Székesfehérvári „Égi Igazság” Szellemtani Kör

ATLANTISZ
és
MÚ-FÖLDJE
Ősi civilizációk – Elsüllyedt kontinensek

Leadatott médiumilag az egykor Atlantiszban és Mú-földjén a

különböző korokban élt szellemek által
látó és beszélő médiumok útján

1
Tartalom:
Előszó ................................................3

Atlantisz:
- Atlantisz leírása................................12
- Atlantisz története.............................20
- A zöldfényű barlang lakója...............53
- Atlantiszi szavak jegyzéke................57

Mú-földje.............................................58

2
 Előszó
Kezembe került spirituális barátokon keresztül egy különleges mediális anyag.
1947 - 1962 között íródott mediális úton egy székesfehérvári szellemtani kör
munkája alapján. Sajnos a körről nem találtam sehol feljegyzést, így többet nem
tudok mesélni róluk, de a munkájuk precízen lett jegyzőkönyvezve, különlegessége,
hogy ugyanazt a területet és témát a körben több médiumon keresztül is
megerősítették.
1.Atlantisz leírása 1947 - ben készült el.
2.Atlantisz története 1954 - és 1957 között készült el
3. A zöldfényű barlang lakója. Közöltetett a katasztrófa elől Atlantiszból
elmenekült és Afrikában partot ért szellemtestvér álltál. Ez a közlés 1953 és 1957
között készült el Erzsike médium által.
Feljegyzések szerint a fő médium Erzsike látó és beszélő médium volt, és
segített neki Mária és Ferenc látó médium.
1959 és 1962 között Erzsike médium által elkészült Mú földjéről szóló
mediális közlés, bemutatva Mú földjét, lakóit, és életüket. A közlésnek van egy
alcíme is, a Múlt földje.

Nézzünk egy kis "történelmi" rátekintést a régi földrészekre, élőlényekre.

A Föld múltja.
15 milliárd évvel ezelőtt történt az Ősrobbanás, amikor kialakult a mai
naprendszerünk megközelítő formája.
5,5 millió évvel ezelőtt test nélkül dolgoztak a Földön a szellemek, hogy
előkészítsék az emberi test jellemző anyagrezgéseit, és a szellemek fizikai testbe
való megjelenésének lehetőségét.
Az ember megjelenése előtt a Földön gazdag állat és nővény világ létezett, és
amikor az élet feltételei alkalmassá váltak, akkor jött el a pillanat, hogy az emberek
Istentől nyert impulzus alapján egyszerre anyagszerű testet formáltak, és ezekbe a
testekbe kerültek a távoli világból érkező segítő szellemek. Erre a gyönyörű
(paradicsomi) bolygóra jöttek el a szellemek emberi testbe öltözve, de a megjelenés
nem volt egyszerű, egy komoly előkészítő munka előzte meg.
(A Szellemet például a fizikai testtel a Lélek köti össze és segíti irányítani,
megjelent a Tudat is, mint „önálló” szellemi részünk, hasonlóan a Lélekhez)
Távoli világokból 200.000 évig éltek itt szellemek, akik a Földet előkészítették
a többiek számára.
Utána a Merkúr bolygóról jöttek segíteni, és segítettek a bolygó fizikai
létrejöttében az emberek számára.
Utánuk jöttek a Sziriuszbeliek. Egy részük lehúzódott a Föld kérge alá, mert
nem volt a bolygó megfelelő az életterük számára (Kaszpi tenger, Orosz Ural
környéke), egy páran feljöttek, és ők alkották a Lemuriaiak, Atlantisziak egy részét. A
mai para - információk szerint a Föld belsejében mai napig élnek ebből a
szellemcsoportból származó élőlények (szellemek), a megfelelő létformának
azonosuló testtel.
Az első fizikai formába öltözött szellemek voltak az ősemberek, ebbe a testbe
költöztek első alkalommal és innen indultak bukásuk és fejlődésük felé. (Ez egy
külön történet)

3
 Atlantisz.
9-12 ezer évvel ezelőtt létezett. Apáról fiúra szállt a története (Platon, Énok,
Homérosz stb…)
Létezése a mai New-York és Gibraltár között volt, ezt a mai kutatások is már
bizonyítják.
Valószínűleg a Vízözön is Atlantisz elsüllyedéséről szólt!
Atlantiszon éltek az első Földre bukott szellemek. Belesüllyedtek az anyagi
világba.
A bukás akkor következett be, amikor a fizikai testben lévő szellemeknek
megtetszett az anyagi világ, elfelejtkeztek teljesen szellemi létükről, megtagadták
Istenüket, az anyagi élvezeteket és örömöket hajszolták, beköltözött életükbe a halál
és kegyetlenkedés. Az első szellemek még mágikus – teremtő tudásuk birtokában
voltak, és ezt a tudást egymás ellen is felhasználták!. Az első emberek még
rendszeresen tartották a kapcsolatot a másik bolygón lévő testvéreikkel, innen
erednek például az ősemberi barlangrajzok egyedi, érdekes képei.
Utána a Jupiterről jöttek szellemek, ők 60 - 70 ezer évig voltak a Földön
segíteni.
A néger faj (néger szellemcsoport) egy távoli csillagról érkezett ide, melynek a
mai csillagászok nem is adtak nevet.
A néger duál felek szétszakadtak, nem tisztelték a férfiak a nőket, a női
duálok más bolygóra kerültek, ez komoly gondot okozott. Távozásukat
katasztrófákkal segítették elő (komoly pestisjárvány), a mostani néger fajnak nincs
már köze az eredeti néger faj szellemiségéhez.

Nagyobb szellemcsoportok:

Inkák, aztékok:
Nem bukott szellemcsoport, a mai napig is élnek közöttünk leszármazottak
szétszórva a világban. A tömeges szellembukást elkerülték, aki elbukott az itt
maradt.
Távozásukat elősegítette a spanyolok megjelenése és népirtása. (pl. Cortez)

Óegyiptomi faj:
Vezetőik papok voltak mágikus képességekkel, állandó kapcsolatban álltak
aktívan a szellemvilággal. Sajnos a hatalmukkal visszaéltek és erre a nép is rájött.
Hogy ez ne forduljon elő, a papok az uralkodókat kezdték irányítani, de az uralkodók
sem tudtak ellenállni a kísértéseknek, önzőké, gőgössé váltak és bekövetkezett a
bukás.
Ekkor az ősi szellemcsoport bevégezve munkáját elhagyta a Földet, azok akik
itt maradtak a Földön nehéz helyzetbe kerültek, de erre a nehéz helyzetre rá is
szolgáltak!
Az Egyiptomiak a Papok ittléte következtében megörökölték kultúrájukban és
tudásukban a régi szellemvilág tapasztalatát, tudományát. (Föld forog a Nap körül,
csillagok, asztrológia, tudományok, stb…).
Az Egyiptomiak népének lelkében elhalványult az egyetlen Istenség
eszményképe, azontúl a népnek nem volt joga dicsőségről álmodozni, Egyiptom
hanyatlani kezdet törvényszerűen.
Ugyanezt a visszafejlődési folyamatot mutatja azoknak az ókori nyugat –
ázsiai népcsaládoknak a története , amelyek az Ural lejtőin gyökerező törzsből
fakadtak. (perzsák, Asszíria, Nagy Sándor, Babilónia stb..)

4
 Az érzékiségben és más népeket leigázó kapzsiságban elanyagiasodott
szellemcsaládoknak el kellett veszniük a Föld színéről, mert veszélyeztették a Föld
szellemi fejlődését.
Így hanyatlott el a Gangesz partjain virágzó India, mely Krisztus előtt 6
évszázaddal Buddhát adta a világnak.
Évezredes vérontások után a világ megérett arra, hogy a Világszellemnek
megfelelő népcsoport jelenjen meg, mely előkészíti Jézus eljövetelét. Ez volt a
zsidóság megjelenése.
A története nagyjából ismert, a naivság és egyszerűség benne van a képekben.
Az ősi zsidóság szellemiségében erősen különbözött minden más földi fajtól, ez a
szellemcsalád a legrégebbiek közé tartozott. Azért kellett vállalniuk ezt az
élethivatást, hogy keretül szolgáljanak a nagy világtanítónak, Krisztusnak földi
életéhez.
Időközben megérkezett a zsidóság másik nagy csoportja a Marsról, akik
magukkal hozták az alakiságokat és az azokhoz történő ragaszkodásaikat, és itt
megkezdődött a kiválasztási folyamat, és ennek eszköze egy idegen szellemcsoport
volt, mely a zsidósághoz csatlakozott. Ez Mózes előtt 20.000 évvel történt és
mindenfelé vér, könny kísérte őket.
A zsidóság lelki életében mély sebet vágott a jövevények támadása. Egy része
megállotta a helyét a kísértésben, a másik fele elbukott. A zsidóság hanyatlásában a
női nemnek jutott nagy szerep sajnos, a befolyásolásukkal támadták meg e
csodálatos, kiválasztott népet. (hiúság, nagyravágyás, önzés, gőg, bűnök, stb…)
A többi ismeretes a történelemből.

Makk István nagyon jól összefoglalta komoly kutatások után a könyvében,

ebből ragadtam ki ide illő részletet, és felhasználtam Domokos László művéből is
anyagot (A szellem élete) és egyéb szellemtani munkákból, közlésekből. (Váradi
Tibor, Rudolf Steiner, stb..)

A Föld kibontakozása

A Kozmosz egyik legmélyebbre zuhant pontján - a Földön - vagyunk.

Képzeljünk el egy ábrát, mely óralapszerűen szemlélteti a Föld négy és fél
milliárd évét - egy világnap 24 órája keretében. 1 milliárd év = 1000 millió év! Az
óralap 24 foka - beosztása - a földtörténeti világnap 24 óráját jelenti. Fent 0 óra - jobb
oldalt reggel 6 óra - lent déli 12 óra - bal oldalt este 18 óra - és fent éjfél 24 óra!
A földtörténet őskora - a Föld biológiai élet nélküli állapota - két és fél milliárd
évig tartott! Ez volt apaleo archaikum. A földtörténetnek több, mint a fele - két és fél
milliárd év – kellett ahhoz, hogy a földi szellemlégió bukásban holttá merevedett erői
a Kegyelem hatására felébredjenek!
További ezer millió év - életre ébredt erőink egysejtű fokozata az ős óceán
mélyén! És további 400 millió év - erőink többsejtű fokozata az ős óceán mélyén! Ez
vont a prekambrium kora. A földtörténeti világnap 24 órájából már 21 óra telt el,
vagyis este 9 óra van már, és még mindig csak az ős óceán mélyén, primitív
többsejtű fokozatban fejlődnek erőink!
További 150 millió év - az ős óceánban kibontakozó erőink gerinctelen
fokozata (kambrium és szilur). És további 100 millió év az ős óceánban kibontakozó
erőink hal fokozata (szilur és devon). Ezután újabb 130 millió év - az ős óceánból, a
sűrű anyagból már felbukkanva - erőink kétéltű fokozata (karbon és perm).
Majd még millió év - az ős óceánból részben már kiemelkedve - erőink hüllő

5
fokozata (triász, júra, kréta).
És ezután még 70 millió év - az ős óceánból már teljesen kiemelkedve, erőink
kibontakozásának emlős fokozata (Harmadkor). Tehát a földtörténeti világnap 24
órájából - 23 óra és 59 perc telt el!
Hátra van még a földtörténet 24 órájából az utolsó perc! És ebben az utolsó
percben - az utolsó 3 millió évben - végre megjelenik ezen kibontakozó erők
tulajdonosa - maga a mélyre bukott szellem - az ember! - Az ősember.

Az emberiség hárommillió éve

Négyezerhatszáz millió évvel a szellem éjszakája után - hárommillió évvel

ezelőtt - kezdődött az ébredés az Ős bukásból! Az ősember megjelenése! Megindul a
testetöltések kegyelmi sorozata a szellemi evolúció szolgálatában.
Az evolúció első fázisa az őshordák korszaka - 2 millió kilencszázezer év!
Tehát az emberiség 3 millió évéből 2 millió kilencszázezer évig tartott az őshordák
korszaka!
Második fázis - az ős közösségek korszaka - 50 ezer év!
Harmadik fázis - ős kultúrák kora - 30 ezer év!

1. Atlantiszi szellemlégió kultúrköre

2. Lemúriai szellemlégió kultúrköre. A Lemúriai utód legnagyobb csoportja - a
kínai szellemlégió. Egymilliárd ember szellemi elvet látjuk lényében! Sárga - barna
bőrű ember szellemlégiói. Ázsiai szellemlégió. Főleg statikus - szilárd - nehezen
oldódó szellemi elv.
3. Mú szellemlégió kultúrköre. Vörös bőrű ember - Mú utód. Amerika és
Óceánia őslakossága. Hanyatló - más szellem légiók keverésével serkentett -
szellemi elv. Ilyen a Dél Amerikai indián férfi típusa. És duáltársa - az indián nő.

Negyedik fázis. Az isteni elvektől való eltérés miatt - az ős kultúrák

katasztrofális lezárása. Atlantisz az Atlanti óceánba süllyedt. Lemúria - az Indiai
óceánba süllyedt el! Mú - a Csendes óceánba süllyedt el!

Ötödik fázis. Krisztus előtt 10 ezertől - máig! Az aláhullott szellemlégiók

újraéledése.
1. Atlantisz utód - mediterrán és európai szellemlégió kultúrköre.
2. Lemúriai utód - ázsiai szellemlégió kultúrköre.
3. Mú utód - ős amerikai és óceániai szellemlégió kultúrköre.
4. Ezután még van egy negyedik szellemlégió a Földön. Az ős bukásból máig -
a 20. századig - folyamatosan oldódó szellemlégió: az ausztrál és afrikai ős rasszok
ős primitív kultúrköre. Az ős hordák és ős közösségek korszaka a huszadik századig.
És végül a szellemlégió keveredések. A dinamikus Atlantisz utód kirajzásai az
összes kontinensre.
Ha azt mondjuk, hogy a Kegyelem nemrég emelte ki a bukás
szelleméjszakájából, ez a „nem rég” év tízezredeket jelent! Bennünket is - Atlantisz
utódokat - évmilliókkal ezelőtt, az ős bukás szelleméjszakájából emelt ki a Kegyelem!

- Lemúria - Mú utódoknak van még egy plusz terhünk a feketebőrü

szellemlégióval szemben! Mi, a szellem éjszakájából korábban kiemelve - az
Atlantisz - Lemúria – Mú kultúrák katasztrofális bukásakor - elsüllyedésekor - újra
aláhullottunk az anyag mély szintjének szelleméjszakájába! Azonban nem oly mélyre,

6
mint az Ős - bukás volt, úgyhogy 10.000 év után újra kiemelhetett a Kegyelem a
fejlődés újraszületéseinek sorozatára!
Az Atlantisz utód - a nagy spirituális múlttal és Krisztus tanaival rendelkező
fehérbőrű szellemlégió óriási felelőssége, hogy földi vezető szerepe folytán,
anyagelvű tudományával - kiöli a most ébredő és fejlődő színes bőrű
szellemlégiókból a helyes Isten-fogalmat, az igaz Krisztusarcot! Mert az ébredő és
fejlődő szellemlégiókból az Istenfogalmat nem kiölni kell - ezt teszi a tudomány ma -
hanem a mély, eltorzult szintjéről kellene felemelni!
És szégyenteljes, minden emberit megcsúfoló állapot a fehérbőrű Atlantisz
utód brutális üzelmeinek következménye!
Így vitte át rabszolgaként Amerikába négerek millióit az Észak - Amerikát
benépesítő fehérbőrű Atlantisz utód!
Azonban mit tesz az Isteni Kegyelem? A behurcolt fekete bőrű légió most
induló szellemcsoportját a bevándorolt Atlantisz utód szellemcsoportjába keveri: és
a reinkarnációval - hol fehér - hol fekete bőrbe öltöztetve - a brutális ok - fájdalmas
okozat – átéléseinek eszméltető útját adja a Kegyelem!
És a fehérbőrű Atlantisz utód azon egyedei, akik a négerekkel kegyetlen
magatartást tanúsítanak, az üldözött fekete bőrű formájában kapnak testetöltési
kegyelmet - még ma is - hogy sorozatos fájdalom élmények árán kigyógyuljanak az
erőszakosságból!
Mert a következő testetöltéskor a Kegyelem irányításával a kínzó és
megkínzott helyet cserél és addig tart ez a szerepcsere, amíg egymás elleni
kegyetlenkedésük áldozatos szeretetté nem oldódik. És most már nem lehet tudni -
csak a szellemi vezetés tudja - hogy eredetileg ki volt behurcolt néger és ki volt fehér.

Az ausztrál ős rasszhoz tartozó férfiak csoportja: Testükre mágikus jelek

vannak rajzolva.
A fehérbőrű Atlantisz utód bevándorlása előtt ezek az ős rasszok Ausztrália
tengerparti sávjában éltek. Azonban a betelepülő Atlantisz utód - az angolok és írek -
az ős rasszokat 98 % - ban kiírtotta!
Közvetlenül Ausztrália alatt van Tasmánia szigete. A bevándorló angolok és
írek Tasmánia őslakosságát kiírtották, és maguk települtek oda. Csodálatosak az
isteni pedagógia útjai! A dinamikus, robbanékony Atlantisz utód kirajzik az összes
kontinensre, így Ausztráliába és Tasmániába is. Az őslakosságot Ausztráliában 98 %
- ban, Tasmániában 100 % - ig kiírtja, és a kiírtott lakosság helyére települ! Azonban
az ott testetöltött primitív szellemlégiónak csak testét tudja megölni - mert a szellem
halhatatlan! És a szellemi vezetés az Atlantisz utód kegyetlenségét végeredményben
jóra használja fel, mert az ősbukásból ébredő, ausztrál - tasmán - és melanéz - ős
primitív szellemcsoportot, a reinkarnáció kegyelmi sorozatával a spirituális múlttal
rendelkező, Atlantisz utód szellemcsoportba inkarnáltatja! Nem volt más mód, mert
az Atlantisz utód testileg kiirtotta őket! Csodálatos, hogy a kegyelem hogyan állítja
szolgálatába a mélyre bukott szellem brutális kegyetlenségét!

Lemúriai utód.
Hindu szellemlégió.

Most minden egyes arc százmilliókat jelent majd. Látjuk, hogy itt a helyzet
megváltozott. Arcából és tekintetéből hosszú spirituális múlt sugárzik. A Kegyelem
évmilliókkal előbb bontotta ki az ős bukás évmilliárdos éjszakájából, ámbár közben a
Lemúria ős kultúrában újra bukott! De nem oly mélyre, mint az ős bukás - és így a

7
Kegyelem újra kiemelhette, és hosszú évezredek óta a hindu kultúrában - újra a
fejlődés útján jár!

A japán szellemlégió.

Ha a japán légió - az Atlantisz utóddal kapcsolatba kerülve - a nyilvános

életben át is vette az európai öltözködést és gazdasági civilizációt, de otthonában
változatlanul éli a maga Lemúria utód, évezredes vallási - és családi hagyományait.

Mú utód

Vörösbőrű ember szellemlégiója

Most áttérünk a harmadik szellemlégió szemlélésére.
Mediterrán, dél európai, portugál - spanyol szellemlégió robbanékony világa,
mely a maga dinamikájával kifelé robbant és egész Latin-Amerikát, Mexikó - Közép -
és Dél Amerika őslakosságát - a hanyatló Mú utódot - részben kardélre hányta,
részben beolvasztotta a maga dinamikus szellemcsoportjába. Ezáltal keletkezett a
portugál - spanyol - kreol - indián - mesztic szcllemlégió, később a néger - mulatt
szellemi légióval kiegészülve. Így a Mú utód szellemcsoportjának szellemi
hanyatlását megállította és a dinamikus fejlődés útjára terelte,
A spanyol légió robbanékonyságának egyik szimbóluma a bikaviadal.
Ez a dinamika hányta kardélre és pezsdítette újra a fejlődés útjára a hanyatló
Mú szellemlégiót. Minden spanyol városban - minden vasárnap délután -
elengedhetetlen volt a bikaviadal - és az ma is!
Először nagyköpenyes banderillerók ingerük a bikát, utána a pikkádorok
következnek, akik kezeikben acélhegyű dárdát tartva hívják magukra a bika figyelmét.
A bika a pikkádor felé rohan - a pikkádor a bika felé, és futás közben a levegőben
repülve döfi a bikába dárdáit - hogy a bikát megsebezve, mind jobban felbőszítse.
Ezután következik a lovas pikkádor - szintén hegyes dárdával, aki tovább
fokozza a bika felingerelt állapotát. És végül a viadal fénypontja jön - a matador. A
bika és a halálra is elszánt matador, egymás körül forogva, állandóan súrolják
egymást.
A matador állandóan ide-oda hajlik - a mozgásművészet haláljátékával.
És ezután következik a bika leszúrása - amely a matador számára a halál
veszély maximuma! Mert a bikát - ez félelmetes erkölcsi szabály az egyenes tőrrel
csak elölről szabad leszúrnia, amint a matadort fel akarja öklelni! Ha a matador nem
talál pontosan, és nem sebzi halálra a bikát - akkor a bika nem torpan meg, hanem
szarvaival feldobja a matadort, aki a levegőből eléje esik - és vagy megcsonkítja,
vagy halálra tapossa.
Azonban a matadorok - nemzeti hősök! És olyan dicsőség övezi őket,
amelyért minden halálveszélyt vállalnak. Ez a dinamika hányta kardélre a hanyatló
Mú utód szellemlégiót, és pezsdítette mozgásra - az újrafejlődés útjára.

NAGYON FONTOS, hogy a mediális anyag átolvasása után nagyon sok

érdekes és párhuzamos dolgot lehet felfedezni az elmúlt korok és mostani időszak
között.
Pár fontos azonos dolgot fogok elmesélni, ami csak egy kis szelete a mediális
közlésnek!
Például észrevettem, hogy sok mostani film alapja az elmúlt korban
megtörtént cselekmények, amik nagy eséllyel vagy sugallatra, vagy inkarnációs

8
emlékek felszínre törése alapján jöttek létre esetleg a forgatókönyv írók fejében,
fantáziájában.
Nem akarok az mediális közlés elolvasása elé menni, inkább érdekességként
felcsigázom ezzel a kedves olvasót és pár dologra magyarázatot adok, amit esetleg
nem tudhat.
Sajnos a rabszolgaság végigkísérte az egész történelmünket, a régi korok
kezdetéig.
Sok mindenben fejlettebbek voltak őseink (mondhatnám, hogy mi magunk
régebben fejlettebbek voltunk), lángra tudták lobbantani fémeket, üveget és hosszú
a sor amivel még technikailag rendelkeztek, különleges robbantási technikákat is
alkalmaztak. Egy nagyon régi elbeszélésben távolról hajókat tudtak felgyújtani, sőt
olyan védelmi pajzsot is létrehoztak,amit a Star Wars filmekben, vagy a Függetlenség
napja c. filmben is láttunk! Ezek mostani, XX. századi filmek, és a technika több
tízezer évvel ezelőtt mégis ismert volt.
A korok, korszakok összemosódnak, fedik egymást, egyik eleje belenyúlik a másik
végébe és az inkarnációs sorozatban, a visszaszületésekben emlékek is a felszínre
törnek.
Gondoljunk csak a híres görög tűzre, amikor a görögök távolról számunkra
ismeretlen technikával felgyújtották az ellenük támadó hajóhadat! Ezt a technikát
előtte több tízezer évvel már ismerték és alkalmazták.
A kegyetlenség és háború végigkísérte az emberi fejlődést. Spártában az
öregeket, betegeket, "használhatatlan egyedeket" szikláról a mélybe dobták, előtte
Atlantiszban is ezt tették kivégzés és elrettentés céljából.
Mesék: Zombi filmek esete. Atlantiszban fejlett orvosi tudással rendelkeztek,
a rabságba ejtett ellenséget sok esetben úgy kényszerítették az engedelmes
rabszolga sorsba, hogy a fejük bizonyos pontjaiba szúrásokat ejtettek (agyi rész,
micsoda orvosi fejlettség és tudás kellett hozzá!), és így nem éreztek fáradságot,
fájdalmat, éhséget, és ellenkezés nélkül tűrték a parancsba adott munkát, azaz mint
egy zombi dolgoztak.
Valóságos alapja volt a Szfinx - nek is és sok más különleges "emberi
állatnak", erről részletesen is beszámol a mediális közlés.
Kihangsúlyozza a médiumon keresztül a közlő, hogy az egyik komoly
probléma akkor kezdődött Mú fejlődésében, amikor rájöttek, hogy az erjesztett
gyümölcsből alkoholt lehet előállítani!
Elkezdődtek az intézményesített szintű tivornyák, a kegyetlenkedések,
részegen élvezettel embereket kínoztak és a paráznaság is magas szintet öltött.
Ráadásul nemcsak a kiváltságos urak tették ezt meg, hanem teljes népek a leigázott
népekkel! A sötét erő győzelmet aratott, és sok népnek ez lett a veszte és ez a mai
napig is tart sajnos, sőt újra felerősödött.
A népek, nemzetek pusztulásának egyik fő oka volt, hogy már menthetetlenek
voltak, és elpusztultak, abban a meglévő élethelyzetben már nem tudtak tovább
fejlődni csak visszafelé, és egy későbbi újraszületésben helyre kell hozni a hibáikat,
de sok esetben egy teljes földrész megsemmisülésére is szükség volt! Ezért nem
hagyta ezt a szellemi vezetés.
Kihangsúlyozom, hogy pár videó tanítást készítettem pár éve, ahol beszélek a
katasztrófákról, földrészek átalakulásáról, ahol elmondom (ezeket komoly mediális
közlésekből, szellemtani könyvekből tanultam, illetve nekem a mediális csatornán
ezt visszaigazolták, mint ahogy a mostani kiegészítésem is mediális úton készítem
szellemi segítséggel, szinte "diktálják" az anyagot, hogy lesznek olyan földrészek -
komoly szigetek népekkel - melyek akár 24 óra alatt elsüllyednek, megsemmisülnek!

9
 Ekkor még erről a mediális anyagról tudomásom se volt, és az anyagból
kiderül, hogy ezek a gyors átalakulások, népek kihalása nem évszázadok, hanem
órák alatt megtörténtek!!!!
Volt olyan, hogy egy földrészről elmentek a hajók, mire visszatértek az egész
földrész eltűnt, és ne egy kis szigetre gondoljunk, hanem fél vagy egy egész
Ausztráliai kontinens nagyságú földrészre! Atlantisz egyik részén fél óra alatt
elpusztult egy egész népcsoport.
Amikor olvastuk a történelemkönyvekben az ősemberi fejlődést, kiderült, hogy
komoly alapja van, csak éppen nem pár ezer éve, hanem régebben kezdődött.
Ilyen a Nők szerepe, akik irányítók voltak az első időkben, majd később
elvesztették a szerepüket, átvették első körben a férfiak a családban (főleg az első
szülöttnek volt fontos jelentősége), majd később a nemzetek - népek irányításában
is. Azért fontos tudni, hogy nagyon régen egy család nem 2-3 emberből állt mint ma,
hanem 2-300 ember tartozott össze és élt együtt. Karmikusan többek közt ezt a (női)
terhet cipeljük azóta is, mai mapig a fejletlenebb népeknél a nők megalázása,
gyilkolása, kínzása még a mai napig is természetes dolog! De úgy is mondhatjuk,
hogy más kultúrákban, így teljes a kifejezés.
Most nem akarok szellemtanilag nagyon mélyre menni, ez külön előadás
anyaga lenne, hogy a mostani fejlett civilizált társadalomban rengeteg nő elvesztette
a szerepét, és nem tudja betölteni a helyét, mert olyan alacsony szinten áll, hogy még
komoly spirituális fejlődésre van szüksége. Ennek a duál - törvényben is komoly
szerepe van!
Érdekesség a következő párhuzam: pár hónapja "véletlenül" olvastam egy
alvási szokásokkal foglalkozó könyvben, hogy a római korban délután lefeküdtek
pihenni - persze itt a gazdagokra gondolok - és éjjel felkeltek, megvacsoráztak (lehet,
hogy másodszorra), majd utána visszafeküdtek aludni. Megdöbbenésemre kiderült,
hogy pár tízezer évvel ezelőtt is ez komoly népszokás volt Atlantiszban!

Végére hagytam két komoly dolgot:

Szellemi közlések beszámolnak róla, hogy a Marson már természetes, hogy a
légkörből kiszedik az energiát, lecsapolják (van bőven utánpótlás) és ezt
hasznosítják, akár közlekedésre, vagy bármilyen más hasznos dologra. Mediális
közlések elmondják, hogy ez nemsokára a mostani kor emberének is sikerülni fog.
A most kezembe került anyagból kiderült, hogy ezt a technikát sikeresen más
őseink is alkalmazták, jó és sajnos rossz célra is, tehát már akkor jelen volt. Létezett
a drótnélküli összeköttetés és sok minden, amit már az olvasó fantáziájára is lehet
bízni!
Sajnos volt olyan időszak, amikor a szellemi energiát is birtokolták az
emberek, és működtették. (Mágia magas szinten, a mai nyelven.)
Az emberiség történelme bebizonyította, hogy a jelenlegi spirituális tudásunk -
és itt a elkövetkezendő időszakra is gondolok - teljesen alkalmatlanná teszik az
emberiséget, hogy ezt a tudást még egyszer ezen a szinten birtokolja, mert a
hatalom - és dicsvágy, önzőség, gyilkolás, a hírnévre törés, mások leigázása,
gyilkolása, rabszolgaságba hajtása miatt nem kaphatja meg. Mert ezeket követték el
annak idején ennek a tudásnak a birtokában!
Magasabb szinten már lesz rá lehetőség, de olyan fizikai szinten mint akkor
volt, és most is van már nem lesz még egyszer lehetséges. Persze mindig lesznek
ügyes próbálkozások melyek kisebb - nagyobb sikerrel járnak, de nagyon messze
fognak járni az igazi szellemi erők birtoklásától, uralásától irányításától. (lásd szelek,
időjárás, tenger stb..)

10
 A szellemtan pont ebben segít minket, minden segítséget megadnak, és
okulásként most a kezünkbe került ez a csodálatos mediális közlés.
Lehet, hogy valakinek mese, és kitalált történet. De azt tudni kell, hogy ez
akkor íródott, amikor én még meg se születem, és mégis később ugyanazokat
tanultam 40- 60 éves korom között, amik ebben a közlésben benne vannak, azaz
beigazolódtak.
Minden ilyen anyagnak a fő szerepe, hogy rávilágítson hibáinkra, melyet
hosszú - hosszú ideje sorban, inkarnációkon keresztül elkövetünk, és a szellemtan
megpróbál segítséget adni a fejlődéshez.
Így nem véletlen, hogy ez az anyag kinek kerül a kezébe, ki méltó az
elolvasásához, és ki érti meg! Mert elolvasni bárki elolvashatja, de spirituális alap
nélkül nehéz lenne értelmezni!
Bármikor ha szükséges a barátaimmal, tanítótársaimmal segítséget adunk,
sok anyagom is megtalálható az interneten (http://sbk.gportal.hu/), de most az
előszót kiegészítettem pár érdekes előadásommal ami segítséget adhat a mediális
közlés olvasójának:

A Föld várható katasztrófái

https://www.youtube.com/watch?v=Ko9ssE6MgLw
Az Élet színpada
http://www.youtube.com/watch?v=NI2ttlXc3OQ
A Föld jövője és a migránshelyet. Itt beszélek a föld várható átalakulásáról, és
a migránshelyzet jövőjéről, a fajok keveredéséről. Ezek kb. 2300 környékén fognak
megtörténni.
https://www.youtube.com/watch?v=KpHCqPW4V90&feature=youtu.be
Szellemi tanítás az időről   Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=wTWol4iE4XY&feature=youtu.be
Csoportos katasztrófák szellemi magyarázata. A 150 fős svájci baleset
magyarázata.
https://www.youtube.com/watch?v=2rs-nwTbe10&feature=youtu.be
Mi lenne ha ma lenne életed utolsó napja?
http://www.youtube.com/watch?v=guU1JzwH-y8

Nagyon sok szellemtani anyag megtalálható a Budapesti Szellemkutatók

Társasága honlapján:
www.spiritualitas.hu

Írta: Karsay István Budapest, 2018 év július hónapja.

Külön köszönetet mondok a szellemtani anyagokat velem együtt feldolgozó,

egyben az utókór számára megmentő két komoly segítőmnek, Bíró László és Gyenis
Gábor barátomnak.

11
ATLANTISZ LEÍRÁSA

12
 Leadatott a székesfehérvári „Égi Igazság” körben,
Erzsike, Mária és Ferenc látómédiumok látása és bemondása alapján.
Feljegyeztetett József körvezető által.
Székesfehérvár, 1947. Augusztus 16.-tól

Ülés Székesfehérváron 1947 évi augusztus hó 16.-án. Látó médiumok Erzsike,

Mária és Ferenc.

Szellemi vezetőink megígérték, hogy a Föld már leadott történetével

kapcsolatban, több elsüllyedt földrész népét és kultúráját fogják okulásunkra, a
médiumoknak bemutatni, mint pl. Atlantisz, Mu, Eyrencica stb.
Mária: Ezüstös fényben ragyogó várost lát. Tündériesen szép és elbűvölő,
nincsenek utcák, az épületek egymástól távol állnak. Gyönyörű, művészi kivitelben
felépített paloták.
Ragyogó ezüst sugár ömlik le róluk. A házak többféle színűek és környezetük
parkszerűen van kiképezve.
A városban csak magánépületet lát, és az épületeket rózsalugas futja körül.
Ezenkívül különös furcsa épületek is tűnnek fel, melyekre vonatkozólag azt a választ
adják vezetőink, hogy azok szórakozóhelyek voltak.
A kertészet magas fokon állott. A házak és terek környékét nagyszerűen
képezték ki különféle dísznövényekkel. Sátorszerű készítmények és lugasok borítják
az utakat és tereket és mesebelivé varázsolják a környéket, gyönyörű szökőkutakkal
tarkítva.
A szökőkutak felső része csiszolt üvegből van kirakva és a feltörő vízsugár
pazar színekben szikrázik, csillog, és szivárvány színekben játszik.

Lássuk csak milyen egy magánlakás!

A házakban először egy hatalmas terembe lépünk. Gyönyörű szőnyegek
hevernek a padlón, apró asztalok, szobrok, csiszolt tükrök, virágok láthatók.
A falak szélét mint valami virágfüzér, fénylő gyöngysorok díszítik.
A nagy teremből több ajtó nyílik, ezek hálófülkék. A terem egyik fele átlátszó
tiszta üveg. Az üvegtető szétnyitható.
A házak tetején csiszolt üvegből készült tornyok állnak, ezektől van az a
csodálatos ezüstös ragyogás, a város felett.
A város szélén látható egy sziklába vágott ajtó.
Szellemi vezetőink azt mondják, hogy az egy szent hely volt, ahol az emberek
egyforma ruhában jelentek meg.
A föld gyomrában nagy terem található, úgy látszik templom, egyszerű
minden díszítés nélkül. A férfiak és a nők külön vannak jelen.

13
 A családi életet mutatják:
A férfi a családfő. Az asszony nem rendelkezik szabadsággal. A magasabb
osztályokban a feleség szólhat, kérdezés nélkül az urához, az alsóbb osztályokban
nem.
Háromféle társadalmi osztály volt az Atlantiszon.
A legfelső ami a gazdagok osztálya, majd a középosztály, amely magába
foglalta az értelmiséget orvosokat, mérnököket stb. és a legalsó a dolgozók osztálya.
A válaszfalak nagyok voltak, egyik osztálybeli sem kerülhetett át a másikba.
Nyomor nincs, általános jólétben él mindenki.
Sok szórakozási helyet mutatnak. Színház, cirkusz, vurstliféle, zene.
A szórakozó helyeken is külön vannak az eltérő osztálybeliek.
Sokat szórakoznak, keveset pihennek.
Egy héten négy napot dolgoznak, hármat pihennek, jobban mondva
szórakoznak.
A nők rendkívül szépek, ápoltak, teltek, buják.
A férfiak erősek, kisportollak, de a dorbézolástól kiélt arcúak.
A legmagasabb osztályban házasságtörés esetén a férj késprábajra hívja ki a
csábítót és élet-halál harcra megy vele.
Az alacsonyabb társadalmi rétegnél bíróság elé viszik az ügyet.
A nők sok selymet viselnek és sok ékszert. Leggyakoribb szín a fehér, a bordó
és sötétzöld. A bársonyszerű anyagok is nagyon kedveltek.
A férfiak is viselnek arany karpereceket. Sokat isznak és esznek, keveset
alszanak. Kegyetlenek, a vérbosszú divat közöttük.
Gyönyörű fogatokat látok az utcán és szép lovakat. A városban keresztül-
kasul csatornák vezetnek és ezeken apró hajócskák.
Birkózást mutatnak. Életre-halálra megy. A győztes megölheti ellenfelét
késsel. A vetélytársat ki is hívják.
Szellemidézést mutatnak. Nők és férfiak a médiumok.
A médiumok a világi életben nem vehetnek részt. Ezt egy bizonyos ideig
folytatják, azután fiatalabbak kerülnek helyükbe és az idősebbek szolgálatába állnak.
Akik innen megszöknek, halállal büntetik őket.
A szeánszot mutatják. Férfi és nő a médium, akik előtt asztal áll. A teremben
végig padok. Az ülést egy idős férfi vezeti.

A házasság törvényes. Válni és új házasságot kötni lehetett. A válás könnyen

ment.
Az alsó osztályokban csak a férfi válhatott, a nő nem.
A középosztálybeli elvált nő nem mehetett férjhez és gyermekeit köteles
felnevelni.

Naponta bőséges háromszori étkezés volt. Érdekessége az, hogy éjfélkor

felkeltek, ettek és visszafeküdtek.
Világításul mécsféle volt üvegbúra alatt, mely hosszú, tiszta szép lánggal
égett, nem füstölt és nagy világosságot adott.
Szellemi vezetőnk szerint vegyileg előállított világítószert használtak.
Kitűnő kenőcseik voltak ütésre és a vérzés gyors elállítására.
A betegek gyógynövényeket ettek. Volt olyan kenőcsük, hogyha a fáradt
embert bedörzsölték vele, újra frissnek érezte magát. Gyakran használták a
sportolásnál.

14
 Ha a fejük fájt bizonyos növényeket raktak reá. Orvostudományuk igen fejlett
volt.
Ismerték a csillagászatot, jobban mint a mai tudomány, pusztulásuk
bekövetkezését előre tudták de nem hitték el.
Óriási üvegkultúrájuk volt. Olyan üveget és porcelánt gyártottak, amit ma már
nem is ismernek az emberek.
A házak higiénikusak és világosak voltak. Voltak házak, amelyek tisztán
üvegből készültek.
A halottakat elégették. A napot imádták. Rettenetesen féltek az égi háborútól.
Kiváló tudósaik és művészeik voltak. Sok volt közöttük a jó úton haladó Istenhivő.
A magasabb társadalmi réteg nagyon babonás volt.
Sok helyen a házakban, apró szobákban különféle szobroknak áldozatot
mutattak be, valamivel füstöltek és ennek következtében önkívületi állapotba estek.
A felsőbb osztályban rengeteg kincs volt.
A munkások is nagyon jó módban éltek, több szobás házuk volt, nagyon
szépen, ízlésesen berendezve.
Sok halat ettek és olyan gyümölcsöt, amelyet ma nem is ismernek. Volt olyan
gyümölcsük, mely hasonlított az almához, de hatalmas volt, fehér héjú, fehér belű,
dús nedvű és mézédes, lágyon tápláló volt.
Mulatságokon a férfiak nem táncoltak, csak a nők, vagy hivatásos táncosnők.
Halottaikat nem siratták. Halálesetnél a halott hozzátartozói bezárkóztak és 3
napig nem ettek és ittak.
A 15 éves leány és a 17 éves fiú házasságra léphetett.
Atlantisznak kormányzója volt és az testőrséget tartott magának.
Fegyverzetük rövid egyenes kard, íjj és dárda volt.
Vegyészeik gyorsanható mérget készítettek és gyakran történtek
gyílkosságok ezzel a méreggel.
A tömeg nagyon el van távolodva Istentől. Hit, imádság, vallásosság nincs.
Minden vallásos megnyilvánulás csak megszokásból történik.
Vízvezeték hálózatuk kitűnő volt. A csöveket hajlékony, törhetetlen üvegből
készítették. Forrásokból vezették a vizet a városokba, ahol minden házba be volt
vezetve. Minden házban fürdőszoba is volt.
Az írást-olvasást csak felsőbb osztályokban ismerték. Üvegtollal írtak.
Festészetük páratlan, szép és gazdag volt. De az üvegkultúrájuk felülmúlhatatlannak
látszik. Üvegtálból ettek, kanál, villa üvegből volt. Még a bútorzatuk nagy része is
üvegből készült.
Volt egy hosszúkás hangszerük, szintén üvegből, mely fúvás által gyönyörű,
tiszta hangot adott. Hárfájuk és hegedűjük is volt. A hegedűn két húr látszik.
A magasabb osztálybeliek nem éltek mai értelembe vett családi életet.
Háztartást nem vezettek. Előkelő pazarul berendezett éttermekben étkeztek, ahol a
felszolgáló személyzet fiatalkorú gyermek volt, hófehér tiszta ruhákban. A
felszolgáló fiúk egyformán bubifrizurára voltak nyírva. Ezeket a gyermekeket már
csecsemő korukban válogatták ki.
Atlantisz lakói általában véve nagyon ápolták magukat. A nők arcszíne szép
fehér tiszta volt. Akadt ritkán kissé kreolszinű is. Hajuk többnyire szép
gesztenyebarna, mesterségesen göndörített, apró fürtökben, mely nagyon jól állt.
Pazar színezetű ruhákban jártak, mely bokáig érő hosszú volt, cipőjük saruszerü.
Hajukat finom csipkével fedték te, legtöbbnyire fehér, kék és élénk bordó
szinűvel.
A nőknek, amint már említettük csak a felső rétegben volt

15
egyenjogosultságuk.
A középosztályban bizonyos korlátozottságnak voltak alárendelve és az alsó
dolgozó rétegnél már rabszolga sorsban éltek.
Egy jelenetet látnak a médiumok:
Egy előkelő társaság megy egy előkelő étterem felé. Arra téved egy 12-13
éves fiú egyszerű fehér ruhában. Riadtan keres utat, hogy merre meneküljön, mikor
meglátta az előkelő társaságot. Az egyik hölgy a karján lógó korbáccsal a gyerek
fele sújt. A gyerek fájdalmasan, jajgatva menekül és a nő felkacag. A korbács náluk
ékszerszámba ment a testvéri szeretet ápolása céljából.
A nők festették magukat és gazdag fejdíszt viseltek ékszerekből. A férfiak
ruházata különféle volt. Színük fehér, fekete és szürke. A fekete ruhaanyag klottszerü
volt. A szürke nagyon szép anyag volt, ezüstös csillogó. Ezt a fiatalabb férfiak
kedvelték.
A fiatalabb férfiakon látni nadrágot és kivágott trikót, nyakukban különféle
gyöngyökkel. Vezetőink szerint ezek sportolók, akik a nyakukban lévő díszeket úgy
nyerték. Ezek közül kerültek ki a rendőrség tagjai is.
Az idősebb férfiak ruházata tógaféle, zsinórral megkötött ruházat volt.
A nők ruházata kissé görögös volt.

A dolgozók osztályából tehetség nem emelkedhetett fel. A kiváló művészi

képességekkel megáldott munkást kivégezték, ha a magasabb osztálybeli megtudta.
Ezért a legnagyobb titokban tartották a munkások, ha tehetség akadt közöttük.
A fiatalabb férfiak hajukat a fül alatt körbe lenyirva hordták, nagyon gondozták,
mesterségesen hullámósították. A fiatalság nem viselt bajuszt, vagy szakált, csak az
idősebbek. Az idősebbek haja vállig ért.
A felsőbb osztályba született gyermekeket a születés után gyermeknevelő
intézetek vették gondozóba. Ezek a gyermekek szülői szeretetben nem részesültek.
Az anya inkább a szórakozásoknak és más élvezeteknek élt.
Az alsóbb rétegeknél 3 évig a szülők nevelték gyermekeiket és azután
kerültek gyermeknevelő intézetbe.
Minden osztálybeli családból a rendőrség szolgálatába kellett bocsájtani a
fiatalságot.
A felső osztály gyermeke a belső, az alsó osztálybeli a külső szolgálatot látta
el.
Fegyverzetük 5o cm hosszú gumiszerű bot volt, melyből villámgyorsan ki
lehetett rántani egy tőrt.
A rendőrség tagjai a középosztálybelitől kapták a parancsot, azok pedig
legfelűlről.
A harmadik kasztbeli az elsővel sohasem érintkezhetett, az összekötő kapocs
a középosztálybeli volt.
Lopás sohasem volt, mert mindenkinek meg volt mindene, inkább gyilkosság
vagy verekedés fordult elő.
Az elfogott tettest oszlophoz kötötték és úgy verték meg, ahogy az verte meg
áldozatát.
Gyilkosságért halálbüntetés járt. A gyílkost kivitték a tengerpartra, felvitték
egy sziklára és onnan a tengerbe taszították. Törvényük egyszerű volt és igazságos.
Szemet-szemért, fogat-fogért.
Nagy bőség volt mindenből. A kedvező éghajlat ontotta az élelmiszert.
A magasabb osztálybeliek részére a szolgákat még gyermekkorukban
válogatták ki.

16
 Egészséges szépen fejlett gyermekeket vittek külön iskolára és ott hosszú
évek alatt sajátították el a jó modort és a szolga-teendőket.
Szeretetház nem volt. Mindenkiről bőségesen gondoskodtak.
Népes nagy családok éltek együtt. A nagyszülő együtt élt a gyermekekkel,
unokákkal és a többi rokonokkal éppen ezért, gyakori volt a házasságtörés.
A férfiak valóságos orgiákat ültek és az eszméletlenségig ették és itták
magukat. A férfiak hamar indulatba jöttek, de hamar ki is békültek. Elég volt a
legnagyobb veszekdés közben egy békítő szó és már el is múlt a gyűlölet.
Volt egy szakszerű játékuk, melyet figurákkal, fekete-fehér kockás táblán
játszottak párosan, vagyis kettő-kettő, három-három vagy négy-négy személy. A
játékokat nem anyagi érdekből, hanem a győzelemért vívták meg, nagy érdeklődés
mellett.

1947. szeptember 13.

Az űlést Adelma testvér nyitotta meg.
Kedves Testvéreim! Eljöttünk, hogy befejezzük ennek a földrésznek a
tanítását és mindjárt meg is feleljünk Heltay testvér kérdésére.
Igaz, hogy élt Kronosz király is. Ez a földrész több százezer éves és végig élte
az emberiség őskorát. Az egyiptomiak innen nagyon sok műveltséget kaptak.
Az Atlantisziak elhajóztak Amerikába, Indiába, sőt Kínába is és így ezek is
kaptak valamit Atlantisz tudományából.
Az Atlantiszbeliek nagyon jól ismerték az üvegtechnikát. Pl. az üveget úgy
nyújtották, mint nálunk a gumit. A csöveket tetszés szerint hajlították, sőt nagyon
sok szép bútort is gyártottak üvegből. Az üveget kitünően tudták keverni fémmel is.
Arany, ezüst rengeteg volt. A pénzt azért vegyítették platinával, mert ismerték, hogy a
platina a legkeményebb fém és az tartóssá teszi a pénzt.
Kedves Testvéreim!
Atlantisz egy földrész volt, úgy mint Ausztrália. Azért hasonlítom össze ezzel
a földrésszel, mert alakja ehhez hasonlítható legjobban.
Az Atlantiszon élő emberek először kóbor törzsekből álltak sok ezer éven át.
Majd ahogy szaporodtak lettek kisebb fejedelemségek, később királyságok, mikor
azután elérték fejlődésük fénykorát, akkor egyesültek és kórmányzósággá alakultak.
Ekkor történt a katasztrófa, amit majd később be fogunk mutatni.
Vezető szellemtestvérünk hozott magával két Atlantisztbeli férfi szellemet.
Egy fiatalt és egy idősebbet. A fiatal rövid nadrágban és trikófélében volt, míg az
idősebb, aki kissé már ősz volt, talárban.
Ezek az Atlantiszbeli szellemek azután sok olyan dolgot említettek meg, amit
még a tanító szellemtestvéreink nem mondtak.
Mária látó médium:
Hogy lehet az, hogy annyi sok idő után még mindig az akkori kor szokása
szerinti öltözetben jönnek öntudatnál levő szellemek?
A válasz az volt, hogy az elsüllyedt Atlantisznál halálukat lelt emberek
szellemei még mindig dolgoznak a víz alatt, a romok között, mert fel akarják újból
építeni az elpusztult földrészt és sok öntudatánál megtért atlantiszbeli missziós
testvér jár le a víz alá térítő munkára, a szenvedő testvérek közé.
Kérdés: Mikor, mennyi idővel ezelőtt történt a katasztrófa?
Válasz: Kedves Testvéreim! Az Atlantiszbeliek azt mondják hogy 14 ezer
gundával ezelőtt, de ők sem tudják pontosan megmondani, mert nehéz az időt mérni,
mert az végtelen és úgy tűnik mintha állna. Ez kb. kétezer évvel, ill. ketezer évnek
felel meg, de lehet több is.

