EDITH PIAF: "NEM B�NOK SEMMIT SEM!

"

Szkennelte, jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2005.

Nem! Nem �s nem ...

Nem! Nem b�nok semmit sem ...
Ak�r j�,
Ak�r nem,
Ami volt,
Minden mindegy nekem!
Nem! Nem �s nem ...
Nem ! Nem b�nok semmit sem ...
M�lt velem
Nem j�het,
Mert �letem
Ma kezd�dik - veled!
Nem b�nok semmit sem
(Non,je ne regrette rien)
Sz�veg: Charles Dumont Zene: Michel Vaucaire
Nagyon szeretem azt a fesztelens�get, ahogyan Stendh�l a zseni
sz�val b�nik. Zseni�lisnak tal�l egy n�t, aki �ppen kocsiba sz�ll,
egy n�t, aki sz�pen tud mosolyogni, �s a k�rty�st, aki nyerni hagyja
ellenfel�t. Egysz�val, ezt a kifejez�st nem csak a fels�bb r�gi�k
sz�m�ra tartja fenn. Ezzel azt akarom mondani, hogy ezek a n�k
�s ez a k�rty�s egyetlen pillanatra magukba s�r�tik �s a v�gs�kig
fokozz�k azokat a meghat�rozatlan er�ket, amelyek a b�jt l�tre-
hozz�k. Hadd mondjam h�t �n is, Stendhalt k�vetve, hogy Edith
Piaf zseni�lis. Ut�nozhatatlan. Nem volt �s nem lesz soha m�sik
Edith Piaf. Mint Yvette Guilbert vagy Yvonne George, mint Ra-
chel vagy R�jane, csillagk�nt �g el Franciaorsz�g mag�nyos �j-
szakai eg�n. �r� tekintenek az �sszesimul� p�rok, akik m�g tud-
nak szeretni, szenvedni �s meghalni.
N�zz�k e kicsiny alakot, keze ak�r a romok k�z�tt futkos�
gy�k�. N�zz�k Bonaparte-homlok�t, szem�t, amely mintha vak-
s�g�b�l most nyerte volna vissza f�ny�t. Vajon hogy fog �ne-
kelni? Hogyan fejezi ki �nmag�t? Hogy t�rnek majd el� sz�k keb-
l�b�l az �jszaka nagy sir�mai? De �me, m�r �nekel is, vagy in-
k�bb, mint az �prilisi f�lem�le, szerelmi dal�t pr�b�lgatja.
Hallott�k m�r a f�lem�le dal�t? K�nl�dik. Akadozik. F�ls�rt�
hangokat hallat. Fuldoklik. Sz�rnyra kap, �s visszazuhan. �s hir-
telen r�tal�l. Trill�zik. Felkavar.
Edith Piaf, aki f�rk�szve k�r�ltapogatta �nmag�t �s k�z�ns�-
g�t is, gyorsan r�tal�lt dal�ra. Figyelj�k csak, egy hang t�r fel
bens�j�b�l, egy hang, amely eg�sz l�ny�t bet�lti tet�t�l talpig,
�s �ri�si, fekete b�rsony hull�mot kavar. Ez a forr� hull�m elbo-
r�t �s �tj�r benn�nket, bel�nk hatol. A var�zslat siker�lt. Edith
Piaf, mint az �gak k�z�tt l�thatatlan f�lem�le, maga is l�thatat-
lann� v�lik. Nem marad m�s bel�le, mint a tekintete, s�padt keze,
viasz homloka, amelyen fennakad a f�nysug�r, �s a hangja, ez a
hang, amely dagad, sz�ll, egyre sz�ll, �s lassan-lassan kiszor�tja
�t, �gy n�, mint �rny�ka a falon, �s diadalmasan elfoglalja e f�-
l�nk kisl�ny hely�t. E pillanatt�l fogva Edith Piaf zsenialit�sa
l�that�v� v�lik �s mindenkiben tudatosul. T�ll�p �nmag�n.
T�ll�p a sanzonjain, t�ll�p a zen�n �s a szavakon. T�ll�p rajtunk.
Az utca lelke hatol be a v�ros minden szob�j�ba. M�r nem Edith
Piaf dalol: az es� esik, a sz�l f�j, a holdf�ny ter�ti ki abrosz�t.
Az "�rny�k ajka" �. Mintha ezekre a kinyilatkoztat� ajkakra
tal�lta volna meg Victor Hug� ezt a kifejez�st.
Jean Cocteau
1
�m egy sz�p nap a% �n egemr�l
K�ks�gbe oszlik minden felh�...
Agy�, es�-takarta �gi
Az �letem felragyog ma m�g.

Hadd kezd�djenek a szesz�lyesen felbukkan� eml�kek azzal a

nappal, amikor a Sors k�zen fogott, �s elind�tott, hogy �nekesn�
legyen bel�lem.
N�h�ny �vvel a h�bor� el�tt t�rt�nt, az �toile szomsz�ds�g�-
ban, a jelent�ktelen �s m�lt n�lk�li Troyon utc�ban. Akkoriban
az utc�n �nekeltem, csatangol�s k�zben, ott ahov� �ppen elve-
t�dtem. Egy bar�tn�mmel egy�tt j�rtam, aki kis tenyer�t a j�-
r�kel�k fel� ny�jtogatva k�regetett.
Azon a napon - 1935-ben, egy mogorva okt�beri d�lut�non -
�ppen a Troyon utca �s a Mac-Mahon sug�r�t sark�n tev�keny-
kedt�nk. S�padtan, csapzottan, harisnya n�lk�l, rongyos k�ny�k�,
bok�ig �r� lobog� kab�tban Jean Lenoir refr�nj�t �nekeltem*:
�gy j�tt, mint egy kis ver�b,
Oly sz�rk�n �lt, mint egy kis ver�b,
S �gy is ment el, mint kis ver�b!
Mikor befejeztem, s t�rsam m�g a "nagy�rdem� k�z�ns�get"
buzd�totta adakoz�sra - egyszer csak egy nagy�ri k�lsej�
f�rfi indult fel�m. M�r �nekl�s k�zben megakadt rajta a sze-
mem. Nagy figyelemmel, de szem�ld�k�t �sszer�ncolva hallga-
tott.
Meg�llt el�ttem. Megkapott szem�nek l�gy k�kje �s b�natosan
szel�d tekintete.
- Nem vagy te egy kicsit bolond? - k�rdezte csak �gy, min-
den bevezet�s n�lk�l. - T�nkreteszed a hangodl
Nem sz�ltam r� semmit. Igaz, m�r hallottam arr�l, hogy a
hangot "t�nkre lehet tenni", de ez nem izgatott t�lzottan, mint-
* Comme un moineau.
11
hogy m�s, k�zelebbi �s �get�bb gondjaim voltak. De � nem
hagyta abba:
- Tiszta �r�lt vagy! Tudhatn�d, hogy ...
J�l f�s�lt, j�l �lt�z�tt, kedves modor� volt, de nem tudott
meghatni. Vill�mgyorsan kapcsoltam - mint igazi p�rizsi vad�c
-, �s nem maradtam ad�s a v�lasszal. Megr�ntottam a v�llam.
- Ennem csak kell!
- H�t persze, kicsim ... , csakhogy te m�sk�pp is dolgozhat-
n�l! Mi�rt nem kabar�ban �nekelsz ezzel a hanggal?
Mondhattam volna, hogy lyukas k�t�tt kab�tomban, elny�tt
szokny�mban �s a kellet�n�l legal�bb k�t sz�mmal nagyobb
cip�mben ugyan hov� is mehetn�k, de megel�gedtem ennyivel:
- Mert nincs szerz�d�sem!
�s g�nyol�dva, pimaszul m�g odavetettem:
- Ha tal�n aj�nlana egyet. . .
- �s ha szavadon foglak?
- Pr�b�lja meg!... Majd megl�tja!...
Ezen mosolygott egyet, �s �gy sz�lt:
- Rendben van. Megpr�b�ljuk. Louis Lepl�� vagyok, a
Gerny's igazgat�ja. Gyere el hozz�m h�tf�n n�gykor. El�nekelsz
mindent, amit tudsz ..., azt�n majd megl�tjuk, mire megy�nk
veled.
�s m�g besz�lt, nev�t �s c�m�t a kez�ben lev� �js�g sz�l�re fir-
kantotta. Let�pte, �s egy �tfrankos bankjeggyel egy�tt a markom-
ba nyomta. Majd elmen�ben m�g egyszer visszasz�lt:
- Akkor h�tf�n, n�gykor! De el ne felejtsd!
A pap�rdarabk�t meg a p�nzt a zsebembe cs�sztattam, �s megint
r�zend�tettem. Tetszett nekem ez az ember, de nem vettem komo-
lyan, amit mondott.
�s este, mire haza�rt�nk Orfila utcai nyomor�s�gos sz�ll�nk
12
kis cell�j�ba, m�r biztos voltam benne, hogy nem megyek el a
tal�lkoz�ra.
H�tf�re teljesen megfeledkeztem az eg�szr�l. M�g �gyban vol-
tam, k�s� d�lut�n, amikor hirtelen fel�tl�tt bennem a Troyon
utcai besz�lget�s azzal az emberrel.
- Na, n�zd csak! - mondtam. - Ma kellene elmennem ah-
hoz az �rhoz, aki k�rdezgetett, hogy mi�rt nem megyek kabar�ba
�nekelni.
Valaki, aki �ppen ott tany�zott, megjegyezte:
- �n elmenn�k a helyedben. Sose lehet tudni!
G�nyosan felnevettem:
- Te tal�n igen, de �n bizony nem megyek el! Nem hiszek
m�r a T�lap�ban . . .
Egy �ra m�lva m�gis gyorsan fel�lt�ztem, �s a metr�hoz ro-
hantam. Hogy mi�rt gondoltam meg magam? Magam sem tudom.
"Rocky" Marciano, a hajdani bokszvil�gbajnok szokta mondani,
hogy kell lennie valakinek "odaf�nn", aki szereti �t, ha meggon-
dolja, hogy mennyi sikerben volt r�sze, s ha belegondol, h�nyszor
�ll�tott neki csapd�t az �let, s nem tulajdon �rdeme, hogy kike-
r�lte �ket, hanem egyszer�en �gy "ad�dott". Sz�vesen ford�tan�m
szavait a magam eset�re. �gy mentem el erre a tal�lkoz�ra, hogy
semmit sem rem�ltem, �s biztos voltam benne, csak az id�met
fecs�rlem... �s m�gis, most a vil�gon semmi�rt sem adn�m,
hogy nem hagytam ki...
A Gerny's a Pierre-Charron utca 54-ben volt. Mire oda�rtem,
bizony 5 �ra lett. Lepl�� m�r az ajt�ban v�rt. Az �r�j�ra pillan-
tott.
- Egy�r�s k�s�s! - mondta. - Ez igen! Mi lesz, ha majd
szt�r leszel!
Siker�lt meg�llnom, hogy ne v�gjak vissza, �s mentem ut�na,
el�sz�r ker�lve beljebb - az igaz; hogy csak d�lut�n - egy
olyaa �jszakai mulat�ba, amelynek eleganci�ja a magamfajta
szeg�ny kisl�nynak a f�ny�z�s tetej�t jelentette. Ezek a kabar�k,
ahol csak pezsg�n �s kavi�ron �lnek - mert el sem tudtam k�p-
zelni, hogy m�st is felszolg�lhatnak -, abba a vil�gba tartoznak,
ahonnan a hozz�m hasonl�k ki vannak rekesztve.
A terem �res volt �s f�lhom�lyos, kiv�ve egy sarkot, ahol a
zongora �llt. Ketten voltak mellette, egy h�lgy - k�s�bb meg-
tudtam, hogy egy orvos feles�ge - �s a zongorista, ak; m�r elhe-
lyezkedett a zongor�n�l. Egy befutott zen�sz. Nagy szerencs�mre,
mert kotta n�lk�l �nekeltem, �s m�gis remek�l tudott k�s�rni,
ahogy �gy visszaeml�kszem.
Lepl�� el� t�laltam teljes �s meglep�en v�ltozatos m�soromat,
ami, �szint�n sz�lva, ink�bb szedett-vedett volt, mintsem "j�l
szerkesztett": Damiafanyar refr�njeit�l Tin� Rossi �desk�s mel�-
di�iig minden volt benne. Amikor a sanzonokkal v�gezve opera-
�ri�kba fogtam, Lepl�� le�ll�tott.
Az elej�n m�g f�ltem, de azt�n gyorsan belej�ttem. V�g�l is
mit kock�ztatok? �s amikor els� er�fesz�t�seim ut�n Lepl�e-t�l
n�h�ny biztat� sz�t kaptam, eg�sz sz�vemet beleadtam az �nek-
l�sbe. Azt hiszem, nem is az�rt, hogy megkapjam a szerz�d�st,
ami m�g mindig nagyon hihetetlen volt a szememben, hanem in-
k�bb, hogy �r�met szerezzek ennek a kedves �rnak, aki volt sz�-
ves, �s t�r�d�tt velem, �s aki ir�nt most bizalmat, majdhogynem
rokonszenvet �reztem.
Egysz�val, Lepl�� nem akarta meghallgatni "Margit �ri�j�t" a
Faustb�l, hozz�m l�pett, �t�lelte a v�llamat, olyan szeretettel,
hogy meglep�dtem, �s �gy sz�lt:
-� Nagyon j�l van, kicsim. Biztos vagyok benne, hogy befutsz.
P�nteken itt fogsz kezdeni, napi negyven frankot kapsz. Csak-
14
hogy nem ez �m a neked val� m�sor! Neked megvan a te saj�t
m�fajod. Olyan sz�mokra van sz�ks�ged, amik illenek az egy�ni-
s�gedhez. Majd megtanulsz n�gy ilyet: J�h�r Nini, Vagyunk a
sr�cok, Barna kering�, Kicsi leszek*. Elk�sz�lsz vele p�ntekig?
- H�t perszel
- M�g valami. N�lcs m�s ruh�d, csak ez?
- Van m�g egy valamivel jobb fekete szokny�m, �s �ppen
most k�t�k egy pul�vert. De m�g nincs k�sz ...
- Gondolod, hogy megcsin�lod p�ntekig?
- �, eg�szen biztos!
Ennyire az�rt nem voltam benne biztos, de a v�lasz gyorsan
j�tt, �s hihet�en hangzott. Csak nem rontok el mindent, egy
ilyen jelent�ktelen kis r�szletk�rd�ssel?
- Rendben - mondta Lepl��. - Holnap n�gykor pr�b�lunk!
�s kaj�n pillant�ssal hozz�f�zte:
- �s ha van r� m�d, legy�l itt hat �ra el�tt! Tudod, a zongo-
rista miatt. . .
Menni k�sz�ltem. Meg�ll�tott.
- Igaz is, hogy h�vnak t�ged?
- Edith Gassion.
- Nem �ppen sz�n�szn�v!
- Tany�nak is h�vnak.
- Ha orosz voln�l, nem is volna rossz , . .
- �s Denise Jay-nek is...
Fintorgott.
- Ez minden?
- Nem eg�szen. Huguette H�lia is vagyok.
: Nini peau d1 chien; Les m�mes de la cloche; La valse brtme; Je me fais
petit�.
15

�gy ismertek a falusi b�lokon. Lepl�e-nek err�l is �ppolyan

el�t�l� v�lem�nye volt, mint a t�bbir�l.
- Nem valami h�res!
Hosszan, t�n�dve n�zett, majd �gy sz�lt:
- Te igazi kis p�rizsi ver�b vagy. Ver�b - ez lenne hozz�d
val�. Sajnos, a ver�bfi�ka n�v m�r le van foglalva valakinek.
M�st kell keresni... V�rj csak! A ver�b arg�ban "piaf" ...
Mi�rt ne lenn�l te a kis Piaf?
M�g n�h�ny percig t�prengett, majd �gy folytatta:
- D�nt�ttem. Te leszel a kis Piaf!
�s megkeresztelt eg�sz �letemre ...
A m�snapi pr�b�ra id�ben, s�t m�g egy kicsit kor�bban is �r-
keztem. Lepl�e-t Yvonne Vall�e sz�n�szn� t�rsas�g�ban tal�ltam,
akir�l tudtam, hogy Maurice Chevalier mellett a Casino de Paris
�s a Palace csillaga. Lepl�� biztosan �gy besz�lt r�lam, mint ahogy
azokr�l szokott, akiket szeret, mert Yvonne Vall�e olyan kedves
volt hozz�m, hogy visszagondolva r�, ma is meghat. Rongyaimban
olyan voltam, mint egy koldus. �, mintha �szre se vette volna, az
els� pillanatt�l kezdve �gy b�nt velem, mint p�lyat�rs�val, mint
egy m�v�sszel. Szeretn�m, ha tudn�, hogy nem felejtettem el ezt,
�s hogy m�ly h�l�t �rzek ir�nta.
A pr�ba v�g�n gratul�lt, "karriert" j�solt, majd Lepl�e-hez
fordult:
- Hadd legyek �n az els�, aki megaj�nd�kozza ezt a kicsit a
m�v�szet��rt. A realista �nekesek nem tudnak meglenni piros s�l
n�lk�l. Lehetetlen divat... Ki nem �llhatom. A kis Piafnak ne
legyen piros s�lja!... .,
�s erre Yvonne Vall�e hozz�m l�pett, �s nekem adta a kend�-
j�t, egy csod�latos feh�r selyemkend�t.
16
Ez a kend� igencsak nagy szolg�latot tett nekem els� szerep-
l�sem est�j�n...
Elj�tt a p�ntek. �s �n nem k�sz�ltem el eg�szen.
A m�sorommal igen, az rendben volt. H�rom sanzont tanultam
meg azokb�l, amiket Lepl�� kiv�lasztott. A negyedik, a Kiesi
leszek, Mistinguett sz�ma, sehogy se akart a fejembe menni, biz-
tosan az�rt, mert nem tetszett; �gy l�tszott, soha nem fogom tudni.
�gy �llapodtunk meg, hogy csak h�rom sanzont adok el� - �gy
ebben nem volt semmi hiba.
De a pul�veremet nem fejeztem be! Egyik ujja m�g hi�nyzott.
Az�rt csak magammal vittem, �s a mosd�ban letelepedve, l�zasan
k�t�ttem tov�bb, mik�zben magamban ism�telgettem a Vagyunk
a sr�cokat �s aJ�bSr Ninit. Lepl�� �tpercenk�nt nyitott be hozz�m.
- Na, mi van, k�szen van m�r az az ujj?
- Mindj�rt. . .
A m�sor m�r r�gen ment, �s elj�tt a pillanat, amikor lehetetlenn�
v�lt tov�bb halogatni a fell�p�semet. A Gerny's-ben a p�ntek
volt az eleg�ns nap. Lepl�� be akarta mutatni leg�jabb "felfe-
dezettj�t" az el�kel� P�rizsnak, de az�rt �n csak egy "attrakci�"
voltam a zs�folt programban, �s sz� sem lehetett arr�l, hogy a
szt�rok ut�n k�vetkezzem.
Amikor Lepl�e-nek v�gk�pp elfogyott a t�relme, �rtem j�tt.
- Te j�ssz!... Gyere!
- De...
- Tudom. B�jj bele a pulcsidba! �gy fogsz �nekeim!
- De csak egy ujja van!.
- Na �s azt�n? A m�sik karodra r�ter�ted a s�lat. Ne nagyon
emelgesd a karod, mozogj lehet�leg keveset, ne hadon�ssz, �s
minden j�l fog menni.
17

Erre m�r nem tudtam mit mondani. K�t perc m�lva k�szen
�lltam, hogy �letemben el�sz�r igazi k�z�ns�g el� l�pjek.
Maga Lepl�� jelentett be.
- N�h�ny napja - mondta - a Troyon utc�ban j�rtam. A j�r-
d�n egy kisl�ny �nekelt, egy s�padt, f�jdalmas arc� kisl�ny.
A hangja sz�ven �t�tt. Meghatott, f�lkavart, �s arra gondoltam,
hogy ezt a kis p�rizsi gyermeket �n�knek is meg kell ismerni�k.
Nincs est�lyi ruh�ja, s csak az�rt tud meghajolni, mert tegnap
megtan�tottam r�. �gy �ll �n�k el�, amilyen akkor volt, amikor az
utc�n r�tal�ltam: festetlen�l, harisnya n�lk�l, kis fill�res szokny�-
ban . .. �me a kis Piaf!
Erre bel�ptem. Olyan csend fogadott, hogy eg�szen megder-
medtem, �s csak k�s�bb, csak sokkal k�s�bb �rtettem meg az
eg�szet. Nem ellens�ges csend volt ez. Egyszer�en csak azoknak
a j�l nevelt embereknek a term�szetes magatart�sa, akik elt�-
n�dtek, hogy h�zigazd�juk nem �r�lt-e meg hirtelen. �s azok�,
akik elj�ttek a kabar�ba, hogy gondjaikat feledj�k, �s akik val�-
sz�n�leg nem voltak elragadtatva att�l, hogy itt eml�kezet�kbe
id�zt�k: vannak a f�ld�n - m�ghozz� nem is a vil�g m�sik v�-
g�n, hanem k�zvetlen k�zel�kben - ilyenfajta kisl�nyok, mint
�n, akik soha nem t�lthetik meg kedv�kre a gyomrukat, �s felfor-
dulnak a nyomor�s�gt�l. �cska rongyaimmal, k�s�rtetk�pemmel
kir�ttam ebb�l az eleg�ns k�rnyezetb�l. Nemcsak �k vett�k ezt
�szre, magam is r�d�bbentem, �s �reztem, hogy hirtelen meg-
b�n�t a l�mpal�z, ez a sz�rny� valami, aminek m�g a l�tez�s�r�l
sem tudtam egy pillanattal el�bb.
Legsz�vesebben visszafordultam volna, de t�rt�netesen nem
tartozom azok k�z�, akik hamar megh�tr�lnak. Ellenkez�leg, az
akad�lyok sarkallnak, �s amikor m�r szinte legy�z�ttnek �rzem
magam, akkor nyerem vissza az er�t, magam sem tudom, hon-
18
nan, hogy folytassam a harcot. Maradtam h�t. Egy oszlopnak t�-
maszkodtam, �s kezemet h�trakulcsolva, fejem el�revetve, �ne-
kelni kezdtem:
Vagyunk a sr�cok, kiket sz�ltek sz�rke utc�k,
Csavarg�k, kiknek sz�l sodorja cucc�t,
Sors�zte k�lyk�k, szeg�ny nyomorultak,
Kiket szeretnek is majd egy este, - tal�n holnap ...
Hallgattak. Lassacsk�n hangom er�re kapott, valami kis biz-
tons�g�rzetem t�madt, �s m�r a n�z�t�rre is r� mertem n�zni.
Figyelmes, s�t komoly arcokat l�ttam. Sehol egy mosoly. Meg-
nyugodtam. "Megfogtam" a k�z�ns�get. Tov�bb �nekeltem, �s
az utols� refr�n v�g�n, felejtve, hogy f�lig k�sz pul�verem mozdu-
latlans�gra k�rhoztat, egy mozdulatot tettem, csak egyetlen-
egyet; felemeltem a karomat. Az ihlet j�kor j�tt, de az eredm�-
nye ann�l kellemetlenebb volt. Kend�m, Yvonne Vall�e sz�p
kend�je lecs�szott a v�llamr�l, �s a l�bam el� esett.
Sz�gyenemben elv�r�s�dtem. Most itt mindenki megtudta,
hogy pul�veremnek csak egy ujja van. K�nny sz�k�tt a szemembe.
�lmomnak v�ge. Valaki mindj�rt nevetni fog, �s g�nykacajok
k�z�tt kulloghatok vissza a kulissz�k m�g� ...
De senkinek sem volt nevethetn�kje. Hossz� csend t�madt,
csend, ami nem is tudom, meddig tartott, de nekem �gy t�nt,
hogy a v�gtelens�gbe ny�lt. Majd hirtelen felcsattant a taps.
Lepl�� provok�lta volna? Nem tudom, de annyit tudok, hogy
mindenfel�l j�tt, �s hogy �ljenz�s sohasem volt kedvesebb nekem.
Mintha �lomb�l �bredtem volna. A legrosszabbt�l tartottam, �s
sz�nni nem akar� tapsot kaptam. Majdnem elb�gtem ma-
gam ...
19

�s amikor hozz�fogtam, hogy a m�sodik sanzont bejelentsem^

a hirtelen visszat�rt csendet egy hang t�rte meg:
- Ez igen! Tud a kicsike!
Maurice Chevalier volt.
Az�ta sok b�kot kaptam. Egy sincs, amelyre nagyobb �r�m-
mel eml�kezn�k.
A "fell�p�s" ut�n j�kedvem hirtelen lelohadt. T�ls�gosan sz�p
volt mindez! Gyerek voltam m�g, de az �let meglehet�sen mos-
toh�n b�nt velem, �s bizalmatlann� tett. Ha az ember sok ver�st
kap, nem hiszi el azonnal, hogy t�bb� nem fogj�k �tni. Ugyan
- gondoltam -, ezek az emberek csak j�tszanak velem, g�ny-
b�l tapsoltak meg.
Lepl�� azt�n helyrebillentett. Csak �gy sug�rzott.
- Megh�d�tottad �ket - ism�telgette. - �s holnap is meg
fogod, �s azut�n is, �s mindennap!
Louis Lepl�� j� pr�f�ta volt, �s most m�r nem v�rok tov�bb
azzal, hogy elmondjam, mi mindent k�sz�nhetek neki. Tagad-
hatatlan, hogy az ap�m csin�lt nekem kedvet az �nekl�shez, de
Lepl�� volt az, aki �nekesn�t faragott bel�lem. �nekesn�t, aki-
nek ugyan m�g sokat kellett tanulnia, de akit � tan�tott meg a leg-
fontosabbra. � adta az els� �s a legjobb tan�csokat. Szinte most
is hallom:
- Ne engedj a k�z�ns�gnek! Tudod, a nagy titok abban �ll,
hogy az ember �nmag�t adja. Legy�l �nmag�d!
�n�ll�s�gra v�gytam, sosem �llhattam a tan�csad�kat. De
Lepl�� olyan szeretettel k�zeledett hozz�m, �s olyan meghat�an
figyelmes volt, hogy soha, legkev�sb� sem l�zadoztam ellene, �s
gyorsan elj�tt az id�, amikor �gy kezdtem sz�l�tani, hogy "Papa".
Minden este fell�ptem n�la. Lepl�� �s bar�tai a leg�gyesebb
20

\
sz�beli h�rver�st csapt�k k�r�l�ttem. Ismeretlen voltam, f�ny-
k�pemet soha nem hozt�k a lapok, �s az emberek m�gis elj�ttek,,
hogy meghallgassanak.
A Gerny's divatos mulat� volt, �s a kor minden jelent�s alak-
j�t l�thattam ott, minisztereket (az egyik nagyon szomor� v�get
�rt), gazdag �tutaz� idegeneket, l�versenyz�ket, bank�rokat,
h�res �gyv�deket, gy�rosokat �s term�szetesen sz�n�szeket, film-
es sz�nh�zi csillagokat. Mint igazi p�rizsi utcagyerek, hamar al-
kalmazkodtam a helyzethez, �s egy kicsit tal�n meg is r�szeg�tett
a siker, mert nem vettem �szre a mesterk�lts�g�t. �n, aki egy
h�ttel azel�tt m�g az utc�kon "f�jtam a n�t�t", mint Eug�ne
Sue "Fleur-de-Marie"-ja, eg�szen term�szetesnek tal�ltam, hogy
minden este a legblaz�rtabb k�z�ns�g tapsoljon meg.
Val�j�ban nem is voltam mindennek tudat�ban. Ha Lepl��
felh�vta figyelmemet Mistinguett vagy Fernandel jelenl�t�re, az;
illem kedv��rt azt mondtam: igaz�n? - �s ugyan�gy, mint m�s-
kor, az �ntudatlans�g sz�p biztons�g�val, �nekelni kezdtem.
Magabiztosan, a vak�t� reflektorok f�ny�ben. Ha csak sejtettem
volna, hogy mi mindent kell m�g megtanulnom a mesters�gb�l?,
amelyr�l azt hittem, hogy m�r j�l ismerem, a sz�m se mertem
volna kinyitni, ink�bb elszaladtam volna, minthogy ilyen b�r�k
el� l�pjek ...
De ezt sose gondoltam �gy v�gig. �lveztem azt a sz�momra
eg�szen �j boldogs�got, hogy v�gre "m�v�szn�" lettem - leg-
al�bbis azt hittem magamr�l -, hogy b�kokat kapok, �s ez k�r-
p�tolt nyomor�s�gom minden pillanat��rt. �s azt a boldogs�got
- mi�rt tagadn�m? -, hogy egy kis p�nzem van. Lepl�� n�h�ny
nap ut�n megengedte, hogy t�ny�rozzak. "Sz�mom" v�gezt�vel
lementem az asztalok k�z�. A vend�gek nagylelk�ek voltak, �s
egy este egyik�k, Fuad kir�ly fia, egy ezerfrankossal aj�nd�kozott
21

/��
meg. Ha nem is most l�ttam el�sz�r, de ez volt az els� ezerfran-
kos, amit a magam�nak mondhattam . . .
�letemnek e korszak�b�l sok sz�p eml�ket �rz�k, de van egy,
amelyik k�l�n�sen kedves sz�momra. Jean Mermoznak k�sz�n-
hetem, a h�res rep�l�nek, akit pil�tat�rsai Arkangyalnak neveztek.
Mermoz egy este megh�vott asztal�hoz. M�sok is megtett�k m�r,
de a t�m�tt p�nzt�rc�j� vend�gek lovagias f�l�ny�vel, mint akik
nagyon megtisztelnek egy semmi kis �nekesn�t azzal, ha meg-
engedik neki, hogy egy pillanatra sz�rakoztassa �ket. De �, Mer-
moz, hozz�m l�pett, �s - soha nem felejtem el - �gy sz�lt:
- K�rem, kisasszony, t�ntessen ki azzal, hogy elfogad t�lem
egy poh�r pezsg�t!
Elk�pr�ztatva n�ztem r�. Rettent� ostoba k�pet v�ghattam.
Ez volt az els� eset, hogy "kisasszonynak" sz�l�tottak!
�s n�h�ny perccel k�s�bb �jabb nagy �r�m �rt, amikor Mermoz
a vir�g�rus �sszes vir�gj�t megvette, hogy nekem �tny�jtsa. Ez
volt az els� eset, hogy vir�got kaptam.
Mermoz udvariass�ga az�rt is meglepett, mert a mulat� egyik-
m�sik t�rzsvend�ge nem n�zett j� szemmel. Eml�kszem p�ld�ul
egy ismert rendez�re (a nev�t nem mondom meg), aki azt aj�n-
lotta Lepl�e-nek, hogy minden tov�bbi n�lk�l dobjon ki.
- Felh�bor�t�an k�z�ns�ges ez a kis Piaf! - mondta neki. -
Ha nem teszed ki a sz�r�t, v�g�l a vend�gek fogj�k elker�lni a
mulat�dat.
- Annyi baj legyen - felelte Lepl��. - Lehet, hogy be fo-
gom z�rni a Gerny's-t, de nem hagyom sors�ra a k�lyk�t.
S�t - amit csak j�val k�s�bb tudtam meg -, az egyik igaz-
gat�j�t is el kellett k�ldenie, mert - nem tudom, mi�rt - gy�-
l�lt engem, �s egy nap kijelentette:
- Piaf vagy �n, Lepl��! V�lasszon!
22
Lepl�� �gy szeretett, mint apa a gyermek�t, �s mindig mon-
dogatta, hogy tehets�ges vagyok, de ha meggondolom, hogyan
�nekeltem abban az id�ben, be kell vallanom, nagyon is vitat-
hat� meg�llap�t�s volt ez. Ahogy �n a sanzonjaimat �nekeltem,
az csak a hallgat�s�g egy r�sz�t �rdekelhette. Erre egy "mag�nfel-
l�p�sem" alkalm�b�l kellett r�j�nn�m, amelyet Jean de Rover�-
n�l, a Comoedia igazgat�j�n�l rendeztek.
Ezen az est�n Jean de Rovera (akit val�j�ban Courthiad�snek
h�vtak) nagy vacsor�t adott egy miniszter eln�klet�vel, �s arra a
gondolatra j�tt, hogy bemutatja vend�geinek azt a mulats�gos kis
sanzon�nekesn�t, akit a Genf s-ben hallott, azt a kis Piafot, akit
s�rg�sen meg kell n�zni, miel�tt m�g visszas�llyedne a m�lybe,
ahonnan j�tt. Magas nyak� pul�veremben, kis k�t�tt szokny�m-
ban, harmonik�sommal �rkeztem meg. A sanzonjaim? Hagyt�k,
hogy el�nekeljem �ket, de hamarosan �rt�semre adt�k, hogy m�st
v�rnak t�lem. Itt egy k�l�n�s jelens�g voltam, fura p�ld�nya az
emberis�gnek, �s csup�n a vend�gek megnevettet�s�re h�vtak
meg. M�r el� voltak k�sz�tve, �s ezt azonnal fel is fedeztem. Ki-
nyitottam a sz�m, egy jelent�ktelen mozdulatot tettem, �s kit�rt
a nevet�s.
- Csuda j�pofa!... Megfizethetetlen!... Micsoda term�-
szetess�g!
Az est�ly boh�ca voltam. N�vettek rajtam, azt hiszem, nem
gonoszs�gb�l, ink�bb valami �szt�n�s kegyetlens�gb�l, de �n
sz�rny� perceket �ltem �t.
. Amikor viszontl�ttam Lepl�e-t, a karjaiba borultam. A szemem
csupa k�nny volt.
- Ha tudn�, Papa! Mindenki rajtam sz�rakozott!... Nem
tudok semmit, de semmit, mindent meg kell m�g tanulnom . . .
�s �n m�g m�v�sznek k�pzeltem magam!
23
Lepl�� megnyugtatott:
- Hogy ha �gy �rezted, kisl�nyom, akkor nincs semmi baj.
Ha az ember tudja, hogy mire van sz�ks�ge, akkor azt el is �r-
heti. Csak akarat �s munka k�rd�se. Fel�led nyugodt vagyok
ieelisrogoderni!
�br�ndk�p sz�lt egy idegent,
S mert megzavarta szivemet
Sok-sok cigarett�m,
A sok szesz �s a rossz ked�ly,
Eml�ke folyton visszat�r,
Ha �j s�t�tje sz�ll r�m.
Az idegen
(L'Etranger)

Az �j �letm�dba hamar beleszoktam, de az�rt hom�lyosan sej-

tettem, hogy valami �ri�si szerencse �rt, �s csak t�lem f�gg, hogy
ne tasz�tsanak vissza a nyomor�s�gba, ahonnan Lepl�� kih�zott.
Tov�bbra is �sszej�ttem a r�gi haverokkal, de elk�lt�ztem Belle-
ville-b�l. A Pigalle k�zel�ben b�reltem szob�t. K�s�n keltem, de
komolyan vettem a mesters�gem, �s d�lut�nonk�nt sorra j�rtam
a sanzonkiad�kat. Meg�rtettem, hogy �ssze kell �ll�tanom a ma-
gam egy�ni reperto�rj�t. �sr�j�ttem.hogy ez nem is olyan egyszer�.
Nem szeretn�m befeket�teni a kiad�kat. J� bar�taim is vannak
k�zt�k, �s ma m�r tudom, igazuk van, ha nagyon �vatosak, amikor
az �zletr�l van sz�. Ha fellelkesednek, ha nem tudnak hideg fej-
jel gondolkodni, m�r el is vesztek! Ha csak egy r�vid kis sanzont
dobnak piacra, abba is jelent�s t�k�t kell fektetni�k, �s mind-
annyiszor, amikor lefoglalnak egy sz�veget, kock�ztatnak: sem-
mi sem biztos�thatja el�re, hogy egy sanzon - ak�rmilyen j� is
legyen - "sl�ger" lesz. �gy azt�n soha nem mehetnek biztosra.
Egy reg�ny�r�nak megvan a maga k�z�ns�ge, n�h�ny ezer olvas�,
akik mindenk�ppen elkapkodj�k a legfrissebb k�nyv�t, mihelyt
a boltokba ker�l. Kiad�ja, mikor a k�ziratot nyomd�ba k�ldi,
eg�szen nyugodt lehet: tudja, hogy el fog kelni ennyi meg ennyi
ezer p�ld�ny, tudja, hogy visszakapja a p�nz�t. A sanzonokkal
m�s a helyzet. Minden es�lye meglehet valakinek a sikerre, azt�n
beles�llyed az ismeretlens�gbe. Az a sanzon, amit csak h�z�doz-
va adnak ki, n�pszer� lesz, a remekm� meg, amire biztosan �p�-
tettek, cs�dbe vihet. A kiad�k tiszt�ban vannak mindezzel, �s
bizalmatlanok. �gy ma m�r nem tudok szemreh�ny�st tenni ne-
kik az�rt, hogy nem fogadt�k kit�r� lelkesed�ssel els� l�togat�-
saimat.
Azt akartam, hogy "saj�t "sz�mot kapjak. T�l sokat k�rtem.
Soha nem vett�k fel m�g egy dalomat sem lemezre, nem hallot-
27
tak a r�di�ban, nem szerepeltem music-hallokban, nevem isme-
retlen volt a nagyk�z�ns�g el�tt. M�r az is nagyon sz�p volt, ha
megengedt�k, hogy el�nekeljem m�sok sanzonjait, amikor a szt�-
rok m�r nem form�ltak r� kiz�r�lagos jogot.
Ma m�r meg�rtem mindezt. De akkor felh�bor�tott a kiad�k
elz�rk�z�sa, �s t�voz�skor gyakran kedvem lett volna j�l bev�gni
magam m�g�tt az ajt�t. Uralkodtam magamon, de mindez na-
gyon elkeser�tett, les�jtott, �s Lepl�e-nek vallottam be csal�d�so-
mat.
- Akkor fognak felfedezni, amikor m�r nem lesz senkire se
sz�ks�gem!
- Ilyen az �let! - v�laszolta filozofikus�n. - �s a legfur-
cs�bb az, hogy ha h�res leszel, legal�bb t�zen fogj�k �ll�tani, hogy
n�lk�l�k sosem futott�l volna be!
Megvigasztal�dva elmosolyodtam.
�s m�snap, �j er�re kapva, ism�t nekil�ttam, hogy v�gig-
j�rjam a kiad�kat.
Nem is tudom, mit meg nem tettem volna, hogy kapjak egy
sanzont. Ez Az idegen t�rt�net�b�l is l�tszik . . .
A Poissonni�re bulv�ron voltam �ppen Maurice Decruck kia-
d�n�l, aki az els�k k�z�tt b�zott bennem �s fogadott j� sz�vvel.
A kiad� zongorist�ja eg�sz sor sanzont j�tszott el nekem, de egyik
sem volt �nyemre, amikor egy nagyon eleg�ns sz�ke h�lgy �rke-
zett. Pr�b�lni j�tt a m�sor�t, amivel n�h�ny nap m�lva akart sz�n-
padra l�pni. A h�lgy Annette Lajon sanzon�nekesn� volt.
Maurice Decruck bemutatott minket egym�snak, �s �n, a szo-
k�sos k�lcs�n�s udvariass�gi formul�k ut�n, egy sarokba h�z�d-
tam, �tengedve Annette Lajonnak a zongorist�t meg a zongor�t.
Pr�b�lni kezdett, els�nek Az idegent �nekelte:
28
Szel�d, l�gy volt a tekintete,
Bolondos, �br�ndos a k�t szeme
A furcsa _
n.
Sohasem hallottam m�g ezt a sanzont, Marguerite Monnot-nak,
testi-lelki j� bar�tn�mnek - akinek ekkor m�g a nev�t sem ismer-
tem - egyik els� �s tal�n legszebb sanzonj�t. M�r az els� sorok
ut�n eg�szen "kiborultam". Elfelejtettem, hogy hol vagyok, a
rik�t� k�nyomatokat a falon, a kotta�llv�nyokat, mindent, m�g
Decruck�t is, aki kez�t a sz�kt�ml�n nyugtatva �llt mellettem.
Mint egy k�pr�zat, olyan volt az eg�sz. Vagy mintha tark�n s�jtot-
tak volna. Eg�sz egyszer�en, a sanzon ugyanazokat az �rz�seket
sz�laltatta meg, amiket �n magam is �reztem. Ilyen szavakat,
vagy eg�szen hasonl�kat, �n is kimondtam m�r, �s tudtam, hogy
ezzel a sz�veggel nem lenne neh�z �szint�nek, igaznak �s meg-
hat�nak lenni.
Amikor Annette Lajon elhallgatott, odamentem hozz�:
- Asszonyom, k�rem... �nekelje el �jra! Olyan csod�latosan
sz�p!
Annette Lajon semmire sem gyanakodott, tal�n m�g h�zelgett
is neki a dolog, �s �jra kezdte Az idegent. Szenved�lyes odaad�s-
sal hallgattam, nem hagytam ki egyetlen sz�tagot, egyetlen hang-
jegyet sem. �s voltam olyan mer�sz, hogy �jra megk�rtem, hadd
hallgassam meg harmadszor is, �s � nem tagadta meg ezt t�lem.
Hogyan is juthatott volna esz�be, hogy mik�zben � �nekel, �n
"eltanulom" a sanzonj�t!
Annette Lajonnak volt m�s sanzonja is a pr�b�ra, de f�ltem,
hogy jelenl�tem v�g�l is gyan�ss� v�lik sz�m�ra, ez�rt h�t elb�-
cs�ztam. De nem mentem el a h�zb�l. Az igazgat�i irod�ban h�z-
tam meg magam, �s konokul elhat�roztam, hogy nem t�g�tok ad-
29
dig, am�g nem v�ltottam egy p�r sz�t n�gyszemk�zt Maurice
Decruckkel. Mikor Annette Lajon elment, megind�tottam a ro-
hamot:
- Decruck, legyen j� hozz�m! Adja ide nekem Az idegen�
Szomor� �br�zattal n�zett r�m:
- Kicsik�m, igaz�n szeretem mag�t, de ne k�v�njon t�lem le-
hetetlent. Mi�rt nem �nekli a.. .
Nem engedtem, hogy befejezze:
- Nem, �n ezt a sanzont akarom, ezt �s semmi m�st!
- De m�g nincs is egy hete, hogy Annette elk�sz�lt vele, �s
egy ideig � akar lenni az egyetlen, aki �nekli. Ez eg�szen term�-
szetes. . .
- De nekem ez kell! Egy�bk�nt m�r tudom is.
- Tudja?
- Tal�n k�t vagy h�rom sorv�get nem tudtam megjegyezni,
de az�rt majd boldogulok vele.
Decruck a fej�t cs�v�lta:
- Csin�ljon, amit akar. �n nem adtam oda semmit, �s nem
tudok semmir�l...
Ez tisztess�ges dolog volt, de �n egy h�tig haragudtam r�.
Este, amikor a Gerny's-be �rtem, diadalmasan jelentettem Lep-
l�e-nek, hogy van egy "szenz�ci�s" sanzonom.
Egyszer�en csak ennyit mondott:
- L�ssuk!
Ekkor, n�mi zavarral bevallottam neki, hogy nem tudtam meg-
egyezni a kiad�val, �s m�g csak sz�vegf�zetem sincs ebb�l a san-
zonb�l, amit haboz�s n�lk�l az eny�mnek mondtam.
- De - tettem hozz� - tudom m�r fejb�l, �s el� is fogom
adni ma este!
30
Megjegyezte, hogy kotta n�lk�l nem lehet majd k�s�rni.
- Ne t�r�dj�n vele, Papa! - v�gtam r�. - Majd elrendez-
z�k!
Tudtam, hogy sz�m�thatok a Gerny's zongorist�j�ra, Jean
Uremer-re, ha j� a mem�ri�m. El�g volt h�romszor-n�gyszer el-
d�dolni neki a dalt, hogy nagyon t�rhet� k�s�retet improviz�ljon
hozz�.
�s m�g aznap este el�nekeltem Az idegent.
Nem csal�dtam a sz�m sz�ps�g�ben, �s abban sem, hogy mit
tudok kihozni egy olyan sanzonb�l, amit ugyan nem nekem �rtak,
de ami m�gis csod�latosan illett az egy�nis�gemhez. Nagy sike-
rem volt. . ., �s Az idegen hossz� id�re a m�soromon maradt.
Annette Lajon n�h�ny nappal k�s�bb elj�tt, hogy meghallgas-
son. Szerencs�re fogalmam sem volt r�la, hogy a n�z�t�ren van.
Csak akkor szereztem r�la tudom�st, amikor m�r v�ge volt a m�-
soromnak. Nagy k�nban indultam �dv�zl�s�re. Hidegen fogadott,
de el kell ismernem, hogy ez igaz�n indokolt volt.
- Biztosan haragszik r�m - mondtam.
Mosolygott.
- Egy�ltal�n nem! Az idegen olyan sz�p, hogy nem tudom,
nem � gy tettem volna-e �n is a maga hely�ben...
Meg vagyok gy�z�dve r�la, hogy Annette Lajon ebb�l egy
sz�t sem gondolt komolyan. De j�lelk� n� volt, �s eln�z� akart
lenni hozz�m.
Nekem pedig �szinte �r�met okozott, amikor kev�ssel ezut�n
Az idegen meghozta neki a Hanglemez Nagyd�jat.
Term�szetesen Lepl�� szervezte meg nekem el�sz�r azt is, hogy
r�szt vehessek egy g�laesten: a Medrano Cirkuszban, 1936. febru�r
17-�n - ez a d�tum m�lyen eml�kezetembe v�s�d�tt.
31

