint a ma-
gyar vállalkozók mintegy 25 százaléka van tisztában az Új Kézfogás Közalapítvány
tevékenységével, míg a Corvinus szerepéről alig 2-5 százalék hallott. Valamivel jobb
az arány Szatmárban, ahol egy jól működő Vállalkozásfejlesztő Központ volt aktív a
közelmúltig. Ezeknek a központoknak nagy szerepe lehet a helyi vállalkozók tájé-
koztatásában. A megkérdezettek közül többen is az ÚKK által finanszírozott bank-
kamat-támogatás fontosságát emelték ki. A magyar kormány tőkebefektetéseket tá-
mogató politikáját úgy értékelik, hogy jó irányban változott: az ellenőrizhetetlen vis-
sza nem térítendő pénzosztogatások rendszerét az ÚKK esetében a jóval áttekint-
hetőbb és egy nagyobb vállalkozói kör számára hozzáférhető kamattámogatási
rendszer váltotta fel. A Corvinus tőkésítése ellenben utolsó pillanatban történt, hi-
szen Magyarország uniós csatlakozása egy vállalkozói kör termelőkapacitásainak
külföldre telepítését eredményezi, s ebben a folyamatban a Corvinusra nagy feladat
hárul. A Corvinus tevékenységével kapcsolatban az volt a korábbiakban megfogal-
mazott kifogás, hogy nehézkesen talál magyarországi befektető partnert. Most az új
vezetés által megfogalmazott új stratégia alapján, mely szerint csak 100 millió forint
feletti tőkebefektetésekhez járulnak hozzá, a romániai befektető partnerek száma
fog korlátozódni, ugyanis az itteni vállalkozók tőkehiányban szenvednek.
A határon túl átnyúló gazdasági kapcsolatok alakításában a vállalkozói szférán
belül a Magyar Beruházási és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH), illetve a kereske-
delmi kamarák játszanak fontos szerepet. Az ITDH jelenléte a térségben nagyon ak-
tív: Nagyváradon és Temesváron működtetnek állandó irodát, s a térségben szinte
kéthavonta rendeznek valahol üzletember-találkozókat, amely igen hatékony eszköz
a magyar befektetések és gazdasági kapcsolatok romániai ösztönzésében. A határ
menti kereskedelmi kamarák is szoros kapcsolatokat ápolnak. Hajdú-Bihar és Bihar
megyei kereskedelmi és iparkamarái rendszeresen (évente kétszer, egyszer Debre-
cenben, egyszer Nagyváradon) tartanak közös ülést, amelyre a gazdasági kapcsola-
tok, illetve befektetések iránt érdeklődő tagokat is meghívják. Hasonlóan szoros
Arad és Békés, Temes és Csongrád, valamint Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg
kapcsolata is.
14. Eurorégiók
A térségben a Kárpátok eurorégióhoz csatlakozott Bihar, Szatmár és Máramaros,
míg a Duna–Tisza–Maros eurorégióban Arad és Temes megye érdekelt. Bihar megye
megalakította Hajdú-Biharral a Bihar–Hajdú-Bihar eurorégiót. Az alapítás komoly ne-
hézségekbe ütközött, hiszen a romániai helyhatósági törvény szerint csak a Külügymi-
nisztérium engedélyezheti önkormányzatok eurorégiós társulását, s ezen a téren a bu-
karesti kormányzat továbbra is merev, a társulások ötletét nem támogató politikát foly-
tat. A Bihar–Hajdú-Bihar eurorégiót végül csak nehezen, jogszabályi kiskapuknak kö-
szönhetően lehetett elismertetni. Hasonló módon alapult a Bihar–Bihor kistérségi
eurorégió, amelyben romániai részről a határ menti településfejlesztési egyesület vesz
részt az önkormányzatok helyett. Ezeknek az eurorégióknak a későbbiekben lehet fon-
tos szerepe, Magyarország uniós csatlakozása után. Fontos lenne kormányzati szinten
felvállalni, hogy több kistérség létrehozásának szükségességéről győzzék meg a ro-
mán kormányt, hiszen mint a spanyol példa bizonyítja, ahol évente majdnem egymilli-
árd dollár jut a határ menti eurorégiók fejlesztésére az EU alapjaiból, a román–magyar
határon is komoly lehetőségek lennének az Interreg-alapok későbbi hasznosítására.
Az EU eddig főleg az ISPA- és PHARE-keretekből finanszírozott a térségben beruházá-
sokat. A PHARE-CBC program keretében határátkelőhelyek kiépítését támogatták, illet-
ve több folyószabályozási, infrastrukturális és turisztikai tükörprogram támogatására
igényeltek finanszírozást az érintett határ menti megyék önkormányzatai.
15. Az RMDSZ Partiummal kapcsolatos főbb

elképzelései
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2003 februárjában meghirdetett gazdasá-
gi programja a magyarság gazdasági felzárkózását hirdette meg. Bár a székelyföldi fej-
lesztésekkel kapcsolatos elképzelések sokkal konkrétabb formákat öltenek, a Partiumban
elsősorban a két autópálya megépítése, a Szatmárnémetit Nagyváraddal, Araddal és Te-
mesvárral összekötő partiumi főút gyorsforgalmi úttá való fejlesztése, illetve újabb határát-
kelőhelyek megnyitása és a létezők bővítése szerepel prioritásként. Nagy eredmény volt,
hogy az RMDSZ külföldi befektető, az amerikai Bechtel cég bevonásával utat nyitott a
Nagyváradon áthaladó észak-erdélyi autópálya megépítésének. A Partiumban zajló fej-
lesztéseket illetően az RMDSZ és a kormánypárt között nem lényesek a véleménykülönb-
ségek, csupán az eurorégiók létrehozását illetően vannak viták.
16. A partiumi gazdaság jellege

A Partium gazdasága bizonyos szempontból eltérő jeleket mutat a környező térsé-
gekétől. A mezőgazdaság nagyon fejlett, s az iparon belül a feldolgozóipar túlsúlya a

jellemző: Aradon az ipari termelés 90, Temes, Bihar és Szatmár megyében pedig a 70
százalékát teszi ki. A gazdasági átalakulás azonban a magyarlakta kistérségek szem-
pontjából vegyes eredményeket hozott. A magyar többségű vidékeken általában keve-
sebb vállalat alakult és ezek összforgalma kisebb, csak a magyarlakta városokban
pezsgőbb a gazdasági élet. Ezt példázza Bihar megye, ahol az Érmelléken belül csak
Érmihályfalva számít jelentősebb gócpontnak. A tőkeerősebb vállalkozások többsége
itt az E60-as nemzetközi főút mentén települet a Bors–Nagyvárad–Élesd vonalon, illet-
ve a belényesi medencében a Belényes–Rény–Vaskohsziklás övezetben, ahol a
Transilvania General cégcsoport legtöbb termelőegysége található. Berettyószéplak a
kőolaj-finomítónak, Esküllő pedig a hőálló téglát gyártó cégnek köszönheti kiemelkedő
eredményeit. A magyar többségű Bors kimagasló teljesítménye a határátkelőhellyel
magyarázható. Biharral ellentétben, ahol több község is kiemelkedő gazdasági góc-
ponttá vált, Máramarosban a vállalatok többsége a városokban telepedett meg. Mivel
a bányavidéki magyarság nagy rész városlakó, a magyarok lakta szórványvidékek
többnyire egybeesnek azokkal a térségekkel, ahol pezsgőbb a gazdasági élet. Az uk-
rán határszélen található településeken nincsenek meghatározó jellegű vállakozások,
ugyanis ez a határ most is nehezen átjárható és ebben a Tisza-híd tavalyi megnyitása
sem hozott változást. Máramaroshoz hasonló Temes megye helyzete is: a tőke itt is az
urbánus településeket célozta meg, melyek közül jónéhányban (Temesvár, Lugos,
Zsombolya) jelentősebb létszámú szórványmagyarság található.
Korábban csak a Bánság (nagy részben Temes megye) gazdasági autonómiájá-
ra vonatkozó törekvések fogalmazódtak meg. Újabban az Erdély-Bánság Liga fogal-
mazott meg ilyen jellegű törekvéseket. A Partium lakói, elsősorban a Temes, Bihar és
Arad megyében élők egy része úgy érzi, hogy nagyobb terhet viselnek, mint az ország
többi része, s a visszaosztott állami bevételekből kevesebbet kapnak. Ebben van né-
mi igazság, hiszen az illető megyék részarányosan kevesebb pénzt kapnak vissza,
mint amennyit befizetnek az államkasszába. A gazdasági viszony a magyarság és a
többségi román nemzet között a Partiumban súrlódásmentesnek mondható. Az
együttműködés a szórványosodó Bánságban szinte példaértékűnek minősíthető. En-
nek példája a Temes megyei Zsombolya városa, ahol a kisebbségben élő magyarság
által állított polgármester óriási támogatást élvez a helyi románság soraiban.
17. Helyzetelemzés. Prognózis

Összefoglalásképpen el kell mondani, hogy a magyarlakta vidékek gazdasági
helyzete enyhén romlott a rendszerváltás óta a Partium többi vidékéhez képest. A fő
ok az volt, hogy nem sikerült pótolni a nyolcvanas években a cégek vezetéséből szin-
te tervszerűen eltávolított magyarokat, s a privatizáció idején, talán Szatmár megye ki-
vételével, szinte alig létezett magyar nemzetiségű vezető a cégek élén, aki részt vehe-
tett volna az illető vállalat magánosítási folyamatának irányításában. A kivándorlás mi-
att majdnem teljesen eltűnt az a gazdasági képzettséggel rendelkező réteg is, amely
gazdasági vállalkozásokat alapított volna. Az 1990-es évek közepén például még a
magyar tulajdonú cégek is alig tudtak magyar nemzetiségű közgazdászokat találni, s
ez a helyzet csak az ezredforduló táján szűnt meg. Az is igaz, hogy a magyarság kö-
rében kisebb volt a vállalkozói kedv a rendszerváltás utáni években, ugyanis a koráb-
bi társadalmi-gazdasági elit jelentős része a nyolcvanas évek végén, vagy közvetlenül
a rendszerváltás után külföldön keresett boldogulást. A tömbmagyar vidékeken még
ma is az országos szintnél fejletlenebb a bankhálózat, s az itteni települések lakóit a
román nyelv nem kellő szintű birtoklása is gyakran visszatartotta attól, hogy hitelért fo-
lyamodjanak. Éppen ezzel magyarázható, hogy azokon a vidékeken, ahol a magyar-
ság szórványban él, a magyar nemzetiségűek számához képest nagyobb a vállalko-
zók aránya, ugyanis a román nyelvet jobban birtokló magyar jobban igénybe vette a
környezete általkínált feltételeket. A Magyarországról érkező támogatások sokat segít-
hettek volna a felzárkózáson, de az 1990-es években a térségben többnyire csak egy
szűk kör jutott hozzá az információhoz, s a támogatás sok esetben osztogatás jelle-
gét öltötte. Éppen ezért hatékonyabb például az Új Kézfogás Közalapítvány kamattá-
mogatási gyakorlata. Hiányzik ellenben a forráskiegészítő hitelezési lehetőség, illetve
az áthidaló hitelek rendszere. A megkérdezett vállalkozók többsége szerint a Corvinus
Rt. inkább a nagyvállalatokra és a tőkeerős középvállalatokra számít új stratégiájában,
ami a kis- és középvállalatok terén a vegyes vállalatok alapításakor a tőkeforrás-kiegé-
szítés lehetőségének esélyeit nagyon leszűkíti.
A határ mentén élő magyarok gazdasági kilátásai jobbak, mint az ország belső
részein élőknek. A várható javulás összefügg Magyarország uniós csatlakozásával. A
számítások szerint ugyanis 2004-től a Romániába érkező működő tőke meg fogja ha-
ladni az 1,5 milliárd dollárt, s ennek a jelenlegi 9,66 százalékot jóval meghaladó része
fog a Partiumba érkezni. Becslések szerint ez a térség két-három éven keresztül akár
évi 300 millió dollárnyi tőkét is képes felszívni. Magyarország uniós csatlakozása fel-
gyorsítja a magyar tőke kiáramlását, melynek egyik legfontosabb célországa Romá-
nia, s azon belül is a Partium nagyobb eséllyel pályázik a magyar tőke behozatalában,
ugyanis a mostani hullámban érkező magyar középvállalatok az alapított romániai cé-
geik fölötti teljes ellenőrzésre törekednek, s ebből a szempontból a határ menti befek-
tetés ideálisnak mondható. A magyar tőkeimport segít a helyi magyarság felzárkózta-
tásában, főleg Szatmár, Bihar és Arad megyében. Temes megyében inkább a tőke-
erősebb középvállalatok beáramlása várható, akik állni tudják a versenyt a helyi szin-
ten már erős gyökereket eresztő német, olasz, osztrák cégekkel. A magyar tőkeimport
pedig a két ország gazdasági integrációjának felgyorsítását is eredményezi. Románia
uniós csatlakozása után, a munkaerőpiac megnyitásával a már jelenleg is érzékelhe-
tő munkaerő-átáramlás fog felgyorsulni, s valószínű, hogy a német-francia határon ta-
pasztalt jelenség itt is fel fogja ütni a fejét, vagyis sokan (főleg szakképzett munkaerő)
fognak átjárni Romániából Magyarországra dolgozni, ugyanis a jelenlegi bérarányok
(1:4) megváltoztatásához még sok időnek kell eltelnie. A jövő Európai Uniójában el-
képzelhető, hogy jó pár a határ menti övezetben lakó magyar állampolgár Romániá-
ba jár át majd vállalkozását igazgatni vagy bevásárolni, míg sok, a határ túlsó oldalán
lakó román állampolgár – s itt elsősorban a nyelvi azonosság miatt a magyar kisebb-
séghez tartozók lesznek előnyben – pedig naponta Magyarországra jár dolgozni.

Irodalomjegyzék
1. Románia 2001. évi statisztikai évkönyve – Országos Statisztikai Intézet, 2002
2. Regionális statisztikák – Országos Statisztikai Intézet, 2002
3. Bihar megye statisztikai évkönyve 2000, 2001, 2002 – Bihar megye Statisztikai
Hivatala, 2001, 2002, 2003
4. Máramaros megye 2001. évi statisztikái – Máramaros megye Statisztikai Hivatala,
elektronikus formátum
5. Máramaros megye cégeinek üzleti forgalma – Máramaros Megyei Pénzügyigaz-
gatóság, elektronikus fromátum
6. Szatmár megye 2001. évi statisztikái – Szatmár megye Statisztikai Hivatal, kivonatok
7. Arad megye 2001. évi statisztikai évkönyve – Arad megyei Statisztikai Hivatal,
elektronikus formátum
8. Temes megye 2001. évi statisztikai évkönyve – Temes megyei Statisztikai Hivatal,
2002
9. Románia 2000 – regionális profilok – Országos Statisztikai Intézet, 2002
10. Nagyvárad tartós fejlesztési stratégiája – Nagyváradi Polgármesteri Hivatal, 2002
11. Az Északnyugati régió társadalmi-gazdasági profilja – Északnyugati Regionális
Fejlesztési Ügynökség, 2001
12. A romániai magyar választók 200 szeptemberében – Interetnikai Kapcsolatokat
Kutató Központ, 2000
13. Az RMDSZ programja – RMDSZ, 2003
14. Románia – gazdasági környezet – Magyar Kereskedelmi és Beruházásfejlesztési
Kht. bukaresti irodája, 2003
15. Magyar Kereskedelmi és Beruházásfejlesztési Kht. bukaresti irodájának adatai a
romániai magyar befektetésekről
16. A Szatmári Friss Újság, a Bihari Napló és a Nyugati Jelen napilapok, valamint az
Erdélyi Riport hetilap 2000–2003-ban megjelent számai
17. Az Országos Szabadalmi és Védjegyhivatal 1999. évi jelentése – Országos Sza-
badalmi és Védjegyhivatal, 2000, elektronikus formátum
18. Capital – Románia 100 leggazdagabb embere – Capital, 2002
Sánduly Edit–Szabó Árpád
Helyzetkép a Székelyföld
gazdasági-társadalmi állapotáról
144 Sánduly Edit–Szabó Árpád: Helyzetkép a Székelyföld gazdasági-társadalmi állapotáról
Bevezetés
A kutatás célja
Kutatásunk szerves része egy széles körű regionális tanulmánynak a határontúli

magyarlakta területek gazdasági átalakulásáról. A munkacsoportok regionális felosz-
tás alapján működtek. A mi csapatunk célja az volt, hogy feltárjuk és elemezzük Szé-
kelyföld gazdasági helyzetét, a rendszerváltás óta bekövetkezett fejlődését, fontosabb
gazdasági-szociális folyamatait. A kutatás foglalkozott a magyar lakosság gazdasági
helyzetével és az átalakulásban betöltött szerepével.
A kutatás módszertana
Dolgozatunk a régióban szerzett információkon alapul. Tanulmányoztuk a ré-

gióról szóló statisztikai jelentéseket, újságcikkeket, tanulmányokat, az elkészült
felméréseket és stratégiai fejlesztési programokat. A módszerek között fontos sze-
repet kapott a helyi konzultáció, interjúk készítése az önkormányzatok, szakmai
szövetségek, politikai pártok képviselőivel, helyi szakértőkkel, felsőoktatási okta-
tókkal, kutatókkal.
A statisztikai adatokról tudni kell, hogy nem mindig tükrözik a valóságot. Például
a mezőgazdaságról külön gyűjtenek adatot a gazdakörök, az önkormányzatok és a
központi szervek decentralizált egységei. Az adatgyűjtés nincs összehangolva1,
ugyanazokról az elemzett dolgokról különböző számok állnak rendelkezésre. Ezért az
elemzés a rendelkezésünkre álló2 adatokat írja le és elemzi.
Interjúalanyaink közül sokan megkérdezték, hogy a hivatalos álláspontjukat
mondják-e el, vagy a személyes nézőpontjukat3. Ezért dolgozatunkban nagyon sok
szubjektív gondolat tűnik fel. Ezeknek tulajdonosai nem a szerzők, hanem így látják
az interjúalanyok a helyzetet.
Dolgozatunk tehát néhány, a régióban fontosabb személy szubjektív nézőpontján
és néhány megkérdőjelezhető pontosságú számadaton keresztül mutatja be Székely-
föld aktuális gazdasági-társadalmi-politikai helyzetét.
A dolgozat felépítése
A tanulmány bemutatja Székelyföld földrajzi elhelyezkedését és megközelíthetőségét.

Foglalkozik a régió gazdasági és társadalmi helyzetével, valamint a végbement privati-
zációs folyamatokkal. Részletesebben kitér az Európai Unió által finanszírozott progra-
1 Sokszor az adatok összegyűjtői és felhasználói sem tudják, hogy tulajdonképpen milyen adatokra is volna szükségük.
2 Interjúalanyaink közül is sokan panaszkodtak arra, hogy nem léteznek pontos statisztikai adatok (pl. a hosszan tartó munkanél-
küliséget Romániában nem regisztrálják).
3 Sőt olyan is volt, aki megkérdezte, hogy az illető megyének a hivatalos fejlesztési stratégiáját bocsássa-e rendelkezésünkre,
vagy a belső használatra alkalmas, előkészületben lévőt.
mokra. Elemzi a Székelyföldre áramló külföldi tőkebefektetéseket. Áttekinti a társada-
lom helyzetét. Bemutatja az önkormányzatiság és a regionális politika összefüggéseit.
A függelékben a szerzők interjúkon keresztül áttekintik a társadalmi és gazdasági fo-
lyamatok lakossági megítélését, és a helyi társadalom jövőképét. A két mellékletben a
szerzők a három székely megye gazdasági és népesedési adatait adják közre.

Székelyföld földrajzi elhelyezkedése és megkö-

zelíthetősége
Székelyföld Románia központi részén helyezkedik el, az ország geometriai közép-
pontjától4 kissé északkelet-keletre. Tulajdonképpeni területi kiterjedését nagyon so-
kan vitatják, mert léteznek mára már teljesen elrománosodott vidékek is, amelyek va-
lamikor Székelyföldhöz tartoztak. Sajnos ez a helyzet a régió „fővárosának” tekintett
Marosvásárhellyel is. Ott egyrészt a legutóbbi népszámlálás adatai alapján elmondha-
tó, hogy a magyarság kisebbségbe került. Másrészt nagyon sok marosvásárhelyi ma-
gyar nem tartja magát székelynek.
Székelyföld az 1968-as megyésítéskor felszámolt Maros-Magyar Autonóm Tarto-
mány területén fekszik, nagyjából lefedi azt. A tartományt annak idején három megyére
vágták szét a tömbmagyarság megosztásának céljából. Hargita és Kovászna megyék tel-
jes egészében Székelyföld területén fekszenek, Maros megyéből (a megye lakosságának
41–43%-a vallja magát magyarnak) a Sóvídék és Nyárádmente tartozik a régióhoz.
Napjainkban Székelyföldet északról a Görgény völgye határolja5. Északkeleten elin-
dulva, a vidék keleti határán végigmenve egészen délkeletig, a régiót a Keleti-Kárpátok
(Erdélyi Alpok) határolják, azokon túl a történelmi Moldva helyezkedik el. Délen és délke-
leten a Barcaság és a szászok ősi területei6 határolják Székelyföld területét. A falvakból
Németországba települt szászok házaiban ma cigányok élnek. Egész Románia területén
Maros megye lakosságában a legnagyobb a roma lakosság aránya. A nyugati szomszéd
a Mezőség, amely még Székelyföldnél is nyomorultabb és elmaradottabb vidék.
A megyésítés során úgy a Mezőség, mint Segesvár Maros megyéhez kerültek,
ezért a gazdasági és társadalmi állapotok elemzésénél állításaink ezekre a vidékekre
is részben igazak lesznek. Ugyanakkor ezek is befolyásolni fogják a Székelyföldről ki-
alakuló általános képet, hisz közigazgatásilag hozzá vannak csatolva.
Megközelíthetőség
Székelyföld elméletileg úgy szárazföldi, mint légi úton megközelíthető. Gyakorla-

tilag a régió egyetlen „saját” repülőtérrel rendelkezik Marosvásárhely mellett,
Vidrátszeg falu határában. Az említett repülőtéren kívül, amely a régió nyugati határán
van, Székelyföldtől déli irányban nagyon közel helyezkedik el a brassói repülőtér.
A régiót két vasúti fővonal érinti, a 300-as, amely Nagyváradról kiindulva Kolozs-
váron Segesváron és Brassón keresztül vezet Bukarestbe, valamint a 400-as, amely
Nagybányát köti össze Bukaresttel, keresztülhaladva Gyergyószentmiklóson, Csíksze-
redán és Sepsiszentgyörgyön7 is. A 300-as fővonal valóban csak érinti Székelyföldet,
4 Az ország geometriai középpontja Segesvár körül található.

5 Onnan indultak 1990 márciusában a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom leitatott román „harcosai”.
6 Kronstadt és Schäßburg (Brassó és Segesvár) városaiba szocialista nagyvállalatokat telepítettek, amelyek több tízezres munka-
erejét moldvai parasztokból verbuválták.
7 A baj csak az, hogy Kolozsvár felöl napjában egyetlen vonat közlekedik a 400-as vonalon, a Budapest–Brassó távon közleke-
dő Corona.
tulajdonképpen a nyugati határa mentén megy végig. Szászrégentől északra, Dédán,
és Csíkszeredától északra, Madéfalván található a 400-as vonal két nagy vasúti cso-
mópontja, amelyekről az Erdélyt Moldvával összekötő sínpárok ágaznak le. Ezeken kí-
vül a 405-ös mellékvonal halad át a régión, amely Székelykocsárdot köti össze
Dédával, Marosvásárhelyt8 érintve. Létezik még egy-egy mellékvágány Tövis és
Parajd, valamint Segesvár és Székelyudvarhely között. A régiót átszelő keskeny nyom-
távú vasutak közül az utolsónak a működését is 1996-ban megszüntették.
A műutak közül az E60-as (DN 13 nemzeti) és E754-es (DN 11 nemzeti) európai
utak, valamint a DN 11B, 12, 13A, 15 valamint 16-os nemzeti utak és ezek elágazásai
szelik át a régiót. Az E60-as Budapest felől tart Isztambulba, és keresztülhalad Maros-
vásárhelyen. Az E754-es kelet felé tart Brassótól Moldova felé. A környéken nem léte-
zik autópálya9, és a közeljövőben nem is lesz.
Az eddig leírtak alapján láthatjuk, hogy Székelyföldet – habár az ország közepén
van – részben magas hegyek, részben nagyon szegény vagy elszegényedett vidékek
veszik körül. Mindezek mellett a közlekedési fővonalak is elkerülik, és a meglévő inf-
rastruktúra is nagyon rossz állapotban van. Emiatt nevezték interjúalanyaink Székely-
földet „a legközpontibb perifériának”.
Regionális és fejlesztési besorolás

Főként az EU-intézmények nyomására az előcsatlakozási tárgyalások nyomán
Románia területét 8 úgynevezett fejlesztési régióra osztották.
Az erdélyi megyék az 5., 6. és 7. régióban találhatók. A Nyugat fejlesztési régió-
hoz tartoznak Arad és Hunyad megyék, valamint a Bánság. Az Északnyugat régióhoz
tartoznak Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyék, valamint a Partium és
Máramaros. A Középső régióhoz tartozik az összes többi erdélyi megye, és csak er-
délyi megyék. Ide tartozik a túlnyomó többségében magyarlakta Székelyföld is.
1. ábra – Románia statisztikai fejlesztési régiói és a Központi régió a székely megyékkel
A fejlesztési régiók Romániában A Közép régió

Forrás: [INS, 2001]
8 Mivel Marosvásárhelyen csak a gyér forgalmú 405-ös vasúti mellékvonal halad keresztül, a vásárhelyi repülőtér egy kicsit ve-
szíthet stratégiai jelentőségéből. Ezen csak a pár év múlva ott keresztülhaladó autópálya segíthet.
9 Az erdélyi autópálya is valószínűleg Székelyföld nyugati határa mentén fog elhaladni. Kolozsvárt még érinti, de a székely fővá-
ros előtt 20 km-rel délre kanyarodik.

A központi régió fejlesztési ügyeit Gyulafehérváron kezelik. Az eddigiekben említett

szállítási és infrastrukturális gondok miatt a központ nagyon nehezen megközelíthető.
Az alábbi táblázat a régió méreteit mutatja be úgy terület, mint népesség szem-
pontjából. Maros megye mind a felszíne, mind lakossága szempontjából nagyobb az
országos átlagnál, Kovászna megye mindkét szempontból kifejezetten kicsi.
1. tábláza – Székelyföld mérete Románia viszonylatában

Ebből
Össz- Össz-
Arány Arány Városok megyei Község Falvak
Régió terület lakosság,
% % száma jogú száma száma
km2 személy
városok
Románia
238 391 100% 22 810 035 100% 263 84 2 688 13 094
összesen
Központ 34 100 14,30% 2 701 697 11,84% 50 14 334 1 823
Székelyföld 17 063 7,16% 1 191 644 5,22% 21 7 173 844
Maros 6 714 2,82% 610 053 2,67% 7 4 90 486
Kovászna 3 710 1,56% 233 256 1,02% 5 1 34 122
Hargita 6 639 2,78% 348 335 1,53% 9 2 49 236
Pillanatnyilag a következő megyei rangú városok találhatók a székely megyék terü-

letén:
1. Maros megyében: Marosvásárhely, Segesvár, Szászrégen, Dicsőszentmárton10
2. Hargita megyében: Csíkszereda és Székelyudvarhely
3. Kovászna megyében: Sepsiszentgyörgy
A megyék és a fontosabb helységek lakosságát az alábbi táblázat mutatja be.
Méretét és fejlettségét tekintve Marosvásárhely, a régi regionális főváros messze a leg-
nagyobb település egész Székelyföldön.
2. táblázat – A megyék, megyei jogú városok és a városok lakosainak száma 1999. július 1-jén
Lakosság Lakosság Lakosság
Megye Megye Megye
száma száma száma
Maros 601 552 Hargita 342 128 Kovászna 230 542
Marosvásárhely 164 132 Csíkszereda 46 385 Sepsiszentgyörgy 66 599
Szászrégen 38 598 Székelyudvarhely 38 863 Barót 10 531
Segesvár 36 067 Tusnádfürdő 1 815 Kovászna 12 373
Nagyernye 9 850 Balánbánya 9 158 Bodzaforduló 9 089
Marosludas 18 684 Borszék 3 103 Kézdivásárhely 22 087
Szováta 12 328 Székelykeresztúr 11 187
Dicsőszentmárton 29 917 Gyergyószentmiklós 21 226
Maroshévíz 16 795
Szentegyháza 7 476
10 Amint említettem, az utóbbi három helység tulajdonképpen nem tartozik Székelyföldhöz.

A régió gazdasági és társadalmi helyzete11
A gazdaság
A székely megyék altalajkincsekkel való ellátottsága, domborzati és klímaviszo-

nyai, valamint a lakosság összetétele változó, ezért a különböző alrégiókban különfé-
le helyi sajátosságokkal bíró gazdálkodás folyt és folyik.
Maros megye egy hatalmas méretű sótömb fölött12 helyezkedik el. Ugyanakkor
ebben a megyében található az ország földgáztartalékainak legnagyobb része. A me-
gyében nagyon sok termálvizű forrás van, de ezek a vendéglátóipar szempontjából
egyáltalán nincsenek kihasználva13.
A megye sík területein (ez főleg a magyarok által csak szórványosan lakott Me-
zőségre érvényes) gabonát termesztenek. A megye északi részén a szocializmus ide-
jén hatalmas gyümölcsösök léteztek, amelyek nagyrésze ma már gondozatlanul
hever. A központi részeken komlót termeltek nagy mennyiségben, de már komlóültet-
vények sem léteznek. A megye déli részein található a Küküllők völgye, amely nemzet-
közi hírnevű bortermő vidék. A megye északkeleti és keleti részén erdőgazdálko-
dás/fakitermelés folyik.
A másik két megye sokkal dombosabb-hegyesebb vidék. A legfontosabb nyers-
anyag a nagyon sok ásványvízforrás és az erdők. Ugyanakkor szinte mindegyik helység-
nek megvan a saját kavicsbányája. A talaj minősége14 és a hideg klíma nem igazán
alkalmas a növénytermesztésre. A helybéliek főleg krumplit termesztenek. A hegyi lege-
lőkön jelentős méretű szarvasmarha-tenyésztés folyt még egy évszázaddal ezelőtt is. Je-
lenleg ez az ágazat a tejfeldolgozással együtt mély válságban van. [Szabó, 2003]
A szocializmus idején mindegyik székelyföldi városban létezett valamiféle gépe-
ket vagy berendezéseket gyártó vállalat, ugyanakkor országosan is fontos súllyal bírt
a textilipar, a ruha- és konfekcióipar, valamint az élelmiszeripar.
Maros megye volt gazdaságilag a legfejlettebb, a székely „főváros” volt a legjob-
ban iparosítva. Az előző évszázadokban főleg mészárosairól és tímárjairól volt híres a
helység. A város nyugati határában működött a szocializmus idején és működik ma is
egy valamikor nemzetközi megrendeléseket is teljesítő, ma vegetáló és veszteséges
műtrágyagyár15. A város felé következik a bőr- és kesztyűgyár16, mögötte a selyem-
11 Ebben a fejezetben főleg az elérhető statisztikai adatokra támaszkodunk (Romániában még csak most van nyomdában a
2002-es statisztikai évkönyv, a 2001-es pedig csak az átmenet első évtízedéről tartalmaz adatokat. Friss adataink a Nemzeti
Statisztikai Hivatal honlapjáról származnak – lásd mellékletek), kevésbé az interjúkra, amelyeket a következő fejezetekben fej-
tünk ki részletesebben.
12 Egyik interjúalany elmondása szerint a megye felszínének 80%-a alatt só van.
13 Nemzetközi hírnévnek csak a szovátai Medve-tó örvend, a helybéliek közül sokan ismerik még a marosszentgyörgyi sós ter-
málfürdőt.
14 Romániában a talajtípusokat 5 minőségi kategóriába sorolják. A legjobb, 1. minősítésű termőtalajból egyetlen talpalatnyi sem
található Hargita megyében, a megyei átlag a 4. kategóriához tartozik [Benedek, 2002].
15 A gyárat privatizálni próbálták, de a török vevő nem fizette ki a vételárat, és visszavették tőle a vállalatot. A veszteséges válla-
latot politikai okokból tartják fenn.
16 Mindig magyar nemzetiségű vezetősége volt. A volt főkönyvelő és aligazgató is tulajdonos-vezérigazgatónak tekinti magát. Há-
borújuk 12 éve tart, az alkalmazottak is két táborra szakadtak, és egymást próbálják megakadályozni a gyár területére való be-
lépésben. A valamikor csak exportra dolgozó gyárban ma az interjúkészítésre vállalkozókat az orosz maffiával fenyegetik.

szövöde. Az ipari negyedben található még a téglagyár, a konzervgyár, a tejfeldolgo-

zó (ma Friesland-tulajdonban), a szerszámgépgyár, a könnyűipari berendezéseket
előállító gyár, valamint az állami húsfeldolgozó kombinát.
A városban létezik még egy gyógyszergyár (magyarországi – Richter Gedeon –
többségi tulajdonban), egy cukorgyár, két bútorgyár és egy háromba17 szakadt elekt-
romos háztartási berendezéseket gyártó vállalat. Létezik még pékipari termékeket elő-
állító vállalat, de ez már nem megyei szintű állami monopólium, az erős versenyben
egyre jobban szűkül tevékenysége, és üzemeit magánpékeknek adja el.
A legtöbb vállalatot privatizálták. Nagyméretű elbocsájtások következtek. Sokan
hazatelepültek falura, vagy kényszervállalkozásba kezdtek.
Maros megye többi városai közül a székelyföldhöz tartozó Szováta volt fontos
fafeldolgozó18 központ, Szászrégenben a hangszergyár meg a sörgyár19 voltak a leg-
híresebbek, Dicsőszentmártonban karbidot és üveget gyártottak, Marosludason cuk-
rot és gumiabroncsokat. Segesvár inggyáráról, üveggyáráról, valamint zománcozott-
edény-gyáráráról (meg a napjainkban is lakott, középkori szász váráról) volt híres.
A mezőgazdaságban az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés volt valamikor Ma-
ros megye erőssége. (bikaborjú-nevelés és almatermesztés területén országos első volt).
A Küküllő menti borok is a leghíresebbek közé tartoztak és tartoznak az országban.
Hargita megyében a fakitermelés és -feldolgozás meg a bútorgyártás volt a legfej-
lettebb. Csíkszereda, Székelyudvarhely és Maroshévíz voltak a legnagyobb központok,
sok alkalmazottat foglalkoztattak a vállalataik, a munkaerő jólképzett volt. Erős volt a me-
gye a konfekcióipar és a textilipar területén is. Csíkszeredában még ma is létezik a trak-
torgyár, Székelyudvarhelyen a „Matrica” és a cérnagyár voltak még ismertebbek.
A turizmus és az ásványvizek kitermelése is jól működött a megyében, ma 15%-
át sem érik el a 13 évvel ezelőtti értékeknek.
Napjainkban a legfontosabb ipari termékek a nemzeti statisztikai hivatal adatai

szerint [lásd I. melléklet]:
- Maros megyében a vágóhidakról származó marha- és disznóhús, a húskészít-
mények, a tejtermékek, a fogyasztási tej és tejtermékek, a szőtt árú, a lábbelik,
a faanyag, a karbid, az ammónia, a műtrágya, a fényérzékeny anyagok, a sík- és
egyéb üveg, a tégla, cserép és egyéb építőanyag, valamint a mész.
- Hargita megyében a tej és tejtermékek, az ásványvizek, a konfekció, a lábbelik,
valamint a feldolgozott fa és a bútorok
- Kovászna megyében a ruházat, a feldolgozatlan faáru, az ásványvizek, a hőener-
gia, a pékárú, a tejtermékek és a hús.
Maros megye mai vezetői szerint a megye nem igazán mezőgazdasági jelle-
gű, de szerencsére nem volt túlzott a nehézipar fejlesztése. Az ipar fejlesztése ma
sem tenne jót a megyének. (Elrettentő példaként Brassót emlegetik (a túlzott ipa-
rosítás csak viszszahúzta), de a környezetszennyezés sem elhanyagolható szem-
pont).
17 Kábelgyár, elektromos háztartásiberendezés-gyár (ma olasz kézben) és számológépgyár.

18 És a Medve-tó vonzott – főleg skandináv – turistákat.
19 Románia első exportra is termelő, Ceausecsu kedvenc sörét is előllító sörgyárát az osztrák BBAG bezárta.
Folytatni kellene a megyében a gyümölcstermesztés hagyományát, nem volna
szabad búzát és kukoricát termeszteni. Azok nagy parcellákat és más éghajlatot igé-
nyelnek, ráadásul a talaj sem termékeny.
A talaj a gyógynövénytermesztésnek volna nagyon megfelelő.
A hollandok zsebszerződésekkel több száz hektár földet vettek a megyében.
Akácfákat ültettek, ezzel akarják otthon növelni a gátjaik magasságát. Az akácfa ex-
portja is nagy bevételt hozhatna a megye gazdáinak.
A mezőgazdaság fejlődését hátráltatja, hogy a földek visszaadása nem megfele-
lően történt, hisz csak a földet adták vissza, a munkaeszközöket és a traktorokat nem.
A régió/megye legfontosabb vállalatairól a kereskedelmi és iparkamaráknál nem

voltak hajlandók nyilatkozni20. A külső nézelődő számára nyilvánvaló, hogy a nehéz-
ipar mindenütt lehanyatlott. Ezzel szemben nagyon sok sikeres tejfeldolgozó jelent
meg a piacon. A húsfeldolgozásban is a régi nagy mészároscsaládok visszaszerezték
hírnevüket.
Nagyon fontos maradt a fafeldolgozás és a bútorgyártás. Az mindenképpen ér-
dekes probléma, hogy például Csíkszeredában a bútorgyártás lehanyatlott, miköz-
ben tőle alig 50 km-re, Székelyudvarhelyen ugyanez az iparág virágzik. A folyama-
toknak valószínűleg személyi okai is voltak. Beszélgetőtársaink meglátása szerint
egyébként a fakitermelési ágazat a régióban telített.
Sikertörténetként szokták mesélni a nyomdaipar letelepítését és elterjesztését
Székelyudvarhelyen. 1990 előtt nem is hallottak arrafelé a nyomdászatról, ma több
virágzó vállalat21 is található a városban. A siker titka egyedül a megfelelő piaci rés
megtalálása és kihasználása.
A legelők minőségét és a régió hagyományait figyelembe véve, sokan Székelyföld

felemelkedését részben a mezőgazdaság – konkrétan a tehéntenyészés és tejtermelés
segítségével lehetne megvalósítani. A hivatalokban ülő bürokraták ezt tagadják.
A terepen, tejfeldolgozókkal készített interjúink során is, a nyereségesség felve-
tésére azt a határozott választ kaptuk, hogy „a tejtermelés, igenis, nyereséges”. [Sza-
bó, 2002] Interjúalanyunk személyes tapasztalatokat szerzett Nyugat-Európában, és
elmesélte, hogy:
– az EU-ban 25-28 EUR cent/l a tej felvásárlási ára (pl.: Nagy- Britannia 28, Hol-
landia 30, Németország 27 – a tejtermelést Nyugaton is szubvencionálják),
– nálunk (az ő üzemében) 5300 lej a felvásárlási ár + 300 lej jár a nagyobb zsír-
tartalomért, + a gazdák kapnak 1680 lej támogatást, ez összesen = 7280 lej
= 20-21 cent,
– ez kevesebbnek tűnik, viszont az EU-ban – csak a +2–4 C-fokra lehűtött tejet
veszik át, gazdánként minimum 800-1000 litert (ott 6-8 gazda ad annyit, mint
nálunk 900), a tej csíraszáma < 50 000 (csak ennek a befektetése 10 cent/l).
Ezenkívül az EU-ban mindenütt van fejőcsarnok, ahova be van vezetve a me-
20 Etikátlan kérdés és burkolt reklámnak használható, kizárja a többi vállalatot. Esetleg név és cím nélküli esettanulmányokat le-
het készíteni sikertörténetekről. De kérdés, hogy mik a sikeresség kritériumai.
21 Van köztük olyan is, amelynek a forgalma tavaly elérte a 18 milló EUR-t, az ország magazinpiacának 55% van a kezükben, és
a kereskedelmi nyomtatványok 90%-a, ezenkívül exportálnak Bulgáriába, Szerbiába, Horvátországba, Ausztriába, Moldáviá-
ba, sőt Magyarország és Moldávia számára tankönyveket is nyomtatnak.

leg víz. A tehenek tőgyét megmossák, megtörlik egyszer használatos szalvé-

tákkal (minden csicset külön). A beszolgáltatott tejet nagyon gyakran analizál-
ják. A fejés nem kézzel, hanem fejőgépekkel történik, szigorúan betartva a hi-
giéniai előírásokat22.
Régiónkban 3 tehénnel egy gazda keres 3-4 millió lejt, ami megfelel egy állami gyá-
ri munkás fizetésének – ezzel szemben az EU-ban 1 lakatos átlagfizetését egy gazda 20-
25 tehénnel tudja megkeresni (Németországban egy kevesebb mint 15 fő tehenet neve-
lő gazdának biztos a csődje, Hollandiában ez a minimális állomány 30)23.
Nálunk 4-5 tehénnel egy gazda annyit keres, mint egy mérnök (1-2 tehén tartá-
sa esetén nálunk is a gazda veszteségben van, kb. 3 tehén tartása már jobb, mint a
0 szaldó),
– ne tenyésszenek egyszerre mindent (disznót és tyúkot is a tehén mellett) – sok
munka, kevés jövedelem –, szakosodni kell, és profi módon dolgozni,
– vizsgálni kell a tej-hús-tojás felvásárlási árainak alakulását, és viszonyítani az
inflációhoz – a romlandóságot és szállíthatóságot figyelni.
A privatizáció hatásai Székelyföld gazdaságára
Romániában a privatizáció folyamatát több, egymásnak is ellentmondó törvény

szabályozta az utóbbi másfél évtized folyamán. A folyamat időnként felgyorsult, más-
kor lelassult, a mindenkori kormány politikai akarata és a nemzetközi pénzügyi szer-
vezetek nyomásának függvényében. [Brateş, 1997]
Kemény viták tárgyát képezte a privatizálandó, illetve a tartós állami tulajdonban
maradó vállalatok köre, valamint a privatizálandó vállalatokban fenntartandó állami ré-
szesedés hányada.
Az első elképzelés szerint létrehoztak két intézménytípust: egy Állami Tulajdon-
alapot (Fondul Proprietatii de Stat – FPS) és 5 regionális szintű Magán Tulajdonalapot
(Fondul Proprietatii Private – FPP). A privatizálni kívánt vagyon 30%-át a FPP-nek ad-
ták, 70%-ot pedig a FPS-nek. A lakosság számára24 tulajdonszelvényeket nyomtattak,
és szétosztották azokat. A tervek szerint a FPP a tulajdonában levő 70%-ot pénzért kel-
lett volna értékesítse, mégpedig évi 10%-ot. Így a teljes privatizációs folyamat 7 év alatt
befejeződött volna.
A stratégiai fontosságú, tartós állami tulajdonban tartandó vállalatok önállóan
gazdálkodó egységekké alakultak (Regii Autonome).
A tulajdonszelvényeket fel lehetett használni a privatizálandó vállalatok vezetői és
dolgozói általi kivásárlásra (Management and Employee Buy-Out – MEBO), vagy be
lehetett fektetni a FPP-be, amelyek a folyamat lezárásakor befektetési alapokká kellett
volna átalakuljanak. [Domokos–Bagoly, 1996]
22 A kis, 1-2 tehenes gazdák nincsenek is tisztában azzal, hogy mit fog jelenteni az európai integráció. Ha nem lesznek képe-
sek a minőségi követelményeket betartani, integráció után többé nem lesz szabad ezektől a gazdáktól tejet átvenni. Ezek majd
le kell vágják az állatokat, és más megélhetés után kell nézzenek. A gyára(ak) pedig nyersanyag nélkül fognak maradni. Egy
szakmabeli elmesélte, hogy a gyáruk minden liter átvett tejre fizet 0,05 EUR-t az állat-egészségügyiseknek, de azok nem csi-
nálnak abszolút semmit ezért a pénzért.
23 Az EU előírásai az 5–200 fejőstehenet nevelő farmokat egy kategóriába sorolják. Itt senkinek sincs 7-8-nál több tehene, de
nem képesek megfelelni az EU-követelményeknek (pl. hogy semmi nem lehet fából készítve). Megjelent a minimumkövetel-
ményekről egy brosúra, amit azonban jelenleg nem lehet betartani.
24 Minden felnőtt állampolgár ingyen kapott egy 5 szelvényből álló, bemutatóra szóló füzetet, amelyben az 5 szelvény az 5 FPP
egyenlően szétosztott vagyonának megfelelő hányadát képviselte.
3. táblázat – A székelyföldi megyék vállalatai és magyarsága a Tömeges Privatizációs Program Idején (1995 szeptember)
A megyében
A megyében Kuponra
A megyében Kuponra hány %-a
A 60%-nak A 49%-nak hány %-a jogosult
kuponokkal jogosultak privatizálható
Megye neve Privatizálandó cégek száma A cégek törzstőkéje (millió lej) megfelelő tőke megfelelő tőke privatizálható magyarok
privatizálható száma a a vagyonnak
nagysága nagysága a vagyonnak száma a
tőke nagysága megyében magyar
kuponnal megyében
kuponnal
60 49
Összesen Összesen 60%-ban 49%-ban
%–ban %–ban
Hargita 75 57 18 338 461,143 170 810,407 167 650,736 102 486,244 82 148,861 184 635,105 260 728 141,21% 223 149 120,86%
Kovászna 51 41 10 371 954,314 289 612,438 82 341,876 173 767,463 40 347,519 214 114,982 174 444 81,47% 133 265 62,24%
Maros 91 71 20 745 639,760 349 619,783 396 019,977 209 771,870 194 049,789 403 821,659 455 473 112,79% 191 697 47,47%
Székelyföld 217 169 48 1 456 055,217 810 042,628 646 012,589 486 025,577 316 546,169 802 571,745 890 645 110,97% 548 111 68,29%
Millió USD-ben
2578 lej/USD 564,800 314,214 250,587 188,528 122,787 311,316 890 645 110,97% 548 111 68,29%
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
árfolyamon
4. táblázat – A székelyföldi megyék vállalatai a Tömeges Privatizációs Program idején ágazati bontásban (1995. szeptember)
Fa- és papír-
Gépgyártó
Megye neve Mezőgazdaság Élelmiszer-ipar Építőipar Kereskedelem Turizmus feldolgozó Bútoripar Vegyipar Szállítás Textilipar Szolgáltatás Bőripar Összesen
ipar
ipar
Hargita 15 793,063 68 325,458 49 430,170 5 773,505 24 392,974 39 671,789 8 680,850 37 626,432 634,000 10 036,886 30 692,700 15 084,424 0,000 306 142,251
Kovászna 23 650,252 171 831,679 43 583,330 4 413,812 36 857,968 21 219,439 0,000 8 492,127 8 739,396 11 726,396 18 202,587 23 239,312 0,000 371 956,298
Maros 22 578,532 129 117,896 103 058,026 20 369,456 27 173,813 36 564,143 3 912,775 10 393,800 270 759,547 23 292,376 45 781,641 17 704,091 38 099,100 748 805,196
Székelyföld 62 021,847 369 275,033 196 071,526 30 556,773 88 424,755 97 455,371 12 593,625 56 512,359 280 132,943 45 055,658 94 676,928 56 027,827 38 099,100 1 426 903,745
Millió USD-ben
2578 lej/USD 24,058 143,241 76,056 11,853 34,300 37,803 4,885 21,921 108,663 17,477 36,725 21,733 14,779 553,493
árfolyamon
Forrás: RMDSZ képviselői iroda
153
Ha egy vállalatnál a MEBO-t akarták alkalmazni, azt egy Alkalmazotti Egyesület-

nek (Programul Asociatiei Salariatilor – PAS) kellett lebonyolítania. A PAS-t hivatalo-
san be kellett jegyeztetni egyesületként, majd választott vezetői leülhettek a FPS és
FPP képviselőivel a szerződési feltételeket megtárgyalni. A vállalatokat a tulajdonszel-
vényekkel (az alkalmazottak bármennyi tulajdonszelvényt25 bevihettek a vállalatukba),
készpénzzel és bankhitellel lehetett megvásárolni26.
Mivel a tulajdonszelvények nem voltak névre szólóak, és az aktuális hatalomnak
nem tetsző politikai és gazdasági körök kezébe kerültek, a folyamatot megváltoztatták.
Előbb téves számításokra hivatkozva újraértékelték27 a privatizálandó állami vagyont.
Az új értéket megint szétosztották a felnőtt lakosság között, de most már névre
szóló voucherek formájában. A „privatizáció felgyorsításáról” szóló új törvény (Töme-
ges Privatizációs Programnak – TPP is hívták) szerint minden állampolgár el kellett
menjen a postára, és egy általa választott konkrét vállalathoz el kellett küldje a
voucherjét. A hatalom kijelölte azokat a vállalatokat, ahol többségi részesedést szán-
dékozott megtartani, itt a vállalatok értékének 49%-át lehetett jegyezni, a többi vállalat-
nál az érték 60%-át.
A vállalati részvények kibocsátási árfolyama normális körülmények között 1 millió
lej volt, túljegyzés esetén a privatizálásra szánt vagyon osztva a jegyzett kuponok szá-
mával. A TPP előtti és az utána kialakult helyzet látható a 3. és 4. táblázatban.
A tömeges privatizációs program által tulajdonképpen az állami vállalatok értéké-
nek csak 5%-át privatizálták, hiszen a legnagyobb és legerősebb vállalatokat az állam
stratégiai fontosságúnak nyilvánította, és 100%-ban saját kézben kívánta tartani.
[Earle–Telegdy, 1998]
Az 1996-os választások után hatalomra került új kormány nyilatkozatok szintjén
fel akarta gyorsítani a privatizációt.
5. táblázat – Az 1996-os kormányváltás után hatalomra került kormány által

Székelyföldön privatizálásra szánt vállalatok
Privatizálandó (még Az állami
Vállalatok Törzstőke
Megye állami kézben maradt tulajdon
száma 1000 lej
törzstőke) aránya
Hargita 44 205 191 685 90 465 620 44,088%
Kovászna 41 280 608 014 172 238 490 61,380%
Maros 85 659 164 833 311 942 879 47,324%
Székelyföld összes 170 1 144 964 532 574 646 989 50,189%
Az RMDSZ egyes körei megpróbáltak célirányosan néhány vállalatot magyar nem-

zetiségű kisrészvényesek kezére juttatni. A magyar lakosság egy része nem kért taná-
csot senkitől, hogy hova tegye a kuponját, mások bizalmatlanok voltak az RMDSZ-szel
szemben. A szervezeten belül nem mindenkinek tetszett a folyamat lebonyolításával fog-
lalkozó csapat, így a szándék megbukott.
25 Elkérhették a rokonoktól/ismerősöktől vagy felvásárolhatták öket, így szándékoztak a törvényalkotók egy másodlagos tőkepia-
cot beindítani.
26 Az érdeklődés csekély volt, nagyon kevés vállalat dolgozói éltek ezzel a lehetőséggel. Ilyen módszerrel privatizálták Székely-
földön pl. a csíkszeredai tejgyárat meg a sörgyárat. A sörgyár azután külföldi pénzügyi befektető kezébe került, az feljavította
és továbbadta egy szakmai befektetőnek. A tejgyár ma is az alkalmazottak és a vezetőség tulajdonában van.
27 A vagyont 8-szorosára értékelték. A rossz nyelvek szerint a 8-as szorzószámot hasra ütéssel állapították meg.
Az új kisrészvényes réteg egy része – ha volt fizetőképes kereslet – eladta a rész-
vényeit. Mások tartják a részvényeket, néha kapnak osztalékot, néha elmennek közgyű-
lésekre. A többség betette a részvényét a szekrénybe, és azóta sem tett vele semmit.
A privatizáció következő lépése a maradék vállalatok pénzért való értékesítése
kül- és belföldi pénzügyi vagy szakmai befektetőknek. Ez a folyamat napjainkban is
tart, néha kisebb-nagyobb botrányok által kísérve28. Az új kormány elkötelezte magát
a privatizáció folytatása és befejezése mellett. Az országban van még privatizálandó
vállalat, de Székelyföldre ez nem érvényes.
A fenti folyamattól különbözik a mezőgazdaság helyzete. A volt állami gazdasá-
gok privatizációja még nincs befejeződve. A földek visszaadása – legalábbis birtokle-
velek kiosztása szintjén – nagyon lassan halad. A román adminisztráció nem ismeri a
telekkönyv fogalmát, ezért a folyamatot botrányok kísérik. A kialakuló felaprózott bir-
tokszerkezet pedig nem teszi alkalmassá a mezőgazdaságot, hogy versenyképessé
válljon az EU farmerjeivel szemben. A probléma különösen égető Székelyföldön, ahol
a lakosság nagy része mezőgazdaságból él.
Az utóbbi időben megkezdődött a közösségi erdők és földek visszaadása. A ki-
alakuló közbirtokosságok és magánerdészetek viszont egy pozitívumot jelentenek
Székelyföld gazdasága számára.
Természetesen vannak pozitív példák is a régióban a sikeres privatizációra és a
jól működő vállalatokra.
1998-ban a borszéki vállalat egy közös termelési egyezményt hozott létre a bu-
karesti Comchim vállalattal. A bukaresti cég a vegyiparban tevékenykedett, nyers-
anyagot állított elő gyógyszergyárak számára. Ma is van egy vegyianyagokat gyártó
részlegük. A cég teljes egészében hazai magántőkén alapul.
1999-ben privatizálták a vállalatot – megvásárlás által (a főrészvényes az FPS
volt, a részvények 75%-nak tulajdonosa) és tőkeemeléssel (a bukarestiek 2 új gyártó-
sorral szálltak be, ezek képezték azelőtt a közös termelési egyezmény tárgyát).
Így a Regina Apelor Minerale Borsec (Borszék – Az Ásványvizek Királynője volt
a vállalat neve) átalakult Romaqua Group SA-vá, a részvények kb. 95%-a a Romaqua
tulajdonában van. 3%-ot birtokol a SIF Transilvania, 0,36%-ot a régi FPS, most APAPS
(’99 után megjelent egy furcsa törvény, amely az állam kezébe adott bizonyos földte-
rületeket. Mivel a gyár arra a területre volt építve, az állam újra tulajdonos lett. Ezen-
kívül van még 12 000 „kuponos” részvényes.
1998 és 2003 között a teljes gyártási technológiát felújították. Ma már egyetlen
berendezés sincs a vállalatnál a rendszerváltás előtti időből.
1998 előtt 6 gyártási gépsor működött, a ’70-es évek műszaki szintjén. Mindegyikük
üvegből készült palackokba töltötte az ásványvizet. Ma 5 gyártósor van a vállalatnál, ebből
3 PET-palackokba tölt, 2 üvegbe (egyik a hagyományos, 1 literes üvegekbe a másik, egy
luxus kivitelű 0,75 l üvegbe, amelyet csak a HORECA (Hotel-Restaurant-Catering) láncnak
értékesítenek. A termék neve Borsec Premium. A gyártósor 2003 augusztusa óta műkö-
dik.) Csak augusztus hónapban többet termeltek, mint 1993-ban az egész évben.
A technológia pillanatnyilag a legújabb generációs. A gépsorokat Németország-
ból (Krones) és Olaszországból (SIG) Európa legnagyobb cégei szállították, amelyek
világszinten is elismertek.
28 A Richter Gedeon megvette pl. a marosvásárhelyi gyógyszergyárat. Ugyancsak magyar befektetők kezébe került a szovátai
fürdővállalat, ami nem tetszik egyes hazai politikai és gazdasági köröknek, ezért a perek jelenleg is folynak.

1998-ig összesen 2-féle termékkel rendelkeztek – 1 literes üvegekbe és 0,5 lite-

res üvegekbe töltött szénsavas ásványvízzel. Ma összesen 10 típus létezik. Töltenek
úgy szénsavas, mint szénsavmentes ásványvizet. A szénsavmenteset nem a CO2 ki-
vonásával nyerik, hanem van külön olyan típusú borvízforrás a környéken.
Az értékesítés túlnyomórészt a hazai piacon történik, a termékek alig 10%-át ex-
portálják.
A belső piacon az ásványvízeladások terén a piac több, mint 35%-át uralják, ők
a piacvezetők.
Az export főleg a nem EU-tag29 országokba történik.
A vállalat fejlődése sokkal dinamikusabb is lehetett volna, ha nem létezne az or-
szágban a túlzott30 adóelvonás.
A vállalat rendszeresen teljesíti befizetési kötelezettségeit az állam, valamint a
szociális és egészségügyi alapok felé, ami azonban túlzott terhet jelent a számára. A
vállalat, saját értékelése szerint, Hargita megye legnagyobb adófizetője.
Gazdasági/fejlesztési programok a régióban
A Regionális Fejlesztési Törvény alapján megalakult régiók 1999-ben elkészítet-

ték fejlesztési programjaikat, majd 2002-re átdolgozták azokat. A Központi Fejlesztési
Makrorégió is, melynek része Székelyföld, hasonló módon járt el, fejlesztési program-
jának fontos részét jelenti a gazdaságfejlesztési alprogram.
A régió fejlesztési programja illeszkedik a 2002-re átdolgozott és kibővített Orszá-
gos Fejlesztési Tervhez, mely Románia gazdasági fejlődésének főbb koordinátáit az
alábbiakban határozza meg a 2002/2005-ös időszakra:
• Makroökonómiai politika
• A strukturális átalakulás politikája
• Szociális és humánerőforrás-fejlesztési politika
• Környezetvédelmi politika
• Regionális politika
Az Országos Fejlesztési Terv kidolgozásának alapjául egy szektoriális és regio-
nális gazdaságszociológiai tanulmány szolgált, mely a prioritást élvező problémák fel-
leltározását és meghatározását tűzte ki célul. A tanulmány vizsgálta Románia makro-
ökonómiai mutatóit és gazdasági fejlődési tendenciáit a 2002–2005-ös időszakra, a
primer, szekunder és tercier ágazatok helyzetét, az infrastruktúra, humán erőforrás,
szociális szolgáltatások helyzetét, a nyolc régió gazdaságszociológiai helyzetét és a
meglévő regionális diszparitásokat.
A helyzetfeltáró tanulmány alapján elkészített fejlesztési stratégia hét fő irányvo-
nalat határoz meg:
1. A termelői és szolgáltatói szektor fejlesztése, a gazdasági tevékenységek ver-
senyképességének erősítése és a magánszektor támogatása.
29 Az EU-standardok még nem ismerik el a román ásványvizeket. (A Romaqua elkezdte a termékének EU-elismerését célzó ügy-
intézést, talán 2003 végéig sikerül a borszéki vizet az EU-piacon is elismertetni.)
30 A cég növekedése a jelenleginél évi 50%-kal nagyobb lett volna, ha az adók legalább csak magyarországi szinten lennének,
és a nagyberuházók nemcsak akkor kapnának kedvezményeket, ha külföldiek. (Ha egy külföldi 50 millió USD-nél nagyobb
összeget ruház be, nagy kedvezményben részesül. Ha egy román ruház be ugyanennyit, nem kap semmit.)
2. Az országos infrastruktúra fejlesztése és javítása.
3. A humánerőforrás-potenciál fejlesztése, a piaci feltételeknek megfelelő munka-
erő támogatása és a szociális szolgáltatások minőségének javítása.
4. A mezőgazdaság és vidékfejlesztés támogatása.
5. A környezet állapotának védelme és javítása.
6. A tudományos kutatás és technológiai fejlesztés, az innovációk, a kommuniká-
ció és információs technológia fejlesztésének támogatása, az információs tár-
sadalom létrehozása.
7. A régió gazdasági struktúrájának javítása, kiegyensúlyozott és fenntartható re-
gionális fejlesztés támogatása.
A fejlesztési stratégia valamennyi irányvonal esetében meghatározza a főbb cél-
kitűzéseket, a célkitűzések elérése érdekében javasolt lépéseket és az országos prio-
ritásokat.
Az Országos Fejlesztési Stratégia megvalósítása érdekében a stratégia megjelö-
li azokat az együttműködési lehetőségeket és finanszírozási forrásokat, melyek elindít-
hatják a fejlesztési lépéseket, de melyek korántsem elégségesek. A megjelölt finanszí-
rozási források között fontos helyet foglalnak el az előcsatlakozási alapok, PHARE,
ISPA és SAPARD, melyeket kormánytámogatások egészítenek ki.
A 2002-re kidolgozott Országos Fejlesztési Terv szerzői nagy eredménynek tart-
ják, hogy első alkalommal sikerült kidolgozni egy olyan országos szintű fejlesztési ter-
vet, melyben együttműködtek a regionális fejlesztési tanácsok, a kormány és a külön-
böző minisztériumok, és amely esetében a pénzügyi programozás egyidőben és ösz-
szefüggésben készült a 2002-es állami költségvetés kidolgozásával.
Az Országos Fejlesztési Stratégia keretében helyet kapott az egyes makrorégiók
rövid bemutatása is, a vizsgált paraméterek elsősorban az infrastruktúra, gazdasági
szerkezet, foglalkoztatás, mezőgazdaság és erdőkitermelés, ipar, kis- és közepes vál-
lalkozások, környezetvédelmi problémák. A stratégia a továbbiakban tárgyalja a
makrorégiók közötti és a régiókon belüli diszparitásokat, megoldási javaslatokat azon-
ban elsősorban országos szinten fogalmaz meg.
Az Országos Fejlesztési Stratégia átdolgozásával és kibővítésével egy időben ké-
szült a Központi Fejlesztési Makrorégió új Regionális Fejlesztési Terve is.
A Központi Makrorégió (melynek része Székelyföld) Fejlesztési Tervében megfo-
galmazott cél a lakosság életminőségének javítása egy magas teljesítmény-orientált
gazdaság fejlesztésével, a rendelkezésre álló humán és anyagi erőforrások mozgósí-
tása által, összhangban a környezeti értékek, a (szellemi) örökség és hagyományok
megőrzésével. A stratégia célkitűzései:
– regionális gazdaság fejlesztése vállalkozásösztönzés, gazdasági tevékenysé-
gek modernizálása és változatossá tételének támogatása által;
– életminőség-javítás a szociális és infrastructurális szolgáltatások javítása által;
– a települések fenntartható fejlődésének biztosítása a településeken fellelhető kör-
nyezeti értékek, történelmi és kulturális örökség megőrzése és átörökítése által.
A fejlesztési stratégia a továbbiakban konkrét célkitűzéseket és cselekvési prog-
ramokat fogalmaz meg.
Az országos és regionális fejlesztési stratégiák mellett készültek a 2002-es év fo-

lyamán megyei fejlesztési stratégiák is. Ezek egyike a kormány rendelkezésére a

prefektúrák által készített Megyei Gazdasági és Szociális Fejlesztési Programok, me-

lyek rövid idő alatt, záros határidőre készültek, és amelyek megpróbálták tevékenysé-
gekre bontani a megye fejlesztési prioritásait, és összehangolni a kormány és a mi-
nisztérium fejlesztési prioritásaival. Ezen fejlesztési programok elkészítésénél nagyon
kevés idő maradt a konzultatív egyeztetésre, ami néhol teljesen elmaradt.
A fent említett fejlesztési koncepciók és stratégiák elkészítésével párhuzamosan
a székelyföldi megyékben a helyi és megyei önkormányzatok és önkormányzati társu-
lások szintjén készültek olyan helyi és regionális fejlesztési programok és koncepci-
ók, melyek alaposabban konzultáltak a lakossággal, a civil szféra és a gazdasági élet
szereplőivel. Készültek fejlesztési programok a nagyobb városokban (pl. Csíkszereda,
Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely), vala-
mennyi Hargita megyei kistérségi társulás elkészítette a kistérség fejlesztési program-
ját, és készülnek megyei fejlesztési stratégiák is, pl. Hargita megyében.
Általános tapaszztalatként elmondható, hogy a helyi jellegű fejlesztési stratégiák
készítésénél a kezdeményező, nagyon kevés kivétellel, általában valamely helyi (me-
gyei vagy települési) önkormányzat vagy önkormányzati társulás volt. A fejlesztési stra-
tégiák megfogalmazásában és a megelőző helyzetfeltárások elkészítésénél a civil
szféra kéviselői többnyire partnerek voltak, a gazdasági élet szereplői kevésbé vettek
részt véleményformálással. Előfordult egyes kistérségekben, hogy a stratégia alapve-
tő célkitűzéseit és fő tevékenységi területeit lakossági fórumokon sikerült alaposan
megvitatni.
Ugyanakkor Székelyföldön több kutatócsoport is kezdeményezte már a Székelyföld
régió fejlesztési stratégiájának tudományos alapon történő megfogalmazását, több kon-
ferencia vitatta már Székelyföldnek kulturális régióként való megfogalmazását és egy le-
hetséges fejlesztési stratégia prioritásait. Az Új Kézfogás Alapítvány támogatásával és a
Pécsi Regionális Kutatások Központjának szakmai irányításával készült egy helyzetfeltá-
ró tannulmány, mely azonban még nem került publikusan megvitatásra.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Székelyföld régióban léteznek több
szinten is helyi fejlesztési tervek, vannak viták és eltérő fejlesztési elképzelések, azon-
ban a finanszírozási források szűkössége és esetleges volta miatt a megvalósítások
esetlegesek, nem álltak még össze egy koherens fejlesztési programba. Ugyanakkor
egy koherens fejlesztési program kialakításához és megvalósításához szükség lenne
egy szélesebb társadalmi együttműködésre, mely jelen pillanatban, a szerzők vélemé-
nye szerint, csak a helyi civil társadalom által generálható.
Az Európai Unió által finanszírozott programok

A Európai Unió által finanszírozott legfontosabb programok Romániában az elő-
csatlakozási programok: PHARE, ISPA és SAPARD. Ezen programok finanszírozásá-
ból részesültek az utóbbi években a székelyföldi megyék is, hivatalos adatokat azon-
ban, egy internetes kutatás eredményeként, többnyire országos és regionális
(makrorégiók) szinten voltak elérhetőek. Az ISPA- program első kiírásának feltételei
nem tették lehetővé székelyföldi pályázók részvételét a programban, így jelen tanul-
mányban nem is vizsgáljuk ezen program felhasználását a Székelyföldön.
1. PHARE-finanszírozási lehetőségek – Székelyföld – Központi
Fejlesztési Régió
A PHARE-finanszírozási programok közül gazdaságfejlesztési szempontból regio-

nális szinten a legjelentősebbnek a PHARE 1998 – Regionális politika és kohézió – Ipa-
ri szerkezetváltás és humánerőforrás-fejlesztési program bizonyult.
Vizsgálható adatokat egy internetes kutatás és néhány dokumentáció vizsgálata
alapján a Központi Fejlesztési Régióra vonatkozóan találtunk, melynek része a Székely-
föld is. A Román Fejlesztési Minisztérium honlapján (www.mdp.ro) elérhetőek a PHARE
1998 – Regionális politika és kohézió – Ipari szerkezetváltás és humánerőforrás-fejlesz-
tési programra vonatkozó adatok.
A program 15,5 mil. euró összegben az Európai Unió támogatásával és 3,875 mil.
euró összegben a román kormány támogatásával 60%-os támogatást biztosított max.
62 000 euró összegben ipari szerkezetváltást és humánerőforrás-fejlesztést célzó pro-
jektek számára. A versenypályázatokat fejlesztési régiók szintjén írták ki, és két rész-
letben zajlottak. Három témában lehetett nem kormányzati szervezeteknek pályázato-
kat benyújtani: helyi kezdeményezés, turizmus, humánerőforrás-fejlesztés. Az első
részletet 1999 szeptemberében zárták 259 szerződés megkötésével, a második rész-
letet 2000 novemberében további 198 szerződés megkötésével.
6/a. táblázat
Projektek Jóváhagyott Projektek Jóváhagyott Projektek Jóváhagyott Projektek Jóváhagyott
száma keret Eur száma keret Eur száma keret Eur száma keret Eur
Északkelet 23 962 330 6 254 801 12 448 008 41 1 665 139
Délkelet 22 886 493 6 324 448 7 111 005 35 1 321 946
Dél-Munténia 16 712 872 9 340 690 8 262 144 33 1 315 706
Délnyugat 29 874 375 9 219 375 15 398 438 53 1 492 188
Nyugat 20 963 869 4 205 566 3 118 850 27 1 288 285
Északnyugat 11 618 556 6 286 961 8 327 309 25 1 232 826
6/b. táblázat – Az első részletben jóváhagyott projektek31

Helyi
Régió Turizmus Humán erőforrás Összesen
kezdeményezés
Központ 12 707 425 6 352 310 4 196 926 22 1 256 661
Bukarest-Ilfov 11 655 306 3 152 600 9 366 190 23 1 174 096
Összesen 144 6 381 226 49 2 136 751 66 2 228 870 259 10 746 847
31 A fejezetben bemutatott táblázatok és grafikonok a nevezett honlapokon található adatok feldolgozásával készültek.

Azon pályázatok részére, melyek a bírálaton elérték a 65 pontot, de a PHARE-tá-

mogatás keretébe már nem fértek be, a román állam jóváhagyott saját alapokból va-
ló finanszírozást:
7. táblázat – Az állam által finanszírozott projektek az első részben

Projektek Finanszírozott
Régió
száma összeg (euró)
Északkelet 50 2 645 874
Délkelet 76 3 887 455
Dél-Munténia 3 162 462
Délnyugat 92 4 049 018
Nyugat 22 925 251
Északnyugat 93 4 685 979
Központ 59 2 690 167
Bukarest-Ilfov 22 1 117 689
Összesen 417 20 163 895
8. táblázat – A második részben jóváhagyott pályázatok

Régió Helyi Turizmus Humán Összesen
kezdeményezés erőforrás
Projek- Jóvá- Projek- Jóvá- Projek- Jóvá- Projek- Jóvá-
tek hagyott tek hagyott tek hagyott tek hagyott
száma keret Eur száma keret Eur száma keret Eur száma keret Eur
Északkelet 12 676 053 2 107 350 2 431 56 16 826 559
Délkelet 16 804 165 6 294 240 2 515 24 24 1 149 929
Dél-Munténia 13 738 110 4 225 331 7 177 249 24 1 140 690
Délnyugat 23 707 465 2 87 152 7 145 270 32 939 887
Nyugat 12 745 910 4 235 270 6 208 351 22 1 189 531
Északnyugat 20 897 223 4 248 917 6 105 344 30 1 251 484
Központ 13 748 503 9 296 989 5 181 715 27 1 227 207
Bukarest-Ilfov 16 955 747 2 85 240 5 243 174 23 1 284 161
Összesen 125 6 273 176 33 1 580 489 40 1 155 783 198 9 009 448
9. táblázat – A kormány által támogatott pályázatok a második versenykiírás esetén:
A PHARE-támogatásból finanszírozott és az állami támogatásból régiónként fi-

nanszírozott projektek összesen:
PHARE-

Következtetésként elmondható, hogy a Központi Fejlesztési Régió, melynek ré-

sze Székelyföld is, a többi régiókhoz mérten arányosan részesült a PHARE 1998 –
Regionális politika és kohézió – Ipari szerkezetváltás és humánerőforrás-fejlesztési
program finanszírozásából.
2. SAPARD-finanszírozási lehetőségek – Székelyföld – Központi

Fejlesztési Régió
Tekintettel arra, hogy Székelyföld területének több mint fele vidéknek tekinthető
az EU vidékfejlesztési ismervei alapján, a gazdasági szereplők számára fontos finan-
szírozási forrást jelenthet a SAPARD előcsatlakozási program.
Egy internetes kutatás eredményeként a legértékesebb adatokat a SAPARD
Annual Report dokumentum tartalmazta, melyet legutóbb 2002. október 4-én frissítettek
(www.europa.eu.int). A dokumentum az Európai Bizottság első beszámolója a SAPARD-
programra vonatkozóan. A SAPARD- program célja a 10 csatlakozni szándékozó ország
támogatása mezőgazdaságuk és vidéki környezetük strukturális átalakításában. A
SAPARD-program támogatását valamennyi ország saját mezőgazdasági és vidékfejlesz-
tési programja alapján kapta meg, melyekben az egyéni fejlesztési prioritások tükröződ-
tek. A programozás gyakorlata új volt a csatlakozni szándékozó országok számára, en-
nek ellenére valamennyi ország programja elkészült és a bizottság 2000 őszén jóvá is
hagyta valamennyi programot. A SAPARD-program újdonsága a PHARE- és ISPA-prog-
ramokhoz képest, hogy a bonyolító ország viselte a program alkalmazásának teljes fe-
lelősségét. A támogatás átutalásának feltétele egy megfelelő nemzetközi szerződés alá-
írása a támogatott ország és az Európai Unió között, valamint a SAPARD-ügynökség fel-
állítása volt. A szerződést valamennyi országgal előkészítették és aláírták 2000 őszéig,
az ügynökséget azonban egyetlen országnak sem sikerült felállítani 2000 végéig, így a
SAPARD-támogatás átutalása nem történhetett meg 2000-ben.
A dokumentum részletes elemzést tartalmaz .pdf formátumban, adatai közül, Excelben
feldolgozott formában, az alábbiakat tartottuk fontosnak bemutatni jelen dolgozatban:
10. táblázat – A SAPARD-támogatások várható összege

a csatlakozó országokban 1999-es árakon
Ország Összeg (euró)

Magyarország 38 054 000 SAPARD-támogatások várható összege a csatlakozó
Lettország 21 848 000 országokban 1999-es árakon
Szlovénia 6 337 000
Bulgária 52 124 000
Magyarország 7% Lettország 4%
Csehország 22 063 000 Románia 29%
Szlovénia 1%
Litvánia 29 829 000 Bulgária 10%
Szlovákia 18 289 000 Csehország 4 %
Lengyelország 168 683 000 Litvánia 6%
Észtország 2%
Észtország 12 137 000 Szlovákia 4%
Románia 150 636 000 Lengyelország 33%
Összesen 520 000 000
11. táblázat – Az EU maximális hozzájárulása a SAPARD-programok
támogatásához 2000–2006 között
Ország Összeg (euró)

Az EU maximális hozzájárulása a SAPARD-programok
Magyarország 270 988 389
támogatásához 2000–2006 között (euró 2000-es árakon)
Lettország 155 582 958
Szlovénia 45 126 753
Bulgária 371 183 022
Csehország 157 114 020 Magyarország 7% Lettország 4%
Románia 29%
Litvánia 212 416 890 Szlovénia 1%
Bulgária 10%
Szlovákia 130 238 780
Csehország 4%
Lengyelország 1 201 217 598
Észtország 2% Litvánia 6%
Észtország 86 429 441
Szlovákia 4%
Románia 1 072 702 134 Lengyelország 33%
Összesen 3 702 999 985
A fenti adatok alapján látható, hogy Románia az Európai Unió SAPARD-támo-
gatásainak 29%-át kapja.
Ezen támogatás felhasználására vonatkozó további releváns adatokat a internet-
oldalon, a Román Fejlesztési Minisztérium honlapján találtunk. A PHARE 1998/
Stadiul implementarii programelor / Programok megvalósítása oldalon hozzáférhetők
az SPP (Special Preparatory Program), a SAPARD előkészítő program alkalmazására
vonatkozó adatok.
Az SPP-t 1999 szeptemberében indították Romániában, összköltségvetése 3,125
millió euró (80% EU-finanszírozás, 20% a román kormány finanszírozása) és négy in-
tézkedés keretén belül nyújtott, vissza nem térítendő támogatást korlátozott számú pá-
lyázónak. A Románia által meghatározott prioritásoknak megfelelően, a támogatás a
következő négy intézkedésre vonatkozott:
• mezőgazdasági vállalkozások/egységek beruházásai;
• mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának javítása (mar-
ketingtevékenység);
• alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése és
sokszínűsítése;
• vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása
Az SPP-, SAPARD-előkészítő program felhasználására vonatkozó legfontosabb adatok:
12. táblázat – SPP-támogatás régiónként
Támogatás összege Társfinanszírozás Összesen

Központ 367 824 367 826 735 649
Északkelet 454 279 454 982 909 260
Északnyugat 1 049 507 675 244 1 724 751
Dél-Munténia 245 162 146 878 392 040
Délkelet 371 440 371 440 742 879
Délnyugat 270 886 62 686 333 572
Nyugat 322 373 322 373 644 745
Összesen 3 081 469 2 401 427 5 482 896

A táblázat és a grafikon egyaránt mutatja, hogy az Északnyugat Fejlesztési Régió

kapta a legnagyobb támogatást az SPP-program keretében, lévén valóban az ország
egyik legelmaradottabb és „legvidékibb” régiója; a Központi Fejlesztési Régió a többi
régióval és fejlettségi szintjével arányos mértékben részesült a támogatásból.
Megjegyzés: a SAPARD-program első pályázati kiírására 2002-ben került sor Ro-
mániában, de az eredményekről hivatalos és nyilvános adatok még nem hozzáférhetők.
3. Az Európai Unió által finanszírozott más programok
Az Európai Unió által a PHARE- vagy más programok keretében Románia számá-
ra megítélt finanszírozások kisebb jelentőséggel bírnak Székelyföld gazdaságfejlesz-
tése szempontjából. Ezen programok vagy olyan tevékenységeket támogatnak, me-
lyek hatása közvetett módon jelentkezik Székelyföld gazdaságában (pl. oktatási prog-
ramok), vagy esetleges a hatásuk, vagy olyan programok, melyek előírásainak nem
felelnek meg a székelyföldi pályázók (pl. ISPA).
Fontos megemlítenünk, hogy a helyi és megyei önkormányzatok szintjén az utób-
bi 10-12 esztendőben erős nemzetközi kapcsolatok alakultak ki, melyek sok esetben
egy-egy közös program vagy pályázat formájában konkretizálódnak, de amelyekről
egy pontos helyzetkép kialakítása a jelenleginél hosszabb időtartamú és célirányosan
az önkormányzatok nemzetközi kapcsolataival foglalkozó kutatást igényelne.
Külföldi tőkeberuházások Székelyföldön
A rossz infrastruktúra, a régió rossz marketingje és periféria jellege nem igazán von-
zóak a külföldi tőke számára, amely amúgy sem igyekszik teret hódítani Romániában.
A régióban általában csak az erőforrások elsődleges felhasználása történik meg, ami
nem hatékony és alacsony a hozzáadott értéke.
13. táblázat – A külföldi tőkebefektetések

alakulása az átmenet első évtizedében – millió USD
Év 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995
Magyarország 187 311 1459 1471 2339 1079 4453
Románia - 18 37 73 97 341 417
Közép- és Kelet-Európa 187 351 1800 3154 4175 3866 9610
Összesen KKE+FÁK 187 351 1800 3380 5046 5435 13393
Év 1996 1997 1998 1999 Össz Arány
Magyarország 1986 1653 1453 1550 16459 20,29%
Románia 263 1224 2040 1345 4510 5,56%
Közép- és Kelet-Európa 7928 9541 16431 16028 57451 70,81%
Összesen KKE+FÁK 12439 17244 21535 22731 81138 100,00%
Forrás: EBRD, 1998: p. 81.; EBRD, 1999: p. 79.
Néhány megyének az önkormányzata próbált lépni a magyarországi tőke régiónk-

ba való vonzásának ügyében. A Pest megyei önkormányzattal közösen készítettek egy
Hargita megyei kiadványt befektetők számára. A kiadványba pályázat útján kerülhettek
be a befektetőket váró cégek.
Kevés és alacsony színtű pályázat jelent meg.
Hargita megyében a magyarországi tőke aránya a legnagyobb. De országos szin-
ten a külföldi tőkeberuházásoknak csak 4%-a jön a megyébe. Nem vállalkozóbarát a
környezet és rossz az infrastruktúra.
Kovászna megyében a német, osztrák és holland tőke dominál, Magyarország a
11. helyen van. A ’90-es években piaci ingadozásokkal évi 2 millió USD áramlott a me-
gyébe, 2001–2002-ben a tizedére csökkent (évi 200 ezer USD).
Az ország gazdasági környezetéről álljon itt néhány vállalati menedzser szemé-
lyes élménye:
Egy holland üzletemberekből álló 45-50 tagú csoport meglátogatta Romániát
üzleti lehetőségek megkeresése és megvalósítása céljából. A díszebéd után egy,
már országunkban is tevékenykedő holland úr elmesélte, hogy itt az üzletek nem úgy
köttetnek, mint egy normális piacgazdaságban. Hollandiában az ember elmegy a ne-
ki tetsző partnerjelölthöz, leül vele, és elmondja a feltételeit és igényeit, egyből a té-
mára rátérve megbeszélik az üzlet részleteit.
Nálunk a külföldi elmegy a gyár vezérigazgatójához, és megbeszélnek egy ta-
lálkozót. Utána néhány napig nagy zabálások, piapartik és bulik következnek, eset-
leg bordélyházak és éjjeli bárok látogatása. A holland üzletember ezután hazauta-
zik, és meghívja magához a leendő román üzletfelét. A kölcsönös kirándulások sora

hosszabb ideig folytatódik, miközben a holland mindenféle „figyelmességgel” látja

el vendégét.
Kb. 6 hónap után szabad először megemlíteni az a szót, hogy „üzlet”, ezután ta-
lán elkezdődhet a tárgyalás.
A házigazdák elismerték, hogy igaza van, de semmit sem változtattak. A holland
látogatásból is csak 2-3 kicsi üzletecske alakult ki.
Egyik erdélyi városban egy olasz cégtől megkérdezték, hogyan sikerült egyálta-
lán abba a városba betelepednie, mitől készült el gyorsan a gyár és indult be hamar
a termelés. Az olasz elmondta, hogy otthon megengedik neki, hogy a Romániára
szánt költségvetés 10%-át „kapcsolatépítésre” fizesse ki.
Nagy külföldi bankok képviselői elmondták, hogy itteni tevékenységük azért any-
nyira szűk, mert kivárnak. Nézelődnek és jelentéseket írnak haza. Egyféle gazdasági
„kém(lelő)”dést végeznek. 1 millió USD-nél nagyobb összegű hitelt csak az otthoni
központok tudtával és beleegyezésével adhatnak. Talán, amikor jobb képet kirajzoló
jelentéseket fognak hazaküldeni, akkor kezdenek majd jobban mozgolódni, és talán
hozzák az otthoni klienseiket is beruházni.
A multinacionális cégek az itt dolgozó menedzsereiknek 3. világ pótlékot kell fi-
zessenek, mert senki sem akar idejönni dolgozni – ezt a multiknál középvezetőként
dolgozó hazai menedzserek mesélték.
A társadalmi helyzet
A 2002-es népszámlálás egyik legmegdöbbentőbb eredménye az volt, hogy a
rendszerváltó események óta eltelt 12 évben az ország lakossága 1 millió fővel
csökkent. A romániai magyarság lélekszáma 200 ezerrel lett kevesebb az 1990-
ben mértnél.
Nagyon sokan kivándoroltak az országból egy jobb élet reményében. A statiszti-
kai kimutatások pontatlanságát bizonyítja az alábbi táblázat, amely 1 millió fő helyett,
még a népszámlálás előtt, 305 ezer fővel számolt. A táblázatból arányokat és tenden-
ciákat azért megfigyelhetünk.
Az országból kivándorló népesség

14. táblázat – Kivándorlás nemzetiség és célország szerint
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 Összesen
Nemzetiség szerint
Összesen 96 929 44 160 31 152 18 446 17 146 25 675 21 526 19 945 17 536 12 594 305 109
Román 23 888 19 307 18 104 8 814 10 146 18 706 16 767 16 883 15 202 11 283 159 100
Német 60 072 15 567 8 852 5 945 4 065 2 906 2 315 1 273 775 390 102 160
Magyar 11 040 7 494 3 523 3 206 2 509 3 608 2 105 1 459 1 217 696 36 857
Zsidó 745 516 224 221 177 131 191 136 198 111 2 650
Más nemzetiség 1 184 1 276 449 260 249 324 148 194 144 114 4 342
Országok amelyekbe kitelepedtek
Németország 66 121 20 001 13 813 6 874 6 880 9 010 6 467 5 807 3 899 2 370 141 242
Magyarország 10 635 4 427 4 726 3 674 1 779 2 509 1 485 1 244 1 306 774 32 559
USA 4 924 5 770 2 100 1 245 1 078 2 292 3 181 2 861 2 868 2 386 28 705
Ausztria 3 459 4 630 3 282 1 296 1 256 2 276 915 1 551 941 468 20 074
Kanada 1 894 1 661 1 591 1 926 1 523 2 286 2 123 2 331 1 945 1 626 18 906
Olaszország 1 130 1 396 528 645 1 580 2 195 1 640 1 706 1 877 1 415 14 112
Franciaország 1 626 1 512 1 235 937 787 1 438 2 181 1 143 846 696 12 401
Izrael 1 227 519 463 324 417 316 418 554 563 326 5 127
Svédország 996 381 686 199 176 520 310 468 129 98 3 963
Ausztrália 611 301 297 236 220 136 165 207 206 124 2 503
Görögország 576 354 143 80 87 193 274 232 316 214 2 469
Más országok 3 730 3 208 2 288 1 010 1 363 2 504 2 367 1 841 2 640 2 097 23 048
A statisztikák nem mutatják ki, de sok fiatal kiment dolgozni Magyarországra,

akik sikerrel folyamodtak a letelepedésért úgy önmaguk, mint szüleik számára.
A kivándorlókról még az interjúk elemzése folyamán is szólunk, volt olyan interjú-
alany, aki szerint a jók és ügyesek már mind kitelepültek külföldre, csak az ügyetlenek
és tehetségtelenek maradtak itthon.
Székelyföld lakosságáról azt kell tudni, hogy nagyon nagy hányada a mezőgaz-
daságból való önfenntartásra van berendezkedve. Az előzőekben már említettük,

hogy a nehézipari létesítményeket a régióban, ami kevés volt is, azokat is felszámol-
ták. Külföldi tőke nagyon kevés jött a régióba, így komolyabb iparról és ipari munkás-
osztályról nem lehet beszélni.
A mezőgazdasággal viszont az a baj, hogy egyrészt a föld nagyon gyenge
minőségű32, másrészt a birtokszerkezet nagyon felaprózott, így nem lehet komoly, az
EU-val versenyképes gazdálkodást folytatni.
A vidéki lakosság nagyon hagyományápoló és a társadalom patriarchális. Szé-
kelyföldön az újításokat nem akarják befogadni, és a nőket nem veszik emberszám-
ba33. A legtöbben a vidéken élők közül nem várnak semmiféle, a közösségen kívülről
jövő segítséget, és nem fogadják meg a tanácsokat. [Vincze, 2002]
Természetesen vannak kivételek is. Székelyudvarhelyen pl. a legkisebb a munka-
nélküliség az egész országot tekintve.
Gondot jelent Székelyföldön a romák nagyarányú betelepedése is. Előbb a szá-
szok által elhagyott falvakat népesítették be Székelyföld határán, de most már nagy
számban megtalálhatók minden magyarlakta34 faluban. Néhány adat a népesedésről
és a szociális helyzetről megtalálható a II. Mellékletben.
Néhány évvel ezelőtt Kolozsváron részt vettünk egy RMDSZ-tisztségviselők, ön-
kormányzatisok és a civil társadalom képviselői közti vitában. A kolozsváriak akkor
azt panaszolták, hogy a magyarok csak Székelyföldet támogatják. A székelyek azzal
vágtak vissza, hogy évszázadokon keresztül Kolozsvár regionális központként elszív-
ta egész Erdély jó képességű humán erőforrásá35t. Azt mondták, itt az ideje, hogy
végre Székelyföld is kapjon valamit.
Jelenleg az a helyzet, hogy Székelyföldet megint elfelejtették. A Mol Rt.-n kívül
minden fontosabb magyar befektető Tordáig megy el, annál keletebbre nem me-
részkedik.
Önkormányzatiság és regionális politika Székely-

földön és Romániában 1992–2002 között
1992–2002 között a területi irányítás szintjei és hatáskörei területén olyan válto-
zásokra került sor Romániában, melyeknek sajátos hatásai Székelyföld esetében a
gazdaság fejlődési kereteit is meghatározták.
32 Az országunkban alkalmazott 5 fokozatú minőségi skálán pl. Hargita megye termőföldjeinek átlaga a 4. fokozathoz tartozik, a
megyében nincsen egyetlen talpalatnyi sem a legjobb minőségű, 1. fokozatú talajból. [Benedek, 2002]
33 Ezt nem is egy interjúalanyunk határozottan állította.
34 Egyik polgármester elpanaszolta, hogy sok roma Törökországba jár áruért, és itthon a feketepiacon értékesítve azt, hatalmas
nyereségre tesznek szert. A pénzből többemeletes házakat építenek maguknak, amilyeneket a bérből és fizetésből élők nem
engedhetnek meg maguknak. Ezután, mivel nincs semmilyen regisztrált jövedelmük és nagycsaládosok, szociális segélyért
folyamodnak, és lánygyermekeiket állami gondozásba akarják vétetni. A polgármester ezután csatákat kell vívjon a megyeköz-
pont szociális hivatalában ülő bürokratákkal, hogy a segélyek inkább a rászorulókhoz kerüljenek.
35 A Sapientia egyetem megalakításának évében (2001) a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen Közgazdasági Karán
érezhetően csökkent a Székelyföldről érkezett jelentkezők száma. 2003 nyarán már egyetlen csíkszeredai lakhelyű jelentke-
ző sem volt a BBTE Közgazdasági Karának magyar vonalán.
1. A területi irányítás szintjeire és hatásköreire vonatkozó törvé-
nyes keret36:
A területi irányítás szintjeit és hatásköreit Románia 1991-es alkotmánya, a

69/1991-es, a helyi közigazgatásról szóló törvény, a 22/1997-es sürgősségi kormány-
rendelet, majd a 2001. évi, 215-ös helyi közigazgatási törvény szabályozza. A területi
irányítás szintjeit és hatásköreit bővítette a 151/1998-as regionális fejlesztésről szóló
törvény.
69/1991-es, helyi közigazgatásról szóló törvényt egy hónappal az alaptörvény el-
fogadása előtt fogadta el a parlament.
1997-ben a 22-es sürgősségi kormányrendelet egészítette ki és módosította a
69/1991-es törvényt. A kormányrendeletet 1998-ban az alkotmánybíróság alkotmány-
ellenesnek nyilvánította, mert kibocsátásakor nem állt fenn olyan rendkívüli helyzet,
mely indokolta volna, hogy a kormány sürgősségi kormányrendelettel beavatkozzon a
parlament hatáskörébe.
A 2000-es évi helyhatósági és parlamenti választások után a 2001. évi 215-ös he-
lyi közigazgatási törvény újabb módosításokat hozott a területi irányítás különböző
szintjein és hatásköreiben.
2. A területi irányítás szintjei és hatáskörei, a törvényes keret

alkalmazásának hatásai:
Románia 1991-es alkotmánya a helyi közigazgatásra vonatkozóan a 119. sza-

kaszban rögzíti a területi irányítás szervezésének alapelveit: „A területi-közigazgatási
egységek közigazgatása a helyi autonómia elvén és a közszolgálatok decentralizáci-
ójának elvén alapszik.”
Az alkotmány a helyi közigazgatás kérdését röviden így szabályozza37:

120. szakasz – Községi és városi hatóságok:
1. A törvény feltételei között választott helyi tanácsok és a választott polgármeste-
rek képezik a községek és a városok helyi autonómiáját megvalósító közigaz-
gatási hatóságokat.
2. A helyi tanácsok és a polgármesterek a törvény feltételei szerint működő autonóm
közigazgatási hatóságok, melyek megoldják a községek és a városok közügyeit.
121. szakasz – A megyei tanács
1. A megyei tanács a községi és a városi tanácsok tevékenységét a megyei szin-
tű közszolgálatok ellátása céljából összehangoló közigazgatási hatóság.
2. A megyei tanács a törvény feltételei szerint választandó meg és működik.
122. szakasz – A prefektus
1. A kormány egy-egy prefektust nevez ki minden egyes megyébe és Bukarest
municípiumba.
36 Az RMDSZ ügyvezető elnöksége önkormányzatokért felelős főosztálya által összeállított, a helyi közigazgatásról szóló kiadvány
alapján
alapján

2. A prefektus helyi viszonylatban a kormány képviselője, ő vezeti a minisztériu-

mok és a többi központi szerv területi-közigazgatási egységekbeli decentrali-
zált közszolgálatait.
3. A prefektus feladatkörét a törvény szerint kell megállapítani.
4. A prefektus a közigazgatási bíróság előtt megtámadhatja a megyei, a helyi ta-
nács vagy a polgármester valamely határozatát, ha ezt törvényellenesnek véli.
A megtámadott határozat jog szerint felfüggesztettnek tekintendő.
Az alkotmányos rendelkezések a törvényhozás hatáskörébe utalják a centralizá-

ció/decentralizáció mértékének meghatározását, és az utóbbi tíz év tapasztalata azt
mutatja, hogy a jogalkotó élt is törvényhozó jogával, az 1991-es majd a 2001-es helyi
közigazgatásra vonatkozó törvényekkel különböző mértékű decentralizációs, majd
centralizációs folyamatokat támogatott.
A 69/1991-es, helyi közigazgatásról szóló törvény a korábbi, 1989 előtti tapaszta-
lathoz képest egy decentralizációs folyamatot indított el, egyre több hatáskörrel és tör-
vényes lehetőséggel látva el a helyi közigazgatás egységeit.
A törvény rögzíti, hogy a helyi közigazgatás működésének alapelvei a helyi auto-
nómia, közszolgálatok decentralizálása, lakossági konzultáció nagyobb horderejű
döntések esetében, törvényesség, helyi közigazgatási hatóságok választhatósága..
Helyi közigazgatási egységek a községek, városok és a megyék, a törvény szerint köz-
igazgatási szempontból mellérendelési viszony alakul ki a megyék és a városok/köz-
ségek között a korábbi alárendelési viszony helyett.
Azon helyi közigazgatási egységek (pl. a Székelyföldi megyék, Temes megye,
Vălcea megye egyes települési és megyei közigazgatási egységei), melyek éltek a tör-
vény adta lehetőségekkel és ismerték az európai országok önkormányzati gyakorla-
tát, 1991–2001 között egyre nagyobb mértékben helyi önkormányzatokként működ-
tek. Gyakorlattá vált bizonyos közszolgálati tevékenységek gazdasági alapon való
megszervezése közhasznú vagy közcélú társaságok formájában (útépítés, egyes
municípiumokban a vízellátás stb.), települési, kistérségi vagy megyei szintű fejleszté-
si feladatok felvállalása, önkormányzati társulások létrehozása, civil szervezetekkel va-
ló együttműködés, nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, különböző fejlesztési projek-
tek menedzsmentje.
Az új, 2001. évi 215-ös helyi közigazgatási törvény az 1991–2001 közötti gyakor-
lathoz képest lényegesen csökkentette a helyi közigazgatási egységek/önkormány-
zatok hatásköreit, és növelte a prefektus hatáskörét. A törvény és más közvetett mó-
don vonatkozó kormányhatározatok alkalmazása következtében egy erősödő centra-
lizációs folyamat figyelhető meg a területi irányítás tekintetében Romániában.
A 215/2001-es törvény „a helyi autonómia általános rendszerét, valamint a helyi
közigazgatási hatóságok szervezését és működését szabályozza”38.
A törvény a helyi közigazgatás működésének alapelveit így fogalmazza meg:

„2. szakasz – (1) A területi-közigazgatási egységekben a közigazgatás a helyi
autonómiának, a közszolgálatok decentralizálásának, a helyi közigazgatási ható-
ságok választhatóságának, a törvényességnek és a különleges jelentőségű helyi
alapján
kérdésekben az állampolgárok megkérdezésének elve alapján szervezendő meg
és működik.”
A 215/2001-es törvényben megfogalmazott alapelvek megegyeznek a 69/1991-
es törvény alapelveivel, és részletezik az alkotmányban a helyi közigazgatásra vonat-
kozóan megfogalmazott alapelveket.
A törvény 3. szakasza meghatározza a helyi autonómia fogalmát, mely egyben keretet
biztosít a továbbiakban az 1992–2002 között elindult regionalizációs folyamatoknak is.
„3. szakasz – (1) Helyi autonómia alatt a helyi közigazgatási hatóságok azon jo-
ga és tényleges képessége értendő, hogy megoldják és kezeljék a közügyeket, az ál-
taluk képviselt helyi közösségek nevében és érdekében, a törvény feltételei között.
(2) Ezt a jogot a helyi tanácsok és a polgármesterek, valamint a megyei tanácsok
gyakorolják, mint általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabadon kifejezett szavazat-
tal megválasztott helyi közigazgatási hatóságok.
(3) A (2) bekezdés előírásai nem sérthetik annak lehetőségét, hogy a lakosság
véleményét népszavazás vagy a közügyekben való más közvetlen részvételi forma út-
ján kikérjék.”39
A 4. szakasz pontosítja a helyi autonómia közigazgatási és pénzügyi jellegét, ter-

jedelmét és korlátait.
„4. szakasz – (1) A helyi autonómia kizárólag adminisztratív és pénzügyi jellegű,

melyet a törvény alapján., illetve a törvény által előírt korlátok között gyakorolnak.
(2) A helyi autonómia a szervezésre, a működésre, az illetékességre és a feladat-
körökre, valamint a törvény szerint, a község, a város vagy az esetnek megfelelően, a
megye által birtokolt források kezelésére vonatkozik.”40
Annak ellenére, hogy a törvény a helyi autonómiát közigazgatási és pénzügyi jel-

legre korlátozza, ez a törvényes lehetőség biztosítja az elindult regionalizációs folya-
matok folytatásának törvényes alapját.
A törvény értelmében a helyi közigazgatási hatóságok a következők:
• a helyi tanácsok;
• a polgármesterek;
• a megyei tanácsok.
A helyi tanács feladatköre: „38. szakasz – (1) A helyi tanács kezdeményez és a
törvény betartásával határoz az összes helyi kérdésben, kivéve azokat, amelyeket a
törvény más központi vagy helyi közhatóság hatáskörébe utalt.”41
A polgármester közhatalmi funkciót tölt be, a helyi közigazgatás és a helyi köz-
igazgatási hatóságok saját szakigazgatási szervezetének a vezetője, a törvény feltét-
elei szerint felel a helyi közigazgatás működéséért. A polgármester a község, illetve a
város képviselője. A polgármester részt vesz a helyi tanács ülésein, és kifejtheti állás-
alapján.
alapján.
alapján.

pontját, véleményét, javaslatokat tehet a napirenden szereplő összes kérdéssel kap-

csolatban. A polgármester is betölt helyi jogalkotói funkciót.
A megyei tanács, a törvény értelmében, a megye szintjén, a községi és a városi
tanácsok tevékenységének összehangolására létrejött közigazgatási hatóság, a me-
gyei közszolgálatok céljából. A megyei tanács hatásköre 1989 előtthöz képest lénye-
gesen csökkent, miközben a települési önkormányzatok/közigazgatási egységek ha-
tásköre növekedett.
A helyi közigazgatási hatóságok mellett működik a prefektus, melyet a kormány
minden megyébe saját képviselőjeként kormányhatározattal nevez ki. A kormány kép-
viselőjének minőségében a prefektus felügyel arra, hogy a helyi tanácsok és a polgár-
mesterek, a megyei tanácsok és a megyei tanácsok elnökei a törvénynek megfelelő-
en fejtsék ki tevékenységüket. A prefektusok, valamint a helyi tanácsok, polgármeste-
rek, megyei tanácsok és megyei tanácsok elnökei között nincsenek alárendeltségi vi-
szonyok. A prefektus vezeti a minisztériumok és a többi központi szakosodott szerv-
nek a területi közigazgatási egységekben megszervezett dekoncentrált közszolgálati
tevékenységét.
A törvény részletesen megfogalmazza a helyi közigazgatási hatóságok és a pre-
fektus feladatait, valamennyi esetben megjegyezve, hogy ezek nem kizáró jellegűek,
további vonatkozó törvények előírásainak is eleget kell tennie a helyi közigazgatási
egységnek vagy a prefektusnak.
3. A területi irányítás lehetséges új szintjei és feladatkörei:
Az európai uniós előcsatlakozási tárgyalások előkészítése érdekében Romániá-

ban is már 1994-től elkezdődtek bizonyos regionalizációs törekvések, mint az Európai
Unió által támogatott innováció.
3.1. A területfejlesztés/regionális politika jogszabályi háttere Romá-

niában
A területfejlesztés alapokmánya Romániában a regionális fejlesztésről szóló
151/1998-as törvény, mely meghatározza a területfejlesztési politika céljait, az intéz-
ményi hátteret, hatásköröket és sajátos eszközrendszert. A 268/2000. számú sürgős-
ségi kormányrendelet módosította és egészítette ki a 151/1998-as törvényt.
A regionális poltika végrahajtását megalapozó jelenlegi jogi keret ezen kívül a kö-
vetkezőket tartalmazza42:
• 189/1998-as törvény a helyi közpénzekről, a későbbi módosításokkal és kiegé-
szítésekkel
• 143/1999-es törvény az állami segélyekről
• 599/2000-es kormányhatározat, mely a 143/1999-es törvény alkalmazásában
használt jelentési, monitorizálási és tájékoztatási eljárásokról szól
• 119/1999/es kormányrendelet a belső átvilágításról és a megelőzési pénzügyi
ellenőrzésről
• 60/2001-es sürgősségi rendelet a közbeszerzésekről
42 Románia Állásfoglalása, megjelent a Magyar Kisebbség c. folyóirat VIII. évfolyam, 2003. 1. számában, Kolozsváron
• 63/1999-es sürgősségi rendelet az Európai Unió által Románia számára kiutalt
vissza nem térítendő támogatások, valamint a 22/2000-es törvényben elfoga-
dott közös finanszírozási alapok kezelésére vonatkozóan.
Románia területi szervezésére vonatkozó jogszabályok határozták meg azokat a
területi struktúrákat is, melyek megfelelnek a NUTS-felosztásnak:
• NUTS1 szint: Románia
• NUTS2 szint: 8 fejlesztési régió
• NUTS3 szint: 42 megye, melyek egyben Románia területi adminisztratív struk-
túrájának is megfelelnek
• NUTS4 szint: nem használatos, itt lehetne elfogadtatni a kistérségi szintet,
melynek működési gyakorlata van már Székelyföldön, Szatmár és Krassó-
Szörény megyékben
• NUTS5 szint: 265 megyei jogú város és város, 2868 község, mely 13 092 fa-
lut tömörít.
3.2. Fejlesztési elképzelések, programok, stratégiák:

A PHARE Regionális Fejlesztési Politika program keretében készült „Regionális
különbségek Romániában, 1990–1994” című tanulmány szakmai támogatást biztosí-
tott a román kormány részére a regionális fejlesztési folyamatokban való részvétel-
ének előkészítésére. A program hozzájárult a döntéshozók bevonásához a regionális
fejlesztési folyamatokba, és keretet biztosított a regionális fejlesztésről folyó szakmai
viták részére, valamint az általános érdeklődés felkeltésére ezen témakör iránt.
A PHARE-program keretében 1996-ban az Európai Unió és a román kormány kez-
deményezésére indult Románia Regionális Fejlesztési Politikája kidolgozásának prog-
ramja, mely program eredménye „Románia Regionális Fejlesztési Politikájának Zöld
Könyve”. A Zöld Könyv által javasolt regionális politika célkitűzései: Románia felkészülé-
se az Európai Unióhoz való csatlakozásra és a strukturális alapokra való jogosultságra;
a regionális különbségek csökkentése Románia különböző régiói között; a közhivatalok
tevékenységének integrálása a régiók magasabb szintű fejlesztése érdekében.
A Zöld Könyv ajánlásai alapján az 1998-ban megjelent Regionális Fejlesztési Tör-
vény biztosította keretek között alakult meg a megyék társulásaként nyolc fejlesztési
makrórégió Romániában, melyeknek egyenként döntéshozó szerve a Regionális Fej-
lesztési Tanács, végrehajtó szerve a Regionális Fejlesztési Ügynökség. Ugyanakkor
megalakult az Országos Regionális Fejlesztési Tanács, valamint az Országos Regioná-
lis Fejlesztési Ügynökség a törvény által meghatározott hatáskörökkel és feladatokkal.
1999-ben készült el az Országos Fejlesztési Terv és a nyolc makrórégió fejlesztési stra-
tégiája bottom-up–up-down módszerrel. A makrórégiók fejlesztési stratégiája a megyék
által szolgáltatott adatok, valamint a megyei fejlesztési stratégiák alapján alakult ki (ahol
léteztek), ezeket integrálta az Országos Fejlesztési Terv. A stratégiák kidolgozásakor fi-
gyelembe vették az Európai Unió és a román kormány által ajánlott fejlesztési prioritáso-
kat, valamint a létező ágazati stratégiák (pl. energetikai, távközlési, infrastrukturális stb.)
prioritásait is. A tervezési folyamat a megyék szintjéig „ment le”, és az első egyik legna-
gyobb probléma a statisztikai adatok egyeztethetősége volt. A második probléma: a fej-
lesztési koncepciók elkészítéséhez rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nagyon lerö-
vidült a dinamikus érdekegyeztetési fázis, így a régió nagyon kevés szereplője vélemé-
nyezte a fejlesztési koncepciót és stratégiát (megyei önkormányzatok, egyes helyi önkor-

mányzatok és gazdaságfejlesztő intézmények). A regionális szintű stratégiai tervezés és

programozás folyamata folytatódott 2000–2003-ban.
A Regionális Fejlesztési Törvény egyik pozitívumának tekintethető, hogy a Regio-
nális Fejlesztési Tanácsokban a makrórégiókat alkotó megyék prefektusai csak meg-
hívotti státusban vehettek részt. Ezen törvényes előírás 1998–2000 között tovább erő-
sítette a helyi közigazgatási törvény által elindított decentralizációs folyamatokat. Jelen
pillanatban folynak komoly politikai viták a recentralizáció érdekében.
A fejlesztési makrórégiók Romániában jelen pillanatban nem alkotnak helyi köz-
igazgatási egységet, és komoly politikai szándék hiányában ilyen irányú előrelépés
nem is várható a közeljövőben.
A területi irányítás lehetséges új szintjei között említeném a kistérségi szintet is.
Önkormányzati kezdeményezésre, a magyarországi és nyugat-európai példákat követ-
ve, Hargita, Maros és Kovászna megyékben 1998–2000 között több mint 17 kistérsé-
gi társulás alakult, melyek lefedik Hargita megye egész területét, Kovászna és Maros
megyék területének kb. 1/3-át. A kistérségi társulások önkormányzatok, civil szerve-
zetek, vállalkozók és magánszemélyek önkéntes társulásaként jöttek létre, vonatkozó
törvénykezés hiányában az érvényben lévő 1924-es társulási törvény alapján, melyet
1998-ban módosítottak. A kistérségi társulások a térségi fejlesztési feladatok koordi-
nációját tűzték ki célul, alapvetően a vidéki térségekben. Romániában hasonló kezde-
ményezés a SAPARD-program előkészítése kapcsán Szatmár és Calarasi megyékben
született, de nem vált általános gyakorlattá országos szinten, így várhatóan a kistérsé-
gi szint sem válik a közeljövőben területi irányítási/közigazgatási szintté.
Összességében elmondható, hogy az 1992–2002 időszakban a területi irányítás

területén Romániában egy erős decentralizációs, majd egy hasonló, de ellentétes irá-
nyú centralizációs folyamat figyelhető meg, mely során új kezdeményezések is meg-
jelentek a közigazgatási egységek szervezése és működése terén, de melyek a 2002-
es év végére még nem váltak általános gyakorlattá Románia egész területén.
Függelék
A Romániában és Székelyföldön az utóbbi másfél évtizedben zaj-
ló folyamatok megítélése és a lakosság jövőképe
Interjúalanyaink között voltak városi és megyei önkormányzati vezetők, az állami

decentralizált intézmények felelős beosztottjai, szakmai társulások tisztségviselői, si-
keres kis- és középvállalkozók, kül- és belföldi üzleti tevékenységet folytató vállalatok
képviselői, valamint egyetemi oktatók és politikusok is. Az alábbiakban az ő vélemé-
nyüket összegezzük.
1. Az utóbbi másfél évtized pozitívumai és negatívumai
1.1. A pozitívumok
Országos szinten
Közhelynek tűnhet, de legtöbb interjúalanyunk azt tartotta az egyik legpozitívabb
dolognak, hogy eltűnt a pártállam, kialakult a többpártrendszer, egy szabadabb em-
beri világ jött létre43. Nagyon jó dolog a politikai szabadság kivívása, a szólásszabad-
ság és a szabad gondolkodás elterjedése.
Lassanként, de kezd meglátszani Románia nyitása a külvilág (és Nyugat) felé. Az
EU rákényszerített egy bizonyos intézményrendszert és működési sémát az országra.
Elindult a decentralizáció (a közigazgatásban is), a folyamat még lassú, de érezhető.
Az EU-programok lefuttatásához szükséges intézményrendszer kialakulása már
önmagában egy pozitív fejlemény, de ennek nagyon jó volt a hatása a hazai gazdasá-
gi intézményrendszerre is.
Az országban megindultak a külföldi beruházások (igaz, hogy szinte csak a fővá-
rosban, valamint az ország nyugati határa mentén és a tengerparton). Székelyföld az
ország központjában van, de sajnos nem vonzó a külföldi tőke számára.
Úgy kényszerből, mint önmagától elkezdődött a privatizáció (és ennek lassan
kezdenek érezhető jelei lenni) – a Nyugat számára is már más kép mutatkozik, ha Ro-
mániát figyelik.
Lassan bár, de beindult egy pozitív öngerjesztő folyamat. Az utóbbi időben elkez-
dődött egy természetes kiválasztódás a vállalkozói rétegben és a társadalomban egy-
aránt.
A társadalomban lassanként tudatosul, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa
(egyesek még fölülről/kívülről várják a csodát, de számuk – már csak a demográfiai
korfán való felfelé haladásuk miatt is – csökken). Különféle tapasztalatokkal bár, de
sokan visszatérnek az eredeti szakmájukhoz. Mások sok jó dolgot tanultak meg és
okosan, jól hasznosítják.
A gazdasági életben pozitívnak ítélik meg, hogy a megtermelt össztermékben nő
a szolgáltatások aránya (kihangsúlyozandó, hogy nemcsak a fizikai személyeknek
nyújtott, hanem a vállalatok számára nyújtott szolgáltatásoké is – a vállalatvezetők kez-
dik felismerni az outsourcing pozitívumait).
43 Azt is sokan hozzáteszik, hogy a Székelyföld csak eleinte tudott élni a helyzettel, 1995 előtt, azóta lemaradt.

Örvendetes, hogy a bankok felismerték saját szerepüket, és ez egyre növekszik.

