VI

AZ ARCHAIZMUS FOGAILMA
AZ ETNOLÓGIÁBAN

Ugy rúnik. hogy a primitív" elnevezés, jobb híján, minden tökéletlensége ellenére
s a megérdemelt bírálatok dacára véglegesen gyökeret vert a kortárs etnológia és
Szociologia szóhasználatában. ,Primitív" társadalmakat tanulmányozunk tehát. De
mit értünk ezen? A kitejezés nagyjából eléggé világos. Tudjuk, hogy a ,primitív" szó
irastudatlanságban maradt népességek jókora együttesét jelöli, akik emiatt kiviül re-
kednek a szorosan vett történelem kutatási módszerein; csak a közelmúltban érin-
tete óket a technikai civilizáció terjeszkedése: társadalmi struktúrájuk ésvilágfelfo-
gásuk következtében idegenek tehát azon fogalmaktól, amelyeket a politikai gazda
sagtan és filozófia ha a magunk társadalmáról esik szó. De hol
alapvetQnek tekint,
második kritériumnak, de
húzódik a demarkáációs vonal? Az Qsi Mexikó eleget tesz a
az elsónek csak nagyon
tökéletlenül. Az Qsi Egyiptom és Kína nyitott az etnológiai
ismerték volna írást, hanem azért,
az
kutatás számára, persze nem azért, mintha nem
mert a fennmaradt dokumentumok mennyisége
nem elegendQ ahho2, hogy mas
továbbá se az kívül esik a
egyik, se a másik nem
módszerek fölöslegessé váljanak;
hanem egyszerúen csak idQbenmegelQztek. Es meg
technikai civilizáció területén, kellQs köze-
jelenben és a technikai civilizáció
tordítva, az a tény, hogy a folklorista a Az Egyesült Allamok-
elszigetelje az etnológustól.
pen dolgozik,szenzációs
nem kellene, hogy elQször is kétségtelenül jelzi
a

fejlQdés tanúi vagyunk, amely

Dan tiz év óta szellemi válságát (lévén hogy
kételkedni kezd magában,
Kortars amerikai társadalom a m i sajat
mint önnön idegensége révén,
es nem sikerül máshogyan felfognia
magát, elQtt a gyårak, az
az etnológusok
de megnyitva
SZemében napról napra növekszik), tönökségek kapuját is,
a vezérkari
közszolgáltatások, olykor még különbsé-
orSzagos és helyi etnológia és a többi
embertudomany

datlanul is azt
az
hirdeti, hogy
ge inkább módszerben van, semmint
a tárgyban. állapithatjuk
a szorítkozni. Megdöbbenve
fogunk
mégis csak a tárgyra
erzuletet, egy
most
elveszitven sajat targyanak
amerikai etnológia,
u g y a n i s , hogy az

1952, 32-25.
internationaux
de Sociologie, 12.,
Cahiers
ZCl a címmel jelent meg:
88 TARSADALMISZERVEZODES
dolgozÓ társadalmi mes
eljarasokkal
kutatási
bizonytalan empirikus, de p o n tos
os és
egyszerksítQ
és tul
sZorosan

azt a
-

gyakran semmibe
veszni módszer csak saiát r
hagyja felvértezték. Egy
fizika kedvéért az alapítók pontosabban meio
módszert, amellyel jegyeit egyre
aggályos - jellemzöit és
megkülönböztetó
s z é l e s e d h e t ki.
Ettól messze vagvunt
ennek sajátos csak így
gyát,
erósödhet meg,
föként pedig az etimológiai jelentés
merve
megmenekült
túnik, véglegesen
úgy primitív nén Egy
A ..primitív" fogalma,
é r t e l e m z a v a r o k t ó l .

evolucionizmustól tåplalt alkord

böl fakadt és ásatag területekenolyan találékony és
megkésett; egyes
visszamaradott vagy a civilizáltak teljesítmé.
nem
ami n e s s z e maga mögött hagyja
szellemró1 tanúskodhat, tanulmányozásakor
feltáruló valóságos
társadalmak
az ausztrál
nyét. Ilyen például és kötelezettségek össze
az érzelmi
élet beillesztése a jogok
.tervszerq szociológia",
és-csaknem mindenütt a vallás1 érzület felhaszná--

rendszerébe Melanéziában,
tett
törekvések és a társadalmi rend
ha nem is mindig harmonikus, de leg
lása az egyéni
alább élhetQ szintézisének megalapozásához.
n e m történelem nélküli, jóllehet történelmének lefo-
Egy primitív nép továbbá munkái az új-guineai bennszülöttek
lyása rejtve marad elóttünk. Seligman
gyakran
rol mutatják, hogyan gyengült vagy erQsödött váltakozva egy szemlátomást rop-

pant szisztematikus társadalmi struktúra véletlenszerq események: háborúk, ván-

dorlások, versengések, hódítások sorozatában. Stanner leírta azokat a küzdelmeket,
eket új rokonsági és házassági törvények életbe léptetése eredményezett eg
kortárs közösségben: a reformátor ,ifjútörökök", akik átvették egy szomszédos
népcsoport tanait, az Qsi intézmények egyszerúségénél kifinomultabb rendszert vit
tek gyQzelemre; azok a bennszülöttek pedig, akik néhány évig törzsüktQl távol éltek,
visszatérve képtelenek voltak alkalmazkodni az új rendhez.3 Amerikában a hopi
nemzetségek száma, megoszlása és egymáshoz füzQdQ kapcsolatai kétszáz éve nem
ugyanolyanok voltak, mint ma.' Mindezt tudjuk, de mit vontunk le belQle? Egy el-
méletileg zavaros, valójában múködésképtelen megkülönbözteté'st a megszokasbo!
igy nevezett, állítólagos ,,primitívek" (akikhez egyébként az etnológia által tanulma
nyozott majdnem minden
zött, akik Marcel Mauss
népesség tartozik) meg a maroknyi ,igazi primitiv
tanításának sommázata szerint
túzföldiekre korlátozódnak." Az imént egyedül az ausztrålokra cs
A túzföldiek (és láttuk, mit is gondoljunk az ausztrálok
telol
pár másik dél-amerikai törzs, akiket
nak)" lennének hát egyes szerzök hozzájuk tars
hetetlen kiváltságot egyedüliek, néhány pigmeus csoporttal együtt, akik azt a u
az

Ez különös állítás
élvezik, hogy fennmaradtak
a
ugyan, de történelmük egy se?
két érven
nyugszik. Elóször is, e szal
népek története teljesen 1ssme-