A f�nyes est�lyt a n�h�ny h�nappal ezel�tt elhunyt Antonet

- a h�res boh�c - �zvegy�nek jav�ra rendezt�k. A m�sorf�zet
bor�t�j�t Paul Colin rajzolta, az el�ad�s Marcel Achard alkalmi
jelenet�vel kezd�d�tt, �s mindenki, aki abban az id�ben szt�r-
nak sz�m�tott a film, a sz�nh�z, a cirkusz vagy a sport vil�g�ban,
szerepelt a plak�tokon. B�szke voltam r�, hogy k�zt�k vagyok, �s
hogy a m�sorban a nevemetCharles P �lissier �s Harry Pilcer k�-
z�tt l�thatom (�b�c�rend szerint) �s hogy ugyanakkora bet�kkel,
mint Maurice Chevalier, Miistinguett, Pr�jean, Fernandel �s
Mari� Dubas "koll�g�im" nev�t. Lepl�� elk�s�rt, �s el�g k�l�n�s
p�rt alkottunk �gy ketten: � nagyon magas, �s kit�n� szab�s� �l-
t�ny�ben rendk�v�l eleg�ns volt, �n pedig eg�szen kicsi �s k�lv�-
rosi, nagyon "Belleviile-M�nilmontant" k�rny�ki, a pulcsimban
�s a k�t�tt szokny�mban. Az els� r�sz v�ge fel� l�ptem fel. Meg-
illet�d�tt voltam - ez volt az els� tal�lkoz�som a "nagy premie-
rek" k�z�ns�g�vel -, de elsz�nt arra, hogy a legjobbat adjam,
ami t�lem telik: m�lt� akartam lenni a megtiszteltet�sre, hogy
r�szv�telemet elfogadt�k. A pr�b�lkoz�s a lehet� legjobban sike-
r�lt.
Amikor lej�ttem a porondr�l, Lepl�� meg�lelt.
- Nagyon kicsike vagy, de j�l �ll neked ez a nagy k�r�t�s.
J� tan�csokat kaptam, �s kem�ny munk�val sokat fejl�dtem;
nem �n voltam az egyetlen, aki ezt �szrevette. A szakm�ban
kezdt�k megismerni a nevemet. Polydom�l volt az els� lemezfelv�-
telem Az idegennel, �s a sz�vegk�nyv�n egy�tt szerepelt a f�ny-
k�pem - igaz, hogy el�g pocs�k volt - Annette Lajon �s Damia
k�p�vel. A musiohallok igazgat�i m�g nem ismertek, de m�r meg-
volt az els� fell�p�sem a r�di�ban, �s az els� ad�som ut�n t�zhe-
tes szerz�d�st �rtam al� a Radio Cit�ben. V�g�l Jacques Bourgeat,
az �n kedves "Jacquot"-m - akir�l majd m�g besz�lek - meg-
aj�nd�kozott az els� olyan sanzonnal, ami igaz�n nekem k�sz�lt.
Nagyon sz�p k�ltem�ny volt, Ackermans megzen�s�t�s�ben.
�reztem, hogy a siker �tj�n vagyok, megb�zhat� bar�tok ir�ny�-
tanak, boldog voltam.
- �s ez csak a kezdet! - mondta Lepl�� egy nap. - H�rom
h�t m�lva Cannes-ban lesz�nk, a "Kis Feh�r �gyak B�lj�n" fogsz
�nekelni...
32
3
A puha pamlag al� gurult,
Sz�p fej�ben apr� kis lyuk,
Browning, Browning...
Nem hallhatt�k a csattan�st,
A hal�l m�gis r�tal�lt,
Browning, Browning...
Arr�bb tett�k, s a kis lyukon �t
Jaj, mit l�tni? Mag�t a Hal�lt,
Browning, Browning...
(Browning)
Lepl�� el�re �r�lt, hogy elvihet engem Cannes-ba, �s megmutat-
hatja nekem a C�te d'Azur csod�latos sz�ps�geit, gy�ny�r� ter-
veket sz�tt sz�momra. De a trag�dia m�r a nyomunkban volt.
�rezte tal�n, hogy napjai meg vannak sz�ml�lva? Azt hiszem,
igen.
- Kis Piafom - mondta egy napon -, r�mes �lmom volt az
�jjel. Szeg�ny any�mat l�ttam, aki �gy sz�lt hozz�m: "Louis, fi-
gyelj r�m, elj�tt az �r�d. K�sz�lj! Nemsok�ra megyek �rted."
�s amikor megjegyeztem, hogy nem kell hinni az �lmokban,
m�g hozz�f�zte:
- Lehets�ges, kicsim. De ez nem olyan �lom, mint a t�bbi. . .
A mam�t l�ttam, �rted? V�r r�m. �rzem, hogy meg fogok halni.
�s az szomor�t el a legjobban, hogy neked m�g sz�ks�ged van
r�m. B�ntani fognak, �s �n nem leszek t�bb� melletted, hogy visz-
sza�ssek...
Mondtam neki, hogy nem akarok ilyesmikr�l hallani, hogy
Cannes el fogja oszlatni a s�t�t gondolatait, �s �jra besz�lgetni
kezdt�nk a "Kis Feh�r �gyak B�lj�r�l". El is felejtettem azt�n,
amit az �lmair�l mondott.
Elm�lt egy h�t. �prilis 6-�n, valamikor hajnalban, miel�tt el-
indultam volna a Gerny's-b�i, �t�leltem Lepl�� pap�t. Figyelmez-
tetett, hogy m�snap j� form�ban kell lennem, mert a r�di� nyil-
v�nos ad�s�ban a "Fiatalok dalestj�n" fogok �nekelni, az �ri�si
Pleyel-terembm, �s hogy reggel t�z �ra t�jban menjek �rte, majd
s�t�lunk egyet a Bois-ban.
- Teh�t - vonta le a v�gs� k�vetkeztet�st -, fek�dj le ko-
r�n!
�lszent m�don azt mondtam erre, hogy egyenesen hazamegyek,
majd a legcsek�lyebb lelkiismeret-furdal�s n�lk�l a Montmartre-ra
siettem, a haverokhoz, akik m�r v�rtak, hogy elb�cs�ztassuk az
37
egyik bevonul� fi�t. Kis t�rsas�gunk vid�m �jszak�t t�lt�tt a
pigalle-i lebujokban, �s m�r nyolc �ra is elm�lt, mire �gyba keve-
redtem. Minthogy szerettem volna n�h�ny �r�t aludni, elhat�roz-
tam, hogy telefon�lok Lepl�e-nek, �s megk�rem, hagyjuk ki a
reggeli tal�lkoz�st.
Felh�vtam �t.
- Hall�, Papa?
- Igen.
- Ne haragudjon, hogy ilyen kor�n zavarom, de eg�sz �jjel
nem aludtam, majd megmagyar�zom, hogy mi�rt, �s majd �sz-
szerogyok a f�radts�gt�l. Ez�rt nagyon k�rem, ha lehetne, a t�z
�rai randev�nkat. . .
Nem tudtam befejezni a mondatot. Egy szigor� hang f�lbe-
szak�tott:
- J�jj�n azonnal!. .. De azonnal!
- M�r ott is vagyok I
Nem is gondoltam arra, hogy nem Lepl�� v�laszolt. Egyetlen
dolog �t�tt sz�get a fejembe: Papa nem tegezett, teh�t haragszik
r�m. Nem fogom kialudni magam, rossz leszek a Pleyelhen, de
minthogy azonnal l�tni akar, nincs mit tenni. Taxiba ugrottam, �s
Lepl�e-hez vitettem magam, a Grande-Arm�e sug�r�tra.
A h�z el�tt kisebbfajta t�meg �csorgott, rend�rkordon tartotta
vissza az embereket. Ez k�l�n�snek t�nt, �s nyugtalankodni
kezdtem. Szerencs�re nem Lepl�� volt a h�z egyetlen b�rl�je.
Bemutatkoztam a kapuban �ll� fel�gyel�nek, s az beengedett.
Besz�lltam a liftbe, nyomomban a rend�rs�g egy embere.
- Maga a kis Piaf ? - k�rdezte, amikor a lift megindult.
- Igen.
Gondoltam, egy interj�ra �hes �js�g�r�, s v�rtam a tov�bbi k�r-
d�seket. De azok csak nem j�ttek. A j� ember csak n�zett, n�-
38
zett, mintha biztos szeretne lenni benne, hogy legk�zelebbi tal�l-
koz�sunkkor is felismer, �s �gy �rkezt�nk fel az emeletre, ahol
Lepl�� lakott, hogy egy sz�t sem sz�lt t�bbet. A lak�s ajtaja
nyitva volt. Az el�szob�ban ismeretlen emberek besz�lgettek f�l-
hangon. Ott volt Laure Jarny is, a Gerny's direktrisze, k�nnyes
arccal egy karossz�kbaroskadva.T�le tudtam meg a rettenetes h�rt.
- Iszonyatos! Louis-t meggyilkolt�k!
Hogyan fejezzem ki, amit akkor �reztem, hogy ne t�nj�k olcs�
hat�svad�sz�snak? Hogyan tegyem �rz�kelhet�v� azt a t�k�letes
�s val�szer�tlen �rt, amit magam k�r�l �reztem, s ami megb�n�tja
az embert, �rz�ketlenn�, k�z�ny�ss� teszi a k�ls� vil�ggal szem-
ben, amely szinte egy szempillant�s alatt semmiv� foszlik...
Emberek j�ttek-mentek k�r�l�ttem, emberek, akik sz�ltak hoz-
z�m, de akiknek �n semmit sem feleltem. L�ttam, de m�gsem
l�ttam �ket, hallgattam szavukat, �s nem �rtettem, mit mondanak.
Mint egy �l� halott, olyan voltam.
Sz� n�lk�l, ahogy k�s�bb mondt�k: magam el� meredve, mint
aki r�mk�pet l�t, merev l�ptekkel, mint egy alvaj�r�, elindultam
Lepl�� h�l�szob�j�ba. Ott fek�dt az �gy�n. A gyilkos revolver-
goly� nem cs�f�totta el sz�p arc�t, b�r a szem�n �t hatolt be.
Zokogva borultam az �gyra.
Rettenetes napok k�vetkeztek.
Szerettem volna otthon bez�rk�zni, senkit sem l�tni magam
k�r�l, �s j�l kis�rni magam. Egyed�l maradni a b�natommal. De
nem sz�moltam a vizsg�lattal. Lepl�� rejt�lyes k�r�lm�nyek k�-
z�tt halt meg, �s minthogy a legkisebb nyom sem volt, Guillaume
fel�gyel� �gy d�nt�tt, kihallgatja mindazokat a szem�lyeket, akik
b�rmif�le c�men kapcsolatban �lltak a Gernt/'s igazgat�j�val: a
bar�tait, a mulat� szem�lyzet�t, a m�v�szeket, a t�rzsvend�geket
39
�s mindenkit... eg�szen Philippe H�riat sz�n�szig, aki ekkor m�g
nem is sejtette, hogy gener�ci�j�nak egyik legnagyobb reg�ny�r�ja
lesz, �s a Goncourt-akad�mikusok k�z�tt neki lesz a legjobb
f�nyk�parca. Engem pedig a rend�rs�g b�n�gyi oszt�ly�ra vittek,
ahol hossz� �r�kat t�lt�ttem egy siv�r irod�ban, �s a rend�r�k
k�rd�st k�rd�sre halmoztak, mik�zben egyre hajtogatt�k, hogy
nem kihallgat�sr�l van sz�, hanem tan�vallom�sr�l. Nem nagy a
k�l�nbs�g - mondan� Ren� D�rin. Nem gyan�s�tottak azzal,
hogy meg�ltem Lepl�e-t, de nem voltam-e a gyilkosainak cin-
kosa? Estefel� maga Guillaume fel�gyel� "vett k�zbe". Nem eg�-
szen egy �r�ra volt csak sz�ks�ge ahhoz, hogy megbizonyosodj�k
r�la, semmir�l sem tudok, �s hogy eld�ntse, nyugodtan hazak�ld-
het. De az�rt arra "k�rettem" - �k �gy mondj�k -, hogy to-
v�bbra is �lljak a nyomoz�k rendelkez�s�re.
Az Orf�vres rakparton t�rtem magamhoz. Olyan f�radt vol-
tam, hogy majd �sszeestem. M�gis megindultam. An�lk�l,
hogy tudat�ban lettem volna, l�pteim a Gerny's-htz vezettek.
Term�szetesen z�rva tal�ltam. N�h�ny alkalmazott azonban
m�gis ott volt, pinc�rek, f�pinc�rek, a vir�g�rusl�ny �s egy-k�t
m�v�sz is. Egyik�k, akit ink�bb tal�n nem eml�tek nev�n, g�-
nyol�dva �gy sz�lt hozz�m.
- A p�rtfog�d meghalt. A te tehets�geddel hamarosan �jra
az utc�n fogsz �nekelni...
A "p�lfordul�s" megkezd�d�tt. Aljas �s undor�t� m�don.
P�rizsban t�bb sz�z ember volt Lepl�� lek�telezettje, mert vil�g-
�let�ben nemes lelk� �s minden bajban seg�t�k�sz ember volt,
na meg az�rt is, mert k�nnyen keresett p�nz�t sz�vesen t�kozolta.
A temet�sen nem lehetett l�tni �ket. Az �n bar�taim is megfo-
gyatkoztak. Botr�nyba keveredtem, rettenetes dolgokat s�t�ttek
r�m, jobb volt ezent�l nem tudni r�lam. Nem hiszem, hogy valaha
40
is el tudn�m felejteni azt a n�h�ny embert, akik ezekben a f�jdal-
mas napokban tartott�k bennem a lelket. A r�vid lista: Jacques
Bourgeat, a harmonik�s Juel, J.-N. Canetti, a h�s�ges Marguerite
Monnot, Raymond Asso - akit ekkor m�g csak r�vid ideje ismer-
tem, �s a sz�ke �nekesn�, Germaine Gilbert, a Gernfs-b�l.
A rend�rs�gre nem h�vtak be t�bb�, de a nyomoz�s m�g tartott,
�s az �gy, amit csak h�napok m�lva z�rtak le, tov�bbra is b�s�-
ges t�m�t szolg�ltatott a sajt�nak. A szenz�ci�hajh�sz�k cseme-
g�zhettek. Mivel nem jutottak h�ranyaghoz ariporterek, t�rt�nete-
ket agyaltak ki, ak�rcsak a detekt�vreg�ny-�r�k, t�csk�t-bogarat
�sszehordtak, �s ezent�l mindig rettegve nyitottam ki az �js�go-
kat, h�tha valami �j gyal�zatoss�got tal�lok benne az elvesz�tett
bar�tr�l vagy saj�t magamr�l. �s a b�natom? T�r�dtek is vele!
A fontos az volt, hogy a botr�nyra �hes olvas�nak megadj�k min-
dennapi t�pl�l�k�t. A dr�ma k�r� teh�t egy tragikus folytat�sos
reg�nyt sz�ttek, amelynek �n voltam - az igaz, hogy �rdekes, de
hat�rozottan ellenszenves - h�sn�je. Nem �ll�tott�k, de sejteni
engedt�k, hogy val�sz�n�leg a gyilkosok cinkosa voltam, ha
ugyan nem a b�nt�ny felbujt�ja! Egy�ltal�n nem k�m�ltek! Vala-
mikor azt k�v�ntam, hogy egyszer a nevemet az �js�gokban
l�thassam. Na, most megkaptam!
Ha p�nzem lett volna, elmenek�l�k a vil�g t�ls� v�g�re. De
minthogy nem volt, �s sov�ny megtakar�tott p�nzecsk�m hama-
rosan elfogyott, r�sz�ntam magam - �lni csak kellett valamib�l!
-,hogy ism�t �nekeljek. A Gerny's becsukott, rem�ny sem volt
r�, hogy ism�t kinyit, de az aj�nlatokban nem volt hi�ny. A k�z�n-
s�g k�v�ncsis�g�ra spekul�lva, �s m�sr�szt, j�l tudva, hogy nem
lehetnek t�l nagy anyagi ig�nyeim, t�bb kabar�igazgat� tett
aj�nlatot. Csak v�lasztanom kellett.
A Pigalle-t�ren a Ch% O'dett-haxi l�ptem fel �jra el�sz�r. Ez is
41

olyan este volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Jeges, elkeser�t�
csend fogadott. A legkisebb hat�st sem �rtem el. Se f�tty�t, se
tapsot. �nekeltem, de senki sem figyelt arra, mit is �nekelek.
Ak�r zsolt�rokat is el�adhattam volna, azt hiszem, hogy senki
sem vette volna �szre. Nem az�rt j�ttek ide az emberek, hogy meg-
hallgassanak egy �nekesn�t, hanem hogy l�ss�k a "Lepl�e-�gy
n�j�t". �reztem a r�m szegez�d� tekinteteket, �s el tudtam k�p-
zelni, hogy miket besz�lhettek r�lam a pezsg�spoharak f�l�tt.
- Tudja, hogy nagyon er�sen gyan�ba keveredett? A rend�r-
s�gen tartott�k fogva, k�t napon kereszt�l!
- Nem z�r�g a haraszt, ha a sz�l nem f�jja!
- Egy�bk�nt senki sem tudja, hogy ki ez a n�, �s azt sem,
hogy honnan j�tt. Hogy h�vhatnak valakit csak �gy Piafnak!
�s minden este ebben az iszonyatos csendben volt r�szem.
V�g�l m�r arra gondoltam, tal�n divatt� v�lt, hogy az emberek
csak az�rt j�nnek a Chez O'dett-ha, hogy "ne tapsoljanak", �s hogy
megleck�ztess�k a kis �nekesn�t, aki, botr�nyos �gye ellen�re,
folytatni akarja a mesters�g�t. Egy nap, az els� sanzonom v�g�n,
valaki f�ty�lni kezdett. K�nnyek sz�ktek a szemembe. De az
egyik asztalt�l egy hatvan �v k�r�li, magas �s finom megjelen�s�
�r emelkedett fel, �s a zavarg�hoz fordult:
- Mi�rt f�ty�l, uram?
Az g�nyosan felnevetett:
- Nocsak! �n nem olvas �js�got?
- De igen, uram. Csakhogy nem tartom fenn magamnak azt
a jogot, hogy �t�lkezzem a kort�rsaim f�l�tt. Ha szabadl�bon
vannak, akkor felt�telezem, hogy �rtatlanok.. . �s ha nem azok,
akkor a b�r�kra b�zom a rettenetes gondot, hogy �rdem�k szerint
b�njanak vel�k. A m�v�sz, akit az el�bb hallott, j� vagy rossz.
Ha rossz, maradjon csendben! Kabar�ban nem szok�s f�ty�lni.
42
Ha j�, tapsolja meg, �s ne t�r�dj�n vele, hogy milyen a mag�n-
�lete, mert az nem �nre tartozik.
�gy sz�lva, g�l�ns ismeretlen lovagom vissza�lt hely�re. T�bb
asztaln�l tapsolni kezdtek. A taps el�sz�r neki sz�lt, majd nekem,
amikor sokatmond�an egy�tt �ljenzett m�r � is a k�z�ns�ggel.
Az incidens ut�ni szerencs�s fordulat megvigasztalt, de m�g-
sem �j�tottam meg a szerz�d�semet, amikor az n�h�ny nappal k�-
s�bb lej�rt. J.-N. Canetti, akinek a bar�ts�ga ezekben a neh�z
id�kben nagyon sokat jelentett nekem, turn�t szervezett sz�-
momra: kis mozikban, ahol �n voltam az "attrakci�", �s ahol a
legk�l�nf�l�bb fogadtat�sban r�szes�ltem. Kem�nyen tartottam
magam, a k�z�ns�g egy r�sze mindig mell�m �llt - azok, akik
az�rt j�ttek, hogy sanzonokat halljanak, �s a p�nz�k�rt hallani is
akartak -, �gy v�g�l minden�tt siker�lt el�adni a m�soromat tel-
jes eg�sz�bsn.
De ez a mindig �jra kezd�d� harc kimer�tett, �s undorodni
kezdtem P�rizst�l. Amikor Lombroso impressz�ri� szerz�d�se-
ket szerzett nekem, elutaztam vid�kre. Sok�ig voltam Nizz�ban,
a Maxim's pinc�j�ben lev� Boite h Vitesses-ben �nekeltem, ahol
Skarjinski volt az igazgat�. J�l �reztem itt magam, a vend�gek
nem, vagy legal�bbis csak kev�ss� ismert�k a Lepl�e-�gyet, a
helyi �js�gok csak keveset �rtak r�la. De helyzetem m�gsem volt
valami ragyog�. �jjel, a m�sor ut�n az �mile-N�grin k�zben lev�
N�gre-bt mentem valamit harapni, �s gyakran el�fordult, hogy a
t�ls�gosan dr�ga s�lt helyett csak egy t�l spagettit ettem.
K�nos, ha az embernek nincs p�nze, de az�rt nem t�ls�gosan
tragikus. Ink�bb az, ha nincs az embernek t�bb� �letkedve. �s �n
m�r itt tartottam. Lepl�e-yel mindent elvesz�tettem: az ir�ny�-
t�mat, akire a karrieremhez volt sz�ks�gem, �s f�k�ppen a sze-
retetet, amit semmi sem p�tolhatott.
43
Tal�lkoz�sunkban volt valami gondvisel�sszer�. � boldogta-
lan volt az�rt, mert elvesztette im�dott �desanyj�t, nem volt csa-
l�dja �s bar�tai sem, b�r eg�sz P�rizs ismerte. Ragyog�, mozgal-
mas, vid�m �letet �lt, de nagyon mag�nyos volt. Engem pedig
�pp akkoriban �rt sz�rny� csap�s: meghalt az �n t�nd�ri k�t�ves
kisl�nyom, Marcelle, negyvennyolc �ra alatt v�gzett vele az agyh�r-
tyagyullad�s. A mag�nyoss�gunk hozott �ssze benn�nket. Egyik
els� k�z�s s�t�nk a Thiais temet�be vezetett, ahol az � �desanyja
�s az �n kisl�nyom pihent.
- �k akart�k, hogy mi ketten tal�lkozzunk - mondta. -
Hogy ne legy�nk t�bb� olyan egyed�l...
�s val�ban, nem voltunk t�bb� egyed�l. Mindketten r�tal�l-
tunk arra a szeretetre, amire sz�ks�g�nk volt...
Most, hogy Lepl�� is elment, mi maradt nekem? Hasztalan k�r-
dezgettem magamt�l. Tal�n a szerelem? M�g egy olyan csal�d�s
hat�sa alatt �lltam, ami az emberben ink�bb �ngyilkoss�gi gon-
dolatokat �breszt. Vagy a hivat�s? Nem �rdekelt t�bb�. Hetek
�ta nem foglalkoztam egyetlenegy �j sanzonnal sem, nem dolgoz-
tam, nem akartam t�bb� semmit. Rossz �ton voltam, f�radtan,
elb�tortalanodva, er�tlen�l, elgyeng�lve, �gy �reztem, hogy telje-
sen "kik�sz�tettek". Tudtam, hogy nincs messze a nap, amikor is-
m�t az utc�ra ker�l�k - ahogy ezt Lepl�� hal�la ut�n megj�sol-
t�k nekem...
Nizzai szerz�d�sem lej�rt, visszat�rtem P�rizsba. Visszat�r�-
sem m�snapj�n felh�vtam Raymond Ass�t.
- Raymond, gondjaidba venn�l?
- �s ezt m�g te k�rded? - v�laszolta olyan hangon, hogy �t-
melegedett t�le a sz�vem. - Egy �ve, hogy v�rok r�d! �lj taxiba,
�s gyere!
Meg voltam mentve.
4
Hogy h�vt�k �t, nem sejtem �n,
Engem �lelt az �j �l�n
Az �n l�gi�som l
Reggelre kelve itthagyott,
Elment, �s arr�l nem tudott,
Mi lesz majd a sorsom!
Mint szobor, karcs� volt �s sz�p,
�rezte m�r a D�l szel�t
Az �n l�gi�som I
Napsug�r izzott homlok�n,
F�nyt gy�jtott sz�ke, l�gy haj�n,
S elsz�llt, mint a s�lyom!
Az �n l�gi�som
(Mon l�gionnaire)
45

Raymond Ass�val m�g abban az id�ben ismerkedtem meg, ami-

kor a Gerntf i-ben �nekeltem. A Milarski-kiad�n�l. Egyszer, ami-
kor odamentem, ott volt �ppen egy �r, aki r�gt�n a zongor�hoz
�lt, �s bemutatott nekem egy sanzont. Meghallgattam, azt�n f�lel-
metes �szintes�ggel azonnal kijelentettem, hogy csak a sz�-
veg tetszik, a zene az nem. Fogalmam sem volt r�la, hogy maga
a zeneszerz� �l a zongor�n�l.
� meg volt annyira tapintatos, �s nem �rulta el, hogy a zen�t
� szerezte, �s el�gg� szellemes, hogy mosolyogva �gy sz�ljon:
- H�t akkor, gratul�lhat a sz�veg�r�nak. Ott �l a kana-
p�n. . .
Raymond Asso �lt ott. Magas volt, sov�ny, ideges alkat�, haja
fekete, arca napbarn�tott. Szenvtelen arccal n�zett r�m, �s k�z-
ben mag�ban nagyon j�l sz�rakozott a jelenet komikum�n. Fel-
�llt, egy kicsit besz�lgett�nk, m�r az els� pillanatban rokonszen-
vesnek tal�ltuk egym�st, �s �gy �reztem, magam sem tudom,
mi�rt, hogy hamarosan ism�t l�tni fogom.
Nem is csal�dtam. H�rom nappal k�s�bb, kora d�lut�n, �ppen
otthon lust�lkodtam a Pigalle utcai Hotel Piccadilly-ben, amikor
telefonon kerestek. Egyik bar�tom volt, aki egy nagy k�v�h�zban
dolgozott a Blanche-t�ren mint kifut�fi�.
- Egy haverommal vagyok - kezdte -, l�tott t�ged valami
kiad�n�l. Rettent�en odavan �rted, �s besz�lni szeretne veled.
�tadom neki a kagyl�t...
A vonal v�g�n �j hang jelentkezett. Azonnal felismertem. Mint
ahogy m�r bar�tom els� szavaib�l r�gt�n kital�ltam, Raymond
Asso volt. Azt mondta, �gy �rzi, hogy kedvemre val� sz�mokat
tudna �rni nekem, majd vacsor�ra h�vott, �s a megh�v�st m�snapra
el is fogadtam.
Raymond Asso bel�pett az �letembe. . .
47
Amikor rem�nyt vesztve, mindenbe belet�r�dve, legy�z�t-
ten vissza�rkeztem P�rizsba, mindenben k�telkedtem, legf�k�p-
pen magamban. Raymond Asso el�sz�r is az �nbizalmamat igye-
kezett visszaadni. Megr�galmaztak, rossz h�remet k�lt�tt�k, be-
mocskoltak? Na �s? Nem �n vagyok az els�, akit kem�ny csap�s
�rt! Er�s akarattal, megfesz�tett izmokkal k�zdeni kell! K�zdeni
is fogunk!
�s Raymond Asso olyan teljes sz�vvel-l�lekkel �s kitart�ssal
k�zd�tt �rtem, hogy csak csod�lni tudtam �t. Azt tartotta - �s
joggal -, hogy egy �nekesn� kabar�ban nem csin�lhat karriert, �s
hogy csak a music-hallban, a nagyk�z�ns�g el�tt �s vele val� k�z-
vetlen kapcsolatban bontakoztathatja ki igazi tehets�g�t; �gy tudja
csak megismerni hib�it �s t�ved�seit, �s csak �gy fejl�dhet. �nekel-
tem kabar�ban, �jra meghallgattak a r�di�ban - ahol, J. N.
Canettinek, a Radio-Cit� m�v�szeti vezet�j�nek szem�ly�ben
hathat�s sz�vets�gesem volt -, �s felt�tlen�l fel kellett volna
l�pnem az ABC-ben. De Mitty Goldin, aki k�s�bb kedves bar�-
tom lett, hallani sem akart r�la. Megmakacsolta mag�t. Nem �rde-
keltem �t. Semmik�ppen sem akart szerz�dtetni. �m Asso kif�-
rasztotta. Mindennap ott volt a Poissonni�re k�r�ti music-hall
igazgat�i irod�j�ban. Goldin mindennap kidobta. Asso m�snap
visszament. Goldin unta meg hamarabb. Hogy ne l�ssa t�bb� lel-
kes lovagomat az el�szob�j�ban, al��rta els� music-hall szerz�d�-
semet. Szer�nytelens�gnek tartj�k-e, ha azt mondom, hogy nem
b�nta meg?
A sajt� ism�t besz�lni kezdett r�lam. Ez�ttal ez m�r j�t jelen-
tett. �s itt szeretn�m id�zni a sorokat, amiket a m�r elhunyt - �s
t�ls�gosan el is felejtett - Maurice Verne szentelt nekem a
V' Intransigeant-ban:
,,A kis Piaf a falusi mulats�gok szomor�, de t�zes angyala.
48
Minden k�lv�rosias benne, kiv�ve Claudine-t id�z� x900-as
st�lus� ruh�j�t. �, Colette! �me, csod�latos m�don �jra�led
Claudine r�vid g�nd�r haja, bl�z�nak m�v�sznyakkend�s bubi-
gall�rja, iskolak�penyhez hasonl� kis fekete ruh�ja. A kis Piaf
tehets�ges: hangja �rces cseng�ssel sz�ll egy k�pzeletbeli h�z
udvar�r�l, az utcai �nekesek sz�npad�r�l, fel a magasba. A kis
Piafot nem fert�zte meg az irodalom - add Uram, hogy �gy is
maradjon! - olyan sanzonok kellenek neki, amik illenek hozz�,
a h�tk�znap realizmusa kell neki, dal, amely Viliette k�lv�rosa
k�r�l bolyong, a gy�rk�m�nyek f�stj�b�l sercegve sz�ll, �s a biszt-
r�k r�di�ib�l elcsent refr�neket zsongja."
Ezeket az igaz�n nekem val� dalokat Raymond Asso �rta meg.
K�zvetlenek, �szint�k voltak, nem mesterk�ltek, nem irodalmi
�z�ek, Pierre Hi�gel siker�lt mond�sa szerint "bar�ts�gosak, mint
egy k�zszor�t�s" - �s �j st�lust hoztak a (t�vesen) "realist�nak"
nevezett sanzonba. Asso a maga r�sz�r�l, a "realizmusn�l"jobban
szereti a "verizmus" kifejez�st. Az elnevez�s azonban nem sokat
sz�m�t. A l�nyeg az, hogy Raymond Asso neve ,,a francia sanzon
egy korszak�t jelzi", �j utakat v�gott, �s nagy hat�st gyakorolt
k�zvetlen k�vet�ire, hogy csak kett�t eml�tsek k�z�l�k, Henry
Contet-ra �s Michel Emer-re.
"Szigor� fegyelmi szab�lyzatot �ll�tottam magam el� - ma-
gyar�zza a Dalok dallam n�lk�l c�m� gy�jtem�ny el�szav�ban:
1. Soha nem szabad �rni, ha nincs mondanival�m.
2. Ha �rok, azon kell igyekeznem, hogy csak emberi, igaz dol-
gokat mondjak, a lehet� legtiszt�bb form�ban.
3. A lehet� legegyszer�bben kell �rnom, hogy mindenki meg-
�rthesse."
Olvass�k el a sanzonjait! P�rizs-F�ldk�zi-tenger. A "Pigalle
utc�ban j�rt, Nem ismerem a v�g�t, A szeg�ny n�ger nagy �tja, Egy
49
fiatalember dalolt* �s a t�bbit, mind az �sszes�t. Mindegyikben
tiszteletben tartja e h�rom alapszab�lyt.
Tal�n ez�rt remekm�vek, �s maradnak is azok.
Na meg f�k�nt az�rt, mert Raymond Asso nagy k�lt�.
Egyszer elmes�ltem neki egy t�rt�netet, ez ihlette egyik leg-
szebb dal�ra, Az �n l�gi�somra.
Egy t�rt�net, vagy tal�n ink�bb egy eml�k.
Tizenh�t �ves voltam akkor. M�r h�napokkal el�bb, szabad-
s�gra v�gyva, megsz�ktem ap�mt�l, akivel eg�sz gyermekkorom-
ban egy�tt dolgoztam, utc�kon �s tereken, �s k�l�nf�le, de
egyar�nt szerencs�tlen pr�b�lkoz�sok ut�n hirtelen egy v�ndort�r-
sulat igazgat�n�je - j�l �rtik, igazgat�n�je - lettem. �, a
t�rsulat nem volt valami n�pes! H�rman voltunk, k�r�lbel�l egy-
kor�ak: Camille Ribon, egy cirkuszi akrobata, akinek nem volt
p�rja az asztal sz�l�n h�velykujjon val� k�zen�ll�sban, a "fele-
s�ge", N�nette, aki seg�dkezett neki, �s �n, aki "Miss" Edith
�ln�ven �nekeltem. Hogy mi�rt "Miss"? Egyszer�en az�rt, mert
�gy tal�ltam, hogy ez j�l hangzik. A "variet� m�fajban" az em-
ber sohasem lehet el�gg� internacion�lis.
El�ad�sainkat kasz�rny�kban tartottuk. Ez az �tlet tulajdon-
k�ppen az ap�mt�l sz�rmazott, �n csak fel�j�tottam. A legnehe-
zebb volt benne a t�bornok el� ker�lni. Neki kellett enged�lyt
adni, hogy egy kis "pihentet� m�sort" mutathassunk be a kato-
n�knak. Ritk�n utas�totta el. Ut�na m�r csak az ezredest kellett
megkeresni, termet �s id�pontot k�rni t�le. Az meg legt�bbsz�r
�gy hat�rozott: "Holnap az eb�dl�ben, �tkez�s ut�n."
* Paris-M�diterran�e; Elle fr�quentait la rue Pigalle; Je n'en connais pas
i fin; Le Grand Voyage de pauvre n�gre; Un jeune honune chantait.
Azon a bizonyos napon, amelyr�l mes�lni akarok, egy Lilas
k�rny�ki kasz�rny�ban dolgoztunk, a gyarmati hadsereg kato-
n�in�l. �n a p�nzt�rban voltam, pontosabban az eb�dl�ajt�ban,
�s a bel�p�d�jakat szedtem. H�sz sou-4 szem�lyenk�nt. A b�dog-
doboz a kezemben kezdett m�r megtelni, amikor egy csinos sz�ke
fi� azzal j�tt, hogy p�nze ugyan nincs, de egy cs�kkal sz�vesen
megfizeti a hely�t, ha elfogadom.
S�rtett arcot v�gtam..., �s j�l megn�ztem magamnak. Nem
t�l magas, de kem�nyk�t�s� fick� volt, katonasapk�j�t h�tra-
csapta, haja rendetlen�l l�gott, sz�j�ban cigarettav�g, sz�p arca
�s csod�latosan k�k szeme volt.
- H�t akkor? - k�rdezte.
Mondtam, hogy bemehet.
- Ami pedig a cs�kot illeti - tettem hozz� -, arr�l majd
akkor besz�l�nk, ha tisztess�gesen viselkedik.
�s aznap csak neki �nekeltem, egyed�l csak neki.
A m�sor v�g�n �gy tett, mintha meg sem ismerne. Erre m�lt�-
s�gteljesen elvonultam. Micsoda bek�pzelt alak!
A laktanya udvar�n �rt utol. Megcs�kolt a holdf�nyben, majd
megfogta a kezem, �s besz�lni kezdett, besz�lni, besz�lni...
M�g akkor is egy�tt voltunk, amikor a takarod�t f�jt�k.
Amikor elb�cs�zott, �gy sz�lt:
- Albert C... vagyok, a m�sodik ezredb�l. L�togass meg hol-
nap h�tkori
Gyalog mentem haza, �s eg�sz �ton �nekeltem. �j szerelem-
mel a sz�vemben minden nyomor�s�gomat elfeledtem. A boldog-
s�g k�sz�b�n �reztem magam, �s �lmokat sz�ttem. M�snap este,
pontosan h�t �rakor, a kasz�rny�ban voltam. Az �rszemt�l meg-
tudtam, hogy Albert fogs�gban van.
- Mit csin�lt?
51
- Verekedett tegnap este a h�l�teremben. De ne izgassa ma-
g�t miatta! J�l tudja � m�r, mi az a dutyi! Egy olyan vereked�s
fick�, mint �, alig j�n ki bel�le...
Le voltam s�jtva.
- Igaz�n, egy percre sem lehetne l�tni?
Olyan siralmas k�pet v�gtam, hogy az �rmester, aki felismerte
bennem az el�z� napi kis �nekesn�t, megk�ny�r�lt rajtam.
- H�t mert mag�r�l van sz�, idehozzuk...
N�h�ny perccel k�s�bb megj�tt, k�t felfegyverzett, �llsz�jas
fick� k�z�tt. Most m�g szebbnek tal�ltam, hogy ilyen rosszul
�llt a sz�n�ja. De � nemigen t�r�d�tt velem. Egyenesen az al-
tiszthez, az �rs�g parancsnok�hoz fordult:
- �rmester, mit gondol, mennyit kaptam?
- Holnap megtudjuk a raporton. A m�ltadat ismerve, lesz
abb�l legkevesebb h�rom h�t is.
S�hajtott egyet, �s fej�t fel�m ford�tva, csak ekkor kegyeske-
dett �szrevenni a jelenl�temet.
- No, n�zd csak! Te vagy az? Nem gondoltam, hogy elj�ssz!
Mit akarsz?
M�s fogadtat�st v�rtam. �szre is vehette meglepett arcomat
l�tva, mert tekintete hirtelen megl�gyult, �s �tfogta a v�llam.
Azt�n kedves szavakat mondott, �pp olyanokat, amiket hallani
k�v�ntam, �s v�g�l megvigasztal�dva mentem el.
A b�ntet�se let�lt�se ut�n �jra l�ttam. �tugrott a falon, hogy
tal�lkozhassunk, �s tervezgetni kezdte a j�v�nket.
Egy nap r� kellett sz�nnom magam, hogy megmondjam: nem
�br�ndozhatok olyasmir�l hogy vele �lem le az �letemet. Ez na-
gyon rosszul esett neki, Ett�l tartottam is.
- Gondolkozhatsz rajta holnapig - mondta b�cs�z�ul.
Lehetetlent k�vetelt. M�snap pr�b�ltam meg�rtetni vele. Meg-
52
hallgatott, egy sz�t sem sz�lt, arcom k�t kez�be fogta, hosszan a
szemembe n�zett, fel�m hajolt, majd hirtelen egy heves mozdulat-
tal eltolt mag�t�l, �s elment. Biztosnak l�tszott, hogy soha t�bb�
nem fogunk tal�lkozni. Magamba roskadva ott maradtam egyed�l,
siratva a boldogs�got, amit elvesz�tettem, alighogy r�tal�ltam.
H�rom h�nappal k�s�bb bar�tait�l azt hallottam, hogy meg-
halt a gyarmatokon.
Ebb�l a fill�res reg�nyb�l �rta Raytnond Asso Az �n,
Qiosomat.
A t�rt�net ugyan befejez�d�tt, de az�rt folytat�sa is van. J�-
val k�s�bb t�rt�nt. M�r nem "Miss" Edith voltam, hanem Piaf,
�s a Folies-Bellevilb-ben �nekeltem, egy n�pszer�, sz�k, de rokon-
szenves teremben, amelyb�l k�s�bb n�h�nyunk legnagyobb saj-
n�lat�ra mozit csin�ltak, aff�le "modern" �s k�z�ns�ges mozit,
mint amilyen a t�bbi. Maurice Chevalier sem c�foln� meg ezt,
� k�ly�kk�nt j�rt ide a mam�j�val, hogy az erk�lyr�l megtapsolja
Mayolt, Georgelt vagy �ppen Polint.
�ppen a sz�nh�zb�l j�ttem n�h�ny bar�tommal. Az ajt�ban
egy sapk�s alak �llt el�m. Minden jel szerint egy k�rny�kbeli fi�.
Nem volt rosszul �lt�z�tt, �s b�r l�that�an fiatal ember lehe-
tett, m�r pocakosodott, �s k�v�rk�s volt az arca. Fejb�-;
lint�ssal �dv�z�lt, �s an�lk�l, hogy bemutatkozott volna, r�m-i
k�sz�nt:
- ... k�v�nok!
Kicsit meglepetten, egy v�laszt�kos�n ejtett "J� napot, uram!"-
mal feleltem.
Erre felvihogott:
- Uram? Nem ismersz meg? B�bert, a gyarmati hadseregb�l...
Az �n l�gi�som! H�t nem halt meg? De mennyire k�l�nb�z�tt
att�l az Albert-t�l, akit valamikor ismertem, �s m�g ink�bb att�l
53
az idealiz�lt k�pt�l, amit a sz�vemben �riztem r�la. Meglepet�-
semben nem is tudom, hogy mit dadogtam. De � folytatta:
- J�l felt�rt�l, mi? Divatos lett�l... Igaz�n elmondhatod,
hogy m�zlid volt...
Nem tudtam, mit v�laszoljak. Szerencs�re �szrevette, hogy
v�rnak r�m a bar�taim, akik tapintatosan n�h�ny l�p�ssel el�re-
mentek.
- Visszaadlak a lovagjaidnak - mondta. - Nagyon �r�l�k,
hogy l�thattalak.
Elmentem.
Kicsit szomor�an, de m�gis boldogan, hogy nem ismerte fel
�nmag�t az �n sanzonom l�gi�s�ban.
Az m�r meghalt.
Az, akit szerettem.
Raymond Asso �s Marguerite Monnot nekem �rt�k Az �n l�gi�-
somat, de nem �n adtam el� el�sz�r.
A t�rt�net tal�n meg�ri, hogy elmes�ljem, m�r csak az�rt is,
mert azt bizony�tja, hogy a rossz mindig megkapja m�lt� b�ntet�-
s�t. Annette Lajont�l elvettem Az idegent. �gy teh�t el kellett hogy
vesz�tsem Az �n l�gi�somat. Igazs�gos b�nh�d�s.
Egyik nap bar�taimmal eb�deltem. Mari� Dubas-r�l folyt a sz�.
- Hallottam �t tegnap a Bobin�ban - mondta valaki. - Van
egy szenz�ci�s sz�ma.
- Mi a c�me?
- Az �n l�gi�som.
Felugrottam.
- Az �n l�gi�som? De hiszen ez az �n sz�mom. H�rom hete
dolgozom rajta. Azt m�r nem!
Felhajtottam a k�v�mat, �s Asso keres�s�re indultam.
54
- Mit hallok? Az �n l�gi�somat Mari� Dubas-nak adtad?
- Dehogyis! - tiltakozik. - De mivel �gy l�tszott, hogy a
sanzon neked csak �gy-ahogy tetszik, tal�n Decruck odaadta
neki.
Az �n l�gi�somat Maurice Decruck vette meg ugyanis kiad�sra.
Rohanok hozz�, elsz�ntan arra, hogy megmondom neki a v�le-
m�nyemet. M�r az els� szavakn�l f�lbeszak�t:
- Soha nem mutattam meg Mari� Dubas-nak. Tal�n Marguerite
Monnot. ..
Rohanok Marguerite-hez. M�ltatlankodva hangoztatja �rtatlan-
s�g�t:
- Nem �n voltam, hanem Asso!
A k�r bez�rult, �s soha nem tudtam meg, hogy Mari� Dubas
hogy juthatott a sanzonomhoz. Egy kicsit k�s�bb "megbosszultam
magam", elkaparintva el�le A l�gi� z�szl�j�t*, szint�n Raymond
Asso �s Marguerite Monnot k�z�s szerzem�ny�t:
�! li-l�-l�, ez sz�p kis hist�ria,
A b�sty�n fenn harminc leg�ny,
Mez�tlen mellel, z�rr�l �lmodozva,
Kulacsban bor, zs�kban keny�r,
S a l�szer is lapul hely�n.
�! l�-l�-l�, ez sz�p kis hist�ria,
A b�stya orm�n �gig �r
D�cs�s�gjelz� nemzeti Gl�ria,
S egy z�szl�t csapkod fenn a sz�l,
A l�gi�s m�ltr�l reg�l!
* Le fanion de la l�gion.