17
 Ők nem a mi éveinkben számoltak, hanem holdtöltében. Hat holdtölte volt egy
gunda.
Kérdés: Fejlett volt-e az ipar és volt-e géptechnika?
Válasz: Az üveggyártásnál tökéletes üzemeik voltak. Üvegfúvóik a mostani
legmodernebb üveggyártásban is megfelelnének. Kitűnő kohóik voltak és a
bányászatot nagyon űzték, ezért fémmunkákat is készítettek. Esztergapadot is
használtak a fém, fa és üveg munkánál. Mindenféle szerszámaik voltak, amit ma is
használnak.
Vizet többnyire az artézi kutakból kapták és a szivattyút is ismerték.
Öntöző kocsikat is használtak a város tisztántartására. Motorikus erővel nen
rendelkeztek.
A malmokat vízierővel működtették és a nagyobb üzemekben különféle fúró,
gyaluló és eszterga gépeket szélmalomszerű szerkezettel hajtottak.
Építésnél a cementnél jobban kötő anyaguk volt, melyet az egyik fém
kiválasztásával nyertek. Ennek a színe sárga volt és nagyon szépen tudtak vele
dolgozni.
Az üvegtetőket és falakat alumínium keretbe foglalták és a keretet olajos
festékkel védték az oxidálás ellen, melybe kevertek ebből a sárga cementből is.
Kérdés: Voltak-e kórházak, orvosok és operáltak-e általában. Melyek voltak a
leggyakoribb betegségek?
Válasz: nagyon szép tiszta kórházaik voltak minden társadalmi osztály
számára.
Előzőleg említettük, hogy kitűnő gyógyszerekkel rendelkeztek ütés, vágás
vagy szúrás által okozott sebre. Eredménnyel gyógyították a hasbántalmakat. A
tüdőbajt nem igen ismerték, de nem is tudták gyógyítani.
Operálni csak az utolsó száz évben kezdtek, de nem volt az operálás olyan
fejlett, mint ma. Szülési műtéteket igen sokat végeztek, a vakbelet is operálták, de
már a szív, agy, szem és más komplikáltabb műtéteket nem hajtottak végre.
Kérdés: Milyen pénzük volt?
Válasz: Arany és platina vegyülék volt a dukát. Ezüst és platina a drachma,
ezüst aluminium réz és platina a peso, a bronz és platina a dika.
Idegenekkel való kereskedésnél csak az arany és platina fémet fogadták el.
Vezető szellemtestverünk kérdésünkre kijelentette, hogy az Atlantiszbeli
szellemtestvéreinket a médiumokhoz kapcsolni nem tudja.
Kérdés: Milyen volt a vallásuk?
Válasz: Ahogyan ti e vallást értelmezitek, az náluk egészen más volt. Először
az Atyát összetévesztették a természettel és annak csodáival. Az utolsó idők, az
utolsó 500 év vallási életét fogjuk megmutatni.
Az államforma fejlődésével szorosan összefügg a vallás fejlődése is,
amennyiben a főpap volt a tartományok legfőbb ura és a király volt a főpap.
Hitük szerint a vélt Napistenség az alsóbb osztályoknak kevesebbet adott
mindenből. Ők a nap sugarait is csak délután láthatták. Tilos volt nekik a napfelkeltét
nézni.
Ha reggel a munkájukba mentek, egy üvegállarc takarta el szemeik elől a
hajnalhasadást.
Szerintük az élet csak a test, a lelket nem hitték.
Csak a kiváltságosokat szívta fel magába az életet adó nap. A kiváltságot
persze nem ekölcsi mérték, hanem a születési jognál fogva mérték.
Egészen fiatal serdülő fiúkból és lányokból 13-13-at, a legszebbet minden
virágfakadáskor máglyán feláldoztak a Napisten tiszteletére.

18
 Később, az utolsó kétszáz évben, már annyira lesüllyedtek, hogy uralkodó
papkirálynak is ajándékoztak fiatal szép lányokat.
Azt nem írhatom le, hogy milyen lakomákat rendeztek ilyen ünnepen, és a ti
képzeleteteket felülmúlja az erkölcsi fertő, amibe ők süllyedtek.
Papjaik, akik a legsötétebb fekete mágiával foglalkoztak, az ellenség lelkét
feltudták használni különleges mutatványaikhoz.
A katasztrófa bekövetkezését nagyban elősegítette a rossz-fluidok által
megromlott elemi erő.
Csodálatos szép üvegtemplomot építettek, rendszerint magaslatra, vagy
hegyre.
A keleti oldalon egy gyönyörűen csiszolt kristályüveg oltár volt készítve,
melyre, ha a nap rásütött, az földöntúli fényben szikrázott. Különféle módón tudták
vegyíteni az üveget fémmel, és ezzel olyan káprázatos fényhatásokat értek el, ami a
mai embert is ámulatba ejtené.
Kérdés: Milyen volt a közgazdaságuk?
Válasz: Az egész földrész nagyjából önellátásra volt berendezve. A
művelhető földek fel voltak osztva akkora egységekre, amit egy család
megművelhetett. Kisbirtok nem volt, csak nagyon sok ilyen felparcellázott terület
képezett egy falut.
Minden ilyen falunak 3 temploma volt. Természetesen osztályok szerint és a
templom anyaga is ehhez igazodott.
Minden falunak volt egy gyermeknevelő intézete. Az intézetekbe távoli
részekről hozták a gyermekeket és a helyieket elvitték messzire.
Féltek attól, hogy a szülőkben szeretet ébred majd a gyermekek iránt, ezért
távolították el őket. A lelkeken a sátán uralkodott, tehát volt oka félni a szeretettől.
Látom csodálkoztok azon, hogy milyen fejlett volt a szépérzékük. A
művészetben maradandót alkottak. A szobrászat terén a görög-római szobrászat
tőlük kapta az ihletet. De a zenében például nem álltak művészi magaslaton, mert
nagyon durva, érzékies volt a lelkük.
Egy kicsit eltértem a tárgytól, és visszatérek a földművelésre. Amint az előbb
mondottam nagybirtok volt, és egységes irányított gazdálkodás.
Rendkivül jól ápolt földjeik voltak, sok tervszerű csatornázással. A
gyümölcstermelés is nagyon fejlett volt
Mivel fekete mágiával foglalkoztak, előfordult az is, hogy két falu lakossága
ellenséges érzelemmel viseltetett egymással szemben. Az a pap, aki nagyobb
mágikus erővel rendelkezett, pusztító rovarokat, jégverést, orkánt zúdított a másik
falu földjére, s ezzel tette tönkre a másik falu termését.
Zsirt nem használtak, csak növényi olajat. Sok halat ettek, amelyeknek zsírját
is felhasználták és a szárazanyagokat.
Igavonásra és gazdasági munkára lovat használtak.
Kérdés: A szfinksz és a gúlák Atlantiszi eredetűek-e?
Válasz: Nem.
Kérdés: Nyelvük?
Válasz: Valamit hasonlított a latinhoz, de sokan tudtak beszélni a mexikói
indiánok nyelvén, az azték és maya nyelven is.

Atlantisz pusztulása:
Szellemi vezetőnk ezután bejelentette, hogy bemutatják Atlantisz pusztulását.
Az a két atlantiszi testvér, akiket vezetőink, magukkal hoztak, erre a
kijelentésre, karjukat mindketten szemük elé tartva elfordultak, jelezve, hogy ők ezt a

19
jelenetet nem óhajtják végignézni.
Virágzó tavaszi kép, este van. A levegő tiszta. Az emberek ünnepies
hangulatban vannak. Készülnek a Napisten tiszteletére rendezendő hódolati ünnep
megtartására.
A templomban az oltáron levő kristályból készült szimbolikus nap csodálatos
fénnyel árasztja el a templom üvegfalain keresztül a környéket.
Úgy látszik a kristály az erős fényt belülről kapja, valami rendkívüli tiszta
fénnyel égő anyag által.
A tömeg felsorakozik. Minden társadalmi réteg külön-külön tartja ünnepét
saját templomában.
Az úttest egyik oldalán férfiak, a másik oldalon a nők mennek. Rengeteg
lampion, melyeknek különféle virágformájuk van, és érdekes kékes fénnyel világítja
meg az arcokat. A templom körül hatalmas térség.
Elől mennek az áldozati fiúk és lányok, utánuk a szertartást végző papok,
azután a társadalmi réteg vezetői, majd a tömeg.
A fiatalokon ruha nincs, testüket virágokkal díszítették fel. A virágokat
füzérekbe fonták és úgy tekerték a fiatalok testükre és végtagjaikra.
(Miután ezek voltak az áldozati, személyek. A látó médiumok elmondják,
hogy arcukon nem látszik semmi szomorúság vagy bánat, hogy ők itt most el fognak
pusztulni. A tekintetükön látszik, hogy boldogok, hisz ők most a nap hősei, és talán
az a tudat, hogy a Nap- istennek áldozzák fel őket, bizonyos büszkeséggel töltötte el
valamennyit).
A tömeg a templom elé ért. A hatalmas tér előtt virágokkal díszített emelvény
állt.
A fiatalok ott megállnak és megvárják míg a tömeg felsorakozik. Azután
táncolni kezdenek, valami érdekes exotikus mozdulatokkal. A tánc után a megadott
jelre a fiatal fiúkat és lányokat egymásra engedik és a tömeg tetszésnyílvánítása
mellett a nemi élet posványába merülnek.
A távolban egy vakító villám hasítja át az eget.
Sokan aggódva tekintenek felfelé, hogy nem fogja-e az idő elrontani számukra
ezt a magasztos ünnepet, de az égbolt tiszta csillagos, a viharnak semmi nyoma
sem látható.
Az ünneplés folyik tovább. A tömeg különböző ritmusú zene ütemeire
hullámzik és önfeledten szórakozik tovább. Azonban vannak akik érzik, hogy valami
megfoghatatlan elemi háború van kitörőben.
Egyszercsak egy óriási csattanás és egy vakító villám kettévágja a templomot.
A tragédia pillanatok alatt játszódik le.
A magasból sűrű kénes eső hull alá. Pillanatok alatt elég minden.
Az épületek széthasadoznak és mint a kártyavárak összeomlanak.
A földön óriási repedések támadnak, ahonnan kénes égő folyadék tör fel. Már
élő lény nincs, csak az elemek végzik tovább pusztító munkájukat. Azután zuhogva
tör elő a viz, hatalmas áradatban rohan és Atlantisz megindult a süllyedés felé,
nemsokára már csak fehér halak tanúskodnak az elsüllyedt világrész helyén.
Az idősebb Atlahtiszbeli férfi, a vezető szellem által üzenetet ad át a kör
részére.
Kéri, hogy egy fohászt mondjunk el azokért, akik abban a pokoli pusztulásban
a tenger alá süllyedve élik szomorú életüket.
Egyben ez legyen figyelmeztetés, a számunkra, hogy az igaz Isten félő utón
haladva, tántoríthatatlanul menjünk előre, lemondva az anyagi élet örömeiről és a
lelki életet tartsuk mind a szemünk előtt.

20
 ATLANTISZ TÖRTÉNETE

Leíratott az egykori Atlantiszban, különböző korokban élt szellemek által,

Erzsike látó és beszélő médium útján. Székesfehérvár 1954 május 24-től 1957
április 13-ig.

BEVEZETÉS
Székesfehérváron, 1954. évi április hó 24.-én jelentkezett ülésünkön Erzsike
médiumon keresztül, egy Atlantiszból származó hajó evezős szelleme, aki egy
követséggel járt Ahirosz földjén.
Aforusz egykor Ahiroszban élt, szellemtestvérünk hívására jött el.
Később minden ülésünkön jelentkezett egy-egy Atlantiszban élt szellem, aki
elmondotta az életét és ottani tapasztalatait.
A kapott közlemények nem a leadás pontos időrendi sorrendjében vannak itt
leírva, hanem inkább a történelmi sorrend szerint összeállítva. Ugyanazon tárgyra
vonatkozólag, néha több kérdés is fel lett téve, mint pl. az üvegfajták, a főtemplom,

21
táplálkozás, társadalmi rend stb. Néha az ellenőrzés miatt, de leginkább a tárgyra
vonatkozó bővebb felvilágosítás végett.
Egyes esetekben a kapott közlemények egymással szemben
ellentmondásosnak hatnak, aminek az az oka, hogy Atlantisz történelme a
kezdetektől a katasztrófáig 5-6 ezer évet ölelt fel, és a nyilatkozó szellemek ott
különböző gyakorisággal, egymástól 2-4 évezrednyi időközben éltek.
Másrészt a szigorú kasztrendszer és az erős társadalmi elkülönűlés miatt
nem állt módjukban megfelelő áttekintés, és eljutni az alaposabb és szélesebb
kormegismeréshez.
Míg ,,Atlantisz leírásában” a médiumok által bemutatott képek-, és azok
elmondása által kaptunk egy általános ismertetést, addig ,,Atlantisz történetében”, az
akkor és ott a különböző korokban élt szellemek közleményei adtak Atlantisz
társadalmi-, és kulturális állapotáról, valamint a bekövetkezett pusztulásáról
felvilágosítást.
Nagy segítségünkre volt e tekintetben Asirk szellemtestvérünk, aki a
pusztulás előtt mintegy 2000 évvel élt Atlantiszban, a Napisten főpapjaként.
Kérdéseinkre mindenkor nagy szeretettel és részletesen adtak felvilágosítást,
és magyarázatot bizonyos zörténésekre, közleményekre.
Ezeknek a megnyilatkozó szellemeknek a közleményei, szóról szóra lettek
leírva, és összeállítva.

1956. április hó 21:

Igen, ismét hús és vér emberek közé kerültem, egy más világba.
Milyen furcsa játékot űz a nagy mester, ki világokat épít és világokat rombol.
Miért kezdi újra, ha nem tud tökéleteset alkotni? Oly sok visszás gondolat kergeti
egymást. Kérdések, melyekre nincs felelet.
Volt egy világ, hol éltek és alkottak az emberek és most a végtelen víz, tenger
takarja el. S ami ma tengerfenék, az tegnap még ujjongó város volt, és holnap talán
ismét büszke hegység lesz.
Ma még éltek, vigadtok városaitokban, ahol ezer fény szikrázik, és holnap, ki
tudja nem-e a halak lakomáznak majd maradványaitokon. És nincs válasz e nagy
kérdésre. Miért? Az alkotó mester szeszélye? De, hogy lehet ily hatalmas erő a
rontás szolgálatában?
Ki az aki alkot azért, hogy majd egy csapással össze-viszza zúzza hosszú
munkájának gyümölcsét?
Bocsássatok meg ha elétek rakom sötét gondolataimat és ha elmondom
nektek, hogy nem tudok hinni a teremtő jóságában.
Ha ti velem jönnétek, vagy hasonló sorsban osztoznátok a városaitok, a mi
városaink sorsában, úgy bizonyára együtt éreznétek velem.
Mi marad meg az emberből, ha alkotásait elpusztítják? Csak érzés és
gondolat, és e kettő csak fájni tud.
Ne akarjatok vigasztalni még gondolattal sem.
Vádolom a nagy hazárdjátékost, kinek világok bukása a tét, és nem hiszek
azoknak, kik máskép hívják és könyörögve, reménykedve fordulnak hozzája.
Nem hatja meg őt a jaj, a panasz. Balga ember, nincs mit várnod tőle. Ma még
rád mosolyog, holnap ostora sújt hátadra. Vérrel táplálkozik és kéjelegve örvend
milliók halálhörgésén.
Emberek ne higyjetek neki, rosszabb ő mint a mi Napistenünk volt. A mi
Hapistenünk tavaszt hozott, virágba szökkentek a fák és gyümölcsöt érlelt
melegével. Elzavarta a vihart és reánk ragyogott szeretetével.

22
 A másik nagyobb, erősebb volt, de kegyetlenebb is. Miért pusztította el apák,
fiak és unokák alkotásait?
Nézzetek le a mélységbe. A leghívebb siratók is elhagyják és ott marad
őrizetlenül a szentély, ott marad a sok-sok szeretett kedves, és nincs erő, nincs
hatalom, mely őket életre szólíthatná.
Miért nem tud megszűnni érzés és gondolat, ha megszűnt a lét? Hazátlanúl
bolyongunk és síratjuk a kedves emlékeket. Tudjuk s látjuk, ami voltunk és mégis
minden fáj. Mi az ami az érzést, gondolatot hasonlóképpen megsemmisíti mint a
testet a féreg, talán a bú, de nem hosszú időn át tovább él, tovább fáj az emlékezés.
(Ohisz).
Azirk: Kedves Testvéreim!
A testvér kinek szavát hallottátok, egyike azon sirató testvéreknek, kik nem
akarják megismerni az Atyát. Szavait bevezetőül szántam, a mi elsüllyedt világunkról
szóló feljegyzéseitekhez.
Kedves Testvérek! Most megkérdezem van-e valami kivánságtok vagy kérdés,
mely tisztázásra szorul, az eddig elhangzottak között?
Kérdés: Ki volt az aki beszélt?
Asirk: Ti művésznek nevezitek. Ő szobrász volt.
Kérdés: Érintkeztetek-e ti a szel1emvi1ággal is? Ugyanis van egy közlemény,
hogy egy hegybe vájt helyiségbe férfiak és nők jártak. Igaz, hogy médiumaitok is
voltak?
Asirk: Ez abban az időben volt, amikor népünk még szegényebb volt, és
amikor sokkal egyszerűbben élt. Nem volt meg a nagytemplom és még nem volt
olyan óriási különbség a szegény és gazdag között. Mindezz még a pusztulás előtt
volt. Minden népnek van egy Messiása, ki egyúttal az utolsó, idők hírnöke is.
Kérdés: Állítólag volt egy kenőcsötök, amellyel sebeket, zuzódásokat
nagyszerűen gyógyítottatok?
Asirk: Növényi anyagokból állították össze. Egy különleges, húsos és egészen
világos színe volt ennek a növénynek.
Még a bennelevő rostok és erecskék is olyan anyagból voltak, amelyet
tégelyben, finom péppé lehetett zúzni.
Hatása rendkívül gyors volt, és úgy táplálta az emberi testet, a test szöveteit,
hogy szinte órák alatt gyógyult be a mély sebhely.
Kérdés: Volt egy másik anyagotok is, melyet az elfáradt emberek használtak,
igen meglepő, nagyszerű eredménnyel.
Asirk: Hasonló volt a másik növényhez, és egy olyan anyag, mely emésztés
nélkül fel tudott szívódni a szövetekbe, felfrissítette az emberi szervezetet, és a
vérkeringést.
Megjegyzem azt, hogy az utolsó időkben ez a növényféle kihalt. Bár próbáltak
vegyi utón hasonló hatású kenőcsöt előállítani, de az már csak utánzat volt, és
hatásában messze elmaradt az eredetitől.
Kérdés: Nem lennél olyan szíves néhány szót mondani nyelvetekről?

Asirk: Nyelvünkben annyira különböző volt a szavak jelentése, ugyanis minden

kiskirály más-más szavakat használt a fogalmakra, melyet a saját szolgái
megértettek, de ha más főúrhoz mentek, ott már nem értették meg őket.
Ragok nyelvünkben nem voltak, azokat a hangsúly helyettesítette.

1356. julius 14.

Dícsértessék az Örök Teremtő.

23
 A múltnak ködéből jöttem, hogy az én szerencsétlen valaha volt hazám
napfényes oldalát is megismerjétek. Arról az időről beszélek nektek, amelyben én is
éltem, ezen a gyönyörű Atlantiszon. A kék ég sehol nem ragyog oly kéken, a föld
sehol sem hordoz oly sok illatos virágot, mint amilyen a mi hazánk volt.
Nagy családokban éltünk, akkora családokban, mint egy nagy falu, ahol
mindenki dolgozott tudása és tehetsége szerint.
A munkát mindig a család legidősebb férfi tagja irányította. A bíráskodás
pedig a család legidősebb asszonyának volt jogköre.
Egy olyan kis közösség volt egy ilyen család, ahol mindenfajta szükségletet mi
magunk elégítettünk ki.
Házaink oszlopra erősített tetőzetét egy bizonyos vízinövényből fontuk, és
készítettük, majd ezt a tetőt leöntöttük egy bizonyos fából nyert folyadékkal, amely
vízhatlan réteggel vonta be. Házaink oszlopait pedig igen szép faragásokkal tettük
csinosabbá.
Ruházatunk növényi rostból készült, és mindannyian békés boldogságban
éltünk.
Sok-sok idővel ezelőtt egyik ilyen nagy családba egy olyan gyermek született,
aki nem elégedett meg az apai tudással és mesterséggel. és valami újat, valami
rendkívülit keresett.
Különböző ásványi anyagokat kezdett hevíteni. Előre kell boesátanom, hogy a
fazekas mesterség volt az ő foglalkozása, amit a családja kijelölt. Ők kőedényeket
készítettek.
Ő azonban már más összetételű más anyagokból készült edénnyel
kísérletezett, és egy piszkos, szürke színű hevítés közben olyan folyékony anyagot
talált, mely szétfolyt az egész kemence fenekén.
Amikor ki akarták emelni a többi edénnyel a kemencéből, ez éles, szúrós
szilánkokra törött.
Mindezt látva, összeült a vének tanácsa, hogy ítéletet hirdessen a fölött, aki az
Éj fejedelmével cimborált.
A Napisten volt a minden jó adományozója, az Éj fejedelme minden rossz
elindítója.
Ellene az ítélet kihirdettetett . El kellett a szigetet hagynia, önkezével épített
hajóján, és adatott neki erre egy gunda év, ami a ti esztendőtök felének felel meg.
Elkészűlt a hajó fából, és a már előbb említett vízinövényből szorosan
összeszőve, majd megrakva élelemmel elindult, búcsút intve szülőföldjének.
Először délkeletnek tartott. Jöttek nappalok és éjszakák, és ő hosszú
napokon keresztül nem látott szárazföldet.
Magával hozott élelme is félelmetesen fogyott, amikor végre egy szigetre
érkezett, bár ő azt hitte, hogy az egy nagy földrész, és nem gondolta, hogy azt
minden oldalról körűlveszi a tenger.
Ma már abból a szigetből is csak egy kis darabka látható. Ti Kréta szigetének
nevezitek.
A szigeten büszke, magas embereket talált, akik őt a száműzöttet befogadták,
sőt egy olyan műhelyükbe helyezték el munkára, ahol az általa is felfedezett anyagot
állították elő.
Üveget készítettek, persze olyan nehézkes és hosszadalmas eljárással, hogy
az üveggyöngy értékesebb volt mint a természetben talált gyémánt. Csecsebecséket
kis haszontalan tárgyakat készítettek belőle. Nyakéknek is használták olyanformán,
hogy egy lapocskára mintát festettek és azt viselték a nyakba, de csak a
kiváltságosok, a „fejedelmek és azok asszonyaik”.

24
 Kapron gyorsan tanult Atlantisz száműzöttje, ki nemcsak megtanulta, de
tökéletesítette is az üveg gyártását.
Amikor letelt az 5 gunda, - mert ha valaki munkába állt, annyi volt a kötelező
letöltendő idő, - akkor ismét hajóra szállt, munkája béreként kapott egy ilyen
nyakéket, és elindult hazafelé.
Viszontagságos útját nem írom le.
Haza érkezett és családja legidősebb asszonyának átadta ajándékát.
Nagy volt az öröm, különösen, amikor arról értesültek, hogy ilyen csodálatos
drágaságokat tud készíteni az idegen világot megjárt gyermekük. El is indította
Atlantisz üveggyártó üzemét. Lassanként annyi üveget gyártott, hogy a családjának
minden tagja, megkülönböztetésűl, ilyen üvegből készült nyakéket hordott.
Sötét gyászkeretbe tenném e szót, hogy „megkülönböztetésül”. Eme szó lett
minden bajok kútforrása. Az emberi gőg, az emberi gonoszság kiindulópontja és
kútforrása.
Ez a család lassan elkezdte körülkerítetni és őríztetni a területét, hogy mások
meg ne ismerhessék a titkukat.
A család minden tagja igyekezett elsajátítani az üveggyártás mesterségét, és
fennen hirdették, hogy ők az a kiváltságos család, akik hivatottak arra, hogy a
szigetnek, és mindenkinek urai legyenek.
Megkezdődtek az első csatározások. A család fegyvereinek végében, ez a
csodálatos új anyag, mint hegyes szúrószerszám volt.
Vége volt a békés, örömteli életnek.
Nagy hatalmat, kincset ígértek annak, akit a családból el tudnának csábítani,
azt, aki az üveggyártáshoz ért.
Hosszú évtizedek teltek el, amíg a sziget minden lakója megismerte, vagy
legalábbis találkozott az üveggel.
Íme életünk fája, mely csemete korában, gyökerében íly súlyos férget kapott.
Ezért kellett díszében és teljében ledöntetnie. Ataon.

1956. szeptember 22
Az örök sötétség elborította a fényes és ragyogó Napieten templomát. A
csodálatosan szép emberi alkotások az idő vasfoga által pusztíttatnak. Vajon
felszínre kerül-e valaha?
Én abban az időben éltem, amikor a templom hatalmas kupolája elkészült. A
kupola tartó oszlopait csiszoltuk. Ezek az oszlopok hengeralakúak voltak, melyeknek
közepében nyílás, cső volt, amit megtöltöttünk égi csillogó fémmel. A csiszolás és a
belülről átvilágító fém, a nap sugarait ezer színben szikrázva szórta szét.
Minden oszlop egy valódi remekmű volt. A mintákat még elképzelni sem
tudjátok, és azt, hogy milyen csodálatosan szépek voltak. Látható volt a nap
helyzetének ezerféle változata. Hajnal, napnyugta, felhő mögül elővilágitó nap stb. és
mindez az imádat és csodálat szemléletével megalkotva.
Ezen oszlopok bármelyike művészi szépségben múzeumaitokban az első
lehetne.
(A templomban az oltáron egy igen sok irányban művésziesen csiszolt
tükörbélésű üvegkristály volt a nap felé fordítva, ami csodálatos pompával, szikrázva
szórta szét a nap sugarait, a csiszolt kristályok pedig visszaverték azokat. Ez
bizonyos pontokon gyújtó erővel is bírt, ahová a sok sugár összpontosúlt. Asirk)
A mi üvegünk sokkal könnyebben munkálható volt, mint a ti üvegetek. Nem
volt ilyen kemény, hanem rugalmasabb volt, éppen azért időtállóbb is. Összetétele
más volt, mint a tiéteknek, sőt úgy látom, a gyártás módja is.

25
 A mi kavicsunk, ami alapanyagúl szolgált az üveggyártásnak, sokkal tisztább,
szemcsésebb volt, mint amihez ti hozzájutottatok.
Kevertünk hozzá egy fémfajtát is, ami egy igen könnyen, alacsony hőfoknál
olvadó fém volt. A keverési arány és a hevítési fok volt az, aminek helyes
alkalmazása művésszé tette a mestert. Ha csak 1o- 20 fokkal feljebb hevitette azt,
már egy kemény törésre, repedésre hajlamos üveget kapott.
A másik igen lényeges dolog a lehűtés módja és ideje. A lehütés ideje tízszer
annyi volt, mint a hevítésnek és olvasztásnak az ideje. A lehűtésnek mindig sötét,
tehát elhatárolt helyiségben kellett történnie, olyanformán, hogy a hőfok időtartama
egyenletesen legyen felosztva.
Minden mester féltékenyen őrízte a saját tapasztalatait és találmányait. Az
eredményeik és módszereik is sokfélék voltak. Az egyik mester gyönyörű szép
kékszínű üreget állított elő, olyat mint este a nyári égbolt. Egy tengeri állattól nyerte a
festék anyagot hozzá. Ez az állat a hallal volt rokonságban. A testében volt egy
szerve, ami ezt az erős festő anyagot tartalmazta.
A Napistem templomának kupolája ezüstösen csillogó üvegből volt.
Ez a testvér sötétkék üveggel vonta be a kupolát. A kupola cikelyekre volt
szétszedhető, és a bevonás után csillagokat, a csillagos eget csiszolták bele.
Elképzelhetetlenül szép volt ez testvéreim.
Volt azután egy másik üveganyag is, amit nehezen szakítható vékony szálként
állítottak elő, és ruhának szőtték össze. Ezt sokféle színben tudták gyártani. A
színeket azután az asszonyok a legművészíbb mintákba szőtték össze.
Általában az, hogy az üveggyártásban a mi népünk olyan sokoldalú
eredményt ért el, azért volt lehetséges, mert rájöttünk arra, hogy az üveg mindennel
elegyíthető, csak el kell találni a megfelelő hőfokot, amikor keverni lehet. Pld. van
olyan fém, amely sokkal nagyobb hőt kíván míg folyékony állapotba készül mint az
üvegnél, majd ha a folyékony fém lehűlés közben elérte a folyékony üveg hőfokát,
akkor keverhetjük össze.
A második pl. a gumi /kautchuk/ melyet ha együtt hevítenénk az üveggel,
elégne.
Az üveget előbb a szükséges folyékony állapotba hozzuk, azután tömegében
hűlni engedjük, addig a fokig, amit a keverésre szánt anyag elbír.
Egy ásványi anyagnak sárgászöld színe volt, és rendelkezett azzal a
tulajdonsággal, hogy rögzíteni tudta magában a reáeső fényt. Ezt sokféleképpen
használhattuk fel. Volt aki reáhintette, vagy reámázolta,vagy belekeverte az
üvéganyagba, s így ezek azután éjjel sárgászöld színben világítottak.
Kérdés: Hol szerezték a gumianyagot?
Hoá: A gumianyagot nekünk a tengeren túlról hozták, kivájt fatörzsekben,
gondosan bezárva, mert nyitott állapotban az hamarosan megszáradt volna.
Kérdés: Milyen célra használták fel a gumi üveget?
Ásirk válaszol: A gumi üveget tudtuk leginkább ruházkodási anyagokhoz
felhasználni, lábbelit is készítettek belőle. Bútor készítésére is felhasználták. Az volt
az előnye, hogy nem volt törékeny. Hoá.

1956. december 15.

Miért akarjátok, hogy a fátyolt fellebbentsem olyan dolgokról, amelyeknek
jobb ha nem tudjátok okát?
Kérdés: Ki vagy te kedves Testvér?
Lihu: A tengerbe veszett világnak egy szerelmese. Nem tudom milyen okulást
és segítséget jelenthetne, ha ti többet megtudnátok arról a világról, mely már a

26
régmúlté.
Itt elébe vágok a dolgoknak. A mi földünk lakói nagyrészben ma is köztetek
élnek. Az évezredek folamán sok nép kultúrájában felismerhető a mi csoportjainknak
a hatása.
A jelenkorban elég jelentős csoport él a kinaiak, japánok és németek között.
Más országokban szórványosan találhatók.
De menjünk csak vissza erre a csodálatos szigetre. Népe telve a természet
ragyogó pompájával. Szépet és egyre szebbet igyekszik alkotni.
Az ügyes kézművesek szebbnél-szebb munkáit, a még ügyesebb kereskedők
a föld nagyrészén értékesítik. Különösen keresettek a szebbnél-szebb ivóedények
fémből, fából, ezután a különböző üveg csodák.
Fájdalmasan csendül meg ez a szó, „üvegcsodák”, mert amikor ezeknek az
ideje elérkezett, akkor a legvadabb osztályelkülönűlés, és az utolsó időszak
következett el.
Én is inkább arról az időről beszélnék, amikor szebbnél-szebb fafaragásokkal
díszített udvarházakban boldogan éltek testvéreink.
Egy messzi földrészről sok hatalmas állat csontjait hozták el cserébe,
amelyből a legfinomabb csipkeszerűen faragott tárgyakat készítettük.
Fájdalmas arra gondolni, hogy ez az alkotó, a szép iránt oly fogékony nép,
hová fajult, hová sülyedt az üvegkorszakban.
Ha módom volna felhozni nektek egy ilyen csontfaragványt, az a
múzeumotoknak a csodája lehetne.
Egy hatalmas kürt, egyetlen óriás agyarból kifaragva olyan aprólékos
munkával, mely hét emberöltő alatt készült el. Az apa a fiára hagyta a mű folytatását.
Csak évenként egyszer, a Napisten ünnepének kezdetén szólaltatták meg.
Emlék, fájó emlék ma már csak, hogy a derűs nép, kiben a szép érzék oly
nagyon ki volt fejlődve, hogyan süllyedhetett addig a fokig, ahol az ember már nem is
volt ember.
Bocsássatok meg, hogy céltalanul kapkodok egyik évezredből a másikba, de
nem tudom mi az, amit tudni szeretnétek. Ezért az a kérésem, kérdezzetek!
Kérdés: Mikor éltél Atlantiszban?
Lihu: Én a katasztrófa előtt ötezer évvel éltem a ti időszámításotok szerint.
A kémiai ismereteink az utolsó háromezer évben, az üvegkultúra prdig az
utolsó kettőezer évben volt fejlődése tetőfokán.
Bár soha ne következett volna be a kémiai fejlődés és az üveggel elért nagy
eredmények, mert én láttam már azokat az előjeleket, amelyek a végkifejlést
mutatták. Világosan él bennem az utolsó idők emléke. Az emberi önzés és az emberi
gőg elhatalmasodása kevesekben, és az emberi félelelem és rettegés milliókban.
Kérdés: Mik azok az előjelek?
Lihu: Elsősorban bűnös kézzel a természet titkát keresni, ebben azután benne
vannak az összes előjelek. Az ember alkotásra teremtésre képes, de önnön sorsát
pecsételi meg, ha vét a végtelen természet rendje ellen. Az ember a végtelenbe csak
csodálattal tekintsen, hiszen gyarlóságánál fogva, a végtelennek csak egy kis
sugarát képes felfogni.
Kérdés: Ruháitok hogy készültek?
Lihu: Különbözőképpen készültek. A legkülönösebbeket, amit a főpapjaink
viseltek, a hajszálnál vékonyabb üvegszálból szőtték kézi munkával, és elég
egyszerű segédeszközökkel. A többieké azonban hengerelve és a mintát ráfestve
készült.
Kérdés: Tudósaitok megkülönböztetett emberek voltak-e a társadalmatokban?

27
 Lihu: A régebbi időkben ők voltak a vezetői a népnek.
Azután átvették a hatalmat a papok, majd a papok után a hatlmasok, akiknek
a legnagyobb kincseik voltak.
Kérdés: Mikből álltak az ő kincseik?
Lihu: Szépen gondozott kis tanyaság, minél több család. Később nem függött
össze szorosan a család számával a föld nagysága, mert a családtagok munkája
helyett azokat állították be munkába, akiktől elrabolták területeiket. Megfogyatkozott
a család, gyengébbek lettek stb.
Azután a kézművesek, akik a maguk szép alkotásai után éltek. Azoktól is
elrabolták önállóságukat, s így azután fokról-fokra alakult át az élet a későbbi bűnös
formájára.
Ezt végig kísérhetitek fokrol-fokra a ti jelen korotokban is.

1957. január hó 12.-én

Dícsértessék az Úr Jézus Krisztus. Kérdezzetek kedves testvéreim!
Kérdés: Miként történt a nagy függélyes aknában az uránium felrobbantása?
Asirk: Ez egy vegyi folyamat volt, aminek én azért nem tudnám leírását adni,
mert sem eszközökkel, sem megfelelő anyagokkal nem rendelkeztek, s így nálatok
neve nincs. Nincs megengedve az, hogy az egyik fejlődési folyamat, kultúra
félresiklott ereiményeit, erőit részleteiben megismertessük. Inkább csak a
hatásaiban és eredményeiben.
Kérdés: Papjaitok foglalkoztak-e mágiával?
Asirk: Igen, minden kultúrának van olyan fejlődési szakasza, amikor a mágia
döntő szerepet kap.
Kérdés: Miben nyilvánult meg az ő mágikus tevékenységük?
Asirk: Kedves testvéreim! Nincs jó és nincs rossz, nincs fehér és fekete mágia
a földön, mert nincs abszolut jó és abszolut rossz ember sem a földön.
A legtisztább fehér mágiához is hozzátapad az emberi közvetítés
következtében, az emberi önzés.
Viszont a legsötétebb fekete mágiában is fellángol időnként a szánalom,
melytől csak egy rövidke lépés az irgalom, aminek szülőanyja a szeretet.
Kérdés: Papjaitok viseltek-e papi ruhát és az milyen volt?
Asirk: Papjaink csak a templomi szertartás közben viseltek papi egyenruhát
mely rendkívül díszes volt. Az alsó papság a legművészíbb kézművesekből állt.
Szobrászok, építészek, papiköntös készítők stb.
Kérdés: Milyen szabású volt a papok ruhája, olyanforma, mint most a mi
papjainké?
Asirk: Nem. Más volt. A felső testhez és a karokhoz szorosan hozzásimult, az
alja deréktól lefelé dúsan redőzött.
Kérdés: Milyen színe volt a ruhának?
Ásirk: A papságé kék volt mint az ég. A főpapé aranyosan csillogó
drágakövekkel díszítve.
Kérdés: A nemesség és a polgárság ruhája is ilyen volt?
Asirk: Nem. Felövezve csak a főurak és a papság voltak. Az asszonyok abban
az időben szorosan testhez simuló ruhát viseltek, mell alatt átkötve, aminek a színe
általában vörös volt.
A lányoké éveik száma szerint mind halványabb és halványabb rózsaszín.
A tudósok ruhája sötétkék volt arany csillagokkal.
Ennek a viselése kitüntetés volt és csak komoly nagy tudósok kapták.
Az egyszerű pórnép, férfi, nő, öreg, gyermek egyaránt durva fehér köntöst

28
viselt, fönn a nyakban szorosan összekötve. Előfordult azután, hogy a kézművesek
kedves gyermeküknek is készítettek tengerzöld vagy rózsaszín ruhácskát mint
amilyen a főúri gyermekeknek volt. Ezt a durva fehér ruha alatt viselte a gyermek, de
ha ez kitudódott szörnyen meglakoltak, sőt nem egyszer életükkel fizettek érte.
Hasonlóképpen megcsinálták, hogy asszonyaikat is felöltöztették a főúri hölgyek
által viselt vörös, vagy bordó ruhákba, hacsak néhány órára is, amikor egy ilyen ruha
elkészült.
Későbbi időkben azután ezek a kézművesek családjaiktól távol éltek a főurak
portáján, és ott kellett elkészíteniük a reájuk bízott ruhaféleségeket.
Lábbelijük is koronként változott. Igen ékes lábravalót készítettek a szövetre
reádolgozott madártollakból. Később kisebb vadaknak szőrmés bőrét készítették el
topánnak.
Az utolsó időkben, mint tudjátok különböző üvegkészítményekből is készültek
lábbelik.
Kérdés: Mennyi időre tudjátok visszavezetni történelmeteket a katasztrófa
idejétől?
Ásirk: Tudatosan a katasztrófa előtt mintegy 5-6 ezer évre. 3 év hiányával 2
ezer év volt a kegyelmi idő.
Kérdés: A katasztrófa előtt amikor az előkészületek megtörténtek, nem
menekültek-e el sokan a szigetekről?
Ásírk: De igen, többen a különböző irányokban hajóikkal, akik féltek, és e
kísérlet sikerében nem biztak. Asirk.

1954. október 17.-én

A pontos időpontot megmondani nem tudom, az hosszú-hosszú idő óta
elmosódott az emlékezetemben.
Az elsüllyedt Atlantisz lakója voltam, Lipunak hívtak.
Előttetek bevallom, hogy kereskedő voltam. Üveggel és üvegnyakékekkel,
üveg disztárgyakkal kereskedtem, üveget cseréltem drágaságokért. Távoli országba
mentünk él hajóinkkal. Hajóinkat evezősök hajtották. Egy gyönyörű nagy hajóm volt,
amelyen egyszerre négy pár evezős, azaz 80 ember evezett.
A legnagyobb üzleteket akkor kötöttem, ha délkeletnek mentem. Volt ott egy
csodálatos gazdag ország Egyiptom. Nagyon nagy úr volt az uralkodója. Ott
építettek csodálatos nagy halotti házakat maguknak.
Az egyik uralkodónak az ilyen halottas házában ott láthatjátok az általa velem
cserélt csodálatosan szép üveg edényt, melybe a halottas házba elköltözött részére,
túlvilági táplálékul búzát tettek.
Az üvegedényért cserébe, egy egész rakomány állati nagy csontot kaptam.
Ilyen óriási nagy állat képe a házamban le van festve. A csont árából egy csodálatos,
üvegből készült halottas házat építettem.
Mi a halottatokat elégettük, és csak az igen gazdagok engedhették meg
maguknak, hogy tovább éljenek, mint a többi ember.
A ruhát nálunk nem szálból fonták, hanem bizonyos vegyi eljárással fújták,
nyújtották, hengerelték az üvegruhát, melynek egészen lágy esése volt, és
gyönyörűen lehetett reá festeni. Nem varrva volt, hanem egy anyaggal lehetett
ragasztani. Általánosságban az én időmben a fiatal fiuk és lányok fehér színben,
élénk színekkel festve viselték.
Nem győzöm elmondani, hogy mily tartós volt, mennyit bírt ki, és hogy apáról
fiára szállt.
Társadalmunk különböző egymástól erősen elszigetelt osztályból állott. A

29
nemesség minél gazdagabb, rangosabb volt, fején annál több ágú fejdiszt viselt
melyen, drágakövek ragyogtak, csilingeltek. Ez formálta már a gyermek fejet is,
ugyanis a gyermek fejét abroncsszerű ékszer fedte, melyen elől az ékkövek száma
jelezte, - hogy ha felnő - hány ágú fejdísz viselésére jogosult.
Új nemesek az én időmben már nem lettek. A régi nemesek családfáikat
vissza tudták vezetni a kezdetekhez, és a föld az ősi birtoklás jogán ment. Akik a
nemesség ügyeit intézték, volt a következő osztály, kik az államügyeket is igazgatták.
Írni-olvasni, csak az ügyeket intézők tudtak. Azoknak joguk volt egyik birtokról
a másikra menni, és a magukhoz hasonlóval tárgyalni.
A kereskedők sokkal vagyonosabbak voltak, igaz, hogy sokat kellett nekik
reszkírozni, mert sokszor előfordult, hogy minden vagyonuk a tengerbe veszett. Ezek
azok közé tartoztak, akik emelt fővel járhattak az utcán.
A kereskedőkkel még tárgyaltak, a nemeseknek ügyvivői, vagy hivatalnokai.
Az iparosok csak utasításokat kaptak, de azoknak tárgyalni, válaszolni nem
volt szabad. Ő csak utasítást kaphatott. Az iparos ha nem jól hajtotta végre a
parancsot, akkor megsemmisíthető, leüthető volt. Közülük senki sem fordulhatott
senkihez védelemért.
Iparosaink közt, ha valamelyik nem volt elég ügyes, a páriák közé taszították,
de ha egy pária fából szép kis szobrot faragott, úgy az az iparosok közé kerülhetett.
A páriák akik a külső földművelési munkával, bányászattal és hajó evezéssel
foglalkoztak, senmibe sem lettek véve. Egész vidékek voltak, hol megvakították őket
és a hajókra evezősöknek hurcolták. Ők ott éltek, míg nyomorúságos életük tartott.
Sokat hallottam arról, hogy anyák megvakították a saját gyermeküket, hogy ne
lássa a világot, mielőtt elvennék tőle a látás lehetőségét.
Saját háza népe, csak a három felső osztálybelinek volt. Ott volt több asszony
is, fiaik és leányaik. Minden nemesnek megvolt a nagy földje, melynek
középpontjában állt a saját háza és benne a nagy családja.
Minden ilyen föld és kastély, egy kis királyság volt, és mindenik nemes, élet-
halál ura volt a maga portáján.
A legszebb és legkényelmesebb helyiség, melyben gyönyörű fürdő, selymek
és ékszer volt elhelyezve, az asszonyház volt. Ott laktak azok, kik asszonynak
alkalmasak voltak. Oda jártak ennek a nagy családnak a férfiai.
A határt nem kellett védeni, csak a szomszédos birtok páriáitól, kik földműves
szerszámaikkal egymást vágták agyon, ha a másik birtokról egy pária hozzájuk
tévedt. Volt olyan eset is, hogy a páriák kölcsönösen megegyeztek, hogy veszedelem
esetén kölcsönösen egymás birtokosainak birtokára szökjenek. Ezt a nemesség
azonban közös megegyezéssel borzalmasan megtorolta.
Ismertem a mostani Amerikát is. Én oda hajómmal nem jártam. Azoknak
nagyon sok puna, sárga fényük volt. Elég messze laktak a tengerparttól. Nekünk
olyan úton kellett hajóznunk, ahol part, vagy szigetek voltak, hogy vízért, élelemért
kiköthessünk.
Ha nagy hullámzás, vagy vihar jött, úgy egy üvegből készült anyagból ponyvát
húztunk a hajó fedélzetére, mely azon nagyon pontosan záródott, és ezáltal a nagy
hullámveréssel becsapódó víztől hajóm védve volt.
Aranykincsünk nem volt sok, de volt egy platinához hasonló, sokkal
keményebb nemes fémünk. Volt egy egész könyű fémünk is, amit úgy állítottunk elő,
vegyület volt. Újonnan előállítva fehér fényű volt, később barnás-kékes-zöldes fényt
kapott.
Rengeteg a tengerből kihalászott gyöngyünk is volt, amelyért a távoli
országbeli hatalmas uralkodók, mindent, de mindent odaadtak.

30
 Egyszer mesélték, hogy az egyik kereskedő, egy olyan hosszú hatalmas
gyöngysort fűzetett össze platina dróton, hogy azzal önmagát nyolcvanszor körül
tekerhette. Egy távoli uralkodó azért annyi kincset adott neki, hogy nem bírta
magával elhozni, tehát ott annak a földjén telepedett le és azon ország
leggazdagabb embere lett.
Ha üveget olvasztottunk meg és a platinaszerű fémmel kevertük, mely igen
magas hőfokon olvadt, oly csodálatos drágakövet kaptunk, és annak oly csodálatos
szinei voltak, hogy aki belenézett megvakulhatott. Vigyázni kellett azonban nagyon,
mikor kristályosodott, mert csiszolni nem lehetett.
Táplálékunk gyümölcsök voltak.
Nekünk nagy erdőink nem voltak csak cserjeszerű növények.
Volt azonban a szigetnek egy másik délnyugati hegyes része, hol nagy
erdőségek voltak. Ezt Lipu nem ismerte.
Asirk: Ezen cserjeszerű növények egyikén nőtt egy a narancscsal
rokonságban levő gyümölcs. Pirosas, sötétsárga szinű volt, bele nagyon leves,
sárgás színű, íze enyhén savanykás volt. Volt a ti körtétekhez hasonló sokkal
levesebb, édesebb és ízletesebb gyümölcs is.
Volt egy növény amit a földből vettünk ki. Gumós növény volt, többféle fajban
és az éghajlat szerint változott. Belseje hófehér volt és nyersen fogyasztottuk.
Állatokat is ismertünk. Ló is volt, melyre a nemesség reá ült. Gyönyörű állatok
voltak, csak a tieiteknél kisebbek, vékony, karcsú nyakkal és lábakkal. Volt ennél egy
jóval kisebb állat, amelytől tejet kaptunk. Ez öklelt, kecskeszerű állat volt. Volt
többféle kisebb állat is, ami vadon élt. Macskához hasonló, nagyobb ragadozó
állatok is voltak, akik a kisebb állatokat felfalták.
Egy nyelven beszélt az egész földrész lakossága.
A nemesség, ha vendégeket fogadott, díszes kirakású görbe kardot viselt,
derekára övezve. Az ifjak, kik még nem voltak férfivá avatva, íjjat hordtak. Pajzsuk is
volt, melyet hátrahúzva oldalt a hátukon viseltek. Az ifjakat akkor avatták férfivá,
amikor harmincadszor nyílt ki egy virág életükben. Bokor alakban nőtt halvány
rózsaszínben nagyon kellemes rózsa és citrom keverékéhez hasonló illattal.
Világításul növényből nyert olajat használtunk, melyet az asszonyházban
illatszerrel kevertünk. Fénye erős volt. Oszlopszerű üvegbúrák alatt égettük, a termek
sarkaiban. A csiszolt üvegbúrák sokszorosan felerősítették fényüket. (Később
ásványi anyagokból a ti karbidotokhoz hasonlíthatnám, vegyileg előállított gázzal
világítottak. Szagtalan és igen tiszta fénylő lángot adó gáz volt ez. Asirk.)
Üveglapocskákból készült xylofonszerű hangszereink is voltak, melyek
ütögetésre gyönyörű tiszta hangot adtak. A zenét az asszonyok művelték.
Az éghajlat nyáron meleg, télen esős, párás volt.
Voltak szobraink, és képeink. A szobrok üvegből, különböző fémek
ötvözeteiből, elefántcsontból, fából voltak. Ezeket iparosok készítették, kik a ti
mértéketekkel művészek voltak.
Képünk nagyon sok volt. Csak a nemeseket volt szabad lefestve megörökíteni,
továbbá azok házait, a tengert stb. Lipu.