Most már nem ők várják a hitelkérelmezőket, hanem kezdenek kimenni a vállalkozók-
hoz. Diverzifikálták ajánlatportfóliójukat, különféle ajánlataik vannak a közép- és nagy-
vállalkozások számára, de a kisvállalkozóknak is ajánlanak nagyon jó lehetőségeket.
Ugyanakkor a pénzügyi folyamatok letisztulása (a bankcsődök, valamint a meg-
bukott pilótajátékok és befektetési alapok) jót tettek a lakosság nevelése szempontjá-
ból is – most már ők is megnézik, hogy hova fektetik a pénzüket.
Egy nagyvállalkozó sikeresnek nevezte az RMDSZ kezdeményezését a privatizá-
ciós kuponok koncentrációjára, de belátja, hogy később, a tömeges privatizáció idő-
szakában nem érződött segítőkészség a politika részéről – mindenki ment a voucher-
jeivel, amerre látott.
A sok optimista megszólaló mellett találkoztunk olyan személlyel is, aki szerint a
legpozitívabb dolog az volt, hogy sikeresen túléltük az eddigi 13 évet.
Székelyföldön
A régió számára pozitív volt, hogy a magyarok iránti tolerancia egy időben javult
az országban, az utóbbi időben ez a tendencia sajnos újra megfordulni látszik –
megint a gyűlölködés és a rosszindulat terjed.
A tolerancia terjedése és a politikai alkuk lehetővé tették az egyházi ingatlanok
visszaadásának megkezdését. Sokak számára ez a remény megújulását jelenti.
Ha nem is mindenütt és nem is a megfelelő ütemben, de elkezdődött a közössé-
gi javak visszaadása. Ami eddig a földek és erdők visszaadásával és a közbirtokos-
ságok (újra)alakulásával történt, egyes hibás lépések mellett is pozitív. A közbirtokos-
ságok mellett magánerdészetek is létrejöttek. Ezeknek eredményeként is kezd javulni
a közösségi szellem (de sajnos nem annyira, mint Szászföldön).
A régióban történelmi pillanatoknak tekintik a Duna Tv elindulását 1992-ben, és
a Sapientia egyetemét is 2002-ben.
Gazdaságilag is, de társadalmi szempontból is nagyon pozitív, hogy a privatizá-
ció lényegében befejeződött a régióban. Ma Székelyföldön a gazdaságban nincs szá-
mottevő állami tulajdon.
Kiemelt jelentőségű az anyaországgal való kapcsolattartás is, ennek gazdasági
vetületeivel együtt. Néhány megkérdezett a vendégmunkát is pozitív dolognak tartja.
A Magyarországon dolgozó vendégmunkásoknak egyrészt bővül a látóköre, másrészt
a keresetük egy része hazakerül, ami növeli egyrészt a hazaiak fogyasztását, másrészt
megélhetést teremt ezt a keresletet fogyasztási javakkal kielégítő hazai gazdasági sze-
replőknek.
A megyei önkormányzatok gazdasági vezetői az eddig leírtakon felül pozitívnak
ítélték még meg, hogy Székelyföldön javult a turizmus helyzete44, ami sok mellékjöve-
delmet hozott.
Örvendetes, hogy már Székelyföldön is épülnek ipari parkok (lesz ilyen a maros-
vásárhelyi repülőtér közelében, de Kovászna megyében is már 2 projektet beindítot-
tak). Az infrastrukturális gondok megoldásában jelent előrelépést, hogy végre Szé-
44 Egy 1994-ben hozott rendelkezés 10 év adómentességet biztosított a panzióknak, ha azokat minősítették (a rendelkezést
2000-ben sajnálatosan eltörölték). Hargita megye például országos első helyen van a minősített szálláshelyek számában.
(Ezek kialakításakor sok beruházás történt a saját házak korszerűsítésére, sok fürdőszoba épült, ami már önmagában pozitív
fejlemény.)
kelyföldön is elkezdték az utak rehabilitációját45. „Az erdélyi autópálya jó perspektívát
nyújt – közel lesz Sepsiszentgyörgyhöz, jó hatással lesz annak gazdaságára” – mond-
ta egyik beszélgetőpartnerünk.
Pozitív dolog az is, hogy a régióban nagyon sokan felismerték a pályázati rend-
szer lehetőségeit. A kisvárosok vízhálózatának fejlesztésére EU-pénzekből például
csak a 3 székely megye pályázott.
1.2. A negatívumok
Országos szinten
Talán minden negatívum összegezhető egyik beszélgetőpartnerünk rövid véle-
ményében: ez volt „az elszalasztott lehetőségek évtizede”. A kicsinyes helyi és egyé-
ni érdekek miatt feláldozták a közérdeket. Úgy a politikusok, mint a gazdasági szerep-
lők kicsinyesek voltak.
A rosszul értelmezett szabadsággal való élésnek és visszaélésnek úgy a gazda-
ságban, mint a társadalomban megvoltak a negatív hatásai. Nagyon rossz hatással
van az országra a maffia és a korrupció ereje és elterjedtsége. Amint az EBRD felmé-
rése is igazolja, Románia a második legkorruptabb ország a közép- és kelet-európai
gazdasági átmenetet végrehajtó országok közül.
15. táblázat – A korrupció a gazdasági átmenet országaiban

(helybéli vállalkozók lekérdezése alapján)
Csúszópénzt gyakran fizető A csúszópénz mértékének átlaga
cégek aránya az összes a megkérdezett cégek éves
megkérdezett közül43 árbevételének arányában
Helyezés a 20 ország Helyezés a 20 ország
% %
között között
Azerbajdzsán 59,3 1. 6,6
Grúzia 36,8 8,1 1.
Magyarország 31,1 3,5
Románia 50,9 2. 4,0 8.
Forrás: EBRD, 1999: p125
Hátráltatják az országot a haladásban a gazdaságpolitika határozatlanságai, a

szétszórtság, a stratégiai gondolkodás hiánya.
A vállalkozók arról panaszkodnak, hogy nagyon sok probléma hátrányosan érin-
ti őket és a gazdaságot:
– a liberális kapitalizmus mindennapi fékezése a bürokrácia túlkapásaiban és a
mindennapi életben érezteti hatását,
– nincsenek meg az egyértelmű jogi formulák a befektetések és a befektetők biz-
tonságának szavatolására,
– a munkaadók és az alkalmazottak biztonsága sincs egyértelműen szabályozva,
– még a kisbefektetők is félnek – nincsenek menedzseri szerződések.
45 Hargita és Brassó megyék között elindult a 131-es út rehabilitációs projektje, sőt Erdővidéken és Homoród mentén is lesz
útrehabilitáció.
46 A gyakoriságot egy 6-os skálán (soha, néha, ritkán, gyakran, általában, mindig) mérték, a táblázatban az utóbbi 3 választ adók
vannak összesítve.

A lakosságnak 55%-a vidéken él és mezőgazdaságból biztosítja a fenntartáshoz

szükséges másodlagos jövedelmet. Ennek ellenére Románia továbbra is tagadja/le-
becsüli agrárország státusát47.
Az országban nincs mezőgazdasági lobbi, nincs megfelelő képzettség és tudás,
senki nem ismeri az EU közösségi agrárpolitikáját48.
A mezőgazdaságban a bajok fő forrása a kialakult vagy kialakulófélben levő bir-
tokszerkezet. A tulajdonba való visszahelyezés folyamata nagyon lassan történik, és
rossz módszerekkel.
Kezdetben az állam és az akadémia nem akarta visszaadni a földeket. Apró
egyéni érdekek fűződtek a folyamathoz, és ezek ütköztek egymással49. Emiatt
született meg a rossz törvény. A helyi szintű végrehajtók pedig a bukaresti törvé-
nyeket szó szerint értelmezik és ültetik gyakorlatba. Óromániában például soha-
sem létezett telekkönyv, emiatt az országban sehol nem vették figyelembe a
telekkönyveket50.
A törvény és rossz alkalmazása megosztotta a társadalmat, szétzüllesztette a csa-
ládokat. Nem megfelelőképpen, nem megfelelő súllyal hajtották végre a törvényt, nem
vették figyelembe a helyi folyamatokat.
Az említett problémák miatt Székelyföldön még romániai mércével sem lehet kor-
szerű mezőgazdaságot folytatni. A törvény meghozatalának és alkalmazásának vég-
eredménye úgy Bukarestnek, mint a magyarságnak rossz volt.
Székelyföldön
A fő probléma az, hogy 13 év alatt nem sikerült egy átütő/koherens megoldást
találni a régió fejlesztésére. Sajnos nem sikerült egy regionális identitást létrehozni,
amely elindíthatna egy együttgondolkodást az előbbi probléma orvoslására. Emiatt
nem létezik sem koherens gazdasági, sem agrárpolitika.
Nagyon rossz Székelyföld számára, hogy az országos szintű, maffia típusú szer-
vezeteknek itt is megvannak a megfelelő kapcsolatai.
Mindezek mellett úgy az országos, mint a regionális gazdaság működéséhez és
működtetéséhez szükséges intézményrendszer nagyon fejletlen (nemcsak a bankok
nehezen hozzáférhetőek, hanem tanácsadó cégek sem igazán léteznek). A bajokat
tetézi az infrastrukturális fejlesztések elmaradása – más régiók sokkal jobban lobbiz-
tak Székelyföldnél51. Ugyanilyen infrastrukturális hátrány egy jól megközelíthető repü-
lőtér hiánya a régióban.
Habár a régióban a vállalkozók jobb hírnévnek örvendenek az országos átlagnál,
közhangulatuk rossz. Nem létezik koherens támogatási rendszer a kis- és középvállal-
kozások számára (pedig ők fizetik a legtöbb adót, de nem kapnak semmiféle se-
gélyt/segítséget). Sok problémát jelent a megosztottság – rengeteg a gáncsoskodás –,
nem lehet a törvényeket úgy megkerülni, mint más megyékben.
47 Nemcsak a hatalmon lévők szégyellik ezt a jelleget, az agrármérnökök és a -közgazdászok is letagadják ez irányú végzettsé-
güket.
48 A szakemberek állítólag egyszerűen kimennek a teremből, amikor előadásokon, továbbképzéseken erről esik szó.
49 A 834-es kormányhatározatot kihasználva, amely az állami intézmények és kereskedelmi társaságok területének tisztázására
volt hivatott, az illető intézmények földterületeket és ingatlanokat kerítettek el illegálisan.
50 A 18-as törvény 36 cikkelyéből gyűrűzik elő minden probléma – egyrészt pl. Csíkszeredában és környékén 2,5-szeres a túl-
jelentkezés a földterületekre, másrészt létezik olyan földterület is, amelynek 3 tulajdonosa van.
51 Pl. a moldvaiaknak sikerült a jobb lobbijuknak köszönhetően egy nagyon jó úthálózat kiépítése.
A helyi és megyei önkormányzatnak nincs megfelelően képzett és tapasztalt
szakembergárdája, amely a vállalkozók és beruházók számára megfelelő tanácsokat
és segítséget nyújthatna a problémák megoldásában.
Nagyon későn történtek meg a régióban a kezdeményezések a humán erőforrás
fejlesztésére. Emiatt közigazgatási és a választott képviselők – de nemcsak az övék –
iskolázottsági szintje sajnos stagnál52. Az utóbbi évtizedben romlott a román nyelv-
használat – emiatt versenyhátrányba kerültek a székelyek:
– még román nyelven folyó továbbképző tanfolyamokra sem lehet elküldeni őket,
– nem tudnak pályázni, a fiatalok nem képesek állásokra jelentkezni.
A felsorolt problémák miatt Székelyföld lemaradt a többi régióval folytatott
versenyben. A régió nem volt képes tőkét vonzani. Az itt élőknek nem volt el-
képzelése a továbblépés irányáról, és nem jött senki, hogy segítsen.
Az interjúk során külön kihangsúlyozták a tényt, hogy Magyarország elveszítette
a lehetőséget, hogy stratégiai befektető legyen akkor, amikor itt még a vadgazdaság
működött (az egész ország nem hozott tőkét).
Manapság egy magyarországi potenciális befektető számára csak annyi elő-
nye van az itt élőknek, hogy magyarul beszélnek, és emellett ismerik a romániai vi-
szonyokat.
Mielőtt továbblépnénk, több helybéli szerint is el kell oszlatni néhány mítoszt,
amelyet a székelyek önmagukról hisznek/mondanak:
– „Dolgos, szorgalmas székelység.” – Ez nem igaz. Önmagukat túlértékelő, fe-

gyelmezetlen emberek élnek a régióban. Ehhez még hozzáadódik a vendégmunkási
státus romboló hatása (ugyanakkora fizetést várnak, mint amennyit a fejlettebb orszá-
gokban elértek vendégmunkásként).
– „Jól képzett munkaerő.” – Nem igaz ez sem, elmaradott technológiákat hasz-
nálnak, és elmaradott az oktatási-képzési rendszer, akárcsak az egész országban.
– „Gazdag földön élünk, sok természeti szépséggel és adottsággal.” – A turiz-
musban Székelyföldnek nincs versenyelőnye más régiókkal, országokkal szemben. A
turizmusból való megélés és robbanásszerű fejlődés egy túlzottan felfújt léggömb.
Az ország középpontjában való elhelyezkedése és gazdasági, infrastrukturális és
humánerőforrás-elmaradottsága miatt Székelyföld egy kollégánk gyakran hangozta-
tott véleménye szerint: „a legközpontibb periféria”.
1.3. A régió lehetőségei és ezeknek a kibontakozását akadályozó

tényezők
A gazdasági fejlődés szempontjából fontos hátrány, hogy a multinacionális cé-
gek nem érdeklődnek Székelyföld iránt. Egyrészt rossz az infrastruktúra, másrészt nin-
csenek szállítási fővonalak a közelben. A multik nem is fognak jönni, hacsak nem lesz
autópálya errefelé. Egyik helyi gazdasági vezető véleménye szerint minden befekte-
tőt vonzani kell (a diszkrimináció, a nacionalizmus nem gazdasági fogalmak).
A külföldi befektetőknek különben nem kedvezmények kellenek, hanem stabil
szabályozás (ne kéthetenként változzanak a gazdasági életre vonatkozó törvények). A
52 Például a SAPARD-pályázatoknál (Hargita megyében 39-et vártak, de csak 21 jött össze), nincs jártas ember a megfelelő jo-
gi és technikai képviseletre (pl. a közművesítésnél műépítész és arculattervező – a köztisztviselők nem tervezhetnek a magán-
szféra számára, a szakemberek ezért inkább nem mennek köztisztviselőnek).

pénz termelődésének helyszínét kimutatni, etnikailag meghatározni nem lehet és nem

érdemes. Nem (csak) a külföldi befektetőket kell vonzzuk, teljesen mindegy a befekte-
tő lakhelye, állampolgársága és nemzetisége, fő, hogy hozzon működő tőkét.53
A politika és a pénz nálunk is összefonódik. A legfontosabb befektető a köz-
pénz, és ennek elhelyezése politikai befolyásra történik.54 Az infrastruktúra drá-
ga, nehéz kiépíteni, a magántőke nem is biztos, hogy hajlandó és képes volna rá.
A politikusok a lehetőségek említésekor felsorolták a médiából ismert közhelye-
ket a turizmusban rejlő lehetőségekről (helyenként még befektetők is lennének – fő-
leg panziók szintjén), ők is elismerik a létező hiányosságokat. A rossz infrastruktúrán
kívül gyenge a turizmusban dolgozók szakmai felkészültsége és rossz a régió mar-
ketingje. Hiányoznak az egységes katalógusok, a jól szervezett programok, a jó ide-
genvezetők.
Egy stratégiai marketingszövetséget kellene létrehozni.55 Külföldről sok vendéget
lehetne vonzani.
A lehetőségek között említették még a sok borvízforrást, csak megvalósíthatósá-
gi tanulmány és tőke kell a kihasználásukhoz.
A régió versenyelőnyét biztosító tényező az ivóvíz. A Román Nemzeti Fejlesztési
Terv (PATJ) víz/levegőre vonatkozó fejezete tartalmaz egy víztérképet, melyen szem-
betűnő, hogy Románia és a Kárpát-medence ivóvízkészletének nagy része a térség-
ből ered, ugyanakkor az ásványvízkészletek nagysága is jelentős a Székelyföldön.
Székelyföld egy természetes vízmonopólium.
Ahhoz, hogy ez a vízkészlet fenntarthatóan működhessen, sajátos viszony szük-
séges a természethez és a települések fejlesztéséhez, a régió védett zónaként kelle-
ne működjön. Jelen pillanatban, mivel az erőforrás bőségben van jelen, az itt lakók
nincsenek tudatában a fontosságának.
Ugyanakkor ez az erőforrás jelenti a legnagyobb veszélyt is Székelyföldre, bein-
dulhatnak azok az érdekek, melyek a vizek ellenőrzése fölötti uralmat szeretnék meg-
szerezni. Ma nem létezik semmilyen jogi vagy gazdasági biztosíték arra, hogy a Szé-
kelyföld megőrizze ellenőrzését a vízkészlet fölött (lásd borszéki vagy a zsögödfürdői
Nestlé-beruházás).
Ezek mögött a beruházások mögött még csak gazdasági érdekek jelentek meg,
baj, ha politikai vagy más érdekek bukkannak fel.
A régióban nagy számban találhatók erdők és legelők. Emiatt a mezőgazdaság-
nak (főleg az álattenyésztésnek) volnának lehetőségei, de közeleg az integráció, és
nehéz megfelelni az EU-normáknak.56 A helyi közösségeknek kellene társulni és szak-
mai befektetőket hozni.
A régióban az alapvető probléma az: Székelyföld nem tudott a modernizáci-
ós kihívásra egy olyan emberi erőforrás-fejlesztési stratégiával válaszolni, amely a
követelményeknek megfelelt volna.
53 A pénz mobilitásáról azt mondta: „A pénz egy nagyon félénk állat, amely falkában jár és csak abban érzi jól magát. (A legki-
sebb bizonytalanság elől is menekül, és csak ott szaporodik, ahol már sok pénz van).”
54 Ilyen volt pl. az ANL-lakások helyzete, ahol székelyek nem lehetnek fővállalkozók, csak alvállalkozók, vagy a tusnádi útépítési
tender is, amelyet nem egy csíkszeredai, hanem egy bákói (Bacau – Moldova) cég nyert meg.
55 Voltak próbálkozások ebben az irányban (pl. a Hargita Egyesület – de ez sem tudja megfelőképpen képviselni a szakmát és
a régiót), de nincs sem szakmai sem anyagi háttér.
56 Át kell gondolni a mezőgazdaság támogatását – pl. a csirketenyésztés nálunk tönkrement –, az USA-ból szinte ingyen hoz-
zák, és az EU-ban is erősen támogatják.
Emiatt működik úgy a gazdaság, ahogy most látjuk – és ez érvényes nemcsak
a mezőgazdaságban, a család fenntartására berendezkedett kis gazdaságokban,
hanem a kisvállalatoknál is (akár szereléssel, építkezéssel vagy szolgáltatással fog-
lalkoznak).
A másik fontos, sokak által kívülről fel nem ismert tényező, hogy a régióban
együtt élnek a premodern, modern és posztmodern létezési és gazdálkodási formák.
Az előbbi két tényező bizonyos folyamatait lehet úgy kombinálni, hogy lehetővé
tesznek egy kisebb költségekkel működő gazdaságot, mint napjaink versenyszférá-
ja57. Léteznek olyan megoldások, amelyek kikerülik a globális versenyt, és a szürke-
gazdaságban működnek költségkímélően (az externáliákat bevonják a gazdasági fo-
lyamataikba – ingyen termelési tényezőkhöz jutnak, és ezenfelül termékeiket csereke-
reskedelemben értékesítik, pénzt nem használva)58. Így kialakul egy alacsony költsé-
gű hálózat – csak az a kérdés, hogy ez egy maffiatípusú szervezet lesz, vagy informá-
lis szövetség, esetleg szövetkezet. Fennáll az előbbi veszélye, hiszen a finanszírozá-
son keresztül a hálózat kapcsolódik a feketegazdasághoz.
Egyesek szerint a 2004-es választások után új fejlesztési régiót kellene létrehoz-
ni, csak a székely megyékből. A törvények már most lehetővé teszik ezt, de senki sem
vállalja a cselekedet ódiumát – a politikum a hazai választók felé „kirakat”-ból nem
hagyja a dolgot működni.
2. Székelyföld gazdasági, társadalmi és politikai helyzetének

megítélése
2.1. A gazdasági helyzet

Minden meginterjúvolt személy egyértelműen kijelentette, nincs olyan, hogy egy-
séges székelyföldi/erdélyi gazdaság. A gazdaság hatékonysága viszont az egész or-
szágban egyformán gyenge.
Egyesek szerint még mindig a leépülés erősebb az építkezésnél/ fejlődésnél. Az
emberek a tartalékaikat élik fel. Akinek véletlenül van pénze, azt rosszul fekteti be. A
háztartások lekötik a forrásaikat, és nem forgatják a tőkét
Nagy problémája a régiónak az erdőkitermelés. Székelyföld modernizációja saját
erőforrásait elszívja (fakitermelés, panzióturizmus), 4-5 ember helyett 15-20 ember hul-
ladékát kell feldogoznia egy ez idáig hagyományos gazdaságnak.
Ez a kínálatorientált fejlesztési politikák velejárója. Egyre kiterjedtebb tájrészletek,
völgyek beépülnek, falvakban is megjelent a szemétgyűjtés problémája.
Nagy környezeti problémák vannak és nincsen olyan gazdasági tevékenység,
amely a megoldásokat finanszírozná. Az erdők a szegény emberek kezében vannak,
kivágják, lévén ez az egyetlen jövedelemforrásuk.
A nagy problémákat a szegénység és a rövid távú perspektíva okozzák.
Erdélyben egy kissé más az üzleti kultúra, viszonylag pontosabbak és etikusab-
bak az üzletemberek. Erdélyben egy kissé tisztábbak, rendezettebbek a vállalatoknál
a helyiségek, igényesebbek az emberek a munkakörnyezetük iránt.
57 Napjainkban a verseny nem a költségek mentén zajlik, hanem az innováció és az alapvető képességek szintjén.
58 Csak azoknak éri meg kijönni a szürkegazdaságból, akik nagyon nagy pénzeket forgatnak, vagy akinek komoly üzleti partne-
re van, és megköveteli ezt.

Románia nincs mindenben műszakilag annyira lemaradva, amint azt a magyarok

gondolják – átugrottuk a fejlődés egyik lépcsőfokát.59
Azt azonban tudni kell, hogy a gazdaság működésében Székelyföldön sokkal több
a korlát, mint az ország többi részén.60 A magyar nemzetiségű vállalkozók, de az erdé-
lyiek általában kevésbé mernek adót csalni, ez pedig visszaüt az eredményességben.
Ez azért is rossz, mert a „Regát” fekete gazdasága miatt kiesett költségvetési be-
vételeket a törvényhozók kapásból rászámolják Erdélyre.61
Az erdélyiek közül nagyon sokan jártak külföldön, a külföldet megjárt emberek
pedig jobban vállalkoznak, ami pozitívan hat a gazdaság fejlődésére.62
A kutatás során sokan elismételték a statisztikai elemzésben is bemutatott ten-
denciákat, de a gazdaság helyzete nem annyira sötét, mint az eddig leírtakból kitűn-
ne. Vannak pozitív példák ügyes vállalkozókra, innovatív üzletemberekre, jobban fejlő-
dő kisebb régiókra.
Itt érdemel említést Székelyudvarhely, a legjobban prosperáló város a kisvállalko-
zók szempontjából. Lendülete talán kifulladni látszik, de az előző évtizedben az ideva-
lósiaknak voltak a legintenzívebb kapcsolataik külfölddel (sokat utaztak és tanultak,
rengeteg saját vagy vegyes vállalatot alapítottak63). Sok kapcsolatuk van jelenleg is
Magyarországgal.
A helybéliek előnyüket abban látják, hogy egyrészt nem volt a nyakukon az álla-
mi ballaszt, másrészt kisközösségként könnyen ki tudtak törni (ezeknek a kisközössé-
geknek a helyzete és szerepe változó, de fontos64). Az összefogás miatt Udvarhelyen
a privatizációban az idegen (román és nem helybéli) tőke nem tudott részt venni.
Székelyudvarhelyen a legkisebb a munkanélküliség az országban. A városban a
„Matrica”, a „Tehno”, a cérnagyár leépültek, de sok vállalkozás indult be, amelyek
prosperálnak, és felszívják a munkaerőt. Ma a városban nem igazán lehet munkaerő-
felesleget találni.65 Az adatszolgáltató véleménye szerint ma egy maximum 50-100 al-
kalmazottat foglalkoztató új cég beindítása képzelhető csak el Udvarhelyen. A textil-
iparban és fafeldolgozásban például a teljes munkaerő ki van aknázva.
Sikeres nagyvállalkozók mesélték, hogy csak meg kellett keresni a megfelelő
piaci réseket, és azoknak a piaci igényeit kellett kielégíteni a megfelelő termékkel
vagy szolgáltatással. A jó kezdeményezőképességű emberek bármilyen innovációt
behozhatnak a régióba, és megtaníthatják az embereket dolgozni és élni vele.66
59 Tudok olyan (nagy és ismert) magyarországi szoftverfejlesztő cégről, amelyik átjött Romániába „üveggyöngyöket árulni a benn-
szülötteknek”, és megdöbbenve vették észre, hogy a potenciális kliens vállalat titkárnőjének jobb számítógépe volt, mint az
otthoni programfejlesztőknek.
60 Pl. Erdélyben a boltok, vállalatok adnak számlát az áruról, ezt a fogalmat Óromániában nem ismerik – emiatt sok adót is kell
fizetni.
61 Állítólag léteznek konkrét számítások, amelyek igazolják, hogy Erdély mennyivel járul hozzá a GDP-hez és mennyi adót fizet –
ehhez képest nagyon keveset forgatnak vissza.
62 Viszont olyan régiókban, ahol etnikai és politikai okokból nem léteztek akadályok, a fejlődés sokkal erősebb – pl. Jászvásár
(Iasi).
63 Sokan veszítették el munkahelyüket, váltak kényszervállalkozóvá. A kisvállalkozók rá voltak utalva a kínálkozó lehetőségek
megszerzésére. A városban jobb a vállalkozói szellem, mint másutt, de nagy úr a szükségszerűség is.
64 A nyilatkozó visszakérdezett, hogy pl. a magyar nyelvű média a többségében magyarlakta Marosvásárhelyen és környékén mi-
ért gyengébb, mint a román.
65 Nem biztos, hogy egy újonnan induló vállalkozás képes volna 300 megfelelő embert találni a városban.
66 Pl. a rendszerváltás előtt Udvarhelyen nem ismerték a nyomda fogalmát és a nyomdászszakmát – most megtanulták, és több
jól menő nyomdaipari vállalat működik a városban. Egyesek piacvezetők az országban, és külföldre is szállítanak.
Ezek a vállalkozók nagyon fontosnak találják úgy az alkalmazottak szakmai
képzését67, mint a jó szakemberek nyugati szintű megfizetését. Beszámoltak Udvar-
helyen németországi szintű menedzseri fizetésekről, de a magyarországiakkal azonos
fizetést kapó főszakácsról is.
A privatizáció folyamatának megítélése

A folyamat túlságosan lassan haladt/halad, populista és demagóg elemekkel
társítva.68 Sok minden múlott a vagyonfelmérők szubjektív megítélésén – ez kedvezett
a korrupciónak.
A privatizációt országunkban is túlpolitizálták, túl erős lobbiérdekek érvénye-
sültek. A privatizációnak azonban mindenütt velejárója a politikai és egyéb érdek-
csoportok próbálkozása, hogy előnyökhöz jussanak a tulajdonszerzésben – a ré-
gióban is létezett a tendencia, de az elhangzott vélemények szerint ez nem volt
meghatározó.
– egy ilyen tendencia azért nagyon zavaró lehet a primer ágazatokban (bányá-
szat, erdőkitermelés, fafeldolgozás – és valószínűleg ez lesz az állami gazdasá-
gok privatizációja során is)
– ezek szép lassan ki fognak kopni, ha nem működtetik őket megfelelően. Léte-
zik kirívó negatív példa is – pl. a csíkszeredai traktorgyár69, ahol a vezetőség ál-
tal alapított vérszívó kft.-k nem hagyják a vállalatot élni és növekedni – de csak
3-4 ilyen példa létezik megyénként a régióban.
Sokkal lényegesebb szempont, hogy több, mint 4000 vállalkozás alakult a régió-
ban – ezeknek egy része saját erőből indult, de nagyon sokukon segített a privatizá-
ció is. Nemcsak azt kell figyelni, hogy ki vette meg a gyárat, hanem azt is, hogy ki ju-
tott kenyérhez a folyamatnak köszönhetően70.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a cégek kivásárlásában, de általá-
ban is a román tőke erősebb a helyi magyar tőkénél, sok mindenre fogja még ráten-
ni a kezét a régióban.
2.2. A humán erőforrás helyzete
A vezetők:
Az egyik beszélgetőtársunk tanácsadással és vezetőképzéssel is foglalkozik. Az
első személyes kísérlete 1994-ben kezdődött vezetői tréningek tartására – a vállalatok
tulajdonosai és menedzserei akkoriban még a gondolatot71 sem fogadták el. Az első
67 Egyik vállalkozó, miután a privatizáció során hozzájutott egy nagy szolgáltató vállalathoz, nagyjából lecserélte az egész sze-
mélyzetet, a megmaradtak pedig, mielőtt tovább dolgozhattak volna, az újonnan jöttekkel együtt 2 hónapos kemény szakmai
tréningen vettek részt.
68 Még ma is hallani a ‘90–es évek elejének jelszavát: „Nu ne vindem tara!” = „A hazánk nem eladó”.
69 Mások szerint a csíkszeredai traktorgyár vagy a székelykeresztúri acélüzem leépülése tulajdonképpen helyes dolog, csak a
folyamat túl lassú volt. Ezek a szocialista nagyvállalatok hatalmas munkásrétegeket tartottak fenn mesterségesen, ami sok
munkaerőt elvont a mezőgazdaságtól, és nagyon sokba került más rétegeknek.
70 A fémfeldolgozó kisvállalatok megvásárolták a gyárak régi esztergapadjait, mások a gyárcsarnokokat stb., és azokat eredmé-
nyesen használják, sok személynek megélhetést teremtve.
71 Egy vállalkozói fórumon elhangzott egy magyarországi NGO felmérési eredménye, amely szerint a székely vállalattulajdono-
sok nem rendelkeznek a szükséges menedzseri ismeretekkel – az elhangzottakat hatalmas felhördülés, hőbörgés és sértő-
dés fogadta.

vonal menedzsereit nagyon nehéz volt behívni ezekre a tréningekre, csak a második
vonal fiataljai72 vettek részt rajtuk.
A kis- és középvállalkozók, cégtulajdonosok azt mondták, tudják, hogy mit kell
csinálni, kialakult bennük egy képzet, hogy – mivel sikeresen beindult és működik a
vállalatuk – ők ösztönösen, születésüktől fogva képzettek.
2-3 év után (’94–95-ben) jöttek rá, hogy baj van, de hatalmukat kihasználva, vagy
diplomáciai módszerekkel próbáltak túllépni rajta – esetleg fiatalokat (az első – a
rendszerváltás után végzett fiatal közgazdászokat) rekrutáltak, és velük együtt mentek
tárgyalni (hatalmukkal lenyomták a fiatalokat, azok pedig védték őket a túl nagy hibák-
tól). Manapság a ’90-es évek elején indult vállalkozók kezdenek visszalépni az üzleti
élettől, és ráhagyják vállalataikat a fiatal menedzserekre.
A szakmai képzés:
A megkérdezettek véleménye egybecseng annak megítélésében, hogy néhány
területen van megfelelő számú és képzettségű szakember, más területeken ezek
hiánycikknek73 számítanak.
A legnagyobb probléma, hogy hiányzanak a középfokú végzettségű szakembe-
rek – asszisztensek.
Az emberek csak az alapvető dolgokat tudják (30 évvel ezelőtt volt jó szakiskolai
képzés, de azóta lezüllesztették). A szakmai iskolák nem tanítják az új technológiá-
kat – egyre jobban lemaradnak és rossz a felszereltségük is – ezt kellene magasabb
szintre emelni.
A szakiskolákat a ’80-as években odaadták (alárendelték) a vállalatoknak,
amelyek önmaguk és nem a piac számára készítettek fel szakikat, a saját munka-
erő-szükségletük figyelembevételével – így a végzettek verseny nélkül életre szó-
ló munkahellyel rendelkeztek, a szakmai oktatás így lezüllött.
Az oktatási rendszer teljesen el van szakadva a gazdasági realitástól (a komo-
lyabb cégek külföldön képzik ki a szakembereiket, és nem is érdekeltek itthon fejlesz-
teni az oktatást).
Sajnos nemcsak a szakmai, hanem az általános oktatási rendszer is válságban
van. Nemcsak a szakmai felkészültség gyenge, hanem a munkamorál és a kulturális
szempontok is rosszak.
A vállalatoknál nagy a fluktuáció, emiatt nem is fektetnek be az emberi erőforrás
képzésébe, hiszen az „úgyis elmegy”. Csak a külföldi tulajdonosú cégek, vagy azok,
amelyek sokat exportálnak, azok ismerték fel a humán erőforrás fontosságát és azok
áldoznak annak fejlesztésére.
Sok pozitív visszacsatolású ciklus és folyamat működik, amelyek a helyzet egyre
rosszabbra és rosszabbra való fordulását eredményezik.
A mezőgazdasággal foglalkozók
A szocializmus idején a párt- és országirányitók erőszakos iparosításba kezd-
tek. Az elkobzott vagy mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe kényszerített földek
megművelőit az újonnan iparosodó városokba költöztették, és gyárakban kezdtek
dolgozni.
72 Egy másik interjúalany elmesélte, hogy miután elküldték a második vonalbeli vezetőiket tréningekre és még finanszírozták is
azokat számukra, végzés után a fiatalok távoztak a vállalattól.
73 Pl a ’90–es évek elején nagy hiány volt közgazdászokból, mára ez a probléma megoldódott.
Akik nem tudtak a városokba költözni, a város környéki falvakból ingáztak az üze-
mekbe. Ez igaz Székelyföldre is, ahol a megyésítéssel jelentéktelen kisvárosokból let-
tek megyeszékhelyek és szocialista iparközpontok.
Interjúalanyaink szerint ezekben az időkben általában csak a mezőgazdaságot iga-
zán szívből szerető és értő emberek nagyon kis hányada maradt otthon. Az ingázók
csak másodállásban, esetleg pótcselekvésként vagy jövedelem és élelemkiegészítésért
dolgoztak a gazdaságaikban.
A rendszerváltás és a gazdasági struktúraváltás után nagyon sok szocialista
nagyvállalat bezárt, és a munkások állás nélkül maradtak. Sokan költöztek haza,
de nem szívből és odaadással gazdálkodnak, hanem kényszerből, és közben a
csodát várják.
A többség tudatában a mezőgazdasági munka továbbra is alacsony presztízzsel
bír – ennek a tevékenységnek most vissza kellene szerezni a becsületét.
A másik nagy probléma a tudás, a szakismeretek, valamint a menedzseri ismere-
tek hiánya.
Megfigyeléseink szerint probléma az is, hogy sok helyen a nőket nem engedik ta-
nulni és dolgozni. „Ez nem a te eszednek való” – mondja sok gazda az asszonynak.
A fentebb említett okok pszichológiailag is blokkolják a továbbfejlődést, a gyer-
mekekkel is meg kellene szerettetni a mezőgazdaságot.
Több helyen a (magánkézben levő) feldolgozók vezetői és alapítványok74 ingye-
nes képzőket, tanfolyamokat (főleg télen) tartanak a gazdák számára, meghívott ven-
dégelőadókkal. A szervezők szerint viszont 40 meghívottból 15, ha elmegy. A széke-
lyek „mindent tudnak”, nem kell nekik tanács, segítség. (Igaz, hogy mások elmondá-
sa és kutatásai szerint a baj az, hogy csak írott meghívókat küldenek szét a gazdák-
nak. Sok helyen csak akkor fogadják el a meghívást, ha személyesen adják át nekik
a meghívókat. Ezen a felfogáson is változtatni kellene.)
Összefoglalóként elmondható, hogy a gazdák nagy része muszájból gazdálko-
dik, nem szívből. A tudásuk hiányos és elavult. A szakismereteket nem igénylik (eze-
ket észrevétlenül kell az anyagba bevinni) a továbbképzőkön.
Természetesen akadnak azért pozitív példák is. Sok fiatal kijutott ausztriai és sváj-
ci mintagazdaságokba és sok ismeretet elsajátított, a vállalkozóbb kedvűek előtt na-
gyon nagy lehetőségek állnak.
A humán erőforrás képzésének és fejlesztésének kapcsán nagyon fontos meg-
említeni a Sapientia egyetem megalakítását. Ez is egy kitörési kísérlet, amely egy más-
fajta működést próbál a rendszerbe bevinni és meghonosítani.
A megkérdezettek is kitértek a kivándorlás problémájára. Tudjuk, hogy Székely-
földön is élnek jó szakemberek. Ha Magyarország megakadályozza, hogy az erdélyi
okos és jól képzett szakemberek oda menjenek élni és dolgozni, akkor azok másho-
va fognak menni, nyugatabbra.
Vajon miért mennek el ezek az emberek? Azért mert nem látnak perspektívát az
itthon maradásban75.
74 Pl. AgroRom alapítvány Marosvásárhelyeről.

75 „Vajon nem látják, vagy talán nem is létezik ilyen?” – kérdezi egyik helyi vállalkozó.

2.3. Az önkormányzatok és a központi kormányzat kapcsolatának

megítélése
A rendszerváltás új politikai elitet hozott, de a bürokrácia ugyanaz maradt, és

ugyanazok a személyek ugyanúgy működtetik, mint azelőtt76. Az ország működése és
viszonylagos stabilitása a bürokráciának köszönhető (minden változik, de az íróasztal
mögött ülő bürokrata nem). Az egész ország a networkok, információcserék és ügy-
intézések77 szintjén működik (a közügyeket is lefordítják magánüggyé és úgy viszik
be a rendszer működésébe).
Az sem igaz, hogy ezek az emberek hamarosan nyugdíjba mennek – a bü-
rokrácia szabálya az, hogy újratermelődik. Sőt újabban az EU iszonyú méretű
bürokráciája is ugyanezt táplálja – az európai bürokraták tudják, hogy mit akar-
nak, a mi bürokratáink tudják, hogyan kell rákapcsolódni a rendszerre – a „biro-
dalom” épül.
A többiek statiszták – a politikusok nyugodtan elmehetnének golfozni, semmi
hatásuk78 nincs a rendszerre. Az összes – országainkra kényszerített – EU-ajánlások
úgy működnek, hogy a megfelelő tisztviselő vagy ötletgazda elmegy a megfelelő EU-
bürokratához, és „elintézi” a dolgot.
Interjúalanyunk véleménye szerint a mai világ működésében két pólus létezik:
– a multinacionális cégek – ezek határozzák meg a gazdaság működését, és
– az EU-bürokrácia, amely szétosztja a pénzt.
A kettő kölcsönhatása határozza meg létünket.
Beszélgettünk a dolgok pozitív oldalait látó hivatalnokkal is. Szerinte 2000 óta na-
gyon dinamikusan lép fel a kormány, heti videokonferenciákon beszámoltatja az
összes decentralizált intézmény vezetőjét. Sürgető, imperatív politikát folytatnak, állan-
dóan igénylik az új adatokat.
A minisztériumok is sokkal jobban működnek, 48 órán belül bármilyen kérdésre
válaszolnak. A hivatalnokok szintjén is érezhető javulás, sok jó weboldal létezik, javult
a felszereltség, sokan használják az e-mailt.
A teljesítmény meg is mutatkozik, hiszen a SAPARD- központokat gyorsabban lét-
rehozták nálunk, mint Magyarországon vagy Lengyelországban.
Az EU-val is sikerült néhány tárgyalási fejezetet sikeresen lezárni.
Más hivatalnokok szerint a költségvetés bizonytalan. A központi kormányzat nem
fejlesztésre, hanem túlélésre van berendezkedve, ezenkívül megoldatlan maradt egy
csomó, a szocializmusból örökölt probléma.
Túl sok speciális alap létezik, ezeknek a pénzei nem folynak keresztül a költ-
ségvetésen. A minisztériumok preferenciálisan osztják szét ezeket a pénzeket a kli-
entúrájuk között (ezek az összegek még egy teljes költségvetést kitesznek a kor-
mány zsebében). Ezeket a pénzeket is láthatóvá kellene tenni és bevinni a költ-
ségvetésbe.79
76 „A székelyföldi bürokraták ma is nagyon jól tudják, hogy kinek kell Bukarestbe karácsonyfát vinni.”
77 A semmittevő bürokraták a napi 8 órás munkaidőből 1 órát dolgoznak, a fennmaradó időben kapcsolattartással foglalkoznak
(telefonálás, kávé, pletyka, sörözés).
78 A „HarCov”- (időnként a parlament azzal foglalkozik, hogy hogyan űzik el a románokat Hargita és Kovászna megyékből) jelen-
tések és a parlamenti bohóckodás csak a nép szórakoztatására van.
79 Emiatt nem lehet látni és kiszámítani, hogy egy megye tulajdonképpen mennyit fizet be a költségvetésbe, és mennyit kap onnan.
Az intézményrendszer működésében léteznek hivatalos és (ezzel pontosan ellen-
tétes irányú) hátsó irányzatok és cselekmények, a kormánypárt egyáltalán nem tartja
be a megállapodásokat, amelyeket az RMDSZ-szel köt.
Egyik megyei önkormányzat vezető funkcionáriusa szerint a kapcsolat a kor-
mányzattal szinte csak a parlamenti képviselőkön keresztül működik. Egy másik me-
gyében egyetlen szóban válaszoltak az önkormányzat és a központi kormányzat köz-
ti viszonyt firtató kérdésünkre: „Rossz”80.
Hiába beszélnek és egyeztetnek az önkormányzati emberek a miniszterekkel, az
alkalmazottak nem hajtják végre a rendelkezéseket. A központi kormányzat nem haj-
landó komoly decentralizációt engedélyezni – nagy harcokat kell velük szemben meg-
vívni. Mindemellett pozitív tendencia, hogy a román megyék önkormányzati vezetői is
kezdenek mozgolódni, a megyék lassan erősödnek.
Sajnos a megyék és a helyi önkormányzatok szakemberhiánnyal küzdenek. A vi-
déki polgármesteri hivataloknál marketing- és menedzsmentszakemberek kellené-
nek, akik tudnak pályázni és a külkapcsolatokat is ápolják (a polgármesteri hivatalok-
nak nincs pénze – az NGO-k kellene beszálljanak a finanszírozásukba).
Szükség volna Székelyföldön is – nem kormány által garantált –regionális fejlesz-
tési pénzekre, és az ezt előteremtő intézményrendszerre. A székely megyékben na-
gyobb szerephez kellene jussanak az NGO-k, nő a kistérségek szerepe is.
A kistérségek szerepe
Székelyföldön már régóta létezett egyfajta regionális szellem. Ilyen régiószerű
képződmények voltak a székek és járások. Egy, az 1996-ban hatalomra került konzer-
vatív kormányzat által hozott ez irányú törvény megjelenése után, a hagyományos szé-
ki és járási együttműködés mentén, a magyarországi példát is tekintetbe véve, elkezd-
tek megalakulni a kistérségek. Ez Hargita megyében terjedt el a leggyorsabban, de
ma már Kovászna és Maros megyében is vannak ilyen kistérségi szerveződések.
Ezeket a kistérségeket az adminisztratív szervezetek alapították. Az alapításhoz
még hozzájárultak különböző civil szervezetek, magánszemélyek és néhol egy-egy
vállalat.
A törvény hatására Hargita megyében alakult ki először Székelyföldön ilyen tár-
sulási forma, melynek célja a térség fejlesztése úgy gazdaságilag, mint társadalmilag.
Az első ilyen kistérség még abban az évben alakult meg, amelyik évben megjelent a
törvény, 1998-ban. Ennek a neve Csomád–Bálványos Kistérség, és magában foglalja
a következő falvakat: Tusnád, Tusnádfürdő, Bükszád, Torja, Szentmárton községeket.
Ennek a társulási formának a mintájára még 14 ilyen társulás jött létre a követke-
ző években. Ezek névsora a következő: Alcsík, Felcsík, Bucsin Délhegy Libán, Észak-
Kelet Hargita, Felső Homoród-mente, Régió-Vest Szent László, Nagy Homoród, Ke-
resztúr, Sóvidék, Rika, Hegyalja, Pogány Havas.
2001–02-ben még megalakult egy 15. kistérség, név szerint a Kászon Kistérség.
Ugyanebben az időben még próbálkozások voltak Bakó, Suceava, Maros valamint
Kovászna megyékben. Viszont működőképes kistérségek csak az utóbbi két megyé-
ben jött létre. De ezekre majd a dolgozatunk későbbi részében külön kitérünk.
80 Azután hozzátette személyes legfájóbb panaszát: „A megye magántulajdonának szabályozása tulajdonképpen egy visszaálla-
mosítás a megyétől (elvettek nagyon sok területet és ingatlant).”

Jelenleg 15 ilyen társaság található Hargita megyében. Ezek elhelyezkedése a

következő térképen látható:
2. ábra – Hargita megye kistérségi társulásai
Kovászna megyében kistérségeket próbálnak létrehozni a románlakta vídékeken

is. A megye magyar önkormányzata a kezdeményező – a helybéliek általában nyitot-
tak, de politikai befolyásoltság alatt vannak, felső nyomás nehezedik rájuk, hogy
szembeszegüljenek a folyamatokkal.
Kovászna megyében nem sikerült az, ami Hargita megyében – nemcsak az önkor-
mányzatokat vonták be a kistérségek alakításába, segítségül kellett hívni a civil szférát,
mindenkit, aki a dolgot fontosnak tartja (más a keret, de talán erősebb a kohézió).
Egy megyei önkormányzati vezető elmesélte, hogyan próbálta a saját megyéjét
kissé felhozni az országos versenyben. Mindenekelőtt a fejlődéshez szükséges inf-
rastruktúrát igyekezett megteremteni a rendelkezésre álló kevés pénzből.
Néhány „okos” embernek adott egy szobát és egy számítógépet, hátha kovász-
ként működnek és összehoznak valamit. Nagyon sokat fiatalított a megyei önkor-
mányzat alkalmazotti gárdáján.
Létrehoztak a megyei tanács keretén belül egy tanácsadó céget, nemzetközi
projektekben kezdtek részt venni (pl. a térinformatikai rendszert és egyéb innovatív
dolgokat hoztak be, építettek ki).
Hangsúlyt fektetett az imázs kialakítása – a megye mindenben legyen első (tér-
informatika, kistérségek stb). Ez olyan pozitív dolog, amelynek rövid távon nem volt
közvetlen gazdasági hatása.
Eredménynek tartja azt is, hogy elültette a projekt alapú finanszírozás alapjait
(most már egészen jól működik).
A kialakított kistérségek közül van, amelyik működik, van, amelyik nem (amelyik
beépült a helyi közösségekbe, az sikeres, ezek jó EU-pályázatokat is írtak, és nyertek
is néha). Itt is fontos volt az emberi tényező – ki hogyan dolgozik és milyen módsze-
reket használ a helyi konfliktusok elkerülésére, megoldására.
Hibának tartja, hogy kevés volt a gazdasági szereplők részvételének megszerzé-
se a kistérségi társulásokban – túlsúlyba került az önkormányzati és civil szféra, a vál-
lalkozókra is nagy szükség lett volna.
2.4. Az RMDSZ szerepe és megítélése Székelyföldön
Az ország vezetői számára Székelyföld mindig mostoha gyermek volt, a kormány

politikai színétől és összetételétől függetlenül (még amikor az RMDSZ tagja is volt a
kormánynak). Az RMDSZ politikusai általában nem Székelyföld szülöttei, azt mondják,
hogy a székelyek sokan vannak együtt, és közösen túlélik a jelen viszontagságait, ők
inkább a szórványt támogatják.
Az RMDSZ vezetői a székelyeket olcsó szavazógépnek tekintik, és nem számol-
nak el feléjük a cselekedeteikkel. Beszélgetőtársunk röviden összegez: ha a fentebbi
állítások nem volnának igazak, a székelyföld helyzetét tükröző számadatok minimum
el kellene érjék az országos átlagszintet, de nagyon sok mindenben az alatt vannak.
Azt elismerik, hogy Székelyföldet leszámítva az összkép inkább pozitív. Kormány-
pártként is próbáltak segíteni az erdélyi magyarságon, csináltak néhány jó üzletet is.
Általánosságban elmondható, hogy kezdenek felnőni a feladathoz – nem lehet gla-
diátorként harcolni a parlamentben.
Szükség van arra, hogy kialakuljon egy székelyföldi politikai elit. Az embereket
beszéltetni kell, a társadalmat be kell vonni a problémák megoldásába, a folyamatok
alakításába. Az autonómia és a regionalitás gondolatait be kell gyűrűztetni az egysze-
rű emberek fejébe.
Egy nagyvállalkozó arról panaszkodott, hogy a gazdasági elit elbeszél egy-
más mellett úgy a politikai elittel, mint a társadalommal. Az RMDSZ nem hallgatja
meg a magyar nemzetiségű vállalkozók kéréseit és tanácsait, sőt sokszor azok el-
len tesz81.
81 Olyan esetet is elmesélt egy vállalkozó, amikor egy RMDSZ-képviselő szívességet akart kérni tőle. Cserében felajánlotta az
RMDSZ támogatását egy rosszul összefércelt, a gazdaságot akadályozó törvénytervezet elutasításában. A baj csak az volt,
hogy előző héten a parlament RMDSZ-támogatással elfogadta a törvényt, pedig a vállalkozók már hónapok óta lobbiztak a
megszavazása ellen.

3. Az anyaország gazdasági szerepvállalásának és segítségének

megítélése a régióban
Az Új Kézfogás Alapítvány működésében a pozitívumok mellett nagyon sok ne-

gatívum is van, de senki sem végzi ezt a feladatot jobban. Az alapítvány sok vegyes
vállalat alapításában vett részt, de legtöbbjük már nem él. Mégis elmondható, hogy
sok jót tett és sok emberen segített.
Az alapítványról a Kovászna megyei kis- és középvállalkozók szövetsége jó véle-
ménnyel van. A megyében az ASIMCOV segített a pályázásban, és sok támogatást
(főleg kamattámogatást) kaptak.
A dolgot mindenképpen folytatni kell, lehetőleg nagyobb léptékben. Nem szabad az
anyaországnak elfelejtenie, hogy minden itthon teremtett munkahely egy potenciális ven-
dégmunkást tart idehaza, ebben is segít az Új Kézfogás Alapítvány.
Nagyon fontos és hasznos az ITD jelenléte és tevékenysége – jót és jól teljesíte-
nek, hasznosak a területi képviseleteik. Szerepe egyre növekszik (sokat segít expók
szervezésében, de még több magyar tőkét kellene bevonzzon).
Volt, akit sértett, hogy a magyarországiak sokszor az egyházaknak adták a támo-
gatást földvásárlásra – kérdés, hogy miért csak az egyházakat tekintik a magyarok
megbízható partnernek. Szerintük át kellene gondolni a koncepciót, jöjjön több célirá-
nyos pénz ingatlan- és földvásárlásra82.
A Duna Tv hatása is nagyon fontos a székelyek számára. Az adásnak nemcsak
kulturális, hanem gazdasági szerepe is van – megtudjuk, hogy ki kicsoda, hol kell ke-
resni. Ugyanakkor helyek, helyszínek, emberek bekerülnek a tudati térképünkbe, lát-
juk, hogy mások hogyan boldogulnak hasonló helyzetben.
A Corona vonat fenntartása is nagyon fontos. Egy hasznos és gyors összekötő ka-
pocs Székelyföld és Budapest között, még akkor is, ha a MÁV-nak veszteséget okoz.
Mit és hogyan kellene a magyar államnak a támogatást adnia?
Több kritériumnak egyszerre megfelelő támogatásokat kellene adni, néhány
ezek közül:
• a támogatások szigorúan gazdasági alapon nyugodjanak, gazdasági és gaz-
daságossági kritériumoknak feleljenek meg,
• a támogatások nem lehetnek diszkriminatívak (ne lehessen sem lakhelyhez,
sem etnikai hovatartozáshoz kötni) – a célrégiót lehet esetleg kikötni,
• jövőbe tekintő tevékenységeket kell támogatni,
– nem megengedhető az elavult technológiák fenntartása,
– az olcsó munkaerő kizsákmányolása,
– a környezet károsítása/rombolása (pl. fafeldolgozók támogatása, anélkül,
hogy ugyanakkor ugyanaz a támogatott személy vagy szervezet ne telepít-
sen új erdőt) – az újratelepítést, a környezeti károk felszámolását is be kelle-
ne írni a támogatási feltételek közé – esetleg előre megteendő önrészként).
Nem szabad támogatni olyan vállalatokat, amelyek nem termelnek.
Szükséges volna egy Technológiai Fejlesztési Alap létrehozása (támogatni kell a
modern technológia behozatalát és meghonosítását). Ezenkívül szakképzési támoga-
tásokat is kell nyújtani, hogy a vállalkozóink fejleszthessék saját alkalmazottaik szak-
82 Nem gazdasági szakember interjúalanyunk azt is említette, hogy a Corvinus aktívabban kellene részt vegyen a székelyföldi pri-
vatizációban (mert szerinte az igazi privatizáció nem következett be).
mai tudását és javítsák a munkájuk minőségét. Szükséges volna bizonyos szakmák
áttelepítése/behozatala.
Nagyon fontos a szaknyelv ápolása és terjesztése (Erdélyben sok fogalomnak ugyan-
az a neve, de más a tartalma, mint Magyarországon, vagy fordítva. Ez nemcsak a számvitel-
ben, az igazságszolgáltatásban és egyes műszaki területeken van így, hanem sok más is te-
rületen az erdélyiek és magyarországiak más fogalomrendszert használnak)83.
Ipari parkokat kell létesíteni a Székelyföldön, és a Magyarországról kelet felé elin-
duló tőke nem kellene Tordán megálljon.
Problémát jelent az is, hogy nincs a székelyeknek képviselője Brüsszelben. Szük-
ség van egy Székelyföld–Budapest–Brüsszel információs tengelyre.
4. A székelyek jövőképe
Miután készen áll a jó infrastruktúra, azután lehet működőtőkét beruházni, ipari par-
kokat létesíteni. Mindenképpen szükség volna egy autópályára, egy multinacionális cég-
re, amelyik itt megtelepszik és megfelelő számú bedolgozót foglalkoztat. Amíg ilyen itt
nincs, nehezen képzelhető el gazdasági fellendülés. Pillanatnyilag kicsi is erre az esély.
Megfigyelhető, hogy az ökológiai rendszerekben az input oldalt modernizálják
(ivóvíz, gáz, villany), és az output oldalon (hulladékfeldolgozás) nincsen befektetés. Ez
a régiót olyan mértékben terhelheti, egyben kiszolgáltatva a kívülről jövő fluxusoknak,
amely már középtávon is veszélyezteti a vízkészlet ivóvíz minőségét.
Maros megyében nagy reményeket fűznek a repülőtér és a környékbeli ipari park
kiépítéséhez és fejlesztéséhez.
Fontos volna a közlekedés és szállítás megoldása a megyében. Az utasszállítás
terén már beindult néhány pozitív folyamat. Kis- és középvállalkozó autóbusz-, mikro-
busz-tulajdonosok számára fő utasszállító vonalakat kiírtak tenderekre. A sikeres pá-
lyázatok nyomán újra beindult a megyeközpontba való ingázás és munkavállalás.
A következő lépés az áruszállítás megoldása lesz a megyében és a szomszédos
megyék között – az utak fejlesztése és átminősítése, mert így lehet elindítani az áru-
mozgást és a gazdasági kapcsolatok felfutását a megyék között.
A megye fejlődése szempontjából fontosnak tartják az altalajkincsek jobb fel-
használását, de nem úgy, hogy Bukarestnek kelljen adni a pénzt – a bányailletéket a
helyi adóba kellene bevinni.
A turizmus nagyon nagy potenciállal rendelkezne Maros megyében. Meg kell ér-
teni, hogy a műemlékeink nem kellenek/nem fontosak a románoknak, hisz őket nem
igazoló kordokumentumok84. A várak, kastélyok pillanatnyilag elhagyott romhalma-
zok, és állaguk napról napra romlik.
Ugyanitt fel kell tárni a régió termálvizeit – a kis helységeknek turisztikai vonzerő
volna85. Örvendetes, hogy már léteznek (de kis számú) magánkezdeményezések en-
nek felhasználására.
83 A kommunista propagandán és politikai rosszhiszeműségen kívül ez is egy oka annak, hogy az erdélyi magyarokat az anyaor-
szágban (magyarul beszélő) románoknak tekintik.
84 Magyarország által is elismert adat – Erdélyben 10-szer annyi műemlék van, mint egész Magyarország területén.
85 Sokan nem is tudnak róla, hogy Maros megye nagy része – a magyarlakta vídékek teljes egészükben – egy hatalmas sótöm-
bön fekszenek – akárhol fúrnak le gázért, mindenütt ásványi sókban gazdag termálvizek törnek fel – a forrásokat nem hasz-
nálják, egyszerűen ledugaszolják.

A Nyárád mentén valamikor (1996-ig) közlekedő kisvasút újraélesztése fontos le-

hetne turisztikai szempontból86.
Kovászna megye egy klasszikus tranzit megye, eddig 3 nemzeti út szelte át, most
lép elő egy negyedik is nemzeti úttá, a megye ettől is erősödni fog, állítják a megye
vezetői. Ugyanakkor meg kell őrizni a megye rurális jellegét – másképp nem lehet a
turizmus fejlődésére számítani. A beszélgetőtársaink skót és ír példákat hoztak fel ar-
ra, hogy a kivándorlók segítik az otthon maradottakat, hogy azok megőrizzék a hagyo-
mányaikat. Szerinte ezt kellene tegye Magyarország is Székelyfölddel.
Sokat segítene a régión egy koherens, pontos és teljes statisztikai, gazdasági és
tudományos adatbázis kiépítése. Fontos lenne integrálni a székelyföldi kutatásokat.
Még kutatások szintjén sincs pontos leltár arról sem, hogy ki mit kutat, mivel
foglalkozik87. Itt rögtön hozzá kell tenni, hogy nem működik a kérdőíves lekérdezés, a
megkérdezettek nem jeleznek vissza.
A jelzett problémák orvoslási szándékával Sepsiszentgyörgyön létrehozták a
Prosperitas fejlesztési egyesületet székelyföldi politikusokból és tekintélyes személyi-
ségekből, akik Székelyföld fejlődéséért hajlandók és akarnak cselekedni. A szervezet
célkitűzései közé tartozik többek között működtetni egy székelyföldi gazdasági kuta-
tóintézetet, amely a kutatással és fejlesztéssel is foglalkozna. Az egyesület létrehozói
szerint meg kell szüntetni a politikai megosztottságot a regionális elit tagjai közt és ez
új dimenziókat nyitna Székelyföld számára.
Székelyföld települései és térségei számára fontos a testvérkapcsolatok ápolása.
A franciák például segítséget ígértek Maros megye fejlesztési stratégiájának a kidol-
gozásában. A testvérkapcsolatokon keresztül közös EU-pályázatokat is be kell nyújta-
ni, és be kell venni magyarországi megyéket is partnerként.
Nemrégiben a Székely Kongresszus századik évfordulójára emlékezett a III. Szé-
kelyföld Konferencia. 100 évvel ezelőtt azért ültek össze a Székelyföld képviselői,
hogy felállítsanak egy pozitív jövőképet a régió számára, és megkeressék a hozzá ve-
zető utakat. Nagyon sok probléma került terítékre, köztük olyanok, mint a gazdaság
fejlesztése, az infrastruktúra fejlesztése, a kivándorlás és sok más.
Az akkor felvetett problémák közül a legtöbb ma is változatlanul fennáll. Az uta-
kat ma is keressük. Az eltelt 100 évben lezajlott két világháború, három rendszervál-
tás, és többször megváltoztak az országhatárok. Napjainkban elhangzanak olyan vé-
lemények is, hogy ha ennyi változás után a problémák ugyanazok maradtak, akkor va-
lószínűleg a kérdések rosszul voltak feltéve, és a rossz kérdésekre próbáltak megol-
dásokat találni az utóbbi évszázadban. [Bogos, 2002]
Függetlenül, hogy kiknek adunk igazat, az akkor felvetett egyik cél a gazdaság,
és ezen belül is a mezőgazdaság fejlesztése volt, és ma is az kell hogy legyen.
86 Gazdaságilag már nem kifizetődő a lassú utazás/szállítás, de lehetne nosztalgiavonatokat működtetni és minden faluban más-
fajta programot nyújtani – most egyszerűen nincs hova vinni a külföldi vendégeket.
87 Egyik interjúalanyunk elmondta, hogy már kétszer is készült vele interjú ugyanebben a témában, de nem látott/hallott semmit
az eredményekről.
Következtetések
Ha országunk helyzetét tekintjük, figyelembe kell venni, hogy a világ gazdasági-
lag legfejlettebb államait tömörítő szervezet, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesz-
tési Szervezet (OECD) vidéki településnek tekinti azt, ahol a népsűrűség kisebb mint
150 lakos/km2. (Az EU-összátlag 115 lakó/km2, tehát ott 100 fő a határ.) A fejlett or-
szágokban vidéki jellegűnek tekintenek minden olyan térséget, ahol a vidéki települé-
seken élő lakosság aránya több mint 15%. [Vincze, 2002, p10]
Ezeket figyelembe véve Románia összterületének 99,04%-a vidéki jellegű, és a
népesség 90,6%-a ezekben a régiókban él. (Tulajdonképpen csak Bukarest municí-
pium tekinthető városi régiónak.) [Vincze, 2002, p11]
A fent említett munkájában Vincze professzor asszony rámutat, hogy egyre elgé-
piesedő és elműviesedő világunkban sokan kezdik felismerni, hogy hasznos, ha a vi-
déki régiók fenntartják természeti környezetük eredeti állapotát, és hagyományos
módszerekkel termelnek. Sokan hajlandók fizetni azért, hogy tiszta és egészséges
környezetbe húzódhassanak vissza pihenni és „feltöltődni”, valamint tiszta és egész-
séges élelmiszereket fogyaszthassanak.
Tulajdonképpen a fejlett városi régiók lakóinak kötelességük volna, hogy anyagi-
lag kárpótolják a vidéki régiók lakóit, amiért megőrzik számukra a környezet eredeti
állapotát és lemondanak a nagyobb profittal kecsegtető túltechnologizálásról.88
Székelyföldre is teljes egészében érvényes a vidék meghatározás. Emellett figye-
lembe kell venni a nagyon mélyen beágyazódott, tekintélyelvű patriarchális hagyomá-
nyokat, amelyek a régiót jellemzik, valamint az ezzel ellentétes irányba ható vektort,
mely szerint Székelyföldön egymás mellett él a premodern, a modern és posztmodern
létforma.
Figyelembe véve a székelyek által lakott terület adottságait és a világ fejlődésé-
ben észlelhető tendenciákat, két javaslatot lehet megfogalmazni.
– A kitörni és fejlődni akaróknak és bíróknak meg kell teremteni erre a lehetőséget,
tudás, ismeretek és technológia betelepítésével és a betelepítés támogatásával.
– A többieknek meg kell teremteni a lehetőséget, hogy megőrizzék hagyománya-
ikat, és támogatni kell őket abban, hogy gazdálkodásuk elfogadható életkörül-
ményeket teremtsen számukra.
88 Ezt támasztotta alá egyik idézett interjúalanyunk a skót és ír példákkal.

Irodalomjegyzék:
69/1991-es a helyi közigazgatásról szóló törvény.
215/2001-es, a helyi közigazgatásról szóló törvény.
Bakacsi Gyula, 2002, A managerek előtt álló kihívások a XXI. században – az elő-
adás a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen hangzott el 2002 áprilisában.
Benedek Márta, 2002, Székelyföld a XXI. század elején – 7.1.2. Mezőgazdasági
termelés és értékesítés – Székelyföld regionális fejlesztéséért ösztöndíj program, Kis-
bacon.
Bogos Zsolt, 2002, Gazdasági folyamatok Székelyföldön, műhelymunka, Csík-
szereda.
Brateş, Teodor, 1997, Privatizarea – Durerile facerii 1990–1997; Ed. Economică;
Bucureşti.
Chikán Attila, 2001, A gazdasági rendszerváltás tanulságai Magyarországon – az
előadás a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen hangzott el 2001 márciusá-
ban.
Cross-border Economic Co-operation on Present and Future EU borders –
Background paper on regional development and regional policy in Romania, Gabor
Kolumban, 2000.
Domokos Ernő–Bagoly Csilla, 1996, A privatizáció útja Romániában; Siculus;
Sfântu Gheorghe.
Earle, John S.–Álmos Telegdy, 1998: The results of „Mass Privatization” in
Romania: A First Empirical Study; Central European University – Labor Project; Buda-
pest.
EBRD, 1999 – Transition report 1999 – Ten years of transition, European Bank
for Reconstruction and Development, London.
Fodor Ferenc: Románia mezőgazdasága a piacgazdaságra való áttérés idősza-
kában.
Fodor Imre, 2002, Gazdasági folyamatok Székelyföldön, műhelymunka, Csíksze-
reda.
Green Paper – Regional Development Policy in Romania, The Government of
Romania and the European Commission, PHARE Program, Bucharest, 1997.
Hargita Megye Fejlesztési Stratégiája, Hargita Megye Tanácsa, 1996, 2002.
Institutul Naţional de statistică, 2001, Anuarul Statistic al României, Serii de timp
1990–1999.
Institutul Naţional de statistică, 2002, Anuarul Statistic al României, Serii de timp
1990–2001.
Egyéb statisztikai évkönyvek, valamint a Nemzeti Statisztikai Intézet (Institutul
Naţional de statistică) és a Privatizációs Hatóság (Autoritatea pentru Privatizare şi
Administrarea Participaţiilor Statului) honlapjai (http://www.insse.ro/,
http://www.apaps.ro/).
Központi Makrorégió Fejlesztési Stratégiája, Központi Makrórégió Fejlesztési
Ügynöksége, 1999, 2002.
Megyei Szociális és Gazdaságfejlesztési Program, Románia Kormánya – Köz-
igazgatási Minisztérium – Hargita Megye Prefektusi Hivatala, 2003.
Megyei Önkormányzatok fejlesztési stratégiái és honlapjai.
Popovici Rosca, Claudia Brindusa, 1998, The cost of not privatising – The
Romanian experience; Central European University – Departement of Political
Science; Budapest.
Regional Discrepancies in Romania, 1990–1994, Ramboll – Consulting
Company, PHARE Program – Regional Development Policies, Bucharest, July 1996.
Az RMDSZ ügyvezető elnöksége önkormányzatokért felelős főosztálya által össze-
állított, a helyi közigazgatásról szóló kiadvány, 2002.
Románia Állásfoglalása, Magyar Kisebbség c. folyóirat VIII. évfolyam 2003. 1.
száma, Kolozsvár.
Telegdy Álmos Márton, 2001, Privatization and Firm Behavior: The Case of
Romania; kézirat – PhD-értekezés; Budapest.
Vincze Mária, 2002, Vidéki helyzetelemzés – Kászoni esettanulmány, Hargita Ki-
adóhivatal, Csíkszereda.

I. Melléklet – a három székely megye

legfrissebb gazdasági adatai (2003. első félév)
Forrás: Nemzeti Statisztikai Hivatal honlapja
I. AZ IPARI TERMELÉS ADATAI
16. táblázat. A LEGFONTOSABB IPARI TERMÉKEK TERMELÉSE
Maros M.E.
2002. 2003.
megye jún. júl. aug. szep. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Vágóhidakról származó
tonna 41 58 51 47 49 40 35 43 27 35 39 46 44
marhahús
Vágóhidakról származó
tonna 162 140 174 164 165 147 189 186 130 157 188 172 234
disznóhús
Húskészítmények tonna 128 138 138 126 148 136 107 95 97 96 111 123 154
Fogyasztási tej hl 10 560 10 345 9 356 12 120 16 774 16 390 14 269 15 773 14 993 13 534 13 843 15 417 12 386
Szőtt áru ezer m2 180 172 195 215 215 193 130 97 172 179 142 161 125
ezer
Lábbelik 172 172 171 161 172 173 108 130 122 133 102 121 110
pár
Faanyag m3 1 081 3 020 2 709 2 673 3 270 1 977 1 157 1 015 943 1 175 208 1 795 1 323
Karbid tonna 6 333 6 612 36 3 149 5 325 5 103 5 169 0 3 918 5 050 0 3 270 6 181
Ammónia tonna 29 236 27 427 27 737 25 523 26 350 27 273 26 382 28 041 34 215 49 113 54 170 37 437 49 517
tonna
Műtrágya 100% 31 977 27 051 21 567 13 987 24 981 25 225 23 068 27 147 29 614 38 992 45 381 29 723 43 565
S.A.
Fényérzékeny anyagok m2 93 607 79 574 68 152 68 865 37 563 67 304 85 171 73 326 48 792 61 472 58 740 22 448 40 482
ezer
Síküveg 843 755 705 804 732 748 810 830 786 834 851 860 748
m2.
Egyéb üveg tonna 3 017 3 585 3 469 3 206 3 697 3 102 2 698 2 250 2 482 3 099 2 700 2 616 1 875
ezer
Építőanyag (kőtömbök is) 2 638 3 250 3 438 3 197 3 387 3 401 1 268 915 1 187 1 293 1 230 1 989 2 666
db
Tégla, cserép és egyéb ezer
1 877 2 096 2 441 2 349 2 405 2 219 1 545 1 095 1 345 1 532 1 241 1 885 1 652
agyagtermékek db
Mész tonna 8 200 8 000 2 097 4 800 7 100 6 400 6 000 1 200 5 700 6 500 2 400 5 300 8 200
Hargita M.E.
2002. 2003.
megye jún. júl. aug. szep. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Sűrítetlen, édesítetlen,
1–3% zsírtartalmú hl 3 819 3 577 3 437 3 896 4 568 4 169 4 187 4 615 4 630 4 581 4 036 4 290 3 965
pasztőrözött tej
Verttej, tejföl és egyéb
hl 1 120 1 476 1 292 1 330 1 547 1 456 1 142 1 509 1 594 1 837 1 672 1 986 1736
fermentált tejtermékek
ezer
Ásványvizek 30 871 39 503 28 133 17 666 18 097 20 508 20 550 21 045 20 618 22 231 27 912 37 850 35 188
pal.
Férfi- és fiúkonfekció db 96 998 126 039 61 074 98 571 97 881 94 141 73 888 92 486 98 385 106 414 54 861 83 631 88 101
Női bőrcipők és csizmák pár 67 923 59 473 46 465 39 552 48 555 22 241 2 507 – – – 58 801 51 251 53 091
Gyantás gyalulatlan
m3 6 410 7 832 7 024 6 696 8 758 7 772 4 778 4 887 5 683 6 098 5 290 7 334 6 306
fatermékek
Fából előállított ajtók,
ablakok és ezeknek m2 424 435 702 383 598 669 255 202 195 443 208 272 357
keretei
Küszöbök, támasztófák
m2 1 543 1 457 2 463 1 978 2 596 2 289 1 454 1 630 1 324 1 938 1 655 1 649 1 777
és egyéb faajtók
Fakeretű székek db 118 199 645 809 571 893 735 577 546 624 926 734 545
Edény- és italtartó
db 304 608 1 205 1 423 1 591 1 298 897 1 598 1 668 1 400 1 256 1 977 1 957
szekrények
Kovászna M.E.
2002. 2003.
megye jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
ezer
Férfi- és női nadrágok 480,3 512,1 448,4 438,6 461,5 469,9 343,3 434,3 470,2 555,1 328,5 529,9 498,8
db
Feldolgozatlan faáru m3 3 784 3 696 3 062 3 334 3 298 3 284 3 255 3 384 3 510 3 568 3 733 3 350 3 957
ezer
Ásványvizek 1/1 8 383 12 048 8 149 5 135 4 244 5 079 6 161 6 278 5 710 6 085 8 329 9 912 10 232
palack
Hőenergia gkal 2 149 1 594 2 395 2 826 10 218 23 698 33 977 30 843 31 287 27 905 14 011 3 219 2 259
Fehér és félbarna
tonna 465 494 515 497 502 466 432 285 378 417 414 448 419
kenyér
Fogyasztásra szánt tej hl 3 822 3 325 2 990 3 371 4 151 4 533 4 863 5 151 5 763 5 056 4 414 4 229 3 875
Hús tonna 139 154 172 150 176 191 181 95 111 154 150 145 146

II. MEZŐGAZDASÁG
17. táblázat Az állatállomány, a fontosabb fajták figyelembevételével
Dátum: Változás:
2002. és 2002. és 2002. és
Maros megye 2003. 2003. 2003.
2003. április 2003. május 2003. június
ápr. 30. máj. 31. jún. 30.
között között között
Szarvasmarha – összes a megyében 86 294 86 334 86 939 +7 795 +7 177 +6 735
Ebből háztáji gazdaságokban 78 423 78 590 79 006 +7 476 +6 943 +5 822
Sertés – összes a megyében 232 156 234 907 237 331 +41 261 +37 141 +34 941
Juh és kecske – összes a megyében 385 190 367 206 349 687 +2 350 +28 848 +30 855
Dátum: Változás:
2002. és 2002. és 2002. és
Hargita megye 2003. 2003. 2003.
ápr. 30. máj. 31. jún. 30.
Dátum: Változás:
2002. és 2002. és 2002. és
Kovászna megye 2003. 2003. 2003.
ápr. 30. máj. 31. jún. 30.
III. KÜLKERESKEDELEM
18. táblázat EXPORT ÉS IMPORT

2002 (ezer euró) 2003 (ezer euró)
Hargita 1.I.-
30.VI.
Összes export FOB 9 431 11 083 10 690 9 731 9 564 10 596 7 389 8 817 9 779 9 444 9 136 11 256 11 238 59 670
Összes import CIF 13 883 14 883 10 449 13 258 15 845 14 980 15 210 9 128 10 214 13 097 14 200 17 564 18 432 82 635
2002 (ezer euró) 2003 (ezer euró)

Kovászna 1.I.-
megye jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febt. márc. ápr. máj.
30.VI.
jún.
Összes export FOB 12 320 14 096 14 373 12 709 8 918 12 718 10 407 12 174 14 035 14 975 7 920 13 004 12 318 74 427
Összes import CIF 14 515 14 841 10 546 13 763 15 388 14 957 15 587 11 143 12 088 11 970 12 634 17 111 16 548 81 495

IV. TURIZMUS
19. táblázat Érkezések száma a vendéglátói struktúrákba, ezeknek fajtája szerint
Maros megye 2002 (db) 2003 (db)

Szálláshely fajták máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Összes a megyében 10 273 9 838 13 569 15 463 10 558 10 212 9 891 6 444 5 660 6 116 7 536 8 019 10 641
Ebből:
Szállodák 8 636 7 801 9 523 11 448 8 053 8 404 7 958 4 693 4 408 4 256 5 333 5 760 8 194
Motelek 486 838 1 278 667 1 055 213 539 551 317 266 851 530 833
Turistavillák 186 303 1 160 1 262 391 219 84 157 94 92 122 190 162
Menedékházak – – – – – – – – – – – – –
Városi turistapanziók 629 489 753 771 919 1 112 1 009 765 610 807 895 854 1 018
Falusi turistapanziók – – – – – – – – – – – – –
Hargita megye 2002 (db) 2003 (db)

Ebből:
Szállodák 3 561 3 342 4 334 4 741 3 816 3 181 3 473 2 259 2 934 2 585 3 130 3 138 4 294
Motelek 587 458 1 134 892 347 260 199 226 78 42 82 113 136
Turistavillák 1 161 1 271 1 699 1 953 690 659 943 1 224 701 714 359 846 762
Menedékházak 139 146 378 408 125 129 67 174 214 322 78 70 134
Városi turistapanziók 362 436 688 582 368 469 377 375 461 473 574 661 783
Falusi turistapanziók 178 124 233 240 141 122 81 97 131 242 132 143 254
Kovászna megye 2002 (db) 2003 (db)

Ebből:
Szállodák 4 829 5 660 6 165 6 373 5 073 5 594 4 058 2 974 2 919 2 980 3 405 3 516 55 481
Motelek 196 185 191 217 117 186 127 224 97 74 191 141 2 215
Turista villák 18 22 44 57 50 37 37 78 43 26 41 39 554
Menedékházak – – – – – – – – – – – – –
Városi turistapanziók 49 58 63 190 58 48 36 23 18 25 36 56 87
Falusi turistapanziók 52 71 98 101 20 37 28 28 22 4 20 22 38
20. táblázat – A szálláshelyek nettó kihasználtsági foka
2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

Maros megye máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Összes a megyében 32,0 30,5 51,8 51,6 36,1 29,4 32,6 19,9 20,1 24,4 23,8 23,8 29,7
Hargita 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

megye máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Kovászna 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

megye máj. jún. júl. aug. szep. okt. nov. dec. jan. feb. márc. ápr. máj.
V. A MUNKAERŐ
21. táblázat – Az alkalmazottak létszáma az adott hónapok végén

2003 (személyek száma)
Maros megye jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Összes a megyében 12 3876 12 4351 12 5113 12 5580 12 6064 12 6313
Ebből:
Mezőgazdaság, vadgazdaság
3 361 3 374 3 394 3 407 3 420 3 427
és kapcsolódó szolgáltatások
Ipar és építkezés 67 021 67 278 67 690 67 942 68 204 68 339
Szolgáltatások 53 494 53 699 54 029 54 231 54 440 54 547

Hargita megye jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Ebből:
1 856 1 863 1 874 1 881 1 888 1 892
Szolgáltatások 30 810 30 927 31 115 31 230 31 349 31 410

Kovászna megye jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Ebből:
1 456 1 462 1 471 1 476 1 482 1 485
Szolgáltatások 22 013 22 096 22 231 22 314 22 399 22 443

22. táblázat – Regisztrált munkanélküliek – az adott hónapok végén
Maros 2002 (személyek száma) 2003 (személyek száma)

megye jún. júl. aug. szep. okt. nov. dec. jan. feb. már. ápr. máj. jún.
Ebből:
Nők 9 469 8 650 7 417 6 887 6 890 6 154 6 256 6 933 7 136 7 199 7 022 6 711 6 235
Hargita 2002 (személyek száma) 2003 (személyek száma)

Ebből:
Nők 6 112 5 648 5 204 5 022 4 859 4 623 4 591 4 742 5 120 4 946 4 793 4 620 4 546
Kovászna 2002 (személyek száma) 2003 (személyek száma)

Ebből:
Nők 4 322 3 857 4 046 3 941 3 640 3 760 3 524 3 622 3 682 3 593 3 404 3 231 3 045
23. táblázat – Regisztrált munkanélküliség – az adott hónapok végén
Maros 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

Ebből:
Nők 7,7 7,0 6,0 5,6 5,6 5,0 5,1 5,6 5,8 5,9 5,7 5,5 5,1
Hargita 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

Ebből:
Nők 8,0 7,4 6,8 6,5 6,3 6,0 6,0 6,2 6,7 6,4 6,2 6.0 5,9
Kovászna 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

Ebből:
Nők 8,8 7,8 8,2 8,0 7,4 7,6 7,1 7,3 7,5 7,3 6,9 6,6 6,2
VI. SZOCIÁLIS VÉDELEM
24. táblázat – A nyugdíjasok átlagos száma és a szociális rendszer által biztosított nyugdíjak
2002. 2003.
Maros megye I. negyedév II. negyedév III. negyedév IV. negyedév I. negyedév
A nyugdíjasok átlagos száma (fő) 129 327 129 643 129 905 130 398 130 853
Az átlagos nyugdíj (lej) 1 458 959 1 536 911 1 629 145 1 686 126 1 701 646
2002. 2003.
Hargita megye I. negyedév II. negyedév III. negyedév IV. negyedév I. negyedév
A nyugdíjasok átlagos száma (fő) 68,2 68,4 68,7 68,8 69,0
2002. 2003.
Kovászna megye I. negyedév II. negyedév III. negyedév IV. negyedév I. negyedév
A nyugdíjasok átlagos száma (fő) 41 780 41 810 41 845 41 795 41 723

VII. BERUHÁZÁSOK – ÉPÍTKEZÉS
25. táblázat – Befejezett és befejezés előtt álló lakások
2002 (db) 2003 (db)

Befejezett lakások 7 61 68 506 25
Ebből:
Városban – 40 40 268 19
Falun 7 21 28 238 6
Épülő lakások 1 316 1 447 1 546 1 314 1 747
Ebből:
Városban 753 790 811 721 1054
Falun 563 657 735 593 693
2002 (db) 2003 (db)

Ebből:
Városban 12 15 32 84 17
Falun 26 29 23 77 17
Épülő lakások 678 730 729 676 898
Ebből:
Városban 389 406 392 361 609
Falun 289 324 337 315 289
2002 (db) 2003 (db)

Ebből:
Városban - 20 10 26 3
Falun 34 30 51 66 4
Épülő lakások 536 553 531 438 508
Ebből:
Városban 273 280 302 264 263
Falun 263 273 229 174 173
VIII. EGYÉB MUTATÓK
26. táblázat – A közszolgáltatási hálózat elterjedtsége

2002 (km) 2003 (km)
Vízellátás 2,9 49,5 34,3 25,5 0,1
Csatornázás – 0,1 2,0 0,7 0,7
Városi utak – 4,0 7,0 3,6 1,1
Falusi és megyei utak 9,0 18,3 105,9 18,8 –
Hőenergia – 0,2 0,3 - -
Földgáz – 20,1 27,6 19,0 4,0
2002 (km) 2003 (km)

Vízellátás – 53,0 65,2 16,5 –
Csatornázás – – – – –
Városi utak – 2,6 4,2 – –
Falusi és megyei utak – 20,0 31,8 – –
Hőenergia – 0,2 0,3 – –
Földgáz – – 6,5 – –
2002 (km) 2003 (km)

Vízellátás – – 1,0 1,0 –
Csatornázás – – – – –
Városi utak – – – – –
Falusi és megyei utak – 2,0 9,8 – –
Hőenergia – – – – –
Földgáz – – 9,5 1,0 –
27. táblázat – Külföldi tőkerészvétellel bejegyzett kereskedelmi társaságok, 2003. júniusban

A jegyzett tőke értéke:
Cégbejegyzések
Maros megye (db)
Hazai pénznemben Devizanem
(millió lei) USA-dollár Euró
Összes a megyében 14 3 944,2 121 847 106 784

Cégbejegyzések
Hargita megye (db)
(millió lei) USA-dollár USA-dollár
Összes a megyében 6 32 547 1 001 422 877 623

Cégbejegyzések
Kovászna megye (db)
(millió lei) USA-dollár USA-dollár
Összes a megyében 2 4,0 123 108

II. melléklet: a három székely megye néhány

népesedési adata
Forrás Románia Statisztikai Évkönyve 2001
A régió népességi adatai
28. táblázat – A népesség és a népsűrűség népszámláláskor

Lakosság száma Lakos/km2
1930 1948 1956 1966 1977 1992 1930 1948 1956 1966 1977 1992
Románia összesen 14 280 729 15 872 624 17 489 450 19 103 163 21 559 910 22 810 035 59,9 66,6 73,4 80,1 90,4 95,7
Központi régió 1 747 458 1 874 078 2 077 162 2 261 082 2 604 814 2 701 697 51,2 55 60,9 66,3 76,4 79,2
Kovászna 152 563 157 166 172 509 176 858 199 017 233 256 41,1 42,4 46,5 47,7 53,6 62,9
Hargita 250 194 258 495 273 964 282 392 326 310 348 335 37,7 38,9 41,3 42,5 49,2 52,5
Maros 425 721 461 403 513 261 561 598 605 345 610 053 63,4 68,7 76,4 83,6 90,2 90,9
Székely megyék
828 478 877 064 959 734 1 020 848 1 130 672 1 191 644
összesen
29. táblázat – A népesség neme és lakóhelye

Összesen (személyek száma) Város Falu Vá- Fa- Nép-
Mindkét Mindkét Mindkét rosi lusi sűrű-
Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő
nem nem nem % % ség
Románia
22 458 022 10 984 529 11 473 493 12 302 729 5 943 708 6 359 021 10 155 293 5 040 821 5 114 472 54,8 45,2 94,2
összesen
Központi
2 646 341 1 299 875 1 346 466 1 602 222 778 077 824 145 1 044 119 521 798 522 321 60,5 39,5 77,6
régió
Kovászna 230 542 113 520 117 022 120 679 58 473 62 206 109 863 55 047 54 816 52,3 47,7 62,1
Hargita 342 128 170 084 172 044 156 008 76 280 79 728 186 120 93 804 92 316 45,6 54,4 51,5
Maros 601 552 295 077 306 475 309 576 149 499 160 077 291 976 145 578 146 398 51,5 48,5 89,6
Székely
megyék 1 174 222 578 681 595 541 586 263 284 252 302 011 587 959 294 429 293 530
összesen
30. táblázat – A teljes népesség alakulása 1999-ben

Teljes adat Arány (1000 lakosra számolva)
Termé- Csecsemő- Termé- Csecsemő-
Élve Élve
Régió/ Megye Elhalva szetes Házasság Válás Vetélések halan- Elhalva szetes Házasság Válás Vetélések halan-
született született
szaporulat dóság szaporulat dóság
Románia 234 265 –30
140 014 34 408 1 459 4 360 10,4 11,8 –1,4 6,2 1,53 6,2 18,6
összesen 600 194 594
Központi régió 27 205 29 384 –2 179 15 968 4 359 169 460 10,3 11,1 –0,8 6 1,65 6,2 16,9
Kovászna 2 605 2 556 49 1 275 352 18 28 11,3 11,1 0,2 5,5 1,53 6,9 10,7
Hargita 3 739 3 906 –167 1 811 365 30 55 10,9 11,4 –0,5 5,3 1,07 8 14,7
Maros 6 507 7 481 –974 3 483 836 37 122 10,8 12,4 –1,6 5,8 1,39 5,7 18,7
Székely megyék
12 851 13 943 –1 092 6 569 1 553 85 205
összesen
31. táblázat – A városi népesség alakulása 1999-ben
Élve Élve
Románia
108 542 111 159 -2 617 81 015 25 035 670 1 650 8,9 9,1 –0,2 6,6 2,05 6,1 15,2
összesen
Központi régió 14 199 14 220 –21 10 277 3 445 89 209 8,9 8,9 – 6,5 2,16 6,2 14,7
Kovászna 1 175 1 015 160 714 249 8 11 9,7 8,4 1,3 5,9 2,06 6,8 9,4
Hargita 1 548 1 294 254 890 262 15 22 10 8,3 1,7 5,7 1,69 9,6 14,2
Maros 2 861 2 937 –76 1 933 603 15 47 9,2 9,5 –0,3 6,2 1,95 5,2 16,4
Székely megyék
5 584 5 246 338 3 537 1 114 38 80
összesen
32. táblázat – A falusi népesség alakulása 1999-ben

Élve Élve
Románia
126 058 154 035 –27 977 58 999 9 373 789 2 710 12,3 15,1 –2,8 5,8 0,92 6,2 21,5
összesen
Központi régió 13 006 15 164 –2 158 5 691 914 80 251 12,4 14,5 –2,1 5,4 0,87 6,1 19,3
Kovászna 1 430 1 541 –111 561 103 10 17 13 14 –1 5,1 0,94 6,9 11,9
Hargita 2 191 2 612 –421 921 103 15 33 11,7 14 –2,3 4,9 0,55 6,8 15,1
Maros 3 646 4 544 –898 1 550 233 22 75 12,4 15,5 –3,1 5,3 0,79 6 20,6
Székely megyék
7 267 8 697 –1 430 3 032 439 47 125
összesen
33. táblázat – A várható átlagos élettartam nemek szerint 1997–1999

Régió/Megye Mindkét nem Férfi Nő
Románia összesen 69,74 66,05 73,67
Központi régió 70,07 66,19 74,32
Kovászna 70,69 66,9 74,86
Hargita 70,28 66,28 74,85
Maros 69,16 65,21 73,5
34. táblázat – A nemzetgazdaság ágazataiban foglalkozott népesség 1999-ben
Gyümölcs-
Régió/ Megye Összes gazdaság Mező-gazdaság termesztés, Ipar Kitermelő ipar Feldolgozó ipar Villamos energia Építkezés
fa-kitermelés
Románia összesen 8 419,6 3 418,9 47,2 2 054,0 145,8 1 734,1 174,1 338,4
Központi régió 1 061,6 344,8 9,3 352,5 13,7 317,6 21,2 40,0
Kovászna 88,0 33,1 1,3 24,1 1,6 21,2 1,3 1,9
Hargita 140,7 60,3 1,9 37,4 3,0 32,9 1,5 2,7
Maros 235,7 98,6 1,9 61,8 3,0 53,3 5,5 9,3
Székely megyék
464,4 192,0 5,1 123,3 7,6 107,4 8,3 13,9
összesen

34. táblázat – A nemzetgazdaság ágazataiban foglalkozott népesség 1999-ben (folytatás)

Ingatlan-
Pénzügyi és közvetítés
Hotel és Szállítás és Posta és
Régió/ Megye Keres-kedelem banki szolgál- és egyéb Közigazgatás Tanügy Egészségügy Egyéb
vendéglő raktározás távközlés
tatások szolgáltatások
szolgáltatás
Románia összesen 756,3 99,8 309,8 95,2 69,2 237,5 140,9 429,1 276,8 146,5
Központi régió 100,9 17,6 34,3 11,6 7,9 23,5 15,1 55,9 32,9 15,3
Kovászna 9,1 2,7 1,5 1 0,7 2 1,7 5,2 2,6 1,1
Hargita 12,5 2,8 3,4 1,5 1 2,1 1,9 7,6 4,2 1,4
Maros 19,3 3,2 6,9 2,6 1,7 3,8 2,7 12,3 8,5 3,1
Székely megyék
40,9 8,7 11,8 5,1 3,4 7,9 6,3 25,1 15,3 5,6
összesen
A népesség jövedelmi viszonyai
35. táblázat – Regisztrált munkanélküliek és a munkanélküliség 1999. dec. 31-én

A regisztrált Amelyből: Nem részesülnek Munkanélküliségi
Átképzési segélyt Szociális segélyt Kompenzációban
munkanélküliek munkanélküli- semmiféle ráta %
kapnak kapnak részesülnek
száma segélyt kapnak transzferben
Románia összesen 1 130 296 291 021 95 496 445 992 39 042 258 745 11,8
Nők 530 119 126 098 47 511 209 953 16 464 130 093 11,6
Központi régió 130 941 34 464 13 215 55 350 7 168 20 744 11
Nők 64 958 17 374 6 694 27 546 3 060 10 284 11,3
Kovászna 12 688 3 010 781 5 658 426 2 813 12,6
Nők 5 746 1 332 390 2 508 129 1 387 11,6
Hargita 17 069 4 913 1 380 6 417 775 3 584 10,8
Nők 7 407 1 982 582 3 057 151 1 635 9,6
Maros 22 847 5 644 2 252 11 274 605 3 072 8,8
Nők 9 707 2 322 1 001 4 770 204 1 410 7,9
Székely megyék
52 604 13 567 4 413 23 349 1 806 9 469
összesen
Nők 22 860 5 636 1 973 10 335 484 4 432
36. táblázat – Semmiféle támogatásban nem részesüő munkanélküliek

képzettség szerint 1999. dec. 31-én
Nem Arány az Munkás Egyéb

Régió/ támogatott összes Arány a nem Arány a nem Arány a nem
Megye munkanélküli regisztrált támogatottak Középfokú támogatottak Felsőfokú támogatottak
összesen közül közül közül közül
Románia
258 745 22,89% 196 351 75,89% 55 165 21,32% 7 229 2,79%
összesen
Központi régió 20 744 15,84% 15 344 73,97% 5 150 24,83% 250 1,21%
Kovászna 2 813 22,17% 2 451 87,13% 346 12,30% 16 0,57%
Hargita 3 584 21,00% 2 524 70,42% 1 041 29,05% 19 0,53%
Maros 3 072 13,45% 2 074 67,51% 896 29,17% 102 3,32%
Székely megyék
9 469 18,00% 7 049 74,44% 2 283 24,11% 137 1,45%
összesen
37. táblázat – Teljes jövedelem háztartástípusok szerint 1999-ben
Összes
Ebből
háztartás
Országos összesítésben Alkalmazott Paraszt Munkanélküli Nyugdíjas
Havi egy főre eső jövedelem lejben 871 110 1 001 814 663 886 558 107 875 357
Havi egy főre eső jövedelem EUR-ban
47,52 54,65 36,22 30,45 47,75
(árfolyam 18 331 lej/EUR év végén)
Arányok %
Pénzbeli jövedelem, ebből 70,4 83,4 43,3 66,3 61,8
– Fizetés, prémium, nyereségrészesedés 38,5 74 6,2 23,9 12,6
– Szabadúszó tevékenységből való jövedelem 4,1 1,1 8,2 5,9 1,8
– Eladott javakból, ingatlan járadékokból
4 1,2 18,8 3,5 4,5
származó jövedelem
– Szociális támogatásból, szolgáltatásból való
20,6 5,1 6,8 22,6 40,2
jövedelem
Ingyenes szolgáltatások ellenértéke vagy a
0,6 0,3 0,7 0,3 0,9
kereskedelmi szolgáltatóktól kapott árengedmény
Önmaguk számára előállított és elfogyasztott
29 16,3 56 33,4 37,3
mezőgazdasági termékek értéke
37a. Táblázat – Teljes jövedelem háztartástípusok szerint 1999-ben (folytatás)
Összes
Központi régió Ebből
háztartás
Alkalmazott Paraszt Munkanélküli Nyugdíjas
Havi egy főre eső jövedelem lejben 877 784 965 086 685 927 533 684 921 634
Havi egy főre eső jövedelem EUR-ban
47,89 52,65 37,42 29,11 50,28
(árfolyam 18 331 lej/EUR év végén)
Pénzbeli jövedelem, ebből 70,8 82,7 49,9 65,5 62,9
– Fizetés, prémium, nyereségrészesedés 39,1 72,9 6,6 26,4 14,4
– Szabadúszó tevékenységből való jövedelem 4,9 1,2 7,5 5,2 2,8
– Eladott javakból, ingatlan járadékokból
5,3 1,1 23,1 4,2 6
származó jövedelem
– Szociális támogatásból, szolgáltatásból való
18,4 5,1 7 24,1 37,7
jövedelem
Ingyenes szolgáltatások ellenértéke vagy a
0,4 0,3 0,4 0,1 0,6
kereskedelmi szolgáltatoktól kapott árengedmény
Önmaguk számára előállított és elfogyasztott
28,8 17 49,7 34,4 36,5
mezőgazdasági termékek értéke

38. táblázat – Átlagos havi nettó jövedelem a nemzetgazdaságban 1999-ben

Gyümölcs-
Összes Mező- Kitermelő Feldolgozó Villamos
Régió/Megye termesztés, Ipar Építkezés
gazdaság gazdaság ipar ipar energia
fakitermelés
Románia összesen 1 522 878 1 164 405 1 480 857 1 554 217 2 364 368 1 388 580 2 396 737 1 399 927
Központi régió 1 422 453 1 140 237 1 447 157 1 444 605 2 308 484 1 342 599 2 226 052 1 383 888
Kovászna 1 309 666 992 768 1 511 973 1 363 119 1 810 509 1 280 575 2 116 172 1 319 223
Hargita 1 314 723 1 074 595 1 395 723 1 306 618 2 200 760 1 188 929 1 949 276 1 346 092
Maros 1 460 077 1 118 122 1 299 788 1 485 347 2 806 020 1 311 727 2 372 036 1 309 678
38a táblázat – Átlagos havi nettó jövedelem a nemzetgazdaságban 1999-ben (folytatás)

Ingatlanközvetítés
Pénzügyi
Régió/ Hotel és Szállítás és Posta és és egyéb
Kereskedelem és banki Közigazgatás Tanügy Egészségügy Egyéb
Megye vendéglő raktározás távközlés szolgáltatások
szolgáltatások
szolgáltatás
Románia
1 066 958 941 455 1 805 850 2 533 361 3 995 188 1 520 096 2 143 292 1 415 535 1 506 768 1 314 496
összesen
Központi
1 061 868 852 844 1 648 272 2 279 861 3 563 376 1 347 547 1 869 478 1 396 970 1 447 556 1 174 904
régió
Kovászna 839 953 754 012 1 535 280 2 468 959 3 440 567 1 151 345 1 691 588 1 247 444 1 427 955 1 246 003
Hargita 1 039 292 671 280 1 526 354 2 203 311 3 533 607 1 198 977 1 718 371 1 299 504 1 354 482 1 194 028
Maros 1 054 947 799 725 1 522 886 2 302 054 3 521 344 1 360 635 1 813 972 1 750 616 1 395 700 1 288 423
Egészségügyi ellátás
39. táblázat – Kórházi ágyak és orvosi személyzet

Általános
Korházi Orvos Fogorvos Gyógyszerész egészségügyi személy
ágyak (nővér)
Összesen ebből nők Összesen ebből nők Összesen ebből nők Összesen ebből nők
Románia összesen 164 156 42 975 27 547 5 261 3 443 1 598 1 395 114 027 101 813
Központi régió 21 235 5 274 3 192 666 392 243 211 14 281 13 075
Kovászna 2 312 314 189 43 22 9 8 1 164 1 024
Hargita 2 988 521 290 52 25 21 21 1 808 1 660
Maros 5 186 1 559 1 033 162 105 93 82 3 714 3 360
Székely megyék összesen 10 486 2 394 1 512 257 152 123 111 6 686 6 044
Az oktatás
40. táblázat – A 2000/2001-es tanévben beiskolázott diákok száma

Elemi és általános iskolákban Techni-
Iskola Szak- és
Régió/Megye Összesen I–VIII. Gimnázium kum és Felsőfokú
előtti Összesen Elemi Általános inasiskola
osztályos mesteri
Románia összesen 4 578 383 616 313 2 498 139 1 174 227 1 287 183 36 729 694 376 222 234 94 700 452 621
Központi régió 547 401 82 329 290 460 140 302 145 931 4 227 85 180 28 789 13 447 47 196
Kovászna 46 016 8 446 26 346 12 986 13 009 351 6 694 2 680 1 353 497
Hargita 66 151 13 471 36 469 17 885 18 303 281 10 871 3 321 1 663 356
Maros 113 722 19 674 62 992 31 697 30 590 705 16 460 5 040 2 821 6 735
Székely megyék
225 889 41 591 125 807 62 568 61 902 1 337 34 025 11 041 5 837 7 588
összesen
41. táblázat – Iskola előtti oktatásban részt vevő személyek a 2000/2001-es tan
Oktató
Régió/ Megye Óvoda Beiratkozott gyermekek száma
személyzet
Összesen Ebből lány
Románia összesen 12 831 616 313 305 150 35 619
Központi régió 1 658 82 329 40 361 5 287
Kovászna 178 8 446 4 182 574
Hargita 302 13 471 6 692 886
Maros 421 19 674 9 553 1 325
Székely megyék összesen 901 41 591 20 427 2 785
42. táblázat – Elemi és általános iskolai oktatásban

részt vevő személyek a 2000/2001-es tanévben
Beiratkozott gyermekek Oktató
Régió/ Megye Iskolák
száma személyzet
Összesen Összesen Ebből lány Összesen
Románia összesen 13 154 7 294 2 498 139 1 309 081 166 332 102 275
Központi régió 1 655 892 290 460 148 435 21 130 12 866
Kovászna 156 86 26 346 13 214 1 872 1 071
Hargita 268 131 36 469 18 480 2 972 1 791
Maros 439 243 62 992 31 012 5 213 3 165
Székely megyék összesen 863 460 125 807 62 706

43. Táblázat – Gimnáziumi (nappali, esti) oktatásban

részt vevő személyek a 2000/2001-es tanévben
Líceum Beiratkozott gyermekek száma Oktató
Régió / Megye
Összesen Ebből lány személyzet
Románia összesen 1 340 694 376 381 229 67 239
Központi régió 210 85 180 47 587 9 579
Kovászna 19 6 694 3 859 1 010
Hargita 37 10 871 6 287 1 313
Maros 361 6 460 9 149 1 594
Székely megyék összesen 92 34 025 19 295 3 917
44. táblázat – Szakmai és inasiskolai (nappali és esti) oktatásban

részt vevő személyek száma a 2000/2001-es tanévben
Iskola Beiratkozott gyermekek száma Oktató
Régió / Megye
Összesen Ebből lány személyzet
Románia összesen 97 222 234 76 918 3 845
Központi régió 7 28 789 9 857 213
Kovászna – 2 680 1 078 –
Hargita 1 3 321 1 148 69
Maros 3 5 040 1 388 91
45. táblázat – Technikumi oktatásban részt vevő

személyek száma a 2000/2001-es tanévben
Technikumok Beiratkozott tanulók száma Oktató
Régió / Megye
száma Összesen Ebből lány személyzet
Románia összesen 87 84 256 59 592 1 256
Központi régió 6 11 702 7 646 228
Kovászna 1 1 265 805 –
Hargita – 1 577 935 58
Maros – 2 447 1 679 –
46. táblázat – Mesteri oktatásban részt vevő személyek

száma a 2000/2001-es tanévben
Mesteriskolák Beiratkozott tanulók száma Oktató

Régió / Megye
száma Összesen Ebből lány személyzet
Románia összesen 3 10 444 933 148
Központi régió 2 1 745 207 45
Kovászna – 88 64 –
Hargita – 86 38 –
Maros – 374 32 –
Székely megyék összesen 0 548 134 0
Juhász Jácint–Györfy Lehel
Innováció és az erdélyi
magyarlakta régiók gazdasági
átalakulása
1. Bevezető
Általánosan elfogadott, hogy az innováció a modern gazdaságok sikerének kulcsté-
nyezője. Az OECD előrejelzései szerint az innováció 50%-ban járul hozzá a fejlett ipa-
ri országok hosszú távú gazdasági növekedéséhez. Az innováció nagyon fontos sze-
repet tölt be az üzleti életben is, és egyben a versenyképesség alapja, ez a legfonto-
sabb tényezője a fokozott termelékenységnek és a komparatív előnyöknek, úgy a vál-
lalkozások szintjén, mint nemzetgazdasági szinten.
Az innovációt úgy határozhatjuk meg, mint új ötletek alkalmazását a termékek-
ben, szolgáltatásokban, ezek előállítási folyamataiban, a szervezetben, szervezésben
vagy a marketingben.
Az innováció kiemelt szerepe a gazdasági növekedésben nemcsak a fejlett ipari
országokban kulcsfontosságú tényező, hanem alapköve a fejlődő országok gazdasá-
gi felzárkózásának. Erdély magyarlakta vidékeinek jövője meghatározó módon össze-
függésben áll az innovatív tevékenységek mennyiségével és minőségével.
A kutatás az innovációs tevékenység felmérését célozza meg az erdélyi régiók-
ban, és ennek multiplikatív gazdasági hatását. A magyarlakta régiók gazdasági felzár-
kózásának és a jövőbeli európai uniós integrációra való felkészülésnek elengedhetet-
len feltétele az innováció nyújtotta kvalitatív lehetőségek megfelelő hasznosítása.
Tanulmányunk szerkezeti felépítése a következő:
– A második fejezetben a finanszírozási formák bemutatására kerül sor, bemu-
tatjuk az önfinanszírozási források mellett a központi költségvetés hozzájáru-
lását, amelynek keretében ki fogunk térni az innovációs rendszer támogatá-
sára az adózási rendszeren keresztül, a kockázati tőke és a bankszektor sze-
repére, valamint a strukturális alapok finanszírozási lehetőségeire.
– A harmadik fejezetben a magyarlakta régiók versenyképességét elemezzük
romániai viszonylatban. Az ágazatok és régiók versenyképességének jellem-
zése a munkatermelékenység, a foglalkoztatottak aránya, ennek időbeni vál-
tozása, valamint a GDP termelőképességi hatás segítségével történik. A szol-
gáltatások, ezen belül elsősorban az információtechnológiai ágazat megkü-
lönböztetett módon történő vizsgálatát a termékek magas hozzáadott értéke
indokolja. Az információtechnológiai innovációs kezdeményezések az infor-
mációs társadalom irányában tett lépésekként értékelhetőek. Hasonlókép-
pen része az elemzésnek a kutatási-fejlesztési tevékenységet folytató kereske-
delmi egységek és intézmények területi eloszlásának vizsgálata.
– A negyedik fejezetben az ipari parkokat régió és mikrorégió szinten vizs-
gáljuk, ennek keretében figyelembe vesszük a létesített és létesítendő ipa-
ri parkokat, ezek földrajzi eloszlását, tevékenységi területét, valamint kap-
csolatokat a különböző tudásközpontokkal.
– Az ötödik fejezet célja a felsőfokú oktatásban rejlő innovatív potenciálok
analízise. Ebben a megközelítésben figyelembe vettük a felsőfokú oktatási
központok jelenlegi összetételét, finanszírozási forrásaik területi koncentrá-
cióját, az egyetemek által működtetett kutatási központokat, az innovatív te-
vékenység téren elért hatékonyságot.
– A hatodik fejezet a megfogalmazott konklúziókat tartalmazza.
2. Az innováció finanszírozása
2.1. Bevezető
Az innováció finanszírozása az utóbbi időben egyike a központi fontosságú kér-

déseknek az innovációs rendszerek elemzésében. Egyre több kutatás foglalkozik az
innovatív vállalkozások finanszírozási lehetőségeinek vizsgálatával. Elméletileg egy in-
novatív tevékenységű vállalatnak sok lehetősége van saját tőke szerzésére, valamint
idegen források bevonására. A kutatásokban azonban egyre nagyobb súlyt képvisel
a forrásszerzési lehetőségek hatékonyságának, elérhetőségének elemzése regioná-
lis, nemzeti vagy akár világviszonylatban. Sok kutatás arra a következtetésre jutott,
hogy – paradox módon – az innovatív tevékenységek finanszírozása az elképesztően
sokféle forráslehetőség ellenére sincs megoldva. A vizsgálódások eredményei is igen
sokféleképpen értelmezhetőek, mivel ezen a téren világviszonylatban is adathiánnyal
küszködnek a kutatások.
Az innovációs tevékenység finanszírozásának vizsgálatánál az első probléma magá-
nak a vizsgálat tárgyának a megragadása. Mit értünk innovatív tevékenységnek? Elméle-
tileg innovatív fejlesztés bárhol előfordulhat, azonban a gyakorlati eredmények azt mutat-
ják, hogy a nagyvállalkozások környezete nem kedvez új termékek, technológiák kifejlesz-
tésére. Általánosan elfogadott nézet, hogy a kis- és középvállalkozások (KKV), ezen belül
pedig az új technológiát használó cégek (NTBF – New technology based firms) az inno-
vatív termékek fő forrása, ugyanakkor a fejlesztésekhez szükséges pénzügyi források
megszerzése elég sok nehézséggel jár számukra, legalábbis Európában.
A kkv-k finanszírozási lehetősége és ezek szerkezete jelentősen eltér a nagyvál-
lalatokétól. A legtöbb kkv pénzügyi forrásai saját forrásból származnak, bár ezen a
csoporton belül is jelentős eltérések tapasztalhatóak a méret, kockázat, üzleti tapasz-
talat, tevékenységi terület és életciklus függvényében. Ezen tényezők közül talán a leg-
fontosabb a vállalat életciklusa, ennek függvényében megkülönböztetünk:
• kutatási szakaszt,
• fejlesztési szakaszt,
• beindítási szakaszt,
• hasznosítási szakaszt.
A saját forrásokon kívül a kkv-k számára is elérhető pénzügyi eszközök a követ-
kezők piaci szereplőktől származnak:
• Család és barátok
• Informális befektetők – „business angels”
• Kockázatitőke-társaságok
• Bankok
• Közszektor
• Nemzetközi intézmények
Az innováció finanszírozásának vizsgálatához a felsorolt forrástulajdonosok tevé-
kenységét kell elemezni. A saját forrás a vállalkozóktól és alapítóktól származik. Ezen
források nem feltételen pénzügyi jellegűek, részét képezik a munkabérről való lemon-
dás, az otthoni munka (bérleti költségek megtakarítása) stb.