55
Ezt a... "sportszer�tlens�get" Mari� Dubas a szememre is
h�nyta egy napon. �n azt�n megjegyeztem, hogy egyik�nk sem
ad�sa a m�siknak.
Ezek ut�n nagyon j� bar�tn�k lett�nk.
Gyakran elmondtam, m�gis nagy �r�met okoz, hogy most le is
�rhatom, milyen sokat k�sz�nhetek Mari� Dubas-nak. � volt a
p�ldak�pem, �t akartam k�vetni, �s � t�rta fel el�ttem, hogy mi-
ben is �ll a "sanzon�nekesn� m�v�szete".
Ebben az id�ben m�g a Gerny's-ben �nekeltem. M�r t�bb mint
egy �ve ott voltam. Lepl�� k�nyeztetett, a h�z t�rzsvend�gei, va-
lamennyien j� bar�taim, t�ls�gosan is �nnepeltek �s dics�rtek, �n
pedig igencsak j� v�lem�nnyel voltam szer�ny szem�lyemr�l.
Megvolt erre a ments�gem, az a csod�latos kaland, amiben r�-
szem volt, hogy kil�phettem a sz�rkes�gb�l; de be kell vallanom,
ett�l m�g nem lettem elviselhet�bb. Ha Mitty Goldin k�s�bb so-
k�ig visszautas�totta, hogy szerz�dtessen az A5C-ben, ez az�rt
volt, mert j�l eml�kezett els� tal�lkoz�sunkra. D�lut�n n�gy �r�ra
h�vott be. Negyven�t perc k�s�ssel �rkeztem, �s idejekor�n meg-
j�tszva a szt�rt, el�adtam felt�teleimet, k�pr�zatos honor�riumot
k�veteltem, �s kiemelt helyet a plak�tokon, egy minimum 12
sz�mb�l �ll� m�sort stb. ... �s mind�ssze 18 h�napja voltam a
szakm�ban!
H�t ilyen, �nmag�val el�gg� eltelt kis fruska voltam akkor,
amikor Raymond Asso egy este az ABC-be vitt. Forgatott vala-
mit a fej�ben, �s k�s�bb meg is tudtam, hogy mit.
Mari� Dubas volt a m�sor szt�rja. Amikor feh�r ruh�j�ban fris-
sen, �d�n, mosolyogva �s im�dnival�an a sz�npadra l�pett, r�gt�n
meg�reztem, hogy egy nagyon nagy m�v�sz �ll el�ttem. Tehets�-
g�nek soksz�n�s�ge b�mulatba ejtett. Elk�peszt� k�nnyeds�ggel
56
v�ltott �t a komikusb�l a dr�maiba, a trag�di�b�l a boh�ckod�sba.
A Charlotte im�j�ban* sz�vet t�p�en emberi, A Pedr�ban ellen-
�llhatatlanul mulats�gos volt. Mihelyt bel�pett, azonnal megh�-
d�totta a k�z�ns�get, �s t�bb� nem is eresztette el, vezette tov�bb
a maga v�lasztotta �ton, �s soha senki sem �rezte, hogy nem akar
vele tartani. �gy lassacsk�n, b�r nem tudtam, hogy ez jelenti a
sz�veg kidolgoz�s�t, a sanzon sz�nre vitel�t, meg�rtettem, hogy
ebben a k�pr�zatos m�sorban semmi sincs a v�letlenre, a pilla-
natnyi r�gt�nz�sre b�zva. Sem az arcj�t�k, sem a gesztusok, sem
a testtart�s, sem pedig a hanglejt�s. A n� sz�p akar lenni a f�rfi
szem�ben, akit szeret. Mari� a k�z�ns�ge szem�ben akart t�k�-
letes lenni.
Amikor befejezte, k�nnyes volt a szemem, �s m�g az sem ju-
tott eszembe, hogy tapsoljak. Megsemmis�lve mindatt�l, amit
f�l �ra alatt felfedeztem, mozdulatlanul, n�m�n, szinte �lomban
hallottam Asso szavait:
- Tudod most m�r, mi az, hogy m�v�sz?
K�t h�ten kereszt�l ott voltam Mari� Dubas minden el�ad�s�n,
a d�lut�nin �s az estin is. Itt kaptam a legjobb leck�ket.
Mari� Dubas ir�nti csod�latom m�ig is �rintetlen maradt. �, a
"Nagy Mari�", �s mindig is az lesz a szememben.
N�h�ny �ve tal�lkoztam vele Metzben, mindketten ott �nekel-
t�nk, de m�s-m�s helyen. Besz�lget�s k�zben �szrevette, hogy
mag�zom �t. Meg is jegyezte:
- Nem tegezel engem, Edith?
- Nem, Mari� - feleltem neki. - T�ls�gosan is csod�lom
ahhoz. �gy erezn�m, hogy valamit elrontok vele. . .
La pri�re de la Charlotte.
Papa furcsa volt, szeg�ny,
�gy h�vt�k: J. B. Chopin,
S a sz�p Belleville-ben lakott...
Nagy k�p� volt...
(Bruant)

N�h�ny �vvel ezel�tt, �tban P�rizs fel�, meg�lltam a kocsimmal,

hogy Brive-la-Gaillarde-ban eb�deljek. Az �tterem f�n�ke egy
hervadt arc�, nagy sz�j�, hatvan �v k�r�li ember volt, aki �gy
fogadott, mint r�gi bar�tn�j�t. Minthogy nem ismertem r�, meg-
magyar�zta, hogy a Blanche t�ri h�res kabar�nak, a Liber�fs-nek
volt a f�pinc�re, �s ott l�tott engem "k�zvetlen�l a h�bor� ut�n".
Nem az utols�ra, hanem az 1914-esre gondolt.
Gyors sz�m�t�st csin�ltam: akkor �t�ves lehettem vagy legfel-
jebb hat. A j� ember �sszet�vesztett, gondolom, a kis Moineau-
val, a mai Mme Benitez-Reixach-sal.
Csak az�rt id�zem ezt az eml�ket, mert el�gg� k�nosan �rintett,
hogy a saj�t el�d�mnek n�ztek, annyi id�s koromban, amit m�g
nagyon is bevallhat�nak tartok. i|
1915- december 19-�n sz�lettem, reggel �t �rakor, P�rizsban,
a Belleville utca 72-ben. Vagy pontosabban: a 72-es sz�m� h�z
el�tt. Any�m, amikor f�jdalmai jelezt�k, hogy a sz�l�s hamarosan
bek�vetkezik, lement a kapu el�, hogy ott v�rja be a ment�ko-
csit, ami�rt ap�m el�z�leg elszaladt, de �n m�r a vil�gra j�ttem,
amikor a kocsi meg�rkezett. Elmondhatom teh�t, hogy az utc�n
sz�lettem, ami el�gg� ritka dolog, �s azt is hozz�tehetem m�g, ami
nem kev�sb� k�l�nleges, hogy a b�b�t. . . k�t rend�r helyettes�-
tette. K�t der�k rend�r, akik �ppen �rj�raton voltak. Any�m jaj-
gat�sa riasztotta �ket, �s �k a helyzet magaslat�ra tudtak emel-
kedni. ..
K�t keresztnevet kaptam: az egyik Giovanna, ami sohasem tet-
szett nekem, a m�sik Edith, mert a sz�let�sem el�tti napon az �j-
s�gok hosszan komment�lt�k egy angol �pol�n�, a h�s Miss
Edith Cavell hal�l�t, a n�metek l�tt�k agyon Belgiumban.
Any�m, akit Lina Marsa n�ven ismertek - val�j�ban azonban
Maillard-nak h�vt�k -, sz�n�sz-gyerek volt. A sz�lei Alg�ria �t-
61
jait r�tt�k egy kis v�ndorcirkusszal. Any�m, aki az�rt j�tt P�-
rizsba, hogy "m�v�szn�" legyen, a k�v�h�zakban "realista" sz�-
mokat �s bordalokat �nekelt. Sokszor gondoltam r�, hogy a Sors
nekem adta meg azt a karriert, amir�l � csak �lmodozott, de so-
hasem �rhetett el, tal�n nem is az�rt, mert a tehets�ge hi�nyzott,
hanem mert a szerencse nem mosolygott r�.
Ap�m, Louis Gassion, akrobata volt. K�l�n�s tehets�ge volt az
�gyess�get k�v�n� mutatv�nyokhoz, f�rges�g �s rendk�v�li hajl�-
konys�g volt benne, hol cirkuszban dolgozott, hol meg a k�zte-
reken. Boh�m term�szet�vel ink�bb "szabad�sz�" szeretett lenni.
A k�t�tts�gek elkeser�tett�k, noha nem nagyon zavartatta mag�t
�ltaluk. Minden j�val-rosszal egy�tt szerette az �letet, �s azt tar-
totta, hogy csak f�ggetlens�gben lehet teljesen �lvezni. A maga
ura akart lenni, �gy akart �lni, ahogy neki tetszett; nem �llhatta,
ha parancsolgattak neki. �cska sz�nyeg�t kiter�tette a j�rd�n,
egy bisztr�ban vagy egy kasz�rnya eb�dl�j�ben, �s ahol �ppen
j�tt, el�adta a "sz�m�t". Szabadnak �rezte mag�t, boldog volt,
�s mert egy�ltal�n nem volt ostoba, nagyon j�l �lt.
Amikor any�m kev�ssel sz�let�sem ut�n elhagyta, ap�m nagy-
any�imra b�zott, akik vid�ken laktak, el�sz�r az egyikre, azt�n a
m�sikra. �s amikor h�t�ves lettem, csak akkor vett �jra mag�hoz,
hogy �n is csatlakozzam csavarg� �let�hez.
�ppen akkor szerz�d�tt el a Caroli Cirkuszba, amely belgiumi
turn�ra indult. �n is mentem vel�k. A cirkuszi kocsiban laktam,
takar�tottam, mosogattam, a napom kor�n kezd�d�tt, �s kem�ny
munk�ban telt el. De ez az utaz� �let tetszett nekem meg-meg-
�jul� l�tv�nyaival, s nagy elragadtat�ssal fedeztem fel a "v�ndorl�
emberek" elvar�zsolt vil�g�t, az elny�tt dalokkal, a boh�cok fiit-
teres ruh�ival, �s az �llatszel�d�t�k aranysujt�sos v�r�s tunik�j�-
val.
62
�m, aminek meg kellett t�rt�nnie, megt�rt�nt. Gassion papa
term�szetesen �sszeveszett Carolival, �gy �jra visszanyerte im�-
dott szabads�g�t, �s hazat�rt�nk Franciaorsz�gba. Azut�n is foly-
ton �ton voltunk, de a cirkuszi kocsi hely�be a sz�lloda l�pett, �s
ap�m ism�t a maga ura lett. �s term�szetesen az eny�m. Kiter�-
tette a sz�nyeg�t a f�ld�n, elf�jta a mond�k�j�t, testr�szeit csa-
vargatva megcsin�lt egy sz�mot - amely egy kicsit gondosabb
kivitelben m�g a Medrano Cirkuszhaxi is meg�llta volna a hely�t -
majd r�m mutatva, bejelentette:
- Most pedig, a kisl�ny �sszegy�jti az �n�k nagylelk� adom�-
nyait. Ut�na, k�sz�netk�ppen, hal�lugr�st csin�l.
A t�ny�roz�st megcsin�ltam, de a hal�lugr�st soha.
Egyik nap Forges-les-�aux-ban, egy el�gedetlenked� n�z� mo-
rogni kezdett, de hamarosan csatlakozott hozz� m�g n�h�ny sz�j-
t�t�, akik sajn�lt�k a p�nz�ket, mert a "mutatv�nyosok" nem tar-
tott�k be �g�ret�ket. Papa, akinek gyorsan v�gott az esze, meg-
magyar�zta, hogy �ppen most gy�gyultam fel influenz�b�l, �s
m�g igen gyenge l�bon �llok.
- Csak nem gondolja, hogy ez a gyerek ki fogja t�mi a nya-
k�t a maga k�t sz�p szem��rt 1 De mert elk�vettem a hib�t, �s
szok�sb�l bejelentettem a mutatv�nyt, amit m�skor j�tszva meg-
csin�l, de most k�ptelen v�grehajtani, h�t ez�ttal m�st fog csi-
n�lni: �nekelni fog.
Soha �letemben nem �nekeltem, �s egyetlen sanzont sem ismer-
tem. Csak a Marseillaise-t. Annak is csak a refr�nj�t.
�s akkor b�tran, gyenge �s nagyon magas hangon el�nekeltem
a Marseillaise-t.
A j� emberek meghatottan tapsoltak.
�s egy diszkr�t apai hunyor�t�sra, m�sodszor is k�rbe j�rtam
t�ny�rozni. Kett�s fog�st csin�ltunk!
63
Ap�m nem az az ember volt, aki e kalandb�l ne vonta volna le
a tanuls�got. A sz�nyeget m�g �ssze sem g�ngy�l�tett�k, amikor
m�r elhat�rozta, hogy ezent�l a m�sor v�g�n mindig �nekelni
fogok.
�s m�g aznap este neki�lltam megtanulni a K�nai �jszak�kat,
az �me, itt a szivemet* �s n�h�ny m�s, elcs�pelt dalt; ezek alkot-
t�k els� reperto�romat.
Gassion papa nem volt a megtestes�lt gyeng�ds�g. B�s�gesen
megkaptam t�le a pofonokb�l is a r�szemet. De az�rt nem
haltam bele.
Sok�ig azt hittem, nem is szeret. T�vedtem. Err�l az els� alka-
lommal Lensban bizonyosodtam meg, nyolc- vagy kilenc�ves lehet-
tem akkor. A villamosra v�rtunk. Egy b�r�nd�n �lve, megb�v�lt
arccal n�ztem egy j�t�k�zlet kirakat�t. Volt ott egy baba, egy
"gazdag baba", sz�k�n, r�zsasz�n��n, az�rk�k ruh�ban, �s fel�m
ny�jtotta pap�rmas� kez�t. Soha nem l�ttam m�g ilyen sz�-
pet!
A papa a j�rda sz�l�n cigarett�zott.
- Mit n�zel? - k�rdezte.
- Egy bab�t.
- Mennyibe ker�l?
- �t frank �tvenbe.
Beny�lt a nadr�gja zseb�be, �s megsz�molta vagyon�t: �ssze-
vissza hat frankja volt. A p�rbesz�d abbamaradt. Este m�g vacso-
r�zni kellett, kifizetni a sz�llod�t, �s m�g nem dolgoztunk...
A bev�tel pedig nem mindig olyan, amilyennek rem�li az ember.
A villamos meg�rkezett. Egy utols� pillant�st vetettem a bab�ra,
biztos voltam benne, hogy soha t�bb� nem fogom l�tni.
* Nuits de Chine; Voici mon coeur.
64
Ap�m m�snap, miel�tt vonatra sz�lltunk volna, megvette.
Ezen a napon tudtam meg, hogy szeret.
A maga m�dj�n.
Csak k�tszer cs�kolt meg �letemben.
El�sz�r Le Havre-ban. Kilenc�ves voltam akkor, �s egy kis
moziban "szerepeltem". Nagyon megf�ztam, berekedtem, magas
l�zam volt, eg�sz nap �gyban kellett maradnom. Ap�m m�r l�tta
el�re, hogy nem sz�m�that r�m, amikor estefel� bejelentettem,
hogy ak�r beteg vagyok, ak�r nem, elmegyek az el�ad�sra. Erre
azt mondta, hogy ez k�sz �r�lts�g, �s nem akarja, hogy a hal�-
lom az � lelkiismeret�n sz�radjon. Azt�n hosszasan vitatkoztunk,
�s az elt�k�lts�gem v�g�l is meggy�zte. Volt egy d�nt� �rvem: a
bev�tel. Amikor az ember igaz�n sz�ks�gben van, egy kis p�nz,
b�rmilyen csek�ly legyen is, meg�ri az er�fesz�t�st. �gy h�t �ne-
keltem, �s a sz�npadr�l lel�pve, a papa k�t nagy puszit nyomott az
arcomra, ami megh�kkentett �s elragadtatott. Ap�m soha nem
volt b�szk�bb a l�ny�ra.
A m�sodik eset n�h�ny �vvel k�s�bb t�rt�nt. H�napok �ta ha-
ragban voltunk. Szabads�gra szomjazva, �n is "�lni akartam az
�letemet", �ppen �gy, mint aty�m, �s v�g�l is Tenonban k�t�ttem
ki, ahol vil�gra hoztam Marcelle-t, a kisl�nyomat. Az els� l�to-
gat�m a papa volt. Megtudta, hogy nagyapa lett, ez meghatotta,
�s a kismama �gy�hoz sietett, elfelejtve minden s�relm�t. K�t
percig csak �llt, meg sem tudott sz�lalni, �s amikor megcs�kolt, a
szeme k�nnyel volt tele. M�snap, az �ppen soron lev� "mostoha-
any�m" babakelengy�t hozott. Nem valami dr�ga holmit, az
igaz, de m�giscsak babakelengye volt.
Azt �rtam "�ppen soron lev�", �s ez a megjel�l�s nem felesle-
ges. Ap�m csinos ember volt, �s el�gg� csapod�r - vagy ha �gy
65
tetszik, rettent� nagy szoknyavad�sz -, �s soha nem tudott so-
k�ig egyed�l maradni. Megt�rt�nt, hogy megk�rdezt�k t�le:
- H�t ennek a kicsi l�nynak nincs anyja?
Mindig �gy felelt r�:
- Ink�bb t�ls�gosan is sok van neki!
Val�ban t�bb "mostohaany�m" volt, egyik hosszabb, m�sik
r�videbb ideig, egyesek kedvesek, m�sok kev�sb� azok, de az�rt
mindegyiket ki lehetett b�rni. Egyik�k sem b�ntott, papa nem is
t�rte volna.
Papa soha nem ment bele abba, hogy elszakadjak t�le, m�g
akkor sem, ha erre nagyon kedvez� aj�nlatokat tettek neki.
Igaz�n gyakran j�ttek emberek, akik sz�vesen t�r�dtek volna a
nevel�semmel, �s meghozt�k volna a sz�ks�ges �ldozatokat j�-
v�m �s m�v�szi p�ly�m �rdek�ben. Mindig hagyta, hogy elmond-
j�k, amit akarnak, azt�n elk�ldte �ket, t�bb� vagy kev�sb� udva-
riasan, ahogy �ppen alakult. Sensban egy "nagyon rendes" h�zas-
p�r csod�latos aj�nlatot tett: ezer frank k�szp�nzben, ami akkor
�ri�si summa volt. A legkisebb t�tov�z�s n�lk�l visszautas�totta.
- Ha annyira akarnak gyereket - mondta egyszer�en -,
mi�rt nem csin�lnak maguknak? Igaz�n nincs sz�ks�g hossz� el�-
tanulm�nyokra!
Egyik nap, a Saint-Martin negyed valamelyik k�v�h�z�ban -
azt hiszem Batifoln�l, ahol a variet�m�v�szek �ssze szoktak gy�lni
vacsora el�tt -, egy h�lgy mag�hoz h�vott, hogy cs�koljam meg.
- A papa - v�laszoltam - nem engedi, hogy megcs�koljak
olyanokat, akiket nem ismerek.
Ap�m a pultn�l �llt.
- Most megteheted - mondta egy f�lmosoly k�s�ret�ben. -
� a mam�d.
�s hozz�tette:
66
- Az igazi!
A papa �s a mama, akik �let�kben olyan kev�s id�t t�lt�ttek
egy�tt, most a P�re-Lachaise temet�ben egym�s mellett nyug-
szanak.
Gyakran megyek im�dkozni a s�rjukhoz, �s mindig nagy gyen-
g�ds�ggel gondolok r�juk.
�s k�nnyek sz�knek a szemembe, amikor szeg�ny papa utols�
perceire gondolok. L�tom �t, amint lesov�nyodott arc�t fel�m
ford�tja, �s �, aki mindig gondtalans�gban �lt, mintha a holnap
nem is l�tezne, valami, m�r nem e vil�gi hangon �gy sz�l:
- Vegy�l f�ldet, Edith!. . . Egy j� tany�val az ember nyugodt
lehet, nem d�glik bele a nyomor�s�gba.

K�t karod ha �t�lel,

Az �n karom felel,
S m�r r�zsasz�n az �let,
�s az egyszer� szavak,
Szerelmes kis szavak
Mint �sszehangz� �nek.
�des �rz�s j�r ma �t,
Ez t�n a boldogs�g,
S azt is tudom, mit �r...
A. r�zsasz�n� �let
(La vie en rose)
Sanzont �nekelni a vil�g legszebb mesters�ge. Nem hiszem, hogy
l�tezne nagyobb, teljesebb �r�m, mint a m�v�sz�, aki �rzi, hogy
n�h�ny refr�nnel saj�t gazdags�g�b�l ad �t valamit a hallgat�i-
nak.
Amikor arr�l k�rdeznek, mit kell tenni, hogy valaki sikeres san-
zon�nekes legyen, azt v�laszolom (�s egy�ltal�n nem gondolom,
hogy eredeti, amit mondok): "Dolgozni, dolgozni �s megint csak
dolgozni".
De ez az�rt nem el�g, ez is t�ls�gosan egyszer� lenne. El
kell hogy sz�nja mag�t az ember: �nmaga lesz, csakis �nmaga. Ez
nem azt jelenti, hogy m�sokr�l nem kell tudom�st venni. Ellen-
kez�leg, el kell menni megn�zni �ket, �s tanulni kell a leck�b�l,
amit esetleg �k adhatnak. Nincs olyan m�sor, amely ne tan�thatna
valamire, ha m�sra nem, h�t arra, hogy mit nem kell csi-
n�lni.
A nagy k�s�rt�snek ellen�llni nem mindig k�nny�, de a sikert
nem szabad �gy kier�szakolni, hogy az ember �szik az �rral, �s
engedm�nyeket tesz a k�z�ns�gnek. Vigy�zat, ez vesz�lyes! Azt
m�g tudjuk, hol kezd�dnek az engedm�nyek, de hogy hov� ve-
zetnek, azt m�r nem. �n nagyon igyekszem egy fikarcnyit sem
engedni. A legjobbat ny�jtom, eg�sz lelkem, eg�sz sz�vem bele-
adom a sanzonjaimba, minden akaratommal azon vagyok, hogy
emberi kapcsolatot teremtsek a n�z�t�rrel, k�z�ss�get tal�ljak a
hallgat�immal, de sohasem voln�k hajland� megnyer�s�k �rdek�-
ben olyan fort�lyokhoz folyamodni, amelyek a saj�t szememben
- �s k�s�bb majd az �v�k�ben is - lealacsony�tan�nak. Az em-
berek vagy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, vagy nem, de
nem szeretem a cinkos kacsint�sokat, a "fog�sokat", amikkel
csak k�tes �rt�k� tapsokat lehet szerezni.
Az effajta hajthatatlans�g mindig kifizet�dik. A Bobin�ban,

71
amikor Henri Contet �s Marguerite Monnot dal�t, az Esk�v�t*
�nekeltem, fintorogtak. Nem hagytam magam. Az Esk�v�t m�-
soromon tartottam, �s v�g�l is sikerre vittem. M�s m�veket is
tudn�k id�zni, amelyeknek els� alkalommal nem tal�ltam el a
hangj�t, de mert nem mondtam le r�luk - �s term�szetesen, mert
sz�pek voltak -, a v�g�n n�pszer�ek lettek. El�g neh�z eset
vagyok a sanzonjaim kiv�laszt�s�ban. Ami nem tetszik, k�rlel-
hetetlen�l visszautas�tom, de amiben "hiszek", azt k�r�mszakad-
t�ig v�dem, �s minden�tt �nekelem. Mert nincs k�tf�le reperto�-
rom, egy a sz�npadnak �s egy a r�di�nak. Szerintem egy sanzon
vagy j� �nmag�ban, vagy nem az. �s ha �rt�kes, akkor minde-
n�tt az.
Sz�vegeket hoznak rak�sra. Kit�n�eket �s f�rtelmeseket egy-
ar�nt. �gyetlen kupl�kat, amiknek nem tudt�k kihaszn�lni az
alap�tlet�t, meg t�ls�gosan is �gyeseket, amik sokszor csak az
�n r�gi refr�njeimnek a lekoppint�sai. (Legal�bb h�sz v�ltozat�t
aj�nlott�k p�ld�ul Az �n l�gi�somnak meg A harmonikusnak**'.)
Mindk�t fajt�t visszautas�tom, �s igyekszem csak az eredeti m�-
veket megtartani, amelyek �szint�k �s "van benn�k valami".
Nem sz�ks�ges, hogy felt�tlen�l egy meghat�rozott "m�fajhoz"
tartozzanak. Egy sanzonm�sornak v�ltozatosnak kell lennie.
Term�szetesen ma m�r nem adn�m el� Marc Hely �s Paul Maye
A szab�l az szabdl*** c�m� sz�m�t, ezt a mulats�gos dalt, amit
m�g akkor �nekeltem, amikor az ABC-ben el�sz�r l�ptem fel.
Amikor m�sorom alapt�nus�t kialak�tom, az egys�g megterem-
t�se mellett arra is t�rekszem, hogy v�ltozatoss� tegyem. Azt
hiszem, mindenki egyet�rt velem abban, hogy hossz� az �t a
* Mariage.
** L'Accord�oniste.
*** Corr�que et r�guyer.
72
Jezabelt�l a R�zsasz�n� �letig, a Motorost�l a V�gre itt a tavaszig,
�s Az utca m�sik oldal�t�l a Monsieur Saint-Pierre-ig*.
A sanzon sz�vege �rdekel els�sorban. Sohasem tudtam meg�r-
teni Th�r�s�nak, a sz�zadv�g kit�n� �nekesn�j�nek h�res mond�-
s�t, �gy sz�lt a sz�veg�r�khoz: "Ak�rmit �rhattok! Hiszen, ha
ti vinn�tek szellemet a kupl�kba, mi maradna nekem?" Furcsa
okoskod�s. Egy sanzont el�adni azt jelenti, hogy �letre kelt�nk
egy figur�t. Hogyan lehet ezt megval�s�tani akkor, ha a vers k�-
z�pszer�, m�g ha j� is a zene?
De az�rt ne gondolj�k azt, hogy a zen�t m�sodrend�nek tar-
tom!
Egy sanzon a zen�je n�lk�l nagyon sz�p k�ltem�ny marad-
hat, de nem nyer semmit ezzel a v�ltoz�ssal. S�t, egy j�l siker�lt
sanzon zen�je �s sz�vege olyan egys�g, amit nem lehet vesztes�g
n�lk�l megbontani. Raymond Asso n�h�ny �vvel ezel�tt a kaba-
r�ban elmondta a sanzonjait. �s b�r a sz�veg mindig kit�n� �s
k�lt�i volt, b�r verset mindenki m�sn�l jobban ad el�, a sanzonok
m�gsem v�ltott�k ki ugyanazt a hat�st, hi�nyzott bel�l�k a zene.
A zene, amely - Raymond Asso szavait id�zve - "megte-
remti a k�ltem�ny igazi atmoszf�r�j�t, a n�lk�l�zhetetlen hangu-
lat�t".
: �s hogy is besz�lhetn�k a zen�r�l �gy, hogy ne fejezzem ki h�-
dolatomat az ir�nt, aki sz�momra a zene �l� �s sug�rz� megteste-
s�l�se? Marguerite Monnot ir�nt, aki a legjobb bar�tn�m, �s az a
n�, akit a vil�gon a legink�bb b�mulok.
* L'Homme � la moto, Enfin le printemps!; L'autre c�t� de la rue;
Monsieur Saint-Pierre.
73
Marguerite Monnot nagyon sz�p, nagyon finom �s kultur�lt,
egyetlen hib�ja van csak, az, hogy nem t�r�dik a n�pszer�s�g�-
vel, �s annyira �nzetlen, hogy jutalm�ul az ember a legsz�veseb-
ben valamif�le b�r�s�gi d�nt�st hozatna, amely eltiltan� saj�t
�gyeinek int�z�s�t�l, �s helyette azzal valaki m�s t�r�dne.
H�rom �s f�l �ves kor�ban m�r Mozartot j�tszott nyilv�nosan
egy hangversenyteremben, ahol els� fell�pti d�ja egy kis pl�ss cica
volt. Klasszikus zen�n nevelkedett mint Nadia Boulanger �s Cor-
tot tan�tv�nya, �s ragyog� el�ad�m�v�szi karrierr�l mondott le,
hogy sanzonszerz� legyen.
Legels� sanzonja, amit Tristan Bemard sz�veg�re kompon�lt,
egy kering� volt - bizony! -, az �, a sz�p szerelmes szavak*.
Claude Dauphin �s Alice Tissot d�dolt�k el egy filmben. De
Az idegen jelzi az igazi indul�s�t abban a m�fajban, amelyben
k�s�bb remekel, �s amelyre klasszikus felk�sz�lts�ge egy�ltal�n
nem k�sz�tette el�. Ez ut�n a mesteri kezdet ut�n, amely sz�momra
az ismerets�g�t hozta meg, j�tt Az �n l�gi�som, amit n�h�ny �ra
alatt �rt, �s ami h�ress� tette �t. Majd j�tt ut�na a t�bbi, mind az
�sszes: A l�gi� z�szl�ja, a Nem ismerem a v�g�t** - Ass�val; a
Kik�t�*** - Jean Mar�ze-zal: a Sz�v�gy, az �g bez�rt, a Kisem-
her**** - Henry Contet-vel; a Szeg�ny Jean n�t�ja***** - Ren�
Rouzaud-val, �s annyira b�szke vagyok r�, hogy �n is egy�ttm�-
k�dhettem Marguerite-tal, hogy k�ptelen vagyok kihagyni ebb�l
a felsorol�sb�l - amelyb�l pedig annyi c�m hi�nyzik! - azt a
n�h�ny sanzont, amit volt olyan kedves, hogy velem �rt meg. Ezek
* Ah! les jolis mots d'atnour.
** Je n'en connais pas la fin.
*** Escale.
**** Histoire de coeur: Le ciel est fenn�; Le petit homme.
***** La goualante de pauvre Jean.
74
a Kis Mari�, az �rd�g k�zel van hozz�m �s a Himnusz a szerelem-
hez*, amely oly nagy sikert aratott:
�sszed�lhet fenn a magas �g,
Leomolhat minden, ami �p,
Egy a fontos, hogy te szeress,
Minden m�s csak semmis�g.
Veled alszom, veled �bredek,
Testem l�ng, ha hozz�m �r kezed,
Nincsen fontos m�s a f�ld�n,
Mindent p�tol a te szerelmed.
A vil�gb�l kifutn�k,
Sz�ke hajat viseln�k,
Ha te t�lem ilyet k�rsz,
Tal�n g�ny t�rgya lenn�k,
De �n b�rmit megtenn�k,
B�rmit, amit t�lem k�rsz.
�r�k �letet �lsz �nvelem,
V�r re�nk a k�kl� v�gtelen,
Mert a sors egym�snak sz�nja,
Kiket �sszek�t a szerelem.
* La petit� Mari�; Le Diable est pr�s de moi; Hytnne � l'amour.
75
Marguerite Monnot dalait �neklik tal�n a legt�bbet a vil�gon.
Csak annyit mondhatok, hogy ez �gy igazs�gos.
Voltam olyan szerencs�s, hogy sok gy�ny�r� dalt �n adhattam
el� els�nek. Sokat viszont csak szerettem volna, de nagy b�na-
tomra soha nem �nekelhettem el.
Ilyen p�ld�ul Louis Aubert Rossz im�ds�ga*. Valah�nyszor csak
hallottam ezt a rendk�v�li sanzont Dami�t�l, aki �gy "�t�lte",
azzal a teljes dr�mai intenzit�ssal, ami el�ad�sm�dj�t jellemzi,
mindig megrend�tett. Felkavartan tapsoltam, �s elragadtat�som-
ban hangosan ujjongtam is. �s egy kicsit neh�z sz�vvel mentem
haza. �n is szerettem volna el�nekelni a Rossz im�ds�got. De h�t
Damia ut�n?
Besz�ltem m�r arr�l, hogy milyen nagyra becs�l�m Mari� Dubas
tehets�g�t. Nem is egyszer a s�r�sig meghat�dtam a Charlutte
im�j�t hallva. Ez a dal egy sz�nalomra m�lt� utcal�nyr�l sz�l,
aki kar�csony est�j�n hidegt�l megdermedve, korg� gyomorral
arra k�ri a Szent Sz�zet, hogy vegye el t�le �let�t. Megtanultam
Rictus sz�veg�t, amely annyira tel�tett, olyan k�lt�i �s olyan em-
beri. Soha nem fogom elmondani. Vannak dolgok, amikkel Mari�
Dubas ut�n az ember meg sem pr�b�lkozik.
A Mini kis ver�b. . .** c�m� dalt viszont el�nekeltem. Van egy
ments�gem: tizen�t �ves voltam, �s nem ismertem m�g Fr�hel ne-
v�t, akivel azut�n k�s�bb Lepl�e-n�l megismerkedtem. Fr�hel tar-
totta m�sor�n ezt a sanzont. Azon az est�n, amikor t�le hallottam,
elsz�gyelltem magam..., �s meg�rtettem, hogy m�g tanulnom
kell, m�ghozz� nagyon sokat, miel�tt "m�v�sznek" tartan�m
magam.
* La mauvaise pri�re.
** Comme un moineau.
76
M�s sanzonok is eszembe jutnak, olyanok, amiket �n szerettem
volna el�adni els�nek. A Dalolok* Charles Trenet-t�l, az Els�
l�p�sek** Yves Montand egyik nagy sikere, a GuaJeloupe-szi-
get***, ami szint�n Mari� Dubas nev�vel fon�dott �ssze, �s
Miss Otis sajn�lja****, amit olyan sz�pen �nekelt el Jean Sab-
lon. ..
�s azut�n... A r�zsasz�n� �let 1
Ez is j� kis hist�ria.
Mert ennek a sanzonnak, amit nem �n adtam el� els�nek, �n
�rtam a sz�veg�t �s a zen�j�t is.
1945-ben t�rt�nt. Ekkor m�r t�bb szerzem�nyem volt, egyik-
hez p�ld�ul, az �nnepnaphoz*****, Marguerite Monnot �rt k�-
s�retet, de m�g nem voltam tagja a S.A.C.E.M.-nek******.
�s most z�r�jelben el kell mondanom valamit, mert el tudom
k�pzelni, hogy sok j�akar�m szem�ld�k�t �sszer�ncolva olvassa
e sorokat. Szinte hallom, amint mondj�k: "Na, n�zd csak, m�r
nem is eml�kszik r�, hogy megbukott az S.A.C.E.M.-
ben."
Nos, hogy elv�gjam ezt a lehet�s�get, ink�bb t�redelmesen
bevallom: megbuktam a felv�teli vizsg�n. Mondhatn�m, hogy
rossz eg�szs�gi �llapotban voltam, de mi�rt keresn�k ments�ge-
ket? Nyolc h�nappal k�s�bb felvettek, �s v�gk�pp megvigaszta-
l�dtam azon a napon, amikor Marguerite Monnot elmes�lte, hogy
* Je chante.
** Les premiere pas.
*** la Guadeloupe.
**** Miss Otis regrette.
***** Jour de f�te.
****** La Soci�i� des Auteurs, Compositeurs et Editeursde Musique-�r�k,
Zeneszerz�k �s L jnem�kiad�k Sz�vets�ge.
77
�t is "elh�zt�k" ugyanezen a vizsg�n. Mint j� n�h�ny �vvel el�tte
Christine-t, a Phi-Phi zeneszerz�j�t is.
Most pedig visszat�rek a R�zsasz�n� �lethez. Sz�val: 1945-ben,
egy sz�p m�jusi d�lut�n Marianne Michel bar�tn�mmel egy �veg
port�i mellett �lt�nk egy kabar�ban a Champs-Elys�es-n. Bar�t-
n�m Marseille-b�l j�tt, �s nagyon biztat� p�rizsi bemutatkoz�s
ut�n olyan sanzont keresett, amely befuttatn� �t.
- Mi�rt nem csin�lsz nekem te egyet? - k�rdezte t�lem.
A R�zsasz�n� �let zen�je m�r k�szen volt. Eld�doltam, �s mert
tetszett neki a mot�vum, megk�rt, hogy fejezzem is be. M�g nem
volt akkor se sz�vege, se c�me.
- Rendben! - v�gtam r�. - Most r�gt�n megcsin�lom.
Fogtam a tollam, �s a pap�rabroszra odafirkantottam a k�t
els� sort:
K�t karod ha �t�lel,
M�r r�zsasz�n� minden...
Marianne grimaszt v�gott:
- J�nak tal�lod azt, hogy "minden"? Mi lenne, ha azt �rn�nk,
hogy "az �let"?
- J� �tlet!... �s a c�me pedig az lesz, hogy A r�zsasz�n� �let...
A c�m a te szerzem�nyed!
�s m�r jav�tottam is a sz�veget:
K�t karod ha �t�lel,
M�r r�zsasz�n az �let...
A sanzon k�sz is volt, csak tal�lnom kellett valakit, aki a nev�t
adja, mert �n nem vihettem a S.A.C.E.M.-be. Megmutatom
Marguerite Monnot-nak. Elk�pedve n�z r�m:
78
- Csak nem fogsz el�nekelni egy ilyen s�letlens�get?
- S�t, arra gondoltam, hogy te adod majd a neved hozz�.
- Na nem... a gondolat egy�ltal�ban nem lelkes�t!
Nem er�szakoskodom tov�bb. Fogom a sanzonom, �s m�s ze-
neszerz�kh�z megyek. �k is kit�rnek az aj�nlat el�l, �s egy olyanra
is akadok, aki ezt mondja:
-A bolondj�t j�ratod velem? H�rom �v alatt t�z sanzont utas�-
tott�l vissza t�lem, �s most azt akarod, hogy elv�llaljam egy
olyan sz�m szerz�s�g�t, amit r�ad�sul nem is te fogsz �nekelni, �s
ami �ppen ez�rt k�sz buk�s? Ez az�rt egy kicsit sok!
A teljes k�ts�gbees�s sz�l�n �lltam, amikor Louiguy - aki
k�s�bb a Brav� a hoh�cnak* c�m� dalt �rta nekem - beleegyezett,
hogy a nev�t adja, pedig m�r azt gondoltam, hogy soha nem szer-
zem meg. Nem hiszem, hogy valaha is megb�nta volna.
Marianne Michel adta el� els�nek, �s a sanzon vil�gsiker lett.
Tucatnyi nyelvre leford�tott�k, t�bbek k�z�tt jap�nra is, sokszor
felvett�k lemezre olyan m�v�szekkel, mint Bing Crosby, Louis
Armstrong, �s az eladott lemezek p�ld�nysz�ma az eg�szen hihetet-
len 3 milli�ig emelkedett. A sanzon �pp�gy n�pszer� lett az USA-
ban, mint n�lunk. NewYork-i vend�gszerepl�semkor mindig k�r-
t�k t�lem, az utc�kon d�dolj �k, �s aBroad way-n van egy nigh t-club,
amit �gy neveznek: La vie en rose, val�sz�n�leg a vil�gon a egyetlen
ilyen int�zm�ny, amely egy francia sanzon c�m�t viseli a nev�ben.
�n k�t �vvel Marianne Michel ut�n �nekeltem el. Boldog va-
gyok, hogy ezt a sanzont az � sz�m�ra �rtam, boldog, hogy �r�-
met szereztem vele neki.
De egy kicsit mindig sajn�lni fogom, hogy nem �n �nekelhet-
tem el el�sz�r.
* Brav� pour le clown.
7
Mostan�ban itt-ott halkan
Hangzik egy dal, nem csodam�,
A zen�je egyhang� dallam,
S a vers is roppant egyszer�.
Ez nem m�s, mint egy utcadal,
A szerz�jet nem ismerem,
De halhatatlan lesz hamar,
Itt sz�l �s t�ncol szivemen. ..
Egy utcadal
(Une chanson des rues)
Sok �ven kereszt�l m�st sem �nekeltem, csak amit Raymond
Asso �rt sz�momra. Refr�njei azon nyomban n�pszer�v� v�ltak, �s
�r�mmel mondhatom, hogy az id� sem fog rajtuk. El�g lenne
annyi, hogy egy szt�r holnap el�szedjen egyet, �s m�snap m�r eg�sz
Franciaorsz�g ism�t d�doln�. Ilyenek p�ld�ul t�bbek k�z�tt a
Nem ismerem a v�g�t, a Szeg�ny n�ger nagy �tja, a Sz�vem �t v�-
lasztja*, a Browning �s a P�rizs - F�ldk�zi-tenger, amely - �pp-
�gy, mint Az �n l�gi�som - egy r�gi eml�kb�l sz�letett. Egyszer
egy �jszaka, D�l-Franciaorsz�gban utazgatva, elszund�tottam a
vonaton, fejemet egy csinos fi� v�ll�ra hajtottam, akit csak a v�-
letlen tett �tit�rsamm�. Arca gyeng�den az eny�mhez �rt, �s nem
toltam �t el magamt�l.
�jjel vonat viszi a% embert,
M�g�tte r�gen-holt szerelmek,
S a sz�v �res , mint unt besz�d. . .
Ekkor keze besz�lt kezemmel,
�s f�ltem, elj�n majd a reggel,
Mert egy�tt j� volt a s�t�t.
Marseille-ben k�t �r v�rt r� a Saint-Charles p�lyaudvar peron-
j�n, k�t rend�r. A fi� t�l k�s�n vette �szre �ket, �gy nem tudott el-
t�nni. Megbilincselt csukl�val l�ttam �t utolj�ra, majd elveszett a
szemem el�l a kij�rat fel� �raml� t�megben. Soha t�bb� nem hal-
lottam fel�le, �s val�sz�n�, hogy mint a "l�gi�s", � sem gyan�totta,
hogy Raymond Ass�t egyik legszebb sanzonj�ra ihlette.
* Je n'en connais pas la fin; Le Grand Voyage du pauvre n�gre; C'est lui
que mon coeur a choisi.
83
Amikor a h�bor� elszak�tott Raymond Ass�t�l, m�s sz�veg-
�r�k ut�n kellett n�znem. Asso helyett m�st tal�lni nem k�nny�
dolog. Mert b�r minden �vben ezr�vel sz�letnek a sanzonok, a j�
szerz�, mint m�r eml�tettem, el�g ritka mad�r. A kedves B�ranger
m�r el�ttem meg�llap�totta ezt, �gy �rv�n: "Nem az�rt, hogy el-
t�lozzam szer�ny �rdemem - ugyancsak j� szeme lesz annak, aki
engem ebb�l a m�fajb�l f�lfedez -, de h�t mindig t�bb volt a
j� dr�ma�r�, mint az, aki dalaival �remekelt�". Ez az igazs�g ma
is �rv�nyes, �pp�gy, mint a m�lt sz�zadban, az �gy ismeret�ben
b�tran kijelenthetem.
V�g�l is a szerencse sietett seg�ts�gemre, ebben az annyi
csal�d�st okoz� szerz� ut�ni hajsz�ban.
�gy t�rt�nt, hogy nem kellett Michel Emer keres�s�re indulnom.
� maga j�tt el hozz�m, m�ghozz� el�g �rdekes k�r�lm�nyek k�-
z�tt, meg�ri, hogy felid�zzem.
A h�bor� el�tt akadtam �ssze vele a Radio-Cit� folyos�in,
�s nagyon szimpatikusnak tal�ltam; szeme �rtelmet sug�rzott a
hatalmas szem�veg m�g�tt, mosolya vak�t� feh�r fogsort muta-
tott, szipork�z�an szellemesen t�rsalgott, s r�ad�sul udvarias is
volt, ami, valljuk be �szint�n, ritka dolog a r�di�- �s filmst�di�k
berkeiben. Tudtam r�la, hogy tehets�ges. De nekem Michel Emer
a vir�gokat jelentette, a k�k eget, a kis mad�rk�kat, egy mai divat
szerinti Delmet-t, aki ugyan nagyon csinos dolgokat �r, de azok
sz�momra sz�ba sem j�hetnek.^
K�t nappal el�bb jelentett�k be a h�bor� kit�r�s�t. Otthon
voltam �ppen a Marceau sug�r�ton, amikor hallom, hogy Michel
Emer van az el�szob�ban, egy sanzont hozott, szeretn� megmu-
tatni. Ki�zentem, hogy pr�b�ra kell mennem, nem tudom fo-
gadni el�tte. De � makacskodott, �s megtudtam, hogy be kell
84
vonulnia, s m�r �jf�lkor a Gare de l'Esten kell lennie. Nem hagy-
hatom h�t elmenni an�lk�l, hogy meghallgatn�m. Elhat�roztam*
hogy r�sz�nok egy kis id�t. Amikor bel�pett, figyelmeztet-
tem:
- T�z percem van sz�modra, Emer tizedes!
- M�g annyi sem kell!
Erre a zongor�hoz �lt, �s elj�tszotta A harmonikust:
Az utcal�ny a sarkon
Sz�p, mint egy kirakat.
Van vend�g t�len-ny�ron,
Ki harisnyap�nzt ad.
Ha munk�j�nak v�ge,
A saj�t �tj�n j�r.
Hol �lmodozhat v�gre:
Egy k�ltelki kis l�r.
Az embere egy m�v�sz,
Egy vid�m kis leg�ny,
Ki harmonik�n h�v�sz,
�s csak n�ki zen�l. . .
Remek zongorista, de rosszul �nekel. Visszafojtott l�legzettel
hallgattam. M�g bele sem kezdett a m�sodik versszakba, amikor
m�r d�nt�ttem: ezt a sanzont, amit meg sem akartam hallgatni,
�n fogom els�nek �nekelni!
� csak hallgatja ezt
Soha t�ncba nem kezd,
Csak r� figyel, nem n�z senki ut�n,
Szeme szerelmesen
Lesi, a hangszeren
Milyen dallam k�l ujjai nyom�n.
�gy hat a zene r�,
K�szik b�re al�,
Ett�l dalolna, mint ki meghomolt. . .
Eg�sz l�nye csak v�r,
Szinte szive meg�ll,
Mint kit a zene m�morba sodort.
Az utcal�ny a sarkon
Most nagyon szomor�,
Mert harcba ment egy napon
A muzsikus fi�.
A harcb�l hogyha megt�r,
�v�k lesz egy kis b�r;
� lesz a kasszat�nd�r,
S a fi� a kir�ly.
De j� les% majd az �let,
Oly sok sz�pet k�n�l,
A fi�, s ez a l�nyeg,
Csak n�ki muzsik�l...
86
�s a k�pzelete
Hallja: sz�l a zene,
Itt a fi�ja, s ett�l lett vid�m,
Szeme szerelmesen
Lesi, a hangszeren
Milyen dallam k�l ujjai nyom�n.
� hat a zene r�,
K�szik h�re al�,
Ett�l zokogna, mint ki meghomolt.
Eg�sz l�nye csak v�r,
Szinte sz�ve meg�ll.
Mint kit a zene m�morba sodort.
Az utcal�ny a sarkon
Oly egyed�l maradt.
A l�nyok h�zz�k folyton,
S nem j�nnek f�rfiak.
M�r semmihez sincs kedve,
� vissza sosem t�r;
A sz�p �lmoknak v�ge,
Az �let mit sem �r.
De vonszolja a l�ba
Hol �ll a r�gi h�z,
Hol m�s j�tszik a b�rban,
Egy m�s harmonik�s...
� csak hallgatja ezt
87
� csak figyeli ezt...
Csukva tartja szem�t
Hallja ezt a zen�t---------------
�gy hat a zene r�,
K�szik b�re al�,
Ett�l ord�tna, mint ki megbomolt. . .
De hogy feledje ezt,
L�ba t�ncolni kezd,
Sz�d�lt muzsika ritmus�n forog.
�s m�g ezut�n, a harmadik refr�n utols� sorai ut�n j�tt az a
rendk�v�l szerencs�s "trouvaille", a "zseni�lis fog�s", amikor egy
pillanatig m�g folytat�dik a zene, majd a l�ny, a szeg�ny l�ny,
elcsig�zva, teljesen kimer�lt�n, k�ptelen�l arra, hogy tov�bb
folytassa, felki�lt:
El�g! El�g!
Hagyj�tok abba a zen�t I
Michel meg sem k�rdezhette t�lem, hogy mi a v�lem�nyem,
egyszer�en csak ennyit mondtam:
- M�g egyszer!
Elj�tszotta nekem A harmonik�st m�sodszor �s harmadszor is.
�s folytatta. D�lut�n kett�kor j�tt, �s csak reggel �tkor enged-
tem el. Tudtam m�r a sanzont, �s elhat�roztam, hogy m�g aznap
este el�adom a Bobin�ban, ahol akkor l�ptem fel el�sz�r. Michel
velem j�tt a pr�b�ra, r�szt vett a premieren is.. . �s az egys�g�t
h�rom nap k�s�ssel �rte utol.
88
K�zel j�rt a hadbir�s�ghoz, de boldog volt - annak ellen�re*
hogy a k�z�ns�g bizonyos tart�zkod�ssal fogadta A harmonik�st-
A n�z� a v�g�n tan�cstalanul azon t�prengett, hogy vajon a dal-
nak val�ban v�ge van-e vagy sem.
De a k�s�bbiekben A harmonik�s f�nyes k�rp�tl�st kapott.
Michel Emer-nek, a sz�veg�r�nak �s a komponist�nak, megvan
az a ritka adotts�ga - ritk�bb, mint az ember gondoln� -, hogy
olyan mel�di�kat tal�l, amelyek az els� hall�sra m�lyen bev�s�d-
nek az eml�kezetbe.
Besz�ltem m�r a sz�veg jelent�s�g�r�l. Viszont a sanzon ugyan-
ekkor "�ria" is, z�rt, kerek dallam. Eg�szen egyszer�en csak az,
"Ha a sanzon nem egyetlen z�rt dallam - �rja Jean Wiener, a
Grisbi szerz�je -, akkor nem is igaz�n sanzon". �s m�g hoz-
z�teszi, hogy a "dallam" nem m�s, mint "egy melodikus, egysze-
r�, szimmetrikus, logikus, folytonos �s felfoghat� kottasor, amit
szinte azon nyomban megjegyez az ember".
Michel Emer-b�l olyan term�szetesen �radnak a dallamok, mint
ahogy az almafa termi az alm�kat. Mer�szs�ge n�ha zavarba ejti
a k�z�ns�get, �gy hat r�, mint egy hirtelen �k�lcsap�s, de arra
m�g nem volt p�lda, hogy ne siker�lt volna elfogadtatni a dalait,
�n pedig teljes biztons�gban �rzem magam, amikor olyan sanzont
�nekelhetek, amit � �rt: p�ld�ul a Monsieur Lenoble, a T�virat, a
Mit tett�l, John? az Elkopott lemez* �s m�g annyi m�s sz�mot,
hogy ne feledjem ki Az utca m�sik oldal�r�l** c�m� dalt sem:
* T�l�gramme; Qu' as-tu fait, John?; Le disque us�.
** De l'autr' c�t� d' la rue.
89
Szereti az �letet, t�lont�l,
S �pp�gy a sz�p fi�kat is,
Sz�ve sokszorosan l�ngra gy�l,
S ez furcsa helyzet v�g�l is.
1941-ben ismertem meg Henri Contet-t a st�di�ban, amikor a
Montmarte-sur-Seine-t forgattam. �js�g�r� l�v�n, neki kellett rek-
l�mot csin�lnia a filmhez, �s a kantinban egyik nap elfecsegte,
hogy valamikor, t�z �vvel ezel�tt, � is "elk�vetett" n�h�ny sanzont.
- H�sz�ves voltam - tette hozz�, mintegy bocs�natk�r�s�l.
Egyik sanzonja, az �tkel�s* - amit Jacques Simonot zen�-
j�re �rt - nagyon megtetszett Lucienne Boyer-nak, aki fel is
vette a m�sor�ba, b�r er�s dr�mais�g�val el�t�tt megszokott st�-
lus�t�l. Rossz �tlet volt: a kritikusok - akik �ltal�ban nem �r�l-
nek neki, ha az ember elt�r bevett szok�sait�l, mert mindig min-
denkit beskatuly�znak - eml�keztett�k Lucienne-t arra, hogy a
"charme" volt a specialit�sa, �s hogy nem kellene st�lust v�ltoztat-
nia. Lucienne nem is er�ltette a dolgot tov�bb. Lemondott az �tke-
l�sr�l, Henri Contet pedig ki�br�ndulva lemondott a sanzonr�l.
�rt azonban verseket. Olvastam bel�l�k egyet-kett�t, �s fel-
lelkes�lve megk�rtem, hogy �rjon egy sanzont sz�momra. Kev�ssel
ezut�n kett�t is hozott: Barna fi�, sz�ke fi� �s a Szerelmi t�rt�net
volt** c�m� dalokat. Szimatom nem csalt meg. Henri Contet el�tt
ragyog� sz�veg�r�i karrier �llt.
Meg is csin�lta a karrierj�t, amely az�ta is csak tov�bb folyta-
t�dik. Sok sz�mot k�sz�nhetek neki, m�sorom legjobbjai k�z�
tartoznak. Melyek ezek? El�sz�r is A csavarg�***.
* Travers�e.
** Le Brun et le Blond; C'�tait une histoire d'amour.
*** Le Vagabond.
90
Ez egy csavarg�,
K�lseje megnyer�,
H�thorzongat�
Dalokat, ad el�.
Azt�n a Harmonikasz�, a Nincsen tavasz* - 25 perc alatt
�rta fogad�sb�l, �s nagy f�l�nnyel meg is nyerte -, a B�nyanb-
lan�s**, Monsieur Saint-Pierre, a Sz�v�gy, az Esk�v�, a Kisem-
ber, amely olyan csod�latos egyszer�s�ggel fejezi ki napjaink em-
ber�nek mag�ny�t, no �s, amit semmik�ppen sem szeretn�k ki-
hagyni, az a Brav� a boh�cnak:
Kir�lyi �r vagyok, k�rem,
Brav�, brav�!
Gy�gy�t� a nevet�sem,
Brav�, brav�!
Figyeld, hogy z�g az �ljen
A nagy produkci�n,
Feldobom feles�gem,
�on.
S �l fenn egy nagy goly�
Henri Contet, akit nagy k�lt�nek tartok - �s m�sok is osztj�k
a v�lem�nyemet -, tov�bbra is �r verseket. Mary Marquet t�bb-
sz�r is el�adott bel�l�k a szaval�estj�n. Ez j� aj�nl�lev�l. Sze-
retn�m, ha verseit k�tetbe gy�jtene �ssze bar�tai �r�m�re, �s
azoknak �r�mteli meglepet�s�re, akik m�g nem ismerik �t.
�s rem�lem, hogy nekem tov�bbra is �r majd sz�p sanzonokat.
Un air d'accord�on; Y a pas d' printemps.
: Coup de Grisou.
91

8
Olyan szemek
T�n nincsenek.
S ak�t keze..
�s reggelre
Elb�v�li'
Mosolyt ad 6
�s dalokat...
Olyan szemek...
(Il a des ynux...)

