Szereplő1: Oya asszonynak nem lehettett gyereke.

Nem tudom, hogy Pelin asszony ezt

tudta vagy sem. Lehetséges,
hogy nem tudja. Vagy tudja. Ha tudná akkor ugy viselkedne. Hogy szenvedést
okozzon. Ki tudja...
Szereplő2: 1996 június... Azon a napon történt. Ahogy már mondtam, a találkozásuk a
múlt évben, Oya asszony újra
összebarátkozott velük... ez mindannyiunk számára sokkot okozott.
Szereplő3: 1996 volt, a nyár kezdete. Az utolsó hát volt az iskolában. Már nem
voltak órák. Az időjárás
melegedett... Elvittük a gyerekeket a tó mellé, piknikezni.
Gyerekek! Ne menjetek túl messzire! Burak! Azonnal gyere le a fáról!
Leesel és eltöröd valamidet!
Gyere le!
Mit csináljunk lányok?
Menjünk be atóba! Oya?
Oya: Nagyszerű! Benne vagyon, Pelin?
Pelin: Én is benne vagyok.
Észrevétlenül eltününk és majd másik felőlről bele megyünk!
Fiu: Lányok! Ha megengeditek akkor én is jövök.
Lány: Ne gyere! Csak mi lányok megyünk. Menjünk, lányok!
Oya: Taylan! Szerelmem, mi megyünk a tóhoz.
Taylan: Rendben. szia!
Gyerünk menjünk! Gyertek!
Ez nagyon jó!
Pelin: Erre a napra még 20 év múlva is emlékezni fogunk. Lányok,
őrültek vagyunk!
Lehet, hogy egy kicsit.
Pelin: Gyerünk játszunk egy játékot! Adj helyet drágám.
De vigyázz, hogy ne csald meg a szerelmedet senkivel. Nincs semmi
szégyen, semmi cselszövés.
Kivel csalnám meg?
Nekem ez elég kellemetlen.
Ez csak egy játék, drágám. Például én szívesen lennék együtt Yavuzzal.
Pelin: Nagyon aranyos fiú. Igazad van.
Én is így gondolom.
De ez köztünk marad!
Pelin: Ez csak természetes. Nekem egy ideje már senki nem tetszik,
ugyhogy nem válaszolok. Azt
mondom inkább, hogy passz.
Oya: Nem én nem csalnám meg. Nem szeretném megcsalni snkivel.
Istenem, iagaza van. Mi most itt szórakozunk. Mi történne ha felelnél?
Igen Oya. Gyerünk ez csak egy játék!
Oya: Nem, nem erről van szó. Ha lenne valaki akkor elmondanám. Én
szeretem Taylant.
Rendben. Ha nem válaszolsz, akkor nem tudunk mit tenni. Lányok,
merülés!
Oya: Megijedtetek!
Pelin: Neked elment az eszed!
Te bolond vagy, lányom!
Oya: Lehet, hogy... egy kicsit.
Pelin!
De...
Oya: Lányok! Hová mentek? Ne bolondozzatok! Adjátok vissza a ruháimat!
Merve: Tanár úr. Tanár úr.
Tanár: Mi történt, Merve?
Merve: Tanár úr, kiáltozásokat hallattam a tó felől. Lehet, hogy valaki
bajban van.
Tanár: Ki az? Ki kiabál?
Merve: Nem tudom. Félek, tanár úr. Kérem nézze meg!
 Tanár: Hol?
