A gondolatok és az érzések, mint energiák

Előző két számunkban “A betegség szellemi háttere” című

szemelvényekben Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke olyan sorsunk
mélyén rejtező feladatot, úgy változtathatjuk meg életünket, hogy a
gondolatait ismerhettük meg, hogy a betegségek olyan üzenetek, “útjelzők”,
amelyek a testi-lelki-szellemi harmónia felé terelnek bennünket. Ha
megértjük szimbolikus üzeneteiket, akkor felismerhetjük a tünetek mögött
meghúzódó problémahalmazt is megtudjuk oldani, miközben jóval nagyobb
önismeretre, önállóságra és harmóniára teszünk szert, és megtanulunk
tudatosan is szembenézni olyan problémákkal, amelyeket azelőtt magunk
elől is elrejtettünk, “elfojtottunk”.
A felismert, megfogalmazott problémák megoldása, a gondolkodás tudatos
átalakítása, és az ösztönös cselekvési reakciók gyökeres megváltoztatása
komoly erőfeszítés eredménye. Ahhoz, hogy megváltoztassuk
gondolatainkat és érzéseinket, meg kell ismernünk, hogyan működnek
életünkben.
Az, hogy az emberi lélek sajátos törvények alapján működő, komplex
energiarendszer, amelyben dinamikus erők hatnak egymásra, C. G. Jung
munkássága óta már nem lehet kérdéses.
Az új fizika felfedezései nyilvánvalóvá teszik, hogy a világmindenségben
minden energia. Az energia minden létező mögött ott rejlik, és hatásai
jelzik, hogy “intelligens”. (Mindaz, amit róla ma már tudunk, bizonyítja,
hogy működési törvényei a matematikai véletlent messze meghaladják, s túl
vannak a ma ismert emberi logikán.)
Az alábbiakban egy mediális, intuitív úton írt szellemi közleményből
ismertetünk néhány olyan gondolatot, amelyek segíthetnek, hogy
felismerjük és kijavítsuk tévedéseinket, s gondolkozásunk
megváltoztatásával, tevékenyen avatkozzunk sorsunkba.
Az ember nem egyszerűen egy gép, melynek anyagi részeit tetszés szerint
javítani, cserélni lehet: lényegesen több annál. Egy személy a test-lélek-
szellem egysége. Ha az embert ebben a teljességben, a maga hármas
egységében tekintjük, akkor érthetjük meg, mi a betegség, a gyógyítás és
végül az egészséges lét. A betegségek okai a hibás emberi magatartásban,
rossz gondolkodásban és a helytelen életben gyökereznek.
 A gondolatok energiák