A Moulin Rouge-ban hallottam el�sz�r Yves Montand-t. K�t h�t-

re volt szerz�d�sem, �s a Blanche t�ri h�res music-hall igazgat�ja
megk�rt, hogy v�lasszam ki �n magam a m�v�szt, akit ki akarok
"futtatni" a "m�soromban", a sz�net el�tt fog majd fel-
l�pni.
Mindenekel�tt Roger Dann komikusra gondoltam, aki hol san-
zonokat adott el�, hol meg operettben l�pett fel. De nem �rt r�.
Akkor Yves Montand-t aj�nlott�k nekem. N�h�ny �vvel kor�b-
ban, Marseille-ben tal�lkoztam vele, abban az id�ben, amikor
m�g az az�ta elhunyt Emil� Audiffred ir�ny�totta els� l�p�seit a
szakm�ban, �s sokat hallottam r�la. Sokat szerepelt D�l-Francia-
orsz�gban, �s valah�nyszor fell�pett a marseille-i Alcazarban, a
a legr�gibb francia music-hallban - 1852-ben �p�tett�k -,
mindig valami nagy "kalamajk�t" csin�lt. P�rizsi deb�t�l�sa is
majdnem botr�nyba fulladt az ABC-ben, 1944-ben. F�lholtan a
l�mpal�zt�l, egy meglehet�sen excentrikus kock�s zak�ban l�pett
sz�nre. Az emeletr�l valaki viccel�dve k�zbeki�ltott: "Jampec!"
- �s az eg�sz n�z�t�r, zs�fol�sig t�ltve Dassary csod�i�ival,
nevet�sben t�rt ki, �s ezzel igencsak neh�zz� v�lt Montand dolga.
Darabos sz�vegmond�sa, marseille-i akcentusa, a n�gyszeres
hossz�s�g�ra ny�jtott �-k, p�ld�ul a sanzonjaiban gyakran is->
m�tl�d� "harmonika" sz�ban, v�g�l t�lzott gesztikul�l�sa bizony
csak rontott a helyzet�n, �gyhogy els� fell�p�se nem valami dia-
dalmasan v�gz�d�tt. Tudtam ezt, de azt is tudtam, hogy Montand
nagyon okos, �s tanult a kalandb�l: m�snap m�r a sz�nh�zi �lt�-
z�ben hagyta r�mes zak�j�t, �s ingujjban, nyitott ingnyakkal,
barna nadr�gban jelent meg, �s hat�rozottan sikere volt. B�zhatott
benne az ember. Ha egy m�v�sznek el�g ereje van ahhoz, hogy
legy�zze hib�it, ha t�ved�s�t l�tva, tud "ir�nyt v�ltoztatni",
fogadni lehet r�, hogy a siker hosszabb vagy r�videbb id� m�lva
95
bek�vetkezik. Montand nem azok k�z� tartozik, akik f�l�ton
megtorpannak.
Audiffred meger�s�tett abban, hogy az ABC-b�li szerepl�se
�ta tan�tv�nya hatalmas el�rehalad�st tett, elvben elfogadtam
teh�t Montand szerz�dtet�s�t, de az�rt kik�t�ttem, hogy v�gle-
gesen csak akkor d�nt�nk, ha m�r meghallgattam. Meg�llapod-
tunk a meghallgat�s napj�ban.
Yves az�ta m�r bevallotta nekem, hogy ig�nyemet akkor t�l-
zottnak tal�lta, �s nem titkolta az impressz�ri� el�tt, hogy csak
amolyan "nyavalyg�nak" tartott, mint minden realista �nekest,
azzal a s�lyosb�t� k�r�lm�nnyel, hogy r�ad�sul f�lelmetesen
"kellemetlenked� n�szem�lynek" is l�tott.
El�rkezett a meghallgat�s napja. Nagyj�b�l egyed�l voltam a
Moulin nagyterm�ben, megh�z�dva a f�lhom�lyban. Yves �ne-
kelt, �s az els� hangokkal megh�d�tott. Kirobban� energi�kkal
teli egy�nis�g, az er�, a szil�rds�g megtestes�t�je, hatalmas,besz�-
des, csod�latos k�z, meggy�t�rt�n sz�p arc, s�lyos hang, �s cso-
d�k csod�ja, szinte semmi marseille-i akcentus. Yves t�relmes gya-
korlatok sor�n szabadult meg t�le.
Nem hi�nyzott m�r semmi m�s, csak. . . sanzonok. �szint�n
sz�lva, lehetetlen sz�mai voltak! K�nny�, olykor k�z�ns�ges
cowboy-dalok, telve fant�zia sz�lte amerikaiass�ggal, ami hatott
ugyan a k�z�ns�gre - hiszen m�g k�zel volt a felszabadul�s-, de
engem ez bosszantott a legink�bb. Yves Montand t�bbet �rt
enn�l.
A negyedik dal ut�n fel�lltam, �s a sz�npadhoz mentem. El�-
rej�tt, eg�szen a reflektorokig. M�g most is l�tom magam, amint
ott �llok el�tte, eg�szen kicsik�n, szinte leg�zol a nagy fi� hosz-
sz� �rny�ka, az arcom fel�je emelem, �s k�r�lbel�l a bok�j�ig
�rek.
96
Mondtam, hogy szenz�ci�s volt, �s hogy eg�sz nyugodtan
nagyszer� karriert lehet neki j�solni. Majd ezut�n felkapaszkod-
tam a sz�npadra, �s hozz�tettem a legfontosabbat: felt�tlen�l
m�sort kell v�ltoztatnia, sz�nvonalas m�veket kell el�adnia, olyan
sanzonokat, amelyek val�ban azok; amelyek lehet�v� teszik
sz�m�ra, hogy alakokat keltsen �letre, hogy valamit kifejez-
zen,
Egy kicsit csod�lkozva r�m n�zett, k�ts�gtelen�l azzal a h�ts�
gondolattal, hogy olyasvalamivel foglalkozom, ami egy�ltal�ban
nem r�m tartozik, majd, minden meggy�z�d�s n�lk�l, igent mon-
dott. Csak az�rt adott igazat nekem, most m�r j�l tudom, hogy
eleget tegyen k�v�ns�gomnak, �s hogy b�k�n hagyjam. Val�sz�-
n�leg nem akart ellenkezni a m�sor szt�rj�val, de hogy mit tan�-
csolok neki, az m�r nem �rdekelte.
K�rdeztem, hogy hallott-e m�r engem �nekelni. Tagad� v�la-
sz�ra �gy sz�ltam:
- Nos, j�l van, akkor most �n k�vetkezem. Haszn�lja ki az
alkalmat.
Le�lt a n�z�t�rre, k�r�lbel�l oda, ahol �n �ltem el�bb, �n pe-
dig v�gigpr�b�ltam a m�soromat.
A v�g�n felugrott a sz�npadra, odaj�tt hozz�m, dics�retekkel
�rasztott el, amiket nem akarok most id�zni, majd eg�sz egysze-
r�en �gy sz�lt:
- Ami pedig a m�soromat illeti, igaza van. Megfogadom a
tan�cs�t. Csakhogy ez nagyon neh�z lesz.
Yves Montand ma a legjobb sanzon�nekesek egyike. Fokozato-
san, de m�gis nagyon gyorsan megszabadult a m�fajt�l, amely-
nek m�r-m�r rabja lett. Jean Guigo �s Henri Contet azok, akik-
nek els� olyan siker�t k�sz�nheti, amelyre m�r joggal b�szke le-
97
het, a Battlingjoe-t*, a Lunaparkot �s a Cs�kos mell�nyt**. Feled-
hetetlen alakokat form�lt meg: a Battling Joe szerencs�tlen meg-
vakult bokszol�j�t, aki
M�r csak elfelejtett n�v,
Szeg�ny �rnyk�p g�rnyedt v�llal,
Feh�r botra hajl� h�ttal...
A Csik�s mell�ny sz�llodatulajdonos�t, aki v�g�l is a g�lya-
rabs�gban v�gzi. Majd j�tt ut�na a t�bbi, megsz�ml�lhatatlanul
sok dal, �s nem is lehet id�zni mindent, amit � adott el� el�sz�r,
�s ami er�s egy�nis�g�vel fon�dott �ssze.
Yves Montand megnyerte a csat�t.
B�tors�ggal �s akarattal nyerte meg. Mert ha egyik napr�l a
m�sikra meg is v�ltoztatta a m�sor�t, hossz� ideig kellett m�g
harcolnia, hogy elfogadtassa ezt az �j Yves Montand-t. �j b�rbe
b�jt, de a k�z�ns�g megszokta, hogy egy bizonyos megvil�g�t�s-
ban l�ssa �t, �s a n�z� �pp�gy, mint a kritikus, nem szereti, ha
megzavarj�k a szok�saiban. Lyonban, Marseille-ban ugyanazok a
n�z�k, akik annak idej�n vadul �jr�ztak, most meglehet�sen tar-
t�zkod�an viselkedtek. Kier�szakolhatta volna a sikert, ha ism�t
azokat a k�nny� dalokat f�jja, amiket v�rtak t�le. De � nem ment
ebbe bele. T�lhaladt m�r rajtuk, �s nem fog visszafel� l�pni
egyet sem, b�rmilyen nagy legyen is a k�s�rt�s. Az �j sz�mai j�k
voltak, tudta ezt, �s nem akart lemondani r�luk.
N�ha val�s�gos csata folyt k�zte �s a cs�k�ny�s k�z�ns�g k�-
z�tt. A sz�npadr�l elcsig�zva, el�gedetlen�l, s�t d�h�sen j�tt le,
de sohasem legy�z�tten.
* Harcos Joe (ang).
** Gilet ray�.
98
- Ez rettenetes, Edith, de nem fogok engedni. Nekem van
igazam. �k adj�k majd be a derekukat v�g�li
�s elj�tt a nap 1945-ben, az �toile-ban - ekkor m�g velem
l�pett fel egy m�sorban, amelyben �n voltam a szt�r -, amikor
a lelkes k�z�ns�g, amely nem sajn�lta t�le az �ljeneket, j�l meg-
tapsolta �t, �s a kulissz�k m�g� visszat�rve, �r�mt�l sug�rz�
arccal �gy sz�lhatott hozz�m:
- Na, Edith, most m�r minden rendben! Megfogtam �ket!
N�h�ny �vvel k�s�bb, ugyanebben a teremben, amikor m�r
�gy j�tt vissza, hogy � volt a m�sor szt�rja, eg�sz P�rizs el�tt gy�-
zelmet aratott.
Elismert�k v�gre kimagasl� mesters�gbeli tud�s�t, � lett a
nagy Montand.
�s b�r az �let elv�lasztott benn�nket, m�gis b�szke vagyok r�,
hogy elmondhatom, nekem is r�szein van az � siker�ben.
Van Maurice Chevalier-nak egy mond�sa, amit sz�vesen id�z-
getek.
�vekkel ezel�tt mondta egyszer szerepl�se ut�n az Empire-ban
vagy az Alhamhr �b&n. Akkor t�rt�nt meg el�sz�r, hogy � t�l-
t�tte be egymaga a m�sor m�sodik fel�t, minthogy nagy szt�r
lett v�gre, amir�l m�r negyed �vsz�zada �lmodozott, amikor
m�g csak ,,a kis Chevalier" volt. Az est�ly sz�nni nem akar�, v�-
get nem �r� �ljenekkel z�rult, ismer�s �s ismeretlen bar�tok meg-
sz�ml�lhatatlan sora nem akarta addig elhagyni a termet, am�g
meg nem szor�totta a szt�r kez�t. A gratul�ci�kat nagy fleg-
m�val �s szok�sos kedvess�g�vel fogadta, majd egyed�l maradt
n�h�ny bar�tj�val.
- Milyen furcs�k az emberek! - mondta mosolyogva. -
Vannak, akik azt mondj�k: "Na, �regem, sok id�be ker�lt, am�g
99
befutott�l" - m�sok pedig �gy sz�lnak: " Maga azt�n gyorsan
befutott!" Megfigyelt�k, hogy az el�bbiek azok, akik tegeznek?
Csak �k, az �n mindenkori cimbor�im tudj�k, hogy az �let soha
nem halmozott el aj�nd�kaival. ..
Jogos ez az �szrev�tel. A k�z�ns�g hajlik arra a t�vhitre, hogy
a mi k�zdelm�nk csak azon a napon kezd�dik, amikor el�sz�r
hall r�lunk. Esz�be sem jut, hogy vannak olyan �vek is, amikor
harcolunk, de m�g a l�tez�s�nket sem sejtik, �s tal�n �r�kre is-
meretlenek maradn�nk, ha a szerencse nem seg�tene egy kicsit.
Tudom, hogy �n p�ld�ul t�bbsz�r gondoltam el b�tortalanod va
arra, hogy feladom a harcot. V�rakoztam az impressz�ri�k irod�i-
ban, �s gyakran megt�rt�nt, hogy elj�ttem, miel�tt fogadtak
volna; volt r�szem hossz� utaz�sokban Bretagne-ban vagy
Dauphin�ben, fapadoson, nyomor�s�gos g�zsi�rt; "els� sz�mk�nt"
megnyitottam a m�sort, mint m�sok, majd mind k�s�bb ker�lt
r�m a sor - ahogy fontoss�gom n�tt -, miel�tt egy �j
szt�rt kaptam magam mell�, �s v�g�l legf�bb k�rp�tl�sul a m�-
sor f�attrakci�j�v� v�ltam. Neh�z, de hasznos tanul� �vek voltak
ezek.
A music-hallban, �pp�gy, mint m�shol - vagy tal�n m�g
jobban -, a mesters�gbeli tud�st, a tehets�g n�lk�l�zhetetlen
t�masz�t nem lehet egyik percr�l a m�sikra megszerezni. Las-
sacsk�n saj�t�tja csak el az ember.
Mag�t�l �rtet�d� igazs�g? Biztos, hogy az. De j� r� eml�kez-
tetni, mert sok fiatal m�v�sz mintha nem venne tudom�st er-
r�l. Mint ahogy az egyszeri ember mondja, �gy akarnak meg�r-
kezni valahova, hogy el sem indultak. Ha seg�t a r�di� �s a hang-
lemez, egy �gyes rekl�m�gyn�k, b�rmilyen kev�s hitel is �ll ren-
delkez�s�re, f�l �v alatt szt�rt tud faragni ak�rkib�l. �s ez ut�bbi
addig hallja ism�telgetni, hogy tehets�ges, m�g v�g�l el is hiszi,
100

amikor pedig m�g, ha nem is minden, de legal�bbis sok felfedezni

val� van h�tra sz�m�ra egy neh�z m�v�szetb�l, amit arra
sem �rdemes�tett, hogy az �b�c�j�t megtanulja.
Ez magyar�zza, hogy a csillagok k�z�l sokan csak meteorok,
�tfutnak a variet� eg�n, �s nagy sebesen elt�nnek, hirtelen, mint
ahogy megjelentek.
Szerencs�re vannak olyan fiatalok is, nem is kevesen, akik dol-
goznak, keresik az �tjukat, �s hossz� �s t�relmes er�fesz�t�s �r�n,
v�g�l is megtal�lj�k �nmagukat, �rv�nyes�lnek. Soha nem volt
gazdagabb a sanzon fiatal, eredeti tehets�gekben, mint most.
N�h�nynak k�z�l�k seg�teni tudtam az �rv�nyes�l�sben.
Nagyon rem�lem, hogy ezt m�g sokszor megtehetem. J� �r-
z�s, ha az ember elmondhatja mag�r�l, hogy van valaki, akinek
szerencs�t hozott.
9
Kis harang ha csengve csend�l,
R� a visszhang v�laszol,
Minden ember hallja v�g�l:
"Jean-Frangois Nicot-�rt sz�l /"
F�ldre �rkezett egy l�lek,
Mint vir�g ny�lt hirtelen,
Pisla, gyenge l�ng, mely �led,
�ltetik majd sz�p rem�nyek,
Bar�ts�g �s szerelem.
A h�rom harang
(Les Trois Clockes)

�s most v�gre el�rkeztem ahhoz, hogy egy term�szetes gondolat-

f�z�ssel bar�taimr�l, a Les Compagnons de la Chanson tagjair�l
besz�ljek.
K�zismert, hogy kilencen vannak. Kilenc fi�, egy sz�v - mint
ahogy a r�luk sz�l� film c�me is hirdeti. �n m�g hozz�teszem:
,,De a tehets�g�k sz�zzal fel�r!"
A h�bor� alatt ismerkedtem meg vel�k, egy g�laesten, amit a
Com�die-Frangaise-ben rendeztek. Mari� Bell �s Louis Seigner
kit�n� gondolata volt ez a p�rizsi bemutatkoz�s, akik hallott�k
�nekelni Lyonban a fiatal t�rsulatot. F�k�nt n�pdalokat adtak
el�. Az estet egy riad� zavarta meg, ami miatt a n�z�k j� r�sze
hazament. A m�sor a vesz�ly elm�lt�val kisebb k�z�ns�g el�tt
folytat�dott, �s soha nem b�nom meg, hogy �n is ott maradtam.
Ezek a fi�k nagyon tehets�gesek voltak. De k�ts�gtelen�l
kev�s volt m�g a tapasztalatuk, m�g er�sen �thatotta �ket a
"t�bort�z" st�lus, de a fiatals�g b�jos hiba, �s ha el� is fordult,
hogy n�melyik sanzonjukat csak k�zepes sikerre tudt�k vinni, m�g
a t�ved�s�k is rokonszenves volt. Nem kellett t�ls�gosan nagy
�lesl�t�s ahhoz, hogy ragyog� j�v�t j�soljunk nekik.
A m�sor ut�n hosszan elbesz�lgettem vel�k a sz�npadon. Elj�t-
tek hozz�m. Majd n�h�ny kit�n� est�t t�lt�tt�nk egy�tt, m�sorun-
kat �nekelgetve k�z�sen, de k�s�bb elvesz�tett�k egym�st szem
el�l. 1945-ben, N�metorsz�gban tal�lkoztunk �jra, egy turn�
alkalm�val. Mi adtuk az eg�sz m�sort. A m�sor els� fele az �v�k,
a m�sodik az eny�m volt. Bar�tok lett�nk.
�s minthogy az ember igazs�ggal tartozik a bar�tainak, ami-
kor m�r t�bbsz�r meghallgattam �ket, egy nap elhat�roztam,
megmondom nekik kereken, ami a sz�vemen fekszik.
- Hogy r�gi francia dalok interpret�l�s�ra v�llalkoztatok -
jelentettem ki �sszefoglalva a l�nyeget -, az j� �zl�sre vall. Ezek
105
a dalok m�g ma is nagyon sz�pek, j�l siker�lt k�s�retet adtatok
hozz�, j� volt a kidolgoz�s is, a hangotok csod�latos egy�ttest
alkot, de m�gsem tudom, hogy vajon j� �ton j�rtok-e. Gondol-
hatj�tok, hogy nem a "kommersz" sanzonokat v�dem, �n azt�n
igaz�n nem szeretem �ket, de ha val�ban a nagyk�z�ns�ghez akar-
tok sz�lni, �s a lemezkedvel�k �rdekl�d�s�t is fel akarj�tok kel-
teni, akkor v�ltoztatni kell a m�sorotokon. Nagyon szeretem a
Szolg�l� volt Perrine* c�m� dalt, sz�p, m�gsem fogj�k sohasem az
utc�kon d�dolni. Olyan dallam kell nektek, ami k�nnyen n�p-
szer�v� v�lik, refr�nek, amik bev�s�dnek a hallgat�k eml�keze-
t�be, �s term�szetesen, amik a szerelemr�l sz�lnak.
Pr�dik�ci�mat nagyon udvariasan v�gighallgatt�k, j�l nevelt
tanul�k m�dj�ra, az udvariass�guk eg�szen addig terjedt, hogy
csak n�h�ny csek�ly ellenvet�st tettek, de a vak is l�thatta, hogy
nem tudtam �ket meggy�zni. Nem er�sk�dtem tov�bb. V�g�l is
�n�ll�ak voltak ezek a fi�k, �s el�gg� feln�ttek ahhoz, hogy tud-
j�k, mit akarnak - kilencen �sszesen mintegy 200 �vesek voltak..
Vagy ink�bb 210, hogy pontosak legy�nk.
Csakhogy, mint ahogy ezt m�r biztosan �szre is vett�k, nem
mondok le k�nnyen arr�l, amit a fejembe veszek. Egy kicsit k�-
s�bb ism�t rohamra indultam A h�rom haranggal. Ennek a cso-
dasz�p sanzonnak Gilles �rta a sz�veg�t �s a zen�j�t is, �s azt hi-
szem, nemcsak a v�letlen m�ve, hogy ez�ttal val�di nev�t �rta
al�: Jean Villard. Lausanne-i kabar�j�ban, a Coup de Soleilben hal-
lottam t�le �nekelni - hadd jegyezzem meg z�r�jelben, hogy
ennek a h�znak megvan a maga szerepe a h�bor� helyi t�rt�net�-
ben -, �s teljesen elk�pr�ztatott vele. Ekkor �gy sz�ltam ma-
gamban: "El kell �nekelned ezt a sz�mot!"
* Perrine �tait servante.
106
Gilles nekem adta a sanzont, �s �n hozz�fogtam a kidolgoz�s�-
hoz. Ekkor hirtelen eg�szen �j �s meglep� helyzet el�tt tal�ltam
magam: v�ltozatlanul fel akartam venni ezt a sanzont a reper-
to�romba, a magam�nak �reztem, de nem tudom megmagya-
r�zni, mi�rt, k�ptelen voltam elk�pzelni, amint egyed�l �neke-
lem. �gy t�nt, hogy valami hi�nyzik bel�le. De mi? Nagy bajban
lettem volna, ha meg kellett volna mondanom!
A n�metorsz�gi turn� v�gezt�vel visszat�rtem P�rizsba, �s
A h�rom harang m�g mindig csak porosodott n�lam. Ez a sanzon
kezdett gy�t�rni engem! Igazs�gtalannak �s felh�bor�t�nak �rez-
tem, hogy ez a remekm� t�bb�-kev�sb� ismeretlen�l szunnya-
dozzon, m�g felh�bor�t� b�rgy�s�gok vagyont �s h�mevet szerez-
nek szerz�iknek. �s egy nap bel�m villant az �tlet - sokkal
hamarabb is j�hetett volna -, hogy nem egyed�l fogom el�ne-
kelni A hdrom harango� Ezut�n a fi�kra gondolni m�r csak egy
l�p�s volt, vagy jobban mondva, egy telefon. R�gt�n felh�vtam
�ket.
Azonnal �s hat�rozottan visszautas�tottak.
- A h�rom harangot? Semmi p�nz�rt.
Le voltam s�jtva. De az�rt nem nyugodtam bele a veres�gembe.
- �s ha veletek �nekeln�m? - k�rdeztem.
Minden meggy�z�d�s n�lk�l tettem ezt az aj�nlatot, szinte biz-
tos voltam abban, hogy ezt is elvetik. Legnagyobb meglepet�-
semre nem ez t�rt�nt.
�s egy�tt dolgoztuk ki A h�rom harangot. A m� eredeti sz�p-
s�g�t tov�bb fokozta az impoz�ns rendez�s zenekarral, nagy or-
gon�val, �s a k�rus �ltal teremtett "hang-h�tt�rrel" a dal rendk�-
v�li m�don kiteljesedett. A k�z�ns�g kezdetben m�gis bizonyos
tart�zkod�ssal fogadta. Tal�n �szt�n�sen �rezt�k, hogy a fi�k
most nem a szok�sos lelkesed�s�kkel, hanem kedvetlen�l �nekel-
107
nek, �s nem m�s�rt, csak hogy nekem �r�met szerezzenek? Csak
erre tudok gondolni. A siker mindenesetre nem az volt, amire
sz�m�tottam.
Egy nap, k�r�semre, Jean Cocteau j�tt el, hogy meghallgassa
a sanzonokat, amiket a fi�kkal egy�tt "sz�nre hoztunk", k�zt�k
term�szetesen A h�rom harangot. Szer�nytelennek t�nn�k, ha el-
mondan�m az �sszes b�kot, amit meghallgat�sunk ut�n Jean-
t�l kaptunk. Csak annyit id�zek t�le, hogy szerinte ezeknek a fia-
taloknak a hangja csod�latosan illik az eny�mhez, hogy egy�tte-
s�nk felt�n�en harmonikus, �s el�ad�sunk �szinte �s nagyon
ritka megindults�got v�lt ki. M�g azt is hozz�tette, hogy � csak-
nem k�nnyezett.
Ett�l a napt�l kezdve minden megv�ltozott. A k�lt� dics�re-
t�nek megvolt a hat�sa: a fi�k ezent�l �ppen olyan hittel �nekel-
t�k A h�rom harangot, mint �n, s ezt siker k�vette, �s ez a siker
csakhamar �ri�sinak bizonyult. Utols�nak a lemezgy�rt�k is-
mert�k el, akik el�z�leg szok�sos, tekint�lyt parancsol� st�lusuk-
ban kijelentett�k: a sanzon nem j�l j�vedelmez�, s annyira kev�s
az es�ly, hogy �rdekelje a v�s�rl�kat, hogy felmer�l a k�rd�s,
�rdemes-e egy�ltal�ban lemezre venni. Milyen csod�latos el�re-
l�t�s! A h�rom harang lemezeit a vil�g minden t�j�n ezersz�m
gy�rtott�k, elad�suk rekordsz�mot �rt el, �sszesen t�bb mint
egymilli� p�ld�nyt! Az Egyes�lt �llamokban A h�rom harang ame-
rikai v�ltozata, a The Jimmy Brown Song - amelyben Jimmy
Brown lett Jean Frangois Nicot-b�l - 60 000 p�ld�nyban kelt el
h�rom h�t alatt.
A fi�k azonban h�s�gesen megmaradtak r�gi francia dalaik
mellett. Makacsul, �s igazam biztos tudat�ban, m�gsem mond-
tam le arr�l, hogy egyszer majd meggy�zzem �ket. Csak nem
maradhatnak �r�kre egy olyan reperto�r rabs�g�ban, amely nem
108
i
teszi lehet�v� tehets�g�k teljes kibontakoz�s�tlMeg kellett ta-
l�lni azt a m�vet, amely �ket erre r�b�rja. �s ez lett a Mari�:
Te nem teszel olyat, Mari�, te kedves 1
Viszontl�tsz,
Az �let�nkben m�r minden csak sz�p lesz.
Te olyat nem csin�lsz!
Andr� Grassi nekem �rta a sanzont, de �n �gy �reztem, hogy
ink�bb hozz�juk illik. Felaj�nlottam nekik. Nem lelkesedtek
t�ls�gosan �rte. De az �llhatatoss�gom �s A h�rom harang m�g
friss eml�ke seg�tett, �s v�g�l beleegyeztek, hogy megpr�b�l-
koznak vele. N�h�ny h�nappal k�s�bb a Mari� megszerezte sz�-
mukra a Hanglemez Nagyd�jat.
Ez alkalommal m�r meg�rtett�k a dolgot. Moderniz�l�dtak,
elfogadt�k Trenet sanzonjait, �s lassank�nt olyanokk� lettek,
ahogy ma ismeretesek. Nem b�nom, hogy fejl�d�sre k�nyszer�-
tettem �ket. Tal�n bizony nem volna k�r, ha nem �nekelt�k volna
soha Jacques Larue �s Georges Auric Moulin Rouge-zt, Raymond
Asso �s Val�ry Kis pipacs�t*, Louis Amad� �s Gilbert B�caud
Haverom volt** c�m� dal�t? Ha nem halljuk t�l�k Francis.
Lemarque szerzem�ny�t: a Francia katona dal�t*** vagy Francis
Jammes �s Brassens Im�j�t****, �s ha Jean Broussolle nem �rja
meg nekik az Aggleg�ny dal�t, az Esteli� n�ni heged�j�t �s a Cir-
kuszt*****}
* Le petit coquelicot.
** C'�tait mon copain.
*** Quand un s�idat.
*** La pri�re.
*** La chanson du c�libataire; Le violon de tante Esteli�; Le cirque.
109

Vel�k, a Les Compagnons de la Chansonnal voltam els� tur-

n�mon az Egyes�lt �llamokban.
Hossz� ideje v�gy�dtam m�r r�, hogy �n is felfedezzem magam-
nak Amerik�t. Ma m�r biztos vagyok benne, hogy bizony m�g
v�rnom kellett volna vele egy kicsit. F�leg arra kellett volna gon-
dolnom, hogy mindig rendk�v�l k�nyes dolog m�sort adni k�lf�l-
d�n, m�ghozz� egy olyan orsz�gban, ahol m�s nyelven besz�lnek.
Tal�n akkor el�vigy�zatosabb lettem volna, �s elker�lhettem
volna egy-k�t hib�t, amelyek�rt azt�n fizetnem kellett.
Haj�n tett�k meg az utat, �s bevallom, hogy amikor a haj� be-
futott a Hudson-�b�lbe, nyugtalans�g fogott el. Jean Cocteau
�rja egyik kit�n� r�vid jellemz�s�ben - aminek egy�bk�nt
mestere -, hogy "New York �gnek mered� v�ros". Semmi
sem fejezhetn� ki jobban a hat�st, amit ez a hatalmas v�ros v�lt
ki az emberb�l, amikor a nyomaszt� t�meg� felh�karcol�k l�b�-
hoz sikl� haj�r�l el�nk t�rul, �s azt kell erezn�nk, hogy egy olyan
vil�gba �rkezt�nk, amely nem a mi m�ret�nkre k�sz�lt. M�g ki-
sebbnek �reztem magam, mint amilyen vagyok, �s ha nem is
mondtam fennhangon, �gy sz�ltam magamban: "Szeg�ny kis
EdithI Mi az �rd�gnek j�tt�l ide?"
Kev�ssel a meg�rkez�s�nk ut�n, a Broadway-n, a sz�nh�zak �s
az �jszakai �let negyed�ben, a 48-as utc�ban mutatkoztunk be
el�sz�r. Olyan m�sorral l�pt�nk fel, amivel m�r Franciaorsz�g-
ban sikerrel szerepelt�nk, de sajnos, nagyon hamar r� kellett j�n-
n�m, hogy ez �ri�si t�ved�s volt. Megs�rtett�k ezzel az amerikai
szok�sokat. Tudnom kellett volna, hogy olyasf�le music-hall,
amilyen P�rizsban van, j� n�h�ny �ve nem l�tezik m�r az Egyes�lt
�llamokban, nincs az ABC-hez �s a Paladiumhoz hasonl� "in-
t�zm�ny" itt az Atlanti-�ce�n t�ls� oldal�n, �s hogy mivel a va-
riet�-m�v�szek �s az �nekes szt�rok "attrakci�k�nt" l�pnek fel
110
mozikban vagy night-clubokban, az �jszakai mulat�k l�tv�nyos,
nagy rev�ket rendeznek, olyasf�l�ket, mint amiket P�rizsban a
Lid�ban vagy a Talarinben l�thatunk.
Az angol tud�som akkoriban m�g el�gg� kezdetleges volt, de,
telve j�akarattal, k�t sanzonomat is leford�ttattam, hogy hallga-
t�im nyelv�n adhassam el�. Az er�fesz�t�sem dics�retes volt, de
az eredm�ny ann�l lehangol�bb. Az udvarias tapsok arr�l tan�s-
kodtak, hogy a n�z�k h�l�sak voltak az igyekezet�rt, de nem �gy
l�tszott, mintha meg is �rtettek volna. A kiejt�sem r�mes lehetett.
Ebben azt�n nem is k�telkedhettem sok�ig, mert a m�sor ut�n
egy nagyon udvarias �riember azzal b�kolt - �s meg kell mon-
danom, minden g�ny n�lk�l -, hogy neki k�l�n�sen az a k�t
sanzon tetszett, amelyet... olaszul �nekeltem!
Ami pedig a franci�ul el�adott sanzonokat illeti, megk�rtem
egy konferanszi�t, hogy mes�lje el a k�z�ns�gnek n�h�ny sz�val a
tartalmukat. Ez is hiba volt. Ezzel t�nkretettem m�sorom �te-
m�t. B�rmennyire r�vid volt is az M. C. (Master of Ceremonies =
a konferanszi�) "k�zj�t�ka", megszak�totta a n�z�kkel val� kap-
csolatomat, mindig olyankor, amikor m�r �ppen siker�lt megte-
remtenem.
Pedig csak nagy ritk�n siker�lt egy�ltal�n megteremtenil Be-
jelentett�k Edith Piafot. Borzong�s futott �t a n�z�k�n, akiket
m�r bemeleg�tett a Les Compagnons de la Chanson. "Idisz Piaf"
- ahogy �k ejtik - P�rizst jelentette nekik, a vid�m P�rizst.
A luxusmagazinok p�rizsi n�j�t, akinek a frizur�j�t Antonio csi-
n�lja, az arc�t m�s valaki k�sz�ti ki, �s 250 000 frankos "nagy-
est�lyit "visel!
�s �n oda�ll�tottam kis fekete ruh�mban. Micsoda k�p!
�s ez m�g nem volt minden! Nemcsak hogy nem sz�ll�tottam
az amerikaiaknak a p�rizsi n�r�l azt a k�pet, amit v�rtak, de m�g
111
betet�ztem csal�d�sukat azzal, hogy egy�ltal�n nem kedv�kre
val� sanzonokat �nekeltem. A m�soromban - amiben olyan sz�-
mok voltak, mint A harmonikus �s a Hol vagytok ti, j� pajt�saim* -
nem volt semmi vid�ms�g. Minthogy szirupos mel�di�kra fizet-
tek be, amelyekben a forr� a sz�j - a sz�vem f�j, �r�k szerelem -,
m�moros a sz�vem r�mek felelgetnek, a m�sorom ellenkez�st v�l-
tott ki bel�l�k. Ez a reag�l�suk meglepett (s�t elkeser�tett), de
k�s�bb, jobban megismerve �ket, m�r meg tudtam legal�bb
magyar�zni magamnak. Az amerikai kimer�t� �letet �l. Tudom�-
sul veszi, hogy csin�lnia kell. De amikor mindennapi dolg�n t�l
van, szeretn� mag�t elereszteni, szeretne egy kicsit "laz�tani".
Tudja, hogy vannak szerencs�tlen alakok. K�szk�dik vel�k eleget
eg�sz nap. Tudja j�l, hogy l�teznek. Csakhogy est�re m�r sze-
retn� �ket elfelejteni. Nagyon "�rz�keny l�lek", szisztematiku-
san �s eg�szs�gv�delmi szempontb�l az. �s amikor m�r azt hitte,
hogy kab�tj�val egy�tt gondjait is letette a ruhat�rban, ez a kis
francia n� mi�rt eml�kezteti �t arra, hogy a f�ld�n olyanok is �l-
nek, akiknek minden okuk megvan arra, hogy szerencs�tlenek
legyenek?
�gy teh�t, mondanom sem kell - nem arattam valami f�nyes
sikert. Csak az�rt j�ttem New Yorkba, hogy "le�gjek". S�lyos
csap�s volt ez sz�momra? K�ts�gtelen�l. De volt m�r m�skor is
r�szem ilyenben, �s ezt is el fogom felejteni, �gy, ahogy a t�bbit.
Csak egy kis b�tors�g kell hozz�, olyan tulajdons�g, amiben
szerencs�re sohasem sz�k�lk�dtem.
De a fi�knak siker�lt kiv�ltani ugyanannak a k�z�ns�gnek a
lelkesed�s�t, amely r�m csak fintorgott. Megh�d�totta �ket hang-
juk sz�ps�ge, el�ad�sm�djuk �jszer�s�ge �s vid�m fiatals�guk,
* O� sont-ils, tous mes copains?
112
szerepl�s�k mindannyiszor nagy diadalt jelentett sz�mukra. A saj-
t�juk kit�n� volt, az eny�m pedig a k�zepesn�l is rosszabb.
Nem akartam tov�bb k�s�rletezni.
- Gyerekek! - mondtam nekik n�h�ny nap m�lva -, az ese-
m�nyek azt mutatj�k, hogy el�gg� �rettek vagytok ahhoz, hogy
egyed�l folytass�tok az utat tov�bb. �n most m�r csak kolonc
lenn�k a nyakatokon. �tjaink k�tfel� v�lnak. El�ttetek sikerek-
ben gazdag amerikai turn� �ll. �n meg haj�ra sz�ll�k. . .
�s ha nincs Virgil Thompson, meg is teszem.
Virgil Thompson, sz�nikritikus l�v�n, csakritk�n�r amusic-hallok
m�v�szeir�l. M�gis, New York egyik legnagyobb napilapj�-
nak els� oldal�n k�thas�bos cikket szentelt nekem. Ez volt sz�-
momra a "dopping", ami annyira hi�nyzott. Mert ugyan ma m�r
bizonyos filoz�fi�val tudok besz�lni err�l, minthogy Amerika k�-
s�bb b�s�gesen k�rp�tolt, de be kell vallanom, hogy a New York-
kal val� els� tal�lkoz�s teljesen "megsemmis�tett", �s eg�sz p�lya-
fut�som sor�n tal�n el�sz�r kezdtem k�telkedni magamban.
Nagy elkesered�semben alig v�rtam, hogy viszontl�ssam P�rizst
�s a bar�taimat, az �nnepl� k�z�ns�get. Virgil Thompson cikke
visszaadta az �nbizalmamat. Mert v�gs� soron arr�l �rt, hogyha az
amerikai k�z�ns�g engedn�, hogy elutazzam - ilyen indokolat-
lan buk�s ut�n -, akkor csak saj�t hozz� nem �rt�s�r�l �s osto-
bas�g�r�l adna tan�bizonys�got.
Clifford Fischer, az amerikai �gyn�k�m, Virgil Thompson cik-
k�vel a t�rc�j�ban, felkereste a Versailles-nsk, Manhattan egyik
legeleg�nsabb kabar�j�nak igazgat�j�t. Siker�lt r�vennie �ket,
hogy pr�b�lkozzanak meg velem m�g egyszer.
-Ha az emberek megszokj�k kis fekete ruh�j�t - magyar�zta
nekik -, ha meg�rtik, hogy egy p�rizsi n�, csak az�rt, mert
113
p�rizsi, nem hord felt�tlen�l hatalmas tollas kalapot, �s nem
j�r hossz� usz�lyos ruh�ban, verekedni fognak, hogy hallhass�k.
�s ha sok p�nz�ket em�szten� fel, annyi baj legyen, majd fize-
tem a k�l�nbs�get!
Clifford Fischer - aki egy�ltal�ban nem �r�lt volna annak,
ha ez �gy is t�rt�nik - nem ker�lt abba a helyzetbe, hogy a
Versailles deficitj�t ki kellett volna egyenl�tenie. Az angols�gom
m�r jobb volt, kihagytam m�soromb�l a konferanszi� szerencs�t-
len k�zbel�p�s�t, �s a k�z�ns�g, most m�r j�l tudva, hogy mire
sz�m�that, sanzon�nekesn�t v�rt, �s nem "divatbab�t", f�lre�r-
t�sre t�bb� nem volt lehet�s�g. Hossz� �ljenz�sek k�z�tt vonul-
tam le a sz�npadr�l, �s b�r csak egy h�tre sz�lt a szerz�d�sem,
v�g�l h�rom h�napig maradtam a Versailles-ban.
Az�ta t�bbsz�r is voltam az Egyes�lt �llamokban, visszat�r-
tem a Versailles-ba is, �s Hollywoodban, Miamiban, Bostonban,
Washingtonban �s m�g sokfel� �nekeltem, miel�tt legnagyobb
megdics��l�sk�nt sz�l�estet adtam a Carnegie Hallban, a zene
amerikai templom�ban. Mi�rt is nem �lhette meg ezt az �r�t
Clifford Fischer, akit oly kor�n elragadott a hal�l!
Sanzonjaim ma m�r �ppen olyan n�pszer�ek az Egyes�lt �lla-
mokban, mint otthon. A Broadway-n az �js�g�rusok a Himnusz a
szerelemhezt �s a R�zsasz�n� �letet f�ty�lik, a "fan"-ok, a rajong�k
az utc�n "Miss Idisz" autogramj��rt ostromolnak, a Kis ember
eg�sz Amerik�t megh�d�totta Rick French kit�n� adapt�ci�j�-
ban, mint t�z m�s dalom is, �s egy jeges janu�r elsejei d�lel�tt,
a Szabads�g-szobor el�tt, a Columbiai Egyetem di�kjainak k�r�-
s�re, el�nekeltem A harmonikust.
Az Egyes�lt �llamok nem fogadott azonnal sz�v�be, de m�r
hossz� ideje nincs bennem semmi harag emiatt.
�gy l�tszik, kezdetben k�lcs�n�sen f�lre�rtett�k egym�st.
114
�s err�l eszembe jut, hogy el kell mes�lnem a g�r�gorsz�gi
utaz�somat.
Ne is csod�lkozzanak! Az eml�kek m�r csak �gy bukkanak
el�, szesz�lyesen. R�gt�n el kell kapni �ket, ahogy felt�nnek.
Ha az egyes�lt �llamokbeli els� l�togat�som el�tt gondoltam
volna g�r�gorsz�gi eml�keimre, sok csal�d�st�l megk�m�lhettem
volna magam. Eszembe id�zt�k volna, hogy k�lf�ld�n mindig
nehezebb megnyerni egy csat�t, hogy j�val el�bb fel kell r� k�-
sz�lni, �s hogy mivel az �zl�sek �s a szok�sok orsz�gonk�nt v�l-
toznak, nagyon �dv�s m�r indul�s el�tt t�j�koz�dni, �s nem ak-
korra hagyni mindent, amikor az ember m�r ott van a tett sz�n-
hely�n.
Rossz pillanatban �rkeztem G�r�gorsz�gba. A n�pszavaz�s
kell�s k�zep�n. Az emberek elj�ttek ugyan a sz�nh�zba, de a
gondolataik m�sutt kalandoztak. Ath�ni els� bemutatkoz�som
est�j�n m�r tiszt�ban voltam vele, hogy sanzonjaim egy�ltal�n
nem �rdeklik a k�z�ns�get. �gy csin�ltam, mintha nem venn�m
�szre, de az�rt m�gis nagy pofon volt.
A harmadik nap ut�n, bel�tva, hogy valami nagyon el van hi-
b�zva, felkerestem az igazgat�t.
- Mindketten csal�dtunk, �n is meg �n is. �n bennem, �n
meg a g�r�g�kben. Nem akarnak meghallgatni. Felesleges er�s-
k�dnie. Engedjen el, �s maradjunk tov�bbra is j� bar�toki
V�rakoz�som ellen�re, az aj�nlatom egy�ltal�n nem tetszett
neki.
- A hiba az lenne, ha most elmenne. A nehez�n m�r t�l van.
A n�z�k egy kicsit zavarban voltak a sanzonjaival, mert annyira
m�sok, mint amihez hozz� vannak szokva, na meg a st�lusa miatt
is, ami semmiben sem hasonl�t a mi �nekesn�ink st�lus�hoz, de
m�r kezdenek vele megbar�tkozni. Ha val�ban nem tetszett volna
115
nekik, azt m�r az els� este tudt�ra adt�k volna. Nem lett volna
marad�sa a sz�npadon! Tartson ki! Egy h�t m�lva diadalmenetben
lesz r�sze.
Ebben ugyan er�sen k�telkedtem, de mivel nem volt semmi
vesztenival�m, �s el�g k�v�ncsi term�szet� vagyok, letettem
r�la, hogy r�gt�n felbontsuk a szerz�d�semet. V�g�l kider�lt,
hogy az igazgat�nak volt igaza. A sanzonjaimat, amiket kezdet-
ben k�z�ny�s - ha ugyan nem ellens�ges - csend fogadott, meg-
tapsolt�k. Lassacsk�n n�mi rokonszenv �bredezett k�z�tt�nk,
kedvesen "zseb-�nekesn�nek" neveztek el, �s sz�p eml�kkel
hagytam el Ath�nt.
�s mulats�gos eml�kekkel is. Egy szabadt�ri moziban �nekel-
tem, ahol a filmemet j�tszott�k, a F�nytelen csillagokat*'. Minden
m�sodik percben villamos robogott �t az utc�n, valami pokoli
zajjal. �n sem hallottam a saj�t hangom. D�h�sen tiltakoztam az
igazgat�n�l.
- Igaz�n nem �rtem - mondta -, hogy mi�rt izgatja fel
mag�t ennyire? A villamos miatt? De h�t �k nem hallj�k! �k el
vannak ragadtatva, �s v�resre verik a tenyer�ket. Mit akar m�g?
M�s �ti eml�k: Stockholmban, egy music-hallban a m�sor m�-
sodik fel�ben sz�l�estet adtam a Les Compagnons de la Chanson-
nal.
Arany k�z�ns�g, j�indulat�, �s �r�mmel nyilv�n�tja ki tetsz�-
s�t. M�gis akad valami zavar� k�r�lm�ny: amikor a sz�npadra
l�pek, �szreveszem, hogy a n�z�t�r m�r f�lig ki�r�lt, �s a jelen-
l�tem sem tart�ztat vissza senkit. Fotelok �s sz�kek csap�dnak
fel, t�bb� vagy kev�sb� hangos koppan�ssal, �s a n�z�k nagy
nyugalomban vonulnak a kij�rat fel�.
* �toiles sans lumi�re.
116
Sz�mom befejezve, csod�lkozva mes�lem ezt az igazgat�nak.
-Err�l senki m�s nem tehet, csak �n - magyar�zza. - �n
akart minden�ron a m�sor v�g�re ker�lni. De Sv�dorsz�gban a
szt�r a m�sor k�zep�n l�p fel, �s a v�g�n �ltal�ban m�r csak va-
lami jelent�ktelen dolog van, amit az emberek meg sem n�znek...
A sz�mok sorrendj�t m�snap megv�ltoztatt�k, �s itt k�rem el-
n�z�s�t annak a m�v�sznek, aki ett�l kezdve hirtelen, min-
den �tmenet n�lk�l a terem ki�r�l�se idej�n ker�lt a sz�n-
padra. Nek�nk pedig, a fi�kkal, ez�ttal m�r nagy siker�nk volt.
Az utols� est�n egy n�z� felj�tt a sz�npadra, �s egy sz�v alak�,
francia nemzeti sz�n� szalaggal �tk�t�tt csokrot ny�jtott �t,
amelyben k�k, feh�r �s piros vir�gok voltak. A nyakam k�r� tette,
m�g a k�z�ns�g fel�llva ki�ltotta: �ljen Franciaorsz�g! - �s a
zenekar a Marseillaise-t j�tszotta.
Tudom, hogy sokan hitetlenkedve megmosolyognak. De,
higgy�k meg, ha az ember k�lf�ld�n az anyanyelv�n �nekel, �s
�gy, v�ratlanul, minden bevezet�s n�lk�l k�k, feh�r, piros vir�g-
sz�vet akasztanak a nyak�ba, ez az�rt m�giscsak furcsa hat�st
v�lt ki!
�s sajn�lom azokat, akik a helyemben nem tudtak volna el�r-
z�keny�lni.
Mert azt gondolhatj�k, hogy �n s�rtam!

