Akinek Tetszet A 'Jogos Kétség' Ugyanettől A Szerzőtől, Ezen Is Jól Fog Szórakozni

Naughty Boss – Whitney G
Akinek tetszet a 'Jogos kétség' ugyanettől a szerzőtől, ezen is jól

fog szórakozni.
A többieknek a könyvről:
A főnök
Sohasem keveri a munkát az élvezettel. Soha. A magánélete tabu,
csak a bulvárlapok tudnak róla, meg az a néhány(?) nő, akinek része
van benne.
De életében a munkája a legfontosabb. És most keresi a tökéletes
asszisztenst, aki szakmailag hozzáértő, jó egyetemről jött, tizenöt évvel
idősebb nála, házas és ismeri a kibaszott órát.
Ekkor jött Mya.
Az asszisztens
A legjobb. Professzionális, hatékony, nélkülözhetetlen. És minden
idegszálával gyűlöli a főnökét. Ami nem lenne baj, de akkor miért
vannak állandóan nedves álmai róla?
De életében a munkája a legfontosabb, így az álmokat elfelejti és csak
a karrierjére koncentrál. Bízik benne, hogy ha úgy dolgozik, ahogy
eddig, minden jól alakul. Hiszen ha eddig is mindent tökéletesen
csinált, most sem hibázhat.
Ugye?
Megjegyzés: ez egy amatőr fordítás, és igen, vannak benne

félrefordítások, van, ami szándékos volt, és biztos van olyan is, amit
nem vettünk észre. Azért bízom benne, hogy összességében nem
okozunk csalódást.
N. Zsebi
mi csak úgy fordítgatunk

Whitney G.
Komisz főnök (Naugthy Boss)

A főnök
Michael
New York, Manhattan
Amikor utoljára volt az arcom egy bulvárlap címoldalán, az a

szalagcím legalább egy kicsit közelített a valósághoz. Amit most
bámulok, az messze túlzás, még az én botrányos, skandalumokkal teli
hírnevemmel is.
A Leighton Kiadó playboy vezérigazgatója síró nőt hagyott egy hotel

előcsarnokában, miután órákig hangosan szexeltek az erkélyen
Ellenállok a kísértésnek, hogy a szemeimet forgassam, miközben

gyorsan átfutom a leghíresebb szennylap cikkét a részletekért, amiket
egy úgynevezett “megbízható forrástól” kaptak. Ezek szerint együtt
voltam ezzel a nővel, aztán simán csak kitettem az ajtón, hogy egy
másikkal szexelhessek. És a nő szerint - aki nyilvánvalóan kitalálta ezt
a barom sztorit - szóval szerinte pontosan ezt mondtam: “Köszönöm,
hogy megengedted, hogy megkúrjam a puncidat. Most pedig ideje,
hogy valaki mást kúrjak meg. Az ajtó arra van.”
Nem említették, hogy éppen ezt a nőt nem olyan régen lopásértítélték
el, mert a bulvárlapokat soha nem érdekelte az igazság. Csak az eladott
példányszám.
Sikerült látható érzelem nélkül átolvasnom az egész cikket, de az
utolsó sornál nem bírtam tovább, és elnevettem magam: Azt
pletykálják, hogy a ‘komisz’ vezérigazgató két különböző nővel fekszik
le a hét minden napján. Nyilvánvalóan titkos ütemterv szerint éli
szexuális életét.
Megráztam a fejem.
Csak egy új nő jut a hét minden napjára…

A papírkosárba hajítottam az újságot és eszembe jutott, hogy

küldenem kell egy emlékeztető SMS-t a nőknek, akikkel erre a hétre
terveztem találkozót. Lisa kedden, Mariah szerdán, Hannah csütörtökön
és Tiffany pénteken.
Michael: Alig várom, hogy lássalak a héten.
A válaszuk nagyon hasonló volt.
Lisa: Én is alig várom hogy lássalak:)
Mariah: Alig várom, hogy megint dugjunk…
Hannah: Tudasd, ha korábban is ráérsz a héten:)
Tiffany: Bármikor:)
Még volt pár percem a hat órás találkozómig, így az asztalomra

tettem a potenciálisan toplistás regényeket. Csináltam két kávét és
előkészítettem egy új jegyzetfüzetet. Aztán türelmetlenül vártam, hogy
megérkezzen a vezető asszisztensem.
Már feladtam a reményt, hogy valaha is időben fog érkezni, mindig
késett öt percet. Gyakorlatilag az irodával szemben lévő házban lakott,
és még mindig lenyűgözött a változatos kifogások sorával, amivel a
késéseit magyarázta.
Tíz percel hat után még adtam neki esélyt. Negyed hétkor azon
morfondíroztam, hogy valóban ő e a legkevésbé alkalmas asszisztens,
akivel valaha dolgoztam, aztán húsz perccel hat után feladtam, és
megcsörgettem a telefonját.
− Igen Mr Leighton? − válaszolt azonnal.
− Elfelejtette, hogy mára ütemeztük a téli szezon megjelenéseinek
átválogatását? − kérdeztem. − Tisztában van azzal, hogy mennyire
fontosnak tartom, hogy a dolgok időben történjenek.
− Ja, igen! Igazán sajnálom! Túlságosan belemerültem ezekbe a
jelentésekbe, de már jövök is.
Letette, és perceken belül belépett az irodámba a dobozzal, amibe

azokat a regényeket tette, amiket átadtam olvasásra. Letette az asztalra,

és leült velem szemben.
− Pillanat − emelte fel a kezét. − Mielőtt elkezdenénk, kérdezhetek
valami személyeset?
− Nem.
− Mi van, ha fontos?
− Nem lehet fontos, ha személyes, mert magának fogalma sem lehet
semmiről az én magánéletemmel kapcsolatban.
− Maga tényleg annyira rettenetes, mint ahogy a bulvárlapok írják? −
emelte meg a szemöldökét.− Mármint egyáltalán, hogyan van ideje
ennyi nővel lefeküdni, mikor állandóan itt van, és dolgozik?
Megesküdtem volna, hogy nemet mondtam…
Kifejezéstelen arccal meredtem rá.
− Megérdemlem, hogy tudjam miféle embernek dolgozom − mondta,
és keresztbe tette a karját. − Főleg, ha ez az ember szeretné, hogy
megtartsam magamnak az igazságot arról, hogy mennyire nehéz vele
együttdolgozni.
− Maga most fenyeget?
− Nem – mosolygott. − Csak nagyon szeretném tudni, hogy tényleg
annyira izgalmas-e a szexuális élete, ahogy az a lapokból tűnik?
Szerintem amúgy elég izgató, és csak így kettőnk között, abszolút
benne vagyok, hogy megszegjük a vállati szabályzat személyes
kapcsolatokra vonatkozó tiltását és engem is kipróbáljon − lehallkította
a hangját. − Én is elég komisz tudok ám lenni a hálószobában.
Megkaphatja a puncimat, és utána otthagyhat a hotel előcsarnokában,
ha erre indul be.
Jézusom…
− Elkezdhetjük a munkát? – forgattam a szemeimet. − Szükségem
van a véleményére a könyvekről, amiket megkapott, hogy le tudjam
őket küldeni a marketingre holnap.
− Ok, és utána leléphetek?

Nem, utána kirúghatlak…

− Igen – köszörültem meg a torkomat. – Szóval mi a véleménye a
legutóbbi Grishamról?
− Legutóbbi mi?
− Legutóbbi regénye − mutattam a dobozra, amit felhozott, és amiben
a Füttyös példánya hevert. — Ez volt az egyik igazságügyi krimi a
háromból, amit el kellett olvasnia ebben a hónapban.
− Ja, igen − vette fel a keménykötésű regényt és átpörgette a lapokat.
– Szerintem nagyon jó. Nagyon igazságos és nagyon ügyes.
− Lehetséges volna, hogy kissé pontosabban fogalmazza meg?
− Nagyon tetszett a fedőborító – végigfutatta a kezét a borítón. −
Teljesen ráindított a történetre, érti? A hajók a narancsban
naplementében úszó tengeren kikötve, nagyon megragadó. Szerintem a
grafikus simán díjat érdemel.
Csend.
− Ok, visszatérünk a bűnügyi regényekhez − mondtam végül. − El
kellett olvasnia öt romantikus regényt is. Melyiket javasolná leginkább?
− Nos − mondta, és előrahajolt, hogy kávét töltsön magának, − ez
nehéz döntés, és amikor ezt mondom, tényleg úgy gondolom, hogy
nagyon nehéz, de… Azok közül a csodálatos könyvek közül, amiket el
kellett olvasnom, azt szerettem a legjobban, aminek boldog vége lett.
− Minden romantikus regény boldogan végződik, Penelopé −
éreztem, ahogy emelkedik a vérnyomásom. − Ettől lesznek kibaszott
romantikus regények.
− Tényleg? Aztamindenit! Nem is sejtettem. Nos, akkor úgy vélem,
mindet imádtam!
Csak bámultam, összeszorított állkapoccsal. Már az első naptól
kezdve sejtettem, hogy nem alkalmas a munkára, mert így kezdte:
− Úgy, tehát maguk egy irodalmi kiadó vállalat, és csak könyveket
adnak ki? Miért nem filmeket? − De valahogy túltettem magam ezen.
De ez? Ez itt most katasztrófa. Penelopé sokkal rosszabb, mint

bármelyik korábbi asszisztensem, akiket szintén kirúgtam, mert

alkalmatlanok voltak.
− Olvasta bármelyiket a magának kiosztott könyvekből, Penelopé?
− Nem, de csak azért, mert nem tudtam, hogy nekem, személyesen
kell elolvasnom őket − hörpintett a kávéjából. − Mármint a könyveket
elolvasták, de maga soha nem mondta, hogy igazából nekem
személyesen kell.
− Mi a fenéről beszél?
− Azt mondom, hogy nagyon okos voltam. Felvettem egy virtuális
asszisztenst, és fizettem neki párszáz dollárt, hogy olvassa el őket. Ja,
és néhányat elküldtem olyan könyvbloggereknek akiket követek
Facebookon. Ezek teljesen odavannak azért, hogy ilyen cuccokat
olvashatnak, úgyhogy szerintem ezeket a recenziós példányokat még
előre is veszik. Most komolyan, el tudja ezt képzelni? A könyv-
bloggerek igazából szeretnek olvasni.
− Lássuk, hogy jól értem-e… − próbáltam nyugodt hangon
megszólalni. − Felvettem magát, hogy a személyi asszisztensem legyen,
és kiadta a munkáját másoknak?
− Nem minden munkámat. Csak amit nem szeretnék megcsinálni.
Érti, néhanapján el fogok olvasni pár oldalt, csak hogy frissen tartsam
az agyamat, de az olvasás nem igazán az én világom. És csak egy
hónapot kaptam arra, hogy tíz könyvet elolvassak. Tízet, Mr Leighton!
Ez igazából kizsákmányolás, és beperelhetném.
− Ez kibaszott… − félbeszakítottam magam. − Ez egy könyvkiadó
vállalat. Mi könyveket adunk ki, és az első és legfontosabb dolog,
amire a jelentkezésekor rákérdeztünk, az az volt, hogy szereti-e a
könyveket.
− Ja, hazudtam ennél a kérdésnél. De csak ennél! Minden más, amit
írtam igaz, főleg az a rész, hogy végre szeretnék egy szexi igazgatóval
együtt dolgozni.
− Pelenopé − visszatartottam morgásom. Nem vesztegetek erre több

időt. − Most elmehet az irodámból a fenébe.

− Tényleg? − mosolyogva állt fel. − Reméltem, hogy ma korábban
leléphetek. A kedvenc műsorom egy óra múlva kezdődik. Tudja, lehet,
hogy inkább TV műsorokat kéne értékelnem, biztos vagyok benne,
hogy lenyűgözném − megrántotta a vállát és kifelé indult. − A holnapi
viszontlátásra.
Abban a pillanatban, ahogy kilépett az irodámból már küldtem is az
emailt Bradnak, a jogtanácsosomnak.
Tárgy: Mondd meg a személyzetiseknek, hogy rúgják ki a vezető

asszisztensemet
Most.
Azonnal.
Michael Leighton,
Igazgató, Leighton Kiadó
Odaléptem a bárszekrényhez, kinyitotam és töltöttem magamnak egy

italt, mert most igazán megérdemeltem. Ledöntöttem, és töltöttem még
egyet. Ahogy végigégette a torkomat Brad csengőhangja szólalt meg.
−Igen? − válaszoltam.
−Szeretnéd kitalálni, hogy mit is nézek ebben a pillanatban?
−Attól függ, hogy kapok-e valamit, ha kitalálom.
−Egy bulvárlap hatodik oldalát bámulom, ahol egy kétségkívül nem
retusált kép van rólad. Ez eltéveszthetetlenül te vagy, az egyik
nevetségesen drága órádat viseled, és kubai szivart szívsz.
−Nagyon jó kis képnek hangzik. Küldj át egy másolatot.
−Aha, de nem ez a legjobb része a képnek. A legjobb része a három
bikinis nő, akik szó szerint úgy néznek ki, mintha csak most dugtad
volna meg őket. Szeretnéd legalább a címet megtippelni?

−Még mindig nem mondtad, hogy mit nyernék. Nyerek egyáltalán

valamit?
−A playboy vezér három bögyös bombázót búbolt meg Belizeben.Van
valami hozzáfűzni valód, Michael?
− Nem sok − odaléptem az számítógépemhez, hogy megnézzem a
képet amit átküldött. − Mondjuk a címben lévő alliterációval remek
munkát végeztek. Valószínűleg felvettek végre egy hozzáértő
szerkesztőt.
− Istenem, Michael... − mélyen beszívta a levegőt, aztán sóhajtott.
−Van bármi alapunk arra, hogy helyreigazítást követeljünk és
becsületsértési perrel fenyegessük a lapot, vagy igazat írnak?
− Részben igaz.
− Melyik rész?
− Az, hogy Belizeben voltam.
− Kérlek, ne baszakodj velem.
− Rendben – mosolyogtam −, csak kettőt búboltam meg a bögyös
bombázók közül. Nem hármat.
−Aha, csak kettőt. Nos, ez eléggé megnyugtató, és gondolom,
tartozom neked egy bocsánatkéréssel. Nem! Bármi egyéb?
− Igen. A cikk szerint Rolexet viselek a képen. Nem viseltem Rolexet
az utóbbi öt évben.
− Uh− nyögött fel. − Százezer dollárba kerül a közönségkapcsolatok
számláról, hogy ezt a cikket ne közöljék le pénteken. További kétszáz,
vagy háromszázezer dollárba kerül, hogy ne említsék a nevedet, vagy
közöljék a képedet a következő két hónapban.
−Köszönöm.
−Kérlek, ne köszönd. Szükségem lesz egy listára mindarról, amit az
utóbbi nyolc hónapban műveltél, hogy előre intézkedhessek. És tudod,
ahhoz képest, hogy azt tervezed, hogy a következő két évben tőzsdére
viszed a céget, azt gondolnám sokkal erősebben próbálod tiszán és a
médiától távol tartani magadat. Mert ha nem sikerül, akkor te meg én

leszünk az egyedüli befektetők.

− Megértettem − és a pohárba öntöttem a scotch maradékát. −
Megkaptad az emailemet, hogy új vezető asszisztensre lesz szükségem?
−Megint? Ez a hetedik volt.
−Nyolcadik. Mindazonáltal ezúttal egy alkalmasra lesz szükségem.
Talán ha másik ügynökséget alkalmaznál, vagy legalább megengednéd,
hogy beüljek az interjúkra−
−Nem. De megmondom mit csinálok. De csak akkor, ha megígérsz
valamit.
Csöndben maradtam, úgyhogy folytatta.
− Megtennéd, hogy a farkad a nadrágodban tartod és nem húzol meg
senkit az elkövetkező tizenkét hónapban?
Tizenkét hónap?
−Senkit?
−Senkit. S-E-N-K-I-T. − hangsúlyozott minden betűt. − Legalábbis
senkit, aki rád, meg a szerencsétlen, kielégíthetetlen libidódra irányítja
a figyelmet. És ebbe beleértem azokat a nőket is, akiket erre a hétre
ütemeztél be. Az asszisztensed talán nem tudja, hogy mit jelentenek
azok a kis kék pontok a naptáradban, de én tudom. Mondd le őket, most
azonnal. Ha sikeresen tőzsdére vittük a céget azzal alszol megint, akivel
csak akarsz.
Hezitáltam pár pillanatig, de rájöttem, hogy amit tanácsol, az
egyértelműen a cég és a saját jóhírnevem érdekében áll.
−Rendben – mondtam végül, és sajnálkozva elküldtem a lányoknak a
megfelelő szabványüzenetet: “Valami közbejött. Át kell ütemeznem.”,
és az ablakhoz sétáltam.
−Cserébe nem a szokásos ügynökséget fogom megkérni, hogy új
asszisztenset találjanak neked. Személyesen intézem. Van bármilyen
kívánságod?
−Először is találj valakit, aki képes könyveket olvasni. Szeretném, ha
legalább tíz, tizenöt évvel idősebb lenne nálam, házas, vagy eljegyzett,

és eléggé engedelmes, hogy a feladatokat visszabeszélés nélkül végezze

el, elsőosztályú egyetemről jöjjön, és ismerje a kibaszott órát.
− Ja, persze. Csak jelentessük meg szó szerint ezt, aztán majd
meglátjuk, hogy a sajtó mennyire tudja kihasználni a lehetőséget.
−Ok, hajlandó vagyok kompromisszumra az egyetemmel
kapcsolatosan, ha elég jó főiskola, az is elég. Semmi másban nem
engedek.
−Meglátjuk. −Egész biztosan fintorgott, és fogadok, hogy ki akart
oktatni a politikailag korrekt álláshirdetésekről, és a kiválasztás
elfogadható menetéről, úgyhogy elébe vágtam.
−Csak találd meg a legjobb embert az állásra. Akármeddig várok,
mert ez a “ma kirúgom, holnap felveszem” hozzáállás nem működik.
Igazából tudod mit? Csak vegyél fel valakit, aki téged lenyűgöz, mert
az az illető engem is le fog nyűgözni.
− Na, most végre okosan gondolkodsz – mondta. − Hat hétre lesz
szükségem. Hegyeket fogok megmozgatni érted, és a következő vezető
asszisztensed tovább fog maradni, mint egy év.
− Köszönöm Brad. – Lettem, és igazán optimistán próbáltam a jövőbe
nézni, de az eddigi tapasztalataim szerint az, hogy találjon egy olyan
vezető asszisztenst, aki egy évig bírja, egészen valószínűtlen. És hogy
én egy évig bírjam anélkül, hogy valakit megdugjak, hát azt is elég
nehéz elképzelnem.
De azért megpróbálom...

