Shakespeare: AHOGY TETSZIK (As you like it, 1599.) ELSŐ JELENET (II. 4.

)
Nádasdy Ádám fordítása (Rosalinda egyszerű férfiruhában, Célia a húgaként, Borotva bohócruhában)
2010. ROSALINDA (mint Ganiméd)
Jupiter, segíts meg, elhagy a jókedv!
Szereplők:
CÉLIA (mint Aliéna)
Elűzött Herceg, emigrációban az Ardeni-erdőben Nekem nem kell jókedv, nekem két erős láb kellene.
Rosalinda, a lánya (átöltözve: Ganiméd)
Célia, a Trónbitorló Herceg lánya, Rosalinda unokatestvére (átöltözve: Aliéna) ROSALINDA (mint Ganiméd)
Orlando, Sir Rowland De Boys ifjabbik fia Hajlanék arra, hogy meggyalázzam férfiúi külsőmet, és sírjak, mint egy nő. De
Olivér, Orlando bátyja most nekem kell vigasztalnom a gyengébbik nemet: úgy illik, hogy a nadrág
Jaques, pesszimista úr az Elűzött Herceg kíséretében bátorítsa a szoknyát. Úgyhogy föl a fejjel, kedves Aliéna!
Amiens és Le Beau, urak az Elűzött Herceg kíséretében
Silvius, fiatal pásztor CÉLIA (mint Aliéna)
Phébe, pásztorlány Kérlek, legyetek elnézők. Nem bírok továbbmenni.
Corin, öreg pásztor
Borotva, a Trónbitorló Herceg udvari bolondja, Rosalinda és Célia útitársa BOROTVA
Lidi, parasztlány Én elnézem magát órákig, ha kell. És bár a nézés az látás, az elnézés nem ellátás!
Hymen, a házasság istene Vagyis én elnézem magát, maga meg ellát engem, jó?
Történik Franciaországban, az Ardeni-erdőben.
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Áttekintés: Nos, ez itt az Ardeni-erdő.

(Az átírt változat a II. felvonás 4. színével kezdődik. A követhetőség kedvéért (Két pásztor jön, nem látják az előbbieket.)
innen számozom a jeleneteket. Zárójelben jelzem a rész eredeti helyét.) CORIN
Első jelenet (II. 4.): Rosalinda, Célia, Borotva; Corin és Silvius Ha így teszel, még jobban kinevet.
Második jelenet (II. 1. és 7.): az Elűzött Herceg és kísérete: Amiens, Le Beau,
Jaques – és Orlando SILVIUS
Harmadik jelenet (III. 2.): Orlando, Corin, Borotva, Rosalinda, Célia Ha tudnád, Corin, mennyire imádom!
Negyedik jelenet (III. 2.): Jaques és Orlando
Ötödik jelenet (III. 2.): Rosalinda és Orlando CORIN
Hatodik jelenet (III. 3.): Borotva és Lidi El tudom képzelni, voltam szerelmes.
Hetedik jelenet (III. 5.): Silvius, Phébe és Rosalinda
Nyolcadik jelenet (IV. 1.): Jaques, Rosalinda, Célia és Orlando SILVIUS
Kilencedik jelenet (IV. 3.): Silvius, Rosalinda, Célia Ha vágyódtál már úgy, ahogyan én
Tizedik jelenet (IV. 3.): Olivér, Célia, Rosalinda, Lidi, Vilmos, Borotva (bár szerintem még ember így nem érzett),
Tizenegyedik jelenet (V. 2.): Rosalinda, Orlando, Phébe és Silvius mondd el, hogy hány nevetséges dologba
Tizenkettedik jelenet (V. 4.): Jaques, Borotva, Hymen és Mind: tabló hajszolt bele téged a szenvedély?

1
CORIN (jön Jaques)
Ezerbe, Silvius, de nem tudom már… ELŰZÖTT HERCEG
Na mi van, Monsieur? Micsoda dolog,
SILVIUS te jókedvű vagy?!
Ó, akkor sose voltál még szerelmes.
Ha nem emlékszel máig a legapróbb JAQUES
ostoba tettre, mit a vágy sugallt – Bolondot láttam! Az erdőben, itt!
Ó, Phébe, Phébe, Phébe! (elmennek) Tarka ruhában! Micsoda világ…
Úgy üdvözüljek, láttam egy bolondot,
BOROTVA a fűben hevert, ott sütkérezett,
Emlékszem, mikor szerelmes voltam, beleütöttem a kardom valami rücskös kőbe, s Fortuna ellen mondott vádbeszédet,
mondom, úgy kell neked, minek mész el minden este a Vigyorgó Jankához! És méghozzá jól! „Jónapot, bolond!” – mondtam. Mire ő:
emlékszem, csókolgattam neki a teknőjét, meg a tőgyét a tehénnek, amit megfejt
azzal a szép vörös kezével. És emlékszem, hogy egy borsóhüvelynek udvaroltam ORLANDO (váratlanul itt terem, kezében kard)
őhelyette, pedig kaptam tőle két kis borsószemet, de vissza is adtam, és mondtam Állj, evést abbahagyni!
neki: hordjad ezt a két borsószemet az én emlékemre! (közben továbbmennek)
JAQUES
MÁSODIK JELENET (II. 1. és 7.) Honnan bújt elő ez a hőscincér?
(Más kép. Az elűzött herceg kíséretével terített asztal mellett enni készül.)
ELŰZÖTT HERCEG ELŰZÖTT HERCEG (Orlandóhoz)
Nos hát, barátaim a bujdosásban, Bajod van, az tesz ilyen vakmerővé?
nem édesebb-e mégis itt az élet,
mint cifra kényelmek között? Az erdő ORLANDO
Nem biztosabb-e, mint az álnok udvar?... Mindjárt éhen halok.