1954. július 2o
Ez a levegő igen karcolja torkomat. Mi lágyabb, simogatóbb levegőben éltünk.
Ti nagyurak vagytok, hogy köszöntselek benneteket, mert mindenkinek más és más
köszöntés járt, aszerint hány hegyű és milyen ékesség volt a fején?
A köszöntések mozdulatökból álltak. Magasabb rangú uraknak olyan mélyen
kellett meghajolni, hogy a köszöntő a fejét a két lába közé szorította.

31
 Az asszonyok előtt annyira kellett lehajolni, hogy kézzel a bokákat lehessen
érinteni és a fejet lehajtani.
A papok előtt teljes hosszában végig kellett feküdni a földön, és ajakkal
valamint homlokkal érinteni kellett a földet.
Házon kívül nem volt kötelező a köszöntés, hanem el kellett tűnni minden
teremtett léleknek, ha az úr a házából kilépett. Ilyenkor menekültek is ész nélkül
minden felé, mert ha haragos volt az úr, úgy a legenyhébb büntetés a véresre
korbácsolás volt. Asirk.
Talán nektek is van olyan ügyes kézművesetek, aki üvegből különböző
virágokat farag, amelyek alkothatják a falat. Kívülről a fal fémmel volt behúzva,
amolyan tükörféle, mely a különböző virágok fényét sziporkázva megtörte.
Középen egy szökőkút volt, amelyből víz jött fel, és csodálatos szíporkázással
széthullott. Csodálatos fényes volt minden a napsugártól.
Az épület teteje redőnyszerűen félrehúzható volt. Szobrok, fehér színű, sötét
színű és átlátszóan üvegszerű anyagok voltak ott.
Egy nő volt, aki parancsolt mindenkinek. Sok fiú és leány volt itt az asszonyok
házában. A legidősebb volt mindig az úr, aki parancsolt, és mindegyikkel azt
csinálhatott, amit akart.
Nekünk a ruhánk tiszta fehér volt, a nyakánál szorosan összehúzva, és két
részből állt, derékban megkötve.
Az assszonyházban levők ruhája, csillogó kövekkel és gyöngyökkel volt
szépen díszítve.
A mi ruháinkat a föld teremtette, növényből készült, kemény volt és durva.
Az asszonyház lakóinak ruháját olvasztották, folyt, úgy lett keverve és volt,
amelyik a járás közben muzsikált is. Volt színtelen is, mint a víz, opálos, mint az
alkonyodó ég, zöldes mint a háborgó tenger vize, és rózsaszínes mint a kelő nap.
Cipőjük szintén gyúrható, faragható anyagból készült, melyet némelyik
kézműves oly Ügyesen tudott keverni, hogy járás közben gyönyörű csengése volt.
Amikor megtörtént a leány asszonnyá avatása, kapott egy ékkövekből készült
fejkötőszerű fejdiszt. Ilyet amíg lány volt, nem viselhetett.
Csak a nagyúrnak állt jogában az asszonnyá avatás, és ő jelölte ki azokat,
akiket erre méltónak talált, aki azután mindnyájuk asszonya lett.
A férfi házakból jártak át a férfiak az asszonyházba, és az asszonyok miatt
sok gyilkosság is történt.
Testem tele van ütésekkel és foltokkal. Igen sokszor a teremben levő
dísztárgyakat dobták hozzám.
Sok mindenfélét ettek. Gyümölcsöt, halat stb. Volt egy italuk, amihez nekünk
nem volt szabad nyúlni és inni belőle. Aki abból ivott, az oly módon viselkedett, hogy
elvesztette a tekintélyét.
Kövek között kinyomták a teljesen megérett beobát, amely a fügének egy
fajtája volt. Ennek a leve először piszkos színű volt, és később aranysárgává vált.
Aki megöregedett azt kivetették maguk közül, de elébb a nyelvét kivágták és a
szemét
kiszúrták. Igen sokszor láttam őket karosszékeiken hanyat fordulva és a napba
nézve imádkozni.
Egy szolgálólány.

1956. évi január 8.

,,Ki merészelt szólni felszólításom nélkül, a felkelő nap képviselőjének? Mivel
engedélyem nélkül szóltál , kivágatom nyelvedet te kutya. Hol vannak szolgáim, hogy

32
ízekre szaggassanak merészségedért?
Én a legnagyobb kerület ura voltam. Te szolga. Mit csináltál velem, hogy
mozogni sem tudok? Miféle bűvölet ez? (Elviszik).
Asirk: Az Örökkévaló Isten nevében jöttem hozzátok. Bocsássatok meg ezen
szellemtestvérünk durvaságéért, ő igen gőgös szellem.
Most ketten elvitték őt, hogy megmutassák neki a föld nagyságát, városait, és
majd újból visszahozzák ide, hogy általatok világosságot kapjon. Ő volt az aki a lenn
levő még habozó Atlantisz testvéreinket a megtérésükben erőszakosságával
megakadályozta.
Mi, megtért Atlantisziak, karácsony napján az összes testvérekkel együtt
elmentünk Betlehembe és ott csodálatos élményben volt részünk. Az angyalok nagy
seregét láttuk Betlehem felett. Gyönyörű énekkel, és ember által el nem képzelhető
csodálatos gyönyörű zenével ünnepelték Krisztus születését. Utána meglátogattuk
földi ember testvéreinket, hogy lássuk, mit csinálnak e szent napon.
Kérdés: A főtemplom kupolája alatt levő különböző műtárgyak, fennt a kupola
részében, vagy az alsóbb részben vannak-e?
Asirk: Azok a kegytárgyak és ruhák, amelyek ott vannak lent, gondosan
csiszolt felületű üvegedényben vannak téve, és ezen edény egy másik edénybe, és
mindkettő egy harmadik ládában van elhelyezve, mivel ily módon a tengervíz nem
férhet hozzájuk.
Azonban fent, levegővel érintkezve, gyorsan tönkremennének.
A ruhák arany és üvegkeverékéből csodálatos drágakövekkel díszítve
készültek. A szivárvány minden színében csodálatosan szikráznak és tündökölnek.
Nálatok csak műtörténelmi és muzeális értékük volna.
Megtalálni a templomot nagyon nehéz lenne, mert 2oo m-el odébb már nem
látnátok.
Kérdés: A mai emberiség birtokában Atlantiszról csak Schlemann német
régésznek, Trója kiásásánál talált bagolyfejű vázában lelt, platina és alumínium
ötvözetből készült négyszegletes érem van, mint tárgyi bizonyíték? A vázában hamu
és csontmaradványok is voltak, a váza fenekében beforrasztott érmen kívül?
Asirk: Igen én tudom annak történetét.
Mi Atlantisziak, a tengeren hajóval elérhető más földrészek népeivel
kereskedtünk. Egy ízben az egyik tartomány királya meghagyta hajósainak, hogy
Görögországból a részére egy nőt hozzanak. Ott igen magas kultúrájú nép lakott,
akinek királya a leányát küldte el Atlantiszba.
A mi nagyuraink palotáiban férfi cseléd nem igen volt, hanem leginkább nők,
akik egyébként is a kormányzó rendelkezésére álltak. A király leánya látva a cselédek
sorsát, megalázottságát az idegen környezetben, a honvágy által gyötörtetve
rövidesen meghalt.
Testét mint nálunk, az előkelőbb embereknél szokásos volt elégették és
hamvait az urnába zárva atyjának visszaküldötték, hogy hamvai ott nyugodhassanak,
ahol született.
Kérdés: A multkor beszéltünk az Egyiptomban, lévő Sphinxről, melynek
rendeltetését, és hogy ki építette még eddig nem ismerjük.
Asirk: Amikor Atlantisz fénykorát élte, a szfinx már állt.
Volt az egyiptomiaknak egy királyuk, aki egyszer vadászni ment, egy oroszlán
azonban őt megölte. Amidőn testét megtalálták szétszaggatva, az már akkor
oszlásban volt.
Mivel múmiává bebalzsamozni már nem tudták, a holtest feltalálásának
helyén egy emberfejű és oroszlántestű emléket építettek gyermekei, unokái, déd- és

33
szépunokái, kik egész negyediziglen dolgoztattak rajta.
A sphinxben befalazva a király csontjai vannak és ott van benne a rejtett
Istenek részére egy kőtábla is, mely ó-főniciai írással a király történetét mondja el.
Ezen táblára a vésést a föníciaiak készítették, kik ezen emléket is faragták.
Kérdés: Nem ismerjük Atlantisz elsüllyedésének részletes körülményeit?
Asirk: Mint már tudjátok a szigetországnak délnyugati részét hegyláncok
képezték. Itt részben működő, részben alvó tűzhányók voltak. Lakosság itt az
állandó lávaömlés és földrengés miatt nem volt.
A hegyláncok és a tenger között földszalag volt. A földszalagon az egyik hely
tövében volt a kísérleti telep. Robbantásokkal egy mély aknát készítettek, ahová az
igen erős robbanó anyagot helyezték.
A robbantásnál a föld vékony kérge beszakadt, és a tüzes forró lávára a
tengervíz beömlött, és az egész vulkánikus területen a föld alatt szétfolyva, a
keletkezett rettenetes feszítő erő a sziget sziklaalapját szétvetette. A sziget ezen
hegyekkel borított része megbillenve a tengerbe csúszott. Itt a tenger igen mély volt,
s azért a tengerbe süllyedt hegyes földrész mélyebbre került, mint a sziget északi
lapos része.
Kérdés: Voltak-e több helyen is templomaitok, vagy csak az az egy főtemplom
volt?
Asirk: Igen voltak, majdnem minden kormányzóság székhelyén.
Először a templomot apró finom kavics, egy égetett ásvány és viz keverékéből,
valamint egy tengeri csiga nedvéből készült anyagból készítettük. Ezzel igen gyorsan
kellett dolgozni, mert hamar összesült, összeégett. Ezen anyag a ti cementetekénél
jóval keményebb sziklakeménységü lett. Ebből készült a templom fala, melybe
különböző kagylókat helyeztek , melyek szépen csillogtak.
Fedelét falombokból és sásszerű növényekből készítették. Később az üveg
felfedezése után, már üveget használtak a templom építéséhez.
A templom egyik oldalán oltár volt. Általában, épületeink gömbölyű formájúak
voltak, a Napisten tiszteletére.
Az üveget feltaláló kézművesnek az egyik kormányzó igen nagy darab földet
adott, de fia, ki atyja tudását elsajátította és műhelyét örökölte, nálunk maradt.
Kérdés: Egy szobrász volt itt a multkor, aki elmondotta, hogy hogyan
készültek szobraitok?
Asirk: Igen a szobrászok, kik írni, olvasni tudtak, nálunk különleges
elbánásban részesültek. Nekik nem kellett meghajolniok, ha magasabb rangúval
beszéltek.
Kérdés: Ismertetek-e gabonaféléket? Mivel táplálkoztatok leginkább?
Asirk: Volt egy, a ti kacsátokhoz hasonló , annál azonban nagyobb madár,
mely kétéltű, vízi- és szárazföldi volt. Ennek a tojásait használtuk fel étkezésre.
Volt továbbá a ti kecskéitekhez hasonló, de nagyobb állat, melynek a tejét
használtuk.
Igen sokféle gyümölcsöt ismertünk és fogyasztottunk. Volt egy a ti
burgonyátokhoz hasonló, de nagyobb gumójú növényünk is, melynek húsa édesebb
volt a ti burgonyátoknál.
Igen sok halat is ettünk, de más állatok húsát nem fogyasztottuk.
Kérdés: A főuraknak másod- vagy harmad szülött gyermekei milyen
társadalmi pozíciót töltöttek be?
Asirk: A főuraknak rendszerint csak egy gyermekük volt.
Ha az asszonyházban valamelyik nőnek második fiúgyermeke született, azt
elpusztították, nehogy az öröklött birtok szétdaraboltassék. A leány gyermekeket,

34
miután azokra a házimunkában szükség volt életbe hagyták.
Sokszor megesett, hogyha fiú gyermek született, azt éjjel az anyja a házból
kicsempészte, és valamely kézmíveshez vitte, aki azt felnevelte. A kézmíveseknek
általában sok gyermekük volt.
Mi általában keveset beszélő népek vagyunk. Voltak emberek kik hónapokon
keresztül egy szót sem szóltak.
Kérdés: Voltak-e orvosaitok, kórházaitok, hol a betegeket gyógyították?
Asirk: A főurak palotáiban voltak gyógyító emberek, akik a betegeket az én
időmben különböző füvekkel gyógyították.
Ha a gyógyulás nem állt be, akkor a beteget sorsára hagyták. Asirk.

1954.november 14
Mindenképpen látom, hogy egész más emberek közé kerültem, mint ahol
eddig voltam.
Nevem Hoán.
Tudós voltam, csillagász, azért furcsa nekem a sok beszéd. Általában
jellemző volt a mi népünkre, hogy ritkán és keveset beszélt. Mi a távolba néző
tükrünk segítségével az egész égboltot megfigyeltük. Ez erősen felnagyította a
csillagok képét.
Hogy a Föld gömbölyű a nagy mindenségben, azt nem tudtuk. Mi úgy
képzeltük, hogy a föld teljesen vízszintes. A csillagok amiket magunk körül
megfigyeltünk a helyzetüket állandóan változtatták.
Az elképzelésünk az volt, hogy ott azok, mintegy tűzben égnek és érlelődnek,
és ha a Napisten sugarainak hatására megértek, akkor belezuhannak a szárazföldet
körülvevő tengerekbe, hogy új földet és szigeteket alkossanak.
Itt el kell mondanom, hogy én az új földeket és szigeteket máskép látom, mert
meglátogattam bizonyos csillagokat, és ezekről nézve a föld is csak egy hasonló kis
csaillag. Kivételt képezett a Nap, melynek csodálatos erőt tulajdonítottunk. A fizikai
élet ténylegesen onnan nyeri az éltető erőket.
A mi feladataink közé tartozott a csillagokból megállapítani az
elkövetkezendőket.
Nálunk ez hivatalosan elismert tudományág volt, és kizárólag a papság
utasítására és rendelkezésére művelhettük.
Mi nem ilyen puha alaktalan fekhelyen feküdtünk (a szobában lévő ágyra érti),
hanem a csecsemő részére, amikor megszületett, el volt készítve egy fekhely.
Állítható üveglapokból készült, két oldalán egy fejszélességű keret volt,
amelybe fektette a fejét a csecsemő, s így nem tudta oldalra fordítani. Ezzel
formáltuk az egész fejet és testalkatot. Az ülőhely formája ülő helyzetben pontosan
a test egyenes alakját követi és nincsenek lábai.
A mi fajtánk kasztjának gyermekei rendkívül keveset mozogtak, inkább
szemlélődtek és sokat gondolkoztak. Igy lehetett elérni hogy érdelklődésükkel
valamely tudomány felé forduljanak.
A különböző kasztok gyermekei különböző nevelést kaptak.
A legfelső uralkodó kaszt (nemesség) gyermekeinek nevelési módja,
ugyancsak ez volt, de ők sokkal többet mozoghattak, viszont arra vigyáztunk, hogy a
jó alakjuk megmaradjon. E célból, hátukra csatolva egy könnyű üvegből készült,
nyaknál és deréknál felcsatolt pántot viseltek, hogy a helyes tartásuk megmaradjon.
A kézművesek gyermekeinek a fejét olyan keretbe helyezték, melynek
kétoldalt befogó üveglapjai fölfelé és hátul elkeskenyedtek, azért, hogy az agy
bizonyos pontjai elsenyedjenek, ugyanis nekik nem kellett oly messze-távolba

35
gondolkodni, és ezáltal inkább a kézügyességük fokozódott.
A pórnép gyermekeinek a kétoldali üveglapon kívül volt, felül egy harmadik lap
is a fejükön. Röviddel születésük után, pontosan a két halántékon és az orrtól a fejen
át a hátgerincig húzott két elképzelt vonal metszőpontján a fej tetején két vékony
tűszúrás történt, miáltal a szellemi képességeik és érzelmeik tompúltabbak lettek.
A rabszolgák ugyanezen helyen négy tűszárást kaptak a fejükbe, ezáltal ezek
egészen eltompúltak, úgy, hogy sírni, nevetni , örülni egyáltalában nem tudtak. Ezek
az emberek velünk együtt éltek, és apáról, fiúra szállt a szolgaság. Igavonó
baromként voltak kezelve és táplálva, minden egyéni élet megnyilvánulása nélkül.
A csillagos ég gyönyörűséget szerzett nekünk és a csillagos ég mintájára
készítettük el a Napisten templomának belsejét. A templom hatalmas kupolája
követte a felettünk látott ég kupoláját és arányait.
Az általunk gyártott igen erős, de nem törékeny sötétkék üvegből készült a
hatalmas kupola. A két sötétkék üvegréteg között, hatásaiban a ti tükrötökhöz
hasonló fényanyag, átlátszó vegyület volt. A csillagok megjelölve és arányosan
kicsinyítve voltak a kupola belsejében kicsiszolva, oly formán hogy az említett két
sötét üvegréteg nem volt rajta.
A felkelő nap, sugarait egy félgömbölyű kristály vetítette a templom belsejébe,
tűndéri csodálatos szép hatást idézve ezáltal elő. Általában a napfelkelte minden
körülmények között ünnepszámba ment, és ha a napkorong a horizonton megjelent,
úrnak, parasztnak a homlokával kellett a földet érintenie.
Szomorúság és gyász napja volt az esős, borús idő, mely ha tartósan
megmaradt, akkor kerestünk olyanokat, akik tiszteletlenül viselkedtek a Napistennel
szemben. Ezeknek a vérét fecskendeztük szét az esőcseppek között, hogy a felhők
eltűnjenek és a Napisten megengesztelődve újból ránk ragyogjon. Hoán.
Ülés után megmutatták a médiumnak a tenger fenekére süllyedt Napisten
templomát, melynek kupolája a székesfehérvári Prohászka templom kupolájánál
nagyobb volt.

1954 év május hó 29.

Én ötvös kézműves voltam azon a földrészen, amely ma már nincs, többé.
Amikor a nemes emberek fia megszületett, akkor az kapott egy nemesfémből
készült fejdíszt, amely az egész fejet befoglalta és hátul lapos volt, és ott erősen
nyomta a koponyát, úgy hogy az a nyomás következtében hátul lapossá vált.
Nősülendő korban a fiatal nemes újabb ilyen sisakszerű fejdiszt kapott, mely
felül rangjának megfelelően különböző kiképzést nyert.
Kinek mennyi felesége volt, annyi hegyes ágat kapott ezen fejdísz. Színe
sárgás volt, mert keverve volt különféle ötvözettel. Megtartotta a színét és fényét, és
rendkívül szilárd volt. Volt egy sárgás fémünk, amit ti nem is ismertek.
Ennek az országnak több neve is volt. Mindenki úgy nevezte, amilyen életet
biztosított neki. A páriák a gyűlölet országának hívták. Mi a bosszú földjének
neveztük.
Három oldalról és tetővel ellátott épület volt a műhelyünk. Ott éltünk és
dolgoztunk.
A palotában belső szolgálatot teljesítők, akik ott éltek, amikor megöregedtek
kidobták őket. Öregségükre nyomorékká és igen mégtört emberekké váltak, kik nem
igen beszéltek.
Országunk a mai Angliától az Egyenlítőkig húzott félkörön feküdt, Atlantisznak
hívtuk. Nekünk nem volt szabad gondolkoznunk sem. Meg volt a munkahelyünk és
az asszonyos házakba is eljártunk.

36
 Az átlagos kor a kézműveseknél 160-180 gunda, vagyis 6 hónapból álló év
volt. Nagyon sokan közülünk, már gyermekkorban elpusztúltak.
Rengeteg ékszert készítettünk, saját országunk termelte a nemesfémeket.
Mesés, csodába illő gyémántcsillogású épületeink voltak, üvegből.
Palotáink átlátszatlan üvegfallal voltak körülvéve. Mi oda se be nem
nézhettünk, se be nem mehettünk. Ha valaki véletlenül valami ajtónyíláson át
benézett, annak a szemét kiszúrták. Ha kisebb bűncselekményt követett el egyik uját,
vagy egyik vagy mindkét kézefejét levágták.
Aki valakit megölt, azt felnégyelték.
Világításul a karbidhoz hasonló zöldesfehér kőzetet csőbe tettük és a követ
meleg helyre vittük, izzítottuk. Annak lángja elég fényes volt, és kellemes
világosságot adott. A palotákat valami olajjal világították, egy bizonyos fehér fénnyel,
mely kellemes illatot is adott. Oly fehér fénye volt, mint amikor a hóra rásütött a
napsugár.
Kvarcot és egy könnyű fémet keverve, kiváló, hajlékony s nagy
ellenállóképességű üveget nyertünk. Az üvegnek egy fajtájából készült két köpenyt
kaptunk egész eletünkre. Szürke volt a férfiaké, és vörös szinű volt az asszonyoké.
A Napistennek az utolsó időben az áldozatok már szimbólikusak voltak.
Leginkább illatszert és drágaköveket áldoztak.
Uraink igen kegyetlenek voltak.
A páriák, hogy a nap felkelését ne láthassák, a lovak ellenzőjéhez hasonló
szemellenzőt hordtak és így csak egy irányban nézhettek.
Uraink idegen országokba is áthajóztak, ahonnan értékes és ritka tárgyakat
hoztak magukkal, melyekkel egymásközt kereskedtek és ezért fizetségül nagy darab
földet adtak.
A pénznek csak inkább a külforgalomban volt értéke és a népek szerint -
akikkel kereskedtek - a pénzek a neve is változott.
Nekünk kézműveseknek nevünk nem volt, csak „te” voltunk.
Megkülönböztetésül pl. Alacsony, vörös, hosszú, fekete stb.
A hajókon és bányákban levők, ruhát nem kaptak. Fő élelmük egy földben
termő gumószerű növény volt. Halzsírral főztek, de mi abból nem kaptunk. Egy ötvös.

1955.év december 3
Köszöntlek benneteket, mert azt mondják ti is kézművesek vagytok és én
bátran beszélhetek hozzátok.
Volt egy szép kis műhelyem, melyet apámtól örököltem és ő is úgy örökölte
az elsőszülött jogán. Sok gyönyörű munka került ki a kezem alól, olyanok is, melyek
elkerültek a szent városba. Fából faragtam meg elképzeléseimet és álmaimat.
Egy igen kemény kővel, amit ti haszontalan drágakőnek használtok fel, mely
igen sok nemes munkára volt képes, beledolgozva egy foglalatba, gyönyörűen
lehetett vágni, ezen kőféleség a gyémánt volt. Amikor elkészült egy mű, különböző
anyagokkal vontuk be, hogy szebb és időtállóbb legyen.
Úgy volt nálunk pl. a templom díszítésénél, hogy az egyik családnak egy kis
kerítést kellett csinálni. A kerítést megcsinálta az apa, majd a következő nemzedék a
fejeket, díszítéseket készített. A harmadik nemzedék ismét más diszítéssel tette
gazdaggá, szimpompásabbá azt a részt, mely az ő családjára bízatott.
Igy versenyeztek az egyes családok, és így alakult ki évszázadokon át, a
káprázatos pompájú gyönyörűséges templomunk.
Ahogyan nálatok csinálják az öntévényeket, azt a módot az én időmben nem
ismerték. A bevonás, amiről az elébb beszéltem, arany, vagy platinával kevert

37
aluminium volt. Az alumíniumot túlságos puhasága miatt nem tudtuk használni, de
platinával vegyítve, igen szép és szilárd fémet kaptunk belőle.
Méhány titkot elárulok neked.
Mi egy agyagféle tömést csináltunk egy szemcsementes igen finom agyagból,
és abba helyeztük a kifaragott kész, faszobrot és a kétfelé vágott agyagformába
beleöntottük a feloldott fémet. Gyakran készítettünk festő, színező fémet is, amit az
agyagra mázoltunk és azt a forró fém magába vette, olvasztotta, olyanformán, hogy
így az a szobor saját színének, fényének látszott.
Amint lassan hülni, szilárdulni kezdett a szobor anyag, akkor összefordítottuk
a két részt és összepréseltük. A fa minta megmaradt, de azt nem volt szabad tudni
senkinek, mert ez a fejünkbe került volna.
Az volt a hiedelem hogy a nemes, Napistennek tetsző dolog csak az volt,
amibe benne volt a fa, mert az a napisten által nevet növény volt és szentnek
számított.
Mikor a szobor elkészült, akkor megtisztítottuk, csíszoltuk, amelyik festve volt,
annak színét vízzel készített vegyi anyaggal élénkítettük.
A mi műhelyünk, mely apáról fiúra szállt, hosszú-hosszú időn keresztül állt
egy kemenceszerű tűzhelyből, melyben egy nagyobb négyszögletes fémedény volt
beépítve, és arra reáállítva 16 lábon egy kiemelhető, de kisebb négyszögletes edény.
Az alsó edényt megtöltöttük tüzfolyadékkal. A földből nyertük ezen folyadékot, mely
sűrű és zöldesfekete volt.
Az előbb említett nagy tartály körül volt véve egy fallal, amit ti kéménynek
neveznétek. A fal kövekből volt. Egyik oldalán, - a déli oldalon, - volt csak nyílás, hol
be lehetett lépni.
Először a kisebb tartályba elkészítettük a fémeket, és e fölé egy nagy
szilárdságú üvegháló került. Bent meggyújtottuk a tűzfolyadékot, mely a kisebb
tartály körül óriási lánggal kezdett égni.
A ti mértékeitek szerint kb. 5 m-es lehetett az üvegháló, mely beborította a
kisebb tartályt. Körülötte mindenütt hatalmas láng és szörnyű nehéz fekete füst
ment ki a kéményen. Az előbb említett üvegháló végénél egy kürtő nyílás vezetett ki
a szabadba a kéményből. Ezen át távoztak az olvadó fémből azon idegen gázok és
gőzök, amelyek ha bentmaradnak az öntvényekben, ezt hibássá és durvává teszik.
Tudjátok, hogy a különböző fémek, csak különböző hő hatására olvadnak
meg? Nekünk hosszú idők tapasztalata alapján pontosan adva volt, hogy melyik fém
megolvadásához, milyen mennyiségű tűzfolyadékra volt szükség.
Az előbb említett üvegháló azért kellett, hogy a felszálló korom az olvadó fém
szennyeződését megakadályozza. Ti sohasem fogtok olyan üveghálót gyártani,
melynek fonalanyaga ilyen magas hőfokot elbírjon, mert annak alapanyaga olyan
kavics, ami a mai szárazföldeken nem található.
Ma már nem él a tengeri csigáknak az a fajtája, mely egész kis szigeteket
alkotott, teljesen megkövesedett és fehér acélos és áttetsző volt, mint a gyöngyház,
és ebből készültek a mi szép, csodálatos és engedelmes üvegjeink.
A kemencétől távolabb volt a tulajdonképeni műhely. Szerszámaink magunk
készítette, apáról fiúra maradó eszközök voltak. Különböző fémkeverékeket
csináltak a szobrok öntéséhez, mindenki saját tapasztalatai és kísérletei alapján.
Csináltunk olyan keveréket is, hogy az üveget megkevertük higannyal és a
külső rétegére egy ásványi anyag került, melynek zöldes fénye van. E három
keverékből csodálatos szép igen erős könnyen kezelhető anyagot kaptunk.
Díszítésekre használtuk és különösen szép volt, mikor esténként rejtelmes
fénye megsokszorozódott és csodálatosan villódzott.

38
 Volt olyan hatalmas úr, ki körülkerítette lakhelyét, úgy, hogy a kerítés
oszlopfejei ilyen anyagból voltak. Mintha zöld fáklyák lettek volna éjjel, úgy nézett ki
az egész.
Szobrokat nagy, kiváló embereinkről is készítettünk és a templom körüli
térségen állítottuk fel. A templom díszítése főként virág- és növényi ornamentekből
állt. A Napisten templomába csak a nap által létrehozott növényi formáknak volt
helye.
Sok értékes dolog van még lenn a templomban. A szentély ládája a kupola
alatt teljesen sértetlen állapotban van. Az abban lévő papi öltözetek, melyek üveg és
nemes fémek kombinációjából készültek, ha felszínre kerülnének, királyaitok
díszruhái ócska rongyok volnának azokhoz képest, oly csodálatos szépek. Volt olyan
üvegünk, melyből finom csipkeszerü szöveteket tudtunk előállítani.
Én olyan büszke vagyok a kezünk munkájára, hogyha nekem sikerülne oda
vezetni egy expedíciót és amit onnét fel tudnánk hozni az egy múzeumra való lenne
az én népem emlékére, és a mai emberek csodálatára és bámulatára.
Nekem már csak egy célom van, hogy egy kutató társaságot oda vezessek,
hogy népem dicsőségére annyit felhozhassanak belőle, hogy az emberek lássák és
csodálkozhassanak akkori tudásunk felett, és lássák, hogy népem nem volt olyan
rossz, mint hiszitek. Vio.

1955.évi január hó 16
Én vegyész voltam, ami egyenlő jogokat és egyenlő társadalmi szintet
jelentett az állami tisztviselővel.
Egy régi ismerősötök Aforusz hívott ide az elsüllyedt Atlantiszból. Ma
hatalmas viz tömeg fekszik az egykori fényes városokon. A reázudúló kőtörmelék és
vízréteg befedte azokat.
Egyes csodás műemlékek kupolái régi ősi kultúra tanúságai annak az
elsüllyedt világrésznek. Ha majd egykor a láthatatlan és megfoghatatlan életerőt az
anyagban felszabadítani tudjátok, akkor megrázkódhat ismét a föld és a hatalmas
óceán elborítja a földeteket és kiemelkedik a ragyogó napfényre a Hapisten
templomának gyémántos kupolája.
Nálunk nehézkes volt az írás, és az inkább képekben történt, és csak nagyon
ügyes emberek voltak képesek lerögzíteni, bizonyos dolgokat. Mi a nagyobb
eseményeket egy-egy táblán örökítettük meg. De amint nálatok szokásos, ti sokat
beszéltek s azt különböző vonalakkal jegyzitek le. Nem megfoghatatlan, hogy sokan
mások, meglátják benne az elmondottakat.
Én a mi akkori világunkat, talán a rég múlt idők távolságán keresztül
megszépülve látom, hiszen ami kellemetlen volt és csúnya, azt igyekszünk elfelejteni.
Szép volt a mi éltünkben az elkülönülés, hogy mindenki rangjához méltóan,
társával érintkezhetett csak.
Szép volt, hogy egyes birtokok, mint egy szentélyt úgy őrizték meg belső
életüket és nem került ki semmi a külvilágra, ami ott bent történt a falakon belül.
Minden ilyen nagy úrnak a birtoka kis elszigetelt állam volt az államban.
Olyan értelemben, mint most nálatok az államvezetés, katonaság és állami
közös intézmény az én időmben igen kevés volt.
A sziget délkeleti részén, ahol legbujább és leggazdagabb volt a növényzet,
ahová a legragyogóbb és legcsendesebb öböl nyúlt be, ott volt a főváros, melynek
neve, mint egy imádság úgy hangzott, Isis.
A körülvevő birtokok mind önállóan védték magukat az esetleges betolakodó
ellenség ellen, és különösen védték valamennyien ezt a tünkörsíma, csendes kikötőt

39
és a fővárost.
Minden birtoknak meg volt a maga teljes berendezése. Voltak páriák,
parasztjai, szolgái, kézművesei és mindaz, amire szükségük volt.
Uralkodó olyan értelemben, mint a ti királyotok, ki mindenek felett áll, nem volt,
hanem „Isis hoáh” kit inkább a főpappal lehetne összehasonlítani.
Minden ilyen birtok vagy tartomány, a legügyesebb kézművesét, vegyészét és
a legjobb legszebb teremtményeit, mind a fővárosban küldte. Tehát rangjuknak és
vagyonuknak megfelelően tettek szolgálatokat a főpapoknak és a fővárosnak.
A fővárosban csak azok tartózkodhattak, akiknek ott hivataluk, vagy munkájuk
volt, valamint a főurak, eme kis tartományok fejei illeteve tulajdonosai.
Csodálatos építményeket építettek, ellentétben a nálatok használatos, hegyes,
szögletes, sarkos tornyokkal és épületekkel. Nálunk gömbölyű, kupolás építmények
voltak, mert a merev, szögletes vonalú épületek megcsúfolásai lettek volna
hitünknek.
Hogy fogalmatok legyen a gyönyörű templomunk szépségeiről, csak annyit
említek meg, hogy az egész sziget faragói és mesterei, kik a legügyesebbek voltak, a
ti időszámitásotok szerint 376 évig dolgoztak rajta.
Nagyobb város csak ez az egy, Isis volt, melyet mindenki diszített.
A főurak birtokai körül levő épületek az illető főúr tulajdonát képezték.
A templom előtt egy csodálatos fürdő is volt, és ti el sem tudtok képzelni
olyan szépet. A medencéje egy hatalmas félgömb, sötétkék üvegből, reá helyezve
egy nagyobb fehér üveglapra és a kettő között egy világitó foszforens káló anyag. A
sötétkék üvegbe belecsiszolva a mi szigetünkön látható csillagképek képmásai. Az
egészet körülvette egy üveg csipke kerítés.
E csodálatos fürdőmedencében fürdött délben a Napistenünk. Nem tudtok
olyan szépet elképzelni, mint ez. Éjszaka világítottak a sötétkék égből a csiszolás
következtében előtűnő világitó csillagok, és a szivárvány minden színében
tükröződtek a vizen, mert a fény megtört azon és misztikus fénnyel, világította meg a
Napisten emplomát.
Voltak azután a várostól távolabb a tengerpart mentén különböző műhelyek,
ahol a munkások dolgoztak. A szent városba mindent csak szépen elkészítve,
mintegy összeállításra készen lehetett szállítani.
A munkás ha elkészült munkájával, azt a szent városba vitte. A város
kapujánál az urak selyemköntösét kapta, mely nyakba szorosan záródott és egész
alakját betakarta, mert oda csak selyem köntösben volt szabad belépni. A ruha
alapanyaga üveg volt, és ha ránéztél selyem volt. Fejükre is húztak egy ugyanilyen
anyagból készült álarcot, és ennek szétnyílásain, csak bizonyos iranyban előre volt
szabad nézni, hogy tisztátalan tekintete meg ne szentségtelenítse a szent helyeket.
Üveg volt a fő építkezési és ruházkodási anyagunk. Sehol a világon nem
láttam ilyen szikrázó fehér, üveggyártásra alkalmas kavicsot, mint amilyen nálunk
volt. Ha a kavicsot feltörted és nagyító üveggel nézted, sok érdekes, alakú, egymásra
helyezett négyzetes lapocskákból álltak, melyek a napfényben ezüstösen csillogtak.
Én mint vegyész különböző festő és oldó anyagokkal foglalkoztam. Annak
volt nagyobb értéke, aki szebbet különlegesebbet tudott előállítani.
Ha valami csoda következtében a Napisten templomának kupolája és a
Napisten fürdője felszínre kerülne, a világ minden tudósa csodálattól eltelve
tekintene eme lélekzetelállítóan csodálatos gyönyörű alkotásokra.
A sziget lakosságának a számát biztosan nem tudom megmondani, mert
csak a felső osztályokat tartották számon.
A szigetországnak 11 tartománya volt. Amikor Atlantisz fénykorát élte, a

40
sziget lakossága 4-5 millió lehetett, de ezt biztosan állítani nem merem.
A sziget kelteti enyhén dombos vidéke 1ooo-l2oo m-el alacsonyabban feküldt,
mint ahol délnyugaton hegyek voltak.
Kérdés: Mi okozta Atlantisz pusztulását?
Sziamo: Atlantisz elsüllyedésének okát abban találtuk, hogy tudósaink
elérkeztek arra a pontra, hogy semmivé tudták változtatni a láthatót. Délen húzódott
egy zordon hegy, ott folyt le a kísérlet, mely felforgatta az egész szigetet. Akik látták,
azok szerint úgy nézett ki, mintha egy láthatatlan gigászi kovács óriásit ütött volna
egy óriási tüzes vasra, mely millió szikrát hányva eltűnt.
Én akkor már nem éltem.
Üvegkészítményeinkért mindent, de mindent megkaphattunk a világban. Az
üveg keménységét igen egyszerű módon változtattuk meg, vagy kivontunk, vagy
hozzáadtunk valamit. Volt egyfajta tengeri kagyló, melynek héját ha üvegben
feloldottuk, csodálatos fényű drága köveket és gyöngyöket kaptunk.
Volt még egy tengeri állat, aminek a váladékát felhasználtuk egy folyamat
előállítására, amit az üveggel keverve az üveg hajlékonyságát a kihűlés után is
megtartotta. Ezen üveg hasonló volt az acélhoz, melyet összecsavarva ismét
kiegyenesíthettek.
Kérdés: A Napistennek ti embereket is áldoztatok fel ünnepeiteken?
Sziamo: Koronként változtak a szokások.
Volt amikor erre a célra nevelt gyermekeket áldoztunk fel, később csak
erősszagú virágokat, melyeknek szaga nagyobb mennyiségű virágnál halált is
okozhatott, máskor pedig embereket.
Kérdés: Volt egy sárga fémetek, amit ötvösök is használtak?
Sziamo: A sárga fémet, amiről beszéltél mi a platina és arany keverékéből
állítottuk elő és nagyon kellett vigyázni annak keverésénél mivel mindegyiknek más-
más volt az olvadáspontja. Volt egy könnyű fehér fémünk is, melyet vörösszínű
földből nyertünk.
Kérdés: Miféle fémeket ismertetek még?
Sziamo: Arany, réz volt, ezüstöt nem tudom. Volt nagyon sok, amit a végzetes
erő előállításánál használtak, de igen veszedelmes érc volt, mert szörnyűségek
birtokába juttatta az embert. Ti ezt urániumnak nevezitek.
K é r d é s: Ha találkoztatok, hogy köszöntötték egymás?
Sziamo: Csak az egyenrangúak köszöntötték kézintéssel egymást.
Ha alacsonyabb rangú beszélt magasabb rangúval, az alacsonyabb rangú
meghajolva beszélt a magasabbrangúval, ki fejét elfordította tőle.
Kérdés: Volt egy erősebb hatású mérgetek is?
Sziamo: Igen, ez egy növényi méreg volt. Ha valakit megölni akart valaki, egy
parányi éles hegyű csövecskével ellátott gyűrűt használt e célra, mellyel kézfogáskor
ellenfelének kezét megszúrta vagy megsértette. A parányi csövecskén keresztül a
méreg a vérbe kerülve gyors halált okozott. Az ilyen módón meggyílkolt emberért,
annak legidősebb fia tartozott bosszút állni.
Kérdés: Hogy értsük azt a láthatatlan és megfoghatatlan életerőt az anyagban
felszabadítani?
Asirk: A mi gondolatvilágunk nem tudott eljutni távolabb azoknál a fizikai
erőknél, amelyeket vagy hatásaikban, vagy láthatóan érzékelni tudtunk.
Kérdés: Hogy értsük azt, hogy a láthatót láthatatlanná tenni?
Asirk: Ezt azt hiszem ti is ismeritek.
Ez egy tökéletes égési folyamat, mely után nem marad korom és hamu.
Részletesebben elmondani nem tudom, mert sem kifejezések, sem a vegyi anyagok,

41
amelyekkel a ti kifejezésieket azonosíthatnám, nincsenek.
A mi Vegyészeink más, és más módon dolgoztak. Vegyi folyamat volt az,
amely ezt a bomlást, azaz vegyi folyamatot elindította.
Ti is ismertek vegyi anyagokat, melyeket külömböző keverési módokkal
sokszorosan lehet módosítani, vagy erősíteni. Ismertek ti is olyan anyagokat, melyek
erős égést idéznek elő.
Sziamo, Asirk.

1955 évi február 20.-án

Levetem az álarcot, melyet az elbizakodó gőg erőszakolt reám. Úgy szólok
hozzátok mint ember az emberhez. Én nagy tervek idején éltem, hasonló
elgondolásokkal mint a mai földetek Leninje.
A nagy katasztrófa előtt – könyebb érthetőség végett a ti időszámításotokat
veszem igénybe-, kb. két évszázaddal előbb éltem egy olyan rétegezett
társadalomban, melyről közléseink alapján már van fogalmatok.
Tervem első kiindulási pontja az volt, hogy szóljak népem asszonyaihoz.
Elképzelhetetlenül nehéz feladat volt ez. Talán hallottatok róla, hogy milyen szerepe
volt nálunk a nőnek. Vagy féltve őrzött kincs, vagy vásárolható, használható eldobott
rongy volt.
Az első tervek alapján nyilvános iskolákat terveztem és valósítottam meg a
fővárosban, külön a fiúk és külön a lányok részére. Nagy lépés volt ez, amikor a
főurak megengedték leszármazottaiknak, hogy ide eljöhessenek.
A tantárgyak nem igen hasonlítanak a mai iskola tantárgyához. A fiúk tanultak
sokféle sportot, tornát, számolást, kevés rajzot, mely egyben az írást és olvasást
jelentette, mert ék és képírással irtunk. A lányok tananyaga egészen más volt.
Illemtan, tánc, valamint háztartás, azonkívül mese délutánok. Talán túl kicsinek tűnik
fel nektek ez a lépés, de mégis, a főurak gyermekeit sikerült összehozni.
Minden főúr birtoka kötelezve volt nagyságának arányában bizonyos számú
katonát adni. Ezeket zsenge korukban kaptuk és közösen neveltük a főváros körül
levő katonai iskolákban. Itt sikerült összehozni először a két alsó osztály gyermekeit,
melyek a szolga és a kézműves nép gyermekeiből adódtak, míg az urak fölöszámú
gyermekeiből tisztek lettek.
Az elsőszülött gyermekek voltak a föld örökösei, hogy a birtok egybe
maradjon, míg a többiek voltak a fölös gyermekek, kik papnak, katonának,
hivatalnoknak mentek.
Ha a birtok elsőszülött örököse meghalt, a legidősebb fiú testvér lett az
örökös.
Az volt a tervem, amit sikerült megvalósítani, hogy ne csak az eldarabolt kis
területeket védjék a tulajdonosaik, hanem az ország külső határait is, és ez már egy
lépés volt az egységesítés felé.
A nagy ünnepre a fővárosban a fő templomnál összegyülekezett főurakat
díszbe öltözött katonasággal fogadtuk, és ott olvastam fel előttük a 3 pontból álló
történelmi jelentőségű alkotmány és társadalmi tervezetet mely a következő volt:
Minden tartomány vezetője gyűljön össze a nagy ünnepet követő napon és
válasszon a másod férfiakból egy legjellemesebb, legnemesebb és legtudósabbat
kormányzóul, aki összehívja az „Atyák” tanácsát és azokhoz javaslatot, terveket
terjeszt elő, amit ezek elfogadnak, vagy visszautasítanak. Erre szörnyű felháborodás
volt a válasz, hogy közülök akármelyik is a másodfiaknak, javaslatát elfogadja, vagy
meghallgassa.
Szerencsére az ott levő katonaság meggondolásra késztette őket, és nem

42
rontottak neki az emelvénynek.
A kézműipar fejlesztése olyan módon, hogy a főváros körül kell építeni tanuló
főhelyeket. Az volt a tervem, hogy az ügyes kézművesek mellé adjanak ügyes
kézműves gyermekeket, hogy egységesen fejlesszék az ipart, mert túlságos
elszigetelt volt minden. (Kisebb- nagyobb dörmögés volt a válasz. Mi hasznom
belőle hangzottak a felkiáltások.)
Ez volt a legsúlyosabb. Számítassék a szolga is embernek és tiltassék meg
annak megcsonkítása, szemkiszúrása, nyelv kitépése stb., ehhez hasonló. Erre
iszonyatos haragra gerjedtek a főurak. Az emelvénynek rontottak kíséreteikkel
együtt és csodával határos módon bújdokolva tudtam csak megmenekülni, és egy
kereskedő hajón zsákba varrva a többi csomagokkal együtt szöktem át egy másik
világrészbe, a Roák országába, mely hatalmas nép volt, az én hazámtól délkeletre a ti
mai Afrikátokba. Nem volt meg a mai egyiptomi alakja, annál sokkal nagyobb volt, és
elnyúlt a tenger széléig a nyugati parton. Hozzájuk mentem és jelentkeztem eme
nagas nép uralkodójánál, ki egyformán parancsolt úrnak és rabszolgának egyaránt.
Szülőföldemen műveimből csak az egységes katonaság maradt meg. Az
iskolák elnéptelendtek és minden folyt a régi mederben.
Az én szemem azt látta meg, ami igazságtalan volt és helytelen. Én elmentem
a Roák népének az uralkodójához és elmondtam neki mily csodás és gazdag az én
hazám és azt, milyen gonosz emberek uralják.
Ő elhitte nekem, hogy igazat beszélek. Hajókat épített sok élelmet és
katonaságot gyűjtött össze, és engem szigorúan őriztetett, de mindenben kikérte
tanácsomat és véleményemet.
Amikor a készülődéssel kb. 3 év múlva elkészültünk, tengerre bocsátottuk a
bárkákat és hajóra szálltunk a pokol eldorádója ellen.
Én ismertem a katonaságnak fegyvereit, módszereit, hiszen az én
elgondolásom szerint nevelték őket, és ismertem a sziget legnehezebben védhető
pontjait, ott indultunk támadásra.
A Roák uralkodója a fenséges Zio volt.
A harc részleteit nem írom le, nem sok ellenség volt, mert a kézművesek és
szolgáik csak addig védték uraikat, míg azok láncra fűzve nem lettek, azután
boldogan mellénk álltak.
Sohasem felejtem el azt az Atyák tanácsát amikor láncraverve körülálltak és
én felfedtem előttük kilétemet. Az én nevem Ho volt, ami nyelveteken tengerről fúvó
szelet jelent.
Akkor elmondtam nekik, hogy egyikük sem térhet vissza mint birtokának atyja
vagy birtok tulajdonos, ha a törvényt be nem tartja.
A három törvény megszigoríttatott.
Élet-halál ura csak a kormánybiró lehetett. Azonkívül mindenből 8-at kellett
adni a Roákknak. Úgy gondoltam, hogy nagy jót teszek szülőhazámnak, hogy emberi
társadalmat tudok kialakítani. Sok jó eredmény született, de én is hibáztam.
A hatalom a kezembe került és a hatalom valami. Azóta sok-sok olyan
embertestvéremmel beszéltem, akiknek nagy hatalom adatott, mind elvétetett, mind
elvakult a dicsőségtől és hatalomtól. Egyik így, a másik úgy esett túlzásba.
Én is a nyomorultakat akartam először felemelni, de ahhoz, hogy valaki
emberhez méltóan tudjon élni, lelkében embernek kell lennie. De az elgyötört, állati
sorban élt nép lelkében csak a rettegés és gyűlölet élt. Ha az ilyen népet szabadjára
engedik, mivé válik az?
Írtózatos bosszújának és gyűlöletének tárgy kell, és ha urait elüldözted, és
azoknak nincs hatalmuk fölötte, akkor ellened fordul, a jótevője ellen, ha szerzsámot

43
akarsz kezébe adni, hogy dolgozzék.
Fájóbb és borzalmasabb sebet nem üthet a lelken, semmi más mint az ilyen
csalódás.
Amikor a felszabadított népet munkába akartam állítani az lázongani kezdett.
Hiába volt szép szó, ígéret, hiába börtönöztem be egyeseket, az csak olaj volt a tűzre.
Ismét fellázadtak, és amikor elrettentő például az első akasztást nyilvánosan
végrehajtottam a felzúdúlt nép megrohanta a katonai tanodát, és a katonák nagy
része a nép mellé állt. Lázongtak a 8-ak ellen.
Én ismét menekülni akartam, de elfogtak, visssza hurcoltak és a még ott álló
akasztófára felakasztottak.
Ismét mondom és az évezredek ezt igazolják, hogy a népnek szabadságot
adni nem lehet, míg az érzelmek meg nem tisztulnak. Kérdezzétek meg a többieket,
bármily jó szándékkal jött, az mind csalódott.
Utána kiszabadultak ismét a bebörtönzött „Atyák” és az elnyomás még
nagyobb lett.
Kérdés: Mikor következett be földetek katasztrófája?
Fo: A katasztrófa a ti Kr. előtti időszámításotok szerint kb. 5650 évvel előbb
következett be. Azóta mintegy 7600-7610 év telt el.
Kérdés: Voltak-e más városok is a fővároson kívül?
Ho: Minden tartománynak egy városa volt, hol a tartomány uralkodója élt
hozzátartozóival.
Kérdés: Tulajdonítottatok-e valami jelentőséget annak, hogy a nap hogyan,
vérvörösen, sárgán, felhőktől eltakarva stb. kelt fel?
Ho: Minden napfelkeltével járó tüneménynek, a papok nagy jelentőséget
tulajdonítottak.
Kérdés: Miféle tüzelőanyagot használtatok az üveggyártásnál és a különböző
fémek megolvasztásához?
Ho: A földből tört fel egy sűrű, sötét folyadék, melyet egy eljárással olyan
formában tisztítottak meg, mely rendkívüli hőt fejleszt a kettős kemencében.
Kérdés: Merre, hol feküdt sziget országotok és kb. mekkora lehetett?
Ho: Földünk a mai Ibériai félszigettől nyugatra az Atlanti óceánban feküldt.
Nagysága a mai Angolország háromszorosának felelt meg.
Kérdés: Miképpen történt a katasztrófa és mi okozta azt, atomrobbanás, vagy
vulkánikus kitörés?
Ho: Földünk délnyugati erdős részén működésben levő tűzhányók is voltak.
Az általatok urániumak nevezett érc a tűzhányók közelében volt található.
Az uránium vegyészeti és kísérleti telep az egyik tűzhányó lábánál volt
felállítva és a robbanás bekövetkeztével földrengésszerű nagy rázkódást idézett elő.
A megrepedt földből feltört a láva és ez a tüzes anyag, mely feloldott urániumot
tartalmazott sokszorosan fokozta a robbanás föld rengés okozta erejét.
Amikor a rázkódás következtében a tengervíz betört, a belül tüzes föld
belsejébe szinte emberi szavakkal ki nem fejezhető módon a tengerben levő
szigetnek alját szétvetette. Az ellenkező oldalon volt a főváros, sík területen, az
lesüllyedt. Igen sok építmény azonban a tengerben mégis megmaradt.

