ELPADÁSOK

A SÉMI NÉPEK VALLÁSÁRÓL

I. ELPADÁS
Bevezetés: a téma és a vizsgálódás módszere

A bennünket foglalkoztató téma a sémi népek vallása, vagyis az arabokat, hébereket föníci
aiakat, arameusokat, babilóniaiakat és asszírokat magában foglaló azon rokon népek csoport-
jáé, melyek az ókorban a nagy Arab-félszigetet, Szíria-Mezopotámia és Irak termékenyebb
földjeit, s a Földközi-tenger partjától Irán és Orményország hegyeiig nyúló térséget lakták.
A világ nagy vallásai közül három ezen népek körében született, amiért is a vallástörténet
tanulmányozójának mindig különös érdeklQdéssel kell fordulnia a sémi népek felé. Témánk
azonban nem a számos sémi eredetq vallás, hanem a sémi vallás
egésze és annak fQjellemzQi,
valamint általános jellege. A judaizmus, a kereszténység és az iszlám pozitív vallások, azaz
nem a korokon át csendben mqködQ tudattalan erók formálták
óket, mint az ókori pogány
rendszereket, hanem eredetük nagy vallási újítók tanításához vezethetQ vissza, akik isteni
kinyilatkoztatások szószólójaként beszéltek, és tudatosan szakítottak a múlttal. E pozitív
vallásokon túl találjuk az Qsi tudattalan vallási hagyományt, a vallásos gyakorlat és hiedelem
tárházát, mely nem tulajdonítható egyedi elmék hatásának, és melyet nem az egyeni teKIn-
télyre támaszkodva terjesztettek, hanem annak a múltbeli örökségnek a része volt, melyben
a sémi faj
egymást követQ nemzedékei nQttek fel, mondhatnánk ösztönösen, természetesnek
tartván, hogy hitüknek és cselekedeteiknek olyannak kell lenniük, amilyet atyáiktól láttak. A
pozitív sémi vallásoknak olyan terepen kellett gyökeret verniük, melyet már ezek a korâbbi
hiedelmek és szokások uraltak; ki kellett szorítaniuk, amit nem tudtak szervesiteni, am axar
elvetették, akár magukba olvasztották a régi vallás elemeit, minden esetben számolniuk
kellett velük és határozot magatartást kellett kialakítaniuk velük
szemben. Nem volt meg
olyan embereket megmozgató pozitív vallás -, melynek kezdetben megadaiot volna a
Labula rasa, és úgy jelentkezhetett volna, mint az elsQ vallás; az új rendszemek külsóleg, na
tartalmilag nem is, imindenüu kapcsolódnia kell a rendelkezésére álló korábbi eszmékhez es
Szokásokhoz. Uj vallási rendszer csak úgy talál befogadásra, ha a hallgatóságban mar
meglévQ vallási öszlönöket és hajlamokat szólít meg. Ezeket pedig nem érheti el, ha nem
veszi figyelembe azokat a hagyományos formákat, melyek minden vallásos érzület hordozói,
és ha nem beszél olyan nyelven, melyet az ezekhez a korábbi formákhoz szokott emberek
értenek. Valamely pozitív vallási rendszer alapos álátásához, ahhoz, hogy azt történeti
kezdeteiben és alakjában valamint elvont elveivel megérthessük, ismernünk kell az azt
megelózQ hagyományos vallást. Ezért kérem az olvasót, hogy érdeklodését iordítsa az ókori
sémi népek vallása felé; témánk nem csupán régiségbúvárló kivánesiságból fakad, hanem
kozvetlen és fontos kapcsolatban van a bibliai spiituális vallás eredetének nagy kérdésével
Világisuk meg ezt egy példával. Az olvasó tudja, hogy az újszövetségi és minden keresztény
 WILLIAM ROBERTSON SMITH 347
eológiai tanítás milyen nagy része nyugszik az áldozat és a papság
gondolatán. Az újszövet-
oi szerzQke vonatkozású mondandójukban elóre feltételezik az áldozat
amely a zsidók körében elterjedt és a Templom elQírásaiban fogalmazódottés meg.
papság fogalmát,
A Templom
rtusa eredét tekintve szintén nem volt új dolog; A Pentateuchus elQírásai sem szabadon
hoztak létre papsagot es aldozati szertartást, hanem egy spirituálisabb tanításnak
megfelelQen
Atformálták és átalakították a régebbi intézményeket, melyek számos részletben megegyeztek
a héberek pogány szomszédainál találhatóakkal. Aki az Oszövetséget figyelmesen olvassa,
az meghökkenve tapasztalja, hogy ott az áldozat eredetére és alapvetQ értelmére sehol sem
található teljes magyarázat; magától értetódik, hogy az áldozat a vallás elengedhetetlen része,
olvan tanítás, amely nem csak Izraelre jellemzQ, hanem általánosan elfogadott, és melyet a
választott népen kívül és belil egyaránt követnek. Ha tehát az áldozatról szóló újszövetségi
tanítást alaposan akarjuk tanulmányozni, akkor fokozatosan visszajutunk ahhoz a ponth0z,
ahol meg kell kérdeznünk, hogy mit is jelentett az áldozat nem csupán a hébereknél, hanem
az Oket is magukban foglaló népek egész körében. Ezek a kérdések ahhoz a következtetéshez
vezetnek el, hogy azon sémi eredetq vallások közül, melyek a mai napig emberek millióira
vannak hatással, egy sem tanulmányozható alaposan és kimerítQen, ha mellettük nem
vizsgáljuk a sémi faj Qsibb, hagyományos vallását.
Az olvasó bizonyára észrevette, hogy érvelésem magáól értetódQ elemeként kezelem.
hogy amennyiben visszanyúlunk a héberek legQsibb vallásos fogalmaihoz és szokásaihoz,
úgy találjuk, hogy azok rokon népek egy csoportjának közös birtoka és nemIzrael törzseinek
kizárólagos tulajdona voltak. Ennek bizonyítékát csak késQbb látjuk majd; akkor azonbana
Bibliát figyelmesen olvasók elQt mindez alig cáfolható bizonyság lesz. Az Qsi Izrael fogság
elotti történetében egyvalami nagyon világos, az emberek többsége számára a legnehezebb
feladat az volt, hogy nemzeti vallásukat megkülönböztessék a környezQ népek hitvilágától.
Akiknek nem volt érzéke a spirituális elvek iránt és Jahve vallása csak örökölt szokásokból
állt, azok nem voltak tudatában a közötük és pogány szomszédaik között lévó nagy külónb-
ségnek, és kánaánita valamint más idegen szokásokat vettek át. Ennek jelentQsége nyilván-
való, ha figyelembe vesszük, hogy bármiféle újítás milyen mélyen rázza meg a legtermésze-
tesebb vallásos érzeteket. Semmi sem érinti meg olyan eróvel a konzervatív ösztönöket, mint
a vallás. A konzervativizmus pedig a keleti ember mélyen gyökerezQ szellemi beállítousága.
Izrael egész történelme érthetetlen, ha abból indulunk ki, hogy az a pogányság, mely ellen a

proféták ágáltak, a héberektQl teljesen idegen vallási hagyomány volt. Elvileg Ezsaiás
vallását
egy világ választotta el a bálványimádástól. Azonban a számunkra oly világos elvi különbség
az átlag júdeai számára mégsem volt az, mert elmosta a vallási hagyományban és a ritusban
elutasitó konzervativizmus csak a hagyományra
meglévQ nagy fokú hasonlóság. Az elveket
és a szokásokra figyel, tiltakozott a prótélák ellen és nem tudot azonosulni azon eröteszíté-
seikkel, hogy élesen elválasszák Jahve vallásál az idegen isenek vallásaitól. Ez bizonyítja

amit én Izrael vallásgyakorlata lermeszeles alapJânak nevezek, erQsen hasonlítoit

azi, hogy
a szomszédos kultuszokhoz.