AMIENS ELŰZÖTT HERCEG

Itt nem zavar, hogy változnak az évszakok: a tél Hát ülj le és egyél, tartsál velünk.
csibészen csípős, sziszegő szele
jeges fogával ahogy rám harap, ORLANDO
bár vacogok, mégis nevetve mondom: Ilyen szépen beszél?...
„Itt nincs hízelgés; itt őszinte hangon Azt hittem itt csak vadság létezik.
éreztetik velem, hogy mi vagyok.” Nem tudom, kik maguk,
hogy itt, az embertelen sűrűben,
LE BEAU mélán lecsüngő ágaktól takarva
Bizony, hasznos dolog a megpróbáltatás. fecsérlik a lassan mászó időt…
S bár nem jár hozzánk népes társaság, De várjanak,
barátunk a bokor, könyvünk a kő, míg elhozom, mint őz az őzgidáját,
tanárunk itt e táj, s csak jót kapunk.” hogy megetessem. Egy szegény öreg,
nehéz utakon sántikált utánam,

2
csak mert szeret. Míg jól nem lakik ő,
addig én sem eszem. (el)
ELŰZÖTT HERCEG (Jaques-hoz)
Látod, van másutt is boldogtalan.
Ezen az általános, nagy porondon
szomorúbb műsorok is láthatók,
mint a miénk.
JAQUES
Színház az egész világ,
és minden férfi és nő színész:
megvan a belépése, távozása.
Egy emberélet sok szerepet ad:
hét felvonást. Első a csecsemő,
dajkája karján bőg s öklendezik.
Aztán a nyűgös kisdiák, aki
megmosdva, reggel vonszolja a táskát
az iskolába. Aztán a szerelmes,
sóhajt, mint a kazán, s a nő szeméről
bús verset ír. Aztán a katona,
cifrán káromkodó, párduc-szakállú,
kényes a nevére, gyors, lobbanékony,
s a hírnév buborékját hajkurássza
az ágyú torkában. Aztán a bíró,
kerek hasú, kappannal jól kibélelt,
a szeme szigorú, szakálla nyírott,
tud bölcs példát és szép közhelyeket,
így játssza szerepét. A hatodik
a sovány, papucsos kis öregúr,
az orrán szemüveg, övében erszény,
ifjúkori nadrágja szép ma is,
de szörnyen lötyög fonnyadt lábain,
s az öblös férfihang helyett a gyermek
vékonyka sípja szól. A legutolsó,
e mozgalmas darab záró színe,
a második gyerekkor: csak felejtés,
se fog, se szem, se íz, már semmi sincs.
(Orlando vállán hozza a kimerült Ádámot.)
3
HARMADIK JELENET (III. 2.)
(Orlando jön, papírral a kezében.)
ORLANDO (egy fára szögezi a papírt)
Lógj itt, kis versem, hirdesd, hogy imádom!
Ó, Rosalinda, fatörzs lesz a könyvem,
kérgébe vésem gondolatomat,
hogy mind az egész erdővel közöljem:
tenálad remekebb lány nem akad!
(Corin és Borotva jönnek, Orlandót nem látják)
CORIN
És hogy tetszik az itteni pásztorélet, Borotva úr?
BOROTVA
Nézze, pásztorkám, úgy önmagában véve, jó ez; de ha úgy nézzük, hogy ez csak
pásztorélet, akkor egy nagy nulla. Ha úgy nézzük, hogy egyedül csinálom, hát
nagyon megfelel, de ha úgy nézzük, hogy magányos, hát elég nyomorúságos.
Mármost, ha úgy nézzük, hogy vidéken vagyunk, azt nagyon élvezem; de ha úgy
nézzük, hogy nem vagyok az udvarnál, hát bizony unalmas. Ahogy tetszik. Ért
maga a filozófiához, pásztorkám?
CORIN
Én? Csak annyit, hogy minél betegebb valaki, annál rosszabbul van, és hogy
három jóbarátja van az embernek: pénz, munka és elégedettség.
BOROTVA
Maga egy népi bölcsesség. Volt maga az udvarnál, pásztorkám?
(jön Rosalinda, papírlapokat tart a kezében, újakat szakít a fákról, olvas)
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Finomságból ő a minta:
nincs oly gyöngy, mint Rosalinda.
Festi ecset, írja tinta:
világszépe Rosalinda.
Szívem lódul, mint a hinta,
mert úgy vonzza Rosalinda.
Mint a sűrű szederinda,
fond be szívem, Rosalinda.
BOROTVA
Rímelek én így magának nyolc évig egyfolytában, leszámítva az étkezési és CÉLIA (mint Aliéna)
alvásidőt. Pont így kocognak a tejesasszonyok a piacra, szépen sorban. Sejted, hogy ki volt?