C. G.
Scligman:
W.E. H. Stanner: The Melanesians of British New
Murinbata Guinea. London, 1910.
R. H. Lowie: Notes
on
kinship
Hopi clans.
and totemism.
Oceania, 7, no. 2. 1936-37.
distory, 30. (1929), 6.
Marcel Mauss: Manuel Anthropological
Papers of the American Museum of ura
J.M.Cooper: The d'Etnographie.
Paris, 1947, 1., 1. *
tific SouthAmerican
Congress. Washington, 1940, jegyzet.
I1. kölet,Marginal Culures. ln
147, 160. Proceedings of the 8th
Amerieu Scien
s
 AZ. ARCHAIZMUS FOGALMA AZETNOLÓGIÁBAN 89

rlen elöttünk, és a szóbeli hagyomány hiánya vagy szegényes volta miatt egyszer s
mindenkorra elérhetetlen is marad. EbbQl nem volna szabad arra következtetni,
is létez1k történelem. Másodsorban, ezek a népek technikáik és intézmé-
hogy nem
amit a nagyon Qsi, tíz-tizenkétezer esztendQvel ez-
nveik archaizmusával azt idézik,
társadalmi állapotából rekonstruálni tudunk; innen azután a követ-
elött élt népek
azokban a távoli korokban voltak, olyanok maradtak ma
keztetés, hogy amilyenek
bízzuk annak gondját, hogy magyarázatot adjon rá, egyes esetekben
Is. A filozófusra
ezekben meg miért nem történik semmi.
miért történt valami,
kilátástalannak tqnik. Tegyük hát föl,
A vita, ha e filozófiai síkon belemegyünk,
lemaradhattak az emberiséget elQ-
clmeleti lehetQségként, hogy egyes néptöredékek
TevivQ,egyébként egyenlQtlen mozgásban: vagy azért, mert alig látható lassúsággal
vagy ellen-
felódtek, ami miatt Qseredeti üdeségük javarészt mindmáig megmaradt;
elvetélt fejlQdési ciklusuk végleges tehetetlenségbe
kezóleg, azért, mert idQ-nap elQtt
nem így vetQdik föl. Ha ma megnézünk egy
dermesztette Qket. Az igazi probléma
különíteni
lven vagy olyan, népcsoportot, el tudunk-e
szemlátomást archaikus
lehetQvé teszi a döntést, az igenlQt
olyan ismérveket, amelyek megléte vagy hiánya
demonstrálható - , de leg-
nvilván nem láttuk, hogy a föltevés ideologikus, és nem
-

minden ismert és említett esetben lehet-

alabb a nemlegeset? Ha a negatív bizonyítás Ekkor
is elméletileg, de gyakorlatilag megoldódna.
séges lenne, a kérdés, ha nem
merülne föl: ha a múlt figyelembevételét
azonban újabb megválaszolandó probléma
formai jellegzetességek különböztetik
kIzártuk, milyen, a struktúrájukat is érintQ modernnek vagy ci-
társadalmakat azoktól, amelyeket
meg az úgynevezett primitív

vilizáltnak hívunk? esetének

Ezeket a kérdéseket akarjuk felidézni dél-amerikai társadalom
néhány
a közelmúltban
merült föl ismét az eredeti archa-
megvitatásakor, amelyek kapcsán
1zmus hipotézise.

bennszülött kultúráit Martius óta' két nagy kate-

Az etnológusok a trópusi Amerika valamint az Orinoco és az Amazonas
goriába szokták sorolni. Az óceán partvidékén,
erdei vagy az erdQ szomszéd-
élQket a következQk jellemzik:
VgyüjtQrendszerében ám jókora ir
lévQ folyóparti lakhely; kezdetleges technikájú földmqvelés,
Sagaban differenciált társadalomszervezet,
astoldeken, számos termesztett növényfajtával; látszik is; és nagy közösségi
éles társadalmi hierarchia sejlik vagy világosan
nelybol tanúskodnak a bennszülött kézmúvesség
színvonalá-
ldkohelyek, amelyek egyszerre tupik és karibok külön-
társadalmi integráció magas fokáról. Az arawakok,
es a ezeket a jellemvonásokat mutatják. Brazilia
DOZO fokon és helyi változatokkal, de múveltségq népcsoportok toglalják el: a
OZepsÑ vidékeit viszont kezdetlegesebb nem ismerQ nomádok gyüjtö-

atOs hajlékok mikéntjét és a fazekasságot

építésének
inkább egyéni vagy közös vadászathoz tolya-
ECtesbQl élnek, ha pedig letelepültek,

186/.
Lcipz1g,
. Ph. von Martius: Beiträge zur Ethnographie...
90 TÁRSADALMI SZERVEZÓDES

modnak, semmint a kertmqveléshez, ami náluk csak kiegészítQ foglalatosság. Marri

Martius
úgy vélte, hogy a zsé név alatt egyetlen kulturális és nyelvcsaládot tud alkotni az
ból a népességekbQl, amelyek valójában nyelvükben és kultúrájuk más
vonatkozi.
saiban is eltérnek egymástól; a vad tapuják leszármazottait látta
16. századi utazók a partlakó tupik hagyományos ellenségeiként írtak le:
bennük, akiket a

emezek ál
lítólag befelé úzték öket azoknak a vándorlásoknak során, amelyek azután lehetóvé
tették számukra a partvidék és az Amazonas-völgy birtokbavételét.
vándorlások csak a 17. században értek véget, sQt késQbbi
Tudjuk, hogv e
Ez a vonzó
példákat is ismerünk.
építmény az utóbbi húsz évben megroggyant, a megboldogult Curt
Nimuendaju kutatásai következtében, amelyeket az állíitólagos zsé családnak
lia keleti és északkeleti Brazi
részén, a parti hegylánctól és az Araguaya völgyétQl ölelt sza-
vannán élQ több törzsénél
folytatott. Nimuendaju ramkokamekranoknál, a kaja-
a
póknál, a serentéknél és apinajéknél elQször is eredetibb földmqvelést fedezett
az
föl, mint föltételezhetQ lett volna: e törzsek
jokat (Cissus sp.) is termeszt. Am ezeknél az némelyike
másutt ismeretlen
növényfa-
dalmi szervezQdés területén tárulnak állítólagos primitíveknél fQként a társa-
föl megdöbbentQen összetett
exogám félcsoportok, amelyek sport- vagy ceremoniális rendszerek:
zödnek, titkos társaságok, férfiszövetségek és félcsoportokkal kereszte-
szerint sokkal magasabb szintq kultúrák korcsoportok. Ezeka struktúrák rend-
tethetünk hát, hogy ezek a struktúrák nem velejárói szoktak lenni. Vagy arra következ-
kai, vagy arra, hogy az állítólagos zsék bizonyos meghatározott szintek tartozé-
archaizmusa nem is olyan vitathatatlan, mint
amilyennek látszik. Nimuendaju felfedezéseinek
inkább az elsQ magyarázat felé értelmezQi, föként Lowie és Cooper
moniális félesoportok felbukkanása az hajlottak. Lowie például azt írja, hogy a ,matri
boróróké, azt bizonyítja, hogy ez az olyan kultúrákban, mint a kanelláké és a
a kertmqvelés elsQ intézmény
fázisában megrekedt
a vadászoknál
és
gyqjtögetóknél vagy
mondhatjuk-e minden fenntartás nélkül, népeknél lokálisan is
megjelenhet". De
megfelelQik, a borórók és a nambikuarák
hogy a zsék és a
nyugati fennsíkon el0
Ugyanezzel az eróvel láthatnánk-e
nem rászolgáltak
egy ilyen
meghatározasra:
materiális élet és a társadalmi bennük visszafejlQdött csoportokat, akis
körülményeik maradványaikéntszervezQdés
megQriztek
egy magasabb fokáról indulva,
hajdan
ami egy bizonyos
magánlevélben került szóba, Lowie azt akarta vonásokat? Erre a
hipotezistec
va
elgondolható, de fogalmai
sikerül létrehozni ,egy
válaszolni,
ugyancsak kétesek maradnának hogy az
alternat
pontos modellt, amirQl mindaddig, amig net
borórók annak kimutathatnánk,
csökevényes másai"
Erre a követelésre
hogy a
kanelas
többtéleképpen is lehet válaszolni, az elsQ
egyszerúségében kétségkíviül megtévesztQ. De mégis, Peru ilyen válasz a m
magaskultúráiban volt valami, ami hasonlít a és Bolívia
prekolumbi.l
kétosztályú szervezódéshez: az ina.
R. H. Lowie: A Note on the Northern
(1941), 195. Ge of Brazil.
American
Uo. Anthropologist, y
roy
 AZ ARCHAIZMUS FOGALMA AZ ETNOLÓGIÁBAN 91

