ESTHER ALBARYU: ELTEMETETT GY�ZELMEK

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2005.

I. Fejezet
1.
Neila hangokat hallott. Eleinte t�volr�l, mintha az agy�t elbor�t� �thatolhatatlan
s�t�ts�gen kereszt�l j�tt volna. J�llehet, �rteni nem �rtette azokat. Ha megpr�b�lt
odafigyelni, tudata azonnal kikapcsolt. "Nem vagyok hajland� m�g semmit sem
csin�lni"- �zente n�m�n a m�gusn�nek, aki ezt meg�rtette. �gy h�t engedett a puha
feketes�gnek, mely elbor�totta, majd mag�ba sz�vta.
�m egy kis id� eltelt�vel ism�t hallotta ugyanazt a hangot. Mag�ban azon t�n�d�tt,
vajon ki lehet az, �s mi�rt nem hagyja aludni. Nyugalomra v�gyott, melyet egyed�l a
b�rsonyos s�t�ts�gt�l kapott meg. M�gsem tudott elmer�lni a pihentet�
�ntudatlans�gban. A t�voli hang egyre er�s�d�tt. Sz�tszaggatta a feketes�get,
el�rve a harcosn� tudat�t, noha az megpr�b�lt elrejt�zni.
- Neila, Neila! �bredj fel! - hallotta az ismer�s hangot. Hab�r tudta, hallotta m�r
kor�bban is ezt a hangot, m�gsem tudott r�j�nni, ki lehet az. Majd azon kezdett el
gondolkozni, vajon ki lehet az a Neila? Azt�n lassan el�k�sztak az eml�kei. El�sz�r
csup�n egy-kett�, s azok is olyan lomh�n, ahogy egy fa n�.
Lassan esz�be jutott, ki az a Neila, s azt is gyan�totta, apja sz�l hozz�.
V�laszolni akart neki, de k�ptelen volt hangot kiadni. Test�t sem tudta
megmozd�tani, b�rmennyire is akarta. �rz�kei eltompultak, szinte semmilyen
inform�ci�val nem szolg�ltak. Egyed�l a hall�sa m�k�d�tt, b�r az sem t�k�letesen.
V�g�l, miut�n megac�lozta akarat�t, siker�lt egy cseppet megmozd�tani az egyik
kez�t. Erre v�ratlanul rengeteg hang t�rt utat a tudat�hoz, majdnem sz�trepesztve
azt. Az �les f�jdalom csaknem ism�t a k�zben el�bukkant s�t�ts�gbe tasz�totta.
Miut�n nagy nehezen siker�lt visszaszor�tania a feketes�get, megpr�b�lta
fel�leszteni a t�bbi �rz�keit is. Beletelt egy kis id�be, m�g ism�t �rzett valamit
a kezeivel. Azt�n megint valami k�l�n�s dolog t�rt�nt. �rezte, ahogy valaki
meg�rintette a homlok�t. A h�v�s k�z, �gy �rezte, val�s�ggal megragadta c�ltalanul
lebeg� tudat�t, s megpr�b�lta a jelen fel� h�zni, mintegy seg�ts�g�l, vezet��l a
vil�gba. S�rga f�nyt l�tott a tudat�ba, mely lassan elbor�totta az eg�sz test�t. A
k�l�n�s f�ny meleggel �rasztotta el, s mintha seg�tette volna a fel�bred�sben,
jelenbe val� visszat�r�sben.
Neila azonnal kihaszn�lta az alkalmat. Tudata megpr�b�lta v�gleg kit�pni mag�t a
b�rsonyos feketes�g �lel�s�b�l, hab�r az kem�nyen tartotta, ak�r egy ragadoz� a
pr�d�j�t. Egy r�vid k�zdelem ut�n viszont siker�lt el�zni. Kinyitotta a szemeit,
b�r jobban tette volna, ha nem teszi. Az �les f�ny azonnal belehas�tott a fej�be,
amit�l majdnem megvakult. Ny�sz�r�gve pr�b�lta elford�tani a fej�t, ami csup�n alig
siker�lt. Ekkor �rny�k vet�lt a tekintet�re, megsz�ntetve valamelyest a f�jdalmat.
Ism�t megpr�b�lkozott h�t, hogy k�rben�zzen.
Els� k�rben�z�sre alig l�tott valamit. Csup�n n�h�ny f�nyes foltot, illetve s�t�t
�rny�kot. De mikor jobban is megn�zte az eleinte ismeretlen foltokat, hamarosan
kirajzol�dtak apja von�sai. Mikor felismerte, halv�nyan elmosolyodott. Mondott is
volna valamit, de az m�g t�l nagy er�fesz�t�s�be ker�lt. �gy h�t csak boldogan
csillog� szemei �rulkodtak, mennyire �r�l apja l�tt�n.
- Isten hozott �jra az �letben! - sz�lalt meg kedvesen O�Brian. M�g mindig a
m�gusn� mellett t�rdelt, az�ta, mi�ta csak bar�tai lefektett�k l�ny�t a ki�gett
f�ldre. Igaz, most m�r nem volt egyed�l. T�rsai is majdnem mind mellette �lltak.
Mindannyian kedves szavakkal k�sz�nt�tt�k bar�tjukat. Mindenkinek akadt egy-k�t
b�ztat� �s �r�mteli szava a m�gusn�h�z, m�gha j�l tudt�k, v�laszt egy ideig nem
v�rhattak. J�llehet, most �ppen el�gnek bizonyult a sz�mukra az arany szemp�r
�lettel teli csillog�sa. Boldogan csacsogva �lltak k�r�l�tte, ak�r egy ver�bcsapat
a keny�rmorzs�s f�ld�n.
- Halgor? - lehelte alig hallhat�an a l�ny, mikor el�g ereje lett a besz�dhez �s
engedt�k sz�hoz jutni. �m ez a k�rd�s dr�mai hat�st v�ltott ki t�rsaib�l. Hirtelen
mindannyian elkomorultak, azonnal eln�multak. N�h�nyan bizonytalanul tekintgettek a
fekete t�nde fel�. M�sok tan�cstalan pillant�sokat v�ltottak egym�ssal. Ez pedig
feld�h�tette a harcosn�t.
- Hol van? �l m�g? - k�vetelte alig �rthet� t�tog�ssal. Arany szemei szikr�ztak,
mikor bar�tai nem feleltek. L�gz�se felgyorsult, t�deje s�polva szedte a leveg�t.
Sz�ve vadul vert, mintha ki akarna ugrani bord�i b�rt�n�b�l. A m�gusn� sejtette,
valami nincs rendj�n. Nagyon nincs rendj�n. Sz�lni viszont nem volt ereje, �r�lt
ugyanis, hogy egy�ltal�n leveg�h�z jutott. Emiatt csak tekintet�vel k�vetelhette a
v�laszt.
- Mikor jobban is megvizsg�ltuk, nagyon gyeng�n, de vert a sz�ve. Az�ta viszont
t�bbsz�r is le�llt, hab�r �gy t�nt, nem adja fel egyk�nnyen a harcot a Hal�llal -
d�rm�gte Agony. Cip�je orr�val tan�cstalanul t�rta a fekete homokot.
A harcosn� ezt meghallva teljesen els�padt. Elkerekedett szemekkel n�zett fel
bar�taira. Nem akart hinni a f�l�nek. Ajkai mozogtak, mintha mondani akart volna
valamit, �m hang nem hagyta el a tork�t a s�pol�, olykor h�rg�sekkel tark�tott
leveg�v�telen k�v�l. Azt�n, miut�n l�tta, t�rsai csak �rtetlen�l merednek r�,
er�tlen�l megr�zta a fej�t, s m�ssal pr�b�lkozott. Fel akart �lni, b�r teste
kereken megtagadott minden mozdulatot. Mikor �jra pr�b�lkozott, tagjaiba has�tott a
f�jdalom, l�legzete is elakadt, minek k�vetkezt�ben nem sokkal k�s�bb ism�t
el�jult. A csapat t�bbi tagja sajn�lkozva figyelte.
- Vajon hogy dolgozn� fel, ha a t�nde meghalna? - t�n�d�tt Talek, mik�zben a
kitasz�tottra pillantott. A fekete t�nde teste nem sokkal Neila mellett hevert. B�r
mozdulatlanul fek�dt, a kobold szem�ben �gy t�nt, mintha s�t�t k�d gomolygott volna
k�r�l�tte. Mikor jobban is odafigyelt, r�j�tt, csup�n a tudata tr�f�lta meg, mikor
fekete k�dnek v�lte a sz�rke f�st�t. Enyh�n megr�zta a fej�t, kiverve a kellemetlen
gondolatot a fejb�l.
- Val�sz�n�leg teljesen �sszet�rne, hacsak nem k�vetn� - cs�v�lta meg a fej�t a
mester. Egy hatalmasat s�hajtva v�g�l fel�llt. Kim�rt l�ptekkel odament a f�ld�n
fekv� s�t�t m�gushoz. Mik�zben n�zte, kem�ny csat�t v�vott a lelk�ben. Tudta, ha
most meggy�gy�tja, k�s�bb m�g sz�zszor is el fogja �tkozni mag�t ez�rt a tett��rt.
Hab�r m�g sohasem mondta ki hangosan, egy�ltal�n nem gy�szolta volna a t�nd�t, ha
esetleg elbukott volna egy harcban.
Erre a gondolatra m�g elsz�ntabb lett. Elhat�rozta, nem fog seg�teni t�rs�n. "Ha
�lni akar, �lni fog. Csak rajta m�lik"- gondolta cinikusan a mester. M�r-m�r
megfordult, csakhogy ism�t visszamenjen Neilahoz, mikor egy �jabb gondolat t�rt
utat az agy�hoz.
Tudta, l�nya sohasem bocs�tan� meg neki, ha nem tett volna meg mindent t�rsa
�let��rt. Tal�n m�g meg is �ln�. Ez a lehet�s�g elszomor�totta a var�zsl�t. H�rom
�vvel ezel�tt nem is jutott volna esz�be ez az eshet�s�g, de mi�ta �jra
tal�lkoztak, m�r nem maradt k�ts�ge afel�l, minden lelkiismeret furdal�s n�lk�l
megtenn�.
Megcs�v�lta a fej�t.
Emellett m�g egy�b indokok is sz�ltak Halgor �letben hagy�s�ra, melyek v�g�l
meggy�zt�k O�Briant. Egy f�jdalmas s�haj k�s�ret�ben odal�pett a t�nd�hez, s
let�rdelt mell� a ki�gett f�ldre. Homlok�ra tette a kez�t, majd er�sen koncentr�lt.
Nem sokkal k�s�bb f�radtan nyitotta ki barna szemeit. Enyhe sz�d�l�s fogta el,
ez�rt tov�bbra is �lve maradt t�rsa mellett. � nem l�thatta, de m�g�tte a bar�tai
csod�lkozva figyelt�k.
- Vajon mi vitte r� erre a d�nt�sre? - morfond�rozott halkan Elnor. Mellette Carus
csup�n megvonta karcs� v�llait �s megr�zta a fej�t. Igaz, a szellemnek akadtak
�tletei, azokat ink�bb megtartotta mag�nak. Ehelyett ink�bb elgondolkozva
f�rk�szte mester�t. O�Brian, b�r m�g nem volt �reg, arc�ra m�r m�ly r�ncokat v�sett
az id� �s a gond. Kor�bban barna haja csaknem teljesen ez�stt� v�lt, r�vid
szak�ll�ban is s�r�n futottak az �sz sz�lak. J�llehet a szellem gyan�totta, a m�gus
tal�n t�bbet �regedett nap mint nap, ami�ta tal�lkozott a l�ny�val, mint az addigi
�vekben �sszesen.
- Most m�r csak Cameront kellene valahogy megmenteni - mutatott r� Kira, aki a
feh�r s�rk�ny mellett t�rdelt. A h�ll� pikkelyein m�g mindig l�tszottak a r�sz�radt
v�r nyomai. Mellette a fekete homok egy kis folton m�g s�t�tebb volt, s mintha
z�ldes �rnyalatban j�tszott volna a napf�nyben. A s�rk�ny l�legzett ugyan, b�r
szaggatottan �s apr�kat.
A feh�r s�rk�nyt v�g�l Talek pr�b�lta meg meggy�gy�tani, hab�r ez nem kev�s
energi�j�ba ker�lt. A feh�r ugyanis j�val k�zelebb �llt a hal�lhoz, mint t�rsai. A
koboldnak tulajdonk�ppen mag�val a Hal�llal kellett megv�vnia a csat�t bar�tj��rt.
Az Elm�l�s �re ugyanis egy�ltal�n nem akart lemondani egy ilyen pomp�s �ldozatr�l,
mint amilyen Cameron volt. Kem�nyen ellen�llt a kobold pr�b�lkoz�sainak, aki
viszont mindent megtett t�rsa �let��rt. A hossz� �s kimer�t� k�zdelemb�l v�g�l
Talek ker�lt ki gy�ztesen. �m a r�t�r� m�rhetetlen f�rads�g hamarosan legy�rte. Nem
sokkal k�s�bb m�ly �lomba zuhant.
A Nap m�r magasan j�rt, mikor a csapat imm�r nyugodtan besz�lgetett. Hab�r t�rsaik
m�g nem t�rtek magukhoz, pihentet� �lmukat aludt�k. Mellett�k bar�taik
besz�lgettek. A hangulat j�val vid�mabb volt, mint ak�r reggel. Senkinek a sz�v�t
nem em�sztette b�nat, vagy aggodalom. Kedves t�rt�neteket mes�ltek egym�snak,
mik�zben eb�deltek.
Kiv�teles eset volt ez mindannyiuk sz�m�ra. Ism�t meg kellett tanulniuk, mennyit �r
az igaz bar�ts�g. B�r senki sem mondta ki hangosan, a t�rsak k�z�tt egyre szorosabb
lett a bar�ti k�tel�k. M�g S�v�lt�t, a farkasembert is elfogadt�k. � m�r bar�taival
ehetett, ugyanis �t j�val k�nnyebben meg tudt�k gy�gy�tani. Mivel nem vett r�szt a
m�gikus csat�kban, csup�n testi s�r�l�seket szerzett. Ebb�l ad�d�an most r�gi
mulats�gos t�rt�netekkel sz�rakoztatta a csapat t�bbi tagj�t, akik sz�vesen
hallgatt�k.
Miut�n S�v�lt� kifogyott a mes�kb�l, Silumar vette �t a hely�t. A surran� k�l�n�sen
�rtett a j�kedv fokoz�s�ra. Ez�ttal olyan t�rt�neteket adott el�, melyeket m�g
bar�tai sem hallottak. �nekelt, t�ncolt �s t�k�letesen �leth�en adott el� egy
r�szeg ember �gyetlen pr�b�lkoz�sait az � elkap�s�ra.
A t�rsas�g j�kat nevetett egy�tt. Imm�r teljesen megfeledkeztek az elm�lt napok
borzalmair�l, amit a Feket�k-sziget�n �ltek �t. Hab�r az eml�keket nem tudt�k
kit�r�lni, egy id�re tudatuk s�t�t zug�ba s�p�rhett�k �ket, amit meg is tettek.
�gy telt el egy �jabb nap a kop�r f�ld�n, melybe egy csepp vid�ms�got csemp�szett a
kis csapat. Miut�n pedig lesz�llt az est, a csillagok f�ny�n�l besz�lgettek tov�bb.
A keskeny Holdsarl� s�padt f�nnyel �rasztotta el a szigetet �s a k�r�l�tte hull�mz�
tengert. A k�k v�z �gy csillogott a feh�r f�nyben, ak�r egy hatalmas t�rkiz. M�g a
teljesen kop�r �s meggy�t�rt f�ld sem tudta feledtetni a term�szet sz�ps�geit,
melyek m�g a gonoszt is k�pesek el�zni.

2.
M�snap a csapat vid�man n�zett az �j nap el�be. M�r Neila is mag�hoz t�rt, s
f�radtan ugyan, de csatlakozott t�rsaihoz a reggelihez. Nem sokkal k�s�bb pedig
Halgor is fel�bredt. A fekete t�nde eleinte k�b�n n�zett k�rbe. Els� l�t�sra nem
ismerte fel a terepet, s abban sem volt eg�szen biztos, mit is keresett ott. �m egy
r�vid id� m�lva esz�be jutottak az elm�lt napok t�rt�n�sei.
Eml�kezett, mikor el�sz�r d�bbent r�, hogy f�l. Ekkor indultak el mindannyian a
szigetre, szembesz�llni a Nagy �rral. A t�nde elgondolkozott. N�m�n �lt bar�tai
k�r�ben, mik�zben megpr�b�lta a csata legkisebb t�red�k�t is felid�zni. V�g�l azt�n
f�lbehagyta a t�rt�ntek elemz�s�t. Felmer�lt benne ugyanis egy k�rd�s, ami m�g
mindig megoldatlanul �llt el�tte.
- Hogy �lt�tek t�l a Halhatatlan pusztul�s�t? - k�rdezte v�ratlanul, mire mindenki
eln�mult. A csapat tagjai �rtetlen�l n�ztek r�, j�kedv�k egy csap�sra elsz�llt.
- Ez val�ban egy �rdekes k�rd�s - �rtett egyet Neila is, aki a kitasz�tott mellett
kuporgott. Mag�ra tekerte Agony, Talek �s O�Brian takar�j�t is a hideg ellen. Hab�r
m�r bek�sz�nt�tt a tavasz, a leveg� m�g el�g h�v�s volt. K�l�n�sen a tenger
k�zel�ben. A m�gusn� ruh�i pedig cafatokra szakadt a Nagy �rral v�vott k�zdelem
sor�n. B�r teljesen �jj� tudta teremteni a szarvasb�rb�l k�sz�lt fels�t �s
nadr�got, m�g nem �rezte el�g er�snek mag�t hozz�. �ppen ez�rt egyel�re k�nytelen
volt megel�gedni a takar�k �ltal adott csek�lyke v�delemmel a hideg leveg� ellen.
Emiatt most is dideregve n�zett a harcosra �s a surran�ra, akik megpr�b�ltak
v�laszt adni a t�rt�ntekre.
- Nos, ez el�g �rdekes k�rd�s, azt meg kell hagyni - t�rt ki a v�lasz el�l a f�rfi,
mik�zben s�t�tz�ld k�penye sz�l�t gy�r�gette. Ker�lte t�rsai tekintet�t.
- Az eg�sz Pimpla m�ve - kottyantotta k�zbe Silumar, mire minden szem r�
szegez�d�tt.
- Ki az a� Pimpla? - tette fel a k�rd�st Neila.
- A surran� egyik d�szt�rgya. Ezt a nevet adta annak a fekete szobornak, amit m�r
egy j� ideje mag�val hurcolt mindenhov�. Elk�peszt�, mennyire agyal�gyult ez az
alak! - d�rm�gte fejcs�v�lva Agony. Ez�ttal komoran, karba tett k�zzel n�zegette
t�rdig �r�, fekete b�rcsizm�j�t, mintha csak az k�tn� le minden gondolat�t.
- Azt mondtad, fekete szobor? - kapta fel v�ratlanul a fej�t Halgor. A t�nde eddig
nem igaz�n figyelt oda a besz�lget�s fonal�ra, mivel az nem a k�v�nt ir�nyba
haladt. De ezt a mondatot meghallva azonnal feln�zett. Esz�be jutott ugyanis egy
r�gi besz�lget�se a surran�val, amikoris az apr� alak az ut�n �rdekl�d�tt, nem
tal�lta-e meg a szobr�t. Elgondolkozva szeml�lte n�gy l�b magas t�rs�t. Mellette a
m�gusn� is �rdekl�dve figyelt. A surran�, meg�r�lve a k�z�ns�gnek, el�kotorta
sz�mtalan ersz�nye egyik�nek legalj�r�l a sz�ban forg� t�rgyat. Miut�n megtal�lta,
�nnep�lyesen megmutatta mindenkinek. A csapat tagjai teljesen el�multak.
A szobor egy �llatot form�lt meg. Legink�bb egy meny�tre hasonl�tott. Kutyaszer�,
m�gis finom feje karcs� nyakkal kapcsol�dott megny�lt �s mozg�kony test�hez. L�bai
eg�szen r�videk voltak, m�gis izmosak. Az eg�sz �llatot csod�latosan megmunk�lt�k,
�gyelve a legapr�bb r�szletekre is. Hatalmas, rubinszer� szemei �gy csillogtak,
mintha a l�ny �lne. A v�r�s szemek m�ly�n alig �szrevehet�en vil�g�tott egy v�kony
piros f�ny.
- Ez azt�n a sz�p szobor! - �lm�lkodott Elnor.
A koboldok vil�gszerte h�resek csod�latos szobraikr�l, d�szt�rgyaikr�l.
Ut�nozhatatlan k�z�gyess�g�knek h�la teljesen �leth� t�rgyakat k�pesek l�trehozni,
melyek az egyik legkeresettebbek a Carakenen. Hab�r a koboldok t�k�letesen
elz�rk�znak a k�lvil�gt�l, m�g �gy sem tudj�k megakad�lyozni egy-egy faragv�ny
kiker�l�s�t a hat�raikon. �ppen ez�rt minden uralkod�, vagy gazdag kalm�r egyik
�lma az ilyen szobrok megszerz�se, a m�g t�bb p�nz mellett. Elnor �ppen ez�rt
szak�rt� szemmel vizsg�lta meg a t�k�letes �llatfigur�t Talekkel.
�m ekkor, a k�t kobold legnagyobb megr�k�ny�d�s�re, a fekete szobor megmozdult.
Elnor majdnem elejtette ijedt�ben, mikor a nagy szemek lecsuk�dtak. A csapat tagjai
teljesen led�bbentek, amikor a fekete l�ny egyszer csak foly�konny� v�lt, hab�r
minden r�szlete ugyan�gy l�tszott, s az alakj�t is megtartotta. M�gis �gy n�zett
ki, mintha egy �llat alak� tart�lyban valamilyen fekete folyad�k kavarogna,
hull�mozna. Pimpla ekkor �sszeg�mb�ly�d�tt, majd pislogott m�g n�h�nyat. Rubin
szemei m�ly�n er�s�d�tt a f�ny, ahogy k�rben�zett.
Miut�n mindenkit t�zetesen megszeml�lt, hatalmasat �s�tott �s megszil�rdult.
Silumar, l�tva bar�tai megd�bbent arc�t, majdnem felkacagott. Ked�lyesen mosolyogva
vette ki a fiatal kobold kez�b�l a szobrot. Maga sem tudta mi�rt, de felemel� �rz�s
ker�tette hatalm�ba.
- �s ez az iz� �ll a dolgok m�g�tt? - �rdekl�d�tt m�g mindig csod�lkozva Talek. A
surran� erre b�lintott. �m a mozdulat t�l hevesre siker�lt, mire hossz� barna haja,
melyet felk�tve hordott, orrba v�gta nyugtalan gazd�j�t. Sil, miut�n kis�p�rte
szem�b�l a haj�t, m�r sz�ra nyitotta volna a sz�j�t, hogy v�laszoljon, mikor
megel�zt�k.
- Igen, nem meglep�. A kipuk t�l�l�si �szt�nei er�sebbek b�rmilyen m�s �llatn�l -
sz�lt k�zbe Halgor, mik�zben t�k�rsima k�k szemeivel f�rk�sz�en vizsg�lta a kipunak
nevezett l�nyt.
- Mi a fene az a kipu? - k�rdezte Agony, aki gyanakodva szeml�lte a foly�kony,
m�gis szil�rd teremtm�nyt. Mindig is gy�l�lte �s f�lte a m�gi�t, a m�gikus, vagy a
szok�sost�l elt�r� t�rgyakt�l pedig kir�zta a hideg. Nem csoda h�t, ha �dzkodott
megfogni, de m�g csak a k�zel�ben is lenni a k�l�n�s teremtm�nynek.
- A kipuk, mint l�thatod, szobrok is �s �l�k is. B�r, ink�bb soroljuk az �l�k
sor�ba. Aranyos �llatok, ha tudja valaki, hogyan kell� ��� "tartani". Hajlamosak
ugyanis az elsz�k�sre, illetve vid�m �s cs�ntalan term�szet�kb�l ad�d�an gyakran
okoznak kisebb kalamajk�kat a gazd�j�nak, vagy a k�rnyezet�nek - mes�lte Neila
elkalandozva.
- Remek! Egy agyal�gyult surran� egy m�g ostob�bb �llatot tart! Csoda, hogy eddig
nem cser�lte fel a fej�nket a l�bunkkal - morgott Talek, s duzzogva �sszefonta
mellkas�n a karjait.
- Szerintem �rdekes ez a teremtm�ny - v�lte Kira, mik�zben lassan kiny�jtotta a
karj�t. De mikor a l�nyhez �rt, az v�ratlanul egy �thatolhatatlan fekete k�d�t
l�vellt test�b�l az �rny�k fel�. A l�ny ijedten h�zta vissza a kez�t. Elk�sett. A
s�t�t felleg r�csavarodott a karj�ra, s nem engedte. Folyamatosan szor�totta, olyan
er�vel, hogy az �rnyl�ny felki�ltott. De mivel nem tudta sem let�pni, sem leszedni,
v�g�l felvette eredeti alakj�t, s mag�ba sz�vta. Miut�n ism�t alakot �lt�tt,
s�rt�d�tten n�zett Pimpl�ra. A l�ny erre b�josan elmosolyodott, majd kac�ran
kacsintott egyet a l�ny fel�.
- V�ltozott a v�lem�nyem. Gonosz �s szemtelen - d�h�ng�tt Kira. A t�rt�ntek ut�n
mindannyian megk�nnyebb�ltek, �m el is bizonytalanodtak az �llatot illet�en.
- Nem vesz�lyes, ha k�zt�nk marad? - t�rte meg a csendet O�Brian.
- Eddig is vel�nk utazott, ki tudja mi�ta. S ett�l az esett�l eltekintve hasznosnak
bizonyult - v�laszolt kellemes hangj�n Halgor. A mester erre sz�r�san n�zett r�.
Barna szemeib�l gyanakv�st �s f�lelmet lehetett kiolvasni. A t�nde erre csup�n
cinikusan mosolyogva v�llat vont.
- De hogy seg�tett egy ilyen iz� a t�l�l�sben? - sz�rta k�zbe Talek. A v�laszt
viszont nem a surran� adta meg, aki pedig nagyon sz�vesen felelt volna a k�rd�sre.
Igaz, abban minden bizonnyal kev�s val�s�g lett volna. �ppen ez�rt v�gott k�zbe
Neila, nem hagyva, hogy t�rsa ak�r csak az els� szav�nak is a v�g�re jusson.
- Minden kipunak a� hm� "v�r�ben" vannak a t�l�l�shez sz�ks�ges er�k. Hab�r nem
k�pesek var�zsolni, �k maguk m�gikus l�nyek. Mivel hasonl�, csup�n valamivel
szil�rdabb anyagb�l �llnak, mint Kira, er�s v�d�var�zslatokkal rendelkeznek. A
robban�s val�sz�n�leg aktiv�lta ezeket, amivel egy olyan v�d�pajzsot vont maga
k�r�, ami egy�ttal a t�bbieket is megv�dhette - magyar�zta a m�gusn�. Mik�zben
besz�lt, folyamatosan r�zta a hideg. Emiatt, mivel m�r el�g er�snek �rezte mag�t
hozz�, egy szav�val �jrateremtette szarvasb�rb�l k�sz�lt ruh�j�t, ami kellemes
meleggel t�lt�tte el �tfagyott tagjait. Pr�mmel b�lelt k�peny�t szorosan mag�ra
tekerte. Mivel a bar�tai takar�ira nem volt sz�ks�ge, visszaadta azokat.
Cs�nd k�vetkezett. A t�rsak gondolataikba mer�lve hallgatt�k a tenger l�gy z�g�s�t,
a madarak rikolt�sait. A n�mas�got v�g�l Carus t�rte meg.
- �s mi lesz Cameronnal? - k�rdezte. Erre mindannyian a m�g mindig a kop�r f�ld�n
fekv� feh�r s�rk�ny fel� pillantottak. Hab�r a feh�r s�rk�nyt m�r nem fenyegette
k�zvetlen�l a hal�l, m�g el�fordulhatott, hogy soha t�bb� nem �bred fel. �llapota
nem volt mondhat� sem j�nak, sem rossznak. A t�rsaknak pedig semmilyen �tlet�k sem
akadt, mi�rt nem t�rt m�g mag�hoz. A m�gi�hoz �rt�k nem pedig akartak m�g jobban
belesz�lni a gy�gyul�sa term�szetes folyamat�ba, nehogy esetleg rontsanak a
helyzeten. Eddig v�rtak, b�r mostanra a legt�bben kezdtek komolyan agg�dni.
- Tal�n fel tudom �breszteni - v�lte Neila, s m�r mozdult is, mikor Silumar
meg�ll�totta. A harcosn� csod�lkozva n�zett r�.
- Pimpla majd meggy�gy�tja - jelentette ki. De mikor megl�tta bar�tai hitetlenked�
arc�t, �sszevonta szem�ld�k�t. Sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, azt�n v�g�l becsukta.
Csup�n fogta a kiput, s odal�pett vele a s�rk�ny test�hez.
A csapat tagjai �rtetlen�l szeml�lt�k, mit m�vel az apr� alak. Sil, mik�zben
haladt, folyamatosan motyogott a szobornak. Igaz�n �nnep�lyes esem�ny volt ez a
sz�m�ra, ami miatt nem szerette volna, ha esetleg valami nem �gy siker�lt, mint
ahogy azt eltervezte. Err�l szerette volna meggy�zni a teremtm�nyt, amely tal�n m�g
meg is hallgatta�
- Legy�l olyan aranyos, gy�gy�tsd meg a bar�tomat, Cameront. Tudom, hogy k�pes vagy
r� Pimpla. Szeretn�m, ha megtenn�d. Kapsz n�h�ny finom falatot majd az eb�demb�l -
�g�rte a surran�. Ekkor r�tette a kicsiny �llatot a feh�r s�rk�ny h�t�ra, pont a
k�t sz�rnya k�z�. Ezut�n h�tr�bb l�pett. Majd v�rt.
Csakhogy a kipu nem tett semmit, azon k�v�l, hogy ked�lyesen hever�szett �s
szuny�k�lt. A t�rsas�g eleinte v�rakozva figyelt, �m egy id� ut�n megunt�k. M�r-m�r
egyik�k majdnem leteremtette a surran�t, mikor v�ratlanul megmozdult a fekete
szobor.
Pimpla hatalmasat ny�jt�zott, mik�zben csillog�, m�g az �jn�l is s�t�tebb sz�re
hull�mzott, ak�r a v�z. Miut�n megmozgatta elg�mberedett tagjait, unottan megn�zte
a feh�r s�rk�nyt. V�r�s szemeiben ism�t felcsillant a f�nysug�r, ahogy a h�ll�t
tanulm�nyozta. A t�bbiek sz�m�ra ismeretlen gondolatok suhantak �t az agy�n. Egy
ideig csak t�prengett, tal�n valamilyen elhat�roz�st ker�lgetve. V�g�l unottan
�s�tott egyet. Mikor �gy t�nt, ism�t �sszeg�mb�ly�dik �s elalszik, m�g r�n�zett
gazd�j�ra. Hab�r Pimpla tekintete m�rhetetlen unalmat sug�rzott, a surran� k�ny�rg�
szemeit l�tva val�sz�n�leg k�s�bbre halasztotta mag�ban az alv�st. Hiszen el�tte
�llt m�g egy eg�sz �taludni val� nap.
Kor�bbi �tlet�t elvetve ugyanis minden bizonnyal valamilyen eg�szen m�s, a t�bbiek
sz�m�ra igencsak meglep� elhat�roz�sra sz�nta el mag�t. Egyszer�en sz�tfolyt
Cameron test�n, majd addig terjedt, m�g az eg�sz s�rk�nyt be nem bor�totta. Az
�thatolhatatlan s�t�ts�g �gy terjedt a h�ll� test�n, ak�r a napsug�r a falon. A
feketes�g m�r-m�r b�ntotta a csapat tagjainak a szem�t, ahogy b�mult�k a
teremtm�nyt. N�h�nyan nem is b�rt�k a l�tv�nyt, s elford�tott�k a fej�ket.
A l�ny t�k�letesen felvette a s�rk�ny fekv� testhelyzet�t. Bevonta a saj�t l�ny�t
alkot� s�t�ts�ggel. M�g az � mint�i is elvesztek, mintha soha nem is l�teztek
volna. Olyb� t�nt, mintha egy �ri�si fekete r�s t�tongana a f�ldben, amely
egyenesen a s�t�t �rbe ny�lik.
Ekkor Cameron hirtelen megremegett. �gy t�nt, fel�llt �s kiny�jt�ztatta sz�rnyait.
A kipu �gy ny�lt, hogy mindig t�k�letesen befedje a h�ll� test�t. Azt�n a feh�r
felsz�llt, majd diadalittasan �v�lt�tt egyet. Pimpla, mintha csak erre v�rt volna,
hirtelen �sszezsugorodott �s felvette a saj�t alakj�t. Er�sen kapaszkodott a
s�rk�ny h�t�n, nehogy leessen, am�g az vissza nem sz�llt a f�ldre. Ezut�n
hatalmasat �s�tott �s �sszeg�mb�ly�dve ism�t �lomba mer�lt.
Cameron csod�lkozva n�zett v�gig mag�n, illetve t�rsain is. Nem igaz�n tudta
beazonos�tani, mi is t�rt�nhetett vele az elm�lt p�r pillanatban. Eg�sz teste
bizsergett, tagjait k�nny�nek �rezte. Gondolatai, b�r eleinte zavarosak voltak,
lassan kezdtek kitisztulni.
- Mi t�rt�nt? Mi volt ez? - k�rdezte elb�v�lten, m�g mindig a t�rt�ntek hat�sa
alatt �llva. Azt�n mikor meg�rezte a h�t�n alv� kiput, k�v�ncsian h�tran�zett. A
t�rsak, noha teljesen leny�g�zve �lltak, azt v�rt�k volna, hogy a h�tas majd
megk�sz�ni, vagy legal�bb is megk�rdezi, mi van a h�t�n. �m arra egy�ltal�n nem
sz�m�tottak, amit v�g�l bar�tjuk tett.
A s�rk�ny ugyanis eleinte elkerekedett szemekkel b�mult a k�t sz�rnya k�z�tt fekv�
�llatra, azt�n bossz�s�g villant a v�r�s szemp�rban. Egy v�ratlan mozdulattal
felreppent, mire a kipu a porban landolt. Pimpla s�rt�d�tten n�zett fel a feh�rre,
majd kom�tosan visszaballagott Silumarhoz, aki �lm�lkodva eltette.
A surran� minden bizonnyal a felh�k k�z�tt �rezte mag�t, mivelhogy � seg�tette a
s�rk�ny fel�p�l�s�t, r�ad�sul mindezt �gy, hogy m�g a Caraken k�t leghatalmasabb
m�gus�t is siker�lt meglepnie. Ez pedig el�gt�tellel t�lt�tte el. Lelki szemei
el�tt m�r l�tta is mag�t, amint a haz�j�ba visszat�rve h�sk�nt fogadj�k, mint az
"ismeretlen-l�nyek-felfedez�j�t-�s-megszel�d�t�j�t".
Gondolatait a h�tas szak�totta f�lbe, mikor visszahuppant a f�ldre, enyhe f�stfelh�
k�s�ret�ben.
- Ki volt az az agyal�gyult, aki ezt a kiput a h�tamra merte tenni? - ki�ltotta
s�rt�d�tts�ggel vegyes d�hhel Cameron. K�zvetlen�l t�rsai el�tt sz�llt le, akik m�g
mindig �rtetlen�l �lltak el�tte.
- �n� �n voltam, de elmondan�d, mi bajod vele? - csipogta �rtatlan k�ppel a
surran�, aki valahogy sehogysem �rtette, mi baja lehetett a s�rk�nynak. "Elv�gre is
megmentettem az �let�t, vagy mi"- futott �t a surran� tudat�n.
- Igen, erre �n is k�v�ncsi lenn�k - sz�rta k�zbe Agony. A harcos, aki mindig is a
k�zzel foghat�, logikus gondolatokat szerette, nem igaz�n �rezte j�l mag�t a csupa-
csoda k�rnyezetben. A leveg� b�zl�tt a m�gi�t�l, ahogy megjegyezte mag�ban.
- Ki nem �llhatom a kipukat! Szemtelen kis gonosztev�k, akik m�g a kort sem
tisztelik! Az egyik egyszer Feh�ragyar eb�dj�t lopta el a Vez�r szeme l�tt�ra!
Legsz�vesebben keresztbe lenyeln�m - vicsorogta a s�rk�ny, mire a surran� egyik
ersz�nye elkezdett mocorogni, s olyan hangot hallatott, ami ak�r nevet�snek is
mondhattak volna. A h�ll� ezt meghallva s�rt�d�tten felh�zta az orr�t.
- V�rj egy kicsit! A kipuk a s�rk�nyokkal egy�tt �lnek? - tette fel a k�rd�st
O�Brian. A mester ism�telten elvesztette a besz�lget�s fonal�t, amely n�mely
esetben jobban ideges�tette, mint az �sz sz�lak megsokasod�sa a haj�ban. Agya
kezdett egyre lassabban dolgozni, s n�ha m�r a komolyabb var�zslatok felid�z�se is
neh�zs�gekbe �tk�z�tt. Igaz, ezt teljes m�rt�kig titkolta. Ezek mellett n�ha-n�ha
azon kapta mag�t, hogy egy b�k�s kis h�zik�r�l �lmodik a S�t�t Sz�v erdej�ben, ahol
nyugodtan pihengethetett. Hab�r ilyenkor gondosan elhessegette mag�t�l ezeket a
kellemes gondolatokat, m�gis� egyre t�bbsz�r elm�lkedett azon, vajon nem kellene-e
m�r visszavonulnia?
A var�zsl�nak emiatt kellett n�ha visszak�rdezni egyes dolgokra, vagy ha esetleg
nem merte, mert m�r t�l felt�n� lett volna, viszonylag sok idej�be telt, m�g
�ssze�llt a fej�ben a k�p. De m�g emellett sem mondhatt�k volna r�, hogy
rem�nytelen eset. M�g mindig v�gott az esze, ha minden inform�ci�ja megvolt,
illetve hasznos tan�csokat tudott adni. O�Brian, mik�zben elhessegette gondolatait,
figyelmesen hallgatta a s�rk�ny v�lasz�t.
- Eegen. Egy ideig csup�n minket bosszantottak, de azt�n az eg�sz Triant
ben�pes�tett�k, majd a Carakent �s a Nimront is, szinte a surran�kkal kar�ltve. Ha
a h�lyes�g�ket vessz�k, ak�r rokonok is lehetn�nek. Mindemellett mindenhol ott
vannak, ahol a legkev�sb� v�rn� az ember, vagy ahol semmi keresnival�juk sincs.
Hogy hogy jutottak el mindenfel�, az sz�munkra rejt�ly, hab�r nem is �rdekelt
minket. Az az egyetlen szerencse, hogy ahhoz k�pest kev�s van bel�l�k �s szinte
lehetetlen r�juk lelni - vicsorogta a feh�r. Sil, aki morcos k�ppel hallgatta a
s�rk�ny s�rt� besz�d�t, m�r k�sz�lt visszav�gni, mikor egy er�s k�z markolta meg a
gall�rj�t.
Agony ink�bb nyakon cs�pte, mintsem olyan dolgot tegyen, amit m�g k�s�bb megb�nhat.
A surran� v�g�l lenyugodott, s duzzogva bizonygatta a f�rfinek, nem fog semmif�le
megtorl�son gondolkozni. J�llehet, a harcos k�telkedett ebben, (mivel l�tta t�rsa
szokatlanul csillog� barna szemeit), az�rt elengedte.
V�g�l a t�rsak ism�t letelepedtek a fekete f�ldre. Elkezdtek besz�lgetni. Hamar
elfelejtkeztek a kipur�l, aki b�k�sen szunnyadt a surran� sz�mtalan csomagjainak
egyik�ben. A t�rt�ntek ut�n a t�rsak hangulata egyre jobb lett. Igaz, egyel�re a
tov�bbiakr�l nem esett sz� k�z�tt�k, megpr�b�ltak annyit pihenni, amennyit csak
tudtak. Ugyanis mindannyian tiszt�ban voltak azzal, nem sok�ig pihenhetnek m�g. A
h�bor� m�g csak most kezd�d�tt�

3.
Napos id�re �bredtek a Caraken lak�i. A t�l uralma v�get �rt a legnagyobb lakott
bolyg�n, �tengedve hely�t a finom illatokkal terhes tavasznak. A f�k lassan apr�
leveleket hoztak, �gaik k�z�tt ism�t felcsend�ltek a mad�rdalok. A k�lt�z� �llatok
is visszat�rtek szeretett erdeikbe, hogy �jra hangokkal t�lts�k meg otthonukat.
A Nap fokozatosan ler�zta mag�r�l a t�l sz�rkes�g�t, t�zes napsugarakkal �rasztva
el az erd�ket, hegyeket �s tengereket. A f�k h�l�san ny�jt�ztak a b�rsonyos
t�nem�nyben, mely �j �lettel t�lt�tte fel �ket. A tengerek �s tavak �gy csillogtak
az �des napf�nyben, ak�r egy-egy hatalmas dr�gak�. Csakhogy ezek az �kszerek
kor�ntsem voltak kihaltak.
�lettel telve v�rt�k a tavaszt. Az esetleg t�li �lmot alv� v�zlak�k elhagyt�k komor
b�v�helyeiket, s most v�gan fic�nkoltak, j�tszottak az �ltet� napf�nyben.
Mindannyian kihaszn�lt�k az egyre melegebb sugarak j�t�kony hat�sait.
A tengerben l�v� mag�nyos szigetek is �j �letre �bredtek a tavasz elj�vetelekor. A
rajtuk l�v� f�k kir�gyeztek, puha p�zsit n�tt az eddig kop�r f�ldb�l. A Nap
mindenhol �letet tal�lt, ahova csak n�zett.
Kiv�tel egyetlen szigetet.
A hatalmas t�zes korong csod�lkozva szeml�lte az egyetlen, m�g mindig kop�r �s
ki�gett szigetet.
A h�rom m�rf�ld �tm�r�j� f�ld minden tekintetben kir�vott a k�rnyezet�b�l. Z�ldell�
t�rsaival ellent�tben kop�ran �s �resen ringat�zott a tengerben. Teljesen
lepusztult felsz�ne m�g enyh�n f�st�lg�tt, mag�ra vonva a v�z felett sz�ll�
sir�lyok figyelm�t. �m amint a madarak k�zelebb �l�lkodtak a f�ldh�z, azonnal el is
rep�ltek. Vinnyogva menek�ltek a m�g mindig gonoszs�got �raszt� Feket�k-sziget�t�l.
Csakhogy a lepusztult f�ld m�gsem volt teljesen kihalt. Ahogy az �rszemk�nt figyel�
Napkorong jobban is megn�zte, egy kisebb csoportot v�lt felfedezni a ki�gett
szigeten.
A t�rsas�g kedveszegetten l�tott neki a pakol�snak. M�r h�rom napja t�boroztak a
kor�ntsem bar�ts�gos f�ld�n, s min�l hamarabb szerett�k volna elhagyni. Hab�r az
elm�lt k�t nap vid�ms�got csemp�szett egy�bk�nt sz�rke �s f�lelmekkel teli
napjaikba, most ism�t kirobbanni k�sz�ltek az eddig elcsitult viharok a t�rsak
k�z�tt.
Noha a legut�bbi p�r nap ism�t r�d�bbentette �ket, mennyit is �r a bar�ts�g, �gy
t�nt, ez most �jra feled�sbe mer�l. A csapat tagjai kedvtelen�l k�sz�l�dtek,
mik�zben magukban sz�mba vett�k a k�szleteiket. Ez pedig nem mutatkozott t�l
v�ltozatosnak.
- Neilanak �s Halgornak nincs fegyvere, a meleg takar�k egy r�sze elpusztult a
t�ztengerekben. Az �lelm�nk igencsak fogyt�n van, tal�n ha egy �tkez�sre el�g.
Emellett az iv�viz�nk elfogyott - foglalta �ssze Agony, mikor mindenki v�gzett a
csomagol�ssal, s v�rakoz�an meg�lltak.
- Ha el�rt�k a sz�razf�ldet, mindenk�ppen vizet �s �lelmet kell keresn�nk. Csakhogy
ez egy�ltal�n nem lesz egyszer� dolog. Ha j�l eml�kszem, a legk�zelebbi f�ld
Sz�rkef�ld - jegyezte meg cinikusan Talek, aki m�gikus kardj�t t�r�lgette k�penye
sz�l�vel. Nem mintha piszkos lett volna. A penge makul�tlan csillog�ssal
szipork�zott a napf�nyben. A kobold egyszer�en csak sz�ks�g�t �rezte, hogy
elfoglalja mag�t valamivel. Valamivel, ami egyben leplezhette is az idegess�g�t.
A megjegyz�st komor cs�nd k�vette, amit v�g�l S�v�lt� t�rt meg. Hangja nyugodt volt
�s megfontolt, j�l megv�logatta szavait.
- �n ismerem azt a f�ldet, hisz ott n�ttem fel. De h�bor� miatt csaknem k�ptelens�g
az �tjut�s a Birodalmon. R�ad�sul semmit sem tudok az �rszemek elhelyezked�s�r�l,
ami csak ront a helyzeten. Lehet, hogy m�g Sz�rkef�ld hat�r�t sem �rj�k el �lve -
mondta balj�s hangon a farkasember. Barna szemeiben aggodalom csillogott, noha
egy�ltal�n nem mag�t f�ltette. Legink�bb a m�gusn��rt agg�dott.
Neila egy kicsit t�volabb �llt t�rsait�l, s l�tsz�lag nem is figyelt a
besz�lget�sre. �m arany szemeinek csillog�sa el�rulta az igazat. S�v�lt�
�szrev�tlen�l megcs�v�lta a fej�t.
Meg tudta �rteni, min ment kereszt�l a l�ny. �vekkel kor�bban � is �tesett
ugyanezen. T�rsaival szemben elvesztette a bizalm�t, a becs�let�t. Szavai �rv�ny�t
vesztik, s minden este f�lve csukja le szemeit, m�snap pedig minden falat k�zben
azon gondolkozik, vajon nem az-e a m�rgezett falat?
Igen, nagyon is ismerte ezt az �rz�st. A t�rsai bizalmatlans�g�t, akik, noha
agg�dtak bar�tjuk �let��rt, mikor a farkas jobban is belegondolt a dologba,
val�sz�n�leg csak az�rt akart�k megmenteni, hogy ut�na legyen kin kit�lteni�k a
m�rg�ket. Ugyanis az ut�bbi id�ben �rul�nak tekintett�k kor�bbi vez�r�ket. S�v�lt�
emellett azt is gyan�totta, a Nagy �rral v�vott k�zdelme, ha meg is v�ltoztatta
bar�tai gondolkod�sm�dj�t, biztosan nem olyannyira m�lyen, hogy esetleg ism�t
vez�r�kk�nt k�vetn�k a harcosn�t. Legal�bb is addig nem, am�g f�ny nem der�l a
val�di �rul� szem�ly�re.
A farkasember gondolatait v�g�l a t�nde v�lasza szak�totta meg.
- Nos, tal�n akkor ideje lenne elindulni - v�lte Halgor. A gonosz m�gus m�r
levetette fekete k�peny�t, s most homoksz�n tunik�ban, s ugyanolyan sz�n� nadr�gban
illetve mokaszinban v�rakozott t�rsai mellett. Bar�tai erre tan�cstalanul r�n�ztek.
- �s m�gis hogyan jutunk a sz�razf�ldre? - tette fel a k�rd�st Silumar. Az �l�nk
surran� most szokatlanul komolyan �lldog�lt Kira, az �rnyl�ny mellett. Azzal
foglalta el mag�t, hogy egyik l�b�n pr�b�lt meg egyens�lyozni, mik�zben �gy
kap�l�zott, ak�r egy v�zbe esett mad�r.
- Ugyan�gy, ahogy idej�tt�nk. Mi�rt, szerinted hogyan? Cameron nincs olyan
�llapotban, hogy b�rmelyik�nket is elvigyen a h�t�n. S mivel m�g Neilanak �s nekem
sincs kell� er�nk hozz�, k�nytelen lesz a mi kedves megment�nk seg�teni - v�lte a
kitasz�tott g�nyosan. Hab�r h�l�s volt, ami�rt a mester megmentette az �let�t, ezt
sohasem ejtette volna ki hangosan a sz�j�n. Bar�tainak annyit mondott, � maga is
megbirk�zott volna a gyenges�g�vel, felesleges volt seg�teni. Term�szetesen ez
csup�n csak tov�bb m�ly�tette a mester �s a s�t�t var�zsl� k�z�tti am�gy is m�ly
szakad�kot.
O�Brian erre a megold�sra csak morgott valamit v�laszul, amit a t�bbiek nem
�rtettek, majd belekezdett a var�zslatba. Nem sokkal k�s�bb a kis csapat
felkerekedett. Igaz, egy�ltal�n nem szokv�nyos m�don. A v�z tetej�n meneteltek,
amely cseppet sem mutatkozott k�nnyebbnek, mint hitt�k volna. Noha nem ez volt az
els� alkalom, m�gis enyh�n csal�dniuk kellett.
A hull�mok ugyanis el�gg� megnehez�tett�k a halad�st az els� �tjukhoz k�pest,
kisebb-nagyobb dombokat �ll�tva a t�rsas�g �tj�ba. R�ad�sul az az�rk�k v�z m�g a
napsugarakat is visszaverte, elvak�tva a bar�tokat. �gy azt�n lassan haladtak, n�ha
teljesen vakon. Majdnem delelt a Nap, mikor v�gre ism�t sz�raz talajt �reztek a
l�buk alatt.
Mikor el�rt�k a homokos partot, azonnal k�szenl�tbe helyezt�k fegyvereiket. M�r aki
megtehette. Ugyanis Neilanak a m�gikus kardja kett�t�rt a Nagy �rral val� els�
tal�lkoz�sa folyt�n, az �j�t pedig szint�n a Halhatatlan vette el. Halgor kardja az
utols� t�ztengerben veszett oda, tal�n a tengerbe sodorhatta a sz�l. A helyzetet
csak tov�bb rontotta, hogy m�g j�rt�nyi erej�k is alig maradt, nemhogy m�g
var�zsolni tudtak volna. �gy azt�n teljesen t�rsaikra voltak utalva, akik
term�szetesen b�rmire k�szek lettek volna �rt�k, k�l�n�sen a harcosn��rt. Legal�bb
is, ezt hangoztatt�k egym�s k�z�tt, b�r Halgor mindenf�le �g�retet, amellyel
esetleg az �let�t szerett�k volna megmenteni, mereven visszautas�tott. Neki nincs
sz�ks�ge seg�ts�gre, v�lte, s ebben a t�m�ban cs�k�ny�sebbnek bizonyult, mint egy
rigoly�s szam�r. Nem is feszegett�k a t�m�t, hanem egy legyint�ssel r�hagyt�k.
Ez a fordulat el�gg� elm�ly�tette a bar�ti k�tel�keket a csapat tagjai k�z�tt,
hab�r ennek ellen�re sz�ban mind t�bb n�zetelt�r�st mutattak. Ett�l eltekintve
mindannyiuk ugyanazon gondolkozott. Vajon hogyan tudn�nak �lve eljutni a Gy�r�s-
hegyl�nchoz?
Ez a hegyvonulat v�lasztotta el ugyanis Sz�rkef�ldet Soden�t�l, vagyis a Feh�r
F�ldt�l, ahol az emberek �s koboldok �ltek. A k�t f�ldr�sz feltehet�en azonos
nagys�g�, b�r a farkasok birodalma egys�gesen foglalta el az eg�sz kontinenst, m�g
p�rja darabolt volt. Legal�bb is az utaz�k �gy tudt�k, vagy ha nem is tudt�k, h�t
gondolt�k. �m az nem jutott az esz�kbe, mennyire hi�nyos a tud�suk. Igaz, ez�rt
maguk a farkasok voltak a felel�sek.
Sz�rkef�ldr�l ugyanis szinte egyetlen �tutaz� sem ker�lt ki �lve. A lak�k k�nosan
�gyeltek a hat�raik, illetve a Birodalmon bel�li rendre. M�g a sz�vets�geseiknek is
igen �vatosnak kell lenni�k, ha r�sz�nj�k magukat a Birodalmon val� �tkel�sen, az
idegeneknek pedig csaknem egyenl� a hal�los �t�lettel.
A f�ldeken ember nagys�g� fenevadak t�lt�tt�k be az �rszemek szerep�t, melyeket
mindig k�vetett egy kisebb farkasember csapat is. S�r�n cirk�ltak az �rj�ratok mind
a hat�r ment�n, mind a bels� f�ldter�leteken.
Ez�ltal el�rt�k, hogy szinte semmilyen inform�ci� se jusson ki Sz�rkef�ldr�l,
illetve annak lak�ir�l. Egyetlen t�rk�p sincs, mely megb�zhat� adatok alapj�n
jel�ln� be a Birodalom hat�rait, vagy ak�r a szomsz�dos orsz�gokat. A farkasemberek
ez�ltal az egyik legrejt�lyesebb �s legvesz�lyesebb fajj� v�lt a Carakenen.
�ppen ezeken gondolkozott a kis t�rsas�g is, mely m�gis megk�s�relt �szrev�tlen�l
�tkelni a farkasok f�ldj�n. Hab�r mindannyian tiszt�ban voltak a vesz�lyekkel,
k�nytelenek voltak ezt az utat v�lasztani. Igaz, a legnagyobb gondjuk most m�gis az
�lelem �s iv�v�z probl�m�ja volt.
Miut�n a csapat m�r j�csk�n benne j�rt a d�lut�nban, �gy d�nt�ttek, nem mennek
tov�bb, hanem megpr�b�lnak valamennyi �lelmet szerezni �s ihat� vizet keresni. S
ahogyan eln�zt�k az erd�t, egyik sem �tk�zhetett k�l�n�sebb neh�zs�gekbe.
A f�k legt�bbje m�r kibontotta leveleit, melyek nyugtat�an susogtak az enyhe
sz�lben. Az erd� talaja megtelt zizeg�sekkel, motoszk�l�sokkal. Az �gak k�zt is
gyakran csend�lt fel egy-egy mad�rdal, melyek a tavasz bek�sz�nt�t �nnepelt�k. Az
id� is enyh�nek bizonyult, ugyanis Sz�rkef�ld j�val d�lebbre helyezkedett el
Soden�t�l.
A csapat tagjainak t�bbs�ge �ppen ez�rt eltette s�lyos k�peny�t. Csup�n csak Carus
maradt ez al�l kiv�tel, aki m�g a t�zes napsugarak ellen�re is m�lyen szem�be h�zta
v�r�s k�peny�nek csukly�j�t.
A t�rsak kerestek egy alkalmasnak t�n� tiszt�st egy sz�les, m�gis enyhe foly�s�
foly� mellett. A patak hangja megnyugtatta �ket, s m�r csaknem elfelejttette vel�k,
milyen vesz�lyes f�ld�n is j�rnak. Miut�n n�h�nyan elindultak vad�szni, a t�bbiek
el�k�sz�tett�k a fekhelyeket.
Az erd� halk hangjai �s az illatokkal terhes, enyhe leveg� csakhamar eltomp�totta
egy�bk�nt ki�lezett �rz�keiket. B�d�t� �lmoss�g lett �rr� valamennyij�k�n. Neila
csakhamar el is aludt, nem messze Halgort�l, aki szint�n nem tudta nyitva tartani a
szem�t. Mindketten kimer�ltek voltak, noha egyetlen panaszos sz� sem hagyta el soha
a sz�jukat. Nem sokkal k�s�bb m�g az �r szerep�t bet�lt� Cameron is elszunnyadt egy
napos r�szen. Silumar egy fa �gai k�z�tt vetett mag�nak �gyat, s ak�r egy mad�r,
bef�szkelte mag�t. Szinte m�g el sem helyezkedett rendesen, m�r aludt.
A feh�r s�rk�ny, ak�r egy macska fek�dt egy, a meleg napsugarak �ltal f�t�tt
r�szen. Hab�r eleinte �beren figyelte a k�rnyezet�t, a kellemes id� hamar
elfelejttette vele a ter�let vesz�lyeit. A h�ll�n csakhamar eluralkodott az
�lmoss�g, noha eleinte k�zd�tt ez ellen. �m az �des illatok �s a kellemes
mad�rdalok nem sokkal k�s�bb b�k�s �lomba ringatt�k az �rszemet.
�m �vatlans�guknak csakhamar meglett az �ra. Azok, akik a csapatb�l h�tramaradtak,
nem vett�k �szre, mikor valaki halkan k�zel�tett fel�j�k. Az erd� hirtelen
eln�mult, ahogy meg�rezte a k�zelg� esem�nyeket. �ltal�ban a madarak nem
zavartatt�k magukat a hatalmas �rfarkasok miatt, de most m�gis n�m�n figyelt�k az
esem�nyeket.
A gig�szi fenevadak �vatosan k�zel�tett�k meg a tiszt�st. Igaz, m�g nem l�thatt�k,
kik vertek t�bort rajta, a vez�r sz�rke m�gis azonnal tudta, idegenek. Az okos �r
lelass�totta l�pteit. Beleszimatolt az enyhe sz�lbe, mely idegenszagot sodort fel�.
Kifinomult �rz�keinek �s t�k�letes neveltet�s�nek k�sz�nhet�en meg tudta
�llap�tani, kik telepedtek le a kis tiszt�son. Egy t�nde, egy ember �s egy s�rk�ny
t�rsas�g�ban. Az �llat elgondolkozott. �rzett m�g valamilyen k�l�n�s szagot is,
amit viszont nem tudott hov� besorolni.
Ism�t elindult. Nem sokkal k�s�bb t�rsai is be�rt�k, akik szint�n felborzolt
sz�rrel k�zeledtek az idegenek fel�. A Nap m�r lenyugodni k�sz�lt, hab�r ez
egy�ltal�n nem zavarta �ket a l�t�sban. A farkasok azonnal k�rbevett�k a tiszt�st.
De ekkor egyik�k v�letlen�l r�l�pett egy sz�raz lev�lre, mely szinte f�ls�rt�en
hatott a n�mas�gban. A sz�rke fel is mordult, mikor megl�tta, a feh�r s�rk�ny
felriadt.
Cameron azonnal fel�bredt, amint meghallotta a zajt. Eltompult �rz�kei ki�lez�dtek.
R�gt�n felt�nt neki a n�mas�g, mely eddig ismeretlen fogalom volt az erd�ben.
Azonnal felkeltette szint�n alv� bar�tait, mik�zben �tkozta mag�t, ami�rt elaludt a
b�d�t� id� miatt.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte �lmosan Neila, mik�zben elnyomott egy �s�t�st. Mellette
Halgor szint�n k�bultan szeml�l�d�tt. A feh�r csendre intette t�rsait, akik erre
figyelmesen k�rben�ztek. M�r mindannyian �rezt�k a leveg�ben a fesz�lts�get, mely
lassan f�lelemmel bor�totta el �ket. Ekkor �bredt fel Silumar is, aki egy
csontrepeszt� �s�t�s ut�n afel�l �rdekl�d�tt, mi�rt nem aludnak.
- Maradj m�r te �tkozott surran�! Farkasok vannak a k�zelben - sziszegte bossz�san
a fekete t�nde, aki nyomban sz�mba vette, milyen ig�ket alkalmazhat. Mikor felm�rte
a csek�ly, s gyenge erej� var�zslatokat, k�rben�zett.
Ekkor rontottak el� az �r�k. A hatalmas farkasok v�ratlan t�mad�sa el�g el�nyt
adott nekik ahhoz, hogy feld�nthess�k Cameront. A s�rk�ny, miut�n legy�zte
meglepet�s�t, azonnal viszonozta a t�mad�st. Egy j�glehelettel meg�lte az egyik
farkast, mire fel tudott �llni. M�g kett� fenevaddal tal�lta szemben mag�t, akik
fel� rohantak. A feh�r v�rt az utols� pillanatig, majd felr�ppent. A k�t �llat nem
sz�m�tott erre az egyszer� h�z�sra, s egyenesen nekirohantak a tiszt�st szeg�lyez�
f�knak. Egy pillanatra mindketten k�bultan �lltak, ami el�g bizonyult
ellenfel�knek, hogy a hal�lba k�ldje �ket.
Cameron az egyik �llat h�t�ba m�lyesztette karmait, majd er�s �llkapcs�val
leszak�totta a fej�t. Egy pillanattal k�s�bb m�r a m�sik t�mad�j�t is siker�lt
meg�lnie. Ezut�n k�rben�zett, h�tha kell m�g seg�teni valakinek. Megk�nnyebb�lten
fels�hajtott, mikor l�tta, a csata v�get �rt.
Neila �s Halgor k�nnyebb helyzetben tal�lta mag�t, mint Cameron, ez�rt a n�h�ny
haszn�lhat� ige el�gnek bizonyult ellenfel�k meg�l�s�re. A t�nde, miut�n egy adag
villan�porral megvak�totta �ldozat�t, egy m�gikus h�l�val fojtotta meg ellens�g�t,
ahogy az k�r� csavarodott. Neila is hasonl�k�ppen v�gzett ellenfeleivel.
A harc nem tartott sok�ig. A t�rsak m�gis kimer�lten �lltak a tiszt�son. Csup�n Sil
j�kedve maradt meg. A halott farkasok k�z�tt k�dorgott. El akart tenni egy darabot
a k�ken f�nyl� h�l�b�l, �m az elt�nt, amint hozz��rt. A k�t var�zsl� szapor�n
l�legzett, mik�zben k�rben�ztek. M�g csak a t�red�ke t�rt vissza az erej�knek,
emiatt m�g a gyeng�bb ig�k is k�nnyed�n kif�rasztott�k �ket.
- �s most mihez kezd�nk? - t�rte meg a n�mas�got Silumar, aki k�v�ncsian n�zel�d�tt
vid�ms�gt�l csillog� barna szemeivel. K�ly�kk�p� arc�n most is sz�les mosoly �lt,
mint �ltal�ban. �les tekintet�vel �szrevett egy kit�rt farkasfogat k�t, enyh�n
megd�lt fa el�tt. Mik�zben t�rsai v�lasz�ra figyelt, odaballagott, s eltette a
fogat az egyik ersz�ny�be.
- Meg kell v�rnunk a t�bbieket. De nem maradhatunk itt est�re. Az �r�ket �ltal�ban
farkasemberek is k�s�rik - v�laszolt Neila, aki elgondolkozott a helyzeten. Miut�n
bar�tai beleegyez�en b�lintottak, megpr�b�lt kapcsolatba l�pni az apj�val. Elmondta
O�Briannek a t�rt�nteket, aki erre azonnal visszafordult S�v�lt�vel. A m�gusn�
ezut�n Carussal besz�lt, aki Talekkel vad�szott. Nem sokkal k�s�bb �k is
visszat�rtek. M�r csak Kira �s Elnor hi�nyzott. Neila m�r-m�r �t is h�vta, mikor
v�ratlanul egy �rny�k l�pett ki a f�k k�z�l, akit kiss� lemaradva k�vetett a
kobold. Az alaktalan, �thatolhatatlan feketes�g nem sokkal k�s�bb felvette
megszokott ember alakj�t. A l�nynak egyed�l csak az �jn�l is s�t�tebb haja
�rulkodott kil�t�r�l.
Mint kider�lt, a vad�szok m�r visszafel� tartottak zs�km�nyaikkal, mikor megkapt�k
az �zenetet. Gazdag fog�suk volt, amit azonnal feldolgoztak, majd sz�tosztott�k
egym�s k�z�tt. Ezut�n megt�lt�tt�k kulacsaikat a k�zeli foly� viz�b�l, majd �tkelve
rajta elindultak a f�lhom�lyba, csakhogy �j t�borhelyet keressenek maguknak. �m
sehol sem tal�ltak nyugalmat.

4.
A Nap ism�t sz�tk�ldte puha sugarait, mint ahogyan tette ezt mindig, amikor
felkelt. �lvezettel ny�jt�zott, csakhogy min�l messzebbre �rjen hossz�rany�lt
ujjaival. Imm�ron nyugodtabban szeml�lte a Carakent, amelyen lassan bek�sz�nt�tt a
finom illatokkal terhes tavasz.
A puha aranys�rga t�nem�nyek gyeng�den sim�tott�k v�gig a bolyg� felsz�n�t,
meleggel t�ltve fel mindent, amihez csak hozz��rtek. A leveg� fokozatosan
melegedett, enyh�tve valamelyest a t�l szor�t�s�n.
Lassan ugyanis bek�sz�nt�tt a tavasz, melynek hat�s�ra �letre kelt az eddig
szunnyad� bolyg�. Ism�t daloltak a madarak, zizegtek az �llatok, z�mm�gtek a
bogarak. A f�k kir�gyeztek, nem sokkal k�s�bb pedig m�r vir�gba is borultak. Nem
sok idej�k maradt ugyanis, miel�tt bek�sz�nt a tikkaszt� ny�r.
B�rmerre is n�zett a Nap, mindenhol �letet tal�lt.
A F�v�rosban is fel�l�nk�lt az �let, ami�ta meg�rkezett a kellemes id�. Szinte
teljesen felbolydult, mintha csak egy megt�madott hangyabolly� v�ltozott volna. �s
nem is volt sok k�l�nbs�g.
Merthogy a hatalmas v�rosnak a h�bor�ra kellett felk�sz�lnie. A leveg� megtelt
v�rakoz�ssal �s fesz�lts�ggel. Mindenhonnan a kardhoz, l�ndzs�hoz, �jhoz, vagy
b�rmilyen m�s fegyverhez valamicsk�t is �rt� emberek �z�nl�ttek a kapukon kereszt�l
a v�rosba. Ezzel szemben a lakosokat, �ltal�ban a n�ket �s gyermekeket, valamint az
�regeket kitelep�tett�k a v�rosb�l, messze a Gy�r�s-hegys�gbe.
Miut�n el�zt�k az �l�holtakat, azonnal megkezdt�k a v�ros ki�r�t�s�t. Ez�ttal nem
kock�ztathatt�k, hogy b�rki is a v�rosban maradjon, akire nem volt felt�tlen
sz�ks�g. Nem lehetett tudni ugyanis, ki ker�l majd ki gy�ztesen az elk�vetkez�
harcokb�l, melyek d�nt�en befoly�solhatj�k a Caraken lak�inak �let�t.
Mindemellett tanultak is a Nimron f�v�rosa elleni d�mont�mad�sb�l m�g n�gy �vvel
ezel�tt, amikoris v�logat�s n�lk�l mindenkit legyilkolt az ellens�g. Ezt pedig nem
v�llalhatt�k fel az emberek, akiknek most egyben a puszta fennmarad�suk�rt is
k�zdeni�k kellett.
Rengeteg ember lelte ugyanis hal�l�t, s nemcsak az elm�lt harcokban. Ezen fel�l
sokkal, de sokkal t�bb �ldozatot szedett a Feket�k �ltal �tj�ra ind�tott j�rv�ny,
amely val�j�ban egy�ltal�n nem is v�rus volt. Maguk a m�gusok t�madtak akkor,
bek�lt�zve a kiszemelt �ldozat test�be, amelyet azt�n k�m�letlen�l elpuszt�tottak.
A szervezet belsej�ben kezdt�k meg a t�mad�st, ami azt�n kegyetlen hal�lhoz is
vezetett. A m�gus pedig ezut�n folytatta a sz�m�ra csak �lvezetekkel szolg�l�
elfoglalts�got.
Am�g fel nem t�rult az igazs�g.
Erre Halgor j�tt r�, amikor Neilat pr�b�lta megszabad�tani h�vatlan l�togat�j�t�l.
Tal�n minderre soha nem is der�lt volna f�ny, ha a m�gusok �ppen akkor nem tettek
volna v�ratlan l�togat�st a koboldok egyik v�ros�ban. �m az isteneknek, a
szerencs�nek, vagy egyszer�en csak a v�letlennek k�sz�nhet�en siker�lt kider�teni
az igazat az embereket, k�s�bb pedig a koboldokat is puszt�t� j�rv�nnyal
kapcsolatban. Ennek k�sz�nhet�en azt�n minden egyes "v�rusm�gust" sikeresen
elpuszt�tottak, b�r akiknek esetleg siker�lt elmenek�lni�k, azok szerencs�sen
meg�szt�k a dolgot.
Egy ideig.
De nemcsak emiatt ker�lt vesz�lybe az emberi faj fennmarad�sa. Merthogy a koboldok,
akik kor�bban sz�vets�gre l�ptek lak�t�rsaikkal, nem sokkal a S�rk�nyh�bor�k ut�n
nem k�vetet, hanem had�zenetet k�ldtek az embereknek. Ennek k�sz�nhet�en joggal
tartottak most az emberek a kihal�s vesz�ly�t�l, mely az elk�vetkez�, tal�n az
egyik legv�resebb h�bor�ban teljesedhetett ki. Nem tudhatt�k ugyanis, vajon a
koboldokat is ugyan�gy fenyeget� vesz�ly ellen�re is megind�tj�k-e a h�bor�t
ellen�k, vagy esetleg hajland�ak lesznek-e f�lretenni egy ideig kicsinyes
s�relmeiket, �s sz�vets�gre l�pni lak�t�rsaikkal. Persze, minden es�ly megvolt arra
is, hogy, ha siker�l legy�zni a farkasokat, ut�na ind�tj�k meg a saj�t h�bor�ikat.
�ppen ez�rt pr�b�ltak meg a F�v�ros lak�i min�l t�bb sz�vets�gest szerezni, akiknek
seg�ts�g�vel tal�n �letben tarthatt�k magukat.
Arany s�rk�nyok cirk�ltak az �gen, mintha csak egy hatalmas arany felh� �llt volna
meg a F�v�ros felett. Minden egyes s�rk�ny naponta t�bbsz�r is megtette az egyik
gy�r� �s a v�ros k�z�tti t�vols�got, h�t�n n�kkel, gyerekekkel, �regekkel, vagy
�ppen csak csomagokkal. Az emberek, hab�r csak a legsz�ks�gesebbeket csomagolt�k
�ssze, rengeteg cuccal v�rt�k a f�t�ren a s�rk�nyokat.
Feh�ragyar el�gedetten n�zte a leveg�b�l a fegyelmezetten dolgoz� s�rk�nyokat.
Minden egyes h�ll�, bele�rtve �ltal�ban mag�t a vez�rt is, kivette a r�sz�t a
munk�b�l. �lland�an dolgoztak, m�g �jjel is, noha a nappaliak akkor pihenhettek.
Mikor azt�n felkelt a Nap, az �jszak�sok t�rtek nyugov�ra, miel�tt folytatt�k volna
munk�jukat.
Az aranyok vez�re most is csak az�rt pihent, mert megbesz�l�se volt a
parancsnokokkal.
Ugyanis, hab�r a v�ros ki�r�lt, k�rd�sess� v�lt a bej�v� katon�k elsz�ll�sol�sa.
Mindemellett a koboldokkal is fenn kellett tartani a kapcsolatot. Ez�rt azt�n
Salvaren ide-oda ing�zott a k�t v�ros k�z�tt Aranyes�vel az oldal�n. Mikor pedig
�ppen a F�v�rosban tart�zkodott, a fiatal, m�gis tapasztalt Gerald vette �t az
ir�ny�t�st.
S ez �gy ment m�r nyolc napja.
A mesterek egy r�sze ek�zben a farkashadat pr�b�lt�k fellelni, j�llehet, nem sok
sikerrel. Ha pedig �ppen nem akadt semmi dolguk, szint�n a kitelep�t�sben
seg�dkeztek. A teleport�l� var�zslataikkal ugyanis t�bb mindent tudtak elvinni a
s�rk�nygy�kok lakhely�re, mint egy s�rk�ny.
De mindennek megvolt a maga vesz�lye. Ugyanis nem egyszer t�rt�nt m�r olyan, hogy
egyszerre t�l sok k�l�nb�z� var�zslatot akartak �zni a mesterek. Mivelhogy a
var�zsl�k a m�gikus falat is folyamatosan er�s�tett�k, nem besz�lve a k�rny�ken
elhelyezett rejtett csapd�kr�l, n�ha t�ls�gosan is tel�tett� v�lt a leveg� a
k�l�nb�z� var�zslatokkal, ami robban�sokhoz, vagy egy�b balesetekhez vezetett.
A m�gi�nak megvolt ugyanis az az igen kellemetlen �s vesz�lyes tulajdons�ga, hogy
hajlamos volt nem elt�nni, mint ahogyan n�h�nyan gondolt�k, hanem egyes esetekben
egym�sra halmoz�dni. �gy azt�n, ak�r egy egyre magasabbra ny�l� k�nyv-, vagy
t�ny�roszlop, ennek a szerkezete is �sszeomlott egyszer. Ilyen esetekben
k�vetkeztek be a nem kev�s k�rt, rosszabb esetben pedig �ldozatokat is szed�
robban�sok. Emiatt azt�n n�h�ny mestert kifejezetten a felgy�lemlett energi�k
levezet�s�vel b�ztak meg a tov�bbi balesetek elker�l�se v�gett, miut�n egy p�r fa
kid�lt, majdnem letarolva a k�zel�ben tart�zkod�kat, n�h�ny cser�p meg csaknem
agyon�t�tt egy alatta s�t�l� katon�t.
Ennyi dolog mellett mindenkinek akadt valamilyen elfoglalts�ga, l�gyen az b�rmilyen
apr�s�g is. Egyetlen lazs�l� embert sem lehetett l�tni a felbolydult v�rosban. A
katon�k t�bbs�ge szint�n seg�tett a csomagol�sban, cipeked�sben, rakt�rak
felt�lt�s�ben. N�h�ny tapasztalt kardforgat�, vagy �j�sz pedig a kev�sb�
gyakorlottakkal edzett a F�v�ros egy, m�r elhagyatott r�sz�n.
A v�rosban �gy nemcsak rendezett fejetlens�g, hanem �ri�si hangzavar is uralkodott.
A fegyverek cseng�s�t�l kezdve a parancsnokok ki�ltoz�s�ig mindenf�le hangot
hallani lehetett. Asszonyok szidt�k rendetlen gyermekeiket, s�rk�nyok tan�cskoztak,
vagy �ppen siettett�k a t�ls�gosan lass�akat. Mindebben l�thatatlanul is
belefon�dott a m�gusok halk k�nt�l�sa, mintegy teljess� t�ve a hangkavalk�dot.
�gy �rkezett meg ism�telten Feh�ragyar a koboldok v�ros�b�l. Egy ideig k�nytelen
volt csak k�r�zni a leveg�ben, mivelhogy igen nehezen tal�lt mag�nak egy kis
helyet, ahov� lesz�llhatott a ny�zsg� f�t�ren. Mikor meg�rkezett, Gerald l�pett oda
hozz�. A kellemes meleg ellen�re is talpig p�nc�lba �lt�z�tt parancsnok
tisztelgett, majd azonnal belekezdett a jelent�s�be.
L�tszott az emberen, hogy nem kev�s gondja akadhatott m�r. S�t�tz�ld tekintet�ben
aggodalom csillogott, mikor a Vez�rre n�zett, szemei alatt pedig s�t�t karik�k
�ktelenkedtek. Nyilv�nval�an nem sokat aludhatott, vagy pihenhetett az elm�lt
id�szakban. J�r�sa is kiss� esetlennek bizonyult, b�r ezt csak az vehette �szre,
aki j�l ismerte. Mozdulatai cseppet merevek voltak, mintha az izmai m�r igencsak
tiltakoztak volna a minden bizonnyal kegyetlen meger�ltet�s ellen.
A parancsnok viszont mindezt figyelmen k�v�l hagyta. Hib�tlanul �s pontosan v�gezte
kiszabott feladat�t. A jelent�s�n is t�k�letesen �rezni lehetett, hogy mindent a
kez�ben tart, noha a hangja enyh�n f�radtan csengett.
- Egyel�re minden rendben van, hab�r el�g nagy a ny�zsg�s. M�gis, tal�n egy kicsit
lassan haladunk. M�r alig maradt n�h�ny napunk a kitelep�t�s befejez�s�ig, s
megkezd�dik a koboldok v�ros�nak az ostroma, ha hihet�nk Veilon �ll�t�s�nak. Az a
n�h�ny m�gus, akik szemmel tartj�k a hat�rainkat, hab�r eddig semmi szokatlant sem
tal�ltak, valami�rt m�gis egyre idegesebbek �s �lland�an s�rgetnek minket. Eddig
k�tezer katona gy�lt �ssze, hab�r annak egy r�sze el�gg� gyakorlatlan. Most is
folyik a kik�pz�s, noha nem lesznek kit�n� harcosok, mire a farkasok ide�rnek -
hadarta gyorsan a fiatal parancsnok, de mikor leveg�t vett, Salvaren egy int�s�vel
f�lbeszak�totta.
- Ha k�rhetlek, lassabban, mert ebben az �ktelen zajban alig �rtettem valamit.
Tal�n keresni kellene egy csendesebb helyet - javasolta a s�rk�ny �s emberi alakot
vett fel. Ezut�n a katon�val az oldal�n elindultak a palota fel�, melyet �ppen most
er�s�tettek meg a m�gusok. Mikor bel�ptek a tan�csterembe, Xeron, a v�ros ura
fogadta �ket.
- �r�l�k, hogy ism�t visszat�rt Feh�ragyar! A tan�tv�nyok �zentek a Trianr�l -
k�sz�nt�tte a k�t parancsnokot a f�rfi, minek hallat�ra az arany azonnal odal�pett
hozz�. A v�ros ura hellyel �s borral k�n�lta vend�geit, akik viszont nem �ltek
vele. Ha el is komorult erre a f�rfi, nem mutatta ki. Ink�bb folytatta f�lbehagyott
mondanival�j�t.
- Azt mondt�k, hogy a szellemek teljesen birtokba vett�k a v�lgyet. Hab�r
viszonylag kev�s csal�d �l ott, m�gis igen er�s a v�delem. Igaz�n sajn�lom! - tette
hozz� kell�k�ppen sz�nakoz� hangon a v�ros ura, mikor megl�tta a s�rk�ny
elkeseredett arckifejez�s�t.
- Akkor is visszaszerezz�k a haz�nkat, ha v�ge lesz ennek - d�nny�gte Salvaren. Egy
pillanatig csak �llt, lehajtott fejjel. Azt�n elhessegette gondolatait. Ism�t a
katona fel� fordult.
- A mesterek is �jjel-nappal dolgoztak. Rengeteg m�gikus csapd�t helyeztek el
mindk�t v�ros k�zel�ben, illetve az erd� bizonyos r�szein is. A s�rk�nyok pedig, ha
j�l tudom, mindj�rt v�geznek a kitelep�t�ssel is. Legal�bb is, ami az embereket
illeti - folytatta f�lbehagyott jelent�s�t Gerald.
- A csomagokkal m�r m�s a helyzet. Azokkal a var�zsl�k foglalkoznak legink�bb, noha
akadtak olyanok is, melyek nem tartoztak a l�tsz�ks�gletek k�z�. Ezeket
term�szetesen kiszelekt�lt�k, ami szint�n lelass�totta a munk�latokat. Nem is
besz�lve a tiltakoz� tulajdonosokr�l, akik felh�borodva pr�b�lj�k meggy�zni a
m�gusokat az eff�le dolgok sz�ks�gess�g�r�l. Term�szetesen ezekb�l n�ha igencsak
komoly vit�k is kikerekedhettek volna m�r, ha k�zbe nem l�p n�h�ny katona. Csak
akkor hajland�ak az emberek lemondani a csomagokr�l - s�hajtott fel keser�en az
ember katon�k vez�re.
- Tudn�l valami j� h�rt is mondani? - k�rdezte enyh�n g�nyosan Salvaren, s
megd�rzs�lte sajg� hal�nt�k�t.
- Igen. Az �l�holtaknak eddig sz�n�t sem l�ttuk. �gy t�nik, nem is fognak t�madni.
Ez val�ban j� h�rnek min�s�lt a s�rk�ny sz�m�ra. Ugyanis az eddig a v�delmet
szolg�l� es�t k�nytelenek voltak el�ll�tani. Hab�r a v�z k�pes v�gezni az
�l�holtakkal, melyek azt azonnal j�gg� v�ltoztatj�k, beb�rt�n�zve saj�t magukat, az
erd� talaja kezdett komolyan elmocsarasodni a rengeteg v�zt�l. Emiatt azt�n csaknem
lehetetlenn� v�lt a k�mek sz�m�ra a k�zleked�s, hacsak nem a leveg�ben tett�k meg
az �tjukat. De mivel a s�rk�nyokat a v�roshoz k�t�tt�k, az esetleges t�nde k�mek
egyszer�en k�ptelenek voltak felder�t� �tra indulni. Ez�rt d�nt�ttek �gy a
mesterek, hogy ink�bb v�llalj�k az �l�holtakat, mint a farkashad v�ratlan
t�mad�s�t.
Igaz, ez eddig m�g nem k�vetkezett be. Az egyik felder�t�, akinek siker�lt t�l�lnie
az �l�holtakn�l tett l�togat�st, elmondta, m�g mindig ugyan�gy z�gol�dnak, morognak
�s d�h�ngenek, de tov�bbra sem mozdulnak a barlangjukb�l. Ez pedig igen j� h�r a
v�rost v�d�knek, b�r az�rt �lland�an j�r�r�ztek a falakon.
- A kobold v�rosban sem jobb a helyzet. Igaz, ott a katon�k sz�ma el�ri a k�tezer-
�tsz�zat. Ha a nom�d rokonaik is meg�rkeznek, akkor pedig ak�r az �tezret is.
Term�szetesen nem kev�s n� is akad a v�d�k k�z�tt. Csakhogy ez m�g egy�ltal�n nem
lesz el�g a v�ros v�delm�re. M�gsem hajland�ak egyel�re elhagyni szeretett
v�rosukat, hogy az a farkasok kez�re ker�lj�n. �n ezt meg�rtem, de nem igaz�n
tudom, hogyan tudn�nk akkor felvenni a harcot a t�zezres farkashaddal szemben -
mondta elkeseredetten az aranyok vez�re.
- De h�t a koboldok �si m�gi�val rendelkeznek - �rtetlenkedett Xeron, aki az
ablakon b�mult kifel�.
- Igen. De csak n�h�ny var�zslat alkalmazhat� a farkasokkal szemben - t�r�lte meg a
homlok�t a h�ll�.
- R�ad�sul m�g azt sem tudjuk pontosan, hol vannak - tette hozz� Gerald, akir�l
szinte �ml�tt a v�z annak ellen�re, hogy m�g nem is volt ny�r. V�llig �r� barna
haja nedvesen tapadt a homlok�hoz, n�h�ny kiszabadult tincs pedig a nyak�hoz.
- R�ad�sul m�g csak Neila sincs itt - s�hajtotta a v�ros ura, mire Feh�ragyar
felkapta a fej�t.
- Veilon hol van?
- Tudtommal a rejtett csapd�kn�l seg�dkezik, illetve a t�bbi m�gusnak dirig�l.
Hozz� kell tegyem, �k ennek egy�ltal�n nem �r�lnek - felelte enyh�n undorodva a
katona. Sohasem kedvelte a fekete var�zsl�t, amivel term�szetesen nem volt egyed�l.
Kevesen viselt�k el s�t�t, majdnem fekete szemeinek kutat� pillant�s�t, amivel
mintha a ves�j�kig akart volna l�tni. Nem is besz�lve az igencsak �les nyelv�r�l,
amivel nem kev�s lak�t bosszantott fel. �m egyel�re senki sem l�pett fel ellene,
ink�bb lenyelt�k s�relmeiket. Csup�n az volt a k�rd�s, ez meddig marad �gy.
Salvaren b�lintott, mivel el�gg� ismerte a m�gust ahhoz, hogy felismerje a h�rben
rejl� vesz�lyeket. Miut�n v�geztek a r�vid megbesz�l�ssel, elindult a f�t�r fel�,
ahol m�g mindig folyt az emberek sz�ll�t�sa. Az arany s�rk�nyok egym�st
folyamatosan v�ltva �rkeztek a t�rre, majd rep�ltek el az emberekkel a
s�rk�nygy�kok gy�r�j�be. Ugyanis, mi�ta siker�lt megszel�d�teni �ket, egy�ltal�n
nem b�ntott�k az embereket. Ann�l ink�bb az emberek ellens�geit. Mindemellett el�g
t�vol is fek�dt a hely att�l a pontt�l, ahol az ellens�ges had �t tudott kelni a
hegys�gen, �gy att�l sem kellett tartaniuk, hogy esetleg szembeker�lnek a
farkasokkal. Ez�rt azt�n oda k�lt�ztett�k �t egy id�re a menek�lteket a v�rosb�l. A
vezet�k �gy gondolt�k, ott vannak a lehet� legnagyobb biztons�gban, amit ezekben az
id�kben ki tudtak tal�lni.
Feh�ragyar el�gedetten n�zte a munk�latokat. M�gsem figyelt igaz�n oda a
k�rnyezet�re. Agya l�zasan dolgozott a v�delmi terveken, amelyeket eddig sehogysem
siker�lt kidolgozni. Sz�m�ra az eg�sz eddigi v�delem n�h�ny j�, de egym�st�l
teljesen f�ggetlen �tletekb�l �llt, melyeket eddig m�g nem siker�lt egys�ges �s
�sszef�gg� tervezett� kov�csolni. Merthogy valah�nyszor esz�be jutott egy-egy
�tlet, v�g�l mindig elvetette �ket. Ez�rt azt�n m�g mindig nem volt semmilyen
terve, aminek a seg�ts�g�vel egy kicsit is cs�kkenthett�k volna a farkasok
l�tsz�m�t. M�g a kobold kir�lyn�vel k�z�sen sem jutottak semmi �rdemlegesre. �gy
azt�n a s�rk�ny minden szabad perc�t tervek sz�v�get�s�vel t�lt�tte. Hab�r m�g ezek
mellett sem hitte igaz�n, hogy megnyerhetik a h�bor�t.

5.
A tavasz bek�sz�nt�vel nemcsak a F�v�ros kelt �letre. A koboldok v�ros�ban is
megkezd�dtek a munk�latok a h�bor� felk�sz�l�s�re. Csakhogy ott minden j�val
nehezebbnek bizonyult.
Mivel a v�rost nem vette k�rbe vastag fal, sokkal nehezebben lehetett megv�deni a
h�zakat a farkasokkal szemben. Ugyanis csak a V�gtelen Erd� hat�rolta a koboldok
v�ros�t, szinte �szrev�tlen�l belop�zva az �p�letek k�z�. Ez�rt azt�n csak abb�l
vette �szre az esetleges l�togat�, hogy elhagyta a v�rost, hogy az eddig csillog�
k�b�l �p�lt h�zak helyett imm�ron s�r� erd� vette k�rbe. Csod�latos,
l�legzetel�ll�t� erd�, mely �ppen hogy csak a v�delemben nem seg�tett semmit.
�s ebben az esetben ez jelentette a legnagyobb gondot a kir�lyn�nek �s a v�d�knek.
- Nem ker�thetj�k k�rbe a v�rosunkat, mint az emberek. Olyan lenne, mintha saj�t
magunkat z�rn�nk b�rt�nbe - v�lte Valessa, a koboldok �rn�je. T�bben helyesl�en
b�logattak a szavaira.
A kir�lyn� idegesen j�rk�lt fel-al� az Arany Toronyban, ahol lakott. �ppen a
tan�csteremben gy�ltek �ssze a legf�bb parancsnokok, hogy v�gre k�sz�tsenek egy
tervet a farkasok elleni v�dekez�sre. Csakhogy ez mindenn�l nehezebbnek bizonyult.
Bele�rtve tal�n azt is, hogy f�lretegy�k az ellent�teiket az emberekkel szemben �s
�jra sz�vets�gre l�pjenek vel�k. Sz�vets�gre, melyb�l tal�n egy �jabb h�bor�
sz�letik majd�
Az id� pedig egyre csak fogyott.
Hi�ba vet�d�tt fel a v�ros elhagy�s�nak lehet�s�ge, azt szinte azonnal elvetett�k.
A koboldok b�szkes�ge nem engedte meg ugyanis, hogy harc n�lk�l vonuljanak ki. De
k�l�n�sen nem azt, hogy az emberek falai m�g� b�jjanak mened�ket keresve, feladva
olyannyira szeretett h�zaikat. Legal�bb valamilyen k�s�rletet tesznek majd a
v�rosuk v�delm�re, ha m�sra nem is lesznek k�pesek, ahogy egyszer az egyik
parancsnok cinikusan megjegyezte mag�ban.
Minden erej�ket a f�v�rosukba vont�k �ssze, b�r a nom�d koboldok m�g nem �rkeztek
meg. J�llehet, v�laszoltak a kir�lyn� h�v�s�ra, a hatalmas V�gtelen Erd�ben ak�r
nyolc, vagy m�gt�bb napig is eltarthat, mire el�rik rokonaikat.
N�mas�g telepedett a tan�csteremre. Minden jelenl�v� a gondolataikba mer�lve �lt a
sz�k�n. Csup�n a kir�lyn� j�rk�lt idegesen fel-al�. V�g�l az egyik ablakn�l
meg�llt. Elt�n�dve n�zett ki az ablakon, melyen kereszt�l csod�latos r�l�t�s ny�lt
a v�rosra.
Az aranys�rga napsugarakban megf�rd� k�h�zak olyannak t�ntek a z�ld erd�ben, mint
egy rejtett vir�goskert. Minden egyes h�zat m�s-m�s k�b�l faragtak, melyek
val�s�ggal �letre keltek a b�rsonyos napf�nyben. A v�ros sz�v�ben �ll� Arany Torony
pedig, ak�r csak egy karcs� kardvir�g a vir�gok k�z�tt, emelkedett a t�bbi h�z
f�l�. M�gsem keltett kellemetlen benyom�st.
Az eg�sz v�ros csillogott, csak�gy, mint a f�ny j�t�kak�nt maga a leveg� is. Olyb�
t�nt, mintha apr� sz�nes k�dfelh�k, vagy kis k�r�k lebegn�nek mindenhol. A mesebeli
v�rosban, mely ak�r egy �kk� is lehetne a V�gtelen Erd�ben, most m�gis fesz�lts�g
�s f�lelem uralkodott. Az eddig teljess�ggel val�s�gos �lomk�p kezdett kifakulni,
elt�nedezni a h�bor� k�zeledt�vel. Az eddig nyugtat� dallamot, melyet az erd�
zengett, a f�lelem �s a figyelmeztet�s �neke v�ltotta fel.
A k�rnyezet h�en t�kr�zte a lak�k lelk�ben d�l� viharokat �s ellent�teket.
Mindenki fesz�lten igyekezett a dolg�t v�gezni. Mereven mozogtak, mintha csak
mozgathat� j�t�kkaton�k lettek volna. A kor�bban r�juk jellemz� gondtalan, ruganyos
�s kecses mozdulatok, melyekkel a vir�gokat, vagy a gyermekek fogt�k, elt�ntek. A
legt�bb f�rfi, de m�g a n�k is, fegyvereiket k�szenl�tben tartva r�tt�k a
kik�vezett utc�kat. Egyesek egy pillanatra sem engedt�k el a markolatot, mintha
att�l tartan�nak, ha megteszik, akkor minden elveszik, elt�nik a val�s�g. A
gyermekek t�bbs�ge ek�zben a h�zak m�ly�n h�z�dott meg. F�lve b�jtak egym�shoz, nem
�rtve, mi t�rt�nik. A nagyobbak a kisebb testv�reikre vigy�ztak, megpr�b�lva
meg�rtetni vel�k, mit is tartogat a j�v�. Csakhogy ez nagyon neh�znek bizonyult. A
fiatalok csup�n a leveg�ben terjeng� f�lelmet �rezt�k, mely lassan, de biztosan
�szott a leveg�ben, mindenhova eljutva, s megm�rgezve mindenkit.
Hab�r a kobold n�p sokat hadakozott eddigi t�rt�nelme sor�n, �ltal�ban mindig �k
t�madtak, �s nem pedig ford�tva. Eddig sohasem kellett a v�rosuk�rt harcolniuk, m�g
kev�sb� a saj�t l�t�k fennmarad�s��rt. Ezen fel�l m�g szinte egyszer sem k�rtek
seg�ts�get semmilyen m�s fajt�l sem, k�l�n�sen nem az emberekt�l. �m ez�ttal m�gis
r�k�nyszer�ltek erre. Szinte p�lda n�lk�li volt, amikor egy n�gysz�z f�t sz�ml�l�,
kit�n� �j�szokb�l �ll� had mas�rozott a F�v�ros kapui fel�, azzal a c�llal, hogy
felaj�nlj�k szolg�lataikat a Napvez�rnek.
Valessa elkomorodott erre a gondolatra. Ahogy v�giggondolta mag�ban fajt�j�nak
dics� hadj�ratait, csat�it, eddigi �let�t, m�g egyszer sem tal�lt arra p�ld�t, hogy
a b�szkes�g�r�l h�res koboldok az emberekt�l k�rjenek sz�vets�get. M�ghozz� �nk�nt.
Csakhogy ez megt�rni l�tszott, amikor kit�rtek a S�rk�nyh�bor�k.
A kir�lyn� akkor gondolta �gy el�sz�r, hogy egyes�lni kell mindenkinek, aki csak a
bolyg�t lakja, hogy visszaverhess�k a d�monsereget. Akkor sikerrel is j�rtak. �m a
sz�vets�g m�r azokban az id�kben is elavultnak bizonyult. Nem sokkal k�s�bb pedig
fel is bontott�k a koboldok, akik, szint�n egyes�lve, (amelyre ugyancsak �vezredek
alatt nem volt p�lda), hadat �zentek az embereknek. De arra a harcra egyel�re m�g
nem ker�lt sor. Ehelyett most ism�t k�nytelenek egy�ttm�k�dni j�vend�beli
ellenfeleikkel egy, m�g a d�monokn�l �s az �l�holtakn�l is nagyobb ellenf�l, a
farkasemberek ellen.
Valessa v�giggondolt minden eddigi tervezetet, amit csak kital�ltak, kezdve azt a
S�rk�nyh�bor�kt�l. Tudta, hogy kell lennie valamilyen megold�snak, amivel
legy�zhetik a farkasokat, lehet�leg �gy, hogy mindk�t koboldfaj fennmaradhasson. Az
emberek nem t�lzottan �rdekelt�k, s�t, ahogy v�g�l beismerte mag�nak, lehet, hogy
r�gt�n a harcok lez�r�sa ut�n v�geznek bosszant� lak�t�rsaikkal. Nem mintha
zavart�k volna �ket az emberek. �ppen ellenkez�leg. A kereskedelem m�g az el�ny�kre
is szolg�lt. Nem, itt m�sr�l volt sz�.
Puszt�n a b�szkes�g �s a saj�t �letfelfog�suk sarkallta a koboldokat arra, hogy
v�gezzenek az emberekkel. Sz�lka volt a szem�kben ez a faj, mely �gy �s olyan
gyorsan terjedt, mint a pestis. A megsz�ntet�se pedig a teljes kipuszt�t�s�ban
rejlett. Ha nem is tekintett�k az embereket eg�szen als�bbrend� fajnak, k�r�lbel�l
�gy tekintettek r�juk, mintha a leves�kbe pottyant p�kokr�l lenne sz�. Vagy
kalandoz� surran�kr�l, j�llehet, �ket nem sz�nd�koztak k�ny�rtelen�l kiirtani.
M�g�
Mikor a kir�lyn�nek siker�lt elhessegetnie teljesen felesleges gondolatait, ism�t a
l�nyegre �sszpontos�tott. M�r-m�r esz�be is jutott valami, mikor v�ratlanul egy
idegen hang sz�lalt meg a h�ta m�g�tt.
- �dv�zl�k mindenkit! �gy l�tom, tal�n elkelne egy kis seg�ts�g a v�ros v�delm�nek
megszervez�s�ben - t�rte meg a n�mas�got egy kellemes hang, melynek hallat�n
mindenki feln�zett. M�g az �rn� is azonnal megfordult, hogy megtudja, ki mer�szelt
h�vatlanul bel�pni. �m azonnal tork�ra is forrt a sz�, mikor megl�tta, ki is a
vend�g.
A terem k�zep�n Veilon jelent meg.
A fekete k�penyes kobold m�lt�s�gteljesen kih�zta mag�t, �gy n�zett k�rbe a
jelenl�v�k�n. A s�t�t, majdnem fekete szemek pillant�s�t senki sem �llta sok�ig.
Csak a kir�lyn� nem ford�totta el a tekintet�t. A gonosz m�gus erre enyh�n
elmosolyodott. �m cinikus, g�nyos mosoly volt ez, amit�l az �rn�nek a hideg
futk�rozott a h�t�n.
- Mit akarsz itt Veilon? Te, aki elhagyt�l minket? - k�rdezte sz�razon Valessa,
mire a m�gus elkomorodott. Arc�n, melyet mintha csak h�feh�r m�rv�nyb�l faragtak
volna, semmilyen �rzelem sem t�rk�z�d�tt. Semmi sem utalt arra, vajon mire gondolt
a var�zsl�.
- Mint m�r eml�tettem, seg�teni szeretn�k a v�ros v�delm�ben. Lenne egy-k�t
�tletem, melyeket tal�n meg is hallgathatn�tok - k�z�lte ugyanolyan fagyosan a
kobold. Valessa elfintorodott, de nem sz�lt semmit. Fej�vel hellyel k�n�lta a
h�vatlan vend�get, aki azonban nem �lt vele. Csup�n egy poh�r italt t�lt�tt mag�nak
az egyik asztalon �ll� kancs�b�l.
Veilon eleinte n�m�n kortyolta ital�t, nem v�ve tudom�st az �t mustr�l�
tekintetekr�l. �m s�t�t szemei csak a kir�lyn�t n�zt�k. Az �rn� �llta a tekintet�t.
A t�bbi parancsoknak �gy t�nt, mintha a k�t f�l gondolataikban m�rk�zn�nek meg
egym�ssal. Egyik parancsnok sem tudta viszont mire v�lni ezt a fajta verseng�st.
A legt�bben most ezen kezdtek el magukban r�g�dni, mik�zben a csata kimenetel�t
figyelt�k. A koboldok ugyanis egy�ltal�n nem �t�lt�k el, n�zt�k ki, vagy �zt�k el
maguk k�z�l azt, aki nem a j� oldalt v�lasztotta. Sz�mukra ez ugyanolyan egy�ni
d�nt�snek min�s�lt, minthogy k�k, vagy z�ld ruh�t vegyenek fel m�snap. Mindenkinek
szabad v�laszt�st biztos�tottak, melyet azt�n t�k�letesen tiszteletben is
tartottak. Nem is volt szok�s a m�gusok k�z�tt, hogy gondolataikban �sszem�rj�k
erej�ket, eld�ntve, ki is az er�sebb.
�ppen emiatt nem �rtett�k most, mi�rt teszi pr�b�ra ez a gonosz m�gus a kir�lyn�t.
Azt a kir�lyn�t, akinek tal�n a leghatalmasabb �s az egyik leg�sibb hatalom �ll a
birtok�ban, lesz�m�tva a Napvez�rt, akit viszont (nem hivatalosan) elt�ntnek
nyilv�n�tottak.
Mik�zben a parancsnokok ezen t�n�dtek, a k�t f�l tov�bb szemezett egym�ssal.
Csakhogy egy�ltal�n nem az erej�ket m�rt�k �ssze, mint ahogyan azt m�sok gondolt�k.
Veilon t�k�letesen tiszt�ban volt azzal, hogy teljesen �rtelmetlen lenne kih�vni
maga ellen a kir�lyn�t. Nem is pr�b�lkozott vele.
K�zt�k eg�szen m�sfajta kapcsolat volt, amit rendezni�k kellett egym�ssal. Mivel a
kobold m�gus az �rn� fia volt, sok mindent kellet tiszt�zniuk. Ez�rt azt�n nem
harcoltak� hanem besz�lgettek egym�ssal�
V�g�l, egy v�gtelennek t�n� id� ut�n, a k�t f�l elengedte egym�st tekintet�t. Erre
a katon�k is fell�legeztek magukban, noha megk�nnyebb�l�s�ket semmivel sem mutatt�k
ki.
- �s m�gis milyen terveid vannak? - t�rte meg a csendet Valessa. Hangja, mely
mintha a leg�desebb mad�rdal lenne, most f�radtnak �s elgy�t�rtnek t�nt.
Veilon halv�nyan elmosolyodott, majd belekezdett mondand�j�ba.
Hab�r tiszt�ban volt vele, az �rn� szinte mindenr�l tud, ami csak a F�v�rosban
t�rt�nt, m�gis azzal kezdte, hogy az ott t�rt�nt dolgokat felv�zolta. Elmes�lte,
hogy az embereket a s�rk�nygy�kok gy�r�j�be k�lt�ztett�k, mivel sehol m�shol nem
tal�ltak megfelel� mened�kre. Ezut�n r�t�rt, k�r�lbel�l mennyi �s milyen tapasztalt
katon�k vannak a falakon bel�l. Majd besz�lt a m�gikus csapd�kr�l, illetve egy�b
v�d�var�zslatokr�l.
Mikor erre r�t�rt, Veilon �szrevette, a kir�lyn� szemei felcsillantak. A kobold
ebb�l azonnal tudta, Valessa kezdi �rteni, milyen tervekkel �llhat � el�. �s
val�ban. A koboldok �rn�je gyan�totta, milyen seg�ts�get kaphat m�g.
Ugyanis m�r �zent a t�nd�k �rn�j�nek is, hogy k�ldj�n seg�ts�get, amilyen hamar
csak tud. Emellett titokban kapcsolatba l�pett a S�rk�nyok V�lgy�be k�ld�tt szellem
tan�tv�nyokkal is, akikt�l szint�n azt k�rte, amint megtudtak mindent, azonnal
t�rjenek vissza a Carakenre. Csakhogy Valessa m�g ezek mellett sem �rezte
biztons�gban mag�t a farkasok ellen.
B�r a koboldok kit�n� harcosok h�r�ben �lltak, az �rn� f�lt, nem �rkeznek meg
id�ben a meg�g�rt seg�ts�gek. �ppen ez�rt most kifejezetten �r�lt Veilon
meg�rkez�s�nek. A kobold seg�ts�g�vel �s tud�s�val m�r van n�mi rem�ny a v�ros
sz�m�ra.

6.
Mikor v�ge lett a megbesz�l�snek, mindenki ment a maga dolg�ra. A tan�csteremben
egyed�l Valessa maradt, Veilon t�rsas�g�ban.
A k�t kobold eleinte n�m�n �csorgott a t�gas helys�gben. Mivel egyik�j�k sem akarta
megt�rni a csendet, ink�bb egym�st m�regett�k a szem�k sark�b�l. Igaz, mindezt �gy,
mintha nem is �rdekeln� �ket a m�sik jelenl�te.
A kir�lyn� ism�t az ablak el�tt �llt, a p�rk�nyra t�maszkodva. Smaragdz�ld
szemeiben aggodalom csillogott, ahogy a felbolydult v�rost n�zte. Elszorult a
sz�ve, mikor egy s�r� kisgyereket l�tott v�gigrohanni az egyik utc�n. K�r�l�tte
p�nc�lba �lt�z�tt katon�k int�zt�k dolgaikat siet�s l�ptekkel. M�gcsak egy
pillant�sra sem m�ltatt�k a gyermeket, aki k�nny�ztatta szemekkel n�zett k�rbe. A
sz�l csak bizonytalan suttog�sokat, halk zokog�sokat �s ac�l cseng�s�t hordozta a
h�t�n.
Valessa n�m�n �llt az ablakn�l. Gondolatai messze elkalandoztak, meglovagolva a
szeleket, mintha csak t�l�k v�rna h�reket, vagy v�laszokat. Ekkor valaki mell�
l�pett.
- Nem kellene ennyire agg�dnod a v�ros miatt. Megbirk�znak majd a feladattal, ne
f�lj - sz�lalt meg halk, m�gis h�v�s hangon Veilon, aki eg�szen anyja m�g� �llt. A
kir�lyn� csak egy les�jt� pillant�ssal v�laszolt fia �rz�ketlens�g�re.
- Jellemz� r�d! T�ged semmi �s senki nem �rdekel magadon k�v�l! M�g a j�rv�nyban is
seg�tett�l! A saj�t n�ped ellen fordult�l - csattant fel Valessa, mire a m�gus csak
v�llat vont.
- De �n az els�k k�z�tt voltam, aki a Feket�k ellen fordult, mikor megtudtuk, hogy
a j�rv�ny m�r nemcsak embereket t�mad meg. B�r l�tom a szemedben, hogy nem hiszel
nekem. Nem is �rdekel k�l�n�sebben, mit gondolsz. �gysem �rten�d - v�lte h�v�sen a
fekete var�zsl�. Kiitta a kez�ben tartott poh�r tartalm�t, majd nyugodt, csaknem
unott mozdulatokkal visszatette a nem sokkal m�g�tte �ll� asztalra.
- Mib�l gondolod? B�r, sohasem k�rdeztem, mi�rt ment�l el t�l�nk, mi�rt t�vozt�l.
Egyszer sem k�rtem t�led sz�mon, mit mi�rt tett�l. M�gis akadt valamif�le fogalmam
arr�l, vajon miv�gre tehetted, amit tett�l. Hiszen a v�rem vagy. �m ezt� ezt
val�ban nem �rtem. Mindenesetre k�v�ncsi lenn�k, vajon mit sz�lna Neila, ha
megl�tna itt �s megtudn�, miben mesterkedsz.
Veilon arca els�t�t�lt anyja szavainak hallat�n. Sz�rakozottan forgatta ujjai
k�z�tt a poharat az asztal lapj�n.
- T�bb b�nt k�vett�l el ezalatt a n�gy �v alatt, mint a Nagy �r �sszesen -
folytatta kegyetlen�l a kir�lyn�. - Sz�vesen ott lenn�k, amikor a Napvez�r megl�t.
De m�g nagyobb �r�m�mre szolg�lna, ha tudn�m, milyen b�ntet�st r� ki r�d, ami�rt
belen�zt�l a j�v�be.
- Teh�t m�r te is tudod - s�hajtott fel a var�zsl�.
- Persze hogy tudom! M�gis mit k�pzelt�l? Elv�gre is a fiam vagy.
- Sajnos.
Valessa szemei eg�szen m�lyz�ldd� v�ltoztak, amikor ezt meghallotta. M�r-m�r sz�ra
nyitotta a sz�j�t, mikor hirtelen ki�lt�st hallott. Egyik pillanatr�l a m�sikra
minden felbolydult a v�rosban.
Ahogy Valessa kin�zett az ablakon, rohang�l� katon�kat l�tott. A sz�l egy sikoly
hangj�t sodorta a kir�lyn� fel�. Nem sokkal k�s�bb morg�sok is csatlakoztak a
ki�ltoz�sokhoz.
Ekkor az egyik parancsnok rontott be a terembe, kez�ben v�res kardot tartva.
- A farkasok ism�t bet�rtek! - ki�ltotta, �m egy ny�lvessz�vel a h�t�ban a padl�ra
bukott. A folyos� karmok csattog�s�t�l visszhangzott, valahol, elhal�an pedig egy
m�lyhang�, csaknem �llati ki�lt�s szakadt fel egy torokb�l. Szinte ezzel egyid�ben
egy kobold seg�lyki�lt�s is felcsend�lt, amit azt�n hamarosan elnyomtak a karmos
l�bak d�b�rg�se a k�padl�n. A csattog�s egyenesen a tan�csterem fel� k�zeledett.
P�r pillanattal k�s�bb k�t hatalmas fenevad rontott be a terembe. Mindkett�nek v�r
cs�p�g�tt kit�tott pof�jukb�l. A helys�gbe �rve el�sz�r megtorpantak. Eleinte
vesz�lyt szimatolva n�ztek k�rbe, f�l�ket h�tracsapva. Szem�k hamarosan megakadt az
ablakn�l �ll�, l�tsz�lag teljesen ledermedt k�t alakon. Miut�n gyorsan felm�rt�k a
terepet, azonnal t�mad�sba lend�ltek.
Csakhogy elsz�m�tott�k magukat. Veilon ugyanis egy t�zgoly�val megvak�totta az
egyiket, mik�zben Valessa egy vill�mot engedett �tj�ra. A k�t fenevad egy
pillanatra elter�lt a f�ld�n, �m szinte azonnal talpon is voltak megint. A
megvakult �llat pof�j�r�l csaknem teljesen le�gett a h�s, �gett h�s �s sz�r b�z�vel
t�ltve meg a termet. T�rs�t oldalba kapta a vill�m, amit�l egy helyen nem fedte
sz�r az oldal�t. Mindk�t seb er�sen v�rzett, m�gsem gyeng�ltek le a fenevadak.
Hamarosan �jra l�bra is �lltak.
A k�t farkas ism�t t�mad�sba lend�lt. Azzal, amelyik Veilonra t�madt, a kobold
m�gikus kardja v�gzett, amikor a sz�v�be mart. T�rs�t Valessa k�ldte a hal�lba,
kir�lyn�i kecsess�ggel. Egy szav�val felemelte a f�ldr�l ellenfel�t, majd m�g
miel�tt az felfoghatta volna, mi is t�rt�nik vele, az �rn� egy kecses int�s�vel
kidobta a nyitott ablakon kereszt�l. A fenevad ord�t�sa visszhangot vert a n�ma
h�zak k�z�tt.
A k�t kobold ezut�n az Arany Torony el�tti t�rre igyekezett. Szapor�n szedt�k a
l�bukat, mik�zben lerohantak az els� emeletr�l, majd kereszt�l v�gtak a tr�ntermen,
ki a t�rre. A kapun kil�pve l�thatt�k, b�r a csata v�get �rt, mindent bebor�tott a
farkasok v�re.
A katon�k most cipelt�k egy helyre ellenfeleik hull�it, amiket azt�n el�gettek. A
n�k �s az id�sebb gyerekek ek�zben a f�teret, illetve a h�zakat pr�b�lt�k
megtiszt�tani a r�sz�radt v�rt�l, melyek elcs�f�tott�k a csodasz�p v�rost.
- Ennek v�get kell vetni! A v�g�n m�g elfogy a hadsereg�nk ezekt�l, miel�tt ide�rne
a f�had! - cs�v�lta meg a fej�t Valessa. Mellette Veilon csak elgondolkozva
szeml�lte a takar�t�kat.
- Sz�lni kellene Feh�ragyarnak. J� lenne, ha valahogy n�lk�l�zni tudna sz�z-
sz�z�tven s�rk�nyt. Van egy �tletem - mondta a m�gus, mire az �rn� azonnal �zenetet
k�ld�tt az aranyok vez�r�nek. Mikor ezzel v�gzett, k�vette fi�t, aki elindult a
Torony k�nyvt�r�ba.

Salvaren �ppen egy emberrel vitatkozott nem messze a palot�t�l, aki minden�ron meg
akarta gy�zni a s�rk�nyt a sz�r�tott n�v�nyeinek n�lk�l�zhetetlens�g�r�l. Az arany
m�r j� ideje vitatkozott a szak�ccsal, aki egyben kit�n� kert�sz is volt, �m
sehogysem tudta m�s bel�t�sra b�rni. A h�ll�t v�g�l annyira felbosszantotta az
ember makacss�ga �s szemtelens�ge, hogy Geraldnak kellett visszafognia, nehogy
r�rontson a k�v�r szak�csra.
A katon�k vez�re v�g�l karon fogta a s�rk�nyt �s elvezette Dargorhoz, aki am�gy is
r�g�ta szeretett volna m�r besz�lni a Vez�rrel. Mindezt �szinte gyanakv�ssal
fogatta a szak�cs, aki meg volt gy�z�dve r�la, hogy az�rt keresik fel a var�zsl�k
fej�t, csakhogy az valamilyen ig�t mondjon a n�v�nyeire, vagy felgy�jts�k, vagy m�s
eff�l�ket. Esetleg az �sszeset egyszerre. V�g�l megk�nnyebb�lten l�tta, hogy semmi
ilyesmi nem t�rt�nt. S�t, az egyik arany morogva ugyan, de elvitte �t is �s a
sz�r�tott n�v�nyeit is. Hi�nytalanul.
Dargor mindek�zben megpr�b�lta m�sra terelni a felb�sz�lt s�rk�ny figyelm�t.
Folyamatosan a m�gikus csapd�kr�l, a fal er�s�t�s�r�l besz�lt bar�tj�nak, vagy
b�rmi m�sr�l, aki �gy t�nt, ha nem is figyelt r�, ett�l legal�bb lenyugodni
l�tszott.
Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt kapta meg Feh�ragyar Valessa kir�lyn� �zenet�t, miszerint
azonnal el kellene indulnia a koboldok v�ros�ba, legal�bb sz�z t�rs�val.
Salvaren eleinte k�telkedve t�n�d�tt azon, lesz-e egy�ltal�n annyi n�lk�l�zhetetlen
arany, �m ahogy a f�t�rre �rt, azonnal megnyugodott.
A kitelep�t�st szinte teljesen befejezt�k. Az aranyok t�bbs�ge a leveg�ben cirk�lt,
vagy k�mkedni indultak a farkashad ut�n. N�melyek, akik eg�sz �jjel dolgoztak,
nyugodtan aludtak a palota m�g�tti kertben elter�l� napos helyeken.
A vez�r, imm�ron teljesen lenyugodva, h�v�s fejjel gondolta v�gig, kiket akar
mag�val vinni. Ahogy eln�zte t�rsait, csaknem azonnal el tudta d�nteni. �gy v�lte,
nem lesz nagy vesztes�g, ha sz�z�tven s�rk�ny t�vozni fog a v�rosb�l. Ugyanis
h�romszor annyi lakott �ppen a F�v�rosban. Merthogy Salvaren r�gt�n h�r�l adta
minden fajt�rs�nak, b�rhol voltak is �ppen, hogy amilyen gyorsan csak tudnak,
azonnal j�jjenek a Caraken f�v�ros�ba.
Ez�rt azt�n szinte mindenhol ny�zs�gtek a s�rk�nyok, ak�r emberi, ak�r eredeti
alakjukban. Term�szetesen ez�ttal �regek �s k�lyk�k is akadtak sz�p sz�mmal, akiket
szint�n elk�ldtek a s�rk�nygy�kok v�lgy�be. Vel�k tartott n�h�ny olyan fiatal is,
akik m�r harcoltak ugyan a S�rk�nyh�bor�kban, de m�g nem szereztek el�g
tapasztalatokat. Mindenki m�s pedig, aki harck�pes volt, maradt �s seg�tett.
A vez�r f�lres�p�rte hasztalan gondolatait, majd sz�lt Aranyes�nek, miszerint
azonnal szedje �ssze a megfelel� sz�m� sereget. A s�rk�ny r�gt�n elindult a parancs
teljes�t�s�re, minek hat�s�ra nem futott le egyszer sem a homok�r�n a homok, �s
mindenki indul�sra k�szen v�rakozott a hatalmas f�t�ren.
Feh�ragyar ekkor felvette eredeti alakj�t. Elr�gta mag�t a f�ldt�l, mik�zben kit�rt
sz�rnyaival pr�b�lta befogni a meleg �ramlatokat. Egy p�r k�rt �rt le a leveg�ben,
hogy bev�rja t�rsait, �s hogy el�rje a megfelel� magass�got, majd elindult a
koboldok v�rosa fel�.
Az arany h�ll�k a leveg�ben t�zes k�tel�kekre oszlottak. Mindannyian sz� n�lk�l
k�vett�k vez�r�ket, b�r azt sem tudt�k pontosan, hov� is mennek. Ezen fel�l m�g
igencsak gyors iramot is dikt�lt a Vez�r, csakhogy min�l hamarabb el�rj�k az �ti
c�ljukat, amely t�bb, mint egy napnyira fekszik meg�ll�s n�lk�li rep�l�ssel, m�g
s�rk�nysz�rnyon is. M�gsem panaszkodott senki.
A s�rk�nyok kora d�lut�n indultak �tnak a F�v�rosb�l �s nem sokkal napfelkelte
el�tt �rt�k el �ti c�ljukat.
�m ott nem kis meglepet�s fogadta �ket.
Feh�ragyar �s t�rsai magasan sz�lltak, de ahogy k�zeledtek a koboldok v�rosa fel�,
fokozatosan lejjebb ereszkedtek. V�g�l, az utols� p�r m�rf�ld�n m�r k�zvetlen�l a
f�k f�l�tt rep�ltek. Kit�rt sz�rnyaik le is szak�tottak n�h�ny levelet, vagy �gat.
Az aranyok f�radhatatlanul sz�lltak az �jszak�ban. �tjukat csak a Hold vil�g�totta
meg, aki puha ez�st sugaraival mutatta az utat. A s�rk�nyok felett f�nyesen
vil�g�tottak a csillagok. Az erd� l�gy susog�sa megnyugtatta az imm�r lassabb
iramban halad� h�ll�ket. A f�k levelei, melyek n�ha hozz�-hozz��rtek kit�rt
sz�rnyaikhoz, kellemesen cir�gatt�k az utaz�kat. M�gis, valami nem volt rendben,
amire Feh�ragyar is azonnal r�j�tt.
Nem tal�lta a kobold v�rost! Mintha egyszer�en elt�nt volna.
Salvaren eleinte d�bbenten kezdett el k�r�zni a v�ros helye f�l�tt, ahol most s�r�
erd� tany�zott. �m d�bbenete csakhamar ijeds�gbe, majd aggodalomba csapott �t. El
sem tudta k�pzelni, vajon mi t�rt�nhetett a koboldokkal.
A farkassereg m�g nem �rhetett ide, nem rombolhatt�k le a v�rost. A Nagy �r ki
tudja hol tart�zkodott �ppen, ha �lt m�g egy�ltal�n, b�r ebben sokan k�telkedtek.
Teh�t m�s megold�sra kell gondolni. "De kell lennie magyar�zatnak!" - gondolta az
aranyok vez�re.
Mellette k�r�z�tt Aranyes� is, aki szint�n csod�lkoz�ssal vegyes f�lelemmel
szeml�lte a s�r� erd�t. Felett�k k�r�ztek lust�n a t�rsaik, egym�ssal besz�lgetve,
megvitatva a l�tottakat.
- Hov� lett a v�ros? - morfond�rozott fennhangon a Vez�r, mire fiatalabb bar�tja
csak hitetlenkedve megr�zta a fej�t. Egyszer�en k�ptelen volt meg�rteni, mi
t�rt�nt. Nem tudta megfejteni azt a rejtv�nyt, ami a v�ros v�ratlan elt�n�s�t
�vezte.
Salvaren v�g�l m�g lejjebb ereszkedett az erd� f�l�tt, sz�rnyai m�r a lombkoron�t
verdeste, a levelek pedig a h�ll� has�t s�rolt�k. Aranyes� felette lebegett egy
helyben, mik�zben l�zasan gondolkozott.
A vez�r �ssze-vissza k�r�z�tt a v�ros h�lt helye f�l�tt. V�g�l m�r nem is l�tta a
k�rnyezet�t, annyira lek�t�tt�k gondolatai. Igaz, az eleinte megoldatlan rejt�lynek
is megtal�lt�k a kulcs�t.
Feh�ragyar ugyanis v�ratlanul egy hihetetlen�l kem�ny valaminek �tk�z�tt, mire a
f�ldre zuhant. Aranyes� k�ts�gbeesve ereszkedett ut�na, messzire elker�lve azt a
helyet, ahol t�rsa balesetet szenvedett. Csakhogy �r� is nem kev�s meglepet�s v�rt,
merthogy egyenes talaj helyett valami ferd�re �rkezett. K�ts�gbeesetten pr�b�lt
megkapaszkodni, �m a karmai megcs�sztak a valamin, mire � is a f�ldre esett. El sem
tudta k�pzelni, mi t�rt�nhetett t�rs�val �s vele. M�g�tte sz�llt a t�bbi k�tel�k
is, vigy�zva az ismeretlennel, b�r t�bb h�ll� is hasonl� sorsra jutott, mint
Aranyes�.
Az aranyok vez�re k�b�n r�zta meg a fej�t, miut�n siker�lt t�ltennie mag�t az es�s
�lm�ny�n. De amint k�rben�zett, elkerekedett szemekkel b�mult maga el�.
Az Arany Torony el�tti t�ren fek�dt, ahol n�h�ny meglep�d�tt katona n�zett r�.
Ekkor l�pett oda Aranyes� is mell�.
- Minden rendben? - k�rdezte agg�dva a fiatal h�ll�, mire a Vez�r csak b�lintott.
De mikor � is k�rben�zett, elt�totta a sz�j�t. Mostanra a legt�bb s�rk�ny m�r
meg�rkezett, akik szint�n �rtetlen�l n�zel�dtek.
- �dv�z�llek ism�t Feh�ragyar! Rem�lem nem esett semmi bajod, mikor nekirep�lt�l a
Toronynak - sz�lalt meg kedvesen Valessa, aki most �rt le a t�rre.
- Nincs semmi bajom. Megmondan�d, mi folyik itt? Mi�rt nem sz�ltatok err�l?
Egy�ltal�n ki �ll ennek a h�tter�ben? - �rdekl�d�tt az arany, mik�zben m�g mindig
sajg� fej�t fogta. A kir�lyn� m�r v�laszra nyitotta volna a sz�j�t, de m�r Salvaren
is �szrevette azt a m�sik alakot is, aki az �rn� m�g�tt nem sokkal lemaradva
l�pdelt.
Az alak fekete k�penyt viselt, kezeit b� ujj�ba rejtve. Magas volt �s er�s
testalkat�, mint aki j�l �rt mind a kard, mind az �j haszn�lat�hoz. Arc�n, melyet
mintha csak m�rv�nyb�l faragtak volna, g�nyos mosoly �lt. S�t�t, mandulav�g�s�, �m
fajt�rsain�l kev�sb� finom metsz�s� szemeiben vid�ms�g csillogott. Fekete haja,
mely a v�ll�ig �rt, eltakarta a l�ny hegyes f�leit.
- Sz�val te vagy az, Veilon. Sz�lnod kellett volna, hogy elm�sz! - dohogott a
s�rk�ny, mikor r�ismert a holdf�nyben a m�gusra. A var�zsl� erre csak cinikusan
mosolyogva v�llat vont.
- Nos, ezt tal�n m�skor kellene megbesz�lni. Most gyertek be! Az egyik katona majd
megmutatja a t�bbieknek, hol lesz a sz�ll�sa. Addig is, ti k�vessetek. Sok mindent
kell m�g megbesz�ln�nk - sz�lt k�zbe dallamos hangj�n Valessa, s elindult az Arany
Torony fel�. Feh�ragyar, Aranyes� �s Veilon t�rsas�g�ban menetelt m�g�tte.
Term�szetesen emberi alakot vett fel a k�t s�rk�ny.
�tv�gtak a lekerek�tett sark�, t�glalap alak� tr�ntermen az egyik sarok fel�
tartva. Ott l�pcs� indult felfel�, amin elindultak. A m�sodik szinten t�rtek csak
r� egy f�kly�kkal megvil�g�tott, n�v�nyekkel, illetve k�l�nb�z� faragv�nyokkal
d�sz�tett folyos�n, ahov� t�bb ajt� is ny�lt. R�t�rve a folyos�ra, az egyik
gazdagon berendezett szob�ba vezette �ket a kir�lyn�.
Be�rve az �rn� hellyel �s itallal k�n�lta vend�geit, mik�zben az egyik szolga tett
m�g n�h�ny has�bot a t�zre, mely m�r majdnem le�gett a kandall�ban. B�r kellemes
id� uralkodott Sodena f�ldj�n, �jjelre az�rt m�g el�gg� leh�lt a leveg�.
Valessa v�g�l Veilon seg�ts�g�vel pontosan felv�zolta a v�ros v�delmi rendszer�t.
Mikor v�gzett, Feh�ragyar elgondolkozva b�mult a l�ngokba. Elismerte, hogy van
es�lye a terv sikeress�g�nek. Mag�ban pedig m�g hozz�tett n�h�ny dolgot, amit azt�n
t�rsaival is megosztott. V�g�l mind a koboldok v�ros�nak, mind a F�v�rosnak volt
m�r v�delmi terve. Most m�r csak az volt a k�rd�s, vajon mennyire lesznek sikeresek
a hatalmas farkashaddal szemben?