Az egész kozmosz mozgáson, energián alapszik. Minden energia, a fény, a

gondolat, a hang vagy az érzés. Napjainkban a tudomány is igazolja, hogy a
gondolatok, tágabb értelemben az érzések befolyásolják szervezetünk
biokémiai folyamatait. A negatív gondolatok beteggé teszik az embert, a
pozitívak által ismét egészségesekké leszünk.
Az önzetlen szeretet érzéséből fakadó pozitív gondolatok építőek,
konstruktívak. A bizalom, a jóakarat a békesség és az egység gondolatai,
amelyeket elismerés, jutalom elvárása nélkül, önzetlenül árasztunk ki
magunkból. Ezeket az érzéseket meditatív állapotban, a lélek belső
csendjében, ima-állapotban, a természet csodálatában ébreszthetjük fel
magunkban. Ekkor az energia önzetlenül áramlik belőlünk másokhoz,
majd az isteni energiákba bekapcsolódva hozzánk visszatér úgy, hogy
azáltal még gazdagabbak leszünk, azaz “energiaszintünk növekszik”.
Ezzel szemben a negatív gondolatok rombolóak, destruktívak, önzőek. Az
irigység, a féltékenység, a gyűlölet, az indulat, a harag, a bizalmatlanság, a
depresszió, a kétkedés az elvárások és még számtalan más negatív indulat
által irányítottak. A múlttól és a jövőtől való függés, a betegségektől, az
ínségtől, a haláltól, a társ és a barátok elvesztésétől való félelem gondolatai.
A birtokolni és a létezni akarás gondolatai. Ezekben az esetekben az energia
másokhoz nem áramlik, ezek nem a belőlünk kiáradni akaró, hanem a
birtokolni, megtartani vágyó erők. Az olyan ember, aki negatívan
gondolkodik, nem tud másoknak energiát adni, hanem mindenünnen
megpróbál energiát elvenni. Hiszen a saját energiaszegénységének pótlását
csak úgy tudja elképzelni, hogy másoktól energiát rabol el. (Ezek a
folyamatok legtöbbször öntudatlanul zajlanak az emberek között.)
Gondolataink energiamezőt építenek fel, amely annál intenzívebb, minél
többször gondolunk azonos, hasonló dolgokat. Minden embert egy ilyen
energiamező, energiatartomány vesz körül.
A gondolat, amelyet egy öntudatlan indulat váltott ki, öntevékenyen indul
útjára. Ha szeretettel gondolunk egy embertársunkra, akkor a kiinduló
energiamező eléri őt, és erősíti az ő energiamezőit. A jóindulatú gondolatok
mindig megtalálják azt, aki felé irányulnak. A gondolatenergiák nincsenek
a térrel és az idővel összekötve. A pozitív gondolatok a befogadó
felvevőkészségének arányában hatnak. Ha ő éppen akkor negatív
beállítottságú, akkor a pozitív energiák az aurájában “időznek”, hogy a
kellő időben megérintsék őt.
A negatív gondolatok, például a gyűlölet, az irigység ugyanúgy eljutnak az
illetőhöz, s ha benne hasonló rezonanciájú gondolatokkal találkoznak,
akkor a hasonló energiák felerősítik egymást. Ha a negatív gondolatok nem
találnak rezonanciára, nincs “együttrezgés”, akkor nem is tudják
befolyásolni az érintett személyt. (Ezért is fontos, hogy az ember igyekezzék
rendszeres meditációval, rövid hálaimával, a természetben, illetve magas
energiaszintű “szent” helyeken töltött idővel kikapcsolódni, és
energiaszintjét harmóniában tartani. (A szerk.))
Ha pozitív gondolatokat sugárzunk ki magunkból, akkor azok kumulált
erővel térnek vissza hozzánk, ha viszont negatívokat, azok is felerősödve
térnek vissza, és a negatív energiamezőket erősítik fel körülöttünk. Ez
nemcsak a gyűlölet és irigység és rosszindulat erőivel van így, hanem a
depresszió, kedvetlenség, reményvesztettség erőivel is. Ha ilyen a
beállítódásunk, akkor a környezetünknek is ezen rezdüléseire reagálunk.
Negatív tartalmú könyveket olvasunk, reményvesztett emberekkel
találkozunk, stb. Minden gondolat egy ok, amelynek később meglesz a
következménye, az ok-okozat szintjén. A negatív gondolatok páncélként
vesznek körül minket, és mindenhol visszautasítással találkozunk. Végül
megbetegszünk, s azt hisszük, olyan sorscsapás ért minket, aminek
bekövetkeztéhez a legkevesebb közünk sincsen.

• Ha negatív gondolatainkat nem ismerjük, akkor nem is törekszünk

arra, hogy megváltoztassuk azokat. Ekkor ezek megrögzülnek,
mintegy lenyomatot képeznek lelkünkben, ebben a finomanyagú
képződményben. Olyanok, mint egy nehezebb fajsúlyú teher. A lélek
ilyenformán minden pozitív és negatív gondolatot elraktároz, ezek
lerakódása a lélek “formáján”, energiamezején, az, amit karmának
nevezünk.