Az emailek
Mya
Tárgy: Manhattani kiadó Vezető asszisztenst keres

Tehát... Egészen biztos vagyok benne, hogy ebben a hirdetésben annak
a “szexi” igazgatónak keresnek munkatársat, aki a bulvárokban szokott
szerepelni!
Mindenképpen jelentkezz. Tökéletes lennél.
Nyisd meg a csatolt fájlt.
A te csajszid,
Amy
---Továbbított üzenet ---

A Leighton Kiadóvállalat vezető beosztású munkatársának keresünk
professzinális és tapasztalt vezető asszisztenst. Feladatokat és juttatások
a csatolt PDF fájlban. A jelentkezők önéletrajzát és elérhetőségét a
Brad.Collins@LeightonKiado.com címre várjuk.
Elvárások:
−Szakirányú felsőfokú végzettség (egyetem előny)
−Minimum öt (5) éves munkatapasztalat hasonló munkakörben
−Az irodalom szenvedélyes szeretete
−Legyen képes stresszes környezetben akár heti 50-60 órát dolgozni
−Legyen képes hibátlan sajtóközlemények és közönségkapcsolati
megjelenések gyors előkészítésére
fizetés.és.juttatások@leightonkiadó.pdf
Tárgy: Re: Manhattani kiadó Vezető asszisztenst keres

Nem lehet. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen fickó az újságban
keresne munkatársat. És a fizetés?!! Isten az égben!

Várj. Azt hittem, hogy ő a “komisz” igazgató? Nem úgy hívják?

A te csajszid
Mya
ui: - persze hogy jelentkeztem :-)
Tárgy: Re: Re: Manhattani kiadó Vezető asszisztenst keres

“Komisz.” “Szexi.” Ugyanaz. És ki tudja? Lehet, hogy elkeseredett?
A vezető bulvárlapok és az előző vezető asszisztense szerint képtelen
bárkivel két hónapnál tovább együttdolgozni. A nő szerint “nagyon
követelőző” és őt is “kizsákmányolta”.
De megismétlem, biztos vagyok benne, hogy a nők azért nem tartanak
ki körülötte, mert munka helyett inkább arra figyelnek, hogy milyen
nagy farka van.
(Ha fölvesznek, tudd meg, hogy mekkora. Az én kedvemért, kérlek.)
A te csajszid
Amy
Tárgy: Re: Re: Re: Manhattani kiadó Vezető asszisztenst keres

A Brad fickó a hirdetésből most hívott, és megkért, hogy jövő pénteken
legyek a Leighton Kiadónál egy interjúra. EGY INTERJÚRA!
Kívánj szerencsét!
A te csajszid
Mya
Tárgy: Megkaptad az állást?

Már két hete nem hallottam rólad! Annyira egyikőnk sem elfoglalt, és
szemben laksz. Mi van már?
Találkoztál Michael Leightonnal az interjún?

A te csajszid (tényleg így fogunk mindig minden emilt aláírni, mintha

örökre tinédzserek maradtunk volna?)
Amy
Tárgy: Re: Megkaptad az állást?

Bocs, teljesen elárasztottak olvasnivaló könyvekkel és elő-kutatással.
(Ne is kérdezd.) De igen! Felvettek AZ INTERJÚN! A Brad fickó
(Leighton jogtanácsosa) megduplázta az eredetileg ajánlott fizetést a
tárgyalás közepén.
Gyakorlatilag nem “láttam” Mr. Leightont egészen addig amíg be nem
mentem, hogy aláírjam a hivatalos papírokat, és nem hazudok, a pasi a
legszexibb férfi, akivel életemben találkoztam. El a kezekkel!
Ahogy megrázta a kezem, és azt mondta: “Isten hozta a cégemnél,
Mya” azonnal benedvesedett a bugyim. Komolyan, csak ennyire volt
szükség...
Akármilyen szexi, eldöntöttem, hogy sokkal tovább fogok kitartani,
mint a többi asszisztense. Annyira nem lehet rossz, igaz?
A te csajszid (Igen. Már hagyomány, hogy így írunk alá:) )
Mya

Egy évvel később

Az asszisztens
Mya
New York, Manhattan
Bebotorkáltam a Leighton Kiadó csillogó előcsarnokába, egyik

kezemben egy kisebb doboznyi irattal, a másik kezemben egy vastag
lefűzővel, amiben a jelentések voltak. Egy órával érkeztem korábban,
de tudtam, hogy a főnökömnek ez nem lesz elég.
A felvonóval rögtön a legfelső emeletre mentem, és elhúztam a
számat, ahogy az arany számok felvillantak az ajtó felett. Michael
Leighton ragaszkodott hozzá, hogy az egész felső szintent a magáénak
tudja, és csak akkor engedélyezte, hogy belépjünk, én és a szerény
titkárnők, ha kora reggelre ütemezett tárgyalást, mint például ma is.
Vagy ha túl lusta volt, hogy leballagjon hozzám egy emeletnyit, amikor
azt is mondhatta, hogy “Jöjjön az irodámba.”
A második ajtó is kinyílt és a hatalmas konferenciaterem felé
tartottam, ami szemben volt az irodájával. Kinyitottam az ajtót,
felkapcsoltam a villanyt, leeresztettem a kivetítő vásznat és körbejártam
a termet.
Minden szék elé kikészítettem a jegyzettömböket és a tollakat, és
felhívtam a céget, ahonnan a reggelit szoktuk rendelni.
−Ötödik Sugárúti Ellátó − vette fel egy nő első csöngésre. − Miben
lehetek ma reggel segítségére?
−Hello, Mya London vagyok a Leighton Kiadótól − mondtam. −
Csak tudni szeretném, mikor ér ide az ételfut...
− A liftben vannak éppen, Miss London − szakított félbe a nő és
hallottam a mosolyt a hangján. − Tisztában vagyunk vele, hogy a
főnöke miként viszonyul a pontossághoz. Ne aggódjon.
−Köszönöm −tettem le a telefont, és már hívtam is az irodalmi
ügynököt, akivel később, a nap folyamán lesz találkozóm, hogy
tudassam vele, hogy pontosan 20 percnyi idő jut neki. Aztán minden

egyes munkatársnak, akit ma a konferenciaterembe vártunk üzenetet

küldtem, hogy megkérjem őket, érkezzenek tíz peccel korábban.
Amint megnyomtam a küldés gombot, egy email érkezett Mr
Leightontól.
Tárgy: Amire ma szükségem lesz

Kávé a Dean & DeLucától. Mary Kubica új könyve. Reklám jelentés.
Szobafoglalások jövő szombatra, kettőnek. Harmadik negyedéves
árbevételi jelentés. Januári utazási terv. A három órás találkozóhoz a
jegyzetek az asztalomon, délre.
Michael Leighton
Sosem volt értelme, hogy a reggeli első emailjére válaszoljak.

Százszázalékosan költői és kétszázszázalékosan durva, minden reggel
pontosan hétkor küldte őket, és mindig csak szaggatottan rövid
mondatokat írt. Sosem volt bennük “Üdv”, “Jó reggelt”, vagy pusztán
annyi, hogy “Remélem jól van ma.” A disznó még csak annyit sem írt,
hogy “kérem”.
És még akkor is, ha mindent rekord idő alatt befejeztem a nevetséges
kis listájáról, ahelyett, hogy köszönetet mondott volna, képes volt azt
írni, hogy “Szívesen”.
−Nem, nem, nem − emeltem fel a tányért a banános muffinokkal,

amit a második ételfutár tett az asztalra. − A főnököm nagyon allergiás
erre. Ki tudná cserélni kékáfonyásra? − Gyorsan átnéztem a többi
dolgot is, amit előkészített, csak hogy biztos legyek benne, semmi

gyanús nem marad az asztalon.

−Biztos benne, hogy ki akarja cseréltetni? −mosolygott. −
Gyorsabban hal meg, ha ebből eszik.
−Biztos vagyok benne −mondtam. −Még nem próbálom megölni.
Még...
Nevetett, és elvitte a bűnös süteményeket.
De mielőtt még felhívhattam volna Dean & DeLucát, hogy
megrendeljem a főnök iszonyatosan túlárazott kávéját, még egy email
érkezett tőle.
Tárgy: Idő
Tegnap reggel két percet késett, aztán egy percet a déli megbeszélésről.
Ma ne történjen meg megint.
Michael Leighton
Már írtam is volna, hogy “B+ magadat és az időmániádat, te önző

barom”, de ma még nem adhatom ki magamat. Simán leokéztam az
emailt, megrendeltem a kávéját, és gyorsan átnéztem a bejövő emailek
mappát, hátha kaptam valami választ a végtelen sok állásjelentkezésem
egyikére. De csak spam emileket találtam.
Ajaj...
Felhívtam személyi sofőrömet, az állásomhoz tartozó legeslegjobb
juttatást, és könyörögtem, hogy vegye fel a kávét. És megígértem, hogy
választhat bármit a boltból, ami elég “csinos”, és a céges számlámra
irathatja.
−Biztos benne, Miss London? − kérdezte.
−Teljesen −és letettem. A céges hitelkártyát csak Mr Leighton kávé és
kajarendeléseire használhatnám, de ahogy egyre gonoszabb lett hozzám

az elmúlt pár hónapban, egyre gyakrabban használtam bármi egyébre

is, amit eszembe jutott. Igazán megengedhette magának.
Ahogy meghallottam a felvonó kinyíló ajtajának hangját, a terem
másik vége felé fordultam, és felsóhajtottam, mert egy újabb nap
kezdődik vele.
−Jó reggelt − mondtam, ahogy jónéhány kolléga sorakozott befelé és
elfoglalták az előre kijelölt üléseiket. − Hogy vannak ma reggel?
Kedvesen köszöntöttek, némi együttérzéssel az arcukon.
−Köszönöm, hogy időben jöttek −mondtam. − Ahogy már tisztában
vannak vele, ma reggel sok mindent kell átbeszélnünk a kiemelten
ajánlott kiadásokkal kapcsolatban, és ma fogjuk átnézni a javaslataikat
azzal kapcsolatosan, hogy melyik osztályról melyik regény lesz a húzó
cím, és hogy ezeknek mennyi lesz a promóciós költségvetése.
Mr Leigthon azalatt lépett be a terembe mialatt beszéltem, és minden
nő azonnal felé fordult. Tökéletes, háromrészes, tengerészkék öltönyt
viselt, hozzáillő nyakkendővel, és a legújabb luxus karóráján
gyémántok ragyogtak a terem spotlámpáinak fényében.
Találkozott tekintetünk, ahogy folytattam a rövid összefoglalómat, és
egy pillanatra megint azon járt az agyam, hogy mennyire elképesztően
gyönyörű és elragadó a főnököm.
Az arca hibátlanul faragott, fantasztikus mandulaszín szemekkel,
amikkel olyan szúrósan tudott bámulni, akárhányszor kettesben
voltunk. Az ajkait csókra formázták, éjfekete haja éppen olyan hosszúra
volt hagyva, hogy a női ujjak könnyedén futhassanak benne, és ahogy
az öltönye az izmait ölelte, azzal többször álmodtam, mint valaha is
beismerném.
Ahogy befejeztem a beszédemet, rámbámult − ahogy már annyiszor
korábban. Ezt a nézést még nem tudtam megfejteni. Ez a tekintet félig
olyan volt, mint ahogy a fantáziáimban szokott rámnézni, miközben a
feje a combjaim között van, és félig olyan, mint ahogy akkor néz rám,
amikor arra kér, hogy maradjak túlórázni. Ez a pillantás azt sugallta,

hogy nem is annyira rettenetes főnök, mint ahogy én azt olyan sokszor
beállítom.
−Leülhet, Miss London − mondta. −Hacsak nem azt akarja, hogy a
két órás megbeszélés alatt mindnyájan magát bámuljuk.
Vége a fantáziálásnak...
Leültem a székemre. Csak félig hallgattam oda, ahogy körbement a
szobában és minden kollégát egyesével kikérdezett, minden részletre
kiterjedően és leereszkedően a regényekről, a kiadási tervekről és a
költségvetési igényekről. Ahogy a melletem lévő kollégát szekírozta, a
tökéletes száját kezdtem el bámulni. Aztán tiszteletlen módon
elővettem a telefonom, és az asztal alatt küldtem Amynek egy emailt.
Tárgy: Kiváncsi vagyok, hogy kinyalja-e a puncit...

Ebben a pillanatban a száját bámulom és (meglepetés!) abszolút bunkó
mindekivel, követelőzik, elvárja, hogy minden javaslatot újra és újra
átdolgozzanak, és akkor ez a kérdés jutott eszembe. Érted, az ajkai a
tökéletesnél is tökéletesebbek, és ha csukva bírná tartani őket, akkor
SOKKAL szexibb lehetne, úgyhogy kiváncsi vagyok, hogy zárt ajtók
mögött vajon mire használja őket...
A te csajszid
Mya
ui: és ha még egyszer azt mondja egy percet, vagy akár két percet
késtem...
Mia azonnal válaszolt
Tárgy: Re: Kiváncsi vagyok, hogy kinyalja-e a puncit...

Valószínűtlen. Ha tényleg olyan, mint mondod, akkor azt hiszem,

inkább önző a hálószobában. Érted, biztos vagyok benne, hogy jól

csinálja amit csinál, de nem gondolnám, hogy egy ilyen baromi jóképű
fickó bármi egyébre használná a nyelvét, mint gúnyolódásra.
A te csajszid
Amy
ui: még mindig nem mérgezted meg a reggelijét?
−Miss London? − Mr Leighton mély hangja riasztott fel a telefonból

−Igen?
−A reggeli megbeszélésnek vége van. Most már maga is elmehet,
ahogy a többiek.
Befogtam a szám, felálltam, magamra erőltettem egy mosolyt, és az
ajtó felé indultam.
−És Miss London? − hozzámlépett, mielőtt kijutottam volna a
folyosóra.
−Igen?
−Majdnem itthagyta a mappát a pénteki találkozónk anyagával.
Biztos vagyok benne, hogy szüksége lesz rá, ha úgy tervezi, hogy addig
befejezi a munkát amit kapott − átnyújtotta a vastag mappát. −
Szívesen.

Az asszisztens
Mya
New York, Manhattan
A pénteknek kellett volna a legjobb napnak lennie a héten, hiszen

csak egy napnyi munka maradt a hétből, amit két nap szabadság követ,
de Mr Leightonnak sikerült ezt a pénteket az év legrosszabb napjává
tennie.
Az igazagtósági ülésterembe hívott megbeszélésre, háromtól hétig. És
ahogy mindig, az asztalfőre ült, ami teljesen normális, ha őt tartja a
megbeszélést, de most csak ketten voltunk a teremben és így jónéhány
szék választott el minket.
Ma a kedvenc öltönyömet, egy másik tengerészkéket viselt,
tengerészkék nyakkendővel. A mandzsettagombjai ML monogramosak
és csillogóak a terem éles fényében, és esküszöm, ahogy rámnézett, azt
gondoltam, szeretne megkúrni.
−Az egész megbeszélés alatt csak engem akar bámulni, vagy
kezdhetünk végre? − emelte meg a szemöldökét.
Fattyú
−Kezdjünk.
−Jó − kinyitotta a mappját. − Mi a véleménye a legutóbbi
Grishamről?
−Teljesen magába szívott− gyorsan fellapoztam a jegyzeteimet. −
Emlékeztetett, hogy mit is szerettem a könyveiben a “Ha ölni kell”
idején.
−Engem is −lejegyzett pár szót. − Úgy véli elég jó, hogy kiemelt
ajánlat legyen a következő negyedévben?
−John Grishamről van szó, tehát még kérdés sem lehetne. −mondtam.
− Noha, egy tökéletes világban nemet mondanék. De csak azért, mert a
következő könyve sokkal befogadhatóbb lesz, és sokkal többre
mennénk azzal.

Mosolyra húzta ajkait, de nem sokáig hagyta úgy.

−Melyik romantikust javasolja?
−Pillanat... − és másik oldalra lapoztam a jegyzeteimben, −
“Kasztráld a főnököd!”
−Hogyan? − és rámmeredt − Mit mondott?
−”Pesztráld a főnököd!”
Öszzehúzott szemmel méregetett, mielőtt leírta a javaslatomat.
− Mi tetszett benne legjobban? Kedvenc részek?
−Leginkább, amikor a bunkó főnök összeszedi magát, és már nem
kezeli a beosztotját, mint egy darab... −mormogtam magam elé, de
aztán megköszörültem a torkomat. − Nagyon jó volt, hogy mennyire
életszerű volt. A hősnő filmrendező, és sokat tanultam Hollywoodról.
−Young Adult választás? − És folytatta a tizenkét műfajon keresztül,
amire én voltam kijelölve. A könyvekbe belekérdezett itt-ott, de ahogy
mindig, sose hagyta, hogy a beszélgetés kicsit is eltérjen a tárgytól, és
kicsit is személyesebbé váljon.
Amikor a könyv ajánlásokon túljutottunk, áttértünk a havi
elektronikus könyv bevételekre és promóciós változtatásokra, és mire
úgy döntött, hogy leléphetek kilenc óra lett.
KILENC ÓRA.
−Mr Leighton? − szólítottam meg, miközben felvettem a kabátomat.
Nem válaszolt. Még mindig írogatott, és a papírjait nézte.
−Mr Leighton? − ismételtem meg kissé harapósabban, eléggé ahhoz,
hogy végre rámnézzen.
−Igen?
Tétováztam, mert utáltam, hogy csak attól, hogy a tekintetünk
találkozott máris nedves lett a bugyim.
−Ez a tizenötödik péntek a sorban, hogy hat után is itt tartott.
−Nem, ez a tizenötödik péntek a sorban, amikor a munka miatt hat
után is maradt. Ha többet végezne el hét közben, akkor talán hamarabb
tudna hazamenni.