ROSALINDA (mint Ganiméd) ROSALINDA (mint Ganiméd)

Csönd, bolond! Férfi?

BOROTVA CÉLIA (mint Aliéna)

Csak egy ízelítőt: S a nyakában lánc, ami egykor tiéd volt. Emlékszel?
Kezemben elsül a flinta,
ha közel jön Rosalinda. ROSALINDA (mint Ganiméd)
Olyan, mint a szabásminta: Orlando… te jó Isten, mit csinálok a zakómmal meg a nadrágommal? Hol volt,
nagy és lapos Rosalinda. mikor láttad? Mit mondott? Hogy nézett ki? Miben volt? De mit csinál itt az
Zsebemben kileng az inda, Ardeni-erdőben? Énrólam nem kérdezett? Most hol van? És mikor látod újra?
van egy órád, Rosalinda? Válaszolj egyetlen szóval! (megpillantják Jaques-t és Orlandót és félrehúzódnak)
Erdőn-mezőn sas kering át:
farba csípi Rosalindát. NEGYEDIK JELENET (III. 2.)
Így üget egyik sor a másik után, rémes. Miért nyűglődik ezzel?
JAQUES
ROSALINDA (mint Ganiméd) Igazán kedves, hogy velem tart, de őszintén szólva szívesebben lettem volna
Csönd, te mafla bolond! Egy fán találtam. egyedül.

BOROTVA ORLANDO
Korcs fa lehet, ha ilyet terem. Én ugyanúgy. De az udvariasság kedvéért én is hadd köszönjem meg az ön
társaságát.
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Be kell oltani valami fajtisztával. Például neked levágom a gallyacskádat és JAQUES
ráoltom… szerintem nagy, rothadt, szőrös barackokat fog teremni. Vagy inkább Csak arra kérem, ne tegye tönkre a fákat azzal, hogy szerelmes verseket vés a
kis lucskos szilvákat? Amik a te gallyacskádhoz illenek? kérgükbe.

(Célia jön, kezében papírral, észreveszi őket. Első szavát még a papírról olvassa) ORLANDO
CÉLIA (mint Aliéna) Nagyon kérem, ne tegye tönkre a verseimet azzal, hogy rosszindulatúan olvassa
„…Rosalinda!” Nem is csodálkozol, hogy a neved mindenütt cédulákon van őket.
kifüggesztve, vagy a fákba vésve?
JAQUES
ROSALINDA (mint Ganiméd) Rosalinda, úgy hívják a szerelmét?
Már kellően kicsodálkoztam magam. Nézz ide, mit találtam egy pálmafára tűzve!
Ennyi dalt nem írtak hozzám azóta, hogy Pitagorász idejében patkány voltam ORLANDO
Írországban, és ráénekléssel akartak kiirtani. Úgy.

4
JAQUES ORLANDO
Nem tetszik a neve. Hallom, mit akarsz?

ORLANDO ROSALINDA (mint Ganiméd)

Nem volt cél, hogy önnek tetsszen, amikor megkeresztelték. Megmondanád, hány óra van?

JAQUES ORLANDO
Milyen növésű? Inkább azt kérdezd, milyen napszak. Az erdőben nincs óra.

ORLANDO ROSALINDA (mint Ganiméd)

Pont a szívemig ér. Akkor nincs az erdőben igaz szerelmes, mert ő percenként sóhajtana, s ezzel
mérné az idő lusta lépteit…
JAQUES
Ön tele van bájos válaszokkal. Talán ékszerésznéknek udvarolt, s közben betanulta ORLANDO
az ezüstbe vésett feliratokat? Helyes fickó vagy. Hol laksz?

ORLANDO ROSALINDA (mint Ganiméd)

Nem, nem, én csak a konyhai falvédők stílusában válaszolok, mert ön onnan A húgomnál, ennél a pásztorlánynál, itt az erdő szélén, ahogy a rojt a szoknya
tanulta a kérdéseit. szélén.

JAQUES ORLANDO
Kérem, én éppen egy bolondot kerestem, és ön jött szembe. A beszéded finomabb, mint amit ilyen eldugott helyen fölszedhettél.

ORLANDO ROSALINDA (mint Ganiméd)

A bolond a patakba fulladt. Nézzen bele a vízbe, és meg fogja látni. Ezt már sokan mondták. Igazából egy öreg nagybátyám tanított meg szépen
beszélni, aki szerzetes volt. Sokszor szónokolt nekem a szerelem ellen, és hálát
JAQUES adok az Istennek, hogy nem vagyok nő, annyi hibát fölrótt a női nemnek.
Ott kérem, a saját képemet fogom látni.
Nem időzöm tovább önnel. Ég áldja, Szinyor Szerelem! ORLANDO
Mondjál egy párat, légy szíves.
ORLANDO
Igazán örülök, hogy már megy, Möszjő Pesszimizmus! (Jaques el) ROSALINDA (mint Ganiméd)
Nem. Nem pazarlom az orvosságomat olyanra, aki nem beteg. Van egy ember, aki
itt mászkál az erdőben, azzal kínozza a fákat, hogy kérgükbe vési: „Rosalinda!”
ÖTÖDIK JELENET (III. 2.) Ha találkoznék ezzel a ködfalóval…
(Rosalinda előjön, megszólítja Orlandót)
ROSALINDA (mint Ganiméd) ORLANDO
Hallod, vadász! Én vagyok az. Kérlek szépen, mondd a gyógymódodat!