7.
�jabb nap virradt Sz�rkef�ld lak�ira. A Nap ism�t felkelt, csakhogy t�zes
sugaraival el�rassza a b�k�s erd�ket, mez�ket. A vigy�z� �rkorong lomh�n kezdte meg
mindennapos �tj�t a k�k �gen. �lmosan tekintgetett k�rbe, h�tha tal�l valami
k�l�n�set, szokatlant. �m hi�ba meresztette forr� sugarait, semmit sem �rz�kelt.
Vagy m�gis?
Ahogy Sz�rkef�ld fel� ford�totta hatalmas k�p�t, m�g � is meg�rezte a leveg�ben
gy�leml� fesz�lts�get. Hogy megtudakolja a t�rt�nteket, sz�tk�ldte arany sugarait.
A b�rsonyos t�nem�nyek oly gyeng�den sim�tott�k v�gig a f�k koron�j�t, ak�rcsak egy
anya elaludni nem tud� gyermek�t.
Minden b�k�snek l�tszott. Az erd�ben daloltak a madarak, motoszk�ltak az �llatok.
Semmilyen jel sem utalt a fesz�lts�g igazol�s�ra. Kiv�tel egy helyen.
A tengerpartn�l kezd�d� V�gtelen Erd� f�i egy helyen csendesen figyelt�k a
t�rt�nteket. Az erd� sz�v�ben ugyanis egy kisebb csapat rohant, ak�r egy �z�tt vad.
A Nap k�v�ncsian fordult az esem�nyek fel�.
A t�rsas�g fejvesztve menek�lt valami el�l, melyet a hatalmas �rszem nem l�thatott.
Olyan gyorsan rohantak, ahogy csak a l�buk b�rta. M�gis egyre jobban lelassultak.
M�r mindannyiukon l�tszott, nem b�rja sok�ig. R�g�ta rohantak m�r vakon az erd�ben
�ld�z�ik el�l, melyek sehogy sem akartak elmaradni m�g�l�k.
- Nem� b�rjuk� tov�bb� Kell� valamilyen� b�v�hely� - lihegte kifulladva Talek,
mik�zben pr�b�lt l�p�st tartani bar�taival. T�rsai, ha reag�ltak is, nem
v�laszoltak. Minden erej�ket a fut�sba �lt�k bele.
M�r egy eg�sz �jjelen �t menek�ltek az �ket �ld�z� farkasok el�l. El�z� d�lut�n
kezd�d�tt a hajsza, mikor a legels� csapatot meg�lt�k. Akkor �j t�borhelyet
kerestek maguknak, csakhogy b�rhov� is mentek, mindig �rj�ratokba botlottak.
Eleinte m�g felvett�k a harcot ellenfeleikkel, de a negyedik �tk�zet ut�n m�r csak
kimer�lten botork�ltak a s�t�tben.
Hi�ba pr�b�ltak elrejt�zni a hatalmas fenevadak el�l, azok mindig megtal�lt�k a
nyomukat. Egy kisebb csoport j�val napfelkelte el�tt el is kezdte �ld�zni a
t�rsas�got, akik, jobb h�j�n, menek�ltek. De csakhamar bel�tt�k, ezek el�l nincs
menekv�s.
Neila is elgondolkozott, mik�zben megpr�b�lt nem elbotlani az egyenetlen talajban.
Ahogy meg tudta �llap�tani mag�ban, mindenki az utols� energiatartal�k�t �li fel,
mely m�r nem sokra el�g. Saj�t maga is a v�gkimer�l�s hat�r�t s�rolta, m�gis tov�bb
loholt a kitasz�tott mellett. Ahogy a m�gusn� r�n�zett a t�nd�re, tudta, nemsok�ra
elfogy az � ereje is.
Halgor csak botladozni tudott, ahogy megpr�b�lt l�p�st tartani bar�taival. �m
nemcsak � nem b�rta az iramot. "Ha nem tal�lunk s�rg�sen valamilyen j�l v�dhet�
helyet, v�ge mindennek"- mondta mag�ban a harcosn�. Megr�zta a fej�t, csakhogy
rendezze gondolatait. A kimer�lts�gt�l gondolkodni is alig b�rt. �gy t�nt, m�r ez
is t�l nagy er�fesz�t�snek bizonyult pihen�s�rt ki�lt� tudata sz�m�ra.
Nem figyelt el�gg� a l�ba el�, mire felbukott egy ki�ll� gy�k�rben. Ahogy kezeivel
valamilyen kapaszkod� ut�n kutatott, az el�tte fut� Carus k�peny�t ragadta meg.
Mindketten hatalmasat estek, meg�ll�tva t�rsaikat.
A bar�tok hamar kiszabad�tott�k t�rsaikat, akiknek, saj�t szerencs�tlens�g�kre,
siker�lt a lehet� legjobban egym�sba gabalyodni. Ez�rt azt�n, mire ism�t talpon
voltak, az eddig megmaradt id�- �s t�vel�ny�k j�csk�n megcsappant. Az �ket �ld�z�
f�radhatatlan farkasok ezzel sokat cs�kkentettek eddigi h�tr�nyukb�l. M�r meg is
l�thatt�k �ket az ellenfeleik, akik erre ism�t menek�l�sre fogt�k a dolgot. A
vez�rfarkas, mikor megpillantotta �ldozatait a f�k k�z�tt, v�rfagyaszt�an
fel�v�lt�tt.
Gyorsabb iramra k�sztette t�rsait, akik f�radhatatlanul k�vett�k a feh�r fenevadat.
Mivel eddig ink�bb a kitart�sra �gyeltek a fenevadak, mint a gyors�gra, el�gg�
lemaradtak ellenfeleikt�l. �ltal�ban csak a nyomukat k�vett�k �les szagl�suk
seg�ts�g�vel. De mostanra t�k�letes l�t�suk is el�gnek bizonyult �ldozataik
k�vet�s�hez. Gyors�tottak az iramon, mik�zben �gyesen szlalomoztak a f�k k�z�tt.
Silumar is l�g� nyelvvel szaladt bar�tai ut�n, akik egyre jobban lelassultak. Mind
t�bbsz�r botlottak meg egy-egy ki�ll� k�ben, vagy gy�k�rben. Ahogy Sil meg tudta
�llap�tani, n�h�ny pillanat m�lva utol�rik �ket az �rszemek. A surran� megpr�b�lt
h�tralesni.
�ld�z�ik m�r majdnem el�rt�k �ket. Tizenegy farkas loholt ut�nuk, ugyanannyian,
mint ah�nyan a csapatot alkott�k. �gy t�nt, mindegyik farkas m�s-m�s �ldozatot
k�vet. Az, akik a surran�t szemelte ki mag�nak, gyors�tott l�ptein. Silumar, hab�r
sz�m�ra ismeretlen volt a f�lelem fogalma, kezdte egyre k�nyelmetlenebb�l �rezni
mag�t az �ket �ld�z� fenevadak miatt.
Mag�ban sz�mba vette, vajon miket haszn�lhatna ellens�geik ellen. "Hab�r, ha j�l
belegondolok, m�g nem is l�ttam, hogyan t�pik sz�t �ldozataikat ezek a d�g�k"-
villant �t az agy�n. Noha a minden kalandra b�rmikor kaphat� surran� igen
sz�rakoztat�tan tal�lta az elk�pzel�s�t, �gy gondolta, tal�n majd k�s�bb �l a
lehet�s�ggel.
Mik�zben �tugrott egy kid�lt fat�rzset, elkezdett kotor�szni egyik ersz�ny�ben.
El�g nehezen tal�lta meg, amit keresett, mivel rengeteg lel�g� �gat, vagy kid�lt
fat�rzset kellett kiker�lnie, vagy �tugornia. Az eg�sz valamilyen ugr�l�s j�t�kra
eml�keztette az apr� alakot. Emellett m�g rengetegszer kellett bele-belen�znie a
csomagocsk�j�ba, hiszen az mindenf�l�vel meg volt t�mve, s t�bbnyire sohasem az
akadt a keze �gy�be, amit keresett. V�g�l az�rt megtal�lta a k�v�nt t�rgyat, melyet
azt�n eldobott az �ton.
Nem sokkal k�s�bb f�ls�rt� zaj t�rte meg az erd� csendj�t. A t�rsas�g k�v�ncsian
n�zett a h�tuk m�g�, mik�zben pr�b�ltak nem felbukni. A hang egyre er�s�d�tt, amely
m�r elviselhetetlenn� v�lt a csapat tagjainak a sz�m�ra. �gy hangzott, mintha egy
gig�szi k�z t�pett volna kett� egy hatalmas f�t.
Az �ld�z� farkasok sz�m�ra is elviselhetetlen volt az egyre hangosabb ricsaj. M�r
�gy t�nt, mintha a l�thatatlan er� egy eg�sz erd�t t�pkedne sz�jjel, nemcsak egy
f�t. A vez�r�llat meg�llt, mik�zben h�tracsapott f�lekkel pr�b�lta kider�teni a zaj
forr�s�t. �m hamarosan ism�t rohanni kezdett. Csakhogy ez�ttal a saj�t �let��rt.
A kimer�lt �s f�radt csapat tagjai k�v�ncsian n�ztek a h�tuk m�g�. Befogott
f�lekkel botork�ltak tov�bb, mik�zben a h�tra-h�trapillantva pr�b�lt�k megtudni, mi
t�rt�nhet. Mindannyian elk�pedve l�tt�k, amint egy hatalmas, sz�ntiszta energi�b�l
�ll� l�ny rep�lt egyenesen a farkasok fel�. A hatalmas fej �gy sz�guldott kereszt�l
mindenen, mintha csak szabad t�ren rep�lne. Nem sokkal a f�ld felett cs�rtetett.
Mindent kid�nt�tt maga el�l, ebb�l ad�dott a f�ls�rt� l�rma.
Maga a fej m�r �nmag�ban is f�lelmet kelt� volt. A menek�l�k sz�m�ra ismeretlen
l�ny kit�tott pof�val k�zeledett fel�j�k, melyben s�r�n sorakoztak a k�zfej
nagys�g�, penge�les fogak. Vil�g�t� bord� szemeivel meredt a farkasokra, akik
ny�sz�tve, vony�tva menek�ltek a vibr�l� f�rmedv�ny el�l.
Amint a furcsa teremtm�ny el�rt egy farkast, roppant �llkapcsaival azonnal v�gzett
a fenevaddal. Egyetlen harap�ssal kett�szelte �ldozat�t, mik�zben ugyanolyan
sebess�ggel sz�guldott a t�bbi �rszem fel�. Az egyik farkas megpr�b�lta kicselezni
a r�miszt� fejet, �m az rend�letlen�l t�rtetett ut�na. Nem sokkal k�s�bb el is
kapta az �llatot, mely szint�n elt�nt a gig�szi �llkapcsok k�z�tt.
A t�rsak elkerekedett szemekkel b�mult�k a sz�guld� sz�rnyeteget. Egy helyben
�lltak, m�r meg sem pr�b�ltak elrohanni. Mindannyi�jukat ledermesztette a f�lelem.
A rep�l� l�ny maga volt a f�lelem. Mintha a legvadabb r�m�lmaik keltek volna �letre
egyetlen, hatalmas fejben. A mindent els�pr�, csattog� �llkapcsok ek�zben egyre
csak k�zeledtek a csapat fel�. �m a bar�tok k�ptelenek voltak b�rmit is tenni. A
kimer�lts�g �s a f�lelem v�lt �rr� rajtuk, minek hat�s�ra a f�ldbe gy�kerezett a
l�buk. Akaratuk nem engedelmeskedett semmilyen parancsnak.
A t�rsak csak b�mulni tudt�k a k�zelg� hal�lt, mely m�r igen k�zel j�rt hozz�juk.
Az sem �rdekelte �ket, hogy a megvadult, p�nikba esett farkasok ek�zben utol�rt�k
�ket. �m azok, mit sem t�r�dve kor�bbi ellenfeleikkel, rohantak el mellett�k. �k
m�r tudt�k, amit a t�rsak m�g nem, hogy a r�ms�g �ket akarja elpuszt�tani. �ppen
ez�rt fejvesztve menek�ltek a s�r�ben, h�tha le tudj�k r�zni �ld�z�j�ket, mely m�g
ezeknek a f�lelmetes vadak sz�m�ra is mag�t a hal�lt �s a retteg�st jelentette.
A bar�tokat teljesen hatalm�ba ker�tette a f�lelem. M�r-m�r azt hitt�k, hogy a
gig�szi �llkapcsok k�z�tt v�gzik, mikor a retteg�st �raszt� r�ms�g el�rte �ket. �m
kor�ntsem az t�rt�nt, mint amit v�rtak volna. A furcsa szerzet ugyanis teljesen
�rtalmatlanul, egyszer�en kereszt�l sz�guldott a gy�keret vert csapaton.
Ahogy a t�rsak lassan kinyitott�k a szem�ket, megd�bbenve vett�k �szre, hogy
el�tt�k egy sz�les �sv�nyt v�gott mag�nak a hatalmas fej. Ahogy megfordultak,
l�tt�k, m�g�tt�k sem k�l�nb a helyzet. �m �k teljesen s�rtetlen�l �lltak a
hely�k�n. Az egyetlen, kis f�kkal szeg�lyezett szigetben, mely �ps�gben t�l�lte a
gig�szi sz�rny �rkez�s�t. Mindannyian k�bultan figyelt�k, ahogy a rettent� l�ny
lassan v�gez �ldozataival. Miut�n az utols� farkas is elt�nt a f�rtelem �llkapcsai
k�zt, fokozatosan �sszezsugorodott, majd elt�nt.
A csapat tagjai zsibbadtan �lltak a hely�k�n. Egyel�re k�ptelenek voltak felfogni,
pontosan mi is t�rt�nt vel�k aznap d�lel�tt. Csup�n annyit �rz�keltek, az �ld�z�
�rszemek elpusztultak. K�bultan r�zt�k meg a fej�ket, csakhogy megszabaduljanak a
r�m eml�k�t�l.
- Megmondan� valaki, mi a fene volt ez? - tette fel a k�rd�st halkan, remeg� hangon
Neila, miut�n valamennyire mag�hoz t�rt.
- Az �n kis farkas�l�-f�lelmetes-rep�l�-fejem - v�laszolt kimer�lten, m�gis sug�rz�
arccal Silumar, mire mindenki csod�lkoz�ssal vegyes hitetlenked�ssel n�zett r�.
- Honnan vetted? - k�rdezte �gyetlen�l Kira, akit tov�bbra sem engedett a f�lelem
fagyos markol�sa. A fiatal, szinte m�g gyermek l�ny ez�ttal �gy gondolta, hab�r
szeretett kalandozni, ez m�r t�lment az eg�szs�ges k�v�ncsis�g hat�r�n. M�g mindig
g�rcs�sen markolta t�r�t, noha a vesz�ly elm�lt. Elnor �rint�se t�r�tette
valamelyest vissza a val�s�gba. A fiatal kobold nyugtat�an �t�lelte t�rs�t. Az
�rny�k viszonozta az �lel�st, b�r f�lelm�ben majdnem �sszeroppantotta t�rs�t. Kira,
miut�n megnyugodott kiss�, eltette t�r�t, s m�g a remeg�s�t�l is siker�lt
megszabadulnia.
- Szerintem nem akarj�tok tudni - t�rt ki a v�lasz el�l a surran�, mik�zben b�r
mokaszinja orr�val a talajt rugdosta. A felkavarodott enyhe porfelh� foltokban �lt
meg a n�gy l�b magas alak k�k nadr�gj�n. Mindenfel� tekintgetett, csak bar�taira
nem. Kezeivel hossz� haj�t csavargatta.
- De igen, szeretn�nk tudni - k�z�lte O�Brian, aki m�g mindig nem fogta fel
teljesen, mit is l�ttak nem sokkal ezel�tt. Vagy hogy l�ttak-e egy�ltal�n valamit,
s nemcsak a kimer�lts�gt�l k�pzel�dtek.
- Nos, az �gy volt, hogy mikor bement�nk abba a fert�z�tt faluba idefele j�vet, �n
egy kicsit� iz� elk�dorogtam - cincogta Sil. Ekkor egy er�s k�z ragadta meg a
gall�rj�n�l fogva. Mikor m�ltatlankodva feln�zett, tekintete tal�lkozott a t�nde
tengerk�k szemeivel.
- A l�nyeget surran�! - sziszegte a kitasz�tott h�v�sen, mire h�ta m�g�tt a t�rsai
fegyvert r�ntottak. Mintegy v�laszul erre Neila v�d�pajzsot form�lt h�rmuk k�r�,
ami nem kis meglepet�st v�ltott ki bar�taikb�l. �gy t�nt, a csapaton bel�l mentek
kit�r a h�bor�, �m a mester v�g�l megf�kezte mag�t, s eltette fegyver�t. Int�s�re
Carus is eltette kardj�t, majd vonakodva ugyan, de Agony �s Talek is. S�v�lt�, aki
nem ny�lt az egyik �rj�ratt�l zs�km�nyolt fegyverei ut�n, csak k�v�ncsian f�rk�szte
az esem�nyeket, mik�zben f�l szemmel a mag�ban fortyog� Agonyt tartotta szemmel.
A harcos a t�rt�ntek ut�n m�g bizalmatlanabb� v�lt egykori vezet�j�kkel szemben.
B�r � ny�ltan is �rul�nak nevezte a m�gusn�t, a sz�ve m�ly�n m�r nem volt eg�szen
biztos benne. Ismerte az egykori Napvez�rt, igaz, egy�ltal�n nem ilyennek. Csak�gy,
mint a mellette �ll� O�Brian, � is hatalmasat csal�dott, mikor megtudta, egy�tt
akar �lni a kitasz�tott t�nd�vel. Egyszer�en k�ptelen volt meg�rteni a l�ny
d�nt�s�t, ami miatt ink�bb ellen�k fordult, minthogy megpr�b�lta volna felder�teni
az igazs�got.
Most is fesz�lten figyelte a fekete var�zsl�t, aki ugyan bizonyos szemsz�gb�l
megmentette �ket �s a Carakent, a harcos nem tudta eld�nteni, vajon nem csak a
saj�t nagyrat�r� tervei miatt vitte-e v�ghez. V�g�l elhessegette gondolatait, s
megpr�b�lt a t�nde szor�t�s�ban szenved� surran� szavaira figyelni.
- Mint ahogy mondtam, ott egy kicsit elk�sz�ltam� Megtenn�d, hogy nem szor�tasz
annyira er�sen? Nem kapok leveg�t - csipogta magas hangj�n a surran�, mire a
var�zsl� engedett egy cseppet a szor�t�s�b�l. Hab�r Sil pr�b�lta ker�lni a vizsg�l�
k�k szemek tekintet�t, sehogy sem tudta elford�tani a fej�t. A t�k�rszemekben ekkor
harag villant, mire a surran� tudata egyik h�ts� sark�b�l el�villant egy gondolat,
miszerint ideje lenne m�r v�laszolni, m�ghozz� ez�ttal az igazat.
- Abban a faluban tal�ltam egy k�l�n�s h�zat. Megn�ztem, ki lakik ott, �m teljesen
�resen tal�ltam. Pontosabban, csak az emberek hi�nyoztak bel�le. Merthogy minden
olyannak l�tszott, mintha csak egy pillanatra t�voztak volna a lak�k. Az asztalon
meg volt ter�tve, igaz�n finom �telekkel. El is tettem egy kisebb cip�t, ha akarod,
sz�vesen megosztom veled. Mindenesetre, �gy gondoltam, nem baj, ha k�r�ln�zek a
lak�sban. El�gg� csinosan volt berendezve, vagyis, ink�bb szokatlanul. M�g sosem
l�ttam olyan st�lus� b�torokat, vagy t�rgyakat. Az eg�sz h�z tele volt szobrokkal,
amik� - �m ekkor a szor�t�s a gall�rj�n ism�t er�s�d�tt, �gy Sil hadarva folytatta,
kiv�telesen a t�bbi csod�latos �szrev�tele n�lk�l.
- Sz�val azok k�z�tt a t�rgyak k�z�tt tal�ltam egy �veget. Csak egy furcsa fej volt
r�rajzolva, gondoltam, nem lehet baj, ha megn�zem k�zelebbr�l. Azt�n valahogy a
t�sk�mba eshetett, mivel �n visszatettem ugyanoda, ahol tal�ltam. Azt�n, amikor
ezek a ronda farkasok �ld�zni kezdtek minket, gondoltam, nem lehet baj, ha
kipr�b�lom. Term�szetesen engem is ugyan�gy meglepett a dolog, de h�t ha m�r hozz�m
ker�lt, tal�n �rdemes volt kihaszn�lni, nem? - fejezte be az apr� alak. M�r alig
kapott leveg�t, s a hangja is legink�bb egy eg�rcincog�sra hasonl�tott. V�g�l
Halgor elengedte, mire egy hatalmasat puffanva �rt f�ldet.
Miut�n ism�t rendesen kapott leveg�t, s az arcsz�ne is norm�lis lett, neki�llt
leporolni barna, pr�mmel b�lelt mell�ny�t, majd z�ld ing�t is. K�zben folyamatosan
motyogott valamit a saj�t nyelv�n. Azt�n hossz� haj�t igaz�totta kontyba, ami kiss�
rendezettebb k�ls�t k�lcs�nz�tt neki. Azt�n csillog� szemekkel �s a r� jellemz�,
�r�kk� pajkos mosollyal v�rta a tov�bbi kalandokkal kecsegtet� fejlem�nyeket.
A t�nde egy ideig elgondolkozva �llt. Igaz�n �rdekelte volna, vajon milyen szerzet
h�z�ba t�vedhetett be az az eszeveszett surran�, ahol ilyen dolgokat tal�lhat. Nem
�ltal�nos az eff�le var�zst�rgy, vagy legal�bb is nem a k�z�ns�ges m�gusok szoktak
ilyesmi dolgokat tartani a h�zukban. Vagy ha esetleg m�gis, lehet�leg nem
k�z�gyben. B�r, jegyezte meg mag�ban a f�rfi, egy surran� el�l semmit sem lehet
elrejteni, sz�mukra minden a kez�k �gy�ben van. V�g�l, mikor valamif�le
k�vetkeztet�sre jutott mag�ban, szembefordult t�rsaival. V�gign�zet a f�radt �s
csapzott csapaton.
A m�gusn� m�r r�gen nem tartotta fenn a pajzsot, mivel m�g �gy is alig �llt a
l�b�n. Kimer�lten t�maszkodott egy f�nak, s lehunyt szemmel pr�b�lt nem �sszeesni.
Mellette Elnor �csorgott, s �ppen egy t�voli dolgot szeml�lt elm�ly�lten. Kira sem
n�zett ki sokkal jobban, aki m�g mindig k�ts�gbeesve karolt bele az ifj� koboldba,
s a f�ldet p�szt�zta. O�Brian r�vidre ny�rt szak�ll�t h�zogatva t�n�d�tt, Carus �s
Talek pedig valamin halkan vitatkoztak. Csak akkor szakadt f�lbe a besz�lget�s,
mikor meg�rezt�k ideiglenes vezet�j�k sz�r�s tekintet�t. Akkor pedig mesterk�lt
unalommal tekintgettek k�rbe. S�v�lt� agg�dva n�zte Neilat, noha a mellette l�v�
fesz�lt Agonyt is szemmel tartotta.
Halgor, ahogy eln�zte azokat a szem�lyeket, akiket voltak�ppen a bar�tainak
tartott, azt a k�vetkeztet�st vonta le mag�ban, hogy fogalma sincs, mi�rt is lettek
�k valami h�sf�l�k. Elv�gre is, val�j�ban semmi m�st nem csin�lnak, minthogy
�sszegy�jtik a fajt�juk �ltal kivetett, vagy �nsz�ntukb�l sz�m�z�tt l�nyeket,
akikkel azt�n meg�ll�s n�lk�l vitatkoznak, torzsalkodnak. Ezzel szemben a "n�pek"
sz�m�ra a t�k�letess�get szimboliz�lj�k, akikre mindig lehet sz�m�tani, akik
elsz�ntan harcolnak a j� �gy �rdek�ben, s akiknek semmilyen hib�juk nincsen.
"Felett�bb k�l�n�s ellent�t - v�lte mag�ban a m�gus. - De tal�n �ppen ebben rejlik
a h�siess�g�nk".
- Azt hiszem, jobb lesz, ha gyorsan keres�nk egy pihen�helyet. Ma nem kellene
tov�bb menn�nk - t�rte meg v�g�l a n�mas�got a fekete m�gus, majd intett, hogy
k�vess�k. Agony m�r-m�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de a t�nde mozdulat�t megl�tva
azonnal elhallgatott. Mintha soha nem is akart volna megsz�lalni.
A bar�tok n�m�n k�vett�k Halgort, kiv�ve S�v�lt�t �s Neilat. �k m�g v�rtak p�r
pillanatig, s csak azut�n indultak el ism�t. Egyik�k sem sz�lalt meg, m�gis
egyetlen tekintet el�g volt, hogy t�k�letesen meg�rts�k a m�sikat. Hab�r mindketten
hullaf�radtak voltak, m�gsem ker�lte el a figyelm�ket, ahogy a t�nde l�tsz�lagos
hanyag k�zmozdulata Agonyba fojtotta a sz�t. Elgondolkozva meneteltek t�rsaik ut�n.
A csapat v�g�l �gy d�nt�tt, aznap �jjel szint�n egy foly� mellett �tnek t�bort.
Miut�n kis t�zet kupor�tottak, megs�t�tt�k az elejtett vad egy r�sz�t, majd
megvacsor�ztak. Nem sokkal k�s�bb mindannyian elaludtak.
Hab�r Neila eleinte felvetette, nem kellene-e esetleg �r�ket �ll�taniuk, a t�nde
ellenz�s�re mindannyian elvetett�k. Term�szetesen a m�gusn� nem hagyta annyiban a
dolgot, hab�r nem sz�lt t�bbet. S�v�lt�vel egy�tt �rk�dtek. �m v�g�l a harcosn�t is
legy�rte a f�radts�g, s a farkasembernek d�lve nyugtalan �lomba mer�lt.

8.
Ism�t v�get �rt egy f�raszt� gyalogl�ssal t�lt�tt nap. A kimer�lt csapat az est
k�zeledt�vel t�bort keresett mag�nk. Egy barlangot szemeltek ki maguknak, melyet
egy nagyobb szikl�ban tal�ltak �tjuk sor�n. A d�lt szikl�t s�r�n vette k�rbe a
V�gtelen Erd�, melyben a f�radt csapat m�r negyedik napja barangolt. T�k�letesen
elveszettnek �rezt�k magukat a hatalmas f�k k�z�tt, hab�r Halgor, a vezet�j�k, azt
mondta, nem kell mit�l tartaniuk. �ll�t�sa szerint � pontosan tudta, merre j�rnak,
s hogy merre kell menni�k. Noha bar�tai k�telkedtek benne, a t�nde tov�bbra is
rend�letlen�l vezette �ket.
Mindemellett az erd�ben uralkod� egyhang�s�g is r�telepedett a t�rsas�g tagjaira,
akik ett�l cseppet sem lettek jobb kedv�ek. �ppen ellenkez�leg. A kor�bban
h�vogat�, csod�latos erd� lassan megsz�rk�lt, kifakult a szem�kben. M�r nem l�tt�k
olyan sz�pnek a k�rnyezetet, mint kor�bban. Hab�r mindannyian szerett�k az
erd�ss�geket, kezdt�k �gy �rezni, ez m�r sok a sz�mukra. Mindig ugyanarra a
l�tv�nyra �bredtek, ugyanazt l�tt�k napk�zben, majd ugyanazzal t�rtek nyugov�ra. A
ked�lyeiknek pedig cseppet sem haszn�lt ez a fel�ll�s.
Mikor lesz�llt a puha s�t�ts�g, mindannyian kimer�lten ter�tett�k le pokr�caikat a
sz�raz barlang alj�ra. Az id� enyhe volt, mivel j�val d�lebbre j�rtak Soden�t�l.
M�gsem uralkodott olyan szokatlan h�s�g, mint a t�l�k t�voli f�ldr�szen, ahov�
egyre jobban v�gyakoztak. Mindennek pedig a k�zeli tengerek voltak az okai, hab�r
nem sokkal t�r�dtek ezzel. �r�ltek, hogy m�g egy napot t�l�ltek, nemhogy m�g holmi
f�ldrajzi t�nyez�k�n r�g�djanak. Miut�n teh�t megbesz�lt�k, ki �ll �rt el�sz�r, a
legt�bben lepihentek.
O�Brian f�radtan b�multa a l�ngokat. �r� esett az els� �rs�g ideje. B�r be nem
merte volna vallani, mindenn�l jobban szeretett volna m�r aludni. �regnek �rezte
mag�t az eff�le komolyabb kalandokhoz. F�radtan megd�rzs�lte szemeit, majd �ll�t
tenyer�be t�masztva engedte, hogy gondolatai el�rassz�k. �gy �rezte, �veket
�regszik minden olyan nap alatt, amit a l�nya k�zel�ben t�lt. M�g mindig nem volt
k�pes mag�ban feldolgozni a h�rom �vvel ezel�tt t�rt�nteket, illetve amikor el�sz�r
tal�lkoztak a S�rk�nyh�bor�k ut�n. Enyh�n megcs�v�lta a fej�t.
Mivel a mester gondolataiba mer�lt, nem vette �szre, hogy m�g�tte valaki
megmozdult. Halgor n�m�n fel�lt, majd k�rben�zett a gyeng�n megvil�g�tott
barlangban. T�rsai, a var�zsl�t kiv�ve, mind aludtak. �m ahogy a t�nde jobban is
megn�zte az �r szerep�t bet�lt� m�gust, g�nyosan elmosolyodott. "�reg m�r, nem
sok�ig fog �bren maradni"- gondolta cinikusan, mik�zben eln�zte a neki h�ttal �l�
f�rfit.
Hangtalanul visszafek�dt a barlang poros padl�j�ra, alv�st sz�nlelve. M�g mikor
elhelyezte a pokr�c�t, m�r akkor �gyelt arra, hogy fekve is l�thassa a t�z el�tt
�l� �rt, b�rki legyen is az. A t�ny, hogy az id�s�d� mesterre esett az els� �rs�g
szerepe, pedig csak megk�nny�tette a dolg�t. T�relmesen v�rt a megfelel� alkalomra,
de az csak nem akart elj�nni. Kezdett egyre nyugtalanabb lenni, ez�rt egyetlen sz�t
mondott, mire az eddig a t�z el�tt gubbaszt� m�gus oldalra d�lt. Miut�n
megbizonyosodott r�la, hogy t�rsa t�nyleg elaludt, a kitasz�tott elindult a
gallyakkal eltakart bej�rat fel�. �vatosan elh�zta az �gakat, majd kil�pett a
s�t�ts�gbe.
Miut�n el�gg� elt�volodott a sz�ll�st�l, fel�lt�tte kedvelt fekete k�peny�t, majd
lehunyt szemekkel koncentr�lt. Hab�r az ereje m�g nem t�rt vissza eg�szen, m�r el�g
er�s volt ahhoz, hogy b�rmilyen var�zslatot meg tudjon kock�ztatni.
Mikor erre gondolt, mag�ban h�l�t adott az isteneknek, ami�rt semmilyen
k�vetkezm�nye nem lett a Nagy �rral v�vott k�zdelm�nek. Nem szerette volna
�r�ltk�nt v�gezni, vagy pedig valamilyen gyenge er�vel rendelkez�, kiszolg�ltatott
var�zsl�k�nt. Mindig is nagyrat�r� terveket d�delgetett mag�ban, s eg�sz �let�ben
azoknak a megval�s�t�s�n f�radozott. �ppen ez�rt most megkereste gondolataival a
farkasemberek sereg�t �s egy szav�val elt�nt.
Mikor ism�t kinyitotta szemeit, egy t�bor sz�l�n tal�lta mag�t. �ppen egy bokor
mellett �csorgott. Nem messze t�le t�bort�zek, sz�mtalan hatalmas t�bort�zek f�ny�t
l�thatta az �ri�si f�k k�z�tt. Miut�n felm�rte a terepet, g�nyosan elmosolyodott.
Elindult, igaz el�bb m�g m�lyen a szem�be h�zta fekete k�mzs�j�t, mint tette azt
b�rmikor, amikor idegen sereg parancsnok�val k�sz�lt t�rgyalni. R�g�ta tudta
ugyanis, hogy hi�ba �gymond a "gonosz" seregeknek, �ltal�ban �ppen azok vetik meg a
legjobban a fekete m�gusokat. J�llehet, a k�zv�lem�nyben t�bbnyire azt, aki a
szem�kben "s�t�t", vagy "gonosz" var�zslatokat haszn�l, jobban megvetik, mint a
legalantasabb b�n�z�t. Pedig val�j�ban az eg�sz n�z�pont k�rd�se volt csup�n. A
kitasz�tott, ahogy ezen m�l�zott mag�ban, mik�zben haladt, �gy v�lte, � maga nem
sokban k�l�nb�zik a "j�" �s "igazs�gos" t�rsait�l. Csup�n m�s c�lokat t�z�tt ki
mag�nak �s m�s ig�ket haszn�lt, illetve m�s sz�n� ruh�t kedvelt. De ismert
ugyanolyan elsz�nt �s �nz� koboldot is, aki val�j�ban a f�ny szolg�lat�ban �llt, de
a sz�nd�kait alapul v�ve ak�r a s�t�ts�gben is �lhetett volna. "De h�t, ezt teszi
vel�nk az emberek �s a t�bbi l�ny begy�p�s�d�tt szeml�lete �s �letm�dja"- futott �t
a f�rfi agy�n.
A fekete k�peny, amely egy�rtelm�en utal a hivat�s�ra, pedig m�r �nmag�ban is er�s
gyan�t kelthet a parancsnokban, hab�r �ltal�ban az�rt el szokt�k fogadni a
felaj�nlott seg�ts�get. K�l�n�sen, ha azt el�g �gyesen �s c�lrat�r�en adja el�
valaki. Ezzel szemben, ha ny�ltan v�llalja hovatartoz�s�t, az egyenl� lenne a
tervei k�tba dob�s�val. Hiszen k�ztudott, hogy fekete t�nde nem l�tezik, vagy ha
m�gis, �ltal�ban �larc m�g�tt.
�ppen ez�rt rejti el Halgor minden egyes "kiruccan�sa" alkalm�val a kil�t�t. Sosem
szerette ugyanis, ha valamilyen okn�l fogva, l�gyen az b�rmily csek�lys�g is, nem
tudta v�grehajtani a terveit. Igaz, a mostani helyzetre val� tekintettel m�g k�l�n
var�zslatokat is alkalmazott. Csak a biztons�g kedv��rt, ahogy megjegyezte mag�ban.
Hab�r a farkasok k�z�tt felett�bb felt�n� jelens�g lett volna egy var�zsl�, a t�nde
m�gis �szrev�tlen�l v�gott kereszt�l a t�boron. Senki sem vette �szre, mik�zben a
parancsnoki s�tort kereste. Ami nem is volt olyan k�nny� feladat az �ri�si
t�borban. Mik�zben ment, alaposan szem�gyre vette mag�t a hadat is, megpr�b�lva
megfejteni a fel�p�t�s�nek rendszer�t.
Igaz, be nem vallotta volna, de m�g a kitasz�tottat is megrend�tette a gig�szi
sereg l�tv�nya. T�bb, mint t�zezer f�t sz�ml�lt a had, belesz�m�tva a hatalmas
fenevadakat is. A t�bor hosszan elny�lt a f�k k�z�tt. Mindenhol t�bort�zek �gtek, a
leveg�t v�r �s s�l� h�s szaga t�lt�tte be. A hatalmas l�tsz�mb�l ad�d�an �ri�si
hangzavar is uralkodott a s�trak k�z�tt. Mindenhol ordib�l� farkasokat, morg�
fenevadakat lehetett hallani. Nem volt ritka az ac�l cseng�se sem a s�t�ts�gben.
Halgor, hab�r b�rta az iramot, m�gis el�gg� kifulladt, mire megtal�lta a
parancsnoki s�trat, mely egy el�g nagy tiszt�son �llt. A s�tor bej�rata el�tt k�t,
hatalmas szably�val felszerelt farkasember �llt �rt. A bel�lr�l kisz�r�d� f�ny
enyh�n megvil�g�totta �ri�si termet�ket, dagad� izmaikat. Mindketten csak b�multak
a s�t�ts�gbe, mintha szobrok lenn�nek. �m ahogy a t�nde k�zeledett, az egyik enyh�n
megcs�v�lta t�m�tt bund�val fedett fark�t, a m�sik pedig jobban kezdett f�lelni.
Halgor mindezek ellen�re gond n�lk�l bel�pett a s�torba. Az �r�k semmit sem vettek
�szre. �rkez�se csak a vez�rnek t�nt fel, aki villog� barna szemekkel n�zte az
idegent. Egyed�l �llt a hatalmas s�torban egy kerek asztal mellett, melyen t�rk�pek
hevertek kiter�tve. Eddig azokat tanulm�nyozta, �m amikor az ismeretlen m�gus
bel�pett, azonnal �k�lbe szor�totta a kez�t. Jobb karj�val a s�tor oldal�hoz
t�masztott szekerc�j�hez ny�lt, de az idegen k�zmozdulat�ra f�lbemaradt a mozdulat.
- Felesleges a fegyvered. Ellenem nem �rthat - jelentette ki a feketek�penyes alak
g�nyos hangon, mire a vez�rnek ism�t megvillantak szemei. Kih�zta mag�t hatalma
jelk�p��l, majd ell�pett az asztal mell�l. Szemben �llt meg a t�nd�vel, aki m�g a
v�ll�ig sem �rt fel. Keresztbefonta karjait sz�les mellkasa el�tt, s f�lig d�h�sen,
f�lig k�v�ncsian m�regette a j�vev�nyt. Keveset tudott azonban meg�llap�tani az
idegenr�l. "Vend�ge" ek�zben szint�n alaposan szem�gyre vette a parancsnokot.
A f�rfi csup�n egy farkasb�rb�l k�sz�lt nadr�got viselt, melyhez t�rdig �r� csizm�t
h�zott. Idegesen cs�v�lta barnabund�s fark�t, mik�zben leengedte er�s, karmos
kezeit, majd �k�lbe szor�totta az oldala mellett. Sz�les, meztelen mellkas�n minden
izma t�k�letesen l�tszott, mutatva a j� er�nl�tet. Arca durva metsz�s� volt, orra
lapos, l�tszott rajta, hogy m�r elt�rt legal�bb egyszer. S�t�tbarna szemeiben harag
�s k�v�ncsis�g csillogott. Durvasz�l�, fekete haj�t j�tul varkocsba fonva hordta.
Miut�n a k�t f�l felm�rte a m�sikat, a vez�r megsz�lalt:
- Ki vagy te �s mit akarsz t�lem? Egy�ltal�n hogy jutott�l be az �reim mellett,
mikor az �n fajt�mra nem hat a m�gia? - �rdekl�d�tt m�ly hangj�n a l�ny. Hab�r nem
l�thatta az ismeretlen arc�t, tudta, hogy mosolyog.
- Az �n nevem Rejt�ly. A sereged hatalmas �s er�s, de egy nagy hatalm� var�zsl�nak,
mint amilyen �n is vagyok, nem okoz k�l�n�sebb gondot az �rszemek kij�tsz�sa -
felelte kellemes hangj�n a kitasz�tott. A farkas d�h�ng�tt, noha siker�lt
megf�keznie mag�t. Senki sem besz�lhetett �gy az � hatalmas �s legy�zhetetlen
sereg�r�l! M�r-m�r h�vta az �r�ket, v�g�l m�gis megf�kezte mag�t. Volt valami
k�l�n�s a m�gus felbukkan�s�ban, ami visszatartotta ett�l. Furcsa aura lengte k�r�l
a hatalom mellett, amit a tapasztalt parancsnok azonnal meg�rzett. A m�rhetetlen
hatalomv�gy volt ez, ami v�g�l arra k�sztette, hogy min�l t�bbet megtudjon err�l a
k�l�n�s alakr�l. Tal�n m�g hasznos is lehet egy nagyhatalm� var�zsl� sz�vets�ge�
- Mi�rt j�tt�l ide? - sz�gezte neki a k�rd�st, b�r nem volt t�bb alig �rthet�
morg�sn�l. Ism�t karba tett k�zzel vizsg�lgatta h�vatlan vend�g�t. Tekintet�ben
�rdekl�d�s csillant.
- Besz�lni akarok az Uralkod�val - k�z�lte hidegen a t�nde.
- Mi�rt?
- Az nem tartozik egyel�re r�d - sziszegte a m�gus, mire a farkasember majd�
felrobbant a d�ht�l. A vez�r h�res volt a lobban�konys�g�r�l, ami miatt most is
hamar elvesztette a t�relm�t. Gy�l�lte, ha valaki okoskod�sokkal �s k�rm�nfont
mondatokkal akarja �tverni.
- Velem te nem besz�lhetsz �gy te senki! Egy szavamra sz�tt�pn�nek a farkasaim.
Most pedig vagy megmondod, mit akarsz, vagy kegyetlen hal�lt halsz! - ord�totta
tajt�kozva. M�r-m�r r�vetette mag�t a feketek�penyes alakra, �m v�g�l valami
megf�kezte ebben. Csak �llt, villog� szemekkel, vicsorogva. Hatalmas agyarain
f�lelmetesen csillant meg a s�tor f�klyaf�nye. Karmai is s�t�ten csillogtak.
Halgor elgondolkozott a nem v�rt fordulaton, mik�zben fesz�lten figyelt az ajt�
el�tt �ll� �r�kre is. A parancsnok ord�t�sa ugyanis igencsak felt�n� lehetett a
sz�mukra, hiszen senki sem l�pett be a s�torba Legal�bb is, a tudtukkal nem. �m �gy
t�nt, ha fel is t�nt nekik a dolog, csak utas�t�sra cselekednek. Mag�ban pedig
igencsak h�l�s volt most ez�rt. Semmi kedve sem volt az esetleges harcokhoz, hacsak
nem volt elker�lhetetlen. Ism�t a felvet�d�tt probl�m�ra terel�d�tt h�t a figyelme.
Mindenk�ppen besz�lni akart az Uralkod�val, de �gy t�nt, ezt csak a legf�bb
parancsnokon kereszt�l �rhette el. Mag�ban m�rlegelte, vajon mennyit �rdemes
el�rulni terveib�l neki, s mennyit csak az Uralkod�nak. Tudta, a farkas
fenyeget�z�se nem �res besz�d. Egy ekkora sereggel pedig m�g � sem lenne k�pes
elb�nni� V�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutott, �rdemes valamennyire �t is beavatni a
terveibe. �gy kelletlen�l ugyan, de besz�lni kezdett.
- Sz�vets�get szeretn�k felaj�nlani az Uralkod�nak, neked pedig inform�ci�kat egy
bizonyos csapatr�l, amit m�r r�gen keresel. Arr�l a csapatr�l, akik meg�tk�ztek, s
el�zt�k a Halhatatlant. Arr�l a csapatr�l, akik k�z�tt van a Napvez�r is -
v�laszolt kim�rten, fagyos hangon a kitasz�tott. A vez�r ezt meghallva azonnal
lenyugodott. Haragja egy csap�sra elsz�llt, �tadva hely�t a h�v�s gondolkod�snak.
"�rdemes volt h�t meghallgatni"- v�lte mag�ban gonoszul, majd borral �s hellyel
k�n�lta vend�g�t.

9.
Arisha elgondolkodva s�t�lt a megbesz�lt tal�lkoz�hely fel�. Mivel gondolataiba
mer�lt, szinte �szre sem vette az �t k�r�lvev� gy�ny�r� t�jat. Elhaladt egy
csod�latosan dalol� mad�rcsoport mellett, akik egy bokor �gain megpihenve
�nekeltek. Hab�r �k voltak az istenn� kedvencei, most m�g csak egy pillant�sra sem
m�ltatta a csillog� sziv�rv�ny sz�n� madarakat. Az �llatok pedig, l�tva �rn�j�k
komor arc�t, elhallgattak. �rdekl�dve reppentek fel ism�t, csakhogy l�p�st
tartsanak az istenn�vel, aki m�g csak tudom�st sem vett r�luk.
Az istenn� �szre sem vette a k�r�l�tte ny�zsg� �llatokat, melyek
elv�laszthatatlanul k�t�dtek hozz�. Dalukkal �des�tett�k meg teremt�j�k minden
perc�t, �k der�tett�k jobb kedvre, ha szomor� volt. �m a k�l�nleges l�nyek,
melyeket m�g egyetlen haland� sem pillanthatott meg, most m�gis k�ptelenek voltak
magukra vonni �rn�j�k figyelm�t.
M�skor tal�n szerencs�vel j�rtak volna. Ugyanis Arisha volt a f�ld �s az �llatok
istenn�je. A j�sz�v� Arisha �ltal�ban minden pillanat�t kedvencei mellett t�lt�tte.
�polta �ket, ha r�szorultak, j�tszott vel�k, ha �gy k�v�nt�k. H� szolg�ival egy�tt
figyelte a Carakenen, a Nimronon, de m�g a Trianon foly� �llatok �let�t is.
Egyetlen sz�vdobban�s sem telt el �gy az �let�ben, hogy ne tudta volna, melyik
teremt�nye mit tesz �ppen. Minden a haland�k �ltal ismert �llat az � akarat�b�l,
szeretet�b�l l�tta meg a napvil�got, b�rmely bolyg�n sz�letett is. Ez�rt
mindegyikhez egy olyan l�thatatlan sz�l f�zte, melynek seg�ts�g�vel mindent tudott
a teremtm�nyeir�l.
Ismerte a gondolataikat, v�gyaikat, cselekedeteiket. � seg�tett esetleg egy r�k�nak
a sikeres vad�szatban, ha m�r napok �ta nem tal�lt zs�km�nyt. S hab�r ezzel
egy�ttal elveszi egy m�sik teremtm�ny�nek az �let�t, mivel annak az �letc�lja
beteljesedett, nem gy�szolta az elvesztett �rt�ket.
� mentette meg a szakad�kba, vagy m�s csapd�ba esett �llatokat, ha m�g nem
szolg�ltak r� a hal�lra. Egysz�val Arisha nevelte, ir�ny�totta �s v�dte a bolyg�kon
lak� �llatfajokat, ak�r v�zi-, ak�r sz�razf�ldiek legyenek, sz�r�sek, pikkelyesek,
vagy sz�rnyasok. B�r akadt egy-k�t olyan �llata is, aki m�s istennek aj�nlotta a
szolg�latait, att�l m�g az � teremtm�nyeinek vallotta �ket, noha a gondoz�sukban
k�zvetlen m�don nem vett r�szt.
Egyed�l a farkasemberek fenevadjait nem tartotta a saj�tjainak, mivelhogy azokat a
teremtm�nyeket k�s�bb fejlesztettek ki, mut�ci�val �s egy�b kegyetlen �s durva
beavatkoz�sokkal a term�szet rendj�be. Noha istent�rsai el�szeretettel v�lik azokat
a l�nyeket is az � v�denceinek, saj�t maga m�r nem vallja �ket azoknak. Csup�n a
gazd�ikat ismerte el a saj�tjai k�z�l, noha egy�ttal azzal is tiszt�ban volt,
felett�k nem � uralkodott. �k is beletartoztak ugyanis azokba az fajokba, akik,
noha a F�ld V�delmez�je teremtette �ket, nem neki fogadtak h�s�get. �gy pedig
csaknem teljesen el is vesztette az uralmat f�l�tt�k.
Az �ltal�ban mindig mosolyg� istenn� most m�gis komoran l�pdelt a megbesz�lt hely
fel�. Az �t k�vet� k�l�n�s l�nyek pedig �rtetlen�l n�ztek egym�sra. Fogalmuk sem
volt, vajon mit�l van ilyen bor�s hangulata az �rn�j�knek. Az egyik gy�ny�r� �llat
f�rk�sz�en n�zte gazd�j�t.
A magas, karcs� istenn� kecsesen s�t�lt. Csod�latos test�t sz�les kend�vel takarta,
melyet mag�ra tekert, ak�r egy t�g�t. Csakhogy nem k�z�ns�ges kend�t viselt. A ruha
els� r�n�z�sre egysz�n� barn�nak l�tszott. �m ahogy a f�ny j�tszott az anyagon, �gy
v�ltozott a sz�ne, s�t, m�g a form�ja is. Az egyik pillanatban �gy t�nt, mintha
tollak bor�tan�k, a m�sikban mintha finom sz�rm�b�l k�sz�lt volna. Minden �llat
bund�j�t, vagy toll�t, esetleg pikkely�t k�pes volt mag�ra �lteni a furcsa kend�,
mely m�g az �l�l�nyek sz�n�t is �leth�en �br�zolta.
A ruha n�ha engedte l�tni az istenn� form�s l�bait, n�ha nem. L�b�t aranyp�ntos
szand�l fedte, melyekkel hangtalanul haladt. Arisha barna szemeiben gondok
t�kr�z�dtek, ahogy a f�ldet b�multa. Arc�n, melyet mintha csak m�rv�nyb�l faragtak
volna, most nem ter�lt el mosoly, mint egy�bk�nt. Meztelen karj�val f�lres�p�rt egy
szem�be hull� barna tincset, amely valahogy kiszabadult a der�kig �r�, befont
hajzuhatagb�l.
Az istenn� ek�zben meg�rkezett �ti c�lj�hoz, �gy meg�llt. �rdekl�dve n�zett k�rbe a
z�ld kertben, ahov� �rkezett. Mellette egy k�medence �llt, melybe egy kors� alak�
faragv�nyb�l csorgott a v�z. A medenc�t burj�nz� �let vette k�rbe. Mindenhol
csod�latosan illatoz� vir�gok ny�ltak. Az �rn�t elk�s�r� k�l�nleges l�nyek ism�t
daloltak, hol egy bokorra sz�llva, hol egy vir�g mell� �llva. Arisha elgondolkozva
n�zett k�rbe. Gondolatai olyannyira lek�t�tt�k, hogy egy�ltal�n nem l�tta a
k�r�l�tte h�z�d� t�jat. Egy csepp idegess�g is vegy�lt a v�rakoz�s fesz�lts�g�be,
merthogy m�g mindig nem �rkezett meg az, aki ide h�vatta.
Az istenn� voltak�ppen maga sem volt eg�szen tiszt�ban azzal, mi�rt is fogadta el a
megh�v�st. Ugyanis Lex�ni�val, a gonoszs�g �s a hal�l istenn�j�vel k�sz�lt
tal�lkozni. El sem tudta k�pzelni, vajon milyen sz�vets�g sz�lethet egy
(tulajdonk�ppen) j� �s egy velej�ig gonosz isten megegyez�s�b�l. De nem is maradt
ideje ezen t�n�dni, mivel v�ratlanul a mellette illatoz� r�zsabokor kifakult,
elsz�radt, majd �lettelen�l a feket�v� �s kihaltt� v�lt f�ldre d�lt. Az �sszes z�ld
levelet hoz� fa, vagy bokor elsz�rk�lt, megg�rnyedt. Az �des illatot �raszt�
vir�gok lekonyultak, kisz�radtak. A kor�bban z�ld f�vel bor�tott f�ld�n valamilyen
fekete k�d gomolygott, mely meg�lt minden addig l�tez� �letet.
Arisha v�rakoz�an fordult a j�vev�ny fel�.
Az egyik elsz�radt bokor m�g�l ekkor el�l�pett Lex�nia. Az istenn� ugyanolyan magas
volt, mint a f�ld teremt�je. Csakhogy � teljesen fekete ruh�t viselt, mely �gy
gomolygott, mintha nem is szil�rd anyagb�l lenne, hanem az �t k�vet�
�thatolhatatlan k�db�l. Arc�t koromfekete haj keretezte, mely szabadon omolt
v�llaira. S�t�t szemeiben k�v�ncsis�g �s enyhe meglepetts�g csillogott. Piros
ajkait cs�b�t� mosolyra h�zta, mikor oda�rt vend�g�hez. El�reny�jtotta karjait,
jelezve, foglaljanak helyet. Ruh�j�nak az ujja a k�ny�k�ig fel volt has�tva, s az
egy�bk�nt hossz� ruha azon r�sze lel�gott, l�tni engedve a tulajdonos barna b�r�t.
- �r�l�k, hogy elj�tt�l kedves Arisha - t�rte meg a csendet Lex�nia. Hangja
kedvesen csengett, noha �gy hangzott, mintha valaki k�d�n kereszt�l besz�lt volna.
Helyet foglalt t�rsa mellett a medence sz�les k�perem�n.
- Mi�rt h�vatt�l ide? - �rdekl�d�tt fagyosan a f�ld �rn�je. Hangj�ba, mely mintha a
leg�desebb mad�rdal lenne, amely valaha is l�tezhetett, most m�gis gyanakv�s
keveredett. A k�rd�st meghallva a s�t�ts�g �rn�je elmosolyodott. Sz�nd�kai szerint
kedvesen.
- Sz�vets�get aj�nlok neked, kedvesem. Egy olyan �gyben, mely t�ged is �rinthet.
Szeretn�m a seg�ts�gedet a h�bor� megnyer�s�hez - v�laszolt a k�rdezett olyan
kedvess�ggel, ami csak kitelhetett t�le. Fekete szemeiben kiv�telesen most nem a
moh�s�g, vagy a hatalomv�gy csillogott. Csak k�v�ncsis�g, ami el�g szokatlan a
Hal�l istenn�j�t�l. Arisha tiszt�ban volt ezzel, s �ppen ez�rt gyanakv�ssal fogadta
t�rsa minden mondat�t.
- �s m�gis mi�rt kellene seg�tenem neked, mikor te robbantottad ki a
S�rk�nyh�bor�kat is? Mi�rt k�lden�m a hal�lba a teremtm�nyeimet a te kedved�rt? Mi
j� sz�rmazik nekem ebb�l? - csattant fel az �llatok v�delmez�je.
- Nos, igen, ezek val�ban jogos k�rd�sek dr�ga Arisha. �s meg is kapod r� a
v�laszokat. De el�bb elmondom neked, mi�rt id�ztem el� ezeket a h�bor�kat.
Arisha eleinte fintorgott t�rsa kedvess�g�n. Tudta, Lex�nia valamibe belefogott.
M�ghozz� nem is kis dologba, ha az � erej�t is seg�ts�g�l k�ri. "Ezek szerint m�r
nem el�g neki a saj�t gonoszs�ga �s megig�z� k�pess�ge"- v�lte. Mivel nem figyelt
t�rs�ra, elhessegette gondolatait.
- A S�rk�nyh�bor�k val�j�ban az �n gyenges�gemet t�kr�zt�k. Nem is v�rtam t�le
val�di diadalt. Csup�n egy kis el�j�t�knak sz�ntam, amivel felkelthetem annak a k�t
f�rfinak a figyelm�t. Azt�n most k�vetkezik az igazi harc! Mint tudod, az Elveszett
H�bor�kban is vesztesk�nt ker�ltem ki. Ezzel siker�lt Yverion �s Setal terve,
miszerint a Gonosz nem el�g er�s a legy�z�s�kre. �n akkor megfogadtam, ezt nem
hagyom annyiban. Bossz�t �llok a veres�gem�rt! Amit el is �rhetek, ha most az �n
gy�zelmemmel v�gz�dnek a harcok - sziszegte d�ht�l villog� szemekkel a s�t�ts�g
�rn�je. Karcs�, m�gis valahogy nem emberinek t�n� kezeit �k�lbe szor�totta az
�l�ben.
- Ezut�n elkezdtem kitervelni a bossz�m r�szleteit, mely, ha sikerrel j�r, �desebb
lesz, mint Setal b�rmelyik n�v�ny�nek illata. Ez�rt mentettem meg a Feket�k
Rendj�t, melyet nemr�giben ism�t �jj�szerveztem. Megalkottam a Nagy Urat, aki, mint
szerintem azt te is tudod, tulajdonk�ppen a fiam. Az �n er�m ad neki hatalmat,
mellyel v�g�l gy�zedelmeskedhetek a vil�g felett.
- Egy kicsit tal�n finom�thatn�l m�g a terveiden. Elv�gre is a Napvez�rt, vagy m�s
n�ven Neilat, nagyon nehezen tudn�d csak legy�zni. Hiszen tudod, hogy a hal�la a te
veres�gedet is rejti egyben, mivel megsz�nne a haland�k vil�g�ban a seregeidet
mozgat� Halhatatlan akarata. Ha net�n elfelejtetted volna, � bizonyos szemsz�gb�l
nem is a m�gusmester O�Brian �s a kobold Karina l�nya, hanem Setal� - sz�rta k�zbe
Arisha sz�razon, mik�zben hallgatta t�rs�t.
- Nos, nem teljesen - mosolyodott el erre Lex�nia. G�nyos mosoly volt ez, amit�l
t�rsa h�t�n v�gigfutott a hideg. �benfekete tekintet�ben idegen t�z �gett, mely
k�pes lehetett b�rmilyen �let kiolt�s�hoz a hatalom �rdek�ben.
- Ez�rt kellen�l te nekem, kedvesem. Szeretn�m, ha a rendelkez�semre bocs�tan�d
n�h�ny k�l�nleges teremt�nyedet. A farkasemberek �s fenevadjaik ugyanis kor�ntsem
biztos, hogy el�gnek bizonyulnak, hi�ba vannak sz�mbeli f�l�nyben. Ne, ne b�logass!
�n ebben az esetben nem a Napvez�r m�rhetetlen erej�r�l besz�lek. Ha nem siker�l a
visz�lykelt�s, ha azok az �tkozott koboldok �s t�nd�k �sszefognak az emberekkel,
m�g az �n rettenthetetlen seregem sem lesz k�pes gy�zni - v�lte a Hal�l �rn�je
keser�en. Fekete szemeiben bossz� csillogott. Hangja fagyoss� v�lt, ak�r a
j�gs�rk�nyok barlangjai.
- �s mib�l gondolod, hogy �n hajland� leszek seg�teni neked? - tette fel a k�rd�st
Arisha, mik�zben f�rk�sz�en n�zte a gonosz istenn�t. Ut�nozhatatlan �t�l�k�pess�ge
volt, b�r most m�g ez a tulajdons�ga is cserbenhagyta. K�ptelen volt b�rmit is
kiolvasni t�rsa merev arckifejez�s�b�l, hacsak nem a m�r megszokott gonoszs�got.
- Mert �gy rengeteg kedves kis �llatk�d fog elpusztulni, ha hagyjuk, hogy a harcok
elh�z�djanak. Gondolj csak bele, mennyi er�d menne k�rba. Tal�n n�h�ny faj ki is
halna, ami azt�n v�gk�pp elkeser�tene t�ged kedves Arisha. Ezt pedig igaz�n nem
szeretn�m. Tudom, mennyire k�t�dsz a teremtm�nyeidhez. K�pes lenn�l olyan ostoba
�ldozatokra is, melyeket m�g sz�zszor is megb�nn�l k�s�bb. M�gis megteszed - vonta
meg kecses v�llait Lex�nia, mik�zben koromfekete szemeivel a f�ld �rn�j�t
vizsg�lgatta f�lig les�t�tt, hossz� fekete szempill�i al�l. Tudta, ez az �rve
telibe tal�lt. Arisha sz�vetkezni fog vele, ha m�s�rt nem is, mert tiszt�ban volt
azzal, igazat mondott.
A h�bor�ban rengeteg �llat elpusztulhat, s legt�bbj�knek teljesen �rtelmetlen lenne
a hal�la. �rtatlan �ldozatok lenn�nek csup�n Setal �s Lex�nia harc�ban, csak mert
nem k�pesek eld�nteni, vajon a J�, vagy a Gonosz er�i-e az er�sebbek. Ezt
term�szetesen Arisha is nagyon j�l tudta.
Elgondolkozott.
A harcok m�r �gy is sok erej�t �r�lt�k m�r fel. Nem besz�lve a j� s�rk�nyokr�l,
melyeket olyannyira szeretett. �m b�rmennyire is f�radozott a s�rk�nyok, k�l�n�sen
az aranyok fennmarad�s��rt, a szellemek �s a harcok olyannyira megcsappantott�k a
l�tsz�mukat, hogy igen k�rd�sess� v�lt a faj tov�bbi l�tez�se. �s az istenn� azt is
gondolta, ha nem tesz s�rg�sen valamit, m�g a tov�bbi pr�b�lkoz�sai is kudarcra
vannak �t�lve.
Persze ez is Lex�nia hib�ja volt, mivelhogy � nyitotta meg a R�st, amin kereszt�l
meg�rkeztek a szellemek. Ebb�l ad�d�an � ind�totta meg a v�genincs harcot is a k�t
faj k�z�tt.
Arisha komolyan v�v�dott mag�ban. Nem szeretett volna seg�teni t�rsa gonosz
terv�ben, b�r az �llatai sz�m�ra mindenn�l el�bbre val�k voltak. Ahogy a Hal�l
�rn�je megjegyezte, b�rmire k�pes lett volna �rt�k, m�g ak�r olyan dolgokra is,
amelyeket azt�n lehet, hogy val�ban megb�nna. M�gis megteszi. �ppen ez�rt gondolta,
tal�n elfogadja a javaslatot. Csatlakozik a harcokhoz, amivel tal�n megmentheti
n�h�ny kedves teremtm�nye �let�t. Abban a pillanatban csak ez lebegett a szeme
el�tt. Semmi m�st nem vett figyelembe, pedig akkor tal�n m�shogyan v�lekedett volna
a dolgokr�l. Nem is igaz�n gondolta teh�t v�gig a v�lasz�t. N�ha ugyanis hajlamos
volt egy-k�t elhamarkodott d�nt�sre, amelyeket azt�n nem gy�z�tt helyrehozni.
Ez�ttal m�g az istenn� sem tudta, mit tartogat az �llatai �s az � sz�m�ra a j�v� az
elhamarkodotts�ga miatt.
A k�t istenn� sok�ig hallgatott. Arisha az�rt, mert a helyzetet m�rlegelte, Lex�nia
pedig az�rt, mert a terv�t finom�tgatta mag�ban. V�g�l az �llatok v�d�je t�rte meg
a n�mas�got.
- Rendben, seg�tek neked. De csak egyetlen felt�tellel - n�zett a hal�l �rn�j�re.
Lex�nia mosolyogva hallgatta v�gig leg�jabb sz�vets�gese felt�tel�t a seg�ts�ge
fej�ben. Miut�n Arisha v�gzet mondand�j�val, a gonosz istenn� b�lintott
beleegyez�se jel��l. Ezut�n az �llatok v�d�je t�vozott, nyom�ban ott repkedtek,
m�szk�ltak h� szolg�i, akik egyetlen pillanatra sem hagyt�k mag�ra a teremt�j�ket.
A hal�l �rn�je m�g maradt egy kis ideig a k�t sz�l�n �ld�g�lve. Miut�n siker�lt
rendezni gondolatait, � is elindult. L�ptei nyom�n s�r�, fekete k�d gomolygott,
mely minden �letet megsz�ntetett, amerre csak j�rt, noha t�rsai k�zvetlen k�zel�ben
�l� �llataira, n�v�nyeire nem hatott. Mik�zben haladt, tov�bb sz�tte terveit. Nem
tudta meg�llni �rd�gi mosoly�t, ha arra gondolt, hogyan fogja a s�rba tiporni Setal
�s Yverion m�lt�s�g�t.

10.
A hatalmas t�zes �rkorong lassan kezdte meg mindennapos �tj�t a k�k �gbolton. Ahogy
fokozatosan kiny�jtotta aranys�rga ujjait, sz�tszaggatta az �j s�t�tj�t, mely eddig
takarta a f�ldet. A Nap �lmosan ny�jt�zkodott, csakhogy ism�telten megfigyelhesse a
Caraken lak�inak �let�t.
A puha sugarak gyorsan �s hangtalanul suhantak a f�k koron�j�n, a f�ld felsz�n�n,
vagy a vizek hull�main. �j �lettel �s sz�nekkel t�lt�tte fel a hatalmas bolyg�t.
Eleinte v�r�s, k�s�bb r�zsasz�n, legv�g�l pedig aranys�rga ruh�t k�lcs�nz�tt a
bolyg�nak, miel�tt az fel�lt�tte volna megszokott barna, z�ld �s k�k sz�neit.
Sodena lak�i is egy�tt �bredtek az �rkoronggal, aki szinte minden l�p�s�ket
figyelte �s vigy�zta. Hab�r a legt�bb lak�nak, k�l�n�sen az �llatoknak, fogalmuk
sem volt arr�l, hogy a s�rga Nap figyelme ez�ttal nem a Feh�r F�ldre korl�toz�dott.
Sokkal jobban �rdekelte ugyanis, mi t�rt�nik Sz�rkef�ld egy bizonyos r�sz�n.
De mivel err�l nem tudtak Sodena lak�i, nem is t�r�dtek vele.
�gy volt ez a kobold f�v�rosban is, ahol m�r j�val napfelkelte el�tt megkezd�d�tt
az �let. Arany s�rk�nyok k�sz�l�dtek a felsz�ll�shoz. A sz�z�tven, gy�ny�r� l�ny
t�relmetlen�l v�rta m�r az indul�s pillanat�t, amikoris v�gre cselekedeteikkel is
tehettek a bolyg� v�delme �rdek�ben.
V�r�k felforrt, szem�k izgatottan csillogott. Arany pikkelyeik is szokatlanul
sz�pen szipork�ztak a napf�nyben. K�l�n�sen a h�ll�k mellett �csorg� �lmos koboldok
szem�ben.
Ami�ta a h�bor� hom�lya ellepte a v�rost, a lak�k szinte el is felejtett�k, mit is
jelent az a sz�, sz�p. J�llehet, amikor aznap reggel v�gign�zt�k a k�sz�l�d�
aranyokat, ism�t esz�kbe jutott a sz� jelent�se, illetve az, hogy mindezt majdnem
elvesztett�k. Sajn�lattal id�zt�k eml�kezet�kbe azokat a napokat, amikor egyszer�en
k�ptelenek voltak felfedezni a t�j, a vir�gok, de ak�r egy kisgyermek sz�ps�g�t.
Most pedig megpr�b�lt�k bep�tolni, s sz�v�kbe z�rni minden csod�latosnak, vagy
gy�ny�r�nek tartott dolgot, csakhogy magukkal vihess�k az elk�vetkez� v�res �s
sz�rke id�szakokba. Ezek tal�n rem�nyt adhattak a sz�mukra.
�ppen ez�rt nem egy koboldnak csillogott k�nnycsepp a szemeiben, mikor a csod�latos
h�ll�k a leveg�be emelkedtek a katon�kkal a h�tukon. A koboldok m�lt�s�gteljesen
�ltek a s�rk�nyok sz�les h�t�n. Biztons�gosan �lt�k meg h�tasaikat, akik
var�zslattal biztos�tott�k a fennmarad�sukat. Egyik kez�kkel h�tasuk s�r�ny�be
kapaszkodtak, jobbjukban pedig hossz� l�ndzs�t tartottak. A felkel� Nap f�nye
v�gigfutott az ac�lhegyeken, a koboldok z�ld p�nc�lj�n, majd a h�tasok arany
pikkelyein.
A Salvaren vezette s�rk�nycsapat egyenesen a Gy�r�s-hegys�g fel� vette az ir�nyt,
amin azt�n �tkelve m�r ellens�ges f�ldter�leten kell majd rep�lni�k. Ez a hossz�
hegyvonulat ugyanis a Sodena, illtetve Sz�rkef�ld k�z�tt a v�laszt�vonal.
A vez�r az el�z� �jjelt r�gi t�rk�pek f�l� g�rnyedve t�lt�tte, csakhogy valamicske
fogalma legyen arr�l, vajon milyen a t�ja hegys�g ut�n, vagy hogy merre kellene
rep�lni�k. Hajnalban azt�n a s�rk�ny �gy gondolta, felesleges volt az eg�sz.
Igaz, ezt nem k�z�lte t�rsaival.
A s�rk�nyok a leveg�ben t�zes k�tel�kekre bomlottak. Magasan sz�lltak a k�k
�gbolton, hogy egy-egy alacsonyabban sz�ll� felh� v�delmet tudjon adni a sereg
sz�m�ra.
Mik�zben rep�ltek, Feh�ragyar az �tjukon t�n�d�tt.
Mag�ban elismerte, hogy fogalma sincs, merre kellene indulniuk a Gy�r�s-hegys�g
ut�n. �gy gondolta, akkor majd lassabb iramban fognak rep�lni, csakhogy mindent j�l
megfigyelhessenek. Megpr�b�lj�k felder�teni az eddig ismeretlen f�ldter�letet,
hab�r k�nnyen lehet, hogy a megszerzett inform�ci�kkal m�r senki sem fog
visszat�rni.
�m ezt a gondolatot hamar elhessegette a Vez�r. M�g t�bb, mint tizenhat nap, mire
rep�lve el�rik a hegys�get, nem is besz�lve a pihen�kr�l. Lesz h�t el�g ideje
kigondolni, mit �s hogyan csin�ljanak, ha m�r el�rt�k Sz�rkef�ld hat�r�t.
"Csakhogy addig el is kell jutni. M�ghozz� �lve, k�l�nben felesleges az eg�sz"-
gondolta bor�san mag�ban Salvaren, mik�zben rep�lt. M�r sajn�lta, ami�rt nem
fogadta el a kir�lyn� �ltal felk�n�lt seg�ts�get, amivel t�bbek k�z�tt kor�bban az
arany s�rk�nyok sz�ll�tott�k a menek�lteket. Azzal ugyanis el�g lett volna egy f�l
nap, hogy el�rj�k a s�rk�nygy�kok gy�r�j�t.
Azt�n, ahogy a vez�r tov�bb f�zte megkezdett gondolatmenet�t, v�g�l m�r nem is
igaz�n b�nta, ami�rt visszautas�totta a m�gia ny�jtotta k�nyelmeket. "Most legal�bb
el�g id�nk lesz pontosan felt�rk�pezni a F�v�rost�l d�lebbre elter�l� ter�leteket,
amire az emberek eddig nem voltak hajland�ak" - d�nny�gte mag�ban a h�ll�, mik�zben
eln�zte a t�jat.
A s�rk�ny tal�n nem is gondolta volna, mennyire igaza volt. Mivelhogy az istenek
gondoskodtak arr�l, ne v�ltozzanak a teremtm�nyeik az �vezredek sor�n, sajn�latos
m�don a gondolkoz�sm�djuk sem nagyon v�ltozott. Ez pedig mag�ban foglalta azt is,
hogy az emberek vil�ga nem igaz�n terjedt tov�bb a V�gtelen Erd� els� fel�ig, �gy a
kobold v�rosig, illetve az ellenkez� ir�nyban pedig a F�v�rosig.
A k�ztes ter�leteket nagyj�b�l ismert�k, m�g az �tlagemberek is, de hogy azon t�l
mi rejt�zik, arr�l m�r elk�pzel�s�k sem volt. B�r azt is el kell ismerni, nem is
nagyon t�rekedtek arra, hogy megismerj�k �s felfedezz�k a t�volabbi r�szleteket.
Miut�n letelepedtek, k�nyelmesen berendezkedtek az emberek, ki�p�tett�k a
kereskedelmi �tvonalaikat a F�v�rost�l nem messze elter�l� mez�v�rosokkal, mint
Lank�s, Vas �s Haj�v�g, k�s�bb pedig a R�seken kereszt�l a Nimronnal. Persze ez
ut�bbinak is csak n�h�ny nagyobbacska v�ros�r�l eshet sz�. A Trianr�l, ha tudtak
is, nem foglalkoztak vele. Kereskedelmileg szinte semmilyen kapcsolat nem �llt fenn
a Caraken �s a Trian k�z�tt. S ebben nemcsak az j�tszott szerepet, hogy a Trian
rabszolgabolyg�. Egyszer�en csak nem mentek oda az emberek. �s ezzel csaknem v�get
is �rtek az emberek �ltal ismert vil�gok.
T�rk�peket nem nagyon k�sz�tettek, tal�n csak a keresked�k, vagy esetleg m�s,
k�l�nc�knek sz�m�t� kalandoz�k. �m az ut�bbit�l eltekintve ez is csup�n a
S�rk�nyh�bor�k ut�n j�tt igaz�n divatba, amikoris egy kis csapat felfedezte a
Caraken egyik tenger�t. B�r ezt is legink�bb csak a kalm�rok, vagy �ruelad�k
haszn�lt�k, illetve a kal�zok. Esetleg n�h�ny v�llalkoz� szellem� ember, aki
hajland� volt elk�lt�zni eddig ismert vil�g�b�l, csakhogy kipr�b�lja a
szerencs�j�t. Ezekhez pedig n�ha csatlakoztak a m�gusok, hab�r �k jobban kedvelt�k
a "rejt�lyesebb" k�zleked�si �tvonalakat, ahogy �k h�vt�k a m�gikus folyos�ikat.
Ennek k�vetkeztek�ppen pedig Feh�ragyar hi�ba n�zte v�gig a koboldokn�l a r�gebbi
t�rk�peket, szinte semmire sem jutott. A legt�bbj�k ugyanis csak a V�gtelen Erd�t
�rt�k le, noha azt sokkalta r�szletesebben, mint b�rmely m�s ember �ltal k�sz�tett
t�rk�p.
�ppen ez�rt Feh�ragyar m�r csaknem minden r�szlet�t ismerte a V�gtelen Erd�nek,
(legal�bb is a Sodena fel�li r�sz�t), de a F�v�rost�l d�lebbre elhelyezked�
ter�letekr�l m�g mindig nem sokat tudott.
N�h�ny bizonytalan pontra, kisebb falura, vagy telep�l�sre alapozta csup�n az
�tvonal�t. Ez pedig nem kecsegtetett t�l sok rem�nnyel, ahogy a Vez�r egyszer
megjegyezte mag�ban.
V�g�l a s�rk�ny feladta az eff�le gondolatait, amikkel csak k�nozni tudta egy�bk�nt
is f�radt tudat�t. Ehelyett ink�bb a haditerv finom�tgat�s�n kezdett el t�n�dni,
amivel a farkashadat akart�k megt�madni.
Term�szetesen azzal mind a kir�lyn�, mind a s�rk�nyvez�r tiszt�ban volt, hogy egy
sz�z�tvennyi s�rk�nyb�l �s ugyanannyi katon�b�l �ll� sereggel k�ptelens�g �s
egyenesen �ngyilkoss�g lenne ny�ltan szembesz�llni a t�zezres farkashaddal szemben.
Nem is ezt tervezt�k.
A s�rk�nyok csup�n k�sleltetni, illetve megzavarni akart�k a hatalmas hadat.
K�l�nb�z� cselekhez folyamodva a lehet� legnagyobb vesztes�get szerett�k volna
m�rni a farkasokra, m�gha ez nem is t�bb egy-k�t �ldozatn�l. De mindenk�ppen meg
akart�k mutatni a farkasvez�rnek, nem adj�k fel olyan k�nnyen a szabads�gukat. Nem
fognak f�lve meglapulni a falaik m�g�tt, v�rva a tal�n egy�bk�nt is elker�lhetetlen
v�gzetet.
Meg akart�k mutatni, b�tran n�znek szembe a Hal�llal! M�gha mind egy sz�lig
elvesznek is. "M�gis, ink�bb hal�l, mint szolgas�g"- �nt�tte szavakba mag�ban a
s�rk�ny viharos �rzelmeit. Term�szetesen az �sszes s�rk�ny, illetve kobold
tiszt�ban volt azzal a t�nnyel, hogy a hal�lukba rep�lnek. M�gsem panaszkodtak,
vagy menek�ltek el, pedig senkinek sem adt�k parancsba a harcol�st. Mindenki maga
d�nt�tt, aki csatlakozott a sereghez.
�s mindenki elfogadta a sors�t�
Salvaren ezzel a gondolattal v�gleg fel is hagyott tudata felesleges gy�tr�s�vel a
tov�bbiakkal kapcsolatban. "R�b�zzuk magunkat az istenekre, ak�r l�teznek, ak�r
nem"- mormogta a s�rk�ny, majd ink�bb a leny�g�z� t�jat vette szem�gyre. �tadta
mag�t az alatta elter�l� terep �lm�ny�nek, hangulat�nak, melyben m�r r�gen nem volt
r�sze. A Hal�l k�zeledt�t �rezve pedig csak m�g szebbnek l�tta az egy�bk�nt is
p�ratlan t�jat.
Alattuk szinte egybefolyt minden sz�n a f�ld�n, egy hatalmas, tarka foly�t
form�lva. A csod�latos, m�gis f�lelmetes foly� viz�t adt�k a z�ld leveleket hoz�
f�k, akik m�r csak kisebb-nagyobb csoportosul�sokban voltak megtal�lhat�k. A folyam
medr�t a barna f�ld alkotta, elkeveredve, csaknem egybefolyva a krist�lyk�nt
csillog�, tiszta viz� patakokkal, illetve kisebb folyamokkal.
Ahogy a s�rk�nyok elsz�guldottak a t�j felett, a szem�k el�tt szinte minden
elmos�dott. Az alattuk rohan�, csaknem �letre kel� folyam habjai �tbuktak egy-egy
gy�m�ntk�nt, vagy smaragdk�nt csillog� tavon. Mintha csak k�vek lenn�nek egy val�di
foly�ban.
Ahogy a s�rk�nyok elb�v�lve csod�lt�k az alattuk h�z�d� t�jakat, egyszer csak
valami mag�ra vonta a sereg figyelm�t. Egy helyen megszakadt a t�j foly�v� val�
�sszemos�d�sa, valami megt�rte a l�tk�p csod�j�t.
H�zak�
Csakhogy nem k�z�ns�ges h�zak. Egy�ltal�n nem ember �p�tette lak�helyek voltak,
amiken megakadtak az aranyok �les szemei. Karcs� �p�tm�nyek voltak azok, szinte
t�k�letes harm�ni�ban �llva a k�r�l�tt�k l�v� term�szettel. M�gis� valami miatt
egy�ltal�n nem illettek a k�rnyezet�kbe, pedig els� r�n�z�sre kellemes �sszhangot
keltettek a t�jjal.
�m ahogy a s�rk�nyok alaposabban is szem�gyre vett�k az �p�tm�nyeket, azonnal
r�j�ttek, kik is �lnek azon a k�rny�ken. El�g volt csup�n egyetlen alaposabb
pillant�s a h�ll�knek a h�feh�r, karcs� �p�letekre. A feh�r, m�gis enyh�n sejtelmes
sz�n� h�zakra, melyek ink�bb l�tszottak ingatagnak �s t�n�kenynek, mintha csak
felh�kb�l �lltak volna. Az els� r�n�z�sre rendezett, �m val�j�ban kaotikus
�p�tkez�sekre, melyek el�sz�r kellemes, majd k�s�bb felett�bb rossz �rz�ssel
t�lt�tt�k el a b�m�szkod�t.
Egyetlen pillant�s el�g volt az aranyoknak, hogy r�j�jjenek, ezen a ter�leten
szellemek �lnek. Csak �k emelnek a l�tottakhoz hasonl� sz�p, de val�j�ban ronda,
karcs�, m�gis esetlen, h�vogat�, �m egyben f�lelmetes �p�leteket. Ezek pedig egyben
jellemezt�k az �p�t�ket is, akiket tal�n az arany s�rk�nyok gy�l�lnek a legjobban.
Feh�ragyarnak mindez egy pillanat alatt futott �t az agy�n, amint megl�tta a
sz�m�ra t�ls�gosan is ismer�s �p�leteket. Oh, b�rcsak ne ismern� �ket! - k�v�nta
akkor a Vez�r, b�r addigra m�r nem tudott parancsolni sem a saj�t, sem a t�rsai
elszabadul� �rzelmeinek. �m amikor egyszer k�s�bb visszaeml�kezett a t�rt�ntekre,
vontatottan bevallotta, nem is akarta megv�ltoztatni, vagy elker�lni az azut�n
k�vetkez�ket.
Az arany s�rk�nyok szinte vez�nysz�ra fordultak meg, meglepve ezzel a kobold
katon�kat, akiket igen felk�sz�letlen�l �rt ez a hirtelen �s �les ir�nyv�lt�s.
N�h�nyuknak er�teljesen meg kellett kapaszkodnia h�tasa s�r�ny�be, nehogy leessen,
�s mindemellett m�g a fegyvereikre is vigy�zniuk kellett.
A katon�k hi�ba k�rdezgett�k h�tasaikat, mit m�velnek, azok mintha megs�ket�ltek
volna. Nem hallottak semmit, csak a f�l�kben felcseng� hal�lki�lt�sokat, f�jdalmas
ny�g�seket, �s egy�b hangokat, amik a szellemekkel v�vott harcok sor�n hallottak.
Agyukat elbor�totta a v�r�s k�d, nem hallgattak senkire �s semmire. Csakis a benn�k
tombol� bossz�v�gyra �s d�hre.
�ppen ez�rt az aranyok k�r�zni kezdtek a szellemek h�zai felett, majd fokozatosan
lejjebb ereszkedtek. Ahogy egyre alacsonyabban rep�ltek, m�r l�tni lehetett a f�k
k�z�tt j�tszadoz� szellemgyerekeket, akik most, abbahagyva a j�t�kot, sz�jt�tva
b�multak a fej�k felett k�r�z� aranyokra.
A gyermekek m�g igen fiatalok voltak, �gy fogalmuk sem lehetett a r�juk leselked�
vesz�lyre. Emiatt azt�n gy�ny�rk�dve szeml�lt�k a s�rk�nyokat, akik leny�g�z�,
egyben hal�los l�tv�nyt ny�jtottak. Amikor az egyik anyuka kij�tt megn�zni, mi�rt
lettek hirtelen olyan csendesek a gyerekek, els� pillant�sra nem �rtette, mi�rt
viselkednek �gy a porontyok.
�m amikor a kisl�ny �mulva �s csod�lattal telt hangon mes�lte az anyj�nak a
s�rk�nyokat, a szellem rettegve tekintett fel a k�k �gre, ahol sz�mukra maga a
Hal�l lebegett. Az anyuka csaknem vakon, csup�n az �szt�neire hallgatva
cselekedett, amikor felkapta a kisl�ny�t, majd ki�ltott a t�bbi b�m�szkod�
csemet�nek is. Igaz, akkor m�r k�s� volt�
A s�rk�nyok k�m�letlen�l �s gyorsan v�geztek a csal�ddal, nem kegyelmezve sem
gyermeknek, sem any�nak.
P�r pillanattal k�s�bb m�r semmi sem eml�keztetett a szellem csal�dra. Minden
megsemmis�lt.
Csup�n az arany sereg sz�llt fel ism�t, majd folytatta �tj�t, mintha mi sem t�rt�nt
volna. Sz�mukra nem a Hal�l, hanem a megtorl�s ideje �rkezett el.

11.
Miut�n az arany s�rk�nyok elhagyt�k a koboldok f�v�ros�t, egy pillanatig n�mas�g
telepedett a h�zakra. A csendet csak az enyhe szell� t�rte meg, mely most mintha
visszhangot vert volna a f�k k�z�tt.
Az imm�ron teljes d�sz�kben pomp�z� f�k levelei folytatt�k panaszos dalukat a
gyenge szell�ben, mintegy teljess� t�ve a lak�k s�t�t hangulat�t. A koboldok azt�n
sz� n�lk�l folytatt�k f�lbehagyott munk�ikat. Senki sem akart megsz�lalni, mintha
azt hinn�k, a sz� megt�ri azt a pillanatnyi megnyugv�st, melyet a csend �s az
aranyok eml�ke ny�jtott a lak�knak.
Valessa �s Veilon sem indultak azonnal vissza a Toronyba. A kir�lyn� hosszasan
n�zte az eget, m�g azut�n is, mikor m�r v�gleg elnyelte a s�rk�nyokat a l�t�hat�r.
M�gsem sz�lalt meg, vagy n�zett k�rbe, mintha azzal, ha csak b�mul, tov�bbra is
meg�rizheti azt a rem�nysugarat, amelyet a h�ll�k sz�vets�ge ny�jtott. Csakhogy ez
a f�ny igen gyenge, a s�t�ts�g pedig nagyon s�r�
Az �rn�t egy �rint�s t�r�tette vissza a val�s�g talaj�ra.
- J� lenne, ha elengedn�d �ket �s a tov�bbiakon kezden�nk el gondolkozni. Nem
maradt sok id�nk. A k�mek pedig hamarosan visszat�rnek a v�rosba - k�z�lte
kellemes, m�gis fagyos hangj�n Veilon, majd elindult a Torony fel�. Anyja lassabban
k�vette.
Mikor be�rtek a tr�nterembe, csod�lkozva vett�k �szre, hogy nincsenek egyed�l.
Valessa �rdekl�dve fordult a tr�n el�tt besz�lget� kis csoport fel�. Mikor az
ismeretlenek meg�rezt�k a tekintet�t, fel� fordultak. H�rman meghajoltak, �m a
negyedik ink�bb elindult az �rn� fel�. Valessa eleinte nem ismerte fel fajt�rs�t,
�m hamarosan a karjaiba vetette mag�t.
- V�gre hazat�rt�l! �gy agg�dtam! - suttogta f�rj�nek Valessa, s zokog�s r�zta meg
a v�llait. A kir�ly nyugtat�an �t�lelte. Csakhogy maga sem volt nyugodt, s a h�rei
sem �ppen a legjobbak. S�t�
- Nyugodj meg kedvesem. Most a higgadts�g a legfontosabb a sz�munkra - k�z�lte a
f�rfi, s szel�den eltolta p�rj�t mag�t�l. Valessa b�lintott, �m szemeiben f�lelem
csillogott.
- Nos, azt hiszem tal�n jobb lenne miel�bb t�lesni a h�reken - l�pett el� ekkor egy
�rny�kb�l Veilon, mire minden szem fel� fordult. Mikor a kir�ly megl�tta, arca
els�t�t�lt, lila szemei eg�szen m�ly sz�nt �lt�ttek. L�tszott rajta, hogy
egy�ltal�n nem �r�lt a fi�nak, amit nem is rejtett el.
- Val�ban - �rtett egyet kelletlen�l az uralkod�. �m a hangj�nak fagyoss�ga
el�rulta, kor�ntsem tetszett neki, hogy fi�t itt tal�lja, nemhogy m�g az, hogy
utas�t�sokat adjon neki. Szemeib�l pedig egy�rtelm�en ki lehetett olvasni, ha
alkalom ad�dik r�, mindenk�ppen tudni akarja majd, mi�rt kereste fel sz�l�f�ldj�t,
melyet m�r r�gen elhagyott.
Mindemellett Veilon azt is ki tudta olvasni az ellenszenves szemp�rb�l, hogy a
kir�lynak nem fog megfelelni az a v�lasz, miszerint "�ppen erre j�rtam �s �gy
gondoltam, megn�zem, hogy vannak a kedves �seim" - t�rt�net. A fekete var�zsl�
elmosolyodott mag�ban, b�r nem adta meg t�rsainak azt az �lvezetet, hogy ak�r a
szemeib�l, ak�r az arckifejez�s�b�l kiolvashass�k, mire gondolt.
- Azt hiszem, jobb, ha azonnal a t�rgyra t�r�nk. Nemr�g kelt �t egy kisebb
farkassereg egy R�sen, �s egyenesen fel�nk tart. Egy ideig k�vett�k �ket, majd �gy
gondoltuk, jobb, ha mi hozzuk el a h�rt a v�rosnak - kezdte a kir�ly, akinek
megviselt arc�n egy�rtelm�en l�tszott, igen nagy er�fesz�t�s�kbe ker�lt, hogy
val�ban el�bb �rjenek ide, mint az eml�tett had. A k�mek szakadt ruh�ib�l, karik�s
szem�kb�l, piszkos arcukb�l arra lehetett k�vetkeztetni, val�sz�n�leg nem egy
�jszak�n �t rohantak meg�ll�s n�lk�l.
A h�r viszont val�ban s�lyos volt. Csaknem a legrosszabb, amit azokban az id�kben
egy felder�t� hozhatott. Ennek pedig a kir�lyn� is t�k�letesen tudat�ban volt. B�r
arca elfeh�redett, m�gis megtartotta nemes tart�s�t �s nem utols� sorban, h�v�s
gondolkoz�s�t.
- Azt hiszem, ez gy�keresen meg fogja v�ltoztatni eddigi terveinket. Mindenesetre
azonnal sz�lok Feh�ragyarnak, hogy forduljanak vissza. Ez a k�rd�s most s�rget�bb,
mint a f�sereg, azt hiszem - v�lte Valessa, mire mind a kir�ly, mind Veilon
egyet�rt�en b�lintottak.
- Majd �n sz�lok nekik. Viszont tudn�k n�h�ny v�ltoztat�st aj�nlani, ha hajland�ak
vagytok v�gighallgatni - n�zett k�rbe az ott l�v�k�n a fekete var�zsl�.
Ez ut�bbi megjegyz�st els�sorban az apj�hoz int�zte, akin egy�rtelm�en l�tszott,
el�bb dobja ki a Toronyb�l a fi�t, minthogy b�rmit is meghallgasson t�le. S�t�tlila
szemei m�g jobban elm�ly�ltek, izmai megfesz�ltek. Valessa b�k�t�en a karj�ra tette
a kez�t, mire a kir�ly �gy t�nt, k�s�bbre halasztja mag�ban a m�gus kidob�s�t. �m
szemei tov�bbra is v�szj�sl�an villogtak.
- Nos, �gy gondolom, tal�n nem kellene az �sszes s�rk�nyt, illetve katon�t
visszarendelni. Mivelhogy a f�sereg �gyis �t fog kelni a Gy�r�s-hegyl�ncon,
c�lszer�, ha csup�n annyit v�ltoztatnunk a terv�nk�n, amennyit felt�tlen�l
sz�ks�ges. M�gpedig, kisebb csapatokat kellene egy vonalban elhelyezni, akik azt�n
ugyan�gy zaklatj�k majd a farkasokat, ahogyan most tenn�k. Term�szetesen a sereget
ez egy�ltal�n nem fogja sem feltartani, sem komolyan megtizedelni, de m�g csak
lelass�tani sem. Csakhogy�
- Nem az�rt vagyunk itt, hogy hosszas sz�vir�gokat besz�lj�nk Veilon! A l�nyeget�
azt�n t�vozz! - csattant a kir�ly hangja, mire a m�gus villog� szemekkel n�zett
vissza r�. A k�t f�l olyan v�szj�sl�an m�regette egym�st, hogy k�ts�g sem f�rt
hozz�: mindj�rt egym�snak ugranak.
Csakhogy az nem tett volna j�t sem a Toronynak, sem a benne tart�zkod�knak, sem
pedig a t�bbi koboldnak�
- Nyugodj meg kedvesem! M�r eddig is sokat seg�tett. Nem fog el�rulni minket. Most
nem� - suttogta csit�t�an Valessa, mik�zben gyeng�den belekarolt szerelm�be. �m �gy
t�nt, a f�rfi nem hallgat r�. Ez�ttal nem�
M�r megtette ugyanis kor�bban, mikoris elengedte (eg�szen pontosan hagyta), hogy a
fia minden el�zm�ny, vagy bejelent�s n�lk�l csatlakozzon a Feket�khez.
Tulajdonk�ppen a kir�lyi p�r csak akkor tudta meg Veilon t�voz�s�t, mikor az k�v�l
ker�lt a v�ros m�gikus hat�k�r�n, amit az uralkod�p�r azonnal meg�rzett. Ekkor m�r
term�szetesen nem volt k�ts�ges, v�g�l hol fog kilyukadni a var�zsl�
B�r nem ez d�h�tette fel legink�bb a kir�lyt. Hiszen t�bb kobold is csatlakozott a
Feket�khez, r�ad�sul Valessa m�g a szigetet is ismerte, hol volt. Sokkal nagyobb
b�n volt a szem�ben a fia �rul�sa a n�p�vel szemben. Ezt pedig nem hagyhatta
megtorl�s n�lk�l. De ha ez m�g nem lett volna el�g v�tek a kobold m�gus rov�s�n,
mindemellett belen�zett a j�v�be, amit minden m�gi�val kapcsolatos szab�ly tiltott.
Ez�rt pedig nemcsak a var�zsl�kn�l, hanem a koboldokn�l is igen s�lyos b�ntet�s
j�rt. B�r a j�v�ben�z�s�rt m�g nem is j�rna hal�l, az �rul�s�rt m�r igen. A kir�ly
pedig a jelek szerint minden bizonnyal sz�vesen beteljes�ten� az �t�letet�
- Mint ahogyan azt a kir�lyn� is mondta, m�r eddig is sokat seg�tettem - k�z�lte
sz�razon Veilon, mikor apja villog� szemeiben megl�tta a v�gzet�t. Igaz, ez nem
t�lzottan izgatta.
- Mit keresel itt tulajdonk�ppen? - sz�rte a sz�t a fogai k�z�l a kir�ly. M�r k�t
felder�t� t�rsa is a h�ta m�g�tt �llt, hogyha sz�ks�ges, a kell� pillanatban
lefoghass�k.
- Az �g vil�gon semmi k�z�d hozz� kir�lyom. Ez most megegyezik a terveimmel, ennyi
az eg�sz.
Veilon hangja fagyosabb volt egy feh�r s�rk�ny j�glehelet�n�l is. Mindemellett nem
ismerte el egyik uralkod�val szemben sem a k�zt�k l�v� v�rs�gi k�tel�ket. A kir�ly
erre el�relend�lt, b�r Valessa, illetve m�g k�t kobold visszafogt�k. Lila szemei
vill�mokat sz�rtak, j�llehet a var�zsl� nem ijedt meg. Csup�n felh�zta egyik
sz�p�v� szem�ld�k�t, mire a kir�ly m�g idegesebb lett. T�rsainak komoly
er�fesz�t�s�be ker�lt a megf�kez�se.
- Takarodj innen! - �v�lt�tte a f�rfi.
- Sajnos nem tehetem, k�l�nben m�r r�gen t�voztam volna. Hidd el, nekem sincs
�nyemre a dolog, de most itt kell lennem. Ezt pedig vagy elfogadod, vagy nem. Ez
engem m�r nem �rdekel - vonta meg er�teljes, m�gis karcs� v�llait a kobold, minek
k�vetkezt�ben az uralkod� m�r komolyan a megvadul�s sz�l�re jutott. Ekkorra az
�sszes felder�t�, illetve Valessa is ott volt, s megpr�b�lt�k megf�kezni, nehogy a
fi�ra rontson. Val�j�ban a nyak�n cs�ngtek.
A kir�ly m�g k�zd�tt egy p�r pillanatig fogvatart�i ellen, azt�n feladta. �gy t�nt,
megnyugodott, vagy legal�bb is k�s�bbre halasztotta mag�ban a var�zsl� meg�l�s�t.
T�rsai is elengedt�k, b�r az�rt ugr�sra k�szen v�rakoztak mellette. �m a l�ny
csup�n ennyit mondott:
- Nagyon rem�lem, hogy jelen leszek, mikor Neila megl�t t�ged - suttogta balj�s
nyugodts�ggal, majd egy szav�val elt�nt.
Veilon, akit eddig m�g sz�rakoztatott is a kir�ly ingerl�se, ez ut�bbi
megjegyz�s�re �sszerezzent. � maga m�r kor�nt sem szerette volna, ha jelen van,
mikor Neila meg�rkezik�
A gonosz m�gus azonban, a r� jellemz� m�don, v�g�l elhessegette kellemetlen
gondolatait, majd folytatta terv�t, mintha mi sem t�rt�nt volna.

12.
Feh�ragyar ism�t lemer�lt a tisztaviz� t�ba, csakhogy �jabb halat fogjon mag�nak.
Mivel a v�z alatt is eg�szen j�l l�thatott, nem jelentett sz�m�ra k�l�n�sebb gondot
kiszemelni az �jabb �ldozat�t. A megfog�sa viszont m�r m�s lapra tartozott.
Mivel az aranys�rk�nyok el�g esetlen�l mozogtak a v�zben, nem kev�s bonyodalommal
j�rt, mire mindenkinek jutott el�g hal vacsor�ra. A v�z alatt ugyanis ezek a
nagytest� h�ll�k csaknem olyan �gyetlen�l mozogtak, ak�r egy v�zbe esett
sz�razf�ldi mad�r. Hab�r a legt�bben tudtak �szni �s nem is f�ltek a v�zt�l, ez m�g
kor�nt sem jelentett teljes sikert.
�ppen ez�rt m�r kora d�lut�n el kellett kezdeni�k a s�rk�nyoknak hal�szni, ha nem
akartak �hen maradni aznap este. Ez pedig nem kev�s k�sedelemmel, illetve
k�zdelemmel j�rt.
Igaz, mindez k�zelebb is hozta egym�shoz a bajt�rsakat, r�ad�sul egy p�r pillanatra
feledtetni is tudta vel�k balj�s �rz�seiket. Ugyanis csak kev�s sz�rakoztat�bb
l�tv�ny van ann�l, minthogy egy aranys�rk�ny "halvad�szatra" indul. Ugyanis a
h�ll�k igen �j �s �rdekes �sz�si strat�gi�kat dolgoztak ki, csakhogy elcs�pjenek
egy-egy halat.
Az eg�sz �gy �gy kezd�d�tt, hogy Salvaren kijelentette, aznap est�re halat kell
fogni. Erre persze kit�rt az �ltal�nos tiltakoz�s az aranyok r�sz�r�l, mivelhogy
egy�ltal�n nem rajongtak t�lzottan a v�z�rt, nemhogy m�g az�rt, hogy t�k�letesen
nevets�gess� tegy�k magukat a koboldok el�tt. Ezt m�gy �gy-ahogy siker�lt is
lerendeznie a vez�rnek, noha csak azon az �ron, hogy � maga is r�szt vesz a
hal�szatban. Feh�ragyar ennek term�szetesen egy�ltal�n nem �r�lt, m�gsem
utas�thatta vissza a felt�telt. �gy azt�n, kelletlen�l �s morogva b�r, de elfogadta
t�rsai kit�tel�t.
Ezut�n pedig kezdet�t vette a hal�szat, melyre nemcsak a koboldok, hanem maguk a
(sz�razon maradt) s�rk�nyok is igen k�v�ncsiak voltak�
A katon�knak nem kev�s er�fesz�t�s�kbe ker�lt, nehogy ny�ltan kinevess�k esetlen
h�tasaikat, mikor azok megpr�b�ltak lemer�lni a v�z al�. Ez ugyanis nem kev�s
fr�csk�l�ssel, r�gkap�l�z�ssal, illetve sz�rnycsapkod�ssal j�rt, mire nemcsak a
hal�szok, hanem a n�z�k is csurom vizesek lettek.
Igaz, ezut�n kezd�d�tt csak az igazi k�rd�s, miszerint hogyan fogj�k meg a n�luk
j�val gyorsabb, illetve mozg�konyabb halakat? Erre a k�rd�sre n�h�ny katona mag�ban
a "sehogy" v�laszt adta, b�r nem szerett�k volna komolyan megb�ntani a bar�taikat
azzal, hogy hangosan is kimondj�k. J�llehet, azt is el kellett ismerni, a legt�bb
esetben val�sz�n�leg magukon a halakon m�lt, siker�l-e elfogni �ket, vagy sem.
(N�h�nyan gyan�tott�k, a halakat csak az�rt tudt�k megfogni, mert azok vagy annyira
meglep�dtek a s�rk�nyok l�tt�n, hogy k�ptelenek voltak megmozdulni, vagy a vad�szok
�gyetlens�g�t l�tva egyszer�en hal�lra r�h�gt�k magukat.)
Ugyanis miut�n egy s�rk�nynak siker�lt a v�z felsz�ne al� torn�znia mag�t (�s ott
is maradnia), megpr�b�lta �gy haszn�lni a sz�rnyait, ahogyan az el� volt �rva.
Csakhogy a v�z alatti rep�l�s kor�nt sem tartozott az aranyok er�ss�gei k�z�. Ebb�l
ad�d�an csup�n �ssze-vissza kap�l�ztak, s m�r-m�r majdnem kifulladtak, mire
siker�lt valamennyit el�re jutniuk a v�zben. Az volt az egyetlen szerencs�j�k, hogy
sok�ig bent tudt�k tartani a l�legzet�ket.
V�g�l, mire lesz�llt a Nap, lassan-lassan �sszegy�lt az�rt a vacsor�ra val�, m�gha
ezzel maga a vez�r is nevets�gess� tette mag�t a v�zben ny�jtott produkci�j�val.
M�g j�val a h�bor�k ut�n is nevetve mes�lt�k mind a h�ll�k, mind pedig a katon�k az
aranyok vezet�j�nek tetteit, amit csak "A nagy halvad�szat"-nak neveztek.
Merthogy Feh�ragyar el�sz�r �gy gondolta, � megpr�b�lja elhagyni a v�z al� jut�ssal
j�r� rengeteg felesleges kalimp�l�st. Arra a gondolatra jutott, tal�n egy fejessel
esetleg m�lyebbre, illetve gyorsabban, �s nem utols� sorban kevesebb energi�val
ker�lhet a v�z al�. Csakhogy ennek a gondolatnak a kivitelez�se persze j�val t�bb
bonyodalommal j�rt, nem is besz�lve a t�rsair�l, akik ekkora egyszer�en m�r nem
b�rt�k tov�bb nevet�s n�lk�l.
Salvaren el�sz�r is keresett egy megfelel� helyet, ahol �gy gondolta, v�gre tudja
hajtani a "nagy ugr�st". Csakhogy a krist�lytiszta v�z kor�ntsem volt olyan m�ly,
mint amilyennek a s�rk�ny el�sz�r gondolta. Ebb�l k�vetkez�en egy kecses ugr�ssal
egyenesen az iszapban k�t�tt ki.
A s�rk�ny hatalmas teste �gy �llt ki a v�zb�l, ak�r egy f�ldbe sz�rt l�ndzsa.
Feh�ragyar ezut�n megpr�b�lta kiszabad�tani mag�t az iszap fogs�g�b�l. Mindezt
rengeteg sz�rny- �s farokcsapkod�ssal kieg�sz�tve, mire a k�r�l�tte �ll�kat
beter�tette a hideg v�z.
Salvarennek v�g�l nem kev�s energi�j�ba ker�lt, mire ism�t l�legzethez jutott.
Mindek�zben nagyot kortyolt a v�zb�l is, ami most a fullad�ssal fenyegette. �gy
azt�n az aranyok vezet�je, a rettenthetetlen �s v�gtelen�l b�tor vez�r cs�ppet sem
hozz� m�lt�an ker�lt el� iszapos b�rt�n�b�l.
Mikor a katon�k �s a t�bbi h�tas megl�tt�k a csupa iszap vez�rt, kit�rt bel�l�k a
kacag�s. Mindek�zben Feh�ragyar er�sen k�h�gve pr�b�lt megszabadulni a l�gcs�v�be
jutott v�zt�l �s iszapt�l, illetve karmos mancs�val pedig a szemeit elvak�t� fekete
s�rt�l. Csakhogy mindek�zben �szre sem vette, hogy �gy �cs�rg�tt a neki mellkasig
�r� v�zben, ak�r egy meglepett k�ly�kkutya a pocsoly�ban. Ez a l�tv�ny pedig m�r
t�l sok volt a katon�knak, mire kit�rt az �ltal�nos r�h�g�s.
Salvaren, miut�n v�gre siker�lt leveg�h�z jutnia, illetve mikor ki tudta nyitni a
szem�t, eleinte s�rtetten �s igencsak megal�zva n�zett k�rbe a t� k�r�l �ll�kon �s
�l�k�n. Tal�n m�g el is pirult volna, ha k�pes lett volna r�. �m v�g�l megb�k�lt a
boldogan kacag� katon�kkal, majd nem sokkal k�s�bb �bl�s hangon maga is
csatlakozott a nevet�kh�z. Ekkor futott �t az agy�n az a gondolat, miszerint ha
ilyen kev�s is el�g ahhoz, hogy egy seregben j� kedvre der�ts�k a katon�kat, akkor
m�g van rem�ny.
V�g�l azt�n a vez�r (jobban �tgondolt tervvel) ism�t nekil�tott a hal�szatnak, ami
hozott is egy-k�t �jabb falatot az asztalra.
A katon�k, illetve s�rk�nyok ezut�n boldogan kacar�szva, csever�szve egym�ssal
megs�t�tt�k a fog�st, majd elosztott�k egym�s k�z�tt az �telt. Mindek�zben vicces
t�rt�netekkel m�latt�k egym�st.
- A j� vez�r nemcsak vezetni tudja a katon�it, hanem meg is tudja �ket nevettetni,
ha a sz�ks�g �gy hozza - l�pett oda mosolyogva Aranyes� bar�tja mell�, aki �ppen
egy s�lt halat r�gcs�lt egy apr� �s hangulatos tiszt�son, mik�zben t�rsai j�kedv�t
figyelte a f�k �rny�k�b�l.
- H�t ez k�ts�g k�v�l siker�lt is - motyogta Feh�ragyar k�t falat k�z�tt, mire m�g
sz�lesebb lett t�rsa vigyora. De azt�n csakhamar le is olvadt.
- Mi a baj?
- Valami nincs rendj�n. Nyugtalan vagyok a kobold v�rossal kapcsolatban, de m�g nem
j�ttem r�, mi�rt van ez a furcsa �rz�sem. Tal�n� - morfond�rozott Salvaren, mikor
v�ratlanul Veilon hangja sz�lalt meg a fej�ben.
"- Azonnal forduljatok vissza a v�ros fel�! Az eddig a Nimronon �l�, sz�tsz�rt
farkasok egyes�ltek, s egyenesen a v�ros fel� tartanak. M�r nincs sok id� a
meg�rkezt�kig. De visszafel� sz�rjatok el kisebb csapatokat a hegyl�nc �s a v�ros
k�z�tt, akiknek az eddig megbesz�lt feladatot add ki parancsba! A t�bbit majd
szem�lyesen" - mondta a fekete m�gus, majd megszak�totta a besz�lget�st.
Feh�ragyar zavartan �s f�lelem�ben remegve ejtette el a vacsor�j�t. Eleinte nem
igaz�n �rtette a kobold szavainak �rtelm�t, de ahogy �jra v�giggondolta az
�zenetet, m�r tudta, mit kell tennie.
- Valami baj van? Mit t�rt�nt? - ism�telte meg a k�rd�st imm�r rettegve Aranyes�,
akit komolyan megijesztett a vez�r tekintete.
- A lehet� legrosszabb. Az eddig elsz�rtan, a Nimronon �l� farkasok szint�n egy
seregg� olvadtak �ssze �s a koboldok fel� menetelnek. Vissza kell t�rn�nk a v�rosba
- hadarta gyorsan a s�rk�ny, mik�zben fel�llt, s a t�rsai fel� vette az ir�nyt. Egy
nagyobbacska t�bort�z f�nyk�r�ben meg�llva bar�tai fel� fordult, majd kezeivel
csendet k�rt. A katon�k, l�tva a h�ll� komoly tekintet�t, azonnal eln�multak.
Feh�ragyar ezut�n elmondta, milyen �zenetet kapott a koboldokn�l l�v� Veilont�l. A
katon�k arca elfeh�redett, mikor meghallott�k a h�rt, a s�rk�nyok pedig teljesen
led�bbenten �lltak. Az aranyok vezet�je, l�tva az ijedt, vagy �ppen elkeseredett
tekinteteket, lassan belefogott tov�bbi terv�nek az el�ad�s�ba is.
Hab�r a katon�k �s h�tasok t�bbs�ge nem felt�tlen�l �rtett vele egyet abban,
miszerint n�h�nyan maradjanak h�tra, m�gsem ellenkeztek. T�k�letesen megb�ztak
vez�r�kben.
Miut�n Feh�ragyar v�gzett a terve el�ad�s�val, t�zetesen v�gign�zett a sereg�n.
Boldogan vette tudom�sul, hogy senkinek a szem�ben nem l�tott rem�nytelens�get,
vagy p�nikot. Csup�n olyan f�lelmet, amely ebben az esetben teljesen �rthet�.
Csakhogy a legt�bb katon�nak csillogott m�g valami is a szem�ben, amire Salvaren
egy�ltal�n nem sz�m�tott. A m�rhetetlen gy�l�let volt ez, amelyhez nem kev�s
bossz�v�gy is keveredett.
Az aranyok vez�re ebb�l m�r tudta, vagy mindannyian elbuknak az elk�vetkez�
harcokban, vagy f�nyes gy�zelmet aratnak.
M�s lehet�s�g nincs�

13.
A kis csapat kelletlen�l l�tott neki a reggeli teend�iknek. Mindannyian f�radtak
voltak m�g a farkasok hajsz�ja miatt, m�gsem pihenhettek eleget. Hab�r ezzel
mindny�jan tiszt�ban voltak, ez m�g nem seg�tett nekik el�zni a zsibbad�st
elg�mberedett tagjaikb�l, nem tudta semmiss�g v�ltoztatni az eddig megt�rt�nteket.
�ppen ez�rt a t�rsas�g kedveszegetten tette a dolg�t. S�v�lt� �s Neila elmentek
vad�szni, Carus pedig fel�lesztette a t�zet. Talek �s Elnor �sszepakolt�k a
cuccaikat, majd seg�tettek t�rsaiknak is. Mindezt n�ma csendben v�gezt�k.
Egyik�knek sem volt mit mondania. Csup�n k�telked� pillant�sokat v�ltottak
egym�ssal, s mikor Neila is ott volt, n�ha-n�ha v�dl�an n�ztek a m�gusn� fel�.
Hab�r nem mondt�k ki szavakkal, tekintet�kben egy�rtelm�en l�tszott, m�g mindig
�rul�nak tekintik a farkasembert �s egykori vezet�j�ket. Tal�n jobban, mint eddig
b�rmikor.
Neila mindennek tudat�ban volt, j�llehet mindent megtett, csakhogy v�ltoztathasson
ezen. Ek�zben pedig megpr�b�lta kider�teni, vajon ki lehet a val�di �rul�, aki �t
akarja annak felt�ntetni. Term�szetesen ez kor�ntsem bizonyult k�nny� dolognak.
M�gis elhat�rozta, kider�ti az igazs�got, m�gha az �let�vel fizet is �rte. �ppen
ez�rt v�llalkozott a farkasemberrel az oldal�n, hogy elmegy aznap reggel vad�szni.
B�r a val�di indok az volt, sz�ks�g�t �rezte egy kis nyugalomnak a v�dl� �s
ellens�ges tekintetek n�lk�l. �s szeretett volna m�r nyugodtan besz�lgetni a
farkassal. T�rsainak term�szetesen egy�ltal�n nem tetszett az �tlet, m�gsem sz�ltak
semmit.
Legt�bben az el�z� est�n gondolkoztak. Ugyanis Kiranak �s Carusnak kellett volna
O�Brian felv�ltani az �rk�d�sben, de mivel a mestert elaltatt�k, ez elmaradt. Mikor
azt�n Agony fel�bredt, m�r r�gen le�gett a t�z, s�t�tbe burkolva a barlangot. A
harcos eleinte �lmosan n�zett k�rbe, s m�r azon volt, hogy visszafekszik, mikor
belehas�tott a tudat: valami nincs rendj�n. Miut�n jobban is megvizsg�lta a
helys�get, megd�bbenve vette �szre, hogy a m�gus alszik. Ijedten l�pett oda hozz�.
Megr�zta a v�ll�t, de a mester nem reag�lt. Hi�ba pr�b�lkozott, Agony k�ptelen volt
fel�breszteni. Ett�l el�gg� megijedt, hab�r mikor t�rsa nyak�ra tette az ujj�t, ki
tudta tapintani a pulzus�t. Minderre pedig csak egyetlen magyar�zat lehetett,
m�gpedig az, hogy valaki m�gikus �lmot bocs�tott r�.
Igaz, a f�rfi nem igaz�n �rtett a m�gi�hoz, s egy�ltal�n nem b�zott benne, el�g
id�t t�lt�tt m�r var�zsl�k k�zel�ben, hogy tiszt�ban legyen egyes dolgokkal. �ppen
ez�rt, mikor k�ptelen volt felkelteni a mestert, azonnal k�rben�zett az esetleges
�rulkod� nyomok ut�n. Egyetlen pillant�s el�gnek bizonyult. Ugyanis amint r�n�zett
Neila takar�j�ra, Agony �sszer�ncolt homlokkal tekintett a bokrokkal eltakart
bej�rat fel�. A bej�ratot szabadon hagyt�k, mikor valakik k�z�l�k t�vozott az
�jjel. Agonynak k�ts�ge sem maradt afel�l, ki volt az a valaki, ha egyszer a
m�gusn�nek nyom�t sem l�tta a barlangban.
A harcos ezut�n sorban felkeltette mindannyiukat, kiv�tel O�Briant, akit v�g�l
Talek oldott fel a m�gikus �lomb�l. A t�rsak ezut�n halkan besz�lgettek. B�r m�g
nem kelt fel a Nap, m�r derengett, ez�rt �gy d�nt�ttek, ink�bb �bren maradnak,
csakhogy reggel hamar �tra kelhessenek. Ekkor terel�d�tt r� a sz� az �lelem
k�rd�s�re.
A csapat tagjai kisebb vit�ba kezdtek a reggeli teend�k eloszt�s�nak �gy�ben, amit,
nagy megd�bben�s�kre, Neila szak�tott f�lbe. A m�gusn� egyszer csak k�zbesz�lt,
el�l�pve a barlang v�g�b�l, s felaj�nlotta, hogy � �s S�v�lt� sz�vesen elmenn�nek
vad�szni. A v�ratlan felbukkan�sa eleinte nem kis megd�bben�st okozott a barlangban
tart�zkod�knak. Majd elkezdt�k megvitatni a dolgot. Term�szetesen Agony ny�ltan
ellenezte a dolgot, mire a m�gusn� �rtetlen�l n�zett r�. Erre a harcos sz�mon k�rte
rajta, hov� ment el�z� �jjel. �m a reag�l�s legal�bb annyira megd�bbentette a
f�rfit, mint a bar�tait.
A var�zsl�n� ugyanis el�sz�r t�gra meredt szemmel n�zett r�. Arany tekintet�ben
csak a hitetlenked�s t�kr�z�d�tt. El�sz�r m�g a sz�j�t is elfelejtette becsukni,
meghallva az ellene felhozott v�dakat. Azt�n, l�tva t�rsai d�bbent arc�t, v�g�l
�sszeszedte mag�t, s nyugalmat er�ltetett mag�ra. Csod�lkoz�sa lassan d�hbe
fordult, hab�r ezt nem mutatta ki. V�g�l megpr�b�lta meggy�zni bar�tait arr�l, hogy
� el sem hagyta a barlangot, ami�ta bel�ptek oda.
Mivel az �rvei nem hatottak a t�bbiekre, v�g�l d�h�sen kijelentette, ha tov�bbra
sem hajland�ak v�gre b�k�n hagyni, felrobbantja az eg�sz V�gtelen Erd�t. V�g�l
azt�n durc�san kirobogott a barlangb�l vad�szni. S�v�lt� lassabban, fejcs�v�lva
k�vette t�rs�t. � volt az egyetlen, aki t�k�letesen meg�rtette a l�nyt, s �ppen
ez�rt mindent megtett, csakhogy seg�thessen bar�tj�nak.
Miut�n a m�gusn� �s a farkasember elhagyta a barlangot, t�rsaik csendben
hozz�l�ttak a munk�jukhoz.
A legt�bben ezeken gondolkoztak, mik�zben v�rakoztak a k�t vad�szra. Mivel nem
igaz�n figyeltek a k�rnyezet�kre, azt sem vehett�k �szre, hogy Halgor szinte
mosolyogva �lt a f�ld�n. A t�nde most hihetetlen�l h�l�s volt bar�tainak, ami�rt
ennyire ellenszenvesen viselkedtek az egykori Napvez�rrel. Az�rt is h�l�t adott
mag�ban az isteneknek, hogy ennyire k�nnyen tudta �ket befoly�solni. B�rmikor,
amikor csak fel akartak sz�lalni ellene, �szrev�tlen�l elhallgattathatta az
illet�t. M�g Neila el�l is el tudta rejteni az eff�le dolgait.
Legal�bb is � �gy hitte�
Noha majdnem elvesz�tette a l�nyt a Halhatatlannal v�vott csat�ban, ez m�g nem
g�tolta meg nagyrat�r� terveinek a megval�s�t�s�ban. Igaz, az�ta nem pr�b�lta meg
minden�ron kiiktatni a m�gusn�t, mint ahogyan azt kor�bban akarta. Nem szerette
volna elveszteni a harcosn�t, hab�r ezt m�g mag�nak is nehezen vallotta be. Az
ut�bbi id�ben teljesen elnyomta a l�ny ir�nt �rzett szerelm�t. Bar�tait is a
var�zsl� ellen ford�totta, b�r n�ha az ellene elhangzott v�dak �gy �rt�k �t, mintha
k�st v�gtak volna a h�t�ba.
Mindemellett S�v�lt�vel sem tudott lesz�molni, hab�r m�r nagyon szeretett volna.
�rezte ugyanis a Neila �s a farkasember k�z�tt kialakul� egyre er�sebb k�tel�ket.
Arra is gondolt, hogy a farkas esetleg beleszerethetett a m�gusba. Erre a
lehet�s�gre m�rhetetlen harag l�ngolt fel benne, elkeveredve a vad f�lt�kenys�ggel.
Mag�ban ugyanis att�l f�lt, tervei miatt esetleg v�gleg eltasz�tja mag�t�l a
var�zsl�n�t. Egyenesen a farkas karjaiba�
Halgor komoran elhessegette mag�ban az eff�le gondolatait, majd ism�t a farkassereg
vezet�j�n�l tett l�togat�s�n kezdett el morfond�rozni. Mivel egy�ltal�n nem
t�r�d�tt a k�rnyezet�vel, elker�lte az is a figyelm�t, hogy valaki figyelte.
Talek minden egyes mozdulat�t szemmel tartotta a fekete t�nd�nek. Az�ta kutatott
ut�na, mi�ta a helyzet kezdett komolyan eldurvulni. A kitasz�tott ugyanis eg�szen
komolyan �s kem�nyen l�pett fel b�rki ellen, aki fel akart sz�lalni ellene.
Mindemellett az sem ker�lte el a figyelm�t, hogy mennyire ellens�ges a l�nnyal
szemben. Pedig a kobold tiszt�ban volt azzal, hogy szereti. Ez�rt nem �rtette a
t�nd�t, s emiatt d�nt�tte el mag�ban, kider�ti az igazs�got. �m egyszer abba
kellett hagynia a megfigyel�st, mivel Neila �s S�v�lt� visszat�rtek. Egy kisebb
szarvast is hoztak magukkal, amit t�rsai azonnal feldolgoztak, majd a darabokat a
t�z f�l� rakt�k s�lni.
Mikor k�sz lett az �tel, m�r j�csk�n benne j�rtak a d�lel�ttben. Ez�rt, miut�n
gyorsan megett�k a reggelij�ket, a csapat t�rsai �tra keltek. Folytatt�k �tjukat a
hatalmas V�gtelen Erd�ben, k�vetve Halgort.
�m arr�l egyik�k sem tudott, hogy a t�nde egy�ltal�n nem abba az ir�nyba vezette
t�rsait, mint amerre azok gondolt�k. Egyre k�zelebb ker�ltek a hatalmas sereghez,
hab�r kellett m�g legal�bb egy nap, mire el�gg� megk�zel�tik azt. A kitasz�tott
ugyanis k�t�tt egy alkut a had vezet�j�vel. Igaz, err�l a bar�tainak fogalmuk sem
volt. �gy azt�n k�vett�k a s�t�t m�gust.
A csapatb�l senki sem gondolkodott azon, vajon t�nyleg a j� ir�nyba menetelnek-e.
T�ls�gosan is lek�t�tte figyelm�ket a Neila elleni v�daskod�s, illetve a saj�t
gondjaik. Ez al�l csak Talek bizonyult kiv�telnek. A kobold ugyanis az ut�bbi
id�ben szemmel tartotta t�rs�t, noha titkolta ezt. Hab�r eleinte � is teljesen meg
volt gy�z�dve arr�l, hogy Neila �s S�v�lt� �rul�k, mostanra m�r el�gg�
elbizonytalanodott. A lelk�ben d�l� h�bor� m�r az eddig egy�rtelm� dolgokat is
megk�rd�jelezte. Ebben a h�bor�ban a j�zan esze �s a sz�ve harcoltak egym�ssal.
Eddig a kobold esze vezette tulajdonosan cselekedeteit, j�llehet, mostanra a sz�ve
gy�zedelmeskedett.
Ugyanis a lelke m�ly�n Talek is rem�nykedett abban, a m�gusn� �rtatlan. M�g akkor
is b�zott ebben, mikorra a t�nyek egy�rtelm�en ez ellen sz�ltak. M�gis, az ut�bbi
id�ben egyre t�bb olyan dolog t�rt�nt, mely nem lehetett egy�rtelm�en Neila b�ne.
Ink�bb � is �ldozatnak t�nt a kobold szem�ben, egy, a sz�m�ra rejtett j�t�kban.
Ez�rt azt�n elt�k�lte, hogy v�g�re j�r a dolgoknak. Mivel � bar�tai k�r�ben
mozoghatott, sokkal t�bb mindent �szrevett, vagy meghallott, mint ak�r a farkas,
vagy ak�r a harcosn�. A k�p pedig kezdett �ssze�llni a fej�ben.
Ami�ta jobban is szemmel tartotta a kitasz�tott t�nd�t, egyre t�bb dologra j�tt r�.
Az � figyelm�t nem ker�lt�k el ugyanis a t�rsait-elhallgattat�-var�zslatok,
amelyek, ha nem is hatottak r�, tettette mag�t, nehogy a fekete m�gus r�j�jj�n, m�r
� is nyomoz ut�na.
Igaz, m�g Talek is elvesztette egyszer a fonalat.
M�ghozz� pont az el�z� �jjel, mikor Agony azzal v�dolta Neilat, hogy nem
tart�zkodott a barlangban. Ez m�g neki is fejt�r�st okozott. Legal�bb is eleinte.
Mik�zben menetelt, felid�zte mag�ban a harcosn� reakci�j�t a v�dra. "A
hitetlenked�s nem lehetett megj�tszott"- gondolta, ahogy maga el� id�zte a kit�gult
arany szemp�rt. Ahogy jobban is belegondolt a dolgokba, felfedezett valami m�st is
a l�ny tekintet�ben. F�lelmet� �s m�rhetetlen csal�dotts�got.
Taleket Agony t�r�tette vissza a val�s�gba, amikor megfogta a karj�t. A kobold
eleinte bossz�san n�zett r�. M�r-m�r sz�ra nyitotta a sz�j�t, �m a harcos csendre
intette. �szrevette, bar�tai mind fegyvert fogtak. � is felajzotta h�t �j�t, s
figyelt.
Nem messze el�tt�k zajt hallottak. Halk morg�st, melyhez k�s�bb z�rej is
csatlakozott. Mintha valaki r�l�pett volna egy sz�raz �gra. A kis csapat �vatosan
lopakodott k�zelebb a bokorhoz, melyek egy k�zeli tiszt�st szeg�lyeztek pontosan
el�tt�k. Kik�mlelve a s�v�ny k�z�l �szrevett�k, amint k�t farkasember unottan
�lldog�lt a naps�t�tte tiszt�son, mintha semmi dolguk nem akadt volna. Val�sz�n�leg
ez is volt a helyzet.
Talek hangtalanul megfesz�tette �j�t, majd l�tt. Mellette Elnor is �tj�ra engedte
nyil�t. A k�t farkas m�g csak azt sem tudta, merr�l �rte �ket t�mad�s. Mindketten
halottak voltak, mikorra el�rt�k a f�ldet. A t�rsak ezut�n egym�shoz fordultak.
- Hogy ker�ltek ezek ide? �k m�r a sereg h�tv�dei voltak - k�rdezte hitetlenkedve
Elnor. Bar�tai erre csak megvont�k a v�llukat, s gyan�s pillant�sokkal m�regett�k
Neilat. A m�gusn� nem t�r�d�tt vel�k, �m Halgor ann�l ink�bb. Azonnal megragadta a
k�n�lkoz� lehet�s�get.
- Val�sz�n�leg a rossz utat v�laszthattad Neila. Milyen k�r! Ezek szerint k�r volt
ism�t hallgatni r�d. Megint el�rult�l minket - cs�v�lta meg a fej�t a kitasz�tott,
szavaival utalva arra az esetre, mikor egyszer a m�gusn�re hallgattak egy
el�gaz�sn�l, legal�bb is, l�tsz�lag. Hangj�ban megj�tszott csal�dotts�g �s
hitetlenked�s bujk�lt, mire bar�tai ism�t v�dl� pillant�sokat k�ldtek a harcosn�
fel�. Csakhogy Neila ismerte annyira a t�nd�t, hogy kihallhassa a hangj�ban
megb�v�, �gyesen leplezett g�nyt.
D�h�ses a fekete m�gus fel� fordult. Majd� sz�tvetette a m�reg, mivel m�r kezdett
igen elege lenni Halgor v�daskod�saib�l. Fej�ben ism�t a hely�re ker�lt egy darab a
kirak�ban. Hab�r hi�nyzott m�g j�p�r, arra m�r r�gen r�j�tt, a t�nd�nek nemcsak kis
r�sz jutott az �gyben. De mivel m�g nem gy�jt�tt �ssze el�g bizony�t�kot, k�nytelen
volt elt�rni a gonosz var�zsl� ellens�gesked�seit.
�m ez�ttal viszont m�gis �gy t�nt, menten r�veti mag�t a t�rs�ra. Arany szemei
szikr�ztak, kezeit �k�lbe szor�totta. M�r-m�r nekiugrott a t�nd�nek, mikor egy k�z
nehezedett a v�ll�ra. Neila bossz�san n�zett S�v�lt�re, akit eleinte nem is ismert
meg. P�r pillanatig csak �llt, csaknem vakon, szapor�n l�legezve. Mikor felsz�llt a
szemeit elhom�lyos�t� v�r�s k�d, felfogta, mit is suttogott a f�l�be a bar�tja.
- Hagyd! Egyel�re nem tudunk visszav�gni neki. M�g nem. De m�r nem sok hi�nyzik.
Pr�b�lj meg lenyugodni - k�rte S�v�lt� halkan, hogy csak a l�ny hallja. Neila
f�radtan r�emelte tekintet�t. A barna szemekbe n�zve egy�tt�rz�st, sajn�latot �s�
tal�n szeretetet l�tott. Lehunyt szemmel hagyta, hogy bar�tja elvezesse a
t�bbiekt�l.
A csapat tagjai term�szetesen ezek ut�n azon kezdtek el vit�zni, vajon hogyan
ker�lhettek ilyen k�zel a farkasok sereg�hez. Mindenki a m�sikat hib�ztatta,
mik�zben saj�t mag�t �gy v�dte, mint egy ki�heztetett kutya a csontj�t. A
veszeked�sben egyed�l Halgor nem vett r�szt. � csak mag�ban mosolyogva figyelte
bar�tait, akik �gy t�nt, azonnal sz�tt�pik egym�st.
A t�nde saj�t terveit sz�v�gette. Mik�zben eln�zte t�rsait, elgondolkozott. �m
egyszer csak t�gra meredt szemmel n�zett ism�t k�rbe.
- Hov� lett Silumar? - k�rdezte, v�get vetve a vit�nak.