Mivel az első két kategória (családok és barátok, informális befektetők) nem szerve-
zett keretben tevékenykednek, ezek befektetési tevékenysége nehezen követhető nyomon,
bár a legtöbb kutató felismeri azt a tényt, hogy a legtöbb forrást teremtik elő a kkv-k szá-
mára. A család és barátok által folyósított források a legtöbb esetben kisméretűek, és a
későbbi finanszírozási igényeket nem képesek kielégíteni. Az informális befektetők jómó-
dú emberek, akik rendelkeznek szabad pénzeszközökkel és betársulnak a vállalkozásba.
Többnyire helyi szinten tevékenykednek, olyan területekbe fektetnek, amelyekben járta-
sak, anyagi hozzájárulásukon kívül tanácsokkal és kapcsolatokkal is szolgálhatnak. Hát-
rányuk hogy elég nehéz őket megtalálni, általában nem képesek a vállalkozás utófinan-
szírozására, amennyiben ez szükséges. Az informális befektetők csoportokba tömörül-
hetnek, többnyire regionális szinten. Ilyen hálózatok (BAN – Business Angel Network) el-
terjedtek a fejlett piacgazdaságú országokban. A család, barátok és informális befekte-
tők együttesen alkotják a 3F csoportot (family, friends and fools). Jelen kutatás nem fog-
lalkozik ezzel a csoporttal, mivel tevékenységükre semmilyen információ nem áll rendel-
kezésre romániai szinten, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ő tevékenységük elha-
nyagolhatónak tekinthető az innováció finanszírozásának elemzésében.
Egy nagyon jelentős csoport az innovációs tevékenységek finanszírozásában a
kockázatitőke-társaságok (VC – venture capital). Ezek olyan befektetési lehetőségeket
keresnek, amelyekben magasak a növekedési lehetőségek. Az esetek legnagyobb ré-
szében részesedést vásárolnak a vállalkozásban, de nem nagyobb arányban, mint
30%. Ennek az előnye, hogy a vállalkozást nem terhelik költségek az új tőke miatt, a
kockázatitőke-társaság pedig tőkenyereségét realizálja, amikor kilép az üzletből. Hátrá-
nya a lassú döntéshozatali tevékenység, valamint egyes esetekben a magas tőkebefek-
tetés, amelyet a méretarányból származó költségmegtakarítás indokol. A forrásnyújtást
megelőzi egy nagyon alapos elemzés, amely kiterjed úgy a gazdasági kérdésekre (pi-
aci feltételek, jövőbeli kilátások, komparatív előnyök, az üzletből való kilépés költségei,
pénzügyi előrejelzések stb.), mint a jogi, technikai, szociális kérdésekre. A komplex
elemzések elvégzéséhez sokszor szükséges külső tanácsadókkal való együttműkö-
dés, ami pótlólagos költségeket eredményez, minek okán csak egy bizonyos nagysá-
gú ügylet fölött hatékony a kockázati tőke bevonása. A fejlett gazdaságú országokban
a VC-k minimális befektetése 250 000 dollár, ez alatt a fenti tényezők miatt nem jöve-
delmező a befektetőnek a finanszírozás. A magas ügyletméret miatt sok esetben a kkv-k
számára nem hozzáférhető a kockázati tőke által nyújtott forrás.
A kereskedelmi bankok is nyújtanak innovatív tevékenység finanszírozására forráso-
kat hitelek formájában. A banki hitelek egyik nagy hátránya a velük járó kamatkötelezett-
ség, valamint a rövid lejárat, mivel a kkv-k a banki források megszerzése után kötelezve
vannak a rendszeres kamatfizetésre, üzletük alakulásától függetlenül. Az innovatív fejlesz-
tések egyik sajátossága, hogy a befektetés megtérülése időben elhúzódik, a kamatok fi-
zetése pedig nem mindig lehetséges, a normális üzletmenet nem termel ki annyi szabad
pénzáramlást, ami biztosítaná a hitelszerződés betartását. A banki és kockázatitőke-for-
rások nagy előnye, amivel a többi forrás nem rendelkezik, az utófinanszírozás könnyű biz-
tosításának lehetősége. Amennyiben a vállalkozás további tőke bevonását igényli, a már
meglévő forrásokon felül mindkét intézmény könnyen tud újabbakat hozzátenni. Érdekes
módon a kereskedelmi bankok és a kockázatitőke-társaságok fejlődési lehetőségei ellen-
tétesek egymással. Azokban az országokban, ahol erősek és elterjedtek a kereskedelmi
bankok, gyengébben fejlettek a kockázatitőke-alapok, és fordítva.
A közszektor szerepvállalása az innováció finanszírozásában nagyon sokféle le-
het, ezek között megemlítjük a következőket:
• Kedvezményrendszerek – vonatkoznak úgy a különféle adók alóli felmentésre,
mint az adókedvezményekre (társasági jövedelemadó, forgalmi adók, vámtari-
fák), mint az adóalapból történő levonások szabályozására.
• Az állam által (is) finanszírozott kutatás és fejlesztési tevékenység szintén hoz-
zájárul az innováció finanszírozásához, kutatások bizonyítják, hogy az egyete-
mek és más állami kutatási intézmények K+F tevékenysége és az adott régió-
ban levő NTBF-ek száma között egyenes irányú a korreláció1.
• Pályázati lehetőségeken keresztül meghirdetett vissza nem térítendő támoga-
tás-rendszerek az innovatív tevékenység elősegítése érdekében.
• Hitelgarancia-programok.
A nemzetközi szervezetek által nyújtott innovációs finanszírozási források hason-
latosak az állam által biztosított pénzeszközökhöz, ezek többnyire vissza nem téríten-
dő források vagy hitelgaranciák formáját öltik, és meghirdetett pályázati rendszerek-
ben lehet elnyerni.
A felsorolt források nem elszigetelten, külön-külön találhatók meg a gazdaság-
ban, hanem sokkal inkább összekapcsolódva, különféle kombinációban, még tovább
bővítve az innovációt elősegítő alapok sokféleségét. A leggyakrabban az állami és
nemzetközi források jelentkeznek együtt, a forrás egy részét egy nemzetközi szerve-
zet, míg a másik részét egy hazai állami szervezet biztosítja, de sok példa található a
nemzetközi gyakorlatban a kockázati tőke, állami és nemzetközi szervezetek közös
programjaira is, hasonló példa az informális befektetők hálózatait létrehozó és fenn-
tartó önkormányzati programok.
A vállalkozás életciklusától függően a felsorolt forrásoknak csak egy része sze-
rezhető meg. A fiatal vállalkozások (kutatásfejlesztési szakaszban levők) leginkább sa-
ját és családi/baráti forrásokra támaszkodnak, ezeket a lehetőség függvényében ki-
egészíthetik állami, illetve nemzetközi szerveztek által nyújtott forrásokkal, de számuk-
ra a kockázati tőke, valamint a banki források jellemzően nem elérhetőek. A beindítá-
si szakaszban, valamint a hasznosítás kezdetén már a kockázati tőke is egy lehető-
ség, de a banki források még ebben a fázisban is szűkösek, a család és barátok által
biztosított források pedig már ki vannak merítve. A banki forrásokra leginkább a hasz-
nosítás középső szakaszában érdemes támaszkodni, amikor már képes a vállalkozás
kitermelni a kamat- és részletfizetéshez szükséges pénzáramlásokat.
Az innováció finanszírozásának az elemzésére nem léteznek gazdasági mutatók,
amelyek segítségével ez a jelenség megfogható, értelmezhető volna, ezért a gazdasá-
gi szektor különböző területéről azokra az adatokra kell támaszkodni, amelyek nagyon
szoros kapcsolatban vannak az innovációval. Ilyen jellegű jelenségek nagy számmal
azonosíthatóak minden nemzetgazdaság szintjén, azonban sok közülük olyan mélysé-
gű vagy felbontású információkra támaszkodik, amelyekre még a fejlett piacgazdasá-
gú országok statisztikai hivatalai sem készítenek méréseket. Mindazonáltal találhatunk
olyan területeket, amelyek jobban feltérképezettek statisztikai szempontból.
Világszinten elfogadott nézőpont, hogy az innovatív tevékenységeket több mint
50%-ban a vállalkozások saját forrásából finanszírozzák, de erre vonatkozó konkrét
1 Liht, G. and E. Nerlinger. 1998. New Technology-Based Firms in Germany: A Survey of the Recent Evidence, Research
Policy 26

adatokkal senki sem rendelkezik. A román gazdaságban sem készült arról felmérés,
hogy a vállalkozók innovatív tevékenységek finanszírozására milyen mértékben folya-
modnak saját forrásokhoz és milyen mértékben támaszkodnak idegen forrásokra,
mindazonáltal könnyen belátható, hogy a világszinten érvényes tendencia itt is érzé-
kelteti hatását, és mivel az ország tőkebevonás szempontjából is jelentősen lemarad
a fejlett piacgazdaságú országoktól, valószínűsíthető, hogy az innováció finanszírozá-
sát is nagyrészt saját erőből oldják meg. Szintén jelentős szerepe lehet ilyen jellegű
tevékenységek forrásbiztosításában a családi-baráti segítségnek, valamint az informá-
lis befektetőknek. Ez utóbbi két kategóriára sincsenek adatok.
2.2. Kutatási és fejlesztési költségek elemzése
A kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenység, valamint az erre fordított erőforrások

a legjobban befolyásolják egy nemzetgazdaság innovatív vállalkozásainak eredmé-
nyét. Ezért az innováció finanszírozásának elemzésében ezen költségek vizsgálatá-
val kezdjük. Az adatok értelmezéséhez figyelembe kell venni néhány helyi sajátossá-
got, ezek között első helyet az elmúlt években mért magas árszínvonal-növekedés
képezi. Az infláció üteme jelenleg egyre kisebb mértékű, idei 2003-as évre várható-
an 14% lesz, míg az előrejelzések szerint 2004-ben az infláció egyszámjegyű lesz. A
második fontos tényező az elemzésben a GDP értéke, valamint ennek éves növeke-
dési üteme. Az elmúlt pár év fontosabb makroökonóniai adatait a 2.1 táblázat össze-
síti, amely segít majd az elkövetkező elemzések különböző viszonyítási alapjainak
megválasztásához.
2.1 táblázat – Fontosabb makrogazdasági adatok

Mutató 1996 1997 1998 1999 2000 2001
GDP (mld lej) 108 920 252 926 371 193 545 730 803 773 1 167 243
GDP (%) 3,9 -6,2 -4,8 -1,2 1,8 5,3
GDP per capita (ezer lej) 4 818 11 218 16 495 24 300 35 826 52 089
Infláció (%) 38,8 154,8 59,1 45,8 45,7 34,5
USD lej középárfolyam 3 082 7 168 8 876 15 333 21 693 29 061
Költségvetési kiadások 20 175 52 732 88 444 93 384 143 755 194 398
Romániában országos szinten a K+F tevékenységre fordított kiadás 2001-ben 4,6

ezer milliárd lej nagyságú volt, ami az előző évhez képest 55%-os növekedést jelent.
Első ránézésre jelentős előrelépés következett be ebben a tekintetben, még akkor is,
ha figyelembe vesszük a 2001-ben mért 34,5%-os inflációt is. Az elmúlt évek K+F te-
vékenység finanszírozására fordított források nemzetgazdasági szinten a 2.2 táblázat-
ban szerepelnek. A magas infláció a vizsgált periódusban jelentősen torzítja az ada-
tokból levonható következtetéseket, ezért sokkal inkább használható mutató a reálnö-
vekedés adatai, amelyek a K+F kiadások reálértelemben vett erőteljes csökkenését
mutatja az 1996–2000 periódusban, és csak az utolsó évben történt egy növekedés.
Az 1996-os K+F kiadások 2001-es árakon kifejezve 8895 milliárd lej értékűek, ezt vi-
szonyítva a 2001-es valós K+F kiadásokhoz (4593 milliárd lej), látható, hogy mintegy
a felére csökkentek.
2.2 táblázat – K+F kiadások Romániában (milliárd lej)
Mutató 1996 1997 1998 1999 2000 2001
K+F kiadások 768 1 465 1 833 2 196 2 962 4 593
Növekedés (%) 33 91 25 20 35 55
Reálnövekedés (%) -4 -25 -22 -18 -7 15
KF aránya a GDP-ben (%) 0,71 0,58 0,49 0,40 0,37 0,39
Hasonló következtetést lehet levonni, ha elemezzük a K+F kiadások arányát a

GDP-ben, amely a 2.2 táblázat utolsó sorában vannak feltüntetve. Ebben az esetben
is érzékelhető a K+F tevékenységre fordított kiadások jelentős csökkenése, amely
csak azért nem éri el a fenti megfeleződést, mivel maga a GDP is csökkent a vizsgált
periódus alatt. Amennyiben a viszonyítási alapot egy külföldi fizetőeszközben választ-
juk meg (jelen esetben USD), a levonható következtetések azonosak. A K+F tevékeny-
ségre fordított kiadások csökkentek az 1996–2000 periódusban, az így (dollárban)
mért csökkenés azonban sokkal nagyobb szóródású, mint más viszonyítások mellett
tapasztalt. Az adatok a 2.3 táblázatban találhatóak.
2.3 táblázat – K+F kiadások Romániában (USD-ben)

Mutató 1996 1997 1998 1999 2000 2001
KF kiadások (millió USD) 249,2 204,4 206,5 143,2 136,5 158,0
Növekedés (%) -12 -18 1 -31 -5 16
A leírt tendencia remélhetőleg megállt, azaz a K+F kiadások a jövőbeli periódusok-

ban növekedni fognak, erre utal a 2001-ben bekövetkezett ellentétes irány, azaz a növe-
kedés, amely úgy reálértelemben (15%), mint valutában (dollárban 16%) kifejezve jelen-
tősnek mondható. Ez a növekedés azonban nem a gazdaságban bekövetkező a K+F-et
érintő szemléletmód váltásának az eredménye, azaz nem a gazdasági struktúrák olyan
irányú változásának eredménye, amelyekben a K+F tevékenység részaránya jelentő-
sebb volna, hanem egyértelműen a GDP növekedéséből származik. A GDP jelentős
2001-es növekedésének húzóereje valószínűleg rányomta a bélyegét a K+F kiadásokra
is. Ezt a megállapítást igazolja az a tény, hogy a K+F kiadások részaránya a GDP-ben
gyakorlatilag nem módosult, és az előző évi szinten maradt. Bizonyított tény, hogy a GDP
hosszú távú növekedése 50%-ban az innovatív tevékenységeknek köszönhető, amelyek
viszont egyértelműen a K+F kiadásokhoz kapcsolhatóak.
Összegzésként elmondható, hogy Romániában a GDP növekedése nem a kuta-
tási és fejlesztési tevékenység erősödésének köszönhető, hanem ellenkezőleg, a ku-
tatási és fejlesztési tevékenység növekedése a GDP növekedésének tudható be.
A K+F tevékenységben bekövetkezett változások megértéséhez szükséges en-
nek a finanszírozási források szerinti vizsgálata. Hat nagy csoportra osztjuk a K+F te-
vékenységet a finanszírozási források szerint, mégpedig a gazdasági szféra, az állami
szektor, a felsőfokú tanügyi intézmények, a saját források, a külföldi források és az
egyéb források által finanszírozott K+F tevékenységet fogjuk megvizsgálni. Az adatok
a 2.4 táblázatban vannak bemutatva.

2.4 táblázat – K+F tevékenység finanszírozási források szerint (milliárd lej)

Mutató 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Belföld 748 1 422 1 802 2 142 2 817 4 217
Állami szektor 422 621 970 1 025 1 209 1 973
Gazdasági szféra 174 250 246 422 516 757
Felsőfokú oktatás 1 22 52 1 9 19
Saját források 127 484 503 589 985 1339
Egyebek 24 45 30 105 98 128
Külföld 20 43 32 54 145 377
Összesen 768 1 465 1 833 2 196 2 962 4 593
Szerkezetileg tekintve ezeket a forrásokat, megállapíthatjuk, hogy a belső forrá-

sok az 1998-as 98%-ról 2001-re 92%-ra csökkentek, helyüket átvették a külföldről be-
vont alapok. A külföldi alapok részaránya várhatóan emelkedni fog, egyrészt a külföl-
di tőke bevonásával, másrészt pedig az Európai Unióhoz való csatlakozás elősegíté-
sét célzó külföldi támogatások növekedésével. Minthogy a külföldi tőke áramlása erő-
sen konjunktúrafüggő, ennek várható alakulása nem látható előre, ellenben az Euró-
pai Uniótól kapott támogatások biztosan emelkedni fognak az elkövetkező években,
még tovább csökkentve a belső források arányát a kutatási és fejlesztési tevékenysé-
gek finanszírozásában.
A belső források szerkezeti megoszlásának vizsgálatából kitűnik, hogy a K+F ki-
adások csökkenése elsősorban az állami szektor által finanszírozott K+F tevékenység
jelentős csökkenésével magyarázható, mivel ennek részaránya az 1996-os 55%-ról
2001-re már csak 43% maradt. Hasonlóképpen csökkent a gazdasági szektor által fi-
nanszírozott K+F tevékenység 23%-ról 16%-ra. Jelentős emelkedés következett be a
saját forrásokból megvalósított K+F tevékenységekben, hiszen ezek részaránya az
1996-os 17%-ról megemelkedett 29%-ra. A fenti eredmények nem feltétlenül rossz elő-
jelet képviselnek, mivel egy lehetséges magyarázatként elfogadhatjuk azt, hogy a pri-
vatizáció hatására egyes vállalatok, amelyek korábban finanszírozták a K+F tevékeny-
séget, most saját forrásból saját maguk valósítják meg. Ellenben a K+F tevékenysé-
get összességében tekintve, továbbra is jelentős visszaesés tapasztalható, amely vi-
szont egy határozottan rossz jelenség bármely országban.
A K+F tevékenységek utolsó elemzése a kiadások felhasználásának vizsgálata a
célszektor függvényében. Az analízis a K+F kiadások célszektorainak GDP-ben betöl-
tött részarányára vonatkozik, biztosítva ez által a különböző évek közötti összehason-
líthatóságot. Erre vonatkozó adatokat a 2.5 táblázatban találunk.
2.5 táblázat – K+F kiadások aránya a GDP-ben felhasználás szerint (adatok %-ban)
Mutató 1996 1997 1998 1999 2000 2001
KF kiadások összesen 0,71 0,58 0,49 0,40 0,37 0,39
Ipar 0,52 0,47 0,38 0,30 0,26 0,24
Közszféra 0,16 0,09 0,09 0,07 0,07 0,11
Felsőfokú oktatás 0,03 0,02 0,02 0,03 0,04 0,04
Az adatokból látható a K+F tevékenységre fordított források jelentős csökkenése,

és ennek a csökkenésnek az eredményét is leolvashatjuk. A K+F kiadások egyre apa-
dó mértéke az ipari szektorban végzett kutatások és fejlesztések rovására ment, mivel
ezek részaránya a GDP-ben az 1996-os 0,52%-ról a 2001-es 0,24%-ra feleződött. A má-
sik két vizsgált kategóriában jelentős változások nem következtek be, a K+F kiadások
az állami szférában, valamint a felsőfokú oktatásban kisebb ingadozásokkal a 0,13%
illetve a 0,04%-os értéken maradtak.
2.3 Állami intézkedések az innováció finanszírozása érdekében
Ebben a részben az állam által finanszírozott innovációs tevékenység és az állam

által hozott intézkedések kerülnek röviden bemutatásra.
Az első és egyik legfontosabb állami beavatkozás az innovatív vállalkozások fi-
nanszírozásának segítésére a megfelelő törvénykezés. Mint minden piacgazdaságra
átálló ország, Románia törvénykezése sem volt összhangban az innovatív vállalkozá-
sok valós igényeivel, de az átmenet korai (1990–1997) periódusában sem igazán tör-
téntek olyan intézkedések, amelyek különösebb hangsúlyt helyeztek volna erre a
problémára. Tulajdonképpen 1999-ben kezdődött meg egy nézőpontbeli változás,
amikor is több intézkedést hoznak kifejezetten a kis- és középvállalkozások finanszí-
rozási lehetőségeinek kibővítésére, ebben az évben hoznak létre egy alapot, amely-
nek célja ezen vállalkozások hiteleinek biztosítása, valamint egy másik alapot, amely-
nek célja az innovatív tevékenység serkentése. Mindkét fent említett alap forrásokat
kapott az állami költségvetésből, mégpedig 2002-ben a hitelgaranciára 144 milliárd
lejt szántak (4,4 millió dollár), míg az innováció elősegítésére 322 milliárd lejt (9,7 mil-
lió dollár). Sajnos az utóbbi alap 2003-ban már nincs államilag támogatva, legalább-
is az állami költségvetési tervből kimaradt.
Az államilag finanszírozott programok és törvénykezési intézkedések közül a je-
lentősebbek a következők:
• Kis- és középvállalkozások menedzsmentjének oktatása, továbbképzése, vala-
mint ezeknek a cégeknek nyújtott tanácsadás. A programon keresztül az ilyen
jellegű költségek 60%-ban államilag vannak fedezve, míg a maradék részt sa-
ját forrásból kell biztosítsák a kis- és középvállalkozások. A program érvényes-
ségi periódusa 2002–2005, egy vállalkozás maximum 80 millió lejes (2500 dol-
lár) támogatásban részesülhet.
• EMPRETEC nemzetközi program, amelynek keretében a kis- és középvállalko-
zások részesülnek menedzseri továbbképzésben (üzletiterv-készítés, mene-
dzserképzés, finanszírozási források azonosítása stb.). A program 2001 de-
cemberében lett beindítva.
• Cégbeíratás egyszerűsítése – a 2002-ben hozott törvény megteremtette a lehe-
tőséget a bejegyzési folyamatok leegyszerűsítésére, mivel minden alapítási el-
járást ugyanazon irodában lehet lebonyolítani, a szükséges okiratok száma le-
csökkent, és a formanyomtatványok interneten is megtalálhatóak.
• Mikrovállalkozások adózása – a 2001-es törvény szerint ebben a kategóriában
levő vállalkozások (alkalmazottak száma 1–9 között, éves forgalom 100 000
euró alatt) adókötelezettsége a bevételek 1,5%-a, az addigi nettó jövedelem
25%-a helyett. A törvény következményeként leegyszerűsödtek a könyvelési
nyilvántartások, nagyobb lett a fiskális fegyelem (nincs szükség a „különböző

költségek” felhalmozására). A törvény előnyben részesíti azokat a vállalkozáso-

kat, amelyek magas hozzáadott értékű termékeket állítanak elő, illetve a szol-
gáltatással foglalkozó cégeket.
• Általános forgalmiadó-kedvezmények a kis- és középvállalkozások beruházá-
saira, függetlenül attól, hogy a beruházási jellegű javak belföldről vagy külföld-
ről származnak. A kedvezmény az áfakötelezettség maximum 12 hónapos fel-
függesztését jelenti.
• Nemzeti Hitelbiztosítási Alap a kis- és középvállalkozásoknak – az alap a kkv-k
által felvett hitelek 60-80%-át garantálja, attól függően, hogy újonnan alapított
vállalkozás, vagy régi veszi fel a hitelt, illetve hogy beruházás magvalósítására
vették fel a hitelt, vagy a működő tőke biztosítására. A felvett hitel nem halad-
hatja meg a 300 000 eurót. Az alap a 2006-os év végéig 800 milliárd lejjel fog
rendelkezni (2003-as árfolyamon ez 22 millió euró).
• Vissza nem térítendő támogatás az újonnan alapított és a mikrovállalkozások-
nak – ez a program a 2002–2005-ös periódusra lett létrehozva. A termelésben
és szolgáltatásban tevékenykedő újonnan alapított és mikrovállalkozások szá-
mára beruházási tevékenység elősegítését célozza meg. A program két rész-
ből áll: egy vissza nem térítendő támogatás, maximum a beruházás 40%-a, de
nem több, mint 20 000 euró, valamint egy bankhitel, amely maximum 45%-a a
beruházási projektnek, tehát a kedvezményezett a legjobb esetben a beruhá-
zás megvalósításához 15% saját forrással kell hozzájáruljon.
• Kedvezményes kölcsönfelvételi lehetőségekben részesülhetnek mindazon kis-
és középvállalkozások, amelyek új munkahelyet teremtenek, és ezen új munka-
helyek felét munkanélküliek alkalmazásával foglalják el. 2001-ben ennek a
programnak a keretében 1 milliárd lej felhasználásával 13 000 munkahely léte-
sült, a 2002-es évben pedig egy munkahely létesítésére 75 millió lej lett előirá-
nyozva. A kedvezményes hitelek megítélésénél előnyben részesülnek a jogi
személyiséggel rendelkező fizikai személyek és a munkanélküliek, akik vállal-
kozást alapítanak.
• A munkanélkülieket alkalmazó vállalatok fél évre az 5%-os munkanélküli-járulék
helyett csak 4,5%-ot fizetnek.
• A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) által nyújtott hitel a román
állam számára, amelynek célja kedvezményes kamat mellett vagy kamat nélkü-
li hitelek nyújtása kis- és középvállalkozások, családi vállalkozások, fizikai sze-
mélyek számára, akik egy életképes vállalkozásba szeretnének kezdeni. A hitel
maximálisan 10 000 euró lehet, a program keretösszege pedig 12 millió USD.
• Nemzeti program a technológiai és üzleti inkubátorok létrehozására és fejlesz-
tésére – amelynek kiemelt célja az innovatív tevékenységek elősegítése a KKV-
k keretein belül. Az inkubátorok különböző szolgáltatásokat nyújtanak a KKV-
knak, mint például: hozzáférhető áron termelési kapacitások biztosítása, a ter-
melés számára közszolgáltatások biztosítása (elektromos energia, víz, gáz,
csatornázás), igazgatási, titkársági, őrzési szolgáltatások, tanácsadás (marke-
ting, üzletiterv-készítés, jogi, számviteli), nemzeti és nemzetközi kapcsolatépíté-
sek segítése stb.
2.4 Nemzetközi intézmények szerepvállalása az innováció finan-
szírozásában
Az innovatív vállalkozások finanszírozási problémái világszerte általánosak, míg

ezek a vállalkozások fontos szerepet játszanak a világgazdaság fejlődésében, ugyan-
akkor a finanszírozási lehetőségeik igencsak korlátozottak, addig a közösségi szféra
beavatkozása ennek a piaci kudarcnak a leküzdésére piacgazdaságilag is indokolt.
Az elmúlt időszakban sok olyan nemzeti és nemzetközi intézményt alapítottak, ame-
lyek kiemelt célja a fent említett piaci kudarcok csökkentése vagy megszüntetése.
A romániai vállalkozások finanszírozási forrásaihoz alapvetően három nemzetkö-
zi intézmény járul hozzá, mégpedig az Európai Unió, a Világbank és az Európai Fej-
lesztési és Újjáépítési bank. Az Európai Unió szerepvállalása különböző programo-
kon/szervezeteken keresztül valósul meg, mint például: PHARE, BEST, SAPARD.
A PHARE-programok keretében nyújtott finanszírozások közül kettőt vizsgálunk
meg. Az első program 1998-ban kezdődött, és a helyi kezdeményezések, turizmus, va-
lamint a humán erőforrás fejlesztését tűzték ki célul. A pályázatokat egészen 2000 vé-
géig lehetett benyújtani, a megítélt finanszírozási források regionális szinten a 2.6 táb-
lázatban találhatók. A táblázatból látható, hogy ezen program keretében nyújtott finan-
szírozások nagyjából egyenlően oszlanak meg a régiók között, úgy projektszám, mint
2.6/a táblázat – PHARE-finanszírozás 1998–2000

Helyi
Turizmus Humán erőforrás Összesen
kezdeményezés
Régió
Projektek Projektek Projektek Projektek Projektek Projektek Projektek Projektek
száma értéke (Euro) száma értéke (Euro) száma értéke (Euro) száma értéke (Euro)
Észak-Kelet 35 1 638 383 8 362 151 14 491 164 57 2 491 698
Dél-Kelet 38 1 690 658 12 618 688 9 162 529 59 2 471 875
Dél 29 1 450 982 13 566 021 15 439 393 57 2 456 396
Dél-Nyugat 52 1 581 840 11 306 527 22 543 708 85 2 432 075
Nyugat 32 1 709 779 8 440 836 9 327 201 49 2 477 816
Észak-Nyugat 31 1 515 779 10 535 878 14 432 653 55 2 484 310
Központ 25 1 455 928 15 649 299 9 378 641 49 2 483 868
Bukarest 27 1 611 053 5 237 840 14 609 364 46 2 458 257
Öszesen 269 12 654 402 82 3 717 240 106 3 384 653 457 19 756295
2.6/b táblázat – PHARE-finanszírozás 2000–2002

Régió Élőirányzott összeg (millió euró)
Észak-kelet 1,5750
Dél-kelet 1,5750
Dél 1,5750
Dél-nyugat 1,6625
Nyugat 1,6625
Észak-nyugat 1,5750
Központ 1,6625
Bukarest 1,6625
Összesen 12,9500

elnyert összeg tekintetében. A leosztás egyenlősége még jobban szembetűnik, ha tör-

ténelmi régiókat veszünk figyelembe, és Erdélybe három régiót sorolunk (nyugat,
északnyugat és központ).
A PHARE által nyújtott finanszírozás a fenti esetben nem feltétlenül az innovatív
programokat részesítette előnyben, legalábbis a meghirdetésben nem szerepelt ilyen
jellegű kitétel, ellenben a 2000–2002-es PHARE-program már kifejezetten a kkv-kat
célozza meg. Ez a program 12,95 millió euró költségvetésű, amelyet a román állam a
PHARE-val közösen 50–50%-ban finanszíroz. Ennek a második programnak a regio-
nális lebontása a 2.7-es táblázatban található. Ebben az esetben is kitűnik a régiók kö-
zötti egyenlőség elvének a betartása, szinte mindegyik régió ugyanakkora összegű tá-
mogatásban részesült. A PHARE-pályázaton elnyerhető támogatások 10 000–50 000
euró közötti lehet, és minden kkv pályázhat.
Az Európai Unió által fenntartott BEST (Business Environment Simplification Task
Force) program Romániában 2002-ben indult be, és 2005-ig fog tartani. A program
keretében működik a Pénzügyi Eszközök Komponens, amely a kkv-k finanszírozását
igyekszik elősegíteni, alapítási, indulási finanszírozási lehetőséget biztosítva, valamint
hitelgarancia-szolgáltatásokat is tartalmaz. A program költségvetése a 2002–2005
időszakra a 2.7 táblázatban található.
2.7 táblázat – A BEST program költségvetése a kkv -k számára (ezer euró)
2002 2003 2004 2005
Állami EU- Állami EU- Állami EU- Állami EU-
költségvetés költségvetés költségvetés költségvetés költségvetés költségvetés költségvetés költségvetés
Pénzügyi
28,4 28,4 48,24 32,16 56,64 37,76 61,2 40,8
Eszközök
A nemzetközi intézmények programjainak legtöbb esetben belföldi társfinanszíro-

zójuk van. Ezek lehetnek egyszerű ügyletlebonyolítók, garancia-vállalók, de akár betár-
sulhatnak hitelek vagy vissza nem térítendő támogatások nyújtásával. A kereskedelmi
bankok sok esetben társulnak nemzetközi intézményekkel, és ők vállalják magukra az
ügyletek lebonyolítását, valamint hiteleket is nyújthatnak a nyertes pályázóknak. Ilyen
kis- és középvállalkozások részére biztosított finanszírozási konstrukciók szinte minden
kereskedelmi bankban találhatóak, ezek összértéke pedig az elkövetkező években el-
éri a 235 millió euró értéket, amely összetétele a következő: 136 millió hitel az Európai
Uniótól, 3 millió vissza nem térítendő támogatás szintén az Európai Uniótól, valamint 96
millió hitel a kereskedelmi bankoktól. Ezek a konstrukciók általában beruházási tevé-
kenység finanszírozását célozzák, és a megvalósítandó projektek összértékének
60–85%-át jelentik, a többit a vállalkozások saját forrásból biztosítják.
A másik igen gyakori társulási forma az állami szervezetek és a nemzetközi intéz-
mények közös programjai, ebben az esetben már mindkét fél biztosít vissza nem térí-
tendő támogatást a nyertes pályázó vállalkozásoknak, magánszemélyeknek. Ilyen
programok szerint az elkövetkező években (2004–2007) összesen 50 millió euró visz-
sza nem térítendő támogatásban fognak részesülni a kis- és középvállalkozások.
2.5 A bankok és a kockázati tőke
Fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban ezek az intézmények teremtik

elő az innovációs tevékenységek finanszírozási szükségleteinek nagy részét. Érdekes
jelenségként figyelték meg azt, hogy ahol a banki tevékenység sokrétű, ott a kocká-
zati tőke nem képes jelentős térhódításra. Alapvető probléma ez az Európai Unióban,
ahol nagyon erős univerzális bankok fejtik ki tevékenységüket, és visszaszorítják a
kockázati tőke fejlődését, ellentétben az Amerikai Egyesült Államokkal, ahol a törvény-
kezés nem engedi meg az univerzális bankok létrejöttét, és erős a kockázatitőke-tár-
saságok ereje. Romániában is egy erős banki szektor van jelen, amely átörökölte a hi-
telezési tevékenység lebonyolítását, ezzel akadályokat gördítve a kockázati tőke térhó-
dításának. A kockázatitőke-társaságok inkább nemzetközi intézmények támogatása
mellett jöttek létre, de tevékenységük jelenleg csekély hatással van a gazdaságra.
A kockázati tőke jelenleg igen fiatal tevékenységnek számít Romániában. A ren-
delkezésre álló kockázati tőke forrása nagymértékben a nyugati befektetési intézmé-
nyektől függ. Elemzések szerint a rendelkezésre álló össztőke nem haladja meg a 300
millió dollárt. Azonban ezen belül nem áll rendelkezésre információ a finanszírozott te-
vékenységek szerkezetéről. A kockázatitőke-társaságok közül egyre aktívabbak azok,
amelyek regionális szinten fejtik ki tevékenységüket, mindemellett nincs jelentős ver-
seny ezen a téren, és a befektetők kerülik a hosszú távon megtérülő projekteket.
A kockázati tőke fejlődésében levő jelentős akadály a tőkepiacok gyenge fejlett-
sége (alacsony likviditás, portfólió-befektetők alacsony érdekeltsége), korlátozva ez ál-
tal a befektetésből való kilépési lehetőségeket. Az előrejelzések szerint a helyzet javu-
lása 3-4 éven belül következhet be.
A legfontosabb kockázatitőke-befektetők a következők:
• ROMANIAN POST PRIVATIZATION FUND – az EBRD, EU és GED Capital
Development által létrehozott alap, amely a középvállalkozások finanszírozását
célozza meg 300 000 és 3 500 000 dollár közötti részesedéssel;
• DANUBE FUND – EBRD és Alpha bankcsoport (Görögország), 1 000 000 dol-
láros átlagos részesedést vállal kis- és középvállalkozásokban;
• ROMANIAN INVESTMENT FUND – az Alliance Capital és a CA-IB Investment
Bank (Ausztria) által létrehozott alap, 1 és 7 millió dolláros részesedéssel, az
egyetlen alap, amely a tőzsdén is jegyezve van;
• AIG NEW EUROPE FUND – American International Group által létrehozott alap,
1 és 30 millió dolláros részesedést vállal a finanszírozott vállalatokban;
• ORESA VENTURES – közép- és kelet-európai kockázatitőke-társaság, amely
legkevesebb 500 000 dolláros befektetéseket finanszíroz;
• ROMANIA AND MOLDOVA DIRECT FUND – az International Equity Partners
(USA) által finanszírozott alap, amelynek célkitűzései között szerepelt a vállal-
kozások beindításának a finanszírozása is (start-up finanszírozás), a befektetett
tőke 1 és 3 millió dollár között változik.
A létező kockázatitőke-társaságok által finanszírozott összegek az esetek többsé-
gében meghaladják az innovatív vállalkozásoknak szükséges nagyságot, egy jelentős
akadályt képezve ez által a kis- és középvállalkozások forrásszerzési lehetőségei előtt.
A nagy üzleti méret miatt sok vállalkozás nem tekinthet úgy a kockázati társaságokra,
mint egy reálisan elérhető társfinanszírozóra. A kockázati tőke kezelői részéről azon-

ban indokolt a nagy üzletekbe való betársulás, mivel a kezelési és adminisztrációs

költségek csak így csökkenthetőek le.
Ezt a tényt támasztja alá az az elemzés is, amely Közép- és Kelet-Európa orszá-
gaiban végeztek a kockázati tőke szerepéről az innovatív vállalkozások finanszírozá-
sában. A kutatás és fejlesztés szakaszban levő vállalkozásokba fektetett kockázati tő-
ke minden országban jelentéktelennek tekinthető, ezek közül is kiemelkedik Romá-
nia, amelyben ilyen irányú befektetések nem voltak ez idáig. Az adatok a 2.8-as táblá-
zatban találhatóak.
2.8 táblázat – A kockázati tőke szerepvállalása Kelet- és Közép-Európában
nemzeti pénznemben
2000 2001
Ország Projektek száma Érték Projektek száma Érték
Kutatás-fejlesztés szakasz
Magyarország 5 274 252 1 3 315
Csehország 4 20 440
Lengyelország 10 11 517 1 8 265
Románia
Beindítási szakasz
Magyarország 3 156 716 12 40 030 946
Csehország 8 557 129 19 606 097
Lengyelország 25 155 886 21 83 395
Románia 3 28 134 491 5 41 098 732
Hasznosítási szakasz
Magyarország 43 12 910 847 19 32 763 117
Csehország 24 3 768 876 12 675 541
Lengyelország 56 640 656 33 460 642
Románia 19 372 442 714 88 560 723 894
A beindítási szakaszban levő (start-up) vállalkozások által kapott tőke jelentő-

sen növekedett szinte minden országban 2001-ben, a 2000-es esztendőhöz viszo-
nyítva, kivéve Romániát, ahol ez a növekedés reálértelemben nem következett be. A
Romániában levő 5 projekt 2001-ben elhanyagolható a magyar, lengyel cseh pro-
jektekhez képest, még akkor is, ha az előző évhez viszonyítva a projektek száma
66%-kal nőtt. Jelentős változások csak a hasznosítási szakaszban levő vállalatok fi-
nanszírozásában következett be, ahol Romániában a projektek száma látványosan
megugrott, a 2000-es 19-ről a 2001-es 88-ra. Látható azonban az is hogy a projek-
tekbe fektetett tőke mennyiségileg nem nőtt jelentősen, amely azt jelenti, hogy a
projektek átlagos értéke csökken. Ezt kedvező jelnek lehet tekinteni, mivel ahogy
csökken az üzleti méret, úgy nőnek az innovatív vállalkozások lehetőségei finanszí-
rozási szükségleteik kielégítésében.
A román bankszektor jelenleg mélyreható átalakításon megy keresztül. Nagy
nemzetközi bankintézetek jelenleg nyitnak új képviseleti irodákat, és helyi kis ban-
kok jönnek létre, hozzásegítve az országot egy erős bankrendszer létrejöttéhez. Je-
lenleg és az elmúlt időszakban a bankok nem nyújtottak hitelt közép- és hosszú le-
járatra, illetve beruházási célra. Az általános gazdasági helyzet javulásával ezen a
téren is várható változás. Egyre több bank veszi észre, hogy a kis- és középvállalko-
zások szférája nagy lehetőségeket rejt magában, és olyan banki termékek kidolgo-
zásán törekednek, melyek ezen szektor igényeit is kielégítik. A kis- és középvállal-
kozásoknak nyújtott hitelekre vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre adatok,
a Román Nemzeti Bank statisztikáiban még nincsen külön feltüntetve ennek a szek-
tornak nyújtott hitelek.
2.6 Következtetések
A kutatási célként követett innovatív vállalkozások finanszírozását illetően megál-

lapítható, hogy jelentős lemaradás észlelhető a román gazdaságban, sőt egyes néző-
pontok szerint a helyzet idővel tovább romlik. Az innovatív tevékenységet megvalósító
kis- és középvállalkozások elég nehéz helyzet előtt állnak, ha saját forrásaikból nem
képesek fedezni finanszírozási szükségleteiket. A fentiekben leírt lehetőségek sok
esetben inkább csak meghirdetett programoknak tekinthetőek, amelyek gyakorlatilag
nehezen elérhetőek, a nagy üzleti méret, a hiányos menedzseri képességek, illetve a
nehézkes adminisztráció miatt.
A helyzet sok tekintetben változott 2002-ben, és az egyre valószínűbb európai
uniós csatlakozás még további változást fog eredményezni, úgy a törvénykezési, mint
a finanszírozási lehetőségeket illetően. Ezt igazolják a szaporodó EU-programok, a
bankok bővülő termékskálája, a kockázati tőke térnyerése.
Az elemzés javítása érdekében szükséges lenne egy régiós szintű, mélyebb
kutatás, amely a különböző régiókban levő finanszírozási lehetőségeket és ered-
ményeket vizsgálná. Egy ilyen elemzés elkészítéséhez olyan jellegű információk
szükségesek, amelyek jelenleg nem állnak rendelkezésre, egyetlen állami intéz-
mény, bank, kockázatitőke-társaság sem közöl ilyen bontásban információkat a te-
vékenységéről.

3. A romániai régiók területi versenyképessége

3.1. Bevezető és elméleti vonatkozások
Az erdélyi magyarság jövője szempontjából kimagasló fontosságú az erdélyi ré-

giók gazdasági felzárkózása és a három erdélyi régió versenyképességének javulása
úgy a romániai, mint az Európai Unió-beli régiókkal történő összehasonlításban.
E fejezet keretén belül az egyes romániai fejlesztési régiók versenyképességének vizsgá-
latát tűztük ki célul. A területi egyenlőtlenségek többdimenziós, idő- és helyspecifikus jellege,
valamint a napjaink szakirodalmában használt mutatórendszerek változatossága szabadságot
biztosít egy releváns mutatórendszer felépítéséhez. A régiók közti egyenlőtlenségek feltárásá-
hoz egy olyan indikátorrendszert választottunk, amely megállapítása a romániai strukturális
változások realitásain alapult, figyelembe véve a szakirodalmi ajánlásokat2. Elemzésünkben a
hangsúlyt a Románián belüli területi egyenlőtlenségek vizsgálatára helyeztük. Az elemzést re-
gionális (NUTS2-es) szinten végeztük, azonban néhány mutató alakulására megyei (NUTS3-
as) szinten utalunk, elsősorban olyan versenyképességi kulcsproblémák esetén, mint amilyen
az IT alapú aktivitások területi megoszlása, vagy a fontosabb felsőoktatási központok lokalizá-
lása. Az elemzést a t 0 = 1995 és t 1 = 2000 közötti periódusra terjesztjük ki, de helyenként
utalunk – információ megléte esetén – a 2001-es és 2002-es helyzetre is.
Az indikátorrendszert, amely a romániai régiók versenyképességét hivatott jelle-
mezni, négy mutatócsoport segítségével építettük fel:
1. A gazdasági fejlettséget és életszínvonalat jellemző mutatók
2. Munkatermelékenységet jellemző mutatószámok
3. Munkaerő-foglalkoztatás mutatószámai
4. Az innovációs tevékenységek intenzitását és az információs társadalom fejlett-
ségét jellemző mutatószámok
3.1.1. A gazdasági fejlettséget és életszínvonalat jellemző mutatók
A GDP/lakosság mutató egy általánosan elfogadott, klasszikus életszínvonal-jellemző,

gyakori előfordulással a versenyképességi elemzésekben. Használata romániai elemzések
esetén regionális szintre korlátozódik, ugyanis megyei szintű GDP-t nem közöl a Nemzeti
Statisztikai Hivatal (bár némely Megyei Statisztikai Hivatal végez saját becslést). E mutatót
elfogadhatónak tekintettük az egyes területegységek fejlettségének és gazdasági eredmé-
nyességének összehasonlításában. Az országos átlaghoz viszonyított regionális érték idő-
beni változásának okaira kerestük a választ a regionális GDP és lakosság országos egész-
ből való részarány-változásának vizsgálatával. A használt mutatószámok:
GDPjt
a)
S t
GDP j = , j = 1, n ,
GDP t
ahol n a régiók száma, GDP az országos, GDPj a j-edik számú régió GDP-je a t idő-
pontban.
2 Berey Katalin, Nemes József: „Területi egyenlőtlenségek új indikátorainak és értékelési módszereinek lehetőségei”, 2002,
www.vati.hu/doctar/tervezes/ujindikator.pdf
Pjt
b) S t
Pj = , j = 1, n ,
Pt
ahol n a régiók száma, P az országos, Pj a j-edik számú régió népessége a t idő-
pontban.
GDPjt
Pjt
S t
=
GDP t , j = 1, n ,
GDP
c) j
P
Pt
ahol n a régiók száma.
A c) pont alatt jelölt mutatószámot megfelelő információhordozónak tartjuk a ré-

giók egymáshoz viszonyított versenyképességének megítélésében. Egyenlő gazdasá-
gi versenyképességű régiók esetén az értékek nem különböznek.
A három mutató időbeni változása versenyképesség változási tendenciákra
utalhat azokkal a területekkel szemben, ahol a mutatószám ellenkező irányú vál-
tozási tendenciája érvényesül. Különösen az a) és c) pontok alatt említett mutatók
alakulását tartjuk kimagaslóan fontosnak a versenyképesség alakulásának meg-
ítélésében. A tárgyalt arányszámok időbeni abszolút változásának vizsgálatát is
elvégeztük:
a) ∆tS1GDP
t0
j = S GDP j − S GDP j
t1 t0
, ahol j = 1, n ,
t0 és t1 az elemzés időpontjai
b) ∆tS1P tj0 = S Pt1 j − S Pt0 j , ahol j = 1, n ,
c)
∆t1 GDP
t0
= S GDP
t1
− S GDP
t0
, ahol j = 1, n ,
S j j j
P P P
3.1.2. Munkatermelékenységet jellemző mutatószámok
Az életszínvonalat direkt módon befolyásoló tényezők közül a munkatermelé-

kenységet vizsgáltuk elsőként, a regionális bruttó hozzáadott érték (GVA) és a foglal-
koztatottak számának segítségével, illetve e viszonyszám alakulásával.

Figyelemmel fogjuk kísérni az említett arányszám 1995 és 2000 közötti alakulá-

sát. Az elemzés egyik kulcsmutatója lesz a fent említett arányszám, hiszen a munka-
termelékenység regionális különbségei döntő mértékben befolyásolhatják a regioná-
lis versenyképesség jövőbeni alakulását. Az összehasonlítás megkönnyítése céljából
két fogalmat és ehhez kapcsolódóan két mutatószámot vezetünk be:
a) Egy lakosra jutó ekvivalens munkahelyek száma
Kiindulópontként egyenlőnek tekintettük minden területegységben (esetünkben
régióban) és ágazatban foglalkoztatottak számával a biztosított reális, fizikai munka-
helyek számát.
Egy meghatározott terület (esetünkben régió) bizonyos ágazata ekvivalens mun-
kahelyszámának nevezzük azt a munkaerő-mennyiséget, amelyre szükség volna ah-
hoz, hogy az összes bruttó hozzáadott érték előállítását biztosítsa, amennyiben az egy
foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték megegyezne az eggyel nagyobb
aggregációs szintű (esetünkben országos) átlaggal.
Az egyes régiók ágazatában a fizikai munkahelyeket a szerint értékeltük, hogy
mekkora egy munkahelyre (foglalkoztatottra) jutó bruttó hozzáadott értéket képes lét-
rehozni az eggyel nagyobb aggregációs szintű (esetünkben országos) átlagtermelé-
kenységhez viszonyítva.
Az említett módszerrel minden régió minden ágazata esetében egy, a fizikai fog-
lalkoztatott számtól eltérő ekvivalens munkahelyszámhoz jutottunk. E mutató előnye
hogy a munkaerő-foglalkoztatás minőségi oldalát is magába foglalja.
Az ekvivalens munkahelyszám kiszámítási módja a következő:
GVAij
E ij
L E ij = E
GVA ij , i = 1, m; j = 1, n;
E
ahol m = az ágazatok száma,
n = területegységek (régiók) száma,
GVA = bruttó hozzáadott érték,
E = fizikai munkahelyek száma (foglalkoztatottság).
Megjegyzés: az index nélküli mutatók összevont, eggyel magasabb aggregációs
szintű (esetünkben országos) értéket jelölnek.
Másképpen kifejezve a képlet a következő:
GVAij
L E ij = E
GVA
GVAij
E ij
c
A ij = együtthatót munkahelyérték-koefficiensnek nevezzük
GVA
E
A területi (esetünkben regionális) ekvivalens munkahelyszám kiszámítása a kö-
vetkezőképpen történik:
m
L R j = ∑ L E ij , j = 1, n;
i =1
ahol m = ágazatok száma, n = területegységek (régiók) száma.

A területi (esetünkben regionális) versenyképesség megítélésében a terület (ese-
tünkben régió) egy lakosra jutó ekvivalens munkahelyszámát fogjuk használni, számí-
tásba véve az egyes területek méretét. A számítási képlet a következő:
LR j
lR j = , j = 1, n;
Pj
ahol n = területegységek (régiók) száma, P = lakosság.
A fenti mutató alkalmas egy összehasonlítás elvégzésére annak megállapításá-

hoz, hogy melyik régió képes több, magas hozzáadott érték előállítását lehetővé tevő
munkahelyet biztosítani lakosai számára.
Az egyes ágazatok egymáshoz viszonyított versenyképességének elemzése nem
kimondott célja a dolgozatnak, ezért csupán megemlítjük, hogy ágazati szinten is el-
végezhetők a következő számítások:
n
LS i = ∑ LE ij , i = 1, m;
j =1
ahol m = ágazatok száma, n = területegységek (esetünkben régiók) száma,
illetve LS i
lS i = , i = 1, m;
P
ahol m = ágazatok száma, P = a területegységek (esetünkben régiók) összes népes-
sége, eggyel magasabb aggregációs (esetünkben országos) szinten. Az l R j , illetve
l S i értékek időbeni összehasonlítása történhet abszolút és relatív értékben. A növek-
vő érték a vizsgált terület, illetve a vizsgált ágazat relatív versenyképességének időbe-
ni növekedésére enged következtetni.
GVA
b) A munkatermelékenység (esetünkben W = E ) relatív szórásának kiszá-
l l
mítását az teszi szükségessé, hogy az a) pontban említett, R j , illetve S j mutató
egy aggregált, összevont információhordozó, és nem tükrözi a belső egyenlőtlensé-
geket, legyenek azok ágazaton belüli területi vagy területen belüli ágazati különbsé-
gek. E belső különbségek, ellentétek jellemzésére a termelékenység relatív szórását
úgy használtuk, hogy figyelembe vettük az egyes területen előforduló ágazati (ágaza-
ti vizsgálat esetén területi) termelékenységek előfordulási gyakoriságát.
Az egyes munkatermelékenységi értékeket az előfordulásuk gyakoriságukkal sú-
lyoztuk a régiókon belüli munkatemelékenységi szórásérték kiszámításakor:

∑ [E (W −Wj ) ], ahol
m
1
σRj =
2
ij ij j = 1, n;
Ej i
m = ágazatok száma,
n = területegységek (esetünkben régiók) száma,
Wij az i-edik ágazat j-edik területi
(esetünkben régióbeli) termelékenysége
GVAij
W
(esetünkben ij =
E ij ),
Wj a j-edik terület
(esetünkben regionális) átlagos termelékenysége

GVA j
(esetünkben
W j =
E j ).
Az előfordulás gyakoriságával súlyozott termelékenység variációs koefficiens (re-
latív szórás) területi vizsgálat esetén így alakul:
σRj
VR j =
Wj .
Hasonlóképpen járhatunk el egy esetleges ágazati vizsgálat esetén:
∑ [E (W ]
− Wi ) , ahol i = 1,m;
n
1
σ Si =
2
ij ij
Ei j
ahol m = ágazatok száma, n = területegységek (esetünkben régiók) száma,
Wi az i-edik ágazati átlagos termelékenység
GVAi
(esetünkben
Wi = ).
Ei
σ Si
Valamint:
VS i = .
Wi
A V R és V S mutatók alacsony, 0 körüli értéke kismértékű, a nagyobb értékek
magasabb (területen vagy ágazaton belüli) belső egyenlőtlenségeket tükröznek. Az
alacsonyabb variációértékek a kívánatosak. Az időbeni csökkenés, illetve növekedés
a belső gazdasági ellentétek, egyenlőtlenségek tompulását illetve kiéleződését jelzi.
Különböző időpontok ( t 0 és t 1 ) belső egyenlőtlenségeinek összehasonlítása abszo-
lút és relatív módon történhet.
3.1.3. A munkaerő-foglalkoztatás mutatószámai
A régiók relatív versenyképességének meghatározásában semmiképpen sem el-

hanyagolható szempont a munkaerő-foglalkoztatás. Bár vizsgálatunk hangsúlyát a
munkatermelékenység relatív változásaira fektettük, szükségesnek tartottuk a regio-
nális munkaerő-piaci viszonyok komparatív elemzését.
A munkaerő-foglalkoztatás regionális különbözőségei elemzésében használt mu-
tatók a következők:
a) a munkanélküliségi ráta,
b) a foglalkoztatottak ágazatok szerinti eloszlása,
c) az összfoglalkoztatás és a foglalkoztatás ágazatonkénti százalékos változása.
3.1.4. Az innovációs tevékenységek intenzitását és az információs

társadalom fejlettségét jellemző mutatószámok
Azon tevékenységek földrajzi koncentrációjának feltérképezésére is vállalkoz-

tunk, amelyek innovatív kezdeményezésként foghatóak fel, és amelyek multiplikatív
módon hathatnak a jövőbeli, magas hozzáadott érték előállítását lehetővé tevő kezde-
ményezésekre. Figyelemmel kísértük a régiókban a:
a) K+F alaptevékenységű kereskedelmi társaságok és K+F intézmények számát,
b) software- és számítástechnikai szolgáltatások országos forgalmából és hozzá-
adott értékéből számított részarányt,
c) állami felsőoktatási intézmények K+F tevékenységének hatékonyságát, finan-
szírozási forrásaik területi koncentrációját (mely területi elemzés részletes tárgyalása
az 5. fejezet keretén belül történik).
Ellentétben a gyakori szakirodalmi ajánlásokkal, nem tartottuk érdemlegesnek az egy
lakosra jutó vezetékes telefonok számának elemzését a maroktelefonok elterjedtsége miatt.
3.2. A romániai fejlesztési régiók versenyképességének kompa-

ratív elemzése
3.2.1. A romániai régiók gazdasági fejlettségét és életszínvonalát

jellemző mutatók változásai az átmenet időszakában
A GDP-eloszlás régiók közti, időbeni összehasonlításból kitűnik a Bukarest régió

térnyerése. A 2000-es évben a GDP 21%-át termelte a fővárosi régió, szemben az
1995-ös 14,15%-kal. A 33%-ban magyarok által lakott Közép régió megtartotta és eny-
hén növelte, 12,66%-ra, GDP-részesedését, míg a másik két erdélyi, az Északnyugati,

illetve a Nyugati régió térvesztése mérsékelt (11,92%-ról 11,82%-ra, illetve 9,98%-ról

9,36%-ra). Sokkal inkább a moldvai és havasalföldi (Déli, Északkeleti, Délkeleti és Dél-
nyugati) régiókban kihangsúlyozott az országos GDP-ből való részaránycsökkenés. A
változások a 3.1. táblázaton keresztül követhetők nyomon.
3.1. táblázat – A regionális GDP és területi eloszlása, 1995, 2000
1995 2000 1995 2000 1995-2000
Régió/Ország GDP, Mrd lej, GDP, Mrd lej, Részarány-
Részarány (%) Részarány (%)
1995-beni árak 2000-beni árak változás (%)
Románia 72 135,5 803 773,1 100,00 100,00 0,00
Északkelet 9 565,5 96 348,4 13,26 11,99 –1,27
Délkelet 9 264,0 92 868,2 12,84 11,55 –1,29
Dél 10 623,2 98 070,6 14,73 12,20 –2,53
Délnyugat 7 405,6 74 888,9 10,27 9,32 –0,95
Nyugat 7 202,3 75 267,8 9,98 9,36 –0,62
Északnyugat 8 595,7 95 009,8 11,92 11,82 –0,10
Közép 9 114,7 101 775,4 12,64 12,66 0,03
Bukarest 10 210,5 168 791,7 14,15 21,00 6,85
Régión kívüli 154,0 752,3 0,21 0,09
Forrás: Romániai Statisztikai Évkönyv, 2001, 1996
A tanulmányozott, 1995–2000-es időszakban csupán két régióban történt a né-

pesség részarányának növekedése (lásd 3.2. táblázat), mely közül kiemelkedő az
Északkeleti régió részarányának növekedése. Az erdélyi régiók közül a legjelentősebb
részaránybeli visszaesés a Nyugati régióban mutatható ki, a részaránycsökkenés mér-
téke megegyezik a fővárosi régióéval. A népességeloszlás területi változása kedve-
zőbb demográfiai folyamatokra utal a két erdélyi (Északnyugati és Közép) régióban,
mint a havasalföldi (Déli, Délnyugati), de kedvezőtlenebbekre, mint a moldvai (Észak-
keleti, Délkeleti) régiókban.
3.2. táblázat – A regionális GDP és területi eloszlása, 1995, 2000
1995 2000 1995 2000 1995-2000
Régió/Ország Részarány
Lakosság, 1000 fő Lakosság, 1000 fő Részarány (%) Részarány (%)
vátozás (%)
Románia 22 680,95 22 435,21 100,00 100,00 0,00
Északkelet 3 784,56 3 823,492 16,69 17,04 0,36
Délkelet 2 954,69 2 934,319 13,03 13,08 0,05
Dél 3 524,97 3 465,468 15,54 15,45 –0,09
Délnyugat 2 437,18 2 399,831 10,75 10,70 –0,05
Nyugat 2 085,54 2 041,129 9,20 9,10 –0,10
Északnyugat 2 883,23 2 844,042 12,71 12,68 –0,04
Közép 2 678,15 2 642,242 11,81 11,78 –0,03
Bukarest 2 332,62 2 284,682 10,28 10,18 –0,10
Megállapítható hogy az országos GDP régiók szerinti szerkezete lényegesen na-

gyobb módosulásokon ment át, mint az összlakosság régiók szerinti szerkezete. E
megállapításból kiindulva kijelenthető, hogy az egy főre jutó GDP relatív változásai
sokkal inkább a regionális GDP relatív változásai következményének tekinthetőek,
mint a relatív regionális népességváltozásokénak.
A gazdasági jövedelmezőséget, fejlettségi szintet, életszínvonalat jellemző, egy
lakosra jutó GDP alapvető versenyképesség-megítélési kritériuma. A regionális egy fő-
re jutó GDP országos átlaghoz viszonyított arányának vizsgálata során úgy 1995-ben,
mint 2000-ben a Bukaresti régió emelhető ki, ahol 2000-re az egy főre jutó GDP az or-
szágos átlag 200%-a fölé emelkedett, miután 1995-ben csupán 137,63% volt ez az
arány.3 A fővárosi régió után az erdélyi régiók helyzete tekinthető a legkedvezőbbnek,
úgy 1995-ben, mint 2000-ben, az országos átlag körüli egy lakosra jutó GDP értékek-
kel. A három erdélyi régió közül a Nyugati régióban csökkent a leghangsúlyozottab-
ban az egy főre jutó GDP az országos átlaghoz viszonyítva. A 2000-es évre a máso-
dik helyet a Közép régió vette át, az országos átlag 107,51%-ával, enyhén javítva az
1995-ös évi 107,01%-os értéken. Az Északnyugati régió esetében enyhe visszaesés
mutatható ki, az országos átlag 93,74%-ról 93,25%-ra. Mérsékeltebb csökkenési üte-
mének köszönhetően az Északnyugati régió 2000-re megelőzte az 1995-ben még ma-
gasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező havasalföldi (Déli, Délnyugati) és dél-mold-
vai (Délkeleti) régiókat. Tovább rosszabbodott a helyzet a már 1995-ben leszakadni
látszó észak-moldvai (Északkeleti) régióban is, itt továbbra is a legalacsonyabb az egy
főre jutó GDP-érték. A fentieket a 3.3.-as táblázat tükrözi.
3.3. táblázat – A regionális, egy főre jutó GDP és területi eloszlása, 1995, 2000
1995 2000 1995 2000 1995-2000
GDP/lakos GDP/lak. Országos Országos Országos
Régió/Ország
mil. lej/lakos, mil. lej/lakos, átlaghoz viszonyított átlaghoz viszonyított átlaghoz viszonyított
1995-ös árak 2000-es árak arány (%) arány (%) arány változása (%)
Románia 3,18 35,83 100,00% 100,00% 0,00%
Északkelet 2,53 25,20 79,47% 70,34% –9,13%
Délkelet 3,14 31,65 98,58% 88,34% –10,24%
Dél 3,01 28,30 94,76% 78,99% –15,77%
Délnyugat 3,04 31,21 95,54% 87,10% –8,44%
Nyugat 3,45 36,88 108,58% 102,93% –5,66%
Északnyugat 2,98 33,41 93,74% 93,25% –0,49%
Közép 3,40 38,52 107,01% 107,51% 0,51%
Bukarest 4,38 73,88 137,63% 206,22% 68,59%
Forrás: Számítások a Statisztikai Évkönyv (1996 és 2001) alapján
3.2.2. Regionális munkatermelékenységi különbözőségek és ezek

változásai
A munkatermelékenység a területi gazdasági versenyképességet gyakran döntő

módon határozza meg. Véleményünk szerint két területegység gazdasági versenyké-
pességének összehasonlítása esetén előnynek számít, ha:
– kevesebb alkalmazottat foglalkoztatva hoz létre adott hozzáadottérték-szintet,
– az alacsony termelékenységű ágazatokban alacsony a foglalkoztatottság,
3 Vincze Mária, Varvari Stefana, Győrfy Lehel: Regional differencies of labor productivity by main activities of economy, Studia
Universitatea Babes-Bolyai Oeconomica, XLIX, 1, 2003-09-01

– a területeken belüli, ágazatok közötti munkatermelékenységi különbségek alacso-

nyak, illetve ezek a különbségek kisebb számú foglalkoztatottat érintenek. Az egy fog-
lalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték országos átlaghoz viszonyított arányának
alakulása (lásd 3.4.-es táblázat) arra enged következtetni, hogy Romániára az átme-
net éveiben nem a kiegyensúlyozott fejlődés, hanem sokkal inkább a társadalom egy-
re hangsúlyozott polarizálódása jellemző, úgy területi, mint ágazati viszonyításban.
Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték országos átlaghoz való viszo-
nyítása a főváros vezető megerősödött vezető pozícióját emeli ki. Az arány 1995 és
2000 között 137,3%-ról 218%-ra nőtt. Csökkenés és az országos átlagtól való gyors tá-
volodás mutatható ki a két moldvai (Északkeleti és Délkeleti) régiókban, illetve a két
havasalföldi (Déli, Délnyugati) régióban. Az erdélyi régiók országos átlaghoz viszonyí-
tott helyzete e tekintetben már jobbnak mondható az átlaghoz viszonyított munkater-
melékenység csökkenése ellenére. A romlás üteme lassúbb, mint a Kárpátokon kívü-
li, nem fővárosi régiók esetében. E tendenciák következtében az Északnyugati a ro-
mániai régiók egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték szerinti rangsorban az
1995-ös évi hetedik helyről a 2000-es évi negyedik helyre ugrott.
Jelentős változások történtek az egyes régiók ágazati munkatermelékenység-
ében (lásd 3.4. táblázat).
A mezőgazdasági munkatermelékenység országos szinten az átlag 60,3%-ról
29,9%-ra csökkent, az ipari 121,6%-ról 131,3%-ra, a szolgáltatásoké 121%-ról 161,4%-ra
növekedett. Hasonló tendencia érvényesült a régiók ágazatai szintjén is.
A változások az egyes népességrétegek közti jövedelem- és életszínvonal-beli kü-
lönbségek megnövekedését vetítik elő.
A mezőgazdasági munkatermelékenység csökkenése, az ipari munkatermelé-
kenység enyhébb, a szolgáltatások munkatermelékenységének erőteljesebb növeke-
dése jellemző valamennyi régióra.
A 2000-es évben a három erdélyi régió mezőgazdasági munkatermelékenysége a
legnagyobb, különösen a Közép- és Nyugati régió mutat magasabb értékeket más régi-
ókhoz viszonyítva, az országos átlag munkatermelékenység 39,9%, illetve 36,9%-ával. E
két régió mezőgazdasága 1995-ben még az országos átlag munkatermelékenység
76,6%, illetve 77%-ának megfelelő szintet volt képes biztosítani. Az Északnyugati régió
esetén az említett arányszám 59,7%-ról 29,2%-ra csökkent. Hasonló tendenciák észlel-
hetők a nem erdélyi régiókban is, a mezőgazdasági ágazat termelékenységének és
ezen keresztül az ágazat versenyképességének csökkenéséről beszélhetünk.
Az 1995–2000-es időszakban az ipari munkatermelékenység aránya az országos átlag
munkatermelékenységhez viszonyítva minden régióban növekedett. Különösen a fővárosi ré-
gió ipara esetében látványos ez a növekedés, a nemzetgazdasági átlag 144,2%-ról 183,1%-ra.
Hasonlóképpen, jelentős növekedés történt a Délnyugati régióban, itt 138%-ról 161,1%-ra nö-
vekedett ez az arány. A fennmaradó hat régió esetében mérsékelt ipari munkatermelékeny-
ség-növekedés mutatható ki az ország átlag munkatermelékenységhez képest.
Minden régió esetén a szolgáltatások szektorában a leglátványosabb az országos
átlaghoz viszonyított munkatermelékenység-növekedés. Bukarest régióban a szolgálta-
tási ágazatban egy foglalkoztatottra két és félszer annyi megtermelt hozzáadott érték jut,
mint átlagosan egy romániai foglalkoztatottra, szemben az 1995-ös 1,44-szeressel. E te-
kintetben Bukarest régiót a három erdélyi régió követi 2000-ben (sorrendben az Észak-
nyugati, Nyugati és Közép). Megjegyzendő hogy a régiók szolgáltatási ágazata munka-
termelékenységi rangsorában 1995-ben még a Nyugati régiót az Északkeletin kívül
mindegyik régió megelőzte, az Északnyugati régió a negyedik, a Közép régió pedig a
második helyet foglalta el. Az erdélyi régiók szempontjából a magas hozzáadott értéket
előállító szolgáltatási ágazat munkatermelékenységét tekintve a fővároshoz viszonyított
lemaradás növekedése versenyképesség-csökkenési, a más romániai régiókkal szem-
beni pozíciójavulás versenyképesség-növekedési tényként értelmezhető.
Feltevődik viszont a kérdés: hogy mennyire fontos egy adott termelékenységű
ágazat egy régióban?
Első lépésben értékeltük az egyes régiók ágazatai által biztosított munkahelyeket,
aszerint, hogy az országos átlagnál hányszor nagyobb munkatermelékenység jellemzi.
3.4. táblázat – Az országos átlaghoz viszonyított GVA/foglalkoztatott, 1995, 2000

Régió / Ország 1995 2000
Munkahelyérték-koefficiens Munkahelyérték-koefficiens
(Régión belüli és országos foglalkoztatottra jutó GVA aránya) (Régión belüli és országos foglalkoztatottra jutó GVA aránya)
Mezőgaz- Szolgál- Mezőgaz- Szolgál-
Ipar Összes Ipar Összes
daság tatás daság tatás
Románia 60,3% 120,6% 121,0% 100,0% 29,9% 131,3% 161,4% 100,0%
Északkelet 52,3% 109,0% 108,8% 84,6% 27,4% 113,7% 126,8% 73,4%
Délkelet 57,4% 136,1% 120,0% 100,3% 32,5% 136,5% 139,1% 91,3%
Dél 61,4% 123,7% 115,3% 96,6% 26,0% 125,0% 140,2% 81,3%
Délnyugat 53,2% 138,3% 115,7% 94,1% 25,5% 161,1% 138,4% 84,9%
Nyugat 77,0% 108,0% 113,1% 100,7% 36,9% 113,6% 147,5% 98,7%
Északnyugat 57,9% 105,2% 118,7% 91,6% 29,2% 109,5% 156,0% 87,5%
Közép 76,6% 111,5% 121,2% 104,6% 39,9% 123,0% 145,5% 102,7%
Bukarest 62,4% 137,1% 144,2% 137,3% 26,7% 183,1% 251,5% 218,0%
Forrás: Számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv, 2001, 1996 alapján
Segédlépésként meghatároztuk a régió ekvivalens munkahelyszámait (3.5. tábl.).
3.5. Táblázat. Összes ekvivalens munkahelyszám, 1995, 2000

1995 2000
Régió Ekvivalens munkahelyszám Ekvivalens munkahelyszám
Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás Összes Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás Összes
Románia 1 969,6 3 272,9 4 250,4 9 493,0 1 067,0 2 630,8 4 931,5 8 629,3
Északkelet 336,6 405,3 522,9 1 264,8 197,5 306,6 529,7 1 033,8
Délkelet 260,7 390,2 563,9 1 214,8 157,0 306,2 532,1 995,4
Dél 351,3 536,8 515,9 1 404,1 163,2 368,4 520,2 1 051,8
Délnyugat 238,9 350,1 387,8 976,7 124,6 296,0 389,4 810,0
Nyugat 217,9 307,3 421,7 946,9 108,7 248,6 453,1 810,4
Északnyugat 273,4 365,3 492,7 1 131,4 157,1 284,4 581,9 1 023,4
Közép 256,3 471,7 475,9 1 203,8 144,3 402,0 546,5 1 092,8
Bukarest 34,6 429,8 866,1 1 330,5 14,5 413,5 1 375,6 1 803,7
Forrás: Számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2001, 1996 alapján
E mutató értelmezését megnehezítik a régiók közti méretkülönbségek (terület, la-
kosság stb.), ezért egy lakosra vetítettük a regionális ekvivalens munkahelyszámot
(lásd 3.6. táblázat).

3.6. táblázat – Egy főre jutó ekvivalens munkahelyszám és gyakorisággal súlyozott

termelékenység variációs koefficiens 1995, 2000
Előfordulás gyakoriságával súlyozott
Egy lakosra jutó ekvivalens munkahelyszám termelékenységvariációs koefficiens
(relatív szórás érték)
Régió/Ország 1995 2000 Növekedés Régió/Ország 1995 2000 Növekedés
Románia 0,419 0,385 –8,10% Románia 0,285 0,459 60,70%
Északkelet 0,334 0,270 –19,10% Északkelet 0,311 0,473 52,12%
Délkelet 0,411 0,339 –17,49% Délkelet 0,324 0,456 40,63%
Dél 0,398 0,304 –23,80% Dél 0,285 0,487 70,87%
Délnyugat 0,401 0,338 –15,78% Délnyugat 0,359 0,550 52,97%
Nyugat 0,454 0,397 –12,56% Nyugat 0,158 0,392 147,97%
Északnyugat 0,392 0,360 –8,29% Északnyugat 0,288 0,462 60,20%
Közép 0,450 0,414 –7,99% Közép 0,179 0,370 107,03%
Bukarest 0,570 0,789 38,41% Bukarest 0,163 0,251 53,94%
Forrás: Számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2001, 1996 alapján
Az egy lakosra jutó ekvivalens munkahelyszám csökkent 1995 és 2000 között

Bukaresten kívül minden régióban. Ez azt jelenti, hogy a fővároson kívüli régiók egy-
re kevésbé képesek „értékes”, – azaz magas munkatermelékenységű – munkahelye-
ket biztosítani. Az 1995-ös évben még a Közép régió helyzete a harmadik legelőnyö-
sebb, a Nyugatié a második, e két régió 2000-re helyet cserélt az egy főre jutó ekviva-
lens munkahelyszám szerinti rangsorban. Mivel a mutatószám romlásának üteme las-
súbb volt, mint az Erdélyen kívüli régióké, az Északnyugati régió 2000-re a negyedik
legelőnyösebb helyet foglalta el. Az Északkeleti régió egyre inkább leszakadni látszik,
de a Déli, Délkeleti és Délnyugati régiók esetében is rossz előjel a romlás gyors üte-
me. Országos szinten is csökkenés tapasztalható, az összes foglalkoztatottak számá-
nak csökkenésével párhuzamosan.
Az említett mutató értelmezésénél szem előtt tartottuk az előfordulások gyakori-
ságával súlyozott termelékenység variációs koefficiensét, mint a régión belüli egyen-
lőtlenséget kvantifikáló mutatót. A belső egyenlőtlenségek növekedése tapasztalható
minden régióban. Különösen két erdélyi, a Közép és Nyugati régióban kedvezőtlenek
a változások, bár így is ez a két régió követi a fővárosit a belső homogenitás szem-
pontjából kedvező helyzetek rangsorában. E három régióban a mezőgazdasági ága-
zat alacsony munkatermelékenysége kisebb részarányát érinti a foglalkoztatottaknak
(és végső soron a népességnek), így a régiókon belüli egyenlőtlenségek is kisebbek.
Az Északnyugati régió esetében a belső ellentétek az országos átlag szintjén ma-
radtak. A havasalföldi, nem fővárosi (Déli, Délnyugati) régióknál mutatható ki a legna-
gyobb a belső egyenlőtlenség.
3.2.3. Regionális versenyképességi előnyök és hátrányok a mun-

kaerő foglalkoztatása terén
A szerzők véleménye szerint a munkanélküliségi ráta önmagában nem alkalmas

az egyes régiók versenyképességének megítélésére a foglalkoztatás terén. E mutató
hiányossága hogy nem tükrözi a 90-es évek ágazati átalakulásai során kialakult rejtett
munkanélküliséget. Romániában a 2 ha-nál nagyobb földtulajdonnal rendelkező,
munka nélküli személyeket mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak tekintettek.
A munkanélküliségi ráta 2000-ben (lásd 3.7. táblázat) a Bukarest régió kedvező
helyzetét emeli ki, 5,8%-kal. A nem fővárosi régiók közül az Északnyugati régióban a
mutatkozik a legkedvezőbb foglalkoztatási helyzet (8,5%), ezt követi a Közép, a Nyu-
gati és a Déli régió 10,3%–10,4%-os munkanélküliségi rátával. Ugyanaz az arány a
Délkeleti és Délnyugati régióban az országos átlagnál hátrányosabb helyzetre utal. Az
Északkeleti régió lemaradása e kritérium alapján is kimutatható.
3.7. táblázat – Munkanélküliségi ráta, 2000 (%)
Régió/Ország Munkanálküliségi ráta
Románia 10,5
Északkelet 13,2
Délkelet 11,4
Dél 10,4
Délnyugat 11,6
Nyugat 10,4
Északnyugat 8,5
Közép 10,3
Bukarest 5,8
Forrás: Romániai Statisztikai Évkönyv, 2001
A romániai munkaerőpiac jelentős változásokon ment át a 90-es évek során.

1995 és 2000 között a foglalkoztatottak száma 9 493 000-ről 8 629 300-re csökkent.
A létszámcsökkenés elsősorban az ipari ágazatot érintette, ahol 26,2%-os a csökke-
nés, de a szolgáltatások ágazatában is jelentős, 13%-os a csökkenés. Ezzel szemben
mintegy 9,3%-kal növekedett a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma.
Az 1990 előtti időszak egy korszerűtlen és túlméretezett foglalkoztatású ipari és szol-
gáltatási szektort hagyott örökségül. A 1990-es átmeneti évek strukturális átalakulásai so-
rán az ipari és szolgáltatási szektor által elbocsátott munkaerő-fölösleget a mezőgazda-
sági ágazat szívta fel, ami a mezőgazdasági munkatermelékenység fentebb vizsgált csök-
kenéséhez vezetett. Másrészt, az ipari és szolgáltatási ágazatok munkatermelékenysé-
gének növekedése szorosan kapcsolódik a nagymértékű létszámcsökkenéshez.
A foglalkoztatás százalékos változásait az egyes régiókban a 3.8.-as táblázat il-
lusztrálja. A különböző ágazatokban foglalkoztatottak számának relatív változása azt
jelzi, hogy milyen mértékben érintették az egyes területek alkalmazottait a strukturális
átalakulások.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma az Északnyugati és Északkeleti ré-
giókban növekedett a legnagyobb mértékben, mintegy 13,8%-kal, illetve 12,2%-kal. Az
összes régióban számottevő növekedés mutatható ki a mezőgazdaságban foglalkoz-
tatottak számát tekintve, Bukarest régió kivételével.
Ha a Közép-régió magas urbanizációs fokát figyelembe vesszük, kissé meglepő
eredmény, hogy a létszámcsökkenés a Közép-régió ipari ágazatában (–22,8%) egyike
a legalacsonyabbnak, a Délkeleti régió után. Meg kell említenünk, hogy ez a látszólag
pozitív eredmény a szerkezetváltás lassabb ritmusára is utalhat. Ezen régiókon kívül
csupán a Nyugati és Északnyugati régiók esetében országos átlag (–26,2%) alatti a
létszámcsökkenés.

Pozitívumnak és versenyképességi előnynek tekinthető, hogy a Közép-régió szol-

gáltatási ágazatában csupán 4,4%-os volt a foglalkoztatottak számának csökkenése,
ugyanis ez arra utal, hogy a szolgáltatások szektorában történt munkatermelékeny-
ség-növekedés kisebb mértékben tudható be a leépítéseknek, mint a szomszéd régi-
ókban. A szolgáltatások szektorában történt létszámcsökkenés az Északnyugati régi-
ót az országos ágazati létszámcsökkenésnél kisebb mértékben érintette (–10,1%). A
Nyugati régióban a létszámcsökkenés mértéke (–17,5%) nagyobb volt az országosnál
(lásd 3.8. táblázat).
3.8. táblázat – Foglalkoztatottak számának változása ( ).
Régió/Ország Összes gazdaság Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás

Románia –9,1% 9,3% –26,2% –13,0%
Északkelet –5,8% 12,2% –27,5% –13,0%
Délkelet –9,9% 6,4% –21,7% –18,6%
Dél –11,0% 9,7% –32,1% –17,1%
Délnyugat –8,1% 8,7% –27,4% –16,0%
Nyugat –12,7% 4,2% –23,1% –17,5%
Északnyugat –5,2% 13,8% –25,2% –10,1%
Közép –7,5% 8,0% –22,8% –4,4%
Bukarest –14,7% –1,8% –27,9% –8,9%
A különböző ágazatok munkaerő-foglalkoztatásában történt változások termé-

szetszerűleg szerkezeti változásokat okoztak a foglalkoztatottak ágazatok szerinti
szerkezetében.
A régiók foglalkoztatottjainak ágazatok szerinti szerkezete az alacsonyabb terme-
lékenységet biztosító mezőgazdaság fele változott (lásd 3.9. táblázat).
3.9. táblázat – A foglalkoztatottak ágazatok szerinti szerkezete
1995 2000
Régió
Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás
Románia 34,39% 28,59% 37,01% 41,37% 23,22% 35,41%
Északkelet 43,00% 24,87% 32,13% 51,20% 19,14% 29,66%
Délkelet 37,53% 23,67% 38,80% 44,35% 20,58% 35,07%
Dél 39,38% 29,85% 30,77% 48,54% 22,79% 28,68%
Délnyugat 43,32% 24,39% 32,29% 51,22% 19,28% 29,50%
Nyugat 30,09% 30,26% 39,64% 35,92% 26,66% 37,43%
Északnyugat 38,25% 28,12% 33,62% 45,92% 22,20% 31,88%
Közép 29,09% 36,78% 34,13% 33,97% 30,73% 35,30%
Bukarest 5,71% 32,34% 61,95% 6,58% 27,31% 66,12%
A mezőgazdaság strukturális munkanélküliséggel való terhelése szorosan kapcsoló-

dik a mezőgazdasági területek magántulajdonba való visszakerüléséhez is. A mezőgazda-
sági túlfoglalkoztatás elkerülhetetlenül a mezőgazdasági munkatermelékenység csökkené-
séhez és az ágazat erőforrásainak felaprózódásához, végső soron pedig a mezőgazdaság-
ban foglalkoztatottak elszegényedéséhez vezetett. Az egyes régiók belső – vidék–város –
gazdasági ellentétének kiéleződése a fentiek egyenes következménye. A mezőgazdaság-
ban foglalkoztatottak aránya a – strukturális – munkanélküliséggel való terheltségének szint-
jét hivatott jellemezni, és mintegy kiegészítőként szolgál a munkanélküliségi rátához.
3.2.4. Innovációs tevékenység és információs társadalom
3.2.4.1 A romániai software- és számítástechnikai szolgáltatások piacának álta-

lános tendenciái és a szereplők területi megoszlása
Egy helyi gazdaság erőssége döntő módon függ az előállított, felhasznált és megosztott
tudástól. A Nemzeti Statisztikai Hivatal az IT alaptevékenységű vállalkozásokról viszonylag sze-
gényes adatbázist közöl, ezért elemzésünkben elsősorban a romániai szakpublicisztika tanul-
mányaira támaszkodtunk, Mircea Vuici „E-finance” című szaklapban megjelent cikkeit és szá-
mításait véve alapul.4 Az elemzésben használt adatok elsődleges forrása a Számítástechnikai
Intézet éves statisztikai kimutatásai. Az intézet több mint 5000 olyan vállalkozás gazdasági
helyzetét és eredményeit elemzi, amelyek a számítástechnika területén tevékenykednek.
A software-ek és számítástechnikai szolgáltatások, illetve a hardware piaci elem-
zések alanyait azok a cégek képezték, melyek tevékenysége a Nemzeti Számláknak
megfelelő „Informatika és társult tevékenységek”.
Egyetértés van a szakirodalomban a software- és IT-szolgáltatások piacának bő-
vülése terén, bár a bővülés mértékéről beszámoló adatok forrásonként különböznek.
Romániában a software- és IT-szolgáltatások piacát jellemző bővülés – mint álta-
lános tendencia – tetten érhető az alfejezet bevezetőjében megjelölt forrás alapján is.
Országos szinten vizsgálva a piacot, az egységek száma 2000 és 2001 között 21%-
kal növekedett, elérve a 4864-et. A növekedés mértéke 132%, ha az 1997-es évet
vesszük viszonyítási alapul. Hasonló mértékű az alkalmazottak számának 26%-kal, il-
letve 125%-kal való növekedése a 2000-es, illetve 1997-es évhez képest. Megjegyez-
zük hogy 2001-ben 16 530 volt az összes alkalmazotti létszám.
A termelés (234 303 ezer USD) értékében, akárcsak az üzleti forgalom (350 222 ezer
USD) értékében a növekedés jelentősebb. Egyetlen év alatt csaknem félszeres, 1997-es év-
hez viszonyítva viszont több mint háromszoros növekedés mutatható ki. A hozzáadott érték
arányának növekedése az üzleti forgalomból (37,5%-ra) a hozzáadott érték üzleti forgalom-
hoz viszonyított gyorsabb növekedési ütemének köszönhető. A termelés aránya az üzleti for-
galomhoz viszonyított arányában kis mértékű változások történtek (lásd 3.10. táblázat).
Javulás történt az egységek jövedelmezőségi és munkatermelékenységi mutató-
inak esetében is. A működési profit hányad növekedése mellett bíztató a nettó profit-
hányad gyorsabb növekedése, amely az 1997-es évhez viszonyítva csaknem megdup-
lázódott. Az 1997 és 2000-es évhez viszonyítva a mutatók változásait, a jövedelmező-
ség gyorsuló növekedésére lehet következtetni, különösen ami a működési profitot il-
leti. Kedvező jel a romániai software- és számítástechnikai szolgáltatások területén be-
ruházni kívánók számára hogy a saját tőkearányos 2001-ben a 2000-es értékhez vi-
szonyítva több mint kétszeresre emelkedett, elérve a 89%-ot.
4 Mircea Vuici, Analiză de piaţă: Evoluţia industriei de software şi servicii în România – 2001 al doilea an de creştere econom-
ică, 2002 szeptember, www.efinance.ro

3.10. táblázat – A romániai software- és számítástechnikai szolgáltatások

piacának jellemzői 2001-ben
Növekedés Növekedés
Megnevezés 2001 2001/2000 2001/1997
(%) (%)
Egységek száma 4 864 21 132
Átlag foglalkoztatottszám 16 530 26 125
Üzleti forgalom, termelés és hozzáadott érték 350 222 50 230
Termelés (1000 USD) 234 303 44 275
Hozzáadott érték (1000 USD) 131 455 66 367
Termelés aránya az üzleti forgalomból (%) 66,9 –5 14
Hozzáadott érték aránya az üzleti forgalomból 37,5 10 42
Forrás: Mircea Vuici „Analiză de piaţă: Evoluţia industriei de software
şi servicii în România-2001, al doilea an de creştere continuă”, www.efinance.ro
Mivel a hozzáadott érték és az üzleti forgalom növekedési üteme meghaladta a

foglalkoztatottak számának növekedését, a munkatermelékenység is növekedett, elér-
ve az alkalmazottankénti évi 7900 USD átlagos hozzáadott értéket és az alkalmazot-
tankénti évi 21 700 USD üzleti átlagos forgalmat (lásd 3.11. táblázat).
3.11. táblázat – A romániai software- és számítástechnikai szolgáltatások piacának

jövedelmezőségi és termelékenységi mutatói 2001-ben
Növekedés Növekedés
Megnevezés 2001
2000–2001 (%) 2000–2001 (%)
Működési profit hányad (%) 12,5 18 28
Nettó profit hányad (%) 9,3 32 98
Saját tőke arányos megtérülés (%) 89 132 210
Munkatermelékenység (Hozzáadott érték/
7,9 32 108
alkalmazott) (1000 USD)
CA/alkalmazott (1000 USD) 21,7 19 47
A tanulmányozott piac koncentráltságára vonatkozó információk (lásd 3.12. táb-

lázat) utalnak arra, hogy az üzleti forgalom több mint felét a cégek 18%-a valósítja
3.12. táblázat – A romániai software- és számítástechnikai szolgáltatás piaci szereplők
alkalmazottszám szerinti eloszlása
Részarány az Üzleti
Alkalmazottak
Egységek száma % összes üzleti forgalom/egység
száma
forgalomból (1000 USD)
0 2 495 53 7 9 945
1-3 1 329 28 9 23 801
4-10 550 12 14 91 705
11-50 291 6 35 419 921
50 fölött 46 1 34 2 617 652
meg, 4–50 alkalmazottal. A 2001-es évben az 1%-ot kitevő 46 egységnek, mely 50 al-
kalmazottnál többet foglalkoztat, 34%-os piaci részesedése volt.
A tevékenységek szerinti eloszlás (lásd 3.13. tábázat) a software-készítést és -progra-
mozást emeli ki mint legelterjedtebb bejegyzett tevékenységet (37%), akárcsak a hozzá-
adott értékből való részarányt (68%) tekintve. Az irodai gépek karbantartásával foglalko-
zó cégek részaránya bár 19%, a hozzáadott érték csupán 6%-a származik innen.
3.13. táblázat – A romániai software- és számítástechnikai szolgáltatások piaca
tevékenységek szerinti megoszlása
Részarány az összes
Megnevezés Egységek részaránya
hozzáadott értékből
Konzultációk 11 8
Software-készítés és programozás 37 68
Adatfeldolgozás 8 3
Irodai gépek karbantartása 19 6
Más informatikai tevékenység 25 14
A területi eloszlást illetően (lásd 3.14. táblázat) a Bukarest régió vezető szerepe
emelhető ki. A 4864 egység közül 1751 bukaresti bejegyzésű. A vezető szerep ki-
hangsúlyozottabb, ha az üzleti forgalomból való 62,1%-os részesedést vesszük számí-
tásba. Az erdélyi megyék közül hat van benne a 42 megye „10-es toplistájában”, az
üzleti forgalomból való részesedést illetően. Megjegyzendő, hogy bejegyzési helyként
a székhely számít, viszont számos cég más területeken is helyezett el alegységeket,
melyek szintén multiplikatív hatással lehetnek az illető térség információtechnológiai
szektorának fejlődésére
3.14. táblázat – A romániai softvare- és számítástechnikai
szolgáltatások termelői területi megoszlása
Hozzá-
Üzleti Hozzá- Hozzá-
Alkal- adott Üzleti Üzleti
Egység- forgalom adott adott
Megye mazottak érték forgalom forgalom
szám (1000 érték érték
száma (1000 2001 (%) 2000 (%)
USD) 2001 (%) 2000 (%)
USD)
Bukarest 1 751 7 455 75 277 217 541 57,3 61,7 62,1 61,1
Kolozs 318 1 199 7 572 21 114 5,8 4,5 6,0 6,4
Temes 206 1 494 11 301 19 472 8,6 5,7 5,6 3,6
Brassó 237 953 7 991 13 659 6,1 4,2 3,9 3,3
Iasi 137 490 3 176 9 170 2,4 2,1 2,6 1,3
Szeben 144 670 4 224 6 802 3,2 3,2 1,9 1,8
Konstanca 126 326 1 490 6 764 1,1 1,7 1,9 3,0
Prahova 138 329 1 191 5 400 0,9 1,3 1,5 2,2
Maros 88 319 1 762 4 482 1,3 1,6 1,3 1,8
Arges 80 144 1 432 3 444 1,1 n.a. 1,0 n.a
Máramaros 63 214 1 077 3 324 0,8 n.a. 0,9 n.a
Más 1 576 2 937 14 961 39 049 11,4 14,0 11,1 15,5
Összesen 4 864 16 530 131 455 350 222 100,0 0,0 100,0 100,0
Forrás: Mircea Vuici „A romániai softwarepiaci tendenciák elemzése”, www.efinance.ro

A fővárost Kolozs, Temes és Brassó, majd az Északkelet régióbeli Iasi megye köve-
ti az üzleti forgalomból való részesedésben. Az összes üzleti forgalomból való részese-
dés tekintetében Kolozs megye részaránya csökkent (a 2000–2001 között 6,4-ról 6,0%-
ra), ezzel szemben Temes, Brassó és Iasi megyék részaránya növekedett. A Temes me-
gyében bekövetkezett viszonylag nagy (3,6%-ról 5,6%-ra) változásban jelentős szerepe
van annak, hogy a Siemens Automotive tevékenysége beindult Temesváron.
Különösen a hozzáadott érték tekintetében történtek érdemleges változások e há-
rom megyében, mindhárom esetben a hozzáadott értékből való részarányok emelkedtek.
Temes megyében volt kiugró a viszonylag nagymértékű részarányváltozás (5,7%-ról 8,6%-
ra). Kolozs és Temes megye helyzetét összehasonlítva arra a következtetésre jutunk, hogy
Kolozs megyében több cég működik e területen, és a megvalósított összforgalomra is
magasabb. Temes megyében magasabb az összes alkalmazotti létszám és a létrehozott
hozzáadott érték, mint Kolozs megyében. A Kolozs megyei egységek még Brassó me-
gyétől is elmaradnak a létrehozott összes hozzáadott érték tekintetében.
Teret veszít a fennmaradó hat megye, amelyből a tevékenységi üzleti forgalom
legalább 0,8%-a származik, Szeben megye kivételével, ahol mérsékelt üzleti forgalom
részarányának növekedése mutatható ki.
3.2.4.2 A kutatási-fejlesztési tevékenységet végző nem felsőoktatási főbb intéz-

mények és kereskedelmi társaságok területi eloszlása
A román Oktatásügyi és Kutatási Minisztérium statisztikái szerint 2002-ben a ku-

tatási-fejlesztési tevékenységet végző egységek száma 590. Ezek a következő kategó-
riákat foglalják magukba:
– 34 országos kutatás-fejlesztési közintézmény, a központi adminisztráció koordi-
nációja alatt,
– 231 közintézmény, az Oktatásügyi és Kutatási Minisztérium, a Román Akadé-
mia, más minisztériumok, illetve alárendeltségében, beleértve az állami finan-
szírozású egyetemeket is,
–15 kutatási-fejlesztési intézmény, mely a jogi formája átalakulásban van,
– 310 kereskedelmi társaság, amelyből 70 korlátolt felelősségű társaság.
A 34 országos kutatási-fejlesztési közintézmény 8 minisztérium koordinálása alatt
áll. Ebből 18 az Oktatásügyi és Kutatási Minisztérium alárendeltje.
A kutatási-fejlesztési és innovációs tevékenységet végző intézmények és kereske-
delmi egységek terület szerinti eloszlása képet ad az egyes területek innovációs ké-
pességéről. Ezek elhelyezkedése tudásalkotó és tudásszóró funkciójuk miatt befolyá-
solják az újabb magas hozzáadott értéket alkotó kezdeményezések megjelenésének
valószínűségét, így végső soron a fejlődés esélyeit. Vizsgálatunkban a 34 kutatási-fej-
lesztési közintézmény alegységei elhelyezkedését is figyelembe vettük, egyenértékű
intézménynek tekintve, abból feltételezett tudásgeneráló és tudáselosztó hatásból ki-
indulva, amit az alegység az illető területen kifejt. Nem meglepő eredmény, hogy a 47
intézmény 68,1%-a – központi és alegységek – Bukarestbe koncentrálódik. Az Észak-
nyugati régió biztos második helye az 5 kolozsvári kutatási intézménnyel, mely az ösz-
szes 10,6%-át teszi ki, erősségnek számít a többi régióval összehasonlítva. A 34 intéz-
mény és a 13 alegység közül egy sem működött a Közép-régióban, amint ez a 3.15.
táblázatban nyomon követhető.
3.15. táblázat – Az országos kutatás-fejlesztési közintézmények és ezek
alegységei területi eloszlása
Okta- Közmun- Infor-
Környe-
tásügyi kálatok máció- Munka- Turiz- Egész-
Régió Összesen Eloszlás Ipar zetvé-
és kuta- és tech- ügy mus ségügy
delem
tás szállítás nológia
Északkelet 2 4,3% 2 0 0 0 0 0 0 0
Délkelet 2 4,3% 0 0 0 0 0 0 2 0
Dél 1 2,1% 0 1 0 0 0 0 0 0
Délnyugat 2 4,3% 1 1 0 0 0 0 0 0
Nyugat 3 6,4% 2 1 0 0 0 0 0 0
Északnyugat 5 10,6% 5 0 0 0 0 0 0 0
Közép 0 0,0% 0 0 0 0 0 0 0 0
Bukarest 32 68,1% 20 3 2 2 2 1 1 1
Összesen 47 100,0% 30 6 2 2 2 1 3 1
Forrás: www.mct.ro
Sokkal lényegesebbnek tartjuk a 34 intézmény és ezek alegységei területi elosz-

lásánál a 310 kutatási-fejlesztési alaptevékenységű kereskedelmi társaságokét,
ugyanis ezen egységek fennmaradása kizárólag jövedelmező működés esetén lehet-
séges, a piacgazdasági változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás esetén.
A kutatási-fejlesztési tevékenységet folytató kereskedelmi társaságok 59%-a 2002-ben
bukaresti székhelyű, az Északnyugati régióba csaknem 10%-a koncentrálódik. A Közép és
Nyugati régiót megelőzi az Északkeleti és Déli régió is a részarány tekintetében.
Ha a régiók méretét (népességét) is figyelembe vesszük, kedvezőbb az erdélyi ré-
giók helyzete, az 1 000 000 lakosra jutó kutatási-fejlesztési tevékenységű kereskedel-
mi társaságok rangsorában a Bukaresti és Északnyugati régiót a Nyugati és Közép ré-
gió követi. A Délkeleti régióban csupán 2,73 egység jut 1 millió lakosra, ez egy kuta-
tási-fejlesztési tevékenységet vonzó központ hiányának köszönhető, hiányos a techni-
kai felsőoktatás, illetve érződik Bukarest elszívó hatása.
Ami a régiókon belüli koncentrációt illeti, Bukarest után a Délnyugati régió-
ban a legnagyobb a régiószékhely belső vonzóereje, a 12 kereskedelmi társaság-
3.16. táblázat – Az Oktatásügyi és Kutatási Minisztérium által számon tartott

K+F tevékenységet végző kereskedelmi társaságok területi eloszlása
Régiószékhely
Részarány az
Régió Egységek száma Régiószékhely részarány
összesből
(régió=100%)
Északkelet 23 7,42% 12 52,17%
Délkelet 8 2,58% 2 25,00%
Dél 21 6,77% 11 52,38%
Délnyugat 12 3,87% 9 75,00%
Nyugat 15 4,84% 6 40,00%
Északnyugat 30 9,68% 20 66,67%
Közép 18 5,81% 0 0,00%
Bukarest 183 59,03% 177 96,72%
Összesen 310 100,00% 237 76,45%
Forrás: www.mct.ro

ból 9 krajovai székhelyű. Kolozsváron a 30 kereskedelmi társaságból 20 fejtette ki

a tevékenységét. Iasiban, illetve Ploiestiben az Északkeleti, illetve a Déli régió egy-
ségeinek 52%-a működött. A Délkelet régióban hiányzik egy központ, mely a ku-
tatási-fejlesztési tevékenységet vonzaná. A Közép régió székhelyén, Gyulafehérvá-
ron egyetlen cég sem tevékenykedik a tanulmányozott kereskedelmi társaságok
közül, a legnagyobb hányad, 44,4% Brassóban van bejegyezve. Temesvár, a Nyu-
gati régió központja esetében ez az arány 40%. Az tárgyalt jelenségeket a 3.16.
táblázat illusztrálja.
4. Ipari parkok
4.1. Az ipari park fogalomköre és kategóriái
Napjainkban az ipari parkok fontos szerepet játszanak a gazdasági környezet

élénkítésében, részben korszerű technológiák kifejlesztésében és alkalmazásá-
ban, részben befektetések ösztönzése, részben munkahelyteremtés, részben a
koncentrált és így olcsóbb infrastruktúra kiépítésében, részben a környezeti prob-
lémák stb. miatt.
Az ipari park jelentése, az ipari tevékenység egyfajta térbeli koncentrációja, de a
valóságban nagyon különböző alapfunkciói lehetnek. Ebből kifolyólag a „parkhoz”
többféle jelző kapcsolható, példaként említhetjük a technológiai, tudományos, innová-
ciós, valamiképp így utalva az ott folyó tevékenység jellegére.
Az eltérő gazdaságpolitikai célok, a különböző gazdasági és társadalmi háttér, a
változó helyi környezeti adottságok miatt az ipari parkoknak nagyon sokféle típusa fi-
gyelhető meg.
Az Európai Unióban a ’90-es évek elején az alábbi típusokat határozták meg a
parkban folyó legfontosabb tevékenységeket kiemelve: tudományos park, kutatópark,
technológiai park, innovációs központ, üzleti park, üzleti inkubátorközpont.
Tudományos park
Felsőoktatási intézmények vagy fejlett kutatóközpontok közelségében helyezke-
dik el, és napi operatív kapcsolatban is van ezekkel a szervezetekkel. Célja, hogy elő-
segítse olyan vállalkozások létrejöttét és növekedését, amelyek az új technológiákra
épülnek. Aktív közvetítő szerepet vállal a technológia transzfer folyamatában a tudo-
mányos és kutató-fejlesztő intézmények, valamint a park területén működő vállalkozá-
sok között.
Kutatópark
A kutatópark általában egyetemek vagy kutatóközpontok mellé települ. Fő tevé-
kenysége sokkal inkább az alapkutatás, semmint a fejlesztés. További jellegzetessé-
gét a kapcsolódó egyetemi kutatás jelenti, a tudományban és technológiában való ki-
váló jártasság tényezőire alapozva. Továbbá inkább kutatóintézetek működnek a ku-
tató parkokban, amelyek nonprofit (közösségi, alapítványi) szervezetek.
Technológiai park
A technológiai park olyan cégeket fogad be, amelyek a fejlett technológiák
(high-tech) kereskedelmi célú hasznosításával foglalkoznak, beleértve a kutatást, a
fejlesztést, a termelést, az értékesítést és a szolgáltatásokat. A technológiai park a
termelő tevékenység fontossága miatt különbözik mind a tudományos, mind a kuta-
tóparktól.
Innovációs központ
Az innovációs központ az új termékek és technikai eljárások kifejlesztésével, mar-
ketingjével foglalkozó kezdő vállalkozások (start-up) igényeinek kielégítését tűzi ki célul.
Üzleti park
Az üzleti parkok minőségi környezet kínálnak az üzleti tevékenységek széles kö-
rének végzéséhez, úgymint a gyártáshoz, összeszereléshez, értékesítéshez (kereske-
delem, logisztika) és adminisztratív tevékenységekhez.
Üzleti inkubátorközpont
Az üzleti inkubátorközpont a meghatározott ideig egy helyen levő, kezdő és fejlő-
dő kkv-kat sűríti. Célja, hogy javítsa fejlődési lehetőségeiket és túlélési rátájukat azál-
tal, hogy az elinduláshoz telephelyi (ingatlan) lehetőségeket és kedvezményes üzleti
szolgáltatásokat biztosít számukra. Főleg a helyi fejlődést és munkahelyteremtés ösz-
tönzi, a technológia szerepe mellékes lehet.
Az ipari parkok differenciálásában fontos szerepet játszik a szolgáltatások minő-

sége, ami határozza meg az ipari parkok fejlődési szintjét. A kezdeti fejlődési stádium-
ban lévő ipari parkokra jellemző az alap-infrastruktúra megteremtése (víz, csatorna,
villamos energia, ezen belül ipari áram, gáz, burkolt út, vezetékes telefonhálózat és a
közvilágítás) és a betelepítés. Az érett ipari parkoknál a kiegészítő infrastruktúra (inter-
net, ISDN, ADSL stb.) és a minőségi szolgáltatások, mint például adminisztratív szol-
gáltatások (egyablakos ügyintézés, könyvvitel, vámügyintézés, bankkirendeltség, ügy-
vitel, üzemeltetés, cégek jogi képviselete), innovációs szolgáltatások (tanácsadási
szolgáltatások, pályázatfigyelés stb.) jellemzőek.
Az ipari parkok számos előnyöket nyújtanak az ott tevékenykedő cégek szá-
mára. Elsősorban biztosítják a működéshez szükséges alap-infrastruktúrát. Ezen-
kívül az ott tevékenykedő cégeknek nincs szükségük külön működési engedélyek-
re különböző intézményektől, mint például tűzoltóság, munkavédelem, környezet-
védelem stb., mivel az ipari park menedzsmentje ezeket az engedélyeket az ipari
területre egységesen biztosítja. Ily módon a cégek csak a saját tevékenységi kö-
rükre koncentrálnak, növelve hatékonyságukat, ezáltal versenyképesség-előnyre
tehetnek szert.
4.2. Az ipari parkok szerepe a kormány fejlesztési politikájában
Több mint tíz éve Románia a piacgazdaság felé halad, amelynek elérése alapfeltétele
az Európai Unióhoz való csatlakozásnak. A fejlett országok sikeres példáinak hatására,

ahol már a ’70-es években jól bevált eszközként használták az ipari parkokat a gazdaság
szerkezetváltására, az ipari park Romániában az ezredfordulón lett aktuális probléma.
Az első lépés az ipari parkok fejlesztésében, a 2001-től életbe lépő kormányza-
ti szabályozás, az „Ipari Park” cím pályázati rendszer meghirdetésével történt. En-
nek megfelelően az ipari park fizikailag körülhatárolt terület, ahol gazdasági, kuta-
tói és technológiai fejlesztésre vonatkozó tevékenységek zajlanak. Az ipari park me-
nedzselése az „Ipari Park” címet elnyert vállalkozás kezében van. Az ipari park meg-
alakulása és működése a központi és lokális közigazgatási szervek, vállalkozók, fel-
sőoktatási intézmények, kutatási intézmények vagy más partnerek együttműködé-
sén alapul.
Az ipari park minimálisan 10 hektár nagyságú, egy országos vagy európai közút-
hoz csatlakozik, a jogszabályi feltételek mellett ipari vállalkozási célra kialakított terü-
let. A terület használati vagy tulajdonosi joga legalább 30 évig a pályázó cég tulajdo-
nába kerül.
Létesítésük célja, hogy korszerű infrastruktúrát, szolgáltatásokat és szakmai hát-
teret biztosítsanak az ipari termelő és szolgáltató vállalatok letelepedéséhez, működé-
séhez.
A fent említett jogszabály számos kedvezménnyel csalogatja a befektetőket, an-
nak ellenére, hogy az európai uniós tendenciák az államtól kapott támogatás csök-
kentésére fektetik a hangsúlyt, így próbálva kiküszöbölni a nem lojális konkurenciát a
már létező cégekkel szemben. A kedvezmények közül megemlítjük:
– mezőgazdasági művelés alól kivont földek illetékének fizetés alóli felmentése
„Ipari Park” címmel rendelkező szervezetek számára,
– az alap-infrastruktúrába fektetett töke értékének 20% leírható az adóalapból,
– a fenti befektetésekre vonatkozó áfakötelezettség elhalasztása az ipari park
építésének teljes időtartalmára.
Az új kormányhatározat szerint a már létező ipari területek is ugyanolyan kedvez-
ményrendszerre jogosultak, mint az újonnan létesült zöldmezős (green field) ipari par-
kok. Ezt kihasználva a kormány privatizációs eszközként alkalmazza a nagy vesztesé-
get termelő ipari területek ipari parkokra történő átalakítását.
A második lépés az ipari parkok fejlesztési politikájában az Ipari Parkok Kor-
mányzati Programja, ami 2002-től van érvényben. A program célja a befektetések
ösztönzése az ipari parkoknak szükséges infrastruktúra kialakításához, illetve a
meglévők felújítása (elektromos energia, közvilágítás, gáz, ipari- és ivóvízellátás, te-
lekommunikációs csatornahálózatok kialakítása és összekötő utak építése). Az Ipa-
ri Parkok Kormányzati Program 2002 és 2005 közötti periódusra vonatkozik. A költ-
ségvetése több mint 15 millió euró, ami vissza nem térintendő forrásként pályázha-
tó. A programot a regionális fejlesztési hivatalokon keresztül bonyolítja a Fejleszté-
si Minisztérium.
Az ipari parkok 30%-os társfinanszírozásban részesülhetnek a megpályázott költ-
ségvetésből, ami azonban nem lehet több, mint 550 ezer euró projektenként. Egy pro-
jekt megvalósítási időtartalma nem lehet több, mint 24 hónap.
A program meghirdetésétől 2003. augusztusáig 11 Ipari Park címet engedélyez-
tek, többségük a helyi vagy a megyei tanács tulajdonában található. A 11 ipari park-
ból a már meglévő 9 kezdeti fejlődési stádiumban van, és 410 millió euró infrastruktú-
rában való befektetést igényel, és körülbelül 24 000 új munkahelyet biztosít.
4.3. Az ipari parkok rendszerének sajátosságai
Az ipari parkok a hazai telephelyrendszer meghatározó kínálati bázisát adják, sa-

játos jellemzőkkel, csoportos, illetve egyedi karakterjegyekkel. A 4.1-es táblázatban
összefoglaltuk az ipari parkok főbb jellemzőit: telephely, tevékenységi kör, tulajdonjog,
beruházás értéke, foglalkoztatottak száma, működésük várható kezdete.
A hazai iparipark-rendszer elemzésében nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy
a tervgazdaság alatt Románia egy „erőszakos iparosítási” folyamaton ment keresztül. A je-
lenlegi piacgazdaságban a korábban működő ipari területek mára már csak nagy vesztesé-
geket termelnek. Ezek közül az életképesebbeket kormányhatározatok alapján ipari parkok-
ká átszervezik. Ugyanerre a sorsra jutnak a korábban volt katonai övezetek, illetve fegyver-
gyárak. A 42 tanulmányozott ipari parkból, illetve iparipark-tervből a többség a már koráb-
ban létező ipari telephelyre létesült, habár a zöldmezős ipari parkok vonzóbbnak bizonyul-
nak a külföldi befektetők számára a modern infrastruktúra kiépítésének lehetősége miatt.
Fontos megállapításként szolgál az a tény, hogy az elemzett ipari parkok többsé-
gének a tevékenységi körében szerepel a fejlett technológia. Elemzések szerint a leg-
vonzóbbnak tartott ipari szektor Romániában a befektetések szempontjából a tele-
kommunikáció, ezt követi csökkenő sorrendben az elektronika, a gyógyszeripar és az
IT.* A gyógyszeripart kivéve a többi szektort felölelik a létesülendő ipari parkok. A fel-
sorolt területek jól képzett munkaerőt is igényelnek.
Tulajdonjog szempontjából jelenleg egy működő magántulajdonban lévő ipari
park van Romániában, a második projekt szintjén létezik. Az ipari parkok nagy része
önkormányzatok tulajdonában van. Mint kiderül az ipari parkok megjelenése Románi-
ában egy felülről jövő kezdeményezés, a kormány felzárkózási eszközként használja
technológia szempontból.
Az ipari parkok létrehozásának nagy része folyamatban van, a befektetésekről
azonban nincsenek pontos adatok, valószínűleg a PHARE-program által finanszíro-
zott projektek lesznek igazán sikeresek. Egyes források szerint Bukarestbe terveznek
egy 201 millió euró értékű ipari parkot.
4.1. táblázat – Létező és tervezett ipari parkok regionális eloszlása
Javasolt
PHARE-pénzből
Regió Ipari parkok Létező %a %a Tervezett %a
Régiónév % finanszírozott
szám száma IP sz. javasoltból javasoltból IP sz. javasoltból
IP sz.
– TERV
1 Északkelet 13 10,3% 0 0,0% 3 23,1% 10 76,9%
2 Délkelet 15 11,9% 0 0,0% 1 6,7% 14 93,3%
3 Dél 19 15,1% 5 26,3% 1 5,3% 13 68,4%
4 Délnyugat 13 10,3% 1 7,7% 1 7,7% 11 84,6%
5 Nyugat 26 20,6% 1 3,8% 3 11,5% 22 84,6%
6 Északnyugat 18 14,3% 2 11,1% 4 22,2% 12 66,7%
7 Közép 19 15,1% 2 10,5% 1 5,3% 16 84,2%
8 Bukarest 3 2,4% 1 33,3% 0 0,0% 2 66,7%
Öszesen 126 12 9,5% 14 11,1% 100 79,4%
átlag 18 14,3%
% öszből 9,52% 11,11% 79,37%
* Venture Capital in CEE a survey conducted at the department of Strategic Management, Management Control and Consulting
(Univ. Prof. Dr. Gerhard Speckbacher) at the University of Economics and Business Administration, Viena, Austria.

Romániában a munkaerő jól képzettnek mondható, és a munkabér is jelentősen

az európai uniós bér alatt van, amely a külföldi befektetők szempontjából fontos
előnynek számít. Más szempontból megközelítve, az Ipari Park-program várhatóan
25-30 ezer munkahelyet létesít.
Előreláthatólag az elkövetkezendő két évben rohamos fejlődést tapasztalhatunk
az ipari parkok létesítése terén, a legtöbb ipari park átadása 2004 végére várható.
4.4. Ipari parkok a román területfejlesztésben
Közigazgatási szempontból Románia 41 megyére van felosztva, mivel az elkövet-

kező európai uniós csatlakozás előfeltétele a regionális területszervezés, tanulmá-
nyunkat régiószinten készítettük. A magyarlakta területek az 5., 6., és a 7. régiót fog-
lalják magukban.
A megyei szinten készült javaslatok alapján Romániába 126 ipari parkot tervez-
nek. Ezek megyei és regionális felosztása a 4.1 számú mellékletben található.
Szerkezeti megoszlás szerint nézve a legtöbb ipari parkot, 20,6%, a magyarlakta 5-
ös régióba tervezik, ami majdnem a kétszerese az ipari parkok átlagos elosztásának. A
második helyen áll a Bukarestet felölelő 3-as régió, ami 17,5%-át foglalja magában a lé-
tesítendő ipari parkoknak. A harmadik és a negyedik helyen van a másik két magyarlak-
ta régió, a 7-es és a 6-os, az ipari parkok 15%, illetve 14%-ával. A maradék három régió-
ban – 2-es, 4-es, illetve 1-es – mindegyikben az ipari parkok körülbelül 11% lesz.
Összefoglalva, a magyarlakta régiókban az országos átlagnál több ipari parkot
terveztek. A külföldi befektetők kedvezőbbnek ítélik ezeket a régiókat, mivel fejlettebb
az infrastruktúra, és a nyugati országhatárhoz is közel vannak.
Az országos szinten javasolt 126 ipari parkokból csak 11 rendelkezik jelenleg Ipa-
ri Park címmel, amint a 4.2 melléklet is mutatja. A már létező ipari parkok a 3-as (Bu-
karestet felölelő), 5-ös, 6-os és 7-es régiókban (magyarlakta régiók) helyezkednek el,
az ország többi régiójában még csak projektszinten léteznek.
A tervezett ipari parkokból csak 11% részesül PHARE-finanszírozásban. A 4-es ré-
giót kivéve, mindegyik régióban vannak ipariparkprojektek, melyeket PHARE-progra-
mokból fognak finanszírozni.
A parkok többsége, 82,5%-a még csak projekt szintjén létezik. Említésre méltó,
hogy két megye teljesen kimaradt az ipari parkok területfejlesztéséből, az egyik a 6-
os régióból Beszterce megye (amely egyike a magyarlakta területeknek), a másik pe-
dig a 2-es régióból Buzău megye.
4.5. Ipari parkok regionális felosztása
A továbbiakban bemutatjuk regionális szinten a már működő, illetve tevékenysé-

gük kezdeti fázisában található ipari parkokat, figyelembe véve a régió nyújtotta ver-
senyképességi komparatív előnyöket, különös hangsúlyt fektetve a magyarlakta ré-
giókra (6-os, 7-es és 5-ös).
A 6-os régió Szatmár, Bihar, Kolozs, Szilágy, Máramaros és Beszterce megyéket
öleli fel. Az ide tervezett 18 ipari parkból jelen pillanatig csak két cég nyerte el az Ipa-
ri Park címet, a Kolozsvár, illetve Zsibó városokban létesült vállalkozások. A fent emlí-
tett ipari parkok PHARE-program keretében finanszírozott projektek, ugyanúgy, mint a
leendő Bors és Szatmárnémeti városbeliek. Amint a 4.3 számú melléklet mutatja: egy-
harmada a 6-os régióban tervezett parkoknak Kolozs megyébe koncentrálódik.
A kolozsvári ipari park, pontosabban technológiai park, a fejlett technológiai szek-
torokat célozza meg, mint például software-fejlesztés, számítógépes hálózatok, hard-
ware-gyártás, elektronika stb., a jelek szerint azonban az autóipari alkatrészek gyártása
is bekerül a park tevékenységébe, mivel már két hasonló területen tevékenykedő külföl-
di vállalkozás jelezte a betelepülés szándékát. A befektetőknek kedvező körülményeket
biztosít egypár helyi jellegzetesség, mint a rangos Babes-Bolyai Tudományegyetem, a
magas szakképzettségű fiatalok száma, amely ugyanakkor nyugati viszonylatban olcsó
munkaerőt jelent, egyben Kolozsvár az ország harmadik legnagyobb egyetemi központ-
ja a főváros és Jászváros (Iasi) után. Az ipari park vonzási körébe tartozik a leendő Ko-
lozsváron keresztül elhaladó európai autópálya (Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásár-
hely–Brassó–Bukarest). A park elkészítését 2003 végére tervezik.
Zsibó Szilágy megyében helyezkedik el, jellegzetes ipari város, ahol a rendszervál-
tás után a város aktív lakosságának 70%-a munka nélkül maradt, a magas szakképzett-
ség és a jelentős munkatapasztalat ellenére. A térség hátrányos övezetté nyilvánítása
után számos fiskális kedvezményben részesültek a befektetők. Infrastruktúra szempont-
jából a város Erdély egyik legfontosabb vasúti csomópontja, előnyös helyzetét mutatja
négy nagyváros közelsége (Szatmárnémeti, Nagyvárad, Kolozsvár, Nagybánya). A jelen-
legi jelentkezők élelmiszeriparban, papír–cellulózgyártásban, könnyűiparban és bőrfel-
dolgozásban érdekeltek. Az ipari park befejezését 2004 végére tervezik.
Szatmárnémeti határváros, az ott létesülő ipari park két áruforgalmi határátlépőhöz is
közel van: Pete–Magyarország–Európai Unió (14 km) és Halmi–Ukrajna–Lengyelország
(46 km). Az ipari park a repülőtértől 5 km-re van. Az ipari park által megcélzott tevékenysé-
gi területek a következő iparágakhoz kapcsolódnak: autó-, bútor- és könnyűipar, telekom-
munikáció, elektronika. A park várhatóan 2004 végére lesz megnyitva.
A 7-es régióhoz tartoznak Maros, Fehér, Szeben, Brassó, Kovászna és Hargita
megyék (4.4 számú melléklet). Az ide tervezett 19 ipari parkból már 6 Ipari Park cím-
mel rendelkezik. Az összes közül csak a Maros megyei Ungeni községbeli ipari park
nyert PHARE-n keresztüli finanszírozást. Brassó megye köztudottan ipari vidék, így
nem meglepő, hogy 30%-a a régióba tervezett ipari parkoknak ott koncentrálódik.
A kormány külön figyelmet fordít Brassó megye gazdasági fejlődésére, elkezdőd-
nek a munkálatok az európai autópálya építéséhez Predeal és Codlea helységek között,
és ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek a turizmus népszerűsítésére is. Brassó városá-
ban egy technológiai parkot szeretnének létrehozni az új technológiák elterjesztésére. A
leendő ipari park egy gazdasági csomópont lehetne Moldva, Ukrajna, Oroszország és
a Távol-Kelet felé. A múlt rendszerből örökölt nagy veszteséget termelő ipari vállalatokat,
mint például a Metrom, Carfil és a Román, ipari parkokká alakítják át.
Szeben megyébe, ami jellegzetesen szász vidék, két Ipari Park címet is engedé-
lyeztek, Şelimbăr és Şura Mică helységekben. A parkok az autó-, gumi-, fafeldolgo-
zás-, papír- és a vegyiparra koncentrálódnak. A térség főleg német és francia befek-
tetőket vonz.
A Marosvásárhelyen épülő ipari park a tervek szerint termeléssel, kereskedelem-
mel és kutatással foglalkozik.