fóvárosának lakói két csoportra, a felsQ cuzcoiakra és az alsó cuzcoiakra oszlottak,

ennek jelentósége pedig nem csupán földrajzi volt, hiszen a szertartások során az
osök múmiáit ünnepélyesen két megfelelQ sorban helyezték el, úgy, ahogy ez a
Csouk Kínájában is szokás volt." S egy komplex társadalmi struktúrátrükrözQ alap-
rajzú boróro faluról szóló leírásunkat kommentálva maga Lowie idézi fel ennek kap-
csán Tiahuanaco térképét, ahogyan azt Bandelier rekonstruálta." Ugyanez a dua-
lizmus vagy legalábbis fQ motívumai Közép-Amerikáig nyúlnak, ott vannak az azté-
kok Sas és Jaguár osztályainak rituális antagonizmusában. A két állat a tupik és más
dél-amerikai törzsek mitológiájában is szerepet játszik, amint arról az ,égi jaguár
motívuma, valamint a Xingu és a Machado folyó bennszülött falvaiban egy sas-hár-

pia rituális bekalickázása tanúskodik. A tupi és az azték társadalom közötti hasonló

ságok a vallási élet más aspektusaira is kiterjednek. A konkrét modell, amelynek a
Andok ma-
trópusi szavanna primitív kultúrái lennének csökevényes másai, nem az
gas fennsíkjain keresendQ hát?
A válasz túl egyszerq. A fennsík nagy civilizációi és a szavanna meg az QserdQ bar-
bárai között biztosan voltak kapcsolatok: cserekereskedelmi ügyletek, katonai fel-
derítések, elQQrsök csatározásai. A Gran Chaco bennszülöttei tudtak az inkák léte-
zésérQl, és hallomás alapján leírták mesés birodalmukat az elsQ utazóknak. Orellana

aranytárgyakat látott az Amazonas középsQ vidékén; és perui eredetq fémbalták São

Paulo tengerpartján is elQkerültek. Az andokbeli civilizációk terjeszkedésének és ha-
nyatlásának oly sebes ritmusa azonban csak szórványos és rövid ideig tartó csere-
kapcsolatokat tett lehetQvé. MásfelQl az aztékok vagy az inkák társadalmi
szervezQ-
dését a felfedezésüktQl elragadtatott hódítók leírásai révén ismerjük olyan rendszer-
szerqnek, amilyen biztosan nem volt. Mindkét esetben nagyon különbözQ, gyakran
Abbó1, hogy
igen Qsi és heterogén kultúrák kérészéletqszövetségével van dolgunk.
el, nem követ-
egy törzs megannyi másik között átmenetileg elsQdleges helyet foglal
keztethetünk arra, hogy sajátos szokásai a befolyása alatt áló területen mindenütt
a kitalációt ter-
megfigyelhetók, még akkor sem, ha fQrangúinak érdekében állt ezt
fQként az
jeszteni, érkezett európaiak körében. Valójában Peruból, de Me-
újonnan
xikóból sem volt soha ismeretes olyan birodalom, amelynek modelljét a gyarmatosi-
tott vagy alávetett népek, de akár csak az elkápráztatott szemtanúk megpróbálták
kultúrák közti azonos-
volna szerény eszközeikkel leutánozni. A magas és alacsony
ságok mélyebb okoknak köszönhetók.
vonás a sok közül, amelyek a
A kétosztályú szervezQdés voltaképp csak egyetlen
zúrzavaros. Mintha a vé-
két típusban közösek. E vonások megoszlása pedig teljesen
letlen szórta volna szét Qket a földrész egész területén.
és
Eltünnek telbukkannak,
te-

kintet nélkül a földrajzi távolságokra és az illetQ kultúra színvonalára. Hol megvan-

csoportosan, hol elsz1getelve, káprázatosan kitejlódve egy-
nak, hol nincsenek, hol

torditás. P'aris, I787, I. 167.; H. Maspero: La

10 Garcilasso de La Vega: Histoire des lIncas. Francia
Chine antique. Paris, 1927, 251, 252. (Magyarul:
Az ókor Kina. Budapest, 1978, 207.)
Dual Organizatuon of the Ramkokamekran (Canella) ot
C . Nimuendaju R. H. Lowie: The
29. (1927), 578.
Northern Brazil. American Anthropologist, új folyan),
92 TÁRSADALMI SZERVEZODES

egy nagy civilizációban vagy takarékosan megQrizve a legalacsonyabbakban. Ho

gyan tudnánk számot adni e felbukkanások mindegyikérQl a diffúzió jelenségeinek
segítségével? Minden egyes esetben meg kéne állapítani a történeti kapcsolat létre-
jöttét, rögzíteni idQpontját, kinyomozni a vándorlás útvonalát. A feladat nem csu-
pán megvalósíthatatlan lenne, de a valóságnak sem felelne meg, hiszen az globális vi-
szonyt mutat, amit akként is kell értelmezni. Hatalmas szinkretizmus-jelenség ez
történeti és helyi okai jóval megelQzik Amerika úgynevezett prekolumbián történel-
mének kezdetét,s helytálló módszer fogadtatja el velink, hogy ez az az alaphelyzet,
amelybQl kiindulva Mexikó és Peru magaskultúrái létrejöttek és kifejlQdtek.
Föllelhetjük-e ennek az alaphelyzetnek a képét a szavanna alacsony kultúráinak
jelen állapotában? Ez lehetetlen; a zsék kulturális szintje és a maja kultúra kezdetei
vagy Mexikó völgyének Qsi szintjei között nincs megragadható átmenet, rekonstru-
álható állomás. Tehát egyik is, másik is egy
kétségtelenül közös alapból származik,
de azt a jelenlegi szavannai kultúrák és a fennsíkok Qsi civilizációi közötti
köztes ál
lapotban kell keresnünk.
Ezt hipotézist számos jel támasztja alá. Elóször is, a régészet a közelmúltig szá-
a