14.
Silumar, miut�n v�geztek a k�t farkassal, �gy gondolta, tal�n k�zelebbr�l is
megvizsg�lja a k�t tetemet. Mik�zben t�rsai vitatkoztak, � �vatosan odalopakodott a
testekhez. Alaposan szem�gyre vette �ket.
A k�t katona csak egy mellv�rtet hordott p�nc�lzat helyett, melyre egy v�r�s
farkasfejet festettek. Sz�les �v�k�n t�bb t�r is l�gott. Mindketten hatalmas
szably�t k�t�ttek az oldalukra. T�rdig �r� fekete csizm�t h�ztak a buggyos, szint�n
v�r�s nadr�ghoz.
Sil, miut�n egy-k�t t�rgy "beugr�lt" sz�mtalan ersz�nyeinek egyik�be, �gy d�nt�tt,
k�zelebbr�l is szem�gyre veszi ezt a h�res-nevezetes farkashadat. Mivel nem ismerte
a f�lelem fogalm�t, nem is gondolta volna, mekkora vesz�ly fenyegetheti ott. Meg
sem fordult a fej�ben, hogy esetleg meg kellene besz�lnie ezt a t�bbiekkel. Hab�r
tudata egyik h�ts� sark�ban megsz�lalt egy halk hangocska, ami arra sz�l�totta fel,
ne tegyen ilyen �r�lts�get, hiszen a b�r�t viszi a v�s�rra. �mb�r hamar el is
hallgatott, miut�n kider�lt, hi�ba besz�lt. Az apr� alakot nem lehetett
elt�ntor�tani egy ilyen �ri�si kalandt�l, vagy, ahogyan a surran� nevezte mag�ban,
a "k�ldet�s�t�l".
El is indult h�t a s�r� erd�ben. Csendben lopakodott a f�k k�z�tt. Bar�tainak fel
sem t�nt a t�voz�sa, mivel ha akart, olyan halkan tudott lopakodni, ak�r a
leveleken v�gigfut� napsug�r.
Nem ment t�l messzire, mikor ism�t belebotlott egy h�tv�dbe. Csakhogy ez a csoport
m�r �t f�t sz�ml�lt, ugyanannyi fenevaddal. �vatosan k�vette �ket, akik �gy t�nt,
most t�rnek vissza a t�borba. Mik�zben meneteltek, durva nyelv�k�n besz�lgettek,
hab�r ez ink�bb hangzott morg�soknak �s ugat�soknak, mint norm�lis besz�dnek.
Egyik�k sem figyelt igaz�n, jobban lek�t�tte �ket a k�zt�k kit�rni k�sz�l� vita. A
hatalmas fenevadak is unottan �s f�sultan bandukoltak gazd�ik mellett. Val�sz�n�leg
eg�sz �jjel meneteltek, �gy nem csoda, ha m�g a fenevadak is csak a pihen�sre �s a
j�l meg�rdemelt vacsor�ra tudtak gondolni. Minden bizonnyal esz�kbe sem jutott,
hogy valaki k�veti �ket.
A surran� �szrevette, k�r�l�tt�k minden n�ma lett, kellemetlen hat�st keltve az
egy�bk�nt vir�gz� erd�vel. A f�k �gai k�z�tt nem daloltak madarak, a f�ld�n nem
zizegtek bogarak, nem motoszk�ltak apr� �llatok. Sil kezdte k�nyelmetlen�l �rezni
mag�t a n�ma f�k k�z�tt, melyben az egyetlen hangot a farkasok besz�lget�se adta.
Hab�r a surran�k nem ismerik a f�lelem fogalm�t, az apr� alak �gy gondolta, ez
teljesen hely�nval� is.
Ugyanis a surran�k mindenn�l jobban szerettek kalandozni �s m�rhetetlen
k�v�ncsis�guknak k�sz�nhet�en mindenf�le bajba keveredni. Egy bizonyos korban
minden egyes surran�t elfog a v�gy, hogy �tra keljen, �j kalandokat keressen. Ennek
k�sz�nhet�en azt�n mindenhol elterjedtek, egyetlen helyet sem lehet tal�lni,
amelyhez ne f�z�dne valamilyen surran�mese. Ugyanis ezek a l�nyek b�rmir�l k�pesek
t�rt�netet kital�lni. Nem csoda h�t, ha �ltal�ban a kalandoz�saik sor�n bej�rt
t�jakat is belesz�vik a mes�ikbe.
Ez�rt azt�n b�rki hasznos inform�ci�kat tud szerezni egy surran�t�l, ha tudja,
mennyit kell lefaragni az egy�bk�nt igen sz�rakoztat�, csak nem �ppen hiteles
kalandokb�l. Ennek k�sz�nhet�en m�g senki sem hallott olyan surran�r�l, aki
elt�vedt volna, merthogy a mes�iket els�sorban egym�snak adj�k �t. Mivel im�dnak
t�rt�neteket el�adni, �ltal�ban k�nnyed�n kifecsegnek mindenf�l�t, l�gyen sz�
helyismeretr�l, vagy k�z�ns�ges �telreceptr�l.
Hab�r kevesen tudj�k elviselni a folyamatosan csacsog� l�nyeket, akik mindemellett
im�dnak minden olyan dolgot megn�zni, vagy k�lcs�nk�rni, amelyhez rendszerint semmi
k�z�k, a legt�bb faj len�zi ezeket a vid�m kis fick�kat. Pedig n�ha igen hasznosak
is tudnak lenni, ha valaki k�pes r�venni �ket egyes dolgokra. Ami persze egy�ltal�n
nem neh�z, hiszen az �letvid�m surran�k b�rmikor k�szek ak�rmilyen kalandra.
Ez al�l term�szetesen Silumar sem volt kiv�tel. V�rbeli surran� volt, minden
el�ny�vel, no �s h�tr�ny�val egy�tt. A n�gy l�b magas alak valamiben m�gis
k�l�nb�z�tt fajt�rsait�l. Ami�ta csatlakozott bar�taihoz, valami megv�ltozott
benne.
Hab�r m�g mindig nem tudta, pontosan mi is az a f�lelem, t�rsainak h�la kialakult
benne valamilyen elgondol�s ezzel kapcsolatban. Igaz, � maga soha nem rettent meg
semmilyen sz�rnyt�l, de m�g egy halott�l sem. M�gis tudta, mikor nem szabad tov�bb
maradni, k�l�nben k�nnyen az lehetett volna m�r az utols� kalandja.
Ami�ta pedig csatlakozott a vegyes t�rsas�ghoz, fokozatosan megismerte a f�lelem
fogalm�t is. Nem saj�t mag��rt, hanem a t�rsai�rt �rzett aggodalmat, illetve az �
ir�nta �rzett f�lt�st.
Csakhogy a surran�kra az is jellemz�, hogy k�nnyed�n figyelmen k�v�l hagynak
b�rmit. Sil �ppen ez�rt hamar f�lres�p�rte ezeket a gondolatokat a f�lelemr�l,
mik�zben pr�b�lt nem lemaradni az igencsak gyorsan halad� h�tv�dt�l. Igyekezett
megnyugtatni mag�t, mire fokozatosan elm�lt az az �rz�se, hogy tal�n neki
egy�ltal�n nem kellett volna idej�nni, s�t, esetleg vissza is kellene fordulnia,
miel�tt a bar�tai nagyon m�rgesek lesznek r�.
"De minden bizonnyal hasznos lehet, ha k�mkedek egy kicsit. Csak ben�zet a t�borba,
s m�r j�v�k is ki"- nyugtatgatta mag�t Sil. "K�l�nben is, �k k�ptelenek lenn�nek
csendesen belopakodni egy farkasokt�l hemzseg� helyre. Vegy�k csak Cameront�
akkora, mint egy h�z. Ezzel szemben �n minden gond n�lk�l bemehetek, s ki is
j�hetek onnan, miel�tt b�rki �szrevenne �s riad�t f�jna"- f�zte tov�bb az apr� alak
a gondolatmenet�t. Mire el�rt a farkasok nyom�ba a sereghez, m�r �gy gondolta,
bar�tai val�s�ggal megparancsolt�k neki, hogy lopakodjon a h�tv�dek ut�n.
Silumar meg�llt az egyik sz�ls� s�torn�l, majd meglapult egy bokor m�g�tt. Mikor
�gy gondolta, a h�tv�dek semmik�ppen sem l�thatj�k meg, �vatosan kik�mlelt a
levelek k�z�tt. Csakhogy amit l�tott, az teljesen ledermesztette. Elkerekedett
szemekkel b�multa a hatalmas, ny�zsg� sereget. A tudat�ig eljut� hangokt�l a sz�ve
egyre gyorsabban kezdett verni. A gyomr�ban valamilyen furcsa g�rcs alakult ki,
melyet sehogy sem tudott el�zni a surran�. M�g a tagjai is beleremegtek a
l�tv�nyba. Gyorsan megfordult, s lekuporodott a bokor alj�ba. Eg�sz test�ben
remegett, s k�zben vadul sz�guldoztak a r�miszt�bbn�l r�miszt�bb gondolatai.
�gy gondolta, ez volt eddigi �let�nek legrosszabb l�tv�nya. Lehunyta szemeit, de a
borzalmas k�pet sehogy sem tudta el�zni. Ahogy felid�zte mag�ban a farkasembereket,
amint fegyelmezetten v�gezt�k munk�jukat, �sszefacsarodott a sz�ve. M�g mindig
l�tta a hatalmas fenevadakat, melyeket l�ncokkal vezettek a gazd�ik ismeretlen �ti
c�ljuk fel�. Hallotta a borzalmas morg�sokat, melynek hat�s�ra majdnem meg�llt a
v�r az ereiben. �gy gondolta, ez az egyetlen pillant�s is el�g volt ahhoz, hogy ezt
a rettenetes l�tv�ny �r�kre be�gjen a tudat�ba.
Silumar megpr�b�lta megnyugtatni mag�t, ami ez�ttal kor�ntsem ment olyan sim�n. M�g
mindig �rezte azt a furcsa g�rcs�t a gyomr�ban, amit nem tudott hov� tenni. Ezzel
v�gre siker�lt elvonnia a gondolatait a farkasseregr�l. Ink�bb kielemezte mag�ban
ezeket az �j �rz�seket. "Valami hasonl� lehet a f�lelem is"- gondolta azt�n
fellelkes�lve. "H�t, nem tudom, mi olyan k�l�n�s ebben. Hogy g�rcsbe r�ndul az
ember gyomra, meg ilyenek. Igaz�n nem �rtem, mi�rt ker�tenek ennek akkora �gyet!"-
morfond�rozott.
Azt�n nem t�r�d�tt t�bbet vele. �sszeszedte mag�t annyira, hogy ism�t kileshessen a
bokorb�l, b�r ez nehezebbnek bizonyult, mint gondolta. Valahogy nem
engedelmeskedtek neki a v�gtagjai. Mintha kocsony�b�l lettek volna. Fogalma sem
volt r�la, vajon mit�l v�lhat az ember l�ba �s keze kocsony�v�. De annyi bizonyos
volt, csak kem�ny r�parancsol�ssal tudta mozg�sra b�rni tov�bbra is ellenkez�
tagjait. B�r m�g �gy is nehez�re esett ism�t kin�zni a bokor m�g�l. Valamilyen
k�l�n�s m�don sehogysem szerette volna �jra l�tni azt a dermeszt� k�pet, ami miatt
�t kellett �lnie azt a gyomorg�rcs�t. Nem mintha f�lt volna, hiszen a surran�k nem
f�lnek�
V�g�l �vatosan felemelkedett, majd egy f�rge ugr�ssal m�ris a legk�zelebbi s�tor
�rny�k�ban keresett �jabb mened�ket. Ezut�n k�v�ncsian k�rben�zett. De mivel �ppen
arrafel� tartott egy hatalmas farkas a gazd�j�val, �gy gondolta, ideje egy m�sik
b�v�helyet keresni mag�nak. Mivel azonban nem l�tott semmilyen megfelel� helyet,
bem�szott a s�torba. Hasra v�gta mag�t a kem�ny f�ld�n �s elkezdett a s�tor lapja
al� m�szni.
Mik�zben k�szott, elgondolkozott, vajon nem �ppen egy �hes fenevad s�tr�ba �rkezik-
e. De mikor felpillantott, csal�dottan vette tudom�sul, a s�tor �res. A gazd�ja �gy
t�nt, csak nemr�g �s feltehet�en nem sok�ig hagyta el a s�tr�t, ugyanis egy
hatalmas, durva farag�s� asztalon �ppen meg volt ter�tve. A surran� k�v�ncsian
n�zett k�rbe. A t�gas helys�gben csak ezt az asztalt, egy sz�ket �s egy �gyat
helyeztek el. A t�bbi helyet fegyverek t�lt�tt�k ki. "Meg gondolom a fenevad"-
eg�sz�tette ki mag�ban az apr� alak a s�tor lelt�r�t.
Miut�n alaposan k�rben�zett �s kieg�sz�tette egy�bk�nt is nagy gy�jtem�ny�t, �gy
d�nt�tt, tov�bb indul. A s�torlaphoz �rve el�sz�r r�snyire nyitotta azt, majd
kik�mlelt. Mivel �ppen senki sem j�rt arra, amit Sil igen furcs�llt is, n�m�n
kil�pett. �rny�kr�l �rny�kra lop�zva lassan el�rt a t�bor k�zep�re. Az eddig f�k
k�z� �p�tett s�trak itt megszakadtak. Egy hatalmas tiszt�sra �rt, amit l�that�an
csak a k�zep�n �ll� �p�tm�ny kedv��rt hoztak l�tre. A t�r k�zep�n egy mindeddigin�l
nagyobb s�tor �llt, bej�rat�n�l k�t �ri�si farkasemberrel. Kez�kben hatalmas
szably�t fogtak. Hab�r �gy t�nt, mintha szobrok lenn�nek, n�melyik�k n�ha
megcs�v�lta bund�s fark�t.
Silumar m�r �ppen indult volna, hogy k�zelebbr�l is szem�gyre vegye a s�trat, mikor
v�ratlanul megtanult rep�lni. Legal�bb is � azt hitte els�re, ugyanis az egyik
pillanatban m�g a f�ld�n guggolt egy nagyobbacska p�fr�ny m�g�tt, a m�sikban pedig
m�r a leveg�ben cs�ng�tt. Silben csak ekkor tudatosult az er�s, karmos mancs, ami
megragadta �t a gall�rj�n�l fogva, fels�rtve a nyak�t.
A surran� m�ltatlankodva rugdal�dzott a b�n�sm�d ellen, �m az ismeretlen a
k�vetkez� pillanatban �llon v�gta. A szerencs�tlen alak azonnal elvesztette az
eszm�let�t az �t�st�l. A farkas ezut�n elballagott �j fogly�val ismeretlen c�lja
fel�.

15.
A Nap magasan j�rt az �gen. Unottan folytatta sz�ntelen k�rforg�s�t a k�k �gbolton,
a f�ldet p�szt�zva hatalmas sugaraival. Mik�zben sz�tk�ldte b�rsonyos napsugarait,
pr�b�lta kider�teni, vajon mi t�rt�nhetett azzal a kis csapattal, melyet nemr�giben
m�g egy farkasbanda el�l l�tott menek�lni. Hossz� ujjaival kiny�lt eg�szen
messzire. Mindent meg�rintett a puha t�nem�nnyel, melyb�l � maga is �llt.
Mikor a V�gtelen Erd� egy bizonyos r�sz�hez �rt, megtal�lta a keresett szem�lyeket.
A csapat tagjai l�that�an �ppen vit�ztak valamin. De mivel a Napkorong t�ls�gosan
is messze j�rt t�l�k, k�ptelen volt megtudni, mi lehet a veszeked�s t�rgya. M�gis
tov�bb figyelt, h�tha r�j�het a t�rt�n�sekb�l.
A t�rsas�g m�g mindig amellett a tiszt�s mellett �lldog�lt, ahol lel�tt�k a k�t
farkasembert, akik a hatalmas sereghez tartoztak.
- Jobban kellett volna figyelni r�. Ahogy �n ismerem, m�r a farkasok sereg�ben
b�kl�szik, mindenf�le kalamajk�t okozva - morogta Cameron, mik�zben emberi alakot
vett fel. V�r�s szemei �rulkodtak csup�n a val�si kil�t�r�l, melyekben most
aggodalom csillogott.
- Nem az �n dolgom volt, hogy szemmel tartsam a kis tolvajt. S ha engem k�rdeztek,
kiv�telesen jobb is, hogy nincs vel�nk - d�nny�gte Agony, elt�r�tve a fel� ir�nyul�
k�rd� pillant�sokat. Mivel a surran� legink�bb a harcos k�r�l lebzselt, t�rsai n�ha
hajlamosak voltak azt felt�telezni, hogy a f�rfi az apr� alak fel�gyel�je. �m
t�rsuk m�r kor�ntsem �r�lt enne a gondolatnak, amit �ltal�ban ki is fejezett.
- Most nem azon kellene vit�zni, kinek kellett volna fel�gyelni, hanem hogy hogyan
fogjuk megtal�lni. Ugyanis mi van, ha megk�nozt�k, kiszedve bel�le mindent, amit
csak a terveinkr�l tudott? - tette fel a k�rd�st Talek. A surran�nak ugyanis
megvolt az a b�mulatos (�s egyben felett�bb bosszant�) k�pess�ge, hogy egyszer�en
mindenr�l tudott, amit a t�rsai mondtak, vagy mutattak egym�snak. R�ad�sul mindezt
�gy tette, hogy (�ll�t�sa szerint) egyszer sem hallgat�zott, vagy lopakodott
ut�nuk. �ppen ez�rt a t�rsak nagyon j�l tudt�k, milyen vesz�lyekkel kecsegtetett,
ha esetleg elfogt�k �s valahogy siker�lt kiszedni bel�le a sz�ks�ges inform�ci�kat.
A t�rsak �ppen emiatt gyors�tott�k meg l�pteiket a sereg fel�. Hab�r kor�bban �gy
besz�lt�k meg, semmik�ppen sem mennek t�l k�zel a sereghez, most m�gis k�nytelenek
voltak behatolni, majd valahogy megsz�ktetni a surran�t. Nem v�llalhatt�k ugyanis
az apr� alak kik�rdez�s�vel j�r� vesz�lyeket, melyek tal�n hal�losabbak lettek
volna a Caraken lak�ira n�zve, mint ak�r maga a sereg.
�vatosan lopakodtak h�t a hatalmas had fel�. Mindannyian fegyvereik k�zel�ben
tartott�k a kez�ket, mik�zben er�sen f�leltek. R�gen felt�nt m�r nekik az a
term�szetellenes csend, mely a k�t katona meg�l�se �ta telepedett az erd� f�ira. A
n�mas�g ki�lezte az �rz�keiket. Minden szokatlan neszre kivont fegyverekkel
v�laszoltak, ha pedig valamelyik�k esetleg v�letlen�l r�l�pett egy sz�raz �gra,
haragos tekintettel intett�k fokozott �vatoss�gra.
A V�gtelen Erd� f�i komoran �lldog�ltak hely�k�n, mik�zben l�legzetvisszafojtva
v�rt�k a fejlem�nyeket. Az �gak k�z�tt megb�v� madarak is csendesen gubbasztottak a
levelek k�z�tt. Egyetlen z�rej, vagy m�s nesz sem �t�tt zajt. Csup�n csak a gyenge
szell� rezegtette meg a z�ld leveleket, k�s�rteties visszhangot verve.
A Nap m�r lassan befejezte aznapi �tj�t a k�k �gen. Fokozatosan vonta vissza
b�rsonyos sugarait, ak�r egy megfontolt t�bornok, aki visszah�vta seregeit egy
t�rs�gb�l. Ism�t visszah�zta hossz�rany�lt ujjait, csakhogy m�snap megint
kiny�jt�ztassa �ket. De ahogy lebukott a horizont m�g�, �gy jutott egyre kevesebb
inform�ci� hozz� a kis csapatr�l, melyet m�r r�g�ta figyelemmel k�s�rt. Utolj�ra
akkor l�tta �ket, mikor t�borhelyet kerestek est�re a farkassereg k�zel�ben.
Mivel az id� enyhe volt a tavasz bek�sz�nt�vel, a t�rsak sz�vesen t�boroztak a
szabad �g alatt. K�l�nben sem tudtak volna beh�z�dni sehov� sem, ugyanis csak kev�s
hegyet tal�ltak ezid�ig �s azokat is elhagyt�k m�r.
A csapat tagjai, letelepedve egy k�zeli forr�s mellett az erd�ben, megkezdt�k esti
munk�jukat. Egyesek t�zif�t gy�jt�ttek, m�g m�sok a kor�bban sz�tosztott h�snak
faragtak ny�rsakat. B�r eleinte ellenezt�k a t�zgy�jt�st, O�Brian meg�g�rte,
erej�vel elrejti majd a l�ngokat az ellens�ges szemek el�l. Igaz, ez a var�zslat
nem ny�jt majd v�delmet, ha egy h�tv�d esetleg egyenesen az � t�borukon cs�rtet
majd kereszt�l.
- �s m�gis hogyan akarjuk kiszabad�tani Silumart? Azt sem tudjuk, hov� z�rhatt�k
be, mikor elfogt�k, vagy hogy �l-e m�g egy�ltal�n - d�nny�g�tt mag�ban Agony,
mik�zben a t�z f�l� helyezte a ny�rsakat. Mindegyiket felt�masztotta, illetve a
v�g�t lefogta egy k�vel, �gy nem kellett tartani �ket.
- Ez egy igen �rdeke k�rd�s. Tal�n �n ki tudn�m hozni, hab�r fogalmam sincs, merre
kellene indulnom a hadseregen bel�l. Fel kellene kutatnom az eg�szet, ami m�g engem
is leleplezhet - v�lte Kira. Az �rny�k egyre �lesebben l�tott, ahogy s�r�s�d�tt a
s�t�ts�g. Ugyanis nappal el�gg� hom�lyos volt a l�t�sa. Mivel � maga is egy �rny�k,
a s�t�ts�gben �rezte igaz�n j�l mag�t, abban mozgott otthonosan. "De az�rt egy
c�ltalanul mozg� �rny�k k�nnyed�n felkeltheti egy fenevad figyelm�t"- gondolta
mag�ban a fiatal l�ny, s megborzongott.
- Esetleg meg tudn�tok tal�lni valamilyen var�zslattal? - tette fel a k�rd�st a
harcos �s megford�totta a ny�rsakat, hogy a h�s m�sik oldal�t is �rje a t�z.
- Nem felt�tlen�l. Nem lehet r�lelni, ha eszm�letlen, vagy ha� - itt elhallgatott a
mester.
- Ha halott - fejezte be sz�razon Halgor. A t�nd�t egy�ltal�n nem �rdekelte mag�nak
a surran�nak a sorsa. Az �ltala hordozott inform�ci�k� viszont m�r ann�l ink�bb.
Egy eg�sz sereg tudat�t k�ptelen lenne befoly�solni, vagy megv�ltoztatni. "De
lehet, hogy tudn�k besz�lni a parancsnokkal, mivel�"- t�n�d�tt mag�ban a
kitasz�tott, �m f�lbeszak�tott�k. Bossz�san n�zett Elnorra, aki �ppen egy tervet
k�sz�lt el�adni.
- Mi lenne, ha valaki l�thatatlanul beosonna a t�borba, s megn�zn�, hov�
helyezhett�k el Silt. Ha ezt megtudjuk, egy kisebb t�mad�ssal elvonhatn�nk a
katon�k egy r�sz�nek figyelm�t, am�g, mondjuk Kira, kihozza �t - vetette fel a
fiatal kobold. T�rsai elgondolkoztak. V�g�l Cameron t�rte meg a csendet.
- Rettenetesen kifinomultak ezeknek az �rz�keik. Csaknem lehetetlen lenne
b�rmelyik�nknek is huzamosabb ideig �szrev�tlen�l b�kl�szni k�z�tt�k. Azt�n, m�gis
mivel akarod elvonni a figyelm�ket? Ha felfedeznek minket, nincs es�ly�nk -
cs�v�lta meg a fej�t a feh�r s�rk�ny. Bar�tai ezut�n gondolataikba mer�lve �ltek.
Miut�n pedig megs�lt a h�s, Agony k�s�vel n�m�n felszeletelte, majd kiosztotta
bar�tai k�z�tt. A t�rsak ev�s k�zben sem sz�laltak meg. Mindannyian megpr�b�ltak
valamif�le tervet kieszelni, amivel tal�n megmenthetn�k a surran�t. Vagy legal�bb
is, megtudhatn�k, hov� z�rt�k be. Ha �l m�g egy�ltal�n�
Nagy nehezen el is fogadt�k Kira aj�nlat�t, miszerint � beosonna a t�borba, s
felder�teni Sil holl�t�t. Csakhogy ez rengeteg vesz�llyel is j�rhat �s a
tapasztaltabb harcosok nem gy�zt�k kioktatni az �rnyl�nyt. �m Kira egy id� ut�n
megunta a dolgot, s durc�san kijelentette, ha ennyire nem b�znak benne, akkor ak�r
el is mehet. Azt�n duzzogva elhallgatott, amit�l m�g kisl�nyosabbnak t�nt a
t�bort�z f�ny�n�l. V�g�lt az�rt csak elengedt�k, hab�r legal�bb olyannyira
f�ltett�k �s agg�dtak �rte, mint a fogs�gba esett surran��rt. A makacs l�nynak
teh�t siker�lt egy olyan meg�llapod�st kicsikarnia, hogy ha pihentek egy keveset �s
� is felk�sz�lt, felder�theti a t�bort.
A csillagok f�nyesen vil�g�tottak a s�t�t �gbolton. M�r felkelt a Hold is, aki
feh�r f�ny�vel �rasztotta el az alatta elter�l� t�jat. A t�r�keny holdsugarak
megvil�g�tott�k a rengeteg l�ndzsahegyet is, melyek �gy csillogtak, mintha csak a
csillagokat akart�k volna ut�nozni. A farkassereg b�k�sen aludta �lm�t, mik�zben az
�beren figyel� �r�k vigy�zt�k �lmukat.
M�gsem voltak el�g figyelmesek, mivel egy alak bejutott. A fekete csuh�s idegen
�szrev�tlen suhant a katon�k �s fenevadak k�z�tt. Ismerte m�r a j�r�st a t�borban,
hab�r m�g csak egyszer j�rt itt. �m akkor j�l megfigyelte, hogyan �ll�tj�k fel a
s�trakat.
Ugyanis a sereg egy szab�lyos hatsz�get alkotott. A cs�csok ment�n �s az oldalakra
is �ll�tottak egy-egy �rt, illetve a fenevadak folyamatosan r�tt�k k�reiket nem
messze t�rsaikt�l az erd�ben. A s�trakat is szab�lyos rendben �ll�tott�k fel. A
hatsz�g k�zep�n egy mesters�gesen l�trehozott, vagy term�szetes tiszt�son �llt az
�ri�si parancsnoki s�tor. K�r�l�tte �t sorban helyezkedett el a hatalmas szably�t
forgat�k s�trai, akiket a katon�k k�z�l a legt�bbre tartottak.
Mivel a farkasemberek sz�m�ra a b�tors�g sz�m�tott a legnagyobb er�nynek, a
legt�bben a szably�k forgat�s�t v�lasztott�k. Ezzel a fegyverrel ugyanis k�zel
kellett menni az ellens�ghez, n�velve a vesz�lyt, hogy megsebzik a fegyver
tulajdonos�t, vagy ak�r meg is �lik.
Csakhogy ezzel a fegyverrel nem mindenki tudott j�l b�nni. Csup�n a leger�sebbek �s
leg�gyesebbek voltak k�pesek egy�ltal�n felemelni, nemhogy m�g forgatni is a
hatalmas fegyvereket. Emellett m�g komoly �gyess�get �s odafigyel�st is ig�nyelt
annak a forgat�sa. Elsaj�t�tani a megfelel� mozdulatokat, l�p�seket nem egyszer�
feladat. Emiatt azt�n �k kaptak a legk�zelebb helyet a vez�rhez, akihez felt�tlen
h�s�g k�t�tte �ket.
A szably�sok ut�n k�vetkeztek a l�ndzs�sok. Hab�r �ket is sokra tartott�k,
h�stetteiket nem emlegett�k olyan sok�ig, mint aki a szably�t v�lasztotta. Igaz, �k
alkott�k a seregben a legnagyobb alakulatot, s gyakran j�val nagyobb vesz�lynek is
voltak kit�ve, mint "b�trabb" t�rsaik, �k m�r nem lehettek k�zvetlen�l a parancsnok
mellett.
Rangban legalulinak a farkasok szem�ben az �j�szok �lltak. �k alkott�k a hatsz�g
legk�ls� perem�t. Ha megt�madj�k a sereget, akkor az �j�szok estek legel�sz�r
�ldozatul a t�mad�snak, ami id�t adott a t�bbi katon�nak a felk�sz�l�sre. Nekik
volt ebben a szeml�letben a legkisebb becs�let�k �s b�tors�guk, mivel az �jnak
j�val nagyobb volt a t�rig�nye, mint ak�r a l�ndzs�soknak.
Csakhogy err�l a szervezett fel�p�t�sr�l fogalmuk sem volt a kis csapat tagjainak,
akik elhat�rozt�k, hogy behatolnak. Nem tudt�k, mit is �rtenek ezek a l�nyek
becs�let �s b�tors�g fogalm�n. Nem tudt�k, hogy a katon�k gy�jt�tt�k ellens�geik
egyes testr�szeit, melyeket azt�n �gy mutogatnak, mint a tr�fe�kat. Min�l t�bb
ellens�ges "darabbal" b�szk�lkedhet egy katona, ann�l nagyobb az volt �rdeme, teh�t
ann�l nagyobb a b�tors�ga. Ha pedig el�gg� ki�rdemelte, elkezdhetett esetleg egy
m�sik fegyverrel foglalkozni, ami el�r�bb viheti �t a rangl�tr�n. Vagy elkezdhet
�br�ndozni egy parancsnoki tiszts�g megszerz�s�r�l.
J�llehet, minderr�l sejtelme sem volt a kis csapatnak, ugyan�gy ahogy arr�l sem, a
t�rsak els� helyen szerepeltek a farkasok sz�m�ra a megszerezend�-tr�fe�k list�j�n.
Tal�n ha mindezzel tiszt�ban lett volna a t�rsas�g, jobban is meggondolt�k volna a
surran� kiszabad�t�s�ra kieszelt tervet. De mivel mindez a tud�s nem �llt a
rendelkez�s�kre, m�gis belev�gtak.
A t�rsak megv�rt�k, m�g lemegy a Hold is. �gy maradt m�g egy kis idej�k, hogy
valaki bemehessen felder�teni a t�bort. Kir�t jel�lt�k ki erre a c�lra, hab�r
t�bben is ellenezt�k. A fiatal, n�pe m�rc�j�vel m�rve szinte m�g gyermek l�ny, noha
b�tornak mutatta mag�t, bar�tai sz�m�ra egy�rtelm� volt, val�j�ban mennyire f�l.
M�gis mindannyian k�nytelenek voltak elismerni a b�tors�g�t �s az akaraterej�t,
illetve a makacss�g�t, amivel mindezt el�rte.
Az �rny�k felvette eredeti alakj�t, majd elindult. �vatosan �s nesztelen�l suhant a
f�ld�n. Nem l�tszott bel�le semmi m�s, csup�n egy alaktalan, �thatolhatatlan
feketes�g. Lassan beosont a t�borba. Amint elhaladt az els� s�trak mellett, azonnal
ledermedt. Mivel a s�t�ts�gben olyan tiszt�n l�tott, mint az �les szem� Halgor
f�nyes nappal, t�k�letesen l�thatott minden apr� r�szletet. A l�tv�ny pedig
ledermesztette.
Amikor el�sz�r l�tott farkasembert, m�r akkor is teljesen letagl�zva n�zte �ket. De
most, mikor egy eg�sz sereggel �llt szemben, majdnem elmenek�lt. Sz�v�t
�sszeszor�totta a f�lelem, gyomra ideges g�rcsbe r�ndult. Eleinte nem hallott �s
nem is l�tott semmit. "Menek�lj! Fuss, ha �lni akarsz!"- ki�ltotta sz�ntelen�l a
l�ny tudata. "Nem! A bar�taim sz�m�tanak r�m"- ellenkezett mag�val Kira, ami
hatott. Igaz, eltartott m�g egy kis ideig, m�g v�gleg meg tudta gy�zni mag�t, az�rt
�sszeszedte mag�t, s elindult felder�teni a hadat.
Hangtalanul suhant, kihaszn�lva minden s�t�t zugot, vagy �rny�kot. Egyszer mag�ra
vette egy farkas katona alakj�t, s �gy k�vette, mintha csak val�ban egy �rtalmatlan
�rny�k lenne. K�zben mindent megfigyelt. Hallgat�zott, szeml�l�d�tt h�tha megtud
valamit. Egy j� ideje k�vette m�r a farkast, mikor egy besz�lget�s foszl�ny �t�tte
meg a f�l�t.
- �k�r�lbel�l akkora, mint az �n karom. M�g mindig eszm�letlen, hab�r szerintem nem
kapott nagyot - jutott el Kira f�l�be, aki erre azonnal elszakadt eddigi
vezet�j�t�l. Ut�na eredt a k�t katon�nak, majd felvette az egyik izmos alakj�t.
- Szerinted ez a� hogy is h�vt�k? Surran�? Igen, azt hiszem. Sz�val ez a surran�
azoknak a t�rsa? Annak a f�reg csapatnak, akit olyannyira akar a Vez�r? - k�rdezte
egy m�sik. Hangja rekedtnek t�nt, s fojtottnak, mint akit fojtogatnak. Kira
figyelmesen hallgatta a besz�lget�st, mik�zben �tvillant az agy�n, vajon mi�rt
haszn�lj�k a k�z�s nyelvet? �m nem maradt ideje ezen t�n�dni, ugyanis az, akinek �
szolg�ltatta az �rny�k�t, ism�t megsz�lalt.
- Minden bizonnyal. J� lenne megszerezni a fej�t, de kinek kell egy ilyen tr�fea?
Semmilyen b�tors�gr�l nem tan�skodik, hogy le tudtad v�gni egy n�gy l�b magas alak
fej�t, aki emellett eszm�letlen. R�ad�sul semmilyen �lm�ny nincs benne -
s�hajtotta, mire t�rsa b�szen b�logatott.
- Ja. Az az igazi, ha hallhatod, ahogy sikoltozik. Ahogy l�tod a v�r�t folyni a
peng�n �s a f�ld�n. Ahogy ki�l a szem�be a f�lelem �s a k�ts�gbees�s. Az az igazi
�lm�ny. Mes�ltem m�r neked, amikor egyszer megleptem egy keresked�t, aki a
Birodalmon akart �tkelni? Nem haszn�lt m�gi�t az �t�d�tt, �gy k�nny� pr�da volt a
sz�momra. A farkasaim leter�tett�k, de �n felengedtem. Megv�rtam, m�g elkezd
rohanni, majd r�vetettem magamat. Csak a t�r�met haszn�ltam. K�nnyen belehatolt a
puha h�sba, m�g el nem �rt a sz�v�ig, amit azt�n elkezdtem kiv�gni. Hallanod
kellett volna, ahogy sik�tozik! Ak�r egy szop�s malac! A v�re ek�zben csak folyt �s
folyt� - de az �rny�k itt elszakadt eddigi vezet�it�l. Rosszul lett att�l, amit
hallott.
Keresett egy nagyobb fa- �s bokorcsoportosul�st, ahol g�rcs�sen �klendezni kezdett.
Mikor kiadta gyomra minden tartalm�t, megnyugodott kiss�. "Hogy lehetnek ennyire
kegyetlenek? Hogyan �lvezhetik az ilyen m�sz�rl�st?" - ki�ltott fel mag�ban
k�ts�gbeesve. Egy fa adott neki mened�ket, am�g �gy �rezte, ism�t k�pes folytatni a
felder�t�st.
Nesztelen�l �s gyorsan suhant tov�bb a s�trak k�z�tt. M�r nem maradt sok ideje.
Hamarosan felkel a Nap, s addigra ki kell jutnia innen. J�csk�n benne j�rt m�r a
seregben, ez�rt ez nem is lesz olyan egyszer�, ahogy megjegyezte mag�ban.
Ez�ttal az ellenkez� ir�nyba haladt, mint azok a farkasok, akiket eddig k�vetett.
Unottan n�zte a rengeteg s�tort, mely mind ugyan�gy n�zett ki. Legal�bb is sz�m�ra.
�m az�rt azt �szrevette, hogy m�g az els� p�r sor s�tor feh�r sz�n�, a k�vetkez�
sorok m�r barn�k, m�g a k�zponti s�tort k�r�lvev�k v�rv�r�sek.
Hab�r eleinte rettegve n�zel�d�tt, m�r hozz�szokott annyira a l�tv�nyhoz �s a
h�tborzongat� hangokhoz, hogy elkezdhessen unatkozni. Eddig nem tal�lt semmi
�rdemlegeset a kihallgatott besz�lget�sen k�v�l �s kezdett kifutni az id�b�l.
Lassan azon volt, hogy megfordul, mikor tal�lt egy s�trat, melyet szokatlanul
�beren �riztek. A bej�ratn�l k�t �ri�si fenevad fek�dt. Hab�r els� l�t�sra �gy
t�nt, alszanak, Kira tudta, b�rmilyen apr� neszre t�madn�nak.
Mivel k�l�n�s volt sz�m�ra ez az �rs�g, amit eddig sehol sem l�tott, csak a
parancsnoki s�torn�l. �gy d�nt�tt, megn�zni, mi lehet a s�tron bel�l. �vatosan
megker�lte a s�tort, majd besuhant alatta. Be�rve k�rben�zett.
Gyan�ja nem volt megalapozatlan, ugyanis a t�gas t�rs�gben egy hatalmas ketrecet
helyeztek el. A b�rt�n pedig nem volt �res. Egy, a ketrechez szinte nevets�gesen
kicsi alak fek�dt kiter�lve a f�ld�n. Kira odament hozz�. Akad�lytalanul
kereszt�ljutott a vastag r�csokon, s let�rdelt a surran� mellett.
Silumar eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n. Arca s�padt volt, nyak�n v�r�s cs�kok
�ktelenkedtek. Ahogy az �rny�k felemelte t�rsa fej�t, �rezte, hogy annak tark�j�n
egy �ri�si p�p n�tt. Kontya f�lig kibomlott, s hossz� barna haj�t azon a r�szen
�sszetapasztotta a v�r. Kira m�r-m�r megsz�lalt, mikor k�rtsz� has�tott a leveg�be.
Kin�zve a s�torlapok k�z�tti r�sen r�j�tt, j�csk�n t�bb id�t t�lt�tt el a
kellet�n�l. M�r derengett. Mivel nem tudta, mi�rt sz�laltak meg a k�rt�k, ijedten
visszaejtette Sil fej�t a f�ldre, majd azonnal kisuhant a s�torb�l.
Csakhogy ez�ttal �szrevett�k. Ism�t megsz�laltak a k�rt�k, amik akkor a
betolakod�ra figyelmeztettek. Az �rny�k ez�ttal egy�ltal�n nem t�r�d�tt azzal,
vajon mennyire vannak a nyom�ban, vagy hogy merre kellene mennie. Kimenek�lt a
r�mes t�borb�l. Szerencs�j�re egyetlen farkas sem k�vette.
Eleinte vakon suhant a f�k k�z�tt. Annyira megijedt, hogy egyszer elt�vedt, s
majdnem ism�t a seregben k�t�tt ki. Azt�n siker�lt annyira megnyugtatnia mag�t,
hogy odafigyelve a k�rnyezet�re, visszat�rjen bar�taihoz.
Mikor v�gre megl�thatta t�rsait, szinte �r�m�ben zokogva borult Elnor karjai k�z�,
aki csod�lkozva figyelte. A kobold v�delmez�en �t�lelte, m�g a l�ny meg nem
nyugodott. Miut�n Kira �sszeszedte mag�t, kibontakozott t�rsa karjaib�l, majd
szembefordult bar�taival.
A csapat tagjai figyelmesen hallgatt�k v�gig a besz�mol�t. Miut�n v�geztek, m�g
egyszer �tgondolt�k a terv�ket. Azt�n �gy d�nt�ttek, el�g biztons�gos helyet
tal�ltak ahhoz, hogy pihenjenek egy keveset. Ugyanis mi�ta az �rny�k �tnak indult,
egyik�k sem tudta lehunyni a szem�t. Megpr�b�ltak h�t pihenni egy keveset, mik�zben
magukban azon t�n�dtek, vajon a k�zt�k l�v� �rul� nem ezt az alkalmat v�rja csak,
hogy elfogj�k �ket?

16.
- �s m�gis mennyien vannak? - tette fel a k�rd�st t�relmetlen�l Valessa, s meg�llt.
Idegesen megt�r�lte homlok�t a melegben.
B�r m�g csak a tavasz uralkodott Sodena f�ldj�n, a leveg� m�ris szokatlanul meleg
volt. Mintha mindannyian egy hatalmas l�bas v�zben lenn�nek, amely al� �ppen
al�gy�jtottak.
A Nap minden reggel felkelt, csakhogy t�zes sugarait sz�tk�ldje. �m ezek a sugarak
ez�ttal csup�n �get� meleget hoztak magukkal. M�g az egy�bk�nt h�v�s V�gtelen
Erd�ben is forr�s�g uralkodott, ami igencsak szokatlannak volt mondhat�. Ez pedig
semmi j�t sem jelentett a koboldok, illetve az erd� m�s lak�ira n�zve.
A kir�lyn� m�g eml�kezett azokra az id�kre, mikor k�l�n�sen forr�ak �s t�zesek
voltak a nyarak. Hab�r mindez m�r r�gen t�rt�nt, Valessa tudta, azok a tikkaszt�
nyarak is ilyen szokatlanul meleg tavasszal kezd�dtek. Ami pedig azt jelentette,
hogy a Caraken leghosszabb �vszaka ism�telten teljes t�zess�g�vel fogja perzselni a
f�ldeket, minek hat�s�ra kev�s lesz az �lelem. Mindezt azt�n a kem�ny t�l fogja
k�vetni, ami szint�n igen csak meg fogja viselni a lak�kat. Nem is besz�lve a
k�zelg� h�bor�r�l, amely �gy ak�r el is h�z�dhat, m�g t�bb pusztul�st �s hal�lt
okozva.
Az �rn� morogva elhessegette az eff�le felesleges gondolatait �s elfordult az
ablakt�l. Folytatta j�rk�l�s�t fel-al� a tan�csteremben, am�g teljesen ki nem
fulladt. V�g�l lerogyott az egyik k�nyelmes sz�kbe, s a jelenl�v�ket vette
szem�gyre. K�zben idegesen t�rdelte az ujjait, vagy ruh�ja sz�l�t gy�r�gette.
A koboldok �ppen �l�st tartottak a melegben. Csup�n kevesen jelentek meg, mivel a
t�bbs�g�knek a katon�k felk�sz�t�s�vel, a gyerekek �s �regek biztons�gba
sz�ll�t�s�val, vagy az �lelem k�rd�s�vel kellett foglalkozniuk. K�s�rtetiesen k�zel
ker�lt ugyanis a h�bor� kezdete, s ilyenkor egy pillanatnyi felesleges id� is
v�gzetesnek bizonyulhat.
�ppen ezeken r�g�dott Valessa is, mikor Veilon halk hangja visszat�r�tette a
tan�csterembe.
- Nem az a l�nyeg, h�nyan vannak. Bizonyos szempontb�l �des mindegy, hogy t�zen,
sz�zan, vagy ezren j�nnek-e ellen�nk. A v�rosnak mindenk�ppen ki kell tartania. Itt
most egy�b probl�m�k vet�dtek fel - v�lte f�l�nyes hangnemben a kobold, ami nem
nagyon tetszett a jelen l�v�knek. K�l�n�sen nem a kir�lynak. B�r az is igaz, ez
egy�ltal�n nem zavarta a m�gust. �szint�n �lvezte a helyzetet�
- �s megmondan�d, milyen probl�m�kra gondolsz? - tette fel a k�rd�st sziszegve az
uralkod�, mire a var�zsl� r� emelte s�t�t tekintet�t.
- Mivel mindenki a h�bor�val volt, illetve van elfoglalva, a f�ldjeinkkel senki sem
t�r�d�tt. A term�s nagy r�sze kisz�radt, mert senki sem �nt�zte. Szinte semmilyen
�lelemmel nem rendelkez�nk, ha nem t�vedek. Mindemellett m�g iv�vizet sem l�ttam,
hogy gy�jt�tt�nk volna. �gy gondolom�
- Te csak ne gondolj semmit! - ki�ltotta v�ratlanul a kir�ly �s fel�llt. Kezeit
�k�lbe szor�totta, lila szemei villogtak.
- �ppen eleget kritiz�lt�l m�r minket. Lehet, hogy val�ban seg�tett�l, de t�l nagy
�ra van ennek! �s erre ilyen hi�baval� dolgokkal f�rasztasz minket, mikor nagyon
j�l tudod, hogy tele vannak a rakt�raink. A m�gusok voltak olyan sz�vesek �s
felt�lt�tt�k �ket, teh�t �lelemben nincs hi�ny. Csak ez tette lehet�v� ugyanis,
hogy, a te szavaiddal �lve, elhanyagoljuk a f�ldjeinket �s a csak a h�bor�ra
koncentr�ljunk. �s most pedig, mond meg v�gre, mit akarsz, azt�n pedig t�vozz!
Veilon l�tsz�lag teljesen h�v�sen fogadta apja ezen kit�r�s�t. S�t, s�t�t szemeiben
olyasf�le sajn�lat csillogott, mikor a feln�tt n�zi az el�gedetlen gyermeket, mikor
az m�r kezd feln�ttesen besz�lni.
A kobold v�g�l csak nyugalomra intette a kir�lyt, akinek l�tsz�lag igen nehez�re
esett ezt betartani. Az uralkod�, miut�n kiolvasta fia szemeib�l a vele kapcsolatos
megal�z� gondolatait, csak idegesen �s enyh�n elv�r�s�dve visszahuppant a sz�k�be,
majd int�s�re ez szolga megt�lt�tte pohar�t. Miut�n a f�rfi egyh�z�sra kiitta a
bort, m�g egyet k�rt, �s v�rta fia v�lasz�t.
- Nos, val�ban nincsenek akkor �lelmez�si probl�m�k. �s sajn�lom, ami�rt ezzel
f�rasztottam egyeseket - hajtotta meg fej�t apja fel� a m�gus, mire a kir�ly
felhorkant. � ki�rezte Veilon hangj�b�l �s mozdulat�b�l a m�rhetetlen g�nyt. A
m�gus ezut�n felk�ny�k�lt sz�ke karf�j�ra, ujjait pedig h�ztet� alakban t�masztotta
�ssze. Mik�zben besz�lt, mindenkin v�gighordozta s�t�t tekintet�t.
- �n m�gis javasoln�m, er�s�ts�k meg m�g jobban a v�ros v�delm�t. A h�zainkat
elrejtett�k ugyan a leveg�b�l k�mked�k el�l, de tudtommal a t�mad�s a f�ld�n
�rkezik. No m�rmost, ez ellen ez a var�zslat nem v�d. Amennyiben a s�rk�nyok h�rom
napon bel�l meg�rkeznek, tal�n m�g lesz es�ly�nk, hogy vel�k egy�tt lesb�l
t�madhassunk.
- Erre pedig nem lehet alapozni. A k�meink szerint a sereget m�r csak k�t nap
v�lasztja el a v�rost�l - sz�lt k�zbe az egyik parancsnok, mire a m�gus elkomorult.
L�tszott rajta, hogy egy pillanatra kics�sztak a kez�b�l a dolgok ir�ny�t�sa. �m
agya l�zasan dolgozott, s mikor ism�t felsz�lalt, m�r k�sz tervet adott el�. Mivel
ezt m�s is elfogadhat�nak tal�lta, �gy d�nt�ttek, megpr�b�lj�k.
Csakhogy akadt m�g egy kis probl�ma, amit sem Veilon, sem m�s nem tudott
besz�m�tani, mikor a v�delmi terveken dolgoztak. S ez pedig nem volt m�s, mint a
farkasok t�mad�si m�dszere.
Ugyanis eddig m�g egy Sodena-belinek sem kellett farkashaddal harcolnia, �gy
semmilyen inform�ci�juk sem volt, mire k�sz�ljenek. Ez pedig jelent�sen
megnehez�tette mindenkinek a dolg�t. Mindez egyben igen nagy el�nyt adhatott a
farkasoknak, akik tal�n sz�m�tottak is erre. Nem egy meglepet�st okozhattak ugyanis
a k�t v�ros v�d�inek, akik legink�bb a d�monok �s �l�holtak t�mad�saira alapozt�k
terveiket. �m ez lehet, hogy v�gzetes lesz a sz�mukra.

17.
A koboldok sz�m�ra nagyon lassan telt el a k�t nap. Mindenki f�lve v�rta, vajon mit
hoz sz�mukra a k�zelg� farkashad. Gy�zelmet-e, avagy hal�lt?
A V�gtelen Erd� egy r�sze csendes maradt, hi�ba �rkezett meg az �des illatokkal,
valamint csod�latos dalokkal terhes tavasz. A kobold v�ros k�zel�ben most m�gis
n�mas�g honolt. M�g a f�k levelei is elhallgattak, nem dalolt�k tov�bb f�jdalmas
�nek�ket.
Mindenki, �llat �s n�v�ny egyar�nt az elk�vetkez� harcokra figyelt. �s v�g�l
el�rkezett a harc kezdete is.
A z�ldell� f�k k�z�tt egy helyen ac�lhegyekbe �tk�z�tt a puha napsug�r. Ahogy
v�gigfutott a rengeteg l�ndzsahegyen, fokozatosan kirajzol�dott egy �ri�si
ez�stk�gy�, amint lassan, de biztosan haladt el�re a f�k k�z�tt. Semmi sem
tart�ztatta fel az �ri�si fenevadat, mely, ak�r egy val�di k�gy�, �vatosan
becserk�szte �ldozat�t, majd lecsapott r�.
�gy k�zeledett h�t a farkashad, mely egyben a v�gs� harcok kezdet�t is jelentette.
Mindenki tudta, v�d� �s t�mad� egyar�nt, ez a h�bor� fogja eld�nteni, ki lesz a
Caraken uralkod� faja a tov�bbiakban.
Vajon �sszefognak-e az emberek a t�nd�kkel �s koboldokkal? Vajon megb�k�lne-e a
s�rk�nyok arra az id�re a szellemekkel? Vajon k�pesek lesznek-e a mesterek hat�sos
var�zslatokat �zni a farkasokkal szemben?
Ezek a k�rd�sek mindenkinek ott visszhangoztak a fej�ben, melyekre tal�n m�g az
istenek sem tudt�k a v�laszt. �s amelyek tal�n d�nt�en befoly�solhatj�k a j�v�t�
Az erd� f�i k�z�tt megh�z�d� madarak fokozatosan elcsendes�ltek, ahogy k�zeledtek a
farkasok. Az apr� �llatok beh�z�dtak biztons�gos vackaik m�ly�re, a nagyobb lak�k
pedig messze elker�lt�k az erd� azon r�sz�t.
B�r m�g messze j�rt a had, a v�rost v�d�k m�r hallhatt�k a n�mas�gban a sereg halk
moraj�t. Igaz, az is el�fordulhatott, hogy csak a tudatuk �z�tt vel�k �zetlen
tr�f�t, mintegy hallhat�v� t�ve a f�lelm�ket t�pl�l� zajokat. Az egyhang�
d�b�rg�st, ahogy az ellens�ges katon�k egyszerre l�pdeltek. Neh�z l�pteik pedig
nemcsak a f�ld�n hagytak nyomot. Minden egyes l�p�s ott d�b�rg�tt a fesz�lten
v�rakoz� koboldok f�l�ben is, akik m�r alig gy�zt�k az idegess�get.
A f�k tetej�n v�rakoz� �j�szok felajzott�k fegyvereiket, s egy-egy nyilat helyeztek
a h�rra. Mindannyian felk�sz�lten v�rt�k az ellens�get, amely rend�thetetlen�l
t�rtetett a f�k k�z�tt.
�s v�g�l megjelent az els� farkas.
�tj�ra engedt�k az els� nyilat.
A l�v�s pontos volt.
A farkasok azonnal meg�lltak, amint megl�tt�k t�rsukat, aki egy kobold
ny�lvessz�vel a mell�ben el�rebukott. A katon�k erre el�reszegezt�k l�ndzs�ikat,
illetve kivont�k hatalmas szably�ikat. Csakhogy ekkor ny�lz�por z�dult r�juk, minek
hat�sak�nt nem egy farkas holtan zuhant a f�ldre.
A csata szinte m�g el sem kezd�d�tt, de a farkashadat m�r komoly k�rok �rt�k. A
vez�r hangosan, nem egy k�romkod�ssal megtoldva adta ki a visszavonul�si parancsot.
A katon�k morogva ugyan, de fegyelmezett l�ptekkel h�tr�ltak. Csakhogy a k�r
ekkorra m�r bez�rult.
Ugyanis am�g n�h�ny �j�sz lefoglalta a farkashadat, t�rsaik a sereg m�g� ker�ltek.
Mikor pedig teljesen k�rbevett�k ellens�geiket, kegyetlen nyilaikkal t�madtak
r�juk. A farkasoknak szinte m�g csak v�dekezni sem maradt idej�k. A legt�bben azt
sem tudt�k, honnan �rte �ket a csap�s.
De mindennek meg volt a maga h�tr�nya.
Az �j�szok t�vol tudt�k ugyan tartani magukat a farkasokt�l, �m kor�nt sem voltak
sz�mbeli f�l�nyben. Val�j�ban alig voltak t�bben �tvenn�l, minek k�vetkezt�ben m�r
er�sen megcsappantak a nyilaik sz�ma. Emiatt azt�n az �j�szok parancsnoka egy
bizonyos mad�rhangot ut�nozva kiadta a fokozatos visszavonul�si parancsot.
Csakhogy a farkasok sz�mban m�g mindig j�val meghaladt�k a k�tsz�zat. A parancsnok
pedig el�g okos is volt, �gy mikor meghallotta a furcsa mad�rhangot, azonnal tudta,
az �j�szok visszavonulnak. �les szemeivel v�gigp�szt�zta a lombokat, s l�tott is
n�h�ny elmos�dott �rnyat. �m ez volt minden.
A vez�r v�g�l �gy gondolta, egy gyors rohammal tal�n bevehetik a v�rost. Csakhogy
ezt azt�n elvetette. Mikor mag�ban m�rlegelte az esz�be jut� terveket, v�g�l arra
jutott, tal�n ideje lenne komolyan megleck�ztetni a koboldokat.
Ki�ltozva kiadott n�h�ny parancsot, mire a katon�k fokozatosan visszavonultak,
igencsak meglepve ezzel a koboldokat. �gy t�nt ugyanis, hogy a farkasoknak el�g
volt mind�ssze ennyi �zel�t� az azonnali visszavonul�shoz. S a jelek szerint
v�glegesen.
A farkashad �gy vonult el, ahogy ide�rkezett: rendezetten �s fegyelmezetten. Ez
pedig teljesen led�bbentette a koboldokat, akik nem tudt�k mire v�lni ezt a fajta
viselked�st. N�h�ny �j�sz k�vette a hadat, �m �gy t�nt, azok val�ban elhagyj�k a
v�ros k�rny�k�t.
Valessa, aki mindezt a gondolataival k�s�rte figyelemmel, most �rtetlen�l nyitotta
ki szemeit. Nem tudta hova tenni ellens�geik �rthetetlen viselked�s�t. Mellette
Veilon is tan�cstalanul �lt. Maga el� meredt, s l�tsz�lag egy�ltal�n nem is figyelt
a k�rnyezet�re. J�llehet, a l�tszattal ellent�tben agya l�zasan dolgozott, csakhogy
valami �rtelmet l�sson a t�rt�ntekben.
B�r ak�rhogyan is t�rte a fej�t, ak�rh�nyszor is gondolt v�gig a r�vid csat�t,
megszeml�lve minden tekintetben, m�gsem tal�lt semmi �rtelmet az eg�szben. �gy
t�nt, a farkasok egyszer�en csak idej�ttek, lem�sz�roltatt�k n�h�ny t�rsaikat, majd
egyszer�en tov�bb �lltak.
A kobold megr�zta a fej�t.
- Kell lennie valamilyen magyar�zatnak erre - mormolta maga el�.
- De vajon mi? Lehet, hogy t�nyleg megh�tr�ltak? Bel�tt�k volna a veres�g�ket? -
t�n�d�tt Valessa, majd fi�ra n�zett. Egy pillanatig fogvatartott�k egym�s
tekintet�t. Azt�n mindketten fejet r�ztak.
- �rthetetlen, m�g a sz�momra is - d�nny�g�tt a fekete m�gus.
- Ezek szerint m�g a j�v�ben�z�s sem seg�t neked most - sz�rta k�zbe g�nyosan a
kir�ly, aki szint�n a teremben �lt. �m � sem tal�lt semmilyen megold�st a
t�rt�ntekre. L�tsz�lag val�ban az t�rt�nt, ami t�rt�nt. Csakhogy ebben senki sem
tudott hinni. �s tal�n jogosan�
De hi�ba t�rt�k a fej�ket, sehogysem tal�ltak magyar�zatot a k�l�n�s csat�ra. V�g�l
nem tehettek m�st, minthogy v�rtak, mi k�vetkezik most. Minden egyes pillanat,
minden egyes sz�vdobban�s tov�bb fesz�tette a koboldok am�gy is megviselt idegeit.
Mindannyian �rezt�k, valaminek j�nnie kell. De nem t�rt�nt semmi.
A nap zavartalanul telt el, csup�n az �r�k figyeltek m�g jobban, mint m�skor.
Mindenki meg�rezte a leveg�ben gy�leml� fesz�lts�get, b�r senki sem tudta, mi fog
k�vetkezni.
A koboldok sz�m�ra teljesen �rthetetlen volt a farkasok viselked�se. Vel�k szemben
ugyanis, akik a hely�kben mindenk�ppen lerohant�k volna a v�rost, �k egyszer�en
visszavonultak. S �gy t�nt, nem is akartak visszat�rni. �s ez t�bb volt, mint
k�l�n�s� j�val t�bb.
Ez a strat�gia ismeretlen volt a v�d�k sz�m�ra. Egy�ltal�n nem tudt�k, mire
sz�m�thatnak a j�v�ben, hiszen az erd� tov�bbra is csendes maradt. Hi�ba z�ldelltek
a f�k, hi�ba ny�ltak a csod�latosabbn�l csod�latosabb vir�gok, az �llatok m�gis
t�vol tartott�k magukat a kobold f�v�rost�l. Ez pedig m�g j� p�r csata el�rejelz�se
is lehetett.
M�skor n�ha m�g a h�zak k�z� is bemer�szkedett egy-egy �z, aminek persze egy�ltal�n
nem �r�lt a h�zigazda, amikor megl�tta, hogy a b�k�s �llat �ppen a kedvenc vir�g�ra
vetett szemet. Az �llatok m�s esetekben egy�ltal�n nem tartottak a lak�kt�l.
Nyugodtan daloltak a madarak, akiknek az �nek�ben a f�k is bekapcsol�dtak, egyes
alkalmakkor pedig maguk a koboldok is sz�vesen daloltak vel�k.
A mesebeli v�rosban m�s id�kben soha sem volt nyugtalans�g. Senki sem v�rt semmire,
tal�n csak arra, hogy mikor tud kimenni s�t�lni egyet az erd�ben. A sz�l csak
nevet�st, halk �neket, illetve boldog besz�lget�seket hordott mag�ban.
Most viszont minden megv�ltozott.
A boldog �nekek megsz�ntek, elhaltak, ak�r egy vir�g t�len. Az �llatok elhagyt�k az
erd� azon r�sz�t, b�k�sebb helyre k�lt�ztek. A v�g kacag�sok, �r�mteli
besz�lget�sek hely�be a halk zokog�s �s a n�ma seg�lyki�lt�s l�pett. A f�k levelei
ernyedten l�gtak az �gakon, m�r a panaszos dalukat sem zengt�k.
Maguk a koboldok is nyugtalanul j�rt�k az utakat, k�l�n�sen a katon�k. Egyszer�en
k�ptelenek voltak elhinni, hogy ilyen k�nnyen megnyert�k volna a csat�t. M�gis�
m�gis minden jel erre utalt. N�h�nyan m�r fell�legeztek, b�r m�sok �gyes csapd�t
sejtettek a farkasok terve m�g�tt.
A legt�bben pedig azon t�n�dtek, vajon a v�g�n kinek lesz igaza?
Viszonylagos b�k�ben telt el a k�vetkez� nap is, ami v�gk�pp pattan�sig fesz�tette
a v�d�k am�gy is meggy�t�rt idegeit. A kir�lyn� szinte cselekv�sk�ptelenn� v�lt.
Fogalma sem volt arr�l, vajon mit kellene tennie. De m�g Veilont is komolyan
elgondolkoztatt�k a t�rt�ntek. V�g�l arra jutottak, ha addig nem �ri �jabb t�mad�s
�ket, megv�rj�k, m�g Feh�ragyar visszat�r a s�rk�nyokkal, �s majd vel�k egy�tt
kutattatj�k �t a terepet.
A k�t kobold ism�t a tan�csteremben volt, amely csaknem �lland� lakhely�kk�
v�ltozott, s gondolataikba m�lyedtek. Csup�n egy-egy sz�val t�rt�k meg az egy�bk�nt
�sszef�gg� n�mas�got, mely k�r�l�lelte �ket. �m egyszer kopog�s t�rte meg a
csendet, minek hat�s�ra mindketten �sszerezzentek.
- Szabad! - sz�lalt meg Valessa, mire egy felder�t� l�pett be a terembe. Valaha
z�ld ruh�ja mostanra majdnem sz�rk�v� v�ltozott, n�h�ny helyen pedig szakad�sok
tark�tott�k. Maga a kobold m�r a v�gkimer�l�s hat�r�t s�rolta. Arca beesett volt,
vil�gos szemei m�lyen �regeikbe s�ppedtek. Mindenhol kosz bor�totta, haja is
gubancosan omlott v�llaira, n�hol pedig beleakadt levelek tett�k teljess� az
�sszk�pet. Az els� r�n�z�sre is egy�rtelm�en meg�llap�thatt�k, nem j� h�rekkel t�rt
vissza.
- Nos, mire v�rsz m�g? - k�rdezte bossz�san Veilon, mire a felder�t� r�emelte
b�natos szemeit. �gy t�nt, menten �sszeesik.
- �rn�m, Uram, a farkasok� elt�ntek - sz�lalt meg olyan halkan a kobold, hogy a
teremben l�v�k alig hallott�k.
- Hogy-hogy elt�ntek? - k�vetelte egyre inger�ltebben a fekete m�gus. Kezdett
minden �sszekusz�l�dni a fej�ben.
- Nem tudom uram. Az egyik pillanatban m�g el�ttem meneteltek, a m�sikban m�r nem
l�ttam �ket sehol. Fogalmam sincs, mi t�rt�nhetett - vonta meg f�radtan a v�llait a
felder�t�. �m �gy t�nt, b�rmelyik pillanatban kit�rhet bel�le a zokog�s.
Val�sz�n�leg t�ls�gosan is megviselt�k a t�rt�ntek, amivel tal�n nem is maradt
egyed�l.
Valessa erre k�rd�n n�zett fi�ra, akit viszont teljesen lek�t�ttek a gondolatai.
Egyre jobban �sszekusz�l�dtak a sz�lak, s egyre nehezebben lehetett �ket
sz�tbontani. M�g Veilont is siker�lt meglepni ezzel a h�rrel. "Tal�n valami m�gia?"
- tette fel a k�rd�st mag�ban a var�zsl�, b�r szinte azonnal el is vetette. Csak
nagyon keveseknek siker�lne elrejteni egy sereg farkast, akikr�l k�ztudott, hogy
csak a t�zgoly�, vagy egy�b hasonl� t�mad�si var�zslatok hat�sosak ellen�k. Minden
m�s, mint a b�b�j al� von�s, vagy a l�thatatlann� tev�s, nem.
De ha m�gis ez t�rt�nt, vajon ki �llhatott ennek a h�tter�ben?- t�n�d�tt mag�ban
Veilon. Neilat �s Halgort azonnal kiz�rta, mivelhogy �k �ppen valahol Sz�rkef�ld�n
barangoltak. Tal�n megnyugtatta volna a gondolat, ha tudja, a k�t eml�tett m�gus �s
t�rsai �ppen a hatalmas sereget pr�b�lt�k megk�rny�kezni, hogy kiszabad�ts�k
elfogott t�rsukat. Hab�r minderr�l fogalma sem volt, m�gis azonnal kiz�rta a k�t
var�zsl�t.
M�s pedig nem nagyon jutott az esz�be. Mivelhogy aki m�g sz�ba j�hetett, az egyszer
Valessa kir�lyn� lehetett volna (akire m�g csak gondolni is felesleges volt), a
m�sik pedig esetleg � maga.
"Tal�n a Nagy �r �llhat a h�tt�rben" - mondta mag�ban Veilon, amit nagyj�b�l
elfogadhat�nak is �t�lt. Azzal a felt�tellel, hogy a Halhatatlan t�l�lte a
legut�bbi �sszecsap�st a Napvez�rrel, amiben a kobold er�sen k�telkedett. M�gis�
�gy t�nt, sz�molnia kellett ezzel a lehet�s�ggel is, mivel m�s magyar�zatot nemigen
tudott adni a t�rt�ntekre. Hacsak nem l�teztek m�gis az istenek. J�llehet, a fekete
var�zsl�nak ez a lehet�s�g m�g csak meg sem fordult a fej�ben�
- Ezt nem �rtem. A farkashad elt�nt, na de ki �ltal? - gondolkozott hangosan
Valessa is, miut�n elbocs�totta a k�met. Megt�rten �lt a k�nyelmesen kip�rn�zott
sz�k�ben. Kezeit ernyedten �l�be ejtette, s csak b�multa �ket, mik�zben pr�b�lt
�rtelmet tal�lni ott, ahol tal�n nincs is.
- Nem lehet m�s magyar�zat, minthogy a Nagy �r - v�lte Veilon, b�r �nmaga is
k�telkedett ebben. A kir�lyn� is zavartan n�zett r�, s r�emelte f�radt tekintet�t.
- De hiszen � meghalt�
- Vagy csak �gy tudjuk, hogy meghalt - szak�totta f�lbe anyj�t a m�gus. Hab�r
szavai igazolni l�tszottak a t�nyeket, valahol m�gis s�nt�tott a magyar�zat. Csup�n
azt nem tudt�k, hol.
- M�s nem lehet? Esetleg egy isten?
- Bah! Ugyan m�r! Mindenki tudja, hogy istenek nincsenek�
- Legal�bb is, te azt mondod, mert m�g nem igazolt�k neked magukat - sz�rta k�zbe
�lesen a kir�lyn�, �m a var�zsl� egy bossz�s int�s�vel elhessegette a gondolatot.
- �m�s pedig nem j�het sz�ba. Esetleg Halgor, b�r k�tve hiszem, hogy m�ris ide�rtek
volna. R�ad�sul ezt m�g Neila sem engedn� neki. Teh�t nincs m�s magyar�zat,
minthogy a Halhatatlan valahogy t�l�lte a Napvez�rrel az �sszecsap�st �s most
visszat�rt.
Veilon k�nnyed�n ejtette ki a szavakat, mintha csak mag�t�l �rtet�d�ek lettek
volna. De saj�t maga is k�telkedett ebben, nemhogy m�g a kir�lyn�. Csak r� kellett
n�znie, hogy l�ssa, anyja nem hitt neki. "Lehet, hogy igaza lenne? Tal�n m�giscsak
l�teznek istenek?"- tette fel mag�ban a k�rd�st. Azt�n megr�zta a fej�t.
Tal�n nem lett volna ilyen meggondolatlan, ha tudta volna, egy istenn� m�giscsak
hallotta a szavait. Az istenn� el�gg� elkomorodott, mikor meghallotta a
hitetlenked� gondolatokat, �m v�g�l nem sokat t�r�d�tt vel�k. Igyekezett min�l
el�bb eljuttatni a farkassereget a k�vetkez� t�mad�si helyre.

18.
Ahogy a Nap ism�t felkelt, vetett egy unott pillant�st Sodena f�ldj�re, azt�n ism�t
visszat�rt eddigi elfoglalts�g�hoz: Sz�rkef�ld k�mlel�s�hez. �m ez a pillant�s is
el�g volt neki ahhoz, hogy �szrevegye, a kobold v�rosban igen nagy a ny�zsg�s.
Mindenhol katon�k r�tt�k az utakat, fegyver�ket b�rmikor k�szenl�tben tartva. A
v�ros hat�r�ban �les szem� �j�szok figyeltek minden gyan�s mozdulatot, vagy hangot.
S minden okuk megvolt erre az el�vigy�zatoss�gra. Nem tudhatt�k ugyanis, mikor t�r
vissza a viszonylag kicsi, csup�n k�tsz�z f�t sz�ml�l� farkashad. Mert b�r egyesek
�gy v�lt�k, az els� �tk�zetet megnyert�k, m�sok m�r �gy gondolt�k, ha m�s�rt nem
is, megbosszulni elesett t�rsaikat mindenk�ppen visszat�rnek. Ez�rt azt�n tov�bbra
sem engedt�k el magukat a katon�k.
Mindemellett lassan Feh�ragyar s�rk�nyainak is meg kellett �rkeznie, akikre most
igencsak nagy sz�ks�g�t l�tt�k a lak�k. Mert hi�ba maradt nem eg�szen k�tezer-
�tsz�z (eg�sz pontosan k�tezer-n�gysz�z�tven) kiv�l� katona a v�rosban, ezt nem
l�tt�k el�gs�gesnek. Tal�n csak a f�lelem nagy�totta fel benn�k a farkasok
k�pess�geit, �m m�g mindig jobb f�lni, mint azt�n megijedni.
Mindemellett m�g az �ltaluk csak nom�doknak nevezett fajt�rsaik sem adtak h�rt
magukr�l, ami szint�n el�gg� bosszantotta a koboldokat. �gy v�lt�k, nem engedhetik
maguknak, hogy n�h�ny kicsinyes s�relmek miatt most ne seg�tsenek nekik. Egyszer�en
k�ptelenek lettek volna ezt az eshet�s�get elfogadni, pedig el�g nagy az es�ly
minderre. M�gis rem�nykedtek, hogy egyszer csak megjelennek nom�d fajt�rsaik.
�ppen ez�rt Valessa ideje legnagyobb r�sz�t az Arany Torony legtetej�n t�lt�tte,
ahonnan eg�szen messzire ell�thatott. Egyszerre szeml�lte a l�t�hat�rt, ak�r az
aranyok, ak�r a nom�dok ut�n kutatva, �s pr�b�lta rendezni zavaros gondolatait,
illetve viharos �rzelmeit. �ltal�ban vele volt Veilon is, b�r n�ha a m�gus is
mag�nyra v�gyott. �gy alakult ez most is.
A kir�lyn� er�sen figyelte mind az erd�t, mind az eget, h�tha megpillanthat
valamit. De l�tsz�lag semmi sem mozdult. Megpr�b�lkozott m�gi�val is, csakhogy
tal�ljon valamit, �m az eredm�ny mindig ugyanaz volt. Semmi.
Az �rn�t egy k�nnyed �rint�s t�r�tette el gondolataib�l.
- N�zz a h�tad m�g� - suttogta egy kellemes, m�gis v�rfagyaszt� hang, mire Valessa
megfordult. Eleinte nem l�tott semmit, �m azt�n csakhamar felismerte az arany
s�rk�nyokat. Olyannyira meg�r�lt, hogy m�g Veilont is meg�lelte fut�lag, amit�l a
m�gus teljesen led�bbent. Val�sz�n�leg az anyja v�ratlan �rzelemkit�r�se jobban
meglepte, mintha a k�vetkez� pillanatban a farkas f�sereg t�nt volna fel a
l�t�hat�ron.
A kir�lyn� m�r �ppen azon volt, hogy egy szav�val a f�t�rre "rep�tse" mag�t, amikor
a l�tottakt�l k�v� dermedt.
Az arany s�rk�nyok eddigi rendezett, fegyelmezet sorait v�ratlanul megzavarta
valamit. Hirtelen felbomlottak a sorok, s a s�rk�nyok kavarogni kezdtek a
leveg�ben. �gy t�nt, harcolnak valakik ellen, �m egyel�re nem lehetett tudni, mi is
t�rt�nik pontosan. Mintha valamilyen t�mad�s �rte volna �ket.
�s val�ban.
Ahogy Valessa jobban is megn�zte a t�rt�nteket, m�r l�thatta is, ahogy valahonnan
farkasok rep�ltek a s�rk�nyok fel�! A kir�lyn� annyira megd�bbent, hogy majdnem
el�jult. Veilon t�mogatta, mik�zben � maga is fesz�lten figyelte a t�rt�nteket.
Nemcsak a k�t koboldot d�bbentette meg a t�mad�s. Maga Feh�ragyar is igencsak
meglep�d�tt, mikor v�ratlanul egy farkas �rkezett a h�t�ra, enyh�n kibillentve �t
az egyens�ly�b�l. A t�mad� olyannyira hirtelen �rkezett, hogy a farkasnak siker�lt
lev�gni a led�bbent koboldot. Ezut�n felemelte szably�j�t, hogy h�tasa v�lla k�z�
sz�rja, b�r addigra m�r Salvaren is mag�hoz t�rt.
Megp�rd�lt a leveg�ben, mire h�vatlan utasa leesett. Csakhogy a katon�nak siker�lt
megtartania hidegv�r�t, s egy j�l ir�nyzott mozdulattal el tudta kapni ellenfele
sz�rnya v�g�t. Ezzel siker�lt teljesen kibillentenie a vez�rt az egyens�ly�b�l, ami
a lezuhan�ssal fenyegette �ket. K�ts�gbeesetten verdesett szabad sz�rny�val egy
ideig, ami viszont szinte semmit nem seg�tett. Hamarosan zuhanni kezdtek, ami
minden bizonnyal egy igen kellemetlen becsap�d�ssal �rt volna v�get. Tal�n ez a
sors v�rt volna az aranyra, ha meg nem �rkezik egyik fajt�rsa, aki szerencs�re
hamar megszabad�totta kellemetlen utas�t�l.
Feh�ragyar k�sz�netet mondott bar�tj�nak, majd k�rben�zett.
K�r�l�tte teljes volt a z�rzavar. Mindenhol arany s�rk�nyok repkedtek, akiket
valahonnan farkasok t�madt�k meg. Feh�ragyar eleinte teljesen �sszezavarodott a
l�tottakt�l. "Csak nem tudnak ezek is rep�lni?"- tette fel mag�ban a k�rd�st a
h�ll�. Minderre egy �jabb t�mad�s adta meg a v�laszt.
Ugyanis egy l�ndzs�val felszerelt farkasember rep�lt fel�, s mivel a vez�r �ppen
nem figyelt, siker�lt is megsebeznie az aranyt. Salvaren ord�tva fordult a l�b�ba
f�r�dott l�ndzsa fel�, melynek v�g�n m�g mindig ott cs�ng�tt a t�mad� katona. A
farkas �ppen sz�les peng�j� k�s�t k�sz�tette el�. Fogai k�z� szor�tva a fegyvert
lassan, megfontoltan �s b�mulatos hidegv�rrel m�szni kezdett a l�ndzs�n felfel�.
A h�ll�t annyira megd�bbentette a l�tv�ny, hogy egy pillanatig csaknem
cselekv�sk�ptelenn� v�lt. Azt�n amikor az �les ac�lpenge a has�ba mart, m�r el�g
feld�h�d�tt ahhoz, hogy k�m�letlen�l v�gezzen ellenfel�vel.
Elkezdett feljebb rep�lni, majd a f�ld fel� fordulva zuhan�rep�l�sbe csapott �t. A
katon�t igen meglepte ez a fordulat, s nem b�rta megtartani mag�t a l�ndzs�n, mely
el�gg� himb�l�zott, komoly f�jdalmakat �s sebeket okozva a h�tasnak. A fegyver
v�g�l meg is adta mag�t, kiszakadva a s�rk�ny l�b�b�l a gazd�j�val egy�tt zuhanni
kezdett.
A farkas hitetlenked� ord�t�ssal zuhant a f�ld fel�, noha m�g a becsap�d�s el�tt
meg�lte egy vill�m. A sz�nn� �gett holttest v�g�l a f�k k�z�tt landolt, melynek
hat�s�ra meglepett ki�lt�sok szakadtak fel a f�ldr�l. Feh�ragyar is meghallotta
ezt, s �vatosan k�zelebb rep�lt a felsz�nhez.
A vez�r meglep�dve b�multa a f�ld�n zajl� esem�nyeket, mely nemcsak hogy b�mulatba
ejtett�k a s�rk�nyt, egyben meg is adt�k neki a rep�l� farkasokat �vez� rejt�lyt.
Az ellens�ges had ugyanis teljesen megker�lve a v�rost, egy bizonyos ponton v�rt�k
a s�rk�nyok meg�rkez�s�t. Val�sz�n�leg eredetileg is a h�ll�k megt�mad�sa volt a
c�ljuk, amivel, ha sikerrel j�rnak, igencsak megk�nny�thetik a f�sereg dolg�t. De
mivel m�r az els� t�mad�suk alkalm�val kider�lt, hogy az olyannyira gy�l�lt aranyok
nem tart�zkodnak a v�rosban, a parancsnok �gy d�nt�tt, k�sz�t nekik egy kis
meglepet�st.
Azt pedig el kellett ismerni, m�g a h�tasoknak is, ez val�ban siker�lt. A farkas
vez�r ugyanis �jfajta t�mad�si strat�gi�t dolgozott ki a s�rk�nyok t�mad�s�ra.
Kihaszn�lta a fiatalabb f�k hajl�konys�g�t az erd�ben. Mindennek k�vetkezt�ben
egyes katon�k er�s k�telek seg�ts�g�vel meghajl�tott�k a fiatal, sud�r f�kat, majd
egy-egy t�rsuk felm�szott a lombkoron�ba. Ott eleinte er�sen megkapaszkodtak,
mik�zben fegyvereiket is megpr�b�lt�k k�z�gyben tartani. A k�teleket tart� l�nyek
ezut�n egyszer�en elengedt�k a f�t, ami eredeti �llapot�ba visszahajolva,
val�s�ggal kil�tte a rajta �l� farkast.
Salvarent teljesen leny�g�zte ez a fajta t�mad�si m�dszer. �m nem sok�ig
b�m�szkodhatott, ugyanis egy katona ism�telten �t szemelte ki �ldozatul. A s�rk�ny
eg�szen a kil�v�s pillanat�ig v�rt, majd �gyesen kiker�lve a farkast, egy vill�mmal
v�gzett ellenfel�vel.
Azt�n, elrep�lve, megpr�b�lt valamilyen v�dekez�si tervet kieszelni. Csakhogy ez
nem is ment olyan k�nnyen. Nem is els�sorban a terv kigondol�s�val akadt probl�ma,
hanem a megval�s�t�s�val. Ugyanis szinte az �sszes arany s�rk�nyt siker�lt
lefoglalnia a rep�l� farkasoknak.
A vez�r v�g�l is megpr�b�lta mag�ra vonni valahogy t�rsai figyelm�t. Amilyen
hangosan csak tudott, olyan hangosan b�d�lt el, amivel siker�lt a legt�bb t�rsa
figyelm�t felkeltenie. Ezut�n a legnagyobb kavarod�sba rep�lve (s egyben
megszabad�tva n�h�ny t�rs�t a kellemetlenked� farkasokt�l), az �g fel� kit�rve
mutatta a t�bbi s�rk�nynak a menek�l�s egyik �tvonal�t.
A legt�bb h�ll� azonnal k�vette, b�r akadtak olyanok is, akiket m�g mindig
lefoglalt az ellens�g. De miut�n siker�lt ler�zniuk bosszant� �s h�vatlan
utasaikat, �k is csatlakoztak t�rsaikhoz. A s�rk�nyok a f�k hat�sugar�n k�v�l
rep�ltek, majd ott a vez�r megszeml�lte t�rsait.
A sz�z s�rk�nyb�l (�tvenet h�trahagytak a f�sereg zaklat�s�ra) h�rmat siker�lt
meg�lni�k a farkasoknak. A t�bbiek, t�bb sebb�l v�reztek ugyan, s n�melyeknek
igencsak s�lyos volt a seb�k, m�g �ltek �s rep�l�k�pesek voltak. Sajn�latos m�don
azonban a legt�bb kobold katon�t siker�lt elpuszt�taniuk az ellens�gnek.
Miut�n Feh�ragyar felm�rte a helyzet�ket, t�mad�sra utas�totta t�rsait.
A s�rk�nyok egyszerre indultak meg a f�ld fel�, ahol viszont m�r v�rt�k a farkasok
�ket. N�h�nyukat ism�t kil�tt�k a h�ll�k fel�, �m azok imm�r kiker�lt�k �ket. Ut�na
azt�n nem foglalkoztak vel�k t�bbet.
Egyszerre t�madtak a f�ld�n l�v�, j�l felfegyverzett farkasokra. Csakhogy az
ellens�gnek el�g el�nyt adtak az erd� s�r�s�ge ahhoz, hogy sikeres legyen a
v�dekez�s�k, mivel a s�rk�nyoknak komoly akad�lyt jelentettek a f�k �gai.
J�llehet, mindez nem zavarta az aranyokat, akik most csup�n arra koncentr�ltak,
hogy v�gezzenek minden egyes ellens�ggel. Csakhogy szinte azonnal
megtapasztalhatt�k az erd� h�tr�nyait, amint f�ldet �rtek.
Hi�ba ok�dtak ugyanis vill�mokat a farkasokra, az erd� igencsak s�r�n n�tt azon a
r�szen. A farkasvez�r sz�nd�kosan v�lasztotta a lehet� legboz�tosabb r�szt a
t�mad�shoz. N�h�ny arany egyenesen egy t�sk�s bokorban landolt, ami b�r nem tett
komolyabb k�rt benn�k, mivelhogy a kem�ny pikkelyeik megv�dt�k �ket, a sz�rnyukon
l�v� s�r�l�keny h�rty�t n�hol �tszak�tott�k. Ez pedig el�g nagy h�tr�nyt
jelenthetett a k�s�bbiekben a rep�l�sben.
A farkasok term�szetesen felk�sz�lten v�rt�k a h�ll�ket, akik k�z�l m�g j�p�rat
siker�lt lem�sz�rolniuk. N�h�ny katona kegyetlen�l nekiesett az egyik
ellens�g�knek, aki, sajn�latos m�don, belegabalyodott a f�k, illetve a bokrok
�gaiba. Mivelhogy a s�rk�ny azzal foglalatoskodott, hogy a sz�rnyait kiszabad�tsa,
a rejt�zk�d� farkasok k�nny� pr�d�ra sz�m�thattak. Mire a h�tas �szrevette a
katon�kat, m�r k�s� volt a sz�m�ra. M�g a k�zel�ben l�v� Aranyes� sem tudta
megel�zni a t�rs�t lem�sz�rol� szably�kat, melyek m�lyen a h�ll� h�s�ba martak.
A farkasok �lvezettel kaszabolt�k f�jdalmasan ord�t� �ldozatukat, am�g csak az ki
nem lehelte a lelk�t. Ezut�n �jabb ellens�g ut�n n�ztek, hab�r a r�juk ront�
Aranyes�vel szemben k�ptelenek voltak v�dekezni. A s�rk�ny bossz�t�l villog�
szemekkel �s kit�tott �llkapcsokkal rontott r�juk. Az egyik katon�t egyetlen
harap�ssal kett�t�pte, a m�sikba pedig �les karmait v�jta. A t�bbivel gyilkos
vill�mlehelet�vel v�gzett.
A csata igen hevesen zajlott, b�r a v�geredm�ny nem volt k�ts�ges. A s�rk�nyoknak
azonban igen nagy �rat kellett fizetni�k a gy�zelm�k�rt.
Mikor ism�t a leveg�be emelkedtek a h�ll�k, Feh�ragyar d�bbenten vette �szre, hogy
m�r csak nyolcvanan maradtak. R�ad�sul a t�bbiek is ink�bb t�ntek holtaknak, mint
�l�knek. Sokuknak lyukak tark�tott�k a sz�rnyukat, n�melyeknek m�g a t�visek is
belet�rtek a sebekbe, �les f�jdalmat okozva gazd�juknak. M�sok m�g mindig v�reztek
a farkasok fegyverei okozta m�ly v�g�sokt�l, vagy sz�r�sokt�l. Az egyik h�ll�nek a
f�l pof�j�t kett�szelte egy szablya, amit�l �r�kre elvesztette egyik szeme vil�g�t.
R�ad�sul m�g midig er�sen v�rzett, ami m�r-m�r az �jul�ssal fenyegette.
De maga a vez�r sem n�zett ki jobban, mint sebes�lt t�rsai. A jobb h�ts� l�b�n m�ly
�s sz�les seb �ktelenkedett, a kiszakadt l�ndzsa nyoma. Nem egy v�g�s �ktelenkedett
a nyak�n, illetve a has�n is. A sz�rny�t alkot� s�r�l�keny b�rh�rty�t is t�bb
helyen tark�totta karmol�s, a jobb sz�rnya sz�le egy r�szen pedig szakadozott volt.
�gy �rkezett meg a kobold v�rosba a s�rk�nysereg, melyet olyan nagyon v�rtak m�r a
lak�k. �m amint lesz�lltak az arany h�ll�k, a v�rosban l�v� m�gusok azonnal
kezel�sbe vett�k �ket. A legt�bbj�ket meg tudt�k �gy gy�gy�tani, hogy egyetlen heg
sem �rulkodott a v�res �s f�jdalmas csat�r�l. Csakhogy n�melyek nem tartoztak ezen
szerencs�sek k�z�.
Az a s�rk�ny, akinek a f�l pof�j�t felv�gta egy szablya, b�r beforrasztott�k a
seb�t, egy vastag, vil�gosabb s�rga heg �r�kre eml�keztetni fogja gazd�j�t a
csat�ra. R�ad�sul a szeme vil�g�t sem tudt�k visszaadni.
M�s s�rk�nyok, mint amilyen Salvaren is volt, b�r beforrasztott�k a sebeit, mivel
rengetegszer gy�gy�tott�k m�r m�gia �tj�n hossz� �lete sor�n, a szervezete
valamennyire hozz�szokott az effajta kezel�shez. Emiatt azt�n �r�kre megmaradtak a
harc folyam�n szerzett sebek hegei, amelyek megt�rt�k a csillog� arany pikkelyeken
v�gigfut� napf�nyt.
�gy pusztult el teh�t a v�rost fenyeget� farkasok el�serege, amelynek viszont nagy
�rat kellett fizetni a s�rk�nyoknak.

19.
A Nap k�v�ncsian t�nt el� a horizont m�g�l, ahol eddig aludt. K�nyelmesen
kiny�jt�zkodott, sz�tk�ldve sugarait. Az aranys�rga t�nem�nyek v�gigsim�tott�k a
tenger habjait, a z�ld r�teket, a f�k koron�j�t. Oly k�nnyed volt ez az �rint�s,
ak�r egy p�kl�b�. A sugarak gyeng�d �rint�s�re �bredezni kezdtek a Caraken lak�i.
Az �jjeli �llatok visszah�z�dtak vackaikba, m�g a nappali lak�k megkezdt�k napi
teend�iket.
�m ahogy az �des sugarak v�gigk�sztak a V�gtelen Erd� lombkoron�j�n, egyszer csak
v�ge szakadt a z�ld leveleknek. A Nap egy helyen l�ndzsahegyeket fedezett fel. Az
ac�lhegyek eleinte pirosba �lt�ztek, majd r�zsasz�nben, k�s�bb pedig vak�t� feh�ren
csillogtak a napf�nyben.
De csak�gy, ahogy a hatalmas t�zes �rkorong figyelte a hatalmas sereget, mely m�r
�tra k�szen v�rta az indul�sra felsz�l�t� jelet, �gy figyelte egy kisebb csapat is
a hadat. Eg�szen pontosan csak k�t ember. A t�rsak legt�bbje ugyanis m�g aludt.
Megpr�b�ltak a lehet� legt�bbet pihenni, miel�tt belev�gnak a nem kev�s vesz�llyel
kecsegtet� ment�si akci�ba.
�gy besz�lt�k meg, ha aludtak egy keveset, a sereg ut�n indulnak, majd este
megk�s�rlik kiszabad�tani elfogott bar�tjukat, Silumart. Ez�rt azt�n most nem
l�thatt�k a f�lelmetes ac�lhegyeket, ahogy rendezett sorokban elindulnak a Gy�r�s-
hegys�g fel�, majd azon �tkelve el�sz�r a kobold f�v�ros, k�s�bb pedig a Caraken
F�v�rosa fel�. A l�ndzsaerd� �gy t�rt utat mag�nak a s�r� f�k k�z�tt, ak�r egy
hatalmas ez�stk�gy�.
A kis csapatb�l csup�n ketten figyelt�k �s hallgatt�k a farkas katon�kat. Talek �s
Halgor lehunyt szemmel, a gondolataikkal k�vett�k nyomon egy ideig a sereget.
Megpr�b�ltak min�l t�bb inform�ci�t gy�jteni ellenfeleikr�l, hogy min�l kevesebb
neh�zs�geket kelljen legy�zni�k a ment�s folyam�n. Csakhogy kev�s �j dolgot
l�thattak, �gy hamarosan meg is szak�tott�k a figyel�st, hogy m�g pihenhessenek egy
keveset.
A kobold t�rt vissza a val�s�gba el�sz�r. �gy d�nt�tt, mivel v�gre kettesben
lehetett a kitasz�tottal, ideje tiszt�zni p�r dolgot. R�g�ta szeretett volna m�r
besz�lni a m�gussal, �m sohasem ad�dott r� alkalom. Ez�ttal �gy gondolta, a mostani
alkalom �ppolyan j�, mint b�rmely m�sik, mivelhogy az id� s�rgette. S nemcsak a
farkashad miatt�
Szeretett volna a v�g�re j�rni egyes dolgoknak, amihez viszont felt�tlen�l meg
kellett k�rdeznie p�r dolgot. L�tni akarta t�rsa reakci�it, amelyekb�l tal�n t�bbet
tudhat meg, mint az �ltal�ban semmitmond� v�laszaib�l. Ez�rt azt�n, miut�n rendezte
gondolatait, belev�gott.
- Szerinted van es�ly�nk megnyerni ezt a csat�t? - t�rte meg a csendet �s a t�nde
gondolatait a kobold. A fekete m�gus eleinte bossz�san n�zett r�, de azt�n
kisimultak a r�ncok a homlok�n.
- Es�ly mindig van - felelte egy r�vid sz�net ut�n. T�k�rszemeivel m�lyen t�rsa
szemeibe n�zett, mintha eg�szen a lelk�ig akart volna l�tni. Csakhogy ugyanolyan
t�kr�kkel tal�lta szembe mag�t, mint amilyennel saj�t mag�t fegyverezte fel.
- �n arra gondoltam, mi van, ha az �rul� ism�t jelent�st tett a vez�rnek? Akkor
semmi rem�ny�nk sem maradt - f�zte tov�bb a sz�t a katona. A t�nd�nek megcsillant a
szeme erre a mondatra.
- Gondolod, hogy Neila ism�t elment t�l�nk? Azt az�rt meg�rezt�k volna.
- Senkinek sincs akkora hatalma, mint neki, ez�rt k�nnyed�n kij�tszhatna minket.
Ezt te is tudod. De mi�rt fordulsz ellene �s ford�tasz ellene mindenkit, ha
�ll�t�lag a szeret�d?
Ez a mondat tal�lt. Talek el�gedetten n�zte, ahogy a t�k�rsima k�k szemek egy
pillanatra �sszet�rtek, utat engedve az alatta l�v�, szenved� �s h�borg� l�lekhez.
�m a t�k�r darabjai hamar visszaker�ltek a hely�kre. M�gis, az a pillanat el�g volt
a kobold sz�m�ra, hogy az utols� darabot is a hely�re rakja a fej�ben.
- Nem �rtem mir�l besz�lsz. A jelek egy�rtelm�ek - v�laszolta a gonosz m�gus
vontatottan, b�r hamar r�j�tt, m�r felesleges. "Tudja! Tud mindent!"- villant �t az
agy�n. Tiszt�ban volt vele, az el�bbi kit�r�se a szemeiben is t�kr�z�dtek, ami
t�k�letesen el�gnek bizonyult a t�rsa sz�m�ra. "Musz�j elhallgattatnom, miel�tt
besz�lne"- d�nt�tt mag�ban a kitasz�tott.
Mivel Halgor nem v�laszolt, Talek sem k�rdezett t�bbet. M�r mindent tudott, ami
el�g ahhoz, hogy tiszt�zni tudja Neilat. "De mi�rt is teszem ezt �rte?"- t�n�d�tt
azt�n mag�ban. Ahogy ezen morfond�rozott, �rezte, ahogy a lelk�be is fokozatosan
vissza�ll a b�ke. Imm�r el�g bizony�t�kot gy�jt�tt �ssze mag�ban a m�gusn�
�rtatlans�g�nak bizony�t�s�ra. Ez pedig el�gt�tellel t�lt�tte el.
A kobold gondolatait Agony t�rte meg. A harcos egy csontrepeszt� �s�t�s k�s�ret�ben
fel�lt, majd megd�rg�lte a szem�t. Mindezt �ktelen nyikorg�ssal �s
fegyvercs�rget�ssel, amivel tal�n m�g a farkashad figyelm�t is mag�ra vonta.
- Mikor indulunk? - k�rdezte egy �jabb �s�t�s k�zben. A Nap �ll�s�t m�rlegelve
meg�llap�totta, mindj�rt d�l lesz.
- Amint a t�bbiek felkelnek - k�z�lte Halgor bossz�san. Ellent�tben ugyanis a
kobolddal, a t�nd�nek most kellett csak igaz�n megbirk�znia a lelk�ben d�l�
h�bor�val. Hab�r mindig is a saj�t t�rv�nyei szerint �lt �s soha nem
engedelmeskedett senkinek, amibe most belefogott, m�g a saj�t elveit is t�k�letesen
�th�gta. Mindent megszegett, amiben csak hitt �s mindent megv�ltoztatott. Az eddigi
t�rv�nyei, �letszeml�lete kifacsarodott, megcsonkult, �rtelmetlenn� v�lt. A
kitasz�tott g�nyosan felnevetett mag�ban. �m csak saj�t mag�t cs�folta ki, noha
ezzel is t�k�letesen tiszt�ban volt. "De m�r nem h�tr�lhatok meg. T�l nagy a t�t �s
t�l sok mindent tettem m�r eddig kock�ra emiatt" - d�h�ng�tt mag�ban keser�en.
Gondolatait egyik �bredez� t�rsa szak�totta f�lbe. Ez�rt, mint eddig m�r annyiszor,
ism�t f�lres�p�rte az ezzel foglalkoz� gondolatait, s a tov�bbiakon kezdett el
morfond�rozni. �m a sz�v�ben d�l� h�bor�, mely olyan f�jdalommal t�lt�tte el, amit
eddig m�g nem �rzett, csaknem meghi�s�tott minden �rtelmes gondolkod�st.
Mindemellett f�lt� Rettegett att�l a pillanatt�l, amikor Neila is r�j�n az
igazs�gra, amikor mindenre f�ny der�l. N�ha egy-egy csillagos �s nyugodt �jjelen
elt�n�d�tt azon, vajon mit tenne vele a harcosn�, ha r�j�nne a teljes igazs�gra.
"Mert r� fog j�nni, ez k�ts�gtelen. Eddig is rengeteg mindent tud m�r� nem kell
sok"- s�hajtott fel mag�ban. A v�geredm�ny pedig egy�ltal�n nem kecsegtetett semmi
j�val. Mint eddig mindig, most is kir�zta a hideg erre a gondolatra. Nem sok�ig
lesz k�pes elrejteni a dolgok ilyen �ll�s�t a kedvese el�l, amivel t�k�letesen
tiszt�ban is volt. M�gis� m�gis h�zta, vonta a dolgot ameddig csak b�ntetlen�l
tudta� csakhogy azt�n ann�l hatalmasabb �s f�jdalmasabb legyen a sz�m�ra a m�gusn�
elszabadul� d�he�
Halgor keser�en f�st�l�gve mag�ban kil�t�stalannak l�tta a saj�t j�v�j�t ezzel az
�ggyel kapcsolatban. Csak j�tssza tov�bb az eddigi szerep�t, mint egy sz�n�sz az
el�ad�son. De ahogy a sz�ndarabnak is v�ge szakad egyszer, �gy lesz v�ge az �
dolgainak is� tal�n az �let�vel egy�tt�
Hab�r nem sok j�t j�solt mag�nak a tov�bbiakkal kapcsolatban, m�gis az
elk�vetkez�k�n kezdett el r�g�dni, mivel ism�t fel kell �ltenie eddigi szerep�t.
A t�rsak lassan mind fel�bredtek. Kellemes napnak n�ztek el�be, legal�bb is, ami a
h�m�rs�kletet illette. Az id� enyhe volt, a f�k leveleivel langyos szell�
j�tszadozott. A Nap meleg sugaraival cir�gatta a fel� n�z�ket. A csod�latos
�sszhangot csak az a n�mas�g tette semmiss�, mely a farkas sereget k�vette.
A csapat tagjai �ppen ez�rt �rezt�k magukat olyan k�nyelmetlen�l. Komoran ett�k
eb�dj�ket, mik�zben gondolataikba mer�ltek. Mikor mindenki elk�sz�lt, �tnak
indultak.
A farkasok m�g�tt haladtak, hab�r j� p�r m�rf�ld h�tr�nyuk volt m�r. A sereg �ltal
v�gott �sv�nyt k�vett�k, b�r ha tehett�k, arra nem l�ptek ki. Nem tudhatt�k
ugyanis, nem rejtettek-e el esetleg rejtett csapd�kat, vagy m�s meglepet�st a
sz�mukra.
A bar�tokat m�gis legink�bb a nyomaszt� egyhang�s�g �s csend gy�t�rte meg a
legjobban. Ez�rt a sz�th�z�sok k�z�tt�k most m�g er�teljesebbek lettek. Talek �s
Elnor magukban saj�t erdeikre gondoltak, s agg�dtak a kobold f�v�ros miatt. Cameron
megpr�b�lta elrendezni fej�ben a kirak� darabjait, melyekb�l m�g j� p�r hi�nyzott.
Neila �s S�v�lt� egym�s mellett ballagtak, n�m�n. Nem �rezt�k sz�ks�g�t annak, hogy
egym�ssal besz�ljenek. A t�rt�ntek k�zeli bar�tokk� kov�csolta �ket, �gy el�gnek
bizonyult egyetlen pillant�s, hogy tudj�k, mire gondol a m�sik.
Carus O�Brian mellett talpalt, s halkan besz�lgetett mester�vel. Kira nem messze
t�l�k s�t�lt, szint�n gondolataiba m�lyedve. Halgor haladt legel�l. A t�nde pr�b�lt
valamif�le rendet teremteni a lelk�ben tombol� k�oszban, hab�r kev�s sikerrel.
V�g�l el�tkozta mind saj�t mag�t, mind az isteneket, ami�rt m�g k�pes volt
�rzelmekre. "Mennyivel k�nnyebb lenne n�lk�l�k!"- dohogott mag�ban. �m ekkor az is
esz�be jutott, ha nem �rezne semmit, nem tudn�, mit jelent szeretni, �s fogalma sem
lenne arr�l, milyen, ha �t szeretik.
A kitasz�tottnak �ri�si er�fesz�t�s�be ker�lt, nehogy el�ruljon b�rmit is a sz�v�t
mardos� m�rhetetlen f�jdalomb�l. Hogy elterelje gondolatait Neilar�l, pr�b�lt
valamif�le indokot tal�lni, hogy Taleket valahogy egyed�l hagyja. Mikor kidolgozta
a terve legapr�bb r�szleteit is, v�rta a megfelel� pillanatot, ami hamarosan el is
j�tt.
A Nap lassan al�bukott a t�voli horizonton, mag�val h�zva a vil�goss�got is. �tadta
hely�t a csillagoknak, illetve a Holdnak, aki ez�st sugaraival p�szt�zta v�gig a
bolyg�t.
Az erd�ben menetel� kis csapat az �j lesz�llt�val meg�llt pihenni. Kimer�lten
kerestek egy megfelel� helyet a f�k k�z�tt. Hab�r kor�ntsem voltak olyan k�zel a
sereghez, mint el�z� nap, m�gis m�gi�val rejtett�k el a t�zet. Csakhogy �ppen a
t�vols�g miatt nem mert�k megkock�ztatni a terv�k v�grehajt�s�t sem. Illetve m�g
mindig �gy �rezt�k, finom�t�sokra szorul.
- El kellene menni vad�szni. Az �lelm�nk m�r elfogyott �s a viz�nket sem �rtana
friss�teni - jegyezte meg Agony, aki az utaz�saik sor�n legink�bb az �lelemmel
foglalkozott. B�r annak is tudat�ban volt, legal�bb olyan neh�z ilyen k�r�lm�nyek
k�z�tt vad�szni, mint megt�madni a sereget. M�gis sz�ks�g�k volt �lelemre, ami
miatt meg kellett k�s�relni�k a vad�szatot.
- Majd mi elmegy�nk Cameronnal - aj�nlkozott Neila, mire t�rsai ferde
pillant�sokkal m�regett�k a var�zsl�n�t, aki erre s�rt�d�tten fonta �ssze melle
el�tt a karjait.
- Mivel hamarosan k�zvetlen�l a sereg m�g�tt fogunk haladni, �rdemes lenne annyi
�lelmet gy�jteni, amennyit csak elb�runk. Nem hiszem ugyanis, hogy k�rhetn�nk t�l�k
- sz�lalt meg cinikusan Halgor, mire bar�tai kelletlen�l b�r, de b�lintottak.
- �m olyannak kell itt maradni, aki �rt a m�gi�hoz - mutatott r� Kira.
- Igen. Szerintem Talek �s O�Brian maradhatn�nak. A t�bbiek meg menjenek v�z�rt �s
�lelem�rt - vetette fel Halgor �rtatlan gonoszs�ggal.
- Ink�bb egyed�l maradn�k, ha m�r mindenk�ppen nekem kellene �rk�dn�m a t�zn�l.
Mi�rt nem maradhat Elnor? - ellenkezett fintorogva a kobold. Mivel el�gg� elmer�lt
saj�t gondolataiba, nem igaz�n figyelt oda a k�rnyezet�re. �ppen ez�rt azt sem
vette �szre, hogy egyenesen beles�t�lt a sz�m�ra fel�ll�tott, t�k�letes csapd�ba�
- Mert az �n hatalmam m�g nem terjed ki a l�ngok elrejt�s�hez sz�ks�ges ig�kre -
vallotta be enyh�n elpirulva az ifj�. R�vid csend k�vetkezett, amit v�g�l Cameron
t�rt meg. Halgor ek�zben csak mag�ban mosolygott. J�l sz�m�totta ki t�rsai
v�laszait �s reakci�it. Term�szetesen � maga is javasolhatta volna, hogy Talek
maradjon egyed�l, de az t�l felt�n� lett volna a kobold sz�m�ra. Ez�rt ink�bb �gy
tett, mint aki visszafogja mag�t, s b�rmikor v�llalja, ha leleplezik. �gy t�nt, ez
be is v�lt.
- Akkor maradjon csak Talek itt. O�Brian menjen Carussal, Elnor Kir�val, Halgor
S�v�lt�vel, Neila meg velem.
- Had menjek �n valamelyik �rul�val. Nem b�zom benn�k - morogta Agony �s
jelent�s�gteljesen a m�gusn�re n�zett.
- Rendben, akkor gyere velem! - csattant fel erre Neila, mire a harcos komoran
elmosolyodott �s meglaz�totta kardj�t a h�vely�ben.
- Majd �n akkor megyek egyed�l, Kira meg vigy�zzon S�v�lt�re. Mindenesetre azt
aj�nlom, induljunk, miel�tt felkel a Nap - javasolta sz�razon Halgor, mire lassan
mindenki elsz�lling�zott.
Talek �gy egyed�l maradt a gondolataival. Mik�zben elt�n�d�tt, eln�zte a l�ngokat.
Mag�ban kereste a lehet�s�get, amikor majd felfedheti a val�s�got Halgorr�l.
Elmosolyodott.
Lelki szemei el�tt l�tta, ahogy bar�tai elk�pednek, mikor pedig felfogt�k, mit is
mondott nekik, v�gre a val�di �rul�t t�madj�k majd. Mag�ban elk�pzelte Neila
megk�nnyebb�lt arc�t, mikor minden kider�l, s Agonyt is, ahogy �gyetlen�l megpr�b�l
bocs�natot k�rni a m�gusn�t�l �s a farkast�l. Talek majdnem felkacagott. Az�rt m�g
id�ben megf�kezte mag�t.
Elk�pzelte, ahogy majd az egykori Napvez�r megk�rdezi, vajon hogyan is j�tt r�
minderre. Szinte l�tta maga el�tt a l�ny cs�b�t� mosoly�t, csillog� arany szemeit,
ahogy felteszi a k�rd�st. �s � majd elmondja hogyan is rakta �ssze a kirak�t. �s
akkor a m�gusn� kit�rt karokkal odal�p hozz� �s�
Talek megr�zta a fej�t, hogy elhessegesse ezeket a gondolatokat. "Hogy �n micsoda
egy �lmodoz� vagyok! Egy �lmodoz� s�lt bolond!"- korholta mag�t. "Soha nem lenne az
eny�m"- mondta mag�ban. De az�rt m�gis j�lesett neki n�ha elj�tszani egy-k�t
gondolattal. Olyan alkalmakkor, mikor egyed�l volt, mikor nem l�thatt�k el�gedett
mosoly�t. Olyan alkalmakkor, mint amilyen most is volt. Elfek�dt a takar�j�n, s az
eget n�zte tov�bb. Mit is csin�lna Neila, mikor elmes�lte, milyen okos is volt?
Zajt hallott.
Talek azonnal fel�lt. Elfelejtve eddigi gondolatait �ja ut�n ny�lt. Ism�t hallotta
a furcsa z�rejt. "Ezek nem lehetnek a t�bbiek"- gondolta, mik�zben fel�llt.
Felajzotta �j�t �s egy nyilat helyezett az idegre. S�t�tk�k szemeivel
v�gigp�szt�zta a k�rnyez� bokrokat, f�kat. Hab�r nem l�tott semmit, tudta, van
valami, vagy valaki a k�zelben.
Ism�t felhangzott a nesz. A kobold tett egy l�p�st a zaj fel�, mik�zben
megfesz�tette �j�t. Ekkor k�zvetlen�l a h�ta m�g�tt hallotta a z�rejt. Megp�rd�lt,
de v�dekezni m�r nem maradt ideje. M�g l�thatta t�mad�ja vigyor�t, mikor az
�sszekulcsolt kezekkel �llon �t�tte. Talek �jultan esett a f�ldre.
Ekkor csatlakoztak a farkashoz t�rsai. El�gedetten vigyorogva az egyik�k felrakta a
foglyot a vel�k tart� fenevad h�t�ra. Elv�gezve dolgukat elindultak vissza a
t�borba.

Neila �s Agony t�rt vissza el�sz�r a t�borhelyre. A k�t t�rs k�z�tt v�gig fesz�lt
maradt a l�gk�r. A f�rfi ugyanis minden mozdulat�t figyelte a m�gusn�nek. Azonnal
kardot fogott r�, ha az hirtelenebb mozdulatot tett. Term�szetesen Neila egy id�
ut�n teljesen kiakadt ett�l. Ez�rt, a vita �s a tov�bbi idegesked�s elker�l�se
v�gett mindig l�that� helyen tartotta kezeit, illetve k�s�t is, melyet Elnort�l
kapott k�lcs�n. �gy t�nt, ez valamelyest megnyugtatta a bizalmatlan Agonyt.
A vad�szatuk sikeresen v�gz�d�tt, ez�rt visszaindultak a t�borhelyre. �m amikor
oda�rtek, csod�lkozva vett�k �szre, hogy Taleknek nyoma sincs.
- Mi t�rt�nt itt? Hov� t�nt Talek? - k�rdezte �szinte aggodalommal a hangj�ban
Neila. Agony eleinte v�dl�n n�zett r�, de mikor l�tta az ijeds�get �s az aggodalmat
t�rsa szem�ben, �gy d�nt�tt, nem �rdemes v�daskodnia. Ebben a m�gusn� �rtatlan.
- Nem tudom. Tal�n csak elment valahov�, elint�zni egy-k�t dolgot. B�r az�rt nem
�rtana k�rben�zni - d�nny�gte, mik�zben lerakta a kialudt t�z mell� a zs�km�nyt.
A k�t t�rs �tvizsg�lta a ter�letet. Neila megtal�lta azt a helyet, ahol a koboldot
le�t�tt�k. Intett a f�rfinek, mire � is megvizsg�lta a nyomokat. A jelek egy�ltal�n
nem voltak b�ztat�ak.
- Teh�t �t is elfogt�k - jelentette ki t�m�ren a harcos. Ekkor �rkezett meg S�v�lt�
�s Kira. Nem sokkal ut�nuk O�Brian �s Carus l�pett ki a f�k k�z�l, majd Cameron
Elnorral az oldal�n. Legk�s�bb �rkezett meg Halgor.
Mindegyik p�ros sikeres vad�szatot tudhatott a h�ta m�g�tt. Miut�n megbesz�lt�k a
t�rt�nteket, nyugtalanuk feldolgozt�k a zs�km�nyokat. �gy d�nt�ttek, nem maradnak
azon a helyen az �jszaka tov�bbi r�sz�ben. Ha az �rul� ism�t megl�togatta a
farkasok parancsnok�t, legal�bb ne legyen olyan k�nny� dolga, hogy gond n�lk�l
elfogja �ket, ahogy Agony megjegyezte.
A kis csapat ism�t felkerekedett h�t, csakhogy �jabb t�borhelyet keressenek
maguknak, mivel pihen�sre felt�tlen�l sz�ks�g�k volt. Igaz, ezzel k�sleltett�k a
m�snapi indul�sukat, b�r lehet, az elfogat�sukat is.

