12 nap

Titkos beavatás az istenek

titokzatos birodalmába
írta:Radu Cinamar

fordította:Veres Anita-Adrien
szerkesztette:Barabás Attila
1
 A kiadó megjegyzése

“A jövő koponyája” című kötet megjelenése a román

társadalmat szembefordította a zavaró valósággal. Valóban
elmondhatjuk, hogy Radu Cinamar munkája sok kérdést
generált az emberek tudatában. Néhány olvasó arra
törekedett, hogy megtudja, mi áll a szerző szinte hihetetlen
története mögött. Másrészt egy központi újság két oldalt
szentelt ennek a témának részben megerősítve a könyvben
bemutatott különböző elemeket. Szeretnénk köszönetet
mondani mindazoknak, akik megosztották velünk
véleményeiket és azoknak is akik elismerésüket mutatták.
“A jövő koponyája”könyv megjelenése óta eltelt idő alatt,
szerkesztőségünk számos telefonhívást kapott olvasóktól,
akik kifejtették véleményüket e lap nagyon izgalmas
témájáról. A legtöbb olvasó nagyon kedvezően reagált,
gratulálva nekünk a bátorsághoz, hogy kiadtuk e könyvet.
A Bucegi-hegység nagy feldezésén túl, melyet a könyv
ötödik fejezete ismertet, meg kell jegyeznünk, hogy Radu
Cinamar valódi ezoterikus bányát kínált nekünk, amely
jobban, világosabban és hitelesebben vezethet minket a
mindennapi életünkben. Ezeket a nagyon fontos elemeket a

2
szerző olyan közvetlenül és élesen jeleníti meg, és ez olyan
nagy hatással volt az olvasókra, hogy örömmel tapasztaltuk,
hogy a mű nagyon gyorsan egy igazi “bestseller” lett e
területen. Sokan megkérdezték tőlünk, hogy ismerjük-e a
könyv szerzőjét és, hogy valóban igaz-e ami benne van. Sok
megerősítést kaptunk a könyvben leírt elemekkel
kapcsolatban. Az egyik meglepő bizonyíték benne volt a
2005.február.07-én megjelent “Ziarul” című újságban, az
Adina Mutar által megírt cikkben, amelyből a kövekezőkben
bemutatok pár részletet:
“ Az I. kabinet felálított egy egységet a paranormális
jelenségek tanulmányozására és a “para katonák”
kiképzésére a Buzau-hegységben. A II-es kabinat
irigykedett. Így született meg Elena Ceausescu parancsára a
“paranormális” egység , amely különböző küldetéseket
kapott az elvtársaktól, beleértvea legendás kincsek keresését
is. Először is Elene népe kémkedett a műfaj “parakatonái”
után. Ilie Ceausescu. Aztán bizonyos “képességeket”
elsajátítva elindultak a Kárpátok bizonyos barlangjaiba
rejtett ősi kincseket keresésére különösen a Bucegiben,
amelyről azt mondták, hogy található benne egy hatalmas
galéria tele arannyal.

3
A Nulla Osztály Biztonsági Minisztérium
Tavaly év végén megjelent egy furcsa könyv Radu
Cinamartól: A jövő koponyája címmel, amely a Nulla
Osztály Biztonsági Minisztérium néhány szenzációs
felfedézésére utal, egy
intézet amely sok nullával rendelkezett, ami azt jelentette,
hogy nagyon titkos. Nicolae Ceausescu parancsára 1968-ban
hozták volna létre a szokatlan képességgel rendelkező
emberi alanyok felfedezésére, oktatására és fejlesztésére
rendelkező intézetet, az USA, Szovjetunió és Kína mintájára
az ezen a területen fejlett országok mintájára. Mivel abban
az időszakban Ceusescu nem igazán volt jóban az
oroszokkal és nem volt hajlandó támogatni Moszkvát az
úgynevezett “prágai tavaszban”, a könyv szerzője szerint
Kínával írtak alá egy jegyzőkönyvet, azt a jegyzőkönyvet,
amely előírta, hogy a bizonyos Doktor Xien, a
parapszichológia mestere, szervezze meg és felügyelje
ennek a szigorúan titkos intézetnek a tevékenységét 15 évig
és Románia vállalta, hogy ezalatt 100 kínai diáknak nyújt
ösztöndíjat ugyanilyen ideig. A szerző megkereste ennek az

4
intézetnek a bázisait, az egyiket a „B” város közelében, a
másikat pedig a Retyezát-hegységben és megemlít néhány
fontos „K eseménynek” minősítetett küldetést is, például a
Buzau-hegységből származó emberek eltűnését- ami
például 1981-ben is történt, amiről már a Ziarul korábbi
számában is beszámoltunk. Ezen kivül említett még egy
rendszert amely a „rezonancia elvén alapulva” érzékeli az
egyes személyek, tárgyak vagy jelenségek rezgési
frekvenciáját. Valójában ez egy Carol Prizbylla által kitalált
eszköz, amely Elena Ceausescu „biztonságának abszolút
védelme” alá került.

Férfi feketében Bozioruban

Ezen konkrét adatok alapján, más, akkoriban ilyen
tevékenységekben lévő személyeket is felfedtek, azt
találjuk, hogy a titokzatos Nulla Osztály „K eseményeit”
összekeverik a hadsereg Buzau-i székhelyű paranormális
egysége tevékenységével, amely Ilie Ceausescu tábornoknak
volt alárendelve. Vasile Rudan kutató, az extraszenzoros
észlelés szakembere szigorú szerződés alapján dolgozott
ezen az egységen. Tehetséges gyerekekkel végzett
extraszenzoros kísérleteket, ilettve riportokat, fényképeket

5
és negatívokat adták át az egységnek. Nem volt szabad
megállítani semmit (...).

A 2-es kabinet kémkedik

Nem szerint vettük fel velük a kapcsolatot. Nicolae Peslita
és én kérdeztünk a Nulla Osztályról és annak paranormális
aggályairól: „Ilyenről még nem hallottam. Hallottam a
hadseregről, de a Biztonsági Szolgálatról nem. De Elena
Ceausescu foglalkozott ezekkel a dolgokkal a Nemzeti
Tudományos Tanácsban, amelynek ő volt az elnöke. Az első
alelnök pedig Ion Ursu volt. a CNST-ben volt egy osztály
amelyben ilyen kísérleteket tervezett és véghez is vitte
őket.”(...).
Tovább kutatva a DSS-ben dolgozó ezredestől megtudtam,
hogy a CNST-én belül valóban voltak olyanok akik a
programban „figyelemmel kísérték a paranormális
területeken végzett kutatásokat”, jelentéseik a Zéró Kód alá
tartoztak, elérve ezzel Elena Ceasescut. Ezután kioszotta
őket három beosztottjának. Ketten közülük a DSS-nél
dolgoztak. Az egyikük elérte azokat a területeket, ahol a
stratégiai lerakódások vannak: uránt és olajat fedezett fel az
extraszenzoros észlelés által, a másikuk bizonyos
találmányokat ért el, amelyeket ezután A Fejlett
6
Technológiai Intézet kezelt. A harmadik gondoskodott a
„társ személyes érdekeiről”. Más szóval Ceausescu
„paranormálisa” működött de a 2-es kabinet tagjai
kémkedtek utánuk és ellopták a jelentéseiket (...).

Peles legendái
Elena Ceausescu a Bucegi kincseiről Elisabet-Carmen
Sylvatól értesült, aki a „Peles meséi” című könyvében sok
történetet gyűjtött össze a helyiektől és a pásztoroktól a
hegy szívébe rejtett mesés kincsekről. A „Babei erődben”
van egy történet egy titokzatos földalatti erődről, amelyben
hatalmas mennyiségű aranyat tárolnak. Úgy tűnik, hogy I.
Károly király nem véletlenül választotta a Peles-kastély
1883-ban válaszotta helyét, a Bucegi-hegységben. Emelett
számos olyan kiadvány található, amelyek rámutattak a
szfinx-sziklában található megalitikus szobrok furcsa
halmazára: Babelére és a remeteségek által őrzött
barlangokra. A papok az őseiktől örökölt kincsek
tulajdonosai és őrzői valóságos remetehálozatot építettek ki
őrző erődként (..).

7
A Bucegi szent barlang
Először is a barlangokra is kincsekre utaló kiadványokat
figyelték. A „Hyperborean Dacia” című tanulmányban,
melyet 1936-ban Párizsban publikáltak Franciaországban és
Olaszországban a 80-as években amikor nagy felhajtást
keltett, Vasile Lovinescu kijelentette, hogy az „Om hegyet
egy hatalmas barlang keresztezi, amely egy az egyim
legnagyobb a világon, abban az értelemben, hogy nem ért
véget csak mint egy 20 kilométeren keresztül használták ki”.
Hogy ki használta ki és milyen célra, azt nem határozták
meg. 1966 és 1968 között Daniel Ruzo a perui építész
Romániába érkezett, hogy felkutassa a képeslapon található
Szfinxet ( a név amelyyel nem értett egyet.) . Egy román
csapat kísérte, akik filmet készítettek az Alexandru Sania
nevű stúdió számára, melynek címe „Rejtélyek a kőben.”
Ruzo észrevette, hogy a Szfinx a perui Marcahuasi-
fennsíkon egy sziklába vájt együttes fő arcához hasonlít,
„Az emberiség emlékműve” néven. Valójában a Szfinx nem
csak egyetlen arc, ahogy a perui régész megfigyelte, hanem
körül van véve más emberi arcokkal is (amelyek különböző
fajták) illetve egy kutyafej is. Hosszú tapasztalatai alapján
Daniel Ruzo arra a következtetésre jutott, hogy a kutya a

8
kincsek örzője és, hogy egy „kincses barlangnak” kell lennie
az Ember csodálatos emlékműve közelében.

A halhatatlanság határán
Egy másik kutató, aki kiterjedt tanulmányt végzett a Bucegi-
hegységről, egy tanulmány amely elérte a 2.ik kabinet
hivatalát, Cristina Panculescu volt. Elmélete szerint amelyet
alaposan kifejtett az UFO- Párhuzamos univerzumok” című
könyvében, Dr. Emil Straniu, Bucegiben, az Omu-csúcs
közelében található a Föld természetes energiainformációs
központja, amelyet az ókori civilizációk minden
hagyománya jelez. Cristina Panculescu a kőzetminták és az
elektronográfia elemzéseinek sorozatán keresztül észrevette
ennek az Ég-pillérnek- az Életfa- a Kitérő csúccsal
azonosított nagyon különleges tulajdonságainak sorozatát.
Végül bebizonyította, hogy a központ a kapcsolat geometriai
helye, a földi világegyetemből kilépő kapu, mérhető
energiaktivitással, amely ciklikusan nyilvánul meg,
megállpítva, hogy 1986 óta a központ intenzitása
meghaladja a késleltetési küszöböt. A központ a dák
időkben is ismert volt, mivel a Szent Kogayon hegyen volt.
„ A Szfinc hívta- a dákok tudták, hogyan válljanak
halhatatlanná”- zárta be a tanulmányt, melyet 1988-ban
9
fejeztek be és benyújtottak a CC-nek a P.C.R-ből, ahonnan
rejtélyes eszközökkel eljutott az elvtárs „népe” hivatalába.
És talán kacérkodott a halhatatlanság gondolatával, akárcsak
a történelem sok más uralkodója is, akiknek volt „alkímista
nyája”, akiknek meg kellett találniuk a Bölcsek Kövét amely
segítségével megszerezték az élet elixírjét és bármilyen
fémet át tudtak alakítani arannyá. Elena Ceasescu „gyűjtője”
volt a mindeféle fiatalító és élénkítő gyakorlatoknak, amely
nálunk vagy másoknál megjelent. De a 89-es decemberi
események kopogtattak az ajtón, ezért nem volt idő a
hatalmon kivüli más földalatti behatolásra. Természetesen
az ő idejében ezeket az elméleteket, sokkal szorgalmasabban
tanulmányozták, bár nagyobb titokban, mint ma, amikor
nyilvánosságra kerülnek, de a hatóságok nem mutatnak
különösebb érdeklődést e téren. Ami a Bucegi földalatti
mesés kincsét illeti, azt nem találták meg, mert nem találták
meg a Kincses kaput ami a Nagy Galériába vezetett volna.
Bár a „A jövő koponyája” című könyv azt állítja, hogy ezt a
nagyszerű galériát a NASA műholdjai fedezték fel és
felbecsülhetetlen kincs van benne az emberiség
történelmében, de talán a szerző egy kicsit elsiette a
dolgokat (...).

10
A kincses kapu
Elena Ceausescu emberei jól tájékozodtak voltak. Románia
földrajzának egyik legbuzgóbb kutatója, Dan Corneliu
Braneanu, aki számos cikket publikált a Bucegi papi
központról, megerősíti, hogy a hegy szívében földalatti
galériák hálozata található, amelyek valószínű, hogy több
barlangot is egyesítenek, valamint az is, hogy a galériáknak
kapcsolata lehet a világ más szent központjaival is.
Tanulmányozta Daniel Ruzo „ La historia fantastica de un
descubriemento” című könyvét is amelyet a Mexikóban
található Diana kiadó adott ki, Románia „szent hegyein”
keresztül megtett útjáról, amely őrzi az özönvíz előtti
civilizáció emlékeit. Ruzót lenyűgözte az emberhez vezető
utat őrző sziklákon a szent ábrázolások sokasága: „ókori
szobrok, özönvíz előtti az ókor által erodált”, amelyek
papokat és oroszlánokat, a kincsek őrzöit ábrázolják. „A
világ számos protohistórikus szent központját
tanulmányoztam, de itt a Kárpátokban megtaláltam: a
Kincses kaput”- írta Daniel Ruzo. Milyen kincsről lehet
szó? Dan Corneliu Braneanu elmagyarázza: „ Ez nem csak
anyagi, hanem szellemi kincs is, mely információt továbbit
az egyik ciklusról a másikra a Földön ősidők óta kialakult
civilizációkról. Lobsang Rampa elindította a földalatti
11
beavatás letét ötletét Tibet hegyeiben, Von Danniken egy
másikat Ecuador hegyeiben, Daniel Ruzo pedig úgy érezte,
hogy a szent hármas bezár a Bucegiben, ha netalán nem itt
kezdődik, az Ember szó miatt amely különleges lelki
jelentőségű és sok helynévben csak nálunk található.

A törött kőnél
Corneliu Braneanu számos kutatás után, többek között
dowsing eszközökkel, azt feltételezi, hogy az Omu alatti
földalatti hálózat bejárati kapuja a Ialomita-szoros
völgyében lehet egy olyan helyen, ahol a „ Törött
Templom” vagy a „Törött kő” nevű szikla uralkodik, amely
hirtelen egy függőleges fallal végződik, mint egy támfal.
Ennek a falnak a tövében zúzott kőzetek találhatók, amelyek
valószínűleg a földalatti hálozat ( amely számos Bucegi
barlangot összeköt) bejárati folyosó feltárásából származnak
és amelyek több mint 40.000 évvel ezelőtt készültek ( a
keresés a dowsing segítségével történt) és amely a bejáratot
takarja. Azok a számok, amelyeket Ruzo észrevett az Omu
felé tartó emelkedőn, megjelölhetik azt a függőleges pontot,
amelyen 12 méter mélyen a kapu található”.
Ezzel tájékoztatom olvasóinkat, hogy személyesen nem
ismerem Radu Cinamar urat. Nincs adatom, információm
12
vagy hivatkozásom a személyéről és mindez ezirányú
kísérletem hiábavaló volt. A könyv anyagát email-ben
kaptuk meg és minden egyén intézkedést és minden egyéb
intézkedést a szerző határozott kérésére így végeztünk.
Némi tétovázás után, az együttműködés szokatlan formája
miatt mégis elfogadtuk az anyag közzétételét, mert úgy
ítéltük meg, hogy értéke kivételes a román nép számára.
Ugyanezt a módszert alkalmazta a szerző e kötet esetében is,
amely mint látni fogjuk még megdöbbentőbb mint az előző.
Radu Cinamar úr nagyon rejtett személy és tökéletesen
megértem motivációit, amelyeket közvetlenül a könyveiben
bemutatott elemekből származnak. Én azonban nagy
reményeket főzök ahhoz, hogy találkozhassak vele a nem túl
távoli jövőben és nincs kétségem afelől sem, hogy
olvasóinak nagy része is ezt kívánja.
„ A 12- nap- titkos beavatás az istenek titokzatos
birodalmába”, szinte teljesen felborítja az életről és az
univerzumról alkotott elképzeléseinket. Tehát egyértelműen
megfogalmazva, a könyvben szereplő elképzelések és
események annyira megdöbbentik mentalitásunkat, hogy el
kell fogadnom, hogy talán mindannyiunknak mélyreható
átértékelésre van szüksége a gondolkodásunkról és az
életmódunkról.
13
TISZTELETTEL, A KIADÓ.

14
 ELŐSZÓ

Ha azok a csodálatos események amelyekben részt vettem

az elmúlt két évben, csak a Bucegi-hegységben tapasztalt
rendkivüli felfedezésekre korlátozódnának, amelyekről az
előző kötetkben ( A jövö koponyájában) meséltem,
valószínűleg semmi okom nem lett volna új könyvet írni.
Még a Nagy expedícióról sem, amelyet Cezar a rejtélyes és
hatalmas alagutakon keresztül vezetett, a Vetítőcsarnoktól
kiindulva, nem lett volna elég erős impulzusom,ahhoz, hogy
bemutathassam főbb elemeit. Ennek két oka van: egyrészt
annak a ténynek köszönhetően, hogy jelenleg ezek a
kérdések jelentik a legnagyobb államtitkot Romániában.
Ahogyan arra számítottam, miután visszatért az országban
Cezar betartotta ígéretét, hogy elmondja nekem a nagy
expedíció felfedezéseit és eseményeit, amelyre egy 15
személyből álló jól képzett elit kommandóssal együtt
merészkedett. Az expedíció az emberiség történelmének
talán a legmerészebb és legérdekesebb felfedezése volt.
Bár nem ismerem minden részletét tökéletesen, mégis
elmondhatom, hogy megfelelő áttekintéssel rendelkezem
azokról a csodálatos valóságokról, amelyeket Cezar

15
történeteiből tudtam meg. 2004.október végén találkoztam
vele, egy évvel a nagy expedícióra való indulása után. A
politikai légkör „forró” volt, mivel ez az időszak volt a
választások előtti kritikus időszak. Ha jól értettem Cezar
jelentése 5 napig tartott és egy különleges román-amerikai
bizottság hallgatta meg. Még az is lehet, hogy bizonyos
politikai tényezőket radikálisan befolyásoltak az új
felfedezések és bizonyítékok. Megtudtam, hogy a bizottság
tagjait annyira felháborították a jelentésben szereplő adatok
és a számukra bemutatott bizonyítékok, hogy órákig nem
tudtak döntést hozni vagy következetesen továbbítani az
információt az államfőnek. Teljes értékrendjük ekkor
teljesen megdőlt és nem voltak más támogató pontok,
amelyek alátámasztották régi elképzeléseiket. Talán azért
jutottak arra a következtetésre, hogy radikális változásra van
szükség az országban, a rendszert és az okkult
befolyásokban.
Elképesztő, hogy az események lánca, amely a nagy
felfedezéssel kezdődött a Bucegi-hegységben és folytatódott
a nagyszábású expedícióval a földalatti alagutakon
keresztül, szinte teljesen megváltoztatta néhány ember
gondolkodását és sorsát. Köztük vagyok én is, akinek
gyorsan alkalmakodnom kellett a létezésem arányának
16
átalakulásához. Ez az átalakulás különösen a belső lényemet
érintette. Az okkult univerzum, melybe Cezar fokozatosan
bevont engem és az a tény, hogy személyesen meggyőztem
magam a fizikai és finom élet néhány elképesztő
vonatkozásairól, az utóbbi időben elhatároztam, hogy nagy
érdeklődéssel közelítem meg a speciális munkákat és ezáltal
gazdagítom ismereteimet ebbe az irányba, amely a legtöbb
ember által figyelmen kivül van hagyva.
Azonban azt tapasztaltam, hogy nagyon nehéz hitelesen
leírni néhány helyzetet és eseményt, amelyek a szokásos
felfogás szerint göndörítik az abszurditást és a jelenlegi
materialista tudományos elképzeléseket. Valójában ez a
másik oka, hogy nem írom le egyértelműen a nagy román-
amerikai expedíciót. Amellett, hogy Cezar nem szerette
volna, hogy erről írjak, én is nagyon valószínűtlennek
tartom, hogy az egyedi utazás beszámolója valódi hatást
gyakorolna az emberek tudatára. Természetesen ez
ideiglenes helyzet lenne, mert az utódlás, a globális
események, különösen az emberiség e kritikus időszakában
kiszámíthatalanok és gyakran megdöbbentőek és egy olyan
szempontot eredményezhetnek, amelyet egy időben
minimalizáltak és amelyet közvetlenül azután kellett
újraértékelni. Alapos elemzés után észrevesszük, hogy
17
minden ami a világban történik, egy irányító szálát követ,
melynek ragyogó fényét néhány ember már megpillantotta
és sok más lehetőség közül felismeri azt. Ezért gyors és
elképesztő átalakulásra számíthatunk az emberek tudatában
és csak ezután fogják értékelni és különösen megérteni a
Bucegi-hegységből indult Nagy expedíció elemeit. Ez az a
helyzet, amikor az emberek nagy tömegéhez kapcsolódik.
Négyszemközt azonban Cezar elárulta nekem, hogy már
több olyan csoport is létezik, amelyek egyfajta információs,
sőt gyakorlati alapokat akarnak építeni ahhoz, hogy a nagy
expedíció kinyilatkozásai viszonylag könnyűek legyenek
más emberek számára. Ugyanakkor tájékoztatott arról is ,
hogy vannak más érdekcsoportok is, akik a nemzetszintjén
szeretnék átvenni a döntéshozatali ellenőrzést, különösen a
Bucegi helyszín tekintetében. Cezar többet nem találkozott
Senior Massinivel de megtudta, hogy a világ
szabadkőművességének két másik „szürke eminenciája”
kíséretében számos jelentős kapcsolata és beszélgetése volt
e témában, bizonyos romániai politikai szereplőkkel és
főként az Amerikai Egyesült Államokban.
Az egyik beszélgetésen, amelyet több mint egy évvel az
elvállásunk után folytattam vele, Cezar bevalotta nekem,
hogy mind ő, mind Obadea tábornok már éreznek némi
18
nyomást ebben az irányban. Ebből a szempontból a nagy
felfedezés és a nagy expedíció pozitív tényezői ellenére úgy
tűnik, hogy a „jó és a rossz közötti harc” mégjobban
felerősödött. Ezen szempontok vetemedése azonban nagyon
bonyolult és rendkivül titkos elemeket tartalmaz, amelyek
nagy részét már ismerem a Cezarral való beszélgetésem
kapcsán, de jelenleg nem megengedhető számomra, hogy
felfedjem őket. De teljesen meg vagyok győződve arról,
hogy eljön majd a „nagy kinyilatkozások” korszaka és
néhány már meglévő jelzést szerint, úgy tűnik, hogy ez a
jövő nem is túl távoli.
Néha az események harmónikus és koherens fejlődésének
lehetővé tétele érdekében fontos, hogy a dolgokat ne
„kényszerítsék”, még akkor sem ha ez lehetséges és akkor
is, ha nyilvánvalóan az ilyen cselekvés szándéka
mélységesen előnyös. Végül is a valóság, melyet
mindannyian mikrokozmosz szinten tapasztalunk, nem más,
mint az egyetemes törvények tükröződése, amelyek a
makrokozmosz szintjén hatnak. A világunkban végbemenő
változásoknak és átalakulásoknak mély jelentéssel kell
rendelkezniük és bölcsen kell alkalmazhatóak legyenek,
ahhoz, hogy nehogy a ritmus torzulásait vagy „ töréseit”
hozzák létre.
19
A román nép és az egész emberiség jelenlegi helyzetét össze
lehet hasonlítani egy rákos beteg helyzetével. A betegség
súlyos, de gyógyítható. Ez nem egy egyszerű megfázás
amely azonnal kezelhető. Egy rákos ember esetében, hogy
ne induljon el az áttét pontosan és okosan kell cselekedni.
Ha például a rákos beteg nagy gyógyulási vágyában
tudomást szerez egy csodálatos kezelésről és azonnal
megkülönböztetés nélkül alkalmazza, akkor nagyon
valószínű, hogy a teste feladja, mert nincs felkészülve a
beáramló gyógyító energiára. Ezért először néhány alapvető
tisztítási lépésre van szükség és csak ezután lehet alkalmazni
a döntő kezelést, ami a teljes gyógyuláshoz vezet.
Hasonlóképpen a tömegek tudatában, amelyeket a modern
társadalom nehéz és nagyon összetett helyzetei sújtanak,
nem mindig van meg a kellő szint bizonyos információ és
tudás megfelelő asszimilálásához, ami akár a
befogadóképességének „bezárásához” vagy reakcióhoz is
vezethet a visszavágásról. Ezért jó megvárni a megfelelő
időt, hogy megdöbbentő kinyilatkozásokat tegyek,
amelyeket Cezar megosztott velem azért, mert mind az
egész országra, mind pedig az emberiségre vonatkoznak.
Más szóval ez általános hatású probléma, amely széles és

20
nagy erővel hatol be a tömegek tudatába, ha felkészültek a
befogadásra.
Egyéni szinten azonban sokkal egyszerűbb a helyzet.
Amikor az események amelyeken részt veszünk látványos
fordulatot vesznek,akkor intuitív módon érezzük, hogy a
sors valamire felkészít. Majd szinte akaratunk nélkül
bizonyos körülmények közé kerülünk, amelyek
gyakorlatilag arra kényszerítenek, hogy „menet közben”
alkalmazkodjunk az események új menetéhez, miközben
fenntartjuk az élénk érdeklődést és a törekvést, hogy többet
tudjunk és cselekedjünk hatékony módon. Pontosan ebben a
helyzetben vagyok én is jelenleg. Csak részben ismerem az
itt említett finom erőket és cselekvésük rejtett indítékait, de
nagy meggyőződéssel érzem, hogy ezek lépésről lépésre
elvezetnek egy jól meghatározott jövőbeli célhoz. Amit
határozottan mondhatok, hogy az az elképesztő intenzitás,
amellyel megtapasztaltam azokat az eseményeket,
amelyeket ebben a könyvben leírok, alapvetően átalakították
az egész lényemet.
Szinte kísértésem van azt hinni, hogy a Cezarral folytatott
találkozóim és megbeszéléseim, az általa fejajánlott kezdeti
magyarázatok és még a jelenlétem is a Bucegi- hegység
nagy felfedezésének helyszínén és az általa vezetett
21
expedíció fő elemeinek felfedezése nem történt meg hiába,
mert elvégre ez egyfajta „előszoba” volt, amelyet feltétlenül
szükséges volt előkészíteni ahhoz, amit legközelebb meg
kellett tapasztalnom. A tények tökéletesen korrelálnak
egymással és intuitívek, oly módon, hogy minden cselekvés
egy hatalmas ok-okozati összefüggésbe van integrálva,
amely egy stopper óra pontos mérésének pontosságával egy
bizonyos célponthoz vezet.
Azok az események mellyekkel szembesültem, messze
felülmúlják azt az „illuziót”, amelyet egy álom során
tapasztalunk. Bevallom, hogy ezek alatt az események alatt,
amelyek körülbelül két hét alatt zajlottak le, a teljes ámulat
állapota szinte egy pillanatra sem hagyott el. Még azt is
mondhatom, hogy a „motor” amely alapvető átalakulást
váltott ki lényemben, akinek mélyen spirituális természete
még nehezebbé teszi annak pontos és ékesszóló leírását.
Tisztában vagyok vele, hogy ezen események bemutatása
sok kérdőjelt fog kelteni az olvasókban, talán fantasztikus
történetnek fogják tekinteni. Mit válaszolhatok ilyen
helyzetben, melyben mindenki úgy érzi és úgy tartja, ahogy
a szíve diktálja?! Ami engem illet a szabad és most
megtisztított aspektus és valóság „ködétől” , amelyet nem
sokkal ezelőtt nem, hogy nem értettem, de még csak nem is
22
sejtettem a létezéséről, most is minden pillanatban érzem és
élem és sokkal mélyebb értelmet adott az életemnek.
Mindazok előtt akik olvasva ezt a könyvet kételkedni
fognak a valóságban, elmondanám, hogy én magam voltam
az aki gyakran megtapasztaltam a kétely és a határtalan
csodálkozás impulzusát, ami gyakran elgondolkodtatott,
hogy álmodom-e, vagy mindent a valóságban élek?! De
ezen túlmenően a „mentális sokkok”, amibe szinte biztos
vagyok, hogy az olvasók át fognak élni, segített felismerni a
fantázia valóságát és az illuzió igazságát. Sőt annál is
inkább, úgy vezettem, hogy ezek a kinyilatkozások nagyon
mély meggyőződésekké válljanak a tudatomban, és az alap,
amely ezt azt alapvető folyamatot támogatta, egy hatalmas
energetikai átalakulás volt, amely a saját lényemben ment
végbe.
Ezt a „csodát” ahhoz a helyzethez tudnám hasonlítani,
amikor egy férfi több napig böjtöl anélkül, hogy egyáltalán
enne valamit, csak vizet iszik. Ez analógiailag a hétköznapi
ember általános állapota lenne, aki szinte lárva módon éli
létét, gyakran nem is sejtve, hogy milyen hatalmas
potenciális képességekre van szükség, ahhoz, hogy szinte
mindig hozzá tudjon férni, amihez szeretne. Természetesen
a böjt végén az ember gyenge és erőtlen, azonban
23
hasonlatunk feltételeit nézve nem is veszi észre azt a
helyzetet, amelyben van, azt gondolva, hogy ez az állapot
természetes. Amint azonban enni kezd, azonnal nagy
örömmel és csodálkozással tapasztalja, hogy milyen erős
energiaáramlatok mennek végbe az egész lényén és
életerőveé, cselekvési erővel, inspirációval, akarattal és
boldogsággal és sok más érzések árasztják el, amelyeket
addig nem észlelt. A tompa élet gyakran ízléstelen, vagy
csak banális és kicsinyes célokra korlátozódik, aztán csak
úgy mintha egy varázsütés lenne eltűnik. Ez az a „csoda”,
amelyet lényünk energetikai mélységei valósítanak meg.
Mostmár jobban megtudom érteni, bá még mindig csak
részben Cezar Brad finom tudatállapotát és
enegetikaiállapotát, mert éb magam most én magam
másfajta életet élek, sokkal gazdagabb és pezsgősebb mint
amilyen volt. A könyv megírása előtt meséltem Cezarnak
azokról a csodálatos eseményekről, amelyeken
keresztülmentem. Utánozhatatlan nyugalommal és
megértéssel teli módon őszintén boldog volt és ugyanakkor
értékes tanácsokat ajánlott fel, amelyek segítenek a gyors
fejlődésben. Úgy éreztem nagyon örült, amikor látta, hogy a
választása és az erőfeszítései felém nem voltak hiábavalóak.

24
Nem hiszem, hogy van olyan ember a Földön, aki nem
szeretne boldog lenni és ne szeretné felismerni az univerzum
titkait. Azonban felmerül az az alapvető kérdés, hogy:
hogyan lehet ezt elérni? Amennyire én tudom erre sokféle
módszer létezik, de mindegyikben ugyanaz a közös elem,
nevezetesen az a tény, hogy a válás folyamatával van
dolgunk, amely időben történik. Talán ez a fő oka annak is,
hogy sokan lemondanak a tudás spirituális útjáról, még
mielőtt lényük valódi belső átalakulást érne el és
megijednek az erőfeszítéstől, a kitartás gondolatától. Az én
esetemben az átalakulási folyamat rendkivül gyors volt és
csak tizenkét napig tartott. Valószínűleg, ha ez tovább
tartorr volna, akkor az elmém talált volna néhány
„felforgató” módszert, amellyel enyhíthetném a
megdöbbentő események sokkját, amellyel szembesüétem
és ragaszkodnék a megértés egy bizonyos alacsonyabb
szintjéhez, ki tudja mennyit kellett volna maradnom ott,
amíg meg nem teszem a következő lépést?!
Életem magasztos tizenkét napos időszakának leírása e
könyv tárgya. Ha ezeket a napokat a szubjektív időmhez
kötném, azt mondanám, hogy valójában sok évet éltem meg
de nagyon összesűrítve lényem teljes dimenziójában. Ennek
a dimenziónak a megértéséhez a sors arra vezetett, hogy
25
találkozzak több nem feltétlenül emberi lénnyel, akik
pontosan kijelölték utamat a Machandival való zavaró
találkozásomhoz. Kétségkivül ez volt létem fordulópontja.
Már az első pillanattól kezdve semmi sem volt olyan mint a
múltban. Egy teljesen más világ, egy másik univerzum...
Alig néhány hónap telt el azóta a nagy intenzitással
tapasztalt események óta, de ennek ellenére regzésük még
nem hagyott el mostanig sem. Ezért úgy döntöttem, hogy ily
módon ismertetem őket, feltéve ha sikerül felkeltenem az
olvasók érdeklődését. Életünk minden területének oka és
értelme van. Talán ebben a hatalmas fogaskerékben a
következő események elbeszélése lesz olyan mint egy
csodálatos kerék, amely képes kiváltani lényünk mély lelki
átalakulását. Mindezen alapvető megközelítés a finom
szívbe való behatolás...
RADU CINAMAR

26
 I.fejezet
Az embert idővel elfelejtik

Néhány héttel a „A jövő koponyája” című könyv kiadása

után, kiadóm megkeresett egy kevésbé gyakori kérdéssel.
Egyetértettem vele abban, hogy ezt a fajta kapcsolatartási
módot csak a főhatalom esetén szabad használni.
Tekintettel a könyvben bemutatott elemek sajátosságaira,
számítanom kellett arra, hogy az olvasók vagy bizonyos
állami szervektől különféle reakcióban részesülök, ezért
megkértem a szerkesztőt, hogy foglalkozzon ő a
levelezéssel és velem csak a legfontosabb helyzeteket
közölje. Nem gondoltam azonban, hogy ez a
telefonbeszélgetés, olyan gyorsan felborítja, amilyen
hihetetlen.
A kiadó igazgatója közölte velem, hogy több napja
rendszeres hívásokat kap mobiltelefonján egy férfitól, aki
nem akar mást mint személyesen felvenni velem a
kapcsolatot egy nagyon fontos ügyben.
- Nem adott meg további részleteket és nem is akart
bemutatkozni- közölte a kiadó. Többször udvariasan
megtagadtam tőle, különböző ürügyekkel, mivel a férfi is
nagyon udvarias módon szólította meg magát ezért én is
27
így tettem. Végül aztán rövidre kellett fognom a
beszélgetést, mert tucatnyi ilyen kérés érkezett.
Ebben az esetben azonban nem álltak meg ilyen könnyen a
dolgok. A kiadó elmondta, hogy két-három nappal később
újra felhívta őt a személy, akinek akkor a hangja már
sokkal határozotabb volt, de mégis udvarias. Úgy tűnik,
hogy ennek a beszélgetésnek a hatása sokkal jobban
lenyűgözte a kiadót, mint más esetekben, mert már azon
kezdett gondolkozni, hgóogy mégis nem lenne-e helyes ha
közvetíteni az illető és köztem. A döntő elem amely
hozzájárult a döntéshoz, az volt, hogy a férfi külön említést
tett a végén: azt mondta, hogy valójában az aki ilyen
kitartóan kéri a találkozót velem, egy tibeti láma.
Ezt hallva én is meglepődtem és hirtelen figyelmes lettem.
Feltettem néhány kérdést a kiadónak az általa beszélt
személy kilétével kapcsolatban, de ő azt válaszolta, hogy
ez a furcsa idegen nem akart semmilyen nevet vagy adatot
közölni vele, azzal indokolva, hogy a helyzet nagyon
különleges. Ezért kért az illető sok megértést és
mégegyszer hangsúlyozta, hogy nagyon fontos lenne
kapcsolatba lépjen velem. Végül a kiadó beleegyezett abba,
hogy téjékoztat engem erről a helyzetről, de nem ígérte,
hogy én belemegyek a találkozóba.
28
- Hagyott nekem egy mobilszámot, ha esetleg úgy dönt,
hogy elfogadja a találkozót-mondta a kiadó. Nyílvánvaló,
hogy ez egy kártyaszám, így nem tud számunkra hasznos
információkkal szolgálni- tette hozzá.
Megköszöntem a kiadónak, azt mondva neki, hogy helyesen
cselekedett. Nagyon kiváncsivá tett, mert a helyzet újnak
tűnt számomra. Soha nem ismertem ezidáig tibeti lámát és
még jobban azon tűnődtem, hogy vajon mi érdekelheti őt
velem kapcsolatban?! Várakozás nélkül, mintha egy
láthatatlan erő késztetett volna és egy furcsa belső érzés
kapott el, így nyilvános telefonról felhívtam az általam leírt
számot. Néhány csengetés után egy kellemes férfi hang szólt
bele a telefonba, enyhe erdélyi akcentussal. Ajánlottam
magam és pontosítottam számára, hogy hajlandó vagyok
egy beszélgetést folytatni vele, ha előre elmondja, mik a
céljai velem.
- Egyenlőre annyit mondhatok, hogy nem telefontéma-
válaszolta a férfi. Engem viszont felkértek, hogy
szervezzek meg egy találkozót önnel és külön szeretném
hangsúlyozni annak titkosságát.
- Azt mondták nekem, hogy egy tibeti láma beszélni akar
velem, ezért további információkat kértem-pontosítottam.

29
- Ez igaz, és ha egyet már most meg tudom mondani a
címet-mondta elegánsan elkerülve a többi
magyarázkodást.
Megbeszéltük, hogy a találkozóra két nap múlva kerül sor.
Bevallom, hogy ezalatt az idő alatt egyre türelmetlenebb
voltam és egyre jobban érdekelt a találkozás oka.
A titokzatos személy aurája, akivel beszéltem és aki kerülte
a bemutatkozást, a találkozó fontosságát, azt a tényt, hogy
egy tibeti lámával fogok beszélni anélkül, hogy tudnám a
találkozó okát egy úgynevezett „gerjesztési állapotot” keltett
bennem, ami nagy izgatottsággal járt, olyan volt mint
amikor újra találkozni mennék Cezarral. Bizonyos
szempontból jogos volt a kíváncsiságom és a
türelmetlenségem. Bár gyanítottam, hogy ez összefügg a
Bucegi-hegységben tett felfedezéssel, de még mindig nem
tudtam, hogy ehhez mi köze lehet egy tibeti lámának.
Zavartságomat az táplálta, hogy Cezar nem beszélt nekem
olyan tibetiekről, akik ismernék az alagutat, amely összeköti
a földalatti tibeti fennsíkot. Az expedíció első részében,
melynek célja az, volt eljusson Egyiptomba, majd Tibetbe,
hihetetlen dolgokat fedeztek fel a modern társadalom
hitrendszere és értekei szempontjából ( olyan szempontokat,
amelyek mind mondtam nem megengedettek, hogy
30
bemutassak), de emberekkel nem találkoztak. Cezartól
megtudtam, hogy a Tibet térségéhez vezető alagútból
kiindulva, egy ágat alakítottak ki a felszín felé, amely
teljesen el volt zárva. A topometriai vizsgálatok azt mutatták
ki, hogy ez az ág két irányba ágazott: az egyik a Kailasa
hegyre, ahol egy nagyon régi lámatér volt, a második pedig
Lhasa fővárosába, amelynek valószínűleg kapcsolata volt a
királyi palotával. A másik nagy ág amely a fő alagútból
Tibetbe indult, a Góbi-fennsíkra irányult, de az expedíció az
első út során nem haladt tovább ezen az ágon.
A találkozás során tapasztalt meglepetés azonban messze
felülmúlta a legdurvább elképezeléseimet is. Bizton
állíthatom, hogy ez volt az egyik döntő pillanat, melyben
létem mélyen átalakult. A következő napokban lezajló
események ideológiailag és egzistenciálisan is egy igazi
sokkterápia hatását gyakorolták rám.

*Lásd Radu Cinamar: A jövő koponyája című könyvének

5.ik fejezetét (kiadói megjegyzés).

31
Elinor
A telefonbeszélgetést követő nap délutánján a megadott
címre mentem. Ez egy eldugott utca volt Bukarest
kiválasztott környékén. Az elengáns házakat az utca két
oldalán bokros fák árnyékolták, amelyek lassan mozgatták
ágaikat az aznapi szelíd csendben. Könnyen megtaláltam a
címen feltüntetett számot, egy egyszintes villa volt, ötletes
nagyon modern kialakítással. Sőt azt is észrevettem, hogy
nemrégiben volt felújítva. Becsöngettem a kaputelefonon
és szinte azonnal nyílt is a kapu. Viszonylag izgatottan
léptem be egy viszonylag kicsi zöld udvarra, melyen két
kövezett és gondosan karbantartott ösvény haladt át.
Gyorsan felmentem a bejáratnál lévő néhány lépcsőn és
egy gyönyörű faragott faajtóhoz értem, ami aztán szélesen
kinyílt előttem.
Végül a titokzatos személy fogadott, akit azonnal
felismertem a sajátos akcentusáról. Viszont meglepedten
tapasztaltam, hogy a férfi még nagyon fiatal, nem hiszem,
hogy több lehetett 26-27 évesnél. Szőke, közepes
magasságú és karcsú férfi volt és egy gesztenyebarna inget
viselt hajtókával és egy ahhoz illő nadrágot. Nyugodt,
mosolygós arca, őszinteséget és önbizalmat árasztott, de a
32
 szeme nem várt mélységeket rejtett. Fiatalkora ellenére
határozott benyomásom az volt, hogy a férfi nagy fokú
érettséget fejezett ki gesztusaival és a gondolkodásában.
Udvariasan behívott a nappaliba és a teljes nevével
mutatkozott be, de mivel a beszélgetés bizalmas jeleggel
történt, ezért nem árulom el a valódi nevét. Valójában arra
ösztönözve, hogy megírjam ezt a könyvet, ő maga javasolta,
hogy használjam számára az Elinor álnevet.
- Az én esetemben azonban a névkérdés relatív-mondta
nekem. Ez a családom „öröksége”, melyet időről-időre
módosítani kell.
- Hogy, hogy?-fejeztem ki zavaromat? Nem értem,
megváltoztatod a neved?
- El kell fogadnom ezt a taktikát, hogy ne legyenek
problémáim- felelte.
- De miért? Őszintén el vagyok csodálkozva ezen-mondtam.
Egy bőrfotelben ülve tálaltam az Elinor által felkínált finom
teát, porcelán csészében. A szoba hangulata csodálatos volt,
a dekoráció az ősi és a modern ötvözete, amely kellemes
kikapcsolódást és jó hangulatot váltott ki. A fiatalember
elmondta nekem, hogy hamarosan jön a tibeti láma- így
gyorsan tettünk egy természetes megbeszélést, de űgy tűnt,
hogy valami elképesztő vallomás felé tart.
33
- Tudtam, hogy ez a pont nemsokára elérkezik- mondta
Elinor. A jelenlegi körülmények között azonban úgy
döntöttem, hogy helyénvaló, hogy megosszak önnel egy
szörnyű titkot, amiért egyesek akár meg is ölnének.
Valójában ez a fő oka annak, hogy rnedkivül óvatosan
vagyok ezzel az információval. De tudom, hogy az ön
hitelességét nem lehet megkérdőjelezni és azt is, hogy az a
jó szándék, ami önt vezérli csodálatos.
Ezután teljes diszréciomról biztosítottam Elinort és
ugyanakkor megértetettem vele, hogy nagyon érdekel amit
akar nekem mondani.
- Nemsokára újra meg kell változtnom a nevem, mert
különben felhívom magamra a figyelmet- folytatta. Ez
annak az oka, hogy a megjelenésem többé már nem felel
meg a valódi koromnak.
Még nem tudtam megérteni a probléma lényegét.
- Rendben , de én személy szerint nem látok
pontatlanságokat!- mondtam magabiztos. Végül is nagyon
fiatalnak néz ki, ahhoz képest, hogy mindjárt harminc éves.
Elinor egy darabig hallgatott, majd komolyan rám nézett.
- A probléma az, hogy valójában hatvankét éves vagyok-
mondta nyugodtan. Már néhány ember gyanúja előtt állok
és nem akarom tovább táplálni ezeket a gyanúkat. Az
34
 egyetlen megoldás az, hogy teljes megváltoztatom a
személyazonosságomat és a romániai lakóhelyemet.
Valószínűleg egy hosszabb időre el kell hagynom az
országot.
Üres tekintettel maradtam. Az első gondolatom az volt,
hogy egy őrült becsapott és emiatt elpazaroltam néhány órát
a programomból. Azonban nem tudtam azonosítani azokat
az okokat, amelyek miatt ezt el kellett hinnem. Hiszen ez az
ember tisztelettel bánt velem, kedves és jószándékú is volt,
ráadásul otthona a jó építészet és a dekoratív ízlés ékes
kifejezése volt. Azon kivül, hogy valószínűleg
halhatatlannak hitte magát, semmi más okom nem volt
gyanakodni az őrültségére.
- Megértem a belső érzelmi reakcióját- mondta elkülönölt
hangon. Végül is némileg természetes, hogy
bizalmatlanságot tanusít azzal kapcsolatban, amit
elmondtam. Közelebbről megvizsgálva azonban azt fogja
tapasztalni, hogy nem lehetetlen, hogy egy személy tovább
éljen, mint a jelenlegi átlagéletkor. Valójában rendkivül
sokáig élhet fizikai testében.
- Mit értsek meg innen? Hogy nem fogsz meghalni?-
kérdeztem. Majd észrevettem, hogy öntudatlanul áttértem

35
 az udvarias megszólításra, miután megtudtam az előttem
álló személy valódi életkorát.
- Ezt kell megtudnom nem?- mondta Elinor finom iróniával.
Azonban a megérzésem és bizonyos ezoterikus ismereteim
arra engednek következtetni, hogy az ember nem maradhat
fizikai testében meghatározatlan ideig. De még így is a
fizikai élet több ezer évvel meghosszabbítható. Ez
rendkivüli lehetőségeket adhat az evolucíó számára.
Kezdtem helyre jönni a meglepetés döbbenetéből és
eszembe jutott az egyatomos aranypor, amelyet Cezar
fedezett fel a Vetítőcsarnok amfora alakú tartájában.
Egészen eddig nem tudtam meg, hogy ez az anyag valóban
mit jelent, a kapott magyarázatok csak hipotézisek voltak
és senki sem ellenőrizte, hogy az asszimiláció az emberi
szervezetben látványos fiatalítást eredményezett-e a
szervezetben, miközben fenntartotta azt, az optimális
paraméterekben, akár évezredekig. Nem tudtam, hogy
végeztek-e ilyen jellegű kutatást, ahova a port szállították.
Valójában még Cezar sem beszélt nekem erről, amikor
találkoztam vele a Nagy expedícióról való visszatérése
után. A magam részéről pedig kerültem ezt a témát mert
éreztem, hogy ez egy érzékeny pont és szörnyű titok is
egyben.
36
 De úgy tűnik viszont, hogy a sors játéka kedvezett nekem,
mert akkor olyan helyzetben voltam, hogy olyan rendkivüli
dolgokat tudhassak meg, amelyeket már eleve elutasítás
nélkül befoglalhattam a fantasztikusok birodalmába. Ha az
előttem álló személy igazat mondott, akkor élő
bizonyítékom van arra, hogy létezik olyan élő ember aki
nem öregszik meg és a fizikai testében meghosszabítja életet
egy bizonyos ideig. Mint ilyen helyzetben természetesnek
tűnt feltételeznem, hogy az egyatomos aranypor titka nem
csak ismeretlen ősi civilizáció tulajdona, és, hogy Elinor
nagyon különleges kapcsolatokkal rendelkezik, vagy része a
világ felső hatalmi elitjének. Bár az utóbbiban kételkedtem,
mégis megemlítettem a feltételezésemet.
- Tudom, hogy a por a Bucegi-hegységben tett felfedezés
része volt, melyhez ön is hozzáfért. Lehet, hogy
meglepődik, de sok részletet ismerek ezzel kapcsolatosan,
hamarosan rá fog jönni, hogy miért. A megjelenésem és az
általam élvezett hosszú élettartam viszont nem az
egyatomos por használatának köszönthető. Úgy értem,
hogy a külsőm a tényleges korom ellenére nem az
egyatomos por használatának köszönhető, amely
véleményem szerint még nehezebbé teszi az ember közötti
kölcsönhatás megértését és az idő energiáját.
37
Éreztem, hogy ismét egy meleg hullám vesz körül, ami
zavart., bizalmatlanságot, sőt egyfajta pánikot is okoz,
amitől nyugtalanul reszketni kezdtem a székben. Valójában
azt hiszem, nem akartam egy rossz ízlésű tréfa célpontja
lenni, de nem elég ész érvem alátámasztani ezt a gyanút.
Zavaromban bizonyítékot akartam kérni. Aztán Elinor
mosolyogva megmutatta személyi igazolványát és az
útlevelét. Életemben nem vizsgáltam még meg ennyire
pontosan egy személyi igazolványt, de ennek ellenére nem
találtam benne hibákat. Kétség nem férhetett a fényképen
levő archoz, amely Elinort ábrázolta és a születési éve is
nagyon világosan ki volt írva: 1942. Még ebben a
helyzetben is azt hittem, hogy a dokementumok hamisak
lehetnek, de tévedtem mivel a hamisításukra tett
erőfeszítései túl nagyok lettek volna és egy ilyen cselekvés
indítéka tisztázatlan maradt volna. Ha valóban igaz amit
állít, akkor ennek az embernek, akkor ennek az embernek
minden érdeke meg van ahhoz, hogy olyan okiratai
legyenek, amelyek azt igazolják, hogy az ő kora jóval
fiatalabb, mert így korreláció áll fenn a külső
megjelenésében. Érzékelve gondolataimat Elinor
megmutatta az eredeti születesi anyakönyvi kivonatát és
elmondta, hogy ő már előre látta a reakciómat, amelyeket
38
 egy ilyen helyzetben természetesnek is tartott és ezért is
készítette elő személyes dokumentumait, hogy megmutassa
és bebizonyítsa nekem, hogy igazat mond.
Nehéz azonban leírni önönek azt az összetett állapotot,
amelyet akkor éreztem, tudva, hogy egy olyan emberrel
állok szemben aki sosem öregedik meg. Az ellentmondás ás
a szemem előtt álló valóság valamint a fejemben levő
előzetesen és mélyen beszivárgott elképzelések között,
amelyek mindig arra emlékeztettek, hogy egy emberi lény
nem tud száz évig és még kevésbe évezredekig élni, egy
zavart állapotot keltett bennem, amelyből úgy éreztem, hogy
nem tudok kijutni. Azt hittem, hogy annál, amit a
Vetítőteremben láttam,már nincs meghökkentőbb, pedig a
legegyszerűbb és legtermészetesebb módon ismét egy olyan
elemmel találkoztam, amely gyakorlatilag dacol a modern
tudományos elképzelésekkel és a fogalmi rendszerben,
amelyben tanultunk. Természetesen egyszerűen
elfogadhattam volna a struccpolitikát, ahogyan azt sok
modern tudós is teszi, akkor amikor valami olyan dologgal
állnak szemben ami felfoghatatlan. Azonnal elhagyhattam
volna azt a házat , de a hasonló helyzetben szerzett
tapasztalataim és az a mély megérzés, hogy az előttem álló

39
 ember igazat mond, arra késztetettek, hogy elfogadjam a
„kihívást”.
Elinor kinyította a szoba csulós üvegfalát és beengedte a
hűvös késő délutáni levegőt. Az ő ihletett mozdulatának az
volt az ajándéka, hogy segített megnyugodni és átrendezni a
gondolataimat.
- Jó. Megértem, hogy a helyzete egy zavaró igazság, de
mondja el hogyan sikerült? De kérlek azonban, hogy nem
szeretném azt hallani, hogy halhatatlannak születtél, mert
akkor felállok innen és azonnal elmegyek- mondtam
határozottan.
Elinor szívből felnevetett és hátradőlt a székében. Sikerült
leküzdnem az érzelmi, sőt a fogalmi fogyatékosságot is,
amely nagy mértékben ellazította a szoba hangulatát.
Valószínűleg ez a megszólítás családi megváltozásának is
köszönhető, amellyel megszólítottam Elinort.
- Örülök, hogy legalább ebből a szempontból
megnyugtathattam- felelte Elinor. Nagyváradon
születettem, elég normális körülmények között.
Huszonnyolc éves koromig éltem ott, mielőtt Bukarestbe
kerültem volna. Ez volt az egyik fontos esemény
következménye, ami az életemben történt.

