halljuk - megérezzük ritmusukat, jó kedé­
lyüket. És az sem véletlen, hogy számos
Aki Bach »agy Csajkovszkij, Mozart vagy
Bartók zenéjét hallva a rádióhoz rohan,
és a kikapcsoló gombot keresi, sürgősen
kérem, most álljon meg e néhány sor ere­
jéig. Nem, nem azt akarom elprédikálni,
hogy a klasszikus zene elvetése, netán
mocskazenévé minősítése nem túlzottan
kulturált dolog, azt sem, hogy bezzeg az
illető néhány év múlva a shake-re vagy
a csacsacsára gondolni sem fog majd, és
saját gyermekét inti a nemesebb művé­
szet nagyobb tiszteletére.
Tulajdonképpen csak mesélnék egy ke­
veset . . .
Arról, hogy ott van mondjuk Csajkovsz­
kij IV. szimfóniája, amelynek utolsó téte­
lét mindenki ismeri. Az a népdal van
benne, hogy All egy ifjú nyirfa a réten -
gondolom, igy mindjárt m ás. . . Ezt a ked­
ves dalt annak idején sokezren énekel­
ték, a nagy, társas összejöveteleknek épp­
oly közös kedvence volt, mint ma akár­
melyik ABBA-mü, amely a magnókról, le­
mezekről megszólal. És annak a „nyír­
fának" is ugyanaz volt a syerepe, mint a
mai ABBA-nak. Csak azt mondta el a
zene, hogy szép az élet, hogy jó együtt,
hogy milyen jól érezzük most magunkat.
Az a Bach-szvit, amely ma olyan „klasz-
szikusnak" tűnik, az pedig nem más, mint
népszerű korabeli táncok csokra.
Vagyis a divatos zene, amelyik ráadásul
igazán értékes zene is, gyakran köszön
vissza az emberiségre. Úgy, hogy klasszi­
kussá válik. Nem is kell hozzá olyan kü­
lönösen éles zenei fül, hogy azokat az
egykori táncokat, dalokat másmilyennek
2
mai népszerű együttes visszanyúl a klasz-
szikusokhoz - és mindnyájunk számára
egyértelműen „lefordítja" a műveket, fü-
tyülhetővé, dúdoihatóvá, mai ritmusainkra,
mai harmóniáinkra.
A huszadik századi zeneművészet sok
forrása ma is közel áll hozzánk. Aki meg­
hallgatja Bartók zenéjét, az nemcsak a
mi régi népdalainkkal találkozik benne,
hanem a dzsesszel is, amely nagy hatást
gyakorolt rá. Kortársa, Igor Sztravinszkij
(akinek az idén ünnepeljük százéves szü­
letési évfordulóját) egy svájci étteremben
hallotta játszani neves cimbalomművé­
szünket, Rácz Aladárt. A zeneszerző ér­
deklődését felkeltette ez a hangszer. Úgy
érezte, ütései dinamikusak, a cimbalom a
huszadik századi ritmusok életre kelté­
sére termett. Irt is egy müvet tizenegy
hangszerre, amelyek élén a cimbalom áll. TINIK 1968 TÁJÁN...
A címe: Ragtime - amely századunk egyik
nagyon divatos tánca volt. Épp úgy, mint Húsz éve hazánkban is elindult útjára
a foxtrott, a charleston vagy éppen a egy új zenélési forma, szórakoztatási mód­
rock and roll. szer, amely mára jelentős rangot vívott ki
Elképzelhető lenne egy rock and roll is magának. Beat, pop, rock — megtanultuk
- cimbalomra? Miért ne. e kifejezések jelentését, de közben elszállt
A klasszikus zene nincs olyan messze az idő, napjainkban már az emlékezés is
napjaink divatjaitól, mint az első rápil- helyénvaló, érdemes felidézni, hogyan, mi­
lantásra tűnik. Leonard Bernstein, a ki­ lyen körülmények között született meg ez
váló amerikai karmester azt mondta pél­ a műfaj.
dául a Beatles zenéjéről: „Éppúgy fenn­
marad, mint a klasszikusoké.”
És ha valaki Presser Gábor vagy Szöré­
nyi Levente nem slágereire és nem dalaira
gondol, hanem mondjuk rockoperáikra, s A „M ÁSO LÓ S”
azok is tetszenek . . . . ,; '
Nem kell kikapcsolni azt a rádiót még K O R SZA K
most sem!
Szekeres István
Bergendy István nevét már 1959-ben a
„szörnyű rikácsolok” között jegyezték.
— Hogy is hívták az első zenekarodat?
— A Közgazdasági Egyetemen alakult
meg az első zenekar, amely a ma igen fur­
csán hangzó Ifjúsági Jazzegyüttes elneve­
zést kapta. Már akkoriban minden szer­
vezési feladatot én láttam el, így egy idő
után az én nevemet vette fel az együttes.
1962-ben szereztünk működési engedélyt,
ennek nagyon örültünk, csak akkor kese­
redtünk el, amikor pont a működési en­
gedély miatt nem léphettünk fel az az évi
Ki mit tud?-on. Volt akkoriban egy legen­
dás klub, erre már csak a harminc éven
felüliek emlékezhetnek, a Dália presszó,
amely tulajdonképpen az Ifjúsági Park téli
helyisége volt. Itt, ebben a füstös presszó­
ban született meg a magyar beat. Lassan
megalakultak az együttesek, az Illésék, a
Metró, az Omega, a Neményi Béla vezette
Atlantisz, a rock and rollos Scampoló. meg­
jelentek a kislányok: Wittek Mari, Koncz
Zsuzsa, no és az én felfedezettem: Zalat-
nay Sarolta.