5
ROSALINDA (mint Ganiméd) LIDI
Te tényleg annyira szerelmes vagy, amint verseid állítják? A micsodája? Isten őrizz! Ne emlegessen ilyesmiket, kara… micsoda.

ORLANDO BOROTVA
Nem mondja el se vers, se próza, Ha nincs, aki fölfogja az ember humorát, az ugyanolyan bénító, mint egy
hogy érzek érted, Rosalinda! kisvendéglőben az óriási számla. Bizony, bárcsak az istenek poétikusabb lelket
Gyógyítottál már meg valakit? adtak volna neked!

ROSALINDA (mint Ganiméd) LIDI

Igen, egyet, méghozzá így. Azt kellett képzelnie, hogy én vagyok a szíve úrnője. Nem tudom, mi az a „poétikus”. Tisztességes az? Szóban is, tettben is? Rendes
Előírtam, hogy minden nap udvaroljon nekem. Mire én, amilyen holdkóros fickó dolog az? (közben Borotva lassan elindul) Szeretné, ha engem az istenek
vagyok, adtam a bánatosat, aztán nőies voltam, változékony, sóvárgó és gyengéd, poétikusabbra csináltak volna? Adná az ég, hogy boldogok legyünk. (utánamegy)
rátarti, ábrándozó, idétlen, ingatag, teli könnyekkel, teli mosollyal… Hol
kedveltem, hol utáltam; hol szívesen láttam, hol meg elhajtottam: úgyhogy HETEDIK JELENET (III. 5.)
kérőmet a szerelmi őrületből az igazi őrületbe taszítottam. Elfordult a világtól, és SILVIUS
elment valami lukba szerzetesnek. Hát így gyógyítottam meg, és ugyanígy a te Ne lökj el, drága Phébe, ne taszíts el!
májadból is kimoshatom a szenvedélyt: tiszta lesz, mint egy bárányszív, egy Mondd azt, hogy nem szeretsz; de ha kimondod,
foltocska szerelem se marad rajta. akkor se gorombán.

ORLANDO PHÉBE
Én ettől nem gyógyulnék meg, barátocskám. Menekülök, hogy meg ne bántsalak.
Azt mondod: „gyilkos fegyver a szemem”.
ROSALINDA (mint Ganiméd) Hát nagyon meggyőző és logikus,
Én meggyógyítlak, ha „Rosalindának” szólítasz, és minden nap eljössz hozzám, és hogy épp a szem, mely gyönge, lágy dolog,
udvarolsz nekem. s egy porszem előtt gyáván becsukódik,
gyilkos és zsarnok legyen.
ORLANDO Most úgy nézek rád, hogy szívből haragszom:
Hát úgy legyek hű szerelmes, hogy megteszem, kedves barátom! ha szemem öl, ebbe most belehalsz.
Na, játszd meg, hogy elájulsz, ess a földre –
ROSALINDA (mint Ganiméd) mutasd csak, hol a seb, amit okoztam?...
Nem. „Rosalindának” kell szólítanod! Gyere, menjünk. (el) Karcold meg magad tűvel: ott marad
egy apró sebhely. Tenyerelj a sásra,
a benyomódott rajzot a kezed
HATODIK JELENET (III. 3.) pár percig őrzi. De az én szemem,
(Jön Borotva és Lidi) amit most rád szögeztem, meg se karcolt:
BOROTVA hagyjuk ezt!
Gyere, drága Lidi. Beterelem a kecskéidet, Lidi. És mondd, Lidi, még mindig az
eseted vagyok? Tetszik a karakterem? ROSALINDA (mint Ganiméd)
(előlép, Phébéhez)

6
S miért, ha szabad tudnom? Hát ki szült, amit az öreg paraszt eladott.
hogy kérkedsz itt és közben sárba tiprod
a nyomorultat? És még szép se vagy – PHÉBE
mert őszintén, ahogy elnézlek így, Ne hidd, hogy belészerettem, csak kérdem.
inkább sötétben vinnélek az ágyba – Egy buta kisfiú – de jól beszél –,
na most mi van veled? Mért nézel így? de mit számít a szó?... Számít, bizony,
Nem, szép kisasszony, olyat ne remélj. ha úgy szólnak, hogy hallgatni gyönyör.
Se tintafekete, selymes hajad, Vannak nők, Silvius, akik ha látnák
se sötét gombszemed, se barna arcod így, pontról pontra, ahogy én, talán
nem fogja lelkem rabul ejteni. belészeretnének; de én magam
(Silviushoz) Te bolond pásztor, minek jársz utána, nem szeretem, nem utálom; habár…
ezerszer jobb külsejű férfi vagy, Hogy jön ahhoz, hogy itt dorgálni kezdjen?
mint amilyen nő ez. Írok neki egy gúnyos levelet,
(Phébéhez) Te szállj magadba: leborulva s te elviszed majd, ugye, Silvius?
adj hálát, hogy egy jó ember szeret!
(Siliviushoz) Vidd a lányt, pásztor, és élj boldogul. SILVIUS
Boldogan, Phébe.
PHÉBE
Szép ifjú, dorgálj még egy éven át, PHÉBE
inkább te dorgálj, mint hogy ő dicsérjen. Megyek és megírom.
Hogy mi lesz benne? Roppant egyszerű:
ROSALINDA (mint Ganiméd) goromba lesz, rövid és keserű.
(Céliához) Jössz, húgom? (Silviushoz) Pásztor, udvarolj keményen! (el) Gyere, Silvius!