40
 Kérdően néztem rá, jelezve, hogy folytassa. Amit
megszerettem volna tudni, megrendítette lényemet.
- Éppen akkor készültem a családalapításra. A
mennyoszonyom épp rendezte az esküvőt, amelyre két
hónap múlva került volna sor. Egy nap ajánlt levelet
kaptam, de a feladó neve nem volt ismert számomra. A
feladó címe a Post Restant volt, amely az egyik bukaresti
postahivatal volt. Érdeklődve kinyítottam a borítékot és
benne több oldalt is találtam, amelyek egészen kicsik
voltak, viszonylag ügyetlen kifejezésekkel. Meglepődve
tapasztataltam, hogy aki írt nekem az egyik őse volt a
családomnak, akiről sem én sem a szüleim nem tudtak
semmit. Érdekes módon azonban úgy tűnt, hogy a levél
írója nagyon jól ismert engem, mivel a levélben felvázolta
eddigi életem néhány kiemelt eseményét és néhány
releváns megjegyzést is tett a családom minden tagjáról.
Arra voltam kérve azonban, hogy senkinek ne áruljam el a
levél tartalmát, amely számomra sok értékes információt
tartalmazott. Az első elemek melyek a levél elején
lenyűgözni kezdtek, a későbbiekben azonban megzavartak.
Úgy tűnik, hogy a leszármazottam az apám családjából
származott, de az igazi probléma az volt, hogy azt állította,
hogy 1424-ben született Németországban, egy olyan
41
területen, amely ma Köln városának felel meg. Úgy
mesélte, hogy az apja egy híres kereskedő volt, aki
többször utazott Kis-Ázsiába árut cserélni. Általában a
családjával utazott de ősöm másodszor kísérte el az
édesapját az útra, akkor a lakókocsijukat megtámadta egy
rablóbanda és kirabolta őket. A szüleit megölték, őt pedig
tizennégy évesen rabszolgatartásba adták egy kiskirálynak,
aki az ókori Perzsa területén uralkodott. Úgy tűnik, hogy az
ősöm sorsa még sok érdekes meglepetést tartalmazott.
Nem sokkal ezek után az események után, mestere
meghívást kapott a távoli Indiában található Maharadzsába
és a gyermeket rabszolgának adta neki, más értékes javak
és tárgyak mellett. Hosszú utazás után az ősöm
megérkezett Indiába, a maharadzsa területére. Úgy tűnik
kultúrált ember volt és nagyon érdekelt volt az okkult
tudományok iránt. Két évvel a Perzsiába való érkezése
után, egy nagy varázsló érkezett udvarukba, akinek
állítólag szőrnyen hatalmas ereje volt. A király udvarában
való tartózkodása alatt a fiú szolgálta ki őt. A varázslónak
megtetszett viselkedése és okossága, úgy, hogy
távozásakor megkérte a királyt, hogy adja oda neki a fiút
szolgálatba. Így ősöm tanítványává vállt az akkori idők
egyik legnagyobb mágusának, ahogyan arról beszámolt
42
abban a levélben. Valójában ott az alkímiát gyakorolták,
vagyis egy nagyon titkos tudományt, amelynek mély titkait
csak az igazán bölcsek tudták elsajítítani.
Ősöm a levélben nem pontosította, hogy a varázslónak
sikerült-e megszereznie a Bölcsek Kövét, amely az alkímia
munka sikeres megkoronázásának szimbóluma, de ennek
ellenére feltárt egy zavaró aspesktust előttem. Kijelentette,
hogy bár több mint 20 éve a bűvész szolgálatban volt,
mégsem látszott semmi változás rajta, ami a megjelenését,
vagy lényének fizikai és szellemi hanyatlását mutatta
volna. Időközben beavatott az alkímia sok titkába és
figyelemre méltó fejlődést ért ebben az irányban. Azonban
már többször ki akarta deríteni mestere ifjúságának titkát,
de ő mindig kerülte az ezzel a témával való foglalkozást.
Tanítványa huszonharmadik évében a varázsló magához
hívatta és közölte vele, hogy ez az utolsó nap, amikor még
fizikai formában látja őt, de anélkül, hogy elmondta volna,
hogy hova és miért távozik. Ősöm már majdnem negyven
éves volt, mint utolsó és legdrágább ajándék, a mestertől
kapottt egy furcsa tárgyat, amely különleges fémötvözetből
készült. Azt mondta neki, hogyha mindig a tárgy közelében
marad, sosem megöregedni és évezredekig fog élni.

43
Ezt követően a varázsló értékes tanácsokkal látta el,
amelyek segítségével ő maga is megszerezheti a megfelelő
ötvözetet és megadta a végső jelzéseket a tárgy végső
alakjának megvalósításához. Aznap este a mester eltűnt és
azóta senki sem látta őt.
Az elkövetkező száz évben az ősi rokonom szorványosan
törekedett a titokzatos ötvözet megszerzésére, a gazdájától
kapott utasítás szerint. A levélben azonban bevalotta, hogy
annak az örömnek a tudatában, hogy sosem öregszik meg
és, hogy nagyon sokáig élhet, inkább sok éven át csak
utazott, hogy megtudjon sok új dolgot, a háttérbe szorítva
az ötvözet megszerzését.
Amikor már majdnem 250 éves volt, elhatározta, hogy
megházasodik és családot alapít. Akkoriban Amerikában
volt, a mai Kalifornia területén található egyik
tengerparton. Három gyermeke született: két kislány és egy
kisfiú. Aztán elhatározta, hogy megosztja titkait egy méltó
férfi leszármazottjával és dikszréten de gondosan figyelte
családjfája alakulását. Az addig már felhalmozott
élettapasztalatának köszönhetően elsősorban a különböző
keleti szellemi áramlatok mélyreható tanulmányozásába
fogott, fokozatosan félbehagyva utazgatásait és világi
életét. Családfájának öt generációja alatt , szorosan követte
44
 a számára legerősebbnek tűnő hím utódakat. Szükség
esetén titokzatosan támogatta a család láncolatának
folytonosságát, többé-kevésbé okkult eszközökkel. Már
óriási vagyont is felhalmozott és könyvdokumentációja
nagy könyvtárat foglalt el. Egy nagyon jól kidolgozott
rendszernek köszönhetően sikerült nem gyanút keltenie a
vagyonáról amely sok helyen elterjedt a Földön, sem pedig
arról, hogy nem öregszik meg. Többet között
elengedhetetlen volt, hogy ne tűnjön ki a társadalomból és,
hogy a lehető leggyakrabban változtassa meg otthonát és
identitását, nehogy gyanút keltsen valakiben. 1900 körül
azonban egy bonyolult helyzet miatt, nagyon közel került a
leleplezéshez és emiatt extrém megoldáshoz kellett
folyamodnia, ezért tizenöt évre visszavonult Ausztráliában,
így sikerült nyomát veszítenie. A kellemetlen meglepetés
viszont az volt, hogy az Első Világháború alatt veszített
Europába vissztérve, ősöm megállapította, hogy az a
család, amelyben családfájának utolsó férfi leszármazottja
volt eltűnt. A családfő, aki a leszármazottja volt, a
háborúban meghalt és a család többi tagja közti két fiú
pedig eltűnt.
Elinor tartott egy kisebb szünetet a mesélésben, hogy
becsukja az ablakot, mivel már kinnt kezdett hideg lenni.
45
 Annyira elbűvölt a története, hogy közben észre sem vettem,
hogy este lett. Ezért aztán örömmel fogadtam el még egy
pohár teát és alig vártam, hogy újra beléphessek abba a
varázslatos hangulatba, amelyet a hihetetlen történet szála
teremtett bennem.
- Hamarosan jön a tibeti barátom is-mondta Elinor és az
órájára nézett. Most jön az a rész, amely némileg tisztázza
a helyzetemet. Ma este még lesznek meglepetések-mondta
mosolyogva és az órájára nézett.
Bár nagyon érdekelt voltam a történet folytatásában,
azonban mégis megkérdeztem Elinort, hogy miért is akar
pontosan megismerni engem a tibeti láma.
- Arra kért, hogy ne áruljak el semmit, amíg nem jön-
válaszolta Elinor. Hamarosan azonban minden kérdésére
választ fog kapni.
Megelégedve ezzel a válasszal, vártam, hogy mesélje tovább
a leszármazottjáról való történetet.
- Ősöm már majdnem 500 éves volt akkor. De
természetesen, ahogy mestere biztosította róla, nem csak,
hogy nem öregedett meg, de még fiatalabb is lett, mint
akkor amikor a megkapta a titokzatos ötvözött tárgyat, és
az azóta eltelt négy évszázad során, valószínűleg a világ
mély átalakuláson ment keresztül. Lelkiismerete már sokat
46
emelkedett és prioritásai is teljesen mások lettek. Egyszerű
szavakkal, de nagy érzelmi hatást gyakorolva azt írta
nekem, hogy sikerült megszereznie bármely igazi alkímista
desiderátumát, vagyis a Bölcsek Kövét. Részletesen
elmagyarázta nekem, hogy ez nem lett volna lehetséges, ha
nem értette volna meg mélyen az élet és a világegyetem
lényegét, valamint a tudás sok más rejtélyét, amelyek
idővel feltárultak számára. Amennyire én tudom nagyszerű
eredményét az Ausztráliában töltött idő alatt szerezte.
Visszatérve folytatta néhány Franciaországban fennálló
kapcsolatát. Úgy tűnik, hogy azok közül már volt egy jó
pár ember, akiket fokozatosan beavatott a tudomány és a
spiritualitás nagyon okkult aspektusaiba. Köztudott, hogy
tökéletes alkímista volt, de senki sem tudta megmondani,
hogy valójában mi az igazi származása. Az utódja
családjával történtek kiderítésére irányuló vizsgálatokkal
párhuzamosan két könyvet is írt az alkímiai szimbólumok
titkairól, valamint számos más kéziratot a forma és a
kódolt nyelv ezoterizmusáról. Úgy tűnik, hogy ezek a
kéziratok nagyon titkosak voltak, mivel csak kis számú
tanítványának szólt róluk, a könyveket majd
Franciaországban adta ki az alkímiai ismeretek
művészetének fő tanítványa, aki szintén kiváló tudós volt.
47
Az élet több évszázados tapasztalatai azt mutatták távoli
rokonomnak, hogy egyáltalán nem könnyű „átcsúszni” az
időn különösen a modern társadalomban, mivel a világ
minél technológiaibb lett és a kommunikáció is egyre
össztettebb volt, annál nehezebb volt igazolni a
tartózkodását ugyanazon a helyen. A levélben bevallotta
nekem, hogy a lényében bekövetkezett mély átalakulás rá
ébszresztette arra, hogy egy olyan lelki küldetést kell
teljesítenie, amelyet egyáltalán nem hagyhat figyelmen
kivül. Ez azonban egyre nehezebbé vállt mivel ezért szinte
sosem tudott mutatkozni a nyilvánosság előtt és egyre
gyakrabban kellett megváltoztatnia a személyazonosságát
és otthonát, valamint nagy figyelmet kellett fordítania
azokra az emberekre, akiket kiválasztott, hogy üzenetet
küldjön nekik a világban.
Paradox módon a „halhatatlan” állapota- amely sok ember
számára kívánatos és irigyelt, akár elnyomónak is tűnhet a
modern társadalomban. Ha jól értettem, ez az önző
szemlélet a probléma forrása, mert általánosságban
elmondható, hogy az ember csak azokat az örömöket és
lehetőségeket szeretné élvezni, amelyek egy nagyon hosszú
élet és egy változatlan fiatalsűg részei lehetnek. De kérem
azonban, ne feledjen egy bizonyos szempontot,
48
nevezetesen, hogy a mesés hosszú élet ajándéka nem
pazarolható így el. Ezért egy ilyen helyzet alapvető eleme a
felelősségvállalás és az ellentétek harmonizálásának
szükszégessége, ami az élet mély megértését és az ember
legfőbb céljának létezését jelenti.
Ősöm azt is leírta nekem, hogy ezeketa kérdéseket
tisztázták neki abban a periódusban, amit Ausztráliában
töltött, amikor ő maga is kapcsolatba lépett okkult módon a
civilázició és a magasabb hierarchiák képviselőivel a
bolygónk tekintetében. Ezek az ügyek kapcsán leírása
szerint azonban nem árulhat többet el számomra, de
amennyiben érdekel és követem az utasításait, eljön az idő,
amikor magam is minden részletre fényt deríthetek.
Annak a ténynek köszönhetően, hogy az alkímia területén
elért eredménye tökéletes volt, viszonylag könnyű volt
megszereznie azt a nagyon bonyolult ötvözetet, amelyből a
"halhatatlanságot" biztosító tárgy készült. Azt írta nekem,
hogy felfedezett egy még egyszerűbb módszert annak
megszerzésére, de pontosította, hogy meg kell őrizni a
tárgy különleges alakját. Gyanította, hogy kíváncsi vagyok
rá, hogy mi határozza meg a fizikai élet
meghosszabbodását, amikor egy ember a tárgy közelében
van, ezért elmagyarázta nekem, hogy ehhez szükség van
49
bizonyos szilárd ezoterikus ismeretekre, de elvileg
elmondhatta, hogy ez egy olyan jelenség, mint amikor az
ötvözet rezgési frekvenciáját az emberi test sajátos rezgési
frekvenciájával hangolják. Más szóval, akkor egyfajta
finom kölcsönös energetikai kölcsönhatás jött létre a
fémtárgy és a körülötte lévő lény között. Ugyanakkor
pontosította, hogy a hosszú élet hatása csak arra a
személyre érvényes, akinek a tárgyat szánták. Vagyis ezt a
tárgyat egy alkímista mesternek kellett elkészítenie, mivel
szigorúan személyre szabott volt, hatása csak az érintett
személyre volt érvényes, mert az adott emberi test sajátos
finom lenyomatát viselte. Az ötvözetnek volt egy kivételes
tulajdonsága, hogy előnyben részesítette a finom
energetikai kapcsolatot az egyetemes élet középpontjával,
de ő csak a kiválasztott személy számára választotta tette
lehetővé a „hozzáférést”, ehhez a félelmetes kozmikus
világhoz. Úgy tűnik, hogy ennek az ötvözetnek a
megszerzésének titka ősidődkre nyúlik vissza, még a
predinasztikus időkre Egyiptomban, amelyet az akkori
főpapoknak ajánlottak fel a Földre leszállt istenek.
A tárgy, de különösen a több fémből és anyagból készült
ötvözet igazi művészete az energetikai rezgések
frekvenciájának megadása volt, vagyis a tárgy személyre
50
szabása. Ez a művészet teljes titok volt, amelyet csak az
alkímia tudományának mestere ismerhetett meg.
Ezért a levél szövegének elolvasása alapján megértettem,
hogy a titkot egyszerre csak egy személlyel oszthatta meg,
akit a beavatási sor utódjának választottak. Valójában az
ötvözet megszerzésének módja kivételes belső ismereteket
és képességeket igényel, így csak akkor tud eredményt
adni, ha a lény valóban lelkileg felkészült erre. Aztán
rájöttem, hogy miért nem sikerült elődeimnek
megszereznie az ötvözetet korábbi kísérleteikben, mert
még nem érték el az a szintet, amelyen a Teremtés
rejtelmeinek magas szintje és mély megértése volt.
Azonban bevallotta nekem, hogy még mielőtt megszerezte
volna a Bölcsek Kövét, már azelőtt megszerezte az élet
elixírjét, amely természetesen megelőzi az Alkímiai Mű
megkoronázását. Elárulta azt is, hogy az élet elixírje egy
rubin színű likőr, amely a pontos tudomány
tanulmányozásával lehetővé teszi az élet meghosszabítását
a fizikai testben háromszor-négyszer hosszabb ideig is,
mint amennyit tud biztosítani a titokzatos ötvözet.
Amikor átadta neki a darabot, mestere elmondta neki, hogy
ez körülbelül 1700-2000 éves földi életet ad neki, elegendő
időt ahhoz, hogy fokozatosan haladjon előre az alkímián
51
 keresztül, és így fedezze fel az élet elixírjét. Ebből
megértettem, hogy a személyre szabott ötvözet elkészítése,
majd az ajándékozás a mester által kedvenc tanítványának
bizonyos értelemben szellemi vonalat jelent, egy
különleges hagyományt, amely az emberiség nagyon távoli
múltjából ered. Valójában, figyelembe véve azt az
időszakot a fizikai testben, amely lehetővé teszi az
objektum birtoklását, feltételezem, hogy e nagyon
titokzatos hagyomány során csak körülbelül 15-20 ember
lehetett az ötvözet birtokában. Hozzávetőleges
számításomban arra a tényre támaszkodom, hogy a
tulajdonosok mindegyike talán jóval a határidő előtt,
általában 500 vagy 700 év földi élet után lépett át a felső
szintre. Természetesen ez csak feltételezés, de ezek a
számok az objektum birtoklásának idejének átlagos értékét
jelenthetik. Ennek ellenére megmutatja nekem, hogy a
hagyomány legalább 7-8000 éves, ami messze túlmutat
minden más, ma ismert és gyakorolt spirituális út
hagyományán.
Itt közbeszóltam, hogy hangot adjak egy ragaszkodó
gondolatnak:
- Mondd, innen azt érthetem, hogy te vagy e hagyomány
utódja?- tettem fel hirtelen a kérdést.
52
- Amennyire én ezen a bolygón már csak egy személy van,
aki birtokolhatja ezt az objektumot. Ősömtől megtudtam,
hogy minden mesternek CSAK ARRA AZ EMBERRE
szabad hagynia a tárgyat, aki a megbízható tanítványa. Ő
viszont ugyanezt fogja tenni, ha úgy ítéli meg, hogy
megtalálta a megfelelő lényt, de ez felelőséggel jár. Ősöm
egy kevésbé gyakori változatot választott, követve
családfájának főágának alakulását. Hiszen semmi nem
akadályozná meg abban, hogy a következő ezer évben más
méltó lényt keressen, akire rábíz egy ilyen titkot, ha
családfájának egyetlen tagja sem emelkedett volna az
igényei magasságára. A sors engem a főág utolsó férfi
leszármazottjává tett, ami felkeltette ősöm érdeklődését.
- De azt mondtad, hogy elvesztette az utolsó nyomát is
ebben a családi ágban!- vettem észre én.
- Ez igaz, de több évnyi diszkrét vizsgálat után és a szoros
kapcsolatoknak köszönhetően sikerült azonosítania azt a
helyet, ahová a családtagok érkeztek. Férje halála után a
fronton az anya és a négy gyermek Németországban
menekültek, távoli rokonokhoz.. Sajnos a két lány közül az
egyik balesetben meghalt, édesanyjuk pedig egy év múlva
eltűnt, anélkül, hogy valamit tudott volna róla. 1932 -ben a
németországi feszült politikai légkör miatt a három
53
 megmaradt gyermeket örökbefogadó rokonok családja
Romániába emigrált, Erdély északi részébe, és két év után
Nagyváradon telepedett le. Az őseim oldalán álló két fiú
közül az egyik nagyon gyenge és súlyosan beteg volt és
néhány évvel később tuberkulózisban meghalt. A másik fiú
apám volt, aki megházasodott, és Nagyváradon alapította
családját. Én voltam az egyetlen gyerekük.
- Mostmár értem- mondtam. De kíváncsi vagyok, hogy mit
csinálnak e hagyomány mesterei miután átadták a
„stafétát”?
- Én sem tudom pontosan.-felelte Elinor. Úgy tűnik ez egy
nagy titok, amiről az ősöm nem beszélt nekem. De annyit
tudok, hogy ők továbbra is élnek a fizikai testükben, az élet
elixírjét használva az alkímiában. Ennek okai azonban még
számomra nem világosak. A legvalószínűbb az, hogy
bizonyos lelki küldetéseket kell teljesíteniük, amelyek
megkövetelik a fizikai testben való jelenlétüket. Logikailag
ez azt jelenti, hogy többé-kevésbé rejtett módon, továbbra
is a bolygó többi lakója között maradnak, de az az érzésem,
hogy a dolgok azért ennél kicsit bonyolultabbak. Az is
lehetséges, hogy elődeim közül, csak néhányan fogadták el
ezt a lépést, mások nem. Látja vannak kérdések, amelyekre
csak én is később fogom meg tudni a választ.
54
Mindketten elhallgattunk egy kis időre, elemezve a fejünkben
néhány eshetőséget. Aztán vegül eldöntöttem és
megkérdeztem, hogy:
- Tehát akkor ez azt jelenti, hogy az a bizonyos tárgy itt van
a házadban, igaz?
- Igen, természetesen- válaszolta Elinor. Különleges
hatótávolsága néhány méter. Nem szükséges mindig
mellette maradni, ahhoz, hogy a hatása állandó legyen, de
mégis szükség van arra, hogy az objektum legtöbbször a
közelemben legyen. Össze lehet hasonlítani egy nagyon
különleges antennával, amely rezonátorként működik.
Valószínűleg kezdetben, az elején, azok akik megkapták a
készüléket, sokkal több részletet tudtak eredetéről,
sajátosságáról és működési módjáról, de az évezredek
során elvesztek ezek az információkat.
- Értem, de hogy jutott el hozzád a készülék?- kérdeztem
kíváncsian. Találkoztál az ősi rokonoddal?
- Nem, akkor nem találkoztam vele, pedig nagyon szerettem
volna. Az volt a benyomásom, hogy leginkább a
kommunista rezsim titkosszolgálatainak ébersége miatt
kerülte el a találkozót, ami ugye a 70-es években kezdett el
igazán kemény lenni. Személy szerint meg vagyok
győződve arról, hogy az őseim még csak Romániában sem
55
 voltak , de egy nagyon diszkrét közvetítőn keresztül értett
meg mindent, ami a személlyemmel való
kapcsolattartáshoz kapcsolódott. Azóta megértettem és
meggyőződtem arról, hogy aki az én helyzetemben van
annak nagyon óvatosnak kell lennie, ha tovább akarja vinni
ezt az okkult hagyományt. Az ok nyilvánvaló.
Vannak emberek, sőt titkos társaságok, akik tisztában
vannak az alkímista mesterek sorával, éppen ezért nagyon
szeretnék megismerni az ötvözet készítésének titkát. De
szerencsére ez nagyon jól megőrződött de még ha ismert is
lenne az ötvözet, nem szerezhető be néhány finom kulcs
megértése nélkül, amelyek elengedhetetlenek az alkímiai
folyamatban. Például az egyik transzmutációs fázisban egy
fém nagyon különleges tulajdonságokkal, amelyekről a mai
tudósok nem is tudják, hogy létezik. De az a kísértés, hogy
meghosszabítja az életet a fizikai testben, túl nagy néhány
ember számára, ezért minden eszközzel bármi áron,
megpróbálják megszerezni az örök életet. Ezek miatt a
körülmények miatt kell nagyon óvatosnak lennem.
- Tehát az életed veszélyneki van kitéve?-pontosítottam.
- Igen. Rendkivül hosszú élettartam van biztosítva
számomra, az átlag élettartamhoz képest, feltéve, hogy e
életfunkciók nem szakadnak meg.
56
De hadd térjek vissza a levélhez. Emlékszem, mikor
olvastam két ellentétes tendencia küzdött bennem: egyrészt
késztetést éreztem, hogy eltépjem és eldobjam a levelet, azt
gondolva, hogy valaki gúnyolódni akar velem, másrészt
pedig azt éreztem, hogy mindaz amit akkor megtudtam,
igaz. Ezenkivül, minden nagyon bonyolult volt, hogy ez
csak egy tréfa legyen. És akkor mi az oka, hogy ilyesmi
történt velem? Normális ember voltam, hétköznapi élettel,
nagy igények nélkül.
A levél végén le volt írva egy pontosan eljárás, amelyet
követnem kellett. Anélkül, hogy bárkit értesítettem volna,
vagy anélkül, hogy magammal vigyek egy poggyászt, nem
hagyva a legcsekélyebb benyomást sem arról, hogy valami
szokatlan történt, el kellett jönnöm Bukarestbe egy pontos
címre, megadott időben. Sem korábban, sem később, fixen.
Az utasítás az volt, hogy közvetlenül ezen a címen lévő
házba kell bemenjek.
Kezdetben pánikba estem és a levelet át akartam adni a
rendőrségnek, akiket akkoriban Milíciának hívtak. De azon
túlmenően, hogy ezzel nem lett volna megoldva semmit,
mert a levél csak egyszerű beszámolót tartalmazott,
anélkül, hogy konkrét adatok álltak volna rendelkezésre az
író személyazonosságáról, ezért valószínűleg én is
57
kihallgatásra kerültem volna, amely az akkori kommunista
rezsim módjára jellemzőek voltak, ezért inkább nem
tartottam ezt jó megoldásnak. De azon tűnödtem, hogy mit
veszíthetek, ha követem ezeket az utasításokat?! Még ha
azt választottam volna, hogy nyilvánosságra hozom a
rendőrségen és a bűnüldöző szervek lejöttek volna a
megfelelő bukaresti címre, szinte biztos voltam benne,
hogy úgy sem találnak semmit ott, mivel az egész művelet
túlságosan átgondolt volt, elkerülve minden esetlegesen
fellépő hibát. Sőt már az is biztos volt, hogy minden
mozdulatomat diszkréten követik, mivel ezt a tényt
említette a levélben az ősöm.
Gyorsan meghoztam a döntésem és arra jutottam, hogy
elmegyek Bukarestbe, pontosan követve a levélben leírt
utasításokat. Azt mondtam a családomnak, hogy megyek a
városba egyik barátomhoz, de valójában felszálltam a
vonatra és a fővárosba mentem. Az elmenetelt pontosan
úgy időzítettem, ahogyan az a levélben le volt írva (a
megadott napon és időben).
Bizonyos értelemben úgy éreztem, hogy nincs visszaút. Ezt
a döntést egyedül hoztam meg, bár a régi szokásaim és
ragaszkodásaim elfordítottak ettől. Tisztázatlan félelem
támadt a szívemben, de a számomra felkínált lehetőség
58
vonzása erősebb volt, mint a bizonytalanság ködös része.
Furcsa módon bár tudtam, hogy kétezeréves életet kínálnak
nekem, de még mindig fogalmam sem volt arról, hogy
hogyan fogok cselekedni ezügyben.
Először gondoltam, hogy kigondolok pár tervet, ötletet,
vágyat de ehelyett az elmém lebénult a gondolattól, hogy
talán több ezer évig fogok élni ebben a fizikai testben.
Nos tehát röviden, megérkeztem Bukarestbe és
meglehetősen gyorsan megtaláltam a címet, amely egy
négy emeletes tömbházat jelzett egy csendes környéken.
Ahogy a levélben olvastam az ajtó nyitva volt és beléptem
egy szerényen berendezett kétszobás lakásba, ahol nem
találtam senkit. A nappaliban az asztalon egy nagy
borítékban egy utasítás, egy kulcs és egy hatalmas összegű
pénzösszeg, amely azokban az időkben rendkivül soknak
tűnt számomra. Azt írta a levélben, hogy miután ezeket
magamhoz veszem, azonnal hagyjam el a helyet, és menjek
egy másik bukaresti címre, amely ezúttal egy ház vo9lt,
ahol három napig kellett maradnom, amíg egy bizonyos
személy fel nem veszi velem a kapcsolatot. A borítékben
lévő kulcs a ház ajtában passzolt és a pénz a kiadásoknak
volt hagyva, és megszámolva arra jutottam, hogy kb. egy
évig nyugodtan eléldegélek belőle. Azt a tanácsot kaptam,
59
 hogy ne hadjam el a házat, csak ha feltétlenül szükséges. A
hűtőben is jelentős mennyiségű ételem volt.
Úgy tűnt mintha minden egy film forgatókönyvének része
lenne, de igazából amit tőlem megköveteltek az viszonylag
egyszerű volt. Egy ideig csak gondolkodtam és újra
olvastam az utasításokat, úgy tűnt, hogy minden úgy van
elrendezve, hogy egy végtelen létezést adjon nekem.
- Ennek ellenére az életed a fizikai testedben mint egy
kétezer év múlva véget ér.- mondtam én.
- Valóban úgy tűnik, hogy az ötvözet hatása gyengébb, mint
az alkímiai elixíré, de amennyire én tudom még senki nem
élt eddig a maximális időtartamig, amit ez az eszköz kínál.
Ezért nincs közvetlen ellenőrzés ezen információkra,
amelyek valószínűleg a hagyomány kezdetétől
származnak, viszont nem lehetünk biztosak abban, hogy az
üzenet nem változott az idők során-tette hozzá Elinor.
- De honnan volt az eszköz?- kérdeztem türelmetlenül. Az a
személy hozta el, akivel találkoznod kellett?
- A dolgok ennél bonyolultabbak voltak. Miután
letelepedtem a másik házban, amely szintén egy csendes
környéken volt, de a város másik oldalán, ott vártam meg
az összekötő látogatását. A ház nagyon kényelmes volt,
akár luxusnak is mondhatnám, de észrevettem, hogy nem
60
volt egy telefon sem benne. Kábel volt, de a telefon
hiányzott. Ez valószínűleg biztonsági óvintézkedés volt,
hogy még véletlenül se vegyem fel senkivel a kapcsolatot.
Ahogy értesítve voltam, az illető három nap múlva jött.
Ezalatt az időt olvasással és tévézéssel töltöttem leginkább.
Hogy ne okozzak problémát inkább nem is jártam el
sehova. Az időszak végén már kissé unatkoztam, viszont
kíváncsiságom és érdeklődésem az elkövetkezők iránt nem
hagyott el.
Az összekötő egy érett úr volt, aki személyesen
megerősített abban, hogy a régi rokonom küldte. Bár
elárasztottam őt az ezirányú kérdéseim özöneivel, ő mégis
rugalmatlan maradt. Csak annyit mondott, hogy
türelmesnek és magabiztosnak kell lennem. Aztán elővett
egy fényképezőgépet a táskájából és megkért, hogy üljek le
egy üres fal mellé. Miután lefényképezett látta, hogy fel
vagyok háborodva, ezért, hogy elkerülje a kellemetlen
jeleneteket, elmagyarázta, hogy a fényképek szükségesek
az új dokumentumaimhoz. Majd ezután közölte, hogy
három nap múlva ismért visszajön és arra legyek készen a
távozásra.
Még volt esélyem, hogy visszatérjek a megszokott
életemhez, amelyről úgy éreztem, hogy túl könnyen
61
elhagytam. A bizonytalanság mellett, amelyben éltem, az
információ hiánya indokolta számomra, hogy a helyzet
valóban veszélyessé vállhat számomra. Feltettem
magamban a kérdést, hogy vajon miért volt szükségem más
dokumentumokra? De főként, milyen dokumentumokról
van szó? Hiszen a személyazonossági igazolványom és a
vezetési engedélyem tökéletesen érvényesek voltak és
útlevél pedig nem jöhetett szóba, mert akkor Románia
állampolgárai nem tarthattak ilyesmit. Aztán gyorsan
megértettem, hogy el fogom hagyni ezt az országot és nem
lépem át illegálisan a határt, hanem teljes útlevéllel. A
szívem összeszorult az érzelmektől és a félelem hullámai
elöntötték képzeletemet. Már láttam magam előtt, hogy
felkutatnak és bebörtönöznek és megvernek a rettegett
állambiztonság pincéjében és végtelenül kimerítő
kihallgatásoknak vetnek alá, amelyek gyakran nagyon
erőszakosak. Idegesen sétáltam a ház körül, nem tudtam
mit tegyek. A logikám azt súgta, hogyha a románoknak
nem volt útlevelük, akkor ez azt jelentette, hogy hamis más
állampolgárságú dokumentummal rendelkezem. Izzadtan
ugrottam be az ágyba. Azon merengtem, hogy
szükségtelenül megbonyolítottam az életem, mielőtt
tiszteséges jövőm, családi életem és talán karrierem is lett
62
volna, legalábbis amennyiben egy kommunista
rendszerben lehet ilyesmiről beszélni. És miért? Azon
tűnödtem, hogy az életem annyira jó, hogy nincs
szükségem még plusz kétezer évre, amelyben végül
elfáradok.
Nyilvánvaló, hogy ezek a gondolatok a természetvédelmi
ösztön következményei voltak, melyek arra ösztönöztek,
hogy amennyire csak lehetséges, kövessem a középszerű és
banális útat. Egy idő után elkezdtem megnyugodni és más
szemszögből nézni a problémát. El kellett ismernem, hogy
ősöm mindig szabadakaratot hagyott rám, senki és semmi
révén nem kényszerített soha arra, hogy elfogadjam ezt a
lehetőséget. Mindig az én döntésem volt, ahogy abbna a
pillanatban is. Még akkor is lehetőségem feladni mindent,
és folytatni az előző életemet anélkül, hogy valaki
veszítene valamit vagy szenvedne emiatt. Gyorsan találtam
volna elfogadható magyarázatot a családom és a
mennyasszonyom számára, mert a sok összehozott pénz
mindenkit boldoggá tett volna. Másrészről pedig az ősöm
ugyanolyan megközelíthetetlen és ismeretlen maradt volna,
mint korábban és a titokzatos ellátási láncon keresztül
hozott pontos intézkedések miatt, biztos lehettem abban is,
hogy soha még a legcsekélyebb nyomomat se adta volna
63
fel a hatóságoknak. El kell ismernem, hogy a hosszú
életben felhalmazott bölcsesség és tapasztalat és a
kapcsolatok lehetővé tették számára, hogy távolról is
intelligensen és gyakorlatilag hibátlan módon cselekedjen.
Természetesen előre látta a távozásom lehetőségét is, de
elképesztő módon jutalmazott ilyenkor az általam okozott
„problémákért”, rám hagyva azt a rengeteg pénzt.
A végső következtetésem tehát az volt, hogy a sorsomat
magamnak kellett eldöntenem. Ugyanakkor azt is kezdtem
megérteni, hogy ahelyett, hogy mindig önzően
bizonyítékot kérek arra amit a levélben kifejtett- és itt a
rejtélyes szokás tárgyára gondolok, először is szükség volt
arra, hogy én magam bebizonyítsam, hogy megérdemlem
ezt az esélyt. Ahelyett, hogy egy kíváncsi hozzálláshoz és
gondolkodáshoz közelítenék, mintha az örök élet jogosan
és erőfeszítés nélkül lenne számomra, sokkal bölcsebb volt
belátni, hogy amit feljánlottak számomra, az valóban
gazdagság. Egy felbecsülhetetlen lehetőséggel áldott meg a
sors és ez rendkivüli esély az evólúciómra nézve is.
Ellenkező esetben fennállt volna az esélye annak, hogy
nem becsülöm meg ősöm ajándékának értékét és
kétségtelenül tudatlanságomban elég hibát követtem volna

64
 el, ami meglehetősen gyorsan az életembe kerülhetett
volna.
- Tökéletesen megértelek-mondtam akkor. Ismerem ezeket a
szempontokat, mert már rám bukkant igaz, hogy egészen
más körülmények között, egy nagyon különleges személy
által ,hasonló ügyben.
Elinor együttérzően elmosolyodott.
- Gondolom, Cezar Brad úrra gondol nem? Valójában olyan
lénynek tűnik, aki már elérte a tudatosság magasfokú
fejlődését- jegyezte meg elgondolkodva. És ön a sorsa
erejének, vagy ennek az összetett fogaskeréknek a része,
amely figyelemre méltó lényeket foglal magában. Rövid
időn belül rájön, hogy életben semmi sem véletlen és
minden esemény korrelál és szinkronizálódik egymással
oly módon, hogy gyakran ez az átlagember számára
elképesztő. Nagy művészet megfigyelni ezeket az életben
előforduló szinkronitásokat, majd megérteni rejtett okukat.
Ugyanakkor ha az sikerül, akkor ez egyértelmű jele annak,
hogy fejlődött. De most visszatérek a történetemhez.
Egyre jobban átgondolva ezeket a szempontokat,
fokozatosan megjelent bennem, az a meggyőződés, hogy
egy bizonyos utat kell megközelítenem az életben és, hogy
ez szorosan összefügg az ősömmel. Ezért úgy döntöttem,
65
hogy fenntartás nélkül alávetem magam a tervnek, amelyet
úgy éreztem, hogy a nagy alkímista részletesen
előkészített. Természetesen ebben az akcióban volt egy
bizonyos kockázat, de döntésem már szilárd volt. Eleinte
gyenge tétovázásaim voltak a családomhoz és a
mennyasszonyomhoz való kötődés miatt, de
megnyugtattam magam azzal, hogy még ott lesz az egész
hosszú életem, hogy vissza térjek hozzájuk. Viszont
legbelül nagyon jól tudtam, hogy ez már soha nem fog
megtörténni. Három nap múlva az ősz hajú férfi visszatért,
olyan józanul és nyugodtan, mint először. Ahogy sejtettem,
már volt hamis útlevelem a határ átlépéséhez. Az
elvárásaimat azonban felülmúlták, amikor megtudtam,
hogy az útlevelem valójában diplomáciai útlevél, és hogy
belga állampolgársággal rendelkezem. Az az úr
elmagyarázta nekem, hogy ezt a lehetőséget választották,
mert nagyon jól tudok franciául, ami hitelesebbé tett
mindent a vámhatóságok számára. Ő el akart kísérni
Brüsszelbe, a repüló járata másnap délre volt kitűzve.
Röviden minden rendben ment, a repülőtéren a vámosok
még jó utat is kívántak nekünk. Este már letelepedtem a
belga fővárosban, egy ultra luxus villában, amely egy
lakóövezetben volt. A férfi, aki elkísért diszréten
66
 visszavonult, miután meggyőzőtt arról, hogy mindenem
meg van amire szükségem lesz. Tájékoztatott arról is, hogy
ugyanezen az estén részt kell vennem egy különleges
találkozón.
Könnyedén mosolyogtam, mert gondoltam, hogy ez
bizonyára a várva várt találkozó lesz a titokzatos
rokonommal, aki ötszáz évnél is idősebb. El kell ismernem
azonban, hogy gyakran az élet változásai olyan gyorsak és
látványosak, hogy sok belátást és nagy önuralmat kell
mutatni ahhoz, hogy a lehető legjobban kezeljük őket.
Akkor még egy hete, hogy a mennyasszonyommal terveket
szövögettünk, Nagyvárodon, Romániában, most meg
Belgiumban voltam, más identitással arra várva, hogy
találkozzak egy több száz éves rokonnal. Elég sokkoló
nem? – nevetett fel Elinor és felállt, hogy kapcsolja fel a
villanyt.
Már szinte éjszaka volt kinnt, de a tibeti láma még mindig nem
volt megérkezve. A hallottak varázsától megtörten
összerezzentem és az órámra néztem.
- Gondolod, hogy lesz még ma valamilyen találkozó?-
kérdeztem szkeptikusan.
- Kétségtelen- felelte Elinor. Én magam is csodálkozom a
késésén. Legyünk azonban türelmesek, nemsokára
67
 megérkezik és akkor egy hatalmas meglepetéssel kell
szembenézned.
Nem sokat értettem ebből a rejtélyes beszédből, de Elinor
megígérte nekem, hogy már nem kell sokat várnom rá.
- Hogyha ha ez így van akkor kérlek meséld tovább, hogy mi
történt aznap este Brüsszelben?- mondtam miközben
kényelmesebben elhegyezkedtem a fotelben és vettem a
finom sütiből, amellyel meg voltam kínálva.
- Nos tehát, találkoztam az alkímista mesterrel, az ősömmel.
Izgatott voltam, de úgy tűnt nagyon jól megért engem.
Megköszönte, hogy bíztam benne és abban amit a levélben
írt. Körülbelül 32-33 évesnek nézett ki és kérem hidje el,
hogy megdöbbentem és különféle okokat kerestem, annak
megértésére, ami történik, vagyis, arra, hogy hogyan
leheséges, hogy előttem álló személynek ilyen megjelenése
legyen és mégis ötszáz éves. Ekkor fejeztem ki kétségeimet
ezzel kapcsolatban. Nyugodtan és komolyan nézett rám,
valószínűleg azon tűnődött, hogy vajon én milyennek
képzeltem volna el egy ötszáz éves embert. Erre a válaszra
megdermedtem és azonnal rájöttem a helyzet
nevetségességére. Továbbá elmondta, hogy nem vagyok
meggyőzhető arról, hogy létezik ez a titkos hagyomány, és
hogy a titokzatos tárgy rendkívüli hatást gyakorolt azok
68
életére, akik számára készült, egészen sok év elteltével, de
azt tanácsolta, hogy várjak aktív módon, ápoljam és
tanuljam meg az alkímia titkait, hogy később
felismerhessem a magasabb szintre való áttérést.
Felajánlotta, hogy megmutatja nekem és megadja mindazt,
ami ehhez szükséges: „Úgy érzem, hogy nagy lehetőségek
rejlenek benned- mondta, de ezek ellenére azt fogod
tapasztalani, hogy azok akik e hagyomány útjára lépnek,
más módon integrálják a rendelkézésükre álló időt, amely
egy hétköznapig ember életéhez képest
összehasonlíthatatlanul hosszabb. Ezért az alkímiai
tapasztalataidban elért hatások elég lassúak lesznek. Több
száz vagy esetleg több ezer évbe is beletelhet, amíg eléred
a tökéletességet az alkímiai munkában. Ebben az igen
hosszú időszakban, lehet, hogy jelentős átalakulásokon
fogsz majd keresztülmenni, akár drámai vonatkozásban is a
létezésedet tekintve, de ezek segítenek abban, hogy
tapasztalatokat gyűjts, amelyek teljesen mértékben
hozzájárulnak majd a sorsod összetettségéhez.
Feltehetnéd a kérdést, hogy más alkímistáknak, hogy
sikerült elérniük munkájuk tökéletességét egyetlen
normális emberi életben?! Ez a valóság, de ilyen esetekben
nagy érdemekkel születnek. Te valószínűleg nem ismered a
69
lélekvándorlás bizonyos aspektusait, valamint azokat,
amelyek az univerzumban a cselekvés és a reakció
ezoterikus törvényéhez kapcsolódnak. Emiatt most az
általam felajánlt magyarázatok viccesnek és logikátlannak
tűnhetnek. Ezeknek a szempontoknak a megértésére és
megfigyelésére azonban még hosszú idő áll
rendelkezésedre. Jó tudni azonban, hogy a mostani
rendkívüli hosszú élettartam lehetőséget ad arra, hogy
sokkal gyorsabban fejlődj lelkileg, mint a születés és halál
útját követni, amelyen mások élnek. ”
Megállt, és figyelmesen rám nézett, hogy lássa, hogyan
reagálok az általa adott magyarázatokra. Egy szót sem
tudtam szólni, mert nem értettem ezeknek a dolgoknak a
jelentését. De most már nagyon jól tudom, mire gondolt az
ősöm. Vannak alapvető szempontok, de abban az
időszakban az életem teljesen feltáratlan téma volt
számomra.
Elinor megállt a mesélésben, hogy megkérdezze, mennyire
ismerem ezeket a szempontokat. Azt válaszoltam, hogy
nem sok mindent tudok ebben az irányban, és örülnék, ha
más részleteket tudna adni ezekről a fogalmakról.

70
 A sors és a reinkarnáció
- Ön nagyon jól tudja, hogy az emberi lélek
reinkarnációjának kérdése ma is vitákat kavar, bár
számtalan bizonyíték és tanulmány is készült ennek
bizonyítására - magyarázta Elinor. A lakosság feletti
leghatékonyabb kontroll fenntartásának szükségessége
bizonyos politikai és gazdasági erők árnyékvezetőit
határozta meg, hogy a tömegek tudományát és oktatását
úgy irányítsák, hogy minden egyszerűnek és tömörnek
tűnjön: nincs lélek, nincs szellem, és a fizikai test halála
után semmi sem történik, mert minden a semmibe vezet.
Más szóval, e modern "ideológia" szerint az ember halála
után teljesen eltűnik, nyomot sem hagyva.
Bár aberrált és még logikátlan is, ez az ötlet felfogta a
lakosság körét, és sokan különösen elfogadják, mert azt az
érzést kelti bennük, hogy megvédi őket a szövődményektől
és a szükségtelen fejfájástól.
Ezenkívül egyesek hajlamosak egy mélyen téves
mentalitásba is belecsúszni, ami aztán súlyos
kétségbeesésbe és szenvedésbe sodorhatja őket, mert úgy
tartják, hogy "egy életünk" van, és hogy utána nincs
semmi. Máskülönben ez számukra azt jelenti, hogy
bármilyen cselekedetet elkövethetnek, különösen rosszat,
71
 sőt utálatosat is pusztán önző érdekből, mert haláluk után
úgy sem kell fizetniük értük. Tehát látja, hogy ez valóban
probléma lehet, és nem véletlen, hogy a modern társadalom
gyakorlatilag példátlan bűn- és gonoszsághullámmal néz
szembe. Az igazságért folytatott küzdelem csak a felszínen
folyik, mert nem képes véget vetni a gyökereinek a
gonoszságának. Az ideológiai rendszer korrupt és hamis,
de ennek ellenére szándékosan fenntartják annak
érdekében, hogy káoszt okozzanak, és lehetővé tegyék az
irányítást a csúcson.
- Természetesen ismerem ezeket a dolgokat- mondtam. De
érdekes látni az ősöd elképzelését a gyorsabb fejlődés
képességéről.
- Igen, a fizikai testben az élet meghosszabbításának
módszere rendkívüli. Első pillantásra azt gondolhatja, hogy
hosszú időbe telik egy bizonyos eredmény elérése, míg
más, normális életet élő emberek ugyanazt a hatást érik el
néhány év vagy évtized alatt. A valóságban csak azt
folytatják amit sok élettel ezelőtt elkezdtek.
Tételezzük fel a következő helyzetet: elkezdem
tanulmányozni az alkímia rejtelmeit, és velem
kezdeményez ezekben a rejtélyekben egy hétköznapi
ember, aki normális életet él. Tegyük fel azt is, hogy
72
 mindketten nagyjából azonos ütemben haladunk. Néhány
évtized elteltével elkerülhetetlenül meg fog halni, és lelke,
hordozva mások között az eddig megszerzett összes tudás
kvintesszenciája a Teremtés magasabb síkjává válik. A
legtöbb ember számára ez a sík az asztrál finom
világegyeteme, amely sokkal nagyobb, mint a fizikai
univerzum.
Elinor megállt egy pillnatra, hogy igyon egy korty teát, majd
folytatta a magyarázatot:
- Az emberek nem a szó valódi értelmében halnak meg,
vagyis nem el tűnnek a semmiben, hanem csak elhagyják
fizikai "tetemüket", vagyis a hús -csont testüket, ami
rothad. Csak a fizikai test "hal meg", de a lény finom része,
a lélek átmegy a Teremtés egy másik tér-idő dimenziójába,
amely a legalkalmasabb arra, hogy fennmaradjon. Ezért
mondják azt, hogy a valóságban nincs "halál", mert az
emberi lény, mint egyéni entitás soha nem tűnik el, csak a
Teremtés egyik síkjáról a másikra fordul, mint például
amikor kiszállsz egy autóból és felszállsz a vonatra, akkor
leszállsz arról a vonatról és rálépsz egy hajó fedélzetére, és
folytatódhat a hasonlat. Ezen helyzetek mindegyikében
sajátos mozgáskörnyezet és bizonyos fokú szabadság
uralkodik. Ez, ahogy mondani szokták, amit ebben a
73
pillanatban megengedhet magának, amiért kínlódva fizetett
a jegyért, akár busszra, vonatra vagy hajóra.
Ha nem gyűjtöttél eleget, vagyis nincs túl sok érdemed,
akkor menj el sétálni, de ha nagyon "gazdag" vagy, akkor
jegyet is vehetsz az űrsiklóra! Hasonlóképpen, az utóbbi
esetben egy nagyon emelkedett finom világhoz juthatsz
hozzá. Ha kevés érdemed van, mert hibáid nagyok voltak,
akkor az a finom dimenzió, amelyben a lélek a test halála
után kivetül, kínokkal és szenvedésekkel lesz tele. Ezek az
elhatárolások minden ember sorsára utalnak, aki teljes
mértékben megfelel azoknak a jó vagy rossz
cselekedeteknek, amelyeket földi vagy a finom világokban
elkövetett. Ha nem így lenne, nem lenne különbség a szent
és a gyilkos világi állapota, vagy egy értelmi fogyatékos
ember és egy zseni között. A józan ész azt mondja nekünk,
hogy nem véletlen, hogy egy ember súlyos testi
fogyatékossággal születik, míg egy másik teljesen
egészséges és virágzó, hogy az egyik gyermekkorától
szenved mindenféle szorongástól, rémülettől rettegve, a
másik pedig vidám , optimista és nagyon boldog. Azt
hiszem, nagyon jól érti amit mondok. Azonban az emberek
hihetetlen felületessége, sőt butasága, amely
megakadályozza őket abban, hogy észrevegyék ezeket a
74
nagyon egyszerű és nyilvánvaló szempontokat, valamint
szinte egészségtelen függésük a gyermekkor óta rájuk rótt
hiedelmek és előítéletek automatikus rendszerétől,
mindkettő hozzájárul fizikai és erkölcsi jólétük, valamint
képtelenek megérteni néhány alapvető igazságot az
életükről.
- Így van, gyakran szembesültem a közvélemény ezzel az
átláthatatlanságával - mondtam keserűen. De tudod,
rájöttem, hogy nem feltétlenül az emberek rossz akaratáról
van szó, hanem különösen arról, hogy ekkor szembesülnek
azzal a döntéssel, hogy az iskola óta indokolt materialista
eszméket lecserélik valamire, amit szinte mindannyian
viccelődnek önmagukon, vagy azt mondják, hogy nem
léteznek. A két lehetőség közül a legtöbben inkább
ragaszkodnak a régi hiedelmekhez, még akkor is, ha
rájönnek, hogy valami nincs rendben. A kényelem
gondolata és a fizikai vagy szellemi erőfeszítések
hiányában gyakran sikerül leküzdeniük megdöbbenésüket.
Ilyen körülmények között, amelyek véleményem szerint az
önzést hangsúlyozzák és az affektivitást őrlik, nem
számíthat túl sok érdem megszerzésére. Az élet viszonylag
gyorsan véget ér, és úgyszólván követi a "szüret
betakarítását".
75
Elinor azonnal átvedte gondolatomat.
- Pontosan erről beszéltem. Amit az ember tesz földi
életében, bizonyos módon arra kényszeríti, hogy az
asztrális "tartózkodás" vége után térjen vissza a fizikai
síkra, amelyben a lélek a "hullámhosszára" hangolt
világban él. Például az alkímia művészetének sikerének
vágya miatt az általam példában szereplő személy
reinkarnálódik egy olyan konjunktúrában, amely előnyben
részesíti ezen ismeretekhez való hozzáférését.
Természetesen a fizikai síkon reinkarnálódni készülő lélek
sorsának kijelölésének folyamata nagyon összetett, mivel a
kozmikus entitások rendkívül precíz munkája, amely
végtelenül felülmúlja az ember közös és racionális
gondolkodásmódját. Ezeket a tények, érzések, érzelmek és
szándékok hatalmas poggyászából veszik figyelembe,
amelyet minden ember számtalan létezése során
összegyűjtött a megnyilvánulásában, azokat a tendenciákat,
amelyek lényegében meghatározzák sorsának irányát a
jövőbeli inkarnációban. Ez a választás bizonyos
kritériumokon alapul, és az embernek az, hogy új életében
a fizikai síkon éljen, egyfajta "válaszként" más földi
életben elkövetett cselekedeteire.