10
Elm�lt �lmaim r�g
Mind messze m�g�ttem m�r,
�m a val�s�g m�g
Egy l�p�st el�ttem j�r.
Elm�lt �lmaim
(Tous mes r�ves pass�s)
"T-^
T�bb �zben j�rtam az Egyes�lt �llamokban, �s t�bbsz�r hosz-
szasan ott is tart�zkodtam - amint m�r elmes�ltem -, �gy sok
olyan hely van, aminek a kulissz�i �ppolyan ismer�sek sz�momra,
mint p�ld�ul a p�rizsi Olympi��, amely, Bruno Coquatrix forr�-
fej� bar�tom �gyes igazgat�sa alatt, a vil�g egyik legels� music-
hallj�v� v�lt. �r�mmel id�zem fel eml�keimet szerepl�seimr�l
a legk�l�nf�l�bb amerikai sz�npadokon, de azt hiszem, hogy a
Versailles az, amire mindig valami eg�szen megk�l�nb�ztetett
szeretettel fogok visszagondolni.
Mert, hogy ism�t err�l besz�ljek, ott �rtettem meg - saj�t
v�lem�nyemmel ellent�tben -, hogy m�giscsak meg tudom h�-
d�tani a New York-i k�z�ns�g sz�v�t, b�rmilyen kev�ss� seg�-
tettek is ebben; az�t a k�z�ns�g�t, amelyre az els� pillanatban
a legkev�sb� sem tudtam hatni.
Ha m�r belefogok egy j�tszm�ba, akkor v�gigj�tszom. M�r a
legels� alkalommal, hogy �tkeltem az Atlanti-�ce�non, egy id�re
teljesen szak�tottam a v�n Eur�p�val, m�g az akkori, Berry utca-
beli lak�somat sem tartottam fenn. Az igazgat�k j�l tudt�k, hogy
elmegyek, hogy legal�bbis n�h�ny h�napig t�vol leszek, �s ha
majd visszaj�v�k, hossz� ideig nem sz�m�thatnak r�m a m�soraik-
ban. �s mindezek ut�n �gy mutatkoztam be New Yorkban,
ahogy �n�k is tudj�k. Egy�ltal�n nem �gy, mint ahogy el�re el-
k�pzeltem!
Amikor a Versailks-v�l besz�ltek nekem, egy kicsit haboztam.
Az biztos, hogy van bennem harci kedv, hogy szeretek k�zdeni,
�s az akad�lyok csak tov�bb �szt�n�znek, de vannak n�ha pilla-
nataim, amikor elb�tortalanodom. �gy p�ld�ul akkor. M�r csak-
nem v�g�rv�nyesen elhat�roztam, hogy visszat�rek Franciaor-
sz�gba, �s babon�s l�v�n, nem b�v�lt el az az �tlet, hogy egy
olyan kabar�ban �nekeljek, amelynek a c�gt�bl�ja rossz el�jel
121
nekem. Versailles ugyanis �letem egyik legr�mesebb eml�k�t
id�zte fel bennem.
Legsz�rny�bb �jszak�im egyik�t.
M�r j�val r�gebben t�rt�nt, de az eml�k m�g nem mos�dott el,
hadd kanyarodjam most vissza r�.
Ez akkor volt, amikor tizenhat �ves fejjel egy truppot igaz-
gattam - ha ugyan elfogadjuk, hogy h�rom szem�ly m�r trup-
pot alkothat. Ez egy m�sik t�rsulat volt, nem az, amir�l m�r az
el�bb mes�ltem. Ezt k�t haverommal, Raymond-nal �s Rosalie-
val alap�tottuk meg. K�zzel �rott �s bizonytalan helyes�r�s� pla-
k�tjainkon �gy hirdett�k magunkat, hogy "Zizi, Zozette �s Zozou.
Vegyes jelenetek", �s hogy milyen munkam�dszerrel dolgoztunk,
azt m�r v�zoltam. Egy t�li d�lut�n, korg� gyomorral, mint min-
dig, Versailles-ba �rkez�nk, ahol az ezredes - ap�mat is j�l is-
merte - enged�lyt adott, hogy vacsora ut�n az eb�dl�ben el�-
adjuk m�sorunkat. Minthogy k�t �r�nk m�g szabad, elmegy�nk az
Hotel de l'Esp�rance-ba, itt elmondjuk, hogy "m�v�szek" va-
gyunk, felmutatjuk a pap�rt, ami tan�s�thatja, hogy este el�ad�-
sunk lesz, szob�t foglalunk, �s hitelre vacsor�t hozatunk magunk-
nak. Egy j�, b�s�ges vacsor�t, amit olyan emberek moh� �tv�-
gy�val puszt�tunk el, akik nem tudj�k, mikor hozza a j� szerencse,
hogy ism�t asztalhoz �lhetnek. Ezut�n, telt gyomorral �s frissen
a kasz�rny�ba megy�nk. �ri�si csal�d�s! A terem �res. Mi csak
v�runk t�relmesen. A percek m�lnak, a v�rakoz�s ny�lik, �s ne-
k�nk be kell l�tnunk a nyilv�nval� t�nyt: a n�z�ink nem j�nnek
el, az el�ad�s elmarad.
A p�nz�gyi helyzet�nk tett mindent bonyolultt�. Egy garas
sem volt a zseb�nkben! Lehetetlen, hogy visszautazzunk P�-
rizsba. Gyalog tegy�k meg az utat? Gondoltunk r�. De �t voltunk
122
,
f�zva, �s a dermeszt� hidegben a hossz� �jszakai menetel�s gon-
dolata, �szint�n sz�lva, elriasztott benn�nket. Nem maradt m�s
h�tra: megk�rni a rend�r�ket, hogy adjanak sz�ll�st �jjelre.
�s t�z perccel azut�n �rkezt�nk meg a rend�rs�gre, hogy a ven-
d�gfogad�s panaszt tett ellen�nk. Azzal v�dolt, hogy csaltunk,
mert nem volt p�nz�nk, m�gis rendelt�nk.
�gy teh�t az �jszak�t az �rszob�n t�lt�tt�k. A "trupp" aludt,
de az "igazgat�n�j�k" bizony nem! T�ls�gosan nyugtalan vol-
tam ahhoz, semhogy el tudtam volna aludni. Ap�m, akit n�h�ny
h�nappal el�bb otthagytam, kerestetett, szem�lyi igazolv�nyaim
nem voltak, val�j�ban csavarg� voltam, �s a legrosszabbt�l
f�lhettem. M�r l�ttam magam jav�t�int�zetbe z�rva, eg�szen a
nagykor�s�gomig, a hajam lev�gva, sz�rke egyenruh�ban, �s
amint �gy b�nnak velem, ahogy azt meg is �rdemlem! Rettenetes
�jszak�t k�nl�dtam v�gig!
Szerencs�re a rend�rtiszt der�k ember volt. Elmes�ltem neki
az eg�sz hist�ri�t. Az egyetlen hib�t ott k�vett�k el, hogy el�re
elk�lt�tt�nk egy bev�telt, amit azt�n k�s�bb nem tudtunk meg-
szerezni. De j�hiszem�s�g�nkh�z k�ts�g sem f�rhetett. S�padt,
beesett arcunk, karik�s szem�nk, �cska ruh�nk �s toldozott-fol-
dozott cip�nk is �kessz�l�an besz�lt. Megk�ny�r�lt rajtunk. �ll-
hatatos k�r�s�re a vend�gl�s visszavonta a panasz�t. �s mi �jra
szabadok voltunk!
Este el�ad�st adtunk a Satory t�borban. A bev�tel meglep�en
csod�latos volt, el�rte a 300 frankot. M�snap meg is fizettem a
vend�gl�snek, amivel tartoztunk...
E sz�rny� eml�k ellen�re - b�r n�h�ny �r�ig haboztam, ak�r-
milyen ostoba dolog is ez -, v�g�l is beleegyeztem, hogy a
Versailles-ban �nekeljek. � :t m�r elmondtam, hogy mi volt a
folytat�sa.
123
Az�ta, hagyom�nyos m�don, mindig a Versailles az els� �llo-
m�som az Egyes�lt �llamokban. Itt szeretek �jra tal�lkozni az
amerikai k�z�ns�ggel, ide j�v�k az�rt a megnyugtat� bizonyoss�-
g�rt, hogy megtartotta "Idisz" sz�m�ra a bar�ts�g�t, amire egy
�szinte m�v�sznek sz�ks�ge van, hogy k�z�ss�get tudjon tal�lni
a hallgat�ival - nem merem azt mondani, az�rt, hogy meg�rtesse,
amit el akar mondani -, de legal�bbis, hogy �nmag�b�l a leg-
jobbat adja.
A Versailles a Broadway-hoz k�zel, nem messze a Waldorf-
Astori�t�l, majdnem a Radio-City mellett helyezkedik el. Hatalmas
luxusmozi - New York joggal b�szke r� -, �tterem �s �jszakai
mulat� is egyben. K�r�lbel�l sz�z asztala van, �s mindegyikn�l
olyanok �lnek, akiknek a neve szerepel a Social Registerhen, t�bb-
nyire ahhoz az elit r�teghez tartoznak, amit ott V.I.P.-nek
"Very Important Persons"-nak neveznek. Fontos emberek, akik
sz�m�tanak a t�rsadalmi �letben. A keret f�ny�z� �s r�gi st�lus�,
a h�z b�szke arra, hogy igen magas �rai vannak: p�ld�ul egy
csirkemell 6 doll�r 50 centbe ker�l, �s egy �veg pezsg� 16 dol-
l�rba. Sz�moljanak csak!
A sz�npadot elgondol�som szerint magasabbra emelt�k, hogy
kis termetem ellen�re, mindenhonnan j�l l�ssanak. A l�mpal�z
mindig elfog, valah�nyszor sz�tt�rulnak a neh�z z�ld f�gg�ny�k.
Csak a k�vetkez� pillanatban nyerem vissza nyugalmamat, ami-
kor elhalkulnak az �ljenz�sek, �s csend lesz a n�z�t�ren.
H�l�s vagyok amerikai bar�taimnak ez�rt a csend�rt. Nehogy
azt gondolj�k, hogy ez term�szetes. Val�j�ban nagyon is kiv�-
teles. ..
"Eg�szen meglep� az a csend - �rta Nerin E. Gun �js�g�r�, a
Versailles-beli legels� fell�p�sem ut�ni napon -, ami Edith Piaf
bejelent�sekor keletkezik a n�z�t�ren. Az amerikaiak ritk�n haj-
124
land�k csendben maradni egy m�sorsz�m alatt, �s m�g kev�sb�
hajland�k sz�neteltetni az italrendel�st. M�gis, a kiszolg�l�s f�l-
bemarad, �s az emberek figyelmesen hallgatnak. Megjelenik
Edith fekete taftruh�j�ban, eg�szen picik�n. Angol kiejt�se �rt-
het� �s mulats�gos. Kis elragadtatott ki�lt�sok hangzanak fel
id�nk�nt, mindegyik dalt meg�jr�zz�k, lelkes fiatal l�nyok a v�-
g�n az asztalokra �llnak, �s hosszasan tapsolnak, abban rem�ny-
kedve, hogy m�g egyszer �nekelni hallhatj�k Edith Piafot."
Ugyanebben a cikk�ben, sikerem okait elemezve, Nerin E.
Gun id�zte egy asztalt�rs�nak, egy politikusnak a szavait.
"Ez ideig mindig hamis�tott szt�rokat mutattak be nek�nk
Franciaorsz�gb�l, mindannyian a vid�m P�rizs k�p�t mutatt�k,
�s alig v�rt�k, hogy sex appealj�ket �ruba bocs�ss�k. Edith Piaf
eg�szen m�s. Nagy m�v�szn� �, akinek a hangja sz�ven �ti az
embert, �s ugyanakkor egy s�padtka kisl�ny is, akin l�tszik, hogy
gyermekkor�ban �hezett, szenvedett, �s mindig f�lt egy kicsit.
� annak az �j eur�pai gener�ci�nak a megtestes�t�je, amelyet se-
g�ten�nk kell."
Az amerikai k�z�ns�g, amennyire szem�lyes tapasztalatom alap-
j�n meg�t�lhetem, nemigen k�l�nb�zik a mi�nkt�l. K�ts�gtelen,
hogy nagyon ig�nyes, mert a sz�rakoztat�-ipar az Atlanti-�ce�n
t�ls� partj�n nagy t�k�letess�get �rt el, de meg�rt�, �s m�lt�-
nyolja a tetsz�se �rdek�ben tett er�fesz�t�seket. Gagyogj egy-k�t
sz�t angolul, �nekelj el egy dalt a nyelv�k�n, figyelni fog r�d.
M�g akkor is, ha kiejt�sed csapnival�. Reakci�ja n�ha brut�lis, de
lelkesed�s�t szabadj�ra ereszti, s ha egy m�v�szt szeret, akkor
szenved�lyesen szereti, �s ki is mutatja.
�t perc m�lva az amerikai, akit bemutatnak neked, kereszt-
neveden sz�l�t. Kezdetben ez meglep�, de az ember megszokja,
125
��s hamarosan r�j�n, hogy szeretetb�l sz�l�t �gy. �gy tekint t�-
ged, mint bar�tj�t, �s amivel csak tud, �r�met akar szerezni.
Term�szetesen mindig siet. De pontos a randev�in - ez olyan
tulajdons�g, amit ann�l is ink�bb becs�l�k, mert bel�lem teljes-
s�ggel hi�nyzik -, �s megtartja az �g�reteit. Gyakorlatias szel-
lem, �lmodoz�sra nem hagy id�t, de m�gis "�rz�keny l�lek" a
kell� id�ben, van valami "nagy, naiv gyereks�g" is benne, amit
�n v�gtelen�l rokonszenvesnek tal�lok.
Igaz�n kedves, �s ez ann�l meglep�bb, mert nagyon j�l meg-
f�r a t�rsadalmi rangl�tra minden fok�n d�h�ng� "struggle for
life"* k�vetelm�nyeivel. Ezzel kapcsolatban egy meghat� t�rt�-
netet szeretn�k elmes�lni, amely most jutott az eszembe.
Hollywoodban voltam. Egy reggel cseng a telefon. Egy szt�r
keresett, m�ghozz� nem is a legkisebbek k�z�l, �s h�vott, hogy
menjek vele aznap este a Los Angeles-i music-hall �j m�sor�t
megn�zni. M�s tervem volt. Szabadkozni kezdtem.
- Csakhogy. ..
Nem hagyta, hogy tov�bb folytassam.
- Nem utas�that vissza, Edith! X-r�l van sz�!
�s egy nagy filmsz�n�szt nevezett meg, egy els�rend� m�v�sz-
n�t, ma m�r alig eml�keznek r�, mert �vek �ta nem volt egyetlen
filmje sem. R�gi dics�s�g�t�l megfosztva, a legrettenetesebb
anyagi neh�zs�gek k�zepette X. Y. csod�latosk�ppen megkapott
egy szerz�d�st, amire nem is sz�m�tott: egy h�tre a Los Angeles-i
music-hall ba szerz�dtett�k.
- �s �gy tudjuk - folytatta tud�s�t�m -, ha ma este sikere
lesz, holnap egy�ves szerz�d�st �rhat al� egy egyes�lt �llamokbeli
turn�ra. Nos, mi pedig �gy d�nt�tt�nk, hogy sikere lesz. . .
�let�rt val� k�zdelem.
126
Este ott voltam a sz�nh�zban. Egyetlen szt�r sem hi�nyzott..
Ott volt Joan Crawford, Spencer Tracy, Elizabeth Taylor, Bette
Davis, Maureen O'Hara, Humphrey Bogart, Cary Grant, Bing
Crosby, Betty Hutton, Gary Cooper, �s m�g sokan m�sok, akik
majd neheztelni fognak r�m, hogy nem eml�tettem �ket. X. Y.
sz�nre l�pett, �s sz�nni nem akar� �ljenz�s fogadta. V�g�l t�zszer
vagy tal�n tizen�tsz�r is visszah�vt�k, nem sz�moltam.
�s k�t nappal k�s�bb X. Y. al��rta a szerz�d�st, amely a nyo-
mort�l mentette meg.
Mi, franci�k, �ltal�ban szolid�risak vagyunk egym�ssal. �gy
e t�ren, mint sok m�sban, m�v�szeinknek nincs semmi tanulniva-
l�juk amerikai koll�g�ikt�l.
De ismerj�k el, hogy a t�rt�net t�l sz�p ahhoz, hogy elhallgassam!
Abban, hogy a New York-i k�z�ns�ggel val� els� tal�lkoz�s,
ut�n elvesz�tettem a kedvem, �s majdnem szedtem a s�torf�mat,
nagyr�szt egy francia a hib�s. Nem mondom meg a nev�t, ez lesz
a b�ntet�se, minthogy el�gg� szereti a nev�t olvasni.
M�r t�bb �ve az USA-ban �lt, t�rt karokkal fogadott, el volt.
ragadtatva att�l, hogy l�that, �s hogy kalauzolhat New York-
ban. Az els� fell�p�sem ut�n nagyon rem�ltem, hogy helyrebil-
lenti majd a lelki egyens�lyomat. De ez csak azt bizony�tja, hogy
az ember olykor csal�dik. M�g most is hallom:
- Ezt el�re lehetett l�tni, szeg�ny Edithem! Az amerikai nem
szereti �szrevenni az �let kellemetlen oldal�t. Az amerikai opti-
mista. Dr�mai sanzonokat hozott nekik, �s s�r�sra fakasztotta
�ket, pedig az amerikai az�rt megy sz�nh�zba, hogy sz�rakozzon,
hogy elfelejtse azt a nyomaszt� technikai civiliz�ci�t, amely t�nk-
reteszi �t. K�t-h�rom �desk�s dallal zsebre v�gta volna �ket.
Mi�rt bocs�tkozott ilyen kalandba?
127
�s �gy folytatta tov�bb, ebben a hangnemben, �s nem vette
�szre, hogy mennyire k�noz vele, �s hogy megfoszt att�l a kis ma-
rad�k er�mt�l is, ami m�g tartotta bennem a lelket. Mari� Dubas
soha nem fogja megtudni, hogy ezekben a pillanatokban k�ny-
nyeimen kereszt�l mennyire irigyeltem a tehets�g�t. Ha legal�bb
els�llyedhettem volna!
M�sok mondt�k el a vigasztal� szavakat, amelyek ut�n annyi-
ra v�gy�dtam. �s itt kell besz�lnem Marlene Dietrichr�l, testi-
lelki j� bar�tn�mr�l.
Marlene szereti Franciaorsz�got, ezt a h�bor� legs�t�tebb �r�i-
ban bizony�totta be, � volt a gondvisel�s j� t�nd�re az USA-ba
menek�lt francia m�v�szeknek. Ir�ntam hallatlan odaad�st tan�-
s�tott. L�tta, hogy nyugtalan, zaklatott, meggy�t�rt �s majdnem
teljesen legy�z�tt vagyok. Mell�m �llt, gondja volt r�, hogy egy
pillanatra se hagyjon egyed�l a gondolataimmal, �j csat�kra
k�sz�tett fel, �s ha �n belementem e csat�kba �s megnyertem
�ket, ez csak az�rt volt lehets�ges, mert � �gy akarta, �n m�r nem
v�gytam semmire sem. M�ly h�l�val tartozom neki.
Ragyog� tehets�g�r�l, felt�n� sz�ps�g�r�l nem besz�lek.
� a film nagyasszonya, Marlene, az Egyetlen. De arr�l m�r besz�lni
akarok, hogy intelligenci�ja eg�szen rendk�v�li, �s tal�n a leglel-
kiismeretesebb m�v�sz, akivel �letemben tal�lkoztam. A pr�b�kon
csod�latosan nyugodt, t�relmes �s szorgalmas. Mindig p�ld�t
mutat, �s t�k�letess�gre t�rekszik. Ha semmibe venn� a tud�st,
ments�g�re sz�lhatna rendk�v�li egy�nis�ge, de � a "szakm�t", a
"mesters�gbeli tud�st" �ll�tja vissza jogaiba, az al�zatos szak-
tud�st, amely n�lk�l tal�n a legszebb tehets�gek sem tudn�nak
kiteljesedni.
Csod�latosan egyszer� �s saj�tos b�j� humor�rz�ke is van.
Eml�kszem, egy nap a Versailles-ban az �lt�z�mben volt, mia-
128

latt vetk�ztem. Az ajt�n l�togat�k kopogtak. Kinyitotta, �s fe-

j�t az ajt�ny�l�son kidugva, �gy sz�lt:
- Mit �hajtanak, uraim? Mme Edith Piaf titk�rn�je vagyok...
Az emberek megd�bbenve n�ztek r�, azon t�n�dve, hogy vajon
nem �lmodnak-e. A j�t�k sok�ig tartott. Csak akkor maradt abba,
amikor egy �r "sarokba szor�totta" Marlen�t, csendesen, nagyon
udvariasan �s komolyan �gy v�laszolva:
- Nem tudtam. �s ugye Mme Edith Piaf sof�rk�nt Maurice
Chevalier-t fogadta fel? Ez term�szetes ...
Igaz, hogy ez az �r nem volt m�s, mint �reg bar�tom, R�bert
Br� �js�g�r�, aki Belleville-ban sz�letett, ott, ahol ritka az olyan
sr�c, aki ne tudna j�l visszav�gni.

^
11
Egy dal terjedt el az utc�n,
Megzavarja, ki arra j�r,
A t�meg k�z� k�szott furcs�n
Dallama, mint a h�n�r.
Egy dal terjedt el az utc�n
(Un refrain courait dans la rue)

Charlie Chaplint Hollywoodban ismertem meg. Nem a st�di�-

ban, hanem a kabar�ban. Elj�tt, hogy meghallgasson, �s ez �le-
tem egyik nagy pillanata volt.
Nem mintha valami rendk�v�li t�rt�nt volna ezen az est�n.
Hanem egyszer�en csak az�rt, mert Charlie Chaplin el�tt �nekel-
hettem, �s ez egyik titkos �lmom megval�sul�s�t jelentette. Egy
olyan �lom�t, amely �vekig �lt bennem �ntudatlanul, �s amikor
v�ratlanul val�s�gg� v�lt, az �r�m tet�t�l talpig megr�zott. Ami-
kor j�ttek mondani, hogy Chaplin - akir�l annyit m�r tudtam,
hogy ritk�n megy el valahova, �s hogy soha nem teszi be a l�-
b�t �jszakai mulat�ba - a teremben van, m�ghozz� eg�szen,
k�zel a sz�npadhoz, hirtelen r�d�bbentem, hogy mindig is v�-
gy�dtam erre a nagy megtiszteltet�sre.
K�l�n�s, de ezen az est�n nem volt l�mpal�zam. Sohasem be-
sz�ltem Charlie Chaplinnel, de ismertem, �jra meg �jra megn�z-
tem filmjeit, �s ez megnyugtatott. Egy olyan m�v�sz el� �llok
�nekelni, akit b�tran nevezhet�nk zseni�lisnak, egy mester el�,,
aki a m�alkot�st az emberi szellem legnemesebb m�v�nek tekinti,
�s ugyanakkor egy olyan ember el�, akinek sz�ve nagy �s fog�-
kony a megal�zottak szenved�se ir�nt, r�szvev� a gyeng�kkel �s a.
szerencs�tlenekkel. Ha elj�tt, hogy meghallgasson, akkor nem
az�rt tette, hogy hib�kat keressen bennem, hanem hogy meg�rt-
sen; nem kell f�lnem az �t�let�t�l. Bar�tk�nt j�tt, �s az ember nem
f�l a bar�tait�l. A hangom tal�n nem fog tetszeni neki, de sz�-
v�nk egym�sra ismer.
Neki �nekeltem, �s az biztos, hogy soha nem �nekeltem �gy,
mint ezen az est�n. M�gis, valamif�le tehetetlens�gi �rz�s k�no-
zott. Hogyan fejezzem ki mindazt, amit el szerettem volna mon-
dani neki? A legjobbat ny�jtottam, ami csak t�lem telt. Fel�l akar-
tam m�lni �nmagam. �gy akartam megk�sz�nni neki a sz�p �rz�-
133'
seket, amiket kaptam t�le, �s ami�rt egy kicsit �r�kre ad�s�nak
�rzem magam, �s �gy mondani el, hogy: "Tudja, Charlie, �n j�l
ismerem azt az embert, akit maga �kisembernek� nevez, s azt
is tudom, hogy mi�rt szereti. Megnevettetett engem, mert maga,
Charlie, �gy akarta, de az�rt nem d�ltem be eg�szen, k�nnyek
vegy�ltek abba a nevet�sbe.. . Nekem is, mint mindenkinek,
leck�t adott a b�tors�gb�l �s a bizakod�sb�l. Tal�n ez�rt is va-
gyok olyan boldog, amikor el�nekelhetem mag�nak a sanzonjai-
mat!"
A m�sor ut�n besz�lgett�nk. B�r ez tal�n t�lz�s. Az igazs�g az,
hogy � besz�lt. Elmondta, hogy sz�ve m�ly�ig meghatottam,
hogy s�rt, ami pedig csak ritk�n fordul el� vele, amikor egy �ne-
kesn�t hallgat. Nagyszer� b�k ez, ugye? Csod�latosabb mind-
ann�l, amit egy�ltal�n rem�lhettem. H�t igen! �n meg mindezt
csak zsebre v�gtam, �s m�g azt sem voltam k�pes kifejezni,
hogy milyen becses ez sz�momra egy olyan embert�l, mint �,
Charlie Chaplin. Bizony, nem remekeltem. Elv�r�s�dtem, �s
v�lasz helyett csak �sszevissza hebegtem, azt sem tudom, hogy
mit.
�s amikor elment a nagy m�v�sz, nagyon d�h�s lettem ma-
gamra. Micsoda ostobas�g! Charlie Chaplin, aki m�v�szet�vel
m�r olyan r�gt�l fogva �s annyiszor ejtett csod�latba, egy igazi
zseni dics�r �s gratul�l nekem, s b�r ez nagy �r�mmel �s b�sz-
kes�ggel t�lt el, m�gsem tal�lok szavakat, hogy h�l�mat kifejez-
zem!
Ez�rt k�pzelhetik megd�bben�semet, amikor m�snap cs�ng a
telefonom, s Chaplin besz�l! Megh�vott, hogy menjek el hozz� a
Beverly Hills-i birtok�ra.
Szeretek sok�ig lust�lkodni az �gyban, mint mindenki, aki-
nek olyan a foglalkoz�sa, hogy csak hajnalban tud lefek�dni, �s
134
nemigen vagyok hi�. Azon a napon azonban szak�tottam ezzel
a szok�ssal. M�r hajnali 7-kor fenn voltam, pedig Charlie Chap-
lin d�lut�nra v�rt. �s hogy kibodor�tottam a hajam! �s h�ny ru-
h�t fel nem pr�b�ltam! S mire kalapot tal�ltam!
Nem ismertem magamra!
�s elmentem hozz�. Felejthetetlen �r�k! Ott volt m�g n�h�ny
bizalmas bar�tja, de �n csak �t l�ttam. Charlie a legegyszer�bb
ember, akivel valaha is tal�lkoztam, a t�rsalg�sa lebilincsel�.
L�gy hangon besz�l, soha nem emeli fel a hangj�t, nem nagyon
gesztikul�l, s van benne valami b�tortalans�g. Kezdeti fesz�lye-
zetts�gemet azzal oldotta fel, hogy felid�zte els� szerepl�s�t egy
music-hallban, Fred Karno h�res komikus t�rsulat�ban, j�val az-
el�tt, hogy mozira gondolt volna. Majd hosszan besz�lt Francia-
orsz�gr�l, mondv�n, hogy nagyon szereti.
- �s nemcsak az�rt - tette hozz� -, mert a franci�k min-
dig jobban meg�rtett�k a filmjeimet, mint az amerikaiak! Sze-
retem Franciaorsz�got, mert a kedvess�g �s a szabads�g ha-
z�ja.
Majd igazi tehets�ggel elj�tszott heged�j�n n�h�ny sanzont, a
saj�t szerzem�nyeit. Azzal a j� �rz�ssel v�ltam el t�le, hogy k�ze-
lebb ker�lhettem hozz�, �s boldogan, hogy olyannak tal�ltam,
amilyennek a "kisemberen" kereszt�l elk�pzeltem �t.
- Edith - mondta, amikor kocsiba sz�lltam -, egy nap
majd �n fogok sanzont �rni mag�nak, a sz�veg�t, �s a zen�j�t is.
Biztos vagyok benne, hogy Charlie Chaplin megtartja �g�ret�t.
�s abban is, hogy a sanzon gy�ny�r� lesz.
B�r ut�lag nagyon haragudtam magamra, ami�rt nem szipor-
k�ztam Chaplinnel val� els� tal�lkoz�somkor, m�gsem viselked-
tem kev�sb� zavartan akkor sem, amikor az a nagy megtisztelte-
135

t�s �rt, hogy bemutattak Elizabeth hercegn�nek, aki k�s�bb

Anglia kir�lyn�je lett.
P�rizsi l�togat�sakor a hercegn� kinyilv�n�totta azt az �haj�t,
hogy szeretn� meghallgatni m�soromat. �s egyszer csak, egy va-
s�rnap este, az ABC utols� el�ad�sa ut�n - itt l�ptem fel ebben
az id�ben -, v�ratlanul a Champs-�lys�es legel�kel�bb kaba-
r�j�ba vittek, ahol egy igen sz�k k�r� �s gondosan megv�lo-
gatott hallgat�s�g, a hercegn� �s n�h�ny k�s�r�je el�tt adtam el�
m�soromat.
Nagyon megillet�d�tt voltam. �s m�g ink�bb az lettem, ami-
kor az utols� sanzon ut�n egy fiatal tiszt �rtem j�tt, hogy a her-
cegn� asztal�hoz vezessen. Remeg� l�bbal k�vettem, nagy zavar-
ban. Hogy besz�l az ember egy kir�lyi h�zb�l val� hercegn�vel?
Azt mondja, hogy "hercegn�" vagy "asszonyom", vagy mi a csu-
d�t? �s a meghajt�s? Hogy fogom ezt az eg�szet meg�szni? Az
volt a hom�lyos �rz�sem, hogy a k�vetkez� percekben a proto-
kollal valaki nagyon cs�ny�n el fog b�nni. . . Nem t�lt�tt el
valami nagy b�szkes�ggel...
Hogy hogyan k�sz�ntem? Arra m�r nem eml�kszem. Ut�lag
csak abban rem�nykedem, hogy a protokollf�n�k nem n�zett oda.
Tal�n egy pukkedlival v�gtam ki magam? Lehets�ges. Erre sem
eml�kszem jobban. Csak azt tudom, hogy a hercegn�, aki csod�-
latosan besz�l nyelv�nk�n, franci�ul sz�lt hozz�m, felsz�l�tott,
hogy �ljek le mell�, majd nagyon kedves dolgokat mondott, annyi
j� sz�vvel �s egyszer�s�ggel, hogy teljesen zavarba hozott vele.
Zavarba j�ttem, �s term�szetesen ostob�n viselkedtem. Mert
ott, abban a pillanatban, �n, akinek a nyelve el�gg� fel van v�gva
- ezt a bar�taim is tan�s�thatj�k-,nem tudtam, hogy mit is
mondjak.
Elb�v�lten hallgattam �t, majd ezt mondtam:
^^-
- Bocs�nat, ma nagyon f�radt vagyok... Vas�rnap az ABC-
ben k�t d�lut�ni �s egy esti el�ad�s van, el tudja k�pzelni, hogy
ez mit jelent?
A hercegn� mosolygott. N�h�ny sz�val megnyugtatott, �s �n
folytattam a t�m�t!
- J� lenne, ha olyankor hallgatna meg, amikor nincs k�t d�l-
ut�ni el�ad�som! Negyvenk�t sanzont el�nekelni d�lut�n h�rom
�s �jf�l k�z�tt, az az�rt valami!
Nem tudom, mennyi ideig maradtam m�g a j�vend�beli ural-
kod�n� asztal�n�l, de azt tudom, hogy semmi m�sr�l nem besz�l-
tem, mint err�l a k�t d�lut�ni el�ad�sr�l.
T�bb szerencs�m volt - az embernek nem lehet mindig pechje
- Eisenhower t�bornok asztal�n�l, n�h�ny h�nappal azel�tt,
hogy az Egyes�lt �llamok eln�ke lett.
A t�bornok arra k�rt, hogy �nekeljem el neki az Autumn
Leavest az eredeti francia v�ltozatban*, azaz az Elsz�radt leve-
leket, �s v�g�l az est�t azzal t�lt�tt�k, hogy... r�gi francia san-
zonokat �nekelt�nk.
- Ismeri ezt?
- H�t ezt?
�s be kell vallanom, hogy a t�bornok, aki n�h�ny �vet P�rizs-
ban t�lt�tt - szerinte �lete legboldogabb �veit -, sok n�pdalt
fedezett fel sz�momra, amiket �n m�g nem ismertem!
Minthogy azokn�l a nevezetes szem�lyekn�l tartok, akikkel
�letemben �sszeakadtam, most olyan valakir�l akarok besz�lni,
aki ir�nt csod�latot �s ugyanakkor szeretetteljes h�l�t is �rzek:
Sacha Guitryr�l.
Az "�n hadifoglyaimnak", a "Stalag IV. D."**t�borbeli gy�-
* Les feuilles mortes.
** N�metorsz�gi hadifogolyt�bor k�zkaton�knak, 1939-45. (R�v.)
136
137
mol�tottaimnak k�sz�nhetem, hogy megismertem a h�res sz�n�sz-
�r�t, �s olyan k�r�lm�nyek k�z�tt, hogy alkalmam volt felbe-
cs�lni tal�l�kony szellem�t �s v�gtelen nemeslelk�s�g�t egyar�nt.
Amikor a megsz�ll� hat�s�gok kijel�ltek engem is, mint annyi
m�st, hogy menjek m�sort adni N�metorsz�gba, az els� �szt�n�s
reakci�m a visszautas�t�s volt. Kis gondolkod�s ut�n azonban egy
�tletem t�madt, �s m�gis beleegyeztem. Francia dalokat �nekelni
a hadifogolyt�borban s�nyl�d� fi�knak, ez azt jelentette, hogy
vigaszt, n�h�ny percnyi �r�m�t �s feled�st ny�jtani nekik. Nem
volt jogom ahhoz, hogy megfosszam �ket ett�l. De m�svalamir�l
is sz� volt. Ez sz�ks�gszer�en azt jelentette, hogy bejuthattam a
t�borokba, m�gpedig el�gg� terjedelmes sz�n�sz-c�km�kkal, amit
�ltal�ban nem vizsg�ltak meg, �s ha igen, csak nagyon fel�le-
tesen. Nos, azoknak pedig, akik a sz�gesdr�t m�g�tt a sz�p
szabads�gr�l �lmodtak, semmij�k sem volt, hogy megsz�khes-
senek. Lehet�s�gem ny�lt arra, hogy seg�tsek n�h�nyuknak, el�-
k�sz�tsem sz�k�s�ket, �s ezt nem mulaszthattam el.
�gy teh�t t�bb alkalommal is �nekeltem a foglyok el�tt. Lel-
kesen �nnepeltek, �s a m�sorom ut�n mindannyiszor nagy t�leke-
d�ssel megrohantak, �n pedig autogramot, cigarett�t �s m�s
"apr�bb aj�nd�kokat" osztogattam k�z�tt�k, olyanokat is, ami-
ket ugyan nem enged�lyeztek, viszont ann�l �rt�kesebbek vol-
tak: ir�nyt�ket, t�rk�peket �s szab�lyosan ki�ll�tott hamis iratokat.
1944 j�nius�ban, mint a "Stalag IV. D." gy�mol�t�ja, egy nap
egyik hadifogoly level�b�l h�r�t vettem, hogy bombat�mad�s
�rte a t�bort, �tvenen haltak meg. �tven csal�d nem l�tja h�t
viszont soha t�bb� a szeretett f�rfit, �tven csal�d, amelyek k�z�l
sokan nyomorban teng�dnek.
Tudn�k-e tenni "valamit" �rt�k? Ezt k�rdezte t�lem tud�s�-
t�m, �s bennem is ez a k�rd�s mer�lt fel. De v�laszt nem tal�l-
138
tam r�. Tal�n egy g�laest? Igen, igen. Ez jutott eszembe a leg-
els� pillanatban. De �n m�r sokat �nekeltem P�rizsban, t�l sokat
l�ttak engem az emberek. Nevem csak kev�s embert tudna von-
zani. Ahhoz semmik�ppen sem eleget, hogy megszerezzem a nagy
bev�telt, amire sz�ks�g lett volna.
T�rtem a fejem, egyre csak t�rtem. . .
V�ratlanul, egy hirtelen j�tt �tlet sugallat�ra, megragadom a
telefont, �s Sacha Guitryt h�vom. M�g egy�ltal�n nem tudtam,
mit fogok neki mondani, azt sem, mit k�rek t�le,.de n�h�ny m�-
sodperc �ta teljesen meg voltam gy�z�dve r�la, hogy egyed�l �
oldhatja meg ezt a probl�m�t, amivel �n nem boldogulok.
Sacha felveszi a kagyl�t. �s �n hirtelen nem tal�lom a szava-
kat.
- Mester, k�t perce m�g tele voltam b�tors�ggal, de most
m�r nem merem.. .
Nyugtat, b�tors�got �nt bel�m, �s �sszeszedve magam, v�g�l
siker�l elmagyar�znom, mir�l van sz�: a foglyok, a bomb�z�s, a
g�laest. . .
De a legnehezebbet m�g nem tudom kib�kni.
- Sajnos, teljesen egyed�l nem tudn�k sok embert odacsalo-
gatni. Viszont p�nz kellene, sok p�nz. Arra szeretn�m teh�t k�rni,
Mester, ha beleegyezik - adja ehhez a nev�t. Ha a plak�ton lenne,
csod�latos bev�telt hozna. . .
- �s hol sz�nd�kozik rendezni ezt a g�l�t?
Sacha Guitry ezt kedvesen k�rdezte, hangj�nak melegs�ge
rokonszenvet sejtetett, de az�rt szorong� r�m�lettel hirtelen
csak r�j�v�k viselked�sem �gyetlens�g�re. Eg�sz egyszer�en azt
k�rdezem a kor legels� sz�n�sz�t�l, hogy hajland�-e megjelenni
egy kabar� sz�npad�n!
M�gis, felelni kell! Elsz�nom h�t magam.
139

- Jelenleg a Beaulieu-ben �nekelek. �gy h�t, arra gondoltam...