Hargita megyébe 4 ipari parkot terveznek, Székelyudvarhely és Gyergyószent-

miklós környékére, míg Kovászna megyében csak 2 ipari parkot hoznak létre, Sepsi-
szentgyörgyön és Baraolton. Az utóbbi hátrányos övezetnek van nyilvántartva, így szá-
mos előnyökhöz juthatnak az ott befektetők.
Az 5-ös régió Arad, Temes, Hunyad és Caransebeş megyékből áll (4.5 számú
melléklet). Habár a szóban forgó régióba tervezték a legtöbb ipari parkot (26-ot), je-
lenleg csak egy nyerte el az Ipari Park címet, és a továbbiakban másik három ipari
park kap PHARE-finanszírozást, az aradi, a temesvári és a caransebeşi. A tervek sze-
rint Hunyad megyébe koncentrálódik a legtöbb ipari park (30%).
A Vajdahunyadon létrehozandó ipari park elsősorban a nehéziparra koncentráló-
dik, a hanyatló Siderurgica vaskohászati vállalat infrastruktúrájára és szakképesített
munkaerejére támaszkodva.
Az aradi ipari parkban német és angol érdekeltségek vannak, a befektetések az
autóiparba koncentrálódnak.
A 4-es régióban két ipari parknak a létrehozásához kezdték el a munkálatokat,
Slatina és Corabia helységekben, az utóbbi PHARE-finanszírozásban részesült (4.6
számú melléklet). A befektetők a könnyűiparban, az információs technológia és az
építőipar területén érdekeltek. A többi ipari park még csak terv formájában létezik.
A 3-as régió jellegzetessége, hogy itt létesültek az első ipari parkok, a tervezett
22 ipari parkból 5 elnyerte az Ipari Park címet, egy PHARE-pályázat által van finanszí-
rozva, és kettő kezdeti stádiumban van (4.7 számú melléklet).
Bukarestbe 3 ipari parkot terveznek, ezek közül kiemelkedik a Metav üzleti park
nevezetű (business park) az országban jelenleg egyetlen magántulajdonban lévő és
már működő ipari park (4.8. számú melléklet). A park szolgáltatások és infrastruktúra
szempontjából a legfejlettebb. A már működő ipari parkban 100-120 vállalkozó végzi
tevékenységét. A park végleges befejezését 2007-re tervezik.
A 2-es régióban létesülő ipari parkok jellegzetessége a szabad kereskedelmi zó-
na (Constanţa és Brăila megyére vonatkozik), ami számos kedvezménnyel vonzza a
befektetőket: vámmentesség, luxusadó, áfa, társasági, jövedelemadó alóli mentesség
(4.9. számú melléklet).
Az 1-es régióban még egy vállalkozás sem nyerte el az Ipari Park címet a 13 ter-
vezettből, 3 ipari park nyert PHARE-pályázatot, ezek közül a jászvárosi ipari park or-
szágos szinten egyedülálló hármas funkcióval – ipari, technológiai és tudományos –
rendelkezik. 2003 végére tervezik a park beindítását, és szakértők szerint hamarosan
versenybe szállhat az Európai Unióban lévő parkokkal (4.10. melléklet).
5. Innovációs tevékenység az állami finanszíro-
zású felsőoktatási intézményekben
5.1. A felsőoktatás finanszírozására irányzott források területi
koncentrációja a 2000-es évben
A 2000. évben az állami költségvetésből a felsőoktatás számára előirányzott ösz-

szeg (2650 milliárd lej) a következőképpen bomlott fel, szakterületenként: műszaki 38,6%,
orvostudomány 15,9%, társadalmi és humán tudományok 12,3%, közgazdaság 8,1%,
más tudományok 7,5%, zene- és képzőművészet 4,4%, mezőgazdaság 3,9%, matematika
2,3%, sport 1,6%, pszichológia 1,6%, pedagógia 1,6%, színművészet 0,9%, film 0,4%.
A felsőoktatási költségvetés egyetemi városok szerinti százalékos eloszlása az 5.1.
táblázatban követhető. Számításaink alapján négy régió térképezhető fel, ahová a felső-
oktatás finanszírozási forrásai koncentrálódnak. Ezek Bukarest (31,6%), Északnyugati
(19,7%), Északkeleti (13,9%) és a Nyugati (11,7%) régió. Ezen régiók székhelyei azok a
nagyobb egyetemi központok, ahol a felsőoktatási innovációs tevékenységek és a ma-
gas szintű képzésben részesülni kívánó, jövőbeni értelmiségi réteg koncentrálódik. E
központok innovációs perspektívái már csak az innovációs tevékenységre, illetve magas
hozzáadott értékű munkákra alkalmas humán erőforrás képzését tekintve is jónak ítél-
hetők. A központok az említett régiók székhelyei, ahová régiók felsőoktatási forrásai kon-
centrálódnak. A központok: Bukarest (a régió forrásai 100%-a), Iasi (87,9%), Kolozsvár
(72,6%) és Temesvár (84,6%). Bár a Délnyugati régióba irányuló felsőoktatás finanszíro-
zására szánt források 93,2%-a Krajovára koncentrálódik, a viszonylag alacsony, 5,3%-os
regionális részesedés inkább a régió központon kívüli gyengeségeire, mintsem a régió-
székhely túlzott vonzerejére enged következtetni. Kétségtelen viszont, hogy a „második
vonalba” Krajova is besorolandó, Brassó és Galac mellet. Brassó a Közép régió 8,7%-
nyi forrásai 45%-át tudhatta magáénak. A Déli, Délnyugati és Délkeleti régiókban külö-
nösen érezteti hatását a főváros extraregionális innovációelszívása. A Közép régió szék-
helye, Gyulafehérvár, a regionális állami források mindössze 5,3%-át kapta.
5.1. táblázat – A felsőoktatásra irányzott finanszírozási források területi eloszlása, 2000

Régió részaránya Régió 1 lakosára 1 régióbeli
Régiószékhely Régió 1000 lakosára
a felsőoktatás jutó felsőoktatás egyetemistára jutó
Régió részaránya a régió jutó egyetemisták
finanszírozási finanszírozási forrás forrás
forrásaiból (%) száma
forrásaiból (%) (lej, 2000) (1000 lej, 2000)
Északkelet 13,98 87,99 96 916,9 20,2 4 801,1
Délkelet 5,10 59,00 46 102,1 16,5 2 786,4
Dél 3,96 34,56 30 306,3 12,4 2 447,9
Délnyugat 5,27 93,17 58 221,2 18,5 3 144,5
Nyugat 11,71 84,58 152 070,2 34,0 4 473,8
Északnyugat 19,65 72,56 183 075,7 30,4 6 030,6
Közép 8,68 5,24 87 077,6 24,7 3 529,5
Bukarest 31,63 100,00 366 906,2 79,4 4 623,9
Románia 100,00 118 117,9 27,4 4 307,1
Forrás: www. edu.ro

Az egy lakosra jutó állami felsőoktatási finanszírozási források vizsgálata

ugyancsak a Bukaresti, Északnyugati, Nyugati és Északkeleti régiókban mutat ked-
vező helyzetet. A továbbtanulási készséget, humánerőforrás-fejlesztési és innováci-
ós perspektívákat jelző 1000 lakosra jutó egyetemisták számában Bukarest az első,
majd a három erdélyi régió, sorrendben a Nyugati, Északnyugati és Közép régió kö-
vetkezett, ez utóbbi már országos átlag alatt. A régióbeli egyetemistákra jutó forrás
az Északnyugati régióban mutat kiugróan magas, országos átlagnál csaknem 30%-
kal magasabb értéket. Ennek oka véleményünk szerint nem a régióbeli egyetemek
túlfinanszírozásában, hanem a kolozsvári egyetemek régiót meghaladó szerepében
keresendő.
5.2. K+F tevékenységek hatékonysága az állami finanszírozású

felsőoktatási intézményekben
Az állami finanszírozású egyetemek kutatási tevékenységének kiértékelésére

az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium egy komplex mutatórendszert használ,
mely részletes elemzésével nyomon követhetőek az egyes felsőoktatási intézmé-
nyek kutatási területeken elért eredményei. Elemzésünkben ezt az értékelést hasz-
náltuk a felsőoktatási intézmények kutatási tevékenységének vizsgálatában. A tíz-
ből öt mutatószámot választottunk ki részletes elemzésre, melyek a kutatási-fejlesz-
tési kezdeményező képességet és piacgazdasági igényekhez való igazodást leg-
inkább jellemzik. Az általunk kiválasztott 5 mutatószám kiszámítása a következő-
képpen történik:
a) elnyert romániai kutatási támogatások,
c1 ⋅ N 1 c 2 ⋅ Vtgn
n1 = ⋅ p1 + ⋅ p2 ,
N cd + N c N cd + N c
ahol c1 = egy hazai kutatási támogatás pontértéke ( c1 = 10), N 1 = hazai kutatási tá-
mogatások száma, N cd + N c = tanügyi és kutatói személyzet, Vtgn = hazai kutatási

c2
támogatások lejbeni összértéke = hazai kutatási támogatások pénzbeli értékének
megfelelő szorzószám ( c 2 = 1), p1 = p 2 = 0,5;
b.) nemzetközi kutatási szerződések
c3 ⋅ N 2 c4 ⋅ Vtgi
n2 = ⋅ p3 + ⋅ p4
N cd + N c N cd + N c ,
ahol c 3 = egy nemzetközi kutatási szerződés pontértéke ( c 3 = 300), N 2 = nemzet-
közi kutatási szerződések száma, Vtgi = nemzetközi kutatási szerződések USD-beli

összértéke, c 4 = a nemzetközi kutatási szerződések USD-beli értékének megfelelő
szorzószám ( c 4 = 0,02), p 3 = p 4 =0,5;
c) Hazai cégekkel kötött kutatási szerződések, illetve a Nemzeti Kutatási-

Fejlesztési Terv keretén belüli szerződések
c5 ⋅ N 3 c ⋅V
n3 = ⋅ p 5 + 6 tcn ⋅ p6 ,
ahol ahol c 5 = egy szerződés pontértéke ( c1 = 10), N 3 = szerződések száma,
N cd + N c = tanügyi és kutatói személyzet, Vtcn = szerződések lejbeli összértéke,
c6 = hazai kutatási támogatások pénzbeli értékének megfelelő pontszám ( c 2 = 0,5),
p 5 = p6 = 0,5.
d) Törvény által védett szellemi termékek
c13 ⋅ N 7
n7 =
N cd + N c ,
ahol c13 = egy jogilag védett termék pontszáma ( c13 = 150), N 7 = jogilag védett ter-
mékek száma.
e.) Elismert kutatási központok
c14 ⋅ N 8.1 c ⋅ N 8.2

n8 = ⋅ p14 + 15 ⋅ p15 ,
ahol N 8.1 az országosan, N 8.2 a nemzetközileg elismert kutatási központok száma,
c14 , illetve c15 az ezeknek megfelelő pontszám (300, illetve 900).
További mutatószámok, melyek kritériumként használatosak a végső pontszám
meghatározásában, sorrendben ni -gyel jelölve, ahol i = 4, 5, 6, 9, 10: befejezett dok-

tori tézisek, elismert folyóiratokban közölt cikkek, elismert kiadók által közölt köny-
vek, akadémiai és szaktestületekben való képviselet, illetve a nemzeti szinten elért dí-
jak. Kiszámításuk a tanulmányozottakhoz hasonlóan történik.

10
A végső pontszámot a p = ∑ ni összeg adja meg.

i =1
A kutatási tevékenység hatékonyságának vizsgálata 2002-ben az elért pontszám

alapján első 176,8 ponttal a Temesvári Agrártudományi és Állat-egészségügyi Egye-
tem, ezt követi a Bukaresti Műszaki Építészeti Egyetem, majd az „Al. I. Cuza” Tudo-
mányegyetem Iasiban. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem negyedikként
van rangsorolva, maga mögé utasítva a bukaresti és temesvári műszaki egyetemeket.
A 10-es „toplistát” a Bukaresti Agrártudományi Egyetem, a Nagybányai Északi Egyetem
(némileg meglepő módon), a Temesvári Nyugati Egyetem és a Kolozsvári Műszaki
Egyetem zárja. A Kolozsvári Agrártudományi és Állat-egészségügyi Egyetem éppen le-
maradt a 10-es listáról 125,1 ponttal.
5.2. táblázat – Az egyes központok felsőoktatási intézmények által elért pontszámok
a K+F tevékenység hatékonyságának vizsgálatában
Agrártudományi és
Orvostudomány és
Műszaki egyetem Tudományegyetem Állat-egészségügyi
gyógyszerészet
Egyetem
Bukarest 173,4 146,7 158,92 77,26 76,94 67,74 132,41 0
Kolozsvár 125,41 156,96 125,19 109,05
Temesvár 133,91 128,9 176,8 82,83
Iasi 115,01 170,52 159,32 47,53
Krajova – 105,3 – 79,49
Marosvásárhely 34,17 – – 62,47
Brassó – 63,63 – –
Pitesti – 58,07 – –
Ploiesti 76,72 – – –
Petrozsény – 103,68 – –
Galac – 59,09 – –
Targu Jiu 33,48 – – –
Nagybánya – 129,77 – –
Konstanca 40,95 93,53 – –
Bákó – 86,19 – –
Nagyszeben – 74,92 – –
Suceava – 69,37 – –
Nagyvárad – 60,27 – –
Gyulafehérvár – 56,64 – –
Arad – 52,8 – –
Resicabánya 51,35 – – –
Targoviste – 49,07 – –
Forrás: www.edu.ro
A kutatási területekre való jobb rálátás céljából négy kategóriába csoportosítot-
tuk a különböző helységekben működő állami finanszírozású felsőoktatási intézmé-
nyeket. A csoportok: műszaki egyetemek, tudományegyetemek, agrártudományi és
állat-egészségügyi, valamint orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemek. Az ered-
ményeket némileg torzítja az a gyakori jelenség, hogy némely egyetem esetén – első-
sorban Brassó és Krajova esete lényeges – egy intézményi kereten belül működik
más műszaki, orvosi vagy éppen agrárterületeknek megfelelő kar. Ezen eseteket is a
„Tudományegyetem” kategóriába soroltuk. Amennyiben egy városban több hasonló
kategóriában levő egyetem működik (Bukarest esete), ezek eredményeit külön jelöl-
tük meg, a pontszámok összevonhatatlanságának és az egyetemenkénti oktatói-kuta-
tói személyzettel kapcsolatos adatok hiánya okán.
A 10 mutatóból (melyek összege a végső pontszámot adja) kiválasztott 5 muta-
tószám tanulmányozása során a következő eredményekre jutottunk:
a) A romániai kutatási támogatások tekintetében elért 72,29-es pontszám a Bu-
karesti Tudományegyetemet helyezi első helyre. E kritérium erőssége a kolozsvári
Babes-Bolyai Tudományegyetemnek és a Bukaresti Műszaki Egyetemnek is, akárcsak
a iasi „Al. I. Cuza” Tudományegyetemnek. Az összpontszámban vezető Temesvári Ag-
rártudományi Egyetem csupán a hetedik helyet foglalja el, a gyulafehérvári „1
Decembrie 1918” és a Bukaresti Agrártudományi és Állat-egészségügyi Egyetem is
hatékonyabbnak bizonyult a hazai kutatási támogatások bevonásában. A 10-es listát
három műszaki egyetem, a kolozsvári, a temesvári és a bukaresti műszaki egyetemek
zárják 35,5, illetve 35 ponttal.
b) Az oktatói vagy kutatói alkalmazottakra jutó nemzetközi kutatási szerződések ér-
tékeléséből kitűnik a vezető intézmény, a bukaresti Politikai és Adminisztratív Tudomá-
nyok Nemzeti Iskolájának viszonylag alacsony, 27,75-os pontszáma. Összehasonlítva az
elnyert romániai kutatási támogatások pontszámaival, a nemzetközi kutatási kapcsola-
tok hiányosságaira lehet következtetni, illetve a romániai felsőoktatási intézmények kuta-
tási termékei alacsony nemzetközi versenyképességére. Ez annál is nyilvánvalóbb, mi-
vel az említetten kívül csupán három egyetem ért el 10-nél magasabb pontszámot, 14
körüli pontszámot a Bukaresti Építészeti Egyetem és a Bukaresti Műszaki Egyetem, illet-
ve 12,7-et a Nagybányai Északi Egyetem. Jellegzetesség, hogy a nemzetközi kutatási
szerződéseknek Bukarest jelenti a legnagyobb vonzóerőt. Sorrendben a Iasiban műkö-
dő „Al. I. Cuza” Tudományegyetem, majd a Temesvári Nyugati Egyetem, a Petrozsényi
Tudományegyetem, majd a Temesvári Műszaki Egyetem következik.
A 41 tanulmányozott felsőoktatási intézmény közül 8-nak egyáltalán nincs nem-
zetközi kutatási szerződése.
c) Az oktatói-kutatói személyzetre jutó hazai cégekkel kötött kutatási szerződése-
ket, illetve a Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Terv keretén belüli szerződéseket tekintve
megállapíthatjuk, hogy ezek a technikai, műszaki egyetemek erősségei, illetve azon
egyetemeké, melyek erős műszaki karral rendelkeznek. A Bukaresti Építészeti Egye-
tem vezet 39,3 ponttal, ezt követi lemaradva a Bukaresti Műszaki Egyetem 20,3 pont-
tal, majd a Ploiestiben működő Kőolaj és Gáz Műszaki Egyetem és a resicabányai
„Eftimie Murgu” Egyetem. A kolozsvári és a temesvári műszaki egyetemek már 10
pont alatt teljesítettek.
d) A törvény által védett szellemi termékek alapján kijáró pontszámok túlságosan
alacsonyak ahhoz, hogy döntően befolyásolják egyik vagy másik egyetem végső

pontszámát a kutatási-fejlesztési tevékenység hatékonysága megítélésében. Érdekes

módon, a két vezető intézmény az Északnyugati régióból kerül ki, a „Gh. Asachi” Mű-
szaki Egyetem Iasiból, illetve a „Stefan Cel Mare” Tudományegyetem Suceaváról, 8,5,
illetve 8,25-ös pontszámmal. Az 5,95 pontos Bukaresti Építészeti Egyetemet konstan-
cai, temesvári, ploiesti, Targu Jiu-i és targovistei egyetemek követik. Érdekesség, hogy
a ranglistán kolozsvári egyetemek közül a legjobb helyet elfoglaló Kolozsvári Agrártu-
dományi és Állat-egészségügyi Egyetem a 19. helyet tudhatja magáénak.
e) Még alacsonyabbak a pontszámok az elismert kutatási központok terén, 5 fö-
lötti pontszám nincs. A Petrozsényi Tudományegyetemet, a bákói, temesvári, nagybá-
nyai és iasi egyetemek követik.
A végső pontszám elérésében a leghatékonyabb kutatóintézeteknek minősülő
felsőoktatási intézményeknek az elismert folyóiratokban közölt cikkek, az akadémiai
és szaktestületekben való képviselet, illetve a nemzeti szinten elért díjak jelentettek
nagy előnyt, a hazai támogatási kutatások, illetve a hazai kutatási szerződések mellett.
Elemzésünk nem terjed ki a nyolc művészeti felsőoktatási intézmény kutatási te-
vékenysége hatékonyságának vizsgálatára, mindössze annyit említünk meg, hogy
egy nagyon hasonló mutatórendszer segítségével felállított sorrendben a Kolozsvári
Művészeti és Design Egyetem első 5258 ponttal, ezt követi a szintén kolozsvári
„Gheorghe Dima” Zeneakadéma 1385 ponttal, a iasi „George Enescu” Művészeti
Egyetem, a bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetem és a Marosvásárhelyi Színművé-
szeti Egyetem.
6. Főbb következtetések
Empirikus kutatásunkban igyekeztünk azonosítani a romániai innovációs tevé-
kenységet jellemző fontosabb kategóriákat.
Az innováció finanszírozásával kapcsolatosan megállapítható, hogy a kutatási-
fejlesztési és indulási szakaszban levő innovatív vállalatok nagyon kevés külső és bel-
ső forrással rendelkeznek, mivel a létező pénzalapok üzleti mérete jóval magasabb a
vállalkozások igényeihez mérten. Az állami és nemzetközi szervezetek szerepvállalá-
sa az innovatív vállalkozások finanszírozásában középtávon növekvő tendenciát mu-
tat, ellenben az állami hozzájárulás a K+F tevékenység megvalósításához jelentős
mértékben lecsökkent az elmúlt évek alatt. és továbbra sem várható javulás e téren.
A törvénykezés, habár korántsem tökéletes, jelentős lépéseket tett az innovatív tevé-
kenységek fejlesztése érdekében. A bankszektor és a kockázatitőke-társaságok által
biztosított finanszírozási források jelentősen elmaradnak a fejlett ipari országokban
mérhetőktől.
A GDP régiók szerinti eloszlása, illetve a GDP/népesség mutató országos átlaghoz
viszonyított értékének időbeni alakulása a gazdaság jelentős mértékű polarizálódására
utal. Az erdélyi régiók esetében a megfigyelt versenyképességi mutatóértékek növeked-
tek, a moldvai és havasalföldi (nem fővárosi) régiókhoz képest viszont csökkentek a fő-
városi régióhoz viszonyítva. Az ágazati szintű vizsgálatok eredményei minden régióban
a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának növekedésére, valamint a szolgáltatá-
sokban, de különösen az ipari szektorban történt csökkenésre utalnak, mely a munka-
termelékenység ellentétes irányú változásához vezetett. A strukturális munkanélküliség
vidékre és a mezőgazdasági ágazatra tevődött át. A tanulmányunkban használt egy la-
kosra jutó ekvivalens munkahelyszám a magas hozzáadott értéket realizáló munkahe-
lyek relatív csökkenését jelzi a nem fővárosi régiókban. Az erdélyi régiókban e csökke-
nés nem olyan jelentős, mint a többi (nem fővárosi) régiókban. A régiókon belüli gazda-
sági ellentétetek kiéleződése jellemzi az átmenet időszakát.
Számszerűleg jelenleg igen kevés ipari park üzemel és ezek is az utóbbi időben let-
tek alapítva, de a közeljövőben ezen a téren jelentős változás fog bekövetkezni, ezáltal
az ipari parkok száma 120 fölé fog emelkedni. A jövőben létesítendő ipari parkok jelen-
tős mértékben koncentrálnak magas hozzáadott értékű tevékenységi területekre. A lét-
rehozandó ipari parkok egy része a régi tervgazdaságból örökölt ipari mamutvállalatok
átszervezéséből fog származni. Az ipari parkok tekintetében Erdély kiemelkedő helyet
foglal el, mivel a tervezett ipari parkok több mint fele lesz itt létrehozva.
Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk, hogy szoros kapcsolat van a fontos
egyetemi központok, a K+F tevékenységek, a software- és számítástechnikai szolgál-
tatási tevékenységek és az ipari parkok területi elhelyezkedése között, mivel a Buka-
rest, Temesvár, Kolozsvár, Iasi, Brassó és Krajova mikrorégiókban koncentrálódik a
felsorolt tevékenységek túlnyomó része. A Bukaresti régió K+F tevékenységet elszívó
potenciálja jóval meghaladja a szintén erős műszaki egyetemekkel rendelkező köz-
pontokét, mint Temesvár, Kolozsvár és Iasi. A fennmaradó két központ, Brassó és
Krajova innovatív tevékenységét alacsonyabbnak értékeljük.

Irodalomjegyzék:
1. Berey K., Nemes J., 2002, Területi egyenlőtlenségek új indikátorainak és értékelé-
si módszereinek lehetőségei, www.vati.hu/doctar/tervezes/ujindikator.pdf
2. Liht, G. and Nerlinger E., 1998, New Technology-Based Firms in Germany: A
Survey of the Recent Evidence, Research Policy 26
3. Speckbacher G., 2001, Venture Capital in CEE, Management Control and
Consulting, Bécs
4. Vincze M., Varvari S., Győrfy L., 2003, Reginal differencies of labor productivity by
main activities of economy, Studia Universitatea Babes-Bolyai Oeconomica,
XLIX/1
5. Vuici M., 2002, Analiză de piaţă, Evoluţia industriei de software şi servicii în
România – 2001 al doilea an de creştere economică, www.efinance.ro
6. ***, Anuarul Statistic al României (Romániai Statisztikai Évkönyv), INSE 2001, 2002
7. ***, Statistica Teritoriala (Területi Statisztika), INSE, 2001
8. www.edu.ro
9. www.mct.ro
10. www.mimmc.ro
11. www.mdp.ro
12. www.bnro.ro
13. www.mf.ro
Ádám János Imre
A határon túli
magyarok részvétele
a gazdasági átalakulásban
Szlovákia
268 Ádám János Imre: A határon túli magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban – Szlovákia
Bevezetés
Magyarországon, amikor az uniós csatlakozás gazdasági aspektusairól beszélünk,
szinte kizárólag a nyugat-európai kereskedelmünk növelését helyezzük előtérbe. Nem
vitatható, hogy a nemzetgazdaság számára ezek a kapcsolatok hordozzák a legna-
gyobb értéket, de nem szabad elfelejtenünk, hogy hazánkkal együtt másik kilenc or-
szág is csatlakozik 2004. május 1-jén az Európai Unióhoz. Szükség van tehát arra,
hogy állami szinten is felkészüljünk azokra a kihívásokra ,és lehetőségekre, amelyeket
a vámhatár eltűnése ezekkel az országokkal való gazdasági kapcsolatunk fejlődésé-
ben jelenthet.
Ebben a munkámban arra vállalkoztam, hogy elősegítsem a mai szlovákiai gaz-
dasági helyzet és különösen a mai Szlovákia területén élő magyarok gazdasági hely-
zetének megismerését és az objektív adatok leírásán túl megpróbálkozzak néhány
olyan kérdés felvetésével, amelyek hozzájárulhatnak azokhoz a gondolatokhoz, ame-
lyek a gazdasági együttműködésben, Szlovákia déli régiójának magyarországi segít-
séggel történő felzárkóztatásában látják a felvidéki magyarok általános helyzetének
javításához vezető egyik utat.
A dolgozat első részében, az elmúlt évtizedet átívelő, a függetlenné válástól nap-
jainkig tartó időszak gazdaságtörténetét mutatom be és az általános szlovákiai hely-
zettől fokozatosan fókuszálok a felvidéki magyarokat érintő alapvető problémákra. A
második részben azután ezeknek a problémáknak a részletezésén túl a megoldási le-
hetőségek keresésével foglalkozom, különös tekintettel Magyarország szerepére, a
két ország EU-csatlakozásának előestéjén.
Szlovákia speciális helyzete
A velünk együtt csatlakozó országok közül Szlovákia tehát két szempontból is kü-
lönleges figyelmet érdemel. Az első szempont, hogy északi szomszédunknál, amellyel
igen hosszú, mintegy 631 km-es határszakasz köt össze minket, csak viszonylag ké-
sőn, a mečiari autoriter kormányzás bukásával indult meg, a kereskedelmi kapcsolatok
fejlődése számára rendkívül fontos, stabil és biztonságos gazdasági és politikai környe-
zet kialakulása. Bár ez a fejlődés még jelenleg is folyamatban van, a küszöbön álló uni-
ós csatlakozással várhatóan megszűnnek azok az akadályok, amelyek eddig elriaszt-
hatták a magyar kis- és középvállalkozókat a szlovákiai megjelenéstől. Néhány nagy-
vállalat már megjelent Szlovákiában. (Mol, OTP, DanubiusHotels Rt.), és Szlovákia ez-
zel a magyar tőkekihelyezések szempontjából máris vezető helyre került a régióban.
A Szlovákia déli részén elhelyezkedő hat járásban él továbbá a felvidéki magyarok
túlnyomó többsége. Általános elmaradottság jellemző ezekre a járásokra szlovákiai
viszonylatban, annak ellenére, hogy a régió jó adottságokkal rendelkezik. Ennek egyik
oka, hogy az évtizedekig nehezen átjárható magyar–szlovák határ hátrányos, periferi-
kus helyzetbe hozta ezt a vidéket. A Felvidék többségében magyarok lakta déli részei-
re emellett strukturális elmaradottság is jellemző, mert a lakosság többsége a gazda-
ság kevéssé termelékeny ágazataiban kap munkát. Ebben a régióban a legnagyobb a
mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, itt (különösen Délkelet-Szlovákiában) a
legnagyobb a munkanélküliség, és eddig a külföldi beruházások is elkerülték a régiót.
A külföldi beruházók többnyire nem merészkednek Pozsony 100 km-es körzetén túl.
Az eddigi negatív tendenciákat azonban az EU-csatlakozás remélhetőleg megtöri,
bár az előző évtizedben kialakult megrögzött gondolkodásmód még mindkét oldalon
hosszú ideig hátráltathatja a fejlődést. A magyar–szlovák határ virtuálissá válása azon-
ban mindenképpen hozzásegítheti ezt a régiót az elszigeteltségből való kitöréshez.
További hátrányokat okozott a magyar közösség tagjai számára, hogy nagyrészt
kimaradtak a Mečiar-korszak alatt lezajlott ún. „nómenklatúraprivatizációból”, és így a
rendszerváltást követő tőkefelhalmozásból, amely olyan strukturális hátrányt jelenthet
számukra a jövőben, amit önmagában az EU-csatlakozás sem valószínű, hogy felold.
I. Szlovákia gazdasága az 1993-as

függetlenségtől napjainkig
Gazdasági áttekintés – Növekedés strukturális torzulásokkal
Az Európai Unió hazánkkal együtt Szlovákiát is meghívta 2004-re tagjainak a so-

rába. Ez kétségtelenül hatalmas szlovák diplomáciai siker, és a sikeres csatlakozás
egyúttal nagyban megkönnyítheti a Felvidéken, elsősorban a déli határ mentén élő
magyarok helyzetét is. Azonban a csatlakozásról szóló pozitív döntés egyben azt je-
lenti, hogy Szlovákia mintegy másfél év múlva immár minden korlát nélkül lesz kitéve
az Unión belüli gazdasági versenynek.
A jelenlegi adatok azonban azt mutatják, hogy Szlovákia koránt sincs olyan ké-
szültségi fokon, mint pl. Magyarország vagy Csehország, ahol az uniós joghoz harmo-
nizáló jogalkotást kisebb-nagyobb távolságból a belső struktúra változása is gyorsan
követte. A szlovák diplomácia és jogalkotás is mindent megtett annak érdekében,
hogy Szlovákia egy felzárkózó ország képét mutassa a külső szemlélő előtt, ám a gaz-
daság belső struktúrájának változása sokkal lassabb a kelleténél. Ahhoz, hogy az uni-
ós csatlakozás hatását Szlovákiára és az ott élő magyarokra elemezhessük, át kell te-
kintenünk az elmúlt évtized gazdaságpolitikai lépéseit.*
1. Az 1994-től megindult gazdasági növekedés hátulütői
1993-ban, a csehszlovák állam megszűnését követően még folytatódott a szlovák

gazdaság visszaesése (a GDP 4,1 százalékkal csökkent), 1994-től azonban jelentős
fellendülés vette kezdetét. Szlovákia gazdasága 1994–1998 között magas, évi 6-7 szá-
zalék közötti növekedési ütemet ért el, amit 1996-tól egy számjegyű infláció kísért.
A kedvező makrogazdasági mutatók nem adtak valós képet a gazdaság állapo-
táról. A gazdasági növekedés tovább mélyítette Szlovákia korábban is említett struktu-
rális problémáit. 1995-től már nem a kivitel növekedése, hanem a belső kereslet fel-
lendülése volt a növekedés motorja, bár 1994-ben a nyugat-európai konjunktúrának,
* A visszatekintés Mádi István „Mečiar öröksége” c. munkája, OECD-, IMF-jelentések és az EU-országjelentések felhasználásá-
val készült.

az alacsony energiaáraknak és a nem sokkal korábban leértékelt koronának köszön-

hetően exportvezérelt növekedés indult meg, ami nem tartott sokáig.
1995-től a gazdasági növekedés az erőteljes fogyasztói keresleten, az emelkedő
reálbéreken, a pénzügyi politika fellazulásával megnövekedett költségvetési kiadáso-
kon alapult. A gazdasági szerkezetet az jellemezte, hogy a feldolgozóipar teljesítmé-
nye stagnált, részesedése a GDP előállításában az 1990-es 47,5 százalékról 1994-re
36,4 százalékra csökkent, 1998-ban pedig már csak 31,4 százalékot tett ki. A techno-
lógiai fejlesztésre gyakorlatilag nem volt lehetőség és korlátozottak voltak Szlovákia
nemzetközi kapcsolatai, így a termelékenység nem növekedett, illetve egyedül a fog-
lalkoztatottak számának csökkentésével értek el némi növekedést.
Az infrastrukturális beruházásokat külföldi hitelek felvételével a központi költségve-
tés finanszírozta, ami túlköltekezéshez vezetett. Ezzel szemben a központi bank kényte-
len volt erőteljes, restriktív monetáris politikát érvényesíteni az árstabilitás és a valutaár-
folyam védelme érdekében. A kamatlábak fogyasztói árindex többszörösére emelked-
tek, így az exportszektor a túlértékelt valuta és a hitelhiány kettős szorításába került.
Ekkor még jelentős mértékű külföldi tőke érkezett az országba a magas kama-
toknak köszönhetően. A vállalati szféra külföldi hitelfelvétele rendkívüli mértékben
nőtt, a felvett hiteleknek azonban csak kis részét fordították exportfejlesztésre, többsé-
güket a veszteséges vállalati működés finanszírozására vették igénybe.
Az alacsony inflációs rátával kapcsolatban feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy az
– a korona mesterségesen magasan tartott árfolyama mellett – döntően a kormány-
zat által alkalmazott, széles körű központi árellenőrzés révén volt fenntartható. A ható-
sági árszabályozás elsősorban a lakbéreket, a közszolgáltatási és a tömegközlekedé-
si díjakat érintette, amelyeket a kormány igyekezett mesterségesen alacsony szinten
tartani. (1998-ban a tényleges költségek nem egészen 60 százalékát fedezték a ható-
sági energiaárak.) Nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas fajlagos energia-
felhasználás jelentős szubvencionálása tovább rontotta a már amúgy is alaposan túl-
terhelt költségvetés helyzetét.
A magas növekedési ütemet és az alacsony inflációt csak a külső és a belső
egyensúlyhiány növelésével lehetett fenntartani. 1997-re viszont már oly mértékben
romlott a gazdaság egyensúlyi helyzete, hogy elkerülhetetlenné vált bizonyos korrek-
ciós intézkedések megtétele. A központi költségvetés deficitjének GDP-hez viszonyí-
tott aránya 5,7 százalékra emelkedett, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig a GDP 9,3
százalékával volt egyenlő. A Mečiar-kormány korrekciós intézkedései csak az egyen-
súlyhiány további eszkalációjának megfékezésére voltak elégségesek. Az 1997 júniu-
sában bevezetett importkorlátozó intézkedések ellenére alig mérséklődött a külkeres-
kedelmi mérleg hiánya, az importkereslet visszafogásával csak annyit sikerült elérni,
hogy a deficit nem nőtt tovább.
A nehéz helyzetbe került vállalatok stabilizálására 1997 júliusában nagy hírverés-
sel elindították a „revitalizációs programot”.
Ez a program néhány „nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő” jelentőségű,
illetve a munkahelyteremtés és az elmaradott térségek fejlesztése szempontjából fon-
tos vállalat számára adósság csökkentést és a csődeljárás szabályai alóli mentessé-
get jelentette volna, ám mivel az 1998-as szlovák költségvetés nem tartalmazott elői-
rányzatot a revitalizáció költségeire,a tervek papíron maradtak. Bár 1997 végén 2000
vállalat nyújtotta be igényét a programban való részvételre és a kiemelt állami támo-
gatásra, a kormányzati ciklus végéig csak 16 vállalat kérelmének előzetes jóváhagyá-
sáig jutottak el.
A revitalizációs program következménye ezért mindössze az lett, hogy romlott a
vállalatok fizetési fegyelme. A vám- és adótartozások kumulatív összege egy év alatt
közel 11,4 milliárd koronával gyarapodott, s 1998 végére 41,1 milliárd koronára nőtt. A
vállalati szféra eladósodása ijesztő méreteket öltött. A vállalatok egymás közötti és a
bankokkal szembeni minősített adósságainak összege 1992-höz képest 18-szorosá-
ra, 350 milliárd koronára ugrott, ami a GDP 40 százalékának felelt meg. Az iparválla-
latok több mint fele fizetésképtelenné vált.
1998-ban a központi költségvetés hiánya hivatalosan a GDP 2,6 százalékára
csökkent, de az államháztartás deficitje 5,3 százalék volt. Az adósságszolgálat törlesz-
tési kötelezettségeinek beszámításával viszont már a GDP több mint 11,5 százalékát
tette ki az állami-közületi szektor finanszírozási hiánya. Az államadósság gyorsan nőtt,
összege egy év alatt 135 milliárdról 168 milliárd koronára emelkedett.
A külgazdasági szektor helyzete is kedvezőtlenül alakult. A kivitel áruszerkezete
nem korszerűsödött, továbbra is az alacsony feldolgozottságú és energiaintenzív ter-
mékek magas aránya jellemezte (1998-ban az export több mint 14 százalékát acélter-
mékek, 8,7 százalékát vegyipari alapanyagok tették ki), így az export – a korona erő-
södő túlértékeltségével együtt – egyre kevésbé tudta ellensúlyozni az import gyorsu-
ló ütemű növekedését.
A külkereskedelmi mérleg hiánya 1997-ben 1,928 milliárd dollár volt, és a június-
ban bevezetett importkorlátozó intézkedések ellenére sem mérséklődött, 1998-ban
már 2,293 milliárd dollárt tett ki. Ez meghatározta a folyó fizetési mérleg alakulását,
amely 1995-ben még 390 millió dollár többlettel zárult. A hiány 1996-ban 2,088 milli-
árd, 1997-ben pedig 1,807 milliárd dollár volt. A Mečiar-kormány korrekciós intézkedé-
seinek kudarcát mindennél világosabban jelezte, hogy 1998-ban a folyó fizetési mér-
leg hiánya 2,06 milliárd dollárra, a GDP több mint 10,5 százalékára emelkedett. Ez a
külső egyensúlyhiány nyilvánvalóan nem volt hosszabb távon fenntartható.
2. Az első Dzurinda-kormány gazdaságpolitikája
Az 1998-ban felálló új kabinet szinte teljesen üres államkasszát talált és ezért pót-
költségvetést kellett készítenie, és a Mečiar-kormány által hátrahagyott „pénzügyi
csapdák” folytán Dzurindának tudomásul kellett vennie, hogy a különféle állami támo-
gatási alapokból a korábban engedélyezett juttatások kifizetése még a következő évi
költségvetést is terhelni fogja.
Nyugatról, kormánygaranciával felvett vállalati hitelek 109,2 milliárd koronát tettek
ki, és olyan, monopolhelyzetben lévő cégek is megszorultak, mint a Szlovák Erőmű-
vek. Így nem meglepő, hogy az állami költségvetésben az átvállalt törlesztésekre tar-
talékolt 4 milliárd korona egykettőre elfogyott.
A rendkívül kiéleződött külső és belső egyensúlyi helyzet kezelése határozott és
sürgős intézkedéseket kívánt. Ám a Dzurinda-kormány sokáig képtelennek bizonyult
ezek megtételére. 1999 januárjában a kormánykoalíció elvben ugyan elfogadott egy
75 pontból álló reformcsomagot, ám gyakorlati megvalósítására a koalíció belső ellen-
tétei miatt nem került sor. A viták elsősorban a külkereskedelmi és a folyó fizetésimér-
leg-hiány leszorítására hivatott intézkedések kapcsán éleződtek ki. A kormánykoalíció

balszárnya, a posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártja és a Schuster-féle Pol-

gári Megértés Pártja hónapokig blokkolta a jobboldal, a Szlovák Demokratikus Koalí-
ció és a Magyar Koalíció Pártja javaslatait és viszont.
1999 első félévében egyre markánsabban bontakoztak ki a kedvezőtlen tenden-
ciák. Lassult a gazdasági növekedés, jelentős mértékben visszaesett az egyébként is
alacsony külföldi működőtőke-beáramlás, elszabadult a költségvetési deficit (1999 el-
ső öt hónapjában a hiány két és félszer akkora volt, mint az előző év azonos idősza-
kában, összege meghaladta az éves előirányzat 60 százalékát), amit május közepén
a korona mélyrepülése követett. A helyzet súlyosbodása megkönnyítette az ellentétek
áthidalását, így május végére készen állt a gazdasági egyensúly javítását célzó intéz-
kedéscsomag. Az elnökválasztás megnyerését követően a kormánykoalíció haladék-
talanul meghirdette gazdasági stabilizációs programját.
3. Intézkedések az egyensúly helyreállítására
Az 1999. május 31-én bejelentett stabilizációs intézkedések egyik csoportja az ál-

lamháztartás hiányának csökkentését, az államadósság növekedési ütemének vissza-
fogását szolgálta. Határozott bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedéseket foga-
natosítottak. A költségvetési bevételek növelésére elsősorban a hozzáadottérték-adó
kulcsainak emelése hivatott. A kedvezményes adókulcsot július 1-jétől 6-ról 10 száza-
lékra, 2000. január 1-jétől pedig 12 százalékra emelték. Számottevő jövedékiadó-eme-
lést hajtottak végre a dohányáruk, az üzemanyagok és a gépjárművek körében. Egy-
idejűleg erőfeszítéseket tettek az adóbehajtás hatékonyságának javítására.
Ami a kiadási oldalt illeti, a következő két évben 6-10 százalékkal tervezik csök-
kenteni a túlméretezett állami szektor működési költségeit. Ez a gyakorlatban ezres
nagyságrendű létszámleépítést jelent az államigazgatásban.
Az intézkedések lényeges része a költségvetési szubvenciók radikális csökken-
tése, a hatóságilag szabályozott árak jelentős emelése. (A központi árszabályozás
körébe vont szolgáltatások díjtételeinek emelését már Mečiar kormánya is többször
kilátásba helyezte, de soha nem merte megtenni.) 1999. július 1-jétől az elektromos
energia lakossági tarifái 35, a vállalati díjszabások pedig 15 százalékkal emelked-
tek. A földgáz árát 50, a távközlési díjakat 21 százalékkal emelték. Az állami laká-
sok bére 70, a távfűtés díja 40 százalékkal drágult. A vasúti áruszállítás díjai 15 szá-
zalékkal nőttek.
A költségvetési kiadások visszafogása a szociális, jóléti kiadásokat is érintette: a
támogatásokat a szociális segély és a táppénz felső határának leszállításával 2 milli-
árd koronával csökkentették.
A költségvetési bevételek növelése mellett a külkereskedelmi mérleg egyensúlyá-
nak javítását célozta a behozatal 80 százalékát kitevő termékcsoportokra kivetett 7
százalékos vámpótlék, amelynek mértéke a WTO-val történt egyeztetés értelmében
2000. január 1-jétől 5, az év közepén pedig 3 százalékra csökkent, és 2000 végén
megszűnt. A bevételnövelő intézkedések révén a kormányzat 20-20,5 milliárd korona
többletbevételre számított, míg a kiadások csökkentésétől 1,8-2 milliárd korona meg-
takarítást várt. A kormányzati elképzelések azzal számoltak, hogy a költségvetési
egyenleg javulása eléri a várható GDP 2,5 százalékát, a folyó fizetési mérleg hiánya
pedig 5-6 százalékra csökken.
A Dzurinda-kormány azt is bejelentette, hogy hozzálát a gazdaság évek óta halo-
gatott szerkezeti átalakításához. Ennek első lépéseként közölték, hogy felülvizsgálják
a Mečiar-kormány országlása idején elfogadott privatizációs törvényt, mindenekelőtt
azon rendelkezéseit, amelyek az úgynevezett stratégiai vállalatok állami kézben tartá-
sára vonatkoznak. A kormány elfogadott egy bankkonszolidációs programot is, amely-
nek célja a rossz kintlevőségekkel súlyosan megterhelt banki portfóliók megtisztítása
és a nemzetközi standardoknak megfelelő prudenciális előírások (tőkemegfelelés, hi-
telminősítés) érvényesítése a szlovák bankrendszerben.
Néhány főbb gazdasági mutató Szlovákiában (1996–2004)
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003* 2004*

Reál GDP-
növekedés (%) 5,8 5,6 4 1,3 2,2 3,3 4,4 3,7 3,8
Munkanélküliségi
ráta (%) 11,3 11,8 12,5 16,2 18,6 19,2 18,5 17,5 16,5
Átlagos havi
jövedelem (USD) 266 274 284 259 247 256 298 395 438
Reálkereset-
növekedés (%) 7,1 6,6 2,7 –3,1 –4,9 0,8 5,8 0,2 1,1
Kereskedelmi mérleg
(milliárd USD) –2,3 –2 –2,3 –1,1 –0,9 –2,1 –2,1 –1,8 –2,1
FDI-beáramlás
(millió USD) 357 198 485 359 2032 1190 3965 1600 1300
Inflációs ráta (%) 5,8 6,1 6,7 10,6 12 7,1 3,3 8,5 7
* Becsült adatok
Forrás: M.E.S.A.10, SÚSR, Szlovák Nemzeti Bank, Szl. PM
4. A privatizáció visszásságai
A privatizáció már 1991-ben megkezdődött Szlovákiában. Eleinte a kuponos mo-

dellt alkalmazták, azaz állampolgári jogon lehetett vagyonjegyekhez jutni. E módszer
deklarált célja olyan széles társadalmi bázisra épülő hazai tulajdonosi struktúra meg-
teremtése volt, amely érdekelt a vállalati átalakításban és a sikeres működésben. A
privatizáció tehát egyértelműen a hazai befektetéseket preferálta a külföldiekkel szem-
ben, a külföldi tőke bevonását zöldmezős beruházások formájában kívánták megva-
lósítani. A privatizációs törvény hatálya nem terjedt ki a bankszektorra, az energiater-
melésre, a közszolgáltatásokra és a hadiiparra.
A privatizáció első fázisában a kis- és középvállalatokat a dolgozók és a vállalat-
vezetők vásárolták meg., A szlovák gazdaságban meghatározó szerepet betöltő nagy-
vállalatok esetében a privatizációt – különösen 1994 őszétől, Mečiarnak a hatalomba
történt visszatérésétől – úgy hajtották végre, hogy azokat a kormánypárt bizalmi em-
bereinek irányítása alá helyezték. Mečiar 1995 elején leállította az előző kormány által
előkészített kuponos privatizáció második fordulóját, és a magánosítást az általa lét-
rehozott Nemzeti Vagyonalap kezelésébe adta. A Nemzeti Vagyonalap pedig „nemze-

ti közmegegyezés” révén olyan vállalkozók tulajdonába adta a privatizált vagyont,

akikkel „garantált” a szlovák függetlenség megőrzése.
Túlzás nélkül megállapítható, hogy a rendszerváltó kelet-közép-európai országok
közül Szlovákiában valósult meg a legteljesebb mértékben a „nómenklatúra-privatizá-
ció”. A magánosítást igen súlyos visszaélések kísérték. Például a HZDS egyik regio-
nális vezetője által alapított társaság, a Druha Obchodna 1996-ban mindössze 500
millió koronáért jutott hozzá a földgázellátást biztosító Nafta Gbely részvényeinek 45,9
százalékához, miközben annak piaci értéke meghaladta a 3,2 milliárd koronát. A
Slovintegra, egy hasonló alapon szerveződött másik cég pedig 1995-ben a nemzeti
olajvállalat, a Slovnaft részvényeinek 39 százalékát 1 milliárd koronáért szerezte meg,
ami a könyv szerinti érték 16 százalékát sem érte el. A Mečiar-kormányhoz kötődve
egyesek valóságos vállalatbirodalmakat építettek ki, ám többségük tehetségéből
csak a vagyon összeharácsolására futotta, a megszerzett tulajdon racionális működ-
tetésére viszont már nem voltak képesek.
A súlyos visszaélések mellett a Szlovákiában alkalmazott privatizációs techni-
kák legfőbb hiányossága az volt, hogy az esetek legnagyobb , részében a vállala-
tok részvényeit főleg a cégek vezetőinek (kisebb részben dolgozóinak) adták el.
Így többségi, stratégiai tulajdonos hiányában a privatizált vállalatok túlnyomó
többségénél nem változott az irányítás, nem került sor tőkebevonásra, ennek hiá-
nyában pedig nem lehetett végrehajtani a szükséges szerkezeti átalakításokat. A
privatizációnak ez a formája tehát nem eredményezett tényleges modernizálást a
vállalati szférában, függetlenül attól, hogy hivatalos adatok szerint a magánszek-
tor részesedése a gazdaságban 1996-ban 76,8 százalékra nőtt, 1997-re pedig
már 82,6 százalékot tett ki.
A tényleges helyzetet az jellemezte, hogy meghatározó maradt a 250 főnél több
alkalmazottat foglalkoztató, állami kézben vagy a Mečiar-kormány klientúrájához tarto-
zók tulajdonában lévő nagyvállalatok befolyása a szlovák gazdaságban. Komoly ne-
hézségeket okoz, hogy mind a privatizált, mind a még állami kézben lévő vállalatok-
nál a menedzsment sok esetben elutasított minden külső befolyást és ellenőrzést,
amivel lehetetlenné tette az érdemi átalakulást, a strukturális alkalmazkodást. Ez első-
sorban a veszteséges nagyvállalatok átszervezését, szanálását akadályozza.
A szerkezetváltás gyorsítása elképzelhetetlen volt a bennfentes menedzsment
befolyásának erőteljes korlátozása nélkül. Feltétlenül szükséges az átvételekre és fú-
ziókra vonatkozó törvények megalkotása, valamint a megfelelő csődtörvény kidolgo-
zása és következetes érvényesítése. Ehhez kapcsolódva a lehető leghamarabb meg
kell teremteni a jogalkalmazás megfelelő államigazgatási hátterét.
A privatizációt nagymértékben hátráltatták a kormánykoalíción belüli heves ideo-
lógiai-hatalmi küzdelmek.
, A posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártja maka-
csul ellenezte a még Mečiar által stratégiainak nyilvánított 40 nagyvállalat és pénzin-
tézet magánosítását. 1999 augusztusában végül beleegyezett abba, hogy a bankok
esetében az állami részesedés 34 százalék alá csökkenjen, viszont továbbra is ra-
gaszkodott ahhoz, hogy az állam megőrizze többségi részesedését az energiaterme-
lő és -elosztó vállalatokban, valamint a telekommunikációban.
Bármilyen erősek azonban a nacionalista és posztkommunista ellenérzések, a fo-
kozódó külső eladósodás és a költségvetés növekvő bevételi igényei miatt Szlovákiá-
nak nem volt más választása, mint a külföldi tőke bevonása.
5. OECD-csatlakozás
Szlovákia harmincadik tagországként 2000 decemberében csatlakozott az

OECD-hez, miután számos strukturális reformot vezetett be. A belépésre abban az
időszakban került sor, amikor a makrogazdaság stabilitás megerősödni látszott. A bel-
ső fogyasztás 1998 és 2000 között mintegy 10%-kal csökkent, eközben a maginfláció
(amibe nem tartoznak bele a központilag befolyásolt árak és az indirekt adók változá-
sának hatása) folyamatosan csökkent, és 2000-ben a folyó fizetésimérleg-hiány meg-
feleződött és a GDP 4%-ra mérséklődött.
A stabilizációs erőfeszítések és strukturális reformok folytatása teremtette meg az
alapot a 2001-es gazdasági fellendüléshez, és egyben ahhoz vezetett, hogy Szlovákia
besorolását a biztonságos befektetési célországok kategóriájába sorolták. (A Standard
& Poor BB+-ból a BBB kategóriába, azaz a legalsó befektetési kategóriába sorolta
Szlovákiát 2001. október 30-án.) A külföldi működőtőke-beruházások két számjegyű
ütemben növekedtek (Az export növekedése 2002-ben már a 14%-ot is meghaladta.)
A külföldi tőkeberuházások alakulása Szlovákiában 2002-ig
4500 4000
4000
3500
Millió USD
3000
2500 2032
2000 1513
1500
1000 485
273 226 357 198 359
500 179
0
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Forrás: Financial Times
A reáljövedelmek növekedése 2001-ben megfordította azt a folyamatot, ami a bel-

ső kereslet csökkenéséhez vezetett. A problémát csak az jelentette, hogy ez egy idő-
ben történt a világkereskedelem lassulásával, így hanyatlott a szlovák export növeke-
désének az üteme és a folyó fizetési mérleg hiány majdnem elérte a GDP-hez viszo-
nyítva a 9 százalékot. A növekedés ahhoz sem volt elegendő, hogy a munkanélküli-
ség növekedését megállítsa. 2001-re így elérte a 19%-ot a munkanélküliek aránya. Kü-
lönösen igaz volt ez a déli, délkeleti területekre.
Az OECD Szlovákiáról készített 2002-es jelentésében* ezért kiemeli, hogy továb-
bi strukturális reformokra van szükség, különös tekintettel a munkaerőpiacra és az
* Economic Survey of the Slovak Republic 2002, OECD Policy Brief

egészségügyi rendszer felépítésére és makroökonómiai eszközökkel csökkenteni kell

a költségvetési hiányt. Eközben a monetáris politika eszközeivel lenn kell tartani az inf-
lációt, amely cél elérését a költségvetés konszolidációja könnyíthetné meg.
Szlovákia a régió új kis tigrise?
Az 1999-es gazdasági mélypont után 2001-től a szlovák GDP növekedése megha-

ladta a magyarországiét, és a közeli EU-csatlakozás a külföldi tőkebefektetések növeke-
dése révén megteremtheti ennek a fejlődésnek a fenntarthatóságát. A szükséges stabi-
lizációs intézkedések a költségvetési kiadások visszafogását vagy az infláció nagyobb
mértékű emelkedését hozhatják magukkal, ami viszont csökkentheti a növekedést.
Reál GDP-növ. % 2000 2001 2002

Magyarország 5,2 3,8 3,3
Szlovákia 2,2 3,3 4,0
Forrás: KSH, SÚSR
Az 1998-as rekord külkereskedelmi mérleghiány után a külkereskedelem bővülé-

se mellett a mérlegegyensúly fokozatos javulásának a folyamata 2001-ben újra meg-
tört, de ez a szlovák gazdaság egyre nagyobb nyitottságának a velejárója. 2002-ben
az exportnövekedést elsősorban a VW-konszern autógyártásának megindulása indu-
kálta, és közvetve ez adta a 4% GDP-növekedés jelentős részét.
Nagyszombatban 2003 júniusában tették le Szlovákia második autógyárának az
alapkövét. A Citroën és Peugeot márkákról ismert francia PSA-konszern csaknem 30
milliárd koronát kíván befektetni, és 3500 új munkahely létrehozását tervezi közvetle-
nül a gyárban. A háttéripar és a beszállítók megjelenésével az új munkahelyek száma
akár a 10 ezret is elérheti. Mivel a PSA 2006-tól 300 ezer autó gyártását tervezi az új
gyárban, és valószínű, hogy akkorra a Volkswagen termelése is felfut erre a szintre,
pár év múlva akár 600 ezernél több autót is gyárthatnak Szlovákiában évente, s ezzel
a 100 ezer lakosra jutó legyártott autók számával Szlovákia akár világelső is lehet.
Szlovákiába 2003-ban 32,1 milliárd korona (800 millió euró) értékben érkezett
külföldi működőtőke, ebből 12,99 milliárd korona az ipari termelésbe. Ami a vállalko-
zói szférát illeti, 2003-ban a legnagyobb külföldi beruházónak Németország számított
10,677 milliárd koronával, majd Magyarország következett 7,365 milliárddal, az OTP
Bank Rt. és a MOL Rt. felvásárlásainak köszönhetően.
A hatalmas (többnyire zöldmezős) beruházások ellenére 2003-ban az FDI stag-
nált az előző „siker-évekhez” képest, mivel a Dzurinda kormány nem döntött újabb
nagyvállalat privatizációjáról. Az előzetes adatok szerint a 2003. évi GDP növekedése
0,2 százalék-ponttal kisebb volt az előző évinél.
A 2004-es év adóreformja azonban lehetséges, hogy még a 2002-2003-as évinél na-
gyobb sebességre kapcsolja a szlovák gazdaság növekedési ütemét. Szlovákiában az
adóreform elemeként a 2004-es év elejétől egyszerűsített, egykulcsos 19 százalékos tár-
sasági adót vezettek be. Az országban emellett a nálunk alkalmazott evához (egyszerűsí-
tett vállalkozási adó) hasonló rendszer jött létre. Egyetlen adó váltotta ugyanis fel a koráb-
bi 21-féle adózási formát: a vállalkozások csak nyereségadót fizetnek, és mentesülnek
minden más adó, egyebek között a korábbi 15 százalékos osztalékadó befizetése alól.
Az elv az volt, hogy minden jövedelmet csak egyszer adóztatnak meg, márpedig az
osztalékot például már a társaság vagy szövetkezet adózott jövedelméből fizetik. A koráb-
bi 14 és 20 százalékos áfakulcsot ugyancsak egyetlen, 19 százalékos kulcs váltotta fel.
2004. márciusában a Standard & Poor’s hitelminősítő – röviddel azután, hogy az
ország elnyerte a Hyundai bizalmát is épülő autógyárához – Szlovákia külföldi devizá-
ban lévő hiteleit „BBB”-ről „BBB+”-ra minősítette fel. Az indoklás szerint az ország re-
mekül halad a meghirdetett reformok kitűzött útján, a beruházás pedig jelentősen ja-
vítja az ország exporthelyzetét.
Szlovák Köztársaság – külkereskedelme 1995–2002, M USD
1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Behozatal 9226,0 11 448,0 10 770,0 13 724,0 11 687,0 13 316,0 14 729,0 18 869,2
Kivitel 8596,0 8 831,0 8 251,0 10 720,0 10 062,0 11 803,0 12 600,0 16 448,5
Egyenleg –630,0 –2 617,0 –2 519,0 –3 004,0 –1 625,0 –1 513,0 --2 129,0 2 420,7
Forrás: Szlovák Nemzeti Bank és Központi Statisztikai Hivatal (Budapest)
Feszült belpolitikai légkör
A makroszinten jelentkező gazdasági sikereknek azonban ára is van. A 2002. évi

választások után a kormány 2002 decemberében, a ciklus legelején, meghozta az
energiaár-emelésről szóló, sokat halogatott döntést. Igen nagy társadalmi felháboro-
dást keltett, hogy a kormány nem várta meg a fűtési szezon végét, hanem 2003. janu-
ár 1-jétől átlagosan mintegy 40%-kal emelte meg a távfűtés, valamint a gáz és a villany
díját. Ezzel szinte egy időben a kormány nyílt konfliktust vállalt fel a vasutasokkal, a
szárnyvonalak teljes, alternatívák nélküli (pl. önkormányzati üzemeltetés) megszünte-
tésével és a nagyarányú elbocsátásokkal, ami ráadásul az érintettek számára teljesen
váratlanul és előkészítetlenül történt.
Ezzel egy időben hajtották végre az áfa alsó kulcsának emelését 10-ről 14%-ra,
ami többek között az alapvető élelmiszerek árát emelte meg, esetenként akár 10-12%-
kal is. A házépítőknek, lakásvásárlóknak sem volt okuk az örömre, ugyanis a parla-
ment a 2003-as állami költségvetés elfogadásakor a jelzáloghitel állami kamattámo-
gatását a 2002-es 4,5%-ról 2,5%-ra csökkentette. A lakás-takarékpénztárak állami pré-
miuma esetében pedig a 2002-es 4000 korona helyett 2003-ban 3000 koronára mér-
sékelték a prémium felső határát. Átlagosan 15%-kal drágultak a belföldi autóbusz- és
vasúti viteldíjak. A tanulói és diákkedvezmények pedig csökkennek a heti vagy havi-
jegy 70%-ára. (Érdekes adalék: A 70 évnél idősebb nyugdíjasok a belföldi járatokon
minden megkezdett 50 km után a vasúton és a helyközi autóbuszjáratokon 1 koronás
regisztrációs jegyet fizetnek).
Megkezdődött és fokozatosan kerül bevezetésre az egészségügyi reform, amely-
nek keretében költségtérítésessé vált (ha minimális mértékben is) minden vizit, illetve
kórházi tartózkodás, illetve megkezdődött a kórházak átadása a megyéknek, illetve
helyi önkormányzatoknak. Egyes egészségügyi intézményeket már 2001 óta privati-
zálnak, azzal a megkötéssel, hogy tíz évig meg kell őrizniük az egészségügyi profilt.
Kedvezően befolyásolja a vállalkozási környezetet, hogy a szlovák bankrendszer
részleges instabilitása már a múlté. A mečiari időszakban a HZDS-hez (Demokratikus

Szlovákiáért Mozgalom) közelálló cégek hatalmas összegű hiteleket kaptak, amelyek-

ből többnyire egy fillér sem került visszafizetésre. Ezért néhány Mečiar-közeli bank sta-
bilitása megingott. A Dzurinda-kormány hatalomra jutásával azonban sikeres volt a
legfőbb szlovákiai bankok konszolidációja, majd privatizációja. A VÚB az olasz Intesa-
csoport kezébe került, míg a Slovenská Sporitelnát az osztrák Erste várárolta meg.
Érdekes adalék, hogy a bankpiacon nemrég megjelent OTP Bank Rt.-t (2002-ben az
IRB-t vásárolta meg) az egyik legmegbízhatóbb szlovákiai bankként tartják számon. Az
OTP Bank jelenléte a jövőben jó kiindulóponttá válhat a magyar cégek, de a szlovákiai
magyar vállalkozók számára is. (Lásd „Az OTP Bank Rt. szlovákiai jelenléte” c. részt)
Saját tőke (Millió SKK)

2002 2001 2002/2001 A bank (külföldi)
anyabankja
1 Slovenská Sporitelna 247 036 216 699 1,139996031 Erste Bank
2 Vseobecna Úverova Banka 203 847 179 760 1,133995327 Intesa BCI
3 Tatra Banka 121 061 111 886 1,08200311 Raiffeisen
4 Ceskoslovenská Obchodná
Banka 69 243 69 661 0,993999512 KBC Bank
5 ING Bank 46 632 24 647 1,891994969 ING
6 Prvá Stavebná Sporitelna 43 808 42 698 1,025996534 Raiffeisen,
Bausparkasse
Schwäbisch Hall,
Erste Bank
(a Slovenská Sp.-n
keresztül)
7 HVB Bank Slovakia 41 983 35 015 1,199000428 Bank Austria
(HVB Csoport)
8 UniBanka 40 071 33 758 1,187007524 UniCredito
9 Ludová Banka 30 947 26 609 1,163027547 Volksbank
10 Prvá Komunálna Banka 29 828 27 067 1,102006133 Dexia Kommunalkredit
Holding
11 Istrobanka 28 072 24 755 1,133993133 BAWAG
12 Citibank (Slovakia) 26 847 25 667 1,045973429 Citibank
13 Postová Banka 25 343 25 043 1,011979395 –
14 OTP Banka Slovensko 20 885 23 896 0,873995648 OTP Bank Rt.
15 VÚB Wustenrot 9 564 10 868 0,880014722 Wüstenrot
16 Credit Lyonnais Bank 8 961 22 292 0,401982774 Credit Lyonnais
17 Komercní Banka Bratislava 5 919 7 977 0,742008274 Société Générale
18 CSOB Stavební Sporitelna 4 399 2 010 2,188557214 KBC Bank
19 Banka Slovakia 4 336 4 801 0,903145178 Meinl Bank
Forrás: M. Gajdzica, M.E.S.A.10
Tovább folyik a privatizáció, bár jelenleg már erősen leszűkült az állami szektor a gaz-
daságban. A bankszektorban a Sl. Spoitelna és a VÚB kisebbségi részesedése van még
állami kézben. 2003. január 1-jétől tervezik az Államkincstár felállítását, ami a tartósan ál-
lami tulajdonban maradó vállalatokat, földeket, ingatlanokat kezeli majd. Ezek között lesz
az első hullámban az erdők egy része, a légi közlekedés, a posta, az Exim Bank, az atom-
erőművek és a bősi erőmű. Ezzel párhuzamosan folytatódik az energetikai szektor priva-
tizációja. A problémát az jelenti, hogy a befektetői szférában nincsenek jelen a kis- és kö-
zepes vállalatok, így egyre jobban kiteljesedik a multinacionális vállalatok uralma szlovák
piac felett. Hiányoznak az ellensúlyt képező tőkeerős szlovák vállalatok is.
Következtetések
Kétségtelen gazdasági-politikai sikertörténet Szlovákia elmúlt néhány éve, és az

EU-csatlakozás megteremti a fenntartható fejlődés alapjait. Mégis elgondolkodtató,
hogy jelenleg a szlovák gazdaság fejlődése milyen mértékben függ néhány multina-
cionális nagyvállalat tevékenységétől. Ezek a cégek (elsősorban természetesen az au-
tóipar: VW, Renault) az elmúlt időszakban – Szlovákia szempontjából – jó irányba mo-
zogtak. A beszállítások és a vállalati kör által foglalkoztatott munkaerő gerjesztette fo-
gyasztás rengeteg ember számára biztosít megélhetést.
Az FDI gerjesztette fellendülést egy belülről támogatott növekedés kell hogy kö-
vesse. Ez a belső növekedés nem egyik napról a másikra indul meg, de alapját min-
den esetben a regionális fejlődés adja. Tanulmányom további részében elsősorban ar-
ra próbálok meg választ keresni, hogy a főleg magyarok által lakott dél-szlovákai ré-
gió hogyan tudná az első lépéseket megtenni a fejlődés irányába, és mi ebben Ma-
gyarország szerepe a befektetések, a kereskedelem, illetve a határon átnyúló együtt-
működések területén.

II. A felvidéki magyarok gazdasági helyzete
Szlovákia regionális megosztottsága – a munkanélküliségi

adatok alapján
Az első fejezetben ismertetett gazdasági fejlődés a makroadatok szempontjából

ígéretes jövő lehetőségét vetítik előre, de nem szabad megfeledkeznünk arról a terü-
leti megosztottságról, ami ezt a fejlődést egyoldalúvá teszi. Ezt a megosztottságot a
GDP-növekedés adatai nem megfelelően mutatják, annál szemléletesebb azonban,
ha a felvidéki járások 2002. december 31-én fennálló munkanélküliségi adatai alap-
ján a Szlovák Statisztikai Hivatal által készített térképére nézünk. Mindössze 16 nyu-
gati, északnyugati és a besztercebányai járásban van a munkanélküliség a legalacso-
nyabb, 12,3% alatti kategóriában. Ahogy távolodunk Pozsonytól és az északnyugati
régiótól, úgy válik egyre riasztóbbá a kép. Élesen rajzolódik ki egy délnyugat–észak-
kelet irányú vonal, amitől nyugatra, az egyébként össz-szlovákiai átlagot jelentő, 17,4%
alatti, ettől keletre ennél magasabb a munkanélküliség. A Pozsonytól a Tátráig húzott
vonaltól keletre esik az ország területének mintegy kétharmada, és a dunaszerdahe-
lyi, galántai, illetve nyitrai járás kivételével csaknem Szlovákia egész magyarlakta vidé-
ke. Tehát élesen rajzolódik ki egy fejlettségi határ, ami egyértelművé teszi, hogy az or-
szág keleti-délkeleti fele kimaradt a fejlődésből. Keleten egyedül Kassa városában és
az ólublói járásban átlag feletti a foglalkoztatás.
Pozsony-központúság
A nyugati határon fekvő főváros sok szempontból ideális helyszín szlovákiai befekte-
tésekre. Minimális a távolság az EU-tól, itt székelnek a minisztérumok, hatóságok, itt a leg-
jobb az infrastruktúra, és nem utolsósorban itt összpontosul a szakképzett, nyelveket be-
szélő fiatal menedzserréteg. A külföldi befektetők, akik többnyire 1998 után kezdték el
„felfedezni” az országot, a fenti okoknál fogva nem tartották fontosnak, hogy messzebb-
re „merészkedjenek” Pozsonynál. Bár elmondható, hogy a tőkebefektetések természete-
sen Pozsony közvetlen környékére is hatással vannak (ingázók, beszállítók és az általuk
gerjesztett fogyasztás), ez máig nem haladta meg a száz kilométeres távolságot.
Bár a Magyar Koalíció Pártja és a legtöbb magyarszervezet központja is Pozsony-
ban van, a magyar lakosság zöme az ország déli, délkeleti részén, főleg mezőgazda-
sági jellegű vidéken él. A Pozsony-központú fejlődésből így a magyar többségű járá-
sok közül csak a dunaszerdahelyi, nyitrai és a galántai részesül.*
A munkanélküliség által leginkább sújtott – és ebből következtethetően gazdasá-
gilag legelmaradottabb – terület a magyar többségű dél-szlovákiai régió. Ez a jelen-
ség a térség periferikus jellegzetességein kívül azzal is magyarázható, hogy az elmúlt
évtizedekben tudatos politikával hagyták ki a nagyobb fejlesztésekből ezt a területet,
és az infrastruktúra mára olyan elmaradottá vált, hogy nehéz helyzetbe kerülhet az a
vállalkozó, aki itt kíván befektetetni.
* A magyar többségű járások közül a dunaszerdahelyiben a legalacsonyabb a munkanélküliség és a legmagasabb a külföldi tő-
ke aránya, így a legfejlettebb járásnak mondható.

Ma is folyik a vita a Pozsonyt Kassával délen összekötő autópálya nyomvonalá-

ról. És jelenleg is sok ellenzője van a szlovák belpolitikában a délre irányuló fejlesz-
téseknek. A térség számára az egyedüli kiutat az európai vérkeringésbe történő be-
kapcsolódás jelenthetné. Amennyiben északi szomszédunknál sokáig halogatják a
déli úthálózat fejlesztését, könnyen az a helyzet állhat elő, hogy a magyarországi fej-
lesztések révén a határ menti városok Nyugat-Európa felől Magyarországon keresz-
tül lesznek a legkönnyebben elérhetőek. A határellenőrzés fokozatos megszűnése
is elősegítheti ezt a folyamatot. Már ma is megfigyelhető, ahogy a Pozsonyból Kas-
sára utazók közül sokan a magyar M1, M3 autópályát veszik igénybe a gyorsabb
utazás érdekében.
Ez a régió a földrajzi közelség és a hatalmas kihasználatlan s olcsó munkaerő mi-
att a magyarországi vállalkozások számára is felfedezésre váró terület lehet, nem sza-
bad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy keleten, a határ magyar oldalán is hasonló prob-
lémákkal küzdenek, mint néhány kilométerrel északra. Ezért lenne különösen nagy je-
lentősége annak, hogy az északkelet-magyarországi és a délkelet-szlovákiai régiók
közösen keressenek megoldást a problémáikra.
A közigazgatási határok kérdése
2002 szeptemberére, amikor az első Dzurinda-kabinet mandátuma lejárt, való-

ban megváltozott az a légkör, ami a felvidéki magyarokat körülvette. Bár a nemzeti ho-
vatartozásból eredő konfliktusok nagy része nem oldódott meg, mégis az MKP koalí-
ciós részvétele a közélet elfogadott, jelentős szereplőivé tette a magyarok képviselőit,
és a szlovák lakosság is kisebb gyanakvással fogadja a magyarok részéről elhangzott
javaslatokat, terveket.
A Mečiar-érát jellemző, a magyarokkal szemben gyanakvó és konfrontálódó poli-
tika is megszűnt. Megmaradt azonban az ebből a korszakból származó félelem, így a
szlovák politikusok máig óvatosak a magyarokat érintő kérdéseket illetően. Az első
Dzurinda-kormány magyarokat érintő politikája inkonzisztens volt tehát, és sokszor
nem ment túl a korábbi kormányzat által okozott károk orvoslásán, illetve a nemzetkö-
zi szervezetek által elvárt minimum követelmények teljesítésén.
A legjelentősebb koalícós feszültséghez 2001-ben a regionális önkormányzatok-
ról szóló törvény vitája vezetett. A magyar koalíció ragaszkodott a Dél-Szlovákiában
vertikálisan, a magyar határral párhuzamosan elhelyezkedő Komárom megye létreho-
zásához. Ez a szlovákokban különböző félelmeket keltett, habár a magyarság önren-
delkezését mindenképpen jobban szolgálta volna, a mintegy 80-90%-os magyar több-
ségű megye létrehozása. Az autonómiatörekvésektől, illetve az 1938-as határ „rémé-
től” való félelem ahhoz vezetett, hogy a korábbi koalíciós megegyezés ellenére a koa-
líció szlovák pártjai az ellenzékkel (!) együtt szavazva lesöpörték a magyar javaslatot.
Ez egyben ezt is jelentette, hogy megmaradt a Mečiar idejében nagyon kedvezőtlenül
és logikátlanul megalkotott nyolcmegyés beosztás, és lekerült az asztalról az alterna-
tív, a magyarok számára még a Komárom megye kihagyásával is kedvezőbb 12 me-
gyés beosztás, amelyben a megye határok jobban igazodnak a történelmi régiókhoz,
a történelmi vármegyékhez.
Az MKP végül a magyarság érdekeinek további kormányzati képviselete mellett
döntött, és nem lépett ki a koalícióból.
Az MKP koalíciós részvétele mindazonáltal a párt megerősödéséhez vezetett, és
jól szerepelt mind a 2001. decemberi önkormányzat, mind a 2002. szeptemberi parla-
menti választásokon. A 2002-es választásokon a szlovák nacionalisták komoly veresé-
get szenvedtek, és az MKP koalíción belüli vitái is enyhébbekké váltak a korábbiaknál.
2002-ben a legkomolyabb konfliktust a státustörvényt övező vita jelentette.
Demográfiai változások
A 2001-es szlovákiai népszámlálás egyik legmeglepőbb eredménye volt, hogy a

hivatalos adatok szerint a magyarok létszáma mintegy 47 000 fővel csökkent 10 év
alatt. Szlovákia 5 379 455 lakosából 520 528-an (9,7%) vallották magukat magyarnak,
szemben az 1991-es 10,8 százalékkal és 567 ezres létszámmal. Ezt a változást sajnos
nem lehet az elvándorlással, illetve az egyre alacsonyabb születésszámmal magyaráz-
ni. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes is elismerte, hogy valószínűleg erőteljes asszi-
miláció tanúi vagyunk.
Az asszimiláció lassú folyamat, többféleképpen megvalósulhat. A hatvanas évek-
ben az addig magyar többségű területeken megvalósított iparosítás következtében a
felduzzadt lakosságszámmal, a korábbi etnikai arányok, különösen a városokban, sok
helyen megbomlottak. A betelepülők természetesnek vették a szlovák nyelv használa-
tát a hétköznapi élet minden területén, és ez természetesen hatott az őslakosokra is,
a közéletből lassan kiszorult a magyar nyelv. Az asszimiláció kezdeti formája, amikor
a privát szférába szorul vissza a nyelvhasználat. Sok család úgy dönt: gyermekük
könnyebben érvényesül majd, ha szlovák iskolába kerül (volt, ahol nem is kerülhetett
máshová) – az ilyen gyermekeknek viszont magyar marad a családi gyökerük, és a
későbbiekben dönthetnek a magyar közösséghez való tartozás mellett is. A követke-
ző lépés: az elszlovákosodott környezetben alapított vegyes házasságokban született
gyermekek sok esetben már teljesen szlovák identitással rendelkeznek, és az ő ese-
tükben akár egy generáció alatt is megvalósulhat az asszimiláció, míg az előző eset-
ben ez elhúzódhat és kedvező környezeti változások esetén visszafordulhat (pl. elköl-
tözés a Csallóközbe).

A viszonylag érintetlen falvakban a legkönnyebb a korábbi identitás megőrzése,

ám itt a kevés munkaalkalom miatt gyakori a városokba vándorlás, ahol a fenti folya-
mat indulhat meg. Nem csoda tehát, hogy az elmúlt öt évtizedben a szlovákiai magya-
rok létszáma fokozatosan csökkent.
A mai szlovák közigazgatási beosztás szerinti megyékben Nyitra megye 27,6%-a,
Nagyszombat megye 23,7%-a, Besztercebánya megye 11,7%-a Kassa megye 1,2%-a
és Pozsony megye mintegy 4,6%-a magyar.
A régiófejlesztés helyzete – Pozsonyból nézve*
Szlovákiában csak 1998 után kezdődött meg a régiók fejlesztésére kialakítandó

intézményrendszer felállítása. Korábban a körzeti hivatalokban létezett egy régiófej-
lesztési osztály, ami az amúgy is csekély forrásokat egyéni érdekek mentén osztotta
el. Harna István minisztersége alatt jött létre 2000 októberében az úgynevezett Régió-
fejlesztési Ügynökségek Hálózata. Tizennyolc ügynökség fedi le az országot, ez me-
gyénként 2-3 ügynökséget jelent, tehát 500-600 000 fő lakik egy-egy kerületben, bár
az ügynökségek nem a közigazgatási határok keretein belül működnek.
Az ügynökségeket jogi személyek alkotják

1. az önkormányzati, illetve közszférából
2. a vállalkozói szférából, illetve
3. a civil szférából
Az ügynökségek feladata a régiófejlesztési projektek koordinálása, de ehhez

csak igen korlátozott állami keret áll rendelkezésükre. A kormányzat célja, hogy eze-
ket az ügynökségeket önállóvá tegye, hiszen az uniós követelmények között is szere-
pel, hogy a régiófejlesztés nem lehet állami kézben.
Jelenleg azonban a működési költségek egy részét még az állam fedezi, amire
azonban már pályázatot kell benyújtani. Az ügynökségek támogatási szempontból két
részre oszlanak a kiemelten, illetve a nem kiemelten támogatott régiókra. A déli régiók
gazdasági elmaradottságából következően egységesen a kiemelt kategóriában tartoz-
nak, ez 2002-ben 1 200 000 korona (mintegy 6,8 millió forint) támogatást jelentett.
A határon átnyúló együttműködés területén folyamatban van a PHARE-CBC-ről az
Interreg programra való átállás, amelynek a keretében kaphat majd a két ország EU-
támogatást a közös programokra. A 2005. január 1-jére tervezett teljes fiskális decentra-
lizáció, tehát a helyi és megyei önkormányzatok anyagi függetlenségének a megterem-
tése is nagyban megkönnyítheti majd a helyi kezdeményezések megvalósulását.
Kedvezőtlen, hogy a Magyar–Szlovák Alapszerződés keretében a mai napig nem
jött létre a regionális fejlődést elősegítő vegyes bizottság, a magyar Belügyminiszté-
rium lassú döntéshozó mechanizmusa miatt.
* Udvardy Péter, az MKP irányítása alá tartozó Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium főosztályvezetője közlései alapján.
A régiók helyzete – alulnézetből
A továbbiakban három feltételeiben teljesen különböző, ám Nyugat-, Közép- és

Kelet-Szlovákiában tipikus, magyarok lakta régió bemutatásával szeretném elemezni
azokat a fejlődési modelleket, amelyek a közeljövőben ezeket a területeket jellemez-
hetik, fejlődésüket meghatározhatják. Fontos felismerni, hogy Komárom a legna-
gyobb felvidéki magyar város, közel a Magyarországon legfejlettebb Győr-Moson-
Sopron megyéhez, de Budapesthez is, egészen más adottságokkal rendelkezik, mint
a fejlődésben visszamaradt kelet-szlovákiai régió, ahol a határ másik oldalán az egyik
legproblémásabb magyar megye található.
Komárom (Észak)
A szűkös állami segítségnyújtásból is következik, hogy sok minden múlik azon,

hogy helyi szinten milyen módon menedzselik az ügynökségek működését. Komá-
romban Vasi Emma vezetésével egy fiatal csapat minden pályázati lehetőségre igyek-
szik felhívni az önkormányzatok, illetve a vállalkozások figyelmét. Nagy energiát fektet-
nek egy részletes számítógépes adatbázis létrehozására, amelyben minden település
fejlesztési terve szerepel, és megpróbálják összehangolni a közeli falvak pályázati igé-
nyeit. Részt vesznek a SAPARD, illetve PHARE-CBC pályázatok kidolgozásában. A kö-
zelmúltban jó példa volt a határon átnyúló együttműködésre a Dél-Komárommal aláírt
megállapodás, illetve a közös pályázat a turisztikai lehetőségek közös kiaknázására.
A határ által kettéosztott városban közös marketinganyagokban hívják fel a figyelmet
a látnivalókra, és igyekeznek elérni, hogy a város magyarországi felén megforduló tu-
rista látogasson el a felvidéki részre, és fordítva.
Ipolyság*
Nógrád-Hontban lassabban indul meg a fejlődés, hogy az az ötven év, amely idő-
szakban a határ – gazdasági értelemben – átjárhatatlan volt, periferikus helyzetbe
süllyesztette a korábbi régióközpontot (Hont vármegye székhelyét). Budapest relatív
közelsége (90 km) még mindig gyengén érezteti hatását, bár hosszú távon nagy re-
ményeket fűznek ahhoz, hogy az EU-csatlakozással eltűnik a határ. Ettől várják az öt-
ven éve megszakadt gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatok helyreállítását is.
Ipolyságon jelenleg mintegy 280 fő ingázik naponta, illetve hetente Rétságra és
Gödre. Problémát jelent, hogy a magyar hatóságok jelenleg is igen szigorúak a mun-
kavállalási engedélyek kiadásánál. A munkaerőpiac védelme, a Felvidékről nézve leg-
alább is úgy tűnik, erősebb a határon túl élő magyarok támogatásának igényénél.
Mikroszinten érthető a magyar óvatosság, míg Magyarországon 53 000 forint a mini-
málbér, addig a Felvidéken elég 33 500 Ft-ot fizetni egy bejelentett munkásért.**
Ha tisztán gazdasági szemmel nézzük a fenti helyzetet, akkor érthető a magyar
félelem az olcsó „külföldi” munkaerőtől, azonban ha bekapcsoljuk határon túli magya-
* Az ipolysági Régiófejlesztési Ügynökség közlései alapján. Az ügynökség vezetője Wollent József, aki egyben a környezetvé-
delmi kérdésekre szakosodott Ipoly Unió elnöki tisztét is betölti.
** Rétságon már születtek konfliktusok is ebből: míg a magyarországi dolgozók a minimálbér feletti fizetést követeltek, addig a
munkaadók azzal fenyegetőztek, hogy még több felvidéki munkaerőt hoznak be minimálbéren, akiknek természetesen ez így
is megéri. Ez érthető feszültséget teremtett a magyarországi és felvidéki munkavállalók között.

rok támogatásának szempontrendszerét, egyértelműen érdekünk, hogy a határ gaz-

daságilag is minél inkább átjárhatóbb legyen. Hiszen a korábban asszimilációnak ki-
tett magyar, mihelyt magyar környezetbe kerül, megerősödik az identitása, a magyar
nyelvű környezet növeli biztonságérzetét, és ez kihat az otthoni közvetlen környezeté-
re is. Nem utolsósorban valós, mindennapi kapcsolat jön létre a magyarországiakkal.
Nem valósítható meg a sokat emlegetett kulturális és nemzeti integráció gazda-
sági integráció nélkül. A magyar kormány az ilyen jellegű regionális integráció támo-
gatását a régióban élő határon túli magyarokat foglalkoztató cégek támogatásával se-
gíthetné elő.
A jelenlegi helyzetben azonban a magyar hatóságok inkább akadályozzák, mint-
sem segítik a munkavállalást.*
Az elvándorlások miatt hiányzik a környéken a képzett munkaerő. Aki elmegy ta-
nulni, az ritkán tér haza. A 27% (!) munkanélküli többnyire egyéni gazdálkodásból él,
de sok esetben ehhez sincs meg a megfelelő szaktudása, hiányoznak a megfelelő
(magyar nyelvű) szakiskolák is.
Az egyetlen reményt ebben a régióban is a határ virtuálissá válása jelenti, de ke-
vesen vannak tisztában azzal, hogyan is lehet majd kihasználni a lehetőségeket. Va-
lószínűleg sok energiát igényel majd a határ két oldala közötti általános elidegenedés
feloldása is.
Eddig alig van magyar cég jelen Ipolyság környékén, a helyiek biztosan szívesebben
is vállalnának is munkát egy magyar tulajdonosnál, mint egy dánnál vagy belgánál.
Szepsi
A Bódva-völgyi Társulásnak 24 környékbeli település a tagja. Zachariás István

szepsi polgármester, a társulás vezetője elmondta, hogy a társulás gyűlésén elhatá-
rozták, hogy a meglévő állami szervezésű Régiófejlesztési Ügynökség (RRA) mellé
egy saját finanszírozású Régiófejlesztési Hivatalt is létrehoznak 319 ezer korona (mint-
egy 2 millió forint) éves költségvetéssel. A hivatal feladata lenne a társulás falvai kö-
zött az építésügyi, oktatásügyi, környezetvédelemi problémákra adandó válaszok ösz-
szehangolása. A cél, hogy az új megbízott a magyarországi „falugazdákhoz” hasonló-
an fejtse ki tevékenységét.
A részben állami finanszírozású Régiófejlesztési Ügynökség (RRA) Petrík Ervin
vezetésével jelenleg a Bódva-völgy Fejlesztési Tervének kidolgozásával foglalkozik.
A társulás meghatározta a kistérségi fejlesztési elképzeléseit is. A helyi fejleszté-
seket a Megyei Fejlesztési Programmal összhangban szeretnék végrehajtani, a célok
között van:
– 1000-1500 munkahely létrehozása;
– A jelenleg működő üzemek pénzügyi stabilizálása;
– Bioprogramok, környezetvédelmi fejlesztések;
– Kis- és középvállalatok segítése, pl. folyamatban van egy inkubátorház létreho-
zása Szepsiben;
– Turizmusfejlesztés, helytörténet, kulturális örökség bemutatása;
* Wollent úr elmondása szerint ez az egyik oka, hogy az Ipolyság, illetve Nagykürtös környéki fiatalok többnyire az elvándorlást
választják és az ország nyugati felére, Pozsony környékére költöznek. Amennyiben a Csallóközben telepednek le, megőrzik a
magyar identitást, de ha igazi szlovák vidékre kerülnek, egy-két generáció alatt a teljes asszimiláció lesz a családok sorsa.
– A buzitai határátlépő létrehozása, a bódvavendégi határátkelő fejlesztése, a te-
herforgalom megindítása;
– A Bódva-völgyi vasútvonal újraindítása a határvonalon át;
– Hálózatos víz eljuttatása minden helységbe – a problémákat az okozza, hogy
Kassa elviszi a vizet a környékről, de nem juttatja azt vissza, ezért tervezik
Szepsiben egy akkumulációs tartály létrehozását, ami 3 halastóból állna a köz-
ség határában.
A régió fejlődésének egyik legnagyobb akadálya, hogy még mindig nehézkes az át-
járás a határon Magyarország és Szlovákia között. A határ két oldalán fekvő Bódva-völgy
gazdasági ütőere a Bódvavendégi–Tornanádaska határátkelő lehetne, ami azonban jelen-
leg kizárólag személyforgalmat bonyolít le, azt is korlátozott időtartamban. A teherforgalom
megindulásával újjáéledhetne az a gazdasági kapocs, ami a jelenlegi, mintegy 100 km-es
kerülő megtételének kényszere miatt (Tornyosnémeti–Kenyhec) szinte egyáltalán nem lé-
tezik. Tipikus példaként említették, hogy míg a Bódva-völgyben termelődő tejet mintegy
100 km-re, Eperjesre szállítják feldolgozásra, addig a magyar oldalon a határtól 2 km-re van
egy kihasználatlan kapacitásokkal rendelkező tejüzem. A határátkelő kibővítése eddig a
magyar Belügyminisztérium húzódozása miatt nem valósulhatott meg, mivel minden fej-
lesztés a román, jugoszláv, illetve ukrán határszakaszra ment, mondván: a magyar–szlovák
határ úgyis uniós belső határrá válik. Csakhogy mire 2007-re megszűnik a határellenőrzés,
addig ennek a régiónak az elmaradottsága, illetve marginalizálódása tovább fog nőni.
III. Kapcsolatok Magyarországgal

A magyar–szlovák gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok jelenlegi
helyzete
A magyar piacgazdaság fénykorában – 1867 és 1914 között – hazánk sajátos tő-

keközvetítő szerepet játszott. Amíg hozzánk jórészt nyugat felől érkezett a tőke, a ma-
gyar tőkeexport főleg keletre irányult. A mai magyar gazdaság méretei és súlya a tér-
ségben már nemigen hasonlítható a múlt század végihez, mégis úgy tűnik, hogy a
működő tőke áramlásának mostanában kibontakozó – némi túlzással – második fény-
korában ugyanaz a fő irány.
A kilencvenes évek viszonylagos stagnálása után – részben a szlovák fizetőké-
pes kereslet élénkülése következtében – jelenleg folyamatosan bővül a magyar–szlo-
vák kereskedelem, de a magyar termékek még mindig nehezebben találnak piacra
Szlovákiában, és folyamatos Magyarország passzívuma. Bár Magyarország számára
fontosabbak a nyugati piacok, mint a viszonylag kis vásárlóerővel rendelkező szlová-
kiai piac, ez a passzívum túl nagy ahhoz, hogy okait csupán az elégtelen szlovák fize-
tőképes keresletben keresnénk.
A szlovák piacra jelenleg sok Magyarországon is beszerezhető terméket Csehor-
szágból, illetve az EU-ból importálnak, a magyar cégek nem kielégítő mértékű szlová-
kiai jelenléte miatt. A magyar kereskedőket sok esetben az előítéletek határozzák,

meg annak ellenére, hogy gazdasági területen már sokkal kevésbé kéne etnikai for-
rású problémákkal számolni.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy mind a hazai, mind
pedig a szlovák vámstatisztika a bilaterális árukereskedelem bővülését regisztrálta.
A magyar–szlovák árukereskedelem 2002-ben
Kivitel Behozatal Egyenleg

2002 2002/2001 2002 2002/2001 2002 2002-2001
M EUR % M EUR % M EUR ±
I. Élelmiszer, ital, dohány (0+1) 47 79,2 49,1 136,8 –2,1 –25,6
II. Nyersanyagok (2+4) 26,7 137,2 61,9 102,1 –35,2 6
III.Energiahordozók (3) 46,4 139,5 96,1 90,4 -49,8 23,4
IV. Feldolgozott termékek
(5+6+7+8) 235 102,4 310 102,5 –74,9 –2,2
V. Gépek, gépi berendezések (7) 171,1 145,4 203,8 122,1 –32,7 16,6
Szlovák Köztársaság összesen 526,2 114,6 720,9 107,3 –194,7 18,1
Magyarország termékforgalma
összesen 36 503,10 107,4 39 926,90 106,4 –3 423,80 128,1
2001 2002 2001 2002
Országrangsor 14 14 15 15
Forrás: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest
A statisztikai adatok alapján 2002-ben EUR alapon a magyar szállítások 14,6%-

kal bővültek: az árustruktúrát vizsgálva jelentős dinamika valósult meg az energiahor-
dozóknál és a nyersanyagoknál (részarányuk 11,4%-ról 13,9%-ra növekedett), amely
hátrányosan befolyásolta termékszerkezetünket. A magas feldolgozottságfokú gép-
és berendezésszállítások 26%-kal növekedtek (részarányuk 25,6%-ról 32,5%-ra emel-
kedett). A vámkoncessziók bővítése ellenére – egyedül az élelmiszer, ital- és dohány-
áruk exportja maradt el a tavalyitól (mintegy 20%-kal).
A Szlovákiából származó termékimportunk tovább emelkedett (+7,3%), áruössze-
tételét tekintve jelentősebb bővülés az élelmiszer-, ital- és dohányáruk körében volt
megfigyelhető (+36,8%), melynek eredményeként ezen árukörben is magyar passzí-
vum alakult ki.
A 2002-es kétoldalú külkereskedelmi forgalom értéke 18,2%-kal nőtt, a külkeres-
kedelmi termékforgalom szempontjából Szlovákia 2002-ben Magyarország 14-15. ke-
reskedelmi partnere volt.
Befektetői kapcsolatok
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok bővülését azonban a kereskedelem fejleszté-

se mellett hosszú távon a közvetlen beruházások alapozhatják meg. Miközben Ma-
gyarország jócskán hátrébb szorult a régión belül a befogadott közvetlen
működőtőke-állomány (FDI) nagysága tekintetében, egyértelműen éllovas a kifelé irá-
nyuló közvetlen befektetések nagysága szempontjából. Csaknem annyi működő tőkét
helyeztek ki magyarországi vállalatok 2002 végéig a világ más országaiba, mint
amennyit a térség többi országában bejegyzett cégek együttvéve – derül ki az ENSZ
kereskedelemfejlesztési szervezetének (UNCTAD) tanulmányából.
Szlovákia különösen kedvelt célpont a magyar cégek részéről, amit a szlovák
jegybank legutóbbi jelentése is alátámasztott. Eszerint a 2003 első félévében a köz-
vetlen külföldi befektetések nagysága Szlovákiában elérte a 20,8 milliárd koronát. A
legnagyobb befektető idén is Németország volt, amely 9,29 milliárd koronányi tőkét
helyezett el a szlovák piacon. Rögtön utána azonban Magyarország található, ahon-
nan több mint 8 milliárd koronás befektetés érkezett Szlovákiába. A befektetések nagy
része, összesen mintegy 9,3 milliárd korona az energiaszektorba áramlott, míg 8,1 mil-
liárd az iparban, 1,3 milliárd pedig a pénzügyi szférában talált gazdára. Az elmaradott
régiókat a befektetések továbbra is mellőzik. A befektetések nagy része, csaknem 70
százaléka a pozsonyi kerületbe áramlott, a kassai kerület pedig a befektetések csak-
nem negyedét tudhatja magáénak. A Szlovákiába eddig érkezett, 320,8 milliárd koro-
nás befektetéseknek egyébként a háromnegyede talált gazdára a pozsonyi kerület-
ben. A legnagyobb befektető az elmúlt évek összesítését tekintve is Németország,
ahonnan a befektetések negyede érkezett, míg 16 százaléka Hollandiából, 14 száza-
léka Ausztriából, csaknem 9 százaléka pedig Olaszországból származik.
A 2002-es évben a hazai befektetők között az OTP Bank Rt. a korábbi Befekteté-
si és Beruházási Bank (IRB) megvásárlásával (700 M SK) meghatározó részesedést
szerzett. Az idén megvalósított 300 M SK értékű tőkeemelés után tulajdoni részesedé-
se 96,34% (a többi kisbefektető). Ugyancsak a tavalyi évhez kapcsolódik a
DanubiusHotels Rt. nagybefektetése, amellyel mintegy 27 millió euróért megvásárol-
ta a Pöstyénfürdő üdülőkomplexumot 14 szállodával.
Az OTP Bank Rt. szlovákiai jelenléte
A magyarországi OTP Bank az IRB megvásárlásával 2002 augusztusában jelent

meg a szlovákiai piacon. Az IRB a. s. 69,56%-os részvénycsomagjának a Szlovák Köz-
társaság Állami Vagyonalapjáról történő átruházásával valamint a Szlovák Biztosító
22,99%-ot kitevő részvényeinek megvásárlásával valósult meg a SZK Állami Vagyon-
alapja, a SZK Pénzügyminisztériuma valamint az OTP Bank Rt. között 2001. 12. 7-én
aláírt adásvételi szerződésből eredő tranzakció. Az OTP Bank az „OTP Banka
Slovensko a. s.” részvényeinek 96,9 %-os tulajdonosa. A bank további kisebbségi tu-
lajdonosai közé szlovákiai társaságok és kisrészvényesek tartoznak. Az IRB koráb-
ban a harmadik legnagyobb szlovák bank volt, de részesévé vált a Mečiar alatti „nó-
menklatúra”-hitelkihelyezéseknek és a stabilitása megingott, olyannyira, hogy kény-
szerfelügyelet alá kellett helyezni. Az IRB nevéhez így rossz szájíz társult. Ezért, illetve,
mivel különösen a felvidéki magyarok körében már korábban is ismert volt, az OTP el-
nevezés bevezetése mellett döntöttek.
Korábban az IRB ugyan elsősorban a vállalati ügyfelek felé orientálódott, de az
OTP Bank Slovensko az anyabank üzletpolitikáját alkalmazza, és a lakossági ügyfe-
lek megnyerésére fókuszál. Az OTP Bank célja egy erős pénzügyi csoport kiépíté-
se Szlovákiában, ezért külön leányvállalatok létrehozásán fáradoznak a biztosítás,
faktoring, illetve lízing területen. Az anyabank know-how-ja lehetővé teheti a gyors
terjeszkedést. Elsősorban Dél-Szlovákiára koncentrálnak, és itt kezdték meg fiókhá-
lózatuk bővítését.

Az OTP Bank fiókhálózata 2003 Forrás: OTP Bank Rt.
Jelenleg, az IRB fiókhálózatának örököseként, az OTP Bank 52 bankfiókot és 1

kirendeltséget számláló szerteágazó hálózattal rendelkezik egész Szlovákia terüle-
tén. A bank központja Pozsonyban van. A rövidesen megnyitásra kerülő fiókok egytől
egyig a déli járásokban találhatóak, Gútán, Somorján, Nagymegyeren, Párkányban és
Ipolyságon nyílnak az első új fiókok.
Bár a 2002-es statisztikák szerint az OTP még az utolsó bankok között szerepelt,
kitűzött cél az elsők közé kerülni. Ezt új termékek bevezetésével, illetve a más bankok-
kal elégedetlen ügyfelek elhódításával szeretnék elérni. Az elhatározásaik között sze-
repel, hogy az ügyfeleiket anyanyelvükön szólítják meg, így a déli régióban lehetőség
van magyar nyelvű ügyintézésre és minden banki ismertető, illetve a bank honlapja el-
érhető magyar nyelven is.
Bár a lakossági ügyfelekre fókuszálnak, a kis- és középvállalkozók körében is
megkezdték ügyfélkörük kiépítését, a felvidéki magyar vállalkozók támogatását.
Az OTP Bank legnagyobb versenytársai az Erste Bank csoporthoz tartozó
Slovenská Sporitelna, az Intesa BCI-hez tartozó VÚB és Raiffeisen bank érdekeltségé-
be tartozó Tatra Banka.
Az ambiciózus célok ellenére a fentieket néhány kétséggel is ki kell egészíteni.
Kérdéses, hogy az OTP nem túl későn jelent-e meg az addigra már viszonylag felosz-
tott szlovákiai bankpiacon, és hogyan tudja majd leküzdeni a nagyobb bankok jelen-
leg nyilvánvaló fölényét. A másik járható út, hogy megmarad a kis bankok között és
megelégszik viszonylag szerény piaci szelettel, és ehhez mért profittal, ennek azon-
ban ellentmondanak az OTP-központ ambiciózus tervei.
Fontos hozzátennünk továbbá, hogy a felvidéki OTP viszonylag kis befektetésnek
számít, például az anyabank bulgáriai bankvásárláshoz képest, ahol az ország máso-
dik legnagyobb bankja lett az OTP-é.
A Mol Rt. jelenléte a szlovák piacon
A versenyhivatalok jóváhagyását követően a Mol Rt. a szlovákiai kőolaj-finomító-

ban, a Slovnaft Rt.-ben 36%-os tulajdonrészt és 50%-os döntési részt szerzett, azaz
mindkét cég 50-50%-ban képviseltette magát a felügyelőbizottságban és az igazga-
tótanácsban. A Slovnaft Rt. tulajdonosi struktúrája ezt követően az alábbiak szerint
alakult:
Mol Rt. 36%

Slovintegra 31%
Pentagroup 10%
kisbefektetők 23%.
Megállapodás jött létre a két cég között, melynek értelmében – a versenyhivata-

lok jóváhagyása után – a Mol Rt. kivásárolja a Slovintegra részvényeit (oly formában,
hogy 84 M USD készpénzt utal át, és átadja a Mol-részvények 10%-át). Ezen tranzak-
ciót követően a Mol Rt. többségi tulajdonossá válik a Slovnaft Rt.-ben (a teljes befek-
tetés értéke mintegy 360 M USD, ezzel a Mol részesedése eléri a 67,8%-ot) és – a
nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve – vélhetően kötelezi majd a versenyhivatal ar-
ra, hogy vételi ajánlatot tegyen a kisbefektetőknek.
A vállalati struktúrát illetően is változás következett be 2002-ben: a Mol Slovakiát
megvásárolta a Slovnaft Rt., és beolvasztották a benzinkutakat üzemeltető Benzinolt
a Slovnaft Rt.-be.
A Slovnaft Rt. termelésének 1/3-át értékesíti Szlovákiában, 2/3 részt külpiacokra
szállít. A legnagyobb külföldi felvevőpiaca Csehország, éves szinten 1 M tonna export-
tal. A kétoldalú forgalom vonatkozásában évi 200 ezer tonna üzemanyagot szállítanak
Magyarországra, és kb. 100 ezer tonnát Tiszaújvárosból Kassa környékére.
Magyar–szlovák vegyes vállalatok
Szlovákiában napjainkban mintegy 600 vállalkozás van, amely magyar tőke-

részszel jött létre. Túlnyomó többségüket már 1993–94-ben alapították, főként a
dél-szlovákiai területeken. Létrejöttüket többnyire az alaptőke kedvező alacsony ha-
tára, a személyes kapcsolatok, valamint az ország megalakulása után keletkezett
viszonylagos áruhiány alapozta meg. A cégek mintegy 15%-a működik 100%-os
magyar tőkével.
A szlovákiai magyar–szlovák vegyes vállalatok között a kereskedelmi és szolgál-
tatási szférában működők dominálnak, de már létrejött néhány feldolgozó kisüzem is,
különösen a fa- és élelmiszeripar területén. Ezekben a cégekben túlnyomórészt a kis-
és középvállalkozók/vállalkozások vesznek részt mindkét oldalról.
Idegenforgalmi kapcsolatok
2002-ben a magyar statisztikai nyilvántartás alapján a beutazók száma az alábbi-

ak szerint alakult:
Ezer fő 2002/2001 %
Szlovákiába beutazó magyar állampolgárok 3261 150,2
Magyarországra beutazó szlovák állampolgárok 4050 104,0
Forrás: KSH

A magyar statisztikai adatok a két ország közötti forgalom növekedését mutatják.

Különösen jelentős a forgalom növekedése a magyar oldalon, ami azt jelenti, hogy
egyre többen fedezik fel Magyarországon a közeli és viszonylagosan olcsó szlovákiai
célpontokat, míg a másik oldalról csak kis növekedést mutat a vendégek száma.
A gazdasági kapcsolatok növekedésének akadályai
A visegrádi országok a rendszerváltozás után elsősorban a nyugati piacokra

összpontosítottak. A Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA)
megteremtésének az volt a célja, hogy legalább részben lebontsa a gazdasági korlá-
tokat a régióban, az ipari termékekre vonatkozó vámok felszámolásával létrehozta a
szabad kereskedelem kereteit, de nem volt sikeres a vámon kívüli korlátok, illetve az
egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámok teljes körű felszámolásában.
Szlovákiára is jellemző, hogy speciális kedvezményekkel igyekszik az országba
csábítani a külföldi befektetőket. Ezek a kedvezmények legtöbbször egyediek és álta-
lánosan elmondható, hogy Szlovákiában, néhány nagy nyugati multinacionális cég
számára adott különleges kedvezmények kivételével, nem volt vállalkozóbarát a gaz-
dasági környezet, sőt ezek az engedmények a helyi vállalkozásokat különösen hátrá-
nyos helyzetbe hozták. Így ment csődbe például a Kassa környéki feldolgozóipari cé-
gek és helyi termelők nagy része.
Valószínűleg ez a környezet okolható azért, hogy a kis és közepes tőkével rendel-
kező magyar vállalatok csak kismértékben jelentek meg a szlovák piacon.
A magyar–szlovák határ menti kereskedelem szempontjából a kisvállalkozók, kéz-
művesek, művészek vannak a leghátrányosabb helyzetben. A határ ugyanis az árufor-
galom szempontjából nehezen átjárható, helyi kutatásunk alapján elmondható, hogy
mindennaposak az értelmetlen várakoztatások. Ez legnagyobb mértékben az alacsony
tőkével rendelkező vállalkozókat sújtja, és sokszor meghiúsítja a határ átlépését.*
A nagyobb vállalkozók forgalmát is akadályozza a túlbuzgó vámbürokrácia. A las-
sú ügyintézés a teherszállítás kapacitását is csökkenti, hiszen pl. egy teherautó a vám-
ügyintézés ideje alatt már háromszor is fordulhatott volna a két ország között. Ez a
kapacitáskiesés komoly problémát jelent a régió közepes vállalatai számára. További
probléma, hogy a két ország nem fogadja el egymás minőségi bizonyítványait, sőt
Szlovákiában e téren nagyon nehéz új termék bevezetését elérni a piacon.
A fenti problémák az államközpontú gondolkodásból és az illegális gazdasági te-
vékenység folytatásának feltételezéséből adódnak Szlovákiában. A különböző vállal-
kozókat sújtó adók és illetékek úgy vannak megállapítva, hogy azok szabálysértés nél-
kül is büntetnek.
Rövid távon a következő lehetőségek kihasználására lenne alkalom magyar vál-
lalkozók számára Szlovákiában:
• Privatizációban való részvétel

Szlovákiában még nem zárult le a privatizáció folyamata, és jelenleg nyo-
mott áron lehet még néhány céghez hozzájutni. Problémát jelenthet azon-
* A Kárpátok Alapítvány például jelentős összeggel támogatta a szikszói kézművesvásár megrendezését, a legtöbb Kassa mel-
letti magyar kézművesnek mégsem nem érte meg, hogy végigcsináljon egy több napos procedúrát a vámhivatalokban, hogy
eljuttassa áruját az amúgy néhány kilométerre fekvő Szikszóra. A kulturális kötődéseknek is vannak adminisztratív akadályai,
például illetéket kell fizetni egy hangszer határátléptetéséért.
ban, hogy ezeket a cégeket előző tulajdonosaik, akik általában igen kedve-
zően jutottak hozzá a mečiari ún. „nómenklatúraprivatizáció” idején, nagy-
részt kifosztották, és csak jelentős beruházással lehet újból működőképes-
sé tenni őket.
• Ingatlanvásárlás
Kedvezőbbek a feltételei és igen nagy a várható haszna a szlovákiai ingatla-
nokba való befektetésnek. Magyar magáncégek minden korlátozás nélkül vá-
sárolhatnak ingatlanokat Szlovákiában, jelenleg igen nyomott áron. Az EU-csat-
lakozás és a fokozatos ingatlanpiaci liberalizáció következtében az ingatlan-
árak a következő évtizedben akár a többszörösükre is emelkedhetnek.
Kiemelt lehetőség jelenleg, hogy több Magas-Tátrában található hotel tulajdon-
joga eladó, alig 150 km-re a magyar határtól, kiváló sípályák mellett.
• Részesedés növelése a szlovák élelmiszer-ipari termékek piacán

A magyar élelmiszer-ipari termékek csak korlátozott mértékben vannak jelen a
szlovák piacon a földrajzi közelség ellenére.
IV. Összefoglalás és javaslatok

Az uniós csatlakozásból adódó lehetőségek
Az Európai Unió 2002 decemberében Magyarország mellett Szlovákiát is meg-

hívta a tagjai sorába. Ez szlovák részről a gazdasági és politikai stabilizáció irányába
az elmúlt években megtett erőteljes lépések gyümölcse volt, habár nyilvánvalóak vol-
tak a tíztagú bővítésről született döntés politikai elemei is. A tagsággal Magyarország
mellett Szlovákia is alanyává válik egy olyan gazdasági és politikai feltételrendszer-
nek, ami viszonylagosan gyors átváltozásra fogja késztetni az egyébként csak lomha
fejlődésre képes államigazgatási-gazdaság-irányítási rendszert.
Az 1945-től napjainkig mesterségesen nehezen átjárhatóvá tett magyar–szlo-
vák határ tehát a bővítési menetrend szerint 2004. május 1- jétől uniós belső határ-
rá válik, amelyen nem korlátozható többé a személyek, az áruk és a munkaerő
áramlása sem.
A ma még az egyszerű személyforgalomra is szigorúan kiterjedő határellenőrzést
2004. májusától a teljes áruforgalom-liberalizáció váltja majd fel (a személyforgalom
ellenőrzése várhatóan 2007-től szűnik majd meg), és megnyílik a lehetőség az észak-
magyarországi és dél-szlovákiai, történelmileg összetartozó, régiók kapcsolatának új-
raélesztésére.
Ennek a történelmi eseménynek a pozitív hatása a Szlovákiában élő magyarok
gazdasági helyzetére felbecsülhetetlen, és ettől a ponttól már nem a lehetőségek
megteremtése, hanem a lehetőségek minél szélesebb körű kihasználása lesz a meg-
oldandó feladat.

A magyar kormányzat szerepvállalásának lehetőségei
A kormányzatnak nagy szerepe van a csatlakozással kapcsolatos információk el-

juttatásában a gazdaság szereplői számára. Ebben a munkában a megfelelő módon
kellene tájékoztatni az észak-magyarországi vállalkozókat és a gazdaság más szerep-
lőit a határ átjárhatóságából adódó lehetőségekről, a munkavállalás, vállalkozás, be-
fektetés és árumozgatás teljes liberalizációjáról magyar–szlovák viszonylatban, ami
magyar csatlakozás egyik nagyon fontos, ám keveset hangsúlyozott hozadéka.
Fontos lenne a tájékoztatás a szlovák nyelvtudás hiányából adódó félelem eloszla-
tásában is, hiszen ebben a helyzetben a szlovákiai magyarság kiemelt, hídszerephez jut-
hat. A magyar–szlovák határ sok esetben korábban szorosan összetartozó és gazdasá-
gilag együttműködő, együtt lélegző régiókat osztott ketté. Az EU-csatlakozás történelmi
lehetőség arra, hogy újraélesszük ezeket az évszázados gazdasági kapcsolatokat – ter-
mészetesen a mai követelményeknek és a versenyhelyzetnek megfelelően.
A gazdasági kapcsolatokat nagyban segítené, hogy magyar vállalkozók-befekte-
tők Magyarországon is hozzájuthatnának a szlovákiai üzleti jelenléthez szükséges
nyomtatványokhoz, engedélyekhez, megfelelő magyar nyelvű tájékoztatóval ellátva.
Néhány éven belül olyan gondolkodásbeli változást lehetne elérni, ami közel hoz-
ná Szlovákiát a magyar gazdaság szereplőihöz, és kevésbé tekintenénk idegenként
erre a kulturálisan és történelmileg hozzánk oly közel álló területre.
Számítani lehet azonban arra, hogy szlovák oldalon a közös csatlakozás és a kö-
zös gazdasági érdekek ellenére – ugyancsak történelmi, illetve érzelmi okokból meg-
próbálnak majd akadályokat gördíteni a magyar gazdasági térnyerés elé. Ezért lesz
rendkívüli szükség a jól képzett szlovákiai magyarokra a magyar–szlovák gazdasági
kapcsolatok felélénkítésében, hiszen ők helyzetüknél fogva tájékozottak a szlovákiai
üzleti és jogi környezetről, míg a magyarországi helyzet sem idegen számukra.
Integrált információs és pályázati rendszer
Az EÖKK javaslatai között szerepel egy olyan integrált információs, illetve pá-
lyázati rendszer kialakítása, amely lehetővé tenné, hogy a határon túli magyarokhoz
eddig eljutott, gazdaságfejlesztésre szánt, szétaprózott támogatásokat egységes
keretbe foglaljuk, áttekinthetővé tegyük, és a hozzájutást objektív kritériumokhoz
kössük.
A következő cél a magyarok lakta régiók között eddig nem létező, illetve nem meg-
felelő mértékű információáramlás, illetve tudástranszfer megteremtése. Ehhez megfele-
lő oktatási, továbbképzési program is kapcsolódhat. Ezzel például elérhető, hogy ha va-
lamely területen Magyarország már sikereket ért el (pl. európai uniós pályázatok írása),
a meglévő tudást átáramoltatná azokba a – magyarok lakta – régiókba, ahol még sem-
milyen vagy kevesebb tapasztalattal rendelkeznek. A rendszer természetesen támogat-
ná a visszafelé (Magyarország felé) történő információáramlást is.
Összefoglalva: jelenleg a Felvidéken, különösen a keleti régióban a legnagyobb
problémát a forrás-, tapasztalat-, illetve nyelvtudáshiány jelenti a pályázatok beadásá-
nál. Jelentős még a technikai felszereltség hiánya (számítógép, internetkapcsolat),
ami az információáramlást is nehezíti. A tervezett integrált rendszer kialakításához a
technikai feltételek gyors kialakítása is szükséges lenne.
A kormányzat által megindított decentralizációs folyamat eredményeként már
Szlovákiában is megélénkült az önkormányzatok tevékenysége, és bizonyos tevékeny-
ségek önálló elvégzésére törekednek. Bár a kistérségek revitalizációja kormányzati
cél, ez csak helyi kezdeményezések, pályázatok útján valósulhat meg.
Azokon a területeken, ahol különös érzékenység tapasztalható az etnikai alapú
támogatásokkal kapcsolatosan, ott lehetséges lenne az együttműködést önkormány-
zati és egyéb regionális társulásokon keresztül megvalósítani.
Fontos lenne azonban, hogy a magyar kormány a kisebbségpolitika formálásá-
nak keretében kezdeményező szerepet vállalna a határ menti régiók gazdasági revi-
talizálásában.