76
- Igen. Gyakran elgondolkodtam azon, hogy valójában
hogyan is zajlik ez a "számolás" folyamatunk, de nem
találtam meg rá a választ - mondtam elgondolkodva.
Elinor egy pillanatra elhallgatott, majd nagyon hozzáértően
válaszolt nekem:
- Bármilyen tettet, akár testtel, akár szavakkal, akár
gondolatokkal hajtanak végre, titokban „rögzítik” az
okkultisták által „kozmikus emlékezetnek” nevezett
cselekedetekben, majd e cselekvések kvintesszenciája
átitatódik az egyéni lélekben, és „teher” lehet,"vagy" öröm
"annak, aki sorsát éli - magyarázta nekem Elinor. Az
ember sorsa egyáltalán nem véletlen, hanem teljes
mértékben egyetért az elkövetett cselekedetek jellegével, és
éppen ezért születnek az emberek annyira különbözőnek.
Mindenkinek a maga sorsát kell élnie, tettei természetének
megfelelően: a jó cselekedetek érdemeket vonzanak, és
ezért az egyén
élvezi a megtestesülés csodálatos körülményeit, esélyeit és
helyzeteit a fizikai síkból, ehelyett a rossz tettek rossz
következményeket, sok szenvedést és gyötrelmet okoznak
az adott egyán számára. De fontos tudni, hogy ezek a
"jutalmak" mindig tökéletes egyensúlyt képviselnek a tett és
a jutalom között. Senkit sem részesítenek előnyben és senkit
77
sem érnek hátrányok. Mindenki pontosan azt kapja, amit
megérdemel, annak ellenére, hogy sokan azt állítják, hogy
igazságtalanok, és azzal vádolják Istent, hogy annyi
szenvedést és bajt adott nekik az életben. Miért kell
egyeseknek a megélhetés határáig küzdeniük, másoknak
pedig duskálnak a luxusban és gazdagságban? Az ilyen
kérdések gyakoriak azokban, akik szenvednek az életben, de
nem értik a szenvedés okait. Mint mondtam, az ilyen
helyzetek hűen kifejezik az elkövetett tettekért járó
kárpótlási törvényt, de aki még lelkileg nem elég éber, nem
ismeri és nem is érti ezeket a dolgokat.
Engem nagyon érdekeltek ezek a szempontok, mert ezek
lehetővé tették számomra a kezdeti ismeretek szintetizálását.
Ezért megkérdeztem Elinort, hogy mi határozza meg a lélek
jövőbeni reinkarnációját a Földön?!
- Két egymást követő inkarnáció közötti időszakban az
egyéni lélek az asztrális síkon él egy olyan időszakot, amely
összhangban van a megszerzett érdemekkel. Amikor ezek
kimerültek, eljön az idő, amikor más tetteket, amelyeket a
földi lét során elkövettek, "megsütötték", és arra várnak,
hogy megkapják "jutalmukat", jót vagy rosszat, a fizikai
síkon, azaz új megtestesülésben. A sors szükségességének
ez a "sűrítése" ezután ellenállhatatlanul a lelket a fizikai
78
síkra vonzza, a társadalomba való beilleszkedés
"királynőjében" vagy mintájában, amely a legjobban
megfelel a kompenzálandó tények sajátosságának vagy
természetének. Előfordul, hogy a jövő emberi lénynek, aki
abban a méhben születik, el kell fogyasztania azokat a jó
gyümölcsöket vagy érdemeket, amelyek a múltban tett
jótékony cselekedeteinek köszönhetők, vagy pedig fizetnie
kell múltbeli tetteiért és szenvedéseiért, amelyeket mások
okoztak. A legtöbb esetben azonban a két tendencia
kombinációja létezik, és ez megmagyarázza azt a tényt,
hogy az emberek bizonyos tulajdonságokkal születnek, de
bizonyos fizikai vagy mentális hibákkal is. Azonban rajtuk
múlik, hogyan "szervezik" sorsukat. Más szavakkal, ők
azok, akik a jelen életben elkövetett tetteik révén generálják
sorsuk természetét a jövő inkarnációiban.
- Oké, de így gyakorlatilag nincs vége az újjászületési
ciklusnak - kiáltottam fel. Akár jót, akár rosszat
cselekszünk, a végtelenségig újjászületünk, hogy
elfogyasszuk tetteink gyümölcsét.
- Ez csak látszatban van. Az alapvető különbség a jó tettek
és a rossz tettek között az, hogy az előbbi közelebb visz
Istenhez, míg az utóbbi elvonja magát tőle. Az üdvösség
vagy felszabadulás, amelyről az igaz vallások beszélnek,
79
pontosan abból a dimenzióból való felszívódásból áll, amely
meghaladja ezt a ciklust is, a látszólag végtelen, az élet és a
halál, ami olyan, mint a függőség láncolata. De az evolúció
útját követve, amely mindig a jó és a harmónia szinonimája,
az ember végül eléri az út végét, majd hétköznapi ésszel
felfoghatatlan cselekedet következik be: ez olyan, mint egy
átjárás, egy ugrás a végtelenbe, amely minden világot
magába foglal, de ugyanakkor kívül van. De most nem
szeretnék most kitérni beszélgetésünk ezen irányába, mert
egy másik volt az első ötlet, amelyből kiindultunk. Azt
mondtam, hogy az általam választott összehasonlító
példában az, aki beavatott az alkímia rejtelmeibe, eléri a
rejtélyek megértésének bizonyos szintjét abban a létezésben,
amiután meghal, és a lelke kivetíti magát egy ideig az
asztrális sík egyik finom világában.
- Mindannyian az asztrális síkba költözünk, miután
meghalunk a fizikai síkban?- kérdeztem, alig várva, hogy
tisztázza azt a szempontot, amelyet nem értettem.
- Ez a legtöbb emberre igaz, mert az asztrális sík, az
érzelmek és a pszichikai megnyilvánulások síkja, és ezek
mint tudja az emberi életet meghatatározó alapvető oldalt
képviselik. Ha azonban az emberek egy része már elérte a
tudatosság nagyon magas szintjét, lelke a fizikai halál után
80
automatikusan a megnyilvánulás még finomabb síkjaihoz
vonzódik, mint például a mentális sík, vagy akár az oksági
sík. amely a valóság természete sokkal finomabb és tágabb,
mint az asztrális sík esetében. Például az oksági sík szintjén
gyakorlatilag semmi sincs abból, amit a hétköznapi képhez
vagy gondolathoz társíthatnánk. Az elme ekkor teljesen
túllép, és a tudás már nem diszkurzív cselekedet, hanem
teljes és egyidejű. Ott az egyéni tudatnak még a Teremtés
archetípusaihoz is hozzá kell férnie, és azokhoz az okokhoz,
amelyek a dolgokat és jelenségeket az alsó síkokban
nyilvánítják meg, egészen a fizikaiig. Ezért az, aki ebben az
utolsó megnyilvánulási tervben rendkívül magasan létezik,
bármit irányíthat a megnyilvánult világban, mert akkor
képes "megtenni és visszavonni" az ok -okozati eredetből
minden cselekedetet, tervet vagy szándékot.
A probléma fordítva is: ha egy egyén nagy hibákat követett
el földi létében, például elítélendő despotizmust, más
emberek mentális és fizikai elnyomását, vagy ha
bűncselekményeket vagy nagyon erőszakos cselekedeteket
követett el, akkor a lelke menthetetlenül a fizikai halál után
vonzódik az alsó asztrális sík sötét, pokoli dimenziójába,
ahol fizetnie kell tetteiért. Ne értsen félre ez nem örök
kárhozat, de mégis az ilyen tettek nagyon keményen
81
 függnek a személyes sors mérlegétől és ezért jelenik meg az
az idő, amelyben kárpótolják őket a pokolban, a földi
években, amelyek nagyon hosszúak.
Különleges helyzetben vannak azok, akik öngyilkosok, mert
ilyenkor a szenvedésük rendkívül hosszú, és az evolúció
mértékének visszaesése jelentős, ilyen drámai helyzetben a
lélek alig veszi észre, hogy egyetlen vakmerő gesztusa lett
volna e földi életben,de így szenvedésbe és bevonódásba
kerül.. Ha vissza tudta volna adni az életét, amit elvett, akkor
nem lett volna nagy baj. De ez nem így van, és ezért
rettenetesek azok a kínok, amelyeket egy öngyilkos léleknek el
kell viselnie. Az öngyilkosság lényegében a szélsőséges
önmegtagadás, amely sokkal súlyosabb, mint az isteni szikra, a
bennünk lévő isteni szellem figyelmen kívül hagyása. Az
ateistának azonban még mindig van esélye arra, hogy élete
során fejlődjön és megváltoztassa a nézőpontját, míg az
öngyilkos merénylő egyedül, saját akaratából, nagyon önző
cselekedetével fejezi be a lehetőséget, hogy fejlődjön ebben a
létezésben. Nem értett meg egy alapvető szempontot, amelyet
korábban említettem, nevezetesen azt, hogy még ha az ember
úgy is érzi, hogy élete valamely szakaszában bajai, szenvedései
és problémái hajlamosak eluralkodni rajta, ezek azonban nem
tükröznek mást, mint a természeti tetteit, amelyeket a múltban
82
követett el, és a kínok és nyomorúságos élet, amelyeket a
jelenben elvisel, kevés kivételtől eltekintve azoknak a
szenvedéseknek a hű kifejeződése, amelyeket másoknak
okozott. Ezért vakmerő cselekedete önző megtévesztési
kísérlet, vagy inkább megkerülés azt, gondolván, hogy így nem
kell többé elviselnie. Ezért az öngyilkosság súlyossága nagyon
magas, és az emberi evolúció egyik fő akadálya, talán a
legnagyobb.
Másrészről, néhány lélek, aki földi életében nagyon
ragaszkodott az anyagi javakhoz, vagy nagyon fukar és
kicsinyes volt másokkal való kapcsolatában, sokáig marad
azoknak a helyeknek és javaknak a közvetlen közelében,
amelyekhez tartoznak, az éteri sík szintjén, amely, mint tudja,
így helyezkedik el a rezgési frekvencia, a fizikai és az asztrális
sík között. Ezeknek a lelkeknek az állapota abulikus, mert nem
veszik észre, hogy mi történik velük, és az egyetlen gondolat,
amely akkor uralja őket, az a vágy, hogy visszatérjünk azokhoz
a dolgokhoz, anyagi javakhoz vagy akár lényekhez,
amelyekhez nagyon ragaszkodtak fizikai életük során. Sokáig
maradnak ebben a finom síkban, amely bolygónk közvetlen
közelében van, és mindig komor légkörbe merülnek, mint egy
sűrű köd. Időről időre, nagy vágyaik és a világi javakhoz való
ragaszkodásuk miatt, saját területükön keresztül kísértenek egy
83
ektoplazmatikus formát, amely többé -kevésbé hűen
reprodukálja azt a testi formát, amely korábbi földi létükben
volt. Ez a szánalmas állapot néha több száz évig is eltarthat,
amíg megértésük apránként fokozatosan meg nem kezdi
világítani a körülöttük lévő szürkületet, és így kiszabadulnak
ragaszkodásuk szorításából. Ez tipikus példa az egyfajta
kötődési karma fogyasztására. Ezt követően a lélek eléri az
asztrális szintet, amely éteri síkban messze felülmúlja azt a
kínos állapotot, amelyben addig volt. Természetesen az
asztrális sík ezen szintje teljes mértékben összhangban lesz a
lélek sajátos sorsának megfelelő egyéb szempontokkal, és
miután egy ideig ott marad, és elfogyasztja sajátos érdemeit az
asztrál ezen a szintjén, reinkarnálódik az fizikai sík és a
folyamat folytatódik, de az egyéni tapasztalatok magasabb
szintjéről.
- Értem, mostmár világos-mondtam. De az élet a finom
síkokban ugyannyit tart, mint egy egyszerű ember élete a
Földön? Mert azt mondtad, hogy a test halála után minden
lélek egy bizonyos ideig a megnyilvánulás egyik finom
síkjában van.
- Az időt, mint finom univerzális energiát, a Teremtés
különböző síkjain másképp érzékelik. Például az asztrális
sík szintjén már nem ugyanaz a jelentése, ugyanaz az
84
 "áramlás", mint a fizikai síkon. Amit ön itt pontos
időtartamként érzékel, ott nagyon torz. Minél magasabb a
megnyilvánulási terv, annál árnyaltabb az idő észlelése. Az
a tény, hogy az adott terv többdimenziós, ez meghatározza
a szinkronitást, sőt az események egyidejűségének
bonyolult jelenségeit is. Az időt már nem lehet megítélni a
"fizikai" paraméterek alapján.
Az asztrális "tartózkodás" átlagos időtartama, amelyet az
egyéni lélek két egymást követő inkarnáció között tölt, 50
és 300 földi év között van, a felhalmozott érdemektől
függően. Természetesen vannak kivételek, amelyek az égi
entitások hierarchiájának magasabb fórumainak döntésétől
függenek, de általában ez az az időszak, amelyet a legtöbb
egyéni lélek az asztrálban tölt, fizikai testük halála után.
- Tehát a te példádban az, aki beavat az alkímia
rejtelmeibe, majd meghal, valószínűleg 3-400 éves korában
visszatér a földi síkra-mondtam. Most már értem az utad
jelentését.
Elinor helyeselt, kissé megdöntve a fejét.
- Igen, de akkor már elég sokat fejlődtem, mert a lelke
asztrális síkban töltött idejét arra használtam, hogy
folyamatosan fejlődjek. Amikor a test halála után a lélek finom
síkba fordul, akkor más törvényeknek és hatásoknak
85
engedelmeskedik. Leggyakrabban nem tudja elvégezni
ugyanazt a fő tevékenységet, amelyet földi életében végzett,
mert az asztrális sík dimenzióiban a feltételek és a prioritások
teljesen mások, mint a fizikai síkon. Fejlődése és tudása
azonban, amelyeket egyik vagy másik területen a korábbi földi
lét során szerzett, szintetizálódik tudatában, és meghatározhatja
jövőbeli inkarnációjának jellegét.
A példámban szereplő alkímista visszatér egy új inkarnációba,
és gyorsan átmegy azon ismeretek szakaszain, amelyeket előző
életében már megszerzett. Akkor ez irányú haladása lelassul,
mert akkor ismét egy "ismeretlen birodalomban" lesz, amelyet
fel kell tárnia. Szüksége lehet még egy -két inkarnációra,
feltételezve, hogy az életben mindig a spirituális megvalósítás
lesz a Nagy Alkímiai Művön keresztül, bár a sorsnak sok más
befolyási vektora van, amelyek elterelhetik erről az útról, és
késleltethetik sikerét. Ezért néha akár 15-20 élet is eltelhet
anélkül, hogy elérte volna a végső célját. Ezzel szemben én egy
rendkívül hosszú életet élek egy tökéletesen egészséges és
kiegyensúlyozott fizikai testben, és nem kell újra és újra
folytatnom a tanulás és a tudás folyamatát az élet minden
szakaszában, kezdve a gyermekkorral és az öregséggel.
Ezenkívül a tudatomat nem éri időszakos feledékenység, két
egymást követő inkarnáció között, de az alkímia művészetében
86
elért haladásom egy folyamatos, emelkedő áramlást követ. Ez
megmagyarázza azt a tényt, hogy néhány száz év
tanulmányozás és kísérletezés során lehetőségem van
megszerezni a Bölcsek Kövét, miközben egy hétköznapi
ember,
a halál és az újjászületés közös „útján” keresztülmenve, ehhez
legalább 3-400 évre lenne szüksége, tekintve, hogy mindig
optimális életkörülményeket élvez, nagyon kedvező sorsa lesz,
és nagyon különleges lesz. inspiráló és intuitív az alkimiai
kísérleteinek elvégzésében, de ezek ideális feltételek, amelyek
ritkán teljesülnek. Leggyakrabban az embernek több tízezer,
százezer vagy akár millió évre van szüksége ahhoz, hogy
lelkileg tökéletes legyen.
Ha minden egyes megtestesülésnél mindig tudatában lenne a
megnyilvánulásokon át vezető út kozmikus időtartama, egyik
síkról a másikra, akkor kétségtelenül mély kétségbeesés fogná
el, ami elviselhetetlennek tűnne számára. De a feledékenység
automatikus mechanizmusa, amely minden alkalommal
előfordul, amikor visszatér a fizikai síkon egy új létezéshez,
megvédi őt ettől a szörnyű kíntól. Természetesen ez a "felejtés"
szükséges és egyben korrelál azzal a ténnyel, hogy ha
emlékeznénk a múlt minden cselekedetére -némelyikük
szörnyű -, akkor a pszichénk, amely még mindig instabil és
87
felkészületlen annak megértésére, ezek a szempontok szinte
biztosan engednének, és akkor fejlődésünk sokáig veszélybe
kerülne. És amikor valóban képesek vagyunk érzékelni korábbi
életünket, akkor már a spirituális fejlődés magas szintjén
vagyunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy sokkal jobb
megközelítést tegyünk a világegyetemi célunkhoz és
állapotunkhoz. Ekkor látásunk egységes, és az okokat globális
vonatkozásban érzékeljük, nem csak részben.
- Igen, úgy tűnik, hogy a fizikai testben való hosszú élet
előnyei nyilvánvalóak - ismertem el. De bizonyos értelemben
az, aki újra és újra újjászületik a fizikai síkon, kénytelen
ugyanazokon az életszakaszokon átmenni, sőt el is terelhető
attól az útról, amelyhez korábban több élettel közeledett. Ez az
örök "fel és le" mozgás fárasztó lehet, de mégis a sorsunk
része. Maga a tény, hogy ősöd a hagyományok továbbvitelére
választott ki, miközben hosszú, közel kétezer éves életet
élvezett, a te sorsod része.
- Én is sokszor elmélkedtem erről a kérdésről, és kétségtelen,
hogy bizonyos típusú érdemek, amelyeket az előző életemben
szereztem, megkönnyítették azt a helyzetet, amelyben most
vagyok.Azonban a sors ugyanazon kozmikus törvénye alapján
szinte biztos vagyok benne, hogy volt némi kapcsolatom ezzel
az úttal a múltam létezésében. Általában az egyéni lelkek
88
kisebb vagy még nagyobb csoportjait szinte ellenállhatatlanul
az élet és az idő képernyőjére vonzza az a tény, hogya közös
érzések, tények vagy ismeretek kötik össze őket. Emiatt a
reinkarnálódó lelkek nagy százaléka találkozik új életében
olyan emberekkel, akikhez így vagy úgy kapcsolódott a másik
létezésekben. Ezekre a kölcsönös kapcsolatokra szükség van a
tények és az „adósságok” kompenzálására vonatkozó törvény
értelmében, amelyek egyesekkel szemben mások. Ezért
elképzelve egy bizonyos forgatókönyvet, lehetséges, hogy ő
volt az ókori pap tanítványa, aki a hosszú élet szörnyű titkát
tartogatta, vagy valamilyen módon segített fenntartani ezt a
különleges hagyományt. A feltevésem azonban nem kötelező,
mert felhalmozhattam volna bizonyos lelki érdemeket, amelyek
az életem jelenlegi helyzetéhez vezetnének, akár más erényeket
vagy vallási meggyőződéseket is gyakorolva,mint azt az utat,
amelyet most követek. Ezek a szempontok egyelőre rejtélyek
maradnak számomra.
- Túlságosan jól tudom, hogy néhány ember rendelkezik azzal
a rendkívüli képességgel, hogy "látja"a múltját. Kíváncsi
vagyok, hogy ez egy bizonyos típusú tisztánlátást jelent -e ...
?!-mondtam.
- Természetesen ez tisztánlátást jelent - mondta Elinor. Az
ilyen személy hozzáférhet egy magasabb szintű tudathoz,
89
amely a Teremtés nagyon magas dimenzióját foglalja magában.
Ez a dimenzió azokra a "feljegyzésekre" vonatkozik,
amelyekről beszéltem önnek, mert soha semmi sem pusztul el
nyom nélkül, és csak úgy nem vesz el a semmiben.
Ez a kérdést jobban szerettem volna tisztázni, így
megkérdeztem:
- Cezar mesélt nekem az akasha-jég közhelyekről, amelyek
olyanok, mint egyfajta "hatalmas felvételi szalag", finom
szinten mindenre hatnak, ami az univerzumban történik.
Viszont az emberi tudatnak hozzá kell férnie ezekhez a
klisékhez, hogy emlékezzen korábbi létezésére?
- A korábbi létezések vizualizálásának ereje esetén még
ennél is többről van szó, mert akkor bizonyos típusú
mentális kontrollról beszélünk. Természetesen ennek a
hatalomnak is vannak különbözõ mesterfázisai: ha eleinte
csak szórványosan és részben nyilvánul meg, szellemi
fejlődésünkkel stabilizálódik, sőt tetszés szerint
megnyilvánulhat. A magasabb fázisokban lehetővé teszi
számunkra, hogy ha akarjuk, ismerjük a múlt létezését és a
jövőbeni valószínűségeket bármely ember lény esetében,
akit ismerünk. Ez a szempont hasznos ahhoz, hogy
megértsük a múlt bizonyos okait, amelyek a jelenben
bonyolult helyzeteket generáltak. Így elérve a dolgok
90
 gyökerét, ezek aztán nagyon gyorsan és sikeresen
megoldhatók és mindezt azért mondom el önnek, mert még
akkor is, ha a sors különleges létet adott nekem, amely
mindig tele van sok "kihívással", tendenciával vagy
impulzussal, amelyekkel szemben állok, letéríthetnek
engem a számomra kijelölt útról.
Elinor utolsó következtetése összhangban volt a saját
következtetéseimmel.
- Azt hittem, ez sem lehet ilyen egyszerű - mondtam.
Végtére is, a nagyon hosszú élet egyáltalán nem kíméli
meg cselekedeteinek hatásaitól, de lehetőséget ad arra,
hogy "útközben", szinkron nélkül kiigazítsa azokat.
- A nagyon hosszú életemet arra használom, hogy fejlődjek-
értett egyet Elinor. Mind az ősöm által elmondottakból,
mind az eddigi tapasztalataimból rájöttem, hogy
gyakorlatilag nincs más választásom. Természetesen részt
vehetnék más típusú tevékenységekben is, például tömeges
vagyonok felhalmozásában, de ez egyáltalán nem releváns,
különösen az én esetemben, mert rám volt hagyva egy
anyagi és örökség és egy mesés anyag is. A legtöbb ember
azonban szívesebben tölti életének nagy részét és a
rendelkezésére áll a gazdagsággal, a luxussal és olyan
amely csak rövid ideig tart. Nem akarok most elavult
91
filozófusnak tűnni, de ön nagyon is jól tudja, hogy
mennyire mulandó dolog a tárgyszerzés: ami most van, az
a következő pillanatban eltűnhet. A gazdagok ádáz
küzdelmében az érzékek elzsibbadnak, a jellem romlott, és
az elme elveszíti tisztaságát. Mindezek cserébe az üzleti
életben zajló heves tevékenység illuzórikus érzéséért vagy
a túlzó luxus néhány átmeneti állapotáért tesznek, amelyek
a valóságban nem tesznek mást, csak "puhítják" a
szellemet. A gazdagok felismerik ezt belső fórumukon, de
nem hajlandók nyíltan beismerni, mert akkor egyszerűen
nem tudnák, mi mást tehetnének az életben, kivéve a
kapcsolatokat, az üzletet és a versenyt, amely gyakran
tönkreteszi, nem ösztönzi őket.. Ekkor teljesen
lelepleződve, haszontalannak éreznék magukat a
társadalomban és zavartnak éreznék magukat, amit például
észrevehet a csődbe ment üzletemberekben. Még
nyaralásuk alkalmával sem tudnak pihenni, vagy elképzelni
az életet az üzleti életen, kapcsolatokon és intrikákon kívül.
Nem tudom, észrevette-e, de sok üzletember még a
szabadságot sem hajlandó venni, mindig azzal indokolva
magát, hogy nem késleltetett problémákat kell megoldjon.
Tájékozódásuk és képtelenségük az életen kívül bármit is
megérteni, a sajátos üzleti környezeten kívül, az egyetlen
92
 hatás, amelyet a gazdagodásért folytatott ádáz küzdelem
hozott. A helyzet valóban drámai a nagyon gazdagok vagy
egyes politikusok esetében, mert szeretnek hinni abban,
hogy a társadalom úgynevezett "magas életében" élnek,
mert ha egyszer "megkóstolták" ezt a csábító kísértést,
akkor nagyon nehéz lesz hogy megszabaduljanak tőle. A
dolgok valóságáról való helyes felfogásuk ekkor mélyen
megváltozik, és vágyuk az életben az marad, hogy „a
csúcson” maradjon, hogy lenyűgözze a gazdagságot, a
kapcsolatokat és az anyagi lehetőségeket, azokat a
szempontokat, amelyek nyilvánvalóan a tisztátalan és
durva tudatszinthez kapcsolódnak . Elmenekülésüket
önmaguktól ezután még a kultúra és az oktatás modern
rendszerének ideológiája is alátámasztja, amely arra
ösztönzi őket, hogy higgyék el, hogy ezeken az anyagi
célokon kívül, amelyekkel az embernek rendelkeznie kell
az életben, nincs más: nincs Isten, nincs isteni szellem,
nincs törvény a halál utáni kárpótlásról, nincs reinkarnáció,
amely lehetővé teszi a tettek ezen kárpótlását.
- Ezenkívül ezeket az elképzeléseket szándékosan
propagálják bizonyos hibás célok elérése érdekében -
tettem hozzá. A helyzetet Cezar nagyon világosan leírta

93
 nekem, amikor mesélt a Senior Massinivel való
találkozóiról.
Elinor lehajtotta a fejét, majd kifejtette a témát:
- A világ materialista és ateista indoktrinációjának
magyarázata, amelyet a hatalom szervezetei szinte
kétségbeesetten támogatnak, nagyon egyszerű: ha arra
buzdítanák az embereket, hogy ismerjék fel, hogy céljuk
teljesen más a létezésükben mint amit élnek, hogy az
általuk elkövetett cselekedetek jellege azt jelenti - néha
még ugyanabban az életben, vagy ha nem, akkor a
következő életekben - nagyon pontos "választ" kapnak
rájuk, akkor kétségtelen, hogy prioritásuk teljesen más
lesz. Az érettség ezekben a szempontokban való
gondolkodásban és megértésben azt eredményezné, hogy
sokkal felelősségteljesebbek lennének azért, amit az
életben elhatároztak, ösztönözné őket arra, hogy sokkal
nagyobb gondolati szabadsággal rendelkezzenek, és ez
elkerülhetetlenül egy jelentős kapcsolat megváltozásához
vezetne ezen a bolygón, mert az embereket már nem
lehetett ilyen könnyen manipulálni. Az anyagi terv iránti
érdeklődés jelentősen csökkenne, ezért az áruk fogyasztása
is sokkal alacsonyabb lenne, csak a természetes
szükségletekhez igazodva, és nem túlzottan, mint jelenleg.
94
Természetesen, ha az emberek kevesebbet vásárolnak, és
jobban érdeklődnek életük ezoterikus és spirituális
vonatkozásai iránt, akkor a keresetek meredeken
csökkennek, és velük együtt a vezetők és a gazdag
emberek hatalma a pénzen keresztül történő irányításra és
manipulációja is. Gyakorlatilag akkor az egész társadalom
megújulna valódi és helyes elvek alapján működne, de
jelenleg ez a legkevésbé kívánatos az emberiség sorsát
irányító okkult szervezetek számára. E tekintetben vannak
olyan emberek, akik fontossággal és hangsúllyal telve azt
mondják, hogy minden elképzelés a nagy világ
összeesküvéséről, a tömeges ellenőrzéséről és az emberek
manipulálásáról ostobaság, hiányzik az alátámasztás és a
konkrét bizonyíték. Sajnos ezek az emberek így
pszichológiai aljzatnak bizonyulnak, amely tele van
félelemmel és önzéssel, tekintve, hogy sokak nevében
beszélnek és komolyak, valójában közvetve fejezik ki
szorongásukat és a bizonytalanság érzését, amelyet élesen
éreznek lényük mélyén. Mindazonáltal azok számára, akik
józan ésszel rendelkeznek, és képesek a helyes
felismerésre, a kívülről érkező jelek és a globális
események alakulásának módja elegendő ahhoz, hogy
meggyőzzék őket az emberiség jelenlegi lejtőjéről, és
95
 elhatározzák őket a cselekvésre , mindegyik a lehetőségei
szerint, annak érdekében, hogy új irányt és új irányvonalat
adjon az emberiség sorsának. Ha alaposan megnézi, ez az a
szörnyű "küzdelem", amelyet kevesek, de velük együtt a
spirituális tudás legfőbb ereje vívnak azokkal, akik letérnek
erről az útról, káoszra és bomlásra törekszik.
- Túl jól ismerem ezeket az aspektusokat, a Cezarral
folytatott emlékezetes beszélgetéseim sorozatából-
szakítottam félbe Elinort és megpróbáltam rámutatni egy
bizonyos szempontra. Sokan ismerik ezeket a dolgokat, és
érthetően figyelik a tényeket. Többségüket azonban
elárasztja a miatti szomorúság és depresszió érzése, ami
nagy hiba. Végső soron az általunk érzékelt világ
folyamatos mozgásban és átalakulásban van: bármit is
teszünk, nem tudjuk megállítani ingadozását és
instabilitását, de mégis a kívánt irányba, vagyis a jó és a
harmónia felé irányíthatjuk. A világ izgatottsága elménk
izgatottságát is okozza, és ez a feltétele azoknak, akik a
vakokhoz hasonlóan anélkül lépnek be harcban látni, mint
mindenki más, ők is szenvedni fognak, de nem tudják,
hogyan juthatnak ki onnan. Véleményem szerint ennek a
fájdalmas kérdésnek a megoldásához meg kell
változtatnunk a hozzáállásunkat: még ha tudjuk is, milyen
96
 a világ, amelynek végül is mi vagyunk a részei, nem
szabad vonzódnunk vagy befolyásolnunk az általa kínált
változathoz, mert szenvedést okoz nekünk. Ha sikerül
kívülről szemlélnünk a világot, még mindig benne tartva,
az azt jelenti, hogy megoldottuk a problémát. Minél jobban
sikerül ez, annál jobb lesz az egész emberiség számára,
mert az ilyen hozzáállás mélyen lelki és közelebb visz
minket az igazsághoz. Tudnod kell, hogy erről a kérdést
többször beszéltem már Cezarral. Azt mondta nekem,
hogy az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy bent
legyünk, de még mindig a világon kívül, ha mélyen
megértjük azokat a törvényeket, amelyek alapján ez
működik. Amikor a sorsról beszélt, azt mondtam
magamban, hogy jellemzőinek megfelelő megértése
megmentheti az embert a szenvedések szinte végtelen
láncolatától.
- - Valóban, a sors legtöbbször szenvedéssel jár, és a
szenvedés, mint tudja, a múltban elkövetett gonosz
tetteknek köszönhető, amelyekért az embernek fizetnie
kell. Ez az elemi tény a legtöbb ember számára még
mindig elfogadhatatlan, de elmagyaráztam önnek a
tudatalattijukban rejtett okokat, ami arra készteti őket, hogy
előnyben részesítsék az: "Azt csinálok, amit akarok, nem
97
kell elszámolnom" lehetőséget. Végső soron ez
lelkiismereti kérdés: ha sikerül „lealudni” a
lelkiismeretüket, akkor nem kell számot adniuk az általuk
elkövetett erényes tettekért, amelyek aztán szégyent és
elégedetlenséget okozhatnak. Minél nagyobb a tudatuk
"elrejtése", annál nagyobb a vakságuk az általuk végzett
cselekvésekkel szemben. Így már nem tesznek különbséget
az erény és az erénytelenség között. Gyakran idegesnek
vallják magukat, és nem értik például, hogy mi lehet a baj a
hazugsággal, a megtévesztéssel, a csalással, a hamisítással
vagy az erőszakhoz folyamodással, mert mentalitásuk
szerint „ezt az üzleti életben teszik” és „mindenki tudja,
ezt.. de senki sem ismeri fel ”. Ez a fáradságos és szinte
folyamatos harc a pénzért, a hatalomért vagy a hírnévért
lényegében értelmetlen, egyrészt azért, mert mindezek nem
fenntarthatók, másrészt azért, mert a sors új és új
kapcsolatait generálják, amelyeket szükségszerűen
"fizetni" kell. A keletiek ezt "fogaskeréknek" nevezik,
vagyis a karma. Nincs kétségem afelől, hogy ön túl jól
ismeri ennek a kifejezésnek a jelentését, amely nagyjából
az ok és okozat kapcsolatára utal.
A karma azonban egy nagyon összetett fogalom.
Gondoljon arra, hogy sokszor több ok is okozhatja
98
ugyanazt a hatást. Például az a tény, hogy eljött velem
találkozni, több feltétel együttesét vonta maga után:
egészségesnek lenni, mert előző nap lehetett volna súlyos
beteg is, biztonságos körülmények között érkezni autóval
vagy bármilyen más közlekedési eszközzel, hogy ideérjen,
mert útközben súlyos baleset történhetett, amelyben ön is
érintett volt: a szükséges érdeklődés, hogy velem beszéljen,
hogy megtalálja ezt a címet, mert eltévedhetett volna és
természetesen sok más másodlagos ok is lehetővé tette ezt
a találkozót. Annak ellenére, hogy sokan ezeket a
szempontokat meggyőzőnek tartják, mintha valami
magától értetődő lenne, a dolgok nem így vannak, mert
minden elemnek meg van az indoklása, van értelme, és
valami koherensséghez vezet az életben. Éppen ezért
egyáltalán nem véletlen, hogyan cselekszünk, akár a testtel,
akár a szóval, vagy akár csak az elmében tesszük. Ezen
rendelkezésünkre álló cselekvési módok bármelyike
automatikusan "választ" generál a jövőbeli sorsunkban,
vagyis a karmánkban. Ezek a "válaszok" egyértelmű
eredményt alkotnak a jövőbeli sorsunkról, amely
túlnyomórészt jó vagy rossz. Néha, amikor szükséges, a
"válasz" bizonyos cselekedeteinkre olyan gyors és
nyilvánvaló, hogy nem hagy kétséget a sors egyetemes
99
 törvényének létezésével kapcsolatban. Sokan azonban
figyelmen kívül hagyják az ilyen nagyon világos jeleket is.
- Annak ellenére, hogy szenvednek - mondtam. Minden
ember boldog akar lenni, és senki sem akar szenvedni:
ehhez meg kell figyelnünk azokat az okokat, amelyek a
boldogság állapotához vezetnek, és össze kell
hasonlítanunk azokat azokkal, amelyek a szenvedés
állapotához vezetnek. Elvileg egyszerű, de még ez az
erőfeszítés is gyakran túl nagynak tűnik az emberek
számára.
Elinor mobiltelefonjának a csengetése félbeszakított minket.
Néhány angol megjegyzés után amelyet a hívóval váltott,
letette a kagylót és közölte, hogy tibeti barátja elnézést kér a
késésért, de útközben némi nehézségekbe ütközött és azokat
meg kell oldania.
Megtudtam, hogy fél óra múlva ér ide. Boldog voltam, mert az
hittem,hogy a találkozót átütemezik. Elinor azonban azt
mondta nekem, hogy ez egy nagyon fontos szempontról van,
melyet nem szabad elszalasztani. Feltételezte, hogy ez lehet az
oka, hogy a tibeti láma problémákba ütközött, amelyek
megakadályozhatták az érkezését.
- Bizonyos esetekben, vannak olyan erők, amelyek
határozottan ellenzik, hogy ne történjenek pozitív
100
 események. Alapvetően az ok-okozati viszonyok
megváloztatását akarjuk- magyarázta nekem Elinor.
- Ez azt jelenti, hogy a barátod egy spirituális mester, aki
tudja, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket-mondtam.
- Természesetesen, az ő története nagyon különleges-
válaszolta Elinor rejtélyesen. Meglepődve fogja
tapasztalni, hogy vannak olyan kapcsolatok önök közt,
amelyek bár közvetettek, de mégis megkönnyítették a
jelenlegi helyzetet.
- Nagyon jó- mondtam. Végül is ezért jöttem ide. De mielőtt
a tibeti barátod megérkezik, szeretném, ha elmondanád,
hogy hogyan ért véget a Brüsszeli találkozó. Elismerem,
hogy le vagyok nyűgözve a történetedtől, de még mindig
nem tudok azonosulni az általad adott
magyarázatokhoz.Valójában azt gondolom, hogy az ilyen
információk, másoknak hitetlen mosolyt csalna az arcukra,
ahelyett, hogy befognák az általad mesélt történet akár egy
kis részét is.
- Talán így van- mondta Elinor- de ezen túl nem érnek
semmit. Az igazság rólam túlságosan nyugtalanító, ahhoz,
hogy, azok akiknek közös a megértésük, asszimilálódjanak.
Az ön esetében azonban úgy véltem, hogy már átesett

101
 néhány nehéz „teszten” ezért szükségesnek tartottam, hogy
néhány dolgot megtudjon rólam.
Ezeket mondva, Elinor felállt a székből és kiment a nappaliból.
Néhány másodperc múlva visszatért és kezében furcsa tárgyat
tartott, amely első látásra egy díszszoborra hasonlított. Azonnal
megértettem, hogy ez az a titkozatos tárgy, amely elősegítette a
kolosszális időtartamot. Izgalommal a kezembe vettem és
alaposan megnéztem. Körülbelül négy hüvelykújni hosszú
fémkockából állt, amely gyémánt alakú hálónak tűnt, nagy
szemekkel. A kocka belsejébe bele volt vésve egy ugyanolyan
fémből készült gömb, mint a kocka esetében, külső kontúrja
dróthálóból készült de kisebb volt. Végül egy másik geometriai
alakzatot is írtak a gömbbe, egy tetraédert, amely egy miniatűr
piramis tökéletes ábrázolása volt, hegyével felfelé.
A tetraéder volt az egész együttes fő eleme, középső része. A
kis piramos átlátszó felületein kivül, más típusú fémből készült,
mint a kocka és a gömb. Esetükben a fémnek vöröses
visszaverődései voltak, amelyek e tekintetben hasonlítottak a
réz megjelenésére. Nagyon meglepett a befejezés tökéletessége
és bár a felület matt volt, mégis furcsa fény-árnyékot hozott
létre a kockát alkotó drótháló és a gömb hálói között.
Megkérdeztem Elinort, hogy milyen technológiával szerezték
be a fémet és állították össze a tárgy nagyon pontos
102
alkatrészeit, de azt válaszolta, hogy az információ a
kezdeményezés titkosságának része, és nem hozható
nyilvánosságra. Ugyanakkor pontosította, hogy az együttes
"forró pontja" a kis piramis, a titkos "szív", amely biztosította a
titokzatos hatást annak életére, akinek a tárgyat építették.
Valójában a gömbbe írt piramisnak lenyűgöző, türkizszerű
színe volt, amely a legkisebb mozdulatra is váratlanul
visszaverte a fényt. Feltételeztem, hogy ez a zavaró hatás a
felületek tökéletes csiszolásának köszönhető, de Elinor
elmondta, hogy valójában annak a titokzatos ötvözetnek a
tulajdona, amelyből a piramis készült. A fémháló vöröses
színének kombinációja, amelyből a kocka, a gömb és a türkiz
szín készült, és néha a piramisötvözet sötétkék árnyalatát érte
el, furcsa hatást keltett a pszichémben a szoba halvány
fényében . Késztetést éreztem az álmodozásra, de Elinor hangja
visszahozott a pillanat valóságához.
- Még ha nem is a saját rezgésfrekvenciájára van hangolva,
az objektum mégis létrehoz egy bizonyos típusú finom
interakciót, különösen a fogékony emberekkel. Gondoljon
csak úgy rá, mint egyfajta fizikai közvetítőre, amely
nagyon finoman alkalmazkodik bizonyos kozmikus
energiák lefordításához, amelyek létezéséről a tudósok nem
is sejtenek. Ezért finom körvonala szinte azonnal sajátos
103
 reakciót vált ki abban, aki közel tartja. Ha ön, aki nincs
hozzáhangolva a tárgy "hullámhosszához", de mégis
nagyon gyorsan érezte hatását, képzelje el, hogyan
érzékelem én minden pillanatban a rá jellemző finom
cselekvést. Olyan ez, mint egyfajta erős "kapcsolat"
köztem és e tárgy között, amelyet sajátos, nagyon kellemes
rezgésként érzek a test bármely részén. Folyamatosan
"táplál" és fenntart, és az az érzés, amit én uralkodónak
érzek, az, hogy tökéletes egyensúlyban van a test minden
funkciójával és reakciójával.
Hallgattam Elinort és néztem, ahogy a kezében tartja azt a
tárgyat és egyik oldalról a másikra csavarja. Ez nagyon könnyű
volt tekintettel arra, hogy minden alkatrésze fémes volt.
- A piramis belseje üres?- kérdeztem kíváncsian. Szerettem
volna egy lehetséges magyarázatot találni az együttes
elképesztően kis súlyának okára.
Elinor egy pillanatra elhallgatott és úgy tűnt, nem tudja
eldönteni, hogy helyénvaló-e felfedni a választ számomra.
Felnéztem rá. Azt hittem, hogy kérdésem ártatlannak bizonyul,
de akaratlanul is azt tapasztaltam, hogy egy kissé érzékeny
pontot érintettem.

104
- Válaszolok önnek, bár ez a legfontosabb titok, amit meg
kell őrizni, nem feltétlenül a piramis tartalmát tekintve,
hanem a megszerzésének technikáját tekintve.
Tartott egy rövid szünetet, amíg felkapcsolta a villanyt, majd
folytatta:
- A piramis nem tömör. Falai a földiek számára teljesen
ismeretlen ötvözetből készülnek, belül pedig, közvetlenül a
közepén, egy lila kristály van beágyazva, amely nagyon
különleges. Ennek a kristálynak a megszerzésének
technikája az általam követett út nagy előnye, mert ez a
kristály személyre szabja a tárgyat, ez az, amely "vonzza" a
specifikus sugárzást, és kódolja egy bizonyos finom
energia hatását az univerzumban az adott ulajdonos
rezgésfrekvenciáján. Enélkül az együttes nem tudná
létrehozni azt a hatást, amelyet most ismer. Másrészt a
kristály önmagában nem lehet hatékony a piramisötvözettel
való különleges kölcsönhatás nélkül. Az egész szerelvény
nagyon pontosan "rezeg", és a frekvencia beállítását a
titkos ötvözet folyamatosan állítja: akár azt is mondhatjuk,
hogy van egy bizonyos fajta "intelligenciája", mert reagál
az élőlény energetikai állapotának legfinomabb
változásaira, amelyekhez ő, a kristályhoz hasonlóan, egy
nagyon titkos alkímiai módszertan szerint személyre
105
 szabott. Ha leteszi a tárgyat az asztalra, és mozdulatlanul
hagyja, észre fogja venni, hogy az ötvözet továbbra is
„mozog” vagy legalábbis a mozgás érzetét kelti.
Csodálkozva figyeltem meg ezt a jelenséget, és reflexszerűen
eszembe jutott az a rejtélyes anyag, amelyet a Nagy Galéria
tapétázott a Bucegi titkos helyén. "Viselkedése" hasonló volt az
ötvözetéhez: ugyanazok a "vizek", ugyanaz a fajta "intelligens"
viselkedés, ugyanaz a különleges hatás, mindkettőjükre és
körülöttük lévőre. A figyelemre méltó különbség az volt, hogy
míg a Nagy Galéria anyaga szerves összetevőt is tartalmazott, a
piramis ötvözete tiszta fém volt.
- A tárgy "minden darabját" alkímiai úton, nagyon pontos
receptek szerint nyerik, -mondta Elinor. Beleértve a lila
kristályt is, a piramisba ágyazva. Ez a legnehezebb része,
de a folyamat nem olyan hosszú. A lényeges feltétel az,
hogy aki ismeri a titkot, annak már igazi
alkimistamesternek kell lennie.
Gyakorlatilag az ösvény hagyományát szükségszerűen a
szellemi tökéletesség folytatja, ha az, akinek a célja
megvan, nem éri el a tökéletességet a Nagy Alkímiai
Műben, akkor nem lesz utódja, mert nem lesz képes elérni
a célját, csak bizonyos összetevőket készíthet belőle. A
központi kristályt azonban nem tudja megszerezni, még
106
 akkor sem, ha ehhez rendelkezésére áll a "recept" minden
elméleti ismerete. Ennek az az oka, hogy akkor hiányzik
belőle a tárgy személyre szabásához szükséges finom,
lényeges és egyben alapvető alkotóelem, az a minőség,
amelyet csak egyszer lehet tökéletesen megszerezni.
Függetlenül attól, hogy milyen erőfeszítéseket tett a lila
kristály elkészítésére, még akkor is, ha ezerszer és ezerszer
megismételné az élményt, nem lenne képes személyre
szabni a tárgyat, és akkor ennek nincs hatása. De éppen
azért, mert ez a feltétel fennáll, a tanítványnak rendkívül
hosszú életet kínálnak a fizikai testben, így az érettségnek
és tapasztalatnak, amelyet akkor szerzett, elegendő ideje
lesz ahhoz, hogy hozzájáruljon a Nagy Alkímiai Mű
megvalósításához. Mint mondtam, ez a feltétel feltétlenül
szükséges ahhoz, hogy teljes mértékben sikerüljön elérni a
célt. A végeredmény hiteles mindig a gyönyörű lila szín
miatt, amelyet a kristály akkor szerez.
- Most már jobban megértem az általad követett út
fontosságát - mondtam meggyőződéssel. Eddig nem
tudtam megérteni azt a konkrét módot, ahogyan ez
spirituális felismeréshez vezet. Bár a mester-tanítvány
hovatartozás ebben a hagyományban számomra nem tűnik
túl erősnek, mégis azt sejtem, hogy a te esetedben a
107
 probléma egy kicsit más volt. Mondd, segített és nagyban
támogatott a keresésben az ősöd, aki a mestered volt? Ezt
azért kérdezem tőled, mert ha jól értem, mestere
meglehetősen gyorsan elhagyta, miután felfedte útját.
- Így van, de ne felejtsük el, hogy ősöm több mint húsz évet
töltött a nagy hindu mágussal a beavatásáig. Már sok
alkímista titkot tudott, ráadásul, ahogy ő maga is bevallotta
nekem, a bűvész egy kis vagyont hagyott rá, hogy az
utazás elején, hogy a világban boldoguljon. Úgy tűnik, ez
így a hagyomány: a mester az általa választott tanítványról
minden szempontból gondokodik, beleértve az anyagi
szempontokat is. Mivel ennek a szellemi vonalnak a
mesterei tökéletesen elsajátították az alkímia művészetét,
és bármikor megszerezhették a Bölcsek Kövét, nagyon
könnyű volt számukra bármilyen mennyiségű nemesfémet
készíteni a tanítványnak. De ne gondolja, hogy ezt belátás
nélkül tették, mert ilyen helyzetben a szándék nem lett
volna összeegyeztethető a tökéletes alkímista által
megnyilvánuló tökéletes cselekvési és integrációs móddal.
Engem is sokat segített ebbe az irányba az ősöm. Túlzás
nélkül elmondhatom, hogy valódi kincset hagyott rám, nem
ékszerek és aranypénz formájában, hanem bankokban,
nagyon következetes bankszámlák formájában,
108
 amelyekhez több ingatlan is tartozik, a világ összes
fővárosában.
- Igen, gyanítottam. Ez azonban nem túl releváns, mert egy
kétezer éves életedben, még ha keveset is, de folyamatosan
spórolsz és ezáltal óriási vagyont halmozhatsz fel.
- Logikailag igazad van, de a valóságban ez nem így néz ki
- felelte Elinor kissé mosolyogva. Annak érdekében, hogy
helyesen megértsen egy olyan ember pszichológiai
"mechanizmusát", aki tudja, hogy évezredeket élhet a
fizikai síkon, más premisszákból és más célokból kell
kiindulnia. Mély átalakulások zajlanak benne, és ezeket
nem szabad és nem is lehetfigyelmen kívül hagyni.
Paradox módon a figyelmet ekkor inkább az élet okkult
aspektusai kezdik felhívni, mint azok a konkrét, közvetlen,
anyagi szempontok, amelyekhez a legtöbb ember
hozzászokott. Az ilyen ember szándékai egyre inkább az
önmegvalósítás felé közelednek, és az erre az útra
jellemző, több ezer év alatt letelepedett finom
"lenyomatnak" köszönhetően a választott tanítvány
meglehetősen gyorsan megérti mind célját, mind
finomságait, új életkörülményeinek. Mivel a társadalomba
való beilleszkedése általában nehézzé válik, ezután anyagi
eszközökkel rendelkezik, hogy könnyebben legyőzze az
109
 ilyen irányú akadályokat. Ezeket az eszközöket
semmiképpen sem kínálják fel neki a saját örömei vagy
vágyai érdekében, bár elmondható, hogy akkor minden
rendelkezésére áll. Állapota szokatlan, ezért különleges
módon kell kezelni.
- Az anyagi támogatáson kivül, ősöd spirituális tanácsokkal
is ellátott?- kérdeztem.
- Hagyományosan ilyen módon a mester azonnal
visszavonul tanítványától, miután felajánlotta neki a végső
befektetést. Esetemben a mester még három hétig maradt
nálam Brüsszelben, miután megkaptam a beavatást. Ez idő
alatt mindketten az idő nagy részét az ő alkímiai
laboratóriumában töltöttük, amely a villa alagsorában volt.
Így alapos ismeretek és eljárások egész sorába voltam
beavatva, hogy segítsen elkezdeni alkimiai
tapasztalataimat. Az a döntése, hogy a kezdeményezése
után egy ideig velem maradt, még akkor is, ha ez nem
tartotta tiszteletben a hagyományokat, megmagyarázható,
mert minden utat és módszert a meglévő társadalmi,
politikai és kulturális kontextushoz kell igazítani. Ami
engem illet, azt hiszem, elsősorban ő a stabil struktúrám,
nyitottságom és őszinteségem miatt választott engem.
Valószínűleg ősöm más dolgokat is érzékelt bennem. A
110
korabeli világ sajátosságai azonban nem teszik lehetővé a
beavatás hosszú szakaszának megvalósítását az okkult
tudományokban, különösen azt az utat tekintve, amelyen
járok. Az eltérő érdekek, gonosz szándékok,
titkosszolgálatok és a fejlett technológia teljesen
megváltoztatják azt az elképzelést, amelyben ezt a
hagyományt meg kell őrizni, majd folytatni kell.
Gyakorlatilag az a különbség, hogy az égből a földbe azok
a körülmények, amelyekben ősöm 1500 körül élt, amikor
beavatást kapott a távoli Indiában, és azok, amelyek a múlt
század végén, 1970 -ben, amikor magam is beavatott és
kiképzett lettem az alkímia titkaiban,
összehasonlíthatatlanok. Ezenkívül az ezoterikus képzés
egyetlen "szakaszát" sem fejeztem be addig, és
gyakorlatilag semmit sem tanultam ezen a területen.
Természetesen a három hét nagyon keveset jelent ahhoz,
hogy még az okkult tudományok alapjait is megértsük, de
ennek ellenére ez az időszak nagyon hasznosnak bizonyult
ahhoz, hogy képet egy általános képet formáljak arról, amit
tudnom kell, majd hogy ezt megvalósítsam a hosszú
életemben.
Nagy segítség volt számomra az ősi rokonom óriási
könyvtára, egy gyűjtemény, amely felbecsülhetetlen értékű
111
műveket és dokumentumokat tartalmazott. Még most sem
mondhatom, hogy kimerítettem főköteteinek
tanulmányozását, eközben magam is érezhetően
gazdagítottam az akkor létező könyvek alapját, nagyon
fontos műveket vásároltam. Egyébként még ma is három
hatalmas könyvtáram van a különböző ingatlanaimban,
más országokban.
Azok az irányadó ötletek, amelyeket ősömtől kaptam
néhány hét alatt, amikor velem maradt, egyfajta "penész"
volt, amely irányította a későbbi munkámat. Még ha kissé
furcsa is volt a román kiejtése, különösen a mondat témáját
tekintve, mégis sikerült megértenem a gyakorlat
legtitkosabb aspektusait is, mert ahol ő megismerte a
konkrét kifejezéseket, ott franciát használtak. Elmesélte,
hogy azóta tanult meg románul, mióta a szüleim először
Erdélybe jöttek. Minden alkalommal így járt el, különösen
azért, hogy jobban megérthesse és hatékonyabban nyomon
kövesse családlánca tagjainak fejlődését, attól függően,
hogy melyik országban választották letelepedésüket. Ő
azonban soha nem avatkozott ebbe az irányba, és
visszahúzódott és ismeretlen maradt a fővonalon lévő
összes elődöm előtt, figyelte őket és gondosan elemezte az
életüket. Tizennégy idegen nyelvet és több nyelvjárást
112
 tudott, amelyek világkörüli zarándokútjainak közvetlen
eredményei. Én jelenleg csak öt idegen nyelvet tudok, de
ez most nekem elég.
Ősi rokonom néhány alapvető útmutatást adott számomra a
modern társadalom konkrét cselekvési módjairól, hogy
elkerüljem azokat a legbonyolultabb kérdéseket, amelyek
engem közvetlenül érinthetnek. Az utolsó napokban olyan
embereket mutatott be nekem, akikben megbízott, akik régi
tanítványai voltak. Ezek az emberek fontos szerepet
játszottak, és sokat segítettek nekem az elkövetkező
években, hogy elvégezzek néhány kényes cselekedetet,
amelyek közvetlenül kapcsolódtak a világ bizonyos részein
lezajlott "lefedettségemhez".
Ezt követően Elinor mesélt még nekem néhány nagyon
különleges kapcsolatról, amelyekkel az elmúlt években
kapcsolatban volt. Megtudtam, hogy köztük volt az a tibeti
láma is, aki bejelentette érkezését aznap este. Beszélt nekem az
ősétől való érzelmi elválásról, és felfedte előttem a jövőbeli
világ eseményeinek néhány aspektusát. Azt mondta nekem,
hogy bár sok jövendölés vagy jóslat létezik az elkövetkezendő
időkre, néhányuk külön figyelmet érdemel, mert a kozmikus
válás "logikájába" tartozik. De amikor éppen további
információkat akart felfedni e próféciák forrásáról és azok
113
hatásairól az emberek tömegeinek tudatára, megszólalt az
ajtócsengő. Az intuíció villanásán keresztül tudtam, hogy a
tibeti lámával való találkozás nagy jelentőségű lesz későbbi
létem szempontjából. Ennek ellenére a meglepetés, amit
átéltem, amikor megjelent a szobában, minden várakozást
felülmúlt. Körülbelül három óra alatt, amikor Elinor
társaságában voltam, olyan dolgokat tanultam, amelyek
kétségkívül sokkot okoznak minden hétköznapi embernek, és
arra késztetik, hogy erőteljesen elutasítsa ezt az információt.
Ezek a látszólag normális reakciók azonban a kortárs emberben
megszokott koncepció és rutintevékenység hirtelen
"ritmusszakadásának" közvetlen kifejeződései lennének. Úgy
gondoltam, hogy már rég leküzdöttem ezt a súlyos hátrányt, és
nyitott vagyok minden ilyen irányú "kihívásra". Már
rendelkeztem fontos ismeretekkel, magyarázatokkal és
megdöbbentő kinyilatkoztatásokkal, amelyeket nagyrészt
tárgyi bizonyítékok támasztottak alá a legmagasabb államtitkok
között.
A tibeti lámával való találkozás azonban annyira lenyűgözött,
hogy néhány tíz másodpercbe telt, mire visszajött a hangom.
Meglepetésem határtalan volt, mert ez volt az első alkalom,
hogy szembesültem azzal a valósággal, amely teljesen más,
mint az általam ismert objektív valóság.
114
 II.fejezet
A tibeti kötődés

Felálltam a székemből és izgatottan vártam a találkozást ezzel

a titokzatos személlyel. Részleteket hallottam egy angol
párbeszédből, majd a nappaliba közeledő két személy lépéseit.
Elsőként a tibeti lépett be a szobába, viszonylag alacsony
ember volt, körülbelül az ötvenes éveiben járt és egy
természetes anyagból, valószínűleg pamutból készült öltönyt
viselt. Öltönye nagyon hasonlított a kínai egyenruhákhoz, de
annál elegánsabb szabású volt, modern vonalvezetéssel.
Meglepődve tapasztaltam, hogy bár kinnt hideg volt, különösen
éjszaka, de a láma nem viselt semmit az öltöny felett. A szeme
nagyon élénk volt, a tekintete pedig nagyon átható. A szokatlan
erő miatt, mely a szeméből sugárzott, anélkül, hogy a durvaság
látszátát keltette volna, akkor kissé zavarban, sőt gátolva
éreztem magam. Ez a szempont azonban a későbbiek mellett
jelentéktelennek bizonyult.

