Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Tanári segédanyag Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című

kötetének feldolgozásához – lehetséges megoldások, értelmezések

Tartalom

Miért és milyen kontextusban érdemes tanítani?...................................................................3

A szerzőről és a kötet helyéről az életműben.........................................................................3
A Jól láthatóan lógok itt című kötetről..................................................................................4
Lehetséges megoldások, értelmezések...................................................................................5
A nyitóvers: Jól láthatóan lógok itt.....................................................................................5
Az én helye a rendben – különbözőség, önazonosság............................................................6
Teremtés és Padlizsán.........................................................................................................6
Padlizsán.............................................................................................................................6
Teremtés..............................................................................................................................7
Kilincs és Reggeli – az én a hétköznapi tárgyak között.........................................................7
A reggeli..............................................................................................................................8
Kilincs, ágy, határállomás..................................................................................................8
Adottságok, helyzetek, magatartásválaszok – Ki vagyok én?................................................9
A bohócot nem bántják.......................................................................................................9
Önként és dalolva................................................................................................................9
Szalmakalapban................................................................................................................10
Nem is magától érkezett....................................................................................................11
Beilleszkedési nehézségek.................................................................................................12
Se fehér, se fekete..............................................................................................................13
Megtorpant........................................................................................................................14
Édes gondok ölén..............................................................................................................14
Ijedt zavarban felkapott lepel – Arany Jánoshoz..............................................................15
Nagy előny a meztelenség.................................................................................................16
Gallér és Vízisí.....................................................................................................................16
Gallér................................................................................................................................16
Vízisí..................................................................................................................................17
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
Építkezés, lábatlankodás...................................................................................................18
Isten, halál.............................................................................................................................18
Úgy sorakoznak a betűk....................................................................................................18
A testemet határozotton elveszi.........................................................................................19
Szerelem...............................................................................................................................20
Meggyulladt a gyújtózsinór..............................................................................................20
Minden utca keskeny.........................................................................................................21
Az igazi Márk-változat......................................................................................................21
Válogatás a szakirodalomból................................................................................................22
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
Miért és milyen kontextusban érdemes tanítani?

Messzirő l nézve első gondolatunk kö nnyen lehet az, hogy egy a kö tet megjelenésekor hetvenkét
éves kö ltő ö regkori, „halá lkö zeli”, „létö sszegző ” verseihez kevés kö ze lehet egy tizenéves
nagykamasznak. Csakhogy ez badarsá g, hisz a nagykamaszoknak is sajá tja a beilleszkedés és
kívü lmaradá s, szerepelfogadá s és szereptagadá s, taná cs- és mintaelfogadá s, illetve taná cs- és
mintaelutasítá s, normakö vetés és normatö rés, folyamatos ö nmeghatá rozá s és
ö nmegkérdő jelezés, normalitá s és kü lö nö sség, magá ny és tá rsra talá lá s, test és lélek, tá rgyilagos
okossá g és érzelmesség, ő szinte feltá rulkozá s és szemérmes rejtő zkö dés kettő ssége – vagy
éppen egysége. Ső t talá n a szü letés és halál kö zö tt á llá st is a halá lra érzékenyebben élik á t a
kicsit idő sebbeknél. A Istenhez való viszony sem lényegtelenebb a szá mukra. A munka megtartó
ereje ekkoriban talá n még kevésbé fontos, de ennek á tgondolá sa a jö vő re való felkészü lés része.
Tő lü k sem idegen a bohó c és a tö rpe szerepe, pozíció ja. Minden kamasznak vonzó a nyíltan
személyes líra, alapértékü k az ő szinteség, a kö ltészetben talá n tú lzottan sokszor is ezt keresik,
ezt tekintik értékmércének. (Attó l fü ggetlenü l is, hogy nem kö nnyű kérdés, hogy mit is jelent az
irodalomban az ő szinteség, mitő l is éreznek, érzü nk valamit ő szintének. Hogy hogyan tud az
ő szinteség esztétikai értékké vá lni.) A nyitott identitá skeresés mint a kö tet centruma aligha
lehet idegen egy kamasznak. Ná dasdy egyik verse tehá t jogosan kezdő dik így: „Még most is én
vagyok a legfiatalabb” (Minden cafat az enyém).
A kö tetet, illetve abbó l néhá ny verset leginká bb 12. évfolyamon a kortá rs irodalom
témakö rében érdemes tanítani, ugyanakkor egyes szö vegek korá bban is feldolgozá sra
kerü lhetnek. A négy petrarcai szonett (Építkezés. lábatlankodás, Nem mondja, hogy szeret,
Munkaterület, Derék Gulliver) egyike Petrarcá ná l, az Arany-hommage (Ijedt zavarban felkapott
lepel) Arany tanítá sa sorá n, az Adyhoz 2019 Adyná l kerü lhet be a magyaró rá ra. Egyik-má sik
beilleszkedésrő l, alkalmazkodá sró l, tá rsakhoz való viszonyró l szó ló kö lteményt (pl. A bohócot
nem bántják, Önként és dalolva, Szalmakalapban, Nem is magától érkezett, Beilleszkedési
nehézségek) egy lehetséges beilleszkedés, beavatá s, felnő tté vá lá s modulban is taníthatjuk.

A szerző rő l és a kö tet helyérő l az életmű ben

Ná dasdy Á dá m kö ltő , nyelvész és mű fordító , ez a kilencedik verseskö tete. Fordítá sai kö zü l
kiemelkednek a Shakespeare-fordítá sok és Dante Isteni színjátéká nak fordítá sa, de 2019-ben a
Bánk bánt is mai magyar pró zá ra ü ltette. Bő negyven évet tanított az ELTE angol tanszékén.
Legendá s taná r, akiért tö bb nemzedéknyi tanítvá nya rajong. Tö bb angol és magyar nyelvű
tudomá nyos, illetve tudomá nyos ismeretterjesztő kö nyve jelent meg az évek sorá n. A magyar
nyelvű ekrő l, ahogy a pá lyaképrő l is a diá kok némileg bő vebb képet kaphatnak a feladatsor
elején lévő linkekbő l, illetve a kö tethez és a segédanyaghoz tartozó FB-oldalró l. Ná dasdy elő ző
verseskö tetérő l és életrajzá ró l egy korá bbi Aegon-ó ravá zlatbó l is tá jékozó dhatnak (Fá biá n
Má rton munká ja): http://aegondij.hu/iskolai-program/oravazlatok/nadasdy-adam-nyirj-
hajamba-oravazlat

A szerző a Jól láthatóan lógok itt utá n sem vá dolható tétlenséggel: 2020-ban há rom kö tete jelent
meg. A Fortepan-gyű jtemény fényképeihez fű zö tt félperceseket tartalmazó 100 év, száz kép, száz
gondolat, legú jabb nyelvészeti kö nyve, a Milyen nyelv a magyar? és A szakállas Neptun című
pró zakö tet, novellá skö tet.

Kö ltészetét Margó csy Istvá n így jellemzi: „Ná dasdy igen ravaszul és jámbor frivolsá ggal él,
mikor hangü tésében egyszerre idézi fel a Jó zsef Attila-i versek létértelmező méltó sá gá t,
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
valamint a sanzonok kö nnyed, ö nmagá t sú lytalannak á lcá zó dévajsá gá t (a la Heltai Jenő ) - e
vegyítés az ő vershangzá sá ban egészen sajá tos eredménnyel és sikerrel já rt. E versnyelv
ugyanú gy kettő s és lebegő , mint amilyen a verselő imá gó ja - hol belemélyed a szituá ció ba, hol
elrö pü l fö lö tte”.

A Jól láthatóan lógok itt című kö tetrő l

A kö tet negyvennyolc rö vid versbő l á ll. Ezek mindegyike kü lö n oldalra kerü lt, terjedelmü k a
zá ró pró za(vers) és az Önismereti sláger kivételével kilenc és tizennyolc sor kö zö tt van. Végső
letisztultsá g, kivételes tö mö rség jellemzi ő ket. A kö tet tematiká já ban, hangnemében stílusá ban
és verselésében (végig a szabadon kezelt jambus a jellemző ) is kivételesen egységes.
Ugyanakkor az egység mellet a formai vá ltozatossá g is erénye. Szinte ahá ny vers, annyi
formavá ltozat, annyi versegyéniség. Az azonos terjedelmű versek is tö bbnyire eltérnek
szakaszolá s és rímelés tekintetében. Jó példa erre a négy petrarcai szonett, amelyeknek négyféle
rímképlete van. Igaz, a két 18 soros, a négy 15 soros az, ö t 14 soros, a négy 13 soros és a há rom
9 soros rímtelen vers kö zö tt inká bb csak belső szerkezeti és mondattani-retorikai eltérések
vannak.

Személyes, életrajzi, vallomá sos kö ltészet ez. Az érzelmes vallomá sossá got a tá rgyiassá g, a
reflektivitá s és az iró nia maltere szilá rdítja meg. Az életrajzisá g pedig bizonyos szempontbó l
nem jelent a keletkezési kö rü lményekhez való kö zvetlen kö tő dést. „Ná dasdy a kö tet
bemutató já n, a Margó Irodalmi Fesztivá lon mondta el, hogy most télen nagyon beteg volt és a
legtö bb vers ezalatt az idő szak alatt, ennek hatá sá ra szü letett meg. >>A betegség, az ö regség, a
halá l ott já rt az á gyam kö rü l<< – mondta akkor, hozzá téve, hogy tö bb szö veget is a kó rhá zban
írt, tö bbnyire magazinok margó já ra jegyezte fel a sorokat”. Ennek ellenére a versekben nem
jelenik meg sem a kó rhá zi kö rnyezet, sem a betegség leírá sa. A kö tetben is érzékelhető tehá t az
életanyag á tszű rése, a Ná dasdy egész kö ltészetével kapcsolatban emlegetett tapintat és
szemérem. Lá szló Ferenc az ő szinteség, szégyen és szemérem há rmas attitű djével jellemzi a Jól
láthatóan lógok itt egészét.

Tö bben beszélnek a versek létö sszegző jellegérő l, azonban ez is megszorítá sokkal és

kiegészítésekkel kezelendő : Ná dasdy a kései Arannyal vagy a kései Jó zsef Attilá val ellentétben
nem a végső ö sszegzés, az élet lezá rulá sá nak perspektívá já bó l szó lal meg:

Egy gyanús hang azt mondogatja: kész.

Nem tudom – kész még biztos nem vagyok,
csiszol és formál egy keserű kéz,
fröccsen a hűtővíz, a kés forog.