20.
Talek kezdett mag�hoz t�rni. A kobold eleinte nem akart kiszakadni a nyugalmat ad�
s�t�ts�gb�l, mely eddig elbor�totta, de mikor el�k�sztak az eml�kei, m�r k�zd�tt
ellene. Mag�ban felid�zte az utols� pillanatot, miel�tt le�t�tt�k volna.
Miel�tt kinyitotta volna a szem�t, megpr�b�lta fel�leszteni eltompult �rz�keit.
Kor�bban megtanulta m�r, hasonl� helyzetben el�bb tudjon meg mindent, amit csak
tud, mint ahogy kinyitja a szemeit. Ugyanis gyakran az lehetett volna az utols�
pillant�sa is egyben.
�ppen ez�rt tapint�s�ra �s �les hall�s�ra t�maszkodva megpr�b�lt min�l t�bb
inform�ci�t megtudni, hol is lehet. Annyit tudott, hogy valamilyen kem�ny dolgon
fekszik, ami el�gg� d�c�g�tt. Mikor jobban is odafigyelt, m�r hallotta a kerekek
nyikorg�s�t is, ahogy mozg�sban tartott�k a hatalmas szekeret. A kobold ujjaival
f�met �rzett. Ekkor tudatosult benne, mennyire nyomja valami a h�t�t. �vatosan
tapogatta a valamit. Vastag f�mrudak. "Teh�t egy ketrecben vagyok, amit egy
szek�ren cipelnek"- vonta le mag�ban a k�vetkeztet�seket. R�ad�sul arra is gondolt,
el�g nagy ketrecben lehet, ugyanis teljes testhossz�ban k�nyelmesen elf�rt.
Talek ezut�n hallgat�zni kezdett. K�r�l�tte �ri�si zsivaj uralkodott. �llatok
morg�sa, farkasok besz�lget�se, ac�l csend�l�se. Lehunyt szemh�jain kereszt�l
megpr�b�lta meg�llap�tani, milyen napszak is lehetett. A Nap el�g melegen s�t�tt �s
mintha t�le balra �rezte volna er�sebbnek. Mivel tudta, a sereg �szak-,
�szaknyugatnak tartott, nem okozott neki gondot meg�llap�tania, hogy nagyj�b�l
d�lel�tt lehetett.
Mivel �gy gondolta, t�bbet �gy nem tudhatott m�r meg a k�rnyezet�r�l, �vatosan
kinyitotta az egyik szem�t. Legal�bb is, kinyitotta volna, ha nem t�z�tt volna bele
olyan er�sen a Nap. Ez�rt el�sz�r szorosan behunyta a szemeit, majd m�g egyszer
megpr�b�lkozott azoknak a kinyit�s�val. Fokozatosan hozz�szoktatta mag�t az �les
f�nyviszonyokhoz. Mikor kitisztult a l�t�sa, lassan k�rben�zett.
Mint ahogyan azt kor�bban is sejtette, egy ketrecben fek�dt, melyet egy �ri�si
szek�r sz�ll�tott. A b�rt�n k�r�l farkasok meneteltek, minden sarokn�l egy. Nem
messze t�l�k l�pdeltek a hozz�juk tartoz� fenevadak is.
Ahogy Talek jobban is k�rben�zett, el�mult. Hab�r a koboldok h�resek voltak a
fegyelmezetts�g�kr�l, ez a sereg m�g rajtuk is t�ltett. A hatalmas hadban t�k�letes
�sszhang uralkodott. A k�l�nb�z� fegyvert forgat� katon�k rendezett sorokban
vonultak egym�s m�g�tt. Hab�r a koboldnak eddig is voltak fogalmai a seregen bel�li
�sszhangr�l �s rendezetts�gr�l, amit l�tott, az mindezt megsemmis�tette.
Teljesen ledermedt a l�tottakon. �szre sem vette, hogy fel�lt �s megfogta a
r�csokat. Arc�ra ki�lt a d�bbenet �s a hitetlenked�s. F�l�ben d�b�r�gtek a farkasok
l�ptei, ahogy teljesen egyszerre mozogtak. Mindegyik�j�k a keze �gy�ben tartotta a
fegyver�t. A l�ndzs�sok l�tsz�lag er�lk�d�s n�lk�l cipelt�k s�lyos fegyvereiket,
enyh�n megd�ntve. A rec�s ac�lhegyeken v�gigfutott a napf�ny.
Az eg�sz sereg egyetlen, gig�szi testk�nt mozgott.
A fogoly Talek eleinte csak �lt �s b�mult ki a r�csokon. Majd hirtelen fuldokolni
kezdett. Mint ut�lag kider�lt, d�bbenet�ben egyszer�en elfelejtett leveg�t venni.
Ekkor tudatosult benne az is, hogy m�r nem is fekszik. Ijedten pr�b�lta valahogy
pal�stolni hib�it, majd ahogy k�rben�zett, r�j�tt, felesleges. A ketrecet �rz� �r�k
adt�k csup�n jel�t annak, hogy �szrevett�k. A t�bbi katona egy�ltal�n nem t�r�d�tt
vele. Rend�thetetlen�l t�rtettek el�re a s�r� erd�ben.
A kobold katona teljesen �sszet�rt. Lerogyott a ketrec fal�hoz, majd
nekit�maszkodott. Eleinte csak b�mult kifel�. Szemei el�tt m�g mindig ott lebegett
az a k�p, mikor el�sz�r pillantotta meg a sereget. Tudta, ezt az eml�ket soha nem
lesz k�pes kit�r�lni az eml�kezet�b�l. Miut�n siker�lt el�zni komor gondolatait,
szomor�an �s k�ts�gbeesve ism�t k�rben�zett. Ekkor vette csak �szre, hogy nincs
egyed�l a b�rt�n�ben. Csod�lkozva b�multa a surran�t, aki erre r�emelte b�natos
szemeit.
- �r�l�k, hogy fel�bredt�l Talek. M�r� m�r azt hittem, csin�ltak veled valamit -
csipogta a surran� �s elmosolyodott. Csakhogy a mosolya szinte azonnal le is olvadt
maszatos arc�r�l, s kit�rt bel�le a keser� zokog�s. Egy viszonylag tiszta
zsebkend�t is szorongatott apr� kezeiben.
- Mi a baj Silumar? H�t ilyen egy �r�kk� vid�m surran�? - pr�b�lta vigasztalni a
kobold bar�tj�t. �gyetlen�l h�tba veregette, mire az apr� alak a nyak�ba borult. A
katona pr�b�lta megvigasztalni t�rs�t, b�r kev�s sikerrel. �gy, jobb h�j�n v�rt,
m�g a surran� lenyugszik, majd szel�den eltolta mag�t�l.
- Mit tettek veled? - tette fel a k�rd�st kedvesen. Silumar m�g szipogott p�rat,
mik�zben le�lt t�rsa mell�. Igaz, ink�bb l�tszott �sszees�snek, mint rendes
�l�snek. Kif�jta az orr�t a zsebkend�j�be. Egy p�r pillanatig m�g cs�ndben
�cs�rg�tt bar�tja mellett, azt�n lassan, akadozva belekezdett a t�rt�ntek
elbesz�l�s�be.
- �k� �k megpr�b�ltak kiszedni bel�lem mindent. �n eleinte nem mondtam semmit.
Tudod, eddig azt gondoltam, k�nny� lehet ki�llni a bar�taid�rt, azok�rt akiket
szeretsz. Azt hittem, egyszer�en csak nem mondasz semmit �s k�sz. De� de most m�r
tudom, egy�ltal�n nem olyan k�nny� a dolog. �n megpr�b�ltam� megpr�b�ltam b�
b�tornak lenni� Igaz�n b�tornak, de� nem nagyon siker�lt - panaszolta a n�gy l�b
magas alak, mik�zben pr�b�lta visszafojtani �jb�l kit�rni k�v�nkoz� zokog�s�t.
Barna szemei ism�t megteltek k�nnyel, melyek k�v�r cseppekben g�rd�ltek v�gig az
arc�n, utat mosva maguknak a r� ragadt koszban. Talek csak csendben hallgatta.
Gondosan szem�gyre vette Silumart, mik�zben besz�lt.
"A surran� eg�sz�be v�ve nem n�z ki jobban, mint egy rak�s szerencs�tlens�g"-
jegyezte meg mag�ban a kobold. Igaz, ez a meg�llap�t�s csak r�szben illett
bar�tj�ra.
Silumar barna haja, melyet megpr�b�lt valamilyen rendezettebb �llapotba hozni,
k�cosan omlott gazd�ja v�ll�ra. Egy helyen pedig v�resen tapadt egy j�kora p�pra a
surran� tark�j�n, durva k�t�st alkotva. A szerencs�tlen Sil b�r�n lila foltok
�ktelenkedtek, t�bb karmol�s mellett. N�hol karmok szaggatt�k sz�t a ruh�j�t, l�tni
engedve az alatta v�r�sl� sebet. Sil arca maszatos volt �s v�res, csup�n k�nnyei
most�k le valamennyire a r�ragadt koszt.
Mik�zben Talek t�rs�t szeml�lte, az apr� alak tov�bb csipogott.
- A� azt hiszem� eddig egy kicsit� hogy is mondjam� m�shogy k�pzeltem ezt az eg�sz
"h�sk�d�s" dolgot. Eddig csak kalandoztunk, mindenf�le szuper helyeken j�rtunk,
�rdekes emberekkel besz�lgett�nk, meg ilyenek. Megmentett�nk k�t bolyg� lak�inak az
�let�t is, d�monokat �lt�nk, s�rk�nyokon utaztunk. Sz�val� minden olyan volt, ak�r�
ak�r egy mes�ben. Lesz�m�tva n�h�ny esetet, senki sem s�r�lt meg komolyabban. De
h�t� a t�rt�netekben is vannak s�r�ltek, meg halottak - n�zett fel t�rs�ra Silumar,
aki mindv�gig figyelmesen hallgatta. Sil egy �ri�si, keser� s�hajt�ssal folytatta a
nyomaszt� t�rt�netet. A szavak szinte magukt�l hagyt�k el a sz�j�t, s �gy �rezte,
mintha ezzel k�nny�tene valamelyest a lelk�n. Legal�bb is, k�nnyebb� tette a
t�rt�ntek elvisel�s�t, feldolgoz�s�t.
- De� sz�val� ez a mese m�r kezd egy kicsit eldurvulni. �gy �rtem, egy t�rt�netben
nem a h�s�k halnak meg! Legal�bb is, nem �gy, hogy hal�lra k�nozz�k �ket. Ink�bb
fel�ldozz�k magukat valamilyen nemes �gy �rdek�ben, vagy valami ilyesmi. �s� �s
olyan k�nny� azt hallgatni, vagy olvasni, hogy mikor elfogj�k az egyik f�szerepl�t,
az nem �rulja el a t�rsait. Nem mond el semmit az ellens�gnek. �n pedig hittem
ezeknek Talek! - t�rt ki keser�en az apr� alak. M�r a r�g�ta kik�v�nkoz� s�r�st sem
tudta tov�bb mag�ba fojtani.
- Mindannyian hisz�nk az eff�le t�rt�netekben valamilyen szinten Sil - pr�b�lta
vigasztalni bar�tj�t a kobold. M�g egy mosolyf�l�t is siker�lt az arc�ra er�ltetni.
Igaz, a sz�ve ek�zben majd� megszakadt ez�rt az �rtatlan, j� ked�ly� l�ny�rt.
Valahogy �gy �rezte, igaza van a t�rs�nak. A t�rt�netekben nem �gy szokta
elpusztulni a f�szerepl�k�
- Igen, csakhogy az ilyenekben egy sz�val sem �rnak olyanr�l, hogy ez f�jna!
M�rpedig f�j! Nagyon! Kor�bban �gy gondoltam, igen �rdekes dolog lehet a k�nz�s,
ahogy belezik az embert, meg ilyenek. De arra soha sem gondoltam, hogy engem
k�nozzanak �gy! Jaj Talek, annyira rossz volt! Ezek� ezek komolyan gondolt�k, amit
�g�rtek! Megpr�b�ltak� kiszedni� bel�lem� mindent. �s� �s mikor nem mondtam semmit�
- itt elcsuklott az apr� alak hangja. Keserves zokog�sba t�rt ki. A surran�
f�jdalma m�g az egy�bk�nt komor koboldot is meghatotta. Mag�hoz �lelte az apr�
alakot, mik�zben kedves szavakat motyogott a f�l�be.
"Hogyan v�rjam, hogy higgyen nekem, mikor �n magam sem hiszem el, amit mondok?"-
k�rdezte mag�t�l a katona keser�en. Megpr�b�lt nem arra gondolni, vajon vele mit
fognak majd tenni. Mivel a surran�b�l nem siker�lt kiszedni az olyannyira �h�tozott
inform�ci�kat, nyilv�nval�an megpr�b�lj�k a t�rs�t�l megtudni, amit akarnak.
A k�t bar�t f�lve v�rta a napnyugt�t, mikor a sereg meg�llt. V�get �rt az aznapi
menet, j�llehet a foglyok gyan�tott�k, sz�mukra m�g sok�ig nem lesz pihen�, ha lesz
egy�ltal�n. Vagy hacsak az nem az �r�k nyugalom k�p�ben j�n el�
Talek komoran n�zte, ahogy leemelt�k a gig�szi ketrecet a farkas katon�k, majd egy
s�torba cipelt�k. Igaz, arra egyik fogoly sem j�tt r�, mi�rt rejtik el a b�rt�nt.
Sok�ig �ld�g�ltek a s�t�tben. Semmit sem csin�ltak eddig vel�k, ami bizonyos
�rtelemben jobban ideges�tette a t�rsakat, mintha k�nozt�k volna �ket. "Elj�n
mindennek az ideje"- gondolta mag�ban Talek f�lve. Rettegve sz�molta minden egyes
l�legzetv�tel�t, mintha arra lenne k�v�ncsi, nem az lesz-e az utols�. F�l�ben
hallotta vadul zakatol� sz�v�t. Ahogy a mellette �cs�rg� megt�rt surran�ra n�zett,
tudta, � sem �rezheti jobban mag�t. �szint�n sajn�lta az apr� alakot, j�llehet,
k�ptelen volt kiverni az olyan gondolatokat a fej�b�l, hogy vajon vele mi fog
t�rt�nni. Csaknem folyamatosan ezen t�rte a fej�t, rosszabbn�l rosszabb �tletekkel
k�nozva mag�t, noha t�k�letesen tiszt�ban volt vele, nemsok�ra �gyis megtudja�
�s igaza lett.
A s�torlapot valaki felhajtotta, majd bel�pett a farkasok parancsnoka a k�s�ret�vel
egy�tt. Talek teljesen el�mult a l�ny l�tt�n, hab�r a l�tv�ny els�sorban
retteg�ssel t�lt�tte el. A vez�r megjelen�se tiszteletet parancsolt. Egy barna
nadr�got viselt, melyhez fekete, t�rdig �r� csizm�t h�zott. Fels� test�t nem fedte
semmi, csak egy szint�n barna pr�mmell�ny. Minden izma t�k�letesen l�that� volt,
mutatva a j� er�nl�tet. Hab�r sz�les �v�be t�bb k�st is t�z�tt, a foglyok
gyan�tott�k, an�lk�l is meg tudta volna v�deni mag�t ak�r egy kisebb sereggel
szemben is. A vez�r arca durva metsz�s� volt, orra lapos, s�t�t haj�t h�tul
varkocsba fonva hordta. Barna szemei csillogtak, ahogy v�gigm�rte rabjaikat.
Teljes nyolc l�b magass�g�ban kih�zta mag�t, majd intett az �reinek. K�t
farkasember l�pett oda a ketrechez, majd kinyitotta az ajtaj�t. Hab�r Talek
felk�sz�lt a v�dekez�sre, tudta, ezekkel szemben es�lye sincs. K�l�n�sen �gy, ha
m�g a fegyverei sem voltak n�la.
A k�t �r megragadta a koboldot, noha a fogoly eleinte megpr�b�lt kiszabadulni. De,
ahogy kor�bban m�r megj�solta, es�lye sem volt. A katon�k kem�nyen fogt�k rabjukat,
mik�zben kicipelt�k a s�torb�l. Silumar, ler�zva a kezdeti megd�bben�s�t,
megpr�b�lta megv�deni bar�tj�t. De mivel semmilyen komolyabb t�mad�st sem tudott
v�ghezvinni, egy�ltal�n nem t�r�dtek vele.
- Hov� viszik? Tudni akarom! - ki�ltotta d�h�sen a parancsnok ut�n Silumar, aki
erre visszafordult a bej�ratn�l.
- T�nyleg tudni akarod? - k�rdezett vissza a farkas olyan hangon, amit�l a surran�
a ketrec legt�volabbi sark�ba h�tr�lt, persze nem az�rt, mert f�lt. A parancsnok
barna szemeiben csillogott valami, ami igencsak nyugtalan�totta az apr� alakot.
- Hozz�tok �t is! - adta ki a parancsot, mire egy �jabb farkas jelent meg. Silnek
m�g tiltakoz�sra sem maradt ideje. A katona vasmarokkal fogta, amit�l csillagokat
kezdett l�tni. Ism�t belenyilallt a f�jdalom a sebeibe, �jul�ssal fenyegetve. A
surran� k�zd�tt a s�t�ts�g ellen, mik�zben megpr�b�lta felfogni, hov� is cipelt�k.
Egy kerek tiszt�son �llt, aminek a k�zep�re vitt�k Taleket. Hab�r a kobold
fegyvertelen volt, s�t�tk�k szemei olyan v�szj�sl�an villogtak, minek l�tt�n a
fenevadak felmordultak, a farkasemberek pedig fegyvereik ut�n ny�ltak. A k�t �r,
miut�n meg�ll�tott�k a foglyukat, szembefordultak vez�r�kkel.
A parancsnok szem�gyre vette a b�szke �ll�s� koboldot a nem messze t�le lobog�
hatalmas t�bort�z f�ny�n�l. Talek kem�nyen �llta a farkas tekintet�t. F�lelemnek
nyoma sem t�kr�z�d�tt a szemeiben, csakis d�h. Ezt l�tva a katona felhorkant.
- L�tom, nagyon b�szke vagy magadra kobold! - ki�ltotta. M�ly hangja v�gigd�b�rg�tt
a t�boron. Egyetlen pisszen�st sem lehetett hallani, csup�n a t�z ropog�sa t�rte
meg a n�mas�got. A legt�bb katona mind odagy�lt. Senki sem akarta elmulasztani egy
fogoly k�nz�s�nak az �lm�ny�t.
- Most b�tornak k�pzeled magad, mi? Tudd meg, te egy senki vagy. Egy f�reg, akit
hamarosan a f�ldbe tiprok, a n�peddel �s az �sszes t�bbi fajjal egy�tt! -
vicsorogta a vez�r, mire Talek megpr�b�lt el�relend�lni. Csakhogy az �rei kem�ny
k�zzel tartott�k. Az egyik t�rdhajlaton r�gta, mire a kobold t�rdre zuhant. Mikor
feltekintett, szemeiben csak a d�h �s a dac villogott. A parancsnok ezt l�tva
felb�sz�lt. Kih�zta egyik k�s�t az �v�b�l, odal�pett a rabhoz �s a nyak�hoz
szor�totta a sz�les peng�t. Eg�szen k�zel hajolt hozz�, mikor megsz�lalt. A fogoly
�rezte a l�ny forr� lehelet�t.
- Hol vannak a t�rsaid? Mit forraltok a v�rosok v�delm�re? - tette fel a
k�rd�seket, b�r Talek nem v�laszolt. Val�j�ban majdnem el�jult ellenfele b�z�s
lehelet�t�l, a nyers h�s szag�t�l. Erre a farkas kem�nyek �llon v�gta.
Az �t�sre a kobold kiszabadult fogvatart�i kez�b�l, s a porban landolt. Mikor
megpr�b�lt fel�lni, a vez�r ism�t az arc�ba �kl�z�tt. Ezut�n kem�nyen gyomorsz�jon
r�gta.
Talek k�tr�t g�rnyedt a r�g�s ut�n belehas�t� f�jdalomt�l, az �t�sekt�l pedig
elk�bult. K�k �s piros csillagokat kezdett l�tni. Egy p�r pillanatig csak k�bultan
kuporgott a hideg �s kem�ny f�ld�n, ak�r egy csecsem�. Azt�n k�nyszer�tette mag�t,
hogy �jra fel tudjon �llni. Mikor nagy nehezen ism�t t�rdre k�zd�tte mag�t, egyik
kez�vel let�r�lte a sz�j�b�l sziv�rg� v�rt. M�g mindig a f�ldet b�multa.
Megpr�b�lta el�zni sz�d�l�s�t �s kiverni a fej�ben dong� m�hrajt. Ekkor egy �rny�k
�llt meg el�tte, mire feln�zett.
- Nem akarom t�bbsz�r k�rdezni. Hol vannak a t�bbiek?
- Soha nem fogod megtudni - sziszegte a fogoly.
A vez�r szemei szinte vill�mokat sz�rtak. Int�s�re �rei ism�t megragadt�k
�ldozatukat.
- Figyelmeztetlek! Ha nem v�laszolsz, nincs az az isten, aki meg tudna v�deni t�ged
a haragomt�l! - mondta lassan, mire a rab ism�t r�n�zett.
Talek tudta, ha nem kezd el besz�lni, k�nok k�nj�val fog meghalni. Azt�n, ahogy
higgadtan v�giggondolta a helyzet�t, g�nyosan elmosolyodott. "Ha besz�lek, akkor
is"- jutott esz�be.
Mivel nem v�laszolt, a vez�r eg�szen k�zel l�pett hozz�. Egy �jabb int�s�re a
katon�k megragadt�k a v�ll�t, s talpra �ll�tott�k a koboldot. A farkas ezut�n
odanyomta peng�j�t Talek arc�hoz. A fogoly feh�r b�re most m�g s�padtabb� v�lt.
�rezte a l�ny forr� lehelet�t, amikor az k�zel hajolt hozz�.
- Mit sz�ln�l hozz�, ha lev�gn�m azt a sz�p hegyes f�ledet? Vagy ha kiv�gn�m azokat
az ig�z� k�k szemeidet? Esetleg a nyelvedet? - g�nyol�dott a katona. Mivel ez�ttal
sem kapott v�laszt, megnyomta a k�se nyel�t. Az �les penge azonnal fels�rtette a
kobold eddig hib�tlan b�r�t. Egy kis v�rpatak t�rt utat mag�nak. �m ahogy a farkas
egyre lejjebb h�zta a peng�t, �gy sz�lesedett a v�rpatak is, mely v�g�l cseppekben
hullt a porba a katona �ll�r�l.
Talek majdnem felki�ltott, mikor az �les ac�l a h�s�ba mart. M�gsem tette. "Nem
adom meg nekik ezt az �lvezetet!"- d�nt�tte el mag�ban. Ez�rt h�t kem�nyen
�sszeszor�totta a fog�t. Lehunyt szemekkel pr�b�lt nem tudom�st venni a
f�jdalomr�l, illetve Silumar t�voli hangj�r�l. Csakhogy �les hall�s�val tiszt�n ki
tudta venni a surran� sz�rny�lk�d� ki�lt�sait �s ny�sz�rg�seit, mikor az �re
v�laszul f�jdalmasan kicsavarta a karj�t, vagy �les karmaival belemart.
A vez�r ek�zben lassan h�zta le a k�s peng�j�t. K�zben elmerengve n�zte a
kicsordul� s�t�t v�rt. Az ac�l v�g�l a rab �ll�n�l meg�llt. A parancsok elb�v�lten
figyelte, ahogy a v�r�s ned� lecsorgott a f�nyes k�sen. Elvette a fegyvert, s
k�zelebb vitte a t�z f�nyk�r�hez.
- H�t nem csod�latos fi�k? Im�dom n�zni, ahogy a v�r lecsorog a fegyverek �l�r�l -
suttogta maga el� a farkas elkalandozva a val�s�gt�l. Mikor az utols� csepp is
le�rt a f�ldre, ism�t foglya fel� fordult.
- M�g mindig nem mondasz semmit? - sz�gezte neki a k�rd�st, mire a kobold, a
f�jdalomt�l sz�delegve megr�zta a fej�t.
Visszat�rt h�t a katon�hoz. Megragadta Talek nyak�t, majd felemelte. A t�bbi katona
leny�g�zve n�zte, ahogy a parancsnok, szinte minden er�lk�d�s n�lk�l a magasba
emelte a foglyot. Addig tartotta a leveg�ben, am�g az m�r majdnem elvesztette az
eszm�let�t. Ekkor durv�n ledobta a f�ldre.
Talek hasra �rkezett a f�ldre, mire kiz�dult az �sszes leveg� a t�dej�b�l. R�ad�sul
egy ki�ll� gy�k�rre esett, ami az oldal�ba �llt bele. Fuldokolva, k�h�gve pr�b�lt
ism�t leveg�h�z jutni. Mikor v�gre ism�t friss leveg� jutna a t�dej�be, v�ratlanul
egy irdatlan test pr�selte a f�ldh�z. H�r�gve pr�b�lt kit�rni a nyom�s al�l, amely
a f�ldh�z szegezte. Igyekezet�ben t�bb helyen is kiszak�totta a ruh�j�t a f�ld�n
hever� k�vekt�l. Az arc�n l�v� sebe kegyetlen�l sajgott, ahogy odanyom�dott a
n�v�nyzethez. A parancsnok mosolyogva figyelte a kobold verg�d�s�t a talpa alatt.
Eddig csak f�l l�bbal nyomta a f�lh�z, b�r most fokozatosan r�nehezedett a teljes
tests�ly�val.
A szerencs�tlen Talek alig kapott leveg�t, amit�l lassan elmos�dott minden a szeme
el�tt. "Milyen j� is lenne! Elmer�lni a h�s s�t�ts�gben� nem tudva, mit tesznek
velem"- gondolta s�v�rg�n. M�r-m�r val�ban elnyelte a puha feketes�g, mikor egy
mindeddigin�l �lesebb f�jdalom szaggatta sz�t a s�t�ts�get, visszat�r�tve a
val�s�gba.
Csak most j�tt r�, mi is t�rt�nt. Ahogy a vez�r n�velte a nyom�st, a bord�i �gy
adt�k meg magukat az irdatlan s�ly erej�nek. Talek leveg� ut�n kapkodott, mik�zben
egy �jabb reccsen�s jelezte, egy m�sik bord�ja sem b�rta el a r� nehezed�
t�bblets�lyt.
A vez�r felkacagott, l�tva a kobold t�tog�s�t, halk ki�lt�sait, ny�sz�rg�seit.
K�r�l�tte a t�bbi farkasember is nevetett. Egyed�l Silumar nem, aki m�g mindig
k�ts�gbeesve pr�b�lta mag�t odak�szk�dni bar�tj�hoz. Az apr� alak m�r a k�nnyeit
sem tudta visszafojtani, zokogva n�zte t�rsa szenved�seit. Sehogy sem tudta
elford�tani r�la a tekintet�t, noha m�r nemegyszer megpr�b�lta. Csakhogy az �t
fogva tart� �r gondoskodott r�la, hogy ne tudjon m�sfele n�zni.
Egy �jabb csontt�r�s ut�n a kobold m�r k�ptelen volt t�rt�ztetni mag�t. Felki�ltott
f�jdalm�ban, mire a vez�r levette r�la a l�b�t. Talek tov�bbra is a f�ld�n maradt,
hason fek�dve. A f�jdalomt�l alig l�tott, r�ad�sul m�g leveg�t sem kapott. H�r�gve,
t�togva pr�b�lt leveg�h�z jutni, �m elt�rt bord�i kegyetlen�l sajogtak. Eltartott
egy ideig, m�g �ssze tudta szedni mag�t valamennyire. Megpr�b�lt felkelni.
A katon�k szinte megvadultak az �lvezett�l. R�h�gve, durv�n viccel�dve mutogattak a
szerencs�tlen fogolyra. Az egyik b�trabb odal�pett, s durv�n megl�kte a koboldot,
mire az hanyatt esett. K�ts�gbeesve pr�b�lt meg leveg�t kapni, ami csaknem
lehetetlens�gnek t�nt sz�m�ra a megk�nzott t�dej�vel. T�bb bord�ja is bele�llt a
t�dej�be, amit�l ism�t v�r kezdett sziv�rogni a sz�j�b�l.
Lassan oldalra g�rd�lt, majd megpr�b�lta t�rdre k�zdenie mag�t. Hab�r minden egyes
mozdulat m�rhetetlen szenved�st okozott neki, m�gis siker�lt t�rdre �lnie, s a
vez�r szem�be n�znie. A farkas ezt l�tva k�nytelen volt elismerni a rab b�tors�g�t
�s t�r�k�pess�g�t.
- Nos, hajland� vagy v�gre besz�lni? - tette fel a k�rd�st, f�lbeszak�tva a katon�k
besz�lget�s�t, viccel�d�s�t.
- T�lem� sohasem� fogsz� semmit� �hh� sem� meg� tudni�! - sz�rte a sz�t a fogai
k�z�l a kobold, mik�zben mindk�t kez�vel elt�rt bord�it fogta.
- Nem? Akkor majd megl�tjuk, ehhez mit sz�lsz! - ki�ltotta d�ht�l villog� szemekkel
a parancsnok. Int�s�re egy �jabb k�nz�eszk�zt adtak a kez�be. Talek els�padt, mikor
megl�tta a b�rsz�jak v�g�n kamp�kkal ell�tott ostort. Szemei kit�gultak a
f�lelemt�l, fokozatosan �rr� lett rajta a p�nik.
A vez�r vigyorogva, kim�rt l�ptekkel k�zel�tett �ldozata fel�. A kobold, megl�tva
az igazi vesz�lyt, megpr�b�lkozott egy var�zslattal is. �m az ige szavait k�ptelen
volt felid�zni, vagy ha m�gis, rendszertelen�l keringtek a tudat�ban. K�ptelen volt
�sszpontos�tani az agy�t lassan teljesen elbor�t� f�jdalomt�l. �sszekeveredtek a
fej�ben a szavak. Talek f�lelm�ben remegve n�zett fel a fel� k�zeled� farkasra.
Az ostor lecsapott.
A kobold ord�tva k�t�tt ki a f�ld�n, ahogy a k�nz�eszk�z az arc�ba mart. A
k�vetkez� �t�s a h�t�n �rte, kiszak�tva a ruh�j�t �s egy kisebb h�sdarabot is. A
csap�sok sorozatba k�vett�k egym�st. Talek m�r k�ptelen volt b�rmif�le v�dekez�sre.
Csak a karj�t tudta felemelni, mik�zben az egyik f�hoz vonszolta mag�t. Hallotta,
ahogy a katon�k �lvezettel figyelt�k a k�nz�s�t. �rezte a leveg�ben terjeng�
fesz�lts�get.
Mivel n�melyik fenevad igen k�zel ker�lt a kik�rdez�shez, n�h�ny k�z�l�k
szab�lyosan megvadultak a v�r szag�ra. R� is rontottak volna a szerencs�tlen
�ldozatra, ha gazd�ik vissza nem fogj�k �ket. Nem adt�k meg a fogolynak azt az
�lvezetet, hogy a fenevadak t�pj�k cafatokra, megadva neki a h�n �h�tott gyors
hal�lt.
Taleket egy �jabb csap�s v�gk�pp a f�ldre k�nyszer�tette. M�r meg sem pr�b�lt
felkelni. �rezte, ahogy rohamosan apadt az ereje, ahogy az ostorcsap�sok a h�t�t
�rt�k. Amint k�rben�zett, l�tta, hogy az erd� azon r�sze, ahol a "kik�rdez�se"
folyt, csupa v�r. Mindenhol ruha �s h�scafatok bor�tott�k a f�ldet. A kobold tudta,
nemsok�ra v�ge a szenved�seinek. M�r alig l�tott valamit az el�tte t�ncol�
csillagokt�l. N�ha-n�ha elmos�dott az el�tte l�v� k�p, mivel k�ptelen volt
koncentr�lni.
Azt�n hirtelen minden megv�ltozott.
Ahogy ott fek�dt, �rezte, valami t�rt�nik k�r�l�tte. Mindeni eln�mult. Eleinte nem
tudta, mi�rt. �m ahogy nagy nehezen feln�zett, azonnal meg�rtett mindent. El�tte
�llt ugyanis Silumar. Talek a f�ldre ejtette a fej�t, s keserves zokog�sba t�rt ki.
Sil sem volt k�pes visszafogni k�nnyeit. Let�rdelt a kobold meggy�t�rt teste mell�.
Apr�, piszkos kezeivel v�gigsim�totta bar�tja fej�t, mik�zben csit�t�an suttogott a
f�l�be. A surran� nem hitte volna, hogy van nagyobb f�jdalom ann�l, mintha valakit
megk�noznak. J�llehet, most m�r r�j�tt, van. M�ghozz� az, ha valakit a szeme
l�tt�ra k�noznak meg �s aki mindemellett m�g a bar�tja is volt.
A surran� �s a kobold sz�m�ra megsz�nt a k�lvil�g. Talek sz�m�ra az�rt, mert m�r
egyszer�en semmit sem �rz�kelt a k�r�l�tte tombol� j�kedvb�l, Sil sz�m�ra pedig
az�rt, mert t�ls�gosan is elmer�lt b�nat�ban.
Csakhogy ekkor a vez�r ism�t k�zbel�pett. Egy �jabb parancs�ra a k�t �r megragadta
a v�rz� koboldot �s visszavonszolt�k a t�z mell�. Silumar ut�na akart menni, de
ism�t megragadta eddigi �re.
- Engedj el te behem�t vad�llat! Az ott a bar�tom! Oda akarok menni hozz�! -
ki�ltotta k�ts�gbeesetten, mik�zben megpr�b�lta kiszabad�tani karj�t a fog�sb�l.
Apr� �kl�vel verte fogva tart�ja er�s kezeit. Igaz, minden pr�b�lkoz�sa
hi�baval�nak bizonyult. V�g�l csak �llt, s n�zte bar�tja hal�l�t.
A parancsnok mindezt el�gedett mosollyal figyelte. Mik�zben kez�be adt�k
szably�j�t, eln�zte a foglyot.
Taleket �gy vonszolt�k a vez�r el� a katon�k. Mivel k�ptelen volt saj�t erej�b�l
meg�llni, t�rdre �ll�tott�k, s a v�llain�l fogt�k, nehogy eld�lj�n. A farkassereg
vezet�je k�nytelen volt elismerni a fogoly becs�let�t. M�g akkor is, megt�rve �s
megal�zva, csak a d�h, a dac �s a be-nem-v�lthat�-bossz� miatti keser�s�g villogott
a szemeiben.
A parancsnok csod�lkozva �s� elismer�ssel tekintett le a megk�nzott l�nyre. A
kobold m�g megmaradt ruh�i �t�ztak a rengeteg v�rt�l. Mind a mellkas�n, mind a
h�t�n, mind a v�gtagjain t�bb darab hi�nyzott a test�b�l, l�tni engedve a
csontokat, illetve az izmokat. Ezek voltak a kamp�s korb�cs nyomai. A kobold haja
lucskoss� v�lt a r�sz�radt v�rt�l �s nedvesen tapadt gazd�ja homlok�hoz. A majdnem
feket�v� v�lt hajjal keretezett arc, mely kor�bban �gy n�zett ki, mint amit
m�rv�nyb�l faragtak, piszkos volt �s egy m�ly seb �ktelenkedett rajta. Csup�n
k�nnyei t�rtek utat maguknak a f�rfi arc�n, elkenve a koszt �s a v�rt.
A katona r�snyire nyitott sz�j�b�l folyamatosan sziv�rgott a v�r, hab�r m�r
kor�ntsem annyi, mint kor�bban. A piros ned� lassank�nt elt�vozott Talek test�b�l,
csak�gy, ahogy a l�ny m�g megmaradt ereje is. "�s m�g �gy is milyen b�szke!"-
villant �t a farkasparancsnok agy�n, ahogy belen�zett a m�lyk�k szemekbe. �m a
kor�bban villog� tekintet lassank�nt elhalv�nyodott, ahogy elt�vozott bel�le az
�let. A vez�r tudta, vagy legal�bb is sejtette, micsoda k�nokat kell m�g �gy is
ki�llnia a fogolynak.
Hallotta a bord�i recseg�s�t, a t�r�tt v�gek s�rl�d�s�t, ahogy a rab akadozva
szedte a leveg�t. A sebeib�l sziv�rg� v�rpatakocsk�k a t�rdein�l gy�ltek �ssze kis
t�cs�kba. "�s m�g �gy sem hajland� megt�rni!"- �m�lkodott mag�ban a farkasember.
- M�g mindig nem besz�lsz? - tette fel, imm�ron utolj�ra a k�rd�st. Talek feln�zett
a k�ny�rtelen barna szemp�rba. Csod�lkozva n�zte a s�t�t tekintetet, hab�r tudta,
meglep�d�tts�ge most m�r csak a szemeiben t�kr�z�dhetett. M�r nem azt a moh� v�gyat
l�tta a s�t�t szemekben, mint legel�sz�r. Nem is az �l�s �s a k�nz�s szeretet�t.
Hanem csod�latot �s� k�ny�r�letet.
A kobold ekkor lehajtotta a fej�t. A vez�r tekintete ezt l�tva azonnal
megkem�nyedett, noha j�l tudta, szemeib�l csak a foglya tudott olvasni. Felemelte
hatalmas szably�j�t.
Talek, meghallva a neh�z penge m�ly b�g�s�t a leveg�ben, ism�t feln�zett. M�r
semmit sem tudott kiolvasni a parancsnok szemib�l, m�gis elmosolyodott. Megkapta
azt, amire abban a pillanatban a legjobban v�gyott. A gyors hal�lt.
A peng�n megcsillant a t�borf�ny. Ism�t n�mas�g telepedett a t�borra. Imm�r a t�bbi
farkasember sem viccel�d�tt. Meg�rtett�k, itt nincs t�bb� helye a becstelen, g�nyos
nevet�snek. N�melyek ugyan nem �rtettek egyet a parancsnok el�z�kenys�g�vel ezzel a
rabbal szemben. �k csak hagyt�k volna, had szenvedjen m�g az �ldozatuk valahol az
erd�ben. Nem adt�k volna meg neki a kegyelemd�f�st. M�gsem sz�lt senki. Egyetlen
katona sem mert szembesz�llni a parancsnokkal.
A hatalmas, sz�les ac�lpeng�n v�gigfutott a t�bort�z f�nye, v�r�sre festve a
szablya �l�t. Talek nyugodtan hunyta le a szemeit. M�g halv�nyan el is mosolyodott,
hab�r ezt a mosolyt csak a h�h�r l�thatta.
�s akkor a penge lecsapott.
D�bbent csend ereszkedett a t�borra. Csup�n egyetlen, sz�vszaggat� ki�lt�s t�rte
meg a n�mas�got, mely azt�n f�jdalmas zokog�sba fulladt. Silumar k�nnyein kereszt�l
l�thatta csak, ahogy a kobold fej n�lk�li teste a f�ldre hanyatlik. Nem messze t�le
�rt f�ldet a katona feje, melyen most b�kess�g uralkodott.
A farkassereg vezet�je egy ideig csak b�mult a lev�gott fejre. Azt�n, visszat�rve a
val�s�g talaj�ra, szably�ja v�g�re t�zte ellens�ge fej�t. Ezut�n, mintha csak egy
jelv�nyt tartana a kez�ben, magasba emelte a fegyvert, megmutatva mindenkinek a
leg�jabb tr�fe�j�t. Hangos �dvrivalg�s volt r� a v�lasz.
Azt�n, miut�n mindezzel v�gzett, �s az �r�mki�lt�sok is elhaltak, a farkasok lassan
feloszlottak. Mindenki ment a maga dolg�ra, folytatva az esetleg f�lbehagyott
munk�j�t. B�r akadt olyan is, aki az �rj�rat�hoz t�rt vissza, m�g m�sok egy
t�bort�z f�ny�n�l melegedtek. A parancsnok is visszat�rt s�tr�ba, hogy lepihenjen.
A tr�fe�j�t term�szetesen a helys�g k�zep�n l�v� hatalmas asztal k�zep�re helyezte.
Mikor pedig kigy�ny�rk�dte mag�t leg�jabb szerzem�ny�ben, sz�l�totta az egyik
szolg�j�t.
Nem sokkal k�s�bb egy szakadt ruh�s, piszkos �s csontsov�ny kobold l�pett be a
s�torba. Mikor megl�tta az asztal k�zep�n �ll� fajt�rs�nak a fej�t, elfeh�redett,
megt�ntorodott. Felismerte az �ldozatot, amit�l szab�lyosan rosszul lett. A
parancsnok mindezt �szinte �lvezettel szeml�lte. Azt�n kiadta az utas�t�sokat,
miszerint tegye m�zzel teli �tl�tsz� �veged�nybe. A rab erre m�g feh�rebb lett,
ak�r egy szellem. Komolyan az �sszeoml�s sz�l�re ker�lt, m�gis er�t vett mag�n,
mikor a farkas �jb�l r�parancsolt. V�g�l komoran, megfesz�tett �llkapcsokkal b�r,
de teljes�tette a r�b�zott feladatot.
A farkasember egyed�l maradt a s�torban. Miut�n t�lt�tt mag�nak egy kupa er�s
italt, el�gedetten �lt le az asztaln�l l�v� sz�kek egyik�re. Elgondolkozva
kortyolta ital�t.
Silumart ek�zben visszavitt�k a ketrec�be. A szerencs�tlen surran�t teljesen
�sszet�rt�k a t�rt�ntek. K�ptelen volt abbahagyni a zokog�st. Mikor azt�n a
kimer�lts�g legy�rte, az utols� gondolata az volt, legal�bb pihentet� �lom borul
majd r�, s �gy nem kell szenvednie az �t�lt borzalmak miatt. Csakhogy az istenek
nem bizonyultak ilyen kegyesnek hozz�. Az apr� alak r�m�lmaiban �jra �s �jra �t�lte
bar�tja k�nz�s�t, eltorzulva, �talak�tva, am�g m�r �lm�ban is zokogott.
Mikor azt�n m�snap fel�bredt, m�g f�radtabbnak �rezte mag�t, mint az el�z� nap. A
szerencs�tlen Silumart rettenetesen megviselt�k a l�tottak. �ppen ez�rt csak akkor
lelt egy cseppnyi nyugalmat, mikor annyira kimer�lt, hogy szinte el�jult. Csup�n
akkor nem gy�t�rt�k a borzalmas r�m�lmok, melyekr�l tudta, am�g �l, soha nem lesz
k�pes elfelejteni.
Sil csak j�n�h�ny �v m�lva tudott egy�ltal�n valamennyire is besz�lni az akkor
t�rt�ntekr�l. Addig egyszer�en k�ptelen volt r�. Megt�rt�nt h�t, ami m�g surran�val
soha, hogy egy vele megesett t�rt�netet nem tudott elmes�lni.
Tal�n ha tudta volna, hogy nemsok�ra nem kell m�r az undor�t� ketrecben szenvednie,
tal�n jobb kedvre der�lt volna. De mivel err�l fogalma sem volt, tov�bb gy�t�rt�k a
r�m�lmok, melyekt�l egy id�re m�g a kalandoz�st�l is elment a kedve.
21.
Lesz�llt az �j. A b�rsonyos s�t�ts�g puh�n takarta be a f�det, a f�kat �s az
�llatokat. Ez a s�t�ts�g uralma volt. Csup�n csak a Hold ac�lsugarai t�rtek utat
maguknak a feketes�gben, mely k�pes volt mindent eltakarni, elrejteni. Sok minden
t�rt�nhetett, t�rt�nik �s t�rt�nhetne a s�t�ts�g �r�iban, melyekr�l csak a Hold
szerezne tudom�st, vagy �ppen m�g � sem.
�s t�rt�ntek is dolgok ezen a kellemes �jjelen�
A V�gtelen Erd� m�ly�n m�r j� ideje barangolt egy kis csapat. K�l�n�s c�llal
meneteltek a z�ldell� f�k k�z�tt, n�ha m�g �jjelente is. Szinte soha nem leltek
nyugalmat. K�l�n�sen az�ta, mi�ta k�nyszer�s�gb�l a hatalmas farkashad ut�n
szeg�dtek.
Musz�jb�l k�vett�k a sereget napokon �t, mivel a farkasok foglyul ejtett�k k�t
t�rsukat. �ket szerett�k volna kiszabad�tani, vagy legal�bb is megpr�b�lni
megmenteni. �m n�ha azon kezdtek el t�n�dni, nem rohannak-e �k maguk is egyenesen a
veszt�kbe.
- M�gsem hagyhatjuk magukra �ket! Mi van, ha seg�ts�gre van sz�ks�g�k? - ki�ltott
fel Kira az egyik �jjel, mikor felvet�d�tt a bar�taik sorsa. N�h�nyan ugyanis �gy
v�lt�k, tal�n hagyniuk kellene a koboldot �s a surran�t. Azok szerint ink�bb a
megszerzett inform�ci�kat kellene min�l el�bb eljuttatni a F�v�rosba, h�tha
seg�ts�g�kre lehet a tov�bbi harcok folyam�n.
Mert mi �rtelme annak, amit eddig v�ghezvittek, hogyha senki sem hall r�la?
Rengeteget megtudtak Sz�rkef�ldr�l is, illetve a hatalmas t�mad� seregr�l is. Ezek
seg�ts�g�vel pedig tal�n k�nnyebben le tudn�k gy�zni a farkasokat.
�gy v�lekedtek azok, akik, szomor�an b�r, de m�gis a gyors t�voz�s mellett
�rveltek. Tal�n hallgattak is volna r�juk a t�bbiek, ha t�bben lettek volna, s ha
nem ragaszkodtak volna annyira a t�rsaikhoz.
- M�gis mi�rt akarjuk megmenteni azt a folyton zs�rt�l�d� koboldot? Egyszer m�g
az�rt is megs�rt�d�tt, mert kih�ztuk a mocs�rb�l, mikor beleesett. Szerintem
szem�lyes s�rt�snek venn�, ha siker�lne kiszabad�tani. Felt�ve, ha �l m�g
egy�ltal�n - mormolta Agony, aki t�bbek k�z�tt a halad�s mellett d�nt�tt mag�ban. �
legink�bb a surran� miatt agg�dott, nem Talek miatt.
Maga sem tudta a v�laszt arra, vajon mi�rt hi�nyzik neki annyira a sz�sz�tj�rt
surran�. "Elv�gre is semmi m�st nem csin�lt, minthogy folyton l�b alatt volt, meg
mindenbe bele�t�tte az orr�t, azt�n meg nek�nk kellett kih�zni az ilyen okokb�l
belekeveredett bajokb�l"- elm�lkedett a harcos. M�gis kimondhatatlanul hi�nyzott
neki az apr� alak, akinek tal�n m�g a sz�j�n�l is nagyobb sz�ve volt.
- Ne felejtsd el, mennyit k�sz�nhet�nk neki. Elv�gre is, seg�tett minket megtal�lni
a B�zmocs�rban, mikor elfogtak a d�monok. Ezt m�g nem igaz�n fizett�k vissza neki.
Az ad�sai vagyunk. K�l�n�sen te �s �n - v�lte halkan Halgor, mire p�ran furcsa
tekintettel n�ztek r�.
A legt�bben �gy gondolt�k a csapatb�l, aki fekete k�penyt hord �s gonosz m�gi�t
haszn�l, semmif�le t�rv�nyt nem k�vet. Nem t�r�dik senkivel, csakis a saj�t �let�t
menti, ha vesz�ly fenyegeti. Nincs becs�let�k, nem ismernek el semmif�le urat
maguknak.
�gy gondolt�k eg�szen eddig a percig. Ebb�l a p�r mondatb�l viszont, amit a t�nde
mondott, eg�szen m�sk�nt l�tt�k ezeket a m�gusokat. Lehet, hogy nem a f�nyt
szolg�lj�k, nem fogadnak el semmilyen m�s hatalmat, aminek beh�dolhatn�nak, hacsak
az nem a saj�t rendj�b�l val�. Az is el�fordulhatott, hogy val�ban nem t�r�dnek
senki m�ssal, ha vesz�ly fenyegeti �ket. �m az m�r egy�ltal�n nem volt mondhat� a
fekete m�gia haszn�l�ir�l, hogy ne fogadjanak el semmif�le t�rv�nyt.
Szigor� szab�lyok szerint �ltek, m�gha azokat saj�t maguk, vagy legal�bb is egy
ugyancsak fekete, �m nagyobb hatalm� var�zsl� tal�lta is ki. Ez ut�bbi lehet�s�g
k�l�n�sen a tan�tv�nyokra volt igaz, akik azt�n, kiker�lve mester�k keze al�l,
t�bbnyire a tan�t�juk elveit vitt�k tov�bb, kisebb v�ltoztat�sokkal.
Ezek mellett m�g becs�letesek is voltak, ha nem is eg�szen olyan �rtelemben, mint
ahogyan els�re gondoln� az ember. Minden mester legal�bb sz�zszor, de az is lehet,
hogy ezerszer is elmondja a tan�tv�nynak, hogy mindig vissza kell fizetni az
ad�ss�got. M�g akkor is, ha az illet� egy alacsonyabb rend�, vagy esetleg egy m�sik
m�gi�t haszn�l�khoz tartozik. Minden fekete var�zsl�nak van becs�lete, hab�r a
fekete k�penyesek k�z�tt mindenki m�shogy �rtelmezi a becs�letess�get.
Mindemellett m�g szigor� hierarchia szerint is �ltek, amit szinte csak azok
�rtettek meg, akik ezt a fajta �letet v�lasztott�k. Ugyanis ez nemcsak abban mer�lt
ki, hogy egy alacsonyabb rend� m�gus ne avatkozzon bele egy n�l�n�l nagyobb hatalm�
var�zsl� dolgaiba. Nemcsak azt jelentette, hogy mindenkinek az erej�t�l f�gg�tt a
rang- �s er�l�tr�n elfoglalt helyzete.
Ez a val�s�gban sokkal bonyolultabbnak bizonyult. Merthogy a fekete m�gusok m�g
kasztokat is alkottak mag�n a renden bel�l. �s term�szetesen egy�ltal�n nem volt
mindegy, ki melyik kaszthoz tartozott.
Minden fiatal m�gusjel�ltnek, aki �gy d�nt, hogy a s�t�t oldalt v�lasztja, az az
els� dolga, hogy keressen mag�nak egy mestert az egyik kasztban. Miut�n megtal�lta
azt, � fokozatosan beavatja tan�tv�ny�t a s�t�t m�gusok vil�g�ba. Nemcsak a
var�zslatokat saj�t�tja �gy el a fiatal f�rfi, vagy n�, hanem megismeri ezt a
szigor� rendszert is, melyhez mindenk�ppen tartania kell mag�t. B�rmit tesz is,
vagy b�rmi t�rt�nj�k is vele. Ellenkez� esetben s�lyos b�ntet�sre sz�m�that, amit
�ltal�ban nem szoktak v�llalni�
Mindemellett maguk a kasztok is rangsorolva voltak. A legalacsonyabb csoportokba
tartoztak a leggyeng�bb m�gusok, akik �ltal�ban nem vett�k komolyan igaz�n a
m�gi�t. Nem mer�ltek el benne annyira. Ezek t�bbnyire megragadtak az ig�z�sekn�l,
kisebb elvar�zsl�sokn�l. Egysz�val, minden olyan ig�n�l, amit ak�r egy k�z�ns�ges
tolvaj, vagy b�n�z� is megtanulhat, ha van hozz� t�relme �s tehets�ge.
�ltal�ban ezek az emberek t�k�letesen el�gedettek voltak azzal a tudom�nnyal, amit
megtanultak. Mivel az ig�ket rendszerint z�rfelt�r�sre, b�v�l�sre, vagy az �rnyak
k�z� olvad�sra haszn�lt�k, ez a kaszt a m�giakedvel� (vagy egy kicsit ig�nyesebb)
b�n�z�k k�z�tt v�lt n�pszer�v�.
A rangok legals� �s legmagasabb foka k�z�tt m�g sz�mtalan kisebb-nagyobb
csoportosul�s is megtal�lhat�. N�mely kaszt csup�n csak p�r emberb�l �lltak, m�sok
ak�r egy kisebbfajta sereget is el� tudtak volna �ll�tani.
Term�szetesen akadtak teljesen elk�l�n�l� �s a saj�t feje ut�n men� kasztok is.
Ebbe sorolt�k p�ld�ul Varomor m�gusait a t�bbi nagyhatalm� var�zsl�. Mivel szinte
semmit, vagy alig tudtak r�luk valamit, tartottak �s a legt�bben f�ltek is t�l�k.
Sok legenda keringett ugyanis arr�l, hogy oda csak a legelsz�ntabb �s
legtehets�gesebbek ker�lhettek be.
�gy azt�n komoly ellenfelet jelentett a Feket�k rendj�hez tartoz� m�gusoknak, akik
m�r a Torony megalakul�sa �ta szerettek volna lesz�molni vel�k. De hi�baval�nak
bizonyult eddig minden k�s�rlet�k. Egy Fekete val�sz�n�leg mindent megadott volna
�rte, ha b�rmilyen inform�ci�t megkaphatna a Rejt�lyek Torny�nak is nevezett
�p�tm�nyben �l�kr�l.
Eddig ugyanis b�rmit tettek, minden kudarcba fulladt. Szinte semmit sem der�tettek
ki ellens�geikr�l. R�ad�sul m�g csak azt sem tudt�k, hol tart�zkodhatott a Torony
Ura �s �rn�je. Val�sz�n�leg soha nem is fordult meg a fej�kben, hogy �k egy�ltal�n
nem voltak �ppen akkor Varomorban, de m�g csak a Nimronon sem.
Halgornak mindez egy p�r pillanat alatt futott �t az agy�n, mik�zben besz�lt. Ekkor
tudta csak �tkozni a rendj�t az eff�le szab�lyok miatt. N�ha azon gondolkozott,
vajon milyen b�ntet�sben r�szes�lne a t�bbiekt�l, ha r�j�nn�nek, t�k�letesen
semmibe vette �lmai miatt a saj�t maga �ltal fel�ll�tott t�rv�nyeket. Ez egy
k�z�ns�ges m�gus eset�ben hamar kider�lt volna, mivel a legt�bb fekete m�gi�t
haszn�l� egyfajta kapcsolatban �ll egym�ssal. Legal�bb is, az egy kaszthoz tartoz�
var�zsl�k felt�tlen�l. Ha azok pedig megtudj�k az eff�le dolgokat, kem�ny
b�ntet�sben r�szes�tik a v�tkez�t.
Hab�r Varomor var�zsl�i kiss� m�s szab�lyok szerint �ltek, a l�nyeg ugyanaz volt.
�s hab�r a kitasz�tott Neilaval egy�tt a legmagasabb fokon �llt a kasztj�n bel�l,
m�gis jogosan agg�dhatott afel�l, mi lesz vele, ha kider�lnek a v�tkei. Merthogy a
b�n�s ellen �ltal�ban az eg�sz csoport egyes�l, k�z�sen hozva �s hajtva v�gre az
�t�letet. �gy teh�t hi�ba rendelkezett a t�nde �ri�si hatalommal, annyi m�gussal
m�g � sem lett volna k�pes elb�nni, vagy figyelmen k�v�l hagyni. Nem is besz�lve
kedves�r�l, aki az eddig �lt leghatalmasabb m�gus�
A fekete var�zsl� v�g�l komoran elhessegette aggodalmas gondolatait, mik�zben
iparkodott a vit�z� t�rsaira figyelni.
- �n akkor sem hagyom itt �ket. Ki tudja, m�ris mennyit tudhattak meg t�l�k a
farkasok. Ha pedig m�r nem �lnek� ha m�r nem �lnek, tartozunk nekik annyival, hogy
legal�bb megbosszuljuk a hal�lukat - ki�ltotta szenved�lyes hangon Kira, aki
kezdett igaz�n belelend�lni. Legink�bb az �rnyl�ny �s Agony vitatkoztak. Bar�taik
t�bbs�ge �ket hallgatta, vagy, mint ahogy Halgor is, gondolataikba mer�lve �lt a
t�z k�r�l.
- Rendben, rendben, legyen ahogy akarj�tok. De azt�n ne hib�ztassatok, ha m�r t�rt
karokkal fognak minket v�rni - adta be a derek�t a f�rfi. Megt�r�lte sajg�
hal�nt�k�t, majd nekid�lt a m�g�tte l�v� f�nak.
- Ez eddig mind sz�p �s j�. De m�gis hogyan akarjuk kiszabad�tani �ket? M�dos�tani
kellene a terv�nket, mivel az el�z�ben Taleknek is nagy szerep jutott - sz�rta
k�zbe enyh�n sziszegve, s egy cseppet bosszankodva Carus. A szellem l�that�an j�
p�r l�p�ssel bar�tai el�tt j�rt m�r gondolatban. Mivel a szellemek h�resek voltak a
gyors gondolkod�sukr�l, mindenki elhallgatott.
Az ifj� el�gedetten adta el� terv�t. Mikor v�gzett, ism�t csend k�vetkezett.
- Lehet benne valami. De ha elbuktok, t�nyleg tov�bb kell menn�nk. Nem fogathatjuk
el egyenk�nt magunkat. Musz�j valakinek eljutnia a F�v�rosba - d�nny�gte O�Brian.
T�rsai, mivel mind egyet�rtettek, lassan lepihentek. Csup�n az �rszem Elnor maradt
�bren, hogy t�pl�lja a t�zet.
A fiatal kobold alig v�rta a k�vetkez� �jjelt, amikoris m�r nemcsak szavakkal
pr�b�lj�k meg kiszabad�tani bar�taikat, hanem v�gre tettekkel is.

22.
�jb�l felkelt a t�zes Napkorong, csakhogy ism�telten forr�s�ggal �rassza el a
Caraken felsz�n�t. Ahogy kiny�jt�ztatta aranys�rga ujjait, �gy meleg�tette egyre
jobban mind a lak�kat, mind pedig a n�v�nyeket, vagy tavakat. Hab�r m�g csak a
tavasz volt az �r a legnagyobb lakott bolyg�n, a lak�k m�r ink�bb mondtak nyarat,
mint tavaszt.
A leveg� ugyanis csaknem olyan forr� volt, mintha m�r bek�sz�nt�tt volna a
leghosszabb �s legmelegebb �vszak. Az �llat-, illetve n�v�nyvil�got is siker�lt
�sszezavarnia a Napnak, aki mintha csak egy �zetlen j�t�kot j�tszana az �gitesttel,
abban az �vben igen forr� nyarat tervezett.
�ppen ez�rt a V�gtelen Erd� f�i m�r teljes d�sz�kben pomp�ztak, nem is besz�lve a
rengeteg m�s n�v�nyr�l. Mindenhol vir�gok ny�ltak, akik nemcsak hogy sz�ness�
tett�k az egy�bk�nt is csod�latos t�jat, hanem �des illatukkal csaknem
megm�moros�tott�k az �ppen arra j�r�kat. Emiatt azt�n rengeteg �llat m�szk�lt, vagy
�ppen csak s�t�lt, esetleg legel�szett a valamicske enyhet ad� f�k k�z�tt.
A nagyobb test� l�nyek mell� szeg�dtek, mintegy �tit�rsk�nt az �nekesmadarak, akik
szebbn�l szebb dalaikkal tett�k teljess� a szinte �rintetlen term�szeti k�pet.
Csakhogy mindennek meg volt a h�tr�nya is.
A t�zes �rszem oly forr�s�got �rasztott mag�b�l, hogy Sodena lak�i, legyenek azok
k�tl�b�ak, vagy n�gyl�b�ak, m�r-m�r komolyan szenvedtek a rekken� h�s�gben. Ugyanis
nem el�g, hogy az eddig megszokottn�l j�val melegebb volt az id�j�r�s, m�gcsak egy
felh� sem tark�totta a k�k eget. A t�zes napsugarak teh�t akad�ly n�lk�l
sim�thatt�k v�gig a bolyg� felsz�n�t, er�sen felmeleg�tve a rajta �l�ket.
A forr�s�g pedig nem kev�s vesz�lyt hordott mag�ban, amelyt�l nemcsak az �llatok,
de az emberek �s a koboldok is tartottak. Mindannyian f�ltek a puszt�t� t�zv�szt�l,
mely a hasonl� sz�razs�gok idej�n gyakran el�fordulhatott. Ez pedig most nagyobb
k�rt okozhat, mint ak�r a k�zelg� farkashad.
Mert b�r a m�gusok meg tudn�k �ll�tani a l�ngokat, ha t�z �tne ki, az erre
ford�tott energia igen kimer�ten� �ket. M�rpedig ezt nem engedhett�k meg maguknak a
v�d�k, akik ez�ttal jobban f�ltek a farkasok �ltal hordott vesz�lyt�l, mint a s�rga
�s forr� l�ngokt�l.
Emiatt szokatlanul sokan emlegett�k n�vtelen�l az isteneket, ak�r meghallott�k
�ket, ak�r nem. B�r az is igaz, ha esetleg m�giscsak t�z �t�tt volna ki valamelyik
v�ros k�zel�ben, legal�bb lett volna kit hib�ztatniuk a lak�knak�
Tal�n �ppen ez�rt nem kellett volna olyannyira rettegni�k a t�zt�l.
A farkasok el�sereg�nek pusztul�sa hely�n ugyanis rengeteg, a s�rk�nyok �ltal
kibocs�tott vill�mok perzselt�k a t�jat. A kisz�radt bokrok �s lehullott �gak pedig
igen k�nnyed�n l�ngra kaphattak. Ez pedig meg is t�rt�nt, nem sokkal a s�rk�nyok a
koboldokhoz t�rt�n� meg�rkez�se ut�n.
Mivelhogy egy szem es� nem sok, de annyi sem esett a V�gtelen Erd� talaj�ra, a
s�rk�nyok vill�mleheletei meg kell�k�ppen felizz�tott�k a sz�raz avart, hogy
kigyulladhassanak. Ez pedig, mivel a h�ll�k nem t�r�dtek ennek a vesz�ly�vel, s
az�ta felder�t� sem j�rt azon a t�jon, meg is t�rt�nt.
A t�z eleinte alattomosan, l�thatatlanul vonult az erd� talaj�n, felfalva �s
elpuszt�tva mindent, ami csak az �tj�ba ker�lt. A l�ngok eleinte nem f�st�ltek,
mivelhogy olyan sz�raz t�pl�l�kot tal�ltak csak, amelyekben m�r semmilyen folyad�k,
vagy olaj sem maradt.
�m ez csak a kezdetekn�l volt �gy. Az eleinte csup�n par�zsl�, �vatosan �s f�l�nken
k�sz� apr� l�ngok csakhamar r�tal�ltak az �ket igaz�n t�pl�l� anyagra, egy
hatalmas, �s�reg �s m�r r�gen kid�lt fat�rzsre. Hab�r a kisz�radt f�t r�gen ellepte
a moha, a t�znek nem okozott nagyobb gondot elpuszt�tani.
Ez a t�pl�l�k pedig m�rhetetlen er�t adott a l�ngoknak.
A t�z f�stj�t egy az �gen cirk�l� s�rk�ny vette �szre, aki meg akart gy�z�dni r�la,
hogy biztosan nem maradt-e egyetlen farkas t�l�l� sem a volt csata sz�nhely�n. �m
amikor oda�rt, meglep�dve vette �szre, hogy a harc hely�n m�r csak egy �ri�si
tiszt�s �llt, amit k�rbevettek a s�rga l�ngok. A t�z pedig igen gyorsan puszt�totta
k�rnyezet�t, mivelhogy minden sz�raz volt k�r�l�tte.
Az arany, amikor megl�tta a k�zelg� vesz�lyt, nyomban visszat�rt a v�rosba, ahol
csakhamar megsz�laltak a k�rt�k.
A k�rt�k hangj�ra azonnal felbolydult a v�ros, keresve a vesz�lyforr�st. Valessa is
felment a Torony tetej�re, ahol szabad r�l�t�s ny�lt mind a v�rosra, mind pedig az
erd�re. A kir�lyn�nek nem kellett sok�ig n�zel�dnie, mivelhogy a t�z mostanra m�r
vastag k�tegekben ontotta a sz�rke, majd k�s�bb fekete f�st�t. A l�ngok is egyre
magasabbra csaptak, ahogy a hatalmas f�kat megt�madt�k.
- Azonnal el kell oltani, miel�tt el�ri a v�rost. Akkor teljesen v�dteleneke
lesz�nk a farkasokkal szemben - sz�lalt meg a kir�lyn� a mellette �ll�
Feh�ragyarnak, aki b�lintott �s elrugaszkodott a kis t�r perem�r�l. Hatalmas
sz�rnyait kit�rva fogta be a felsz�ll� meleg �ramlatokat. Kecsesen k�r�zve
ereszkedett egyre lejjebb, majd sz�llt le a f�t�rre.
Ott azt�n megkezd�dtek az el�k�sz�letek.
Mik�zben az uralkod�n� eln�zte, ahogy az aranyok hatalmas, v�zhatlan anyagokat
kerestek, a v�ratlanul megjelent Veilon fel� fordult.
- Nem tudn�l seg�teni nekik valahogy? Tal�n egy es� elolthatn� a t�zet - v�lte
Valessa, mire a kobold fel� ford�totta fekete szemeit.
- Nem biztos, hogy meg tudn�m f�kezni a l�ngokat. De megpr�b�lhatom - v�laszolta
kis sz�net ut�n a gonosz m�gus, majd lehunyta szemeit.
Tudat�b�l kiz�rta a v�ros zajait, a f�rfiak �s n�k ki�ltoz�sait, miszerint mit
kellene tenni�k. Kiz�rta a gyerekek ism�t felcsend�l� zokog�s�t is, illetve az
aranyok titokzatos nyelvezet�t, melyen egym�s k�zt vitatt�k meg a teend�ket.
Minden zajt kirekesztett a tudat�b�l, hogy csak a m�gi�ra tudjon koncentr�lni.
Mivel egy el�g bonyolult �s neh�z var�zslatot k�sz�lt v�ghezvinni, tudta, csak
akkor siker�lhet, ha mindent t�k�letesen v�gez.
Lelki szemei el�tt megjelentek a m�gia szavai, melyeket el�sz�r mag�ban mondott ki.
Mikor v�g�re �rt a var�zslat els� szakasz�nak. �rezte, ahogy a m�gia �tj�rja a
test�t. Er�t kapott, mely �gy cik�zott a test�ben, mint vill�m az �gen. A
m�rhetetlen energia a sz�v�t�l indult, onnan h�l�zta be a kobold eg�sz test�t.
Csakhogy ez a hatalom igencsak ingatag �s vesz�lyes is lehetett.
Veilon tiszt�ban volt minden egyes alkalomkor azzal a t�nnyel, hogy az energia,
amelyet ilyenkor kap, tulajdonk�ppen mag�b�l a f�ldb�l ered. Onnan kapja a haland�
sz�m�ra m�rhetetlen�l nagy hatalmat, melyet azt�n meg kell szel�d�tenie. Csakhogy
ez nem is bizonyult olyan egyszer� feladatnak.
Mivel minden alkalomkor ugyanolyan nagys�g� er�t kap a var�zsl� a m�giav�gz�s
kezdetekor, mindig fenn�ll annak a vesz�lye, hogy nem lesz k�pes kell� mennyis�g�re
cs�kkenteni, sz�ls�s�ges esetekben n�velni ezt a hatalmat. Nem tudja az uralma al�
hajtani a vad energi�kat, melyeket bizonyos szinten ugyan�gy be kell t�rni, mint a
vadlovakat.
Ha pedig ez nem siker�lt, az energi�k elszabadulnak, meg�lve nemcsak az �vatlan
m�gust, hanem ak�r a k�r�l�tte tart�zkod�kat is.
B�r Veilon annak is tudat�ban volt, �t egy�ltal�n nem fenyegeti ez a fajta vesz�ly.
A teste er�s volt �s fiatal, a tud�sa nagy. Mindezek pedig elengedhetetlenek ennek
az els� akad�lynak a lek�zd�s�hez. Mert ha egy m�gusnak ezek k�z�l valamelyik nem
�ll a rendelkez�s�re, az els� feladata a kapott energi�k uralma al� hajt�sa, ami
csaknem r�gt�n kif�raszthatja, nem is besz�lve az ut�na k�vetkez�kr�l.
Igaz, a kobold sz�m�ra viszont a kapott energia megszel�d�t�s�re egy
sz�vdobban�snyi id� is el�gnek bizonyult. Ezut�n belekezdhetett a var�zslat
k�vetkez� szakasz�ba, miszerint �jb�l elism�telte a var�zslatot, ez�ttal m�r
fennhangon.
- Wharqein tu erend� igm/quafd huorth/ ilist set zyii.
Veilon, mag�ban mormogva kit�rta a karjait az �g fel�. Szinte erre v�laszk�nt
k�zvetlen�l felette s�r� fellegek kezdtek gy�lekezni, engedelmeskedve a var�zsl�
akarat�nak. A felh�k egyre csak sokasodtak, s fokozatosan k�sztak az �gen a t�z
fel�. A l�ngok f�l� �rve m�g gomolyogtak egy ideig, majd elkezdett zuhogni az es�.
Valessa el�gedetten n�zte, ahogy a v�r�s l�ngok fokozatosan vesztettek puszt�t�
erej�kb�l. Ekkor �rkeztek meg a s�rk�nyok is, akik hatalmas, v�zhatlan leped�kben
felfogott vizet sz�ll�tottak a l�ngok fel�. Minden egyes leped�t n�gy-n�gy s�rk�ny
cipelt. Mikor pedig oda�rtek a t�z fel�, h�rman elengedt�k a leped� sz�leit, mire a
nem kev�s v�z a v�r�s l�ngokra hullott. Az aranyok ezut�n ism�t az egyik k�zeli t�
fel� vett�k az ir�nyt, ahol �jra megt�lt�tt�k v�zzel a leped�t. M�sok homokot
sz�rtak ugyanilyen m�dszerrel az �g� ter�letekre.
A t�zolt�s viszont el�gg� elh�z�dott, mivelhogy a l�ngok m�r nagy ter�leten
puszt�tottak, s hi�ba a v�znek �s a homoknak, a t�z egyre csak terjedt a
csontsz�raz erd�ben. A l�ngok lassan, de biztosan k�zeledtek a kobold v�ros fel�,
ahol m�r �rezni lehetett a kapar� f�st�t, illetve a h�s�get. Valessa is f�lve n�zte
az olt�st, amely �gy t�nt, nem fog befejez�dni, am�g a l�ngok el�rik a v�rost. Ez
pedig nem kev�s bajjal j�rhat m�g a koboldoknak.
- Csak adn�k az istenek, hogy ne t�madjon fel a sz�l, mert akkor mindennek v�ge! -
im�dkozott halkan a kir�lyn�.
Szerencs�re �gy t�nt, a sz�l nem fog felt�madni, noha m�g �gy is fenn�llt annak a
vesz�lye, hogy a t�z megt�madja a koboldok h�zait.
�m v�g�l szerencs�sen siker�lt eloltani a l�ngokat, j�val messzebb a v�rost�l.
Igaz, a V�gtelen Erd� azon r�sze teljesen ki�gett, sz�rk�v� �s feket�v� v�ltoztatva
az eddig z�ld t�jat. Minden elpusztult, ami csak a l�ngok �tj�ba ker�lt, nem
menek�lt meg egyetlen fa, vagy bokor sem. Keserves �s sz�vszaggat� l�tv�nyt
ny�jtott a naplement�ben a ki�gett �s elhalt f�ld. Merthogy addigra tudta csak
megf�kezni a l�ngokat az es� �s a s�rk�nyok egy�ttes ereje.
Valessa m�g sok�ig n�zte a tov�bbra is enyh�n f�st�lg�, ki�gett t�jat, am�g csak el
nem nyelte a s�t�ts�g. M�r egyed�l �llt a Torony tetej�n l�v� t�ren, amely felett
csak a k�k �g ter�lt el. Veilon k�zvetlen�l a t�z sikeres elolt�sa ut�n
visszavonult, mivel igen kimer�lt a var�zsl�sban. Nem is besz�lve arr�l, hogy
egy�bk�nt sem aludt t�l sokat az elm�lt napokban, ak�rcsak a legt�bb kobold a
v�rosban.
Mikor azt�n minden elbor�tott az �j s�t�tje, a kir�lyn� is visszat�rt a szob�j�ba.
De miel�tt m�g elnyomta volna az �lom, egy fut� gondolat suhant �t az agy�n.
M�gpedig az, hogy vajon t�nyleg siker�lt-e eloltani a l�ngokat. K�nnyed�n el tudta
ugyanis k�pzelni, hogy, ahogyan ez�ttal is csak k�s�n vett�k �szre a l�ngokat,
tal�n most is t�l�lte egy kis par�zs az olt�st. Mivel senki sem j�rta v�gig a
le�gett ter�letet, hogy biztos�tsa, mindenk�ppen eloltott�k a t�zet, ez bizony
k�nnyed�n el�fordulhatott.
Nem is tudta a kir�lyn�, mennyire jogosnak bizonyultak az ezzel foglalkoz�
aggodalmas gondolatai.

23.
A koboldok kir�lyn�je igencsak rosszul aludt a t�zeset ut�ni �jjelen. R�m�lmok
gy�t�rt�k, melyekben csaknem a f�lddel tett�k egyenl�v� szeretett v�ros�t az ism�t
felt�madt v�r�s l�ngok. Az utc�kon gyerekek s�rtak, katon�k pr�b�lt�k menteni a m�g
menthet�t. De senki sem menek�lt. Senki sem menek�lhetett�
A l�ngok, mintha csak �letre keltek volna, val�s�ggal �ld�zt�k a koboldokat �s
s�rk�nyokat. Akit pedig utol�rtek, az elk�pzelhetetlen k�nok k�z�tt lehelte ki a
lelk�t. Csup�n a kir�lyn�nek nem esett b�nt�d�sa, aki, akkor �lm�ban is, a Torony
legtetej�r�l n�zte a t�rt�nteket.
�m hi�ba pr�b�lt seg�teni szeretteinek, k�ptelen volt b�rmit is tenni. A
var�zslatai nem m�k�dtek, vagy ha net�n m�gis, csak tov�bb sz�tott�k a l�ngokat,
ahelyett hogy megf�kezt�k volna �ket. �gy j�rt Veilon is, aki, csak�gy mint a
val�s�gban, akkor is mellette �llt. A kobold viszont hi�ba pr�b�lkozott es�vel,
olajat var�zsolt helyette, por helyett sz�raz �g esett a l�ngokra, tov�bb sz�tva
azokat. Minden var�zslata csaknem az ellenkez�j�re fordult, am�g d�h�ben le nem
var�zsolta mag�t a f�ldre, ahol hamarosan �t is elem�sztett�k a v�r�s l�ngok.
Valessa fel-felriadt az �jszaka a borzalmas r�m�lomb�l, �m szinte �beren is tov�bb
�lmodta �lm�t. Amikor pedig visszafek�dt, ott folytat�dott minden, ahol felriadt.
De mindig m�s �s m�s dolog �bresztette fel az �rn�t.
Egyszer egy hangosabb sikoly, amely egy elevenen �g� kobold tork�b�l szakadt fel.
M�sodszor arra, hogy nem kap leveg�t a s�r�, fekete f�stt�l. Mikor pedig v�gre
mag�hoz t�rt, azon vette �szre mag�t, hogy m�r nem is az �gy�ban fek�dt, hanem a
padl�n, s olyan szorosan szor�totta arc�ra a kez�t, hogy csaknem val�ban
megfojtotta mag�t.
Mikor pedig v�gre ism�t elaludt, minden folytat�dott. Csakhogy az �lom innent�l
val�s�gos borzalomm� alakult �t.
Az eddig puszt�t� l�ngok, miut�n mindenkit meg�ltek, a Torony tetej�n zokog�
kir�lyn�t vett�k c�lba. K�rbevett�k az Arany Tornyot, ami megolvadt a hihetetlen
forr�s�gban. A l�ngok lassan k�sztak fel az �p�let fal�n, mintha maga a k� is k�pes
lenne t�pl�lni �ket. �s minden egyes arasszal er�sebbek, puszt�t�bbak lettek.
V�g�l el�rt�k a Torony tetej�t is, ahol Valessa m�r-m�r megfulladt a forr�s�gban. A
kir�lyn� t�rdre esett, majd a f�ldre borult. Ekkor pedig hangokat hallott.
Kegyetlen �s m�lyhang� kacag�st, melyt�l m�g a borzalmas forr�s�g ellen�re is
kir�zta a hideg.
Mikor pedig feln�zett, egy gig�szi s�rk�nyt l�tott. Csakhogy annak a teste nem
h�sb�l �llt, hanem l�v�b�l, amely folyamatosan kavargott, b�r minden r�szlete
t�k�letesen kivehet� maradt a h�ll�n.
Valessa felsikoltott r�m�let�ben, s megpr�b�lt elh�tr�lni. Csakhogy a hatalmas
h�ll� kit�rt sz�rnyaival k�r�l�lelte a kobold �rn�t, m�g tov�bb sz�tva az egy�bk�nt
is hatalmas l�ngokat. A t�z egyre er�sebben tombolt, melyet a l�vas�rk�ny t�pl�lt.
A l�ny ism�t felkacagott, kegyetlen nevet�ssel, mellyel minden ellene szeg�l� er�t
kig�nyolt. Hangja, mely mintha csak a f�ld m�ly�r�l sz�lt volna, teljesen
ledermesztette a kir�lyn�t.
Valessa hi�ba pr�b�lt valamilyen ir�nyba m�szni, mindenhol tombol� t�z vette k�rbe.
A gig�szi s�rk�ny ek�zben egyre csak kacagott, s sz�rnyaival tov�bb �s tov�bb
sz�totta a l�ngokat.
A kir�lyn� csaknem elevenen meg�gett puszt�n a h�s�gben, mivelhogy a l�ngok m�g nem
�rtek hozz�. Valessa f�jdalmasan sikoltott, mik�zben vadul dob�lta mag�t, mert a
padl� alatta m�r olvadozott. Mikor r�n�zett a kez�re, l�thatta, ahogyan a kor�bban
kecses k�z elfonnyadt, elszenesedett. Meztelen talpa is kezdett �sszefonnyadni,
majd folyamatosan terjedt egyre f�ljebb a l�b�n. Az eg�sz teste egyetlen, kegyetlen
f�jdalomm� v�ltozott, amely csaknem sz�trepesztette a tudat�t. Mindemellett f�l�ben
hallotta a gigantikus s�rk�ny kegyetlen kacaj�t is, elkeveredve a t�z tombol�
d�b�rg�s�vel.
A kir�lyn� csaknem esz�t vesztette f�jdalm�ban �s r�m�let�ben. V�g�l levetette
mag�t a m�lys�gbe, ahol teljesen k�rbevett�k a l�ngok. �s � csak zuhant, zuhant a
m�lys�gbe a tombol� t�zviharban�
Valessa arra �bredt, hogy valaki vadul r�zza a v�llait. B�r kinyitotta a szemeit,
egy pillanatig m�g mindig a k�r�l�tte tombol� l�ngokat l�tta csak. Az �rn� komolyan
megr�m�lt att�l, tal�n minden val�s�g volt, amir�l eddig azt hitte, csup�n �lom.
M�gha olyan borzalmas �lom volt is�
De ekkor egy h�v�s arc t�rt utat mag�nak a t�zviharban. Ahogy a l�ngok hozz��rtek a
m�rv�nyarchoz, azonnal kialudtak. A kir�lyn� v�g�l al�ltan rogyott Veilon karjaiba,
aki megpr�b�lta valahogy fel�breszteni anyj�t.
Mikor Valessa ism�t kinyitotta a szem�t, m�r a saj�t szob�j�t l�tta, illetve
Veilont, aki h�v�sen n�zett r�.
A kir�lyn�ben csak ekkor tudatosult, m�r nem is az �gy�ban, hanem a padl�n fekszik,
teljesen �t�zott h�l�ingben. A padl� h�v�ss�ge megnyugtatta. Egy pillanatig ism�t
lehunyta a szemeit, s �lvezte a fia �ltal ny�jtott v�delmet. Ekkor futott �t az
agy�n az a gondolat, miszerint milyen j�, hogy a f�rj�nek a F�v�rosba kellett
mennie. Fogalma sem volt r�la ugyanis, vajon mit sz�lna, ha megl�tn� �ket �gy
egy�tt.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte elhal� hangon Valessa, mik�zben megpr�b�lt fel�lni.
- Az igazat megvallva, ezt �n is szeretn�m tudni. Hallottam, hogy valami�rt
eszeveszett�l sikoltott�l, h�t megn�ztem, mi van veled. Akkor l�ttam, hogy a padl�n
fekszel �s mintha megpr�b�lt�l volna elmenek�lni valami el�l. Mindezt �gy, hogy
lyukat akart�l verni a f�ldbe. Mikor k�zelebb j�ttem, akkor l�ttam, hogy valamilyen
�lom gy�t�rhet. Megpr�b�ltalak fel�breszteni, ami eltartott egy ideig - mes�lte
Veilon, s mintha mindezt enyhe egy�tt�rz�ssel mondta volna.
- Igen, val�ban sz�rny�s�geset �lmodtam - hajtotta kez�be a fej�t a kir�lyn�. �m
megd�bbenve vette �szre, hogy mindk�t keze v�resen csillog a gyenge holdf�nyben.
- Ha megnyugodt�l �s �t�lt�zt�l, tal�n elmondhatn�d, mi volt az. Lehets�ges, hogy
valamilyen l�tom�s, vagy csak magyar�zat n�h�ny eddig megoldatlan rejt�lyre - v�lte
a fekete m�gus, s le�lt anyja �gy�ra, b�r el�bb seg�tett neki fel�llni.
Valessa ezut�n �tv�gott a szob�j�n. A t�ls� faln�l �llt a ruh�sszekr�nye, ami
mellett egy �lt�z� parav�nt helyeztek el. Miel�tt sz�raz ruh�t vett volna fel, m�g
lemosta a v�rt a kezeir�l az �jjeli szekr�ny�n l�v� vizeskancs�ban.
Mikor v�gzett az �lt�zk�d�ssel is, visszat�rt fia mell�, aki ek�zben elm�ly�lten
figyelte a Holdat, mintha t�le v�rn� a k�rd�seire a v�laszt. Gondolataib�l csak
akkor riadt fel, mikor a kir�lyn� le�lt mell� az �gyra.
- Nos, akkor tal�n elmondhatn�d, mi gy�t�rt ennyire - t�rte meg a n�mas�got a
fekete m�gus. A kir�lyn� enyh�n b�lintott, b�r a holdf�nyben l�tszott, ism�t
els�padt. Egy r�vid ideig elmerengett, �sszeszedte a gondolatait. Azt�n belefogott.
- Azt �lmodtam, hogy ism�t t�zv�sz tombolt, csakhogy ez�ttal a v�rosunkban.
Mindenkit meg�ltek a l�ngok, melyek mintha� hogy is mondjam� gondolkoztak volna.
Mintha� tudt�k volna, kiket kell meg�lni�k - a kir�lyn� itt elhallgatott. Veilon
enyh�n b�lintott, hogy �rti �s hogy mes�ljen tov�bb. Az �rn� egy s�haj k�s�ret�ben
folytatta a t�rt�netet, de olyan halkan, hogy m�g a fia is alig hallotta.
- Azt�n, miut�n mindenki meghalt, a l�ngok ellenem fordultak. �n ism�t a
Toronytet�n �lltam, eleinte veled. Megpr�b�ltad meg�ll�tani a l�ngokat, csak�gy,
mint tegnap, de most minden var�zslatod az ellent�t�re fordult. A v�z helyett olaj,
por helyett sz�raz �g esett a t�zre, amelyt�l az egyre er�sebb lett. V�g�l t�ged is
elem�sztettek a l�ngok, mikor lement�l a f�t�rre. Azt�n a Tornyot t�madt�k meg. M�g
a k�vek is megolvadtak, mintha csak a l�ngokat t�pl�ln�k. Azt�n el�rt�k a tet�t,
ahol k�rbevettek.
- Borzalmas h�s�g vett k�rbe, amit�l majdnem megfulladtam. �s akkor l�ttam csak,
hogy a l�ngokat val�j�ban egy hatalmas s�rk�ny t�pl�lja. Maga a l�ny csod�latos
volt, a legszebb, amit valaha is l�ttam. De nem h�s �s v�r h�ll� volt, hanem l�va
alkotta. Magm�b�l �llt, mely folyamatosan kavargott. �s a szemei� a szemei voltak a
legborzaszt�bbak! M�g az �jn�l is s�t�tebbek voltak, mintha a fekete �r lett volna
ott. F�jdalmas volt a szem�be n�zni. �s a v�g�n� a v�g�n, amikor m�r nem b�rtam
tov�bb� leugrottam a Toronyr�l, �m �gy �reztem, mintha t�ztengerbe ugrottam volna.
Azt�n� azt�n fel�bredtem �s t�ged l�ttalak.
A kir�lyn� itt elhallgatott. Veilonra n�zett, aki gondolataiba m�lyedve �lt
mellette. Arc�t hidegen vil�g�totta meg az elf�gg�nyz�tt ablakon kereszt�l
besz�r�d� v�kony f�nycs�k. Semmit sem lehetett leolvasni a kobold arckifejez�s�b�l.
- Mi�rt nem v�dted magad var�zslattal? - k�rdezte azt�n a fekete m�gus.
- Mert nem tudtam var�zsolni. Pr�b�ltam, de nem volt er�m - hajtotta le a fej�t az
�rn�, mire fia �sszeh�zott szemekkel n�zett r�. F�rk�sz� tekintete mintha eg�szen
anyja lelk�ig akart volna hatolni.
- K�ze van ennek ahhoz, hogy mi�rt nem var�zsolsz mostan�ban semmit? - �rdekl�d�tt
fagyosan a kobold, mire a kir�lyn� elfeh�redett arccal, r�m�lten kapta fel a fej�t.
- Mi� mire gondolsz?
- Hogy tal�n m�r m�lik el a var�zser�d. El�g id�s vagy ahhoz, hogy ez
megt�rt�nhessen. R�ad�sul r�g�ta nem haszn�ltad a m�gi�dat. Mond, mennyit
felejtett�l?
Valess�t �gy �rte ez a k�rd�s, mint egy arculcsap�s. Fogalma sem volt arr�l, hogy a
fia ilyen r�vid id� alatt ennyi mindenre r�j�hetett. Azt hitte, eddig csak a f�rje
tudhat ezekr�l a dolgokr�l. Azt�n m�rlegelte a dolgot.
A var�zsl�k �ltal�ban egy bizonyos id� ut�n elvesztik a hatalmukat, amennyiben nem
t�rt�nik el�bb vel�k valami. Ha p�ld�ul egy nagy hatalm� m�gus sok�ig (nagyon
sok�ig) nem haszn�lja az erej�t, egy id� ut�n arra eszm�l, elveszett az ereje.
Ugyanis el�fordulhat olyan, hogyha valaki sok�ig nem visz v�ghez nagyobb
var�zslatokat, b�r tov�bbra is tudni fogja azokat, v�ghez vinni m�r nem lesz k�pes.
Ennek az az oka, hogy a f�ld �ltal szolg�ltatott er�t mindig csak kisebb,
jelent�ktelen m�gi�hoz haszn�lta fel, teh�t mind a tudata, mind a teste elszokott a
nagyobb er�fesz�t�sekt�l. Ebb�l ad�d�an pedig nem fogja tudni kord�ban tartani az
er�sebb var�zslatokhoz sz�ks�ges energi�t, ami elszabadulva ak�r v�gzetes is lehet.
B�r ez a fajta baleset csak ritk�n esik meg, �s csak azoknak a k�r�ben, akik igen
akaratosak. A legt�bb ilyen esetben a var�zsl� egyszer�en k�ptelen lesz mag�ban
tartani a kapott hatalmat, ami, ir�ny�t�s h�j�n egyszer�en t�vozik a m�gusb�l. Ak�r
a felbor�tott poh�rb�l a v�z.
Mindebb�l pedig az k�vetkezik, hogy mikor az �reged� (a koboldok �s t�nd�k eset�ben
sokat meg�lt) var�zsl�k r��brednek arra, hogy az erej�k fogyt�n van, a t�bbs�g
neki�ll lejegyezni a tud�s�t. Persze ha ezt valaki nem k�pes elfogadni, a tud�sa
elveszik.
Term�szetesen ez csak azokkal t�rt�nik meg, akik m�r vagy nagyon �regek, vagy m�r
nagyon r�g�ta nem haszn�lt�k az erej�ket. Ez esetben viszont ak�r fiatalokkal is
megeshet a dolog, b�r �k m�g k�pesek �jratanulni a var�zslatokat. Ezzel
ellent�tben, akik rendszeresen �tgondolj�k az eddig ismeretes var�zslataikat,
magukban felm�rik az erej�ket, azok ak�r hal�luk napj�ig is �ri�si hatalommal
k�pesek rendelkezni, ha siker�lt akkora tud�st felhalmozniuk �let�k folyam�n.
Csakhogy akadnak olyanok is, akiknek, mivel nagyon hossz� �letet �lnek, id�vel maga
a term�szet veszi vissza az eddig k�lcs�nz�tt er�t. Ide tartoznak a koboldok, akik
t�bb �vsz�zadik �lhetnek, vagy a t�nd�k, akik viszont ak�r a k�tezer �vet is
meg�lhetik.
Mivelhogy Valessa m�r t�l van a hatsz�zadik �let�v�n, a var�zshatalma fokozatosan
cs�kkent. Eleinte csek�ly m�rt�kben, amivel nem is t�r�d�tt a kobold. Csakhogy az
ut�bbi egy �vsz�zadban m�r napr�l napra kevesebb az ereje, mostanra pedig csaknem
teljesen elveszett. Hi�ba pr�b�lta meg�rizni a hatalm�t, a term�szet rendj�t nem
lehet megv�ltoztatni. Az er� elfogyt�val pedig nem sokkal k�s�bb a megszerzett
tud�s is v�glegesen elt�nik majd.
�ppen ez�rt Valessa m�r r�g�ta elkezdte lejegyezni az �ltala ismert var�zslatokat
egy k�nyvbe, mert gyan�totta, nemsok�ra v�gleg elhagyja a m�gia. B�r azt m�gcsak
gondolni sem merte, hogy a f�rj�n k�v�l m�snak is tudom�sa lenne a dologr�l. �ppen
ez�rt �rte oly v�ratlanul a fia k�rd�se. Amire v�laszolni f�jdalmasabb, mint
elfogadni a term�szet rendj�t.
- Sokat - hajtotta le a fej�t a kir�lyn�. - M�r szinte minden tud�som elveszett.
- Lejegyezted legal�bb? - k�rdezte szinte akaratlanul is a fekete m�gus, nem kev�s
moh�s�ggal a hangj�ban.
- Mit �rdekel az t�ged? A t�bbs�get nem tudn�d haszn�lni, mivel a gonosz oldalt
v�lasztottad. Mindenesetre, ha m�r te is tudod, �lvezd ki a pillanatot, amivel
k�nozhatsz. L�tom a szemedben, hogy �lvezed. H�t csak �lvezd, am�g megteheted.
Azt�n hagyj�l b�k�n ezzel! - t�rt ki Valessa, s egy v�rbeli kir�lyn�i mozdulattal
h�r�totta el fia k�r�rvend� tekintet�t. Majd elp�rolgott a haragja.
- Ink�bb azt mond meg, igaz-e� jogos-e a f�lelmem az �lommal kapcsolatban? -
halkult el ism�t az �rn� hangja, mire Veilon arc�r�l is leolvadt a g�nyos mosoly.
- Hogy a Nagy �r m�g mindig �l? - vonta meg kecses v�llait a m�gus. - Nos, igen.
Ezek szerint felt�tlen�l. �s �gy t�nik, ez�ttal egy s�rk�ny alakj�t �lt�tte mag�ra.
Itt m�r csak az a k�rd�s, vajon Neila �l-e m�g?
- Mivel a j�v�be n�zt�l, erre a k�rd�sre tudnod kell a v�laszt - v�laszolt fagyosan
a kir�lyn�, mire fia ism�t g�nyosan elmosolyodott.
- Val�ban.
- �s?
- Mit �s? Szerintem nekik valamilyen k�z�k van egym�shoz. M�g nem tudom, mi,
ennyire nem n�ztem el�re. De ha � �l, val�sz�n�leg Neila is. B�r azt m�g nem tudom,
mi ennek az oka. Ez ink�bb egy meg�rz�s, amit m�g nem tudtam bizony�tani.
- Nem hiszek neked.
- Akkor ne higgy. De most, ha megengeded, visszamenn�k aludni. M�g van egy kis id�
napkelt�ig - mondta h�v�sen Veilon, s fel�llt. Elindult az ajt� fel�, de ott m�g
meg�llt. H�tra sem fordult, �gy sz�lt oda anyj�nak.
- Azt�n im�dkozhatsz, hogy az �lmod ne egy l�tom�s legyen - mormolta m�g b�cs�z�ul
a m�gus, s kil�pett az ajt�n.
Mikor ism�t egyed�l volt, a kir�lyn� odal�pett az ablakhoz. Elh�zta a f�gg�ny�ket,
szabad utat engedve a holdsugaraknak, melyek ez�st�k f�ny�kkel k�r�l�lelt�k az �rn�
alakj�t. Valessa csak n�zett ki az ablakon, melyr�l a v�ros legszebb r�sz�re ny�lt
r�l�t�s. De a kir�lyn� nem is l�tta az el�tte elter�l� leny�g�z� t�jat. M�lyen a
gondolataiba mer�lt.
Mag�ban pedig azt k�v�nta, hogy az �lma val�ban csak egy �lom legyen. B�r azt m�g
nem tudta, az egyik istenn� nem volt ilyen kegyes hozz�, hogy teljes�tse a
k�v�ns�g�t�

24.
M�snap teljes t�zess�g�vel bor�totta el Sodena lak�it a felkel� Nap. Mintha csak
val�ban egy �zetlen tr�f�t �zne vel�k, egy csepp hajland�s�got sem mutatott arra,
hogy esetleg egy felh� m�g� akart volna b�jni. Tov�bbra is forr�n ontotta mag�b�l a
h�s�get, amely tal�n jobban megnehez�tette a v�d�k dolg�t, mint a r�juk hull�
f�lelem f�tyola.
Valessa, nem v�ve tudom�st a tikkaszt� h�s�gr�l, amint felkelt a Nap, azonnal
elrendelte, hogy felder�t�ket k�ldjenek ki a t�zeset sz�nhely�re. Szeretett volna
ugyanis teljess�ggel megbizonyosodni arr�l, nem v�lik-e val�ra az el�z� �jjeli
�lma.
Fi�val aznap m�g nem besz�lt, nem is tal�lkozott vele, �gy egyed�l �llt a Torony
tetej�n. A csak �g Term�nek h�vott t�r az ut�bbi napokban szinte �lland�
megfigyel�hely�v� v�lt az �rn�nek.
Most is onnan n�zte, ahogy n�h�ny arany s�rk�ny elrep�lt az elszenesedett erd�r�sz
fel�. Figyelemmel k�s�rte minden mozdulatukat, ahogy alaposan minden egyes
hamukupacot megn�ztek, �tvizsg�ltak. Mindenhov� ben�ztek, m�g a v�ros k�rny�k�t is
�tvizsg�lt�k, nehogy v�letlen�l �jra�ledhessen a t�z.
D�l volt m�r, mire a felder�t�k visszat�rtek a v�rosba megnyugtat� h�reikkel.
M�gis, mindezek ellen�re Valessa tov�bbra sem tudott megnyugodni. Volt valami az
�jjeli �lm�ban, ami sehogysem hagyta b�k�n. Minden gondolata ek�r�l a
megfoghatatlan �s felett�bb k�l�n�s dolog k�r�l forgott, melyet m�g � maga sem
tudott pontosan meghat�rozni.
M�gis, minden idej�t az �g Term�ben t�lt�tte, ahonnan messze ell�thatott. Szemeivel
folyamatosan p�szt�zta a terepet, mintha keresne valamit. N�ha k�rbej�rta a teret,
�m m�g akkor is a t�jat n�zte.
B�r a kobold kir�lyn� semmilyen k�l�n�s dolgot nem l�tott, m�gis egyre idegesebb
lett. Mind gyakrabban s�t�lta k�rbe a kis teret, s mind gyakrabban �s alaposabban
szeml�lte a t�jat. Tudta, �rezte, hogy valami nincs rendj�n.
Ez pedig most jobban lek�t�tte gondolatait, mint a k�zelg� farkashad. Hab�r
tulajdonk�ppen a v�delmen kellett volna t�n�dnie, a parancsnokaival besz�lnie,
egyiket sem tette. Csak j�rk�lt fel-al� az �g Term�ben, egyre idegesebben.
Az �rn�t annyira lek�t�tt�k gondolatai, hogy �szre sem vette, mikor m�r nem volt
egyed�l. Csup�n akkor d�bbent r� Feh�ragyar jelenl�t�nek, mikor egyenesen
nekis�t�lt az �t f�rk�sz� arany s�rk�nynak.
- Oh� sajn�lom! Nem vettelek �szre� - n�zett fel meglepetten a h�ll�re, aki komor
tekintettel szeml�lte.
- Azt l�tom. Elmondan�d, m�gis mi a bajod? Rengeteg dolog lenne ugyanis, amit m�g
el kellene int�zni - felelte a s�rk�ny enyh�n cs�p�sen, mire a kir�lyn� csak
eg�szen a t�r sz�l�re l�pett. Elmerengve, hom�lyos tekintettel n�zte a t�jat, amit
tal�n nem is l�tott.
- Tegnap �jjel borzalmas r�m�lom gy�t�rt - sz�lalt meg egy r�vid hallgat�s ut�n
Valessa. Salvaren k�v�ncsian l�pett k�zelebb hozz�, hogy hallhassa, mit mond a
kobold.
- Azt �lmodtam, hogy ism�t t�z �t�tt ki, csakhogy ez�ttal a v�rosban. Mindenki
elpusztult a l�ngok t�mad�s�ban. Az �lom v�g�n pedig megl�thattam, hogy ezt
val�j�ban egy gig�szi, t�zb�l �s magm�b�l �ll� s�rk�ny gerjeszti. H�t ez�rt f�lek
olyannyira. F�lek att�l, hogy az �lom valamik�ppen val�ra v�lik.
- Csak nem a Nagy �rra gondolsz? - tette fel a k�rd�st meglepetten az aranyok
vez�re. Eddig ugyanis teljes meggy�z�d�ssel hitte, hogy a Halhatatlannak is
nevezett ellenfel�ket siker�lt elpuszt�taniuk Neila�knak.
- De igen, �r� - fordult szembe a h�ll�vel a kobold. Szemeiben f�lelem csillogott.
Mikor megsz�lalt, hangja f�radtnak �s t�volinak t�nt, mint aki m�r olyan sokat
meg�lt �s l�tott, hogy t�bb f�jdalmat aligha okozhatott volna neki a vil�g.
- Veilon �bresztett fel, akivel azt�n meg is besz�ltem az �lmot. Lehet, hogy csak
egy r�m�lom, de el�fordulhat az is, hogy egy l�tom�s. Ez ut�bbi esetben pedig igen
nagy vesz�ly fenyeget benn�nket.
- �s te �gy gondolod, hogy a j�v�t l�ttad. De� de ez teljess�ggel lehetetlen! A
Nagy Urat elpuszt�tott�k Neila�k! - fakadt ki Feh�ragyar, aki nem akarta elhinni a
kir�lyn� szavait.
- T�vedsz dr�ga bar�tom. A Halhatatlan �l. Ez biztos. B�r azt, hogy mi m�don
�lhette t�l a Napvez�r t�mad�s�t, vagy hogy mi lett Neilaval mag�val, senki sem
tudja pontosan.
- Csak Veilon - sz�rta k�zbe �lesen a s�rk�ny, j�llehet az �rn� nem vett r�la
tudom�st. Tal�n nem is hallotta.
- Veilon hiszi, hogy a Napvez�r �s a Nagy �r k�z�tt valamilyen kapcsolat �ll fenn.
Igaz, azt m�g nem tudja, mif�le. Tal�n csak az istenek vannak tiszt�ban ezzel -
vonta meg f�radtan kecses v�llait Valessa. - Tal�n egyszer erre is f�ny der�lt.
Mindenesetre engem most jobban �rdekel, t�nyleg siker�lt-e eloltani a l�ngokat.
- Nem b�zol benn�nk? - �rdekl�d�tt enyh�n s�rt�d�tt hangon Feh�ragyar.
- Oh, dehogy nem. Csak� f�lek. Retteget att�l, hogy a Nagy �r valahol itt van.
L�thatatlanul megh�z�dik, azt�n, ahogy az �lomban is l�ttam, kegyetlen t�zv�szt
z�d�t a v�rosra.
Alighogy ezt kimondta, remeg�s r�zta meg az Arany Tornyot. A kir�lyn� a f�ldre
esett, Salvaren pedig fels�rtette a t�r k�vezet�t, ahogy karmaival pr�b�lt
megkapaszkodni. A reng�s ek�zben egyre csak er�s�d�tt. Valessa m�r hallhatta a halk
ki�lt�sokat, ahogy valaki elesett, vagy r�esett valami.
A reng�s egyre csak er�s�d�tt, m�g m�r a k�vek is megrepedtek. N�mely kisebb h�z
�sszed�lt, m�g a nagyobbakr�l kisebb t�rmel�kek potyogtak az utakra.
A koboldok az utc�ra t�dultak, keveregtek, b�r akadtak olyanok is, akik nem tudt�k
megtartani az egyens�lyukat. Azokat t�rsaik pr�b�lt�k elvinni a h�zak k�zel�b�l.
Egy gyermek s�r�sa keveredett a f�ld moraja �s a lez�dul� k�vek robaja k�z�.
Valahonnan m�shonnan egy anya ki�ltozta kisl�nya nev�t. De a l�ny seg�lyk�r�se
�r�kre elveszett egy �ri�si robajban, ahogy a h�z �sszeomlott, maga al� temetve a
cs�pps�get.
Valessa is hallotta a k�vek csattan�s�t, t�rsai sikolyait, vagy �ppen ki�ltoz�sait.
M�gsem tudott m�gcsak len�zni sem, hogy mi t�rt�nik a v�rosban. Csup�n arra volt
k�pes, hogy szorosan a padl�hoz simuljon. F�l�ben d�b�rg�tt a f�ld moraja, mely
k�z� vegy�lt a gyermekek s�r�sa, k�s�bb egy szerencs�tlen f�rfi hal�lsikolya. A
kir�lyn� szem�b�l k�nnyek csorogtak az arany k�vekre. Ahogy az arc�t a padl�hoz
szor�totta, �rezte a h�s k�veket, melyek leh�t�tt�k forr� test�t.
Ekkor a f�ld moraja mintha kacag�ss� v�ltozott volna. Az �rn� �vatosan pr�b�lt
felemelkedni, csakhogy v�gre megtudhassa, mi t�rt�nik. A reng�s fokozatosan
lecsillapodott, majd nem sokkal k�s�bb v�gleg elm�lt.
Salvaren �s a kir�lyn� �vatosan k�zel�tett az �g Term�nek sz�le fel�. Ekkor ism�t
felcsend�lt a m�ly, g�nyos kacaj, amit�l mindenkit kir�zott a hideg. A legt�bben a
f�ldre borultak, kez�ket f�leikre tapasztott�k, csakhogy ne kelljen hallaniuk a
kegyetlen nevet�st. �m senki sem tudta kiz�rni tudat�b�l a hangot, mely mintha
m�lyen a f�ld al�l sz�lt volna.
Senki sem tudta, honnan ered a hang. Csup�n Valessa. Hab�r m�g csak egyszer
hallotta ezt a hangot, s azt is �lm�ban, t�bb� nem volt k�pes elfelejteni. Most
pedig, mikor �jra hallotta, tudta, elj�tt az, amit�l a legjobban f�lt.
A Torony el�tti f�t�r al�l ekkor el�t�rt egy gig�szi s�rk�ny. T�bb koboldot is
meg�lt, vagy f�lrerep�tett, ahogy felt�rte a feh�r k�vezetet maga k�r�l. Val�s�ggal
kirobbant a f�ld al�l, mintha csak most kelt volna �letre.
A hatalmas v�r�s s�rk�ny felreppent az �gbe. Maga ut�n forr� �s k�nszag� cs�kot
h�zott, mely fojtogatta a lak�kat. A l�ny eg�szen a Torony tetej�ig sz�llt, ahol
teljes terjedelm�ben kit�rta sz�rnyait. A hatalmas sz�rnyak m�g a Napot is
elhom�lyos�tott�k a v�ros felett.
A s�rk�ny k�rben�zett a koboldokon. M�g az �jn�l is s�t�tebb szemei elnyeltek
mindent. Senki sem b�rta elviselni a kegyetlen tekintetet. A legt�bben a f�ldre
borultak, m�sok teljesen ledermedtek. Egyed�l a kir�lyn� b�multa a leny�g�z�en sz�p
l�nyt.
Maga a s�rk�ny ugyanis t�k�letes m�sa volt egy h�s �s v�r h�ll�nek. A k�l�nbs�g
csup�n annyiban mutatkozott meg, hogy a l�ny t�zb�l �s magm�b�l �p�lt fel. Hab�r
minden r�szlete t�k�letesen kivehet� volt, kezdve a pikkelyeit�l a t�sk�s
s�r�ny�ig, a l�ny�t alkot� magma folyamatosan kavargott, groteszk hat�st keltve.
K�r�l�tte a leveg� szinte �getett, mintha l�ngra kapott volna.
A Nagy �r, miut�n megel�gelte a retteg� koboldok szeml�l�s�t, a Torony tetej�n
kuporg� kir�lyn� �s arany s�rk�ny fel� ford�totta a tekintet�t.
- Sz�val te vagy ennek a sz�nalmas fajt�nak az uralkod�ja - sz�lalt meg d�b�rg�
hangj�n a l�ny.
Valessa nem b�rt v�laszolni. Csup�n n�zte a hatalmas s�rk�nyt, melynek szemei
szinte �gett�k a tudat�t, m�gsem b�rta elford�tani a fej�t. Mellette Salvaren
szint�n k�ptelen volt b�rmit is tenni. A t�zs�rk�ny keltette m�rhetetlen retteg�s
megdermesztett mindenkit a k�zel�ben.
- Tudom, hogy velem �lmodt�l tegnap �jjel. S amit l�tt�l, az be fog k�vetkezni, ami
elhozza egyben a teljes gy�zelmemet a Caraken f�l�tt. Rettegjetek, sz�nalmas kis
haland�k, mert a hal�lotok borzalmas lesz! - ki�ltotta a Nagy �r, majd hangosan
kacagva a t�voli hegyek fel� indult.
A l�vas�rk�ny t�vozt�val teljes n�mas�g hullt a kobold v�rosra. Senki sem sz�lalt,
vagy mozdult meg. A lak�k egyszer�en csak �lltak, vagy �ltek, mintha szobrokk�
v�ltak volna. Hab�r a leveg� m�r norm�lis h�m�rs�klet�v� v�lt, a koboldok sz�m�ra
m�g mindig t�zes maradt.
A lak�k k�ptelenek voltak elfelejteni a gig�szi s�rk�ny l�tv�ny�t, vagy szavait.
B�r m�r j� ideje elhagyta a v�rost, a lak�k m�g mindig ott l�tt�k �t a tudatukban.
F�l�kben visszhangzott a kegyetlen kacag�sa, mellyel minden �l�t kig�nyolt, l�gyen
az n�v�ny vagy �llat, isten vagy haland�.
A Halhatatlan megjelen�se �s szavai pedig mindenki sz�m�ra egy�rtelm� �zenetet
hordoztak: nincs m�s h�tra, csak a hal�l v�rta.
A t�zs�rk�ny kioltotta azt a csek�ly kis l�ngot, mely eddig a koboldok sz�v�ben
�gett. Kioltotta a rem�ny utols� szikr�j�t, teljes �ress�get hagyva maga ut�n.
Azt�n az �ress�get fokozatosan felv�ltotta a retteg�s a j�v�t�l, az elk�vetkez�
h�bor�t�l�
Egy halk zokog�s t�rt utat mag�nak a n�mas�gban, mely cik�zva t�rt utat mag�nak a
n�ma h�zak k�z�tt, visszar�ngatva a koboldokat a val�s�g talaj�ra. Egy gyermek
s�r�sra, mely abb�l fakadt, hogy az egyik lehullott k�darab maga al� temette
kedvenc j�t�k�t.
Ezzel siker�lt megt�rnie a lak�k b�nults�g�t. J�llehet � egy�ltal�n nem t�r�d�tt
vele. Nem �rtette a t�rt�nteket, nem �rtette, mit jelentett a hatalmas s�rk�ny
megjelen�se. � csup�n azt tudta, hogy most m�r nem lesz mivel j�tszania, ami
jelenleg nagyobb b�natot okozott neki, mint b�rmi m�s.
A koboldok g�piesen kezdtek hozz� a romok eltakar�t�s�hoz, noha mindenki feltette
mag�ban a k�rd�st, mindezt mi�rt? Hogy a h�bor�ban m�g t�bb dolgot vesz�tsenek el?
Hiszen minden rem�ny�k elveszett! Akkor lehetetlennek tal�lt�k t�l�lni a h�bor�t.
Az egyenl�tlen er�viszonyok k�z�tt k�ptelens�g volt a szem�kben megnyerni az
elk�vetkez� harcokat.
M�gis�
M�gis elkezdt�k eltakar�tani a leomlott falakat. N�h�nyan meghalt t�rsaiknak
kerestek s�rhelyet a n�ma f�k k�z�tt. M�sok pedig a f�t�r �sszet�rt k�vezet�t
pr�b�lt�k egy helyre gy�jteni, mik�zben azon tanakodtak egym�s k�zt, mivel t�mj�k
be a Nagy �r �ltal v�gott hatalmas lyukat a f�ldben.
A koboldok mozgol�d�sa Valessa �s Feh�ragyar leb�nult agy�t is felr�zta. Mindketten
elborzadva n�zt�k az �g Term�b�l a puszt�t�st, melyet a Halhatatlan okozott.
Eleinte csak a szomor�s�got, a pusztul�st �s a rombol�st l�tt�k. El�sz�r �k sem
l�ttak t�bb rem�nyt.
Majd, ahogy eljutott f�sult tudatukig a koboldok besz�lget�se, a t�rmel�k
puffan�sa, ahogy egy helyre gy�jt�tt�k, fokozatosan m�s szemsz�gb�l n�zt�k a
t�rt�nteket.
Hab�r a t�zs�rk�ny megjelen�se lerombolta minden eddigi terveiket, rem�nyeiket,
�lmaikat, egyben k�zelebb is hozta egym�shoz a koboldokat. J�llehet, egyik�k sem
sz�lalt meg, egyetlen pillant�s el�g volt a k�t bar�tnak, hogy tudj�k, mire gondolt
a m�sik.
Mert am�g a bajt�rsak k�pesek t�ll�pni a t�rt�nteken, k�pesek kit�pni magukat a
retteg�s �s a f�lelem �lel�s�b�l, m�g semmi sincs veszve. Am�g l�tezik az az �rz�s,
szeretet, vagy bar�ts�g, am�g a lak�k egym�st seg�tik ahelyett, hogy a maguk �let�t
menten�k, a rem�ny �r�k�
Hiszen mi �rtelme a k�zdelemnek, a gy�zelemnek, de ak�r m�g a veres�gnek is, ha
nincs kivel megosztani, ha nincsen bajt�rsa a katon�nak, akire sz�m�that a
tov�bbiakban?
Valessa most tanulta meg: am�g, b�rmi t�rt�nj�k is, mindenki azzal folytatja a
teend�it, hogy a bajt�rs�nak seg�t, hogy megpr�b�lja vigasztalni a t�rs�t, am�g nem
felejtik el, mit jelent az igaz bar�ts�g, addig sohasem szabad feladni.

25.
A csapat sz�m�ra nagyon lassan j�tt el a k�vetkez� �jjel. Mindannyian fesz�lten
v�rt�k, hogy a Nap visszah�zza v�gre aranys�rga ujjait. Sz�mukra lass�nak t�nt a
nap, mik�zben pr�b�ltak nem lemaradni az er�ltetett iramban halad� farkashad
m�g�tt.
Mikor v�gre lesz�llt az �j, valamelyest felengedett a t�rsas�g. Eddigi
fesz�lts�g�ket felv�ltotta az izgalom amiatt, nehogy valamit elrontsanak. �gy
�rezt�k magukat, mint egy kezd� katona az els� csata el�tt. Sz�v�k vadul vert,
gyomruk �ssze-�sszer�ndult. M�g Agony is felett�bb idegesen mocorgott
b�rp�nc�lj�ban, mely minden egyes mozdulatn�l halkan nyikorgott. Mindannyian
tiszt�ban voltak vele, ha az �rul� ism�t megl�togatta a farkasok vez�r�t, minden
elbukott.
Kira �s Carus is idegesen v�rakoztak a megfelel� pillanatra. �ket jel�lt�k ki
ugyanis arra a feladatra, hogy min�l gyorsabban elvigy�k bar�taikat a seregb�l. A
t�bbieknek addig valamivel el kellett vonni a sereg figyelm�t, amivel r�juk
figyelnek �s nem a sz�ktet�kre. A legfontosabb az volt, nehogy megl�ss�k �ket �s
hogy min�l gyorsabbak legyenek. Csak n�h�ny t�mad�sr�l lett volna sz�, melyet
O�Brian int�zett volna Elnorral az oldal�n, Cameron h�t�r�l a leveg�ben.
Magukra terelve a figyelmet, min�l t�bb katon�t kellene elcsalni a t�bort�l,
lehet�leg kiker�lve a rengeteg �j�szt. Az eg�sz terv l�nyege az lett volna, hogy
elhitess�k a sereggel, egy nagyobbacska csapat t�madta meg �ket, s nem pedig p�r
katona �s m�gus.
Term�szetesen ez �nmag�ban sem lett volna egyszer� feladat, mivel mindenkinek
egyed�l kellett "dolgoznia", viszonylag nagy t�vols�gokra t�rsait�l. De ez m�g nem
zavarta volna �ket, hiszen nagyobb bajb�l is kil�baltak m�r, ahogy Cameron egyszer
megjegyezte. Mindenkit az �rul� jelenl�te ideges�tette a legjobban. Vajon ism�t
el�rulja �ket? Besz�lt-e a parancsnokkal?
Ezen �llt, vagy bukott az eg�sz terv.
A csapat tagjainak legt�bbj�t az zavarta igaz�n, hogy mind Neila, mind S�v�lt�
egyed�l t�madott, ami term�szetesen t�k�letes lehet�s�get biztos�tott nekik arra,
hogy �szrev�tlen�l elmehessenek. Persze arr�l fogalmuk sem volt, egy�ltal�n nem
azok �rulta el �ket, akikr�l eddig felt�telezt�k.
M�gis k�nytelenek voltak elfelejteni az ilyesf�le gondolataikat a bar�tok, ugyanis
el�rkezett az id�.
Carus �s Kira felvett�k eredeti alakjukat �s elindultak a t�bor sz�l�hez. Ek�zben
O�Brian �s Elnor felsz�lltak a leveg�be Cameron h�t�n. A t�bbiek pedig elfoglalt�k
a megbesz�lt helyeiket, f�lk�rben beker�tve a hatalmas sereget.
A feh�r s�rk�ny lust�n k�r�z�tt az �gen, �szrev�tlen�l. Err�l Elnor gondoskodott,
aki �tjuk k�zben eltanulta t�rs�t�l a var�zslatot. Az el�tte �l� mester pedig a
sereget n�zte. Egy ige seg�ts�g�vel a s�t�tben is t�k�letesen l�tott. Miut�n l�tta,
bar�tai elfoglalt�k a helyeiket, intett h�tas�nak.
Cameron meg�rtette, mire zuhanni kezdett. Egyenesen egy s�torba �rkezett, teljesen
lerombolva azt �s meg�lve a benne alv�kat. Ezut�n egy j�glehelettel megb�n�totta a
k�r�l�tte �ll�kat.
A farkasok, ler�zva a kezdeti megd�bben�st, azonnal viszonozt�k a t�mad�st. M�gis
elk�stek. A r�juk t�madt s�rk�nyok m�r ism�t a leveg�be rep�ltek, a nyilak
hat�sugar�n k�v�l.
Meghallva a t�mad�st, a parancsnok is kirohant s�tr�b�l, kez�ben a szably�j�val.
D�h�sen n�zte a legal�bb k�t k�tel�knyi s�rk�nyt, ahogy teljesen egyszerre mozogva
ism�t lecsaptak a seregre. Az �j�szok is hi�ba engedt�k �tj�ra nyilaikat, azok egy
r�sze lepattant, vagy el�gett a feh�rekhez hozz��rve.
A vez�r parancsokat ordib�lt, amiket azonnal teljes�tettek, mik�zben a t�mad�k
ism�t felreppentek. A farkas el�tkozta a feh�r h�ll�t, ami�rt annyi k�rt csin�lt.
M�gis, mikor l�tta az engedelmesked� farkasokat a t�bbiek elfog�s�ra indulni,
�nel�g�lt mosolyra h�zta sz�j�t. "Milyen j�, hogy mindenhol akadnak
sz�vets�geseink"- gondolta mag�ban gonoszan, majd ism�t a feh�r s�rk�ny fel�
ford�totta a figyelm�t.
Tudta, hogy a h�szb�l csak egy a val�di, csak azt nem, melyik. Mindemellett arra
sem j�tt m�g r�, hogyan fogj�k a s�rk�nyt �rtalmatlann� tenni, an�lk�l, hogy
k�l�n�sebb k�rt tenn�nek benne �s az utasaiba. M�r meg voltak a tervei a kis
csapattal, melyek eddig annyi bossz�s�got okoztak neki.
- Bevett�k! Elhitett�k vel�k, hogy legal�bb h�szan vagyunk, s nemcsak egyed�l -
lelkendezett az ifj� kobold, ahogy eln�zte a magasb�l a felbolydult sereget.
- Igen. De most kellene a t�bbieknek t�madni. Rem�lem, nem j�tt k�zbe semmi -
d�nny�gte a mester agg�dva. Csakhogy hi�ba meresztette a szem�t, semmi sem t�rt�nt.
Egyre idegesebb lett, ahogy telt az id�. M�r r�gen ki kellett volna szabad�taniuk a
t�rsaikat, m�gsem l�tott senkit.
- Mi t�rt�nt? Mi�rt nem t�madnak a t�bbiek? - k�rdezte remeg� hangon Elnor, aki
var�zslat n�lk�l is t�k�letesen l�tta a t�rt�nteket.
�s akkor megtudta.
A t�bor fokozatosan elcsitult, ahogy helyrehozt�k a k�rokat. A farkasok t�bbs�ge
mind az eget b�multa villog�, haragos tekintet�kkel. �m egyszer mindenki a
vez�rs�tor fel� tekintett.
N�h�nyan, a parancsnok utas�t�s�ra szerint, a sereg k�zel�be mentek �rj�ratozni,
mivel a vez�r�k azt �ll�totta, ott bujk�lnak a s�rk�ny t�rsai. Igaza volt. Imm�r
mindenkit odasz�ll�tottak, hab�r ez nem kev�s bonyodalomba �tk�z�tt.
Halgort �s Neilat viszonylag k�nnyen elfogt�k, mivel egyikk�j�knek sem volt komoly
fegyvere, a m�gia pedig szinte teljesen hat�stalan a farkasokkal szemben. Hab�r
siker�lt meg�lni�k egyet-egyet a t�mad�ik k�z�l, ezt is legink�bb a szerencs�nek
k�sz�nhett�k. Kira �s Carus megpr�b�lt elmenek�lni, �m a hatalmas fenevadak
k�nnyed�n utol�rt�k �ket. �les szagl�sukkal k�nny�szerrel a nyomukra bukkantak a
s�r� erd�ben, gyors l�baikkal pedig csakhamar utol is �rt�k �ket.
Agony harcolt a legtov�bb. A f�rfi tov�bb tudta tartani mag�t ellens�geivel
szemben, mint bar�tai, m�gsem volt k�pes elmenek�lni. Hi�ba volt kit�n� harcos, a
t�ler� v�g�l �t is legy�rte.
A t�rsakat mind a parancsnoki s�tor fel�ll�t�s�hoz kiv�gott tiszt�sra vitt�k. Ott
azt�n v�zbe m�rtott b�rszalagokkal k�t�tt�k �ssze a kezeiket. Mindannyiukat
felsorakoztatt�k, k�t-k�t �rrel a h�tuk m�g�tt.
- V�gre! Siker�lt elfogni ezt a cs�rh�t - n�zett v�gig foglyain a vez�r. Miut�n
t�zetesen megszeml�lte mindannyiukat, legink�bb a m�gusn�t, ism�t a feh�r s�rk�ny
fel� n�zett. Imm�ron csak egyetlen h�ll�t l�tott lebegni a sereg felett, mire
gonoszul elmosolyodott. Int�s�re egy helyet szabadon hagytak a felsorakozott
katon�k.
- �zend meg a bar�taidnak, sz�lljanak le a megtiszt�tott ter�letre �s adj�k meg
magukat! Ha nem, v�gign�zhetik, ahogy egyenk�nt lem�sz�rolnak titeket a katon�im,
am�g �ket is el nem kapjuk - fordult a parancsnok Neila fel�, aki erre makacsul
elford�totta a fej�t. Mikor Carus sem volt hajland� teljes�teni a parancsot, a
farkas megragadta Kir�t. El�h�zta t�r�t az �v�b�l �s a l�ny nyak�hoz szor�totta.
- H�! S�rk�ny! - �v�lt�tte a feh�rnek, aki erre k�zelebb �vakodott, hab�r m�g
mindig a nyilak hat�sugar�n k�v�l lebegett. J� oka is volt r�, mivel az �j�szok
mind felajzott fegyverekkel v�rtak r�.
- Sz�llj le, ha sz�m�t neked valamit a l�ny �lete! Ha nem, v�gign�zheted, ahogy
egyenk�nt a katon�im kez�re adom a t�rsaidat - d�r�gte a sereg vezet�je.
- Szerinted csak bl�ff�l? - tette fel a k�rd�st Elnor, mire a mester tagad�an
megr�zta a fej�t.
- Mit tegy�nk fi�k? - �rdekl�d�tt keser�en Cameron. Hangja el�rulta, m�r tudja a
v�laszt, csak a meger�s�t�sre v�rt.
- Le kell sz�llnunk. Nem maradt m�s v�laszt�sunk. Mostant�l m�r csak az istenek
kegyess�g�ben b�zhatunk - v�lte a mester �s megpaskolta h�tasa nyak�t. A feh�r
lassan, �vatosan k�r�zni kezdett, fokozatosan lejjebb ereszkedve. Mikor be�rt a
nyilak hat�sugar�ba, azt v�rta volna, hogy azonnal lel�vik.
Egyetlen nyilat sem engedtek �tj�ra.
- De tal�n ki tudn�nk szabad�tani �ket valahogy - ellenkezett a kobold, hab�r � sem
hitt annak, amit mond.
- Ugyan mit tudn�l tenni? Ha nem sz�llunk le, a vez�r bev�ltja a szav�t. Innent�l
az istenek kez�ben van a sorsunk - s�hajtotta lemond�an O�Brian.
- Ha l�teznek egy�ltal�n� - mormolta mag�nak az ifj�, mik�zben eln�zte az egyre
csak k�zeled� sereget.
A feh�r lesz�llt a szabadon hagyott r�szre, k�zvetlen�l megk�t�z�tt t�rsaik mell�.
- Okos kis s�rk�ny. L�tom, maradt egy kis eszetek. Mert ez a� hmm� pr�b�lkoz�snak
is alig mondhat� valami a foglyok kiszabad�t�s�ra el�gg� nagy ostobas�g volt a
r�szetekr�l - k�sz�nt�tte a k�t m�gust g�nyt�l cs�p�g� hangon a farkasok
parancsnoka.
- Most pedig, v�ltozz �t, te ostoba h�ll�! Ti meg, m�gusok, engedj�tek, hogy
szabadon elvezessenek titeket a t�rsaitokkal egy�tt az �j, egy�ltal�n nem k�nyelmes
sz�ll�sotokra - parancsolta a bar�toknak a l�ny, akik kelletlen�l b�r, de
engedelmeskedtek.
Miut�n mindannyiukat megk�t�zt�k, a vez�r odal�kte Kirat k�t �r�nek. Mivel az
�rny�k kezei meg voltak k�tve, nem tudta megtartani az egyens�ly�t �s a porban
k�t�tt ki. A k�t farkas finomnak egy�ltal�n nem mondhat� m�don r�ngatta talpra,
majd k�s�rte a t�bbiekkel egy�tt ketrec�kbe.
Mindannyian ugyanoda ker�ltek. Egy hatalmas s�torban l�v�, vastag r�csokb�l �ll�
ketrecbe. Mikor mindenkit bel�kd�stek a b�rt�nbe, r�juk z�rt�k az ajt�t. Igaz,
el�bb megszabad�tott�k foglyaikat a fegyvereikt�l, illetve a b�rszalagokt�l. Mikor
elv�gezt�k a dolgukat, ked�lyesen vihor�szva kimentek.
- �dv�z�llek titeket a b�rt�n�nkben! J� �jra l�tni titeket, de valahogy egy�ltal�n
nem �gy k�pzeltem a tal�lkoz�st - t�rte meg a csendet egy �j, m�gis ismer�s hang,
minek hallat�n a t�rsak egyszerre fordultak a besz�l� sarok fel�.
A s�t�t sarokb�l ekkor a k�t s�torlapon kereszt�l besz�r�d� gyenge f�nybe l�pett
Silumar. A bar�tok keser�en mosolyogva nyugt�zt�k a surran� igaz szavait. Egyik�k
sem tudta viszont igaz�n leplezni a megd�bben�st, mikor r�n�ztek elfogott
bar�tjukra.
Az egykor folyton mosolyg�, cs�ntalans�gokon gondolkoz� surran�, kinek barna
szemeiben mindig vid�ms�g csillogott, elt�nt. Hely�be egy megt�rt, szomor� alak
l�pett. Az apr� alak gyeng�nek l�tszott, mint aki m�r r�g�ta nem evett. Test�n t�bb
helyen is karmol�sokat v�ltek felfedezni, n�h�ny lila vagy z�ld z�z�d�s
k�s�ret�ben. Sil arc�t kosz �s v�r bor�totta, melybe csak k�nnyei mostak utat
maguknak. B�re a piszok alatt szokatlanul s�padtnak t�nt. A kor�bban csillog� barna
szemek m�lyen �regeikbe s�ppedtek, s sz�rke karik�k �ktelenkedtek alattuk. Az �l�nk
tekintetb�l kihunyt a f�ny, s csak az �t�lt borzalmakat �s f�jdalmat lehetett
kiolvasni bel�l�k.
- Silumar! Mi t�rt�nt veled? - k�rdezte Neila megt�rten. Nem t�r�dve bar�tai
rosszall� pillant�s�val, odal�pett hozz�, s let�rdelt el�. Kedvesen megsimogatta
bar�tja maszatos arc�t, aki erre szenved�lyesen a nyak�ba ugrott �s hevesen zokogni
kezdett. A m�gusn�t meglepte ez a v�ratlan �rzelemkit�r�s. Mag�hoz �lelte a
surran�t, mik�zben kedves szavakkal pr�b�lta csit�tani. Miut�n az apr� alak
valamennyire megnyugodott, megpr�b�lta elmondani a fogs�ga idej�n t�rt�nteket.
El�sz�r nem is volt gond. Elkalandoz�s, kit�r�s n�lk�l mes�lte el az esem�nyeket.
Bar�tai k�z�l mindenkit megd�bbentett t�rsuk �rzelemt�l mentes hangja, illetve a
szavaib�l �rad� m�lys�ges b�nat. Az apr� alak csak akkor akadt el, mikor r�t�rt
volna Talekre.
- Nyugodj meg kedvesem �s pr�b�ld meg elmondani, mi t�rt�nt vele - k�rte kedvesen a
m�gusn�, aki m�g mindig t�rsa mellett �lt a ketrecben. Egyik kez�vel �t�lelte a
surran� v�ll�t, amit�l �gy t�nt, az megnyugszik kiss�.
- El�sz�r �t is idehozt�k - szipogta a kis alak. - De azt�n elvitt�k� Elvitt�k�
Silumar ism�t s�r�sba t�rt ki. Ezt l�tva bar�taiba egyre csak n�tt a f�lelem. M�r
mindannyian sejtett�k, mire akar kilyukadni t�rsuk, b�r m�g rem�nykedtek.
- Hov� vitt�k? - puhatol�dzott �vatosan O�Brian.
- Kik�rdezni�!
- Kik�rdezni - horkantotta Agony, aki a lehet� legt�volabb �lt a t�bbiekt�l. Forrt
benne a d�h Neila �s S�v�lt� ir�nt, mivel (� �gy hitte) ism�t el�rult�k �ket.
Egyetlen vigasza az volt, hogy �ket is vel�k egy�tt z�rt�k be. Tal�n megengedik
majd neki a farkasok, hogy bossz�t �llhasson rajtuk�
- Mi�rt olyan nagy �gy ez? Kik�rdezt�k. Na �s? Arra lenn�k k�v�ncsi, most hol van
te agyal�gyult - morogta a harcos, mire t�rsai rosszall�an n�ztek r�. L�that�an a
f�rfi nem figyelt r�, vagy nem t�r�d�tt annyira a surran� elbesz�l�s�vel, hogy
felfogja a l�nyeget. Silumar is r�j�tt erre, mire k�nnyes szemmel n�zett r�.
- T�nyleg nem j�tt�l m�g r�?! Megk�nozt�k te tohonya marha! Megk�nozt�k, h�t nem
�rted?! - fakadt ki Sil. M�r a hangj�t sem fogta vissza. Hirtelen haragj�ban
felugrott, odarohant a harcoshoz �s j�l megr�zta. Ek�zben folyamatosan ki�ltozott,
melyek v�g�l kezdtek hiszt�rikus sikolly� v�ltozni.
- �s nekem v�gig kellett n�znem! Ahogy b�ntott�k� �s azt�n� ahogy� meg�lt�k! �s
r�nk is ez v�r te fafej�! �breszt�, ha eddig net�n aludt�l volna! N�zz k�r�l, te
�resfej� tusk�! R�nk is ez v�r�! - halkult el v�ratlanul az apr� alak hangja.
Elengedte a f�rfit, majd �sszeesett.
Agony eleinte els�padt, majd v�r�s lett a d�ht�l, mikor a surran� elkezdte r�zni.
Megpr�b�lt megszabadulni t�le, de v�g�l a t�rsa ellenkez�s n�lk�l elengedte �s
�sszeesett.
Neila l�pett oda �jult bar�tj�hoz, s a homlok�ra tette a kez�t.
- Erhatoguk e bramf shuimtarw - k�nt�lta halkan, mire a surran� von�sai kisimultak.
Sebei �sszez�rultak, b�re ism�t eg�szs�ges sz�nt�lt�tt. Csak a szemei alatt
�ktelenked� karik�k nem t�ntek el.
A bar�tok ezut�n gondolataikba mer�lve �ltek a b�rt�nk�nt szolg�l� ketrecben.
Legink�bb azon morfond�roztak, vajon t�nyleg olyan sanyar� sors v�r r�juk is, mint
a szerencs�tlen Talekre? Rem�nykedhettek volna benne, hogy nem, de mindannyian
tudt�k, felesleges. "Rem�ny mindig van" - eml�kezett vissza Halgor is saj�t
szavaira. De most k�telkedett benne. Mik�zben azon t�n�d�tt, vajon � hogyan tudn�
meg�szni a "kik�rdez�st", lassan elj�tt a reggel.
M�snap ism�t szek�rre tett�k a hatalmas ketrecet, majd elindult a sereg. Egy eg�sz
napi menetel�s ut�n a bar�tok f�lve v�rt�k az est�t. Szinte v�gtelennek t�nt a
v�rakoz�ssal terhes nappal. Mikor azt�n elj�tt az este, mindannyian fesz�lten
figyeltek.
�s v�rtak �s v�rtak. Telt, m�lt az id�, m�gsem t�rt�nt semmi.
A t�rsak m�r-m�r arra gondoltak, ez csak valamif�le tr�kk. Nem mert�k elengedni
magukat, elv�gre is a k�nz�son k�v�l m�g sz�mtalan egy�b gyomorforgat� �s felett�bb
kellemetlen sorsot sz�nhatott nekik a parancsnok.
�s csak v�rtak, nem tudva, mit hoz sz�mukra a j�v�.

26.
Ism�t eltelt egy kellemes nap. A t�zes �rkorong lassan k�szott az �gbolton,
csakhogy �jra nyugov�ra t�rhessen a horizont m�g�. �t azt�n az ez�stf�nnyel
vil�g�t� Hold v�ltotta fel, aki hideg f�nnyel �rasztotta el a Carakent.
Ahogy k�sztak el�re a holdsugarak, egyszer csak kem�ny ac�lba �tk�ztek, melyek
megt�rt�k �ket. A V�gtelen Erd� m�ly�n egy helyen hatalmas sereg lapult. Nem is
lehetett volna �szrevenni �ket, ha nem csillogtak volna a l�ndzs�k ac�lhegyei.
A had, b�r rengeteg t�bort�zet gy�jtott, m�gis �szrev�tlen�l b�jt meg a f�k
s�r�j�ben. A hatalmas f�k koron�i ugyanis t�k�letesen eltakart�k a l�ngokat, melyek
nemcsak f�nyt szolg�ltattak az erd�ben, hanem meleget is.
Ugyanis hi�ba k�sz�nt�tt be a tavasz �s hi�ba volt m�r kellemes az id� napk�zben, a
tenger k�zels�ge miatt est�re az�rt el�gg� leh�lt ahhoz a leveg�, hogy a t�z
mellett melegedjenek a katon�k.
A farkasok k�nyelmesen ny�jt�ztak a s�rga l�ngok mellett, egym�ssal besz�lgetve,
viccel�dve. M�g egy kisebbfajta �nneps�get is megengedtek maguknak. Hab�r ez
legink�bb �ri�si hangzavarral �s j�n�h�ny ler�szeged�ssel j�rt, a katon�k
parancsnoka ez�ttal m�gsem tiltotta be a boriv�szatot.
Siker�lt elfogniuk ugyanis azt a kis csapatot, mely eddig annyi bossz�s�got okozott
nekik. Igaz, ez m�g nem sz�m�tott a sz�mukra igazi dics�s�gnek, mivel egy bes�g�t�l
tudt�k meg, mikor �s hol fogj�k �ket megt�madni. M�gis, ebben a csapatban gy�ltek
�ssze a fajok legnagyobb h�sei, lesz�m�tva a t�nd�ket �s a s�rk�nyokat.
El�gedett volt h�t mag�val a vez�r.
A farkasember egyed�l �lt a s�tr�ban, egy kis hord� bor t�rsas�g�ban. Szerette az
er�s italokat �s edzett testfel�p�t�s�nek h�la b�rta is azokat. J�val tov�bb, mint
n�h�ny katon�ja. B�r m�r f�lig �res �llt a hord�, a parancsnok m�g mindig tiszta
fejjel tudott gondolkozni.
�ppen a tov�bbi strat�gi�n t�n�d�tt, amivel majd megk�s�rli bevenni a kobold
f�v�rost. M�r r�g�ta dolgozott rajta, szinte mi�ta kinevezt�k parancsnoknak. �jra
�s �jra �tgondolta az eg�szet, mindig finom�tva rajta egy cseppet. Nem kapkodta el
a dolgot, mivel tudta, nehezen megszerezhet� gy�zelemmel �ll szemben. A koboldok
kit�n� harcosok h�r�ben �lltak, nem besz�lve a terepismereti el�nyeikr�l.
"M�g szerencse, hogy a m�gi�ra, n�h�ny kiv�tellel, nem igaz�n t�maszkodhatnak"-
gondolta mag�ban a farkas, mik�zben egy �jabb serleget t�lt�tt tele az asztalon
�ll� hord�b�l. Kortyolt egyet, majd ism�t a hatalmas faragott asztalra kiter�tett
t�rk�peknek szentelte figyelm�t.
Nem sok�ig.
Egyszer ugyanis egy h�vatlan vend�g �rkezett a s�torba. A vez�r bossz�san n�zett
fel a t�rk�pekb�l. M�r-m�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, csakhogy j�l leteremtse a
mer�sz katon�t, aki h�vatlanul mer�szelt bel�pni hozz�. J�llehet, mikor megl�tta,
ki is az illet�, ink�bb lenyelte durva szavait. Egy morg�ssal nyugt�zta a fekete
k�penyes alak megjelen�s�t.
- Mit akarsz? - k�vetelte h�v�sen.
- Csak k�v�ncsi voln�k, mit tervezel a foglyokkal - v�laszolt kellemes hangj�n a
kor�bban Rejt�lyk�nt bemutatkoz� alak. Mereven �llt a farkassal szemben, kez�t
k�penye b� ujj�ba rejtette. Csukly�j�t is m�lyen a szem�be h�zta, megakad�lyozva
ezzel a kil�t�t kutat� pillant�soknak, hogy r�j�jjenek az igazs�gra.
- Semmi k�z�d hozz�. Nem tartozom neked besz�mol�val. M�g a seg�ts�ged�rt cser�ben
sem - v�gta r� sz�razon a katona. Halgor elfintorodott a v�laszt hallva, de nem
sz�lt semmit. Ink�bb egy m�sik oldalr�l pr�b�lta megk�zel�teni a dolgot.
"De sietnem kell, miel�tt m�g t�ls�gosan kimer�l�k, vagy felt�nne Neilanak a
t�voz�som"- eml�keztette mag�t a t�nde, esz�be juttatva, hogy csak a szellem�vel
l�pett ki a test�b�l.
- Szeretn�m, ha megadn�d nekem a fogoly t�nde kiv�gz�s�nek a lehet�s�g�t.
Becs�letbeli �gy - tette m�g hozz� egy v�llr�nd�t�s k�s�ret�ben. A kitasz�tott
tiszt�ban volt vele, hogy a becs�letbeli �gyek rendez�s�t a farkasok �ltal�ban nem
tagadt�k meg a k�r�t�l. T�ls�gosan is sz�m�tott n�luk a "becs�let�k", illetve a
rangsorban l�v� helyzet�k.
- Te meg a becs�let�! Ne n�zz ennyire ostob�nak! - morogta v�laszul a vez�r, s
nagyot h�zott a kup�j�b�l.
- Ak�r hiszed, ak�r nem, m�g nekem is van becs�letem, amit az a kis f�reg
megs�rtett. �n csup�n annyit k�rek t�led, engedd, hogy a saj�t m�dszereinkkel
rendezhess�k ezt a kis� n�zetelt�r�st. Mint m�gus a m�gussal.
A parancsnok egy ideig sz�tlanul n�zte vend�g�t. Barna szemeiben k�v�ncsis�g
csillogott, de l�tszott rajta, hogy ink�bb nem avatkozik bele a dologba.
- Rendben van. Megkapod. De m�gis, mit akarsz tenni vele? - tette fel a k�rd�st
mintegy mell�kesen a vez�r. Rejt�ly erre gy�zedelmesen elmosolyodott, noha tudta,
ellenfele nem l�thatta arc�t.
- Azt ink�bb megtartan�m magamnak. Hosszadalmasabb lenne elmondani, mint
megval�s�tani, �s kev�sb� lenne �lvezetes. Te viszont igaz�n megoszthatn�d velem,
mit szeretn�l tenni a t�bbiekkel. Igaz�n� furdal a k�v�ncsis�g - �rdekl�d�tt
�vatosan a gonosz m�gus. Mivel l�tta, a parancsnok tov�bbra sem engedett, lehunyt
szemmel koncentr�lt egy p�r pillanatig.
A sereg vezet�je, mag�ban m�rlegelve a dolgokat, v�g�l m�gis �gy d�nt�tt, nem
sz�rmazik abb�l semmi rossz, ha elmond egy-k�t dolgot. Megvonta sz�les v�llait �s
elmosolyodott.
- R�szt fognak venni a J�t�kokon.
- Mif�le j�t�kokon? - k�rdezett vissza Halgor, akinek a hideg futk�rozott a h�t�n a
farkas mosoly�t�l. �rezte, nem fog minden sim�n menni. Nem tetszett neki a l�ny
k�nnyed modora, amivel v�laszolt. Egy�ltal�n nem tetszett neki.
- Nemsok�ra el�rj�k Sz�rkef�ld legnagyobb v�ros�t, Bradolt. Ott rendezik meg a
Tavaszk�z�pi J�t�kokat, vagy ahogy csak mi h�vjuk, A Viadalt.
- �s m�gis mib�l �ll ez a� Viadal?
- Ej, de k�v�ncsi term�szet vagy! Gyere el �s megl�tod. Az Uralkod� biztosan nem
b�nja majd, hogy megjelenj. K�l�n�sen azut�n, hogy seg�tett�l elfogni a h�n �h�tott
csapatot. Ez lesz az �n aj�nd�kom Neki. �rted meg kezeskedem - �g�rte ked�lyesen
vigyorogva a farkas, s egy �jabb kupa bort t�lt�tt mag�nak. Megk�n�lta vend�g�t is,
aki csak fagyosan megr�zta a fej�t.
A parancsnok v�llat vont, majd egyh�z�sra kiitta pohara tartalm�t. Ezut�n
el�gedetten d�lt h�tra massz�v sz�k�ben, mik�zben a m�gust fiksz�rozta k�l�n�s,
�that� tekintettel. Barna szemeiben m�gis vid�ms�g csillogott.
- Nem v�laszolt�l a k�rd�semre - makacskodott tov�bb a t�nde. Egyre idegesebb lett,
mind a hallottak miatt, mind a t�vol t�lt�tt id� hossz�s�ga miatt. �rezte, ahogy
egyre apad az ereje, minden testen k�v�l t�lt�tt sz�vdobban�ssal.
- Mondom, hogy gyere el, azt� megl�tod. �zel�t�nek csak annyit mondok, �rdekes
viadalokat l�thatsz majd. Rabszolg�k, illetve foglyok fognak k�zdeni k�l�nf�le
ellenfelekkel. B�rkivel, akit csak ellenf�lk�nt be�ll�t az Uralkod�. Ak�r m�g olyan
katon�kat is, akikkel nincs megel�gedve, vagy olyanokat, akik k�l�n k�rik ezt.
Mintegy sz�rakoz�sul, tudod. Nos, ott leszel? - k�rdezte az asztalra k�ny�k�lve a
katon�k vezet�je. L�tszott rajta, hogy m�r kezdi legy�zni �t az alkohol m�rt�ktelen
iv�szata. Halgor gondolkozott p�r pillanatig. V�g�l d�nt�tt.
- Ott leszek. Pontosan h�ny nap m�lva kezd�dnek a J�t�kok �s hol?
- Naccer�! - csapott hatalmas mancs�val az asztalra a farkas. Ked�lyesen
vigyorgott, mik�zben besz�lt. M�sik mancs�val pedig l�tv�nyosan mutogatott, mintegy
kieg�sz�t�en egyre hangosabb �s lelkesebb magyar�zkod�s�hoz.
- Nos, bar�tom! K�t nap m�lva �rj�k el Bradolt. Miut�n l�tv�nyosan bevonultunk a
f�v�rosba, nekem meg kell jelennem Valadril uralkod�n�l. Formas�gok, tudod. Ezut�n
fogom neki "bemutatni" a foglyaimat, azokat a kis f�rgeket. Minden bizonnyal
el�gedett lesz velem is� �s vel�k is. K�l�n�sen azzal a csinos kis barnahaj�
cafk�val. Lehet, hogy m�gus, meg minden, de az m�g nem jelenti azt, hogy ne lehetne
elsz�rakozni vele egy kicsit. Bevallom neked, m�r �n is elgondolkoztam ezen.
�lvezetess� tehetn� az �jszak�imat, az egyszer biztos!
Halgor t�relmetlen�l fonta �ssze mellkasa el�tt a karjait. Kezdte ideges�teni a
farkas modora, nem besz�lve a szag�r�l. Ezen fel�l r�ad�sul m�g egyre csak h�zta az
id�t, pedig m�r v�szesen k�zeledett a visszat�r�s�nek az ideje is. Mindemellett nem
t�rte, hogy valaki, b�rki legyen is az, �gy besz�ljen Neilar�l az � jelenl�t�ben.
- A l�nyeget! - sz�rte a sz�t fogai k�z�l, f�lbeszak�tva az �radoz�, lassan
komolyan ler�szeged� parancsnokot.
- Nna, j�l van! Nem kell ilyen t�relmetlennek lenned. Csod�lom, hogy ti m�gusok nem
szeretitek az eff�le sz�rakoz�sokat. Mindegy! Sz�val, miut�n bemutattam a
foglyaimat az Uralkod�nak, � eld�nti, mi legyen vel�k. Val�sz�n�leg az �sszeset az
ar�n�ba k�ldi. Maguk a viadalok csak m�snap kezd�dnek. Jelen lesz ott mindenki. Te
majd Valadrillal �s velem n�zheted majd az �tk�zeteket a p�holyb�l. Minden
bizonnyal kedvedre val�ak lesznek - v�lte a farkasember, ked�lyesen kacsintott
egyet �s megitta az utols� kupa bort is.
Mikor elfogyott a v�r�s ned�, �jra akarta t�lteni a hord�b�l, �m az ki�r�lt.
Eleinte haragosan megfogta a hord�t, majd megr�zta a f�le mellett. Nem hallotta a
bor l�tyk�l�d�s�t, mely igazolta kor�bbi sejt�seit. Ezut�n szomor�an visszatette a
hord�t az asztalra, mik�zben v�gyakoz�an n�zte, h�tha �jrat�lt�dik mag�t�l, vagy
valami ilyesmi. M�r-m�r meg is feledkezett vend�g�r�l. Mikor v�gre felderengett
neki, mintha lett volna kor�bban egy alak vele, akivel besz�lgetett, feln�zett.
El�sz�r bamb�n n�zett k�rbe az �res s�torba, majd becsukta a sz�j�t �s leengedte
magyar�z� kez�t. V�llat vonva fel�llt �s az �gy�hoz botork�lt imbolyg� l�pteivel.
Szinte bezuhant az �gyba, ami vesz�lyesen megreccsent az irdatlan s�lyt�l. Ezut�n
�ktelen horkol�sba kezdett, mik�zben egyre lejjebb mer�lt borittas �lmaiban.
Nem t�r�d�tt t�bbet sem holmi var�zsl�kkal, sem a foglyaival.