1955.évi április 16.-án

Aforusz hívására jöttem hozzátok. Én egy régi letűnt világ papja vagyok, és én
ahogy értesültem ti azt Atlantisznak neveztétek.
Tudjátok ti, hogy az idő rendkívüli kilengéseit mi okozza? A föld szféráiban
levő szellemek harcai. Ha nálatok gyülöködés lesz úrrá, akkor a gyűlölethozó

44
szellemek száguldanak körülöttetek. Fagyos lehelletük pusztít, kárt okoz, és a
gyűlölségtek terméke lehull. Nemcsak képletesen, hanem a valósagban is, mert ha a
gyümölcs lehull, halálra van ítélve.
Szomorúan tapasztalom, hogy elszigetelt magányos ember kevés van itt ezen
a földön, és mégis valamennyien gyűlölnek valakit, vagy valamit.
Úgy jellemezhetném a mai földet, mint a gyűlöltség földjét, és a mai embert,
mint a legyűlöletteljesebb embert.
Kérdés: Igaz-e, hogy ti egy nagy tornyot építettetek?
Fugao: A torony építéséről tudok, mert minden főpap, ki a szigetnek névleges
uralkodója volt 228 cm-t a ti mértéketek szerint, volt köteles építeni a tornyon. Ezt a
hatalmas tornyot azzal a szándékkal építettük, hogy a felhők közé a napba eljussunk.
Minden főpap más színt adott az általa épített rétegnek. Akkor, amikor én
éltem, akkor élt a kilencedik főpap, és a torony magassága kb. 25 m lehetett.
Köralakú volt és kívülről fokok, lépcsők voltak belevésve, szarv alakú
fogantyúkkal a négy világtáj irányában. Érdekessége volt még az, hogy nem
mozdulatlanul volt az egyik rész beépítve a másíkba, hanem a torony kilengéseket
végezhetett.
A torony párkányán félgömb alakú részek voltak, folyékony, fémes fénnyel
töltve, melyek aszerint tágultak, vagy húzódtak össze, vagy hajoltak a nap felé, amint
az melegebben sütött, vagy a levegő hidegebbé vált. Ezen torony földünk
katasztrófája alkalmával megsemmisült.
Az volt a mi népünk embereink sajátossága, hogy mindenki, amit tudott, akár
kézműves, művész vagy tudós volt, tudását féltékenyen őrizte, és az nem vált
népünk közkincsévé.
Hogy mennyire igyekezett mindenki megtartani azt, ami az övé volt, példaként
mondom, hogy egyik tartománynak volt egy főnöke, akinek csodálatos szép leánya
volt. Ennek híre ment és hogy más ne gyönyörködhessen benne, a torony egyik
higannyal telt medencéjébe ölte, feláldozva őt a Napistennek.
A Napistennek feláldozott embereket az én időmben befalazták, nem átlátszó,
de nagyon szikrázó, vakítóan csillámló üvegbe. Minden évnek meg volt a 3 nagy
ünnepe, amikor ily áldozat történt és az üvegbe befalazottak, mint téglák alkották a
főtemplomnak kerítésfalait. Ezen 3 ünnep a következő volt:
A virágfakadás, az élet kezdetének ünnepe, ősszel, amikor az élet pihenővé tér
volt a másik és volt egy ünnep, amikor a főpapot megszentelték, mert az ő ereje csak
egy évre szólt és akkor az év leteltével ismételten felszentelték.
Ha megengeded ismertetem mindhárom ünnep legfontosabb részleteit.
Az élet kezdetének ünnepe volt a legszebb s a legdíszesebb ünnep, ahol
mindenki virágfüzérrel a homlokán és karjain fehérbe jelent meg. Virágfüzér
díszítette az egész fővárost, a templomot és templomteret.
A templomtér közepére volt elhelyezve egy gyönyörű csiszolt üveg, melyet ti
koporsónak neveznétek, mi ezt építő kőnek neveztük. Még az ünneplők arca is
fehérre volt mázolva. Csodálatos hangú üvegcsengőkön az élet zenéje szólalt meg.
A papság legfiatalabb
tagjai vették körül az üvegszekrényt, csengő hangon énekelve. Amikor a nap a
legmagasabb állt felettünk, megjelent hófehérben, lefátyolozva az áldozati szűz.
A mi feladatunk volt azután beilleszteni a fedőlapot és énekszó és csilingelés
közben helyére tettük a követ. Ott azután őrjöngésig fokozódó táncok következtek. A
tavasz az élet öröme, ez volt a lényege a kevés szövegű monoton zene és éneknek.
A második ünnep a lombhullás és gyümölcsérés ünnepe volt, ami a
lényegében nemsokban változott , csak mindenki tűzpiros ruhát viselt és a koporsó

45
is tűzpiros volt. Az áldozat ereje teljében lévő, és az év folyamán legkíválóbb férfi
volt.
A harmadik ünnep a főpap megszentelésének ünnepe volt. De akkor zöld ruha
volt, és a koporsó is zöldszínű, mint ahogy az előbbinél tűzpiros színű volt, és az
áldozat a legidősebb és a legbölcsebb pap volt.
Még csak annyit, hogy ezelőtt az ünnep előtt, a mai papi hivatásunk az volt,
hogy összejártuk a tartományokat és összeszedtük a hányadot, mely a főpapot és a
várost illette, kincset, gyümölcsőt, szobrot, ruhát.
Mindenből a színe-java a fővárosnak jutott, melynek uralkodója a főpap volt,
akinek minden a kívánsága szerint történt. Még ma is sok üvegkoporsót
megtalálnátok, bár már elporladtak, az ily koporsókban feláldozottak.
Kérdés: Trója kiásásánál Schliemann régész egy atlantiszi eredetű, bagolyfejű
vázát talált, melyben hamu és csonttöredékek voltak. Mi célt szolgált a kérdéses
váza?
Fugao: A bagolyfejü váza pontosan záródott és a házi oltáron őrizték az ősök
hamvait, melyeket az urnák tartalmaztak, de csak a főnökét és a nagyokét.
A szolgák hamva egy nagy fehér gödörbe lett dobva, hol a fehér pép - melyet
égetett kőből vízzel készítettek végezte el feladatukat. Minden főur birtokán
különböző helyeken meg voltak ezek a gödrök. Minden évben új gödröt ástak, péppel
megtöltötték és a régit betemették. Sokszor beledobták az elöregedett,
haszontalanná vált, vagy ragadós betegségben szenvedőket, néha élve is.
(A föld akkor is oly lakott volt mint ma. Népünk kereskedői a tengereken
mindenfelé elmentek és onnan különböző ismereteket hoztak és Atlantiszból vittek.
Tolt a ti szerzetes- rendetekhez hasonló papi testület is, mely a Napisten tiszteletét
terjesztette az idegen népek között. Asirk.
Kérdés: Légy szíves a nevedet megmondani!
Fugao: A papoknak 3 nevük is volt. Az alacsonyabb rendű, szolgapapoknak a
neve, kik a termést összeszedték és behordták Fugao volt, mely papszolgát jelent.
Az ünnepeknél segédeszközöknek neve Fuvoa és a főpap neve Fu volt.
Kérdés: Ki volt Isis hoáh?
Fugao: Isis hoáh egy nagy főpapunk volt, akit legjobban tiszteltünk. Fugao.

1955.év október 23.-án.

Dicsérem a Világ Urát és eljöttem hozzátok, a sötétség és mélység
országából. Annak az országnak egyik főpapja voltam, mely a ti érdeklődéseteknek a
homlokterébe került.
Az én szerencsétlen népem sem volt mindig olyan mint, ahogy ti ismeritek és
az utolsó, idők leírja.
Az én lelkem szabadon jár, és így számotokra érthetőbben tudom elmondani
az én időmbeli életet.
A pusztulás előtt 2000 évvel éltem. Vezetője, főpapja voltam népemnek.
Az éltető napot imádtuk, mint Istenünket, megszemélyesítettük őt, ki élteti
gyermekét és éjszaka nyugovóra tér, s ezért az éjszaka a mi számunkra is nyugvás
ideje.
Akkor még nem volt olyan elkülönülés a társadalmi rétegek között, mint
amiről tudtok és a kegyetlenségek csak szimbólumok voltak.
A főpap élve eltemetését először az én utódom követte el velem, és ez már
hatalmi vágyból történt.
Mi főpapok érintkeztünk a szellemvilággal, persze a fokozatunknak
megfelelőkkel. Sok üzenetet kaptunk más akkor élő népektől is. Különösen a mai

46
Afrikátok északi részéről és egy másik lelkileg hozzánk közelebb álló néptől,
melynek hazája most a tenger alatt van. Ez a nép ott élt a mai Észak- és Dél Amerika
határán, ahol akkor egy széles földrész volt, de most a lesüllyedés folytán, ott most
egy keskeny földsáv és szigetek vannak.
Ők a Mayák elődei voltak, kikkel kereskedelmileg érintkeztünk és nyelvüket is
megértettük. Igen magas kultúrájú nép volt, hatalmas, masszív házépítkezéssel.
Ó-egyptom kultúrája csak sápadt viszfénye az ő csodálatos műveltségüknek.
Az ő kultúrájuk jóval régebbi volt mint Atlantiszé, de bukása és pusztulása később
következett be Atlantisz elsüllyedésével együtt.
Mi ezeknek a lelkeknek segítségével láttuk meg a borzalmas jövőt. Ha én ilyen
távolról azt mondom nektek, hogy prófétája voltam népemnek, azt ne higyjétek, hogy
ez gőg, vagy önteltség, pusztán azért, hogy jobban megértsétek.
Minden nép, mikor a lejtőre kerül a Világ Urától kap egy figyelmeztetést. Az én
lelkem alkalmas volt arra, hogy közvetítsen és meglássa a mélységet, amelybe
népem zuhan.
Testvéreim! Szörnyű visszagondolni arra, hogy a főtemplomunkban a nap
sugarainak a hatása alatt, a főpap egyedül imába merülve a mindenen áthatoló
fényesség hatására összeköttetésbe kerül a mindenséggel, a végtelennel.
Egy csodálatos jelenség jött hozzám ott, csodálatos ragyogásban és
elmondotta feladatomat. Ismerem és imádom őt, Krisztus Jézus volt, akit ti is
ismertek, ha lelketek kapcsolódni tudott a végtelennel.
Testvéreim! Nem tudtam jó munkát végezni és mindenkit megmenteni.
Elmondtam az egek üzenetét. Sokan megtértek és megjavultak, de a gonoszságnak
önmagát kell felemészteni. Sokan megtértek és elhagyták a romlás földjét, mint
ahogy az egész földet sokan hagyják el a megtértek közül.
Mikor az idő elérkezik, vagyis egy nép, nemzetség, föld, elérkezik arra a pontra,
hogy választani kell a jó és a rossz között, először csak alkosson, mindegy hogy mit,
fejlődjön, így van ez a népek, nemzeteknél. De mikor az erkölcsi fejlettség fokára lép,
feltétlenül szint kell vallania.
Mint tudjátok elbuktunk, mint ahogy a népek és nemzetek a semmibe
zuhannak a földi emberek szerint.
A valóság az, hogy a fejlődni vágyók egy új hazában, új életet kezdenek, új nép
születik. A mi népünknek egy csoportja kimenekült már a romlás elől és új életet
kezdett a mai Dél Amerika erdőkkel gazdag vidékén. Ti hallottatok már arról a népről.
Most, azok, akik a tagadás és ellentét szolgálatába állottak és irányították a
végzete felé a népet, azok évezredeken át a romláshoz, munkájuknak eredményéhez
voltak kötve. Sokan azonban már felszabadultak, mert lelkükben világosság nyílt.
Most akikkel onnan találkoztatok, azok legnagyobbrészt részesei voltak az utolsó
időnek, munkálkodtak annak bekövetkezésén.
Az utánam következő főpap a végromlás elindítója és meggyorsítója még
most is görcsösen takarja képzelt testével az én üvegkoporsómba élve eltemetett
hullámnak maradványait. Iszonyatos a bűn bűnhődése.
Most a jó Isten kegyelméből megfogom őt látogatni és megmutatkozhatom
neki, hogy élek és ezzel róla is lehull a bilincs.
Igen sokan szabadultak meg az utóbbi időben és sokan éppen azoknak a
testvéreknek segítségével, akiket ti indítottatok útba a világosság felé.
Még befejezésül, engedjétek meg elmesélni lelkemnek legkedvesebb,
legédesebb történetét.
Amikor, mint főpap az Isteni kegyelem részesévé lettem egyszer úgy éreztem,
hogy csodálatos álmot látok, és megjelent előttem az én forrón szeretett nagyanyám.

47
Emberfelettien szoros volt a kapcsolat kettőnk között és akit, mint még gyermek
veszítettem el.
Nagyanyám elmondotta, hogy él, és csodálatos édes illatú erdőkben élnek.
Megmutatott nekem egy virágfüzérbe öltözött leányka csoportot, akik között egyik ő
volt. Azt mondtam neki: „Az nem lehet!” Erre ő ismét figyelmeztetett ‘’lehetetlen”
csak a véges elme kitalálása. Ha igaz, adj egy virágot, füzéredből, ő leszakított egy
szálat és a kezembe nyújtotta.
Mikor magamhoz tértem, a virág ott volt a kezemben, édes illatú, csodás kis
virág, olyan, ami a mi szigetünkön, sohasem volt.
Ezt a virágot őrizgettem egész életemen át, és sohase hervadt el. Most
amikor lemegyek, hogy elesett testvérem szabadságát visszanyerje, elhozom a
virágot, mely most is töretlen, érintetlen koporsóm mélyén örökké való mert az örök
szeretet ajándékozta nekem, hogy megmentsen engem. Mondanom sem kell, hogy
nagyanyám lelkemnek másik fele volt, hogy szeretetével tisztaságot sugározzon
reám.
Még hogy teljes legyen a kép, megjegyezni óhajtom, hogy főpap utódom is
látta tettének következményeit nagyvonalú képekben, de ő nem tért meg, a rossz
mellé állt ezzel a felkiáltássals: „A hatalom minden áron”.
Azóta is és azelőtt is sokszor hangzott el ez a szörnyű felkiáltás és én mégis
tudom, hogy győzni fog a szeretet mindenek fölött. Asirk.

1955.év november 12.-én.

Én Asirk után 1200 gundéval (600 évvel) később éltem.
Pap voltam, de nem olyan értelemben mint ő, mert akkor ennek a szónak
értelme, hogy főpap egészen megváltozott. Főhatalmasság volt.
Ti az ilyen hatalommal felruházott személyt diktátornak nevezitek, ki
egymagában törvényt hoz és élet-halál ura. Én hoztam azt a törvényt, hogy a hajó
alacsonyrendű evezőseinek és a föld alacsonyabbrendű munkásainak kiszúrattam a
szemeit, hogy ne szökjenek el, és másodszor nem voltak méltóak arra, hogy a Nap-
Istent láthassák.
Nekem ez gyönyörűségem volt, hogy másoknak kínjaiban gyönyörködhettem.
Válasz: Ez borzalmas cselekedet volt oly sok embert megfosztani a
legdrágább kincsétől, a szeme világától.
Ahóra: Legalább nem látták és nem irigyelték a gazdagokat, a szép hintóban
járókat és nem fájt a szívük ilyesmi után.
Válasz: És ha te veled történt volna ugyanez?
Ahora: Nem történhetett, mert én főpap voltam.
Azért nem volt olyan rossz ember. Itt a tenger alatt a vakoknak, kiknek
szemük hiányzott, sok egész hegyrevaló üveg műszemet készítettem, a tenger
fenekén levő fehér homokból és egy csigaféle tengeri állat nedvéből.
Ezen üvegszemek formálható és könnyen alakítható plasztikus üvegből voltak.
Színüket bizonyos tengeri halakból készült festékkel festettem kékre. Ahora.
Asirk: Mi a rokon Maya nép nyelvét megértettük, bár szorosabb viszonyban
nem voltunk velük és csupán évenként, mintegy 5-6 atlantiszi hajónk kereste fel őket.
A rezet ők zöldszínűre tudták változtatni, úgyhogy annak anyaga zölddé vált.
A főtemplom még részben kiemelkedő iszaptól nem takart kupolájában még
igen sok, és nekünk ritkasága miatt nagyértékű szobor, gyönyörű munkájú edények
és fonalakból szőtt képek (gobelinek) vannak teljesen épségben.
A szigetnek csupán egyik sarokrészén volt csak erdő, melynek fáját
hajóépítéshez használták fel. A hajó felső részét puha fából kalapált vékony

48
lemezekkel borítottál be. Asirk.

1955.év július 16.-án.

Biztatásra jöttem ide, bár nem olyan örömmel, mint azok kik előttem
beszéltek. Nevemről nem beszélek, mert nem lehetek büszke rá.
Az engem létrehozó apám volt egyik tudósa annak a nagy kisérletnek, mely a
katasztrófát előidézte.
Amikor a kísérletek olyan előrehaladott állapotban voltak, hogy a napokat
számolták, akkor apám nem bízott abban, hogy ez a kísérlet sikerül. Építtetett egy
tökéletes hajót, melybe élelmiszert, kincseit és minket gyermekeit elhelyezte, hogy
távol legyünk a szigettől, mindaddig míg a kísérlet befejeződik.
Mondanom sem kell, hogy utunk célja a legközelebbi szárazföld volt, amely
már a tenger fenekén pihen. A ti Európa és Afrikátok akkor egy hatalmas nagy
földrész volt, mikor az általatok ismert szörnyű katasztrófa bekövetkezett.
A tenger sisteregve forrott és borzalmas nagyságú vízhegyeket alkotott.
Hatalmas sziklák, mint kis labda, úgy röpködtek.
Ezt már nem mint földi emberek, hanem mint a katasztrófa áldozatai néztük
végig.
A mai Európa közepe felemelkedett, ahol egy kisebb beltenger volt, onnan a
víz leszakadt és a földnek a délibb pontja lesüllyedt, és akor keletkezett a mai Fekete
-tenger. Ott ahol most a Fekete tenger van, Európa, Ázsia és Afrika összefüggött
egymással.
A mi akkori tudósaink át akarták fúrni a földet.
Az volt az elgondolás, hogy akármily vastag is a földkéreg, valahol annak
végének kell lennie. Sikerült is nekik olyan anyagot előállítani, melynek segítségével
óriási gyorsasággal semmisítették meg az anyagot, ill. változtatták légneművé azt.
Egy óriási mély gödröt készítettek, kibélelve azt, hogy a nyomás ne felfelé és
oldalt hasson, - egy üveg és fém keverékből készült anyaggal és felülről erős
nyomást gyakorolnak e mély lyukba helyezett anyagra, hogy az erő lefelé hatni
legyen kénytelen. Ezen kísérlet oly vulkanikus területen folyt le, hol a föld belső
anyaga közel volt a föld felső kérgéhez. Tudósaink egyrésze nem bízott a sikerben.
Nálunk nagyon el volt határolva mindenki tevékenysége, hogy a másik arról
nem is tudott.
Kérdés: Miféle tengeri állat volt az, amelynek váladékát használtátok fel a
hajlékony üveg gyártásához?
Válasz: Egy puhatestű állat volt, melyet üvegszálakból font hálóval a godák
emeltek ki a tengerből.
Engedjétek meg, hogy legközelebb apámat is elhozzam ide, ki még mindig a
kirobbant mélység szélén áll.
Válasz: Hozd el, szívesen látjuk.

1955.év szeptember hó 29.-én.

Ti nem tudjátok mi az élet. Egy buborék, még annál is kevesebb. Alkot,
dolgozik az ember és saját alkotása sújtja agyon.
Nagyon elkeserítő sötét az élet. Azt hiszed, hogy nagy vagy. Kitűztél magad
elé egy gigászi feladatot, s azt hiszed, hogy nevedet évezredeken keresztül
emlegetni fogják és kéjelegsz az öröm nagyságában.
Olyan mélységbe, hol elveszíted önmagadat és a nagy alkotó elme, nyomorult,
összetaposott féreghez válik hasonlóvá.
Egyes fényes elme szerint, mi csak végrehajtói voltunk egy magasabb

49
hatalomnak, hogy egy megfertőzött nép alkotásait megsemmisítsük. Ezt nehéz
elhinni, hogy mi csak eszközök voltunk, mert ez a mi felelősségünket csökkentené.
Jó lenne ezt hinni, de nem lehet így.
A hóhér, kinek az ítéletet végre kell hajtania parancsot kap, s ha azt nem
teljesíti, őt végzik ki de minket nem kényszerített senki. Van-e magyarázat ezekre a
szörnyű kínokra?
Kérdés: Hogy történt földetek katasztrófája?
Aló: Hosszú évek kísérleteinek eredménye volt ez a folyamat.
Egy különleges fém, egy erő, amit a levegőből kaptunk és egy anyag, amit ti
karbid néven ismertek, voltak eszközeink. A karbid bizonyos fokon hevítve, és a
légből kapott erő segítségével igen nagy hőt, és robbanó erőt fejtett ki a már előbb
említett fémmel, - egy borzalmas folyamatot, - egy hamu és salak nélküli iszonyatos
és gyors égést. Ez a fém volt az, ami legjobban reagált, egy külső világból jövő
taszító erővé.
Addig míg ez a szilárd kéregbe hatolt, kísérleteink helytállóknak bizonyultak.
Azt gondoltuk, hogy a taszító erő egy irányba fogja vinni ezen folyamatot. Egy távoli
megfigyelő helyről figyeltük, mert a közelben élőlény tartózkodni nem tudott.
Bekormozott nagyító üvegen át néztük, oly szembántóan éles volt. Egyszer azután,
szinte szavakkal ki nem fejezhető gyorsasággal szürkeség lett úrrá mindenen.
Borzalmas erővel tört fel a víz, oly mennyiségben és súllyal zuhant vissza,
amit csak megborzadt lelkünk látott. Még egyet meg kell itt jegyeznem. A mi
halálunkat nem a vizbefulladás okozta, hanem valami elvonatott tőlünk, ami a
légzéshez szükséges. Az volt az elgondolásunk, hogy az egész világmindenség
körülöttünk él, és mi voltunk a világ közepe.
Kérdés: Mily széles és mély volt az akna, mely a robbanószerrel lett megtöltve?
Alo: Á felső kiindulás a föld felszínén a ti mértéketek szerint 7 m széles volt.
Az akna tölcsérszerűen keskenyedett lefelé. A mélysége több loo méter volt. Ezt a
sziklába vájták spirálszerűen és folyékony olvasztott anyaggal, ha bizonyos
mélységet elértek, kiöntötték, hogy meg tudjon kötni.
Kérdés: Mi a te neved? Mikor itt volt, tudós társadat hogy hívták?
Aló: Engem Aló-nak hívtak, de általában csak Al-nak szólítottak, tanító
mesteremet, - ki nagy lesz nálunk, - Viá-nak nevezték, ami a nyelvünkön vezetőt,
irányítót jelent, és egyéni neve a többiek számára megszűnik. Aló.

1954. év április hó 24.-én.

Ahirosz ország földjére 7 evezős hajóval érkeztünk. A hajókat kettős
fedélzettel látták el. Alul, mi evezősök voltunk, egy sorban l6-an, összesen 32-en.
Ennivalót úgy dobáltak be részünkre. Ha valaki közülünk meghalt, a vizbe
dobták.
Apáink, fiainknak mondták, hogy a föld melyen éltünk a nyomorúság és a
szolgaság földje volt. Ruháink nekünk és asszonyainknak zsák volt. Akik dolgoztak,
azok foglalkozásuknak megfelelő színü ruhát hordtak. A nagy urakra nem
nézhettünk.
A nehéz ruhákat végzőktől, óvtak mindenki mást. A szolgáknak a haját
leégették egy pillanat alatt, de nem fájt. Az embereket kiválogatták és elvitték, akik
megfelelő munkára alkalmasak voltak azok jól jártak.
Egy evezős.

1955 év május 14-én.

Hallottam, hogy ti elsüllyedt földrészek történetét kutatjátok, erre jártam és

50
Alforusz testvéretek hozott ide.
Én 400-500 évvel ezelőtt indultam el hajóval Portugál földjéről. Nem hajós
voltam, de hajósokkal mentem, hogy más földrészek lakóit is megismerjem és
megtérítsem.
Iszonyatos orkán, dühöngő vihar támadt a tengeren, mely hajóinkat borzasztó
gyorsasággal délnyugat telé sodorta. Nem mondom el utunk borzalmait, melynek
vége az lett, hogy mindnyájan a tengerbe vesztünk.
Azután csodálatos élményben volt részem. Utolsó sóhajomban, azokért
könyörögtem, kik bennünket haza várnak. Ekkor én csodálatosképpen láttam 2o-3o
társamat és magam testét is, kik a tengerbe vesztek.
A vízfenéken megdöbbentő kép tárult szemeink elé. Egy olyan sziget, melynek
lakói fájdalom a legnagyobb sötétségében élnek. A lelkek ezrei őrizték ott bűneik
következményeit. Akkor ott a megdöbbenés és hirtelen változás hatása alatt
összeroskadva, egy vakító fényes sugárkéve jelent meg előttem és e szavakat
hallottam? “Elesetteket mentél keresni, hittérítő vagy, dolgozzál gyermekem”.
Tudtam és éreztem, hogy Krisztusom van velem és Ő bizta reám ezen
szerencsétleneket. Nem akarok részletesen beszélni arról a gyötrelmes küzdelemről,
mellyel tagadásukkal, gyűlölködésükkel, makacsságukkal és hitetlenségükkel kellett
küzdenem.
Nem akarok beszélni, hogy anyagit, földi szemmel láthatót, mit találtok ott, és
milyen állapotban.
Tudjátok jól, hogy koronként változtak a föld lakói, állatok, növények, kőzetek,
ugyanúgy óriási eltérést találtak a mai és pár ezer év előtti anyagok között is. A föld
anyagában semmi sem állandó, az örökös átalakulásnak van kitéve.
Valószínűleg hallottatok különlegesen kemény ötvözetről, fémről, mely ma
már nem található, mert az anyag lazul, alakúl és állandóan fejlődik.
A ti mai alapanyagaitokból hasonló szilárdságú és hasonló természetű
üveganyagot sem tudnátok előállitani. Ők viszonyt nem ismerték az acélt, és nem
volt motorjuk. Az elektromosságnak csak bizonyos hatását ismerték, de mint erőt
felhasználni nem tudták. Majdnem mindent kézi erővel végeztek. Egy-egy alkotásuk
rengeteg időt és erőt emésztett fel és időtlen időkre szólt. Most ott a tenger fenekén
még mindig vannak épségben levő falak.
Csodálatos szépen alakította ki némelyiket a természet. Van egy kb. 2o m
hosszú fal, ami csaknem teljes épségben megvan és amelynek magassága kb. 2 m.
Ehhez a különböző tengeri állatok hozzátapadva, hozzákövesedve ágas-bogasan,
mint egy fát képeznek.
Hallottatok talán a főtemplomunkról, melynek félgömbölyü kupolája volt, a
szentély fölött. A tartófal kiroskadt alóla, de a félgömbölyű kupola ma is meg van
épségben és alatta a szentély legszebb szobrász művészete, szobrok, tálak,
bilikomok, most is sértetlen állapotban találhatók.
A kupola rendkívül szilárd, hisz a víz nagy nyomását már évezredek óta bírja,
bár nagyrésze iszapban süllyedt, de az lo-12 m szélességben látható még a víz
fenekén
A kupola átmérője kb. 6x8 m, azaz 48 m, ami a szentély felett volt.
A szigetnek az a fele, amely a katasztrófa következtében mélyebbre süllyedt,
olyanformán működik ma is, mint egy forrongó tűzhányó, örvénylést, és vízáramlást
okozva, amit nemcsak a hajósok, de még a vízi állatok is elkerülnek.
A régi hajósmondák között megtalálhatjátok azt a mesét is, mely arról szól, és
minden hajóst óva int attól, hogy erre a helyre kerüljön.
A néprege szerint a víz Istene lakik ott és magához ragadja azt, aki háborgatni

51
merészeli őt. A mi hajónk szerencsétlensége is ott következett be és azonkívül e
helyen elsüllyedt már egy nagyobb méretű angol, és egy norvég hajó is.
A Napistennek feláldozott üvegkoporsóban levő nőknek ruhája és fejdísze is
még épségben megvan. Ruhájuk valami üvegszerű anyagból volt.
Az egyéb városokban, - bár a ti viszonyaitok szerint nem nevezhetők
városoknak, - még sok ékszer, edény, szerszámféle található meg a tenger fenekén
levő iszapban, bár beszőtték-fonták a tengeri állatok és növények.
A sziget északkeleti fele, ahol a főváros is volt kb 1600-1800 m mélyen
fekszik a tenger fenekén, másik fele mélyebben 2ooo-22oo m körül. Az érdekessége
az, hogy a magasabb hegyes rész (délnyugati rész) volt az, amely most mélyebbre
süllyedt.
Az előbb említett áramlás a legmélyebb pontról a hegyes oldalról tört fel, ahol
a kémikusok még most is őrzik, volt kísérleti telepeiken laboratóriumaiknak a helyét.
Azok ott makacsúl helytállnak, és még Krisztus szent igéivel sem sikerült hozzájuk
férkőznöm.
A sziget egyik csúcsa a mai Spanyolország felé nézett, a másik Afrika felé. A
félkörves behajlás pedig Amerika felé volt. Ez volt a hegyes oldal, mely most
mélyebben van lesüllyedve.
Szerszámaik acélnál keményebb anyagból készültek, mely a ti platinátokhoz
hasonló, de durvább fém volt és nem rozsdásodott.
A szobrászatnál a faragáshoz a szerszámok elébe illesztett gyémántot
használtak. Ez elég mennyiségben fordult elő és nem tartották nagy értéknek.
Kérdés: Milyen díszt viseltek a nemesek a fejükön?
Alfonz: Különösen szép koronája volt a főpapoknak. A főpapok koronája a nap
alakját követte és sugarai voltak, drágakövekkel kirakott díszek.
Főuraik, kik birtokolták az országot fejdiszükön elől kifli alakú holdat viseltek
nemes fémből kimunkálva.
A nemes asszonyoké gyöngyökkel volt kirakva, aszerint milyen nagy volt
férjének hatalma. Ezekből még sok van a tenger fenekén. Alfonz.

1956.év május hó 12.-én

Dicsértessék a Világ Ura, a Felfoghatatlan és Örökkévaló, Mindenható, Nagy
Teremtő Isten. Kérdezzetek kedves Testvéreim!
Kérdés: Mi célt szolgált a Napisten tornya? Kik és mikor építették?
Asirk: Volt egy időszak még jóval a katasztrófa előtt kb. 4ooo évvel.
A kézműveseknek, akik dolgoztak nagyobb megbecsülés járt. Abban időben
határozta el egyik uralkodó, hogy napéjegyenlőség napján nyújtsa át a főpap
ajandékát a Napistennek.
A torony talpazatának külső mérete 19x19 m nagyságú volt, a ti
hosszméretetek szerint. Oly nagy kör, ami ily nagyságú négyzetben elfért. A belső fal
összecsiszolt kő volt, melyet egy általatok nem ismert anyagból készült habarccsal
tapasztottuk össze. Ilyen sokféle dísz díszítette kívülről, az ötvösmunka kiváló szép,
remekei 4 irányban, a 4 égtáj irányában fogak álltak ki belőle, melyek arra szolgáltak,
hogy azon felmenjenek, 2o méterenként fél méterrel kisebbedett a kör. Ezt az
építkezést 3 évszázadon át folytatták.
Mindegyik uralkodó az általa épített rész minden fokába belévésette
címerének jelét, ami nálatok megfelel a névnek.
Az építmény a ti méreteitek szerint 13o m magasságot ért el. A tetején egy
kerek oltár állt, igen szép üvegkristalyokkal díszítve. Körülötte egy padka futott körül,
ahol a szertartást elvégezhették. Általában egy-egy uralkodó egy 2o m magas

52
szakaszt igyekezett készíteni, ahol a 2o m magasságban levő csökkenés
következtében mindig meg volt a félméter széles padka, mindaddig míg egy újabb
uralkodó jött, ki tovább kezdte, az ő 2o m-es szakaszát építeni.
A torony aljában egyetlen helyiség volt,ahol a szertartáshoz szükséges
kegytárgyakat és papi ruhákat helyezték el.
Nem részletezem, csak röviden mondom el, hogy a torony egy földrengésnek
esett áldozatul. A földrengést hatalmas villámlások és tűzhányó kitűrése követte. A
torony lehulló darabjai a lávába gurultak. Senki nem mert egyetlen darabjához nyúlni
és babonás félelemmel tekintettek a nap felé, aki felfogásuk szerint sértett
haragjában -, hogy közeledni igyekeztek hozzá -, azért pusztította el a tornyot, a
földrengés és láva pedig a házakat.
Kérdés: Mit használtatok fel a torony falának építő kövei összefogásához?
Asirk: Fő termékünk egy gumós növény volt, melyből lepényalakú kenyeret
készítettek. A napsugarakat lencsével vetítették reá és úgy sütötték meg. Ez volt az
úgyszólván mindennapi eledelük. Először a férfiak ettek, és amikor azok elvonultak,
nyúltak hozzá asszonyaik, és csak azután ehettek a gyerekek.
Kérdés: Milyen volt a nők helyzete a ti társadalmatokban?
Asirk: A nő helyzete az idők folyamán változott. Először mikor kialakultak az
un. kiskirályok, annak a kiskirálynak az anyját, aki megalapította királyságot, igen
nagy-nagy tisztelettel vették körül, és csaknem Istennek tekintették.
Később ez annyira változott, hogy bizonyos ünnepnapokon csak külsőséges
ceremóniával vették körül, a régi tisztelet elfoszlott, megszűnt.
Minden tartományban volt un. asszonyház, ami egyben fürdő is volt.
A későbbi időkben ezek a fürdők egészen külsőleges szép, csupa üveg
alkotmányok voltak. Különböző színű csiszolt üvegfülkék vették körül a medencét
heverőkkel. Ezekben a fülkékben várták az asszonnyá érett nők a férfiakat.
Különleges szép hangú üvegcsengetyük zenéjével - amit fiatal lányok
ütögettek, igyekeztek a melegvíz és a különösen erotikus környezet hatását fokozni.
Hogy a férfiak között a viták és veszekedések ritkán fordultak elő, az azért volt - az
én időmben - mert a magasabb rangú előtt - a rangot a születési kor döntötte el -
kitért az alacsonyabb rang fokozatú.
A gyermekeket együtt nevelték mivel nem tudták kinek ki a gyereke. A nők
közül a fiatalabb gyermeklányok és kiöregedettek dolgoztak, ők gondozták a
kisebbeket és azok külön házban éltek. Asirk.

1957. április 13.-án.

Dicsértessék a Mindenható, Örökkévaló, felfoghatatlan Nagy Teremtő, Isten.
Eljöttem hogyha valamit nem tudtok, megmondjam nektek. Kérdezzetek Kedves
Testvéreim!
Kérdés: Mily viszonyban volt népetek Mexikó és Egyyptom népével?
Asirk: Az Egyiptomiakkal szoros bartáság és kereskedelmi kapcsolataink
voltak. A Mexicói nép - a Mayák elődei - pedig testvérnép, faj és nyelvrokon volt,
kiknek nyelvét megértettük.
Kérdés: Hogy hívták azt a főpapot, ki először rendelte el az evezős emberek
szemeinek kiszúrását?
Asirk: „Ahora”. A ti nyelveteken hasonlót jelent az Isten ostorához, sújtó
kezéhez, korbácshoz.
Kérdés: Bagolyfejü vázákat Mexicóban is találtak az ásatásoknál, melyeket
Párizsban a Louvre-ben őriznek. Nem származtak azok Atlantiszból?
Asirk: Az könnyen meglehet, mert ajándékképpen a mindenkori uralkodók

53
küldtek oda követek által ily ajándékokat. Egymásnak. Egyébként a bagolyfejű vázák
rendeltetéséről tudtok. A halál sötétség, a bagoly az éjszakai sötétség madara volt.
Egy kis történetet mondok el a mexicói részről.
Egyik Atlantiszi uralkodó, egy mexicói uralkodó leányát kérte feleségül és 24
hajó kisérte a menyasszonyt kincsekkel és drágaságokkal Atlantiszba.
Az uralkodó vőlegény Atlantisznak legelőbbre nyúló földrészén várta a
menyasszonyát, mert úgy illett, hogy saját földjén fogadja. A menyasszony holtan
érkezett meg. Hogy mi okozta halálát, nem tudnám megmondani, csak a király
nagyon megdühödött és a 24 hajó összes legénységét megölette és a leányra
ráadatta a menyasszonyi ruhát és testét nagy gyászpompával elégették. A hamvait
az előbb említett vázába rakta, az egész díszes hajót melyen hamvai voltak, fehérrel
leborították, valamint a többi hajókat is. A legkiválóbb embereivel küldte vissza a
hajókaravánt az apához.
A kincseket az úton naponta elosztva kellett végig a tengerbe szórni.
Kérdés: A főtemplomba minden társadalmi osztály együtt mehetett, nem volt-
e minden kasztnak külön temploma?
Asirk: Egy fallal határolt folyosó vezetett be a belső szentélybe. Mellette két
oldalt folyosó vezetett be az első udvarba. Egy még rövidebb oldalfolyosó a második
udvarba, míg a harmadik udvar nyitott volt.
A templom jóval magasabban feküdt, mint az udvarok és igy a harmadik
udvarról is be lehetett látni a templomba.
Kérdés: Mire és mivel irtatok?
Asirk: Nem papírra. Az én időmben eléggé lágy anyag volt az, és rajzolták bele
az írásjeleket, amiket ha diszíteni akartak, ki is festettek, növényi rostból készült,
gumiszerű anyag hozzáadásával. Ez is változott időközönként. Volt, amikor táblára
véstek, volt amikor üvegre karcoltak és papírhoz hasonló anyagra írtak.
Kérdés: Mekkora volt Isisnek a Napisten városénak a lakossága?
Asirk: Amikor legnépesebb volt, sem haladta meg a 15-2o ezret.
Kérdés: Melyik oldala volt közelebb Atlantisznak a szárazföldhöz?
Asirk: Az Afrika felőli rész volt közelebb a szárazföldhöz.
Kérdés: A nemesség fejékeiken, melyet a férfiak viseltek, a kiálló csúcsok a
nemes rangját, vagy feleségeinek számát jelezte-e?
Asirk: Minél magasabb rangú volt, annál több aszonyt vett magának.
Gazdagságát is az mutatta, hogy a fejeiken hány kiemelkedés volt.
Kérdés: A sphinxet férfi fejjel és női mellekkel ábrázolták, sőt a gizehi sphinx
fején fémből készült aura nyomait is megtalálták. Volt-e annak valami symbóluma,
értelme vagy jelentése?
Asirk: Nálunk és Atlantiszban meg volt ezen ábrázolási mód, mely a
teljességet szimbolizálta, éspedig a férfi értelem, és a női érzelem kifejezése volt.
Kérdés: Említetted, hogy még nagyon sok régi kultúra van eltemetve, amiket
még a mai emberiség nem ismer. Hol merre vannak azok?
Asirk: Afrikában a homok sivatag alatt is vannak eltemetett városok, sőt
Afrika mérsékelt déli részén is. Amerikában is fent Kanadában. A szigetvilágnak
pedig igen sok letűnt kultúrmaradványa van, azok sokat rejtegetnek. Még a sűrűn
lakott Európa városai is a települések alatt szintén megtalálhatók az eltemetett régi
világ romjai.
Kérdés: Csillagászaitokon és vegyészeiteken kívül mily tudósaitok voltak még,
akik más egyéb tudományokkal foglalkoztak?
Asirk: Voltak, akik különböző kutatásokat végeztek a vizek és a hajózás körül.
Általában a vegyészet volt a legmagasabb fokot elért tudomány nálunk.

54
 Kérdés: Festőművészeitek csak a falra festettek közvetlenül, vagy egyéb más
vászon, fa, üveg, vagy csont anyagra is?
Asirk: Csak a falra festettek közvetlenül. Nagyon elterjedt volt az üvegre
festés is.
A nap felkelte és lenyugta különböző színű sugaraival, és kedveltek voltak, a
mélykék és az aranysárga színárnyalatok.
Kérdés: Voltak-e családok és voltak-e közösen nevelt gyermekek?
Asirk: Ez változott. Először minden család együtt élt. Később a gyermekeket
összeszedték és együtt nevelték, hogy ne kössék le a jó erőben levő munkaképes
szülők idegét. Asirk.

1956.május 12.-én.
Legyen békesség és csend. Csituljanak el a viharok és csendesedjenek el a
szennyesen kavargó hullámok, tisztuljanak meg és csillanjon meg a tengerfenék
mélységén az ezernyi megtisztult emlék.
Volt egyszer egy világ, ahol emberek éltek ugyan, de csírájában fojtották a
szeretetet és ezért fejlődésük, csak látszat fejlődés volt.
Alkotásaik magukon viselték a halál csiráját, mert ahol szeretet nincs, ott a
teremtés a bűn teremtése, és a halál a bűn aratása. A bűn által teremtett világ
elpusztul.
Szennyes habok iszappal fedik be, és emléke is csak halványan él.
De az ítélet csak az anyagra szól, csak a mulandót zúzza szét, a halhatatlan
fölött nincs ítélet. Az alkotó szellem bűnei által egy időre tétlenségre kárhoztatott, de
megszenvedett súlyos bünéért. Szeretetre és újabb, nemesebb alkotásokra vágyik.
Vannak ismét a földi életben ezrei és ezrei a letűnt világ alkotó szellemének, a
chemia boszorkánykonyhában, a festészet, szobrászat, építészet alkotó elméi között.
Ott vannak az atomerő kutatásainál, és ők azok kik leghevesebben harcolnak a
romboló, pusztító erők felszabadulása ellen.
A tökéletes teremtett mindenségben semmi sem történik ok nélkül és a
legsúlyosabb kataklizmák is egy szebb, tisztább életforma elindulásának bölcsői.
Ember, ne veszítsd el soha a reményt. Minden küzdelem vége örök, nagy
győzelem.
Kedves testvérek! Az elmondott szavakat szántam eme szellemi kör ülések
bejegyzésére.
Asirk.

55
 A zöldfényű barlang lakója.

Közöltetett a katasztrófa elől Atlantiszból elmenekült és Afrikában partot ért

szellemtestvér által.
Leadatott Erzsiké, látó és beszóló médium utján.
Székesfehérvár, 1953. május 17 és 1957 március l6.-án

1953. május 17.-én

Őseinktől nemzedékről nemzedékre fennmaradt szájhagyomány szerint

56
népünk egy Afrikától nyugatra fekvő szigetről származott. Fehérbőrű magas
kultúrájú nép volt.
Házaik és bútoraik nagy része üvegből készült. Világítószerűl egy vegyi úton,
laboratóriumban előállított anyagot használtak, mely erős, szép kékesfehér fényt
adott.
Az a nép az őshazájában a szigeten egy magas üvegernyőt kezdett építeni.
Bölcseik egyike figyelmeztette, őket, hogy mire a torony elkészül, országuk addigra a
tenger fenekére kerül. Eme figyelmeztetésre fából egy nagyobb, 50 láb széles és 80
láb hosszú hajót épitettünk.
A katasztrófa csakugyan bekövetkezett.
Villámlás, erős fénysugárzás és dörgés közben a szigeten lévő emberi
létesítmények mind feloszlottak és semmivé váltak, és földünk lassan-lassan a
mélybe süllyedt, és a tenger martalékává vált.
Mindazok, kik néhány százan a hajót építették, a hajóra menekülve a nagy
hullámok által kelet felé hajtva, hosszas szenvedés és hányódás után, Afrika sziklás
partjainál földet értek. Kincseket, értéktárgyakat nem mentettek meg, s magukkal
csak néhány használati, és emléktárgyat hoztak.
Sokáig bolyongott a sivatagban,valamint a hegyek és tenger között a kis
töredék nép, míg egy hegy tetején magának várost épített.
Állandóan várta a tengerentúl Mexicóban élő testvéreit, - kiknek nyelvét
megértette, - hogy egykor eljönnek értük és megmentve hazájukba viszik őket.
Egy alkalommal egy nagy, mintegy 12 km hosszú földalatti barlangrendszert
fedeztek fel, ami egy földalatti folyó medrét képezte, amit a geológiai felemelkedés
folytán, a folyó elhagyott. Ezen barlangrendszer bejárata egy cyprus oázisban volt. A
barlangban igen sok tisztavizű patak folyt keresztül és tavak voltak halakkal telve.
A barlangok falai, puha fehér színű kőzetből állottak, mely nagyobb részt,
rétegesen feküldt, amint a vizből leülepedett. Voltak különböző színű zöld, kék,
rózsaszínű rétegek is benne.
Kis népünk félve az erre lakó és kóborló araboktól, a földalatti
barlangrendszerbe költözött, állandó tartózkodási helyül és lakásul választva ki azt.
Több bejárata is volt a barlangrendszernek, amibe kisebb csoportokba
helyezkedtünk el. Nagyon kellemes egyenletes hőmérséklete volt.
Több patak folyás irányát áttörésekkel és a meder áthelyezésével
megváltoztattuk. Nagyobb esőzések alkalmával, amidőn a patakok megáradtak,
népünk a barlangban levő párkányokra vonult.
Világításul bizonyos fajta kristályokat használtunk, melyeket a napfényre téve,
azok a nap fényével telítődtek meg, és a sötétben kellemes zöldes fénnyel
világítottak, amit a barlang falai kellemesen visszavertek. E kristályok kezelésével és
a napra való ki- és behordásával külön ember csoport volt megbízva.
Dacára a barlangi életnek szemeink nem változtak meg, teljesen épek
maradtak és tisztán, jól láttunk.
Táplálékul a patakban és tavakban fogott halak, valamint a hegyoldalakon és
völgyekben tenyésző bokrok és fák gyümölcsei szolgáltak.