Merve: Ebbe az irányba, tanár úr.
Oya: Segítség!
Tanár: Oya! Oya, mi folyik itt?
Oya: A lányok csapdába csaltak. Elvették a ruháimat és elmentek. Nem
tudok kimenni.
Tanár: Maradj itt, mindjárt visszajövök. Oya, gyere! Fogd ezt és
takrózz be vele!
Oya: Köszönöm.
Tanár: Ezt is vedd fel. Takarózz be, nehogy megfázz.
Oya: Rendben.
Edip tanár úr és Oya! Micsoda szégyen!
Merve: Ez nem lehetséges!
Pelin: Micsoda események! Nem tudom elhinni! Micsoda szégyen! Elkaptuk
őket a tett helyszínén.
Tanár: Ne bolondozzatok, gyerekek!
Oya: Mit beszéltek? Merve! Pelin! Mondjátok meg ti is, hogy korábban
mind együtt voltunk!
Mondjátok, hogy elloptátok a ruháimat!
Merve: Le vagyok döbbenve.
Tanár: Ne beszéljetek badarságokat gyerekek!
Pelin: Így már mindennek van értelme...
Merve: Ezt mi már rég gyanítottuk, professzor úr. Én és a lányok...
Vettünk észre jeleket,
egyszer csak felállt és elment... És órákra eltünk... Egy nap
félrehívtam és megpróbáltam
beszélni vele.
Professzór: Szembesítetted vele.
Merve: Természetesen professzor úr. Erre valók a barátnők. "Lányom, ne
tedd ezt. Ő a tanárod.
barátod is van. Megéri mindez? Ez szégyenletes. Hogy fog ez majd
kinézni?"
Professzór: Ő erre mit válaszolt?
Merve: Azt felelte, szerelmes lett... Ezt mondta. Mindenki
elképzelheti, hogy le voltunk döbbenve
amikor ezt megláttuk. Pont ahogy várható volt. Abban a
pillanatban kiderült.
Professzór: Tehát akkor azt mondod, hogy valamiféle kapcsolat van
kettőjük között.
Merve: Igen, professzór úr. Valami van.
Pelin: Igen, professzor úr. Igaz.
Lány(a harmadik barátnő): Nem tudom, professzór úr.
Professzór: Tehát azt mondod, hogy van esély rá, hogy nem létezik?
Lány: Nem tudom.
Professzór: Te mit gondolsz?
Lány: Volt valami... Talán...
Oya: Muzaffer professzór, esküszöm, hogy minden ugy történt, ahogy
elmondtam. A lányokkal
bementünk a tóba és ők átvertek engem. Edip tanár úr csak
segíteni akart. Ön el tud
képzelni ilyesmit? Lehetséges ez? Persze, hogy nem így történt!
Professzór: Ne találj ki most meséket, lányom! Elkaptak benneteket! Mi
szeretnél ezen szépíteni?
Oya: Esküszöm, hogy nem erről van szó! Vagyis... Edip tanár úr...
Olyan számomra, mint egy apa
mint egy tanár...
Professzór: Elég! Elmehetsz!
Oya: De hát még meg sem hallgatott! Mondtam már, hogy nem történt semmi
sem! Edip tanár úr csak
 segített...
Professzór: Elég legyen Oya! Elég! Menj ki!