Könn yebben elfogadjuk azt a válaszl, mclyel e lekinteiben az

Ószövetségi történelem tényei
feliételezesen alapul0 valoszeru érvek
alá öket. A
támasztják
sugallnak, mivel másféle
hagyományos vallás apáról fiúra szall és faji kérdés. A közös törzsbQl
ezert nagymèrlékben
számazó népek szent és profán hagyomanyos hiedelmeiket és szokásaikat is együt öröklik,

tehátabizonyiték, hogy a héberek és szomszédaik avalasoshagyománynagy közös tárával

rendelkeztek, egybeesik a más forrasokbO1 adodo bizonyílékkal, mely szerint faji szempont-
348 AKLASSZIKUSOK

ból nem volt

különbség az. izraeliták valamint Szíria és Arábia pogány népei között. E
népei mindenüt jól felismerhetQ etnikai egységet alkotnak, és ez térség
is, hogy a semita elnevezést közösen viselik. A jelenik meg abban a
tényben
tizedik fejezete sugallta, amely az általunk
kifejezést eredetileg a Teremtés
Könyvének
vizsgált csoporthoz tartozó népek többségét Noé
fiának, Sémnek leszármazottjaként mutatja be. Bár a modern
átvették ezt a nevet a Teremtés KönyvébQl, azt azonban
történészek és etnográfusok
világosan kell látnunk, hogy a semita
csoportot nem úgy határozzák meg, hogy az azonos lenne a Sém
nemzetek sorával. A legújabb gyermekeinek tartott
szÖvegmagyarázók hajlamosak arra, hogy az
emberiség
családjainak a Teremtés Könyve X. fejezetében található
osztályozását
kai és nem etnográfiai
alapokon nyugvónak tekintsék; a föníciaiak és másföldrajzi vagy politi
kánaániták
Hám gyermekeiként és az
egyiptomiak rokonaiként szerepelnek. Ez a felosztás például
történelmi tényeknek, mivel a héber hódítást megfelel a
megelQzQ idószakban Kánaán századokon
egyiptomi fennhatóság alá tartozott, és a föníciai vallást és civilizációt át
át. Etnográfiailag azonban nincs egyiptomi hatás járta
kánaániták valamint
különbség a hébertQl
alig különbözQ nyelvet beszélQ
az arabok és szírek között.
MásrészrQl Elám és Lud, azaz Susiana és
Lydia, Sém gyermekei gyanánt szerepelnek,
szágok bármelyikében még sincs okunk azt gondolni, hogy ezen or-
a
népesség nagy része egy törzsbQl származott a szírekkel és
arabokkal. az

Az etnográfiai csoport tudományos meghatározása tényezók

általában nem lelhetünk az
ókori népek származási
egész sorától függ; mivel
megcáfolhatatlan, közvetlen történeti bizonyítékra. A helyére és rokonságára vonatkozó
történeti hagyomány
ezért részben az örökölt testi
tulajdonságokra és részben
hiányosságait
szokásokra és képességekre vonatkozó
az
olyan lelki tulajdonságokra,
szülók örökítenek át megfigyelésekkel pótolni, melyeket többnyire a
kell
gyermekeikre. A nemzetek közötti
rokonság közvetett ismérvei közül
a
legnyilvánvalóbb, és ez idáig legalaposabban tanulmányozot, a
nyelvi ismérv; a megfigye-
lések szerint az
emberiség által beszélt nyelvek természetes
és e
csoportokban található számos nyelv úgynevezett csoportok egész sorát alkotják,
genealógiai sorba rendezhetQ a
rokonság foka szerint. Persze az sem mindig igaz, hogy az azonos
l6 népek valódi vagy rokon nyelvet besz-
származásukat tekintve olyan közeli
rokonságban állnak, mint ahogy arra
nyelvük következtetni enged; például egy gael törzs elfeledheti
ósi
valamelyik germán dialektusban beszélni anélkül, hogy elveszítené nyelvét és megtanulhat
kelta voltát. Altalában azonban valódi, származás szerinü
nagy embercsoportok nem hirtelen
ket, hanem nemzedékeken át Qsi dialektusukat változtatják meg nyelvü-
beszélik, mely az idÑ múlásával fokozatosan
módosul. Ezérnt általában
igaz, hogy az emberiség nyelvek szerinti
mikor nagy tömegekre alkalmazzuk, nagyon közel áll természetes csoportosítása, legalábbis
fajok nyelvérQl alapos vizsgálalot követQen az esciek osztályozásához; és kevert
többségében kiderül,
nyelve is. Ha más helyzei alakul ki, és egy kisebbség hogy egyben
a domináns törzs az

nyelvét a többségre, akkor bizonyosak lehetünk afelól, hogy ennek oka rákényszerithette
sága volt, azaz képessége arra, hogy alsóbb rendü lajokat sajal természetes kiváló
korlátozódik a nyelv körére, hanem az élet minden ierületére képére alakítson, és ez nem
kiterjed. Ahol egységes nyelvet
találunk, ott bizonyosan megállapíthatjuk, hogy olyan emberek
csoportjával van
akik gen nehezen
megfogható és suerteagazo kozos hatâsok alatt állnak. Aholdolgunk a nyelv
egysége nemzedékeken ál uralkodó volt, oLL biziosak lehetünk abban,
folyamato8 munkája nagyfokú testi és lelki eByseget 1s lerehozou. Olyan hogy ezen hatások
Viszont, melyeknek hosszú ideje külön történelmuk van, es igy nyelvük nem csoportok esetében
azonos, hanem
 WILLIAM ROBERTSON SMITH 349

uipán egy nyelvesaládhoz tartozik, mindez már nem olyan mértékben igaz. Például egy skót,
Linek ereiben germán és kelta vér is csörgedezik, vagy egy északnémet, aki részben germán,
részben pedig vend, mindketlen a germán nyelvesaládhoz tartozó nyelvet beszéinck ám
indkét esetben alkatuk e nem germán része, mely nyelviükre ugyan nem nyomta rá bélyegét,
nemzeti karakterükön mégis észrevehetQ nyomot hagyott, és végül a két ember közÖtti
kilönbség nagyobb lesz, mint arra dialektusuk következtetni enged. Ezért aztán világos, hogy
nyelvrokonság nem pontos merceje a faj1 jellemzQk összegének. Egészében véve mégis
igaz marad, hogy az a törzs, mely elég erQs ahhoz, hogy nyelvét egy nemzetre kényszerítse,
más tekintetben is meghatározó hatással van a nemzeti karakterre, és ennyiben a fajok nyelvek
mondanunk. Különösen
szerinti osztályozását természetesnek és nem mesterségesnek kell
a vallásos könyvek hiánya miatt egy új
igaz ez a korai idókre, amikor az irodalom, és fQként

nyelvnek elfogadtatni magát egy idegen fajal. Ma egész Egyiptom

sokkal nehezebb volt
az arab
arabul-sémi nyelven beszél, lakosságamégis messze van attól, hogy beolvadjon
-