Tov�bb m�r nem tudom mondani. Sacha Guitry, aki minden
bizonnyal �szrevette zavaromat, megk�ny�r�lt rajtam.
- Tudja, hogy sohasem szerepeltem kabar�ban? Ez lesz a be-
mutatkoz�som. Az els� fell�p�s pedig komoly dolog! Adna h�szon-*
n�gy �r�t, hogy mindezt megfontoljam, �s holnap felh�vna �jra?
A megk�nnyebb�l�s s�haj�val tettem le a kagyl�t. Sacha Guitry
udvarias volt, k�m�lni akart, de nyilv�nval�v� v�lt, hogy vannak
dolgok, amiket az ember nem k�rhet egy ilyen m�v�szt�l. M�s-
nap azonban, amikor felveszem a hallgat�t, mit hallok? Olyan
szavakat, hogy k�telkednem kellett, vajon j�l hallok-e? Nem tu-
dom m�g elhinni, mert t�l sz�p, de �gy l�tszik, Sacha Guitry
beleegyezett!
- Kisasszony - mondta -, tal�n lesz valami �tletem. M�gis,
miel�tt elmondan�m, szeretn�m l�tni azt a kabar�t! Lehets�ges?
Meglepett voltam, �s eg�szen megzavart az �r�m.
- Term�szetesen, Mester! Amikor tetszik, abban a pillanat-
ban, amikor csak k�v�nja.. .
- Akkor most, r�gt�n!
N�h�ny perccel k�s�bb a Beaulieu-ben voltunk. Sacha Guitry
alaposan megszeml�lte a n�z�teret, a sz�npadot, n�h�ny k�rd�st
tett fel a vil�gos�t�nak, majd �gy l�tszott, hogy el�gedett mind-
azzal, amit l�tott, �s megk�rdezte, van-e id�m elmenni hozz� egy
kicsit. Lelkesen elfogadtam a megh�v�st.
�s �me, m�ris a mester hatalmas dolgoz�szob�j�ban, az Elys�e-
Reclus sug�r�ti h�z�ban vagyok. Egy hatalmas fotelba s�pped-
tem, Sacha Guitry pedig egy nagy asztal mell� �lt le, az asztalon
piros kartondobozok voltak �lomkaton�kkal �s m�rv�nykezekkel,
azt hiszem, Rodin-m�solatok lehettek. �s azzal a semmihez sem
hasonl�that� hangj�val, amely a kimondott szavaknak �j �rt�ket
140
adott, a g�laestr�l kezdett besz�lni, amelynek a sikere most m�r
sz�m�ra is �ppolyan fontos volt, mint sz�momra.
- Valami eg�szen �jat fogunk csin�lni - mondja -, de m�g
nem dolgoztam ki teljesen az �tletet. Majd m�g visszat�r�nk r�.
Mindenk�ppen elszavalom majd n�h�ny fiatalkori k�ltem�nyemet
�s tal�n egy alkalmi darabot. . .
V�r�s vagyok, mint a r�k. Dadogok.
- Akkor teh�t beleegyezik, mester?
- K�telkedett tal�n benne valaha is? Mit gondol, mennyi lesz
a bev�tel?
Magamban kalkul�lok.
- Az �n nev�vel a plak�ton, mester, k�tezer frank bel�p�d�-
jat is k�rhet�nk. K�tsz�z hely van. ..
Sacha Guitry elfintorodik.
- N�gysz�zezer frank? Kev�s. De majd kital�lunk valami
m�st.
�s hogy mit tal�lt ki? �me...
Az est�ly k�zepe fel� - azt hiszem, nem kell mondanom, hogy
k�pr�zatos est volt, mert Sacha Guitry r�szv�tele P�rizs elitj�t
vonzotta oda - a kedves Jean Weber a sz�npadra l�pett, hogy be-
jelentsen. .. egy �rver�st:
- "M�r megint?" - biztosan �gy sz�lnak magukban. - Igen,
m�r megint! De eg�szen eredeti m�don, Sacha Guitry elgondol�sa
szerint. Eredeti, mert e pillanatban, hogy �n�kh�z sz�lok, nincs
semmi eladnival�nk. A vil�gon semmi! Csakhogy Sacha arra gon-
dolt, hogy ezen az est�lyen elragad� �s minden j�val elhalmozott
h�lgyek vannak jelen, akik olyan szerencs�sek, hogy maguk mel-
lett �rezhetik a f�rj�ket, v�leg�ny�ket, b�tyjukat �s apjukat, �s
akik csak az�rt j�ttek el ide, hogy kifejezz�k egy�tt�rz�s�ket azok
ir�nt az asszonyok ir�nt, akik soha t�bb� nem l�thatj�k viszont
141

f�rj�ket, v�leg�ny�ket, b�tyjukat vagy apjukat. Nem fognak el-

z�rk�zni att�l - gondolta Sacha -, hogy megv�ljanak �kszere-
ikt�l, sz�rm�j�kt�l, hogy egy kicsit seg�ts�k azokat, akiknek t�bb�
nem lesz semmij�k. Azt bocs�tjuk teh�t �rver�sre, h�lgyeim,
amit �n�k felaj�nlanak nek�nk!
�t perccel k�s�bb Jean Weber, belet�rva az emelv�nyen tor-
nyosul� sz�rmehalomba, els�nek egy nercbund�t bocs�tott �r-
ver�sre. Egy m�sodik k�vette, majd egy nyakl�nc, egy s�l.. .
Egyre t�bbet �s t�bbet �g�rtek mindegyik darab�rt, v�g�l majd-
nem mindenki visszaszerezte saj�t holmij�t. Ezut�n Jean Weber
bejelentette, hogy m�g "egy �r aj�nd�k�t" kell eladnia, ez azon-
ban nem fog tulajdonos�hoz visszaker�lni: Sacha Guitry t�rc�ja
volt k�t lev�llel, az egyik Lucien Guitry, a m�sik Octave Mir-
beau levele, �s m�g egy nem kev�sb� ritka dokumentumot is tar-
talmazott: egy fot�t, Lucien �s Sacha Guitryr�l, gyermekk�nt �b-
r�zolta �ket 1890-ben Szentp�terv�rott.
A kulissz�k m�g�tt a boldogs�gt�l majdnem s�rva, zsebkend�-
met harapd�lva n�ztem v�gig ennek az utols� darabnak az �rve-
r�s�t. Egy k�z nehezedett a v�llamra. H�tran�ztem, Sacha Guitry
mosolygott r�m.
- Amikor Jean Weber v�gez - mondta -, mindny�jan a
sz�npadra megy�nk, maga pedig l�pjen el�re eg�szen a reflekto-
rokig, �s r�nk mutatva, mondja a k�vetkez�ket: "Mi azt adtuk,
ami t�l�nk telt." Majd sz�les mozdulattal a k�z�ns�gre mutatva
tegye hozz�: "De �n�k, �n�k k�tmilli�t adtak! �ljen, �ljen, �s
k�sz�net �rte!"
Soha nem fogom elfelejteni ezt az est�t, 1944. j�lius 11-�t.
12
Minden a legcsod�latosabb volt,
A templom csak nekik dalolt,
A koldusn�p is boldog volt I
Szerelm�k l�ngol, mint a hit,
Halljuk harangok hangjait,
A sz�p mennyasszonyt �ltetik I
Esk�v�
(Mariage)
1939-ben vagy tal�n 1938-ban tal�lkoztam el�sz�r Jacques Pilis-
szel. Gyakran hallottam r�la el�bb is, mert m�r a szt�rok sor�ban
volt, de �tjaink nem tal�lkoztak. Br�sszelben ugyanabban a m�-
sorban �nekelt�nk. Nevem, az akkor m�g kev�ss� ismert nevem,
mikroszkopikus bet�kkel szerepelt a plak�ton, semmivel sem
volt nagyobb, mint a kiad� neve, m�g az �v� hatalmas �s k�v�r
bet�kkel volt ki�rva, partnere, Georges Tabet nev�vel egy�tt.
Pilis �s Tabet divatos du� volt. T�bb n�pszer�v� v�lt sanzont
mutattak be, sok m�s siker k�zt p�ld�ul sl�gerr� tett�k Mireille �s
Jean Nohain szerzem�ny�t, a b�jos Sz�n�ban fekve* c�m� dalt;
bej�rt�k Amerik�t, "from coast to coast", az Atlanti-�ce�nt�l a
Csendes-�ce�nig, �s minden�tt nagy bev�telre tettek szert, m�g
az �n szer�ny h�rnevem m�g a hat�rokon sem terjedt t�l. �gy teh�t
eg�szen term�szetes, hogy �k voltak a m�sor rekl�mjai. Ma m�r
�gy �rom, �s �gy is gondolom, de akkor t�lz�snak �s igazs�gtalan-
s�gnak tartottam ezt. Mondogattam is a kulissz�k m�g�tt, abban
rem�nykedve, hogy szavaim eljutnak az �rdekeltekig, ami meg is
t�rt�nt. �s hogy min�l jobban kifejezzem el�gedetlens�gemet,
minden este kisebbfajta t�ntet�st rendeztem: a sz�mom ut�n el-
mentem a sz�nh�zb�l. �gy �lltam bossz�t, a magam csendes m�d-
j�n. Elj�tt az utols� el�ad�s is, �s m�g egyszer sem hallottam a
Pilis �s Tabet kett�st. Nehezteltek ez�rt? Nem hinn�m. Melles-
leg �k is mindketten gondosan �gyeltek arra, hogy ne menjenek
a n�z�t�rre, amikor �n vagyok a sz�npadon, �gy teh�t �k sem hal-
lottak m�g engem. Nem voltam sz�mukra m�s, mint egy n�v,
egy eg�szen jelent�ktelen n�v �s. .. egy akaratos k�ly�k.
Jacques-ot 1941-ben, Nizz�ban l�ttam viszont, �s ez�ttal m�r
meghallgattam �t. Elfogults�gomat mintha elv�gt�k volna, �s be
Couch� dans le f�in.
145

kellett l�tnom, nogy Br�sszelben nagyon rosszul �t�ltem meg.

Egy�ltal�ban nem tal�ltam ellenszenvesnek. Ellenkez�leg! Tet-
szett nekem, �s amikor besz�lgetni kezdt�nk, �gy l�ttam, hogy
�n is �ppen �gy tetszem neki. Nem mondta, de tekintete err�l
�rulkodott. Csakhogy egyik�nk sem volt f�ggetlen. . .
N�h�ny �vvel k�s�bb New Yorkban tal�lkoztunk ism�t, ahol
Jacques is, �n is kabar�ban l�pt�nk fel, m�s-m�s helyen. Id�nk�nt
�sszefutottunk k�z�s bar�tainkn�l, �r�met, de ugyanakkor valami
fesz�lyezetts�get is �rezt�nk. Csak a "szakm�r�l" besz�lgett�nk.
Tekintet�b�l ezerf�l�t olvastam ki, gondolom, � is az eny�mb�l,
de a helyzet Nizza �ta semmit sem v�ltozott, minden a r�gi volt.
Nem j�tt m�g el az �ra, hogy �tjaink �sszetal�lkozzanak...
M�r ism�t Franciaorsz�gban voltam, amikor hallottam, hogy
Jacques elv�lt. Kev�ssel ezel�tt lettem �n is szabad.
Ezen a napon azt mondtam magamban, hogy ismerek k�t f�g-
getlen sorsot, amelyek nemsok�ra �sszekapcsol�dhatnak. Ami
meg van �rva, azt meg�rzi az ember.
De hogy a sors mit fog kieszelni, hogy minket �jra �sszehoz-
zon, azt m�r nem tal�lhattam ki.
Egy hossz� d�l-amerikai turn� ut�n Jacques az ,,Ile-de-France"-
on hazafel� tartott Franciaorsz�gba, amerikai �gyn�ke, Eddie
Lewis t�rsas�g�ban, aki Clifford Fischer hal�la �ta az �n �rdekei-
det is k�pviselte a tengerent�lon.
Egy nap a haj�n Jacques egy sanzont d�dol neki, �s megk�rdezi:
- Eddie, v�lem�nye szerint kinek kellene ezt adnom?
- Micsoda k�rd�s! Edithnek! - of course!
- �r�l�k, hogy �gy gondolja, mert pontosan � j�rt az eszemben
amikor �rtam, de alig ismerem, �s nem mern�m felaj�nlani
neki...
146
- Csak b�zza r�m, Jacques, majd �n elint�zem, amint P�rizs-
ban lesz�nk.
�g�ret�hez h�ven, Eddie Lewis alighogy elhelyezkedett a "He*
tel George V."-ben, felh�vott telefonon.
- Felt�tlen�l be kell mutatnom egy fi�t, aki nagyszer� san-
zont �rt a maga sz�m�ra. Mikor tudna fogadni minket?
M�snap k�s� d�lut�nra besz�lt�k meg a randev�t. R�mes szok�-
som szerint k�sve �rkeztem. Ls kit l�tok a szalonban, amint egy
zongorist�val r�m v�rakozik? Term�szetesen Eddie Lewist �s
Jacques Pilist! Teljes az elk�ped�sem. �gy teh�t � lenne az a fi�,
aki sanzont �rt a sz�momra?
Meglepet�semb�l felocs�dva, Pilishez megyek, �s egy kicsit
hitetlenkedve �gy sz�lok hozz�:
- Ezek szerint �n sanzonokat �r
- �gy �m! A gimn�zium �ta...
- Nem is tudtam. �s mi az, amit hozott nekem?
�gtem m�r a v�gyt�l, hogy halljam. Nemcsak az�rt, mert
Lewis haboz�s n�lk�l azt mondta r�la, hogy csod�latos, hanem
az�rt is, mert ny�ltan bevallom, soha nem tudtam olyan valaki
sanzonj�t el�nekelni, aki nem volt szimpatikus nekem, �s ugyan-
akkor nagyon nagy �lvezettel adom el� bar�taim m�veit. Lehet,
hogy buta dolog, de �gy van! Egy�bk�nt nincs m�g bebizony�tva,
hogy ez val�ban annyira nevets�ges volna, mint amilyennek az
els� pillanatban l�tszik. Ismerek egy j� �t�l�k�pess�g� embert,
aki szereti mondogatni, hogy egy nagy k�lt�nek nem lehet cs�f
�br�zata. Ha ez igaz, �s hajlok r�, hogy elhiggyem, akkor �sz-
t�n�m mi�rt ne �vhatna meg olyan emberekt�l, akik nem tudnak
nekem j� sanzonokat �rni, nem az�rt, mert nincs meg hozz� a te-
hets�g�k, hanem mert kett�nk k�z�tt nincs semmi lelki kapcso-
lat!?
147
Jacques n�h�ny percnyi t�tov�z�s ut�n l�that� zavarral felel a
k�rd�semre:
- A c�m�t, ha megengedi, majd csak k�s�bb �rulom el. F�lek,
hogy t�ls�gosan realist�nak fogja tal�lni. Ami a dalt mag�t illeti,
Punta del Est�ban, Uruguay egyik legszebb v�ros�ban �rtam, az
�n sz�m�ra.
- A sz�veg�t �s a zen�j�t is?
- Nem, csak a sz�veg�t �rtam �n. A zen�t a k�s�r�m, egy
touloni fi� szerezte, aki egy�tt volt velem. Gilbert B�caud-nak
h�vj�k, �s sz�d�letesen tehets�ges.
Erre a zongorista belefog, �s Jacques el�nekli a Meg�rj�tett�l*
c�m� dalt:
Meg�rj�tett�l,
Mit lehet itt tenni!
Kitart�an bennem vagy !
Elt�pni t�led nem tud semmi,
Veled vagyok, mindennap...
Meg�rj�tett�l,
Mit lehet itt tenni!
L�tedt�l l�ktet a v�r,
Ny�r hev�t, dermeszt t�l,
A b�r�m �g, ha sz�d el�r,
Mit lehet itt tenni,
Meg�rj�tett�l!
El voltam ragadtatva. El�sz�r is a sanzont�l. Kiv�telesen j�l
siker�lt m�, nem kellett k�tszer hallanom, hogy ebben biztos le-
' Je t'ai dans la peau.
148
gyek. De el voltam b�v�lve az el�ad�sm�dt�l is, mert annyira
szerencs�s volt, hogy �n magam is - k�s�bb - �ppen �gy �nekel-
tem el, ahogy Jacques �nekelte nekem -, semmit sem v�ltoz-
tattam rajta.
Ezen az est�n Eddie Lewis �s Jacques n�lam vacsor�ztak.
Jacques m�snap visszaj�tt, �s az ut�na k�vetkez� napokon �jra
�s �jra. Ezt a dalt sokat kellett pr�b�lni, j�l meg kellett dolgozni,
el kellett v�gezni rajta a v�gs� sim�t�sokat. Megt�rt�nt, hogy va-
lami c�lz�st tett�nk nizzai �s New York-i tal�lkoz�sainkra, de
ezekben a pillanatokban tekintet�nk elker�lte egym�st. Kom�-
di�ztunk egym�s el�tt. Gyakran ment�nk el egy�tt sz�rakozni,
megj�tszottuk, hogy csak bar�tok vagyunk, de az�rt tudtuk,
hogy t�bbr�l van sz�.
�s azt�n, egy nap, Jacques megmondta, hogy szeret...
Nem sokkal k�s�bb megk�rte a kezemet.
Meg kell modanom, hogy az�rt tudok ny�ltan besz�lni a h�zas-
s�gomr�l, mert semmit sem b�ntam meg. N�gy �vig tartott,
n�gy gy�ny�r� �vig, �s soha nem jutott eszembe arra gondolni,
hogy b�rcsak ne lett volna. Mi�rt is tagadn�m meg ma?
Pilis teh�t egy nap �gy sz�lt hozz�m:
- �s ha megk�rn�lek, hogy legy�l a feles�gem?
Egy�ltal�n nem v�rtam ezt a k�rd�st, �s bevallom, m�g a l�-
legzetem is elakadt. Nem voltam ellene a h�zass�gnak. Csakhogy
�gy gondolom - �s ebben nem is t�vedtem -, hogy van olyanf�le
�letm�d, amellyel a h�zass�g majdhogynem �sszef�rhetetlen.
Nem k�nny� dolog, hogy az embernek otthona legyen, amolyan
igazi "h�zi t�zhelye", m�g hivat�sa eg�sz �ven �t a vil�g legk�-
l�nb�z�bb r�szeire veti. M�gis, �rdemes volt megpr�b�lni.
�s 1952. szeptember 20-�n Mme Ren� Ducos lettem.
149
Franciaorsz�gban szerett�nk volna �sszeh�zasodni, de a pap�r-
jaink nem k�sz�ltek el, �s szerz�d�s�nk az Egyes�lt �llamokba
sz�l�tott benn�nket. A cerem�ni�t �gy teh�t egy kis New
York-i francia templomban tartottuk, ahol egy olasz sz�rmaz�s�
pap �ldotta meg egybekel�s�nket. Az �n tan�m dr�ga bar�tn�m,
Marlene Dietrich volt, � �lt�ztetett fel tet�t�l talpig, �s az �n
kedves Louis Barrier-m - aki tizenh�rom �ve bar�tom �s imp-
ressz�ri�m - vezetett az olt�rhoz.
Bar�taink k�t fogad�st rendeztek a tisztelet�nkre. Az egyiket
a Versailles-ban, a m�sikat a Pavillonban, New York legnagyobb
francia �tterm�ben.
Nem volt n�szutunk. Este a szok�sos fell�p�s�nk k�vetkezett,
Pilisnek a La vie en rose-ban, nekem pedig a Versailles-ban.
Jacques teh�t a La vie en rose-ban �nekelt, �n a Versailles-ban.
Ez olyan volt, mint valami szimb�lum. D�lel�tt h�zasodtunk
�ssze, �s hivat�sunk m�ris elv�lasztott benn�nket.
Az Ez biz' ord�t, asszonyom !* c�m� sanzon, amit Jacques -
teljes egyet�rt�semmel - h�zass�gunk els� est�j�n adott el� egy
mulats�gos �tlett�l vezettetve, nagyon hamis k�pet ad arr�l, hogy
milyen is volt a mi bizalmas viszonyunk. Bizonyos, hogy term�-
szetemben van valami "csupa t�z, csupa l�ng", ami miatt soha-
sem t�r�m el az ellentmond�st, m�g Jacques nagyon nyugodt, b�-
k�s, �s igaz�n ki lehet vele j�nni, de jellem�nk k�l�nb�z�s�ge
ellen�re, h�zass�gunk t�k�letesen siker�lt volna, ha nem lett�nk
volna mindketten �nekes szt�rok.
Ha befoly�soltam is n�mik�ppen tehets�ge fejl�d�s�t, �s ha
siker�lt is az �rdekl�d�s�t az "er�teljes" sanzonok fel� ir�ny�ta-
* <Ja gueule, qa, madamel
150
nom, amik annyira j�l illenek az egy�nis�g�hez �s az adotts�gai-
hoz, Jacques nem r�m v�rt, hogy valaki legyen bel�le. Az amerikai^
ak "Monsieur Charme"-nak nevezt�k el m�r az els� egyes�lt �lla-
mokbeli �tja alkalm�val. Mindkett�nknek megvolt a magunk
helye, �s soha nem lehetett sz� k�z�tt�nk m�v�szi rivaliz�l�sr�l.
Nyugodtan szerepelhett�nk egy m�sorban is, an�lk�l, hogy vala-
melyik�nk h�tt�rbe szorult volna.
Egy id�ben azt hitt�k, hogy bej�rhatjuk egym�s mellett a vi-
l�got, k�z a k�zben. Egy plak�ton szerepelt�nk a Marigny-ben,
majd egy�tt voltunk a Super-drcus turn�j�n, ut�na az Egyes�lt
�llamokban, egy hossz� �s f�raszt� k�r�ton, le eg�szen a Csen-
des-�ce�ni partokig.
T�ls�gosan sz�p volt ez az eg�sz ahhoz, hogy sok�ig tarthas-
son. Elj�tt a pillanat, amikor be kellett l�tnunk, hogy legnagyobb
er�fesz�t�s�nk ellen�re sem tudjuk tov�bb �sszeegyeztetni m�-
v�szi p�ly�nkat. Nem volt sok sz�nh�z, amely megengedhette
volna mag�nak azt a m�giscsak k�lts�ges luxust, hogy egy�tt
szerepeltesse Jacques Pilist �s Edith Piafot. Egyszer megt�rt�nt,
hogy t�bb ezer kilom�terre egym�st�l kellett fell�pn�nk, majd
m�sodszor �s harmadszor is el�fordult... Egy operett Londonba
h�vta �t, m�g engem New Yorkban tartott vissza a szerz�d�sem.
Egyszer Las Vegasban voltam, egyszer P�rizsban.
Nem akartunk olyan h�zast�rsak lenni, akik rep�l�s k�zben az
Atlanti-�ce�n kell�s k�zep�n k�sz�nnek �t egym�snak egyik g�p-
r�l a m�sikra, mik�zben az egyik az USA, a m�sik pedig Francia-
orsz�g fel� rep�l.
De nincs okunk megb�nni egyik�nknek sem, hogy �let�nk egy
r�sz�t egy�tt t�lt�tt�k, �s �szinte bar�ts�g er�s k�tel�ke f�z
�ssze tov�bbra is benn�nket.
13
Megeshet, hogy egy m�v�sz tapogat�zva
kinyit egy titkos ajt�t, �s sohasem tudja
meg, hogy ez az ajt� egy eg�sz vil�got rejtett el.
Jean Cocteau

Az els� alkalommal, hogy sz�ndarabban l�ptem fel, igaz�n nem

panaszkodhattam: Cocteau-t j�tszottam.
M�r j�val megismerked�s�nk el�tt csod�ltam �t - lehet tal�n
�t csod�lat n�lk�l olvasni? -, de meg kell mondanom, hogy azon
a napon, amikor a bar�taim bemutattak neki, egy csap�sra el-
k�pr�ztatott �s megh�d�tott. A sanzonr�l besz�lt, azzal a rend-
k�v�li vil�goss�ggal, amely bar�tait is b�mulatba ejti, b�rmeny-
nyire hozz� vannak szokva szipork�z� st�lus�hoz, �s �n boldog vol-
tam, amikor megtudtam, hogy szereti a music-hallt.
- Ott lehet tal�lkozni az igazi k�z�ns�ggel - mondta -, a
futballmeccsek �s a bokszm�rk�z�sek k�z�ns�g�vel. Nem �l�nk
m�r az elef�ntcsonttorony kor�ban, �s a sznobok nem sz�m�tanak
t�bb�. Az �tlagember viszont m�s szempontb�l �rdekes, �s ugyan-
akkor m�s szempontb�l neh�z �gy is...
Amikor k�r�s�re keresztnev�n kezdtem sz�l�tani, mint ahogy
az emberek sz�zai teszik, olyanok is, akiknek nem is igen tudn�
megmondani a nev�t, hirtelen vakmer� amb�ci�m t�madt.
Marianne Oswaldnak - akinek a m�sora a Folies-Wagram bels�
folyos�in olyan vereked�seket id�zett el�, hogy n�ha m�g az ut-
c�n is folytat�dtak - k�t felejthetetlen sanzont �rt, az Anna, a
szobal�nyt �s a Mont� Carl�-i h�lgyet*. Arlettynek pedig Petro-
nius t�rt�net�b�l �rt egy jelenetet, az �zvegyassxonyok iskol�-
j�t**, amit az ABC-ben, n�h�ny �vvel a h�bor� el�tt, el� is
adott. Ha megk�rn�m r�, tal�n engem is kit�ntet azzal, hogy �r
valamit nekem. ..
Egy nap r�sz�ntam magam, hogy megk�rdezzem t�le.
- Term�szetesen - tettem hozz� - nem valami hossz� iz�r�l

* Anna la botine; La Datne de^Monte-Carlo.

** L'�cole des Veuves*
155
van sz�... Nem tudom magam elk�pzelni egy h�romfelvon�sos
darabban. Egyetlen felvon�s �ppen el�g lenne.
An�lk�l, hogy mondani mertem vo!na, az Emberi hangra.*
gondoltam, �s a p�ratlan Berthe Bovyra. �n is valami ilyen m�-
faj� darabot szerettem volna. Egy, az �n m�retemre szabott
Emberi hangot.
Legnagyobb �r�m�mre �gy l�ttam, hogy a gondolat tetszik
Cocteau-nak.
- Mi�rt is ne? - v�laszolta. - Majd gondolkozom rajta, �s
meglesz a jeleneted. De figyelmeztetlek, ne sz�m�ts arra, hogy
szellemess�geket �s k�lt�i k�peket kapsz. Egyszer� dial�gus lesz
ez, "nagybet�kkel" �rva, hogy mindenki meg�rthesse...
�s ez lett A k�z�ny�s sz�pfi�**.
A darab k�t szerepl�re van �rva, de az egyik mindv�gig szigo-
r�an n�ma. A d�szlet egy szeg�nyes sz�llodai szob�t �br�zol, amit
az utca rekl�mjai vil�g�tanak meg. Amikor a f�gg�ny felmegy, a
n� egyed�l van a sz�nen. A night-clubok kis �nekesn�je egy�tt �l
egy sz�pfi�val, aki m�r nem szereti �t. Az �lete azzal telik, hogy
v�r r�. Ezen az �jjelen is m�g v�rja �t. Majd k�s�bb hazaj�n a
fi�, felveszi a h�zik�nt�s�t, lefekszik az �gyra. Cigarett�ra gy�jt,
kinyit egy �js�got, ez eg�szen eltakarja az arc�t. Meg sem sz�lal.
�s a n� besz�l. A viszonzatlan szerelem patetikus monol�gja
ez. A haragb�l f�jdalomba, a kedvess�gb�l fenyeget�sbe csap �t,
fell�zad, megal�zkodik:
" "Szeretlek. �gy van. Szeretlek, ez a te er�d. Te azt �ll�tod,
hogy szeretsz. De te nem szeretsz engem. Ha szeretn�l, �mile,

* La Voix humaine.
** Le Bel Indiff�rent.
156
nem v�rakoztatn�l, nem gy�t�rn�l minden pillanatban azzal, hogy
egyik lebujb�l a m�sikba m�sz �s v�rakoztatsz. T�nkremegyek.
Csak �rny�ka vagyok m�r �nmag�mnak. Egy k�s�rtet... "
A f�rfi elalszik. A n� fel�breszti. A f�rfi felkel, �jra fel�lt�-
zik, hogy a szeret�j�hez menjen. A n� megfenyegeti, hogy meg-
�li, �s belecsimpaszkodik.
"Bocs�ss meg! J� leszek. Nem sir�nkozom tov�bb. Hallgatni
fogok. Ott. .. . ott... Hallgatni fogok. Lefektetlek �s betakar-
gatlak. Aludni fogsz. �n meg n�zlek, ahogy alszol. �lmodni fogsz,
�s �lmodban oda m�sz, ahov� csak akarsz, azzal csalsz meg, aki-
vel akarsz. .. De maradj. .. Maradj! Meghaln�k, ha holnap meg
holnaput�n is v�rnom kellene r�d... T�ls�gosan kegyetlen ez.
�mile, k�ny�r�gve k�rlek, maradj! N�zz r�m! Elfogadom. Ha-
zudhatsz, hazudhatsz, hazudhatsz, �s v�rakoztathatsz. V�rok r�d.
V�rok r�d, ameddig csak akarod!"
A f�rfi ell�ki mag�t�l, �s az ajt�t becsapva, elmegy. A n� az
ablakhoz rohan, mik�zben leg�rd�l a f�gg�ny.
Ez az eg�sz.
�s remekm�.
�gy d�nt�tt�nk, hogy A k�z�ny�s sz�pfi� a Bouffes-Parisiens-
ben fog menni Christian B�rard d�szleteivel, a Szent sz�rnyetegek-
kel* egy�tt. A darabot az est v�g�n adjuk majd el�, �s partnerem
Paul Meurisse lesz. Ismertem �t a kabar�b�l, ahol vid�m sanzo-
nokat �nekelt komor hangnemben; nagyszer�en fog illeni hozz�
ez a szerep komor arca �s term�szetes szenvtelens�ge miatt.
Nekifogtam, hogy megtanuljam Cocteau sz�veg�t, ez teljesen
�j �s �rdekfesz�t� munka volt sz�momra, majd megkezd�dtek a
* Les Monstres sacr�s.
157

pr�b�k. Igyekeztem, hogy ne l�tsz�dj�k rajtam, de meglehet�-

sen b�szke voltam r�, hogy deb�t�lni fogok egy sz�ndarabban,
�s m�g ink�bb arra, hogy egy nagy k�lt�nek k�l�n az �n sz�-
momra �rt darabj�ban l�pek fel el�sz�r. Tiszt�ban voltam vele,
hogy a j�tszma, amibe belementem, nagyon is fontos a sz�momra,
de ez az�rt nem rettentett meg. Jean egy�bk�nt nyugtatgatott.
Minthogy sz� szerint k�vettem minden utas�t�s�t, minden j�l
fog menni, �s a legkisebb okom sincs az aggodalomra.
A f�pr�ba est�j�n, t�z �ra k�r�l, az �lt�z�mben voltam, m�r
teljesen k�szen, amikor befutott egy bar�tom. Boldogan, remek
form�ban, tr�f�lkozva fogadtam. Csod�lkozott, hogy ennyire
fesztelennek l�t.
- Elk�peszt� vagy - mondta. - �gy l�tszik, fel sem fogtad
m�g, hogy f�l �r�ig fogsz besz�lni an�lk�l, hogy valaki is v�la-
szolna, meg azt�n egy sz�npadi sz�veg Cocteau-t�l m�giscsak
m�s, mint valami sanzon! Koncentr�lnod kellene egy kicsit!
Most olyan m�v�szek vannak sz�npadon, mint Yvonne de Bray,
Madeleine Robinson �s Andr� Brul�. Te ut�nuk k�vetkezel. Tu-
dod, hogy ez mit jelent? �s az eg�sz el�kel� p�rizsi vil�g a n�z�-
t�ren van, mindenki r�d figyel �letednek ezen a nagy fordul�-
j�n.
Mindezt a vil�gon a legjobb sz�nd�kkal mondta, de igencsak
rosszul v�lasztotta ki a pillanatot. Mert hirtelen "felfogtam" a
dolgot. T�ls�gosan is igaza volt. Nem voltam tudat�ban a hely-
zetnek. Az ember nem jelenik meg a sz�npadon csak �gy Yvonne
de Bray ut�n, ha nincs meg a kell� dr�mai k�pzetts�ge. A kaland
az �n sz�gyenemre v�gz�dik majd, nevets�gess� v�l�k, az em-
berek �gy fognak sz�lni: ,"�gy kell neki! Azt kapta, amit meg-
�rdemelt". �s m�g csak azt sem mondhatom, hogy nincs igazuk.
Meg voltam semmis�tve. Gyorsan felkaptam a k�zit�sk�m, min-
158
dent beletettem, ami a f�s�lk�d�asztalomon szanasz�t hevert,
�s egy ugr�ssal az ajt� fel� rontottam: nem fogok j�tszani, el
akarok menni, el akarok menek�lni, elb�jni valahov�, mindegy,
hogy hov�...
Visszatartottak, pr�b�ltak meggy�zni, �s v�g�l is n�h�ny ba-
r�ti k�z betuszkolt a sz�npadra. Reszkettem. El�sz�r egy kis
ideig sz�tlanul kellett s�t�lnom a szob�ban. Majd az ablakhoz
megyek, felteszek egy lemezt a gramofonra, leveszem, majd fel-
emelem a telefonkagyl�t �s belesz�lok: "Hall�!"
Azt mondom, hogy "Hall�", de mit mondok azut�n? Szo-
rong� �rz�ssel fedeztem fel, hogy nem jut eszembe. Elfelejtet-
tem a sz�veget. A teljes sz�veget. "R�vidz�rlat" volt ez, a
teljes s�t�ts�g. Tenyerem nedves lett. Rettegve �reztem, hogy
k�zeleg a pillanat, amikor majd meg kell sz�lalnom. Azt fogom
mondani, hogy "Hall�", de amikor m�r harmadszor vagy esetleg
negyedszer mondom, a n�z�k lassan r� fognak j�nni, hogy ism�-
telgetem magam. A kif�ty�l�s k�zeleg. A titk�rn�m ugyan ott
volt a kulissz�k m�g�tt, egy d�szlet m�g�tt b�jt meg, kez�ben a
teljes sz�vegk�nyv, hogy seg�tsen, ha esetleg eml�kezetem ki-
hagy. De hogyan gyan�thatn�, hogy m�ris be�llt a defekt, mi-
el�tt m�g nekiindultam volna?
A telefonhoz l�ptem. �s ahogy ujjaim r�fon�dtak a k�sz�l�k-
re, kimondhatatlan boldogs�ggal j�ttem r�, hogy megmenek�l-
tem. Csoda t�rt�nt! Hogy is nevezhetn�m m�sk�pp? Tudtam a
sz�veget! Eszembe jutott! �ppen olyan hirtelen, mint ahogy el-
felejtettem.
�s v�gigj�tszottam A k�z�ny�s sz�pfi�t, an�lk�l, hogy s�g�m
j� szolg�lat�ra lettem volna utalva.
�s hogy hogyan j�tszottam ezen az est�n? Nem tudom, de a
j�t�k rabul ejtett, mag�val ragadott a sz�veg, amelynek igaz-
159
s�ga elk�peszt� volt, �s mondhatom, hogy m�lyen �t�ltem a je-
lenetet. A v�g�n, amikor az �gyra borultam, teljesen ki voltam
mer�lve.
De a n�z�t�r tapsolt. Jean Cocteau meg�lelt, �s a sajt� m�s-
nap kegyeskedett elismerni, hogy becs�letemre legyen mondva,
szerencs�sen meg�sztam ezt a sz�momra oly neh�z v�llalkoz�st.
Sajnos, a kor - 1940 febru�rja - nem nagyon kedvezett a
sz�nh�znak, �s A k�z�ny�s sz�pfi�, b�r �gy t�nt, hogy hossz�
karrier el�tt �ll, h�rom h�nap m�lva leker�lt a plak�tr�l.
Most pedig egy �rdekes tapasztalatomr�l szeretn�k besz�lni,
amire abban az id�ben tettem szert, amikor a Th��tre des Bouffes-
Parisiens szerz�dtetett sz�n�sze voltam, az igaz, hogy csak
nagyon r�vid id�re, de ez m�gis akkora megtiszteltet�st jelentett
sz�momra, hogy alig tudtam hozz�szokni.
Madeleine Robinsonnak, a Szent sz�rnyetegek egyik f�szerep-
l�j�nek egy s�rg�s m�t�t miatt be kellett fek�dnie a k�rh�zba.
Nem volt dubl�ze, aki helyette elj�tszotta volna a szerepet. N�-
h�ny �r�val az el�ad�s el�tt Jean Cocteau felh�vott, �s megk�r-
dezte, hogy felolvasn�m-e aznap este Madeleine szerep�t.
- A sz�veg el�ttem lesz?
- Persze.
- Akkor rendben van!
Azt hittem, hogy eg�szen egyszer� dolog felolvasni egy sz�ve-
get a sz�npadon.
Pedig ez valami rettenetes!
Legal�bbis annak, aki nincs hozz�szokva. V�rt izzadtam az
el�ad�s alatt, att�l az 5-�k�s f�lelemt�l, hogy elmulasztom a
v�gsz�t, vagy pedig �gyetlen�l adom. �s nem mondhatn�m,
hogy ez nem k�vetkezett be t�bbsz�r is az este folyam�n. B�r-
160
hogy is volt, igazi megk�nnyebb�l�ssel ejtettem ki a szerepem
utols� szavait, egy nem �ppen szalonk�pes kifejez�st..,
Azt hiszem, t�ls�gosan is term�szetesen szaladt ki a sz�mon.
A n�z�k pedig j�l sz�rakoztak ezen, nevet�sben t�rtek ki, �s
megtapsolt�k az amat�rt, akinek b�tor v�llalkoz�sa joggal �r-
demelte meg az �ljeneket ezen az est�n.
1953-ban j�tszottam �jra A k�z�ny�s sz�pfi�t a Th��tre Ma-
rigny-ben, ez�ttal Paul Meurisse helyett Jacques Pilisszel. A ren--
dez�s Raymond Rouleau munk�ja volt, �s Nina de Nobili na^
gy�n sz�p d�szletet tervezett a sajn�latos m�don elveszett Chris-
tian B�rard-f�le d�szletek helyett. Jelent�s siker, kit�n� kritika.
Nem id�zek semmit a sajt�b�l, de tal�n eln�zik nekem, ha ide
�rom azt a n�h�ny sort, amit Jean Cocteau �rt el�sz�r egy kis
gy�jtem�nyes k�tet�hez, amely n�h�ny "kissz�npadra �rt" da-
rabj�t, t�bbek k�z�tt A k�z�ny�s sz�p fi�t �s a sanzonjait tartal-
mazza, �me:
"Besz�ltem m�r n�h�ny kis tragik�r�l (zseb-tragik�r�l), �gy
p�ld�ul Edith Piafr�l �s Marianne Oswaldr�l. N�lk�l�k egy
olyan egyfelvon�sos, mint A k�z�ny�s sz�pfi�, �s az olyan san-
zon, mint az Anna, a szobal�ny vagy a Mont� CarU-i h�lgy, na-
gyon keveset �rn�nek."
�n a magam r�sz�r�l tiltakozom ez ellen. Egy sz�n�szn� sz�-
m�ra A k�z�ny�s sz�pfi� csod�latos lehet�s�g, de semmit sem
adhat hozz�, ami m�r eredetileg ne lett volna meg a darabban.
A m� �nmag�ban l�tezik, �s remekm�.
De az�rt nagyon h�l�s vagyok neked, Jean, ezek�rt az itt id�-
zett sorok�rt.

14
Azt, kit szeretn�k �n,
De r�g szeretem, milyen
Lenne csak eny�m,
Soha el nem engedn�m,
Megtartan�m, �g�rem...
Egyforma minden ember!
De mi, okosok,
Tal�n lehetn�nk egy�tt boldogok.
Azt kit szeretn�k �n
(L'homm' que faimerai)

A Kis Lili*, amely - mint ahogy a Com�die Frangaise-ben mond-

j�k - a "m�sodik deb�t�l�somat" jelzi a sz�nh�zban, hatheti
pr�b�t �s k�t�vi vit�t ig�nyelt. Semmiben sem tudtunk meg-
egyezni.
Mitty Goldin, az ABC feje, aki m�r �vek �ta k�zben tartotta
a sz�nh�z �gyeit, megrendelte a darabot Marcel Achard-t�l, �s a
sz�nre vitel felt�telek�nt csak azt k�rte, hogy Raymond Rouleau
legyen a rendez�, aki olyan j�l ir�ny�tott engem A k�z�ny�s
sz�pfi�han is. Marcel Achard hallani sem akart Rouleau-r�l, aki
viszont kijelentette, hogy soha nem fog dolgozni Mitty Goldin
sz�nh�z�ban, f�leg nem a Fajank�** szerz�j�nek. Ami a d�szle-
teket illeti, hasonl� n�t�t f�jt mindenki - ha szabad magam �gy
kifejezni. Achard ragaszkodott Lina de Nobilihez, de �t meg
Goldin tartotta nemk�v�natosnak. Ugyan�gy ment a t�bbi �gy
is, a szerz� �s az igazgat� teljesen kimer�ltek a gyakran el-
m�rgesed� vit�kban.
Term�szetesen, minthogy a darab f�szerep�t nekem sz�nt�k,
nekem is volt n�mi szavam a dologban, �s id�nk�nt, a fegyver-
sz�net pillanataiban, csak hogy egy kicsit pihentess�k a torkukat,
engem is kegyeskedtek megk�rdezni.
- Mi a v�lem�nyed, Edith?
Az �n �ll�spontom nagyon vil�gos volt, �s k�s�bb sem v�lto-
zott meg. N�gy pontban lehetett �sszefoglalni, �s szil�rdan el-
hat�roztam, hogy nem is t�g�tok t�le. A k�vetkez�ket akartam:
1. Elj�tszani Marcel Achard Kis Lili c�m� k�tfelvon�sos �s
sok k�pb�l �ll� zen�s v�gj�t�k�t, Marguerite Monnot zen�j�vel.
2. M�gpedig a Mitty Goldin �ltal igazgatott ABC sz�npad�n.
* La P'tite Lili.
** Jean de la Lune.
165
3. Raymond Rouleau legyen a rendez�.
4. V�g�l: a d�szleteket Lina de Nobili tervezze.
Mindezt el is �rtem. Mind�ssze k�t �v t�relemre volt sz�ks�-
gem, sok diplom�ci�ra, n�h�nyszori hangos kifakad�sra ( hogy
ne keltsem holmi k�l�nc l�tszat�t, �s hogy alkalmazkodjam a
k�rnyezetemhez), na meg nem kev�s akaratra, arra a tulaj-
dons�gra, amivel szerencs�re j�l el vagyok l�tva. Miut�n nagy
nehezen megegyezt�nk, a szereposzt�s tov�bbi probl�m�kat vetett
fel. A gengszter szerepre Eddie Constantine volt az elk�pzel�-
sem. Goldin nem akarta, hogy � legyen. Esetlennek, f�lszegnek
tal�lta, �s hib�j�nak r�tta fel a kiejt�s�t, pedig az csak pik�nss�
tette. A kit�n� Mitty maga is harminc�vi p�rizsi tart�zkod�sa el-
len�re, utols� pillanat�ig meg�rizte nagyon jellegzetes k�z�p-
eur�pai akcentus�t. M�gis engedett �llhatatos k�v�ns�gomnak, �s
Raymond Rouleau-nak, aki megjegyezte, hogy a dial�gusokat
m�g mindig meg lehet h�zni, �s hogy a gengszterek �ltal�ban
olyan emberek, akik sok mindent csin�lnak, de ann�l keveseb-
bet j�rtatj�k a sz�jukat. Pierre Destailles sanzon�nekes, akit
Marcel Achard Mario szerep�re sz�nt, nem �rt r�. Valaki m�s
ut�n kellett n�zni. R�bert Lamoureux-t aj�nlottam, aki nagyon
szeretett volna m�r v�gj�t�kkal megpr�b�lkozni. Goldin sok�ig ha-
bozott, majd, nem t�l nagy lelkesed�ssel, r�sz�nta mag�t, hogy
megadja ezt a lehet�s�get. �s R�bert - akit ma m�r egyik leg-
jobb sz�n�sz�nknek tartunk - bebizony�totta, hogy ezt meg is
�rdemelte.
�s megkezd�dtek a pr�b�k. M�ghozz� nagyon eredeti m�-
don. A darab term�szetesen m�r k�szen volt, de m�g senki sem
olvasta, egyszer�en az�rt, mert a szerz�nek m�g nem volt ideje
le�rni az eg�szet, �gy senki el�tt sem volt sz�vegk�nyv. Elkezd-
t�k az els� jeleneteket. Achard mindennap f�rg�n, sug�rz�
166

kedvvel j�tt, �s hozta a folytat�st. Izgalmas volt... Mint egy j�

folytat�sos reg�ny! M�r mindig v�rtuk Marcel �rkez�s�t.
- Na, Marcel, ki gyilkolt?
- Ki a tettes? �n vagy �?
- �s a kis Lili a v�g�n kihez megy feles�g�l?
Marcel Achard sz�les mosolyra h�zta a sz�j�t, kiosztotta a fris-
sen g�pelt lapokat, �s mindig �gy v�laszolt:
- Sose izguljatok, gyerekek, egy nap majd megtudj�tok!
Most pedig, pr�b�ljunk!
Mi m�st tehett�nk volna?
Eddie Constantine akkor m�g nem tudott olyan t�k�letesen
franci�ul, mint most, �s Raymond Rouleau m�r a m�sodik
pr�ba ut�n, eredeti elgondol�s�t k�vetve, k�k ceruz�val j� sokat
h�zott Eddie sz�veg�b�l. A gengszter szerepe v�g�l n�ma lett.
- A darab nyer vele - jelentette ki Rouleau, - �s Constantine
sem vesz�t semmit.
Nekem nem ez volt a v�lem�nyem, �s nem is titkoltam. Szen-
ved�lyesen tiltakoztam, Mitty Goldin irod�j�ban t�bbsz�r heves
sz�csat�nk is volt, visszhangja, azt hiszem, elhatolt eg�szen a
Poissonni�re bulv�rig. �llhatatos�n kitartottam. Eddie-t j�t-
szani �s �nekelni szerz�dtett�k, j�tszani �s �nekelni fog! K�-
szen voltam arra, hogy visszaadom a szerepemet, elt�k�ltem ma-
gam, hogy megfizetem a sz�ks�ges b�natp�nzt, ha nem �rem el,
amit akarok. Egyhetes veszeked�s ut�n Rouleau megr�ntotta a
v�ll�t, �s feladta a harcot. Mitty Goldin les�jtva s�hajtott egyet,
megj�solva, hogy nagy buk�s lesz, �s leverten t�vozott a sz�n-
h�zb�l. A k�vetkez� napokban egy sz�t sem sz�lt hozz�m.
Ls a f�pr�ba est�j�n minden a lehet� legjobban ment. Eddie-
nek volt ugyan n�mi neh�zs�ge a sz�veggel, de minthogy a
167

I
hangja csod�latos, a sanzonokkal megnyerte a j�tszm�t. A Gyer-
mekarc� l�nyk�t* meg is ism�teltett�k vele:
Te gyermekarc� l�nyka,
Mit tett�l �nvelem,
Cs�kodnak k�n az �ra,
Feld�ltad �letem.
�n �nz� ember lettem,
Mes�kr�l �lmodom.
M�v�szi sz�v a sz�vem,
De nincs saj�t dalom..
H�t, gyermekarc� l�nyka,
Ne s�rj, ezt nem lehet;
Elsz�ll a b�nat �rnya,
Engedj el, s elmegyek!
A Kis Lili fordul�pontot jelentett Eddie Constantine karrier-
j�ben. Addig ink�bb csak m�lypontok voltak benne, mintsem
kiemelked� sikerek. Most pedig - m�g egy-k�t akad�lyt le-
gy�zve - megindult a cs�csok fel�. Szerencs�je a filmben telje-
sedett be.
N�h�ny h�nappal a Kis Lili el�tt a Baccar�hw. tal�lkoztunk,
itt adtam m�sort. Meghallgatott, �s meg�rta a Himnusz a szere-
lemhez angol v�ltozat�t. Szerette volna tudni, hogy mit sz�lok
hozz�. Az adapt�ci�t �rdekesnek tal�ltam, b�r m�g kisebb sim�-
t�sokra szorult, a szerz�t pedig v�gtelen�l rokonszenvesnek.
* Petit� si jolie.
168
"Szenved�lyes bar�ts�gunk" - mint ahogy � nevezi - ezen a
napon sz�letett, �s el�g sok�ig tartott, hogy meghozza a szeren-
cs�j�t.
Ezt nem is felejtette el nekem, �s nagy �r�mmel olvastam
eml�kez�s�ben, amit n�h�ny h�napja jelentetett meg Ez az
ember nem vesz�lyes c�mmel, hogy egy kis - azt hiszem felesleges
- gonoszkod�s ut�n ezeket �rta:
"Edith Piaf mindenre megtan�tott engem, mint annyi m�st,
mindenre, amit egy �nekesnek tudnia kell arr�l, hogy hogyan je-
lenj�k meg a sz�npadon. �nbizalmat adott nekem. Mert nem volt
egy�ltal�n �nbizalmam. Harci kedvet cs�p�gtetett bel�m. Mert
egy�ltal�ban nem volt a harchoz kedvem. S�t, ink�bb elhagy-
tam magam. Hogy valaki legyen bel�lem, elhitette velem, hogy
m�r vagyok valaki.
Edithnek k�l�n�s tehets�ge van ahhoz, hogy az egy�nis�g �r-
v�nyre jut�s�t el�seg�tse �s felfokozza. Sz�ntelen�l mondogatta
nekem: kit�n� vagy, Eddie. Te vagy a j�v� szt�rjai �s mert t�le
hallottam, az �lvonalbeli szt�rt�l, ez a kijelent�s felvillanyo-
zott."
A Kis Lilinek az els� est�t�l kezdve �ri�si sikere volt, amit a
sajt� m�snap konstat�lt is, b�r nem csatlakozott teljesen az �n-
nepl�kh�z.
Az �js�gok kijelentett�k, hogy Raymond Rouleau rendez�se
kit�n� volt, dics�rt�k Lina de Nobili d�szleteinek sz�ps�g�t �s
Marguerite Monnot zen�j�nek hajl�kony b�j�t, �s dics�retekkel
halmozt�k el a m�g ismeretlen szerepl�ket, R�bert Lamoureux-t,
Eddie Constantine-t, �s a t�bbieket, a mulats�gos Marcelle
Praince-t �s az eleg�ns Howard Vernont. �n is megkaptam a
r�szem a dics�retekb�l, hadd id�zzem az Od�on r�gi igazgat�j�-
nak, Paul �br�mnak sorait:
169
"Edkh Piainak, a vil�gh�r� sanzon�nekesn�nek m�r nem kel-
lett volna m�st tenni, mint a megszentelt siker k�nny� �tj�n to-
v�bb folytatni dics�s�ges karrierj�t.
� t�bbet akart, �s b�tran olyan mer�sz fordulatot vett, hogy
ez sok m�s sz�m�ra vesz�lyes, tal�n v�gzetes is lett volna. V�rat-
lanul kit�rt a zongora melletti mozdulatlans�g�b�l, amikor a
testnek nincs semmi szerepe, amikor csak a kar �s az arc �l, �s
hirtelen elhat�rozta, hogy mozg�kony, vid�m, �rz�keny m�v�szn�
lesz. Sikere t�k�letes volt.
Ebben az �tv�ltoz�sban a legmeglep�bb az �jdons�lt sz�n�sz-
n� hangv�tel�nek t�k�letes pontoss�ga �s kifejez�eszk�zeinek
v�ltozatoss�ga. Edith Piafot f�jdalmas hang� �nekesn�nek is-
mert�k, akinek m�ly, furcs�n �rz�ki hangja a k�ts�gbeesett
rem�nytelens�gr�l �s a szerelemr�l ki�lt. Nem is sejtett�k te-
hets�g�nek sokoldal�s�g�t, amely a Kis Liliben a k�nny�
szesz�lyt�l a legigazibb �rz�sekig minden �rnyalatot megsz�lal-
tat. Minden l�that� er�fesz�t�s n�lk�l rajzolta meg figur�j�nak
k�l�nb�z� von�sait, fel�lm�lhatatlan sikerrel."
B�rmilyen hihetetlen is, a fanyalg�sok akkor kezd�dtek, ami-
kor mag�r�l a darabr�l kezdtek besz�lni.
Egyszer�en azt vetett�k a szerz� szem�re, hogy nem �rt egy �j
Fajank�t vagy Domin�t. Senki sem akarta �szrevenni, hogy nem is
lebegett ilyen nagy c�l el�tte, �s hogy v�geredm�nyben a mese
nagyon szellemes, �s remek�l van bonyol�tva. H�sn�je egy kis
sz�rke p�rizsi "ver�b", egy dalos ajk� �s ny�ltsz�v� kifut�l�ny,
k�r�je sz�tte a szerz� a szerelmi t�rt�netet, amit egy gengszterek
k�z�tti v�res lesz�mol�s is keresztez. A m� - ahogy valaki
�rta - a krimi �s a r�zsasz�n� le�nyreg�ny szerencs�s kombin�-
ci�ja, az eg�szet a saj�tos ,,achard-i" ir�nia hatja �t, ami olyan,
mint valami rafin�lt kokt�l, a humor �s az �rzelem kellemes �s
k�nny� kever�ke. Voltak benne b�jos jelenetek, szellemes sza-
vak �s r�ad�sul szipork�z�an elm�s dial�gus. �s elragad� san-
zonok is, minthogy Marcel Achard nagyon j�l �rt a versel�shez.
A k�z�ns�g nem is k�v�nt t�bbet. Nehezen is k�v�nhatott
volna.
De a kritikusok t�bbet k�veteltek. Azt szerett�k volna meg-
tal�lni a darabban, amit Marcel Achard-nak soha esze �g�ban
sem volt bele�rni. Egym�s t�k�letes meg nem �rt�s�r�l volt itt
sz�. Sokan, akik egy�bk�nt elismert�k, hogy kit�n� est�t t�l-
t�ttek az ABC-ben, boncolgatni kezdt�k, hogy mi�rt is tetszett
nekik a darab, �s feszegett�k, hogy mi is val�j�ban a m�faja.
Zen�s v�gj�t�k volna, mint ahogy a m�sor �ll�tja? Nem ink�bb
operett? Sz�rsz�lhasogat� vit�k. De a k�z�ns�get mindez nem
�rdekelte, Marcel Achard pedig csendben j�l sz�rakozott ma-
g�ban. � m�r csak megmarad annak, aki; mikor a dramaturgia
egyik tudora arra k�rte, hogy hat�rozza meg dr�ma�r�i m�dszer�t,
�gy felelt "Dr�ma�r�i m�dszer? Azt sem tudom, mi f�n terem!"
A nagy szab�ly az � sz�m�ra: tetszeni. A Kis Lili tetszett, s ez
volt a l�nyeg.
A Kis Lili, ez a zen�s v�gj�t�k, operett, �nekes fant�zia vagy
mi a csuda, sz�d�letesen j�l ment, �s h�t h�napig szerepelt a
plak�tokon. Az el�ad�sokat csak akkor kellett megszak�tani,
amikor egy aut�baleset hossz� hetekig t�vol tartott a sz�nh�zt�l.
De nem hinn�m, hogy a Kis Lili karrierje �r�kre befejez�d�tt
volna. Rem�lem, hogy egy nap majd �jra elj�tszhatom valamelyik
p�rizsi sz�npadon - tal�n �ppen a L�on Ledoux �ltal vezetett
ABC-ben -, �s ism�t el�nekelhetem a Holnap felkel a nap*
bizakod� sorait:
* Demain, il fera jour.