SILVIUS NYOLCADIK JELENET (IV. 1.)

Drága Phébe! (Jön Rosalinda, Célia és Jaques.)
JAQUES
PHÉBE Kedves fiatalember, örülnék, ha jobban megismerhetném.
Hm?... Szóltál, Silvius?
ROSALINDA (mint Ganiméd)
SILVIUS Azt mondják, maga egy világfájdalmas pesszimista.
Szánj meg, drága Phébe!
JAQUES
PHÉBE Ez így van. Az én világfájdalmam nem a tudósé, mert az csupa irigység; nem is a
Sajnállak nagyon, kedves Silvius. Ismered ezt a fiút? zenészé, mert annak a fantáziálástól van; nem is az udvaronc világfájdalma, mert
az csupa gőg; sem a katonáé, ami becsvágy; és nem a szerelmesé, amely mindez
SILVIUS egyszerre – az én világfájdalmam csak az enyém, sok összetevője van, sok tényből
Nem nagyon jól, de láttam egyszer-egyszer; szűrtem le… (jön Orlando)
ő vette meg a tanyát, legelőt,

7
ORLANDO ORLANDO
Hát jó napot, te édes „Rosalinda”! Mi van, ha a csókot nem fogadják?

JAQUES ROSALINDA (mint Ganiméd)

Ne, az Isten szerelmére! Már jambusokban is beszél?! Akkor a lány azt akarja, hogy kérleld – és megvan az új téma.

ROSALINDA (mint Ganiméd) ORLANDO

(Jaques-t kifelé tessékeli) Isten vele, Monsieur Világutazó! Kinek fogyna el a témája, ha ott áll az imádott nő előtt?
Á, jó reggelt, Orlando, hát hol voltál egész idő alatt?
ROSALINDA (mint Ganiméd)
ORLANDO Például neked, ha én lennék a szerelmed, mert ha nem fogyna el, azt kéne hinnem,
Édes „Rosalindám”, jöttem, ahogy ígértem, még egy órát se késtem. hogy nem vagyok elég mély.

ROSALINDA (mint Ganiméd) ORLANDO

Nem, ha ilyen késős vagy, ne is kerülj többet elém. Akkor már inkább egy csiga Csak nyelnéd a témákat?
udvaroljon.
ROSALINDA (mint Ganiméd)
ORLANDO Szinte hámoznám rólad, s végül ott állnál pucéron. No de ne én vagyok a te
Egy csiga? „Rosalindád”?

ROSALINDA (mint Ganiméd) ORLANDO

Igen, egy csiga. Mert bár lassan jön, a hátán hozza a házát; hol tudsz te ilyesmit Szívesen mondom, hogy az vagy, mert úgyis róla szeretnék beszélni.
nyújtani a feleségednek? És magával hozza a jövendő sorsát is.
ROSALINDA (mint Ganiméd)
ORLANDO Nos, akkor én mint ő, személyesen közlöm, hogy nem kellesz.
És az mi?
ORLANDO
ROSALINDA (mint Ganiméd) Akkor én, mint én, személyesen meghalok.
Hát a szarva… Gyere, udvarolj, udvarolj, mert most nagyon virágos kedvem van,
és könnyen kimondom az igent! Mit mondanál most nekem, ha igaziból én volnék ROSALINDA (mint Ganiméd)
a te Rosalindád? Ne, kérlek, inkább hatalmazz meg valakit, hogy haljon meg helyetted! Ez a
szegény világ már majdnem hatezer éves, és egész idő alatt nem volt egy ember
ORLANDO se, aki személyesen meghalt volna konkrétan szerelmi okból…
Előbb megcsókolnám, aztán beszélnék. Na, jól van, most engedékenyebb hangulatban lesz a „Rosalindád”; kérj, amit
akarsz, megadom.
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Nem, előbb inkább beszélj, aztán, ha kifogytál a témából, fölhasználhatod a ORLANDO
szünetet csókolózásra. Akkor szeress, „Rosalinda”!

8
ROSALINDA (mint Ganiméd)
(Céliához) Gyere, húgocskám, legyél te a pap és adjál össze minket. – Add a ROSALINDA (mint Ganiméd)
kezed, Orlando. − Mit szólsz ehhez, hugi? Esküszöm, hogy azt fogja tenni, amit én.