27.
Ism�t felvirradt egy �jabb nap. Az �rszem szerep�t is bet�lt� Napkorong kom�tosan
kezdte meg napi �tj�t az �gbolton. Sz�tk�ldte puha napsugarait, melyek kedvesen
sim�tottak v�gig mindent, �l�t �s �lettelent egyar�nt.
A b�rsonyos t�nem�nyek meleget is hoztak magukkal, jelezve a tavaszt, mely �ppen
uralkodott a Carakenen. Igaz, enyhe sz�l is t�madt, cseppet leh�tve az egy�bk�nt
felett�bb kellemes id�j�r�st.
A h�v�s szell� cik�zva j�rta v�gig a hatalmas bolyg�t. Akihez hozz��rt, enyh�n
leh�t�tte, mintha csak arra akarta volna �szt�n�zni, hogy vegye fel a k�peny�t,
melyet m�r eltett.
�gy j�rt a kis fogoly csapat is, akiknek minden napjuk f�lelemben telt el.
A t�rsak magukra tekert�k k�penyeiket, v�dekezve a vastag r�csokon gondtalanul f�j�
sz�l ellen. Valamennyien m�s-m�s helyen �ltek, a lehet�s�gekhez k�pest a
legt�volabb egym�st�l. Ebben t�k�letesen megmutatkoztak a csapaton bel�li
elrendez�d�sek.
Neila S�v�lt� mellett kuporgott a k�nyelmetlen r�csokon, melyek egyre jobban
nyomt�k a h�t�n �s a l�bait. Folyamatosan mocorgott �s helyezkedett, am�g el nem
f�radt. V�g�l bar�tj�nak d�lve kimer�lten �lomba mer�lt. �m nyugtalan �lmok
gy�t�rt�k, amit�l �ssze-�sszerezzent �lm�ban �s mindenf�l�t motyogott. Egyszer-
egyszer halkan fel is ki�ltott, vagy ny�sz�rg�tt. S�v�lt� ilyenkor mindig
szeretettel �s nyugtat�an sim�totta v�gig a harcosn� arc�t, vagy haj�t, amit�l �gy
t�nt, t�rsa megnyugszik kiss�.
Mellett�k nem sokkal Carus, Elnor �s Kira h�rmasa t�lt�tte ki a t�glalap alak�
ketrec k�zep�t. Az �rny�k rettegve kapaszkodott az ifj� koboldba, aki ett�l enyh�n
zavarba j�tt. A l�ny ugyanis olyan k�zel h�z�dott hozz�, amennyire csak tudott. A
szellem mellett�k gondolataiba m�lyedve figyelte hol a sereget, hol a t�jat,
csak�gy, mint a m�sik sarokban gubbaszt� O�Brian. T�l�k �s egym�st�l a lehet�
legt�volabb keresett helyet mag�nak Halgor �s Agony. A t�nde tov�bbi terveit
finom�tgatta mag�ban, illetve megpr�b�lta megnyugtatni tov�bbra is h�borg� �s
kaotikus lelkivil�g�t. Agony pedig mogorva n�mas�gba burkol�zott �s mindenkit
felny�rsalt a szemeivel, aki csak egy sz�t is mer�szelt sz�lni hozz�.
Silumar, aki kiv�telesen cs�ndben viselte a fogs�got, csup�n t�r�k�l�sben kuporgott
b�rt�n�ben, mik�zben megpr�b�lta feldolgozni az eddig t�rt�nteket mag�ban. Eleinte
a l�bait is l�g�zta, mint ahogyan minden rendes surran� tenn�, csakhogy az �
eset�ben ez igen sok vesz�llyel is j�rhatott, l�v�n a mellette poroszk�l� hatalmas
fenevad miatt.
A csapat teh�t kezdetben m�ly hallgat�sba burkol�zott, vagy n�melyek megpr�b�ltak
aludni. Az �bren maradottak legt�bbje gondolataikba mer�lve �lt. M�g mindig nehezen
tudt�k elk�pzelni, vajon mi�rt nem v�gezt�k ki �ket is, mint Taleket, a kobold
katon�t. B�r nem sz�vesen cser�ltek volna helyet vele, vagy �lt�k volna �t ugyanazt
a k�nt, az�rt elt�n�dtek a helyzet ilyen fordulat�n. M�r-m�r k�v�ncsian merengtek a
t�volba a vastag r�csokon kereszt�l, mintha megpr�b�ln�k felfedni a hom�lyos j�v�t.
A csapat tagjai k�z�tt egyre fesz�ltebb� v�lt a leveg�, ahogy haladtak ismeretlen
c�ljuk fel�. Mind t�bb �s t�bb vita robbant ki k�z�tt�k, mely lassan azzal
fenyegetett, hogy menten egym�snak ugranak a tagok. Term�szetesen ezen j�t
sz�rakoztak a ketrec sarkain�l menetel� farkasember �r�k, noha nem mutattak egy
g�nyos mosolyn�l t�bbet.
Egy �jabb nap eltelte ut�n a b�rt�nt, mint eddig mindig, egy hatalmas, j�l �rz�tt
s�torba tett�k �jszak�ra. A bar�tok ilyenkor a szabadul�son gondolkoztak, j�llehet
mindannyian tiszt�ban voltak ennek az es�lynek a kicsis�g�vel.
- Ha m�g ki is tudn�nk szabadulni, hogyan ker�lj�k ki az el�lj�r�kat, illetve a
t�bbi, a seregt�l teljesen f�ggetlen j�r�r�ket? - tette fel egyszer a k�rd�st
S�v�lt�, aki az egyik sarokban gubbasztott Neila mellett. A m�gusn� m�r elaludt,
fej�t a farkas v�ll�ra hajtva. Hab�r t�rsaik eleinte furcs�ll� pillant�sokat
v�ltottak egym�ssal, mostanra ism�t h�v�ss� v�lt a tekintet�k.
- Na igen. �s hogyan tudn�nk elker�lni az �jabb �rul�st? - v�gott vissza �lesen
Agony, s egyik kez�t �k�lbe szor�totta. Hab�r a farkasnak megvillantak barna szemei
a mozdulatra, l�tsz�lag semmilyen t�mad�son, vagy eff�l�n nem gondolkozott. Vagy
csak nem akarta fel�breszteni az eddig is sokat szenvedett m�gusn�t�
- Hagyj�tok m�r abba! Azt sem tudjuk, ki az �rul�! - fortyant fel Elnor, aki
szeretett volna m�r aludni. Az el�z� k�t napot, ami�ta a farkassereg fogs�g�ba
estek, v�gigvirrasztotta, mivel k�ptelen volt elaludni. Mindezt kieg�sz�tette Kira
is, aki egy pillanatra sem engedte el a karj�t, mintha csak t�le f�ggene az �lete.
De mostanra m�r kell�k�ppen el�lmosodott, illetve a f�radts�g �s az idegess�g is
kezdte maga al� temetni az ifj�t. R�ad�sul siker�lt elszakadnia is az �rny�kt�l,
b�r a l�ny m�g mindig a k�zel�ben tart�zkodott. �ppen ez�rt szerette volna alv�sra
haszn�lni a s�t�ts�get, nem pedig vit�ra, amit nappal is meg tudtak tenni.
- Nekem az�rt lenne egy-k�t �tletem - d�nny�gte a harcos �s jelent�s�gteljesen az
egyik sarokra pillantott. O�Brian k�vette a tekintet�t �s elfintorodott. Halgor,
aki mindeddig hallgatott, erre halv�nyan lemosolyodott. Sz�m�ra m�r nem sok�ig
tartott a fogs�g. Legal�bb is, ha minden terv szerint halad.
- Szerintetek mi�rt halt meg a kobold? - tette fel v�ratlanul a k�rd�st Carus, aki
mestere mellett �cs�rg�tt, m�lyen v�r�s k�peny�be csavartan. Feltekintett
csukly�j�b�l, s egyenk�nt v�gign�zett minden t�rs�n. Senki sem �llta sok�ig a feh�r
szemek tekintet�t, melyekben az egyetlen sz�nt a koromfekete szembogarak adt�k.
A szellem tekintete legtov�bb a m�r alv� m�gusn�n pihent meg, aki, meg�rezve azt,
enyh�n megremegett �lm�ban �s m�g jobban a farkashoz h�z�dott. S�v�lt� v�delmez�en
mag�hoz �lelte, mik�zben f�l szemmel a szellemet mustr�lta. "Tal�n � r�j�tt"-
villant �t az agy�n, mire kiss� felvidult.
- Nem �rtem, mi k�ze van ennek a dolgok mostani �ll�s�hoz. Nyilv�nval�an az�rt halt
meg, mert nem mondta el a vez�r �ltal k�v�nt inform�ci�kat. Mi�rt m�s�rt? - morogta
bossz�san Agony, aki mereven tartotta mag�t ahhoz, hogy Neila �s S�v�lt� �rul�k.
Nem vette, vagy nem akarta figyelembe venni azt a n�h�ny apr�s�got, melyek esetleg
megk�rd�jelezhett�k volna ezt a t�ny�ll�st. Hab�r a sz�ve m�ly�n m�g rem�nykedett,
az esze azt s�gta, nincs t�bb rem�ny.
- �n nem hiszem. Elv�gre is a surran�t sem �lt�k meg, pedig j�val kevesebb
energi�jukba ker�lt volna. Nem - r�zta meg csukly�s fej�t - A kobold nem ez�rt
vesztette �let�t. Sokkal ink�bb, mert tudott valamit, amit mi nem - suttogta a
szellem k�l�n�s hangon, minek hallat�n mindenkit kir�zott a hideg.
Tov�bbra sem mondta ki bar�tjuk nev�t, amit n�h�nyan furcs�lltak is. M�gsem
k�rdeztek r�. A szellem ezzel csak tiszteletben tartotta n�pe szok�sait, miszerint
nem eml�tett�k a m�r elt�vozottakat n�v szerint. �k �gy hitt�k ugyanis, hogy aki
m�r egyszer elt�vozott, az m�g mindig hallhatja a hangosan kiejtett szavakat,
eml�keztetve �t a szeretteire �s a f�jdalomra, amelyet a hal�l�val okozott. Ha
pedig hangosan ejtik ki a nev�t, azzal esetleg a visszat�r�sre �szt�n�zn�k, mely
megt�rhetn� a boldogs�g�t �s a nyugalm�t. Ez�rt azt�n mindig csak utaltak
elt�vozott bar�taikra, t�rsaikra, de sohasem mondt�k ki hangosan a nev�ket.
- M�gis mire gondolsz? - �rdekl�d�tt k�v�ncsian Kira.
- M�g nem tudom biztosan - lehelte a k�rdezett alig hallhat�an, de olyan
tekintettel meredt a vele szemben �l� Halgorra, hogy a t�nd�t kir�zta a hideg.
"Teh�t m�r � is r�j�tt. Mindegy! M�r semmi sem sz�m�t" - forrongott keser�en
mag�ban a kitasz�tott. �m � sem �llta a tan�tv�ny tekintet�t, mire a szellem
mindentud�an elmosolyodott.
A fekete m�gus csak annak tudott m�g �r�lni, hogy egyik t�rs�nak sem t�nt fel ez a
pillant�s. Ez�rt azt�n r��rt m�g terveket sz�ni. Miut�n kiszabadult�
Ekkor zajt hallottak a s�tor el�tt. Nem sokkal k�s�bb pedig k�t farkas l�pett be,
kivont szably�kkal. A t�rsak mind fel�lltak. M�g azok is fel�bredtek, akiknek eddig
siker�lt aludniuk egy keveset.
A farkasok v�gign�ztek a csapaton, majd az egyik�k intett. A m�sik erre kinyitotta
a ketrecet, majd bel�pett. Nem t�r�dve a csapat t�bbi tagj�val, sz� n�lk�l
megragadta a t�nd�t �s kicipelte a ketrecb�l. Halgor, b�r megpr�b�lt kiszabadulni a
szor�t�sb�l, k�ptelen volt b�rmi m�st is tenni.
Miut�n a m�sik katona visszaz�rta a b�rt�n ajtaj�t, g�nyosan mosolyogva k�vette
t�rs�t.
- Vajon hov� viszik? - k�rdezte r�m�lettel telt hangon Neila, mire t�bben is fel�
n�ztek. K�ts�gbeesve markolta a vastag r�csokat, amit�l �gy t�nt, ha elengedn�
�ket, menten �sszeesne.
- Val�sz�n�leg kik�rdezni - v�lte Elnor �rzelemmentes hangon. Hab�r a fiatal kobold
cseppet sem sz�vlelte a t�nd�t, tisztelte a hatalma miatt. Igaz, az�rt egy�ltal�n
nem b�nta volna, ha elbukott volna egy csat�ban. M�gsem k�v�nta neki soha a k�nz�s
�ltali hal�lt. Az ifj� elborzadt a gondolatra, vajon mit tesznek majd a t�rs�val.
�vatosan Neilara pillantott.
A m�gusn�t teljesen let�rte, de egyben �ssze is zavarta a dolgok ilyen fordulata.
Eddig azt hitte, a fekete t�nde lehetett a t�rt�ntek mozgat�ja. De most m�r
k�telkedett ebben. Carusra n�zett, aki szint�n �t f�rk�szte tekintet�vel.
"K�nozni vitt�k. Vagy menek�lni�"- �zente telepatikusan a szellem, mire a var�zsl�
mindent meg�rtett. Hely�re ker�lt az utols� darab is a fej�ben.
Csakhogy a felismer�s t�l soknak bizonyult eddig is sokat gy�tr�d� tudat�nak.
Arc�b�l minden sz�n kiment, l�bai felmondt�k a szolg�latot. S�v�lt� kapta el,
nehogy a padl�ra zuhanjon.
- J� sz�n�szked�s. De engem nem gy�z�tt meg - morogta Agony, majd ism�t
letelepedett a sarokba. Hab�r t�bben is rosszall�an n�zett r�, nem t�r�d�tt vel�k.
Ink�bb a t�nde sors�n kezdett el t�n�dni. "Lehet, hogy neki m�g �gy is sokkal
kellemesebb lesz a hal�la, mint nek�nk"- futott �t az agy�n, mire megborzongott.
V�g�l, miut�n megbizonyosodtak arr�l, hogy semmik�pp sem l�tj�k viszont egyhamar a
t�rsukat, ism�t feloszlott a kis t�rsas�g. Annyi mindent meg�ltek m�r, hogy
n�h�nyan eljutottak arra a pontra, ahol m�r nem �rdekli �ket semmi. Egyfajta lelki
f�sults�g lett �rr� rajtuk, minek hat�s�ra �gy gondolt�k, ink�bb alszanak m�g
egyet, miel�tt egy �jabb, sokkal m�sabb �letet kell �lni�k�
Lassan elj�tt a hajnal. A foglyok f�lve v�rt�k a napfelkelt�t. Mikor el�rkezett az
indul�s ideje, rettegve n�ztek k�rbe a t�borban. M�gsem l�ttak semmilyen �rulkod�
nyomot sem, ami elt�nt t�rsuk sors�r�l �rulkodott volna.
A csapat tagjai ezt l�tva azon kezdtek el tanakodni, vajon mi lett a t�nd�vel.
Egyed�l Neila �s Carus nem vett r�szt a besz�lget�sben, illetve S�v�lt�. De
mindh�rman k�l�nb�z� okok miatt hallgattak.
A szellem az�rt, mert nem volt mi mondania. A farkas az�rt, mert megpr�b�lta a
t�rt�nteket beilleszteni a kirak�ba. Neila pedig az�rt nem sz�lt semmit, mert
bossz�j�n gondolkozott�

II. Fejezet

1.
A hatalmas sereg gyorsan mozgott a s�r� erd�ben. M�r r�t�rtek a Birodalom
f�v�ros�ba vezet� sz�les �tra, ami jelent�sen n�velte a gyorsas�gukat. Az eg�sz had
egyetlen, gig�szi testk�nt mozgott. Mikor el�rt�k a fallal k�r�lvett v�rost, a
hatalmas kapuk kit�rultak.
A farkashad bevonult.
Bradol, Sz�rkef�ld f�v�rosa pontosan a Birodalom sz�v�ben helyezkedett el. A
Valadril uralkod� sz�khelyek�nt is szolg�l� v�ros hatsz�glet� volt, s teljes
eg�sz�ben vastag fal vette k�rbe. Minden egyes cs�csn�l egy-egy massz�v b�stya
�llt. Mind a falakon, mind a b�sty�kon �ber �r�k figyelt�k az utat, a leveg�t �s az
erd�t egyar�nt.
Mikor az �r�k megpillantott�k a gig�szi sereget, parancsot adtak a kapuk
kinyit�s�ra. Felharsantak a k�rt�k is, mintegy dics��t�sk�nt. A m�lyhang� k�rt�k
visszhangot vertek az egy�bk�nt is ny�zsg� v�rosban. Szav�ra minden lak� a
f�kapuhoz igyekezett, csakhogy l�thassa a dics�s�ges sereget bevonulni.
Legel�l haladt a farkas katon�k parancsnoka. M�lt�s�gteljesen l�ptelt serege �l�n.
Teljes magass�g�ban kih�zta mag�t, mik�zben az �t �ltet� t�megen kereszt�lv�gott. A
ki�ltoz�, ordib�l� n�p sz�les s�vot nyitott a katon�k sz�m�ra.
Maga a sereg leny�g�z� l�tv�nyt ny�jtott a delel� Nap f�ny�ben. A t�nd�kl�
napsugarak v�gig futottak a rengeteg l�ndzsahegyen, csaknem �letre keltve azokat. A
l�ndzs�sok adt�k a sereg k�zep�t, mivel �k voltak a legt�bben. Hossz�, a csaknem
tizenk�t l�b nagys�got is el�r� fegyvereiket enyh�n megd�ntve tartott�k izmos
kezeikben, l�tsz�lag minden er�lk�d�s n�lk�l. El�tt�k meneteltek a szably�t
forgat�k, hatalmas fegyvereiket kivonva, magasan a fej�k f�l� emelve fogt�k,
szint�n enyh�n el�re d�ntve. M�g�tt�k pedig az �j�szok gyalogoltak, mintegy
lez�r�sak�nt az ez�stcs�knak.
A hatalmas k�gy� ezerf�le sz�nben pomp�zott a naps�t�sben. A b�rsonyos t�nem�nyek
el�sz�r v�rv�r�s, majd barna, legv�g�l pedig feh�r farkasfejeket vil�g�tott meg az
egy�bk�nt egys�gesen sz�rke b�rp�nc�lokon. Mindezekhez a p�nc�lra festett
farkasfejjel egyez� sz�n� b� nadr�got viseltek a katon�k, t�rdig �r� fekete
csizm�val.
Els� r�n�z�sre is k�pr�zatosnak t�nt a sereg. Mikor pedig meg�rkeztek a v�ros
sz�v�be, egyetlen vez�nysz�ra meg�llt az eddig fegyelmezetten �s n�m�n menetel�
had. A k�r�l�tt�k tombol� t�meg elnyomta l�baik dobban�s�t a k�vezeten. El�tt�k egy
hatalmas, n�gysz�glet�, k�b�l �p�lt h�z �llt. Az �ri�si, massz�v faajt�k, melyek az
egyetlen bej�ratot szolg�lt�k a palot�ba, k�zvetlen�l a sz�les f�utc�ra ny�ltak,
melyet most teljesen bet�lt�ttek a katon�k �s a mellett�k �rj�ng� n�p, n�melyek
eg�szen a h�zak k�z� szorulva. Nem sokkal az egybegy�ltek felett robosztus erk�ly
f�gg�tt, ahol egy alak �llt.
Valadril, Sz�rkef�ld Uralkod�ja.
A sereg, mikor meg�lltak, fegyvereikkel tisztelegtek a Vez�rnek. Tal�n m�g maga a
Napkorong is megr�m�lt a rengeteg ac�l l�tt�n, melyek most mind a leveg�be
emelkedtek. A kor�bban tarka had most egyetlen, hossz� ez�stcs�kk� v�ltozott.
M�g a n�p is eln�mult, s f�lt�rdre ereszkedett. Ez l�that�an el�gedetts�ggel
t�lt�tte el a Vez�rt, ugyanis elmosolyodott.
- Legyetek �dv�z�lve Sz�rkef�ld Sz�v�ben! - ki�ltotta m�ly hangj�n ekkor Valadril.
Erre mindenki fel�llt, majd �dvrivalg�sba t�rt ki. Ez l�nyeg�ben nem �llt m�sb�l,
mint artikul�tlan ordib�l�sokb�l. A rettent� hangzavart a sereg fegyvercs�rg�se
tette eg�ssz�, mikoris a katon�k mellv�rtj�kh�z, vagy a f�ldh�z vert�k
fegyvereiket.
A foglyok, akik a had k�zep�n �lltak a szek�ren, m�r-m�r megs�ket�ltek a rettenetes
zsivajban. Ha esetleg az egyik�k akart volna mondani valamit, b�rhogy is ord�tott
volna, akkor sem �rtett�k volna meg a t�rsai. �gy h�t, jobb h�j�n befogott f�lekkel
�lltak a ketrecben �s a v�rost vett�k szem�gyre, illetve az Uralkod�t.
Hab�r egyik�k sem mondta ki szavakkal, mindannyian teljesen el�multak a v�ros, a
sereg, a n�p, �s nem utols� sorban a Vez�r l�tv�ny�t�l. Egyik�k sem tudta volna
szavakba �nteni az �rz�seiket, melyek akkor kavarogtak benn�k. M�g S�v�lt� sem,
pedig � valaha k�z�tt�k �lt.
�vek m�lt�n is, mikor n�ha-n�ha �ssze�ltek a bar�tok, s sz�ba ker�lt a fogs�guk,
m�g akkor sem voltak k�pesek pontosan le�rni a l�tv�nyt, mely akkor fogadta �ket.
M�r maga a hatalmas v�ros is l�legzetel�ll�t� volt a bar�tok sz�m�ra. T�bben sz�
szerint elfelejtettek leveg�t venni, minek hat�s�ra fuldokolni kezdtek. M�sok, mint
ak�r az egy�bk�nt igencsak sz�sz�tj�rt surran�, n�m�n, sz�jt�tva b�multak k�rbe.
"Maga a v�ros egy�ltal�n nem volt sz�pnek mondhat� - mes�lte Elnor elgondolkozva,
j�val k�s�bb a h�bor� ut�n, mikor egyszer valaki megk�rdezte t�le, mit l�tott
akkor. - Nem is az d�bbentett meg minket. Hanem az, ahogyan meg�p�tett�k a v�rost.
Minden k�b�l �p�lt. Massz�v �p�leteket h�ztak fel, melynek m�g a l�tv�ny�ra is
belesajdul b�rmilyen dolgoz� karja, vagy a h�ta. Egy k�z�ns�ges ember, kobold, vagy
t�nde egyszer�en k�ptelen lett volna saj�t er�b�l felh�zni azokat a falakat."
�m az ifj� gondolatai csak r�szben fedt�k az igazs�got. Maguk a h�zak is hatalmasak
voltak, j�val nagyobbak, mint a legnagyobb emberk�z �ltal fel�p�tett h�z. Nem is
besz�lve az Uralkod� palot�j�r�l, melye ak�r egy kisebb falu is k�nyelmesen elf�rt
volna. J�llehet, p�r dologban az �sszes �p�tm�ny megegyezett. Mindegyik�k
viszonylag apr� ablakokkal, �ri�si faajt�kkal rendelkeztek, melyek m�g az els�
pillant�sra is b�rmit kib�rtak.
Az utakat sz�lesre �p�tett�k, ak�r t�z megtermett ember is elf�rt volna egym�s
mellett k�nyelmesen. Mindegyiket, m�g a legkisebb utc�csk�t is sz�les, lecsiszolt
k�vekkel raktak ki, melyek enyh�n visszavert�k a napsugarakat. �ltal�ban az utak a
hatsz�g sugarait adt�k, b�r akadtak az ezeket �sszek�t�k is. Ez ut�bbiak viszont
csak kisebb, sz�k j�ratoknak voltak mondhat�ak, mint utaknak, b�r ennek ellen�re is
kik�vezt�k �ket. Igaz, szinte teljesen elt�rp�ltek a f�utakhoz k�pest.
Els� r�n�z�sre tal�n egyhang� sz�rk�nek tetszett volna a v�ros. Bizonyos szinten
�gy is volt. �m ha valaki jobban is k�rben�zett, azonnal felfedezhetett legal�bb
h�rom k�l�nf�le sz�rke v�ltozatot, egyetlen pontb�l. Ugyanis az utc�k f�nyes
s�t�tsz�rk�n t�nd�k�ltek a napf�nyben, m�g a h�zak eg�szen vil�gosak voltak. K�l�n
sz�nt vitt a sz�rkes�gbe a barna fa, melyb�l t�bbek k�z�tt a h�zak teteje �p�lt,
illetve a bej�rati ajt�k.
Mikor a fogolycsapat legy�zte els� �mulat�t a v�rost l�tva, ism�t az Uralkod� fel�
ford�tott�k figyelm�ket, aki egyetlen int�s�vel elhallgattatta az �rj�ng� t�meget.
Mikor mindenki eln�mult, ism�t megsz�lalt. Hangja val�s�ggal v�gigd�b�rg�tt a h�zak
k�z�tt, els�p�rve mindent. Els�sorban a rem�nyt�
- Mint azt l�thatj�tok is, Bradol v�rosa m�r felk�sz�lt a mi hatalmas �s
legy�zhetetlen sereg�nk befogad�s�ra. A katon�kat majd elvezetik a helyeikre, m�g
az �n der�k parancsnokomat �n v�rom megbesz�l�sre. A t�bbiek t�rjenek vissza eddigi
elfoglalts�gaikhoz - mennyd�r�gte bevezet�s helyett Valadril, majd bel�pett az
erk�lyajt�n, melyet szint�n f�b�l faragtak.
A sereg ekkor elkezdett feloszlani. Minden m�sfajta fegyvert forgat� csoportot
m�shol sz�ll�solt�k el, b�r k�zel egym�shoz. A legt�bb katona a f�v�rosban elter�l�
tereken, vagy parkokban felvert s�trakban kapott sz�ll�st, noha akadtak olyanok is,
akik egyes h�zakat kerestek fel. N�melyeknek rokonaik, ismer�s�k lakott a v�rosban,
m�sok eleve ott laktak. A parancsnokok, akik szint�n nem voltak kevesen, pedig
megkapt�k azt a m�rhetetlen tiszteletet, hogy az Uralkod� palot�j�ban t�lthett�k az
�jszak�kat. Term�szetesen a fenevadak is gazd�ikkal tartottak, b�rhov� vitt is az
�tjuk. A gig�szi sereg mindezt rendezetten, fegyelmezetten tette, noha kor�ntsem
olyan kev�s zajjal.
A foglyokkal egy p�r pillanatig senki sem foglalkozott. A ketrecet csak azok a
katon�k �rizt�k, akiknek eddig is ez volt a feladata. Az eddig szoros gy�r�be
fogott b�rt�nt csakhamar elhagyta mindenki m�s, akinek nem akadt vele dolga. Csup�n
n�h�ny j�r�kel� n�zel�d�tt fel� k�v�ncsian. A legt�bben azonban m�gcsak egy
pillant�sra sem m�ltatt�k a ketrecet.
Ekkor jelent meg egy �jabb farkas. Egyenesen a b�rt�n fel� tartott, az uralkod�i
palota ir�ny�b�l. A csapat tagjai k�v�ncsian fordultak az idegen fel�. A l�ny
intett, mire a szek�r ism�t elindult. Csakhogy a palota fel�.
Mikor egy hatalmas d�nd�l�ssel becsuk�dott a szek�r m�g�tt a massz�v ajt�, n�mas�g
telepedett a t�rsakra. Szinte hallani v�lt�k szapor�n zakatol� sz�v�ket.
Hab�r eleinte nem l�ttak semmit a f�lhom�lyban, lassank�nt hozz�szokott a szem�k a
f�nyviszonyokhoz. K�rben�zve l�thatt�k, egy hatalmas terembe �rtek. A csarnoknak is
beill� teremben csup�n f�kly�k vil�g�tottak, melyeket az egym�st�l egys�gnyi
t�vols�gban �ll� oszlopokra er�s�tettek. Pontosan a ketreccel szemben egy hatalmas,
f�b�l faragott tr�n �llt egy kisebb emelv�nyen. A massz�v faragv�nyt nem tark�totta
sem d�sz�t�s, sem farag�s. Mellette k�t, mindeddigin�l hatalmasabb fenevad fek�dt.
Maguk az �llatok is leny�g�z� l�tv�nyt ny�jtottak. K�zvetlen�l az emelv�ny mellett
�ll� f�kly�k vil�g�tott�k meg a k�t sz�nfekete �llatot. Csod�latosan festettek,
ahogy l�tsz�lag nyugodtan fek�dtek. Eg�szen vil�gos barna szemeikkel f�rk�sz�en
n�ztek a foglyokra. A csaknem vil�g�t� tekintett�l v�gigfutott a t�rsak h�t�n a
hideg. �gy �rezt�k, mintha nem csup�n k�z�ns�ges �r�kr�l lenne sz�. Sokkal
�rtelmesebb szemp�rok meredtek r�juk, mint amit egy ember egy �llatt�l elv�rt
volna. Azon sem lep�dtek volna meg, ha t�rt�netesen megsz�laltak volna. Mivel a
figyelm�ket teljesen lek�t�tt�k a hatalmas fenevadak f�rk�sz�se, nem vett�k �szre a
tr�non �l� alakot, aki el�gedetten n�zte a led�bbent t�rsakat. Azt�n megkem�nyedtek
a von�sai.
- Mit hozt�l nekem der�k parancsnokom? - tette fel a k�rd�st az Uralkod�. Mikor
fel�llt, mind a ketrecet �rz�k, mind a sereg vez�re f�l t�rdre ereszkedett. A
parancsnok a Vez�r egy hanyag int�s�re fel�llt. Szemeit le sem vette a ketrecr�l.
- Siker�lt elfogni azt a csapatot, akikkel egy�tt j�tszadozik a Napvez�r nevezet�
embern�. Ha j�l tudom, � felel�s az el�z� Uralkod�nk hal�l��rt - felelte al�zkod�
hangnemben a k�rdezett. Valadrilnak ezt hallva megvillantak vil�g�t� k�k szemei.
M�lt�s�gteljesen v�gigvonult a terem k�zep�ig, ahol a b�rt�n �llt. Mikor oda�rt,
d�ht�l villog� tekintettel m�rte v�gig a t�rsas�got. Mikor v�gzett a mustr�val,
ism�t katon�ja fel� fordult. Undorodva sz�lalt meg, mintha egy f�rgekkel teli
fadobozt mutattak volna neki.
- Nem mondhatod komolyan, hogy ez a szedett-vedett cs�rhe k�pes volt v�gezni az
el�d�mmel?! - acsargott az Uralkod�. A parancsnokot, ezt hallva, l�that�an
el�nt�tte a f�lelem. Teljesen els�padt, szemei kit�gultak a f�lelemt�l. Eg�sz
test�ben remegett, b�r iparkodott uralkodni mag�n. Feszesen kih�zta mag�t, �gy
v�laszolt.
"�gy t�nik, ezek semmit�l sem f�lnek, csak az Uralkod� haragj�t�l"- vonta le
mag�ban a k�vetkeztet�st Neila, aki �rdekl�dve figyelte a jelenetet.
- U� Uram� Lehetetlen, hogy t�vedtem volna - v�dekezett remegve a katona.
- Eggen. Ha jobban is megn�zem �ket, val�ban illik r�juk a le�r�s. M�gis, ezt
egyszer�en nem tudom elhinni!
- T� tudom Vez�rem, hogy hihetetlennek t�nik. De sokkal t�bb rejlik benn�k, mint
amit els� r�n�z�sre meg�llap�that.
- Hiszek neked, h�s�ges katon�m. Ez�rt megkapod m�lt� jutalmad. Most pedig, hagyjuk
ezeket a f�rgeket. Olyan sz�vesen elj�tszan�k vel�k, de had izzadjanak holnap a
J�t�kokon. �s most gyere! M�g rengeteg elint�zni val�nk maradt - mondta Valadril,
mik�zben elindult az egyik t�voli sarok fel�, ahonnan l�pcs� indult az emeletre. A
t�rsak k�v�ncsian k�vett�k �ket tekintet�kkel, mik�zben pr�b�ltak elkapni egy-k�t
sz�foszl�nyt.
Mivel az Uralkod� m�r nem foglalkozott t�bbet a foglyokkal, �m kimondta r�juk az
�t�letet, a katon�k elvitt�k a szekeret.
- Vajon hov� visznek minket? �s mint jelenthetett az, hogy holnap fell�p�nk ezeken
a J�t�kokon? - morfond�rozott fennhangon Elnor, mik�zben eln�zte a v�rost. A s�rg�-
forg� t�megben el�g lassan haladtak, b�r akad�lymentesen. Egyszer sem kellett
meg�llniuk, vagy lelass�taniuk. A t�meg rutinos mozdulatokkal adott utat a
b�rt�nnek, mintha teljesen megszokott dolog lenne n�luk az ilyesmi. Val�sz�n�leg az
is volt.
- Szerintem jobb, ha nem tudj�tok - v�lte S�v�lt�, aki t�r�k�l�sben �lt a ketrec
egyik sark�ban. H�t�t nekivetette a vastag rudaknak, s a v�rost n�zte v�gyakoz�,
m�gis haragos tekintettel.
- Mi�rt? Mi v�r ott r�nk? - tette fel a k�rd�st Kira, akin kezdett egyre jobban
eluralkodni a f�lelem. Nem sok hi�nyzott m�r hozz�, hogy �rj�ngve nekirohanjon a
vasr�csoknak. Csak a bar�tai ir�nt �rzett szeretete tartotta vissza a sz�k�st�l.
Eg�sz test�ben remegett, s�t�t szemeiben p�ni f�lelem csillogott. Elnor pr�b�lta
csillap�tani, hogy megfogta a kez�t. De a l�ny �szre sem vette. Csak meredt maga
el� a t�volba. A kobold ezt l�tva fels�hajtott, majd a farkas fel� fordult. Igaz,
az �rny�k kez�t tov�bbra sem engedte el.
- Mi csak Viadalk�nt emlegetj�k a Tavaszk�z�pi J�t�kokat. Minden �vben ilyenkor
rendezik meg, mikor m�r enyhe az id�, de m�g nem k�sz�nt�tt be a t�zes �s sz�raz
ny�r. Tulajdonk�ppen mi innen sz�m�tjuk az �j �v kezdet�t - mes�lte a farkas.
Szemei elhom�lyosultak. Hangja elhalkult, mintha csak mag�nak mes�lt volna.
T�rsainak k�zelebb kellett h�z�dni hozz�, ha hallani akart�k a t�rt�netet.
- Egy hatalmas ar�n�ban ker�l sor a J�t�kok lebonyol�t�s�ra. Ha �gy vessz�k,
k�z�ns�ges gladi�torj�t�k. Csak durv�bb v�ltozatban. A foglyokat, mint amilyenek mi
is vagyunk, elviszik az ar�na b�rt�n�be. Szigor� �rizet mellett v�rhatjuk a
holnapot, amikoris kezdet�t veszi az el�ad�s. Mert sz�munkra ez ugyanolyan
sz�rakoz�s, mint a koboldoknak a fafarag�s. A rabokat m�snap k�l�nf�le
ellenfelekkel eresztik �ssze. �ltal�ban egyenk�nt, mert egy csapat sokkal
k�nnyebben �s kevesebb �ldozatokkal tud v�dekezni.
- �s m�gis milyen l�nyekkel kell majd megk�zden�nk? Fegyvert kapunk? - �rdekl�d�tt
Agony, aki m�r a v�dekez�si strat�gi�t fontolgatta mag�ban.
- Fegyvertelen�l kell majd harcolnunk. �llatokkal, torzsz�l�ttekkel, olyan
katon�kkal, akik elvesztett�k a becs�let�ket, vagy csak egyszer�en nem voltak el�g
j�k. Illetve olyan rabszolg�kkal, akikkel nem voltak el�gedettek a gazd�ik. �gy
ak�r saj�t fajt�rsaddal is szembeker�lhetsz - n�zett Elnorra a farkas. Az ifj�
elborzadt. M�r-m�r megsz�lalt volna, de a l�ny tov�bb besz�lt, nem engedve t�rs�t
sz�hoz jutni.
- �m el�fordulhat az is, hogy olyan katon�kkal kell szemben�zn�nk, akik k�l�n k�rik
ezt. �k �ltal�ban a "h�s�k", ha lehet ezt a kifejez�st haszn�lni r�juk. �k �lt�k
meg a legt�bb ellenfelet, nekik d�sz�ti a legt�bb tr�fea a falaikat. Term�szetesen
ezeket a k�r�seket nem tagadja meg az Uralkod�. Ez a mi eset�nkben k�l�n�sen sok
lehet. F�leg n�lad - n�zett fel egy b�natos s�haj k�s�ret�ben Neilara a f�rfi.
Barna szemeiben �szinte szeretet csillogott, b�r ezt nem l�tta senki m�s, csak a
harcosn�. � viszont elford�totta a fej�t.
A m�gusn�, ha meg is lep�d�tt a hallottakon, nem mutatta ki. L�tsz�lag teljesen
hidegen hagyt�k az eddig t�rt�ntek. S�v�lt� tekintet�ben, ezt l�tva, a szeretetet
felv�ltotta a f�jdalom. Majd ism�t a v�rosnak szentelte figyelm�t. Szerencs�j�re
senki sem figyelt �ppen akkor r�. Senki, csup�n Carus. �m a szellem csendben
maradt, noha ezzel a mozdulattal t�k�letesen el�rulta sz�m�ra, a farkast milyen
�rzelmek is f�zik a harcosn�h�z.
A bar�tokra ezut�n csend telepedett. Egyesek a k�rny�ket szeml�lt�k, m�sok
gondolataikba mer�ltek. Mindannyian megpr�b�ltak felk�sz�lni a m�snapi harcokra.
Igaz, t�k�letesen tiszt�ban voltak azzal a t�nnyel, az eff�le viadalokra
k�ptelens�g megfelel�en felk�sz�lni. Ha lehet egy�ltal�n�

2.
�jabb nap virradt a Caraken lak�ira. A t�zes Napkorong ism�t megkezdte �ltal�ban
egyhang� �tj�t a k�k �gbolton. �m ez�ttal �rdekl�dve figyelt egy bizonyos v�rost.
M�gpedig Bradolt, Sz�rkef�ld f�v�ros�t.
A gig�szi, hatsz�glet� v�ros m�r kor�n reggel felbolydult. Mindenki, f�rfiak �s n�k
egyar�nt, a v�ros egyik pontj�ba igyekezett. A rengeteg lak� egym�st l�kd�sve,
rugdosva, harapva �s karmolva pr�b�lta meg min�l hamarabb eljutni az ar�n�ba, ahol
aznap kezd�dtek meg a Tavaszk�z�pi J�t�kok.
Az egyben az �j�v kezdet�t is jelent� Viadal ez�ttal m�g sikeresebbnek �g�rkezett,
mind b�rmelyik eddigi. Ugyanis nem ak�rmilyen rabok fognak k�zdeni aznap az ar�na
porondj�n. Ahogy egym�ssal besz�lgettek a farkasok, mindig csak a f� k�zdelemr�l
esett sz�. M�r alig v�rt�k, hogy a csak Napvez�rk�nt ismeretes embern�t
megpillanthass�k. A legt�bben ugyanis nem ismert�k �t l�t�sb�l, j�llehet, a
h�rnev�t ann�l jobban.
A t�meg egyetlen gig�szi k�gy�k�nt tekergett a sz�les utakon, melyek az ar�n�hoz
vezettek. Semmivel sem t�r�dtek, hacsak nem azzal, hogy min�l el�bb
beker�lhessenek, csakhogy a legjobb helyekr�l n�zhess�k majd az el�ad�st. Az eg�sz
v�ros izgatottan v�rta a J�t�kok kezdet�t, melyeket rendszerint az Uralkod� nyitott
meg.
Csup�n az ar�na b�rt�n�ben rostokol� rabok nem �rezt�k a Viadal el�tti izgalmat,
ami mindenki m�st jellemzett. �ket jobban lek�t�tt�k saj�t gondolatait, f�lelmeik.
Mindannyian tudt�k, vagy legal�bb is sejtett�k, kev�s es�ly�k marad a t�l�l�sre, ha
m�r egyszer felker�ltek a porondra. M�gis k�zd�ttek, ha esetleg r�juk esett a
v�laszt�s, mivel feladni, vagy egyszer�en �ngyilkosnak lenni ezen a helyen egyenl�
volt a gy�vas�guk elismer�s�vel.
A r�csos cell�kban raboskod� foglyok semmit sem l�thattak az ar�n�ban t�rt�ntekb�l,
am�g fel nem ker�ltek. Ugyanis a b�rt�n�k a porond alatt helyezkedtek el. Rengeteg
�r fel�gyelt a k�l�nb�z� fajt�j� rabokra, akiknek es�ly�k sem maradt a menek�l�sre,
ha m�r egyszer beker�ltek az ar�n�ba. Hacsak a Hal�l meg nem szabad�tja �ket.
A legt�bb b�rt�nlak� n�m�n v�rta a reggelt, amikoris kider�l, kinek kell majd
k�z�l�k megk�zdeni az �letben marad�s�rt. A s�t�t folyos�n cirk�l� �r�k semmilyen
neszt sem hallottak, hacsak a saj�t l�pteik visszhangj�t nem. Mindent elbor�tott a
n�mas�g. Csup�n egy cell�b�l sz�r�d�tt ki halkan egy besz�lget�s. Mikor az egyik �r
elhaladt a b�rt�n el�tt, s meghallotta a f�lve elsuttogott szavakat, gonoszul
elmosolyodott. Azonnal tudta, csakis az �j foglyok lehetnek. Csup�n nekik lehet
erej�k, idej�k �s kedv�k besz�lgetni az egy�bk�nt s�t�t �s nem kev�sb� s�lyos
k�rnyezetben.
Mindenki m�s hallgatott�
- Szerinted vel�nk kezdik a sz�rakoz�st? - tette fel egyszer a k�rd�st Kira. T�rsai
erre fel� fordultak, hab�r az�rt tov�bbra is szemmel tartott�k a cell�juk el�tt
str�zs�l� farkast. S nemcsak el�vigy�zatoss�gb�l. Nem egyszer sz�lt m�r be nekik
ugyanis az �r, noha a megjegyz�seit csak S�v�lt� �rtette. A farkas pedig annyira
feld�h�d�tt azok hallat�n, hogy �gy t�nt, menten nekimegy a vastag r�csoknak,
melyek elv�lasztott�k �t a g�nyol�d� �rt�l. Ez�rt azt�n Neila �lland�an bar�tja
k�zel�ben tart�zkodott �s nyugtat�an motyogott neki mindenf�l�t. J�llehet, egyik�k
sem tudta, pontosan mikor is fogja v�gleg elbor�tani t�rsuk tudat�t a v�r�s k�d.
Szemei vesz�lyesen csillogtak a f�lhom�lyban, kezeit hol �k�lbe szor�totta, hol
ellaz�totta. T�rsaik ek�zben vagy a folyos�t szeml�lt�k, vagy a szemben l�v�
cell�t. Ott ugyanis koboldokat tartottak fogva.
B�r Elnor sz�vesen v�ltott volna p�r sz�t fajt�rsaival, S�v�lt� m�g idej�ben
figyelmeztette: m�g csak ne is gondoljon r�! �gy h�t az ifj�, hab�r b�rmit megadott
volna �rte, ha besz�lhetett volna fajt�rsaival, m�gis megpr�b�lta lenyugtatni
mag�t. Ehelyett ink�bb a napfelkelt�ig h�tral�v� l�legzeteit sz�ml�lgatta. A csapat
t�bbi tagjai vagy gondolataikba mer�ltek, vagy megpr�b�ltak pihenni egy keveset.
Ez volt a fel�ll�s mindaddig, m�g Kira meg nem t�rte a csendet, mire a bar�tok
f�lbehagyt�k eddigi elfoglalts�gaikat. Mindannyian S�v�lt� fel� fordultak a v�laszt
v�rva. A farkas egy hatalmas s�haj �s az �r fel� ir�nyul� �vatos pillant�s
k�s�ret�ben v�laszolt.
- Term�szetesen nem. Minket hagynak majd legutolj�ra. Az els� k�zdelmek csak a
k�z�ns�g bemeleg�t�s�re szolg�lnak. �llatviadalok, vagy kegyvesztett katon�k
k�zdelmei lesznek a becs�let�k visszaszerz�s��rt. Minket csak akkor engednek majd a
porondra, ha a t�meget m�r alig lehet megf�kezni - mormolta bor�san S�v�lt�. A
farkas Neila mellett gubbasztott a kicsiny cella egyetlen ablaka alatt. Igaz, a kis
lyukra, ami a fej�k f�l�tt t�tongott nem volt igaz�n pontos sz� az ablak. Csak
patk�nylyuknak volt nevezhet�, ahogy Cameron megjegyezte.
- Szerinted mi milyen ellenfelekkel fogunk megk�zdeni? - �rdekl�d�tt Agony, aki
fel-al� j�rk�lt a kicsiny b�rt�nben. N�ha-n�ha idegesen kin�zett a r�csos ablakon,
amelyet k�zvetlen�l a porond szintje felett v�gtak a hatalmas k�vekbe, melyekb�l az
ar�na �llt. Tal�n a napfelkelt�t v�rta, tal�n a seg�ts�get a szabadul�shoz, amit,
j�l tudta, hi�baval�.
Ezt a csek�ly r�l�t�st is a k�zd�t�rre annak k�sz�nhett�k, hogy a t�rsakat a
legk�ls� b�rt�n�kben sz�ll�solt�k el. Ugyanis m�r az ar�na sz�les falai alatt
megkezd�dtek a b�rt�n�k sora, melyek k�vett�k az �p�tm�ny alakj�t. A cell�kat
spir�l alakban faragt�k ki, s a legutols� a k�zd�t�r k�zep�n �llt, t�bb l�bbal a
f�ld alatt.
Term�szetesen az �sszes b�rt�nt legal�bb k�t farkas �rizte, nem besz�lve a
fenevadakr�l, melyek szinte elv�laszthatatlanok voltak gazd�ikt�l. Mind a
fenevadak, mind a farkasok s�r�n j�r�r�ztek a b�rt�nfolyos�kon, folyamatosan v�ltva
az ajt� el�tt str�zs�l�kat.
A bar�tok cell�j�t pedig k�l�n�s figyelemmel �rizt�k. �lland�an �llt a r�csos ajt�
el�tt legal�bb egy farkas. Hab�r s�r�n v�ltott�k egym�st, egyetlen pillanatra sem
hagyt�k �rizetlen�l a b�rt�nt.
Mikorra felkelt a Nap, az ar�na megtelt. Egyetlen szabad hely sem maradt a lel�t�n.
A farkasemberek szinte egym�s �l�ben �ltek, mivel rengetegen voltak k�v�ncsian az
aznapi viadalokra. B�r az ar�na az �sszes lak�t, illetve vend�get k�pes volt
befogadni, az m�g nem jelentette azt, hogy mindenki el�gedett lehetett a hely�vel.
Nem egyszer t�rt�nt ugyanis olyan �sszet�z�s, hogy az egyik l�togat� v�letlen�l
belek�ny�k�lt a szomsz�dj�ba, amit az nem vett j� n�ven. Ebb�l a kis
n�zetelt�r�sb�l azt�n kis h�j�n t�megvereked�s t�rt ki. Szerencs�re m�g id�ben
meg�rkeztek az �r�k, akik sz�tv�lasztott�k, majd kidobt�k a rendbont�kat az
ar�n�b�l. Ott azt�n semmi sem g�tolta meg �ket, hogy rendezz�k egym�s k�z�tt az
�gyet. Amit minden bizonnyal meg is tettek.
M�sok az�rt z�gol�dtak, mert a legt�volabbi helyeket tudt�k csak elfoglalni. Hab�r
a farkasok hihetetlen�l �les szemeiknek h�la m�g onnan is viszonylag j�l l�thatt�k
a k�zd�t�ren t�rt�nteket, �ltal�ban ezzel kevesen �rt�k be.
Az �sszezs�fol�dott t�meg viszont hamarosan elunta mag�t. K�vetelt�k a J�t�kok
megnyit�s�t. M�r alig v�rt�k k�zdelmeket. Hangosan d�b�r�gve, tapsolva, f�tty�gve,
vagy �ppen ordib�lva adtak hangot az el�gedetlens�g�knek.
Az Uralkod� egy ideig m�g hagyta, had tomboljon a n�p. Mikor m�r pattan�si fesz�lt
a l�gk�r, kil�pett a p�holy�ba, mire f�ls�rt� taps, dobog�s �s ki�ltoz�s harsant.
Valadril p�holya k�zvetlen�l a k�zd�t�r fal�n helyezkedett el, pontosan az ov�lis
porond k�zep�n. A v�rv�r�s s�torlappal v�dett p�holyban a Vez�r egy massz�v
fatr�non foglalt helyet. Mellette egy kisebb sz�ket helyeztek el a jobb oldal�n. A
bal fel�n pedig kis kerek asztalka �llt, a tetej�n borral k�t poh�r t�rsas�g�ban.
Mikor Sz�rkef�ld Ura meg�rkezett, egyetlen int�s�vel elhallgattatta a tapsvihart.
Minden szem Valadril fel� fordult, aki teljes nyolc �s f�l l�b magass�g�ban kih�zta
mag�t. A m�g a farkasok k�z�tt is magasnak sz�m�t� Vez�r leny�g�z� l�tv�nyt
ny�jtott a t�nd�kl� napf�nyben. M�g a h�res fogoly csapat is sz�jt�tva b�multa az
Uralkod�t kicsiny b�rt�nablakukon kereszt�l, mely egyenesen Valadril p�holy�ra
n�zett. A csapat tagjait teljesen leny�g�zte a l�ny megjelen�se.
A Vez�r csup�n egy sz�nfekete b� nadr�got viselt, t�rdig �r�, szint�n fekete
csizm�val. Sz�les mellkas�n minden izma t�k�letesen kidolgozott volt, mutatva a j�
er�nl�tet. Test�t nem fedte sz�r, amivel �les ellent�tben �llt koromfekete bund�s
farka. Durva, kem�ny metsz�s� arc�t szint�n fekete haj keretezte, melyet n�pe
szok�sa szerint varkocsba fonva hordott �s nem sokkal v�ll alattig �rt. A l�ny b�re
bronzosan csillogott a napf�nyben.
�m ami a legjobban megd�bbentette a t�rsakat m�r az els� tal�lkoz�sukn�l is az
Uralkod�val kapcsolatban, az a farkas szemei voltak. Ugyanis a Vez�r tekintete
eg�szen vil�gosk�k volt, amely szint�n �les ellent�tben �llt egy�bk�nt s�t�t
megjelen�s�vel. A t�k�rsima k�k szemek szinte vil�g�tottak, ahogy k�rben�zett az
egybegy�lteken. F�lelmetes, �m egyben leny�g�z� �sszhangot keltett a s�t�t �s
vil�gos ilyen m�d� p�ros�t�sa.
- �dv�zl�k mindenkit ezen a csod�latos napon! - ki�ltotta m�ly hangj�n Valadril,
mire egyet�rt� moraj futott v�gig a t�megen. A k�z�s nyelvet haszn�lta, ami azonnal
felt�nt a fogoly bar�toknak. Igaz, ennek az ok�ra k�ptelenek voltak r�j�nni, hab�r
azonnal felt�nt nekik a l�ny k�l�n�s, sz�mukra idegen akcentusa.
- Miel�tt kezdet�t venn�k a Tavaszk�z�pi J�t�kok, szeretn�m bemutatni mindenkinek
verhetetlen sereg�nk parancsnok�t - d�r�gte a farkas, s a k�zben mell� l�p�
parancsnok fel� intett.
A t�meg ism�t �rj�ngeni kezdett j�kedv�ben. A l�bukkal dobogtak, hangosan
ordib�ltak, f�tty�gtek �s tapsoltak. A rettenetes l�rma m�gis egy csap�sra
eln�mult, mikor Valadril csendet intett karmos mancsaival. Letudva a formas�gokat,
azonnal a l�nyegre t�rt, nem lacafac�zott t�bbet. R�viden �s t�m�ren fogalmazott,
mint �ltal�ban a farkasok. Feleslegesnek tartott�k ugyanis a koboldok �s t�nd�k,
illetve n�h�ny ember �ltal kedvelt sz�vir�gokkal �kes�tett hossz� besz�deket.
- Nem is h�zn�m tov�bb az id�t. Kezd�dj�k a Viadal!
Az ar�na ism�t megtelt k�l�nf�le hangokkal. Mik�zben a szolg�latban l�v� farkasok
el�h�zt�k a kocsikat, illetve a hajt�k fenevadjaikat, a n�p k�l�nb�z� m�don
b�tor�totta kedvenc versenyz�j�t. Egyesek bekiab�l�ssal, m�sok hangos dobog�ssal.
Egy kisebb csoport valamif�le b�tor�t� dalba is belekezdett.
- Mi t�rt�nik? - tette fel a k�rd�st Neila, mik�zben k�v�ncsian f�rk�szte a
porondon zajl� munk�latokat. Zavarta a f�ls�rt� l�rma, melyben egyetlen sz�m�ra
�rtelmes sz�t sem tudott kivenni. Mintha mindenki m�s-m�s nyelven besz�lt volna,
hi�ba tartoztak ugyanahhoz a fajhoz. De m�g meg sem �rthette saj�t gondolatait,
mikor bar�tja f�lbeszak�totta. S�v�lt� fel�llt, vetett egy hanyag pillant�st a
kinti dolgokra, majd ism�t letelepedett a sarokba.
- Farkasfuttat�s.
- �s az micsoda? Hadd n�zzem meg �n is! Auu! Undok! - csipogta s�rt�d�tten Silumar,
aki szint�n megpr�b�lt kilesni az ablakon. �m sz�m�ra az t�ls�gosan magas volt,
ez�rt Agonyn akart felm�szni, mire a harcos les�p�rte mag�r�l. A surran�, aki
lassan-lassan ism�t visszanyerte eredeti j�kedv�t, a farkas mell� h�z�dott, hogy
hallhassa t�rsa v�lasz�t a zajban. Ek�zben pedig egyik zs�kocsk�j�ba s�llyesztette
a f�rfi ersz�ny�t.
- A farkasoknak egyszem�lyes kocsikat kell h�zniuk, minden fogatot k�t-k�t
fenevadnak. A legt�bb k�tkerek� j�rm� k�l�nb�z� sz�n�re van festve, hogy jobban meg
lehessen k�l�nb�ztetni �ket, m�g t�volr�l is. A hajt�k pedig m�s-m�s tr�kk�kkel
pr�b�lj�k majd legy�zni ellenfeleiket. �n nem �lln�k az ablakn�l, ha elkezd�dik a
futam.
A farkas szavainak hallat�ra t�rsai h�tr�bb l�ptek, noha nem tudt�k legy�zni
annyira a k�v�ncsis�gukat, hogy teljesen otthagyj�k. �rdekl�dve figyelt�k, ahogy a
tarka kavalk�db�l fokozatosan rendezett sor alakul ki a hatalmas ar�n�ban.
- M�gis mekkora az ar�na, ha ilyen versenyeket is meg tudtok rendezni? - k�rdezte
O�Brian.
- Maga a porond nem sokkal kevesebb, mint egy m�rf�ld �tm�r�j� sz�lt�ben.
Keresztben is megvan f�l m�rf�ld, de tal�n ann�l kicsit kevesebb. Nemtom - felelt a
k�rdezett egy pillanatnyi gondolkoz�s ut�n, mik�zben megvonta v�llait. - Nek�nk
j�val �lesebb a szem�nk, mint az embereknek, de tal�n m�g a koboldokn�l is. Ez�rt
nem jelent gondot egy m�rf�ldnyi lapos t�j bel�t�sa.
A mester elmerengve b�lintott, majd ism�t az el�k�sz�leteknek szentelte a
figyelm�t.
�sszesen tizenh�rom kocsi �llt fel a rajtvonaln�l. Mindegyiket m�s sz�n�re
festettek �s k�t hatalmas fenevadat fogtak el�j�k. Maguk a hajt�k a fogatokon
�lltak �s ostorral, vagy m�s szersz�mmal hajtott�k fenevadjaikat. A kocsik k�t
ker�ken �lltak, melyekre egy kerek padl�t r�gz�tettek. A hajt� ezen �llt,
k�zvetlen�l a t�glalap alak� mellv�d m�g�tt, mely a kerek talapzat r�sze volt. Ebbe
tudtak kapaszkodni a hajt�k.
A hatalmas fenevadakat egy vasr�dhoz k�t�tt�k, mely a ker�k tengely�nek k�zep�hez
csatlakozott. A padl� alatt egyenesen futott, majd ahogy az v�get �rt, enyh�n
elferd�tett�k felfel�. Magukra a fenevadakra h�mot szereltek, mely b�rb�l k�sz�lt.
Ezeknek a seg�ts�g�vel k�t�tt�k oda �ket a r�dhoz. A k�t k�ls� oldalukhoz
er�s�tett�k a kant�rt, melyekkel apr� mozdulatokkal is ir�ny�tani tudt�k �ket a
gazd�ik.
Mikor mindegyik kocsi felsorakozott, az Uralkod� ism�t a p�holy sz�l�re l�pett. A
versenyz�k tisztelegtek ostoraikkal, vagy m�s fegyvereikkel. A Vez�r felemelte a
kez�t. A leveg� megtelt a v�rakoz�s fesz�lts�g�vel. M�g a t�meg is eln�mult egy
pillanatra. Egy ideig m�g a leveg�ben tartotta, majd lecsapta a karj�t.
Erre v�rtak csak a hajt�k. Mikor megkapt�k az indul�si jelet, hangos
ki�ltoz�sokkal, illetve ostorcsap�sokkal fut�sra k�sztett�k fenevadjaikat. Szinte
ugyanabban a pillanatban a n�z�k is folytatt�k a l�rm�z�st.
A kocsik hatalmas robajjal t�rtettek az ar�n�ban, felkavarva annak k�nny� por�t,
mely azt�n s�rga felh�k�nt lebegett a talaj felett. Mindegyik hajt� a lehet�
legt�bbet k�nyszer�tette ki fenevadjaikb�l, akik mindent beleadtak a fut�sba.
Csakhamar el�re is t�rt egy piros kocsi. De nem sokkal lemaradva k�vette �t egy
s�rga, majd egy k�k is. Ez a h�rom fogat hamar el is szakadt a t�bbit�l.
A t�rsak leny�g�zve figyelt�k a versenyt. Megfeledkezve S�v�lt� figyelmeztet�s�r�l
mindannyian a sz�k ablakhoz t�dultak. Szab�lyosan egym�sra m�sztak, csakhogy
l�thassanak valamit. A farkas kiv�tel�vel mindenki ott tolongott. �m nem sok�ig.
Nem sokkal a rajt ut�n ugyanis egy barna kocsi sodr�dott ki, s csap�dott neki a
falaknak, nem messze a bar�tok b�rt�n�t�l. N�h�ny darab m�g �gy is berep�lt a
kicsiny cell�ba. Term�szetesen ezek ut�n a t�rsak k�z�l n�h�nyan �gy gondolt�k,
tal�n m�gis kihagyj�k a farkasfuttat�st. Igaz, Silumar nem tartozott k�z�j�k�
A surran� b�rkit meghazudtol� �gyess�ggel tal�lta meg a b�rt�n hatalmas t�gl�i
k�z�tti apr� r�seket, melyeket azt�n t�k�letesen ki is haszn�lt. Ak�r egy akrobata,
k�szott fel a falon a neki magas ablakhoz, ahol azt�n meg�llt. �gy festett, mint
egy f�n l�g� kismajom. Mikor pedig megtal�lta a megfelel� fog�sokat, sz�jt�tva
b�multa a porondon t�rt�nteket. Rettenetesen �lvezte a versenyt! �gy h�t mindenr�l
t�j�koztatta bar�tait is, ak�r a versennyel kapcsolatos volt a dolog, ak�r nem.
- Nah�t! A s�rga mindj�rt utol�ri a piros kocsit! Ezt l�tnotok kellene! J��, ott
egy n� farkasember. M�g sohasem l�ttam ilyen sz�r�s n�t! Hopp�, egy ker�k elgurult�
hiszen az nem is n�! A mellette �l� az a n� az egyik fenevad �gy l�tom, kezd
kifulladni� mekkora ostor! M�g sohasem l�ttam akkora ostort� - �s �gy tov�bb. A
bar�tok t�bbs�ge term�szetesen ezek ut�n �gy gondolta, b�ven el�g nekik a surran�.
�gy is el tudj�k k�pzelni a jeleneteket.
A t�meg k�zben hangos �ljenz�ssel fogadta az els� fogat kies�s�t. Ezut�n folytatt�k
a kedvenc versenyz�iknek a szurkol�st. A t�meg szinte megvadult, mikor az �len
halad� piros fogatot be�rte a m�g�tte t�rtet� s�rga. �g�retes k�zdelmet j�solt ez a
tal�lkoz�s a k�z�ns�g sz�m�ra. Nem is kellett csal�dniuk.
A s�rga fogat ker�kagy�ra ugyanis er�s peng�ket szereltek, melyek k�nnyed�n
t�nkretehett�k ellenfeleik kerekeit, ha hozz��rtek. Ezt a hajt� is tudta, ez�rt
megpr�b�lta min�l k�zelebb korm�nyozni fenevadjait az ellenf�l fogat�hoz. Csakhogy
a m�sik versenyz� nem hagyta mag�t.
Ostor�val versenyt�rsa fel� csapott, mire a fegyver r�tekeredett a farkas nyak�ra.
Az �ldozat k�ts�gbeesve pr�b�lta lefejteni nyak�r�l az egyre csak szorul� hurkot. A
t�meg �rj�ng�tt, mikor l�tt�k, hogy a k�t kocsi egym�s mellett halad. Az ostoros
hajt� ek�zben megpr�b�lta min�l jobban megh�zni fegyver�t, hogy v�gre
megszabadulhasson ideges�t� vet�lyt�rs�t�l. �m ek�zben egyre csak k�zeledett az
ov�lis ar�na v�ge, ahol fordulniuk kellett. Ha pedig nem siker�l id�ben
megszabadulni ellenfel�t�l, k�nnyed�n a falba csap�dhattak, ha nem vigy�znak.
Term�szetesen ezekkel a t�nyekkel az �ldozat is tiszt�ban volt. El�vette h�t k�s�t,
�s egy hirtelen mozdulattal elv�gta az ostort. Mivel fajt�rsa nem k�sz�lt fel erre,
k�ptelen volt megtartani az egyens�ly�t, mire kiesett a kocsib�l. A piros fogat nem
sokkal k�s�bb sz�tz�zott ker�kkel k�vette gazd�j�t a fal t�v�ben, csak egy kicsit
t�volabb.
A n�p ekkorra �llva biztatta kedvenc�t, aki el�g nagy el�nnyel vezette a versenyt.
Mikor a fogathajt� h�tran�zett, csakhogy megbizonyosodjon els� hely�nek
biztons�g�r�l, el�gedetten vette tudom�sul, hogy m�r csak hatan vannak versenyben.
Ahogy haladt az ov�lis k�zd�t�r m�sik v�ge fel�, a t�loldalon megpillanthatta a
kiesett versenyz�ket. Egy z�ld kocsi egy feh�rrel �sszegabalyodva �llt a fal
mellett. A hajt�k �ppen az �sszeverekedett fenevadjaikat akart�k sz�tszedni,
mik�zben k�l�nb�z� szitkokat �s fenyeget�seket v�gtak egym�s fej�hez.
Nem messze a vereked� farkasokt�l egy �jabb fogat romjai voltak l�that�k. A hajt�t
val�sz�n�leg maga al� temette a roncs, mivel sehol sem volt fellelhet�. A k�t
fenevad szapor�n lihegve, tan�cstalanul �lldog�lt a rom mellett.
K�zvetlen�l a kanyarban �jabb t�megbaleset nyomaira bukkant az �lversenyz�. Ott
h�rom kocsi �tk�z�tt. A romokb�l �t�lve ketten a jobb poz�ci��rt harcoltak.
Mik�zben egym�ssal voltak elfoglalva, a harmadik, megl�tva a kiv�l� lehet�s�get,
megpr�b�lt elszelelni mellett�k. Mikor a harcol� kett� ezt �szrevette, minden
bizonnyal ellene fordultak. Val�sz�n�leg ekkor akadhatott �ssze a k�t kocsi. De
mivel el�g k�zel ker�ltek a harmadikhoz, az egyik�k tal�n �gy gondolta, ha �
kiesik, megpr�b�l min�l t�bb ellenfelet is mag�val vinni. A jelek szerint siker�lt
is neki.
Az �len halad� s�rga kocsi hajt�ja mindezt t�k�letesen j�l l�tta. Mivel �gy
gondolta, a gy�zelme m�r megk�rd�jelezhetetlen, megengedett mag�nak egy kis
laz�t�st. Ez pedig hiba volt.
A m�g�tte cs�rtet� k�k kocsis ugyanis nem t�r�d�tt egyk�nnyen bele a m�sodik
helyez�sbe. Egyre mind gyorsabb �s gyorsabb iramra k�sztette hatalmas fenevadjait,
�gy hamarosan be�rte az �len halad�t.
Er�sen megmarkolta l�ndzs�j�t �s a feje f�l� emelte. Mikor el�gg� k�zel �rt
ellenfel�hez, eldobta fegyver�t, ami pontosan h�tk�z�pen tal�lta a hajt�t. A s�rga
kocsi csakhamar versenyz� n�lk�l rohant tov�bb a porban. Csakhogy a farkas er�sen
fogta tov�bb a kant�rt, m�g hal�la pillanat�ban is, ez�rt megr�ntotta, mikor
elbukott.
A v�gt�z� fenevadak pedig hirtelen bev�gtak balra, engedelmeskedve a parancsnak.
Term�szetesen ezzel egyenesen bele�tk�z�tt a k�k kocsiba, amely m�r nem tudott
kit�rni el�le. A fogatok t�bbsz�r is �tfordultak a leveg�ben a nagy lend�lett�l,
mire v�gre meg�lltak.
A marad�k n�gy kocsis hamarosan elhajtott a balszerencs�sek mellett. Legal�bb is, a
legt�bb. Ugyanis k�t kocsis szint�n egym�ssal volt elfoglalva. Mikor megl�tt�k a
k�t fogatot az �t k�zep�n, mindketten megpr�b�ltak kit�rni, �m az egyik t�l k�s�n
cselekedett. Ez�rt azt�n teljes sebess�ggel belesz�guldott a k�t roncsba, meg�lve
az �letben maradt hajt�kat. Mindenfel� faszil�nkok repkedtek, megsebes�tve n�h�ny
n�z�t az els� sorokban. Persze, nem mintha azok t�r�dtek volna vele� A fenevadak
term�szetesen azonnal egym�snak estek a porondon.
A t�meg ek�zben v�gig tombolt. �lvezettel n�zt�k v�gig a baleseteket. Csup�n
n�h�nyszor mordultak, vagy ki�ltottak fel. De hamar elfelejtett�k az elvesztett
fogad�sokat, illetve a meghalt fogathajt�kat. Mivel nem �rdekelte �ket, ism�t
teljes figyelm�ket a marad�k kocsisoknak szentelt�k.
Lassan befejez�d�tt az els� k�r. M�g egy volt h�tra.
Az Uralkod� ugyan�gy �lvezte a versenyt, mint b�rki m�s a n�z�t�ren. Gondtalanul
csever�szett, ki�ltozott parancsnok�val. Valadril csak azon gondolkozott el, nem
kellene-e k�t k�r�sr�l egyre cs�kkenteni a versenyt, mivel m�g �gy is el�fordulhat,
hogy egyszer�en nem �r be senki a c�lvonalon. De mikor egy �jabb fogat csap�dott
neki a falnak, hamar megfeledkezett ezekr�l a gondolatokr�l.
A verseny m�sodik k�re kevesebb izgalmakat tartogatott, mint az els�. Mivel m�r
csak h�rman maradtak versenyben, el�gg� el tudtak t�volodni egym�st�l. Nem is
t�rt�nt t�bb baleset. A verseny gy�ztese v�g�l egy fekete kocsi hajt�ja lett. Mikor
befejez�d�tt a farkasfuttat�s, a gy�ztes m�g ment egy gy�zelemk�rt. Ek�zben az
ar�na farkasai eltakar�tott�k a romokat, illetve a hull�kat, �s sz�tszedt�k az
esetleg m�g hadakoz� fenevadakat.
Gyorsan, rutinos mozdulatokkal v�gezt�k a feladatukat. L�tszott rajtuk, m�r van
gyakorlatuk az eff�le dolgokban. Mikorra a gy�ztes befejezte a jutalomk�rt, m�r
egyetlen roncs sem �rulkodott a versenyr�l. A gy�ztes is levonult h�t a porondr�l a
r� ny�l� sz�mtalan kapuk egyik�n.
A t�meg m�g mindig �rj�ng�tt, s a folytat�st k�vetelte. Valadril, engedelmeskedve a
n�p akarat�nak, intett, mire el�vezett�k az els� viadal szerepl�it.

3.
A Nap magasan j�rt m�r, mikor elkezd�d�tt az els� viadal. A t�meg
l�legzetvisszafojtva v�rta, vajon kik lesznek az els�k. Rem�nykedtek benne, hogy
valamelyik abb�l a csapatb�l, akiket siker�lt elfogni, s akik k�z�tt van a Napvez�r
is.
Kit�rult egy hatalmas faajt�, amely a falb�l ny�lt a porondra. Az ajt�ban egy alak
�llt, de egyel�re nem lehetett l�tni, melyik fajhoz tartozik. Mivel �gy t�nt,
t�tov�zik, m�g�tte megjelent egy nagyobb l�ny, s tasz�tott rajta egyet.
Az idegen botork�lva megtett p�r l�p�st, �m k�ptelen volt megtartani az
egyens�ly�t, s a porban k�t�tt ki a k�z�ns�g gy�ny�r�s�g�re. A t�meg hangosan
hahot�zott, mik�zben a kobold megpr�b�lt talpra kecmeregni. Nem volt k�nny� dolga,
ugyanis a kezeire is, illetve a l�baira is neh�z bilincseket tettek, melyeket
s�lyos l�nccal k�t�ttek �ssze. T�bbsz�r is elesett, mire v�gre siker�lt meg�llnia.
A rabszolga m�lyen elv�r�s�d�tt azon, hogy rajta nevetett a k�z�ns�g. Csak �llt a
porond s�rga homokj�n lehajtott fejjel, mik�zben gyilkos pillant�sokkal m�regette a
n�z�ket a szeme sark�b�l. Ekkor l�pett oda hozz� egy farkas, aki megszabad�totta �t
a l�ncait�l. A fogoly megmassz�rozta sajg� csukl�it, mik�zben szem�gyre vette a
hatalmas ar�n�t.
Az ov�lis alak� porondot sz�rke k�fal vette k�rbe. A vastag falakon m�g l�tszottak
a kor�bbi viadalok nyomai. V�r �s egy�b jelek utaltak a kem�ny k�zdelmekre. A
n�z�t�r els� sora nyolc l�b magasan kezd�d�tt a f�ld felett, alatta t�m�r fal
h�z�dott. De n�hol a fal eg�szen az ar�na tetej�ig folytat�dott, t�bb darabra
v�lasztva a n�z�teret. �ltal�ban itt ny�ltak a hatalmas kapuk, melyeken kereszt�l a
k�zd� feleket vezetik be a porondra.
Miut�n a kobold k�rben�zett, feltekintett az Uralkod� p�holy�ra. Szemeibe vad d�h
lobbant. A Vez�r, mikor meg�rezte mag�n a tekintetet, g�nyosan elmosolyodott,
mik�zben ism�t intett.
Ez�ttal egy m�sik kapusz�rny ny�lt ki, l�tni engedve az ut�na k�vetkez� folyos�t,
melynek v�ge elveszett az ar�na gyomr�ban. M�g a k�z�ns�g is v�rakoz�an eln�mult. A
rabszolga is k�v�ncsis�ggal vegyes f�lelemmel fordult a kit�rult ajt�sz�rnyak �ltal
felfedett s�t�t folyos� fel�. Kil�pett a f�nyre a kobold ellenfele. Egy farkas
katona volt, aki elvesztette a becs�let�t t�rsai �s az Uralkod� szem�ben.
A katona hatalmas l�ndzs�t tartott a jobbj�ban, balj�ban pedig pajzsot.
M�lt�s�gteljesen l�pdelt a k�zd�t�ren, m�g viszonylag k�zel nem �rt a koboldhoz. A
farkas ekkor megfordult, s l�ndzs�j�val tisztelgett Valadrilnak. Sz�rkef�ld
uralkod�ja b�lint�ssal jelezte, hogy elfogadja, s hogy kezd�dj�n a k�zdelem.
A katona megp�rd�lt �s v�gign�zett ellenfel�n. Szemeiben az �l�s v�gya csillogott,
b�r egy�rtelm�en ki lehetett olvasni a tekintet�b�l, komolyabb ellenf�lre
sz�m�tott. Mikor v�gzett a rab felm�r�s�vel, pajzs�t �s l�ndzs�j�t eldobta. Ezzel
kifejezte, mennyire rangon alulinak tartja, miszerint egy rongyos ruh�s kobold
rabszolg�val kell megk�zdenie. A k�z�ns�gnek l�that�an tetszett ez a fordulat, de a
kobold elv�r�s�d�tt m�rg�ben �s megal�ztatotts�g�ban. Egy�rtelm� volt, m�r r�g�ta
tartozott a farkasok rabszolg�i k�z�, mivel j�l tudta, mit jelent ellenfel�nek az,
hogy vele kell ki�llnia. Ekkor elhat�rozta mag�ban, nem fogja olcs�n adni a b�r�t.
Persze, egyben azzal is tiszt�ban volt, hogyan �lheti t�l ezt a k�zdelmet. Mikor a
farkas el�relend�lt, egy v�ratlan mozdulattal oldalra vet�d�tt. A k�vetkez�
pillanatban m�r ism�t talpon volt, s saj�t test�vel ment neki ellenfele oldal�nak.
A kegyvesztett katon�t v�ratlanul �rte ez a t�mad�s �s nem tudta megtartani az
egyens�ly�t. Oldalra esett, de m�r g�rd�lt is a h�t�ra. Ez azonban hiba volt.
A kobold ugyanis j�val gyorsabban mozgott, mint az alult�pl�lt, rozoga farkasember.
�gy, mikor fell�kte ellenfel�t, egy �jabb ugr�ssal felvette az eldobott l�ndzs�t,
majd megrohamozva ellenfel�t egyenesen a farkasember mellkas�ba d�fte, �ppen csak
elv�tve a sz�v�t. A l�ny sz�j�n v�res hab jelent meg. Szemei kit�gultak a
hitetlenked�st�l �s a d�ht�l. Tagjai r�ngat�ztak, ahogy utols� er�bedob�s�val
megpr�b�lt fel�lni. A kobold erre ford�tott egyet a l�ndzs�n, mire a farkasember
azonnal kim�lt.
A k�z�ns�g egy r�sze �ljenzett, m�sok durv�n bekiab�ltak. Egyes mer�szebb n�z�k m�g
szemetet is dob�ltak a porondra, kifejezve ezzel a v�lem�ny�ket. A rab nem t�r�d�tt
vel�k. Csak az �rdekelte, hogy t�l�ljen. Igaz, azzal is tiszt�ban volt, ha nem ma,
h�t holnap fog meghalni. M�gis k�zd�tt. Fajt�j�hoz h�ven t�l b�szke volt ahhoz,
hogy harc n�lk�l essen el, vagy hogy saj�t k�zzel vessen v�get �let�nek. J�llehet,
minden m�sfajta �rzelmet ki�lt m�r bel�le a rabszolga�let.
Ekkor ism�t kit�rult egy kapu. Minden szem k�v�ncsian fordult a bej�rat fel�.
Ez�ttal egy �ri�si, ki�heztetett fenevad rontott el� a folyos�r�l, egyenesen a
kobold fel� tartva. A koboldnak szinte v�dekezni is alig maradt ideje. M�gcsak le
sem esett az utols� v�rcsepp zs�km�nyolt l�ndzs�ja hegy�r�l, mikor m�r ism�t
harcolnia kellett. Teste ugr�sra k�szen megfesz�lt, s v�rta a megfelel� pillanatot.
Mikor a fenevad eg�szen k�zel �rt hozz�, egy v�ratlan mozdulattal felugrott,
egyeneses a sz�rny h�t�ra.
A sz�rke bestia minden �ron le akarta r�zni a csapzott, n�hol hi�nyos sz�r�be
kapaszkod� koboldot. De hi�ba ugr�lt, �gaskodott �s forgol�dott, bosszant� utas�t
sehogy sem tudta ler�zni mag�r�l. Sz�rny� �llkapcsaival sem volt k�pes megfogni
kiszemelt �ldozat�t, mivelhogy a fej�t nem tudta annyira h�tracsavarni, mint
amennyire sz�ks�ges lett volna. A kobold szorosan hozz�simult a fenevadhoz,
mik�zben er�sen kapaszkodott, nehogy leessen. Mindek�zben azon igyekezett, nehogy a
sz�rnyeteg f�rtelmes b�z�t�l el�juljon. Ez pedig nem kis er�fesz�t�s�be ker�lt.
Tal�n m�g saj�t mag�t is meglepte sz�v�ss�g�val, mivel a l�ndzs�j�t sem ejtette el,
pedig m�r nem sok hi�nyzott hozz�.
A huzavona m�g j� ideig eltartott. A kis fogoly csapat �rdekl�dve, m�gis elborzadva
figyelte ahogy a fenevad �ssze-vissza ugr�lt, forgol�dott �s tombolt d�h�ben.
- Vajon meddig b�rja m�g? - k�rdezte szinte csak mag�t�l Elnor, aki agg�dott
fajt�rsa miatt.
- Ha siker�l kif�rasztania, t�l�lheti. Ut�na m�r csak egy ellenfelet kell
legy�znie, s m�ra megmenek�lt - felelte S�v�lt�. Mikor az ifj� r�n�zett, a f�rfi
csak keser� mosollyal v�llat vont.
- Ez az ar�na szab�lya. H�rom ellenf�llel kell szemben�zned egy nap, ha t�ged
v�lasztanak. Ha mindh�rmat siker�l legy�zn�d, m�g egy napot �lhetsz.
- Ez borzaszt�! - suttogta remeg� hangon Kira, aki egy sarokban kuporgott. S�t�t,
majdnem fekete szemei kit�gultak a retteg�st�l, s eg�sz test�ben remegett. El�re-
h�tra d�l�ng�lt, b�r meredt kifejez�s�b�l �t�lve nem biztos, hogy tudat�ban volt
ennek. Elnor pr�b�lta vigasztalni, b�r ez azzal j�rt, hogy nem l�thatta, hogyan
k�zd az idegen.
- �gy t�nik, ismeri a j�t�kszab�lyokat. A fenevad m�r f�rad. Ez egy j� alkalom
lenne a t�rsad sz�m�ra Elnor. Igen. Le is ugrott a h�t�r�l. El�reszegezi a l�ndzs�t
�s sz�r. A d�f�s pontosan sz�ven tal�lta a sz�rnyet - mes�lte f�radt hangon Neila,
aki, a bez�rts�g okozta rosszull�t�vel mit sem t�r�dve eddig mindent szemmel
tartott. Igyekezett annyi inform�ci�t gy�jteni, s elrakt�rozni mag�ban, amennyit
csak lehetett.
Elnor is odal�pett az ablakhoz, mint ahogyan tette ezt szinte minden m�sodik
l�legzetv�tel�n�l. Tulajdonk�ppen ide-oda ing�zott Kira �s az ablak k�z�tt.
K�ptelen volt ugyanis otthagyni az �rny�kot, �m egy�ttal a viadalt is szemmel
akarta tartani. Kin�zve megk�nnyebb�lten vette tudom�sul, hogy fajt�rsa m�g mindig
�lt. Igaz, szapor�n l�legzett �s f�radtnak is l�tszott, de akkor is �lt.
- Tal�n van es�lye - s�hajtott fel rem�nykedve az ifj�.
- Nem sok. A harmadik ellenf�l mindig sokkal nehezebb, mint az els� kett�. Kevesen
�lt�k t�l eddig - mormolta halkan S�v�lt�. Hab�r sajn�lta, hogy let�rte t�rsa
lelkesed�s�t, nem szerette volna, ha hamis ill�zi�kat kerget.
�pphogy csak eltakar�tott�k a bestia tetem�t, mikor kiny�lt a harmadik kapu is. A
t�rsak nem l�thatt�k, mit rejtettek a gig�szi ajt�sz�rnyak, ugyanis az k�v�l esett
a l�t�sz�g�kb�l. �k csup�n abb�l k�vetkeztethettek a t�rt�ntekre, ahogyan a kobold
reag�lt. A szerencs�tlen �s f�radt rab els�padt, s majdnem kiejtette kez�b�l a
l�ndzs�t. L�bai meg-megcsuklottak, ahogyan tett n�h�ny t�ntorg� l�p�st h�tra. Haja
nedvesen tapadt homlok�hoz. Szemeiben rem�nytelens�g csillogott, amint megl�tta
harmadik, s imm�ron utols� ellenfel�t.
- Istenek! - ki�ltott fel Neila, mikor m�r � is megpillanthatta a rettenetes
ellens�get. Arc�b�l minden sz�n kiment, l�bai majdnem felmondt�k a szolg�latot.
Mikor S�v�lt� ezt megl�tta, azonnal oda�llt m�g� �s v�delmez�en �t�lelte. A csapat
t�bbi tagja is odal�pett, csakhogy v�gre �k is megl�thass�k a sz�rnyeteget. De
amint r�n�ztek, f�lig �klendezve, f�lig sajn�lkozva fordultak el az ablakt�l.
Egyed�l Silumar maradt ott, aki egy let�rt k�darabon �lldog�lt, hogy fel�rje az
ablakot. (T�ls�gosan is elf�radt ugyanis a falon val� "p�k�lethez", ahogyan Cameron
megjegyezte mag�ban.)
- Nah�t! - kerekedett el a surran� szeme. - M�g soha nem l�ttam ilyet! Egy
sz�rnyatlan griff! �rdekes� Pont �gy n�z ki, mint akinek csak f�kig n�tt ki a
sz�rnya� vagy f�lig elt�nt� Nem tudom eld�nteni. Mond csak Neila, te l�tt�l m�r
ilyet? Igaz�n k�v�ncsi vagyok, hogy mit tettek szeg�nnyel, olyan cs�ny�n n�z ki.
Nincs a legjobb b�rben.
A m�gusn� nem felelt, m�g csak nem is reag�lt a surran� szavaira. Teljesen
lek�t�tte a porondon foly� k�zdelem. A kobold ellenfele ugyanis egy olyan griff
volt, akinek lev�gt�k a sz�rnyait. �m a harcosn�t az d�bbentette meg a legjobban,
hogy nem a v�llain�l, hanem egy j� l�bbal lejjebb. R�ad�sul a sebet egy�ltal�n nem
l�tt�k el, ez�rt mostanra teljesen elfert�z�d�tt, s m�r rohadni kezdett a k�t
sz�rnyv�g. Homoksz�n tollai azon a r�szen kihulltak, l�tni engedve a t�zv�r�s, a
v�gekn�l pedig m�r fekete h�st, melyek kezdtek lefoszlani a csontokr�l.
A szerencs�tlen griffnek �ri�si f�jdalmai lehettek, ugyanis m�rhetetlen d�hhel
rontott a koboldnak. Tollait felborzolta a nyak�n, hatalmas horgas cs�r�t kih�v�an
csattogtatta. K�t ugr�ssal �tszelte az �ldozata �s a k�zte l�v� t�vols�got, majd a
gig�szi sascs�r�k t�mad�sba lend�ltek.
A szerencs�tlen koboldnak es�lye sem volt ez ellen az ellenf�l ellen. Nem is
pr�b�lt meg v�dekezni sem. Csak �llt, falfeh�r arccal, s a k�zelg� v�gzet�t n�zte.
Csaknem teljesen leb�nult att�l, amit l�tott, s att�l a m�rhetetlen f�jdalomt�l,
ami akkor t�rt r�, mikor megl�tta a k�t rohad� sz�rnyv�get.
A griff cs�re hamar v�gzett �ldozat�val, akit p�r sz�vdobban�s alatt sz�tt�pett.
Mikor v�gzett �ldozat�val, vinnyog� hangon fel�v�lt�tt. Sz�nalmasan csapkodott
sz�rnyt�veivel, oroszl�nl�b�val pedig a f�ldet kaparta.
Ekkor t�bb farkas is el�j�tt eddigi helyeikr�l. Kez�kben l�ncokat tartottak. N�h�ny
pillanat alatt megl�ncolt�k a szenved� �llatot. A griff k�ptelen volt v�dekezni
elfog�i ellen, noha az�rt minden farkasra v�szj�sl�an csattogtatta a cs�r�t. Fark�t
is idegesen cs�v�lta, er�s karmait kieresztve pedig megpr�b�lta t�volt tartani
mag�t�l fogvatart�it. Csakhogy a t�ler� hamarosan maga al� gy�rte. Ellen�llt,
ameddig csak tudott, �m a farkasok l�that�an rutinos mozdulatokkal k�nyszer�tett�k
vissza a s�t�t folyos�ra. Ha net�n nem engedelmeskedett, vagy t�l sokat
akad�koskodott, l�ncaikkal r�v�gtak a begyulladt sz�rnyakra.
A t�rsak elborzadva hallgatt�k v�gig a kint foly� k�zdelmet a l�ny beterel�s�re a
hely�re. N�zni m�r egyik�k sem b�rta. A f�jdalmas vinnyog�sokra pedig k�nnybe
l�badt a szem�k. Silumar halkan szipogott, s zsebkend��vel megt�r�lte az orr�t.
Mellette Kira Elnor �lel�s�ben keresett mened�ket. V�llai meg-megr�zk�dtak a r�t�r�
zokog�st�l. Mindenkit m�lyen megrend�tett a jelenet. M�g Agony is szokatlanul
megny�lt �s komor k�ppel szeml�lte a mocskos cella k�vezet�t.
M�g nem haltak el a griff hangjai, mikor kulcs z�rd�lt a z�rba, megt�rve gy�szukat
a griff ir�nt. A csapat tagjai felkeltek, merev tagjaikb�l megpr�b�lt�k min�l
hamarabb el�zni a zsibbadts�got. Izmaik megfesz�ltek noha j�l tudt�k, semmi es�ly�k
sincs fogvatart�ik ellen. M�g Cameron is ink�bb megh�zta mag�t, nehogy bar�tai
l�ss�k k�r�t a t�mad�s�nak.
A cella ajtaja kit�rult. Egy farkas l�pett be, nyom�ban m�g k�t t�rs�val, akik
kivont fegyverekkel �lltak meg az ajt�ban. M�g�tt�k �j�szok lest�k a t�rt�nteket,
megfesz�tett fegyvereikkel. A f� farkasember v�gign�zet a t�rsas�gon. Egyenk�nt
megvizsg�lta az egyik sarokba h�z�d� csapat tagjait. A szemei Neilan id�ztek a
legtov�bb, de v�g�l Caruson �llapodtak meg. Intett, mire t�rsai megragadt�k a
szellemet.
A bar�tok ha akartak sem tudtak volna semmit sem tenni. �gy k�nytelenek voltak
v�gign�zni, ahogy kicipelt�k az ifj� tan�tv�nyt. Mikor a l�nyek kifel� indultak,
O�Brian m�r-m�r nekik t�madt, �m egy karmos k�z er�sen megragadta a v�ll�t,
visszatartva a m�gust. Ahogy a mester h�tran�zett, S�v�lt�t l�tta maga mellett.
- Ne csin�lj ostobas�got! Ha r�juk t�madsz, t�ged visznek a porondra, ahol biztosan
meghalsz. Neki m�g nem adnak olyan neh�z ellenfeleket, mint amilyeneket neked
adn�nak. K�pes megbirk�zni vele, nem kell agg�dnod. De te viszont ne rohanj a
hal�lodba. Gondolj Neilara - suttogta a f�rfi olyan halkan, hogy csak a f�rfi
hallhassa. A mester eleinte m�g azt gondolta, kit�pi mag�t a szor�t�sb�l, �m az
utols� megjegyz�s elhallgattatta. El�sz�r d�bbenten meredt t�rs�ra, majd l�ny�ra
n�zett.
- Ezt hogy �rted? - k�rdezte er�tlen, rekedt hangon.
- Ismerem �t. Tal�n jobban is, mint gondoln�d. Szeret t�ged, m�gha nem is mutatja
ki. Ezt � mondta nekem egyszer. L�tnod kellett volna akkor. Megt�rten, megal�zva �s
kitagadva� Ne okozz neki m�g nagyobb f�jdalmat!
Ezzel otthagyta a m�gust a farkas, aki szinte megsemmis�lten �llt a cell�ban.
A t�meg �jabb �v�lt�se t�r�tette vissza a mestert valamennyire a val�s�gba.
Falfeh�r arccal, g�pies mozdulatokkal l�pett oda az ablakhoz. Eleinte nem is l�tott
semmi. T�rsa szavai kavarogtak a fej�ben. Eddig �gy gondolta, mostanra siker�lt
elengednie l�ny�t. Csakhogy t�rsa szavai nagyobb sebet ejtettek a lelk�n, mint amit
b�rmely fegyver okozhatott volna. �rezte, ahogyan ism�t felszakadtan az eddig
beforrtnak hitt hegek. Egyszer�en k�ptelen volt visszaszor�tani �rzelmeit, melyek
kit�rve k�nyszer� b�rt�n�kb�l el�rasztott�k a f�rfi tudat�t, szinte megb�n�tva azt.
Nem l�tott, nem �rz�kelt semmit a k�rnyezet�b�l. Csup�n az agy�ban visszhangz�
sz�foszl�nyt hallotta. "�szeret t�ged� szeret t�ged� kitagadva� megt�rve� szeret�"-
kavarogtak meggy�t�rt tudat�ban, csaknem sz�trepesztve azt. L�ngol� homlok�ra
szor�totta tenyer�t, mert �gy �rezte, csak �gy �ll�thatja meg, hogy sz�trepedjen a
feje. A visszhang kegyetlen�l marta a lelk�t, val�s f�jdalmakat okozva neki. K�pek
jelentek meg a szemei el�tt. A kisl�ny Neila, aki boldogan kacagva rohant oda
hozz�, majd ugrott a nyak�ba� a szomor� �s s�rtett l�nyka, kinek arca bor�t, szemei
viszont �r�k vid�ms�got �s boldogs�got sug�roztak�
Mindezek ott kavarogtak a fej�ben m�s, kev�sb� vid�m eml�kekkel egy�tt.
Rabszolgabolyg�, ahol csaknem hal�lra dolgoztatt�k a szerencs�tlen le�ny�t� kosz,
por, �hez�s� az els� rem�ny megcsillan�sa az arany szemekben, mikor a szabadul�st
eml�tette� a t�lzott �retts�g �s tapasztalat�
�s a k�pek sehogysem akartak elt�nni. Oly r�g�ta szenvedett m�r a l�nya miatt, hogy
csaknem meggy�l�lte. De val�ban ez lenne az igazs�g? "T�nyleg meggy�l�ltem volna?"-
tette fel a k�rd�st mag�nak O�Brian. De megv�laszolnia nem kellett a saj�t maga
�ltal felvetett k�rd�st, merthogy valaki megzavarta.
Kira �rint�se t�rte meg a mester gondolatait.
- Minden rendben? - tette fel a k�rd�st az �rnyl�ny agg�dva. A mester csak enyh�n
b�lintott, mivel k�ptelen volt megsz�lalni. V�g�l, nagynehezen, k�pes volt a
szellem k�zdelm�re �sszpontos�tani a figyelm�t.
Carus els� viadala nem tartott hossz� ideig. Egy ugyancsak kegyvesztett katona volt
az ellenfele, akit szinte j�tszva elint�zett. Mivel akad�lyozta a hossz� v�r�s
k�peny, a k�zdelem v�g�n egy mozdulattal kioldotta azt, s a f�ldre dobta. Ezzel
egy�rtelm�en felfedte a kil�t�t, mire a t�meg felszisszent.
A tan�tv�ny k�v�ncsian n�zett k�rbe a farkas teteme mellett �llva. Azonnal
meg�rezte a leveg�be be�ll� v�ltoz�sokat. A k�z�ns�g m�ly hallgat�sba burkol�zott.
Csak n�ha lehetett egy-egy elsuttogott sz�t hallani. Carus elt�n�d�tt ezen. Mikor a
szeme megakadt az Uralkod�n, m�g jobban �sszezavarodott. Agya l�zasan dolgozott,
csakhogy kibogozza a sz�lakat.
Valadril, mikor megl�tta a h�feh�r, v�llig �r� tincseket �s a szint�n feh�r
szemeket, melyekben csak a szembogarak feket�je jelentette az egyetlen sz�nt,
teljesen els�padt. Majd �ktelen haragra gy�lt.
- Mi�rt nem mondtad, hogy vagy egy szellem is k�zt�k?! - csattant fel a
parancsnok�hoz fordulva, aki erre szint�n elfeh�redett.
- �n� �n� - dadogta a katon�k vezet�je.
- Most mi a fen�t csin�ljunk? Nem hi�nyzik egy m�sik h�bor� is, a szellemekkel. A
v�g�n m�g csatlakozn�nak a koboldokhoz - morogta bossz�san a Vez�r. Karmos ujjai
idegesen doboltak fatr�nus�nak karf�j�n.
Mik�zben a k�t parancsnok egym�ssal tanakodott, a t�meg lassan z�gol�dni kezdett.
Csakhogy �k az�rt, hogy folytass�k a J�t�kokat. Nem nagyon izgatta �ket, hogy a
k�zd�t�ren egy szellem �llt� l�nyeg�ben egy sz�vets�ges. "Ha h�bor�t ind�tanak
ellen�nk, majd kiv�dj�k"- v�lt�k egyesek. N�h�nyan egyet is �rtettek ezzel.
Az Uralkod� v�g�l felemelt kezekkel jelezte, besz�lni k�v�n. A n�p lassan
lecsitult.
- Alattval�im! Tudom, hogy a Viadalok folytat�s�t k�v�nj�tok. �n most m�gis azt
mondom, m�ra el�g volt. Lassan lemen�ben a Nap �s nem �rdemes egy �rt�kes �s minden
bizonnyal sz�rakoztat� k�zdelmet f�lbehagyni csak az�rt, mert lesz�llt az �j.
Menjetek haza! Holnap majd folytatjuk a p�rviadalokat, de akkor m�r sokkal jobb
k�zdelmekkel - �g�rte Valadril, mire p�ran zs�rt�l�dni kezdtek. J�llehet, hangosan
senki sem mert szembeszeg�lni a Vez�rrel. A t�meg lassan oszlani kezdett. Ki-ki
ment a maga dolg�ra. A n�p�radat ez�ttal valamivel t�relmesebbnek bizonyult
t�rsaival szemben, mint reggel, amikoris a bejut�s volt a c�l.
- Vigy�tek vissza a szellemet a cell�j�ba. Ma m�r nem k�zd t�bbet - parancsolta a
Vez�r ut�na az ar�na farkasainak, akik azonnal engedelmeskedtek.
Mikor az ifj�t visszak�s�rt�k a b�rt�n�be, t�rsai mind �rdekl�dve fordultak fel�.
- M�gis mi volt ez? - �rdekl�d�tt meg�t�d�tt hangon Agony.
- Azt hiszem, �n tudom. Tal�n egy lehet�s�g is a szabadul�sunkra. De nem vagyok
benne biztos - sziszegte halkan, elgondolkod� hangon Carus, majd le�lt az egyik
sarokba.
Bar�tai �rdekl�dve figyeltek a szellemre. Ism�t felcsillant a rem�ny, hogy tal�n
�lve meg�szhatj�k ezt a kalandot.

4.
Kem�nyen dolgoztak, mik�zben az �get� napsugarak forr�n simogatt�k �ket. V�gk�pp
elm�lt m�r a kellemesen meleg id�, amely a tavaszt jellemezte. Igaz, ez az id�szak,
mely feloldozta a t�l hidege �ltal s�jtott ter�leteket, nem tartott tov�bb p�r
h�tn�l. A tavasz pedig szinte �szrev�tlen�l v�ltozott �t ny�rr�, amely abban az
�vben mindeddigin�l forr�bbnak �g�rkezett. Ez pedig sehogysem tudott k�nny�teni a
lak�k egy�bk�nt is s�lyos lelk�n, ami csak tov�bb rontotta a koboldok am�gy is
komisz helyzet�t.
A f�v�rosukat kegyetlen�l meggy�t�rt�k m�r most a h�bor� el�zm�nyei. A h�zak
kor�bban csillog� �s tiszta k�veit v�r szennyezte be. Az eddig feh�ren szipork�z�
utcak�veket szint�n elcs�f�totta a v�r v�r�se, egy helyen pedig teljesen �ssze is
t�rt�k. Az Arany Torony el�tti kis t�ren nem volt m�s l�that�, csup�n egy hatalmas
lyuk, mely v�gtelen gonoszs�got �rasztott mag�b�l.
A Halhatatlan utols� l�togat�s�nak nyoma.
A lak�k pedig m�gcsak a k�zel�be is alig mer�szkedtek, nemhogy bet�mt�k volna.
Mindenkinek g�rcsbe r�ndult a gyomra �s elfogta a retteg�s, ha �vatlanul k�zelebb
ment a s�t�t lyukhoz. Senki sem merte k�zelebbr�l is megvizsg�lni.
Csakhogy a koboldoknak nem csup�n emiatt volt okuk a retteg�sre. Nem maradt m�r sok
idej�k, s meg�rkezik a mindent els�pr� farkashad, mely teljes erej�vel ront majd r�
szeretett v�rosukra. B�r eddig m�g megpr�b�lt�k valahogy jobb �llapotba hozni a
repedezett k�vezetet, a d�ledez� h�zakat, vagy �ppen eltakar�tani a k�t�rmel�keket.
De mostanra m�r csak pr�b�lkoz�sokat sem tettek k�rnyezet�k szebb� t�tel�re.
Mindannyian sz�molt�k a sz�vdobban�saikat, melyek tal�n az utols�k is lehettek
egyben. Senki sem tudta, nem az lesz-e az utols� l�legzetv�tele. A r�juk teleped�
v�kony f�tyol, melyet a f�lelem t�pl�lt, er�sebbnek bizonyult, mint b�rmi m�s a
Carakenen. Egyszer�en k�ptelenek voltak pontosan felfogni, mi is t�rt�nik
k�r�l�tt�k.
A kor�bban vid�man fecseg� asszonyok is n�m�n ballagtak az utakon. Gyermekeiket
suttogva intett�k csendre, b�r nem is volt sz�ks�g erre. Mindannyian komoran
l�pdeltek anyjuk, esetleg n�v�r�k, vagy b�tyjuk mellett. M�g a legkisebbek sem
fecsegtek, mint ahogy tett�k volna azt b�k�s id�kben. J�l tudt�k, most nincs ideje
a j�t�knak, noha az indokot �k m�g nem �rthett�k meg.
A v�ros szinte teljesen eln�mult. Nem csiripeltek a madarak, nem daloltak a
koboldok. Nem lehetett az �llatok zizeg�s�t sem hallani a V�gtelen Erd� azon
r�sz�ben. Aki csak tudott, mind elmenek�lt.
Mindezt pedig j�l l�thatta Valessa is, a koboldok kir�lyn�je. Az �g Term�ben
szeml�l�dve az elk�vetkez�k�n morfond�rozott. L�tsz�lag a l�t�hat�rt k�mlelte
szemeivel, �m val�j�ban semmit sem l�tott. Tekintete elhom�lyosultan meredt a
semmibe. De minden �rz�k�vel a v�rosban t�rt�ntekre figyelt.
Ahogy meg�rezte a m�rhetetlen retteg�st, amely r�telepedett a h�zakra, s a benn�k
megh�z�d�kra, �sszeszorult a sz�ve. Egyszer egy halk s�r�sfoszl�nyt sodort fel� a
l�gy szell�, b�r tova is vitte. Meg�t�tte a f�l�t egy v�konyka hang, mely morcosan
csendre utas�totta az el�bb m�g zokog� cs�pps�get. Nem sokkal k�s�bb egy f�rfihang
is csatlakozott hozz�, mely mindkett�j�ket felsz�l�totta, hogy menjenek be a h�zba.
Semmi keresnival�juk sincs a romos utc�kon. Ut�na pedig csizm�k d�nd�l�se cik�zott
v�gig a n�ma falak k�z�tt, melyhez csatlakozott a p�nc�lhoz �t�d� kard hangja is.
Az �rn� mindezt �rezte, s hallotta. Teljesen kil�t�stalannak l�tta a h�bor� tov�bbi
menet�t. Szinte es�ly�k sincs az elk�vetkez�kkel szemben! Ami�ta a Nagy �r
szem�lyesen is megjelent a v�rosukban, egyetlen perc nyugta sem volt a koboldoknak.
Mindenki tiszt�ban volt a t�nnyel, ezzel megkezd�d�tt a visszasz�ml�l�s.
Valessa komor gondolatait Veilon szak�totta f�lbe, aki egy kisebb f�stpamacs
k�s�ret�ben egyszer csak megjelent mellette. A fekete m�gus s�t�t tekintet�vel
v�gigp�szt�zta a l�t�hat�rt, majd a semmibe mered� anyj�ra n�zett. B�r be nem
vallotta volna, m�g �t is meglepte az a r�veteg kifejez�s, amivel a kir�lyn� b�mult
maga el�. Egy pillanatig �gy �rezte, nem is �l m�r. �s val�ban.
Ahogy a kobold t�zetesebben is megszeml�lte �sszet�rt anyj�t, joggal gondolhatta
volna ezt. Az �rn� b�re s�padtnak l�tszott a napf�nyben. T�ls�gosan is s�padtnak.
Beesett szemei alatt s�t�t karik�k �ktelenkedtek, a kor�bban fiatalos m�rv�nyarcon
m�ly nyomokat hagyott a b�nat �s a szomor�s�g. Z�ld szemeib�l teljesen kiveszett az
�let, tomp�n meredtek a semmibe. Ha p�r pillanattal ezel�tt �rkezett volna, m�g
l�thatta volna az utols� szikr�t is elt�nni a tekintet�b�l. V�gleg�
"Igen. Egy �l�halott is jobban n�z ki, min �"- �llap�totta meg komoran mag�ban
Veilon. Majd meg�rintette anyja karj�t. A kir�lyn� m�g csak nem is reag�lt az
�rint�sre, ez�rt er�sebben szor�totta. Semmilyen hat�st sem �rt el. Ez viszont
komolyan aggasztotta a m�gust. Odal�pett anyj�hoz, megragadta a k�t v�ll�t, s
kem�nyen megr�zta. M�g mindig semmi. M�g csak a szeme sem rezzent. Ugyanolyan
kifejez�stelen�l b�multak a t�volba. Egy olyan vil�gba, melyet csak � l�thatott�
Veilont kir�zta a hideg. Teljesen els�padt, mikor m�sodszori r�z�sra sem kapott
semmilyen v�laszt. F�lelem �nt�tte el a sz�v�t. B�rhogy is pr�b�lta felr�zni
Valess�t r�v�let�b�l, semmi sem bizonyult hat�sosnak. Ak�rhogy r�zta, sz�longatta,
az eredm�ny mindig ugyanaz volt. Semmi. V�g�l azt�n, egy v�gtelennek t�n� id� ut�n
a kir�lyn� r�n�zett fi�ra. �m a tekintet�t�l m�g a gonosz var�zsl� is elh�tr�lt.
Veilon k�ptelen volt elford�tani a tekintet�t a r�mered� szemekt�l. �gy �rezte,
mintha elveszne azokban a s�t�tz�ld szemekben. Mintha egy smaragdz�ld tengerben
fuldokolna �s egyre csak mer�lne lefel�. Valami megmagyar�zhatatlan er� tartotta
fogva, mely lassan mag�ba sz�vta az � tudat�t is abba a m�lys�ges s�t�ts�gbe. Egy
pillanat alatt megsz�nt k�r�l�tte a vil�g. Elmer�lt egy �j, teljesen m�s
val�s�gban, mely nem sokkal ezel�tt a kir�lyn�t is mag�ba sz�vta.
A kobold eleinte annyira led�bbent ett�l az �rz�st�l, hogy meg sem pr�b�lt
v�dekezni. Azt�n, mikor maga is megpillanthatta azt a feneketlen katlant, mely
anyja tudat�t m�r elbor�totta, megr�m�lt. Elhat�rozta, �t nem fogja mag�ba sz�vni a
m�lys�g, mely ugyan menek�l�st jelentene a sz�m�ra, de egyben v�gzetes veres�get is
a vil�gra.
Veilon tudata lassan mag�ra tal�lt, s er�sen k�zd�tt a m�lys�g ellen. Lassan
elkezdett felfel� �szni a smaragdsz�n� tengerben, mely vadul pezsgett k�r�l�tte.
M�r meg is pillanthatta a felsz�nt, ami �j er�t k�lcs�nz�tt neki. Egy er�s r�g�ssal
siker�lt eljutnia a felsz�nre�
Kinyitotta szemeit.
Megd�bbenve tapasztalta, hogy � maga az �g Term�nek k�vezet�n �lt, mintha val�ban
akkor t�rt volna fel a tenger felsz�n�re. Mellette nem sokkal a kir�lyn� fek�dt,
mozdulatlanul, lehunyt szemekkel.
Veilon eleinte zavartan b�mult anyj�ra. Azt�n lassan kitisztult a tudata, b�r �gy
�rezte, mintha t�nyleg lemer�lt volna a smaragdsz�n� tengerbe. M�g mindig �rezte a
teste minden porcik�j�ra nehezed� s�lyt, amit�l tagjait �lomneh�zs�g�nek �rezte.
F�le pattogott, agy�t k�nny�nek �rezte a test�t nyom� s�llyal szemben. P�r
sz�vdobban�s erej�ig mozdulni sem b�rt. Azt�n er�t vett mag�n. Nehezen mozgott,
mintha �t�szta volna a T�k�rtengert.
K�b�n megr�zta a fej�t, hogy az utols� nyomaszt� eml�ket is kiverje a fej�b�l, majd
az �rn� mell� k�szott n�gyk�zl�b.
El�sz�r megn�zte, �l-e m�g egy�ltal�n Valessa. H�l�san csuk�dtak le a szemeit,
mikor meg�rezte a gyenge sz�vver�st. Azt�n gyeng�den felemelte anyja fej�t, majd a
nev�n sz�l�totta. M�r meg sem lep�d�tt, hogy nem kap v�laszt. Voltak�ppen az el�bb
�t�lt k�l�n�s �lm�ny egy�ttal r� is vezette a v�laszra.
Valessa egyszer�en �sszeroppant a v�ll�t s�lyosan nyom� terhek alatt. A rengeteg
fesz�lts�g, az elviselhetetlen f�lelem �s a Nagy �r l�togat�sa tasz�totta abba a
feneketlen m�lys�gbe, ahonnan nincs vissza�t. Tudata �r�kre elmer�lt abban a
m�lys�gben, melyet egy pillanatig Veilon is megl�thatott.
A m�gus egy pillanatig elmerengett a helyzeten, b�r el�bb k�ld�tt egy �zenetet
Feh�ragyarnak. Elgondolkozva �cs�rg�tt a k�vezeten, mik�zben a s�rk�nyt v�rta. "Mi
lett volna, ha �n is engedek a cs�b�t�snak?"- t�n�d�tt mag�ban. Nehezen tudott
ugyanis ellen�llni annak a puha s�t�ts�gnek, mely nyugalmat �s b�k�t suttogott a
f�l�be. Azt�n hat�rozottan megr�zta a fej�t.
Nem! Neki m�g nem kev�s dolga akad ezen a f�ld�n. Ezzel szemben viszont anyj�nak
m�r nem sok maradt. A h�bor�t kor�bban is tulajdonk�ppen fi�ra �s az arany
s�rk�nyok vez�r�re b�zta. � maga pedig� � maga pedig semmi m�st nem l�tott, mint a
n�pe puszt�t�s�t, a rem�ny elveszt�s�t. "Nem csoda, ha engedett a m�lys�g
h�z�s�nak"- v�lte mag�ban bor�san a fekete kobold.
Gondolatait Salvaren �rkez�se szak�totta meg, aki d�bbenten n�zte az �jult
kir�lyn�t.
- Mi t�rt�nt? - �rdekl�d�tt f�lelemt�l remeg� hangon, b�r sejtette a v�laszt.
- �gy n�z ki, t�l sok volt a sz�m�ra az eddigi megpr�b�ltat�s �s r�v�letbe esett -
hangzott a felelet, minek hallat�ra a s�rk�ny elkerekedett szemekkel n�zte az al�lt
�rn�t. Idegesen k�zelebb l�pett t�rsaihoz. Meg akart sz�lalni, de eleinte egy hang
sem hagyta el a sz�j�t. P�rszor meg kellett k�sz�r�lnie a tork�t, hogy meg tudjon
sz�lalni.
- �s� �s fel lehet �breszteni ebb�l? - ny�gte alig hallhat� rekedt suttog�ssal.
Veilon erre csak komoran megr�zta a fej�t, mire a h�ll� szomor�an lehajtotta a
fej�t. Egy p�r pillanatig �gy maradt, majd feln�zett. Szemeit k�nnyek
hom�lyos�tott�k el, b�r k�zd�tt ellen�k.
- Le kellene vinn�nk a szob�j�ba, h�tha vissza lehet m�g h�vni valahogy - d�rm�gte
az arany, mik�zben gyeng�den karjaiba vette a kir�lyn�. Ezut�n eg�szen a Torony
sz�l�re l�pett, kit�rta sz�rnyit, �s elrugaszkodott. Kecsesen k�r�z�tt lefel�, s
nem messze a Halhatatlan �ltal v�gott lyuk mellett �rt f�ldet.
Veilon l�tta, amint n�h�nyan Valessa szolg�i k�z�l kirohannak a t�rre. Hallotta a
remeg� hangon elhangzott k�rd�seket, amikre a s�rk�ny m�ly hangja v�laszolt. V�g�l
az arany emberi alakot vett fel, majd k�vette a szolg�kat az �rn� lakoszt�lya fel�.
A fekete m�gus egy p�r pillanatig m�g n�m�n meredt a semmibe, majd egy halk
s�hajjal kiejtett egy ig�t, mire � is Valessa szob�j�ban termett.
Mindenkit v�ratlanul �rt a feketek�penyes m�gus megjelen�se a lakoszt�lyban. A
szolg�k ijedten fordultak a j�vev�ny fel�, de nyomban megnyugodtak, amint
felismert�k Veilont. Salvaren is k�rd�n n�zett a koboldra, akinek m�rv�nyarc�n nem
t�kr�z�d�tt semmilyen �rzelem sem. Fekete t�k�rszemeib�l sem tudott semmit sem
kiolvasni a s�rk�ny, minek l�tt�n �szrev�tlen�l megcs�v�lta a fej�t. Halkan
elk�ldte a szolg�kat, akik fojtott zokog�ssal tettek eleget a k�r�snek. Feh�ragyar
hallotta, ahogy a z�rt ajt�n kereszt�l halkan besz�r�d�tt a besz�lget�s�k. "Ny�lv�n
hamarosan az eg�sz v�ros tudni fogja. P�nik fog kit�rni. Vagy m�g nagyobb
rem�nytelens�g vesz rajtuk er�t"- villant �t a s�rk�ny agy�n. Gondolta, ut�nuk
megy, s megk�ri �ket, ne sz�ljanak senkinek az �gyr�l, de v�g�l m�gis meggondolta
mag�t.
- Biztos nem lehet semmit sem tenni �rte? - t�rte meg a n�mas�got a h�ll�, s a
m�gusra n�zett, aki anyja �gy�nak sz�l�n �cs�rg�tt, m�lyen gondolataiba m�lyedve.
T�rsa szavait meghallv�n viszont feln�zett.
- Nem. Nem kock�ztathatjuk senkinek az �let�t sem, aki m�gis megpr�b�lkozna vele -
cs�v�lta meg a fej�t Veilon, minek hallat�ra a s�rk�nynak d�h villant a szemeiben.
De m�g miel�tt b�rmit is sz�lhatott volna, a kobold felemelte karcs� kezeit, amivel
jelezte, maradjon csendben �s hallgassa meg. Salvaren vonakodva ugyan, b�r
engedelmeskedett. T�lt�tt mag�nak egy poh�rral abb�l a borb�l, amelyet a szolg�k
hoztak fel, mikor behozt�k a kir�lyn�t.
- Amikor ma reggel felmentem hozz�, m�r ilyen �llapotban tal�ltam, azzal a
kiv�tellel, hogy akkor m�g a saj�t l�b�n �llt, �s a t�volba r�vedt. Megpr�b�ltam
magamra vonni a figyelm�t, �m semmilyen hat�st nem �rtem el, b�rmit is tettem.
Ekkor elk�vettem azt a hib�t, hogy a szem�be n�ztem�
Veilon m�g most is �sszer�zk�dott a kellemetlen eml�kekt�l. Kev�s dolgot tapasztalt
eddigi �lete folyam�n, amit�l megborzongott volna, �m ez k�z�j�k tartozott.
Megnyalta kisz�radt ajkait, k�hintett p�rat, majd folytatta. Feh�ragyar �rdekl�dve
figyelt minden szav�ra. �szint�n k�v�ncsi volt, mit �lhetett �t, amit�l m�g �t is
kir�zta a hideg, ha visszagondolt a t�rt�ntekre?
- Amint belen�ztem azokba a z�ld szemekbe, engem is elragadtak oda, ahov� �t -
intett fej�vel Valessa fel� a m�gus. Idegesen gy�r�gette az �gyat bor�t� feh�r
leped� sz�l�t.
- Ezt nem �rtem. Mi� - k�rdezte volna a s�rk�ny, �m ekkor kiny�lt az ajt�. Aranyes�
viharzott be rajta Dargor t�rsas�g�ban. Mindannyian sajn�lkozva szeml�lt�k az �jult
�rn�t. A mesterek feje ekkor elk�ld�tt egy szolg�t m�g egy kancs�, lehet�leg hideg
bor�rt. Hab�r � maga ritk�n fogyasztott bort, mikor t�rsai ny�zott arc�ra n�zett,
�gy gondolta, elkelhet m�g egy kis sz�ver�s�t�.
- M�gis mi t�rt�nt vele? - �rdekl�d�tt halkan Aranyes�, s az �gy mell� h�zott k�t
sz�ket. Veilon kelletlen�l elism�telte meg az esem�nyeket az elej�t�l.
- Amikor felmentem hozz�, m�r �gy tal�ltam, csak akkor m�g �llva. A t�volba r�vedt.
Nem reag�lt semmire, amit csin�ltam vele. Azt�n belen�ztem a szemeibe, amik azonnal
magukba sz�vtak. Val�s�ggal mag�ba olvasztott a tekintete, minden bizonnyal
valahogy� ��� hogy is mondjam� - t�n�d�tt hangosan a fekete var�zsl�, ami igencsak
szokatlan volt a r�sz�r�l. T�rsai m�g sohasem hallott�k �gy besz�lni. Hogy ne
tal�lta volna meg a megfelel� szavakat, ne tudott volna valamit le�rni. Ez pedig
komolyan aggasztotta a k�t s�rk�nyt �s a mestert. Egy r�vid sz�net ut�n a gonosz
m�gus �gy t�nt, m�giscsak megtal�lta a megfelel� szavakat.
- Sz�val valahogy mag�ba olvasztotta a tudatomat. Nem tudom jobban le�rni. A l�nyeg
az, �n magam is elmer�ltem azokban a v�gtelen, �lettelen szemekben. �gy �reztem,
mintha egy smaragdz�ld tengerben kap�l�ztam volna. Alattam pedig feneketlen m�lys�g
t�tongott, ami folyamatosan h�zott lefel�. K�zben mindenf�l�t suttogott nekem. �r�k
nyugalmat �s b�k�t �g�rt, ha engedek neki.
Itt egy pillanatra elhallgatott. Suttogva megism�telte az utols� mondat�t, mintha
csak meg akarna bizonyosodni, val�ban ez t�rt�nt. T�rsair�l teljesen
megfeledkezett, ism�t csak a forrong� z�ld habokat l�tta maga k�r�l �s az alatta
h�z�d� s�t�ts�get. V�g�l, mikor folytatta, olyan halkan besz�lt, hogy egy lesz�ll�
tollpihe is nagyobb zajt csaphatott volna.
- Kellemes volt az �g�ret, m�gis� valahogy csak m�g jobban megr�m�ltem t�le. Szinte
�szt�n�sen er�sebben kezdtem �szni a felsz�n fel�, noha a m�lys�g tov�bbra is
�lland� er�vel h�zott lefel�. V�g�l� egy v�gtelennek t�n� id� ut�n el�rtem a
felsz�nt. A k�vetkez� pillanatban arra eszm�ltem, hogy �n a f�ld�n �ltem, mintha
val�ban �ppen akkor bukkantam volna fel a tengerb�l. Valessa pedig akkorra �jultan
hevert a f�ld�n. Azonnal sz�ltam neked.
Veilon elhallgatott. Mindannyian n�m�n �ltek a hely�k�n. A kobold tov�bbra is azon
t�n�d�tt, vajon mi lett volna, ha elfogadja a felk�n�lt �r�k b�k�t �s nyugalmat?
Azt�n, ugyan�gy ahogy el�sz�r gondolkozott el ezen a k�rd�sen, most is megr�zta a
fej�t. Egyszer�en k�ptelen lett volna mindent feladni, s itt hagyni az �let�t.
Mindig is l�zad� volt, sohasem tudta elfogadni a nem saj�t maga �ltal hozott
t�rv�nyeket. K�ptelen volt harc n�lk�l feladni valamit, ami kellett neki, de tiltva
volt a sz�m�ra. T�bbek k�z�tt ezen okokb�l keveredett komoly ellent�tbe mind
Neilaval, mind pedig Halgorral, mikor n�luk tanult Varomorban�
Gondolatait Dargor szavai t�rt�k meg, mire k�b�n megr�zta fej�t, hogy elhessegesse
felesleges gondolatait.
- Biztos, hogy nem lehet visszahozni valahogy? Sz�ks�g�nk lenne r� - v�lte a
mesterek feje, mire a kobold azonnal tagad�an r�zta a fej�t. A var�zsl� m�r �ppen
tiltakoz�sra nyitotta a sz�j�t, mikor Salvaren v�ratlanul el�be v�gott.
- Csak az�rt, mert TE nem akarod megmenteni, az�rt MI m�g pr�b�lkozhatunk vele,
nem? - ord�totta a s�rk�ny t�rsai �s maga sz�m�ra is meglep� erej� d�hhel. Azt�n
elpirulva elhallgatott. Nem tudott t�rsai megd�bben tekintet�be n�zni. Helyette
ink�bb fel�llt, odas�t�lt az ablakhoz �s kib�mult rajta. Hab�r az el�tte elter�l�
l�tv�nyt nem l�tta, t�rsa szavaira �l�nken figyelt.
- Ez egy�ltal�n nem rajtam m�lik - felelte enyh�n d�bbent hangon Veilon. - Ha
valaki megpr�b�lkozna vele, s nem tudn�, mire is v�llalkozik, k�ptelen lesz
ellen�llni a cs�b�t�snak, ha nincs meg a megfelel� akaratereje, hogy elker�lje ezt.
Szavait ism�t csend k�vette. Feh�ragyar tov�bbra is bar�tainak h�ttal �llt, s a
v�rost n�zte. Azt a v�rost, melynek m�r csak a v�gnapjait l�thatta. Dargor ek�zben
azon t�n�d�tt, m�gis mivel tal�lhatta szemben mag�t a kobold var�zsl�, amit�l m�g �
is megrettent. R�ad�sul melynek m�g csak az eml�k�re is �jra elfogta a f�lelem, s
csak retteg�ssel a hangj�ban tudott r�la besz�lni. "Feneketlen m�lys�g, mely �r�k
nyugalmat �s b�k�t �g�r�"- id�zte fel mag�ban a mester a fekete m�gus szavait.
Azt�n hirtelen meg�rtette. A felismer�s pedig �gy �rte, ak�r egy vill�mcsap�s.
Szemei kit�gultak a f�lelemt�l, z�ldes b�re eg�szen els�padt.
- Ezek szerint� ezek szerint Valessa� - suttogta remeg� hangon, mire Veilon csak
szomor�an b�lintott. Erre m�r Salvaren is fel�j�k fordult.
- Igen. Valessa kir�lyn� halott� - mondta ki mindannyiuk f�lelm�t a gonosz
var�zsl�, minek hat�s�ra, mintha �rny�k borult volna a szob�ra.