−Mindegy−mondtam, és megkeményítettem a hangom. − A jövőben

hatkor kell hazamennem péntekenként, ahogy mindenki másnak, hogy
a teljes hétvégét ki tudjam használni. Ha nem hagyom el az épületet
hatkor, akkor az elhasznált időt a hétfő reggeli kezdésemből fogom
levonni.
Letette a tollát és hátradőlt a székében.
−Ezt megismételné?
−Ahogy ma is − felvettem a táskám, és a vállamra akasztottam. − Ma
kilenckor megyek el, ami három órával több, mint ami a céges
szabályzat 83B szekciójában elfogadhatónak van feltüntetve. Tehát
hétfőn, a szokásosnál három órával később fogok megérkezni.
Tizenegy körül. Továbbá...
−Nyolckor fog megérkezni − vágott a szavamba, a szokásosnál
sokkal mélyebb hangon. − És péntekenként továbbra is itt marad, amíg
mindennel nem végeztünk, mert ezért fizetjük, igencsak nagylelkűen.
−Nem, nem ezért − nem hátráltam kifelé. − Találkozunk hétfőn
reggel, tizenegykor, Mr Leighton.
−Mindenképpen legyen önnél toll, hogy alá tudja írni az éves
teljesítményértékelő lapjait, mert először is − mondta, miközben tetőtől
talpig végigmért−, maga nem olyan itt, mint bárki más... Nem
órabérben fizetjük. Emellett a szerződése, és a céges szabályzat 89B
szekciója szerint, a pénteki megbeszélések akár tizenegyig is
eltarthatnak, ha a szezon úgy alakul. Szóval gyakorlatilag szívességet
teszek magának, amióta csak itt dolgozik − elhallgatott egy pillanatra. −
Szívesen.
Továbbá− tette hozzá−, ha már a szabályok betű szerinti betartásáról
szeretné beszélni, megbeszélhetjük, hogy miként használta a
hitelkártyámat a saját céljaira. Mint például túlárazott ajándékok és
reggelik a Dean & DeLucától, szükségtelen irodai kellékek az Ötödik
sugárút legdrágább boltjaiból, és egy csomó személyes holmi, amit
sosem engedélyeztem. Úgy vélem, hogy minden más főnök azt

mondaná, hogy ez gyakorlatilag lopás, és indok az azonnali

elbocsátásra, igaz?
Lassan felállt, és felém sétált, és a szívverésem száguldozni kezdett.
− Sőt, igazán belemehetünk a gyakorlati részletekbe, és
megbeszélhetjük, hogy miként használja a vállalati sofőrszolgálatot
mindenféle – nem munkával összefüggő – alkalmakkor, például
hétvégenként a legjobb barátnőjével. Amynek hívják, ugye?
Sosem volt még az arcom ilyen forró, és képtelen voltam egy szót is
szólni. Mielőtt bármiféle riposzt eszembe jutott volna, olyan közel
lépett, hogy összeért a mellkasunk. Aztán a kabátom zsebébe nyúlt,
kihúzta a telefonom és kinyomta a hangfelvevő applikációt −
nyivánvalóan rájött, hogy reménykedtem, hogy valamiféle
kompromittálót vehetek fel, amit a jővőben felhasználhatok ellene.
Mosolyogva adta vissza a telefont.
− Hétfőn találkozunk. Nyolckor.
***
Két órával később...
− Hogy is van ez? − kérdezte Amy aznap este a lakásán, miközben

telitöltötte a poharam. − Szó szerint most küldött egy emailt, hogy
hétfőn inkább reggel hatra menjél be? És azt hiszed azért, mert ma este
panaszkodtál, hogy későn jöhettél el?
− Pontosan ezért− és ledöntöttem a boromat. − Direkt visszavág, és
olyan dolgokat csinál, amiről tudja, hogy engem irritálni fog. Pontosan
tudja, hogy hogy idegesítsen fel, miközben én egyáltalán nem tudom mi
jár a fejében. És fogalmam sincs miért.
− Azért mert bunkó, azért − és máris töltött még egy pohárral. −
Mondtam már, hogy kezdd elmenteni azokat a hihetetlen feladat-
emileket amiket küld. Jelöld meg azokat, amik a legdurvábbak és
legkevésbé szakmaiak.

− Az nem működne – mondtam, és újra kiürítettem a poharam, és az

üvegért nyúltam. − Tökéletesen professzionális mindenféle
kommunikácójában. Mindamellet, egy emailből nem lehet a
hangsúlyokat kiolvasni, és nincs az a bíróság, aki bármit beleképzel
azokba a rövid mondatokba, amiket használ.
− Na és megpróbáltad már felvenni a megbeszéléseiteket, ahogy
hetekkel ezelőtt javasoltam? Úgy alakítani a beszélgetést, hogy valami
gyanúsat mondjon?
Megráztam a fejem, és meg sem említettem, hogy milyen könnyedén
akadályozta meg a kísérletemet csak egy pár órával korábban.
− Egyetlen reményem maradt, egy új munka. Kitartok amíg végre
felhívnak a többi helyről.
− Tudod, hogy akár már holnap is felmondhatnál, és végre
felhasználhatnád a szabadnapjaidat. Mennyit is? Van hat hét fizetett
szabadságod a túlórákért?
− Hét.
− Na látod! És még betegszabin sem voltál. Azt is használhatnád. És
ha már itt tartunk...
Kikapcsoltam Amy hangját, ahogy csak sorolta a lehetőségeimet.
Tudtam, hogy soha nem lennék képes egyiket sem véghezvinni.
Amynek fogalma sem volt a vállalati kultúráról, és nem értette a céges
belpolitikát, meg hogy függ össze minden mindennel.
Ha Mr Leighton más főnök lenne boldogan vennék ki
betegszabadságot, akárhányszor felbosszant, de ha most elkezdem,
hamarosan nem marad egy napom sem. És hozzáteszem, Mr Leighton
olyan típusú fattyúnak tűnik, aki kiküld valakit, hogy ellenőrizze, hogy
tényleg beteg vagy-e, ha beteget jelentesz. Az a típus, aki megtalálja a
módját, hogy “kiegyenlítsen”, ha rájön, hogy hazudtál neki.
− Tudod mit? − mondtam Amynek.− Egész egyszerűen csak tízszer
annyi állásajánlatra fogok jelentkezni, iszonyú keményen dolgozom, és
közben megpróbálom elkerülni amennyire csak lehetséges. Nem

számít, hogy mekkora bunkó lesz velem, profi maradok. Egy pillanatig
sem engedem, hogy megtörjön, egészen addig amíg végre ordíthatok
vele, és örökre leléphetek.
− Ok, ha te mondod− nem úgy tűnt hogy meggyőztem, de
mosolygott. − Büszke vagyok rád. És a legrosszabb pillanatokban is
gondolj arra, hogy legalább a város egyik leggyönyörűbb pasija mellett
dolgozol, és továbbra is használhatod az arcát a piszkos fantáziáidban,
amíg csak ki nem lépsz. Mit is mondtál, mekkora a farka?
− Hatalmas. – Ebben egészen biztos voltam, mert néhány
megbeszélésen figyeltem, ahogy terpeszbe tette, meg összecsukta a
lábát az igazgatósági tárgyaló asztala alatt, mert éppen felállt neki. −
Mindenképpen vetek még rá egy pillantást, mielőtt elhagyom a céget.
− Megkérlek rá. Mindkettőnk érdekében − bekapcsolta a tévét. − Ok,
és mostantól a főnököd nem létezik ezen a hétvégén. Beszéljünk valami
másról. Most azonnal.

A főnök
Michael
New York, Manhattan
Amikor a következő hétfő reggel kiléptem a felvonóból észrevettem,

hogy a tárgyalóban még mindig égnek a lámpák. Kissé összezavarodva
indultam, hogy lekapcsoljam őket, de Myát találtam az asztal végénél
ülve. Mappákkal teli dobozok vették körül, és az egyik kedvenc design
tollamat tartotta a fogai között.
Csak bámultam, ahogy átlapozta a jegyzetfüzetét, és eszembe jutott,
hogy hányféle módon próbáltam megszabadulni tőle, amikor elkezdett
itt dolgozni. Mennyire igyekeztem elérni, hogy kilépjen.
Sosem azért, mert bármiféle személyes okom lett volna rá, és nem is
azért, mert nem volt elég jó a munkájában. Igazából a legokosabb nő,
akivel valaha találkoztam, és a legjobb vezető asszisztens, akit valaha
felvettem, de volt egy nagyon előnytelen tulajdonsága: kibaszott szexi
volt. Még a kibaszottnál is szexibb.
Elképesztően lenyűgöző, zöldesbarna szemek, hosszú, barna haj és
duzzadt, rózsaszín ajkak. Finom, rekedtes nevetése olyan vonzó, hogy
bármilyen férfi figyelmét azonnal feléfordította. És testresimuló ruhák
végtelen sorát birtokolta, alig vártam, hogy lássam őket minden reggel.
Hónapokig csak azt akartam, hogy azt a csinos, okoskodó száját a
farkam köré szorítsa. Az asztalomra akartam dönteni, és hátulról
megtömni a készséges kis punciját, de annál több eszem volt, hogy a
képzelgésemet valaha is megpróbáltam volna valóra váltani.
Csak néhány alkalommal voltam annyira figyelmetlen, hogy túl
sokáig bámultam a testét, mindig amikor egy bizonyos árnyalatú ruhát
viselt, ami nem sok teret hagyott a képzeletnek.
Kis köhintéssel hirtelen felnéztett, és észrevette, ahogy az ajtóból
bámulom. Elpirult és megköszörülte a torkát.
− Segíthetek valamit, Mr Leighton?

− Nem emlékszem, hogy engedélyt adtam volna, hogy ma feljöjjön

erre az emeletre.
− Mert nem adott − vont vállat.− Szóval?
− Szóval, hacsak nem hallja tőlem a következőket: ugorjon fel az
irodámba, vagy igen, engedélyezem, hogy az igazgatósági tárgyalóban
üljön és végezze a munkáját, akkor húzza el innen a seggét.
− Igazán?− vonta meg a vállát ismét. Aztán elővette a mobilját,
mosolygott és megnyomta a felvétel gombot azon az istenverte
hangfelvevő applikáción. − Megismételné kérem, amit most mondott,
Mr Leighton? Pontosabban Mr Michael Leighton, a Leighton Kiadótól?
Egészen pontosan a húzza el innen a seggét részt?
Becsuktam az ajtót, és az irodámba vonultam.
Abban a pillanatban, hogy felkapcsoltam a villanyt, Brad fordult
felém a bárszekrénytől, és felemelt egy üveg pezsgőt.
− Gratulálok! − kibontotta a pezsgőt, és hagyta, hogy a hab a
szőnyegre cseppenjen.
− Mi az alkalom? − vettem le a kabátom és leültem az asztal mögé.
− Három dolog is, igazából − töltött két pohárba, és felémsétált, hogy
átadja az egyiket. − Az első elég nyilvánvaló most, hogy a Leighton
Kiadó éves eredménye a legjobb az összes kiadóvállalat
összehasonlításában. A második, hogy egy egész éve nem voltál
egyetlen bulvárlap címlapján sem, és semmiféle szex-botránnyal
kapcsolatban nem említették meg a nevedet.
− Ez nem igazán eredmény, Brad.
− Hidd el, az, ha rólad van szó.
Próbáltam kitalálni, hogy mi lehet a harmadik dolog, hogy
visszaszerezzem az előnyöm, de semmi nem jutott az eszembe.
− És a harmadik... − mondta. − Elérted a lehetetlen. Már egy éve
megvan ugyanaz az asszisztensed. Most kifejezheted mélységes
háládat, hogy megtaláltam neked Mya Londont.
Ahogy meghallottam Mya nevét fenékig ürítettem a phoaram, és

elhúztam a szám. Egy pillanatra eltűnödtem rajta, hogy most azonnal

visszasétálok a tárgyalóba, és utasítom, hogy hajoljon az asztalra.
Vagy talán mégis az asztal tetején kéne megkúrnom... Nem. A
padlón...
− Ööö, Michael? − Brad elhúzta a kezét az arcom előtt. − Ott vagy
még?
− Elnézésedet kérem. Mit is mondtál?
− Azt mondtam, hogy azért elég ironikus, hogy most, hogy
megtaláltam az asszisztenst, aki kibírta veled egy évig, úgy döntött,
hogy kilép − nevetett. − Őrület, nem? Ígérem, hogy ha elmegy,
minimum fele olyan jót találunk, mint ő.
− Mi? Mit értesz azalatt, hogy kilép?
Megitta az italát.
− Az én nevemet írta be, mint referenciát a jelentkezéseihez, és
néhány cégnél túl van az első körökön. Üzenetet hagytak nekem, hogy
hívjam őket vissza, és válaszoljak egy-két kérdésre − elővette a
mobilját. − Ha már szóba került, holnap valamikor vissza is kell őket
hívnom.
− Milyen cégek? − hirtelen forrni kezdett a vérem.
− A szokásosak, akik a legjobbakat szokták ellopni – nevetett.−
Apple, Microsoft és Amazon.
− És mi az istenért − gyorsan áthangoltam mondandómat.− Miért
nem engem adott meg referenciának?
Vagy miért nem említette egyáltalán, hogy ki akar lépni?
Brad megvonta a vállát.
− Gondolom azt feltételezte, hogy elfoglalt vagy, és úgyse hívnád
őket vissza. Esetleg – nagyon helyesen – úgy vélte, hogy én vagyok a
jobb választás.
Aztán már másról kezdett beszélni, és a következő negyedéves
előrejelzésket elemezte, de én csak félig figyeltem. Feldúlt, hogy
Myának egyáltalán eszébe jutott, hogy elhagyja a vállalatot.

A fizetése kétszer annyi volt, mint bármelyik korábbi

asszisztensemnek – megérdemelte, és a juttatásait is az igényeihez
igazítottam. Aznap, amikor megtudtam, hogy a keménykötéses
regényeket kedveli a puhafedelűekkel szemben, máris belefoglaltam a
szerződésébe a kiegészítést, hogy 500 dollár értékben vásárolhatott
keménykötésű könyveket bármilyen könyvesboltból. Amint
megtudtam, hogy nincs saját autója, úgyhogy taxival jár dolgozni és a
konferenciákra is, már engedélyeztem is neki, hogy használja a céges
sofőrszolgálatot. (Az épületben semelyik másik vezető asszisztens nem
kapott erre engedélyt, és vigyáztam, hogy senki ne is tudjon róla. Még
Brad se.) És amint rájöttem, hogy tovább szeretne lépni, és a jövőben
vezető pozíciót akar betölteni, tudtam, hogy ő a lehetséges üzleti
partnerem a cégnél.
De most már nem voltam biztos benne. Tegyük azt hozzá, hogy még
csak meg se mondta, hogy ki akar lépni?
Hát ez kurva szar.
Ez háborút jelent.
− Szóval gondolkodtam – Brad még mindig beszélt. − Ha jövőre még
többet fektetnénk be a hangoskönyvekbe, akkor a második
negyedévben −
− A többi cég. Mennyit ajánlanak neki? − szakítottam félbe. −
Számottevően többet, mint mi?
− Mi? − hőkölt hátra. – Hallottál bármit, amit az utóbbi öt percben
mondtam?
− Egyáltalán nem − nem is próbáltam leplezni. − Mennyit ígértek
neki?
Pislogott.
− Igazából ne is válaszolj erre – mondtam. − Csak továbbítsd azokat
az üzeneteket nekem, és bármit mást, amit mostantól kapsz. Én leszek a
referenciája...

A főnök
Michael
New York, Manhattan
− Itt van minden jelentés, amit kért, a jelentés a jövő havi

kiemeltekről és a kávéja – Mya másnap délután egy csészét és egy
halom mappát tett le elém az asztalra. Élénkkék ruhát viselt, ami
rásimult a csipőjére, kiemelte a mellét, és azonnal megkeményedtem,
amint megláttam ma reggel.
Próbáltam nem ajkának dögös formájára koncentrálni, amíg a
gyakornokoknak tartott prezentációt, de esélyem sem volt. Képzeletben
nap mint nap magam előtt láttam, ahogy minden lehetséges felületre
rádöntöm az irodámban.
− Tehetek Önért még valamit, Mr Leighton? - és megigazította a
melltartópántját, ami kicsit kikandikált a ruhája alól, és ez kirángatott
elrévedésemből.
− Mi van a Danbury jelentéssel? - kérdeztem.
− Készen.
− A Portfield mappa?
− Hetekkel ezelőtt befejeztem.
− A második sor...
− Aláírta Faith Sarandon a szerződést? − szakított félbe, és keresztbe
tette a karjait. − Igen. Ahogy a többi huszonkét második soros szerző is
a katalógusból, akiket az én feladatom volt becserkészni. Mind nagyon
örültek a maga úgynevezett nagylelkűségének. Valami más?
− Most hogy így mondja, igen− oda sem figyeltem, milyen gúnyosan
hangsúlyozta az úgynevezetett az imént, és kihúztam az asztalfiókomat.
Elővettettem a személyzeti aktáját, és az asztalra tettem. − Átnéztem a
munkaszerződését, hogy biztos legyek benne, minden részletében
stimmel. A szerződés két év múlva jár le. Ez még igaz?
− Legjobb tudomásom szerint − mosolygott. − Helyesnek tűnik.

− Tehát semmi nem változott, és maga elégedett a munkájával

nálunk?
− Hogyne − elnézett mellettem, és megköszörülte a torkát. − Ennyi
volt Mr. Leighton? Egy csomó dolgom van még ma. Somersteinnel
találkozunk ma délben.
Felvettem a tollam, és odacsúsztattam elé a szerződést.
− Megváltoztattam a fizetését a szerződésben. Ha aláírja, már most
péntektől érvényes.
Felvette a papírt, és végre rámnézett, gyönyörű mogyorószín tekintete
az enyémbe mélyedt.
− Én, izé... Nem bánná, ha később nézném át?
− Bánnám. Nézze át most rögtön.
Kinyitotta a száját, de nem szólt egy szót sem. Az utolsó oldalra
lapozott, ahol a számok voltak, és kitágultak a pupillái.
− Ez...− néhányszor pislogott. − Ez egészen komoly emelés.
− Az – összehúztam a szemem. − Azt gondolom alá kellene írnia.
− Várjon egy pillanatot... Hozzátett egy kizárólagossági kiegészítést.
− mondta, és halkan felolvasta. − Én Mya London beleegyezem, hogy
minimum negyvennyolc hónapig a Leighton Kiadónál maradok, mint
munkavállaló, és nem keresek aktívan új munkavállalói viszonyt,
hacsak jelen szerződést meg nem szüntetik.
− Ott van a tollkészlet maga előtt. A feketét javaslom.
Letette a szerződést és hátralépett.
− Ezen gondolkodnom kell.
− Pontosan miről kell gondolkodnia? − néztem rá kétkedően. −
Háromszor annyit ajánlok, mint amit most keres, és az már eleve nem
kevés, eleve kétszer annyi, mint amit bármelyik másik vezető
asszisztens keres ennél a cégnél.
− Gondolom nem szeretnék elköteleződni, hacsak nem vagyok
tökéletesen biztos benne, hogy jó döntés és legalább kicsit élvezni
fogom a dolgot.

− Egészen biztosan több lesz mint jó, és elképesztően élvezni fogja.