A kö tet hangja az esetenkénti frivolitá s ellenére is komoly, nem csupá n „komolyabb”, ahogy első
kö tetének címe (Komolyabb versek) mondja. Azonban nem tragikus. A hajdani traumák,
szégyenek – gyakran ifjú kori ö narcképekben tö rténő – feltá rá sa vagy a halá l kö zelsége ellenére
a kö tetben valamiféle emelkedett derű is jelen van. Talá n nem teljes tévedés nem-tragikus
alkatró l, hanem valamiféle goethei, tragikumon és romantikus szélső ségességen tú llépő
szemléletrő l beszélni.
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
Hullott a gö rö ngy,
de csak a fö ldszag jö tt, a félbevá gott
giliszta bá mulatos éledése.
Lehetséges megoldá sok, értelmezések
A nyitóvers: Jól láthatóan lógok itt
A verset tö bb tényező is nyitó verssé, nyitá nnyá teszi. Címe azonos a kö tet címével, ez is jelzi,
hogy a megszó laló néző pontjá t és létbeli pozíció já t fogalmazza meg általá nos érvénnyel.
Egyfelő l ö sszegző , tá vlatos és éles perspektívá já t („de legalá bb ellá tok messzire”), má srészt a
lírai alany bizonytalan, veszélyes és kiszolgá ltatott helyzetét („Nincs biztos fö ld, szilá rd talaj
alattam”). Jó l lá t és jó l lá tható : egyfelő l pozíció ja racioná lisan, tá rgyilagosan elemző , má sfelő l
tö rékeny, a befogadó nak kiszolgá ltatott, azaz a kö tet vallomá sos, ö nfeltá ró , az ént lemeztelenítő
jellegét elő legezi meg. Lentrő l a vá ros gú nyosan nézheti, vizsgá lgathatja. „Kö zszemlére” van
kitéve (Nagy előny a meztelenség). A „ló gok itt” aká r az akasztott ember képét is felidézheti.
„[H]ideg van és vilá gos” – mindkét melléknév egyszerre jellemzi az én kellemetlen helyzetét és
lá tá smó djá t, lá tá sá nak, leltá rkészítésének pontos és tá rgyilagos jellegét. A „kalimpá l” vagy a
„csú szni” szó a figurá t komikussá, groteszkké teszi, a vá lasztékos-régies „ím” szó vagy a „nappal
szemben siklani” kép viszont fennkö ltté, romantikusan kö ltő ivé emeli a beszédmó dot. (A lírai
hő s groteszk dimenzió já t a má sodik vers, A bohócot nem bántják bohó c- vagy tö bb késő bbi vers
tö rpefigurá ja is felmutatja.) Nyitó vershez illő a verszá ró kö ltő i kérdésben kö rvonalazó dó
magatartá svá ltá s, tö rekvésvá ltá s, kérdve megfogalmazott programkijelö lés is. A „má sok
igazá ba” bú já s és a „haszná lt fészket haszná ló madá r” alighanem a Shakespeare-t és Dantét
fordító kö ltő re utal, míg az ú j program a nyitó verset kö vető személyes-vallomá sos líra kérdve
beharangozá sa. A má sok fészkébe bú já s, a rejtő zkö dés helyett a veszélyes és védtelen repü lés.

A má sodik versszak létö sszegző -idő szembesítő -visszatekintő jellegű : „Fiatalon” <–> „most meg”.
A szokvá nyos idő szembesítést egyénivé teszi, hogy a fiatal elemző mó don a mú ltba tekint, az
életbeli kisiklá s helyét keresi, míg az ö reg – az utolsó szakasz tanulsá ga szerint – a jö vő be. Maga
a má sodik szakasz még csak mú ltat és jelent ismer, a szembesített két attitű d a mú ltbeli
visszatekintésé és a tekintély hiá bavaló kereséséé, talá n az ifjú i gő gé, a jelené pedig a
tekintélyek elfogadá sá é, az elő ttü k való meghajlá sé, lerogyá sé. Ez a lerogyá s talá n
há romféleképpen is értelmezhető : a régi nagyok elő tti lerogyá sként, az Isten elő tti lerogyá sként
és a gyengeség, ö regség miatti lerogyá sként. Ná dasdy létö sszegzése, visszatekintése azonban itt
és kö tet egészében is – szemben a kései Jó zsef Attilá éval vagy Aranyá éval, az Őszikék
Epilógusá val vagy az ö tvenes évekbeli Visszatekintéssel ellentétben – nem a perspektívá k
lezá rulá sá nak helyzetébő l hangzik fel, hanem a jö vő felé nyitottan. Nincs készen a leltá r, nincs
készen az én: „Nem tudom – kész még biztos nem vagyok, / csiszol és formál egy keserű kéz,/
fröccsen a hűtővíz, a kés forog” – ahogy azt a Munkaterület című versben olvashatjuk. A nyitó vers
utolsó versszaká nak kö ltő i kérdéséve sem lezá r, hanem felnyit, megnyit.

Az első vers felü lnézete a kö tet sok versében az alulnézetnek (leglá tvá nyosabban az Édes
gondok ölén című versben) és a kö zelnézetnek adja á t helyét, azonban ez nem vonja vissza a Jól
láthatóan lógok itt á tfogó -ö sszegző perspektívá já t, hanem csak mozaikokra bontja szét,
mozaikokbó l rakja ö ssze az á tfogó ö sszegzést.
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Az én helye a rendben – kü lö nbö ző ség, ö nazonossá g

Teremtés és Padlizsá n
A Teremtés című korá bbi vers és a Padlizsán egy, a személyiséget, az elemző leírá s tá rgyá t
megkü lö nbö ztető hibá ró l szó l. Mindkettő tizenö t soros, mindkettő mind terjedelmében, mind
poentírozó szerkesztésében némileg emlékeztet a shakespeare-i szonettekre. Persze a
rímtelenség és a plusz egy sor meg is kü lö nbö zteti azoktó l. Mindkét vers utolsó sorá ban
megszó lal egy a vizsgá lati tá rgytó l-személytő l kü lö nbö ző beszélő . Mindkettő allegó riá nak is
tekinthető apró lékos-pontos tá rgyleírá s. Igaz a Teremtés egyes szám első , míg a Padlizsán egyes
szá m harmadik személyben szó l a leírt-megvizsgá lt tá rgyszemélyrő l. A Teremtés megszó lítá st is
tartalmaz, megszó lítottja és vers eleji, illetve versvégi megszó laló ja Isten.

Padlizsán
A vers kettő s kérdéssel indul: „Miért is lenne érdekes? Ki ez?”. A leíró -jellemző vá lasz
feszü ltségben van a (má sodik) kérdéssel, hisz egy testi apró sá ggal, egy sebhellyel hatá roz meg
egy személyiséget. A padlizsá n alakú folt, egy apró testi jellegzetesség egy ember (a kö ltő )
megkü lö nbö ztető -meghatá rozó általá nos jegyévé vá lik, identitá sá nak jelképe lesz. A ki vagyok
én kérdésére a padlizsá nfoltos, a hiba á ltal megkü lö nbö ztetett ember a vá lasz. A sebhelyet nem
csupá n jelenlegi voltá ban, hanem tö rténetében ragadja meg a leírá s. Mintha a hajfelnyírá s által
vá lna exponá lttá , lá tható vá a megkü lö nbö ztető jegy, azaz mintha viselő je mindinká bb vá llalná,
megmutatná ezt a kü lö nbö ző séget, ső t ö nazonossá gá nak jelö lő jévé, mi tö bb, megteremtő jévé
tenné azt: „fö lnyíratta egészen a hajá t, / ettő l lett emberi, a padlizsá n / formá jú foltban
megnyilvá nuló / tö kéletlenségtő l”. A padlizsá nfolt talá n a homoszexualitá sban testet ö ltő
má ssá g szemérmesen titkos, allegorikus jelö lő jeként is értelmezhető . Így a kö tet egészét
jellemző ő szinteség-szégyen-szemérem há rmassá g is megjelenik benne. Ugyanakkor az, hogy itt
kö zvetlenü l csak egy padlizsá n alakú foltró l van szó , a tá gabb, nem csupá n személyes jelentést is
lehető vé teszi: mindenféle hiba, kínos jellegzetesség pozitív á tfordítható sá gá t, személyiségbe
építhető ségét is jelenti. A fö lnyíratá s, mintha a kö tetben megjelenő meztelenség,
lemeztelenedés, gyó ná s motívumá nak egyik vá ltozata lenne. Ez a motívum direkt mó don a Nagy
előny a meztelenség című versben jelenik meg.

Mintha a vá llalt tö kéletlenség, á tlagtó l való eltérés elfogadá sa rendezné a jellemzett személy
embertá rsak kö zö tti helyét, az tenné má sokkal való kapcsolatá t benső ségessé, nyitottá : „így má r
talá n biztatni is lehet, / talá n a jó szó t is elfogadja / (nem mintha érdekelné)”. Talá n az
ö nvá llalá s adja a boldogsá g ígéretét: „Csak kitartá s, / lesz itt még, ö cskö s, eufó ria”. A verset az
apró tá rgy mellett a sok enjambement teszi élő beszédszerű vé, kö zvetlenné. A biztatá s „ö cskö s”
megszó lítá sa ö niró niá t sugall, ahogy a tá volsá gteremtés mellett az egyes szám harmadik
személy haszná latá nak szerepe is ez. Az egyes szá m harmadik személyű ö njellemzés vagy a „jó
szó t is elfogadja” fordulat felidézi Jó zsef Attila József Attila (Vidám és jó volt…) című versét. Az
említetteken kívü l a kérdő mondatok, a „vajon” és a „talá n”-ok já rulnak hozzá a vers
maradéktalanul pozitív kijelentéseinek elbizonytalanítá sá hoz, eljelentéktelenítéséhez, pá tosz-
és kevélységmentesítéséhez.
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
Teremtés
A vers modernizá lja, profanizá lja és folyamatos (mú lt és jelen) idejű vé vá ltoztatja a Biblia
teremtésképzetét. Első és utolsó elő tti sorá ban megszó laló megszó lítottja egyfelő l egy, az
automatizá lt termelés egészét irá nyító gyá ri minő ségellenő r, má sfelő l maga a teremtő Isten. A
teremtés gyá ripari allegó riá ja első sorban a futó szalag képe révén a hangsú lyt ironikusan az
emberi egyedek egyformasá gá ra helyezi. A teremtés termeléssé, a teremtmény a mechanikus és
monoton teremtés révén termékké vá ltozik, alacsonyodik. A vers két ki nem mondott
etimoló giai szó já tékra épü l: a teremtés-termelés és a teremtmény-termék lá tens szó já tékaira.
Ami megmarad a teoló giai-metafizikai viszonybó l, az Isten hatalmassá ga és a teremtmény
pará nyisá ga, a teremtmény kiszolgá ltatottsá ga a Teremtő nek. Pontosabban nem pusztá n
megmarad, hanem brutá lisan kiélező dik. Isten részvétlen és szakszerű en tá rgyilagos, kicsit
olyan, mint Ady Isten, a vigasztalan című versének – vigaszt nem adó teremtő je, aki „Ú gy
forgatja a Mindenséget, / Mintha unott já tékot ű zne, / Egy-egy vilá got megfagyaszt / S ö tö t-
hatot hajít a tű zbe. // Nem int, nem bosszul, nem jutalmaz, / Mennybe nem kísér, fö ld alá nem”.
(Pilinszky Istene is gyakran hasonló .)
Ez a termelő isten ugyanakkor kreatú rá já hoz hasonló an nagyon testiesen, érzékletes-érzékien
jelenítő dik meg, ahogyan a minő ségellenő rzés folyamata is: „forgattá l ujjaid finom begyével, /
megnyomkodtá l kicsit, aztá n kö rö mmel / kocogtattá l”, „ü vegrudaddal épp csak birizgá lva), / de
minden stimmelt, textú rá ra, színre. / Még meg is szagoltá l”. (Ez a fajta testiesség, érzékiség
Ná dasdy egész kö ltészetére jellemző , az á tvitt jelentések mindig nagyon megfogható , tá rgyias
texturá ra épü lnek rá – anyagisá g és fogalmisá g széjjelvá laszthatatlan, egymá st á tjá ró
egységében.) E nagyon antropomorf Isten „hibá snak” talá lja teremtményét, a verset az
ismétléssel kiemelt „Hibá s darab” ítélet keretezi. Az egyszerű allegó ria azonban tö bbértelmű vé
vá lik. Az, hogy az Isten kiemeli a beszélő t a futó szalagró l, kétértelmű , ahogy maga a hiba is. A
futó szalagró l való kiemelés nemcsak fitymáló elégedetlenségnek, hanem kiválasztá snak,
kivá lasztottsá gnak, a hiba – ahogy a Padlizsánban is – individualitá st teremtő jegynek is
tekinthető . A nyomkodá s, a kocogtatá s, a savcseppentés az igazakat kivá lasztó -alakító
megpró bá ltatá s is lehet. A fénybe emelés egyfelő l a tesztelés megalá zó része, má sfelő l az
ü dvö zü lés felvillantá sá nak jele, lehető sége is lehet. A verszá rlat elő jele is kétértelmű . Ha
eltekintü nk a futó szalagos tö megtermelés degradá ló jellegétő l, pozitív gesztusnak,
megbocsá tá snak, elfogadá snak is tekinthető : az ellenő rzés tá rgya nem igazi selejt, hisz
visszateszik a szalagra, a tö bbiek kö zé. Ha viszont az olvasá s sorá n a gépi-képi kö zeget
helyezzü k elő térbe, akkor a visszatevés negatív elő jelű : egyéniségfosztá s, a kivá lasztottsá gtó l, az
isteni kegyelemtő l való megfosztatá s. A sokak által korszerű tlennek tekintett allegó ria (má s
versekben a hasonló képpen értékelt hasonlat) a nyomatékos hétkö znapisá g, az ironikus
precizitá s és a tö bbrétegű ség révén Ná dasdy kezén eleven és erő s képi eszkö zzé vá lik.