Melléklet
1. A Magyar Koalíció Pártjának 2002-es programja
A Magyar Koalíció Pártja jelenleg tagja annak a kormánykoalíciónak, amely

2004-ben valószínűleg bevezeti majd Szlovákiát az Európai Unióba. Kormányzati té-
nyezőként természetesen igen pozitív gazdasági jövőképet fogalmaz meg programjá-
ban, bár igyekszik őszintén megfogalmazni a problémákat. Programjában „egy dina-
mikusan fejlődő, konkurencia- és exportképes gazdasággal rendelkező NATO- és EU-
tag Szlovákia szerepel, amely tisztességes megélhetést, növekvő életszínvonalat és
szociális biztonságot nyújt polgárai számára”.
A kormányprogram alábbiakban megfogalmazott célkitűzéseihez azonban sok
esetben hiányzik a megvalósításhoz szükséges eszközök megnevezése.
1. Új fejlesztési stratégia
A program kiemeli, hogy a gazdasági növekedés eddig alkalmazott ágazati stra-

tégiájáról át kell térni a régiófejlesztési stratégiára. Ez alapvető szemléletváltást jelen-
tene a gazdaságpolitikában. Lényege abban rejlik, hogy a gazdaságpolitika többé
nem egyes, úgynevezett húzóágazatok fejlesztésére összpontosítana, hanem az el-
maradott, illetve strukturális gondokkal küzdő régiók felzárkózását és dinamikus,
hosszú távon fenntartható fejlődését ösztönözné. A program szerint a gazdaságpoli-
tika fontos szereplőivé a regionális, tehát a kerületi önkormányzatok válnak. Rájuk
hárul a „gazda” szerepe a régiókban.
A régiófejlesztésen alapuló gazdaságfejlesztési stratégia hozadéka lehetne a
program szerint, hogy a régiók szellemi, természeti, földrajzi, anyagi és tőkeforrásai-
nak és a bennük rejlő komparatív előnyöknek kiaknázására épül, a régiók gazdasá-
gi szerkezetének sokrétűbbé tételével.
2. Az állam szerepe a gazdaságban
A program az állam szerepét a következőképpen fogalmazza meg: „Az államnak

a piacgazdaság körülményei között elsősorban ösztönző, támogató, szabályozó és
stratégiai fejlődésirányokat meghatározó szerepet kell betöltenie, és csak a gazda-
ság egyensúlyát megőrző, lendületes fejlődéséhez szükséges mértékben avatkozhat
be a versenyfolyamatokba. Alapvető követelmény, hogy az állam a gazdaság vala-
mennyi szereplőjének szilárd, kiszámítható, tervezhető hátteret nyújtson.”
A Magyar Koalíció Pártja legfontosabb kül-, bel- és gazdaságpolitikai prioritása
a Szlovák Köztársaság NATO- és EU-tagsága. Az MKP 2006-ra teszi az eurozónához
történő csatlakozás időpontját.
3. Gazdasági egyensúly, növekedés és infláció
A kormányprogram kiemeli a makrogazdasági egyensúly megőrzésének szük-

ségességét. Az egyik legfontosabb feladatnak a viszonylag magas, 4-5%-os, hosszú
távon fenntartható gazdasági növekedés biztosítását nevezi. Tekintettel arra, hogy a
szlovák gazdaság erősen exportorientált, el kell érni, hogy a gazdaság növekedésé-
nek hajtóereje továbbra is az export növekedése legyen. A program mindemellett –
kissé kétélű fegyverként – a belföldi fogyasztás növelését célként kezeli.
A makrogazdasági stabilitás és egyensúly szempontjából nagyon fontos feladatnak
nevezik az infláció alacsony szinten – mintegy 5-7%-os sávban – tartását, biztosítva ezzel
a jövedelmek, a megtakarítások, valamint a kamatlábak szintjének relatív stabilitását.
Az infláció alakulására várhatóan negatív hatást fog gyakorolni a ma még szabá-
lyozott energiahordozók (a gáz, a villamos energia, a hőszolgáltatás stb.) árának foko-
zatos felszabadítása.
Nagyon fontos feladatnak tekintik a gazdasági egyensúly, a szociális béke biz-
tosítása, valamint a lakosság életszínvonala növelésének szempontjából a munka-
nélküliség tarthatatlanul magas szintjének jelentős csökkentését.
Fontos gazdaságpolitikai cél és egyben feladat az ország fizetésimérleg-hiányá-
nak – ezen belül a külkereskedelmi mérleg hiányának – egy nemzetközileg is elfo-
gadható és biztonsággal finanszírozható szintre szorítása. Ez azért nagyon fontos,
mert a tőkepiacok, a bankok, a gazdaságminősítő ügynökségek és a pénzügyi
szervezetek ezt a mutatót kísérik a legnagyobb figyelemmel. Míg 2000-ben sikerült
jelentősen javítani a külkereskedelmi mérleg egyenlegét, addig a múlt évben ez a
mérleg több mint 100 milliárd koronás hiánnyal zárt.
4. A gazdasági környezet fejlesztése
A gazdasági teljesítmény, a versenyképesség és a hatékonyság növelése, a vál-

lalkozások létrejötte és megerősödése érdekében tovább szeretnék fejleszteni a vállalko-
zói környezet egyes elemeit. A gazdasági szerkezetváltás, valamint a munkahelyterem-
tés, s így a munkanélküliség csökkentésének szempontjából rendkívül fontos a kis- és
középvállalatok számának, súlyának, valamint gazdasági szerepének a növelése.
5. A gazdasági szerkezet átalakítása és külföldi tőke bevonása
A gazdaság szerkezetváltása állandó folyamat. Azonban a központi tervirányítás-

ról a piacgazdaságra áttérő transzformálódó gazdaságban a szerkezetváltás a ha-
tékonyság növelésének elengedhetetlen feltétele.
Ez a folyamat elkezdődött, de lendülete sajnos megtorpant, és a vállalati szféra
szerkezetváltásának lassúsága kockázati tényezővé vált.
A gazdasági növekedés biztosításának elengedhetetlen és egyedül hatékony
eszköze a sikeres és gyors szerkezetátalakítás, annak elmaradása nem tenné lehető-
vé a gazdasági növekedés kívánt dinamikáját.
Az előző kormányzat a magánosítási folyamat során hátat fordított a külföldi tőké-
nek, ezért a gazdasági szerkezetváltást most a környező országokhoz képest fáziské-
séssel és nagy erőfeszítésekkel vagyunk kénytelenek végrehajtani. Ez a folyamat a
működő tőke beáramlásával valósulhat meg.
A gazdasági szerkezetváltás feltétele a külföldi tőkét igénylő beruházások terje-
delmének a GDP növekedési ütemét meghaladó növekedése. Megfelelő volumenű,
kockázatmentesen felhasználható külföldi tőkebeáramlás esetében elkerülhető – a

gazdasági egyensúly megtartása érdekében alkalmazott – a hazai kereslet csökke-

nésével járó megszorító gazdaságpolitika.
A multinacionális nagyvállalatok beépülése a szlovák gazdaságba a tőkehiány
kezelése mellett új termelési szerkezet, magas szintű műszaki technológiák, s az az-
zal járó know-how-k meghonosítását és exportpiacok biztosítását jelenti. Ezzel jelen-
tősen hozzájárulnak a gazdasági fejlődés dinamikája, valamint az exportképesség és
exportteljesítmény növeléséhez, s végső soron a kereskedelmi és a fizetési mérleg
pozitív, azaz többletet jelentő alakulásához.
A beruházásélénkítés szempontjából fontos igény a hitelkamatlábak további
csökkentése. Ennek alakulása függvénye az infláció alakulásának, s a külkereske-
delemi egyensúly megőrzésének.
Szlovákiában sajnos mindmáig nem alakult ki a tőkepiac működőképes rend-
szere. Ezért a választások utáni pénzügyi politikának egyik legfontosabb feladata
lesz létrehozni a tőkepiac eurokompatibilis rendszerét. Így például az értékpapírok
többlépcsős könyvelési rendszerét, az értékpapír-kereskedők üzletfeleinek védelmét
(garanciális alap létrehozása), az értékpapír-kereskedelem új koncepcióját stb.
A tőkepiac hatékony működése feltételezi a tőkeerős befektetők jelenlétét a pi-
acon, melyek a piac likviditásának fő hordozói (pl. a biztosítási alapok, jelzálogintéz-
mények stb.). Ezek feladata a megtakarítások összegyűjtése, a tőkekínálat létrehozá-
sa és értékpapírokká való alakítása, és a vállalkozás (üzletkötés).
6. Az adósságállomány kezelése
A következő választási ciklus egyik legkomolyabb gazdaságpolitikai feladata a

külső és belső államadósság csökkentése lesz. A Mečiar-kormány ideje alatt, az
önálló Szlovák Köztársaság létrejötte után az államadósság szinte megháromszorozó-
dott, volumene elérte a 11 milliárd amerikai dollárt, a bruttó hazai össztermék mint-
egy 48%-át (ami egy főre számítva kb. 2000 amerikai dollárt jelent). Jelenleg az adós-
ságállomány kétharmadát a vállalati szféra külföldi adósságai képezik a kereskedel-
mi mérleg tetemes hiánya miatt.
Bár a külföldi adósságteher a 2000. év folyamán némileg enyhült az export je-
lentős növekedése és az import visszafogása révén, 2001-ben viszont a külkereske-
delmi mérleg hiánya rekordokat döntve növekedett, meghaladta a 100 Mrd Sk érté-
ket. Némi derűlátásra ad okot az a tény, hogy az import növekedésében jelentős sze-
repet játszik a modern termelési technológiák behozatala, növelve ez által a gazda-
ság teljesítőképességét és hatékonyságát.
7. Az államháztartás problémáinak kezelése
Az államháztartás területén tovább szeretnék csökkenteni az állam újraelosztó

szerepét, vagyis csökkenteni kell az állami költségvetés összegének mértékét a brut-
tó hazai össztermékhez képest. Ezzel biztosítható az állam paternalista szerepének to-
vábbi csökkenése. Fontos, hogy további tevékenységek és szolgáltatások kerüljenek
át az állami szférából a versenyszférába, illetve a nonprofit szervezetek szférájába.
Gondolunk itt a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális, valamint a lakásüggyel és
a testneveléssel kapcsolatos szolgáltatásokra.
A program szerint biztosítani kell az állami költségvetés hiányának alacsony szin-
ten tartását. Arra kell törekedni, hogy a hiány mértéke ne haladja meg a bruttó hazai
össztermék 3,5%-át, s az államháztartás egészének (az állam, az önkormányzatok, az
állami alapok, illetve a közhasznú alapok és társaságok) hiánya a GDP 4%-át. Egy
ilyen mértékű deficit biztonsággal finanszírozható és nemzetközileg is elfogadható. Az
államháztartás költségvetési hiányának csökkentése feltételezi a gazdasági növeke-
dés magasabb mértékét, valamint a kiadások csökkentését a GDP-hez képest.
Az államháztartás költségvetési hiányának csökkentése és az azt követő állam-
adósság-csökkenés jótékonyan hat a pénzpiac élénkítésére, s azon belül a kamat-
lábak csökkenésére, s így közvetve ösztönzi a gazdasági növekedést.
Fontos és elsődleges feladata lesz az új kormányzatnak az államháztartás pénz-
ügyi decentralizációja, elősegítve ezzel a közigazgatási reform pénzügyi vonatkozá-
sainak megvalósítását is.
A szubszidiaritás elvének érvényesítése nemcsak a hatáskörök decentralizáció-
ját jelenti, hanem a gyakorlásukhoz szükséges pénzügyi decentralizációt is.

2. Munkanélküliség regionális szinten
Munkanélküliségi ráta járások szerint*

1997 (%) 1998 (%) 1999 (%) 2000 (%) 2001 (%)
BA 1 Pozsony I 3,0 4,2 6,5 7,2 6,2
BA 2 Pozsony II 3,5 3,8 5,7 4,9 3,8
BA 3 Pozsony III 2,0 4,4 5,7 5,9 4,2
BA 4 Pozsony IV 3,0 3,6 4,2 4,7 4,1
BA 5 Pozsony V 3,9 4,2 6,9 5,1 4,5
MA Malacka 8,8 11,6 15,2 14,6 13,6
PK Bazin 5,0 6,6 9,0 8,2 7,5
SC Szenc 5,1 5,9 7,7 8,1 8,2
DS Dunaszerdahely 14,4 16,4 19,3 19,3 18,3
GA Galánta 12,9 15,5 19,7 20,7 20,8
HC Galgóc 9,1 10,8 14,9 15,1 14,8
PN Pöstyén 6,7 8,5 10,8 10,7 11,3
SE Szenice 10,4 13,2 16,7 17,1 17,6
SI Szakolca 9,0 12,5 17,2 16,8 14,8
TT Nagyszombat 8,7 9,7 14,0 12,8 12,9
BN Bán 11,5 14,9 19,3 20,0 18,5
IL Illava 6,6 6,9 7,9 8,2 7,9
MY Miava 10,1 14,7 17,1 15,3 16,2
NM Vágújhely 7,6 10,7 13,6 13,9 13,5
PE Simony 14,6 18,9 19,7 18,8 18,7
PB Vágbeszterce 10,4 12,7 15,9 17,0 15,4
PD Privigye 8,7 10,8 14,8 15,2 14,3
PU Puhó 7,6 11,9 13,2 13,4 12,4
TN Trencsén 4,2 5,4 7,7 7,7 7,1
KN Komárom 16,5 19,2 23,8 27,0 27,4
LV Léva 17,4 21,5 25,4 28,0 27,0
NR Nyitra 10,7 13,4 16,0 18,1 18,2
NZ Érsekújvár 15,5 18,5 23,7 26,5 26,2
SA Vágsellye 15,6 18,3 22,0 25,0 23,4
TO Nagytapolcsány 11,7 15,7 17,7 18,5 18,5
ZM Aranyosmarót 13,7 18,4 23,0 24,2 26,5
BY Nagybiccse 10,4 12,9 17,0 16,3 15,4
* Az adatok meg vannak tisztítva a „közmunka program” hatásától – az ebben részt vevő személyek a gyakorlatban munkanélküliek
1997 (%) 1998 (%) 1999 (%) 2000 (%) 2001 (%)
CA Csadca 11,7 16,5 22,0 19,9 17,8
DK Alsókubin 14,9 18,1 22,1 23,7 23,0
KM Kisucaújhely 13,1 20,6 24,1 23,0 20,8
LM Liptószentmiklós 7,4 10,6 12,8 14,6 15,7
MT Túrócszentmárton 10,3 13,5 16,9 16,2 16,5
NO Námesztó 17,4 18,7 22,3 21,8 19,8
RK Rózsahegy 10,7 12,8 16,4 18,0 17,5
TR Stubnyafürdő 10,1 12,8 18,4 17,8 18,5
TS Turdossin 14,3 16,9 19,0 21,7 21,7
ZA Žsolna 8,7 11,6 15,2 15,4 13,0
BB Besztercebánya 5,3 7,6 9,3 10,9 11,6
BS Selmecbánya 12,6 15,8 20,8 22,0 20,9
BR Breznóbánya 15,0 19,5 23,8 23,4 23,0
DT Gyetva 13,0 15,7 18,9 20,8 21,9
KA Korpona 16,5 20,6 23,4 24,0 22,7
LC Losonc 19,3 24,8 26,8 28,6 28,3
PT Poltár 17,6 25,3 27,9 28,1 26,9
RA Nagyrőce 22,9 30 33,6 35,1 36,3
RS Rimaszombat 25,4 33,3 37,4 38,6 38
VK Nagykürtös 22 30,3 33,7 35,3 35,2
ZV Zólyom 7,9 10,5 13,4 14,8 14,4
ZC Žsarnóca 15,3 19,1 24,2 26,5 26,8
ZH Garamszentkereszt 10,5 14,5 19,6 21,4 22
BJ Bártfa 20,3 26,1 29,6 25,8 24,5
HE Homonna 16,8 22 26,3 25,2 24,1
KK Késmárk 20,9 23,2 29,9 29,6 30,8
LE Lőcse 16,7 21,4 27,6 26,6 25,9
ML Mezőlaborc 18,5 22,4 25,6 25 25,8
PP Poprád 14,9 17,3 20,8 20,6 20,3
PO Eperjes 14,9 18,5 22,8 23,4 23,2
SB Kisszeben 19,8 25,6 29,6 28,1 28,5
SV Szinna 17,7 22,2 25,2 23,8 27,1

Felhasznált irodalom:
1. „Mečiar öröksége”, Mádi István, Cégvezetés 2000. március
2. Slovak Monthly Report, M.E.S.A. 10 Center for Economic & Social Analyses, Po-
zsony
3. Slovakia 2002, A global report on the State of Society, Institute for Public Affairs,
Bratislava (Pozsony) 2003
4. Selected data on regions in the Slovak Republic, 4/2002, Statisticky úrad
Slovenskej republiky (Szlovák Közt. Statisztikai Hivatala), Pozsony
5. Economic Survey – Slovak Republic 2002, OECD
6. Hogyan kereskedjünk Szlovákiával? – ITD Hungary 2002
7. National Plan of Regional Development of the Slovak Republic, Szlovák Építésügyi
és Régiófejlesztési Minisztérium, Pozsony, 2001
8. Statisticka Rocenka Regiónov SR, 1996–2000, SÚSR
9. A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia határ menti régióiban, EÖKiK
Műhelytanulmány, 2003
10. World Economic Outlook, IMF, 2003
11. OTP outwits its rivals, Kester Eddy, FT
12. Erste Bank ready for risks, Erik Frey, FT
13. A regionális együttműködés és a gazdasági rendszerváltás egyes kérdései Közép-
és Kelet-Európában, Réti Tamás, 2000
14. Windows of opportunity are opening wider, Robert Anderson & Mark Andress,
FT World Report, Slovakia 2002
15. Threat to high growth posed, Robert Anderson, FT World Report Slovakia, 2002
16. Regural Report on Slovakia’s progress towards accession, 2002, Commission of
the European Communitites
17. A határon átnyúló együttműködések irányvonalai, Stephanie Sersli, Kiszel Vilmos,
2002, Ipoly Unió
Morvay Károly
A külföldi tőkebefektetések
és az ipari parkok Dél-Szlovákiában
304 Morvay Károly: A külföldi tôkebefektetések és az ipari parkok Dél-Szlovákiában
1. Bevezetés
Célunk a dél-szlovákiai régió ipari fejlődésének elemzése, sajátosságainak feltárása, jö-
vő iránti lehetőségeinek bemutatása. Szó esik a gazdasági aktivitást serkentő beruházá-
sokról, sikertörténetekről, a régió fontos vállalatainak helyzetéről es ezek stratégiáiról.
Kétféleképpen közelítjük meg a kutatás tárgyát: Először, az aggregált adatokat fi-
gyelembe véve, az ipart és annak ágazatait egészében elemezzük. A későbbiekben
a vállalati szférát és annak kulcsfontosságú képviselőit vesszük szemügyre.
2. Az ipari fejlettséget meghatározó tényezők

a dél-szlovákiai járásokban
Néhány jegyzettel próbáljuk körülírni a Szlovákia déli részének gazdasági hátterét, az-
zal a céllal, hogy néhány, az ipar szempontjából fontos tényezőt megnevezzünk. (Cé-
lunk nem egy átfogó regionális elemzést elkészítése.)
A gazdaság fejlődésénék foka átlagon aluli, 5 déli járás gazdaságilag elmaradó
A 79 szlovákiai járásból 7 nevezhető elmaradottnak. Ezek közé tartozik1:

Szlovákia délnyugati részén: Komárom (Komárno)
Érsekújvár (Nové Zámky)
Dél-Szlovákia középső részén: Losonc (Lučenec)
Rimaszombat (Rimavská Sobota)
Szlovákia délkeleti részén: Homonna (Humenné)
Varannó (Vranov nad Topľou)
Nagymihály (Michalovce)
Ezek a járások egymással határosak, így nagyobb elmaradó régiókat alkotnak

(három elmaradott régió 2+2+3 járással). A tanulmányunk szempontjából az a fontos,
hogy az elmaradott 7 járásból 5-ben számottevő a magyar kissebbség jelenléte (csak
Homonna és Varannó nem tartozik ide).
Nyugat-Szlovákia déli része (ahol a magyar kisebbség a leginkább homogén) de-
mográfia szempontjából egy depresszív régió. A dunaszerdahelyi, galántai, érsekújvá-
ri, komáromi, lévai járásokban csökken az aktív korú népesség aránya, nincs kilátás
arra, hogy ez az arány a belátható jövőben javuljon (az ifjúság aránya is csökken).
Nyugat-Szlovákia északi részén a demográfiai helyzet kedvezőbb.
1 A hét elmaradó járás (amely 3 elmaradó régiót alkot) kiválasztása a Pozsonyi Közgazdaság-tudományi Egyetem regionális fej-
lesztés tanszékének tanulmányán alapszik, amely a Szlovák Tudományos Akadémia „Ekonomické a sociálne súvislosti inte-
grácie Slovenska do Európskej únie (Szlovákia EU-integrációjának gazdasági és szociális vonatkozásai)” nevű tanulmányban
jelent meg. (SAV, 2003).
A külföldi tőke befogadásában a régió másodrendű szerepet játszik
A külföldi működő tőke beáramlása regionális szempontból erősen differencált,

a déli régiók nagyon kedvezőtlen helyzetben vannak. Az eddig beáramlott külföldi tő-
kéből 55% Pozsonyban és Pozsony közvetlen közelében talált helyet (a múltban ez az
arány még inkább kedvezett a fővárosnak). Az utóbbi években elmozdultak a külföldi
beruházások a pozsonyi határvidékről a belföld felé is, de inkább északkeleti irányba,
a D1-es autópálya (Nagyszombat, Trencsén, Zsolna) irányába. A külföldi beruházások
második központja a Kassa—Eperjes vonal, esélyesnek mutatkozik a Poprád–Igló
(Spišská Nová Ves) vonal is. Szlovákia déli része még mindig másodrendű szerepet
játszik a külföldi tőke befogadásában.
Az EU-tagsággal összefüggésben várható, hogy az ország délnyugati részén is
szaporodni fognak a külföldi beruházások: Várható ugyanis, hogy egy határokat átlé-
pő klaszter jön létre. A jelenben Magyarország északnyugati része olyan régiókhoz
tartozik, ahol az FDI magas koncentrációban van jelen. Ez valószínűleg határokon is
átnyúló ipari klasztereket fog létrehozni (ennek a folyamatnak már most is vannak
Szlovákiában nyomai). Ezt a folyamatot könnyíti, hogy a határ menti régiókban nincs
nyelvi akadály, a szlovákiai területen pedig van elegendő, viszonylag olcsó és kihasz-
nálatlan munkaerő.
Az innovációs kapacitás hiánya
A régiók innovációs kapacitása a kilencvenes évek elejétől csökkent. A gazdasá-

gi szerkezetváltás és a privatizáció közben összeomlott a kutató- és fejlesztési közpon-
tok hálózata. Az utóbbi években a vállalati kutató- és fejlesztőközpontok újjászületésé-
nek jeleit lehet észlelni, regionális szempontból leginkább Trencsén, Nagyszombat és
Zsolna járásokban.2 Az említett járásokból összeálított régióban (és ezenkívül a fővá-
rosban) tömörülnek az inovációigényes vállalatok.
Növekednek a különbségek a régiók közt az innovációk megléte tekintetében, az
innovációk szempontjából Szlovákiában három régió típus jelölhető meg3:
– Első típus: Olyan régiók, amelyek a technológiákban vezető szerepet vesznek
át. Jelenleg egy szlovákiai régió sem tölti be igazán ezt a szerepet. A jövőben
valoszínűleg a pozsonyi térség fog ide tartozni.
– Második típus: olyan régiók, amelyek sikeresek lehetnek a technológia befoga-
dásában. Ide tartozik a főváros szélesebb környéke, a Nagyszombat és Zsolna
között húzódó sáv.
– Harmadik típus: Mezőgazdasági és vidékjellegű régiók, amelyekben nem ele-
gendő a potenciál a technológiai fejlődésre és a gazdasági növekedésre. Szlo-
vákia déli területének döntő része ide tartozik.
2 Talán a legsikeresebb példa erre a Matador, a.s., Púchov gumiabroncsgyár kitűnő kutatóközpontja.
3 SAV (2003).

3. A régió iparának helyzete, sajátosságai

A pénzügyi helyzet általában 1999 után javult
A kiválasztott járásokban4 hasonlóan alakult a vállalatok gazdasági eredménye:

1999 és 2001 között nőtt a nyereség vagy csökkent a veszteség. Ez a tendencia az
egész országra is vonatkozik, nem a déli régió sajátossága (inkább a gazdaságpoliti-
kai fordulat eredménye). Érdemes megfigyelni, hogy a legnegatívabb eredmények Ko-
márom járásban voltak regisztrálva (ez tükrözi a kulcsfontosságú ipari vállalat,
a Slovenské lodenice hajógyár összeomlását is). Lényeges tehát az, hogy ebben az
időszakban a vállalatok helyzete egészségessebbé vált, részben azért is, mert a vesz-
teséges vállalatok nem tudták elkerülni a szigorúbb, kevésbé expanzív, inkább piaci
feltélek felé irányuló gazdaságpolitika hatását5.
1. ábra: A nyereség (veszteség) alakulása az iparban
Forrás: Štatistický úrad Slovenskej republiky: Ročenka priemyslu 2002. (Szlovák Statisztikai Hivatal:
Az ipar évkönyve 2002).
A produktivitás és a bérek elmaradnak az országos átlagtól
A munkatermelékenység Rozsnyó és Nagymihály járások kivételével elmarad

a szlovákiai átlagtól. A legalacsonyabb produktivitás Komárom és Léva járásokra jel-
lemző, amelyekben a produktivitás nemcsak alacsony, de az 1999–2001 időszakban
nem is növekedett (még nominális kifejezésben sem). A legfejlettebb régióban, Po-
zsonyban a produktivitás eléri a Komáromi járásban elért szint ötszörösét (és a szlo-
4 Komárom-Komárno, Dunaszerdahely-Dunajská Streda, Galánta-Galanta, Léva-Levice, Ěrsekújvár-Nové Zámky, Losonc-

Lučenec, Rimaszombat-Rimavská Sobota, Rozsnyó-Rožňava, Kassa-vidék-Košice okolie, Tőketerebes-Trebišov, Nagymihály-
Michalovce). Ezek a járások nem fogják átt az egész déli régiót, de ezt jól repentálják.
5 A gazdágpolitikai változásokat térképezi Marcinčin-Beblavý (eds.), (2000) és Marcinčin (ed.), (2002).
vákiai átlag dupláját). Hasonlóképpen, mint ahogy a produktivitás elmarad a szlová-
kiai átlagtól, elmaradnak az átlagbérek is. Ám, érthető módon, az átlagbérek elmara-
dása a szlovákiai átlagtól (vagy a pozsonyi értéktől) nem olyan feltűnő, mint az elma-
radás a produktivitásban.
A produktivitást valószínűleg befolyásolja az egy alkalmazottra jutó tárgyi befekte-
tés volumene. Ebben a mutatóban a dél-szlovákiai járások általában messze elmarad-
nak a szlovák átlagtól (a szlovák átlagot viszont torzítja a nagyon magas pozsonyi érték).
2. ábra: A munkaproduktivitás az iparban (a forgalomból számítva)
3. ábra: Az ipari ágozatokban fizetett átlagos bruttó bér

4. ábra: Egy foglalkoztatott személyre jutó tárgyi befektetés

(tárgyi befektetések/foglalkoztatottak száma)
Forrás: Saját számítások a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai felhasználásával.
Az alaptőke néhány járásban erősen lecsökkent
Más kifejezése az ipari vállalatok erejének az alaptőke változása: néhány járás-

ban ez drámai módon csökkent (ez viszont összhangan áll azzal az állítással, hogy
a veszteség/nyereség aránya azért is javult, mert a szigorúbb gazdaságpolitika
rákényszerítette a hosszú távon veszteséges cégeket, hogy hagyják el a piacot). Az
alaptőke csökkenése néhány esetben a járás kulcsfontosságú ipari vállalatának ösz-
szeomlását tükrözte. Az alaptőke csökkenése a komáromi, galántai, lévai és
a tőketerebesi járasokra volt jellemző.
Általában a dél-szlovákiai iparban csökkent a hozzáadott érték hányadosa a brut-
tó termékben. Az egész ország szintjén sem lehet sikerről beszámolni: annak ellené-
re, hogy minden kormány kívánta a hozzáadott érték arányának növekedését serken-
teni, ez az arány szinte nem mozdul (a szlovák átlag az ipari vállalatokban 22-24% kö-
rül mozog). Mint a 6. ábrán látható, a bruttó termelés (kevés kivétellel) gyorsabban nö-
vekedett, mint a hozzáadott érték. A legdrámaibb fejlődés ismét a komáromi járásban
észlelhető, itt a hozzáadott érték aránya 2001-ben csak 5 százalékot ért el.
5. ábra: Alaptőke az ipari vállalatokban
6. ábra: A hozzáadott érték és a bruttó termelés fejlődése

Az iparágazatok súlya (a foglalkoztatottság szempontjából)
A dél-szlovákiai régiók közül leginkább a kassai régió az, amelyben különlegesen

magas a koncentráltság egy kulcsfontosságú iparágazatra. Az iparban dolgozók
majdnem egyharmada a kohászatban dolgozik, amelyet az U.S. Steel és az azzal ko-
operáló vállalatok képviselnek. A többi iparágazat a kassai régióban jóval kisebb fon-
tosságot élvez. A többi érintett régióban (sajnos az ilyen adatok nem voltak a kutatás
idején elérhetők járási szinten, csak regionális szinten) a koncentráció foka nem ilyen
drámai. A nagyszombati régióban három ágazatnak van vezető szerepe (mindhárom
az iparban dolgozók 10-15%-át foglalkoztatja, 7a ábra). A nyitrai régióban ugyan van
egy vezető ágazat (elektromos műszerek, gépek gyártása), de ezen kívül vannak még
más, jelentős foglalkoztatottsági arányt elérő ágazatok. A besztercebányai régióban
pedig már négy, hasonló erejű ágazatról számolhatunk be.
7. ábra: A munkaerők koncentrációja a feldolgozóipar ágazataiban

(a régió iparában dolgozók létszáma = 100%)
a) Nagyszombat régió (Trnavský kraj)

b) Nyitra régió (Nitriansky kraj)

c) Besztercebánya régió (Banskobystrický kraj)

d) Kassa régió (Košický kraj)
Forrás: Štatistický úrad Slovenskej republiky: Ročenka priemyslu 2001, 2002. (Szlovák Statisztikai
Hivatal: Az ipar évkönyve 2001, 2002).

4. A régióban fejlődő, vagy tervezett ipari

parkok, zónák
Szlovákiában egy kormányelemzés szerint 66 térség található, amely optimális az ipa-
ri parkok létrehozására.
A szlovákia déli részén tervezett ipari parkok közös problémái közé tartozik:
– A telkek tisztázatlan tulajdonosi szerkezete
– Az elmaradott infrastruktúra
– Az önkormányzatok problémás gazdasági helyzete
– A képzett munkaerő elvándorlása
– Az állami támogatásnak az ipari parkok ügyében nincsenek egységes szabályai
Ennek ellenére már vannak sikeresnek mutatkozó példák az ilyen parkok létreho-
zására:
– Kenyhec (Kechnec)
Jelenleg ez a park képviseli a sikeres ipari park kiépítésének példáját (és az ön-
kormányzat és a befektető közötti sikeres együttműködést).
A multinacionális (amerikai tőkéből származó) Molex vállalat volt az, amely a
2000. év decemberében elsőként megkezdte működését a kenyheci ipari parkban
(Kenyhec Kassa közelében található). Jelenleg 800 személyt foglalkoztat. A Molex
vállalat eddig több mint 20 millió dollárt ruházott be az új gyárba, amely konnektoro-
kat gyárt az autóipar és elektrotechnikai ipar számára.
A park gyarapodása előrelátható: Kenyheccel szerződést kötött a belgiumi
Gilbos vállalat, amely a térségben 307,5 millió SKK beruházással lézerműszerek gyár-
tását kívánja beindítani. Továbbá az osztrák KUENZ vállalat 1,47 Mrd SKK összeget
tervez befektetni, hogy a kenyheci parkban hidraulikus rendszereket és emelőgépe-
ket készítsen. Ezeken az egészen konkrét példákon kívül vannak még mások is, ame-
lyekről még jelenleg hiányoznak a konkrétabb információk.
Az ipari park kiépítéséről egy községi tulajdonban lévő vállalat készül gondoskod-
ni (Poľnohospodársko- stavebná výroba obce Kechnec), 174 munkaerővel. Az ipari
park, amely az önkormányzat tervei szerint készül, 332 hektár térséget fog igénybe
venni. A park kiépítésének első szakasza (80 hektárnyi terület) 2006-ban ér véget.
Kenyhec község a park létrehozására 184 millió SKK állami támagatást kap (ezt
az összeget a technikai infrastruktúra elkészítésére és a telkek felvásárlására használ-
hatja), ez a tervezett kiadások 70 százaléka. A maradék összeget az 5 milliós évi költ-
ségvetéssel rendelkező község nem képes saját eszközeiből fedezni. Ezért az önkor-
mányzat az EU-forrásokat is szeretné felhasználni (de a hazai PKB bank is kész erre
a célra hitellel szolgálni).
– Losonc (Lučenec)
A Losonc déli részén elhelyezkedő, úgynevezett Primpark, a Szilikát ipari övezet

(Silikátová hospodárska zóna – SIHOZ) része és a Losonc város, a Regionális Ipari
és Kereskedelmi Kamara és néhány magánvállalat közös törekvése. A Primpark te-
rületén készen áll a technikai infrastruktúra, a park 41 hektár területet foglal el. A ké-
szülő vállalatok a térségben elhelyezkedő nemfém nyersanyagok kihasználására ké-
szülnek irányulni. Az értékes alginit (az alginit természetes eredetű, környezetbarát
ásványi anyag, a biogazdálkodás természetes alapanyaga), diatomit, bazaltok, mag-
nezit, kerámiai földek és homokok, mészkőfajták jelenleg csak kis mértékben van-
nak kihasználva, pedig nagy lehetőségeket kínálnak a kerámiaipar, minőségi építő-
anyagok, izolációs anyagok, filtrációs anyagok és ökológiai berendezések készítésé-
re. A jelenleg ismert 6 vállatból, amelyek a parkban készülnek a termelést elindítani,
5 éppen az ilyen termékek gyártását kívánja folytatni. Egy vállalat pedig a fahulladék
innovatív feldolgozását kívánja megkezdeni, méghozzá a faanyag és a műanyag ösz-
szekötésével (és így a woodplast és a plastwood előállításával) összeszerelhető há-
zakat kíván gyártani.
A Primpark esetében kihangsúlyozható, hogy az itteni feltételek alkalmasak olyan
vállalkozások létrehozására, amelyekben erős az innovatív elem. A biotechnológiák-
hoz, ökotechnológiákhoz szükséges ásványi anyagok jelenléte a parknak egyedüláló
lehetőségeket kínál.
Az eddig említett ipari parkok voltak azok, amelyek készítése előrehaladottnak

ítélhető. A továbbiakban beszámolunk azokról is, amelyek elkészítése úton van, de je-
lenleg még kevésbé előrehaladott álapotban. Ezért itt kevesebb konkrétumot lehet be-
mutatni.
– Rozsnyó (Rožňava)
Rozsnyó város tervei szerint egy 27 hektárra kiterjedő (tehát egy kisebb) ipari
parknak kellene létrejönni, de ennek a sorsa még bizonytalan. A város egyelőre nem
volt sikeres sem az állami, sem pedig a PHARE-források megszerzésében. Ennek oka
az volt, hogy a kijelölt időszakban a város nem volt képes a tulajdonába szerezni az
egész szükséges területet. Ezenkívül a számított összeg, amely a park létrehozásához
volt tervezve, 4 millió euróról 7 millióra növekedett.
A rozsnyói polgármesteri hivatal szerint a park elkészítésének késése kikénysze-
ríti az újabb tárgyalásakat a beruházókkal. Azok ugyanis már 2004-ben készülnek le-
telepedni. A jelenlegi helyzet szerint kb. egy évvel később lehet erről szó. A szóban
forgó vállalkozók a park területén pontos alkatrészeket és hulladékfeldolgozó gépe-
ket terveznek gyártani (összesen kb. 500 alkalmazottal).
Rozsnyóban ezen kívül még 2003-ban megkezdi működését egy vállalkozói inku-
bátorház, 22 induló vállalkozással. A város erre a célra 375 ezer euró PHARE-támoga-
tást szerzett.
– Somorja (Šamorín)
A somorjai ipari park, amely kiépítése a közeljövőben megkezdődik, 50 hektáros

területen fog 36 olasz kis- és középvállalkozónak otthont adni. A gazdasági miniszté-
rium információjai szerint a beruházók ebben a parkban élelmiszeripari, elektrotech-
nikai, gépipari, bútorgyártó, valamint járműalkatrész-gyártó vállalatokat fognak létre-

hozni. A város önkormányzata szerint a beruházott összeg mintegy 300 millió euró
lesz. Az ipari park létrehozása a regionális kooperáció eredménye (Vicenza olasz tar-
tománnyal). Somorja város jelenleg a telekkel és az építkezéssel összefüggő doku-
mentumok kidolgozásával foglalkozik.
– Szered (Sereď)
Szered közelében, 10 kilométer távolságban az épülő PSA Peugeot Citroën6

gyártól, egy újabb ipari park készül. A parkra szánt telek 250 hektárnyi terület, és nagy
előnye az, hogy a tulajdonosi viszonyai tisztázottak (ami Szlovákiában inkább kivétel-
nek számít). A park elhelyezése előnyösnek látszik, megfelelő autópálya, vasút, vala-
mint hajózható folyó található a közelben. A park előnyös helyzetét még növelheti
a tervezett Sereď–Hlohovec vízlépcső (egy 160 millió dolláros beruházás), amely al-
kalmassá teszi a Vág folyót nagyobb mennyiségű áru szállítására, és a tervezett park
közelében lehetővé válik a hajókikötő létrehozása.
– Rimaszombat (Rimavská Sobota)
A volt nehézipari vállalat (ZŤS Gemer) ,területén készül egy kisebb (10 hektáros)
park, amely egy pozsonyi magánvállalat (R.B.M. Production) kezdeményezése. A park
területe szükség esetén megduplázható, a közeli telkek a város tulajdonában vannak.
A volt gyár múltja leginkább a gépipari termelésnek ad esélyt, a közelben rendelke-
zésre áll elegendő gépipari szakmai képzettségű munkaerő, a volt ZŤS Gemer alkal-
mazottjai.
– Kassa-Peres (Košice-Pereš)
A tervezett park (190 hektár, ebből az első szakaszban 86 hektár) a nemzetkö-

zi reptér közelében foglalna helyet. A térség előnye közelsége a kelet-európai pia-
cokhoz és a jó közlekedési viszonyok (például egyaránt jelen van az európai nor-
máknak megfelelő szűkebb, valamint a Kelet-Európában használt szélesebb vasút),
jó összeköttetések Magyarországgal, Ukrajnával és Lengyelországgal egyaránt.
A közeljövőben Pozsonyt és Kassát autópálya köti össze, ami a park hozzáférhető-
ségét tovább növeli..
– Lukanénye (Nenince)
A park tervezett helye 8 kilométer távolságban van a szlovák–magyar határtól

(Balassagyarmat–Slovenské Ďarmoty). A községben rendelkezésre áll egy 18 hektá-
ros telek teljes infrastruktúrával, a telek a község tulajdonában van. A park tervezett
specializációja: gépipar és vegyipar, továbbá italokgyártás.
6 Nagyszombaton 2006-tól elkezdi termelését a PSA Peugeot Citroën vállalat. Ez nem magyarlakta területen fog elhelyezkedni,
de méretei kikényszerítik, hogy a távolabbi környékről is használja ki a munkaerőket. Hasonlóképpen, mint a pozsonyi Volks-
wagen vállallat, valószínűleg egyre több hazai vállalatot fog tudni kihasználni szálítójaként.
– Ipolyság (Šahy)
A park számára kiválasztott telek területe kb. 17,7 hektár, az infrastruktúra jelen-
leg csak részben készült el.
– Léva (Levice)
A park számára kiválasztott telek területe kb. 50 hektár, de még komoly akadá-
lyok álnak fenn: A telek tulajdonosi viszonyai még nem tisztázottak és a jelenlegi elér-
hetőség személyi és áruközlekedés szempontjából nem kielégítő.
5. Az infrastruktúra fejlesztése
A Szlovákiában folytatott infrastruktúra-beruházások a jövőben lényegesen befolyá-
solhatják a déli régió ipari (és gazdasági) fejlődését.
2010-ig az úthálózat lényegesen javul
Kormánydöntés szerint Pozsonyt és Kassát 2010-ig autópálya fogja összekötni.

Az autópálya a déli régió számára csak részben fog segítséget jelenteni, mert inkább
a Szlovákia területének északi részén fog átvezetni. Így csak a déli régió Kassához kö-
zeli területe fogja ennek előnyeit élvezni.
Az autópályán kívül Szlovákia keleti és nyugati része (Pozsony és Kassa) gyorsút
(ez autópályához hasonló, de annak paramétereit nem éri el) segítségével lesz össze-
kötve, amely az autópályával egy időben épül. A kormány tervei szerint az állami költ-
ségvetésből évente 10 milliárd SKK lesz az autópálya és a gyorsutak építésére szán-
va, az útépítésbe beléphet a magántőke is.
Jelenleg Szlovákiában 301 km autópálya és 75,2 km gyorsút áll rendelkezésre,
ezek csak minimálisan érintik a déli régiót. A közép–déli gyorsút (Pozsony–Zólyom
(Zvolen)–Besztercebánya (Banská Bystrica)–Kassa) befejezése után ez a helyzet lé-
nyegesen javulni fog, mert az út a déli járásokon is áthalad.
A repülőterek átalakítása megkezdődött
Kormánydöntés alapján az idén megkezdődött a szlovákiai repülőterek átala-

kítása. Szlovákia déli részén a két legnagyobb repülőtér működik: a pozsonyi és
a kassai. Mindkettőre jellemző, hogy kapacitásuknak csak egy töredéke van ki-
használva. A szlovákiai repülőterek jelenleg egy vállalathoz tartoznak (Slovenská
správa letísk, SSL). Az SSL szétbontására 2004-ben kerül sor, minden repülőtér
önálló vállalat lesz. Ezek az önálló vállalatok a regionális önkormányzatok tulajdo-
nában lesznek, majd privatizációra kerül sor (a részvények többsége stratégiai
partnereknek lesznek eladva). A 6 repülőtér között éppen e kettőnek vannak esé-

lyei arra, hogy rövid időn belül fellendüljenek, és fejlődésükkel segítsék a régiót,
amelyben elhelyezkednek. A legesélyesebbek arra is, hogy rövid időn belül priva-
tizálva legyenek.
Az internet-hozzáférhetőség elmarad a szomszédos országokétól
Kormány támogatással működnek az INFOVEK és az eSlovakia programok, ame-

lyek arra irányulnak, hogy az ifjú generációt felkészítsék az információs társadalomra:
A program felkészíti az ifjúságot az információs technológiák kihasználására, így nö-
veli a diákok versenyképességét a globális munkaerőpiacon. E program keretén be-
lül javul az iskolák hardverfelszerelése és hozzáférése az internethálózathoz, nyilvá-
nos internetfülkék kiépítésére kerül sor. Az ilyen programok a déli régió (de ugyanúgy
minden Pozsonyon kívüli régió számára) fontosak, mert az internet-hozzáférhetőség
paraméterei nem kielégítők (és elmaradnak a szomszédos országoktól is). Az említett
programok előrehaladása elmarad az elvárásoktól. Ezenkívül az internet-hozzáférhe-
tőséggel összefügg az is, hogy 2003 júniusától folyik az ADSL-vonalak bekötése az
internet gyorsítása érdekében.
6. Az ipar vállalati szférája

A következő oldalakon a régió kulcsfontosságú vállalataival foglalkozunk, külön szem-
ügyre vesszük az élelmiszeripart (amely a déli régióban van koncentrálva és erre a ré-
gióra jellemző), majd bemutatunk néhány esettanulmányt.
Fejlődési tendenciák az élelmiszeriparban
Legnagyobb súlya a szlovákiai élelmiszeriparban a tej- és a húsiparnak van,

a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás és a boripar teljesítménye az elmúlt években in-
kább csökkent. Az élelmiszerárak az utóbbi években sokkal lassabban növekedtek,
mint a többi fogyasztási cikkek árai. Az élelmiszer-ipari cikkek a közelmúltban nega-
tívan járultak hozzá a külkereskedelmi mérleg eredményéhez. Az élelmiszer-ipari
termékek importja 2002-ben 18,5 milliárd SKK-val meghaladta az ilyen termékek ex-
portját, így az élelmiszer-ipari termékek az egész deficit 19,1 százalékáért voltak
„felelősek“.
Az ágazatban a befektetések volumene 2001-ben és 2002-ben egyaránt kb. 5,8
milliárd SKK volt, ebben a külföldi tőkének nem volt fontosabb szerepe. A befekteté-
sek elsősorban az EU- előírások teljesítésére irányultak. A húsiparban különlegesen
nagy befektetések szükségesek ahhoz, hogy a vállalatok az EU-előírásoknak megfe-
leljenek, ezért valószínűleg néhány feldolgozó el fogja hagyni a piacot és már ma ész-
leljük a húsfeldolgozás koncentrálódását (ugyanis csak néhány húsipari vállalat volt
képes nagybefektetéseket végrehajtani, a déli régióban például a rimaszombati
Tauris, vagy a szeredi Sereďský mäsový priemysel). A húsipar egészében 2002-ben
nyereséggel gazdálkodott (269 millió SKK).
Az élelmiszeriparban 2002-ben lényegesen javult a cukorgyárak pénzügyi helyzete
(624 millió SKK nyereség a 2001-es 400 millió veszteséggek szemben). A legnagyobb cu-
korgyár, a dunaszerdahelyi Eastern Sugar, rekord nyereséget ért el (157 millió SKK). Az ösz-
szes szlovákiai cukorgyár már multinacionális csoportok tagjai, amelyek a szlovákiai cukor-
gyárakba jelentős összegeket ruháztak be néhány évvel ezelőtt, modernizációs célokkal.
A tejipar válságos helyzeten ment át az elmúlt időszakban, amelyet a tej túlkínálata
okozott. Így a tejipari vállalatok 2001-ben és 2002-ben veszteséggel gazdálkodtak. Köz-
ben folytatódott a szerkezetváltás, amely az egyes üzemek specializációjához vezet.
Felélénkülés érezhető a konzervgyártásban, ez a déli régiót erősen érinti. Esé-
lyesnek mutatkozik a múltban sikertelenül privatizált Novofruct SK érsekújvári vállalat
újraüzemelése. Ezen kívül nagy ambíciókkal üzemelni kezdett a csúcstechnológiával
ellátott, EU-előírásoknak megfelelő lévai Fajne konzervgyár (amely a jövőben a szlová-
kiai piac egyharmadát kívánja uralni).
A pékségek is jelenleg egy szerkezetváltáson mennek átt: Kettő nagy, az egész
országra kiterjedő gyártócsoport kezd kialakulni: a Pozsonyi Super pek, a.s., és
a somorjai Delta pekárne Slovensko, a.s. Hasonló módon, ahogy csoportosulnak
a pékségek, így a malmok is hasonló irányban haladnak.
1. táblázat: A kapacitások kihasználása az élelmiszer-ipari ágazatokban
Forrás: Výskumný ústav ekonomiky poľnohospodárstva a potravinárstva (The Research Institute for
Economy of Agriculture and Food Processing). Megjelent a Trend 40/2003 számában.
A dél-szlovákiai vállalatok elhelyezkedése az ágazati toplistákon
Vannak olyan iparágazatok, amelyek vezető vállalatai (egész Szlovákia szinten)

a déli régióban helyezkednek el (2. táblázat). Dél-szlovákiai vállalat uralja az élelmi-
szeripart és a kohászatot. De például a gépiparban dél-szlovákiai vállalat csak a top-
lista 13. helyén jelenik meg. Érdemes megfigyelni, hogy az élelmiszeriparon kívül
(ahol ez természetes) nagyobb számban jelennek meg dél-szlovákiai vállalatok a top-
lista csúcsán az építőanyag-iparban és a textil-, ruházati és cipőiparban is.

A dél-szlovákiai „legnagyobbak” helyzete általában stabilizáltnak mondható. Po-

zitívan ítélhető meg, hogy jelenlegi terveikben a termelés növelése mellett ökológiai
célokat is kezdenek követni: Például a párkányi Kappa Štúrovo papírgyár (hollandiai
tőke) a fluting (a hullámpapír alapanyaga) gyártását 2007-ig meg fogja duplázni (így
eléri az évi 320 000 tonna termelést). Közben a vállalat korszerűsítésének köszönhe-
tően csökkenni fog a szennyezőanyagok kibocsátása. A kassai U.S. Steel acélművek
modernizációja arra irányul, hogy a termelés növekedését az ökológiai teher csökke-
nése kísérje. Az egy tonna termékre jutó kibocsátott por mennyisége 5,7 kg-ról 1,1 kg-
ra fog csökkenni az elkövetkező kettő és fél év alatt.
2. táblázat: A régió legnagyobb vállalatai ágazatok szerint (a 2002-es adatok alapján)

(A toplistán elfoglalt hely a vállalat méretét tükrözi az egyévi forgalom szerint)
h±ê±êrêÂrOÃ
hBH>
hê5ê55êê® ©
mêÂÃ® ¨©ªêªªªêêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¤±¢Ü
lê5êêêÂ½Ã
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã
}±ê±êrêÂrO
w>ê5
hê5ê55êê® ¡¤
mêÂÃ® ¢¨§ê§¥¢êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¡¥±¥Ü
lê5êêêÂ½Ã ¡ª±§Ü
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¡¨±¥Ü
v¾z±ê±êrêÂrOÃ
jI>ê>ê55êê>Tê55
hê5ê55êê® ¡¥
mêÂÃ® ¢§ªê¥¢¢êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã À¢¨±§Ü
lê5êêêÂ½Ã ¡±£Ü
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¢¢±¤Ü
}ê>êI55
k±ê±ê}5êÂEÃ
tT55
hê5ê55êê® £
mêÂÃ® ¨ê¨§¤ê£§©êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã À¨±¦Ü
lê5êêêÂ½Ã §¤±¡Ü
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã À¢¢±¢Ü
mê5 £©ª¢
w±ê±êuêÂuÃ
tTêH±êI5±ê>±ê>ê
hê5ê55êê® ¡§
mêÂÃ® ¡ê¤©£ê¦¥¤êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¥±¤Ü
lê5êêêÂ½Ã £¥±¥Ü
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã À¤±¡Ü
mê5 ¨§¤
kêt>±ê±ês>êÂsÃ
r
hê5ê55êê® £¢
mêÂÃ® ¡¦ªê¥£©êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã À¥±¥Ü
lê5êêêÂ½Ã £¢±£Ü
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã Àª±£Ü

hê5ê55êê® ©
mêÂÃ® ¢ê¢¡ªê¨ª©êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã À¦±¦Ü
lê5êêêÂ½Ã ê
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã §±¡Ü
mê5 ¡ª¤¡
lêzêz±ê±êkêÂk5êzÃ
j5
hê5ê55êê® ¡¥
mêÂÃ® ¡ê¤£¤ê¥¦¥êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¢¢±ªÜ
lê5êêêÂ½Ã ¡¥±¢Ü
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¡¦±¢Ü
mê5 ¢¡¤
oêr±ê±êrêÂrOÃ
i¾5
hê5ê55êê® ¡¦
mêÂÃ® ¡ê¤ª¤ê¥¥¨êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã À¢±¤Ü
lê5êêêÂ½Ã £±¢Ü
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¡£±¨Ü
mê5 ¨¥¨
t±ê±ê
R5êÂu>ê5Ã
{
hê5ê55êê® ¡§
mêÂÃ® ¡ê£¨£ê¢¦¡êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¥±ªÜ
lê5êêêÂ½Ã ££±¤Ü
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã À¥©±¥Ü
mê5 ¢¤©
s>ê5±ê±ês>êÂsÃ
{
hê5ê55êê® ¢¤
mêÂÃ® ¥¥©ê¦©¥êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã Àª±¨Ü
lê5êêêÂ½Ã
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã
z<Uê4Uê±ê±êzêÂz<Ãê
oR
hê5ê55êê® ¢§
mêÂÃ® ¤¢¡ê¤¢¤êêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¡§±¡Ü
lê5êêêÂ½Ã
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¢§±§Ü
s±êêsêÂs:Ã
p
pE>ê±ê±êsêÂs:Ã
{>5
hê5ê55êê® ¡©
mêÂÃ® ¡§¡ê§¢ªêêzrr
mH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¢¢±¨Ü
lê5êêêÂ½Ã
o5ê>>êH>êÂ¢ªª¢½¢ªª¡Ã ¡¦±¦Ü
Forrás: TrendTop, 2003. október
Esettanulmányok
1. Novofruct – a vállalat, amely visszatért
Ez a vállalat nem az elért mutatók szempontjából érdekes, hanem azért, mert az

elvárások ellenében sikerült a veszteséges helyzetéből kikerülnie, amelyet a manipu-
lált privatizáció okozott.
Az érsekújvári Novofruct konzervgyár története egy olyan vállalat esettanulmá-
nya, amely ráfizetett a kétszeres politikailag manipulált privatizációra, és annak ellené-
re, hogy egykor Közép-Európa legnagyobb konzervgyára volt, néhány évvel ezelőtt le-
állította a termelést (pedig ennek piaci oka nem volt). Jelenleg pedig új életre kelt.
Az 1974-ben beindított konzervgyár kapacitása 35 ezer tonna termék volt évente.
Gyümölcs és zöldség konzerválásával, gyermekételek és húskonzervek készítésével
egyaránt foglalkozott. A 90-es évek folyamán kétszer volt a vállalat privatizálva, ám
midkét esetben ez egy politikai privatizáció volt. Az első válsághelyzet azután követke-
zett be, hogy 1994-ben a vállalatot megszerezte a pozsonyi T.V. Slovakia, s.r.o. vállalat
(a politikai összefüggések a vállalat és a HZDS kormánypárt között nyilvánvaló voltak).
Rövid időn belül a vállalat olyan rossz eredményeket ért el, hogy az új tulajdonosok
a vállalat maradványait inkább visszaadták az állami vagyonkezelő alapnak (Fond
národného majetku SR). A következő privatizáció után (amelyben a Nokofruit vállalat
szerezte meg a Novofruct vagyonmaradékát) befejeződött a vállalat kiürítése. A válla-
lat csődbe került, ám két éven át nem volt senki, aki a tönkretett vagyonát meg kíván-
ta volna szerezni.
Az új remény 2000-ben született meg: Néhány volt Novofruct-alkalmazott, akik
közben egy sikeres kereskedelmi vállalatot, az érsekújvári Novex Food-ot hozták létre,
úgy döntöttek, hogy megvásárolják a Novofruct maradványait. A Novex Food sikeres
működésének köszönhetően a Bank Austria (ma HVB) hitellel szolgált a Novofruct
lábraállításához.
Jelenleg már az összes gyártóegység működik (még nem az egész kapacitást ki-
használva). 2002-ben a termelés elérte a 10 000 tonna terméket, amelynek értéke 246
millió SKK. Ez 66% évi növekedést jelent, és a termelés megnégyszereződött három
év alatt. Ezzel összefügg az alkalmazottak létszámának növedése is (jelenleg 230 al-
kalmazottja van, ami háromszorosa a három évvel korábbi számnak). Novofruct ter-
mékek újra jelen vannak a hazai és külföldi piacon is (Oroszország, Izrael, Ukrajna,
Lengyelország, Magyarország, Mongólia).
2. Tauris, a legnagyobb szlovákiai élelmiszer-ipari vállalat felkészült
az EU-normákra
A Tauris csoport tevékenységei példák arra, ahogy a hazai vállalat sikeresen fel-
készült az EU-előírások teljesítésére. A Tauris csoport (központja Rimaszombaton
van) Szlovákia legnagyobb élelmiszer-ipari vállalata (lásd az 2. táblázatban). A csoport
6 leányvállalata összefüggő és egymást egymást kisegítő tevékenységeket folytat
a húsiparban (vágóhíd, húsfeldolgozás, szállítás, kereskedelem, export). A csoport
vállalatai különleges helyet foglalnak el a szlovák élelmiszeriparban (nem csak a mé-
retét tekintve): Például a dunaszerdahelyi Tauris Danubius az egyetlen szlovákiai vál-
lalat, amelyik az EU-piacokra nyers- és fagyasztott húst exportálhat, a Tauris Nitria le-
ányvállalat pedig engedéllyel rendelkezik a húsipari termékek exportálásához az EU
és az Egyesült Államok piacára. A Tauris csoport jelenlegi erőfeszítései arra irányul-
nak, hogy befejezze a vállalat modernizációját úgy, hogy ez az EU legszigorúbb higi-
éniai és minőségi előírásainak megfeleljen. A vállalat vezetősége nem aggódik az EU-
piac feltételei miatt.
3. Novoker – a kerámia
A losonci Bloomsbury Pacific Slovakia (BPS, a Novoker-márkájú kerámia gyártója)

az elmúlt két évben kb. 400 millió SKK beruházást vitt végbe, amely új gyártási technoló-
giát hozott létre a használt kerámiai anyag elkészítésére. Az említett beruházás növelni
tudja a vállalat termelőkapacitását évente 5-6 millió négyzetméterre, amig 1994- ben csak
a felét volt képes gyártani. Ennek függvényében növekedett a foglalkoztatottak létszáma
is (két év alatt 400-ról 700-ra emelkedett). Az említett gyártókapacitás növelése még így
sem képes kielégíteni a jelenlegi keresletet. A legjelentősebb üzleti partner Magyaror-
szág, ahová a termékek 20%-a irányul. A termékek 14%-a Németországba kerül, 10%
Franciaországba. Érdekességnek számíthat, hogy a vállalat sikeresen forgalmazza termé-
keit Olaszországban is, amely pedig a kerámiaiparban elismert nagyhatalom.
3. táblázat: A Bloomboury Pacific Slovakia, a.s., mutatói
Forrás: Trend
4. Edscha – nem csak munkalehetőség, de tudásfejlesztés is
A vállalat kézifék- és pedálrendszereket, valamint egyéb gépkocsialkatrészeket ké-

szít. Termékeinek legnagyob részét a pozsonyi Volkswagen vállalat számára gyártja.
Így a VW gyarapodása pozitívan érintette a nagymegyeri vállalatot is. A jövőben a ter-
melés 80%-át a pedálrendszerek fogják jelenteni.

Az Edscha Slovakia 1996-ban jött létre, kihasználva a volt nagymegyeri motorke-

rékpár-hajtóműveket gyártó üzem műhelyeit. A vállalat szerelőmunkát folytat, az im-
portált fémelemeket felhasználva (a manuális szerelőmunka jellemző a Szlovákiában
működő külföldi cégek leányvállalataira). A fémelemek gyártásában a nagymegyeri
leányvállalat nem volna képes versenyezni a német anyavállalattal, amely csúcsminő-
ségű fémfeldolgozó gépekkel van ellátva. Viszont a szerelőmunkákban a nagyme-
gyeri gyár képes hasonló produktivitást elérni, sokkal alacsonyabb bérkiadások mel-
lett. Nagymegyer lakosai közt elegendő gépipari szakmai végzettségű munkaerő talál-
ható, a környéken a szlovák átlaghoz hasonlítva alacsony szinten állnak a bérek.
Ami az innováció és a know-how-fejlesztése szempontjából fontosabb, az egy
másik Edscha-leányvállalat, amely később jött létre, az Edscha Slovakia Cabrio-
Dachsysteme (ECD) és amely úgyszintén Nagymegyeren tevékenykedik. A legfőbb
oka annak, hogy miért volt a vállalat éppen Nagymegyeren elindítva, a város stratégiai
fontosságú elhelyezkedése: a beruházó számára fontos volt: hogy a vállalat közel le-
gyen a győri Audi vállalathoz. Az ECD vállalat cabrio autóváltozatokhoz gyárt tetőrend-
szereket, ezeket többféle autótípusokra készíti: az Audi TT típuson kívül az Opel
Astrára, legújabban pedig a Smart Roadsterre is. Amit pozitív vonásként lehet kiemel-
ni, az a stratégia, amely szerint fokozatosan Nagymegyeren fognak a tetőrendszerek
elkészülni a megtervezéstól a végső kivitelezésig. Ebben ez a leányvállalat szokatlan:
nem egyszerűen átköltözik egy külföldi vállalkozás a dél-szlovákiai régióba, de új ak-
tivitást indít és így a befogadó országban új know-how fejlődhet.
Az ECD vezetése nem lát gondot a manuális munkaerő megszerzésében, inkább
az irányító dolgozók megtalálása a probléma: nem egyszerű a régióban nyelvileg jól
felkészült szakembereket találni.
Az ECD ma egyelőre 135 millió koronát befektetett Nagymegyeren, ez az összeg
2009-ig elvárások szerint 290 millióra fog növekedni. A vállalat az ágazat toplistáján
(az elért forgalom szerint) hirtelen felugrott a 13. helyre (43% évi növekedésnek kö-
szönhetően), de a negyedik volt a 2002-ben az elért profit volumenében.
Az Edscha megjelenése lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy 1996 és 2003 kö-
zött a munkanélküliségi ráta Nagymegyerben 25-30% ról 15%-ra csökkent.
7. Zárójegyzetek
A dél-szlovákiai ipar mutatói általában elmaradnak a szlovákiai átlagtól. De pozitív
megítélést érdemel, hogy az egész országban végigmenő pénzügyi mutatók javulása
a déli régióban is észlelhető. Az ország ipari szerkezete rövid és középtávon arra van
ítélve, hogy a gépjárműipart szolgálja. A szlovákiai iparban jó kilátásai vannak olyan
vállalatnak, amelynek sikerül a gépkocsigyártók szállítói közé besorakozni. A VW
Slovakia 109 milliárdos SKK évi forgalma (2002-ben) valószínűleg ki lesz egészítve
egy hasonló méretű PSA Peugeot Citroën gyárral (2006-tól). Már most a gépipar top-
listáján az első VW után következő 35 vállalat összforgalma csak a VW forgalmának
felét teszi ki. Ebben a pozitív az, hogy egyre inkább sikerül a hazai vállalatoknak a VW
szállítójaként ennek sikereihez felzárkózni. Viszont a déli régóban egyelőre erre kevés
példa van.
Három kisebb régiót nevezhetünk meg Szlovákia déli részén, amelyekben a leg-
valószínűbb az klaszterek megszületése:
1. Pozsonyhoz és Győrhöz közeli régió. Ha tovább erősödik a Bécs–Pozsony–

Győr gazdasági háromszög, ebből a közeli dél-szlovákiai járások viszonylag
könnyen profitálhatnak. Az EU-tagság megkönnyíti a határokon átnyúló ipari
klaszterek erősödését. A somorjai ipari park kiépítése hozzájárulhat az ilyen
klaszter kifejlődéséhez.
2. Losonc–Rozsnyó vonal. Az itt létrejött szilikát gazdasági övezet esélyt ad az in-

novatív termelésre is.
3. Kassa környéke. Azon kívül, hogy Kassa fejlettsége esélyt ad arra, hogy a régió
felzárkózzon, az infrastruktúra fejlesztése újabb lehetőségeket kínál. Az autó-
pálya- és gyorsútépítés, amely északi és déli irányban is összeköti Kassát Nyu-
gat-Szlovákiával, valamint a nemzetközi repülőtér várt felélenkülése hozzájárul-
hatnak a felzárkódáshoz.
Végül szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy a közigazgatás reformja egé-
szen új helyzetbe hozza az önkormányzatokat, és új lehetőségeket fog nekik felkínál-
ni a regionális fejlesztés terén. Ám ezek erre nem elegendően vannak felkészülve. Az
ipar, de a gazdasági fejlődés általában, kiköveteli a kommunális marketing- és a regi-
onális fejlesztés erősítését. Ehhez hiányoznak a szakemberek, ez nagy esély az ifjú
korosztály számára.

Irodalomjegyzék
Janků, J.–Hošek, M. (2003): Prežijú len dobre manažovaní potravinári. Trendtop
v priemysle, október.
Makroekonomické ukazovatele štvrťročných národných účtov. Štatistický úrad SR.
Marcinčin, A.–Beblavý, M. (eds.) (2000): Economic Policy in Slovakia 1990–1999.

SFPA, Ineko.
Marcinčin, A. (ed.) (2002): Economic policy in Slovakia 2000–2001. SFPA, Bratislava.
SAV (2003): Ekonomické a sociálne súvislosti integrácie Slovenska do Európskej

únie. Slovenská akadémia vied, Ústav slovenskej a svetovej ekonomiky, Bratislava.
TOP 200. Trend, jún. 2003.
Trentop v priemysle. Trend, 2003, október.
Ročenka priemyslu 2002. Štatistický úrad SR, Bratislava.
Slovak Monthly Report, 2001–2003, M.E.S.A. 10, Bratislava
Press monitoring: Hospodárske noviny, Profit, Trend
Internet oldalak:
www.novochema.sk
www.okresroznava.sk
www.lunaco.sk
www.levitex.sk
www.alcupro.sk
www.osram.sk
www.plastika.sk
www.thorma.sk
www.vsh.sk
www.sca.com
Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr.Tóth Attila
Kelet-Szlovákia régió
332 Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr.Tóth Attila: Kelet-Szlovákia régió gazdasági átalakulása
Bevezetés
A regionális tanulmány ezen része a Kelet-Szlovákiában található Kassai Kerülettel kí-
ván foglalkozni.
Szlovákia kerületi felosztása

Térkép 1
A helységnevek magyar neve:

Bratislava–Pozsony, Žilina–Zsolna, Prešov–Eperjes, Trnava–Nagyszombat,
Banská Bystrica–Besztercebánya, Košice–Kassa, Trenčín–Trencsény, Nitra–Nyitra
A szlovákiai megyerendszer 1996-ban nyerte el a térképen feltüntetett végleges

formáját. Ebből kifolyólag a Kassai Kerület (lásd: Térkép 1) sem tekint hosszú múltra
vissza.
A Kassai Kerület a jelenleg érvényben lévő közigazgatási és területi felosztás sze-
rint Magyarországgal (163,8 km hosszúságban) és Ukrajnával (63,4 km hosszúság-
ban) határos. A kerületbe 439 falu és 17 város tartozik.
Fontosnak tartjuk felhívni az olvasó figyelmét, hogy a statisztikai adatok összeha-
sonlítása az 1996 előtti és az 1996 utáni időben nem lehetséges, mivel a kerületek ha-
tárai és járásaik száma változott. Ennek tudatában a tanulmány írója az összes statisz-
tikai adatot, amely 1996 előtt lett lejegyezve, módosított, az 1996-os közigazgatási fel-
osztás figyelembevételével.
A Kassai Kerület 11 járásból áll, a járásokat és a járási székhelyeket (lásd.: Tér-
kép ) kívánjuk a továbbiakban az érdeklődőkkel ismertetni. A fejezetek túlnyomó több-
sége ezen járások statisztikai adataira épül. A Kassai Kerület központja Kassa, amely
négy önálló városrészt, azaz járást foglal magába. Ezen járások szám szerint vannak
a következőképpen megkülönböztetve:
• Kassa I. – Óváros és Észak
• Kassa II. – Lakótelep – nyugat
• Kassa III. – Lakótelep – kelet
• Kassa IV. – Dél városrészek
A Kassai Kerület járásai és járási központjai
Térkép 2

Spišská Nová Ves–Igló, Gelnica–Gölnic, Sobrance–Szobránc, Rožňava–Rozsnyó,
Trebišov–Tőketerebes, Michalovce–Nagymihály, Košice okolie–Kassa vidék,
Košice (I., II., III., IV.)–Kassa (I., II., III., IV.)

1. Lakosság
Az 1989-es változások után először 1991-ben volt népszámlálás, még az akkori Cseh-
szlovák Föderatív Köztársaságban. A következő népszámlálás bővített terjedelemben,
a lakások és a házak megszámlálásával egyetemben, Szlovákiában, a 165/1998 Tt. sz.
Népszámlálásról szóló törvény szerint 2001 májusában valósult meg először, amely ab-
ból a szempontból is jelentős, hogy első népszámlálás a harmadik évezredben.
Az alábbi táblázatokban találhatjuk a lakosságra vonatkozó alapadatot, amely
alatt az életkorukat, nemüket és gazdasági aktivitásukat értjük.
A lakosság megoszlása lakhelyük és gazdasági aktivitásuk szerint

Járás Lakosság Ebből férfi Nők Aktív lakosok Ebből férfi Nők
száma %-ban száma %-ban
Gölnicbánya 30 841 15 169 50,8 14 179 7 646 46,0
Kassa I. 68 262 32 212 52,8 31 989 15 946 46,9
Kassa II. 79 850 38 492 51,8 38 785 19 517 48,6
Kassa III. 30 745 14 960 51,3 18 126 8 942 59,0
Kassa IV. 57 236 27 251 52,4 30 089 15 264 52,6
Kassa vidék 106 999 53 075 50,4 52 162 28 040 48,7
Nagymihály 109 121 52 822 51,6 53 019 27 831 48,6
Rozsnyó 61 887 29 979 51,6 30 783 16 187 49,7
Nagyszeben 23 776 11 558 51,4 10 559 5 742 44,4
Igló 93 516 46 052 50,8 43 888 23 171 46,9
Tőketerebes 103 779 50 191 51,6 49 241 26 233 47,4
Kassa Kerület 766 012 371 761 51,5 372 820 194 519 48,7
Szlovákia 5 379 455 2 612 515 51,4 2 665 837 1 394 531 49,6
A lakosság nemzetiségi összetétele

Járás Lakosság Szlovák Magyar Roma Cseh Morva Magyar
száma (relatív
értékben)
Gölnicbánya 30 841 27 862 32 2 110 112 3 0,1%
Kassa I. 68 262 60 100 2 947 1 176 865 32 4,3%
Kassa II. 79 850 70 653 2 578 2 551 1 065 70 3,2%
Kassa III. 30 745 28 081 938 517 259 12 3,1%
Kassa IV. 57 236 51 506 2 477 811 614 29 4,3%
Kassa vidék 106 999 84 846 14 140 5 393 334 10 13,2%
Nagymihály 109 121 89 150 12 819 4 399 585 26 11,7%
Rozsnyó 61 887 38 967 18 954 2 908 280 5 30,6%
Nagyszeben 23 776 22 909 18 222 129 0 0,1%
Igló 93 516 85 472 87 5 100 351 13 0,1%
Tőketerebes 103 779 67 200 30 425 4 616 355 11 29,3%
Kassa Kerület 766 012 626 746 85 415 29 803 4 949 211 11,2%
Szlovákia 5 379 455 4 614 854 520 528 89 920 44 620 2 348 9,7%
A háztartások felszereltségi szintje (%-ban kifejezve)
Járás Központi Fürdőszoba Automata Hétvégi Autó Számítógép

fűtés mosógép ház
Gölnicbánya 54,1 84,0 48,1 2,3 27,1 6,3
Kassa I. 89,3 97,0 68,1 12,4 35,5 16,9
Kassa II. 95,3 98,3 68,7 13,5 39,0 16,8
Kassa III. 94,3 98,2 70,5 11,5 39,2 17,7
Kassa IV. 92,8 97,7 64,7 13,0 35,4 13,6
Kassa vidék 66,7 89,0 53,1 2,1 42,4 10,1
Nagymihály 71,0 92,9 57,7 4,9 46,0 10,9
Rozsnyó 62,8 88,9 52,5 4,4 36,7 8,4
Nagyszeben 53,2 90,2 56,6 1,9 44,7 6,5
Igló 74,0 92,7 57,8 5,8 35,7 9,9
Tőketerebes 69,0 89,5 47,9 2,7 41,0 8,6
Kassa Kerület 77,0 93,0 58,7 7,0 39,1 11,8
Szlovákia 76,3 92,8 61,0 6,7 39,1 12,4

2. A Kassai Kerület munkanélkülisége

Hosszú idők óta meghaladja a szlovákiai átlagot, sőt országosan a munkanélküliek
aránya ebben a kerületben a legmagasabb.
A munkanélküliek száma járások szerint
Járás 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Gölnicbánya 2 675 2 857 3 554 4 454 3 844 4 137
Kassa I. 3 102 3 288 3 822 5 141 5 445 5 439
Kassa II. 3 742 3 875 4 792 6 288 6 549 7 018
Kassa III. 1 893 2 102 2 582 3 648 3 853 3 579
Kassa IV. 3 118 3 085 3 740 5 055 5 127 5 100
Kassa vidék 7 693 8 496 10 974 13 696 14 111 15 488
Nagymihály 10 227 11 198 13 380 15 921 15 309 17 040
Rozsnyó 6 240 7 462 8 999 10 458 9 287 10 144
Nagyszeben 2 140 2 411 2 921 3 758 3 314 3 694
Igló 8 021 9 074 10 693 12 615 11 884 11 627
Tőketerebes 9 791 10 597 12 854 16 317 14 794 16 226
Kassai Kerület 58 592 64 445 78 311 97 351 93 517 99 492
Szlovákia 329 749 347 753 428 209 535 211 506 497 533 652
A kerületben
a munkanélkülküliek
17,8 18,5 18,3 18,2 18,5 18,6
aránya SZK-hoz
viszonyítva
A munkanélküliség öt Kassán kívüli járásban magasabb mértékű a megszokott-

nál: a nagymihályi, rozsnyói, szobránci, gölnicbányai és a tőketerebesi járásokban el-
éri a 30%-ot.
A magas számú munkanélküliség a be nem fejezett gazdasági átalakulásnak,
a magáncégek kialakulásának és a vállalatok tulajdonjogi változásának tudható be.
Mindezen gazdasági folyamatok munkahelyek csökkentésével járnak.
Új munkalehetőségeket teremtene a vállalatok szerkezetének átalakulása, az új
termékek gyártásának bevezetése, a lakosság alacsony műveltségi szintjének növelé-
se és a szolgáltatások bővítése.
A munkanélküliségi ráta alakulása az adott év végén (%-ban)
Járás 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Gölnicbánya 19,22 19,3 24,28 31,18 25,78 27,96
Kassa I. 11,22 11,1 12,01 15,47 16,35 15,39
Kassa II. 10,10 9,5 11,72 15,02 15,65 16,49
Kassa III. 11,22 10,4 15,67 21,67 22,22 19,61
Kassa IV. 10,44 8,8 11,99 16,40 16,37 15,82
Kassa vidék 16,61 17,4 21,81 27,59 27,78 29,66
Nagymihály 21,22 22,0 25,53 30,03 27,85 30,59
Rozsnyó 18,94 21,9 25,91 33,09 28,74 31,96
Nagyszeben 21,75 23,0 25,43 32,91 27,70 30,90
Igló 18,51 19,3 23,68 28,79 26,44 25,79
Tőketerebes 21,32 21,7 26,03 33,79 29,22 31,89
Kassai Kerület 16,66 17,1 20,76 26,02 24,37 25,55
Szlovákia 12,84 12,5 15,62 19,18 17,88 18,63
A Kassai Kerület munkanélküliségének az alakulása
Grafikon 1
A munkanélküliségi ráta 2000-ben átlagosan 22,4%, valamint 2001-ben 25,2%

volt. Ebből következtethetünk arra, hogy a munkanélküliség aránya (ahogy ez a fenti
grafikonból is kiderül) az év vége közeledtével magasabb, és csak minimális csökke-
nés volt mérhető a következő év kezdetén.

A szabad munkahelyek száma az adott év végén

Járás 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Gölnicbánya 94 4 16 11 26 62
Kassa I. 656 188 319 106 22 78
Kassa II. 367 266 126 36 55 45
Kassa III. 39 22 19 11 63 12
Kassa IV. 423 155 82 85 27 65
Kassa vidék 103 0 61 14 46 47
Nagymihály 204 53 78 49 14 87
Rozsnyó 487 106 45 23 19 74
Nagyszeben 73 24 46 0 32 2
Igló 207 48 41 23 19 118
Tőketerebes 92 10 53 36 29 299
Kassai Kerület 2 745 876 886 394 352 889
Szlovákia ? 19 318 11 106 5 709 6 026 10 086
A nyilvántartott munkanélküliek összetétele
A Kassai Kerületben a hivatalosan bejegyzett munkanélküliek száma közül

4,05%, azaz 3798 fő rendelkezik iskolai végzettséggel. A legtöbb iskolát végzett mun-
kanélküli Kassa városában (összesen 1084), a kassa vidéki, a nagymihályi és
a tőketerebesi járásban volt.
A bejegyzett munkanélküliek struktúrája 2001 végén

Járás Bejegy- Nők %-ban Kiskorú %-ban Iskolát %-ban
zett végzett
Gölnicbánya 3 958 1 881 45,47 130 3,14 143 3,46
Kassa I. 4 961 2 609 47,97 81 1,49 230 4,23
Kassa II. 6 548 3 337 47,56 157 2,24 386 5,50
Kassa III. 3 280 1 749 48,87 26 0,73 209 5,84
Kassa IV. 4 674 2 509 49,20 49 0,96 259 5,08
Kassa vidék 14 819 6 834 44,12 498 3,22 589 3,80
Nagymihály 15 834 7 541 44,25 449 2,63 578 3,39
Rozsnyó 9 841 4 169 41,10 222 2,19 296 2,92
Nagyszeben 3 514 1 520 41,15 48 1,30 136 3,68
Igló 10 981 5 029 43,25 466 4,01 401 3,45
Tőketerebes 15 434 6 930 42,71 417 2,57 571 3,52
Kassai Kerület 93 844 44 108 47,0 2 543 2,71 3 798 4,05
A következő táblázatból kiolvasható, hogy a hivatalosan bejegyzett munkanélkü-

liek többsége a 20-tól 29-ig terjedő életkorcsoporthoz tartozik, ami a férfiak 36%-át és
a nők 29,7%-át érinti.
A bejegyzett munkanélküliek életkor szerinti megoszlása 2001 végén
Életkor Összesen %-ban Férfi %-ban Nők %-ban
19 éves korig 11 535 12,3 6 201 12,2 5 334 12,5
20–24-ig 18 539 19,8 11 460 22,6 7 079 16,5
25–29-ig 12 465 13,3 6 820 13,4 5 645 13,2
30–34-ig 10 346 11,1 5 130 10,1 5 216 12,2
35–39-ig 10 609 11,3 5 300 10,5 5 309 12,4
40–44-ig 10 596 11,3 5 269 10,4 5 327 12,4
45–49-ig 9 963 10,7 4 963 9,8 5 000 11,7
50–54-ig 6 976 7,5 3 519 6,9 3 457 8,1
55–59-ig 2 353 2,5 1 992 3,9 361 0,8
60 év felett 135 0,1 63 0,1 72 0,2
A Kassai Kerületben a munkanélküliek 30,7%-a tanonciskolát végzett. A második

helyen 28,8%-kal az alapiskolát végzettek állnak, őket 16,1%-kal követik az (szakközép-
iskolai és/vagy gimnáziumi) érettségivel rendelkezők.
A bejegyzett munkanélküliek végzettség szerinti megoszlása 2001 végén

Végzettségi szint Összesen %-ban Férfi %-ban Nők %-ban
Egyetemi 2 417 2,6 1 329 2,6 1 088 2,5
Főiskolai 337 0,4 127 0,3 210 0,5
Szakközépiskola 15 048 16,1 5 524 10,9 9 524 22,3
érettségivel
Általános 4 002 4,3 1 374 2,7 2 628 6,1
középiskola
Tanonciskola 7 169 7,7 4 479 8,8 2 690 6,3
érettségivel
Tanonciskola 3 807 4,1 2 257 4,5 1 550 3,6
érettségi nélkül
Betanított 28 665 30,7 18 801 37,1 9 864 23,0
Általános iskola 26 947 28,8 13 960 27,5 12 987 30,3
Az általános iskolát
sem befejezők, 5 115 5,5 2 861 5,6 2 254 5,3
iskolát nem látogatott

3. Ipar
A Kassai Kerület termelése iparáganként
A régió éves termelési értéke, lebontva a régió járásaira
A Kassai Kerület gazdasági teljesítménye 14%-kal járul hozzá az országos nemzet-

gazdaság teljesítményéhez. A gazdasági teljesítmény 2000-ben a Kassai Kerületet a
nyolc kerület közűl a Pozsonyi Kerület után a második helyre rangsorolta. Azt, hogy me-
lyik gazdasági tevékenység mennyivel járult hozzá, a következő táblázat mutatja be.
Gazdasági tevékenységek Részesedése Szlovákiában (%)

Mezőgazdasági termelés 8,9
Növénytermesztés 8,5
Állattenyésztés 9,0
Kiskereskedelem 7,3
Nagykereskedelem 19,0
Szolgáltatás 10,3
Ipari termelés 12,8
Épitőipar 12,2
Áruszállitás 3,3
Személyszállitás 11,0
Összesen 14,0
Az ipari termelés és az építőipar termelési értéke 2000-ben járásokra lebontva.

Járások Ipari termelés Építőipar Összesen
(millió USD) (millió USD) (millió USD)
Gölnicbánya 12,2 1,6 13,8
Kassa I., II., III. és IV. 1456,2 140,5 1596,7
Kassa – vidék 40,6 16,1 56,7
Nagymihály 339,2 17,3 356,5
Rozsnyó 93,4 5,2 98,6
Szobránc 1,6 2,2 3,8
Igló 155,1 24,7 179,8
Tőketerebes 40,1 6,8 46,9
Kassai Kerület 2138,4 214,4 2352,8
Éves termelési érték iparáganként
Az ipari termelés összbevételének a nem egész 24%-át (499,5 millió USD) az ex-
portból nyert bevétel teszi ki.
A Kassai Kerület ipari gazdasági tevékenységének struktúráját iparágak szerint a
következő táblázat mutatja be.
Iparágak Összbevétel Exportból Ipari
(millió USD) termelésből
Bánya- és szilikátipar 64,6 8,9 55,7
Feldolgozóipar, ebből: 2073,8 489,6 1584,2
Élelmiszeripar 159,8 8,3 151,5
Textilipar 5,4 3,3 2,1
Ruhaipar 18,6 10,1 8,5
Fafeldolgozó ipar 9,0 5,3 3,7
Papírfeldolgozás 78,1 63,4 14,7
Kémiai ipar 107,2 77,0 30,2
Gumi- és műanyaggyártás 12,7 0,4 12,3
Nemfémgyártó ipar 67,5 21,1 46,4
Fémgyártás 1002,9 72,6 930,3
Fémmegmunkálás 41,3 24,6 16,7
Gépipar 115,5 78,3 37,2
Villamosgépgyártás 129,4 118,3 11,1
Műszergyártás 11,3 0,8 10,5
Közlekedésgép-gyártás 11,0 2,6 8,4
Bútorgyártás 6,2 2,8 3,4
Hulladékhasznosítás 35,2 13,6 21,6
Villany-, gáz-, gőz-, 262,7 1,0 261,7
víztermelés és -szolgáltatás
Összesen 2138,4 498,5 1639,9

4. Kereskedelem
A Kassai Kerület nemzetközi áruforgalma
A Kassai Kerülethez a következő kombinált szállítási átrakodóhelyek tartoznak,

melyeket az alábbi térképen is szemléltetünk:
• Čierna nad Tisou – Ágcsernyő
• Dobrá pri Čiernej nad Tisou – Dámoc
• Košice – Kassa (Inter-Port)
Szlovákia átrakodó helyeinek a földrajzi elhelyezkedése
Térkép 3
A Kassai Kerület kombinált szállítási lehetőségeinek fejlesztése
Felmérések és tervezések alapján az Európai Unióhoz való csatlakozás után a

következőképpen lesz szükség a kombinált szállitás fejlesztésére:
2005-ig:
• nemzetközi kombinált terminál kiépítése – üzleti, logisztikai áruközpont Kassán,
• a kassai repülőtér fejlesztési és építési koncepcióját figyelembe véve kiszélesí-
teni a kombinált szállítás lehetőségeit légi úton, valamint
2020-ig:
• a külföldi árukereskedelem kombinált szállítás segítségével való lebonyolítása
légi utak és távolsági hajóutak igénybevételével és
• automatizált raktárgazdaság, áru ki-, be- és átrakás kiépítése, a munkafolya-
matok automatizálási lehetőségeinek figyelése és alkalmazása.
Más fejlesztési lehetőségek közé tartozik Magyarország és Szlovákia részvételé-

vel a Dobrá–Dámoc közti infrastruktúra kiépítése. Ebben az érdekeltségben a magyar
oldal a következőket biztosítja:
• közút a román határtól Dámocig,
• tanulmány készítése a gazdasági park (szabad vámzóna) kiépítési lehetőségei-
ről Dámoc–Lácavécse környékén,
• Dámoc–Dobrá határátkelőhely kiépítésének előnybe helyezése.
Szlovák részről még nem született határozat a beruházás ütemétől.
A kassai repülőtér adatai
A repülőtér mostani napi megterhelése – személy- és postaszállítás: 3x Kassa–

Prága–Kassa, 1x Kassa–Bécs–Kassa, 2x Kassa–Pozsony–Kassa. Nyári szezonban char-
terjáratokat indít és fogad a következő államokba, valamint államokból: Tunézia, Görög-
ország, Izrael, Bulgária, Horvátország, Spanyolország, és az igényektől függő további cél-
állomások.
A személyszállítás fejlesztési programja szerint 2003. év végén a kassai repülő-
tér eléri az EU szabványait. Kifutópályájával, személyutas termináljával és a komplex
infrastuktúrájával a repülőtér paraméterei megfelelnek majd a nemzetközi repülőterek
másodosztályú kategóriájának. Ezek alapján feltételezhető, hogy 2003 után sűrűbbek
lesznek a repülőjáratok.
Az áruszállítás jelenleg nem rendszeres, mivel a repülőtér nincs a mindennapos
teherszállításra felszerelve, annak ellenére, hogy megvannak az ehhez szükséges
térbeli adottságai (pl. szabad terület a további építkezésekhez, csatlakozási lehető-
ség az autópályákhoz, az Inter-Port közelsége stb.). Feltételezhető, hogy mindezen
tényezők jelentősége megnő a repülőtér esetleges privatizálása és a külföldi tőke be-
áramlása után.
Bodrogi kikötő kiépítési lehetősége
A folyami teherszállítás a Kassai Kerületben jelenleg lokális jellegű. A Bodrog

folyó „hajózható“ részét megfelelő vízmennyiségnél kavics szállítására használják.
Ennek a vízi útnak a jelentősége folyamatosan nő, mivel egy nagy terjedelmű, több-
lépcsős beruházás folyamatosan segíti elő egy egységes, rendszeresen hajózható
vízi út kiépítését az Uh, Laborec, Latorica, Ondava, valamint a Bodrog, Tisza és Du-
na folyókon.
A Kassai Kerület közúti viszonyai
A Kassai Kerületben összesen 2377,5 km közút van, Szlovákiához viszonyítva

13,4%. Ezen belül az első osztályú utak mindössze csak az utak 15,5%-át, a másod-
osztályú utak 24,7%, ill. a harmadosztályú utak 59,6%-át teszik ki. A Kassai Kerület út-
jainak 0,2%-a autópálya.
A Kassai Kerület közútjai az országos adatokhoz viszonyitva km-ben 2002-ben
Kerület A közút hossza Ebből km-ben kifejezve:

km-ben autópálya I. osztályú út II. osztályú út III. osztályú út
Kassai Kerület 2 377,5 5,3 368,3 586,4 1 417,5
Szlovákia 17 737,4 295,7 3 221,7 3 826,3 10 393,7
%-ban kifejezve 13,4 1,8 11,4 15,3 13,6

Idegenforgalom
A Kassai Kerület sok természeti szépséggel, érdekességgel és turizmusra alkal-

mas feltétellel rendelkezik, ami lehetőséget nyújt az aktív idegenforgalomra, és azon
belül a vidéki és az agrárturizmusra. Az üdülésre alkamas helyeket főleg az idegenfor-
galmi központok biztosítják, melyek közül a leghíresebbek: a Szlovák Paradicsomban
lévő Nemzeti Park, a Karszt-hegység az iglói és a rozsnyói járásokban, a Zempléni-tó
a nagymihályi járásban, valamint további látnivaló a gölnyici, Kassa vidéki, rozsnyói és
a tőketerebesi járásokban találhatóak.
Az idegenforgalmi központok által kínált lehetőségek nem elégséges kihasználá-
sa miatt a Kassai Kerületben a turistalátogatottság csökkenő tendenciát mutat. Ez azt
jelenti, hogy az utazási irodák inkább más turistahelységeket részesítenek előnyben.
Az idegenforgalom fejlesztésére és kiépítésére negatívan hatnak a hiányzó szolgál-
tatások, ill. azok minősége, a műszaki infrastruktúra hiányzó vagy elavult színvonala, to-
vábbá az aktív pihenésre és sportolásra kiépített területek nem kielégítő mennyisége,
a környezet hiányzó tisztasága valamint az információáramlás alacsony mértéke.
A Kassai Kerület és Szlovákia utazási irodákon keresztül

érkezett látogatóinak száma 1996 és 2001 között
Grafikon 2
5. A Kassai Kerület járásai elmaradottsági
sorrendjének meghatározása
A Kassai Önkormányzati Kerület regionális fejlesztési osztálya válogatott mutatók alapján fej-
letségi szintjük szerint a Kassai Kerület járásait a következőképpen osztotta fel (lásd az 1.
táblázatot):
I.) fejlett járás,
II.) stabilizált járás, mely a következő fejlődéshez szükséges feltételekkel rendelkezik,
III.) problémás járás
a) stagnáló járás, amely egyoldalúan orientált gazdasági potenciállal rendel-
kezik és amelyet alacsony gazdasági aktivitás jellemez (saját potenciál
elégtelen kihasználása, munkanélküliség),
b) depresszív járás, elmaradott jövedelmező szakirányok elhanyagolásának
következtében, alacsony gazdasági potenciállal.
1) Kassa város I., II., III. és IV. városrészei, azaz járásai gazdasági teljesítőképesség-
ben, termelői és műszaki potenciálban, a munkaerő képesítésének struktúrájá-
ban, magánvállalkozói szféra felépítésében, alkalmaztatásban, az átlagfizetés el-
érésében, a műszaki és szociális infrastruktúra színvonalában, valamint a tudo-
mányos kutatásban betöltött szerepe alapján az első osztályba sorolódnak és
versenyképesek a Szlovák Köztársaság fejlett területeihez viszonyítva is.
2) Az iglói és a nagymihályi járások gazdasági potenciál fejlettsége, az ipari tevé-
kenységből való bevétel és a külföldi befektetők megjelenésének köszönhető-
en kerültek a 2. osztályba.
3) Kassa vidék, a rozsnyói és tőketerebesi járások a harmadik osztályba, a stag-
náló régiókhoz sorolhatóak, mivel nem kielégítő a gazdasági diverzifikációjuk
mértéke, általánosan jellemző a lakosok alacsony képesítési színvonala, vala-
mint a magánvállalkozói környezet fejletlensége, a munkaerő-potenciál nem
elegendő kihasználása, a műszaki infrastruktúra hiányossága.
4) A gölnicbányai és szobránci járások a legjobban elmaradott, problematikus járá-
sokhoz sorolhatóak. A különböző gazdasági ágazatok változásainak következté-
ben (Gölnicen a nehézgépipar), ill. az ökonómia és a termelési struktúra egyolda-
lú orientálódásának következtében (Szobráncon a mezőgazdaság), a fokozato-
san csökkenő gazdasági fejlődés, valamint a termelés elégtelen diverzifikációja
következtében bekövetkezik a lakosság migrációja (főként a fiatal lakosok számá-
nak csökkenése), melyhez nagymértékben hozzájárul a magas munkanélküliség
és az új munkalehetőség teremtésének hiánya.
A Kassai Önkormányzati Kerület fejlettségi szintjének osztályozása

Elmaradott, problematikus területek Szobránci és Gölnyicbányai járások
Stagnáló területek Kassa vidék, rozsnyói és tőketerebesi járások
Stabilizált, fokozatosan transzformálódó Az iglói és nagymihályi járások
területek
Fejlett területek Kassa I., II., III. és IV. járásai

6. A magyar nemzetiség által lakott járások

SWOT-analízise a Kassai Kerületben
Gölnicbányai járás
Erős oldalak: Gyenge oldalak:
• gépgyártás hagyományai • a speciális gépgyártás és bányászat
• munkaerő szakképzettsége a gépiparban csökkentése pótlás nélkül
• idegenforgalom, agrárturizmus, vidéki • az építőipar termelésnek csökkenése
turizmus • elégtelen gazdasági diverzifikáció
• természeti kincsek • a kis- és középvállalkozások elmaradása
• fafeldolgozás • a faanyagforrások elégtelen kihasználása
• mészkőbányászat a végleges fafeldolgozáshoz viszonyítva
• legelők • a növénygazdaságot nehezítő
• takarmánygazdaság és állattenyésztés körülmények
• munkalehetőségek keresése
• az alacsony műveltség miatt
a roma lakosság magas fokú
munkanékülisége
• elavult műszaki infrastruktúra
• rossz közlekedési hálózat
• gyengén kiépített idegenforgalom
Lehetőségek: Veszélyek:
• a kis- és középvállalkozások feltételeinek • a fiatal lakosság arányának esése
megteremtése • a roma lakosság munkanélküliségéből
• könnyebb hitel-hozzáférhetőség eredő problémák
• az idegenforgalom hatékonyabb • a kriminalizmus növekedése
reklámozása • a lakosság életszínvonalának romlása
• új munkalehetőségek támogatása
• a regionális fejlődés támogatása
Kassai I., II., III. és IV. járás
• a közúti és a vasúti hálózatok fejlettsége • erős környezetszennyeződés
• nemzetközi repülőtér • kohászati féltermékek gyártása
• gazdasági alap • a munkanélküliség arányának
• fejlett kis- és középvállalkozások növekedése
• külföldi ismerettségek • az építőipar minőségének
• külföldi tőkével rendelkező lokalizált visszamaradottsága
cégek
• munkaerő minőségi színvonala
• tudományos-műszaki alap
• kiépített közlekedési hálózat
• szociális infrastruktúra
• kulturális művelődési lehetőségek,
oktatóközpontok létrehozása
• feltételek a városi turizmusra és az aktív
pihenésre
• bank- és pénzváltó szolgáltatások
• bevásárlóközpontok
• kereskedelmi központok
• lemezgyártás szélesebb körű • migráció a szakképzett emberek körében
kihasználása • a lakosság természetes növekedésének
• a nemzetközi repülőtér befejezése csökkenése
• ipari parkok építése • a külföldi beruházások piaci stagnálása
• a szlovákiai átlagos növekedéséhez
viszonyított lemaradás

Kassa – vidék
• fejlett nyersanyagbázis • Kassa város levegőszennyezése (U.S.
• építőanyag-gyártás Steel, távfűtés)
• geotermális energia, Győrke • a gyártás elégtelen diverzifikációja
(idegenforgalom és a mezőgazdaság • a gazdaságban túlsúlyban van az
kihasználására) építőanyagok gyártása
• Kassa város közlekedési elérhetősége • a kvalifikált munkaerőt igénylő
• szabad kvalifikált munkaerők szakágazatok alacsony képviselete
• jó feltételek az idegenforgalomra és az • a víz minősége a víztárolókban nem
agrárturizmusra megfelelő, ami rossz hatásal van a város
• jó feltételek a fafeldolgozásra és menti üdülésre
bútorkészítésre, • elavult a műszaki infrastruktúra, hiányos a
• ipari park létesítése csatorna, a vízmű és a víztisztítókra való
bekötés
• lehetőségek az új befektetőknek – határ
menti együttműködés Magyarországgal • a mezőgazdaság restrukturalizációjából
fakadó munkaerő-csökkenés
• természeti adottságok borászatra,
zöldség- és gyümölcstermesztésre
• regionális fejlesztési ügynökségek
• az üdülőközpontok szolgáltatásainak • a város és vidék közti különbségek
fejlesztése, a város menti turizmus és növekedése
a régészeti turizmus fejlesztése (Nižná • a munkanélküliség és a szociális
Myšľa – Alsó Misle) rászorultság növekedése,
• „inkubátorok” (vállalkozói központok) • a természeti adottságok tönkretétele
megalapításának támogatása, azaz a kis-
és középvállalkozók helyzetének javítása
• a hagyományos ipari ágazatok (kohászat,
fémfeldolgozás, gépipar) stabilizációjának
támogatása
• ipari parkok kiépítésének támogatása
• a környezetvédelem javítása, a vízhálózat
és kanalizáció kiépítése
• az észak–dél irányú közlekedési útvonal
kiépítése, valamint csatlakoztatása a
magyarországi autópályához
Nagymihályi járás
• az idegenforgalom nemzetközi központja, • problematikus közlekedés
pl. a Zempléni-tó főleg a nyári időszakban • a turizmus bővítéséhez és az aktív
• élelmiszergyártás (tej és tejtermékek) pihenéshez szükséges feltételek
• helyi külföldi befektetők (Siemens) megteremtésének a hiányossága
• ipari park előkészítése • elmaradott műszaki infrastruktúra
• geotermális források • a vízvezeték és csatorna bekötésének
• kielégítő feltételek a mezőgazdasági hiánya
termeléshez, mint pl.a növény- és • nem megfelelő vízminőség
gyümölcstermesztés, borászat • intézmények és hivatalok gyenge
• építési anyag és kerámia- felszereltsége, kevés állami támogatás a
nyersanyagforrások és -termékgyártás kis- és középvállalkozók számára
• ásványi nyersanyaglelőhely és
-feldolgozás
• villanyáram-termelés
• termálvíz kihasználása, uszodák építése, • a külföldi turisták számának csökkenése
szolgáltatások bővítése • a munkanélküliség növekedése
• ipar parkok létesítése
• az idegenforgalom fejlesztése
• közlekedés javítása
• a kis- és középvállalkozások támogatása

Rozsnyói járás
• ásványi nyersanyagok • nincsenek kiépítve a fafeldolgozás
• erdőgazdaság – fafeldolgozás lehetőségei
• természeti és kultúrális feltételek az • nincs hálózat az ásványi kincsek
aktív idegenforgalomhoz (a Szlovák feldolgozására
Paradicsom, a Szlovák Érchegység) • alacsony a roma nemzetiségű lakosság
• természeti feltételek az agrárturizmus és műveltsége
vidéki turizmus fejlesztésére • magas a munkanélküliség, szociális
• legelők kihasználása (juhtenyésztés) függőség
• könnyű megközelítés a járás déli részéhez • a műszaki infrastruktúra, csatornázás és
• határ menti együttműködés vízvezeték bevezetésének a hiánya
Magyarországgal • alacsony fokú bányakitermelés
• bortermelés és gyümölcstermesztés • olcsó munkaerő kihasználatlansága
• regionális fejlesztés • alacsony fokú turizmus
• kis- és középvállalkozások támogatása • az idegen tőke befektetésére nincsenek
• fafeldolgozás finalizálása a feltételek megteremtve (pl. telkek
• befektetők megnyerése az ásványi vásárlása)
nyersanyagok kihasználására • nincs megoldva a romakérdés
• a műszaki infrastruktúra befejezésének • mélyül a területek közti különbség
támogatása és ezáltal a közlekedés
javítása (Szoroskő, pl. alagútépítés)
• mezőgazdaság, élelmiszergyártás
biotermékekre alapozva
• munkaadók támogatása, új munka
lehetőségek teremtése
Tőketerebesi járás
• mezőgazdasági földterületek • élelmiszer-termelés csökkenése
• élemiszer-termesztés • mezőgazdasági központok
• külföldi befektetők az transzformálása
élelmiszergyártásban • rossz gazdasági feltételek
• kvalifikált munkaerők az élelmiszeriparban • problémák a mezőgazdasági termékek
• kombinált közlekedés terminálja Dobrán értékesítésével
• határ menti együttműködés • elégtelen munkaerő-kihasználás
Magyarországgal • a gazdaság elégtelen diverzifikációja
• termálvíz Borsiban • hiányzik a műszaki infrastruktúra – közúti
• borgazdaság Tokajban összeköttetése a dobrai termináloknak
• az agrárturizmusra kiemelkedően jó • kanalizáció és vízvezeték hiánya
feltételei • jogilag rendezetlen területek és épületek
• folyami közlekedés
• az élelmiszeripar fejlesztése • a közlekedés átirányítása, a kombinált
• a cukorrépa feldolgozása szállítás termináljának kihasználása a
• a vállalkozói szféra feltételeinek javítása, határvidék magyarországi oldalán
közúti infrastruktúra • külföldi befektetők érdektelensége
• termálforrások kihasználása • a fiatal lakosság nagymértékű migrációja
• az átrakodó állomás szolgáltatásainak • alulfinanszírozott régió
fejlesztése

7. Vállalatok szerkezete
A Kassai Kerület legjelentősebb üzemeinek az elhelyezkedése

Térkép 4

Spišská Nová Ves – Igló, Brzotín – Berzéte, Michalovce – Nagymihály,
Krompachy – Korompa, Košice – Kassa, Vojany – Vajány, Moldava nad Bodvou – Szepsi,
Trebišov – Tőketerebes, Kráľovský Chlmec – Királyhelmec
A Kassai Kerület legjelentősebb és egyben legnagyobb vállalatai az alábbi táblá-

zatban találhatóak:
A Kassai Kerület vállalatainak jegyzéke
Kód A vállalat neve Gazdasági Gyártási profil

tevékenység iparágak
szerint
C, D, E U.S. Steel, a.s. Košice Fémgyártóipar Hengerelt acéllemezek
– Kassa
C, D, E VSŽ, a.s. Košice – Kassa Szilikátipar Samot-téglagyártás
C, D, E Kerko a.s. Košice – Kassa Bánya- és szilikátipar Csempegyártás
C, D, E Incocast, a.s. Košice Szilikátipar Magnezitgyártás
– Kassa
C, D, E VSS a.s. Košice – Kassa Közlekedésgép-ipar Közlekedési gépgyártás
F Cestné stavby a.s. Košice Építőipar Útépítés
F Inžinierské stavby a.s. Építőipar Ipari építkezés
Košice
F Hutné stavby a.s. Košice Építőipar Ipari építkezés
F Termostav – Mráz s.r.o. Építőipar Ipari építkezés
Košice – Kassa
F Železničná priemyselná Építőipar Vasútépítés
stavebná výroba a.s.
Košice
G, H, I SAD a.s. Košice –Kassa Közlekedés Személy- és teherszállítás
G, H, I Tesco a.s. Košice – Kassa Kereskedelem Kereskedelmi szolgáltatás
G, H, I Baumax a.s. Košice Kereskedelem Kereskedelmi szolgáltatás
– Kassa
G, H, I Kobres s.r.o. Košice Kereskedelem Kis- és nagykereskedés
– Kassa
G, H, I Slovan a.s. Košice – Kassa Szálloda Szálloda és étterem
G, H, I Centrum a.s. Košice Szálloda Szálloda és étterem
– Kassa
C, D, E PRK s.r.o. Košice – Kassa Fémmegmunkálás Hengerelt acél profilok
C, D, E Dolomit a.s. Malá Vieska Szilikátipar Szárazhabarcsgyártás
C, D, E Moldavské strojárne a.s. Fémmegmunkálás Gépgyártás
Moldava nad Bodvou
– Szepsi
C, D, E Dyha Tirola, s.r.o. Moldava Fafeldolgozás Félkészárugyártás
nad Bodvou – Szepsi
C, D, E ZEKON a.s. Michalovce Ruhaipar Ruhagyártás
– Nagymihály
C, D, E Zemplínske strojárne a.s. Fémmegmunkálás Gépgyártás
Michalovce – Nagymihály
C, D, E Zampro, s.r.o. Michalovce Fémmegmunkálás Közlekedésigép-gyártás
– Nagymmihály
C, D, E StrojCAD, s.r.o. Fémmegmunkálás Famegmunkálógép-gyártás
C, D, E Remontmilk M & B Fémmegmunkálás Közlekedésigép-gyártás
C, D, E Miplastik, s.r.o. Michalovce Gumi- és műanyagipar Plasztikárugyártás
– Nagymihály
C, D, E Zempmilk, a.s. Michalovce Élelmiszeripar Tej- és tejterméktermelés
– Nagymihály
C, D, E MEVAKO, s.r.o. Brzotín Fémmegmunkálás Konténergyártás
– Berzéte
C, D, E Kovohuty Krompachy, a.s., Fémgyártás Rézhuzalgyártás
Krompachy –Korompa
C, D, E SEZ,a.s. Krompachy Villamosgépgyártás Villamos
– Korompa félkészáru-termelés
C, D, E Jochman-Netzsch Ltd. Gépipar Szivattyúgyártás
Spišská Nová Ves – Igló
C, D, E Želba a.s. Spišská Nová Bánya- és szilikátipar Vasércfejtés és
Ves – Igló -feldolgozás
C, D, E SEZ Vojany a.s. Vojany Villany-, gáz-, gőz- és Villanytermelés
– Vajány víztermelés és -szolgáltatás
C, D, E Tehelňa STOVA, s.r.o. Szilikátipar Téglagyártás
Spišská Nová Ves – Igló
C, D, E Interregion, s.r.o. Bútoripar Bútorgyártás
Kráľovský Chlmec
– Királyhelmec

C, D, E Lekos s.r.o. Trebišov Gépipar Élelmiszer-gépgyártás

– Tőketerebes
C, D, E Molex a.s., Kechnec Gép- és elektroipar Eletronikusgép-gyártás
– Kehnyec
C, D, E Chemko a.s., Strážske Vegyipar Iparcikkek termelése
C, D, E Vihorlat a.s., Sina – Szina Gépipar Ipari gépgyártás
G, H, I, J, Novitech, a.s. Szolgáltatás Hardware, software,
K, L, M kutatás, felnőttképzés,
hotel, étterem
Jelmagyarázat:
• A+B: Mezőgazdaság,
• C, D, E: Bányászat, ipari termelés, villany-, gáz-, gőz- és víztermelés és -szolgáltatás
• F: Építészet
• G, H, I: Kereskedelem, szállodák és éttermek, közlekedés, posta és telekomunikáció
• J+K: Pénzügy, biztosítás, más kereskedelmi szolgáltatások, kutatás
• L, M: Más piaci és nem piaci szolgáltatások
8. Privatizáció
A Kassai Kerületben a privatizációnak több hátránya mint előnye volt, amely eddig
nem hozta meg a régió felzárkózási elvárásait, a prosperitást, az intelligens munkale-
hetőségek bővülését. Visszatekintve az elmúlt 13 éves folyamatra, a kudarc közös jel-
lemzői, függetlenül a hatalmon lévő kormányoktól, az alábbiakban összegezhetők:
• Klientelizmus és korrupció az állami vagyon osztogatásában
• A privatizálandó vállalatok (a vasmű kivételével) alacsony technológiai állapota
• A régió nehéz földrajzi elérhetősége, távolsága a fő európai piacoktól, rossz inf-
rastruktúra
• A folyamat kezdetleges módszertani hiányosságai, mint például a vállalatok
piaci és szellemi értékének felületes bemutatása, pénzügyi helyzetének rossz
prezentációja, a nemzetközi szokásoknak megfelelő információs szakanyagok
hiánya vagy alacsony színvonala stb.
A kelet-szlovákiai régióban lejátszódó privatizációs folyamatot négy prob-

lémakörre oszthatjuk:
1. A kisebb állami iparvállalatok politikai érdekcsoportok tulajdonába kerülése
2. A kisebb iparvállalatok nyugati know-how és tőkebevonás által történő tulajdo-
nosváltása
3. A pozsonyi székhelyű nagyvállalatok és egyben kelet-szlovákiai leányvállala-
tainak multinacionális vállalatok által történő privatizációja.
4. A Kelet-szlovákiai Vasmü (VSZ) privatizációja, amely méretében és kihatásai-
ban egy teljesen specifikus témakör
A Mečiar-kormány időszakában lejátszódó transzakciók (1994–1998) végered-

ménye 90%-ban a vállalatok elszegényedéséhez és munkaerő-leépítéshez, ill. a válla-
latok felszámolásához vezetett (pl. a tőketerebesi Deva csokoládégyár, a Chemko, a
királyhelmeci bútorgyár stb.). Ennek egyetlen pozitív példája a kassai Kerko csempe-
gyár, amely tovább fejlődött.
A 2. pont volumenében és a magyar régióra való kihatásában nem jelentős. Ha-
csak nem soroljuk ide az új zöldmezős beruházásokat, pl. a Kenyheci Ipari Parkot, ahol
1997 óta az amerikai Molex elektrotechnikai vállalat kb. 400 új mukahelyet teremtett.
A pozsonyi székhelyű nagyvállalatok privatizációja (az áramszolgáltató, gázmű-
vek, bankok) összességében egyértelműen negatív kihatással van az itt dolgozó ma-
gyar munkavállalókra is: az új tulajdonosok erőteljesen hozzáláttak az általában fel-
duzzasztott kirendeltségek létszámleépítéséhez. Általános hátrány az angol nyelv hiá-
nyos ismerete a középvezetői posztokat betöltő magyarok körében. Ez alól kivétel ta-
lán a szlovákiai OTP Bank, ahol habár szintén beindult a létszámleépítés, de a magyar
nyelv ismerete előny lehet.
A kassai vasmű privatizációja kétszer zajlott le. Az első tranzakció a Mečiar-
időszakban történt, amikor a részvények többségét a Rezes Sándor vezette csoport
kapta ajándékba. Erre az időszakra tehető a magyarországi expanzió – a diósgyőri
DAM megvétele –, amikor a Kassai Vasmű és régió magyarul tudó munkavállalói att-
raktív munkalehetőségekhez juthattak, amíg a DAM nem került felszámolásra. A pri-

vatizáció második fejezetét 1998-ban a gyár eladósodása és a kormányváltás inditot-

ta el. Ez a fejezet 2002-ben végződött, amelynek folyamán a vasmű fő üzemegysége-
it 2000-ben, nem átlátható módon, a Dzurinda-kormány a U.S. Steelnek adta el. A
fennmaradó kiszolgálórészlegek és ingatlanok pedig szintén a kormány csöndes se-
gédletével egy kétes hírű szlovák pénzügyi csoport tulajdonába csúszott fokozatosan
át. Az U.S. Steel egyúttal 10 éves adómentességet kapott, a fenmaradó csonka VSZ
székhelyét és ezáltal adóbefizetéseit pedig Pozsonyba helyezték át, tehát ez a tranz-
akció végeredménye:
• A kassai régió adóbevételének és ezáltal régiófejlesztési képességének meg-

csappanása. A VSZ Szlovákia GDP-jének 16%-át adta.
• Az U.S. Steel által beigért helyi fejlesztések helyett külföldi expanzió (Szerbia,
Lengyelország) és hosszú távon munkaerő-leépítés
• A gyár fő részének eladásából származó kb. 75 millió USA-dollár nettó bevétel,
amit a kormányfő 1999-ben új ipar megalapozására igért be a kassai régiónak,
fokozatosan kifolyt a kétes hírű szlovák pénzügyi csoport off-shore számláira.
• A csonka VSZ vagyonát részletekben árusítja ki a többségi tulajdonos, ami
egyúttal fokozatos elbocsátásokat eredményez.
A Kassai Vasmű vállalatcsoport fénykorában kb. 26 ezer ember dolgozott itt. Eb-
ből kb. 18 ezret átvett a U.S. Steel. Az alkalmazottak és a fokozatos elbocsátások kb.
15%-a magyar munkavállalót és közvetetten magyar tulajdonú beszállító kkv-t érint. A
dráguló munkaerő és a környezetvédelmi szigorítások miatt az acélipar fokozatos ke-
letre való kiszorulásának vagyunk tanúi. Ez a folyamat a régióban egy időzített bom-
ba, amelynek gyújtózsinórját a szlovák kormány kiengedte a kezéből.
9. A Magyar Koalíció Pártja
Az MKP gazdasági programja
A kormány hivatalba lépésekor egy túlköltekező, eladósodott államháztartást és egy

rosszul működő, egyensúlyi problémákkal küzdő, elavult szerkezetű, alacsony haté-
konyságú, a mečiari privatizáció következtében kifosztott gazdaságot örökölt.
Az állam túlköltekezésének megakadályozása és a gazdasági egyensúly helyre-
állítása érdekében a kormány 1999-ben elfogadta azt a takarékossági csomagtervet,
melynek lényege az államháztartás (gazdasági, közigazgatási, iskolaügyi, egészség-
ügyi, szociális, védelmi stb.) kiadásainak csökkentése, illetve a kiadások növekedésé-
nek a visszafogása volt.
A kormány a takarékossági csomagtervet azért fogadta el, hogy megállítsa az or-
szág belső és külső eladósodásának növekedését és a gazdasági egyensúly további
romlását.
A költségvetési megszorításokkal egy időben a kormány hozzálátott a gazdasági
és az államháztartási reformok előkészítéséhez, illetve végrehajtásához úgy, hogy
összhangban legyenek az EU-csatlakozással kapcsolatos jogharmonizáció és intéz-
ményrendszer kialakításával.
A költségvetési megszorító intézkedések a lakosság számára fájdalmasnak,
ugyanakkor „gazdasággyógyító” hatásait tekintve eredményesnek bizonyultak. A kivi-
tel növekedése és a behozatal csökkenése eredményeként kisebb lett Szlovákia ke-
reskedelmi és fizetési mérlegének hiánya. Az államháztartás kiadásai csökkenésének
következtében alacsonyabb lett annak finanszírozási hiteligénye is, ebből következő-
en hitelforrások szabadultak fel a gazdaság számára, és csökkent az inflációs nyo-
más. Az eredmények hatására javult Szlovákia nemzetközi politikai és gazdasági mi-
nősítése, és stabilizálódott a szlovák korona árfolyama.
Sajnos a szükséges költségvetési megszorító intézkedést nem követték kellő
gyorsasággal és következetességgel a kormányprogramban lefektetett, közigazgatá-
si, oktatási, egészségügyi, szociális, nyugdíj és hadügyi reformok, amelyek hatására
olcsóbban és sokkal hatékonyabban működnének ezek a rendszerek.
Nem sikerült következetesen és maradéktalanul végrehajtani a gazdasági rend-
szerváltással kapcsolatos teendőket. Ezért:
• nem fejeződött be az állami monopóliumok tervezett magánosítása,
• nem, illetve alig működik a tőkepiac. Nem folyósít kellő mennyiségű tőkét a
gazdaság zökkenőmentes működtetéséhez, és nem teszi lehetővé a tőke allo-
kációs rendszerének működését, s ezzel a gazdaság folyamatos és gördülé-
keny szerkezetváltását,
• nincs valódi ingatlanpiac, ezért is nem működik megfelelően a jelzálog-hitele-
zési rendszer,
• nincs valódi földpiac, s ez gátolja a mezőgazdasági vállalkozások létrejöttét és
fejlődését,
• nem működik hatékonyan a csődeljárások intézménye, ezért sok az „életkép-
telen” vállakozás a piacon, rontva a gazdaság működésének hatékonyságát.
• magas a vállalati szféra eladósodása,