és a Korán vallása nem juttatta

típusba. Ez azonban nem történhetett volna meg, ha a Korán idQkben a hódító
volna az arabokat mesterségesnek nevezhetQ elQnyhöz. A nagyon korai
fennmaradásához és terjeszkedéséhez. A
népeknek nem volt ilyen mesterséges segítsége a
beszélt és írásbeliséggel nem rendelkezQ nyelvek csak ahhoz mérten nyernek teret, ahogyan
mqvei segítségükre lennének.
azadott nyelvi közösség hatni tud anélkül, hogy óseik irodalmi
sorolt sémi
Ami pedig az említett módon, a nyelvi hasonlóság alapján egy csoportba
a feltqnQ, általánosan egységes
népeket illeti, jó okunk van arra, hogy nyelvi rokonságukban nem tökéletes;
megnyilvánulását ismerjük fel. Az egység például nem
jelleg csupán egyik semita jellegre vonatkozó általánosítá
lenne veszélytelen a beduin arabok vizsgálata után a
alkalmazni. Ennek valószínúleg két oka
sokba bocsákozni, és azokat az ókori babilóniaiakra
területein és a babilóniai alluviális síkságon élQ sémi népek
van. Az Arab-félsziget sivatagos
feltételek mellett éltek; és környezetük különbsége a
egészen más természeti és erkölcsi
a sivatag arabjai emberemlékezet
lehetÑ legnagyobb volt. MásrészrQl az is bizonyos, hogy
és
óla gyakorlatilag tiszta faj, míg a babilóniaiak ugyanezen
néptörzs más tagjai a sémi népek
keveredtek más
és igen valószínú, hogy nagymértékben
földjének peremén telepedtek le,
módosult a jellegük.
ajokkal, és ennek megfelelQen
sémi népek kimutatható és
körében jellegbeli
lehetséges
Még ha tekintetbe vesszük is a
a sémi népek jól elkülönülQ és viszonylag egységes
eltéréseket,akkor is igaz marad, hogy rendelkezünk. A sémi
tekintetében erre igen erQs bizonyítékkal
Csoportot alkotnak. A nyelv
állnak egymassal, hogy még az ebben járatlan megfigyelQ
nyelvek oly közeli rokonságban visszavezetheti oket egy
modern tudomany könnyúszerrel
is észreveszi hasonlóságukat, és a
általános tulajdonságait. Másrészrol a különbség
közös nyelvhez és megállapíthatja nyelv
e
és nagy, hogy egyetlen józan
e nyelvek és a szomszédos fajok
nyelvei kozotl olyan alapvetó
a semi nyelvek ès mas nyelvesaládok
között fennálló
filológus sem menne odáig, hogy
rokonsagban feltehetóleg Eszak-Afrika
kapcsolatról bármi bizonyosal állitson. Legkozelebbi
ilt 1s elleinsulyozzák közös vonásokat. A nyelvi
a
nyelveivel állnak, de a nagy külonbsegek az idoSzak, mely során az eredeti és közös sémi
azt mutatja, hogy
bizonvíték ezért leginkább nyelvektól eltérQ sajátos tulajdonságai
és a mas nyeivcbalauDa laruLO
nyelv külön létezett, az idószak, amikor a sémi nyelvesalád
kialakultak, sokkal hosszabbaZvolt, minta z azl kovelóvallak egymástól és önálló dialektussá
különféle ágai, mint a
héber, aram cs ara0, kuin
akarunk levonni, akkor feltehetiük hagv
feil6dtek, Ha pedig történelmics
kovekezlelest
arameusok
az
atauO
L4vOl neiyekre rajzottak és megkezdték önálló
miel6t a héberek,
350 AKLASSZIKUSOK

nemzeti fejlQdésiket, lennie kellet egy hosszi idószaknak, melyben mindezen népek 6sei
együt éltek és egy nyelvet beszéltek. Es mivel a héber, arám és az arab sokkal inkább ha-
sonlitanak egymáshoz, mint amennyire az 6si, közis sémi nyelv hasonlíthatott a környezQ
fajok nyelveinek bármelyikéhez, feltételezhetjitük, hogy a számos sémi népnek egészen a
nyelvi különbségek teljes kialakulásáig tartó önálló léte csak rövid lehetett ahhoz az idQszak-
hoz képest, melyben a még egységes sémi törzs más fajoktól távol éit, és kialakította sajátos
és jellegzetes nyelvét.
Ervelésünk azonban nem lehet teljesen meggyózQ anélkül, hogy ne utalnánk a tárgyunktól
eltéró filológiai részletkérdésekre; azonban a sémi nyelvekben kicsit is járatos olvasók készek
lesznek elismerni, hogy a háromhangzós gyökök közös sémi rendszerének kialakítása, hogy
más nyelvi sajátosságokat ne említsünk, sokkal több nemzedék munkájába kerüit, mint ahány
a héber és arab közti kiülönbségeket létrehozta. Ha tehát az összes sémi nemzet Qsei hosszú
ideig éltek együtt a héberek, arameusok és arabok önálló történelmét megelQzQQ igen korai
idoben-vagyisazemberi fajok gyermekkorában, az emberiség történelmének azon idósza-
kában, amikor az individualitást semmire sem becsülték, és amikor a közös hatásoknak
olyan
ereje volt, melyet mi modernek csak nehezen érthetünk meg, akkor világos, hogy a közös
törzsbQl végül kirajzó különbözQ csoportok, melyekbQl a történelembQl ismert sémi
alakultak ki, közös nyelvükön kívül magukkal vitték
népek
a közös
jellegzetes faji karakterüket, valamint
gyökerekbQl származó sok szokást és eszmét. Ezen kívül azt is meg kell
állapítanunk,
hogy a sémi népek szétszóródása sohasem volt olyan mértékq, mint az árjáké. Ha nem
számítjuk a tengeren túl alapított településeket a délarabok kelet-afrikai gyarmatait és a
föníciai gyarmatokat a
a sémi
Földközi-tenger partjain és szigetein-, akkor megállapíthatjuk, hogy
népek által elfoglalt terület
összefüggQ és zárt. Nagy és rendíthetetlen központja az
Arab-félsziget, e természetesen elzárt terület, melyet természetes adottságai miatt elkerültek
a bevándorlások és

a sémi
népességváltozások. A modern tudósok között mérvadó vélekedés szerint
népek szérajzásának valószínq kiindulási pontjából, ebbQl a
újára a sémi nyelv a szíriai sivatag mentén, míg azokba a központi eródbQl indult
nagy, természetes határokba nem
ütközött, melyeket a Földközi-tenger, a
hegyei jelentenek. A történelem hajnalánTaurusz-hegység
valamint Orményország ès Iran
az e határok között fekvÑ
nyelvjárásokat beszélQ sémi törzsek lakták, és lakóterületük zártsága egész területethozza
sémi

járuit egységes jellegük megQrzéséhez. Ha számos sémi szükségszerúen

nép nem volt egymáásal közveilen
kapcsolatban, akkor az nem idegen népek miatt, hanem csakis az Qket elválasztó ternmészetes,
begyek és sivatagok alkotta akadályok miatt alakult
SZÁmOs kis törzsre és így. EzekbQl valóban sok volt, és a fajt
népre osztouák, ám a görög hegyekhez hasonlóan nem voltak eleg
hatalmasak ahhoz, hogy úját
akár békések voltak, akár
állják az államok közötti sokoldalú kapcsolatoknak, melyek
háborúsak, mindenképpen
megörizze eredeti jellegzetességeit. Az ókorban ezekethozzájárultak ahhoz, hogy a közÖsseg
lások sem zavarták. Szíriában
a viszonyokat nagy idegen bevándor-
korai
tÖrekvések; és bár az úgynevezett hettitaegyiptomi
a
hadjáratokat nem kísériék gyarmalosito
emlékek, nuelyek oly sok találgatásra adtak okot,
még bebizonyíthatják, hogy egy Kis-Azsiából származó nem sémi
sikerült benyomulnia Eszak-Szíriába, azért az népnek egy alkalommal
titák, vagyis Koilé-Syria nem arám
elég világos, hogy Bibliában szereplQ het-
a
közösségei, a kánaánila törZshôz tartoztak, és a legna-
8yobb engedmény, amit a kérdésben a modern elméletekuek tehetünk
ki, hogy a hettiták egy ideig nem sémi arisziokrácia uralna alatt az, hogy nen zárjuk
a filiszteusokat is
éltek. Volt olyan ido, amikor
nem sémi népként mutatták be, mára azonban
ålialánosan elfogadott, hogy
 WILLIAM ROBERTSON SMITH 351

nézet mellett felhozott ervek nem megielelQek, és igaz ugyan, hogy Palesztinába a
tengeren átKaphtorbó, azaz Krétáról érkeztek, mégis fQként sémi származásúak voltak vagy
a2

albbis már bevándorlásukkor nyelvükben és vallásukban egyaránt erQs sémi jelleget

mutattak.