CÉLIA (mint Aliéna) ORLANDO (összeszedi magát)

Nem tudom a szöveget. Most két órára el kell, hogy hagyjalak, „Rosalinda”. A hercegnek kell szolgálnom
az ebédnél. Addig is, minden jót. (el)
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Úgy kezdődik: „Akarod-e te, Orlando…” ROSALINDA (mint Ganiméd)
Jaj, édes, édes, édes kicsi Céliám, ha tudnád, milyen rettenetesen-hatalmasan-
CÉLIA (mint Aliéna) bődületesen szerelmes vagyok!
Hát, legyen. Akarod-e te, Orlando, feleségül az itt megjelent „Rosalindát”?
KILENCEDIK JELENET (IV. 3.)
ORLANDO (Jön Silvius)
Akarom. SILVIUS (Rosalindához)
Téged kereslek, fiataluram.
ROSALINDA (mint Ganiméd) Az én kis Phébém küldi ezt neked. (Levelet ad át)
Jó, de mikor? Bocsánat. Én csak egy ártatlan postás vagyok.

ORLANDO ROSALINDA (mint Ganiméd)

Most rögtön, amilyen gyorsan csak össze tud adni minket. (Olvasni kezdi a levelet)
Nicsak, velem „Phébéskedik”. Így ír a zsarnok:
ROSALINDA (mint Ganiméd) „Isten vagy tán, pásztorbőrben,
Akkor azt kell mondanod: „Én téged, Rosalinda, feleségül veszlek.” Hogy ily sebet hagysz egy nőben?”
Képes volna egy nő így szitkozódni?
ORLANDO
Én téged, „Rosalinda”, feleségül veszlek. SILVIUS
Ez neked szitkozódás?
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Megkérdezhetném, hogy erre ki jogosított föl; de mindegy, én téged, Orlando, ROSALINDA (mint Ganiméd)
férjemül fogadlak. Tessék, amilyen buta „kislány” vagyok, elébe vágtam a pap „Odahagyva isten-voltod,
kérdésének… És most, Orlandóm, féltékenyebb leszek rád, mint a vadgalamb a földi lányt kell ostromolnod?
tyúkjára, lármásabb leszek, mint a papagáj eső előtt, kíváncsibb, mint a csimpánz, Míg csak ember udvarolt,
és a vágyaim szeszélyesek lesznek, mint a makimajom. Ok nélkül sírni fogok, szívem biztonságba’ volt.”
mint Diána a szökőkútban, amikor te épp jókedvű lennél. Röhögni fogok, mint a Szóval én állat vagyok.
hiéna, pont, amikor te aludni szeretnél.
CÉLIA (mint Aliéna)
ORLANDO Jaj, te szegény pásztor!
De az én Rosalindám is ilyen lesz?

9
ROSALINDA (mint Ganiméd) Egy ilyen nőt akarsz szeretni? Aki eszköznek s ott várta, macskamódra, hogy az alvó
használ, és közben, mint egy hangszeren, hamisat játszik rajtad? Eredj, menj megmozduljon – ez a királyi állat
vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy ha ő szeret engem, akkor azt kívánom tőle, nem csap le arra, ami mozdulatlan.
hogy téged szeresen. (Silvius még mondana valamit) Futás! Orlando erre az alvóhoz ugrott,
és fölismerte idősebbik bátyját.

TIZEDIK JELENET (IV. 3.) CÉLIA (mint Aliéna)

OLIVÉR Ó, hallottam a bátyjáról beszélni:
Szép jó napot. Kérném, megmondanák, azt mondta, gonoszságban párja nincs
a pásztorkunyhó vajon merre van, az egész világon.
mit kerítésként olajfák öveznek?
OLIVÉR
CÉLIA (mint Aliéna) Mondhatta ezt;
Nyugatra, lenn a szomszéd mélyedésben, én jól tudom, hogy mennyire gonosz volt!
s miénk a ház, ha már így kérdezi.
ROSALINDA (mint Ganiméd)
OLIVÉR De Orlando?!
Orlando tisztelteti magukat,
s a fiúnak, kit úgy hív: „Rosalinda”, OLIVÉR
küldi e véres kendőt. Maga az? A bosszúvágynál nemesebb a jóság,
így hát birokra kelt az oroszlánnal,
ROSALINDA (mint Ganiméd) s hamar legyőzte. A dulakodásra
Igen. De mit jelent ez az egész? boldogtalan álmomból fölriadtam.

CÉLIA (mint Aliéna) CÉLIA (mint Aliéna)

Mondja! Kérem! Maga a bátyja?

OLIVÉR ROSALINDA (mint Ganiméd)

Mikor Orlando elköszönt maguktól, Magát mentette meg?
azt ígérte: jön egy órán belül.
Ment át az erdőn, rágicsálta CÉLIA (mint Aliéna)
a szerelem édes keserűségét Maga szőtt terveket, hogy megöli?
s mi történt? Ahogy oldalra tekintett,
elképesztő látvány tárult elébe. OLIVÉR
Egy mohos törzsű öreg tölgy alatt, Én voltam az, de már nem vagyok.
egy szegény, torzonborz, rongyos csavargó
aludt a hátán fekve. ROSALINDA (mint Ganiméd)
Mögötte egy bokornak lombja közt Na de a véres kendő?
egy nőstényoroszlán lapult,