A jidám titka
Miután a láma néhány lépést tett a szobába, nem Elinor jelent
meg mögötte ahogy vártam, hanem egy lény, akinek

115
jelenlététől a meglepettség miatt óriásit kiáltottam.
Mozdulatlanul álltam, nem tudtam mozogni, a szemem csak rá
szegeződött. A tibeti mögött egy óriási ember állt, akinek a
magassága majdnem a mennyezetig ért, azt hiszem, hogy több
mint két méter magas volt. Kötelességemnek éreztem, hogy
bizonyos tisztázásokat tegyek a lény „emberi” státusával
kapcsolatban. Szomatikus kinézete olyannak tűnt, mint egy
érett férfié, természetesen megtartva az általam említett
arányokat. A személy megjelenése azonban valóban
„robbanásveszélyes” volt. Amikor erre utalok, egy nagyon
valós kifejezésre gondolok, természetesen átvitt értelemben.
Ennek a hatalmas lénynek a puszta jelenléte a szobában olyan
volt mintha „összezúzna” engem, vagy legalább is a belső
félelem heves érzését keltené bennem.
Próbáltam uralni az érzelmeimet és a reakcióimat, de még
mindig nem tudtam feltenni egy kérdést sem. Feszülten néztem
az óriás arcát, hosszú fekete haja a válla fölött haladt, de
„kavargott” és szörnyű sörény benyomását keltette a feje körül.
Arcát hatalmas fekete bajúsz díszítette, amely nagyon bozontos
volt és még jobban kiemelte a szörnyű kisugárzását. Fekete
szem mintha lángolt volna és összeráncolt szemöldöke nem sok
jót ígért az első értékeléshez. Azonban amint hamarosan
meggyőződtem róla, e lény külső megjelenése volt a
116
természetes nullapontja, természetes létfeltétele, amely
azonban nyilvánvalóan ellentmond annak a hétköznapi
aspektusnak, amelyben a többi ember észleli és megérti a
körölöttük lévők jelenlétét.
Nyilvánvaló, hogy az illető ázsiai származású volt: száraz bőre
és cerzett arca volt, mintha a nap és a szél égette volna meg,
ferde szeme, enyhén lapított orra még egy lehetséges tibeti
származásra is utalt. A ruha, amit viselt, egy másik
referenciapont volt, mivel teljesen szokatlan volt: széles
nadrág, vastag fekete anyagból és piros széles ujjú blúz, széles
övvel átkötve és egy hosszú sárga köpeny, amelynek ráncait
alól hatalmas fadugók hegyei emeltek ki. Ez a lény nagyon jól
szolgálhatna jelzőfényként a távoliak számára.
Aztán két szempontra lettem figyelmes, amelyek mégjobban
összezavartak: egyrészt minél jobban néztem a testét, annál
inkább kezdett „játszani” a körülötte lévő levegő, ahogy a
sivatagi homok felszínén játszik, amikor nagyon nagy a hőség.
Próbáltam jobban lehorgonyozni tekintetemet a külső
kontúrjáról, de mégis az volt a furcsa érzésem, hogy
„szétoszlik” a levegő a rezgési zónájában. De ha
„turbulenciával” néztem a területet, akkor megszűnt zavaró
hatása és az ember testének kontúrja nagy világossá vállt. Ez az
érzékelés illuziója zavaros állapotot keltett bennem, mert nem
117
tudtam megérteni, hogy előttem egy valódi lény van-e vagy
csak egy múlandó megjelenés. Bár korábban nem szóltam egy
szót és magyarázatot sem kértem, a tibeti láma mégis
tökéletesen beszélt angoljával válaszolt nekem a zavaromra:
- Minden attól függ, hogy milyen perpestívából akarja nézni
a testet. Ha egy hétköznapi ember testének tekinti őt, akkor
tudja, hogy a lehető legvalószínűbben igazi. Fizikai
következetessége, mozdulatai és gesztusai vannak,
amelyek minden más emberre is jellemzőek. De ha arra
törekszik, hogy megragadja a létézésének finom
aspektusait, akkor az elméje automatikusan kölcsönhatásba
lép egy mélyen finom valósággal, amely az ön előtt álló
lény alapja. Ebben az esetben némileg „felhígítva” fogja
érzékelni a fizikai valóságát és az agy nem tudja, hogy
hogyan is kell érzékelni a testet körülvevő levegő
rezgésének furcsa jelentését.
- De.... végül is ki vagy mi ő?- kérdeztem meg végül némi
félénséggel.
A tibeti láma elém állt és összekulcsolta a kezét az alkarjával.
Úgy nézett rám mintha messze lennék, de határozott
benyomásom azt volt, hogy akkor a lényem mélyét kutatta.
Azonban nem éreztem ellenállást vagy zavart, mivel

118
érzékeltem finom, széles, nyugodt, pihentető hatását , amely
védelmezőként és megértéssel borított be.
- Jelenleg elég nehéz elmagyarázni önnek, hogy mi ez, de
elmondhatom, hogy Tibetben „jidám” néven ismerik.
Kezdésként egy megbízható társnak tekintheti őt, az aki őt
idézi.
- Hogy érti, hogy társ?- kérdeztem mérgesen.
- Ő egy nagyon értékes társ , különösen az élet nehéz
helyzeteiben- tette hozzá a láma.
Még mindig nem értettem. Túl sok megválaszolatlan kérdést
volt a fejemben: honnan jött egy ilyen társ? Mindegyiknek
ilyen szörnyű külseje van? Mit csinálhat egy jidám? Normális
emberként viselkedik? Mit a célja? Szinte nem is tudtam, hogy
melyikkel kezdjem.
Eközben a láma leült a fotelbe, míg Elinor mosolyogva állt és
könnyedén támasztotta a kandalló egyik oszlopát. A jidám
némán, közvetlenül a tibeti széke mögött, a bal válla mögött
állt. Mivel a kezdeti meglepetés lecsillapodott, és majdnem
visszatértem a normális állapotomba, észrevettem a jidám
megjelenése miatt fellépő második zavaró tényezőt: a helyiség
légkörét betöltötte egy jellegzetes szag, amelyet
borostyánsárgaként azonosítottam, de néha éreztem a mirha
illatának homályos szeleit is, ami szentségérzetet adott ennek a
119
térnek. Először azt hittem, hogy Elinor illatos pálcikákat
gyújtott, de rájöttem, hogy feltételezésem megalapozatlan, mert
nem volt füst a szobában, ráadásul a szag nagyon finom és
tiszta volt. Amikor a jidám némán mozgott a láma széke
mögött, rájöttem, hogy ő a forrásra annak a fennséges illatnak,
amely az egész szobában elterjedt. A jidám nagyon közel jött
hozzám és akkor éreztem, hogy ez a illat belőle sugárzik.
Bevallom, hogy pár másodperc töredékéig azon tűnődtem,
hogy vajon márkás parfümöt használ-e, zavarba ejtve egy ilyen
ötlet mulatságosságát, de azonnal rájöttem, hogy bármennyire
finomak és értékesek is a piacon lévő parfümök, de sosem
tudnának illeszkedni ahhoz az illathoz, ami jidámnak volt.
- A nyugati felfogás szerint a jidám jelenléte nem csak
zavaró, hanem értelmetlen is- mondta a láma. De adok
néhány magyarázatot ebbe az irányba, mert természetesnek
tartom ezt, mivel látom, hogy képes vagy alaposan
megfigyelni egy jidámot.
Éppen a székemen ültem, amikor a láma utolsó szavait hallva
megdermedtem.
- Attól tartok, nem értem. Tulajdonképpen már tényleg
semmit nem értek-mondtam. Abból, amit mondott, arra a
következtetésre juthatok, hogy a jidám látása kiváltság,
vagy inkább ajándék, kegyelem.
120
Őszintén meglepődött és kissé bizalmatlan voltam.
- Inkább a választásunk függ atól, hogy kivel találkozunk és,
hogy mit akarunk elérni. Most olyan dolgokról beszélek
önnek, amelyek messze felülmúlják a hétköznapi ember
elképzelhető szféráját. Éppen ezért van az, hogy a
hétköznapi emberek nem láthatnak jidámot- tette hozzá a
láma és a mögötte álló hatalmas lényre mutatott. Ez
azonban nem a tehetetlenségüknek köszönhető, hanem a
jidám akaratának, amely teljesen láthatatlan maradhat más
emberek vizuális észlelése számára.
- De én ezek után is láthatom őt?- kérdeztem csodálkozva.
- Igen, úgy fogja látni, ahogy eddig, de mások nem veszik
észre a jelenlétét. Számukra gyakorlatilag nem létezik.
Ismétlem ez a jidám akaratának közvetlen eredménye,
bizonyos esetekben, mint például a jelenben is, de szükség
volt rá, hogy a testét te is érzékeld mert ő már Elinornak
régi ismerőse- mondta mosolyogva.
Ekkor jöttem rá, hogy Elinor tényleg nem mutatott semmi
meglepődést, amikor az óriás belépett a házba.
- Értem, de mindez miért? Akartam tudni. A láma kissé
előrehajtotta a fejét és ezt mondta:
- Nem ez a célja az általam kért találkozónak és nem is
szeretném túlságosan más irányba sem terelni a
121
 beszélgetésünket. Mindazon által megadok néhány
részletet a jidám rejtelmeiről, mivel szükséges, hogy ezeket
a szempontokat a lehető legjobban megértse. Ez később
segít nekünk abban, amit tennünk kell.
A láma egy pillantra megállt, a szeme lecsukódott de aztán
gyorsan ki is nyitotta és rám bámulva beszélni kezdett:
- Tibetben a lelki gyakorlatnak egy pontos szakasza van,
amelyben a tanítvány a mesterének szoros felügyelete
mellett, elkezdi azt a technikát, amellyel jidámot hoz létre.
Már pislogni sem tudtam.
- Azt mondta: létrehozni egy jidámot?-kérdeztem
lesokkolva.
- A folyamat nagyon bonyolult és nehezen kivitelezhető-
folytatta a láma, anélkül, hogy figyelembe vette volna
zavartságomat. Nagy gondosságot igényel a színes,
homokos mandala építésében, majd a tanítványnak tartós
erőfeszítéseket kell tennie, hogy sikeres legyen, bizonyos
koncentrációs és mentális vizualizációs technikákban.
Mindezt teljes bezártság körülményei között és nagyon
szigorú étrend mellett kell megtenni! Ha ehhez
hozzávesszük a hegyek alacsony hőmérsékletét, amely
gyakran nulla fok alatt van, és megérted, hogy miért tarthat
ez a spirituális szakasz a törelvő életében néha két évig és
122
 még tovább is. Valójában viszonylag kevesen részesülnek
érdemben, ha megkapják ezt a beavatást mesterüktől és
ráadásul sikerül befejezniük egy ilyen szellemi gyakorlatot.
A legtöbbet menetközben feladják, vagy egyszerűen nem
képesek megérteni néhány finom szempontot, amelyek
biztosítanák teljes sikerüket.
Még a jidám létrehozása után is, amely aztán súlyos, fizikai
entitássá válik, ahogy ön vagy én, a probléma kissé
felfüggesztett marad, és a tanítványnak meg kell oldania,
meg kell értenie, hogy valójában milyen a jidám természete
és milyen tulajdonságai vannak van. Azok közül, akiknek
sikerült egy jidámot létrehozniuk, néhányan úgy döntenek,
hogy egész életükben kísérniük kell őket, mindig vezetniük
kell őket nehéz körülmények között, és a szellemi fejlődés
egyre magasabb szintjeire kell irányítaniuk, mások
azonban kevesen vannak,kezdve a jidám természetét,
amely mindazonáltal illuzórikus és így továbbra is a
meditáció nagyon mély szintjére összpontosítanak, amely
még ezen a kifinomult illúzión is túllép.
- És milyen a jidám természete?- kérdeztem türelmetlenül.
Eközben lenyűgözve, tisztelettel, de egy kis félelemmel néztem
a hatalamas lényt, a tibeti mögött, mert bár kezdtem

123
hozzászokni a jelenlétéhez, az ijesztő pillantásától, mégis
beleborzongott a gerincem.
- Lényegében a jidám természete tisztán mentális.
Függetlenül attól, hogy milyen bonyolult lépésekkel jár a
jidám létrehozásának folyamata, lényege mentális. A
tanítvány ezután a lehető leghatékonyabban bizonyítja
mentális koncentrációs képességét és az elme elsajátítását.
Azt hiszem, hogy ön számára már nem titok, hogy a
valóságban az elme teremti meg azt az egész fenomenális
világot, amelyet az ember pillanatról pillanatra érzékel, és
amelyben végzi napi tevékenységét. De csak a tanítványon
múlik, hogy végül felismeri-e e félelmetes szellemi
erejének illuzórikus jellegét, amelyet aztán birtokba vesz,
vagy ragaszkodik hozzá, és továbbra is "kötve" marad az őt
körülvevő illúzióhoz- magyarázta a láma. Röviden: a jidám
az őt idéző és létrehozó mentális energiájának,
személyiségének és tudatalattijának mély sajátosságainak
kvintesszenciáját képviseli. Ezért a jidámok nem azonosak,
de különböző viselkedési attitűdöket fejeznek ki. Egyes
jidámok a szörnyű entitások, mások a szelíd entitások,
mások a lelki tanítók kategóriájába tartoznak, és vannak
más kategóriák is. Ebben a szobában egy szörnyű jidám
van, de ez a tulajdonság nem tévesztheti meg azzal, hogy
124
 azt hiszi, hogy az erőszakhoz vagy romboláshoz való
hozzáállás jellemzi.
- A megjelenése azonban nagymértékben hozzájárul ehhez-
mondtam meggyőződve.
- Ez igaz- mosolygott a láma- de gondolja úgy, hogy minden
jidámnak a kategóriája szerint, amelyhez tartozik, van egy
bizonyos feladata, amelyet el kell végeznie az őt
megolkotó mellett.
Közbe vágtam, hogy hangot adjak egy gondolatnak, amely
spontán módon merült fel bennem:
- Az elképzelésem róla, olyan, mintha az arab dzsin
történetek egyike vagy szelleme lenne, akik miután
kiszabadulnak egy üvegből vagy amfórából, teljesítik a
felszabadító kivánságait- mondtam kissé szórakozottan.
- Nem értette meg a jidám létezésének alapját- folytatta a
láma. Az arab és a nyugati mágiában és az okkultizmusban
valóban léteznek ilyen dzsinek, de ők valójában nem
rendelkeznek nagyon magas entitással, vagyis
népiessebben szólva ők „ szellemek”, akik rendelkeznek
bizonyos erőkkel, amelyek lehetővé teszik számukra,
bizonyos vágyak teljesítését. De ne felejtsük el, hogy e
cselekmények alapja mindig egyfajta paktum vagy

125
 kölcsönös megértés, arányos csere, amelyet
hallgatólagosan mindkét fél tesz.
Egy jidám esetében fizikai, kézzelfogható teremtés, és az
általa kísérthez fűződő viszonyai teljesen más
természetűek, mint a mágikus szövetségek esetében. Igaz,
hogy mielőtt fizikailag materializálódhatna, és még
beszélni is tudna, egy jidám maga is közbenső fázisokon
megy keresztül, amelyek szórványos, alig olvasható és
anyagtalan megjelenésből indulnak ki, egészen addig, amíg
végső feltételezésre nem kerül fizikai formája és
következetessége. Ekkor nyilvánvalóan olyan emberré
válik, mint bárki más, de ne feledje, hogy a jidám mindig
annak a tulajdonságának egy részét hordozza, aki
létrehozta.
- Értem, szóval ez egy pusztán mentális alkotás - mondtam.
A nyugati elme jobban hozzászokott ahhoz a gondolathoz,
hogy egy viszonylag elvont, finom és megfoghatatlan
aspektus, például az elme, fizikai formát eredményezhet.
Ha nem lennék itt, és látnám, amit látok, valószínűleg én
sem tartanám magam ehhez az elképzeléshez.
- Ez egy értelmetlen korlátozás, amelyet csak azért szabtak
meg, mert el szokták hinni, amit mondanak. A valóságban
a dolgok sokkal árnyaltabbak. Egy jidám "sűrűsödik" a
126
 bonyolult folyamat gyakorlójának magasabb mentális
szintjeinek nagyon finom anyagából. Ezért, még ha végül
fizikai testtel is rendelkezik, az anyag, amelyből áll, még
mindig más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a fizikai
anyag, és nem olyan "merev". Emiatt a szükségletektől
függően egy jidám láthatatlan maradhat azok szemében,
akiket nem akar megmutatni, de ugyanakkor mások is
érzékelhetik. Azonkívül azt hiszem, maga is rájön, mit
jelentene, ha a városban sétálva elhagyná magát, hogy
minden ember lássa - mondta a láma, mosolyogva.
Itt közbelépett Elinor is, aki mindeddig a szoba egyik részében
csendben ült:
- Mivel felépítése különleges, így láthatatlanná vállhat,
mások szeme előtt és érintésre is áthatolhatóvá válik, akár
egy élő hologram. Az anyag rezgésének tudatos irányáról
szól, amely e létét alkotja. Mivel ez a képesség a mentális
kontroll gyakorlásához kapcsolódik, és mivel a jidám
ebben az esetben annak szellemi kiáradása, aki létrehozta,
ezért nyilvánvaló az anyag rezgésifrekvenciájának ez a
fajta beállítása.
Bár megértettem ezeket a szempontokat, mégis felháborított a
számomra természetellenesnek tűnő helyzet.

127
- Itt vagyunk, és róla beszélünk - mondtam, és a jidámra
mutattam, mint egy kiállítás mikroszkóp alatt. Ez a lény
egy szót sem ejtett ki eddig, egyáltalán nem fejezte ki
véleményét.Úgy érzem, mintha csak egy kiegészítő lenne.
- Ez egy mélyen téves benyomás. Attól a pillanattól kezdve,
hogy elmondtam, hogy természete mentális, de mégis
nagyon magas, fel kellett volna ismernie, hogy célja sokkal
finomabb, mint amit elképzel- magyarázta nekem
türelmesen a tibeti láma. Már az elején elmondtam, hogy
legyen társ abban a gondolatban, hogy legyen
kiindulópontja, nehogy túl sokkolja a megértését. De aztán
tettem néhány fontos előírást, többek között azt, hogy egy
jidám lelkigyakorlatának magasabb szakaszaiba kalauzolja
azt, aki őt teremtette. Nemcsak dekoratív jelenlét, de még
egyfajta lelki tanítómesterré is válik a tanítvány számára,
akiről élete végéig gondoskodik. A következő dilemma
merül fel: ha a jidámot egy ember teremtette meg, hogyan
lehetséges, hogy utána lelki tanítómestere legyen? Meg
tudja oldani ezt a látszólagos problémát, ha megérti, hogy a
jidám egyfajta határfelület az elme magasabb struktúrái
között, amelyekhez a tanítvány még nem tud tudatosan
hozzáférni, a fizikai sík között, amelyben a teremtő létezik.
Ennek a kapcsolatnak a finom aspektusa kissé szimbiotikus
128
 módon a ragaszkodásból áll, amelyet a tanítvány
birtokolhat és fejleszthet a jidámhoz. Mentális teremtésnek
minősül, még akkor is, ha a fizikai világgal magasabb
rendű világhoz tartozik, mégis mulandó, és csak egy
bizonyos pontra vezetheti a tanítványt lelki fejlődésében.
Rövid szünet következett, mivel a szoba légköre szinte hirtelen
megváltozott, erősen ionizálódott, és olyan volt mint vihar előtt
az erdei növényzet illata. A jidám hozzáállása még tornyosabbá
vált, és a szeme villogni látszott. Rövid szünet után,
mozdulatlanul, a láma tovább magyarázta:
- Éppen azt mondta nekem, hogy az elméd egy bizonyos
szintjén most vannak olyan feszültségek, amelyekkel nem
vagy tisztában, de ezek hamarosan eltűnnek. Én csak
gyümölcse vagyok annak a fáradozásodnak, hogy
gyorsabban megérts és asszimilálj egy meglehetősen nagy
mennyiségű szokatlan információt. Sajnos az idő
egyáltalán nem engedi elhalasztani azt a célt, amiért
idejöttünk, de nem akarok elmaradni néhány
megmagyarázhatatlan dologgal, amelyek később még
nagyobb problémákat okozhatnak.
Mintha minden oldalról megmagyarázhatatlan jelenségek
bombáztak volna.

129
- Egy szót sem hallottam tőle- mondtam kissé ingerülten. – -
Nincs is ahogyan. Egy jidám csak szájról szájra szól és
csak annak, aki megalkotta, és csak az ő jelenlétében. De a
szóbeli kommunikáció egyáltalán nem kötelező, hanem
legtöbbször telepatikusan történik. Sok tanítvány feladja a
gyakorlat utolsó szakaszát, azt a fázist, amelyben a jidám
hangot szerez, mert ez extra erőfeszítést igényel, és nem
feltétlenül szükséges szakasz. Helyes és biztos azonban,
hogy a jidám szájról szájra is szólíthatja a tanítványt, mert
időnként nem lesz képes a telepatikus kommunikáció
bizonyosságára közte és a tanítvány között, összezavarva
saját elképzeléseit a jidám elképzeléseivel. De azt tudnia
kell,hogy az itt látható jidám képes beszélni, de
kétségtelen, hogy ha meghallaná, újra sokkot kapna. Egy
jidám hangja, különösen, ha a szörnyű entitások
kategóriájába tartozik, szinte bénító. Nem feltétlenül a
kibocsátott hangerő miatt, hanem különösen a sajátos
frekvenciaspektrum miatt, ami nagyon furcsa az emberi fül
számára. Ezenkívül, mint már mondtam, csak ahhoz szól,
aki teremtette. De ha akarja, megkérhetem, hogy
telepatikusan szólítson meg téged, hogy legyen legalább
egy durva elképzelése arról, hogyan is szól valójában a
hangja.
130
A láma a beleegyezésemet várta, amit fenntartás nélkül
megadtam neki. Izgatottan gondoltam erre a számomra teljesen
új élményre. Zavarban éreztem magam, hogy a fizikai világ,
amelyet általában mindannyian stabilnak és biztonságosnak
tartunk, akkor jócskán elvesztette "konzisztenciáját", bár nem
tudtam megmondani, mi volt az oka a megbecsülésemnek.
Később, elemezve azokat a különleges pillanatokat a hidegben,
rájöttem, hogy a nappaliban olyan lények és tárgyak vannak,
amelyek bár ennek a világnak a részei, mégis felülmúlják azt.
Elinor gyakorlatilag "halhatatlan" volt egy átlagos ember
átlagos életéhez képest, a tárgy, amely ezt a rendkívüli
állapotot kedvezte, olyan anyagokból állt, amelyeknek nem
volt levelezője ezen a világon, a tibeti láma is nagyon
titokzatos karakter volt, akiről az intuíció azt mondta, hogy a
végleges titkok birtokosa, a jidám pedig lehengerlő jelenlét
volt, amely talán a legjobb kapcsolatot teremtette meg más
világokkal. Ilyen körülmények között "alkalmazkodnom"
kellett minden erőmet és megértési képességemet felhasználva.
A fő probléma az volt, hogy a furcsa információk miatt,
amelyeket az agyam kívülről rögzített, és az a tény, hogy nem
voltak átfedésben a mindennapi élet szokásos fogalmaival,
mind az álom ötlete, mind sajátos állapota elkezdett
generálódni az elmémben . Valójában csak az agy szélsőséges
131
megoldása az, hogy leküzdje azt a zsákutcát, amelyben akkor
volt. Így nagyon könnyen meg tudtam magyarázni, hogy a
jidám miért telepatikusan közvetítette a tibeti lámának, hogy
bizonyos feszültség keletkezett az elmémben. Eleinte késztetést
éreztem arra, hogy bizalmatlanul kezeljem ezt a megfigyelést,
de később meggyőződtem arról, hogy a jidámnak tökéletesen
igaza volt és figyelemre méltó az ereje. Másrészt okkult
szempontból a dolgok tökéletesen megmagyarázhatók voltak.
Ismeretes, hogy egyes tárgyak alakhullámainak milyen
figyelemre méltó hatása van a varázslatos légkör kialakítására,
ez az oka annak is, hogy a rituálék bizonyos támaszt és néhány
speciális diagramot és gesztust is használnak. Mindezt arra
használják, hogy megkönnyítsék a tervek közötti elválasztás
"megtörését", ami nem más, mint "híd" közöttük. A mágikus
folyamat végrehajtójának energiája és a támogató elemek,
amelyek megkönnyítik ennek az energiának a kívánt irányba
való eligazodását, minden okkult művelet alapját képezik.
Mind a lény, mind a felhasznált tárgyak a Teremtés finom
síkjaiból származó energiák elfogásának és
megnyilvánulásának igazi közvetítőivé válnak.
Bár ebben az esetben messze nem volt mágikus folyamat, a
síkok közötti erő és energia továbbításának elve csak a jelenlét
eleme miatt működött. Például a furcsa tárgy finom
132
energiamezője, amely meghosszabbította az életet, minden
bizonnyal hozzájárult a szoba tér-idő torzulásához, a másik
három lény aurája szintén fontos tényező volt ebben az
irányban, így a saját aurám akkor valahogy „át volt itatva”
ezekkel a szokatlan rezgésekkel, amelyek hangosan
visszhangoztak a tudatomban.
Az álmodozásba, amelybe beléptem, hirtelen betört egyfajta
hang, amely inkább mennydörgésnek hangzott. Bár nem igazán
értettem a szavakat, a gondolat világos volt számomra. A
jidám elmondta, hogy annak érdekében, hogy segítsen ellazulni
és ellazítani az elmémet, megváltoztatta a szoba légkörét,
lehűtötte és életerőt adott. A fejem felzúgott szavainak
"mennydörgésére", bár nem mondhatnám, hogy valóban
olyanok voltak, mint a mennydörgés. Csak analógiára
gondoltam, mert a valóságban a benyomás bonyolultabb volt.
Szinte döbbenten, de mégis gondolatban sikerült
megköszönnöm a jidámnak. Hirtelen gondolataimban és a
nappaliban is elsöprő csend honolt. Nem volt hang, sem
mozgás, csak megkeményedett csend. A félig nyitott szemmel
néztem, de a környezet valahogy irreálisnak tűnt számomra.
Alig éreztem a testem körvonalait, de a várakozásaimmal
ellentétben, a csodálatos relaxációs állapot, amely átölelt, nem
zavart és nem keltette fel az alvásomat, hanem éppen
133
ellenkezőleg, minden egyes pillanatban világosabbnak és
képesnek éreztem magam hogy megértsem mi történik velem.
A kevesebb, mint három perc alatt olyan jól éreztem magam,
hogy nem akartam mást, mint elmerülni ebben a nagyon
kényelmes állapotban. Intuitív módon akkor rájöttem, hogy ez
egy olyan csodálatos segítség, amit a tibeti jidám és a láma
adott nekem, hogy mentális szinten legyőzzek egy bizonyos
energiablokkot.
Bár nem sokkal ezelőtt az "én védekezésem” nagyon aktív
volt, valamint szorongást és bizonytalanságot akart okozni,
hogy elhagyjam a szobát, most mégis nagy örömöt, melegséget
és érzelmeket éreztem, mert a különleges lények közelében
voltam és mert teljesen szokatlan helyzetben találtam magam.
Most, amikor írom e sorokat és tisztán visszaemlékszem
azokban a napokban átélt eseményekre, beszélgetésekre és
belső érzelmek filmjére, rájövök, hogy nagyon kevés ember
lesz hajlandó elfogadni és megosztani azokat, még ha kis
mértékben is. Ilyen esetben a fő ok annak tűnik, hogy az
általam bemutatott szempontok messze túlmutatnak az életről
és annak rejtett rejtélyeiről szóló ismeretek és felfogások közös
poggyászán. Akkor ha azt mondták volna nekem, hogy
rendelkezésemre fog állni az a lehetőség, hogy felfedjem a
valóságot, amin keresztül mentem azokban a napokban, vagy a
134
csend változata, de az utóbbi esetben , akkor nem hittem volna
el, de akkor hogyan tudtam volna teljesíteni Machandi
buzdítását, hogy a világ által is ismert legyen az igazság,
amelyeket megéltem? Hogyan járulhattam hozzá, akár csak kis
mértékben is az ember okkult tudásához, amely teljesen
másfajta tudást képvisel, mint az a felszínes élettudomány,
amelyet a társadalomban él?
Ha csak az egyik vagy másik probléma lett volna az, amellyel
szembesültem, akkor valószínűleg nem vettem volna a
fáradságot, hogy leírjam a történteket, de a zavaró tények és
kinyilatkoztatások egész sora felmerült bennük, egy bonyolult
és ugyanakkor izgalmas sorsjáték, kulcsfontosságú
helyzetekben, amelyek nem szenvednek összehasonlítást a
hétköznapi élethelyzetekkel. Természetesen ezeknek a
szempontoknak nagyon pontos jelentése van, és egy sokkal
összetettebb egészbe integrálódnak, ami csak részben derült ki
számomra is. Másrészt tisztán érezhettem, hogy állandóan
támogatnak, és segítetenek leküzdeni minden olyan próbát,
amellyel életem ezen időszakában szembesültem.
Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak jól meghatározott
szerepe van abban a társadalomban, amelyben élünk, és ez nem
feltétlenül utal a világ gazdasági, politikai és kulturális életébe
való beilleszkedésünkre: nem csak a személyes karrier, hírnév
135
vagy hatalom, vagyon, család vagy anyagi javak
megszerzésének gondolatára utal. Létünk sokkal mélyebb
dimenzióját kell megragadnia, amely nélkül az élet sivárnak és
értelmetlennek tűnik, még akkor is, ha látszólag van bizonyos
külső vonzereje és ragyogása. Ezek azonban csak átmeneti
jellegűek, azaz nem fenntarthatóak, legfeljebb képesek
megzavarni a világ helyes megértését,amelyben élünk, mert
csábítóak, ugyanakkor illuzórikusak. Az embernek többre van
szüksége, mint pénzre, nyilvános elismerésre, üzleti sikerre
vagy mulandó élvezetekre. Ha valóban ez lenne a célja a
világon, akkor ha egyszer megszerezné ezeket a dolgokat,
akkor azt szeretné,hogy ne tűnjenek el. Vagy az az egyszerű
tény, hogy illuzórikusak, mint a Morgana lány, azt mutatja,
hogy az élet anyagi céljai csak egy megtévesztő játék, amely
végül elfárad a lényben.
Az utóbbi időben tapasztalt állapotok zűrzavara, az emberek,
akikkel találkoztam, és azok az események, amelyekben részt
vettem, megmutatták, hogy a spirituális fejlődés helyes és
világos útján járok. Ez megnyugtató érzést és belső örömöt szül
bennem, amely állandóan elkísér, és teljes meggyőződésem,
hogy ezek mindig támogatnak és segítenek előrelépni a tudás
útján. Most már pontosan tudom, melyik irányba nézzek,
anélkül, hogy elcsábítanának a világ hamis kísértései.
136
Rendkívüli esélyt kaptam arra, hogy találkozzak olyan
figyelemre méltó lényekkel, akik megtanítottak és
megismertettek az élet néhány ezoterikus aspektusába, ezáltal
teljesen új távlatot nyitva a megértésem és az életbe való
beilleszkedésem előtt. Amikor szembesültem bizonyos
fogantatási nehézségekkel, vagy zavaró tényekkel vagy
valóságokkal, segítettek legyőzni azokat.
A Bucegi -hegység szűrőtermében, Elinor kinyilatkoztatásai
esetén, és főleg a jidám jelenlétében, mindig megkaptam a
szükséges segítséget, hogy sikeresen leküzdjem tudatom
szünetének pillanatait.
Az itt leírt események azonban "keményebb" valóságot
tartalmaztak, mivel az új helyzetek gyakran megtámadtak.
Abban a nagyon kellemes állapotban, amelyben akkor voltam,
ami a tibeti láma és a jidám finom konjugált fellépésének volt
köszönhető, az volt a benyomásom, hogy leküzdöttem ezeket
az akadályokat, és hogy könnyebben el tudok viselni sok
"meglepetést". Ugyanakkor lenyűgözött a jidám ereje, ami
megnyilvánult bennem. A tibeti lámától kértem további
tisztázást ezen a területen.
- Amik önt lenyűgözték, valójában egyszerű tények,
amelyeket egy jidám könnyen megvalósíthat. Az emberek
korlátozott képességeihez képest azonban ezek az
137
eredmények különleges megvilágításban jelennek meg,
mert valójában egy jidám erői sokkal nagyobbak, mivel
képes irányítani bizonyos univerzumi energiákat. A
tanítvány egész élete során a jidámnak gyakran vigyáznia
kell testi és lelki épségére, mert az egyik felelőssége,
amelyet vállal, az az, hogy tökéletes biztonságban
elvezesse a tanítványt a végső szabaduláshoz. Legtöbbször
paranormális beavatkozásainak célja, hogy megvédje a
tanítványt a démoni entitások támadásaitól vagy a gonosz
befolyásoktól, amelyekkel lelki gyakorlata során
szembesül. Ilyen helyzetek különösen Tibet területén
fordulnak elő, amely az ilyen megnyilvánulásokra
jellemző. A fennsík hegyvidéki területei, völgyei vagy
nagy területei a különböző finom entitások fő befolyási
területei, amelyek nem mindig jóindulatúak a földjükre
behatolók számára. Fizikailag képesek szörnyű
cselekedeteket provokálni, ami akár a tanítvány életébe is
kerülhet- magyarázta a láma.
Ezek azok a helyzetek, amelyekben a jidám nagyon
hasznosnak bizonyul. Természetesen az első cél az, hogy
megragadjuk annak a finom entitásnak a jóakaratát, amely
azt a területet szabályozza, amelyen a tanítvány úgy dönt,
hogy időt határoz meg, és különböző lelki cselekedetek és
138
gyakorlatokat hajt végre. Ellenkező esetben ez a szellem
sértődöttnek és sértettnek érezheti magát a hely
tulajdonosának megfelelő figyelem hiánya miatt. Általában
a javulást egyszerű rituálék révén érik el, amelyek
bemutatják a kérelem okait és az adott területen való
tartózkodás hosszát. Annak érdekében, hogy a térségben
uralkodó szellem jóakaratának megszerzésében sikeresek
legyenek az esélyek, szokásként bizonyos tárgyakat vagy
ételeket kínálnak ajándékba, amelyeket hagyományosan
ilyen cselekvéseknek szentelnek. Ha tetszenek az
entitásnak, és elfogadja őket, finom szellemi energiájukat a
szellem veszi fel, és az anyagi felajánlásokat más
embereknek adják, vagy tiszta talajba temetik. Ha azonban
a szervezet megtagadja az együttműködést, amit általában
a látható és kedvezőtlen külső jelenségek, például a
szörnyű viharok, villámlással fenyegető, kő összeomlása
vagy akár a kérelmező sérülése is megnyilvánul, akkor a
jidám beavatkozik, és "harcot" kezd az entitással. Ez a
konfrontáció nagyon rövid lehet, ha a kettő közötti hatalmi
különbség nagy, vagy hosszú és fárasztó lehet, ha a jidám
és az asztrális entitás erői közel vannak. Ez idő alatt a
tanítvány visszavonul a csata színhelyéről, és ha a helyzet
bizonytalanná válik, megpróbál segíteni a jidámnak
139
 bizonyos típusú szellemi gyakorlatokon keresztül,
amelyeket ismer, leggyakrabban más finom entitások
további segítségét kérve.
- Az ön által leírt helyzet számomra a történetektől vagy a
legendáktól elszakadtnak tűnik. Vajon valóban létezik
ilyen valóság a fantasztikus lények között szörnyű
összecsapásokról? Léteznek ilyen harcok, még a fizikai
síkon is?- kérdeztem kiváncsian.
- Csak, hogy tudja,sokkal valóságosabbak, mint azt el tudná
képzelni - válaszolta a láma. Ami nem látható, nem jelenti
azt, hogy nem is létezik. A mai emberek "vakok" ezekkel a
finom realitásokkal kapcsolatban, mert nagyon büszkék, és
mert a materialista ideológia szellemében vannak
beiktatva. Ezért, még akkor is, ha kétségtelen
bizonyítékokkal szembesülnek, amelyek más síkok és
lények megnyilvánulásában léteznek, vagy megtagadják
ennek elismerését, vagy lelkileg sajnálkoznak. A finom
síkokban, mint például az asztrálsík, a formák és színek
nagyon széles spektrumú megnyilvánulással rendelkeznek.
Emiatt a Teremtés ezen dimenziójába tartozó entitások
közül sok csak homályosan felel meg fizikai
ábrázolásunknak, de nagyon közel állnak az úgynevezett
mesés lényekhez, amelyeket történetek, mítoszok és
140
 legendák írnak le. És bizonyos különleges körülmények
között akár a fizikai síkon is megvalósulhatnak. Valójában
ezt a változatot választja a jidám és a megfelelő entitás,
amikor kimerítették a harci és támadási lehetőségeket,
amelyek a finom tervekben szerepeltek. Ekkor a fizikai
síkon való megnyilvánulásuk romboló hatású, és a
tanítványnak meg kell győződnie arról, hogy nagyon jól
elrejtette magát. Azonban meglehetősen ritka, hogy egy
jidám elveszít egy ilyen harcot, általában a csata véget ér,
mielőtt a kettő közül egyet megölnek, de vannak drámaibb
esetek is.
Elmélkedve bámultam a velünk egy szobában lévő hatalmas,
néma jidámot és lassan eszembe jutott a kérdés:
- Ő az a jidám akit ön teremtett?- mertem végre
megkérdezni.
A láma nem valászolt azonnal. Előre azt hittem, hogy a
kérdésem nem helyes és éppen bocsánatot akartam kérni,
amikor ő hangosan válaszolt:
- Nem, ebben az esetben a probléma adatai bonyolultabbak.
Azonban jó, hogy a beszélgetésünk idáig eljutott, mert
ennek az a célja, amiért kértük ezt az ülést. Valójában
magam is egyfajta közvetítő vagyok, akinek el kell
végeznie egy bizonyos feladatot az ön számára. Nyugodjon
141
 meg, ezt pozitív szempontból teszem, most azonban nem
árulhatok el több részletet, mint amennyi feltétlenül
szükséges.
Azon tűnődtem, mennyire korlátozott ez a "szükség", hiszen
majdnem négy órája voltam ott, de még mindig nem tudtam,
miért jöttem. Aztán rájöttem, hogy nem is tudom a tibeti nevét,
pedig a beszélgetésünk már egy jó ideje tart.

Repa Sundhi
Kissé frusztráltan ettől a szokatlan helyzettől, kifejeztem
zavartságomat, ami indokoltnak tűnt. A láma bocsánatot kért,
hogy még nem mutatkozott be, azzal az indokkal, hogy először
jobbnak látta, hogy meg tudjak néhány dolgot a jidámról, aki
ugye teljesen lekötötte a figyelmemet.
Nem sokkal ezután megtudtam, hogy a tibeti lámát Repa
Sundhi-nak hívják, Tibetben született, de az 1956-os kínai
invázió után elment otthonról, mert akkoriban nagy pozícióban
volt az Ihasai királyi palotában. Egy ideig számos országot
bejárt bizonyos diplomáciai képviseletekkel, de végül Kína
fővárosában, az akkori Pekingben telepedett le.
- Valami még nem világos- mondtam. Azt értem, hogy a
kínaiak miatt hagyta el Tibetet, de most mégis azt mondja,
hogy Kínában telepedett le?!
142
Repa Sundhi megkért, hogy hagyjak fel az udvariassági
szokásokkal, és szólítsam a nevén. Valójában a korkülönbség
köztünk nem volt túl nagy, de ez egy új dilemma volt
számomra. Beszámolója szerint 1956-ban Tibet fővárosában
tevékenykedett, ami megkövetelte, hogy akkor legalább 30-35
éves lehetett. Illetve jelenlegi megjelenése majdnem 50 éves
kornak felelt meg. Tehát négy évtized különbség volt, amit
nem indokolt.
- Amúgy is elértük volna a megbeszélésnek ezt a kényes
pontját, ezért örülök, hogy Elinor elmondta a titkát, mert
így könnyebben elfogadja majd a kinyilatkoztatásaim egy
részét- mondta nekem a láma, kissé mosolyogva mialatt a
furcsa tárgyra nézett az asztalon. Azonban már a kezdettől
fogva bevallom, hogy nem vagyok része annak a spirituális
útnak, amelyet Elinor követ, bár jól ismerem őt. Annak
érdekében, hogy megértse, mit teszek a világon és mik a
céljaim, ismernie kell az okkult szempontok egész sorát.
Most azonban nincs időnk ilyen kinyilatkoztatásokat tenni.
Azt azonban elmondhatom, hogy legtöbbször küldött
feladatot látok el, és ugyanakkor hozzájárulok az átadott
üzenet jó körülmények közötti megvalósításához.
- Miféle küldött? És milyen üzenetekről van szó?- kérdeztem
nagyon figyelve a beszélgetésre.
143
- Ne gondolja, hogy ezek az „üzenetek” olyanok, mint a
hitelesítő adatok, vagy olyan ami szóban elhangzik
valakitől. Ezek az „üzenetek” inkább a világ különböző
részein egyfajta spirituális küldetéshez hasonlíthatók. E
tekintetben tudnia kell, hogy az idő egyáltalán nem
befolyásol engem. Vannak emberek, akiknek tudatossági
szintje lehetővé teszi számukra, hogy úgy cselekedjenek,
hogy az aurájukba egyfajta fiatalító kozmikus energiát
vonjanak be. Ehhez azonban hozzájárul a nagyon ritka
gyógynövények és hegyi növények titkos készítménye is.
De itt megállok a magyarázatokkal!
Szinte azt sem tudtam mit mondjak. Határozottan
halhatatlannak tűnt az az éjszaka. Mégegyszer megkérdeztem
Repa Sundhit, hogy ki küldi őt ilyen fajta küldetésekre?!
- A probléma nagyon összetett- válaszolta. Annak
érdekében, hogy finom megértse ennek finomságait,
szilárd képzésre van szükség az ezoterikus tudás terén,
ideológiai és gyakorlati szempontból is. Aki beavatott
engem az okkultizmus rejtelmeibe, az is nagyon jól tudja,
hogy az emberiség nem él önmagától, mert ha ez így lenne,
akkor valószínű, hogy a negatív karmikus egyensúly, már
rég pusztításra késztette volna a Föld sorsát. De vannak
hierarchikus értelemben véve olyan világok és civilizációk,
144
 amelyek célja egy bizonyos egyensúly fenntartása még az
egész bolygó szintjén is, amennyire csak lehetséges,
anélkül, hogy beleavatkoznának az emberek szabad
akaratába. Ezek nagyon kényes, összetett és nehezen
érthető szempontok és valóságok, egyrészt annak a ténynek
köszönhetően, hogy a tudomány irányultsága és az
emberiségnek az univerzumról alkotott felfogása még
mindig mélyen materialista, másrészt azért, mert bizonyos
okkult érdekek ebben a világban nagyon erősek és
egyáltalán nem pozitív irányultságúak.
- Milyen világokról és civilizációkról beszél? Az
idegenekről?- kérdeztem, figyelve arra, hogy ne érintsek
egy kényes témát.
A láma elkomolyodott és a hangja csak még hangosabban
csengett:
- Mi az oka a meglepettségének és a zavartságának? Talán
még nem találkoztál e tekintetben ilyen jellegú könyörtelen
bizonyítékokkal? Nem engedtek be egy olyan helyre,
ahová csak nagyon kevés ember juthat be? A valóság első
pillantásra felháborító és hihetetlen lehet, de ez nem azt
jelenti, hogy nem létezik! Az "idegen invázió" őrültsége és
az elmúlt évtizedekben módszeresen gyakorolt tömeges
manipulációnak nagyrészt sikerült sok ember szemében és
145
 fejében hiteltelenné tennie ezt a témát. Remélem azonban,
hogy ön nem tartozik közéjük. Szomorú lenne, főleg, hogy
most nagyon sok titkos információt látott és megtudott
ezen a területen.
Alázatosan fogadtam ezt a fedést. Valójában nem az volt a
szándékom, hogy tagadjam, hogy vannak más civilizációk is a
világegyetemben, sokkal fejlettebbek, mint a mai emberi
civilizáció, csak ki akartam fejezni kételyemet, hogy ezek
pozitív hatást gyakorolhatnak az emberiség javára.
Véleményem szerint az, hogy hiszünk vagy nem hiszünk
abban, hogy a világegyetemben túlfejlett civilizációk léteznek,
gyerekes, és ezen a megértési szinten "viták" vannak a világ
egyes tudósai vagy politikusai, valamint bizonyos ufológusok
vagy egyértelmű bizonyítékokkal rendelkező szervezetek
között. Minden politikus és nem csak ők hevesen tagadják e
világok jelenlétét és bizonyítják, hogy valójában nem is
léteznek. Ez a rendkívül büszke és korlátozott elképzelés
azonban arról, hogy egyedül vagyunk a világegyetemben, jól
meghatározott érdekeken alapul, ami magában foglalja az
emberiség feletti teljes kontroll létrehozásának vágyát.
A legnagyobb problémák a keresztényekből származhatnak,
mert az egyház (főleg a katólikus) befolyása a világban még
mindig elég erős. Például, ha a hívőknek a pápa azt mondaná
146
és egyértelmű bizonyítékokat adna e tekintetben, hogy vannak
más lények is a világegyetemben, még technológiailag és
ideológiailag is fejlettebbek, mint az ember, azt elhinnék.
Szinte biztosan mély válságban lévő koncepció lenne a
tömegek között. A bizonyítékok és a más civilizációkkal való
kapcsolatfelvételek feltárása elkerülhetetlenül a
manipulációnak az emberiségre gyakorolt befolyásának és
erejének drámai csökkenéséhez vezetne, mert akkor az
emberiségnek más távlatai és más tájékozódási lehetőségei
lennének, mint amire ekkorra rákényszerültek.
A probléma azonban sokkal összetettebb, és nem korlátozódik
ezekre a szempontokra. Nagyon jól ismertem ezt a témát, és
ráadásul lehetőségem volt meggyőződni a hihetetlen
technológiákról a Vetítőteremben, és meggyőzni magam a
galaxisunk más civilizációinak létezéséről, a holografikus
vetületek szintézisét követően. Bár meg voltam győződve arról,
hogy a Bucegi-hegység titkos együttese egy ősi földönkivüli
civilizáció műve, azonban ezt Cezar soha nem erősítette meg,
még azután sem, hogy feltárta előttem a nagy expedíció titkos
elemeinke nagy részét, amelyben részt vett. Ezért ebből a
szempontból ez a rejtély rejtve maradt előttem. Valósznűleg
egy primitív ideológiai „reflexből” felületesen reagáltam
azokra az információkra, amelyeket Repa Sundhi adott nekem,
147
tekintve, hogy valószínűtlen, hogy az emberiséget más
fejlettebb civilizációk felügyelik. De tisztában voltam vele,
hogy nincs egy szilárd alátámasztásom se ehhez a gondolathoz.
Másrészről pedig a láma folytatta a magyarázatot, de én nem
azt mondtam, hogy egy idegen civilizációra gondolok. Én csak
mondtam, hogy vannak nagyon fejlett lények akik felügyelik
az emberiség jó haladását, képességeik és az erejük messze
meghaladja mindazt, amire jelenleg gondolhat.
- Rendben, de hol vannak? Hol élnek? Köztünk vannak?-
kérdeztem őszinte csodálkozással.
Repa Sundhi zavartalanul folytatta a magyarázatot:
- Technológiai és szellemi fejlődésük olyan nagy, hogy
lehetővé teszi, hogy a civilizáció tagjai, mint egy kapcsoló,
megváltoztassák az anyag rezgésének sajátos frekvenciáját,
amikor akarják. Bizonyos értelemben hasonlít egy jidám
cselekvéséhez, de szükség esetén megváltoztathatják egész
civilizációjuk rezgésszintjét, például a fizikai síkról az
asztrális síkra és fordítva. Annak érdekében azonban, hogy
elkerüljük a nem kívánt érintkezést a mai emberi
civilizációval, amely tisztátalan és durva, jelenleg egy
nagyon különleges és titkos területen tartózkodnak,
amelyről csak pletykák vagy feltételezések vannak. Ez a
helyzet jórészt addig tartott, amíg a nagy felfedezést a
148
 Bucegi -hegységben tették meg, egy évvel és valamivel
ezelőtt.
Elhallgattam, de alaposan elgondolkodtam a kérdésen. Repa
Sundhi azonnal válaszolt nekem.
- Igen, Cezar Brad tudja az igazságot errőla civilizációról és
a Bucegiben található helyszínről, de még nem engedték
meg, hogy erről bármit is tudósítson, még a román vagy
amerikai hatóságoknak sem, miután a parancsnokság
visszatért a Nagy Expedícióról. A fő alagútban való utazás
során egy ponton olyan esemény történt, amelyben csak
Cezar vett részt. A csoport többi tagja nem férhetett hozzá
az ismeretéhez.Valójában azt sem tudják, hogy mi történt
akkor.
- Ezt azt jelenti, hogy ön jól ismeri Cezart- mondtam
lelkesen. Sokat mesélt nekem is a nagy kalandról, de
néhány dolgot nem osztott meg velem. Azt mondta, hogy
még nincs engedélye, hogy felfedje őket, de azt hiszem
pontosan arra utalt, amit ön mondott. De kíváncsi vagyok,
hogy hogyan ismerte meg Cezart, hogy ő elmondott ilyen
dolgokat önnek. Nekem soha nem mesélt önről.
A láma rejtélyesen elmosolyodott.
- De igen, beszélt,de akkor még sem ön sem pedig Cezar
nem érzekelték az igazságot. Csak miután megtette a
149
 Bucegiben való nagy felfedezést, egy nagyon különleges
konjunktúrában, amit létrehoztam, találkozott velem újra.
Egy régi barátja vagyok és most látja a sors kedvező játéka
azt hozta, hogy ön is megtudjon néhány titkos információt.
Minden erőmmel próbáltam azonosítani Repa Sundhit, a Cezar
által adott információk alapján, de nem tudtam kitalálni.Végül
kedvesen rám nézve a láma így szólt hozzám:
- Szorosan részt vettem Cezar Brad oktatásában és szellemi
formálásában, aki egy nagyon fejlett lény. Ápoltam
kivételes tehetségét és olyan irányba tereltem, amely soha
nem múlik.
Itt a tibeti megállt egy pillantra és hagyott időt, hogy még
egyszer próbáljam azonosítani. Emlékeim mélyéről az intuició
egyre nagyobb teret engedett. Aztán a láma nagy szerényen azt
mondta:
- Doktor Xien vagyok.
Tátott szájjal maradtam, nem tudtam mit gondoljak. Cezar elég
sokat mesélt nekem Doktor Xienről, de mindig nagy
megfontoltsággal és szeretettel, bizonyos értelemben azt
éreztem, hogy a tibeti láma olyan volt számára, mint egy lelki
tanítómester a kommunista időszakban amikor szorosan ápolta
és igazgatta sok évig, amíg a B bázison volt. Aztán az 1989-es
forradalom után hirtelen eltűnt, anélkül, hogy bárki is tudott
150
volna róla valamit. Sem ő sem nővére nem hagyott
bizonyítékot vagy nyomot az eltűnésükre. Cezar azt mondta
nekem, hogy amikor kapcsolatba léptek a kínai hatóságokkal,
hogy tájékoztassák őket a helyzetről, kezdetben negatív
reakciót kaptak, és azzal vádolták a román titkosszolgálatokat,
hogy elnyomják a kettőt, de érthetetlen módon ezt követően az
egész ügy feledésbe merült anélkül, hogy a rejtély megoldódott
volna. Azt hittem, hogy Cezar különleges képességei révén
legalább részben tud az igazságról, csak nem akarta elárulni
nekem.
- Az igaz, hogy bizonyos finom és okkult módokon
igyekezett rám találni - mondta a láma. De abban az időben
még nem fejlesztette ki ezt az erejét annyira, hogy képes
legyen leküzdeni bizonyos finom védelmi korlátokat,
amelyeket ilyen helyzetekben nyilvánítok. Ezt a védelmet
az indokolja, hogy a lehető legszabadabban kell
cselekednem a szellemi küldetésem teljesítéséhez,
miközben nagyjából tiszteletben tartom a modern
társadalom "normáit".
- Azonban tudja meg, hogy nem értem a világban tett
sajátosságait - mondtam akkor Repa Sundhinak.
Megértem, hogy sok évet töltött Romániában, kínai