Kilincs és Reggeli – az én a hétkö znapi tá rgyak kö zö tt

Összevetés
Mindkét vers a konkrét tá rgyak (mü zli, szalonna, csípő s paprika stb., illetve kilincs, á gy) és
merész fogalmi á ltalá nosítá sok kö zö tti erő s feszü ltségre, ezek vá ratlan ö sszerá ntá sá ra épü l.
Mindkettő szentenciaszerű , meghö kkentő felü téssel indul. Mindkettő ben erő s érzékiség-
érzékletesség uralkodik. Mindkettő a szerelemhez, a szerelmeshez vezet. Mindkettő t csattanó
zá rja.
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
A reggeli
A vers szokatlan fogalmi általá nosítá ssal indul: „A reggeli a legnagyobb kü lö nbség”. Vá ratlan és
meghö kkentő a kö vetkező merész á ltalá nosítá s is: „Mert reggel nehezebb / a kompromisszum: /
céltudatosan / alkalmazkodni este még lehet, / reggel soha”. A tö bbes szám haszná latá ban
(„há nyat fogunk”), illetve az alkalmazkodá s és a kompromisszum szavak révén a tá rssal való
kapcsolat dimenzió ja, perspektívá ja is belép a versbe. A téma a sorsdö ntő ként értékelt apró
lépések jelentő sége és a kö vetkezmények sú lya. Ezutá n triviá lis alternatívá k, ételnevek, majd
étkezési helyszínek és mó dok testesítik meg a dilemmá k, a dö ntés nehézségének
problematiká já t. Ironikus hatá sú a dö ntések fogalmi sú lyá nak, sors- és kapcsolatformá ló
jelentő ségének és az ezeket megjelenítő bagatell dolgoknak az egyberá ntá sa, a fogalmi és a
tá rgyi-képi sík kö zö tti hatalmas fesztá v. Furcsa egymá s mellet olvasni a „vajas-mézes kifli” és az
„á tvergő dni” szavakat. Filozó fiai kérdéseket hordoz a vajas kifli és a mü zli. A két apró
kompozíció s egységet az „É s” szó vá lasztja el, elő tte ételfajtá kró l, utá na a reggeli elkö ltésének
helyszíneirő l és mó djairó l esik szó . Az étkezés helyszíneinek és mó djainak alternatívá it is
fogalmi elemelés vezeti fel: „É s még a mennyiség meg az idő ”. Mennyiség és idő kategó riá i
kapcsoló dnak a cipő hú zá s és a vécé trivialitá saihoz. A csattanó ban vá ratlanul megjelenő
szerelem pedig mintha létmó d, elviselési mó d lenne, amely a magá nyos vá lasztá s terhét
megosztó tá rsas megoldá st kínálja fel. A szerelem a dö ntésre, szabadsá gra, má sfelő l má sok
kö zö tti létre ítélt ember helyzetét elviselhető vé tévő erő ként magasztosul fel, ontoló giai kérdés
megoldá sként tételező dik.
Kilincs, ágy, határállomás
A vers „nemcsak/hanem” kö tö szó pá rokra és zeugmákra (szillepszisekre) épü l. Minden ige,
illetve á llítmá ny (tapadnak, takarja, bús és mozdulatlan, ver) a két tagmondatban két alanyt kap,
kettő t hajt kö zö s igá ba (a zeugma angol neve yoke, azaz iga), egyiket a „nemcsak”, a má sikat a
„hanem” utá ni részben, rá adá sul ezek az alanyok gyakran kü lö nbö ző szinteken á llnak, egyikü k
á ltalá ban fogalmi-elvont, a má sik tá rgyi-konkrét: szimbólumok/kezem; őr/múltam. A kö tő szó - és
a mondattani ismétlő dés szabá lyos rendet ad a versnek, de hogy ez a rend ne legyen merev, az
elvontabb és a konkrétabb alanyok sorrendje nem szabá lyosan vá ltakozik. Ső t van, ahol két
konkrét, nem fogalmi alany van, pl. takaró és testem, eső és szívem. A felü tés vá ratlan és
meghö kkentő jellegét az adja, hogy nem a kö znapi-konkrét, hanem a metaforikus-fogalmi alany
jö n elő bb, a vá rt, a hétkö znapi vá ratlan helyen á ll, elő bb van az elemelés, azutá n a „fö ldhö z
ragadt” fordulat: „A kilincshez nemcsak szimbó lumok tapadnak, / hanem a kezem is.
A vers az elhagyatottsá gró l, a szerelmes hiá nyá ró l szó l, ezt érzékelteti a pléd kopottsá ga, az
á gyban fekvés magá nyossá ga, a hatá rá llomá s (elvá lasztottsá g), az ü res rá csok, az eső motívuma,
illetve a „nincs rajta a keze” mondat. Az „á gy igazsá ga” még csak sejteti, hogy a vers a szerelmi
magá nyró l szó l, a csattanó szerű zá ró mondat teszi egyértelmű vé a hangulat oká t, itt jelenik meg
a má sik, illetve a má sik hiá nya kimondva is. A hiá nyt a virá glá dá k ü res helye is kifejezi.
(Tavaszhiá ny?) A kilincs és a hatá rá llomá s motívumai bejá ratfogalmak, a tér osztottsá gá ra
utalnak, ahogy a rá csok is, az én is a má sik kü lö ná lló , elvá lasztott terére. A má sik, a beszélő
szerelme nem lép be az én terébe. Marad az emlék és a – hiá bavaló ? – vá rakozá s. A szívverés
lá tomá sosan vagy inká bb hallomá sosan megnő , kiterjed, nagy erejű metaforá vá vá lik, hisz
nemcsak belü l ver, hanem az eső hö z hasonlatosan kívü l is: a virá glá dá k helyén, a rácsokon, a
balkonon. A magá nyos szívverés kitö lti a teret.
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
állítmány az alanyok Inkább szó szerinti vagy inkább elvont-
metaforikus az alany, illetve általa az
állítmány?
tapadnak 1. alany: szimbólumok metaforikus-fogalmi
2. alany: kezem szó szerinti
takarja 1. alany: pléd szó szerinti
2. testem szó szerinti
3. tárgy: az á gy igazsá gá t metaforikus-fogalmi
bús és mozdulatlan 1. alany: az ő r szó szerinti
2. alany: a mú ltam metaforikus-fogalmi
ver 1. alany: eső szó szerint+metaforikus
2. alany: szívem szó szerint+metaforikus
Persze való já ban a konkrét dolgokat jelö lő szavak is metaforizá ló dnak.

Adottsá gok, helyzetek, magatartá svá laszok – Ki vagyok én?

A bohócot nem bántják 
A vers alapgesztusa a visszatekintés, amely a lírai alany és embertá rsai kö zö tti viszony
hajdani alakulá sá ró l szó l. A lírai én felvett, illetve kiosztott szerepe itt a bohó cé. A bohó c
groteszk figura, nem bá ntjá k, elfogadjá k, de kicsit lenézik, ú gy fogadjá k be, hogy
kívü lá lló marad. A kulcsszó a minden szakaszban ismétlő dő , az első kettő ben
anaforikusan elhelyezett „baj”(bajok, bajba) szó . A vers tá g értelmezhető sége abbó l
adó dik, hogy e baj mibenlétét nem konkretizá lja a szö veg, csak hatá sá ró l,
kö vetkezményeirő l szó l. A hangsú ly itt a tö bbiek viszonyulá sá n van. A harmadik
versszak az életú t toposzá t hozza be: a lírai alany és tá rsai kirá ndulnak. Az élet tá rsas
kirá ndulá sként jelenik meg, melynek egyik á llomá sa „egy enyhén szittyó s, mocsaras
hely”. A mocsá r felidézi az elmerü lés, a bajba, kiú ttalansá gba, bű nbe (?) kerü lés
élethelyzetét. A „szittyó s” szó hangzá sá val, hangulatá val a folyó iratban megjelent
vá ltozatban szereplő „kellemetlen” szó ná l jobban kifejezi az élethelyzet viszolyogató
voltá t. Az „enyhén” mértékhatá rozó nagyon ná dasdys: visszafogott, nem dramatizá ló ,
mikö zben a helyzet igencsak drá mai. Illik rá Bazsá nyi Sá ndornak a Verejték van a
szobrokoncímű vá logatott verseket tartalmazó kö tetre adott jellemzése: „Ná dasdy
mindig tapintatosan verejtékezik”.
Az utolsó szakasz furcsá n ellentmondá sos katarzis, feszü lt feloldá s. A „mindez
megenyhü lt” feloldá sá val feszü ltségteremtő en á ll szemben a „végleg bajba kerü ltem”. Itt
fontos a „de” kö tő szó helye: az első két szakaszban elő bb jö tt a baj kimondá sa, utá na az
én vagy a tá rsak ezt ellensú lyozó , tompító reakció ja. Itt viszont elő bb jö n a „de”, a
feloldá s, s erre végpontként kö vetkezik a baljó s á llapotrö gzítés. Ez a kettő shangzat
sokat ad hozzá a vers minő ségéhez.
A bohó cot nem bá ntjá k minden szakasza egyféle lezá rt summá zatként, ö sszegzésként
hat, amihez hozzá já rul a szakaszok rö vid, ö t szó tagos, félsornyi zá ró sora. E sor
mindenü tt igét tartalmaz, a négy esetben há romszor csak igét. Ezek az igék az első két
szakasz végén a tá rsaknak az énhez való viszonyá t ö sszegzik, a harmadik szakaszban
kö zö s cselevést írnak le, az utolsó szakaszban viszont má r a zá ró sor is a lírai én-re, az ő
helyzetére vonatkozik. Ez a sorrend, ez az ív megfelel a bajba merü lés véglegesedő
folyamatá nak
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Önként és dalolva
A vers A bohócot nem bántjákhoz hasonló an egy régi lelki helyzet rajza, egy ú jabb ifjú kori
ö narckép. A portré modellje csupa belső ellentmondá s, széttartó tö rekvés és vá gy. Az egyes
szá m harmadik személyben leírt figura egyfelő l kö vetni akarja a normá kat, ragaszkodik a
(csalá di) rendhez, a szabá lyossá ghoz, má sfelő l szabadulni vá gyik ebbő l a normarendszerbő l,
arra vá gyik, hogy valaki kiemelje, kirá ntsa ebbő l. Abbó l, amihez „ezer szá llal kö tö zte magá t”.
Tudatos akarat és ö sztö nö s vá gy, álom és való sá g kü zd egymá ssal benne. A megismételt bár és
de kö tő szavak is exponá ljá k ezt a kettő s, ellentétes vonzá st, tö rekvést. A vers elején inká bb a
szabadulá svá gy, a verszá rlatot indító , sorkö zépi mondatkezdő „De” kö tő szó utá n viszont az
ö nkorlá tozá s, a konvenció khoz való akaratlagos ragaszkodá s dominá l. Má s ellentétek,
kettő sségek is megjelennek: a felnő tté vá lá s és a gyermeknek maradá s egyidejű vá gya, a
gyermekség megő rzésének vá gya a felnő tté vá lá s ellenére („hogy felnő tt legyen ú gy, hogy
maradjon gyerek”), illetve a félelem tagadá sa és elfogadá sa, megszoká sa. A vers eleje és vége
kö zö tt e tekintetben ellentmondá s van: „A félelemig nem merészkedett soha” és „Rá jö tt, hogy
félni fél”. Mitő l fél? Alighanem a má ssá g vá llalá sá tó l, a biztos életkeretekbő l való szabadulá stó l,
az igazi éntő l, amit az á lombéli meztelenség képvisel. Formailag a rendvá gyat testesítik meg a
pontos pá rrímek és a versmondatok és verssorok rendezett egybevá gá sa. E miatt a
rendszerszerű egybesimulá s miatt feltű nő és jelentéshordozó a két á thajlá s. Az első („De kö zben
ezer szá llal / kö tö zte magá t egybe a renddel, a csalá ddal”) esetében mintha az egybekö tö zés
tö rekvését testesítené meg a sorokat szorosan ö sszekö tö ző enjambement. A má sodik esetben
(„a sú lyos tartalmaknak csak a kü lsejét / akarta nézegetni” is az ö nkorlá tozá ssal kapcsoló dik
ö ssze az á thajlá s. Mintha kontraszt lenne a versmondattan és a jelentés kö zö tt: mintha a
rendvá gyó mondatokhoz a rendbontó á thajlá s, a rendbontó vá gyakhoz pedig a versmondattani
rendezettség kapcsoló dna. Ugyanilyen kiemelő hatá sú formai rendbontá s, hogy a rendvá gy
témá já t egy rendhagyó , addig elő nem forduló sorkö zépi mondatvég és mondatkezdés indítja. A
verszá rlatban csattanó szerű formai eltérést hoz az utolsó elő tti sor igenévhalmozá sa
(„nézegetni, dö rzsö lni, rá gni, fogni”) és az, hogy az utolsó sorban há rom ponttal lezá rt mondat,
há rom zö kkentés, há rom szü net van: „Rá jö tt, hogy félni fél. É s sírt. Meg tudta szokni”. Kis
terjedelmű vers nagy, csendesen drámai finá léja ez. Elfogadá sa az ö nellentmondá sos
léthelyzetnek.
A nyelvi-képi anyagot ismét fogalmi és konkrét-testi-érzéki ü tkö zése és ö tvö zése jellemzi:
„ö vvel jó szű kre hú zta a mozgá sterét, / a sú lyos tartalmaknak csak a kü lsejét / akarta nézegetni,
dö rzsö lni, rá gni, fogni”. A bravú ros „ö vvel jó szű kre hú zta a mozgá sterét” rá adá sul egyszerre
fejezi ki a kint-et és a bent-et, a kü lvilá gban tanú sított magatartá s és a – Ná dasdyná l gyakran –
testi képpel megjelenített lélek korlá tozá sá t és rendbe kényszerítését.