Vallásunk a Napisten tisztelete volt, kitől eredt minden élet. Hitünkben nem
csalódtunk, mert Isten a napon keresztül éltet mindeneket. Hitünk szerint a jók és
tiszták haláluk után a napba mentek és napsugárrá változtak, míg a gonoszakat
elnyelte az éj setétje, és a villámlás és mennydörgés vált büntető eszközeikké.
Ünnepeltük a holdtöltét, a természet tavaszi kibontakozását, és a termények
őszi betakarítását.

57
 A mennydörgés és villámlástól népem szörnyen rettegett és a felhőktől is igen
félt.
Orvosaink, gyógyszereik nem igen voltak.
Ha valaki gyümölcskeresés közben megsérült, úgy lefeküdt és sebét egy
világító kristállyal sugározták be, mely így bámulatos gyorsan, néha órák alatt
meggyógyult.
Írott törvényeink nem voltak. A szülők nevelték és oktatták gyermekeiket
minden szépre és jóra.
Technikánk nem volt. Szerszámaink fából és kemény kőből készültek.
Ruházatunk kötény, vagy rövid szoknyából álló ruhadarab volt, melyet az
asszonyok egy igen tartós fü szálaiból szőttek. Egy ilyen ruhadarab egy egész életre
elég volt.
Szerszámkészítésben embereink igen ügyesek voltak. Vezetőink az öregkorú
bölcsek voltak. Ők voltak tanítóink, tanácsadóink is, kiket nagyon tiszteltünk.
Fegyvereink nem voltak és azokat készíteni és viselni nem engedtek.
Népünk fehérbőrű faj volt, mely az állandó barlangi tartózkodás miatt még
fehérebbé vált. Közép, vagy annál kisebb termetű, s az asszonyok gyengébb
fizikumúak voltak.
Születések ritkábban voltak, s azok száma nem igen érte el az utóbbi időben
a halálozások számát. Gyakran mintegy jutalomképen a fák alá napkurázni húzódtak,
és ott elrejtőzve sütkéreztek.
Volt egy terem, a történelem terme, amelynek falain népünk történelme volt
domborművekbe kifaragva. Ezen domborművekből magyarázták el a bölcsek népünk
történetét, mely megmaradt ivadékról ivadékra szájhagyományként.
Az első kép országunk, Atlantisz pusztulását ábrázolja.
Villámok cikkáznak és nagy fényesség van felette, amidőn egy óriási sűrű
gomba alakú sötét képződmény emelkedik tel az ég felé, és elsötétíti azt, melyet
valószínűleg a chemiával foglalkozó tudósok okoztak az anyag atomközi
energiájának felszabadításával.
Mialatt a föld süllyedőben volt, utolsó képünk népem pusztulása előtt készült,
amidőn reánk sötétarcú arabok leselkednek.
lo-2o éven át több ízben észrevettük, hogy sötétarcú emberek figyelnek
bennünket, és a barlang bejáratát kutatják. Egy ízben midőn a bejáratot megrohanták
és a többi társaiknak tűz és füst által jelt adtak, hirtelen sötétszinű emberek jelentek
meg védtelen népünk között, és asszonyainkat elrabolni igyekeztek. A vágó és szúró
fegyverekkel ellátott arabok a kis 7ooo főnyi népemet mind legyilkolták.
Egy részük azonban nem találta meg a kijáratot a föld alatt és el is pusztult.
Én egy nyíláson át elmenekültem és midőn kiértem egy hegyen találtam
magam. Éppen reggeli napfelkelte volt s a Napisten vérvörös felhőkbe burkolva
jelent meg az égen. Kétségbeesésemben önkívületi állapotba jutottam, és a hegyről
lezuhantam és ott el pusztultam.

Számításom szerint 72oo évvel ezelőtt történt népem szörnyű kiírtása, mely
Atlantiszi menekülésünk óta 7-9 nemzedékből származott. Mint bölcseink
mondották, a menekülésünk alkalmával népünknek, még 1000 évnyi élet van a
földön engedélyezve.
Oly sok évezred elmúltával kegyetlenül legyilkolt ártatlan népem sorsa, - ki
mindennél a földön legdrágább volt nekem, - még mindig élénken él
emlékezetemben, mivel azóta még nem születtem le a földre - melynél összetartóbb,
egymást nagyon szerető és áldozatkész, tiszta és jobblelkű népet nem ismertem a

58
földön.
Fájdalmam sorsuk felett feledhetetlen, és többször elzarándokolok barlang
sírjainkhoz, hogy visszaemlékezve rájuk a kegyelem adóját lerójjam a nekem oly
kedves poraik felett.
Éppen azért nagy szent fájdalmamhoz híven megőrzőm lelkemben titkukat és
nem árulom el sírjukat, hogy profán, kapzsi emberek fel ne kutassák és meg ne
szentségtelenítsék, a nekem oly kedves és annyira szeretett maradványaikat.
A zöldfényű barlang lakója.

1957. március 16.-án

Dícsértessék a Mindenható és Örökkévaló Nagy Isten. A zöldfényű barlang
lakója vagyok. Kérdezzetek kedves testvéreim!
Kérdés: Volt-e valami bútorféle berendezésetek a barlangban? Ételeiteket
főztétek, vagy sütötték-e? Tüzet hogyan gyújtóttatok?
Zöldfényü barlang lakója: A barlangnak bútorzata a régi hazából megmentett
ládaszerű asztal volt, amiben értékeinket tartottuk és egyben azon étkeztünk.
Táplálékunk gyümölcs és hal volt és igen nagy mennyiségű gomba. A gyümölcsök
szabadon teremtek, s a vadontermő fákról gyűjtöttük.
Csak ritkán és inkább éjszaka merészkedtünk ki a barlangokból.
A barlangban eltöltött 7-8 emberöltő nagyon meglátszik felépítettségünkön.
Egyre kisebbek, vékonyabbak lettünk és a vérünk színe sötétpiros volt a barlangban
tartózkodástól és a naphiánytól. A legkisebb sérülésre rendkívül vérzékenyek voltunk.
A tüzet két fa összedörzsölése által hoztuk létre, és az ételeinket, halat,
gombát főzve ettük, a halak által szolgáltatott zsiradékkal. A halat bent, a barlangon
keresztül menő folyó szolgáltatta nekünk a friss levegővel együtt, a barlang rejtett
pár nyílásán kívül.
Kérdés: Hogyan hívták földeteket, ahol laktatok?
Zöldfényű barlang lakója: A mi földünk Atlantisz volt és a barlang neve,
menekülés a pusztulásból (Mao tuanhov).
A barlangban szép emlékek is vannak, mert az ó-hazából elhozott ereklyéket a
sziklákba vájt üregekbe helyeztük és rejtettük el, hogy illetéktelen, idegen szem ne
láthassa.
A menekültek közül, akik művészek voltak, megalkották a Napisten
templomának kicsinyített mását. Ez egy barlangszerű mélyedésben ma is
megtalálható.
Fájdalmas szeretettel gyönyörködve nézzük most is többször, de nem
kívánunk vele dicsekedni, űzérkedni, sőt jólesik, hogy kíváncsi szemek elől rejtve van.
Az akkori hegylánc lekopott, s ma hullámzó homoktenger rejti el, ugyanúgy
mint az ó-hazát a tengervíz.
Kérdés: Voltak-e ünnepeitek, papjaitok és istentiszteleteitek?
Zöldfényű barlang lakója: Papjaink voltak, mindenkor a legöregebb férfiakból
csoportonként 3-3.
Olyan nagy ünnepet, mint az ó-hazában nem tartottunk, de mikor az ünnep
elérkezett, fehérbe öltöztünk a gyász jeleként, és leborulva zokogtunk a kicsiny
templom előtt.
Kérdés: Többfelé is menekültek hajón Atlantiszból, mikor a katasztrófa történt?
Zöldfényű barlang lakója: Több hajó indult el, mert a sziget egyik oldalán
kezdődött a katasztrófa, mely azonban nem egyszerre terjedt tovább mindenütt, és
amikor magasra szökkent a tűz, a parton levők a hajókra menekültek.
Hogy azután kiknek és hova sikerült eljutni azt nem tudhatom, mert a

59
borzalmas vihar háznagyságú hullámai dobálták a hajónkat.
Kérdés: Hányféleképpen van megörökítve történetetek?
Zöldfényű barlang lakója: Minden emberöltőnek a feladata volt, az ő
történelmét megörökíteni egy ilyen táblára. A ti időszámításotok szerint - egy
emberöltőre 7o évet számítva - 7 ilyen dombormű készült el, míg a 8.-nak csak a
kezdete, mert időközben bekövetkezett a katasztrófa. Ez a történelmi csarnok,
melyet a barlang közepe táján, a templom mellett helyeztünk el.
Kérdés: A tengerparttól mily távolságra esett a földalatti barlangotok?
Zöldfényű barlang lakója: A kiindulási pontja elég közel esett, alig 2-3 km-re. A
folyó a tengerbe ömlött és minden hulladékot, a barlangból a tengerbe szállított.
Meghaltjainkat is ezen folyóval küldtük haza.
Kérdés: A napisten tisztelete tovább is megmaradt?
Zöldfényű barlang lakója: Amikor a barlangba költöztünk, elbúcsúztunk a
Napistentől és nekünk semmi sem maradt meg, csak a rettegés, mely szállt apáról-
fiúra.
Kérdés: Hol folyt be a folyó a föld alá a barlangba? Voltak-e mellékfolyói is?
Zöldfényű barlang lakója. A folyónak több mellékfolyója is volt, amik ott
folytak bele a főfolyóba, és az lényegesen megduzzadva hagyta el a barlangjainkat.
Ahol a folyó befolyt, az nem közvetlen történt, hanem a földalatti víznyelőkben tünt el,
ahol pedig elhagyta a barlangot, buja növényi tenyészet és süppedékes lápos terület
követte azt, jobbról-balra, megakadályozva, hogy bárki is bejöjjön.
A folyó vízesésszerűen zuhant le az oldalról.
Kérdés: Vannak írásbeli följegyzések a barlangban?
Zöldfényü barlang lakója: Igen vannak, a történelmi csarnokba elhelyezve
azok is.
Kérdés: Mit használtatok a betegségek gyógyítására?
Zöldfényü barlang lakója: Nagyon sokféle növényt, és növényi kivonatot
használtunk gyógyításra és kábításra az ó-hazában.
A kábítás a büntetésnek egyik módja is volt. Ha a bűnös nem akarta az
elkövetett bűnt bevallani, a kábítószer hatására, akarata annyira meggyengült, hogy
megmutatta hogyan követte el a bűnt, hova rejtette el a lopott holmit.
Növényi gyógyszereink is voltak az ó-hazában.
Zöldfényű barlang lakója.

Atlantiszi szavak jegyzéke

Végtelen tenger Ovoul
Hideg köntöst kell felvenni Birha
Halál Fial
Nő szolgáló Bair
Halász, vizi munkás Fugao
Tudós Goda
Szolgapap Aulisz

60
 Pap,ünnepnél segédkező Fuvoa
Főpap Fu
Füge Beoba
Mesterséges fény Isis tua
Isten ostora Ahora
Tengeri szél Ho
Menekülés a pusztulásból Mao tuanhov
Hegy Fil
Napvilág Isis, voa
Levgő Hu
Emberégetés Tik-tek
Tűz melegítéshez Szú
Tűz Siik
Víz Sió, isz
Hold Orusz
Földút, utca Ahora
Napisten Isis
Anyaföld Mua
Viharos, szeles ég Sour
Borult, esős ég Is
Derült ég Ulur

Mú-földje – A múlt földje

61
 Székesfehérvár Erzsébet médium által 1959 - 1962

1959. augusztus hó 28.-án

Testvéreim! Szóval hívtatok, köszöntelek benneteket.
Szeretném, ha életünk tapasztalatát hasznosítanátok és megelőznétek a
katasztrófát.
A sötététség fejedelme hatalmas és ti a hatalmát növelitek. Az aranyat, a
kincset, a pompát. Hallgasságtok meg okulásúl a történetünket.
Volt egyezer egy földrész, egy hatalmas sziget, amely ma már a mélységes
tengerfenéken van.
Még halvány legendák is alig maradtak róla, alkotásainkból pedig semmit sem
ismertek. A ti tudatotokban úgy mint Mú földje él, és ha én a ti fogalmaitokra akarom
lefordítani, azt kell mondanom „Aranyföld”.
Hogyan mivel kezdjem? Gazdag, csodálatosan gyönyörű sziget volt. A
leggazdagabb fantáziájú festők arról mintázhatták volna az Édent. Délebbre feküdt
mint a ti országotok. Tenger vette körül, és a lágy meleg tengeráramlatok, örökös
tavasszal ajándékozták meg földünket.
A hegyekből lezúdúló patakocskák medre sárgállott a szemcsés aranytól.
Még most is, ilyen távolságból is megremeg a lelkem, ha a pompás illatos
virágerdőkre gondolok.
Rengeteg gyümölcs termett a fákon. A tenger és a folyók hemzsegtek a
halaktól és a méz elképzelhetetlen mennyiségben volt mindenütt. Erről majd külön
kell beszélnünk, hogy milyen módon éltek a méhek.
Egyetlen területe volt csupán a szigetünknek, amit messziről elkerültünk. Egy
hatalmas hegy, állandóan füstölgött, dörgött, tüzet okádott és veresre festette az
eget. Egy hatalmas tűzhányó volt ez, de akkor rettegve tisztelt Istenünknek neveztük.
Azt hiszem bevezetőnek elég ennyi a sziget milyenségéről. Majd a
továbbiakban az ott elő emberek életmódja mellett részletesen elmondom - az egész
életet - a szigeten.
Kérdés: Kedves testvér, milyen néven hívjunk téged?
Ol: Az utolsó nevemet mondom, melyben ott éltem az utolsó földi életemet. Ol
voltam.
Kérdés: Ugyebár szigetországotok a mai Csendes Óceánban feküdt, mennyi

62
volt a lakossága?
Ol: Ez való. Az egykori virágzó sziget fölött ma a Csendes Óceán ring. Hogy
mennyi ember élt ott, nehéz megmondani, mert népessége havonként változott.
Kérdés: Menny idő múlt el szigetetek elpusztúlása óta?
Ol: Az az idő, midőn szigetünk elpusztult, nagyon távoli, sok-sok ezer év
választ el titeket attól a kortól. A mi kultúránknak még a bölcsőit is alig ringatták
akkor.
*****************
....mivel általában cserekereskedelem volt.
Ez az intézmény hatalmas hasznot jelentett az egyénre és az országra
egyaránt, és nagyban növelte népünk tekintélyét is más országok felé. Megemlítem
még, hogy ebben az időben jelent meg az országban belső használatra a pénz. Ezt is
külkereskedelmi szervezet készítette. Az átadott áruk mértékének megfelelően
különböző nagyságban és különböző fémekből készült ez az érme. Rá volt préselve
az érte adandó tárgy ábrája. Pld. volt, amelyik kardot, dárdát, vagy fémből készült
láncot ábrázolt. Az iparos, ha átadott öt kardot, kapott érte öt kardjelű érmét.
Ha a gazdag volt az ember, ő is és családtagjai is külsejükön (karjukon vagy
lábukon) viselték gazdagságuknak a külső jelét. Azonban eme érméért, nem csupán
azt az árut kaphatta meg, amit ábrázolt, hanem kaphatott bármi mást is, aminek
értéke azonos volt a kard értékével.
Ahogyan a termékeink sokasodtak, finomodott a formájuk és
megmunkálásuk, úgy finomodott az értük juttatott érem is, formájában és
anyagában egyaránt.
Az elmondottakból látható, hogy a fejlődés igen meggyorsult. Mind újabb és
egyszerűbb előállítási módokat dolgoztak ki, hogy megkönyítsék és meggyorsítsák a
termelést. Az elkülönülés is szűnőben volt, mert rájőttek, hogy egymást segítve,
összefogva, eredményesebb a munkára képesek.
Általában a fémipar volt döntő iparág, de igen elterjedt a selyemszövés és
festés is.
Már említettem azt a tőlünk délebbre levő hatalmas népet, akiket mi eddig
csak a hozzánk tévedt kereskedők elbeszéléseiből ismertünk. Erről külön beszélni
kell, mert új történelmi korszakot nyitott az a nap, amikor megjelent partjaink
közelében egy hatalmas fehér hajó, nagy zeneszóval (hárfa és citera), és zászlók
lobogtatásával jelezve, hogy békés szándékkal jön.
A mi fegyveres embereink fogadták őket, megkérdezték, hogy mit hoztatok és
mit akartok vinn?
A szószólójuk elmondta, hogy ajándékokat hoztak a nép vezerének, tudást a
népnek. Szeretnék megnézni a mi csodás fegyvereink készítésének módját. Ezek a
jövevények, annak hatalmas népnek a követei (sámánjai, tudósok és papok egy
személyben) voltak. Ajándékokkal megrakodva kísérték őket a fővárosba, mely
hihetetlenül megszépült és meggazdagodott.
Tekintsük meg egy kicsit a hajót, melyet fegyvereseink őriztek, de az
érdeklődőknek készségesen megmutattak.
A hajónak nem volt vitorlája, a hajófenékben elrejtett emberek sem hajtották.
Érthetetlen volt számunkra, hogy mi viszi előre, amikor tüzet sem gyújtottak benne.
Nálunk akkor a gőzt mint hajtő erőt, gépek működésére már felhasználták. E
ragyogóan tiszta hajó legénysége azt állította, hogy az ő hajójukat a sámánjaik által
leigázott Viharisten hajtja. Ruházatuk hosszú és selyemhez hasonló anyagból
készült, és az általunk ismert népek között egyedül ők voltak azok, akik magasszárú
lábbelit viseltek, míg a többiek mezitláb jártak.

63
 Kérdés: Az újonnan érkezettek szintén fehérbőrű emberek voltak-e mint mi?
Kérdés:Utolsó testetöltésed mikor volt a földön?
Ol: Azóta nem voltam a földön, mióta a katasztrófa bekövetkezett.
Kérdés: Mekkora volt a szigetországotok?
Ol: Hatalmas nagy terület volt az, melynek északi felében volt a tűzhányó hegy
és annak sivár lávával fedett területe.
Kérdés: Szintén fehér bőrű nép voltatok mint mi?
Ol: Sem fehérbőrű sem barna, hanem kissé vöröses, a táplálkozás
következtében, halvány pirosas, mint nálatok, akit a nap lesüt, de nem barnul meg.

1559. szeptember hó 19-én.

Békesség lakozzon lelketekbe.
Sárgulnak a levelek. Ami tavasszal még rügy, szép igéret volt, most már mint
érett gyümölcs lehullott. Figyelmeztették az előzőekben az embert, az örök
változatosság állapotára.
Mielőtt visszatérnénk történelmünkhöz, mondjátok el, hogy az előző
közleménnyel kapcsolatban nem volt-e valami homályos , vagy valamely kijelentés
félrevezető?
Nem.
Koronként változó testvérek fogják ismertetni történelmünket, akik ama
kornak személyes résztvevői voltak.
Én még csak néhány szóval azt említem meg, hogy egy új kultúra kialakulása
mindig egy régebbinek a pusztulásából születik. És hogy milyen hosszú e lánc,
milyen régi a folyamat, emberi kifejezésekkel megközelíteni sem lehet, és a ti
fogalmatok szerint a végtelenbe vész.
A mi kultúránkkal is így van, vagyis a kulturát teremtő ember, a lelke mélyen
hozta vágyát is az elveszett világa után, és így a régi életből hozott tudatalatti vágyak
vezérelték egy új életben. (A ti mostani kultúrátokban sok vezető személyiség a
Marsról jött ide, hogy vágyait, álmait valóra válthassa, mert az ottani szellemiség,
vagyis irányító erő már fölébe emelkedett, és kiveti magából az önző egyéni
kiemelkedés vágyát).
Én jönni fogok még, és hozom az ottani, különböző korban ott élt testvéreket,
hogy a történelmi folyamatosság meglegyen.

Dicsőség először a Fényességes Nagy Úrnak!

Vavrik szól hozzátok, akit a kegyetlen népem atyjává tett. Még ifjú ember
voltam, amikor apám nyáját őrizve künn feküdtem a csillagos éjszakában. Pásztor
emberek népesítették be a sziget dús legelőit, meg-megtelepedve a hűs vizű
források mellett.
A már említett csillagos éjszakán az egyik fénylő csillagot megnyitá az Úr.
Ezüst tinta folyt belőle és e szó íratott a sötékék égboltra ”Vavrik fiam ne apád nyáját
terelgesd, hanem gyűjtsd össze az én nyájamat”. És még azon éjszakában
elbúcsúztam enyéimtől, és elindultam a magasságos parancsot teljesíteni. Vándor
utamon elmeséltem a velem történteket és csodálatos képpen, amit elmondtam
mindenki megértette azt, ugyanis a saját nyelvén hallotta.
Egyre szaporodott a nép körülöttem, vándoroltunk vezettetve csodálatosan
szép hófehér bárány által. A szigetnek egy olyan vízben gazdag, pompás legelőjű
erdővel övezett területére értünk, melyhez hasonlót elképzelni is nehéz volt. Ott
megtelepedtek az eddig összegyűltek, és mi ifjak elindultunk a sziget minden
irányába, a még távollevőket e gazdag vidékre elhívni. Persze nem mindenki jött, de

64
így is összegyűltünk sok-sok ezren.
Hogy az éghajlat milyen volt, arról előzőleg hallottatok. A természet szinte
mindent ingyen ajándékozott nekünk. Alig kötötte le időnket és erőnket a létért való
küzdelem. Így azután a csendes szemlélődés és a csillagos éjszakák, a madarak
éneke megindította (megnyitotta) belső füleinket és csodálatosnál-csodálatosabb
hangokat hallottunk meg. Ti zenének nevezitek. Én ma is keresem mindenütt, ahol az
életetek zenei élete hallható, de még nagyon távol vagytok attól, hogy a végtelen
harmónia hangját felfogjátok. Néha fogott el egy-egy akkordot a ti nagyjaitok közül
némelyik.
Most is előttem van a csodálatos kép az erdővel ritkásan borított hegyoldal.
Mozdulatlan hegyi tavacskák, csilingelő csengő-bongó vízesések és minden irányból
felcsendülő lelket megremegtető dallamok. Mikor feljött az első csillag, vagy
megjelent a napkorong, megszólalt minden köszöntő dallam.
Mindegyikünk maga alkotta meg a hangszerét és a lelkéből kiáradó örömet
adta vissza hangokban. Mem tudjátok felfogni, mert lelketekben nem fér meg annyi
érzés, amilyen fenséges volt ez. Amint nagy területen szétszóródott, sokezer
testvérünk alkotta dallam zsongító és mennyei édes zenévé olvadt össze.
Talán túl sokat is beszéltem erről az ideálisan szép korról, de szükséges, hogy
lelkiségünket megértsék.
Még csak néhány szót a hangszerekről. Mint mondottam, saját maga által
volt alkotva mindenkié. Voltak állati szarvból készült fúvós hangszerek. Voltak
kifeszített állati bőrből és hal béllel készített húros hangszerek. Fából faragott és
ugyancsak állati béllel készített nagyméretű hangszerek. Ti talán hársfához tudnátok
hasonlítani és rajta erősen megnövesztett körömmel játszottak.
Azt a csodálatosan összecsengő melódiai egységet egyetlen zeneszerző sem
képes megközelíteni.
Nem csoda, ha az égiek örvendeztek e gyönyörűséges zene hallgatásán. Jött
is az áldás bőségesen. Szaporodott a nép, szaporodott a nyáj.
Alig három emberöltő alatt, ahol a fiaink örökünkbe léptek, népünk
megtöltötte a sziget déli részét és mennyei békességben élt a teremtő Nagy Úrral, és
az emberekkel. Mert a fű szebben, dúsabban nő, a nap langyosabban mosolyog le,
az eső harmatos gyöngyszemként ékesíti a mezőt, amikor a mindenséget betölti a
lélek öröme, az élet örök szimfóniája. Gyorsan hangsúlyozom, nehogy azt higyjétek,
hogy ezek szépen hangzó szavak. Ha te a haragodat kiáltod szét a természetbe a
virág bocsukódik, az énekes madár elröppen, a harmat elszáll.
A természet adja vissza, amit te magadból felére sugárzol.
Kérdés: Hogy ruházkodtatok?
Válasz: Állati bőrből készítettünk csinos ruhákat, halak beleiből készült
cérnával és halcsontból készült tűkkel varrtuk azokat. Legkedvesebb színünk a
sötétkék ég színe volt, melyet ügyes halászaink a tengerből fogott halból nyertek.
Persze nem úgy gyártottuk a ruhákat, mint ti, sok-sok egyformát, hanem
mindenki maga készítette el ízlése és képességeinek lehetősége szerint.
A gyermekek nem kaptak bőrruhát, az a felnőtté avatás szimbóluma volt. A
maga készítette ruhában jelent meg a felavató ünnepségen. Olyan értelemben
szervezettség, urak parancsolók nem voltak. A vitás kérdéseket a családok
önmagukban döntötték el, és családon belül az anya döntése volt mindegyik fél
részére elfogadásra kötelező.
Táplálékunk gyümölcs, nyárson sült bárány, agyagba sült hal, erjesztettünk
tejet is, mely nagyon frissítő és üdítő volt.
A halat agyagba úgy sütöttük, hogy a megtisztítás és kibelezés után, illatos

65
gyümölcs és fűszerekkel megtöltöttük. Ágakból tüzet gyújtottunk és, ha a tűz
elhamvadt, megmaradt parazsát összekapartuk. A halat kétujjnyi vastagon
agyagpéppel burkoltuk be és a parázsra helyeztük. Amikor az agyagréteg vörössé
vált, a halat a parázsról elvettük, az agyagtapasztást óvatosan lefejtettük. Íze a
fűszerektől átpárolódva általatok nem képzelt fenséges ízű volt. Vavrik.

1959. október 24.-én.

Az örökkévalónak bölcsessége legyen veletek. Mielőtt folytatnánk, mondjátok
el pontosan, hogy volt-e a legutóbbi közleményben olyan tétel, mely nem világos,
vagy hiányos számotokra?
Kérdés: Milyen állat tejét erjesztettétek?
Vavrik: Kisebb házi állat volt, hasonló a ti kecskéitekhez, bár nagyobb volt.
Karcsú, mozgékony, aki önmaga kereste meg táplálékát.
Amint említettem a halat agyagba sütve szerettük legjobban, mert úgy volt a
legízletesebb. Az agyag sütés közben megszilárdult és ez adta az ötletet, hogy az
agyag égetését művészetté fejlesztettük, tökéletesítettük. Először dísztárgyaknak
használtuk, lakóhelyünk díszítésére. Később használati tárgyakat is készítettünk, míg
eljutottunk arra a pontra, hogy ezeket az agyagokat nagy négyzetes szögű darabokra
kiégetve először oltárokat, később templomot, majd lakóházakat is építettünk belőle.
Természetesen 3 évszázad is elmúllott amíg a fejlődésben ide jutottunk.
Az első lakóházak tulajdonképpen a ti szemetekkel nézve, kerítésnek
nevezhetők. Akkora területet fogott körül, amekkora egy család részére elégséges
volt. De az ilyen elkülönülés magával hozza a vetélkedést, a versengést. Ki tud
nagyobb területet bekeríteni. Ki tud magasabb, szélesebb falat építen, s a versengés
addig, míg csak nagyobb szorgalomra indít nem káros, de ha az irigység diktálja,
akkor gyűlölködést szűl. Általában az emberek akkor veszítik el a helyes utat, irányt,
amikor e világból bármit is magukénak vallanak. Amikor a saját egyéni tulajdon
kápráztatja el őket. A Teremtő a mindenséget egységes egésznek alkotta meg, abból
bármennyit is akarunk kisajátítani, az a természet törvényével ellentétes. Így tehát
kezdetét vette nálunk is az ellentétes erők növelése.
Mint ahogy mondottam az építkezés megindult. Falvak, majd városok
alakultak ki. A falvaknak és várorosoknak a legtöbbel rendelkezők lettek bírái és
vezetői. A művészetek közül a szobrászat volt az, ami legközelebb állt
lelkiségünkhöz.
A zene iránt egészen érzéketlen volt népünk. A szobrokat, általában a
megörökített mozdulat kecsessége jellemezte. Általában a mozgás művészete -
nem tánc volt - igen magas fokot ért el. Különösen csodálatos volt a viharszám,
melyhez a zenét a vihar, égiháború szolgáltatta. A vihartáncnál, ha valamelyiket
villám sújtotta agyon, úgy annak az egész családját különös tisztelettel vettük körül,
mert úgy hittük, hogy a teremtő méltónak találta arra, hogy magával ragadja.
Hittük és ismertük a belső ént, amit ti léleknek neveztek.
Az elképzeléseink homályosabbak voltak és koronkint változtak. Az első
időben a Napot és a látható égitesteket tiszteltük. Később odáig fejlődtek a vallási
képzeteink, hogy Istenünk a napban lakozó büntető és felmagasztaló személyek
lettek, akikhez csak a belső én, a lélek juthat el. Éppen ezért, hogy az elszólított lélek
még egyszer vissza ne kívánkozzék a földre, testét elégettük, s a hamvakat
szétszórtuk kelet, nyugat, észak, dél irányában.
Amint a városok, falvak kialakultak és a nép szaporodott, szükség lett arra,
hogy segítsünk a térmészetnek az élelem biztosításában. Kezdtünk gyümölcsfákat
ültetni. Nagyobb települések közelében tavat ástunk, melybe bevezettük a patak

66
vizét. A tavat természetesen a halak kedvéért ástuk a település mellett. Kezdtek
elkülönülni a különböző foglalkozású ágak is. Előljáróban minden család készített
annyi edényt, annyi építő követ, amennyire szüksége volt. Később amely családok
ügyesebbek voltak az edénygyártasban, vagy területükön jobb agyag volt lelhető,
azok cserébe adtak készítményeikből a másik családnak, ahol dúsabb volt a legelő,
kövérebb a bárány, cserébe bárányért.
Megindult a cserekereskedelem, természetesen az egyenlőtlenség egyre
fokozódott. Az ügyesebbeknek, az élelmesebbeknek egyre több lett a tulajdona, Én
családnak nevezem, de ti nevezhetitek közösségnek is, ahol művésziesen szép
érméket gyártottak, ugyancsak agyag alapanyaggal.
Ezek aztán annyira becsesek lettek, hogy értük minden kapható volt. Az egyik
oldalon megmintázva egy hal domborodott, a másik oldalon hullámzó tengelyből
felkelő napot ábrázolt.
Az érmék nagysága a ti méreteitek szerint mintegy lo cm átmérőjű volt.
A gyártásról annyit elárulok, hogy előre elkészített formába helyezték az
agyagot és színes mázzal vonták be.
Még meg kell itt mondanom a kép jelentőségét, hogy megértsétek. Amikor a
nap a tengerből felbukkant, mindenkinek kötelező volt a mosakodás, mert hitünk
szerint a napban lakozó teremtő is, mielőtt reánk hintené világosságát, megmártja,
megmossa magát a tengerben.
Most kövessük talán még egy ideig a különösen meggazdagodott falut.
Gazdagságukkal a szaporodásuk is együtt járt. Apa a fiát oktatta ki, tanította meg a
szép mestérségre. A falu egy hegy lábánál terjeszkedett. A hegytetőn keletnek
fordítva templomot kezdtek építeni. Ilyen érmékkel rakták körül a bejáratot, oszloptól
-oszlopig fűzért készítettek belőle és a következő században a család egy
nagyratörő ügyes bölcs tagja, elkészítette a templomnak a tetejét, mind-mind ilyen
érmékből. Kisebb-nagyobb kupolákkal. Különböző színű, ilyen fényes mázzal
kidíszítve csodálatos szinpompás építmény lett belőle. A szomszédos faluk, de az
egész nép áhítattal bámulta e nagyszerű építményt.
De, hogy a sok bámuló, ájtatoskodó el ne lopjon, vagy meg ne rongáljon
semmit e szépséges épületbe, állandó őrséget állítottak a templom oltalmazására.
Ez az őrség katonaság és papság is volt egy személyben. A család feje még mindig
a legidősebb asszony volt. A templom főpapjai mindig a családfő első szülött fia
voltak.
A család hatalma egyre nőtt, a többi családok, falvak is
gyarapodtak, ki ebből, ki abból, de a család fényét egyik sem tudta utolérni. Így
alakult azután ki néhányszáz év alatt az uralkodó császári család. Vavrik.

1959. november hó 29. –én

Békesség legyen veletek!
Szeretettel köszöntelek benneteket és őrülten felgyorsult világotokon álljunk
meg egy pillanatra és tekintsünk vissza.
Egyre gazdagabb, hatalmasabb lett hazánk. A nemes versengés serkentőleg
hatott az alkotó erőkre és szebbnél-szebb alkotások születtek. Az építészet,
szobrászat valóságos általános művészetté fejlődött. Ebben az időben kezdték
megírni a főtemplomban az Istenek történetét, fába vésett képírással. Egy vöröses
színű, nem szálas, de igen kemény fa törzséből 8 hüvelykszer 7 araszos téglalap
alakú táblákat készítettek. Erre írták meg a bölcs papok a teremtés történetét
időrendi sorrendben.
Évszázadok folyamán a hatalmassá nőtt az építmény, amely a könyvtárat

67
befogadni képes volt. Még néhány szóban elmondanám, hogy milyen volt az épület.
Oszlopsorok tartottak olyan tetőzetet, mely hétszögletes kupolákból állt. A kupola
szélén csatornaszerű eresz volt kiképezve, amelyen két hüvelyknyi távolságra lyuk,
nyilás volt vágva, és itt állandóan csurgott a víz. Úgy oldottuk ezt meg, hogy egy
folyót, melynek a vize a közelben folyt, felvezettünk a tetőzetre. Hegyoldalban épült a
könyvtár és a folyó állandóan öntözte vizével, mely ezután a folyóban folyt tovább.
Erre azért volt szükség, mert a tűztől féltettük a felmérhetetlen kicseket.
A táblák időrendi sorrendben voltak elhelyezve és ez egy sor emberöltőt
jelentett. A táblára a képek egy ásványi kővel - ti gyémántnak nevezitek - voltak
belevésve. Mi egy emberöltőre 75 évet számítottunk.
A kezdetleges időben csak a nap és a tavasz megújhodása volt az időmérték.
A későbbi időpontban, melyről most beszélek, többféle időbeosztás volt ismert.
Általában a holdtölte és a tavasz megújhódása volt az időmérték, azonkívül volt a
különleges örömünnep és az év kezdete. Azonkívül volt a nagy munka ideje,
ilyenformán négy évszakra oszlott az év.
Az időjárás mérsékelten meleg és a sziget helyzeténél fogva páratelt, mivel
tenger vette körül és viszonylag elég keskeny volt, hol a tenger közelsége a nagy
meleget és hideget mérsékelte.
A patakokban kimosott aranyat, akkor már kezdtük felhasználni. Az értékes
szobrokat vékony arany lemezekkel vontuk be. Szobrainkat kőből és fából, valamint
a különféle diszítő faragások is abból voltak.
A papok az ünnepeken egy-egy táblát felolvastak az egybegyűlteknek. Az írás,
olvasás kizárólagosan a papok feladata, más célból ebben az időben nem volt
használatos.
Most halljátok a történetet, melyet kénytelen vagyok hosszúságánál forgva
rövid összefoglalásban elmondani.
’’Méltóságosan feküldt tengeristenasszony, fenséges nagyságában
csókolgatta és igazgyönggyel hintette tele a ragyogó Napisten. Örök fényben,
ragyogásban éltek, és így egymásután vágyakozva, míg egyszer a nap nem bírta
tovább és lebukott az Istenasszony nászágyába. Hatalmas zúgással támadt fel a
tenger mélysége és egetverő vihara elsötétített mindent. A mélységet felszínre dobta.
Sűrű fekete ocsmányságként kavargott a víz. De fölkelt ismét a Napisten, és e
kavargó sötétséget egy pontra sűrítette, s így alakult ki a tenger közepén a mi
szigetünk. Körülragyogja, a tengert, finom, csillogó gyöngyökkel, drágakövekkel
szórja tele asszonyát, és nap-nap után látogatja őt, amikor eltűnik mindenek szeme
elől, és nászuknak szülöttei, a sziget lakói, az ősszüleink. Ez az első 75 tábla
lerövidített feljegyzése”.
Kérdés: A Csendes Óceánban levő, és elszórtan fekvő szigetek, minr Havai,
Tanga, Tahiti, Számon, Jap, Guam, Marquesad, stb. nem az elsüllyedt Mú földjének
maradványai?
Hlavik: Azok a Csendes Óceáni szigetek, melyeket említettél valóban azon a
részen terültek el, mely a mi földünk közelében volt.
De meg kell mondanom, hogy az ilyen nagy átalakulás az arányokban óriási
változást okozhat. Képzeljétek el, ha valami széttörik, és sugár alakban részeire
osztódik, mennyivel nagyobb területre terjed szét.
Ugyanakkor egy síkság összenyomódhat úgy, hogy 5-6000 m magas hegy
gyűrődik belőle. A mi földünk kb. akkora volt, mint az általatok Ausztrália néven
ismert földrész. Alakja dél felé - az egyenlítő felé - szélesedő körte alakú volt.
Kérdés: Vajjon az említett szigeteken élő, világos barna színű emberek nem-e
Mú megmenekült lakóinak utódjai?

68
 Vavrik: Kedves Testvéreim! A mi utódaink testi értelemben már nem élnek a
földön. Akiknek még a földön feladatuk van, és a későbbi életükben nagyobb
csoportban itt éltek, azokat ti indiánoknak neveztétek és azok most Amerika
középső részén találhatók.
És hogy miért voltak olyanok, azokra majd a később elmondottak
reávilágítanak.
Aranyon kívül nem használtunk fel más fémet, de a folyók és hegyek sok rezet
tartalmaztak, amiből mi szép zöld festéket keszítettünk és építési anyagnak is
felhasználtuk. Az épületek falait a hegyekben található különböző színű kövekből
építettük és formáltuk.
A csillogó köveket - gyémántokat - a hegyekben találtuk és sokkal nagyobb
darabokban voltak, mint amily nagyságban ti most ismeritek. Akadt ökölnyi
nagyságú is
Hlavik.

196o. január hó 3o.-án.

Békesség legyen veletek!
Térjünk tehát viasza ismét és vegyük fel a történet folyamát. Ez időszak arról
nevezetes, amit most elmondok nektek, hogy hihetetlen módon megnövekedett az
építkezés. Gyémánt élű vágó szerszámokkal művészies szépen faragták mestereink
a köveket. A mi épületeink a ti szemeitekkel nézve tömörnek és komornak hatottak.
Kevés nyílás volt a hatalmas falakon. A falvastagság olyan nagy volt, hogy
gyaloghintóval négy ember nyugodtan elsétálhatott rajta.
Egy kissé előrevágtam a tényeknek az épületek ismertetésével. Előbb el kell
mondanom egyet s mást a családi, - ti úgy mondjátok, - társadalmi életről.
Egy-egy családi közösség egy ily nagy rezidenciát épített olyanformán, hogy
minden hatalom az elsőszülött fiúé volt és a többi családtag őt szolgálta. Meg volt
szabva egy bizonyos mértékegységben, hogy egy-egy testvérnek, rokonnak, mennyi
követ kell beépíteni a családi erősségbe.
A nők szerepe egyre kevesebb lesz, és mintegy játékszert nagy becsben
tartották, de hatásköre egyre kevesebb lesz, és nem terjed túl a maga szűkre szabott
kis világán.
Egyre jobban elzárják a külvilágtól, ahogy az erősségek épülnek. Az idők
folyamán azután az Atyja, illetve a férje házát is ritkán hagyhatja el. Az elkülönűlés, a
féltékenység és a hatalom féltés az egyes családok között egyre nő.
Talán el tudjátok képzelni azt a légkört, ami kialakult ilyenformán.
Egyre jobban erősítik a falakat, egyre jobban őrzik kincseiket, asszonyaikat.
Kincseik, drágakövek, különlegesen szép és hasznos állatok, vagy hűs vizű forrás,
amit ugyancsak a falaik közé bekerítettek.
Most hagyjuk el a magányukba zárkózó várakat. Menjünk át a hegyvonulaton,
őserdőn és nézzük meg az ott élő embereket.
Elszakadtak az északi testvéreiktől, akikről az előbb beszéltünk, megtartották
a régi szokásaikat és ősközösségben éltek. Az éghajlat itt egészen más, sokkal
melegebb, és, ha a tenger közelsége nem enyhítené, egészen trópusi volna. Vidám
halásznép, akik csak akkor dolgoztak, ha megéheztek.
A kunyhóik - mert nem nevezhetjük másnak - fából, lombokból vannak
összetákolva és kúszónövény indájával megkötözve, rögzítve. Fából vájt 1-2
személyes vízi járművekkel hihetetlen gyorsan és ügyesen közlekednek és néha
távol a parttól is elmerészkednek.
Általában sokkal gyorsabban és ügyesebben mozognak a vízben és a vízen,

69
mint a szárazföldön. A kisgyermekeik csaknem előbb tanulnak meg úszni mint járni,
ezt mint jellemzőt az életmódjukra említem meg. Ruházatuk igen kevés. Állati
eredetű és növényekből készített kezdetleges és időt nem álló ruhadarabok.
Egy érdekeset kell még elmondanom róluk. Rendkívül szépen énekelnek.
Énekeik fő témája a madarak csicsergése és énekének utánzása. Általában
alkonyatkor, amikor a nap lebukik, a tengerparton összegyűlnek és énekkel
búcsúztatják a napot. A szóló énekesek egyes madarak trilláit utánozzák. A kórus
pedig két részre van osztva, az egyik a tenger mormolását, a másik az erdei fák
leveleinek zizegését utánozza.
Engedjétek még azt megjegyezni, hogy ez olyan csodálatosan szép,
harmonikus és megnyugtató, hogy a mai ember, ha ilyen hangversenyt
végighallgatna, gyógyszernél, orvosságnál többet használna agyonhajszolt
érzésvilágának.
Így élte a népnek ez e része természetes, gyermeki vidám életét.
Ha akarjátok ismét visszamegyünk a komor várkastélyok közé és bepillantunk
belső életükbe.
Mint mondottam az elsőszülött tejhatalmú ura volt a maga kis birtokának. De
lehet-e úr valaki ellenség nélkül? Ezt a történelemből is, de meg az érzések
elemzéséből is megállapíthatjátok, hogy az egyik a másiknak velejárója. Nem
akarom hosszan részletezni csak néhány szóval vázolom, hogy ezen egészségtelen
légkörben a cselszövésnek, gyűlölködésnek a csírái egyre nőttek.
Hogy az elsőszülött életét ne fenyegesse veszély, egy olyan családi törvény
született, ami szerint, ha az elsőszűlött meghal, mielőtt neki fia, tehát közvetlen
utódja lenne, akkor le kell dönteni a kapukat jajveszékelés közben. Azt jelképezi ez a
szertartás, hogy gazdátlanná vált a vár, testvér, rokon nem lehet az utód, hacsak nem
ikertestvér volt. Ha ilyen nincs, akkor küldöttek mennek a környező kastélyokhoz és
azok kapuinál nagy jajveszékelés közepette mondják el házuk romlását.
Ha valamelyik helyen akad elsőszülött ikertestvér, azt nagy diadallal viszik, és
a ház urává felkenik. Ha nem sikerül ily módon utódot találni, akkor szétszéled és
földönfutóvá válik a család. A várban senki sem maradhat, mert átok van rajta. E
törvénynek bölcs célja volt, megakadályozni a pártoskodást, és testvérharcokat.
Kérdés: Mú földje a mi időszámításunk szerint kb. mennyi ideje süllyedt el?
Hlavik: Kb. 3 ½-szer hosszabb ideje, mint Atlantisz vagyis kb. 28 ezer éve. De
nem egyszerre, hanem részletekben süllyedt el és ez kb. 2o-28 ezer évek között
történt. Először részeire szakadozott és az egyes részek külön-külön tűntek el a
tengerbe.
Kérdés: Kb. mennyi időre terjed Mú népének történelme?
Hlavik: Mintegy 2o ezer esztendőre. Ebből kb. 5 ezer esztendő telt el az idő
alatt, amit leközöltem. A többi 13 ezer év történetét majd felváltva, azok mondják el,
akik az időben földünkön éltek. Hlavik.

196o. február hó 27.-én.

Békesség fenséges mennyei békesség legyen veletek. Folytassuk tehát az
utat, melyben tükröződik ismét és ismét az emberiség sorsa. Mintha a cselekmény
változna, de a szereplők ugyanazok maradnak. Mielőtt tovább mennénk, van-e
valami probléma és mondjátok el meddig jutottunk?
Kérdés: Az eddig Mú-ról megnyilatkozott szellemek hol Vavriknak, hol
Vázaiknak, hol Hlaviknak mondották nevüket. Három külön egyéniség voltak ők tehát?
Hlavik: Nem egy személy, én vagyok. Helyes kiejtése nevemnek Hlavik.
Kérdés: Szeptember 19.-i leadásodban népednek csodálatos zenei

70
képességéről beszéltél, míg az október 24.-i közlésedben úgy nyilatkoztál róla, mint
aki a zene iránt teljesen érzéketlen volt. Melyik a helyes?
Hlavik: Elnézéseteket kérem, hogy nem voltam elég körültekintő. Lelkiség
szerint két külön csoportba osztható népünk. A történet ezen szakaszában az
elkülönülés még nem volt oly szembetűnő. Az egyik fajta a szép formák, házak,
városok megalkotója. A másik a szabad természet gyermeke, aki a tenger
mormolását, erdő suttogását és a madarak énekét úgy hallgatja, hogy lelkének
vészhangját érzi ki belőle.
Már közel kell lennünk ahhoz az időponthoz, amikor az elkülönülés a maga
teljes egészében bekövetkezett. Egyébként a város lakói számára szégyen volt a
zenét kedvelni, vagy művelni. Egy egész rövid időre kérem elnézéseteket, amíg
megérkezik az a testvér, aki első egyeduralkodója volt népünknek. Ő majd elmondja
népünk történetének következő fejezetét.
Hlavik.

Itt vagyok tehát. Szólaljon meg a múlt. Beszéljen el tehát mindent az

aggastyán, vagy erejének teljében levő harcos, vagy a gyermek.
Nem tudom hallottatok-e a szent Hegyről, melyet az élet Hegyének neveztek?
Csodálatos forrás fakadt a hegy oldalából, melynek medret vájt az alkotó emberkéz.
Az élet Hegye volt a születések helye. Ha az asszony érezte, hogy ideje elérkezett,
megtisztította magát a szent folyó vizében és az élet Hegyén készített lombsátorban
várta meg gyermekét. A lombok között a legkülönbözőbb gyógy- és mérgező
növények voltak beszőve és ez távoltartotta a veszedelmes rovarokat.
A különböző illatos füvek pedig eltompították az érzékszerveket, hogy az új
élet érkezését könnyebbé, biztonságosabbá tegyék. A gyermek elkövetkező életét a
csillagképekből olvastuk ki, mely a születése pillanatában volt látható. Mint egy
fecsegő agg, úgy beszélem el a részleteket, melyek a történet szempontjából nem is
érdekesek.
Előttem látom a lombházat, melyben a város leggazdagabb emberének
gyermekét várják. Éjszaka van és csodálatos fényben ragyognak a csillagok és az ég
peremén megjelenik egy üstökös. Lassú méltósággal hordozza uszályát, úgy néz ki,
mintha az ég apró csillagait állította volna szolgálatba. Egyszerre jelentünk meg, az
üstökös az égen, és én a lombsátorban. Ez égi jelből papjaink csodálatos életet
jósoltak. Amikor letelt a kirekesztési idő - a ti időszámításotok szerint - egyik
holdtöltétől a másikig, tehát egy holdváltozási időszakig tartott. A bevonulása a
gyermeknek igen ünnepélyes volt. Az apa a gazdagsága szerint, és aszerint, hogy az
újszülött milyen szerepre jelöltetett.
Illik tudni, hogy az elsőszülött a ház jövendő ura, a másodszülött a papja, és a
továbbiak a különböző elvégzendőkre lettek szánva. A megjegyzést a szülői ház
bejáratánál végezték el, olyanformán, hogy a különböző tisztségek jeleit a gyermek
mellére tetoválták. Az égi jelek következtében és mint a leggazdagabb ház eljövendő
urának, különös tisztelet járt nekem.
Nem részletezem ifjúságomat. Testi és szellemi képességeim felette állottak
kortársaimnak. Az ész és hatalom fegyvereivel egymás után tettem szolgáimmá
szomszédaimat. Az eddigi tanács helyett mindenben egyes egyedül én akartam
dönteni. Aki ellenkezni próbált, azt félre állítottam az utamból. Lassanként
mindazokat a helyiségeket, ahol nagyobb település volt, szolgálatomba állítottam.
Sokan elmenekültek az erdőkbe, és a déli tengerpart, lapos, mocsaras területeire.
Sok áldozat, sok vér kísérte utamat és kíséri ma is a rabszolgatartók útját. Egyetlen
teljhatalmú ura lettem egy rabszolgasorsba döntött népnek.