A késobbi idQkról szólva azt állapíthatjuk meg, hogy az asszír-babilóniai és perzsa hó-
sémi földeketl lakó népesség jellegének számottevQ megváltozásához.
Aitások nem vezettek a
átalakulá-
Eltúntek a nemzeti és tórzsi határok, és a sémi térségen belül a népesség-jelentQs
azonban idegen népek behatolására nem került sor. Ezzel szemben a
sokon ment keresztiül,
idQszakban eró idegen elemek érkezetek a szír városokba. Mivel azonban
örög és a római
a vidéket úgyszólván elkerülte, a
a bevándorlás gyakorlatilag csak a városokat érintette és csak átmeneti volt. Mivel a keleti
látszik,
faii jelleg megváltoztatásában játszott szerepe, úgy
halálozási általában meghaladja a születési arányt, és a városi népességet
arány
városokban a
vidékrQl érkezQk tatják fenn, is a parasztság összetétele határozza meg a népesség
végül
a
az arab hódítást követóen a görög tényezQ
miért túnt el
jellegét. Ez a magyarázat arra, hogy
Mi sem bizonyítja kézzelfoghatóbban, hogy az Qsi sémi
olyan gyorsan Szíria népességébQ1. az arabok ésS az arab hatás náluk, és
területek népessége teltünóen egynemq volt, minthogy ezeken
ereszteni. A muszlim hódítás jóval túlment
csakis náluk tudtak maradandó gyökeret és az
de Qsi sémi országok kivételével az iszlám gyorsan új alakokat öltött,
a határokon, az
alávetett idegen tömeg reakciójának.
uralkodó arab réteg hamar utat engedett az
Az egész történelem során, a legkorábbi idQponttól,
amelyrQl megbízható tudással rendel-
nincs tudomásunk nagy és tartós népesedési prob-
kezünk egészen a kalifátus hanyatlásáig, voina,
sémi típusnak eredeti központjaiban való megmaradását fenyegette
lémáról, amely a
részben a
hellenizálását. Ezek a zavarok
leszámítva a nagyvárosok ámeneti
már említett részben pedig abbol,
sémi elemek merQben helyi mozgásából adódtak, nagyobb
letelepült Arábia pusztáiból a megmqvelt
nomádok egymást követQ hullámai érkeztek
hogy arab
letelepedésükkor hozzájuk olyannyira hasonló népek vették körül, hogy
földekre, melyeket
akadálytalanul bekövetkezhetett,
miközben az
a régi és az új lakosság teljes egybeolvadása határvidékek kivételével,
Haa sémi nép településein, a
sem változott meg.
általános faji jelleg való keveredés miatt bármikor
is jelentQsen módosult,
a népesség összetétele idegenekkel területet a népek
sémi
idókben következhetett be, vagy
a
akkor az csakis a történelem elQtti mértékét csak találgatni tudjuk,
való összeolvadás során. Ennek
érkezte elQu lakó népekkel mint például, hogy a
föníciaiakra és kánaánitákra
hipotézisek
-

mivel az idónként felmerüló feltétele

bizonyitekokkal nem alátámasztou
népek
-

presémi eredetq
erósen hatottak letelepedése Azsiában már gyakor
volna
semi nepek
Annyi bizonyos, hogy
a
zéseken alapulnak. és hogy a sémi fajt már
kezdettol fogva állandóan
befejezelt volt,
latilag a történelem hajnalánérkezQ új bevándorlok. Alig van a világnak még egy olyan része,
megerósítették a sivatagból anyelvrokonsag egyértelmúen faji,
a testi és lelki
feltélelezni, hogy
ahol ilyen jóokunk lenne felléiclezesunkel az alaposabb
kutatás sem cáfolja meg. A
utal. Ezt a
jellegbeli rokonságra a mindenüu
jaratosak Cgyhanguan tanúsíthatják
és irodalmaban
sémi népek történelmében hasonlóságo.
családra valló
megtalálható, egy semi területek határain megváltozik
hogy a
jelleg egyonteClusege a
Az csak természetes, u l l 8yarmatoOkat, a természeti adotságok

Nvugaton, ha nem
vesszük figyelembe a Cug szomszédaik közé. A Vörös-tenoer es a
húztak a
semi nepck S Tucgen
éles válaszióvonalat akadalyt alkoltak, amelyet a sémi fai terieszkedá
sivatag olyan 1Oldrajzl ta ar afrik
6le északra fekvQ amely ugyanakkOT,
uEY lalsZik hatékonyan megállitotta
de
ereje gyakran álépet,
352 AKLASSZIKUSOK

népek elQretörését Azsiába. Keleten azonban a Tigris és az Eufrátesz termékeny medencéie

az6-és az újkorban egyaránt a fajok találkozó helye volt. Az assziriológusok köziöu leginkábh
elfogadott vélemény szerint Asszíria és Babilónia civilizációja nem volt tisztán sémi eredeti
és a térség 6kori népességében jelen volt egy erQs presémi tényezQ, melynek hatása különösen
könnyen felfedezhetQ a vallásban és az ékírásos emlékekben fennmaradt szent irodalomban
Amennyiben ez igaz, annyiban óvatosan kell kezelnünk az ékírásos anyagot az ókori sémi
népekre jellemzQ hagyományos vallás jellegére vonatkozó kutatásunk során. Az a felfedezés,
hogy Babilónia jó kiindulási pont a sémi népek hiedelmeinek és szokásainak összehasonlító
tanulmányozásához, az utóbbi idóben némileg divatosnak volt mondható, és elsQ látásra
elfogadhatónak is tqnik a tekintélyes forásanyag magas kora miatt. Azonban az ilyen
kérdésekben az 6si és a kezdetleges nem szinonimái egymásnak, és nem szabad a sémi vallás
kezdetleges formaja után kutatnunk egy olyan térségben, ahol a társadalom nem volt kez-
detleges állapotban. Babilóniában úgy látszik, hogy a társadalom és a vallás egyaránt két fa
összeolvadásán alapult, és így nem kezdetleges, hanem összetett volt. A hivatalos
babiloni
és aszirvallásirendszer, ahogyan azta papi szövegekbQl és nyilvános feliratokból ismerjük
világos jeleit mutatja annak, hogy több a hagyományos népi vallásnál, és a papság és az
államvezetés alakította mesterségesen, ahogyan a hivatalos egyiptomi vallást is, vagyis biro-
dalmi célokat szolgáló, mesterséges kombinációjáról van szó, amely számos helyi vallásból
merített eiemekbQl állt össze. Minden
valószínüség szerint a tömegek valódi vallása jóval
egyszerkbb volt a hivatalosnál. A késQbbi idókben pedig úgy látszik, hogy Asszíria a vallás
és a faj tekintetében alig különbözött a
környezQ arám területektQl. Ezeket a megjegyzéseket
nem azért kell megtenni, hogy kétségbe vonjuk az ékírás tanulmányozásának fontosságát a
sémi vallások története
szempontjából; a hatalmas adatmennyiség igen értékes, ha õssze
akarjuk vetni azzal, amit a többi sémi nép vallásáról és vallásgyakorlatáról tudunk, és
különösen értékét az adja, hogy mint más területeken, úgy a vallásban is az Eufráiesz és a
Tigris völgyének civilizációja nagy történelmi hatást gyakorolt a sémi
népek lakta térség
jelentQs részére. A sémi vallás általános tanulmányozásához azonban a megfelelQ kiindulasi
pontot olyan térségekben kell keresnünk, amelyekrQl
ugyan csak késQbbi ismeretekkel
rendelkezünk, azonban egyszerqbb társadalmi formára utalnak, eredetüket kevesebb ketseg
övezi, és az általunk ismert vallásos
jelenségek alapján nem olyan összetettek. Bar keves
kereszténységet megelQzQ idQszakból származó adatunk, a pogány Arábia vallása sok tekin-
tetben igen kezdetleges jelleget mutat, amely a nomád élet
kezdetlegességét
ságát tükrözi. Es amit ebbQl a forrásból megtudunk, azt mindenek
és
változalan-
elQu össze kell vetnünk
azokkal a felbecsülhetetlen értékq
ószövetségi megjegyzésekkel, amelyek a kis paleszun
államoknak a nagy keleti birodalmak hódítását
megelózQ vallására vonatkoznak. Ha az asszir
emlékeket nem számítjuk, akkor erre az idószakra vonatkozóan csak
néhány - feliratokbol
származó-bizonyíték töredékkel rendelkezünk, és czenkíviül semnmilyen más egykorú irasos
emlékünk sincs. KésQbb a források adatai
megszaporodnak, és a görög irodalom is tontos
segíiségünkre lesz; Csakhogy ezzel elérkezünk vallási szinkretizmus idószakához vagyis
a -