Edip: Muzaffer úr...

Professzór: Foglalj helyet Edip! Ilyesmit nem vártam volna tőled.
Edip: Muzaffer úr, Ön is tudja, hogy ez színtiszta rágalom. Ez világos.
Professzór: Honnan tudjam? Honnan tudhatnám?
Edip: Komolyan?
Professzór: Figyelj... Az ember néha csalhat, Edip. Tudod, hogy hány
emberben csalódtam eddig?
Volt már számtalan... Így alakult. Biztosat nem tudok
Ígérni senkinek sem.
Edip: Muzaffer professzór, ne áltassuk egymást. Ha szeretné, azonnali
hatállyal felmondok.
Nem probléma. De Oya még csak egy ártatlan gyermek. Nagy jövő áll
még előtte. Ne tegyék
ezt! Ne pusztítsák el a jövőjét! ez bűn!
Professzór: Hallgass ide, beszéljünk nyíltan, Edip. Oya engem
egyáltalán nem érdekel. Nem olyan
rég azt hallottam, hogy levegőt adsz magadnak az iskolában.
A kollégák azt beszélik:
"A diákok megőrülnek érte. Legyen az új igazgató a fiatal
Edip."
Edip: Hogyan? Nem vetettem szemet az őn helyére uram. Elégedett vagyok
azzal mait most csinálok.
Profeszor: Persze, hogy ezt mondod. Ki ne akarna ebben a fotelben ülni?
Edip: Muzaffer professzór, nem rólunk van szó! Most egy lény élete és
méltósága forog kockán!
Professzor: Engem ez egy cseppet sem érdekel. A lányok mind egyformák.
Ha nem teszik meg ma
megteszik holnap.
Edip: Mi az?
Professzor: Már sok diákkal volt dolgom. Tünjön el innet!
Edip: Muzaffer professzór, kérem, gondolja meg! Ne tegye ezt!
Professzór: Ezzel itt nem mész semmire Edip. Nálam nem. Gyerünk! Tünj
innen!
Edip: Mit beszél? Magának egyártalán nincs lelkiismerete?
Professzór: Nagyon jó, üss csak meg! Üss meg még jobban! Így beismered,
hogy igazam van!
Edip: Szégyelje magát!
Taylan: Mi ez a szégyen? Mi tettél?
Oya: Hogyan?
Taylan: Beszélj! Mióta vagytok együtt?
Oya: Taylan... Esküszöm, Taylan! Erről szó sincs!Átvertek. Higgy nekem!
Taylan: Nem hiszek.
Oya: Taylan... Esküszöm Taylan! Nem tettem semmit sem! Higgy nekem,
szeretlek! Könyörgök, ne hagyj el!
Taylan: Hagyj! Vége van! Vége van. Ne tedd még rosszabbá, a helyzetet.
Oya: Taylan... Nem tettem semmit! Esküszöm, hogy nem tettem semmit
sem...
Professzór: Kizárt, hogy egy ilyen eliitélendő esetet elviseljünk!
Megszakítjuk a kapcsolatot
Oya Toksöz és az iskolánk között.
Oya: Én nem tettem semmit. Tényleg azt hiszed, hogy a lányod ilyat
tenne? Tényleg ezt hiszed?
Ez csupán rágalom.
Oya apja: Téged kicsaptal, Oya! Füst nem lesz tűz nélkül! Mostmár
senkinek sem tudok a szemébe
nézni! Az életem meéh sohasem volt ennyire szégyenteljes!
Szégyeld magad!
Oya: Mondtam már, hogy nem tettem semmit sem...
Oya apja: Elég! Ne folytasd! Legalább ne hazudj mindenkinek! Jobb lenne
ha a föld alá sülyednénk!
Jobb lenne, ha meghalnánk minthogy, megérjük a holnapi
napot! Elpusztítottál
minket!
Oya: Esküszüm, hogy semmit sem tettem. Ártatlan vagyok. Anya! Apa!
Oya apja: Legyen átkozott az afickó! Alig bírom visszafogni magam!
Oya anyja: Kérlek...
Oya: Mondtam már, hogy nem tettem semmit. Ártatlan vagyok. A tanár úr
csak...
Oya apja: Elég! Menj azonnal a szobádba!
Oya: Apa...
Oya apja: Azt mondtam azonnal!
Szőke nő: Hogy lehet ez? Hogy lehet valaki enyire rossz 17 évesen?
Férfi: Nem tudom. Meglehet, hogy ilyenek vagyunk hét- és hetven évesen is. Lehet,
hogy a bennünk levő szörnyek
gyerekkorunktól megmaradnak.
Férfi2: Értem. Tehát Pelin fülig szerelmes volt. És Taylan-t akarta. De a többiek
indoka?