151
 szakértőként a paranormális kérdésekben. Ez volt a
küldetése?
- Számos irányt vagy küldetést végezek egyszerre, de
mindegyik valamilyen módon korrelál, vagyis van közös
nevezőjük. A hatékony megoldás érdekében bizonyos
kapcsolatokat kell létesítenem azokkal az emberekkel, akik
valamilyen módon részt vesznek ezekben a problémákban.
Ez más mozgást igényel a világ különböző pontjain. Tehát
azt mondani, hogy mindig ugyanazon a helyen maradok,
nem megfelelő kifejezésmód, valójában sok helyre utazom,
azokba az országokba, ahol már létrehoztam ezeket a
kapcsolatokat. De ez nem az ön által elképzelt klasszikus
módszer szerint történik. Elárulom előtted ezt a titkot, hogy
megértse ezt. Azokon a módszereken kivül, amelyeket a
hétköznapi ember napi tevékenységeinek elvégzésére
használ, számos más lehetőség is létezik, amelyek egyes
lények rendelkezésére állnak, hogy hatékonyan
cselekedjenek. Az emberiség jelenlegi helyzetéhez képest
ezek paranormális jellegű megnyilvánulásokhoz
kapcsolódnak. Most megmagyarázhatom azt is, hogy
tizenöt évvel ezelőtt miért eltűntem Romániából. Egy
fontos szakasz véget ért, és az ottani jelenlétemre
egyszerűen már nem volt szükség. Kiderült, hogy az
152
 értékelésem helyes volt, mert a dolgok fejlődtek, és Cezar
betartotta az elvárásaimat. Minden, ami később történt,
beleértve a Bucegi -hegység nagy felfedezését, egy nagyon
összetett, többdimenziós terv része, amiről itt nem szabad
beszélnem. Az idő múlásával azonban egyre részletesebb
töredékeket fogsz megtudni és megérteni ennek az egész
bolygót érintő akciónak a nagyságrendjéből, amelyben
önnek is megvan a maga szerepe. A Földdel kapcsolatos
nagyszerű projekt megvalósítása több magasan fejlett lény
együttes erőfeszítése, amelyek közül néhány a
megnyilvánulás más síkjairól származik, amint hamarosan
meg fog győződni ön is róla.
Meglepődtem azon, amit megtudtam, de ugyanakkor teljes
szívemből éreztem a vágyat, hogy hasznos legyek, és
lehetőségeimhez mérten hozzájáruljak e terv megvalósításához.
Többet akartam tudni arról, hogy mi Repa Sundhi küldetése
ezen a világon.
- Az általam ápolt és hozzáférhető kapcsolatok többnyire
kormányzati szinten vannak. Bár sok ember van a világon,
akik különféle eszközökkel harcolnak a jó ellen, még
mindig vannak olyanok, akiknek lelkiismeretük tiszta, és
hasznosak akarnak lenni a nemzetnek, amelyhez tartoznak,
sőt az egész emberiséghez. Minél felelősségteljesebbek a
153
világ nagyhatalmainak kormányai részei, annál fontosabb a
befolyásuk. Például a kapcsolatom a kínai kormány egyes
tagjaival. Számos hasznos beavatkozást segítettek elő
számomra, és néhány furcsa eseményt is lefedtek,
amelyeket nem lehetett megmagyarázni. Ezeket a
kapcsolatokat továbbítják, majd diverzifikálják egyik
generációról a másikra, de nem ezek az egyetlen
kapcsolataim. Fontos szerepet játszanak a nagy mágneses
erőt mutató emberek, valamint a kivételes képességekkel
rendelkezők, természetesen feltéve, hogy jótékonyan
orientálódnak. Az elkövetkező időkben ezek az emberek
képesek lesznek sok embert sarkítani körülöttük,
megmutatva nekik a helyes irányt, hogy megértsék azt a
kritikus helyzetet, amelyben az emberiség találja magát, és
hogyan tudnak és kell hatékonyan cselekedni annak
mélységes átalakítása érdekében. Jó tudni, hogy diszkrét,
de jól integrált beavatkozásai révén Cezar Bradnak sikerült
kiegyensúlyoznia a romániai erőviszonyokat.
A dolgokat mindig finomabb szinten kell megítélni,
mint amilyen a fizikai megjelenésük. A hatás annál
erősebb, mivel először a finom ok -okozati szinten
indul, csak később fog megvalósulni a fizikai síkon, de
a hatások összevonásának bonyolult módját csak
154
 néhány ember tudja megérteni. Cezarnak már megvan
az a képessége, hogy így cselekedjen, de nagyon jól
meg kell értenie, hogy ehhez a lény szándékainak
nagyon tisztáknak kell lenniük.
Az érzés, amit akkor éreztem, amikor Repa Sundhi felfedte
ezeket a dolgokat előttem, mély hálával ,bölcsességgel és
kedvességgel, amellyel bánt velem. Bár csak nagyon rövid
ideig ismertem őt, észrevettem a megbeszélésen, hogy feltűnő
hasonlóságban van a Cezartól kapott magyarázatokkal az
elmúlt években. Nem volt nehéz elképzelnem, hogy Repa
Sundhi gyakran beszélt hozzá, mint mester egy tanítványhoz,
tisztázva élete számos aspektusát, és türelmesen orientálva őt a
jóságra és az igazságosságra.
Csodálatosan éreztem magam, és minden gyötrelmem és
ingerültségem eltűnt, mintha varázslat lenne. Nagyon vágytam
arra, hogy minél több elemet megtudjak arról, hogyan
gazdagíthatom tudásomat és finomíthatom cselekvési
módszereimet. Aztán a láma felajánlott egy magyarázatot, ami
elsőre meglepőnek tűnt számomra:
- Az egyik nagyon fontos szempont, amit tudnia kell a tudás
szempontjából, hogy minden, amit a lények élnek és
éreznek egész életük során, az univerzum más lényei
számára is tapasztalattá válik. A lényeg az, hogy ez tértől
155
 és időtől függetlenül történik. Amikor valaki elnyeri a
hatalmat, hogy kapcsolódjon e létezés birodalmához,
amely meghaladja a teret és az időt, akkor gyakorlatilag
teljes hozzáférése lesz minden "rekordhoz", amely
magában foglal mindent, ami megtörtént és meg fog
történni.
- Elképesztő! Épp ma este beszélt nekem Elinor az esemény
finom „felvételeiről”, de az előző életekkel kapcsolatosan-
mondtam izgatottan. Igaz, hogy nem mondott el ennyi
részletet de megértem, hogy ugyanarra utalt, mint amiről
most ön beszél.
Akkor Elinor kötelességének érezte, hogy közbelépjen és
tisztázza a dolgokat:
- Elmondtam neki, hogy a múltbeli létezések, az ő vagy
bármely más lény vizualizálásának ereje a tudatossághoz
való hozzáférésen alapul a létezés egyidősebb szférájában,
ahol hű feljegyzések vannak minden olyan cselekvésről,
amelyet a fenomenális világban végeztek - mondta Repa
Sundhihoz szólva. Olyan, mint az univerzum egyfajta
"felvevőszalaga".
- Pontosan így van-hagyta jóvá a láma. A hozzáférés
ezekhez a pontos "nyomokhoz", amelyeket bármely lény a
megnyilvánulás útján hagy, bizonyos módon hasznot
156
 húzhat abból, amit akár a "világegyetem tapasztalatának" is
nevezhetnénk. Nagyon fontos, hogy ezt jól megértsük.
Végső soron a Teremtésben minden lény két alapvető
létállapotba néz, amelyek ellentétesek: a tudatlanság és a
tudás állapota. Amikor a tudatlanságra utalok, úgy értem,
hogy akkor a szóban forgó lény szinte semmit sem ismer
az univerzum lényegi törvényeiből, amelyben él. Emiatt a
tudatlanság arra készteti az embert, hogy részben,
töredezetten éljen, és a lét egy nagyon korlátozott területén
raboskodjon. Hasonlóképpen, akkor egy kis ketrecben van,
anélkül, hogy észrevenné. Másrészt a tudás hatalmat jelent.
Itt nem az elméleti, tudományos ismeretekre gondolok,
vagyis arra, amit általában a világi tudás ért, hanem
különösen arra, hogy mit jelent az egyetemes tudás.
Végtelenül gazdagabb és árnyaltabb, mint az első
kategória, és ez az egyetlen, amely hozzáférést kínál a lélek
magas dimenzióihoz.
- Rendben, de az emberek, még ha tudatlanok is, mégis
gyakran olyan életet élnek, amely jónak tűnik számukra,
sőt boldog vagy gazdag-mondtam. Vagyis, amit
boldogságnak és kiteljesedésnek tartanak.
- Így van, élnek, de tudatlanságban teszik, és ezért
szenvednek. A szenvedés és a tudatlanság kiegészíti és
157
 táplálja egymást. Van azonban egy rejtett jelentés még
ebben a tekintetben is, mert az ember csak akkor veszi
észre, hogy nem jó irányba halad, amikor a szenvedés és a
nyomorúság eléri az elviselhetetlen küszöböt, ami gyakran
megtörténik több tíz vagy száz egymást követő élet után.
Ez egy lényeges mozzanat evolúciójukban, amelytől
kezdve egyre inkább tudatában van annak, hogy
beilleszkednek az univerzumba. Persze lehet, hogy sokkal
több esése és visszatérése lesz ezen az úton, de az a fontos,
hogy már elültette belső tudatában és felfogásában, hogy
valami alapvető dolgot kell megváltoztatnia lénye és ez a
gondolat mindig olyan lesz, mint egy impulzus, amely
egyre magasabbra vetíti.
Hallgatva, amit Repa Sundhi mondott nekem, azt gondoltam,
hogy a tudatlanság olyan, mint egy éjszaka az ember
megértésében, mint egy sűrű köd, amely elsötétíti a
gondolkodását.
- Amennyire én tudom, a tudatlanok állapota nem áll túl
messze a tudatlan állatoktól- adtam hangot a belső
gondolataimnak.
- Annak ellenére, hogy ez túlzásnak tűnhet, tudnia kell, hogy
a valóságot tükrözi - mondta a láma. Elvileg minden az
ember és állat közötti alapvető különbségből, az öntudatból
158
 indul ki. A probléma egyszerű: míg az ember tudja, hogy
létezik, vagyis van öntudata, és határozottan tud
cselekedni, addig az állat csak ösztönből cselekszik,
anélkül, hogy tudná, hogy létezik. Az állat élete csak
belülről jövő spontán impulzusokra és az érzelmek nagyon
szűk tartományára redukálódik. Mindazonáltal még az
állatok és az emberek között is vannak jelentős
különbségek, amelyek közül néhányan jelen vannak,
amikor egy bizonyos fokú fejlődést elérnek, a tudat
bizonyos alapjaiban, amelyek aztán biztosítják az emberré
válás állapotát, az öntudatot. Mert nyilvánvaló például,
hogy a vakond és a delfin között nagy különbség van a
magasabb tudatstruktúrájú lény, például az ember
megértésének és kommunikációjának lehetőségei
tekintetében.
- Azt akarja mondani, hogy ugyanaz az evolúciós folyamat
az alacsonyabbról a magasabb tudatformára érvényes
marad a fizikai univerzum minden más részén is?- vágtam
közbe.
- Természetesen. Valójában már tudja, milyen sokszínű az
élet a galaxisunkban. De sokkal jobban meglepődne, ha
megtudná, hogy milyen szinte elképzelhetetlen
nagyszerűsége van az élet diverzifikációjának a
159
világegyetem többi részében, amelyben galaxisunk
gyakorlatilag semmit sem jelent. A forma mindig
alkalmazkodik az univerzum megfelelő szegletében létező
életkörülmények sajátosságaihoz, függetlenül attól, hogy
megfelelnek -e az ember életkörülményeinek. Ezért az
intelligencia formái az univerzumban is nagyon
különbözőek, és csak a hatalmas büszkeség és a határtalan
tudatlanság készteti az embereket arra gondolni, hogy
egyedül vannak egy valóban gigantikus univerzumban,
amelynek valódi dimenzióit nem lehet logikusan felfogni
vagy megérteni az elme megbecsülési rendszerében.
Másrészt ez a hatalmas fizikai világegyetem sokkal kisebb,
mint az asztrális és mentális világegyetem, amelyek
viszont sokkal kisebbek, mint az oksági univerzum.
Mindegyikük gyakorlatilag végtelen mértékben fejleszti a
forma és az energia lehetőségeit, amelyek a számukra
specifikus anyagtípusban valósulnak meg. Például az
asztrális "anyag" sokkal finomabb, mint a fizikai,
úgynevezett kézzelfogható anyag, amelyhez az emberek
hozzászoktak.Viszont a mentális síkra jellemző
"szubsztancia" finomabb, mint az érzelmek asztrális
"szubsztanciája", és az univerzum vagy az oksági sík

160
 "anyaga" sokkal kifinomultabb, mint a mentális
univerzumé.
Ezért minimális intuícióra van szüksége az embernek, és
józan észnek kell lennie ahhoz, hogy felismerje, hogy az
erők és energiák e kolosszális bevetését a Teremtésben,
amely nem csak az ő kedvéért létezik, még akkor sem, ha
azt hiszi, hogy ő az egyetlen végtelen tér, ami körülveszi.
A létezés minden formájában közös, legyen az fizikai vagy
finom, amellett, hogy szigorúan rangsorolják őket az
evolúció és a szellemi fejlődés mértéke szerint. És mivel az
átalakulás láncolatának fejlődési foka egyenesen arányos a
tudás mértékével, ugyanahhoz a problémához jutunk,
amelyből kiindultunk, nevezetesen, hogy aki ismeri, annak
hatalma van, és ez hozzáférést biztosít számára az egyre
magasabb dimenziókhoz a teremtésről. Persze, azt hiszem,
már észrevette,hogy az itt említett hatalom nem fizikai
illeve sem nem a pénzről, sem nem a politikai hatalomról
szól.. Ezek a hatalmak részleges és nagyon korlátozott
formáit képviselik, amelyekhez csak a bölcs ember képes
eljutni.
- Tehát minden a tudat fejlődésének kérdéséről szól" -
fejeztem be. Ebben a folyamatban a tudatlanságot

161
 fokozatosan legyőzi a tudás, és ez megmagyarázza, hogy
egyes emberek miért tudnak többet és jobban, mint mások.
- A tudat fejlettségi foka maga után vonja a forma vagy más
szóval az anyagi „tetem” fejlődését, amely lehetővé teszi
az egyéni tudat további fejlődését - magyarázta nekem
Repa Sundhi. Az ásványi, növényi, állati és végül az
emberi királyság ebben a sorrendben jön egymás után. De
ha most részletekbe mennénk arról, hogyan történik ez a
szakasz, a rá jellemző feltételekről, valamint az egyes
királyságok sajátosságairól, az túl sokáig tartana, és sok
magyarázatot igényelne. Ezért arra korlátozódtam, hogy
csak néhány szempontot mutatok be az emberről és az
állatról, mert esetükben a tudat fejlettebb formákat kezd
ölteni. Azt mondtam önnek, hogy bár alapvető különbség
van a két királyság között, paradox módon az ember
gyakran állatként viselkedik, és akár rosszabb állapotot is
elérhet.
Ugyanezen a véleményen voltam, ami miatt észrevettem, hogy
az ember elképesztő bukása valószínűleg a tudatlanság akut
formájának köszönhető.
- Azonban hogyan van az, hogy az az ember, aki már
magában hordozza az öntudat szikráját, és tudja, hogy ő

162
 egyéniség a többiek között, végül sokkal alacsonyabb
szinten pusztul el? Miféle tudatlanság ez?-kérdeztem.
Repa Sundhi örült, hogy elértünk a beszélgetés ezen részéhez.
- Itt valóban különleges kérdésről van szó - mondta. Mert az
egyéniség érzésével, amely az élet értelmét adja, az
embernek automatikusan megvan az egyéni és korlátlan
cselekvési akarata, és természetesen tettei lehetnek jók
vagy rosszak. Vele ellentétben az állat nem szabad
akaratából cselekszik, vagy ha még vannak olyan
pillanatok is, amikor úgy tűnik, hogy ezt teszi, akkor ezek
csak az egyéni akarat kezdeti vonatkozásai. Az állat
minden cselekedetét az ösztön és a szokás határozza meg,
beleértve a ragaszkodás vagy az odaadás hozzáállását is.
Természetesen idővel biztosítják az állat emberi állapotba
való fejlődését, de meg kell jegyezni, hogy az állatnak
nincs saját akarata, mert nincs lelkiismerete, nem tudja,
hogy egyénileg létezik. ... Sok lényt és tárgyat képes
felismerni maga körül, akár bizonyos egyszerű
kapcsolatokat is létrehozhat, vagy érzelmileg
megnyilvánulhat, de mindezek azonban csak ösztönből és
szokásból fakadnak. Ezért az állatfajok esetében nem a
tagjainak egyéni tudatáról van szó, mint az emberi fajok
esetében, hanem egy csoporttudatról, amelyből
163
periódikusan és a tapasztalatok felhalmozódását követően
az adott faj tagjának ugrása magasabb evolúciós szinten.
Ez a magasabb szint akár fejlettebb állatfajt, akár emberi
állapotot is jelenthet. Ilyen esetekben az állatfajnak ez a
tagja a csoporttudat "töredékét" képviseli, vagy inkább a
faj akkori fejlődési szintjének és tapasztalatának
kvintesszenciáját, ennek következtében magasabb
fokozatba kerül .. a válás. Fokozatosan egyre világosabban
tudatosítja egyéniségét, amíg el nem éri az emberi szintet.
Itt azonban, még akkor is, ha a tudatosság ugrása az emberi
színpadra óriási a létezés korábbi feltételeihez képest, az
elkövetett tettekért való felelősség kizárólag az egyént
illeti meg. Amint mondtam, az állat ösztönből cselekszik,
és bár cselekedetei néha vadak, mégis vagy védekezésre
vagy táplálásra hajtják végre. Ezeket a cselekedeteit nem
tekintjük egyedinek, mivel nincs tisztában az elkövetett
cselekmény természetével, az állat cselekedetei beépülnek
a faj csoporttudatába, amelynek része, tehát az adott faj
tudatához, tapasztalatokat halmoz fel.
Az ember esetében a probléma teljesen más, mert ő
mindent, amit tesz, beszél és gondolkodik, saját akarata
szerint cselekszik, ha testileg, lelkileg és szellemileg
egészséges. Ez az akarat, amely lehetőséget ad számára,
164
hogy tudatosan válasszon az egyik vagy másik lehetőség
közül, akár az evolúció és a jó útjára, akár a veszteség és a
szenvedés útjára léphet. Még ha ember is, ez az állapot
nem mentesíti a tudatlanság nyomása alól. Ha úgy dönt,
hogy gonosz cselekedeteket követ el, amely erőszakos,
durva, érzéketlen, despotikus vagy akár képes ölni is,
akkor azok "beleszámítanak" a saját sorsába vagy
karmájába, és pontosan ugyanazt a pénzt kell fizetniük
értük a további életükben. Az emberiség minden bűne, az
apróságtól, a képmutatástól, a hazugságtól, az irigységtől a
pusztító haragig, a heves kapzsiságig, a láncos
ragaszkodásig és a mérgező féltékenységig olyan
cselekedetek, amelyek salakként és fekete füstként
jelennek meg az emberi lélekben.
Vele ellentétben az állat csak szigorúan cselekszik az élet
megőrzése, az etetés és a szaporodás ösztönének
köszönhetően. Nem képes arra a hihetetlen nyomorúságra,
amellyel egyesek hódolnak, sem a gyűlölködő
cselekedeteire vagy kínos bántalmazásaira, amelyek önző
céljaikat szolgálják. Ezért mondom önnek, hogy sajnos az
ember gyakran még alacsonyabb állapotba kerül, mint az
állat, mert bár képes megfigyelni, megítélni és megérteni e
cselekedetek gonosz természetét, mégis végrehajtja azokat.
165
 Valójában ez a bűn és a hiba lényege. Az embert mindig
ott viszik, ahová múltbeli tetteinek fonala vezeti, akár
rájön, akár nem.
- Hogyan lehetséges azonban, hogy ilyen mértékben romlik
az emberi állapot? - kérdeztem dühösen. Ennyire drámai a
tudatlanság?
- Ha helyesen értelmezi azt a láncot, amely összeköti ezeket
a világegyetemi szempontokat, akkor a dolgok nagyon
világosak lesznek. A tudatlanság határozza meg a helytelen
cselekedeteket, és ezek határozzák meg a negatív karma,
azaz a nehéz sors felhalmozódását, ami viszont leköti az
embert azokból a korlátokból, amelyeket az általa
elkövetett hibák okoznak, és amelyeket most meg kell
fizetni, hogy új lánc jöjjön létre a hibák és a folyamat
folytatásában, mint egy ördögi körben.
Ebből a siralmas állapotból a kiút fokozatosan és csak az
ember állandó és intenzív erőfeszítésén keresztül történik,
hogy átalakuljon és cselekedeteinek természetét az erényes
tettek felé irányítsa. Néha olyan kétségbeesettnek és
reménytelennek érzi magát az élet problémáival és
nehézségeivel szemben, amelyekkel szembesül, hogy aztán
kísértésbe esik, hogy elvegye az életét, azt gondolva, hogy

166
 így megszabadul minden bajtól. Ez óriási hiba és súlyos
botlás az evolúció számára.
Aztán eszembe jutott Elinor megjegyzése ebben a témában és
Repa Sundhi befejezte a már megtudtakat.
- Azok, akik ilyen meggondolatlan gesztushoz folyamodnak,
általában mentálisan és pszichésen instabil emberek, vagy
azok, akiknek személyiségükben valamilyen démoni hatás
van. Ezeket a szempontokat az öngyilkos kíséret többi
embere egyáltalán nem veszi észre, és akár helytelennek is
tűnhet az addigi életéhez képest. Azonban az emberek
ostobasága és tudatlansága sem helyettesítheti az igazság
helyét. Csodálkoztam, hogy a láma látszólag nagyon jól
tudja, mit beszéltem Elinorral, mielőtt eljött. Azt azonban
észrevettem, hogy diszkréten csak azokat a szempontokat
emelte ki, amelyeket fontosnak tartott és amelyeket
elmélyíteni szeretne. Telepatikus tudásának ereje
félelmetes volt.
- Általánosságban elmondható, hogy az ember szinte
folyamatos drámát él meg megnyilvánulásában- folytatta a
beszédét. Anélkül, hogy gyanítaná, hogy a
világegyetemben az életnek mély értelme van, és vannak
bizonyos alapvető és megváltoztathatatlan törvények,
amelyek tökéletes egyensúlyban működnek, a tudatlan
167
gyakran azt veszi, ami rossz, buh és fordítva. Magára
hagyva olyan, mint egy levél a szélben, vagy mint a szekér
a látogatás nélkül, amely a rémült lovakat öleli körül. A
tudatlan ember sokszor vakon, gondolkodás nélkül és sorsa
hatására cselekszik, és az aurájában rengeteg energiát vonz
magához, amelyek miatt lárva, alsóbbrendű állapotban
fogja vezetni létét.
Óriási különbség van e sajnálatos állapot és az ember
felsőbbrendű állapota között, amit paradox módon a
hétköznapi emberek ritkán ismernek fel. Ennek
magyarázata az, hogy aki az észlelés és a tudás korlátozott
területén él, az nem képes olyan könnyen megérteni azt,
ami fölötte áll, mert nincs összehasonlítási feltétele.
Ezenkívül megjegyzi, hogy számos élettel kapcsolatos
elve, amelyek gonoszak és ellentétesek az egyetemes
harmóniával, az általa fenntartott kicsinyes előítéletekkel
együtt, teljesen ellenkezik a bölcsek viselkedésével és
elképzelésével. A tudatlanok ekkor zavartan érzik magukat,
hogy az átalakuláshoz alapvetően meg kell változtatni az
egész életszemléletét, ami kétségkívül nagy erőfeszítéssel
jár, legalábbis az elején. Legtöbbször egyáltalán nem
hajlandók erre az erőfeszítésre. Sőt, ekkor azt gondolják,
hogy valójában a bölcs ember elvei és mélyen spirituális
168
életmódja téves, és ezeket a társadalomnak el kell
fogadnia. A tudatlan, aki ekkor szintén rosszindulatú
megközelítésében a többi hozzá hasonló vak ember
elfogadására és véleményére támaszkodik. Valójában ez a
fajta cselekvés finoman fejezi ki az emberek, de különösen
a gazdagok vagy az uralkodó elitben élők dühös félelmét,
hogy elveszítik az addig élvezett kiváltságokat, hogy többé
nem lesz befolyásuk és hatalmuk és politikai befolyásuk és
még azt is, hogy elveszítik a vagyonukat. Ezt a cselekvési
módot különösen az emberiség nagy spirituális
reformátorai és azok irányítják, akik a szellem
szabadságáról, az élet tisztaságáról, az isteni tiszteletről és
szeretetről innovatív elképzeléseket osztanak meg
másokkal. Mivel társadalmi fenyegetéseknek tekintik őket,
gyorsan elnyomják őket, és a közvéleményt annyira
irányítják és manipulálják hamis információkkal, hogy
közös frontot képeznek a vádlottakkal szemben.
De, amint jól tudja, az igazság mindig győz, de ez nem
jelenti azt, hogy nincs szenvedés. A szenvedés minden
alkalommal előfordul, amikor a harmónia és az egyensúly
kozmikus törvényeit megsértik, akár a jelenben tett
cselekedetek, akár a sors által, ami így tükrözi a múlt
gonosz tetteit és más létezését. Tudnia kell azonban, hogy
169
 még a szenvedésnek is különleges célja van a Teremtésben.
A szenvedés fő "célja" nem a büntetés, hanem az embernek
az élethez való rossz hozzáállásának kijavítása. Amennyire
elismeri hibáját és tanul belőle, anélkül, hogy később
megismételné, a szenvedés eltűnik, de ha az ember kitart a
tévedés mellett, és nem érti szenvedésének rejtett okait,
akkor ez egyre inkább felerősödik, és ezáltal igazi
megpróbáltatássá válik az élete.
Izgatott voltam és éreztem, hogy beleborzongok, abba amit
hallok. Repa Sundhi fejtegetései kiváltották bennem a vágyat,
hogy ne tévedjek, és az aggodalmat a gonosz tettek miatt,
amelyeket más körülmények között követtem el. Bevallottam
neki gondolataimat, de ő kedvesen felnevetett, megnyugtatva:
- A korábbi vagy jelenlegi életben elkövetett hibákért való
siránkozás haszontalan, csak annyiban, ha lehetővé teszi
számukra, hogy világosan felismerjék gonosz
természetüket. Őszintén szólva a szenvedés kifejezés
viszonylag nem megfelelő, mert az ember csak azt kapja,
amit valójában korábban adott.
- Elinorral is beszéltünk erről- mondtam. De kíváncsi
voltam, hogy ennyire szigorúak -e a dolgok.
Repa Sundhi nagyon határozottan válaszolt:

170
- A karma törvénye menthetetlenül hat és rendkivül pontos.
Az isteni kegyelem azonban gyakran megkönnyíti az
emberi élet sok bajának és szenvedésének elviselését,
különösen akkor, ha őszintén megbánja a szívében
elkövetett hibákat, és megérti, hogy nem így kell
cselekedni. Ha nem lenne ez az isteni támogatás, amelyet
gyakran gondviselésnek neveznek, az ember valószínűleg
megsemmisülne a szenvedés terhe alatt, amelyet gonosz
tettei miatt el kell viselnie. De mint tudja, Isten nem azt
akarja, hogy a bűnös elpusztuljon, hanem, hogy kijavítsa
őt.
Ezért mondom önnek, hogy az egyetlen módja annak, hogy
az ember visszatérjen a megnyilvánulásba integrált isteni
létezéshez, a spirituális tudás, amely a többi tudástípus
között a legfőbb. Amikor egy lénynek módjában áll
ráhangolódni mindarra, ami a világegyetemben
felsőbbrendű, ekkor struktúráját és alapvető törvényeit
ismerve lehetősége van választani, vagyis szabad akaratát
pozitív irányba tudja használni. Mert mint jól tudja, hogy
sajnos elég sok lény választja a negatív utat, és ez valóban
szomorú dolog a jövőbeli karmájuk szempontjából. De az,
aki jótékonyan orientálódik, képes lesz egyre inkább saját
akaratát gyakorolni annak érdekében, hogy sikeresen
171
 vonzza aurájába az összes magas rezgést, ami alapvető
támogató pontot ad neki minden tevékenységében.
Repa Sundhi megállt egy pillantra, hogy megkérdezze tőlem,
hogy fáradt vagyok-e. Azt válaszoltam, hogy ritkán éreztem
magam olyan jól, mint akkor, és megköszöntem a figyelmét.
Annak ellenére, hogy az elmúlt évben, Cezar nagy expedíció
utáni távozása után, dokumentálni akartam magam, és
gazdagítani ismereteimet spirituális területen, még mindig úgy
éreztem, hogy hiányoznak a hozzáértő útmutatások ahhoz,
hogy részletesen megértsek néhány nehéz aspektust.
Szórványos meditációimnak nem mindig sikerült
megragadniuk az ezoterikus fogalmak vagy rejtett természetét,
és így kissé egyedül és tehetetlennek éreztem magam. Cezar
még az expedícióról való visszatérése után is annyira elfoglalt
volt, hogy alig találkoztam vele mindössze csak kétszer, ezúttal
megosztotta velem az utazás meghökkentő rejtelmeinek nagy
részét. Szóval nagyon örültem, hogy azon az estén a lehető
legtöbb információt megtudtam néhány olyan területről,
amelyekre korábban nem volt időm elmélyedni. Másrészt még
mindig kíváncsi voltam a találkozó valódi céljára. Valójában
mi volt az oka annak, hogy Repa Sundhi velem akart beszélni?

172
- Igen, azt hiszem, itt az ideje, hogy erről is beszéljünk -
mondta. Már nagyon késő van, és még sok tennivaló van
indulás előtt.
Csodálkozva húztam össze a szemöldököm.
- Én nem tudok semmifajta elmenésről nem tudok- léptem
közbe hirtelen.
- Nagyon fontos, hogy bízzon bennünk és abban amit önnek
mondok. Most nem szükséges túl sok magyarázatot kérni,
később segítenek megérteni a dolgokat olyan szemszögből,
amely még messze van az intuíciótól.
Meg kell tennünk egy rövid utat kell, de csak három nap
múlva indulunk. Elinor gondoskodik mindenről, ami ehhez
szükséges. Addig is lesz néhány dolgom, amin dolgoznom
kell, így addig nem látjuk egymást. Arra kérem azonban,
hogy ebben az időszakban ne beszéljen senkivel arról,
hogy mit fog történni, vagy arról, hogy találkozott velem.
Másrészről pedig amúgy sincs sok esély van, hogy ezt
elhidjék.
Teljesen meghökkentnek éreztem magam. Nem tudtam, hová
megyek, mit kell magammal vinnem, mennyi az utazás
időtartama, de legfőképpen nem tudtam, miért hívtak meg erre
az útra.

173
- Túl sok az ismeretlen- jegyeztem meg. Persze számomra
nem okoz gondot, hogy elintézzem az ügyeimet a hátra
lévő időben, de legalább mondja meg meddig leszünk
távol.
- Egy napot-mondta a tibeti. Vagyis, amennyi az emberiség
időbeli értékelésében számít annak. ne aggódjon, nem kell
poggyászt hoznia magával. Gondolja azt, hogy elmegy
sétálni a parkba, bár biztosíthatom, hogy a tét sokkal
nagyobb- tette hozzá tréfásan.
- Nem értem, miért nem mondja meg, hová megyünk -
erősködtem. Természetesnek tűnik számomra, hogy
legalább ezt tudjam, nem gondolja? Szeretem a rejtélyeket,
vonzódom az egyedi helyzetekhez, de ebben az esetben
mégis úgy gondolom, hogy ismernem kell néhány elemet.
- Vannak rejtélyek és rejtélyek - mondta a láma. Néhány
szempontot a megfelelő időben kell feltárni, különben
fennáll annak a lehetősége, hogy az egész cselekmény
veszélybe kerülhet. Ennek oka lehet az érzelmek és a
mentális beáramlás feletti ellenőrzés hiánya, ami ezután a
lény kaotikus viselkedését idézné elő. Még ha a beavatás
számos aspektusát meg is tanulta, és még akkor is, ha
eddig nagyon megrázó valósággal szembesült egy
hétköznapi ember számára, még mindig nem érzem úgy,
174
 hogy készen áll arra, hogy előre tudja, mi fog történni
néhány nap múlva. Ezért kértem, hogy bízzon meg
bennünk teljes mértékben, mert a tapasztalatai nagyon
intenzívek lesznek. Az egyik a könyvekből olvasni vagy a
hallomásból tanulni, a másik az, hogy személyesen szembe
kell nézni ezzel a valósággal. Nyugodj meg, önnel leszünk,
nincs mitől tartania.
Repa Sundhi úgy készített fel, hogy csak békét és nyugalmat
érezzek.
- Azt hiszem, a bizonytalanság több gondolatot fog adni,
mint ha tudnám, mire számíthatok - mondtam félénken.
- Természetesen elárulhatnám az utunk okát, de ez az eset
nagyon különleges, és nagyon óvatosan kell kezelni. Ennek
több oka is van. Először is ezt a cselekvési módot
javasolták számomra a legmegfelelőbbnek, emellett
vannak zavaró erők, amelyek ha tudomást szereznek
utazásunk szándékáról, akkor ezt mindenáron meg fogják
akadályozni. Foglalkoznom kell ezekkel a kérdésekkel, és
meg kell védenem az intézkedést. Valójában ez a fő oka
annak, hogy elkísérem a jidámot, amely ilyen veszélyes
körülmények között a stabilitás fontos tényezője.
- De azt mondta, hogy a jidám nem az ön teremtménye!
Akkor hogyan került magához?-kérdeztem.
175
- Ha részletesen válaszolnék erre a kérdésre, akkor meg kell
mondanom, miért megyünk oda. De így csak egy általános
ötletet adok neked, ami egy kicsit csillapítja elméd
izgatottságát. Elmegyünk az Apuseni -hegység egy
bizonyos területére, ahol találkozni fog valakivel. Ez
azonban különleges körülmények között fog megtörténni.
Látni és megérteni mindent a megfelelő időben. Ennek a
jidámnak gazdag tapasztalatai vannak az alaprajzban, és
felkérték, hogy kísérjen el erre a küldetésre. De tudja meg,
hogy nem ez az első alkalom, hogy segített nekem abban,
amit a földön el kell végeznem-tette hozzá Repa Sundhi, és
felnézett a jidámra, aki még mindig mozdulatlan volt, és
tágra nyílt szemekkel bámult a távolban egy képzeletbeli
pontra.
- Ha ilyen óvintézkedéseket kell meg tennie akkor, az azt
jelenti, hogy az út során valóban problémák merülhetnek
fel - tűnődtem hangosan.
- Igen, ezt már mondtam. A találkozó nagyon különleges
lesz, és bizonyos térbeli-időbeli változásokat tartalmaz,
amelyek bizonyos ellentétes erők hiányosságai lehetnek.
Ha nincs szilárd védelem, megzavarhatják a jelenséget és
megakadályozhatják annak megfelelő fejlődését. Viszont
megismétlem, hogy nem kell félni, mert védett lesz.
176
Azon tűnődtem, vajon Repa Sundhi szavai mennyire
nyugtathatnak meg. A testem észrevétlenül remegett egy mély
érzelem hatására, de a vágytól is, hogy megtudjam, valójában
mi rejtőzik e rejtély mögött. Kivel kell találkoznom? Miért volt
szükség ezekre a köztes fázisokra? Milyen furcsa jelenség fog
történni, és ki fogja előállítani? De e dilemmák helyett teljesen
mást kérdeztem Repa Sundhitól:
- Megmondom őszintén, hogy nem értem, miért kell
szembenéznem ezekkel a kérdésekkel?! Még csak a
szellemiség felé vezető út elején vagyok, és a tudásomnak
még sok hiányossága van. Igaz, hogy rendkívüli
eseményeknek lehettem szemtanúja, de az ön által
elmondottak és az intuíció alapján, amit ez előre jelzett a
jövőben, még mindig nem hiszem, hogy én vagyok a
megfelelő ember erre.
A láma nagyon komoly hangon válaszolt nekem.
- Megfigyelése önző, és rejtett büszkeséget mutat, amelyet
ebben a pillanatban talán észre sem vesz. Miért érdekli az,
hogy nem tud túl sokat arról, mi következik? Ha azt
mondanám: "Igaza van, talán nem jól értékeltem a
helyzetet, és rájövök, hogy a valóságban nem tudsz vele
foglalkozni, mert nem vagy elég felkészült!" Legyen
boldog? Gondolja, hogy ezt azonnal elfogadja, és
177
 hazamegy, örülve, hogy megúszta a terhet, amely
megterheli önt? Biztosíthatom, hogy ez nem az önbelső
reakciója lenne, a végén igazán csalódott lesz, és
megbánja, hogy flörtöl ezzel a javaslattal. Látja, ezért
mindig jó, ha mindig kimondja, amit gondol, sőt, ami a
szíve mélyéről jön, mert csak annak a dolognak van értéke
és csak annak van hatalma és hatása másokra. Hagyja a
viselkedési és verbális műalkotásokat azoknak, akik nem
tudják ezeket a dolgokat, idővel ők is felébrednek egy
mélyebb valóságra és majd megtanítják másoknak, hogyan
kell helyesen cselekedni.
Biztos lehet benne, hogy amire felkérték, nem véletlen.
Természetesen vannak nagyon rejtett motivációk a
lényével kapcsolatban, amelyeket most nyilvánvalóan
még nem tud. Mindazonáltal igazolják az összes
felszerelést, amelyet a jelenlegi helyzet megkönnyítése
érdekében alapoztak. Legyen tehát alázatos őszinte
módon, és ne csak homlokzat, mert így tisztán és
megfoghatatlanná válik a negatív hatásokkal szemben.
A hideg zuhany után, amelyre bevallom, nem számítottam, úgy
döntöttem, hogy sokkal figyelmesebb leszek arra, amit érzek,
gondolok és mondok. Gondosan szemügyre véve észrevettem,
hogy a lámának tökéletesen igaza volt, és bár látszólag őszinte
178
arckifejezésem volt, mégis mélyebb szándékaim voltak,
amelyek nem feleltek meg teljesen annak, amit mondtam.
- Rájöttem, hogy az igazi küzdelem a tökéletesség eléréséért
belül, az elme és a lélek legmélyén zajlik. Még azokat a
látszólag jelentéktelen káros szempontokat vagy
tendenciákat is, amelyek mások számára természetes napi
hozzáállásuk részét képezik, gondosan meg kell határozni
és meg kell szüntetni. Egyetlen folt sem megengedett, ha
valóban tökéletes akar lenni. Ezek azonban egyszerű
helyzetek, amelyeket - ha van érdeklődés és jóindulat -
nagyon gyorsan meg lehet oldani - folytatta a láma.
Azonban valódi problémák merülnek fel, amikor egy
személy komoly negatív szokásokat alakít ki.Az élet
kellemetlen tapasztalatai a legtöbb embert alsóbbrendű
negatív érzésekkel és érzelmekkel táplálják, például
gyűlölettel, rosszindulattal, haraggal vagy bosszúval. A
tudatlanok számára ezen állapotok kitartása automatikusan
vonzódik az univerzumban létező alacsonyabb világokhoz
vagy síkokhoz. Ezek a negatív érzések és érzelmek
olyanok, mint a magok, amelyeket az ember a lelkébe vet,
és természetesen ennek megfelelően meghozzák a
gyümölcsüket. Nagyon jól tudja, hogy ha szelet vet, vihart
arat. Vagy, hogy jobban megértse, nem vethet
179
gyomnövényt, és számíthat arra, hogy gazdag búzatermést
kap. Lehetetlen, hogy az emberek gyűlöletet, viszályt,
gonoszságot vessenek, majd valami jót és harmónikusat
arassanak. Tegyük fel, hogy most mosta meg a
makulátlanul fehér blúzát, és elment sétálni a városba.
Azonban észreveszi, hogy fekete tintafolt ott maradt, ami
ellentmondásos megjegyzést tesz az anyag kifogástalan
megjelenésével. Mondhatja, hogy elégedett, és elérte a
tökéletességet a blúz tisztításakor? Gondolja, hogy mások
nem fogják észrevenni a blúz fekete foltját ? Éppen
ellenkezőleg, ez jobban kitűnik a ruházat makulátlan
fehérjén, és kellemetlenül lenyűgözi őket. Minél inkább
fejlődik és közelít a tökéletességhez, annál
figyelmesebbnek és felelősségteljesebbnek kell lennie
cselekedeteivel szemben, még a legjelentéktelenebbekkel
is. Ekkor minden nem megfelelő megjegyzést, helytelen
cselekedetet és minden negatív jellemvonást azonnal
észrevesznek a körülöttük lévők, mert annál inkább
kiemelkednek az adott ember jó és viszonylag
kiegyensúlyozott hátteréről. Ha ez a megjegyzés, tett vagy
jellemvonás egy hétköznapi emberé lett volna, akkor nem
keltett volna nagy figyelmet, mert része lett volna annak a
közös és ugyanakkor alacsonyabb rendű egésznek, amely
180
 ezt az embert jellemezte. Egyáltalán nem tűnne ki. De így
egy bölcs vagy egy szent esetében a hiba - bármilyen kicsi
is - hamar szörnyű méreteket ölt a hétköznapi emberek
szemében. Ezért mondtam önnek, hogy a spirituális
evolúció magában foglalja a felelősségvállalás
szükségességét, és hogy megszüntesse az összes, a legtöbb
emberre jellemző durva, alsóbbrendű érzést és
megnyilvánulást. A tökéletességet nehéz elérni, de akkor a
teljesítmény teljes, és a jutalom végtelen.
Repa Sundhi megállt, és az órájára nézett.
- Nagyon késő van - mondta. Azt hiszem, ideje elvállnunk,
mert még el kell intéznem néhány dolgot, amíg el nem
indulunk.
Elinor felajánlotta, hogy maradjak éjszakára a villájában, de
némi gondolkodás után udvariasan visszautasítottam.
Szerettem volna csendben elemezni ennek az emlékezetes
napnak minden aspektusát, amely mélyen megjelölt, és
ráadásul szükségét éreztem, hogy gyalog menjek haza. Két
napom volt arra, hogy elmélkedjek a történteken, és
intézkedjek az indulásomról. Megegyeztünk, hogy a harmadik
napon, nagyon korán reggel indulunk útunk célpontjához,
amelyről akkor még csak homályos elképzelésem volt.

181
A néhány nyomból, amelyeket Repa Sundhitól kaptam, két
fontos szempontot értettem meg: azt, hogy szokatlan
jelenségek fognak bekövetkezni, amelyeket az ellenünk
megnyilvánulások kísérhetnek, és hogy bármit is gondolok
erről az akcióról és annak rám gyakorolt hatásáról, a legjobb
megoldás az volt, ha teljes mértékben elfogadom. Őszintén
reméltem, hogy meg tudok felelni Repa Sundhi elvárásainak.
Különösen az utazás során tapasztalt események annyira
megráztak, hogy volt, amikor az érzékeim egyszerűen leálltak,
és nem tudtam, hogy meghaltam -e, vagy még mindig élek. De
segített leküzdeni az akkor érzett nagyon heves érzelmem, és
így sokkal szélesebb látókörre tettem szert a fenomenális
valóságról, legyen az fizikai vagy finom.
Felálltam a székemből, hogy elbúcsúzzak Repa Sundhitól, és
meghajoltam a jidám előtt, aki kedvesen nézett rám. De ahogy
Elinor a folyosón vezetett minket a kijárathoz, észrevettem,
hogy a jidám hatalmas teste egyre átlátszóbbá válik, majd
néhány másodperc alatt teljesen eltűnt. Aztán a láma
elmagyarázta nekem, hogy a jidámnak el kell végeznie egy
bizonyos feladatot, ami megköveteli a máshol való jelenlétét.
Miután három nap alatt megbeszéltük a találkozó részleteit,
hárman elbúcsúztunk, de egy kicsit tovább maradtam

182
Elinornál, aki megkért, hogy várjak rá. Hamarosan jött, és adott
egy zsebórát, ami nagyon kopottnak tűnt.
- Az ősömé volt, és közel háromszáz éves-mondta. A
medálban egy metszet van az arcával. Pontosan így nézett
ki akkor is amikor találkoztam vele Brüsszelben.
Egy előkelő, hosszú hajú, fiatalember bevésett arcát láttam. A
nagyon régi és kopott óra a régmúlt idők élő bizonyítéka volt,
és érintése éreztette velem a metszetben szereplő karakter
rejtélyének finom izgalmát. Ekkor egész lényemet elfogta a
távolságok és az elmúlt idők nosztalgiája, aminek ez az ember
tanúja volt.
Megköszöntem Elinornak a gesztust, és elbúcsúztam tőle.
Ezután kimentem a hosszú, elhagyatott utcába, az első
esőcseppekkel. Bár arra számítottam, hogy továbbra is látni
fogom Repa Sundhi alakját az utcán, mégis azt találtam, hogy
megmagyarázhatatlanul eltűnt. Nem voltam hajlandó elemezni
ezt az új rejtélyt, inkább lassan elindultam a varázslatos jövő
felé, amely rám várt.

183
 III.fejezet
Machandi

A várakozásaimmal ellentétben a következő két napban elég

nyugodt voltam, és az indulásra való felkészülésre
koncentráltam. Annak ellenére, hogy ez idő alatt intenzíven
felidéztem az Elinorral és Repa Sundhival való találkozásom
sok zavaró elemét, egyáltalán nem voltam izgatott, hanem
mélyen elemezni akartam azokat a szempontokat, amelyek
akkor feltárultak előttem.
A megbeszéltek szerint, indulásunk előtti este felhívtam
Elinort, hogy megtudjam hogy, érvényes -e még az utazási
terv. Megerősítést kaptam tőle, így a találkozó előtti órákban
próbáltam elaludni. De hamar rájöttem, hogy ez nehéz feladat,
mert amint lehunytam a szemem, elmémet megszállta az
aszketikus hegyi táj képe, amelyben a sziklákat és a
kővölgyeket jég és hó borította. Két magasztos csúcs
emelkedett a távolban, csúcsaik a lemenő nap vörös-
narancssárga fényében fürödtek. A kilátás elhagyatott volt, és a
hideg szél erősen fújt, megingatva azt a néhány zuzmót, amely
a folyó száraz medrében nőtt.

184
Egyik oldalról a másikra feküdtem vissza az ágyba, nem értve
a látomás értelmét, sem üzenetét. Amikor lehunytam a
szemem, és megpróbáltam elaludni, nagyon világosnak tűnt
számomra, egy elképesztő realitás. Sőt, amikor megláttam a
tájat, minden testrészemmel érzékeltem, úgyhogy hamarosan
nagyon kezdtem fázni, amiután, több takaróval borítottam be
magam. Végül, miután sokáig az ébrenlét és az alvás határán
voltam, elaludtam, anélkül, hogy bármit is álmodtam volna. A
felszívódásom olyan mély volt, hogy amikor megszólalt az
ébresztő óra , több tíz másodpercbe telt, mire rájöttem, mi is
történik valójában. Az ébresztő hangja mintha távolról ért
volna hozzám, lassan közeledett. Végül felébredtem, és
csodálkozva, de nagy örömmel tapasztaltam, hogy kitűnően és
nagyon kipihentnek érzem magam. Jó hangulatban taxiztam
Elinor villájába, de elővigyázatosságból néhány utcával
korábban lévő címen szálltam ki.
Elinor és Repa Sundhi már ott voltak és vártak rám, először azt
is hittem, hogy elkéstem, de megnyugtattak, hogy csak
előkészítettek mindent az indulásra.
- A jidám nem kísér el minket?- kérdeztem csodálkozva,
látva, hogy az óriás nincs a házban,

185
- De igen, csak az útvonal bizonyos pontján fog hozzánk
csatlakozni- válaszolta a láma, anélkül, hogy további
részleteket közölt volna velem.
Aztán beszálltunk Elinor autójába, ami egy nagyon fényűző
dzsip volt és a villa előtt parkolt. Annak érdekében, hogy
könnyebben tudjon beszélni velem az út során, Repa Sundhi
azt javasolta, hogy maradjak vele a hátsó ülésen, amit nagy
örömmel fogadtam.
Majdnem hajnali öt óra volt, amikor elindultunk az útra. A
tiszta és csodálatos ég egy nagyon csodálatos napot vetített
előre, sőt ahhoz képest, hogy november elején jártunk, nagyon
melegek voltak és kevés eső esett. Megállapítottam, hogyha
még hegyre kell is másznunk, akkor is nagyon jó hozzáférési
lehetőségeink lesznek. Repa Sundi azonban elmagyarázta
nekem, hogy az erőfeszítéseink nem lesznek túl nagyok és az
időjárási feltételek sem igazán számítanak. A válasza kissé
összezavart, de nem kértem további pontosítást.
Elinor elég gyorsan vezetett, így már két óra múlva a Déli-
Kárpátok voltunk, amin át kellett kelnünk. Örömmel néztem a
csodás tájat a napfelkelte gyönyörű fényében és észrevettem,
hogy nem messze vagyunk attól a titkos területtel, amely a
Bucegi-hegységben található, melyet körülbelül egy évvek
ezelőtt látogattam meg.
186
- Ez a különleges hely, fontos szerepet fog játszani Románia
életében- szólalt meg hirtelen a láma. A felfedezés
egyáltalán nem volt véletlen, és a Cezar által tett expedíció
volt az első jele, a küszöbön álló változásról, amelyre
nemcsak Romániában, hanem az egész világon sor fog
kerülni. A változásokhoz vezető okok, azonban annyira
bonyolultak, hogy egy hétköznapi emberi elme nem ér fel
ehhez és nem tudja ezt megérteni. Ezért azokat a
viszonylag „kevesek”, akik ezen feltételek előkészítésén
dolgoznak, gyakran támogatva vannak, néhány angyali
entitással, amelyek a megnyilvánulás különböző
hierachikus kategóriáihoz tartoznak. A keleti
hagyományokban istenségeknek nevezik őket és jó ha
tudja, hogy ők piramisszerű hierarchijába szerveződnek,
ugyanazon elvek szerint, mint egy vállalat vagy vállalkozás
a modern társadalomban.
- Cezar csak nagyon homályosan beszélt nekem arról a
segítésről, melyet bizonyos angyali entitások feltétel nélkül
felajánlanak az emberiségnek, de soha sem értettem, hogy
ez a segítség, hogyan nyílvánul meg, vagy hogyan
érzékelhető itt a fizikai síkon-mondtam.
- Egyik fontos szempont a finom tisztulás, amit ezek a
lények, akik az asztrális síkban a magasabb világokhoz
187
 tartoznak, egy ország, sőt egy egész bolygó szintjén
teljesítenek. Remélem, hogy az ilyen dolgokat már jó
ismeri. Ezek elvileg utalnak néhány finom valóságra,
amelyeket a modern tudomány elutasít vagy figyelmen
kivül hagy.
Ahogy az embernek biogenetikai energiája van, úgy a
Földnek is, a bioszférájából áradó finom energia mező
miatt, megvan a maga „aurája”. Természetesen az
emberi aurával ellentétben, a bolygó aurája gigantikus.
A két aura jellemzője, valamint a szintjükön zaljó
energiafolyamatok azonban lényegében azonosak.
Például egy személy aurája fokozatosan tisztátalanná
vállhat, az egészségtelen étrendjétől, a tisztátalan és
nyers környezetétől, amelyben él, de leginkább és
legmélyebben az adott személy által végrehajtott
cselekvések következtében válik tisztátalanná. Ami a
Föld auráját illeti, állapota a bolygó felszínén élő
lények fizikai, mentális és verbális cselekedeteinek
természetétől függ.
- Számomra könnyű elképzelni és asszimilálni ezeket az
információkat, de nem vagyok biztos abban, hogy egy
hétköznapi ember is meg tudja emészteni ezeket.