170
171
Holnap felkel a nap,
S mit kezdt�l, mindent elvesz�tesz akkor.
Holnap felkel a nap!
A v�gy ut�n majd m�sik v�gy j�n akkor.
Egy leg�nyke j�n majd, �s f�ty�r�sz
Holnap,
Karja tavaszt�l lesz terhes �s mer�sz
Holnap,
Harangok zengenek a k�k eg�n
Holnap,
M�zesheteknek f�nye szemeden,
Holnap
Fogsz m�g kacagni is.
Szeretni is, szenvedni is fogsz majd.
Holnap felkel a nap!
Holnap l

Tizenegy h�napig voltam t�vol P�rizst�l egy egyes�lt �llamok-

beli �s egy d�l-amerikai turn� miatt.
Ha kezdetben �r�ltem is, hogy New Yorkt�l Hollywoodig,
Las Vegast�l Chicag�ig, Ri�t�l Buenos Airesig utazgatok min-
denfel�, hamarosan m�giscsak hi�nyozni kezdett nekem Fran-
ciaorsz�g, �s er�vel kellett r�vennem magam, hogy v�gigcsi-
n�ljam ezt a hossz� utat �gy, ahogy azt Louis Barrier apr�l�kosan
kidolgozta sz�momra.
Utazgat�saim sor�n sokfel� tal�ltam ismer�s�kre, sok bar�t-
s�got k�t�ttem, de a Franciaorsz�gt�l, P�rizst�l val� hossz�
t�voll�t olyan volt, mint lass� fuldokl�s, mint valami ag�nia.
P�rizs leveg�j�t semmi sem p�tolhatja...
�nk�ntes sz�m�zet�sem sor�n gyakran id�zt�k fel R�bert
Chauvignyvel, tizenh�rom �ve h�s�ges karmesteremmel a
Champs-Elys�es valamelyik sark�t, a Marais egy-egy utc�j�t, a
nagy bulv�rok egyik-m�sik r�szlet�t. Ily m�don akartuk el�rni
azt, hogy ne vesz�ts�k el a kapcsolatot v�rosunkkal, hogy h�s�-
gesek maradhassunk hozz�, �s m�g ink�bb, hogy legy�zz�k hal�-
los gy�tr�d�s�nket.
�s ezekre az est�kre, ezekre a melankolikus �r�kra m�g az
maradt meg nek�nk, hogy a m�sor sanzonjait id�zgett�k, �s m�g
a leg�regebbeket sem �rezt�k elavultnak. Hirtelen, mintha
csak el�sz�r l�ttuk volna, elragad� szavakat fedezt�nk fel ben-
n�k, lelkes�t� hangokat... Ezek a sanzonok jelentett�k sz�-
munkra az eg�sz Franciaorsz�got, �s m�g ink�bb P�rizst.. .
V�g�l elj�tt a visszat�r�s napja. A rep�l�t�r Orlyban. A k�ls�
bulv�rok. Lannes bulv�ri lak�som, bar�taim t�mege �s bizalma-
saim - m�r j�val kisebb sz�mban! Mindig �gyeltem a megk�l�n-
b�ztet�sre. Vannak bar�taim. �s vannak bizalmasaim. Sz�vesen
besz�lgetek a bar�taimmal. De a bizalmasaim el�tt nincs tit-
175
kom. Ez�rt nem is csoda, hogy olyan alaposan megv�logatom
�ket! Mindent elmondhatok nekik: soha nem �rulnak el. Ebben
�ll �letem egyik legnagyobb �r�me.
De elkalandozom a t�rgyt�l. Orly... Lannes bulv�r... �reg
zongor�mon, amely ott �ll m�g mindig a hely�n, hamarosan
szanasz�t hevernek majd a k�ziratok. M�r el�re szerveztem
franciaorsz�gi hazat�r�semet, �s szerz�imt�l �j sanzonokat k�r-
tem. Marguerite Monnot, aki t�voll�temben az Irma, te �des*
elragad� zen�j�t �rta, mellettem volt most is, h�s�gesen, mint
mindig, �s kirobban� tehets�ggel.
- Marguerite, olvasd ezt...
Michel Rivgauche V�r�terem** c�m� k�ltem�nye volt.
- Marguerite, ezt hallgasd meg...
A T�meg*** zen�je volt: d�l-amerikai utaz�som sor�n fedez-
tem fel magamnak, �s el� akartam adni.
Paul Peri, a kit�n� �nekes, Marguerite f�rje csak ennyit sz�lt,
amikor lej�rt a lemez:
- Edith, tedd fel �jra...
Marguerite lehunyt szemmel hallgatta, � is el volt ragadtatva
t�le, �s hallom, amint halkan mormolja maga el�:
- Szerettem volna meg�rni ezt...
Majd Michel Rivgauche is elj�tt �s Pierre Delanoe. Ez ut�bbi
m�r elk�nyeztetett a j� m�vekkel, de az el�bbi tet�z�tt be min-
dent.
�gy sz�lettek meg n�h�ny h�t alatt, szinte boszork�nyos m�-
don azok a m�vek, amelyeket legnagyobb �r�m�mre egy fran-
ciaorsz�gi turn� alkalm�val adtam el�, azt�n az Olympi�ban,
* Irma la Douce.
** Salle d'attente.
*** La foule.
176
ahol Bruno Coquatrix h�romh�napi szerepl�sre k�rt fel; ez olyan
rekord volt, ami bizonyos b�szkes�ggel t�lt�tt el.
Szememre vetik? A szakm�ban ink�bb irigykednek, semmint
f�lt�kenykednek. Sokszor besz�lnek �gy: "H�t tudja, hogy h�ny-
szor l�pett m�r fel az Olympi�ha.n\..." vagy: "N�gy h�tig sze-
repelt ott!" �gy a h�rom h�nap az Olympi�han m�giscsak egy
h�stettnek sz�m�t! - ez m�r az �n hi�s�gomat is legyez-
geti... �r�mmel t�lt el, mert k�rp�tl�st ny�jt a rettenetes er�-
fesz�t�sek�rt, amiket az�rt tettem, hogy ne csal�djon bennem a
p�rizsi k�z�ns�g, a vil�g legjobb �t�l�b�r�ja, �s az a k�z�ns�g,
amely, ak�rmit is csin�ljak, mindig az "�n k�z�ns�gem" marad...
Charles Aznavour - igaz is, m�g nem mondtam, hogy Charles
csal�dtagk�nt �lt n�lam, amikor az els� olyan m�veit kompo-
n�lta, amelyek igaz�n h�ress� tett�k -, igen, � mondta nekem
egy este az Olympi�b�l val� hazat�r�skor:
- Nem gondolod, hogy a p�rizsi sikernek k�l�nleges zamata
van?
�s ez igaz, rendk�v�li zamata van. Van benne valami, ami
minden m�sb�l hi�nyzik.
Franciaorsz�gi turn�m �s az Olympi�ba.n val� fell�p�sem k�-
z�tt arra is jutott id�m, hogy egy filmet forgassak. A Holnap
szerelmeseit*. Amikor Marcel Blist�ne rendez� �s Georges Bureau
producer el�m tette Pierre Brasseur forgat�k�nyv�t, egy percig
sem haboztam, al��rtam a szerz�d�st.
Ezut�n felh�vtam Pierre Brasseurt.
- Dr�ga szerz�m...
- Mit besz�lsz?
Les Amants de demain.
17)
- Semmi olyat, ami meglephetne. Gondolom... A Holnap
szerelmeseit nem ismered v�letlen�l?
- Hogyan, h�t rendben van?
- Igen, rendben...
- H�, a mindenit...!
�me, ez Pierre Brasseur. R�m gondolt, mik�zben a t�rt�net�t
�rta, eg�sz tehets�g�t, eg�sz lelkesed�s�t beleadta, tudta, hogy el
leszek ragadtatva t�le, �s b�szke leszek r�, hogy elj�tszhatom, s
� m�gis meglep�d�tt, �szint�n �s rendk�v�l, amikor megtudta,
hogy beleegyezem!
- Van otthon egy �veg j� borod? Fel kellene egy kicsit
ocs�dnom.
- Na, tal�n akad...
- Akkor megyek vacsor�ra... Azt tudod, Edith, hogy a j�
bor az nem pezsg�, ugye? Eml�kszel m�g r�?
- Ismerem a gusztusod...
Reggel hatkor Pierre m�g mindig a beaujolais-t iszogatta.
Szil�rdan tartotta mag�t, hangos �s szenved�lyes volt.
Nyolc �rakor k�rtem, hogy menjen el. Feles�ge m�r majdnem
elb�biskolt, �s �n meg majd �sszecsuklottam - emberemre ta-
l�ltam!
Mit is mes�ljek A Holnap szerelmesek�i, amit olyan �r�mmel
forgattunk Michel Auclairrel, Armand Mestrallal, Raymond
Souplexszel �s Mona Goy�val?
A j�l siker�lt filmeknek nincs t�rt�net�k, olyanok, mint a
boldog n�pek.
Most, hogy e sorokat �rom, a film m�r k�szen van, de m�g nem
mutatt�k be.
Nem tudom, hogy mit fognak sz�lni hozz� a kritikusok. De
178

b�zom a k�z�ns�gben. Sz�momra az � v�lem�nye a fontos. �s

mert tudom, hogy a legjobbat ny�jtottam, ami csak t�lem telt, �s
m�g ink�bb, mert tan�ja voltam Michel Auclair �s Armand
Mestral er�fesz�t�seinek, �jra csak annyit mondhatok, hogy b�-
zom benne...
�rdekel a mozi. Sajn�lom, hogy nincs m�dom t�bb id�t sz�nni
r�. Tudom, hogy mit ny�jthatn�k benne, hogy mi rejt�zik ben-
nem m�lyen, de hi�nyozn�nak azok az �r�k, amiket a kamera
el�tt kellene elt�ltenem. A sanzon m�g a Troyon utc�ban rabul
ejtett, �s egyhamar nem is fog elereszteni.
Ez tal�n a pillanat, amikor meg kell szabadulnom ezernyi kis
eml�kt�l, melyek �letemet k�s�rik? Sz�vesen hiszem, hogy igen.
De m�g meg kell magyar�znom a k�r�lm�nyeket, amelyek arra
vezettek, hogy az Olympia utols� m�sor�ban F�lix Martent akar-
tam "kifuttatni".
Nem ismertem �t r�gebben. Amikor Louis Barrier az �rde-
meir�l besz�lt, csak annyit mondtam:
- Kis Louloum, megb�zom benned.
�s � az els� est�n, Tours-ban tapintatlanul bekopogott az �l-
t�z�m ajtaj�n.
- J� napot, Edith, csak be akarok mutatkozni. �n vagyok
F�lix Mart�n.
Magas volt, mosolyg�s, olyan, aki nem ijed meg az �rny�k�t�l.
T�l k�nnyednek tal�ltam.
- J� napot!
- �r�l�k, hogy �n mell� szerz�dtettek, k�sz�n�m.
- Nincs mit...
Erre visszament az �lt�z�j�be.
Amikor az �gyel� �t sz�l�totta, egy d�szlet m�g� �lltam, hogy
179

onnan hallgassam meg. Tal�n grimaszt is v�gtam? Nem esk�d-

n�k meg az ellenkez�j�re. Majd meghallgattam �t m�snap �s a
k�vetkez� nap is. Nem szerettem a sanzonjait, de a tempera-
mentuma, az tetszett nekem.
Egyik nap �gy sz�ltam Louis Barrier-nak:
- Telefon�lnod kellene Coquatrix-nak, hogy tegy�k be Mar-
tent a m�sorba.
- De azt hittem, hogy...
- T�bb mint egy h�napunk van arra, hogy �tgy�rjuk �t.
Erre telefon�ltam Marguerite Monnot-nak, Henry Contet-nak
�s m�g k�t m�siknak a r�gi g�rd�b�l, �s Michel Rivgauche-nak.
- Gyertek el, besz�lnem kell veletek.
M�snap ott voltak. Troyes-ban t�rt�nt ez, azt hiszem, vagy
tal�n Nevers-ben.
- F�lix Mart�n fel fog l�pni febru�rban az Olympi�ba.n, �s �j
sanzonokra van sz�ks�ge...
Mindny�jan munk�hoz l�ttak, de mi sem t�tlenkedt�nk! F�lix
nem volt k�nny� tan�tv�ny, de azt sem lehetne mondani, hogy
k�l�n�sebben neh�z lett volna, mert b�r n�ha-n�ha megmaka-
csolta mag�t, tele volt j�indulattal.
A kritikusok nem mind m�lt�nyolt�k a v�ltoz�st, a k�z�ns�g-
nek azonban tetszett. De az el�k�sz�leti id�nk el�g sz�kre volt
m�rve, mint tudj�k.
Azok, akik nem �rtik, hogy val�j�ban mi is lelkes�t engem,
amikor neki�llok, hogy egy �nekest �tgy�rjak, soha nem gon-
doltak a szobr�sz nagy �r�m�re, aki form�t ad a m�rv�nynak
vagy a fest��re, aki egy �res v�sznat n�pes�t be az alakjaival, soha
nem fogt�k ezt fel, mert k�l�nben nem tenn�nek fel ilyen k�rd�-
seket. Szeretem az alkot�st, �s min�l nehezebb a feladat, ann�l
jobban lelkes�t. �s azt�n, micsoda j� �rz�s tan�tani �s adni...
16
"K�sz�nt�m a dalt! �ltala a k�lt�k le-
sz�llnak az utc�ra, �s k�zel ker�lnek a t�-
meghez.
P�rizs nem lenne P�rizs, ha ruh�j�nak
�jszakai usz�ly�t nem d�szk�n� az �ne-
kesn�k megind�t� f�z�re. Barn�k, sz�k�k,
v�r�sek. Ezek a csod�latos l�nyok a mi lel-
k�nket fejezik ki, k�nnyed�n �s m�lyen. �gy
t�nik, hogy sanzonjaiknak nincs gy�ker�k, se
szerz�j�k, hogy term�szetesen n�nek ki az
utcak�vezethb'l. A r�di� csak fokozza I�ju-
kat. Marseille-ben, Toulonban, a kik�t�
ment�n e kiteljesedett hangok fantomjai ki-
s�rnek benn�nket, �s sz�v�nkbe v�sik a ref-
r�neket."
Cocteau
Besz�ltem m�r arr�l, hogy hogyan szoktam kiv�lasztani a san-
zonokat, �s hogy mi�rt tulajdon�tok a sz�vegnek els�rend�
fontoss�got.
Gyakran k�rdik t�lem, hogyan dolgozom ki �ket. A k�rd�s
mindig zavarba ejt. Tal�n azt gondolj�k, hogy cs�fot �z�k
mindenkib�l, ha azt felelem, hogy f�k�ppen az �szt�n�mre b�-
zom magam. Pedig ez a sz�ntiszta igazs�g. Nem mondom, hogy
a sanzonok magukt�l rendez�dnek meg, de egy kicsit az�rt err�l
van sz�.
Egyszerre tanulom meg a zongor�n�l a zen�t �s a sz�veget.
Akkor j�nnek el� fokozatosan az �tletek. Nem �n futok ut�nuk,
hagyom, hogy magukt�l j�jjenek. Egy mozdulat, amely egy mon-
dat k�zben term�szetesen j�n, an�lk�l, hogy gondoln�k r�, ha
ugyanott m�skor �jra megism�tl�dik, akkor val�sz�n�leg j� is.
Kev�s mozdulatot teszek, mert az a v�lem�nyem, hogy csak
arra van sz�ks�g, ami valamit ad a sanzon kifejez� erej�hez. Azt
hiszem, ebbe a kateg�ri�ba tartozik az a kis mozdulat, amit
Michel Emer csod�latos sanzonja, a Kopott lemez v�g�n tettem,
felid�zve a gramofont, amely f�radhatatlanul forog, m�g a t�,
a k�t bar�zda k�z� szorulva, megszak�t�s n�lk�l ism�tli a f�lbe-
szak�tott "rem�ny" sz�t:
Ez a re... Ez a re... Ez a re...
Soha nem dolgozom t�k�r el�tt. Ez a m�dszer, amellyel a
nagy m�v�szek �lnek - mint p�ld�ul Maurice Chevalier, hogy
csak egyet eml�tsek k�z�l�k -, kit�n� azok sz�m�ra, akik k�p-
zeletb�l alkotnak, akiknek el�re gondosan ki kell sz�m�tani a
"hat�st". Az � el�ad�sm�djukban a mimika sokat sz�m�t, �s nem
lehetne a pillanatnyi r�gt�nz�sre b�zni. Az �n sanzonjaimmal
m�sk�pp �ll a dolog. A gesztusomnak igazinak, �szint�nek kell
lenni. Ha nem �rzem �t, jobb, ha nem is csin�lom.
183
A v�gleges sz�npadi be�ll�s csak k�s�bb alakul ki a k�z�ns�g
el�tt, �s soha nincs teljesen befejezve. Felfogom a hallgat�k
reakci�it, elgondolkozom rajtuk, de nem mondhatn�m, hogy
befoly�soln�nak. Ha a n�z�t�ren ellen�ll�st �rzek, igyekszem
megkeresni az ok�t. Achard mondta, hogy vannak est�k, "ami-
kor a n�z�t�rnek nincs tehets�ge", de az csak amolyan j� mon-
d�s. Neh�z elhinni, hogy k�tezer ember egyszerre t�vedjen. Ha
egy sanzon meg�tk�z�st kelt benn�k, annak megvan a maga oka.
�s a m�v�sz dolga, hogy megtal�lja. Lehet, hogy sok id�t vesz
ig�nybe, de izgalmas �s �rdekfesz�t�. A l�nyeg az, hogy ne
mondjunk le egy sanzonr�l csak amiatt, hogy nem volt mindj�rt
az els� alkalommal mindent els�pr� hat�sa. �llhatatosnak kell
lenni, �s �n mindig is az voltam. Az �jdons�g zavarba ejt, �s a
k�z�ns�g nem mindig "harap r�". N�ha sz�ks�ge van arra, hogy
egy kicsit noszogass�k. Ha egy-k�t szt�r - �s b�szk�n mondha-
tom, hogy �n is k�z�tt�k vagyok - nem harcolna az�rt, hogy
�j st�lus� m�veket hozzon, tal�n meg�jult volna a dal olyan
csod�latosan, mint ahogy azt l�thattuk az ut�bbi h�sz �v-
ben?
�n, ha m�r tudatos�tottam mindent, amit egy sanzonnal "el-
k�vetek", amikor pontosan tudom, hogy hogyan �nekelem, ami-
kor m�r kisz�m�tom a mozdulatokat is, amelyek �gy elvesz�tik
spontaneit�sukat - pedig ez teszi hiteless� �s "�rv�nyess�"
�ket -, akkor m�r gyan�t fogok, mert ez azt jelenti, hogy m�r
kev�sb� "�rzem" a sanzont, �s meg�rett r�, hogy pihentessem
egy kicsit, hogy levegyem a m�sorr�l.
De megmarad tartal�kban, �s egy nap majd �jra el�veszem.
Hossz� ideig �llt az �lt�z�mben egy apr� kis zongora, amelyen
gyakorolni szoktam, �s nagyon megleptem egyszer Marguerite
184
Monnot-t, amikor j�l-rosszul, val�sz�n�leg n�h�ny hamis hang-
gal, hall�sb�l elj�tszottam neki Beethoven Holdf�ny-szon�t�-
j�nak els� t�tel�t. Igaz, hogy a darab nagyon lass�, �s nem j�t-
szottam el v�gig.
Soha nem tanultam zongor�zni, de im�dom a zen�t. Ezernyi
kilom�tert is megtenn�k, hogy halljam a kedves Ginette Neveu-t,
aki olyan tragikusan t�nt el ugyanann�l a rep�l�szerencs�tlen-
s�gn�l, amelyn�l az �n dr�ga Marcel Cerdanom is �let�t vesz-
tette. A zene, a klasszikus zene vigaszt jelentett sz�momra att�l
a napt�l kezdve, hogy felfedeztem magamnak, �s ugyanakkor az
�r�m �s a rem�ny forr�sa is volt. Kedvenc zeneszerz�im Bach
�s Beethoven, mindig h�l�s leszek Marguerite-nak az�rt, hogy
megismertette velem �ket. Bach kiragad a k�rnyez� vil�gb�l,
�s fels�bb r�gi�kba emel, t�vol minden aljass�gt�l �s becstelen-
s�gt�l, �s amikor m�r �gy �rzem, hogy belef�radtam az �letbe,
csak egy Beethoven-szimf�ni�t kell feltennem. Az isteni zene
k�nny�t keser�s�gemen, �s a legcsod�latosabb leck�t adja b�tor-
s�gb�l.
Beethoven, Bach, Chopin, Mozart, Schubert, Borogyin - �,
hogy szeretem �ket! �s amikor vak�ci�ra indulok - ami sajnos
csak nagyon ritk�n esik meg velem -, boldog vagyok, hogy
becs�sztathatom �ket a b�r�nd�mbe kis fekete lemezek form�-
j�ban, hogy a mez�k b�k�j�ben hallgathassam.
N�ha, amikor el�gedett vagyok, m�sf�le �r�met szerzek ma-
gamnak: el�neklem Duparc, Fa�r� vagy Raynaldo Hahn me-
l�di�it.
Csak bocs�ss�k meg nekem zeneszerz�im!
A k�nyv jelenti sz�momra a m�sik var�zslatot.
Mindig szerettem az olvas�st, m�g k�ly�kk�nt a Caroli Cir-
185
kuszban, az "atyai h�zban", a cirkuszkocsiban szabad id�m leg-
jav�t az olvas�snak szenteltem, faltam mindent, ami csak a ke-
zem �gy�be ker�lt. K�pzelhetik, hogy micsoda �cska irodalom
lehetett ez!
Raymond Asso volt, aki megtan�tott r�, hogy l�tezik m�sf�le
is, olyan, amelyik gazdag�tja olvas�it.
B�r Raymond Asso t�rta ki el�ttem az ajt�t, amely egy eg�sz
vil�got rejtett, ebbe a vil�gba m�r Jacques Bourgeat-val indul-
tam felfedez� �tra.
Lepl�e-n�l ismerkedt�nk meg. K�r�lbel�l h�sz�ves voltam.
"Jacquot" azt �ll�tja, hogy � akkor m�r szinte p�tri�rka korban
volt, de ez a val�s�g nyilv�nval� elferd�t�se, minthogy m�g az
�tvenet sem �rte el. Szeg�ny voltam, �s rosszul �lt�z�tt, de
ahogy Jacques visszaeml�kszik r�, az � gazdags�ga is csak ab-
ban a felt�telezett jogd�jban �llt, amit egy kiad� fizetett volna
ki a k�nyv��rt, a k�nyvnek pedig m�r csak a meg�r�sa volt
h�tra... �gy kezd�d�tt bar�ts�gunk, amely �t a mentoromm�,
tan�t�mm� �s "szellemi aty�mm�" tette.
Jacques Bourgeat, aki olyan t�rt�nelmi m�vek szerz�je, amikre
hivatkozni szok�s, aki - b�r � nem mondja soha - egy aranyos
versesk�nyvet is �rt, Az �get� pegazust, Jacques Bourgeat, aki
olyan otthonos a Biblioth�que Nationale-ban, mindent tud. T�l-
z�k tal�n? Lehets�ges. Mondjuk ink�bb azt, hogy nem tenne ki
egy vastag k�tetet az, amit nem tud, �s sz�t fogunk egym�ssal
�rteni.
Hogy mire tan�tott meg engem? Mindenre! Irodalomra, pro-
z�di�ra, filoz�fi�ra...
S nem tudom meg�llni, hogy ne id�zzem nemr�g �rott sorait,
azokr�l az �r�kr�l, amiket egy�tt t�lt�tt�nk a vak�ci� idej�n,

egy Cnevreuse-v�lgyi kis vend�gfogad�ban, nem messze a Port-

Royal-des-Champs ap�ts�gt�l.
"T�vol a zajt�l, t�vol a vil�gt�l, csak egy nagy halom k�nyv
t�rsas�g�ban, amelyekben az ember kedv�re v�logathat, m�g a
szomsz�d erd�kben Pascal, Racine �s a nagy Arnauld �rnyai
bolyongnak, az �regember �s a kisle�ny sz�p eml�keiket id�zik,
�s lem�rik a megtett utat. A tanulm�nyoknak szentelt �ra ez.
Sainte-Beuve mes�l nekik a h�res szomsz�dokr�l. A kapun
Moli�re kopogtat, �s csak akkor fogadj�k �t, ha vele van Alceste,
Agn�s, Chrysale, Sganarelle is, �s ha nem hozza mag�val Thomas
Diafoirust �s D'Argant, akiknek t�rsas�g�t �s st�lus�t Piaf ki
nem �llhatja. Ott van Jules Laforgue, Rimbaud, Baudelaire �s
Verlaine mellett. Itt Ronsard olvassa a Szerelmek k�nyv�t, La
Fontaine a K�t galambot. M�g Plat�n is k�veti a k�t remet�t,
Kez�ben a Lakom�]a. �s az Apol�gia)^ Nem is lehetne jobb t�r-
sas�got k�v�nni! �, a kedves est�k, amiket a magunk �lesztette
t�z mellett t�lt�tt�nk, amikor mestereink a j� k�nyvek voltak,
�s l�thattam Piafot, amint tud�s�t gy�jt�gette, hogy semmit se
mulasszon el, �s semmit se feledjen."
�letem csod�val kezd�d�tt. N�gy�ves voltam, amikor egy
k�t�h�rtya-gyullad�s n�h�ny nap alatt teljesen megvak�tott.
Normandi�ban laktam akkor, a nagymam�mn�l. 1919- augusztus
15-�n a der�k asszony Lisieux-be vitt, �s ott a kis Ter�z olt�ra
el�tt elim�dkoztam vele, v�konyka kis hangomon mormolva,
hogy: "K�ny�r�lj meg rajtam, add vissza a l�t�somat!" T�z
nappal k�s�bb, augusztus 25-�n, d�lut�n n�gy �rakor �jra l�t-
tam! Az�ta Szent Ter�z �s a gyermek J�zus k�pe soha nem ha-
gyott el engem.
186
187
A hal�l nem r�mit el.
�letem egy bizonyos korszak�ban, n�h�ny �vvel ezel�tt, m�g
k�v�ntam is. Egy szeretett emberi l�ny elt�n�s�vel eg�sz vil�-
gom �sszeomlott. �gy �reztem, hogy soha t�bb� nem lehetek
boldog, hogy soha t�bb� nem fogok tudni nevetni, nem volt
semmi rem�nyem, se er�m, se b�tors�gom. A hit mentett meg.
17
"Kikt�l f�lek a legink�bb?
Azokt�l, akik nem ismernek, �s rosszat
mondanak r�lam."
Plat�n
Sokan igyekeznek meggy�zni arr�l, hogy ez a kis k�nyv, amelybe
n�h�ny eml�ket �sszegy�jt�ttem, csak �gy, ahogy a toll�r�ra
k�v�nkozott, nem lenne teljes, ha nem �rn�k n�h�ny sort a min-
dennapi �letemr�l is.
H�t legyen! Tal�n ez j� alkalom lesz, hogy sz�toszlassam a
rosszul �rtes�lt �js�g�r�k n�h�ny t�ved�s�t, amikben ugyan
nincs semmi rossz sz�nd�k - efel�l biztos vagyok. Volt p�l-
d�ul valaki, aki nem is olyan r�gen azt �rta, hogy Pompadour
�gy�ban alszom. Val�j�ban volt ugyan egyszer egy XV. Lajos
st�lus� h�l�szob�m, de Lajos F�l�p idej�n k�sz�lt.
Egy nagy f�ldszinti lak�sban lakom, a Lannes bulv�ron, a
Bois sz�l�n. Ablakaim az auteuil-i l�versenyp�ly�ra ny�lnak, �s a
h�z el�tt egy kis kertecske van.
Kilenc szob�m van, de csak h�rmat haszn�lok: a h�l�szob�-
mat, a szalont �s a... konyh�t. Meglehet�sen lek�t a szakm�m,
�gy nem volt id�m arra, hogy �gy b�torozzam be az "otthono-
mat", ahogy �ll�t�lag kellene. De ez nem izgat t�ls�gosan. Na-
gyon j�l hozz�szoktam, hogy �gy �lek otthon, mintha t�boroz-
n�k valahol, �s az, hogy a szalonban n�h�ny b�r�nd hever, egy-
�ltal�ban nem zavar. A l�nyeg az, hogy legyen zongora, amelyen
a szerz�k lej�tszhatj�k friss sanzonjaikat, hogy legyen lemez-
j�tsz�, amire feltehetem kedvenc lemezeimet, r�di� �s telev�zi�,
k�nyelmes fotelok �s n�h�ny alacsony asztalka, amikre poharakat
lehet tenni. Egy lakberendez� csak fintorogna. Az viszont igaz,
hogy �gy, ebben a k�rnyezetben, nem �rv�nyes�l az a n�h�ny
nagyon sz�p festm�ny, amit a falra akasztottam. Tudom, de mit
lehet tenni? Bizonyos boh�ms�get meg�riztem, �s a csavarg�
�let, amit �lek - hat h�nap itt, h�rom h�nap ott, �s h�rom
megint m�sutt -, csak arra j�, hogy ehhez hozz�edz�djem, nem-
hogy megv�ltoztatna.
191
De megvannak a magam kispolg�ri szok�sai is. Rettent�en
f�z�s vagyok. Szeretem, ha a k�zponti f�t�s - amit m�r a leg-
els� rozsd�s levelek felt�n�sekor bekapcsolok - a maximumon
�ll, �s ha az ablakaim z�rva vannak. �ppen el�g nagy a huzat a
kulissz�k k�z�tt.
M�sik kispolg�ri m�ni�m a k�t�s. Im�dok k�tni, ez a szenve-
d�lyem. �lland�an k�t�k. Mindig k�sz�l egy pul�verem. Bar�-
taim azt �ll�tj�k, hogy sohasem fejezek be egyet sem. Lehet,
hogy �gy van. De legal�bb a fonal�zleteknek j� vev�je vagyok.
Irt�zom az id� zsarnoks�g�t�l.
A napom k�s� d�lut�n kezd�dik. N�gy �rakor nyitom ki a
szemem, �s estefel� kezdek form�ba j�nni.
Ha dolgozom, harapok valamit, miel�tt a sz�nh�zba menn�k,
de igaz�n csak �jszaka �l�k asztalhoz, az el�ad�s ut�n. A bar�-
taim - �vek �ta mindig ugyanazok - �ltal�ban velem vacso-
r�znak, kint szoktunk enni a konyh�ban. A k�v� ut�n - h�, de
im�dom! - a szalonba megy�nk. Muzsik�lunk, �nekel�nk, be-
sz�lget�nk err�l-arr�l. Ezek a kikapcsol�d�s percei. Viccel�-
d�nk, nevet�nk. Nem vagyok ellene sem a tr�f�nak, sem a csip-
kel�d�seknek. Vid�m term�szet� vagyok, de a fiatals�gom nem
volt valami f�nyes. Lassacsk�n behozom, amit mulasztottam.
De ezek a munka pillanatai is. A zeneszerz�k bemutatj�k leg-
frissebb m�veiket, �n pr�b�lom az �j sanzonokat, vagy a leg-
els�, kezem �gy�be ker�l� pap�rra firk�lom �ket.
�s ez �gy megy reggelig. A "gyenge leg�nyek" m�r r�gen nem
b�rj�k az iramot. Egy fotelban �lve alszanak, vagy diszkr�ten
elvonultak...
Hogy hi� vagyok-e?
Biztosan. Otthon sz�vesen viselek k�t�tt kab�tot �s flanell
nadr�got, de szeretek �lt�zk�dni is, sz�vesen t�lt�k egy-k�t �r�t
192
a nagy divatszalonokban, s b�r ritk�n hordom, de szenved�lye-
sen szeretem a kalapot, eg�sz kollekci�m van bel�le.
A sz�npadi ruh�m �lland�, "ne varietur". Bobin�-heli els�
el�ad�somkor szenteltem fel, �s b�r t�bbsz�r volt �talak�tva,
gyakorlatilag mindig egyforma. Nem akarom, hogy a k�ls�m el-
terelje a n�z� figyelm�t.
M�gis megt�rt�nt, hogy n�h�ny sanzon el�ad�sakor h�tlen
lettem ehhez a kis fekete ruh�hoz, amit az egyenruh�mnak neve-
zek. �gy p�ld�ul hossz� usz�lyos fekete b�rsonyruh�t viseltem,
amikor a Torony rabj�t* �nekeltem:
Ha a kir�ly tudta volna,
Izabella!
Izabella, ha a kir�ly tudta volna...
Mindent elmondtam.
Hadd fejezzem be egy id�zettel. Maurice Chevalier-t�l ve-
szem, aki az Utam �s sanzonjaim IV. k�tet�ben �rja, r�lam sz�lva:
"Piaf, ez a kis l�gs�ly� bajnok, betegesen t�kozolja mag�t.
Nem takar�koskodik az erej�vel sem jobban, mint a p�nz�vel.
Forradalmi m�don, zseni�lisan rohan a szakad�kok mellett, ami-
ket r�szvev� aggodalommal fedezek fel �tja sz�l�n. Mindent
akar. Megtagadja a szt�r szakmai �vatoss�g�nak r�g bev�lt sza-
b�lyait. .."
Tal�n �gy van, Maurice.
De az ember nem l�phet ki �nmag�b�l.
* Le prisonnier de la tour.
Edith Piaf
�let�nek kronol�giai
�ttekint�se

Edith Piaf (csal�di nev�n: Edith Giovanna Gassion)

1915- december 19-�n sz�letett P�rizsban. Apja: Louis Gassion, akro-
bata. Anyja, Lina Marsa (val�di nev�n Anita Maillard) utcai �nekesn�,
k�th�napos csecsem�j�t a R�beval utc�ban lak� anyj�n�l helyezi el,
�s t�bbet nem t�r�dik vele.
1917-ben apai nagyanyja, egy normandiai (bernay-i) bord�lyh�z
szak�csn�je veszi mag�hoz a gyereket, aki r�viddel ezut�n megvakul.
�vekig kezeli egy lisieux-i orvos.
1922-ben iskolak�teles lesz, �m a "jobb k�r�k" botr�nyosnak min�-
s�tik a bord�lyh�zban �l� kisl�ny jelenl�t�t az iskol�ban, �s felsz�l�t-
j�k Louis Gassiont, vigye el le�ny�t Bernay-b�l.
Ett�l kezdve Edith Gassion egy�tt "dolgozik" az utc�n apj�val: el�-
sz�r csak t�ny�roz a k�gy�ember sz�ma ut�n, k�s�bb m�r �nekel is.
1931-ben, alig 16 �ves kor�ban elhagyja apj�t, Louis Dupont 17 �ves
kifut� kedv��rt.
1932-ben kisl�nya sz�letik: Marcelle; a gyermek k�t�ves kor�ban
agyh�rtyagyullad�st kap, �s meghal.
1933-ban elk�lt�zik Louis Dupont-t�l, �s f�ltestv�r�vel, Simone-nal
(Simon� Berteaut, a P�rizsban I969 szeptember�ben megjelent �s
nagy port kavar� Piaf c�mfi �letreg�ny �r�j�val) napk�zben �jra az
utc�kon �nekel, este pedig a Place Pigalle-on, a Juan-ks-Pins nev�
ki s mulat�ban dolgozik.
1935 okt�berben Louis Lepl��, a Gerny's mulat� igazgat�ja meghallja:
az utc�n �nekl� Edithet, �s leszerz�dteti, � kereszteli Pia/nak.
A l�ny els� fell�p�s�vel egy csap�sra megh�d�tja a mulat� k�z�ns�g�t,
k.
1936. febru�r 17-�n els� �zben �s nagy sikerrel l�p fel sz�les nyilv�-
noss�g el�tt a Medrano Cirkuszban rendezett j�t�kony c�l� d�szel�-
ad�son.
Nev�t kezdik megismerni a szakm�ban; �nekel a r�di�ban, hangj�t
lemezre veszik, sanzont �rnak sz�m�ra.
197
�prilis 6-�n Louis Lepl�e-t, az apai p�rtfog�t ismeretlen tettesek
meggyilkolj�k. A gyan�s�tottak k�z�tt szerepel Edith Piaf is. Rend�ri
fel�gyelet al� helyezik, �s noha r�vid id�n bel�l kider�l �rtatlans�ga,
felfel� �vel� karrierje megt�rik, mindent el�lr�l kell kezdenie.
Mint botr�nyos attrakci�, mint "a Lepl��-�gyben szerepl� l�ny"
k�lv�rosi mozikban �nekel, majd egy h�napra - nagyon alacsony
fell�pti d�j�rt - Nizz�ba szerz�dik �s ut�na az utc�n folytatn�,
ha nem j�nne seg�ts�g�re Raymond Asso.
Louis Lepl�� fedezte fel Edith Piafot, de m�v�szt Raymond Asso
form�lt bel�le. H�rom �vig nevelte, ir�ny�totta, �rta sz�m�ra a san-
zonokat, �sszeismertette Marguerite Monnot-val, Piaf k�s�bbi sz�m-
talan sikeres sanzonj�nak szerz�j�vel, �s kiharcolta sz�m�ra az els�
rev�sz�nh�zbeli fell�p�st.
1939-ben az ABC-ben, P�rizs legrangosabb rev�szinh�z�ban mint
"am�ricaine" (sz�net el�tti utols� sz�m, akit egy szt�r neve mellett
ki akarnak "futtatni") l�p fel, �s m�snap az egyik kritika �gy �r r�la:
"Tegnap este, az ABC sz�npad�n nagy �nekesn� sz�letett. . ."
M�g ebben az �vben megismerkedik, �s �lete v�g�ig tart� bar�ts�got
k�t Jean Cocteau-val, aki sz�ndarabot �r az �nekesn� sz�m�ra.
1940 febru�rj�ban mutatj�k be a k�tszem�lyes dr�m�t, a Le Bel
Indiff�rent-t (A k�z�ny�s sz�pfi�), s Bouffes-Parisiens-btn. Piaf
partnere: Paul Meurisse,
M�jus 10-�n a p�rizsi Bobin�-baa d�szel�ad�st rendeznek a V�r�s-
kereszt jav�ra; bev�tele a fronton harcol� katon�k�. Edith Piaf
maga �rja annak a sanzonnak a sz�veg�t, amelyet itt �nekel els� �zben,
de amelyet az elk�vetkez� �vek folyam�n is mindv�gig m�sor�n tart
(zen�j�t Marguerite Monnot szerezte):
O� sont-ils mes p'tits copains
Qui s�nt partis un matin
Fair� la guerre?
O� sont-ils ces petits gars
Qui disaient: On en r'viendra
Faut pas s'en fair�.
198
Hol vannak mind a cimbor�k
Kiket egy hajnal vitt tov�bb
A h�bor�ba?
Hol j�r a sok-sok kis csib�sz
Kik megnyugtattak: "Semmi v�sz
Itt lesz�nk �jra."