Férfi: Nyomozó. Oyának mindene megvolt amit egy lány abban a kórban csak
kívánhatott. Persze Oya ezt nem vette
észre. Neki el kellett tűnnie a képből. Anélköl, hogy bárki gyanút fogna.
Szőke nő: De Mervét ő miért zavarta?
Merve: a fenébe! Még nem gyógyultam meg. Fáj a torkom.
Fiú: Merve, majd éneklünk holnap. Így nem tudunk fellépni.
Merve: És én mit tegyek, drága Burak? Beteg vagyok! Egy ember
egészségéről van szó! Mindig engem
tesztek hibássá!
Fiú2: Akkor, keresünk egy másik énekest holnapra.
Merve: Azt hiszed, hogy el tudsz énekelni egy női dalt?
Fiú2: Nem én. Oya te beugranál?
Oya: Nem... Ideges lennék, hogy elől, kell majd állnom.
Merve: Igen, pontosan! Azt hiszitek, hogy könnyű amit én csinálok.
Először is, akik jönnek először
engem fognak látni. Egész más szólistának lenni.
Fiú: Lassabban, azt hiszen ez a The Cardigans. Mi csak egy egyszerű
iskolai zenekar vagyunk.
Oya, ne kéresd magad. Gyerünk, énekelj! Gyerünk énekelj el egy
dalt! Énekelj!
Oya: Rendben, próbáljuk meg.
Fiú: Gyerünk.
Fiú2: Az elejétől!
Férfi: Azon a napon, úgy dötöttem,hogy Oya lesz az új énekesünk. Persze Merve
reakciója, a kiabálás volt.
Merve: Nagyon örülök neked, drágám! Te is tudod, hogy tanulnod kell a
vizsgáidra. A zenekar már
túl sok.
Férfi: Mi mondtam... Soha se vedd el azt amit Merve akar. Akkoriban Merve királynő,
ma hercegnő. Mindig is
uralkodó volt.
Szőke nő: Mi történt Oyával a döntés után?
Nő: Utána egy borzasztó hírt kaptam. Senki sem tudott róla. De mi, felnőttek,
tudtuk... és soha sem
felejtettük el. Soha... A hír ott lebegett az iskola fölött, mint egy fekete
felhő.
Oya: Esköszöm, Taylan! Én nem tettem ezt! Higyj nekem, és szeretlen!
Könyörgök, ne hagyj el!
 Taylan: Vége van lányom! Vége van. Ne tedd még rosszabbá.
Oya apja: Jobb lenne ha elnyelne a föld! Jobb lenne, ha meghalnánk,
hogy ne kelljen szemebnéznünk a
holnappal!
Nő: Azért amiért valaki azt mondja, hogy meg vagy pecsételve, az nem
jelenti azt, hogy ténylegesen
meg vagy pecsételve. Azért amiért valaki azt mondja, hogy
hibáztál, az nem jelenti azt,
hogy hibáztál. Ez csak ő butaságukat mutatja. Gyerünk! Ne tedd
ezt...
Orvos: Nem találtunk agykárosodást. Magához tért. Altatásban tartjuk a
fájdalom miatt.
Súlyos törése van a jobb lábában és repedések, jobb oldalon a
hármas és négyes bordán.
Ezek meggyógyulnak. De...
Oya anyja: De?
Orvos: De a fémrúd kárt okozott a méhben. Ez súlyosan befolyásolya a
termékenységet.
Vagyis... Az esély arra, hogy teherbe essen nagyon kevés.
Oya anyja: Lányom... Drágaságom!
Oya apja: Isten ezt adta nekünk. Legalább életben van...
Szőke nő: Micsoda nők...
Férfi2: Így vagy...
Szőke nő: Volt róla egyártalán tudomásuk, hogy a rivalizálásunk az egyikük halálát
is okozhatja?
Férfi2: Ez az Edip... A tanár... Megpróbálta megállítani őket. Lehet, hogy érzett
valamit.
Edip: Oya, van egy nagyszerű üvegem. Gyere és végezzünk vele együtt!
Oya: Dolgom van, nem tudok.
Edip: Kérlek, mi dolgod van?
Oya: Hazamegyek, Mervéhez. A gyerekek ünnepségére.
Edip: Mevéhez? A gyerekek ünnepségére? Mit akarsz tenni? Mond el.
Oya: Edip, ne kezd el! Már eldöntöttem. Megyek. Azt akarod, hogy meneküljek?
Edip: Igen, menekülj. Lépj ki! Hagyd az Isten kezeire! Miért téped fel a sebeket?
Oya: Az az én negyedem is! Nem futamodok meg. Nem fogok elfutni.
Edip: Oya... Hallgass rám, ne tedd ezt!
Oya: Leteszem. Mennem kell.
Edip: Oy...