mos
viszonylag fejlett civilizáció-központot tárt fel trópusi Amerika-szerte: az Antil-
lákon, Marajóban, Cunaniban, az Amazonas alsó
folyásánál, a Tocantins torkolatvi-
dékénél, a mojók síkságán, Santiago del Esteróban; ott vannak azután az Orinoco
völgye és más vidékek nagy
sziklarajzai, melyek olyan csapatmunkát igényeinek,
amire a
tapirapéknál találunk meghökkentQ példákat még ma is, az erdóirtások és a
kertmqvelés eseteiben.12 A történelmi kor kezdetén Orellana sok, változatos és fej-
lett Amazonas-menti kultúrát csodált
meg. Föltételezhetjük-e, hogy fénykorukban
az
alacsonyabb szintq törzsekben nem volt meg, legalábbis bizonyos mérték1g,
ugyanaz az életeró, amelynek jeleit az imént soroltuk?
A kétosztályú szervezódés
önmagában véve nem megkülönböztetQ jegye a sza-
vannai népességeknek: meglétét
jelezték az erdQlakó parintintineknél és munduru-
kuknál; a tembéknél és tukunáknál valószínüleg, Brazilia ket vegen, az arawakoknal
és az ugyanolyan kiváló
palikuroknál és terenóknál pedig biztosan letezik. Magunk
smegtalaltuk maradványait a Machado felsQ vidékén clo tupi kawahiboknal, oly-
annyira, hogy körülírhatunk egy egész, hol matrilineáris, hol patrilineáris alapú, de
kétosztályú szervezódésq területet, amely a Tocantins jobb partjatól a Madeira to-
lyóighúzódik. A kétosztályú szervezódést Dél-Amerikában lehetetlen a legprimiti-
vebb szintek tipikus vonásának
tekinteni, miközben sokkal tejlettebb kultúrával ren-
delkezQerdei szomszédaik - jeles kertmúvelók és tejvadászok - is osztoznak benne.
A szavannai népek társadalmi szervezódését nem lehet elvalasztani az erdós völ-
8yeket és folyópartokar lakó szomszédaikétól. Es megtorditva, olykor nagyon kü
lönbözQ kultúrájú törzseket helyeznek ugyanarra az archa1kus1nak teltételezett szint-
re. A borórók példája különösen megragadó bizonysagat kinalja ezeknek a hamis
analógiáknak. Idézzük von den Steinen egy szóvegét arra, hogyan lehetett.igazi pri

"H. Baldus: Paulo, 1944-194o.

Os lapirapé. Kevista do Arquivo Municipal, Sao
 AZARCHAIZMUS FOGALMA AZ ETNOLÓGIÁBAN

mitiveket" faragni belQlük, vagy legalábbis azokhoz közelíteni öket: ,Az asszonyo
voltak szokva, vad gyökereket gyqjtögessenek a sqríben, nekiálltak
hogy
akik ahhoz
a földet, annak re
kirángatni a fiatal (manióka-) hajtásokat, gondosan megforgatvatörzsnek
bukkannak. Ennek a vadász fogalma se
ményében, hogy ehetQ gyökerekre a türelemrQl, amivel ki kell
valódi töldmúvelésrQl, fQként nem arról
volt semmitéle
várni, hogy a gumókkifejlödjenek."" EbbQl arra következtetnek, hogy a leigázásuk-
vadászatból és
való találkozásuk elQtt a borórók kizárólag
ra érkezQ expedícióval
ez azt jelenti, hogy megfeledkeznek
róla: a kom-
gvüjtögetésbQl éltek. Csakhogy bennszülöttekéire, s hogy
mentár a brazil
katonák kertjeire vonatkozik, nem pedig a
civilizáció adományai-
ügyet sem vetettek a
szerzQ szerint: ,»a borórók ezeketa
ugyanezen belehelyezni
anekdotikus jellegüket megragadhassuk, elegendQ
ra". Hogy tár elénk boróro tár-
kontextusba, amely oly eleven képet
a
megfigyeléseket abba a
pacifikátorai hatása alatt. Mit tudunk meg
sadalom széthullásáról úgynevezett
az idQben nem
mqveltek földet? De hát több
mindebbQ1? Hogy a borórók ebben
irtották óket a gyarmatosítók.
nem ismerve üldözték és
mint ötven éve irgalmat katonai telepek kertje-
bennszülöttek elQnyösebbnek tartották a

Vagy inkább hogy a törni?

it fosztogatni,
mint maguknak ugart kukorica ültetvényeit"
1901-ben Cook ,apró sárga
Néhány esztendQvel késQbb, São Lourenço még alig akkoriban ismert mel-

rio Ponte de Pedra (a rio Radin ezt

figyelte meg a
maradt falvai kapcsán
boróróinál.15 A rio
Vermelho független ültetnek, talán
lékfolyója) borórói egyáltalán nem
Theresa Christina telep töldet
irja 1905-ben: ,,A protesszor, aki csak úgy látta Qket
Steinen
a r r a v o n den földmúves-törzs. Fric azon-
ezért következtetett
soha n e m is voltak

mqvelni, ha rákényszerültek,
hogy ültervényeket fedezett
gondosan ápolt
vad állapotban élnek, megáldá-
ban azoknál, akik még leír agrár-rítust, ,a zsengék
szerzQ egy
ugyanez a nélkül halált hozna";
föl..."16 S ami még jobb, e felszentelés
ez ab-

sának szertartását, amelyek elfogyasztása

k u k o r i c a c s ö v e t megmossák,
majd az
aroetorrari

beérett toly-
ból áll, hogy az épphogy szakadatlanul
táncol és énekel,
elé helyezik, aki
több órán át Ekkor minden
izmában
(vagyis a sámán) hipnotikus
önkívületbe jut. ,

a
kiáltásokat hallat. Ugyanez
vást doháányzik, és így egyfajta miközben szaggatott
kukoricába, ejtenek... A bo-
remegve beleharap a vadat... vagy
halászzsákmanyt
akkor is, ha nagy hushoz vagy kuko-
Szertartás zajlik le aki telszenteletlen

hogy bárki,
vannak gyQzódve róla,
1880 és
rórók meg volna."Ha gondolunk, hogy arra
fia
övéivel együrt halál bororo tarsadalom teljesen
ricához nyúlna... kivételével a

rioVermelho falvainak
1910 között a

a portugil
Zentral-Brusiliens.
2. kiadas. Berlin, 1897;
Naturvolkern kuzott. Budapest, é. .