10
OLIVÉR BOROTVA
Elmondom azt is. (Céliához) Add a kezed. Jártál iskolába?
Ő elkísért a jó herceg elé,
aki ruhát adott, ételt-italt… (Céliával el, Rosalinda szalad a kendővel Orlandóhoz) VILMOS
Nem, uram.
(Jön Borotva és Lidi, Vilmossal találkoznak.)
BOROTVA
VILMOS Akkor most tanítlak. A birtoklás annyi, mint birtoklás. Minden szerző egyetért
Jó estét, Lidi. (lekapja sapkáját Borotva előtt) abban, hogy ipse latinul annyi, mint „ő”. De nem te vagy ipse, mert én vagyok a
nagy „Ő”.
LIDI
Neked is jó estét, Vilmos. VILMOS
Miféle „Ő”, uram?
BOROTVA
Jó estét, kedves barátom. Tedd csak föl a sapkádat, tedd csak föl. De igazán, BOROTVA
kérlek, tedd föl. Úgy hívnak: Vilmos, barátom? Ő, aki feleségül veszi ezt a lányt. Ezért, tökfej, katapultálj (vagyis parasztosan:
tűnj el) ennek a feminin személynek (vagyis póriasan: lánynak) a horizontjáról
VILMOS (vagyis vulgárisan: a közeléből). Egyben tehát: katapultálj ennek a feminin
Vilmos, uram. személynek a horizontjáról, tökfej, különben romlásba dőlsz, vagy hogy jobban
értsd: meghalsz. Én ugyanis kicsinállak, megöllek, átlöklek a halál mezsgyéjén, s
BOROTVA szabadságodat szolgasággá tészem. Kapcsolatunkat alapozhatjuk méregre,
Szép neved van. Itt születtél az erdőn? ütlegekre vagy acélra. Argumentálni fogok ellened különböző platformokról, sőt
frakciózni is fogok. Reszkess és vonulj el!
VILMOS
Itt, uram, hála az Istennek. LIDI
Menjél, drága Vilmos!
BOROTVA
„Hála az Istennek”. Jó válasz. Gazdag vagy? VILMOS
Isten tartsa meg jó egészségben, uram! (mind el)
VILMOS
Hát, uram, közepesen.
TIZENEGYEDIK JELENET (V. 2.)
BOROTVA ROSALINDA (mint Ganiméd)
„Közepesen”, ez jó, ez nagyon jó, ez egészen jó. De azért mégsem, csak úgy Jaj, édes Orlandóm… (látja, hogy nincs nagy baj) Szólíts „Rosalindának”!
közepesen. Szereted ezt a lányt, jóember? Elmondta a bátyád, hogy játszottam meg az ájulást, mikor megmutatta a
zsebkendődet?
VILMOS
Szeretem, uram. ORLANDO
Igen, de mondott nagyobb csodákat is.

11
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Ja, tudom, mire gondolsz. Úgy van, igaz. Ki látott már ilyen hirtelenséget? Mert a SILVIUS
bátyád és a húgom, amint találkoztak, csak néztek; amint néztek, már szerettek; Az ember csupa könny és csupa sóhaj –
amint szerettek, már sóhajtottak… én így szeretem Phébét.

ORLANDO PHÉBE
Holnap összeházasodnak. Meghívom a herceget. De Istenem, milyen keserű dolog Én meg Ganimédet.
a boldogságot más ember szemén keresztül nézni!
ORLANDO
ROSALINDA (mint Ganiméd) Én meg Rosalindát.
Miért? Holnap nem fogok megfelelni, mint „Rosalinda”?
ROSALINDA (mint Ganiméd)
ORLANDO Én meg semmilyen nőt.
Nem tudok már képzelgésből élni.
SILVIUS
ROSALINDA (mint Ganiméd) Az ember csupa lenge képzelet,
Akkor nem fárasztlak tovább üres fecsegéssel. Hidd el, nagyon kérlek, hogy csupa nagy szenvedély és csupa vágy –
különös dolgokra vagyok képes. Három éves korom óta kapcsolatban állok egy Én így szeretem Phébét.
varázslóval, egy elmélyült tudású, de nem ördögi szándékú mesterrel. Ha tényleg
annyira szívből szereted, akkor holnap elveheted Rosalindát. PHÉBE
Én meg Ganimédet.
ORLANDO
Te most komolyan beszélsz? ORLANDO
Én meg Rosalindát.
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Igen, esküszöm az életemre. ROSALINDA (mint Ganiméd)
Nézd, te nem is tudod még: itt jön, aki szerelmes belém, és aki őbelé. Én meg semmilyen nőt.

(Jön Silvius és Phébe) PHÉBE (Rosalindához)

PHÉBE (Rosalindához) Ha mindez így van, mért baj, hogy szeretlek?
Fiú, ez nagyon csúf dolog volt,
hogy megmutattad másnak, amit írtam. SILVIUS (Phébéhez)
Ha mindez így van, mért baj, hogy szeretlek?
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Nem érdekel. Itt jár a nyomodban hű pásztorod: ORLANDO
nézz őrá, őt szeresd, mert úgy imád. Ha mindez így van, mért baj, hogy szeretlek?

PHÉBE (Silviushoz) ROSALINDA (mint Ganiméd)

Mondd meg a fiúnak, mi az: szeretni! Kinek mondod azt, hogy „mért baj, hogy szeretlek”?!