Tous les gars d'M�nilmontant,

Ils ont r�pondu: Pr�sents.
Ils s�nt partis en chantant
Fair� le guerre.
O� sont-ils?
O� sont-ils?
M�nilmontant-i sok vag�ny
Jelentkezett a laktany�n.
Dalolva indult mindah�ny
A h�bor�ba.
Hol vannak?
Hol vannak?
A n�metek megsz�llta P�rizsban, mint minden m�v�sznek, Editb
Piafnak is jelentkeznie kell a Champs Llys�es-n sz�kel� Propaganda
Hivataln�l. K�telez�, en�lk�l senki sem l�phet fel.
Edith Piaf nem h�s, nem ellen�ll�, j�llehet sz�mtalanszor �ssze�t-
k�z�sbe ker�l a megsz�ll�kkal. Sokat dolgozik: szerz�d�sei vannak,
turn�zik, �lland� szerepl�je a V�r�skereszt, a hadifoglyok stb. jav�ra
rendezett d�szel�ad�soknak.
1941-ben j�tssza �lete els� filmf�szerep�t, a Georges Lacombe ren-
dezte Motimartre Sur-Seme-b�n. A film forgat�sa k�zben ismerkedik
meg Henry Contet-val, Raymond Asso ut�n sz�mtalan vil�gh�r� san-
zonja sz�veg�r�j�val. Henry Contet-t�l saj�t�tja el a mesters�gbeli
tud�st, � form�lja "nagy Piaf"-f�.
1944-t�l impressz�ri�ja: Louis Barrier, aki ett�l kezdve v�gigk�s�ri p�-
ly�j�t. K�thetes szerz�d�st k�n�l a Moulin Rouge~ba, �s "am�ricaine"-
nek egy ismeretlen fiatal �nekest aj�nl: Yves Montand-t. Yves Mon-
tand - Edith Piaf els� felfedezettje. Mint egykor Raymond Asso �t,
olyan lankadatlan energi�val tan�tja most Piaf a fiatalembert, sanzo-
nokat �rat neki. �s � maga is �r k�t sz�mot a m�sor�ba: az Elk a des
yeux . . �s Minis qu'est-ce que j'ai? kezdet�eket.
A felszabadult P�rizsban Edith Piafnak - mint minden m�v�sznek,
aki dolgozott a megsz�ll�s alatt - igazol� bizotts�g el� kell �llnia.
Minden tov�bbi n�lk�l igazolj�k.
Szeptemberben Edith Piaf turn�ra indul Yves Montand-nal, majd a
p�rizsi Th��tre de l'�toile-ban a f�v�ros k�z�ns�g�nek is bemutatja,
�ri�si sikerrel.
1945 janu�rban kezdik forgatni az ��oile sans lumwre c�m� filmet,
Edith Piaffal a f�szerepben. Ebben j�tssza els� filmszerep�t Yves
Montand.

199
1946-ban G�r�gorsz�gban vend�gszerepel.
1947 novemberben l�p els� �zben amerikai k�z�ns�g el�, el�sz�r a
Playhouse-ban, a Broadwayn - k�z�s m�sorban a Les Compagnons
de la Chanson egy�ttessel, majd �n�ll� est keret�ben a Versailles-ban,
New York legeleg�nsabb mulat�j�ban.
Ekkor ismerkedik meg Marcel Cerdannal, a bokszvil�gbajnokkal.
Cerdan a nagy szerelmet jelenti �let�ben.
1948. szeptemberben a New York-i Versailles - h�tezer doll�r heti
g�zsival - �jabb szerz�d�st k�t Edith Piaffal.
1949. okt�berben �jra t�bbhetes fell�p�s v�rja az amerikai mulat�ban.
Okt�ber 28-�n az Azori-szigetek f�l�tt lezuhan a rep�l�g�p, amellyel
Marcel Cerdan a New Yorkban vend�gszerepl� Edith Piafhoz rep�l.
Marcel Cerdan hal�l�val Edith Piafnak megt�rik �lete. Mik�zben
m�v�szete mindjobban kiteljesedik, �s p�ly�ja egyre magasabbra emel-
kedik - elveszti a tart�s�t. Babon�s lesz, a spiritizmusban keres vi-
gaszt (h�rom �ven �t minden este asztalt t�ncoltat), az italhoz menek�l.
1950-ben k�t �j felfedezettje van: Charles Aznavour �s Eddie Constan-
tine, akik amerikai vend�gszerepl�s�re is elk�s�rik.
1951 janu�rban az ABC mulat�ban bemutatj�k Marcel Achard La
P'tite Lili c�m� zen�s v�gj�t�k�t, Edith Piaffal, Eddie Constantine-nal
�s egy �jabb felfedezettel, R�bert Lamoureux-vel a f�szerepben.
A v�gj�t�k h�t h�napig szerepel nagy sikerrel az ABC m�sor�n, �s
csup�n az �nekesn� aut�balesete vet v�get az el�ad�ssorozatnak.
J�lius 24-�n a Charles Aznavourral turn�z� Edith Piaf kocsija
Cerisiers mellett nekirohan egy t�v�r�p�zn�nak. Az aut� ronccs� t�rik,
Piaf �s Aznavour karcol�st sem szenved.
H�rom h�ttel k�s�bb - ugyanezen turn� alkalm�val - Tarascon
mellett �jabb aut�baleset. Edith Piaf s�lyosan megsebes�l. - A k�r-
h�zban a f�jdalom csillap�t�s�ra adagolt morfium r�szoktatja a k�b�t�-
szer �lvezet�re.
1952. j�lius 24-�n Edith Piaf - a p�rizsi 16. ker�leti el�lj�r�s�gon -
h�zass�got k�t a 45 �ves Jacques Pilisszel (csal�di nev�n Ren� Victor
Eug�ne Ducos-val), a neves sanzon�nekessel.
200

Szeptember 20-�n New Yorkban, a Saint-Vincent-de-Paul templom-

ban tartj�k az egyh�zi esk�v�t. Edith Piaf h�zass�gi tan�ja: Marlene
Dietrich. N�sz�tjuk egyetlen nagy turn�: New York, Hollywood,
San Francisco, Las Vegas, Miami. . .
1953-ban a p�rizsi Th�atre Marigny-bzn, az �nekesn� saj�t v�llalkoz�-
s�ban fel�j�tja a Le Bel Indiff�rent-t; a f�rfi f�szerepet ez�ttal Jacques
Pilis j�tssza.
Edith Piaf eg�szs�gi �llapota megromlik. Ki�jul egy kor�bbi - akkor
csak r�vid ideig tart� - �z�leti reum�ja, �s mind m�rt�ktelenebb mor-
finizmusa alkoholizmussal p�rosul.
1953 �s 1955 k�z�tt h�rom alkalommal vonul be a meudon-i klinik�ra
- elvon�k�r�ra, k�zben az orvosok minden tilalma ellen�re is fell�p,
turn�zik.
1955-1956-ban egy �vig hallgat.
1956-ban New Yorkban l�p �jra sz�npadra, imm�r hetedik alkalom-
mal, �s h�romezer doll�r esti fell�pti d�j�rt, a Carnegie Hall-ban, az
Egyes�lt �llamok legnagyobb hangversenyterm�ben, 27 sanzont �ne-
kel, �s a bemutat� el�ad�s k�z�ns�ge, az utols� f�gg�ny felg�rd�lt�vel,
kerek h�t percig tapsolja hely�r�l fel�llva a francia �nekesn�t.
N�gy�vi h�zass�g ut�n, Edith Piaf �s Jacques Pilis elv�lik.
Az Olympidb&a t�r vissza P�rizshoz, ahol csaknem k�t �ve nem l�pett
fel. Bruno Coquatrix igazgat� egy h�napra szerz�dteti. A premieren
huszonk�tszer h�vj�k f�gg�ny el�, t�z r�ad�st kell �nekelnie, az igaz-
gat� h�romszor prolong�lja a szerz�d�st; v�g�l is, �lland� zs�folt h�-
zak el�tt, h�rommilli� (r�gi) frank esti tiszteletd�j�rt �s - az orvosai
tilalma ellen�re - h�rom h�napig �nekel az Olympidban. (Ez id�t�l
kezdve az Olympia-b�li fell�p�seit - mint a nemes borok�t - �vsz�-
mok jelzik: Olympia 1956, 1958 stb.)
1957-ben tizenegy h�napos szerz�d�se van az Egyes�lt �llamokban;
p�ly�ja leghosszabb turn�ja ez, v�gigutazza Amerik�t.
El�tte azonban alkoholelvon�-k�r�ra megy . . .
Az amerikai vend�gszerepl�s egyetlen diadalmenet.
P�rizsba val� visszat�r�se ut�n az Olympia 58-ra k�sz�l. K�zben el-
201

�tssza a Les Amants de demain c�m� film f�szerep�t (forgat�k�nyv�r� r

Pierre Brasseur; rendez� Marcel Blist�ne).
1958-ban az Olympia-beli fell�p�s minden eddigin�l nagyobb siker;
a m�sor keret�ben l�p el�sz�r p�rizsi sz�npadra leg�jabb felfedezettje:
F�lix Mart�n.
1959-ben n�gy �vadra sz�l� szerz�d�s v�rja New Yorkban, a Waldorf
Astori�ban.
Fizikai �llapota egyre romlik; visszat�r az italhoz �s a morfiumhoz, is.
Szeptember 7-�n ism�t aut�baleset �ri. Ez�ttal az arca s�r�l meg. F�j-
dalmas kezel�s ut�n, egyh�napos k�s�ssel kezdi meg az amerikai ven-
d�gszerepl�st. Git�rosa: Georges Moustaki, akinek Mylord c�m� san-
zonj�t New York-i k�z�ns�g�nek �nekli el�sz�r.
1960. ebru�r 20-�n Edit Piaf �sszeesik a Waldorf Astoria sz�npad�n.
Ment�k sz�ll�tj�k a presbiteri�nus k�rh�zba. Az orvosok v�rz� gyomor-
fek�lyt �llap�tanak meg. Azonnal oper�lni kell.
M�rcius 25-�n m�r l�badozik, k�sz�l elhagyni a k�rh�zat, de vissza-
esik. Ujabb oper�ci�ra van sz�ks�g.
M�jusban l�p ki a New York-i k�rh�z kapuj�n. Nagyon gyenge m�g,
egy h�tre r� - a k�z�ns�g �s a sajt� viharos �nnepl�se k�zepette -
m�gis fell�p a Waldorf Astori�ban.
J�nius 21-�n t�r vissza P�rizsba. M�r csak n�h�ny nap �ll rendelkez�-
s�re a ny�ri turn� el�k�sz�t�s�hez.
Elutaz�sa el�tt �jra aut�balesetet szenved. T�bb bord�ja elt�rik.
Sz�rny� f�jdalmai ellen�re - �s persze morfiummal -, v�gig�nekli a
CSte d'Azur-t.
A keze is - az annyiszor m�ltatott, a sz�npadon �n�ll� �letet �l� keze -
deform�l�dik m�r, �s id�nk�nt annyira f�j, hogy f�s�lni, itatni, etetni
kell.
Ilyen �llapotban utazik Stockholmba. A sv�d f�v�ros legnagyobb rev�-
sz�nh�z�ban vend�gszerepel. Megint �sszeesik a sz�npadon. K�l�nre-
p�l�g�pen viteti mag�t P�rizsba.
Szeptember 22-�n s�rg�s epem�t�tet hajtanak v�gre rajta;
E sz�mos betegs�g szomor� val�s�got takar. A New York-i m�t�t al-
kalm�val meg�llap�tott�k, hogy Edith Piafnak r�kja van . . .
202
^F
�lete imm�r csak kik�t� k�t k�rh�z k�z�tt. �lland� �pol�n� van mel-
lette, �z�leti reum�ja k�vetkezt�ben m�r j�rni is alig tud. �s m�gis,
egy �v m�lva karrierje egyik legmagasabb cs�cs�ra �r majd .. .
Okt�ber 14-�n vid�ki turn�ra indul. Az "�ngyilkos turn�" (�gy nevezik
ezt a k�th�napos vend�gszerepl�st Edith Piaf p�ly�j�n) �j szerz�t avat:
Charles Dumont-t. "Non, rien de rien... Non, je ne regrette rien!"
�nekli Reimsben.
J�llehet test�nek minden porcik�ja f�j, m�gis kitart a turn� v�g�ig.
Ut�na egyenesen a meudon-i klinik�ra viszik.
1961 janu�rban az "Olympia 61" bemutat�ja minden "Olympi�k"
k�z�tt a legnagyobb, Edith Piaf p�ly�j�nak egyik cs�csa. �s amikor el-
�nekli Marguerite Monnot �s Michel Rivgauche: Les Blouses blanches
(Feh�r k�penyek) c�m� sanzonj�t:
Ca fera bient�t trois ann�es
Qu'elle est intern�e,
Intern�e avec les fous
Avec les fous . .
Et chaque fois il y a les blouses
blanches . .
Et reviennent les blouses
blanches. . .
J'suis pas folle,
j'suis pas folle . . .
�pp h�rom �vvel ezel�tt
Z�rt int�zetbe vitt�k �t,
�ppen az �r�ltek k�z�
Azok k�z� . . .
�s j�ttek feh�r k�penyek .. .
�s �jb�l feh�r k�penyek .. .
Nem igaz! Nem vagyok az!
Nem igaz! Nem igaz!
- hossz� csend t�mad a n�z�t�ren, azt�n felz�g a taps, mint m�g soha-
sem, �s hullik a vir�g Edith Piaf l�b�hoz a sz�npadon.
�prilis 13-�n �jabb turn�ra indul, Belgiumba. Ezt a turn�t azonban
nem tudja befejezni.
M�jus 25-�n b�lm�t�tet hajtanak v�gre rajta a neullyi k�rh�zban.
J�nius 9-�n b�lelz�r�d�ssal �jra megoper�lj�k.
1962 febru�rban k�toldali t�d�gyullad�ssal sz�ll�tj�k k�rh�zba.
Mindennapos l�togat�ja egy g�r�g sz�rmaz�s� fiatalember: Th�poha-
nis Lamboukas.
203

Th�o Sarapo - erre a n�vre kereszteli Edith Piaf a fiatal f�rfit.

Szeptember 27-�n az "Olympia 62" m�sor�ban Edith Piaf egy�tt
l�p fel leg�jabb felfedezettj�vel �s j�vend� f�rj�vel: Th�o Sarapoval.
Egy�tt �neklik Michel Emer �j sz�m�t:
A quoi ga sert l'amour?
L'amour ne s'explique pas
C'est une chose comme qa.
Qui vient on ne sait d'o�
Et vous prend tout � coup
A quoig a sert d'aimer?
A szerelem mire j�?
Ne k�rj magyar�zatot
Hi�ba, ez ilyen dolog
J�n, hogy honnan, nem tudod
Egy pillanat, �s elkapott
Szeretni mire val�?
Okt�ber 9-�n a 17. ker�leti el�lj�r�s�gon Edith Piaf feles�g�l megy a
27 esztend�s Th�o Sarap�hoz. "Egyetlen embert szerettem: Marcel
Cerdant. �s eg�sz �letemben egyetlen f�rfira v�rtam: Th�o Sarap�ra . ."
vallja Ma vie c�mfi 1963-ban �rt �n�letrajz�ban.
1963 janu�rban mintha visszanyern� r�gi erej�t. Fell�p Br�sszelben, a
L'Ancienne Belgique-hen, �s el�sz�r �nekli - nagy sikerrel - Michel
Vend�me - Florence V�ran �j sz�m�t, a Marg�t coeur gros-t.
Febru�rban a Bobin�-baa, Sarapoval k�z�s m�sorban, �jra p�rizsi k�-
z�ns�g el� l�p, amely most hallja el�sz�r a L'Homme de Berlint, Francis
Lai �s M. Vend�me sanzonj�t.
M�rcius 18-�n a lille-i oper�ban �nekel utolj�ra sz�npadon . . .
�prilis 10-�n t�d��d�ma l�p fel. Elhagyva a klinik�t, f�rj�vel a d�l-
franciaorsz�gi hegyekbe, Mougins-be vonul vissza.
J�niusban m�jzsugor. T�bbsz�r kap v�r�t�mleszt�st.
Augusztusban harmadszor is k�rh�zba sz�ll�tj�k. Nyolc napig �let-
hal�l k�z�tt lebeg.
A Grasse melletti Plascassier-ben �li Th�o Sarapoval utols� heteit . . .
Okt�ber 11-�n halt meg.
1963. okt�ber 14-�n negyvenezren siratj�k a p�rizsi Pere Lachaise-te-
met�ben. A gy�szruh�s Marlene Dietrich a t�meg l�tt�n felki�lt:
"Mennyire szerett�k!"

�letrajzi jegyzetek
p�lyat�rsair�l

Az �letrajzban eml�tett fontosabb szem�lyek

Abram, Paul (1883. Aix-en-Provence - ) a francia sz�niakad�mia tiszteletbeli
igazgat�ja. 1925-1946 az Od�on sz�nh�z, 1946-1955 a sz�niakad�mia igaz-
gat�ja, 1959-1963 a francia r�di� igazgat�tan�cs�nak aleln�ke.
Achard, Marcel (1897. Alger -) �r�, dr�ma�r�. B�lcs�szetet, majd jogot v�g-
zett. Irodalmi p�lyfut�s�t �js�g�r�k�nt kezdte. Sz�mos vil�gh�r� dr�m�ja k�z�l
n�lunk kiv�lt a "Bolond l�ny" aratott nagy sikert. A Francia �r�sz�vets�g alel-
n�ke.
Ackermans, Ott� (1909. Bukarest -) nemzetk�zileg ismert karmester.
Amad�, Louis (1913. Ille-sur-T�t -) k�lt�. Orvosi, filol�giai �s jogi tanulm�-
nyokat v�gzett. K�z�leti p�lyafut�sa mellett rendszeres irodalmi tev�kenys�get
folytat. 1950-ben elnyerte a Francia Sanzon Nagyd�j�t.
Arletty (eredeti neve: L�onie Barthiat, 1898. Courbevole -) sz�n�szn�. Mun-
k�sn�, g�p�r�n�, man�ken; 1920-ban a Th��tre des Capucittes-ben indul sz�n�szi
p�ly�ja. Sz�mos rev�ben j�tszott. Sz�nh�zi szerepei k�z�l a "V�gy villamosa",
"Orpheusz al�sz�ll" (T. Williams), "Szent sz�rnyetegek" (J. Cocteau), film-
szerepei k�z�l a "Madame Sans-G�ne", "Szerelmek v�rosa", "Z�rt t�rgyal�s"
a legnevezetesebbek.
Asso, Raymond (1901. Nizza - 1968. P�rizs) k�lt�, �r�. Zongora- �s �neksza-
kos tan�r, irodalmi p�lyafut�sa 1935-ben kezd�dik. Sz�mos vil�gsiker� sanzon
sz�veg�r�ja.
Aubert, Louis (1877. P�ram� -) zeneszerz�.
Audair, Michel (eredeti neve: Vujovic, 1922. K�ln -) sz�n�sz. Sz�mos vezet�
sz�nh�zi- �s telev�zi�szerep n�pszer� alak�t�ja.
Auric, Georges (1899- Lod�ve -) zeneszerz�. Zenei tanulm�nyait t�bbek k�-
z�tt Vincent d'Indyn�l v�gezte. Poulenc, Tailleferre, Durey, Milhaud �s Honeg-
ger mellett a "hatok" t�rsas�g�nak tagja. Sz�mos m�v�szeti int�zm�ny veze-
t�je volt. T�bbek k�z�tt megzen�s�tette Sartre "Tisztess�gtud� utcal�ny" c�m�
dr�m�j�t.
Aznavour, Charles (eredeti neve: Aznaurijan, 1924. P�rizs -) �nekes, zene-
szerz�. A 40-es �vekben kezdte p�lyafut�s�t. Saj�t szerzem�ny� sanzonjai �s
lemezei vil�gszerte ismertek.
207

60Z
�9jW9insi 3U3J �snpjp 9jp locpp moiBi{U9zp woiEjp pM9J9sp[Bjo8uoz UBqjos
-9sp 13A3N -gziazsstigz (uBSJBJt-gp-juopj -gggx - sjra?d 'S^X) Pa3H '��ͻCT
�jpKiOAEZssiA nBq-xS�X "^pu-OSV ^ JI0A bIjejzs ppire^^
S3 'uEq-� .*�<L ip outsv^y b 'uvc^tdu�iQ zb ipdajszs pxra�jis ASbu usin BSEp��^A�i
j -5(3ipz33[t�9AS uBquwndi�Sg gppnajzsa A3s sa 'ieISueh awaizsaAp ubto
ptem 'jjnzsa^�piKjazsamzs IBZ9J j �pnss^jana ( - s^qouaJQ l) airej^ 'wqn(j
JnASJ SOtOEZS
p
zbzsjo XSajuijn
-jjoii^b
MOzsjej s� Bqjv? ppjiy ^
ij sa TpBdujzs tomczs p(�m 'i�s�)npi;;d ajpzaij
^uizs (- ^isqao^ 'L06T 'pnBiSa^ :3ASnijap3J
sa -}
U q9
-azsni|ij sa ipsdujzs soidezs tjtzsasu 3{B1i^Ie3[tSbii �Sbu uozubs b '
s (- szub,j '688T 'nsTcoBQ asmorj-aiiByj laAauijapa
BaBOBi joj� K '(oz�t) Bl
sp 3|Bnuon 3^0331\ b 'BiBUBj umu9}BAiazno>{ xszuBd b 03��-AO�T 'z9nwi
noz nASTJi^j Tzo>pazta3M (3TnrestiBq '2961 - 3}?as 'do�m "�8T) PsjJIV '
zBipjzsnASj m<fudio Te ^19 Z56T b^w^ ujj -usiado 'uozues somEzg
�91bSze3tzeip;zs ^j^Ssaozs '9ZJ3zsau3z (- sdtuduo^ "�T�T) ootug 'xiJtfnbo^
�bISbJ i[EUBSDEnB}9}BSzESj �ESBSIB}9TpBJ BWDEJJ V -319Z9AJ3J 13JZSJP IZBtf
-DJZS S3 JE>[E|d S3J3Z3A3O SOtaBZg �Stl3[TpjS '91S9J (----A3UEM 'Z�SX) InBd '"'/"D
IJIJ nj33[IsSE]TA SOtDBZS ]91-L56T ln3219� 19 UBq�BZSJOBp
�BJIOZSJB� }3
Bi9 <5
xsosg �
IJ n
qsjonreipy lia p
zssnjzs (- sapSny sot XT6t) 3!PPE '
s; dajazstu^ij 53 -xpBdujzs sotrozg "
q [p p
qqtwrazsdaogaj >jiaS9 zb ajaazsSB^ 'jbib U33[is aSbu
b p�Bra 'uBq-�if�j�g mi/oj b ajaowBd jisnSupsiH jnita D3q-6o6X
z95[ uopiBT} U32i -S9>pu9 (- sztib^ "888T) sopnBpj 'usf
s� aaqzi qqoj
o.3[o (ns\ BjBzopjB
q-ip�S '9T�T) paJByj '
80E
�b[o}eSzeSi
-9L6T "
'b�ojeSzbSi pszssAn
 "606t) "OJSWN '
dgjgzs ipEdujzs 9)9zsa somEZg
! s� ngq3[9tu|ij ejo �z(>\
ppmoj e qBj
(- szijEj "688T)
V "5|3qq3Saj3Z3A3DS3| B (j3JUI,j) S9K1EZEJJ" B S3 "^J [
"uajsro� B S9 Sopjo zy" jnzraj ibsbj}2[B|b �zssujzs BpuBjj qqnjazs
g9 ZE U9qd9J9ZS a8eU SOUIEZS '}BSB}d
'zsjnizs (- szijej '�
souiEzg
�jjozsjeI J9d9jszs9jtajij S9 -nA9i
laira (- 9J?S -TZ6t) ssS�oso 'n"lf f wff
ig �E�0|BniJ0jS9ni dgjgzs 19U simjizssej^ souiezj
OJo sstvlmug stppwo^ v ^azssmzs (- 92sn -L88T) sipisa 'A�off
�>[9H9j;s9ii9zS9ni }SAa3oi9ljo^ sourezg 'jnaplSsio s� 8jajO3[s9SJ9A qqox
�}JOJB}A]OJ }9g9SAD9>[aA3J IJ3]9ZO2[ '}BSE}npApd 9}pZS>[ }O9�[9JjgEsl0 ^J) (SZIIB^
�996T - s9qrao]O3 '888T '-lainSno�j np sjjiuib;} :3A3n|B) sanbDBf 'tvsSunog
�9j9isara jomioyj sjpgnSiBjv "EJSsi }]oa s� ipual
-pnSZ A�9S�A-(p[ZSAO3[lES3 IBA>[ZSOUI V MB^OUIBAJOJUB} S3 }B3[OSBpE9p JIB1 OEq
-esojeaoj soniEzs 3e]ia v -2[!ZO3nB|2oj |BAEiS98Bpad
S
y ^zrezsgiraz S9 jeubj (- szijej "�
J p[
je>(9}ej2}a 11eai>j 'j9Anurajzs sonrezs �gjpzs^ U9q-"[68T JESBrop�pd 19JJ Ips
pJBta 'soje�q ^jjEtOBjp (szfrej 'L^6T -t- no5nES9g "998T) '
�}pAn9DJ}S9J 2JIZJ9 Q9q
9 Sl Z9I[p!lII[IJ tlBSJDCT) UBSf 'I>[9II 19t[UOZSO3I }3}9]ZS)p IZBIJUJZS P>[
-i2[ soiqezs iBjnsJE} j^nBMBg sinoT;-iiBsf - pnBna^ snpppEj^ b p�sm 'j9Anof
-OZ9AJ9M9IZSIP ss 9JS3J (szijbj -(fr6x - szije^ "ZO6x) DBpspi{3 'pwu?g
pp p[ q
lsf*3 pssdBpnq b UBq-g96f -mozsjb� sj jadajszstojij qqoj '3J9zj3zs
'9H9ZC0JIJ SOOIEZS 'lBSE}tipA|Bd S}pz9>( JU93[S_[9JaSl>[BJBSDOZ SJJIJ SSIlbOBf
D9 (- uojnox mLZ6l 'AII�S sioSuejj :sa9u pap�ja) wsq|iL) '
Emer, Michel (1906. Szentp�terv�r -) zeneszerz�. Edith Piaf vil�gsiker� san-
zonjainak egyik szerz�je. Sz�mos filmhez �rt k�s�r�zen�t.
Guitry, Sacha (eredeti neve: Alexandre-Georges-Pierre Guitry, 1885. Szentp�-
terv�r - 1957. P�rizs) dr�ma�r�, sz�npadi �s filmsz�n�sz. A magyar k�z�ns�g
sz�m�ra h�bor� el�tti filmjei tett�k ismerett� nev�t ("A korona gy�ngyszemei"
1937, "Felfel� a Champs Elys�es-n" 1938 ...)
Hahn, Raynaldo (1875. Caracas - 1947. P�rizs) zeneszerz�. A p�rizsi opera
igazgat�ja volt; t�bb oper�t, balettet, operettet �s egy zongoraversenyt �rt.
He'riat, Philippe (eredeti neve: Payelle, 1898. P�rizs -) �r�. Sz�npadi �s film-
sz�n�szk�nt kezdte p�lyafut�s�t, majd �js�g�r�k�nt �s mint kritikus folytatta.
A Goncourt Akad�mia tagja. Sz�mos nagy siker� reg�ny �r�ja. Goncourt d�jas.
Lamoureaux, R�bert (1920. P�rizs-) sz�n�sz. Sz�mos sz�nh�zi- �s filmf�sze-
rep alak�t�ja, n�pszer� sanzon�nekes. 1950-ben elnyerte a Hanglemez Nagyd�-
jat.
Ledoux, L�on (1898. P�rizs -) sz�nh�zigazgat�. Az �szak-afrikai francia gyar-
matokon kabar�sz�nh�zak alap�t�ja, majd 1949-1965 az ABC igazgat�ja volt.
Sz�nh�zi producer.
Lemarque, Francis (1917. P�rizs -) zeneszerz�. Sz�mos sanzonj�nak sz�veg�t is
maga �rta. Vil�gsiker� filmek zeneszerz�je.
Mart�n, F�lix (1919- Remagen, N�metorsz�g -) komikus, variet�sz�n�sz.
Charles Dullin tan�tv�nya volt. 1945-ben kezdte sanzon�nekesi p�ly�j�t, 1955*
�ta filmsz�n�sz. 196l-ben Moln�r Ferenc ,,Liliom"-�nak c�mszerep�t alak�totta
sz�npadon.
Mermoz, Jean (1901-1936): berep�l� pil�ta. Els�k�nt rep�lt Rio de Janeiro �s
Santiago k�z�tt, �s k�t t�rs�val � vezette az els� k�zvetlen posta-rep�l�j�ratot
Franciaorsz�g �s D�l-Amerika k�z�tt. Sebess�gi vil�grekorder; elt�nt egy d�l-at-
lanti kereskedelmi j�rat alkalm�val.
Meurisse, Paul (1912. Dunkerque -)sz�n�sz. P�ly�j�t rev�sz�nh�zakban kezdte,
majd pr�zai sz�n�szk�nt folytatta; sz�mos vezet� filmszerep f�z�dik a nev�hez.
1958-ban mint a Com�die Frangaise �r�k�s tagja, megv�lt a sz�nh�zt�l. Sz�nigaz-
gat�.
Mistinguett (eredeti neve: Jeanne Bourgois, 1875- Enghieu-les-Bains. - 1956.
P�rizs) sz�n�szn�. Vir�g�rusl�nyb�l lett music-hall �nekesn�, vil�gh�r� rev�-
szt�r.
210
Monnot, Marguerite (1903. Decize. -1962. P�rizs) zeneszerz�, zongoram�v�sz.
Apja orgonista volt, �s els� zenetan�ra. Alfr�d Cortot-n�l tanult zongor�zni,
Nadia Boulanger-n�l pedig zeneszerz�st. Virtu�z zongoram�v�szk�nt sz�mos
k�lf�ldi koncerten is nagy sikert aratott. K�s�bb teljesen a zeneszerz�snek szen-
telte mag�t, sz�mos vil�gh�r� sanzont kompon�lt; "Irma, te �des" c�m� musi-
cal-j�t Magyarorsz�gon is bemutatt�k.
Nohain, Jean (eredeti neve: Legrand, 1900. P�rizs -) dr�ma�r�, hangj�t�k-
�r�. Mint �gyv�d kezdte p�lyafut�s�t. Sz�mos sanzon �r�ja, t�bb dr�m�j�t si-
kerrel j�tszott�k.
Pilis, Jacques (eredeti neve: Ren� Victor Ducos, 1906. Tulle -) �nekes. Els�
feles�ge: Lucienne Boyer. 1952-ben vette el Edith Piafot, 1957-ben v�lt el t�le.
Sz�mos operettben j�tszott; filmszerepei k�z�tt a "Cs�rd�skir�lyn�" 1934-es
francia v�ltozat�nak Edwinj�t eml�tj�k meg.
Pr�jean, Albert (1894. P�rizs- ) sz�n�sz. Kifejezetten filmsz�n�sz. P�ly�j�t sta-
tisztak�nt �s mint dubl�r kezdte. H�res filmszerepei: "Olasz szalmakalap",
"P�rizsi h�ztet�k alatt", "Koldusopera" . . .
Robinson, Madeleine (eredeti neve: Svoboda, 1917. P�rizs -) dr�mai sz�n�szn�.
Charles Dullin tan�tv�nya. Mint statiszta kezdte k�s�bb magasra �vel� p�ly�j�t.
T�bbek k�z�tt a "V�gy villamosa" (T. Williams), "Sz�nh�z" (S. Maugham),
"Nem f�l�nk a farkast�l" (E. Albee), "Kur�zsi mama" (B. Brecht) n�i f�szere-
p�t, illetve c�mszerep�t alak�totta. Sz�mos film f�szerepl�je is volt.
Rossi, Tin� (1908. Ajaccio, Korzika -) sz�n�sz, �nekes. �vtizedek �ta az egyik
legn�pszer�bb francia dal�nekes.
Rouleau, Raymond (1904. Br�sszel -) sz�n�sz, sz�npadi �s filmrendez�. P�ly�-
j�t sz�n�szk�nt kezdte, majd 1944-1951 az Oeuvre sz�nh�z igazgat�ja volt.
A vil�g minden t�j�n j�tszott �s rendezett. Klasszikusok �s modern szerz�k m�-
veinek bemutat�sa, illetve fel�j�t�sa f�z�dik nev�hez. A "Salemi boszork�nyok"
�s "Terueli szerelmesek" c�m� f ilmjeit a magyar k�z�ns�g is l�thatta.
Sablon, Marcel, Charles (1894. P�rizs -) sz�nigazgat�. 1925 ut�n sz�mos �lvo-
nalbeli variet� �s sz�nh�z igazgat�ja volt.
Tabet, Georges (1905. Alger -) zeneszerz�, dr�ma�r�, sz�n�sz. Jogot v�gzett,
majd karmesterk�nt kezdte �s sz�n�szk�nt folytatta m�v�szi p�ly�j�t. Jacques
Pilis partnere volt. A "Cs�rd�skir�lyn�" c�m� filmben is egy�tt j�tszott vele.
Sz�mos filmforgat�k�nyvet, hangj�t�kot �s sanzont �rt.
211
Tissot, Alice (1895. P�rizs - ?)sz�n�szn�. Az Od�on sz�nh�zban szerepelt, majd
Sarah Bernhard-ral j�tszott egyfitt. 1915-t�l kezdve filmezik is ("Kam�li�s
h�lgy", "Sasfi�k").
Trenet, Charles (1913. Narbonne -) �nekes, sanzonszerz�. Mint kell�kes �s
seg�drendez� a filmn�l kezdte p�lyafut�s�t. Majd az AB C-ben �nekesk�nt ara-
tott sikert. Egyike a legn�pszer�bb sanzon�nekeseknek, vil�gk�r�li turn�i nagy
nemzetk�zi h�rnevet szereztek neki. Filmsz�n�sz �s reg�ny�r� is.
Weber, Jean (1906. P�rizs -) sz�n�sz. A Com�die Frangaise tagja. Sz�mos
Moli�re-szerep, a "Sasfi�k" (E. Rostand) �s t�bb kiemelked� filmbeli
alak�t�s f�z�dik nev�hez.
Wiener Jean (1896. P�rizs -) zeneszerz�. Sz�mos sanzon �s filmzene kompo-
nist�ja.
Vil�gsikert aratott
sanzonjainak magyar
ford�t�sa
�
A r�zsasz�n� �let
(La vie en rose)
Zene �s sz�veg: Edith PIAF
Szem, melyt�l f�nylik a s�t�t,
Az ajkon �tsuhant mosoly...
�me, egy tiszta, igaz k�p
R�lad, ki hozz�m tartozol.
K�t karod ha �t�lel,
Az �n karom felel,
S m�r r�zsasz�n az �let,
�s az egyszer� szavak,
Szerelmes kis szavak,
Mint �sszehangz� �nek...
�des �rz�s j�r ma �t,
�z t�n a boldogs�g,
S azt is tudom, mit �r.
Azt mondod, szeretsz, �s ez nem szesz�ly.
M�s is mond ilyet, de ez m�st ig�r...
S l�m, az egyszer� szavak
M�r el sem hangzanak,
A csend besz�l...
215
�s j�ttek �jahb �jszak�k,
Minden perc t�jabb boldogs�g,
A b�nat s unalom elsz�llt,
�r�mm� v�ltoztattad �t,
K�t karod ha �t�lel,
Az �n karom felel,
S m�r r�zsasz�n az �let,
�s az egyszer� szavak,
Szerelmes kis szavak.
Mint �sszehangz� �nek...
�des �rz�s j�r ma �t,
Ez t�n a boldogs�g,
S azt is tudom, mit �r,
Azt mondod, szeretsz, �s ez nem szesz�ly.
M�s is mond ilyet, de ez m�st �g�r...
S l�m, az egyszer� szavak
M�r el sem hangzanak,
A csend besz�l.
Lalla-lalalalal�...
A csend besz�l...
Himnusz a szerelemhez
(Hymne a l'amour)
Marguerite MONNOT zen�je
Edith PIAF sz�vege
�sszed�lhet fenn a magas �g,
Leomolhat minden, ami �p,
Egy a fontos, hogy te szeress,
Minden m�s csak semmis�g.
Veled alszom, veled �bredek,
Testem l�ng, ha hozz�m �r kezed,
Nincsen fontos m�s a f�ld�n,
Mindent p�tol a te szerelmed.
A vil�gb�l kifutn�k,
Sz�ke hajat viseln�k,
Ha te t�lem ilyet k�rsz,
Tal�n g�ny t�rgya lenn�k,
De �n b�rmit megtenn�k,
B�rmit, amit t�lem k�rsz.
�r�k �letet �lsz �nvelem,
V�r re�nk a k�kl� v�gtelen,
Mert a sors egym�snak sz�nja,
Kiket �sszek�t a szerelem.
217
Mylord
(Mylord)
Marguerite MONNOT zen�je
G. MOUSTAKI sz�vege
�dv�zl�m �nt, Mylord,
�dv�zl�m n�lam, itt,
K�nn hideg sz�l sikolt,
Itt t�zhely meleg�t.
Ne legyen h�s, Mylord,
�rvendjen �nvelem,
Mindegy, ha b�rmit mond,
Csak �szinte legyen.
�n l�ttam �nt, Mylord,
De �n csak ment tov�bb,
Mint aki ott se volt,
Ugy n�zett rajtam �t.
En s�roltam kez�t,
De �n v�gig sem m�rt,
A p�nc�lja, a b�szkes�g
T�n az �gig �rt,
A k�peny mint usz�ly,
A v�ll�n r�pd�s�t�,
�gy s�t�l egy kir�ly
A semmi nc'p k�z�tt.
S az oldat�n egy n�..
T�n szebb nem is lehet
A sz�vem, mint a k�,
Kem�ny lett �s
�dv�zl�m �nt, Myiord,
�dv�zl�m n�lam itt,
K�nn hideg sz�l sikolt,
Itt t�zhely meleg�t.
� Ne legyen b�s, Mylora,
�rvendjen �nvelem,
Mindegy, ha b�rmit mond,
Csak �szinte legyen.
�n l�ttam �nt, Mylord,
De �n csak ment tov�bb,
Mint aki ott se volt,
�gy n�zett rajtam �t.
Nem gondolt arra �n,
Hogy minden rombaM�:
Egy �ri�s haj� idej�n
Messzi t�j fel�l.. .
A t�nd�rszem� n�:
A haj� vitte el,
S a napot oda f�nt
Felh� takarta el.
H�t ett�l s�rni kell...
De m�rt n�z �gy re�m ?
K�nnyet nem �rdemel
Egy t�nd�rszem� l�ny!
218
219
Hallgasson r�m, Mylord,
Hisz �n egy nagy gyerek,
Feledje el, mi volt,
Itt n�lam jobb lehet.
F�lre a b�, Mylord,
A k�nnyet bi%%a r�m.
Dalolok, �nnek most. . .
Egy rom�ncot tal�n.
Figyeljen r�m, Mylord,
B�natot m�rt keres?
De hisz �n sir, Mylord...
Nem hittem volna ezt.
No igaz�n, Mylord! Nevessen r�m, Mylord!
Akarni kell a j�t, s a rossz a m�ltba hullt.
�gy kell ezt, �gy, Mylord! Kacagjon h�t, Mylord!
No, daloljon, Mylord! ta-ra-ra-.........
Most azt�n t�ncra fel! T�ncoljon, �gy, Mylord!
Brav�, Mylord!.. . Ez az, Mylordl
Elsz�radt levelek
( Les feuilles mortes)
Joseph KOSMA zen�je
Jacques PR�VERT verse
K�rlek, hogy eml�kezz �gy, ahogy �n,
Bar�tod voltam �s te j�bar�t,
Szebb volt a sz�p akkor s t�bb volt a f�ny,
Vel�nk volt boldog az eg�sz vil�g.
Elsz�radt lev�l ott halomban �llt.
Jaj, hogyan is felejten�m!
Benn�nk is �sszegy�lt mind ami f�jt,
Eml�kek, �lmok �s v�gy �s rem�ny...
De �szaki sz�l hordta sz�jjel
A feled�s �jjel�n,
Es elt�nt a v�gy is a f�nnyel,
De l�sd a% eml�k zen�l:
Ez az a dal, daloltuk ketten,
Csak te meg �n,
Csak te meg �n,
�gy hitt�k m�g �lhet�nk csendben,
Csak te meg �n,
Csak te meg �n.
221

�m a szenved�ly �r�k sorsa

Nem �l, csup�n egy ny�ron �t,
�s a v�z hull�ma m�r elmossa
A parton a l�bunk nyom�t.
Elsz�radt lev�l ott halomba gy�lt.
Ak�r az eml�kek v�gy �s rem�ny.
Lassan a l�ngol�s elcsendes�lt,
�gy amint szokott ez Ssz elej�n.
K�ne, hogy felejtsem el k�nnyed�n,
De t�lem ezt sose k�v�nd I
Szebb volt a sz�p akkor s t�bb volt a f�ny,
Vel�nk volt boldog az eg�sz vil�g,
�s szebb volt�l te is a sz�pn�l,
Meg�rt� t�rs, j�bar�t!
L�m, mintha csak most is itt �ln�l,
Az eml�k dallamm� v�lt:
Ez az a dal, daloltuk ketten,
Csak te meg �n,
Csak te meg �n,
�gy hitt�k m�g �lhet�nk csendben
Csak te meg �n,
Csak te meg �n.
�m a szenved�ly �r�k sorsa
Nem �l, csup�n egy ny�ron �t,
�s a v�z hull�ma m�r elmossa
A parton a l�bunk nyom�t.
Francia katona dala
(Quand un s�idat)
Francis LEMARQUE verse �s zen�je
A dob pereg, a fegyveren vir�g,
Egy ifj� l�p ott, m�g alighogy �lt,
A l�nyok n�zik l�pte ritmus�t,
De menni kell, �s azt se tudja, m�rt.
Ha harcba indul b�rmilyen leg�ny,
A zs�kban marsallbotja rejlik t�n,
S ha visszat�r, megedzve harc t�z�n,
A zs�kban szennyes ing lapul csup�n.
De l�sd, messze hajt az �r.
H�bor�ba,
H�bor�ba,
Egy l�ny h� szerelme v�r.
M�gis el kell menned m�r.
A ny�r naps�t�st �g�r,
�mde j� a sz�l,
S h�v�s lesz a t�j,
Sok l�b egy �temre l�p,
223
Mint ezernyi g�p...
5 m�r hal�l kasz�l...
Ma m�g kell az ifj� v�r
H�bor�ba,
H�bor�ba,
A sz�v csak csod�t rem�l,
M�g a perg� dob zen�l.
A hadsereg ha indul�sra k�sz,
A hangulatra dal s vir�g vigy�z,
S ha visszat�rve, tested m�g eg�sz,
Csak j�szerencse volt, �s semmi m�s.
Csak j�szerencse volt, �s semmi m�s,
Csak j�szerencse volt,
�s semmi m�s.

F�nyk�p-dokumentumok
Piaf �let�b�l
Eml�kt�bla P�rizsban, a C/wi P�'rr�- Charron fal�n (itt volt az
egykori Gernt/'s mulat�), ahol Edith Piaf bemutatkozott a k�-
z�ns�gnek, 1935 okt�ber�ben.

Gassion papa �s artista produkci�inak plak�tja.

Edith Piaf kisl�ny-kor�ban,
Bernayben.
*
Felfedez�j�vel, Louis Lepl�e-vel.
Ifj�kori portr�ja.
Edith Piaf �s Raymond Asso, egy p�rizsi b�rban.
Ifj�kori portr�ja.
A k�z�ny�s sz�pfi� el�ad�sa ut�n: Partnere Paul Meurisse, a szer-
z� Jean Cocteau �s a Th��tre Andr� Bml� igazgat�ja t�rsas�g�-
ban. 1940.
i

HP
L

�> {k.�*
�^
A "Compagnons de la Chanson" tagjaival 1947-ben, a "l'Union
des Artistes" g�laestj�n.
Piaf-portr� a negyvenes �vek elej�r�l.
;
Egy p�rizsi kabar�ban, Joe Louis de Goch (balr�l) �s Marce
Cerdan (jobbr�l) t�rsas�g�ban.
Az 1949. m�rcius 19-i g�laest plak�tja el�tt,
Marcel Cerdan �s koll�g�k t�rsas�g�ban.
1950-ben, Eddie Constantine t�rsas�g�ban.
Egy Tv-felv�telen �nekel, 1951. janu�r 20-�n.

Edith Piaf �s Jacques Pilis esk�v�je New Yorkb�n. 1952. szep-

tember 20. Az �nekesn� mellett tan�ja, Marlene Dietrich �ll.
A New York-i Versailles-mulat� el�tt f�rj�vel, Jacques Pilisszel,
Norma Shearel amerikai filmszt�r �s f�rje, Martin Arrouge s�-tr�-
ner t�rsas�g�ban.
� .,.;�::....,..-�
.
A m�v�szn� autogrammot ad.
Haza�rkez�s P�rizsba az USA-b�l. 1953.
R�bert H�sein els� filmj�nek ( Le jeu de la V�rtt�) premierj�n
ahol Piai volt a "spectatrice v�dette". 1953.
- Piaf �s
m�sor

�'. �..-.-��.���#*: ~\ ^ ?v �>:�'..

����� ' -�-.�.>�'-
Editli Piaf meg�rkez�se D�l-Amerik�b�l P�rizsba, A holnap sze-
relmesei c. �ilm forgat�s�ra. Az Orly-rep�l�t�ren Marcel Blis-
t�nc rendez� �s Bruno Coquatrix az Olympia igazgat�ja v�rta.
1957. augusztus 8.
Mart�n F�lixszel az Olympi�-ban, 1958-ban.
:
09�T -,,u3uan} so>[ji��Suo" zy
'OT SH!J<^? '6L6T 'uBqpjidsojj aivd asiojquiy zb

Utols� szerelm�vel, Th�o Sarap�val, h�zass�gk�t�s�k napj�n.

1962. okt�ber 9.

Edith Piaf �s Th�o Sarapo �nekel.

l
Temetik Edith Pia�ot. Tisztel�i b�cs�znak t�le h�za el�tt. 1963.
okt�ber 14.
Marlene Dietrich Piaf temet�s�n.
Tartalom
Jean Cocteau el�szava
Edith Piaf �n�letrajza
Edith Piaf �let�nek kronol�giai �ttekint�se
�letrajzi jegyzetek p�lyat�rsair�l
Vil�gsikert aratott sanzonjainak magyar ford�t�sa:
- A r�zsasz�n� �let (La vie en rose)
- Himnusz a szerelemhez (Hymne � l'amour)
- Mylord
- Elsz�radt levelek (Les feuilles mortes)
- Francia katona dala (Quand un s�idat)
F�nyk�p-dokumentumok Piaf �let�b�l
7
9
195
205
213
215
217
218
221
223
225
Kiadja a Gondolat, a TIT kiad�ja
Felel�s kiad� a Gondolat Kiad� igazgat�ja
Felel�s szerkeszt�: Bessenyei M�ria
M�szaki vezet�: K�lm�n Emil
M�szaki szerkeszt�: K�rolyi G�bor
A bor�t� �s k�t�sterv K�tay B�la munk�ja
Megjelent 27 300 p�ld�nyban,
11,2 (A/5) �v + 36 old. mell�klet terjedelemben
Ez a k�nyv az MSZ 5�O1 - 59 �s 5�O2 - 55 szabv�nyok szerint k�sz�lt
70/1658. Franklin Nyomda, Budapest. Felel�s: V�rtes Ferenc igazgat�.
'35-02
11*9X2300 N3-1-VA /V3S JK/-70& A//) <7A/b>/J�
##