K. von den Steinen: Unter den Közep-Brazili

l e m e s z e l i nepei

1940. Magyarul:
forditás 581. oldala, São Paulo,
Társaság KönyVtára)
(A Magyar Földrajzi Snithsoniun
Miscellaneous Collection,
4I.h. 580 Gros0, Brazil.
The Boróro
lndians of Mato
W. A. Cook: Royal Academic
50., Washington, 1908. of the Bororo
lndians.
Journalofthe
l6VFricP Radin:
Contributions to the Study
391, 392.
Institute, 36. (1906),
Anthropological h.
1V.Fric P Radin, i.
94 TARSADALMI SZERVEZÓDES

összeomlott, nehezen fogadható el, hogy a bennszülöttek egy ilyen

idószakban idöt és tragikus és rövid
fáradságot fordítottak volna arra, hogy egy vadonatúj mezQgaz-
daságot bonyolult agrár-rítussal koszorúzzanak meg. Hacsak ez utóbbival nem
ren-
delkeztek eleve, ami egy csapásra bizonyítaná az elQbbi
már
hagyományos
egyáltalán Dél-Amerikában igazi vadászokróljellegét
A kérdés tehát az, lehet-e is.
és gyqj
togetökrQl beszélni. Egyes törzsek: a paraguayi guayakik, a bolíviai
pajoz forrásvidékének nambikuarái és az Orinoco sirionók, a Ta
primitívnek tqnnek. Mégis kevés akad köztük, akivölgyének gyqjtögetQi ma nagyoon
egyáltalában nem ismeri a kert
mqvelést, és e törzsek mindegyike
magasabb kultúrával rendelkezQ csoportok kö-
zott, elszigetelten található. Történetük, ha ismernénk, jobban számot adna sajátos
helyzetükrQl, mint az a feltételezés, hogy egy ósi szint
tú kertmqvelést túlélQi. Többnyire elemi szin
tést. Ez
folytatnak, ami nem pótolja a
vadászatot, halászatot és a
a
nem
elegendQ annak bizonyítására,
hogy kezdQ gyqjtöge-
gunk, nem
pedig a rájuk kényszerített új létfeltételek földmqvelQkkel van dol-
miatt
megboldogult J. M. Cooper atya trópusi Amerika visszafejlQdöttekkel.
A
a
törzseinek két csoportra
osztását javasolta, amelyeket Q,erdeinek" és
csoport tovább oszlanék
,szavannai"-ra és
,marginálisnak" nevez; ,marginális" a

tartjuk meg, mert ennek lehet némi ,erdQközi"-re.* Itt csak elsQ felosztást az
lóstények tükrözQdését. Semmi semgyakorlati haszna, de hiába keresnénk benne va-
szavannát egy Qsi korban lakták bizonyítja, de még csak nem is sugallja,
nai" törzsek volna; épp ellenkezQleg, úgy túnik, hogy a

még mostani
dei élet maradványait. lakóhelyükön is megpróbálják fenntartanihogy ,szavan-
valamiféle
a

er-
A dél-amerikai
bennszülött szellem számára nincs világosabb és
rajzi különbség, mint a szavanna és elevenebb föld-
lésre, hanem a vadon termó az erdQ közötti. A szavanna
nemcsak
kertmúve-
állatvilág szegény. A brazíliaidolgok gyqjtögetésére
QserdQ épp
is alkalmatlan: a
növényzet és az
vadban, s a talaj, amíg csak felszínesen ellenkezQleg, bQvelkedik gyümölcsben
erdei kertmqvelQk és a kapirgálják,
szavannai vadászok közötti gazdag és
termékeny marad. Az
és

lehet: természetes ellentétnek

alapja nincs. A trópusi Brazíliában az erdQ kulturális jelentése
gáltatják a kertmqvelésre, és a
folyópartok szol-
környezetet. Es ha a vadászatra, halászatra és
szavanna mostoha, hát
böztethetünk meg egy kertmqvelés minden
gyütögetésre legalkalmasabb
a

rát, meg egy elQtti, a szavannai szempontból

népek által
az. Nem
külön-
égetett irtásokon folytatott
kultúrát; mert az erdei kertmúvelésen alapuló, megörzött kultú-
nem népek nemcsak magasabb rendú
legjobb gyqjtögetQk is (szintén a a legjobb kertmúvelók (a többiek
a

erdóben sokkal több többiek között). között), ha-

tés mindkét gyqjthetQ dolog van, mint kivüle. AEnnek oka igen egyszeru: az
környezetben
egyikben, mint
kertmúvelés és a
egymás mellett él, de ezek az eletmódok gyütöge-
Az, hogy
a
násikban. is
tejlettebbek az
az erdei
vényfajokkal szembenközösségek jobban uraljak termeszeti
a

éppoly igaz, mint a termesztettekre környezetet, a vad n

nezve. A
növényi körnve-
. M. Cooper,
L. h.
 AZ.ARCHAIZMUS FOGALMA AZ ETNOLÓGIÁBAN 95

zet QserdQ keleti részétQl a nyugati felé haladva változik; de az életmód kevésbé
alakul át, mint a fölhasznált növényfajok: ugyanaz a rostfonás, hol ilyen, hol olyan
pálmatípusból; ugyanarra a rituális célra használt bódítószerek, más-más növények-
bol elkészitve. A termény változik, a használat marad. MásfelQl, a szavanna csak
az erdeieket szqkíti.
negatív hatást gyakorol; n e m kínál új lehetóségeket, csupán
Szavannai kultúra" nincs. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy csupán csökevényes
kultúrának. A gyqjtögetQ né-
mása, halvány visszhangja, 8yönge utánzata az erdei
mint a kertmqvelQk;
pek az erdQlakást választották volna, ugyanazon címen,
a