− Még mindig a munkáról beszélünk, Mr Leighton?
− Mi másról beszélhetnénk?
Csönd.
− Hm...− köszörülte meg a torkát és még egy lépést hátrált. − Meg
vagyok róla győződve, hogy Ön sem írna alá egy szerződést, hacsak
egyszer nézte át.
− De bizony aláírnám, ha olyan szerződés lenne, mint ez itt.
Valamit mormogott, nem tudtam kivenni a szavait, aztán megszólalt a
telefonom.
Továbbra is őt néztem, miközben felvettem.
− Igen?
− Hej – Brad szólalt meg. − Örülök, hogy még a Somerstein találkozó
előtt tudunk beszélni. A Hilton központjából telefonáltak, és megadtam
nekik a közvetlen számodat, szóval próbálj meg elérhető lenni ma
délután. Már megmondtam nekik, hogy Mya kiváló, de szükségük van
egy másik, közvetlenebb ajánlásra is. Olyasmikről is kérdeztek, amiket
csak a közvetlen menedzser tudhat, szóval próbálj meg részleteket is
közölni.
− Egészen biztosan úgy lesz − letettem a telefont, miközben még
mindig Myát néztem. − Szóval mennyi időre lesz szüksége, hogy
átnézze a szerződést?
− Egy-két hónapra, talán.
− Hónapok? - szorítottam össze a számat.
− Igen – bámult vissza. − Hónapok. Arról, hogy továbbra is magának
dolgozzak, sokat kell még gondolkodnom.
Csönd.
− Rendben − felvettem a szerződést, és visszatettem a fiókomba. −
Most eltűnhet az irodámból.
Megrázta a fejét, az ölemre nézett, és elpirult miközben elhagyta a
szobát.

Hátradőltem a székemben és én is megráztam a fejem. Teljesen

elképesztett és felidegesített, hogy nem csak simán belehazudott a
szemembe, de az is, hogy letagadta, hogy más munkát keres. Ez, és az
is, hogy ennek ellenére is beeszi magát a bőröm alá a maga szexi
valójában.
Dehát, ha játszani akar velem, én is tudok játszani vele...

Az emailek
Mya
Tárgy: Seggfejségi Jelentés -235 (hát nem elképesztő, hogy még

mindig számolom őket?)
Ma át kellet volna nézni a top szépirodalmi címeket, amiket
szeptemberben jelentetünk meg. A MÚLT HÉTEN elküldtem neki a
javaslataimat, de mivel “nem emlékszik” rá, megkért, hogy készítsem
el a teljes 200 oldalas jelentést újra, egy óra alatt. Egy óra alatt!
Természetesen múlt héten több példányban nyomtattam ki, úgyhogy
igazából nem írom meg megint, de bassza meg.
Bassza meg keményen.
A te csajszid
Mya
ui: Az nagyon szánalmas, hogy a seggfejségtől eltekintve még mindig
hetente többször is elázik a bugyim tőle?
Tárgy: Re: Seggfejségi Jelentés -235 (hát nem elképesztő, hogy még
mindig számolom őket?)
Elírtad! Nem a 235. hanem a 335. a sorban! :) És gratulálok, hogy több
pédányt is nyomtattál! Előrelátó és okos vagy!
Ah, alig várom, hogy végre kilépj. Úgy értem akárhová is kerülsz,
valószínűleg nem lesznek olyan remek juttatások mint itt, de nem kell
VELE együtt dolgoznod, és azért az elég jó csere.
A te csajszid
Amy
ui: Nem, de csak azért, mert még mindig szánalmasan szingli vagy

Tárgy: A farka minimum 22 centi hosszú... (minimum)

Tiszta hülyén fog hangzani, de esküszöm, a fickónak kőkemény
merevedése volt végig a mai prezentációm alatt. Mármint tutira felállt
neki, és tutira látta azt is, hogy egy csomószor rápillantottam, mert a
szoba végében ült, széles terpeszben, és egész végig engem bámult.
A te csajszid
Mya
Tárgy: Re: A farka minimum 22 centi hosszú... (minimum)

Ezeket az emileket törlöd, ugye? LOL Ha te mondod, elhiszem, hogy
22 centis. Biztos vagyok benne, hogy nem hiába volt olyan a hírneve,
amilyen volt...
Talán jól odarúghatnál a 22 centire, mielőtt kilépsz?
Koncentrálj arra, hogy ki akarsz lépni + fogd vissza magad, és ne
bókolj írásban neki és a farkának. (Különben tudat alatt még elkezdesz
azon gondolkodni, hogy maradnod kéne O_o).
A te csajszid
Amy

Az asszisztens
Mya
New York, Manhattan
El se hittem, hogy Mr Leighton szerződés hosszabítást merészelt

ajánlani, mindazok után, ahogy velem viselkedett, és el se hittem, hogy
volt mersze minden egyes emailben újra megemlíteni, amióta csak
felmerült a kérdés.
Ahogy bámultam kifelé a limuzin ablakán, eldöntöttem, hogy
elmondom neki, hogy állást keresek, valahol máshol. Hogy ez nem
személyes, de valahol olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol a
munkámat értékelik.
És valahol, ahol nincs ennyi figyelemelterelő tényező...
Amint megérkeztem a cég elé, már hallottam is a telefonomon a
beérkező email pingjét, megjött a szokásos reggeli emlékeztető.
Tárgy: Amire ma szükségem van

Kávé. Stephen King új könyve. A jelentések a két órás megbeszélésre. A
maga aláírása az új munkaszerződésére.
Szívesen
Michael Leighton
Sóhajtottam. Igyekeztem az emlékeztetők utolsó sorát ignorálni, és

nem válaszolni írásban. Vagy csak megmondtam neki, hogy több időre
van szükségem, ha a megbeszéléseken hozta fel a témát. És bár csak
úgy szikrázott közöttünk a levegő, nem hagyhattam, hogy a szexuális
feszültség elvonja a figyelmem a célról.
A dögösség még nem elég ok, hogy vele dolgozzak, és az esély, hogy

valaha lefeküdjek vele a nullához közelít. (Nem mintha az, hogy

lefekszem vele jó indok lett volna a maradásra)
Miután a könyvesboltban beszereztem Stephen King legutolsó
könyvét, meg a kedvenc méregdrága kávéját, visszamentem az
épületbe, és rögtön az irodájába siettem.
Ötször kopogtam az ajtaján, mire kiszólt, hogy bemehetek.
Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptem minden mozdulatomat
árgus szemmel követte, miközben én próbáltam minél inkább kerülni a
szemkontaktust, ahogy az asztalára tettem a könyvet és a kávét.
− Mi jár a fejében, Miss London? − ürelmesen megvárta, hogy végre
ránézzek. − Van valami különleges oka, hogy maga elé motyog?
− Nem Mr Leighton, csak... − végre eldöntöttem, hogy őszinte leszek,
és most azonnal bevallom. − Nem fogom aláírni a munkaszerződés
kiegészítését.
− Arra gondol, hogy itt és most, vagy soha?
− Soha – és a választ várva hátraléptem, de nem reagált. Az arca
mozdulatlan maradt, és csak felvette a kávét, és hosszan belekortyolt.
− Tiszta beszéd − mondta. − Köszönöm, hogy elmondta. Ha lerakta a
táskáját az irodájában, kérem menjen Midtownba, és vegye át a
ruhatisztítóból a ruháimat. Tizenöt öltönyt és húsz inget.
Mi a fene?
− Intézzek el bármi mást?
− Semmi egyebet.
Magamra erőltetem egy mosolyt, és az ajtó felé indultam.
− Köszönöm, hogy megértő a szerződéssel kapcsolatban, Mr
Leighton.
− Semmi gond, Miss London.
Elhagytam az irodáját, gyorsan beugrottam a sajátomba, hogy időt
spóroljak és kinyomtassam a kétórás megbeszéléshez tartozó
feljegyzéseim, mert ugye váratlanul ruhatisztó-kiküldetésbe kellett
mennem. Éppen az első példányt kapcsoztam össze, amikor új emailt

kaptam tőle.
Tárgy: Amire MÉG szükségem van ma

Le kell mosatni a Jaguáromat. A New Jerseyben lévő autómosót
kedvelem, 17 km a hídon át.
Michael Leighton
Ez most komoly?
A jegyzeteket a földre dobtam, és arra is alig volt időm, hogy bízva
abban, hogy félreértettem valamit még egyszer elolvassam az emiljét,
amikor még egy emailt kaptam.
Tárgy: És még...
Ma reggel idefelé elfelejtettem átvenni az új órámat, amit hetekkel
ezelőtt rendeltem. Az 57. utcába kell mennie, hogy az Audemars Piguet
üzletben vegye át ma délig, hogy ma még biztosan megkapjam.
Michael Leighton
Ahelyett, hogy a feszültségtől sikítottam volna, inkább az irodaajtót

csaptam be. Kicsit fel-alá járkáltam mielőtt röviden leokéztam volna az
emaileket. Aztán már úton is voltam a mélygarázsba.
Elővettem a kulcsos dobozból a slusszkulcsot, és megpróbáltam nem
gondolni arra, ahogy végighúzom az autó oldalán, inkább csak a volán
mögé vetettem magam. Ahelyett, hogy rögtön a tisztítóba mentem
volna, előbb fél órát autókáztam a városban. Élvezetből.
Kiélveztem, hogy a városban vezethetek, beugrottam egy tíz dolláros

lattéért, és öt kávét terheltem a kártyájára. A Macy's áruház kirakatában

megpillantottam egy gyönyörű sálat, és beszaladtam, hogy megvegyem,
mind a huszonöt árnyalatban. Ahogy jöttem kifelé, észrevettem, hogy
új fehérneműkollekció érkezett a boltba, és tíz, iszonyatosan drága
melltartó és bugyi szettet vettem a drágalátos hitelkártyájával.
Bassza meg...
Még nem nyugodtam le, úgyhogy amikor beugrottam a ruháiért,
nemtörődöm módon csak úgy a hátsó ülésre hajítottam őket.
Visszahajtottam a George Washington hídon, és fél órát ültem egy
kávézóban.
Ellenőriztem az emiljeim, és láttam, hogy a fattyú megint üzent.
Tárgy: Idő
Nem tudom elhinni, hogy három-négy óráig tart begyűjteni a ruháimat
és az órámat. Még az autómosással együtt is itt kellene lennie mostanra.
Michael Leighton
Azonnal kitöröltem, és észrevettem, hogy jópár olyan email is volt a

bejövők között, amiket tényleg látni akartam.
Az Apple, Microsoft és Amazon mind pozitív választ küldtek, és az
összes értelme ez volt:
Gratulálunk, Ön az utolsó körig jutott! Most már csak leellenőrizzük
az Ön által megadott információkat és kapcsolatba lépünk a
referenciaként megadott személyekkel. Ezek után hozzuk meg a végső
döntést.
Szinte sikoltva ugrottam fel a székemből, már csak egy lépésre
voltam a szabadságtól! Tudtam, hogy lehetetlen, hogy legalább az
egyik cégtől ne kapjak ajánlatot, és mivel még minimum húsz másik

cégtől vártam választ, optimistább voltam mint valaha. Úgy éreztem,

akár most rögtön kiléphetnék, itthagyhatnám Mr Leighton Jaguárját
New Yersey közepén, találja csak meg saját maga holnap.
Egy perc múlva már tudtam, hogy azért ennyire nem vagyok bátor.
Szóval vissza kellett jutnom New York Citybe.
Még mindig bosszankodva minden frusztrációmat egy hosszú,
Amynek írt emailben foglaltam össze, aztán ahogy korábban javasolta,
abban a pillanatban kitöröltem, ahogy elment a küldés mappából.
Tárgy: A főnököm
Mondtam már, hogy ma utálom a főnököm?
Lehet, hogy baromi szexi, de attól még egy nagyképű, arrogáns
BUNKÓ és ma a tisztítóba küldött a ruháiért, amint beértem dolgozni
reggel. Aztán elküldött lemosatni a kocsiját 17 kilométerre a várostól,
de csak miután végig kellett állnom egy végtelen sort, hogy begyűjtsek
neki valami korlátozott példányban kiadott százdolláros vacak órát.
Őszintén, alig várom, hogy lássam milyen arcot vág két hónap múlva,
amikor végre megmondom neki, hogy kilépek, és megcsókolhatja a
seggemet. MEGCSÓKOLHATJA A SEGGEMET!
Az összes fantáziám arról, hogy megcsókol azzal az “elképesztően
tökéletes” szájával, és az asztalára dönt és kitölt a farkával a múlté.
MÁR NEM LÉTEZNEK.
A te csajszid
Mya
ui: kérlek, mondd, hogy neked jobb napod van...

Az emailek
Mya
New York, Manhattan
Tárgy: Az emilem
Megkaptad a levelem ma délután?
A te csajszid
Mya
Tárgy: Re: Az emilem

Nem... Milyen emilt?
A te csajszid
Amy
Tárgy: Re: Re: Az emilem

Hát azt, amiben arról írtam, hogy miket kért ma tőlem a főnököm.
:-( Elküldeném megint, de töröltem...
Amy, egyszerűen nevetséges, hogy miket követelt.
Felhívhatlak úgy húsz perc múlva, ha visszaértem az irodába?
A te csajszid
Mya
Tárgy: Re: Re: Re: Az emilem

Persze. Várom.
A te csajszid
Amy

Az asszisztens
Mya
New York, Manhattan
Bezuhantam az forgószékembe csak percekkel azután, hogy leraktam

Mr Leighton kocsiját a garázsban. Nem is foglalkoztam, azzal, hogy a
ruhákat felhozzam. Ha szüksége van az öltönyeire, le tud menni a értük
saját maga.
Most jobban, mint valaha, csak össze akartam pakolni a cuccaim,
lelépni és soha többé vissza se nézni. De tudtam, hogy nem tűnhetek el
innen anélkül, hogy személyesen meg ne mondjam neki, hogy elmehet
a pokolba. Ennyit igazán megérdemlek.
Amint lenyugodtam kissé, felvettem a telefonom, és Amyt hívtam.
– Hello – mondta, ahogy felkapta –, jobban érzed magad?
– Egy kicsit sem – sóhajtottam. – Nem hiszem hogy kibírom még két
hónapig Amy. Komolyan nem hiszem.
– Meg tudod csinálni – mondta. – A mai egy ultraszar nap, de biztos
vagyok benne, hogy mire hazaérsz már másként gondolod. Soha ne
hagyd, hogy ő győzzön. Soha.
Hirtelen valami zajt hallottam a háttérből a telefonban.
– Ok, Mya, hadd hívjalak vissza. A szomszédok teljesen megőrültek
ma.
És már le is tette, még mielőtt elbúcsúzhattam volna. De egy pillanat
múlva hallottam a bejövő üzenet jelzést, és tudtam, ahogy szokta még
küldött egy “Nyugodj le” emailt.
Kinyitottam a levelezésem – és valami motiválót vártam, de abban
pillanatban, hogy megláttam a tárgy sort, és hogy kitől jött üzenet, az
állam a földön koppant.
Tárgy: Re: A főnököm

Nem, még nem mondta hogy ma utálja a főnökét, de mivel ezt a levelet
közvetlenül nekem továbbította, most már tudom...
Igen, amint ma reggel beért dolgozni, megkértem, hogy gyűjtse be a
ruháimat. (Hol vannak?) És arra is megkértem, hogy vigye el a
kocsimat lemosatni, és vegye át az ezerdolláros órámat. (Köszönöm,
hogy öt óráig tartott elintéznie valamit, amit akár kettő alatt is
megtehetett volna.)
Nem kell két hónapot várnia, hogy végre az arcomba vágja, hogy kilép.
Ebben a pillanatban az irodája előtt állok. (Nyissa ki az ajtót)
Nem teszek megjegyzéseket a “fantáziáira”, mindazonáltal erősen
kétlem, hogy “már nem léteznek”.
A főnöke
Michael
ui: igen. Az én napom egyértelműen sokkal jobb, mint a magáé
Kurva életbe!
Éreztem, ahogy minden szín kiszalad az arcomból, és esküszöm, egy
percig levegőt sem vettem.
Csak ráztam a fejem, és nem hittem el, hogy képes voltam a
kirohanásomat rossz címre küldeni. Csak nyomkodtam a frissítés
gombot a gépemen, hátha csak egy rossz vicc az egész.
Hirtelen hangosan kopogtak az ajtómon, és a szívem majd kiugrott a
helyéről, de nem mozdultam. Totál megdermedtem.
Megint kopogtak, még hangosabban, és most Mr Leighton hangját is
hallottam:
– Miss London? – aztán megint koppogott.
Lassan felálltam az asztal mögül, és kinéztem a kukucskálón. Mr
Leighton ott állt, jóképűen, mint mindig. Az óráját ellenőrizte és azokat
a telt ajkakat most szigorúan összeszorította.
Felnézett, bebámult a kukucskálón, és találkozott a pillantásunk.

Hátraugrottam, és latolgattam a lehetőségeimet. Kinyithatom az ajtót,

és végighallgathatom, akármit is szeretne mondani, vagy kimehetek az
irodám másik ajtaján.
Nos, ez egyszerű döntés volt.
Felkaptam a kabátom, a laptopom és kikapcsoltam a számítógépem.
Aztán a másik ajtóhoz rohantam, és a teherlifttel lementem a garázsba,
ahol a limuzin várt.
A sofőr gyanakodva figyelte kifulladt rohanásomat a garázson
keresztül, de nem tett megjegyzést, amikor könyörögtem, hogy gyorsan
vigyen haza.
Amikor a ház elé értünk nem is vártam meg, hogy kinyissa az ajtót
előttem, vagy akár elköszönjön. Gyakorlatilag kiugrottam az autóból az
épületbe rohantam és Amy lakásáig meg se álltam.
– Amy? – dörömböltem az ajtaján. – Amy!
– Jövök már! – nagy lendülettel kitárta az ajtót és behúzott – Nem
szükséges verni az ajtómat, Mya. Mi a csuda történt?
– Azt hiszem kirúgtak.
– Mi? Hogyhogy azt hiszed kirúgtak? Vagy kirúgtak, vagy nem.
– Oké, oké. Még nem rúgtak ki de biztos vagyok benne, hogy Mr
Leighton ki fog rúgni. Teljesen biztos vagyok benne. Istenem, istenem,
istenem...
– Mya, lassíts – a vállamra tette a kezét – Beszélj értelmesen, lassan.
Nagyon lassan.
– Az egyik neked írt panaszkodásomat véletlenül neki küldtem el.
Egy panaszkodós emailt, amit csakis neked szántam.
– Rosszabb volt, mint a tegnap reggeli?
– Sokkal. Ebben megemlítettem, hogy a farkáról szoktam
képzelődni... Bunkónak neveztem, és azt is írtam, hogy el szoktam
képzelni, ahogy az asztalára dönt.
Amy arca is elvörösödött, kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit,
de ebben a pillanatban megszólalt a mobilom.