Szalmakalapban
A vers témá ja a má sok véleményéhez való viszony, a belü lrő l vezéreltség vagy má sokra
hallgatá s dilemmá ja, végső soron a személy szuverenitá sá nak, autonó miá já nak kérdése. A
nagyon vilá gos tagolá sú szö vegben az első két sor a beszélő jellemző magatartá sá t, a taná csok
elfogadá sá t rö gzíti. A kö vetkező nyolc sor két négysoros, vá lasztó kö tő szó val ö sszekapcsolt
alternatív magyará zatot kíná l fel. Az utolsó ö t sor summá zó ö njellemzést, ítéletet fogalmaz meg.
A tagolá s tehá t: 2-8(4+4)-5(3+2). Ez nagyon tiszta, ellentétekre és konklú zió ra, végü l csattanó ra
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
épü lő szerkezeti felépítés szonettre emlékeztet, akkor is, ha a vers 15 és nem 14 sorbó l á ll. Ez a
„megtoldott” szonettforma (?) – mindig eltérő variáció ban – amú gy a kö tet tö bb versében
elő fordul: Padlizsán, Gallér, Közlési vágy, Édes gondok ölén.

Az első magyará zati-ö nértelmezési lehető ség (3-6.) belső autonó miá val, szilá rdsá ggal
magyará zza a taná csokhoz való nyitott viszonyt. Mivel belü l má rvá nytö mb szilá rdsá gú vagyok,
bá tran hallgathatok má sra. A má sodik magyará zat (7-11.) éppen ellenkező leg: azt mondja, hogy
a beszélő „sodró dó ” és „bizonytalan”, mintegy kívü lrő l vezérelt. Mindkét magyará zat feltételes,
bizonytalan latolgatá s: a feltételezések kérdő mondatokban vannak megfogalmazva. Nyelvileg
marká nsan eltér a személyiség klasszikus autonó miá já t feltételező és a sodró dá st, kívü lrő l
irá nyítottsá got, „maghiá nyt” felvá zoló négysoros egység. Az első hagyomá nyosan kö ltő i,
fennkö lt képekkel él: „hogy lenn a mélység má rvá nytö mbjeiben /nekem van igazam,
csobogjanak /tehá t a felszínen az ő taná csaik”. Egyedü l a „kü szkö dö k” – ikes igét nem ikesként
ragozó – igealak ló g ki ebbő l a klasszikus-romantikus nyelvezetbő l. Az elbizakodott én orrá ra
koppintó má sodik egységet ezzel szemben hétkö znapisá g, szlengesség, ö niró nia jellemzi: „nix
má rvá nytö mb”, „(oké, nem felszínes)”. A vers utolsó egysége mintha az első , szilá rd
autonó miá ró l beszélő magyará zatvá ltozat mellett tenni le a voksá t, de ezt az ö nazonossá g-
hirdetést groteszk lefokozá ssal, lefele stilizá lá ssal menti meg a kevélység lá tszatá tó l. Az én nem
a vilá g má sa, szerves része, hisz az keserű , az ő sebe pedig édes. A má ssá g a sajá tja. Groteszk a
kép, hisz a – referenciá lis szinten talá n mű téti sebként, metaforikusan lelki sebként
értelmezhető – seb édessége való já ban nem kellemes, hanem viszolygá st keltő , talá n az
emberhú s édességére utaló . A szalmakalap is a vilá gnak, a helyzeteknek való meg nem felelést
mondja ki: meleg holmi helyett a szalmakalap nagyon nem adekvá t kelléke a havas-dermesztő
Himalá ja-expedíció nak. Ugyanakkor van valami derű s elegancia is ebben a meg nem felelésben:
s szalmakalap kö nnyed, hetyke viselet. A végső ö nminő sítés, a „buta” is nagyon kétfedelű .
Magá ban a szó nyilvá nvaló an pejoratív, de a naivitá ssal szembeá llítva mégis van benne valami
magasabb rendű . A butasá g az autonó mia lefele stilizá lt megfelelő je, kontextuá lis szinonimá ja. A
beszélő nem tudatlansá gbó l nem alkalmazkodik, hanem eredendő má ssá ga miatt. A naivval
ellentétben a buta szuverén lény, nem lehet a naivhoz hasonló an felvilá gosítá ssal, tanítá ssal
magatartá svá ltoztatá sra bírni. Olyan, amilyen. A buta fogalom, a vilá g keserű , sebem édes
ellentét akarva vagy akaratlanul is Jó zsef Attilá t idézi fel. Az utó bbi az Eszmélet kint-bent
viszonyá t, például macska-képét, az elő bbi a Légy ostoba című verset, például: „Légy ostoba. Ne
félj. A szép szabadsá g /csak ostobasá g”, illetve: „Légy ostoba. Hogy megszó lnak, ne reszkess, /
bá r nem győ zhetsz, nem is lehetsz te vesztes”.

A kö tet Minden cafat az enyém című verse szintén a má sokra, ott ö regebbekre hallgatá s és az
elvá rá soktó l való eltérés dilemmá já t veti fö l. Az idő sebbek igazá t ott is elismeri a megszó laló ,
azonban vá lasztá sai, cselekvései, lazasá gai mégis szemben állnak azok igazá val – a szinte adys
életkultusz jegyében.

Nem is magától érkezett

Ahogy a kö tet tö bb korá bban elemzett verse, ez is az én és a kö rnyezet viszonyá ró l, az
én autonó miá já nak lehető ségérő l szó l, arró l, hogy mennyire vagyunk, lehetü nk
ö nmagunk. Azonban míg az elő ző versek inká bb a lírai alanynak, ha tetszik, Ná dasdynak
a tá rsakhoz, a má sokhoz, a má sok véleményéhez való viszonyá ró l beszéltek, ez a vers
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
tá gabban és elvontabban a helyzethez, a kö rü lményekhez való viszonyró l szó l, arró l,
hogy mennyire lehetü nk szabadok. É rdekesen és tanulmá nyozá sra méltó an vá ltakozik a
kö tetben, hogy mikor vall egyes szá m első személyben a beszélő , és mikor jeleníti meg
sajá t alakjá t egyes szá m harmadik személyben a kö ltő . A reflektivitá shoz szü kséges
tá volsá gteremtésnek értelemszerű en kü lö nbö znek az eszkö zei a két vá ltozatban. Ebben
a versben a kívü lrő l nézés való sul meg, az egyes szá m harmadik személyben való
megszó lalá s. A Nem is magától érkezett a meghatá rozottsá g és a szabadsá g viszonyá nak
kérdését já rja kö rü l. A determiná ció má r a vers címében is megjelenik: a leírt
viselkedésű alak nem magá tó l érkezett, nagyobb erő k hoztá k fészkébe. A szabadsá g
motívuma a felidézett madá r toposz révén jelenik meg. A kö ltő azonban nem direkt
mó don alkalmazza a hagyomá nyos jelképet, a madá rallegó riá t, hanem csak há rom
kö znapi metafora, szó lá sfordulat, a „befészkeli magá t” és a „tollá szkodik” révén idézi fel.
Ha nem há rom ’madaras’ kifejezés lenne egymá s mellett, a megszokottsá g miatt talá n
észre sem vennénk a mö gö ttes toposzt. Bravú r ez a megoldá s, mert a XXI. szá zad
nehezen viselné el tiszta formá já ban ezt a hagyomá nyos képet, így félig exponá lva
viszont jelen is van, nem is. Rá adá sul a madá rmotívum behozza a XIX. szá zad
kö ltészetét, a determiná ció problematiká já val ö sszefonó dva első sorban Aranyt, példá ul
az ő A rab gólya című versét. Ső t talá n az Epilógus madá rképét is, vagy a „kö télen,
bilincsbe verve” jellemzéssel még a Visszatekintés elrendeltséggel hiá ba kü zdő vadjá t is:
„Vá gytam a fü ggetlenségre, / Mégis hordá m lá ncomat, / Nehogy a kü zdés elvégre /
Sú lyosbitsa sorsomat: / Mint a vadnak, mely há ló it / El ugyan nem tépheti, / De magá t,
míg há nykoló dik, / Jobban behö mpö lygeti”. Ná dasdy versében a megvá ltoztathatatlan
helyzetre utal az „alkalmazkodik” szó vagy a „nem is / akarta ezt a fészket, ső t nem is /
magá tó l érkezett, hanem kö télen, / bilincsbe verve vonszoltá k ide / az érzelmei”
mondatok. A determiná ció azonban ebben a versben első sorban nem kü lső , hanem
belső , az érzelmek és alighanem az ö sztö nö k akarat, tudat fö lö tti uralma. (Fontos, hogy
Ná dasdy nem ö sztö nö krő l beszél, ná la a vá gy nagyon testi, de sohasem pusztá n testi,
ezért is lehet korunk egyik legnagyobb szerelmi kö ltő je.) A determiná ció mellett mégis
marad hely a szabad akaratnak, a vers hő se laká lyossá és sajá ttá teszi a neki adatott
kényszerhelyzetet. Nemcsak alkalmazkodik ahhoz, hanem „idomítja, / magá hoz
alkalmazza azt”, illetve „ha má r / ide jutott fö lényesen kö rü lnéz, / keres valami céljá hoz
való t”. A vers a magyar irodalom – tö bbek kö zö tt Zrínyi, Berzsenyi, Arany és Ottlik á ltal
is képviselt – sztoikus hagyomá nyá ba kapcsoló dik: hő se a megvá ltoztathatatlan
kö rü lményeket elfogadva a belső szabadsá g megteremtésére tö rekszik. Csakhogy itt a
kü lső kö rü lmények is belső k.