az erdQben naradtak volna, ha tehetik. Nem egy sajátosan

vagy - pontosabban
-

nincsenek ott; hanem mert el-

rájuk jellemzQ állítólagos ,,szavannai kultúra" miatt
üldözték Qket. Igy szorították vissza a tapujákat a belsQ vidékekre a tupik nagy nép-
vándorlásai.
esetben
Miután ezt kimondtuk, szívesen elismerjük, hogy egy-egy meghatározott
pozitív hatást is kifejthetett. A borórók vadásztehetsége kétségkívül
a
az újlakóhely
járva ébredt
vadban bövelkedQ mocsarakat
Paraguay középsQ folyásánál található,
a xingu-vidékiek gazdasági
fel, vagy legalábbis az kedvezett neki; sahalászat szerepe
ahonnan az aüetók
életében bizonyosan nagyobb, mint az északi vidékeken lehetett,
amikor csak alkalmuk adódik, meg-
és a kamajurák jöttek. Am a szavannai törzsek,
a fQbb vízfolyáso-
kapaszkodnak az erdQben és az erdei életben. A kertmqvelés csak
szavannán is szegélyezQ galéria-erdók keskeny sávjában
zajlik. Máshol
kat még a
termeszteni semmit, és a bakairik csúfot
qznek a mesebeli
n e m is lehetne
csakugyan maniókáját."A bennszü-
bozótba ültette a
tökfilkóból, aki olyan ostoba volt, hogy a
kézmq-
löttek hosszú utazásokra vállalkoznak,hogy eljussanak az erdQhöz, ahol a
termékekre: nagy bambuszra, kagylókra és magvakra
vességükhöz szükséges egyes jellege. Az erdei
a vad növények teldolgozásának
szert tehetnek. Még meglepQbb
a keményitQ
törzsek ismeretek éseljárásokegész kincsestárát szentelik ilyesmiknek;
kivonásának egyes pálmák puha belébQl,
elvermelt magvak alkoholos erjesztésének,
mindez vaktá-
növények étkezési felhasználásának. A szavannai népeknél
mérgezQ követ, mintha hir
amit azonnali fogyasztás
ban történó gyqjtögetésre redukálódik,
találni egy másképpen kiegyensulyozott
taplalkozás1
telenjében kellene kárpótlást
is elszegényedett és elksökevényese
rendszer eltqnésére. Náluk még a gy újtögetés
dett technikákat mutat.20

1K. den Steinen, i. h. 488.

Anierica. America lndigenu, 4, Mexico, 1944; The
von
20
C. Lévi-Strauss: On Dual Organization in South
5. kötet, Washington,
South American lndians, Smuhsonian lustitute,
Tupi-Kawahib. In Handbook of zseniál1san birálta. Fölidézi a serenték mitológiájanak és
1948. Ezt a rekonstrukciót Queiroz
kisasszony
arra utalnak, hogy ezck a bennszülöttek
hosszabb ideig éltek a sza-
rítusainak több fontos vonását, melyek
itt gond van, még akkor is,
ha kockázatos volna egyes, az Ujvilágban
vannán. Orömest elismerem, hogy
témákat egyetlen különálló törzs gazdaságtörténet nck tüggvényében
Kanadától Peruig elterjedt mitikus
serenték tesz1k. Vö. Maria Isaura Pereira de Queiroz: A noção de arcaisnmo e m
értelmezni, mint maguk a 2. São Paolo, 1953,
sOCial dos Xerente. Revista de Anthropologia, I,
no.

etnologia e a organização
99-108.
96 TARSADALMI SZERVEZÖDÉS

Az elözó megállapítások esak a trópusi Amerikára alkalmazhatók. Ám ha pontosak

lehetQvé válik egy általánosabb érvényesség kritériumainak töltárása, melyek min
den olyan esetre alkalmazhatók lennének, ahol az eredeti archaizmus
hipotézise föl-
merül. Nem kétséges számunkra, hogy ugyanehhez a végköövetkeztetéshez
jutnánk,
mármint hogy a valódi archaizmus a régész és az Qstörténész
dolga, eleven, mos-
az
tani társadalmak kutatására rendeltetett
etnológusnak viszont nem szabad elfelejte-
nie: ahh0z, hogy ezek ilyenek legyenek, élniük, fennmaradniuk és tehát
változniuk
kellett. Az olyan változás viszont, amely oly elemi létfeltételekhez és
szervezQdéshez
vezet, hogy csupán archaikus állapotra vall, csak
visszafejlQdés lehet. Meg lehet-e
különböztetni belsQ kritikával ezt az ál-archaizmust az igazitól?
Egy társadalom primitív voltának kérdése általában a közeli vagy távolabbi
szomszédaival szembeni kontraszt miatt vetQdik föl. Kulturális
szintkülönbség álla-
pitható meg e társadalom és azok között, amelyeket a legkönnyebb összevetni
Kultúrája azoknak technikáknak vele.
a
hiánya vagy elégtelensége miatt
amelyeknek, ha feltalálását nem is mindig, de rendszeres használatát aszegényesebb,
kQkorszakra
vezetik vissza: állandó hajlékok, kertmqvelés, állattenyésztés, a kQ csiszolása, szö-
vés, fazekasság. E vonásokhoz -

bár ez esetben az indukció bizonytalanabb általá-

-

ban differenciált társadalmi szervezQdést szokás társítani. Nem

kétséges, hogy a vi-
lág egyes területein ezek a kontrasztok megvannak; és még ma is tennállnak. Az
ál-archaizmus imént tárgyalt eseteiben azonban nem
kizárólagosak; ezen azt értjük,
hogy a szóban forgó társadalmak nem minden vonatkozásban különböznek fejlet-
tebb szomszédaiktól, csak bizonyos vonásokban; míg más területeken számos analó-
giát találunk.
A legmeglepQbb példa, amelyet már kommentáltunk, a kétosztályú szervezQdésé.
Dél-Amerikában ez az intézmény (vagy-pontosabban - ez a szervezQdési séma) több
társadalom közös eleme, amelyek között a legprimitívebbeket éppúgy
megtalaljuk,
nint a legfejlettebbeket, egész sor köztes formával. A borórók és a nambikuarák
nyelve mutat bizonyos hasonlóságokat a törzsek földrajzi területén kivüli dialektu-
sokkal, és magasabb kultúrákra jellemzQ vonásokat; a két csoport igen különbözó
testalkata az egyik esetében déli, a másikéban északi eredetre vall. Ugyanez a helyzet
a társadalmi szervezódéssel, a politikai intézményekkel és a mitológiával is: ezek
mindegyike mutat valami olyan vonást, amelynek legfejlettebb kitejezödesét másutt
kell keresnünk. Ha tehát az archaizmus problémája az egyes társadalmak közötti
kü
lönbségek megállapításával vetödik föl, tüstént eg kell jegyeznünk, hogy a litszó-
lag archaikus társadalmak esetében ezek a különbségek soha nem terjednek ki az
egészre: hasonlóságok élnek tovább, amelyek ellensúülyozzák az oppoziciókat.
Nézzük most az állitólag ,archaikus" társadalumat nem a többiekhez kepest, ha-
nem saját belsQ strukrúrájában. Egyedülálló látványban lesz részünk: ez a struktúra
hemzseg az egyenetlenségektQl és ellentnmondásoktól. A nambikuarik e tekintetben
kiváltképpen ékes példával szolgálnak, mert ez a tél Franciaországnyi területen szér
szóródott nyelvcsalád a világban ma megtigyelhetQ legprimitivebb kultúrszintek
egyikét mutatja. Hordáik némelyikének legalábbis togalma sincs az állandó hajlék
építésének mikéntjérQl és a fazekasságról, a szövés és a kermúvelés a lehetQ legegy-
 AZ.ARCHAIZMUS FOGALMA AZETNOLÓGHÁBAN