ahhoz az idQszakhoz, amikor a különbözQ hitek és kultuszok elkezdenek

hatni egymásra, es
ezáltal új és összetett vallási formák
jönnek lére. lu tehát
kell
ugyanazzal az elóvigyázatossággal
élnünk, mint amelyre Babilónia és Asszíria ósibb szinkretisztikus vallásainál volt
szükségünk. Csak 6vatos rostálással és összevetéssel válaszihatjuk szét a modern szokásokat
és az Qsi sémi vallási
hagyományt, valamint a kívülrQl származó hatásokat.
Már témánk tárgyalásának kezdetén meg kell értenünk, hogy nem áll rendelkezésünkre a
 WILLIAM ROBERTSON SMITH 353
ni Vallások teljes összehasonlító történelme, és hogy ezekben az elQadásokban sem vál-
sémi
Lalkozunk ilyesmire. A külónbözQ források alapos tanulmányozása és összevetése azonban
léoséges ahhoz, hogy viszonylag pontos képet alkothassunk azokról az általános vonásokról,
amelyek a sémi népek akta területen mindeniüitt meghökkentQen egyformák és a vallás
valamint a kultusz fejlQdését egészen hosszú ideig meghatározták. Ezek az elterjedt és állandó
vonások keltik fel a sémi vallásokat tanulmányozó elméleti igényq kutató érdeklQdését. A
sémi vallás ereje ezekben rejlik és nem a helyrQl helyre, és idórQl idQre változó tulajdonsá-
gokban, és ezekhez kell fordulnunk akkor is, ha tanulmányaink leggyakorlatibb alkalmazása
közben segítséget keresünk a meghatározott sémi vallások és a faj korábbi vallása közöti
kapcsolat nagy kérdésének megértéséhez.
Mielott vizsgálódásunk részleteibo bocsátkoznánk még fel kell tartanom az olvasót néhány
szó erejéig, melyet vizsgálódásunknak a téma természetébQl fakadó módszerérQl
és sorrend-
értelmezett képet
jérQl kell ejtenünk. Ahhoz, hogy a sémi vallás jellegérQl hq és helyesen
nem elég. hogy a részeket külön tanulmányozzuk, hanem világosan
kell látnunk
kaphassunk,
valamennyi rész helyét és arányát az egészhez képest. E célból kívánatos, hogy a vizsgálat
és kifejtés természetes rendjét kövessük, és azokkal a vallási jellemzQkkel kezdjük, amelyek-
rol azi mondhatnânk, hogy az elQtérben álltak, és így a
vallásos életbQl leginkább kidombo-
rodtak. Ezen a ponton igen rossz irányban indulunk el, ha magától értetQdQnek vesszük, hogy
fontos volt abban
ami számunkra a vallás legfontosabb és legjelentQsebb része, ugyanolyan
az

az ókori társadalomban, mellyel foglalkoznunk

kell. Minden vallásban, legyen az akár újkori,
másrészt pedig bizonyos intézményesített
akár ókoi, egyrészt léteznek bizonyos hitek,
Moden korunkban a vallást általában
szertartásbeli gyakorlatok és viselkedési szabályok.
Korunknak e szokása azzal ma-
inkább a hit és nem a gyakorlat szempontjából vizsgáljuk. szinte kizárólag a
Európában, a viszonylagos közelmúltig, komolyan
gyarázható, hogy és az egyházak közötti viták rendre
különbözQ keresztény egyházakat tanulmányozták, vonatkozotu,
eltérésekrQl szóltak, még akkor
is ha a valódi különbség a rituáléra
dogmatikai annak értelmezése szempont-
mindenütt a szertartást csupán
mivel a keresztény egyházakban tanulmányozása fQleg a keresz2
keresziénységen belül a vallás
jából tartják fontosnak. Igy a és a hitoktatás többnyire azzal
kezdQdött, hogy a
jelentette,
tény hittételek tanulmányozását dogmatikai igazságok
tanulónaka hitvallást és a vallásos
kötelességeket mint az elsajátítandó
ternmészetesnek tqnik, hogy idegen
következményeit mutatták be. Ez számunkra oly kell
egyenes elsQ dolgunknak itt is annak
azzal a feltételezéssel közelítünk, hogy
és ókori vallásokhoz az magyarázat-
és ha ráleltünk, akkor majd
hitvallás után kulassunk, azonban
lennie, hogy valamilyen Az ókori vallások
és a vallásgyakorlathoz.
szertartásokhoz
tal fog szolgálni a
hitvallással; kizárólag
intézményekbQl és vallásgyakorlatból
rendelkeztek nem társít
általában nem
gyakorlatokat, anelyekhez
ember nem követ olyan
hogy az
álltak. KéLségtelen, míg a vallásgyakorlatot
hogy
mindenüu azzal lalálkozunk,
valamilyen jelentést, mégis hozzátarsilol jeleniest egészen
bizonytalannak hagyták, és
a
mereven megszablák, addig kulonbozo módon magyaráztak
anélkl, hogy ennek
különbózQ emberek
yanazon
rítust kérdése felmerült volna. Az
ókori Görögország-
ortodoxia és heterodoxia
következtében az és az emberek egyetérteltek
cselekményekre a lemplomban került sor,

ban például bizonyos ha ez nem igy történne. Ha azonban az ember meg-

nem volna kegyes dolog, különtéle enmbertól származó
abban, hogy az oka, akkor bizonyara számos,
kérdezte volna, hogy ennek mi magyarázatot kap, és
senki sem tulajdonítoua volna
ellentmondó
kölcsönösen el. Sot a
és egymásnak az ember végüil melyiket fogadja
vallási jelentQséget annak, hogy
a legcsekélyebb
 354 A KLASSZIKUSOK