71
 Sokféle szép tervem is volt, amivel mosolyt szerettem volna csalni népem
orcájára, de kísérletem hiábavaló volt. Rettegett úr voltam, de semmi több. Talán ha
nem részletezem, akkor is megértitek, hogy milyen állapot uralkodott ott az emberek
körében. Aki tehette elmenekült. A kényelmesek körülöttem maradtak, de
kialakítottam belőlük egy mindenre kész végrehajtó hatalmat.
Talán meg kellene mondanom, mi volt az, amit a szolgaságba döntött
emberektől kívántam. Minden munkájuknak egy bizonyos hányada az enyém volt.
Bizonyos hányadot át kellett adni, még a gyermekekből is. Tabu volt a két
elsőszülötthöz nyúlni. A harmadikat már elvihettem.
Ilyen formán alakult a társadalmi létünk, és szikrázott körülöttem a gyűlölet, a
rabszolgasors miatt. Különösebb események nélkül, az elmondottak alapján
láthatjátok, hogy múlt el, milyen irányban fejlődött néhány századon keresztül
hazánk. Életem egyetlen említésre méltó eredménye népem szempontjából annyi
volt, hogy szerkesztettem egy hajót, melyet nem evezőkkel hajtottak, hanem a szelet
fogták, hogy táltosként repítse tovább a hajót a vizeken.
Kérdés: Mi történt az elvett gyermekekkel?
Rah: Azok fejtették és faragták a követ, melyből építettük a hatalom házát.
Még néhány szót a házról. Az én időmben még csak egy bekerített térség volt a
legkülönbözőbb kínzó eszközökkel felszerelve, hogy aki ellenszegült, kellőképpen
meg tudják büntetni.
Kérdés: Voltál-e többször leszületve a földön és hol?
Rah: Amit itt elmondottam, még azután kétszer éltem a földön, ugyanott,
másutt nem.
Rah.

196o március hó 27.-én.

A világosság és békesség kisérjen utatokon. Kérem mondjátok el hogy melyik
korról beszéljünk.
Felolvassuk.
Tehát ahhoz a korhoz érkeztünk, amikor a hatalom az egeket ostromolja. Az
építkezés óriási méreteket öltött. Nemcsak a hatalom és törvény házát építették a
népek nyomorultjai, kiszolgáltatottjai, hanem egyre több és több olyan udvarház is
épült, mely az illető család nagyságát, dicsőségét emelte. Megindult, az áldatlan
versengés. Egyre több és több hajót építettek. E hajókkal nemcsak halásztak, hanem
közeli, hajóval elérhető szigetekről elrabolták a gyermekeket, hogy rabszolgát
neveljenek belőlük. Ez elérhető szigetek lakói alacsonyabb és színesbőrű emberek
voltak, mint mi.
Áz egyik törvény szerint ezeknek a szerencsétleneknek egyik szemét
kiszúrták, hogy ismertető jel legyen és senki a mieink közül emberi kapcsolatba ne
lépjen velük. Egy fél századdal később még súlyosbították ezt a helyzetet, mert a
szigorú törvény ellenére, hol egyik, hol másik rabszolga tetszett meg fiainknak,
lányainknak. Így az új törvény értelmében még egészen ifjú korban ivartalanították
őket. Ezzel a fizikai erejük is megnövekedett. Egyre több és több rabszolgát
foglalkoztattak, hiszen a mi népünk fiai számára szégyenletes volt a munka,
márpedig a tunyaság, a munkátlanság a bűnöknek a legjobb melegágya. A közeli
környék lassanként elnéptelenedett.
A belső élet egyre erkölcstelenebb, egyre mélyebb fertővé vált. Ekkor találtak
reá egy szigeten egy rendkívül ügyes mozgékony törzsre, akik életük legnagyobb
részét a vízben gyöngyhalászattal töltötték. A férfiak halászaton voltak, amikor
reájuk törtek a szél szárnyán közeledő hajókkal. A távoli szigetek körül levő kis

72
lélekvesztőben, ahová gyöngyökért mentek, meglátták az idősebbek és a gyermekek,
akik figyelmeztettek őket a közeledő csoda madarakra. Sietve mentek vissza a
szigetükhöz, de az ellenség gyorsabb volt, és mire ők egyik oldalról partot értek,
addig azok a foglyokkal gyorsan elmenekültek. Tehetetlen haragjukban öntestüket
marcangolták és bosszút esküdtek a nagy föld sápadt arcú lakói ellen. Fájdalmuk és
haragjuk megsokszorozta erőiket.
Nagyobb és biztonságosabb hajókat készítettek és elindultak azokra a
szigetekre, ahol hozzájuk hasonló megrabolt népek éltek. Bosszút esküdtek és az
eskü apáról fiúra, szállt. Egyre inkább tömörültek. A kisebb szigeteket elhagyták és a
nagyobb szigetekre költöztek össze és egyetlen törvényt fogadtak el. Minden munka,
minden igyekezet ennek a célnak szolgálatába lett állítva.
Azt még meg kell említenem, hogy Mú népénél az ifjak öröksége egy hajó volt,
mellyel annyi rabszolgát kellett szereznie, hogy önálló házat alakíthasson. Az
elmondottakból következik, hogy az egyre veszélyesebbé és nehezebbé vált, mert
amíg kis csoportokban éltek a szigetlakok, addig 5-6 hajóval megtámadták és az
első rémület perceiben elvégezték pusztító munkájukat.
Amíg egyik részről az apró szigetek lakói tömörültek, addig a másik részről is
kénytelenek voltak az ifjak egész kis hajóhaddá gyülekezni.
Nem tudom érdekes-e, ha a kisebb harcokat részleteiben elmondjuk, avagy
elég, ha a lényeges, nagyobb változásokat említem. Úgy gondolom, hogy az
aprólékosság nem indokolt.
Említenem kell egy másik népet is, akik egy hatalmas szárazföldnek a lakói
voltak. Ezeknek a főfoglalkozásuk a hajózás és a cserekereskedelem volt. Ha
északnak fordulsz, akkor a bal kezed irányában feküdt ezen szárazföld. Egy
nyúlványa mélyen behatolt a tengerbe és
egy félkör alakú sziget sor kötötte össze a mi földünkkel. A félkört ér összeköttetést
nem kell szabályosnak érteni, csupán úgy, hogy egyik szigettől a másikig el tudnak
hajózni.
A nép legkeresettebb cikke volt a gyöngy, úgy hogy a gyöngyhalászok
szigeteit látogatták elsősorban. Volt ennek az országnak egy olyan uralkodója, aki
nagyon igazságos volt. Az ő hajóin elérkezett a híre a gyöngyhalászok
szerencsétlenségének, a hajósok elhozták a hírt. Mint említettem igen gazdag
ország volt. Róluk bővebben nem akarok beszélni, csak annyit, hogy gyönyörű
leányaik voltak, éjfekete hajjal és ruházatuk igazgyöngyből készült.
Igen megharagudott az uralkodó a sápadt arcúakra és a legjobb hajóival
segítséget küldött nekik, akik mestereik voltak az íjjak, és nyilak készítésének és
használatának.
A következő támadások a sápadt arcúak részéről véres vereséggé1
végződtek.
A két nép igen megszerette egymást és amikor a gyöngyhalászok között
kiemelkedett erőben és bátorságban és szépségben egy, akit vezérül ismertek el, a
két nép között a barátság megpecsételéseképpen az uralkodó a leányát és
kincseinek felét ajándékozta a sziget lakóinak.
Közben azok, akiket magukra hagytunk, tespedt életükben tovább süllyedtek
az erkölcsi fertőben. Bár egymástól is rabolták a rabszolgát, míg végre akadt
közöttük egy vezér, aki egységes nagy harcra hívta fel népének fiait. Hadihajót
építeni nem volt szégyen. Mindenki e nagy cél érdekében dolgozott. Hatalmas
támadásra készültek.
Persze itt hosszú évek munkáját értsétek. Ezalatt a másik oldal gyarapodott,
gazdagodott és az ő szövetsége folytán erősödött. Nem részletezem jobban.

73
Elérkezett a döntő ütközet. Megindultak a hajók a szigetvilág ellen. A hajókon
tartózkodott népünk minden számottevő férfi tagja. Megkezdődött a szörnyű,
öldöklő harc, változó szerencsével. A mérgezett nyíl megtette hatását.
Súlyos és hónapokig tartó harc után, néhány hajó menekült meg csupán, hogy
a gyászhírt megvigye. Hogy a pusztulás teljes legyen, siralmas kép fogadta őket
otthon is. A rabszolgák fellázadtak, pusztulás, öldöklés mindenütt. A szigetek lakói
pedig üldözték és utánuk jöttek, elfoglalva az egész földet, elpusztítva lakosait, és
lerombolva építményeit.
Egyedül a törvények házát hagyták meg elrettentő példaként. Népük
agyongyötört fiait, akiket még megtaláltak, drágaságokkal, ajándékokkal halmozták
el. Az egész nép tisztelete és kedveskedése vette körül őket. A vezér és a távoli
országból jött szépséges hitvese meghirdette az új törvényt az új hazában. Ezt majd
más alkalommal egy másik testvér fogja ismertetni veletek, abból a népből. Thar. (e
név megindulást jelent)
Mű földjének alakja és a félkörben húzódó szigetek fekvése, amint azt Erzsike
médiumnak megmutatták.

1960. április hó 23.-án.

Békesség legyen veletek, olyan szó ez, amit itt a földi ember alig ismer. Nem
tudom mennyit látttok a történelemből, de mindig mindenütt meginduló harc, a
békétlenség. Mikor lesz végre mindenki testvér? Fájó kérdés ez és ha a múltba
nézünk Káin és Ábel harcaival elindult a végeláthatatlan szenvedés sorozat. Meddig
is jutottunk el legutóbb?
Megmondjuk.
Testvéreim! Egy elpusztult, meggyötört ország fogadta vissza fiát. Az
elválasztó kerítéseket, a kiskirályságokat szétrombolták. Mindenki olyan munkát
végzett, amihez tudása, képzettsége, ereje volt. Közösen szép templomot építettek
az új Istennek, akit magukkal hoztak. Ez az Isten nem a harc, hanem a békesség, a
bőség Istene volt. Nyolc keze volt, és mindenkinek kezével valamit nyújtott. A
jóságos királynő, ki hazájából sok orvost, és papot hozott magával (egyszemélyben
orvos és pap volt).
Á sebesülteket, betegeket nagy közös táborba helyezték el és ott ápolták.
Igen sokféle gyógymódot ismertek e nagy népek fiai. Igen gyakori gyógyítási mód
volt, különösen sebesülteknél, hogy főzettel elaltatták őket és teljes nyugalmi
állapotban meggyorsították és tökéletessé tették a roncsolt szervek megújulását.
Igen sok gyógynövényt ismertek. Mérgezéseknek, súlyos láznak a gyógyszerét
tökéletesen ismerték.
Egy betegség volt, amelytől rettegtek, melyet élve rohadásnak neveztek.
Ezeknek a betegeknek a részére kijelöltek egy külön szigetet, melynek partjait több
helyütt figyelmeztető tüzekkel jelölték meg, hogy mindenki kerülje el, és időnként
élelmet és vetőmagot szállítottak oda.
A nép gyorsan szaporodott, benépesültek az elhagyott területek. Akik
elmenekültek, lassanként mind visszatértek szülőföldjükre. Az uralkodó senkinek
nem engedett meg kiváltságot. Mindenki mindenért megdolgozott. Ő döntötte el a
vitás kérdéseket, és nagy tekintélye volt személyének, hiszen kinek testét, kinek
lelkét orvosolta. Mindenki félte, vagy szerette.
Sok új szokás honosodott meg, amit távoli országból hoztak. Többek között a
faragott fából készült díszes házak, melyek a vizeken úsztak és a halásznép benne
lakott. Talán hallottatok már arról, hogy a zenét nagyon szerette ez a nép. A királynő
hazájából hoztak egy új hangszert. Egy nagy húros hangszert, melyen nők játszottak

74
és halcsontok segítségével pengették a húrokat. Még meg kell említenem, hogy a
királyné hazájában igen sokféle eszközt készítettek egy fémből, és ebből készültek a
hangszer húrjai is.
Ez az anyag hasonlít a ti bronz és réz alapanyagotokhoz, csak ott igen sokféle
eljárással, vegyítéssel tudták a legkülönbözőbb tulajdonságokkal gazdagítani ezt a
fémet. Volt lágy, könnyen hajlítható, volt rugalmass volt egészen szilárd kemény,
attól függően, hogy minek a készítésére használták. Igen sok használati tárgy
készült ebből .
Színe különböző volt. Volt vöröses, egész sötét, és volt egészen csillogóan
fényes, amikor ékszernek, vagy díszítménynek használták. Ebből készültek az
Istenszobrok is. A királyné rokonságában levő ilyen mesterek a lelhető ércekből is
megpróbáltak hasonló módon fémet készíteni, de ez nagyon nehezen sikerült, mert
itt más összetételű volt az érc. Egy fehér fényű anyag olvadt ki előbb, hamarabb,
mint az ők hazai ércükből. Súlyosabb volt és nehezebb. Ez talán a ti általatok ismert
ólomhoz hasonlítható. Még engedjétek megjegyezni, hogy azóta az eltelt évezredek
alatt a föld összetétele változott, mint ahogy örök változás van a földön, úgy hogy
csak hasonlók lehetnek a ti mai anyagaitok, de azonosak nem.
Ezért van az, hogy a régi leletek összetételének elemzésénél a mai
tudományotok megáll, mert nem ismerheti fel az egyes anyagok összetételét.
Kérdés: Miféle gyümölcsötök és táplálékaitok voltak?
Liú: Általában hal és gyümölcsök. A gyümölcsök közül a fákon érők voltak a
legelterjedtebbek. Egész erdők voltak a narancsfáitokhoz hasonló gyümölcsből.
Ebben az időben, amelyről most beszeltünk már meghonosdott a mai rizshez
hasonló kalászos termelése is.
Kérdés: Milyen házi- és vadállatok éltek szigetországotokon? ’
Liu: Háziállatok, oly értelemben, mint ahogy ti beszéltek róla, nem voltak.
Kisebb emlősök voltak a szigeteken és igen sok madár az egész kicsinytől az egész
nagyig.
Kérdés: Csak egy Istent ismertetek, a bőség Istenét?
Liu: Igen csak egy Istent, a bőség, az adakozás Istenét. A többit a harc, a
bosszú Istenét megsemmisítettük.
Liu /szobor formázó/

1960. március hó 25.-én.

Békesség legyen veletek kedves Testvéreim! Engedjetek meg egy kérdést,
melyre választ nem találok a ti lelketekben. Talán szavakba tudjátok önteni. Jártam
az emberek között és nem találtam az indító okát a rohanásnak, a hajszának,
önbíráskodásnak. A gondolattól féltek-e, melyet elfogni igyekeztek, vagy miért, hova
a rohanás hát. Kérlek ha lehetséges erre válaszolj.
Válasz: A nehéz megélhetési körülmények mindenkit az idő minél jobb
kihasználására kényszérítenek. Ma már az asszonyok és lányok is kenyér után
szaladgálnak. A két átvészelt világháború az emberek idegeit igen megviselte, ezért
idegesek a nagy városokban, mert a távolságok nagyok és mindenki siet és rohan.
Liu: Folytatom, ahol a múltkor elhagytam. Az élet egyre szebb lett. Az
emberek félelem nélkül éltek, sok volt a vidámság. A fiatalok egy bizonyos ideig
minden munkától, kötelezettségtől mentesültek és ebben az időben a ritmikus szép
mozgással, tánccal, zenével gyönyörködtették az idősebbeket.
Ebből a későbbiek során kifejlődött egy művészi nemzeti tánc, amit sok-sok
fiatal táncolt egyszerre. Először csak a szabadban, elegyengetett földön, később
oszlopokkal körülvett térségen táncoltak. Azután lépcsőzetesen emelkedő nézőteret

75
létesítettünk körül és a tánchoz a szebb hatások eléréséért színes, lenge szép
ruhákat készítettünk selyemből, amelyek eredetéről azt hiszem hallottatok.
Mi a selymet cserekereskedés útján szereztük meg. Később a hadjárat a
szárazföldről hozta át szigetünkre. Az fel van jegyezve nálatok, hogy főemberünk egy
király leányát vette feleségül és az hozta magával szolgáló leányait, kik értettek a
selyem tenyésztéshez és annak feldolgozásához. Sok egyéb hasznos használati
tárgyakat is honosítottak meg nálunk. Ügyesen készítették el a kőedényt, gyúrták és
égették. Készítettek azután díszes emelvényekhez ugyancsak ilyen építési anyagot
égetve, külső díszítésül nagyon szép különböző mintákban és színekben.
Itt a lassú, egyenletes fejlődést nem részletezem. Az alkotások egyre
tökéletesebbek és a szokásból törvény lett.
Most inkább elvezetnélek titeket egy különálló szigetre, ahol egész különös
esemény történt. Nem nagy sziget volt, de óriási jelentőséget nyert a mi életünkben.
Egyik napról a másikra az ott lakó halásznép észrevette, hogy a hegy oldalából élénk,
zöld füst tör elő. Rémülten menekültek el a közeléből és a tanácskozási helyen a
véneket hívták segítségül, hogy fejtsék meg a zöld füst titkát. Nem tudom mennyit
tudtok a vallásunkról, de azt tudjátok, hogy volt egy főpap, akinek vezetésével
elmentek a vének, hogy a csodát megfejtsék.
Akinek csak hajója volt, mind a kis szigetre özönlött és tisztes távolból várta
az eseményeket. Arcra borulva várakoztak és úgy érezték, hogy hullámzik velük a
föld, mint a tenger szokott vihar idején. Néhány hullámzás után nagy robajjal zöldes
színű víz tört elő és magával sodorta a főpapot és a véneket. Igen nagy
mennyiségben ömlött, sokakat magával sodort és a völgykatlanban megállapodott.
A tó felülete igen gyorsan tükörsima lett és csaknem a felszínen úsztak az
elsodortak. Nyitott szemmel, nyitott szájjal, élettelenül és időtlen időkig, vagyis amíg
ismét el nem nyelte a tenger a területet. Ott voltak benne e holtak, akik nem
oszlottak fel, de ha bármi élő belekerült, azonnal holttá vált.
Akik tanui voltak e szörnyű csodának, azok rettenetes félelemmel közeledtek
és tekintettek bele a tóba. A főpap fia kétségbeesett jajveszékeléssel hívta vissza az
atyját és az atya a tömeg felett megszólalt. „Térjetek vissza otthonotokba, ide csak
imádkozni jöjjetek és tanácsért. Mi vigyázunk rátok. Ha veszély fenyegeti népeteket
zöld füstöt, gőzt bocsájtunk az égre és azt minden szigetről meglátjátok. Menjetek
békességgel.”
Ezután ismét új szakasz kezdődött népünk életében. Egészen közvetlen atyai
kapcsolat alakult ki a testben élők és az elközöttek között.
Segítség, tanács, irányítás, minden onnan jött, ahol szélesebben vannak nyitva
az értelem kapui. A legközelebbi alkalommal beszélünk a szellemi kapcsolatok
mikéntjéről, ami azt hiszem titeket jobban érdekel.
Kérdés: Hogyan feküddt Mú földetek?
Liu: A mi népünknek Mú földje és a szigetek a tengerben Indiával egy
magasságban voltak.
Liu.

1960. július hó 3o.-án.

Békesség legyen veletek. Az elhangzottak után (az előtte szólt Prohászka
Ottokár beszédére céloz) nem tudom, szabad-e titeket ismét a hétköznapba hívni?
Igen eljutott népünk arra a pontra, amikor nem elégítette ki egy zamatos
gyümölcs, vagy a hajnal ragyogása. Keresni kezdte az élet célját. Minden nép
életében elkövetkezik e szellemi ébredés. Mi először a körülöttünk levő anyagvilág
csodáit szerettük volna megismerni.

76
 A tavat félkörben övező hegyek közül, mint tudjátok, vasban és rézben is
gazdag volt a vidék. Volt olyan hegy is, mely összetételénél fogva erősen mágneses
kisugárzású volt. A szórványosan előforduló jelenségeknek csodálatos jelentőséget
tulajdonítottunk. Persze nektek ez azért nem érdekes, mert ismeritek ezen érceknek
és fémeknek tulajdonságait. Az előzőekben említett tó gyilkos hatása úgy válik
előttetek érthetővé, ha elmondom, hogy különböző hegyekből előtörő vizek
táplálták.Vas, réz, salétrom vegyületével telítődve folyt össze és különböző sóknak a
keveredése okozta minden élet kioltását.
Ti az ott fellépő gyilkos erőt elektromosságnak nevezitek. Ahogyan a tó telítve
volt villamossággal és megölte a szerves életet. Azok a testvéreink, akikben a
félelem helyett a megismerés vágya ébredt, e jelenségeket kifürkészni igyekeztek.
Ehhez kértek és kaptak szellemi segítséget.
Aki az elindítója, mondjuk Atyja lett nálunk a kapcsolatoknak, érdekes módon
kapott üzeneteket.
Először egyedül probálkozott, később egyre többen jöttek hozzá a tó melletti
magányába. Idejét elmélkedéssel és kísérletezéssel töltötte, míg aztán
álhatatsságát megjutalmazta az ég.
Sugallatra egy nád belsejébe vasrudacskát, egy másikba rézrudacskát
helyezett el. Fölállt egy deszka emelvényre és a nép tisztes távolból nézte. Első
megnyilvánulásakor bejelentette, hogy az égiek (nap, hold, csillagok, mennydörgés)
szólnak az emberhez. Szövetséget kötöttek a mi népünkkel és a szövetség pecsétje
volt a tó.
Fennhangon elmondta ezt a jelenlevőknek, a szemeit az ég felé fordítva
könyörgött az égi jelért. Ekkor az imént említett két pálcát a víz fölé tartotta és
azután a kétféle vég érintkezésénél háromszor lángolt föl a villám. Ti ezt könnyen
megmagyarázzátok, de akkor még nálunk csoda volt.
Amik utána következtek, a ti számotokra is kissé csodálatosnak tűnhet. A
közös vágyak és közös kérdésekre, amit feltettetek e kettőspálca segítségével,
fénylő képekben jött meg a válasz. A kérdések egyszerűek, naivak voltak. pl.
sokaknak a testén sebek, tályogok jelentek meg. Könyörögve fordultak az égiekhez,
hogy csak a szent tavon adjanak választ, hogy mit tegyenek.
Válaszképpen kapták: kigyúlt fényből egy virág, mely gyakori a mi vidékünkön
és annak nedvét egy fémből levő tálba csurgatták, amit aztán úgy magyrázott meg a
szent ember, - üzenetek közvetítője -, hogy a megjelent kis virág főzetében kell
megmosni a betegeket. És csodálatosan meggyógyultak tőle. Így a fényjeles
beszéden keresztül sok mindent megismertünk a körülöttünk levő világból. A szent
embert égi küldöttnek, az új vallás atyjának tartottuk. Neve Halma volt, a villám
gyermeke, talán nem részletezem hogy ezen a téren fokozatos fejlődéssel mennyi új
megismeréshez jutott Halma. A nép tisztelte és rettegte. Szava döntőbb volt mint az
uralkodóé, s az uralkodó féltette a hatalmát tőle. A párviadaluk, mely elég hosszú
ideig tartott, a legközelebbi beszélgetésünk tárgya lesz.
Liu.

196o. augusztus hó 27.-én.

Békesség legyen veletek. Békesség és szeretet, ahogy az előttem szóló
testvér elmondotta. Szinte fáj, ha olyan eseményt kell elmondanom, amivel
ellenszenvet ébresztenénk bennetek. De ne a bűnt elkövető embert vessétek meg,
hanem az elkövetett bűn ellen vértezzétek fel magatokat.
Kedves TestvéreimI Mondjátok meg, hogy a legutóbb meddig jutottunk?
Megmondjuk.

77
 Az első időben az uralkodó kikérte a tanácsát a mágusnak. Nevezzük így,
mert tinektek így a legérthetőbb és a legjobban megközelíti a ti elképzeléseteket.
Nem is volt addig semmi baj, amíg az igazság utján járt, de a legszörnyűbb
gyengesége az embernek, hogyha bármi fölött hatalma van, rabul ejti a gőg, a
kísértések legnagyobbika.
Visszaélt a hatalmával. Kezdte rettegésbe tartani embertársait. A
szenvedések enyhítése helyett a rettegéseket ajándékozta embertársainak és a
napfényes világosság helyett az ólmos sötétségbe beledördülő villámokat.
Engedjétek meg, egy kitérőt tegyek, mert nagyon kikivánkozik a napfényre.
Szemléltem évezredek küzdelmét és úgy tapasztaltam, hogy a legnagyobb
veszély a legnagyobb kísértés földi ember számára, ha a szellemi erők fölött,
bármely formában hatalom adatik neki. Veszélyesnek tartom, a mai ember
szellemiekkel történő foglalkozását is.
Kevesen tudnak élni, a szellemek nyújtotta tudással, szerényen, alázatosan.
És amint a gőg, büszkeség, hatalomvágy, vagy bármilyen olyan előnyt fogadtok el
tőle, mellyel földi vonatkozásban, bárki fölé helyezitek magatokat, azzal a lépéssel
már nem Isten ajándéka sugárzik felétek, hanem ellopjátok a kegyelmi ajándékot és
föláldozzátok az ördögi gazdagításra, erősítésre. E fölött majd gondolkodjatok el egy
kicsit. De térjünk vissza a tó partjára.
Az uralkodónak nincs fiú utódja és elmegy hogy megkérdezze a hatalmasokat,
a természet felettieket, hogy mit kell cselekedjen. A nép nagy tömege elkísérte
szeretett uralkodóját, hogy együtt könyörögjön vele. Azt már említettük az
előzőekben is, hogy a válasz villámszerű jelekben szokott jönni, amelynek
megfejtését a Mágus hirdette ki a népnek. A jelen esetben kapott jeleket úgy
magyarázta uralkodójának, hogy a nép leányaiból áldozzon fel hetet a szent tóba és
ha második holdtöltéig még mindig nincs bíztató reménység, hogy utód jön, akkor
áldozzon fel 77-et.
Hogy milyen jelekből olvasta ki ezt a Mágus ez nem lényeges, de hogy az ő
vágya, gondolata az volt, ezzel a parancsszerű jóslattal, hogy a népet az uralkodó
ellen fordítsa. Keserves volt a gyermek elvesztése, de még fájdalmasabb volt, amikor
7-et áldoztak fel. A nép rettegve zárta be kapuit és rejtegette gyermekeit. A
gyűlöletet elvetni könnyű, mint a gyom burjánzik, elhatalmasodik és elfojt minden
nemesebb érzést.
Akinek viszont a Mágussal szemben lángolt fel haragja a gyilkos jóslatért,
annak a házát felgyújtotta villámaival, hogy hatalmát bebizonyítsa és a népet
rettegésben tartsa. Ne higyjétek, hogy a fekete mágiának nincs hatalma, ereje az
anyagban. A Mágus ellen összefogtak a gyermeküket vesztett apák. A
leggyalázatosabb halálba hurcolták. Fejjel lefelé fordítva kötözték fel egy útszéli fára.
Az utódja ismet az égiek kegyelmének tekintette tudományát és békességre,
tisztességre tanította a népet. Mondanom sem kell, hogy az első Mágus szelleme
nem tudott elszakadni bűnének szinhelyétől. Kísértései, sötét gondolatai arra
késztették jószándékú utódját, hogy elhagyja a gyilkos tó környékét és beköltözzön a
városba és a csillagok állásából és a hold sugárzásából tanítson.
Még nem találta meg az alkotó erőt, az egy Istent, de alkotásaiban, égi
jelekben őt segítette és félve tisztelte. Egyengette útját az eljövendő nagy prófétának,
aki megérzi és hirdeti a láthatatlan teremtőt. Ez is Isten kegyelme, hogy minden
népcsoport útján elküld egy prófétát, aki hirdeti az örök igazságokat. Akik
meghallgatják és hisznek, azok visszakerüljenek ez örök fényességbe.
Az építészet, festészet és selyemszövés egyre nagyobb mértéket öltött és
tökéletesedett. Építő anyagul a természetben előforduló követ használták fel

78
elsősorban, és az ajtókat, ablakokat színes, nehéz selyemfüggönyök pótolták.
Tudtok arról, hogy a vasat is ismerte népünk és egyre több gyakorlati tárgyat
kezdtek készíteni belőle. Festeni fára festettünk és a selymekre is, de az érték a
sima fára festett kép volt, amely az állatokat és a természet szépségét örökítette
meg. Embert lefesteni nem volt szabad. A vallás tiltotta ezt szigorúan. A festmények
leggyakoribb témája az állati élet megnyílvánulásának rögzítése volt.
Később az első Mágus idején a természetes képek helyett képzelt
szörnyállatokat festettek. A képeket kivül aggatták a házaikra úgy, hogy azt mindenki
lássa. Néphit, babona szerint távoltartotta a háztól a veszedelmet. A ruházkodás a
selyemgyártás növekedésével dúsabb, színesebb lett. Megkülönböztető színeket
viseltek a különböző korú, nemű és rangú emberek.
Legdíszesebb a papoké volt, fekete alapon a legszínesebb festményekkel tele
festve.
A férfiak ruhájának színe fehér volt és a ráfestett minták milyensége és
mennyisége elárulta korát, rangját, sőt még utódjainak számát is. A nők általában
egyszerű egyszínű ruhát viseltek, melyre mintát a gyermek megjelenése után
festettek. A színek határozták meg, hogy a nő milyen rangbeli férfiúnak a leánya,
vagy a felesége.
Még azt említem meg, hogy csak egy felesége volt egy embernek és a
leányok is ott együtt éltek az asszonyokkal. Általában a nők dolgoztak és úgy
vásárolták, ill. rabolták egymástól. Volt kezdetleges földművelés is. Különböző
gyümölcsökön kívül, melyek emberi beavatkozás nélkül termettek, volt egy növény,
mely gumóit a földben termelte meg, és sós vízbe főzve főtáplálékunk volt. Liu.

196o. szeptember hó 24.-én.

Békesség legyen veletek!
Azt mondták a testvérek, akik a közelmúltban a földeteken éltek, hogy a
fejlődés folyamata ismétlődik és igazuk van, hiszen az egyes eltűnt korok földhöz
kötött lelkei ismételten próbálják meg nem valósult, vagy rosszul sikerült vágyaikat,
elképzeléseiket életre kelteni. Amikor a korszak a legszegényebb, az elkövetkezőben
a legnagyobb erőt abba fogja adni. A mi népünk is a sok viszály után a testvériséget
(összetartozást) próbálta megvalósítani.
Az eddig elmondottakból is több helyen tör elő ez a vágy, és mindig az egyén
önzése zúzza szét a szép törekvést. Azt tudjátok az elmondottakból, hogy az állam
hitvallása milyen sötét utakra tévelyedett. A rémület, a rettegés soha nem lehet
táplálója a fejlődésnek. Új eszmék megszületése mindig ugrásszerű előrehaladást
jelent. Ezen előrehaladás kerékkötője azután a reákapaszkodó emberi önzés.
Visszatérve a rossz útra tért vallási élethez, új profécia, kinyilatkoztatás jelent
meg az egyik papunk személyén keresztül. A kinduló pont az volt, hogy a fizikai
jelenségeket megmagyarázta és misztikum nélkül létrehozta. Ezt a jelenséget
sokakkal megértettete, és mint erőt az ember szolgalatába állította. Nem egy ember
és nem egyik napról a másikra, hanem évszázadokon keresztül az elektromosság
volt a fizikai fejlődés alapja, hajtóereje. Talán
a fejlődés lépéseit nem követjük, csak nagyobb eredményeinél állunk meg.
Legelőször az első időszakban szikrázó fényt,világosságot árasztott az
éjszakában. Nem úgy mint a ti zárt szobáitokban, hisz nem ilyenformán éltünk, mint
ti, hanem a szabadban és nagy egységekben. Először csak egy hatalmas
elektromos fényközpont volt a szent hegy tetején. Azután mind több és több létesült
a fejlődés folyamán.
A ti elektromosságotok komplikáltabb és irányíthatóbb mint a mienk volt az

79
első időkben. Hogy fogalmatok legyen, a különböző fémmel telített folyadék állandó
kisülése volt az, ami a szikrázást okozta.
Ami viszont nektek még most sem sikerült, azonosulni, egyesülni tudott a
légkörben szabadon levő elektromossággal, s azzal telítődve, mintegy örök fény volt.
Olyan feszültségű és természetű elektromosságot sikerült létrehozni, ami
azonos természeténél fogva magához vonzotta a légköri elektromosságot. Ebből
önmagatok is következtetni tudtok, hogy milyen erőforrás adatott az akkori ember
kezébe.
Talán érdekes volna, ha elmondanám hogy először milyen kezdetleges
eszközökkel hasznosította az ember a hatalmas erőforrást. Voltak olyan cserjéink,
melyeknek külső héjjazata erős volt, és belseje szivacsos, mely apró csövecskékből
állott. E cserjének az ágait levágtuk és e laza szivacsos belsejét egy vékony kemény
szál segítségével átlyukasztottuk.
A szivacsos részben levő nedvesség az áthaladó nedvesség hatására
megszilárdult és így egy csontkeménységű belső fallá szilárdult.
Ezeket a csöveket ügyesen összeillesztettük és a csövek segítségével az
előbb említett telített folyadékból vezettünk le a patak vizébe. Amint a folyadék a
vízzel érintkezésbe került, egy bizonyos körzetben a halak elpusztultak és a víz
színén csak össze kellett szedni őket. Tehát a világítás után a második felhasználási
mód e csodálatos halászat volt.
Később azután a fémolvasztásra nemcsak a fényét, hanem a melegét is
kezdtük felhasználni. Arról már hallottatok, hogy igen sok réz volt a hegyeinkben,
majdnem tiszta, tömény állapotban és az elektromos hő segítségével, a számotokra
elképzelhetetlen méretű felhasználási korszak kezdődött. Itt ismét évszázadokat
képzeljetek el, olyformán, hogy ez ma ötször annyit teremt, mint amit a tegnap adott.
Hatalmas paloták készülnek csipkeszerűen szép mintázattal, (lásd az
ezertornyú templomot) erre még visszatérünk. Sokféleségében felszínre hozva a
réznek, általatok nem ismert tulajdonságait, a különböző kezelések hatására,
különböző hatásokat vesz fel. Alakíthatóság, hajlíthatóság, az aranyos fény
állandósítása, edzése, különböző vegyi és elektromos hatásokra a fém sokféle
snűvé tétele.
A házak belül selyemmel voltak bélelve. TaIán még néhány szét a pompa, a
fény, a ragyogásról. A nagy álmodozóitok, a mesemondók képzelete jut csak el a
színeknek és formáknak e sokféleségéhez. És hogy ebben a ragyogó környezetben,
hogyan élt, gondolkodott az ember, azt majd legközelebb mondjuk, ha kívánjátok és
majd akkor ismertetjük részletesen az ezertornyú templom történetét és
milyenségét.
Liu.

196o. nevembe hó 5.-én.

Békesség legyen közöttünk!
Amikor a régi-régi időkre, e régi szép időkre gondol, valóban minden
megszépül, mert az ember lelke a szép és jó befogadására hivatott. A fájdalmasabb
rosszat feloldani, elfelejteni igyekezik.
Láttátok az ezertomyú templomot? Hadd meséljek már róla. Az ember
bánatában és örömében is alkotni óhajt. Emléket állítani érzéseinek. Így épült fel a
csodás templom, egy évszázad alatt a ti időszámításotok szerint. Szebbnél szebb
csipkefinomságú faragásokkal. Ünnepélyes menetben indultak el a tartományok
küldöttei, művészei és egy időben, egyszerre érkeztek a szent hegyhez. Az első,
oszlopokon álló torony történetét már tudjátok. Arról már beszél tünk.

80
 Most eme első nagy ünnepünkön, az év első napján dícsőítő, örvendező ének
kíséretében felállította a tíz tartomány a tíz különböző tornyot. Hogy fogalmatok
legyen a milyenségéről el kell mondanom, hogy négy, hat, nyolc oszlopon nyugvó
egymástól független formájú és méretű tornyok voltak. Mindegyik tartomány
lehetősége és képességei szerint. Az oszlopok mintázata, a faragványok a tavasz
virágait, a felpattanó rűgyeket, leveleket ábrázolták. Amikor a tíz torony állt, a
tartományok papjai elfoglalták helyüket az újonnan épült torony alatt, és a főpap által
áldást osztatott. Megáldotta az új építményeket és a papi küldötteken keresztül,
áldást küldött a népnek.
Különféle illatos, gyógyító hatású füveket vittek a szertartásokról, melyeket
selyembe varrva betegek gyógyítására is használtak. Az első torony papja tanította a
láthatatlan és megfoghatatlan örök Istent, így ment ez loo éven keresztül. Fejlődtek,
változtak, sőt az anyag is, amit megmunkáltak. Sokat fejlődött az életforma is, de az
ünnepség külsőségeiben változott ugyan, de a lényeg ugyanaz maradt.
A későbbiek folyamán színes selymekkel, zászlókkal tették egységesebbé a
torony csoportokat. Nem tudtok elképzelni olyan csodálatosan szép, annyira
változatos és mégis egységes alkotást, mint amilyen eme istentiszteleti hely volt. Ha
most megterveznétek, egyszerre megépíteni egymás mellé, fölé, vagy alá, ahogy a
hegyoldal szintmagassága változott, képtelenségnek tartom, hogy sikerülne
hatásaiban ilyen egységes és mégis olyan sokféle, sokszínű alkotást létrehozni.
Bocsássatok meg, hogy ilyen sok jelzőt használok, de a ma látható
alkotásaitok között megközelítőleg olyan szépet nem láttam mint amilyen ez volt.
Mikor már teljes nagyságát majdnem elérte, egyik művészünk csodálatosan
szép világítást szerkesztett, mely az égre küldte fénylő üzeneteit. Messze földön is
csodálattal figyelték az égre villanó fényjeleket, melyeket „Áldás”-nak éreztek és úgy
helyezték el nyughelyeiket, hogy látói, tanui legyenek e csodás fénynek. Így aztán
országunk minden részében úgy épültek a lakóhelyek, hogy nyitott oldalukkal a
templom felőli irányba néztek.
Minden öröm, minden bánat központja e hely lett. Kár, hogy nem tudom elétek
hozni formájában, színeinek gazdagságával e csodás építményt, mert csak úgy
tudnátok megérteni, azt a vonzást, azt az erőt, amit sugárzott, amilyen lelki hatással
volt az emberekre. Közben sokoldalú fejlődés indult meg. Elsősorban jobbak lettek
az emberek, mert nemcsak félték, hanem tisztelték, csodálták is az Egek Urát. Hitünk
szerint az alap, a mindenek kezdete a föld volt, amelyen éltünk. Az egek sátrat
húztak a földünk és vizeink fölé. Ezen sátor kárpítja fönt egy másik sátornak alapja
volt, amelyben lakozott az Egek Ura. Ő küldte el a napot, hogy világítson, éjszaka
pedig a holdat és a csillagokat, hogy elmélkedni tanítson.
Az egek Urának olyan szeme volt, amely mindenen keresztül lát. Ő küldött
gyógyulást a harmatcseppben, mely fő-fő orvosság volt. Cseppentették a fájó,
duzzadt szemre, összegyűjtötték és megitatták a lázas beteggel. Készítettek belőle
borogatást az erőltetés okozta, elváltozás megszüntetésére.
Haragvó is volt az egek Ura. Égzengés, villámlás a haragjának a jelei voltak.
Hitünk szerint az egek Ura a mi templomunk felett lakozott, mert mondanom sem
kell, az egész világ közepe volt számára a templom. A nép ebbéli hite olyan erős volt,
hogy villámlást, jégesőt távoltartotta a megszentelt helytől.
Liu.

196o. december hó 3.-án.

Békesség legyen veletek!
Az elhangzottak után (az előtte beszélt szellem beszédére céloz) nem tudom

81
szabad-e lerántani titeket is ide a mélységbe. Szabad-e az imbolygó árnyékvilággal
foglalkoznunk, amikor tekintetünket a vigasztaló szeretetbe is kapcsolhatjuk.
Döntsétek el ti a kérdést.
Válasz: Igen.
Az ember itt a földi életben nagyon hajlamos a túlzásokra. A hitet
fanatizmussá torzítja, a szeretetet önszeretetté sorvasztja el. Így változnak azután
az elmelkedések és hullámvölgyek az emberiség útjain. A fizikai értelemben vett
fejlődés nagyon meggyorsult. Egyre több és nagyobb számú kézműves dolgozik, és
remek művekkel ékesíti, az amúgy is díszes templomvárost, és saját otthonát is.
Gyönyörű gyümölcsös erdőket, ligeteket létesítenek, nem a természetre bízva,
hanem emberkéz munkájával.
A kézművesek, amint mondottam, nagyobb csoportokba tömörülve egyre
újabb- és újabb eljárásokat és munkamódokat alakítanak ki, és kezdetét veszi, még a
ti mai állapototokban is meglepően színes és változatos selyemipar. Már beszéltünk
arról, hogy milyen csodálatos szép mintájú és színű selymeket állítottak elő.
A minták nagyrésze a természetet, virágokat, madarakat ábrázolta. De
elkezdődött egy olyan változat is, ahol valóságos aranyszálakkal és arany
lapocskákkal díszítettük a selymeket. Képzeljetek el egy mélykék kárpitot
(mennyezetet) amelyen arany csillagok ragyogtak és ha a hold fénye reávetődött,
olyan volt mint a sejtelmes mesebeli éjszaka.
Ahhoz, hogy tökéletesedjen és gyorsabb legyen e kelmék előállítása, kezdett
kifejlődni a gépipar is. Először csak kézzel forgatott fonó és szövő
alkalmatosságokat állítottunk elő.
Később egyre nagyobb teret hódított ez általattok is ismert anyag, a réz
felhasználása, tudniillik ez nálunk szinte tiszta állapotban fordultt elő. Az első
időben a rezet diszítő célokra használták és bűnnek számított ezt más célra, mint
templom céljára felhasználni, és megkövezték azt, aki gyakorlati célokra szerszámot
készített belőle.
Mint érdekességet megemlítem, hogy a nálatok ma használatban lévő díszes,
magas kelyheket, párolgó illatos olajoknak készítettünk. Ha ma ilyet láttok itt a
földön nálatok, az a gondolatom, hogy valamelyik ötvös művészünk köztetek, veletek
él. Később azután megtanulták a rezet egy általatok ismert fémmel bevonni, melyet
aranynak neveztek. Ez azért történt, hogy annak egyforma, világos sarga színe
megmaradjon.
A gazdagság és a pompa nőtt és ezzel az emberek elbizakodottsága is. A
kiváltságosoknak a templomihoz hasonló arannyal átszőtt kelmét szabad volt viselni.
A réz és az aranyozott kelyhek bekerültek a főúri lakokba. Az evő-ivó edényeik is a
fából faragott és agyagból égetett edények helyett aranyozottak lettek.
Azt nem tudnám pontosan megmondani, hogy ki és hogyan kezdte az egyik
gyümölcs nedvét erjeszteni, amiből azután bódulatot adó ital lett. A gyümölcs
formája talán a fügéhez hasonló, erősen leves, édes és illatos volt és ebből
valóságos erdőket ültettek. A papok félelmes hatalma csökkent és mágia helyett
megelégedtek a díszes szertartásokkal. A szertartások közé tartozott a sok tánc,
melyet az oszlopok közé, virágfűzerekkel ékesített fiúk, lányok járták ünnepélyes
alkalmakkor.
Később mikor az erjesztett ital fogyasztása nagyobb méreteket öltött, a
templomi ünnepségek táncosai, és táncosnői is felhajtottak ez italból és buja,
paráznaság helye lett a megszentelt hely. A tunyaság ikertestvére a bujaság, és e
kettő együtt, mint egy gyógyíthatatlan fekély fertőzi az összességet.
Egyre nagyobbak lesznek az aránytalanságok és a földi javak elosztása. Egyik

82
részről a gőg és kapzsiság, másik részről az irigység és bosszú érlelik
gyümölcseiket.
Liu.

1961. január hó l.-én.

Békesség és szeretet vegyen körül benneteket már e földi világunkban.
Látjuk, hogy ünnepeltek és mi lehet szebb ünnepi ajándék mint a lélek békéje.
De ha úgy kívánjátok, menjünk vissza a múltba és folytassuk a régi világunk
ismertetését.
Hát szálljunk alá és csodáljuk meg az ezertornyú templom gazdag alkotásait,
a sok fényes palotát és a jéghideg szíveket. Egyre élesebb elhatárolódás következik
be ember és ember között (úr és szolga), és két szomszédos gazdag között. Arról
már beszéltünk, hogy szúró és vágó fegyvereket gyártanak. A hatalmasabbak
megtámadják a gyengébbeket, elrabolják leányaikat és értékeiket. Ha fegyveres
szolgát foglyul ejtenek, annak fülét tüzes vassal lemetszik és azután mint
megbélyegezett, a legalantasabb munkát végzi.
A harc egyik részről pusztítást jelent ugyan, míg a másik részről tömeges
fegyverek gyártása (és tökéletesítése) újabb iparokat, újabb fejlődést hoz magával.
Mint modottam, a szúró és vágó fegyverek közvetlen az erő és a bátorság arányában
döntötték el a harcot.
Az egyik támadásnál új fegyver jelenik meg. Háromélű s megtüzesített fém ez
és fájdalmas halálos pusztítást okoz. Persze rövidesen a nagyok, az erősebbek mind
gyártják, éjjel- nappal dolgoznak a kovácsok. Egyik-másik nem tüzesíti, hanem ölő
méregbe mártja a dárdákat, melyeknek mérete, formája állandóan változik. A
megváltozott életforma szűkségképp megváltoztatja az építkezési módot is.
Őrtornyok épülnek faragott kőből, és egész kis városrendszerek alakulnak ki.
Időközben nagyon elszaporították azokat az állatokat, melyek az embert gyorsan
szállítják. Kisebbek mint a ti lovaitok, de rendkívül gyorsak és vadak. Ha sérülés éri,
vagy valamivel megdühítik, harap is. Harc közben a földön fetrengő sebesültet
dühödten szétszaggatja. Mindenevő, különösen kedvenc csemegéje a hal, és a csiga.
Talán tudtok arról, hogy nálunk igen sokféle csiga élt, amit táplálékul is
felhasználtunk. Igen erős fogazata van az előbb említett állatnak. Van egy
keményhéjú gyümölcsünk kb. öklömnyi nagyságú, mely egyik legkedvesebb
csemegéje.
Még csak annyit említek ezen állatokkal kapcsolatban, hogy harc előtt vérrel
és nyers hússal szokták megetetni, hogy vadabb legyen. Az emberek étkezésében is
fokozatosan nagy változás állt be. Mint tudjátok az előzőekből, a főtáplálék a
gyümölcs volt. Most egyre nagyobb mennyiségber fogyasztották a húst, főként
nyersen, sütve és az állat felfogott vérét isszák hozzá. Nem tudom vannak-e olyan
tapasztalataitok, hogy az elfogyasztott élelem milyensége is tükrözi a lelkiséget.
A hús, vér és állati ételek fogyasztása nagy általánosságban kegyetlenebb s
törtetőbb akarásra vall. Á növényfélék fogyasztása lefokozott indulatokat tükröz pl.
sem nagy öröm, sem nagy lelkesedés, sem gyűlölködés nem lesz olyan mértékben
úrrá felette. Joggal kérdezhetnétek tehát, melyik a jobb?
Kedves testvéreim! Amikor már egyáltalában nem kell táplálkozni, az
anyaghoz kötöttség, érzelmi fogyatékosság a lélek betegsége.
Még csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem a táplálkozás milyensége
befolyásolja érzelemvilágunkat, hanem az érzésvilágunk milyensége tükröződik a
testi kívánalmainkon keresztül is.
Talán emlékeztek még arra a szomszédos rokon országra, ahonnan a

83
fejlődést megindító erőket kaptuk néhány századdal korábban. Beszélnem kell arról
az országról, hogy a továbbiakat megérthessétek.
Már abban az időben is a miénknél sokkal fejlettebb volt az ipar.
Eltávolodtunk egymástól, s a kereskedelem is majdnem megszűnt, mert a nép,
a nagy szárazföld belseje felé terjeszkedett, vándorolt, ahol óriási kincseket talált.
Azért mondom, hogy kincs, mert felhasználni is tudták, és készítményeikkel
bejárták az akkori világot.
Nagy otromba állataikon sok csecse-becsét vittek, és cserébe érte hatalmas
értékeket hordtak össze. Ti ismeritek a porcelánt, de ők annak egy elképzelhetetlenül
finom és erős előállítási módját ismerték. A mese álmodók legszínesebb képzeletét
is túlhaladja ez a szín és forma változotosság, amit e kalmár iparos nép
összehordott. Valóságos porcelán palotáik voltak, drága selymes prémekkel bélelve.
Ismerték az aranyat, és mint diszítő elemet használták a porcelán készítésénél. Igaz,
hogy fegyvereket nem gyártottak, és mint mondtam inkább kereskedő népek voltak,
mint harcosok. Egyre nagyobb területeket szereztek meg és ajándékokkal tovább
vonulásra késztették azokat, akik kiterjeszkedésüknek útját állták volna.
Talán még csak annyit, hogy jelzett időben e nép lélekszáma tízszer nagyobb
volt, mint a mi népünké. Az elkülönülés mindig visszafejlődést, elkorcsosulást, a
terjeszkedés keveredést, gyarapodást, fejlődést jelent.