Szerübb kifejezödésre redukálódott; és a valódi tekintély nélküli fönök vezetése alatt

atmenetileg egyesülQ öt-hat család nomád életét mintha teljességgel a vad termések
gyüjtögetésének követelményei és az éhhalál elkerülésének gondja uralnák. Az
ennvire kezdetleges technikától és szegényes szervezQdéstQl elvárható bájos egysze
rúség helyett viszont a nambikuara kultúra tele van rejtélyekkel.
ránézés-
Emlékszünk a kontrasztra a boróróknál, egy fejlett földmqves-rítus és a

kutatás
hiányzó növénytermesztés között, mely utóbbi meglétét figyelmesebb
a
re
kérdésben (a maniókafo-
mégiscsak bizonyítja. A nambikuarák egy szomszédos
élelmiszer és méreg nem egymást kizáró kategóriák)
vasztó trópusi Amerikában
mutatnak. A nambikuarák roppant hozzáértQ
ugyanilyen, de megtordított helyzetet
amelynek ez a legdélebbi
méregkeverQk. Toxikus termékeik közt szerepel a kuráre, semmiféle
kíséri rítus, mágikus
elofordulása. ElQállítását a nambikuaráknál nem
mindenütt. A kuráre receptje az alap-
múvelet vagy titkos procedúra, mint másutt
profán tevékenység. S mégis, a
nam-

anyagokra szorítkozik, elkészítése teljesen

misztikus megfontolások-
bikuaráknak van egy méreg-elméletük, amely mindenféle
természeti metafizikán alapszik.
Különös ellentérképpen
ra hivatkozik, s amely egy
elQállításába: csupán haté-
viszont ez az elmélet n e m
avatkozik bele a valódi mérgek
névvel megnevezett
konyságukat igazolja; elQtérbe kerül viszont más, ugyanolyan bennszülöttek ugyanolyan
termékek elQállításakor és használatakor, amelyeknek a
természetú
ártalmatlan és tisztán mágikus
hatalmat tulajdonítanak, jóllehet teljesen
szubsztanciákról van szó.
bQvelkedik tanulságok
Ez a példa megérdemli, hogy
kissé nála,
elidQzzünk mert
ál-archaizmus földerité-
a két kritériumot, amelyeket az
ban. ElQször is, egyesíti azt
e n n y i r e távol, és

A kuráre megléte, jelenlegi elterjedési területétól

sére javasoltunk. általában megtalálha-
népnél, mint azok, akiknél
egy ennyivel alacsonyabb
kultúrájú társadalomban,
elkészítésének tényszerq jellege egy olyan
-

tó, külsQ egybeesés; ám

is használ, mindezeket a mérgeket
egyazon
mérgeket
amely ugyanakkor mágikus metafizikus szempontból is
értelmezi - belsQ
hatásukat
név alatt keveri össze, és nambikuaraknal az alap-
jelentÖsegtelibb: a
meghasonlottság, amelynek
értéke még rituálé ki van
elkészítésébQl mindentéle
termékre redukálódott kuráre, amelynek
kérdést: kultúrájuk lászatra archaikus jellemzQi vajon

meggyQzQen téteti föl a hihe-

zárva, kultúra maradványai-e? Sokkal
pedig egy elszegényedett
eredetileg is azok, nem
közötti ellentmondast a mérgek dolgában
a

elmélet és gyakorlat
tóbb, ha ezt az
fúzódQ ósszetett ritusok elvesztesevel ertelmezzük,

kuráre-elQállításhoz északabbra ihletésú elmélet

természetteletti
mintha azt magyarázgatnánk,
hogyan is épülhct egy
t i s z t á n tapasztalatinak
kezelésének alapjára, am1 megmaradt
a strychnos-gyökér vannak szé-
nem az egyetlen.
A n a m b 1 k u a r á k n a k még mindig
Ez a meghasonlás tudnak csnálni, mar baltát
de, bar nyelet meg
megmunkált csiszolt köbaltai; tabr1kálnak, épphogy kiigazított sza-
azok kószerszámok, amiket alkalm1lag
a részében a gyqj-
nem;
szilánkokcsupán. Táplálkozásuk az esztendó legnagyobb
bálytalan telhasználási módját illetoen sejtelmük
vadon termó javak
togetéstQl függ; ám e kitinomult technikákról; vagy, ha
ismerik eze-

sincs az erdei népek körében meglévó

durvább formában. Minden
nambikuara csoport kertészkedik
ket, akkor elnagyolt,
98 TARSADALMI SZERVEzÓDÉS

egy kicsit az esQs évszakban, mind fonnak kosarat, és némelyek formátlan, de tartós
cserépedényt is készítenek. Mégis, a száraz évszakban uralkodó borzalmas éhínség
ellenére sem képesek maniókatermésiiket másként konzerválni, mint hogy a földbe
ássák a kipréselt lisztbQl sütött lepényeket, aminek a háromnegyede megromlik,
mire pár hét vagy hónap múlva kiássák. A nomád élet megpróbáltatásai és az állandó
lakhely hiánya meggátolják Qket abban, hogy edényeiket és kosaraikat erre a célra
használják. EgyfelQl egy kertmúvelés elQtti gazdaság az erre az életformára jellemzQ
egyik technikával sem jár együtt; másfel6l a különbözQ típusú tároló-alkalmatossá-
gok ismerete nem képes a földmqvelést stabil foglalatossággá változtatni. A társadal
szervezQdésre más példákat is hozhatnánk: az apinayék szervezQdése
csupán lát-
szatra hasonlít az
ausztrálokéhoz;2 de rendkívül nagy felszíni összetettsége igen
kezdetieges differenciálódást takar, és a rendszer funkcionális értéke voltaképpen
igen szegényes.
Az ál-archaizmus kritériumát tehát annak egyidejü jelenlétében
amit külsQ egybeeséseknek és belsQ lelhetjük föl,
re is
meghasonlottságnak
neveztünk. Még messzebb-
mehetünk azonban; mert az ál-archaikus kultúrákban
hasonlatosságok és
hasonlottságok egy kiegészítQ jellemzQrévén kerülnek szembe egymással, amelymeg
ez-
úttalmindegyik formának sajátja, ha külön-külön nézzük Qket.
Vegyük elQ újból a nambikuarák példáját, és tekintsük át gyorsan külsQ
seik táblázatát. Az egybeesések nem egybeesé-
egyetlen szomszédos kultúrával szemben mutat-
koznak meg, amelyrQl elfogadhatnánk, hogy földrajzi közelsége, netán elsöpró
technikai, politikai vagy szellemi fölénye miatt hatást gyakorolt egy
pen fönnmaradt archaikus szigetecskére. A
csudálatoskép-
kapcsolódási pontok nambikuarákat
a
egy csomó néphez kötik, némelyikük szomszédos, mások
sonló a kulturális színvonala, a másiké sokkalta
távoliak, az egyiknek ha-
fejlettebb. Testi küllemük az ósi Me-
xikóra, annak is fQként atlanti-óceáni partvidékére vall; a
Dél-Amerika északi részének dialektusaival mutat
nyelv a földszoros és
és nagy vallási hasonlóságokat; a családszervezet
a
témák, de még a hozzájuk tartozó szókészlet is a déli tupik.at idezik;
a
méregkészítés és a harci szokások (amelyek egymástól tüggetlenek, mert a kurárét
csak vadászatra használják)
Guyana vidékéhez kapcsolódnak; végül a házassigi sza-
bályokban Andok visszhangja csendül. Ugyanez a helyzet a borórókkal, akiknek
az

jelenlegi lakóterületükhöz képest a testalkata déli, a politiku szervezete

életmódja pedig keleti. nyugati, az
Ezek az
egybeesések tehát szétszórtan mutatkoznak. A belsó
szont épp fordítva, kultúra kellQs meghasonlottság vi-
a
kÖzepén összpontosul; legbensóbb struktúrajat
érinti, és sajátos lényegére hat. Azt
A nambikuaráknál a neolitikus mondhatnank, ez ruhazza tol egyéniségével.
komplexum minden elene megvan. Kertet múvel
nek, gyapotfonalat sodornak, és szalagocskákat szónek belöle, rostokat
fonnak. és