Beilleszkedési nehézségek
A vers létö sszegző -szá mvető jellegében, amit a „volt” szó ismétlése nyomatékosít, a Se
fehér, se fekete című re emlékeztet. Ugyanakkor a mú lt idő mellet az egyes szá m
harmadik személy haszná lata miatt sokban hasonlít A bohócot nem bántják és az Önként
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
dalolva című visszatekintő , korá bban ifjú kori ö narcképeknek nevezett versekre.
Rokonsá got mutat Villon Záróballadájá nak vagy Jó zsef Attila Vidá m és jó volt kezdetű
József Attila című versének az ént ironikus tá volítá ssal mú lt idő ben és egyes szá m
harmadik személyben felidéző , sírfeliratra rá já tszó versével. (Bá r az sem
elképzelhetetlen, hogy ez valaki má snak a portréja.) Az anaforikus szerkesztés és a
keresztrímeket kö vető terciná k is kö tö ttebb, régiesebb formá t idéznek, mint a kö tet
legtö bb darabja. A vers szonett. Az első szakasz négyféle veszélyforrá st vesz leltá rba: a
természet belső és kü lső veszélyforrá s egyará nt lehet, a bú torok a tá rsadalmi kereteket,
a zá rt terek veszélyeit jelenthetik, a pá ncélt kikezdő rozsda az ö nvédelmi
mechanizmusok legyengü lését, a torkok, aká r a pokol torkait. Mindenesetre a vers
szereplő jét a kö rü lö tte lévő vilá g veszélyeztette, fenyegette: léte veszélyeztetett lét volt.
A má sodik és a harmadik versszak a beilleszkedés kísérleteirő l, nehézségeirő l és
kudarcairó l szó l. A magá nyró l, illetve a kö zö sségben elfoglalt, az én szá má ra nem
megfelelő , nem komfortos létezésrő l. A dalá rda vezető je része a dalá rdá nak, de
kiteljesedésében korlá tozott, hisz vasra vert része. Nemcsak karvezető , hanem tenor is
akarna lenni, vagyis a csoportbó l kitű nő szó lista, de a két szerep egyszerre nem
lehetséges. A má sodik és a harmadik szakasz tö rekvése ellentétes, hisz a má sodikban az
én kitű nni, míg a harmadikban elrejtő zni szeretne. Ez a kettő sség minden kamasznak,
de talá n minden embernek ellentmondá sos kettő s igénye. A harmadik szakasz halak
kö zö tt halként való vízbe rejtezése ö nmagá ban is ellentmondá sos jellemzést kap, hisz az
elrejtő ző jelentéktelen akar lenni, nem akar kitű nni, de ugyanakkor zavarja is, hogy
észrevétlen marad, hogy nem okoz vá ltozá st: „és fü tyü lt rá a vízszint, ha kijö tt”. A
benzinkú t motívuma felidézi az ú t-életú t toposzá t, így a beilleszkedési kísérletek egy
életú t á llomá saiként értelmezhető k. Az utolsó szakasz bambasá ga és automataként
való pö rgése mintha a puszta, ö ntudatlan testi mű kö désre utalna (zihá ló automata), de
mintha ez is ö nellentmondá sos á llapot lenne: egyfelő l ebben az ö ntudatlansá gban volt a
„legjobb” a szö veg szerint, de ugyanakkor az irá ny, az orientá có meg nem talá lá sa aligha
jó az automatá ja, teste á ltal vezérelt embernek.

Se fehér, se fekete
A vers egyike a kö tet egyértelmű en szá mvető , létö sszegző verseinek, ha a szá mvetés itt
sem az élet lezá rulá sá nak, befejezettségének perspektívá já bó l szó lal meg. Ezt a
szá mvető -leltá rkészítő jelleget az ö tszö r nyomatékosan ismételt „volt” (illetve nem volt)
szó is kifejezi. Ami volt, az kö znapi nyelven szó lal meg, ami nem volt, az romantikus-
patetikus-dekoratív nyelvi megjelenítést kap. Ná dasdy nem a nagy gesztusok, a
heroikus, tragikus, patetikus szavak és életeszmény kö ltő je. Nem a romantikus
szélső ségeké. Erre utal a verscím, a Se fehér, se fekete is. Azonban tagadva, nem
sajá tként, szépséges szó képekkel mégis beereszti a versbe ezt a gyö nyö rű , idegen
vilá got: „liliomok rabló illata”, „gyö nyö rű gyá sz fekete szaga”. Ahogy az Adyhoz 2019 is
kifejezi hó dolatá t a má sféle kö ltő i-emberi vilá g irá nt. A vers végén kétféle gyá sz á ll
szemben: a tragikus élményé és a tová bbélésé, a tudomá sulvételé, a – goethei? –
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
tragikumon tú lisá gé. Tragikumon inneniségé? Az utó bbit rokoníthatjuk az Arany-féle
antiromantikus hatá r-, ará ny- és mértéktisztelettel A gyá sz fekete szagá val a fö ldszag á ll
szemben. Ugyanakkor a legyű rhetetlenségnek, a megú julá si, tú lélési képességnek is
megvan a maga pá tosza és ethosza: „a félbevá gott / giliszta bá mulatos éledése”
szerkezet hordozza ezt. Nem fő nix, giliszta, de ú jraéled. (S ez az egyetlen hely a
kö tetben, ahol talá n kö zvetett utalá s tö rténik a kó rhá zi élethelyzetre, a tú lélt mű tétre.)
Ugyanerrő l a nem-tragikus alkatró l szó l Az arisztokraták című vers is. Az arisztokratá k
porcelá nbó l vannak, tö rnek, Ná dasdy, a polgá r ellenben azt mondja magá ró l: „anyagom
rugalmas / ü tésnek, haszná latnak ellená ll”.

Megtorpant
A vers kö zeli rokona a Se fehér, se fekete című nek. Mindkettő ben a tragikum kerü lése, a
megsemmisü lésnek, a szélső ségeknek, a veszélyes életnek való ö ná tadá s nem vá llalá sa
á ll a fó kuszban. Mind a cím, mind a kezdő sor a tragikum, a megsemmisü lés elő tti
megtorpaná st, a szakadék szélén való megá llá st hangsú lyozza. A versben kétféle tér van:
a szobá é és a szakadéké. Az első reá lis-hétkö znapi, való di jelenetkeret, a má sodik
jelképes-lélektani. A két teret a sö tétség és a veszély vonzá sá nak motívumai kö tik ö ssze.
A szobá ban, talá n a tudá lékos és koraérett fiú szavaiban és hangjá ban, talá n az á ltala
képviselt magatartá sban, sorsban, szemléletben ott kísért a veszély, a pusztulá s. A lírai
alany elindul a semmibe vezető ú ton („Lejtett a fö ld, /a gö rö ngy má r megindult”), érzi
annak vonzá sá t, majdnem kijut a szakadék szélére, a megsemmisü lés szakadéká ba, de
„azért”, „idő ben” „megtorpan”, illetve „befékez”. Ebben a tá rsak figyelmeztetése is
szerepet já tszik. A lírai alany csak má son á t ismeri meg a kapaszkodó kat elengedő ,
ö npusztító radikalizmust, a halá llal való szembenézést. Azon á t, aki lenéz a szakadékba,
vagy le is zuhan oda. Persze lelkialkat és vilá glá tá s dolga, hogy a megtorpaná st
gyá vasá gnak vagy bö lcsességnek és életszeretetnek, élettiszteletnek tekintjü k-e.
Ná dasdy mindkét ítéletet, dö ntést tiszteletben tartja, de a maga részérő l inká bb az
utó bbit vá lasztja. A vers A rend, amit csinálok című , az ö ngyilkos szerelmestő l bú csú zó
kö tet témá já ra utal vissza. Egy rokon sor abbó l a kö tetbő l: „É n ő rzö m még a
gravitá ció mat, / nem szá llhatok szá jízed szerint” (Oszlopi közt lebegő).

Édes gondok ölén

A vers szereplő je kétszeresen is fö ldkö zeli helyzetben van: tö rpe és a sző nyegen fekszik.
A padló n levés a szlengben vesztes, megvert á llapotot, mélypontot jelent. Ez itt is igaz,
de az á llapot ö sszetettebb. Egyrészt sajá tos vilá glá tá st, alulnézetet is jelö l, má sfelő l az
„édes gondok ö lén” heverés a helyzetet kellemesként jellemzi. A sző nyeg és a padló
egyben dédelgető ö l is. Ső t azt olvashatjuk, hogy a „tö rpe élete maga a jó kedély”. Idilli
kép is színezi az á llapotrajzot a „sző nyegen sző rö z a nap”. Igaz a tö rpe alakjá hoz
hasonló an a helyzet is groteszk-ironikus, hisz az édes gond nem má s, mint a halá l, a
meghalá s. Ső t éppen a tö rpe temetése zajlik, azaz ú gy is tekinthetjü k, hogy ravatalá n
kiterítve fekszik. Tehá t keveredik a tragikus és a komikus. Egyszerre kellemes, mó ká s és
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
há tborzongató , rettenetes a helyzet. Egészen má s értelemben, de ez is a Pilinszky-féle
„mélypont ü nnepélye”. A tö rpe szerepét felvevő lírai hő s humoros lá tá smó dja miatt
nemcsak lent van, hanem kedélye, já tékossá ga révén mintegy fö lébe is kerekedik
halá lkö zeli helyzetének. A vers vége felé a szó já ték („nagylelkű volnék, mert nagytestű
is”) is ezt a humorossá got, kedélyességet erő síti. Ső t talá n a versmondatok és a sorok
egybevá gá sá bó l fakadó nyugodt hanghordozá s is a felü lemelkedés nyelvi-poétikai
eszkö ze. A temetés gondolatá nak komorsá gá t a fentieken kívü l a hétkö znapisá g, az
enyhe ö nkorholá s és az ö nnó gatá s is ellensú lyozza: „de tá pá szkodni kell: ezen a címen /
nem tö lthető el így egy napos délelő tt, / a lustasá g nem indokolható ”. A tö rpe
csattanó ban emlegetett gonoszsá ga talá n inká bb kajá nsá g, a halá lnak, a gyá sznak és
ö nmagá nak mutatott fityisz. Alighanem a sokszor meglehető sen tiszta, erő teljes
jambikussá g és az utolsó sor anapesztusos felpö rgése is a feltá pá szkodá s,
felü lemelkedés tö rekvését ö nti formá ba.

Ijedt zavarban felkapott lepel – Arany Jánoshoz

A vers egyfelő l ü nnepi tiszteletadá s Arany Já nosnak, má sfelő l személyes ars poetica.
Aranyt idézi a – példá ul a Toldibó l is ismerő s – pá rrímes felező tizenkettes, a Családi
kört evoká ló „nekimegy a falnak” vagy a Letészem a lantotbó l való „Most, á rva énekem,
mi vagy te?”. A tiszteletadá s nemcsak felidézi, de jellemzi is Arany kö ltészetét, alkatá t, a
mesternek szó l, de Ná dasdy sajá t kö ltészetének jellemzése is: „Mit tanultam tő led?”.

Mi a fontos, a kö vetendő , mi az elutasított emberi-kö ltészeti tö rekvés Arany esetében?