1961. február hó 5.-én.

Békességgel és szeretettel jöttem hozzátok. Az állandóan változó jövő
felébreszti érdeklődéseteket a múlt iránt.
A mozgató erő, a vágyak, indulatok, érzések ugyanazok. Minél alacsonyabb,
anyagiasabb érzésvilágú az embercsoport, annál sűrűbb, anyagiasabb a birtoklási
vágy. A bukás fokmérője, hogy mennyit kívánunk magunknak az érzékelhető javakból.
Isten gyermeke önmagát szétsugározza a mindenségbe, vagyis adó erővé válik. A
bukott gyermek mindent önmagának szeretne megszerezni. Ne haragudjatok, hogy
kissé eltértem tárgyunktól, de az elmondottak tükrében vizsgáljátok meg a mai földi
életet.
Térjünk tehát vissza a múltba. Igen, a nagy gazdag szomszéd, szemet vetett a
mi gazdag szigetünkre. A gazdagságot értsd a lehetőségekben. A szigetvilágunk
megközelíthetővé tette volna egy másik hatalmas föld elérését. Már említettem,
hogy hajójuk, mely elindult felénk, gazdag ajándékkal megrakodva, hozta az uralkodó
üzenetét.
Az üzenet így szólt: „Palotája fényét szeretné emelni, hogy gyermekének
élettársat kérjen a mi uralkodónktól” (Ti úgy mondjátok, hogy raffinált politika volt ez
részükről, hiszen az uralkodónak sok felesége és még több gyereke volt) Így tehát
akár fiú, akár lány volt, az ő számításuknak megfelelt.
Ilyen módon igyekezett okot és módot szerezni arra, hogy a hatalmat mind
jobban a kezébe kaparintsa.
Ismét hangsúlyoznom kell, hogy kalmárnép volt a fondorlatok mestere.
Megérkezett a díszes küldöttség. A szertartásokat nem írom le. A lényeg az, hogy a
mi uralkodónknak egy fia, és egy testverhúga volt. A húgának ugyan kijelölt élettársa
volt, de az uralkodó megszédült a csodálatos ajándékoktól és a gazdag
szomszéddal is kívánta a rokoni kapcsolatot, tehát eladta húgát a szomszédos
uralkodó ötödik fiának.
De ez a megoldás nem felelt meg a gazdag szomszéd terveinek, ő tért akart
hódítani és fiának megszerezni nálunk az uralkodást. A díszes mennyegzőre a
vőlegényt több száz személyből álló kíséret kísérte, köztük az uralkodó aljas

84
megbízottjai is.
Lakoma közben az volt a terv, hogy az uralkodót és fiát elveszítik és akkor
mint vérbeli örökös, a húga, vagy annak vérbeli férje kerülhet uralomra. Tervük nem
sikerült úgy, ahogy elképzelték. Az a testvérünk, akitől elrabolták asszonyát,
berohant az ünnepi szertartás alatt és mielőtt a jövevénynek adatott volna régi
szerelmese, a leány szívébe döfte a tőrt. A jövevénnyel - az idegen uralkodó fiával -
nem sikerült végeznie, csak megsebesítette, és az ünnepi lakoma helyett véres harc
támadt».
Az uralkodónknak sikerült végre lecsillapítania úgy a saját népét, mint a
vendégeket. Nem akart rossz viszonyba keveredni a gazdag szomszéddal és fiát
küldte követségbe ajándékokkal, fegyverekkel, különböző használati tárgyakkal és
népük szép leányaiból hetet küldött el engesztelésképpen.
A hatalmas király igen megörült a dolgok ilyen alakulásának és a
fegyvereknek. Még inkább örültek raffinált, kövér dúsgazdag tanácsadói.
Elhatározták, hogy ez eljövendő uralkodót ott mindjárt összeházasítják néhány
hercegnőjükkel. Galád terveik sikerültek is. Nem részletezem a pompát, a tivornyákat,
mely ebben az országban ugyanis mindennapos volt. Tervük tehát sikerült, vérszopó
népük elárasztotta országunkat. Nem szabadna ilyen erős jelzőket használnom, de
kissé elragadott az indulat, amint ennek a népnek jelleméről és ténykedéseiről
fellebbentettem a feledés fátyolát.
Talán röviden, vázlatosan tájékoztatnálak benneteket néhány
tevékenységükről és az akkori különböző népek életéről.
Nehéz a mai térképen megmagyarázni, hogy melyik ország hol feküdt, hiszen
három térképet átformáló kataklizma vonult át a földön.
A legutolsó kataklizmát a ti történelmetek is ismeri, Atlatisz elsüllyedése. A mi
országunk fekvése , mint tudjátok a mai Csendes-Óceánban, az egyenlítőtől északra
terült el és olyan helyzetben, hogy szigetünkről hajón el elérhető volt egy délebbi
földrész, ahová a kalmár nép eljutni szeretett volna. Nekünk csak parti hajózásra
alkalmas kis csónakjaink voltak, ők azonban nagy vitorlás hajókat is építettek,
melyekkel a nyílt vizekre is kimerészkedtek.
Szükségük volt tehát a mi földünkre és fegyvereinkre.
Csak még néhány szót a számukra ígéret földjének nevezett országról.
Az akkori föld legnagyobb tudású, legnagyobb műveltségű emberei lakták.
Hatalmas városokkal és a tudományok gazdag ismeretével. Róluk talán többet nem
is mondok, majd később térképen fogom megmutatni, hogy nézett ki akkor a föld.
Liu.

1961. március hó 4.-én.

A Teremtő jósága és békessége legyen veletek!
Látjuk új életre ébred a természet, s e bolyhos rügyecskék a megújulást
jelképezik. Nálunk a legszebb ünnep a tavasz, a virágfakadás ünnepe volt. Még jelen
állapotomban sem tudok ujjongó érzés nélkül elhaladni mellette De hol is hagytuk
abba?
Megmondjuk.
Mint ahogy az előzőekben beszéltünk róla, hogy az ipar mily gyors fejlődésnek
indult, megemlítem még, hogy rengeteg ércünk volt. A leghasználatosabb különböző
színű rezeknek a keverékei (ötvözetei) voltak. Megnövekedett a lélekszám is,
megnövelte népünket. Még mindig egészségesnek mondható volt életmódunk. Á
táplálék zöme gyümölcs és hal. Nehéz húsokat, zsírokat nem igen fogyasztottunk.
Az ércolvasztás sem volt káros hatással, mert nem zárt épületben, hanem

85
oszlopokon nyugvó tetőzet alatt dolgoztak Már arról is szó volt, hogy a
cserekereskedelem megnövekedett. Az akkori ismert világban híressé váltak a
fegyver készítményeink. Dél és észak, kelet és nyugat elküldte termékeit, kincseit,
fegyverekért cserébe.
Általában szúró és vágó fegyverek voltak, kard, dárda, lándzsa. A kereskedő
népekből nem a nép fiai, inkább az alantas erkölcsű kalandorok kereskedtek és
járták a tengereket. Így érthető, hogy sok csaló került át hozzánk, akik
ellenszolgáltatás nélkül akarták a hajórakományt elvinni. Az egyes kisembereket
(iparosokat) gyakran ki is fosztották. Ezért alakult azután egy Országos Védnökség,
aki a külkereskedelmet irányította, ellenőrizte.
Fegyverrel felszerelt nagyszámú testület volt, akik megállapították az
átadandó és átveendő árunak az értékét.
Felelet. Liu. Igen hosszúkás arcú, magas homlokú, finom, vékony hosszú ujjú
emberek voltak még a tengerészek is, kik máshol rendszerint izmos, nehézkes, durva
külsejűek, itt viszont magas, karcsú, finom csontozatú emberek voltak.
Liu.

1961. április hó 3.-án.

Békesség és szeretet legyen lelketekben. Nem tudom részletezzem-e, hogy a
valóságban milyen volt a hajtóerő.
A nálatok sokféleképpen alkalmazott villamosság. Talán engedjétek meg,
hogy a tárgytól kissé eltérjek.
Testvéreimmel megnéztük a ti mai földi életeteket, hogy összehasonlítást
tudjunk tenni. Ti mindent önerőből és eszetekkel igyekeztek megoldani. Félre
teszitek a hitet és az elfogadást. Nem tudom elég érthető-e, de megpróbálom
néhány példával megmagyarázni.
Ragyogóan süt a napsugár, éltető melegét, erejét nem kéritek, nem fogadjátok
el úgy a természettől, ha nem igyekeztek részeire bontani különböző módon hatásait,
alkotó elemeit előállítani, ahelyett, hogy kinyitnátok a hit ajtaját és engednétek ingyen
beáradni, vagy nem is tudom hogyan hivatkozhatok a körülöttetek lévő természeti
erőkre, melyek formálják, éltetik anyagi világotokat. Ti ezeket tagadni, vagy figyelmen
kivül hagyni igyekeztek és helyette lombikokban, retortákban állítjátok elő azt, ami
ingyen rendelkezésetekre áll, csak el kell fogadni. Mi a ti agyonhajszolt életeteknek
okát ebben találtuk meg, hogy az ember az eredendő bűnével (a tagadás és gőg) így
vívja harcát, hogy önmaga előtt is bebizonyítsa teremtő erejét, isteni eredetét.
Érdekes ez a fonákság, amit mindenütt tapasztalunk, hogy amit vélt nagy
tudásával megvalósít, az nem más, mint a teremtés anyagba vetített kis részecskéje,
és ezzel bizonyítja be legvilágosabban, hogy ő maga az ember az alkotó eszme, az
Isteni gondolatnak egy paránya.
Bocsássatok meg ezért a kitérésért de így talán érthetőbbé válik, hogy addig,
míg közelebb éltek a természethez, az emberek is próbálkozhattak minden irányban,
addig könnyen jutottak olyan megértés és meglátáshoz, amelynek eléréséhez, most
ezren verejtékezve dolgoznak. De Krisztus anyagba való öltözetével megváltozott az
eddigi állapot. Megszünt a próbálgatások időszaka és sürgetően elérkezett az igen,
vagy nem válaszadás deje. Akik igennel válaszoltak, követték Krisztust az elfogadás,
a visszatérés útján. A bizonytalankodók közösen létrehozták a nemet és most ez a
tagadás fogja nekik bebizonyítani azt, amit a feltámadás sem bizonyított nekik elég
megfoghatóan.
Testvéreim! Annyira ennek a csodás megvilágosodásnak a hatása alatt élek,
melyet elsősorban nektek köszönök meg és a veletek való szoros kapcsolatom

86
késztetett arra, hogy a titok nyitját keressem.
Még csak annyit engedjetek meg, megcáfolhatatlan tényként, hogyan
világosodott meg előttünk, hogy a teremtésben nincs nem, nincs tagadás. Ez egy
átmeneti állapot, mely önmagát szünteti meg.
De térjünk vissza, tehát az a nép nem nagy erőmüvekben hozta létre maga az
elektromosságot, hanem a körülöttük levő anyagi világban mindenütt ottlévő
elektromosságot használta fel.
Kérdés: Hogy hívták fővárosotokat, ahová az érkezett küldöttség igyekezett?
Lui: Fővárosunk neve Uanil volt. Lakosságának száma ebben az időpontban
kb. száz ezer volt, és dombos, lankás vidéken épült.
Kérdés: A hajót hajtó villamos gép hogyan kapta az áramot és hogyan
működött?
Liu: Amint láttam a hajó farában volt egy kis gépecske, mely mellett az azt
kezelő állott. A gép mintegy szívta magához a villamosságot. Á gépecskét
valahogyan elindította és ez egy másik nagyobb kerékre átvitte, majd hajtotta a hajó
két oldalán lévő lapátkerekeket, melyek a hajót mozgatták.
Kérdés: Csak magas, fehérbőrű emberek lakták azt a földrészt, ahonnan
hajóval jöttek?
Liu: Élt földünkön egy kisebb, zömökebb és alacsonyabb termetű, fejlettebb
izomzatú, barnabőrű nép is, mely inkább fizikai munkát végzett.

1961. május hó 6.-án.

Békesség legyen veletek, az a mennyei békesség, mely ősszekapcsol Istennel,
a végtelen szeretettel. Testetek vegyen részt a földi küzdelemben, de a lelketek álljon
magasan fölötte, a hétköznapok bajaiban és gondjaiban.
A lelketek végtelen és örökkévaló, ne engedjétek hát, hogy a mulandó gúzsba
kösse.
Kedves Testvéreim! Mi volt az utolsó mondás a múltkori leadáson?
Felolvassuk.
Kérdés: Mekkora volt a gép, mely a légköri elektromosságot felfogta?
Liu: Valamilyen előttünk ismeretlen fém volt, fényes fehér, tetszetős külsejű
és a kezelője különleges fehér öltözetben állt a gép mellett. Kezein is vastag fehér
kesztyű volt, mely védelmül szolgált.
Ez a kis gép vitte át azután az erőt a hajtóberendezésre, amely a hajó kerekét
hajtotta.
Az uralkodónak ajándékokat és a mi tanításunkra embereket hoztak
magukkal. Az ő tudósaik elcsodálkoztak a mi kohóink adta fémek megmunkálásán,
mely nálunk valósággal művészetté vált és apáról fiúra szállt.
Elmondották, hogy náluk egy kiemelkedő réteg - egy része csak népüknek -
foglalkozott e tudományokkal, a többség vallásos tisztelettel tekintett fel ezekre.
Nem tudom, hogy ti mennyire ismeritek az efféle megnyilvánulásokat. Ezek papok,
mágusok voltak. Ők külső erők, vagy inteligenciák segítségével ismerték meg a
természeti erőket.
Akik a gépeket és az eszközöket készítették, e mágusok utasítására
cselekedtek, és szolgái, eszközei voltak csak e tudomány és felfedezések
megvalósításának. Ezek csak utasításokat kaptak az egyes részmunkák
elkészítésére, de egészben nem tudták e gépeket megcsinálni. Erre azért volt
szükség, hogy tudásukkal, és hatalmukkal a fölényt a nép fölött megtartsák.
Nagyon fejlett volt náluk a csillagászat, és ismerték a különböző bolygóknak a
földre történő kisugárzásait is, mely nagyon hasznos ismeret volt részükre.

87
 Mint már említettem, több darab eljutott hozzájuk a nálunk készült
fegyverekből. Ennek az anyagát, készítési módját és tetszetős formáit szerették
volna megismerni. Ezért is volt első kívánságuk az ajándékok átadása után a kohók
megtekintése. E tudósok próbálták az ő kis gépecskéikkel (mert többet is hoztak
magukkal) a népnek csodákat mutatni.
Nem térek ki azokra, amit ti magatok is el tudtok képzelni (villámlás). Inkább
arról az eseményről beszélek, amikor egyik kohónál be akarták bizonyítani, hogy ők
gyorsabban és folyamatosabban tudják az ércet kiolvasztani az ő gépük
segítségével. A befogott légköri villamosság a gép segítségével kővé is átalakítható
volt. Az agyagba befogott ércre fúvatták az elektromosan keletkezett hőt. Az
eredmény váratlan és megdöbbentő volt.
A hatásnak kitett érc, alkotó részeire bomlott és iszonyatos hő és fény
formájában szétrobbanva, nagy-nagy területet perzselt fel, hol egy árva fűszál sem
maradt meg. A körzetben levő emberek egyszerűen hamuvá égtek. Még az is
elpusztult, aki e szörnyű területre jött, a szörnyűség megtekintésére, vagy
hozzátartozók keresésére.
E borzalmas szerencsétlenség után a hajónak és megmaradt utasainak
menekülnie kellett a nép haragja elől. (Itt közbeveti a ti tudományaitokban jártas
testvér. A légköri elektromossággal a ti mai tudósaitok a már meglévő ismereteik
birtokában kimondhatatlan rövid idő alatt megszüntethetnék az anyagvilágot, mert
ez az erő az, amely a megmerevült és általatok látható anyagot feloldja).
Abban a korszakban élő mágusok egy kicsit megismertek belőle, a
szolgálatukra is állíthatták, mert nem volt egyéb tudás a birtokukban.
A hajó megjelenése mégis új fejlődési szakaszt nyitott meg a mi népünk
életében. A légköri elektromosságtól rettegtünk ugyan, a rontás fejedelmének
lángpallosa nevet adtuk neki. Tehát a legszigorúbban elkerültük az ilyen irányú
kutatást, hanem a gyönyörű hajójukhoz hasonlókat kezdtünk építeni. A tőlük
ajándékba kapott edényeket kezdtük leutánozni. Kecses, karcsú formájú ivókelyhek
voltak. Nem ismertük azt az anyagot, amiből ők gyártották, de elkészítettük a nálunk
ismert anyagból az ő formájuk szerint.
Most röviden annyit, hogy az iparunk több ággal gazdagodott. Különösen a
hajóépítés fejlődött. Elkezdtük a új hajó építését a tőlük tanult forma szerint, de
meghajtó erőnek szénnel fejlesztett gőzt használtunk. E hajók építése és
felszerelése 2o-25 esztendeig tartott.
Ha úgy akarjátok, legközelebb ott folytatjuk majd, hogy a hajókkal hova, merre
indultak.

1961. június hó 3o.-án.

Békesség legyen veletek. Szeretettel köszöntelek benneteket. Beszélgessünk
arról, ami volt.
Amint tudjátok a fejlődés meggyorsult. Új lendületet adott az ismeretlen távoli
nép utáni vágy, kíváncsiság. Hajóinkat, amint elkészültek selyem zászlókkal
díszítettük fel. Fiatalságunk legjobbjai ünnepi díszbe öltözve, fegyverekkel
felékesítve megtöltötték a hajókat.
Ajándékként szépen megmunkált fegyvereket készítettünk. Amikor a bölcsek
tanácsa az indulást a csillagok állása szerint kedvezőnek találta, a sziget apraja-
nagyja összegyűlt a nagy búcsúztatásra. Szóltak a hangszerek, szállt a vidám dal és
megindultak a hajók abba az irányba, amely irányt megjelölték látogatóink.
Még itt meg kell jegyeznem, hogy a tájékozódáshoz az általatok is ismert
mágnestűt használták.

88
 Az útról nem sok érdekeset tudok elmondani. Kisebb viszontagságokkal 2o
nap alatt eljutottak ahhoz a szigethez, mely mintegy kapuja volt a keresett
földrésznek. A sziget egy hatalmas védő rendszerből állt, keskeny, hosszú félkörben
véve körül a földrészt. Amint hajóink a látókörükbe értek igen nagy mennyiségű és
kisméretű gyors hajó indult élénk a szigetről. Láncba körülvették hajóinkat és
megállásra késztettek bennünket. Azt mondották, hogy csak a küldöttség mehet be
az országba, és az is csak akkor, ha fegyvereit átadta.
A mi fiataljaink szégyenszemre nem akarták fegyvereiket leoldani. Némely
hevesebb szinte támadásra indult volna. Ekkor megdöbbenve tapasztaltak, hogy a
hajókból álló lánc, mely körülvett minket, valami földöntúli erőt sugároz.
Aki e láncba be akart törni , hogy támadást kezdjen, a fegyverén keresztül
szúró, égető fájdalmat érzett. Döbbenet futott végig rajtunk, mikor egy társunk a
figyelmetetés ellenére is erővel behajolt a veszélyes zónába és szemünk láttára
feketedett meg, és zsugorodott össze egészen kicsivé. A kis csónak mellyel elment,
ugyancsak elégett. A félelem és rettegés leírhatatlan volt. Minden kívánságot pontról
-pontra teljesítettünk. Az összes fegyvereket átadtuk, egy általuk hozott szállító
hajóra, de nem akadt ember, ki a küldöttségben részt venni akart volna. A végén
sorsot húztunk s így kerültem be én is azok közé, akiket átvittek a vezérük,
uralkodójuk elé.
Mielőtt a hajójukba egyenként átengedtek volna, minden ruhát levetettek
rólunk és valamilyen folyadékkal végigmosták testünket. Lenyírták hajunkat, azután
egy övékhez hasonló köntöst adtak reánk és így léphettünk az ő hajójukra. A
félelmünk és megalázottsálunk szinte leírhatatlan volt. A szigettől a szárazföld nem
volt messze. Amikor megérkeztünk sárga éles homok borította az egész belátható
területét.
Számunkra ismeretlen állatok várakoztak a part közelében, és azokra mi is, és
kísérőink is felültünk, hogy meginduljunk az ismeretlen utunkra. Egy fél napi
járóföldre feltűnt előttünk egy sziklás, kopár hegylánc. Félelem töltött el arra a
gondolatra, hogy e meredek sziklákat meg kell másznunk, de legnagyobb
csodálkozásunkra, amint közelebb értünk, láttuk, hogy barlangszerü nyílás van
emberkéz által formálva a sziklába. Mi nagyon rettegtünk, amikor beértünk a sötét
alagútba. Az állatok biztonságosan mozogtak, ismerték az utat, mi azonban a
sötétség birodalmának, az elkárhozás helyének hittük.
Rövid idő múlva azonban ismét derengeni kezdett a fény és mi egészen más,
egy meseországba jutottunk. Elképzelhetetlenül gazdag buja növényzet, szinte
méztől csepegő gyümölcsök, bódító illatú virágok kápráztattak el minket.
Hamarosan feltűntek a csupa oszlop, hófehér paloták. Elkápráztató művészi
faragások, mintha a kő engedelmes gyurmává változna kezükben. Süppedő puha
gyepszőnyeg vette körül a palotákat.
Volt egy hatalmas nagy épület, melyet a tudományok házának neveztek. Ide
vittek minket, hogy meghallgassák jövetelünk célját. Összegyültek az ország nagyjai,
ezt szóról-szóra kell érteni, mert mind magas szikár emberek voltak,
meghatározhatatlan korúak. Egy függönyökkel elkülönített helyen ült az uralkodó,
akit senki sem láthatott. Aki véletlenül meglátta, annak kiszúrták a szemét, és
kivágták a nyelvét. Az egész népe földöntúli lényként, Istenként szerette és tisztelte.
A kihallgatásunkról tálán majd legközelebb.
Kérdés: Milyen állatok voltak azok, amiket ti nem ismertetek?.
Liu: Ma már nem él ez az állat. A tevével rokon csak alacsonyabb és hosszú
szőrű.
Kérdés: Hogyan hasznosították a bolygók földre történő kisugárzását?

89
 Liu: Elsősorban gyógyításra használták, másodsorban, mint ahogy
mondottam is, igyekeztek a hatásokat hasznukra fordítani. Pld. az az erő, amely az
apály-dagályt okozza, munkát végezni is befogható. A légköri elektromosság
használatbavételéhez is igénybe vették az erőket.
Kérdés: Légy oly szíves a légköri elektromosságot felfogó gép nagyságát és
alakját a médiumnak megmutatni?
Liu: Mintegy 6o-8o x 6o-8o cm x 1 méter magasságú gép volt, és a ti
asztalotok alatt elfért volna. Valószinűleg valami könnyű fémből készült, hogy egy
ember által is hordózható volt. Kívül csöveket és fogantyúkat láttam rajta, valami
igen erős kétéltű tengeri állat bőréből készült, gömbalakú fújtató is volt rajta, mely
hol kitágult, hol összehúzódott a gép működése közben. A lényeg az, hogy az az erő,
mely lökésszerűen jött, az hozta a gépet működésbe.
Liu.

1961. julius hó l.-én.

Békesség legyen veletek. Szeretettel köszöntelek benneteket. Azt mondanom
sem kell, hogy ahhoz hasonló tisztaságot elképzelni sem tudunk mi, a természet
gyermekei. A tudomány háza egy hatalmas csarnok volt, oszlopokon nyugvó,
emeletekre osztva. A felső emeleten volt a nagy víztorony, amelybe a forrás vizét
nyomták fel állandóan. Ott laktak a belső szolgálattevők is, akik nagy méltóságnak
számítottak. A középső tehát az első emeleti rész volt a főtudósoknak a lakhelye és
kutató termei.
A földszinti rész volt a kutató terem, melynek hátterében elfüggönyözött külön
fülkében rendkívüli alkalmakkor és ünnepeken volt a főpap, kit a tudomány
Isteneként tiszteltek. Még meg kell említenem - amit soka sehol sem láttam - hogy
az épületnek oszlopai között egy állandó vízfüggöny volt, mely a termeket állandó,
egyenletes hűvösen tartotta, és a főbejárat volt csak szabad. A vizét az épület
tetején lévő toronyból kapta. A kellemes, hűvös nagy teremben csengetyükhöz
hasonló zene hallatszott, mely szinte ősszeolvadt a víz csobogásával, mely jelezte,
hogy megkezdődött fogadásunk.
Tiszta hófehér ruhában homlokukon és ruháikon fényes övvel jelent meg négy
a közvetítő papok közül, kik a tudomány Istenének közvetítették szavainkat, illetve az
üzenetet.
Különböző rituális hajlongások és szertartások után kérdezték jövetelünk
célját és ajándékaink milyenségét. (Fegyvereket és kézműveseink által készíteti
különböző tárgyakat).
Miután az ajándék tárgyakat is hozzánk hasonlóan fertőtlenítették, sorba
elhelyeztük a padkán, ami körülfutott a lefüggönyözött rész előtt. A jelenlévőknek is
és a függöny mögött levőknek is tetszettek ajándékaink. Ők ezt a színes fémet és
ötvös munkát nem ismerték. Természetesen egymás nyelvén sem tudtunk beszélni
és inkább csak jelekkel, mutogatásokkal, és az volt a kívánság, hogy készítsünk a
hozott tárgyakhoz hasonlót. Mi meg is tudtuk volna csinálni, ha találunk megfelelő
érceket.
Kísérőink vittek keresztül-kasul az országban és nem találtunk megfelelő
anyagot. Ők megharagudtak reánk és azt hitték, hogy nem akarjuk megmutatni.
Ajánlották az ő fehér fémjüket és színes festéket hozzá, de minden próbálkozásunk
hiába való volt. Ekkor elégették hajóinkat és azt mondták rabságra ítélnek, amíg
kívánságaikat nem teljesítettük.
Nálunk majdnem minden márványból és kőből volt a legváltozatosabb
színekben. A selymek, amiket vittünk rendkívül tetszett nekik és azonnal elvitték a

90
függöny mögé. A lágysága és puhasága tetszett különösen, de a színeitől féltek,
mert hitük szerint minden szín (a fehéret kivéve), minden bűnnek, tehát betegségnek
is a csiráit hrdozza magában.
Mikor megértettük, hogy a selyem készítéséhez hernyókra van szükségünk,
akkor meg gyorsan elzárták, mert meggyőződésük, hogy, ami állati eredetű, az
fertőzi meg a lelket-testet. Náluk a kettő szorosan összefüggött, mert a lelki bűn a
testen ütött ki betegség formájában.
Táplálékuk csak gyümölcs volt, és még egy érdekes megfigyelésem volt. Mind
magas és meghatározhatatlan korú, kissé fáradt megjelenésű volt. Semmiféle
indulat sem látszott orcáikon. Inkább gondolkodó mint érző emberek voltak.
Gyermeket és nőt nem láttam. Általában zárkózott titokzatos nép volt és köztük
tartózkodva nem tudtunk meg semmit belső életükről.
Kérdés: Milyen volt országuk felszíne?
Liu: Voltak hegyeik is, de nem annyira nagyok, folyóik és csatornáik is voltak,
melyek óriási gyümölcsös kerteket öntöztek.
Kérdés: Hogy hívták ezen országok népeit?
Liu: Mi fehér országnak neveztük el fehér ruháik és kínos tisztaságuk miatt.
Háziállatokat nem tűrtek meg és barangolás közben csak madarakat láttam.
Kérdés: Melyik tudomány volt az, amit leginkább miveltek?
Liu: Hogy a tudományuk mi volt, azt nekünk nem árulták el, de zárkózott
életük arra utalt, hogy összefüggéseket kerestek a nagy mindenségben. Csillagászat,
továbbá a fény és sötétség különbőző erői, hatásai, mellyel a ti tudományotok nem
igen foglalkozik. Nekünk az volt az érzésünk, hogy bábok között járunk és nem hús
és vérből való emberek között. Leghőbb vágyunk volt mégegyszer hazajutni.
Megmenekülésünk csodának köszönhető. Az egyik társunk megbetegedett.
Csúnya vörös foltok, sebek borították el a testét és akkor gyorsan egy hajóra raktak
minket, beindították a hajót az ő gépükkel, úgy, hogy az jó nagy távolságra vigyen az
ő partjaiktól. Amikor a kezelésnélküli gép megszünik működni, ott pusztulunk a
tengerbe valamennyien. Mibennünk azonban nagy volt a vágy hazakerülni.
Ruháinkat mit ők adtak ránk, összefűztük, ráerősítettük a hajó deszkáiból
készült pálcikákkal, hogy vitorlát készítsünk. Kiéhezve, szomjazva, elgyötörten,
megfogyatkozva sikerült hazajutnunk és a hajót a benne levő géppel a szárazra
vontattuk, hogy minél jobban tanulmányozhassuk. A gépet nem mertük és nem is
tudtuk működésbe hozni.
Hiszen sok népet ismertünk és mi magunk is időközben sokat fejlődtünk,
szaporodtunk, gyarapodtunk. A tőlünk északnyugatra fekvő országból, akikkel már
volt kapcsolatunk, egy nagy hajóhad, emberekkel, családokkal, kincsekkel
megrakodva jött országunkba. Ott testvérharc dúlt és a legyőzött és elűzött testvér
hozta magával kincseit és híveit«. Az volt a célja, hogy nálunk hadserege velünk
szövetségben legyőzze testvérét.
Liu.

1961. szeptember hó 2.-án.

Békesség és szeretet lakozzon szívetekben. Az a nagy igazi békesség, mely a
nagy mindenséget áthatja és világotokat a végtelen időkön át. Úgy hat ez, mintha
kicsiny hangya fel akarná tartóztatni a tengert. Még ez az arány sem jó, hiszen a
végtelenhez viszonyítva a föld és minden embere egy hangyácskánál is kisebb.
Tehát a végtelen békességet és az örök törvényt őrizzétek lelketekben, hogy azt
soha senki tőletek el ne rabolja.
Tehát anyagi értelemben a fejlődésünk nagyon meggyorsult. Sokat lendített

91
rajtunk a más országokból szerzett tapasztalat. Az iparosodás nagy fejlődésnek
indult. Már nem egyes családok dolgoznak, külön-külön. Települések, falvak, városok
tömörülnek egy-egy üzemmé és külön tapasztalatokból a közös legjobbat hozzák ki.
Különböző keverésekkel, ötvözésekkel a fémeknek új tulajdonságait ismerik fel.
Majdnem uralkodó ipar lett nálunk a fémipar. Igen nagy mennyiségben
készítettünk fegyvereket. Kard, lándzsa, tőr, vágó, szúró fegyverek voltak. Ez azért
volt abban az időben nagy jelentőségű, mert a körülöttünk levő népek alig ismerték a
vas, a réz és bronz előállítását. Akikről már említés történt, a tronfosztott minden
kincsét és a remélt győzelmének kincsét felerészben felajánlotta fegyverekért, és
harcosokért. Nekik volt egy olyan háziállatuk, ami sokban hasonlított a ti mai
lovaitokhoz, csak kisebb termetű, de igen szívós, nagyszerű, zömök, tömzsi állat volt.
Nagy teherbírással, mely az embert hosszú-hosszú útra elvitte. Ha a rajta ülő ember
lábát kinyújtotta, akkor lábai a földet érték.
Ezek az állatok nagy csoportokban voltak, és kímélték őket, hogy minél jobban
elszaporodjanak, mert harcosok, fegyverek és élelmiszer szállítására nagyon
alkalmasnak látszottak. A jövevények között sok volt az ügyes hajóács. A mi
hajóácsaink tapasztalatait és a zsákmányolt hajó építési módját összevetve, nagy
hajók építésébe fogtunk. A mi akkori ismert világunkban itt építették az első
emeletes hajókat. Elmés szerkezettel, nagy lapát kerekekkel hajtották. Fölötte egy
hajótér volt az állatoknak és az állatok élelmének. Fönt az emeleten volt az ember és
tartozékai.
Itt meg kell említenem, hogy a trónfosztott jövevény és a mi uralkodónk a
legnagyobb egyetértésben szövetkeztek a testvérharc és a ti időszámításotok
szerint 4 évet terveztek a teljes felkészülésre.
Egyezségük szerint minden családnak felfegyverkezve ki kellett állítani
évenként egy férfiut, olyant ki már megért 16 virágfakadást, de 30-at még nem. Így
aztán a sok fiatal férfit kitanították a fegyverek használatára, ügyességre és hosszú
utakon szoktatták az előbb említett állatokat és embereket a menetelésre.
Még azt kell említenem, hogy a nők a háborús készülődés ellen voltak. A
jövevények, akik elég nagy számban jöttek országunkba, mint mondottam már a
selyemkészítésnek és az üvegből készült csecse-becsék készítésének nagy
mesterei voltak és elkápráztatták leányaink és asszonyainkat mondva, hogy abból az
országból, ha meghódítják, mennyi kincset, mennyi díszt, ékességet hoznak majd
számukra.
Úgy lassanként az ország apraja-nagyja hiúságtól és kapzsiságtól fűtve,
megtett minden tőle telhetőt a cél érdekében. Nagy kisebbségben maradtak azok,
akik a régi nyugalmas életet visszakívánták.
Még azt meg kell említenem, hogy a család nem olyan kis egység volt, mint itt
a ti mai fogalmatok szerint, hanem 3-4 nemzedék összetartozandósága, ami kitett
3oo embert.
Most csak egy dologról kell még beszélnünk. A két vezér megegyezett ugyan
egymással, de mégsem bíztak meg egymásban, hanem a mi uralkodónk titkon
kémeket küldött a meghódítandó országba, hogy az ottani erőviszonyokról és a
várható kincsnyereség nagyságáró1 tájékozódjon.
A hír, amit ezek az emberek hoztak, egyáltalán nem volt biztató. A testvérharc
következtében nagy területek elnéptelenedtek. Mielőtt már az említett harcosok
hozzánk jöttek, felégettek mindent maguk után és a kémek nyomorról, éhínségről és
járványokról beszéltek.
Uralkodónk teljes titokban tartotta az értesüléseit. Szövetségesével a
legnyájasabb volt és minden eszközével igyekezett az előkészületeket gyorsítani.

92
Terve készen volt.
Amikor a hajókat elindítja, nem a trónkövetelő országába mennek, hanem a
neki igéretföldjének látszó fehérhajó országba. Hogy a terve hogyan sikerült, arról
talán legközelebb.
Liu.

1961. november hó 11.-én

Én is békességet kívánok nektek kedves Testvérein! Mert a békesség a
legnagyobb kincs, amit a földi életben elérni lehet. Elkészült végre a nagy sereg, az
akkori körülmények és lehetőségek szerint. Nem részletezem a hajók elosztását és
felszerelését. Annyit talán, hogy a fahajókat fémmel is bevonták, megerősítették és
az összeillesztéshez is fémből készült alkatrészeket használtak.
150 nagy hajó indult útra, számtalan kisebb hajó kíséretével, közel 4o ezer
emberrel. Ez minden eddiginél nagyobb méretű hadi cselekménynek indult. Talán
megpróbálom a távolságokat megmagyarázni, amennyire nekünk el kellett jutni kb.
6oo-7oo km, ami mára már nektek nem jelent távolságot, de abban az időben komoly
erőpróba volt, mert vendégeinket és segítségeinket úgy szétszórtuk hajóinkon, hogy
komoly ellenszegülésre nem is gondolhattak, viszont biztosítottuk őket, hogy rövid
harc után megerősödve megyünk az ő országukba.
Az út elég sok kellemetlenséggel és bajjal járt. Egyik hajónk víz alatti sziklára
futott. Egy másiknak megállapíthatatlan okból felrobbant a kazánja, és volt olyan
hajó is, ahol súlyos halálos betegség tizedelte meg a legénységet, úgy hogy
küzdelmes 27 napos hajózás után pillantottuk meg a szárazföldet.
Valószínű, hogy a fehérhajó ország lakóinak nagyon jó szemük, vagy
távolbalátó készülékük volt, mert alaposan felkészültek fogadásunkra. Hajójuk a mi
tömegünkkel szemben kevés volt. De voltak olyan szerkezeteik, melyekkel rémületbe
ejtették harcosainkat. Pl. az első hajók, amikor harci közelségbe értek az ő hajóihoz,
a hajón egyetlen embert sem lehetett látni.
A hajóról nagy félköralakú horgok nyúltak ki és a legnagyobb rémületünkre
fegyvereink maguktól elindultak és minden irányban hozzátapadtak ezekhez a
nyúlványokhoz. Sokan a rémülettől a tengerbe ugráltak. A hajók veszedelmesen
közeledtek egymáshoz és a fehérek hajói gyorsabbak lévén, félszigetektől távolodva,
mintegy magukkal vonzották a bűvkörükbe került hajókat. Ezt ti már tudjátok, hogy
mágneses volt az, amit mi még akkor nem ismertünk. Mint az elején mondottam,
kevesen voltak és esetleg két hajót tudott lekötni az ő egy-egy hajójuk, de az talán
úgy volt hogy egy az 5-höz, és így nagy rések támadtak, ahol a mozgékony kisebb
hajóink elérték a szárazföldet.
Rettenetes öldöklés kezdődött mert szárazföldi harcra nem voltak felkészülve.
Biztosak voltak abban, hogy hajóik visszafordulásra kényszerítik ellenségeiket. Egy
félsziget volt ez, melynek határai egyik részről a tenger, másik részről a járhatatlan
gyilkos sivatag. A harc eldőlt, amikor a szárazföldre tettük lábunkat. Kb. 12-15 ezer
embernek sikerült partra szállnia, a többi elveszett a hajókkal és a harcokban.
Amint mondottam ott már iszonyatos öldöklés kezdődött. Aki tudott
menekült, és a végén ott volt a sok ember, a rendezetlen hadsereg és a legnagyobb
probléma, élelem után kezdtek nézni. Közben a tengeren is befejeződött a harc és
akik élve maradtak rohantak hazájuk, otthonuk védelmére. Voltak kisebb
összecsapások, de ők látva túlerőnket, a menekülést tartották inkább időszerűbbnek.
Mi a tengerpart közelében maradtunk, mely tökéletesen kiépített raktárak
sorozata volt. Ez a nép nagy kereskedelmet folytatott, azért voltak a hajók kikötésére
öblök és raktárak építve. A raktárakban nekünk az akkori állapotban

93
hasznavehetetlen tárgyakat találtunk. Csontból faragott szobrocskák melyek között
sok, számunkra ismeretlen állatnak, madárnak kifaragott szobra volt. Díszes szép
edényeket találtunk, de mind üres volt.
Végre sikerült olyan raktárt felfedezni, mely fürtös gyümölccsel volt tele. Ott
aztán egymást taposva tülekedtek embereink élelemért. Így ért minket az első
éjszaka a szárazföldön, mely szikrázóan világos volt a csillagok és a hold fényétől.
Szorosan táborba kerültek embereink, tüzeket gyújtottak, őröket állítottak és a
megmaradt vezérek hajnalra tanácskozásra készültek.
Ahogy mondtam a kikötő körül inkább raktárépületek voltak és mögötte
homokos tisztás. Ez szándékos írtás volt, hogy ne legyen lehetősége észrevétlenül
behatolni az ellenségnek a szárazföldre. Most utána hatalmas őserdő következett,
melyen keresztül járható utak vezettek át a lakott terület felé, de a kijárat rejtett,
álcázott volt. A főbb útvonalakhoz elrejtett kis alagutakon el is tudtak jutni. Ezért,
amikor a tisztáson összegyűlt fehéreket a támadás érte, az úgy hatott, mintha
szétszórtan az erdőbe menekülnének.
Ez az őserdő elég nagy kiterjedésű volt, és nagyon alkalmas arra, hogy
elrejtőzhessenek benne és az ellenség kóborlás közben elpusztuljon ott. Az erdőn túl
kezdődött a tulajdonképpeni ország kultúrterülete.
Most térjünk vissza, hogy a vezérek úgy határoztak, hogy láncot alkotva az
erdő teljes szélességében keresztül kell hatolni. Talán ebben az esetben a
legcélszerűbb tervnek is látszott és tömlőiket megtöltve viszel, el is indultak a hajnal
első sugarával. A fehérek is állítottak őröket az erdő rejtett pontjain, ahonnan
szemmel tarthatták ellenségeiket. Úgy gondolták, hogy nem bírnak majd a
nehézségekkel megküzdeni és ha véletlenül egy-egy az útra téved azt ők levágják.
Tehát csak az utakat védték, mert biztosak voltak abban, hogy az őserdő
védelmet nyújt. Ők érzékeny kifinomult emberek voltak és nem számoltak a mi
durvább erőinkkel. Az áttörést ismét részletezem. A lánc szigorúan parancs szerint
nem szakadt meg és amikor egy harcosunk elérte a művelt utat jelezte és a jelzést
tovább adták, úgy, hogy mind a három műutat felfedezték. Az őrséget legyőzték és a
három úton tódultak az ígéret földje felé.

1961. december hó l6-án.

Békesség legyen veletek kedves testvéreim! Az ünnepre készülő lelki
hangulatotokat nem szeretném megzavarni, nem. Népünk történelmének
elbeszélését hol hagytuk abba?
Megmondjuk.
Amint az előzőekben mondottam, szerencsés földrajzi helyzetükbe bíztak
Védelmet nyújtott egyik oldalról a tenger, a másik oldalról pedig egy részen a magas
sziklafalak, hegységek, másrészen a feneketlen homok. Amint csapatunk az erdőt
elhagyta, szinte megdöbbent a lenyűgöző csodálatos város körvonalaitól.
Csodálatos szép építmények, fényes fehér kőből, hihetetlenül nagy méretű
emlékszobrok. Az emberfejű szárnyas isten hatalmas szobra emelkedett óriási
kőből faragva.
Egy nagy folyó folyt a város mellett hidakkal átívelve és az egész város, az
utcái is szikrázva verte vissza a napfényt, melyek fehér kővel voltak burkolva. Egyik
ámulatból a másikba estünk. Mint mondtam nem voltak felfegyverkezve és
mosolyogni fogtok a védekezési módjukon. A folyóból a vizet egy szivattyú
berendezés szállította a város különböző pontjaira.
Most a csöveket irányították felénk és pásztázó vörös, erős vízsugárral
fogadták harcosainkat. A mieink nem hátráltak meg a vízsugár előtt, sőt a fárasztó

94
út nehézségei után felfrissítette őket a kényszerű fürdő. Ki mászva, ki hasoncsúszva
közeledett a vizsugár ellenére is a város felé. Nehéz úgy visszaadni, ahogyan
embereink megérkeztek. Ahogyan a tisztító víz lemosta róluk a port, szennyet és vért,
ugyanúgy gondolataik is megtisztultak. A vérengzés és bosszúvágy helyét elfoglalta
a tudásvágy és a birtoklás vágya.
Felsorakoztak tehát szabályos harci rendbe, maguk elé földbe szúrták
dárdáikat, fegyvereiket és a vezér bejelentette, hogy nincs szándékában sem a várost,
sem a lakóit bántani. Vendégként jöttünk, ha ti is vendégként fogadtok. Békességet
ajánlok népeink között. E felszólításra egy a város urai közül kilépett falainak
védelme alól, előre jött és kézenfogva vezette be csapatunk vezérét és utána
követték katonái is. Egy gyönyörű térségen pihentünk meg. Mint mondottam az utak
is ilyen fehér kővel voltak kirakva.
Közben a fehér egyhangúságot egy lépcső mélysége, lesülyesztett kertecskék
szakítottak meg.
Amikor az utakat csövekből öntözték, víz az utakról a kertekbe folyt. Elég
sűrűn ivókutak is voltak, ahol középen sugárban jött a víz. Általában a mi embereink
a kertükből ittak és a visszahulló víz a medencében mosakodásra szolgált. Szinte
megfoghatatlanul átlátszó és tiszta víz volt.
Az utakat naponta kétszer mosták. Később megtudtuk, hogy ez vallási
szertartás náluk. Egyházalakító nagy prófétájuk jóslata az volt, hogy a hatalmas
palotáikat, szobrokat, egész létüket az apró porszemecskék fogják elfedni úgy hogy
még emlékük is alig marad. Ezért emeltek hatalmas szobrokat, ez a félelem hajtotta
őket, amit prófétájuk jövendölt.
Amint mondtam a legkedveltebb főistenük a fejjel és szárnyakkal ábrázolt
testnélküli Isten volt, mely szárnyaló hallhatatlan gondolatot szimbolizált. Még
visszatérek eme döbbenetes szoborra.
Egy hatalmas hegy tetején kezdték ezt a szobrot faragni, a fölös részeket
eltávolítva. Három nemzedék dolgozott rajta, mire az elkészült. A legnagyobb
bűnnek számított náluk a porszem. Minden vallási rítus ebből indult ki és ehhez
kapcsolódott. Kínos tisztaság uralkodott náluk. A mi népünk volt a nyers erő, állatias
érzelmekkel, míg az ők kifinomult kultúrája, az értelem, ész által irányított embereké
volt.
A leírt téren foglaltunk helyet és gyermekes örömmel vettük a tiszta friss vizet,
mely felüdített minket.
Azután gyümölcsöket raktak elénk és bölcsek voltak a nép vezetői, kik
tanácskozásra jöttek, hogy felvilágosítást kérjenek látogatásunk célja felől.
Még egy szinte ma is megfoghatatlan tényt kell elmondanom a megbeszélés
módjáról. Hang nélkül beszéltünk egy olyan találmányuk segítségével, melybe ők
elmondták saját nyelvükön a kérdéseket és mi a mi nyelvünkön értettük meg. Minket
nagyon megdöbbentett ez, mivel a távolság nem volt nagy közöttünk és így
megfigyeltük, hogy más szavakat mondanak, mint amit mi hallunk a készülék
segítségével. A beszélő valaki egy tölcsérszerű készülékbe beszélt bele, míg a
megváltozott hangot a készülék másik végén egy szintén tölcsérszerű készüléken
hallottuk. Mind jobban éreztük az ő szellemi fölényüket.
Kérdésükre, hogy miért jöttünk ide, szinte válaszolni sem mertünk.
Szándékainkat világosan megmutatta a tengeri ütközet, mely leleplezte céljainkat.
Éreztük, hogy nem megnyugtató számukra jelenlétünk, de tévedtünk amikor azt
hittük, hogy a fegyvereinktől félnek.
Tisztátalanságtól, a betegségektől féltek, inkább nagy hatalmas épületet
adtak át nekünk lakóhelyül, hogy elkülöníthessenek bennünket. Oszlopokon nyugvó

95
tetőzet volt falakkal, olyképpen, hogy a falak egyike előbb volt, mint a másik és
levegő járta át az egész házat.
Rengeteg fürdő mindenütt a házban benn. Rengeteget tisztálkodtak. A belső
berendezés is úgy volt elkészítve, és kőből faragva, amit állandóan mostak.
Rostokból készül párnaszerű dolgokat helyeztek reá és azon ültek és tisztán
tartották. A fát azért nem szerették, mert azokban férgek is meg tudnak élni.
Kizárólag gyümölccsel táplálkoztak. Állataik nem voltak, és azokat nem tűrték meg
városaik közelében. Beszélgetés és lakoma után elpihentünk. Reggel a legnagyobb
megdöbbenésünkre, szorosan körül volt zárva az a rész, ahová minket elszállásoltak.
Vízzel, táplálékkal, mindennel elláttak minket és tudtunkra adták, hogy néhány
napig tart az elkülönítés, aníg megfigyelik, hogy nem hoztunk e súlyos betegséget
magunkkal, mert ők azt már leküzdötték.
Liu.