21
C.
Nimuendaju: The Apinayé. The Catholic University of
shington, 1939; Lévi-Strauss: Les structures sociales dans le BrésilAmerica Anthropological Series, 8, Wa
central et oriental.
29th Congress of
Americanists. New York, 1949, kötet VII. tejezete.
e
Proceedings of the
 AZ ARCHAIZMUS FOGALMA AZ ETNOLÓGIÁBAN
99
Agot formáznak; de ezek az elemek
hiánvzik. Es szimmetrikus módon- a
-
képesek renddé szervezódni: a szintézis
nem

hogy szakosodott technikákká

gyüjtögetés pusztító rögeszméje meghiúsítja,
bontakozhasson. Egy lehetetlen válaszút elQtt
bennszülöttek is cselekvésképtelenné válnak; életmódjuk a

köznapi életet, és minden

pszichológiai átitatja kettóssége a hét-
viselkedésükre,
sikre és a metafizikus gondolkodásukra is
a társadalmi
szervezQdé-
kor váltakozó sikerq
kiterjed. A
gyümölcsözQ, ám ugyanak-
vadászattal és kertmqveléssel
seg és a közepes, de
megbízható eredménnyel kecsegtetQ gyqjtögetésen
meghatározott
férfi-tevékeny-
noi tevékenység szembenállásából lesz alapuló
egy nemek közti szembenállás, ami az asszo-
nvokat valójában körülrajongott, de látszatra tüntetQen
lesz egy évszakok, a vándorélet és az állandó lekicsinyelt lényekké teszi;
lakás évada közti szembenállás; két
életstílus szembenállása, amit mondhatnánk az átmeneti
hajlék és a tartós kosár,
-

no meg kertmúvelés sivár ismétlQdése határoz

a
meg: az egyik megpróbáltatásokban
és kalandokban gazdag, a másik egyhangú biztonságot ad.
Végül az egész, metafizi
kus sikon, a hosszasan parlagon marad6, de a végtelenségig úra meg újra mqvelésbe
togott égetett irtásokhoz hasonlóan örökkön újra megtestesülQ férfilelkekre váró
sors, meg a haláluk után a szélben, az esQben és a viharban szétszóródó, s a nQi gyqj-
tögetQ munkákhoz hasonló mulandóságra ítélt asszonylelkek sorsa közötti egyen-
lötlenségben jelenik meg.22
Az archaikus társadalmak továbbélésének hipotézise tehát, amely a kultúrájukés
a szomszédos társadalmak kultúrája közötti külsQ össze nem illések fölfedezésén ala-
pul, az ál-archaizmus esetében két súlyos ellenvetésbe ütközik. Elóször is külsQ
diszkordanciából soha nincs elég sok ahhoz, hogy teljesen megszüntessék az ugyan-
csak külsQ egybeeséseket; és ezek a külsQ egybeesések atipikusak, vagyis ahelyett
hogy egy csoportnál vagy kultúrája által jól meghatározott és földrajzilag lokalizált
CSoport-együttesnél jelennének meg, mindenféle irányokba mutatnak, es egymás
hoz képest heterogén csoportokat idéznek. Másodsorban, az autonóm rendszernek
tekintett ál-archaikus kultúra elemzésébQl belsQ meghasonlotságok is kideriülnek,
ezek viszont már tipikusak, vagyis a társadalomnak magát a struktúráját érintik, és
Jóvátehetetlenül felborítják sajátos egyensúlya illúzióját. Mert ezek az ál-archaikus
társadalmak halálra vannak ítélve, s ezt észre kell vennünk sebezhetQ helyzetükböl
abban a közegben, ahol fennmaradni iparkodnak, valamint szomszédaikkal szem-

ben, akiknek nyomása alá kerülnek.

a
elkerülik dokumentu-
Könnyen érthetQ, hogy ezek a bensQ jellegzetességek
a

mokból dolgozó történész vagy szocIológus tigyelmét. A jo terepkutató azonban

nem tudja félreismerni Qket. A mi elmeletu vegkovetkezteteseink közvetlenül megti

gyelt dél-amerikai tényeken alapulnak. A Malajz1ia- és Atrika-specialisták dolga lesz

kérdések
mindezt ott, ahol ugyanezek a
megmondani, hogy tapasztalatuk igazolja-e
merültek föl. Ha egyetértésre jutunk, nagyot leptünk elQre az etnológiai kutatás sa-

22 C. Lévi-Straus: La vie familiale et sociale des IndieHs Nambikwara. Paris, 1948; Szomornu tropu-
sok. Budapest, 1973.
100 TARSADALMI SZERVEZPDÉS

játos tárgyának elhatárolásában. E kutatás ugyanis olyan eljárások együttese, ame

lyeket nem annyira egyes társadalmaksajátos helyzete tett sziükségessé, hanem az a
sajátos helyzet, amelyben mi magunk vagyunk, szemben azokkal a társadalmakkal,
akiket nem sújt semnmiféle különös balsors. Ebben az értelemben az
etnológiát mint
egy kizökkenés-technikaként határozhatnánk meg.
Pillanatnyilag az a lényeg, hogy segítsünk az etnológiának megszabadulni attól a
filozófiai üledéktQl, amit a ,,primitív" kifejezés még
mindig magával vonszol. Egy
igazi primitív társadalomnak harmonikusnak kéne lennie, hiszen valamiféleképpen
édes kettesben élne önmagával. Láttuk
viszont, hogy a világ egy óriási, tárgyunk
szempontjából sok tekintetben kiváltságos területén azok, amelyek a leghiteleseb-
ben archaikusnak látszódhatnának, mind
olyan belsQ meghasonlottságtól fintorog-
nak, amelybQl a történés félreismerhetetlen jele
E számtalan repedés miatt az idQ
világlik ki.
pusztításának magányos túlélöi soha nem kelt
hetik az Qseredeti zengés illúzióját ott, ahol
hajdan a mára elveszett harmóniák vissz-
hangzottak.