felkínált magyarázatok nem is válthattak volna ki semmiféle erQs érzelmet, mivel a történetek
többnyire azon körülményeket igyekeztek magyarázni, melyek során a rítus isteni parancsra
vagy közvetlen példára létrejött. Egyszóval a rítust nem egy dogmával, hanem egy mítosszal
kapcsolták össze.
A dogmák helyét minden ókori vallásban a mitológia foglalja el, vagyis a papok és a nép
szent tudása az istenekrQl szól6 történetek alakját ölti fel, amennyiben az nem csupán a vallási
cselekmények elvégzésére vonatkozó szabályokat tartalmnaz; és ezek a történetek szolgálnak
az egyetlen magyarázattal a vallási elöirasokra es a szertartas meghatározott szabályaira
Szigorúan véve azonban ez a mitológia nem volt szerves része az ókor vallásainak, mivel
nem volt szentesítQ és kötelezQ ereje a hívQkre nézve. Az egyes szentélyekhez és szertartá-
sokhoz füz6dó mítoszok csupán a vallási rendszer részét képezték; a hívQ érdekl6désének
felkeltésére és fenntartására szolgáltak, de ugyanarra a jelenségre nézve gyakran számos
magyarázat közül választhatott, és feltéve, hogy a hívQ pontosan elvégezte a szertartást, senki
sem törodött vele, hogy miként vélekedett annak eredetérQl. Az adott mítoszokban
való hit
nem volt az igaz vallás kötelezQ része, és azt sem
gondolták, hogy a hit által az ember vallási
érdemet szerez és az istenek kedvében jár. KötelezQ és érdemszerzQ
csupán bizonyos a vallási
hagyomány által elQírt szent cselekmények pontos elvégzése volt. Ez azt is jelenti, hogy a
mitológia nem érdemli meg azt az elQkelQ helyet, amelyet az ókori vallásokról készült
tanulmányok tulajdonítanak neki. Amennyiben a mítoszok a szertartások
magyarázatai,
annyiban egészben véve csak másodlagos jelentQségüek, és annyit bizton állíthatunk,
majdnem minden esetben a mítosz ered a szertartásbQl, és nem a szertartás a mítoszból; mivel hogy
a szertartás változatlan
volt, a mítosz pedig változó, a szertartás kötelezQ volt és a mítoszba
vetett hit a hívQ belátására volt bízva.
része egyes szentélyek szertartásaival
Márpedig az ókori vallások mítoszainak legnagyobb
rítusaihoz kötQdnek. Minden ilyen esetben kapcsolatosak, valamint egyes törzsek és térségek
a mítosz
valószínq, a legtöbb esetben pedig bizonyos, hogy
csupán a vallási szokás magyarázata; méghozzá
Szilethetett meg, amíg a szokás eredeti olyan magyarázata, mely nem
mítosz egyetlen esetben sem magyarázata többé kevésbe feledésbe nem merült. A
számára, akik nem hisznek abban, szolgálhat a rítus eredetére vonatkozó magyarázatul azok
merészebb mítoszkutatóról sem
hogy az valódi történéseket mond el, és ezt még a
le
állíthatjuk. De ha nem igazak, akkor
magyarázatra szorulnak, és minden filozófiai elv és a maguk a mítoszok is

magyarázalot keressünk rájuk, de nem józan ész is azt követeli, hogy

rítusnak és vallási szokásoknak a önkényes allegorikus elméletekben, hanem annak a
valódi tényeiben, melyekhez a mítosz fqzQdik.
megállapíthatjuk, hogy az ókori vallások tanulmányozását nem a Végezetul
és a
hagyományos szokásokkal kell kezdenünk. mítosszal, hanem a rítussal

E következtetés ellen
azt sem
tisztán hozhaljuk fel, hogy vannak olyan mítoszok, melyek nem
hagyományos vallási gyakorlatok magyarázatai, hanem nagyobb vallási elméletek
kezdeteirQl vagy a helyi vallások és hiedelmek tarka
csökkentésére irányuló törekvésrQl árulkodnak. változatossága rendszerezesere cs
Ebben az esetben
lagos jellege még nyilvánvalóbb. ugyanis a mítoszok másod
reflektáló termékei; vagy Vagy a korai filozóliának a
világmindenség természelere
vallásai közöti pedig politikai célzaltal, az olyan,
eredetileg különbözQ csoportok
egység
rendszerbe kerültek; vagymegteremtésére készültek, melyek egy társadalmi
pedig az elbeszélQ képzelet szabad jáiékának mqvei. vagy politikai
politika és a költészet azonban vagy több vagy kevesebb, mint a tiszta és
A filozófia,
Nem lehet egyszerq vallás.
kétségünk afel61, hogy az ókori vallások egy késóbbi
állapotában a mitológia
 WILLIAM ROBERTSON SMITH 355
aagvobb fontosságot nyert. A pogányságnak egyrészrQl a szkepticizmussal, másrészrQl pedig
a kereszténységgel tolytatott küzdelmében a régi hagyományos vallás követQi arra kénysze-
rültek, hogy korszerübb köntösben jelentkezQ gondolatok után kutassanak, melyeket aztán
igy mutathattak be, mint hagyományos ítusok valódi belsQ jelentését. E célból régi
mitoszokat használtak föl - mégpedig allegorikus értelemben. Az allegória segítségével
értelmezett mítosz kedvelt eszkize lett annak, hogy oj jelentést kiölcsönözzenek régi
formáknak. Am az ekképpen kialakított elméletek a hajdani vallások értelmét illet6en
legcsalfább kalauzok.
MásrészrQl az allegorikus máz nélkiül, természetes értelemben vett Qsi mítoszok azért
fontosak, mert rengeteget árulnak el a létrejöttük idején létezQ istenek természetérQ1. Bár a
mitikus részleteknek nem volt dogmatikai jelentQsége és nem voltak kötelezQ érvények
a hitre nézve, azt azonban fel kell tennünk, hogy semmi olyan nem kerülhetett bele egy
mítoszba, melyet az emberek ne hihettek volna el, és sértette Qket. Amennyiben azonban a
mítoszban kifejezett gondolkodásmód nem jelent meg már magában a rítusban, annyiban
nem volt szigorúan vett vallási törvénynek nevezhetQ; a mítosz a rítus nélkül csak kétséges
és bizonytalan adatnak számít. MielQtt a mítoszokkal biztonsággal kezdhetnénk valamit,
egyértelmãen meg kell értenünk a rituális hagyományban kifejezett gondolatokat, mely a
vallás egyedüli szilárd és törvényes elemeinek foglalata.
Remélem, hogy mindez mind világosabb lesz számunkra, ahogy vizsgálódásunkkal elQre-
különbözQ
haladunk, és gyakorlati példákból tanuljuk meg, hogy hogyan használhatjuk a
rítus
adatokat. KezdettQl fogva azonban világosan kell látnunk, és ez a legfontosabb, hogy a
és a vallási szokások az ókori vallások velejét jelentik. Kezdetben a vallás nem gyakorlati
szokások tára voit,
vonatkozásokkal is bíró hitrendszer volt, hanem szilárd, hagyományos
alkalmazkodott. Az ember nem lenne
melyhez a társadalom minden tagja természetesen
cselekedetei mögött nincsen valamilyen ok, azonban
ember, ha úgy tenne meg dolgokat, hogy
az Osi vallásban elQször nem az okot foglalták tanításba, hanem fordítva, a gyakorlat meg
elózte a tannal tételezett elméletet.
mielQt az általános elveket sza-
Az ember azelQtt alkot általános viselkedési szabályokat,
elméleteknél, ahogyan a vallási
vakba öntené; a politikai intézmények régebbiek a politikai ósi
elméleteknél. Ez az analógia nem önkényes: az
intézmények is régebbiek a vallási között teljes párhuzamosság létezik.
társadalomban a vallási és a politikai intézmények és az
a formáknak és az elQzményeknek
Mindkét szférában nagy jelentQséget tulajdonítottak
azok lérejöuére vonatkozou.
utóbbiak követését valamilyen legendával magyarázták, amely társadalom szabalyai
az nem szorult bizonyitásra. A
Hogy a már bevett elQzmény a mérvadó, volt arra, hogy az
lársadalom folyamatos léte elégséges ok
hagyományokon alapultak, és a
továbbra is kövessék.
egyszer megnyilvánult hagyomány1 vallási és politikai intéz-
azt mondom, hogy a legrégibb
Sot igazában keveset állítok, ha azok ugyan-
mutatnak. Helyescbb lenne ugy togalmazni, hogy
mények nagy hasonlóságot társadalmi élet része volt,
részei voltak. A vallás a szervezett
azon társadalmi gyakorlat
életében alkalmazkodou ugyanolyan
beleszületetl, és melyhez egész
melybe az ember beleszoknak annak a társadalomnak a szokásaiba, melyben
öntudatlanul, ahogyan az emberek szokásokhoz hasonlóan természe-
és tiszteletüket az állami
élnek. Az emberek az isteneket
is felQlük, akkor is azzal az elQteltevéssel, hogy hagyomá-
a
tesnek vették, és ha elmélkedtek és semmilyen speku-
változatlanok, okoskodásuk nem haladhatja meg öket,
nyos szokások
modernek számára, a vallás mindenekelót személyes
lációval sem vethetQek el. Számunkra,
356 A KLASSZIKUSOK