Ami fontos – kimondott vagy Ami nem fontos, nem közvetlen törekvés
kikövetkeztethető elvontabb fogalmak – elvontabb fogalmak
nyugalom izgalom
kontroll robbaná s
részlet teljesség, egész
ne a sajá tot [a sajá t, az eredetiség]
[romantika] [klasszicizá lá s]
Ami fontos, amire a figyelem irányul – Ami nem fontos, amire közvetlenül nem
konkrét példák irányul figyelem – konkrét példák
gomb, csatok, ö vek, kapcsok, rö vidá ru- kabá t
készlet
foltozni kopottat, bíbelő dni rommal [ú j ruha, minden elemében ú j épü let]
há ttal á llni, diszkrét félhomályban [feltá rulkozá s, nyílt személyesség]
A hétkö znapi konkrétumok (gomb, csatok, bíbelő dés stb.) humoros-ironikus-tú lzó lefelé
stilizá lá st eredményeznek, A rímek kö zö tti tartalmi tá volsá g, szintbeli kü lö nbség
(gombró l/kontroll, részlet/rö vidá rú -készlet, bő rö m/ő rö m stb.) ehhez a humoros
leszá llítá shoz já rulnak hozzá . Ná dasdy kö veti Aranyt a tá rgyiassá gban, a
visszafogottsá gban, a nagy gesztusok kerü lésében, a nyelvi bíbelő désben, a
hagyomá nytiszteletben, azonban a vallomá sossá g, az ö nfeltá rá s, az ö nmegmutatá s
kerü lésében nem. A diszkrét félhomá ly helyett fénybe á ll, a há ttal á llá s helyett a
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
szégyent, a szemérmetlen vetkő zést, ö nmegmutatá st vá lasztja: á rva éneke „A szégyen, /
ö nző ö narcképem, szellő zés-igényem. / Ruhá mat lehú ztam, lenyú ztam a bő rö m”.
Ugyanakkor a szemérmetlen ő szinteség bizonytalansá ggal, bű ntudattal já r, ezért
Aranytó l ennek szabá lyozá sá t, kontrolljá t kéri: „Tarts vissza, szoríts le, nehezékem,
ő rö m”. Így együ tt van jelen a kö tet jellemzésében Lá szló Ferenc á ltal emlegetett
ő szinteség, szégyen és szemérem. Ahogy Szemá n Krisztina fogalmaz: „[f]olyamatos a
kü zdelem tehá t a feltá rulkozá s és a rejtve maradá s szá ndéka kö zö tt”. „A má sok elő tti
feltá rulkozá s, meztelenség, valamint az én ebben való folytonos elbizonytalanodá sa
hullá mzó já tékot generá l”. Ebben a versben és a kö tet egészében is. Mint Bazsá nyi
Sá ndor írja, „Ná dasdy mindig tapintatosan verejtékezik”.

Nagy előny a meztelenség

Ez a vers az Arany-hommage ő szinteség–ö nfeltá rá s–meztelenség motívumá t bontja ki
részletesebben. A meztelenség, a vetkő zés motívuma mellett a robbaná sé is jelen van.
Paradox mó don itt a vetkő zést éppen a robbaná s elkerü lése motivá lja: „Mégis muszá j
volt, mert fö lrobbanok, / ha a ruhá mban benne maradok”. A robbaná s elkerü lésének
igénye indokolja a lemeztelenedés fokozatossá gá t, visszafogottsá gá t is: „Kis lépésenként
voltam meztelen, / féltem a robbaná stó l”. Ná dasdy kö ltészetének egészét jellemzi ez a
visszafogott, tapintatos, jó ízléssel temperá lt és adagolt szemérmetlenség.

A meztelenség természetesen metaforikus értelemben értendő , ugyanakkor a vers az

ö nmegmutatá st, a lelki meztelenséget a lehető legtestibbé, legérzékibbé teszi. Az
ő szinteség, a lelki vetkezés szemérmetlen gesztusá t paradox mó don éppen a
mezítelenség, a vetkő zés szó szerint vétele révén groteszk humor ellensú lyozza: „Mert
igaz: nagy elő ny a meztelenség: / a zsebtolvaj csak néz és tehetetlen, / az ingedre nem
csö ppen rá a zsír, / és nem kapkodsz, hogy hol van a mobil, / és gyű lhetnek a kö nnyek
az ö ledben”.

(Innentől kezdve a monotonitás és a mechanikusság elkerülése érdekében nem

minden a Feladatsorban szereplő versről szerepel értelmezés.)

Gallér és Vízisí
Mind a Gallér, mind a Vízisi a munká ró l mint létszü kségletrő l szó l. Mindkettő Ná dasdy
kö ltészetére oly jellemző mó don kö znapi, modern haszná lati tá rgyak segítségével fejez
ki fogalmi-lélektani ö sszefü ggéseket. Mindkettő allegó riá vá terebélyesü lő hasonlatra
épü l. Ugyanakkor a két vers két kü lö nbö ző hangfekvésben szó lal meg: a Gallér
komikusabb, groteszkebb, a Vízisíben viszont a szintén jelenlévő groteszk mozzanat
mellett a fennkö ltség, a pá tosz is helyet kap.

Gallér
A vers egy részletesen kibontott, allegó riá vá terebélyesü lő hasonlatra épü l. A munka a
beszélő nek olyan, mint a kutyá nak a sebei vakará sá t, nyalogatá sá t megakadá lyozó
mű anyag tö lcsérgallér. A hasonlatot hasonló és hasonlított tá volsá ga, a hasonló groteszk
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
kö znapisá ga teszi meglepő vé, frissé. A hasonlaton kívü l egy halott-kö znapi metafora
életre keltése, tá rgyias ú jraelevenítése biztosítja a jelentésmozgá st. Ez a kö znapi
metaforikus fordulat a „sebeit nyalogatja”. Csakhogy míg az embernél metaforikusan
lelki sebekre vonatkozik a kifejezés, a kutyá ná l szó szerint, testi sebekre értendő ; a vers
a metaforikus és a szó szerinti jelentés pá rhuzamos kibontá sá ra, a két jelentés kö zö tti
já tékra alapozó dik. A hasonlat, az allegó ria itt meditá ció s alkalmat teremt, reflektá lttá
vá lik, a kö ltő nemcsak megformá lja a hasonlatot, hanem hasonló és hasonlított
kü lö nbségét is exponá lja, boncolgatja: „Persze én / a magam á llatorvosa vagyok, / én
dö ntö m el, vannak-e sebeim”. A munka a lelki sebekkel való foglalatossá got
akadá lyozza, terá piá s eszkö z, e sebek érzékelését, ső t létét is felszá molja. A „Persze”
szó val induló mondat a hasonlat első mondatbeli kimondá sa utá n egy belső , értelmező
dialó gus kezdete. A kell-e/nem kell kérdés-feleletben vá lik explicitté ez a dialó gus vagy
drá mai monoló g. A sorkö zépen kezdő dő rö vid vá laszmondat, a „Nem kell.” kompozíció s
egységet zá r le, és ú jabb egységet vezet be, amely a munka ijesztő testi szü kséggé,
ö nmű kö dő vé vá lá sá ró l szó l. Szinte olyan kü lső , nem akaratlagos tényező ként értelmezi
a munká t, mint amilyen a kutya szá má ra a tö lcsérszerű kö rgallér. A lírai alanyt
komikussá , groteszkké, „rö hejessé” teszi a hasonlat jellege, illetve az, hogy a munka
ennek révén nem hő si vagy tiszteletreméltó tettként, hanem lefelé stilizá ltan a
kiszolgá ltatottsá g kifejező déseként értelmező dik. A csattanó ban az emberre haszná lt
komoly és a férfias jelző ket a kutyá k kapjá k, ezá ltal kö zvetve az ő rö hejességü k a
beszélő groteszk emberi esendő ségét fejezi ki.

Vízisí
A vers erő s felü téssel, szentenciaszerű en megfogalmazott hasonlattal indul. (A kö tetben
sok az ilyen indítá s.) A hasonlított a lírai alany léte, a hasonló a vízisi. A hasonlat erejét
tö bbek kö zö tt az adja, hogy egy folyamatszerű dolog (lét) nem egy má sik folyamathoz,
hanem egy tá rgyhoz (vízisi) van hasonítva. Vilá gosabb, de erő tlenebb és szegényebb
lenne így: ’vízisíelésre hasonlít a létem’. Kétszeresen indokolt az ehelyett á lló
megfogalmazá s: egyrészt a lét nemcsak folyamat, hanem fogalmi dolog is, má srészt így
vá lik lehető vé, hogy a vers a kö ltő létét hol a tá rgy jellegéhez, hol a vízisíelés
tevékenységéhez, folyamatá hoz, hol a vízisíelő hö z hasonlítsa. A „lá bá n” vagy a „fö nn
hasít, / á ll boldogan és bü szkén, á ll rohanva” értelemszerű en nem első sorban a vízisíre,
hanem inká bb a síelő re vonatkozik, a pó k figurá já ban viszont nem lehet szétvá lasztani a
lá bakat és az ízeltlá bú tö rzsét, a síelő t és a síléceket. A lírai én és a vízisí(elő ), az
azonosított és az azonosító kö zö s voná sa az, hogy mindkettő csak mozgá sban az, ami,
hogy mozgá s nélkü l elsü llyedhet vagy ö sszekuszá ló dik. Csak funkció já t betö ltve
teljesedik ki, csak így mutatja értékes, esztétikus tulajdonsá gait. Lelassulva, megá llva,
tétlenü l a síelő is, a kö ltő is szá nalmas és nevetséges, groteszk kreatú ra. A szá rnyak, a
repü lés metaforikusan vonatkoznak a síelő re és a beszélő , a kö ltő létére is. A síelés
allegó riá ja a Gallér című vershez hasonló an jelö lheti a felszínen tartó munká t, a
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
tevékenységet, azonban a szá rnyak, a szá rnyalá s toposza hagyomá nyosan a kö ltő , a
kö ltészet allegó riá ja is. A vers felidézi Baudelaire híres albatroszá t. Az albatrosz című
versben a kö ltő allegó riá ja a hatalmas madá r, amely „Szá rnyá n kalandra szá llt”, „Kinek
tréfa a nyíl s a vihar dü he szép” (Tó th Á rpá d fordítá sa). Mindkét versben szembe van
á llítva a fent és a lent, a fennkö lt és a groteszk élethelyzet. Fent a kö ltő (madá r,
vízisí[ző ]) a képzelet szá rnyá n repü l, lenn „Kapá ló dzik hü lyén,/ mint á zott pó k”, illetve
„megbotlik ó riá s két szá rnyá n, hogyha lép”.

Építkezés, lábatlankodás
Ez a vers is hétkö znapi helyzetre, tá rgyakra épü lő allegó ria. Ebben hasonlít a Gallérra és
a Vízisíre. Talá n a munka, az alkotá s motívuma is ö sszekapcsolja a verset, de itt nem
ennek megtartó erejérő l, illetve nem is csupá n az alkotó munká ró l van szó . Az
allegorikus helyszín az építkezés, a ismétléssel kiemelt alaptevékenység az „ugrá lá s”. Az
építkezési terü let azonban nem csupá n az építés tere, hanem gö dreivel, sará val az élet,
ső t a bű nö s élet helye. A sá ros gö drö k a lélek pokolbugyrainak, a mú lt bű neinek, az élet
kocká zatainak is jelö lő i: „a nadrá gszá ra egy ideig tiszta, /de aztá n besá rozza a gyö nyö r/
mert élni jó , és kocká ztatni kell”, illetve „cuppog mö gö tte, amit elhagyott”. A mésszel
telt vö dö r is alighanem bű nnel, mú lttal van teli, de ezek a sú lyos mú ltbeli lelki terhek
egyú ttal (kö tő i) építő anyagok is. Az építés, a nyugton maradá s helyetti ugrá lá s
alighanem maga az alkotá s, melyet a gő g, az Önismereti sláger szerint Ná dasdy egyetlen
igazi bű ne, a „kevélység” ö sztö nö z: „és néha vö dö rrel kell ugrani, / cipelni kell, ha épü l
valami, / ha bű neink kö zt gő g is szerepel”. Az ugrá lá s a talá n legkö tö ttebb formá ban,
szonettben zajlik.