1962. január hó 27.-én.

Szeretettel köszöntelek benneteket kedves Testvéreim!
Azt hiszem már beszéltem arról, hogy mennyire tiszta nép volt, mennyire
higiénikus volt náluk minden. Talán említettem ruházatukat, hogy mindig fehér
ruhában jártak, melyet egy színes öv fogott össze. Talán még annyit az emberekről,
hogy a csillagászat volt a legelterjedtebb tudományuk. Általában korukat nem
lehetett meghatározni formájukról. Bizonyos fejlődés után megálltak.
Ahogy visszatekintek reájuk nem érzelmi, hanem inkább értelmi lények voltak,
akiknek, minden cselekedete előre meghatározott céllal történt. Egyébként
nézeteltérés, vagy vitatkozás nem volt köztük, de szeretet megnyilvánulás sem.
Mi ott elkülönítve ezer féle tervet szőttünk, hogy hogyan vegyük hatalmunkba
földjüket. Csodálatos módon minden szavunk, tervünk eljutott hozzájuk. A mi
tudtunkon kivül az ő elrejtett gépük mindent leközölt nekik.
Azután szózatot intéztek hozzánk, amit az egész táborunk területén érteni
lehetett. Felajánlották, hogy rendelkezésre bocsájtják kijavított hajóinkat, hogy
békességgel visszatérjünk hazánkba. Választhattunk magunk közül loo embert, és
ez a loo ember ezután elhozhatja az ő tudományukat hazájába. Mondanom sem kell
a táborban micsoda zűrzavar tört ki erre. Volt aki azt hangoztatta, hogy puszta
kézzel is legyőzi a népet. Volt aki elfogadta volna a felajánlott békés visszavonulást.
Majdnem mindenki a loo ember között akart lenni, aki visszamaradva az ő
tudományukat szerette volna megismerni. A vita káosszá, veszekedéssé és
verekedéssé fajult, és öldöklés is lett volna, ha valami langyos permetszerű
folyadékkal nem fecskendezték volna le az egész tábort, mely elaltatta az egész
társaságot.
Mi akkor nem tudtunk semmiről, csak szörnyűlködésüket és
megdöbbenésüket láttuk később. Hogy meddig tartott alvásunk pontosan nam
tudtuk csak, a csillagok milliárdjai ragyogtak felettünk, amikor ébredezni kezdtünk.
Közöttünk a leghevesebbeket is lehűtötte ez az esemény, látva mennyire
hatalmukba vagyunk.
Elfogadtuk hát az elvonulást és a loo visszamaradottat felkértük, hogy azokat
ők válasszák ki. Érdekes volt, amikor az általuk megbízott orvosaik, tudósaik
odaállottak a táborhoz és ahogy sorban vonultak ki a hajók felé, a kijáratnál
egyenként szólították azokat, akiket ők alkalmasnak láttak és annak egy
mérőszerkezetet húztak a fejére, és ha megfelelőnek találták, akkor
visszamaradhatott.
Most csupán pár szóval azok, akik a hajókkal elmentek, az úton két pártra

96
szakadtak. Az egyik vissza akart menni hazánkba, a másik rész pedig az északi
hazába, ahonnan eljöttek. Ez nem ment simán, hanem pusztulással és vezekléssel
járt. Az élelem is elfogyott. Betegség, nyomorúság tizedelte őket úgy, hogy
végeredményben gyászos kudarccal végződött a vállalkozás.
A visszamaradt loo között voltam én is. Szinte mosolyogni való, ahogy
visszagondolok, hogy hányféle különböző fürdőben mostak, fértőlenítettek
bennünket, nemcsak kívül, hanem belül is. Elégették színes ruháinkat, fertőtlenítették
a tábort, ami lakóhelyünk volt, míg náluk tartózkodtunk, és a legnagyobb
csodálkozásunkra, legegyszerűbb módon átalakították a körülzárt tábort. Az alapnál
a falak vájatokba voltak fektetve és ezeket mozgatni lehetett. (Ezek műmárvány
lapok voltak, fényes simára csiszolva). Tehát legközelebb a házak belső
berendezéséről és életformájukról, valamint arról fogok beszélni, milyen érdekes
tudományokra tanítottak meg bennünket.

1962. március hó 3.-án.

Békesség és szeretet legyen veletek!
Legelőször talán beszéljünk a ház berendezéséről, amire az elmondottak
alapján következtetni is tudok. Nem tudom elégszer hangsúlyozni a mindenek feletti
tisztaságot. A bútorzat ugyancsak ilyen lemosható fényes kő márványból állt és
felfüggesztett függőágyszerű alkalmatosság. Egyszerű szerkezettel a tető bizonyos
része is elfordítható volt, és mindent egységesen mostak körül és a víz lejtősen
épített padozaton egy helyre folyt, ahonnan kivezették a vizet az utca portalanítására.
Ezekben a házakban levő helyiségekben tanácskoztak, pihentek, aludtak papjaik és
véneik elsősorban.
Már említettem hogy asszonyokat, gyermekeket sehol sem láttunk. A rejtély
megoldódott. Az asszonyok és gyermekek számára külön város épült, a férfiak és
tudomány városától egy ültetett erdővel elválasztva.
Az asszonyok házába nem nyithattunk be, de itt voltak az étkezés házai is,
mert a lakóházakban élelmet bevinni elképzelhetetlen volt ebben az országban. A
gyermekeknek is megvolt a maguk külön világa, ugyanolyan kínos pedantériával
tartották öket is.
Az élelmezés szigorúan a test táplálkozásának mennyiségi és minőségi
előírása szerint történt, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Ismertek egy ásványi
anyagot, melynek segítségével külön kamrákat létesítettek, ahol szárított halat és
egyéb élelmiszereket tároltak. Olyan értelemben vett családi életet, mely nálatok van,
nem találtunk.
A nők nem léphettek be a férfiak városába. A férfiak látogatták az
asszonyokat és az étkezés is ott folyt le az étkező házakban. Nem tudtam felfedezni
közöttük személyes összetartozást és minden gyermek mindenkié volt és néha az
édesanyja sem tudta, melyik gyermek az övé. A nők élete három szakaszra volt
osztva. Az egészen ifjú korúak a gyermekeket gondozták, azután bekerültek a
fürdőházba, amely nagy ünnepséggel (asszonyavatással) történt, hol kedvtelésüknek
éltek.
Bizonyos évek elteltével az étkező házba kerültek, ahol ismét munka vár
reájuk, az ételek elkészítése és kiadagolása. Nem akarok olyan sokat beszélni, ama
elképesztő tisztaságról, de megemlítem még, hogy az étkező helyiségben vájatokkal
ellátott hosszú asztalok voltak, melyekbe az ételadagokat helyezték. Ezeket étkezés
előtt és után is a már említett vizsugárral kimosták.
Jellemző az érzékenységükre, hogy ha egy porszem került a szemükbe a
legsúlyosabb szemgyulladást kapták és halálos rémülettel figyeltek minket, ha

97
valamelyikünk leszakított a fáról egy gyümölcsöt és mosás és fertőtlenítés nélkül
megette. Az ő számukra ez valóban halálos veszedelmet jelentett volna. Nekünk
érthetetlen és megfoghatatlan lett volna. Először elhitettük magunkkal, hogy
varázslók, míg később kénytelenek voltunk elismerni, gépszerűen pontos
matematikusok és csillagászok.
Nem varázslat mozgatta a házakat a körülményeknek és az időjárásnak
megfelelően, hanem mérnöki pontossággal kiszámított és hajszálpontos kivitelezés.
Mint egy mértani idom, minden olyan pontos volt náluk. Rendkívüli szerepe volt itt a
víz munkájának. Azt is olyan egyszerűen, szívással oldották meg. A csövek végén
elhelyezett, pontosan záró dugattyú a kiemeléskor légüres teret létesített volna, ha a
csőben levő víz utána nem tódul.
Ez nemcsak a kis, hanem a nagy elosztó csöveknél is erősítette fel a
vízáramlást. (Ti szelepeknek nevezitek őket). Még egy rendkívül érdekes dologról
szeretnék beszélni, ami minket nagyon meglepett. Itt mindenki csinált mindent. Nem
voltak kézművesek, nem voltak építők, hanem egységesen, ha egy feladatot kitűztek
elé, a ház vagy csatorna építése, valamennyien hozzáfogtak a munkához.
Az idősebbek tanították a fiatalokat, az ifjakat, de egyszerre tanulták a fiatalok
a különböző mérések és számítások elvégzését és a márvány- kő csiszolását. A
férfiaknál is megvolt a koronkénti tagozódás olyanféleképpen, mint a nőknél. As első
a tudományok és mesterségek tanulása, a második a tudományok és mesterségek
mívelése, a harmadik korszak a csillagászat, a papi és a nép vénei által folytatott
tevékenység folytatása. Ez akkor következett be, amikor már nem jártak a
fürdőőházha, mert ezen feladatok végzésének alapvető követelménye volt a minden
szenvedélytől mentesség és önmaguk fölé emelkedés.
Kérdés: Meg van-e még a nyoma annak a folyónak, mely a városon folyt
keresetül?
Liu: Igen, meg van, csak úgy mint a várost befedte részint a tenger, részint a
sivatag homokja.
Kérdés: Milyen anyagból készültek a folyót keresztező hidak?
Liu: Általában természetes kövek, műkövek, márványok voltak a fő építési
anyagok. Ha fát használtak is, minden esetben kővel burkolták, hogy tisztábban
tarthassák.
Kérdés: Mi volt a főváros neve és kb. hány lakosa, volt?
Liu: Lakosai száma, a férfiak, a tudomány városa, és az asszonyok városának
együttesen, mintegy 6o-8o ezer. Mi fehér városnak neveztük. Ők egy hősükről
nevezték el. A nevét nem tudom megmondani, mert rendkívül keveset beszéltek, sok
mássalhangzóval. Néha rövid kiáltásokat is hallattak.
Kérdés: Hány lakosa volt az országnak?
Liu: Néhány millió volt, mert elég sok városuk volt. Elszórva alig éltek, csak
nagy csoportokban.
Kérdés: Miféle fémeket ismertek?
Liu: A fehér fémen kívül más fémet, aranyat, ezüstöt nem ismertek. Pénzük
nem volt. Gyémántot nemes (finom) szerszámok készítéséhez használtak.

1962. április hó 7.-én.

Békesség és szeretet legyen veletek. Kedves testvéreim!
Én most úgy telve vagyok a ti földetek megnyilatkozásának érzéseivel.
Mindenben benne vibrál az új élet. Olyan lélekemelő látni a sok pusztulás, sok
elfáradás, bűnök közepette mindig újra születni és szépséggel, virággal megújítani
az Istenbe vetett bizalmat.

98
 Erő és ajándék a szépség, mely mindenütt vigasztalja, mindenütt
gyönyörködteti Isten gyermekeit.
Volt azután olyan tevékenységük, és ez a ti számotokra még ma is új és
érdekes, hogy komolyan és nagyon sokan foglakoztak a csillagászattal. Ismerték az
üveget, de nem ők maguk állították elő, hanem cserekereskedelem formájában egy
tengeri hajós nép hozta számukra. Nem ilyen tábla üreg volt, amit ti is használtok,
hanem öntve, tömbökben, amit kutatásoknál csillagvizsgálásra használtak fel. Ez az
üveg egészen különlegesen tiszta volt, amit ti ma is alig, vagy nem is tudtok
előállítani még, és észlelhető volt vele az egyes csillagoknak hatása a földiekre.
Pontosan nem tudtam megfigyelni, helyesebben nem értettem meg
ténykedéseiknek indító okát, a város közelében levő szent hegyen - mely egy fensík
volt inkább - voltak felállítva, egy különleges geometriai alakzatban az üveglencsék.
Mindegyiknek meg volt a külön kezelője, és a választott csillag, melyet állandóan és
rendszeresen figyelt. Az ifjak hozták a táplálékot, hogy egy percet se veszítsenek a
megfigyeléseknél, és nem hagyták el a helyüket.
Mindegyik egy kis bekerített körzetben tartott azonos korú, ugyanazon
körülmények között kísérleti állatokat. Ez arra szolgált, hogy különböző csillagok
hatását a földiekre megfigyelhessék. Ők tudták, hogy a Föld is csak egy csillag és
hitték, hogy az általuk megfigyelt csillagokban is élnek emberek. A kísérleteik
bebizonyították, hogy egészen különböző és érezhető hatások sugároznak ki az égi
testekből.
Volt pl., ami a kísérleti állatok növekedését fokozta. Szembetűnően
nagyobbak voltak a többieknél. De volt olyan is, ahol örökös aluszékonyság és
étvágytalanság formájában mutatkozott meg a hatás. Legfurcsább volt, az az
állatcsoport, mely rettegést, visongást, örökös félelmet mutatott.
Ezekből a tényekből következtettek a megfigyelt bolygón az uralkodó lelki
állapotokra. Próbáltak fényjeleket leadni napsütés esetén a levegőbe egy pontra
összpontosítva a homorú lencsék fényét, de nem kaptak választ, hogy kísérletük
sikerült-e.
Kormozott üvegen keresztül vizsgálták a napot is, sőt rögzíteni tudtak
képeket is. Meggyőződésük volt, hogy a napon egészen különleges lények élnek, akik
az életet szórják szét a többi égitestre. Egyes csillagokon meg tudták figyelni az
emberi alkotások nyomait. Ismerték a drót nélküli távolba beeszélést is. A mi
számunkra érthetetlen kapcsolataik voltak láthatatlan lényekkel. Papjaikat
láthatatlan lények vették körül. A láthatatlant imádták, akiknek lakhelye a Nap.
Az ő hittételük szerint a nyoszolyába a Nap, s a legszebb virágaikat és
legszebb gyümölcseiket áldozták fel. Lehet, hogy ti nem tudjátok elhinni, de én akkor
ott a szemeimmel láttam, amint a főpapot a láthatatlan szolgái vették körül és
segédkeztek neki a szertartásnál, pl. az áldozati virághoz és áldozati gyümölcshöz
nem ért hozzá emberkéz.
Amikor a főpap fohászra emelte fel tekintetét, jöttek a megszentelt kertből a
láthatatlan segítői és hozták a gyümülcsöt és hozták a virágot. Hátborzongató
látvány volt nekem, amint jött a virág és a gyümölcs és nem láttam mást. Őrizték is a
szent kertet, ugyanazon láthatatlan lények, mert tanúja voltam, amikor egy
torkoskodni odatévedt madarat úgy elzavartak, hogy az ijedt szárnycsapásokkal
menekült.
A papi réteg szoros kancsolatban áll a láthatalanokkal, és nemcsak
munkájukat, hanem sok mindenben tanácsukat is kérték és felhasználták. Üdítő vizű
források felkutatására, megkereséséhez és minden tudományos és gyakorlati
munkájához segítséget kértek a láthatatlanoktól. Mind mondtam, szertartásaik

99
rendkívül egyszerűek voltak. Mintegy stilizálódtak már, és a heves érzésviharok őket
elkerülték.
Persze ha megkérdeznétek tőlem, hogy melyik volt a helyesebb az ő nyugodt,
vagy a ti érzésvilágotok, inkább azt mondanám, hogy a tietek, mert abban
felfokozottan van rossz, és van jó is.
Kérdés: Milyen mélyen vannak a tengerben az elsüllyedt városok és milyen
vastagon fedte be azokat a szárazföldön a homok?
Liu: Ez nagyon változó. Vannak a szárazföldön olyan városok, amelyeknek
kövei kilátszanak a homokból, de vannak olyanok is, melyek fölött sok méteres föld,
iszap, vagy lávaréteg van. Atlantisz elsüllyedése idején óriási kultúrterületet árasztott
el a tenger, telehordta iszappal, hordalékkal, majd néhány loo év múlva
visszahúzódott a víz a területről és pusztaság, futóhomok maradt utána.
Kérdés: Atlantisz elsüllyedése ennyire kihatott?
Liu: Igen. A földnek kb. egyharmad részét érintette.
Kérdés: Ásatás alkalmával, vagy a búvárok a tengerben találnak-e
maradványokat, vagy egyéb emberi alkotásokat, gépeket, szobrokat stb.?
Liu: Ásatásoknál feltétlenül találnak egészen épen maradt emberi alkotásokat.
A tengerbe süllyedt kultúrák feltárása sokkal nehezebb, mert az iszap folytán áramlik,
és ahol sok méteres réteg van, nehéz megtalálni.
Kérdés: Milyen anyagból készültek a vízvezetékek csövei?
Liu: Mázzal bevont égetett agyagból.
Kérdés: Ismerték-e ők a bacilusokat és a vírusokat és azoknak betegség
okozói hatását?
Liu: Magát a bacilusokat és vírusokat nem ismerték, de ismerték a ragályos
betegségeket és azok fertőző voltát, melyek ellen a legnagyobb higiéniával
védekeztek.
Liu.

1962. május hó 2o.-án.

Békesség és szeretet legyen veletek.
Lelketek távolba tekint, mintegy pihentetve a testet, melyet a mindennapok
gondja- baja űz. Vajon a letünt korok embereinek küzdelme erőt ad nektek, vagy
elrettentő példa, vagy csupán a tudásvágy az, ami nem tud elcsitulni bennetek?
Testvéreim! Amikor a múltba néztek, lámpát kerestek-e, vagy világító fáklyát a jövőre
nézve, vagy éppen azért tekintetek hátra, hogy eltereljétek gondolataitokat a
holnapról? Annyi kérdést intéztem hozzátok, a lelketekben adjatok választ
önmagatoknak.
Mint hideg szobrok, olyanok voltak ők mértékletességükkel és érzésbeli
szegénységükkel. Hittek a láthatatlanokban, de hitük szerint a tudományos életet
csak, és azok élik túl a testi életet, akik tudományukkal bekapcsolódtak a végtelen
világba.
A nők és a kétkezi munkások valamint akiket betegség következtében
elégettek, azoknak nincs örök életük náluk.
Nem egy Istent, hanem sok Istent imádók voltak. Mindenfajta tudománynak
meg voltak az Istenei. A tudósaik, nagyjaik, földi haláluk után Istenekké váltak
számukra. Talán innen ered a későbbi koroknak a hittétele, hogy a vezérek,
uralkodók örök életűek és haláluk után Istenként tisztelik őket. Én amikor köztük
voltam, napról-napra szűnt meg csodálatom és szánalommá változott át irányukban.
Egy vágyam volt, még egyszer meglátni szülőhazámat, enyéimet. Fölszabadult
mosolyt, derűt láttam arcáikon, ami oly széppé, derűssé teszi itt az életet. Szabadon

100
járhattam, kelhettem közöttük, de egyetlen baráti szó nem hangzott felém, de
egymás között sem.
Még csak annyit, hogy hazámba a visszajutás csak új földi élettel sikerült,
mert ott a sóvárgás és társtalanság beteggé tett, és a sorsomat én sem kerülhettem
el.
Rövid idő múltán mint csecsemő megjelentem ismét a régi hazámban. De
annyit változott azóta minden. A balul sikerült hadiárat vezérei is meghaltak. A két
nép összebékült. Virágzásnak indult az ipar és a kereskedelem.
Szépség, gazdagság mindenütt. A művészet igen elterjedt. Díszes házakat
építettek, a falakon selyem kárpitok, gyönyörűen festve madarakkal, virágokkal.
Díszes kardok helyett, díszes veretű lámpák, rácsozatok készültek. A halászat, a
gyümölcstermesztés lett a fő foglalkozás és az ének, valamint a zene nagyon
elterjedt.
Mint tudjátok keskeny tengerszoros választotta el a két népet egymástól, és a
legnagyobb terv az volt, hogy az összeköttetést a legkeskenyebb pontnál sűrű
hajójárattal biztosítsák. Egyébként a tengerre csak halászás céljából szálltak hajóra
és távolabbra nem kalandoztak.
A testvérmozgalmunknak nagyon szép és ügyeskezű asszonyai voltak, akik
csodálatosan szép selymeket szőttek és mintákat festettek. A férfiak általában eme
munkákkal kereskedtek és cserélték el nekik szükséges tárgyakra. A mi
országunkban pedig tudjátok, a férfiak munkája a fémöntés és annak
megmunkálása fejlődött tökélyre.
Gyermekkoromban eme békés és szép életben zajlott le életem. A tánc, az
éneklés olyan foglalkozás volt, mellyel nagyon sok ember kizárólag azzal
foglalkozott,és amelyet sokféle húros hangszerrel kísértek.
Nem csak egy uralkodó volt, hanem minden tudománynak voltak vezetői,
megbízottai, akik együttes tanácskozáson hozták meg a törvényeket.
Kérdés: Miféle állatokat használtak fel a bolygók sugárzás kísérleteihez, Az
összegyüjtött sugarakat rájuk vetitették-e?
Liu: A felhasznált állatok a ti háziállataitokhoz hasonló apró prémes állatok
voltak. A sugárzást hajlított (parabola alakú) ezüst fényű tükrökkel vetítettük, melyek
az állatokat körülzáró kerítésekre voltak felerősítve és beállítva, hogy a körülvett
állatokra mindig egyenletesen vetítsék a fényt.
Ti is tudjátok, hogy a fénysugár anyag, és igen sok anyag összetétele. Hogy
világosabb legyen előttetek, a sugár igen sok anyagból tevődik össze, melyek
hatásaikban különbözek. Az ő tudoraik megállapították, hogy ha a sugarat kötő
elemeire bontják, illetve az az egyenes pályályán megtörik, akkor annak különböző
alkotóelemei, különböző irányban hullanak a földre. El sem képzelhetitek, hogy a
sugárban háromféle anyag és annak mily sokféle hatása jön felétek.
Kérdés: A főváros a tengerbe süllyedt, vagy homokkal van betemetve?
Liu: Homokkal van betemetve.
Kérdés: Volt-e írásuk és számjegyeik? Van-e maradványa, vagy nyoma valahol?
Liu: Igen, volt, de a homok alatt a kőbe vésett emlékek megtalálhatók.
Kérdés: Gyanítható, vagy valószinű-e, hogy a homok megőrizte a fémből
készült tárgyakat, pl. a légköri elektromosságot felfogó gépet, vagy annak részeit,
fegyvereket stb.?
Liu: Hogy fellelhető, valószínű. A katasztrófa mely ezt a területet érte elég
gyorsan következett be és ami a homok alá került konzerválódhatott.
Kérdés: Tudomány ház minden városban volt-e, vagy a fővárosban?
Liu: Minden városban volt, de mindig csak a környéknek megfelelően.

101
 Meg kell még említenem, hogy a gyógyítás is sugárral, vagy különböző
növényi füvekkel, kivonatokkal, vagy külön telepen történt, ahová minden
betegségben szenvedőt szállítottak. Sebészeti beavatkozást nem végeztek, mivel
vallásuk ezt a legszigorúbban tiltotta. Akin sebek jelentkeztek azt a várostól
elkülönített telepen elégették. Úgyszintén a nyomorékon szültetteket, vagy nyomorult
csecsemőket is.
Kérdés: Miután te ott meghaltál, mi történt az ottmaradt 99 társaddal?
Liu: Jórészt hasonlóan jártak mint én. Ki előbb, ki utóbb került az elkülönített
betegek közé. Mert az az életmód és eredmény, a reménytelenség felőrölt
mindnyájunkat.
Liu.

1962. Junius hó 23.-án.

Békesség és szeretet legyen veletek.
Kedves testvéreim!
Ha még nem untátok meg a mi világunk örömének és bánatának,
eredményeinek és hibáinak ismertetését, akkor folyathatjuk, kívánságotok szerint.
Talán röviden azt mondhatnám, ahogy a tudományban előre haladtak, olyan
mértékben az érzelemvilágnak már nem volt helye, egyre szegényebb lett.
Fokozatosan kihalt belőlük a földi lét legnagyobb kincse a szülői és gyermeki
szeretet, és e nélkül a földi élet elvesztette értelmét és létjogosultságát.
Közben beszéltünk az én népemről is.
Beszéltünk a harcokról és a két nép között létrejött kapcsolatról. Hatalmas
építés indult meg. Kőből faragott tornácokat építettünk. Egyre nagyobb és egyre
hatalmasabb volt az emberi alkotás, és amint az ember a tudomány felé halad, úgy
növekszik az önhittsége és gőgje. Tehát távolodik Istentől és megnehezíti önön
életét.. Szeretném, ha az általam elmondottakból következtetést vonnátok le a jelen
életetekre vonatkozóan.
Még egyszer vissza kell térnem hatalmas díszes városunkra, melynek épületei
közül bármelyik most is műremeknek számítana.
Ebben a békességes fejlődésben az emberek túlságosan elpuhultak és
keresték a testi örömüket. Pl. kábító italt készítettek egy gyülöcsből, mely az
általatok ismert gyümölcshöz hasonló. Először a papok ismerték meg véletlenül a
gyümölcs nedvének csodálatos átalakulását és az azáltal okozott mámort. Később a
közvetlen környezetük is rabja lett ennek a szenvedélynek és egy emberöltő alatt
általánossá vált a gyümölcslé erjesztése és fogyasztása.
Érdekes következménye volt a szenvedély elhatalmasodásának, hogy, akik ezt
az italt fogyasztották, fokozatosan rá szoktak a húsevésre.
Azt tudjátok, hogy az evés-ivás, a táplálkozás hatással van az egészségre is.
Durvábbak, kötekedőbbek lettek az új irány követői, míg a bevándoroltak továbbra is
a növényevést folytatták. Mondanom sem kell, hogy mennyire elhatalmasodtak a
szelíd, szerény bevándorlók fölött az élvhajhász őslakók.
Belső egyenetlenségek törtek ki és teljesen eltávolodott egymástól a kétféle
irányzatot követő nép. Valósággal szolgasorba süllyesztették a szelíd, engedékeny,
szorgalmasabb népréteget. Még testi felépítésükben is lassanként észrevehető
különbség következett be, mert a hús és szeszfogyasztók testi ereje és súlya
megnövekedett, míg szellemi képességeik fokozatosan tompultak. Így alakult ki egy
fegyverviselő, erőszakoskodó hatalom, és a szolgasorsban levő alkotók rétege.
Hol egyik, hol másik réteg (kaszt) tagja voltam (az egymást követő
leszületéseim sorám).

102
 Amikor fegyverkovács, vagy szobrászként éltem, irígyeltem a dőzsölő,
mámorban úszó felső rétegbelieket, ha meg közéjük tartoztam, a józanság
pillanataiban utáltam és megvetettem önmagamat.
Elszaporodtak a kegyetlenkedések, a durva hatalom velejárói. Ha nem tetszett
a fegyver, levágathatta a készítőjének a kezét. Ha vad tivornyák közben valamelyik
kézműves gyermeke, vagy asszonya tetszett meg durva szórakozásaik közben
halálra kínozhatták.
Menekült volna a szelíd nép, de szigeten voltunk és nem volt mód hajót
építeni. De gyűlt a harag, a halálba kínzott gyermek, a levágott kar, a megcsufolt élet
táplálta a gyűlöletet, mely végre is ádáz belső háborúhoz vezetett.
Kérdés: Megtudnád-e mondani kedves Testvér, azon csillagok nevét, melyek a
különböző hatásokat idézték elő az állatoknál és melyik bolygó milyen hatást?
Liu: Kedves testvérem. A csillag név nektek nem sokat mond, mert a nevek
változtak. A csillagok hatása végtelen sokféle. Bármily furcsán hangzik, minden
csillagot egy-egy bűn hozott létre az anyagi szem érzékelése szerint.
A bűn, mely létrehozza az egyes anyagvilágokat, bizonyos mértékben
különböző és a szerint alakul anyaga és hatásai is. A hivalkodó, önmagukat, testi
valójukat előtérbe helyező szellemcsoportok bolygójának hatása a különbőzó
fekélyes sebeket és a test romlását okozza.
Azoknak a bolygóknak a hatása, akik ilyen hibából kigyógyultak, és amilyenek
a földön még uralkodnak, a jó szándékúakat nemcsak megerősítik, hanem
segítségükkel, felismerésük, hitük erejével, bizonyos helyen és módon másokat is
segítenek.
Akik így felismerték ezeket a tisztító, gyógyító hatásokat, azok a segíteni
vágyók sokaságát gyűjtik maguk köré, és így megerősítik a jó hatásokat elfogadni,
kész erőket. Ez a fehér mágia, és ennek fordítottja a fekete mágia. A jó szándékot
soha nem rontja el a rossz. Ezek a külső hatások, csak a meglévőt erősíthetik fel. Ha
jó van bennünk a jót, ha rossz van bennünk a rosszat.
Kérdés: Mely csillagokban tudták megfigyelni az értelmes lények nyomait? Kik
voltak azok?
Liu: Az általatok most is ismert bolygók némelyikén. Segítségül jöttek az
említett bolygókról szellemi erők is, melyek megtisztították az utat a két bolygó
között. Emberi építményeket, fényhatásokat, színeket, üzeneteket, fényjelzéseket.
Ehhez kellett a szellemi testvérek segítsége.
Kérdes: Honnan kapták Fehérország lakói a kiváló minőségű üveget? Nem
Atlantisztból?
Liu: Valószínű, mert volt több igen magas kultúra és élénk volt a
cserekereskedelem. Fehérország sokat adott és kapott más csillogó országtól.
Atlantisz volt az, melyben sok csillogó üveg volt.
Kérdés: Mi okozta Fehérország pusztulását? Homok, láva, avagy a tenger?
Atlantisz a szellemi közlések szerint mintegy 73oo-85oo év előtt süllyedt el. Addig
fennállott Fehérország?
Liu: Az a nép nem kataklizma által pusztult el, hanem fokozatosan fogyott.
Elnéptelenedett, országukat és alkotásaikat pedig belepte a homok és elnyelte a
tenger.
Liu.

1962. augusztus hó 4.-én.

Békesség legyen veletek, kedves Testvéreim!
Elhozott hozzátok a mindeneket összetartó és éltető erő, az Isteni szeretet.

103
Oh, ha megszűnne az elkülönülés, a társtalanság, az ellenségeskedés, akkor jönne el
a világra Istennek országa.
De térjünk vissza a földre, és nézzünk a múltba, a jelenleg élők okulására. Ne
beszéljünk részletesen a borzalmas vérfürdőről, hisz ilyent a ti történelmetek is
ismer. A hatalom képviselői egyben a vallás vezetői is voltak és így a bukásuk is
együtt következett be. Nem tudom mennyit beszéltem a vallásról. Nem túl sokat,
mert tevékenysége szorosan a hatalom tevékenysége volt. Így aztán minden eddigi
történésben döntő része volt a papoknak, akik egyben a nép vezetői is voltak.
Az eddig elmondottakból láthatjátok, hogy a természet erőit és a fekete
mágiát öncélúan, a törvény, a testvériség ellen fordították. Az említett belső háború
tehát elsősorban a papok és azok tudománya (praktikái) ellen irányultak.
Felkoncoltak minden papot, lerombolták bűnbarlanggá süllyesztett szentélyeiket.
Új vallás született éspedig a formaságok, a bálványok vallása. A
legkülönlegesebb szobrokat állították a szentélyek helyére, virágokkal, tánccal,
zenével teremtették meg az új szertartásokat, mely világos volt, minden misztikum
nélkül és a vallási szertartás is inkább szórakozás volt, mindenki részvételével.
Így váltotta fel a természeti erők imádását, a bálványok imádása. Az új
vallásnak nem voltak papjai, hanem részese volt mindenki. Az ügyes szobrász a
munkájával, a zenész a zenéjével, a kecses mozgású a táncával. Tehát a mindennapi
életben a bálványimádás volt az, amely az akkori embereket közelebb hozta
egymáshoz.
Álljatok meg itt egy gondolatra. Láthatjátok, hogy még azt is, ami a ti
szemetekben helytelennek, vagy bűnnek látszik, a szent rotáció, a fejlődés, az
előbbre jutás szolgálatába tudja állítani.
Kérdés: Lennél oly kedves megmondani, hogy abban az időben, melyek voltak
azok a magas kultúrák és hol? Említetted a múltkor?
Liu: A föld akkor is be volt népesedve, mint annak előtte és napjainkban.
Különböző korú népek lakták az akkori földterületet. A térkép nagyot változott azóta.
Még egy rendkívüli érdekes tényre kell felhívnom figyelmeteket, amiből lemérhető a
fejlődés. Abban az időben az emberek (különbőző népek) alig tudtak egymásról.
Ma az un. technika megszünteti a viszonylagos távolságokat. Ismeritek
egészében és részleteiben a föld tömegét és lakóit. Micsoda óriási fejlődés ez, még
ha gyűlölködéssel van is teletűzdelve, akkor is felmérhetetlen haladást, közeledést
jelent. Sőt a föld alkatáról és a világban levő helyzetéről is téves elképzelések voltak.
Egyetlen olyan kultúra sem élt a földön, mely felismerte volna, hogy a Föld maga is
egy mozgó égitest.
Mindegyiknek elképzelése szerint a föld egy sik terület, mely körül mozognak
az égitestek. Voltak kultúrák, melyek az iparban értek el nagyobb eredményeket.
Voltak a tudományoknak művelői, sőt sok természetfölötti erőknek birtoklói, ismerői
is akadtak. De ahhoz, hogy a valóságot megismerhessék, közelebb kellett kerülniük
egymáshoz, mert az ilyen megismerések birtoklásához az összesség erői
szükségesek. Pl. amit ma a mindenségről ismertek, bármelyik nép vagy nemzet
ismeri fel, azt valamennyi népnek a vágya, kívánsága vagy félelme hozza létre. Mert
a földön minden eredmény és megismerés az összesség erőiből tevődik össze.
Kérdés: Kb. mikor pusztulhatott el Fehérország, hogy ők még az
Atlantiszbeliekke1 kereskedhettek? Mert az Atlantiszbeliek közlése szerint földjük,
mintegy 7500-8500 évvel ezelőtt süllyedt el.
Liu: Atlantisz a pusztulás előtt már évezredekkel kereskedett. Az a kataklizma,
mely Atlantiszt a tenger mélyére rejtette el, óriási földrajzi elváltozásokat idézett elő,
azon a földrészen is, ahol a Fehérorsrágnak elnéptelenedett romjai hevertek.

104
 Liu.

1962. szeptember hó lo.-én.

Békesség legyen veletek!
Szeretettel köszöntlek benneteket. Kedves Testvéreim.
Azt hiszem már beszéltünk a kereskedelem fellendüléséről. A szomszédos
szárazföldi ország, melynek lakóival különböző kapcsolataink voltak, barátsági,
rokoni és ellenséges stb, az a szomszédos ország a testvérharcok következtében
több kis tartományra szakadt széjjel, és tartományonként más és más árufélével
kerestek fel minket, illetve mi őket.
Ez ismét fejlődést hozott az országunknak, s különösen fejlesztette a
szépérzékünket. Művészien szép selymeket, festményeket kaptunk cserébe a mi vas
és réz készítményeinkért. Igen sokféleképpen tudták a tengeri halakat tartosítani,
sokféle ízzel.
Igen elterjedtek voltak náluk a különböző illatos fűszerek, bogyók, amikkel
sokféle ízű halat tudtak készíteni. Azonkívül ez a nép igen szerette a zenét, kis
csengettyűszerű díszes hangszereken a madárdalos erdőt szólaltatták meg.
Különösen a sziget déli részén lakók voltak valóságos művészek.
Különböző szigetekről is tévedtek oda, vagy sodortak oda a hullámok,
kezdetleges hajókat, melyeknek tutajszerű talpazatán indákból összefont kunyhó
volt, és lapátokkal hajtották.
Ezek a halászok mindent megcsodáltak és hozzánk képest kultúrálatlan
vadak voltak. Halaikat azután is megvettük, eszközökért, szerszámokért. Ezt csak
azért említem meg, hogy tudjátok, az egész körülöttünk fekvő szigetek lakóit alig
ismertük.
Ezek az emberek szinte kétéltüek voltak és hosszú időn keresztül a víz alatt
tudtak lenni mint a halak. Elvitték ezekre az elszórt szigetekre a mi országunk hírét
és fokról-fokra ezen szigetek lakói a mi részünkre halásztak.
Amint egyre többen jöttek, felismertük, hogy milyen kevés munkával jutunk
hozzá a sok finom falathoz. Közben a viszonylagos, békés állapotban ismét épült
szépült az ország és ahogy ez lenni szokott, minden esetben, ahogy növekszik az
emberi építmény, azzal határozottan és hatványozottan emelkedik az emberi gőg is.
Megindult a belső versengés, egyre nagyobb hatalmat, egyre nagyobb vagyont
gyűjteni és a gyengébbeket a szolgálatunkba állítani. Az erősebb, nagyobb
gazdaságok vagyonuk védelmére őröket állítottak. Fokról-fokra erősödött ez az
intézmény, hiszen néhány évtized múltán aszerint nézték a rangot, előkelőséget,
hogy ki hány katonát tud fegyverbe állítani.
A központi irányítás kicsúszott az uralkodó kezéből és ilyen valóságos kis
királyságok alakultak ki, akik nem vetették alá magukat az eddigi törvényeknek.
Ebben az időben a családi élet eléggé tiszta és szoros volt, ami talán egyetlen
erőssége ennek a kornak. A vallás, mely elég kis területre volt visszaszorítva, ebben
az időben, hatásaiban és hatalmában növekedett éppen a családon belül uralkodó
törvények segítségével.
Az akkori főpap csodatevő hírében állt, aki kezének érintésével gyógyította a
gyermekeket. Ő hozta törvénybe, hogy minden megszületett gyermeket
bemutassanak a templomban. Ő a kezével illette, és különböző szertartásokkal
elvégezte az áldást. A szülőknek egy ajándékkal kellett a gyermek tagságát
biztosítani a vallási közösségben. Ez az ajándék egy díszes falrészlet volt, mely az
ajándékozó rangjának és vagyonának megfelelő anyagú és méretű. Ezt aztán
beépítették a templomba.

105
 A templom 7 részből állt. Volt egy rész, ahová csak a főpap léphetett be. A
kővetkezőbe a papjai, és így azután rangjuk szerint oszlott meg, hogy ki, hányadik
szentélybe léphetett be. Ezeket a születéskor átadott ajándékokból építették. A
legkülső, amit a szolgálók adtak gyermekeik születésekor, mindannyi megadott
méretben, de különböző mintázással és bele volt vésve az újszülött neve.
Rangszerint mind díszesebb volt az ajándék és a fal is, ami készült belőle. A főpap
és a papok nem születésükkor, hanem elhivatásukkor adták át a letéti követ, mely a
főpapnál ragyogó aranyszínű volt a legváltozatosabb domborművekkel.
Elhalálozáskor simára csiszolt lapot helyeztek a padlózatba. Ahogy a templom falai
épültek, ugyanúgy épült a padló is.
Ez mintegy jelképezte az élet elmúlását, amikor elsimúl már minden.
Kérdés: Mely nép, vagy népek voltak azok, akiket előbbi közleményedben
említettél, amely a természetfölötti erőktől annyi segítséget kapott, hogy
hallhatatlanná, Istené léptette elő önmagát.
Liu: A tudomány, mint tudjátok a láthatatlan erők megismérésével
foglalkozott már az előző korokban is. E tudományok mivelői is a papok voltak.
Amikor birtokába jutottak különböző felfedezéseknek, megismeréseknek, a
közvetlen segítő társaiknak eltávolították a nyelvét és szigorúan bezárva tartották
őket az ilyen tudomány házaiban, ahol az ilyen jelenségek megvalósultak és a
kisérletezések folytak. Erre a titkolózásra azért volt szükség, hogy a nép előtt
rendkívüli hatalmukat és különleges képességeiket a csodák fátyolába tudják
burkolni. Testvéreim. Engedjetek meg néhány szavas következtetést, mely itt
kikivánkozik belőlem.
Végignéztem jó néhány kultúra kialakulását, fejlődését, mely mindig
hullámszerűen emelkedett majd visszaesett, míg végre hazugságba fúlva szétesett a
mindenségben.
Nézzetek végig az általatok ismert történelmek folyamán. A legcsodálatosabb
eszmék születnek és kövessétek néhány évszázadon át. Az eszme elsorvad és önző
formaság válik belőle. Ez az anyagvilág törvényszerű fejlődése. Az eszme harca az
anyaggal. Ha a jövőbe nézek, úgy kell látnom, hogy a harc megszünik.
Az anyag erővé, eszmévé alakult át, illetve visszaszáll eredeti állapotába. De
amíg anyagi világok vannak, addig a világokon minden eszme az anyag rabságába
süllyed.
Bocsássatok meg a kitérőért, de az általatok ismert kultúrákban mindenütt
többször is megismétlődik e jelenség, a bukás törvényszerűsége.
Kedves testvéreim! A legközelebbi alkalommal elmondanám a befejezést, és
akkor majd elbúcsúzom tőletek.
Liu.

1962. október hó 13.-án.

Beszéltem nektek már arról a nagy fejlődésről, mely ebben az időben érte el
tetőfokát. A belső erők ismételten mind szükebb körre összpontosulnak és előtérbe
került egy új papi hatalom. Először egy főpapból álló egység 21 fővel, az volt a
legfőbb bíró, törvényhozó, uralkodó testület.
E 21 főből később rangban kiemelkedett 7 míg az idők folyamán a 7-ből egy, a
legidősebb, aki azután egy személyben élet és halál ura volt. Ennek a papi uralom
kialakulásának megalapozója az a lépés volt, amikor minden fegyvergyártás
készítése a 21 főpap védnöksége, vagy hatáskörében történhetett. A fegyver
használata csak az ő szolgáiknak volt megengedett. Talán nem érdekes és nem is
részletezem, hogy milyen fényt és pompát fejtett ki e papi állam. Abban a korban

106
ismert tudósok, művészek jöttek keletről és délről és cserekereskedelemmel más
népek alkotásai is gazdagították az egységes országot, mely abban az időben
rendkívülinek számított. Egy ilyen nagy területen, ilyen nagy lélekszámot magába
foglaló egység. Nem tudom elmondani az emberi ízlésnek, kézügyességnek azt a
tökélyét, mely ebben a békés időszakban kifejlődött, kialakult.
Talán ha a mai Kína és India régmúltból fennmaradt emlékeit szemlélitek,
azok tükrözik a kor művészetét. Vannak nektek csodálatosan szép építményeitek,
szobraitok,festményeitek, de ezekből hiányzik az egyéniség. Talán azt
megjegyezhetnénk még, hogy a bronzból készült szentélyek virág és szobor csodái,
a porcelánnak áttetszően tiszta gyöngyházszerű fénye ámulatba ejtené a mai
művészeket is.
Az egy kiemelkedett főpap olyan misztikummal vette körül önmagát és
ténykedését, és a testetlen erőktől ehhez. Liu.

1962. november hó 12.-én.

Kedven Testvéreim! Ahogy megígértem elmondom röviden a hanyatlást. A mi
országunk nem kataklizma áldozata lett, hanem talán annál is szörnyűbb elemi
csapás pusztította el népünket. Nem tudom ismeritek e ti az olyan kártevőket,
amelyek mint a felhő ellepik a vidéket és minden élő növényt lerágnak. Hogy hol
szaporodtak úgy e1 és honnan jöttek olyan megszámlálhatatlan sokaságban, az
rejtély előttem.
De nemcsak a növényzetet pusztították el mindenütt, hanem meglepték az
embert is és szívták, marták és rövidesen szörnyű betegséget hurcoltak széjjel.
Legelőször a haj, a szőrzet, a körmök hullottak le. Ezután megromlott, majd később
teljesen elveszett a látás és rettenetes kínok között, őrjöngve, egymást marcangolva
menekült ki merre látott.
Kérdés: Említetted, hogy a papok bizonyos szellemi erők ismerői és birtokosai
voltak. Kik voltak ezek az erők?
Liu: Kedves Testvéreim! Amely erőnek neve van, annak azért van neve, mert
azt már ismerték. Ezenkívül vannak erők, melyeknek létezését is még mostanáig alig
-alig sejtitek. Ők az anyagi világokat pályályukon irányító és megtartó erők, az anyag
átformálását szolgáló erők. Ezek mind olyan erők, melyeket az anyagi és a szellemi
erők fölé állítottak.
Még egy tényt kell megemlítenem ezzel kapcsolatban, hogy ezek az erők
felsőbb irányításra egyetemes rotációt, vagyis az előrehaladást szolgálják.
Belenyúlhat ezekbe a földi ember is, és az anyag világán változásokat idézhet elő, de
csak a fejlődés irányában. Talán érthető, hogy a régi kultúrának ez a tudása nem
jöhetett át a ti világotokba, mert nálatok még túl nagy az önzés és az ember nem az
előrehaladást szolgálná ilyen erők birtokában, és azok elvétetnének tőle, ezért nincs
most tudomásotok róla.
Rengetegen a tengernek rohantak, mert égő fájdalmaikra csak a víz illetve a
halál hozott egyhülést.
Két holdtölte alatt a virágzó ország elnéptelenedett. Az emberek menekültek
egymás elől és az a kevés, aki életben maradt, barlangokban elvadulva tengette
életét. Ez talán nagyon röviden népünk történetének szomorú befejezése. A
földterület a későbbiekben sem lett többé lakott terület. Akkor már egy elhagyott,
romokban heverő területet törölt le a tenger a ti látható világotokból.
Testvéreim, azért ilyen röviden mondtam el, mert részletezni nem kellemes, se
nem tanulságos. Ha valami kérdeznivalótok van, szívesen elmondom.
Kérdés: Hogyan néztek ki ezek a pusztító rovarok?

107
 Liu: Testük ujjnyi hosszú és a színük szürkészöld volt. Erős szívó csápok
voltak fejükön és a növényeknek és állatoknak a nedvét szívták ki. Óriási sötét
felhőnyi tömegekben jöttek és az állatokról az emberekre szálltak és vitté szét a
fertőzést.
Kérdés: Mennyi fő volt szigetetek népessége?
Liu: Mikor legtöbb volt, 8-9 millió lehetett becslésem szerint.
Kérdés: Mekkora volt a területe szigetországotoknak?
Liu: Területe akkora volt, mint az a sziget, amely tőletek északra fekszik és
alig lakott. Ti Gröndlandnak nevezitek és közel feküdt a nagy szárazföldhöz.
Kérdes: Nyelveteken hogy hívták szigetországotokat?
Liu: Ti úgy ejtitek, hogy Mú, a mai hanghordozásunk szerint azonban Múoa-
nak hangzana.
Kérdés: Nem volnál-e szíves kedves Testvér megmondani, hogy miféle
felfedezéseknek és megismeréseknek jutottak birtokába a tudományok mívelői, a
papok? Miért távolították el társaik nyelvét?
Liu: Kedves Testvéreim! A mágiának a megismerését idegen országokból
hozták be és ezen mágiának segítségével csodákat tudtak mívelni. Azért, hogy
hatalmukat tartani tudják, nem engedték meg, hogy e nép magyarázatot találjon a
csodákra.
Mondanom sem kell, hogy a mágia a legveszedelmesebb tudás mely az
embert a mélységbe dönti. Pl. villámlást akkor idéztek elő, amikor ők akartak. Ez a ti
világotokban nem csoda, de akkor az elektromosságot - mint ilyent - a nép előtt úgy
állították be, hogy ők az egek urai, hiszen a vallás engedelmeskedik nekik. Nem
egyszer odáig mentek gonoszságukban, hogy meg is ölték ellenségeiket, vagy aki
titkukat megismerte.
Ahol az Istentiszteletet tartották, ott volt a vádlottak plénuma, melyet a mi
népünk által ismert kétféle fémből készítettek. Reá kellett állnia a vádlottnak erre a
fémlapra.
A szertartás alatt, mely hivatva volt bűnösségüket, vagy ártatlanságukat
tisztázni, fogták egymás kezét, és fogták azt az aranyszínű fémet, mely a szentély
kupolájáig vezetett fel. Ott dolgoztak - a nép felé szólva imádkoztak - a főpap
segédei. A szertartás közben meghintette a főpap őket szentelt vízzel, mintegy
kegyelmet kérve. Akkor a megadott jelre föntről megindították a villámot - ezt ismét
az ottani hiedelem szerint mondom - és a vádlottak összeégtek.
Ezt Isten ítéletének nevezték. Ez örök visszatérője az anyagi létnek, hogy
bármely megismerés birtokába jut az ember, azt azonnal Isten, önmaga, és az
embertársai ellen fordítja.
Liu.

***********************

108