188
- Sajnos számukra a dolgok úgy vannak, ahogy ön mondta-
ismerte el Repa Sundhi. Az az ember aki nem tudatos és
nem ismeri el saját, finom auráját, az nem tudja elhinni,
hogy a bolygó amelyen él, ő maga is egy „lény”, akinek
óriási aurája van. Azonban egy tapasztalt tisztánlátó
számára ez nyilvánvaló. Aki szabad hozzáféréssel
rendelkezik az asztrális síkhoz, az bizonyos feltételek
mellett érzékelheti a bolygó jelenlegi auráját is, amely
nagyon „feltőltött”.
- Tudom, hogy egy lény aurája sok információt nyújthat
fizikai és mentális állapotáról, de érvényes-e a probléma
az adott lény sorsára is? Vagyis úgy értem, hogy az auránk
tartalmaz információt a karmánkról?-kérdeztem.
- Az aura energetikai szerkezete nagyon bonyolult, de a
lényeg az, hogy benne gyakorlatilag minden olyan
informárció megtalálható az adott személyről, amely
többé-kevésbé rejtve vagy meghatározott módon van
kódolva, ezért az aura helyes „leolvasása” megjósolhatja
például a jövőben előforduló betegség jellegét, súlyosságát,
vagy akár az adott személy halálát, ha bizonyos különleges
jeleket észlel. Általában ezek a „tünetek” más életekben
bekövetkezett súlyos karmikus hibák, amelyeket a jelen
életbe továbítottak és tudat alatt megsúlyosbítottak. Az
189
 ilyen finom természetű energetikai karmikus hatások sötét
örvényként jelennek meg az aurában, a nagyon súlyos
esetekben szinte feketék, hasonlítanak egy mély
„tölcsérre”, amely kivülről befelé a test kontúrjához
érkezik. Bizonyos értelemben a forrással finoman
hasonlítanak formájukra és szerkezetükre. Az aurában való
jelenlétük azonban sorsdöntő jel az ember életére nézve. A
Föld aurája esetében nagyjából ugyanez a helyzet. A
legártalamasabb elemek, amelyek hozzájárultak a
tisztátalansághoz, az emberek bűnei és bűnösségei,
amelyekhez hozzáadódik a rosszul orientált technológia. A
helyzet tovább romlott a bolygó felszínén élő nagyon sok
ember miatt, akik azonban helytelenül cselekszenek és
negatívra billentik a mérleget.
Rövid szünet után, amely alatt elemeztem a kapott
információkat, a láma kötelességének érezte, hogy további
magyarázatokat adjon nekem ebben az irányban.
- Az aura valójában finom energiafelhalmozás, és az azt
alkotó energiák uralkodó jellegétől függ. Itt a dolgok
viszonylag egyszerűek: ha csak előnyös módon cselekszel,
akkor az aurában pozitív energiák halmozódnak fel,
amelyek természete előnyös. Az ilyen aura fényes, élő,
aktív, sugárzó. De azok, akik engednek a bűnnek, és
190
kitartanak a perverz és negatív gondolkodásban
fokozatosan gonosz energiákkal szennyezik aurájukat:
unalmassá, tompává teszik, sötét színek uralják, mint
például piszkoszöld, barna, sötétvörös, sőt sötétszürke és
fekete területek. Az aura ezen sajátosságai szorosan
összefüggnek a sors jellemzőivel. Mivel az interakció az
emberek között vagy közöttük és a körülöttük levő dolgok
vagy jelenségek között mindenekelőtt energetikai
kölcsönhatás az aurák finom szintjén, ez azt jelenti, hogy
egy ismert elv alapján mi hasonlít, vonz és ez az elv
mindenhol érvényes a Teremtésben. Ezért egy gonosz, sőt
viselkedésében sátáni ember soha nem lesz képes jó
cselekedetre. Ugyanezen okból szinte soha nem fog látni
bűnözők csoportját, akik templomba mennek, és papok és
szentek társaságát keresik, hogy megtérjenek és
megváltoztassák életüket. Ezek a nyomorult lények
továbbra is az aurájukban uralkodó gonosz energetikai
rezgések alapján fognak cselekedni, és azonos természetű
személyekkel fognak társulni, és arra buzdítják egymást,
hogy rosszat tegyenek velünk. Mint már mondtam önnek,
ilyen módon elvetik a keserű sors magvait, amelyeknek
ugyanolyan intenzitású veszteségekben és szenvedésekben
kell élniük, mint másoknak.
191
- Tudja meg, hogy már találkoztam olyan emberekkel, akik
gúnyosan állítják, hogy ezután lesz elég idejük "fizetni" az
éppen elkövetett hibákért - mondtam. Személy szerint azt
gondolom, hogy ez nagyon káros nézet a valóságról.

- Igaz, hogy öntudatlanságában és tudatlanságában sok

embert az elme hangja csábít el, és nem a szív hangja.
Például egyesek kísértést éreznek, hogy a legtöbbet hozzák
ki az élet "örömeiből", és ne vegyék figyelembe az akkor
elvetett rossz magokat. Ezek az emberek azt gondolják,
hogy az élet későbbi szakaszában elegendő idejük lesz
"elfogyasztani" ezeket a negatív hatásokat, vagy más
szóval fizetni értük. De el kell mondanom, hogy ez a nagy
butaság bizonyítéka, némileg olyan, mintha azt mondaná,
hogy be akar kerülni egy iszap nyomorúságos sárába, majd
kimegy, és megmossa magát. Természetesen ez lehetséges,
de sok erőfeszítést igényel, és nagy időpocsékolás lesz, ha
megtisztítja magát a szennyezett "sártól". Mi haszna egy
ilyen cselekvésnek? Azokat az érdemeket, amelyeket egy
bizonyos időszak alatt alig halmozott fel, gyorsan
megsemmisítik a rossz cselekedetek, amelyek csak
úgynevezett részleges és mulandó elégedettséget hoznak.
Rájöttem, hogy egy ilyen komor perspektíva hasonló Sziszifusz
munkájához, és az egyetlen magyarázatot találtam azok
számára, akik ezt tették, az a gyengeségük az anyagi világ
mulandó kísértéseivel szemben. Megértettem, hogy ezek

192
meglehetősen gyorsan negatív érzelmeket váltanak ki az
emberben, mert természetes, hogy a durva és alacsonyabb
szintű elfoglaltságok, mint a kapzsi hajlam, a gazdag luxus,
hírnév és a hatalomért folytatott küzdelem, az emberben
kapzsiságérzetet, érzéketlenséget, rosszindulatot, irigységséget,
önzést, haragot vagy bosszút keltenek. Megkérdeztem Repa
Sundhit, hogy ezek a negatív érzelmek mennyire befolyásolják
az emberi aurát.
- Valójában ezek finom energiák, durva rezgési frekvenciával.
Ha nem távolítják el őket gyorsan, azaz ha nem adják fel
gyorsan, hogy helyettesítsék az ellenkezőjüket, akkor
„rögzülnek” az aurára és a test különböző szerveire, mentális
zavarokat, és súlyos betegségeket okoznak. Hasonló a helyzet
a Föld aurája esetében is, amelyet mélyen befolyásol a
felszínén élő emberek aurája. Sajnos a bolygó aurájának
jelenlegi helyzete meglehetősen kritikus, mert ma egy
súlyosan beteg ember aurájához hasonlítható. Ilyen helyzetben
természetesen követni kell a betegség tisztítására és
gyógyítására szolgáló "kezelést". És akárcsak az ember
esetében, a bolygó "görcsöket" vagy más hasonló jelenségeket
is rögzít, amelyeket a felszínén élő emberek apokaliptikus
jelenségeknek érzékelnek. Ebben nincs semmi természetfeletti,
csak a negatív "terhelés", vagyis a bolygó negatív karmájának
ellensúlyozása, amely kritikus értéket ért el, és így
befolyásolja az emberiség sorsát. Beszéltem Elinorral a sors
egyes aspektusairól is, és azt hiszem, megértettem a
193
kialakulásának mechanizmusát, majd elmondtam Repa
Sundhinak.
- Igen. Elvileg a folyamat meglehetősen egyszerű. Minden
embert sajátos energia jellemez, amely meghatározza egy
bizonyos általános elme- és lélekállapotot. Az általános
állapot ekkor létrehozza azokat a csatornákat, amelyeken
keresztül néhány uralkodó mentális hajlam megnyilvánul,
amelyek összefüggésben állnak az ember érzéseivel és
energiájával. Ezután az uralkodó tendenciák más szokások
és tendenciák egész láncolatát generálják, amelyek
nagyrészt strukturálják az adott személy jövőbeli sorsát. Ez
megmagyarázza, hogy egyes nyers energiával rendelkező
emberek durva érzéseket és durva ötleteket is mutatnak.
Nem elégednek meg véleményükkel, hanem más
gonoszságuk, szkepticizmusuk és saját maguk által
kimutatott romlottság alapján kezdenek el ítélni másokat.
Mindez azért történik, mert nem gondolják, hogy más
emberek különbözhetnek attól, akik ők maguk. Ilyen
körülmények között ezeknek az embereknek az evolúciós
útja nehéz és hosszú lesz, mert még nem ébresztették fel a
jótékony erő gyújtópontjait finom szerkezetükben, és ezért
nincs mit támogatniuk a kiegyensúlyozott és harmónikus
életben. Ily módon megértheti, hogy bizonyos lelki ugrások
miért nem történnek egyik napról a másikra. Egy olyan lény
esetében, aki még csak most kezd szellemileg felébredni egy
létezésben, a szellemi energia felhalmozódása akkor nem
194
 elég nagy, vagyis nem túlsúlyban van. A tapasztalatok és
állapotok, amelyekkel ilyen állapotban szembesül, vegyesek
lesznek, vagyis néhány jó lesz, de a legtöbb rossz. Ez
folyamatos ingadozást generál az ellentétes pólusok között,
ami számos belső és külső tényezőnek köszönhető. Például,
ha gonosz felhalmozódások vannak az adott ember
természetében, akkor ha érintkezésbe kerül egy gonosz
környezettel, hatással lesz rá, és undorító állapotokban fog
újra élni. Egy kiemelkedően előnyös lénynek azonban nem
lesz gonosz reakciója, ha ugyanabban a negatív
környezetben van. Akinek a legkisebb gonosz halmozódása
is van az aurájában, az érezni fogja - igaz, hogy nagyon kis
mértékben - azt a gonosz légkört, vagyis mégis észre fogja
venni, hogy az a környezet rossz. Ezzel szemben az a lény,
aki teljesen előnyös, még akkor is, ha belép az alacsonyabb
környezetbe, nem fogja ezt felfogni. Természetesen rájön a
természetére az ott tartózkodók reakciói után, de ennek
ellenére teljesen érintetlen marad, mert aurájában nincsenek
gócok vagy hidak ezekkel az energetikai
megnyilvánulásokkal. Ez egy nagyon fontos kérdés, és ezért
szeretném, ha jól megértené - tette hozzá erős hangon Repa
Sundhi.
Rövid gondolkodás után azt mondtam:
- Túlságosan jól tudom, hogy elengedhetetlen, hogy minél
több jótékony és emelkedett energiát halmozzak fel az

195
 aurámban, ami aztán meghatározza az egyensúly és a
harmónia állapotát a szerkezetemben.
Ráadásul ezek a felhalmozódások, amelyeket egy lény az
aurájában tesz, az lesz az összes ugrás, amely e lény
szellemi fejlődésében bekövetkezik - tette hozzá Repa
Sundhi. Tudnia kell, hogy a felhalmozás révén mindig
fennáll az evolúciós ugrás lehetősége. Jó, hogy megértette a
felhalmozás szükségességét, amelyet az aura szintjén kell
végrehajtani, kizárólag pozitív irányba, majd, mint
mondtam, ezek a felhalmozások összeadják és létrehozzák a
felgyorsult lelki ugrás feltételeit az evolúcióban. Ugyanez a
törvény vonatkozik a lelki regresszióra, vagyis az
involúcióra is. Ebben az esetben azonban már nem ugrásról
van szó, amely asszimilálódik az előrehaladáshoz, hanem
bukásról, a gonosz térdében lévő lény összeomlásáról. Amíg
a gonosz megmarad az emberben, kiszolgáltatott lesz, mert
ami már létezik abban a lényben, mindig vonz valami
hasonlót.
- És akkor hogyan fogunk érdemeket, vagy jótékony
energiákat felhalmozni?- kérdeztem dühösen.
- Sok lehetőség van az egyéni akarat felhasználására és a
negatív felhalmozások megsemmisítésére. Például az egyik
ilyen lehetőség az, hogy fellép a gonosz hajlam ellen,
amely akkor érezhető a lényben. Ha hamarosan eluralkodik
rajta a harag és a düh állapota, akkor uralkodnia kell
magán, és türelemmel telve a nyugalmat és a szeretetet kell
196
 késztetnie a másik lény iránt, aki fölé kívánta és kivetíti
gonosz energiáit . De mindez erőfeszítéssel jár, de tudd,
hogy erőfeszítés nélkül nem lehet sikeres.
- Magabiztosnak és lelkesnek érzem magam ezen
erőfeszítések megtételére! - mondtam hirtelen jó
hangulattal.
- Kiváló, ez azt jelenti, hogy optimista , és azok kategóriába
tartozik, akiknek aurájukban már előnyös túlsúly van.
Ehelyett a pesszimisták azok, akiknek
energiaszerkezetükben gonosz, negatív, romboló túlsúlyok
vannak.
Örültem, hogy megértettem a lét és az evolúció ezen alapvető
aspektusait a megnyilvánulásban. Ezt követően hálámat
fejeztem ki Repa Sundhinak, aki türelmmel és kedvességgel
magyarázta el nekem azokat az alapvető igazságokat, amelyek
nagyon egyszerűnek tűntek számomra.
- Igaz, hogy most ezek a dolgok egyszerűnek és
nyilvánvalónak tűnnek, de ne felejtsük el, hogy csak akkor
érheti el őket, ha esszenciákkal fog "táplálkozni".
Bólintottam. Lenyűgözött a láma által kimondott szavak
különleges ereje, nyugalma és mély tudása. Szavai mintha
örökre a lelkiismeretembe süllyedtek volna, és megvilágították
megértésemet. Ezután megkérdeztem tőle, hogy a Teremtés
finom síkjaiban található istenségek hogyan segítik az
emberiséget és az egész bolygót átlépni létük e kritikus
küszöbét?!
197
- Még ebben az esetben is ez az emberek választásának
kérdése- válaszolta Repa Sundhi. Az angyali entitások,
istenségek és mindazok, akik segítenek a bolygó
spiritualizálásában, saját meggyőződésükből és önzetlen
impulzusukból cselekszenek, de segítségük sokkal jelentősebb
lehet, ha az emberek ezt a segítséget kérik és tudatosan keresik.
Ez már fontos előrelépés lenne, hiszen azt jelentené, hogy
felébrednek a "zsibbadásból", és felismerik az emberiség által
elért dekadenciát. Imáik és jó gondolataik óriási mértékben
hozzájárulnak a Föld finom aurájának megtisztítására irányuló
erőfeszítésekhez. Másrészről, a teremtés megemelt síkjainak
egyes finom entitásai az álomállapot során elhangzott tanítások
vagy kinyilatkoztatások révén ösztönöznek egyes embereket.
Ezek a megnyilvánulások azonban annyira élénkek és
erőteljesek, hogy néha azoknak a tudatában impregnálódnak,
akik még jobban megtapasztalják őket, mint más események,
amelyek jelen vannak, a fizikai világban.
Hirtelen visszavillant a kép, ami álmom előtt kísértett, nem
mondhatnám, hogy álom volt, de nyilvánvalóan ez sem fizikai
valóság. Egy pillanatig tétováztam, hogy elmondjam -e ezt
Repa Sundhinak, de feladtam, mert Elinor éppen a hegyi út
szélén álló parkolóban állt meg. Kicsi pihenőt tartottunk és
megcsodáltuk a csodálatos tájat körülöttünk. Aztán
elfogyasztottam egy kis falatot Elinorral, aki hozta a szükséges
kellékeket. Repa Sundhi nem volt hajlandó enni, inkább
elgondolkodva sétált egy kicsit magasabbra a hegy lejtőjén.
198
Körülbelül húsz perc múlva folytattuk utunkat, és nem
sokkal később átkeltünk a hegyeken Erdélybe. Úgy tűnik,
hogy Elinor és Repa Sundhi is tudta az utat, amelyet
követnünk kellett, mert letértünk a főútról, az Apuseni -
hegység déli részéhez vezető útvonalon. Egész idő alatt
elkerültem, hogy pontosítást kérjek végső úticélunkról, de a
láma sem említett új elemeket ebben az irányban. Azt
vettem észre, hogy ahogy közelebb értünk az Apuseni -
hegységre jellemző sima, nagyon széles hegyi fennsíkokhoz,
Repa Sundhi csendesebb és koncentráltabb lett. Ezért sem
akartam őt más kérdésekkel zavarni, az események menetére
hagyva magam. A dzsip már régen elhagyta még a
mellékutat is, és felment egy országútra, amely több elszórt
falun kanyargott a magas dombok dombjain. Egészen közel
voltak az első hegyvidékek, amelyeket gazdag erdők
borítottak. Egy utolsó települést hagytunk hátra, amely csak
néhány házat tartalmazott, és meglepően jól karbantartott
erdei úton léptünk be. Egy ponton Elinor a bal oldali útra
kanyarodott, egy meglehetősen keskenyre, amelyet néhány
méter után elzárt egy fából készült sorompó, egy rozsdás
ónjelzés, amely alig tudta tartani a sorompó karját, és azt írta
a táblán, hogy erre az útra belépni tilos. Elinor kiszállt az
autóból, és félretolta a sorompót. Ezután belépett a dzsippel
arra az útra, amely kissé szélesebb volt, mint az autó, és elég
gyorsan haladt. Látható volt, hogy sokáig senki nem ment el
mert a növényzet szabadon nőtt az útnak annak a felén. Még
199
 nyoma sem volt a jármű kerekeinek, amelyek ilyen
területeken klasszikusak voltak. Az út az erdőn keresztül,
lejtőn haladt, körülbelül másfél kilométer után eltömődött.
Mindhárman kiszálltunk a kocsiból. Előttem a fákon
keresztül egy nagyon széles rétet láttam, amelyet a fa
kiaknázása hozott létre. A fákat kivágták, és csak csonkaik
maradtak, amelyeket részben növényzet borított.
- Innen gyalog folytatjuk - mondta nekem Repa Sundhi.
Tudnia kell, hogy nagy területen nincs emberi üvöltés, de
örülni fog a mesebeli tájnak, amelyen áthaladunk.
Akkor bevallottam, hogy nem rendelkezem a szükséges
képzettséggel ahhoz, hogy átkeljek a hegyeken, az utolsó ilyen
irányú kísérlet több mint tíz évvel ezelőtt történt, de a láma
biztosított arról, hogy nem kell túl sok erőfeszítést tennem,
mivel az út könnyen átkelhető és a lejtő is viszonylag sima.
Mindhárman kimentünk a nagy tisztásra, aztán rájöttünk, hogy
valójában pont azon a dombtetőn állunk, amelyen autóval is
megtettünk. Úgy vélem azonban, hogy az előttünk álló hegység
része volt a hegyvonulatnak, mert nem sokkal kisebb volt a
gerinceinél, ráadásul viszonylag keskeny és nem túl mély
völgy kötötte össze vele. Átkeltünk a réten, és a hegy felé
vettük az irányt, sétálva a magas, puha füvön, amely még nem
száradt meg. Az idő meleg volt, és a szellő a lehullott levelek
és visszakapott föld illatát hozta. Aztán éreztem egy
összetéveszthetetlen illat első leheletét, amit túl jól ismertem. A

200
borostyán és mirha illata kísérte mindig a jidám jelenlétét.
Felhívtam a másik kettő figyelmét is erre a tényre.
- Tudom, egy ideje velünk van - mondta Repa Sundhi.
Telepatikusan tájékoztatott egy bizonyos helyzetről, de
hamarosan láthatja az erőnlétét.
Valóban, néhány másodperc múlva a jidám fokozatosan
megjelent Repa Sundhi mögött, a bal válla közelében.
Észrevettem, hogy ez a megjelenés nem azonnali, hanem
nagyon gyorsan átment az alak tömörségének két -három
közbülső fázisán, először a test kontúrja diffúz gőzként
nyilvánult meg a légkörben, majd alakja csak bizonyos
területeken erősödött fel, majd teljesen a végső fázisban jelent
meg. Annak ellenére, hogy néhány nappal azelőtt láttam ezt a
folyamatot Elinor házában, de az ellenkező irányban,
ámulatom ugyanolyan nagy volt, csak most tartózkodtam attól,
hogy kifejezzem magam. A jidám lenyűgöző termete mély
biztonságérzetet és bizalmat keltett bennem, hogy sikeresen
megoldjam a problémákat. Ez az érzés azonban csak rövid
ideig tartott, mert fokozatosan kezdtem észrevenni egy paradox
jelenséget, amely megzavarta az agyam minden logikai
elemzését, és a teljes bizonytalanság állapotába vetített.

201
A transzformáció
A tudósok fantasztikus történetei és elméletei a párhuzamos
síkokról szinte semmit sem érnek ennek az igazságnak a
közvetlen tapasztalásához képest. Az én esetemben a
megdöbbenés még nagyobb volt, mert részletesen meg tudtam
figyelni még a valóság két szintjének összefonódását is,
anélkül, hogy ez bármilyen módon megzavarná érzékeimet.
Ahogy haladtunk át azon a völgyön, észrevettem, hogy a bal és
a jobb oldali horizont szélei egyre sötétebbek, "szűkítve" a
látásomat. Ugyanakkor azonban, mintha kompenzáló hatású
lenne, a fronthorizont mintha még távolabb kerülne, és így
"húzná" maga után a megkönnyebbülés minden formáját. A
fények tompítása az oldalakon inkább alkonyathoz hasonlított,
amely elmosta e területek részleteit, bár addig nagyon
világosak voltak nappal. Ez a nagyon furcsa megnyilvánulás
azt az érzést keltette, hogy egy hatalmas kád, a dombormű
mérete, amelyet addig az agy logikusan értelmezett,
aránytalanná vált, sőt hajlamos volt megfordítani optikai
vetületüket: ami a távolban volt, az nagy volt, és amit én
láttam, az nagyon kicsi volt. Azonnal észrevettem, hogy
nyilvánvaló zavaros állapotot keletkezett az agyamban, ami
félelmet keltett lényemben. A sokkoló változás azonban,
amelyet a környezetben észleltem, nem hirtelen, hanem
fokozatos volt, ami némi "mozgásteret" biztosított a megértési
képességemhez. Nagyon furcsa volt, hogy végigmegyünk egy
területen, és az az érzésünk, hogy a valóság körülöttünk kezd
202
rajzolódni, mint egy rajzfilm. Azt tapasztaltam, hogy az első
benyomás, amely ekkor az elmében keletkezett, a
bizonytalanság volt. Az agy nagyon gyorsan elemzi az összes
értelmezési lehetőséget, de ennek ellenére nem azonosít
korábbi tapasztalataiban semmi hasonlót. Aztán megpróbál új
modellt felépíteni az általa észleltről, de az extrapoláció nem
sikeres, mert nem tartja tiszteletben a háromdimenziós tér
logikájának és fizikájának alapvető törvényeit, amely az
értelmezés alapja. Így nagyon rövid idő alatt az agy "leteszi
fegyvereit", mert már minden lehetőséget kimerített. Az új
állapot azonban alkalmatlan a szokásos mentális állapotra, mert
az elmének mindig elfoglalva kell lennie valamivel, mindig
kell lennie egy elemzendő elemnek. Ezért abban a szokatlan
helyzetben, amelybe kerültem, automatikusan a belső félelem
akut érzése kapott el, ami nem volt más, mint az én
pánikreakcióm az új valósággal kapcsolatban. Ez a reakció
nagyrészt az élet megőrzésének ösztönére vezethető vissza,
amely minden lényben ősi, de ugyanakkor a megnyilvánulás
állapotához köthető, és rákényszeríti, hogy "ragaszkodjon" az
élethez, a tapasztalatokhoz.
Ugyanakkor azt vettem észre, hogy azokban a pillanatokban
még képes voltam világosan megfigyelni a félelem érzését,
amely körülölelt, sőt gyorsan elemezni annak okait és eredetét.
Ez egész lényem megrázkódtatását okozta, és rákényszerített
egy olyan helyzet tisztázására, amelyet addig észre sem vettem
és akkor feltettem magamban a következő kérdést: ha egyrészt
203
én vagyok az, aki átélem azt a félelmet és gyötrelmet, amiben
vagyok, akkor ki volt az, aki észrevette egész lényemnek ezt az
érzelmét és összehúzódását? Be kellett vallanom, hogy senki
sem volt idegen számomra, hiszen én magam is félelemben
éltem, és biztosan állíthattam, hogy én is az vagyok, aki elzárva
figyelt. Az első érzés akut összehúzódási és kényelmetlen
állapotot teremtett egész lényemben, de ugyanakkor a második
megnyugtatott és felemelt, nagy önbizalmat és biztonságot
adva.
Míg mélyen elmerültem ezekben a gondolatokban, Repa
Sundhi minden bevezetés nélkül megszólított, mintha egy
régebbi beszélgetést folytatnánk:
- Belső megfigyelései helyesek, de a zűrzavar nem szűnt
meg teljesen. Nagyon közel áll ahhoz, hogy jelentős ugrást
tegyen a tudatosságban, és megértse a valódi és a hamis
közötti összetett kapcsolatokat. Most van egy nagyon jó
alkalom arra, hogy rájöjjön: a fenomenális világ úgy van
felépítve, hogy az ember minden figyelmét az értelmezés
rossz irányába vonja el. Varázslatos cselekvés, a kozmikus
illuzionizmus kiváló száma. Nyilvánvalóan senki és semmi
nem tudta meggyőzni az embert, hogy a valóság, amelyben
él, nem pontosan olyan, mint amilyennek ő érzékeli. De
mivel most lehetősége van saját szemével meggyőződni, ez
a hit téves. Az ember minden hiedelme és előítélete a
klasszikus fizika tárgyával és törvényeivel kapcsolatban
hamisnak és működésképtelennek bizonyul. A probléma
204
 az, hogy számtalan létezése során az ember fokozatosan
megerősítette ezeket a hamis hiedelmeket és előítéleteket
egy központi csomópontba, amely szerinte az egyéniségét
képviseli.
- Nem nagyon értem, mondtam. Ezt úgy értsem, az vagyok,
aki valójában nem vagyok?
- Pontosan. De nemcsak ön teszi ezt, hanem minden lény a
Teremtésben, különböző intenzitási arányokban. Minél
nagyobb a tudatlanság, annál több ember ragadja meg
ennek az illúziónak a csapdáit, amelyektől nagyon nehéz
menekülnie. Gondosan elemezze az imént meglévő belső
felfogást, ez egy jó kezdet. Meg tudná mondani, hogy a két
"azonosság" közül melyikhez állt legközelebb eddig? –
kérdezte a láma.
Nem volt túl nehéz rájönnöm, ezért azonnal válaszoltam:
- Természetesen ettől félek. Sokkal erősebbnek és
közelebbinek érzem magamhoz.
- Hogy érti, hogy „magához” ? Fejtse ki!- kérdezte a láma.
Hirtelen rájöttem, hogy fogalmam sincs, ki vagy mi vagyok
valójában. Az első tendenciám a testtel való társulás volt, de
még én is, aki még csak az út elején jártam a beavatás egyes
aspektusainak megértésében, rájöttem, hogy egy ilyen
elképzelés valójában aberráció. Lényegében hogyan lehetek
ebben a testben, ha nem tudok minden pillanatban
tudatában lenni ennek? Nemrég néhány napja rájöttem, hogy
bár tökéletesen meg voltam világosodva, de még mindig
205
 nem érzékeltem a testet, és nem is akartam. A mély ellazulás
és tágulás állapota, amelyet ekkor a láma és a jidám
indukált, elhatározta, hogy meghaladom a testi érzést, ami
nagyon korlátozott. Azonban továbbra is nagyon jól tudtam,
hogy létezik, de semmiképpen sem fizikai, sem anyagi
formában és konzisztenciaként sem.
Ha például mélyen megértette, hogy valódi identitása nem
ez a test, hanem egy sokkal finomabb valóság, akkor biztos
lehet benne, hogy többé nem fog szembenézni hamis,
értelmetlen hozzáállások és felfogások egész sorával.
Először is, a halálfélelem fokozatosan eltűnik, akkor már
nem fog túlzottan figyelni a test külső alakjára, nagyon
elhalványulnak, sőt néhány büszke hozzáállás is eltűnik, és
kevésbé lesz önző. De legyen óvatos, mert ez csak a válás
egy szakasza, és nem csak meg kell állnia az elemzés ezen
szakaszában. Mélysége gyanútlan- mondta.
Ahogy Repa Sundhi kimondta az utolsó szavakat, észrevettem,
hogy egy másik táj kezd megjelenni azon a területen, amelyen
áthaladok, és amely kezdetben olyan volt, mint egy filmvetítés,
amely ráterjedt a fizikai valóságra, amelyben léteztünk. Bár
ennek a vetületnek a képe homályos volt, mégis rájöttem, hogy
ez még mindig hegyvidéki táj, de sokkal sziklásabb. Láttam,
hogy az Apuseni fűje és növényzete a földön van, amelyen
taposok, de ugyanakkor a két sziklás lejtő között kanyargó,
hegyes kövekkel teli száraz út képe rá volt helyezve, egy tiszta
megjelenés. Megálltam, és inkább megtöröltem a szemem,
206
hogy eltávolítsam a délibábot. Ők hárman is megálltak, és rám
néztek. Senki nem szólt semmit, és az idő megállt.
Körülnéztem, az alkonyat a részeken felerősödött, messze a
zenitig emelkedett, és előttem a kőhegy gigantikus csúcsai
egyre tisztábbak voltak az Apuseni erdős hegyei sokkal
alacsonyabb gerincei felett, amelyekhez mi voltunk akkor
irány. A két valóság összefonódása kétértelmű állapotot, sőt
bizonytalanságérzetet teremtett a talajt illetően, amelyen
haladtunk.
Az ég képe is változott minden pillanatban, kék színét és a
fényes napot, amit addig láttam, egyre inkább betört a lila, sötét
felhők vastag takarója, de még nem sikerült lefedniük a napot
az én valóságomban. A kilátás valóban lenyűgöző és
csodálatos volt egyszerre: e világ napsugarai, ahol én voltam,
néhány helyen átszúrták a valóság fenyegető fellegeinek
takaróját, amely átfedte, majd gyönyörű csonka kúpokban
szóródott szét a hegyek lejtőjén. Ennek az egyedülálló
látványosságnak a nagyszerűségét alig lehet szavakkal leírni.
Elborultam, de még mindig nem veszítettem el a nyugalmamat.
Ahelyett, hogy kétségbeesett erőfeszítéseket tettem volna
annak megértésére, hogy valójában mi történik, úgy döntöttem,
hogy a lehető legnyugodtabban és érdeklődéssel telve figyelem
meg a megkönnyebbülés csodálatos átalakulását, vagyis
inkább, a valóságot, amiben akkor voltam.
A régi táj "kicserélése" az új térbeli vetítéssel, a száraz és
sziklás völgyé szinte teljes volt. Csak a nap halvány
207
fényhatásait láttam, és itt -ott az Apuseni növényzetének
pasztell zöld területeit. Azonban egyre homályosabbak lettek,
és teljes mértékben átadták helyüket az új, sokkal durvább és
vadabb térbeli keretnek. Eleinte csak homályos benyomásom
volt, de miután a fordítás teljesen befejeződött, megdöbbentett
a csodálkozás: az a hegyvidék, ahol akkor voltunk, az volt az a
hely ami megszállottan járt az agyamban, mielőtt elindultunk
az útra!
- Ez a létezésének egy nagyon fontos pillanata amely segít
megérteni, hogy a jelenségek megnyilvánulásukban relatívak,
ugyanakkor meg lesz győződve arról, hogy elmélyülten
elmélkedve mulandó természetükön, majdnem varázslatos
irányítást fog elérni valóság, amelyben él. Ekkor tetszés
szerint meghatározhatja a teremtés egyes világainak
változásait vagy párhuzamos fordításait, ha erre egy adott
pillanatban szükség lesz.
Repa Sundhi ritka komoly hangon beszélt és a szemembe nézett. -
- Tegnap este láttam ezt a helyet, álmomban, amint lehunytam a
szemem- mondtam zavartan. Nem tudtam mit jelent és méh
mindig nem értek ennél többet róla.
- Támogatva voltál, hogy a sokk ne legyen olyan nagy-
mondta a láma. Ez egy magaslati terület, Tibet egyik
hegységében.
Üres tekintettel maradtam.
- Most Tibetben vagyunk?- dadogtam.

208
- Igen, a transzformáció teljes. De ne aggódjon a folyamat
visszafordítható- nyugtatott meg a láma.
- De még mindig nem értem! Miért mindez? Miért kellett
minket ide teleportálni?
- Mert itt közel vagyunk az útunk céljához és mert azt
javasolták nekem, hogy így cselekedjek.
Körülnéztem a durva, köves, száraz domborművön. Becslésem
szerint több mint négyezer méter magasságban voltunk. A szél
széllökésekkel fújt a völgy mentén, és a levegő nagyon hideg
volt, szinte csípős. Az életnek nem volt útja vagy nyoma,
kivéve néhány zuzmót abban, ami korábban egy folyó
medrében lehetett ami most teljesen száraz volt és csupa
szögletes kavics borította. Jégtöredékek látszottak egyik
helyről a másikra, és a völgy lejtőin, ahol voltunk, heves
hóvihar volt. A terület domborműve egy nyeregre
emlékeztetett, előttünk két grandiózus csúcs volt, tetejét hó
borította. Kétségtelen, hogy a táj lenyűgöző volt, bár a hangulat
kissé ködös.
Furcsa módon akkor úgy éreztem, hogy jelenlétem azon a
helyen valahogy elvárható, és hirtelen úgy éreztem, hogy
elnyom egy belső erő, amit nem értek. Ezután intuitív
módon korreláltam azt a félelmetes elszántságot és akaratot,
amelyet magamban éreztem, azzal a megszorítással és finom
erővel, amely onnan fakadt. Még ha első benyomásom
szerint a körülmények nagyon kemények és nemkívánatosak
is voltak, később észrevettem, hogy a táj „megtisztítja” mind
209
 az elmét, mind a szívet, és ez a hirtelen megtisztulás átadta
helyét a férfiasságnak, az erő belső érzésének. Az az
elhagyatott hegyvidéki terület, amelyet kezdetben inkább
vendégláthatatlannak tartottam, most mágnesként vonzott,
és szívszorító nosztalgiát váltott ki belőlem, amelynek
forrását nem ismertem.
- Mennünk kell!-mondta Repa Sundhi. Hangja nagyon
közelről és határozottan csengett annak ellenére, hogy a
völgy elég széles volt. Megborzongtam és akaratlanul is
magamra húztam a pulcsimat. A levegő hőmérséklete
azonban, sokkal kevésbé volt hideg, mint ami a normális
lett volna abban a magasságban és ennyi ideig.
Megkérdeztem a lámát, hogy hogyan lehetséges ez?!
- Ez a jidám egyik „hozzájárulása”. Neki személy szerint
nem lenne szüksége ilyesfajta létesítményre, de úgy
gondolta, hogy így majd jobban kibírjuk itt.-magyarázta.
Hálásan néztem a jidámra. A hatalmas teste tökéletesen
illeszkedett ebbe a tájba és egyáltalán nem volt nehéz felfogni
számomra, hogy egy istenség képes leküzdeni még a
legkeményebb földi körülményeket is.
- Tibet hegyeinek egyes helyei nagyon különlegesek, mert
különleges finom terhelésük van - folytatta Repa Sundhi.
Titokzatosak, mert megkönnyíthetik a különleges, néha
spontán jelenségek megnyilvánulását. Esetünkben a térbeli
fordítás az én akaratom cselekedete volt, de úgy
irányítottam a jelenséget, hogy legyen ideje alaposan
210
 megfigyelni annak jellemzőit, és legalább részben
megszokni az új feltételeket.
- Időben is transzformálódtunk?- kérdeztem némi
aggodalommal a hangomban és arra gondoltam, hogyha
lenne lehetőségem hazajutni egy transzformáció után,
akkor egy ilyen időutazás, amely nem ment volna túl jól,
végzetes is lett volna ebből a szempontból.
- Nem, nem volt rá szükség - válaszolta Repa Sundhi. Ez
nem jelenti azt, hogy nem lehetséges - tette hozzá azonnal.
Bár látszólag különböznek, a tér és az idő finom energiái
összefonódnak és meghatározzák a környező valóság fő
jellemzőit. A spirituális fejlődés egy bizonyos szintjén
lehetséges lesz, hogy saját akaratod szerint irányítsd ezeket
az energiákat. Ez azonban egyáltalán nem véletlenszerűen
történik, hanem csak teljes egyetértésben a világegyetem
megfelelő területének harmóniájával és
energiaegyensúlyával. Tudomásom szerint azonban a
jelenlegi tudomány nem ért egyet ezekkel az
elképzelésekkel, legalábbis gyakorlati szempontból. Ez a
kortárs tudós drámája - mondta a penge. Annak ellenére,
hogy némi elméleti haladást ért el, továbbra is hajlamos
túlbecsülni az erőfeszítéseit, és ez veszélyes tulajdonság,
mert korlátozza lelkiismereti szabadságát. Az elméleti
eredmények és feltételezések ösztönzőek, de frusztrálóak is
lehetnek. Itt is, mint más alkalmakkor, az ellenző a
felsőbbség eszméjének büszkesége. Az ember úgy véli,
211
 hogy akkor érte el csúcspontját, amikor valójában még
csak az út elején jár.
Óvatosan sétáltunk az éles kövek között, vigyázva, hogy el
ne vágja a cipőnket. Lefelé indultunk a völgyben, az
előttünk álló két hegycsúcshoz.
- Ez egy olyan terület, ahol az emberek gyakran
áthaladnak?- kérdeztem kíváncsian, hátha találkozunk
valakivel ezen az útvonalon.
Repa Sundhi megrázta a fejét.
- Ez a hegy finoman védett. Nagyon kevés zarándok fér
hozzá ehhez és azt is csak bizonyos magas istenségek
kegyelméből és jóindulatából-mondta. Az előttünk lévő
csúcsokat pedig nem lehet megmászni. A rajtuk túli
áthaladás egy titkos helyen történik, amelyet csak kevesen
ismernek. Két nagyon különböző világ határán van ön most
jelenleg
- És mi is arra a titkos helyre megyünk?- kérdeztem
reménykedve és lelkesen.
- Igen, de ezen nem lép túl! Nem most. Az eseményeknek
adott sorrendben kell történniük, annak érdekében, hogy
biztosítsák egy lény és az egész emberiség történelmi
folyékonyságát. Mindennek megvan a maga ideje, és
valószínűleg a nem túl távoli jövőben meg is ismerheti a
másik birodalmat.
Kicsit csalódott voltam, de ugyanakkor zavart is. Azonban
reménykedve megkérdeztem:
212
- Mi van ezeken a csúcsokon túl? Milyen birodalom ez és ki
él ott?
Repa Sundhi nem válaszolt nekem és továbbment anélkül,
hogy rám nézett volna. Kis idő múlva ismét megkérdeztem
tőle:
- Ha már nem lépünk be oda, legalább mondja meg, hova
megyünk most?
Kérésem jogos volt, mert már elértük a két magasztos csúcs
lábát. Magasságuk szédítő volt, de a lenyűgöző benyomást
elsősorban az okozta, hogy a sziklafal gyakorlatilag függőleges
és szinte sima volt, repedések nélkül. Aztán megértettem, miért
mondta Repa Sundhi, hogy a csúcsokat nem lehet megmászni.
Ez joggal van így, mert gyakorlatilag leküzdhetetlen akadályt
képeznek.
A láma a az együttes fejéhez érkezett, és jobbra vezetett
minket. Ferdén mászni kezdtünk a viszonylag enyhe lejtőn,
amely a hatalmas sziklás fal tövéig húzódott. Mögöttünk a
völgy szinte láthatatlan volt, sűrű köd és az alkony árnyéka
borította. Hirtelen egy szikla mögött egy rés jelent meg a hegy
masszív sziklafalában. Megálltam, olyan volt mintha áramütést
kaptam volna. Egy tisztázatlan, de meglehetősen erős félelem
kerített hatalmába, anélkül, hogy meg tudtam volna határozni a
valódi okát. Azt hittem, hogy ez a rejtélyes nyitásnak
köszönhető a hegyekben. A fülke nagyon keskeny volt, kissé
szélesebb, mint a vállszélesség, és kívülről teljesen sötétnek
tűnt. Magassága azonban figyelemre méltó volt, meghaladta a
213
nyolc métert. Résként jelent meg a hegy hatalmas testében, és
sejthetetlen rejtélyek létezését sugallta mögötte.
- Megálltam néhány méterrel a hegy sötét nyílása előtt, és
megkérdeztem Repa Sundhit, hogy ez-e az átkelő?! A
bejárathoz ért, felém fordult, és így válaszolt:
- Igen, ez a titkos szakasz, de megmondtam, hogy nem ez lesz
az az élmény, amit ma átél. Türelemmel és belátással kell
rendelkeznie.
A jidám megközelítette a hegyi fülkét és Repa Sundhi mögött
várt. Még ő is impozáns termetével aprónak látszott e
gigantikus sziklafal nagysága mellett.
- Most csak én és a jidám lépünk be a fülkébe, addig ön itt
megvár minket. Nem fog sokáig tartani.
Ezt kimondva eltűnt a nyíláson belü és ajidám szorosan
követte. Ahhoz, hogy széles vállaihoz illeszkedjen, kicsit félre
kellett lépnie. Hirtelen a környező táj nagyon elhagyatottnak,
sőt fenyegetőnek tűnt, aztán hirtelen nyugalom lett, és még a
szél sem fújt. Elinorra néztem, aki nyugodt és gondtalan volt,
azt a benyomást keltve, hogy nem először szembesül ilyen
helyzettel.
- Voltál már ezen az útvonalon?- kérdeztem, abban a
reményben, hogy megerősít ebben.
- Nem, itt nem. De Repa Sundhival voltam már hasonló
területeken, a Himalájában és az Andok-hegységben,
Peruban.

214
Tehetetlenül néztem rá. Úgy éreztem, mintha örökre ott
ragadtunk volna. Ezen az ismeretlen területen, teljesen
elszigetelve a civilizált világtól, kevés esélyem volt a túlélésre.
Pánik hatalmába kerítette az agyamat a gondolat, hogy
megfagyunk a hidegtől, hajléktalanok leszünk és étel nélkül
maradunk. Az éjszaka gyorsan lehullott a havas gerincre, és
Elinorral vártunk annak a hihetetlenül magas hegységnek a
tövében, anélkül, hogy biztosak lennénk abban, hogy bárhol
máshol találnánk üdvösséget. Ha még túlélnénk is valahogy, a
hegycsúcsok között elveszett tibeti faluba érkeztünk volna,
mindenféle kommunikációs és közlekedési eszköz nélkül. A
legjobb esetben, ha feltételezzük, hogy nem dobnak be a kínai
börtönökbe, akkor is évek telnének el, mire újra hazaérnénk
Romániába.
Elinornak is lelepleztem komor kilátásaimat, de ő szívből
nevetni kezdett, és elmagyarázta nekem, hogy a vékony levegő
valószínűleg némi fantáziát teremtett.
- Természetes, hogy nem érdekel,neked kétezer éved van
hátra, de én szeretném a maradék időmet maximálisan
kihasználni - mondtam érintett. Viszont elég világosan
rájöttem, hogy igaza van, a nagyon erős levegő, még ha
ritka is volt, súlyosbított bizonyos mentális funkciókat,
amelyek az első "riasztójelre" törtek ki. Ez a tudatosság
részemről elég volt ahhoz, hogy visszatérjek a helyzet
megértésének és megbecsülésének normális állapotába.

215
 Aztán elmondtam Elinornak, hogy több ilyen kirándulást
kell tennem, hogy hozzászokjak a hegyek szigorához.
Miközben néhány benyomást cseréltünk a témában, Repa
Sundhi és a jidám kijöttek a hegy sötét nyílásán, és közelebb
intettek minket. Elértem a hatalmas rést, de nem láttam semmit
a sötétségben. A bejárati falak kissé szabálytalanok voltak, és a
hegyi kőbe vágták a téglalap egyszerű geometriai alakját,
amely sokkal magasabb volt, mint amilyen széles volt. A
sziklafal közelsége erős érzelmi állapotot teremtett számomra,
mert ott valami rejtélyes dolgot éreztem, egy olyan mély
titokzatos dolgot, amiről semmit sem tudtam.
Repa Sundhi nagylelkűen nézett rám, és azt mondta:
- Most beléphet ebbe a hegybe, és megtalálja a választ az
utazás céljával kapcsolatos kérdéseire. A pillanat fontos,
mert pozitív cselekvések sorozatát indítja el a lavinában
egy lényeges kattintással, amely személyét is magában
foglalja. Ne féljen, egy ideig önnel leszünk. Ezzel Repa
Sundhi megfogta a jobb kezemet, és intett, hogy kövessem.
Megszakadt szívvel léptem be a hegy belsejében lévő
áthatolhatatlan sötétségbe.