• rossz és elavult a gazdaság szerkezete, minek következtében alacsony a szlo-

vák gazdaság exportképessége és magas az importigénye,
• alacsony a hazai és a külföldi piacokon egyaránt versenyképes és magas hoz-
záadott értéket tartalmazó termékek és szolgáltatások kínálata,
• nem működik kellőképpen a pénzpiac. A vállalkozások általában – és azon be-
lül főleg a kis- és középvállalkozások – rossz hitelfeltételek mellett, számos bü-
rokratikus akadály leküzdése árán tudnak csak hitelhez jutni,
• nem elég hatékony a bank- és a pénzpiaci felügyelet. Ez nagyon kockázatossá
teszi a megtakarítások és befektetések biztonságát, nehezítve ezzel a szabad
pénzeszközök tőkésítését,
• a vállalkozói környezetet rontja a jogérvényesítés alacsony színvonala, mint pél-
dául a bírósági eljárások vontatottsága, az ítéletek törvényességének kérdése,
valamint azok nem megfelelő végrehajtásának érvényesítése stb.,
• az ügyintézés minden szintjén elburjánzott a korrupció,
• magas a vállalkozások adóterhelése,
• kevés külföldi működő tőke áramlott be a gazdaságba, aminek következtében
nem történt meg a környező országokban (pl. Magyarországon, Csehország-
ban és Lengyelországban) tapasztalt gyors gazdasági szerkezetváltás.
Az MKP gazdaságpolitikai céljai, feladatai és

megoldási javaslatai
A Magyar Koalíció Pártjának jövőképében egy dinamikusan fejlődő, konkurencia-

és exportképes gazdasággal rendelkező NATO- és EU-tag Szlovákia szerepel, amely
tisztességes megélhetést, növekvő életszínvonalat és szociális biztonságot nyújt pol-
gárai számára.
Bár az EU Szlovákiáról szóló 2001-es jelentése megállapította, hogy az ország
működőképes piacgazdasággal rendelkezik, továbbra is fontos feladatnak tartja a
piacgazdaság jogi hátterének és intézményrendszerének továbbfejlesztését illetve
megerősítését.
Új fejlesztési stratégia
A gazdasági növekedés eddig alkalmazott ágazati stratégiájáról át kell térni a ré-
giófejlesztési stratégiára. Ez alapvető szemléletváltást jelent a gazdaságpolitikában.
Lényege abban rejlik, hogy a gazdaságpolitika nem egyes, úgynevezett húzóágaza-
tok fejlesztésére összpontosítana, hanem az elmaradott, illetve strukturális gondokkal
küzdő régiók felzárkózását és dinamikus, hosszú távon fenntartható fejlődését ösztön-
zi és támogatja.
A gazdaságpolitika fontos szereplőivé a regionális, tehát a kerületi önkormányzat-
ok válnak. Rájuk hárul a „gazda” szerepe a régiókban.
A régiófejlesztésen alapuló gazdaságfejlesztési stratégia hozadéka, hogy a régi-
ók szellemi, természeti, földrajzi, anyagi és tőkeforrásainak és a bennük rejlő kompa-
ratív előnyöknek kiaknázására épül, a régiók gazdasági szerkezetének sokrétűbbé té-
telével. A régiók gazdasági szerkezetét úgy kell alakítani, hogy nemzetközi viszonylat-
ban is versenyképes termékeket állítsanak elő.
Ha a régiók sikeres gazdaságfejlesztést hajtanak végre, az megszünteti a köztük
lévő jelentős gazdasági és életszínvonalbeli különbségeket, ami a nemzetgazdaság
egészének fejlődését és növekedését eredményezi.
Iparfejlesztés
Szlovákia gazdaságában az iparnak mindig is meghatározó szerepe volt, s ez a
jövőben is így lesz, mivel súlya meghatározó az ország jövedelemtermelésében és az
exporttermékek előállításában. Az ipar szerkezetének és kapacitásának kialakításánál
a hazai piac felvevőképességéből és az export bővítésének lehetőségeiből kell kiin-
dulni.
Azokat az iparágakat kell elsősorban fejleszteni, amelyek hazai nyersanyagforrá-
sokra épülnek. Javítani kell az ipari termelés hatékonyságát és jövedelmezőségét. En-
nek feltétele az ipari termelés szerkezetének a magas hozzáadott értékű termékek irá-
nyába történő átalakítása és a termékek műszaki színvonalának javítása.
Fontos feladat az energiaipar hatékonyságának növelése az alternatív energia-
hordozók hasznosításával, valamint az energiatakarékos termékek gyártásának és fo-
gyasztásának elterjedésével.
A szlovákiai magyar nemzeti közösség szempontjából különös jelentősége van
az élelmiszeriparnak. Ez képezi régióink mezőgazdasági termelésének egyik fontos
értékesítési piacát. Megkülönböztetett figyelmet kell ezért szentelni annak, hogy az
élelmiszer-ipari vállalkozások közvetlenül a mezőgazdasági termelésre épüljenek, és
hatékonyan működjenek.
Mezőgazdaság
A mezőgazdaság a nemzeti közösségünk által lakott régiók egyik meghatározó
gazdasági ágazata. Ezért fontos számunkra, hogy az ágazat valóban működőképes
és fejlődőképes legyen, hogy a mezőgazdasági termelők termékeikkel fel tudják ven-
ni az értékesítésért folytatott küzdelmet a hazai és a külföldi piacokon.
A jelenleg érvényes mezőgazdasági politika nem a mezőgazdasági termelés ha-
tékonyságának és termelékenységének az alapkövetelményeire épül, hanem az ex-
tenzív mezőgazdasági termelés fenntartásának alapigényeire.
A jövőben szükséges lesz az intenzív, hatékony mezőgazdasági termelés és fel-
dolgozó ipar fejlődésének jelentős mértékű támogatása, hogy az ágazat felkészüljön
az EU-s csatlakozásra. Egy alulméretezett, extenzív termelésre épülő és felkészületlen
mezőgazdasági termeléssel, valamint nyitott hazai piacokkal történő uniós csatlako-
zás jelentős hátrányt és az európai termelési szinttől való leszakadást jelentené szá-
munkra.
Fontosnak tartjuk a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar jövedelmező-
ségének növelését a megtermelt javak értékesítésénél képzett haszon – a kereskedők
és az őstermelők közötti – igazságosabb szétosztásának szabályozásával. Jelentős
szerep hárul az agrártermékek exportjának aktív támogatására, kimerítve az OECD er-
re vonatkozó szabályozásának lehetőségeit.
Rendkívül fontos az állami támogatáspolitika megváltoztatása. Ennek a termelés
igényeinek támogatásából és az adott terület jellegéből, valamint a hatékony termelés
igényeinek támogatásából kell kiindulnia. Szükséges bebiztosítani a mezőgazdaság
támogatásának átfogó és a piac igényeire épülő rendszerét, valamint az új és műkö-

dőképes agrárpiaci szabályozás bevezetésével értékesítési biztonságot kell létrehoz-

ni a termelők számára.
Fontosnak tartjuk biztosítani a különböző üzemméretek és termelési formák
egyenlőségét, és támogatni az új termelési technológiák és rendszerek bevezetését.
Merítve az európai tapasztalatokból, megkülönböztetett figyelmet szentelünk a csalá-
di farmgazdaságok működésének.
Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az ismeretlen tulajdonosú földterü-
letek községi tulajdonba kerüljenek a földtulajdon kérdésének törvényes rendezésé-
re biztosított határidő lejárta után (2006-ig). Addig is szorgalmazzuk, hogy a községi
önkormányzatok törvény által biztosított vétójogot kapjanak az Állami Földalap keze-
lésében lévő földek bérbeadásánál, illetve lehetőségük legyen a már korábban létre-
jött bérleti viszony felbontására és átértékelésére.
Szükségesnek tartjuk felgyorsítani a törvény által szabályozott földtulajdon rende-
zési folyamatát és végérvényesen rendezni az úgynevezett pótföldek kérdését, hogy
ezeken is teljes értékű mezőgazdasági termelést lehessen folytatni.
Lehetőséget kell biztosítani a múltban államosított földek tulajdonjogának a visz-
szaigénylésére abban az esetben, ha a jogos tulajdonos vagy jogutódja önhibáján kí-
vül lekéste a törvény által megszabott határidőket és ezért visszaigénylését az érintett
állami szervek elutasították.
A transzformációs folyamaton átment mezőgazdasági szövetkezeteknél el kell ér-
ni azt, hogy tulajdonosai valódi tulajdonosként viszonyulhassanak a termeléshez. Vég-
érvényesen rendezni kell a szövetkezeti kötvények kérdéskörét, hogy azok tulajdono-
sai valódi érték tulajdonosaiként léphessenek fel.
Elengedhetetlenül fontos a túlburjánzott bürokrácia visszaszorítása a mezőgaz-
daságban, ami elsősorban a támogatáspolitikában és a kedvezményezett gázolaj
igénylésénél, felhasználásánál a leginkább szembetűnő. Véleményünk szerint az ága-
zat jelenlegi vezetése mesterséges akadályokkal fékezi az egyes támogatási igények
gyarapodását. Világos, termelésorientált és hatékony norma- és kritériumrendszerre
van szükség, amely egyrészt nem igényel jelentős intézkedést a termelők részéről, a
másik oldalon viszont jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági termelés hatékonysá-
gának növeléséhez.
Fontosnak tartjuk az EU mezőgazdasági normarendszerének és jogállásának fo-
kozatos bevezetését és alkalmazását. Az EU-val folytatott tárgyalásoknál kiemelt hang-
súlyt kell helyezni egyrészt a hazai piac és termőföld védelmének biztosítására, más-
részt viszont az EU-s támogatások tagországonkénti azonos elevek alapján történő
szétosztásának biztosítására.
10. Magyar Kis- és Középvállalkozók
A régióban működő magyar kkv-kat az alábbi három szempontok szerint mutatjuk be:
• Földrajzi eloszlásuk a régión belül, jellemző piaci vállakozási ágazatok
• A magyar kkv-k és a régióban működő többi kkv versenyképessége, piaci gaz-
dasági jelentősége
• A szlovákiai magyar kkv-k kilátásai, kihívásai a majdani közös európai piacon.
Földrajzilag a vállalkozások a Kassai Kerület három déli körzetébe öszpontosul-
nak. Nyugatról keletre haladva: Szepsi, Kassa és a Bodrogszerdahely–Királyhelmec
körzetébe. Jellemző vállakozási területek:
Kis méretű vállalkozások: helyi jellegű szolgáltatások, építkezési vállalkozók,
nagyvállalatok és üzleti láncok féltermék beszállítói, háztáji zöldségtermelők és bor-
gazdaságok, magyar–szlovák üzletközvetítő vállalkozók, panziók, vendéglők. E cso-
port számossága kb. 300-ra, volumene pedig az összes magyar vállalkozások 80-
90%-át teszik ki.
Közepes mértetű vállalkozások, becsült nagyságuk: farmergazdaságok-üzemek
(14) bútorgyár (1), szállítás-spedíció (15), szoftverfejlesztés (2), marketing és tanács-
adás (4). Méretben ide sorolhatjuk a fakitermelést, amely a nagy kiterjedésű erdők
1993-as restitúciójának köszönhetően néhány nemesi származású szlovákiai magyar
család tulajdonába kerültek vissza.
A régióban működő magyar vállalkozások sem egyenként, sem összességükben
nem hatnak meghatározó gazdasági vagy szociális tényezőként. Túlnyomó többségük
családi vállalkozáson alapul, és alkalmazottaik száma a közepes vállalkozásokban sem
haladja meg a 20 főt. Ez alól talán csak a szoftverfejlesztő és -oktató Novitech Rt. kivé-
tel, amely a kassai központjában kb. 100 főt alkalmaz. A Novitech az egyetlen szlovákiai
magyar kkv, amelynek részvényeit jegyzik a pozsonyi értékpapírtőzsdén.
A versenyképességet a jelenlegi nemzetállami piaci környezetben elemezve az
alábbiakat állapíthatjuk meg:
• A magyar kkv-k (mint csoport), szlovák versenytársaikkal szemben az érték-
képzési lánc alacsonyabb szintjén helyezkednek el: többségük manuális mun-
kán alapuló vállalkozás, nullszaldó körüli eredménnyel, amely nem tesz lehető-
vé folyamatos fejlesztést és néha a biztos túlélést sem. Ez a hátrány a 90-es
évek privatizációjakor keletkezett, amelyből a magyar vállalkozói réteg kima-
radt, tehát nulla szintről kellett indulnia.
• Ezt a hátrányt némileg kompenzálja a magyar kkv-k szélesebb információs,
know-how és piaci tere (Szlovákia + Magyarország). Ezeket az apriori előnyö-
ket eddig azonban nem sikerült szervezetten és erőteljesen kihasználni. A kas-
sai magyar konzulátus ebben a magyar–magyar vállakozási potenciál haszno-
sításában fontos katalizátorként szolgálhat.
A szlovákiai magyar kkv-k kilátásai, kihívásai a majdani közös európai piacon hal-
mozottan jelennek majd meg Kelet-Szlovákiában, amely a GDP képzésben jelenleg
az ország legelmaradottabb régiója. A legveszélyesebb kihívásokat az EU csatlako-
zás után az alábbiak jelentik:
• Fokozódó piaci verseny a jelenlegi EU-ból ide nyomuló vállalkozások következ-
tében

• Az itteni kkv-k kiszorulása a piacról az EU szigorú termékminőségi feltételeinek

nem teljesítése miatt (pl. élelmiszeripar, mezőgazdaság). A minőségi feltétele-
ket ma a szlovákiai kkv-k kb. 50%-a nem teljesíti
• Az új, tudás alapú vállalkozási formák gyors megjelenése (pl. távmunka, e-bu-
siness, e-learning, határon átívelő kollaboratív hálózatok), amelyekre a jelenle-
gi kkv-k mai állapotukban nem képesek idejében átváltani (vezetési, angol
nyelvi ismeretek és fejlesztési tőke hiánya miatt)
A fenti kihívások miatt, létfontossággal bír a magyar kkv-k minél alaposabb és
gyorsabb felkészülése, szerkezeti váltása. Ebben a kulcsfeladatban az anyaország tá-
mogatása sok kkv esetében sorsdöntő jelentőséggel bír majd. Javasolt támogatási te-
rületek:
• Minőségbiztosítási tanfolyamok és certifikációk biztosítása magyarországi ta-
nácsadókkal. A certifikációs költségek részleges támogatása.
• Kkv-orientált marketing- és menedzsmenttanfolyamok biztosítása Kassán ma-
gyar nyelven.
• EU-pályázatkészítő modszertani tanfolyamok szervezése Kassán, tapasztalt
magyarországi szakértők vezetésével.
• A kassai magyar konzulátus és az ITD Hungary által támogatott magyar–ma-
gyar piaci szegmensspecifikus workshopok szervezése.
• Határon átívelő, EU-versenyképes kkv-konzorciumok feltérképezése.
• Magyarországi bankok és tőkeerős kkv-k bevonása a szlovákiai kkv-k fejleszté-
si és szerkezetváltási projektjeinek társfinanszírozásába.
Tuba Lajos
A komáromi hajógyárról
A Trend gazdasági hetilap összesítése szerint – amelyet egyébként a legátfogóbb

ilyen jellegű vállalati statisztikai feldolgozásnak tekintenek – 2002-ben a 200 legna-
gyobb szlovákiai vállalat között a komáromi járásból mindössze egy, az 1,5 milliárd ko-
ronás bevételével 116. helyezett Rieker Obuv cipőgyár található. A szomszédos járá-
sok közül az érsekújvári ezen a listán hét céggel képviselteti magát, igaz a dunaszer-
dahelyi viszont egyetlen egyszer sincs jelen. Említést érdemel ezenkívül a nyitrai szék-
helyű Heineken, amely termelésének jó része az ógyallai sörgyárból származik, ez 4,6
milliárd koronás bevétellel a 33. helyet foglalta el. A 2002-es összesítésből hiányzik az
akkoriban áttekinthetetlen helyzetű komáromi hajógyár. Ez utoljára a 2000-es adato-
kat feldolgozó összesítésben jelent meg, amikor is 1,6 milliárd koronás éves forgalmá-
val a nem pénzügyi vállalatok listáján a 107. helyet foglalta el és a 10. legnagyobb gép-
ipari üzem volt.
Az egyetlen olyan ágazat, amelyben a piacvezető cég székhelye a komáromi já-
rásban található, a cipőipar. A svájci Rieker Obuv ugyan a világ hat országában mű-
ködtet cégeket, termelése egyharmada viszont Szlovákiából származik. Érdekessége,
hogy nemcsak a termeléssel foglalkozik, hanem Komáromban működteti a konszern
tervezőrészlegét is. A komáromi és ilavai üzemében foglalkoztatott több mint kétezer
alkalmazottal 2002–ben 1,5 milliárd koronás forgalmat bonyolított le, viszont 2 millió
koronás veszteséget jelentett.
A nyomdaiparon belül országos szinten a 2002. év eredményei alapján a 6. he-
lyet foglalta el a komáromi K.T. Kft., amely 125 alkalmazottal 377 millió koronás forga-
lom mellett 5,1 millió koronás bruttó nyereséget ért el.
Gútán az egykoron nagyipari üzemnek számító Babetta romjain működő Mopedy
Kft. tavaly 3500 darab segédmotoros járművet tudott eladni, háromnegyedét külföld-
ön. A jövője viszont kérdéses, legalábbis Ladislav Banás, a cég műszaki igazgatója
idén azt nyilatkozta, hogy az idei év második félévétől érvényes, modellenként leg-
alább 900 ezer koronába kerülő uniós homologizációs kötelezettség miatt nem látnak
esélyt új modellek kifejlesztésére.
Új elem viszont az elektrotechnikai ipar, ezen belül is a kábelkötegeket gyártó cé-
gek megjelenése. Ezek az elmúlt években a gazdaságilag elmaradott, uralkodóan
mezőgazdasági területeken jelentek meg. Az elsősorban az olcsó munkaerőre építő
iparág tíz szlovákiai cége összbevétele 2000-ben meghaladta a 10 milliárd koronát és
8600 embert foglalkoztattak. Ezek egyike az 1500 embert foglalkoztató gútai
Kromberk & Schubert, amely azonban nem hozott nyilvánosságra magáról gazdasá-
gi adatokat.
A szintén komoly üzemnek számító, 380 embert alkalmazó ógyallai Zlaty Bažant
(Aranyfácán) sörgyár a Heineken szlovákiai vállalatának részét képezi, rajta kívül még
ide tartozik a rimaszombati Gemer, a nyitrai Corgoň és a túrócszentmártoni Martiner
sörgyár. Jean-Paul van Hollebeke vezérigazgató nyilatkozata szerint a konszern 2002-
ben az 5 millió hektorliteres szlovák piac 42 százalékát birtokolta, és tekintve, hogy
a vállalat közlése szerint a Zlaty Bažant a termelésük felét adja, az ógyallai gyár piaci
részesedése 25 százalék körül becsülhető.
A komáromi járás iparának elmúlt éves változásait a legjobban a komáromi hajó-
gyár története szemlélteti.
A komáromi Szlovák Hajógyár (Slovenske lodenice) a szocialista iparfejlesztés
jellemző példájaként négyezer feletti alkalmazotti létszámával egy nagyságrenddel fe-
lülmúlta bármelyik más járásbeli vállalatot. Ezért sorsa az egész járás helyzetét alap-
vetően befolyásolta.
Tekintettel arra, hogy termelése szinte teljes egészében a szovjet piacra irányult,
1989 után kilátásai nem voltak a legjobbak. A kilencevenes évek elején ugyanis ko-
rábbi piacait szinte teljesen elvesztette, és bár hagyományai és az olcsó, de képzett
munkaerő továbbra is komoly potenciált jelentett, bizonytalan volt, hogy képes lesz-e
talpon maradni az új piacok megszerzéséig. Ez a tény a privatizációja során is döntő-
nek bizonyult. A hajógyárat ugyanis az ebben az időben lezajlott kuponos privatizáció
keretében magánosították. E során elvben a lakosság jutott vállalati részvényekhez, a
valóságban azonban a kuponjaikat professzionális reklámkampánnyal begyűjtő ún.
privatizációs befektetési alapok szerezték meg a cégek feletti irányítást. A hajógyár
iránt viszont bizonytalan helyzete miatt egyetlen komoly alap sem érdeklődött, így a
besztercebányai IF PSIPS alap befolyása alá került. Ezt az jellemezte, hogy hangzatos
ígéreteinek köszönhetően a legnagyobb szlovákiai alappá vált, viszont a megszerzett
nagy mennyiségű kuponját bármiféle stratégia nélkül fektette be. Lényegében csak
arra összpontosított, hogy az egymást követő körökben olyan helyeken fektesse be a
kuponjait, ahol az kis érdeklődés miatti árfolyamon kevés kuponért sok részvényhez
lehetett jutni. Mivel az összes felkínált részvény nominális értéke ezer korona volt, így
a kuponos privatizáció végén statisztikailag nagy vagyont tudott kimutatni. Az IF
PSIPS a hajógyárban sem szólt bele az irányításba, mindössze a tulajdonában lévő
részvénycsomagot igyekezett értékesíteni. Később pedig az alapban, illetve az alapot
kezelő befektetési társaságban országos botrányt kiváltó viták, mozgások következtek
be, ezek következtében a vezetés több, egymással rivalizáló csoport között oszlott
meg, így kb. 1995 után a tulajdonukban maradt részvénycsomag már nem jelentett
komoly befektetési tényezőt.
Ebben a helyzetben végül a hajógyár első években zavartalanul tevékenykedő
menedzsmentje fokozatosan megtalálta a helyét az új viszonyok között, és egy ideig
úgy tűnt, hogy a legrosszabbat már maga mögött tudhatja. A pozsonyi P67Value tőzs-
dei elemző cég 1999 márciusában kifejezetten pozitív értékelést tett róla közzé. Esze-
rint sikeresen orientálódtak át német és holland megrendelők felé, a 2000-4500 ton-
nás teherhajók szegletében az európai piac tíz százalékát modhatták magukénak és
felfutóban volt az 5000 tonnánál nagyobb kiszorítású hajók gyártása is. Az 1993-as
évet 154 millió koronás veszteséggel zárták, a következő három évben viszont 265,
158 és 344 millió koronás nyereségről számoltak be. A kilencvenes évek közepére
ugyan ez néhány tíz millió koronára olvadt, de az 1998-ban legyártott 14 folyami-ten-
gerjáró hajó és a 4 milliárd korona fölé került bevételnek köszönhetően a tőzsdei
elemzők a viszonylag nagy adósságállomány ellenére sem láttak okot különösebb ag-
godalomra. Milan Kopcok vezérigazgató a Pravda című lapnak 1999-re újabb 14 ha-
jóról és 4,5 milliárd koronás tervezett bevételről nyilatkozott. A cégnek ebben az idő-
ben 2600 alkalmazottja volt, sőt számuk az abban az időben kialakított 13 leányválla-
lattal együtt meghaladta a háromezret. A cég imázsát javította, hogy egymilliárd koro-
nás vételi ajánlattal bejelentkezett a bulgár ruséi hajógyárra kiírt privatizációs pályázat-
ra. Hiába nyerte meg azonban a nemzetközi tendert, a bolgár privatizációs ügynökség
mégis egy német cég mellett döntött, és a komáromi hajógyár ezt bírósági úton sem
volt képes érvénytelenítetni. A vállalat menedzsmentje ekkor bejelentette, hogy nem
csügged, és más hasonló pályázatokon is szerencsét próbál. Erre az időre átalakult a

tulajdonosi szerkezet is: 20,2 százalékkal a legnagyobb tulajdonos továbbra is az IF

PSIPS volt, de 19,6 százalékot már a Park Real Rt. birtokolt. A napjainkban már felszá-
molás alatt álló céget ugyan az ország északi felében található Alsókubinban jegyez-
ték be, de egyik meghatározó személyisége a pozsonyi Végh László ingatlankereske-
dő. A kisebb tulajdonosok között pedig 6 százalékkal jelen volt a bártfai Macos Invest,
a később a cégben hálátlan szerepet játszó Marian Jancosek cége.
A cégről hamarosan rossz hírek érkeztek. Arra hivatkozva, hogy a jugoszláviai há-
ború következtében leállított dunai hajóforgalom miatt nem képesek eljuttatni a hajói-
kat a fekete-tengeri kikötőkben várakozó megrendelőkhöz, már májusban 100 millió
koronás veszteségről számoltak be és 800 ember elbocsátását helyezték kilátásba. A
vasasszakszervezet nyomására ezt végül négynapos munkahét bevezetésével oldot-
ták meg, péntekenként mindenki fizetés nélküli szabadnapot kapott.
2000 tavaszán Milan Kopcok vezérigazgató azt nyilatkozta, hogy a háború miatt
az 1999-re tervezett 4,5 milliárd koronás bevétel helyett csak 2 milliárdot sikerült elér-
niük. A 14 hajó helyett csak kettőt adtak el, a többi a komáromi kikötőben vesztegelt.
Ebben az időben a vállalat 980 embert elbocsátott, vezetői pedig abban reményked-
tek, hogy a romániai Tulcea hajógyárának privatizálásával a gyártást az Aldunára he-
lyezik át. A vételárhoz szükséges pénzt a Slovenská Kreditná Banka bocsátotta volna
a rendelkezésükre, amelyet a vezérigazgató ekkor nevezett nyilvánosan cége egyik
fontos tulajdonosának. Ekkor azonban már csak néhány hét telt el, és robbant a bom-
ba. Májusra kiderült, hogy a hajógyár a teljes anyagi összeomlás szélére került, és hi-
telező bankjai arra készültek, hogy bírósági végrehajtás útján mentsék, ami menthe-
tő. Ez Szlovákiában akkoriban működőképes csődtörvény híján az egyetlen módja
volt a kinnlévőségek behajtásának, még akkor is, ha ezen az úton a követelések töre-
dékét lehetett csak visszaszerezni. Ekkor lépett először színre az akkor már kormá-
nyon lévő Magyar Koalíció Pártja, amely politikai szempontból megengedhetetlennek
tartotta a régióban domináns cég összeomlását. Podstransky Vladimil MKP-s pénz-
ügyminisztériumi államtitkár vezetésével a hitelező bankok részvételével létrehoztak
egy koordinációs csoportot, amely a főrészvényesektől azt kérte, hogy a cég konszo-
lidálásáig biztosítsanak többséget számukra a felügyelőbizottságban. Az előzetes
megegyezés ellenére azonban a májusi részvényesközgyűlés botrányba fúlt. A rész-
vényesek nem szavazták meg az új jelölteket, ehelyett az állam és a hitelezők képvi-
selőire nyilvános nyomást gyakoroltak, hogy amennyiben nem kapnak állami garanci-
át 29 millió márka újabb hitelre, az 1,3 milliárd koronás hitelállománnyal terhelt cég két
héten belül összeomlik. A nyilvánosság számára ekkor derült ki, hogy a cég tulajdo-
nosi struktúrájában alapvető változásokra kerül sor. A döntő befolyást ekkor már a
Marian Jančošek és Frantisek Hodorovsky vállalkozók körüli gazdasági csoport birto-
kolta. Végül azonban a koordinációs bizottság kerekedett felül, és a fő részvényesek
egy héten belül írásban vállalták, hogy a fontos döntéseket csak a bizottság beleegye-
zésével hozzák meg. Ekkor már az is kiderült, hogy a cég vezetése eltúlozta a hábo-
rús károkat, mivel az éppen elkészült három hajót még a Duna lezárása előtt sikerült
eljuttatni a folyó alsó szakaszára. Végül 2000. május 16-án megszületett a megegye-
zés, és névleg megkezdődött a cég konszolidálása. A konszolidációs terv körül azon-
ban hosszú vita bontakozott ki. Ez novemberre a koordinációs bizottsághoz hű teljes
vezetőcserébe torkollott, egyben a korábbi vezetés több tagjának azonnali hatállyal
megtiltották, hogy a cég területére lépjenek. A vállalat körül viszont így bonyolult jogi
helyzet alakult ki. Az új vezetésnek sikerült érvényteleníteni a cég vagyonát a leányvál-
lalatokban megutaztató szerződéseket, a vállalat részvényei viszont az előző vezetés-
sel, illetve a fontos tulajdonosokkal összefonódott Slovenská kreditná banka (SKB)
nevű pénzintézetben voltak letétben, amely azonban időközben csődöt jelentett. Az
SKB-t nagy állami energetikai vállalatok hozták létre, majd miután az alaptőkeként be-
fizetett pénzt bizonyos vállalkozói csoportoknak hitelként kiadták, ezeket behajthatat-
lannak ítélték és Szlovákiában elsőként bankcsődöt jelentettek. Az SKB elnöke
egyébként a bősi vízlépcsővitában ismertté vált Július Binder volt.
Az áttekinthetetlen helyzet láttán 2000. november 10-én a komáromi hajógyár
megmaradt 1700 alkalmazottja csendes sztrájkba lépett, amely keretében közel egy
hétig nem hivatalosan nem mentek munkába. Jozef Žucha vezérigazgató ekkor kijelen-
tette, hogy a céget nem a balkáni háború, hanem Jančošekék pénzügyi visszaélései
juttatták az összeomlás szélére, és bejelentette, hogy a vállalat élén végzett változások-
kal teljesítették a túlélést jelentő három új hajó legyártásához szükséges állami hitelga-
ranciához megszabott feltételeket. A részvények többségét birtokló Jančošek-csoport
azonban nem adta fel a harcot, és nyíltan arra törekedett, hogy a cég ellen megindul-
jon a csődeljárás. Ennek részeként az anyavállalat és a leányvállalatok bonyolult pénz-
ügyi rendszerében zároltatták például a fizetésekre szánt 16 millió koronát. December
első napjaiban pedig az igazgatóságon megjelent két észak-szlovákiai bírósági végre-
hajtó, akik pontosan azt az öt számítógépet kobozták el, amelyek nélkül lehetetlen volt
biztosítani a cég napi menetét. Mindehhez az előző vezetés által felbérelt biztonsági
szolgálat asszisztált nekik, róluk csak ekkor derült ki, hogy szintén a Jančošek-féle vál-
lalatbirodalomhoz tartoznak. Néhány nap múlva egy vitatott 10 millió koronás követelé-
se alapján ez a biztonsági szolgálat kezdeményezte a csődeljárást, de ehhez tíz nap
múltán a vállalatvezetés az öncsőd bejelentését is csatolta, mondván, ez az egyetlen
mód, hogy a Jančošek-csoportot kerítésen kívülre juttassák. A komáromi hajógyár ek-
kor 2,5 milliárd koronás tartozással és 1500 alkalmazottal rendelkezett.
Ekkor azonban kiderült, hogy az állam és a hitelező bankok időközben felkészül-
tek erre a helyzetre. Az állami vagyonügynökségként működő Nemzeti Vagyonalap
(FNM) a minimumként előírt egymillió koronás alaptőkével Slovenske lodenice
Komárno néven bejegyeztetett egy pozsonyi székhelyű részvénytársaságot. A csőd-
eljárás megkezdése előtt a hajógyár új vezetése ebbe bevitte a leányvállalatok visz-
szaszerzett vagyonát, majd pedig a hitelező bankok is rábízták a jelzálog keretében
zárolt hajógyári vagyont. Az i-re a pontot a kormány tette fel, amely december 21-én
az új cég számára állami garanciát vállalt a három új hajó építéséhez szükséges 30
millió márkás hitelre.
A 2001-es évet tehát a komáromi hajógyár területén a küszöbönálló csődeljárás-
sal jellemzett régi (a komáromi székhelyű Slovenské lodenice, SLK) és egy új céggel
(a pozsonyi székhelyű Slovenské lodenice Komárno, SLKB) kezdték. Az SLK felmon-
dott szinte minden alkalmazottjának, az SLKB-ban viszont már megkezdték az új ha-
jók tervezését, mondván, két éven belül akár 3000 embernek is munkát adhatnak. A
helyzet azonban nem volt ennyire egyszerű, február elején a Jančošek-féle csoport a
részvényesek 56 százalékának jelenlétével közgyűlésen új SLK-vezetőséget válasz-
tott. Gyurovszky László, az MKP alelnöke ekkor kijelentette, hogy ez a lépés a
Hodorovsky–Jančošek-csoport embereinek visszatérését jelenti, és céljuk a hajógyá-
rat tönkretevő időszak nyomainak eltüntetése. Mivel az új vezetésben két akkori kor-

mánypárt, a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) és a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL)

ismert emberei is jelen voltak, az MKP a koalíciós tanács elé vitte a hajógyár sorsát.
A cégbíróság végül április elején hirdette meg hivatalosan a csődeljárást az akkor már
csak régi hajógyárként emlegetett SLK-val szemben, június végéig a hitelezői 1,8 mil-
liárd korona értékben nyújtottak be ellene igényt. Ez is egy sor komplikációt okozott.
Ezek egyike az volt, hogy a gyár csarnokai és berendezései a csődeljárás részét ké-
pezték, viszont az SLKB, vagyis az új hajógyár használta azokat, mégpedig az ingat-
lanokra jelzálogot érvényesítő bankok felhatalmazása alapján.
Időközben ugyanis az SLKB az oda szintén elnökké átigazolt Jozef Žucha vezeté-
sével már februárban száz emberrel megkezdte az első hajó építését. Március végére a
meglévő három mellé újabb két hajóra szereztek megrendelést, és először ekkor vető-
dött fel stratégiai befektető belépése a cégbe. Sőt áprilisban Žucha már a cég egyik leg-
fontosabb céljaként jelölte meg, hogy két éven belül komoly befektető jelenjen meg a
vállalatnál. Komáromból azután egy ideig nyugodt hírek érkeztek Az SLKB május végén
már több mint hatszáz embert alkalmazott. Június végén számuk hétszázra nőtt, egyben
bejelentették, hogy a magyarországi Ganz Danubius Tradinggel három homokszállító fo-
lyami hajó gyártásában egyeztek meg, és ezzel egy olyan hosszú távú együttműködés
lehetősége sejlett fel, amely újra visszahozhatja a folyami hajók gyártását a régióba. Au-
gusztusban viszont a Trend című gazdasági hetilap kisebb politikai botrányt kavart, ami-
kor megszellőztette, hogy egy rendkívüli közgyűlés keretében a SLKB elnökségébe és
felügyelőtanácsába az MKP embereit ültették. Az egyelőre 100 százalékos tulajdonos
FNM megerősítette a személycserék hírét, szóvivője viszont nem volt hajlandó kommen-
tálni a politikai összefüggéseket. Az elnöki posztról való eltávolítását Jozef Žucha is ne-
hezen viselte. Olyannyira, hogy rendkívüli sajtóértekezleten fejezte ki aggodalmát, hogy
a politikai hátterű változtatások a vállalat üzleti partnerei bizalomvesztése miatt veszé-
lyeztethetik a hajógyár nehezen kialakított konszolidációs forgatókönyvének megvalósí-
tását. Ez a lázadás napokon belül az állásába került, de végül nem igazolódott a jósla-
ta, amely szerint távozása a hitelező bankokat és a megrendelőket egyaránt megriaszt-
ja. A botrány azonban hamarosan feledésbe merült, mivel a hajógyár körüli események
néhány héten belül sokkal fontosabb irányba fordultak. Szeptemberben bejelentették,
hogy a FNM már dolgozik az SLKB-be várt stratégiai befektető megszerzésére szolgáló
pályázaton. Novemberben viszont kiderült, hogy nyilvános pályázat helyett közvetlenül
tárgyalnak az általuk fontosnak ítélt érdeklődőkkel. Ez azonban kockázatos lépésnek bi-
zonyult, főként azért, mert a pályázatra várók közt ott volt a Penta Group nevű pénzügyi
csoport, amely a joghézagokat és az államot képviselők hibáit kihasználva az elmúlt
években többször is két vállra kényszerítette a pénzügyminisztériumot és az FNM-et. Az
FNM által javasolt megoldást a döntéshozatalra jogosult kormányülés előtti utolsó stá-
ció, a Gazdasági Miniszterek Tanácsa is támogatta, így 2001. december elején úgy tűnt,
hogy az SKLB-be viszonylag gyorsan belép az új tulajdonos. Ivan Mikloš pénzügyminisz-
ter eleinte az osztrák Creditanstalt és a HypoVereinsbank konzorciumáról beszélt, de
a Sme című napilap azonnal kiderítette, hogy az osztrákok a magyar Equinox Ventures
Investment Advisory Limited Liability Company nevében járnak el. A kormány végül kö-
zel kéthetes kivárás után mégis a nyilvános pályázat kiírása mellett döntött, amit a sajtó
az MKP vereségeként értékelt. Sajtóhírek szerint az SLKB iránt az említett osztrák–ma-
gyar csoport mellett egy jekatyerinburgi orosz cég, a cseh Melníki Hajógyár és a Penta
Group érdeklődött.
2002 januárja két fontos eseményt is jelentett az SLKB életében. Az akkor már
966 embert foglalkoztató cég befejezte az első hajót, azzal, hogy ezt februárban és
márciusban egy-egy újabb követi. Közben pedig az FNM megjelentette a vállalat el-
adására szolgáló pályázatot. A cég anyagi helyzete nem volt könnyű, ami rányomta
bélyegét az újabb hajók gyártásának előkészítésére. Az annak idején néhány hóna-
pos átmeneti időszakra létrehozott SLKB még mindig csak 1 millió koronás alaptőké-
vel rendelkezett, és a termeléshez a régi hajógyár jelzálog fejében lefoglalt 400 millió
koronányi értékű csarnokait és eszközeit használta. Forgótőkéje viszont nem volt, az
első három hajó építését előfinanszírozó Eximbanka csak nyersanyagra és bérekre
adott pénzt. Az első hajó befejezése után azonnal meg is kezdődtek a tárgyalások há-
rom újabb hajó elkészítéséhez szükséges 11,5 millió euró meghitelezéséről. A pénz-
ügyminisztérium ezt hivatalosan támogatásáról biztosította, a kivitel támogatására
szolgáló állami tulajdonú Eximbanka viszont a hajókat megrendelő cégek bankjaitól
is garanciát kért, hogy annak idején valóban ki is fizetik a szállításokat. Január végén
az FNM bejelentette, hogy a privatizációs pályázatra tíz érdeklődő jelentkezett. Hozzá-
tették, hogy mivel a hajógyárnak piacai vannak, és szakmai szempontból sincsenek
gondjai, stratégiai befektető helyett pénzügyi befektetőt keresnek. Ennek megfelelően
a kiválasztás során nem az SLKB 100 százalékos tulajdonáért ígért ár lesz az elsőd-
leges szempont. Ehelyett az érdeklődő pénzügyi ereje dönt majd, mivel elsősorban
azt várják el tőle, hogy képes legyen megfinanszírozni az új hajók építését. A pályázat
kiírása után az Eximbanka érdeklődése is csökkent, Michal Borgula alelnök bejelen-
tette, hogy az újabb hajók finanszírozására szolgáló hitelről inkább az új tulajdonossal
tárgyalnak tovább. Az érdeklődők között újra feltűnt a Penta Group, amely azonban
nem közvetlenül jelentkezett, hanem a holland Oost European Participaties befekteté-
si és kockázati tőketársaság partnereként. Peter Draskovič, a holland társaság képvi-
selője nem is titkolta, hogy csak bizonyos időre szeretnének jelen lenni a hajógyár-
ban, amint lehet, a céget továbbadják egy stratégiai befektetőnek. A Penta Group eb-
ben a konstrukcióban a cég pénzügyi átalakításában játszott volna szerepet. A pályá-
zatra végül négy ajánlat érkezett: a holland OEP mellett a jekatyerinburgi OMZ –
Obedinenyje mašinostroiteľnyje zavody –, a Czech Shipping Group, mint a Melníky
Hajógyár leányvállalata, és a magyar tőkéjű német Equinox Ventures Investment
Advisory LLC-t képviselő Creditanstalt és HypoVereinsbank konzorcium.
Időközben azonban az SLKB-ban nehéz helyzet alakult ki. Hiába volt ugyanis meg-
rendelésük a német Cassus Shippingtől újabb két hajóra, hitelek híjján nem voltak ké-
pesek megkezdeni ezek gyártását, így a pénzügyi fedezettel bíró utolsó két hajó befe-
jezésével párhuzamosan kénytelenek voltak hazaküldeni alkalmazottjaikat, akik ezután
a bérük 60 százalékát kapva várták a fejleményeket. Február elején, amikor már közel
ötszáz alkalmazottat voltak kénytelenek otthon tartani, az Eximbanka egy hónapos ké-
séssel ugyan, de jóváhagyta a kormány által is ajánlott új hitelt, 9,2 millió euró érték-
ben. Bár az FNM szerint a privatizációs pályázat kiértékelése még nem zárult le, ezek-
ben a napokban a Penta Group nyilvános kampányt indított, mondván, már megvan
a győztes, a magyar Equinox személyében. Elsőként Ivan Mikloš miniszterelnök-helyet-
tesnek küldtek egy nyílt levelet, amelyben a szerintük a hajógyár vezetésével és a Ma-
gyar Koalíció Pártjával nagyon közeli kapcsolatban álló magyar cég kiválasztása nem
szakmai, hanem politikai döntés volt. A Penta arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a pá-
lyázat beadási határideje január 29-e volt, az FNM ezután teljesen új kiegészítő anya-

gok beadására szólította fel a pályázókat, miközben a kidolgozásukra mindössze há-

rom napot engedélyezett. Egyben az OEP ajánlatát is nyilvánosságra hozták, a holland
cég 6,1 millió koronás vételár mellé a szlovák Postabank 65 millió koronás bankgaran-
ciáját mellékelte. A cég alaptőkéjét 300 millió koronára készültek emelni, és évi 16 ha-
jó építésével 1700 embert alkalmaztak volna. Az FNM szóvivője a Penta állítására az-
zal reagált, hogy csak az ágazatközi szakmai bizottság fejezte be a munkáját, de aján-
lása alapján a döntést az FNM vezető szervei hozzák meg. Következő lépésként a
Penta a Hospodárske noviny és a Pravda napilapokban fizetett hirdetésekben tette fel
a kérdést, vajon az FNM meghátrál-e a Magyar Koalíció Pártja által kifejtett nyomás
előtt. Bugár Béla, az MKP elnöke szerint a Penta azért próbált rajtuk ily módon bosszút
állni, mert egy évvel korábban megakadályozták, hogy a Szlovák Hajózási és Kikötővál-
lalat egymilliárd koronát érő vagyonát 300 millió koronáért privatizálják.
A Penta ezenkívül nyilvánosan felszólította az Equinoxot, hogy szintén hozza nyil-
vánosságra az ajánlatát. Módszerét azzal indokolta, hogy nem képes hozzájutni a ma-
gyar cég adataihoz, így kénytelen a sajtón keresztül üzenni neki. Ezzel azonban mel-
léfogott, mert a szlovák sajtó azonnal kiderítette, hogy az Equinoxhoz nemcsak bár-
melyik magyar internetes keresőn keresztül el lehet jutni, hanem még a Szlovák Táv-
közlési Vállalat nemzetközi tudakozója is megadja az elérhetőségét. Hozzátették azt
is, hogy a magyar cég a Pentánál sokkal korábban kezdett foglalkozni vállalati kon-
szolidációval, és egy sor sikeres akciót tudhat maga mögött. Ez azonban nem tántorí-
totta el a Pentát a további kampánytól. Február 10-én Bugár Bélát, az MKP elnökét
szólította fel nyílt levélben, hogy személyesen is tegyen a magyar és a holland ajánlat
közzétételéért, hogy így a nyilvánosság véleményt alkothasson azok előnyösségéről.
Az elnököt arra is felszólította, hogy amennyiben a holland ajánlatról bebizonyosodik,
hogy előnyösebb a magyarnál, az MKP váltsa le az FNM végrehajtó-bizottságának ál-
tala delegált tagjait.
A Nemzeti Vagyonalap elnöksége ezután kétszer is elhalasztotta a döntést a pá-
lyázatról. Február végén Jaroslav Papp, az SLKB elnöke arra figyelmeztette Jozef
Kojdát, az FNM elnökét, hogy az általuk rosszul előkészített és nem áttekinhető pályá-
zat már a hajógyár jó hírét is veszélybe sodorta. Miközben Komáromban a hajógyár-
tás, illetve a hajógyári munkások és családjaik létéért folyik a küzdelem, egyre inkább
egyes érdekcsoportok érdekei kerülnek előtérbe – nyilatkozta. Emiatt annak ellenére,
hogy épp azokban a napokban adták át a Fekete-tengeren a megrendelőnek az első,
teljesen kész hajójukat, Jaroslav Papp szerint a cég újra az anyagi összeomlás szélé-
re került, és nem képes garantálni az év végéig vállalt kötelezettségei teljesítését.
A hajógyár összeomlása viszont a már így is 27,5 százalékos munkanélküliséggel súj-
tott Komáromi járás számára katasztrofális következményekkel járna.
Az FNM elnöksége végül február 25-én úgy döntött, hogy egyik vételi ajánlatot sem
fogadja el, arra hivatkozva, hogy mindegyik érdeklődő elfogadhatatlan garanciákat kért
az FNM-től. Ezenkívül közölték, hogy 3 hónapon belül új pályázatot írnak ki, amelyben
már csak két kritérium, a vételár és az alaptőke vállalt emelése alapján döntenek.
Jaroslav Papp, az SLKB elnöke nem lepődött meg a döntés hallatán, szerinte az FNM-
ben uralkodó viszonyok ismeretében nem is lehetett mást várni. Ismeretei szerint a FNM
elnökségében négyen a magyar, négyen pedig a holland érdeklődőt támogatták, a ki-
lencedik tag pedig tartózkodott. Jávorka Tamás, a hajógyári vasasszakszervezet elnöke
rövidlátó intézkedésnek nevezte a vagyonalap döntését és kétségbe vonta, hogy az
alapbeli urak ismerik a hajógyár valós helyzetét. Abban sem volt biztos, hogy a gyár iránt
érdeklődők közül bármelyiket is valóban érdekelte volna a cég felfuttatása.
Néhány nappal később azonban Papp már sokkal optimistábban nyilatkozott.
Jozef Kojdát arról tájékoztatta, hogy a hajógyár szállítói kedvezően fogadták a helyzet
alakulását, mert ebben az eddigi tevékenység folytatására láttak garanciát. Kojda vi-
szont ígéretet tett, hogy az FNM egy-két héten belül megpróbálja teljesíteni azt az ígé-
retét, amely szerint az új pályázat lezárásáig biztosítja a következő két hajó előfinan-
szírozásához szükséges 60 millió koronát.
Március közepére azonban újabb potencionális veszélyforrás kezdett valóssággá
válni a hajógyár számára. Kezdettől fogva minden érintett hangsúlyozta, hogy a vég-
ső és megnyugtató megoldáshoz az új hajógyár és a hitelező bankok együttműködé-
sén kívül a régi hajógyár csődbiztosa, illetve a csődeljárás során belépő új szereplők
együttműködése is elengedhetetlen. A csődeljárás keretében meghirdetett árverésre
viszont a sokat emlegetett magyar Equinox egyáltalán be sem jelentkezett be. Nem
úgy a Penta Group, amely a márciusi árverési körben a 298 millió koronára becsült
vagyont 55 millió koronáért megvásárolta, és ezzel több fontos létesítmény tulajdono-
sává vált. A Penta pontosan tudta, mit csinál, az SLKB hiába birtokolta a gyártócsar-
nokokat, a Penta birtokába kerültek az alatta fekvő telkek, illetve a hajógyárhoz veze-
tő utak. Ivan Pádej csődbiztos az idő szorításával indokolta a döntését, mondván, ne-
ki az a dolga, hogy 18 hónapon belül pénzzé tegye a rábízott vagyont. Szerinte a ki-
alakult helyzet nem okoz gondot, a két csoport egymásra lesz utalva, és kénytelen
lesz megegyezni. A Penta ezzel kapcsolatban csak annyit közölt, hogy nem célja a ha-
jógyártás akadályozása, így ilyen szempontból nem gördít akadályt az utak használa-
ta elé. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy az új stratégiai tulajdonosnak mindenképpen
meg kell egyeznie a Penta Grouppal, Ez a legnagyobb szlovákiai pénzügyi cápának
tartott cég viszont az elmúlt öt évben az államtól, több tőzsdei cégen keresztül leg-
alább egy tucat nagy port felkavaró esetben bizonyította, hogy az ilyen helyzetekből a
maximális hasznot képes kipréselni.
Augusztusban az FNM javaslatot tett az SLKB alaptőkéjének 1 millió koronáról 80
millió koronára való emelésére, feltételül viszont azt szabta, hogy az állami Eximbanka
ítélje meg végre a hajógyárnak ígért kb. egymilliárd koronás hitelt. Ezúttal viszont a
pénzügyminisztérium által megígért állami garancia ellenére az időközben kialakított
Állami Segélyhivatal kezdett akadékoskodni. Jaroslav Papp szerint azonban az állami
segélyről szóló törvény ismeri a konszolidációs célból nyújtott hitelgaranciát, mint köz-
vetett állami segítség formáját. Állami garancia híján viszont az Eximbanka nem volt
hajlandó hitelezni, mert ez már kereskedeli hitelnek számítana. Az SLKB ebben az idő-
ben, vagyis 2002 augusztusában összesen tíz hajóra rendelkezett aláírt szerződéssel
a német Casus Shipping, a Bockstiegel GmbH and Co. Reederei KG és a Briese
Schiffahots cégek számára. Papp szerint ezzel egy évre volt munkájuk, de a pénzügyi
bizonytalanság miatt új megrendeléseket nem vállalhattak. A bizonytalan jövő miatt
a hajógyári szakszervezet augusztus végén sztrájkészültséget hirdetett, az FNM-et vá-
dolva azzal, hogy az összeomlás szélére sodorta a céget. Szerintük az FNM nem volt
képes befektetőt szerezni, nem emelte meg az SLKB alaptőkéjét, nem megfelelően
működött együtt a régi hajógyár csődbiztosával. Az FNM visszautasította a vádakat
és kijelentette, hogy a szakszervezet ezzel belekeveredett az éppen folyó parlamenti
választási kampányba. Hangsúlyozta, hogy az FNM a céget a hitelező bankoknak is

felajánlotta, és az általa meghirdetett konszolidációs program épp ezek ajánlásai alap-

ján készült. Szeptember 5-én azután Pozsonyban, a Kormányhivatal előtt alakult ki fur-
csa helyzet. Miközben ötszáz komáromi szakszervezeti tag az utcán tüntetett munka-
helye megmentéséért, a kormány az éppen akkor tartott ülésén jóváhagyta a régen
várt egymilliárd korona állami garanciát. Ez egyben azt is jelentette, hogy az FNM ele-
get tehetett a 80 millió koronás alaptőke-emelési ígéretének.
Ezután a hajógyárban megnyugodtak a kedélyek. Jaroslav Papp a 2003. január 7-
én tartott újévi munkásgyűlésen a hitelező bankok és a tulajdonosuk december utolsó
napjaiban tető alá hozott megegyezését az alaptőke-emeléséről megfelelő garanciának
nevezte a 2003-as év tervei nyugodt teljesítésére. Az éves tervben hat hajó építése sze-
repel, kivétel nélkül német cégek számára, ez a munka idén zavartalanul folyik.
Utószó: A bécsi székhelyű European American Investment Bank (Euram Bank) új
szereplőként megszerezte az SLK többségi részesedését, megvásárolta a hitelező
bankok követeléseit, és ily módon 49 százalékos tulajdonossá vált. Majd tőkeemelés-
sel 70 százalékra emelte részesedését, és a Pentától is felvásárolta a tulajdonában le-
vő ingatlanokat. Az Euram Bank célja a cég rendbetétele és eladása egy stratégiai be-
fektetőnek. Már 2004-ben szeretnék elérni az optimálisnak tartott 1400-as alkalmazot-
ti létszámot.1
1 Tuba Lajos: Úsztatások. A révkomáromi hajógyár megmentése. Heti Világgazdaság, 2004. március 6. XXXVI. évfolyam, 10. szám
Huszka Beáta
Vajdasági magyarok részvétele

a gazdasági átalakulásban
és a magyar–vajdasági gazdasági
kapcsolatok javításának
lehetőségei
I. Bevezetés
Szerbiában 2001 júliusában a szerbiai köztársasági parlament elfogadta az új privati-
zációs törvényt, ami friss lendületet adott a szerbiai privatizációs folyamatnak. A szerb
kormány szándéka a törvény megalkotásával az volt, hogy szakítson az eddigi ellent-
mondásos privatizációs gyakorlattal, és elsősorban aukciókon és tendereken keresz-
tül, stratégiai befektetőknek adja el az állami és társadalmi
, tulajdonban maradt va-
gyon nagy részét.1 Annak ellenére, hogy az újraindított privatizáció kiváló lehetőséget
kínált a magyarországi tőke számára a szerbiai piacra való belépéshez, a magyar be-
fektetők eddigi részvétele elenyésző volt; érdeklődés részükről ugyan mutatkozott, de
ezt lényeges beruházások nem követték. Igaz, hogy a statisztikai adatok szerint 2002-
ben megduplázódott és kétszáz fölé emelkedett a magyar tőkével Szerbiában alapí-
tott vegyes vállalatok száma, de ez mégsem jelenti a magyar tőke lényeges mértékű
szerbiai megerősödését. A felélénkült cégalapítási láz elsősorban a viszonylag liberá-
lis cégalapítási kondícióknak köszönhető2, hiszen már kismértékű tőkebefektetéssel
is meg lehet teremteni a piaci jelenlétet, majd kivárni a kedvezőbb üzleti, piaci
helyzetet.3 Összességében elmondható, hogy a magyar tőke jelenléte a szerbiai gaz-
daságban messze elmarad a lehetőségektől; 2000–2001-ben a magyarok a nem túl
előkelő 17. helyet szerezték meg a külföldi országok szerbiai befektetéseinek rangso-
rában, olyan országok mögött kullogva, mint Bulgária, Macedónia, Szlovénia és Hor-
vátország. A 2002. szeptemberi statisztikai adatok szerint Szerbia-Montenegróban a
magyar érdekeltségű vegyes vállalatok által kihelyezett tőke 600 ezer amerikai dollárt
tett ki.4 Ez a helyzet alapvetően az után se változott, hogy a jugoszláv és a magyar
kormány által kötött szabadkereskedelmi egyezmény 2002 júliusában hatályba lépett.
Vajdasági szakértők ezt a jelenséget elsősorban a magyarországi vállalkozók Szer-
biával szembeni általános bizalmatlanságával magyarázzák, nem a befektethető tőke hi-
ányával. Nyilvánvalóan a magyar tőkeexport lehetőségei korlátozottak, és meglehetősen
viszonylagos, hogy mennyire tekinthető soknak vagy kevésnek a külföldi beruházásra al-
kalmas magyar tőke. De ha figyelembe vesszük, hogy a jóval kedvezőtlenebb gazdasági
helyzetben lévő Horvátország, Bulgária vagy Macedónia képes volt szerbiai tőkekivitelét
tekintve megelőzni Magyarországot, feltételezhetően valóban nem (csak) a tőkeszegény-
ség okozza a magyar beruházók távolmaradását. Pedig számos magyarországi és szer-
biai szakértő szerint a szerbiai-vajdasági privatizációban hatalmas lehetőségek rejlenek,
amelyeket érdemes lenne megragadni, mivel állításuk szerint a szerbiai cégek megvásár-
lását illetően igen komolyak a profitszerzési lehetőségek.5 Azt is hangsúlyozzák, hogy ha-
bár most nagyon kedvezőek a privatizációs feltételek, ezeket most kell kihasználni, mert
később már nem biztos, hogy megmaradnak ezek az előnyök.6
1 Milica Uvalic, Privatization and corporate governance in Serbia (FR Yugoslavia), Florance, 2001. december. 17.
2 Az alapítási feltételek a működtetésnél felmerülő nehézségekhez képest tekinthetőek liberálisnak.
3 N. Vadász Zsuzsa, Dinamizálható vállalatokat alapítanak a magyarok, Taktikai befektetések Szerbiában, Világgazdaság, 2003.
január 15.
4 Magyar Szó, Magyar befektetők és a szerbiai privatizáció, Felkínált lehetőség, 2002. november 7.
5 Ezt többek között hangsúlyozta Pásztor István, a Vajdasági Tartományi Végrehajtótanács alelnöke és Haas Róbert, a szabad-
kai Pannon-Invest Consortium Kft. elnöke. Búcsú Ottó, A jugoszláv privatizáció és a befektetési lehetőségek, Hét Nap,
2002. október 18.
6 U. o.
Az említett gazdasági szakemberek szerint a magyar befektetők általános bizal-
matlansága alapvetően a szerbiai befektetői környezet két sajátosságára vezethető
vissza.7 Az egyik a szerbiai politikai viszonyok rendezetlensége, ami tagadhatatlan, vi-
szont helyi vélemények szerint éppen ezért kellene a Vajdaságra összpontosítaniuk a
magyarországi üzleti köröknek, mivel a Vajdaságban stabilabbak a jogi-politikai viszo-
nyok, mint Szerbia egyéb területein. A Vajdaság mellett szól az is, hogy a vajdasági ma-
gyarok jelenléte kulturális és információs tőkét jelenthet a magyar befektetők számára;
nyelv- és helyismeretük megkönnyítheti a magyarországiak belépését a vajdasági piac-
ra. A másik tényező, amely bizonytalanságot szül, a labilis szerbiai makrogazdasági
környezet, ami a nemrég megkezdett gazdasági átmenet elkerülhetetlen velejárója. Vaj-
dasági szakemberek ennek a félelemnek a megalapozottságát is igyekeztek cáfolni,
azzal érvelve, hogy Szerbia és Montenegróban a gazdaság növekszik, az inflációt sike-
rült normális keretek közé szorítani, az árak és árfolyamok stabilizálódtak, 2002-ben
már nőtt az ipari termelés, a vállalatok teljesítménye javult, és általában a szerb kor-
mány stabilizációs gazdaságpolitikája mindeddig pozitív eredményeket hozott.
A politikai és gazdasági stabilitás iránti igényt egy felmérés alapján a következő
konkrét feltételek teljesülésében jelölték meg magyar üzletemberek:8
• politikai stabilitás: rendeződjön Szerbia és Montenegró viszonya nemcsak po-
litikai, de gazdasági téren is, valamint demokratikus intézményrendszer alakul-
jon ki;
• gazdasági stabilitás: világos gazdaságpolitika; működő bankrendszer; vállalko-
zásbarát jogi környezet; politikamentes gazdasági szabályozórendszer; nyílt és
gyors privatizáció; illetve Szerbia és Montenegró foglalja el helyét a kelet-közép-
európai együttműködési rendszerben.
E dolgozat célja egyrészt hogy megvizsgálja azt, hogy a politikai és makrogazda-
sági instabilitással kapcsolatos félelmek mennyire megalapozottak, másrészt hogy
pontos helyzetképet adjon a szerbiai gazdasági viszonyokról, különös tekintettel a fel-
sorolt feltételek teljesülésére, kiemelve, hogy miért és mennyiben más a helyzet a Vaj-
daságban. A tanulmány első része a szerb politikai és makrogazdasági folyamatokat
elemzi, elsősorban az utóbbira koncentrálva.9 A dolgozat elsősorban a Vajdaság gaz-
daságát kívánja bemutatni, ami elkerülhetetlenné teszi a szerbiai viszonyok ismerteté-
sét, hiszen ez utóbbi nélkül nehéz lenne a Vajdaságban zajló folyamatokat megérteni
és értékelni. Az elemzés Szerbiára és nem Szerbia és Montenegróra koncentrál, mi-
vel Montenegró és Koszovó gazdaságilag szinte teljesen leszakadt Szerbiáról, megle-
hetősen különbözőek gazdasági adottságaik és problémáik, illetve nem alkotnak
Szerbiával egy azonos, integrált gazdasági egységet. Az állam alkotmányos helyzete
meglehetősen komplikált, mivel az államszövetség felelős többek között az ország
külgazdasági kapcsolataiért és a két köztársaság által kiépítendő közös piacért,
ugyanakkor a két köztársaságnak10 nincs közös monetáris, fiskális, illetve külkereske-
delem-politikája, és semmiféle közös gazdaságpolitikája. Ez utóbbiak mind köztársa-
sági szinten szerveződnek, a bevételeket is a köztársaságok és Koszovó maguk sze-
dik be, továbbá a társadalombiztosítási alapokat is ezek kezelik. Ez a helyzet némileg
7 Pásztor István, a Vajdasági Tartományi Végrehajtótanács alelnöke előadása alapján, Szeged, 2002. október.
8 Dr. Szeli István, A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke előadása alapján, Szeged, 2002. október.
9 A politikai folyamatok ismertetése nem célja e tanulmánynak, azokat csak annyira érinti, amennyire szükséges.
10 Jelenleg zajlik a két köztársaság gazdaságának harmonizációja.

változni fog a közeljövőben Montenegró és Szerbia gazdasági harmonizációja követ-

keztében, ami egyelőre leginkább a közös vámtarifák kialakítását jelenti.
Az ellentmondásos alkotmányos helyzet az ország nemzetközi gazdasági folyama-
tokba való bekapcsolódását is nehezítette. A szövetségi szint hatáskörébe tartozott és
tartozik az állam nemzetközi szintű képviselete, viszont a szövetségi kormány a gyakor-
latban hiteles ígéretet eddig képtelen volt adni a nemzetközi pénzügyi szervezetek által
megkövetelt gazdaságpolitikák teljesítésére, mivel azokra nem volt befolyása. Ezt a
problémát a nemzetközi pénzügyi szervezetek a segélyek és hitelek nyújtásánál úgy ol-
dották meg, hogy gyakorlatilag külön gazdasági egységként kezelték a két köztársasá-
got abban az értelemben, hogy a támogatásokat egyértelműen Szerbiának vagy Mon-
tenegrónak (illetve Koszovónak) adták, és a cserében elvárt reformprogramot is az adott
köztársaságra (illetve külön Koszovóra) szabták ki.11 Az alkotmányos bizonytalanság to-
vábbi forrása, hogy párhuzamosan vannak érvényben elavult és új jogszabályok, illetve
a különböző szinteken ható törvények számos esetben nincsenek összehangolva.12
II. Gazdasági átalakulás Szerbiában

Előzmények
A kelet-közép-európai országokhoz képest tízéves késéssel, Szerbiában 2000

őszén, meglehetősen súlyos gazdasági körülmények közepette megkezdődött a politi-
kai és gazdasági átalakulás. 2000-re az egy főre eső nemzeti össztermék az 1989-es
szint felére süllyedt, az ország külkereskedelme drasztikusan visszaesett, az infláció
krónikusan magasra szökött, a belső és külső államadósság elérte a GDP 141 száza-
lékát. Habár a költségvetési deficitet sikerült alacsony szinten tartani, de ez sem a va-
lós viszonyokat tükrözte, hiszen a kiadásokat tarthatatlanul alacsony szintre szorították
le, a költségvetés nem törlesztette belső és külső adósságait, a kvázi fizetési mérleghi-
ány a vállalati és bankszektorban szintén jelentősen felduzzadt. Az elhibázott makro-
gazdasági politika hatásai 1991 és 1993 között hiperinflációhoz vezettek, mire 1994-
ben a kormányzat stabilizációs programmal válaszolt. Ez utóbbival sikerült ugyan némi
pénzügyi stabilitást és mérsékelt gazdasági növekedést elérni 1994 és 1998 között, de
a koszovói konfliktus hatására 1999-ben a gazdaság újra hanyatló periódusba került.13
A centralizált politikai hatalom rátelepedett a gazdaságra, aminek következtében az ál-
lam beavatkozása a piaci folyamatokba, többek között az árak és az árfolyamok ellen-
őrzése révén általános gyakorlattá vált. Az állam által vezérelt rossz gazdasági koordi-
náció káros hatásait súlyosbították a nemzetközi közösség által Jugoszláviára kivetett
gazdasági szankciók 1992–1996, illetve 1998–2000. között.14
11 European Stability Initiative, Politics, interests and the future of Yugoslavia: an Agenda for Dialogue, 2001. november 26., 8.
12 Serbia and Montenegro, Stabilisation and Association Report, 2003., 3.
13 EBRD, FR Yugoslavia, Investment Profile 2001, Business Forum London, 2001. április 22–24, 6.
14 Memorandum of the Executive Directors of IBRD and IDA, Transitional Support Strategy Update for the Federal Republic of
Yugoslavia, 1.
A reálszektort a piacorientált tulajdonosi struktúra és a működő tőke hiánya jelle-
mezte, a bankok veszteségesen működtek, az adórendszer komplikált és túlszabályo-
zott volt. Mindezek következtében a gazdaságban az illegális tevékenységek aránya
jelentősen megnőtt az állam bevételeinek további csökkenését eredményezve, ami
együtt járt a társadalombiztosítási rendszer leépülésével, illetve a társadalom általá-
nos elszegényedésével: az abszolút szegénység mértéke 1990-hez képest az évtized
végére megduplázódott. A kilencvenes évek folyamán az életszínvonal 50 százalékkal
csökkent, a szegénység mértéke nemcsak jugoszláv, de regionális viszonylatban is
rekordot döntött. A 2000 őszén hatalomra került új kormányra óriási nyomás neheze-
dett a lakosság részéről, elsősorban az életszínvonal gyors javulását várták a stabili-
zációs politikától, amely viszont természeténél fogva megszorító intézkedések alkal-
mazását feltételezte.15
Az elmúlt két és fél év sem volt mentes politikai harcoktól, belpolitikai és külpoli-
tikai krízisektől, mégis, az eddigi eredmények alapján megállapítható, hogy a kor-
mányzat elkötelezetten tejesíti az általa felvállalt gazdasági reformprogramot. Az új
kormány elsődleges és legfontosabb feladatául tűzte ki az ország makroökonómiai
stabilitásának helyreállítását, aminek elengedhetetlen feltétele volt a fiskális deficit fi-
nanszírozhatóvá tétele. A reformprogram egyik legfontosabb és legsürgősebb célkitű-
zése lett az infláció visszaszorítása és a monetáris ellenőrzés megteremtése. Némileg
megkönnyítette a feladatot, hogy a reformokat megelőzően a hazai valuta folyamato-
san és nagymértékben reálértékben leértékelődött, ami meglehetősen alacsony mér-
tékű reál megtakarítási hajlandósággal párosult. A stabilizáció kezdeti szakaszában
emiatt nem jelentett problémát a valós pénzkereslet radikális növekedése, amit a sta-
bilizáció során a valutatartalékok növelésére használtak. A hazai valuta nagy mértékű
reál felértékelődése mellett is sikerült az inflációt visszafogni azáltal, hogy a nominá-
lis átváltási árfolyamot rögzítették. Mindeközben a költségvetési hiány féken tartását
az adóalap kiszélesítésével biztosították, ami megnövelte az adóbevételeket. A köz-
szférában érvényben lévő árakat ki kellett igazítani, mivel az energiaárak jóval a piaci
szint alatt voltak, másrészt a közszférában a bérek erősen meghaladták az átlagos
bérszintet. Amikor az új kormány nekilátott a makrogazdasági stabilizációnak, a költ-
ségvetési hiány a GDP 10 százalékát tette ki.16
1. A szerb kormány gazdasági reformprogramja
A gazdasági statisztikák egy része az államszövetségre vonatkozik, ezekben

Szerbia súlya 90 százalék és általában a Koszovóra vonatkozó adatokat nem tartal-
mazzák. A gazdaságpolitikai reformprogramot gyakorlatilag szinte kizárólag a köztár-
sasági kormányok valósították meg; a két köztársaságban (és Koszovóban) alkalma-
zott reformok természete, időzítése és menete meglehetősen eltér egymástól az adott
köztársaság és Koszovó speciális körülményeinek megfelelően. ,
A szerbiai gazdasági reformprogramot az IMF támogatta és felügyelte. Az elmúlt
csaknem három év gazdasági stabilizációs programjának mérlege mégsem ítélhető
egyértelműen pozitívnak. Az infláció folyamatos leszorítása sikerrel járt, 2003 első fél-
15 Milojko Arsic, Zorica Mladenovic, Pavle Petrovic, Macroeconomic Stabilization in the FRY, The Vienna Institute for
International Economic Studies. (WIIW) 2001. december., 3.
16 WIIW, 3.

évében 1979 óta nem tapasztalt alacsony szintre – 3,7 százalékra – mérséklődött, és
a költségvetés hiánya is kisebb volt a tervezettnél.17 Másrészt viszont a makrogazda-
sági stabilitás megteremtésén túl – ami a bankkormányzó szerint az összehangolt
pénz- és adópolitikának volt köszönhető – a valódi gazdasági eredmények még várat-
nak magukra. Az elmúlt évek 3,5–5 százalék közötti növekedési rátái meglehetősen
alacsonynak tekinthetők, ha figyelembe vesszük, hogy az ország egy igen súlyos gaz-
dasági visszaesés után gyorsan lépett fejlődési pályára, ami alapján magasabb növe-
kedési ráta elérése is lehetséges lenne. Ráadásul 2002-ben a növekedés üteme né-
mileg csökkent is 2001-hez képest. A külföldi tőke beáramlása már 2002 végén las-
sulni kezdett, 2003-ban 50 millió dollárral kevesebb külföldi működő tőke érkezésére
számítanak, mint 2002-ben.18 2003. első felében az ipari termelés 3,1 százalékkal
csökkent az azonos tavalyi időszakhoz képest.19 Úgy tűnik, hogy a restriktív, szigorú
megszorításokat alkalmazó gazdaságpolitika mindeddig nem volt képes fenntartható
növekedési pályára állítani a gazdaságot, sőt hozzájárult a növekedés ütemének las-
sulásához.
A szerb kormányzat által elkezdett fontosabb

reformok 2000 ősze óta20
1. Árliberalizáció
2. Kereskedelempolitikai reform
3. Adóreform
4. Költségvetési reform
5. Az energiaszektor reformja
6. Privatizáció
7. A bankszektor reformja
8. A befektetési környezet javítását szolgáló intézkedések
9. Jogi és igazságügyi reform
10. Antikorrupciós intézkedések
11. A társadalombiztosítás és a munkaerőpiac reformja
12. Oktatásügyi reform
1. A szerbiai reformprogram egyik – korábban már említett – fontos előzménye,

hogy a reál pénzkereslet az 1999-es 750 millió márkáról 2001-re 650 millió márkára
csökkent és a megtakarítási hajlandóság 2000 első kilenc hónapjában megfeleződött,
tehát a gazdaságra rendkívüli alulmonetizáltság volt jellemező. 2000 szeptemberéig a
dinár átváltási reálárfolyama 56 százalékkal csökkent az 1994–98 közötti időszakhoz
képest. 2000 októberében a gazdasági átmenet egyik első lépéseként a kormányzat
ilyen körülmények között liberalizálta az árakat, amelyek 2000 őszén jóval piaci értékük
alatt voltak. Az árak mesterségesen alacsony szinten tartása következtében gyakran je-
17 Dinkic: Stratégia és vízió nélkül, Magyar Szó, 2003. július 8.

18 Kevesebb külföldi beruházás, Magyar Szó, 2003. július 15.
19 Csökkent a termelés, Magyar Szó, 2003. július 16.
20 Az alábbi lista nem teljes és részben önkényes, a Világbank által választott és kiemelt kategóriákra épül, In: Shengman Zhang,
Transitional Support Strategy Update for the Federal Republic of Yugoslavia, Memorandum of the Executive Directors of
IBRD and IDA, Függelék II.
lentkezett hiány a piacon egyes termékekből, mint például üzemanyagból, gyógyszerek-
ből és bizonyos élelmiszerekből. A liberalizáció következtében a rejtett infláció „nyílttá”
vált, és októberben 27 százalékra is felszökött, bár később a monetáris és árfolyam-
politikai intézkedésekkel sikerült megzabolázni. Az új kormány kezdeti gazdaságpolitiká-
ja az IMF-fel való megegyezés értelmében a monetáris és árfolyampolitikára, illetve a
költségvetés kiigazítására koncentrált, aminek egyik legfontosabb célja az volt, hogy
meggátolja a deficit felduzzadását. A kezdeti stabilizációs politika azon a logikán alapult,
hogy a pénzkínálatot kizárólag valutatügyleteken keresztül befolyásolják úgy, hogy az ár-
folyamot a feketepiac által meghatározott szintjén rögzítik, majd később ehhez képest
lebegtetik.21 Ez a politika segített kontrol alatt tartani az inflációt, de ez vezetett a dinár
nagy mértékű reálfelértékelődéséhez is. A dinár nominális átváltási árfolyamának rögzí-
tése tette lehetővé nemcsak az infláció visszafogását, de az árak felszabadítását és az
adóreformot is. Viszont a kezdeti helyzet adta lehetőségekkel élő stabilizációs politika
2001 végére kifulladt, miután a reál pénzkereslet és a dinár reálértékének további emel-
kedése már nem volt kívánatos. Ezért 2001 végétől a reformfolyamatban jelentős előre-
lépést már csak a gazdaság strukturális átalakításával lehetett elérni, ez viszont sokkal
nagyobb kihívást jelentett, mint a monetáris stabilizáció.22
Az árak felszabadítása 2002-ben is folytatódott, aminek következtében az elektro-
mos energiaárak 50 százalékkal emelkedtek. Az energiaszektor és a közműszolgáltatá-
sok kivételével mára Szerbiában az árliberalizáció csaknem teljesnek mondható.23 Né-
hány terméknél fenntartották az árszabályozást, de ezeket is közelítették a piaci szinthez.
2. A kereskedelempolitikára vonatkozó reformcsomagot 2001 decemberében fogad-
ták el. Ezzel kezdetét vette a külkereskedelem liberalizációja; a vámszabályozást leegysze-
rűsítették, exportkvóták a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan vannak még érvényben,
az exportban 2-3 százalék, emellett az importban 10 százalék körüli az engedélyköteles ter-
mékek aránya.24 Míg 2000-ben a vámok átlagos szintje 14,43 százalékot tett ki, addig ez az
érték 2001-re 9,3 százalékra csökkent, és további csökkenés várható a Montenegróval je-
lenleg folyó gazdasági harmonizáció következtében. A költségvetés vámbevételei reálérték-
ben 27 százalékkal nőttek a reform következtében.25 Szabadkereskedelmi egyezményt ed-
dig Oroszországgal, Macedóniával, Bosznia-Hercegovinával, Magyarországgal és Horvátor-
szággal26 írt alá Szerbia és Montenegró, további szabadkereskedelmi megállapodás kötése
van kilátásban Bulgáriával, Albániával, Szlovéniával, a Moldovai Köztársasággal és
Romániával.27 A szövetségi kormány elindította az ország Világkereskedelmi Szervezethez
való csatlakozási folyamatát (a teljes csatlakozási folyamat várhatóan 2-3 évet fog igénybe
venni);28 és tárgyalásokat folytat az Európai Unióval a Stabilizációs és Társulási Szerződés29
megkötéséről; továbbá 2001 májusában felvételt nyert a Világbank tagjai sorába.30
21 WIIW, 13.
22 U.a., 17.
23 Stabilisation and Association Report, 30.
24 ITDH, Business2 Hungary.yu,
25 WIIW, 43.
26 B92, 2002. december 23.
27 Ministry of International Economic Relations, Government of the Republic of Serbia, Investing in Serbia, 2.
28 G17 Institute, Economic Review, December 2001., Vol.2.
29 Így nevezik az EU-nak a délkelet-európai országokkal kötött társulási szerződéseit: Stabilisation and Association Agreement (SAA).
30 World Bank, FRY: Transitional Support Strategy Update, Public Information Notice, 2002. augusztus 8.

3. 2001 tavaszán a szerb kormány elindította az adórendszer átfogó reformját, ami

a jövedelemmel kapcsolatos adóterhek helyett a közvetett adókra helyezte a hangsúlyt.
Az adóreform számos adófizetés alóli mentességet megszüntetett, és csökkentette az
adónemek számát. Az intézkedések egyik legfontosabb vívmánya a bruttó bér intézmé-
nyének, mint a bérek és jövedelmek adóztatása alapjának bevezetése.31 A reform ered-
ményeként egyszerűsödött a rendszer és kibővült az adóalap, ami csökkentette a jöve-
delmek adóterheit is, illetve a költségvetés bevételei reálértéken 19 százalékkal
növekedtek.32 A forgalmi adókat és a jövedéki adókat egységes rendszerbe foglalták.
Az alacsony adókulcsok megnövelték a gazdaság tőkevonzó képességét többek között
a profitadó jelentős mérséklése által.33 2002-ben további finomításokat végeztek az adó-
rendszeren elsősorban a gazdaságon belüli torzulások kiigazítása érdekében; harma-
dával csökkentették a pénzügyi műveleteket sújtó adókat, a petróleum, dohány- és alko-
holtermékek adóterheit a környező országok szintjére emelték, a forgalmi adót egysége-
sen 20 százalékban határozták meg. 2003-ban új adókedvezmények bevezetését terve-
zik. Bevezetnék az 5-10 éves adómentesség lehetőségét nagybefektetések számára, és
Szerbia elmaradott térségeibe irányuló beruházásokra vonatkozóan;
, illetve 2 éves adó-
mentességet nyújtanának egyes munkahelyteremtő befektetőknek.34 2003. január else-
jétől a vállalati nyereségi adókulcs 20-ról 14 százalékra mérséklésével elérték Európá-
ban a legalacsonyabb adószintet (a Boszniai Szerb Köztársaságot nem számítva),
további ösztönzőket teremtve a tőkebeáramláshoz.35 A VAT bevezetését 2003 végé-
re/2004 elejére tervezi a kormányzat.36 Az adórendszer ugyanakkor számos hiányos-
sággal is rendelkezik, például a befektetők számára biztosított adómentesség elnyeré-
sének folyamata nem egyértelmű, az adófizetői regisztráció 8 hétig is elhúzódhat és
nehéz döntést kicsikarni a hatóságoktól.37
4. A költségvetés átláthatóbbá és hatékonyabbá tétele érdekében a kormány kidol-
gozta a költségvetés reformjáról szóló törvényt, amely javítja a költségvetés tervek szerin-
ti megvalósításának hatékonyságát, fokozza a külső ellenőrzést, ezáltal átláthatóbbá teszi
a költségvetés végrehajtását és a közbeszerzéseket. Fontos prioritásként szerepelt a költ-
ségvetési fegyelem helyreállítása, a lakosság számára történő kifizetések megbízhatóvá
tétele, bár ez utóbbi tekintetében még mindig súlyos hiányosságok tapasztalhatók.
5. Az energiaszektor reformjának egyik célja az volt, hogy az ágazat képes legyen
önmagát finanszírozni. Ennek érdekében jelentősen növelték az energiaárakat és
igyekeznek féken tartani a szektoron belüli meglehetősen magas reálbéreket. A re-
form másik fontos célkitűzésként az energiafelhasználás csökkentése és a termelé-
kenység növelése szerepelt.
6. A szerb kormányzat gyorsan leállította az eddigi ellentmondásos privatizációs
folyamatot, és kidolgozott egy új privatizációs programot, amely a stratégiai befekte-
tőknek történő ,eladásokat részesíti előnyben. A Világbank 2003 februárjában a szer-
biai privatizációs folyamatot sikeresebbnek és hatékonyabbnak értékelte, mint bár-
31 WIIW, 42.
32 IMF, 8.
33 Alacsony adókulcsok, szigorúbb ellenőrzés, Magyar Szó, 2002. október 23.
34 Country Report, 4.
35 Djelic egymilliárd dollárra számít, Magyar Szó, 2003. január 3.
36 White Book, 15.
37 U.a., 31.
mely másik kelet-közép-európai országban eddig lezajlott privatizációt. Ennek részle-
tesebb ismertetésére a későbbiekben kerül sor.
7. A bankszektor reformja is elkezdődött, megnyitva a piacot a külföldi bankok
előtt, illetve jelentősen hozzájárulva a fizetésképtelen bankok átalakításához és bezá-
rásához. A reform 23 bank – köztük a négy legnagyobb, a Beobanka, a Beogradska
Banka, a Jugobanka és az Investbanka – bezárását eredményezte, gyakorlatilag lefe-
jezve a szerbiai bankrendszert, hiszen összesen két jelentősebb bank maradt a szí-
nen, a Vojvodanska Banka és a Komercijalna Banka. 2002 közepén a bezárások és
összevonások után kb. 48 bank működött Szerbiában, augusztusban az állam 15
bankot államosított, amelyek adósságszolgálatát átvállalta.38 E lépések sikerét tükrö-
zi, hogy egyrészt a lakosság bizalma a bankok és a dinár iránt kezd visszatérni, hiszen
a lakossági betétek összege, ami 2000-ben nulla volt, 2001-ben már megközelítette
az egymilliárd eurót. Másrészt megjelentek a piacon a külföldi bankok, többek között
a Raiffeisen
, Bank, a HVB Bank, a Görög Nemzeti Bank, a Microfinance Bank, az
Alpha Bank,39 viszont a hazai bankok iránti jelentősebb lakossági bizalom helyreállí-
tása még várat magára. A bankszektor fejlődési esélyeit jelentősen növelte 2002 vé-
gén a Fizetésforgalmi Intézet bezárása,40 amivel a fizetések lebonyolítását teljes egé-
szében a bankok hatáskörébe utalta a kormány.41 A szerbiai gazdaság a sikerek elle-
nére továbbra is igen alulmonetizált, a bankok pénzügyi közvetítő szerepe és a ban-
kok közötti pénzáramlások is korlátozottak. A bankok által a gazdasági szférának
nyújtott hitelek 2001-ben reál értékben 33 százalékkal csökkentek, ami többek között
a vonzó hitelkihelyezési lehetőségek hiányának, a vállalatok fizetésképtelenségének,
a hitelezők jogait védő törvényi háttér elégtelenségének, illetve a folyamatos bankát-
alakításoknak tudható be.42 Nőtt a banki szolgáltatások száma, differenciáltsága.43 A
bankszektor privatizációja hátra van még, az állam már felkészített néhány bankot a
privatizációra az adósság átvállalásával és tőkeinjekcióval. Elemzők szerint annak si-
kerül meghatározó pozíciót szerezni a szerbiai bankpiacon, aki a Jubankát privatizál-
ja.44 A bankok rangsora megbízhatóságuk szerint, kezdve a legjobbnak ítélt pénzinté-
zettel: Raiffeisen Bank Yugoslavia, a belgrádi Komerciális Bank, az újvidéki Vajdasági
Bank, a belgrádi Delta Bank, a Societe Generale Yugoslav Bank, a Micro Finance
Bank, a Postai Takarék Bank, a HVB Bank Jugoslavija, az Újvidéki Bank (Novosadska
Banka), a belgrádi Nemzeti Takarékbank (Nacionalna stedionica), a Zepter Bank, a
Jubank, az újvidéki Continental Bank, a Pannon Bank, a belgrádi Vállalkozói Bank, a
Szerb Nemzeti Bank és a Montenegrói Nemzeti Bank.45
39 Újjáéledő bankrendszer Szerbiában, HVG.
40 Szerbiában a 2002 végéig működő Fizetésforgalmi Intézet (ZOP) a JSZK-ból örökölt intézmény, ami a többi volt tagköztársa-
ságban is jelen volt Jugoszlávia felbomlása után is. Klíringházként és elszámolási rendszerként működött, a számlatulajdo-
nosok közötti számolások ezen keresztül bonyolódtak. Minden természetes és jogi személynek kötelező volt a Fizetésforgal-
mi Intézetnél számlát nyitnia és az összes kifizetését ezen keresztül rendeznie, amiért az intézet díjat számolt fel. Az adóbefi-
zetések is a Fizetésforgalmi Intézeten keresztül történtek. A Fizetésforgalmi Intézet nem fizetett kamatot betétek után és hitelt
sem folyósított. Szerbiában a Fizetésforgalmi Intézet a Nemzeti Bank keretei között működött. In: Council of Europe, SPAI
General Assessment Report for FRY/Serbia, Final Report, Adopted on 29 April 2002.
41 White Book, 17.
42 IMF, 21
43 ITDH, Business2 Hungary.yu, Bankrendszer, fizetési feltételek.
44 Bankprivatizáció, Ki uralja majd a piacot?, Magyar Szó, 2003. május 15.
45 Magyar Szó, Gazdaság rovat, 2003. augusztus 7.

8. A befektetési környezet javítását szolgálja számos új törvény, többek között a

kereskedelemről, a biztosításról, a vállalati csődről és a külföldi befektetésekről szóló
törvények, de a korrupció megfékezésére tett erőfeszítések és a munkaerőpiac rugal-
masságát növelő reformok is idetartoznak. Ezen intézkedések sorát bővíti a pénzügyi
lízingről szóló, a parlament által 2003 május végén elfogadott törvény is, amely lehe-
tővé teszi korszerű gépek-berendezések beszerzését saját tőkebefektetés vagy hitel-
vállalás nélkül.46
9. Az EU megítélése szerint a kormányzat antikorrupciós intézkedései felemás si-
kerrel jártak. Számos korrupcióellenes törvény született, mégis úgy tűnik, hogy né-
hány kulcsfontosságú intézkedés hatékonyságát csökkentették (ilyen például a politi-
kai pártoknak szánt névtelen adományok tilalma47). A korrupció elleni harc érdekében
létrehozott intézmények teljesítménye szerénynek mondható, és számos kritika érte a
kormányt a Korrupcióellenes Tanács munkájának akadályozásáért. Az extraprofitról
szóló törvény alkalmazása jelentős bevételeket hozott a kincstárnak, ugyanakkor so-
kan kifogásolták, hogy számos valódi nyerészkedőt nem érintett.48
10. A jogi és igazságügyi reform egyik legfontosabb célja az volt, hogy a szövet-
ségi és a szerbiai büntetőjogot összhangba hozza az európai és nemzetközi normák-
kal, különös tekintettel a korrupció elleni küzdelemre. Másik lényeges célkitűzése az
igazságügy átfogó reformja volt, ami a bíróságok megszervezését és a bírák, illetve az
ügyészek státusának kérdését érinti.
11. A szociális védelem javítása érdekében is tett lépéseket az állam: elsősorban
a nyugdíjrendszer adminisztrációját és a nyugdíjak kifizetését tette hatékonyabbá. A
nyugdíjkorhatárt három évvel megemelték, a minimális nyugdíj összegét a bruttó ke-
reset 20 százalékában határozták meg, szemben a korábbi 20-40 százalékkal. A társ-
finanszírozás bevezetésével és egyéb eszközökkel kívánják megteremteni az egész-
ségügyi rendszer hatékonyabb finanszírozását. A társadalombiztosítási kiadások –
amelyek magukban foglalják a nyugdíjrendszer fenntartását, az egészségügyet és az
egyéb társadalombiztosítási juttatásokat – még mindig meglehetősen magasak (ma-
gasabbak, mint például Bulgáriában, Boszniában, Horvátországban, Szlovákiában
vagy Magyarországon), 2002-ben a GDP mintegy 22 százalékát tették49 ki, és nem ha-
tékony az elosztásuk, ezért a következő három évre további reformokat tervez a kor-
mány ezen a területen.50
12. Az oktatás reformját is kezdeményezte a kormányzat, amelynek keretében az
oktatási rendszert decentralizálják, egyre több hatáskört adva a községeknek és az
iskolaszékeknek.51
13. További szükséges reformok: A 2003-as év nagy kihívása az ipar átalakítása
és a kis- és középvállalkozások működésének ösztönzése. Az ipar krónikusan alultő-
késített, ehhez járul a kereskedelmi bankok elégtelen kapacitása, illetve az árnyékgaz-
46 Magyar Szó, 2003. május 28.

47 Ez utóbbit hivatott megakadályozni a nemrég elfogadott, a politikai pártok finanszírozását szabályozó törvény, amelynek szép-
séghibája, hogy csak 2004-től lép életbe. In: Parliament adopts laws on Serbia’s central bank and financing of political parties,
2003. július 18. Website of Serbian Government, www.serbia.sr.gov.yu.
49 2002 végén becsült adat
50 IMF, 22.
51 Shengman Zhang, Memorandum of the Executive Directors of IBRD and IDA, Függelék II.
daság által támasztott verseny. Annak ellenére, hogy a privatizáció előrehaladt, az ipa-
ri vállalatok átalakításának oroszlánrésze még hátra van. A munkaerő csaknem 83
százaléka a társadalmi és vegyes tulajdonú vállalatokban dolgozik, és mivel az át-
strukturálás elbocsátásokhoz vezet, nagy szükség lenne a kis- és középvállalkozások
fejlődésének felfutására.52
2. A szerb kormány kétéves gazdasági reformjának eredményei a

makrogazdasági mutatószámok tükrében
Szerbiában az éves infláció szintjét, ami 2000-ben még három számjegyű volt,
2002 végére sikerült jelentős mértékben leszorítani. A szerbiai kormány előrejelzése
szerint az infláció 2003-ban várhatóan tovább mérséklődik 9 százalékra,53 amit az
Economic Intelligence Unit előrejelzése is megerősített.54
2000 2001 2002 2003*

Éves infláció (%) 115 40,7 14,8 9
* Becsült adat
A szigorú makrogazdasági politikának köszönhetően annak ellenére sikerült a

megcélzott 20 százalékos szint alá csökkenteni az inflációt, hogy az elektromos ener-
giaárak 50 százalékkal emelkedtek 2002-ben.55
2002-es áremelkedések átlagos éves növekedés, (%)

kiskereskedelmi árak 19,5
megélhetési költségek indexe 16,6
ipari termékek termelői ára 8,8
mezőgazdasági termékek termelői ára 1,5
Forrás: Socio-Economic Trends, 2002, 8.
A kiskereskedelmi árak növekedéséért leginkább az elektromos áram, a közüze-

mi szolgáltatások és a szállítás árának emelkedése volt felelős. A csökkenő infláció-
val párhuzamosan a kamatlábak is folyamatosan estek, habár relatíve még mindig
magasak (2002-re 9,5 százalékra csökkentek a 2001. decemberi 16,4 százalékos
szintről56).57 2000 októberében leértékelték és feketepiaci értékén rögzítették a dinár
árfolyamát, ami eredetileg ötszöröse volt a hivatalos árfolyamnak.58 A jugoszláv dinár
nominális árfolyamát 30 YUD/DEM árfolyamon stabilizálták, azóta egy meghatározott
sávban lebegtetik.59 Segítette a dinár iránti bizalom helyreállítását a Nemzeti Bank mo-
53 Magyar Szó, 2002. november 6.
54 Economist Intelligence Unit, Country Profile 2002, Economist Intelligence Unit, Country Report Yugoslavia, Yugoslavia at a
glance: 2003–2004., 2002. november 1.
56 RZB Group Austria, Serbia and Montenegro, May 2003.
57 OECD, Economic Assessment of the FRY, 2002., 3.
58 WIIW, 15.
59 WIIW, 15. (Ministry of International Economic Relations, Government of the Republic of Serbia, Investing in Serbia,
http://www.mier.sr.gov.yu/engleski6investing.htm.)

netáris politikája, amelynek keretében bevezették az egységes árfolyamot, illetve tar-

tózkodtak a politikai célú kölcsönfolyósítástól.60
A dinár nominális árfolyamának egy meglehetősen alulértékelt szinten történő rögzíté-
se részben az árak liberalizációjának következtében a dinár folyamatos reálfelértékelődésé-
hez vezetett. 2000 vége óta a dinár reálértéken 45 százalékkal felértékelődött,61 ami rontja
a szerb export versenyképességét. Ez a folyamat a korábbi mesterségesen alulértékelt szint-
ről történő kiigazodást tükrözi, a Jugoszláv Nemzeti Banknak többször be kellett avatkoznia,
hogy fékezze a felértékelődést. Rövid és középtávon egyre nehezebb lesz a Nemzeti Bank-
nak megőrizni az árfolyam stabilitását, mivel egyre nagyobb a Bankra nehezedő nyomás a
dinár leértékelésére, elsősorban az export versenyképességének fenntartása miatt.62
2002 végére a Nemzeti Bank tartalékai elérték a 2,3 milliárd dollárt,63 túllépve a
kormány által előirányzott szintet, amihez nagyban hozzájárult a dinár iránti meg-
növekedett hazai kereslet is. A pénzkínálat (M1) 2002 első kilenc hónapjában 72 szá-
zalékkal növekedett, leginkább a Nemzeti Bank valutavásárlásainak az eredménye-
ként, amit a külföldi átutalások és külső finanszírozás nagymértékű nettó beáramlása
tett lehetővé.64 Ugyanakkor a pénzkínálat szintje a GPD százalékában mérve regioná-
lis viszonylatban továbbra is meglehetősen alacsony, a GDP 11,5 százalékát tette ki
2001-ben, ezzel szemben Bosznia-Hercegovinában a GDP 35 százalékát, Horvátor-
szágban 53 százalékát (M2 alapú számítás).65
Növekedési mutatók
Év GDP növekedés az
előző évhez képest (%)
1999* –18
2000 5,7
2001 5,7
2002 3,3
* IMF FORRÁS: Socio-Economic Trends, 2002, 9.
A 2000-ben és 2001-ben produkált növekedési ütem nagy előrelépés 1999 csök-

kenő tendenciájához képest, viszont 2002-re a növekedés üteme lelassult, kissé alul-
múlva az előrejelzéseket66 (az Economic Intelligence Unit 3,5 százalékost jelzett elő-
re, a szerb kormány 4 százalékost).67 A 2003/2004-es átlagos GDP-növekedést nem-
zetközi elemzők már 5 százalékosra becsülték, számítva a működő tőke várhatóan nö-
vekvő behozatalára, az infrastrukturális beruházások fellendülésére és a tőkejavak im-
60 White Book, 16.
62 White Book, 19.
63 Website of Serbian Government, IMF: Serbia’s economic performance favourable, 2003. február 13.
65 White Book, 17.
66 Socio-Economic Trends, 2002, 7.
portját finanszírozó külföldi segélyek fokozódó beáramlására.68 A 2003-as eddigi
eredmények fényében valószínűleg ezek a várakozások nem fognak teljesülni.
A 2001-es növekedési ráta a jó mezőgazdasági hozamoknak volt köszönhető (a
mezőgazdasággal nem számolva a 2001-es növekedés kb. 1,5 százalékosra tehető),
2002-ben viszont a mezőgazdaság nem volt képes az előző év teljesítményét hozni. A
2002-es gazdasági növekedéshez többek között a szolgáltatási szektor – azon belül is
leginkább a belső kereskedelem és a szállítmányozási ágazat – járult hozzá.69 2002-ben
a szállítási szolgáltatások 3,3 százalékkal nőttek, a belföldi kereskedelem mértéke 16,6
százalékkal emelkedett, ami a korábbi évek pozitív trendjébe illeszkedik.70
Az ipari termelés meglehetősen lassú ütemben nőtt, 2002. január és szeptem-
ber között 1,3 százalékos rátával71 az 1991-es ipari termelési szint mindössze 55,3
százalékát produkálva72 (a teljes 2002-es évre nézve az ipari termelés 1,7 százalék-
kal emelkedett).
A mezőgazdasági termelés 2002-ben 1,8 százalékkal csökkent; az alábbi táblá-
zat néhány termékre vonatkozóan mutatja a növekedés, illetve a csökkenés mértékét
az előző évhez képest:
Mezőgazdasági termékek (%)

növénytermesztés –5,8
búza –1,5
kukorica –5,5
napraforgó –12,0
burgonya –9,6
bab –8,5
cukorrépa 16,1
dohány 8,5
gyümölcs –28,5
állattenyésztés 3,9
2003-ban tovább csökken a mezőgazdasági termelés, elsősorban az időjárási vi-

szontagságoknak köszönhetően. Az általános negatív tendencia alól kivétel a cukor-
répa-termelés, amely várhatóan eléri a tavalyi szintet, a napraforgó és a szója eseté-
ben növekedésre számítanak.73
• A fiskális politika eredményei
A szerb kormány költségvetési politikáját mindeddig a megfontoltság és a hitelesség

jellemezte.74 A költségvetési deficit szintjét, amely 2000-ben még 13 százalékos volt, 2001-
ben a GDP 1,3 százalékára sikerült visszaszorítani a tervezett 6,3 százalékoshoz képest.
70 Socio-Economic Trends, 2002, 7.
71 U.o.
73 Kevesebb termény, Magyar Szó, 2003. szeptember 16.
74 IMF, Federal Republic of Yugoslavia, Selected Issues and Statistical Appendix, IMF Counry Report No. 02/103, April 29,
2002, <http://www.imf.org>, 4.

A költségvetési deficit alakulása 2000–2002. között Szerbiában:
Év Deficit a GDP százalékában

2000 13,0
2001 1,3
2002 5,0
2003* 3,8
* Tervezett
Mindez a bevételek nem várt mértékű növekedésének és a kiadások sikeres mér-

séklésének volt köszönhető, tükrözve a kormányzat antiinflációs politika melletti elkö-
telezettségét. A költségvetést terhelő új tételeket – mint a kvázi fiskális deficit monetá-
ris úton történő finanszírozásának megszüntetése és a bankok és a vállalatok átalakí-
tásának költsége – szigorú bérpolitikával, az adórendszer reformjával és a költségve-
tés átláthatóságának javításával ellensúlyozták.75 Az adóreform, a külkereskedelemi
reform és a korrupció ellenes intézkedések az adóbevételek növekedését eredmé-
nyezték; a beszedett jövedéki adó mértéke lényegesen emelkedett. A cigarettaimport-
ból származó adóbevételek 60 százalékkal, az olajtermékek behozatalából származó
adóbevételek 46 százalékkal nőttek a cigaretta-, és olajcsempészet sikeres visszaszo-
rítása következtében.76
A szövetségi költségvetés mintegy 6 milliárd dinár (a GDP 9 százaléka) többlettel
zárta a 2002-es évet, ami Veroljub Dugalic megbízott szövetségi pénzügyminiszter
szerint „…az eszközök felhasználása ésszerűsítésének az eredménye. A költségvetés
egyetlen tételében sem történtek túllépések, ezen kívül gyorsabb ütemben fizették be
a forgalmi adót, több vámot szedtek be és növekedett a vagyonból és a vagyon eladá-
sából származó jövedelem is”.77
Szerbia költségvetési pozíciója is stabilnak tekinthető, 2003-ra 3,8 százalékos költ-
ségvetési hiányt tervez a kormányzat a közszférában dolgozók bérének 5 százalékos
növekedése mellett, amit az IMF is elfogadhatónak tart.78 A költségvetést legjobban ter-
helő egyik tétel a közszféra dolgozóinak bére, aminek féken tartása folyamatos kihívást
jelent a kormány számára, a másik nagy teher a társadalmi alapok hiánya.79 A költség-
vetés sikeres menedzselésének részben a kiadások visszafogása az oka, részben vi-
szont egyes reformok elhalasztása, mint például az ipar strukturális átalakítása. 2003-
ban a költségvetés hiányát legnagyobb részben a privatizációs bevételekből kívánják
fedezni, ami a GDP 1,3 százalékát is elérheti, illetve külföldi segélyekből, hazai és kül-
földi kölcsönökből.80 A gazdaság középtávú fenntartható fejlődését segíti a kvázi fiská-
lis deficit csökkentése többek között az energiaárak fokozatos felszabadításának követ-
keztében és a Párizs Klubbal az adósság átütemezéséről kötött egyezmény.81
75 U.o.
76 U.o., 5.
77 Magyar Szó, 2002.december 7.
78 Foreign Investors Council, White Book, Proposals for Improvement Of the Investment Climate in Serbia, Belgrád, 2003. már-
cius, 15.
79 WIIW, 33.
80 White Book, 16.
81 Shengman Zhang, Memorandum of the Executive Directors of IBRD and IDA, Transitional Support Strategy Update for the
Federal Republic of Yugoslavia (FRY), 2002. július 18., 4.
• Külső egyensúlytalanság számokban
Szerbiában a külkereskedelmi deficit alakulása

a GDP százalékában mérve:
2001 5,7
2002 7,4
2003* 6
* Prognosztizált
Növekedés 2002-ben 2001-hez képest (%)

Külkereskedelmi forgalom 28,5
Export 20,6
Import 31,8
A 3,5 milliárd dolláros82 külkereskedelmi hiány meghaladta a teljes exportvolu-

men nagyságát, az importnak mindössze 37 százalékát fedezte az exportbevétel.83
A külkereskedelmi hiány 2001-hez képesti növekedése részben annak köszönhe-
tő, hogy a külkereskedelmi liberalizáció és külkereskedelmi mérleg egyensúlyban tar-
tása egyszerre nehezen elérhető célok. A viszonylag nagy mértékű importnövekedés
elsősorban a jövedelmek emelkedésének tudható be, ami megnövelte a keresletet a
fogyasztási és a beruházási cikkek iránt is. 2002-ben a beruházási termékek aránya
némileg emelkedett az importon belül, ami javítja a középtávú növekedési esélyeket.
Ugyanakkor az export szerkezete nem igazán bíztató, ha az exportvezérelt gazdasági
növekedés elérése a cél. Szerbia kivitelében a mezőgazdasági termékek, az alacsony
feldolgozottságú és kitermelő ipari termékek dominálnak.84 A külkereskedelmi mérleg
adatainak hitelességét némileg befolyásolja, hogy Mlagyan Dinkics, a Szerbiai Nem-
zeti Bank akkori kormányzója szerint az import egy része fiktív behozatal. Példának
hozta fel Ciprus esetét, ahonnan 13 millió dollár értékű áru érkezett, viszont 536 mil-
lió dollárt fizettek ki.85 Szerbia exportjának növekedése kulcsfontosságú kihívás ma-
rad az elkövetkezendő néhány évben. A tíz éves elszigeteltségnek és a beruházások
elmaradásának eredményeként a tőkeállomány elavult, emiatt a fenntartható export-
növekedés elérésének esélye korlátozott. A hazai tőkepiac és a bankszektor gyenge-
ségének tükrében a kivitel fellendülését a privatizációs és zöld mezős tőkeberuházá-
sok formájában érkező közvetlen külföldi tőkebefektetésektől lehet várni.86
A folyó fizetési mérleg hiányát (a segélyeket nem számolva) 2002-ben sikerült az
IMF által előirányzott 12,8 százalék alatt zárni 11,7 százalékon (a segélyeket is beleszá-
molva 8,2 százalékon), ami a közvetlen külföldi tőkebefektetések és kölcsönök várako-
záson felüli mértékű beáramlásával magyarázható.87 Ennek ellenére a fizetési mérleg-
hiány meglehetősen magasnak mondható, az IMF előrejelzése szerint 2003-ban
82 Mérleget billentett a banán, Magyar Szó, 2003. április 21.
83 Socio-Economic Trends, 2002., 7.
85 B92, 2003. április 17.
86 White Book, 20.

tovább emelkedik 9,3 százalékra (a segélyek után), aminek 40 százalékát a beáramló

tőkebefektetésekből, a maradék 60 százalékot pedig belső és külső kölcsönökből kí-
vánja fedezni a kormányzat.88
A rezsimváltás óta eltelt csaknem három évre visszatekintve megállapítható, hogy
a gazdaság területén elért eredmények meglehetősen vegyes képet mutatnak. Az ed-
digi reformfolyamatot értékelve úgy tűnik, hogy a költségvetési hiány kordában tartá-
sán és a monetáris politikában elért sikereken túl a többi gazdasági mutató alapján a
gazdaság általános állapota válságosnak ítélhető. Az ország külkereskedelmét nem-
csak növekvő deficit jellemzi, de a hátrányos szerkezet is sújtja, az ipari termelés pang
– 2003 első öt hónapjában a tavalyi időarányoshoz képest 3,7 százalékkal csökkent89
– ráadásul hátra van még az igen fájdalmas strukturális szerkezetváltás. A 2002-es
évet Szerbiában az áremelkedés ütemének lassulása, a mezőgazdasági szektort kivé-
ve általában a gazdasági tevékenység enyhe élénkülése – lassuló növekedése – és
az állami bevételek emelkedése jellemezte. A társadalmi tulajdonú vállalatok átalakí-
tásának és fokozatos privatizációjának köszönhetően a foglalkoztatottság szintje
csökkent, amit a magánszektor erősödése se tudott ellensúlyozni.90 Az év végére a
keresetek indokolatlanul emelkedtek,91 és igen megnőttek a nettó keresetek közti
különbségek.92
2003 végéig a gazdasági növekedés 1 százalékos lesz a Piackutatási Intézet je-
lentése szerint.93 A mezőgazdaság teljesítménye – ami 2003-ban is csökkenő tenden-
ciát mutat – rendkívüli mértékben ki van szolgáltatva az aktuális időjárási viszonyok-
nak az alultőkésítettség és az elavult technológiák miatt (többek között). A külföldi tő-
ke nagyon óvatosan érkezik az országba; a tavalyi év vége felé Szerbiában jelentősen
lelassult a külföldi eszközök beáramlása, valamint a belpolitikai bizonytalanságok kö-
vetkeztében romlott az üzleti légkör. 2003-ban a beruházások tovább csökkentek, és
ha az eddigi trend folytatódik, a tavalyi év végéhez képest az év végéig 13,5 százalé-
kos visszaesés várható.94
A szerb gazdaság helyzetének megítélésekor persze fontos, hogy mit mondanak
az abszolút mutatószámok, mégis, a kelet-európai átalakuló gazdaságok kontextusá-
ba helyezve már messze nem olyan lesújtó a kép. Szerbiában a feladat több volt
annál, mint hogy a szocialista korszak által tönkretett és deformált gazdaságot át kell
alakítani működő piacgazdasággá. Itt az átmenet nehézségeit 12 év háborúi és
szankciói súlyosbították.
A kelet-közép-európai országokban lezajlott átmenetek egyik közös vonása a
megtermelt nemzeti termék erőteljes kezdeti visszaesése. Az átmenet első 3-4 évében
szinte minden országban csökkent a GDP, ez a trend 1994 körül kezdett megfordulni,
amikor a gazdaságok végre növekedni kezdtek. Tehát csaknem 5 év kellett ahhoz,
hogy a GDP végre ne csökkenjen, és elérjék az országonként igen változó, 0–5 szá-
88 White Book, 18.

89 A Köztársasági Statisztikai Intézet adata, Magyar Szó, 2003. június 14.
90 Republic of Serbia – Republic Statistical Office, Socio-Economic Trends, 2002, Summery Report, 7.
91 Az EU által közzétett értékelés némileg ellentmond ennek. Az EU szerint a nettó jövedelmek szerény emelkedése is hozzájá-
rult a makrogazdasági stabilitás javításához. In: Stabilisation and Association Report, 27.
92 Derűlátók a gazdaság képviselői, Magyar Szó, 2003. február 11.
93 Legfeljebb egyszázalékos növekedés, Magyar Szó, 2003. szeptember 16.
94 Legfeljebb egyszázalékos növekedés, Magyar Szó, 2003. szeptember 16.
zalék közötti növekedési rátákat. Ehhez képest a Szerbia által produkált 3,3–5,7 kö-
zötti növekedés máris nem tekinthető annyira rossznak, ráadásul ha figyelembe vesz-
szük, hogy mindezt az átmenet első három évében egy lassuló világgazdasági kör-
nyezetben sikerült teljesíteni. Hasonlóan az ipar igen alacsony növekedési üteme a
többi posztszocialista országban is jellemző volt, ami részben azzal magyarázható,
hogy az eredendően merev gazdasági szerkezet lassította a strukturális alkalmazko-
dást és a megfelelő kínálati reagálást.95 A külkereskedelmi mérlegek alakulása any-
nyiban különbözött Szerbiáétól, hogy az átalakulás első néhány évében javuló egyen-
leget mutattak, majd 1993-tól erőteljesen romlani kezdtek, Szerbiáéhoz hasonló érté-
keket produkálva. A kezdeti pozitív mérlegek azzal magyarázhatóak, hogy az első
évek nagy mértékű gazdasági visszaesése csökkentette az importkeresletet, más-
részt a jelentős árfolyam-leértékelések ösztönözték az export teljesítményét. 1993-ra
azonban általában lelassult az export növekedése, amit az értékesítés változatlan
szerkezete, illetve a világpiaci kereslet alacsony rugalmassága okozott. Ráadásul az
exportkereslet visszaesése együtt járt a belső importkereslet növekedésével, ami to-
vább rontotta a külkereskedelmi mérlegét.96
A külföldi működő tőke beáramlásának megítélése is viszonylagos. Közhely-
számba menő megállapítás, hogy a külföldi tőke oda megy a legkevésbé, ahol a leg-
nagyobb szükség lenne rá; amikor a gazdaság válságban van.97 Ez Szerbiára is igaz;
bármennyire is életmentően fontos lenne, hogy a külföldi befektetések nagyobb mér-
tékben érkezzenek, amíg bizonytalan a gazdasági, jogi és nem utolsósorban a politi-
kai környezet, nem igazán lehet számítani a külföldi beruházások felélénkülésére. A
beáramló külföldi tőke mértéke valóban alacsony, 2001-ben az egy főre eső külföldi
tőke mennyisége alig haladta meg a dél-kelet európai átlag harmadát, viszont kétsze-
rese volt az 1993-as kelet-közép-európai átlagnak.98 Ez utóbbi – a szerző szerint rele-
vánsnak tartott – összehasonlítást alkalmazva a kép máris nem annyira sötét.
A fenti elemzésből kitűnik, hogy a megfelelő kontextusba helyezve a szerb gaz-
dasági átmenet az értékelés eredménye nem feltétlenül negatív. Megállapítható, hogy
a szerbiai gazdaság teljesítménye az átmenet kezdete óta elfogadható, ha tetszik „nor-
mális”, a többi kelet-európai országban lezajlott átmenet tapasztalataihoz hasonlítva.
Ez persze nem jelenti automatikusan azt, hogy végül sikerülni fog fenntartható növe-
kedési pályára állni és az országot hosszútávon gazdaságilag és politikailag stabilizál-
ni. Ez egy olyan soktényezős játszma, amelyben a kormány gazdaságpolitikája csak
egy faktor, mégis, mivel a többi tényezőre – lásd részletesen a későbbiekben – ráha-
tása a kormányzatnak úgy sincs (vagy csak nagyon korlátozott mértékben), azt is ér-
demes megnézni, hogy a kelet-európai tapasztalatok fényében az eddig folytatott gaz-
daságpolitikának milyenek az esélyei. Nyilvánvaló, hogy a mai helyzet és a kilencve-
nes évek elejét jellemző világgazdasági környezet közé nem tehető egyenlőség jel;
ami akkor működött nem feltétlenül válik be ma ugyanúgy Szerbiában. Mégis ez az
összehasonlítás az egyetlen – bár kockázatos – lehetőség, hiszen ennél jobb példa
nem szolgál számunkra.
95 Bevezetés a gazdaságpolitikába, szerk. Veress József, Aula, Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem 1996., 183–185.
96 Bevezetés a gazdaságpolitikába, 193.
97 Gábor Hunya, FDI in South-eastern Europe in the early 2000s, Vienna, 2002, július. The Vienna Institute for International
Economic Studies (WIIW), 2.
98 Gábor Hunya, 12.