Minél negatívabb gondolatokkal terhes az emberi lélek, minél több ilyen

akár sok élettel előbbről származó téves gondolat lenyomatát őrzi a lelkén,
annál nehezebben képes megnyílni az önzetlen szeretet, az isteni
erősugárzás felé. Aki negatívan él, és nem törekszik arra (sokszor
tudatlanságból és lustaságból, és nagy szerepe van itt a generációról
generációra átörökített viselkedésmintáknak is), hogy gondolkodását
tudatosan is átformálja azt az ún. asztrálvilág, azaz az ösztönerők szintje
irányítja. Az ilyen ember nem önmaga ura, hanem különböző “programok”
által, - amelyeket persze jórészt önmaga alkotott -, és a hozzácsapódó
hasonló lelki erők által lesz befolyásolt. Ezek az erők pedig tőle energiát
rabolnak el.
 A betegség mint az ok okozata
A betegség nem más, mint általunk előzőleg elkövetett tévedések, hibás
magatartásformák következménye. A külső okok, vírusok, baktériumok a
betegséget csak azért tudják kiváltani, mert bennünk megfelelő táptalajra
találtak. Olyan környezetre, amelyet az energiaszegénység és öngyógyító
erőnk gyengesége jellemez, és ezért megvan a hajlam a betegségre. Az ok
pedig egy valamikori téves gondolat, magatartás, illetve azok halmaza.
Hogy mikor és hol lépnek ezek működésbe, az olyan szellemi folyamatok
eredménye, amelyek a tér és az idő korlátain túl vannak, ezért az is lehet,
hogy némely betegség oka egy korábbi életben keresendő. Egy régi negatív
gondolkodásból, életből fakadó tévedés, lelki teher ma betegség formájában
tör felszínre. Ami velünk történik, az sosem a véletlen műve, a psziché
szerencséje vagy egy másik embertársunk hibája, de legkevésbé nem Isten
büntetése, hanem a saját vetésünk termése.

A szellemi energia körforgása az emberben

Az egész kozmoszt átható abszolút energia, a kozmikus erő, az életenergia,

Isten szelleme az örökké létező és adakozó önzetlen szeretet.
Ez az energia az emberben is működik. Minden embernek van olyan
finomanyagú teste is, amely szellemi energiával látja el a fizikai testet. Ez a
“belső ember”, a szellemi ember, az Isten szelleme az emberben.
A szellem-test központja a lénymag, a fizikai testhez viszonyítva a fejtető
területén található és a lélek halhatatlan, örökkön létező részét képezi. Ezen
keresztül áramlik az Isten szelleme, az életenergia az emberbe.
A szellemi energia egy főpályán, a fizikai test bal oldalán, a gerincoszlop
mentén áramlik lefelé, és a gerincoszlop jobb oldalán áramlik vissza a
lénymaghoz.
A szellemi erő, ez az energiaáramlat (hasonló folyamat ez a légzéshez,
melynek során a levegő a tüdő kapillárisain át a vérbe jut, és onnan
visszafelé a szén-monoxid a kilégzéssel eltávozik a fizikai testből) a hét
energiaközponton vagy másként nevezve szellemi tudatközponton keresztül
halad át. (A keleti kultúrákban ezt a prána csakrákon keresztül történő
áramlásának nevezik.)
Minden központ egy meghatározott területet lát el szellemi energiával, így
minden sejt kapcsolatban van valamelyik tudatközponttal, melytől a
szellemi energiát kapja.
Minden tudatközpont egy-egy etikai minőséget is képvisel. A
tudatközpontok alulról felfelé haladva a következők: a rend, az akarat, a
bölcsesség, a komolyság, a türelem, a szeretet, az irgalmasság. Ezek az isteni
élet alaperői és ezekből mindegyik erő jelen van kisebb részarányban az
összes többiben, ahogyan a fehér fény hét spektruma oszlik fel a szivárvány
színeiben.
A bennünk áramló, bennünk zajló szellemi energia körforgása biztosítja
fizikai testünk, tehát valamennyi szervünk, sejtünk energiával történő
ellátását.
Egészségesek akkor vagyunk, ha szabadon, minden akadály nélkül áramlik
a szellemi erő, bőséges energiával ellátva a szervezet minden részét.
Betegség akkor lép fel, ha valamelyik szervünk nem kap elegendő energiát,
mivel valamelyik tudatközpont átpolarizálódott - amit másként úgy is
mondhatunk - leárnyékolódott, elzáródott. A leárnyékolt tudatközponton át
kevesebb szellemi energia jut a szervekhez, amelyek ennek következtében
megbetegszenek. Ha egy tudatközpont leárnyékolódik, vagyis gyengén
áramlik át rajta a szellemi energia, annak oka a helytelen emberi
magatartásban, negatív érzésekben, gondolatokban és téves tettekben
gyökerezik. Azaz az önzetlen, isteni, pozitív gondolatokkal, cselekvésekkel
szemben egy negatív, önző gondolkodás és életvitel válik uralkodóvá. Aki
így él, az megakadályozza azt, hogy benne az isteni erők, energiák, életerők
szabadon áramoljanak. A negatív gondolatok, megrögzült helytelen
cselekvési minták azok, amelyek a szellemi tudatközpontokat
leárnyékolják.
Egy szemléletes példa: A gyomor a bölcsesség központi szerve, kénytelen
mindent lenyelni, attól függetlenül, hogy az számára jó vagy rossz, könnyen
vagy nehezen emészthető. A gyomor minden idegességre izgalomra reagál.
A stresszre, megoldatlan konfliktusokra különösképpen. Ha sok apró
mérgelődést magunkba fojtunk, “kő”-ként nyomja a gyomrunkat. Bizonyos
dolgokat ha nem tudunk elviselni, vagy őszintén kimondani, a gyomor
összehúzódik, összerándul és a tudatos megoldás, a probléma
megfogalmazása, megbeszélése helyett más, kerülő úton keres megoldást.
Mérgelődünk, rágódunk, magunkba fojtjuk bajainkat, és leárnyékolódik a
bölcsesség tudatközpontja, nem tudjuk megemészteni, feldolgozni a
problémákat és végül a táplálékot sem.