216
A szent barlang
Mögöttünk a jidám és Elinor jött. Amint beléptem a
hegynyílásba, nem láttam semmit, de néhány másodperc múlva
észrevettem, hogy a folyosó megközelítőleg S alakú, amely
először jobbra, majd balra fordult. Amikor beléptem ebbe az
utolsó részbe, hirtelen láttam magam előtt, alig három méterre,
egy hatalmas nyílást, amelyet megvilágítottak. Beléptem egy
nagy barlangba, amelynek mennyezete valamivel magasabb
volt, mint az a rés, amelyen átjöttem. Valószínűleg tíz méter
magasan volt a barlang talaja felett.
Már kezdettől fogva lenyűgözött egy különleges elem: a
barlang diszkréten világoskék színű volt, nagyon kellemes, de
nem láttam a fény forrását. Egy másik szempont, amely
felkeltette a figyelmemet, az a levegő hőmérséklete volt, ott
szinte meleg volt a kinti hangulathoz képest, hívogató volt, és a
cseppkövek és sziklafalak varázslatos ragyogása meseszerű
hangulatot teremtett, amit egy kis kristálytiszta víz forrás
diszkrét hangja erősített meg. Követtem annak a forrásnak az
útját, és láttam, hogy az a földön lévő sziklaalakzatok között
folyik, majd eltűnik a jobb oldali fal alatt.
A barlang viszonylag rövid, legfeljebb 10-12 méteres
távolságban haladt a hegyek között, utána kissé keskenyedett,
és egy bal oldali folyosóra kanyarodott, de onnan, ahol voltam,
nem láttam más részletet. Ez a földalatti tér nagy tisztaságot és
bizonyos finomítást adott, amit nem tudok jobban
meghatározni. Egész lényemet finom érzelem töltötte el, és úgy
217
éreztem magam, mintha magasabb élet- és megértési szintre
emeltek volna. Viszonylag nehéz számomra leírni azt a nagyon
különleges érzést, amit akkor éreztem lényem mélyén, de a
legközelebbi összehasonlítás a folyamatos, nagyon finom
remegés érzésének tűnik számomra, amelyet mindenhol a
testemben érzékeltem. Repa Sundhi sürgetett, hogy tegyek
néhány lépést előre, míg ő, a jidám és Elinor a bejáratnál
maradtak. Egy kicsit nagyobb sziklaalakzathoz sétáltunk, apró
kvarckristályokkal borítva, amelyek sokszínűen ragyogtak.
Izgatott voltam, nem tudtam, mire számítsak. Ezek a pillanatok
olyan hosszúnak tűntek számomra, mint az órák, és érthetetlen
türelmetlenség nőtt fel bennem. Hirtelen felgyorsult a
pulzusom, és egész testemet elöntötte a hőség. Az elmém olyan
volt, mint a forgószél, és úgy tűnt, hogy körülöttem minden
közeledik felém, és nagy sebességgel pörög. Aztán hirtelen
megnyugodott a légkör, és úgy éreztem, mintha visszatértem
volna egy hosszú útról, bár izgatottságom valószínűleg csak
néhány másodpercig tartott. Nyugodt voltam, mert mély belső
béke vett körül ...
Aztán megláttam az Istennőt. Hirtelen megjelent a
barlangfolyosóról, ritka léptekkel felém. Tisztában vagyok
vele, hogy soha nem fogom tudni szavakkal, hűségesen
leírni azt, amit azokban az egyedi pillanatokban éreztem.
Megszoktuk, hogy egy nagyon korlátozott valóságban
élünk, ami nem kínál számunkra sokkal gazdagabb és
árnyaltabb érzelmi és érzékspektrumot a fizikai sík feletti
218
világokból. A hétköznapi ember elméje annyira össze van
zsugorodva azokban a dimenziókban, amelyekben él, és
amelyekben érdekei vannak, hogy amikor szembesül egy
felfoghatatlan valósággal, hajlamos blokkolni magát, sőt
elutasítani azt, amit észlel. Szerencsére néhány korábbi
körülmények között átéltem ezeket a szakaszokat, így volt
némi tapasztalatom. De ebben az esetben más volt a helyzet.
Életemben először kaptam esélyt arra, hogy találkozzak egy
olyan lénnyel, aki nyilvánvalóan egy másik világból jött,
akiről fogalmam sem volt. Azonban azonnal tudtam, hogy ő
egy nagyon magas istenség. Nem tudo megmagyarázni,
honnan tudtam. Valószínűleg szokatlan megjelenése
korrelált azzal a nagyon intenzív érzelemmel, amelyet az
arca láttán éreztem, valamint a keleti istenségek
panteonjáról szerzett ismereteimmel, ikonográfiai
ábrázolásukkal, és így a tudatalattim összevonta ezeket az
információkat egy végleges és nagyon világos következtetés
született bennem. Vagy talán ez egy nagyon erős telepatikus
átvitel volt, ami mély meggyőződéshez vezetett saját
lényemben. Mindenesetre tudtam, hogy egy Istennő előtt
állok.
Csodálkozva néztem, ahogy egyre közelebb jön hozzám.
Akkor az volt az érzésem, hogy lassan jön, mintha a
hullámok hoznák , bár túl jól láttam, hogyan lép a földre.
Minél közelebb került, annál nagyobb nyomást éreztem a
testemen, ami majdnem visszaszorított. A szívem vadul vert,
219
és éreztem, ahogy a vér végigfolyik a testemen, éreztem,
hogy minden kitágul körülöttem, és egyre világosabb,
tisztább lesz minden.
Az Istennő megjelenése nyugtalanító volt ... Senki sem
maradhatott közömbös döbbenetes külseje iránt, és nem állt
volna ellen intenzív tekintetének. Nagyon magas volt egy
nőhöz képest, szerintem a teste majdnem két méter magas
volt, de a harmóniája tökéletes volt. Soha nem láttam még
ennyire elbűvölőt, hogy határozottan érzékeljem a forma
tökéletességét. Még most is, amikor mindezt írom, az
Istennő képe annyira élénken áll a fejemben, hogy csak
mentálisan vetítem ki magamban azokat a rendkívüli
pillanatokat, amiket átéltem, de mindent megpróáblok a
legapróbb részletekig leírni, ahogyan én akkor érzékeltem és
ahogyan azt átéltem. Impozáns magasságát megduplázta egy
rendkívüli sugárzás, amely szinte látható módon sugárzott.
Valami olyasmit vettem észre, mint a jidámnál, amikor
megláttam, hogy a levegő "vibrál" a teste körül. De most
úgy tűnt, hogy ez a titokzatos sugárzás az Istennő testéből
sugárzott, bár ezek nem fénysugarak volta, inkább finom,
rejtett rezgés volt, de mélysége miatt sokkal áthatóbb lett.
Valószínűleg az a fenomenális erő és energia, amit
felszabadított körülöttem, a "nyomás" és a "visszaszorítás"
érzését keltette.
Odaért hozzám, alig másfél méterre előttem. Le voltam
nyűgözve. Felnéztem és az arcát néztem, de ugyanakkor
220
tudtam, hogy nem fogok ellenállni. Elképesztő, földöntúli
szépsége visszatartotta a lélegzetemet. Azok a hihetetlen
szemek a lelkemben és a szívemben átható pillantással
bámultak rám, a legmélyebb rejtekhelyekig. Soha nem
gondoltam volna, hogy a forma szépsége ilyen hatással lehet
az emberi tudatra. Nagyon jól megértettem, hogy ez az
Istennő aurikus sugárzásának, valamint testének és
alakjának kombinációja, amely a tökéletességet testesíti
meg. A páratlan szépsége és tisztasága által keltett
benyomástól, azonban elállt a lélegzetem. Önkéntelenül
dőltem bal kezemmel a mellettem lévő sziklának, és alig
tudtam uralni testem remegését. Nehezen lélegeztem, és alig
tudtam kinyitni a szemem, annak ellenére, hogy nem volt
fény, hogy elvakítson, mégis, amikor az arcára néztem, a
lélegzetem elállt, és úgy éreztem, elveszítem az
eszméletemet. Ezért félig lehunytam a szemem és csak
deréktól lefelé néztem rá. Biztosan állíthatom, hogy egy
ilyen egyedülálló élményt meg kell élni annak teljes
megértése és minden árnyalata érzékelése érdekében. A
leírások számomra szegénynek tűnnek, jelentéktelenek az
akkor tapasztalt félelmetes érzelmi lenyomathoz képest. A
finom vizuális és energetikai hatás ezzel a földöntúli lénnyel
jóval erősebbnek bizonyult értelmem erejénél. Már nem
kérdőjeleztem meg, hogy amit láttam, valódi -e vagy sem,
álmodtam vagy valódi élményben volt részem, az, amit
akkor észleltem, a jelenlegi tudományos ismeretek határain
221
belül van. Az Istennő jelenléte olyan élénk és lehengerlő
volt, hogy a másodlagos gondolatokkal való csetepaték
egyszerűen nem fordultak elő az elmében. Egész lényem
tele volt csordultig azzal a páratlan benyomással, hogy e
leírhatatlan szépség egy másik világból származik. Tudom,
hogy a leírásom még az akkor tapasztalt felfogásokat sem
tudja részben megragadni, és hogy ez irányú erőfeszítéseim
soha nem lesznek elegendőek. Megpróbálok azonban
megragadni néhány általános vonást, amelyek
hozzávetőleges képet adhatnak az Istennő csodálatos
megjelenéséről.
Nem hasonlított egyik ismert emberi fajra sem. Bőre kék
volt, egyenletes sötétkék árnyalatokkal, nagyon sima volt és
fenségesen ragyogott a fény és kristályok visszaverődésében
a barlangban. Ez volt testének fő jellemzője, ami kezdettől
fogva megdöbbentő benyomást keltett az elmében. Ha
azonban az Istennő teremtményéből fakadó rejtély csak erre
korlátozódna, azt hiszem, egész jól megbirkóztam volna a
találkozóval. De bőrének teljesen szokatlan megjelenését
rendkívüli módon felerősítették arcának elképesztően szép
vonásai és különösen isteni, égi szemei. Nagyon
összehasonlíthatnák őket két heves lánghoz, amely mindent
leigáz az útjukban. Mi nálunk a szemgolyók fehér része, az
Istennőben élénk sárga színű volt, szinte csillogó, és írisze
sötétzöld volt. Ez a lenyűgöző színkombináció félelmetes
hipnotikus benyomást keltett. A szeme ragyogását
222
 felerősítette a bőre kék színe, ugyanakkor az istennő egész
arcát mintha megvilágította volna valami titokzatos, csillogó
sugárzással. A szemében annyira megdöbbentő volt a
benyomás, hogy eleinte az érzés a testben bénító félelem
volt. Csak később, megtartva az érthetőség érintését, sikerült
elérnem azt az együttérzést és kedvességet, amelyet
tekintete mélységesen kifejezett. A kezdeti vakságom
néhány pillanatig már nem tette lehetővé számomra, hogy
természetesen ítélkezzek, és a félelem és az önfenntartás
korlátozó érzéseihez vonzottak.
De ezúttal segítve voltam,hogy leküzdjem ezt a nehéz
pillanatot, hogy helyesen érzékeljem a helyzetet. Képtelen
voltam bármilyen mozdulatot is végrehajtani, majdnem
megfulladtam az Istennő szépsége által rám gyakorolt hatás
miatt, és tanácstalanul nekitámaszkodtam a mellettem lévő
hatalmas kőnek. Aztán még közelebb került hozzám. Mint egy
lassított filmben, olyan részleteket észleltem, amelyek nagy
erővel hatottak át a tudatalattimban. Minden érzékem élesedett,
és az idő áramlása mintha lelassult volna. Úgy éreztem, mintha
egy másik világban élnék, de még mindig nagyon
megvilágosodott voltam. Ekkor éreztem testének melegségét,
amely körülölelt, és talán a legkellemesebb jó közérzetet
keltette bennem: olyan volt, mint egy finom köd, amely
látszólag "behatol" belém, megsemmisítve azokat a pszicho-
mentális összehúzódásokat, amelyeket önkéntelenül
megnyilvánítottam. Ugyanakkor érzékeltem az Istennő testének
223
illatát, ha azt mondtam, hogy nagyon kellemesen
meglepődtem a jidám szent illatán, amit terjesztett, akkor az
Istennő parfümjének hihetetlen árnyalatai és rendkívüli
tisztasága jóval felülmúlta ezt. Úgy tűnt, hogy több ezer virág
gyűlt össze ugyanazon a helyen, de mégis több volt ennél, ez
egy szent tér, kimondhatatlan rejtélyekkel, a világunkon
messze túl lévő valóság illata, amelyet nem lehet ily módon
leírni , egy "intuitív" illat volt, de nem maradt tovább ugyanaz,
hanem mindig más lett: vagy fenséges, jól meghatározott
parfümként, vagy a szagló árnyalatok kombinációjaként. Ez a
felfogás teljesen felzaklatott, és érintetlen maradt a lényemben.
Nem tudtam megmagyarázni, miért történt ez, de úgy éreztem,
hogy akkor teljesen átadtam magam az istennőnek, a feltétel
nélküli szeretet és az eszeveszett imádat rohanó lendületében.
Testének isteni illata, amely nagyon közel volt hozzám,
felkavarta az ősi emlékek váratlan poggyászát,
meghatározatlan érzések repedéseit, furcsa képeket, amelyeket
nem azonosítottam életemben ... Olyan volt, mint az érzések és
észlelések robbanása nagyon mélyen, amely által titokzatosan
és szédítően közeledtem ahhoz az isteni lényhez.
Újra felnéztem, és az elragadó szépségére néztem. Ha
tudósítanom kéne a világunkban, azt mondanám, hogy
vonásai az európai faj és az ázsiai faj kombinációi voltak, de
emellett volt valami nehezen meghatározható, ami nem
földi. Az Istennő arca összehasonlíthatatlan előkelőséget,
fejedelmi levegőt sugárzott, de nem az arrogancia és a
224
 büszkeség értelmében, hanem a bölcsesség és szilárdság
értelmében. Az orra és a szája közötti arányok tökéletesek
voltak, vörös ajkai szinte kézzelfogható érzékiséget
árasztottak. Finom, mosolya a tökéletes fogak fehérségét
mutatta, és kissé kiemelkedő arccsontjai kiemelkedtek. A
gyönyörű szemei nagyok és nagyon hosszúkásak voltak, a
fekete, enyhén ívelt szemöldöke pedig még jobban
körvonalazta tökéletes alakját. Hosszú, fekete haja
egyenesen a hátára esett, elbűvölően csillogott a barlang kék
fényében. A homloka szabad volt, de a közepén láttam egy
függőleges vonalat, amely körülbelül öt hüvelyknyi hosszú,
sötét lila és foszforeszkáló volt. Észrevettem, hogy arcbőre
világosabb kék árnyalatú, míg a tökéletes nyaka majdnem
sötétkék. Talán ez csak az én benyomásom volt, amit a
szeméből áradó fényes, zavaró sugárzás hozott létre. Az
Istennő egyszerű, félig átlátszó, világoszöld fátylát viselt,
amely elképesztően kombinálódott a bőre és írisze színével.
A fátyol bonyolultan a jobb vállára volt erősítve, és dereka
köré lazán aranyszállal volt átkötve. A fátyol vizes anyaga
diszkréten felfedte nagy melleinek pompás formáját és
sötétkék combjainak fényes bőrét.
Az Istennő a jobb kezével a nyakamhoz ért és nagyon
könnyedén megérintett a tövében. Aztán azonnal ugyanazt a
gesztust tette a homlokom közepén lévő területen, majd a fejem
tetején. Nagyon közelről láttam finom ujjait, sötétvörös
körmeit és kinyújtott karját. A gyönyörű, rubinnal vert arany
225
karkötői lassan mozogtak a csuklóján, kristálycsengést
hallatva. Csupasz karja közepén arany karkötőt viselt, de
szélesebb volt, és zafírral volt berakva. A bokáját is vékony
arany karkötő díszítette, de nem volt drágakőjük. Ehelyett ritka
szépségű nyakláncot viselt a nyakában, smaragdból és fehér
gyöngyből, amely fényesen ragyogott a finom kék bőrén.
Abban a pillanatban, ahogy ujjaival megérintett, egy belső
villám villant át a testemen. Azt hittem, elájulok, de nem.
Ugyanott voltam, álltam, de már nem éreztem a testemet.
Mintha általános zsibbadás vett volna erőt rajtam, bár az
elmém nagyon tiszta volt. Az az erős érzés, amit akkor
éreztem, a menekülés és nagy szabadság volt. Kicsi voltam és
ugyanakkor nagyon nagy. Néhány pillanat múlva, amikor
megérintette a homlokomat, kolosszális belső örvényt éreztem,
amely ellenállhatatlanul megragadott, és szédítő gyorsasággal
egyre magasabbra emelt. Aztán egyre gyakrabban hallottam
egy nagyon magas "rezgést", ami azonnal felkeltette a
figyelmemet. Éreztem ezt a rezgést lényem minden atomjában
és egy bizonyos benyomásom támadt, hogy ez valami alapvető
dolog, a támogatás óriási alapja. Szerettem volna akkor gátlás
nélkül merülni abba a hang -óceánba, amelyről úgy éreztem,
mindent betölt, de az istennő megérintette a fejem búbját.
Félelmetes mennydörgés támadt lényemben, káprázatos fehér
robbanással együtt. Nem mondhatnám, hogy a levegőben vagy
a földön vagyok. Csak egy fehér fényt láttam, amely
csillagként ragyogott a fejem felett. Időről időre a szivárvány
226
sokszínű csillogása villant fel a csillagokból, amely elveszett
egy olyan térben, amelyet nem tudtam meghatározni. A fehér
fény fokozatosan kezdett elhalványulni, és utat engedett a
barlang részleteinek. Néhány másodperc múlva visszatértem a
normális állapotba, de a fény a fejem búbja feletti apró helyen
maradt. Nem láttam őt, de mégis tudtam, hogy ott van, éreztem
jelenlétét a hűvösség rendkívül kellemes érzéseként, a
nyakamig terjedve.
Nagyon közel voltam az Istennőhöz, és elgondolkodva néztem
rá, és akkor tudtam, hogy akaratából el tudom tartani magam,
anélkül, hogy elveszíteném az eszméletemet. Ekkor kezdett
beszélni hozzám. Soha nem felejtem el ezt a hangot és ennek
rendkívüli ragozásait. Nagy különbség volt a jidám hangja és
az akkor hallottak között. Hogyan lehet hitelesen leírni egy
hangot, amely valójában többnek, különböző hangnemben
hangzik, de ugyanakkor tökéletesen egységes marad?! Bár az
Istennő kevesebb mint egy méterre volt előttem, ritkán beszélt
hozzám és a szemembe nézett, hangját távolról és minden
irányból egyszerre hallottam. Hideg elemzés szerint ez nem
emberi hang volt. A fülemhez ért, mintha megduplázódott
volna, vagy akár megháromszorozódott volna, de ezek az
"átfedések" nagyon enyhén eltolódtak és különböző
hangszínekkel rendelkeztek, így az összhatás nagyon furcsa és
szokatlan volt. Eleinte bennem volt a reflex, hogy keressem a
hangok forrását, amelyeket észleltem, hogy különböző
irányokból érkeznek körülöttem, de hamar rájöttem, hogy
227
valójában ez az Istennő hangja. Hangja meleg volt, sok
ragozással, de észrevettem egy bizonyos élességet áraszt, mint
a túlterhelt gitárhúr hangja.
Bár az általa mondott szavak számomra ismeretlen nyelven
szóltak, mégis furcsa módon értettem tökéletesen a jelentését.
Anélkül, hogy túl erős lett volna, az Istennő hangja átható volt,
és azonnal rá irányítottam a figyelmemet. Lenyűgözve
figyeltem ajkai mozgását, teljes lényemmel éreztem a testéből
áradó félelmetes sugárzást, láttam, hogy a mellkasa ritmikusan,
de nagyon lassan, alig észrevehetően mozog a légzés
ritmusában, és egyben hűségesen az elmém rögzítette az
Istennő által nekem mondott összes szót. Azt mondta nekem,
hogy az odaérkezésemnek jól meghatározott oka van, és hogy a
dolgok a korábbi okozati összefüggések nagyon bonyolult
láncában fonódnak össze. Elmagyarázta nekem, hogy ahhoz,
hogy ellenálljak a jelenlétének és halljam a hangját, egyfajta
"ugrás" kellett a tudatosságom és az energiám szintjéhez, amit
kézzel való érintéssel indukált.
- Az imént megélt tapasztalataid, előkészületek egy
különleges beavatásra, amelyet hamarosan meg fogsz
kapni. Hamarosan újra találkozunk, és akkor más
különleges lényekkel is találkozol, akik beavatottak voltak,
de veled ellentétben ezt az élményt nem csak az álom során
élték meg, hanem a valóságban is. Nem minden ember
tapasztalja meg ugyanazt a fajta élményt, mert ez mindenki
belső felépítésétől függ, és ezért különböző típusú
228
 beavatásokat kaptak az álom során. Van azonban egy
közös nevező, amely összeköt. A te országában több
embercsoport is van, akik felkészültek és segítettek ilyen
módon fejlődni.Tudni kell, hogy a módszert a világ más
részeiről származó emberekre is alkalmazzák.
Az Istennő teste és arca lenyűgöző vonzalmat gyakorolt rám.
Szinte transzban voltam, amikor tökéletes szépségét néztem, és
úgy hallgattam szavait, mintha egy másik világból származna.
Halk hangon, mély érzelemmel aztán meg kérdeztem:
- Mi a valódi célja ezeknek a különleges előkészületeknek? A
dolgok bonyolultnak tűnnek számomra, és az erőfeszítéseket.
Mi folyik itt? Mit terveznek titokban?
Ekkor vettem észre, hogy a homloka közepén lévő lila
függőleges vonal fokozza ragyogását. Az Istennő hangja ekkor
minden irányba beborított:
- Ha eljön az ideje, a régóta ültetett okok meghozzák
gyümölcsüket. Ez azonban elsősorban az emberek
akaratáról szól. Soha nincs olyan,hogy egyetlen lehetőség ,
de az események esetében beszélhetünk a valószínűség fő
irányairól. Az igazi küzdelem az, amikor egyik vagy
másik irányba billentjük a legnagyobb valószínűségű
mérleget.
Aztán az Istennő hármukra fordította tekintetét, akik mögöttem
maradtak, a sziklafal résénél. Ezután néhány mondatot váltott
Repa Sundhival egy olyan nyelven, amelyet én nem értettem,
de azt gyanítottam, hogy tibeti. Rögtön ezután elhagyták a
229
barlangot, és egyedül hagytak engem az égi lény jelenlétében.
Gondolataim elzsibbadtak, és csak rá akartam nézni, és imádni
isteni szépségét és fenséges kegyelmét. Éreztem, hogy a
szívem tele van zűrzavarral, amit már nem tudok uralni,
könnyek öntötték el a szememet és végigfolytak az arcomon.
Még mindig próbáltam lábon állni, annak ellenére, hogy
remegtem, és a kezemben már nem túl sok erő volt. Aztán
észrevettem, hogy az Istennő szemei még jobban ragyogni
kezdtek: körülötte a levegő ragyogó, aranyló sugarakat pulzált,
mint a nagy intenzitású villanások. Távolabb ment tőlem és
diszkrét jelzést tett, hogy kövessem őt. Néhány méterre a
barlang végétől, a folyosó bal oldalán, egy olyan területet
vettem észre, amely mintha a sziklába vágódott volna.
Hatalmas lépcsőnek vagy körülbelül másfél méter magas
talapzatnak tűnt. Mélysége azonban a kőben nem haladta meg
magasságának harmadát. Az istennő megállt a hely közelében,
és sürgetett, hogy menjek közelebb. A kő lapos részén egy
sötét, nemes fából faragott doboz volt. Az ő jelére felemeltem a
doboz fedelét, és beléptem egy sárga-barna pergamentbe,
amely fel volt tekerve. Fogtam a pergamentet, és egy kis
adagra bontottam: tintával írt jelek borították, amelyek egyfajta
szürkévé váltak zölddel keverve. Eleinte valószínűleg fekete
volt, de idővel a kontraszt csökkent. Észrevettem, hogy a
tekercs nagyon régi, és bár úgy tűnt, hogy jó állapotban
tartották, néhány helyen a szöveg meglehetősen nehezen volt
látható a pergament bőrének számos repedése miatt. Az írott
230
karakterek hasonlítottak a szanszkrit nyelvhez, de inkább
hajlamos voltam azt hinni, hogy ez egy tibeti nyelven írt
szöveg.
Kérdőn néztem az istennőre.
- Ez egyike azoknak a pergamenteknek, amelyeket már
régen elrejtettek Tibet különböző helyein. Mindegyiknek
megvan a maga jelentősége és sorsa. Az, amelyet most a
kezében tart, alapvető értékkel bír, nemcsak a szöveg
tartalmában, hanem abban is, hogy megtalálták, még ha
kicsinek is tűnik számodra, tudd, hogy számos olyan
cselekedetet és eseményt fog kiváltani, amelyek nagyon
mély hatást gyakorolnak az emberiségre.
Egy mesebeli valóságba szállítva éreztem magam. Azonban
nem tagadhattam, amit láttam és éreztem. Megkérdeztem,
honnan származik a pergament?!
- Ez és a többiek, amelyekről beszéltem neked, fontos
beavató szövegeket és információkat tartalmaznak,
amelyeket a Három Világ bölcs Isteni Uralkodója, a nagy
Guru Rimpoche tárt fel. Az Istennő hangja ekkor még
mélyebb rezgést kapott, ami szívemet megtörő
szeretetérzettel töltötte el a szívemet.
- Az összes tudatlan ember iránt érzett végtelen
együttérzésében az isteni Mester kifejtett néhány alapvető
tanítást, amelyeket legfontosabb tanítványai írtak át, majd
elrejtettek bizonyos helyeken Tibetben. A pergament, amit
nézel, Guru Rimpoche egyik legközelebbi tanítványa írta,
231
 ez játszotta a fő szerepet a nagy spirituális vezető
tanításainak szintetizálásában, amelyet kategóriákba
csoportosított, átírt, majd a szövegtekercseket titokban
elrejtette helyeket.

- Miért rejtette el őket? Miért tette ezt így? - kérdeztem

csodálkozva.
Az istennő isteni szeme úgy néztek rám, mint két örök láng.
- Az emberiség rendszeresen átmegy lelki állapotának
bizonyos fázisain - mondta akkor. A jelenlegi időszak a
legsötétebb és legdekadensebb az összes közül. Ezeket a
tanításokat tovább kellett adni, hogy új szellemi
ismereteket szerezzenek az emberről. Az időszak,
amelyben Tibet nagy lelki tanítója feltárta őket, nagyon
viharos volt, és mindenesetre csak kis területen sikerült
volna jelentős hatást kiváltaniuk. Céljukat nagy ívben
hajtották végre az időben, a jelenlegi körülmények között,
amelyek lehetővé teszik az emberek közötti szabad és
könnyű kommunikációt. Mindezt pontosan megjósolták, de
ahhoz, hogy az akció sikeres legyen, a pergameneket a
legjobb körülmények között kellett megőrizni és védeni,
nehogy ellopják vagy megsemmisítsék őket. Guru
Rimpoche és tanítványa olyan finom entitásoknak adta ezt

232
 a feladatot, amelyek nem engedik meg, hogy bárki is
megközelítse ezeket a helyeket, kivéve azt, akinek fel kell
fedeznie őket. Az általad ismert „szörnyű” jidámnak az
volt a feladata, hogy őrizze ezt a titkos helyet, és tegye
nagyon nehezen hozzáférhetővé az emberek számára, ami
ráadásul átjáró egy másik birodalomba.
Gondolatban az összefüggések villámgyorsan létrejöttek, de a
szívem remegett attól az érzéstől, amit az űistennő szavai
váltottak ki belőlem, mert nagyon különleges módon váltottak
ki bennem állapotokat és képeket az ősi időkből, sőt még a
lényekből is .. akik akkor cselekedettek. Nem igazán láttam
ezeket az eseményeket, de valahogy mégis észleltem néhány
klisét a fejemben, ismertem őket akkor is, amikor az Istennő
elmondta nekem, és ez páratlan csodálkozással és örömmel
töltött el. Kétségtelen, hogy meg voltam győződve arról, hogy
ezt a képességet az Istennő "lenyomta" rám, hogy jobban
meggyőződhessek arról, amit hallok, majd ismét mély hála és
szeretet hullámát éreztem, amit neki adtam teljes szívemből.
Rám nézve, mialatt új és őrjöngő érzelmek támadtak bennem,
lebilincselő mosolyt rajzolt, és azt mondta nekem:

- Az elkövetkezendő időkben találkozni fog az emberek

átláthatatlanságával és félelmével, hogy megismerjék és
belépjenek a spiritualitás útjára, de ezek a problémák nem
233
 lehetnek akadályok a küldetésében. Az ebben a szövegben
és még sok másban található tanításokat, amelyekhez
később hozzáférhet, bölcsen kell eljuttatni azokhoz, akik
szívesen fogadják és alkalmazzák azokat saját életükben.
Sokan lusták, és lustaságuk még krónikus is. A lustaság
valójában az elme veszélyes "faja", amely aztán
összehúzza és eltávolítja az embert a körülötte lévő
világtól. A lusták erőtlenek, mindent meg akarnak szerezni,
de még sincs semmijük. Ha cselekvésre ösztönzik őket,
idegesek, mert úgy érzik, hogy csapdába esnek saját
lustaságukban, mint egy állat a ketrecében. Általános
érzésük, hogy nem képesek semmire, és nem érdekli őket
az, ami rajtuk kívül van. Saját elméjük foglyai, amelyek
diktálják a választ minden külső beavatkozásra: „Nem
tehetem. Nem akarom. Nincs időm. Nem érdekel".
Mindig azokra összpontosíts, akiknek élő szellemük van.
Eleinte lehet bennük egy csipetnyi lustaság és tehetetlenség
is, de hamarosan teret enged a finom szív támadásának,
amely esetükben felébred.
- Mi lesz a többiekkel?- kérdeztem. Miért nem képesek a
többiek is erre a visszatérésre?
- Még mindig fogalmad sincs arról a rendkívüli erőről,
amelyet a tehetetlenség vagy a lustaság fejleszt. Ez egyfajta
leszálló energia, amely nemcsak fizikailag, hanem
különösen mentálisan is ápolja a lényt. Mélységeiben a
lusta valójában nagyon ragaszkodik az élet nyújtotta
234
 kényelemhez, gyakran fantáziaszerű gondolataihoz és az
előítéletekhez, amelyeket nem akar feladni. Nem képes
felismerni azt az állapotot, amelyben van, és azt képzeli,
hogy az élete nagyon jó és rendesen zajlik. Sokan ilyen
siralmas állapotban vannak. Eljön az ő idejük, amikor nagy
erőfeszítéseket kell tegyenek, hogy felálljanak a
lassúságból, amelyben élnek.
Olyan volt, mintha "beágyazódnék" a barlang varázslatos
hangulatába. Az Istennő olyan közel állt hozzám és a mámorító
parfüm, amit terjesztett, halhatatlan tekintete, mindez testem és
lelkem szinte felfüggesztett állapotát hozta létre.
- Sok ötlet jut eszembe, és sok megválaszolatlan kérdés. ...
Az a rejtély, ahogy találkoztam veled ... a jelenléted
lehengerlő ... – mondtam ki nagy nehezen, a szavak
megálltak a torkomban az érzelemtől, és alig tudtam
folyékonyan gondolkodni. A fejrészem lángba borult, a
mellkasom pedig vibrált az energiától.
- Ez rejtély számodra - mondta az Istennő. De nekem a
lelked olyan, mint egy nyitott könyv. Mi haszna lenne, ha
ismernéd a helyzet minden sajátosságát? A karmikus áram
erősen vonzott ide, még akkor is, ha észre sem vetted. A
Guru Rimpoche által feltárt titkos szövegeket tartalmazó
tekercsek erős hatással lesznek az emberiség jövőbeli
sorsára. Sokukat már felfedezték olyan emberek, akik

235
 megfeleltek bizonyos karmikus feltételeknek. Vonulj
vissza a lelkedbe, és értsd meg küldetésed jelentőségét.

- Ezeket mondva az Istennő felvillant, vakon megvilágítva

az egész barlangot. Szeme két erős sugárként ragyogott, és
a dicsőség, amit sugárzott, elképzelhetetlen volt.
Fokozatosan elhalványult a ragyogó fény, míg újra nem
láttam, hogyan néz rám nagy szeretettel és kedvességgel.
- Guru Rimpoche maga jött ebbe a barlangba?- szerettem
volna megtudni, hogy megértsem néhány percekkel
korábbi felfogásomat.
- Nem tette, de bölcs tanítványa idejött, hogy elrejtse a
pergamentet. Ez régen történt. Az általa birtokolt isteni
erőkkel a sziklafalat olyan alakúra formálta, amilyennek
most látja, és odahelyezte a fadobozt. Ez a barlang nagyon
különleges, mert egy másik világba vezet. Ezért nagyon
fontos az itt elrejtett szöveg. Az első szakaszban azonban
csak néhány ember fogja megérteni annak tartalmát. Leírja
a kötődések valódi természetét, amelyek az embert a
világhoz kötik, és öt nagyon hatékony meditációs technikát
említ, amelyekkel leküzdheti ezt a fontos akadályt. Végül
az, akinek az együttérzése végtelen, néhány próféciát tett
az emberiség nagy átalakulásáról. Ezek a próféciák részben
az te országodra is vonatkoznak. Ezeket azonban csak
akkor lehet teljesíteni, ha az emberek valóban felébrednek
a spiritualitásra. Az őket összekötő nehéz láncok valójában

236
az általuk generált ragaszkodások és önzés. A gyűlölet, a
harag, valamint a helyzetek és a valóság félreértése növeli
az érzelmek negatív hozományát. Aki megnyilvánítja, sőt
műveli őket, mindig szenvedésnek és csalódásnak lesz
kitéve. Egy ilyen ember számára nagy távolság van isteni
lényegének tiszta fényétől, és a durva gondolatok ködében
fog fáradozni, tele ragaszkodással ahhoz, amit meg akar
szerezni, anélkül azonban, hogy valóban megszerezné azt.
Az ilyen lény szélsőségekben él, folyton az öröm és a
boldogság intenzitása és a kegyetlen szenvedés
kétségbeesése között hánykolódik. Nem lehet barátja vagy
szeretője anélkül, hogy erősen kötődne hozzá, és nem
láthat ellenséget anélkül, hogy nagyon mérges lenne, vagy
akár gyűlölné őt. Soha ne felejtsd el, hogy a lélek mély
békéjét mindig csak a végletek közötti tökéletes
egyensúlyban találod meg. Akár a mulandó öröm, amelyet
kellemes helyzetek adnak, akár a dühös harag, amelyet a
sebzett büszkeség szabadít fel, ezek csak illuzórikus, sőt
démoni hatások, amelyek eltérítik az embert életcéljától.
Ezekkel az illúziókkal szemben, amelyeket a Teremtés
gonosz erői gyakran művelnek, az ember olyan, mint egy
háziállat: jól érzi magát és biztonságban gazdája udvarán,
aki eteti és törődik vele. Ez az a helyzet, amelyben az
ember ragaszkodik az élet mulandó örömeihez. De a
háziállat mindig elfelejti, hogy csak idő kérdése, hogy
gazdája megöli, hogy táplálkozzon belőle. Ez az a helyzet,
237
 amikor az ember az őrült harag és a keserű gyűlölet
kitörésének áldozatává válik, ami miatt megromlik és
sajnálatos állapotba kerül.
Elbűvölve hallgattam az Istennő szavait. Különleges hangzásuk
csodálatos belső állapotot váltott ki belőlem, ami
megkönnyítette mély megértésüket.
- Tehát mi a megoldás?- kérdeztem.
- Kövesd az egyensúlyt mindenben, amit teszel, -felelte
nekem az Istennő. Mindig maradj a középpontban,mert ez
lehetővé teszi, hogy az akció közepén legyél, és
ugyanakkor ne ragaszkodj hozzá. Légy határozott és
kiegyensúlyozott a más lényekkel szembeni jóságodban,
anélkül, hogy bármit is cserébe akarnál kapni. A
szentimentális csere még rosszabb is, mint a megtévesztés.
Ezek a bölcsesség premisszái.
Olyan érzésem volt, hogy napok óta ott vagyok, tökéletesítve
lelki fejlődésemet. Az érzelmeket, a zűrzavart, a gyengeséget
és a határtalan ámulatot, amelyeket eddig elviseltem,
fokozatosan felváltotta a csodálatos erő és energia érzése,
amely a belső boldogság folyamatos állapotát generálta. De
még akkor is, amikor ezt nagy örömmel tettem, intuitív módon
érzékeltem, hogy az Istennővel való találkozásom a végéhez
közeledik.
Szomorú érzés fogott el és azt éreztem, hogy soha többé nem
akarom elhagyni őt és soha nem akarok visszatérni a
világomba.
238
Az istennő bájosan elmosolyodott, és intő hangon felhívta a
figyelmemet:
- Látod, milyen nehéz elmaradni a zaklatottságtól, sőt az
örömtől, függetlenül attól, hogy milyen intenzívek? Abban
a pillanatban, amikor azt gondolod, hogy elérted a csúcsot,
azonnal felfedezed az elégedetlenséget és a szenvedés
kísértetét. Aki igazán erős megtanulja, hogy túl legyen
mindkét megnyilvánuláson. Bizonyos értelemben
ragaszkodik az erőnlétemhez és a jelenlétemhez. Néha több
ezer évbe telik, amíg ezek a kötődési nyomok eltűnnek.
Nagy örömömre azonban azt mondtahom, hogy hamarosan
újra találkozunk. Nagyon hamar!
A szívem újra nagyon erősen dobogni kezdett.
- Újra idejövök majd a barlangba? Idehívsz még egyszer? Ha
olyan hamar lesz, bárcsak ne hagynám el. Szeretnék itt
maradni, és talán Elinor és Repa Sundhi is meg akarják osztani
velem ezt a helyet - mondtam könyörögve a fenséges Istennőre
nézve.
Úgy nézett rám, hogy sírva fakadtam tőle. Gyakorlatilag
lehetetlen volt ellenállni az általa okozott energiaáradatnak.
Zavaró szépségű arca annyira lenyűgözött, hogy időnként az
érzelmeim elérték tetőfokukat, és képtelen voltam egy szót is
kimondani. Az isteni harmónia teste és a nagyon finom
239
gesztusai erős remegést keltettek bennem, különösen akkor,
amikor tekintete rám szegeződött, és határtalan szeretetet és
együttérzést mutatott. Akkor az volt a benyomásom, hogy a
világegyetem minden vize öntötte ki titkait azoknak az isteni
szemeknek a fényén keresztül.
- Nem szükséges itt maradnod- mondta az Istennő. Az elméd
és a képzeleted túl izgatott ahhoz, hogy logikusan és
koherensen kifejezd magad - tette hozzá szélesebb
mosollyal. De se baj, amint elhagyod ezt a barlangot,
visszatérsz normális állapotodba, azonban sokkal
fejlettebben mint a korábban megszokotthoz képest.
- Ha nem foglak látni itt, akkor hol látlak még?-kérdeztem
szomorúan.
Nehéz volt uralni az elválás keserűségét.
- A saját országodban. Repa Sundhi és a jidám elkísérnek
oda. A nagy bölcs Guru Rimpoche beszél erről a helyről
próféciáiban az itt talált szövegben. Azt mondja, hogy az
utóbbi időben nyugat felé lesz egy föld, a hegyek
háromszöge közelében egy víztenger. Ezekben a
hegyekben nagy rejtélyek rejtőznek, amelyeket fel fognak
fedezni, és a Goratri az a hegy, amelynek tetején nagyon
fontos energiaforrás áll. Az isteni Mester próféciája
kijelenti, hogy ezen a bolygón az átalakulások
240
 visszafordíthatatlan lejtőjét egy rendkívüli felfedezés fogja
jellemezni, amely a te országodnak hegyei között történik.
Ezt már tudod. Mostantól a dolgok szorosan
összekapcsolódnak és nagyon mély ok -okozati szinten
lesznek meghatározva. A második fontos elem, amelyet az
első generált, ennek az írott pergamentnek a felfedezése és
a világba való felvétele, ahol fokozatosan, bizonyos
szakaszokban ismertté válik. Jelentősen hozzá fog járulni
ehhez a folyamathoz, amely ezután jótékony mellékhatások
lavináját indítja el.

Amikor kimondta ezeket az utolsó szavakat, az Istennő

távolodni kezdett, de még mindig velem szemben. Ugyanaz a
zavarom volt, mint az első pillanatokban, amikor megláttam: az
volt az érzésem, hogy inkább lebeg, mint sétál, bár ez furcsa
optikai csalódás volt. Egy belső rugó ekkor erősen meglökött,
és ugrottam, mint egy íj. Nem mehetett el ilyen hamar, nem
hagyhatott ilyen gyorsan békén! Néhány másodperc múlva
eltűnt a barlang mögötti folyosón. Semmit semmibe véve
rohantam oda. A folyosó meglehetősen keskeny és erősen
megvilágított volt.
Határozottan léptem be, de miután balra kanyarodtam,
megálltam csodálkozva: mindössze 2-3 méter után a folyosó a
hegy falában ért véget, mintha csak ott ásták volna ki. Azt
mondtam magamnak, hogy titkos ajtónak vagy kijáratnak kell

241
lennie, és elkezdtem körbenézni és lázasan megérinteni a
sziklafalakat, abban a reményben, hogy felfedezem az ajtó
kinyitásának titkos mechanizmusát. De hamarosan le kellett
mondanom erről az akcióról, amit túl jól érzékeltem, hogy
esélye sincs a sikerre. Tudtam, hogy az Istennőnek nincs
szüksége titkos ajtókra vagy rejtett mechanizmusokra, hogy
más repülőgépekre költözzön. Azonban meglehetősen hirtelen
eltűnése, majdnem olyan volt, mint a megjelenése és ez
felborította a lényemet, és a szívemet megtöltötte a szívszorító
vágyakozással az újratalálkozás reményében.
Ekkor minden energiám élénk és intenzív vággyá sűrűsödött,
hogy visszahívjam. Rögtön rájöttem, hogy gyerekesen
viselkedem, de ugyanakkor rájöttem, hogy nem tudom, hogyan
hívjam. Hirtelen elkeseredésem elérte tetőpontját, de éppen
akkor hallottam elmémben jól ismert hangját, amely nagyon
világosan kimondott egy nevet: Machandi. Megdermedtem, a
következő pillanatban magam mondtam ki a nevét, és nagy
örömmel tapasztaltam, hogy hatása nagyon pihentető és
megnyugtató volt. A korai távozás benyomása azonban még
mindig nagyon élt, hogy ilyen gyorsan elhalványuljon. Az
egyetlen tényező, amelyet pozitívnak tartottam azokban a
pillanatokban, az volt, hogy ahogy megígérte nagyon rövid
időn belül újra találkozom vele. Arra vágyva, hogy megtudjam
Repa Sundhitól, hogy mikor lesz ez a találkozó, elindultam a
hegyfalban lévő kőlépcső felé, és felkaptam az értékes
pergamentet tartalmazó fadobozt. Még egyszer megnéztem a
242
barlangot, ahol életem talán legintenzívebb érzelmi élményét
éltem.
Akkor azt hittem, hogy szent tere és az elbűvölő kék fény
évezredek óta őrzi a titkos bejáratot egy másik világba.
Azonban akkor nem kaptam lehetőséget arra, hogy megtudjam,
milyen rejtélyeket rejt az a világ, és azt sem, hogy kik a lakói.
Azonban szinte biztos voltam abban, hogy meglehetősen
szoros kapcsolat van a titokzatos föld és a nagy Bucegi
felfedezés között, és reméltem, hogy a közeljövőben
lehetőségem lesz további részleteket megtudni ebben a
témában. Egyébként Repa Sundhi kijelentette, hogy hozzá
fogok férni ezekhez a titkokhoz, de csak egy ideig. Ez a
gondolat reményt és bizalmat keltett a jövőben, hiszen
elképzeltem, hogy újra látni fogom Machandit, és mindig a
közelében leszek. Azokban a pillanatokban még mindig nem
igazán értettem a barlangban tapasztalt esemény valódi
jelentőségét.
Mellkasomhoz öleltem a dobozt, megköszönve az Istennő
kedvességét, és a hegy sziklás falán lévő rés sötét terébe
léptem, hogy visszatérjek abba a világba, ahonnan jöttem.

243
 IV.fejezet
A titkos beavatás

Repa Sundhi, a jidám és Elinor már vártak rám a barlang előtt.

A hideg szél fejbe vágott, és egy sokkal durvább és
tapinthatóbb valósághoz vezetett. Az este árnyai még jobban
elsötétítették a felhőket, és a sziklás és száraz táj ekkor teljes
mértékben hozzájárult a bánatomhoz. Ugyanazon az úton
mentem vissza, mint amilyen bementem, gondolataimba
mélyedve és mélyen megjelölve a találkozót Machandival. Ők
hárman is hallgattak és visszahúzódtak, tiszteletben tartva az
akkori állapotomat. De hamar rájöttem, hogy nem jól
cselekszem. Az iménti tapasztalat örömöt és lelkesedést
okozott, nem pedig szomorúságot és gondolkodást. Az
Istennőtől való elszakadás kiszámítható volt, és vissza kellett
térnem abba a világba, amelyben célom volt, hogy gyakorlatba
ültessem a tanult tanításokat és teljesítsem a számomra kijelölt
titkos küldetést. Valójában akkor jöttem rá, hogy az ilyen
irányú nyomok nagyon homályosak. Nálam volt a pergament,
volt néhány ezoterikus információm és tudásom, de még
mindig nem volt terv vagy pontos cselekvési irány.
Megértettem, hogy ilyen esetekben a probléma nem ugyanaz,
mint egy vállalatnál, ahol bizonyos utakat és egyértelmű
244
irányvonalakat húznak a teljesítmény elérése érdekében. Ha
igen, az élethelyzetek egyfajta automatizmusban
bontakoznának ki, ami végül kiszámíthatóvá tenné a "játékot".
Csak az ötlet és néhány hasznos "eszköz" volt megadva, a
többit magamnak kellett elképzelnem, alkalmazkodnom, és
olyan hatékony lehetőségeket kellett keresnem, amelyek révén
az igazság és a spiritualitás elérheti azokat, akik be akarják
fogadni őket. Az emberek különbözőek, másként viselkednek
és értenek, mert más a személyiségük és a tudatosságuk szintje.
Tudatosítani bennük bizonyos alapvető ezoterikus
szempontokat, amelyek gyökeresen megváltoztathatják
életüket és képességeiket, nagyon dinamikus folyamat, amely
nem egyetlen megoldáson alapul. Tisztában voltam vele, hogy
ahhoz, hogy a lehető legjobban és meggyőzőbben meg tudjak
osztani másokkal egy új életlátást, először is mélyen meg kell
értenem ezeket a dolgokat. Szerencsére a sors megkönnyítette a
kivételes lények ismeretét, akik irányítottak és továbbra is nagy
szakértelemmel vezettek a spiritualitás rejtelmeiben.
Észrevettem, hogy Repa Sundhi mellettem sétál anélkül, hogy
beleavatkozna a gondolataimba. Azonban jelenlétét néma
meghívásnak éreztem, hogy tisztázzam, amit nem értek.
- Tudod, van néhány ismeretlen dolog Machandi -ról, amit
szeretnék tudni ... A jelenléte eluralkodott rajtam, és el kell
245
 mondanom, hogy egész lényem tele van a képmásával és
emlékével - vallottam be Repa Sundhi -nak.
A láma diszkréten elmosolyodott, de egy szót sem szólt, csak
tovább sétált mellettem. Próbáltam megtalálni a legjobb
szavakat, hogy kifejezzem érzéseimet.
- Először a sokk zavart meg, de aztán bizonyos mértékig
hátráltam. Éreztem, hogy segít nekem ennek elérésében ...
de vajon a megjelenése csak az isteni formájának volt -e
köszönhető - tettem hozzá magamban.
Repa Sundhi hangja úgy ébresztett fel, mint egy mély álomból:
- Természetesen először is ez nyűgözött le leginkább, de az
energetikai érzések, amelyeket érezett, az a félelmetes aurikus
hatásának köszönhetők. Hatását még sokáig érezni fogja.
- De mégis, ki ő? Amikor mellettem volt, hűségesen
fogadhattam mindent, amit mondott, és megcsodálhattam
elképzelhetetlen pompáját, de ha valamit meg akartam
kérdezni tőle, szinte képtelen voltam összeszedni a
gondolataimat és rájuk összpontosítani.
A láma azonnal tisztázta a dilemmámat:

- Azokban a pillanatokban túl ideges volt ahhoz, hogy

koherens gondolatsort tudott volna elérni. A különbség az
Istennő tudatossági szintjétől még mindig nagyon nagy, és
bár segített leküzdeni bizonyos akadályokat, az elmélyére
246
 és észlelésére gyakorolt hatás még mindig elképesztőnek
tűnik. Természetesen Machandi ideiglenesen látványos
tudati ugrást okozhatott önben, ami jóval közelebb hozott a
saját szintjéhez, de akkor ott volt a "rövidzárlat" veszélye
az elméjében. Ilyen esetben kellemetlen mellékhatások és
akár fizikai problémák is előfordulhatnak, mert szerves
szerkezete még nincs teljesen felkészülve egy nagyon erős
energetikai megnyilvánulásra. Ezért Machandi csak azt a
felső határt húzta meg, amelyet jelenleg el tud viselni.
- Ő Istennő?-kérdeztem. Ki ő? Még most is, miután
felejthetetlen élményen mentem keresztül, még mindig
nehéz elhinnem
- Ez normális, a lelki előítélet még mindig nagyon erős, de
rövid időn belül másképp fogja felfogni a dolgokat. Igen, ő
egy nagyon erős Istennő, de tudja, hogy ő is az evolúció
emelkedő útját járta. Az ő esetében nagy átalakulás történt
néhány száz évvel ezelőtt. Előtte volt egy női égi lény, egy
dakini, aki elkísérte a tibeti bölcs Padmashambhava egyik
fontos tanítványát.
- Még nem ismerem Tibet történetét, de nagyon vonzanak
az itteni nagy mesterek történetei - mondtam nagy
szenvedéllyel. Machandi mesélt nekem a nagy Guru
Rimpocheról, akinek tanításai megtalálhatók ebben a
szövegben, amely nálam van.
Repa Sundhi együttérzően mosolygott.