meggyQzQdés és racionális hit kérdése, azonban az ókoriak számára a polgárok közéletének

része volt, változatlan formákra korlátozódott, amelyet nem kellett megértenie, és amelyet
nem volt joga kritizálni. A társadalom minden egyes tagjától megkövetelte ezeknek a
formáknak a tiszteletben tartását, nem azok, hanem a saját érdekében, mivel ha a vallásba
bárki belekontárkodhat, akkor a társadalom alapjai rendülnek meg, és ezzel az istenek
jóindulata vész el. Ha azonban az egyes ember az elQírt vallási formákat betartotta, akkor
kegyes embernek tartották, és senki sem kérdezte, hogy vallása mennyire volt szívbQl jövÑ
ées hogy milyen hatással volt gondolkodására. A vallási kötelességet, a politikaihozhasonlóan
melynek valójában a része volt, kizárólag bizonyos változatlan, külsQ viselkedési szabályok
betartásaként fogták fel.
Mindebb6l egyértelmq következtetést vonhatunk le a vizsgálódási módszerünkre vonat-
kozóan. Korai társadalmak politikai felépítésének vizsgálatakor nem azt kérdezzük
meg,
hogy mit jegyeztek fel az elsQ törvényalkotókról, vagy az emberek milyen elméleteket
dolgoztak ki intézményeik magyarázataként, hanem magukat az intézményeket és az embe-
rek életére való hatásukat próbáljuk megérteni. A sémi vallás
módon nem azt kell elQször megkérdeznünk,
tanulmányozásakor hasonló
hogy mit mondtak az istenekrQl, hanem hogy
milyen vallási intézmények mqködtek, és azok hogyan formálták a hívQk életét.
unkat ezért a sémi népek életét Vizsgálódá-
meghatározó intézményeken kezdjük.
Tervünk megvalósításakor azonban jobban tesszük, ha nem vetjük magunkat azonnal a
rítus és szertartások töméntelen
részletére, hanem figyelmünket a szent intézmények bi-
zonyos általánostulajdonságaira fordítjuk, melyek elég feltqnQek ahhoz, hogy azonna
felismerjük Qket. Ha feladatunk az ókor politikai intézményeinek
fogalmunk azokról a kormányzati formákról, melyek szerint azvizsgálata,
akkor jó, ha van
ókori államok változato0s
intézményei eirendezQdtek. Hasonlóan a hasznunkra lesz a sémi népek vallási
nek vizsgálatakor, ha elQször
általános ismeretekkel rendelkezünk az isteni intézményer
hatalom fajtáiról,
az isteneknek az emberekhez fqzQdó viszonyát illetQ
alapvetQ elképzelésekrQl, melyek a kiü-
lönbözQ korokban és
helyeken
teket a rítusok részletezQ
a rítusok és vallási
elQírások alapját képezték. Ilyen ismere-
vizsgálatát megelQzQleg csak átmeneti jelleggel szerezhetunk, na
Szemigyre vesszük azokat a megtisztelQ elnevezéseket, melyekkel az emberek az isteneiket
megszólítoák, vagy ha megvizsgáljuk azt a
Sukat nyelvezetet, mellyel hozzájuk való ragaszkoda-
kifejeziék. EzekbQl nagyvonalakban azonnal
1oglaltak el az ókorban, és hogy a hívQkhöz látható, hogy az istenek milyen heiyet
igy kapott általános fqzQdQ viszonyuk miként csoportosithalo
eredményeket tovább kell
intezmények részleteinek vizsgálatával ellenórizni fejleszteni,
és
miközben a müködö vallasi
Az 1stenek metafizikai természetének kérdésél, pontosítani kell öket.
unkcióikatl, félre kell tennünk nem úgy mint társadalmi feladataikat es
dezzük meg, hogy micsodák is addig, míg vizsgálódásunk végére nem érünk. Hiaba is ker-
az istenek
önmagukban, ha
a
közegben, melyet közéletüknek is nevezhetnék, tanulmányoztuk öket abban
nem
vagyis abban a köztük és tisztelõik közöiuu
meghatározott viszonyban, melyet a kultusz elóírásos formnáival
kérdés, hogy az istenek micsodák is tartottak fenn. Sõt az a
önmagukban,
spekulatív probléma letl volna. A vallás ókori szempontból nem
vallsi, hanem
nak a követelménye nem nás, mint
gyakorlati ismerete, melyek mentén az istenség cselekszik, és azoknak a szabályok-
nek viselkedniük kell -

ez az, amit a 2Kir XVII. 26

melyek szerint
tisztelQi-
vényének'" (mispát) nevez. Ez még lzrael vallására ,nódnak", illetve a föld istene tor
is igaz. Amikor a
meretérQ beszélnek, akkor ezen
mindig az O uralmának lzraelre vonatkozó próféták és elveit
Isten is
törvényeit
 WILLIAM ROBERTSON SMITH 357