Az infláció alakulását tekintve a kelet-közép-európai országok általános tapaszta-

lata az volt, hogy a kezdeti robbanásszerű áremelkedés után – amelyet az árak felsza-
badítása és a szubvenciók drasztikus leépítése, illetve az árfolyamok nagymértékű le-
értékelése okozott – az árak növekedési üteme lelassult. Ez utóbbi a restriktív mone-
táris és fiskális politikának volt köszönhető, másrészt az aggregált kereslet egyidejű
csökkenésének. Az infláció visszaesését követően a gazdaságok zöme egy átmeneti
szakaszba került, miután egyes országokban99 az infláció ismét megugrott, máshol100
nem növekedett tovább, de csökkenni sem tudott, illetve egyes országokban101 foko-
zatosan továbbcsökkent. Az eltérő eredmények az alkalmazott gazdaságpolitikáktól
függően alakultak. Megállapítható, hogy az infláció szintjének sikeres visszaszorításá-
ban kulcsszerepe volt a konzervatív makrogazdasági, költségvetési politikának, a rög-
zített és hitelesen fenntartott árfolyam-politikának, illetve a bérnövekedés visszafogá-
sának.102 E három feltételt mindeddig Szerbia megfelelően és következetesen teljesí-
tette. A harmadik feltétellel kapcsolatban merülhetnek fel kételyek, nevezetesen, hogy
eléggé visszafogja-e a szerb kormány a bérek növekedését. A válasz a kérdésre nem
egyértelmű, mindesetre a béremelkedések mértéke eddig nem haladta meg az IMF
által elfogadhatónak tartott szintet.
Az alkalmazott gazdaságpolitikák helyességének megítélésekor irányadó lehet egy
másik kelet-európai tapasztalat. Azokban az átmenettel küzdő országokban, ahol a de-
ficit növekedését sikerült korlátok között tartani, a makrogazdasági stabilizáció kedve-
zőbb eredményeket hozott, és a gazdaságpolitikának jobban sikerült megőrizni hiteles-
ségét és következetességét.103 Mint a korábbi elemzésből kitűnt, a szerb gazdaságpoli-
tika egyik legfontosabb prioritása a deficit csökkentése, ami mindeddig sikerrel járt.
A mindenkori stabilizációs politika sikerének kulcsa, hogy egyfelől hiteles legyen
és elnyerje a társadalom bizalmát, ugyanakkor ne rójon elviselhetetlenül nagy terhet
a lakosságra. A gyakorlatban általában igen nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt.
Szerbiában is a reformok folytatásának egyik lényeges feltétele társadalmi támogatott-
ságuk fenntartása.104 A reformfolyamat sikerének egyik mércéje az emberek gazda-
sági közérzete, hogyan ítélik meg saját helyzetüket és mennyire elégedettek a válto-
zásokkal. A kilencvenes évek megrázkódtatásai rányomták bélyegüket a lakosság
életszínvonalára, főleg az 1993-as hiperinfláció vezetett általános elszegényedéshez.
A Világbank adatai szerint 2001-ben a lakosság 15-25 százaléka élt az abszolút
szegénységi küszöb alatt, a munkanélküliség 29 százalékos volt Szerbiában.105 2002-
ben az összes foglalkoztatottak száma 2,9 százalékkal csökkent az előző évhez viszo-
nyítva.106 Egyéb források szerint Szerbia népességének egyharmada szegény, akik-
nek 30 százaléka él havi 30 dollárból, 18 százaléka havi 20 dollárból.107
99 Pl. Bulgária, Oroszország
100 pl. Lengyelország, Magyarország, Szlovénia
101 pl. Csehországban
102 Bevezetés a gazdaságpolitikába, 187–189.
105 Forrás: IMF country information, state statistical offices and national banks of the countries, In Montenegro Economic
Trends, March 2002., 79.
107 Shengman Zhang, Memorandum of the Executive Directors of IBRD and IDA, Transitional Support Strategy Update for the
Federal Republic of Yugoslavia (FRY), 2002. július 18., 5.
A 2002-es reálbér-növekedést és nettó jövedelmeket mutatja az alábbi táblázat:
A reálbérek emelkedése Átlagos, egy főre

2002-ben (%), eső nettó jövedelem
2001-hez képest 2002-ben (dinár)
A teljes gazdaságban 29,9 9 208
Gazdasági szférában 26,8 8 714
Nem gazdasági szférában 37,5 10 706
2002. decemberi adatok szerint a legtöbbet a biztosítási szférában dolgozók

keresték (28 807 dinárt, ami kb. 452,15 euró), utánuk következtek a szakszerveze-
tekben, a politikai szervezetekben, egyes egyházi szervezetekben dolgozók. A gaz-
dasági szférában a legmagasabb béreket a pénzügyi szektorban, a dohányipar-
ban és a légi közlekedésben keresték, a legalacsonyabbakat a textil- és bőripar-
ban.108
A G17 Intézet felmérése szerint Szerbia polgárai saját helyzetüket 2002 őszén
2,41-es osztályzattal értékelték, ami valamivel jobb a 2001. júliusi 2,27-es értéknél.
A megkérdezettek csupán 9,2 százaléka tartja anyagi helyzetét jónak vagy nagyon
jónak, 17,9 százaléka nagyon rossznak, 33,1 százaléka rossznak, 39,8 százaléka
pedig közepesnek.109 A Medium Index Gallup International Szerbia politikai és
szociális-gazdasági stabilitását vizsgáló közvélemény-kutatást készített, amely
szerint a jelenlegi és a milosevicsi hatalmat összehasonlítva az emberek a jelen-
legi kormány inflációs és árpolitikáját értékelik a legtöbbre, viszont kifejezetten
rossznak ítélik a foglalkoztatottság helyzetét. A reformok végrehajtása terén a pol-
gárok 6,22 százalékos osztályzattal értékelték az eddigi eredményeket (0–10-ig
terjedő skálán).110
Szintén a G17 Plusz Intézet felméréséből kiderül, hogy a lakosság mintegy ne-
gyede dolgozik a szürkegazdaságban, legtöbben a kereskedelmi szférában, a ven-
déglátóiparban és a turizmusban.111 A Piackutató Intézet felmérése szerint a társadal-
mi szektorban dolgozók mintegy 70 százaléka él a létminimum alatt, egyúttal arra
kényszerülve, hogy a szürkegazdaságból fedezze létfenntartási költségeit. A társadal-
mi szektorban dolgozók mintegy 20 százaléka 2003 januárjában semmilyen jövedel-
met nem kapott, 54 százalék az átlagnál kevesebbet vitt haza, ami nem elegendő a
legalapvetőbb kiadások fedezésére sem.112 Egyes források szerint Szerbiában ma
több tízezer vállalat fizetésképtelen, aminek következtében több mint 400 ezer mun-
kás nem kapott már hónapok óta se fizetést, sem pedig bármilyen járulékot.113 Félő,
hogyha a kormányzat nem talál valamilyen módot a társadalmi problémák hatékony
kezelésére, a radikális gazdasági reformokat nem támogató politikai formációk eset-
leges hatalomra jutásával az egész reformprogram idővel megbukhat, a már elért
eredményeket is részben semmissé téve.
108 2003. júniusi adatok. A bankok alkalmazottai keresnek a legtöbbet, Magyar Szó, 2003. augusztus 6.
110 B92, 2003. május 28.
111 B92, 2003. február 22.
112 B92, 2003. március 7.
113 Interjú Szecsei Mihállyal, 2003. április, Szabadka

3. Nemzetközi értékelések
A nemzetközi pénzügyi szervezetek általában elismerik, hogy a szerb kormány re-

formpolitikája mindeddig hiteles és következetes volt, amit látható eredmények követ-
tek. Az értékelések kiemelik a privatizációt és a szigorú monetáris politikát, amelyek
rendkívül fontosak a makroökonómiai stabilitás helyreállításához. A megoldásra váró
problémák között kiemelt helyen szerepel a gazdasági növekedés ütemének fokozá-
sa, nem utolsósorban azért, hogy megmaradjon a reformok támogatottsága a lakos-
ság körében. Az elemzések gyakran hangsúlyozzák, hogy a folyamatos belpolitikai fe-
szültségek milyen komoly veszélyt jelentenek a reformok folytatására. Általános aján-
lásként fogalmazzák meg, hogy tovább kellene csökkenteni az adókat, mert ez egyfe-
lől ösztönözné a hazai vállalatok fejlődését, másfelől vonzóerőként hatna a külföldi be-
fektetőkre.
Az Economic Intelligence Unit a legfontosabb eredmények közé sorolja a munka-
erőpiac reformját, a közvetlen külföldi befektetéseket szabályozó törvény meghozatalát,
és a korrupció ellenes intézkedéseket. A beszámoló megemlíti, hogy Jugoszlávia egyre
nehezebben tudja betartani az IMF-nek tett ígéreteit, amelyek teljesítése előfeltétele volt
a 2002-ben odaítélt stand-by hitelnek. Az IMF strukturális reform megvalósítását várja el
Szerbia és Montenegrótól a hitelekért cserében. Ez a strukturális reformcsomag magá-
ban foglalja a privatizációs programot, a munkaerő csökkentését az állami vállalatok-
ban, illetve a pénzügyi szféra ellenőrzésének és szabályozásának javítását.114
A Világbank az eddig említetteken túl a közpénzügyek hatékonyabb menedzse-
lését, az adórendszer reformját, belső adósság és a kulcsfontosságú állami vállalatok
által termelt veszteség csökkentését, az árak felszabadítását könyvelte el a szerb gaz-
daságpolitika lényegesebb sikereiként. Az elemzés megállapítja, hogy a pénzügyi
szektor reformja, a közvállalatok átlátható privatizációja, a külkereskedelem liberalizá-
ciója és a befektetési környezet javítása megteremtette az alapot a gazdaság rövid tá-
vú növekedéséhez és a fenntartható kínálat megteremtéséhez.115
A 2002-es évet értékelve az IMF elismeréssel szólt az új fizetésforgalmi rendszer
bevezetéséről, a privatizáció gyorsításáról, a bankprivatizáció előkészítéséről, vala-
mint az adórendszer további javításáról. 2003-ra a már említett kihívásokon túl fonto-
sabb célkitűzésekként az infláció további csökkentését, a külgazdasági egyensúly
erősítését és a bérkiáramlás csökkentését jelölte meg; az utóbbi különösen elenged-
hetetlen az ország versenyképességének megőrzése érdekében.116
Az OECD értékelésében megállapította, hogy Szerbiában az ipar talpraállítása to-
vábbra is késik. A szerbiai ipar enyhe recesszióba került a szubvenciók csökkentése,
a hitelekkel kapcsolatos újabb korlátozások és az importverseny következtében. Az
ipar gyengélkedése a költségvetést is bizonytalanná teszi, mert állnia kell a vállalatok
átszervezésére és a szociális védelemre fordított költségeket.117 Az elemzés hangsú-
lyozottan szól az ország romló külső egyensúlyáról. Ezt egyrészt a külkereskedelmi
mérleg növekvő hiánya okozza – ami teljesen várható volt a fogyasztási cikkek hirte-
len megnövekvő importja miatt –, másrészt a növekvő külső adósságterhek. A külső
115 Memorandum of the Executive Directors of IBRD and IDA, 6.
116 Website of Serbian Government, IMF: Serbia’s 2002 economic performance favourable, 2003. február 13.
117 Magyar Szó, Mérséklődik a gazdasági növekedés, 2002. november 14.
egyensúly helyreállítása érdekében különösen fontos lenne, hogy az ország mihama-
rabb képes legyen jelentős mértékű működő tőkét vonzani.
Az export talpra állítását az is nehezíti, hogy a jugoszláv kereskedelmi kapcsola-
tok súlyosan megsínylették a kilencvenes évek gazdasági szankcióit és a háborúkat.
A kilencvenes években a kormányzat számára a külkereskedelem elsődleges szem-
pontjává az vált, hogy általa külföldi valutához jusson. Ezt kiegészítette a tőkeállomány
általános elavulása, aminek az lett az eredménye, hogy a jugoszláv export a munka-
igényes, alacsony szakértelmet igénylő termékek irányába mozdult el, mint például a
textilipar, ahol az árverseny nagyon kemény. Az OECD-tanulmány kiemeli, hogy az ex-
portnak vissza kell térnie a szakértelmet igénylő, a külföldi termelőket vonzó ágaza-
tokhoz. A külkereskedelemben tevékenykedő vállalatok számára jelenleg az is prob-
lémát jelent, hogy nehéz rövid távú hitelhez jutni, ami további akadályt jelent az export
fejlődésében. A hitelek szűkösségének egyik oka hitelezőt védő törvényi biztosítékok
hiánya, amelyek garantálnák a kezességi ígéret kikényszeríthetőségét fizetésképtelen-
ség esetén. További akadályai a külkereskedelem fejlődésének a nehezen átjárható fi-
zikai határok, a bürokratikus eljárások és elvárások és a rossz minőségű infrastruk-
túra.118 Az OECD sikeresnek értékelte a bankszektor reformját, a szerbiai költségvetés
konszolidálását. Szükségesnek tartja azonban a kis- és középvállalkozások tevékeny-
ségének élénkítését elsősorban az adminisztratív eljárások egyszerűsítése révén, to-
vábbá az államapparátus csökkentését és hatékonyságának növelését.119
Az EBESZ jelentése is kiemeli, hogy habár nagy eredményeket ért el az ország
2000 ősze óta, a strukturális reformok jelentős része még hátra van. Javaslata szerint
a hazai vállalkozókat ne támogatásokkal próbálják segíteni,120 hanem a terhek csök-
kentésével, illetve ne adókedvezményekkel csalogassák a külföldi befektetőket, ha-
nem a hazai gazdaság általános helyzetének javításával.
Az Economic Intelligence Unit jelentésében felveti a kérdést, hogy mi lehet az
oka Szerbia és Montenegró viszonylag alacsony GDP-növekedési rátájának. Habár a
múlt kedvezőtlen öröksége, mint az elavult tőkeállomány és gazdasági szerkezet rész-
ben az oka a jelenségnek, a jelentés szerint hibás gazdaságpolitikai lépések is fele-
lőssé tehetők. E kritika szerint az elmúlt két éves stabilizáció során a politikai döntés-
hozók nem szenteltek kellő figyelmet a jogrend megteremtésnek, illetve az állam túl-
ságosan rátelepedett a gazdaságra.121
A Külföldi Befektetők Tanácsa az általa készített Fehér Könyvben Szerbia számá-
ra legfontosabb feladatokként az igazságügyi rendszer reformját, a tulajdonjogok tisz-
tázását és az ipar átalakítását határozta meg. Hangsúlyozták, hogy elengedhetetlen
az elavult törvényi szabályozások reformja, illetve a telekkönyi bejegyzések rendezé-
se és a földtulajdon ügyének tisztázása a kárpótlás rendezésével.122 A Fehér Könyv
szerzői szerint jelentősen hátráltatja a külföldi befektetők belépését a szerbiai piacra,
hogy a szerbiai adórendszer nem állt még át a VAT-rendszerre, ezért kívánatos lenne
ez utóbbi mihamarabbi bevezetése, még a 2004. januárra tervezett időpont előtt.123
119 B92, 2003 január 23.
120 B92, 2002. november 14.
122 White Book, 20.
123 U.a., 49.

Zoran Djindjic néhai szerb kormányfő a privatizáció felgyorsítását, a külföldi stra-

tégiai tőke becsalogatását és a kivitel növelését jelölte meg a sürgősen elvégzendő
legfontosabb gazdasági intézkedésekként.124
Külföldi tartozások és segélyek
1. Tartozások
A Világbank elemzői rámutattak, hogy Jugoszlávia növekedési pályára állításá-
hoz kevés a kormányzat következetes gazdasági reformpolitikája, külső pénzügyi se-
gítségre is szükség van. 2000 végén az új demokratikus kormányzat 11,5 milliárd dol-
láros (a GDP 141,3 százaléka) külső adósságot örökölve vette át az ország irányítását;
ebből 40 százalékkal a Párizsi Klubnak, 20 százalékkal a London Klubnak, 20 száza-
lékkal multilaterális hitelezőknek és további 10 százalékkal kereskedelmi- és rövidtávú
hitelezőknek tartozott.125 A Párizsi Klubbal kötött egyezmény értelmében a jugoszláv
adósság 66 százalékát leírták, amiből 55 százalékot azonnal elengedtek, és további
15 százalékot 3 évvel az IMF programjának sikeres megvalósítását követően enged-
nek el. A fennmaradó adósságot 22 év alatt kell visszafizetni hatéves türelmi időszak
után.126 A London Klubbal eddig folytatott tárgyalásokból úgy tűnik, hogy a London
Klub 40 százaléknál többet nem hajlandó Szerbia és Montenegró javára leírni.127
2002. végén az átütemezések után Szerbia és Montenegró külföldi adóssága 8,6 mil-
liárd dollárt tett ki (a bruttó nemzeti jövedelem 70 százaléka), aminek visszafizetését
elhalasztották a 2006, illetve a 2008 utáni időszakra.128 Veroljub Dugalic, volt megbí-
zott szövetségi pénzügyminiszter szerint 2006-ig az évi 300 millió dolláros részletek
nem terhelik meg jelentősen a büdzsét, később azonban ez az összeg növekszik, leg-
feljebb 700-800 millió dollárig.129 Az IMF becslése alapján az évi törlesztő részlet már
2005-ben el fogja érni a 852 millió dollárt, 2010-ben pedig az 1,308 milliárdot. AZ
OECD előrejelzése szerint is az évi törlesztő részlet az évtized végére az évi egymilli-
árd dollárt meg fogja haladni, ugyanakkor addigra a segélyek mértéke valószínűleg
csökkenni fog.130
2. Kölcsönök és segélyek
A 2000. decemberi donorkonferencián összesen 500 millió amerikai dollár
gyorssegélyt szavaztak meg a résztvevők Jugoszlávia részére, ami magában foglalta
a humanitárius segélyt is. A 2001-ben tartott brüsszeli donorkonferenciára készült be-
számoló megállapította, hogy Jugoszláviának 2001-ben nagyjából 1,25 milliárd dollár-
nyi segélyre lenne szüksége, amiből 140 millió dollárt kellene sürgősen rendelkezés-
re bocsátani a költségvetés támogatására. A konferencián ezek után az adományo-
zók 1,33 milliárd dollárnyi segélyt különítettek el az ország számára, ebből 151 milliót
a költségvetés fedezésére. 2001 végére ennek az összegnek 23 százalékát fizették ki,
124 B92, 2002. november 21.
125 IMF, 28.
126 White Book, 18.
127 The Economist Intelligence Unit, Country Profile 2002, Yugoslavia (Serbia-Montenegro), 47.
128 B92, 2002. december 10.
129 Magyar Szó, 2002. december 11.
130 OECD, Assessment of the FRY? 2002., 4.
és 56 százalékára kötöttek szerződést.131 Az IMF 2001 júniusában 249 millió dollárnyi,
2002 márciusában 130 millió dollárnyi stand-by hitel folyósításáról egyezett meg Ju-
goszláviával. 2002 májusában az IMF újabb 829 millió euró kölcsönt hagyott jóvá
Szerbia és Montenegrónak egy hároméves gazdasági program keretében
(2002–2005), miután az ország eddigi gazdasági teljesítményét bíztatónak
értékelte.132 A Világbank 2001 májusában egy három évre szóló, 540 millió eurós köl-
csönfolyósítási programot fogadott el az ország számára, amiből 2002 közepéig 171
millió euró kiutalását hagyta jóvá.133 A kölcsönt igen kedvezményes feltételekkel ka-
matmentesen, 20 év alatt, 10 év türelmi időszak után kell visszafizetni. Az EU 2003-
ban 229 millió euró segélyt biztosít Szerbia számára a reformok folytatásához.134
2003 novemberében előreláthatóan újabb donorkonferenciát tartanak Szerbia és
Montenegró számára. Addig a kormányzatnak egyszerűbbé kell tennie a nemzetközi
szervezetek által folyósítandó kölcsönök jóváhagyását, stratégiát kell kidolgoznia a
szegénység csökkentésére, és meg kell állapodnia az IMF-fel a jövő évre vonatkozó
tervben.135
Az ország külföldi segélyektől való függősége még egy jó ideig fennmarad,
2002–2003-ban várhatóan a külföldi támogatások elérik az éves GDP 6-8 száza-
lékát,136 ami 2002-ben 650-750 millió dollárt jelentett.137 A kedvezményes hitelek ösz-
szege a támogatások szintjének egyharmadát érte el 2002-ben, 2003-ban várhatóan
kétharmadát fogja elérni.138 A humanitárius segélyek aránya lecsökkent a fejlesztési
támogatásokéhoz képest.
2003. augusztus elejéig Goran Pitic külgazdasági miniszter állítása szerint Szerbia
2000 októbere óta összesen 4,1 milliárd euró meghatározott rendeltetésű segélyt kapott.
Ide tartoznak a vissza nem térítendő támogatások és a koncessziós hitelek. 2003-ban
előreláthatóan összesen 800-900 millió euró nemzetközi segély várható.139 Mivel 2002-ben
a gazdasági növekedés csupán 3,3 százalék volt, a gazdaság talpra állítása érdekében kü-
lönösen fontos, hogy megfelelő időzítésű és mértékű, illetve kiszámítható pénzügyi támo-
gatás egészítse ki a szigorú makrogazdaság-politikát és a megkezdett reformokat.140
Középtávú kilátások és potenciális veszélyforrások
Nemzetközi elemzők általában elégedettek a szerb kormánynak a gazdasági át-

menet iránt tanúsított elkötelezettségével és kétéves gazdasági tevékenységével.
Mégis, a makrogazdasági stabilitás és a külső egyensúly megteremtése távolabbi cél,
amihez további erőfeszítésekre lesz szükség. A Világbank szakértői rámutattak, hogy
nehéz lesz a költségvetést egyensúlyban tartani, mivel a külső adósságszolgálat és a
132 Stabilisation and Association report, 29.
133 U.a., 30.
134 Website of Serbian Government, EU to disburse 229 million EURO for Serbian reform sin 2003., 2003. május 7.
135 Goran Pitic: négymilliárd dollárra számítunk, Magyar Szó, 2003. augusztus 1.
137 Country Profile, 48.
138 Website of Serbian Government, Serbia to get up to 900 M euro in donations this year, 2003. február 17.
139 Kétmillió eurós donáció, Magyar Szó, 2003. augusztus 1.
140 Memorandum of the Executive Directors of IBRD and IDA,11.

vállalati szektor átalakítása súlyos terhet fog jelenteni a közeljövőben, megnövelve a

kiadásokat. Emiatt az olyan költségekből kellene lefaragni, amelyek regionális vi-
szonylatban magasak, mint például a köztisztviselői bérekből, a védelmi (katonaság
és rendőrség) és szociális kiadásokból, elsősorban a nyugdíjjárulékokból. A költség-
vetés tervezésének és kivitelezésének hatékonyságán is javítani kellene (ami nem je-
lenti az eddigi eredmények el nem ismerését).141 Az is megnehezíti a külső egyensúly
hosszú távú fenntartását, hogy – amint már említettük – előreláthatóan a külső adós-
ságszolgálat növekedése együtt fog járni a segélyek csökkenésével, ami az exportve-
zérelt gazdasági növekedés megteremtésével és a külföldi működő tőke beáramlásá-
val lenne ellensúlyozható.142 Az IMF képviselői is hangsúlyozták, hogy az infláció to-
vábbi visszaszorítása és a szigorú költségvetési fegyelem, valamint a restriktív hitel és
fizetési politika továbbra is fontos feladata az államszövetség illetve Szerbia kormányá-
nak, ha a gazdasági növekedés ütemét fokozni kívánja.143 A rövid távú növekedés ösz-
tönzése és a fenntartható kínálat alapjának megteremtése érdekében szükség van a
jogbiztonság javítására – ami többek között jelenti a szerződések kikényszeríthetősé-
gét és a tulajdonjog tiszteletben tartását. A veszteségesen működő vállalatokat minél
hamarabb át kell alakítani, valamint célszerű lenne a külkereskedelem liberalizációjá-
nak további kiterjesztése Szerbia és Montenegrón belül és a régióban. Az IMF elem-
zői rámutatnak, hogy különösen fontos a társadalom elszegényedésének megállítása
és a szociális problémák hatékony kezelése annak érdekében, hogy a reform folya-
mat megőrizze politikai támogatottságát. Nyomatékosan kijelentették, hogy nem elég
a makrogazdaság egyensúlyának helyreállítására törekedni – ami egyértelműen a
legfontosabb szempont volt eddig a szerb kormányzat számára – erős kormányzat és
hatékonyan működő intézmények nélkül a gazdasági környezetet a befektetők bizony-
talannak és kiszámíthatatlannak fogják ítélni.144
A Nemzetközi Közgazdasági Tanulmányok Bécsi Intézetének (WIIW) elemzése
megállapítja, hogy a gazdasági növekedés egyik legfontosabb feltétele a tartós
makroökonómiai stabilitás, melynek megőrzését különösen a költségvetési szektor
veszélyeztetheti. Szerbia jövőbeni gazdasági esélyei nagyban függnek attól, hogy a
költségvetési hiányt és a közszféra kiadásait ellenőrzés alatt tudja-e tartani a kormány-
zat. További középtávon ható bizonytalansági tényező a folyó fizetési mérleg várható-
an magas hiánya, a hitelezőktől kialkudott kedvezmények ellenére.145
A szerb gazdasági környezet középtávú fejlődési esélyeit vizsgálva a Világbank
munkatársai is megállapították, hogy habár a szerbiai reformfolyamat mindeddig bíztató
eredményekkel járt, a gazdaság középtávú stabilitása igen törékeny, és sok olyan ténye-
zőtől függ, amire a szerbiai kormányzatnak nincs ráhatása. A gazdaság fenntartható nö-
vekedése, amint már említettük, egyrészt függ a reformok és az erős makrogazdasági irá-
nyítás folytatásától, másrészt attól, hogy lesz-e megfelelően időzített külföldi pénzügyi tá-
mogatás és sikerül-e az ország adósságát átütemezni. A gazdasági modernizációtól el-
vonja a forrásokat a belső és külső adósság törlesztése, illetve az átmenet okozta társa-
dalmi problémák kezelése. Ideális esetben (tehát ha a külső gazdasági segélyek nem
142 OECD, Economic Assessment of the Federal Republic of Yugoslavia, 2002., november 2002., 2.
143 B92, 2002. november 8.
144 U.o., 9.
145 WIIW, 47.
csökkennek, és a kormányzat kitart a radikális reformok mellett) az egy főre eső GDP az
évtized végére érheti el az 1990-es szint 90 százalékát. Az export fokozatos felélénkülé-
se várható az elkövetkező években (az IMF 2005-re 14 százalékos exportnövekedéssel
számol) az infrastruktúra és az elavult gépparkok modernizációja beindulásának köszön-
hetően, illetve a nemzetközi piacokra való fokozatos integrálódás következtében. Mivel a
külső adósság kamatköltsége nagyobb ütemben fog növekedni, mint a nemzeti megta-
karítások, a folyó költségvetési deficit fokozatos növekedésére lehet számítani néhány
éven belül. A középtávú növekedés esélyeit nagyon erősen befolyásolja, hogy milyen
mértékben érkezik külföldi működő tőke az országba és a nemzetközi szervezetektől ér-
kező pénzügyi támogatások hogyan alakulnak. Összességében elmondható, hogy a kö-
zéptávú fejlődés esélyét egyszerre több tényező befolyásolja, amelyek közül bármelyik
negatív irányú változása alááshatja Szerbia talpra állításának sikerét. Ha bármilyen okból
(mint például társadalmi nyomásra) az eddigi szigorú gazdasági és pénzügyi fegyelem
lazulna és a reformok lelassulnának, akkor a támogatások is csökkennének, hiszen a je-
lenlegi támogatásokat is a reformok függvényében nyújtják. A reformfolyamat gyengülé-
se esetén nemcsak a külföldi segélyek mérséklődnének, hanem a külföldi tőke is elke-
rülné az országot, aminek hatására csökkenne az exportteljesítmény, és a külső adósság
törlesztése is veszélybe kerülne. Ha a kormányzat ki is tart a következetes és szigorú gaz-
daságpolitika folytatása mellett, akkor is lassulhat a gazdasági újjáépítés, ha például a
legjelentősebb kereskedelmi partnerek gazdasági növekedése lelassul, ami csökkente-
né a szerbiai export iránti keresletet és a Szerbiába irányuló tőkeexportot, vagy ha a pénz-
ügyi segélyek mértéke esne vissza. Ezekre az esetekre a Világbank elemzői 1 százalék
alatti GDP növekedést jósolnak Szerbia számára, függetlenül attól, hogy éppen a szerb
kormányt terheli-e felelősség a stabilizálódás elmaradásáért. Kérdéses, hogy a szerb tár-
sadalom meddig hajlandó a reformpolitikát támogatni, és mennyire lesz képes a kor-
mányzat megfelelni az életszínvonal növekedésével szemben támasztott elvárásoknak és
valahogyan ellensúlyozni az átmenet okozta negatív társadalmi hatásokat. További koc-
kázatok is megingathatják a gazdaság fejlődését, különféle természetű külső sokkhatá-
sok, mint egy esetleges regionális politikai konfliktus kirobbanása, vagy az európai gaz-
daság általános recessziója.146
4. Politikai háttér – a gazdasági reformfolyamatot veszélyeztető po-

litikai instabilitás potenciális forrásai
2000 szeptemberében Milosevic hatalma megdőlt, és a Szerbiai Demokratikus

Ellenzék vette át az ország irányítását Szerbiában. E dolgozat nem tekinti feladatának
a szerbiai politikai folyamatok részletes elemzését, mégis, néhány szóban megemlí-
tendők azok az időszerű belpolitikai kérdések és problémák, melyek hatással lehet-
nek a belső politikai stabilitásra, hiszen ennek megléte, illetve hiánya erősen befolyá-
solja az ország tőkevonzási képességét.
Az egyik politikai gócpont, amely folyamatosan belső és külső bizonytalanságok
forrása a két köztársaság viszonyának rendezetlensége. 2002 novemberében azért
halasztották el Jugoszlávia felvételét az Európa Tanácsba, mert a közös állam alapok-
mányának kidolgozását nem sikerült időben befejezni. Az alapokmányt a márciusi

egyezmény alapján147 már 2002 júniusában el kellett volna fogadni. Ezzel szemben
végül 2003. február 4-én hirdették ki a szövetségi parlamentben, amivel létrejött az ál-
lamszövetség, de ami egyáltalán nem jelenti a közös állam létrehozásával kapcsola-
tos problémák lezárását. A márciusi megállapodás értelmében a kül- és biztonságpo-
litika, az emberi és kisebbségi jogok védelme és a kül- és belgazdasági kapcsolatok
kerülnek az államszövetség kompetenciájába, a köztársaságok hatáskörében marad
minden más, többek között az adó-, vám-, külkereskedelem-politika, a tagállamok
megtarthatják saját valutájukat stb. Valójában a feladat bonyolultabb része még hátra
van, hiszen az egyezmény értelmében össze kell hangolni a két köztársaság gazda-
sági rendszerét. Ez többek között azt jelenti, hogy meg kell állapodni egy közös külke-
reskedelem–politikai szabályozásban, össze kell hangolni a két tagállamban érvény-
ben lévő általános forgalmi adó szintjét, az árukkal kapcsolatos szabványi és egész-
ségügyi előírásokat, a termékeredet szabályozást stb., ami az eddiginél nagyobb
kompromisszumkészséget igényel a felek részéről.148 A közös állam kialakításához
tartozik a különböző szintű jogszabályok összehangolása is (a köztársasági alkotmá-
nyoké az államszövetségivel például) a különböző szinten érvényes hatáskörök tisztá-
zásával. Jelenleg folynak a tárgyalások a gazdasági harmonizációról, melynek pontos
menetét a felek által közösen kialakítandó, részletes, ún. Akcióterv szabja meg. Bár
történt előrehaladás, a vámilletékek egy részében mindeddig nem sikerült megegyez-
ni (a vámok átlagos szintje Montenegróban 3,5, Szerbiában pedig 12,5 százalék kö-
rül van149). A tárgyalások a vámok mintegy 93 százalékában megegyezéshez vezet-
tek, a maradék 7 százalékot a következő 3-5 évben fogják összehangolni. Ez elsősor-
ban a fémipart, a textilipart és az építőipart érinti, de 57 mezőgazdasági termék ese-
tében is 2 évre elhalasztották a közös vámtarifák kialakítását.150 A harmonizációval
Szerbia a 9,5 százalékról 7,5 százalékra csökkentette vámtételeit, míg Montenegró
2,5-ről 6,9 százalékra növelte azokat.151 A szerb gazdasági szakértők közül sokan
igen pesszimisták az államszövetség gyakorlati működését illetően. Mladjan Dinkics,
a Szerbiai Nemzeti Bank volt kormányzója szerint az államszövetség jövője a szétvá-
lás, mivel „egy államunk van két piaccal, két vámmal, két központi bankkal és valutá-
val.”152 A két köztársaság között aligha beszélhetünk szabad tőkeáramlásról, hiszen
két különálló monetáris rendszerrel rendelkeznek, banktörvényeik, a tőkepiaci szabá-
lyozások, a bankfelügyeleti szabályozás stb. különbözőek.153
Mindeközben, amikor a legégetőbb feladat a közös állam megteremtése lett vol-
na – amely többek között előfeltétele annak, hogy Szerbia és Montenegró nemzetkö-
zi kapcsolatai tízéves elszigeteltség után végre valóban normalizálódjanak – a Vladan
Batics vezette Szerbiai Kereszténydemokrata Párt kezdeményezte a köztársasági par-
lamentben, hogy írjanak ki népszavazást Szerbia függetlenségéről.154 A köztársasági
parlament ugyan elvetette a javaslatot, tény, hogy közvélemény-kutatások adatai sze-
147 Proceeding Points for the Restructuring of Relations Between Serbia and Montenegro, Document, 2002. március 14.
148 Serbia, Montenegro to harmonize economic relations by end April, Website of Serbian Government, 2003. április 23.
149 A Marriage of Inconvenience: Montenegro 2003., ICG Balkans Report N. 142, 2003. április 16, 6.
150 Ezer mezőgazdasági termékre egyforma vám, Magyar Szó, 2003. május 16.
151 Napirenden az akcióterv, Magyar Szó, 2003. július 2.
152 Dinkics szerint kárt okoz a fiktív közösség, B92, 2003. május 17.
154 B92, Nincs napirenden a népszavazás kezdeményezése, 2002. november 19.
rint Szerbia polgárainak 63 százaléka a függetlenséget támogatná.155 A két köztársa-
ság uniójának ügyét tovább bonyolítja, hogy a közös alkotmány kidolgozása felveti
Koszovó és a Vajdaság problémáját is. Míg a vajdasági autonómia kérdését előbb-
utóbb kénytelenek lesznek megoldani a szerb honatyák, Koszovó státusának rende-
zése olyan távolabbi feladat, ami elsősorban a nemzetközi közösségen múlik. A ko-
szovói parlament tiltakozott az ellen, hogy az új alaptörvényben a szerződő felek Ko-
szovó jövőbeni státuszára vonatkozó megállapítást szerepeltessenek, viszont egyes
vajdasági politikai pártok éppen azt követelték, hogy kerüljön bele az új alkotmányba
az a rendelkezés, hogy Szerbia autonóm tartományaival együtt lép államszövetségre
Montenegróval.156
Kérdés, hogy mennyire lesz az unió életképes, hiszen a montenegrói és a szerb
kormányzat sem mutat túlzott lelkesedést és elkötelezettséget a közös állam létreho-
zása iránt,157 ezért reális lehetőség, hogy három év elteltével a tagköztársaságok él-
nek a márciusi megállapodásba foglalt jogukkal, és népszavazást írnak ki a végleges
szétválásról. A jelenlegi montenegrói vezetés nyíltan függetlenségpárti, Szerbiában
pedig nemrég, az országot vezető közgazdászok körében, elsősorban a G17 Plusz-
ban kezdték el egyre inkább pedzegetni a szétválás lehetőségét. Sőt a G17 Plusz
2003 májusában már nyíltan kampányolt Szerbia függetlensége mellett. Valójában az
EU-val kötendő Stabilizációs és Társulási szerződés megkötése miatt aggasztó, hogy
a gazdasági harmonizáció megnyugtató megoldása egyre kérdésesebbé válik, ami
miatt késik a szerződés aláírása és a majdani EU-csatlakozás is. A két tagköztársaság
gazdaságának gyakorlati összehangolása előfeltétele annak, hogy az EU elkezdhes-
se a Stabilizációs és Társulási Egyezmény megkötéséhez vezető tárgyalásokat Szer-
bia és Montenegróval.
Ugyanakkor Szerbiában úgy látják, hogy a montenegrói vezetés mit sem kíván
vállalni a közös állammal járó terhekből, és ráadásul olyan lépésekre kényszeríti a
Szerbiát, ami számára nem feltétlenül a legelőnyösebb gazdaságilag (mint a vámtéte-
lek túl gyors és drasztikus csökkentése). Nebojsa Medojevics montenegrói politikai
elemző és a Változásokért csoport igazgatója szerint Montenegróban a kisebbik tag-
köztársaságot uraló érdekcsoportok hátráltatják a Szerbiával való megegyezést. Érde-
kük, hogy ne következzék be a harmonizáció a vámügy terén, mert így kisebb lenne
a lehetőség a visszaélésekre.158 Szerbiában egyre többen kételkednek abban, hogy
az EU által kieszközölt kényszerházasság megéri-e az árát, és úgy gondolják, hogy
Montenegró nélkül a csatlakozás folyamata is könnyebb és gyorsabb lenne.
Koszovó státusa továbbra sem rendezett, de nehezen elképzelhető, hogy valaha
integráns részét fogja képezni Szerbiának. Miközben a távolabbi jövőben e két egy-
ség (Montenegró és Koszovó) elszakadása fenyeget, a Vajdaság is követeli autonómi-
ájának helyreállítását, ami feltételezhetően további politikai konfliktusok forrása ma-
rad. Ehhez kapcsolódik az új szerbiai köztársasági alkotmány meghozatala, ami az ál-
lamszövetség közös alkotmányának elfogadása után az egyik legfontosabb feladat. Itt
155 B92, 2003. február 12.

156 Új alkotmánnyal a rendszerbeli változásokig, Magyar Szó, 2002. november 3.
157Jó példa erre, hogy egy világbanki kölcsön folyósítása amiatt késett, hogy Szerbia-Montenegró parlamentjének képviselői lét-
számhiány miatt nem voltak képesek ratifikálni a Világbank kamatmentes kölcsönét.. In: Drága képviselői kávé(szürcsölgetés),
Magyar Szó, 2003. június 9.
158 B92, 2003. május 9.

az alapvető feszültségforrás az ország decentralizálásának mikéntje és mértéke,

amely mentén a SZDE és az SZDP között, illetve az SZDE-n belül a vajdasági pártok
és a többiek között állnak fenn lényeges nézetkülönbségek.159
Nemcsak az Európa Tanácsba való felvétel csúszott a közös állam alaptörvénye
elfogadásának folyamatos elodázása miatt, de ez az egyik oka annak is, hogy Jugo-
szlávia a NATO 2002-es prágai csúcstalálkozóján nem csatlakozhatott a Békepart-
nerség programhoz. A csatlakozás előfeltétele lenne még a Hágai Nemzetközi Tör-
vényszékkel való megfelelő együttműködés, de gondokat okoz az a vádemelés is,
amit Jugoszlávia a NATO tagjai ellen tett az 1999-es bombázások miatt. A Békepart-
nerségbe való felvétel további feltétele a daytoni egyezmény tiszteletben tartása és a
katonaság civil ellenőrzésének megteremtése. Ez utóbbi lassan teljesülni látszik, mi-
vel 2003 májusában a katonai vezérkar végre a védelmi minisztérium fennhatósága
alá került.160
A hágai nemzetközi bírósággal való kielégítő együttműködés elmaradásának követ-
kezménye az is, hogy az Egyesült Államok és Jugoszlávia között sokáig nem jöhetett lét-
re kereskedelmi megállapodás, de emiatt maradt sokáig zárolva az amerikai bankokban
őrzött jugoszláv pénz is (ezt 2002 végén részben feloldották). Ennek köszönhető az is,
hogy az USA 2002 decemberében ismét kilátásba helyezte a nemzetközi pénzintézetek-
nél való támogatás megvonását.161 Végül 2003 márciusában (még Djindjics meggyilko-
lása előtt) az amerikai képviselőház mégis megszavazta azt a kereskedelmi törvényt,
amely a legnagyobb kereskedelmi elbánás rendszerét kiterjeszti Szerbia-Monteneg-
róra.162 Az Egyesült Államok februárban bejelentette, hogy 2003-ra 110 millió dolláros tá-
mogatást különített el Szerbia számára, viszont ezt június 15-ig befagyasztotta. A zárolás
felfüggesztését az említett időpont után az ismert politikai feltételek teljesítésétől tette
függővé.163 Az Egyesült Államok eredetileg március 30-át szabta meg Ratko Mladics és
a „vukovári hármas” még szabadlábon lévő tagjai letartóztatásának határidejét, aminek
teljesítése az amerikai segély folytatásának feltétele.164 Februárban még az EU is fontol-
gatta a CARDS program keretében Szerbia-Montenegrónak szánt segély folyósításának
leállítását, ha nem történik előrelépés a Hágával való együttműködésben, de végül elállt
a támogatások politikai feltételekhez kötésétől.165
Szerbia és Montenegró nemzetközi pozíciójának normalizálódását veszélyeztető
kínos ügyek sorát bővítette az iraki fegyverszállítási botrány is, ami többek között a
fegyveres erők feletti civil kontroll hiányának is jele volt. A JSZK Irakba rakétákat, a lé-
gierő számára technológiát és vegyi fegyvert szállított, amivel megszegte az ENSZ
szankcióit. Az ügy pikantériája, hogy a fegyvereladások a 2000-ben megválasztott de-
mokratikus kormány alatt is folytatódtak, sőt az ICG azzal vádolta az akkori belgrádi
vezetést, hogy Kostunica szövetségi elnök, Pesic szövetségi kormányfő, Djindjic szerb
159 Commission of the European Communities, Commission Staff Working Paper Serbia and Montenegro, Stabilisation and
Association Report 2003., COM(2003.) 139 final, Brussels, 2003. március 26., 5.
160 Magyar Szó 2003. május 6.
161 B92, 2002. december 11.
162 B92, 2003. március 7.
163 „A Hágával való együttműködés mellett a kongresszus követeli, hogy Szerbia állítsa le minden anyagi, politikai, nemzetbizton-
sági és egyéb jellegű támogatását, melyet a boszniai Szerb Köztársaságnak nyújt. Követeli továbbá, hogy Belgrád tartsa tisz-
teletben a kisebbségek jogait és a jogállamiságot, s bocsásson szabadon minden politikai elítéltet.” B92, 2003. február 19.
164 B92, 2003. január 21.
165 B92, 2003. február 20.
kormányfő, Radojevic véderőminiszter, a JK vezérkari főnöke, illetve a szövetségi és a
köztársasági belügyminiszter tudtával zajlottak.166 Szerbia-Montenegró nemzetközi
státusa normalizálódását a Boszniai Szerb Köztársasággal fenntartott különleges kap-
csolatok is akadályozták, ami a Daytoni Megállapodás folyamatos megszegését jelen-
tette. Még 2002-ben is Szerbia pénzelte a Boszniai Szerb Hadsereg tisztjeit,167 vala-
mint a Jugoszláv Katonaság hírszerző szolgálata zavartalanul működhetett a Szerb
Köztársaságban.168
Az alkotmányos válságot intézményi krízisek sora egészítette ki; a szerbiai belpo-
litikában kialakult patthelyzetek is gyakran akadályozták a politikai és gazdasági refor-
mok sikeres folytatását. Zoran Djindjic néhai szerb miniszterelnök 2002 nyarán meg-
vonta a Szerb Demokrata Párt 45 képviselőjének parlamenti mandátumát, mivel azok
nem voltak hajlandóak támogatni a miniszterelnök reformprogramját. Az októberi siker-
telen elnökválasztás követte a parlament munkájának megbénulását, aminek következ-
tében már nemcsak a parlament, hanem a szövetségi elnök intézménye is gyakorlati-
lag működésképtelenné vált, a reformok befagyasztását eredményezve. A parlament
őszi ülésszakát el kellett halasztani, ami mintegy 50, az ország reformjai szempontjából
fontos törvény meghozatalának elodázását eredményezte.169 Végül 2002. november 4-
én Kostunica és Djindjic egyességre jutottak, aminek értelmében Kostunica pártjának
képviselői visszakapták parlamenti széküket a kormányzat reformjának támogatásáért
cserében.170 A megegyezés ellenére az ellentétek nem szűntek meg a két rivális között,
ami a december 8-i megismételt elnökválasztások sikertelenségének részben oka le-
hetett. Djindjic nem volt hajlandó egyértelműen Kostunicát támogatni az elnöki posz-
tért folytatott küzdelemben, mert Kostunica ezt nem kérte nyilvánosan, másrészről, ha
Kostunica elfogadta volna a miniszterelnök támogatását, azzal azok szavazatát veszít-
hette volna el, akik éppen kormányellenes retorikája miatt választották volna őt. Ráadá-
sul Djindjic támogatása nélkül Kostunica nemigen számíthatott arra, hogy meglesz az
50 százalékos részvétel, hiába ő Szerbia legnépszerűbb politikusa.171 Mindezek fényé-
ben nem okozott nagy meglepetést, hogy a megismételt elnökválasztás sem lett érvé-
nyes, további politikai válságot okozva az országnak. A sikertelen választás tovább nö-
velte Djindjic és Kostunica közötti feszültséget, ugyanis Kostunica szerint Djindjic kor-
mányát terheli a felelősség azért, hogy ismét nem volt meg a szükséges 50 százalékos
részvétel.172 Natasa Micic – a parlament elnöke és egyben a köztársaság elnöke – be-
jelentése alapján Szerbia 2003. november 16-án újra megpróbálkozik az elnökválasz-
tással. A siker most is kétséges, hiszen az első fordulóban megmaradt az 50 százalé-
kos választási küszöb. Politikai elemzők173 szerint az ország egy újabb eredménytelen
választási kampánynak néz elébe.
166 Figyelemre méltó, hogy míg Boszniában a boszniai Orao vállalat érintettsége miatt az ország elnökének kellett lemondania,
Szerbiával meglehetősen elnézően bánt az Egyesült Államok. Egyes találgatások szerint ennek az lehet az oka, hogy Szer-
bia kulcsfontosságú iraki létesítmények tervrajzaival rendelkezett, amelyeket a hetvenes-nyolcvanas években jugoszláviai
mérnökök készítettek és jugoszláviai vállalatok építettek. In: Jóindulat és esély, Magyar Szó, 2003. június 9.
167 Milosevic Trial: Puppet States „Financed From Belgrade”, IWPR, 2003. április.
168 Parancsnokság Banjalukán, raport Belgrádban, Magyar Szó, 2003. április 14.
169 Serbia and Montenegro, Stabilisation and Association Report 2003., 7.
170 Zeljko Cvijanovic, Deadly Rivals Call a Truce, Balkan Crisis Report, 2002., november 2.
171 Zeljko Cvijanovic, Serbia: Political Feud Threatens Election, 2002. november 2.
172 Jovana Gec, Low turnout voids Yugoslav vote again, Washington Times, 2002. december 10.
173 Srdjan Bogosavljevic, a Strategic Marketing Research Institute igazgatójának nyilatkozata, B92, 2003. szeptember 17.

Szerbia belpolitikai válsága az egyik legnagyobb veszélyforrása a reformfolyamat

sikeres folytatásának. Az Economic Intelligence Unit beszámolójában kiemelten hang-
súlyozta az ország helyzetét értékelve, hogy a folyamatos belpolitikai instabilitás aka-
dályozza a gazdasági reformtörekvéseket.174
Zorán Djindjic szerb kormányfő meggyilkolásával némileg megváltozott a helyzet
Szerbiában. Eleinte úgy tűnt, hogy a Zivkovic-kormány folytatja a radikális reformokat és
az átalakulást, és talán éppen a gyilkosság következtében sikerül az államot, a igazság-
szolgáltatást, a gazdasági életet, a katonaságot, a rendőrséget, a titkosszolgálatokat és a
társadalom szinte minden szféráját megfertőző bűnözéssel leszámolni. A kezdeti határo-
zott fellépés ellenére, az államfő meggyilkolása, bírák tömeges elbocsátása, ügyészek le-
váltása stb. nem a megbízható szerbiai befektetési környezetről tanúskodnak.175 A letartóz-
tatásokból az is kiderült, hogy a hadsereg, a rendőrség és a biztonsági szolgálatok a leg-
magasabb szinten összefonódtak a szervezett bűnözéssel. A rendkívüli állapot idején a
rendőrség meglepő gyorsasággal oldott meg számos korábbi bűnügyet és gyilkosságot,
amiből elég valószínűnek tűnik, hogy a rendőrség és talán bizonyos kormánykörök már
korábban birtokában voltak a szükséges információknak. Ennek ellenére valamiért 2003
márciusáig mégsem tettek semmit. Az International Crisis Group (ICG) szerint ez az állam-
biztonsági szervek erős befolyásának volt köszönhető, melyek közeli kapcsolatot tartottak
fenn többek között a Vörös Sapkásokkal, a zimonyi és a szurcini klánnal. Ráadásul ami-
óta a rendkívüli állapot 2003. április 22-én véget ért, a kormány láthatóan feladta a korrup-
ció és a gazdasági bűnözés elleni harcot.176 Jó példa erre a Korrupcióellenes Tanács két
tagjának lemondása 2002 végén. A kormány ahelyett, hogy megvizsgálta volna azokat az
érveket, amivel lemondásukat indokolták, támadást indított a lemondó tagok ellen. A Ta-
nács ajánlásait egyébként sem méltatja különösebb figyelemre a kormányzat.177
Egy másik beszédes történet Aleksandar Radovic esete. Az általa vezetett
bizottság178 egyik feladatául kapta, hogy listát állítson össze azokról a cégekről, ame-
lyek törvénytelen haszonra tettek szert Milosevic időszaka alatt, és adóval tartoztak az
államnak. Radovicra kormánykörökből nyomást gyakoroltak, hogy bizonyos cégeket
vegyen le a listáról, míg végül 2002 szeptemberében lemondott és elhagyta az orszá-
got.179 Ha a kormány mégis komoly harcot indítana a korrupcióval szemben, nagy el-
lenállásba ütközne a Kereskedelmi Bíróságnál is, amely hírhedt különféle, érdekcso-
portok180 által diktált szabálytalanságairól.181
Az International Crisis Group szerint Szerbia gyenge intézményei182pénzügyi oligar-
chák és bűnözők által könnyen kijátszhatóak. A Szerbiát markában tartó pénzügyi oligar-
chia a Milosevic-korszak terméke. Milosevic ideje alatt vállalataik183 különleges kedvezmé-
174 Country Report Yugoslavia, 1.
175 Kevesebb beruházás, Magyar Szó, 2003. március 28.
176 Serbian Reform Stalls Again, ICG Balkans Report N. 145, 2003. július 17.
177 Corruption watchdog proposals “ignored” by government, B92, 2003. szeptember 12.
178 Republic Directorate Of Public Revenues and the Commission for Investigating Abuse in the Economy.
179 Serbian Reform Stalls Again, 20.
180 A bíróság elnökét, Goran Kljajevicet a szurcini klánhoz közeli személyekkel hozták összefüggésbe.
182 Még mindig a milosevicsi alkotmány van érvényben, elnököt azóta sem sikerült választani, az igazságügyi rendszer is továb-
bi reformokra szorul, elsősorban a kereskedelmi bíróság. In: Serbian Reform Stalls Again, 9.
183 Az ICG által példaként megnevezett cégek többek között: Delta Holding, Pink, Zepter, Kapital Banka, Progres, Hemofarm,
Dijamant, Komercijalna Banka, stb. In: Serbian Reform Stalls Again, 17.
nyeket élveztek, monopóliumokat kaptak, cserében pénzelték a rezsim fenntartását. Míg Mi-
losevic hatalma idején felügyelete alatt tartotta ezeket a köröket, elmozdítása óta megnőtt a
befolyásuk. Az ICG ezt azzal magyarázta, hogy a változások után a Szerbiai Demokratikus
Ellenzék külföldi anyagi támogatása jelentősen megcsappant. Ezek a Milosevicshez közel
álló pénzügyi oligarchák azért voltak képesek nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészel-
ni a hatalomváltást, mert az ellenzéki politikai pártok új finanszírozóivá léptek elő. Ma ők a
vezető politikai pártok legfőbb finanszírozói és ez által gyakran kormánydöntésekre is befo-
lyást gyakorolnak. Ők jelentik talán a legnagyobb akadályt a szerbiai reformokra nézve, hi-
szen képesek nemzeti érdekekkel szemben a saját személyes anyagi érdekeiket érvényesí-
teni. Jó példa erre a 2003 márciusában kirobbant cukorbotrány, ami nem tett jót az ország-
nak az EU által biztosítandó kereskedelmi kedvezmények szempontjából (sem).184 Az EU
már egy évvel korábban figyelmeztette a szerb kormányt, hogy szabálytalanságokat észlelt,
ennek ellenére az illegális cukorexport zavartalanul folytatódott. A ügy hosszú távon beár-
nyékolhatja az EU-val való kapcsolatokat. Valószínűleg Belgrád azért hunyt szemet a csalás
felett, mert az érintett vállalatok egyes pártok finanszírozói. Mióta a csalás napvilágra került,
a kormány leginkább igyekszik eltussolni az ügyet.185
Tény, hogy az SZDE sem tett sokat az intézmények megerősítése érdekében 2000
ősze óta. Az ICG szerint szándékosan, pontosan azért, mert így könnyebben használha-
tók személyes érdekek szolgálatára. Aggodalomra ad okot, hogy a kormány nemrég tá-
madást intézett a Szerbiai Nemzeti Bank ellen, amely talán Szerbia egyetlen megfelelő-
en működő intézménye. Egyelőre nem világos, hogy mi lesz a változás Szerbia monetá-
ris politikájában Mlagyan Dinkics leváltásával a bankelnöki posztról, de félő, hogy a
bank függetlensége és szigorú monetáris politikája csorbulhat.186
A korrupció és gazdasági bűnözés elleni fellépés elmaradása már magában a
kormányban is feszültségeket okozott.187 Emellett a bankkormányzó leváltása, pénz-
mosási botrányok és a közös állammal kapcsolatos eltérő vélemények miatt a kor-
mányzó Demokrata Párt és a G17 Plusz között is kiéleződtek a konfliktusok.
Djindjic meggyilkolása óta a média szabadsága is jelentős mértékben csorbult.
Már előtte sem volt tiszta a helyzet, egyrészt az ellentmondásos médiát szabályozó tör-
vényi háttér miatt, ami lehetőséget teremt a kormányzat számára a paragrafusok „ru-
galmas” értelmezésére, másrészt azért, mert a szervezett bűnözés rejtett tulajdonosi és
szerkesztői jogokat élvezett és élvez egyes újságoknál és folyóiratoknál. A gyilkosság
óta számos támadás érte a médiát. Ez eleinte még indokoltnak is tűnt, amikor például
a kormány bezáratta az Identitet és a Nacional belgrádi lapokat, amelyek kétes bűnö-
zői körök befolyása alá tartoztak.188 Hamarosan azonban a média ellen intézett politi-
184 Szerbiai cukorexportőrök visszaéltek azzal a lehetőséggel, hogy az EU-ba a belső termelők számára fenntartott védett áron ex-
portálhattak cukrot. A jóval olcsóbb importcukrot átcsomagolták, és szerbiai cukorként adták el. Az EU erre válaszul május 4-
én felfüggesztette a cukorimportot Szerbiából három hónapra, amit augusztus 5-én további hat hónapra meghosszabbítottak..
Further six-month suspension for sugar exports, B92, 2003. júlus 24. és Keserű a cukor, Magyar Szó, 2003. június 3.
185 A kétes kivitel 1 százalékát exportáló Interfrigo nevű vállalatot kivéve senkit sem büntettek meg. In: Serbian Reform Stalls Again, 19.
187 Többek között Nebojsa Covic és Miodrag Isakov miniszterelnök-helyettesek és Dragoljub Micunovic, Szerbia és Monteneg-
ró parlamenti elnöke adtak hangot elégedetlenségüknek. Ugyanakkor Cedomir Jovanovic miniszterelnök-helyettes köztudot-
tan közeli kapcsolatokat tartott fenn a zimonyi és a szurcini klán tagjaival. In: Serbian Reform Stalls Again, 21.
188 „A Nacional tulajdonosa az a Momo Mandic volt, akinek vagyonát zárolták, mert állítólag támogatta Radovan Karadzic biz-
tonsági szolgálatát. Mandicot letartóztatták a szervezett bűnözés elleni hadművelet idején. Az Identitet Milorad Legija, a
zimonyi bűnbanda vezetőjének tulajdonában volt. Mindkét újság azzal várt hírhedtté, hogy álhíreket terjesztett, és több ízben
Djindjicet és kormányát árulónak bélyegezte a hágai törvényszékkel és a Nyugattal való együttműködése miatt.” Szenzáció-
hajhászással határos rágalmazás, Magyar Szó, 2003. augusztus 4.

kai hajtóvadászatba csaptak át az akciók; az elmúlt időszakban kb. 220 pert indítottak
különféle sajtószervek ellen.189 A 2003 áprilisában meghozott médiatörvény, amely ere-
detileg a média szabadságát lett volna hivatott szavatolni leginkább a média elleni ösz-
szehangolt támadást alapozta meg.190 Erősen megkérdőjelezhető az elektronikus mé-
diát felügyelő kilenctagú tanács megválasztásának törvényessége is.191
Az igazságszolgáltatás helyzete is romlott a rendkívüli állapot bevezetésével. A
szerbiai bíróságok már Djindjics alatt is erősen függtek a politikusok kénye-kedvétől,
és gyakran vádolták őket korrupcióval és politikai befolyásoltsággal. A gyilkosság
után a szerb kormány a rendkívüli állapotot a bíróságok elleni önkényes tisztogatásra
használta. A sebtében meghozott törvények a rendőrségnek rendkívüli hatalmat biz-
tosítottak, miközben az igazságügyet még inkább kiszolgáltatták a politikusoknak.192
Djindjic meggyilkolása óta néhány területen előrelépés is történt. Javult a Hágával való
együttműködés, és a nyugati országok hathatós anyagi támogatásukról biztosították Szerbi-
át. A nemzetközi közösség a Djindjic-gyilkosság hatására azonnali segélyeket ajánlott fel
Szerbiának, átmenetileg engedve az eddigi politikai nyomásgyakorlásból, amely szigorú fel-
tételekhez kötötte a további támogatásokat, mint a Hágával való határozottabb együttműkö-
dés, a katonaság civil ellenőrzés alá vonása, a Boszniai Szerb Köztársasággal való „külön-
leges kapcsolatok” felfüggesztése.193 Az IMF azonnal Szerbia rendelkezésére bocsátott egy
130 millió dollár összegű kölcsönt, a szokásos feltételek teljesítésétől függetlenül.194 A kor-
mány ígéretet kapott arra, hogy 2003 szeptemberében195 újabb donorkonferencia várható,
és hogy a nemzetközi pénzintézetek 400 millió euró támogatást nyújtanak Szerbiának.196 A
Világbank 2003-ra 200 millió dolláros kamatmentes hitel folyósítását ígérte,197 ebből 11 mil-
lió dollárt a privatizációra, a bankok és vállalatok átalakítására hagytak jóvá, amit rendkívül
kedvező feltételekkel, kamatmentesen 20 év alatt kell visszafizetni.198
A „vukovári hármas” két tagját, Miroslav Radicot és Veselin Sljivancanint a szerb
kormány kiadta Hágának, és jelentős mennyiségű dokumentumot bocsátott a tör-
vényszék rendelkezésére, elsősorban a vukovári eseményekkel kapcsolatban. Az ál-
lamszövetség módosította a Hágai Törvényszékkel való együttműködésről szóló tör-
vényt, amelynek értelmében bárkit kiadhatnak, függetlenül a vádemelés időpontjától.
Feloszlatták a Hágai Törvényszékkel való együttműködést felügyelő katonai bizottsá-
got, ami rendeltetésével ellentétben leginkább Milosevic és egyéb vádlottak védelmé-
re gyűjtött anyagot. 2003 júniusa (Sljivancanin letartóztatása) óta azonban romlott a
törvényszékkel való együttműködés. A Milosevic elleni boszniai vádakkal kapcsolatos
dokumentumokat továbbra sem adta át a kormány Hágának,199 Mladic és a szeb-
190 A törvény lehetőséget teremt a kormány számára, hogy megakadályozza újságok forgalomba kerülését.
191 A megválasztott tagok közül több esetben érdekkonfliktus-probléma merült fel, valamint a független médiát kritizáló múlttal
rendelkeznek.
193 Nem mintha feladták volna ezeket a követeléseket, csak a gyilkosság után nyújtott segélyeket nem kötötték teljesítésükhöz.
194 Death of a reformer, Country Briefing, Economic Intelligence Unit, ViewsWire Eastern Europe, 2003. március.
195 B92, 2003. április 15.
196 B92, 2003. március 17.
197 Kétszázmilliós Világbank-hitel, Magyar Szó, 2003. március 21.
198 Website of Serbian Government, World Bank approves $11 mln loan to Serbia and Montenegro, 2003. április 17.
199 Félve attól, hogy a Milosevicet boszniai bűncselekményekkel terhelő dokumentumok felhasználhatóak lesznek Szerbiával
szemben abban a perben, amit Bosznia és Horvátország indított Jugoszlávia ellen.
renicai mészárlás elkövetői még mindig szabadlábon vannak, egyes állítások szerint
bizonyos katonatisztek védelmét élvezve.200
Jelentős fejlődés, hogy lassan megvalósulni látszik a fegyveres erők polgári ellen-
őrzése. A katonai hírszerző és biztonsági szolgálatot kivonták a vezérkar ellenőrzése
alól, és az államközösség védelmi minisztériuma alá helyezték.201 A katonai vezérkar
is 2003 májusától a védelmi minisztérium ellenőrzése alá került. A fegyveres erők fe-
lett továbbra sincs parlamenti felügyelet, egyelőre az államszövetség elnökéből és a
két köztársasági elnökből álló Legfelsőbb Védelmi Tanács parancsnoksága alá tartoz-
nak. A Védelmi Minisztérium a katonaságban jelentős létszámcsökkentéseket tervez,
többek között számos, háborús bűntettekkel kapcsolatba hozható tiszt elbocsátását
és nyugdíjazását.202
Az ICG jelentése szerint, míg a kormány valóban tett tétova lépéseket a katonai
hírszerzés civil kontroll alá helyezése érdekében, az állambiztonsági szervekhez hoz-
zá sem nyúlt. Pedig a jelentés szerint a milosevici időkből származó állambiztonság
és a rendőrség is összefüggésbe hozható számos gyilkossággal és személyek elrab-
lásával, amikre a rendkívüli állapot alatt derült fény. Az is kiderült, hogy az állambizton-
ság szorosan együttműködött a szervezett bűnözéssel is, nagy valószínűséggel a
Djindjic-gyilkossághoz is közük volt.203 Azon kívül, hogy a szervezet neve megváltozott
és a belügyminisztériumtól áthelyezték a miniszterelnöki hivatal ellenőrzése alá, más
nem történt. A biztonsági szolgálatokban jellemző, hogy igen problematikus szemé-
lyek töltenek be kulcspozíciókat ma is. Csak egy példa erre az, hogy ma a katonai hír-
szerzés feje az a Momir Stojanovic, aki feltehetően felelős az 1999. áprilisban elköve-
tett mejei (Koszovó) mészárlásért, amelyben 129 polgári személyt öltek meg.204
A Zivkovic-kormány által elkönyvelhető sikerek közé tartozik, hogy 2003. április 3-
án az államszövetség az Európa Tanács teljes jogú tagja lett. Az is a kormány érde-
me, hogy a gyilkosságot követően képes volt egységesen fellépni, valószínűleg ennek
is köszönhető, hogy közvetlenül ezután a kormányzó Demokrata Párt és vele együtt
az SZDE minden eddiginél nagyobb támogatottságra tett szert. Közvélemény-kutatá-
sok alapján a Demokrata Párt támogatottsága a rendkívüli állapot bevezetését köve-
tően ugrásszerűen megnövekedett, és a pártok közül* a legnagyobb népszerűséggel
rendelkezett, maga mögé utasítva a Szerbiai Demokrata Pártot, 2000 októbere óta el-
ső ízben. A radikálisok támogatottsága az utóbbi három évben a legalacsonyabb
szintre került, amióta vezetőjük, Vojislav Seselj Hágába ment. A 2003. februári 12,6
százalékos rekordtámogatottságuk áprilisban 6,5, májusban pedig 5,3 százalékra
csökkent. Háttérbe szorultak a szocialisták is (májusban a megkérdezettek 5,5 száza-
léka szavazott volna rájuk).205 A G17 Plusz népszerűsége stabil maradt, a népszerű-
ségi listán a harmadik vagy a negyedik helyen állt.206 2003 júliusára viszont a DP tá-
201 B92, 2003. április 15.
203 Az állambiztonság részvétele a gyilkosságban mára már bizonyított. Az viszont nem világos, hogy mekkora és pontosan mi-
lyen részt vállaltak benne. A szervezet helyettes elnökét, Milorad Bracanovicot bűnrészességért letartoztatták. In: Serbian
Reform Stalls Again, 15.
205 Közvéleménykutatás, A DP megelőzte az SZDP-t. Magyar Szó, 2003. április 16.
206 Nagy átrendeződés a politikai színtéren, Magyar Szó, 2003. április 2.
* A politikai formációk közül az SZDE a legnépszerűbb, amelynek a DP is része. In: Magyar Szó, 2003. április 17.

mogatottsága 15 százalékra esett vissza, habár a kisebb pártokkal még mindig az

SZDE volt a legerősebb, 30 százalékot tudhatott magáénak. A Kostunica vezette
SZDP a szavazatok 13,4 százalékát kapta volna, ugyanakkor az elnökválasztásokon
Kostunica még mindig jó eséllyel nyerhetne, a G17 Plusz támogatottsága 12 százalé-
kon állt. A kormányzó DP helyzetét az is nehezíti, hogy nem számíthat mindig a SZDE-
n belüli koalíciós partnereire a parlamenti többség biztosításához.207 A nyár végére –
valószínűleg a sorozatos politikai botrányoknak köszönhetően – a kormányzó Demok-
rata Párt támogatottsága megrekedt a 15 százalékon, az SZDP népszerűsége pedig
20 százalékra nőtt, visszanyerve ezzel a Djindjic meggyilkolása előtti pozícióját, a G17
Pluszra a megkérdezettek 15 százaléka szavazott volna. Újra megnőtt a Szerb Radi-
kális Párt és a Szerbiai Szocialista Párt támogatottsága.208
A kormányt zavarba hozó sorozatos botrányok és az ezt követő népszerűségvesz-
tés közben a G17 Plusz és az SZDP egyre inkább kezdte hangoztatni az előrehozott vá-
lasztások szükségességét. Erre még akár sor is kerülhet, mivel a kormány parlamenti
többségét biztosító kisebb pártok lojalitása megingott, és négy párt is a SZDE-ből209 el-
fogadta a G17 Plusz felhívását az előbbre hozott választások megvitatására.
5. Privatizáció Szerbiában
A szerbiai parlament 2001 júniusában fogadta el az új privatizációs törvényt. A

törvény megalkotása és alkalmazása a szerbiai reformfolyamat egyik legjelentősebb
lépése, ugyanakkor a törvény maga nemzetközi szakértők szerint az egyik legjobbnak
tekinthető a posztszocialista országokban alkalmazott hasonló törvényekhez
képest.210 A 2001-es törvény a legutolsó szerbiai privatizációs törvény, de messze
nem az első: a 90-es évek során számos ilyen törvény született, gyenge eredmények-
kel. 2001 közepére az évtizedes privatizációs kísérletek következtében a jugoszláv tár-
sadalmi össztermék mindössze 40 százaléka keletkezett a magánszférában. Az elmúlt
évtized elhibázott privatizációs gyakorlata most is érezteti hatását elsősorban a régi
önigazgatási rendszer maradványain és a rossz vállalatirányítási technikákon keresz-
tül, ezért az alábbiakban rövid összefoglaló olvasható a 90-es évek eleje óta szerzett
privatizációs tapasztalatokról.
Az egyik alapvető probléma a szocialista érából örökölt tulajdonjogi viszonyok át-
láthatatlanságából ered, ami egy speciálisan jugoszláv sajátosság, nem volt jellemző
máshol Kelet-Közép- Európában. 1989 előtt Jugoszláviában az úgynevezett „társadal-
mi tulajdon forma” dominált, ami azt jelentette, hogy a vállalatokat hivatalosan a társa-
dalom birtokolta, a vállalati vagyon egyszerre képezte senki és mindenki tulajdonát,
aminek következtében 1989 után tisztázatlan volt, hogy kinek áll jogában eladni eze-
ket és kit illet meg az eladásból származó bevétel.211 A társadalmi tulajdonforma és
vele együtt a vállalati önigazgatási modell érvényben maradt egészen napjainkig, a
2001-es törvény ezt 2005-ig kívánja fokozatosan megszüntetni. Az 1994-es cégtör-
208 Ismét az SZDP, Magyar Szó, 2003. szeptember 9.
209 A Szociáldemokrata Párt, a Szerbiai Polgári Szövetség, a Szandzsáki Demokrata Párt és a Vajdasági Reformisták. Forrás:
Serbia Facing Early Ballot, Balkan Crisis Report, IWPR, 2003. szeptember 12.
210 Institutional, Expert and Financial Support for the New Privatization Wave in Serbia Secured, Yugoslav Survey, 2001., No. 3., 41.
211 Milica Uvalic, Privatization and Corporate Governance in Serbia (FR Yugoslavia), Florence, December 2001., 2.
vény kimondja, hogy a társadalmi tulajdonú vállalat dolgozói irányítása alá tartozik, a
vegyes tulajdonú vállalatot pedig a résztulajdonosok és a dolgozók együtt
irányítják.212 Nehéz eldönteni, hogy valójában ki rendelkezik ezen vállalatok tulajdon-
jogával, hiszen a vállalat dolgozói ugyan részt vesznek a vállalat irányításában, de a
vállalat eladása esetén a bevétellel nem rendelkeznek (vagy ha igen, akkor is csak
korlátozott mértékben, az egyes, a továbbiakban ismertetésre kerülő privatizációs tör-
vények által szabott változó feltételekkel), illetve tulajdonosi joguk csak munkaviszo-
nyuk idejére áll fenn. Egyes értelmezések szerint a cég saját maga tulajdonosa, ami
gyakorlatilag igaz is, amíg a cég működik, viszont csőd vagy eladás esetén az ellen-
érték vagy a megmaradt vagyon a hitelezőket és az állami alapokat illeti. Azt sem le-
het állítani, hogy az állam az igazi tulajdonos, mert habár a bevétel állami alapok és
szervek kezelésébe kerül, a cég privatizációjának elindításáról, annak konkrét formá-
járól nem az állam dönt, hanem a vállalat közgyűlése, ahol a szavazatok többsége a
dolgozóké.213 A részben vagy teljesen társadalmi tulajdonú vállalatoknál a tulajdonvi-
szonyok tisztázatlansága ma is súlyos probléma a vállalatok irányítása (döntéshozatal
és a menedzsment felelőssége) és eladása szempontjából.214 A kilencvenes évek ele-
jétől a jugoszláv gazdaság tulajdonszerkezete habár némileg változott – a társadalmi
tulajdon egy részének privatizálása, új magáncégek alapítása, az állami tulajdon meg-
jelenése és a külföldi tőkebefektetőknek köszönhetően, – mégis összességében a
gazdaság privatizálása csak nagyon korlátozott mértékben valósult meg.215
Privatizáció 2001 előtt
1989-ben született az úgynevezett „Markovic-törvény”, amit még az utolsó exju-

goszláv kormány fogadott el, és ami igen kedvező feltételeket biztosított a vállalatok
dolgozóinak, állampolgároknak és a nyugdíjalapnak tulajdonrészszerzéshez; ami ez-
után megmaradt, csak azt értékesítették tendereken és árveréseken keresztül. Ez a
törvény nem rendelkezett arról, hogy mi legyen az el nem adott társadalmi tőkével,
ezért kimondatlanul fenntartotta a társadalmi tulajdon intézményét, viszont a társadal-
mi szektor vállalatainak 33 százalékának magánosítását elindította. A következő tör-
vény Jugoszlávia szétesése idején született, az 1991-es szerbiai privatizációs törvény
gyakorlatilag az 1989-es szövetségi törvény gyakorlatát szentesítette, kissé kedvezőt-
lenebb feltételeket szabva a vállalatokon belüli vásárlóknak, ezáltal lelassítva a priva-
tizációs folyamatot. E törvényt 1994-ben módosították, mivel az 1993-as hiperinfláció
következtében rendkívül olcsón lehetett tulajdonrészhez jutni, ezért az 1991 után pri-
vatizált tőkét kötelezően, visszamenő hatállyal újra kellett értékelni. Ez a módosítás a
legtöbb olyan vállalatban, amely korábban már elindította a privatizációt, a nem priva-
tizált vagyon arányának növekedését eredményezte, illetve alapvetően leblokkolta az
egész privatizációs folyamatot. 1994-re a társadalmi szektor vállalatainak 70 százalé-
ka a privatizáció útjára lépett, amikorra a vállalatok tőkeszerkezetében már átlagosan
212 1996-ban új cégtörvény született, amely ugyan leszűkítette a dolgozók jogait a vállalat irányításában, mégis érvényben hagy-
ta ezen jogok egy részét.
213 Ez a helyzet az 1994-es és 1997-es törvények szerint volt érvényben, de ma, a 2001-es privatizációs törrvény után is jelen
vannak az ebből származó tulajdonviszonyokkal kapcsolatos problémák. Forrás: u.o., 9.
214 Cégesettanulmányok 2001. őszéből, forrás: Uvalic, 13.
215 U.o., 8.

80 százalékot tett ki magántulajdon; ez az arány 10 százalékra esett vissza a ’94-es

módosításnak köszönhetően.
Az 1996-os szövetségi privatizációs törvény gyakorlatilag szintén az érvényben
lévő gyakorlatot szentesítette, hiszen érintetlenül hagyta a magánosítás nem kötele-
ző jellegét, és a különböző létező tulajdonformák (társadalmi, magán-, vegyes és szö-
vetkezeti tulajdon) egyenlő elbírálását. Nem sokkal ezután, 1997-ben meghozták az
újabb szerbiai privatizációs törvényt, amely ismét a vállalatok belső munkatársainak
kedvezett, és megint érvényben hagyta az önkéntesen választott privatizáció elvét a
cégek számára, továbbá a társadalmi tulajdont, mint érvényes tulajdonformát.216 Az
1994-es ex-post kötelező újraértékelés megingatta a privatizációba vetett általános
bizalmat, és mivel a magánosítás továbbra sem volt kötelező, 1997 után a vállalatok
kis százaléka választotta ezt az utat. A tisztán társadalmi tulajdonban lévő vállalatok
– habár számuk relatíve alacsonynak tekinthető (11,6 százaléka az összes vállalat-
nak) – az állótőke állomány 55 százalékát birtokolták, a foglalkoztatottak 48 százalé-
kát alkalmazták, és 34 százalékban járultak hozzá a jugoszláv gazdaság bevételei-
hez. 1998. végére a társadalmi szektor a vegyes tulajdonlású vállalatokkal együtt a
teljes munkaerő 82 százalékát foglalkoztatta, az állótőke állomány több mint 80 szá-
zalékát birtokolta és a jugoszláv gazdaság bevételének 62,2 százalékát termelte. A
jugoszláv gazdaság tőkeszerkezetét tekintve a magántőke aránya mindössze 6 szá-
zalékot, a privatizált tőke pedig 9 százalékot tett ki 1997-ben, 47 százalék még min-
dig a társadalmi tulajdon, 38 százalék pedig az állami tulajdon részét képezte. Azok
a cégek, amelyek ebben az időszakban elkezdték a privatizációt (összesen 412 cég
2000 novemberéig) általában kis és közepes vállalkozások voltak, nagy cégek ritkán
döntöttek a privatizáció mellett, továbbá a privatizáció útjára lépő vállalatok túlnyomó
többsége Belgrádban és a Vajdaságban működött.217 Összességében elmondható,
hogy a 2001-es törvény meghozataláig a szerbiai privatizációs gyakorlat során a vál-
lalatok dolgozói és a menedzsment juthatott elsősorban tulajdonrészhez, de a ’94-es
módosítások következtében a kezdeti lelkesedés lanyhult, és hiába juttatta a ’97-es
törvény ingyen részvényekhez a vállalatok munkatársait, a legtöbb cég – a privatizá-
cióra jogosult cégek 70 százaléka – mégsem kezdett bele a magánosításba. 2000-
re a társadalmi vállalatok által eredetileg birtokolt össztőke mennyiségének 15 szá-
zalékát sikerült privatizálni, aminek 56 százalékát osztották szét ingyen részvények
formájában a vállalatok dogozóinak és a menedzsmentnek, a maradék 34 százalék
különböző állami alapokhoz került.218
Az 1989 óta eltelt időszak tapasztalatait összefoglalva elmondható, hogy a szer-
biai privatizáció nagyon lassú ütemben és alacsony hatékonysággal haladt a 2001-es
új privatizációs kampányig. Az alkalmazott privatizációs technika, amely a vállalaton
belüli eladást részesítette előnyben, nem ösztönözte a vállalatok radikális átalakítását.
Ennek részben az volt az oka, hogy a dolgozók általában nem támogatják a munka-
erő csökkentését, amennyiben ez szükséges az adott cég átszervezéséhez.219 A fo-
lyamatra általában jellemző volt a privatizáció nem kötelező jellege, a gyenge belső
potenciális kereslet, az általános politikai és gazdasági válság, a külföldi tőke távolma-
216 Uvalic, 3.
217 U.a., 5.
218 Privatization in Serbia, Yugoslav Survey, No. 2, 2001., 21.
219 Dusan Pavlovic, Privatization in Serbia, The Second Run, G17 Institute, Belgrád, 2003. március, 10.
radása, és az ellentmondásos és kiszámíthatatlan törvényhozói gyakorlat.220 Az álla-
mi nagyvállalatok esetében jellemzővé vált, hogy gyakran kerültek Milosevic rezsimjé-
hez lojális politikusok befolyása alá.221
Privatizáció a 2001-es törvény alapján
A 2001-es törvény szakított az eddigi gyakorlattal, és az üzleti célú eladási mód-

szereket részesítette előnyben. A kelet-közép-európai tapasztalatok szerint a szerb
kormány az eddig legjobban bevált privatizációs modellt választotta. Mára már empi-
rikus tényekkel is alátámasztható, hogy a különböző kuponos-tömeges privatizációs
technikák (mass privatization) nem vezettek gazdasági fellendüléshez és átala-
kításhoz.222 A magyarországi és észtországi tapasztalatok szerint a Szerbiában alkal-
mazott eladásos technika a tömeges privatizációval ellentétben lehetőséget teremt a
koncentrált magántulajdon kialakulásához, ami gyorsítja a vállalatok átalakítását és ja-
vítja teljesítményüket. Ezen technika további előnye, hogy jelentős bevételforrást jelent
a kormányzat számára, ezáltal segíti fedezni az adósságszolgálatot, illetve a költség-
vetési hiányt.223 A privatizációs program kulcsfontosságú intézkedés a működő piac-
gazdaság kiépítéséhez, amelyet viszonylag kedvező makrogazdasági környezetben
sikerült elkezdeni.224 Az új törvénnyel a kormány kötelezővé tette a magánosítást és
kiemelt célként jelölte meg a külföldi befektetők bevonását. A törvény külön kezeli az
úgynevezett stratégiai fontosságú cégek magánosítását, amelyeket közvetlenül a Pri-
vatizációs Ügynökség vett kézbe. A többi cég privatizációját a cégek maguk végzik,
tőkéjük 70 százalékát kötelesek eladásra bocsátani tenderen vagy árverésen
keresztül,225 a hátramaradó részt a dolgozók és általában Szerbia polgárai kaphatják
változó kondíciók szerint.226 A törvény átszervezésre kötelezi azokat a cégeket, ame-
lyek tőkéje előzetes átszervezés nélkül nem adható el nyilvános tender vagy árverés
útján, illetve a Privatizációs Ügynökség is dönthet úgy, hogy maga folytatja le az illető
vállalat átszervezését.227 A 2001-es törvény lényeges rendelkezése, hogy be kell fejez-
ni azon cégek privatizálását, melyek az 1997-es törvény alapján belefogtak a privati-
zációba. Ezen cégek fennmaradó részvényei, amelyeket nem osztottak szét a ’97-es
törvény alkalmazása idején, a Részvényalaphoz kerülnek.
A tendereken nem feltétlenül a legmagasabb árat kínáló vevő lesz a nyertes. Fon-
tos szempontként szerepel, hogy a potenciális vásárló milyen szociális és környezet-
védelmi programot, illetve új beruházásokat tud felkínálni. Ezzel ellentétben az aukció-
220 U.a., 16.
221 Mira Markovic vezette Jugoszláv Baloldal nevű párt kezdte soraiba gyűjteni ezeket a vállalatvezetőket. In: Pavlovic,
Privatization in Serbia, 11.
222 Djankov, Simeon and Murrell, Peter (2000.), The Detriments of Enterprise Restructuring Transition: An Assessment of
Evidence, Washington, World Bank, Djankov, Simeon and Murrell, Peter (2002.), Enterprise Restructuring in Transition: A
Quantitative Survey, Forthcoming: Journal of Economic Literature. In: Dusan Pavlovic, Privatization in Serbia, 8.
223 Dusan Pavlovic, Privatization Policy in Serbia in 2003. (Policy Recommendations), G17 Institute, Belgrade, 1.
224 A makrogazdasági stabilizáció gyors sikereket hozott 2001. közepére, elsősorban a monetáris politika terén, amint az a ko-
rábbi elemzésből már kiderült. Dusan Pavlovic, Privatization in Serbia, 17.
225 Ha a vásárló nem fogadja el a tőke 70 százalékára vonatkozó kínálatot, akkor a cég tőkéjének 70 százalékánál kevesebbet
ad el.
226 Ezen feltételek attól függnek, hogy a cég milyen gyorsan kezd bele a privatizációba, hogy tenderen vagy árverésen keresz-
tül történik az eladás az első fázisban, illetve függ még a dolgozó által ledolgozott évek számától is. In: Uvalic, 4.
227 Törvény a privatizációról, 19. szakasz.

kon kizárólag az árajánlat dönti el, hogy ki lesz az új tulajdonos.228 A privatizációból

származó bevételek 75 százaléka közvetlenül a szerbiai költségvetésbe megy, 10 szá-
zaléka a nyugdíjalapba, 5 százalékát fordítják kártalanítására, illetve 5-5 százalékot a
területi és a helyi autonómia infrastruktúrájának fejlesztésére és finanszírozására.229
Ez az elosztási struktúra némileg változott azóta, erről a későbbiekben még szó esik.
A privatizációs bevételekből feltöltött Szerbiai Fejlesztési Alap 2003-ban 11 milli-
árd dinárból (kb 0,16473 Mrd euró 2003-as májusi árfolyamon számolva) gazdálkod-
hat, aminek csaknem 60 százalékát a termelés felélénkítését szolgáló hitelek folyósí-
tására fordítják. A hiteleket 36 hónap alatt kell visszafizetni, évi 7 százalékos kamattal,
12 hónapos törlesztési haladékkal. A tervek szerint a kis- és közepes vállalatok hitele-
zésére 1,69 milliárd dinárt fordítanak, a kivitel ösztönzésére pedig 600 millió dinárt.
Egymilliárd dinárt regionális fejlesztési programokra kívánnak költeni, rövid lejáratú
kölcsönökre 270 millió dinárt, tartós fogyasztási cikkek eladásának hitelezésére 300
millió dinárt, magánszemélyek és magánvállalkozások hitelezésére pedig 244,6 millió
dinárt, 305 millió dinárt a magas szintű technológia fejlesztésére.230
2002-ben 400 millió eurót tettek ki a privatizációs bevételek,231 2003-ban 1 milli-
árd euró privatizációs bevételre számított a kormányzat, amit úgy tűnik, sikerül meg is
haladni.232 2003 augusztusáig összesen 824 vállalatot adtak el az 1060 meghirdetett
közül. A privatizációból 2003. augusztusáig összesen 632,7 millió euró bevétele szár-
mazott Szerbiának.233 23 vállalatot adtak el tender útján, 676-ot aukción, 125-öt a tő-
kepiacon. A szerbiai privatizáció sikertörténetei közé tartozik a két dohánygyár és a
Beopetrol 2003. szeptemberi eladása. A nisi dohánygyár többségi tulajdonrészét a
Philip Morris 387 millió euróért vette meg, 63,85 millió euró beruházást vállalva az el-
következő öt évre. A vranjei dohánygyár részvényeinek 67,8 százalékát a BAT vásárol-
ta fel 50 millió euróért, 24 millió eurónyi befektetéssel. A Beopetrol többségi tulajdo-
nosa végül a Lukoil lett 117 millió euróért, 75 millió eurós befektetést vállalva.234 A
Beopetrol privatizálása körül még felmerülhetnek problémák, ugyanis az INA, a hor-
vát állami olajtársaság, keresetet nyújtott be, azt állítva, hogy a Beopetrolt 1990-ben il-
legálisan sajátította ki a szerb állam.235
Legkésőbb 2005-ig mintegy 7000 kis- és középvállalatot terveznek eladni aukció
keretében. A nagy stratégiai fontosságú cégeket, amelyek száma nem haladja meg a
200-at,236 tenderes eljárással privatizálják 2007-ig.237 A kormányzat 50 állami vállalat
esetében tervez átalakítást a privatizációt megelőzően.238 A közvállalatok privatizáció-
jának beindítását 2004. második felére tervezik.239
228 Pavlovic, Privatization in Serbia, 14.
229 U.a., 61. szakasz.
230 Magyar Szó, 2003. január 21.
231 EUR 400 min Earnings from Privatization Last Year in Serbia, SEE Online, 2003. Febr. 25.
232 Update 1-U.S. Ball plans 75 mln-euro can plant in Serbia, Reuters, 2003. jan 16.
233 Félmilliárd euró a privatizációból, Magyar Szó, 2003. június 18.
234 Mindhárom vállalat esetében a szociális programra is jelentős összeget költenek. Ministry of Economy and Privatization,
Results f the Ministry of Economy and Privatization, Full Speed Ahead, January-August 2003., Belgrade, 2003. Sept 3.
235 VOA news, Croatian Oil Company Protests Serbian Privatization, 2003. Apr. 23.
237 Egyetlen út: a privatizáció, Magyar Szó, 2003. május 29.
238 Stabilisations and Association Report, 30.
239 A közvállalatok jövő őszre kerülnek sorra, Magyar Szó, 2003. augusztus 30.
Mint már korábban említettük, mindeddig a magyar befektetők távolmaradtak a szer-
biai/vajdasági privatizációtól. Viszont nem árt hangsúlyozni, hogy nemcsak a magyaror-
szági befektetők maradtak eddig távol, hiszen a magánosítás túlnyomórészt hazai vállal-
kozók, jogi személyek részvételével zajlik, szinte elenyésző a külföldi befektetők száma
(egy-két nagyobb cég eladásától eltekintve, mint cementgyár, cukorgyár stb.).240
A magyarországi befektetőket a vajdasági privatizációba való bekapcsolódásra
ösztönözhetné, hogy különösen kedvezőek a privatizációs feltételek, amelyek követ-
keztében olcsón lehet vállalati tulajdonhoz jutni. Az árverésen a vállalatok értékének
70 százaléka licitálásra, a maradék 30 százalék a cég dolgozóinak tulajdonába kerül.
Az árverés során a kezdő kikiáltási ár a könyv szerinti érték 20 százaléka, amit ha leg-
alább egy érdeklődő elfogad, kezdődhet az árverés, egyébként a vállalatot újra meg-
hirdetik, de akkor a kikiáltási ár az előzőnek már csak a fele (vagyis a könyv szerinti
érték 10 százaléka).241 A privatizáció során Szerbia és Montenegró állampolgárainak
joguk van hitel felvételére, amellyel a megvásárolni kívánt vállalat árának egy részét
kamatmentes kölcsön útján 6 év alatt fizethetik ki. Termőföldvásárlás esetén a mező-
gazdasági minisztérium megtéríti a vásárolt földterület árának egyharmadát a vásárló
termelőknek.242 A kedvező feltételek kihasználása érdekében a privatizációban eset-
leg érdekelt magyarországi befektetőnek érdemes helyi vállalkozókkal társulni.
Az OECD kritikájának adott hangot a szerbiai privatizációval kapcsolatban, mely
szerint a tendereztetések meglehetősen homályos kritériumok alapján folynak, ami
esetleges manipulációknak adhat teret, emiatt nemcsak a pályázati kritériumokról és
a nyertes pályázatról kellene nyilvánosság előtt beszámolni, hanem az összes beérke-
zett tenderajánlatról. Tény, hogy a Privatizációs Ügynökség maga dönti el, hogy mely
kritérium alapján választja ki egy tender győztesét, ami miatt az eljárás valóban nem
igazán átlátható. Ráadásul az ügynökség nem mindig teszi közzé a visszautasított
ajánlatokat, csak a nyertesekről számol be.243
Az OECD jelentése szerint az sem világos, hogy mi lesz a sorsuk azoknak a tár-
sadalmi tulajdonú vállalatoknak, amelyek nem találnak vevőre. Az elemzés azt is
hangsúlyozta, hogy a szerb kormánynak nagyobb figyelmet kellene fordítania arra,
hogy érvényesüljenek a tisztességes verseny feltételei, elsősorban a természetes mo-
nopóliumok szigorúbb szabályozása által.244 Felmerült a korrupció gyanúja néhány
nagyobb cég privatizációja kapcsán, amikor a cég megvételéért versenyzők megvá-
dolták a privatizációs minisztert, hogy nem a legmagasabb árat kínáló befektető ve-
hette meg a vállalatot. Feltehetően előfordult, hogy egyes politikai érdekcsoportokhoz
közelálló személyek előnyt élveztek a privatizációban. Kétséges, hogy mennyire volt
tiszta három vajdasági cukorgyár magánosítása, amikor egy üzletember245 gyakorlati-
lag ingyen (gyáranként 3 euróért) jutott hozzá a gyárakhoz, igaz, átvállalta a gyárak
adósságát és egy nagyobb mértékű beruházást is felvállalt. További kritikaként hang-
zott el – többek között a Külföldi Befektetők Tanácsa és a Corvinus Rt. részéről –,
240 Magyar Szó, 2003. április 1.
241 Szekeres W. István, Új mesterlövészek – gyorsul a szerbiai privatizáció. 2003. január 26.
242 Dr. Dragan Veselinov: Az államnak minél előbb el kell adnia a tulajdonában levő termőföldeket. Magyar Szó, 2003. január 29.
243 Pavlovic, Privatization Policy in Serbia in 2003., 6.
245 Miodrag Kosticról van szó, aki a cukorbotrányban is meglehetősen érintett volt. In: Interview: Investing in Serbia, United Press
International, 2003. May 28.

hogy a folyamat túl gyors, főleg a külföldi befektetők számára különösen kevés a ren-
delkezésre álló idő ahhoz, hogy pontos és elégséges képet tudjanak alkotni a vásá-
rolni kívánt cégről.246
A 2001-ben újra indított privatizációt értékelve fontos kiemelni, hogy a törvény tel-
jesen új fejezet a szerbiai privatizáció eddigi történelmében, hiszen alapvető célja,
hogy stratégiai befektetőket vonzzon, továbbá kötelezővé tette a privatizációt minden
cég számára 4 éven belül, ellenkező esetben privatizálásukról a Privatizációs Ügynök-
ség gondoskodik. A törvény egyik leglényegesebb vívmánya, hogy 2005-re (legké-
sőbb 2007-re) végleg megszünteti a társadalmi tulajdonformát.247 Mégis, a törvény
életbe lépése óta eltelt időszak tapasztalatait összegezve elmondható, hogy a privati-
záció a törvényalkotók legjobb szándéka ellenére mindeddig nem váltotta be a hozzá
fűzött reményeket. Amint az a korábbi makrogazdasági elemzésből is kitűnik, az or-
szág gazdasági növekedési ütemének fellendülése továbbra is késik és a vállalati
szektor strukturális átalakításában sem történt mindeddig áttörés. A szerb gazdaság
helyzete habár meglehetősen stabil – nincsenek nagy egyensúlytalanságok –, a jelen-
legi trendek mégsem túl biztatóak. Több mint két évvel a privatizáció kezdete után a
munkanélküliség aggasztó méreteket ölt, az ipari termelés növekedése 2003 első fél-
évében negatív volt.248 A legnagyobb, infrastruktúrában tevékenykedő közvállalatok
átalakítása alig kezdődött el. 2002 augusztusáig 26 vállalatóriás került átszervezés
alá, de a nagymértékű leépítések után sem tolongtak értük a külföldi vevők.249 Az auk-
ciós eladások lassúsága miatt 2002 júliusában könnyítettek az aukciós feltételeken,
többek között csökkentették a kikiáltási árat.250
Amint azt már korábban említettük, az 1997-es törvény után a 2001-es privatizá-
ciós törvény is hozzájárult a kisrészvényesek számának növekedéséhez. Tapasztala-
tok mutatják, hogy a kisrészvényesek érdekei nincsenek megfelelően képviselve és
védve, ami negatívan befolyásolja a privatizáció társadalmi megítélését.
Kis- és középvállalkozások helyzete, a vállalati szféra sajátosságai

és a külföldi tőke Szerbiában
A kisvállalatok privatizációjának felgyorsítása megoldást jelenthet a munkanélkü-

liség kezelésére. Több átmenettel küzdő országban a kisvállalatok váltak a beruházá-
sok és a foglalkoztatás motorjává.251 Szerbiában a teljesen magánkézben lévő cégek
gyakorlatilag olyan cégek, amelyeket az elmúlt tíz évben alapítottak, hiszen a privati-
zált vállalatok nagy része, ha el is kezdte vagyonának magánosítását, azt az esetek
döntő többségében teljesen nem fejezte be, tehát a statisztikai besorolásokban a ve-
gyes vagy társadalmi tulajdonban lévő vállalat kategóriájába esik. A ’90-es évek leg-
elején a kis magáncégek alapítása rövid időre fellendült, de Jugoszlávia szétesését kí-
sérő politikai és gazdasági válság következtében sokan közülük csődbe mentek, és a
246 White Book, 24.
247 Uvalic, 4.
249 Például 2002 tavaszán a Zastavát a kormány 1 amerikai dollárért sem tudta eladni, az előzetes átalakítás ellenére sem. In:
Pavlovic, , 19.
kezdeti cégalapítási hullám ezzel gyakorlatilag le is állt. A 2001-es márciusi statiszti-
kák szerint Jugoszláviában a bejegyzett cégek 76-80 százaléka volt magánkézen.252
Ezek a jugoszláv gazdaság bevételeinek 35 százalékát termelték, a foglalkoztatottak
14,6 százalékát alkalmazták, a jugoszláv gazdaság állótőke-állományának mindösz-
sze 6,1 százalékát tették ki és többségében nagyon kis cégeket jelentettek.253
Fontos hangsúlyozni, hogy a bejegyzett cégeknek csaknem a fele csak papíron
létezik, valódi tevékenységet nem folytat. A ’90-es évek elején viszonylag könnyen le-
hetett céget alapítani, azóta viszont megváltoztak az előírások. Ma már nemcsak a
cégalapítás, de a vállalatok felszámolása is sokba kerül.254 Jelenleg a kis- és közép-
vállalkozások a stagnálás állapotában vannak, számuk csökken, a dinamizmus általá-
nos hiánya jellemzi a szektort. Ez részben a növekvő importversenynek tudható be,
részben pedig a privatizációnak és az állam korrupcióellenes intézkedéseinek, ame-
lyek következtében a kis- és középvállalatok és az állami, vagy társadalmi tulajdonban
lévő nagyvállalatok közötti „különleges” kapcsolatok megszűnőben vannak.255 Az
OECD jelentése szerint az állam azzal segítene leginkább a kis- és középvállalkozá-
soknak, ha csökkentene az adóterheken, ha olyan eljárásokat és szabályozást léptet-
ne életbe, amelyek biztosítanák a szerződések kikényszeríthetőségét, illetve ha a vál-
lalkozások bejegyzése egyszerűbbé és olcsóbbá válna.256 Ma Szerbiában igen költ-
séges és bonyolult folyamat a vállalatok működtetése, meglehetősen hosszú időt vesz
igénybe, mire valaki átverekszi magát a bürokrácia útvesztőjén.257
A kis- és középvállalkozások számára említett nehézségeik mellett jelentős prob-
léma a rendelkezésre álló bankkölcsönök szűkössége Szerbiában. A befektetések
biztonsága szempontjából a világ 150 állama közül Szerbia a 147. helyen áll. A ban-
kok elővigyázatosak, mert a törvények és a bírósági eljárások nem védelmezik a köl-
csön folyósítóit. Emiatt például jelzáloglevél nyújtásához a bankok előzőleg 8 külön-
böző bírósági végzést kérnek.258 A bankok tőkehiányának részben az az oka, hogy
Szerbiában hiányoznak azok a beruházási alapok, amelyekre a bankok támaszkod-
hatnának hosszú lejáratú hitelek folyósítása esetén. Az éves kamatok is meglehető-
sen magasak, de az évi 14-18 százalékos kamatszint nem is lehetne sokkal alacso-
nyabb, amikor az éves hivatalos infláció 14-15 százalékos. A bankkölcsönök költségét
az is emeli, hogy bármely banknál a hitelhez garancia kell, ami adminisztrációs kiadá-
sokkal jár. A befektetéseket elősegítő hosszú lejáratú hitelek folyósítása sem kezdő-
dött el. Szerbiában ugyan elkezdődött a bankrendszer reformja, ahhoz azonban, hogy
ennek a hitelezési gyakorlatban kézzel fogható eredménye is legyen, a bírósági rend-
252 Ha az összes céget, egyesületet, szervezetet tekintjük, akkor ezek több mint 80 százaléka van magánkézen, ha szűkebben
azokat, amelyek gazdasági tevékenységet végeznek, akkor a magáncégek aránya 76 százalék.
253 Uvalic, 6.
254 Sok a fantomvállalat, kevés a cég, Magyar Szó, 2003. július 3.
256 U.a., 5.
257 Legalább 5000 euró alaptőke kell hozzá, a részvénytársaságnak pedig 50 ezer euró (ami önmagában nem lenne probléma,
hiszen annak ellenére, hogy ezek az összegek nem alacsonyak, komolyabb üzleti résztvevőt feltételeznek – a szerz. megj.).
Az önkormányzati és az adóhivatalok után a felügyelőségek vonatkozó rendeleteinek is eleget kell tenni. A környezetvédel-
mi, a közüzemi előírások műszaki dokumentációjának a beszerzése is újabb jelentős kiadás. Ha valaki szakmunkásokat is
foglalkoztatni kíván, annak a foglalkoztatásügyi alappal is egyeztetnie kell. Az adópolitika sem ösztönzi a vállalatalapítást, hi-
szen az átalányadót választó cégtulajdonosra például a tárgyévi adót azonnal kivetik, függetlenül attól, hogy van-e már jöve-
delme. Forrás: Sok a fantomvállalat, kevés a cég, Magyar Szó, 2003. július 3.
258 Miért drágák a kölcsönök? Magyar szó, 2003. február 23.

szeren is változtatni kellene, jelenleg ugyanis jóformán az adóst védi a törvény. A bíró-
sági eljárások nehézkességét az is bizonyítja, hogy két év is eltelik, mire egy-egy csőd-
eljárás teljesen lezárul.259 Ez utóbbi korrigálására a kormányzat nyilvános vitára bo-
csátotta a csődeljárásról szóló törvényjavaslatot, amely pontosabban meghatározza a
hitelezők jogait, a csődeljárás határidejét és eljárását. Az új törvény lehetővé teszi a
gazdaság gyorsabb és eredményesebb privatizálását.260
A hosszú lejáratú hitelek nem indultak be egyelőre. A Nemzeti Bank adatai sze-
rint tavaly 47 milliárd dinár értékű hitel került kihelyezésre, 200 millió dinár a lakosság,
a többi a gazdaság részére. A hitelkihelyezéseknél a rövid futamidejű hitelszerződé-
sek domináltak. A hitelek mintegy 72 százalékát a magánvállalkozói szféra fektette be,
22 százalékát az állami vállalatok, 6,5 százalékát pedig a vegyes vállalatok.261
A kis- és középvállalkozások hitelfelvételi esélyét javíthatja, hogy 2003. május vé-
gén a parlament elfogadta a kezességi alapra vonatkozó törvényt, amely biztosítja a
kezességet a kis- és középvállalkozásoknak folyósítandó kölcsönök 50 száza-
lékára.262
A hitelek szűkösségének problémájára megoldás lehetne jelzálogkölcsönök biz-
tosítása, ami viszont a gyakorlatban komoly akadályokba ütközik. A jelzálog intézmé-
nyének működését akadályozza, hogy a telkek 80 százaléka nincs megfelelően beje-
gyezve a telekkönyvekbe, aminek következtében a jelzálog hitelbiztosítéki szerepe
erősen megkérdőjelezhető.263 A telekkönyvi bejegyzések hiányosságai a privatizáció
során is problémát okoztak. Volt rá példa, hogy egy céget azért nem sikerült eladni,
mert nem volt bevezetve a telekkönyvi nyilvántartásba.264 A telekkönyvi bejegyzések
rendezettsége régiónként más, míg Dél-Szerbiában az arány állítólag 10 százalék kö-
rül van, a Vajdaságban 27-50 százalék, Szabadkán 80.265 Gyakran az is előfordul,
hogy a bejegyzések nem igazán felelnek meg a valóságnak, ami nemcsak a hitelnyúj-
tást teszi kockázatossá, de a befektetők számára is bizonytalanságot jelent. Volt rá
példa, hogy valaki a privatizáció során megvásárolt egy céget, ami a könyvelés sze-
rint egy olyan üzlethelységgel rendelkezett, amit már évekkel ezelőtt eladott az előző
tulajdonos valaki másnak. A kormányzat számos lépést kíván tenni a közeljövőben,
ami jelentősen javíthat a jelzáloghitel-nyújtás körülményein. Készül az új jelzálogról
szóló törvény, illetve egy nemrég meghozott törvény következtében várható, hogy há-
rom éven belül a telkek nagy része bejegyzésre kerül. A cégvásárlások bizonytalansá-
gát az is növeli, hogy a vállalati mérlegek hitelessége erősen megkérdőjelezhető.266 A
bankok helyzetét az is nehezíti, hogy a vállalkozók az adóterhek csökkentése miatt
könyveléseikben gyakran veszteségesek.267
A tulajdonviszonyok változásához az is hozzájárult, hogy a ’90-es években
megjelent az állami szektor a jugoszláv gazdaságban. 1990–94 között a társadal-
259 Pénzforgalmi rendelet, Magyar Szó, 2003. február 26.
260 Felgyorsul a privatizáció, Magyar Szó, 2003. április 4.
262 B92, 2003. május 27.
263 White Book, 46.
265 Interjú Szecsei Mihállyal, 2003. április, Szabadka.
266 U.a.
267 Egyenlő esélyt a törpevállalatoknak, Magyar Szó, 2002. december 4.
mi tőke 40 százalékát alakították át állami vagyonná, ez Jugoszláviában 604 köz-
vállalatot jelentett, Szerbiában 530-at, elsősorban nagyvállalatokat és természetes
monopóliumokat (többek között a vasút, utak, légi közlekedés, vízművek, posta, rá-
dió, televízió, erdőgazdálkodás, energiagazdálkodás kerültek állami tulajdonba). A
szerb kormány szándéka az volt, hogy először átalakítja, majd privatizálja ezeket,
ami gyakorlatilag nem valósult meg, az egyetlen vállalat, amit ezek közül a ’90-es
évek folyamán részben privatizáltak, a Szerbiai Telecom. Az állami szektorban te-
vékenykedő cégek a jugoszláv gazdaság tőkeállományának 38 százalékát birto-
kolták, a többi mutató szempontjából azonban meglehetősen jelentéktelennek
mondhatók: 2001 előtt a bejegyzett cégek száma szerint 0,4 százalék volt az álla-
mi tulajdonú vállalatok aránya, a foglalkoztatottak 1,4 százalékát alkalmazták, az ál-
lótőke 2,8 százalékával rendelkeztek, a jugoszláv gazdaság bevételeihez is csak
0,9 százalékban, a társadalmi össztermékhez pedig kevesebb mint 2 százalékkal
járultak hozzá.268 A 2001-ben elindított privatizáció feladata lett a legnagyobb vál-
lalatok privatizálása.
A külföldi befektetett tőke mennyisége is igen csekély volt 2000-ig, aminek
részben az az oka, hogy a szankciók miatt az európai cégek csak 1996–98 kö-
zött fektethettek be a jugoszláv gazdaságba, amerikai cégek pedig egyáltalán
nem. A nettó külföldi tőkeberuházás 1990–98 között 1,1 milliárd dollárt tett ki,
ami szinte teljesen a Szerbiai Telecom részleges privatizálásából származott, ami-
kor a cég tulajdonának 49 százalékát görög és olasz partnereknek eladták. A
külföldi tőke elmaradásáért a szankciókon kívül számos egyéb tényező is felelős:
a ’90-es évek háborús konfliktusai, a gazdaság általános állapota, a makrogaz-
dasági bizonytalanság, az állami intézkedések visszavonása és a megkésett po-
litikai és gazdasági átalakulás. 2000-ig 1,438 milliárd dollár volt a beruházott tő-
ke mennyisége, ez a közép-kelet európai átlag (358 dollár/fő) kicsit több mint
egy harmada (135 dollár/fő).269
2001-ben 1319 szerződés született külföldi partnerekkel, ami jelentős javulás
a 2000-ben regisztrált 373-hoz képest. 2001-ben 639 cég lett bejegyezve 100 szá-
zalékos külföldi, 680 cég vegyes tulajdonnal. Összesen 66 országból érkezett kül-
földi tőke Szerbiába, a tőkenagyság szerint csökkenő sorrendben a legnagyobb
beruházók Németország, az Egyesült Államok, Ciprus, Ausztria és Macedónia. Ma-
gyarország 2001 végén az összes eddig befektetett tőkenagyság alapján a 17. he-
lyen állt, 0,88 millió euró beruházott tőkével, és 85 megkötött szerződéssel (ebből
2000-ben 21, 2001-ben 64 köttetett).270 A külföldi tőkeberuházók a legtöbb szerző-
dést az építőiparban, a textiliparban és az élelmiszeriparban kötötték (ami egyálta-
lán nem jelenti azt, hogy a befektetett tőke mennyisége szerint is ez a sorrend).271
1997-től 2003 első negyedévéig Jugoszláviába 1,8 milliárd euró értékű közvetlen
tőkebefektetés áramlott. Az utóbbi háromévi külföldi tőkebeáramlás szemlélteti az
alábbi táblázat:
268 1998-as adatok, forrás: Uvalic, 7.

269 Uvalic, 8.
270 Ezek 2001-es adatok, 2002-ben a vegyes vállalatok száma meghaladta a 200-at.
271 Serbian Investment and Export Promotion Agency, FDI for the year 2001., 2002.,
http://www.siepa.sr.gov.yu/English/FDI2001.htm.

Év Közvetlen külföldi tőkebefektetés,

szerbia, millió US$
2001272 165
2002273 319
2003 (január 1.–június 30.)274 269
A 2003-as adat várhatóan nagyobb lesz az itt feltüntetettnél, ha a Beopetrol és a

két dohánygyár eladását is beleszámoljuk.275
Jelentősebb közvetlen külföldi beruházás Szlovéniából, Görögországból, Németor-
szágból és Olaszországból érkezik, leginkább a kereskedelembe és a textiliparba.276
Számos multinacionális cég érkezése még várat magára Szerbiában, elsősorban a
politikai stabilitás hiánya miatt.277 Mindeddig a külföldi tőke nagy része a kereskedelemi
szektorba és nem az iparba áramlott, ennek is köszönhető, hogy 2002-ben a kereskede-
lem 8,5 százalékkal növekedett szemben az ipar 1,7 százalékos növekedési ütemével.278
Az előzőekben már említettük a regionális viszonylatban meglehetősen alacsony
vállalati adókulcsot. Az alacsony tőkebeáramlás alapján úgy tűnik, hogy még ez az
adószint sem elég alacsony, esetleg adómentességekkel és zöldmezős beruházási le-
hetőségekkel lehetne csábítgatni a külföldi beruházókat.279
A társadalmi tulajdonforma és az önigazgató vállalatirányítás máig ható elemein kí-
vül számos más tényező is akadályozza a vállalatok hatékony működését. Ezek az okok
elsősorban a megkésett politikai és gazdasági átalakulásnak tudhatók be, többek kö-
zött a tőkepiac és a tőzsde fejletlensége, a menedzsereket teljesítményük szerint osztá-
lyozó piac hiánya, a kisrészvényesek jogait védő és részvényeladások átláthatóságát
biztosító törvények és szabályozások hiánya, gyenge pénzügyi piacok, illetve a vállala-
tokban tulajdonosi joggal rendelkező alultőkésített bankok és állami alapok.
6. Gazdasági kapcsolat Magyarországgal
Szerbia és Montenegró gazdasági partnerei alapvetően három kategóriába so-

rolhatók: Boszniával és Macedóniával intenzív, nagy volumenű, aktív a külkereskedel-
mi mérlege; Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal nagy a külkereskedelmi for-
galma, de passzív a mérlege; a nyugati országokkal folytatott kereskedelmére (Német-
ország, Olaszország) jelentős passzívum és hátrányos áruszerkezet jellemző. Energia-
ellátásában meghatározó szerepet játszik Oroszország.280
Magyarország Szerbia és Montenegróval nagyköveti kapcsolatokat tart fenn
1996. augusztus 15. óta, nagykövetség és kereskedelmi iroda működik Belgrád-
272 Hunya.
273 www.siepa.sr.gov.yu
274 u.a.
275 A konkrét értékekhez lásd a privatizációról szóló fejezetet.
276 Kevesebb külföldi beruházás, Magyar Szó, 2003. július 15.
277 A külföldi tőke elkerülte Szerbiát, Magyar Szó, 2003. március 5.
279 U.o.
280 Business2Hungary.yu, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht, A külkereskedelem szabályozása,
http://www.business2hungary.hu/.
ban, külgazdasági attasé Szabadkán. A két ország által kötött fontosabb kétoldalú
egyezmények:
• Teljes körű vízummentességi megállapodás (1967. április 27.);
•A legnagyobb kedvezményt biztosító gazdasági és kereskedelmi egyezmény
(1996);
•A kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény és beruházásvédelmi megálla-
podás (2001. május 20.);
•Kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás (2002. március 07.).281
Habár a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok 2000 ősze óta megélénkültek, a
szabadkereskedelmi egyezményen kívül tényleges eredmények nemigen születtek.
Az ún. hatpontos gazdasági csomag megvalósítása nehézkesen halad, amely az aláb-
bi területeket érintené:
•szabadkereskedelmi egyezmény,282
•az energetikai rendszerek együttműködése,283
•kis- és középvállalkozók hitelgarancia alapon való támogatása,284
•Budapest–Belgrád autópálya építése,285
•az újjáépítésben való magyar részvétel,
•turisztikai együttműködés.286
A szabadkereskedelmi egyezmény tető alá hozásán kívül a többi területen meg-
beszéléseken túl nem sok minden történt, bár az ötödik ponttal kapcsolatban hama-
rosan előrelépés várható.287 Folynak az egyeztetések egy nagyobb összegű magyar-
országi kedvezményes kölcsön folyósítására Szerbia számára. Magyarország parla-
mentje a délkelet-európai országok infrastruktúrájának fejlesztésére 100 millió eurót
hagyott jóvá, és lehetséges, hogy a teljes összeget Szerbiában fektetik be.288 Valójá-
ban, ha Szerbia megfelelő projektekkel pályázik és a szerb kormány garanciát nyújt a
kölcsönök visszafizetésére, az összeg még a 100 millió eurót is meghaladhatja.289
Amint már említettük korábban, a magyar tőke részvétele a szerb gazdaságban
messze elmarad a lehetőségektől és a várakozásoktól, ezért Miroljub Labus meg-
egyezett 2002 decemberében a magyar parlament küldöttségével, hogy a jugoszláv
281 Business2Hungary.yu, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht, Kétoldalú gazdasági kapcsolataink,

282 Ezt Magyarország elvileg az államszövetséggel kötötte, Montenegró mégsem volt hajlandó alkalmazni. Forrás: Interjú Nagy
Ferenccel, Külügyminisztérium, 2003. augusztus 29.
283 Ez a két ország energetikai rendszerének összekapcsolását és a szerbiai energetikai rendszer rekonstrukciójában való ma-
gyar részvételt jelentené, nem segély jelleggel, hanem üzleti alapon. Forrás: Interjú Nagy Ferenccel, Külügyminisztérium,
2003. augusztus 29.
284 Ennek keretében a két ország kis- és középvállalkozói vegyes vállalkozások létrehozásához közösen vehettek volna fel hite-
leket, de ehhez nem állnak rendelkezésre jelenleg források. Forrás: Interjú Nagy Ferenccel, Külügyminisztérium, 2003. au-
gusztus 29.
285 Ennek keretében nem valamilyen pénzügyi együttműködésre, hanem technikai jellegű együttműködésre lehet számítani.
Forrás: Interjú Nagy Ferenccel, Külügyminisztérium, 2003. augusztus 29.
286 A dunai hajózás keretében képzelhető el idegenforgalmi együttműködés. Forrás: Interjú Nagy Ferenccel, Külügyminisztéri-
um, 2003. augusztus 29.
287 Külügyminisztérium, 4, területi főosztály, Tájékoztató a magyar–jugoszláv kétoldalú kapcsolatokról, 2002. december 2.
288 B92, 2003. április 5.
289 Ehhez még szükséges egy kormány-előterjesztés. A hitelt az Eximbank nyújtaná, de a kedvezményes kamatot egy állami
pénzalap fedezné. A szerb kormány dönti el, hogy milyen infrastrukturális beruházásokra kívánja fordítani a kölcsönt, amit
tendereken hirdet meg magyar vállalkozók számára. Lényeges feltétel, hogy a megvalósuló beruházások magyar többségű-
ek legyenek. Forrás: Interjú Nagy Ferenccel, Külügyminisztérium, 2003. augusztus 29.