Önismeret, mint a gyógyítás előfeltétele

A pozitív gondolkodás és életmód kulcs a belső és a külső, vagyis a lelki és a
testi egészséghez. Ahhoz, hogy mélyreható és tartós gyógyulást érjünk el, a
betegség okait kell megszüntetni. Már Paracelsus is felismerte, hogy a
gyógyítás mindig belülről jön. Ennek előfeltétele, hogy a beteg felismerje a
betegségét előidéző hibás magatartást és legyen kész arra, hogy egyszer és
mindenkorra felhagyjon vele. Minden betegség, testi gyengeség valamit
közölni szeretne velünk. A panaszok és szimptómák a gyökérre utalnak, a
negatív energiakomplexumra, amely megakadályozza a probléma helyes
felismerését.
A probléma valódi felismerése és a tévedés tényének megértése után az
emberen őszinte megbánás, belátás érzés lesz úrrá, akár saját maga “ellen
vétett”, akár másokat bántott meg. Ha másokat megbántottunk, lehetőleg
kérjünk bocsánatot tőlük. Ha ez nem lehetséges személyesen, akkor
legalább gondolatban tegyük meg. A legfontosabb a saját felelősség
belátása, annak megértése, hogy csak mi magunk vagyunk felelősek a
betegségünkért. Csak ez az elfogadás vezet egyedül ahhoz a lelkiállapothoz,
amely a gyógyulás kulcsa. Ha a betegség értelmét, a benne rejlő lehetőséget
felismerjük, akkor érezzük igazán a hála és a bizalom érzését. Azt, hogy mi
jó testünk és lelkünk számára, nem mindig látjuk tisztán. Lehet olyan
önmagunk elől teljesen elrejtett hibánk, lelki “foltunk”, amely legyőzéséhez,
szenvedésen át vezet az út. És ha ezt a szenvedést higgadtan tudjuk viselni,
akkor jutunk előre a lélek evolúciójának útján.
• Szabad akarat
Isten azt akarja, hogy erősek, egészségesek, boldogok legyünk. Mi vagyunk
azok, akik negatív gondolkodásunkkal, téves cselekedeteinkkel a betegséget
és az örömtelenséget a magunk számára létrehoztuk, ill. létrehozzuk.
Tőlünk függ, hogy pozitív, önzetlen, isteni, gyógyító erőkkel
kommunikálunk - ami végül is az egészséges létet fogja számunkra
eredményezni -, vagy negatív, egoista, destruktív erőkkel akarunk-e
kapcsolatot tartani. Így meghatározzuk saját sorsunkat , szabad akaratunk
van, hogy harmóniát, békét vagy diszharmóniát teremtünk magunkban és
magunk körül.

Az önzetlenség
Az értelmes lélek sajátságai ezek: önmagát figyeli, önmagát elemzi,
szándéka szerint alakítja önmagát.
Marcus Aurélius