értik', és a vallásra
értik', és a
vallásra használt összefoglaló kifejezésiük ,,az Ur ismerete és félelme"?, vagyis
nnak ismerete, amit Jahve elQír, és ami alázatos engedelmességgel párosul. A Prédikátor
Könyve azt ajánlja, hogY a megfelelQ jámbor viselkedés eléréshez különösen erQs szkepti-
cizmussal közelítsünk minden vallási spekulációhoz, mert semmilyen fejtörés sem viszi az
embert meszszebbre annál a szabálynál, hogy ,az Istent féljed és az Q parancsolatait megtart-
sad" Ezt a tanácsot a szerzQ Salamon szájába adja, és úgy mutatja be, nem teljesen
indokolatlanul, mint a vallás régi felfogásának summázatát, melyet az újabb idQk sajnálatos
módon megpróbálnak kikezdeni.
Hogy helyesen járunk el amikor az istenek természetére vonatkozó minden metafizikai
kérdést félreteszünk egészen addig, amíg a vallási szokásokat részleteikben nem tanulmá-
nyoztuk, akkor válik nyilvánvalóvá, ha fontolóra vesszük, hogy mi is történt a késQbbi pogány
filozófusokkal és theozófusokkal, amikor kísérletet tettek a hagyományos valláselméletének
azon iste-
megalkotására. Megállapíthatjuk, hogy képtelenek voltak magyarázattal szolgálni
nek természetére, akiktQl valamennyi bevett vallási szokás származtatható, és ennek megfe-
értelmezésekhez
lelóen azok, akik némileg ortodoxok maradtak, a legvadabb allegorikus
voltak kénytelenek folyamodni, hogy az elfogadott rítust összhangba hozzák elméleteikkel
során fokozatosan
Ennek oka nyilvánvaló. A hagyományos vallási szokások a századok
alakultak, és az ember szellemi és erkölcsi fejlQdése igen eltérQ állapotaira jellemzQ gondol-
kodásmódokat tükröziék. Az istenek természetérQl alkotott elképzelések
közül egy sem adhatott
kulcsot a rítusok és szertartások tarka kuszaságának minden eleméhez, mely a hajdankortól
kezdve a kultúra minden szakaszában élt QsöktQl származó örökségként maradt a kései pogány-
az a vallási intézményekben
ságra. Az emberiség vallási gondolkodásának öröksége, ahogyan
testet öltött, a földfelszín történetének geológiai örökségére
emlékeztet, melyben az új és a régi
közeli rétegekben maradt fenn. A rítusra vonatkozó
egymás melletti, illetve egymáshoz
alakulatok megfelelQ sorrendbe tétele az elsQ lépés magyarázat
a felé, és ennek a magyarázat
kell megjelennie.
nak nem spekulatív elméletként, hanem észerq ,életrajz" formájában
kísérletet teszünk a vallási intézmények ilyen ,,élet-
Már szót ejtettem arról, hogy amikor
alkotnunk az ókori istenek és
rajzának" megírására, akkor mindenekelótt elQzetes képet kell
Ezt most azzal kell kiegészítenem, hogy
a tiszielQik között fennálló gyakorlati kapcsolatról. korai
azokról a viszonyokról, melyek az emberiség
alapvetQ fogalmakkal kell rendelkezzünk
másrészrQl pedig az istenek és az anyagi világ között
népei szerint az istenek és az emberek, anyagi formában is megje-
fennálltak. Az ókori vallás minden megnyilvánulása valamilyen
határozta meg, hogy az emberek és az istenek egyaránt
lent, melynek alakját az a vélekedés vonat-
állnak az anyagi természet egyes elemeivel vagy
bizonyos meghatározott viszonyban és bizonyos állatokat is szentnek tartotak,
kozásaival. Bizonyos helyeket, bizonyos dolgokat
az istenekkel közeli kapcsolatban
állnak, és így különös emberi tiszteletet
vagyis, úgymond
követelhetnek. Ez a felfogás igen nagy szerepet
játszik valamennyi vallási intézmény kiala-
a priori módszerekkel
van dolgunk, melyet nenm lehet
kulásában. It ismét olyan problémával
haladunk elQre a rituális szokások részleteinek vizsgá-
megoldani. Csak ha lépésrQl lépésre termé
imegérthetjük majd az istencknek az anyagi
latával, akkor remélhetjük, hogy teljesen

lV.
Lásd föként Hóseás
2 Ésiás XI. 2.
OA
Prédikátor XII. 15.
4 Lásd például Plutarchos, Aitia Rhomaika kai Hellénika (,Római és görög okok").
arin yelvi
s lrociaimi
Tan3zé
358 A KLASSZIKUSOK

szethezfqzQdQ viszonyát. Vannak azonban a világmindenségrQl, valamint az abban talktt.

részek egymáshoz való viszonyáról alkotott ókori
felfogásnak olyan általános tulajdonsnságai,
k
melyeket azonnal felfoghatunk egy merôben bevezetQ jellegq áttekintés
Hasznosnak fogjuk találni, ha ezeknek fejtegetésünk
elején
alkalmával
val is.
figyelmet szentelünk.
Második el6adásomat az ókori vallásos közösség természetének
és az
tiszteloik viszonyának fogom szentelni. EZután az 1stenek es az istenek, valamint
negfontolása kerül sorra, de nem a teljesség és a kimerftQ vizsgálatanyagi világ kapcsolatának
el6zetes és átmeneti betekintés igényével, hanem csun
formájában, és csak olyan
mértékig, hogy Csupán
6kori rítus legfontosabb
alapjait. Miután ezek az elQzetes vizsgálódások megérthessük ay
szemponttal láttak el minket, olyan helyzetben leszünk, néhány szüksépes
hogy
nyeket kísérletet tegyünk azok ,életrajzának" elkészítésére.
és sorra vegyüka vallási intézmé-
vallási intézmények történelme azonos Ugy fogjuk találni, hogy a
magával az ókori vallás
emberiség történelmében közrejátszó gyakorlati erQvel, és történelmével, mint az
való erQfeszítései a vallás hogy az 6kori
értelmének, az istenek természetének, és azoknak értelmiség nyilván-
megragadására, melyek az emberekkel való az elveknek
a
kul rituális gyakorlat
a viszonyaikat meghatározták, kiindulási pontju-
Az ókori vallási hagyományos formáiban rejlQ kimondatlan
gondolkodók tudatos erQfeszítései akár mitológiaigondolatokat
tették meg.
kulatív leleményben, akár spe-
a vallási
magyarázatokban jelentkeztek, a felhasznált gondolati
fogalmak azon közös nyersanyagot minden esetben
hagyománytárából merítették, mely nemzedékrQl nemzedékre
szállt, de nem kimondott
Bunett Tnust
szavakban, hanem a vallási szokások
szabályai értelmében e formájában.
rendelkezésemre, melyeket egymást követQnagy téma kifejtésére három elQadás-sorozat áll
bízást kaptam a munka teleken kell
elvégzésére, azt terveztem,
megtartanom. ElQször, mikor meg-
Az elsQ
el6adássorozatban hogy feladatomat három részre bontom.
körét. A másodikban azt szerettem volna tárgyalni a gyakorlati vallási
eredetét, egymáshoz való tqztem ki célul, intézmények teljes
hogy sémi pogányság istenei
a
nem érinti viszonyukat, az Qket övezQ mítoszokat, természetét es
közvetlenül a mindennapi vallási
vitatom meg. A harmadik szokások körét, a vallásivalamint, amennyiben az
tél hiedelmek
milyen szerepet játszott az pedig megmaradt volna annak vizsgálatára, hogy teljes a sémi
témájat
általános fejlQdésére a sémi egyetemes történelemben, milyen hatással volt vallas
vallások és más az emberiseg
ami ennél is
fontosabb azon negatív ésókori vallási rendszerek érintkezése folytán, vagy
-

gyakorolt a sémi földekrQl eredQ pozitív hatások által, amit a közös sémi vallas
a téma elsQ
harmada nagy monoteista vallások mintáira és szerkezetére.
nem lehet a vallási olyannyira megnövekedett a kezem Azonban
alatt, hogy úgy vélem, egyetlen
részének alapvet intézmények teljes körét úgy tárgyalni, telen
Ezért meg kell fontosságához. mérten illQ volna. ahogyan az
vizsgalouasults
más érdekklQdésre engednünk, hogy témánk elsQ ágát
számot tartó átvigyük a második
egész történelmét lartogatom. kérdések mellett a vallási ünnepek, valanmintsorozatba,a semita
melytc
Szeretném azonban, hogy
legyen, és hogy vizsgálódásunkban kurzusunk önmagában ispapsag kerek
eredetében és jelentésében eljussunk áldozat nagy témájának
az
rejlik az ókori vallás végéhez. Az
mával végeztünk,
természetesnek központi problémája, és ha ezzel a ldozat
elQadó, mind pedig a fogjuk érezni, hogy pihenQhöz érkeztünk, ahol mind prooica
hallgatóság örömmel tart szünetet.
Tóh Sándor forditása
Forrás: W. Robertson
Smith, Lectures of the
Religion the Semites. Edinburgh, Black, I889, 1-28.