5.
A h�r fut�t�zk�nt terjedt a v�rosban, miszerint Valessa kir�lyn� meghalt.
Bek�vetkezett h�t az, amit�l Feh�ragyar tartott: a koboldok szem�ben minden rem�ny
kihunyt.
A koboldok mind felhagytak addigi elfoglalts�gaikkal, s futottak a legk�zelebbi
csoportosul�shoz, ahol tal�n t�bb h�rt kaphattak. K�ptelenek voltak elhinni, hogy
szeretett �rn�j�k, aki t�bb, mint n�gysz�z �ve korm�nyozta �ket, elhagyja �ket.
Most, amikor tal�n a legnagyobb sz�ks�g�k lenne r�.
Nem futott le egyszer sem a homok a homok�r�n, s m�r mindenki hallotta a rettenetes
h�rt. A koboldok sz�m�ra ez nagyobb katasztr�fa volt, mintha a farkasok porig
rombolt�k volna szeretett v�rosukat.
Asszonyok s�rtak egym�s v�ll�ra borulva, f�rfiak pr�b�ltak lelket �nteni t�rsaikba,
�m hamarosan rajtuk is er�t vett a b�nat. Abban a pillanatban nem sz�m�tott, f�rfi-
e, avagy n�, gyermek, vagy feln�tt, mindenki zokogva gy�szolta vezet�j�k hal�l�t.
Hamarosan az eg�sz v�rosban csak a fojtott s�r�s hangjai voltak hallhat�ak, n�h�ny
remeg� hangon elsuttogott sz� k�s�ret�ben. A gyenge szell�, mely tal�n enyh�thette
volna az egy�bk�nt tikkaszt� h�s�get, most csak b�nat �s zokog�s hangjait hordozta
a h�t�n. M�g a f�k ernyedt levelei is panaszos gy�szdalukat zengt�k, ha meg-
megrezd�ltek az enyhe l�gmozg�sban.
Hamarosan egy aranys�rk�ny is �tra kelt a koboldok kir�ly�hoz a szomor� h�rrel. M�g
az aranyok is komoran gubbasztottak a f�k �rny�k�ban, mely nem sok enyhet adott a
sz�mukra. Ha esetleg valaki megpr�b�lt valamilyen besz�lget�st kezdem�nyezni a
s�rk�nyok k�z�l, hamarosan minden k�s�rlet egy�rtelm�en kudarcba fulladt. Ugyanoda
lyukadtak ki minden egyes alkalommal: most mi lesz?
Az eg�sz v�rosra r�telepedett a b�nat �s gy�sz v�kony, �m ann�l er�sebb h�l�ja,
egybeolvadva a f�lelem �s retteg�s f�tyl�val. Ez pedig csaknem minden rem�nyt, vagy
m�s kellemes �rz�st �s gondolatot sz�m�z�tt a v�ros lak�inak sz�v�b�l. Tal�n
�r�kre�
Valessa lakoszt�ly�ban is s�t�t hangulat uralkodott Veilon kijelent�s�t k�vet�en.
Mindannyian komoran �ltek, gondolataikba m�lyedve. Egyed�l Feh�ragyar v�ll�t r�zta-
r�zta meg a n�ma zokog�s, ahogy h�ttal �llt bar�tainak, s tov�bbra is csak kib�mult
az ablakon. J�llehet, semmit sem l�tott a szemeit elhom�lyos�t� k�nnyeken
kereszt�l. Aranyes� l�pett oda hozz�, s tette a v�ll�ra a kez�t, mintegy
vigasztal�sk�nt, de a fekete m�gushoz int�zett szavait csak t�volr�l hallotta.
- �s mib�l gondolod, hogy� - nehezen tudta folytatni a mondat�t a tork�t szorongat�
�rz�st�l - �hogy halott? - suttogta a fiatal arany.
- Abb�l, hogy k�ptelens�g lenne megtal�lni a s�t�ts�gben - felelte halk, m�gis
valahogy �rzelemmentes hangon a kobold. T�rsai szem�ben �gy t�nt, minden�ron el
akarja nyomni az anyja hal�la �ltal okozott b�nat�t. "Ha val�ban a hal�l�t
gy�szolja, s nem valami m�st"- villant �t Dargor agy�n a m�r j�val nyugtalan�t�bb
gondolat. Hiszen tudnia kellett, hogy az anyja meg fog halni! Akkor� akkor seg�teni
is tudott volna rajta, ha akar. M�gsem tette. "Vajon mi�rt? Mit tud m�g?"- k�rdezte
mag�t�l a mesterek feje, b�r a v�laszt tal�n sohasem fogja megtudni.
- Minden bizonnyal m�r teljesen elmer�lt az �ntudatlans�gban, teh�t ha valaki meg
is pr�b�ln� kihozni onnan, csak az � sors�ra jutna. K�ptelens�g �ner�b�l
visszaker�lni ugyanis, ha m�r egyszer valakit elnyelt a m�lys�g - cs�v�lta meg a
fej�t Veilon. Szavait �jabb csend k�vette.
- Vajon hogyan fogadja a kir�ly a h�rt? - t�n�d�tt fennhangon Aranyes�, aki
tov�bbra is Salvaren mellett �llt az ablakn�l, eltakarva a szob�ba be�raml�
napsugarakat. A helys�gben uralkod� f�lhom�ly t�k�letesen illett a t�rt�ntek okozta
gy�szhoz.
- Minden bizonnyal engem fog okolni. Val�sz�n�leg meg is pr�b�l majd meg�lni -
v�lte zordan a fekete var�zsl�, majd k�z�mb�sen v�llat vont. Imm�ron visszaker�lt a
m�r megszokott maszk a hely�re. Arca ism�t kif�rk�szhetetlenn� v�lt, csak�gy mint
s�t�t tekintete. Dargor ezt megl�tva fels�hajtott.
- Ezt pedig nem hagyhatjuk - sz�lalt meg f�radt, a b�natt�l elcsig�zott hangon a
mester. Ha ezzel ki is �rdemelte t�rsai meglep�d�tt pillant�s�t, nem foglalkozott
vel�k.
- �tj�ra kell engedn�nk a kir�lyn�t, nincs mit tenni. Ebben egyet kell �rtenem
Veilonnal. Ez�rt azt javaslom� azt javaslom, bocs�ssunk r� v�gtelen �lmot - mondta
v�g�l lassan forg� nyelvvel.
A mester szavait d�bbent csend k�vette. V�gtelen �lmot! Ezzel tulajdonk�ppen �k
maguk �ln�k meg, ha nem is eg�szen �gy, mintha csat�ban esne el. Ugyanis nem
tenn�nek m�st, csup�n "�lom" form�j�ban k�lden�k a m�svil�gra, s nem v�rn�k meg,
m�g a kir�lyn� szomjan hal. Val�j�ban le�ll�tan�k a sz�v�t �s a l�gz�s�t, amivel
egyben v�gleg elz�rj�k a megment�s�nek lehet�s�g�t.
Salvaren f�sults�g�t ez a mondat azonnal megt�rte. Iszonyattal telt tekintettel
meredt a var�zsl�ra, akit eddig a bar�tj�nak v�lt. Eleinte harag l�ngolt fel benne
a mester ir�nt, de azt�n amikor r�n�zett, azonnal ki is hunyt. Dargor szinte a
szeme l�tt�ra �regedett meg. A m�r eddig is iszonyatosan id�s mester m�g jobban
megt�rt s�lyos szavainak hat�s�ra. V�llai megereszkedtek, hossz�, hegyes f�lei m�g
jobban lekonyultak. R�ncos arc�ra m�g t�bb bar�zd�t v�sett a helyzet komolys�ga.
Z�ldes b�re kifakult. Az eddig alakj�t k�rbeleng� hatalom, mellyel egy�rtelm�en
tudatta mindenkivel, nem v�letlen�l � a mesterek feje, valahogy megt�rni l�tszott.
Feh�ragyar pedig megr�k�ny�dve vette �szre ezeket a v�ltoz�sokat.
Mivel senki sem ellenezte, vagy helyeselte a felmer�lt lehet�s�get, Veilon v�g�l
belekezdett a var�zslatba.
Karcs� ujjait sz�tt�rva az �rn� sz�v�re helyezte, hogy csak az ujjhegyei �rintett�k
a b�r�t. �gyelt arra, hogy teljesen k�rbefogja anyja sz�v�t, mely m�g dobogott
ugyan, de csup�n olyan er�tlen�l, ak�r egy gyenge kismad�r�. Azt�n halkan
elmormolta a megfelel� ig�ket, minek hat�s�ra ujjai v�ge v�r�sen felf�nylettek.
Mire v�g�re �rt az ig�nek, a v�r�ses f�ny lassan besziv�rgott a kir�lyn� test�be. A
var�zslat v�gezt�vel Veilon kinyitotta a szemeit, s fekete tekintet�t anyj�ra
f�ggesztette. Csak�gy, mint mindenki m�s a szob�ban.
Valessa mellkasa m�g alig �szrevehet�en emelkedett �s s�llyedt. Azt�n, mintegy
utols� l�legzetv�telk�nt, az �rn� m�g telesz�tva t�dej�t leveg�vel, majd l�gyan
kif�jta. Ut�na nem mozdult t�bbet.
A helys�gben tart�zkod�kra s�lyos lepelk�nt borult a Hal�l �rny�ka, amint v�gleg
mag�val ragadta leg�jabb �ldozat�t. �gy esett h�t, hogy Valessa, a koboldok
kir�lyn�je elhagyta az �l�k vil�g�t.
Veilon m�g n�zte egy darabig anyja b�k�s arc�t, majd elfordult. M�r �ppen sz�l�sra
nyitotta volna a sz�j�t, mikor villan�sra lett figyelmes a szeme sark�b�l.
D�bbenten pattant fel az �gy sz�l�r�l, s h�tr�lva p�r l�p�st, meredten b�mult az
�rn�re.
Valessa teste ugyanis v�ratlanul rengeteg apr� f�nyes pontt� v�ltozott, mintha egy
�jabb var�zslat r�szeire bontotta volna. A megsz�ml�lhatatlanul sok kis pontocska
p�r pillanatig m�g �sszetartotta kor�bbi alakj�t, majd lassan mind a nyitott ablak
fel� sz�llt.
A kis csapat gy�keret vert l�bakkal n�zte, ahogyan a rengeteg f�nyl� pont lassan
kisz�ll az ablakon, majd elindul a V�gtelen Erd� sz�ve fel�.
Feh�ragyar, legy�zve a kezdeti megr�k�ny�d�s�t, csaknem �nk�v�let�ben cselekedve
kil�pett az ablakp�rk�nyra �s levetette mag�t a t�bb sz�z l�b magas torony
ablak�b�l. Bar�tai k�ts�gbeesve l�ptek oda az ablakhoz, s m�g id�ben �rtek oda,
hogy l�thass�k, amint a vez�r egy vak�t� f�ny k�s�ret�ben elveszti ember alakj�t. A
f�nyes alak hatalmas sz�rnyakat n�vesztett, melyek m�g fel sem vett�k arany
sz�nezet�ket, m�r a leveg�t szelt�k. Szinte ugyanabban a pillanatban megn�tt az
alakja, kialak�tva a m�r megszokott s�rk�ny form�j�t. Farka hosszan ny�lt el teste
m�g�tt.
Salvaren b�szen csapkodott sz�rnyaival, mire �ri�si por- �s t�rmel�kfelh�t kavart
fel a talajon, b�r m�g meg tudta akad�lyozni, hogy lezuhanjon. Az arany s�rk�ny
ezut�n elkezdett a sok f�nyl� pontocska ut�n sz�llni.
- Vele kell menn�nk! - ki�ltotta Aranyes�, mire Veilon egy szav�val mindannyiukat
felrep�tette az �g Term�be. A s�rk�ny ott azonnal �talakult, majd bar�tait a h�t�ra
v�ve Feh�ragyar ut�n indult.
Mivel a kor�bban a kir�lyn�t alkot� f�nyl� pontok lassan lebegtek a leveg�ben, mind
az aranyok vez�re, mind fiatalabb bar�tja hamar be�rte �ket. A k�t h�ll� ezut�n
lassan, soha nem lemaradva k�vette a k�l�n�s jelens�get.
D�l volt m�r, mikor a rengeteg kis pontocska a f�ld fel� kezdett sz�llni. A
nyom�ban rep�l� s�rk�nyok term�szetesen azonnal k�vett�k, s megkezdt�k az
ereszked�st. �m fogalmuk sem volt, tulajdonk�ppen hol is lehetnek pontosan. Nem
mintha abban a pillanatban �rdekelte volna �ket. Csak arra gondoltak, nehogy
elmaradjanak, vagy elvesz�ts�k a "kir�lyn�t".
A milli�nyi f�nyl� pontocska fokozatosan ereszkedett lejjebb, egyre csak k�zeledve
a f�ldh�z. M�r be�rtek a hatalmas f�k k�z�, majd az �gak k�z�tt kacskaring�z�
k�gy�hoz hasonl�an sz�lltak tov�bb ismeretlen c�ljuk fel�. A t�l�k soha el nem
marad� aranyok pedig csod�lkozva k�vett�k �ket. Ahogy Aranyes� k�s�bb elmes�lte a
t�rt�nteket a kir�lynak, m�g az uralkod�nak is k�nnybe l�badt a szeme a
hallottakt�l.
Ahogy be�rtek a s�rk�nyok a hatalmas f�k k�z�, valahogy megv�ltozott k�r�l�tt�k a
leveg�. Itt nem a f�lelem, retteg�s �s gy�sz �rz�d�tt a leveg�ben, hanem csup�n
m�lys�ges m�ly b�ke. Az erd� f�i, mint megannyi hatalmas �r �llt �s ny�jtotta
csod�latos lombkoron�val bor�tott �gaikat az �g fel�, mintha csak az isteneket
dics��ten�k. Leveleik nyugtat� dalokat zengtek az enyhe sz�lben, amivel m�g a
legm�lyebb b�natot �s f�jdalmat is enyh�teni tudt�k.
Amint a k�t s�rk�ny lesz�llt a f�ldre, azonnal meg�rezt�k ezt a csod�latos
v�ltoz�st a leveg�ben. �lvezettel sz�vt�k be a meleg, m�gsem tikkaszt� leveg�t,
mely �gy hatott test�k f�rads�g�ra, mint h�s v�z a l�zas betegnek. Mivel kiss�
megel�zt�k a milli�nyi f�nyl� pontocsk�t, m�g idej�ben n�ztek fel, hogy l�thass�k,
amint lassan leereszkednek hozz�juk. Az utaz�knak ekkor csaknem el�llt a
sz�vver�s�k is a meglepet�st�l.
A gy�ny�r�, t�gas tiszt�s, ahov� �rkeztek, ugyanis t�bb� nem volt �res! Egy
hatalmas, csod�latosan megmunk�lt templom jelent meg a t�rsak el�tt, kiknek m�g a
l�legzet�k is elakadt az �p�let l�tt�n.
A templom els� r�n�z�sre is hihetetlen�l �sinek t�nt. Szinte m�g Salvaren is
fiatalnak �rezte mag�t, ahogy r�n�zett. �m az �p�let egy�ltal�n nem k�b�l �p�lt. A
vend�gek sz�m�ra ismeretlen anyagb�l h�zt�k fel, �m olyan csod�latosan megmunk�lva,
hogy m�g az egy�bk�nt �rz�ketlen Veilonnak is k�nnybe l�badt a szeme a sz�ps�ge
l�tt�n. Ide tartottak h�t a f�nyl� pontocsk�k, akik lassan besz�lling�ztak a
templom kit�rt kapuj�n.
A k�t s�rk�ny �s utasaik k�ptelenek voltak megmoccanni. Csak �lltak,
f�ldbegy�kerezett l�bakkal, s az �si, m�gis t�k�letes �llapotban l�v� templomot
b�mult�k. Egyszer�en leny�g�zte �ket, ahogyan az �p�tm�ny ott �llt, a naps�t�tte
tiszt�son. N�gy karcs� toronyb�l �llt, melyek egy deltoid cs�csait alkott�k. �ket
karcs� �s finoman �velt hidak k�t�tt�k �ssze. A leny�g�z� minaretek v�geit lombz�ld
tet� fedte, melyek a f�k l�gy dallam�t zengt�k, mintha csak maguk is levelek
lenn�nek.
�s val�ban!
Ahogyan jobban is megn�zte �ket a n�gy idegen, a napf�nyben sz�mtalan egym�sba
fon�d� lev�l k�rvonala bontakozott ki. A karcs�, sim�ra faragott tornyok
mindegyike m�s-m�s sz�n� volt. A legels�, melyhez az egyetlen bej�rat is tartozott,
volt a legmagasabb, s t�k�letesen erezett fat�rzset mint�zott. L�gy barna sz�ne
melegs�ggel t�lt�tte el az utaz�kat, mikor r�n�ztek.
Ahogyan tov�bb szeml�lt�k a tornyokat, a k�vetkez�, egy vonalban �ll� k�t torony
egyike tengerk�k sz�nben pomp�zott, hull�md�sz�t�ssel. A m�sikat �llatok
faragv�nyai d�sz�tett�k, mindegyik t�k�letesen �leth�en megform�lva. B�r az volt a
legsz�nesebb, m�gsem keltett kelletlen �sszhangot a t�bbi toronnyal. A negyedik, az
els� takar�s�ban �ll� �p�let pedig csillog� fekete anyagb�l k�sz�lt. A tornyokat
�sszek�t� hidak kellemes �tmenetet k�peztek az �ltaluk egybef�z� �p�letek
sz�neivel, �gy azok is k�l�nb�z� �rnyalatokban t�nd�k�ltek.
Mindegyiket oly �leth�en mint�ztak meg, hogy a v�ratlan l�togat�knak az az �rz�se
t�madt, a tiszt�son egy �ri�si fa, egy felfel� foly� tenger, egy minden �llatot
mag�ban foglal� l�ny �s egy mindenn�l feket�bb k�doszlop �llt volna el�tt�k. Nem
pedig szil�rd tornyok.
- Ez� ez csod�latos - suttogta �h�tattal telt hangon Aranyes�. Hangja felr�zta
valamennyire t�rsait.
- Igen. �s milyen k�l�n�s. Vajon ki �p�thette ide �s mi�rt? Egy�ltal�n hogy-hogy
nem vett�k eddig �szre a jelenl�t�t? Hiszen pontosan a nom�dok �s a cifr�k k�z�tt
fekszik f�l�ton - �llap�totta meg Veilon, akit b�r leny�g�z�tt a templom sz�ps�ge,
valahogy m�gis igen kellemetlen�l �rezte mag�t a k�zel�ben. Mintha � maga nem oda
tartozna�
- Tal�n menj�nk be. H�tha odabent megtudunk valamit - javasolta Dargor, majd
t�rsaival elindultak az �p�let fel�.
Ahogy haladtak a d�s f�vel bor�tott tiszt�son, sz�v�ket b�ke �s nyugalom t�lt�tte
el. Valahogy ott �s akkor nem �rezt�k olyan s�lyosnak a v�llukat nyom� terheket.
Lelk�k megnyugodott, test�k k�nny�v� v�lt, mintha rep�ln�nek. A kir�lyn� hal�la
feletti gy�szukat is felv�ltotta valami furcsa megnyugv�s.
Ez al�l egyed�l Veilon volt kiv�tel, akit mind jobban �s jobban nyugtalan�tott az
�p�let. Lassan teljesen elhatalmasodott rajta az az �rz�s, hogy neki tal�n nem is
kellene ott lennie. S�t, val�j�ban semmi keresnival�ja sincs ott. Gyomr�t ideges
g�rcs szor�totta �ssze. Meg�rezte az �t felett�bb zavar�, �m t�rsait teljesen
megnyugtat� er�t, mely mag�b�l a templomb�l �radt.
Mikor el�rkeztek az ajt�hoz, megtorpantak egy pillanatra. A hatalmas kapuk sz�rnyai
teljesen ki voltak t�rva, mintegy h�vogat�an, hogy l�pjenek beljebb. A bej�rat
felett egy sz�veg volt olvashat�, amin azonnal megakadt a l�togat�k szeme.
L�PJ BELJEBB, L�TOGAT�!
TE, KIT A B�NAT �S A GY�SZ HOZOTT IDE,
ITT SZ�MODRA MENED�K �S B�KE TAL�LHAT�.
L�PJ H�T BE, HA LELKED IS �GY K�V�NJA
SETAL TEMPLOM�BA!
A t�rsak egy pillanatig megd�bbenve �lltak. A felirat csak m�g jobban
elbizonytalan�totta �ket. Egy p�r pillanatig tan�cstalanul �csorogtak a kellemes
napf�nyben, majd m�gis �gy d�nt�ttek, bel�pnek.
Veilon ment volna be utols�nak, �m amint �tl�pte a k�sz�b�t, egy iszonyatos er� a
f�ldh�z lap�totta. K�ptelen volt v�dekezni a test�t a f�lh�z szegez� hatalmas er�
ellen, mely teljesen a templom k�vezet�hez szor�totta. K�ts�gbeesetten pr�b�lt
ellen�llni a t�dej�t pr�sel� l�thatatlan k�z ellen, amely vagy a fullad�ssal, vagy
a teljes sz�tlap�t�ssal fenyegette. Agy�t elbor�totta a f�jdalom, mikor meg�rezte,
hogy egy bord�ja megadta mag�t. Hi�ba pr�b�lt meg egy var�zslat felid�z�s�vel, az
ige szavai azonnal kihullottak a fej�b�l, amint esz�be jutottak.
Teljesen tehetetlennek �rezte mag�t, ahogy ott verg�d�tt a padl�n. Nem tudott
kiszabadulni, az idegen er� teljesen a hatalm�ba ker�tette. Mikor esz�be jutott,
hogy esetleg itt v�gzi, egy ismeretlen er� keze �ltal, f�lelem l�ngolt fel benne.
Retteg�se pedig fokozatosan p�nikba csapott �t, amint r�j�tt, itt semmit sem tehet.
M�r-m�r elbor�totta a feketes�g, mikor v�ratlanul �jra tudott l�legezni.
A friss leveg� hirtelen be�ramlott megk�nzott t�dej�be, amit�l most ez fenyegette
�jul�ssal. A kobold nagy kortyokban nyelte a leveg�t, majd mikor el�gg� �sszeszedte
mag�t, kinyitotta szemeit.
- Minden rendben? - k�rdezte Feh�ragyar. A fekete m�gus t�tov�n b�lintott, mik�zben
k�rben�zett. Kint �lt a templom el�tt sz�les tiszt�s v�g�ben, a lehet� legt�volabb
mag�t�l az �p�lett�l.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte rekedt hangon, mire a s�rk�ny csak megvonta a v�ll�t.
- Mi m�r bel�pt�nk a templomba, mikor meghallottuk a ki�lt�sodat. Mikor hozz�d
�rt�nk, csak annyit l�thattunk, hogy a padl�n heversz �s a k�veket vered az
�kleiddel. �gy t�nt, mintha valami s�lyos nehezedne r�d, amit�l nem kapt�l leveg�t.
Minden bizonnyal az egyik bord�d el is t�rt. Azt�n kihoztalak ide. A t�bbiek bent
maradtak, h�tha gonosz a hely - magyar�zta gyorsan a h�ll�. Veilon erre hevesen
megr�zta a fej�t, �m v�laszolni nem tudott az oldal�ba nyilall� �les f�jdalomt�l,
amit�l m�g a l�legzete is elakadt. Megtapogatta sajg� oldal�t. Az �jra bel�has�t�
f�jdalom igazolta az arany szavait. A kobold sziszegve szedte a leveg�t. Megpr�b�lt
fel�llni, ami a vez�r seg�ts�g�vel siker�lt is.
- Azt hiszem, jobb,� hsssz� ha �n� kint maradok - sz�rte a sz�t a fogai k�z�l
Veilon, mire Salvaren b�lintott. Ezut�n ism�t elindult az �p�let fel�, hogy
csatlakozzon t�rsaihoz. A fekete m�gus pedig egy far�nkre telepedve, d�ht�l villog�
szemekkel meredt a templomra. Mik�zben kimondta a gy�gy�t� var�zslat szavait, azon
t�prengett, vajon mi�rt csak �t t�madta meg az a valami odabent? �gy gondolta, k�ze
lehet azzal a nyugtalan�t� �rz�ssel, ami akkor fogta el, mikor elindultak a k�l�n�s
�p�let fel�. A t�bbieket ezzel szemben semmilyen baj nem �rte.
Mik�zben ezen r�g�dott, t�rsai felder�tett�k mag�t a templomot is. S�t�tedett m�r,
mikor a bar�tok ism�t kil�ptek a tiszt�sra, s elindultak h�trahagyott t�rsuk fel�.
A var�zsl�nak viszont azonnal felt�nt, mennyire megv�ltoztak.
Arcukat b�ke �s nyugalom bor�totta, nem pedig f�lelem �s agg�d�s. Mozg�suk
kiegyens�lyozott volt a kor�bbi merev �s szaggatott helyett. Eg�sz megjelen�s�k
nyugalmat sug�rzott, mint akik �veket pihentek a t�rt�ntek ut�n.
B�r Veilon nem tette sz�v� �szrev�teleit, s�rgette �ket, hogy min�l hamarabb vissza
kellene menni�k a v�rosba. Ott ugyanis kor�nt sincs olyan nyugalom �s b�ke, mint
itt. Ebb�l ad�d�an pedig el kell indulniuk, mivel m�g egy h�bor�t is meg kell
v�vniuk.
A k�t s�rk�ny v�g�l ism�t a leveg�be emelkedett. Dargor egyszer m�g visszan�zett
Aranyes� h�t�r�l a templom fel�, de meglep�dve tapasztalta, hogy nincs ott m�s,
csak s�r�, �thatolhatatlan erd�. A mester �sszevonta szem�ld�k�t. Valami nincs
rendben azzal a templommal, s ezzel � is tiszt�ban volt. Csak arra nem tudott m�g
r�j�nni, micsoda.
Azt�n azon kezdett el gondolkodni, vajon hogyan fogj�k mindezt elmondani mind a
kir�lynak, mind a lak�knak. Val�sz�n�leg nem fognak hinni nekik. M�gis, a var�zsl�
�gy �rezte, egy pr�b�t mindenk�ppen meg�r a dolog. Ki tudja, tal�n m�giscsak hinni
fognak nekik.

6.
M�ly csend telepedett a tan�csteremre. A parancsnokok k�rben �ltek, s teljes
hallgat�sba burkol�ztak. Egyik�k sem tudta igaz�n, hogyan is kellene reag�lniuk az
eddig elhangzottakra. Vagy, hogy kellene-e egy�ltal�n. Megbesz�lj�k-e a l�tsz�lag
mindennek ellentmond� t�rt�nteket, vagy tarts�k meg maguknak? Teljes bizonytalans�g
uralkodott a jelenl�v� parancsnokokon.
Mikor a k�t s�rk�ny, h�tukon utasaikkal visszat�rtek a koboldok v�ros�ba, mindenki,
aki l�tta �ket, k�v�ncsian gy�lekezett k�r�j�k. Mindenkinek azonnal felt�nt,
mennyire megv�ltoztak a t�rsaik. Csakhogy egy�ltal�n nem rossz ir�nyban. Aki csak
r�juk n�zett, szint�n �gy �rezte, megk�nnyebb�l a lelke.
Veilon kiv�tel�vel, akinek a t�le megszokott �rzelemmentes arckifejez�se uralkodott
rajta, mindannyiuk megjelen�s�b�l valami megfoghatatlan nyugalom �s b�ke sug�rzott.
Ez a megmagyar�zhatatlan er� pedig hamar �tterjedt mindenki m�sra, aki csak a
k�rnyezet�kben tart�zkodott akkor.
A k�t s�rk�ny szokatlanul sz�pnek t�nt az �ket v�r� koboldok szem�ben. Aki csak
l�tta �ket, mind k�nnyes szemmel figyelte a hatalmas, csodasz�p h�ll�ket, akik
m�lt�s�gteljesen ereszkedtek egyre lejjebb. Arany pikkelyeiken v�gigfutott a
napf�ny, tov�bb n�velve sz�ps�g�ket. Kecsesen ereszkedtek egyre lejjebb, majd �rtek
f�ldet az utc�n tolong� koboldok k�z�tt. Eg�sz megjelen�s�k fejedelmi volt.
Mikor lesz�lltak, arcukon �s tekintet�kben egyar�nt a b�ke �s nem a szomor�s�g
nyomai voltak l�that�ak. Az �ket k�r�lvev� l�gk�r is nyugalmat �rasztott mindazok
sz�m�ra, akik a k�zel�kben tart�zkodtak akkor. Szem�kben is �r�m csillogott, mintha
az elm�lt hetek t�rt�n�sei apr� kellemetlens�gek lenn�nek csup�n a f�nyes gy�zelem
el�tt.
B�rki, aki csak r�juk n�zett, azonnal megnyugodott. A sz�veket mardos�
rem�nytelens�get felv�ltotta egyfajta belet�r�d�s. A lak�k felett lebeg�
�thatolhatatlan f�lelem �s retteg�s f�tyl�t sz�tszaggatta a lassan, �m biztosan
terjed� nyugalom, ak�r egy k�s a p�kh�l�t.
A koboldok fell�legezhettek, s rem�nyteljesen tekintettek a j�v�re. M�r nem is t�nt
olyan sz�rny�nek az elk�vetkez� h�bor� a szem�kben. B�r tov�bbra is neh�znek
tartott�k, amibe tal�n bele is buknak. De valahol m�lyen a lelk�kben tudt�k,
b�rmennyire is szorongatj�k �ket a farkasok, ak�rmilyen sanyar� sorsot szabnak is
ki r�juk, ha gy�zelmet aratnak felett�k, a lelk�k akkor is szabad lesz.
A k�t arany, Dargor �s Veilon ezut�n megk�rte a parancsnokokat, gy�ljenek �ssze a
tan�csterembe. A s�rk�nyok ezut�n emberi alakot vettek fel, majd k�vett�k t�rsaikat
a tr�ntermen kereszt�l eg�szen a tan�csteremig.
Mikor a bar�tok bel�ptek, t�bbnyire m�r mindenki ott volt. Csup�n egy-k�t kobold
hi�nyzott m�g, akik folyamatosan �rkeztek meg a kit�rt kapukon kereszt�l. B�r
mindenkit majd� sz�tvetett a k�v�ncsis�g, az �jonnan �rkez�k nem akartak semmit sem
mondani addig, m�g meg nem �rkezik mindenki. M�g a kir�ly is megjelent, aki egyszer
csak alakot �lt�tt a helys�g kell�s k�zep�n.
Igaz, mindenkit megd�bbentett a kobold l�tv�nya, b�r igyekeztek nem kimutatni.
A kor�bban komoly, nemes tart�s� uralkod� most megt�rten �llt a teremben. Mikor egy
szabad sz�khez l�pett, mozdulatai szaggatottak, neh�zkesek voltak. Minden er�
kiveszett bel�le, amely kor�bban k�r�llengte karcs� alakj�t. Lila szemei eg�szen
els�t�t�ltek, szinte minden �let kiveszett bel�l�k. Hom�lyosan fogta csak fel, mi
is zajlik k�r�l�tte, amit�l kiss� megk�sve reag�lt minden hozz� int�zett k�rd�sre.
Szemei k�r�l s�t�t karik�k �ktelenkedtek, kezei reszkettek. Egyetlen pillant�s
el�gnek bizonyult mindenki sz�m�ra, hogy tudj�k, a feles�ge elveszt�se mindenn�l
er�sebben s�jtotta. Veilon, ahogy eln�zte megt�rt apj�t, m�r arra gondolt, vajon
nem fog-e � is ugyanolyan r�v�letbe esni, mint Valessa?
A t�rgyal�st v�g�l Feh�ragyar nyitotta meg. Az eddig friss�t�ket, apr�
r�gcs�lnival�kat felszolg�l� koboldok azonnal elhagyt�k a termet, becsukva maguk
m�g�tt az ajt�kat.
- K�sz�n�m, hogy mindenki elj�tt! - kezdte mondand�j�t az aranyok vez�re. Szavai
m�g a kir�ly f�tyolos tudat�n is �thatoltak. Szinte mindenkit rabul ejtett a
s�rk�ny m�ly hangja, mely nemcsak m�lys�ges nyugalmat, de rem�nyt is sugallt
egyben.
- El�sz�r is, szeretn�m azzal kezdeni, hogy, mint azt gondolom tudj�tok is, nem
sokkal ezel�tt �rkezt�nk csak vissza egy igen k�l�n�s utaz�sr�l, melyet b�r nem
tervezt�nk be el�re, m�giscsak hasznosnak bizonyult - folytatta Salvaren, s
tekintet�t v�gighordozta az egybegy�lteken. Ez�ttal mindenki, m�g a legcsek�lyebb
ranggal rendelkez� parancsnokok is megjelentek, ami igencsak ritkas�gnak sz�m�tott.
De ahogy a s�rk�ny mindannyiuknak belen�zett a szem�be, m�r nem rem�nytelens�get
l�tott.
Sokkal ink�bb belet�r�d�st az elk�vetkez�kbe, egyfajta v�gtelen nyugalmat, b�rmit
tartogasson is a j�v� a sz�mukra. Ez a t�ny pedig valamif�le el�gedetts�ggel
t�lt�tte el a vez�rt, b�r maga sem tudta pontosan, minek hat�s�ra is t�rt�nt ez a
hirtelen v�ltoz�s. Arra m�gcsak nem is gondolt, hogy az � �s t�rsai �ltal hordozott
k�l�n�s felleg szaggatta sz�t a retteg�s f�tyol�t.
- Szeretn�m elmondani, hol is j�rtunk ezalatt a r�vid, sz�munkra m�gis v�gtelennek
t�n� id� alatt - folytatta a s�rk�ny. Hangja v�gigd�b�rg�tt a n�ma termen. Most
tartott egy kis sz�netet, mivel k�nytelen volt kortyolni a bor�b�l. K�zben rendezte
gondolatait.
- Miut�n a kir�lyn�t ela� khmm� megbizonyosodtunk a hal�l�t illet�en, egy
hihetetlen, m�gis leny�g�z� dolog t�rt�nt. Az �rn� teste ugyanis sz�mtalan apr�,
f�nyes kis pontra oszlott, melyek kirep�lve a nyitott ablakon a V�gtelen Erd� egyik
pontja fel� vett�k az ir�nyt.
- Hazugs�g! - ki�ltott k�zbe a kir�ly vad d�hhel, s fel�llt. - Hazugs�g! Biztosan
az az �tkozott Veilon tett vele valamit!
- Nekem semmi k�z�m nem volt az eg�szhez. Ugyan�gy meglepett engem is a dolog, mint
b�rki m�st - intette le a nyughatatlan uralkod�t a fekete m�gus. Mikor apja
t�tov�zott, fekete szemei egyetlen villan�s�val figyelmeztette, hol is van. "Ez a
hely egy�ltal�n nem megfelel� a csal�di vit�inkra! �gyhogy �lj le �s maradj
nyugton!" - �zente gondolatban a kir�lynak, aki erre paprikav�r�s k�ppel ism�t
lez�ttyent a sz�k�re. M�g motyogott valamit mag�nak, azt�n � is eln�mult. Miut�n
ism�t helyre�llt a rend, Aranyes� folytatta a t�rt�netet.
- K�vett�k a kis pontokat, b�r fogalmuk sem volt, hov� tarthatnak. Utunk k�zben
nekem is megfordult a fejemben, h�tha csak valamif�le tr�kk az eg�sz. De mikor
megl�ttuk az utic�lunkat, azonnal elvetettem ezt a lehet�s�get. Valahogy a sz�vem
m�ly�n tudtam, hogy �gy kell t�rt�nnie a dolgoknak!
- Egy kis tiszt�sra �rkezt�nk, amely pontosan f�l�ton fekszik a nom�dok �s a cifr�k
k�z�tt - vette �t a sz�t Dargor. Mik�zben mes�lt tekintete lassan elhom�lyosult,
ahogyan visszaeml�kezett a csod�latos r�tre. T�rsaival egy�tt � is �jra�lte az
akkor t�rt�nteket, mintha �jb�l ell�togattak volna az �si �s minden bizonnyal szent
helyre. Hangja elhalkult, s �h�tattal telt meg. De a teremben tart�zkod�k
mindegyik�t elfogta ugyanez az �rz�s.
- �m nem k�z�ns�ges tiszt�sra �rt�nk. Amint lesz�lltunk valamif�le m�lys�gesen m�ly
�s �si b�ke sz�llta meg a lelk�nket. Akkor �s ott minden gondunk, b�natunk
elt�rp�lt az ott �rzett �ri�si j�s�g �s nyugalom mellett. Test�nk megk�nnyebb�lt,
lelk�nk megszabadult az eddig k�nz� f�lelemt�l �s retteg�st�l. A r�tet pedig �ri�si
f�k vett�k k�rbe, mintha csak �r�k lenn�nek e szent helyen. Maguk a f�k is
csod�latosak voltak, leveleik pedig halkan susogtak a l�gy szell�ben. Ott m�g a Nap
sem t�z�tt oly forr�n. Az volt a legszebb hely, amit eddig valaha is l�ttam -
suttogta szinte csak mag�nak a mester. Sz�v�t ism�t el�nt�tte a b�ke �s a nyugalom,
ahogy visszaeml�kezett a tiszt�sra.
Mivel � teljesen elveszett a gondolataiban, ism�t Feh�ragyar ragadta mag�hoz a
sz�l�s jog�t. �m az � hangja is t�volr�l sz�lt, s m�rhetetlen nyugalommal volt
telve, minek hallat�n mindenki megnyugodott. Ak�r egy k�gy�b�v�l�, �gy vonta szinte
b�b�j al� a parancsnokokat, akik l�legzetvisszafojtva hallgatt�k.
- A tiszt�son pedig egy nagyon �si �p�tm�ny �llt. M�g �n is fiatalnak �reztem magam
mellette, pedig j�magam is igen sokat meg�ltem m�r. Egy templom �llt a r�t k�zep�n,
melynek l�tt�ra is k�nnybe l�badt a szemem. M�g sohasem l�ttam olyan sz�ps�get!
Szinte le�rhatatlan! N�gy toronyb�l �ll, de egyiket sem k�b�l �p�tett�k. Mindegyik
m�s-m�s anyagb�l �p�lt, �m oly �leth�en faragva, hogy az az �rz�s�nk t�madt, a
tornyok �lnek. Csodasz�p l�tv�nyt ny�jtottak a napf�nyben f�rd� tiszt�son. Mintha
maga a term�szet alkotta volna!
Enn�l a pontn�l meg�llt egy pillanatra a s�rk�ny. Ism�t maga el�tt l�tta a
leny�g�z� �p�tm�nyt, ahogyan �llt ott a tiszt�son. A bel�le �rad� j�s�g �s b�kess�g
�jb�l �tj�rta a test�t �s a lelk�t. �rezte, ahogyan a m�rhetetlen b�kess�g �tj�rta
a v�gtagjait, ki�zve tagjaib�l a f�rads�got, egy�ttal megtiszt�tva a lelk�t is.
A teremben pedig mindenki ugyan�gy �t�rezte ezt a csod�latos �s �si b�kess�get. A
koboldok szemei k�nnyekkel teltek meg, �m nem a szomor�s�g �s a b�nat k�nnyei
voltak ezek. Nem. Ezeket a k�nnyeket az a v�gtelen nyugalom fakasztotta, mely
elbor�totta a parancsnokokat.
Nem is volt sz�ks�g t�bb� szavakra. Mindannyian t�k�letesen el tudt�k k�pzelni a
templomot, melyet nem a szavak, hanem az �rz�seik seg�ts�g�vel id�ztek maguk el�.
A termet bet�lt�tte a nyugtat� n�mas�g, mely gy�gy�rk�nt hatott sebzett lelk�kre.
Ez al�l egyed�l Veilon bizonyult kiv�telnek. A kobold, amikor ism�t esz�be jutott a
templom, valami megmagyar�zhatatlan f�lelmet �rzett. Ellent�tben t�rsaival, az �
gondolatai teljesen �sszezavarodtak, minek hat�s�ra elveszettnek �rezte mag�t.
Egyik pillanatban nagyon melege lett, minek hat�s�ra kiverte a v�z, a m�sikban
pedig didergett. Rettenetesen rosszul �rezte mag�t. Ism�t belehas�tott elt�rt
bord�j�ba a f�jdalom, mintegy eml�keztet�sk�ppen. Eg�sz test�t r�zta a remeg�s.
Mind t�bbsz�r �s t�bbsz�r �rezte �gy, hogy megbocs�thatatlan b�nt k�vetett el
azzal, mikor be mer�szelt l�pni a templomba.
�let�ben el�sz�r teljesen szerencs�tlennek �rezte mag�t. T�rsival szemben az �
fej�ben nem megnyugtat�, hanem felett�bb borzongat� gondolatok cik�ztak. A
k�r�l�tte lebeg� nyugalom �s b�ke szinte fojtogatta, amit�l egyszer�en k�ptelen
volt tov�bb bent maradni a teremben. Egy sziszegve kiejtett sz�val az �g Term�be
var�zsolta mag�t.
Veilon ott h�l�san sz�vta be a friss leveg�t. M�lyeket l�legezve pr�b�lta
megnyugtatni mag�t, rendbe szedni mind felkavarodott �rzelmeit, mind felett�bb
zavar� gondolatait. Nem is besz�lve h�borg� gyomr�r�l.
Mikor valamennyire siker�lt megnyugtatnia mag�t, elgondolkozva merengett a t�volba.
Ahogy ott �cs�rg�tt a napsugarak �ltal meleg�tett k�veken, egyszer csak mozg�sra
lett figyelmes az erd� fel�l.
Veilon lassan fel�llt, s �gy p�szt�zta a l�t�hat�rt, keresve a mozg�s forr�s�t.
�les szemeivel hamarosan meg is l�thatott egy csillan�st a z�ld levelek k�z�tt.
Ac�l csillan�s�t a napf�nyben. A m�gus eleinte megr�m�lt, mert azt hitte, a
farkashad �rkezett meg. Azt�n, ahogy jobban is odafigyelt, halk dallam jutott el a
f�l�ig. A gyenge sz�l valamilyen harci indul�t hordozott a h�t�n. Mikor a var�zsl�
felismerte a dalt, el�gedetten mosolyogva ism�t visszat�rt a kor�bban sz�m�ra
olyannyira fojtogat� terembe.
Nem kis megd�bben�st okozott a v�ratlan �jb�li megjelen�se. M�r-m�r megsz�lalt,
mikor felfogta, mit is mondott �ppen akkor Feh�ragyar.
- �gy v�led, egy isten templom�t fedezt�k fel? - k�rdezett vissza elkerekedett
szemekkel, megfeledkezve kor�bbi felfedez�s�r�l.
- Igen. Nem tal�lok r� m�s magyar�zatott. Azt a szobrot, amit l�ttunk bent,
egyetlen haland� sem lenne k�pes leut�nozni. Van valami felett�bb k�l�n�s �s
idegenszer� abban a f�rfiszoborban, amely az�ta sem hagy nyugodni. Mintha emberi,
de m�gsem az lenne. Olyan k�l�n�s - cs�v�lta meg a fej�t Salvaren. Szavaira halk
moraj futott v�gig a termen.
- Isten?
- Lehetetlen! Hiszen istenek nincsenek�
- �s mi van, ha m�gis�
- Nincs r� bizony�t�k�
- Akkor mivel magyar�zza mindezt?
- Hiszen mi magunk is �rezt�k az � �ltaluk �t�lt b�k�t �s nyugalmat�
A teremben c�fol� �s t�mogat� �rvek egyar�nt elhangoztak. A parancsnokok k�t
t�borra szakadtak: azokra, akik hittek az istenekben ezek alapj�n, �s azokra, akik
nem. Mindk�t f�l m�shogy pr�b�lta meggy�zni a m�sikat. Egyesek �gy gondolt�k,
lehetetlen, hogy l�tezzenek fels�bbrend� l�nyek, mivel akkor m�r r�gen tudn�nak
r�luk. Nem tartott�k val�sz�n�nek ugyanis, hogy ennyi ideig �szrev�tlen�l
megh�z�djanak valahol.
A m�sik t�bor azzal �rvelt, hogy egyetlen m�gus sem k�pes olyan var�zslatra, mely
csup�n �rzelmek alapj�n k�pet alkosson egy �p�letr�l, l�gyen az templom, vagy nem.
Erre nem k�pesek a m�gusok. Sok minden hatalmukban �ll, de az �rzelmek �s a
hangulatok ilyesfajta k�nnyed befoly�sol�sa nem tartozik ezek k�z�.
A helys�gben v�g�l Veilon h�v�s hangja t�rt utat mag�nak. Szavai �gy fojtottak el
minden m�sfajta besz�lget�st, ak�r v�z a t�zet. Nem sokkal k�s�bb mindenki a fekete
m�gusra figyelt.
- Hab�r �n magam nem j�rtam bent a templomban, m�gis �gy v�lem, lehets�ges, hogy
val�di istenek �p�tett�k azt - v�lte kim�rt hangon. P�ran m�r-m�r �jb�l
felsz�laltak, �m a kobold s�t�t tekintete azonnal eln�m�totta �ket.
- Az�rt is gondolom ezt, mivel �n az�rt nem mentem be, mert nem tudtam bel�pni!
Szavaira n�ma csend ereszkedett a teremben l�v�kre. Mindannyiuknak k�rd�sek
cik�ztak az agyukban, s majd� meghaltak, hogy feltehess�k azokat, valahogy m�gsem
sz�lalt meg senki. A koboldok tan�cstalanul �ltek a hely�k�n. Fogalmuk sem volt,
vajon meg kellene-e besz�lni�k az ezzel kapcsolatos gondolatikat, vagy nem. V�g�l
Veilon t�rte meg a csendet, hogy fojtassa az egyre k�l�n�sebb t�rt�netet.
- K�ptelen voltam a k�sz�bn�l beljebb l�pni, mivel valami megakad�lyozott ebben.
R�ad�sul, veletek ellent�tben, akik m�lys�ges m�ly megnyugv�st �reztetek, mikor
r�gondoltatok; �n csup�n f�lelmet �s minden egy�b, felett�bb kellemetlen dolgot
�reztem. B�r nem sz�vesen ismerem be, f�ltem, mikor r�n�ztem a templomra. Olyan
�rz�sem volt, mintha nekem semmi keresnival�n sem lenne ott.
M�lyet s�hajtott, mintha igencsak nehez�re esett volna kimondani ezeket a szavakat,
m�gis valahogy megk�nnyebb�lt, mikor t�lesett rajta.
- M�gis mivel magyar�zhat� mindez? - k�rdezte szinte csak mag�t�l Aranyes�. Veilon
erre megvonta v�llait.
- Tal�n azzal, hogy az a templom egy j� istennek volt szentelve. S mivel �n nem a
f�nyt szolg�lom, val�ban semmi keresnival�m sincs ott - v�lte k�z�ny�sen, mire
�jabb hallgat�si hull�m k�vetkezett. Mikor �gy t�nt, senkinek sem akar�dzik
megsz�lalni ezzel kapcsolatban, a fekete kobold m�s t�m�ra terelte a besz�lget�st.
- De tal�n egy ideig hagyhatn�nk ezt a dolgot, mivel meg�rkeztek a nom�d koboldok.
Szavaira mindenki olyan hirtelen pattant fel a sz�k�b�l, mintha t�be �lt volna.
Mintegy igazol�sak�nt a kobold szavaira, abban a pillanatban megsz�laltak a
sz�vets�ges sereget �dv�zl� k�rt�k. Hangjukra mindenki kit�dult az utc�kra, hogy
l�thass�k rokonaikat bevonulni, akik m�lt�s�gteljesen, rendezett sorokban �rkeztek
meg a v�rosban. A sereg valamilyen harci indul�t dalolt, melynek hangj�ra rem�ny
k�lt�z�tt a sz�vets�gesek sz�v�be. Egyre t�bben csatlakoztak az �nekhez, s nem
sokkal k�s�bb m�r az eg�sz v�ros visszhangzott a dalt�l.
Ism�t megcsillant h�t egy apr� f�nysug�r a s�t�ts�gben, mely k�r�l�lelte a
koboldokat, s�rk�nyokat �s embereket.

7.
Ism�t eltelt egy nap. Imm�ron a harmadik, ami�ta a kis csapat a farkashad fogs�g�ba
esett. Eddig mindannyian �gy gondolt�k, semmi es�ly�k a menek�l�sre. �m az el�z�
nap t�rt�n�sei n�mileg megv�ltoztatt�k ezt.
Carusnak ugyanis csak egyetlen ellenf�llel kellett szemben�znie az el�z� napi
viadalokon. A t�rsak az �jjel azon tanakodtak, vajon mi�rt mentett�k �t fel a
tov�bbi k�zdelmek al�l. Eddig az�rt nem aludtak, mert a f�lelem ki�zte az �lmot a
szem�kb�l. Most pedig az�rt, mert megpr�b�lt�k kital�lni, vajon hogyan juthatn�nak
ki b�rt�n�kb�l? J�llehet, n�h�nyan �gy �rezt�k, s�t�tben tapogat�znak a f�nyt
jelent� rem�nys�g fel�, amit sehogysem tudtak megtal�lni.
M�gis el�lr�l-h�tulr�l megr�gt�k, vajon mi�rt szak�tott�k meg el�z� nap a
viadalokat? A tan�tv�ny �gy hitte, val�sz�n�leg az�rt, mert a szellemek faj�hoz
tartozik.
- L�ttam, mennyire meg�t�d�tt azon, mikor r�j�tt, melyik fajhoz is tartozom. Mivel
a mi egyik birodalmunk hat�ros Sz�rkef�lddel, �gy gondolom, valamif�le sz�vets�get
k�thettek egym�ssal. Minden bizonnyal az el�z� Uralkod� sem volt annyira ostoba,
hogy h�bor�ba keveredjen a szellemekkel - v�lte az ifj� enyhe b�szkes�ggel a
hangj�ban.
- Ez eddig mind sz�p �s j�. De m�gis hogyan ford�thatn�nk ezt a javunkra? -
�rdekl�d�tt cs�p�sen Agony. Carus m�r-m�r sz�ra nyitotta a sz�j�t, de megel�zt�k.
- Val�sz�n�leg sehogy. B�r mondhatn�nk, hogy mi is a szellemek sz�vets�gesei
vagyunk, ami v�g�l is igaz, akkor sem hiszem, hogy csak ez�rt megkegyelmezn�nek
nek�nk - vont v�llat Neila, mire a harcos ferde pillant�sokkal m�regette. Hab�r a
m�gusn� legsz�vesebben megt�pte volna a f�rfit, m�g visszafogta mag�t.
Esz�be jutott n�h�ny eml�ke. Ahogy egy�tt indultak megkeresni Halgort, mikor
elrabolt�k �t �s egy m�sik t�nde m�gust a d�monok� A harcosn� komoran elhessegette
ezeket a gondolatokat, s ism�t t�rsainak szentelte figyelm�t.
- Igen. Eredetileg �n is erre gondoltam, de azt�n nem jutottam semmi �rdemlegesre -
�rtett egyet az ifj� szellem is elkomorulva. Erre n�h�nyan szomor� pillant�sokat
v�ltottak egym�ssal. De mikor a szellem mester�re n�zett, d�h l�ngolt fel benne.
O�Brian ugyanis olyan tekintettel m�regette tan�tv�ny�t, mint ahogy egy feln�tt
n�zegeti az okoskod� gyermeket. Hab�r a mester tiszt�ban volt n�h�ny t�nnyel a
szellemekkel kapcsolatban, m�gis nehezen fogadta el, hogy a gyerekk�nt hozz�ker�lt
Carus h�rom �v alatt csaknem feln�tt� v�lt.
Ugyanis a szellemek minden m�s fajn�l gyorsabban fejl�dtek. Ebb�l ad�d�an viszont
j�val kevesebb ideig is �ltek. Noha er�s m�gi�val rendelkeznek, s �szbont�
sebess�ggel k�pesek gondolkodni, illetve �sszef�gg�seket l�trehozni, m�gis csak
kevesen �rik meg a harminc �ves kort.
�ppen ez�rt, b�r Carus m�g csak tizenh�rom �vet �lt, gondolkoz�sban, illetve testi
fejletts�gben is ak�r egy h�sz�vesnek is n�zhett�k volna. Emiatt azt�n a tan�tv�ny,
aki mostanra m�r ugyanolyan magas volt, mint mestere, nem szerette, ha a m�gus
gyereknek tekintette.
A szellem elhessegette az eff�le gondolatait, mik�zben igyekezett ism�t felvenni a
besz�lget�s fonal�t.
- �de holnap m�r mindenk�ppen minket fognak a porondra k�ldeni - mondta �ppen
Cameron s�t�ten.
- Tal�n nem� - kezdte volna Neila, mikor Sil f�lbeszak�totta.
- Huhh! T�nyleg! Gondolj�tok el! Igazi gladi�tor lehetn�k! M�g soha sem voltam
ilyen ar�n�ban. Vajon adnak olyan ruh�kat, amiket egyszer l�ttam? Igaz�n j�l n�ztek
ki. Tiszta aranyb�l voltak, csak�gy szipork�ztak a darabok a napf�nyben. De azok,
akik viselt�k� h�t� azok m�r nem voltak olyan sz�pek. A test�ket mindenhol sebek �s
forrad�sok bor�tott�k. Szerintetek �n is szerezhetek ilyeneket? Ugyanis sohasem
tudtam igaz�n, hogyan is alakulnak ki az eff�le hegek - csipogta a surran�,
mik�zben copfja v�g�t csavargatta.
- Szerintem nem kell att�l tartanod, hogy t�ged is felvinn�nek az ar�n�ba. Hacsak
nem �gy akarod meg�lni az ellenfeledet, hogy hal�lra csiklandozod - morogta
bossz�san Agony, mire az apr� alak elv�r�s�d�tt.
- M�ghogy csiklandozni! Ezzel igaz�n megb�ntott�l. Igazi harcos vagyok! Tal�n jobb
is, mint te! Hiszen meg�ltem egy fekete s�rk�nyt is, meg egyed�l megostromoltam
Nart, mikor az hemzsegett a d�monokt�l. Igaz�n hatalmas harcos vagyok! Huhh, de m�g
milyen nagy! - ellenkezett s�rt�d�tten Sil, mik�zben teljes n�gy l�b magass�g�ban
kih�zta mag�t �s f�lelmetes arckifejez�st �lt�tt. N�ha m�g mellen is veregette
saj�t mag�t.
- Azt hiszem, minden visszat�rt a r�gi ker�kv�g�sba - mosolyodott el Elnor, j�t
mulatva a jeleneten. T�rsai egyet �rtettek vele.
- Ha viszont holnap val�ban minket k�ldenek az ar�n�ba, nem �rtana pihenni, m�g nem
kel fel a Nap - sziszegte halkan Carus. Mivel mindannyian f�radtak voltak, egyet
�rtettek, s megpr�b�ltak aludni. M�gis kevesen tudtak csak aludni a kem�ny padl�n,
m�g a kimer�lts�g le nem gy�rte mindannyiukat.
De nem pihenhettek sok�ig. M�g nem kelt fel eg�szen a Nap, mikor ism�t kulcsz�rg�s
r�zta fel a csapat tagjait �lmukb�l. El�sz�r �lmosan n�ztek k�rbe, de azt�n
fesz�lten figyelt�k a t�rt�n�seket.
Ekkor t�rult fel a r�csos b�rt�najt�. H�rom farkas l�pett be az egy�bk�nt is sz�k
cell�ba.
- Ideje, hogy meghaljatok! - mordult fel egyik�k, mik�zben �gy n�zett v�gig a
t�rsakon, mint egy vev� az elad� lovakon. A farkas tekintete v�g�l Neilan
�llapodott meg. Intett t�rsainak, akik azonnal elindultak a m�gusn� el�. S�v�lt�
viszont el�llta az �tjukat. Fajt�rsai erre k�tked� pillant�sokat v�ltottak
egym�ssal. Nem tetszett nekik a f�rfi d�ht�l villog� szeme, s �k�lbe szorul� keze.
R�ad�sul tiszt�n l�thatt�k, ahogy eg�sz teste ugr�sra k�szen megfesz�l. Azt�n
megkem�nyedtek a von�saik.
- El az �tb�l �rul�! - d�rrent r� az egyik �r. �m a l�ny nem t�g�tott. Neila, az
esetleges harcok elker�l�se v�gett, kil�pett bar�tja m�g�l �s �nk�nt elindult az
ajt� fel�. A k�t �r erre g�nyosan mosolyogva ford�tottak h�tat t�rsuknak �s
indultak el a cellaajt� fel�. A harcosn� m�g l�tta a farkas f�jdalmas pillant�s�t,
ahogy lemond�an lehajtotta a fej�t. Mintha k�nnyeket l�tott volna megcsillanni a
felkel� napf�nyben. A m�gusn� vissza akart menni elb�cs�zni t�le, �m az �r�k
megtasz�tott�k.
D�nd�lve csap�dott be ism�t a b�rt�najt�.
A bar�tok mind a r�csokhoz l�ptek. Az egykori Napvez�rt ugyanis nem vitt�k r�gt�n a
k�zd�t�rre, mint ahogyan tett�k azt a t�bbi fogollyal. Az egyik farkas leakasztott
valamit az �v�r�l, ami els� pillant�sra egy ac�lnyak�rvnek t�nt. Kikapcsolta, mire
k�t fajt�rsa er�sen megragadta k�toldalt a foglyukat. Neila, aki azonnal meg�rezte,
valami nincs rendj�n, ki akart szabadulni a szor�t�sb�l, de k�ptelen volt b�rmit is
tenni. M�r �ppen belekezdett volna egy ig�be, mikor az �r v�ratlanul a nyak�ra
rakta a bilincset. A harcosn� megd�bbenve nyitotta ki a szemeit.
Hirtelen �gy �rezte, mintha elsz�vt�k volna az erej�t. A nyak�rv k�kes f�nnyel
izzani kezdett, komoly f�jdalmakat okozva visel�j�nek. A l�ny k�ts�gbeesetten
pr�b�lta meg lefeszegetni a nyak�rvet, mik�zben az �r�k r�h�gtek. Elengedt�k
�ldozatukat, aki t�rdre esett. �m b�rhogy is igyekezett, nem �rt el vele semmit.
Hacsak nem azt, hogy m�g er�sebb f�jdalommal t�ltse el a k�l�n�s nyak�rv. �gy
�rezte, mintha t�z cik�zott volna a test�ben.
- Mit tettetek vele? - k�vetelte S�v�lt� �s kem�nyen megragadta a vastag r�csokat.
Szemei v�szj�sl�an villogtak, �m teljesen hat�stalannak bizonyultak az �r�kkel
szemben.
- Egy kis meglepet�s az egyik sz�vets�ges�nkt�l - felelte g�nyt�l cs�p�g� hangon az
�r, mire t�rsai m�g hangosabban kezdtek hahot�zni. Egyik�k m�r k�nytelen volt a
falnak t�maszkodni, nehogy elter�lj�n a padl�n.
Neila ek�zben mindent megpr�b�lt, csakhogy megszabaduljon a bilincst�l, de minden
hi�baval�nak bizonyult. Puszta k�zzel k�ptelen volt sz�tfesz�teni, a m�gia szavai
pedig r�gt�n kihulltak a fej�b�l, amint ki akarta mondani �ket. Mindezt r�ad�sul
csaknem elviselhetetlen f�jdalom k�s�rte, amit�l csillagokat kezdett l�tni. V�g�l
egy elkeseredett ny�g�ssel felhagyott az ac�lnyak�rv feszeget�s�vel. A bilincs
szinte azonnal ism�t norm�lis sz�rke sz�nt vett fel, s a f�jdalom is megsz�nt. A
farkasok ezut�n felr�ngatt�k, majd kik�s�rt�k rabjukat a porondra.
Az ar�na m�r sz�n�ltig megtelt ordib�l�, morgol�d�, illetve hahot�z�
farkasemberekkel. Valadril ism�t megnyitotta az aznapi J�t�kokat, mire kit�rult az
egyik hatalmas fakapu. A sokas�g szinte megvadulva ord�tott fel, mikor megl�tt�k,
ahogy a m�gusn�t kicipelt�k az ar�n�ba.
Neila szinte vakon botork�lt �rei k�z�tt. Az �les napf�nyben eleinte nem l�tott
semmit. S�r�n pislogva pr�b�lt hozz�szokni a f�nyviszonyokhoz, mik�zben igyekezett
l�p�st is tartani lass�nak cseppet sem mondhat� fogvatart�ival. Mikor v�gre
l�thatott is valamit, �szrevette, hogy az Uralkod� p�holya el� vezett�k. Az egyik
farkas ekkor l�ndzs�ja v�g�vel t�rdhajlaton v�gta fogly�t, aki erre a porban k�t�tt
ki. A harcosn� villog� arany szemekkel n�zett fel a Vez�rre.
- Teh�t � lenne a h�res Napvez�r - kezdte g�nyos hangon Valadril. T�zetesen
megszeml�lte a m�gusn�t. Tekintete legink�bb a l�ny telt idomain pihentek meg.
Szinte m�r sajn�lta, ami�rt nem sz�rakozott el vele egy kicsit, am�g m�g
megtehette. De most m�r nem sz�m�tott semmit.
- Nekem ink�bb csak egy ember f�regnek t�nik, akinek a szokny�ja m�g� b�jhatnak a
gy�va katon�i - d�r�gte cinikus mosollyal a farkas, mire a t�meg r�h�g�sbe t�rt ki.
- De ne is fecs�relj�k tov�bb a sz�rakoz�s dr�ga idej�t. Nyiss�tok ki a kaput! -
parancsolta a l�ny, majd k�nyelmesen elhelyezkedett hatalmas tr�nj�n. El�gedetten
szeml�lte, amint a megtermett �r�k kinyitott�k a massz�v ajt�kat. �g�retes
k�zdelemnek n�ztek el�be.
A kit�rult kapu folyos�j�r�l egy �ri�si alak l�pett a porondra. A hatalmas
farkaskatona v�r�sfejes b�rp�nc�lt viselt, kez�ben gig�szi szably�t tartott. M�r a
megjelen�se is f�lelmet kelt� volt. Fej�t b�szk�n felvetette, szemeit csakis az
Uralkod�ra f�ggesztette. Azt�n k�rben�zett, �ldozata ut�n kutatva. M�g a h�ts�
sorokban is hallott�k, amint felhorkant, mikor megpillantotta a p�holy el�tt
�csorg�, sz�m�ra v�dtelennek l�tsz� Napvez�rt.
Neila is alaposan felm�rte ellenfel�t. "K�ts�g k�v�l � a legjobb harcosok k�z�
tartozik"- vonta le mag�ban a k�vetkeztet�st. Nem sokat t�vedett.
A l�ny szint�n v�rv�r�s, b� nadr�got viselt fekete csizm�val. Sz�rkebund�s fark�t
idegesen cs�v�lta, mik�zben s�t�t szemeivel a m�gusn�t f�rk�szte. Izmai meg-
megr�ndultak a v�rakoz�s fesz�lts�g�t�l. L�tsz�lag egy�ltal�n nem zavarta a t�z�
naps�t�s, ami m�r egy�ltal�n nem volt mondhat� ellenfel�r�l. Term�szetesen mindezt
pontosan tudta a farkas, hiszen �les szemeivel �s �rt�kes tapasztalataival egyetlen
pillant�sb�l is rengeteg mindent megtudhatott ellenfel�r�l. B�r azt minden
bizonnyal figyelmen k�v�l hagyta, nem szabad lebecs�lni m�g egy l�tsz�lag v�dtelen
n�t sem.
Mikor a kapuk bez�rultak a katona m�g�tt, a farkas t�mad�sba lend�lt. M�reteit
meghazudtol� gyorsas�ggal vetette r� mag�t ellenfel�re. Hatalmas szably�j�t
csap�sra k�szen felemelte. Neilat teljesen leny�g�zte a katona gyors, hat�rozott �s
megfontolt mozg�sa. M�gsem engedte, hogy a legkisebb furcsas�g is elterelje a
figyelm�t. Arany szemeit ellenfel�re szegezte. Az utols� pillanatig v�rt, majd
f�lre ugrott a neki sz�nt hal�los csap�s el�l.
A katona ism�t t�madott, �m ellenfele kicselezte. A farkas szemeiben d�h villogott.
Az � szem�ben csak egy gyenge n�vel �llt szemben, akinek t�l nagy h�rnevet adtak.
M�gsem tudott m�g csak a k�zel�be sem f�rk�zni, nemhogy megsebezni, vagy meg�lni.
Hab�r � maga is gyorsan mozgott, a harcosn� m�g n�la is f�rg�bbnek bizonyult. Hi�ba
t�madott folyamatosan a farkas, hatalmas fegyvere mindig �rtalmatlanul szelte a
leveg�t. A penge csup�n ez�st vonalnak l�tszott, ahogy m�ly b�g� hangot hallatva
v�gta a semmit.
Neila, hab�r eddig minden egyes csap�st siker�lt elker�lnie, tudta, fegyver n�lk�l
es�lye sincs legy�zni a katon�t. Mivel a m�gi�j�t elnyelte az ac�lbilincs, amit a
nyak�ra tettek, nem maradt m�s h�tra, mint a v�dekez�s. Ez�rt azt�n megpr�b�lta a
lehet� legt�volabb tartani mag�t�l ellenfel�t, akit �gy t�nt ez igencsak ideges�ti.
A k�z�ns�g ek�zben tombolt. Hab�r �k v�rre szomjaztak, �gy gondolt�k, ez a
fog�csk�nak t�n� taktik�zgat�s csak a bemeleg�t�s. �s igazuk is volt.
A katona ugyanis kezdett egyre jobban bed�h�dni. Mind vadabbul t�madott. Gyors
csap�sai miatt a fegyvere csak egy ac�los cs�knak t�nt, nem pedig szably�nak. �jra
�s �jra el�relend�lt, de a m�gusn� mindig kicselezte. Mivel semmilyen fegyver�re
nem t�maszkodhatott, csakis a j�zan esz�ben b�zhatott. Megpr�b�lta kif�rasztani a
farkast. Csakhogy ez kor�ntsem bizonyult olyan k�nny� feladatnak.
Neila teljesen megfeledkezett a k�lvil�gr�l. Csakis ellenfel�t l�tta. Elfelejtette
bar�tait is, akik szinte egym�st taszig�lva pr�b�ltak kilesni b�rt�n�k sz�k
ablak�n, ahol j� esetben is csak ketten f�rtek el. Mindannyian nagyon agg�dtak a
harcosn��rt. M�g Agony is b�ztatta mag�ban. Igaz, err�l a k�zd� var�zsl�nak fogalma
sem volt. Minden erej�re sz�ks�ge volt ugyanis, hogy elker�lje a hal�los
csap�sokat.
�m a katona sehogy sem akart elf�radni. Ugyanolyan lend�lettel vetette a l�ny ut�n
mag�t, mint legel�sz�r. Neilar�l viszont ez m�r nem volt mondhat�. A m�gusn�
ugyanis f�radt. Minthogy nem rendelkezett olyan j� testfel�p�t�ssel, mint
ellenfele, k�nytelen volt valamilyen m�sik tervet kieszelni. Persze, m�g miel�tt
elfogy az ereje �s �sszeesik a t�z� napon. Agya l�zasan dolgozott, hogyan is tudn�
valahogy lefegyverezni a farkast. V�g�l �gy d�nt�tt, taktik�t v�ltoztat.
Neila egy �jabb oldalra vet�d�s ut�n v�ratlanul egyenesen nekirontott a katon�nak.
V�ll�val a l�ny gyomorsz�j�ba csap�dott, amit�l az egy p�r pillanatra elk�bult.
Szor�t�sa enyh�lt fegyvere markolat�n. Ez pedig el�gnek bizonyult a l�ny sz�m�ra.
Megp�rd�lt �s egy j�lir�nyzott r�g�ssal kiverte t�mad�ja kez�b�l a szably�t. A
k�vetkez� pillanatban pedig egy tigrisbukfenccel el�re vetette mag�t. Ezzel
siker�lt elker�lnie egy v�gzetes csap�st, mellyel a farkas megragadta volna
�ldozat�t. �gy csak a harcosn� ruh�j�t �rte el, melyet sz�tszak�tott.
Neila, mit sem t�r�dve a has�t, illetve a h�ta egy r�sz�t fed� ruh�j�t sz�tszaggat�
karmokkal, egyenesen a porban hever� fegyver fel� lend�lt. Egy �jabb ugr�ssal el is
�rte. Kez�t szorosan a markolatra kulcsolta. Csakhogy a fegyver j�val nehezebb
volt, mint amit megszokott. K�nytelen volt h�t k�tk�zre fogni a markolatot. De m�g
�gy is belesajdult a karja, amikor felemelte a s�lyos peng�t. Id� kellett neki,
am�g megszokta a sz�m�ra szokatlanul neh�z, b�r t�k�letes kiegyens�lyoz�ssal
rendelkez� fegyvert. Id�b�l volt pedig a legkevesebb.
Am�g ugyanis a szably�val bajl�dott, a katona �jra t�mad�sba lend�lt. Egy j�l
c�lzott �t�ssel a f�ldre k�ldte ellenfel�t, kinek lazult a fog�sa a szablya
markolat�n. Ut�na a farkas ism�t el�re lend�lt, hogy a f�ldh�z szegezze, majd
puszta k�zzel v�gezzen �ldozat�val. Csakhogy nem vette id�ben �szre, hogy a
harcosn� felemelte a fegyver�t. A farkas lend�lete pedig t�l nagy volt, mire
egyenesen beleesett az �les szably�ba.
Neila alig b�rta megtartani az irdatlan s�lyt, pedig a markolat v�g�t a f�ldnek
t�masztotta. �rezte, ahogy el�nt�tte a kez�t a meleg v�r. V�g�l egy er�s
mozdulattal oldalra l�kte a katona tetem�t. Majd k�b�n fel�llt. F�l l�bbal a l�ny
test�re t�maszkodva kih�zta a v�res peng�t ellenfele halott test�b�l.
A t�meg szinte megvadult a l�tv�nyt�l. Mindenki �lvezte a k�zdelmet, m�g akkor is,
ha nem ezt az eredm�nyt v�rt�k. M�gis elismert�k a csak Napvez�rk�nt emlegetett n�
b�tors�g�t �s �gyess�g�t.
Valadril is elismer�en n�zte a neh�z szably�t tart� harcosn�t. Elgondolkozva �lt a
tr�nj�n, m�g az �r�k elt�vol�tott�k a katona tetem�t a porondr�l. Mikor ism�t
tiszta volt a k�zd�t�r, int�s�re kit�rult egy �jabb kapu.
Neila kihaszn�lta a r�vid sz�netet, s megpr�b�lta el�zni tagjaib�l a f�rads�got.
Lehunyta arany szemeit, b�r mikor meghallotta a s�lyos reteszek nyikorg�s�t,
feln�zett. Mindenre felk�sz�lten fordult szembe az �jabb ellenf�llel. M�gis, mikor
megl�tta a fenevadat, egy pillanatig teljesen ledermedt.
Egy hatalmas, f�lig farkaskuty�nak, f�lig embernek t�n� torzsz�l�tt t�rt el� a
kapuk m�g�l. Hab�r Neilanak fogalmas sem volt arr�l, vajon hogyan �tv�zhett�k �gy
az embert az �llattal, �gy gondolta, ez�ttal nem is k�v�ncsi a v�laszra. L�legzete
elakadt, szemei kit�gultak a f�lelemt�l. M�g sohasem �rezte mag�t ennyire
elveszettnek �s v�dtelennek. Most �gy gondolta, ak�r fel is adhatn� a k�zdelmet.
Csup�n �llt a k�nny� porban, mintha gy�keret vert volna. Tekintet�t k�ptelen volt
elford�tania a csod�latos, m�gis borzalmas �s groteszk l�nyr�l.
A sz�rny akkora lehetett, mint egy griff. S�t�tk�k bunda fedte a test�t, mely
csillogott a napf�nyben. Izmos testalkattal rendelkezett, ami egy�rtelm�en mutatta,
ezt a sz�rnyet igencsak j�l tartott�k, nem �gy, mint a t�bbi fenevadat.
Hab�r n�gy l�bon j�rt, csak a h�ts� l�bai hasonl�tottak egy kuty��hoz. Mells�
mancsai szinte t�k�letes emberkezet form�ltak, er�s karmokkal �s szint�n k�k
bund�val kieg�sz�tve. A r�m feje egy�rtelm�en egy farkas�ra hasonl�tott. Roppant
�llkapcsai k�z�l el�villantak megs�rgult, m�gis hatalmas �s er�s agyarai. A sz�rny
h�tracsapott f�lekkel pr�b�lta kiszor�tani tudat�b�l a k�z�ns�g tombol�s�t.
Mikor vil�g�t� z�ld szemei hozz�szoktak az �les f�nyhez, azonnal t�mad�sba lend�lt.
Neila szinte alig tudott elugrani a gyors t�mad�s el�l. Nehezen tudta csak
lek�zdeni a gyomr�t �sszeszor�t� retteg�st.
A bestia �ri�si porfelh�t kavart, ahogy fut�s k�zben a karmai belemartak a f�ldbe.
Ezzel akad�lyozta pr�d�j�t a tiszta l�t�sban, illetve a friss leveg�v�telben. �t
mag�t viszont nem fesz�lyeztette a fojtogat� porral teli leveg�. Ezzel val�sz�n�leg
� is tiszt�ban volt, mivel mikor lef�kezte mag�t, ism�t el�relend�lt. Egyik mells�
mancs�val ellenfele fel� kapott. Hab�r a m�gusn� kit�rt a v�gzetes csap�s el�l, a
l�ny karmai m�g �gy is felsebezt�k a b�r�t.
Ekkor a fenevad v�rfagyaszt�an fel�v�lt�tt. Ugrott egyet, mire k�zvetlen�l
ellenfele el� �rkezett. A harcosn� erre megpr�b�lta lesz�rni, �m a sz�rny a f�ldh�z
lapult, majd a l�ny l�b�ba harapott. Neila f�jdalmasan felki�ltott, mire a fenevad
egyetlen fejmozdulattal kir�ntotta al�la a l�b�t.
Mivel a h�t�ra esett, a harcosn� l�legzete ki-kihagyott, amin sehogysem k�nny�tett
a fullaszt� porral teli leveg�. K�ts�gbeesetten pr�b�lt l�legzethez jutni �s egyben
kipislogni a szem�t elhom�lyos�t� k�nnyeket. Egyre jobban hatalm�ba ker�tette a
p�nik, noha k�zd�tt ellene.
A bestia ekkor k�tl�bra emelkedett, ak�r egy ember. Kiss� imbolyogva l�pett egyre
k�zelebb �ldozat�hoz. Mikor k�zvetlen�l a m�g mindig fuldokl� Napvez�r mell� �rt,
egyszer�en el�re d�lt. Az �nmag�ban is hal�los t�mad�st alig b�rta kiv�deni a
var�zsl�. A m�gusn� az utols� pillanatban gurult f�lre, mire a fenevad karmai
felsebezt�k a v�ll�t, �jb�l let�pve egy darabot a ruh�j�b�l.
A sz�rnyeteg ezt ism�telve pr�b�lta a f�ldh�z szegezni �ldozat�t, aki viszont
mindig elgurult al�la, fegyver�t lapj�val szorosan mag�hoz szor�tva. V�g�l a l�ny
fel�llt, majd el�relend�lt. Csap�sra emelve szably�j�t egyenesen a torzsz�l�tt
v�ll�ba m�lyesztette fegyver�t. �m a t�mad�s er�tlenre sikeredett, s nem �rte el a
l�ny idegp�ly�j�t, mint ahogyan azt tervezte. A k�k sz�rnyeteg felord�tott
f�jdalm�ban �s ism�t fel�gaskodott. Ezzel kir�ntotta ellenfele zsibbadt kez�b�l a
fegyvert, aki egy pillanatra meg is t�ntorodott.
Neila azonnal visszanyerte egyens�ly�t. A fenevad ek�zben kir�ntotta v�ll�b�l a
v�res szably�t, majd k�tk�zre fogva ism�t el�relend�lt. F�lelmetes er�vel t�madott,
t�k�letesen forgatva a szably�t, mintha csak maga is katona lenne. Nem egy helyen
meg is sebezte a m�gusn�t, aki alig tudott kit�rni a rettenetes csap�sok el�l.
Ekkor a bestia v�ratlanul a markolattal �lon v�gta a harcosn�t, aki �gy ism�t a
porban k�t�tt ki. �rezte, ahogy felszakadt sz�j�b�l kiserkent a v�re.
A k�z�ns�g felki�ltott meglepet�s�ben �s �r�m�ben. K�v�ncsian figyelt�k, ahogy a
sz�rnyeteg, tov�bbra is k�tl�bon, szably�val a kez�ben k�zel�tett a k�ba
Napvez�rhez.
Neila eleinte azt hitte, menten sz�treped a feje a rettenetes �t�st�l. Hallotta,
ahogy csontjai megreccsentek, mikor f�ldet �rt, j�val t�volabb, mint ahol m�g egy
pillanattal azel�tt �llt. El�sz�r nem is l�tott semmit a szemei el�tt t�ncol�
csillagokt�l �s k�r�kt�l. Egyik kez�t hal�nt�k�ra szor�totta. Tudta, nincs sok
ideje, hogy �sszeszedje mag�t. M�r meg is hallotta a karmos l�bak dobban�s�t a
f�ld�n, �gy k�zd�tt a s�t�ts�g ellen, amely lassan az �jul�ssal fenyegette.
Megpr�b�lt fel�llni, hab�r ez ink�bb t�nt verg�d�snek. L�bai meg-megbicsaklottak,
feje z�gott, ak�r egy dar�zsraj. Szemei el�tt kezdtek elmos�dni a k�rvonalak, ha
pedig megr�zta a fej�t, az egyens�lya mondta fel a szolg�latot. A sz�rnyeteg
ek�zben egyre csak k�zeledett. Vicsorogva n�zte pr�d�j�t, aki m�g mindig a f�ld�n
t�rdelt, egyik l�b�ra t�maszkodva. Mikor oda�rt, ism�t �llon v�gta a m�gusn�t a
szablya markolat�val.
Neila ez�ttal hasra �rkezett. Egy p�r pillanatig �gy �rezte, k�ptelen megmozdulni.
Minden sebe iszonyatosan f�jt, nem besz�lve a fej�be nyilall� f�jdalomt�l. Ezen
k�v�l nehezen tudta m�g el�zni a puha feketes�get is, amely minden�ron mag�ba
akarta sz�vni �t, illetve azt a m�hrajt a fej�b�l, amit�l nem hallott semmit.
�rz�kei eltompultak, tudata nem engedelmeskedett semmilyen parancsnak. Csup�n a
sz�v�t markol� f�lelem �s a tudat�ban sikolt� v�szjelz� hang volt k�pes kiss�
mag�hoz t�r�teni.
Mikor valamennyire siker�lt fel�lesztenie �rz�keit, er�sen f�lelt. �gy t�nt a
sz�m�ra, mintha m�g csak messzir�l hallan� a torzsz�l�tt l�p�seit. Megpr�b�lt
felkelni. Igaz, ez egyel�re t�l nagy er�fesz�t�snek bizonyult a sz�m�ra. Csak
n�gyk�zl�bra t�maszkodott, a f�ldet b�mulva. Szapor�n l�legzett, noha t�deje �les
f�jdalommal tiltakozott a por �s a szokatlan meger�ltet�s ellen.
Mikor feln�zett, �szrevette, hogy k�zvetlen�l az Uralkod� p�holya el�tt van.
Belen�zett a Vez�r vil�gosk�k szemeibe, melyekben csak vid�ms�got l�tott. Mellette
a parancsnok szint�n g�nyos mosollyal figyelte az esem�nyeket.
�s ekkor �szrevett m�g egy szem�lyt!
Csaknem teljesen beleolvadt a f�lhom�lyba, ez�rt nem t�nhetett fel neki kor�bban.
K�zvetlen�l Valadril tr�nja m�g�tt �llt, fekete k�penyben. Csukly�j�t m�lyen a
szem�be h�zta� kezeit k�penye ujj�ba rejtette.
"Egy kis meglepet�s az egyik sz�vets�ges�nkt�l" - jutottak esz�be az �r szavai,
mikor r�tett�k az ac�lnyak�rvet. Egyszerre mindent meg�rtett. Neila arany szemei
szikr�ztak, mikor megl�tta a gonosz m�gust. Azonnal felismerte Halgort.
A m�gusn�, teljesen megfeledkezve a fenevadr�l �s a sebeir�l. Fel�llt. Eg�szen a
p�holyig l�pett, k�zben le sem vette szikr�z� szemeit a fekete t�nd�r�l. Halgor,
mintha csak megr�m�lt volna a vill�ml� arany tekintett�l, egy l�p�st h�tr�lt.
Neila haragja nem ismert hat�rokat! Kezeit szorosan �k�lbe szor�totta, a bilincs a
nyak�n f�nyesen felizzott. �m ekkor egy er�s mancs ragadta meg h�tulr�l a l�nyt. A
fenevad felemelte a m�g megmaradt ruh�j�n�l fogva az �ldozat�t.
A m�gusn� viszont egy�ltal�n nem t�r�d�tt vele. Szinte teljesen �nk�v�letben
cselekedett, mivelhogy csaknem semmit nem l�tott a szemeit elbor�t� v�r�s
f�tyolt�l. Mikor a sz�rnyeteg felemelte, egy er�s h�trar�g�ssal mellbe v�gta
ellenfel�t. Miut�n az elejtette, egy szint�n j�l ir�nyzott r�g�ssal kiverte a
szably�t a torzsz�l�tt kez�b�l. M�g a leveg�ben elkapva a fegyvert, ugyanazzal a
lend�lettel egyetlen, irdatlan erej� csap�ssal lemetszette a bestia fej�t.
A k�z�ns�g el�mult a t�rt�ntek v�ratlan fordulata l�tt�n, s v�rakoz�an szeml�lte a
tov�bbiakat.
Neila, nem t�r�dve t�bbet a hull�val, kez�ben a v�rt�l mocskos szably�j�val ism�t
elindult a p�holy fel�. Nyak�n a bilincs f�nyesen izzott. Igaz, a m�gusn�
egy�ltal�n nem �rezte azt a f�jdalmat, amit az ac�lnyak�rv okozott neki. �szre sem
vette, amikor egyetlen szav�val, �s egy er�teljes mozdulattal darabokra t�pte.
Csup�n egyetlen dolgot �rzett, illetve l�tott. Csak a m�rhetetlen tombol�st �rezte
mag�ban, szemei pedig csakis Halgort l�tt�k, akin bossz�t akart �llni.
Mikor a harcosn� a p�holyhoz �rt, mind Valadril, mind a parancsnok fel�llt. Villog�
tekintet�kben a hitetlenked�s �s d�h kever�ke l�tszott. A katon�k vezet�je fegyvere
markolat�ra tette a kez�t, az Uralkod� pedig k�v�ncsian n�zte a m�gusn�t.
- Tal�n az utols� ellenfeled kiereszt�s�t akarod k�rni? - k�rdezte sz�razon
Valadril, mire Neila r�emelte d�ht�l izz� szemeit. Minden bizonnyal csak most
tudatosult �jra benne, hol is van �s mit is csin�l. Nem mintha �rdekelte volna�
Csakis �tj�ra engedett d�h�re hallgatott. A k�ny�rtelen szemp�rba n�zve m�g a Vez�r
is h�tr�lt egy l�p�st.
- Csakis egyetlen szem�llyel akarok m�g megk�zdeni �s az � - mutatott v�res
szably�j�val a t�nd�re a harcosn�, mire minden szem a kitasz�tott fel� fordult.

8.
- Csakis egyetlen szem�llyel akarok m�g megk�zdeni �s az � - mutatott v�res
szably�j�val a tr�n m�g�tt �ll� Halgorra Neila. Az Uralkod� k�rd�n n�zett hol a
l�nyra, hol a kitasz�tottra. �gy t�nt, elbizonytalanodott egy pillanatra.
- M�gis mi�rt?
- Az egy�ltal�n nem tartozik r�d. Enged�lyezd, vagy kegyetlen hal�lt halsz -
felelte halk, balj�s hangon a m�gus, amit�l m�g a k�t farkas h�t�n is v�gigfutott a
hideg.
- Van egy olyan �rz�sem, hogy nem viccel - suttogta a parancsnok, mire a Vez�r
kelletlen�l b�lintott.
Neila, csak erre v�rva, egy szav�val azonnal a p�holyban termett. Nem t�r�dve a k�t
megd�bbent farkassal egyetlen hatalmas �t�ssel a k�zd�t�rre k�nyszer�tette a gonosz
m�gust, akit teljesen felk�sz�letlen�l �rt a csap�s.
Halgor k�ts�gbeesve pr�b�lt min�l gyorsabban felkelni. De hi�ba a t�nd�k
gyorsas�ga, Neila �jb�li t�mad�s�t lehetetlen volt kiv�deni. A t�nde ism�t a f�ld�n
k�t�tt ki. Est�ben viszont h�traesett a k�mzs�ja, felfedve val�di kil�t�t.
Mikor a k�z�ns�g megl�tta a t�nd�t, el�sz�r meglep�dve felszisszent, majd d�h�dt
ki�ltoz�sokba kezdett. M�g Valadril is teljesen ledermedve �llt a p�holyban,
parancsnok�val az oldal�n. Egyik�j�k sem tudta, most mihez kezdjen. Kezdett
kics�szni talpuk al�l a val�s�g talaja.
Ek�zben Neila csaknem vakon z�d�totta a kitasz�tottra rettent� erej� csap�sait.
Szinte nem is l�tta, hogy Halgor m�r saj�t m�gikus kardj�val v�dekezett. Igaz, nem
is volt ideje ezen gondolkozni.
A fekete m�gus h�tr�l�sra k�nyszer�lt a hihetetlen erej� t�mad�sokt�l, melyek
csaknem �sszet�rt�k. Az egyik csap�s ki is verte a t�nde kez�b�l a kardot, mely
remegve �llt bele a k�zd�t�r f�ldj�be. �m Neila tov�bb t�madott, nem is �rz�kelve,
mit tesz. �szt�nei �s bossz�v�gya vez�relte tetteit, nem pedig a j�zan esze.
Csakhogy a k�vetkez� t�mad�s egy v�d�pajzsnak �tk�z�tt, mire egy hatalmas
csend�l�ssel a porban k�t�tt ki a m�gusn� szably�ja.
Neila k�nyszeredetten, m�gis higgadtan massz�rozta sajg� kez�t. Szemei el�l m�r
felsz�llt a v�r�s k�d. Most m�r l�tta a f�ld�n fekv�, szapor�n l�legz� t�nd�t, aki
utols� v�dekez�sek�nt egy v�d�pajzsot vont maga k�r�. Ahogy a harcosn� a k�k
szemekbe n�zett, m�r nem l�tta azt a t�kr�t, amelyet eddig. Belel�thatott a h�borg�
l�lekbe, mely m�rhetetlen szenved�st �g�rt gazd�ja sz�m�ra.
Ezzel ellent�tben Halgornak a villog� arany szemp�r semmi m�st, csak a hal�lt
jelentett�k.
- K�rlek! Engedd, hogy megmagyar�zzam! - lihegte a t�nde.
- Mit lehet ezen megmagyar�zni? - sziszegte Neila, s egyetlen �t�ssel �tt�rte a
v�d�pajzsot, mely szil�nkokra t�rt. Megragadta a kitasz�tottat, akit ekkorra m�r
komolyan a hatalm�ba ker�tett a retteg�s.
- T�nkretetted az �letem! - sz�rte a sz�t a fogai k�z�l a harcosn�, mik�zben
l�tsz�lag er�lk�d�s n�lk�l a leveg�be emelte a fekete var�zsl�t.
- Legal�bb hallgass meg! - k�rte Halgor fojtott hangon, mire egy sz� szerint
l�ngol� �k�l csapott le r�.
A kitasz�tott egy j�kora t�v ut�n landolt a porban. K�ts�gbeesve pr�b�lta meg
�sszeszedni mag�t, hogy v�dekezhessen. M�g n�h�ny t�mad� ige is az esz�be jutott,
de mikor a m�gusn�re tekintett, teljesen a hatalm�ba ker�tette a p�nik. Nem maradt
sz�m�ra menek�l�si �tvonal. Ez�ttal nem�
Neila teljesen szabadj�ra engedte m�rhetetlen haragj�t, melyet mindeddig mag�ba
kellett fojtania. Felt�r� �rzelmei pedig el�nt�tt�k tudat�t, sz�m�zve higgadt
gondolkoz�s�t, mely azt sugallta, tal�n nem is kellene ezt tennie. �m nem
hallgatott r� Eddig visszafogott d�he meg�rezte a k�n�lkoz� alkalmat bossz�ja
teljes�t�s�re, amit azonnal meg is ragadott. �nmag�ban is f�lelmetes, m�gis
leny�g�z� l�tv�nyt ny�jtott, ahogy egy l�ngol� aur�ban, gyilkos tekintettel
szeml�lte a gonosz t�nd�t. Lass�, kim�rt l�ptekkel k�zeledett �ldozat�hoz, akit
�pp�gy leny�g�z�tt a l�tv�ny, mint ahogyan retteg�ssel t�lt�tte el.
M�g a t�meg is eln�mult. A farkasok r�j�ttek, itt m�r nemcsak k�nyszer� harcr�l van
sz�. Eddig azt hitt�k, �k a leghatalmasabb faj, aki valaha is a Carakenen �lt, �l,
�s �lni fog. A b�szkes�g�k mindeddig nem ismert hat�rokat. De most l�thatt�k �s
meg�zlelhett�k, mit jelent a sz�: hatalom.
M�ghozz� az istenek hatalma�
Az �g v�ratlanul beborult, f�lhom�lyt okozva, Neila felett pedig spir�lszer�en
forogtak a fekete fellegek. Ekkor egy vill�m t�rt f�nyes utat mag�nak a
sz�rkes�gben. Egyre t�bb vill�m cik�zott az �gen, pillanatnyi vil�goss�g�val t�ltve
be az ar�n�t. N�melyik mag�ba az ar�n�ba is belecsapott, k�veket has�tva ki a
falb�l.
Term�szetesen ennyi t�k�letesen el�g volt ahhoz, hogy kit�rj�n a farkasok k�z�tt a
p�nik. Mindenki a kij�ratok fel� menek�lt, ak�r a saj�t testv�re �lete �r�n is. A
k�zben felt�madt sz�l felkavarta a port, megnehez�tve a l�t�st �s a l�gz�st. Kisebb
k�darabok repkedtek a leveg�ben. Egyed�l Valadril maradt a hely�n, noha a p�holy
s�tr�t m�r elvitte a sz�l. Parancsnok�val az oldal�n f�ldbe gy�kerezett l�bakkal
figyelt�k a t�rt�n�seket.
Az egyik vill�m ekkor egyenesen a f�nyesen tombol� t�zbe csapott bele, ahol Neila
�llt. A m�gusn� felemelt k�zzel tartotta fogva a f�nyes t�nem�nyt, amely viszont
nem �rt el hozz�. Miel�tt becsap�dott volna, egy kard form�j�t kezdte kirajzolni a
leveg�ben. Ezut�n az �sszes t�bbi vill�m is beleolvadt, felt�ltve �s �letre h�vva a
m�gikus kardot.
Mikor a csillog� fegyver megsz�letett, Neila megfogta a markolat�t. A csod�latos
penge, melyet egyetlen kov�cs sem lenne k�pes leut�nozni, f�nyesen felizzott, mikor
meg�rezte gazd�ja elszabadul� d�h�t.
A var�zsl�n� maga el�tt tartva a leny�g�z� fegyvert ekkor lass�, nyugodt l�ptekkel
elindult a t�nde fel�. Halgor, aki a retteg�st�l mozdulni sem b�rt, csak b�multa a
fel� k�zeled� harcosn�t, aki mag�t a Hal�lt hozta mag�val. "Milyen gy�ny�r� �s
milyen hal�los"- gondolta a kitasz�tott, mik�zben a tombol� t�z k�z�tt menetel�
l�nyt n�zte.
A fekete m�gus a f�lelem fogs�g�ban v�g�l csak az utols� pillanatban hozta l�tre a
v�d�pajzs�t, amely ez�ttal m�g megmentette az �let�t. J�llehet, egyben minden
marad�k erej�t is kisz�vta. A f�nyes kard lecsapott a bur�ra az elszabadult l�ngok
�s egy vak�t� szikra k�s�ret�ben. Az �t�s erej�t�l a pajzs azonnal megsz�nt, Halgor
pedig ism�t a f�ldre esett, szinte er�tlen�l. Minden hatalm�t belefecc�lte a
v�dekez�sbe, amit�l olyan sebezhet�bb� v�lt, ak�r egy �rtatlan csecsem�.
Mikor a fekete m�gus kinyitotta a szemeit, m�r ism�t s�t�tt a Nap �s a l�ngok sem
tomboltak m�r. De felette �llt a Hal�lt �g�r� var�zsl�n�, akinek arany szemeiben az
elszabadult harag tombolt. Neila ekkor d�f�sre emelte a kardj�t.
- Neila! �des le�nyom! Ne tedd! - ki�ltotta v�ratlanul O�Brian. A mester csak
nemr�g m�szott el� a cell�jukb�l, s most dermedt l�bakkal botork�lt a harcosn�
fel�. Az egyik vill�m ugyanis egyesen az � b�rt�n�k ablak�ba csapott bele, j�csk�n
kit�g�tva azt. �gy a foglyok ki tudtak szabadulni.
- Neila! Figyelj r�m! Hallgass meg! - ki�ltotta ism�t a mester, mik�zben min�l
gyorsabban igyekezett a t�rsaival az oldal�n a m�gusn�h�z.
A harcosn�, mikor meghallotta apja hangj�t, fel� n�zett. A gyilkos tekintetek most
az �reg var�zsl�ra szegez�dtek. O�Brian megtorpant a kegyetlen szemp�rba pillantva.
- Legal�bb hallgasd v�gig, mi�rt tette, amit tett - �rvelt tov�bb a f�rfi, ism�t
elindulva l�nya fel�. Bar�tai, akik ekkorra m�r szint�n oda�rtek, f�lve v�rt�k a
fejlem�nyeket. Halgor pedig, aki mindv�gig a f�ld�n fek�dt, f�lig felk�ny�k�lve �s
kimer�lten, az �t�letet.
- Nincs mit v�gighallgatni - felelte halk, kegyetlen hangon a m�gusn�, s ism�t
d�f�sre emelte karj�t. K�zvetlen�l a t�nde mell� l�pett, k�t k�zre fogta a
markolatot, a peng�t pedig egyenesen a kitasz�tott sz�v�nek szegezte.
- Ha most meg�l�d, semmivel sem leszel k�l�nb n�la - sziszegte Carus is, aki
viszont komolyan agg�dott a t�nde sorsa miatt. �t egy�ltal�n nem az zavarta, amit
tett. Fajt�j�hoz h�ven nem sokat t�r�d�tt az eff�le dolgokkal. Sokkal ink�bb az
b�ntotta, hogy a m�gusn�t is belekeverte, m�ghozz� el�gg� cs�ny�n. Hab�r eddig csak
mag�nak vallotta be, a szellem is vonz�dott a var�zsl�n�h�z. �ppen ez�rt � is
f�lt�kenyen n�zte a S�v�lt� �s a harcosn� k�z�tti egyre szorosabb bar�ts�got.
K�l�n�sen az�ta, mi�ta a farkas �rzelmei tiszt�z�dtak el�tte.
Igaz, a tan�tv�nyt els�sorban a kitasz�tott hatalma �rdekelte, nem is besz�lve a
Napvez�r erej�r�l. �ppen ez�rt akarta meggy�zni a l�nyt, hagyja �letben a t�nd�t.
M�g sokat tanulhatna t�le Varomorban.
- Nem �rdekel - v�laszolta sz�razon a l�ny. Hangja t�volinak hatott, mintha nem is
a jelenben lenne.
- De� ezzel csak rontan�l a helyzeteden. B�ntesd meg, nem b�nom. De hagyd �letben -
k�rlelte tov�bb az ifj�, mik�zben fokozatosan k�zelebb l�pett a harcosn�h�z. �gy
gondolta, tal�n elveheti t�le a kardj�t. Vagy legal�bb is megakad�lyozhatn� a
gyilkoss�got.
�gy t�nt, ez az �rv hatott. Neila lejjebb engedte a kardj�t, noha m�g mindig Halgor
sz�ve fel� mutatott. Szemei elhom�lyosultak �s k�nnyekkel teltek meg. Gondolatai
elkalandoztak. Eml�kezett, mennyire szerette a t�nd�t, s mennyi boldog pillanatuk
volt. Esz�be jutottak a r�gi id�k, mikor m�g Martin is �lt �s az apj�val egy�tt
kalandoztak a Nimronon tanul�s k�zben. R�gen sohasem jutott volna esz�be, hogy
b�rkit is meg�lj�n� csup�n bossz�b�l. R�ad�sul az apj�t is megb�ntotta, akit pedig
mindenkin�l jobban szeretett! Eg�szen addig, m�g �gy nem d�nt�tt, Halgorral marad a
S�rk�nyh�bor�k ut�n.
"Megv�ltoztam� Gonossz� v�ltam� Ugyanolyann�, mint Halgor"- villant �t az agy�n.
R�t�rtek azok a s�lyos eml�kek is, amikor annyi szenved�st okozott. Mind az
apj�nak, mind a bar�tainak. A Toronyban elt�lt�tt �vek alatt majdnem �rz�ketlenn�
v�lt m�sok ir�nt. Tiszt�n eml�kezett, amikor saj�t kez�vel v�ltoztatott �l�holtt�
egy tan�tv�nyt, mert az neveletlen�l viselkedett vele szemben.
Neila teljesen elveszett az eml�kek �sv�ny�n. Mostanra szinte elviselhetetlen
s�lyk�nt nehezedett r� mindaz a szenved�s �s f�jdalom, amiket � okozott m�soknak.
�gy �rezte, nem b�rja el azt az irdatlan terhet, mellyel b�nei s�jtott�k. M�gis�
m�gis utat t�rt mag�nak a rengeteg eml�k �s �rz�s k�z�tt egy gondolat, mely
felr�zta a m�gusn�t r�v�let�b�l. Egy dolgot m�g el kellett int�znie�
Mikor a szellem m�r �ppen oda�rt hozz�, s ny�lt volna a kardj��rt, v�ratlanul
r�n�zett. Carus azonnal megdermedt. Fogalma sem volt, mit tesz majd a l�ny. M�g az
� sz�m�ra is teljesen kisz�m�thatatlann� v�lt.
- Igen. Gonossz� v�ltam. De ennek imm�ron v�ge. Mostant�l ism�t a r�gi �nmagam
vagyok - sz�lalt meg halkan, szinte suttogva Neila. �gy t�nt, siker�lt elterelni a
figyelm�t a t�nd�r�l �s a bossz�r�l.
- �m egyetlen dolgot megtanultam melletted Halgor. Oh, kem�ny lecke volt, de j�l
megtanultam! Soha t�bb� nem engedem, hogy b�rki is fel�m kerekedjen. Csakis a magam
ura vagyok. Sem isten, sem haland� nem szerezhet t�bb� hatalmat felettem! -
kem�nyedett meg a harcosn� hangja. Arany szemeibe ism�t visszat�rt az �let.
Halgorra n�zett.
- Van viszont egy szab�ly, kedvesem, egy �ratlan t�rv�ny a fekete m�gusok k�z�tt.
M�ghozz�, hogy mindig vissza kell fizetni az ad�ss�got �s soha se hagyj f�lbe
semmilyen �gyet. Nos, dr�ga Halgor! Talek�rt �s mindenki m�s�rt, akinek miattunk
kellett meghalnia, vagy szenvednie, a mi �gy�nket ezennel lez�rom. V�glegesen -
mondta csaknem szomor�an a var�zsl�n�.
Ekkor ism�t kigy�lt a harag az arany szemekben, b�r ez�ttal m�rhetetlen b�nat is
keveredett hozz�.
A l�ny szemei megteltek k�nnyel.
M�gis, ism�t fel�lkerekedett benne a tombol� d�h.
Ugyanekkor megint el�t�rtek a f�jdalmas, egyben csod�latos eml�kek, melyek
megrohant�k a var�zsl�n� tudat�t, elbor�tva azt.
A m�gikus kard szinte vak�t�an f�nylett, ahogy meg�rezte az �jb�l elszabadult
haragot. A m�gusn�t tombol� t�z vette k�rbe, felkavarva a port.
�s akkor a kard lecsapott.
A t�rsak, akik k�nytelenek voltak elh�tr�lni az elszabadult l�ngokt�l, most
k�v�ncsian tekintettek fel ism�t. Mindannyian rettegve pr�b�lt�k meg kider�teni a
por- �s f�stf�gg�ny�n kereszt�l, vajon mi is t�rt�nt. Beletelt egy kis id�be, m�g
ism�t l�thattak �s hallhattak valamit a kor�bban tombolva d�b�rg� vihar ut�n.
A kis csapat �vatosan k�zel�tette meg azt a helyet, ahol m�g az im�nt a m�gusn�t
l�tt�k. Ahogy k�zeledtek, zajt hallottak.
Valaki s�rt�
Amint le�lt a por �s elsz�llt a f�st, v�gre megl�thatt�k a v�geredm�nyt. O�Brian,
S�v�lt�vel egy�tt azonnal odal�pett a m�gusn�h�z. Neila a porban t�rdelt �s a
f�lb�l ki�ll� kardja markolat�ra t�maszkodott. Fej�t kezeire hajtotta �s
sz�vszaggat�an zokogott. Mellette Halgor teljesen �sszezavarodva, s m�g mindig
rettegve �lt.
Senki sem tudta pontosan, mi �s hogyan is t�rt�nt. Csup�n annyi volt vil�gos
mindenki sz�m�ra: nem t�rt�nt gyilkoss�g. A kitasz�tott, megr�szeg�lve a
visszanyert szabads�g�t�l, k�b�n �s �rtetlen�l tekintgetett k�rbe. Mellette t�rdelt
a keservesen s�r� harcosn�, ak�r egy megt�rt gyermek. A gonosz m�gus abban a
pillanatban mindent elfelejtett. Sz�v�t el�nt�tte a sajn�lat �s a f�jdalom. Csakis
az �rdekelte, hogy megvigasztalhassa azt, aki a vil�gon a legdr�g�bb volt a
sz�m�ra. Ha nem is eg�szen, de m�g � �rtette meg legjobban a megt�rt l�nyt. Lassan,
�h�tatosan ny�jtotta ki a kezeit a barna hajzuhatag fel�. Hacsak siker�lne
meg�rintenie�
Ekkor egy er�s k�z kulcsol�dott a csukl�j�ra. A szor�t�s �ltal okozott f�jdalom
�tt�rte a fekete t�nde lef�tyolozott tudat�t. Ism�t tudta, hol van, mit csin�lt �s
mi�rt. Haragosan n�zett fel Agonyra, aki rezzen�stelen�l �llta tekintet�t.
- Nem okozt�l m�g neki �gy is el�g nagy bajt? Azt aj�nlom, hagyd b�k�n! - sziszegte
v�szj�sl� hangon. A kitasz�tott arca erre megkem�nyedett. Ism�t fel�lt�tte az eddig
megszokott maszkot. Sz� n�lk�l fel�llt �s arr�bb s�t�lt. B�r a lelk�ben
mindeddigin�l nagyobb �r t�tongott�
- Nem akarok senkit sem siettetni, de ideje lenne menn�nk - suttogta csendesen
Carus. Felharsantak ugyanis a k�rt�k, sz�tszaggatva a d�bbenet keltette n�mas�got.
A farkasemberek magukhoz t�rtek �mulatukb�l, felr�zt�k tudatukat k�bulat�b�l.
Azonnal cselekedtek. Nem sokkal k�s�bb a v�gt�zva vony�t� fenevadakat, illetve a
fegyvereikkel cs�r�mp�l� farkasokat lehetett hallani. A t�rsak erre ijedten n�ztek
egym�sra. Cameron, amint meghallotta a zajt, felvette eredeti alakj�t, s felk�sz�lt
v�dekez�sre.
Ekkor hirtelen s�r� k�d ereszkedett az ar�n�ra, elbor�tva mindent. A csapat tagjai
tan�cstalanul n�ztek k�rbe a feh�rs�gbe, melyben m�g egym�st sem l�tt�k, pedig csak
karny�jt�snyira �lltak egym�st�l. Ezut�n hihetetlen �lmoss�g vett er�t rajtuk.
Hab�r k�zd�ttek ellene, hamarosan mindannyian m�ly �lomba mer�ltek. A felh�kb�l
ekkor fekete p�nc�lba �lt�z�tt alakok l�ptek el�. Mindannyian felvettek egyet-egyet
a csapat tagjaib�l, majd ism�t elnyelte �ket az �thatolhatatlan feh�rs�g.

9.
Yverion idegesen j�rk�lt fel-al� a csod�latosan megmunk�lt k�t mellett. K�r�l�tte
mindenhol burj�nzott az �let. A kutat k�r�lvev� z�ldell� n�v�nyek �gai k�z�tt
k�l�nleges madarak sz�lltak, �des dalaikkal �rasztva el a k�rny�ket. A puha
p�zsittal bor�tott talajon �rdekes, haland� sz�m�ra eddig m�g nem ismert �llatok
motoszk�ltak, nyugtat� zizeg�ssel t�ltve be a leveg�t.
De hi�ba daloltak a madarak, hi�ba z�gott csendesen az apr� v�zes�s, mely a lapos
k�tba �ml�tt, az ideges isten m�g csak tudom�st sem vett mes�s k�rnyezet�sr�l.
Tov�bb r�tta k�reit, s�s illattal t�ltve meg a leveg�t.
A nyughatatlan isten egyszer meg�llt. Tengerz�ld szemeivel f�rk�szte a k�rnyezet�t.
Mivel nem tal�lta azt, amit keresett, ism�t neki�llt fel, s al� j�rk�lni a kis
tiszt�son. Feh�r habokb�l �ll� szak�lla �s haja feje minden mozdulat�t k�vette.
A tengerek v�delmez�je elgondolkozva folytatta �rtelmetlen j�rk�l�s�t, mik�zben
t�rs�ra v�rakozott. K�kes b�re �gy csillogott a sejtelmes f�nyben, mintha s�
bor�tan�. Csup�n egy m�lyk�k nadr�got viselt, melynek olyan mint�ja volt, mintha
halpikkelyekb�l �llt volna. Az isten minden egyes l�p�se nyom�n harmat lepte el a
p�zsitot.
- Nyugodj m�r meg bar�tom! - sz�lalt meg ekkor egy kedves hang. Yverion azonnal a
hang ir�ny�ba fordult.
- �ppen ideje volt m�r. Mindig megv�rakoztatsz! - panaszkodott a tengerek istene,
mire mosolyg� t�rsa el�l�pett egy v�ratlanul vir�gba borult bokor m�g�l.
- Ugyan! Tudod j�l, hogy elfoglalt voltam - v�dekezett b�rsonyos hangj�n Setal, a
j�s�g �s n�v�nyvil�g istene. Mik�zben k�zeledett bar�tja fel�, minden n�v�ny
vir�gba borult, ahogy elhaladt mellette. L�ptei nyom�n m�g a kop�r f�ld�n is
csod�latos vir�gok sarjadtak, �des illatot �rasztva magukb�l.
- Nos, tal�n �lj�nk le - intett finom, m�gis idegenszer� kezeivel a k�k�t sz�l�re a
j�s�gos isten, mire t�rsa mag�ban morogva helyet foglalt. Setal mell� telepedett,
majd mosolyogva szeml�lte barna szemeivel a tengerek ur�t.
A k�t isten eleinte n�m�n �lt egym�s mellett. Mindketten saj�t gondolataikba
mer�ltek. Yverion egyszer elt�n�dve kezdte f�rk�szni t�rs�t.
Setal f�z�ld tunik�t viselt, hozz� ill� t�rdnadr�ggal. L�bain nem viselt semmilyen
cip�t, vagy szand�lt. Meztelen talpa nyom�ban k�l�nleges n�v�nyek �s vir�gok
sarjadtak ki a f�ldb�l. Csak�gy, mint a k�t istenn�ben, benne �s a tengeristenben
is volt valami megfoghatatlan, ami val�ban istenn� tette �ket. Mindannyian
emberinek hatottak k�ls�leg, m�gis teljesen idegenszer�en t�nhettek volna fel egy
haland� sz�m�ra. Mind a n�gy�k k�lsej�ben volt valami megmagyar�zhatatlan, amelyet
sehogysem tudott volna le�rni senki.
Mindegyik haland� faj szem�ben sz�pnek t�ntek volna fel, hi�ba a l�nyek
k�l�nb�z�s�ge. Gy�ny�r�nek l�tt�k volna �ket, m�gis ijeszt�nek. �m ez a f�lelem nem
a l�tez�s�k, a hatalmuk t�ny�ben rejlett volna. Volt valami megfoghatatlan, valami
felett�bb k�l�n�s, mondhatni f�ld�nt�li mindannyiukban, ami igencsak nyugtalan�tott
volna b�rki haland�t. Egyetlen k�z�ns�ges l�ny sem lett volna k�pes meg�lmodni,
kital�lni a csod�latos megjelen�s�ket, finom �s kecses, egyben er�t sug�rz�, m�gis
idegenszer� mozg�sukat. Egyszerre hasonl�tottak az emberekre, t�nd�kre, koboldokra,
farkasemberekre, �s m�g rengeteg m�s l�nyre, �m egyben teljess�ggel k�l�nb�ztek is
t�l�k. Egyform�k, m�gis egyediek voltak. Csaknem le�rhatatlanok, amely igazi
istenekk� emelte �ket egy haland� szem�ben.
Setal �h�tattal �rintett meg egy �ppen kiny�lt vir�got maga mellett. Karcs�
ujjaival cir�gatta a csod�latos r�zs�t, melynek minden szirma �gy csillogott,
mintha aranyb�l lett volna, ez�st erekkel.
A n�v�nyvil�g v�delmez�je csod�lattal telve sz�vta be a r�zsa illat�t. Arc�n,
melyet mintha m�rv�nyb�l faragtak volna, �h�tat t�kr�z�d�tt. Eleinte lehunyt
szemekkel �lvezte a csod�latos illatot, majd feltekintett. Kis�p�rte szint�n barna
haj�t szemeib�l, melyet r�vidre v�gva hordott, s n�hol z�ld levelek d�sz�tett�k.
- Beavatkozt�l a haland�k �let�be. Megmentetted a Napvez�rt, amivel megszegted a
fogadalmunkat - t�rte meg a csendet Yverion. Hangja mintha csak a tenger m�ly
z�g�sa lenne.
- Nem �ppen. Mi csak azt fogadtuk meg egym�snak, hogy szem�lyesen nem jelen�nk meg
a teremtm�nyeink vil�g�ban. K�ls�leg viszont seg�thetj�k, vagy akad�lyozhatjuk
�ket. Ezt tettem �n is - vonta meg karcs� v�llait a j�s�gos isten. Abbahagyta a
r�zsa cir�gat�s�t, s t�rsa fel� fordult. Barna szemeiben �r�k vid�ms�g csillogott.
- Oh, igen. De Lex�nia ezt nem fogja annyiban hagyni. Mint tudod, imm�ron Arisha is
csatlakozott hozz�, pedig eddig �gy hitt�k, � semleges marad ebben a h�bor�ban -
morogta a tenger ura. �gy hangzott, mintha k�vek koccann�nak egym�shoz a
hull�mz�sban.
- Term�szetesen. Nem is v�rtam m�st. � csak az �llataival van elfoglalva. Ha pedig
�gonoszs�ga el�gg� nyom�s �rvet tud felhozni neki ezzel kapcsolatban, egy�rtelm�,
hogy sz�vetkezni fog vele. Mi is ezt tett�k a S�rk�nyh�bor�kban.
- De ez�ttal nem biztos, hogy mi lesz�nk a gy�ztesek. Egy�ltal�n nem�
Setal ezt hallva elgondolkozott. Mikor megsz�lalt, gondosan megv�logatta szavait.
- Lehet. De ne felejtsd el, Lex�nia mind az Elveszett H�bor�kb�l, mind a
S�rk�nyh�bor�kb�l vesztesen ker�lt ki. Ezzel igazoltam, hogy a J�s�g hatalmasabb,
mint a Gonoszs�g.
- Semmire sem ment�l volna Arisha, illetve az �n seg�ts�gem n�lk�l - v�gott k�zbe
�lesen Yverion. T�rsa �gy tett, mint aki nem hallotta a k�zbesz�l�st.
- Hab�r val�ban lehets�ges, hogy ez�ttal � gy�z, m�g nekem is vannak meglepet�seim
a sz�m�ra. Ha � ig�nybe vette Arisha n�h�ny k�l�nleges �llat�t, beleavatkozott a
haland�k vil�g�ba. Teh�t mi is megtehetj�k ugyanezt. Ez�ltal semmi akad�lya sem
volt annak, hogy megmentsen a Napvez�rt, aki, ha �gy vessz�k, az �n l�nyom.
- Igen. Csakhogy megfeledkezel a Halhatatlanr�l, Lex�nia fi�r�l. Mert a fia, ha
Neila a l�nyod. Vele mi van? Tudod, hogy hol rejt�zik? Milyen alakban �s hogy mit
csin�l? - �rdekl�d�tt enyh�n cinikusan a tengeristen. - Nem! Teh�t jobb, ha
�sszeszedj�k magunkat �s megpr�b�lunk s�rg�sen el�ker�teni egy sereget, mely
meg�tk�zhet Arisha farkasaival, illetve m�s teremt�nyeivel, nem is besz�lve Lex�nia
�l�holtjair�l. Tudtommal ugyanis, j�val nagyobb a sereg�k, mint a mi t�zf�s
csapatunk.
- Ne l�gy ennyire bor�l�t�! Hab�r val�ban nem sok mindent tudok a
Legy�zhetetlenr�l, annyit igen, hogy most egy hatalmas s�rk�ny alakj�t �lt�tte
mag�ra. Egyszer ugyanis volt olyan kedves �s nekiment, majdnem teljesen felgy�jtva
a V�gtelen Erd�ben az egyik legkedvesebb helyemet. Mindegy! Visszat�rve a t�rgyra,
az arany s�rk�nyok a mi oldalunkon harcolnak a feh�rek mellett. Ez m�r �nmag�ban is
j�. Azt�n ott van m�g Neila�
- �aki a lehet� legt�volabb tart�zkodik most a F�v�rost�l - sz�rta k�zbe sz�razon
Yverion, befejezve t�rsa helyett a mondatot. Ezzel ki�rdemelte Setal bossz�s
tekintet�t.
- Ne felejtsd el, ki a hatalmasabb! Ne h�zz �jat velem! - fegyelmeztette t�rs�t a
n�v�nyek v�delmez�je. Barna szemeibe d�h csillant.
- Tulajdonk�ppen mindketten ugyanolyan er�sek vagyunk, ezzel te is tiszt�ban vagy.
�s nem sz�nd�koztam ellened fordulni, m�g miel�tt ezt felt�telezn�d r�lam. �n csak
annyit mondtam, j� lenne m�r �sszekapni magunkat - d�nny�gte z�g� hangj�n Yverion.
Ezzel siker�lt lecsillap�tania bar�tj�t. A tengeristen �r�kk� nyugodt hangja m�g a
forr�v�r� Setalt is k�pes egy pillanat alatt lecsillap�tani.
- Tudom, tudom. Sz�val, Neila mellett m�g ott vannak az �n n�v�nyeim is. Mivel �gy
tudom, TE nem tudsz semmif�le seg�ts�get sem ny�jtani, merthogy egyik teremtm�nyed
sem k�pes a sz�razf�ld�n harcolni - v�gott vissza imm�r nyugodtabb hangon, m�gis
el�g cs�p�sen az id�j�r�s ura.
- Nem. A teremtm�nyeim val�ban nem k�pesek seg�teni - ismerte be enyh�n b�nb�n�
hangon Yverion. - De� �tv�zhetj�k a hatalmunkat, �jra�lesztve az es�s�rk�nyokat.
- Nincs is olyan lomha �szj�r�sod, mint a partot mos� hull�maid - v�lekedett
kellemes, m�gis �les hangj�n Setal, elmerengve a messzes�gben. T�rsa nem s�rt�d�tt
meg a megjegyz�sen, mivel ismerte a J�s�g isten�t, aki az�rt hajlamos volt a cs�p�s
�s b�nt� besz�dre is. K�l�n�sen ha idegesebb volt a kellet�n�l, vagy ha valaki
letiporta az egyik kedvenc vir�g�t, esetleg megt�pte egy f�j�nak a leveleit. �m
akkor ostork�nt tudta haszn�lni a nyelv�t, melyet m�g kem�nyebb� tett dallamos �s
egy�bk�nt felett�bb kellemes hangja, melyet �gy tudott v�ltoztatni, ak�r a
leg�gyesebb dalosmad�r az �nek�t.
A k�t isten m�g sok�ig tanakodott a k�t sz�l�n �ld�g�lve, mit is kellene tenni�k.
Mindketten �jabb �s �jabb �tletekkel �lltak el�, melyekb�l n�h�nyat elvetettek,
n�melyeket pedig, kisebb finom�t�sokkal, �gy gondolt�k, megval�s�tanak.
Mikor elv�ltak egym�st�l, m�r komoly tervvel t�voztak a kis tiszt�sr�l. Ki-ki ment
a maga dolg�ra.