Berk: Anya elfelejtettem, néhány sort. Észrevetted?

Pelin: Nem, drágaságom. Elfelejtetted mondani "figyelem, pillangó". De nem volt
szükséges, senki sem vette észre.
Taylan: Berk, fiam, milyen jelenetet játszottál! Tapsvihart kaptál. Sorozatokban
kellene játszanod.
Pelin: Mi az Taylan? Te is jössz?
Taylan: Ne menjek? Serhannal leszek.
Pelin: Ne gyere! Nem hiszem, hogy Serhan otthon van. Csak nők leszenk és gyerekek.
Berk: Apa, gyere...
Pelin: Anyukád nem szeretné, ha mennék.
Merve: Azt momdtam nem. Pont. Drágaságom, unatkozni fog. Gyerünk! Menj készülj el
gyorsan! Cici, menj segíts
Bernek. Szeretném, ha gyorsan kész lenne.
Pelin: Rendben, legyen ahogy akarod...

Mehmet: Hogy vagy drágám?

Arzu: Jól.
Mehmet: Hol vannak a gyerekek?
Arzu: Lesz egy összejövetelünk. Én is most megyek. Szeretnél jönni? Ha nincs más
tennivalód...
Mehmet: Nincsen. Milyen összejövetel?
Arzu: Félévkezdés. Mervénél.
Mehmet: Mervénél otthon... Unalmas... Én... jobb ha nem megyek. Csak nők leszenk és
gyerekek. Jobb lenne, ha inkább
elmennék a klubba.
Arzu: Szeretnéd, ha együtt indulnánk.
Mehmet: Rendben.
Arzu: Ah, Mehmet. Ayaz ott hagyta a rajztömbjét a csomagtartóba. Szükségem van rá.
Mehemet: Nézzünk oda! Miért tette ide?
Arzu: Ez micsoda?
Mehmet: Mi?
Arzu: Mi ez mehmet? Kié ez?
Mehmet: Azt hiszem a tied, Arzu.
Arzu: Mehmet, miért kell megkérdezned? Kié ez?
Mehmet: Nilay-é kellene legyen. Nem értem. Miket beszélsz?
Arzu: Nilaynak nincs ilyenje. Kié ez?
Mehmet: Arzu, ne bánts, már a nap közepén. Mi az? A Nilay-é vagy az egyik
barátnődé. Ne folytassuk! Tegyünk ugy
mintha ez a beszélgetés, meg sem történt volna. Elmentem. Jössz?

Pelin: Miért jön Oya is? Ez nem egy esemény a gyerekeknek?

Merve: Ne folytasd ezt, Pelin! Mit számít, hogy egy emberrel több vagy kevesebb?
Pelin: Merve, nem akarom azt a nőt itt látni. Sem a környéken, sem a kerületben.
Nem akarom őt a férjem közelében
Miért nem akarod megérteni?
Merve: Bizonytalannak tűnsz maggaddal szemben. Ne félj nem fog történni semmi sem.
Lehet, hogy meguntalak titeket
és szükségem volt új barátokra. Oda tudná tenni azokat?
Pelin: Új barátokat? Rendben... Rendben.

Edip: Mit keresel? Háborúzni akarsz? Vagy azt akarod, hogy szenvedjenek?
Oya: Mindegyikük házas. Mindegyiküknek vannak gyerekeik. Nagyon jól néz ki. Nagyon
boldogok.

Arzu: Gyertek... Nézd, Oya drágám! Ők itt az enyémek. Nilay és Ayaz.

Ayaz: Szia.
Oya: Szia.
Nilay: Szia. Fotoszintetizálni kezdek ettől az unalomtól.
Arzu: Ne unatkozz...
Oya: Igaza van...
Arzu: Oya drága, tudunk beszélni egy kicsit?
Oya: Persze.
Nilay: Elmentem.
Arzu: Oya drága, beszélni szerettem volna veled, mert nem érzem magam békében. Azok
után ami a liceumban történt..
Nem tudtunk beszélni. Nem kaptam semmiféle hírt rólad. Mit csináltál, hogy
vagy... Mesélj.
Oya: Ez nem a megfelelő hely, hogy beszéljünk, Arzu.
Arzu: Igazad van, megértelek... Beszéljünk, kérlek beszéljünk! Nem érzem egyártalán
a békét és szeretném
azt érzeni. Folyton ezen örlődnek a gondolataim.
Oya: Örlődnek... Én is azt mondom, hogy örlődjenk kicsit. Én nem bánom. Zárjuk le a
témát.
Arzu: Rendben.
Pelin: Merve!
Merve: Mi az, ideges vagy?
Pelin: Egyáltalén nem vagyok ideges. Szerettelek, volna figyelmeztetni, hogy Oya...
Merve: Mi az, Pelin?
Pelin: Oya szeretné újra kinyitni a klubbot a medencével.
Merve: Mi dolga van? Én zárattam be azt a klubbot három éve.
Pelin: Igy van... De ő azt mondja, hogy ki akarja nyittani.

Férfi: Persze hogy hazudik. Pelin nagyon jól tudta, hogy mivel tudja a legjobban
irritálni Mervét. És van egy
kivételes hazugság. Amit bármikor hazudhat, probléma nélkül.

Pelin: Én mondtam, hogy nem akarod.