Kivettem a zsebemből és majdnem eldobtam, amikor láttam, hogy Mr

Leighton a hívó. Nem tudtam mit csináljak, úgyhogy a heverőre
hajítottam a mobilt.
– Ez ő? – kérdezte Amy.
Csak bólintani tudtam.
– Fel akarod venni?
– Nem – és csak bámultam ahogy csörög, amíg átkapcsolt
hangpostára. De megint megszólalt.
És megint.
Amy fintorgott, felvette és megnyomta a zöld gombot, mielőtt a
kezembe nyomta.
– Hello?– suttogtam.
– Hello, Miss London – ahogy kiejtette a nevemet le kellett ülnöm. –
Rosszkor hívom?
Megráztam a fejem, mintha látná.
– Ott van még, Miss London? – mély hangja megmelegítette a
belsőmet. – Rosszkor hívom?
– Nem igazán.
– Jó. Hol van most?
– Hmm. Izé... – Amyre néztem segítségért, de ő csak vigyorgott,
mintha élvezné ezt az egészet. – Csak leszaladtam a másolószobába.
– Szóval még mindig az épületben van?
– Mondhatjuk így is.
– Láttam, hogy fél órája beült a kocsiba – hallottam a mosolyt a
hangjában. – Maga már egészen biztosan nincs az épületben.
– Nos, igen... Van valami amiben segíthetek?
– Tulajdonképpen van – és a hangja továbbmélyült, még szexuálisabb
lett. – Meg akartam látogatni az irodájában ma délután, mert át akartam
beszélni magával valami nagyon fontosat, ami személyesen mind a
kettőnket érint, de valahogy elkerültük egymást. Tehát holnap jöjjön
egy órával korábban, hogy megejthessük ezt a fontos és

magántermészetű beszélgetést. Be tud jönni?

Bólintottam, és kissé felzaklatott, ahogy a magántermészetűt mondta.
– Miss London – ismételte. – Be tud jönni?
– Igen..
– Jó. Akkor reggel találkozunk. – Letette a telefont, és Amy abban a
pillanatban a kezembe nyomott egy nagy pohár bort.
Francba. Francba. Francba...
Amy mindent megpróbált, hogy eltereje a figyelmemet a mai óriási

baklövésről, borzasztó kábeltévés adásokat kellett néznünk, és
megengedte, hogy a heverőjén fetrengjek egy darabig, de nem használt.
Éjjel kétszer is arra riadtam, hogy ez az egész csak valami rossz álom.
És egy pillanatra tényleg úgy is tűnt, de aztán ránéztem a telefonomra,
és láttam, hogy Mr Leighton küldött egy emailt alig pár percel éjfél
előtt.
Tárgy: Holnap
Jöjjön egy órával korábban, mint szokott.
Ne felejtse el. (Én nem fogom.)
Michael Leighton,

Az asszisztens
Mya
New York, Manhattan
Ma reggel nem volt "Amire ma szükségem van" email, semmi kávé,

új kiadású könyv, vagy reggeli igénylés.
Ahogy egy órával korábban beértem, láttam, hogy még nem áll benn
a Jaguárja. Kicsit megkönnyebbülve nyitottam ki az irodámat, és nem
voltam benne biztos, hogy elkezdjem-e rendezni a dolgaimat, mielőtt
végleg el kell hagynom a helyet, mert kirúgtak.
Ha úgy dönt, hogy felhozza azt az emailt, akkor három
válaszlehetőségem marad. A terv: Tagadni. Tagadni. Tagadni. B terv:
Még jobban tagadni. Még jobban tagadni. Még jobban tagadni. C terv:
lenyelni a büszkeségem, beismerni, hogy hibáztam és remélni, hogy
nem bocsát el, mivel még semelyik másik cégtől nem kaptam hivatalos
és végleges ajánlatot.
Az A terv lesz a az...
Amint le akartam ülni megszólalt a vonalasom, és a kijelzőn Mr
Leighton melléke jelent meg. Mély lélegzetet vettem és felvettem a
kagylót:
– Igen, Mr Leighton?
– Jöjjön fel az irodámba – és máris letette, én meg ott álltam
összeszorult gyomorral.
Betettem a táskám a fiókomba, és felsétáltam egy emeletet.
Háromszor kopogtam, mire az ismerős hang beinvitált.
A székében ült, háttal nekem. Ahogy a cipősarkam végigkopogott a
padlón lassan ő is megfordult, és mélybarna tekintete szemembe
mélyedt.
A mai öltönyét még sosem láttam, sötétszürke volt, és tökéletesen
illett az új ezüstszürke órájához, amit viselt. Ahhoz az órához, amiért
tegnap én álltam sorba.

– Üljön le – intett a szék felé, ami az asztala előtt állt.

Leültem, és ő felvette a kávéját és hosszan belekortyolt.
– Tudja Miss London – a nevem minden szótagját külön
hangsúlyozva. – Én tényleg azt hittem, hogy jobb a viszony közöttünk,
főleg, most hogy már egy éve együtt dolgozunk. De nyilvánvalóan
tévedtem.
Rámnézett, mintha valamiféle magyarázatot várna az emailemmel
kapcsolatosan, és én nem voltam benne biztos, hogy az A tervet, a B-t
vagy a C-t vegyem elő. Mintha érezte volna, hogy a lehetőségeimet
mérlegelem önelégült mosoly ült az ajkára.
El akartam fordítani a tekintetemet, csak egy pillanatra, de egyáltalán
nem tudtam félrenézni.
– Szeretne mondani valamit? – kérdezte. – Vagy továbbra is ott akar
ülni, mintha fogalma sem lenne, miről beszélek?
– Arról van szó, hogy tegnap korábban mentem haza? – ok, az A terv
mellett döntöttem. – Kicsit rosszul éreztem magam, ennyi az egész.
– Arról a vállalhatatlan emailről van szó, amiben azt említette, hogy
én megdugom magát.
Égő arccal megértettem, hogy nem hagyja, hogy elfelejtsük ezt az
egészet.
– Sajnálom – mondtam sietve. – Nem is sejtettem, hogy véletlenül...
– És arról is szó van – szakított félbe felemelt kézzel –, hogy
megkeressem-e a személyzeti osztályt egy lehetséges panasszal.
Szexuális zaklatás ügyében.
Mi?
Lassan felállt, és megkerülte az asztalt. Dühös pillantása a székbe
szegezett, és ahogy végig futtatta nyelvét az alsóajkán a bugyim
teljesen elázott.
– Itt a Leighton Kiadónál a szexuális zaklatást nagyon is komolyan
vesszük, Miss London – és közben végigmért. – Már rúgtam ki
embereket ennél sokkal kevésbé felháborító tettekért, és ha igazságos

akarok lenni magával pontosan ugyanezt kellene tennem most rögtön. –

Nem hagyta, hogy megszólaljak. – Főleg, mivel nem hiszem, hogy
maga megértette, hogy miért is olyan botrányos, amit tett.
– De értem – a hangom alig volt hallható.
– Igazán? – emelte meg a szemöldökét. – El tudja képzelni, hogy én
véletlenül a magáéhoz hasonló emailt küldök valakinek, ugyanolyat,
mint amit maga küldött nekem tegnap?
Nem válaszoltam.
– Engedje meg, hogy perspektívába helyezzem magának – előredőlt,
olyan közel, hogy a térdeink összeértek. – Ha én küldenék magának egy
emailt – véletlenül – amiben azt írnám, hogy amióta csak itt dolgozik
szeretném, ha a csupasz puncijával az arcomra ülne... Vagy hogy
akárhányszor egy bizonyos árnyalatú ruhát visel, az asztalomra akarom
dönteni, és addig kúrni, amíg könyörög; nem gondolja, hogy
valamiféleképpen rendreutasítanának?
Levegőért kapkodtam, ahogy hallgattam, és nem voltam benne biztos,
hogy csak példákat sorol-e, vagy tényleg ő is úgy fantáziált rólam,
ahogy én róla?
– Válaszoljon Mya – ahogy a nevemet mondta, egyszerűen megint
elakadt a lélegzetem. – Nem gondolja, hogy mindenki felháborodna, és
nekem nagyon komoly következményekkel kellene szembenéznem?
– Talán.
– Talán? Nem. Egészen biztosan.– megigazította a nyakkendőjét. –
Tulajdonképpen azt gondolom, hogy akkora lenne a felháborodás, hogy
az IT-csoportot megkérnék, hogy vizsgálják át az összes emailt, amit
valaha céges számítógépről küldtem, mert mint tudja, a céges
levelezések még törlés után is archiválódnak. És ki kellene vizsgálni,
hogy ez az email csak egyszeri eset volt, vagy egy nagyon is érdekes
ismétlődő szokás...
Éreztem, hogy elnyílt a szám, képtelen voltam az ajkaim összezárni.
– Úgy gondolom – és nagyon komolyan nézett –, attól függően, hogy

az informatikusok mit találtak, személyesen engem kellene felelősségre

vonni, és aztán felmérni a kárt, amit okoztam. És az illető, akit az
elektronikus levelezésemben úgy emlegetek, hogy megdugnám, szóval
az az illető igazán tönkre tudná tenni az életem.
Csönd.
Felvette egy mappát az asztaláról és lassan, óvatosan az ölembe
csúsztatta – és ezzel elérte, hogy még jobban felizguljak, pedig hozzám
sem ért.
– Háromszázhatvanhét emailt váltott maga és a "csajszija" Amy.
Csak ennyit?
– Ebben a hónapban. – a hangja éles lett. – Csak néhányba volt időm
belenézni, de feltételezem, hogy mostantól számítva nem találunk többé
ilyeneket a mentett állományokban. Igaz?
– Igaz – bólintottam.
– Rendben. Ezeket mind kitöröltük, végleg. Szívesen. – Felállt, és az
órájára pillantott. – A Roberto jelentést még a Lockwood találkozó előtt
kérem. – Az ajtóhoz sétált, és kinyitotta nekem, várva, hogy kimenjek.
Nem mertem ránézni, feláltam, és a folyosó felé indultam.
– Ja, és még egy, Miss London – mondta, úgyhogy hátra kellet
néznem.
– Igen?
– Csak a tényszerűség kedvéért, az emailről, aminek a tárgya az volt,
hogy "Kiváncsi vagyok, hogy kinyalja-e a puncit" – végigmért, tetőtől,
talpig. – Igen, kinyalom a puncit, és ha valaha kinyalnám a magáét...
Ha a körülményeink mások lennének és nekem valaha is eszembe jutott
volna ez a mocskos gondolat, akkor miután befejeztem maga napokig
nem lenne képes járni...

A főnök
Michael
New York, Manhattan
Elolvastam az összes emailt, amit az informatikusok megtaláltak.

Mindegyiket.
Könnyű volt kigyűjteni őket, mert amik rólam szóltak azoknak a
tárgy sorába vagy "Seggfejségi jelentés" vagy A főnököm" vagy "Ez a
pasi ma" volt írva.
Eléggé nyilvánvaló volt, hogy Mya "utált" engem, és majdnem
megbántam, hogy a szexuális frusztráltságomat azzal vezettem le, hogy
követelőztem. Majdnem.
Ha szexről volt szó Myának legalább annyira piszkos volt a fantáziája
mint nekem, és eléggé megnyugtató, hogy a vonzalmam nem
egyoldalú, mégha nem is igazán kezdhettem ezzel a tudással semmit.
Soha nem kevertem még az üzletet és az élvezeteket, és nem most
fogom elkezdeni. Csak jussak túl a mai nyolc megbeszélésen vele,
anélkül, hogy állandóan azokon a dolgokon járna az eszem, amiket az
emailjeiben olvastam. És azon se kéne agyalnom, hogy talán mégsem
keveredne az üzlet és élvezet, ha tényleg megvalósítanánk őket, hiszen
olyan pokolian le akar lépni.
Már ha egyáltalán hagyom, hogy lelépjen.
Bassza meg...

Az asszisztens
Mya
New York, Manhattan
Tárgy: Amire két órán belül szükségem van

A Lexington mappa. A Lerner és Taylor átvétel dokumentációja. A
kiemelten ajánlott könyvekről szóló jelentés összefoglalása. A ma
délutáni megbeszélésen készült jegyzetek.
Michael Leighton
Bezártam az emailt és sóhajtottam. Kezdtem azt kívánni, hogy

bárcsak egyszerűen kirúgna. Azóta az ominózus megbeszélés óta két
napja, készer olyan követelődző lett. Kétszer olyan kibírhatatlan.
Minden erőmre szükségem volt, hogy ne sétáljak ki a céges össznépi
gyűlésről, ahol kipécézet, és egy csomó kérdést tett fel egy könyvről,
amiről pontosan tudta, hogy még esélyem sem volt elolvasni. Aztán
megszégyenítet mindenki előtt, mert egy befejezetlen jelentést adtam
le, aminek a határideje csak négy hét múlva volt.
Ebben a mostani emailben is annyi kérés van, hogy lehetetlen ennyi
idő alatt elvégezni, tehát meg sem fogom próbálni. Felkaptam a
munkát, amit már befejeztem, és elindultam az irodája felé, és
miközben ballagtam küldtem egy emailt Amynek.
Nem is érdekelt, hogy meglátja-e a céges szerveren.
Tárgy: Rettenetes főnök + Tipikus b*nkó viselkedés + Iszonyat

hosszú nap = Bor.Rögtön

Ma korán lelépek. Átmehetek hozzád, és ihatunk bort ma este nálad?

A te csajszid
Mya
Amy másodperceken belül válaszolt
Tárgy: Re: Rettenetes főnök + Tipikus b*nkó viselkedés + Iszonyat

hosszú nap = Bor.Rögtön
Persze.
Kiugrom, és a kedvencedet veszem.
A te csajszid
Amy
Abban a pillanatban ahogy a felvonó ajtaja kinyílt, már siettem is az

irodájába, és nem is kopogtam. Benyitottam és láttam, hogy egy
könyvet olvasva ül az asztalnál.
– Segthetek valamit, Miss London? – nézett rám.
– Itt a kiemelten ajánlott könyvekről szóló jelentés összefoglalása –
és egy hatalmas lefűzőt ejtettem az asztalára. – A Lexington mappa,
vagyis az a része, amit már sikerült befejeznem mindjárt megérkezik a
gépére.
– Nem volt arra szükség, hogy csak ezért feljöjjön az irodámban.
Elküldhette volna csak a levelet... – pillantása a számra vándorolt, aztán
összeszűkült a szeme. – Pontosan tudja, hogy utálom, ha az emberek
engedély nélkül jönnek az irodámba.
– Egy csomó dolgot utál – rántottam meg a vállam. – Talán meg
kellene tanulnia, hogy dolgozza fel magában, ahogy mindenki más. A
délutáni megbeszélésről készült jegyzeteimet majd felhozom, ha

megcsináltam – és mivel valószínüleg a késői ebédjét is hoznom kell

nem fogok kopogni, és ha ez megvan, hivatalosan is végeztem mára.
– Nem – és lapozott a könyvében. – Maga csak azt hiszi, hogy végzett
mára. Ma nyolcig itt kell maradnia.
– Nem tudok – mondtam határozottan. – Terveim vannak.
– Tudom – mondta, és letette a regényt –, és ezek a tervek magukba
foglalják, hogy ma este nyolcig marad.
– Mr Leighton – néztem a szeme közé –, minden tiszteletem,
amennyit csak megérdemel azok után, ahogy ezen a héten velem
viselkedet, ami tulajdonképpen semennyi, de nem maradok ma este.
Nincs rá időm. És igazából tudja mit? – és lelöktem a mappát, amit
most raktam az asztalára, és vagy száz jelentés hullott a padlóra. – Ezt
sem fogom felszedni, és mást sem csinálok ma már. Hazamegyek.
Most.
– Miss London... – kivicsorította a fogát. – Ne kelljen...
– Mit? Kirúgnia? Kérem, rúgjon ki! – megfordultam, és kisiettem az
irodájából, süvített a fejemből a gőz, ahogy a frusztrációm az egekbe
emelkedett.
Dúlva-fúlva vágtattam be az irodámba, és bevágtam magam mögött
az ajtót. Beléptem az online naptáramba, és egy köremailben
lemondtam az összes délutáni megbeszélésemet. A személyzeti
osztálynak is küldtem egy üzenetet, hogy "személyes okokból" ma
korábban kell hazamennem, és előfordulhat, hogy további
szabadnapokra is szükségem lesz holnaptól.
Leellenőriztem, hogy valamennyi email elment-e, kikapcsoltam a
számítógépemet és becsuktam minden nyitott mappát az asztalomon.
A kabátomat vettem fel éppen, amikor kicsapódott az ajtó, és Michael
viharzott be az irodába.
– Megy valahová? – sziszegte, és az arcán megfeszültek az izmok. –
Nem hallotta, mit mondtam magának az előbb?
– Hallottam – és felkaptam a kendőmet –, és maga nem hallotta, hogy

én mit mondtam? Elmegyek. Ott állhat, és nézhet olyan fenyegetően,

ahogy csak akar, de én hazamegyek.
– Mya – bevágta az ajtót, kulcsrazárta és az asztal felé lépett. – Nem
foglak mégegyszer megkérni.
– Jó. – rántottam meg a vállam – Akkor sokkal egyszerűbben
leléphetek. – A vállamra rántottam a táskám, és az oldalsó ajtó felé
indultam, de elkapta könyökemet, maga felé perdített és szembeállított
magával.
– Miért ilyen istentelenül bonyolult veled? – és a homlokát az
enyémhez szorította. – Ma este tényleg velem kell maradnod...
– Akkor olyan indokot mondjon, amiért érdemes.
A szája hirtelen az enyémen landolt, a karjai a derekamon, és már
bogozta is a kabátom övét. Szétnyitotta, lehúzta a vállamról, és a földre
ejtette, közben a szája nem hagyta el az enyémet.
Megharapta az alsó ajkam, felcsúsztatta a kezét a ruhám alatt és
lassan lehúzta az átázott bugyimat. Addig csókolt, hogy levegőt sem
kaptam, miközben gyengéden az asztal felé irányított.
Egy pillanatra elengedte a szám, és minden mappát a földre söpört.
Megszólalt a vonalas telefonom, úgyhogy utánuk küldte azt is.
Szó nélkül megemelt a derekamnál fogva, és az asztal tetejére ültetett.
Meztelen fenékkel ültem a hideg mahagóni aszallapon, és hirtelen nem
kaptam levegőt, ahogy megláttam a merev farkának körvonalait a
nadrágon keresztül.
– Tárd szét nekem a lábad – utasított.
Megugrottam kissé, mert emberek beszéltek a folyosón az ajtóm előtt,
de a hasamra tette a kezét, és mélyen a szemembe nézett.
– Nem fognak hallani minket – suttogta. – És most csináld, amit
mondtam. Most!
Lassan szétnyitottam a lábam, és ő meglazította a nyakkendőjét,
miközben a combom közé bámult.
A térdeim közé lépett, és a hüvelykujját a megduzzadt csiklómra

nyomta, csak annyira erősen, hogy nyöszörögni kezdjek.