10.
Bek�sz�nt�tt a ny�r. A Nap pedig, ennek tisztelet�re, teljes t�zess�g�vel ontotta
mag�b�l aranyl� sugarait. �m lassacsk�n olyannyira felhev�tette a Carakent, hogy
joggal gondolhatta b�rki, g�nyol�dik a lak�kkal. Olyannak tetszett, mintha
sz�nd�kosan akarta volna megnehez�teni minden egyes �l� teremtm�nynek az �letet.
A f�k levelei hamarosan ernyedten l�gtak a f�lledt leveg�ben. A lombjukban
mened�ket keres� madarak is panaszos dalokat zengtek. M�r ha vett�k a f�rads�got
dalol�sra. A legt�bben ugyanis n�m�n gubbasztottak f�szkeikben, vagy ha m�r musz�j
volt valamit tenni�k, lehet�leg min�l gyorsabban tett�k azt.
�ppen ez�rt szinte alig lehetett az �gen k�r�z� madarakat l�tni, vagy ha m�gis,
olyan magasan, hogy alig l�tszottak nagyobbnak egy fekete pontn�l. M�g a nagyobb
test� madarak is lust�n k�r�ztek, kihaszn�lva a felsz�ll� meleg �ramlatokat.
A t�bbi �llat szint�n megb�jt vackaikba, vagy ha az nem volt, keresett valami
�rny�kos helyet. Mindannyian arra t�rekedtek, hogy min�l kevesebbet kelljen
mozogniuk, vagy ha m�giscsak musz�j volt, min�l h�v�sebb helyen.
Igaz volt mindez a koboldokra �s az emberekre is, akik mindenn�l jobban v�gytak
arra, hogy csup�n �lhessenek egy, a Napt�l v�dett helyen, s ne csin�lhassanak
semmit. Csakhogy mindez csup�n elm�letben l�tezett, mert a val�s�gban nem tehett�k
meg ezt.
Mivelhogy mindenkit egyre jobban �rdekelt, vajon hol tarthattak a farkasok, a lak�k
m�sra sem tudtak gondolni. Vajon kib�rjuk a t�mad�sukat? El�g katon�t siker�lt
�sszeszedni? Mi lesz, ha �tt�rik a vonalainkat? Lesz-e el�g viz�nk? - tett�k fel
magukban az emberek ezeket a k�rd�seket. �m minderre csup�n akkor kapnak majd
v�laszt, ha meg�rkeznek a farkasok. Addig pedig� addig pedig k�nytelenek elviselni
a t�z� napsugarak mellett a v�rakoz�s fesz�lts�g�t is.
Hasonl� volt a helyzet a koboldok f�v�ros�ban is. B�r ott sokkal nyugodtabb volt a
l�gk�r, mint az emberek k�r�ben. A legt�bben ugyanis megtal�lt�k azt a szil�rd
pontot az �let�kben, amelyre ez�ttal nagyobb sz�ks�g�k volt, mint b�rmi m�sra.
M�ghozz� a hitet. Az igaz istenekben val� hitet, b�r akadtak m�g sz�p sz�mmal, akik
nem t�rtek �t az �j vall�sra.
A lak�k k�z�tt ugyanis fut�t�zk�nt terjedt egy bizonyos Setal nev� isten
templom�r�l sz�l� t�rt�net, miszerint a kir�lyn�t oda sz�l�tott�k. Semmilyen m�s
magyar�zatot nem tal�ltak ugyanis az uralkod�n� v�ratlan "elv�ndorl�s�ra", mely
v�g�l ebben az �si �p�tm�nyben �lt�tt �jra alakot.
Az�ta is egyre t�bb sz� esett err�l a k�l�n�s temet�sr�l. Salvaren �s Aranyes�
besz�mol�ja szerint ugyanis soha nem tapasztalt b�kess�g uralkodott mind a
tiszt�son, mind a templomban, mind pedig a halott kir�lyn� arc�n. Merthogy, ha
hinni lehetett a sz�besz�dnek, Valessa teste most b�kess�gben �s h�bor�tatlanul
fekszik egy ravatalon Setal templom�ban.
M�g az arany s�rk�nyok, akik k�z�l sz�z ott tany�zott �ppen, is egyre csak ezt a
k�l�n�s esem�nyt t�rgyalt�k egym�s k�z�tt. K�z�l�k is akadt ugyan, aki csup�n
szemf�nyveszt�snek nevezte a t�rt�nteket. �k azt hangoztatt�k, nekik t�bb kell,
hogy meggy�z�djenek az istenek l�tez�s�r�l. Val�j�ban addig nem hisznek semmif�le
term�szetfeletti l�nyben, am�g saj�t szem�kkel nem l�tj�k �ket.
M�sok viszont, vel�k ellent�tben, teljes meggy�z�d�ssel hittek Setal l�tez�s�ben.
Sz�mukra el�g hat�sos �rv volt az, hogy a vez�r�k mes�lte mindezt, illetve a hozz�
legk�zelebb �ll� t�rsa. R�ad�sul mindketten olyan �tszellem�lt hangon adt�k el� az
esem�nyeket, hogy ennek musz�j val�s�gnak lennie!
Egy r�vid ideig ezeken a dolgokon r�g�dott a v�ros, �m csakhamar f�lre kellett
tenni�k az ezzel foglalkoz� gondolataikat. Lassacsk�n vissza kellett t�rni�k a
val�s�gba, hab�r egyesek m�r egyenesen meg is feledkeztek a k�zelg� h�bor�r�l. �m
egy k�m jelent�se azonnal visszar�ngatta �ket a f�ldre.
- A farkasok �tkeltek a Gy�r�s-hegys�gen! �tkeltek �s meg�ll�thatatlanul vonulnak
egyenesen a v�ros fel�! - ki�ltotta egy arany s�rk�ny, aki felder�t�k�nt hagyta el
a koboldok v�ros�t. Mikor pedig visszat�rt, ezt ism�telgette, mik�zben egyre
lejjebb k�r�z�tt a v�ros felett. Hangja mindenhov� utat tal�lt, m�g az eddig a
hit�kbe mer�lt tudatokhoz is. Ez m�r olyan h�r volt, amit kor�ntsem lehetett
f�lv�llra venni!
�m akadt egy �jabb probl�ma is. M�gpedig maguk a nom�d koboldok. A t�bb mint
k�tezer-�tsz�z f�t sz�ml�l� had csup�n el�z� nap �rkezett meg a v�rosba, de m�ris
�ri�si felfordul�st keltettek.
A k�t kobold alfaj ugyanis egy�ltal�n nem kedvelte egym�st. Tulajdonk�ppen, nem
voltak jobb viszonyban egym�ssal, mint az emberekkel. Ebb�l ad�d�an pedig sorra
robbantak ki a kor�bban eltemetettnek v�lt s�relmek. Hab�r a k�t n�pet t�bb mint
k�tsz�z m�rf�ld �s egy tenger v�lasztotta el egym�st�l, ez a t�vols�g m�gsem
bizonyult el�gnek, hogy ne legyenek �sszet�z�sek egyes csal�dok k�z�tt.
A forr�fej� ifjakat ugyanis, akik elt�k�lt�k, hogy bev�gzik bossz�jukat, semmivel
sem lehetett visszatartani, minek k�vetkezt�ben csup�n m�g t�bb bajt okoztak. Az
id� tal�n gy�gy�rt jelenthetett volna, ha Sodena k�t legt�volabbi r�sz�n �ltek
volna egym�st�l a fajok. De mivel ahhoz k�pest k�zel laktak egym�shoz, n�h�ny
kisebb kalamajk�t, vagy apr�bb �ssze�tk�z�seket nem lehetett elker�lni.
J�llehet, egyes l�nyek m�r nem is tudt�k pontosan, mi�rt is kell gy�l�lni�k
rokonaikat, mivel oly r�gen t�rt�nt m�r a h�bor�t k�zt�k elind�t� cselekedet.
M�gsem felejtettek semmit, mivelhogy mind az �ldozatok, mind az elk�vet�k
r�geszm�j�v� v�lt a bossz�. Ezeket az �rz�seket pedig tov�bb adt�k gyermekeiknek,
akik m�g tov�bb �r�k�tett�k ezt. M�gsem felejt�d�tt el soha, hab�r megeshetett,
hogy ezer-ezer�tsz�z �vvel ezel�tt t�rt�nt maga az incidens. Ebb�l ad�d�an pedig a
k�t faj �jb�li tal�lkoz�sa t�k�letes id�pontnak bizonyult ezeknek a szem�lyeknek,
hogy v�gre megtorolhass�k s�relmeiket.
Ez a fel�ll�s Feh�ragyarnak, s egyes t�rsainak pedig csaknem legy�zhetetlen
feladatnak bizonyult. Mivel a csal�dok t�k�letes munk�t v�geztek, mire kitud�dott a
dolog, m�r csak a holttesteket tal�lt�k meg, rendszerint egy t�rmel�kkupac m�g�
rejtve. Felt�ve, ha megtal�lt�k�
A nom�dok �s cifr�k teh�t azonnal egym�snak estek, noha mindezt olyan t�k�letesen
leplezt�k, hogy szinte alig vettek �szre valamit is, akik nem voltak beavatottak. A
legt�bb megtorl�s �jjel t�rt�nt, �m akadtak olyanok is, akik f�nyes nappal
egyenl�tett�k sz�ml�ikat. Ez�rt nem egy nom�d �bredt �gy fel, hogy m�r nem volt
mellette a t�rsa, aki este szomsz�djak�nt hajtotta �lomra a fej�t. A katona ezek
ut�n persze elindult megkeresni bajt�rs�t, akit gondosan olyan helyre "rejtettek",
ahol az �rintettek mindenk�pp megtal�lj�k.
A kor�bbi s�relmeket ez�ltal ugyan siker�lt megtorolni, �m csak �jabbak sz�lettek
ut�na. A bajt�rsak ugyanis nem hagyt�k sz� n�lk�l a t�rt�nteket. Nem egy esetben
maga a gyilkos �bredt arra, hogy az az utols� l�legzetv�tele is egyben. M�g szinte
ki sem nyitotta a szemeit, mikor egy z�ldtollas ny�l f�r�dott a sz�v�be. Egy nom�d
katona beteljesedett bossz�ja�
Mindezeket a gyilkoss�gokat, vagy visszafizet�seket, ahogyan a lak�k nevezt�k az
ilyen eseteket, pedig oly t�k�letess�ggel �s pontoss�ggal szervezt�k meg, majd
hajtott�k v�gre, hogy egyszer�en k�ptelens�g volt el�re kisz�m�tani. Term�szetesen
ez nem kev�s fejt�r�st okozott Feh�ragyarnak �s bar�tainak, akik minden erej�kkel
azon voltak, nehogy elfogyjon a hadsereg�k, miel�tt ide�r a farkashad. Ugyanis erre
minden es�ly megvolt.
�ppen ezt t�rgyalt�k a parancsnokok is, akiket el�g megb�zhat�nak �t�ltek arra,
hogy beavatt�k az �gybe. Ez�ttal a tr�nteremben gy�ltek �ssze, mivel onnan sokkal
k�nnyebb volt cselekedni, ha esetleg bejelent�s �rkezett. Salvaren ugyanis minden
aranys�rk�nyt felsz�l�tott a tov�bbi gyilkoss�gok megakad�lyoz�s�ra. Vagy legal�bb
is, a felder�t�s�re. Emiatt azt�n aranyok cirk�ltak az �gen, vagy az utc�kon,
�rtatlans�got sz�nlelve. A l�tsz�lag c�ltalan l�z�ng�s k�zben pedig megpr�b�lt�k
kisz�rni a "gyan�s alakokat". Csakhogy ez nehezebbnek bizonyult, mint hitt�k volna.
A koboldok mesterien �rtett�k a dolgukat!
- A katon�k, k�l�n�sen a nom�dok, szinte j�tszva kiker�lik a s�rk�nyokat! -
f�st�lg�tt Feh�ragyar, aki a tr�n el�tt j�rk�lt fel-al�. Teljess�ggel
felh�bor�totta ugyanis az a t�ny, miszerint sem a cifr�knak, sem a nom�doknak nincs
annyi esz�k, amivel egy id�re elfelejthetn�k ezeket a csal�di vit�kat.
- Sz�munkra a csal�di hagyom�nyok, l�gyenek azok b�rmik, legal�bb olyan er�sek,
mint a t�rv�nyeink. Ezzel te is tiszt�ban vagy. Nem tehet�nk semmit� - v�laszolta
f�radtan a kir�ly, aki tr�nj�n �lt. Szomor�an n�zte a mellette �ll�, imm�ron �res
sz�ket, melyet feles�g�nek kellett volna bet�ltenie. Szemei elhom�lyosultak, s csak
r�szben fogta fel, mi is t�rt�nik k�r�l�tte.
- De igen is lehet tenni valamit, csak akarni kell! - csattant fel az aranyok
vez�re, mik�zben megszak�tva eddigi k�reit, v�ratlanul ir�nyt v�ltott. Mellette
Veilon k�z�ny�sen szeml�lte mind apja m�rhetetlen szomor�s�g�t, mind a h�ll�
d�h�ng�s�t. �t nem k�l�n�sebben �rdekelte maguk a s�relmek ilyesfajta levezet�s�nek
t�nye. Sokkal ink�bb a k�vetkezm�nyekt�l tartott. Ez�rt azt�n azon volt, hogy
kital�ljon valamit, amivel lefoglalhassa a koboldokat.
- Dolgoztatni kellene �ket - mondta ki egyszer hangosan is a gondolat�t, mire
minden szem fel� fordult. A m�gus eleinte d�h�s volt mag�ra, ami�rt nem tudta f�ken
tartani a nyelv�t, �m azt�n belefogott terve el�ad�s�ba.
- Ki kellene tal�lni m�g valamit, amivel le tudn�k foglalni magukat. �gy v�lem,
ezzel nemcsak, hogy eltereln�k a figyelm�ket egym�sr�l, de fel�gyelni is k�nnyebb
lenne �ket. R�ad�sul hasznot is h�zhatunk a dologb�l.
- Nem is rossz �tlet� - �llt meg Feh�ragyar, s elgondolkozva m�regette a var�zsl�t,
aki �llta kutat� tekintet�t. Egy r�vid sz�net ut�n a s�rk�ny elengedte t�rsa
tekintet�t. Ism�t elkezdett fel-al� j�rk�lni.
- Alag�t - vetette k�zbe Dargor, aki akkor szint�n jelen volt, b�r eddig
hallgatott. A mester, l�tv�n t�rsai �rtetlen pillant�s�t, belekezdett elmagyar�zni
terv�t, ak�r egy tan�r a di�kj�nak.
- Alagutat kellene �satni vel�k, amelyen kereszt�l a farkasok m�g� ker�lhet�nk.
Ezzel h�tbat�madhatjuk �ket, mik�zben a v�rost ostromolj�k. Ha Setal csakugyan egy
j�s�gos isten, s meghallgatja im�inkat, tal�n van egy kis es�ly�nk - mormolta
elgondolkozva a mesterek feje, �m k�zben gondolatai messze j�rtak.
- Lehet benne valami. De a katon�k szerintem z�gol�dni fognak a neh�z fizikai munka
miatt. R�ad�sul ki kellene jel�lni, hol kezd�dj�n az alag�t, s hol v�gz�dj�n. Nem
lesz egy k�nny� munka a fullaszt� leveg�ben - cs�v�lta meg a fej�t a kir�ly, aki
l�nyeg�ben nem is csin�lt m�r semmit. Valessa elveszt�se olyannyira m�lyen
�rintette, hogy val�s�ggal megszakadt a sz�ve. K�rd�sess� v�lt mag�nak az
uralkod�s�nak is a t�nye, illetve ha visszavonulna, kit v�lasztana meg �r�k�s��l. A
hagyom�nyok szerint a legid�sebb gyermek�t. �m egy�ltal�n nem biztos, hogy a v�ros
lak�i hajland�ak lenn�nek al�vetni magukat Veilon uralm�nak�
�ppen ezeken t�n�d�tt a kir�ly is, mikor gondolatait megszak�totta a fekete m�gus
szavai. Mik�zben Veilon besz�lt, fekete szemeit apj�ra f�ggesztette, mintha csak
kital�lta volna gondolatait. Tekintet�ben s�t�t gondolatok t�kr�z�dtek, s
egy�rtelm�en mutatt�k, mennyire j�t mulat mindezen. J�llehet, hangj�ban ebb�l semmi
sem �rz�d�tt.
- T�k�letes alap lenne a Nagy �r �ltal v�gott m�lyed�s, �m annak m�g csak a
k�zel�be sem mer menni senki, nemhogy m�g lem�sszanak a belsej�be�
- Azt sem tudjuk, milyen m�ly - v�gott k�zbe Cavel, aki nemr�g �rkezett a nom�d
hadak �l�n, s akit szint�n megh�vtak, mivelhogy a fekete m�gus kiv�tel�vel
mindenkit ismert, �s mindenki megb�zott benne.
- �ahol tal�n m�g nagyobb gonoszs�g uralkodik - folytatta Veilon. Hangj�ban
bossz�s�g �rz�d�tt, mint aki nem szereti, ha f�lbeszak�tj�k. - Ezt pedig nem tudjuk
m�gia seg�ts�g�vel hat�stalan�tani, mivel k�t kiv�tellel senkinek nem lenne akkora
hatalma hozz�. Megpr�b�lni teh�t nem is �rdemes. Viszont tal�n felhaszn�lhatjuk�
Az egybegy�ltek �rdekl�dve hallgatt�k a s�t�t var�zsl� terv�t, amit tulajdonk�ppen
elfogadhat�nak is �t�ltek. Egy-k�t v�ltoztat�st javasoltak csup�n, de eg�sz�ben
v�ve egyhang�an a megval�s�t�s�ra szavaztak. Igaz, mik�zben a tervet finom�tgatt�k,
mindenkinek k�rd�sek mer�ltek fel a bizonyos "k�t kiv�tellel" kapcsolatban, akiket
a kobold eml�tett. Hab�r senki sz�m�ra nem volt k�ts�ges, kikre is gondolt,
valahogy m�gsem illettek a k�pbe. �rezt�k, hogy rejteget m�g valamit a f�rfi.
Csup�n azt nem tudt�k eld�nteni, vajon j�, avagy rossz dolgot. Arra a gondolatra
pedig, miszerint nemsok�ra �gyis megtudj�k, legt�bbj�knek v�gigfutott a h�t�n a
hideg. Valahogy nem j�l volt ez �gy, noha kev�s dolgot tudtak ez ellen tenni.
Mindemellett sokkal �get�bb k�rd�seket kellett megvitatniuk, ez�rt a legt�bben nem
is foglalkoztak a dologgal egy fut� gondolatn�l t�bbig. Mint ahogyan a legt�bben
sejtett�k, el�bb, vagy ut�bb �gyis f�ny der�l mindenre�

11.
Ahogy a t�zes �rkorong ism�t megkezdte napi �tj�t a k�k �gen, hossz�rany�lt
ujjaival egy helyen furcsa dolgokat �rzett. A kobold v�ros ism�t felbolydult, ak�r
egy t�mad�s alatt �ll� hangyaboly.
A kor�bban kihalt utakat ism�t ellept�k a lak�k. A legt�bben ugyan p�nc�lt �s
kardot hordtak, amelyek cs�rg�se visszhangot vert a h�zak k�z�tt, m�gsem tudt�k
eg�szen elnyomni a kalap�csok �s v�s�k hangj�t.
Az Arany Torony kapui nyitva �lltak, beengedve hatalmas tr�nterm�be a kinti
meleget. A forr�s�g pedig igencsak megizzasztotta a dolgoz� katon�kat. K�l�n�sen
azokat, akik azon f�radoztak, hogy fel tudj�k t�rni az �p�tm�ny kem�ny padl�k�veit.
Nem kevesebb, mint h�sz katona, nom�d �s cifra vegyesen, fogott egyszerre cs�k�nyt
�s pr�b�lta meg felt�rni a tr�nterem padozat�t. Ez pedig nem is bizonyult olyan
k�nny� feladatnak.
Kor�n reggel kezd�d�tt a munka. �pp, hogy csak felkelt a Nap, mikor v�ratlanul
k�rt�k hangja has�tott a n�ma leveg�be. A katon�k, akik meg�rtett�k az �ket h�v�
jeleket, gyorsan �sszeszedt�k magukat, felr�ngatt�k p�nc�ljukat, majd azonnal a
Torony el�tti t�rre rohantak. M�sok, akik nem tudt�k, mit is jelent pontosan a
k�rthang, ijedten b�multak ki a m�g �pen maradt h�zuk ablak�b�l. De mikor l�tt�k,
m�g nem �llnak t�mad�s alatt, ink�bb visszab�jtak az �gyukba, mivel fogalmuk sem
volt arr�l, mikor tudnak majd �jb�l �gyban aludni.
�gy esett h�t, hogy a kobold katon�k egym�s l�kd�s�dve pr�b�ltak min�l k�zelebb
ker�lni a Toronyhoz. Vigy�zva, hogy ne menjenek t�l k�zel a Halhatatlan �ltal
v�gott lyukhoz (no meg hogy az�rt egym�st se l�kj�k bele), igyekeztek min�l el�bbre
jutni. Csakhogy ez egy�ltal�n nem bizonyult k�nny� feladatnak, mivel m�g saj�t
magukon k�v�l legal�bb �tezer t�rs�nak volt ugyanez a sz�nd�ka.
Ebb�l ad�d�an nem egyszer hangzott fel meglepett ki�lt�s, mikor r�l�ptek valakire,
vagy �ppen d�h�s rendreutas�t�s. A v�tkez� kobold ebben az esetben vagy ugyanolyan
felh�borodva v�laszolt, vagy beh�zta a nyak�t �s cs�ndben maradt. Ez ut�bbi abban
az esetben t�rt�nt meg, ha az illet�, akire r�l�pett, vagy oldalba k�ny�k�lt,
magasabb rang� volt, s mindemellett az � parancsnoka is. �m hi�ba volt magasabb
rang�, ha nem a saj�t fajt�j�hoz tartozott. Ilyenkor ugyanis nemhogy bocs�natot
k�rt volna. Dehogy! Ink�bb l�k�tt rajta m�g egyet, majd m�g � d�h�ng�tt s�rtetten.
Ha pedig t�rt�netesen alacsonyabb, de szint�n rokonhoz tartoz� katon�val akadt
�ssze, val�s�ggal porig al�zta a szerencs�tlen ifj�t.
Ilyen esetekben azt�n, k�l�n�sen, ha mer�szebb ifj�r�l volt sz�, akinek feltett
sz�nd�ka, hogy el�bbre t�r a rangl�tr�n; t�k�letes veszeked�s alakult ki a k�t
katona k�z�tt. Nem is besz�lve a k�zben elejtett s�rteget�sekr�l, melyek nemhogy
�ssz�bb hozt�k volna �ket, m�g tov�bb m�ly�tette az am�gy is nagy szakad�kot a k�t
alfaj k�z�tt.
Mindezt term�szetesen vil�gosan l�tta mind Feh�ragyar, mind Aranyes�, mind pedig a
kir�ly. �m egyel�re semmit sem tehettek, mivelhogy �ri�si hangzavar uralkodott
�ppen a t�ren, nem is besz�lve arr�l, hogy �gy hull�mzott el�tt�k a sz�nes
t�megkavalk�d, hogy ha sok�ig n�zt�k, mindannyian belesz�d�ltek.
A cifr�k z�ldes p�nc�lja elkeveredett a nom�dok k�kes sz�n�vel, minek hat�s�ra egy
csillog�an f�nyes kavalk�d sz�letett. A mocorg� t�meg pedig olyan l�tv�nyt
ny�jtott, mintha egy hatalmas z�ldesk�k tenger hull�mozna a Torony el�tti t�ren. Ez
nemcsak hogy �lland�an mozg�sban volt, de m�g �ri�si hangzavart is keltett, melyet
igencsak nehezen lehetett el�ll�tani.
A probl�ma tal�n nem is old�dott volna meg, ha nincs ott Veilon. A fekete m�gus,
csak�gy, mint t�rsai, a Torony bej�rata f�l�tt f�gg� erk�lyen �llt, s a katon�k
�radat�t szeml�lte. A felcsattan� m�ltatlankod�sok, s�rtett felki�lt�sok m�g
sz�rakoztatt�k is a m�gust. Igaz, nem volt arra ideje, hogy ebben gy�ny�rk�dhessen.
Tudta, ha nem tesz valaki s�rg�sen valamit, m�g kit�r a t�megvereked�s, ami az
egyre t�bb kard villan�s�b�l �t�lve m�r nem is volt olyan messze. Veilon v�g�l
megoldotta a probl�m�t, hab�r kiss� drasztikus megold�st v�lasztott.
Mellette �ll� t�rsai, akik m�g egym�s szav�t is alig �rtett�k, egyszer csak arra
lettek figyelmesek, hogy az eddig rettenetes, egyben igen v�ltozatos besz�dzaj
egyik pillanatr�l a m�sikra egyhang� jajvesz�kel�sbe csap �t.
A katon�knak m�r nem sok hi�nyzott, hogy, megfeledkezve minden szab�lyr�l,
egym�snak essenek. Egyes helyeken ac�l villant a forr� napf�nyben. Csakhogy a
k�vetkez� pillanatban mindenki tudat�t elbor�tott egy iszonyatos hang, mely
val�s�ggal sz�trepesztette a fej�ket. A sikolyszer� ki�lt�s mindenkinek elbor�totta
az agy�t, minek k�vetkezt�ben bel�j�k has�tott a f�jdalom. A legt�bben a fej�ket
fogt�k, m�sok t�rdre zuhantak.
- Hagyd m�r abba! Nem l�tod, mennyire szenvednek? - csattant fel Dargor Veilon fel�
fordulva, mikor a mester r�j�tt, mir�l is van sz�. A fekete m�gus erre gonoszul
mosolyogva elengedte tudata fogs�g�b�l a szerencs�tlen szenved�ket. A mesterek feje
undorodva fordult el, mikor megl�tta t�rsa �nel�g�lt, val�s�ggal m�r-m�r �lvezked�
mosoly�t, melyt�l m�g a v�r is megdermedt az ereiben.
A katon�k minden bizonnyal igen h�l�sak voltak Dargornak, ami�rt megsz�ntette az
agyukat k�nz� f�jdalmat �s sikolyt. J�llehet, n�h�ny elmormogott, kor�ntsem
szalonk�pes sz�n k�v�l semmit sem lehetett hallani. Lassan mindenki elcsitult, s az
erk�lyre f�ggesztette a tekintet�t. Fokozatosan helyre�llt a rend, ami nem sokkal
el�bb elk�pzelhetetlennek t�nt volna.
- Nos, b�r hat�sos a m�dszered, legk�zelebb tal�n b�zd r�nk a dolgot - d�nny�gte
Feh�ragyar is Veilonnak, mire az csak ked�lyesen vigyorogva v�llat vont. Azt�n a
s�rk�ny megk�sz�r�lte a tork�t, majd felemelte a hangj�t.
- Der�k katon�k! Tudjuk, hogy m�r nehezen viselitek a h�bor� el�tti fesz�lts�get.
Ez�rt, b�r nem sz�vesen tessz�k, egy feladattal b�zn�nk meg titeket - kezdte a
s�rk�ny, mire ism�t halk moraj futott v�gig a t�megen. N�h�nyan k�v�ncsian, m�sok
ink�bb meglepetten, p�ran ellens�ges tekintetekkel meredt az erk�lyre.
- Nem fog egyk�nnyen menni, ismerve ezeknek a nyakass�g�t - s�gta oda Aranyes�nek a
vez�r, mire bar�tja egyet�rt�en b�lintott.
Nem is maradt el a v�rt tiltakoz�s, mikor a koboldok megtudt�k, mir�l is lenne
eg�sz pontosan sz�. B�r a nagy r�sz�k csak mag�ban, esetleg a szomsz�dj�nak
mormogott valamit, egyes mer�szebbek hangosan is kifejezt�k v�lem�ny�ket. Az egyik
bekiab�l�, miszerint majd akkor hajland�ak alagutat �sni, ha kihullik a s�rk�nyok
sz�rnya, komolyan felb�sz�tett Salvarent. Csup�n j�lnevelts�ge �s h�v�s
gondolkod�sa tartotta vissza att�l, hogy kiss� megt�pje a katon�t. B�r, mikor
meghallotta a folytat�st is, annyiban v�ltoztatott elgondol�s�n, miszerint nem is
annyira kiss� t�pn� meg a szemtelen koboldot�
A kor�bban halk moraj azt�n lassan ism�t hangos el�gedetlens�ghez vezetett, minek
hat�s�ra Veilon "k�nytelen" volt ism�t ment�lisan "csendet teremteni". V�g�l
Feh�ragyar, miut�n nem egy, a kor�bbiakn�l j�val s�rt�bb kifejez�sek is meg�t�tt�k
a f�l�t, kijelentette vagy dolgoznak, vagy egyenk�nt t�pi le a hegyes f�leiket.
Erre egyet�rt� d�nny�g�s hangzott fel a h�zakat szeg�lyez� erd� f�i k�z�l, mire a
katon�k r�d�bbentek, az �sszes aranys�rk�ny ott van k�r�l�tt�k. Ez pedig nem kis
inspir�ci�t jelentett a sz�mukra.
A kobold katon�k v�g�l kelletlen�l ugyan, de beleegyeztek a munka elv�gz�s�be, noha
nem felt�tlen�l a s�rk�ny fenyeget�s�nek hat�s�ra. Val�sz�n�, hogy ink�bb Veilon
kegyetlen mosolya k�sztette �ket jobb bel�t�sra. Mindenesetre hamarosan meg is
kezd�dhettek a munk�latok, b�r, ahogyan Feh�ragyar kor�bban is sejtette, kor�ntsem
ment egyk�nnyen.
Mindenesetre beletelt egy kis id�be, m�g a t�m�r sokas�gb�l k�t hossz� sor alakult
ki, melyek az Arany Torony tr�nterm�b�l indultak, s messze az erd�ben �rtek v�get.
Nekik az �s�k �ltal kitermelt t�rmel�ket v�dr�kben val� elsz�ll�t�sa volt a
feladatuk, mintegy l�ncszer�en tov�bbadva a marad�kot. Mindek�zben h�sz munk�s
dolgozott egyszerre mag�n az alag�ton, m�sik h�sz a t�rmel�k lap�tol�sa a v�dr�kbe,
az eddig esetleg kimaradtak pedig a v�lt�munk�sokat szolg�lt�k.
Mindek�zben az aranyok ked�lyesen csever�szve egym�ssal pihentek az �rny�kos f�k
k�z�tt, sz�rnyaikkal h�tve magukat. Leplezetlen j�kedvvel szeml�lt�k a t�z� napon
dolgoz� katon�kat, akiknek hamarosan igencsak meleg�k lett a s�lyos p�nc�l alatt.
Ez�rt a legt�bben ledob�lt�k magukr�l �tforr�sodott f�mp�nc�ljukat, mik�zben
igyekeztek id�ben megtal�lni egyens�lyukat, mivelhogy folyamatosan �rkeztek a
t�rmel�kek, melyeket tov�bb kellett adniuk. Egyes esetekben term�szetesen ez nem
mindig siker�lt, minek hat�s�ra vagy elakadt a sz�ll�t�s, vagy �ri�sit esett az
�gyetlen kobold, vagy mindkett�. Ezeken persze j�kat kacagtak a h�s�l� s�rk�nyok, a
katon�k nem kis bossz�s�g�ra. Igaz, sz�lni nem mertek.
Term�szetesen tov�bbra is akadtak probl�m�k a rokonok k�z�tt, �m azok mindegyike
elt�rp�lt a kor�bbi gyilkoss�got �s megtorl�sok mellett. Ugyanis ezek t�bbnyire
csup�n annyib�l �lltak, hogy az egyik nom�d esetleg nagyobb lend�lettel dobta cifra
rokon�nak az egyik nagyobbacska k�vet, mire az nem tudta megfogni �s a l�b�ra
ejtette. Hab�r a szerencs�tlen�l j�rt katona nem s�r�lt meg komolyan, nagyobb
fejf�j�st okozott neki katonat�rsa �nel�g�lt mosolya, s v�llai r�zk�d�sa a
visszafogott nevet�st�l. Ezekt�l eltekintve azonban minden b�k�sen folyt, s a munka
is gyorsan haladt. Miut�n siker�lt felt�rni a Torony k�vezet�t�
Ugyanis tal�n az jelentette a legnagyobb probl�m�t. Mivelhogy a Tornyot annak
idej�n m�gia seg�ts�g�vel h�zt�k fel, minden k�ve szinte egybeolvadt a m�sikkal.
Ebb�l ad�d�an pedig nem kev�s f�rads�gba ker�lt, mire siker�lt csak megrepeszteni
is a padl�t, nemhogy felt�rni. V�g�l Veilon seg�tett be egy kisebb vill�mmal, ami
sikeresen megadta a kezd� l�k�st az alag�t tov�bbi munk�lataihoz. Ett�l kezdve
zavartalanul �s jobb�ra fennakad�smentesen folyt a munka.
A v�rosban teh�t megsz�ntek a s�relmek visszafizet�sei, amivel Feh�ragyarnak nem
kev�s kobold �let�t siker�lt megmentenie. Hab�r, ez�rt egyetlen k�sz�n� sz�t sem
hallott magukt�l a felett�bb b�szke koboldokt�l, bar�tai elismer� pillant�sa el�g
k�sz�netnek sz�m�tott a sz�m�ra.
Egy ideig viszonylagos b�ke uralkodott a felbolydult v�rosban. Igaz, senki sem
tudta, vajon ez mikor t�rik meg. Nem is gondolt�k volna, hogy milyen hamar�
12.
Veilon v�gighaladt a kihalt folyos�n. K�penye surrogott bok�ja k�r�l, ahogy siet�s
l�pteivel r�tta �tj�t. A szob�ja fel� tartott, amely a harmadik emeleten volt,
csak�gy, mint az �sszes t�bbi lakoszt�ly nagy r�sze.
A fekete kobold ak�r egy �rny�k, suhant v�gig a l�pcs�k�n, folyos�kon. Mivel
gondolataiba m�lyedt, �szre sem vette az egy�bk�nt p�ratlan d�sz�t�ssel rendelkez�
falakat. A legt�bb falat ugyanis csod�latos sz�nyegek fedtek, melyeket, ha hinni
lehet a legend�knak, maguk a koboldok kir�lyn�i fontak saj�t k�zzel.
Az ut�nozhatatlan sz�ps�g� sz�nyegek minden egyes darabja m�s-m�s jelenetet
�br�zolt. Legt�bbj�k �llatokat mint�zott t�k�letes �leth�s�ggel, m�sok a koboldok
egyes legend�it, t�rt�neteit jelen�tett�k meg. Mivel mindegyiket f�lt� gonddal
k�sz�tett�k, �rt�kesebb� tette �ket csaknem b�rmi m�sn�l.
Az aranyosan csillog� falak halv�nyan f�nylettek, melyek nemcsak hogy
megvil�g�tott�k a sz�nyegeket, de feleslegess� tett�k a f�kly�k haszn�lat�t is.
R�ad�sul a kellemes s�rga f�nybe beleolvadtak a falra akasztott sz�nyegek anyagain
�tsz�r�d� f�nyek is, melyek felvett�k az anyag sz�n�t. �gy a legt�bb folyos�
egyszerre pomp�zott ezer, illetve egysz�n� meleg s�rga f�nyben.
A padl�t is puha sz�nyeg fedte, melyek szint�n �leth�en ut�nozt�k a tenger
hull�mait, avagy �ppen egy fa erezetet, att�l f�gg�en, �ppen hol j�rt a l�togat�.
Mindezek mellett apr� asztalk�k is helyet kaptak a csod�latos folyos�kon, melyekre
�lland�an vir�gz� n�v�nyeket helyeztek. Nekik k�sz�nhet�en �des illat terjengett a
leveg�ben. M�gsem volt f�lledt a leveg�. Ha valaki m�lyet l�legzett volna, olyan
�rz�s ker�tette hatalm�ba, mintha az erd� k�zep�n �llna, s �lvezn� a f�k, a vir�gok
�s �gy a term�szet eg�sz�nek finom, friss�t� illat�t. Mindez olyan hat�st keltett,
mintha maguk a Torony falai l�legeztek volna �lland�an, csakhogy mindig friss
legyen a folyos�kon, szob�kban �s termekben a leveg�.
Veilon is nagyot s�hajtott, b�r � cseppet sem �rezte a leveg� frissess�g�t.
Gondolatai messze j�rtak, �gy a falakon cs�ng� csod�latos sz�nyegekre sem vetett
egy pillant�st sem. Semmi sem tudta mag�ra vonni a kobold figyelm�t. Ennek t�bb oka
is volt. Egyr�szt, mert a f�rfit egy�ltal�n nem ny�g�zte le a Torony sz�ps�ge,
melynek l�tt�n b�rki idegen sz�jt�tva, csaknem megbabon�zva �muldozott volna.
M�sr�szt pedig, � maga csup�n ny�gnek tekintette a fajt�j�ra jellemz� "min�l-szebb-
dolgot-alkossunk" dolgot. Nem is volt h�ve mindennek. R�ad�sul most sokkal
fontosabb elint�znival�i is akadtak, mintsem ideje lett volna v�gign�zni a
d�sz�t�seket.
Mikor v�gre meg�rkezett lakoszt�ly�nak ajtaj�hoz, szinte rutinos mozdulatokkal
semleges�tette a bej�ratot v�d� m�gi�t. Jobb kez�t �vatosan a kilincshez �rintette,
majd elsuttogta a megfelel� szavakat. A z�r erre halkan kattant, ami jelezte,
imm�ron szabad a bej�r�s a helys�gbe. Aki ugyanis mindezt nem tette volna meg,
cs�fos v�get �rhetett volna.
J�llehet, a koboldnak nem kellett att�l tartania, hogy esetleg valaki h�vatlan
kutatja �t a szob�j�t. Mindez csak szok�sa volt, semmi t�bb. R�gen megtanulta m�r,
az�rt soha sem �rt az �vatoss�g. Nem mintha k�l�n�sebben f�lt volna b�rkit�l is.
Csup�n jobban szerette, ha � maga d�nthette el, kinek �s mennyit fed fel az �t
�vez� titkokb�l.
Veilon bel�pett a gazdagon d�sz�tett �s k�nyelmes szob�ba. Egyetlen szav�ra
felgyulladtak a f�nyg�mb�k, melyeket olyannyira kedveltek a koboldok. �ltal�ban
ugyanis ezekkel helyettes�tett�k a szem�kben elavultnak �s r�gim�dinak t�n�
f�kly�kat, vagy gyerty�kat, melyeket mindemellett s�r�n is kellett cser�lni.
Hab�r a fekete m�gusnak �nmagukban semmilyen kifog�sa sem lett volna a f�nyg�mb�k
haszn�lata ellen, ha nem jellemezte volna �ket az alfajra egy�ttal t�k�letesen
utal� cifras�g. B�r a m�gus ez�ttal fikarcnyit sem t�r�d�tt a kellemes mint�kkal
d�sz�tett g�mb�kkel, melyek szebbn�l szebb �rnyj�t�kokat vet�tettek a falakra, vagy
a padl�ra.
Veilon m�lyet s�hajtott a helys�g friss leveg�j�b�l, majd t�lt�tt mag�nak az egyik
asztalon �ll� kancs�b�l. Mik�zben kortyolgatta ital�t, elgondolkozva szeml�lte az
ablak�n kereszt�l a meggy�t�rt v�rost.
A r�gebben mesesz�p �p�letek ez�ttal f�jdalmasan �s megt�rten d�ltek egym�snak, m�g
kor�bban sz�lfaegyenesen szipork�ztak a napf�nyben. M�g csak el sem kezd�d�tt a
h�bor�, s m�ris teljess�ggel elveszett a v�ros sz�ps�ge. Mindez pedig k�l�n�s
el�gedetts�ggel t�lt�tte el a fekete var�zsl�t.
Sz�rakozottan forgatta pohar�t v�kony ujjai k�z�tt, mik�zben elmerengve b�mult a
v�rosra. Elk�pzelte, mit tenne, ha t�rt�netesen � l�pne apja tr�nj�ra, mikor a
kobold lemond. M�r a puszta gondolat is mosolyt csalt m�rv�nyarc�ra. Csakhogy
�rd�gi mosoly volt ez, amit�l b�rkit kir�zott volna a hideg. "Lenne n�h�ny
elk�pzel�sem, melyekkel kiss� megv�ltoztatn�m a cifr�k h�n szeretett v�ros�t" -
mondta mag�ban, mire m�g sz�lesebb lett a vigyora.
Ekkor megszak�tott�k a gondolatait. Valaki kopogott, mire Veilon �sszerezzenve
fordult az ajt� fel�. Hab�r v�rta a vend�g�t, valahogy m�gis meglepte a
kopogtat�sa. Elhessegette felesleges gondolatait, majd t�lt�tt m�g egy poh�rral
mag�nak.
- Szabad - mondta k�zben kellemes, m�gis h�v�s hangj�n. P�r pillanattal k�s�bb
kiny�lt az vajt�, de mintha az, aki be akart volna j�nni, t�tov�zott volna. V�g�l
bel�pett az idegen alak. Maga m�g�tt halkan becsukta az ajt�t, majd v�rt.
Hossz�, b� k�penyt viselt, mely elrejtette eg�sz alakj�t. Csukly�j�t is m�lyen
szem�be h�zta, mintha csak v�gk�pp el akarta volna rejteni kil�t�t m�sok el�tt.
Hab�r puszt�n a kin�zete alapj�n k�ptelens�g lett volna megmondani, mely fajhoz is
tartozott, Veilon m�gis azonnal tudta, amint bel�pett. Elmosolyodott a k�l�n�s alak
l�tt�n, �m �gyelt arra, hogy arca kifejez�stelen maradjon. Egy kecses mozdulattal
hellyel k�n�lta vend�g�t, aki viszont megr�zta csukly�s fej�t.
- Akkor tal�n egy kis bort? Kit�n� �vj�rat - j�tszotta tov�bb a h�zigazd�t a m�gus,
mire ism�t nemleges v�laszt kapott. Erre enyh�n elmosolyodott, mintha csak ezt
v�rta volna. Term�szetesen tiszt�ban volt azzal, vend�ge semmit sem fog
fogyasztani. Legink�bb az�rt, mert nem is nagyon volt sz�ks�ge �telre, vagy italra�
- Akkor tal�n kezdj�nk bele. Milyen h�reid vannak? - tette fel a k�rd�st, mik�zben
k�nyelmesen elhelyezkedett egy kip�rn�zott fotelban. S�t�t szemeit egy pillanatra
sem vette le az idegenr�l. A k�rdezett m�g hallgatott p�r pillanatig, mint aki
rendezi gondolatait. Azt�n belekezdett.
- Mindannyian meg�rkezt�nk a Carakenre - sz�lalt meg alig �rthet� sziszeg�ssel,
mire Veilon egy int�s�vel f�lbeszak�totta.
- Ezt tudom. El�g bizony�t�k minderre, hogy itt vagy. Tov�bb - ripakodott r�
vend�g�re, aki erre alig l�that�an �sszerezzent.
- Egyel�re nem me� nem l�pt�nk be a v�rosba. Meg�rezt�k az aranyok b�z�t -
sziszegte a k�rdezett undorodva. A fekete m�gus egy pillanatig elgondolkozva
n�zegette pohar�t. Az idegen ek�zben idegesen v�rakozott. Alig �szrevehet�en egyik
l�b�r�l a m�sikra �llt, mint akit komolyan fesz�lyez a s�t�t kobold jelenl�te.
L�that�an egy�ltal�n nem �rezte biztons�gban mag�t, mivelhogy eg�sz test�t
megfesz�tette, ugr�sra k�szen. M�g meg is rezzent, mikor a m�gus megsz�lalt.
- M�gis hol �t�ttetek t�bort? Nem fognak �szrevenni titeket?
- Nem messze v�rakozunk a v�rost�l. �s nem, nem fognak felfedezni benn�nket.
Veilon igaz�n sz�rakoztat�nak tal�lta, ahogyan a k�l�n�s idegen v�laszolt neki.
Hangj�b�l ugyanis leplezetlen s�rtetts�g bujk�lt, mint akit porig al�ztak csup�n
azzal a felt�telez�ssel is, hogy k�ptelen elrejt�zni holmi s�rk�nyok el�l.
Mindek�zben halkan topogott, mintha m�r alig v�rn�, csakhogy kiker�lhessen innen. A
vend�g fesz�lts�ge pedig csak tov�bb n�velte a kobold j�kedv�t, noha egy�ttal a
v�llaira nehezed� probl�m�k s�ly�t is.
- No �s mi a helyzet a S�rk�nyok V�lgy�vel?
- Teljesen a szellemek uralma alatt �ll. Lehetetlens�g visszafoglalni, m�g ha
teljes er�bedob�ssal t�madnak is - vonta meg idegesen a v�llait az alak. Azt�n
ism�t komor hallgat�sba burkol�zott, mintha ezzel azt rem�ln�, k�nny�thetne a
besz�lget�s fesz�lt�s�g�n.
- Rendben. K�sz�ljetek fel, hogy b�rmikor sz�ks�g lehet r�tok. Maradjatok rejtve,
am�g nem adok tov�bbi utas�t�sokat. A s�rk�nyokat mindenk�ppen ker�lj�tek. Nem
hi�nyzik egy �jabb botr�ny. Ha net�n-t�n pedig m�giscsak felfedezn�k az
ittl�teteket, legyetek olyan sz�vesek �s fogj�tok vissza a nyelveteket! - mondta
Veilon mosolyogva, �m hangj�ban kem�ny fenyeget�s lappangott. Az idegen l�that�an
meg�rtette a rejtett �zenetet, s fejet hajtott. M�r �ppen indulni akart volna, de
az ajt�ban m�g visszafordult. Kez�t a kilincsen tartva, f�lig h�trafordulva n�zett
ism�t a fekete var�zsl�ra, aki imm�ron fel�llt, s �ppen egy �jabb poh�r bort
t�lt�tt mag�nak. Noha nem szokott ennyit inni, ez�ttal �gy gondolta, nem �rt egy
kis sz�ver�s�t�
- Nem kellene jelent�st tenni a kir�lyn�nek? - k�rdezte alig hallhat� suttog�ssal.
Veilon erre r�villantotta s�t�t tekintet�t. Mikor megsz�lalt, hangja nyugodtnak
tetszett, mozdulataival sem �rult el semmit gondolatair�l.
- A kir�lyn� halott - jelentette ki minden �rzelem n�lk�li hangon, mintegy
t�nyk�nt. A vend�g egy pillanatra lehajtotta a fej�t, majd ism�t feln�zett. A
k�vetkez� k�rd�st hosszasan m�rlegelte, �rdemes-e egy�ltal�n feltennie. V�g�l
m�giscsak megsz�lalt.
- �s a m�gusokkal mi van? �k nem fognak felfedezni minket?
Veilon kortyolt egyet a v�rv�r�s borb�l. V�g�l, m�rlegelve n�h�ny eshet�s�get,
megr�zta a fej�t.
- Nem. Nekik nem sz�ks�ges tudniuk, hogy itt vagytok. �ket b�zz�tok csak r�m -
mosolyodott el cinikusan a m�gus. S�t�t tekintet�ben k�l�n�s f�ny csillogott.
- De nem esik b�nt�d�suk, ugye? - akad�koskodott tov�bb az alak. A kobold erre
g�nyosan felkacagott.
- Dehogy! M�gis hol j�r az eszed? Nem tudn�m �gy eltenni egyik�ket sem l�b al�l,
hogy a m�sik r� ne j�jj�n. Nem. �n m�s m�dszerekkel dolgozom. Nem kell agg�dnotok.
Ez a v�lasz mintha megnyugtatta volna kiss� a k�penyes idegent. M�r-m�r lenyomta a
kilincset, mikor Veilon ism�t megsz�lalt.
- Azzal ugye tiszt�ban vagy, hogy imm�ron az �n ellen�rz�sem al� tartoztok? -
k�rdezte csaknem vid�m hangon a fekete m�gus. �szinte �lvezettel n�zte, ahogyan az
idegen �sszerezzent, majd v�ratlan mozdulattal felt�pte az ajt�t, s kiviharzott a
folyos�ra.
�m a k�l�n�s vend�g nem tudott el�g gyorsan futni ahhoz, hogy utol ne �rj�k m�g a
kobold szavai, melyeket a tudat�ban hallott.
"- A Mesterek Vezet�je poszt hamarosan meg�resedik. Elv�rom a szellemek
seg�ts�g�t"- hallotta ink�bb csak a sz�v�vel, mint a f�l�vel a szavakat a
tan�tv�ny, akit erre kir�zott a hideg. �gy �rezte, el kell menek�lnie err�l a
helyr�l. Innen, ahol nem sokkal ezel�tt tulajdonk�ppen nemcsak a mestereik fel�
fogadott h�s�g�ket szennyezte be, de egy�ttal sz� n�lk�l elfogadta rendj�nek
leger�sebb �s legb�lcsebb tagj�nak meggyilkol�s�t is.
Az ifj� szellem szinte esz�t vesztve rohant az Arany Torony folyos�in, mik�zben a
fekete m�gus utols� szavai kavarogtak a fej�ben. "Ez nem lehet! Nem tehetj�k" -
sikoltotta a tudata, amibe szinte belesajdult a feje. K�penye vadul hull�mzott
m�g�tte, ahogyan v�gigrohant a f�t�ren, majd a h�zak k�z�tti utc�kon, eg�szen az
erd� hat�r�ig. Mindek�zben gondolatai sebesebben cik�ztak agy�ban, mint ahogyan a
l�bait szedte.
Mikor el�rte a v�ros hat�r�t, kimer�lten rogyott le egy fa mell�. Eleinte nem
l�tott semmit a szemei el�tt t�ncol� csillagokt�l. Hallotta sz�guld� v�r�t a
f�leiben, elkeveredve zakatol� sz�v�nek d�b�rg�s�vel. M�r az sem �rdekelte, hogy
k�mzs�ja h�traesett, felfedve kil�t�t. Igaz, a f�k �rny�k�ban nem kellett a
felismer�s�t�l tartania.
A legt�bb kobold ugyanis visszah�z�dott h�zaikba, a katon�k pedig az alag�t
�s�s�val foglalkoztak. J�llehet, j� p�ran felfigyelhettek volna r�, mikor
fejvesztve rohant, eg�sz pontosan menek�lt a Toronyb�l, term�szetes adotts�gainak
h�la viszont nem okozott gondot �szrev�tlennek maradnia m�g egy ilyen zs�folt
v�rosban sem.
Mik�zben igyekezett csillap�tani szapora l�gz�s�t, azon t�prengett, vajon milyen
k�vetkezm�nyekkel j�r Veilon eszeveszett terve. Az m�r kider�lt a sz�m�ra, hogy a
hatalom�hes kobold k�sz meg�lni a mesterek fej�t, csakhogy megszerezhesse a hely�t.
Lesz�m�tva ugyanis Neilat �s Halgort, � rendelkezett a legnagyobb er�vel az id�s
var�zsl� ut�n. "S mivel �k ketten ki tudja, hol j�rnak �ppen, semmi akad�lya annak,
hogy v�ghezvigye terv�t. Hacsak meg nem �ll�tja valaki" - d�nny�g�tt mag�ban az
ifj�.
Csakhogy ehhez tudnia kellett volna, mik�n k�v�nja meggyilkolni a mester a kobold.
Ezt ugyanis m�g hihetetlen�l gyors �szj�r�s�val sem k�pes kital�lni, ha nem kapott
valamilyen kezd� inform�ci�t.
Ezt a lehet�s�get, miszerint el�re megfontoltan meg�ll�tsa Veilont, el kellett
vetnie. Mi maradt h�t? Voltak�ppen semmi. Vagyishogy, igencsak oda kell majd
figyelnie az elk�vetkez�k sor�n a var�zsl�ra, hogy m�g id�ben meg tudja �ll�tani,
ha esetleg �gy hozn� a sors.
A szellem v�g�l fel�llt �s lass� l�ptekkel elindult t�rsai fel�. Mik�zben haladt,
tov�bbra is azon t�n�d�tt, vajon mit tervezhet Veilon. Tulajdonk�ppen most azonnal
fel kellene keresnie Dargort, hogy elmondja neki mindazt, amit csak tud. M�gsem
tette.
Mindezek ellen�re is az utols� porcik�j�ig szellem maradt, aki legink�bb a saj�t
dolgait tartja szem el�tt. �ppen emiatt nem kereste fel a mesterek fej�t az ifj�,
hanem t�rt vissza t�rsaihoz. Mikor pedig megbesz�lt�k a t�rt�nteket egy�tt, b�r
ism�t felvet�d�tt az �reg var�zsl� felkutat�s�nak k�rd�se, azonnal el is vetett�k.
J�llehet, egyik�j�k sem akarta volna saj�t kez�leg meg�lni, s�t, mindent elk�vetnek
majd az �lete megv�d�se �rdek�be. M�gis �gy gondolt�k, a visszafogott, t�ls�gosan
agg�d� �s igencsak id�s mester val�ban �tadhatn� a hely�t m�snak. S tulajdonk�ppen
az �sszes szellem tan�tv�ny �gy v�lte, mivelhogy a Napvez�r �s Halgor
pillanatnyilag el�rhetetlenek, Veilon eszm�nyi megold�st jelentene. Az energikus,
fiatal �s tervekkel teli f�rfi j�l teljes�ten� feladat�t. Igaz, t�k�letesen
tiszt�ban voltak mindennek a h�tr�nyaival is, m�gsem v�ltoztatt�k meg v�lem�ny�ket.
A szellemek m�g sok�ig tanakodtak, besz�lgettek egym�ssal, m�g lassacsk�n lesz�llt
az �j. Csakhogy a tan�tv�nyok hajlamosak voltak az �vatlans�gra �s forr�fej�s�gre
is, ami most sem volt m�sk�nt. Ugyanis m�g �k ezeket a dolgokat vitatt�k meg egym�s
k�z�tt, elfeledkeztek arr�l, milyen k�zel is vannak a v�roshoz. �ppen emiatt, b�r
adotts�gaikkal elrejtett�k magukat a kutat� szemek el�l, ez a var�zslat egy�ltal�n
nem v�dett, ha valaki t�rt�netesen �ppen az � t�borukon v�gott kereszt�l.
�s �ppen ez t�rt�nt.
Nem sokkal naplemente ut�n ugyanis egy csoport kobold katona indult �jszakai
j�r�rre a v�rosuk k�rny�k�n. Nem tettek m�g meg nagy utat, mikor egyszer csak t�bb,
mint h�sz szellemmel tal�lt�k szemben magukat. A koboldok eleinte f�ldbegy�kerezett
l�bakkal �lltak, s b�mult�k a felh�szer� alakokat, akik koromfekete szemeikkel
n�ztek vissza r�juk. �m a megd�bben�s k�lcs�n�s volt, mivelhogy a tan�tv�nyok
legal�bb annyira meglep�dtek a j�r�r�k l�tt�n, mint azok, ha nem jobban.
Mindez a fel�ll�s viszont csup�n p�r pillanatig tartott. A koboldok ugyanis, akik
csak tizenh�rman voltak, azonnal fegyvereik ut�n kaptak. N�h�nyan felajzott�k
�jaikat, m�sok kivont�k kardjukat.
A tan�tv�nyok, nem igaz�n tudva, mit kellene tenni�k, v�g�l egy helyre sereglettek.
Bevetett�k t�k�letes v�dekez� mechanizmusukat. Eszerint mindannyian egy helyre
csoportosultak, majd egy var�zslatot kezdtek el k�nt�lni. Egy-egy szellem csup�n
egyetlen sz�t sziszegett, de meghat�rozott id�ben, t�k�letes hangs�llyal, amivel
azt a hat�st �rt�k el, mintha egy valaki k�nt�lna. Ennek k�vetkezt�ben egyszer csak
elt�ntek a meglepett koboldok szemei el�l, akik elkerekedett szemmel n�zt�k a k�dd�
v�lt szellemeket.
Az �rj�rat, miut�n feladt�k a k�l�n�s idegenek felkutat�s�t, v�g�l visszat�rtek a
v�rosba. Ott azonnal megkerest�k Dargort, aki Feh�ragyar t�rsas�g�ban vacsor�zott
az Arany Torony tan�csterm�ben.
�m h�reikkel m�g a t�rt�ntekn�l is meglep�bb reakci�kat v�ltottak ki, k�l�n�sen
Salvarenb�l.
A s�rk�ny ugyanis el�sz�r teljesen lemerevedett. Ernyedt ujjai k�z�l kiesett a
villa, arca teljesen els�padt, szemeiben r�m�let t�kr�z�d�tt. �m a f�lelm�t
csakhamar felv�ltotta az izz� d�h, mire �v�ltve kirohant a teremb�l. Az sem
�rdekelte, hogy hirtelen mozdulat�val felbor�totta az asztalt, ami majdnem maga al�
temette a szerencs�tlen Dargort. �m v�g�l csak a l�ba szorult be a feld�lt asztal
al�.
Mik�zben az aranyok vez�re tajt�kozva robogott v�gig a folyos�kon, a kobold �rj�rat
tagjai a szerencs�tlen mestert szabad�tott�k ki az asztal al�l.
- �ll�ts�tok meg! B�rmi �ron, de �ll�ts�tok meg! - ny�sz�r�gte az id�s var�zsl�,
mire egy katona elrohant, hogy megtegye a sz�ks�ges int�zked�seket. Dargor bicegve,
az �t kiszabad�t� koboldra t�maszkodva iparkodott ut�nuk, mik�zben leszedegette
mag�r�l a vacsora marad�k�t.
Mindek�zben Salvaren csaknem vakon cs�rtetett v�gig a folyos�kon, d�b�rg�tt le a
l�pcs�k�n. M�g saj�t fajt�rsai is megrettentek t�le, mikor megl�tt�k. Katon�kat
l�k�tt f�lre az �tj�b�l, szolg�k rebbentek sz�t el�le. Mindenki megriadt a
veszett�l ord�t� s�rk�nyt�l, akinek val�s�ggal habzott a sz�ja d�h�ben. Tudat�t
elbor�totta a v�r�s k�d, mely egy�ttal szemeit is elhom�lyos�totta. Imm�ron teljes
m�rt�kig er�t vett rajta az izz� d�h, ami tetteit is vez�relte.
M�g az �ltal�ban semmin meg nem lep�d� Veilon is azonnal falhoz simult, mikor
megl�tta a rend�letlen�l t�rtet� Salvarent. A kobold zavartan b�mult ut�na. M�r-m�r
� is elindult volna a nyom�ban, mikor felt�nt a s�ntik�l� Dargor is.
- A hatalmas istenekre! Mi a nyavalya t�rt�nt vele? - k�rdezte Veilon a mestert.
- Megtudta, hogy meg�rkeztek a szellemek - lihegte f�radtan, a f�jdalomt�l
elcsig�zott hangon Dargor, minek hallat�ra a kobold rettegve pillantott a sarokra,
ahol a h�ll� befordult.
- Meg kell �ll�tanunk - motyogta �s egy szav�val a f�t�rre rep�tette mag�t. M�g
�ppen id�ben �rkezett ahhoz, hogy l�thassa, amint Feh�ragyar alakot �lt�tt. A
fekete m�gus gondolkod�s n�lk�l a k�zelben szint�n csod�lkozva b�mul� Aranyes�h�z
rohant, aki n�h�ny t�rs�val egy�tt figyelt�k a k�l�n�s jelenetet. El sem tudt�k
k�pzelni, mi lelte vez�r�ket. Mikor a fiatal s�rk�ny megl�tta a fel� rohan�
var�zsl�t, m�r-m�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de a kobold megel�zte.
- �ll�ts�tok meg! Nem �rdekel hogyan, de nem �rheti el az erd�t! - ki�ltotta vadul
Veilon, mire az aranyok �sszen�ztek. Egyik�k m�r sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t,
de a m�gus pillant�s�t elkapva ink�bb lenyelte szavait.
- Tegy�tek m�r, amit mondtam ti ostoba h�ll�k, vagy az istenekre mondom, lep�rk�l�m
a s�r�nyeteket! Indul�s! - ord�totta t�le szokatlanul a kobold, mire a s�rk�nyok,
teljesen led�bbenve b�r, de vez�r�k ut�n eredtek.
Veilon szapor�n l�legezve n�zte, ahogy a n�gy s�rk�ny Salvaren ut�n indul.
J�llehet, a Vez�r m�r el�g nagy el�nyre tett szert, t�rsai viszonylag hamar
be�rt�k. A kobold v�gig szemmel k�s�rte, ahogyan megpr�b�lj�k megf�kezni t�rsukat,
ami kor�ntsem bizonyult k�nny� feladatnak.
Mikor Feh�ragyart feltart�ztatt�k, a s�rk�ny hatalmasat b�d�lve rontott t�rsainak.
Minden bizonnyal egy�ltal�n nem volt tudat�ban annak, mit is cselekszik, mivel
val�s�ggal megt�madta bar�tait. Karmolt, harapott, m�g vill�mot is ok�dott, melynek
hat�s�ra az egyik arany holtan zuhant a f�ldre. Aranyes� �s bar�tai iszonyattal
telve figyelt�k, ahogy t�rsuk a f�ldre zuhant, s nem mozdult t�bbet.
A h�rom arany v�g�l, valamennyire megfontolt t�mad�st int�zett a megvadult vez�r
ellen, aki kih�v�an fel�j�k fordult. Hab�r a s�rk�nyoknak nem volt k�nny� dolga,
v�g�l siker�lt lefogniuk a kap�l�z� Feh�ragyart, aki minden�ron megpr�b�lt
kiszabadulni. K�zben mindenf�le fenyeget�seket v�gott elfog�i fej�hez, akik
mindezek ellen�re is er�sen tartott�k.
- Miut�n meg�lted egy t�rsunkat azt hiszem, nincs jogod semmilyen fenyeget�st sem
tenni - ki�ltotta Aranyes�, ami �gy t�nt, hatott. Salvaren, aki ekkorra felfogta,
mit is tett, teljesen �sszet�rt. K�bultan, a sz�v�t mardos� f�jdalomt�l sz�delegve
lebegett t�rsai fogs�g�ban. Tettei s�lya elviselhetetlen�l nehezedtek r�, minek
hat�s�ra szemei el�tt lassan �sszemos�dott minden. Nem sokkal k�s�bb �jultan zuhant
a f�ld fel�, hab�r a t�bbi s�rk�ny m�g id�ben elkapta, s visszasz�ll�totta a
szob�j�ba.
A t�rt�ntek term�szetesen nemcsak Veilon, de mindenki m�st is teljesen
megd�bbentett�k. M�g sohasem fordult el�, hogy egy s�rk�ny a saj�t t�rs�ra t�madt
volna. Vajon hov� vezet mindez? Erre m�g maga a s�t�t kobold sem tudta a v�laszt.
Veilon pedig elkeseredve �s egy�ttal iszonyodva vette tudom�sul, hogy a j�v�be
n�z�se nem sokat seg�tett neki! Kezdtek kics�szni az ir�ny�t�sa al�l a dolgok
�ll�sa. Ez pedig v�gzetes is lehetett, ha nem tud fel�lkerekedni ezen.
A rengeteg felmer�l� probl�ma, melyeket l�tsz�lag lehetetlen volt megoldani, egyre
k�zelebb sodort�k a koboldokat a szakad�k sz�l�re. El�g volt csak egy bizonytalan
l�p�s �s minden elveszik abban a feneketlen m�lys�gben. Minden�
13.
Cameron �bredt fel utols�nak t�rsai k�z�l. Mikor kinyitotta szemeit, szinte azonnal
be is csukta. Egyr�szt az �les f�nyt�l, mely a szem�be t�z�tt, m�sr�szt a fej�be
nyilall� f�jdalomt�l. Mikor a f�jdalom enyh�lt valamelyest, megpr�b�lt fel�lni,
mire azonnal sz�d�lni kezdett, ez�rt ink�bb visszafek�dt. Most tudatosult csak
benne, hogy �gyban fekszik. �rdekl�dve pr�b�lta meg ism�t kinyitni a szem�t.
Ez�ttal m�r nyitva is tudta tartani, ez�rt k�rben�zett.
Egy kis szob�ban fek�dt, melyet az �gy�val szembeni kicsiny ablakb�l be�rad� f�ny
vil�g�tott meg. Mivel a napf�ny egyenesen a szem�be t�z�tt, fel�lt. K�zvetlen�l az
�gya mellett kis szekr�ny �llt, rajta egy kancs� tiszta v�zzel �s egy poh�rral.
Cameron amint megpillantotta a krist�lytiszta vizet, azonnal t�lt�tt is mag�nak egy
poh�rral. �lvezettel itta ki a h�s vizet, amelyet, b�r f�mes �z� volt, m�gis igen
kellemesnek tal�lt a s�rk�ny, r�ad�sul �gy �rezte, elm�lik a fejf�j�sa is. Ezut�n
ism�t k�rben�zett, ez�ttal alaposabban.
A kicsiny szob�ban az �gy �s a kis szekr�ny mellett m�g helyet kapott egy
nagyobbacska ruh�sszekr�ny is a szemk�zti faln�l. A nagyj�b�l t�glalap alak� szoba
bej�rata egyenesen Cameron �gy�ra ny�lt, amely a fal mellett �llt. Ekkor jutott el
a tudat�ig az is, m�r nem eredeti alakj�ban van, hanem emberiben. B�r azt meg nem
tudta volna mondani, mikor v�ltozhatott �t, mivelhogy az ar�n�ban m�g s�rk�ny
alakban v�rakozott a farkasokra.
Ez a gondolat tov�bbi megoldhatatlan rejt�lyeket vetett fel benne. Hol vannak? Hogy
ker�ltek ide? Egy�ltal�n kikhez ker�ltek? Ellens�g, vagy bar�t? Egyel�re azonban
�gy t�nt, ezekre a k�rd�sekre m�g v�rnia kell, m�g megv�laszolj�k. Ink�bb m�g
egyszer k�rben�zett, h�tha megtud valamit.
A feh�r s�rk�ny �rdekl�dve szeml�lte a helys�get. Volt valami szokatlan benne, de
m�g nem tudott r�j�nni, mi. Igaz, nem is volt ideje ezen r�g�dni, ugyanis a
k�vetkez� pillanatban ny�lt az ajt�. Egy f�rfi l�pett be, majd ment oda a h�ll�h�z.
El�sz�r alaposan szem�gyre vette, majd megsz�lalt.
- K�sz�ntelek idegen!
Cameron, akit eleinte megd�bbentett ez a sz�kszav�s�g, �gyetlen�l viszonozta az
�dv�zl�st, majd a t�rsai fel�l kezdett �rdekl�dni. Az ismeretlen erre halv�nyan
elmosolyodott.
- Mindannyian �ps�gben itt vannak n�lunk. Ha tal�lkozni szeretn�l
valamelyik�j�kkel, k�vess. Ha m�g pihenni szeretn�l, csak tess�k.
A s�rk�ny, aki eddig a f�rfit m�regette, erre a mondatra azonnal fel�llt. Legal�bb
is, fel�llt volna, ha valamilyen megmagyar�zhatatlan m�don �ssze nem csuklott volna
alatta a l�ba. A h�ll� csod�lkozva meredt v�gtagjaira, b�r a k�l�n�s idegen
seg�ts�g�t elfogadva nagynehezen talpra tudott �llni. Majd k�vette az idegent. De
mikor kil�ptek az ajt�n, a h�ll� elk�pedve torpant meg. Egycsap�sra meg�rtette, mi
volt olyan furcsa a szob�j�ban.
Ugyanis egy sz�les peremen �llt, melyet egy hatalmas hegyl�ncb�l faragtak ki. T�bb
szintet alak�tottak ki az itt �l�k, akik mag�t a hegyvonulatot haszn�lt�k otthonuk,
illetve a rakt�raik, vagy az �llataik sz�m�ra. Minden egyes peremre, melyeket
l�pcs�szer�en faragtak a hegyl�ncba, rengeteg faajt� ny�lt. Mind-mind egy-egy
lak�st, vagy egy�b helys�get takart. A feh�r szob�ja a harmadik szinten �llt, mely
egy�ttal csod�latos l�tv�nyban r�szes�tette a vend�get.
A gigantikus hegyvonulat egy hatalmas v�lgyet z�rt k�zre, mely egy tengerben �rt
v�get. Mag�ban a v�lgyben ny�zsg� �let folyt, melynek k�l�nb�z� zajai eg�szen a
harminc l�bnyi magass�gban b�m�szkod� Cameronig is elhallatszottak. Gyermekhangok,
v�g kacag�sok, l�basok cs�rg�se, melyek mell� az asszonyok hangjai p�rosultak. De
m�g valamilyen furcsa z�rejt is ki lehetett venni, amit viszont a vend�g feh�r nem
tudott beazonos�tani.
Mikor az idegen megl�tta a s�rk�ny elk�pedt arc�t, halv�nyan elmosolyodott.
- L�tom, tetszik az otthonom. Gyere, s ha a t�rsaid is csatlakoztak hozz�d,
elviszlek titeket a vez�r�nkh�z.
Cameron, felocs�dva �mulat�b�l, k�vette az ismeretlen vezet�t. Lementek eg�szen a
f�kkal, bokrokkal �s d�s aljn�v�nyzettel bor�tott v�lgybe. Mikor le�rtek, a f�rfi
kiv�lasztott egyet az onnan indul� j�p�r, d�s f�vel bor�tott �tb�l, mely m�g
m�lyebbre vezette �ket a v�lgy belsej�be. A kis �sv�ny mellett �rk�nt �lltak a
k�rnyez� erd� f�i, akiknek lombkoron�i �ppen �ssze�rtek a r�vid, m�gis meglep�en
s�r� p�zsittal bor�tott utacsk�n.
A s�rk�ny teljesen el�mulva menetelt vezet�je m�g�tt. M�g a sz�j�t is elfelejtette
becsukni a leny�g�z� v�lgy l�tt�n. Mivel el�gg� lemaradt, a k�l�n�s f�rfi
lelass�tott. Hagyta, had b�m�szkodjon a s�rk�ny. Egy�bk�nt sem volt t�l sok okuk a
siets�gre.
Az �t, amelyen haladtak, hatalmas f�k k�z�tt vezetett. A vastagt�rzs�, �ri�si
lombkoron�j� f�k h�s�t� �rny�kot vet�tettek az �tra az egy�bk�nt felett�bb kellemes
id�ben. A z�ldell� v�lgyben ny�zs�gtek az �llatok. Cameron, csak azalatt az id�
alatt, amit az �ton t�lt�tt, t�bb tucatnyi k�l�nb�z� �llatot v�lt felfedezni a
s�r�ben.
Volt ott szarvas, vaddiszn�, ny�l, f�c�n, illetve n�h�ny, a s�rk�ny sz�m�ra
ismeretlen �llat. S hab�r a kisebb �l�l�nyek n�melyike riadtan h�z�dott vissza
vackaiba, vagy b�jt el a bokrokban, mikor megl�tt�k �ket, m�gis mindenhonnan az �
neszez�s�k, motoszk�l�suk hallatszott. A f�k �gai k�z�tt �nekesmadarak sz�lltak,
magasan az �gen pedig sas k�r�z�tt. Nem �gy t�nt, mintha az �llatok f�ltek volna
t�l�k. Ink�bb olyan hat�st keltett a feh�r s�rk�nyban a reakci�juk, mint mikor
valakit v�ratlanul �r valami, amit�l abban a pillanatba megijed, azt�n nevetve b�ki
oldalba t�rs�t azzal a felki�lt�ssal, hogy ilyet t�bbet ne csin�ljon, mert m�g
kiugrik a sz�ve a hely�r�l. Nem riadts�got l�tott megcsillanni a l�nyek szemeiben.
Sokkal ink�bb a v�ratlan felbukkan�suk okozta ijedts�get. F�lelmet nem�
- Leny�g�z� - s�hajtotta Cameron �mulattal telt hangon, mik�zben menetelt. Nagyot
l�legzett a tiszta leveg�ben, melyben a tenger enyh�n s�s illata is �rz�d�tt. Az
idegen f�rfi ezt hallva csak halv�nyan elmosolyodott, majd tov�bb vezette a
s�rk�nyt.
Nem sokkal k�s�bb meg is �rkeztek egy kisebb, k�r alak� tiszt�sra. Mag�t a tiszt�st
is d�s f� bor�totta, mely enyh�n lengedezett a gyenge szell�ben. A kis tiszt�son
�ltek, vagy �ppen fek�dtek Cameron t�rsai, akik azonnal a j�vev�nyek fel�
fordultak, amint meghallott�k a k�zeled�k l�pteit.
Miut�n a t�rsak �dv�z�lt�k bar�tjukat, az idegen fel� fordultak. Mindannyian
v�rakoz� csendbe burkol�ztak. Egyik�k sem tudta, vajon mi fog most k�vetkezni. Az
ismeretlen egy ideig csak n�zte �ket. Tekintet�ben olyasmi csillogott, hogy
k�v�ncsian v�rta m�r a tal�lkoz�sukat, m�gis, mikor teljes�lt a k�v�ns�ga, mintha
nem eg�szen ezt v�rta volna. Azt�n intett, hogy k�vess�k �t. Mindek�zben egy sz�
nem sok, annyi sem hagyta el az alak sz�j�t. Ezt igencsak furcs�llott�k a csapat
tagjai, akik els�sorban a surran� locsog�s�hoz voltak szokva.
A csapat megd�bbenve, de egyben k�v�ncsian szeg�dtek ism�t a f�rfi nyom�ba, aki
magabiztosan kalauzolta �ket a v�lgy �tjain. A kis tiszt�sba, ahol eddig
v�rakoztak, t�bb �sv�ny is �sszefutott. Ezek k�z�l v�lasztott ki az idegen egyet,
ami azt�n ism�t egy apr�, szint�n k�r alak�, p�zsittal bor�tott tiszt�sra vezetett.
Ez �gy ment eg�szen addig, m�g be nem �rtek a v�lgy k�zep�be. Mire oda�rtek, m�r
j�csk�n benne j�rtak a d�lel�ttben, mely egy�rtelm�en mutatta a v�lgy nagys�g�t.
Ugyanis �ppen csak felkelt a Nap, mikor elindultak.
A kis csapat l�legzetvisszafojtva b�multa a szint�n k�r alak�, �m az eddigiekn�l
j�val nagyobb r�tet, ami el�tt�k ter�lt el. A tiszt�son egy hatalmas r�nkh�z �llt.
Maga az �p�let nem volt k�l�n�sebben d�szes, �ppen az egyszer�s�g�ben l�tezett a
sz�ps�ge. A h�zat L alak�ra �p�tett�k, nagy ablakokkal. A kis csapatnak viszont
azonnal felt�nt az ajt�, illetve az ablakok keretei. Ugyanis az egy sz�mukra
ismeretlen, a napf�nyben feket�n csillog� anyagb�l �p�lt.
- Itt lakik a vez�r�nk. M�r v�r benneteket.
A csapat tagjai eleinte �rtetlen�l n�ztek a f�rfire. Mikor O�Brian megk�rdezte az
ismeretlent, nem k�s�ri-e be �ket, a f�rfi csup�n kurt�n annyit felelt, egyed�l
kell bemenni�k. Ezzel ott is hagyta �ket, hogy dolgai ut�n n�zzen.
- Nos, mire v�runk m�g? - k�rdezte Silumar, aki els�k�nt indult el a faragott ajt�
fel�. Mikor t�rsaival a nyom�ban oda�rt, a surran� lenyomta a kilincset, s
benyitott. Az ajt�n bel�pve, �ri�si meglepet�s�kre, egy k�z�ns�ges lak�s
nappalij�ba �rkeztek.
A helys�get egyszer�en rendezt�k be. A szoba k�zep�n �llt egy k�b�l �p�tett k�lyha,
melynek k�m�nye a tet� k�zep�n �t juttatta a k�lvil�gba a f�st�t. Dac�ra a langyos
id�nek, a kandall�ban �gett a t�z. Mellette egy nagy, massz�v, szer�nyen d�sz�tett
asztal �llt, n�h�ny sz�k t�rsas�g�ban. A szoba m�sik fel�be n�h�ny fa karossz�ket
helyeztek, melyeken, ellenben azonban, hogy nem fedt�k �ket p�rn�k, k�nyelmes, b�r
kiss� kem�ny �l�s esett.
A h�z falait nem fedt�k semmilyen festm�nyek, vagy m�s d�szt�rgyak. Csup�n n�h�ny,
a csapat sz�m�ra teljesen ismeretlen fegyvert helyeztek a szoba oldal�ra. Ezek
k�z�tt akadt k�t l�ndzsa, melyeket egym�son keresztbe fektetve f�ggesztettek fel,
elfoglalva a f�l falat. Mind a nyel�k�n, mind a peng�j�k�n hull�m futott v�gig. A
ny�len enyh�n, a peng�n s�r�n. Mindk�t fegyvert egy darab, csillog� fekete k�b�l
faragtak ki.
Ezek mellett, szint�n keresztbe fektetve k�t furcsa alak� kard l�gott. Olyan hat�st
keltettek, mintha egyetlen fegyvert v�gtak volna kett�. Mind a nyel�k, mind a
peng�j�k keskeny volt, b�r �gy is lehetett forgatni �ket. �m ha �sszeillesztett�k
�ket, egy kardot adtak ki, melynek peng�j�nek k�zep�n ujjnyi sz�les v�g�s maradt.
Ezeket a fegyvereket is egy darabb�l faragt�k ki, s ugyanolyan feket�n csillogtak,
mint a l�ndzs�k. Mellett�k, szint�n az ismeretlen anyagb�l l�trehozott, hull�mos
peng�j� t�r�k l�gtak.
- L�tom, megtetszettek a fegyvereink - t�rte meg a csendet egy idegen hang, mire az
�mul� t�rsak fel� fordultak.
Egy f�rfi l�pett el� a kandall� m�g�l, ahol eddig v�rakozott. El�g magas volt,
magasabb, mint egy �tlagos ember. Hab�r val�sz�n�leg az emberi fajhoz tartozott,
finom von�sai kobold, vagy t�nde �s�kre utalt. Izmos testalkattal rendelkezett,
m�gis k�nnyed�n, ruganyosan mozgott, ak�r egy t�nde. Mozdulatai kecsesek, ak�r egy
kobold�, b�r er�t sug�roztak. Mindezek az ellent�tek m�gis felett�bb kellemes
�sszhangban olvadtak �ssze az idegen szem�ly�ben.
A t�rsakat az ismeretlen megjelen�s�n k�v�l m�g a ruh�zata k�pr�ztatta el igaz�n.
Sz�mukra ismeretlen szab�s� tunik�t, illetve nadr�got viselt. Mindkett� barna sz�n�
volt, ellent�tben a fekete mokaszinnal. Az idegen arca finom von�s� volt, csak�gy,
mint a kezei. Szemei is enyh�n ferde metsz�s�ek, b�r f�lei kerekek. Hangja m�ly �s
magabiztoss�got sug�rzott.
- M�r v�rtalak titeket. Szerettem volna besz�lni veletek, ez�rt h�vattalak ide
titeket. A nevem a k�z�s nyelven S�rk�ny�l� Carados. �n vagyok a l�nglovagok
n�p�nek vezet�je. Legyetek �dv�z�lve a T�zv�lgyben!
A csapat tagjai eleinte megd�bbenve, tan�cstalanul �lltak. Egyik�j�k sem tudta
igaz�n, mint is kellene most tenni�k. A f�rfi �that� pillant�s�t�l a hideg
futk�rozott a h�tukon, hab�r nem t�rsult hozz� kellemetlen borzong�s. T�k�letesen
zavarban voltak a t�rt�ntek ilyesfajta fordulat�n, mellyel �gy t�nt, eddig m�g nem
nagyon tudtak megbirk�zni. Pontosabban, nem nagyon voltak k�pesek felfogni. A
hirtelen visszanyert szabads�guk, a kellemes fogadtat�suk az eddigi helyett, a
leveg� �s a k�rnyezet nyugalma a f�lelem helyett valahogy t�ls�gosan nagy v�ltoz�st
jelentett a csapat sz�m�ra. Az egyik v�gletb�l estek a m�sikba, ami m�g a besz�des
surran�t is meglepte.
V�g�l Neila t�rte meg a csendet, feloldva ezzel valamelyest a fesz�lts�g�ket.
- K�sz�nj�k a vend�gl�t�st. ��� �s igaz�n �r�l�nk, hogy megismerhett�nk. A nevem�
- Neila Saraven - v�gott k�zbe mosolyogva a f�rfi egy enyhe b�lint�s k�s�ret�ben. A
m�gusn�nek erre tork�ra forrt a sz�. Fogalma sem volt, mit kellene most mondania.
Vagy hogy kellene-e egy�ltal�n sz�lnia valamit. De nemcsak �t d�bbentette meg a
vez�r szavai, hanem a csapat t�bbi tagj�t is. Mivel Carados l�tta, hogy a t�rsak
el�gg� elbizonytalanodtak, �gy d�nt�tt, feloldja a helyzetet.
- Ne csod�lkozzatok rajta, hogy tudom a neveteket. A v�lgyben �l� �sszes lovag,
illetve m�s lakos ismer titeket. Ezt majd k�s�bb megmagyar�zom. Els�k�nt, egyetek.
R�g�ta nem kaptatok m�r rendes �telt. Ez�rt k�rlek titeket, k�vessetek.
Az idegen, aki a t�rsak sz�m�ra felett�bb k�l�n�s embernek t�nt, elindult az ajt�
fel�, ahol a m�g mindig megd�bbent csapat �csorgott. A bar�tok utat engedtek neki,
majd k�rd� pillant�sokkal ugyan, de k�vett�k.
A f�rfi a h�za el�tti tiszt�sra indult, ahol m�r egy hatalmas asztalt rogy�sig
pakoltak k�l�nf�le �tellel. A h�sok m�g g�z�l�gtek, de volt m�g ott rengeteg
z�lds�g, illetve gy�m�lcs, �s persze keny�r is. Italk�nt tiszta v�z, vagy esetleg
gyenge, b�r ann�l finomabb bor szolg�lt.
A csapat, amint megl�tta a rogyadoz� asztalt, azonnal elindult fel�. Carados m�r
elfoglalta hely�t az asztalf�n, hab�r m�g nem �lt le. Mikor megl�tta az �hes
pillant�sokat, intett, hogy csatlakozzanak hozz�. A bar�tok, megfeledkezve minden
egy�br�l, boldogan foglalt�k el az �res sz�keket, s l�ttak neki az �teleknek.
Mindannyian j��z�en falatoztak az �ncsikland� fog�sokb�l, mik�zben mindenf�l�r�l
csever�sztek. Valami�rt ugyanis k�pesek voltak akkor �s ott elfeledni, vagy
legal�bb is, egy id�re f�lretenni az �ket gy�tr� gondolataikat. �gy �rezt�k
magukat, mintha csak az egyik ismer�s�kh�z ugrottak volna be, noha ennek az ok�ra
k�ptelenek voltak r�j�nni. J�llehet, nem is akartak. Helyette ink�bb az �zletes
fog�soknak szentelt�k a figyelm�ket. A legt�bb �telt ismert�k, �m akadt olyan is,
amit nem. Hab�r Agony eleinte fenntart�ssal fogadott n�h�ny furcsa kin�zet�
n�v�nyt, t�rsai gondtalan �tkez�s�t l�tva � is v�gigk�stolta a sz�m�ra ismeretlen
�teleket.
Az eb�d v�gezt�vel a bar�tok �lvezettel d�ltek h�tra egy-egy poh�r h�s v�zzel, vagy
borral a kez�kben. A felett�bb kellemes id�, a nyugalmas k�rnyezet, a sz�v�lyes
vend�gl�t�s, no meg nem utols� sorban az eddig korg� gyomruk megt�lt�se seg�tett
�tlend�teni �ket a kezdeti megd�bben�sen. Megfeledkezve eddigi f�lelmeikr�l, vagy
�ppen bossz�s�gukr�l, gondtalanul besz�lgettek, vagy szeml�lt�k a mes�be ill�
t�jat. Miut�n n�h�ny n� eltakar�totta az asztalt, a kis csapat ism�t S�rk�ny�l�
Carados fel� fordult.
A vez�r, aki mindeddig hallgatott, �rdekl�dve figyelte vend�geit. Komor
tekintet�b�l semmit sem lehetett kiolvasni. Az �tkez�s k�zben nem sokat evett,
ink�bb a vend�geit vette jobban is szem�gyre. Minden mozdulatot, minden sz�t
elrakt�rozott, semmi sem ker�lte el a figyelm�t. Pillant�sa t�bbsz�r is visszat�rt
a m�gusn�h�z, aki ett�l enyh�n zavarba j�tt, noha nem sz�lt semmit. Mivel tov�bbra
sem sz�lt semmit, Neila �gy d�nt�tt, �tveszi a kezdem�nyez�st.
- Nos, tal�n nem illetlen, ha megk�rdezem, pontosan hol is vagyunk �s hogy mit
sz�nd�kozol tenni vel�nk?
A f�rfi, mintha csak erre v�rt volna, elmosolyodott.
- Nem v�letlen�l vagy te az istenek kiv�lasztottja, m�g akkor is, ha mindenki
ellened fordul a k�rnyezetedben - mormolta halkan Carados, mire a m�gusn� zavartan
n�zett k�rbe. Nem tudta mire v�lni az idegen szavait. Csak�gy, ahogy bar�tai sem.
- Igen, ideje megtudnotok n�h�ny dolgot. El�sz�r is, mi hoztunk ki titeket a
farkasok ar�n�j�b�l. Maga Setal, a J�s�g �s n�v�nyvil�g istene utas�tott minket,
hogy az � seg�ts�g�vel szabad�tsunk ki titeket. Mi pedig engedelmeskedt�nk.
A vez�r itt elhallgatott, mivel megl�tta a zavart, vagy �ppens�ggel csod�lkoz�
tekinteteket. Erre k�nyelmesen felk�ny�k�lt, mint aki egy hivatalos eligaz�t�st
akar tartani. Ujjait sz�tt�rva, h�ztet� alakban t�masztotta egym�snak. S�t�t
szemeivel f�rk�sz�en n�zett v�gig vend�gein.
- Sz�val ti nem tudtok, vagy nem hisztek az istenek l�tez�s�ben? - k�rdezte, b�r
ink�bb hangzott kijelent�snek. Mivel nem kapott v�laszt, nagyot s�hajtott, majd
folytatta. Olyb� t�nt, mint aki gondolt erre az eshet�s�gre is, b�r mindeddig
b�zott abban, elker�lheti a felesleges besz�det.
- N�gy isten l�tezik, akiknek a befoly�sa al� tartozik a Caraken, a Nimron �s a
Trian. Lex�nia, a Gonoszs�g, roml�s �s Hal�l istenn�je; Setal, a n�v�nyvil�g �s a
J�s�g istene; Yverion, az id�j�r�s �s tengeristen; illetve Arisha, az �llatok �s a
f�ld istenn�je. �k n�gyen a h�rom lakott bolyg�, a Nap �s a Hold, valamint az
emberek, koboldok, t�nd�k, farkasok, �s m�g rengeteg m�s faj megalkot�i. A
csillagokat tekinthetj�k az istenek helyeinek is, mint megannyi kis megfigyel�hely,
ahonnan a haland�k �let�t szeml�lhetik.
Carados itt sz�netet tartott, hogy vend�gei meg�rthess�k, amit elmondott.
- �s van is valamilyen bizony�t�k az istenek val�s l�tez�s�r�l, vagy csak holmi
kital�lt hitvil�g az eg�sz? - tette fel a k�rd�st Halgor, aki Carus mellett �lt.
P�ran erre rosszall�an n�ztek r�, mire a t�nde elhallgatott. �m l�tsz�lag
egy�ltal�n nem s�rtette meg a vez�rt. S�t, ink�bb mintha m�r v�rta volna ezt a
k�rd�st.
- Nyugalom Halgor, A Fekete. Mindent elmondok majd, illetve saj�t szemmel
gy�z�dhetsz meg szavaim igazs�g�r�l, ha elj�n az ideje. De menj�nk sz�pen sorj�ban
- aj�nlotta mosolyogva a vezet�. Tekintet�t mindenkin v�gighordozta, Neilan,
illetve Halgoron �llapodva meg a legt�bbet. Egy pillanatig m�g csendben maradt,
tal�n rendezte gondolatait. Azt�n folytatta. Szavaival val�s�ggal megb�v�lte a
csapatot, mint aki mindenk�ppen meg akar gy�z�dni r�la, odafigyelnek minden egyes
szav�ra. M�g a surran� is t�tott sz�jjal hallgatta, mik�zben pohar�t szorongatta.
- �k n�gyen teh�t az �ltalunk ismert vil�gok megalkot�i. Mindannyian ugyanolyan
er�sek, egyik sem gy�zheti, vagy �lheti meg a m�sikat. Lex�nia, aki a velej�ig
gonosz �s Setal, aki a J�s�got k�pviseli, h�bor�znak a legt�bbet, maguk mell�
�ll�tva Arish�t, vagy Yveriont, esetleg mindkett�t. �k ugyanis nem tartoznak se a
J�hoz, se a Gonoszhoz. Azon az oldalon harcolnak, amelyik az �rdekeiket szolg�lja.
- Kezdj�k a t�rt�netet a legelej�n - folytatta Carados nyugodt hangon. - Mikor m�g
egyik vil�g sem l�tezett, Lex�nia �s Setal egyszer azon kezdtek el vit�zni, vajon a
Gonosz oldal, vagy a Vil�goss�g-e az er�sebb. Mivel j�l tudt�k, hogy egym�st nem
gy�zhetik le, l�trehozt�k a vil�gainkat. Legel�sz�r a Carakent, amelyet Setal
alkotott. Ut�na a Nimront, melyet Lex�nia, v�g�l a Triant, melyet Arisha �s Yverion
k�z�s er�b�l alkotott. Ut�na megteremtett�k a Napot �s a Holdat, hogy mind nappal,
mind �jjel figyelni tudj�k a bolyg�kat. Igaz, ez al�l a Trian kiv�tel, mivel ott
nem l�tezik a Hold. Ezut�n �letre h�vt�k a k�l�nb�z� fajokat. Eredetileg, a csak
�let Kezdetek�nt ismeretes korban, csup�n a koboldok, s�rk�nyok, mindegyik fajta,
illetve orkok l�teztek. Legal�bb is, a Carakenek. A t�bbin nem tudjuk, mivel Setal
nem �rulta el nek�nk.
- �s mi van az emberekkel, a t�nd�kkel �s az �rnyl�nyekkel? - sz�lt k�zbe szinte
akaratlanul is Kira, akit teljesen lebilincselt a t�rt�net.
- T�relem Kira, t�relem - dorg�lta meg enyh�n a l�nyt Carados, mire az �rny�k
elpirulva hajtotta le a fej�t. Hagyta, hogy m�g az �jn�l is s�t�tebb haja eltakarja
az arc�t.
- Legel�sz�r csak �ket teremtette meg Setal. Mint m�r eml�tettem, a t�bbi bolyg�n
nem tudjuk, mivel azokon nem volt joga a Vil�goss�g isten�nek alkotni, merthogy nem
� hozta l�tre a bolyg�kat. Sz�val, ezek a fajok eleinte b�k�ben �ltek egym�ssal.
Addig, am�g meg nem szokt�k a bolyg�t �s be nem n�pes�tett�k. �m ekkor Lex�nia
k�zbesz�lt. A fekete s�rk�nyok egy r�sz�vel, illetve n�h�ny kobolddal l�trehozta a
Feket�k rendj�t, melyr�l m�r biztosan hallottatok, ez�rt nem is h�zn�m vele az
id�t. �m Setal is munk�lkodott. Egy R�sen kereszt�l, melyet � ir�ny�tott ide,
meg�rkeztek az emberek, akik hamar be is n�pes�tett�k a Carakent. �gy h�t lassan
kirobbantak az Elveszett H�bor�k n�ven ismeretes harcok, melyek a V�gtelen Erd�
feloszt�s��rt folytak az emberek, illetve a koboldok k�z�tt Sodena f�ldj�n.
- �s mi van a Feket�k feloszlat�s�val, a s�rk�nyok elaltat�s�val �s a l�nglovagok
elt�n�s�vel? - tette fel a k�rd�st Cameron.
- Egy�ltal�n a m�gia hogyan j�tt l�tre? - �rdekl�d�tt O�Brian.
- A m�gia az�ta l�tezik, ami�ta a bolyg�k. Mivelhogy az istenek var�zslattal
alkott�k mind a teremt�nyeiket, mind a bolyg�kat, a m�gia r�szese a teremt�snek.
Ebb�l ad�d�an b�rki megtanulhatja, akinek van t�relme �s tehets�ge hozz�. Igaz, az
els� m�gusokr�l nincsenek inform�ci�im. A te k�rd�sedre v�laszolva Cameron, mint
tudjuk, az Elveszett H�bor�k onnan kapt�k nev�ket, hogy majdnem a fele t�rt�net,
illetve feljegyz�s elveszett, a fajok nagy r�sz�vel egy�tt. Csakhogy n�lunk minden
pontosan megvan� hi�nytalanul�
D�bbent csend ereszkedett az asztalra. A t�rsak teljesen letagl�zva hallgatt�k ez
ut�bbi kijelent�st. Egyszer�en k�ptelenek voltak elhinni, amit eddig hallottak.
T�ls�gosan sok volt a sz�mukra ez a rengeteg inform�ci�, k�l�n�sen egyszerre. �gy
�rezt�k, mintha a fej�kbe sz�llt volna a bor, csakhogy ez a bor kev�sb� volt
vesz�lyes, mint a val�di. Val�s�ggal z�gott a fej�k a sok v�ratlan inform�ci�t�l,
amit�l egyesek enyh�n sz�d�lni kezdtek. A bar�tok �ppen ez�rt enn�l a pontn�l
sz�netet k�rtek, hogy gondolkozhassanak a hallottakon. Carados eleget tett a
k�r�snek.
A csapat tagjait ugyanazokba a szob�kba k�s�rt�k vissza, ahol fel�bredtek.
Mindegyik�j�knek a harmadik szinten volt a lakoszt�lya, r�ad�sul egym�s mellett.
Csak most t�nt fel a csapat tagjainak, hogy m�r lassan lemen�ben a Nap. �szre sem
vett�k az id� m�l�s�t. Egy�ltal�n nem is voltak �hesek, m�gis, mikor bel�ptek a
szob�jukba, az �gy melletti kis asztalk�n gy�m�lcskos�r v�rta �ket. N�h�nyan ettek
a cs�b�t� �telekb�l, m�sok ink�bb lepihentek. De nehezen j�tt �lom a szem�kre.
Mindannyian a hallottakon gondolkoztak, illetve azon, vajon mindez hogyan fogja
befoly�solni eddig �let�ket? J�llehet, kiv�telesen az ezzel foglalkoz�
gondolataikat ink�bb megtartott�k maguknak. K�l�n�sen az elm�lt id�szakban
t�rt�ntek miatt�

14.
Ism�t felvirradt egy nap a Caraken lak�ira. A hatalmas t�zes �rkorong �jb�l
megkezdte szokv�nyos �tj�t a k�k �gbolton, mik�zben folyamatosan szemmel tartotta a
bolyg�n t�rt�nteket.
Sz�tk�ldte puha sugarait, melyek k�nnyed�n suhantak v�gig a felsz�nen. Amint
hozz��rtek valamihez, enyh�n felmeleg�tett�k, minta csak arra akarta volna
eml�keztetni, hogy nemsok�ra bek�sz�nt a ny�r.
A legt�bb �llat �ppen ez�rt m�g kihaszn�lta az enyhe id�t, hogy kieg�sz�tve t�li
tartal�kaikat, �tv�szelj�k a t�zes, n�ha m�r elviselhetetlen nyarat. Ugyanis a
legnagyobb lakott bolyg�n a ny�r volt a leghosszabb �vszak.
A forr�, majdnem teljesen sz�raz �vszakot a r�vid, enyhe �sz k�veti, melyet azt�n a
szint�n r�vid, �m n�ha ann�l kem�nyebb t�l v�lt fel. Ut�na k�sz�nt be az enyhet �s
kellemes meleget hoz� tavasz, melyet n�ha �szrev�tlen�l v�lt fel ism�t a forr�s�g.
Mivel lassan bek�sz�nt�tt a tikkaszt� h�s�g, melyet legink�bb az egyre csak
meleged� leveg�, illetve az es�k ritkul�sa jelzett, a Caraken lak�i is hamarosan
befejezt�k az erre val� felk�sz�l�st. Ugyanis rengeteg v�zre volt sz�ks�g a
k�l�nb�z� haszonn�v�nyekhez, melyeket a f�ldeken termeltek. Nem is besz�lve a h�z
k�r�li �llatokr�l. Igaz, �ltal�ban ezek a n�v�nyek �s �llatok t�k�letesen
alkalmazkodtak a sz�raz ny�rhoz, m�gis sz�ks�g�k volt a v�zre.
Ez�rt azt�n a farmerek hatalmas hord�kba, illetve szigetelt, f�b�l k�sz�lt
v�zt�roz�kba rakt�rozt�k el a kell� mennyis�g� vizet, melyeket k�s�bb folyton
friss�tettek. De mik�zben saj�t munk�jukat v�gezt�k, igyekeztek min�l t�bbet
megtudni a h�bor�r�l. K�l�n�sen igaz volt ez Sodena lak�ira, akiket a gig�szi
farkashad fenyegetett.
Hab�r megpr�b�ltak min�l t�bb inform�ci�t gy�jteni, kev�s h�r jutott el a
falvakhoz. J�llehet, amit hallottak, az b�ven el�g volt a sz�mukra. �ppen ez�rt m�g
mindig rem�nykedtek, hogy egyszer csak megjelenik a csak Napvez�rk�nt ismert
embern�, f�nyes seregeinek �l�n, s megmenti a bolyg�t a fenyeget� hadt�l. �gy, mint
a csaknem n�gy �vvel ezel�tti S�rk�nyh�bor�kban.
J�llehet, a legt�bben tiszt�ban voltak azzal, erre el�gg� kev�s az es�ly. Senki sem
tudott ugyanis semmi biztosat a h�res vez�rr�l, aki nyomtalanul elt�nt, k�zvetlen�l
a h�bor�k ut�n. Azt pedig m�g csak nem is sejtett�k, hogy �ppen akkor, mikor r�la
besz�ltek, a Gy�r�s-hegys�g egyik t�voli pontj�n lelt pillanatnyi nyugalomra.
Neila m�r kor�n reggel talpon volt. Nehezen tudott pihenni azok ut�n, amiket el�z�
nap halott S�rk�ny�l� Caradost�l. Mik�zben egy �zletes gy�m�lcs�t eszegetett,
kil�pett a szob�j�b�l, majd elindult a v�lgy k�zepe fel�. �m alig �rt le a
szinteket �sszek�t� felj�r�r�l, mikor h�v�st hallott. K�v�ncsian fordult meg. Agony
j�tt m�g�tte siet�s l�ptekkel, hogy be�rje.
- J� reggelt! Mikor l�ttalak, �gy gondoltam, �n is csatlakozom hozz�d - k�sz�nt�tte
a harcos t�rs�t, aki, mivel �ppen tele volt a sz�ja, csak egy b�lint�ssal
v�laszolt.
Ketten folytatt�k �tjukat a puha p�zsittal bor�tott �ton. Eleinte mindketten
sz�tlanul ballagtak. Megpr�b�lt�k rendezni gondolataikat. K�nos cs�nd telepedett
r�juk, mik�zben a gy�ny�r� erd�ben s�t�ltak. Egyik�k sem tudott mit mondani a
m�siknak, ez�rt ink�bb a leny�g�z� t�jat szeml�lt�k, mellyel sehogysem tudtak
betelni.
Neila a s�ta k�zben azon t�n�d�tt, vajon mi�rt csatlakozott hozz� a f�rfi. "Elv�gre
is, nem voltunk a legjobb bar�tok az elm�lt id�kben"- morfond�rozott mag�ban. De
mivel erre nem tal�lt megfelel� magyar�zatot, �gy d�nt�tt, megv�rja a harcos els�
l�p�s�t. Eldobta a gy�m�lcs k�zep�t kit�lt� magot, majd egy zsebkend�vel megt�r�lte
a kezeit. Azt�n, mikor eltette a feh�r zsebkend�t, a tov�bbiakon kezdett el
gondolkozni.
Ekkor �rt�k el azt a kis tiszt�st, ahol el�z� nap �sszegy�ltek, mikor v�rt�k
Cameront. Az �rnyas hely megnyugtatta a t�rsakat, enyh�tve a kellemetlen l�gk�r�n,
mely eddig bor�totta �ket.
- Csod�latos hely, nem? - t�rte meg a csendet egyszer Agony, s meg�llt. Szinte
megm�morosodott a gy�ny�r� t�j l�tt�n. Mindig is szerette az erd�ket �s ha tehette,
sz�vesen is s�t�lt benn�k. Csaknem megbabon�zva n�zte a hatalmas f�kat, melyek m�g
a � sz�ll�sukig is fel�rtek, b�r �rny�kot m�r nem adtak azon a szinten.
Neila, akit enyh�n megleptek a f�rfi �h�tattal telt szavai, v�rakoz�an fordult
fel�. Karba tett k�zzel v�rta t�rsa �jabb szavait.
Agony meg�rezte mag�n az arany szemek pillant�s�t, mire azonnal f�lres�p�rte
haszontalan gondolatait. Ism�t azon kezdett el r�g�dni, vajon hogyan hozza fel azt
a t�m�t, ami�rt tulajdonk�ppen csatlakozott a harcosn�h�z.
Egy hatalmas s�haj k�s�ret�ben megd�rzs�lte a nyak�t.
- Igaz�b�l� szeretn�k megbesz�lni valamit veled - kezdett bele mondand�j�ba v�g�l a
f�rfi, mik�zben t�tov�n k�rbepillantott. Nem tudott az arany tekintetbe n�zni
sz�gyen�rzet n�lk�l.
- Hallgatlak - v�laszolta sz�razon Neila, aki term�szetesen azonnal kital�lta,
mir�l is szeretett volna besz�lni vele a t�rsa. M�gis v�rt. K�v�ncsi volt, vajon az
egy�bk�nt ny�lt, n�ha sz�kszav� �s zs�rt�l�d� f�rfi vajon hogyan fog hozz� egy
ilyen k�nyes t�m�hoz.
- Sz�val� arr�l lenne sz�, hogy� - d�nny�gte Agony, mik�zben t�tov�n rugdosott egy
�gat a f�ld�n. Saj�t mag�t is meglepte ezzel, mivelhogy eddig b�rkivel b�rmit
minden gond n�lk�l megbesz�lt, vagy elrendezett. De Neila m�gis m�s volt a sz�m�ra.
R�gebben szinte sz� n�lk�l elfogadta bar�tj�nak, illetve vezet�j�nek, pedig
kor�ntsem kedvelte a m�giahaszn�l�kat.
�m, ahogy akkor is gondolta a harcos, a l�ny m�s volt. Bebizony�totta, hogy akkor
is kit�n� vez�r lenne, ha nem rendelkezne semmilyen hatalommal. Ez pedig
t�k�letesen el�g volt a f�rfinak, hogy k�vesse. A h�bor�k alatt j�bar�tok is
lettek. �gy gondolta, j�l ismerte t�rs�t. B�rmit r� mert volna b�zni, ami ford�tva
is igaz volt. Eg�szen addig, m�g �jra nem tal�lkoztak az Aranys�rk�ny fogad�ban.
Akkor m�lyen csal�dott benne, ami lassan ellenszenvv� v�ltozott. Folyamatosan
t�madta a m�gusn�t, ak�r volt r� oka, ak�r nem. "Pedig ugyanolyan volt, csak �n nem
tudtam elfogadni a v�laszt�s�t" - futott �t a f�rfi agy�n, ahogy most ott �llt a
kis r�ten.
Erre persze csak fokoz�dott az am�gy is er�s lelkiismeret furdal�sa. Mindenk�ppen
rendezni szerette volna az �gyet t�rs�val, b�r sehogysem tudott hozz�fogni. "Mintha
egy m�hekkel teli kapt�rba akarn�k beleny�lni"- jutott az esz�be a helyzetet
t�k�letesen le�r� gondolat. B�r az is igaz volt, sohasem tudott volna megbocs�tani
mag�nak, ha t�rt�netesen a var�zsl� nem fogadja ism�t a bar�ts�g�ba. Sohasem�
Mik�zben a f�rfi ekk�pp r�g�dott mag�ban, �szre sem vette, hogy �ssze-vissza
fecsegett �s hebegett-habogott mindenf�l�t. Ez�ttal a sz�ve vez�relte tetteit, s
nem az esze. Ebb�l ad�d�an mindenf�l�t �sszehordott, amir�l (abban a pillanatban)
�gy v�lte, felvezetheti a t�m�t �s egyben oldhatja is a fesz�lts�get.
Neila, aki mindeddig f�rk�sz�en n�zte Agonyt, m�r-m�r felnevetett az eddig olyan
rettenthetetlen �s b�tor harcos �gyetlen pr�b�lkoz�sain. V�g�l az�rt siker�lt
ellen�llnia a k�nyszernek.
- Teh�t� �n azt szeretn�m mondani, hogy� khmm� �gy gondolom� iz� hmm� tal�n�
igazs�gtalan voltam veled szemben az elm�lt id�szakban - b�kte ki v�g�l a f�rfi
enyh�n elpirulva, s olyan halkan, hogy alig lehetett hallani. A var�zsl�n� ezt m�r
nem tudta meg�llni mosolyg�s n�lk�l. Odal�pett a f�ldet f�rk�sz� Agonyhoz, s a
v�ll�ra tette a kez�t, aki erre t�tov�n feln�zett.
- Nem volt�l mindig igazs�gtalan, b�r n�ha kiss� t�lz�sba vitted a dolgot - felelte
kedvesen a l�ny, mire t�rsa ism�t f�lig pirult. Motyogott is valamit, amit a
var�zsl� nem �rtett. Neila ezut�n, m�g mindig mosolyogva ism�t elindult, hogy
folytassa �tj�t, de bar�tja �jb�l meg�ll�totta.
- Teh�t nem is haragszol r�m? Hogy-hogy? Azaz� �n legal�bb valamilyen
megtorl�sf�l�n gondolkozn�k, vagy� valamilyen m�s egyenl�t�sf�l�n� vagy nemtom -
dadogta csod�lkozva Agony.
- Megtorl�st akarsz? - k�rdezett vissza mosolyogva, m�g mindig h�ttal �llva Neila.
�m hangj�ban ott bujk�lt az �gyesen leplezett d�h. Ekkor egy v�ratlan mozdulattal
megp�rd�lt �s �gy �llon �kl�zte a f�rfit, hogy az a f�ldre esett. Agony megd�bbenve
n�zett fel a l�nyra, mik�zben sajg� �llkapcs�t massz�rozta. Abban a pillanatban
csak annak tudott �r�lni, hogy nem t�rt el az �llkapcsa, ugyanis ha nagyobb �t�st
kap, ez minden bizonnyal meg is t�rt�nt volna.
- Itt a megtorl�s. Most m�r egyenl�ek vagyunk? - �rdekl�d�tt m�g mindig mosolyogva
a m�gus �s kezet ny�jtott a harcosnak, aki el is fogadta. Ezut�n ism�t egy�tt
folytatt�k az �tjukat, csakhogy most m�r �l�nken besz�lgettek.
Mikorra a k�t, ism�telten bar�t t�rs meg�rkezett a k�zponti tiszt�sra, ahol a vez�r
h�za �llt, Carados m�r v�rta �ket az ajt� el�tt.
- J� reggelt! M�r k�ldtettem a bar�taitok�rt is. Ideje folytatni a t�rt�netet -
hajtotta meg enyh�n a fej�t a k�l�n�s f�rfi. Miut�n vend�gei is viszonozt�k az
�dv�zl�st, beh�vta �ket a h�z�ba, ahol azt�n le�ltek az asztal k�r�.
Neila szemei azonnal megakadtak az asztalra helyezett hatalmas gy�m�lcskos�ron,
amint bel�ptek. Mikor Carados �szrevette a pillant�s�t, enyh�n biccentett, mire a
m�gusn� �lvezettel vett a cs�b�t� �telekb�l. Mindig is rajongott a gy�m�lcs�k�rt,
amit eddig sehogysem tudott legy�zni mag�ban. Ugyanolyan �lvezettel ette �ket, mint
amilyennel a surran�k gy�jt�gett�k a k�l�nb�z� csecsebecs�ket.
Nem sokkal k�s�bb meg�rkeztek a csapat t�bbi tagjai is, akik ugyancsak helyet
foglaltak a nagy asztaln�l. N�h�nyan szint�n csatlakoztak a m�gusn�h�z az ev�sben,
m�sok ink�bb a csod�latos fegyvereket vett�k �jb�l szem�gyre. Mellett�k a
kandall�ban nem �gett a t�z, mivel igen kellemes id� uralkodott a v�lgyben.
- Nos, el�z� nap ott hagytuk abba, hogy nektek minden Elveszett H�bor�s feljegyz�s
megvan - t�rte meg a csendet Neila, mik�zben egy �jabb h�sos gy�m�lcsbe harapott.
Carados, aki eddig �llt, most helyet foglalt a m�g szabad sz�ken. Ism�telten
felk�ny�k�lt az asztalra, csak�gy, mint el�z� nap.
- Igen. Folytassuk is a t�rt�netet. Teh�t, miut�n megalakultak a Feket�k rendje,
megkezd�dtek a harcok. Csakhogy ez m�g nem az emberek �s a koboldok k�z�tt. Akkor
ugyanis m�g nem �ltek itt az emberek, b�r szinte k�zvetlen�l el�tte t�rt�nt a harc.
Ekkor m�g csak a Feket�khez tartoz� m�gusok �s s�rk�nyok, kar�ltve k�z�ns�ges
fajt�rsaikkal, illetve az orkokkal, sz�lltak szembe az arany, feh�r, �s
es�s�rk�nyokkal. A gonosz oldalon harcoltak a csak lovagokk�nt ismeretes katon�k
is. De �k dr�g�n meg is fizettek �rte - halkult el a vez�r hangja. Szemei
elhom�lyosultak, ahogy visszaeml�kezett. Szinte csak mag�nak mes�lt. Teljesen
megfeledkezett vend�geir�l, akik, ugyan�gy, ahogy el�z� nap, elb�v�lve hallgatt�k a
t�rt�netet.
- A kem�ny �s v�res h�bor� v�g�l a j� gy�zelm�vel z�rult. Az aranyok elaltatt�k a
fekete s�rk�nyokat, a gonosz m�gusok rendj�t feloszlatt�k, az orkokat pedig el�zt�k
egy m�sik bolyg�ra. Ezut�n viszonylagos b�ke uralkodott a bolyg�n. Az aranyok
visszat�rtek haz�jukba, ami eleinte itt volt a Carakenek. Csakhogy szembeker�ltek a
farkasemberekkel, akik ekkor �rkeztek meg a bolyg�ra. Mint azt k�s�bb megtudtuk
Setalt�l, Arisha teremtm�nyei, akik eleinte a Trianon �ltek, �m el�gedetlenek
voltak az otthonukkal. Ez�rt az istenn� �tengedte �ket a j�val kedvez�bb Carakenre.
Az aranyok viszont elmenek�ltek, mivelhogy akkor nem lettek volna k�pesek felvenni
a harcot vel�k. Ez�rt ink�bb �j otthont kerestek, amit v�g�l, szint�n Arisha
seg�ts�g�vel, a Trianon tal�ltak meg.
- De a feh�rek mindig is ott �ltek ugye? - sz�lt k�zbe ekkor Cameron, akinek eddig
fogalma sem volt az aranyok eddigi �let�r�l. Carados r�n�zett �that� tekintet�vel.
- Igen. �nekik Yverion biztos�t �l�helyet, j�gg� fagyasztva a vizet. Teh�t a
farkasok letelepedtek �s megalkott�k Sz�rkef�ldet. K�r�lbel�l ekkor �rkeztek meg az
emberek is, akik szint�n bek�lt�ztek, hab�r �k Sodena ter�let�re. Ezt a k�t
ter�letet v�lasztja el a G�r�s-hegys�g. Ek�zben a koboldok sz�tsz�r�dtak, k�l�nb�z�
alfajaik m�s-m�shova. A legt�bben a V�gtelen Erd�ben maradtak. Csakhogy az emberek
egy id� ut�n szerett�k volna szint�n birtokba venni azokat az erd�ss�geket.
J�llehet, az erd� hatalmas, m�gsem volt el�g a k�t fajnak. Ekkor robbantak ki a
val�di Elveszett H�bor�k.
Carados itt elhallgatott. A t�rsak legt�bbje gondolataikba mer�lt. M�g Silumar is
leny�g�zve hallgatta a t�rt�netet. Egyszer sem kotyogott k�zbe, ami igencsak
szokatlan volt t�le. �m ekkor esz�be jutott valami.
- �s mi van a surran�kkal? �k hogy ker�ltek ide? - k�rdezte enyh�n s�rt�d�tt
hangon, ami�rt eddig nem eml�tett�k �ket.
- Tulajdonk�ppen nem tudom, ami�rt eln�z�sedet k�rem Silumar. R�luk nem tettek
eml�t�st az istenek. Egyszer csak megjelentek, majd mindenhol elterjedtek,
szerencs�re csak kis l�tsz�mban. H�la a m�rhetetlen kalandv�gyuknak, mindenhol
megjelentek, b�r hogy hol van a val�di �shaz�juk, arr�l fogalmam sincs.
- Na tess�k! Mindenkir�l mindent tudsz, csak a surran�kr�l nem! Ez felh�bor�t�! Na,
ha egyszer besz�lhetek ezzel a Setallal, majd megeml�tem ezt neki. Akkor azt�n
reszkessetek a haragj�t�l, mert biztosan m�rges lesz, ami�rt ezt elfelejtett�tek -
ki�ltotta d�h�sen az apr� alak, mire Neila, l�that�an rutinos mozdulatokkal,
befogta a sz�j�t. Motyogott neki valamit, amit�l valamennyire megnyugodott �s
vissza�lt a hely�re. Carados mindezen csak mosolyogni tudott �s meg�g�rte Silnek,
hogy majd "megeml�theti" a dolgot az istennek. Ezut�n folytatta a t�rt�netet.
- Term�szetesen Lex�nia nem t�r�d�tt bele egyk�nnyen a veres�gbe. Folyton csak a
bossz�j�n gondolkozott. �gy t�nt, mintha ez teljesen lek�tn�, s nem is t�r�dne a
bolyg�kkal. Mivelhogy nem kezdem�nyezett �jabb h�bor�t, Setal hajlamos volt azt
hinni, ezzel bebizony�totta a J�s�g hatalm�t a Gonoszs�g felett. Nem is voltak,
csak kisebb harcok az istenek k�z�tt �gy h�romezer �vig. A bolyg�kon is
viszonylagos b�ke uralkodott, csak akkor voltak kisebb csat�roz�sok, amikor
valamelyik k�t isten �sszeveszett. Maguk a lak�k pedig sosem v�ltoztak, k�l�n�sen
nem a term�szet�kre n�zve. Hab�r felfedeztek egy-k�t dolgot, amivel megv�ltoztatt�k
az �let�ket, m�gis nyugodtan �ll�thatjuk, hogy m�g mindig ugyan�gy �l�nk, mint az
�seink az Elveszett H�bor�k idej�n. Err�l term�szetesen az istenek gondoskodtak.
Hogy mindez j�-e, vagy rossz� azt senki sem tudja biztosan.
- Ezt nem igaz�n �rtem. Hogy lehet egy civiliz�ci� t�bb ezer �ven kereszt�l
v�ltozatlan? - �rdekl�d�tt Kira.
- �gy, hogy a Halhatatlanok nem engedtek meg semmilyen olyan dolgot, ami alapvet�en
megv�ltoztatta volna a fajok t�rsadalm�t, vagy kin�zet�t. Persze az�rt voltak
v�ltoz�sok, de egyik sem olyan m�rt�k�, hogy jelent�sen befoly�soltak volna minket.
Ism�t hallgat�s telepedett a h�zra. Mindenki a maga m�dj�n pr�b�lta meg felfogni,
meg�rteni az eddig elhangzottakat, melyek tal�n, b�rmit is mondott Carados,
alapvet� v�ltoz�sokat fognak el�id�zni Sodena lak�iban.
- �s hogyan lehet az, hogy ti tudtok az istenek l�tez�s�r�l, mi pedig nem? - t�rte
meg a n�mas�got Agony. A vez�r erre csak megvonta a v�ll�t.
- Tal�n mert ti elfelejtett�tek �ket egy id� ut�n. Az emberek hajlamosak az
ilyesmire. B�r meg kell valljam, a koboldokon �s a t�nd�ken igen csod�lkozom, nem
is besz�lve a s�rk�nyokr�l. De k�l�n�sen a koboldokon. Hiszen �k voltak a r�gen
elveszett lovagok.
Erre a nem v�rt mondatra mindenki, �m els�sorban Elnor, megd�bbenve n�zett
S�rk�ny�l� Caradosra.
- Teh�t ez is elveszett a koboldok t�rt�nelm�b�l - s�hajtott fel szomor�an a f�rfi.
Tekintete hosszan elid�z�tt a m�g mindig csod�lkoz� ifj�n, aki viszont zavarba j�tt
ett�l. Valamilyen bocs�natk�r�s f�l�t motyogott.
- Nem a ti, de m�gcsak nem is az el�ttetek �l�k hib�ja. A l�nyeg az, akkoriban
l�tezett egy olyan kobold alfaj, amit csak l�nglovagokk�nt neveztek. J�l ismert�k a
kov�csm�velts�get, jobban, mint b�rki m�s. R�szben ez�rt is h�vt�k �ket
l�nglovagoknak. Olyan fegyvereket gy�rtottak, melyeket senki m�s, �s n�ha eg�szen
szokatlanokat is. Szinte im�dt�k a l�ngokat, �gy, mint a nom�d koboldok a f�kat,
vagy a "cifr�k" a csillog� k�veket. Ezek a koboldok minden hatalmukat a t�z
megszel�d�t�s�nek szentelt�k, olyannyira, hogy minden m�st elfelejtettek. De
k�pess� v�ltak ir�ny�tani a l�ngokat, k�l�nb�z� l�nyeket �letre h�vni. K�pesek
voltak ak�r l�ngol� lovakat, vagy griffeket l�trehozni �s azokat meg�lni.
Voltak�ppen innen eredt a nev�k.
- Hogy lehet, hogy eddig senki sem tudott r�luk? - k�rdezte elkerekedett szemekkel
Elnor.
- Itt ink�bb az a k�rd�s, hogy lehet, hogy csak ti tudtok r�luk? Hogy csak nektek
jelennek meg az istenek, illetve, hogy csak n�latok maradtak fenn a H�bor�k �r�sai?
- sz�rta k�zbe sziszegve Carus is.
- Mindegyik k�rd�s jogos. Meg is adom r� a v�laszokat.
Carados ekkor lehunyt szemmel koncentr�lt egy r�vid ideig. Ajkai mozogtak, mintha
k�nt�lna, de hang nem hagyta el azokat. Egyik kez�t ekkor el�re ny�jtotta, mire az
asztalon megjelent egy apr� l�ngocska. A kicsiny t�z eleinte fic�nkolt, majd egy
apr� l� alakj�t �lt�tte mag�ra. A l�ngol� paripa minden �z�ben t�k�letes l� volt,
azzal a kiv�tellel, hogy a szemei vil�g�t�an z�lden csillogtak, a s�r�nye �s a
farka l�ngokb�l �llt, hasonl�an a test�hez.
A vez�r ekkor ism�t k�nyelmesen felk�ny�k�lt az asztalra, �m a kis paripa m�g
mindig ott �llt az asztalon. Ak�rcsak egy h�s-v�r l�, fel-al� poroszk�lt az
asztallapon, mindenkit megszeml�lt. Idegesen kap�lt a pat�j�val, majd felnyer�tett.
- Ez leny�g�z�! - suttogta Elnor. Carados csak egy mosollyal nyugt�zta a kobold
szavait.
- Val�ban az.
- �rdekes! Ugyanilyenekkel tal�lkoztunk, mikor a B�zmocs�rban kalandoztunk, s
megtal�ltuk a kaber-gart. Akkor egy tengerparton j�rtunk �s m�g egy�ltal�n nem
ismert�k �ket. Ezek szerint, azok a lovak is a tieitek voltak? - csipogta Silumar,
akit teljesen leny�g�z�tt az apr� paripa. M�r-m�r ny�jtotta volna a kez�t, csakhogy
egyik ersz�ny�be tehesse a leny�g�z� l�nyt, de m�g id�ben figyelmeztette mag�t,
hogy igencsak p�rul j�rhat.
- Igen, �k is a mi teremtm�nyeink voltak. Azt a tengerpartot, b�r nem tartozik
egyetlen birodalomhoz sem, folyamatosan ellen�rizz�k. Vesz�lyes ter�let, k�l�n�sen
idegenek sz�m�ra. Akkor is hozz�nk ker�ltetek, b�r erre nem eml�kezhettek. De most,
gyertek. M�r felszolg�lt�k az eb�det. Azut�n pedig szabadok vagytok. A v�lgy�n
bel�l oda mentek, ahova kedvetek tartja, elhagyni pedig �gysem tudj�tok. De
gyertek! - mondta a vez�r, mik�zben egyetlen int�s�re elt�nt a t�zl�.
- Nekem m�g lenne p�r k�rd�sem� - sz�lalt meg Elnor �s meggyors�totta l�pteit, hogy
utol�rhesse Caradost.
- Tudom, miket szeretn�l megtudni, amire v�laszolni is fogok, de csak ha kettesben
vagyunk - felelte hib�tlan kobold nyelvre v�ltva a f�rfi, mire az ifj� sz�jt�tva
b�multa.
Hab�r a koboldot majd� sz�tvetette a k�v�ncsis�g, nem akarta megs�rteni
vend�gl�t�j�t. Kiv�rta h�t az eb�d v�g�t, b�r ut�na m�rhetetlen �lmoss�g vett er�t
rajta. �gy gondolta, m�g lesz ideje megtudni a v�laszokat, ez�rt elb�cs�zott
bar�tait�l, majd visszaindult a sz�ll�s�ra.
A csapat t�bbi tagja is sz�tv�lt. A legt�bben a v�lgyet szerett�k volna
felder�teni. El is indultak. Mindannyian �r�ltek az �tmeneti b�k�nek, mely a
Sz�rkef�ld�n �t�lt borzalmak ut�n nyugtat�an hatott r�juk, ak�r egy balzsam a
sebre.

15.
A Nap melegen s�t�tt. M�gis, a l�nglovagok v�lgy�ben kellemesebb volt az id�, mint
b�rhol m�shol. A hatalmas f�k �rny�kot adtak a t�z� napsugarak ellen. A v�lgyet
bor�t� erd�ben rengeteg �llat motoszk�lt a f�ld�n, a f�k lombjaiban, de m�g a
leveg�ben is. Halk zizeg�s�k egybeolvadt a levelek nyugtat� susog�s�val �s a
madarak �des �nek�vel. Tal�n ez volt az egyetlen hely egy kis csapat sz�m�ra, ahol
mened�kre �s b�k�re lelhettek egy id�re.
Neila is �gy gondolta, elmegy felder�teni a csod�latos v�lgyet, miut�n befejezt�k
az eb�det. M�r �ppen indult is volna, mikor egy k�z nehezedett a v�ll�ra.
K�v�ncsian fordult meg.
- Szeretn�m, ha velem j�nn�l - k�rte S�rk�ny�l� Carados.
Neila, noha legsz�vesebben egyed�l barangolt volna a h�vogat� f�k �rny�k�ban, m�gis
b�lintott. Valamennyire megismerte m�r a vez�rt, s ebb�l ad�d�an j�l tudta, hab�r
eddig szinte meg�ll�s n�lk�l mes�lt nekik, egy�bk�nt igen sz�kszav�. �ppen ez�rt
lenyelte k�rd�seit �s k�vette a f�rfit.
Carados egyenesen a gigantikus hegyvonulat fel� vette az ir�nyt. A v�lgyben f�vel
bor�tott utakon haladtak, �m amikor el�rt�k a sziklafalat, m�r k�be v�sett �sv�nyen
vezetett az �tjuk. Neilanak fogalma sem volt arr�l, hogy hova mehetnek. Ugyanis nem
a szintekre vezet� felj�r�kon haladtak egyre magasabbra a hegyen, hanem egy sz�k
l�pcs�soron, mely meredeken h�gott felfel�.
A m�gusn� csakhamar ki is fulladt a t�z� napon. Ott ugyanis nem volt semmif�le
enyhet ad� �rny�k, �gy hamar kimelegedett. Carados viszont rend�letlen�l t�rt
el�re. Nem v�laszolt t�rsa egyetlen k�rd�s�re sem. B�rmit is k�rdezett t�le a l�ny,
csak megr�zta a fej�t �s a hegy cs�csa fel� mutatott. A m�gusn� eleinte nem l�tott
semmit a szinte remeg� leveg�ben. De ahogy haladtak felfel�, �gy bontakozott ki egy
kapu a szikl�ban.
Mikor fel�rtek, a harcosn� l�bai m�r rettenetesen sajogtak a sz�mtalan l�pcs�t�l.
H�l�s volt teh�t, mikor v�gre el�rtek a kapuhoz. Ott azt�n csod�lkozva n�zett
k�rbe.
Hab�r m�g csak f�l�ton sem j�rtak a hegy oldal�ban, m�g �gy is szinte az eg�sz
v�lgyre r�l�tott, amit a sz�ll�s�r�l nem tudott volna megtenni. Mellette mindk�t
oldalon t�m�r sziklafal h�z�dott, m�g�tte pedig t�bb sz�z l�b szakad�k. El�tte
hatalmas, ajt� n�lk�li kaput faragtak a k�be. A bej�ratot k�t, a k�b�l kifaragott
oszlop szeg�lyezte, melyeket k�l�nf�le domborm�vek d�sz�tettek. A kapu el�tti
kicsiny teraszon �llt a m�gusn� �s a vez�r.
- Hol vagyunk? - k�rdezte Neila, mik�zben csaknem sz�jt�tva b�multa a kapukat.
- Nevezhetj�k templomnak is. Itt szoktunk �ldozatokat bemutatni az isteneinknek,
illetve ide szoktunk j�nni im�dkozni is. Menj�nk be. L�tni szeretted volna a
Halhatatlanokat. H�t teljes�lt a k�v�ns�god - felelte Carados egyszer�en, majd
bel�pett. A m�gusn� nem sokkal lemaradva k�vette. Fej�ben pr�b�lt rendet rakni a
rengeteg k�rd�s �s tud�s k�z�tt, melyek csaknem teljesen egybefolytak. V�g�l �gy
gondolta, ha m�shol nem is, itt felt�tlen�l v�laszt kaphat minden felmer�l�
k�rd�s�re.
A kapun bel�pve hatalmas barlangba �rtek. Az �ri�si termet a term�szet alkotta, a
lakosok pedig nem v�ltoztattak rajta szinte semmit. A mennyezetr�l csod�latos
cseppk� form�j� faragv�nyok cs�ngtek. A barlang padl�j�b�l is t�bb helyen
meredeztek a t�bb l�b magas k�vek, melyekre f�kly�kat er�s�tettek. Igaz, mag�ra a
falra is raktak, ugyanis a hatalmas termet rengeteg f�kly�val tudt�k csak
megvil�g�tani, s m�g �gy is csak valamivel volt vil�gosabb, mintha f�lhom�ly lenne.
A leveg� itt kellemesen h�v�s volt, nem �gy, mint a napsugarak �ltal meleg�tett
sziklaperemen, illetve l�pcs�n.
Neila teljesen el�mult a leny�g�z� barlang l�tv�ny�t�l. De mikor egyenesen el�re
n�zett, m�g jobban meglep�d�tt.
K�zvetlen�l a kapuval szemben ugyanis n�gy, �ri�si m�ret� szobor �llt. Mindegyik
egy kerek talpazaton foglalt helyet, el�tt�k pedig k�perem futott v�gig, amire az
�ldozatokat helyezt�k. H�rom k�zvetlen�l egym�s mellett �llt, a negyedik viszont
t�volabb a t�bbit�l. Azel�tt nem voltak �ldozatok, s majdhogynem elnyelte a
s�t�ts�g. De az mintha mag�b�l a szoborb�l �radt volna.
A m�gusn�t legjobban a szobrok finom kidolgoz�sa ny�g�zte le. Kett� f�rfit, illetve
egy n�t �br�zolt a kis csoportosul�s, de ahogy a harcosn� megn�zte a k�l�n�ll�t is,
�szrevette, hogy az is egy n�t �br�zolt.
- � Yverion, a tengerek �s id�j�r�s istene - mondta Carados tiszteletteljes hangon,
s egy kagyl�h�jat helyezett a ravatalra a legsz�ls� szobor el�. Neila j�l megn�zte
az alakot.
Az isten magas volt, �s izmos. Csup�n egy nadr�got viselt, mely mintha
halpikkelyekb�l �llt volna. Egyik kez�ben h�rom�g� szigonyt tartott. Arc�t habokb�l
�ll� haj, illetve szak�ll keretezte. Szemei el�re meredtek, de ahogy a var�zsl�n�
jobban is megn�zte, mintha nem is lenn�nek eg�szen merevek�
- Mellette �ll Arisha, az �llatok �s a f�ld istenn�je - folytatta a f�rfi a
bemutat�st, majd egy kis ersz�nyb�l egy mar�k fekete f�ldet sz�rt a k�asztalra.
Ahogy a m�gusn� v�gign�zett az istenn�n, ugyanazt tapasztalta, mint az el�z�
szoborn�l. Mintha a faragv�ny szemeiben �let lakozva, nemcsak k�.
- � pedig Setal, a J�s�g �s a n�v�nyek istene - t�rte meg ism�t a csendet a vez�r,
majd egy p�r falevelet helyezett a szobor el�. Mikor v�gzett, h�tr�bb l�pett �s
tiszteletteljesen n�zett v�gig mindegyik szobron.
- �s a k�l�n�ll� szobor kit �br�zol? - tette fel a k�rd�st Neila, majd odal�pett
hozz�. De amint k�zelebb �rt a faragv�nyhoz, �gy �rezte, mintha hirtelen elaludtak
volna a f�kly�k �s mindent elbor�tott volna a s�t�ts�g. �m nem a szokv�nyos
feketes�g. Amit a szobor �rasztott mag�b�l, az szinte �letre kelt. Neila, hab�r
megrettent ett�l a gonosz s�t�ts�gt�l, m�gsem h�tr�lt el. Egy r�sze szerette volna
megismerni ezt, szerette volna, ha ez a puha s�t�ts�g elbor�tja� A m�gusn�t Carados
hangja t�r�tette vissza a val�s�gba, megt�rve el�bbi k�pzelg�s�t. Megr�zta a fej�t,
hogy a f�rfire figyelhessen.
- Az Lex�nia szobra. Hab�r neki nem mutatunk be �ldozatokat �s nem is vagyunk a
h�vei, nem akartunk magunkra vonni a haragj�t azzal, hogy nem �ll�tunk neki
szobrot.
- �rtem. De mi�rt hozt�l engem ide? - t�rt vissza a vez�rhez a harcosn�.
- Mert Setal azt mondta, ha felk�sz�lt�l r�, szeretne besz�lni veled - hangzott a
felelet. Hab�r a var�zsl�n� ebben k�telkedett, m�gis m�rhetetlen k�v�ncsis�g vett
rajta er�t. Egy b�lint�ssal jelezte, k�szen �ll. Ekkor Carados az isten szobra el�
�llt. Kit�rta karjait az �g fel�.
- J�s�g istene, n�v�nyek v�delmez�je, Setal! K�rlek halld meg szavam! Elhoztam a
Napvez�rt, k�v�ns�god szerint, hogy besz�lhess vele. K�rlek t�ged, hatalmas isten,
tisztelj meg minket a jelenl�teddel, csakhogy eloszlathasd a l�tez�setek k�r�li
k�telyeket - ki�ltotta a vez�r. Hangja visszhangot vert a barlang fal�n. Azt�n az
is elhalt. Ism�t csend telepedett a teremre. Neila eleinte k�v�ncsian v�rta, vajon
mi lesz a f�rfi szavaira a v�lasz, de mikor �jra n�mas�g t�lt�tte be a barlangot,
kezdett k�telkedni az eg�sz �gyben. M�r-m�r megsz�lalt, �m tork�rra forrt a sz�.
Ekkor ugyanis v�ratlanul felh� kezdett gomolyogni a szobor k�r�l, mintha csak az
l�legezte volna ki. A faragv�ny �letre kelt!
Setal szobra fokozatosan megelevenedett. A sz�rke k�tunika z�ldd� v�lt, karjai
megmozdultak, csak�gy, mint ahogy az isten barn�v� v�ltozott szemei lecsuk�dtak.
Mikor megjelent az isten, m�lt�s�gteljesen n�zett k�rbe a barlangban. Arc�n, melyet
mintha csak m�rv�nyb�l faragtak volna, halv�ny mosoly jelent meg, ahogy a m�gusn�re
n�zett. Barna szemeiben �r�k vid�ms�g csillogott.
- �dv�z�llek Neila Saraven a l�nglovagok v�lgy�ben! M�r r�g�ta szerettem volna
veled besz�lni, de sajnos eddig nem ad�dott r� alkalmam - sz�lalt meg b�rsonyos
hangj�n az isten. Neila teljesen ledermedve �llt a szobor el�tt. Nem volt k�pes
semmit sem mondani, csak b�multa a n�v�nyvil�g ur�t, mintha m�g mindig nem akart
volna hinni a szem�nek. �s ez is volt az igazs�g. K�ptelen volt elhinni, amit l�t.
Egyszerre �rzett csod�latot �s borzong�st, ahogy a szoborra meredt. Emberinek,
egyben m�gsem emberinek l�tta a megjelent f�rfit.
Mindemellett fel�lm�lhatatlan J�s�g �s nyugalom �radt bel�le, elkeveredve az �ri�si
hatalommal. Mindez pedig val�s�ggal megr�szeg�tette a harcosn�t, aki egyszer�en nem
tudta hov� tenni mag�ban az el�tte �ll� felett�bb k�l�n�s, mondhatni f�ld�nt�li
l�nyt. "Ez nem lehet igaz! Mindez csak �br�nd! Valami var�zslat! Istenek nem
l�teznek!"- ki�ltotta l�zasan a tudata, �m a sz�ve l�gy suttog�sa elnyomta mindezt.
Valahol m�lyen legbel�l tudta, hogy akit most l�t, az val�ban egy isten�
- K�sz�n�m, hogy kihozt�tok �ket az ar�n�b�l, s hogy elhoztad �t a sz�nem el�,
S�rk�ny�l� Carados, a l�nglovagok vez�re! Ez�rt m�g meglesz a jutalmad. De most
k�rlek, hagyj minket magunkra! - fordult a t�rden �ll� lovag fel�, aki m�lyen
meghajolt, majd elhagyta a barlangot. Ezut�n Setal ism�t a k�zben lassan felocs�d�
var�zsl�n� fel� fordult.
- Te� te vagy Setal? - k�rdezte dadogva Neila, mire az isten mosolyogva b�lintott.
A harcosn� erre k�zelebb l�pett a talapzathoz. M�g mindig nem tudott hinni a
szem�nek.
- Mi� mi�rt akart�l velem besz�lni? - hangzott az �jabb k�rd�s, minek hat�s�ra az
alak elkomorult.
- Szeretn�m, ha tudn�l n�h�ny dolgot. Ezek megk�nny�thetik, egyben meg is
nehez�thetik mind az �letedet, mind a mostani, vagy a tov�bbi h�bor�kat, melyekben
r�szt veszel. El�sz�r is, a Halhatatlank�nt ismeretes l�ny nem halott.
- Ez meg hogy lehet? Hiszen �n magam �ltem meg - ki�ltotta Neila �s mit sem t�r�dve
az isten jelenl�t�vel, elkezdett idegesen fel-al� j�rk�lni. Ezzel siker�lt
t�ltennie mag�t a kezdeti megr�k�ny�d�s�n, s lassan kezdett visszat�rni a val�s�g
talaj�ra. A felmer�l� �jabb probl�ma ugyanis �get�bb volt a l�ny sz�m�ra, mint
holmi istenek f�l�tti r�g�d�s.
- Nem �lted meg, csak az akkori alakj�t vetted el t�le. A l�ny�t alkot� akaratot,
amit ak�r a lelk�nek, vagy a szellem�nek is nevezhetsz, nem lehet meg�lni, csak ha
te is meghalsz.
- Ne� nem �rtem - dadogta �rtetlen�l a m�gusn�, s szembefordult a szoborral. Eddig
�gy rem�lte, itt v�laszokat kaphat. Most viszont m�r tudta, csak �jabb k�rd�seket,
melyekre, ha meg is kapja a v�laszt, csak m�g keser�bb� teszik majd az �let�t.
- A Nagy �r val�j�ban Lex�nia teremtm�nye, val�j�ban a fia. Mivel � lelkest�l-
testest�l �t szolg�lja, �n l�trehoztam a m�lt� p�rj�t. T�ged.
Mikor Neila ezt meghallotta, teljesen ledermedt. F�ldbe gy�kerezett l�bakkal �llt,
s b�mult az istenre. Arc�b�l minden sz�n kiment, hirtelen sz�d�lni kezdett. Sz�knek
�rezte a barlangot, a leveg�t pedig elhaszn�ltnak. Nem tudta megtartani az
egyens�ly�t �s t�rdre esett. M�r-m�r el�jult, mikor h�s szell� csapta meg az orr�t.
H�l�san sz�vta be a friss leveg�t, mely Setal int�s�re felfriss�tette a termet. A
f�ldet b�multa k�nnyes szemmel, mik�zben hallgatta a n�v�nyvil�g v�d�j�nek szavait.
Tudta, egyetlen sz�t sem fog soha elfelejteni, amit ott hall.
- Mikor a Gonoszs�g istenn�je megalkotta a Halhatatlant, �n is �letet adtam neked.
Felhaszn�lva k�t t�k�letes v�rvonal� �s m�gikus k�pess�gekkel rendelkez� sz�l�t. Ez
m�r �nmag�ban is el�g lett volna egy hatalmas harcos megsz�let�s�hez, de t�lem m�g
t�bbet kapt�l. Egy cseppet az istenek hatalm�b�l, ahogy �n h�vom ezt. Mindez azt
takarja, hogy mindenf�le m�gikus beavatkoz�s n�lk�l is halhatatlan �letet kapsz,
am�g a Nagy �r is �l. Addig nem �regszel meg, nem vesztesz a hatalmadb�l, s�t, a
tud�sv�gyaddal m�g n�velheted is. De az�rt �n figyelni fogom ezt, s ha m�r rosszul
haszn�ln�d fel az er�d, �n k�zbeavatkozn�k.
- Nem �rtem. Mi vagyok �n akkor tulajdonk�ppen? - ny�gte Neila k�ts�gbeesve, s
feln�zett, egyenesen az isten szem�be.
- Ha �gy vessz�k, val�j�ban az �n l�nyom vagy. �n teremtettelek meg �s �ltettelek
Karina test�be. Csakhogy egyben �ssze is k�t�ttem az �leted a Halhatatlan �let�vel.
Am�g � �l, te is �lsz. Ez�rt nem tudod meg�lni. Igaz, a Feket�k sziget�n igen k�zel
�lt�l a hal�lhoz, Lex�nia megmentette a Nagy Urat, �j alakot adva neki, amivel
egyben t�ged is megmentett. Ti ketten vagytok a J� �s a Gonosz a haland�k k�z�tt.
- De h�t ti csak j�tszotok vel�nk! Az �sszes �l�l�nnyel! Nem vagyunk m�sok, mint
egy j�t�k a kezetekben! �gy �l�nk, �gy cseleksz�nk, ahogy mondj�tok. A h�bor�k is
miattatok robbannak ki! - fakadt ki a m�gusn� �s fel�llt. Az eddig kik�v�nkoz�
zokog�s�t felv�ltotta a d�h� �s a t�nyek feletti tehetetlens�ge.
- Durv�n fogalmazva �s leegyszer�s�tve igen.
- Akkor meg mi�rt l�teznek m�g mindig a bolyg�k? Mi�rt nem t�ntetitek el egyszer�en
�ket, ha m�r bebizonyosodott, hogy a J� er�sebb, mint a Gonosz?
- Ez nem ilyen egyszer�. Igen, megtehetn�nk. De Lex�nia sohasem t�r�dne bele a
veres�gbe. �jabb dolgokat tal�lna ki, hogy bizony�tsa er�ss�g�t. Meg, miut�n
megalkottuk a h�rom vil�got, mindannyian ragaszkodtunk hozz�juk. Hiszen a
l�ny�nkb�l h�vtuk �letre a vil�gokat, amiket ismersz. Nem akarjuk meg�lni �ket.
- �s ha v�gzek magammal? Akkor meghal a Nagy �r is.
- Igen, de a h�bor� folytat�dna. Nek�nk tilos beleavatkoznunk szem�lyesen a
haland�k dolgaiba, ez�rt alkottunk meg titeket. Ti fenntarthatj�tok a rendet, az
egyens�lyt a J� �s a Gonosz k�z�tt. Ez a te feladatot Neila. Ez�rt nem engedn�m,
hogy meg�ld magad.
- Teh�t v�gezzem el �n a TE feladatodat! - csattant fel a var�zsl�n�. M�gis �gy
�rezte, azzal, hogy megtudta az igazat, hatalmas �r keletkezett a lelk�ben.
Rem�nytelens�g uralkodott el rajta. Kicsinek �s gyeng�nek �rezte mag�t ez el�tt a
f�rfi el�tt. "Sem isten, sem haland� nem szerez t�bb� hatalmat felettem"- jutott
esz�be kor�bbi fogadalma, amelyr�l m�r tudta, nem lesz k�pes betartani. K�nnyek
sz�ktek a szem�be.
- Csillapodj Neila Saraven! A feladatod m�g nem �rt v�get. Fenn kell tartanod az
egyens�lyt k�zted �s a Nagy �r k�z�tt. De ez nem felt�tlen�l azt jelenti, hogy
mindig a J�k seregeit kell vezetned. Ismered m�r valamennyire a s�t�t oldalt is.
Mindig az igazs�g oldal�n kell harcolnod. Ez a te feladatod - felelte m�g Setal,
majd folyamatosan ism�t visszav�ltozott a szoborr�.
- V�rj m�g! M�gis honnan fogom tudni, hogy mi az igazs�g? Egy�ltal�n mit jelent a
Saraven? - ki�ltotta k�ts�gbeesve a l�ny. A szobor faragott feje m�g v�laszolt, de
azt�n v�gleg megszil�rdult.
- Saraven a m�sodik neved, azt jelenti �istenek harcosa�. Csakis a sz�vedre
hallgass - suttogta m�g a faragv�ny, majd v�gleg elhalt az isten hangja.
Neila szinte megsemmis�lten �llt a teremben a szobor el�tt. Az istent n�zte, de nem
l�tta m�r �t. Setal szavai kavarogtak a fej�ben. "Nekem nem lehet rendes �letem.
Nem lehet se szerelmem, se csal�dom. Csakis a h�bor� maradt nekem" - villant �t az
agy�n, amit�l �jb�l sz�d�lni kezdett.
- T�nkretetted az �letem! - ki�ltotta a merev szobornak teli torokb�l. M�r-m�r
kit�rt rajta a hiszt�ria. Agya k�ts�gbeesetten pr�b�lt valamilyen val�s�gos dologba
megkapaszkodni, de az akkor hallottak m�r t�l sok volt a sz�m�ra.
S�rk�ny�l� Carados a kapu el�tt v�rakozott. Mikor meghallotta a l�ny ki�lt�s�t,
azonnal besietett. M�g �ppen el tudta kapni, amikor a m�gusn� l�bai �s a tudata
v�gleg felmondt�k a szolg�latot. Felvette a harcosn�t, majd leereszkedett a
sz�ll�shelyekig.