Merve: És mit modott?
Pelin: Azt mondta, hogy a dolgok az ő jöttével meg fognak változni. Vagyos nem
dönthetsz te mindenről...
Merve: Ezt mondta?
Pelin: Elrejtve. "Nem nagy dolog, hogy ne csak azt csináljuk amit Merve mond."
Biztos, te tudod... Egyedül csak
te kedveled Oyát.
Merve: Ahogy mondod... Oya drágám... Drágám, megbocsájtanál egy percre? Beszélnünk
kell.
Oya: Mond drágám.
Merve: Azért szeretnéd kinyittani a klubbot, mert otthon nincs medencéd...
Oya: Milyen medence? Nem értem.
Pelin: Lehet, hogy én értettem valamit félre.
Merve: Várj, Pelin. Beszélgetünk. Az a medence nem annyira lenyűgöző, mint, ahogyan
azt te gondolod. Lehetséges
hogy te ugy gondolod, hogy nem így van de esküszöm, hogy igen. Megértem az
emberek irigységét, de nézd!
Mi rá sem nézünk a milyénkre. A madarak többet használják, mint mi.
Oya: Mégis miről beszélsz, Merve? Honnan jött, ez a beszéd?
Merve: Én kezdtem. A megkezdett beszédem folytatódik, ne vitasd. Igy mennek a
dolgok. Mindegyikünknél van egy
pont ahol megállunk. Ez a pont fontos. Ez utasítás. Nem akarunk
megfélemlíteni csak azt akarjuk, hogy
tudd.
Arzu: Ne beszéljünk, erről kérlek! Felnőttünk. Többet ne térjünk erre vissza. Amíg
a gyerekeink is a közelünkben
vannak.
Merve: Hagyd, Arzu drága... Mi nagyon külömbözőek vagyunk. Mindeki ideantitása
egyértelmű volt. És most is
egyértelmű.
Oya: Mit akarsz ezzel mondani? Elmagyaráznád?
Merve: Nézd, hogy ellenáll... Rendben, elmagyarázom. Akkoriban gondoskodtam róla,
hogy mindenki azt kapja,
amit megérdemel. És mindenki megtanulta, hogy hol volt a helye. Hogy tudja,
az orra hosszát.
Arzu: Kérlek... Ne csináljuk ezt!
Merve: Mesélj, Oya drága... Mit csinál Edip? Találkoztok még?
Oya: Miért érdekel téged, Edip?
Arzu: Lányok, zárjuk le a témát! Van másik.
Merve: Nem... Erről fogunk beszélni. Ez tetszik. Emlékszel még, hogy szegény Edip,
hogy ment behúzott farokkal?
De meg kellett kapnia amit megérdemelt. Jó volt, nagyon jó volt...
Oya: Merve, remélem gondolkozol mielőtt beszélsz.
Merve: Ha nem?
Oya: He nem...
Lány: Merve asszony! A telefon!
Merve: Azonnal jövök! Szegény.
Arzu: Ez nagyon csúnya. És bocsánatot kérekk Merve miatt, nem történt ahogy kellett
volna...
Pelin: Nem. Nagyon egyértelműen beszélt. Szégyenteljesen viselkedett...
Edip: Szaladj, menekülj, abból a házból! Bízd Isten kezeire!
Oya: Nem futok el.
Arzu: Tessék?
Pelin: Oya, jól érzed magad?
Oya: Meg szeretném mosni az arcomat. Hol van a mosdó?
Arzu: Ahogy bemész a házba, rögtön jobbra.

Merve: Edip tanár úr és Oya!

Pelin: Nem lehet! Micsoda események! El sem hiszem! Micsoda szégyen!

Arzu: Ez nagyon rosszul nézett ki...

Pelin: Mit érdekel minket, drágám? Ez nem a Mervéé?
Arzu: Hagyd, mert... Kié a blúz?
Pelin: A Mervéé. Én adtam neki ezt a születésnapjára.
Arzu: Ezt a blúzt?
Pelin: Igen, ez a Mervéé.
Arzu: Biztos vagy benne?
Pelin: Igen. Tudom, mert én vettem neki. Az övé
Arzu: Merve...
Pelin: Igen Arzu. A Mervéé.
Arzu: Merve!
Pelin: Nem értettem! Arzu!

Merve: Renben drágám. Megoldom én. Elintézem egy hívással. megoldom. Szép napot!
Oya: Merve...
Arzu: Merve! Hogy fogod ezt megmagyarázni?
Pelin: Arzu...

Narrátor: Vannak, akik azt a benyomást keltik, hogy az életük simán megy. Ugy
tűnik, hogy ők örökké egy szép
és rózsaszín mesében élnek. Az ingjeik, nem kopnak el és a harisnyájuk
sohasem szakad el. Sohasem
unatkoznak. Boldogok és gondtalan életük van. De ez egy hazugság. Ezek a
csodaszép kertek tele vannak
férgekkel. Még a legelegánsabbakban és a legszebbekben is meglapulnak a sötét
kutak mélyén a kicsinyes
bűncselekmények. Hogy mi látszik kívülről? Egy kék ég és egy boldog élet.
Minden, egészen egy váratlan
pillanatig. Amikor felrobban a bomba és minden a felszínre tör.