és a szerb kormány stratégiai tervet dolgoz ki arról, hogy milyen lehetőségei lennének
a magyar tőkének a szerbiai privatizációban. A szerb fél azt is javasolta, hogy a ma-
gyar kormány küldjön szakértőket a szerbiai gazdasági és privatizációs minisztérium-
ba a szerbiai privatizációban való részvétel elősegítése érdekében.290 Szintén a ma-
gyar befektetőknek a vajdasági privatizációba való bevonását célozza a szabadkai fő-
konzul és a zombori körzeti gazdasági kamara közötti megegyezés, amely szerint a
zombori gazdasági kamara az Interneten keresztül nyújt tájékoztatást a körzet gazda-
sági lehetőségeiről és azokról a vállalatokról, amiket privatizálni fognak.291
Jelenleg az OTP fontolgatja a szerbiai piacon való megjelenését. A közeljövőben
öt vajdasági, valamint négy szerbiai bank tenderkiírása várható, az első körben az Új-
vidéki Banké, a Continental Banké és a belgrádi Jugobanké.292 Vevőhitelkeret-megál-
lapodást írt alá 5 millió euró értékben a Magyar Eximbank Rt. és az újvidéki székhe-
lyű Vajdasági Bank, amely részben rövid, részben középlejáratú finanszírozási lehető-
séget nyújt szerbiai vevők számára magyar élelmiszeripari termékek, alapanyagok,
gépek, berendezések vásárlásához. A középlejáratú hitel fizetési kockázatának mér-
séklésére az Eximbank a Mehib Rt. biztosítását veszi igénybe.293 A Mol Rt. és a szlo-
vén Petrol konzorciumot alakítva együtt pályázott a Beopetrol privatizációjára,294 amit
viszont az orosz Lukoil nyert meg.
A Magyarország és Jugoszlávia közötti szabadkereskedelmi egyezmény 2002.
július1-én lépett hatályba. A megállapodás szerint Magyarország a vámok lebontásá-
ban átmeneti ideig bizonyos egyoldalú előnyöket biztosít; ez az első olyan megállapo-
dás, amikor Magyarország a másik fél javára fogad el bizonyos fokú aszimmetriát, Ju-
goszláviának pedig ez az első megkötött olyan szabadkereskedelmi megállapodása,
amely megfelel a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) normáinak.
Az ipari termékek döntő hányadára (86 százalékára) a megállapodás alkalmazá-
sának időpontjától kezdve kölcsönösen vámmentesség lépett életbe. A fokozatos vám-
leépítés hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó vámokat a „kevésbé érzékeny” ipari
termékek esetében három ütemben 2003 végéig szüntetik meg; ezen termékek teszik
ki a magyar import 14 százalékát és export 8 százalékát. A magyar részről nyújtandó
aszimmetria következtében a „legérzékenyebb” ipari termékkör (pl.: cement, műtrágya,
egyes építőipari anyagok, acéltermékek, stb.) esetében Szerbia és Montenegró által al-
kalmazott importvámok fokozatosan, 2005 végéig295 csökkennek 0 százalékra, ami az
összes Jugoszláviába irányuló magyar ipari export értékének 6 százaléka.
A mezőgazdasági termékek körében a termékek egy részére 0 százalékos vám
vonatkozik mennyiségi korlátozások nélkül, ez az úgy nevezett „A” lista. Az e körben
szereplő termékek a Jugoszláviába irányuló magyar agrárexport kb. 7 százalékát, az
import 3 százalékát teszik ki (vetőmagok, szaporítóanyagok, tenyészállatok). A „B” lis-
tán azok a termékek szerepelnek, amelyekre vonatkozóan kölcsönös vámkedvezmé-
nyeket biztosít a két fél egymásnak, egy-egy terméknél, termékcsoportnál mennyisé-
290 Megbeszélések a magyar vállalatok részvételéről a szerbiai privatizációban, Magyar Szó, 2002. december 7.
291Vízumbeszerzés és gazdasági kapcsolatok, Magyar Szó, 2002. december 7.
292 Rajtol a bankprivatizáció, Magyar Szó, 2003. február 13.
293 Eximbank–Vajdasági Bank, Magyar Szó, 2003. február 15.
294 A magyar Mol a szlovén Petrollal pályázik a Beopetrolra. Magyar Szó, 2003. május 15.
295 Ez a gyakorlatban sajnos lehet, hogy másképp alakul Magyarország 2004-es EU csatlakozását követően.
gi korlátozással, vagy a nélkül. A kvóták meghatározásakor alapvetően érvényesült az
a megközelítés, hogy azok ne legyenek alacsonyabbak, mint az adott termék esetén
a két ország közötti kereskedelmi forgalomban eddig (vámkedvezmények nélkül) ki-
alakult szállítási mennyiségek, illetve értékek. Ezek a termékek teszik ki a Szerbia és
Montenegróba irányuló magyar agrárkivitel háromnegyedét (pl.: búza, kukorica, hús
stb.) és az onnan származó import 40 százalékát.
A megállapodás magyar szempontból előnyös tulajdonsága, hogy a jugoszláv
agrárvámrendszer instabil elemei (pót- és szezonális vámok) nem kerültek alkalma-
zásra a magyar áruk vonatkozásában.296 A kétoldalú kereskedelem alakulását az el-
múlt két évben az alábbi táblázat szemlélteti:
Év Kereskedelmi Magyar kivitel A magyar kivitel Magyar behozatal A magyar behozatal

forgalom Jugoszláviába növekedése Jugoszláviából növekedése
(millió USD (millió USD) (az előző év azonos (millió USD) (az előző év azonos
időszaka = 100) időszaka = 100)
2001 258,6 194,0 109,5 63,0 106,9
2002 350,0 224,5 115,0 66,8 120,6
Forrás: KSH Külkereskedelem, 2002. 12. 5/b
Külkereskedelmi forgalom a fontosabb országok szerint.
www.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun
Magyarország a jugoszláv exportban a 8. helyen állt 2001-ben, az importban pe-

dig az 5. helyen, jelentős magyar kétoldalú külkereskedelmi többlettel.297 A magyar
exportban a feldolgozott termékek részaránya a legnagyobb, de jelentős magyar ex-
portcikkek az élelmiszer, ital, a dohány; Szerbia és Montenegró leginkább feldolgozott
termékeket exportál Magyarországra. A szabadkereskedelmi egyezmény következté-
ben érezhetően megnőtt a két ország közötti árucsere-forgalom, elérve ezzel a dél-
szláv háborúk előtti szintet. Nehéz egyértelműen megbecsülni, hogy a külkereskede-
lem fellendülése mennyiben köszönhető az egyezménynek, hiszen valószínűleg a két-
oldalú kapcsolatok normalizálódása önmagában is a kereskedelmi forgalom növeke-
dését hozta volna. Figyelemre méltó, hogy míg 2002 áprilisáig a Jugoszláviából szár-
mazó behozatal és az oda irányuló kivitel az előző év azonos időszakának szintjét
sem érte el,298 2002 végére már messze meghaladta az előző évi értékeket. Kérdés,
hogy Magyarország EU-csatlakozása, és ebből adódóan a szabadkereskedelmi
egyezmény hatályának megszűnése hogyan fog hatni a kétoldalú kereskedelmi kap-
csolatokra. Az ebből adódó problémák kezelésére egyelőre nincs koncepció, ami
azért sem túl biztató, mert Szerbia és Montenegró társulási szerződésének megköté-
se nem esedékes a közeljövőben.
Annak ellenére, hogy kívánatos lenne a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlő-
dése, számos kellemetlen körülmény tarthatja vissza a potenciális magyar beruhá-
zókat. A magyar vállalkozók Jugoszláviával szembeni óvatossága azért (is) indokolt,
mert főként a gazdaság állapotából és az elmúlt évek eseményeiből adódóan fella-
296 ITDH, Business2Hungary.yu, Rövid tájékoztató a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásról.
297 IMF, 78–79.
298 A behozatal 98,5, a kivitel 88,5 százaléka volt az előző évinek. Forrás: KSH, Külkereskedelmi forgalom a fontosabb orszá-
gok szerint. http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs/index_fontosabb_adatok.html

zult a fizetési fegyelem. A gazdaságot a vállalati körbetartozások jellemzik, aminek

feloldására még nem találtak megoldást, és a restriktív pénzpolitika csak nehezíti
ezt. A külkereskedelemben a készpénzes vagy a beérkezett átutalásos tranzakciók
dominálnak. Továbbra sem ajánlott a nyitva szállítás, a halasztott fizetés, az áruhitel
alkalmazása banki biztosítékok beiktatása nélkül. A körbetartozások és a pénzhiány
rendkívül kockázatossá teszik az előre ki nem egyenlített számlák, áruk vagy szol-
gáltatások ellenértékének megfizettetését. A Szerbiában vásárolt áru esetén célsze-
rű kerülni az előrefizetést, mert nagy az áru „eltűnésének” kockázata. A lejárt köve-
telések behajtása jogi úton történő rendezéssel is sok bizonytalanságot rejt.299 A
vállalati átalakulások és a pénzügyi csatornák ellenőrizhetetlensége miatt még a
végrehajtási szakaszban is kérdéses az adósságok megfizettetése. A szállítások és
a technológiai fegyelem bizonytalan és megbízhatatlan, nehézkes a vámkezelés,
gondok vannak a tulajdoni nyilvántartással (ez utóbbi a Vajdaságban lényegesen
jobb, mint Közép-Szerbiában).300
III. Vajdasági helyzetkép

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 1974-es alkotmánya magas szin-
tű autonómiát adott a Vajdaságnak és Koszovónak, gyakorlatilag szinte a köztár-
saságokkal egyenlő jogokkal látva el őket. A Vajdaság 1988-ig élvezhette ezt a
státust, miután a Milosevic-rezsim fokozatosan és gyakorlatilag szinte teljesen
megszüntette a tartományok autonómiáját. Ennek ellenére az 1990-es szerb köz-
társasági alkotmány szerint is a Vajdaságot autonóm szabályozó és végrehajtó ha-
táskörök illetik meg számos területen, mint például a gazdasági és demográfiai
folyamatok szabályozása, az egészségügy, a környezetvédelem, a társadalombiz-
tosítás, a kultúra, tudomány, oktatás, hivatalos nyelvhasználat stb. A tartománynak
az 1990-es, egyébként a mai napig érvényben lévő alkotmányban garantált joga,
hogy megalakítsa saját kormányát, bevételeivel szabadon rendelkezzen. Mindez a
gyakorlatban mégsem működhetett, mivel az alkotmány pontatlansága és ellent-
mondásos rendelkezései megfelelő keretet biztosítottak az autonómia teljes fel-
számolásához. Hiába kapott a Vajdaság az említett területeken szabályozói és
végrehajtói jogköröket, ha törvényhozói jogokkal egyáltalán nem rendelkezik. Mi-
vel az alkotmány egy területet sem nevez meg, amelyen a tartomány valamiféle tör-
vényhozói jogkörrel bírna, automatikusan a köztársasági törvényhozás által hozott
törvények érvényesek rá. Ezt a helyzetet a szerb parlament ki is használta, és több
mint tíz év törvényhozásával a Vajdaság autonómiáját gyakorlatilag megszüntette.
A 2002 februárjában hivatalosan életbe lépett, a Vajdaság autonómiáját részben
visszaállító törvény, az úgynevezett „Omnibusztörvény”, a Vajdaságnak az 1990-es
alkotmányban már garantált jogait kísérli meg fokozatosan, viszont csak részben
299 Business2Hungary.yu, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht, Bankrendszer, fizetési feltételek,
300 Interjú Pallos Andrással.
helyreállítani.301 Ahhoz, hogy a jelenlegi alkotmányellenes állapot megszűnjön,
több mint 100 köztársasági törvényt kellene módosítani. Az Omnibusztörvény ér-
deme, hogy visszakerült a tartomány jogkörébe többek között:
• a tartományi művelődési intézmények (színházak, múzeumok, könyvtárak, le-
véltárak) alapítási jogainak gyakorlása,
• az oktatás, ezen belül a középiskolai és egyetemi alapító jogok gyakorlása, a
kisebbségi nyelven folyó oktatási tanterv elkészítése,
• a közszolgálati média,
• az egészségügy és társadalombiztosítás,
• a környezetvédelem,
• az erdő- és vízgazdálkodás,
• a sportszervezetek és -létesítmények felügyelete.302
A törvénnyel összhangban szétválasztották az egészségügyi, a nyugdíj- és rok-
kantbiztosítási, illetve a munkaerő-piaci köztársasági és tartományi alapot. Kezdet-
ben – átmeneti megoldásként – a tartományi alapok továbbra is a köztársasági tár-
sadalombiztosítási alapok részeként működnek, azzal a különbséggel, hogy a gaz-
dálkodásuk tartományi ellenőrzés alá kerül. A törvény alapítói, normatív és végrehaj-
tó hatalommal ruházta fel a tartományt, illetve az adminisztratív önállósággal rendel-
kező alapokat, többek között a nyugdíjbiztosítás, az egészségügy és a munkaerőpi-
ac területén. Viszont törvényhozói jogkört az Omnibusztörvény sem rendelt hozzá
az említett hatásköri területekhez. A törvény következtében a vajdasági költségvetés
a korábbiakhoz képest sokszorosára emelkedett, amelyből képes önállóan finanszí-
rozni a tartományi hatáskörbe visszakerülő költségigényes közszolgáltatásokat.303
Ellenben a tartomány gazdasági önállóságát ez a törvény nem állította vissza, hi-
szen a megnövekedett tartományi költségvetést nem saját forrásokból töltik fel, ha-
nem Belgrádból osztják vissza a pénzt, ami rendkívül kiszolgáltatottá teszi a tarto-
mányt a köztársasági szerveknek.304 Másrészt szakértők szerint az összeg messze
nem elég fejlesztésekhez és beruházásokhoz.305 Míg a ’80-as évek végéig a Vajda-
ság önállóan határozta meg fejlesztési és beruházási tervét, két évvel a fordulat
után gyakorlatilag még mindig a köztársaság rendelkezik vagyonával és természeti
javaival.306
A köztársaságtól örökölt adósságokat viszont érthető módon nem szeretné a tar-
tomány megtéríteni. Több százmillió dináros adósság maradt vissza az előző tízéves
időszakból, amikor a köztársaság pénzelte a tartomány kulcsfontosságú intézménye-
it (Újvidéki Egyetem, Művészeti Akadémia, Szerb Nemzeti Színház, Újvidéki RTV,
Sterija Játékok, múzeumok, kórházak). Ezek az intézmények tetemes adósságot hal-
moztak fel a közszolgálati díjak fizetésének elmaradásával, és mivel a kiadások fede-
301 Dusko Radosavljevic, Autonomy of Voivodina: Challenges and Perspectives, 151–154, Essays on Regionalization, Collection
of reports at the International Conference: Regionalisation in Southeast Europe: Comparative Analysis and Perspectives.
Organized by the Agency of Local democracy, Subotica, Yugoslavia, Open University, Subotica, 2001. March 15-17.
302 Law Establishing Particular Competencies of the Autonomous Province, Published in the Official gazette of the Republic of
Serbia, No.6, on February 7, 2002, Translated by the OSCE Mission to FRY, Legal Translation Unit, 2002. – Feb. 21.
303 A Hunsor összeállítása, A Vajdaság közelebb került az autonómiához? http://www.geocities.com/ihunsor/delvidekifejle-
menyek/azomnibusztorvenyrol.htm
304 Interjú Dusko Radosavljeviccsel, 2003. szeptember 8, Újvidék.
305 Interjú Szecsei Mihállyal, Szabadka, 2003. február.
306 Több pénzt a Vajdaságnak, Magyar Szó, 2003. február 14.

zését az Omnibusztörvénnyel a tartományra ruházták át, egyelőre megoldatlan az örö-

költ adósság és kamatainak rendezése.307
Ráadásul még a törvényben garantált hatáskörök átruházása is akadozik a gya-
korlatban. Az Autonóm Tartomány az Omnibusz törvény alapján308 létrehozta 2002
májusában a Vajdaság Vizei Közvállalatot. Mivel a bontómérleg elkészítése – a jogok
és kötelezettségek világos elhatárolása a köztársaság és a tartomány között – késett,
a vállalat 2003 márciusáig nem kezdhette el működését. Az is késleltette a folyama-
tot, hogy a köztársasági szervek nehezen bólintottak rá a vállalat ingatlanjának vissza-
adására. Miután mindez lezárult, úgy tűnik, hogy a működéséhez szükséges pénz tö-
redéke folyt csak be.309
Számos bírálat érte a törvényt, a vajdasági politikai körökben túl kevésnek tartják a
visszakapott jogokat és hatásköröket, és csak egy teljesebb körű autonómia első lépé-
seként tekintenek rá, mint átmeneti megoldást tartják elfogadhatónak. Annak fényében,
hogy az SZDE 2001-es választási kampányának egyik lényeges eleme volt Szerbia de-
centralizációja, valóban nem értékelhető kielégítőnek az elért eredmény.310 Viszont az
adott politikai környezetben ez volt a kialkudható maximum, tekintve a 2001-es dél-szer-
biai eseményeket, és a nemrég lezárult koszovói konfliktust. Szerbiában bármilyen auto-
nómiára törekvés széles politikai és társadalmi körökben még mindig ellenérzéseket vált
ki, mivel automatikusan az elszakadás első lépéseként értékelik.311
Tartományi szinten jelenleg folyik a Vajdaság alaptörvényéről szóló vita, ami a
mostaninál magasabb szintű autonómiát biztosítana a tartománynak. Még ha sikerül
is egyességre jutniuk a tartományi képviselőknek, a Vajdaság új alaptörvénye az új
köztársasági alkotmány meghozatala előtt nem léphet hatályba, illetve a szerbiai par-
lamentnek is el kell fogadnia; mindezek fényében az új vajdasági alaptörvény sorsa
meglehetősen bizonytalan időben és tartalomban egyaránt.312
Az autonómiával kapcsolatos vitákon túl számos gyakorlati kérdésben alakult ki
érdekkonfliktus a tartomány és a köztársaság között, amelyek gyakran végződnek (ha
csak átmenetileg is) a vajdasági kérések elutasításával. A vajdasági képviselőház ja-
vasolta a köztársasági parlamentnek a Szerbia tulajdonában lévő eszközökről szóló
törvény módosítását, amely szerint a Vajdaság területén lévő állami tulajdonban lévő
ingatlanok tulajdonjoga átszállna a tartományra. A javasolt törvény lehetővé tenné az
autonóm tartomány (és a helyi önkormányzatok) számára, hogy polgárainak és gaz-
daságának érdekében értékpapírokat bocsásson ki vagy jelzálogról szóló szerződé-
seket kössön. A szerb kormány gyakorlatilag elutasította a javaslatot. Többek között
azért is probléma a tartomány és a községek vagyonának rendezetlen helyzete, mely
szerint minden állami ingatlan köztársasági vagyont képez, mert lassítja a tőkebeho-
zatalt. Annak következtében, hogy az adásvétel nem a helyi szervek hatáskörébe tar-
tozik, a folyamat túl hosszúra nyúlik; a befektetőket sokszor elriasztja a szerződések
megkötésének, illetve az építési engedélyek beszerzésének bonyolultsága, időbeli
307 Több százmillió dináros adósság, Magyar Szó, november 27.
308 Law Establishing Particular Competencies of the Autonomous Province, Article 48/4.
309 Összeomlás előtt a vízgazdaság, Magyar Szó, 2003. augusztus 9.
310 Jovan Komsic, Unitary or Asymmetric Regionalism? 168.
311 Interjú Dusko Radosavljeviccsel és Pásztor Istvánnal, tartományi miniszterelnök helyettesekkel, 2003. szeptember 5, Újvidék.
312 Mi kerül bele? Nyilvános vitán a Vajdaság alaptörvényének munkaváltozata – A felkínált előtervezetben sok az alternatív ja-
vaslat, Magyar Szó, 2002. november 10.
elhúzódása.313 Pozitív lépésként értékelhető ellenben, hogy a kormány 2002 márciu-
sában megnövelte a községek költségvetését, nagyobb részt biztosítva számukra az
adóbevételekből.314
Nehézségek merültek fel a mezőgazdasági birtokok magánosítása kapcsán is (a
tartomány területén eddig 72 mezőgazdasági birtok esetében indult el a privatizáció),
mivel továbbra is tisztázatlan a kisajátított földek kártalanítása.315 A most eladásra ke-
rülő földek társadalmi tulajdonban lévő vállalatokhoz tartoznak, amelyeket nem érint
a kártalanítás, mivel ezek a cégek földjeiket eredetileg vásárolták, nem elkobzással
szerezték.316 Az állami tulajdonban lévő föld státusa még rendezetlen, az ilyen föld
legfeljebb koncesszióban adható, ezért az új tulajdonos tulajdonjogi viszonyt nem
szerez, viszont a megvásárolt részvények 70 százalékával szabadon rendelkezik.317
Már arra is akadt példa, hogy az államosított vagyon (nemcsak földvagyon) egykori tu-
lajdonosai egykori tulajdonuk erőszakos birtokba vételével is fenyegetőztek, és habár
nem az efféle akciók fogják meghatározni a kártalanítás módját, társadalmi konszen-
zus semmi esetre sem övezi ezt a kérdést.318 Már rendezték azoknak a földeknek a
kárpótlását, amelyeket 1949 és 1953 között vettek el tulajdonosaiktól. Az 1944 után
kisajátított vagyon – termőföld, üzem, üzlethelység, lakóház – tulajdonosainak kárta-
lanítása húzódik jelenleg.319 Habár a vajdasági kormány már beterjesztett egy törvény-
javaslatot a köztársasági parlamentnél, a vagyon-visszaszármaztatási törvény megho-
zatala halasztódik a köztársasági parlamentben. Az bizonyos, hogy a kártalanítás ren-
dezetlensége sem teszi vonzóvá a szerbiai privatizációt a külföldi befektetők
számára.320 Jó példa erre a temerini Május 1. szerviz magánosításának esete, ahol a
cég az egykori tulajdonosok nyomásgyakorlásának és vajdasági magyar politikusok
közbenjárásának eredményeként végleg lekerült az aukciós listáról.321
A Vajdaság és a köztársaság között konfliktusforrássá vált a koncessziós törvény
meghozatala is. A koncessziós törvény elfogadását a vajdasági pártok bojkottálták a
köztársasági törvényhozásban, mivel a törvény támogatásának feltételéül szabták,
hogy a koncessziós bevételek 50 százaléka* maradjon a tartományban, amit viszont
nem támogatott a többi párt.322 Habár azóta a törvényt sikerült elfogadni azzal a felté-
tellel, hogy a bevételek 30 százalékát tarthatja meg a tartomány, 5 százalékát a
községek,323 az eset jól tükrözi, hogy az ország decentralizálása és a Vajdaság rende-
zetlen státusza körüli politikai feszültségek milyen negatív hatással vannak az ország-
ban zajló gazdasági reformokra, jelen esetben a mezőgazdaság reformjára.
313 Európai feltételeket a tőkebehozatalhoz, Magyar Szó, 2003. január 7.

315 Dr. Dragan Veselinov: Az államnak minél előbb el kell adnia a tulajdonában levő termőföldeket. Magyar Szó, 2003. január 29.
316 Interjú Pásztor Istvánnal, tartományi privatizációs miniszterrel, 2003. szeptember 5.
317 Birtokot vegyenek, Magyar Szó, 2003. január 12.
318 Elég volt az ígéretekből, Magyar Szó, 2003. február 15.
319 Vagyon-visszaszármaztatás, Magyar Szó, 2003. június 1.
320 Vagyon visszafoglalás, Magyar Szó, 2003. február 21.
322 A VMSZ, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Vajdasági Reformpárt szavaztak a törvénytervezete ellen, de a Vajdasági
Koalíció rászavazott: Vajdaság több pénzt követel, Magyar Szó, 2003. február 26.
323 B92, 2003. május 27.
* Később már 30 százalékkal is megelégedtek volna. In: magyar Szó, 2003. április 2.

A tartományi honatyák azt is sérelmezik, hogy a jelenlegi törvényi keretek között

a kitermelt vagy kibányászott nyersanyagokból származó jövedelmek mindössze 20
százaléka marad a községekben, vagyis 80 százalék folyik be a köztársasági állam-
kasszába. A Vajdaság több mint 50 százalékban járul hozzá Szerbia bányászati szek-
torában megtermelt GDP-hez, ami igen jelentős arány.324 A tartományi energia- és
nyersanyagügyi titkárság azt javasolta, hogy ezt az elosztási struktúrát úgy módosít-
sák, hogy 50 százalék illesse meg az önkormányzatokat, 40 százalék a vajdasági költ-
ségvetést, és 10 százaléka a köztársaságét. A kérés nem talált meghallgatásra.
A tartomány és a köztársaság közti kötélhúzás nemcsak a vajdasági források
aránytalan elvonásában ölt testet, de a tartománnyal szembeni kedvezőtlenebb elbá-
nás is tetten érhető bizonyos területeken. Számos esetben bizonyos költségek megfi-
zettetésében például nem egyenlők a feltételek. A Vajdasági Mozgalom nemrég tilta-
kozásának adott hangot amiatt, hogy a dél-szerbiai községekben mentesítik az áram-
fogyasztókat hároméves tartozásuk alól, ugyanakkor a Vajdaságban, ahol 90 száza-
léknál is nagyobb az időbeni teljesítés aránya, néhányezer dináros adósság esetén is
megvonják az áramot.325 Gondok merültek fel amiatt is, hogy néhány község a neki
járó 5 százalékot sem kapta meg a privatizációs bevételből (pl. Zomborban még ezt
az összeget sem kapta vissza az önkormányzat a 12 privatizált vállalat után).326 A Vaj-
dasági Szociáldemokrata Liga azzal is megvádolta a szerb kormányt, hogy szándéko-
san halogatja a legnagyobb köztársasági közvállalatok átalakítását, mivel amíg nem
privatizálják őket, teljes nyereségük a köztársasági költségvetésbe folyik, a Vajdaság-
nak és a helyi önkormányzatoknak semmit nem kell juttatni belőle.327
1. A vajdasági gazdasági helyzet
A Vajdaság már a szocialista Jugoszláviában is az ország egyik legfejlettebb ré-

giójának számított, és ma is relatív gazdasági fejlettség jellemzi Szerbia déli részeihez
képest. A Vajdaságot az is vonzóbbá teheti a potenciális befektetők számára, hogy ál-
talában a jogbiztonság jobban érvényesül, mint Szerbia egyéb részein. Történelmi
örökség az a jogi-intézményi háttér, ami a Milosevics-rezsim bukása utáni politikai
helyzetben újra működésbe lépett.
A korábbi fejezetekben ismertetett, az országot jellemző gazdasági állapot termé-
szetesen a Vajdaságra is igaz. Mint Szerbiát általában, a Vajdaságot is alacsony gaz-
dasági növekedési ütem (2 százalék 2002-ben), magas munkanélküliség, idejétmúlt
technológia, alacsony versenyképesség, átláthatatlan törvényi-szabályozó rendszer,
pangó ipari termelés jellemzi. 2001–2002-ben a Vajdaság gazdasága alapvetően
stagnált szinte az összes gazdasági tevékenység területén, a behozatal nagyobb volt
a kivitelnél, 2002 augusztusáig az ipari termelés nem érte el az 1990-es szint felét
sem. A tartomány gazdasági mutatói mégis számos tekintetben jobbak, mint Közép-
Szerbiában vagy az egész köztársaságra vonatkoztatva, mint például az alábbi né-
hány mutató esetében:
324 Socio-Economic Trends, 11.

325 Magyar Szó, 2003. február 15.
326 B92, 2003. április 8.
327 Semmi haszon belőle, Magyar Szó, 2003. február 22.
Közép-
Vajdaság Szerbia
Szerbia
Ipari termelés növekedése 2001-ről
2,1 1,7 1,6
2002-re, százalékosan
Nagykereskedelmi forgalom növekedése
9,5 3,1 1,7
2001-ről 2002-re, százalékosan
Egy főre eső, átlagos reálkereset
10 480 8742 9208
2002-ben, dinárban328
A Vajdaság gazdasági szerkezete
A ’80-as évek végéig Szerbiában az ipar növekvő tendenciát mutatott, de ez a

trend 1990-ben negatív fordulatot vett, és tíz év recesszió következett. Ez alatt az idő
alatt a Vajdaságban is szinte az összes ipari ágazat hanyatlott, kivéve a dohányfeldol-
gozó ipart és az italgyártást. A beruházások GDP-hez viszonyított aránya is folyamato-
san esett a ’90-es évek során az országos tendenciával összhangban, de nagyobb
mértékben, mint Szerbiában. Míg a beruházások aránya Szerbiában 19,4 százalékról
15,9 százalékra csökkent 1990–2000 között, a Vajdaságban 13 százalékról 6,4 száza-
lékra. Az addigi hanyatló trend 2002 során fordult meg, amikor a befektetések 70 szá-
zalékkal már meghaladták az egy évvel korábbi szintet.329
Az elmúlt 12 év eredményeit tekintve megállapítható, hogy az ipar és a bányászat
részesedése a tartományi GDP-ben még mindig a legmagasabb, de folyamatosan
csökkenő tendenciát mutat. Ezzel szemben a mezőgazdaság hozzájárulása a bruttó
hazai termékhez több, mint duplájára emelkedett az említett időszakban. A kereske-
delem részesedése a GDP-ben nagyjából maradt a ’90-es évek eleje szintjén, viszont
a közlekedés és kommunikáció aránya az 1990-es 17,1 százalékról 2001-re 6,8 száza-
lékra csökkent.330 2002-ben a tartományban megtermelt GDP 182 milliárd dinárt tett
ki, ebben az ipari termelés részaránya volt a legjelentősebb (32,64 százalék), amit a
mezőgazdaságé követett (30,97 százalék), majd a kereskedelmi szektoré (14,17 szá-
zalékos részesedéssel). Az ipari termelésen belül a legjelentősebb ágazat az élelmi-
szeripar, amely a tartomány ipari termelésének 23,8 százalékát tette ki 2001-ben, és
részesedése az ipari termelésen belül növekvő tendenciát mutat. Az alábbi táblázat331
a tartomány iparában az egyes ágazatok súlyát mutatja:
Iparág Aránya a Vajdaság

iparában (%), 2001
Olaj- és gázipar 9,8
Fémfeldolgozás 5,3
328 2003. áprilisi 63,71 dináros középárfolyamon számolva a Vajdaságban 164,49 euró, Közép-Szerbiában 137,21 euró, Szer-
biában 144,52 euró.
329 U.a., 12.
330 Identity Card, 10.

Elektromos gépipar 3,1

Vegyipari alapanyaggyártás 4,1
Vegyipar 7,6
Építőanyag-ipar 6,1
Textilipar 5,0
Élelmiszeripar 23,8
Italgyártás 11,3
Egyéb 24,0
Az előzőekből is kitűnik, hogy a mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó ipar je-

lentős szerepet játszik a Vajdaság gazdasági életében. Az egy főre eső megművelhe-
tő földterület jóval az európai átlag felett van, és a föld minősége is az egyik legjobb
Európában. A termés szerkezetben a búza, kukorica és az ipari növények dominálnak,
a zöldségtermesztés a művelés alatt álló földek mindössze 5 százalékán folyik. A me-
zőgazdasági exportban a búza, olaj és egyes hústermékek esetében a volt jugoszláv
tagköztársaságok és Oroszország a fontosabb piacok. Az Európai Unióba irányuló
mezőgazdasági kivitelben a zöldség- és gyümölcstermékek, bárány, gyógynövények
és olajtermékek dominálnak.
A Vajdaság összesen 1,64 millió hektár megművelhető földterületének 67,2 szá-
zaléka falusi kistermelők tulajdonában van, a maradék 32,8 százalék kb. 180 mező-
gazdasági vállalat és földműves-szövetkezet birtokában. A magántermelői birtokok-
ra jellemző az elaprózott birtokszerkezet, átlagos nagyságuk 4 hektár körül van,
mindössze 3 százalékuk nagyobb 10 hektárnál. A mezőgazdaságból élők a Vajda-
ság lakosságának mintegy 13 százalékát teszik ki, akik viszonylag magas arányban
idős emberek.332 Legtöbbjük számára a mezőgazdasági tevékenység csak részben
fedezi a megélhetést, ezért egyidejűleg mással is foglalkoznak. Míg a magángazda-
ságokban probléma az aktív, fiatal munkaerő szűkössége, a mezőgazdasági vállala-
tokban a munkaerő általában több a szükségesnél. A mezőgazdasági birtokokon az
elsődleges termeléshez termékfeldolgozói tevékenység is járul. Jellemző ezekre a
vállalatokra a gyenge technológiai felszereltség, és az alacsony gazdasági
hatékonyság. A mezőgazdasági vállalatok tulajdonosi szerkezetének átalakítása fo-
lyamatban van.333 A Vajdaságnak a szerbiai mezőgazdaságon belüli jelentős súlyát
bizonyítja az is, hogy az ágazatban tevékenykedő kis- és középvállalkozások 42,6
százaléka található a tartományban.334
A mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóipar hagyományosan az egyik legfej-
lettebb gazdasági ága a Vajdaságnak. Az ágazat a ’80-as évek végén, a ’90-es évek
elején érte el teljesítményének csúcsát, majd a ’90-es években a szerbiai gazdaság
többi szektorához hasonlóan hanyatlásnak indult. Az elmúlt tizenhárom évben a Vaj-
daság élelmiszeripara az alkalmazott technológia terén lemaradt. Piacainak jelentős
részét elvesztette; egyes becslések szerint jelenleg az iparág kapacitása mindössze
40 százalékig van kihasználva.335

335 Identity Card, 41–42.
A Vajdaság gazdasági súlya Szerbiában
A Vajdaságnak általában jobbak a gazdasági mutatói Szerbiáénál. Ezen túl azt is

érdemes hangsúlyozni, hogy lakossági számarányát meghaladó mértékben járul hoz-
zá Szerbia gazdasági teljesítményéhez.336 A tartomány Szerbián belüli gazdasági sú-
lyát illusztrálják a következő adatok: gazdasága az országos gazdaság állótőke állo-
mányának 21,1 százalékával rendelkezik, a foglalkoztatottak 24,9 százalékát alkalmaz-
za, a Szerbiában megtermelt profit 33,6 százalékát és az exportból származó haszon
28,9 százalékát adja. Az alábbi táblázatból kiolvasható, hogy a tartomány az országos
GDP-hez lakossági számarányát meghaladó mértékben járul hozzá; csaknem 33 szá-
zalékkal szemben a lakosság 25 százalékos számarányával (2001-re vonatkozó adat).
A Vajdaság néhány jelentősebb szektorának hozzájárulását az országoshoz az
alábbi táblázat szemlélteti:
GDP 33,00%
Ipari termelés 33,60%
Mezőgazdaság 40,90%
Bányászat 51,27%
Kereskedelem 28,00%
Elektromos-, gáz- és vízellátás 29,85%
Ezekben az ágazatokban a Vajdaság hatékonyabb teljesítményt nyújtott az or-

szág többi részénél lakossági számarányához viszonyítva.
A tartomány relatív fejlettségét az is alátámasztja, hogy a Vajdaságban az egy főre
eső nemzeti jövedelem 30 százalékkal haladta meg a szerbiai átlagot; a tartomány tölti fel
a köztársasági költségvetés 42-49 százalékát,337 és a regionális egyenlőtlenségek is ki-
sebbek, mint Szerbia egyéb részein. Utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy
annak ellenére, hogy valóban kedvezőbb a helyzet, mint Szerbiában általában, az elmúlt
13 év ezen a területen is negatív változásokat hozott. 2001-re a Vajdaság községeinek
egyharmadában a nemzeti jövedelem a tartományi átlag 80 százaléka alá süllyedt.338 A
Vajdaság legfejlettebb községei csökkenő sorrendben Apatin, Újvidék, Kanizsa, Verbász
és Óbecse. A legfejletlenebbek növekvő sorrendben Kishegyes, Sremski, Indjija, Titel,
Opovo, Stara Pazova.339 A kommunális infrastruktúra fejlettsége szempontjából a vajdasá-
gi községek alapvetően három csoportba sorolhatóak. Vannak kifejezetten fejletlen inf-
rastruktúrával (14 község, az összlakosság 12,35 százaléka), közepesen fejlett infrastruk-
túrával (21 község, az összlakosság 34,84 százaléka ) és fejlett infrastruktúrával (9 köz-
ség, az összlakosság 50,05 százaléka) rendelkező községek. A tartomány egymilliárd di-
nárt tervez fordítani a legfejletlenebb községek infrastruktúrájának fejlesztésére (pl.
Petrőc, Zsablya, Begaszentgyörgy, Ürög, Kovacica, Kishegyes, Magyarcsernye,
Törökkanizsa, Opovo, Pecinci, Zichyfalva, Szenttamás, Temerin és Titel).340
337 Kevesebb is jó lett volna, Magyar Szó, 2003. február 27.
338 A községek fejlettségét egy összefoglaló indexszel mérték, ami négy tényezőből állt össze: egy főre eső jövedelem, foglal-
koztatottsági ráta, az infrastruktúra fejlettsége, szociális fejlettség. Forrás Identity Card, 54.
340 Vajdasági cél: gazdag falu, Magyar Szó, 2003. március 17.

A tartomány kedvezőbb befektetési környezete mellett szóló további érv, hogy

magasabb az adók, járulékok időben történő befizetésének aránya; az adók teljesíté-
sének aránya meghaladja a 70 százalékot, ezzel szemben Dél-Szerbiában néhol 30
százalék. További például szolgálhat, hogy a villanyszámla-elmaradások szembeötlő-
en kisebbek a Vajdaságban, mint Szerbia egyéb területein.341 A cégek nagyobb
arányban vannak bejegyezve, a telekkönyvek rendezettebbek, emiatt a jelzálogot in-
kább be lehet jegyezni, a tartozások behajthatóbbak. Jobb a helyzet a közbiztonság,
a bűnügyek számának tekintetében és magasabb a bűntettek felderítési aránya, mint
Szerbia egyéb területein.342 Míg a bejelentett bűnügyek száma is alacsonyabb a tar-
tomány Szerbián belüli lakossági számarányánál (16,7 százaléka), szembeötlő kü-
lönbség, hogy a bejelentett bűnügyek majd kétharmada esetében született jogerős
ítélet a Vajdaságban, ezzel szemben szűkebb Szerbiában ez az arány mindössze egy-
harmad volt (2001-es adatok).343
Vállalatszerkezet
A vállalatok forma és tulajdonosi szerkezet szerinti megoszlása hasonló a tarto-

mány területén, mint Szerbiában általában. Az egész országban a magánvállalkozás-
ok és a részvénytársaságok a legelterjedtebbek, a vállalatok 2002. november 30-i tu-
lajdonforma szerinti megoszlását szemlélteti a következő táblázat (százalékosan):
Magán- Társadalmi Szakszervezeti Vegyes Állami

tulajdon tulajdon tulajdon tulajdon tulajdon
Szerbia 77 2,69 2,25 2 1,23
Vajdaság 71 3 3,1 2,42 1,39
Közép-Szerbia 78 2,58 1,98 1,8 1,17
A tőke eredetét tekintve a hazai tőke dominál (a Vajdaságban 80 százalék, szű-

kebb Szerbiában 83,47 százalék), a külföldi tőke aránya a Vajdaságban 1 százalék
alatt van, szűkebb Szerbiában 1 százalék (a vegyes eredetű tőke aránya is 1–2 száza-
lék között mozog az egész országban).344 A vajdasági vállalkozások a Szerbiában be-
jegyzett vállalkozások 22,44 százalékát teszik ki, többségük kereskedelemmel foglal-
kozik (52 százalékuk), 9,5 százalékuk pénzügyi szolgáltatásokkal, 8 százalékuk ipar-
ral és bányászattal, 3 százalékuk mezőgazdasággal. Ezek az arányok nagyjából meg-
felelnek a szerbiai átlagnak, habár Közép–Szerbiában a pénzügyi szolgáltatásokkal
foglalkozó és az ipari szektorban tevékenykedő cégek aránya valamelyest maga-
sabb.345 A vállalatok méretét tekintve a kisvállalkozások dominálnak, ők adják a cé-
gek túlnyomó többségét a tartományban.

342 A cél a narkómaffia felszámolása, Magyar Szó, 2003. február 22.
343 Socio -Economic Trends, 2002., 51.
345 U.a., 15.
Vállalkozás mérete Aránya az összes vállalkozáson belül (%)
Kisvállalkozás 94,4
Középvállalkozás 4,4
Nagyvállalkozás 1,2
Forrás: Identity Card, 70.
A foglalkoztatottak szempontjából az arányok ettől nagyban eltérnek; a kisvállal-

kozások az összes foglalkoztatott mindössze 27,9 százalékát alkalmazzák. A legtöbb
munkavállaló nagyvállalatoknál dolgozik, 43,6 százalék, középvállalatoknál 28,5
százalék.346
Az is figyelemreméltó, hogy hiába a magántulajdon aránya a legmagasabb, az
összes foglalkoztatott 21,1 százaléka áll magánvállalkozásnál alkalmazásban, a leg-
többen vegyes tulajdonú vállalatoknál dolgoznak (40,6 százalék). A magánvállalko-
zások viszonylagos gyenge pozícióját mutatja az alábbi táblázat. Az adatok annak fé-
nyében figyelemreméltóak, hogy a magántulajdon aránya 71 százalék a Vajdaság
gazdaságában.
Részesedése a magántulajdonú vállalatoknál (%)

Foglalkoztatottak száma 21,1
Állótőke állomány 10,7
Teljes jövedelem 30,6
Teljes haszon 33,8
Forrás: Identity Card, 74.
A Vajdaság gazdaságában leginkább az ipari óriások dominálnak. Ezek tulajdo-

nában van az állótőke állomány 59 százaléka, valamint az exportjövedelem 69,3 szá-
zaléka és a teljes jövedelem 59,9 százaléka keletkezik ezeknél a vállalatoknál. A vesz-
teségtermelésben is élen járnak, a teljes veszteség 51,2 százalékáért felelősek.347
A Vajdaságban 1997–2002 között a bejegyzett kis- és középvállalkozások száma
15 százalékkal nőtt, ezzel 2002-re valamelyest csökkent az arányuk az összes bejegy-
zett vállalkozáshoz képest. A kis- és középvállalkozások zöme (60 százalékuk) keres-
kedelmi tevékenységet folytat, 12,5 százalékuk az ipari és bányászati szektorban mű-
ködik, 9,4 százalékuk a pénzügyi szférában. A legtöbb bejegyzett magánvállalkozás
(az összes 30,2 százaléka), és azon belül a legtöbb bejegyzett kis- és középvállalko-
zás Dél-Bácskában működik.348 Amint már azt egy korábbi fejezetben említettük, álta-
lános probléma Szerbiában, hogy a bejegyzett vállalkozásoknak csak töredéke aktív.
Ez a Vajdaságra is igaz, a bejegyzett vállalkozások 30 százaléka folytatott 2002-ben
aktív tevékenységet, a kis- és középvállalkozásoknál 38,2 százalék volt az arány.349 A
kisvállalkozások esetében a legkedvezőbb az arány, az aktív bejegyzett vállalkozások
80 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. A kis- és középvállalkozások súlyát a Vaj-
daság gazdaságában az alábbi táblázat szemlélteti::350
350 Identity Card, 103, 2002-es adatok.

Aránya a Vajdaság gazdaságában (%)

Vállalkozások száma 98,7
Foglalkoztatottak száma 56,4
Források 41,0
Teljes bevétel 40,1
Nettó profit 38,5
Veszteség 48,8
Export bevétel 30,7
Forrás: Identity Card, 103. (2002-es adat)
A kis- és középvállalkozásokon belül a magánvállalkozások aránya 82,9 száza-

lék. A szektorban megtermelt jövedelem 75,1 százaléka származik tőlük, viszont a
megtermelt veszteséghez csak 23,3 százalékkal járulnak hozzá.351 Ahogyan azt ko-
rábban már említettük, a kis- és középvállalkozásoknál a kereskedelmi tevékenység-
nek van a legnagyobb súlya, ha a szám szerinti megoszlásukat tekintjük. Érdemes
megjegyezni, hogy a foglalkoztatás és az exportjövedelem alapján az ipar és bányá-
szati tevékenység a legjelentősebb.352
Exportteljesítmény
Míg 1991–2000 között a tartomány külkereskedelmi tevékenysége hanyatlott –

az export átlagosan 11,2 százalékkal csökkent, az import 8,5 százalékkal, 2000 októ-
berében az addig tartó negatív trend megfordult.353 Azóta jelentősen javult a Vajda-
ság külkereskedelmi teljesítménye, és összességében külkereskedelmi eredményei
kedvezőbben alakultak, mint az országos átlag:
Exportnövekedés Importnövekedés Export az import

2002-ben (%), 2002-ben (%), százalékában, 2002
2001 = 100 2001 = 100
Szerbia 20,6 31,8 37
Közép-Szerbia 17,8 38 34,7
Vajdaság 26 19,8 41,9
A Vajdaság exportnövekedése jóval meghaladta az egész köztársaságban vagy

Közép-Szerbiában tapasztalt növekedési ütemet. Szembeötlő, hogy az import a Vajda-
ságban csak 19,8 százalékkal növekedett a 38 (!) százalékos közép-szerbiai import-
növekedéssel szemben. Az is jelentős különbség, hogy míg a Vajdaságban 2002-ben
az export az import 41,9 százalékát fedezte, szűkebb Szerbiában csak 34,7 száza-
lékát.354 A Vajdaság relatív magas külkereskedelmi aktivitását támasztja alá az is,
hogy 2002-ben az országos export 35,3 százalékát, az import 31,1 százalékát adta,
ami az export tekintetében egy 1999. óta növekvő trend része.355
353 Identity Card of the Autonomous Province of Vojvodina, 4.00000000
2002-ben a Vajdaság külkereskedelmi hiánya meghaladta az egymilliárd dollárt, ami
15,6 százalékkal több, mint 2001-ben. A tartomány 2002-es külkereskedelmi forgalma
2478,4 millió dollárt tett ki, az export 732 000 dollár volt, az import túllépte az 1,7 milliárd
dollárt.356 2003. első négy hónapjában az import 678, az export 311 millió dollár volt.357
2003 februárjában az előző év februári adataihoz képest a fejlett országokba irányuló ex-
port 39,7 százalékkal nőtt, az átalakuló gazdaságok piacára irányuló kivitel 26,6 száza-
lékkal.358 A Vajdaság exportjának 33,2 százaléka, az importjának 7,5 százaléka szárma-
zott a balkáni országokkal folytatott külkereskedelemből.359 Az export (93,4 százalék) és
az import (57,2 százalék) jelentős hányadát feldolgozóipari termékek alkotják. A legfonto-
sabb feldolgozóipari exporttermékek közül néhány: élelmiszer-ipari termékek, cukor, do-
hány, vegyipari termékek, műagyag, textiláruk, olajtermékek, gépek, felszerelések, bőr-
áruk. A legfontosabb importcikkek: vegyipari termékek, gépek, felszerelések, élelmiszer,
dohány, elektromos és optikai felszerelések, fémipari termékek, közlekedési gépek, textil-
ipari termékek.360 Az felhasznált energia és üzemanyag 37,7 százaléka importált.
Költségvetés
2002-ben a tartományi költségvetés 7,9 milliárd dinárt tett ki, ami valóban előre-
lépés ahhoz képest, hogy két évvel ezelőtt tartományi költségvetés nem is létezett.
2001-ben különítettek el először ilyen kategóriát a köztársasági költségvetésből, 360
millió dinárt, ami 2002-ben 690 millióra emelkedett, és végül az Omnibusztörvény el-
fogadása után érte el az említett 7,9 milliárd dinárt. 2003-ra a vajdasági költségvetést
14,1 milliárd dinárban361 határozták meg, ami nem fog változni a köztársasági alkot-
mány reformja előtt, viszont azután jelentős növekedést ígértek.362 A költségvetési terv
szerint 5,76 milliárd dinár származik majd a tartományi forrásokból, a köztársasági
költségvetésből 8,6 milliárd dinár.363 A tartományi költségvetés bevételei a vajdasági
polgárok jövedelmére kivetett adó 18 százalékából, a vajdasági vállalatok nyereségé-
re elszámolt adónak az 50 százalékából, különböző tartományi illetékekből és a priva-
tizációs bevételekből, tartományi tulajdonban lévő ingatlanok bérbeadásából és el-
adásából, illetve adományokból tevődik össze. Ezekből finanszírozza a tartomány töb-
bek között az általános és középiskolai oktatást és kilenc művelődési intézményt.
Munkanélküliség
A Vajdaságban a foglalkoztatottak száma 499 ezer, a munkanélkülieké 270 ezer,

ami a munkanélküliség tekintetében 10 százalékos növekedés a tavalyi évhez képest
(2001 végéhez képest).364 2002-ben több mint 7000 dolgozó maradt munka nélkül
356 B92, 2003. február 15.
357 A gazdaság pang, a munkanélküliség növekszik. Magyar Szó, 2003. június 27.
360 Identity Card, 51-52.
361 B92, 2003. április 10.
362 Ministry of Finance and Economy, About foreign investments, http://www.mfin.sr.gov.yu, 2002. november 5.
363 B92, 2002. december 23.
364 Egyre több a munkanélküli, Magyar Szó, 2002. november 21.

azért, mert a vállalatok, ahol dolgoztak, csődeljárás alá kerültek.365 Emellett mintegy
200 ezren csak formálisan vannak munkaviszonyban, valójában vagy semmilyen jut-
tatást, vagy csak minimálbért kapnak.366 2000-ben a vajdasági munkanélküliségi ráta
26,6 százalék volt. Az 1000 főre eső munkanélküliek száma szerint a Vajdaságban
magasabb a munkanélküliség, mint Közép-Szerbiában vagy akár az egész ország-
ban. Míg a Vajdaságban 123 munkanélküli jut 1000 lakosra, addig Szerbiában 101,
Közép-Szerbiában 93 (2001. december 31-i adatok).367 Ez valószínűleg annak tudha-
tó be, hogy az elmúlt több mint tíz év során a Vajdaságba áramlott a volt Jugoszlávia
területéről elmenekült szerbek többsége.
Nemzetközi kapcsolatok
A tartományi szervek intenzív nemzetközi kapcsolatok ápolnak számos országgal,

illetve tartománnyal. A Vajdaság autonómiájáért küzdő politikai erők egyik stratégiája a
vajdasági autonómia kérdésének nemzetközi szintre való kiterjesztése. 2002. november
28-án felvették a Vajdaságot az Európai Régiók Közgyűlésébe, annak 251. tagjaként.368
A tartomány kapcsolatokat épít Hollandiával, ahol a mezőgazdasági minisztériummal
terveznek együttműködést, illetve Belgiummal és egyes németországi és ausztriai tarto-
mányokkal, mint például Baden-Württemberg, Bajorország és Felső-Ausztria. München-
ben a legnagyobb német kamarával létesítettek kapcsolatot.369 Ami a Magyarországgal
fenntartott kapcsolatot illeti, a Vajdaság és Magyarország közötti kereskedelem 2001-
hez képest 2002-ben 18 százalékkal nőtt a szabadkereskedelmi egyezmény
hatására.370 A Vajdaság 1997 óta tagja a Duna–Kőrös–Maros–Tisza EU-régiónak, mely-
nek az intézményrendszerét a mai napig nem sikerült kiépíteni; az eddig elért legna-
gyobb eredmény a Csanád–Kiszombor határátkelő megnyitása volt.371 Az Eurorégió ke-
retében tervezik a Szeged–Temesvár–Kikinda vasútvonal felújítását, valamint a Bega és
a Temes folyó hajózhatóságának és újraélesztésének megteremtését.372 2003 májusá-
ban Moravicán kezdeményezés született a szerb–magyar határ két oldalán átívelő tér-
ségfejlesztési együttműködés keretében Kunbaja–Bajmok Ipari Park és Logisztikai Köz-
pont létrehozására.373
Magyarországi vállalkozók részvételével eddig 140-150 vajdasági beruházás tör-
tént. Elsősorban kis- és középvállalkozók érkeztek eddig, főleg vegyes vállalkozásokat
alakítva helyi partnerekkel. A magyarországi cégek gyakran keresnek bérmunkára tár-
sakat, kihasználva, hogy Szerbiában olcsóbb a munkaerő.374 Magyarországi befekte-
tők számára előnyként jelentkezhet vajdasági befektetések során, hogy az ottani ma-
365 B92, 2003. január 18.

366 Öt százalék helyett ötvenet!, Magyar Szó, 2003. január 19.
367 Municipalities in Serbia, 2002., 100.
368 Vajdaság már Európa része, Magyar Szó, 2002. november 29.
369 Vajdaságnak már lesz helye az EU-ban, Magyar Szó, 2002. december 7.
371 Romániai Magyar Szó, 2002. november 21.
373 Határon átívelő együttműködés, Bács–Unió térségfejlesztési tanácskozás Moravicán, Magyar Szó, 2003. május 27.
374 Vállalkozni merni kell, Magyar Szó, 2003. április 15.
gyarok jelenléte kulturális és információs tőkét jelenthet a számukra; nyelv- és helyis-
meretük megkönnyítheti a magyarországiak belépését a vajdasági piacra. A magyar
önkormányzatok által vezetett községekben a magyarországi cégek számíthatnak az
önkormányzat politikai támogatására, illetve helyi magyar vállalkozókkal társulva szá-
mos gazdasági kedvezményt élvezhetnek.
2. Vajdasági privatizáció és fejlesztés
A 2003. februárig érvényben lévő törvényi szabályozás szerint a tartomány a Vaj-

daságban keletkezett privatizációs bevételek 5 százalékát tarthatta meg (és 5 száza-
lék járt a községeknek is). Ez 2003 februárjától úgy módosult, hogy a vajdasági priva-
tizációs bevételek 25 százaléka kerül közvetlenül a Tartományi Fejlesztési Alapba, má-
sik 25 pedig a szerbiaiba azzal a kikötéssel, hogy azt csak vajdasági fejlesztések tá-
mogatására lehet felhasználni.
2003 áprilisáig nyolc vajdasági vállalatot értékesítettek tender útján, 44 cég rész-
vényeit a Vajdasági Részvényalap adta el, aukción 155 vállalat kelt el. 2003. szeptem-
ber elejéig a Vajdaságban 315 vállalatot privatizáltak, amiből 303 millió euró bevétele
származott a központi költségvetésnek. A Vajdaságban eddig 14 vállalatot hirdettek
meg tenderes eladásra, ebből 8 mezőgazdasági cég. Annak ellenére, hogy egyelőre
tisztázatlan, hogy a termőföld tárgya lehet-e a privatizációnak, sorra kelnek el a Vajda-
ságban a mezőgazdasági birtokok. A privatizálásra kerülő vállalatok mintegy negye-
de a mezőgazdasági szektorban tevékenykedik.
A szerbiai privatizáció során eddig a vajdasági vállalatok iránt volt a legnagyobb
a külföldiek érdeklődése és a privatizálásra váró vállalatok közel 50 százaléka találha-
tó a tartományban.375 A vajdasági privatizációs folyamat 2002. második félévében ka-
pott nagyobb lendületet, elsősorban azon rendelet módosításának köszönhetően,
amely változtatott az árveréses privatizáció szabályain. Zoran Djindjic kormányfő meg-
gyilkolása óta érezhetően lelassult a privatizáció és a csökkent a külföldi befektetők
érdeklődése is.376
A Vajdaság Szerbia gazdaságában betöltött jelentősségét bizonyítja az is, hogy a
privatizációban a Vajdaság súlya meghaladta lakossági számarányát.377
A Vajdaság aránya az országos értékekben (%)

Eladott vállalatok száma 37,1
Teljes bevétel 38,4
Beruházások 30,4
Szociális program 23,3
Sajnos, a bevételeknek a tartományt megillető része nagyon nehezen érkezik be a

vajdasági kasszába, a köztársaság 2,1 milliárd dinárral tartozik.378 Ez azért is aggasztó,
mert ha a tartozást időben nem rendezik, a tartományi szervek nem tudnak eleget ten-
ni vállalt kötelezettségeiknek. Többek között a Tartományi Fejlesztési Alap által megítélt
375 Szerb privatizáció: Vajdaság a cégek feléért a haszon tizedét kéri. FigyelöNet, 2003. január 15, <http://www.fn.hu>.
376 Csökkenő érdeklődés, Magyar Szó, 2003. július 9.
378 Óbecse nem lehet kivétel, Magyar Szó, 2003. augusztus 18.

hitelek kifizetése válhat ezzel kérdésessé. A privatizációs bevételekből feltöltött Tartomá-

nyi Fejlesztési Alapból 2002. végéig 118 mezőgazdasági termelőnek, 33 kisvállalkozó-
nak, 37 közművesítési vállalatnak, 17 helyi önkormányzatnak és 16 iparosnak hagytak
jóvá kölcsönt, összesen 239 millió dinár értékben.379 Valószínűleg a hitelnyújtási eljárás
bonyolultságának és költségességének köszönhetően vajdasági községek 42 százalé-
ka (19 község) 2002-ben egyáltalán nem pályázott.380 Hiába alacsony a hitelek évi ka-
mata, ha ehhez hozzáadjuk a bankgaranciáért felszámolt kamatot, akkor az már meg-
haladja az infláció szintjét, plusz a bankok véleményezési illetéket és egyéb illetéket is
felszámolnak; egyes bankok a kölcsön 20 százalékát vissza akarják tartani.381 Az alap
legutóbb meghirdetett pályázatai már nem teszik kötelezővé a bankgaranciát.382 2003-
ban a Vajdasági Fejlesztési Alap 1,8 milliárd dinárral gazdálkodhat, aminek 40 százalé-
kát az infrastruktúra, 40 százalékát a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére,
20 százalékát a kis- és középvállalkozások támogatására fordítják.383 2003. május 19-én
lezárult pályázat keretében 178 hitelt hagytak jóvá, 141,7 millió dinár összegben.384 Az
idén a kis- és középvállalkozások számára az alap kezdőhiteleket is folyósít.385 A Szer-
biai Fejlesztési Alaptól eddig a Vajdaságban 280 millió dinárt osztottak ki.
A vajdasági kormány 2002. őszén a GTZ német kormányzati szervezettel, valamint
az Újvidéki Egyetem szakembereivel közösen megkezdte a Vajdaság középtávú fejlesz-
tési tervének kidolgozását, amely abból a szempontból is fontos előrelépés, hogy az el-
telt több mint tíz évben a Vajdaságnak nem volt igazán komoly, reális alapokon nyugvó
fejlesztési terve. A készülő középtávú gazdasági terv szükséges forrásaira a Vajdaság a
szomszédos EU-tagországok határ menti régióival közösen pályázik.386
A stabilitási paktum keretében az Európai Bizottság és az USAID is részt vesz a
vajdasági fejlesztésekben, infrastrukturális beruházásokra, középületek felújítására és
közművesítési szolgáltatások fejlesztésére folyósít támogatást a községeknek. A tá-
mogatáshoz a kedvezményezetteknek meghatározott arányú önrésszel is rendelkez-
niük kell, ami az amerikai támogatások esetében egyharmad rész. Eddig 14 vajdasá-
gi község kapott ilyen támogatást az elmúlt két évben (2001 és 2002), amióta a prog-
ram elkezdődött, többnyire nagy községek, mint Szabadka (évi 600-650 ezer dollárt),
Zombor (évi 300-400 ezer dollárt) és Újvidék. Az Európai Bizottság összesen 360 mil-
lió euró támogatást biztosít, amit azoknak folyósítanak, akik az amerikai pénzből nem
kaptak.387Az ADF (Amerikai Fejlesztési Alap) 153 fejlesztési tervet támogat, amelyek
értéke összesen 9,5 millió dollár, ebből az USAID 4,33 milliót fedez, más nemzetközi
partnerek 3 millió dollárral járulnak hozzá, a helyieknek 2,33 millió dollár saját eszköz-
ről kell gondoskodniuk.388
379 Most már csak dolgozni kell, Magyar Szó, 2002. november 23.
380 Az önkormányzatok csaknem fele pályázott, Magyar Szó, 2002. november 9.
381 Drága és bonyolult, Magyar szó, 2002. október 13.
382 Jelzálogkölcsön formájában is felvehető hitel. További könnyítés, hogy az üzleti tervek kidolgozásáért fizetendő pénzt is
megtéríti az alap a kölcsön igénylőinek. In: A bizniszterv is biznisz, Magyar Szó, 2003. április 16.
383 Magyar Szó, 2003. március 13.
384 Aszály miatt enyhítés a hitelezetteknek, Magyar Szó, 2003. augusztus 5.
385 Mintegy 1,8 milliárd a fejlesztési alapban, Magyar Szó, 2003. február 8.
386 Uniós trendek a fejlesztésben, Magyar szó, 2003. március 4.
387 A nagyobb községek előnyben, Magyar Szó, 2002. november 17.
388 Csaknem félmillió dolláros beruházás, Magyar Szó, 2002. november 23.
IV. Magyarok a Vajdaságban
A délvidéki magyarság gazdasági helyzetére vonatkozóan nem állnak rendelke-

zésre közvetlen adatok, de azokra a közigazgatási egységekre igen, ahol élnek. A vaj-
dasági magyarság nagy része a Tisza mentén él egy egységes etnikai blokkot alkot-
va (202 000 fő). Ezen kívül a magyarok többséget alkotnak389 a Bánátban 20, a
Szerémségben 2, Dél- és Nyugat-Bácskában 8 településen.390 A 2002-es népszámlá-
lási adatok szerint Szerbiában 293 299 magyar él, ami Szerbia lakosságának 3,91
százaléka, a Vajdaság lakosságának 14,28 százaléka. Ebből az észak-bácskai körzet-
ben élnek 87 181-en, az észak-bánátiban 78 551-en.391
A magyaroknak az egyes régiónkénti megoszlása (százalékosan):
Észak-Bácska Dél-Bácska Nyugat-Bácska Észak-Bánát Közép-Bánát Dél-Bánát

29,7 18,8 7,4 26,8 9,5 5,2
Forrás: Republic of Serbia, Republic Statistical Office, Statistics of Population, No. 295,
Issue LII, 2002. dec. 24. SN31
A felsorolt helyeken kívül élnek még pár ezren a Szerémségben és Belgrádban is.
Ezek alapján Észak-Bácska és Észak-Bánát gazdasági jellemzése, illetve azokon belül
is a magyar többségű községek gazdasági helyzetének vizsgálata adhat némileg hasz-
nálható képet a vajdasági magyarság gazdasági helyzetéről. Nyugat-Bácskát vagy Dél-
Bánátot elemezve valójában nem tudunk meg sokat az ottani magyarokról alacsony
számarányuknak köszönhetően. Emiatt a következőkben az észak-bácskai és bánáti
községek392 kapnak nagyobb hangsúlyt, illetve Dél-Bácska két községe, ahol a magya-
389 Ez az állítás az 1991-es népszámlálási adatokon alapszik, mára helyzet valamelyest változott elsősorban a magyarok nagy
arányú elvándolása és a menekültek betelepedése miatt.
390 Károly Kocsis and Eszter Kocsis-Hodosi, Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin, 159.
391 Fogyatkozunk, Magyar Szó, 2003. január 3.
392 A szerbiai közigazgatási rendszerben a község nem a magyarországi településnek felel meg, hanem járásnak, kisebb me-
gyének. Általában egy nagyobb települést és vonzáskörzetét jelenti. Angolul municipality.

rok nagyobb arányt képviselnek. Ami az alábbi elemzés módszertanát illeti, a közölt
adatok tekintetében meglehetősen következetlennek tekinthető; az ismertetésre kerülő
paraméterek nem teljesen ugyanazok minden körzet esetében. Ennek oka, hogy a ren-
delkezésre álló statisztikák és adatok nehezen elérhetőek és szűkösek.
Észak-Bácska és Észak-Bánát a Vajdaság két legkisebb körzete a lakosság szá-
mát és a terület nagyságát tekintve.
Észak-Bácska
A 2002-es adatok szerint Észak-Bácskában a lakosság 43,56 százaléka magyar,

a vajdasági magyarság közel egy harmadát adva a körzet legnagyobb nemzetisége-
ként, az utána következő szerbek a lakosság 24,8 százalékát adják. A körzet lakossá-
ga csökkent 1991–2002 között,393 ami figyelemre méltó abból a szempontból, hogy
az egész Vajdaságban nőtt a lakosságszám az említett időszakban.394 A körzetet há-
rom község alkotja: Szabadka, Topolya és Kishegyes, központja Szabadkán van.395
2001-ben a legtöbb foglalkoztatott az iparban volt (33 százalék), amit a mezőgaz-
daság (10,6 százalék), az egészségügy (8,5 százalék), majd a közlekedés és kommu-
nikáció követett (6,4 százalék).396
Az alábbi táblázatból kiolvasható a körzet területén bejegyzett vállalatok száma
összesen és tevékenységi területekre lebontva. Látható, hogy a legtöbb vállalat a ke-
reskedelmi és idegenforgalmi szférában tevékenykedik.
Összesen Ipar Mező- és Építőipar Közlekedés Kereskedelem Egyéb

halgazdaság és kommunikáció és idegenforgalom
5817 660 228 184 103 2810 1832
Forrás: Szerb Köztársaság, Észak-Bácskai Körzet, A körzetről (2000-es adatok)
www. Severnabacka.sr.gov.yu/hu/o-okrugu.html
A tulajdonszerkezet szerint legtöbb a magánvállalat, 4491. A tőke a vállalatok túl-

nyomó többségében, több mint 80 százalékában hazai, csupán 46 vállalat indult kül-
földi tőkével, 84 vegyes vállalkozás. Messze a legtöbb vállalat és intézmény (81 szá-
zalékuk) Szabadkán van, a legkevesebb Kishegyesen, 237; Topolyán 841 található. A
körzet területének majdnem 90 százaléka mezőgazdasági földterület. Jelentősebb
ipari ágazatok néhány fontosabb vállalat megnevezésével:
• mezőgazdasági feldolgozóipar; Topola Húsgazdaság, a Topiko vágóhíd, a No-
va Brazda vágóhíd, az Agrokombinat, a Žitokombinat, a Ravnica, az AIK Topo-
lya mezőgazdasági kombinátok, a Fidelinka, a Szabadkai Tejüzem, a Palicsi
Borgazdaság, a Subotičanka.
• villamosfémipar: a Bratstvo, a Sigma, az Elektroremont, az Inomag, a Partizan stb.;
• vegyipar: a Zorka Vegyiművek és a Nitrogénművek;
• faipar: a Nova Budućnost, a topolyai Umetnost;
393 Az ezer főre eső átlagos éves népességfogyás 4 fő volt Topolyán és Kishegyesen, 0 Szabadkán. Forrás: Municipalities in
Serbia, 2002., 331.
394 Republic of Serbia, Republic Statistical Office, Municipalities in Serbia, 2002., 331.
395 Szerb Köztársaság, Észak-Bácskai Körzet, A körzetről, http://www.severnabacka.sr.gov.yu/hu/o-okrugu.html.
• nyomdaipar: a szabadkai Birografika, a Panonija, a Minerva, a topolyai
Narodna štamparija.397
Észak-Bácska területén 2003 márciusáig összesen 52 vállalatban kezdődött meg
a privatizáció, amiből 11 vállalatot adtak el árverés útján, összesen 81,2 millió dinár
bevétellel (Szabadkán 62,7 millió, Topolyán 18,5 millió dinár). A bevétel 5 százaléka il-
leti meg a községeket. Amint az a számadatokból is sejthető, az elmúlt két évben
Észak-Bácska lemaradt a privatizációban a köztársaság többi régiójához képest, ami-
nek oka egyrészt az érintett vállalatok felkészületlensége, másrészt az, hogy nem vol-
tak tisztában a privatizációval kapcsolatos eljárásokkal.398 A körzetben az ipari terme-
lés növekedési üteme kétszerese volt az országos átlagnak, de még ezzel is csak az
1991-es szint 52 százalékát sikerült elérni. Az állattenyésztés hanyatlik, gyenge hoza-
mokat értek el a növénytermesztésben, csökkent a vásárlóerő és a vállalatok
fizetőképessége.399
A szabadkai községben 2002-ben még 3,4 százalékkal nőtt az ipari termelés,
2003 első felében már 9 százalékkal csökkent. A sikeresebb iparágak közé tartoznak
az élelmiszeripar, a fémkohászat, a fémfeldolgozás, amelyek esetében nőtt a terme-
lés. Válságos helyzetben van többek között a közlekedési eszközök gyártása, az épí-
tőipar, a vegyészet, a papírfeldolgozás, a gépipar és a fakitermelés.400
Ennek ellenére a magyarok által dominált Észak-Bácska Szerbia többi részéhez
viszonyítva gazdaságilag fejlettnek mondható. A körzeten belül viszont igen nagyok a
különbségek:
Egy főre eső nemzeti 1000 lakosra eső Egy főre eső Egy munkavállalóra 1000 lakosra eső
jövedelem,401 Szerb munkanélküliek községi eső átlagjövedelem, adók átlagos éves népességnö-
Köztársaság = 100% száma402 költségvetési és járulékok nélkül,404 vekedés,405 (1991–2002)
bevétel, dinár (2001. jan.–dec., dinár)
403
Szabadka 137,5 110 4597 6323 0,0

Topolya 134,1 106 2855 6127 –4,0
Kishegyes 62,8 111 1908 5213 –4,2
Vajdaság 130,0 123 4361 6663 n.a.
A gazdasági mutatók alapján megállapítható Szabadka és Topolya relatív fejlett-

sége a régión belül, illetve Kishegyes elmaradottsága. A községi bevételeket tekintve
nem mondható a körzet hátrányos helyzetűnek, bár igen nagyok a három község kö-
zötti különbségek ebből a szempontból is. Az egy főre eső átlagos községi költségve-
tési bevétel egész Szerbiában 4057 dinár volt 2001-ben, a Vajdaságban 4361 dinár.
Észak-Bácska egy főre eső községi költségvetési bevétele kissé meghaladta a szer-
397 Szerb Köztársaság, Észak-Bácskai Körzet, A körzetről, http://www.severnabacka.sr.gov.yu/hu/o-okrugu.html.
398 Behozzák a lemaradást, Magyar Szó, 2003, március 30.
399 Csigalassúsággal, Magyar Szó, 2003, április 23.
400 Intenzívebb magánosítást. Veszteségek az év első négy hónapjának gazdálkodásában, Magyar Szó, 2003. június 13.
404 U.a., 272.
405 Municipalities in Serbia, 2002., 331

biai átlagot, bár a vajdaságit nem érte el. Szabadkán viszont jóval a vajdasági átlag fe-
lett alakult, ezzel szemben Kishegyesen kevesebb volt, mint a szerbiai átlag fele, To-
polyán annak kb. 70 százalékát tette ki. Észak-Bácskában az átlagjövedelem valami-
vel a vajdasági átlag alatt volt 2001-ben, Szabadkán a legmagasabb, Kishegyesen a
legalacsonyabb (több mint ezer dinárral alacsonyabb, mint Szabadkán). Az egy főre
eső nemzeti jövedelem Szabadkán és Topolyán 30 százalékkal haladta meg az orszá-
gos átlagot, tehát megfelelt a vajdasági átlagnak.
Észak-Bánát
Észak-Bánátban a magyarok a lakosság 47,3 százalékát adják, és a körzet hat

községéből négyben – Adán, Magyarkanizsán, Zentán, Csókán – abszolút többséget
alkotnak.
bevétel,408 dinár (2001. jan.–dec., dinár)
Ada 110,4 122 2794 5782 –9,6
Magyar-
kanizsa 218,5 114 3752 9492 –8,3
Zenta 120,4 139 3170 6326 –9,8
Csóka 82,3 112 2215 3602 –8,1
A körzet községeinek bevétele nem éri el a szerbiai átlagot (egész Szerbiában

4057 dinár volt 2001-ben, a Vajdaságban 4361 dinár), kivéve Kikindán, ahol jóval meg
is haladja. Ebben a községben élnek a magyarok legkisebb arányban, a lakosság
mintegy 12,8 százalékát teszik csak ki. A községek egy főre eső bevétele Kanizsán az
országos átlag 92,5 százaléka, Csókán alig több mint a fele, Zentán 78, Adán 68
százaléka.411 A körzet négy magyar többségű községében a lakosság fogyásának
mértéke jóval meghaladja az észak-bácskait. A lakosság legnagyobb része, 39,1 szá-
zalék az iparban dolgozik, a mezőgazdaságban 10,7 százalék, az egészségügyben
7,3 százalék és az oktatásban 5,9 százalék. Az 1000 lakosra eső foglalkoztatottak szá-
ma Adán, Csókán és Kanizsán a szerbiai átlag 90 százaléka körül van, Zentán meg-
közelíti a szerbiai átlagot.412 Észak-Bánátban az adók és járulékok nélkül számolt át-
lagjövedelem 2001-ben meghaladta a vajdasági átlagot (6663 dinár), bár a négy ma-
gyar többségű község közül egyedül Kanizsán. Zentán és Adán valamivel alacso-
nyabb volt a tartományi átlagnál, Csókán viszont alig több mint a fele.413 A vizsgált mu-
409 U.a., 272.
411 U.a., 233.
412 U.a., 339.
tatók közül egyedül az egy főre eső nemzeti jövedelmet tekintve mondható a körzet 3
magyar többségű községe szerbiai viszonylatban fejlettnek, Csóka ez alól is kivétel.
Szembeötlő Magyarkanizsa relatív fejlettsége.
Észak-Bánátban eddig 23 vállalatot privatizáltak aukció és tender útján.414
Észak-Bácskára és Észak-Bánátra együtt is rendelkezésre állnak gazdasági ada-
tok. Az így meghatározott (É-Bácska plusz É-Bánát) egységben a magyarok számará-
nya 45 százalék.415
Érdemes megemlíteni a szabadkai vámszabad területet, ami kedvező exportfeltéte-
leket biztosít keleti piacok (Oroszország, Belorusszia stb.) felé. A két körzet együttes,
2001-es exportvolumenét az egyes ágazatokra lebontva az alábbi táblázat mutatja:
Millió dollár
Export összesen 70,2
Ipar 62,7
Kereskedelem 6,08
Pénzügyi és egyéb szolgáltatások 0,8
Mezőgazdaság 0,37
Forrás: Serbia at Glance, North Backa & North Banat Region
www.siepa.sr.gov.yu
A vállalatok túlnyomó többsége Szabadkán működik:
Község Vállalatok száma

Szabadka 2119
Topolya 290
Zenta 242
Magyarkanizsa 183
Ada 141
Kishegyes 61
Összesen 3036
Forrás: ua.
Legtöbben az iparban dolgoznak, ami a két körzetben foglalkoztatottak számá-

nak több mint a fele; az egy főre eső havi nettó bér is ebben a szektorban a legmaga-
sabb.
Szektor Foglalkoztatottak száma (%)

Ipar 54,7
Mezőgazdaság 16,43
Kereskedelem 12,0
Építőipar 4,2
Forrás: ua.

415 Fogyatkozunk.

Közép-Bánát
Közép-Bánátban él a szerbiai magyarok 9,5 százaléka. A körzetben 13,35 száza-

lék a magyarok aránya, akiknek több mint a fele Nagybecskereken él, az ottani lakos-
ság 10,76 százalékát adva. Közép-Bánát exportja 2002 első kilenc hónapjában elérte
a 38,4 millió dollárt, ami 20 százalékos növekedés 2001-hez képest. Az exporthoz a
legnagyobb mértékben a nagybecskereki étolajat gyártó cég, a Dijamant járult hozzá,
mintegy 3 millió dollárral. Jelentős exportot bonyolított le az Udarnik harisnya-kötöttárut
gyártó vállalat és a Sloga ruhagyár is.416 Az átlagbérek majdnem a vajdasági átlagbér-
nek felelnek meg, Nagybecskereken kissé meg is haladják azt.417 A községek egy la-
kosra eső átlagbevétele viszont 1000 dinárral marad el a vajdasági átlagtól (4361 di-
nár), és ez is úgy oszlik meg, hogy Nagybecskereken majdnem eléri a vajdasági átla-
got, a többi községben viszont jóval alacsonyabb.418 Az egy főre eső nemzeti jövede-
lem Nagybecskereken 23,5 százalékkal, Törökbecsén (Novi-Becsej) 19,1 százalékkal,
Magyarcsernyén 1 százalékkal haladja meg a nemzeti átlag szintjét. Az utóbbi két köz-
ségben a foglalkoztatottság jóval az országos szint alatt van, míg Nagybecskereken 8
százalékkal haladja meg azt.419 Hat vállalatot privatizáltak aukció keretében – ezek
mind Nagybecskereken működnek –, hetet a Részvényalap adott el.420
Nyugat-Bácska
Nyugat Bácskában él a szerbiai magyarság 7,44 százaléka, a körzet lakosságá-

nak a 10,19 százalékát alkotva.421 A körzethez négy község tartozik: Apatin, Kula, Hód-
ság, Zombor.
Nyugat-Bácska vállalatainak tulajdonforma szerinti megoszlását az alábbi táblá-
zat szemlélteti. A vállalatok csaknem háromnegyede van magántulajdonban.
Magántulajdon 72,53%
Társadalmi tulajdon 11,12%
Vegyes tulajdon 5,67%
Szövetkezeti tulajdon 8,10%
Állami tulajdon 0,66%
A vállalatok és a foglalkoztatottak szektorok szerinti megoszlását mutatja a követ-

kező táblázat. A legtöbb vállalat a kereskedelemben tevékenykedik, viszont a foglal-
koztatottak száma az iparban a legmagasabb.
416 www.invest-in-serbia.com
418 U.a., 233.
421 Republic of Serbia, Republic Statistical Office, Communication, No.295., Issue LII, 2002. december 24., 6.
Szektor Vállalatok Foglalkoztatottak
aránya (%) aránya (%)
Kereskedelem 40,6 12,26
Ipar 17,8 49,6
Pénzügyi és egyéb
szolgáltatások 12,3 (01,52)
Mezőgazdaság 11,4 20,36
Megjegyzés: A táblázat csak a jelentősebb ágazatokra vonatkozó
adatokat tartalmazza. A felsorolás nem teljes.
Forrás: Regional Economic Chamber of Sombor. The Basic Data
on the Economy of the Region
A körzetben igen jelentős a mezőgazdasági tevékenység, a megművelt területek

nagysága meghaladja a 185 628 hektárt, ennek 57,6 százaléka magántulajdon, a töb-
bi társadalmi tulajdon. A növénytermesztés, az állattenyésztés és az élelmiszeripar
mellett jelentősebb iparágak: fém- és gépipar, ahol mezőgazdasági és egyéb munka-
gépeket állítanak elő; bőripar, textilipar, fa- és papíripar, vegyipar, építőipar.
Nyugat-Bácskában 2002-ben a gazdaság helyzete a szerbiai általános gazdasági
viszonyokhoz képest is romlott. A gazdaság fogóeszköz-hiánnyal és nagyfokú fizetés-
képtelenséggel küszködik. Az ipari termelés az előző évhez képest 4,5 százalékkal esett
vissza. A legnagyobb csökkenés a bútoriparban (52 százalék), a hajógyártásban (40
százalék) és a textil- és fémiparban (30 százalék) következett be. 2002-ben Nyugat-Bács-
ka községeiben 55,7 százalékkal volt alacsonyabb az ipari termelés, mint 1990 azonos
időszakában. Ez a trend 2003-ban is folytatódott, 2003 első negyedévében az ipari ter-
melés 9,1 százalékkal volt alacsonyabb az előző év azonos időszakánál.422
Nyugat-Bácskában 78 vállalatot terveznek privatizálni, ebből 2003 júniusáig 23 cég-
nél fejeződött be a magánosítás.423 A körzetben 974 jogi személy ellen kezdeményeztek
csődeljárást, csökkentek az építőipari beruházások, a 2002-es év első háromnegyed évé-
ben 10 százalékkal csökkent a kapacitások kihasználtsága és ugyanennyivel csökkent a
foglalkoztatottak száma is. 2002-ben az egész évre vonatkozóan 7,1 százalékkal esett a
foglalkoztatottak száma, ami az 1990-es foglalkoztatottsági szintnél 4 százalékkal alacso-
nyabb. A szociális feszültséget növelte, hogy az emelkedő munkanélküliség – ami Nyugat-
Bácskában erősen meghaladja a szerbiai átlagot, 125 munkanélküli jut ezer foglalkoztatott-
ra, míg Szerbiában 101424 –, például Zombor községben együtt járt a menekültek fokozott
betelepülésével, akik sokszor előbb jutottak munkahelyhez, mint az őslakosság.425
2002. október végére a külkereskedelmi deficit 6 millió dollár volt, az export 48 mil-
lió, az import 54 millió dollárt tett ki. 2002-ben az egész nyugat-bácskai körzet exportjá-
nak csaknem felét a kulai község bonyolította le, 2003-ban 64 százalékát.426 A legtöbb
exportbevétel a cukor, illetve a cukorból készült termékek kiviteléből származott.427 A
422 A javulás még odébb lesz. Tovább romlott Nyugat-Bácska helyzete. Magyar Szó, 2003. június 10.
423 U.a.
425 Zombor községben majdnem annyi a munkanélküli, mint a foglalkoztatott, Magyar Szó, 2003. május 6.
426 A javulás még odébb lesz. Tovább romlott Nyugat-Bácska helyzete. Magyar Szó, 2003. június 10.
427 Nyugat Bácskában továbbra is külkereskedelmi deficit, Magyar Szó, 2003. március 18.

körzet vállalatai 69 országgal kereskedtek, a legfontosabb partnerek olasz, német, bosz-

nia-hercegovinai, orosz, magyar, szlovén, holland és osztrák vállalatok voltak.428
Nyugat-Bácskában 2001-ben az adók és járulékok nélkül számított átlagjövede-
lem valamivel a vajdasági átlag alatt alakult, a legmagasabb szintet Apatinban érte el.
Ha a községek fejlettségét az egy főre eső nemzeti jövedelem alapján vizsgáljuk, meg-
állapítható, hogy a szerbiai átlagot az összes községben meghaladja, sőt, Apatinban
az egy főre eső nemzeti jövedelem a szerbiai átlag háromszorosa. A községek bevéte-
lei alapján a körzet szegényebb, mint a vajdasági átlag, az egy főre eső községi bevé-
tel több mint ezer dinárral kevesebb, a munkanélküliség mértéke megfelel a vajdasági
átlagnak.429
Dél-Bácska
Dél-Bácskában él Szerbia lakosságának 5 százaléka, a vajdasági magyarság 19

százaléka. A magyarok a dél-bácskai lakosság kb. 9 százalékát teszik ki. Dél-Bácská-
ban két községben élnek jelentősebb arányban, Óbecsén, ahol a lakosság majdnem
50 százaléka magyar, illetve Temerinben a lakosság egyharmadát adva.
408
Óbecse 204,9 107 3362 6768 –2,5

Temerin 86,2 125 2388 5094 13,4
A két, magyarok által jelentősebb arányban lakott község egy főre eső bevéte-
lei alapján a szegényebbek közé tartozik, a dél-bácskai átlag felét sem éri el, a bé-
rek is alacsonyabbak, mint a dél-bácskai átlag.435 Az egy főre eső nemzeti jövede-
lem szintje a két községben nagyon különböző, míg Óbecsén a szerbiai átlag két-
szerese, ezzel jóval meghaladva a vajdasági átlagos szintet. Temerinben csupán 86
százaléka. A foglalkoztatottság tekintetében is jobban áll Óbecse.436 Temerinben a
népesség az elmúlt 11 évben jelentősen növekedett (valószínűleg a menekültek be-
telepedéséből eredően), Óbecsén valamelyest csökkent.437
Dél-Bácska gazdaságában az iparnak jut a legjelentősebb szerep, akár az egyes
szektoroknak a körzet GDP-jéhez való hozzájárulását, akár a kivitelében elfoglalt ará-
nyát tekintjük:
428 Hol vagyunk 1990-től?, Magyar Szó, 2003. január 19.
433 U.a., 272.
435 U.a., 235.
436 U.a. 339.
437 U.a., 331.
Részesedés a GDP-ben (%)
Ipar 37,5
Mezőgazdaság 23
Kereskedelem 16,3
Civil Engineering 8
Egyéb 15,2
Forrás: Serbia at a Glance, South Backa Region
www.siepa.sr.gov.yu/bos/htdocs/serbia_at_a_glance/region/region-10htm
A körzet gazdasági tevékenységei közül az ipar járul hozzá a megtermelt GDP-hez

a legnagyobb arányban, utána a mezőgazdaság és a kereskedelem.
Figyelembe véve, hogy Dél-Bácska lakossága csupán 8 százaléka Szerbiának,
élelmiszeripara, textilipara, fém- és energiaipara, vegyipara és építőipara országos vi-
szonylatban is jelentősnek tekinthető.
Dél-Bácska egyes iparágainak Szerbia ipari termelésben elfoglalt súlyát tekintve
szembeötlő az élelmiszeripar kiemelkedő szerepe.
A körzet exportjában a legfontosabb szerep az iparnak és a bányászatnak jutott

2001-ben. Az export szempontjából jelentősebb ágazatoknak az exportban képviselt
aránya olvasható ki a következő táblázatból:
Ágazat Hozzájárulás
a körzet exportjához (%)
Ipar és bányászat 81
Kereskedelem 9,1
Mezőgazdaság és halászat 4,2
A körzetben 17 600 bejegyzett vállalat működik, ezek 90 százaléka van magán-

tulajdonban, 4 százaléka vegyes, 3 százaléka köz-, 3 százaléka szövetkezeti tulajdon-
ban.438 2003 áprilisáig 26 vállalat aukción kelt, amiből 11 Óbecsén található, 3 válla-
lat tenderen cserélt gazdát, a Részvényalap 14 vállalatot adott el.439
438 Serbia at a Glance, South Backa Region. www.


Néhány következtetés
442
Szabadka +37,5 + + – 0
Topolya +34,1 + – – –
Kishegyes -62,8 + – – –
Ada +10,4 + – – –
Kanizsa +118,5 + – + –
Zenta +20,4 – – – –
Csóka -82,3 + – – –
Óbecse +104,9 + – + –
Temerin -86,2 – – – +
A fenti táblázat összefoglalja azokat az információkat, amelyeket megtudhat-

tunk a magyar (relatív vagy abszolút) többségű községek gazdasági fejlettségéről.
A táblázat az utolsó oszlopot kivéve összehasonlító információkat tartalmaz. Az el-
ső négy oszlop +/- jelei arról adnak információt, hogy a vajdasági átlaghoz képest
jobb vagy rosszabb volt az érték az adott községben. Az első oszlopban a plusz
és mínusz jel mögött szereplő szám közli, hogy hány százalékponttal tért el a vaj-
dasági átlagtól az adott község nemzeti jövedelme. Az utolsó oszlop nem össze-
hasonlítás, egyszerűen azt mutatja, hogy fogyott vagy nőtt a népesség az adott
községben.
A vizsgált paraméterek alapján megállapítható, hogy a magyar többségű köz-
ségek általában hátrányos helyzetűek a Vajdaságon belül. A községek egy főre eső
költségvetési bevétele egyedül Szabadkán haladta meg a vajdasági átlagot. Az át-
lagjövedelem Zenta és Óbecse kivételével mindenütt alacsonyabb volt a vajdasági
átlagnál. A népesség általában csökkent, kivéve Szabadkán, ahol nem változott és
Temerinben, ahol viszont a növekedés a szerb nemzetiségű menekültek beáramlá-
sának a következménye. A munkanélküliség viszont a községek többségében ala-
csonyabb a vajdasági átlagnál, csak Zentán és Temerinben rosszabb a helyzet mint
a Vajdaságban általában. Ha a nemzeti jövedelmet vizsgáljuk, meglehetősen ve-
gyes a kép, Szabadka, Topolya Kanizsa és Óbecse áll ez alapján jobban mint a Vaj-
daság általában.
A vajdasági magyar vállalkozók gazdasági helyzete és problémái
E tanulmány egyik alaptétele, hogy az a kisebbség tud megmaradni, amely

erős gazdasági bázisra támaszkodik. Ezzel szemben a vajdasági magyarokról el-
443 U.a., 272.
mondható, hogy gazdasági helyzetük folyamatosan romlik, ami annak tudható be,
hogy kimaradtak az elmúlt évtized tőkefelhalmozási folyamataiból. A délvidéki ma-
gyar népesség folyamatosan fogy, aminek egyik fő oka egyrészt az asszimiláció
különösen a szórványmagyarság körében, de már Újvidék körül is, másrészt a ’90-
es években bekövetkezett emigráció, amelyre a háborús válságon kívül fontos mo-
tivációs tényezőként hatott a szegénység, a munkanélküliség, a reformok lassúsá-
ga, a leszűkült szociális-kulturális kisebbségi élet és fejlődési tér. A felsőbb iskolát
végzettek aránya a magyarok körében az országos átlag fele, 5,9 százalék a 10,8
százalékos jugoszláv átlaghoz képest.445 A Vajdaságból mintegy 50 ezer magyar
vándorolt el a ’90-es években, legtöbben a viszonylag fejletlen dél-bánáti régióból,
és a gazdasági és kulturális szempontból is legfejlettebb Észak Bácskából.446
Ezért is hangsúlyozzák oly gyakran vajdasági magyar politikusok, hogy az anyaor-
szág részéről a legsürgősebb és legfontosabb tennivalónak a magyar befektetők
szerbiai privatizációban való részvételét tartják, mivel megfelelő gazdasági háttér
megteremtése nélkül valóban veszélybe kerülhet a vajdasági magyarság meg-
maradása.447 Ráadásul Magyarország EU-csatlakozása újabb ösztönzést jelenthet
a további elvándorlásra éppen a képzettebb, magasabb iskolai végzettséggel ren-
delkezők körében. Olyan feltételeket kellene teremteni a vajdasági magyarság szá-
mára, ami az otthon maradásra ösztönöz; nem segélypolitikára és adományokra
van elsősorban szükség, hanem perspektívára a szülőföldön való gazdasági bol-
doguláshoz.
Jelenleg a Vajdaságban a magyarok többsége olyan környezetben él, ahol a me-
zőgazdaság és az élelmiszeripar dominál, és ahol a szerb kormányzat szándékosan
visszatartotta az ipar fejlesztését, aminek következtében kevés a szakképzett munkást
igénylő munkahely. Mivel a magyarok lakta területekre telepített élelmiszeripar is leg-
inkább betanított munkásokat igényel, a magyarok jelentős része él idénymunkából
részfoglalkoztatásban.448 Ezzel szemben, ami a magyarok közszférában való jelenlét-
ét illeti, számarányukhoz képest alulreprezentáltak a bíróságokon, az ügyészségeken,
a közigazgatási szervekben, a belügyi szervekben, a médiumokban, és általában a ve-
zető pozíciókban.449 Viszont az önkormányzati és tartományi képviseleti testületekben
és a községi végrehajtó szervekben részvételük megközelíti a lakosság nemzetiségi
összetételének arányát.450
Habár a gazdasági szférára vonatkozó arányokról statisztikai adatok nem állnak
rendelkezésre, feltételezhetően a társadalmi vállalatok menedzsmentjében a magyar
nemzetiségűek rendkívül alulreprezentáltak. Egy topolyai középvállalkozóval készült
interjú során kiderült, hogy a község területén lévő társadalmi vállalatokban egy-két
kivétellel (a felsorolt 19 vállalatból 2-ben volt magyar) mindenütt szerb az igazgató, a
gépsoroknál dolgozók 80 százaléka viszont magyar. Szabadkán az arány hasonló,
445 Károly Kocsis, 36.
446 Dr. Gábrity Molnár Irén, A Vajdaság munkaerő-piaci helyzete (gazdaságszociológiai elemzés), 4.
447 Interjú Kasza Józseffel, In: Nem halat, hanem hálót kérünk, Magyar Szó, 2003. május 24.
448 U.a. 6.
449 Az 1995/96-ban és a 2000-es évek elején a Vajdaságban végzett szociológiai kutatások alapján. Az eredmények megjelen-
tek: Vladimir Ilic és Slobodan Cvejic, Nacionalizam u Vojvodini (a nagybecskereki Városi Könyvtár kiadása, 1997.), és
Vladimir Ilic, Prevladavanje proslosti u Vojvodini (nagybecskereki Városi Könyvtár kiadása, 2002.). Tomán László, Naciona-
listák-e a vajdaságiak? (3.), Magyar Szó, 2003. augusztus 9.

mintegy 220 vállalatigazgatóból mindössze 3 magyar.451 Ennek egyik negatív követ-

kezménye, hogy a magyarok a privatizációban is hátrányos helyzetből indulnak, hi-
szen nagyon sok esetben a vállalati menedzsment privatizál egy vállalatot. Az interjúk
során az is elhangzott, hogy sok esetben a társadalmi vállalatokban a menedzsment
az évek során saját tőkét halmozott fel azáltal, hogy a vállalatból „átmentette” a pénzt
a saját magánvállalkozásába, illetve szándékosan lezüllesztette a vállalatot, majd
csődbe vitte, hogy potom áron megvásárolhassa. Emiatt tudnak most elsősorban
szerbek privatizálni, és emiatt nem rendelkeznek a magyarok megfelelő tőkével. A tár-
sadalmi vállalatokon kívül jelentősebb tőkefelhalmozásra a ’90-es években illegális üz-
letekből – „feketézésből” – volt még lehetőség, amiben magyarok szintén kevésbé
vettek részt, részben azért, mert kevésbé számíthattak a hatóságok elnézésére és
jóindulatára.452
A privatizáció folyamatának általános megítélése Szerbiában messze nem
olyan pozitív, mint ahogyan az a nemzetközi szervezetek értékeléseiből kitűnt. En-
nek oka abban keresendő, hogy nemzetközi elemzők leginkább azt látják, hogy a
valóban haladó szellemű privatizációs törvény alapján zajlik a magánosítás tende-
rek és aukciók útján, tőkével rendelkező vevők részvételével. Valójában nem magá-
val a privatizáció menetével és szabályaival van a probléma, hanem azzal, hogy 10
év szankciók és háborúk után kérdéses, hogy kik azok, akik megfelelő tőkével ren-
delkeznek a vállalatok felvásárlásához. A privatizációhoz szükséges anyagi forráso-
kat leginkább a milosevici idők alatt kellett megteremteni, ami gyakran jelentett há-
borús „nyerészkedést, feketézést, csempészést, korrupciót”.453 A privatizáció gaz-
dasági pozíciók megszerzéséről is szól egy-egy településen, városon belül. Érthető,
hogy a lakosság nem lelkesedik, amikor azt látja, hogy gazdasága alapját jelentő
társadalmi tulajdonú cégek „boszniai és montenegrói maffiózók” kezébe kerülnek.
Egyes gazdasági szakértők szerint is a privatizációt sokan arra használják, hogy az
illegális üzletekből felhalmozott vagyonuknak legitimitást adjanak. Már kezdemé-
nyezték egyes politikai körökből, hogy a törvény vizsgálat alá vesse a tőke erede-
tét.454 Miodrag Isakov szerb kormányalelnök indítványozta, hogy a pénzmosás elke-
rülése végett szülessen törvény a vagyon kivizsgálásról.455 Annak ellenére, hogy va-
lóban megalapozott a felhalmozott vagyonok eredetével kapcsolatos aggodalom,
nem feltétlenül lenne célravezető egy ilyenfajta törvényi eljárás. Könnyen válhatna
egyfajta politikai boszorkányüldözés újabb önkényes eszközévé, amire már volt szá-
mos eset Szerbiában.
A vajdasági magyar vállalkozói réteg elsősorban olyan kis- és középvállalko-
zókból áll (nagyvállalkozó szinte nincs is), akik olyan területekre szakosodtak, ahol
a társadalmi vállalatok nem voltak jelen, mint például számítógép-kereskedés, tele-
kommunikáció, kereskedelem, szolgáltatás, tehát nem termelési ágazatokra. Az ő
részvételüket a privatizációban az is korlátozza, hogy teljesen más ágazatban tevé-
kenykednek, mint a privatizálásra kerülő vállalatok.456 A délvidéki magyarság első-
451 Interjú Szecsei Mihállyal.

452 Interjú Farkas Imrével
453 Fehér István, Útszéli demagógia, Magyar Szó, 2003. május 4.
sorban az általa lakott területen működő kis- és középvállalkozások árveréses úton
történő privatizációjában illetve az általa lakott területen lévő földek megvásárlásá-
ban érdekelt, hogy ott jusson a megmaradásához és boldogulásához elengedhe-
tetlen gazdasági pozíciókhoz. Erre viszont önerőből nem képes a fent említett
okokból, az alacsony árak és a hatéves részletfizetési lehetőség ellenére sem,
hiszen minimális kezdőtőkét sem képes előteremteni. Privatizációs célra hitelt fel-
venni gyakorlatilag nem lehet, vagy ha lehet, csak rossz kondíciókkal. Az interjúk
során többször elhangzott, hogy a bankkölcsönöknél is tapasztaltak negatív diszk-
riminációt a magyar vállalkozók. Ennek megítélésére megint nincsenek egzakt sta-
tisztikai adatok, viszont bizonyos, hogy a tőkehiánnyal küszködő bankok maguk
döntik el, hogy kit tartanak hitelképesnek, amibe még az etnikai diszkrimináció is
belefér, habár lehet, hogy egyszerűen a „kapcsolati tőke” határozza meg, ki jut hi-
telhez és ki nem.
A hitelezésnél történő negatív etnikai diszkrimináció miatt szorgalmazzák annyira
egyes vajdasági magyar politikusok egy magyarországi bank megjelenését Szerbiá-
ban, mert attól legalább egyenlő, piaci alapú elbánást remélhetnek.457 Ehhez kapcso-
lódik az a probléma, hogy a délvidéki magyarság nincs igazán jelen Belgrádban, és
nem jut hozzá fontosabb információkhoz.
Az interjúkból kiderült, hogy negatív etnikai diszkrimináció abban is megnyilvá-
nul, hogy gyakran egy szerb tulajdonú vállalat kevésbé választ magyar beszállítót, ke-
vésbé vesz fel magyarokat a menedzsmentjébe, ezért is lenne pozitív, ha vajdasági
magyar vállalkozók nagyobb arányban kapcsolódnának be a privatizációba, vagy ha
megjelennének a magyar befektetők.458 Valójában már az is sokat lendítene a helyze-
ten, ha külföldi befektetők vásárolnák meg a cégeket, és ezáltal egyenlő eséllyel indul-
hatna mindenki, piaci és szakmai szempontok alapján beszállítói megrendelésekért,
munkahelyekért, nemzetiségi hovatartozásától függetlenül.
A magyarok által lakott régió gazdasági esélyének javítása érdekében kilenc
szomszédos község együttműködésére született kezdeményezés, amelynek alapvető
célja volt a térség fejlesztése, szorosabb együttműködés megvalósítása a gazdasági
élet területén, a privatizációs eljárások során, a külföldi befektetések térségbe vonzá-
sa és a magánvállalkozások serkentése. Az akció a VMSZ-szel alapvetően partneri vi-
szonyban lévő vajdasági szerb pártok körében (például a Vajdasági Szociáldemokra-
ta Ligában) is heves ellenérzést váltott ki, elszakadási törekvéssel és a tartomány Ko-
szovó véres sorsára juttatásával vádolva meg a magyar pártokat.459 Az esemény tük-
rében megállapítható, hogy még a multietnikus jellegéről és toleranciájáról híres tar-
tományon belül is képes hatni és félelmet generálni a nacionalizmus, adott esetben
gazdasági jellegű kezdeményezéseket veszélyeztetve.
A vajdasági magyarok szinte alig vettek részt az eddigi privatizációban, bár 2003.
elején ez a trend megfordulni látszott. Az év első két hónapjában átmenetileg a ma-
gyarok nevéhez fűződő vásárlások száma meghaladta a Vajdaságban lebonyolított
456 Interjú egy topolyai középvállalkozóval.

457 Nem halat, hanem hálót kérünk, Magyar Szó, 2003. május 23.
458 További például szolgálhat Bezdánban egy birtok eladása, amelyet a helyi magyar lakosság nem vehetett meg, hanem egy
horvátországi szerb menekültnek adták el. Interjú Szecsei Mihállyal.
459 Jan Briza, Serbia: Fears of new „Kosovo” in Vojvodina. Leaders of Vojvodina's Hungarians deny move to unite municipalities
conceals a separatist agenda., IWPR, 2003. March 4.

privatizációs ügyletek 10 százalékát.460 A vajdasági magyarok viszonylag gyenge ak-

tivitása a tőkehiánynak köszönhető. A vajdasági magyarok gazdasági erejének növe-
lése érdekében a szabadkai székhelyű Most-Híd Térségfejlesztési Központ nemrég
kezdeményezte a Vajdasági Magyar Vállalkozók Szövetségének életre hívását azzal a
céllal, hogy ösztönözze a magyar vállalkozók egymás közötti társulását, ami a privati-
zációban való fellépésüket is segítheti.461
V. Következtetések és javaslatok
A szerbiai befektetések messze nem kockázatmentesek, de a privatizáció most zajlik,
és nem lesz még egy ilyen lehetőség. Magyarország részéről elsősorban a vajdasági
vállalkozókkal kialakítandó piaci együttműködésre, támogatásra lenne szükség, má-
sodsorban a magyarországi befektetők ösztönzésére a privatizációban való részvétel
érdekében.
Javaslatok a magyarországi befektetők támogatására:

• Az említett politikai és gazdasági bizonytalanságokból eredő kockázat átválla-
lása illetve megosztása. Ennek egyik módja lenne egy kockázati tőkealap létre-
hozása, amibe banki és üzleti tőkét is be lehetne vonni. Ezenkívül egyéb gaz-
dasági ösztönzőket is alkalmazni lehetne magyarországi cégek vajdasági be-
ruházása esetén, például adókedvezményekkel lehetne őket támogatni. Az ál-
lam vagy bankok állami támogatással folyósíthatnának kedvezményes hitelt
vajdasági tőkeberuházások finanszírozására úgy, hogy a kedvezményezett ma-
gyarországi cég hazai ingatlanját helyezné jelzálogba, illetve a finanszírozó a hi-
tellel támogatott üzlet feltételeit is alaposan megvizsgálná a folyósítást megelő-
zően. A magyarországi vállalkozók szerbiai tőkebefektetéseinek ösztönzését
szolgálhatná a Balkán Fejlesztési Alap – amely hitel- és segélyalapként működ-
ne – minél gyorsabb tető alá hozása.
• Az információszolgáltatás hatékonyabbá tétele alapvető feltétel, hiszen a ma-
gyar vállalkozók elsősorban azért nem mennek Szerbiába, mert szerintük átlát-
hatatlanok az ottani viszonyok. A szerbiai privatizációról szóló információáram-
lás kifejezetten gyenge, mert annak ellenére, hogy vannak listák a privatizálan-
dó vállalatokról, ezek csak a cégek nevét, székhelyét és az ágazati besorolást
tartalmazzák (lásd PannonInvest honlap). Biztosítani kellene, hogy több infor-
mációhoz lehessen hozzájutni az Interneten keresztül, ami feltüntetné a vállala-
ti mérleget, a törzstőkét, az eszközöket, és egyéb információkat az adott válla-
latról. A vállalkozói bizalom erősítését az is segítené, ha elismert cégek által
auditált mérlegek kerülnének a nyilvánosság elé. Ennek az alapvető feltételnek
a biztosítása a vajdasági szervek feladata lenne.
460 Interjú Pásztor Istvánnal, tartományi privatizációs miniszterrel. 2003. szeptember 5, Újvidék.
461 Magyar Vállalkozók Szövetsége alakul, Magyar Szó, 2003. január 28.
• Érdemes lenne arra is felhívni a Szerbia iránt érdeklődő magyar befektetők fi-
gyelmét, hogy ha szerbiai állampolgárral társulva vásárolnak cég tulajdonrészt
a privatizáció során, akkor még kedvezőbb feltételekhez jutnak. Azért is lenne
igen pozitív, ha magyar vállalkozók vajdaságiakkal társulva lépnének a szerbi-
ai piacra, mert ezzel az eddig forráshiány következtében a privatizációból szin-
te teljesen kimaradt vajdasági magyarság is bekapcsolódhatna a magánosítás-
ba. Fennáll annak a veszélye, hogy a vajdasági magyarság esetleg teljesen ki-
marad a most zajló privatizációból, ami hosszú távon teremtene számára hát-
rányos gazdasági pozíciót Szerbiában.
• Az is a vajdasági intézmények felelőssége, hogy megfelelően tájékoztassák
a magyarországi vállalkozókat arról, hogy pontosan mit jelent az, hogy „na-
gyon kedvező áron” lehet cégekhez hozzájutni. Amíg ennek pontos részlete-
it hosszas nyomozás árán lehet megtudni, addig nem csoda, hogy nem oldó-
dik az általános bizalmatlanság a magyar befektetők részéről. Eddig a vajda-
sági politikusok nem fordítottak vagy nem tudtak kellő figyelmet fordítani
ezen információk piacra juttatására. A magyar kormány jelezhetné a vajdasá-
gi tartományi illetékesek számára, hogy a potenciális magyarországi vállalko-
zók mozgósítása érdekében elengedhetetlen és kívánatos egy, a nyilvános-
ság számára könnyen elérhető, megbízható adatbázis létrehozása (lehetőleg
interneten keresztül, de jelentősebb szaklapokban, mint pl. Figyelő, is tájé-
koztatni lehetne a magyar vállalkozókat a privatizálandó vajdasági cégekről).
Amennyiben a kormány szándékában áll a fenti javaslatok alkalmazása, cél-
szerű volna azokat ismertetni a vajdasági magyarokkal együttműködési lehe-
tőségek kialakítása érdekében, a szerepek világos és egyértelmű megfogal-
mazásával.
Javaslatok a vajdasági vállalkozók támogatására:

• Az Új Kézfogás Közalapítvány privatizációs hitelt nyújthatna helyi vállalkozók-
nak, olyan ingatlanfedezettel, ahol a telekkönyvi papírok rendben vannak, illet-
ve egy megbízható audit cég közbeiktatásával, amely átvizsgálná a pályázó vál-
lalatokat.462 Másik lehetőség, hogy ha az OTP valóban belép a szerbiai piacra,
ahogyan azt most tervezi, akkor a bank folyósítson a magyar állam által támo-
gatott kedvezményes kondíciójú hiteleket ottani vállalkozók részére. Ez azzal az
előnnyel járhatna, hogy kevésbé lenne átpolitizált a hitelek szétosztása, erőseb-
ben dominálnának piaci megfontolások.
• Mezőgazdasági együttműködést lehetne kialakítani a határ menti területeken,
amely kiterjedhetne többek között a határ menti folyók szabályozására, mező-
gazdasági gépparkgyártásra, öntözési rendszerek létrehozására, közös műtrá-
gyagyártásra, termelési együttműködésre a cukoriparban, borászatban stb.463
• A Vajdasággal a piaci együttműködés is előnyös lenne bizonyos területeken
(pl. málnatermesztés), hogy ne jelentsen Szerbia és Magyarország konkuren-
ciát egymás számára külföldi piacokon.464
462 Interjú Betyák Máriával.

463 Interjú Nagy Ferenccel, Külügyminisztérium, 2003. augusztus 29.
464 Interjú Nagy Ferenccel, Külügyminisztérium, 2003. augusztus 29.

• Érdemes lenne a Vajdasággal közös ipari parkokat kialakítani, amellyel ki lehet-

ne használni Magyarország EU-tagságának az előnyeit.465
• A magyar és a szerb kormánynak érdemes lenne megfontolni kis- és középvál-
lalkozók hitelgarancia alapon való támogatásának lehetőségét vegyes vállalko-
zások létrehozása esetén, ami eredetileg része volt a hatpontos gazdasági cso-
magnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy a pénzhiány miatt elvetették az ötletet.
• A magyar kormány támogatása irányulhatna a magyarok által lakott gazdasági
körzetekbe, tehát szükség lenne olyan támogatási formára, ahol a pénzeket
nemcsak konkrét vásárlásra adják, hanem bizonyos térségekbe irányulna egy
regionális fejlesztési koncepció végrehajtása keretében.466 Kezdetben ki lehet-
ne választani a magyar többségű községeket támogatási célterületnek, első-
sorban Észak-Bácska és Észak-Bánát magyar többségű községeit, mint Ada,
Becse, Csóka, Kanizsa, Kishegyes, Szabadka, Topolya, Zenta.
• Meg kellene oldani a kisrészvényesek érdekképviseletét a nagyrészvényesek-
kel szemben, ami növelhetné a magyar vállalkozói szervezetek privatizációs
képességét.467
465 Az árut, ha például Magyarországon szerelik össze, EU-s termékként lehet eladni, az ilyen termelésre EU-s hitel is felvehető.
Interjú Nagy Ferenccel, Külügyminisztérium, 2003. augusztus 29.
466 Uo.

Közeledő Régiók A Kárpát-Medencében - Dél-Szlovákia, Erdély És A Vajdaság Gazdasági Átalakulása

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Közeledő Régiók A Kárpát-Medencében - Dél-Szlovákia, Erdély És A Vajdaság Gazdasági Átalakulása

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Közeledô régiók a Kárpát-medencében

Szerkesztette Réti Tamás

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

A kutatást és a kötet megjelentetését az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatás-

A kézirat lezárva: 2003. ősz.

© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Felelôs kiadó: dr. Törzsök Erika elnök

Nyomdai elôkészítés és nyomás:

Siegler András: Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Törzsök Erika: Az Olvasóhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Réti Tamás: Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Tibori Szabó Zoltán:

Sánduly Edit–Szabó Árpád:

Juhász Jácint–Györfy Lehel:

Ádám János Imre:

Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr.Tóth Attila:

Tuba Lajos: A komáromi hajógyárról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363

A globalizáció – aminek kialakulását a tartós nemzetközi stabilitás mellett az innová-

Dr. Siegler András

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Kisebbségek – gazda-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7

Az eredeti tőkefelhalmozás XX. század végi változatai a vizsgált országokban

Budapest, 2004. április

A tanulmánykötet három összetett régió (Erdély, a Felvidék és a Vajdaság) gaz-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11

ló észak-erdélyi autópálya építése. A magyar lakosság kismértékben jutott tulajdon-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13

Az innovatív tevékenységek elterjedése Románia-szerte új növekedési forrást

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15

az Ipolyság helyzete Szlovákia és Magyarország egy időben történő európai uniós

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17

megugrását, az életszínvonal drámai csökkenését eredményezte. A tartomány helyzete

II. Az északnyugati és közép-erdélyi régiók

Az 1989-es rendszerváltás után Romániában is elkezdődött az átmeneti időszak

Politikai szempontból Románia az európai integráció útján halad. A demokratikus

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21

Törvényhozási szempontból az utóbbi években több olyan rendelkezés látott

A 151/1998 törvény új területi felosztást eszközölt. Kiegészítésként születtek meg

A törvényhozók 1998-ban hatályba léptették a 24-es számú, a hátrányos helyze-

1. a területi egység munkaerőlétszámához viszonyítva a munkanélküliek aránya

Egyike a legfontosabb rendelkezéseknek az a 2000-es májusi kormányhatározat,

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23

pontosítottak, a második az üzleti környezet serkentését tűzte ki célul, míg a harmadik

Ezekhez társul a 2003-ban hátrányos helyzetűnek nyilvánított Kolozsvár–Tor-

Az Északnyugati Fejlesztési Régió a következő hat megyét foglalja magába:

Fontosabb adottságai a mezőgazdasági területek (az összterület 61,5 százaléka)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25

Megj.: 1) 1999 2) (1997/1990); 3) Csak a 100 fő/km2 népsűrűségnél alacsonyabb települések;

A régió infrastruktúrájának fejlettségi szintje majdnem minden szempontból ma-

8 2002. évi népszámlálási adatok.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27

A régió főbb társadalmi és gazdasági jellemzőit (mutatóit) a következő táblázat

Megjegyzés: 1) 1999; 2) (1997/1990); 3) Csak a 100 lakos/km2

A régió infrastruktúrája gyengén fejlett, a korszerűsített utak aránya a régió közúti

3. A román gazdaság országos és regionális jellemzői

Amikor 1990-ben Románia külkereskedelmét egy csapásra liberalizálták, a köz-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29

Az erdélyi (Északnyugat és Közép) regionális bruttó terméknek a nemzeti brut-

Az erdélyi regionális bruttó össztermék lakosra mért értékei (GDP/lakos)

A romániai GDP szerkezete szempontjából is különbözött az EU bruttó összter-

A munkanélküliség problémája egyaránt jelentkezik a gazdaságilag fejletlen

Munkanélküliség és ipari hanyatlás