247
- Padmashambhavával egy és ugyanaz. Ezt a nevet azonban
Nyugaton jobban ismerik, de sok más szerepel a
hagyományos tibeti szövegekben, amelyekkel az idők
folyamán dicsőítették. Lelkileg tökéletes lény volt, aki
alapjaiban reformálta meg Tibet vallását. Ez több mint
1200 évvel ezelőtt történt. A pergamentet egyik fő
tanítványa, Tsogyelma vagy Yeshe Tsogyel rejtette el a
barlangban.
Hirtelen félbeszakítottam Repa Sundhit, hogy megkérdezzem,
ő volt -e az, akit Machandi kísért, ami megmagyarázza
jelenlétét a barlangban és a kapcsolatot az ott rejtett
pergamenthez.
- Nem, az Istennő a nagy bölcs másik nagyon fontos
tanítványa volt, akit Tashi Kyidrennek hívtak. Bár
hercegnő volt, egész életét a spiritualitásnak szentelte. A
valóságban Tashi Kyidren egy dakini megtestesítője volt,
és Machandi mindenhová elkísérte. De az Istennő
tevékenysége, akivel találkozott, sokkal régebbi, olyan
időkből, amelyekről a történészeknek ma már fogalmuk
sincs. Ramah és gyönyörű felesége, Sita társa volt, miután
elmentek a hegyek erdeibe. Vannak olyan idők, amelyeket
az emberek a történeteknek vagy legendáknak tekintenek.
Azóta több mint 9000 év telt el, és természetes, hogy
azokból az időkből, amelyek évezredeken és civilizációkon
át a mai napig komoly hibákat követtek el a valóság
értelmezésében. Az úgynevezett legenda Rama és Sita
248
 között, amelyet a nyugatiak a hindu Ramayana eposzból
tudnak, valójában nagyon is valóságos. Azt is mondhatom,
hogy bizonyos események és tények, amelyekkel
szembesültünk, közvetlenül kapcsolódnak azokhoz az
időkhöz. Machandi, aki annak idején a fizikai vetületében
élt, a földi síkon, nagyon fiatal dakini néven, és odaadta
magát ennek a rendkívüli isteni párnak, nagyon fontos
részleteket tudna mondani. Ez csak önön múlik, mert
magában foglalja a spirituális fejlődést ahhoz, hogy közel
kerüljön az Istennőhöz. És amikor eléri ezt a szintet, nem
lesz szükség rá, hogy bármit is mondjon önnek, mert képes
lesz látni, sőt "megélni" azokat az időket a lehető
legvalóságosabban.
A gondolat, hogy így mindig Machandival maradhatok,
szárnyakat adott nekem.
- A fő probléma az, hogy idővel az a benyomás alakult ki,
hogy Rama és Sita nyugatra hagyták a mai Indiát, amikor a
valóságban Ráma uralta az ön országa jelenlegi területét-
magyarázta tovább a láma. Egy sokkal pontosabb
információt kínálok önnek, hogy királyi rezidenciája
Szilágy megye területén volt, és több éves visszavonulása,
Sitaval együtt, az erdei erdőkben pontosan az Apuseni -
hegység völgyében történt, amely mellett tegnap
elhaladtunk. Nincsenek nagy különbségek az akkori tájhoz
képest, csak annyi, hogy a növényzet sokkal magasabb
volt. Ezek voltak azok az idők, amikor a mennyei síkok
249
 egyes istenségei materializálódtak a fizikai síkon, és sok
évig éltek az emberek között.
Látva a határtalan ámulatot az arcomon, Repa Sundhi továbbra
is más rendkívüli dolgokat mesélt nekem azokról a távoli
időkről.
- A lakosság tudati szintje, amely akkor a Kárpátok
területén volt, nagyon magas volt: az emberek kevesen
voltak, és főleg a völgyek és hegygerincek területén
telepedtek le. Életük mélyen meditatív volt, és abban az
időben sok olyan esemény történt, amelyeket ma
elképesztő isteni csodáknak minősítenének. Tudnia kell azt
is, hogy azoknak az időknek a finom impregnálása olyan
erős volt, hogy még ma sem, több mint 9000 év után sem
tűnt el teljesen. Ezután alapvető energiamátrixot
kezdeményezett, amelyet a ciklikussági törvények
eredményeképpen a közeljövőben újra frissítenek.
Természetesen még sokat lehetne beszélni arról a távoli
korszakról, még akkor is, ha a tudósok azt állítják, hogy ez
csak egy túláradó fantázia gyümölcse. Vannak azonban
szilárd bizonyítékok arra, hogy egyes történészek
rendelkeznek, valamint vannak figyelemre méltó
tanulmányok, amelyek igazolják azokat a valóságokat,
amelyekről beszélek. Sajnos még több kutató van, akik azt
akarják, hogy az emberi történelem alakulásának jelenlegi
elképzelése és felfogása ne változzon. Számukra ez egyet
jelent a katasztrófával, mind pénzügyi, mind geopolitikai
250
 szempontból. Meglepő azonban, hogy tudomásom szerint
meglehetősen heves harcot folytatnak ezek ellen a
realitások ellen, még néhány történész és akadémikus is az
ön országában. A dolgok azonban úgy korrelálnak, hogy
hamarosan kiderül az igazság.
Rövid szünet után Repa Sundhi folytatta:
- De Rama és Sita története bonyolultabb, mint a Ramayana
-ban leírták, bár ott az üzenet lényege változatlan maradt.
Például néhány akkoriban létezett fejlett civilizáció
beavatkozását és a színfalak mögötti küzdelmeit, valamint
az általuk kifejlesztett elképzelhetetlen technológiát csak
röviden és gyakran allegórikusan írták le. Ezenkívül
Machandi jelenlétét Rama közelében, miután Ravana
elrabolta Sitát, szándékosan eltávolították a történetből,
hogy ne okozzanak zavart az isteni pár tisztaságával
kapcsolatban. Machandi ezután nagymértékben hozzájárult
Ráma végső győzelméhez, és ő az, aki megmentette Sitát a
háború utolsó szakaszában, amely három atomrobbanással
is járt, egy nehéz helyzetből. De mindezek csak történetek
a modern tudomány víziójában. Nem szabad túlságosan
figyelnünk az ilyen témákkal kapcsolatos véleményekre,
mivel a modern kutatók tudatlansága és érdekei más
irányba vezetnek, ahelyett, hogy az igazsághoz vezetnének.
Az Apuseni-hegység azon részén, ahol a transzformáció
történt, az idők óta térbeli-időbeli hiba keletkezett, amelyet
Rama gyakran használt a világ különböző részein történő
251
 kivetítésére. Mindössze annyit kellett tennie, hogy újra
aktiválja ezt az energiaszintet, hogy a hatás újra
megjelenjen, így találkozhat az Istennővel. A
megnyilvánulásokban hatalmas tapasztalatokat halmozva
Machandi mindig is fejlődött, és most irányítja galaxisunk
nagy részét, és magasabb helyet foglal el az égi entitások
hierarchiájában. Tudom, hogy ez ön számára jelenleg
szinte elképzelhetetlen, de ha egyszer megismeri a finom
világok sajátosságait, ebből a szemszögből sokkal
könnyebben megérti majd a dolgokat.
Elragadtatott voltam a rejtélyektől, amelyeket a láma tárt fel
előttem, és alig éreztem a szél hidegségét.
- Hogyan lehetséges azonban, hogy ő mindent tudjon, ami a
tér és az idő hatalmas térfogatában történik? - kérdeztem,
elborulva a gondolattól, hogy mekkora egy ilyen lehetőség.
Repa Sundhi türelmesen elmagyarázta nekem:
- Ezt a szempontot szeretné megérteni, miközben ugyanazon
a logikai és felfogási szinten marad, mint ma. A tudat
azonban többdimenziós, és idővel fejlődik. Az átlagember
szegmenseiben érzékeli életét: család, munka, üzlet,
szórakozás és még sok más. Amikor egy bizonyos dolgot
akar, belekeveredik az életnek ebbe a szegmensébe, szinte
teljesen megfeledkezve a többi létezőről. Ez a
megközelítés nagyon részleges és korlátozott. Az emberi

252
érzelmek körét alátámasztja ez a fajta töredezett
életszemlélet, amely mögött az a hamis elképzelés áll, ami
valójában vagyunk. Tévedésből azonosulnak életük
töredékének sajátosságaival, majd szükségét érzik
ragaszkodni hozzá. Ez függőséget okoz, és ezáltal
frusztrációt, ami pedig elkerülhetetlenül szenvedéshez
vezet. Ez egy lánc, amelyhez az ember lelkiismeretesen
kapcsolódik egész életében.
De ha látásunk összességében van, akkor létezésünk
minden aspektusát egymás után korrelált és láncolt
szekvenciákban fogjuk felfogni. Sőt, képesek leszünk
megérteni egy magasabb pozícióból mindazt ami
körülvesz, még akkor is, ha ez nem érint minket
közvetlenül. Ez az alapvető különbség egy egyszerű ember
és egy bölcs ember között. A „bölcs” esetében a tudat
tágulása óriásivá válhat, és akkor nemcsak magában
foglalja azt, ami ezeken a határokon belül létezik, hanem
képes bármilyen cselekvést és bármilyen beavatkozást is
irányítani ebbe a tér-idő keretbe. Azt hiszem, elég jól érti
Machandi befolyását az univerzumban. De tudja, hogy
ahhoz, hogy hatékonyan elsajátítsa és irányítsa a
megnyilvánulás egy szintjét, szükséges, hogy maga is
magasabb szinten legyen mint az a terv, amelyet irányítani
253
 szeretne. Egy vak ember soha nem lesz képes vezetni egy
másik vak embert.
Nagyon jól megértettem ezt az állapotot, de még nem voltam
tisztában a szenvedést okozó korlátozott érzelmeink okával.
Azt sem tudtam, mi az oka annak, hogy az ember szívesebben
osztja életét külön érdek- és cselekvési csíkokra.
Aztán Repa Sundhi tisztázta számomra életünk egyik
legfontosabb aspektusát.
- A fő ok az ember téves elképzelése az élet különböző
vonatkozásairól. Bár minden pillanatról pillanatra
megváltozik és megfordul körülötte, meggyőződéssel hiszi,
hogy a dolgok és a helyzetek ugyanazok maradhatnak,
vagyis változatlanok. De ha alaposan elemezzük, rájövünk,
hogy ez a felfogás teljesen irreális, sőt logikátlan. Semmi
sem abban, ami körülvesz, sem a Teremtésben nem marad
ugyanaz, hanem mindig folyamatos evolúciós tendenciává
változik. Mondhatja, hogy a korábbi kapcsolatok
változatlanok maradtak, vagy hogy a mostani nem fog
változni. Gondolja, hogy az anyagi javak , amelyeket
egyesek mohón gyűjtenek, stabil és örök dolog? Éppen
ellenkezőleg, egyetlen pillanat alatt elveszíthetik azt,
amiért egy életen át kínlódtak. A mentális állapot sem
stabilabb: amikor kritizálják, az ember haragszik, ha
254
veszteséget szenved, haragszik, ha nincs meg, amit akar,
féltékeny vagy irigy lesz. Mindezek a hozzáállások csak
negatív érzelmek, amelyek bizonyos cselekvések
végrehajtására kényszerítik. Ezek "be vannak nyomva"
személyes karmájába, és nagy gondokat okoznak neki a
további életében.
Az emberi szenvedés gyökere az a tévhit, hogy a dolgok
vagy helyzetek állandóak és soha nem fognak megváltozni.
Mint mondtam, az ő elképzelése e tekintetben teljesen
irreális. Az igazi dráma azonban az, hogy bár élete során
számtalanszor szembesül ezzel a felfogással, de makacsul
kitart ugyanazon elképzelés mellett. Elképzelve, hogy
semmi sem változik, és hogy minden, amit az életben
szerzett, örökké fog tartani, vagy legalábbis változatlan
marad legalább létezése során, az ember egyre jobban
kötődik a kapcsolatokhoz, érzésekhez, érzelmekhez,
pénzhez, javakhoz vagy élvezetekhez. Nézze meg alaposan
ezt a negatív pszichikai megnyilvánulást, ami a
ragaszkodás. Nagyon gyorsan meg fogja érteni, még a saját
élete példája révén is, hogy ő elvárásokat, igényeket és
illúziókat teremt önben. Legtöbbször nem találkoznak vagy
elégedettek, és így szenvedés következik be, ami viszont
bizonyos negatív gondolatokat generál, hozzájárulnak az
255
 adott személy negatív karmájához és így tovább, mint egy
ördögi körben. Most már ismeri az ember korlátait a
Teremtésben. Szakítsa meg ezt a láncot, és szabad lesz!
Nagyon jól rájöttem, hogy ez a buzdítás sarokköve volt lelki
fejlődésemnek. De nem nagyon volt világos számomra, hogyan
tudnám kiküszöbölni a dolgok állandóságának hamis
elképzelését. Repa Sundhit kértem meg, hogy világosítson fel
ezzel kapcsolatban, aki így válaszolt:

Minden ami körülöttünk és lényünkben van, legyen az

fizikai test vagy mentális folyamatok, folyamatosan
változik, de számunkra mégis állandónak és változatlannak
tűnnek. Ez egyrészt a figyelemhiányunknak, másrészt az
igazság megértésének szellemi megtagadásának köszönhető.
Emiatt az emberek szomorúak vagy idegesek lesznek, ha az
elvárásaik nem teljesülnek. Sokkal jobbhoz méltó akaratot
nyilvánítva továbbra is kitartanak abban a hamis
elképzelésben, hogy talán a dolgok ugyanúgy maradnak,
vagyis változatlanok. Heves vágyuk a valóságban csak azt a
kötődést fejezi ki, amellyel szinte kétségbeesetten
ragaszkodnak ahhoz, amit elképzelnek, hogy hozzájuk
tartozik, és nem akarnak veszíteni. Magától értetődik, hogy
ez nem lehetséges, mert ez kezdettől fogva egy teljesen
hamis elképzelésen alapul. Vannak azonban olyan emberek,
akik annyira ragaszkodnak kötődéseikhez, hogy bármiféle
megtartásuk érdekében inkább bizonyos típusú eszményeket
256
generálnak, amelyek természetét nem nagyon értik. Ezek az
ideálok az életben, akár szeretetre, művészetre vagy szakmai
tevékenységre vonatkoznak, csak pajzsként szolgálnak,
hogy elrejtsék mind önmaguk, mind mások elől saját
kötődéseiket és birtoklásukat. Ez az igazi pszichikai és
mentális „konstrukció” azonban hamis, és nem tesz mást,
mint csak még inkább beárnyékolja azt a helyes megértést,
amelyet az embernek a Teremtés dolgainak természetéről
kell kialakítania. Az egyetlen módja annak, hogy
kiszakadjon ebből az ördögi körből, az ha világosan
megfigyelheti a valós helyzetet és megérti annak mély
mechanizmusait. Ezt a gondos elemzést mindennapi
tevékenységek során kell elvégezni, amikor ugyanazokkal a
tendenciákkal szembesül, és különösen csendben, a
mindennapi tényekről elmélkedve, amelyek igazolják
elképzeléseit. Ha ezt kitartóan teszi, a kötődések és a belső
görcsök gyökerei fokozatosan elpusztulnak.
A hosszabb ideig fennmaradt kötődések megszokássá
válnak, vagyis szilárd alapokat helyeznek el az ember
pszicho-mentális szerkezetében. Ezeket nehezebb
eltávolítani, de elvileg a módszer ugyanaz marad. Nincsenek
csodatabletták és végleges receptek az ember egyik
legsúlyosabb betegségének, és ragaszkodásnak
gyógyítására. Folyamatos erőfeszítéseket kell tennie, és
bíznia kell abban, hogy sikerrel jár ebben a törekvésben.
Mindent, amit az ember megkötött, fel kell oldania!
257
- Rendben!-mondtam feltételezve, hogy így fogok eljárni. És
akkor mi lesz?
Repa Sundhi elnézően mosolygott:
A legjobb, ha egyedül győződik meg erről. Az ez irányú
magyarázataim nem sokat segítenek önnek. Fontos azonban
megérteni, hogy miután megszabadult a ragaszkodástól,
szellemének, elméjének és testének szabadsága
összehasonlíthatatlan bármely más hétköznapi
élethelyzettel. Ez azután valódi boldogságot generál ön
számára, amelynek nincs konkrét tárgya, azaz nem függ
különösebben semmitől. Egyszerűen boldog, hogy létezik,
és hogy minden körül van. Ennek a belső felismerésnek
közvetlen hatása lesz az a vágy, hogy önzetlenül segítsük a
támogatásra szorulókat, és csak erényes cselekedeteket
hajtsunk végre. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ön által
követett „evolúció és spirituális út” során ne szembesüljön
problémákkal vagy szenvedési állapotokkal. Meg kell
értenie, hogy ezek egy ideig továbbra is előfordulnak, mivel
a fizikai és pszichés-mentális szerkezet még nem tisztult
meg, és bizonyos karmikus elemek, amelyek a múlt gonosz
tetteinek közvetlen következményei, elérték azt a szintet,
ahol ilyen helyzetekben a szíve nem telhet el
kétségbeeséssel, és a lelki gyakorlat sem szűnhet meg, sőt
több mint valaha, mert akkor akaratot és kitartást kell
mutatnia, mert ahogy mondtam, minden múlandó, még a
karmikus szenvedés is. Fokozatosan, az életében
258
 bekövetkezett pozitív átalakulás, valamint a helyes
gondolkodásmódja és cselekvése miatt ezek a szenvedések
egyre inkább csökkenni fognak, és így hozzáférhet olyan
tudatossági síkokhoz, amelyek messze felülmúlják a
mostanit.
Ezeket mondva Repa Sundhi abbahagyta a sétálást, és intett
nekünk. Észrevettük, hogy a köves völgynek azon a részén
vagyunk, ahová korábban áthelyeztek minket. A láma néhány
pillanatra lehunyta a szemét, mozdulatlanul, csodálattal
figyeltem az arckifejezését, a mély koncentrációt és a belső
felszívódást.Kint szinte sötét volt, de a hegygerincek rejtélyes
módon szórt és foszforeszkáló lila fényt bocsátottak ki.
Hirtelen furcsa belső remegést éreztem, ami homályos
hányingert váltott ki belőlem. Aztán nagy csodálkozással
láttam, hogy a táj mintha „hajlítaná” a hullámokat,
hullámszerűen hullámzik. Aztán hirtelen elöntött bennünket a
ragyogó napfény a tiszta égen, a transzformáció az ellenkező
irányba történt, és most ismét az Apuseni -hegységben voltunk,
a nagy felhő közelében, a hegy tetején, amelyre
felkapaszkodtunk. Ezen alkalommal Repa Sundhi közvetlenül
készítette elhelyezkedésünket, anélkül, hogy igénybe vette
volna azokat a közbenső fázisokat, amelyeknek rövid idővel
korábban már szemtanúja voltam.
Azonban észrevettem valamit, ami számomra nem tűnt
helyesnek.Tudtam, hogy az előző transzformáció délután
történt, és arra számítottam, hogy a Tibet környékén eltöltött 4-
259
5 óra után most nem este lesz, hanem éjszaka, de ezzel
szemben azt tapasztaltam, hogy világosság és meleg novemberi
reggel volt, ami kissé megzavart. Észrevettem, hogy teljesen
más napszaknak kellett volna lennie.
- Ez lenne a normális, ha szubjektív benyomása mellett
eltelik az idő - válaszolta a láma. A Machandival való
találkozás azonban enyhe változásokat hozott a térbeli-
időbeli kontinuumban, úgyhogy ami ön számára csak
néhány órának tűnt, a valóságban sokkal tovább tartott.
- Tizenhét és fél óra-mondta Elinor és az órájára nézett, és
kiszámította az időkülönbséget, ezért 12-13 órás
különbségünk van a célidőtől- tette hozzá.
Nem tudom miért, de örültem, hogy szembesülök azokkal a
szokatlan jelenségekkel, amelyek a tér és az idő torzulásával
járnak, de azért megkérdeztem Repa Sundhit, hogy ezek
nem okoznak -e mellékhatásokat a fizikai testben?!
Elmagyarázta nekem, hogy ebben a tekintetben nincs
veszély, és a tudósok elképzelései és feltevései tévesek,
különösen a közvetlen tapasztalatok hiánya miatt.
- Csak a pszichés jellegű hatások léphetnek fel, mert az
embert zavarhatja a valóság és az általa ismert fizikai
törvények teljes megváltozása, de még ezt a benyomást is
hamar elhomályosítja egy belső mechanizmus, az
önadaptáció, amely nagyon hatékony, viszont időutazás
esetén azonban a probléma összetettebb.

260
Nem sokkal ezután megérkeztünk az autóhoz, ahol takarékos
uzsonnával szolgáltunk. Mielőtt elindultunk volna a visszafelé
vezető úton, a jidám eltűnt, de Repa Sundhi biztosított, hogy
néhány nap múlva újra találkozunk vele, amikor elindulunk
egy másik célpontra a hegyekbe. Ha jól értettem, ez egy
szélesebb körű intézkedés lenne. A láma más részleteket is
közölt velem, valószínűleg figyelembe véve, hogy ezúttal
túlléptem egy fontos küszöböt a megértésem alakulásában.
- A Goratri -hegy, amelyet a nagy bölcs Padmashambhava
próféciáinak szövege említ, valójában a Godeanu -hegy, a
jelenlegi neve egy természetes átalakulás, amelyen az
eredeti név az előző évezredek során átesett. Ez a hegy
nagyon fontos a regionális energiamérlegben, és van
néhány titka is, amelyek meghökkentik a világot.
Machandi egy bizonyos cél érdekében választotta ezt a
helyet.
Nem lepődtem meg azon, hogy a láma nagyon jól tudta, mit
beszéltem az Istennővel. De lelkesen reagáltam a hírre, hogy
hamarosan újra láthatom Machandit, a hegyekben, amelyekről
mesélt. Repa Sundhi elmondta, hogy egy hét múlva elmegyünk
arra a helyre, és ez idő alatt neki kell diktálnia a pergamentre
írt szöveg fordítását, és meg kell oldania más utazási
kérdéseket is.
Azt mondta, hogy néhány napra szüksége van ahhoz, hogy
megértse a pergamentre írt szöveget és szavakat, amelyeket az
idő múlása befolyásolt.
261
- Ez egy régi tibeti nyelvjárás, amelyet évszázadok óta nem
beszélnek. Szükséges lesz bizonyos titkos
információforrásokkal való konzultáció - magyarázta
nekem.
Aznap délután biztonságban megérkeztünk Bukarestbe, és úgy
beszéltük meg, hogy, négy nap múlva találkozunk Elinor
villájában. Ezt az időt a szokásos módon a tapasztalataim
elemzésével töltöttem, és ezzel egyidejűleg törekedtem a
tanítások gyakorlatba való átültetésére, amit Repa Sundhitól és
az Istennőtől kaptam. Néhány nap alatt láttam, tanultam és
tapasztaltam azt, ami általában évekig vagy akár több egymást
követő életig tarthat. Így személyesen meg voltam győződve a
közmondás érvényességéről, hogy: „Nem azt hozza az év, mint
amit a pillanat hoz.” Ez további jelzés volt számomra, hogy az
átalakulások hamarosan minden szinten és a világ minden táján
bekövetkeznek. Azon túl, hogy ez általában ismert dolog,
mégis egyformán elbagatellizált, ami csökkenti az üzenet
erejét, és hajlamos csökkenteni az emberek felelősségét e
tekintetben. De a dolgokat objektíven kell nézni. Senki sem
tagadhatja a manapság az emberiség előtt álló súlyos
problémákat, de csak kevesen értik ezek rejtett okait és
terjedési mechanizmusait. Emiatt az emberek gyakran
felszínesen próbálják kezelni a helyzetet, megfeledkezve arról,
hogy valójában az ő problémáik az emberiség problémái,
amelyek tükröződnek benne. Ezenkívül néhány okkult
szervezet heves küzdelme folyik a lakosság elképzeléseinek és
262
tendenciáinak manipulálása és irányítása érdekében, ami
tovább bonyolítja a helyzetet.
Felelősségteljesen szerettem volna lenni és pozitív szerepet
vállalni ebben a küzdelemben, amelyben a jó és az igazság
mindig győzedelmeskedik, és nagyon boldog voltam, hogy
vannak lények, akik kompetensen tudnak irányítani a helyes
irányba. Ezért, amikor találkoztam Repa Sundhival, hogy a
tibeti szöveg fordításán dolgozzunk, nagyon eltökélt voltam és
elhatároztam, hogy a spirituális tökéletesség útját követem.
- Nagyon jó, hogy így viselkedik, viszont mindazonáltal
szem előtt kell tartania, hogy ezt megelőzően meg kell
erősítenie magát a Teremtés egyes alapvető törvényeinek
és elveinek szilárd ismeretében, amelyek nélkül nem
történhet valódi haladás és lényének valódi átalakulásában.
A szellemi aspektusok, a szent szövegek és az ezoterikus
elképzelések „ínyencen” élnek a világban, de ennek
ellenére ismereteik viszonylag sivárak, mert nem
duplázódnak meg azzal, hogy mélyen, belsőleg felismerik,
amit tudnak.
Igazat adtam Repa Sundhinak, mert azt is tudtam, hogy a
szavak ereje és a tettek igazsága csak a szellemi igazságok
gyakorlati megvalósításából fakad.
- Az igazi lelki tanítást gyakorlással sajátítják el -
magyarázta tovább a láma. A tanulási folyamat interaktív,
és a személy abban a pillanatban fejleszti önmagát, amikor
nagyon helyesen alkalmazza az addig megszerzett tudását.
263
Ezután Repa Sundhi részletesen kifejtett néhány módszert,
amellyel irányíthatom a mentális és érzelmi befolyásaimat, és
adott néhány tippet az egészséges életmódról és viselkedési
elvekről is. Hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy ezeket az
ismereteket a mindennapi munkában kell alkalmazni, mert
csak így tudunk igazán hozzájárulni emberi fejlődésünkhöz.
Nem kell intellektuálisan elemeznie a spiritualitásról szóló
könyveket és szövegeket - mondta nekem. Sokkal jobb, ha
minden nap elmélkedik egy kicsit a bennük leleplezett
igazságokon, majd megfigyelheti ezeknek az igazságoknak
a tükröződését az életében. Vannak, akik elvesznek a
"kifinomult" elemzésekben és a steril érvekben, amelyek
csak fokozzák büszkeségüket az ezoterikus birodalom
megismerésében, értékesek, sőt bölcsek, gőgösek lesznek, és
azt képzelik, hogy ők a titkok és az okkult tudás egyedüli
illetékes birtokosai, többé -kevésbé indokoltan
szembeszállva ezzel kapcsolatban más véleményekkel is.
Gyakran félreértik vagy az általuk megkérdezett
információforrások miatt gyakran félreértéseik vagy
hiányosságaik vannak a spiritualitás néhány fontos
aspektusával kapcsolatban. Ne ragadjon bele az ilyen
látszólag tudományos vitákba, mert azok nem tesznek jót
önnek. Gyakran azoknak, akik "tudósnak" vagy "tanultnak"
vallják magukat, több problémájuk és hiányosságuk van,
mint a hétköznapi, de becsületes és tiszta szívű embereknek.
Éppen ezért, ismétlem, nagyon fontos, hogy helyesen
264
 alkalmazza a spirituális tanításokat a mindennapi életében,
mert így haladni fog, és fokozatosan megszünteti negatív
karmáját.
Az indulásig hátralévő három napban lefordítottam a tibeti
szöveget angolra, amelyet Repa Sundhi megfejtett. A feladat
nem volt túl könnyű, mert bizonyos szakkifejezéseknek nem
volt levelezője a nyelvünkön. Angolul már közelítettek , de a
láma különösen ragaszkodott ahhoz, hogy a fordításban a
lehető legjobban szerepeltessem e kifejezések lelki árnyalatait.
Sok türelemmel összehasonlító példákon vagy sok más
részleten keresztül felfedezett néhány mély jelentést számomra,
hogy pontosan megérthessem a szövegben megfogalmazott
gondolatot, és ennek megfelelően értelmezhessem. Végül
elégedett voltam az elért eredménnyel és azzal, hogy
befejeztem küldetésem fontos első szakaszát.
A Machandival való találkozás utáni hetedik napon elmentem
Repa Sundhival és Elinorral a Godeanu -hegységbe. Ezúttal dél
körül indultunk útnak, mert a láma azt mondta, fontos, hogy
éjszaka ott legyünk. Már kezdtem hozzászokni az ilyen
utazásokhoz, és nagyon örültem, hogy újra láthatom
Machandit. Az a hét, amely eltelt azóta, hogy elválltam tőle,
gyakorlatilag egyfajta meghosszabbítása volt azoknak az
érzelmeknek, amelyeket a tibeti barlangban
tapasztaltam,amelyek ezalatt csak még kifinomultabbak és
sokkal mélyebbek lettek. Rájöttem, hogy elértem egy bizonyos
érettségi és megértési küszöböt a csodálatos élményben,
265
amellyel szembesültem, és a velem megosztott tudással.
Életem utolsó két hete olyan volt, mint egy tájfun érzelmi
tudásom és tapasztalatlanságom területén, de az volt az
érzésem, hogy több hónap telt el, amelyek során jelentős
mennyiségű lelki információt gyűjtöttem össze. Ez az idő
furcsa kitágulása, amit észleltem, valószínűleg Repa Sundhi
vagy talán az istennő bizonyos finom cselekedeteivel volt
összefüggésben, de ezt a témát soha nem hoztam szóba. Az is
lehetséges, hogy észlelésemet egy belső elmélyülésnek, az
öntudat titokzatos rétegeibe való behatolásnak köszönhetem,
amely túllépett a téren és az időn. Valószínűleg valamikor a
jövőben megkapom a választ és a megértést.
Jól felkészültnek éreztem magam, és nagyon vártam a
következő eseményeket. A penge szokás szerint nem adott
túl sok részletet róluk, csak annyit árult el, hogy felmászunk
egy nagyon fontos hegycsúcs lejtőjére, amely egyben az
ország valódi energiaforrása is. Azt mondta nekem, hogy a
csúcsot Gugu -nak hívják, és hogy az istennő azon az
éjszakán fog megjelenni a közelében. Repa Sundhi arról is
tájékoztatott, hogy találkozunk egy olyan embercsoporttal,
akiknek ugyanaz lesz az úticélja, mint nekünk. Úgy tűnik,
mint egy utazás a hegyekbe, de a valóságban ez egy igazi
beavatás lesz a finom világokba - tette hozzá a láma. Nem
mondtam semmi mást, inkább internalizáltam és így
készültem fel erre az eseményre. Este értünk a hegy
lábához. Az idő nagyon szép volt, de a levegő elég hideg
266
 volt. Jórészt felmásztam a dzsipre egy hegyi úton, sok
egyenetlenséggel. Egy útkereszteződésben Elinor leparkolta
mellettünk az autót, mi pedig elkezdtünk mászni a lejtőn,
arra a merőleges irányba, ahonnan érkeztünk. Ahogy
közelebb éreztem magam az út céljához és hallgatólagosan a
Machandival való találkozáshoz, az elmém egyre
izgatottabb lett, és egyre türelmetlenebb lettem. Próbáltam
uralkodni magamon, de külső hozzáállásom nem tévesztette
meg Repa Sundhit.
Türelmetlensége később csalódássá válhat. Nem mondom,
hogy lesz, de azért elmondok egy lehetőséget. Mit fog tenni
akkor? Hogyan fogja megoldani a problémát? Valószínűleg
az elme olyan magyarázatokkal lát el téged, amelyek nem
fognak meggyőzni. Ezután törekedni fog arra, hogy más
gondolatokkal vagy más cselekedetekkel töltse ki a lélek
„ürességét”, de ezek új és új hatásokat generálnak. Így soha
nem jut el egyhez sem végig.
Lassan felmásztunk egy keskeny ösvényen, túlzott erőfeszítés
nélkül. Mint mindig, Repa Sundhi nagyon jól érzékelte belső
tapasztalataimat. Nem tudtam, mit mondjak.
- Ápolnia kell a türelmét - mondta akkor. Ez egy olyan
tulajdonság, amely kevés embernek van, mert nagy
önuralommal és érettséggel jár a gondolkodásban. Azt
hiszem, érzékeli, hogy nem arra a türelemre gondolok,
amelyre szükség van, például ahhoz, hogy otthon, egy
szupermarketben megvárja a sorát a fizetésre, nem is a
267
 türelemre gondolok, hogy sorban álljak jegyvásárláshoz. A
létezés sokkal mélyebb hozzáállására gondolok, amely a
negatív impulzusok és irányításának képességére utal. Az
első különbség a hétköznapi ember és a bölcs között az,
hogy míg az előbbi szabad utat enged, gyakran belátás
nélkül, a kaotikus és pusztító belső tendenciáknak, amelyek
zajosan, sőt erőszakosan is megnyilvánulnak, a bölcs soha
nem így cselekszik. Kiegyensúlyozott hozzáállása révén
gyakran sikerül csillapítania a körülötte lévő mások
szörnyű haragkitöréseit is.
- Rendben de a pszichológia tudománya azt állítja, hogy
szabadságot ad a negatív belső érzéseknek, mert különben
frusztrációk és feszültségek vannak a pszicho-mentális
szerkezetben- mondtam, de hirtelen elhallgattam.
Egy mélyebb szinten kezdtem megérteni, hogy valami nem
stimmel az imént említett koncepcióval. Azt gondoltam,
hogyha valaki követi a "kicsapongás" módszert, akkor nincs ok
azt hinni, hogy ez a személy egyszer eléri az "alját" épp
ellenkezőleg, megszerezné a harag és a düh állapotának
szokását, amelyet ezután teljesen természetesnek és
indokoltnak tekintene, veszélyes karmikus láncokat hozva
létre.
- Az érvelése helyes - értett egyet Repa Sundhi, miután
leírtam neki,hogy hogyan látom a dolgokat. A harag
megnyilvánulása mindig vonzza maga után az agresszió
megnyilvánulását, amely többé -kevésbé elfedhető. A
268
modern pszichológia "receptje" hamis, mert azok, akik
elterjesztették, nem értették meg mélyen, hogy mi történik
az elme finom szintjén, amikor az ember haragszik, és azt
sem, hogy milyen karmikus következményeket von le
minden alkalommal.
Először is, az ellenőrzés hiánya teszi őt mentálisan
sebezhetővé, még akkor is, ha azt képzeli, hogy akkor
mindent összetörnek körülötte, és ezzel erőt, uralmat és
hatalmat mutatnak. Ez gyerekes és büszke felfogás, mert a
valóságban az, aki dühös, tudat alatt érzékeli gyengeségét,
és ezért igyekszik ezt a hiányt hamis impulzussal pótolni.
Ön nagyon jól tudja, hogy az ilyen emberek mintha
elfeledkeznének önmagukról és mindarról, ami körülöttük
van a harag pillanataiban, amiben élnek, és teljesen
magukba szívják ezt a romboló állapotot. Ekkor szinte
teljesen elveszítik érthetőségüket és a gondolkodás
logikáját, nem akarnak mást, mint bármi áron ráerőltetni
saját nézőpontjukat. Ez a gonosz energia arra kényszeríti az
embert, hogy gonosz cselekedeteket hajtson végre, és még
ha valahogy sikerül is uralkodnia magán, és nem így
cselekednie, az általa kiváltott energia elpusztítja a szeretet
és a nagylelkűség nemes érzéseit, a felszabadult harag akár
megsemmisítheti az erőfeszítéseket, amelyeket eddig
azoknak a kaotikus állapotoknak a szabályozására hozták
létre, amelyek zavarják az elmét és a testet. Tehát mint
láthatja minden ellenőrzés kérdése.
269
- Az irányítás megszerzésének megtanulása pedig sok
türelmet és kitartást igényel - mondtam. Világos, hogy ha
például a haragot kontrollálják, akkor a beszédet és a
cselekvési módokat is irányítani fogják. De tudnia kell,
hogy egyáltalán nem voltam haragos, csak türelmetlen és
lázas lettem a tudattól, hogy újra látni fogom Machandit.
- Ezt én is nagyon jól tudom - felelte a láma. Javaslom
azonban a meditáció lehetséges témáját, amelyet bármilyen
körülmények között alkalmazni lehet. Például innen
megértheti, hogy a türelem szorosan összefügg az állandó
erőfeszítéssel. Természetesen az erőfeszítés magas
aspektusaira gondolok, nem feltétlenül a fizikaira, tehát a
kitartásra való törekvésre, a mások önzetlen segítésére tett
erőfeszítésekre és így tovább, de bármennyire is furcsának
érzi magad, úgy tűnik, a legnagyobb erőfeszítés az, hogy
szilárdan megalapozza magát a meditációban.
Bevallottam, hogy Repa Sundhi egyenesen eltalálta a célt.
- Igen, itt van egy probléma. Próbáltam ezt a lehető
legjobban megtenni, de nagyon nehéz. Néhányan azt is
mondták, hogy halálukig unatkozni fognak, ha néhány
percnél tovább maradnak ugyanazon a helyen. Bevallom,
hogy ez bizonyos mértékben gátolt.
- Azok, akik így gondolkodnak, gyengék és nyugtalanok. Ne
nagyon figyeljen rájuk, mert ezek a titkok már nem tudnak
semmit. Ne hagyja magát befolyásolni, mert így mindig
engedni fog a kísértésnek, hogy kövesse a tudatlanok
270
 könnyű, de csökkenő útját. Ha határozott a döntése, a
fejlődés nem sokáig tart. Míg mások mindenféle
problémával és szenvedéssel fognak küzdeni, addig
fokozatosan szinte megfoghatatlanná váltok számukra,
mert pozitív cselekedeteitekkel már elrendeltétek az
életeteket és kiegyensúlyozták a sorsukat.
- Mit nevez pozitív cselekedetnek? Mármint az egyhangúlag
ismert erényektől eltekintve. Azért kérdezem önt, hogy
megtudjam, hogy például a napi meditáció pozitív
cselekedet napi jó tevékenységnek számít-e és ha igen,
kérem, magyarázza el nekem, miért.
Nagyon figyeltem arra, amit a penge mondott nekem.
- Sokan időpocsékolásnak tartják a meditációt. Valójában
határtalan hülyeségükben egyesek szellemi elidegenedéssel
vagy agymosással társítják. A valóságban a meditáció,
valamint az ima feltétlenül szükséges híd ahhoz, hogy
elszakadjon magától a körülöttünk lévő világ
izgatottságától, és hogy egy végtelenül kitágult állapotban
találja magát, amelynek az univerzum, amelyben most
vagy, csak nagyon kis része. . Ezért, ha helyesen végzik, a
meditáció gyakorlatilag a legpozitívabb és leghatékonyabb
cselekvéssé válik, mert "szabályozza" a létezés durvaságát,
és alaposan megérti az élet bonyolult aspektusait. Azok,
akik ezt nem tudják, és így nem jelentenek problémát,
kaotikusan és a sors akaratában élnek. Végül is a meditáció
lehetővé teszi a sors irányítását. A napi meditáció szokása
271
 az egyetlen, amelyet az elme jó formálni, minden más
szokást meg kell szüntetni, mert kötődéseket hoz létre.
Éjszaka lett, és kimért lépéssel másztunk sziklák és apró
sziklák között, gurulva a hegy lejtőjén. Figyelve Repa Sundhi
magyarázataira, lelnéztem. Amikor azonban felnéztem,
kellemesen meglepődtem a jidám láttán, aki valószínűleg
korábban csatlakozott hozzánk. Néhány méterrel előttünk volt,
és a helyes irányba kalauzolt, láthattuk hatalmas termetét,
amely tökéletesen profilozott a holdfényben, és fáradhatatlanul
mászott a hegy kő tetejére. De nézegetve egy kicsit feljebb a
dombon, a jidám válla fölött, az volt a benyomásom, hogy
észrevettem, hogy több ember összegyűlt, és a földön ültek.
Először azt hittem, hogy tévedek, de néhány méter után
gyorsabban gyalogoltam, hogy megnézzem és meggyőződjek
arról, hogy valóban egy csendben várakozó embercsoportról
van szó. Ezzel kapcsolatban figyeltem Repa Sundhira, de ő azt
válaszolta, hogy tud ezeknek az embereknek a jelenlétéről,
hozzátéve, hogy elkísérnek minket a csúcshoz vezető úton.
Odaértünk ezzel a csoporthoz, és meglepődve tapasztaltam,
hogy csak fiatalokból, fiúkból és lányokból áll, véleményem
szerint húsz és huszonöt év közöttiek lehettek. Mivel közel
voltam hozzájuk, láttam, hogy mindegyik gyönyörű, jól
felépített és harmónikus. Azonnal rájöttem, hogy különleges
lények és sokkal érettebbek, mint a koruk. Ahogy közeledtek,
felálltak, és kérdőn néztek ránk. Akkor megértettem, hogy
tudnak az eljövetelünkről, bár nem ismernek minket.
272
- Mindegyiküknek bizonyos módon finom karmikus
kapcsolatai vannak ezekkel a helyekkel, és különleges
érdemeket szereztek a korábbi létezésükben - suttogta Repa
Sundhi, miközben Elinor biztosította őket arról, hogy mi
vagyunk azok, akikre vártak, megkérve, hogy kövessenek
minket. Elméjük és pszichéjük felkészült az eljövendő
eseményekre, és ők maguk is fontos szerepet játszanak
majd e nemzet elképesztő átalakulásaiban. Ő volt az, aki
megjelölte az eljövetel dátumát és helyét, de meggyőzte
őket arról, hogy többször kellett megjelenniük álmukban.
Az ilyen intézkedések ritkák, de nagyon fontosak-mondta a
láma.
Tizenkilenc embert számoltam meg. Kis csoportokban másztak
mögöttünk, és ritkán beszélgettek egymással, majd egytagúan,
de valami nem volt természetes, mert a jidám jelenléte nem
váltott ki semmilyen reakciót. A gondolat átvillant a fejemben,
hogy a jidám láthatatlan marad azoknak a fiataloknak, míg én
még látom, ahogy Repa Sundhi elmagyarázta nekem azon a
napon, amikor találkoztam vele Elinor házában. Súgtam neki a
véleményemet, ő pedig teljes mértékben megerősítette.
- Most nincs szükség erre a tapasztalatra - mondta.
Túlságosan felzaklatná önt. Az ezt követő beavatáshoz
azonban szükséges, hogy megőrizze a nyugalomát és a
belső egyensúly bizonyos állapotát.
Kellemesen lenyűgözött a csoport egysége, annak ellenére,
hogy tagjai addig nem ismerték egymást, úgy éreztem, hogy
273
nagyon felelősségteljesek a küldetésükért, komolyak és
eltökéltek a sikerben, bár addig egyikük sem tudta. Ahogy így
gondolkodtam, néhány fa között észrevettem, hogy elhaladok a
szűk, fehér fényű oszlop mellett, amely a földről indult, és
elveszett az ég csillagos boltozatában. Zseblámpával
világítottam meg azt a helyet, ami nem volt több 6-7 méterre,
de semmi különöset nem fedeztem fel. Kiléptem a csoportból,
és gyorsan meghaladtam a távolságot, hogy megtudjam ezt a
jelenséget. Ez valami nagyon furcsa volt. A fényoszlop, amely
szerintem nem volt több öt centiméternél, hirtelen megjelent a
földről, az ég felé, Mivel diffúz és gyenge volt, távolról
észrevétlen lehetett, megerőltetve a szemeimet, akkor sok más
fényoszlopot láttam, amelyek magasabbak voltak a hegyen,
tőlünk balra. Utolértem Repa Sundhit, és elmondtam neki ezt a
furcsa megnyilvánulást, ő azt válaszolta, hogy a Gugu -csúcs
sok rejtélyt rejt, több ezer éves, amelyek részben hamarosan
kiderülnek. A láma azt mondta nekem, hogy félelmetes
energiaforrás van ennek a hegynek a pincéjében, de nem akart
további pontosításokat tenni. Ösztönösen a hegy tetejére
néztünk, és ekkor nagyon erős és hideg szél fújt elénk, és
megdöbbentünk. Egy pillanatra zavartan megálltunk, de Elinor,
aki ismerte a területet, elmondta, hogy az ilyen hirtelen
megnyilvánulások, ennek a hegynek a jellemzői. A szívem
azonban kissé összeszorult, mert a hideg levegő áramlása
mintha valami pluszt, fenyegetőt és kellemetlenséget hozott
volna. Visszatekintve az előttünk lévő csúcs sötétjébe,
274
csodálkozva néztem, ahogy a fölötte lévő eget gyorsan elfedik
a távoli, tompa üvöltésben guruló fenyegető fekete felhők.
A következő pillanatok és a hozzájuk hasonló jelenségek
fokozatosan bontakoztak ki észlelési tudatomban, de sokkal
lassabban, mint az igazi. Mindent akkor "felfüggesztett"
állapotból érzékeltem, anélkül, hogy meg tudtam volna
magyarázni ezek megjelenését. Miközben némi aggodalommal
figyeltem az eget, amely nagyon gyorsan beboruly, szörnyű
vihart jósolva, megdöbbentett egy rendkívül erős villám, amely
a felhők nyüzsgéséből tört ki, és közvetlenül a hegycsúcs
kőgerincére csapódott. A zaj megdöbbentő volt, megrendítette
lényünket.
Ettől a pillanattól kezdve az eseményeket lassan és nagyon
pontosan figyeltem. Minden érzék maximálisan éles volt és az
érzések nagyon intenzívek voltak. Láttam, hogy a hatalmas
villám vakító fénye elterjedt az egész hegyi parton, és még
távolabb a völgyben, egy lila csíkban, amely furcsa, földöntúli
benyomást keltett, ugyanabban a pillanatban láttam egy kicsit
megvilágítva a hegyi parton , tőlünk jobbra egy birkanyájat,
idegesen mozgó állatokkal a karámban. De ami igazán
megijesztett, amikor ránéztem erre a szinte természetellenes
képre, az az volt, hogy három hatalmas pásztorkutya hevesen,
óriási ugrásokkal sétált a csoportunk felé, normál körülmények
között, napközben, talán nem lettem volna nagyon megijedve
de akkor hajlamos voltam úgy gondolni a képre, mint egy
horrorfilmre. Ezek az állatok szokatlanul nagyok és hevesek
275
voltak, hatalmas agyaraik démoni vigyorban csillogtak. De ami
a legjobban elgondolkodtatott az az általuk végrehajtott
ugrások rendkívüli mérete. Ilyesmi még egy gazella számára is
lehetetlen volt.Ezenkívül a magasság, amellyel a levegőbe
emelkedtek, elképzelhetetlen volt néhány őrkutya számára,
bármilyen képzettek is voltak. Nem voltak illúzióim e
félelmetes jelenések szándékaival kapcsolatban, de a
mozdulatok lassú mozgása, ahogy a tudatomban észleltem,
adott némi pihenőt, hogy figyeljek a csoport többi tagjára,
mielőtt rettenetes pánikba estem volna. Repa Sundhira néztem,
aki mozdulatlanul állt és a kő tetejével nézett szembe. Úgy
tűnt, teljesen kivonták abból a tájból, teljesen más irányba
fókuszálva. Elinor lassan elindult a közepétől, és a közeledő
kutyák felé fordította a fejét. Ekkor a jidám tett egy oldallépést
abba az irányba, ahonnan érkeztek, és kinyújtott tenyerével
kinyújtotta feléjük jobb kezét, hogy megállítsa az akciót.
Láttam, hogy a levegő izzani kezd körülötte, fehér,
foszforeszkáló fényt szórva körülötte. Hatalmas és szörnyű
megjelenése, akkor bárkit megijesztett volna.
A kutyák hirtelen megálltak, de továbbra is vadul ugattak
tőlünk több mint ötven méter távolságból. Küzdöttek és
ficánkoltak, de nem tudtak túllépni ezen a határon. A villámok
fénye egyre jobban elhalványult, és furcsa árnyak keletkeztek
abban a hegyi völgyben. Amikor a sötétség újra beborított
minket, a kutyák abbahagyták az ugatást, és nem láttunk
semmit. Fent a hegyekben azonban többet láttunk, ha
276
megfigyeltük, hogy mi lehet a juhállomány kifakult alakja.
Súlyos csend támadt, amelyet csak néha szakított meg a
távolban dörgő mennydörgés.
Ekkor tapasztaltam, hogy visszatértem a környező
eseményeinek normális felfogásához. Közelebb mentem Repa
Sundhihoz, miközben tovább mentünk a hegyen, és röviden
elmeséltem, mit tapasztaltam rövid idővel korábban. Azt
válaszolta, hogy az érzékelésem különösen finom. A heves
kutyák valójában démoni asztrális entitások megtestesülései
voltak, akik támadni akartak minket, és intenzív félelmet
keltettek, különösen a fiatalok körében, hogy megakadályozzák
a beavatás normális fejlődését azon az éjszakán. A fizikai
valóságban azonban a tizenkilenc fiatalember nem látott és
nem hallott semmit, kivéve azt a szörnyű villámot, amely a
Gugu -csúcsot érte. A láma elárulta nekem, hogy Machandi
Istennő kegyelméből tudtam megszerezni ezeket a
felismeréseket, amelyek hamarosan nyilvánvalóvá váltak
számunkra. Időközben csoportunk olyan területre ért, ahol az út
lejtője sokkal meredekebb és sziklásabb lett. Az eget most
teljesen sűrű felhők borították, egyre gyakrabban villogtak
szórt villámok, amelyek részben megvilágították a boltozatot.
A légkör erősen feltöltődött az árammal, és a levegőben lévő
feszültség szinte tapintható volt. Az ég úgy nézett ki, mint egy
forralásra kész kazán. Két hatalmas villám, amely a hegy
lejtőjét érte, csípős vihar elszabadulását jelezte. Az eső erős
széllőkésekben kezdett esni, ahogy a szél vadul üvöltött, és
277
minden irányba cipelte az esőcseppeket. Akkor tanúja voltam
egy rendkívüli jelenségnek: az egész csoportunk egyfajta
világos területre volt „csomagolva”, amely eltakart minket és
teljesen elszigetelt minket a szörnyű légköri jelenségektől. A
villámlás erősödött, és nagyon közel ért a földhöz. Láttuk, hogy
az esőrohamok megállnak a szórt fény szélén, amely mintha
védőburkolatba zárt volna minket. Repa Sundhi unszolására
mind leültünk. Csak ő és a jidám, akik behunyt szemmel és
nagyon összpontosítva maradtak állva. Ekkor az volt az
érzésünk, hogy a védelmünket a jidám tette, aki így megvédett
minket a természet csapásától. Láttam magam körül az erő és a
légköri energia szinte hihetetlen megnyilvánulását: a levegőben
repkedő bokrokat, a fákra zuhanó vízörvényeket, amelyek
megtörésig hajlították őket, szörnyű villámokat, amelyek
apokaliptikus mennydörgést váltottak ki.
Ennek a félelmetes káosznak a közepette csodálkozva néztem,
ahogy az előttünk lévő hegy köve, amely körülbelül húsz méter
távolságra van, fokozatosan átlátszóvá válik, és egy nagy
boltozatos üreget tár fel a kőtömegen belül. A csodálatos,
nagyon fényes aurával körülvett Machandi a barlang szélére
lépve, és kilépett a sziklafalból. A szívem majdhogynem
megállt az érzelmektől. Az Istennő sugárzása akkor sokkal
erősebb volt, mint azt a Tibet hegyei szent barlangjában
érzékeltem. Dicsőséges kisugárzása jelentéktelenné tette a
környező elemet. A mennydörgés halkabban szólt, a villámok
elhalványultak, és a szél kicsinek tűnt, lecsillapítva azt a
278
fenomenális nagyságot, amelyet Machandi akkor nyilvánított.
A tarka fénysugarak, mint a szivárvány, felragyogtak fenséges
testéből, hangosan szikrázva minden irányba. Ez az isteni
látomás mindannyiunkat megdöbbentett az oda hívott
csoporton belül. Egyikünk sem tudott megszólalni, elragadtatva
maradtunk a lélegzettel az Istennő fenséges jelenése előtt. Még
engem is, akinek még volt némi tapasztalata ebben az irányban,
valóban lenyűgözött a jelenség intenzitása. Az Istennő elsöprő
szépsége és isteni dicsősége boldogságot váltott ki szívemben,
amelynek intenzitását alig bírtam elviselni. Néhány fiatal férfi
és nő a csoportban kiáltva a földre esett. Mozdulatlanul, vakon
és süketen álltam, szemem csak Machandira szegeződött. Csak
azt akartam, hogy közelebb kerüljek hozzá, és elkísérjem a
világba, ahonnan származik. Akkor láttam, hogy az Istennő
nem a földre lépve közeledik, hanem a levegőben marad,
fenséges kegyelemben. A talajszint különbsége miatt a fejünk
feletti síkban volt, és körülbelül tíz méterre állt meg a
csoporttól. Ha közelebb jött volna, valószínűleg teljesen
elvakított volna minket a sugárzással. Kezeit a vállához emelte,
tenyereit felfelé emelte, és ekkor láttam, hogy a felhőkben egy
fényes kör jelenik meg felettünk, átmérője addig növekszik,
amíg el nem foglalja az égbolt felének csaknem egyharmadát.
Olyan volt, mint egy hatalmas vágás a szörnyű vihar
felhőiben, amely fenyegetően tündökölt körülötte. A fehér
fény, halvány rózsaszín árnyalattal, amely ebből a forrásból
fakad, szórtan megvilágította, és a lehengerlő realizmus
279
grandiózus tükröződéseit. Aztán láttuk, akárcsak a
magasztos álmokban, egy elbűvölő fényáramlást, amely
eltakart minket és a körülöttünk lévő talajt. Több tucat
asztrális entitás szállt le csoportunkba azokban a
sugarakban, amelyek áttetsző alakjai tökéletes tisztaságot és
szépséget testesítettek meg. A látvány annál kontrasztosabb
volt, hiszen a természet kirobbanása körülöttünk rettenetes
volt. Úgy tűnt azonban, hogy a vihart nem vették
figyelembe azok az entitások, amelyek viszont intenzív
fényt bocsátottak ki, de különböző színekben és
árnyalatokban. Csodálkozva néztük azokat az emberi alakú
entitásokat, ahogy a levegőben maradtak, Machandiénál
nagyobb magasságban, körülöttünk lebegve. Mosolygó,
ragyogó arcuk páratlan boldogságot sugárzott. Észrevettem,
hogy néhányuknak olyan fényes arca volt, hogy az arc
helyett gyakorlatilag nem láttam mást, csak egy fehér fényes
ovált. Formáik között a sokszínű kristályos fények
örökjátékát érzékeltem, ami különleges dinamizmust adott
az egész képnek, de a legerősebb fényt Machandi
terjesztette. Csodálatos kisugárzása a hegy belsejében lévő
nyílt barlangba sugárzott, és messze el is terjedt. Olyan
különlegesnek hallottam a hangját, amely nagy tisztasággal
hatolt az elmémbe. Az Istennőre néztem, de nem mozdította
ajkait: telepatikus közvetítés volt, de érzékelési szempontból
egyáltalán nem különbözött attól a helyzettől, amelyben
hallottam volna beszélni. Bizonyos szempontokból még azt
280
is mondhatom, hogy most az élmény erősebb és árnyaltabb
volt. Ekkor intuitív módon tudtam, hogy az Istennő
egyidejűleg ugyanazon telepatikus módon szólítja fel a
csoport többi tizenkilenc emberét, és megértettem, hogy
mindegyikük személyiségének és sajátosságának megfelelő
üzenetet kapott. Machandi ezután értékes leckéket tanított
nekünk az emberiségről és arról, hogyan kell cselekednünk
ahhoz, hogy teljes mértékben sikeresek legyünk
küldetésünkben.
Ami engem illet, számomra az üzenete tele volt
kegyelemmel és finomsággal, de nem árulhatom el
részleteit, amelyek olyan eseményekre utalnak, amelyekben
a közeljövőben részt veszek. Az általa sugárzott dicsőség
benyomása lenyűgöző volt, és megint úgy éreztem, hogy
nem tudok ellenállni, mivel a légzésem akaratlanul is leállt.
Becsuktam a szemem, és teljesen feladtam. Abban a
pillanatban az Istennő nagyon élethűen jelent meg a
fejemben és egyre közelebb került hozzám. Ezúttal képes
voltam ellenállni annak a ragyogásnak, amit adott, de még
mindig nem tudtam megmozdulni. Machandi nagyon közel
jött hozzám, mivel akkor Tibet szent barlangjában volt, és a
fejbőrömre tette a kezét, ott tartva. Lelkem alapjaitól
megrendülten éreztem magam, és egy üres helyre csúsztam
... nem volt támaszpontom és viszonyítási pontom.
Körülöttem minden üresnek tűnt, de ennek ellenére ez az
üresség titokzatos, meghatározhatatlan módon lüktetett. Az
281
egyetlen dolog, amit ebben az állapotban tettem, az volt,
hogy elgondolkodtam azon a végtelen "semmiségen", amely
körülvett. Bármerre néztem, csak egy hatalmas, határtalan
űrt láttam. Az a szemlélődés, amelyben teljesen elmerültem,
meghaladta a fogalmi gondolkodás minden szintjét. Még
Machandi jelenlétének intenzív gondolata is eltűnt, és én is
elmerültem a hatalmas ürességben, amelyben voltam. De
azok a szavak, amelyeket most keresek ennek az állapotnak
a leírására, jelentéktelennek tűnnek számomra. Az üresség
közepette, amely belőlem áradt, hirtelen úgy éreztem, hogy
elborít egy páratlan boldogság, amely folyamatosan ömlött a
szívemben. Aztán a tudatom horizontja elhalványult, de
azelőtt, az az érzésem volt,mintha "elértem" volna az
örökkévalóságot.
Amikor helyrejöttem és kinyitottam a szemem, láttam, hogy
Elinor és Repa Sundhi nem messze tőlem, suttogva
beszélnek. Elfordítottam a tekintetem, de nem volt
körülöttünk senki. Machandi eltűnt, a hegy fala ismét
átlátszatlan volt, és a fiatalok csoportja is eltávozott. Egy új
nap hajnala jelent meg a láthatáron, amely tökéletesen tiszta
eget világított meg. Nyoma sem volt felhőnek, esőnek vagy
szélnek. Ha nem láttam volna a nedves földet és köveket,
esküdtem volna rá, hogy néhány órával azelőtt nem volt
vihar. Csak az a hely volt száraz, amelyet a jidám finoman
megvédett, és amelynek határain belül akkor voltam, száraz,
és nem érintette a pestis, amelynek rövid idővel ezelőtt
282
 szemtanúja voltam. A levegő hideg volt, de még mindig
nem éreztem hideget. Felkeltem és odaléptem kettejükhez.
Lassan mentem, mintha egy másik világból jöttem volna.
- Machandi megkért, hogy ne zavarjam meg meditatív
állapotából - mondta a láma. Közben a többiek
elmentek. Több mint hét órán át mozdulatlanul és
mélyen elmerülten maradt, de ennek a nagyon
különleges élménynek, amit megélt, különleges
jelentősége lesz a spirituális fejlődésében.
Nem mondtam semmit. Minden viszonylag idegennek tűnt
számomra, és Repa Sundhi szavai alig találtak helyet az
elmémben. Sietve összepakoltuk az oda hozott néhány dolgot,
majd elkezdtünk leereszkedni a kőhegy lábához. A horizonton
fokozatosan feltűnt a nap vörös korongja, amely megvilágította
utunkat a világba .....

- VÉGE-

283