Isten, halá l
Úgy sorakoznak a betűk
A cím egy hasonlat első fele. Az egész hasonlat a 11-12. sor forduló já ban talá lható meg:
„ú gy sorakoznak / a betű k, mint a sírok”. Késletetésrő l beszélhetü nk, bá r a sírok
kö zvetve, a temető szó á ltal má r az nyitó sorban is felidő ző dhetnek tudatunkban.
Csakhogy paradox mó don első említésekor a temető nem a halá lró l, hanem „az életrő l
szó l”. Alighanem azért, mert oda halottaik temetésére vagy sírjá hoz az élő k já rnak.
Ezutá n még négy, szintén az életet jelö lő -jellemző , hasonlat és példá zat kö zö tti szó kép
kö vetkezik: az élet villamos, cipő , illetve cipő gyá r, kenyér, illetve kimondatlanul
kenyérgyá r és végü l papír. A hasonlatszerű példá zatokat, legalá bbis az első há rmat a
folytonos, ismétlő dő , meg nem á lló mozgá s, tö rténés rokonítja. A villamos ide-oda já r, a
cipő t legyá rtjá k, majd széttapossá k, a kenyeret elkészítik, majd megeszik. Az élet
ciklikus, némileg céltalan mozgá sként jelenik meg. Talá n az á tlagosná l tö bb á thajlá s is
ezt a folyamatossá got érzékelteti. Mind a villamos, mind a cipő az ú t-utazá s-vá ndorlá s
archetipikus toposzá t idézi fel. A kenyér is ő si életjelkép: ’megettem má r kenyerem
javá t’, illetve a bú za életnek nevezése. (Lá sd példá ul Ady A grófi szérűn című versét!). A
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
papír és a betű k ú j elemet adnak hozzá a korá bbi életjelképekhez: a papír két oldala az
élet és a halá l, az ü res papír kezdet, a teleírt tú loldal vég, halá l. Ezzel visszatértü nk a
vers indítá sá hoz, élet és halá l az életrő l szó ló temető ben elő szö r megfogalmazott
egységéhez. Az élet és a halá l egy lap két oldala. A nyomtatá sra még felhaszná lható ,
egyik oldalá n teleírt papír képe ismét Ná dasdy hétkö znapi apró sá gokat sú lyos
fogalmisá ggal, tö bbletjelentéssel feltö ltő telitalá latainak egyike. A fehér alapon á lló
fekete betű k a temető lapos terü letén á lló sírkö vek metaforá ivá vá lnak. Fontos, hogy
élet és halá l nagy kérdéseirő l a vers a Himnuszt idéző „ért kalá sz”-tó l és a megemelő
zá ró mondattó l eltekintve nyomatékosan kö znapi szó kinccsel, kollokviá lis fordulatokkal
beszél: „attó l fü ggetlenü l / fontos terep” („kö ltő ietlen” fejtegető felü tés), „ez meg az”, „az
életrő l szó l ez is”. A verset zá ró , a korá bbi motívumokat finá lészerű en megismétlő
há rom kérdés és a rá juk adott „há t persze, hogy az élő k” vá lasz, ahogy az egész vers is,
az élet dominanciá já t hirdeti, de az utolsó sor a halá l mindenek fö lö tti, á rnyá t mindenre
rá vető hatalmá t sugallja. Persze a kö zelire, az életre kell figyelnü nk, de ott van a
hatalmas tá voli is. A „csak messze van fö lö ttü nk egy harang” két jelentést (talá n há rmat
is) hordozhat. Egyrészt a „messze” idő beli jelentést hordozhat: a majd a temetésen szó ló
harangét, má srészt térbeli-metaforikusat: a halá l élő k fö lé boruló hatalmas boltozatá ét,
harmadrészt a messzi fö lö ttü nk lévő talá n Isten is lehet.

A testemet határozotton elveszi

A vers Isten létérő l, illetve a tú lvilá gi létrő l, a test halá l utá ni sorsá ró l és a lélek
hallhatatlansá gá nak kérdésérő l szó l. A nagy témá t kö znapi hanghordozá s és bagatell-
triviá lis képek ellensú lyozzá k. A nyitá s szabadkozó -magyará zkodó tá rsalgá si nyelven
szó l: „É n nem akarom Istent provokálni, / és kínos is, hogy errő l kell beszélnem, /de
szerintem…”. Ezt a szabadkozá st provoká ló , első re istentagadó nak tetsző á llítá s kö veti:
„halá lom utá n / Ő nem lesz má r”. Csakhogy az erre kö vetkező há rom pontosítá s,
helyesbítés („vagyis”) éppen hogy Isten feltétlen létérő l beszél. A szö veg az istentagadá s
lá tszatá nak megteremtésével kö vezi ki az Isten létérő l való hitvalló á llá sfoglalá s
fennkö ltségéhez az utat. Ha tetszik, a hívő Ná dasdy há rom lépésben ad mattot a
felkeltett ateista elvá rá snak: „Ő nem lesz má r. Vagyis nem lesz nekem. / Vagyis én
megszű nö k, Ő él tová bb”. Az első Ő lehet még csupá n mondatkezdő nagybetű , a má sodik
má r liturgikus-hitvalló nagybetű . Az Isten létérő l szó ló nyitá nyt a test való színű
sorsá nak szá mbavétele kö veti. Mó ká s-ironikus-ö nlefokozó szá mbavétele, ami nagyon
nem illik egy hagyomá nyos istenes versbe. Ezért jó . A fennkö ltséget ismét a triviá lis, a
kö znapi kö veti, a halott test jelentéktelen hulladék, maradék: PET-palack, szelektív
szemét, ü res fagylalttö lcsér. Ugyanakkor ezt a profá n-triviá lis képanyagot is ravaszul
á tszö vi a gondviselésbe vetett hit, hiszen a turista „gondosan” dobja ki a szemetet, a
fagylalttö lcsért pedig „gondos anya” veszi ki gyermeke kezébő l.

A vers indítá sa és csattanó ja szerint azonban Ná dasdy istenhite nem já r a tú lvilá gi létbe,
a lélek – személyes – hallhatatlansá gá ba vetett hittel: „én nem hiszem, hogy Isten s
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
énkö zö ttem / a kapcsolat aztá n is fennmarad”. Á mbá r, ha a kö tet pokolra tö rténő
utalá sait vagy az Önismereti slágert mint kifejezett "pokol-verset" is szá mítá sba vesszü k,
akkor aká r ú gy is érthetjü k ezt a megá llapítá st, hogy a beszélő csak sajá t ü dvö zü lésében
nem hisz, csak sajá t lelkének mennybéli tová bbélésében nem. Vagyis á llítá sai szigorú an
és visszafogottan csakis személyes érvényű ek. Nem kinyilatkoztatá sok, hanem szelíd
vélekedések.

Szerelem
Meggyulladt a gyújtózsinór
A vers hangsú lyozottan hétkö znapi, epikus-életképi vá zra épü l. A lírai alany utazik a
buszon és meglá t valakit. A pillanat azonban egyú ttal drá mai fordulat az életében,
fordulat (periepeteia) és felismerés (anagnoriszisz) mint a gö rö g tragédiá kban. A
homoerotikus szerelem szü letésének, á ttö résének, a melegség sorsszerű és sorsformá ló
hatalomá tvételének pillanata. Ezt a drá maisá got fejezik ki/hozzá k létre a sorokon belü l
egymá ssal szembefeszü lő , ponttal zá ruló rö vid mondatok a 2.-tó l a 6.-ik sorig. Ö t sorban
tíz mondat. Mintha zihá lá st hallaná nk. A pontok utá ni szü netek feszü lt csendet
létesítenek: „Meg is kapaszkodtam. Rossz vége lesz”.
A Meggyulladt a gyújtózsinór az ifjú kori ö narcképek, visszatekintések egyike. Mint a
kö tetben tö bb tá rsa, az életú t toposzá t is felidézi, csak ez az – ezú ttal nem villamoson,
hanem buszon tö rténő – utazá s első szintem egyá ltalá n nem allegorikus, hanem a lehető
legvaló sá gosabb. Ugyanakkor a drá mai indítá s, pillanatkép felidézése utá n idő ben
korá bbra ugrunk, a huszonnyolc éves korban tö rtént fordulat elő tti hosszú
életszakaszra (gimná ziumi szerelem, nő k, évek 18-tó l 28-ig). A buszutazá s elő tti életú t
felidézése pedig a konkrét utazá st elmozdítja a tá gabb idő dimenzió , a metaforizá ló dá s
irá nyá ban. Elő szö r a busz kapaszkodó ja metaforizá ló dik, hisz a „kapaszkodni sem
kellett” a megelő ző tíz évre csak á tvitt értelemben vonatkozhat. A kapaszkodá s gesztusa
má r korá bban, a má sodik sorban megjelent, ott azonban még konkrétsá gá t is megő rizte:
„Meg is kapaszkodtam”. Igaz a kapaszkodá st má r ott sem – csupá n – a busz rá zkó dá sa,
hanem a megnyíló érzelmi-érzéki ö rvény, a szerelem sodrá sa, hatalma indokolja. A
kapaszkodá s má sodik, metaforikus említése utá n azonban má r a buszutazá s tá vlata is
kinyílik, a „De hova mentem én az 5-ö s busszal?” kérdés nem konkrét kö zlekedési
ú ticélra, hanem az életú t irá nyvá ltá sá ra, kö vetkező , kocká zatosabb, gö rö ngyö sebb
szakaszá ra vonatkozik.
A szerelmi jelenet egyszerre szemérmes és szemérmetlen: „Nem csó koló ztunk / Lejjebb
még annyit se. Tá n éjszaka”. A „lejjebb még annyit se” tapintatos, de egyértelmű , ahogy a
„Tá n éjszaka” sem hagy kételyt a késő bb tö rténtek felő l. Az egynemű ek szerelme
hagyomá nyosan tiltott volta miatt még intenzívebb, a titkoló zá s, a visszafojtottsá g csak
nö veli a vá gyat. Ez is kisejlik a szö vegbő l. A vers ugyanilyen tapintatos mó don nem
mondja ki, hogy a má sik fél is férfi. Ezt csak utalá sokbó l rakhatjuk ö ssze, két
mozzanatbó l: a gimná ziumi szerelem á ltal okozott rémü letbő l, az abbó l leszű rt „el van
ez baszó dva” minő sítésbő l, illetve a „Szerettem nő ket, […] Sosem gyulladt meg a
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
gyú jtó zsinó r” ö sszegzésnek a felidézett drá mai szituá ció val való szembeá llítá sá bó l. Az
erre felelő cím, a Meggyulladt a gyújtózsinór a legtradicioná lisabb, legelhaszná ltabb ’a
szerelem lá ngja’ („alvó szívem meggyulladott” – Pető fi: Befordultam a konyhára)
metafora variá ció ja, ugyanakkor a gyú jtó zsinó r nem egyszerű tű zre, hanem robbaná sra
utal. A robbaná s egyfelő l a szerelem erejét, má sfelő l a személyiség addigi életkereteit
szétvető voltá t jelö li.

Minden utca keskeny

A minden utca keskeny hagyomá nyos szerelmes vers, szerelmi dal. Formá já ban is kö zel
á ll Pető fi népdalimitá ció ihoz. Minden szakasz anaforá kra épü l, egy-egy szakasz minden
sora ugyanavval az igével, igei szerkezettel indul, s végig mondattani pá rhuzamok,
izokolonok kö vetik egymá st. A rímelés is egyszerű , hagyomá nyos: pá rrímekbő l á ll.
Nincsenek á thajlá sok, a versmondatok és a sorok egybevá gnak. A verselés is szinte
népdalszerű , a megszokott jambikus lejtés mellet az éles cezurá k miatt
ü temhangsú lyosnak is felfogható , 5/7, 4/6, 4/7 osztá sú ü temekkel. Csak az utolsó
szakaszban, a végkifejletben, csattanó ban mosó dnak el az ü temhatá rok. Ez a szakasz a
„Megyek utá na” sorindítá sokkal és a tö rü lkö zés motívuma révén Jó zsef Attila Ódájá nak
Mellékdalá t idézi. Az első szakasz az ő és az én vá ltakozá sá ra épü l, ú gy ahogy Fa leszek,
ha fának vagy virága a te és az én, a Befordultam a konyhára az én és az ő vá ltakozá sá ra.
Azaz a két szerelmes egymá sra hatá sa a vers tá rgya, azaz inká bb a szerelmes má siknak
a beszélő re tett hatá sa, a kettejü k kö zö tti érzelmi viszony innenső oldala. Az első
szakaszban, ahogy Pető fi sok dalá ban, az egymá st kö vető sorok kö zö tti mondattani
pá rhuzam tartalmi ellentéttel pá rosul: elá julok/kijó zanodok, kő sziklá vá
leszek/csú sznak a gleccserek. Szabá lyos vá ltakozá s még, hogy az első szakasz
indítá sá ban a má sik a „cselekvő ” („karjá ba zá r”), a má sodikéban az én („nézegetem”). A
harmadik, a zá ró szakasz mind mondattanilag, mind tartalmilag megtö ri az első két
szakasz mechanikus szabá lyossá gá t: a má sodik sorban ü temtö rés, ü temvá ltá s tö rténik,
és a versszak egészében egyoldalú an az énrő l lesz szó . A szerelem hatalmá nak
motívuma diszharmó niá t hozva kiegészü l az idő hatalmá nak motívumá val, a szű kü lő
mozgá stér, az ö regedés és a pusztulá s á rnyá val: „Megyek utá na, minden utca keskeny, /
megyek és kö zben elkopik a testem”.