– Meg kell ígérned, hogy nem fogsz sikítani – mondta. – Azt
meghallanák...
Bólintottam, képtelenül arra, hogy megszólaljak, erre lehajolt és a
szájával végigsimította a csiklómat – Megígéred, Mya?
– Én... - és megint bólintottam, miközben lélegzetem akadozott,
ahogy megfújdogálta a bőrömet. – Igen... Ígérem nem fogok... Sikítani,
miközben megdugsz...
– Nem arra céloztam, hogy amikor megduglak. – felemelte a fejét, és
cinkosan elmosolyodott. – Először ki kell nyalnom a puncidat. –
Megragadta a bokám és az asztal szélére húzott, mindkét lábam a
vállán.
Anélkül, hogy még egy pillanatot várt volna, a lábam közé fúrta a
fejét és a száját a puncimra tapasztotta – és ettől minden
idegvégződésem kisült. A nyelve fáradhatatlanul pöckölte a csiklómat,
és felkiáltottam, ahogy két vastag ujja is belémsiklott.
A kezem a hajába túrt, megmarkoltam és kegyelemért könyörögtem,
de folytatta az élvezetes kínzást. Két nyögés között megfenyegettem,
hogy sikítani fogok, de kinevetett és a nyelvével még erősebben
simogatott.
A kezeivel mozdulatlanul tartotta a lábam, nem mozdulhattam a szája
elől, és éreztem, ahogy közeledik az orgazmus és az egész testem
remegni kezd.
– Michael, én.... én... – nem bírtam semmi egyebet mondani.
Összerándultam, a testem átvette az irányítást és ígéretem ellenére
kénytelen voltam olyan hangosan sikítani, hogy biztos vagyok benne,
hogy az egész emelet hallotta.
Éreztem, hogy a kezét a számra teszi, és hallottam, hogy csendet
parancsolt, de behunytam a szemem, és hátraejtettem a fejem – már
nem tudtam kontrollálni magam.
Nem tudom, milyen sokáig remegtem, vagy hogy hallott-e bárki, de

amikor kinyitottam végre a szemem, a lábaim még mindig Michael

vállán voltak és ő csak bámult rám.
Azt hittem, most majd mond végre valamit, hogy megtörje a
szexualitással terhes csöndet, de csak levette a lábaim a válláról, és
kigombolta a nadrágját. A szemeim kitágultak, ahogy elővette a farkát,
és rádöbbentem, hogy még annál is vastagabb és hosszabb, mint
képzeltem.
Mosolygott az elképedésemen, és megemelte az államat, hogy a
szemébe nézzek.
– Hajolj előre az asztalra.
Levegőért kapkodtam.
– Mi?
– Hallottad – megragadta a kezem és felhúzott. Aztán a csípőmnél
fogva megfordított, úgyhogy háttal felé álltam. – Hajolj arra a kibaszott
asztalra.
Lassan engedelmeskedtem, és a fának szorítottam a mellkasom.
Hallottam, a ruhasuhogást, ahogy a nadrágja a földre érkezett, aztán
az óvszer csomagolása zörgött. Lassan felemelte a ruhámat hátul.
Kényelmes tempóban, centiről centire vezette belém a farkát, és én
nyöszörögve tágultam lenyűgöző vastagsága köré. Amikor már teljesen
bennem volt, megragadta a hajam és hátrahúzta a fejem, amíg végre a
szemébe tudtam nézni és azt suttogta:
– A képzeletedben is így kúrtalak meg?
Esélyem sem volt, hogy válaszoljak. Fáradhatatlanul lökte magát
belém, egyik kezével a hajamat tartva, és minden alkalommal, amikor a
fenekemen csattant felkiáltottam.
Megharapta a vállam, ahogy a nevét nyögtem, és megint becsuktam a
szemem mert rájöttem, hogy az életben tízszer jobban élveztem, mint a
képzeletemben.
Elengedte a hajam, és a mellemre csúsztatta a kezét, megszorította, és
a fülembe suttogott:

– Amióta csak itt kezdtél dolgozni a farkamon akartam érezni a

puncidat...
Ziháltam, nem tudtam megszólalni, de a lábaim remegni kezdtek
megint.
– Michael... Michael...
– Mya... Mya... – utánzott, kis mosollyal a hangjában.
– Én... Én... – megragadtam az asztal szélét, ahogy megint a
fenekemen csattant. A nevemet suttogta, és ahogy egyre jobban
remegtem belül, hallottam, ahogy mondja:
– Várjál meg – de nekem már végem is volt.
A puncim összerándult az élvezettől, a második orgazmus
végigvibrált a testemen, és én erőtlenül lihegtem az asztalon.
Erősen tartott, és másodpercekkel utánam, amikor én még mindig
nem kaptam levegőt ő is elélvezett,.
Szorosan egymásba fonódtunk, mikor megcsókolta a nyakam:
– Minden rendben? – kérdezte halkan.
Bólintottam.
– Most elengedhetlek?
– Nem.
Halkan nevetett, de továbbra is a karjában tartott, egészen addig amíg
végre engedélyeztem, hogy elengedjen. A nyakamat csókolta,
miközben kihúzódott belőlem és a szemétbe dobta az óvszert. Aztán
megint körémfonta a karját, és megfordított, úgyhogy az asztalnak
támaszkodtam.
Mintha csak tudta volna, hogy képtelen vagyok bármit is önállóan
elvégezni, megigazította a ruhám és felsegítette a kabátom. Az ujjait
végigfutatta a hajamon és leellenőrzött, mielőtt felkapta volna a cipőm
hogy rámadja.
– Hívd fel a sofőröd – mondta halkan, és felvette a vonalas telefonom
földről, és a kezembe adta a kagylót – Lesétálok veled.
Bólintottam és felhívtam a sofőröm, miközben azt figyeltem, ahogy

Michael megigazítja a nadrágját és meghúzza a nyakkendőjét. Egy

pillanatig sem vesztettük el egymás tekintetét. A sofőröm megígérte,
hogy öt perc múlva vár, és letettem a telefont.
Michael a kezembe adta a táskám, és én megbillentem a magas
sarkaimon, ahogy járni próbáltam. Erre Michael mindentudóan
elmosolyodott, magához húzott, és gondosan tartott, miközben a
teherlifthez sétáltunk, ahol nem láthattak meg minket.
Rá sem mertem nézni ahogy a liftben lefelé haladtunk. Teljes
transzban voltam attól, hogy igazából is megdugtam álmaim
főszereplőjét, és hogy a valóság mellett minden álom elszürkül.
Ahogy kiléptünk a felvonóból kissé zavartan néztem körül, mert
hirtelen sötét lett odakint.
Michael a limuzinhoz vezetett, kinyitotta a hátsó ajtót és megvárta,
amíg elhelyezkedem. Úgy láttam, arra számít, hogy teszek valami
megjegyzést, de csak egyvalami jutott eszembe.
– Köszönöm, hogy ilyen megértő, Mr Leighton. – mondtam hivatalos
hangnemben, hiszen nem akartam, hogy a sofőrnek furcsa ötletei
támadjanak mi is történt közöttünk.
– Mit értettem meg, Miss London?
– Hát hogy ma nem maradtam nyolcig. Örülök, hogy megértettük
egymást.
Lssan elmosolyodott, és az órájára nézett.
– Azt hiszem nincs tisztában a helyzettel, Miss London. Kilenc óra
van. Hétfőn találkozunk – még egyszer rámpillantott és becsapta az
ajtót.

Az emailek
Mya
New York, Manhattan
Tárgy: Lefeküdtem vele

Mármint tényleg lefeküdtem vele...
A te csajszid
Mya
Tárgy: Re: Lefeküdtem vele

Tényleg lefeküdtél kivel? A vakrandis fickóval?
És miért írsz egy vadonatúj gmail címről?
A te csajszid
Amy
Tárgy: Re: Re: Lefeküdtem vele

A főnökömmel...
Szuperhosszú sztori.
A te csajszid
Mya
Tárgy: Re: Re: Re: Lefeküdtem vele

Mi az ISTEN? MEG VAGY TE HÚZATVA, MYA?
Mi az isten bajod van???
(milyen volt...? :) )
Imádom a szuperhosszú sztorikat
A te csajszid
Amy
Tárgy: Re: Re: Re: Re: Lefeküdtem vele

A legeslegjobb szex egész életemben.

Mármint annyira, hogy nem hiszem, hogy képes lennék akár csak
elképzelni is ilyen jót. És nem hiszem, hogy ezek után be tudok menni
hétfőn dolgozni és a szemébe nézni...
Nálad leszek öt perc múlva.
A te csajszid
Mya

A főnök
Michael
New York, Manhattan
A hétvégém nyugtalan volt, már amire emlékszem belőle. Az agyam

folyamatosan újrajátszotta, hogyan dugtam meg Myát. Komolyan,
életemben nem törtem a fejem ennyit egy nőn miután megvolt a szex,
de minél inkább megpróbáltam nem gondolni Myára, annál élénkebben
jött elő a képek, ahogy remegve a számon élvez el. És az, ahogy az
asztalra hajolva ismételgeti a nevem minden más gondolatomat
megfertőzte.
És mindennek a tetejébe ma még nem hallottam felőle. Nem okézta le
a reggeli "amire ma szükségem van" emailemet, és most már több mint
két órája itt kellene lennie. Arra gondoltam, hogy mégis bevetette azt a
hülye ötletet, hogy amennyivel pénteken később megy haza, hétfőn
annyival később jön be, úgyhogy nem foglalkoztam a késéssel.
Mindent megpróbáltam, hogy lekössem a figyelmem a két órás
találálkozónkig, mivel biztos voltam benne, nem hagyna ki egy napot
sem ebben a hónapban, hiszen akvizíciós szezon volt.
Ahogy átolvastam a legutóbbi könyvszerződéseket, halkan
kopogtattak az ajtómon.
– Igen? – letettem a papírjaimat, és vártam, hogy Mya belépjen, de
csak Brad jött meg, meg egy ételfutár.
– Reggelt – mondta Brad és az asztalomhoz sétált. – Korábban
akartam érkezni, hogy megvendégeljelek benneteket Myával, ha nem
bánod.
– Nem bánom – hazudtam, és intettem az ételfutárnak, hogy tegye a
kaját az asztalra.
– Vad hétvége? – kérdezte Brad.
– Nem. Miből gondolod?
– Nagyon feszültnek tűnsz, mintha napok óta nem aludtál volna, vagy

mintha valami nyomasztana. Vagy talán... – egy pillanatra szünetet

tartott, aztán elkeseredetten sóhalytott. – Csak nem valami
bulvársztorira kell felkészülnöm? – megrázta a fejét. – Olyan jól bírtad
Michael. Olyan jól...
– Nem – grimaszoltam. – És feszült sem vagyok. Ha igazán tudni
szeretnéd, nem aludtam valami jól tegnap, és még van egy háromórás
ülésem veled és Myával, ami mindjárt kezdődik.
– Ha már Myáról beszélünk – kezdte, de félbeszakítottam.
– Mya allergiás a fokhagymára – mondtam az ételfutárnak, és a
kezébe nyomtam a kenyereskosarat, amit éppen letett az asztalra. –
Kicserélné sima zsömlékre?
– Igen, uram.
– És ez – intettem az üveg karamellöntet felé, ami az asztalon volt –,
azt fogja hinni, hogy mogyoróöntet és köhögőrohamot fog kapni, ha
belekóstól. Vigye el ezt is, és hozzon helyette csokoládéöntetet.
– Igen, uram – felkapta a bűnösöket és az ajtó felé tartott. – Rögtön
jövök.
Brad megemelte a szemöldökét, teljesen összezavarodva.
– Mindig megtanultad, hogy mit szeretnek enni az asszisztenseid?
– Csak akkor, ha több, mint egy évig bírták itt.
– Aha – nevetett. – Nos, ahogy már említettem, az Apple és a
Microsoft is hívott, hogy mivel eddig nem válaszoltál a megkeresésükre
Mya referenciájával kapcsolatban, ezen a héten már mindenképpen
vissza kellene őket hívnod. Jó ajánlásokat adsz neki, ugye?
Megszólalt a vonalas telefonom, még mielőtt erre válaszolni tudtam
volna.
– Igen? – vettem fel.
– Jó reggel, Mr Leighton – mondta egy női hang –, Shelby vagyok a
személyzeti osztályról. Sajnálom, hogy ezért kell hívnom, de az
asszisztense hívott minket ma reggel, és beteget jelentett. Azt mondta,
egy hétig betegszabadságon lesz.

– Egy hétig?
– Igen uram. Szeretné, hogy valaki átvegye a helyét erre az időre?
– Nem, köszönöm – tettem le, és hátradőltem a székemben. Mya soha
nem jelentett még beteget, még akkor sem, amikor tényleg beteg volt.
Számtalan megbeszélést köhögött és prüsszögött végig, pedig sokszor
tényleg otthon kellett volna maradnia. Szóval nem voltam benne biztos,
hogy így próbálja helyzetbe hozni magát a kis randevúnk után, vagy az
elmúlt negyvennyolc órában elkapott valami halálos betegséget.
– Michael? – Brad próbálta magára vonni a figyelmem. – Michael?
Oda sem figyeltem és máris küldtem Myának egy emailt.
Tárgy: Betegség
Remélem van egy istenverte igazolása a doktortól...
Michael Leighton,
Azonnal válaszolt.
Tárgy: Re: Betegség

És ha nincs?
Mya London,
A Leighton Kiadó Vezérigazgatói Asszisztense
Tárgy: Re: Re: Betegség

Ha nincs, azt javaslom, azonnal hívja fel a személyzeti osztályt, és
vonja vissza a betegszabadságra vonatkozó igényét, mivel már tudom,
hogy színlel. Aztán azt javaslom, hogy egy órán belül varázslatosan
tűnjön fel az irodámban, hogy elő tudjunk készülni a jövő heti
megbeszélésekre a szerzőkkel.
Michael Leighton,

Tárgy: Re: Re: Re: Betegség

Ja, igaz is. A jövő hét az nagyon fontos...
Valószínűleg a jövő héten is beteg leszek.
(Valószínűleg még több időre lesz szükségem, hogy magamhoz térjek
"valamiből")
Talán, ha nem megyek be egy ideig, akkor majd meglátja, milyen nehéz
is a munkám. Talán akkor jobban értékeli majd.
Mya London,
A Leighton Kiadó Vezérigazgatói Asszisztense
Tárgy: Re: Re: Re: Re: Betegség

Maga nem lesz "valószínűleg beteg" jövő héten.
Berángatja a seggét dolgozni.
(Nem tart két hétig magához térni abból, hogy rendesen megkúrták.)
Sokkal jobban értékelném, ha ma jönne dolgozni...
Michael Leighton,
Bezártam a levelezésemet, mert erre már nem vártam választ.

Felnéztem, és láttam, hogy Brad úgy bámul mintha szellemet látott
volna.
– Mi? – kérdeztem.
– Megdugtad Myát, igaz?
– Tessék?
– Hallottál – meg se rezzent. – Lefeküdtél vele... Lefeküdtél vele, és
ezért nem hívtad vissza azokat a cégeket. Pontosan ezért nem akarod,
hogy elmenjen.

– Nem ezért nem akarom, hogy elmenjen.

– Tehát bevallod azt a részt, hogy megdugtad?
– Nem – mondtam. És percekig tagadtam mindent, csak hogy
megnyugodjon. Tisztában voltam vele, hogy szívrohamot kapna, ha
megtudná az igazat.
Mikor biztos voltam benne, hogy meggyőztem, elővettem a mai
találkozóra előkészített mappákat és kettesben végigbeszéltük őket.
Amikor végeztünk és elkezdte rendezgetni a saját papírjait,
kinyitottam a számítógépemet és kerestem egy virágost, aki végez
kiszállítást, hogy virágokat küldjek Myának – és az üzenetbe
beírhassam, hogy "húzd vissza a segged dolgozni".
Egy hatalmas liliomcsokrot válsztottam, mert emlékeztem, hogy az
egyik első találkozásunkkor megemlítette mennyire szereti a liliomot,
és már félúton voltam a kártyaszám kitöltésével, amikor
megdermedtem.
Mi a fenét csinálok?
Bezártam az ablakot és kattintottam a tollammal.
Simán túlélem a következő hetet Mya nélkül is, ha már játszani akar.
Egészen biztos vagyok benne, hogy jobb munkát fogok végezni mint ő.
Annyira nem lehet nehéz.

A főnök
Michael
New York, Manhattan
Egy hét betegszabadsággal később...
Még mindig nem hiszem el, hogy dugtunk a főnökkel múlt héten...
Gondolod nagyon felhúzná magát, ha még egy hetet itthon maradnék?
A te csajszid
Mya
ui: nagyon szánalmas, hogy elkeseredetten szeretnék megint dugni
vele?

Még mindig nem hiszem el, hogy nem jegyezte meg egy életre, hogy
duplán leellenőrizze kinek küldi el az emailjeit...
Igen, eléggé felhúzná magát, ha még egy hétig otthon maradna.
A főnöke
Michael
ui: egyáltalán nem szánalmas, ha figyelembe vesszük, hogy a főnöke is
meg akarja dugni megint.
Megnyomtam a küldés gombot, és eltettem a telefonom. Nem jelent

meg ma reggel – a személyzeti osztályt sem hívta, de nem merek neki
megrovást adni, vagy akárcsak szóban rápirítani. Majdnem megőrültem
a múlt héten, amíg megpróbáltam mindent megcsinálni, amit általában
tőle várok el, és el kellett rajta gondolkoznom, hogy talán tényleg
annyira rettenetes főnök vagyok, mint ahogy ő állítja.