12
ORLANDO
Annak, aki most nincs itt, s nem is hallja. ORLANDO
Ha szemem nem csal, Rosalindám vagy!
ROSALINDA (mint Ganiméd)
Na, elég legyen ebből; mindenki csak vonyít, mint írországi farkasok a holdra. – PHÉBE
Holnap gyertek ide mindannyian. (Phébéhez) Téged veszlek el, ha nőt valaha Ha a látványnak hihetek,
elveszek; nekem holnap lesz az esküvőm. (Orlandóhoz) Számíthatsz rám, ha férfi Akkor, szerelmem, ég veled!
valaha számíthat rám; holnap lesz az esküvőd. (Silviushoz) Megadom az
örömödet, ha vágyaid teljesülése öröm; neked holnap lesz az esküvőd. ROSALINDA
(Orlandóhoz) Ha szereted Rosalindát, itt légy. Ég veletek. (az Elűzött herceghez) Nem lesz apám, ha te nem leszel az.
(Orlandóhoz) Nem lesz férjem, ha te nem leszel az.
(Éjszaka, csillagos, holdas ég. Reggelre gyülekeznek a szereplők.) (Phébéhez) És feleségem se, hacsak te nem.

TIZENKETTEDIK JELENET (V. 4.) HYMEN

JAQUES (körülnézve) Ej, csönd! Nem tudtok várni?
Nyilvánvaló, hogy újabb özönvíz fenyeget, azért jön ennyi pár a Noé bárkájába. Az én dolgom lezárni
e furcsa eseményt.
BOROTVA (Lidivel) Négy kéz fog négy kezet,
Üdvözlet mindenkinek, jó egészség! Én is benyomakszom, kérem, a helyi és Hymenhez vezet
párosodók közé. Egy szegény lány, uram, csúnyácska darab, de az enyém. a hű vágy hű erényt.
(Orlandóhoz és Rosalindához) Te és te örök kötésben.
(Halk zene. Jön Hymen, a házasság istene, itt csudálatos erdei isten, oldalán Célia (Olivérhez és Céliához) Te és te hű szeretésben.
és Rosalinda lányruhában.) (Phébéhez, Silviusra mutatva) Te szívedbe zárod őt – vagy férjedül kapsz egy nőt.
(Borotvához és Lidihez) Úgy forrsz eggyé te a nőddel, mint kabát a rossz idővel.
HYMEN (Mindhez) Hadd zengjen a nászi ének,
Az ég olyankor boldog, akik tudnak, majd mesélnek,
ha lenn a földi dolgok hadd értse meg, aki ámul:
békés-szelídek. e történet mért így zárul.
Jó herceg, vedd a lányod,
az ég engedte látnod, PHÉBE (Silviushoz)
hogy összekösd kezét azéval, Nem nyelem le szavam; élek veled,
kinek szívéért szíve él-hal. hűséged megmozdítja szívemet.

ROSALINDA ELŰZÖTT HERCEG

(az Elűzött Herceghez) Neked adom magam; tiéd vagyok. Nos, rajta! Kezdjük hát az esküvőt,
(Orlandóhoz) Neked adom magam; tiéd vagyok. s hozzon, mit reméltünk: boldog időt.

ELŰZÖTT HERCEG
Ha szemem nem csal, te a lányom vagy!

13
ROSALINDA (a közönséghez) Nagy Flóra
Szokatlan, hogy a női főszereplő mondja a zárszót, de nem idétlenebb, mint ha Nagy Márton István
férfi mondja a prológust. Ha igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér, akkor a jó Nagy Tamara
darabnak nem kell zárszó. Mégis használnak a jó borhoz jó cégért, és a jó darab is Papp Nóra
jobb lesz egy jó zárszótól. Így hát varázslással bűvölöm önöket, s kezdem a Pfisztner Sára
nőkkel. – Felszólítlak titeket, ó nők, a férfiak iránti vonzalmatok erejével, hogy Rakonczai Marcell Kristóf
dicsérjétek ezt a darabot, ahogy csak tetszik. És felszólítlak titeket, ó férfiak, a nők Sajó Henrik Mátyás
iránti vonzalmatok erejével, hogy a nőkkel együtt szeressétek ezt a játékot. Ha Sánta Anna
még szabad volnék, végigcsókolnám mindegyiket, s biztos vagyok, hogy Sebestény Zoltán Imre
mindegyiktek méltányolja majd az ajánlatomat, s amikor meghajlok, jó szívvel Serényi Zsófia
elbocsát. (el) Szabados Gergely Paszkál
Szamozvancev Dimitrij
VÉGE Tolnai Judit Éva
Tóth Róbert

Az Ahogy tetszik-et a 2010-ben 8. b osztályos tanítványaim adták elő:

Mozer Tamás
Asbóth Júlia Katalin ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola
Balázs Miklós E-mail: mozer.tamas1@gmail.com
Bencze Denisza Krisztina
Bende Borbála
Bukova Kristóf Budapest, 2016. június 24-én
Demők Attila
Dögei Mátyás
Dutova Anasztázia
Földvári Márton
Fritz Ruenes Pablo Antonio
Gatter Herta
Gintli Tamás Sebestyén
Hajnal Áron
Harmat Kornél
Hobot Péter Bence
Kovács Benjámin Márk
Kovács Zita
Köves Míra
Kullai Máté
Kuti Petra
Lóka Luca
Müller Gergő

14