Az igazi Márk-változat
Bá r Ná dasdy tö bbszö r nyilatkozta, hogy versei keletkezési sorrendjü kben kö vetik egymá st a
kö tetben, Az igazi Márk-változat az itt kö zö lt versek jó részénél korá bban keletkezett és jelent
meg. Ennek ellenére a kö tet zá ró verse lett. Tö bb dolog is indokolja ezt. Egyrészt a formai
eltérés: a kö tet minden má s szö vegével ellentétben ez pró za. Má srészt a szerelem mellett
végkicsengése az élet végét, a halá lt hozza a képbe. A kö tet végá llomá sa az élet végá llomá sa,
utolsó mondata a „bele fogok dö gleni”. Persze ez a „bele fogok dö gleni” egyszerre tú lzó , nem is a
halá lra vonatkozó kö zhelyes-kö znapi fordulat és ugyanakkor való di halá ljö vendö lés. A
hullá mzá s, ami eddig két stílusréteg vá ltakozá sá ban mutatkozott, most egy mondat kétféle
jelentésében szinkronizá ló dik. Ugyanakkor ez a halá l boldog halá l, mert szerelmi biztonsá gban
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
megélendő halá l. Ná dasdy racioná lis, fanyar érveléssel a szerelem szubjektív ö rö kkévaló sá gá val
kapcsolja ö ssze: „szó val halá lom pillanatá ban is tudni fogom, hogy velem van. É s minthogy
utá na má r ú j informá ció khoz nem jutok, ez lesz ró la az utolsó informá ció m. S minthogy ez
azutá n má r nem mó dosulhat, ö rö kké ú gy marad. Vagyis ő ö rö kké az enyém lesz”. A zá ró darab
má shogyan is ö sszekö ti a kezdetet és a véget, a szü letést és a halá lt: az elbeszélő mellett két
fő szereplő je az életet adó anya és a halá lig kísérő szerelmes.

A pró zavers ajá nlá sa Esterhá zy Péter emlékének szó l. Címe rá já tszik Eszterhá zy egy kései
mű vének, az „Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat”-nak (2014) a címére,
szerkezete pedig az Egy nő című , 1995-ö s kö nyv szerkezetére. Esterhá zy Márk-változata Má rk
evangéliumá ra, Ná dasdy szö vege pedig életbeli partnerének, há zastá rsá nak keresztnevére utal.
A zá ró vers evokáció inak, intertextuá lis poénjainak profá n, frivol jellegét a kétféle Má rkra, az
apostol helyett az élettá rsra vonatkozá son kívü l alighanem egy Rejtő -figurá ra, a Piszkos Fred
„igazi Terbitsch”-ére való utalá s adja. A szerkezeti rá já tszá s abban á ll, hogy Esterhá zy mű vének
szá mozott részei a „Van egy nő . Szeret.”, illetve a „Van egy nő . Gyű lö l.” mondatpá rokkal
indulnak. Fontosak a kü lö nbségek is: Esterhá zyná l egy – vá ltozó kilétű – meghatá rozatlan nő rő l
van szó , nem az egyetlenrő l, itt viszont egyetlen konkrét személy szerepel az
indító mondatokban: „Van egy Má rk”. Má srészt itt nem vá ltakoznak a bekezdések élén a szeret
és a gyű lö l szavak. Ez a Má rk csak szeret. Illetve ilyen és olyan, illetve ezt és azt csiná lja, ső t a
szö veg első mondatpá rjá ban a szeret igének nem is a Má rk név az alanya: „Van egy Má rk.
Szeretem”. Tehá t a pró zavers (?) rö gtö n egyértelmű vallomá ssal indul. A vallomá s nyíltsá gá t
azonban rö gtö n humorosan ellenpontozza a fennkö ltnek és magasztosnak éppen nem
mondható : „Autó ja volt, azért szerettem bele” mondat. Ez a hullá mzá s jellemzi a szö veg egészét,
az érzelmességet a kö znapisá g és a humoros részletek vagy megfogalmazá sok vá ltjá k,
ellensú lyozzá k és teszik emészthető vé. Ezek nélkü l a pró zavers giccses lenne, ezekkel együ tt
nagyszerű . Az iró nia szalicilja tartó sítja a pá tosz, az érzelmesség édes kompó tjá t vagy dzsemjét.

Az igazi Márk-változat pró zaversbe hajló novella. A tö rténet az ú j partner és az anya

talá lkozá sá ró l, Má rk bemutatá sá ró l szó l, ebbe á gyazó dik bele az anya á ltal felidézett
pá rhuzamos tö rténet má sodik férjének, Ná dasdy apjá nak hajdani bemutatá sá ró l. Két
tö rténetecske két elfogadá sró l. Mindkettő tele apró , mulatsá gos és benső séges részletekkel. A
má s által készített palacsintá ró l, az anya ö -inek számá ró l az ú j partner nevének kiejtése elő tt, a
nyelvtudá s csalá di jelentő ségérő l, a polgá ri vilá gró l. A szö veg azonban a pró zavers sajá tossá gait
is magá n viseli. A bekezdések anaforikus indítá sa, a rö vid és a hosszabb mondatok
meglehető sen szabá lyos vá ltozá sa mutat efelé. A zá rlatban pedig megérkezik a ritmus, a
mondattani pá rhuzamok, ső t még a rím is: „Sebez, ha elmegy, gyó gyít, ha megjö n. Nyitja-zá rja a
sebemet. Csiki-csuki. Bele fogok dö gleni.”

Vá logatá s a szakirodalombó l
Á tfogó illetve korá bbi kö tetekrő l szó ló írá sok
Bazsá nyi Sá ndor: Ex libris. É let és Irodalom, 2010. november 26.
Bodor Béla: Nádasdy Ádám: Elkezd a dolgok végére járni. Kritika, 1998/10. 42.
Bodor Béla: Az Úr dögnehéz ajándékai. Holmi, 2003/8
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
Borbély Szilá rd: Elhalasztott zárlat: emlékezni jó? É let és Irodalom, 2005. jú nius 10. 25
Csehy Zoltá n: A verejték érzékisége – Ná dasdy Á dám kö ltészetérő l. Holmi, 2013/12):
https://www.holmi.org/2013/12/csehy-zoltan-a-verejtek-erzekisege
Evellei Kata: Az emberélet ú tja http://art7.hu/irodalom/nadasdy-adam-nyirj-a-hajamba/
Frank Tibor: Ná dasdy Á dám hetven éves
http://epa.oszk.hu/03100/03182/00014/pdf/EPA03182_dante_fuzetek_14_2017_207-214.pd
Gö mö ri Gyö rgy: Poeta doctus az élet színpadán. É let és Irodalom, 1996. á prilis 19. 12.
Hajnal Zsolt: Hottibile dictu! – Nyírj a hajamba. Tiszatá j Online, 2018.12.31
https://tiszatajonline.hu/?s=Ny%C3%ADrj+a+hajamba
Horvá th Csaba: Nádasdy Ádám: A rend, amit csinálok. Kritika, 2003/5. 31.
Ká rolyi Csaba: „Lá t mú ltba-jö vő be”. É let és Irodalim, 2017. má rciua 31.
https://www.es.hu/cikk/2017-03-31/karolyi-csaba/lat-multba-jovobe.html
Margó csy Istvá n: Nádasdy Ádám: Komolyabb versek, Kortá rs, 1986/8.
Margó csy Istvá n: Nádasdy Ádám: A bőr és a napszakok. Margináliák. 2000, 1995/7. In:
Hajóvonták találkozása, Palatinus, 2003
Margó csy Istvá n: A líra variabilitása. In: Eleven hattyú, Pozsony, Kalligram, 2013
Selyem Zsuzsa: Arról, hogy milyen sokféleképpen lehet szeretni. Kalligram, 2008/11.
Simon Adri: „mintha nem volna teste” – Ná dasdy Á dá mró l, -tó l, -nak
http://holdkatlan.hu/index.php/publicisztika/kritika/7961-simon-adri-mintha-nem-volna-
teste-nadasdy-adamrol-tol-nak
Taká cs Ferenc: Egészen komoly versek http://mozgovilag.hu/2017/07/16/takacs-ferenc-
egeszen-komoly-versek/
Vá ri Gyö rgy: Kész a leltár. É let és Irodalom, 2010. jú lius 2. 21. https://www.es.hu/cikk/2010-
07-02/vari-gyorgy/kesz-a-leltar.htm

A Jól láthatóan lógok itt című kö tetrő l

Forgá ch Kinga: Nádasdy Ádám iróniával dolgozta fel a halálközeli tapasztalatait is. Kö nyves
Magazin, 2019. jú lius 17.
https://konyves.blog.hu/2019/07/17/nadasdy_adam_jol_lathatoan_logok_itt_951
Lá szló Zsolt: Lá szló Ferenc: Voltak velem bajok – Ná dasdy Á dám: Jó l lá tható an ló gok itt
Revizor,2019.11.24.: https://revizoronline.com/hu/cikk/8164/nadasdy-adam-jol-lathatoan-
logok-itt/
Szemá n Krisztina: „Diszkrét félhomályban” . Alfö ld, 2020 januá r http://alfoldonline.hu/wp-
content/uploads/2020/03/Alfold-folyoirat-beliv-2020-01_ny.pdf
Visy Beatrix: Aranyos fogason…, É let és Irodalom, 2019. szeptember 13.
https://www.es.hu/cikk/2019-09-13/visy-beatrix/aranyos-fogason.html

Interjú k
Néhá ny a szerző vel készített interjú linkje a Feladatsor elején talá lható . Tová bbiak:
- „É n az életet szerettem – szeretem rettenetesen” – beszélgetés Ná dasdy Á dá mmal (Víg Emese)
http://www.maszol.ro/index.php/kultura/89103-en-az-eletet-szerettem-szeretem-
rettenetesen-beszelgetes-nadasdy-adammal
- A KULT50 bemutatja: Ná dasdy Á dám (Papp Tímea) https://fidelio.hu/konyv/a-kult50-
bemutatja-nadasdy-adam-4159.html
- Mű vész-taná raink 1. – Ná dasdy Á dá m (Békefi Teodó ra)
http://elteonline.hu/kultura/2018/02/01/muvesz-tanaraink-1-nadasdy-adam/
- Ná dasdy Á dám: “Az igazsá gokat állandó an ismételgetni kell, mert a hazugsá gokat is állandó an
ismételgetik” (G. Szabó Sarolta) https://contextus.hu/az-igazsagokat-allandoan-ismetelgetni-
kell-mert-hazugsagokat-allandoan-ismetelgetik-nadasdy-adam/
- Be akarom lopni a melegeket a polgá ri tá rsadalomba – beszélgetés Ná dasdy Á dá mmal
 Készítette: Arató László, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
(Pá los Má té) http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20150611-nadasdy-adam-meleg-
konzervativ-irodalom-kozelet-orban.html