Például most is, ültem az asztalnál egy szerzővel, akinek meg akarjuk
jelentetni a könyvét, és csak másodpercekre voltam tőle, hogy azt
mondjam: tudja mit? Felejtsük el, ma nem fog menni. – és elküldeném,
hogy majd valamikor máskor találkozzunk. És kísértett a gondolat,
hogy Mya lakásához hajtsak, és hozzátegyek még egy "utóiratot" az
emailhez.
Megbántam, hogy ezt a megbeszélést étterembe szerveztem, ahelyett,
hogy az irodámban maradtunk volna. Igazából csak azért hívtam ide a
partnerem ebbe az ötcsillagos étterembe, mert hónapokkal ezelőtt
egyszer hallottam, hogy Mya azt mondta valakinek, hogy örülne ha
egyszer megengedhetné magának, hogy itt vacsorázzon. Természetesen
letagadnám, ha valaha kérdezné, de mivel meg se érkezett ma este,
nekem sem kellene itt lennem.
– Tehát – köszörülte meg a torkát a szerző, akivel voltam, egy csinos
kis barna, harmincvalahányéves nő –, amennyiben a Leighton Kiadóval
szerződök le, meg kell ígérnie valamit.
– Mit kellene megígérnem, Miss Sutherland?
– Nos, hogy reklámozni fogják a könyvemet.
– Minden könyvünket reklámozzuk.
– Igen, tisztában vagyok vele. Ezért van ilyen kiváló hírnevük, de ez
csak az alapszintű reklám. Azt akarom, hogy megígérje, hogy két éven
belül filmre viszik a könyvet, és minden egyes könyvemért, amit a
jövőben írok, hatszámjegyű előleget kapjak és világjáró turnét akarok a
legjobb könyvesboltokba.
– Ön elsőkönyves szerző...
– Tudom. És simán kiadhatnám ezt is az Amazonon, kb öt másodperc
alatt. És mégis itt vagyok és vállalom a kockázatot, hogy tálcán
nyújtom át a következő New York Times bestsellert önöknek.
Az égre néztem és ittam egy nagy korty bort. Szerettem volna témát
váltani, de Miss Sutherland arról kezdett el beszélni, hogy melyik
hollywoodi hírességet kellene garantálnunk, hogy felolvassa

"bestsellerének" hangoskönyv verzióját, tehát könnyedén ki tudtam

kapcsolni a hangját.
Ez az a rész, ahol Mya általában közbelép, és visszatereli a szerzőket
a realitás talajára, a rész, ahol amúgy is kevéske türelmem általában
végképp elfogy, és én elnézést kérve még több kávéért indulok. Mya
nélkül percekre voltam attól, hogy megtörjek, és a pokolba küldjem ezt
a nőt, csak hogy végre magához térjen.
– Tudja mire gondolok, ugye? – Miss Sutherland hangja zavarta meg
gondolataimat – Maga nem utálja, amikor Hollywoodban filmre
visznek egy könyvet, de kihagyják belőle a legjobb részt? Őszintén,
nem tudok önökkel aláírni, hacsak meg nem ígérik, hogy az én
könyvemmel ez nem történhet meg.
– Miss Sutherland... – próbáltam kiszűrni az idegességet a
hangomból. – Az esélye, hogy Hollywood éppen az ön első könyvét
szeretné... egy szakácskönyvet, ami teli van harcsareceptekkel... az
annyira kevés, hogy...
– Bocsánat, késtem – nem fejeztem be a mondatot, Mya hangja
állított meg.
Rövid fekete koktélruhája felfedte hosszú lábait, és egyszerűen
elképesztően nézett ki. Ajkai szenvedélyes pirosra voltak rúzsozva, a
haját magasra tornyozta a fején, és onnan estek laza, göndör fürtök a
vállára.
Odasétált Miss Sutherlandhoz, megrázta a kezét, aztán miközben leült
felémtátogta, hogy fejezzem be.
– Amit Mr Leighton mondani szeretett volna – fordult Miss
Sutherland felé –, az az, hogy meg kellene próbálnunk a szakácskönyv
piacra koncentrálni a könyvével. Aztán beszélhetünk, a következő
receptgyűjteményéről, és hogy miként tudjuk azt elhelyezni a
palettánkon, hogy a lehető legjobban jöjjön ki.
Csak néztem Myát, és bámultam, ahogyan finoman irányította a
megbeszélést és meg sem szólaltam a találkozó végéig. Mire

befejeztük, Miss Sutherland készen volt aláírni a szerződést, és sok

szerencsét kívánt nekünk. Aztán mind felálltunk, és ahogy elhagytuk az
éttermet Mya derekára tettem a kezem, a gerince fölé, és észrevettem,
hogy próbál nem reagálni.
Amint Miss Sutherland beült a taxiba Mya rámnézett.
– Szívesen – és önelégülten elmosolyodott.
– Köszönöm szépen. Értékelem – mondtam, és mégegyszer
végigmértem. – Egészen jól nézel ki ahhoz képest, hogy egy hétig beteg
voltál.
Nem válaszolt. Csak bámult rám, és minden csepp erőmre szükségem
volt, hogy ne ragadjam kézen, és húzzam a kocsimba, hogy velem
maradjon ma éjszakára.
– Tervezed, hogy bejössz holnap dolgozni, vagy továbbra is
bizonytalanságban akarsz tartani?
– Még nem vagyok benne biztos. Attól függ, hogy hogy érzem
magam reggel, amikor felébredek, vagy szeretném-e hogy még jobban
átérezd, hogy mennyi is a munka, amit rámterheltél, miközben
megpróbálod mindet magad elvégezni. – Intett a limuzinnak, és az
mellénk kanyarodott. – De meg kell mondjam, örülök, hogy végre
kimondtad azokat a drágalátos szavakat a munkámmal kapcsolatosan.
– Milyen szavakat?
– Köszönöm szépen.
Nem válaszoltam. Csak néztem, ahogy a sofőr kinyitotta előtte a
hátsó ajtót, és befelé tessékelte. Rögtön mellécsusszantam, mielőtt még
be tudta volna zárni az ajtót.
– Mi a... – kezdte, ahogy a biztonsági övért nyúlt. – Mégis, mit
csinálsz?
– Sofőr, kérem húzza fel az elválasztót – és megvártam, amíg a sofőr
elszeparált minket. – Mya London, tényleg azt gondolod, hogy csak
azért, mert dugtunk, még nem foglak kirúgni?
– Michael Leighton – utánzott –, tudom, hogy nem fogsz kirúgni, és

ennek semmi köze ahhoz, hogy lefeküdtünk egymással.

– Mi nem lefeküdtünk egymással, mi kúrtunk.
– Rendben – és lehalkította a hangját – kúrtunk. De tudom, hogy nem
merészelsz kirúgni.
– Szeretnél fogadni?
– Azzal az emberrel, aki tudja, hogy a legjobb asszisztens vagyok,
akivel életében együtt dolgozott?
Mosolyogtam, és nem tudtam mivel visszavágni. Mielőtt megtaláltam
volna a megfelelő választ, a sofőr szólt hátra a belső hangszórón.
– Miss London, még mindig a Time Square-re megyünk az AMC-
hez?
– Igen Archer. Köszönöm.
Kikapcsoltam a mikrofont.
– Mi van a Time Square-en, az AMC-nél?
– Randim van egy igazi úriemberrel. – félrenézett, mintha kissé
zavarban lenne. – Már hetekkel ezelőtt megbeszéltük. Nem akartam
udvariatlan lenni, és az utolsó pillanatban lemondani.
– Mi a neve?
– Semmi közöd hozzá – megint felémfordult. – És hacsak nem
szeretnél gyertyát tartani, megkéred Archert, hogy hozzon vissza a
Jaguárodhoz, amíg mi bemegyünk a moziba? Később szükségünk lesz
az autóra, mert vacsorázni megyünk, és ne sértődj meg, de nem vagy jó
vacsorapartner.
– Mi a neve? – kérdeztem megint.
– Taylor – mondta. – Azt is tudni szeretnéd, hogy mit dolgozik, és
hány éves?
– Szeretném. Mondjad.
– Az ABC Stúdiónál elemző, és huszonhét éves. Most boldog vagy?
– Túl fiatal hozzád – mondtam. – És ahhoz képest mennyi idős, még
nem vitte túl sokra a cégnél. Sokkal jobbat érdemelsz.
– Saját magadra gondolsz?

– Nem, én a legjobb vagyok – mondtam. – De addig is amíg erre

rájössz, jobbat érdemelsz.
Összeszűkült szemmel méregetett, de nem mondott semmi mást.
– És ha ez az a fickó, akiről úgy írtál, hogy "Már egy hete nem hívott,
vagy üzent vissza", akkor valószínűleg te is tudod, hogy igazam van.
Nincs az a normális férfi, aki egy hetet várna, hogy téged felhívjon,
hacsak nem a főnököd.
Az arca kipirult és elkerekedett a szeme.
– Megérkeztünk, Miss London – mondta a sofőr, ahogy behúztunk a
mozi elé.
Mya kikapcsolta az övét és megvárta, amíg Archie kinyitotta az ajtót.
Előresétáltam, és kinyitottam a moziajtót előtte, és mögötte maradtam,
amíg a pénztárhoz ment.
– Csak felveszek két jegyet – mondta. – Nem jössz velünk a moziba
be, ugye?
– Nem, de ha nem bánod, megvárom, amíg megjelenik.
– Bánom.
– Szar ügy.
– Rendben. – Átvette a jegyeket az árustól és követtem a mozi egyik
várójáig. Elővette a telefonját a táskájából, és a képernyőre mosolygott.
– Taylor azt üzente, hogy dugó van, de húsz perc múlva itt lesz.
Holnap reggel a cégnél majd részletesen tájékoztatlak, hogy ment a
randink, ha már ennyire aggódsz.
– Nem aggódom egyáltalán, de köszönöm, hogy megerősítetted, hogy
bejössz holnap dolgozni.
– Nem aggódsz, hogy Taylor állja az összehasonlítást veled?
– Ezt már megbeszéltük. Senki nem állja az összehasonlítást velem –
mosolyogtam. – És ezt te is tudod. És azt is tudod, hogy nem áll
szándékodban dugni vele ma éjjel, mert még mindig azon jár az agyad,
hogy velem milyen volt dugni. Úgyhogy ez az egész randevú
értelmetlen, csak túl nyuszi voltál, hogy lemondjad, vagy talán engem

akarsz féltékennyé tenni. Vagy mindkettő.

Elpirult, és a telefonját kezdte nézni.
Negyedóra múlva még mindig nem nézett fel, csak folyamatosan
frissítette a képernyőt. Aztán hirtelen megzörrent a készülék, Mya
elmosolyodott, és megnyomott egy gombot. Elolvasta az üzenetet, és
elhalványult a mosolya. Begépelt valamit, aztán rámnézett.
– Valami közbejött neki, úgyhogy... Rendben. Most elmondhatod a
véleményedet, csak hogy rosszul érezzem magam. Már úgyis hiányzott
neked, hogy a cégnél macerálhass, úgyhogy gondolom most
használhatod a magánéletemet.
– Miről beszélsz?
– Tudod, most mondd el, hogy milyen hülye vagyok, hogy egy olyan
fickót hívtam randira, aki már kétszer átvágott, és miért nem vártam
inkább arra, hogy ő hívjon. Aztán mondd el, hogy milyen hülye
vagyok, hogy időt vesztegettem arra, hogy kicsípjem magam, és hogy
megpróbáltalak féltékennyé tenni...
Csókkal szakítottam félbe, és addig harapdáltam az ajkát, amíg
felnyögött. Ahogy megadta magát, és már nem akart megszólalni csak
annyit mondtam:
– Gyerünk.

Az asszisztens
Mya
New York, Manhattan
Michael Jaguárjában ültem és csendesen figyeltem, ahogy vezet, még

mindig ledöbbenve azon, hogy velem akarja tölteni az este maradékát.
Megkérte a sofőrt, hogy vigyen minket vissza az étterembe, ahol a
kocsija állt, csak hogy minél gyorsabban kettesben maradjunk.
Nem voltam benne biztos miért, de ahogy rámnézett, amikor
megáltunk egy pirosná, úgy éreztem ez így most így tökéletes. Amikor
nem játszotta hogy ő a főnököm, azokban a rövid pillanatokban nagyon
szeretetreméltó volt.
– Elég nehéz lesz asztalt foglalni ilyenkor New York Cityben –
mondtam, végre megtörve a csendet.
– Oda, ahová megyünk nem kell asztalfoglalás.
– Elhiszem neked, de azért szeretnék előre bocsánatot kérni.
– Miért?
– Mert csak feltételezed, hogy kedvelni fogom a helyet, ahová
megyünk, ahelyett, hogy megkérdeznéd – mondtam. – Nagyon finnyás
vagyok, és egy csomó dologra allergiás.
– Tudom – és balrafordult a kereszteződésben. – Nem szereted a
tenger gyümölcseit, csak egyféleképpen elkészítve eszed meg a csirkét,
laktóz intolarenciád van, de azért néhány sajtfélét megeszel, és ha
szeretnéd részletesen felsorolom az összes hülyeséget, amitől rosszul
leszel ilyen vagy olyan okból. – Rámnézett. – Felsoroljam?
Megdöbbenten ráztam meg a fejem.
– Jó – mondta. – Nem kérdeztelek meg, mert nincs rá szükségem.
Mindazzal ellentétben, amit rólam hiszel, igazából figyelek rád. Adsz
nekem egy esélyt, hogy kedves legyek hozzád, vagy egész este úgy
akarsz viselkedni, mintha az irodában lennénk?
– Adok neked egy esélyt...

– Jó – és a combombra tette a kezét. – Mert amióta csak megjelentél a

vacsoránál, nagyon erősen próbálok nem rád ugrani, és szeretnélek
megkérni, hogy abban a pillanatban, amikor úgy érzed, hogy nem kell
tovább próbálkoznom, azonnal tudasd velem is.
Elpirultam és hátradőltem az ülésben, és az út során már nem
szólaltam meg, csak figyeltem, ahogy a hóval szegélyezett utcákon
vezet.
Félórával később egy toronyház előtt álltunk meg. Michael a
parkolófiúnak adta a kulcsát, és az én oldalamra sétált, hogy kinyissa
előttem az ajtót. Megint a derekamra tette a kezét, és ahogy a portás
kinyitotta az ajtót előttünk a fülembe súgta:
– Tényleg azért viseled ezt a ruhát, hogy féltékennyé tegyél?
– Attól függ. Működött?
– Nagyon is. – Néhány lépcsőn keresztül az üvegfalú felvonóhoz
irányított, ahonnan egész Manhattan a szemünk előtt ragyogott.
Egészen a legfelső emeletig emelkedtük, és amint a felvonó ajtaja
kitárult, egy pincér üdvözölt bennünket és egy különszobába vezetett
minket.
A sarkoban egy kandalló ontotta a meleget, és csak egy asztal állt a
terem közepén, gyönyörű kilátással a városra.
A pincér mosolygott és felvette az italrendelésünket, mielőtt eltűnt.
– Ezen a helyen csak egy asztal van?
– Általában nem – válaszolta. – De nem hiszem, hogy bármelyikünk
örülne, ha valaki meglátna minket együtt, figyelembe véve, hogy
milyen viszony van közöttünk.
– Hát igen, nem szeretném, ha az emberek azt gondolnák, hogy a
"komisz" főnökkel, vagy a bulvár vezérigazgatóval aludtam, csak hogy
megkapjam az állásom.
– Azt én sem szeretném – és mosolygott. – Mikor jössz igazából
vissza dolgozni?
– Úgy érted, mikor tudsz megdugni megint?

– Ma este megduglak – mondta. – Tényleg arra vagyok kiváncsi,

mikor jössz vissza dolgozni.
– Amint beismered, hogy sokkal inkább szükséged van rám, mint
gondoltad volna, és amint bocsánatot kérsz, amiért olyan udvariatlan és
durva voltál velem az elmúlt évben, amióta csak neked dolgozom.
– És ha nem?
– Nos, bármilyen csodálatos is a szex, még van három hét
betegszabadságom és meglehetősen sok szabadnapom maradt, amit
felhasználhatok. Ahogy a helyzet áll...
– Szükségem van rád, és sajnálom – mondta sietve. – Tényleg nagyon
szükségem van rád, hogy segíts amíg ki nem lépsz, ha egyáltalán...
Tudtam, hogy azt szeretné hallani, hogy nem lépek ki, vagy hogy
egyáltalán gondolkodom rajta, hogy maradok, de még a csodálatos
randevú és forró irodai szex sem változtatott meg semmit, felmondok a
Leighton Kiadónál abban a pillanatban, ha olyan ajánlatot kapok,
amiért megéri.
Szerencsére a pincér visszatért, mielőtt még megszólalhattam volna,
és mindketten rendeltünk, pontosan ugyanazt, egy sima csirkés tésztát.
Meglepetésemre Michael elterelte a beszélgetést a munkáról és a
szexről. Órákon át beszélgettünk és elképedtem, amikro kiderült sokkal
több közös van bennünk, mint gondoltam.
De akármennyire is úriemberként viselkedett, akárhányszor a
szemébe néztem nyilvánvalóvá vált, hogy másodpercekre van attól,
hogy azt javasolja, dugjunk az asztalon.
Hajnali háromkor a pincér bejelentette, hogy most már be kell zárnia
a helyet, úgyhogy Michael rám segítette a kabátom és besétáltunk a
városba. Michael szorosan maga mellett tartott, hullott a hó és egészen
a Rockefeller Plázáig sétáltunk, hogy megnézzük a korcsolyázókat. A
korlátot szorongattam és percekig csak bámultuk a párokat és a
családokat, ahogy egyensúlyoztak a jégen.
– Kérdezhetek valami személyeset? – néztem fel Michaelre.

– Igen.
– Azok a sztorik tavaly a bulvárlapokban, azok igazak voltak?
– Némelyik.
– Ó – összehúztam a szemöldökemet. – Tényleg?
– Pontosan mit is kérdezel, Mya?
– Van valami oka, hogy már nagyon hosszú ideje nem jelent meg
rólad semmi?
– Igen, van... Már nagyon hosszú ideje nem csináltam azokat a
dolgokat, amiket régen szoktam. – Ujjaival végigsimította az ajkam. –
Megígértem Bradnak, hogy visszafogom az "aktivitásomat", mert a
céget tőzsdére visszük – kicsit elhallgatott. – És véletlenül éppen ezzel
egyidőben felvettem munkatársnak egy nagyon érdekes és szexi
figyelemelterelést, hogy az alattam lévő emeleten dolgozzon.
– Vagyis titokban feküdtél le a kis rajongóiddal.
– Gondoltam rá– ismerte el. – De meg kell mondjam, teljesen
elvontad a figyelmemet, úgyhogy nem is vesztegettem az időmet
másokra.
– Nem hiszek neked – pirultam el. – Nem létezik, hogy nem aludtál
senkivel sem, amióta neked dolgozom.
– Hinned kéne, és nem aludtam. – A hajába túrt – Semmi okom, hogy
hazudjak neked. Amikor elkezdtél nekem dolgozni megpróbáltam
megszabadulni tőled, annyira zavart ez a vonzalom, de nyilvánvalóan
nem működött a dolog.
– Tehát az elején szándékosan voltál olyan gonosz velem, hogy
kilépjek?
Beleegyezően mosolyogott.
– Ez annyira... – El se hiszem, hogy ilyen ártatlanul tudta ezt
bejelenteni. – Ez milyen szemétség már.
– Az volt.
– Nem, még mindig az – néztem a szemébe. – Még mindig úgy
viselkedsz, mintha meg szeretnél szabadulni tőlem.

– Írd alá az új szerződést, és sokkal kedvesebb leszek.

– Mi volna ha előbb kedvesebb lennél velem, és akkor elkezdenék
gondolkodni rajta?
– Mi volna, ha egyszerre csinálnánk? – finoman a korláthoz szorított.
– Az utolsó hat hónapban már nem voltam igazán 'gonosz'.
Követelőző? Igen. Kissé ésszerűtlen voltam az időbeosztásoddal, és
túlságosan felhúzott, hogy nem írtad alá az új szerződést? Talán.
– Egészen biztosan.
– Rendben – mondta. – De nem voltam hozzád gonosz.
– Csak mindent megtettél, hogy ne legyek szem előtt, sőt, olyan
messze legyek, amilyen messze csak lehettem, mert pontosan annyira
szerettél volna megkapni engem, amennyire én szerettelek volna téged?
– Pontosan – és mosolya beterítette az arcát. – Csak védtem saját
magam.
Nevetésben törtem ki, aztán már éreztem is, ahogy ajkai
végigsimítják a számat, és átölelt és magához húzott.
– Most hazavihetlek és megdughatlak? – suttogta, száját még mindig
a számon tartva. – Vagy van még valami, amit megtehetek azért, hogy
elhidd tényleg kedvellek?
– Csinálhatjuk... – és elpirultam mielőtt kimondtam –, csinálhatjuk az
első dolgot, amit mondtál.
***
Michael kinyitotta a pazar tetőtéri lakásának ajtaját, és a hálószobába

terelt. Abban a pillanatban, ahogy az ajtó becsukódott mögöttünk, már
csókolt is, és szorosan magához húzott.
– Nem tudok sokáig maradni ma éjjel – suttogtam. – Egy órán belül
mennem kell.
– Egy óra? – kérdezte, miközben lehúzta a ruhám zipzárját. – Miből
gondolod, hogy végzek veled egy óra alatt?

– Nem gondolom, de a főnököm tényleg megszállottan elvárja, hogy

időben legyek munkában, és már hajnali öt óra van. Ha egy percet is
kések, küldeni fog egy emailt, és úgy állítja be az egészet, mintha
világvége lenne.
Elnevette magát, és széttépte a bugyimat.
– Úgy vélem, nem lesz problémája azzal, hogy ebben az esetben
kivételt tegyen.
A nadrágja elejére csúsztattam a kezem és lehúztam a zipzárt.
– Nem vagyok benne biztos. Elég bunkón tud viselkedni.
– Tényleg? – A nadrágja a földre esett, miközben egyre erősebben
csókolt, és az alsó ajkamat harapdálta. Lecsúsztatta a ruhámat a
vállamról és az ágyra nyomott.
– Tényleg – mosolyogtam, ahogy mellém ereszkedett az ágyra, és
megszívta a mellbimbómat. – Nagyon meglepődnék, ha késve érne be
dolgozni.
– Ma késni fog – mondta, és megragadta a kezem és magára gurított.
Felgörgetett egy óvszert és a kemény farka fölé helyezett, és szavak
nélkül irányítva magára eresztett. Nem siettem, lassan engedtem
magamat megtölteni a farkával, aztán amikor már teljesen bennem volt
összefontuk ujjainkat, és hintázni kezdtem.
– Basszus... – lihegte, ahogy megpróbáltam felgyorsítani, és a
csípőmet megragadva lassított le. A jobb kezével lehúzott magához, és
szájával teljesen befedte számat, és kifulladásig csókolt. Másik kezével
erősen csípőmbe markolt, és így kontrollálta mozgásom. A nevemet
suttogta, és éreztem, hogy minden belső izmom megfeszül, ahogy a
farka bennem vibrált.
– Basszus Mya... – mélyen belémpréselte magát ahogy elélvezett, és
testemen a már ismerős rángások hullámoztak végig, ahogy követtem.
Hangosan ziháltam, egész testem ellazult, és a mellére zuhantam.
Arra számítottam, hogy megengedi, hogy levegőhöz jussak, és
behunytam a szemem, de gyors mozdulattal leemelt magáról és a

hasamra fordított.
Összezavarodottan nyögtem és túl fáradtan ahhoz, hogy kérdezzek ki
sem nyitottam a szemem. A következő pillanatban apró csókokat
éreztem a hátamon, ahogy szájával a gerincem vonalát követve tartott
lefelé. Egészen a fenekemig.
És megcsókolta mind a két felét.
– Tessék. – mondta, és megpaskolta a fenekem, majd visszafordított.
– Most már hivatalosan is kijelentheted, hogy megcsókoltam a segged.
Megállíthatatlan nevetésben törtünk ki.
***
Párnát rakott a fejem alá, és megkérdezte:

– Minden rendben? Kérsz valamit?
– Vizet... és egy teljes idegenvezetést a lakásodban, később.
– Oké, mindenképpen. – Megcsókolta a homlokom és kisétált.
Megrezzentem, ahogy megpróbáltam kinyújtani a lábam, és sikerült
az oldalamra gurulni. Körülnéztem a szobában a táskámat keresve, és
láttam, hogy a mobilom világít és az új email ismerős kis kék ikonja
villog. Talán Amy és egy vészhelyzet, úgyhogy egy lepedőbe
burkolózva kimásztam az ágyból.
Tárgy: Amire ma szükségem van

Te, az irodámban tízkor.
Michael Leighton
Mi a fene!
Megpördültem és Michaellel találtam szemben magam.
– Komolyan azt gondolod, hogy képes vagyok ma dolgozni menni, és

tízkor megbeszélést tartani veled?

– Igen – és az ágy felé húzott. – Én is fantáziáltam bizonyos
dolgokról és azokat az irodámban kell megvalósítanunk.

Az emailek
Mya
New York, Manhattan
Tárgy: Nem-Seggfejségi Jelentés 15 (szokj hozzá ehhez az új

gmailes címhez)
Virágott hozott nekem. Friss fehér liliomok a kedvenc virágosomtól.
(Nem emlékszem, hogy említettem volna neki, hogy ez a kedvenc
virágosom...)
De aztán megkért megint, hogy írjam alá az új szerződést.
Talán mégsem olyan rossz, ha mindent figyelembe veszünk? Vagy csak
a szex miatt mondom?
A te csajszid
Mya
Tárgy: Re: Nem-Seggfejségi Jelentés 15 (szokj hozzá ehhez az új

gmailes címhez)
Csak a szex miatt mondod!
Kérlek!
(Azért belátom, hogy a virágok, és az, hogy minden reggel ő hozza a te
kávédat kedves gesztus, és már éppen ideje volt... De csak a szex miatt
mondod :) )
A te csajszid
Amy
Tárgy: az Apple éppen most utasított el

Az Apple most hívott és azt mondták, hogy nem tudnak pozíciót
ajánlani miután "hosszasan elbeszélgettek a referenciaként megadott
személlyel." Gondolod Brad mondott valami rosszat rólam? :(

A te csajszid
Mya
Tárgy: Re: az Apple éppen most utasított el

Sajnálom Mya. Biztos vagyok benne, hogy ez csak annyit jelent, hogy
egy olyan cégnél fogsz dolgozni, ami sokkal inkább meg fog felelni az
igényeidnek.
Kétlem, hogy Brad bármi rosszat mondott volna rólad. Imád az első
interjúd óta, és gyakorlatilag azt gondolja, hogy Mr Leighton miattad
lett jobb igazgató. Miért nem kérdezed meg, mit mondott?
A te csajszid
Amy
Tárgy: Re: Re: az Apple éppen most utasított el

Ebédszünetben felhívtam Bradot. Azt mondta, semmi mást, csak csupa
pozitív dolgot mondott rólam mind az Applenek, mind a Google-nek.
Aztán azt mondta, Michael volt akivel utoljára beszélt az összes cég.
Nem hiszem el, hogy a hátam mögött megpróbál keresztbe tenni
nekem...
Főleg most, hogy együtt alszunk. :(
A te csajszid
Mya

Az asszisztens
Mya
New York, Manhattan
Michael arcán hintáztam és nyögtem, ahogy nyelvével simogatta a

csiklómat. Erősen markolta a combjaim, hogy helyben tartson,
miközben én elkezdtem remegni.
– Isteneeem, isteneeem... – kiáltottam fel, és a mögötte lévő falnak
támaszkodtam, miközben elélveztem a száján.
Behunytam a szemem, éreztem, hogy a lábaim elgyengülnek, de
Michael az ölébe emelt. Mikor végre nem remegtem tovább, az irodai
szófához sétált velem és letett. Egy meleg ruhával megtörölgetett a
lábam között, és visszalépett az irodához tartozó fürdőszobájába.
Másodpercek múlva visszatért, leült mellém és a hajamat cirógatta.
– Remélem jól szórakoztál – mondtam neki halkan, és eltoltam a
kezét. – Mivel valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy
megengedtem, hogy megdugj.
– Hogy mondtad?
– A hátam mögött beleavatkozol a karrierembe, mert azt reméled
végül aláírom az új szerződést veled? Komolyan azt hiszed, hogy az,
hogy szexelünk, vagy hogy kedvellek azt is jelenti, hogy
megakadályozhatod, hogy másik céghez menjek?
Megemelte a szemöldökét és volt mersze meglepetten bámulni.
– Az Apple tegnap hívott, és azt mondták, azért választottak másik
jelentkezőt, mert a főnököm, aki TE vagy, nem adott megfelelően
példás ajánlást a cégükhöz. – Felálltam, hogy ne tudjon magához ölelni.
– A Google pontosan ugyanezt mondta. És ma reggel kaptam hangposta
üzeneteket az Amazontól és a Microsofttól, és még három másik cégtől,
és ha most lemegyek és meghallgatom őket, biztos vagyok benne, hogy
ugyanezt fogják mondani.
– Mya...

– Nem – ráztam meg a fejem. – Sajnálom, hogy valaha is azt

gondoltam, hogy van egy kis esélyünk nekünk együtt, ha elmegyek a
cégtől, és sajnálom, hogy valaha is azt gondoltam, hogy több vagy mint
egy nagyképű és önző bunkó, mert nyilvánvalóan nem vagy az.
– Még akkor sem, ha iszonyatosan szexi vagyok?
– Nem. Még akkor sem ha... – félbeszakítotam magam. – Most nem
ezt próbálom elmagyarázni. Beadtam a felmondásomat a személyzeti
osztályon, mielőtt ide feljöttem, és erősen javaslom, hogy fogadd el, és
nézz utána, hogy valami elképesztő végkielégítést kapjak, mert soha
többé nem látsz.
– Befejezted?
– Igen – és az ajtóhoz siettem, de elkapott és maga felé fordított.
– Sosem tennék keresztbe neked Mya – és ujjával leletörölt egy kósza
könnyet az arcomról. – Természetesen mélyen magamban azt kívánom,
bárcsak maradnál, de csakis jó dolgokat mondtam rólad. Még azt is
mondtam, hogy bolondok, ha nem vesznek fel, de...
– De? – bámultam rá. – De mi?
– De megmondtam nekik, hogy a megalázó fizetés, amit ajánlanak
nem elegendő neked, és ha nem emelik meg az ajánlatot a
többszörösére, akkor inkább válasszanak valaki mást. Úgy gondolom,
többet érdemelsz.
– Ez minden?
– Nem – mondta és a szemembe nézett. – Minden vezérigazgatót
személyesen kell meginterjúvolnom, hogy elég jók-e hozzád, és
tudnom kell, hogy akivel együtt fogsz dolgozni nős ember-e.
Már nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, hogy ez most
komolyan muszáj volt-e, de elémvágott.
– Igen – és büszkén mosolygott. – Igen, komolyan muszáj volt.
– Az, hogy a vezérigazgató nős-e miért is számít, Michael? Mi van ha
miután kiléptem nem szeretnék már találkozgatni veled?
– De szeretnél, és bele sem fogunk kezdeni egy ilyen beszélgetésbe –

grimaszolt. – Ha a vezérigazgató már nős, akkor nem kell attól

tartanom, hogy 'ez itt' megtörténik megint a következő munkahelyeden,
és akkor kevésbé leszek féltékeny.
– Hogy lehetsz ilyen önző? – nem hittem neki, és valami oknál fogva
nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak.
– Egészen biztos vagyok benne, hogy ha meghallgatod mit ajánl az
Amazon, a Microsoft és a mások három cég, meglepődsz, hogy milyen
nagylelkűek – a tenyerébe fogta az arcom. – Legalábbis ezt mondták
nekem tegnap.
– Ez még mindig nem teszi jóvá, hogy beleszóltál az
álláskeresésembe és átvetted a Bradtól ezeket a beszélgetéseket.
– Tudom, hogy jóvá teszi – és megcsókolt. – És most, hogy már nincs
esélye, hogy aláírd az új szerződésedet velem, és remélhetőleg rájöttél,
hogy nem teszem tönkre a karrieredet, mit szólsz, ha inkább a mi
hosszútávú terveinkről beszélnénk?
– Ok, ezen gondolkodnom kell – és visszacsókoltam. – Attól függ,
mit ajánlasz...

Az emailek
(És a vége)
Mya
Egy évvel később...
Mondtam már ma, hogy szeretem a főnököm?
Teljesen tökéletes, szuperkedves mindenkivel, nem akarja, hogy a
tisztítóba menjek a ruháiért, nem kér kávét vagy bármit, amit az előző
főnökeim (igen, többesszám) követeltek tőlem...
Két megbeszélésem van ma reggel, és őszintén, alig várom őket, mert
mindkettőn olyasmi lesz a téma, amit igazán élvezek.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ehhez hozzá tudnék szokni.
A barátnőd
Mya

Nem, még nem mondtad ma, hogy szereted a főnököd, de mivel
gyakorlatilag a saját főnököd vagy, remélem ez mindig így lesz.
A főnököd a Microsoftnál sokkal rosszabb volt, mint én valaha is.
(Igazából büszke vagyok rád, hogy három hónap után kiléptél.)
Ha az egyik megbeszélés, amit említettél az, ami az irodámban lesz,
mikor is jól megduglak: jó tudni, hogy élvezed.
Biztos vagyok benne, hogy hozzá tudsz szokni.
(Mikor tervezed megváltoztatni a hivatalos aláírásodat?)
Michael Leighton,

Tárgy: Re: Re: A főnököm.

Megváltoztattam.
Találkozunk öt perc múlva.
Mya London
Igazgató, London Kiadóvállalat

Akinek Tetszet A 'Jogos Kétség' Ugyanettől A Szerzőtől, Ezen Is Jól Fog Szórakozni

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Akinek Tetszet A 'Jogos Kétség' Ugyanettől A Szerzőtől, Ezen Is Jól Fog Szórakozni

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Naughty Boss – Whitney G

Akinek tetszet a 'Jogos kétség' ugyanettől a szerzőtől, ezen is jól

Megjegyzés: ez egy amatőr fordítás, és igen, vannak benne

mi csak úgy fordítgatunk

mi csak úgy fordítgatunk

Amikor utoljára volt az arcom egy bulvárlap címoldalán, az a

A Leighton Kiadó playboy vezérigazgatója síró nőt hagyott egy hotel

Ellenállok a kísértésnek, hogy a szemeimet forgassam, miközben

mi csak úgy fordítgatunk

A papírkosárba hajítottam az újságot és eszembe jutott, hogy

Még volt pár percem a hat órás találkozómig, így az asztalomra

mi csak úgy fordítgatunk

azokat a regényeket tette, amiket átadtam olvasásra. Letette az asztalra,

mi csak úgy fordítgatunk

Nem, utána kirúghatlak…

mi csak úgy fordítgatunk

bármelyik korábbi asszisztensem, akiket szintén kirúgtam, mert

mi csak úgy fordítgatunk

időt. − Most elmehet az irodámból a fenébe.

Tárgy: Mondd meg a személyzetiseknek, hogy rúgják ki a vezető

Odaléptem a bárszekrényhez, kinyitotam és töltöttem magamnak egy

mi csak úgy fordítgatunk

−Még mindig nem mondtad, hogy mit nyernék. Nyerek egyáltalán

mi csak úgy fordítgatunk

leszünk az egyedüli befektetők.

mi csak úgy fordítgatunk

és eléggé engedelmes, hogy a feladatokat visszabeszélés nélkül végezze

mi csak úgy fordítgatunk

Tárgy: Manhattani kiadó Vezető asszisztenst keres

---Továbbított üzenet ---

Tárgy: Re: Manhattani kiadó Vezető asszisztenst keres

mi csak úgy fordítgatunk

Várj. Azt hittem, hogy ő a “komisz” igazgató? Nem úgy hívják?

Tárgy: Re: Re: Manhattani kiadó Vezető asszisztenst keres

Tárgy: Re: Re: Re: Manhattani kiadó Vezető asszisztenst keres

Tárgy: Megkaptad az állást?

mi csak úgy fordítgatunk

A te csajszid (tényleg így fogunk mindig minden emilt aláírni, mintha

Tárgy: Re: Megkaptad az állást?

mi csak úgy fordítgatunk

Egy évvel később

mi csak úgy fordítgatunk

Bebotorkáltam a Leighton Kiadó csillogó előcsarnokába, egyik

mi csak úgy fordítgatunk

egyes munkatársnak, akit ma a konferenciaterembe vártunk üzenetet

Tárgy: Amire ma szükségem lesz

Sosem volt értelme, hogy a reggeli első emailjére válaszoljak.

−Nem, nem, nem − emeltem fel a tányért a banános muffinokkal,

mi csak úgy fordítgatunk

gyanús nem marad az asztalon.

Már írtam is volna, hogy “B+ magadat és az időmániádat, te önző

mi csak úgy fordítgatunk

az elmúlt pár hónapban, egyre gyakrabban használtam bármi egyébre

mi csak úgy fordítgatunk

Tárgy: Kiváncsi vagyok, hogy kinyalja-e a puncit...

Mia azonnal válaszolt

Tárgy: Re: Kiváncsi vagyok, hogy kinyalja-e a puncit...

mi csak úgy fordítgatunk

inkább önző a hálószobában. Érted, biztos vagyok benne, hogy jól

−Miss London? − Mr Leighton mély hangja riasztott fel a telefonból

mi csak úgy fordítgatunk

A pénteknek kellett volna a legjobb napnak lennie a héten, hiszen

mi csak úgy fordítgatunk