16.
Elnor Kir�val s�t�lt a csod�latos f�k �rny�k�ban. Ked�lyesen csever�sztek
egym�ssal, j�llehet szinte csak az eddig hallottakr�l folyt a besz�lget�s.
- Szerinted igaz, amit Carados mondott? - k�rdezte szinte csak mag�t�l az ifj�
kobold. Arr�bb r�gott egy fa�gat, majd eln�zte a k�rnyez� hatalmas f�kat.
- Ugyan mi oka lenne a hazud�sra? Szerintem igazat mondott. De az�rt szeretn�k m�r
egy val�di istennel besz�lgetni - �h�tozott Kira.
- Lehet, hogy csak egy tr�kk az eg�sz. �n is megn�zn�m ez�rt a dolgot, az egyszer
biztos. Vajon hov� t�nt Carados Neilaval eb�d ut�n? - t�n�d�tt az ifj�, mik�zben
f�lre�llt egy boldogan kacar�sz� gyerekcsoport el�l. �m ut�nuk is n�zett,
megtorpanva a f�vel bor�tott �sv�nyen.
- Fogalmam sincs. Tal�n csak megbesz�ltek vala� Neked meg mi bajod? Rosszul vagy? -
�rdekl�d�tt az �rny�k ijedten, mikor megl�tta bar�tja falfeh�r arc�t, kit�gult
szemeit. Elnor eleinte nem tudott v�laszolni a tork�t szorongat� �rz�st�l, de azt�n
megj�tt a hangja.
- Azok a gyerekek� kobold� nyelven� besz�ltek - ny�gte halkan. - Ez kezd egyre
furcs�bb lenni. Carados is hib�tlanul besz�lte a nyelvemet, noha el�gg� furcsa
akcentussal. De az is k�l�n�s, hogy honnan tud a l�nglovagokr�l? Tal�n valamilyen
kapcsolat �ll a v�lgy lak�i �s a r�g elt�nt koboldok k�z�tt? No meg az a t�zparipa!
Sehogysem �rtem! - cs�v�lta meg a fej�t az ifj�, mik�zben karba tett k�zzel
�csorgott.
- Pedig nincs ebben semmi �rthetetlen - sz�lalt meg ekkor egy idegen hang. Mikor a
k�t t�rs a hang fel� fordult, S�rk�ny�l� Carados l�pett ki az egyik bokor m�g�l.
- Akkor tal�n meg is magyar�zhatn�d - k�rte �vatosan Kira, akit szint�n nagyon
�rdekelt m�r az �gy.
- Minden nagyon egyszer�. Mikor a lovagok elvesztett�k a csat�t, b�r nem t�ntek el,
mint ahogyan azt sokan hiszik, er�teljesen megcsappant a sz�muk. Ez�rt
elhat�rozt�k, hogy t�l�lnek. V�ndorolni kezdtek, m�g v�g�l ebben a v�lgyben
telepedtek le. Csakhogy kevesen voltak a fajuk megment�s�hez. Emiatt, hosszas
tan�cskoz�sok ut�n, �gy d�nt�ttek, n�h�ny arra �rdemes emberrel keverik a v�r�ket.
�gy viszonylag tiszt�n fennmaradhattunk. Mint m�r gondolom tudj�tok is, mi vagyunk
az akkori koboldok lesz�rmazottai, hab�r kevert v�r�nket m�ig magunkon viselj�k.
- Ez hihetetlen! M�g sohasem hallottam olyanr�l, hogy egy nem aranyszem� kobold
emberrel �llt volna �ssze. Leny�g�z�, hogy milyen egy�ttm�k�d�sre voltak k�pesek a
faj fennmarad�s��rt! - h�ledezett Elnor, mire a lovag elmosolyodott.
- Igen. Ez�rt is� - �m itt egy v�szj�sl� k�rthang f�lbeszak�totta a f�rfit. A
m�lyhang� k�rt�t t�bb is k�vette, mire nemsok�ra m�r az eg�sz v�lgy zengett a
hangj�t�l.
- Mit jelent ez? - k�rdezte f�lve Kira, mik�zben a kobolddal az oldal�n pr�b�ltak
nem lemaradni a nekiiramodott vez�rt�l.
- Farkast�mad�s - hangzott a kurta v�lasz, mire a k�t bar�t k�rd�n �sszen�zett.
Carados azonnal a v�lgy egyik sziklafala fel� vette az ir�nyt, ahol egyszer csak
mesters�ges, csillog� fekete fal kezd�d�tt, s h�z�dott le eg�szen a tengerpartig.
Mire a lovag, nyom�ban a k�t t�rssal oda�rt, m�r minden katona elfoglalta a hely�t.
V�rakoz�an, fesz�lten figyelt�k a V�gtelen Erd� azon r�sz�t. Mindannyian n�ma
csendben �lltak a hely�k�n. K�l�n�s fegyvereiket kez�kben fogt�k, harcra k�szen.
M�g a kis csapatb�l is megjelentek n�h�nyan. Cameron felvette eredeti alakj�t �s
m�ret�t, majd felsz�llt a leveg�be. Carados intett neki a falr�l, mire �resen
hagytak neki egy helyet a katon�k. A feh�r lesz�llt, b�r hatalmas teste alig f�rt
el a mellv�d m�g�tt. Mells� mancsival m�g �gy is a mellv�dbe kapaszkodott. H�t�r�l
ekkor kecsesen lecsusszant Neila, majd oda�llt a vez�r mell�. Mivel el�g id� telt
el, mi�ta a vez�r lehozta a barlangt�l, el�gg� �ssze tudta szedni mag�t, noha m�g
mindig s�padtnak l�tszott.
- Farkasok - mondta kurt�n S�rk�ny�l�, mire a m�gusn� b�lintott.
A katon�k t�relmesen v�rakoztak a falakon, de egyel�re nem t�rt�nt semmi. A vesz�ly
eddigi egyetlen jele a v�ratlanul eln�mult erd� volt. A t�rsak is odaverekedt�k
magukat a harcosn�h�z �s a l�nglovaghoz.
- Felvil�gos�tana valaki, hogy mi ez a nagy ny�zsg�s? - k�rte Agony, aki az�rt
meglaz�totta kardj�t a h�vely�ben, melyet a lovagokt�l kapott vissza. Igaz, arra
sehogy sem j�tt r�, vajon hogyan szerezt�k meg a farkasokt�l a fegyvereiket.
- Farkasokat jelentettek az �r�k - felelte a vez�r, mik�zben a s�r�t p�szt�zta �les
szemeivel.
- Mit keresnek azok itt? Tudtommal m�g Bradolban kellene lenni�k, ami el�gg� messze
esik innen - mondta Halgor, aki v�ratlanul megjelent. B�r senki sem n�zte j�
szemmel, k�l�n�sen nem a t�rsai, nem t�lzottan zavartatta mag�t.
- Setal �gy t�j�koztatott minket, hogy azonnal folytatt�k az �tjukat, amint mi
megsz�ktett�nk titeket. Igaz, nem is a teljes sereggel t�madnak majd, hanem csak
egy h�tv�ddel. M�gis, ezzel jelzik, most kelnek �t a Gy�r�s-hegys�gen. Onnan pedig
az � iramukban nincs h�t nap, m�g meg�rkeznek a kobold f�v�rosba - v�laszolt balj�s
hangon Carados.
- �gy t�nik, j�l ismeritek ezt a fajt - sz�lalt meg O�Brian, aki l�nya mellett
�lldog�lt.
- N�lunk van egy olyan mond�s, miszerint ismerd meg el�bb a szomsz�daidat, miel�tt
letelepedsz �s falat kezdesz el �p�teni. Ezt tett�k mi is.
- M�gis, nem kellene valamilyen t�mad�st int�zni m�r? - �rdekl�d�tt enyh�n
t�relmetlen�l Silumar, akit, nem sz�vesen b�r, de szint�n felengedtek a katon�k. A
vez�r erre csak elmosolyodott, majd fej�vel a v�lgy fel� intett. Mikor a surran�
h�tran�zett, t�tott sz�jjal b�multa a t�rt�nteket.
Ugyanis a f�k k�z�l ekkor kis termet� t�zs�rk�nyok sz�lltak az �gbe, h�tukon egy-
egy k�l�n�s l�ndzs�t tart� katon�val. Amint felsz�lltak, kettes-h�rmas k�tel�kekre
bomlottak. Ahogy elhaladtak a fal felett, megcsapta a falon �ll�kat a t�zforr�
menetsz�l, melyet a l�ngol� l�nyek gerjesztettek.
Ebben a pillanatban ny�lz�por z�dult a v�d�kre. A katon�knak csak ez kellett.
Kistermet� h�tasaikkal azonnal berep�ltek az erd�be, amint Carados megadta a jelet.
A f�k k�z�tt azt�n a s�rk�nyok lovakk� alakultak �t, megd�bbentve a vend�g
csapatot.
A f�k k�z�l csak n�h�ny morg�s, vagy �ppen ord�t�s hallatszott ki. De egyik sem
emberi torokb�l szakadt fel. Nem sokkal k�s�bb ki is rep�ltek a katon�k, ism�t
s�rk�nyh�ton. �m k�zvetlen�l ut�nuk �rkeztek a m�g �letben maradt farkasok �s
fenevadjaik. Egyesek nyilaikkal l�v�ld�ztek a mellv�d m�g�tt h�z�d�kra, �m a nyilak
lepattantak egy v�d�pajzsr�l.
- K�rt�mad�s minden oldalr�l az iyuttal! - ki�ltotta ekkor Carados, mire a
s�rk�nyok ism�t t�mad�sba lend�ltek. A leveg�ben k�r alakba rendez�dtek, majd �gy
zuhantak r� a t�mad�kra. Mikor el�rt�k a f�ldet, furcsa, hull�mos l�ndzs�ikat
ellenfeleikbe v�gt�k, majd ism�t a leveg�ben emelkedtek, an�lk�l, hogy b�rki is
megs�r�lt volna k�z�l�k.
Egy pillanat alatt t�rt�nt az eg�sz, szinte fel sem fogt�k a farkasok hogy t�mad�s
alatt vannak, mikor ellens�geik m�r ism�t a leveg�ben k�r�ztek felett�k. Az �j�szok
hi�ba l�tt�k a s�rk�nyokat, a nyilak el�gtek, amint bele�lltak a t�zes h�tasokba.
Csakhogy ekkor �jabb t�mad�s �rte a v�d�ket. Am�g a s�rk�nyok megism�telt�k a
t�mad�sukat, az erd�b�l dob�l�ndzs�kat haj�tottak a falakra, melyek m�r �ldozatokat
is szedtek. Kett� lovag holtan rogyott �ssze, egy m�sik viszont a k�s�n v�dekez�
O�Briant tal�lta el. A mester v�ll�ba f�r�dott fegyver csak kev�ssel mell�zte el a
sz�v�t. A m�gus azonnal a f�ldre rogyott, mire Neila mell� t�rdelt. Mivel zavart�k
a katon�k, megk�rte Cameront, vigye le �ket a v�lgybe. A feh�r azonnal
engedelmeskedett.
Neila, amint lesz�llt, bar�tja seg�ts�g�vel �vatosan a f�ldre fektett�k a
var�zsl�t. O�Brian m�r alig l�legzett, noha a s�r�l�s �nmag�ban nem lett volna
hal�los, ha egy m�gus meg tudja gy�gy�tani. M�gis, homlok�n izzads�gcseppek
csillogtak, s hamusz�rke arca n�ha f�jdalmas grimaszba torzult. Kezei meg-
megr�ndultak, minta valamilyen m�reg em�szten�. Neila k�ts�gbeesetten pr�b�lt meg
seg�teni. M�r kih�zta a fegyvert az er�sen v�rz� sebb�l, s �ppen a gy�gy�t� ig�ket
mondta volna, mikor a mester kinyitotta szemeit, s r�n�zett.
- M�r semmit sem tehetsz egyetlen, szeretett le�nyom. A l�ndzsa hegy�t azonnal �l�
m�reggel kent�k be. Nem� tehetsz� semmit� - mondta a mester suttog�, akadoz�
hangon. A m�gusn� szemei k�nnybe l�badtak, m�gsem adta fel. Elmormolta az ig�t, de
a var�zslat nem m�k�d�tt. Neila k�ts�gbeesve ism�telte meg, de ugyanarra az
eredm�nyre jutott. V�g�l zokogva szor�totta meg apja kez�t.
- Bocs�ss meg nekem ap�m! Minden�rt, amit valaha is v�tettem ellened! Bocs�ss meg!
- k�ny�rg�tt s�rva a m�gusn�. O�Brian ezt hallva m�g r�n�zett l�ny�ra. �m a barna
szemekben m�r alig pisl�kolt az �let.
- B�rmit is v�tett�l ellenem� dr�ga le�nyom� �n� mindig� szerettelek. Nem sz�m�t a
m�lt� csakis a j�v�. B�r sohasem mondtam neked� mindig is� b�szke� voltam� r�d -
lehelte a m�gus, majd lehunyta szemeit. �r�kre.
- Ap�m! Ap�m! Ne hagyj itt! Ap�m! - h�vta a var�zsl�t Neila, de � m�r nem felelt.
A harcosn�b�l ekkor m�g jobban kit�rt a zokog�s. R�borult halott apja mellkas�ra, s
�gy is maradt. M�g mindig szorongatta apja kez�t �s mindenf�le dolgot motyogott,
mik�zben kegyetlen�l r�zta a sz�vszaggat� zokog�s. M�g Cameron is elmorzsolt egy
k�nnycseppet, l�tva bar�tja f�jdalm�t, majd �gy d�nt�tt, mag�ra hagyja t�rs�t. Egy
p�r l�p�ssel arr�bb vonult az erd�ben �s v�rta t�rsait. A csata ugyanis m�r
befejez�d�tt, a farkasokat mind meg�lt�k.
A s�rk�nynak nem sok�ig kellett v�rakoznia. Nem sokkal k�s�bb felt�nt Agony, majd a
t�bbiek alakja is. Mindannyian v�rakoz�an l�ptek oda a feh�rhez, aki csak szomor�an
megr�zta a fej�t. Bar�tai erre elfeh�redtek, majd a k�zeli tiszt�s fel� n�ztek,
ahol a l�ny gy�szolt.
- De� hogyan? - k�rdezte Elnor, aki csak ennyit tudott kiny�gni. Tork�t fojtogatta
a s�r�s, hab�r k�zd�tt ellene.
- M�reg. M�r t�l k�s� volt - felelte rekedten Cameron �s t�rsai k�s�ret�ben
kil�pett a tiszt�sra. De amit l�ttak, att�l mindannyian megd�bbentek.
Neila O�Brian teste mellett t�rdelt, apja kez�t szorongatva. �m a kor�bban oly
szenved�lyes szor�t�s mostanra teljesen ellazult. A m�gusn� csak meredt maga el�,
mint akit szint�n elragadott a Hal�l. Csak b�multa, ahogy a mester teste lassan
rengeteg kicsi, vil�g�t� pontra oszlik, melyek lassan besziv�rogtak a f�ldbe. A
var�zsl� teste nyomtalanul elt�nt p�r pillanat alatt. Nyom�ban viszont, mintegy
v�laszul, szebbn�l szebb vir�gok fakadtak a f�ldb�l, mintegy eml�keztetve a mester
boldog �let�re. Csakhogy a l�ny m�r ezt sem l�tta.
�szre sem vette, mikor Cameron, imm�ron emberi alakban, Agony seg�ts�g�vel
megpr�b�lt�k fel�breszteni ebb�l a r�veteg �llapot�b�l. A bar�tok hi�ba r�zt�k,
vagy h�vt�k, a harcosn� m�g csak nem is reag�lt. Teljesen �sszet�rte apja hal�la.
Szemeib�l kihunyt minden �let, semmi sem eml�keztetett kor�bbi �nmag�ra. Szinte
pillanatok alatt meg�regedett. Arca beesett, kor�bban hib�tlan b�r�t apr� r�ncok
cs�f�tott�k. Szemei v�r�sek voltak �s duzzadtak, alatta s�t�t karik�k
�ktelenkedtek. Legal�bb is, �gy t�nt a bar�tainak. J�llehet, val�j�ban semmi sem
v�ltozott.
Term�szetesen ett�l mindenki agg�dni kezdett. Mi van, ha ugyanis nem tudj�k t�bb�
felkelteni ebb�l az �llapot�b�l?- k�rdezt�k magukba, mik�zben egyre nagyobb
r�m�lettel pr�b�lt�k meg valamilyen v�laszra b�rni. Ebben az esetben ugyanis
egyszer�en lehetetlen b�rmit is kezdeni vele. Nem fogadna el sem �telt, sem italt,
amit�l hamarosan � is k�vetn� apj�t a v�gtelen �lomba. Ez pedig elk�pzelhetetlen
vesztes�get jelentene, s nemcsak a csapat tagjainak�
A kis csapat egyszer m�gis fell�legezhetett. Neila feln�zett Agonyra, b�r a harcos
csaknem elh�tr�lt t�le, mikor az arany szemekbe n�zett. A m�gusn� tekintet�b�l
ugyanis hi�nyzott mindenf�le �let. Val�sz�n�leg fel sem ismerte bar�tj�t. Minden
bizonnyal semminek sem volt tudat�ban, ami k�r�l�tte, vagy vele zajlik.
Neilat v�g�l csak Cameron volt k�pes visszavinni a szob�j�ba, ahol lefektette az
�gyra. A m�gusn�b�l ekkor ism�t kit�rt a zokog�s, noha m�g mindig nem vett tudom�st
a s�rk�ny jelenl�t�r�l. Feltehet�en �szre sem vette, hogy m�r a szob�j�ban volt.
A feh�r h�ll� v�g�l egy hatalmasat s�hajtva l�pett ki bar�tja ajtaj�n, majd
becsukta azt a h�ta m�g�tt. Ekkor �rtek fel rohan� bar�tai. Egyed�l Halgor nem
jelent meg, b�r �t egy�ltal�n nem is hi�nyolt�k a t�rsak. Val�j�ban, fel sem t�nt
nekik a t�nde hi�nya, aki akkor az egyik elhagyott tiszt�son gy�szolt, noha �
egy�ltal�n nem a mestert. Igaz, err�l fogalmuk sem volt a t�rsaknak.
- Hogy van? - k�rdezte azonnal Agony, amint oda�rt a s�rk�nyhoz.
- S�r. Teljesen �sszet�rt. Csak abban rem�nykedem, fel tudja dolgozni z�ros id�n
bel�l a trag�di�t. Tov�bb kell menn�nk, hogy seg�thess�nk a F�v�rosban.
A bar�tok m�g sok�ig �lltak t�rsuk ajtaja el�tt, ahov� kisz�r�d�tt a keserves
zokog�s hangja is. Mik�zben �rk�dtek, a farkashadr�l, illetve a t�mad�sr�l
besz�lgettek a legt�bbet. Megvitatt�k, k�r�lbel�l mekkora lehet a v�d�k serege,
mind a koboldok, mind az emberek oldal�n. Felt�ve, ha sz�vetkeznek, s helyette nem
egym�snak esnek. V�g�l arra jutottak, nem sok. Val�sz�n�nek l�tt�k, hogy ha a
farkasokhoz m�g csatlakozik az �l�holt sereg is, ha azok eddig m�g nem foglaltak el
mindent, �s �ltek meg mindenkit, szinte legy�zhetetlen sereggel kell majd
megk�zdeni�k. Azt�n, mintegy tet�z�sek�nt az aznap t�rt�nteknek, ism�t r�terel�d�tt
a sz� az elhunyt mesterre.
Mindannyian m�lys�ges b�natot �reztek, ami�rt t�bb� nem lehet vel�k a var�zsl�.
Felemlegettek n�h�ny t�rt�netet vele kapcsolatban, amivel, ha nem is nyugtatt�k meg
t�lzottan a lelk�ket, �tj�ra bocs�tott�k a f�rfit. Ezzel kapcsolatban felmer�lt egy
igen fontos k�rd�s is, miszerint mi lesz, ha Neila nem lesz k�pes ezt megtenni?
Egyszer�en elk�pzelhetetlennek tartott�k, hogy a m�gusn� n�lk�l induljanak tov�bb,
vagy hogy n�lk�le harcoljanak. K�l�n�sen S�v�lt� agg�dott �rte, noha nem mutatott
t�bbet a szem�ben t�kr�z�d� m�rhetetlen szomor�s�gn�l.
- Ne agg�djatok! A l�nglovagok ism�t harcba sz�llnak majd. Csakhogy ez�ttal a
gonosszal szemben - sz�lalt meg v�ratlanul S�rk�ny�l� Carados. A t�rsak megd�bbenve
fordultak fel�. Nem is vett�k �szre az �rkez�s�t.
- M�r kiadtak a parancsot a seregem fel�ll�t�s�ra. Nem kell k�t nap �s �tsz�z
kit�n� lovag indul majd harcba t�zes s�rk�nyokon a v�rosok v�delm�re - �g�rte a
vez�r, mire a bar�tok �sszen�ztek.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de Neila n�lk�l mi nem megy�nk sehov�. � a mi igazi
vez�r�nk. M�gha meg is tagadtuk egy id�re� - s�hajtotta Agony.
- Igen. �s ahogy eln�zem, nem hiszem, hogy k�t nap m�lva elfeledkezne minden
b�nat�r�l �s hajland� lenne b�rmit is tenni. �r�lhet�nk, ha k�t nap m�lva m�g
�letben tal�ljuk a szob�j�ban - �rtett egyet szomor�an S�v�lt�, aki t�rsai k�z�l
tal�n a legjobban �t�rezte a m�gusn� f�jdalm�t �s b�nat�t.
- Ne agg�djatok bar�taim! Setal, a J�s�g istene, seg�teni fog neki, tudom. A
l�nglovagok Neila vezet�se alatt fognak csat�ba indulni, err�l gondoskodom - �g�rte
magabiztos hangon Carados, mire p�ran k�tked� pillant�sokat v�ltottak egym�ssal.
Egyesek szomor�an cs�v�lt�k a fej�ket.
Nehezen tudtak ugyanis hinni olyan istenekben, amelyekr�l eddig fogalmuk sem volt,
�s tulajdonk�ppen most sem kaptak semmilyen biztos�t�kot a l�tez�s�kkel
kapcsolatban. �ppen ez�rt p�ran m�g mindig nem igaz�n tudtak hinni a l�nglovagok
vez�r�nek, noha az olyan meggy�z�d�ssel besz�lt, amivel ak�r egy hitetlent is meg
tudott volna gy�zni.
A kis csapat v�g�l �gy d�nt�tt, pihen egy keveset. Lassan le is sz�llt a Nap.
Furcsam�d azonban, a t�rsak k�z�l, Halgor kiv�tel�vel, mindenki Setallal �lmodott.
�lmukat megjelent nekik az isten �s elmondta nekik, hogy mivel tudnak k�nny�teni a
h�bor� megnyer�s�n. Hasznos tan�csokkal l�tta el �ket, amiket k�szs�gesen meg is
fogadtak. Egyben meg is k�rte �ket, hogy b�zzanak benn�k, illetve hogy �ll�ts�k
vissza az emberekben, t�nd�kben, koboldokban �s s�rk�nyokban a bel�j�k vetett
hitet. Mindez olyannyira val�s�gos volt a bar�tok sz�m�ra, hogy m�snap �gy
�bredtek, mintha val�ban besz�ltek volna valakivel. Ez kiss� nyugtalan�totta is
�ket, �m ahogy jobban is belegondoltak, lassan k�pesek voltak elfogadni az istenek
l�tez�s�t.
A n�v�nyvil�g istene Neilat is megl�togatta, akinek enyh�tett a b�nat�n �s
biztos�totta, apja lelke n�la lelt �r�k nyugalmat. Ezut�n pihentet� �lmot bocs�tott
a l�nyra �s t�rsaira. J�llehet, a sz�v�ket mardos� f�jdalom f�l�tt nem volt
hatalma.
Ez al�l egyed�l a fekete t�nde volt kiv�tel. � ugyanis egy�ltal�n nem aludt. Az
eg�sz �jjelt a m�gusn� szob�j�ban t�lt�tte. � �rizte �lm�t, m�g v�g�l el nem nyomta
az �lom. Csakhogy el�tte Lex�nia jelent meg.
A sz�ps�ges, m�gis idegenszer� istenn� szint�n megk�rte, higgyen mindannyiukban
(k�l�n�sen benne), �s terjessze a l�tez�s�ket. Igaz, a kitasz�tottnak azt is
aj�nlotta, forduljon v�glegesen t�rsai ellen. Gazdags�got �s hatalmat �g�rt neki,
ha az � nev�ben harcol a h�bor�ban. De a t�nde kereken visszautas�totta az
aj�nlatot. Mindezt azzal magyar�zta, saj�t mag�nak is meg tudja szerezni a k�v�nt
hatalmat, �s mindemellett semmik�ppen sem akar megv�lni Neilat�l.
"Ostoba haland�! De rendben. V�laszt�st k�n�lok majd neked a megfelel� pillanatban.
B�rmit is v�lasztasz majd, a t�t �ri�si lesz a sz�modra. Vajon el�gg� szereted-e a
Napvez�rt, hogy b�rmit feladj �rte, mint ahogyan azt most gondolod?" - k�rdezte
b�g�, m�gis g�nyos hangj�n Lex�nia, miel�tt elhagyta volna a t�nd�t.
Halgor ekkor felriadt. M�g mindig Neila szob�j�ban volt. Az egyik sz�kben �lve
aludt el, igen k�nyelmetlen p�zban, amit�l most minden porcik�ja f�jt. Megd�rzs�lte
hal�nt�k�t a nyomaszt� �lom ut�n, majd a b�k�sen alv� m�gusn�re pillantott.
Odal�pett, m�g jobban betakarta, majd visszatelepedett a sz�k�be �s az �lmon
kezdett el gondolkozni.
"Vajon val�s�g volt, vagy csak az �n fant�zi�m?"- t�n�d�tt mag�ban. De a sz�ve
m�ly�n tudta a v�laszt �s f�lt� rettegett t�le. Tudta, hogy az istenn� bev�ltja a
szav�t. V�lasztania kell majd� de mik k�z�tt? El sem tudta k�pzelni, vajon mik
lehetnek olyan borzalmas t�nyek, melyek k�z�l majd v�lasztania kell.
Halgor h�t�n v�gigfutott a hideg. Mik�zben ezeken r�g�dott, lassan lement a Hold is
az �gen. Nem sokkal k�s�bb pedig felkelt a Nap, �jabb meglepet�seket tartogatva az
�ltala szemmel tartott kis csapatnak.

17.
Teltek a napok, s egyre csak n�tt a fesz�lts�g mind a kobold-, mind a F�v�rosban.
J�llehet, a koboldok sz�m�thattak els�k�nt a farkasok t�mad�s�ra, az emberek sem
�ltek t�tlen�l. Hab�r mindent megtettek a v�rosuk v�delm��rt, valahogy m�gis
kev�snek gondolt�k. R�ad�sul �k meg voltak gy�z�dve arr�l, hogy a koboldok csup�n
vesztegetik az idej�ket. Nem �rtett�k, mi�rt nem hagyj�k el v�rosukat �s keresnek
mened�ket a F�v�rosban, amely nemcsak, hogy k�nnyebben v�dhet�, de j�val
alkalmasabb is egy h�bor� �tv�szel�s�re. Ha tal�n tudt�k volna, mi minden t�rt�nt a
szomsz�dos v�rossal, nem t�rt�k volna ezen a rejt�lyen a fej�ket.
Ugyanis az eddig am�gy sem egyszer� helyzet csak m�g jobban bonyol�dott, ahogy
kitud�dott a szellemek meg�rkez�se a Carakenre. Salvaren p�ld�ul, amint megtudta
ezt, azonnal r�juk is rontott volna, ha n�h�ny fajt�rsa meg nem akad�lyozza.
Csakhogy a vez�r tombol� d�he miatt nem volt tudat�ban annak, pontosan mit is
cselekedett, minek hat�s�ra meg�lte egyik fajt�rs�t.
Ezek a t�nyek pedig �loms�lyk�nt nehezedtek �reg v�llaira. Ami�ta ugyanis mag�hoz
t�rt a lakoszt�ly�ban, ki sem mozdult onnan, csak b�mult kifel� az ablakon. Nem
evett �s nem ivott semmit, m�g csak nem is sz�lt az�ta. Emiatt azt�n jobban
agg�dtak �rte a bar�tai, mint valaha.
Aranyes� t�bbnyire a vez�r szob�ja el�tt, vagy legal�bb is a k�zel�ben
tart�zkodott, ami�ta csak visszahozt�k �jult t�rsukat. A fiatal s�rk�ny az�ta nem
is aludt, ami miatt arca f�radt volt �s megny�lt, szemei k�r�l s�t�t karik�k
�ktelenkedtek. Olykor sz�t v�ltott egyes sz�viv�kkel, vagy felder�t�kkel, de
�ltal�ban nem besz�lt senkivel.
� is legal�bb olyan rossz �llapotban volt, mint az aranyok vez�re, b�r � legink�bb
bar�tja miatt agg�dott. Sokat gondolkozott az�ta, mi�ta megt�rt�nt az, aminek soha
nem lett volna szabad. A vez�r meg�lte egy tulajdon t�rs�t, ami�rt tal�n nem is
volt megfelel� s�ly� b�ntet�s a s�rk�nyok hagyom�nyaiban.
"Nos, vagy lemond, vagy meg�li mag�t, vagy mindkett�"- vette fontol�ra mag�ban a
fiatal s�rk�ny a lehet�s�geket, ismerve bar�tj�t. Egyik sem kecsegtetett t�l sok
rem�nnyel a faj fennmarad�sa �rdek�ben, minek hat�s�ra enyh�n megcs�v�lta a fej�t.
Ahogy ott �lldog�lt Feh�ragyar ajtaja el�tt, s sz�tte mag�ban gondolatait,
olyannyira elmer�lt eddigi elfoglalts�g�ban, hogy �szre sem vette, amikor m�r nem
egyed�l �csorgott a folyos�n. Aranyes� csup�n akkor riadt fel t�n�d�s�b�l, mikor
meg�rezte mag�n az �that�, jeges tekintetet.
- Nos, mire jutott�l magadban? Mit fog tenni? - �rdekl�d�tt fagyosan Veilon. Hab�r
a fekete koboldnak �ppen el�g gondja akadt, m�gis szak�tott id�t a s�rk�nyt
megl�togatni. J�llehet, mindezt nem igaz�n egy�tt�rz�sb�l, vagy aggodalomb�l tette.
Sokkal ink�bb �n�s c�ljai �rdek�ben.
- Nem tudom. Vagy �ngyilkos lesz, vagy lemond, vagy mindkett�. De az is lehet, hogy
egyszer�en csak szomjan hal. Esetleg� Fogalmam sincs - s�hajtott a s�rk�ny,
mik�zben megd�rzs�lte sajg� szemeit. A kobold sz�tlanul figyelte minden mozdulat�t,
s�haj�t. Egy�rtelm�en l�tszott, mennyire szenved a h�ll�. A var�zsl� szemeiben
furcsa f�ny csillogott, ahogy figyelte t�rs�t, ami ak�r egy�tt�rz� is lehetett
volna. Igaz, szinte nyomban ki is hunyt, amint felcsillant.
- Aludnod kellene. Nem kell agg�dnod. Nem hiszem, hogy b�rmi hasonl� �r�lts�get
tenne. �n ink�bb a lemond�s�t tartom val�sz�n�nek. Ebben az esetben pedig te leszel
az ut�dja - t�rte meg a csendet a fekete m�gus egy hosszabb sz�net ut�n, mire
Aranyes� elgy�t�rten feln�zett
- Ezt meg mib�l gondolod? Tal�n l�ttad, mikor a j�v�be n�zt�l? Mi�rt pont �n? -
�rdekl�d�tt f�sult hangon, mint aki val�ban es�lyt l�t az eml�tettek
megval�sul�s�ra.
- A v�laszt te is ugyanolyan j�l tudod, mint �n - s�hajtott fel a kobold, ami ak�r
egy�tt �rz� is lehetett. - Te ismered a legjobban, a terveit, a j�v�vel kapcsolatos
�lmait, a fajt�j�val foglalkoz� gondolatait. Senki sem ker�lt olyan k�zel hozz�,
mint te. S mivel �gy tudom, a vez�r jel�li meg az ut�dj�t, semmi akad�ly�t nem
l�tom, mi�rt ne t�ged jel�lne ki erre a feladatra.
Veilon egy pillanatig elhallgatott, mint aki m�g mondani akar valamit, �m nem
biztos benne, hogy helyesen cselekszik, ha folytatja. Aranyes� v�rakoz�an figyelte
�s szint�n csendben maradt. Hab�r �gy �rezte, mintha vill�m csapott volna bel�,
felismerve a v�lt lehet�s�get, m�gis el�gg� mag�n�l maradt ahhoz, hogy megfigyelje:
a var�zsl� gondosan ker�lte az egyik k�rd�s�re a v�laszt. M�r-m�r ism�t feltette,
mikor a m�gus v�ratlanul r�n�zett.
A s�rk�nyt olyannyira meglepte a kobold tekintete, hogy val�s�ggal a falhoz simult.
Ahogy belen�zett a fekete szemp�rba, nem is igazi gonoszs�got �s kegyetlens�get
l�tott, mint amit elv�rna valaki egy fekete m�gust�l. Sokkal ink�bb azt a hideg
sz�m�t�st, aminek �rdek�ben b�rmit k�pes fel�ldozni az illet�, csakhogy c�ljait
megval�s�tsa, vagy hogy �gy alak�tsa a t�rt�nteket, ahogy az az � �rdekeit
szolg�lja. De mindemellett m�rhetetlen hatalmat �s hatalomv�gyat l�tott a s�rk�ny a
fekete tekintetben. Akkor �s ott Aranyes� meg�rtette, milyen szerepet is j�tszik
Veilon ebben az eg�sz h�bor�ban. A felismer�s pedig csaknem mindenn�l nehezebben
nyomta v�llait.
Csakhogy mindez csup�n egy pillanatig tartott, s azonnal tova is sz�llt, retteg�st
�s a val�s�got hagyva maga ut�n. Ak�r egy l�gy szell� �sszel, t�nt el az �rulkod�
csillog�s a kobold szem�b�l, mely nem hagy maga ut�n nyomot. Csup�n a felkavart
levelek mutatj�k a val�s�got.
- Igen, el�ren�ztem a j�v�be, de erre nem t�rtem ki. Nem is �rdekelt olyannyira,
hogy erre pocs�koltam volna az er�met. Nem� Engem m�s dolgok �rdekeltek, amiket
akkor meg is tudtam. Amit meg nem, arra meg a megtudtakb�l k�vetkeztettem - sz�lalt
meg Veilon a j�gn�l is fagyosabb, m�gis t�voli hangon. A t�k�r visszaker�lt a
hely�re.
A kobold ezut�n sz� n�lk�l megfordult �s els�t�lt a kihalt folyos�n. Aranyes� csak
b�mult ut�na. Eg�sz teste zsibbadt, agya z�gott. T�bbet tudott meg az elm�lt p�r
pillanatb�l, mint amennyit a m�gus �sszesen elmondott neki, ami�ta csak ismerte. �s
Aranyes� f�lt� rettegett a j�v�t�l, mely m�r nem az � kez�kben volt. Meg�rtette
h�t, amit m�g egyetlen haland� sem �rtett ezid�ig.
Veilon olyan hatalmat tartott a kezeiben, amellyel teljesen felesleges dacolni.
Ismerte a j�v�t, az elk�vetkez� h�bor� v�geredm�ny�t. S most minden �gy alak�t,
form�l �s finom�t, ahogyan az � k�s�bbi c�ljainak a legink�bb megfelel, ahogyan a
kedve k�v�nja. Senki sincs, aki meg�ll�thatn�, mert akinek meg lenne a hatalma
hozz�, az nagyon, nagyon t�vol tart�zkodik t�le.
Az emberek �s koboldok, de a s�rk�nyok is csup�n b�buk egy hatalmas j�t�kt�bl�n. S
ahogy a j�t�kos is tudja, mit fog l�pni k�vetkez�nek, �gy tudta Veilon is, mit �s
hogyan kell megv�ltoztatnia, vagy mindenk�ppen meg�riznie ahhoz, hogy a k�v�nt c�lt
el�rhesse. Ezzel elvette teh�t azt, ami minden haland�nak joga, hogy legyen.
A rem�nyt.
Aranyes� k�bultan d�lt neki a falnak, s �gy �rezte, sz�d�l. Szemei el�tt lassan
egybefolytak a sz�nek, a k�pek. Nem hitte volna, hogy valami lehet ennyire
rem�nytelen �s megv�ltozhatatlan, mint ez a mostani h�bor�.
Azt�n els�t�t�lt minden�

Aranyes� a saj�t szob�j�ban �bredt fel. Eleinte k�b�n n�zett k�rbe, nem ismerte
fel, hol is van. Azt�n lassan minden esz�be jutott. Eml�kezett az utols�
besz�lget�sre Veilonnal, ami legal�bb akkora csap�st jelentett a sz�m�ra, mint a
k�zelg� h�bor� a t�rsaira.
Egy p�r pillanatig csup�n meredten b�multa a kellemes s�rga f�nyben f�rd� plafont.
Rendeznie kellett mind a gondolatait, mind az �rzelmeit. A csillog� k�veket b�mulva
t�prengett az elk�vetkez�k�n, mely m�r nem is t�nt olyannyira kisz�m�thatatlannak,
mint amilyennek el�sz�r gondolta. S�t� tal�n ezt m�g a jav�ra is ford�thatn�.
�szszer� �s h�v�s gondolkoz�ssal �pp olyan sokat rem�lhetett az elk�vetkez�k
ismeret�b�l, mint ak�r Veilon. B�r gy�l�lk�d�tt m�g csak a gondolatt�l is, de arra
jutott, hogy egy�tt kellene dolgoznia a fekete kobolddal. �gy tal�n m�g van es�ly�
Tal�n�
El�sz�r Feh�ragyar jutott az esz�be, mire �sszeszorult a sz�ve. Fogalma sem volt
arr�l, � maga meddig fek�dt �ntudatlanul, s hogy azalatt az id� alatt mi minden
t�rt�nt. A k�zelg� farkasok m�g mindig el�g messze lehettek, hab�r m�r nem
maradhatott t�l sok idej�k. R�ad�sul emellett t�bb probl�ma is felmer�lt, s mind a
k�l�nb�z� fajok vezet�s�vel kapcsolatban.
Ahogy a s�rk�ny tov�bb morfond�rozott mag�ban, azon kezdett el t�n�dni, vajon
Veilon sz�nd�kosan int�zte-e �gy a t�rt�nteket, hogy ennyi k�rd�st �s megoldatlan
�gyet halmozzon fel egyszerre. R�ad�sul mindezt az elk�vetkez�k egyik legnagyobb
h�bor�j�nak k�sz�b�n? Term�szetesen a s�rk�ny tudta a v�laszt. "Igen. Biztosan.
Csak az a k�rd�s, vajon mi�rt? Milyen hasznokat tud h�zni ebb�l?" - tette fel
mag�ban a k�rd�seket.
Ebb�l egyre biztosan tudta a v�laszt. Hiszen az uralkod�n� hal�la ut�n a kir�ly
egymag�ban nem fog uralkodni. Mivel a koboldok �let�kben csup�n egyetlen szem�lyt
k�pesek igaz�n szeretni, ha azt elvesztik, t�bbnyire der�kba t�rik a saj�t �let�k
is. Ebb�l ad�d�an a kir�ly mindenk�ppen le fog mondani, val�sz�n�leg a fia jav�ra.
�gy teh�t Veilon megszerezheti a koboldok tr�nj�t. Legal�bb is, mindent el fog
k�vetni ennek �rdek�ben, m�g ha ez neh�zs�gekbe �tk�zik is. A s�rk�ny pedig nem
tudott eddig semmir�l, amit ne vitt volna v�ghez a m�gus, ha m�r egyszer
belev�gott.
Az arany arra viszont nem igaz�n tudott v�laszt adni, vajon azt mi�rt akarta a
fekete var�zsl� hogy Feh�ragyar hely�t � vegye �t? A vez�r le fog mondani az �
jav�ra, ezt m�r biztosan tudta. Szerette volna, ha nem �gy lenne, ha k�telkedhetne
a dologban. "De ha egyszer Veilon is besz�llt, nem hiszem, hogy elhalasztan� a
lehet�s�get. Csak tudn�m, mit akar ezzel?"
A fiatal h�ll� azonban nem folytathatta a rejtv�nyek megold�s�t, mivel ny�lt az
ajt�. Mikor odan�zett, Dargort l�tta Veilon t�rsas�g�ban. Aranyes� tekintete
els�t�t�lt, mikor megl�tta a fekete koboldot, �m nem sz�lt semmit. Helyette ink�bb
a mesterek feje �ltal hozott t�lc�t vette alaposabban szem�gyre. Nem sokkal k�s�bb
megcsapta orr�t a g�z�lg� �telek illata is, amit�l r��bredt, mennyire �hes is.
�l� helyzetbe torn�zta mag�t, amiben a kobold volt a seg�ts�g�re, majd a mester az
�l�be helyezte az �telekt�l s�lyos t�lc�t. Aranyes� meg sem v�rta bar�tja
invit�l�s�t, azonnal nekil�tott az ev�snek.
- Nos, mondjatok valami h�reket, ha m�r ben�ztetek! - mondta k�t falat k�z�tt. -
Hogy halad az alag�t�p�t�s? A szellemek?
- Az alag�ttal minden rendben. M�r majdnem el�rt�k a kijel�lt helyet, ahol,
sz�m�t�saink szerint m�r a farkasok m�g� ker�lhet�nk. A koboldok persze ugyan�gy
z�gol�dnak �s torzsalkodnak, de t�bbnyire a kijel�lt munk�val vannak elfoglalva. A
szellemek tov�bbra sem l�ptek be a v�rosba, ami szerintem b�lcs d�nt�s volt a
r�sz�kr�l. Az aranyok egyel�re nem tudj�k, hogy itt vannak.
Dargor enn�l a pontn�l k�nosan k�hintett egyet, mint aki figyelmeztetni akarja
t�rs�t, hogy ink�bb ne k�rdezzen t�bbet a sz�ks�gesn�l. Aranyes� �szrevette ezt, s
l�tta a var�zsl� z�ld szemeiben a bizonytalans�got is. Elgondolkozva r�gcs�lt egy
keny�rdarabot, mik�zben a t�bbit a p�rk�lt szaftj�ba tunkolta. Eddig tudom�st sem
vett Veilon jelenl�t�r�l, aki viszont ann�l nagyobb �rdekl�d�ssel figyelte a
s�rk�ny minden mozdulat�t. Hab�r az aranynak fogalma sem volt arr�l, vajon mi
j�rhatott a kobold fej�ben, �gy v�lte, nem is kezd el ezen t�n�dni. Ink�bb
nyugodtan befejezte az ev�st.
Mikor pedig v�gzett, el�gedetten arr�bb tolta a t�lc�t, �s �rdekl�dve fordult a
tov�bbra is hallgat�sba burkol�z� mester fel�.
- Nos? Mit szeretn�l m�g mondani? Egy�ltal�n h�ny napig voltam eszm�letlen? - tette
fel k�rd�seket a h�ll�. A logik�tlans�ga f�lig a sz�nd�koss�g, f�lig a v�letlen
m�ve volt. Sz�nd�kos, mert �gy szelekt�ven v�laszolhat a k�rd�sekre az �reg
var�zsl�, ha �gy v�lte helyesnek. V�letlen, mert m�g el�gg� fel volt zaklatva
ahhoz, hogy ne gondolkozzon teljesen logikusan �s k�vetkezetesen.
- Csup�n kevesebb, mint egy napig aludt�l. Tegnap kora d�lut�n tal�ltunk r�d,
miut�n Veilon sz�lt, tal�n rosszul lehetsz. Most pedig nemsok�ra delel a Nap.
- Veilon sz�lt�? - sz�rta k�zbe a s�rk�ny, s k�tked�n felvonta egyik szem�ld�k�t.
�m a mesterek feje �gyet sem vetett a k�zbesz�l�sra.
- Ami a t�bbit illeti� tal�n olvasd el ezt - ny�jtott �t egy arany szalaggal
�tk�t�tt tekercset t�rs�nak, majd t�vozni k�sz�lt. Felvette a t�lc�t az �gyr�l,
mik�zben eln�zte, ahogyan a fiatal arany t�zetesen megszeml�lte a tekercset. Mikor
pedig megl�tta t�rsa elkerekedett szemeit, els�padt arc�t, egy halk s�hajjal az
ajt� fel� indult.
- Szerintem akkor olvasd el, ha egyed�l leszel - javasolta halkan, �rdes hangon
Dargor az ajt�ban, utalva ezzel az egy�bk�nt teljesen elfeledett Veilon
jelenl�t�re. A var�zsl� ezut�n csoszogva elhagyta a szob�t. Az ajt� halkan
becsuk�dott a t�voz� m�g�tt. Ism�t csend telepedett a lakoszt�lyra.
Veilon �rdekl�dve szeml�lte a b�mul� Aranyes�t, aki m�g mindig a tekercs pecs�t�t
n�zte. A v�r�s viaszba ugyanis egy apr� s�rk�ny lenyomata volt, ami egy�rtelm�en
utalt arra, ki is �rta az iratot.
- Nem akarod elolvasni? - sz�lalt meg halkan, szinte megbabon�z� hangon a kobold,
mik�zben k�zelebb l�pett a s�rk�ny �gy�hoz. Az arany erre kem�nyen r�n�zett. M�g
mindig s�padt volt ugyan, de m�r l�tszott rajta, hogy �sszeszedte mag�t.
- Dargor azt mondta, egyed�l olvassam el.
- Val�ban. De mindketten tudjuk, mi �ll benne, teh�t ha �gy vessz�k, �n nem
sz�m�tok semmit. K�l�nben sem mondtam, hogy hangosan olvasd el - vonta meg karcs�
v�llait a m�gus, mire t�rsa ism�t r�villantotta enyh�n haragos tekintet�t. V�g�l
Aranyes� hat�rozott mozdulattal felt�rte a pecs�tet �s olvasni kezdett.
Az irat r�vid volt, s m�r els� r�n�z�sre l�tszott, hogy aki �rta, igencsak
zaklatott lehetett. Az �r�s n�hol megremegett, er�ltetettnek tetszett, s nem egy
helyen tintafoltok �ktelenkedtek az egy�bk�nt feh�r lapon. Aranyes� gyorsan
�tfutotta, majd m�g egyszer, megfontoltan elolvasta.
"Aranyes� saj�t kez�be
Arany Torony, 3. szint, �t�dik szoba

Bar�tom!
Gondolom, m�r sejted, mi�rt kapod ezt a levelet t�lem. Nem is fecs�reln�m a sz�t, a
lemond�somat szeretn�m k�z�lni ebben az iratban. Term�szetesen Ter�d hagyom a
vezet�st, mivel m�st nem ismerek, aki �rdemesebb lehetne n�p�nk vezet�s�re. Ismered
minden gondolatomat, hiszen nem egy �jszak�t virrasztottunk egym�s mellett,
besz�lget�ssel t�ltve el a v�gtelen �r�kat. �gy h�t nyugodt sz�vvel adom �t a
helyemet.
Sajn�lom, ami�rt ennyit v�rtam mindezzel, m�r r�gen meg kellett volna tennem. Azt,
hogy velem mi lesz a j�v�ben, ne k�rdezz�tek, �s lehet�leg ne is pr�b�ljatok meg
felkutatni. Ideje szemben�znem �nmagammal.
Vigy�zzanak r�d az igaz istenek �s �g veled, Bar�tom!
Feh�ragyar"

Aranyes�, mikor teljesen v�gigolvasta a levelet, elgondolkozva tekerte �ssze ism�t,

majd k�t�tte �t az arany selyemszalaggal. Veilon minden mozdulat�t figyelemmel
k�s�rte, ak�r egy k�m az ellens�g mozg�s�t. A s�rk�ny egy ideig m�g csendben
maradt, megpr�b�lta rendezni gondolatait. De v�g�l � t�rte meg a n�mas�got, mely
eddig elbor�totta �s k�rbefonta mindkett�j�ket.
- Mikor �rta a levelet? Mikor l�tt�tok utolj�ra? - k�rdezte halkan, mint aki m�r
tudja is a v�laszt.
- Ma reggel adta �t Dargornak, amikor bevitt�k hozz� a reggelit. De olyan kifejez�s
�lt az arc�n, mint aki m�r tudja, mit kell tennie �s k�sz is v�grehajtani mindazt.
Szerinted m�g mindig itt van?
- Nem, biztosan nincs - r�zta meg a fej�t a h�ll�, s felkelt az �gy�b�l. Odal�pett
az ablakhoz, s eln�zett a messzes�gbe, mintha csak a horizontt�l pr�b�ln�
megtudakolni, hov� mehetett a bar�tja. Az arany v�g�l egy hatalmas s�hajjal
elfordult az ablakt�l, s a m�g mindig n�ma kobold fel fordult. Hab�r Aranyes�nek
mindenn�l jobban f�jt a legjobb bar�tj�nak elveszt�se, tudta, nem engedheti, hogy
ez az �rz�s uralma al� vonja. A m�gus fekete szemeibe n�zve pedig azzal is
tiszt�ban volt, az alku ezzel l�trej�tt.
Veilon megoszt vele egyn�h�ny fontosabb dolgot, amir�l senki m�snak nem lehet
tudom�sa. Cser�be viszont a s�rk�nynak minden bizonnyal ki kell majd �llnia
mellette, ha esetleg nem �gy alakuln�nak a dolgok, mint ahogyan eltervezt�k. Neh�z
d�nt�s� �s hatalmas felel�ss�g. Aranyes� mindezzel t�k�letesen tiszt�ban volt.
M�gsem t�rt le az �ltala v�lasztott �tr�l.
A s�rk�ny egyet biccentett, mire a fekte var�zsl� elmosolyodott. Gy�zelemittas
mosoly volt ez, amit�l t�rsa h�t�n v�gigfutott a hideg. M�gsem engedett az
�r�mm�mor cs�b�t�s�nak, mivel nagyon j�l tudta, ennek m�g nincs itt az ideje. A
dolgok nagy r�sze m�g h�tra van.
Aranyes� �s Veilon v�g�l elindultak a F�t�rre, csakhogy ellen�rizz�k, illetve
szemmel tarts�k a koboldok munk�j�t. N�m�n r�tt�k a folyos�kat. K�zt�k m�r nem volt
sz�ks�g szavakra, hogy tudj�k, mire gondolt a m�sik. Noha mindketten tiszt�ban
voltak vele, mekkora kock�zattal j�r mind a kett�j�k sz�vets�ge, mind az
elk�vetkez� t�rt�n�sek, m�gis v�llalt�k a vesz�lyeket. "Innen m�r nincs vissza�t,
ha egyszer belekezdett valaki"- futott �t Aranyes� agy�n a gondolat. Innent�l
csup�n abban rem�nykedhettek, hogy az �radat, amit elind�tanak (vagy m�r
elind�tottak), nem sodorja el �ket is.

18.
Teltek-m�ltak a napok. A fesz�lts�g egyre csak n�tt a kobold v�rosban, mivel
mindenki tudta, b�rmelyik percben jelenthetnek a k�mek azzal a h�rrel, miszerint
meg�rkeztek a farkasok. A leveg� val�s�ggal izzott a h�zak k�z�tt, mely, b�r m�g el
sem kezd�d�tt a komolyabb csata, m�r �gy n�zett ki, mint egy r�g�ta ostromlott
v�ros.
A kor�bban mesesz�p h�zak megcs�nyultak a v�rt�l. N�mely �p�letek �gy d�ltek
egym�snak, mintha egyik�j�knek sem lenne el�g ereje megtartani az egyens�ly�t. A
falak t�bbs�ge repedezett �s mocsok bor�totta. A kor�bban z�ldell� kertek sz�rk�n
�s elhanyagoltan l�tt�k meg az �jabb napot. Az �llatok elhagyt�k a v�rost, m�g csak
a k�rny�k�re sem mer�szkedtek. Csak�gy, mint a koboldokra egy�bk�nt olyannyira
jellemz� magabiztoss�g �s �ltal�nos j�kedv.
Az elm�lt id�szakban egyszer sem csend�lt fel v�g dallam, mely, meglovagolva a f�k
�gai k�z�tt k�sz�l� szell�ket, messzire elhallatsz�dott volna. Nem lehetett hallani
gondtalan kacag�st, sem pedig �llatok motoz�s�t a k�rnyez� erd�ben.
Mindezek elt�ntek.
Hely�ket elfojtott zokog�s, f�lve suttogott szavak �s kem�ny rendreutas�t�s
v�ltotta fel. A n�ha-n�ha odat�ved� szell�k ac�l cseng�s�t hordozt�k a h�tukon. A
leveg� cs�p�ss� v�lt a f�st szag�t�l, mely elkeveredett a k�l�nb�z� munk�latok
�ltal felkevert porral.
Mindezt pedig egyetlen dolgot jelentett: meg�rkezett a h�bor�.
Hab�r a koboldok mindent megtettek annak �rdek�ben, hogy kell�en felk�sz�ljenek a
farkasok t�mad�s�ra, a sz�v�k m�ly�n j�l tudt�k, rem�nytelen harcot v�vnak. M�gsem
menek�ltek el v�rosukb�l. A b�szkes�g�k nem engedte volna ezt meg. Csak ha m�r
egy�rtelm�en veres�get szenvedtek.
�s egyszer felcsend�lt egy t�voli k�rthang, melynek hallat�ra mindenki rettegve
n�zett ki az ablak�n. A panaszos �s er�tlen k�rt h�romszor sz�lalt meg, a negyedik
f�lbeszakadt. Ez egy�rtelm�en jelezte, a farkashad meg�rkezett.
A katon�k, meghallva a jelet, azonnal elfoglalt�k az el�re megbesz�lt helyeiket. A
n�k �s gyerekek sietve kapkodt�k fel m�r �sszek�sz�tett moty�ikat, s menek�ltek az
erd� sz�mukra felk�sz�tett, biztons�gos helyeire.
Aranyes� �s Veilon is azonnal a felbolydult v�ros f�ter�re sietett. A s�rk�ny
felvette eredeti alakj�t, majd parancsot adott fajt�rsainak a felsz�ll�sra.
N�melyek h�t�ra m�gusok �ltek, b�r a legt�bb h�ll� nem kapott t�rsat. A var�zsl�k
t�bbs�ge kis csoportokra oszlott, s a megfelel� katon�khoz csatlakoztak. Veilon egy
ideig el�gedetten szeml�lte a katon�k fegyelmezett mozg�s�t, majd maga is elindult
a posztj�ra.
Nem sokkal a k�rthang jelz�se ut�n minden elcsitult a kobold v�rosban. Szell� sem
rezzent, lev�l sem z�rg�tt. Minden eln�mult. Mintha csak maga a term�szet is
l�legzetvisszafojtva v�rn� a fejlem�nyeket. M�g a Nap is v�kony felh�f�tyol m�g�
rejt�z�tt. A t�volban pedig es�felh�k gy�lekeztek.
A katon�k n�m�n v�rakoztak helyeiken. Gondosan �gyeltek arra, nehogy zajt csapjanak
a fegyvereikkel, vagy a p�nc�ljukkal. Senki sem sz�lalt meg. Csup�n n�h�ny halk
s�hajt lehetett hallani, mivel mindent�l f�ggetlen�l kegyetlen forr�s�g uralkodott
Sodena f�ldj�n.
A n�mas�g szinte k�zzel foghat�v� v�lt. A fesz�lts�g egyre csak n�tt, a v�gs�kig
fesz�tve a katon�k idegeit. Egyszer egy kis dalosmad�r sz�llt az egyik �res h�z
tetej�re, igaz, szinte azonnal rep�lt is tov�bb. B�r egy-k�t halk csicserg� sz�n�l
t�bbet nem ejtett, m�gis szinte f�ls�rt�nek hatott a hangja a n�ma falak k�z�tt.
V�kony hangja cik�zva ver�d�tt vissza a n�ma h�zfalakr�l, s futott v�gig a kietlen
utakon.
Ekkor halk dobban�st lehetett hallani, ami azt�n elnyomta az elhal� mad�r�neket.
B�r m�g igen t�volinak tetszett, a t�retlen csendben m�g az egy m�rf�ldre j�r�
ellens�ges l�ptek zaj�t is meg lehetett hallani. J�llehet, a koboldok sokkal ink�bb
hallott�k a d�b�rg�st a sz�v�kkel, mint az egy�bk�nt igen �les f�l�kkel.
Az egyik katona m�r nem b�rta tov�bb, s n�m�n a f�ldre tapasztotta a f�l�t. Nem
sokkal k�s�bb felkelt. Csup�n egyetlen sz�t suttogott, m�gis mindenki meghallotta.
- J�nnek!
�s val�ban. Ahogy az Aranyes� vezette s�rk�nyok az �gen cirk�lva eln�ztek a
messzes�gbe, egy helyen ac�l csillan�s�ra lettek figyelmesek a z�ld erd�ben. A
napf�ny minden egyes l�ndzsahegyet meg�rintett, felfedve az ellens�ges had egy
r�sz�t. Az aranyok elk�pedve n�zt�k a gig�szi sereget, mely, ak�r egy hatalmas
k�gy�, t�rt utat mag�nak a f�k k�z�tt. Csakhogy ez a k�gy� j�val nagyobb �s
f�lelmetesebb, nem utols� sorban pedig v�gzetesebb volt, mint b�rmely m�s val�s�gos
h�ll�.
Ahogy az egyik arany sietve felt�rk�pezte a farkasokat, csaknem m�g a sz�vver�se is
el�llt.
- K�r�lbel�l t�zezren lehetnek, ha nem t�vedek. Fele fenevad, fele farkasember -
jelentette a s�rk�ny Aranyes�nek, aki mindezt meghallva csup�n mereven b�lintott.
Aki hallotta a becs�lt �rt�ket, mag�ban felm�rte, vajon mennyire es�lye lehet a
nagyj�b�l �tezer f�t sz�ml�l� v�d�knek. A legt�bben ugyanarra az eredm�nyre
jutottak: szinte semmi.
�m a tov�bbi t�preng�st megszak�tottak a farkasok m�r j�l hallhat� d�b�rg�se. Az
ellens�ges sereget imm�r alig v�lasztotta el f�l m�rf�ld a koboldok v�ros�t�l. A
gig�szi had pedig egyre csak k�zeledett. M�r majdnem el�rt�k a h�zak szeg�ly�t,
mikor a farkasok vez�re meg�lljt parancsolt. A sereg egyetlen testk�nt mozogva,
teljesen egyszerre torpant meg. Ilyen fegyelmet m�g senki sem l�tott a figyel�
koboldok �s s�rk�nyok k�z�l. Teljesen leny�g�zt�k �ket az ellens�ges katon�k.
A farkasok parancsnoka egyetlen int�s�re meg�llt az irdatlan ez�stk�gy� �s n�m�n
v�rakozott. A vez�r k�rbek�mlelt a n�ma erd�ben. �les szem�vel megpr�b�lt valami
�rulkod� jelet kivenni ak�r a f�ld�n, ak�r a f�k lombkoron�j�ban, ami utalhatna a
koboldok jelenl�t�re, vagy terv�re. De nem tal�lt semmit. �les f�leivel is csup�n
az �thatolhatatlan, csaknem �n�ll� �letre kelt n�mas�got hallotta, mely �gy �lelte
k�rbe �ket, ak�r p�kh�l� a zs�km�ny�t.
A farkas term�szetes �szt�ne azt s�gta, valami nincs rendj�n� nagyon nincs.
- �ll�tsatok �ssze egy kis, m�gis er�s felder�t�csoportot, ami be tud hatolni a
h�zak k�z� - fordult oda egyik katon�ja fel�, aki azonnal kiadta a megfelel�
utas�t�sokat. Nem sokkal k�s�bb �tra k�szen �llt a tizenk�t f�t sz�ml�l�
felder�t�csapat.
A kis csoport ezut�n �vatosan mozogva, fegyvereiket k�szenl�tben tartva elindult a
koboldok v�rosa fel�. Maguk a katon�k nem igaz�n tudt�k, mire sz�m�thatnak a
sz�mukra csak mesefigur�kk�nt �l� koboldokkal szemben. �k maguk nem t�r�dtek sokat
Sodena lak�ival, hab�r el�g j�l ismert�k az ott lak� fajokat. De a koboldokat nem
tartott�k t�bbre a rabszolg�kn�l, szabad t�rsaikat pedig a mes�ikben szerepl�
gyenge �ldozatokn�l.
A h�rom szably�t, h�rom l�ndzs�t forgat� l�ny a h�rom �j�sz �s fenevad t�rsas�g�ban
�vatosan belopakodott a kor�bban val�ban mes�be ill� v�ros romjai k�z�.
Term�szetesen a farkasok nem leplezt�k csal�dotts�gukat, len�z�s�ket �s nem utols�
sorban bossz�s�gukat, ami�rt egy teljesen elhagyatott �s kietlen v�rosban tal�lt�k
magukat. Arra sz�m�tottak ugyanis, hogy a koboldokban van annyi gerinc, hogy nem
b�jnak a m�g n�luk is rosszabb emberek f�nyes p�nc�lja m�g�. �m �gy t�nt, m�gsincs.
A kis felder�t�k egy ideig b�kl�sztak, csak a rend kedv��rt az �res h�zak k�z�tt,
majd egym�s k�z�tt morogva visszaindultak a sereg fel�. Ked�lyesen �s nagy hangon
gyal�zt�k �s s�rtegett�k a gy�va koboldokat. �m ha �k maguk nem is figyeltek
annyira, a vel�k tart� fenevadakr�l ez m�r nem volt elmondhat�.
A hatalmas �llatok ugyanis h�tracsapott f�lekkel, �beren meneteltek zajong� gazd�ik
mellett. �rezt�k, valami nincs rendben. �szt�neiknek h�la tudt�k, a leveg� szinte
izzott, s nemcsak a f�lelemt�l. Minden bizonnyal �tkozt�k gazd�ikat, aki akkora
zajt csaptak, amivel elnyomt�k a gyenge s�hajokat, melyeket egy�b k�r�lm�nyek
k�z�tt minden gond n�lk�l meghallottak volna.
Az �llatok f�rk�sz�en szeml�lt�k az �resnek tetsz� h�zakat. Nem hi�ba. Egy helyen
ugyanis ac�l csillan�sa vonta mag�ra a fenevadak figyelm�t. Az �llatok
megtorpantak, mire gazd�ik is azonnal fegyvereik ut�n kaptak. De m�g fel sem
fogt�k, pontosan mi t�rt�nt, mire az �rulkod� ny�lhegy az egyik�k sz�v�be f�r�dott.
Csendben m�sz�rolt�k le �ket, majd a tetemeket elrejtett�k a koboldok. Ezut�n az
�j�szok visszat�rtek eddigi b�v�hely�kre.
A farkasok parancsnoka pedig hi�ba v�rta felder�t�it, azok sehogy sem akartak
meg�rkezni. M�r delelt a Nap, mikor elrendelte a had harci fel�ll�s�t.
- Tudtam, hogy ezek a f�rgek k�sz�ltek valamivel. Akkora az �ll�t�lagos b�szkes�g�k
�s g�gj�k, amivel az eg�sz Carakent bebor�thatn�k! K�tve hiszem, hogy elmenek�ltek
volna. Itt rejt�znek valahol - d�nny�gte az orra alatt a vez�r, mik�zben eln�zte az
engedelmes katon�k �trendez�d�s�t.
Az eddig elny�lt ez�stk�gy� hely�t most t�bb, kisebb csoport v�ltotta fel, melyek
teljesen k�rbevett�k a koboldok "�res v�ros�t". Minden egyes alakulatban sz�z
harcos volt, ar�nyosan megosztva a k�l�nb�z� fegyverforgat�kkal �s fenevadakkal.
Ezekben az egys�gekben huszon�t l�ndzs�t- �s szably�t forgat�, illetve �jhaszn�l�
l�ny volt, ugyanannyi fenevaddal. A csoportok szab�lyos �tsz�get alkottak.
Mindegyiknek a cs�cs�ban �llt k�t-k�t �j�sz, az oldalakat �t f�b�l �ll� l�ndzs�s
adta, k�zep�t pedig a szably�sok adt�k.
Miut�n minden egys�g elfoglalta a hely�t, a parancsnok elgondolkozva meredt a
v�rosra. R�g�ta tervezte m�r ezt a pillanatot, erre a fajta ismeretlen v�dekez�sre
viszont nem sz�m�tott. Ny�lt harcban gondolkozott, mint ahogyan tette volna ezt
mindenki b�tor �s valamire val� n�p is. A farkasok m�lyen megvetett�k a csellel,
m�gi�val �s egy�b, "nem becs�letes" megold�sokkal �tsz�tt strat�gi�t. A parancsnok
pedig �zig-v�rig farkasember volt, teh�t nem igaz�n tudta, hol a nyitja ennek a
rejt�lynek. V�g�l az�rt kitervelt valamit, m�g miel�tt az egys�gei befejezt�k volna
az elhelyezked�st. Olyan tervet, amivel kik�nyszer�theti a ny�lt t�mad�st �s amivel
mindenk�ppen gy�zelmet �rhet el.
Odafordult az alakulatok vezet�ihez, akik azonnal visszat�rtek hozz�, mihelyst a
katon�ik elfoglalt�k a helyeiket.
- Nem fogunk t�l nagy sereget bevetni. �tven egys�g maradjon a v�ros k�r�l, a t�bbi
meneteljen tov�bb a F�v�ros fel�, s az el�tte elter�l� r�ten, term�szetesen tisztes
t�volba a kaput�l, verjetek t�bort. Mindennel, ami ebbe a fogalomba beletartozik.
�rtett�tek? - mondta, mintsem k�rdezte a vez�r, mire a katon�k k�rusban v�laszolt�k
az "Igen uram!"- ot.
Ennek k�vetkezt�ben a hatalmas sereg k�t nagyobb r�szre oszlott, mint ahogyan azt a
parancsnok utas�t�sba is adta. A f�sereg hamarosan tov�bb indult a F�v�ros fel�.
Gyorsan haladtak, ami miatt est�re el is �rt�k a megbesz�lt t�borhelyet. A katon�k
el�gedetten l�tt�k �s hallgatt�k az embereket k�rtjeinek zeng�s�t, amivel
k�sz�lts�gbe �ll�tott�k a katon�ikat. De a l�nyek csup�n g�nyosan kinevett�k �ket,
s nemcsak a kev�ssz�m�, a szem�kben mit sem �r� emberek l�tt�n.
Amint meg�rkeztek napnyugtakor, b�r f�radtak voltak, �s nagy utat kellett eddig
bej�rniuk, m�gsem pihentek le, hanem azonnal megkezdt�k a t�bor fel�ll�t�s�t. Nem
sokkal k�s�bb teh�t kalap�csok, �s�k �s egy�b munkaeszk�z�k hangj�t�l volt hangos a
F�v�ros el�tti r�t. Az emberek pedig nem tehettek ellen�k semmit.

Mik�zben a f�sereg elvonult, a parancsnok tov�bb finom�tgatta mag�ban a kobold

v�ros elleni t�mad�s r�szleteit. Mikor az elk�ld�tt had ki�rt a csata hat�sk�r�b�l,
azonnal munk�hoz is l�tott.
- Figyelem katon�k! T�mad�sra felk�sz�lni! - ki�ltotta cseng� hangon, mely
mindenhov� elhatolt, pedig a sz�tsz�rt egys�gek el�g nagy t�vols�gra v�rakoztak
egym�st�l. Ezt meghallva pedig a katon�k kivont�k hatalmas szably�ikat, felajzott�k
�jaikat �s nyilat helyeztek az idegre.
A farkasvez�r m�r-m�r kiadta a t�mad�si parancsot, mikor ki�ltoz�s, ordib�l�s,
morg�s �s ac�l cseng�se �t�tte meg a f�l�t. A farkas �sszevont szem�ld�kkel fordult
a zaj fel�, �m �gy �rezte, mintha a kor�bban t�k�letesen �tl�that� erd� most
megs�r�s�d�tt volna. Hab�r l�tsz�lag semmi sem v�ltozott, m�gis n�ma fenyeget�st
�rasztottak a f�k, de m�g ink�bb a k�zt�k megb�v� katon�k. A farkaskapit�ny m�g a
legk�zelebbi csapatot sem l�tta, pedig egy p�r pillanattal ezel�tt ez m�g semmilyen
akad�lyba sem �tk�z�tt. Egyre n�vekv� haraggal hallotta, ahogy a katon�i v�ratlan
t�mad�sa csak nem akar abbamaradni.
De miel�tt b�rmit is sz�lhatott volna, a k�vetkez� pillanatban az ellenkez�
ir�nyb�l hangzott fel egy seg�lyk�r� k�rt, mely azt jelentette, az ottani egyik
alakulatot is megt�madt�k. A v�d�k egy r�sze ugyanis, kihaszn�lva a f�rads�gos
munk�val �sott alagutat, a sereg m�g� ker�lt, majd k�rbev�ve ellens�geiket kisebb
t�mad�sokat int�ztek ellen�k. M�g az eddig rejt�zk�d� szellemek is csatlakoztak
hozz�juk, Veilon parancs�nak engedelmeskedve.
Az erd� t�bb� nem volt n�ma. Ac�l cseng�se �s ki�lt�sok cik�ztak a f�k k�z�tt. �m
nem mindegyik ord�t�s szakadt fel farkasember, vagy �ppen fenevad tork�b�l.
N�melyek ugyanis tiszt�bban csengtek �s magasabbak is voltak, mondhatni kellemesebb
hangz�s�ak. Ezek jelezt�k az elesett koboldokat.
Nem sokkal a m�sodik t�mad�s ut�n a v�ros �tellenes pontj�b�l harsantak fel
csatazajok, melyek k�z� halk k�nt�l�sok is vegy�ltek m�r. Mindezeket �tsz�tt�k a
csaknem �rthetetlen �s k�s�rteties sziszeg�sek is.
A farkasok parancsnoka kezdte komolyan elvesz�teni a t�relm�t, ami�rt nem az �
kez�ben van m�r a csata menete. Megel�gelte az �lnok cselsz�v� koboldok taktik�j�t
is. Kivette a mellette �ll� katona kez�b�l a k�rt�t, s egy hatalmasat f�jt bel�,
csak�gy visszhangzott az erd� t�le. Ezut�n t�mad�sra utas�totta az � csapat�t is.
A katon�k, meghallv�n az egys�gesen t�mad�sra felsz�l�t� jelet, azonnal ostrom al�
vett�k a kobold v�rost. A k�l�nb�z� egys�gek m�s-m�s oldalr�l hatoltak be a romos
h�zak k�z�, melyeket m�g csak fal sem v�dett. �m, a l�nyek legnagyobb
megr�k�ny�d�s�re, minden gond n�lk�l behatoltak, majd jutottak el az Arany Torony
el�tti t�gasabb t�rre.
Mind a kisebb parancsnokok, mind a had vez�re �rtetlen�l b�mult a t�bbi egys�gre,
akik szint�n ugyanoda lyukadtak ki. Mintha minden �t a f�t�rre vezetett volna,
melyet teljesen kit�lt�ttek a farkasok, hab�r a Nagy �r �ltal v�gott lyukt�l farkas
�s fenevad egyar�nt elh�z�dott.
- Mi a fene t�rt�nik itt? Hol vannak a koboldok �s mi�rt ker�lt mindenki ugyanide?
- morfond�rozott mag�ban, m�gis d�ht�l tajt�kozva a parancsnok, amikor minden egyes
egys�ge ugyanoda lyukadt ki. Legal�bb is, akik m�g megmaradtak. Ugyanis a v�d�knek
siker�lt k�t alakulatot teljesen fel�r�lni a kezd� csap�sokkal. A vez�r pedig
sehogysem �rtette, mi t�rt�nhetett. Fejb�l tudta a kobold v�ros t�rk�p�t �s
t�k�letesen tiszt�ban volt azzal, hogy egy�ltal�n nem �gy kellene alakulnia a
dolgoknak.
�m addig a farkasokat v�dt�k az erd� magas f�i. Most pedig tulajdonk�ppen ny�lt
terepen tart�zkodtak, ami szinte azonnal meg is mutatta a h�tr�nyait. A farkasok,
vez�r�k d�h�s parancs�ra egyetlen �tsz�g alakzat�t pr�b�lt�k felvenni, �m amint
megbomlott a kezdeti viszonylagos rend, azonnal t�mad�s �rte �ket.
Az eddig kihaltnak �t�lt h�zakb�l kobold �j�szok z�d�tott�k r�juk hal�losan pontos
�s mindent els�pr� ny�lz�porukat. A farkasok meglep�dve kapkodtak fegyvereik ut�n,
hogy viszonozz�k a csap�sokat. �m ekkor a kor�bban tiszta �gbolt fel�l arany
s�rk�nyok lehelt�k r�juk gyilkos vill�maikat.
A v�ratlan �s er�s t�mad�s csakhamar meghozta gy�m�lcs�t a koboldok �s aranyok
sz�m�ra: a farkashad kezdett felbomlani. Noha a v�d�k kiss� al�becs�lt�k
ellenfeleiket, ha azt hitt�k, ezzel megnyert�k a csat�t�
A parancsnok ugyanis, ha m�r csaknem �rj�ngve is, de m�g mindig ura maradt a
helyzetnek. Egyetlen szav�val t�mad�sra utas�totta hatalmas fenevadjait, akik a
h�zak k�z� �z�nl�ttek. Az �llatok �les szagl�sukkal r�gt�n, t�ved�s n�lk�l
megtal�lt�k a h�zak k�z�tt rejt�z� koboldokat, akiket, ha azok k�s�n vett�k �szre
�ket, azonnal sz�tt�ptek.
Ezzel siker�lt egy kev�ske nyugalmat szereznie mag�nak a farkashadnak, mivel f�ldi
ellenfeleiket p�r pillanatig lek�t�tt�k a fenevadak heves rohama. Csakhogy ott
voltak m�g a s�rk�nyok, akik ek�zben sz�net n�lk�l z�d�tott�k r�juk v�gzetes
vill�maikat. Hab�r n�h�nyat siker�lt lel�ni�k, vagy komolyan megsebes�teni�k az
�j�szoknak, m�g �gy is t�bb, mint nyolcvanan cirk�ltak felett�k.
- L�ndzs�kat k�szenl�tbe! Szably�sok k�zben rohamra! - ord�totta t�l a csatazajt a
parancsnok, mire a l�nyek azonnal engedelmeskedtek. A l�ndzs�t forgat�k dob�sra
k�szen, rend�thetetlen�l �lltak a t�ren, m�g t�rsaik kisebb csoportokra oszolva
indultak t�mad�sra a h�zak k�z�.
Az aranyok �ppen egy �jabb rohamra k�sz�ltek a farkasok ellen, �m ez�ttal �ri�si
hib�t k�vettek el. Ahelyett ugyanis, hogy megfelel� magass�gb�l szeml�lt�k volna a
csat�t, lejjebb ereszkedtek, mivel vill�maiknak csak �gy van hat�sa a f�ldi
ellens�ggel szemben. A l�ndzs�sok pedig �ppen ezt haszn�lt�k ki.
- C�lozz! T�mad�s! - b�d�lt el a vez�r, mire a k�r�l�tte �ll� katon�k iszonyatos
er�vel elhaj�tott�k fegyvereiket.
A csap�s sikeres volt. Nem egy s�rk�ny holtan bukott al�, mikor egy l�ndzsa
�tsz�rta a nyak�t, vagy m�s l�tfontoss�g� szerv�t. M�sokat csak megsebes�tettek,
b�r egyben r�pk�ptelenn� is tettek a fegyverek, mire k�nytelenek voltak j�val a
csata sz�nter�n k�v�l lesz�llni. Legal�bb is, aki ezt megtehette. Merthogy
el�fordult az is, hogy a h�ll�nek m�r nem maradt ideje megn�zni, hol sz�ll le.
�r�lt, hogy egy�ltal�n t�l�lte a zuhan�st, nemhogy m�g a harccal t�r�d�tt volna.
J�llehet, ennek csakhamar meg is lett a k�vetkezm�nye.
A lezuhant, de m�g �l� h�tasokat ugyanis szinte azonnal megt�madt�k a fenevadak �s
gazd�ik. J�p�r s�rk�nyt lekaszaboltak a farkasok, akiket siker�lt eltal�lniuk.
Aranyes� term�szetesen igencsak �tkozta mag�t ez�rt az ostobas�g��rt, mik�zben
visszarendelte fajt�rsait a biztons�got jelent� magass�gba. Ott m�r nem kellett
ugyan tartaniuk sem �jt�l, sem l�ndzs�t�l, egy�ttal nem is seg�thettek
bajt�rsaiknak. Ahogy Aranyes� k�r�z�tt az �gen, megpr�b�lta felm�rni, hogy �ll a
harc. Keser�en �llap�totta meg, hogy a nehezen �sszekov�csolt sz�vets�g a cifra- �s
nom�d koboldok k�z�tt sem bizonyult el�gnek a v�ros v�delme �rdek�ben.
A Nap lassan al�bukott a t�voli horizonton, �m a csata m�g jav�ban d�lt. De ahogyan
a hatalmas t�zes �rkorong pirosra festette az �g alj�t, �gy v�ltozott v�ress� a
koboldok v�rosa is. M�g a Nap is hallotta a ki�lt�sokat, ord�t�sokat, vagy �ppen
kegyetlen szavakat, amelyek m�g akkor is bet�lt�tt�k az erd� azon r�sz�t.
A kihuny� napf�nyben csillog� ac�lpeng�k hevesen �s haragosan villogtak a h�zak
k�z�tt. N�hol v�res agyarakon futott v�gig az elhal� napf�ny, melyek �sszez�rultak
�ldozatuk nyak�n. M�shol halkan elsuttogott, �m soha a v�g�re nem �r� k�nt�l�s
hallatszott. Egy kardpenge v�gta el az ige szavait.
A nap v�g�re mind t�bbsz�r �s t�bbsz�r szakadt fel kobold vagy var�zsl� tork�b�l az
utols� ki�lt�s. A farkasok kegyetlens�ge �s agresszivit�sa gy�zelmet aratott a
nehezen �sszekov�csolt sz�vets�gen. Ezzel mind Veilon, mind Aranyes�, mind pedig
Dargor tiszt�ban volt, amint lehet�s�g�k ny�lt a harc felm�r�s�re. A v�d�k
parancsnokai teh�t kiadt�k a visszavonul�si parancsot, minek hat�s�ra a kobold
sereg m�g megmaradt �s j�r�k�pes tagjai rejtett �sv�nyeik fel� vett�k az ir�nyt.
Hozz�juk csatlakoztak azok a szellem tan�tv�nyok, akik szint�n t�l�lt�k a
viszonylag r�vid, �m ann�l hevesebb �s kegyetlenebb harcot. A visszavonul� v�d�ket
viszont azonnal �ld�z�be vett�k a megmaradt farkasok. N�h�nyan ez�rt nem is �rt�k
el a megbesz�lt helyet, egy tiszt�st, melyet er�s m�gia v�dett, s csak azok
tal�ltak oda, akik tudt�k, hov� nem �rdemes l�pni az �sv�nyen.
Mert hab�r a farkashad igencsak nagy vesztes�geket tudhatott a h�ta m�g�tt, ez a
sz�m m�g mindig n�tt, mikor megpr�b�lt�k utol�rni �s lev�gni a menek�l� katon�kat.
A rejtett �sv�nyeken ugyanis nem egy helyen m�gikus csapd�kat helyeztek el a
var�zsl�k. Hab�r a legt�bbet m�g az els� t�mad�sok alkalm�val felhaszn�ltak,
akadtak olyanok, melyek csak a menek�l�sn�l l�ptek m�k�d�sbe.
�gy h�t nem egy farkast t�pett darabokra egy-egy olyan robban�s, melyet egy kisebb
fa�g okozott az �sv�ny k�zep�n. A menek�l� kobold ugyanis tudta, mire nem szabad
r�l�pnie, vagy ha ezt esetleg m�gis megtehette, az � s�lya meg sem k�zel�tette a
t�rgyat aktiv�l�t. �gy h�t a menek�l� minden gond n�lk�l el�rhette a megbesz�lt
helyet, j�llehet, az �ld�z�j�r�l m�r nem volt ugyanez elmondhat�.
De m�g �gy is, nem egy kobold esett �ldozatul az �ld�z�knek, mivel nem mindegyiknek
siker�lt el�g gyorsan futnia, vagy mert a m�gikus csapta �t is mag�val ragadta,
mikor a farkasnak az utols� pillanatban siker�lt elkapnia.
Ez�rt azt�n, mire mindenki meg�rkezett a megbesz�lt helyre, Aranyes� szomor�an
vette tudom�sul, hogy alig t�bb, mint ezer�tsz�zan �lt�k t�l a csat�t. Azok k�z�l
is rengetegen voltak s�r�ltek, egyesek hal�losan is. A s�rk�nyok k�z�l is csup�n
harmincnyolcan maradtak �letben a sz�zb�l, az ugyanannyi m�gusb�l pedig
�tvenh�rman. A huszonnyolc szellemtan�tv�nyok k�z�l csup�n hatan vesztett�k
�let�ket, ami m�g eg�sz j� ar�nynak sz�m�tott a harc hevess�g�hez k�pest.
- Nos, nem sokan maradtunk. Azt hiszem, el kellene indulnunk a kobold-mened�khelyek
fel�, azt�n a F�v�rosba a n�kkel �s a gyerekekkel egy�tt - t�rte meg a csendet
Dargor, aki szint�n felm�rte mag�ban a k�rokat. Egy p�r pillanatig senki sem
v�laszolt neki. A n�mas�got csup�n a menek�l�k szapora l�legzetv�tele t�rte meg.
- Szerintem a n�kkel nem kellene t�r�dni. �k biztons�gba vannak azon a helyen,
mivel azt farkas nem tudja megtal�lni. Felesleges elvinni �ket az emberekhez, ha �k
is elbuknak. �gy legal�bb van es�ly�nk a fennmarad�sra - ellenkezett Veilon k�t
leveg�v�tel k�z�tt, majd m�lyet l�legzett, s nyugodtan kif�jta. Ezt ism�telgette,
m�g ism�t norm�lis nem lett a sz�vver�se.
- Egyet�rtek. Nek�nk is pihenn�nk kellene, b�r �jjel nagyobb es�ly�nk van a
F�v�rosba jut�shoz. F�leg �gy, hogy sietn�nk kell, mert holnap az az ostrom is
megkezd�dik - d�nny�gte Aranyes�, aki mindenn�l jobban f�jlalta halott t�rsait.
F�leg �gy, hogy tudta, nem tudj�k megadni nekik a v�gs� tiszteletet.
- Nos, azt hiszem, ezen mi seg�thet�nk - sziszegte egy hang, mire minden szem az
�rkez� fel� fordult. Aranyes� �s a t�bbi s�rk�ny elkomorult a tiszt�sra l�p�
szellemek l�tt�n, �m egyik�k sem sz�lt semmit. Csup�n villog� tekintet�k �rulkodott
val�s �rzelmeikr�l. Veilon, aki mindv�gig l�tta a rejt�zk�d� szellemeket, most
�vatosan pillantott a s�rk�nyok vez�re fel�, aki komor tekintettel n�zett vissza
r�. A kobold ebb�l megtudta, amit akart, s �gy a tan�tv�nyok fel� fordult.
- �s m�gis hogyan gondolt�tok? - k�rdezte, b�r tudta a v�laszt. Ezzel csup�n h�zni
akarta az id�t, hogy legyen ideje el�g er�s �rveket kital�lni arra az esetre, ha az
aranyok nem menn�nek bele a dologba. De mivel kev�s ilyet tudott, halkan
fels�hajtott, s �tkozta a k�t faj k�zti ellent�teket.
L�that�an a tan�tv�nynak is ugyanezek j�rtak az esz�ben, mert mikor megsz�lalt,
kiker�lt mindenf�le ellens�gesked�st. M�g Aranyes� is elismerte mag�ban az ifj�
�lesl�t�s�t, b�r hangosan nem sz�lt semmit.
- Mi ugyan el tudjuk rejteni a f�ldi csapatokat a k�pess�geinknek k�sz�nhet�en, �m
a s�rk�nyokra nem vagyunk k�pesek az ig�t kiterjeszteni.
Veilon �s Dargor v�gign�zett a seregb�l megmaradt, s�r�lt �s elgy�t�rt katon�k
arc�n. �gy gondolt�k, egy pr�b�t mindenk�ppen meg�r a dolog. A fekete m�gus intett,
hogy kezdjenek bele. A szellemek belekezdtek az ig�be, s nem sokkal k�s�bb az
�sszes katona elt�nt Aranyes� �s a t�bbi s�rk�ny szeme el�l. Egyed�l Veilon maradt
m�g. � kiv�telesen az aranyok vez�r�nek h�t�n utazott.
Mikor a h�ll�k is elindultak, m�g vetettek egy t�voli pillant�st a koboldok v�rosa
fel�. Hab�r m�r r�gen lement a Nap, az�rt m�g ki tudtak venni egy fekete
f�stfelh�t, mely az �g fel� k�gy�zott. A v�ros �gett.
�m a s�rk�nyok nem vetettek r� egy fut� pillant�sn�l t�bbet. B�r mikor
megpillantott�k a f�stfelh�t, mindannyiuknak esz�be jutott az aznapi veres�g. A
veres�g, mely �gy k�vetkezett be, hogy a farkasok nem is voltak sz�mbeli f�l�nyben.
Ezek ut�n el sem tudt�k k�pzelni, mit hoz majd a m�snap, amikor m�r t�bb, mint
n�gyszeres t�ler�vel kell szemben�zni�k.
Ahogy ezt v�giggondolt�k, mik�zben rep�ltek, mindannyiuk ugyanarra jutott. Egyetlen
k�rd�s fogalmaz�dott meg benn�k, amelyre tal�n most mindenn�l jobban szerett�k
volna tudni a v�laszt.
"Hol van most a Napvez�r �s csapata?"

19.
Komor napra �bredtek a F�v�ros lak�i, s nemcsak a k�zel�kben t�bort vert farkashad
miatt. Az el�z� nap m�g t�volinak tetsz� es�felh�k meg�rkeztek, melynek hat�s�ra
kegyetlen �s fullaszt� h�s�g uralkodott a k�rny�ken. R�ad�sul a felh�k �ltal
visszavert f�ny csaknem teljesen elvak�totta a v�d�k sereg�t. Mindemellett az
�lland� harck�sz�lts�gben �ll� sereg alig aludt valamit, ami miatt lassan er�t vett
a katon�kon a f�rads�g. Nem voltak ugyanis annyian, hogy gond n�lk�l megoldhatt�k
volna a kipihent ut�np�tl�st.
A F�v�ros komoran �llt a gig�szi farkasokkal szemben. Ak�r egy apr� csillag a s�t�t
�gbolt tenger�ben. A feh�r m�rv�nyfalak ugyan fenyeget�en magaslottak, m�gsem
t�ntek el�g er�snek az ellens�g �ltal fel�ll�tott ostromg�pekkel szemben.
Ami�ta ugyanis meg�rkezett a farkasemberek f�serege, megkezd�d�tt a t�borver�s,
melynek a v�d�k szem�ben �gy t�nt, soha nem is lesz v�ge. Az emberek f�lve
szeml�lt�k a f�radhatatlan l�nyeket, ahogyan felh�zt�k a hatalmas s�traikat. A
fenevadak ek�zben er�s �rs�get alkottak, folyamatosan szemmel tartva a sereg
k�rnyezet�ben t�rt�nteket. Egyetlen nesz sem ker�lte el a figyelm�ket, a k�mek
kik�ld�se teh�t lehetetlennek bizonyult.
A farkasok pedig meg�ll�s n�lk�l, zavartalanul folytatt�k dolgukat, mint akiknek
egy�ltal�n nem siet�s. K�nyelmes, b�r m�g �gy is igen gyors �temben �ll�tott�k fel
a hatalmas s�trakat a t�l�k megszokott hatsz�g alakzatban. Mindent pontosan
ugyan�gy �s ugyanolyan sorrendben h�ztak fel, mint kor�bban.
Amikor pedig elk�sz�ltek a s�trak fel�ll�t�s�val, nekil�ttak az emberek sz�m�ra
teljesen ismeretlen ostromg�pek meg�p�t�s�nek. Hab�r addigra m�r a Nap is al�bukott
a t�voli horizonton, s a koboldok elleni harcnak is lassan v�ge szakadt, a
munk�latok egy pillanatra sem �lltak, vagy maradtak f�lbe.
Akik a falakon �rk�dtek, mind elk�pedve �s egyre n�vekv� f�lelemmel a sz�v�kben
figyelt�k a munk�latokat. M�g az �j lesz�llt�val is csaknem t�k�letesen l�thatt�k,
mi folyik az ellens�ges t�borban, mivel a farkasok hatalmas t�bort�zeket raktak.
Mintha csak a v�ros el�tti hatalmas r�tre k�lt�z�tt volna a csillagos �gbolt egy
darabja, n�zett ki a f�ld a s�rk�nyok szem�vel.
Ugyanis mindent�l f�ggetlen�l az aranyok folyamatosan szemmel tartott�k a
farkasokat, j�llehet, messze fent k�r�ztek a fekete �gbolton. Nem mintha �vakodniuk
kellett volna a figyel� szemekt�l. Az ellens�ges katon�k, ha �szre is vett�k a
h�ll�ket, nem m�ltatt�k egy-egy gunyoros sz�n�l t�bbre �ket. S�t� m�g �rdek�kben is
�llt, hogy min�l t�bbet l�ssanak az � legy�zhetetlen sereg�kb�l. Szerettek k�rkedni
az erej�kkel. Nem tartottak semmit�l �s senkit�l, ny�ltan v�llaltak �s tettek
mindent. C�ljuk az emberek, koboldok �s arany s�rk�nyok megf�leml�t�se volt, ami
k�ts�g k�v�l siker�lt is. Ugyanis m�r a sz�jukban �rezt�k az ellens�g meleg v�r�t,
mely a gy�zelmet jelentette a sz�mukra.
�ppen ez�rt �ktelen zajt csaptak �s nemcsak a besz�lget�sekkel, morg�sokkal,
kiab�l�sokkal. Az ostromg�peket ugyanis f�b�l �p�tett�k, melyeket a V�gtelen Erd�
kiv�g�s�val szereztek. Az �jszak�t bet�lt�tt�k a hatalmas, kor�bban csodasz�p �s
�leter�s f�k sikolyai, melyeket, ha nem is hallottak, de �reztek a v�d�k. K�l�n�sen
a koboldok, akik kev�ssel a Hold delel�se el�tt �rkeztek meg a v�rosba.
K�z�l�k mindenki f�sult �s komor volt, mivelhogy soha nem gondolt�k volna, mennyire
f�j, ha elpuszt�tj�k az olyannyira szeretett erdeiket. Ahogy eln�zt�k a f�k
kiv�g�s�t, szinte hallani v�lt�k a morg�sokon t�l a gy�kerek recseg�s�t, ahogy
kiszakadtak a f�ldb�l. �rezt�k a f�k t�rzs�nek ropog�s�t �s nyikorg�s�t, mik�zben
elvontatt�k �ket. Amikor pedig a farkasok balt�kkal estek a szerencs�tlen f�knak,
majdnem rosszul lettek. Mintha az � test�kbe v�gt�k volna az �les fejsz�ket,
melyekkel kegyetlen�l felvagdost�k az erd� f�it.
�gy esett h�t, hogy a F�v�rost v�d�k k�z�l csup�n nagyon kevesen tudtak pihenni az
ostrom el�tti �jjelen, ha tudott egy�ltal�n valaki. De ha esetleg m�gis siker�lt
lehunynia a szem�t egy katon�nak, az �t gy�tr� l�z�lmok sehogysem hagyt�k pihenni.
Az emberek �s koboldok pedig f�radtan �s cs�ggedten v�rt�k a napfelkelt�t, mikoris
megkezd�dik az eleven borzalom.
Lassan teltek az �jszaka �r�i, melyek val�s�ggal �sszeroppantott�k a katon�k
idegeit. Igaz, akkor is elj�tt a hajnal, ha lassan is, amit�l tal�n m�g jobban
f�ltek a F�v�ros katon�i, mint b�rmi m�st�l eddigi �let�k folyam�n. Sokan m�g
elmondtak egy im�t Setalhoz, m�g azok is, akik eddig tagadt�k a l�tez�s�t. N�melyek
az�rt is k�rlelt�k a J�s�g isten�t, hogy jelenjen meg Neila, f�nyes seregek �l�n,
�s mentse meg mind az emberek, mind a s�rk�nyok, mind pedig a koboldok j�v�j�t. �m
hi� �br�ndnak t�nt mindez, melyet m�g az eddig rem�nyked�k is bel�ttak, amint
megt�rni l�tszott az �j uralma.
A Nap, ha fel is kelt, nem hozott semmi rem�nyt a v�d�k sz�m�ra. Ugyanis a t�zes
�rkorong v�kony felh�k m�g� b�jt, mint aki l�tni sem b�rja a harcot. De ha �
megrettent a farkashad l�tt�n, mit �rezhettek a v�d�k? Ahogy kivil�gosodott
ugyanis, �gy v�lt t�k�letesen l�that�v� az ellens�ges sereg minden egyes r�szlete.
A l�tv�ny pedig retteg�ssel �s rem�nytelens�ggel t�lt�tt el mindenkit, aki csak
r�n�zett.
A farkashad ugyanis m�r csatarendben v�rta a napfelkelt�t.
Imm�ron elk�sz�ltek az ostromg�pek is, melyek legink�bb kerekekre fektetett �ri�s-
cs�zlikra eml�keztett�k a katon�kat. A n�gy ker�ken gurul� szerkezeteket n�gy-n�gy
fenevad h�zott, melyeket h�mokkal fogtak el�j�k. �k haladtak a sereg �lmez�ny�ben,
el�tt�k k�t-k�t sor l�ndzs�t, illetve szably�t forgat� farkasok, �j�szok
k�s�ret�ben. M�g�tt�k menetelt a kett�osztott, b�r m�g �gy is hatalmas sereg
t�rzse. Ez is teljesen vegyes fel�ll�totts�g� volt, csak�gy, mint az els� had
utols� r�sze.
Ahogy a k�zel t�zezer f�t sz�ml�l� ellens�ges had fele t�mad�sra k�szen k�zel�tett
a v�roshoz, a v�d�k ereiben val�s�ggal megdermedt a v�r. A kapit�nyoknak nem sok
idej�k maradt el�z� este v�delmi tervet kigondolni, ugyanis amit el�sz�r
k�sz�tettek, majdnem teljesen el kellett vetni�k. De amint megl�tt�k a k�zeled�
ellens�get, �gy gondolt�k, majdhogynem felesleges volt minden. Itt m�r ugyanis nem
a parancsnokok �gyess�g�n, r�termetts�g�n, de m�g csak nem is a katon�k b�tors�g�n
m�lik a harc kimenetele. Ebben az esetben minden egyes a csat�ra vonatkoz�
"szab�ly" megsz�nni l�tszott. Itt m�r csak a kegyetlens�g, a katon�k mennyis�ge �s
az emberek felk�sz�lts�g�n m�lott minden.
Ahogy Aranyes� �s Veilon eln�zte a k�zeled� farkasokat a m�gikus fal mellv�de
m�g�l, mindketten ledermedtek. M�g a koboldon is l�tszott, hogy, ha sz�m�tott is
erre, ezen �llt, vagy bukott minden, amit eltervelt.
- A s�rk�nyok pr�b�lj�k meg elpuszt�tani azokat az �tokverte ostromg�peket! A
m�gikus fal ellen ugyan nem sok k�rt tehetnek, de ki tudja, milyen meglepet�st
tartogatnak a sz�munkra - sz�lalt meg a fekete kobold, mire a mellette �ll� arany
kit�rta sz�rnyait, s el�relend�lt. A f�t�rr�l ekkor felsz�lltak a s�rk�nyok, majd
az �jak �s l�ndzs�k hat�sugar�n k�v�l �t�s k�tel�kekre bomlottak.
- A f�falon �ll� �j�szok t�bbs�ge maradjon itt �s pr�b�lj�k meg feltartani az
ellens�get, nehogy feljussanak a falra! - adta ki az �jabb utas�t�st Veilon a
mellette �ll� Cavelnek, aki a koboldok kapit�nya posztot t�lt�tte be. A katona
b�lintott, mik�zben fej�re tette a z�ldes �rnyalat�, lev�lmint�s sisakj�t.
Az ellens�ges sereg ek�zben egyre csak k�zeledett. L�pteik d�reje eg�szen a falon
�ll�kig elhallatszott. Mintha maga a f�ld is d�r�gne, ny�gne a s�lyos l�ptek �s
kerekek alatt. Cavel feltartotta egyik keszty�s kez�t. Mert, b�r kegyetlen �s
fullaszt� h�s�g uralkodott Sodena f�ldj�n, a katon�k m�gis �llig p�nc�lba �lt�zve
v�rt�k a k�zelg� harcot. A kobold parancsnok int�s�re az �j�szok, l�gyen az ember,
vagy kobold, megfesz�tett�k �jaikat. M�r csak a megfelel� t�vols�got v�rt�k.
�sszesen n�gysz�z �j�sz v�rakozott megfesz�tett fegyverrel a t�glalap alak� F�v�ros
f�fal�n. A k�t sorba rendezett katon�k m�g�tt m�g egy sor h�z�dott, akik legink�bb
a kard, noha az �j haszn�lat�hoz is �rtettek valamicsk�t. Alattuk pedig az
ut�np�tl�s v�rakozott a mesterek �s s�r�ltek t�rsas�g�ban. Illet�leg mindenki m�s,
aki l�bra tudott �llni.
A farkasok ek�zben lass�, megfontolt �s egyenletes l�ptekkel k�zeledtek. �m ekkor
v�ratlanul meg�llt a sereg els� r�sze. A v�d�k eleinte nem tudt�k mire v�lni ezt,
de azt�n r�j�ttek, mi�rt is volt ez az eg�sz.
Az ostromg�peknek ugyanis nem kellett k�zel menni�k a v�rfalhoz ahhoz, hogy t�madni
tudjanak. Az �ket k�s�r� katon�k pedig csak az �rz�s�kkel voltak megb�zva. Ez
nyomban ki is der�lt, mivelhogy a m�g�tt�k nyomul� f�test nem k�vette a p�ld�jukat,
hanem rend�letlen�l t�rtetett a fal fel�.
Az �j�szok t�relmetlen�l v�rt�k azt a pillanatot, amikoris ellens�geik �tl�pik az
�jak hat�sugar�nak hat�r�t jelz� l�thatatlan vonalat. Amint ez megt�rt�nt, Cavel
lecsapta a karj�t, mire el�sz�r az els�, majd, szinte �szrevehetetlen k�s�ssel a
m�sodik sor is kil�tte a nyilait. A koboldok azonnal �j nyilat helyeztek az idegre,
csaknem szemmel alig k�vethet� gyorsas�ggal. A kapit�nyuk pedig ism�t megadta a
t�mad�sra felsz�l�t� jelet, mire �jabb nyilakat engedtek �tjukra.
A rengeteg ny�l csaknem feket�v� v�ltoztatta a sz�rke, felh�s �gboltot. Csup�n
kevesen �lt�k t�l az �j�szok t�mad�s�t, m�gis, m�g mindig t�retlen�l haladtak el�re
a farkaskaton�k. Szinte meg sem rezd�ltek, ha mellett�k elesett egy t�rsuk. Valaki
p�tolta a hely�t, �m egy�b jel�t nem mutatt�k, hogy �szrevett�k volna az elesettet.
M�gcsak nem is t�r�dtek vele. Ugyanolyan lend�lettel folytatt�k �tjukat a komor
f�fal fel�, mintha mi sem t�rt�nt volna.
Cavelt megd�bbentette ez a fajta �rzelemmentess�g, m�gsem volt ideje ezen r�g�dni.
M�r t�l k�zel ker�ltek a farkasok, mintsem �rdemes lett volna tov�bbra is �jjal
t�madni. �ppen ez�rt a mellette �ll� Veilon fel� fordult, aki szint�n falfeh�r,
m�gis higgadt arccal figyelte az esem�nyeket.
- Mindj�rt el�rik a falat - mondta teljesen feleslegesen Cavel. Hangja egy�rtelm�en
el�rulta, mennyire ideges, hab�r igyekezett leplezni. A fekete kobold viszont
tov�bbra is h�v�snek mutatkozott, b�r kit�gult szemei idegess�gre �s k�telyekre
utaltak.
- Nem kell agg�dni. Van egy kis meglepet�sem a sz�mukra. De most m�r Aranyes� is
t�madhatna, mivel, ha j�l l�tom, az ostromg�pek azonnal t�mad�sba lend�lnek.
A m�gusnak igaza volt, merthogy am�g a v�d�k a f�testtel voltak elfoglalva, a
t�volabb fel�ll�tott ostromg�pezeteket m�k�d�sbe �ll�tott�k. A legal�bb sz�z�tven
szerkezet m�gsem volt teljesen egyforma, mint ahogyan azt a v�d�k hitt�k els�
r�n�z�sre. Ugyanis egyesekre gig�szi kerek l�ved�keket pakoltak, melyeket gy�l�kony
anyaggal vontak be. Kil�v�s el�tt pedig egy f�kly�val meggy�jtott�k a goly�bisokat,
majd megc�lozt�k a falat. Mikor pedig a hadtestparancsnok megadta a jelet, a
g�pezetek m�k�d�sbe l�ptek.
A kerekekre �ll�tott fapadozatb�l k�t er�s p�zna magasodott az �g fel�, melyek k�z�
valamif�le hihetetlen megny�l�sra k�pes, a v�d�k sz�m�ra ismeretlen anyagb�l
k�sz�lt szalagszer�s�get fesz�tettek ki, melyek a k�zep�n egy t�z�ll� kos�rka volt.
Ebbe helyezt�k az �g� l�ved�ket, majd a h�tulj�ra k�t�tt k�telek seg�ts�g�vel er�s
katon�k kiny�jtott�k a szalagokat. Mikor pedig m�r �gy t�nt, menten elszakad a
k�t�l, �tj�ra engedt�k a goly�kat, melyek egyenesen a v�rosba csap�dtak.
Veilon elk�pedve, szinte sz�jt�tva b�multa az �g� goly�kat, melyek a becsap�d�st�l
sz�trobbantak, par�zzsal �s �g� darabokkal �rasztva el a k�rnyezet�t. �gy most a
t�zv�sz v�lt a legnagyobb ellens�gg� a katon�k sz�m�ra, mivelhogy az els�
t�mad�ssal is t�bb, mint �tven �g� l�ved�k ker�lt be a falakon bel�lre, ami komoly
k�rokat okozott. Akik teh�t nem a falakon harcoltak, most kiab�lva, rohang�lva
vizet hordtak az �g� h�zakhoz. A csat�zni k�ptelen, �m mozg�sra m�g k�pes m�gusok
�s sebes�ltek is seg�dkeztek az olt�sban.
�m ezzel m�g nem �rt v�get a l�gi t�mad�s. Ugyanis szinte azonnal �jrat�lt�tt�k a
furcsa ostromg�peket, b�r ez�ttal egyetlen l�ved�k sem jutott be a v�rosba. Err�l
Veilon gondoskodott, aki egy v�d�pajzsot vont a v�ros k�r�. Igaz, ezzel egy�ttal a
v�d�ket is megg�tolta b�rminem� t�mad�sban. A bura ugyanis nemcsak t�vol tartotta a
k�v�lr�l �rkez� t�mad�sokat, de egy�ttal bel�lr�l sem engedett �t semmit. �gy teh�t
a f�ld�n menetel� katon�k teljesen zavartalanul juthattak el a falhoz. J�llehet, a
pajzsot sem lehetett �gy tartani a v�gtelens�gig, amivel a kobold is tiszt�ban
volt. Hatalmas er�fesz�t�s�be ker�lt ugyanis fenntartani a tov�bbra is ostromlott
bur�t, melyr�l hihetetlen er�ss�ggel pattantak le az �g� l�ved�kdarabok. Mindezek
mellett m�g a farkas �j�szok sem t�tlenkedtek, ugyanis egy eg�sz alakulat
�rasztotta el nyilaival az eget. Noha ezek sem tettek semmilyen k�rt a fel�ll�tott
v�d�pajzsban, ann�l jobban gyeng�tett�k a fekete koboldot.
A t�bbi farkas katona ek�zben el�rte a f�falat. �m a l�tr�kat hoz�k m�r nem tudt�k
felt�masztani a v�g�n kamp�kkal ell�tott eszk�z�ket, ugyanis v�ratlanul k�tsz�z
arany s�rk�ny z�dult r�juk�

Az aranyok el�g sok�ig k�r�ztek a leveg�ben, m�g a csata megkezd�d�se ut�n is. Ki
akart�k v�rni az utols� pillanatot, amikor m�g meglephett�k a t�mad�kat egy
v�ratlanabb t�mad�ssal, de m�r nagyj�b�l fel�ll�tott�k az ostromg�peket �s
felm�rhett�k a terepet. Aranyes� ugyanis nem merte m�g egyszer meggondolatlanul
csat�ba vezetni fajt�rsait, hiszen minden �vatoss�g ellen�re is el�fordulhatott,
hogy ez lesz az arany s�rk�nyok utols� csat�ja� A vez�r teh�t, b�r t�rsai m�r
igencsak �gtek a bossz�t�l, m�g nyugalomra intette bajt�rsait.
- Mire v�runk m�g Aranyes�? Mi�rt nem t�madunk? A t�bbieknek sz�ks�g�k van r�nk! -
ki�ltotta egyszer egy fiatal h�tas, akinek ez volt az els� csat�ja, b�r meglehet,
egyben az utols� is. �m Aranyes� csup�n r�villantotta v�r�s szemeit, mire a
z�gol�d� azonnal eln�mult.
- Nyugalom bar�tom, nyugalom! M�g soha nem l�ttam ezekhez foghat� g�peket, s
k�v�ncsi vagyok a m�k� - de elhallgatott, amint megl�tta, mikre is k�pesek a
g�pezetek.
A vez�r egy p�r pillanatig ledermedve lebegett, csak�gy, mint t�rsai j� r�sze. De
csakhamar �sszeszedt�k magukat, s felvett�k a megszokott t�mad�si alakzataikat. A
h�ll�k �t�s k�tel�kekre bomlottak, majd a f�ld fel� vett�k az ir�nyt. A k�l�nb�z�
csoportok m�s-m�s ostromg�peket t�madtak meg. Egyel�re csak azzal a harcvonallal
foglalkoztak.
Csakhogy a farkasokat sem �rte eg�sze v�ratlanul a s�rk�nyok t�mad�sa. Ugyanis
egyes katon�knak csak az volt a feladata, hogy a sereg f�l�tt cirk�l� h�tasokat
figyelje. Ebb�l ad�d�an amint megpillantott�k, hogy t�madni k�sz�lnek, azonnal
riad�t f�jtak.
Az ostromg�pek�rt felel�s kapit�ny vetett egy unott pillant�st a t�mad� aranyokra,
majd parancsot adott az eddig nem alkalmazott g�pezetek t�mad�s�ra. Ezek ugyanis
nem �g� goly�kat l�velltek az �gbe, hanem gig�szi l�ndzs�kat, melyek k�nnyed�n
meg�lhettek ak�r egy s�rk�nyt is. �s �ppen ez volt az, amit a parancsnok
kihaszn�lt. A g�peket kezel�k ugyanis t�k�letes munk�t v�geztek. �gy teh�t mikor a
s�rk�nyok el�g k�zel ker�ltek, a hatalmas l�ndzs�k t�mad�sba lend�ltek.
Aranyes�t nem kis meglepet�s v�rta, mikor arra lett figyelmes, hogy a g�pezetek egy
r�sze az �g fel� emelkedik, s c�lba veszi �ket. Az arany h�ll�t retteg�s ker�tette
hatalm�ba, s m�r �ppen kimondta volna a visszavonul�si parancsot, mikor meghallotta
a t�mad�sra utas�t� ki�lt�st.
Az aranyok vez�re elborzadva n�zte, ahogyan a gig�szi l�ndzsa �ppen egy mellette
sz�ll� s�rk�ny test�n hatolt kereszt�l, l�tsz�lag minden akad�ly n�lk�l. �gy szinte
minden h�ll�t siker�lt meg�lni�k a farkasoknak, akik nem voltak el�g �vatosak.
K�zt�k volt a kor�bban t�relmetlenked�, a harci l�zban �g� ifj� is. A szerencs�tlen
ugyanis nem figyelt el�gg�, csak az �l�s v�gya j�rt az esz�ben. Sikeresen meg is
t�madott egy ostromg�pet, melyeknek a kezel�it egy vill�mmal meg�lte, amivel egyben
fel is gy�jtotta a g�pezetet. Aki esetleg t�l�lte volna a t�mad�s�t, er�s
�llkapcs�nak egyetlen roppant�s�val meg�lte, vagy karmaival t�pte sz�t. Azt�n ism�t
felsz�llt. Nem tartott az eg�sz p�r pillanatn�l t�bb ideig.
�m �ppen sz�llt volna fel, s t�rt volna vissza a t�rsaihoz, mikor m�ly pend�l�s
f�le hangot hallott. Visszafordult, de m�r k�s�n kezdett kit�rni a fel� tart�
hatalmas l�ndzsa el�l. A fegyver �thatolt az oldal�n �s teljesen kereszt�l sz�rta a
lelkes ifj�t. Az arany holtan zuhant a f�ldre, b�r est�ben r�esett egy t�zes
goly�kat l�vell� csatag�pre, melyet �sszez�zott, n�h�ny farkassal egy�tt.
Aranyes� k�nytelen volt a g�pezetek hat�sugar�n k�v�lre rendelni t�rsait. Akik
t�l�lt�k az els� t�mad�st, m�r �ppen elhagyni k�sz�ltek a csatateret, mikor
megl�tt�k, hogy a f�hadtest el�rte a falat. A vez�r v�ratlanul megv�ltoztatta a
parancsot, s a falat t�mad�k ellen vezette a s�rk�nyokat.
A m�gikus fal t�v�ben �ll� farkasembereket viszont nem kis meglepet�s v�rta m�g a
s�rk�nyok vill�mt�mad�s�n k�v�l is. Ugyanis, b�r Veilont majdnem teljesen lek�t�tte
a v�d�pajzs fenntart�sa, az�rt m�g figyelni tudott a csatat�ren t�rt�ntekre is.
Ment�lisan parancsot adott n�h�ny m�gust�rs�nak, hogy aktiv�lj�k a fal k�zel�ben
elhelyezett csapd�kat.
A Dargor vezette var�zsl�k, voltak vagy hatvanan, egy rep�l� ige elmond�sa ut�n
szint�n a harct�rre igyekeztek. Veilon a pajzsot egy helyen az �tkel�s id�tartam�ra
megsz�ntette, noha azonnal vissza is z�rta a r�st, amint bajt�rsai �tjutottak. A
var�zsl�k, �trep�lve a fal felett, kell� magass�gban, szint�n pajzsokkal v�dekezve
t�madt�k a farkasokat, akik �gy csapd�ba estek. A m�gusok az egyik oldalr�l
dob�lt�k r�juk az ellen�k hat�sos t�zgoly�kat �s vill�mokat, a s�rk�nyok a m�sik
oldalr�l t�madt�k �ket.
Mindemellett m�g n�ha maga a f�ld is ellen�k fordult a kor�bban elhelyezett, most
pedig aktiv�lt csapd�k miatt. Ez�rt azt�n nem egy katona v�ratlanul elt�nt a f�ld
sz�n�r�l, mintha a talaj mag�ba sz�vta volna. M�sokat k�k h�l� burkolt be, tett
harck�ptelenn�, majd fojtott meg. Egy kisebb csoport pedig �rnysz�rnyekkel tal�lta
szemben mag�t, melyeknek ereje vetekedet az �v�kkel �s sehogysem tudt�k meg�lni
�ket.
A felh�k m�g� rejt�z�tt Nap lassan ism�t befejezte aznapi �tj�t a k�k �gbolton, de
a csata m�g mindig d�lt. A farkasemberek serege, b�r ellens�ges csapatok k�z�
szorult, kem�nyen �llta a csat�t a m�gikus fal t�v�ben. Fajt�jukhoz h�ven soha nem
adt�k fel, nem sokat t�r�dtek az elesettekkel, minek k�vetkezt�ben teljes m�rt�kig
a harcra tudtak koncentr�lni.
Ez�rt, b�r igencsak megcsappant a sz�muk, kor�ntsem szenvedtek akkora k�rokat, mint
a v�d�k. Ugyanis m�g �ket nem viselte meg k�l�n�sebben sem sz�milag, sem �rzelmileg
az elesettek sz�m�nak n�veked�se, ellenfeleikr�l ez m�r nem volt elmondhat�.
A fenevadak v�rszomja, gazd�ik hal�lpontos t�mad�sai, nem utols� sorban pedig a m�g
mindig z�poroz� �g� l�ved�kek �s gig�szi l�ndzs�k el�gnek bizonyultak, mint a
s�rk�nyok, mind a m�gusok visszaver�s�hez. S�t, mire bek�sz�nt�tt az este, m�g
�tt�rni�k is siker�lt az �ket k�r�lvev� gy�r�t, melyen kereszt�l szervezetten
vissza tudtak vonulni.
Sem a s�rk�nyok, sem a m�gusok nem k�vett�k �ket ugyanis az ostromg�pezetek
vonal�n�l tov�bb. Ha esetleg valaki megtette, cs�fos v�get �rt, ami miatt a
kapit�nyok nem kock�ztattak. Aznapra megel�gedtek annyival, hogy visszavert�k a
gig�szi farkashad els� t�mad�si hull�m�t, �s m�g �ltek.
Az �j megnyugv�st hozott a sz�mukra, legal�bb is kezdetben. A v�d�k kimer�ltek
voltak, egyetlen pihent csapat sem maradt a falakon bel�l. M�g a szellemek is
kivett�k r�sz�ket a harcb�l, akik szint�n a csatag�peket ostromolt�k. De �k is
elf�radnak egy id� ut�n, ez�rt k�nytelenek voltak viszonylag hamar visszavonulni.
Igaz, m�g �gy is siker�lt a g�pezetek nagy r�sz�t hat�stalan�taniuk.
Ezzel ellent�tben, ahogy a f�sult �s kimer�lt Veilon figyelte a farkasok
visszavonul�s�t, rajtuk egy�ltal�n nem mutatkoztak a gyenges�g jelei. Ha f�radtak
is voltak, nem mutatt�k.
A kobold m�gus megcs�v�lta a fej�t, s motyogott valamit a maga nyelv�n. Majd
kijel�lte az �rs�get, mert azt az�rt nem merte megkock�ztatni, hogy ne figyeltesse
a sereget. "Persze, sim�n el�fordulhat, hogy mindannyian �llva elalszanak" - futott
�t az agy�n, b�r nem foglalkozott t�bbet ezzel. Ezut�n egy szav�val a lakoszt�ly�ba
var�zsolta mag�t, ahol, d�bbenten vette tudom�sul, nem volt egyed�l. Veilon
�rdekl�dve, b�r enyh�n bossz�san fordult Aranyes� fel�.
A m�gus f�radt volt �s mindenn�l jobban szeretett volna m�r aludni, j�llehet, el�bb
v�gatja ki a nyelv�t, minthogy ezt hangosan is beismerje. Mindemellett semmi kedve
sem volt �ppen akkor a s�rk�ny panasz�radat�t, vagy pedig v�daskod�s�t hallgatni.
"A nyavalya t�rje ki ezt a d�g�t, ha miatta nem tudok aludni"- f�st�lg�tt mag�ban,
hab�r semmi k�ls� jel�t nem adta gondolatainak. T�le megszokott m�rv�nyarccal
fordult vend�ge fel�, aki egy ideig m�g hallgatott, b�r azt�n nem b�rta tov�bb.
- Rem�nytelen. Nem tudunk gy�zni ezek ellen! - t�rt ki a s�rk�ny, mikor belen�zett
a koromfekete, k�ny�rtelen szemp�rba. A var�zsl� erre csak megvonta a v�ll�t, ezzel
� is tiszt�ban volt. Majd t�lt�tt mag�nak egy poh�r, kor�bban tal�n hideg, �m
mostanra felmelegedett borb�l. Fintorogva kortyolgatta ital�t, mik�zben pr�b�lt nem
tudom�st venni a s�rk�ny �t mustr�l� tekintet�r�l. V�g�l t�rsa fel� fordult, mivel
megunta, hogy a h�ll� nem sz�l semmit. R�ad�sul mindenn�l jobban szeretett volna
m�r pihenni, am�g m�g tehette, �s miel�tt �sszeesne.
- Semmi sem rem�nytelen� - kezdte volna, de az arany durv�n k�zbev�gott.
- Ugyan! Engem ne pr�b�lj meg ezzel beetetni! Mondd meg, ez�ttal �szint�n, mit
l�tt�l, ami�rt ennyire elhivatottan k�zdesz? - csattant fel Aranyes�. Mikor a
kobold nem v�laszolt, kezdett komolyan feld�h�dni. � maga is rettenetesen f�radt
volt, elege volt az eg�szb�l. Ebb�l a rem�nytelen �s felesleges �ld�kl�sb�l.
- Ha nem tesz�nk valamit s�rg�sen, nemsok�ra v�rben fog f�r�dni az eg�sz F�v�ros! -
ki�ltotta k�ts�gbeesve a h�ll�, s elkezdett fel-al� j�rk�lni a szob�ban. K�zben
folyamatosan d�nny�g�tt a maga nyelv�n, mint aki meg�r�lt. Az igazat megvallva,
Veilon a viselked�se alapj�n kezdte ezt hinni. T�lt�tt mag�nak egy �jabb poh�r bort
�s tov�bb figyelte a s�rk�nyt.
- Mire v�rsz, �gy �szint�n?! Mond meg nekem! Mire?!?! - ord�totta Aranyes�, s egy
l�p�st k�zelebb l�pett a koboldhoz. A var�zsl�nak megvillantak s�t�t szemei, noha
egyel�re nem tett semmilyen v�dekez�, vagy t�mad� mozdulatot. Csak �llt,
kortyolgatta a bor�t �s figyelt. A h�ll� szemei szinte vill�mokat sz�rtak, kezeit
�k�lbe szor�totta. Teste ugr�sra k�szen megfesz�lt, mint aki menten r�veti mag�t a
koboldra. Minden bizonnyal ez is megfordult a fej�ben.
V�g�l Veilon �gy gondolta, nem �rdemes kock�ztatni. Egy hatalmas s�hajjal t�lt�tt
mag�nak m�g egy poh�r bort, majd ell�pve a s�rk�ny mellett az ablakhoz s�t�lt.
Elgondolkozva n�zte a n�hol f�st�lg�, romos v�rost.
- Ne engedd, hogy a fajt�rsaid ir�nt �rzett aggodalom uralkodjon feletted. Nemcsak
a te fajt�d van a kihal�sra utalva ebben a h�bor�ban, amit te is ugyanolyan j�l
tudsz, mint �n.
A fekete kobold nyugodt hangja hideg zuhanyk�nt hatott a felb�sz�lt s�rk�nyra.
Aranyes� v�g�l szint�n felhajtott egy poh�r bort, majd m�g egyel a kez�ben az
ablakhoz l�pett. Mindek�zben k�v�ncsian figyelte a s�t�t m�gust. Terve bev�lt.
Ez�ttal besz�lni fog. �s val�ban�
- Igen, mint ahogyan azt mondtad, val�ban v�rok valamire. Olyasmire, ami d�nt�en
befoly�solja majd a harc kimenetel�t. De az m�g messze j�r, s nek�nk ki kell
tartanunk, am�g meg�rkezik. �m ez kor�ntsem lesz olyan egyszer�, mert ez�ttal
nemcsak a farkasok fognak ellen�nk harcolni. Nem szabad elfelejten�nk, hogy ez az
istenek harca, nem a mi�nk.
Aranyes� enn�l a pontn�l elvesztette a fonalat. Hirtelen megsz�d�lt. F�l�ben
hallotta zakatol� sz�v�nek d�b�rg�s�, v�r�nek vad sz�guld�s�t. B�r Veilon m�g
mondott valamit, szavai m�r nem jutottak el a s�rk�ny elgy�t�rt tudat�hoz. "Istenek
harca� istenek harca� ki kell tartanunk, am�g meg�rkezik�"- sz�guldottak a h�ll�
fej�ben a k�l�nb�z� sz�foszl�nyok. Ki kell tartaniuk, de mi�rt? Mi az a v�ratlan
seg�ts�g, amit t�rsa emleget? Aranyes�nek m�g csak �tlete sem volt ezzel
kapcsolatban.
A s�rk�ny, mikor tekintete el�l felsz�llt a fekete f�gg�ny, arra eszm�lt, hogy
valami cs�p�s folyad�kot er�ltetnek le a tork�n. A folyad�k �gette, meleggel
t�lt�tte fel a test�t. Egy er�s mozdulattal ell�kte a poharat tart� kezet,
elford�totta a fej�t �s kinyitotta a szem�t. Mellette Veilon �csorgott, kez�ben egy
konyakos poh�rral.
- Nos, l�tom, kezded felfogni a dolgok s�ly�t. Tal�n javasolhatn�m, hogy t�lts
magadnak m�g egy poh�r bort �s helyezd magad k�nyelembe. Sok mindent kell
megbesz�ln�nk - fordult a kobold a s�padt s�rk�ny fel�. Fekete szemeiben k�l�n�s
f�ny csillogott, mint aki m�g kor�ntsem t�rta fel a val�s�gnak m�g csak a t�red�k�t
sem. Mikor az aranyok vez�re ezt megl�tta a tekintet�ben, elgy�t�rten megt�r�lte a
szemeit. "Nincs m�s h�tra, mint el�re. A v�gzet�nk fel�"- jutott esz�be egy id�zet.
J�llehet, m�r nem eml�kezett, ki is mondta, t�k�letesen illett a t�rt�n�sekhez.
V�g�l kortyolt egyet a bor�b�l, majd minden figyelm�t a fekete koboldnak szentelte,
aki belekezdett az elbesz�l�sbe.

20.
B�r Veilon mes�je hossz�nak �g�rkezett, m�gsem bizonyult el�g hossz�nak, hogy
t�lsz�rnyalja a fesz�lts�ggel teli �jszaka v�gtelen �r�it.
Ahogy a k�t t�rs egym�ssal szemben �ld�g�lt, a kobold kiv�telesen b�besz�d�nek
bizonyult. Lehet, hogy csak a bor tette, lehet, hogy ez is csup�n egy �jabb
mesterfog�s volt a m�gus r�z�r�l. M�gis elmondott mindent, amire az arany s�rk�ny
csak k�v�ncsi volt, szinte kit�r�sek n�lk�l. S�t� egy kiss� tal�n t�bbet is�
- Mint ahogyan azt m�r kor�bban is eml�tettem, ez m�r r�gen nem a mi harcunk.
Tulajdonk�ppen, soha nem is volt a haland�k csat�ja - kezdte mondanival�j�t a
var�zsl�, mik�zben k�nyelmesen lehelyezkedett a s�rk�nnyal szembeni fotelben. Vett
egy p�r sz�r�tott gy�m�lcs�t is a mellette �ll� asztalk�n l�v� t�lb�l is, majd
t�lt�tt egy kupa friss, b�r langyos vizet is mag�nak. Mikor mindezt k�z�gybe
helyezte a fotelja sz�les karf�j�n, folytatta.
- Mikor el�sz�r j�rtunk Setal templom�ban, min tudod, nem jutottam sokkal beljebb a
k�sz�bn�l - eml�kezett vissza keser� hangon a kobold az akkor t�rt�ntekre. S
egy�ttal ism�t sajogni kezdett a bal oldalon l�v� bord�ja, ami szint�n akkor t�rt
el, b�r az�ta t�k�letesen beforrt. Legal�bb is, l�tsz�lag. Ugyanis minden egyes
alkalommal bel�has�tott a f�jdalom, mikor el�tte besz�ltek a megszentelt
templomr�l, vagy ha r� gondolt. Mintha csak meger�s�t�st adott volna tulajdonos�nak
az akkor elk�vetett ostobas�g��rt. Veilon egy pillanatig elhallgatott, mik�zben
�szrev�tlen�l f�j� oldal�hoz ny�lt.
- Igen. �s mi k�ze van ennek a t�bbi t�nyhez? - sz�rta k�zbe Aranyes�, aki ezzel
megt�rte t�rsa gondolatait. A s�rk�ny is vett mag�nak egy kisebb t�lra a sz�r�tott
gy�m�lcs�kb�l, mivel a konyak meghozta az �tv�gy�t, �s mivel r�j�tt, eg�sz nap nem
evett semmit. Elt�n�dve r�gcs�lt, mik�zben figyelt a kobold minden szav�ra.
- Nos, a t�rt�ntek ut�n �gy gondoltam, jobban is ut�na n�zek a dolgoknak. Hiszen az
nem lehet, hogy, ha valaha val�ban l�teztek igaz istenek, akkor semmilyen
feljegyz�s sem maradt volna r�luk. B�r, eleinte minden kutat�munk�m ezt
bizony�totta - s�hajtott fel szomor�an Veilon. - M�gsem mondhatom, hogy haszontalan
lett volna mindez. Miut�n a munk�im kudarcot vallottak, �gy gondoltam, ha m�shol
nem, h�t a templomban kell keresni a magyar�zatot. �s meg is tal�ltam.
Aranyes� ezt meghallva annyira megd�bbent, hogy r�harapott az ujj�ra, mire
felki�ltott, egy hirtelen mozdulattal pedig leverte a t�lc�t az �l�b�l. A s�rk�ny
pironkodva kezdte �sszeszedegetni a lehullott gy�m�lcsdarabokat, Veilon kutat�,
majdhogynem sz�rakozott tekintet�nek keresztt�z�ben.
- Khmm� hogy jutott�l be a templomba, ha egyszer Setal nem enged be senkit, aki
gonosz m�gi�t haszn�l? - k�rdezte elterel�sk�nt a h�ll�. M�g mindig nem v�gzett a
takar�t�ssal, �gy nem l�thatta t�rsa elnyomott mosoly�t.
- Nos, val�j�ban nem �n l�ptem be. Hanem egy szellem.
A s�rk�ny erre olyan hirtelen akart fel�llni, hogy ism�t elejtette a gy�m�lcs�s
t�lat. J�llehet, ez�ttal nem is t�r�d�tt vele. Veilon csup�n �sszevont szem�ld�kkel
figyelte a sz�tsz�rt gy�m�lcs�ket, majd egy szav�val �s egy k�zmozdulat�val
elt�ntette �ket.
- Jobb lesz, bar�tom, ha ink�bb le�lsz. Nincs kedvem ut�nad takar�tani. �s nem egy
hasonl� megd�bbent� h�rem van m�g a sz�modra - intett t�relmetlen�l a kobold, mire
a s�rk�ny engedelmesen helyet foglalt. Igaz, m�r kor�ntsem �rezte mag�t olyan
k�nyelmesen, mint el�sz�r. A karossz�k, b�r ki volt p�rn�zva, most m�gis nyomta a
derek�t. A szob�ban pedig kezdett egyre melegebb lenni. R�f�rt volna m�r egy
szell�ztet�s.
Mindez term�szetesen t�k�letesen r� volt �rva Aranyes� arc�ra, mire a kobold �jabb
szav�ra kit�rultak az ablakok, beengedve az esti langyos leveg�t. Azt�n t�zetesen
megszeml�lte t�rs�t, hogy k�pes-e v�gighallgatni. "Pedig musz�j lesz neki, mert
sz�ks�gem van r�. Ahhoz meg tudnia kell a l�nyegesebb dolgokr�l" - villant �t a
m�gus agy�n. B�r azzal is tiszt�ban volt, mekkora kock�zatot v�llal mindazzal, hogy
elmondja a s�rk�nynak a titkait. A tud�s�t, ami�rt kem�nyen meg kellett dolgoznia,
s amit most, ak�r egy szerencsej�t�kban, k�nytelen feltenni egyetlen szerepl�re.
"Nos, h�t akkor v�gjunk bele! Mindent, vagy semmit".
- K�pes vagy v�gighallgatni? M�g messze van a t�rt�net v�ge - k�rdezte, mire a
s�rk�ny csup�n b�lintott. Hirtelen fel�l�nk�lt, mintha elf�jt�k volna a f�rads�g�t.
Minden �rz�kszerve ki�lesedett, tudata kitisztult.
- Nos. Mint ahogyan m�r eml�tettem, egy szellemet k�rtem fel, hogy l�pjen be abba
az �tkozott �p�letbe. Be is ment, sikeresen meg is tudott, mindent, amire sz�ks�gem
volt. Ugyanis, mint ahogyan a saj�t szemeddel is l�thattad, k�pek, �r�sok �s
k�l�nb�z� r�n�k d�sz�tik a falakat az �p�leten bel�l. Ezek pedig szinte mindent
elmondanak, amire csak sz�ks�ge van a k�v�ncsiskod�nak, ha tudja, hogyan kell
aktiv�lni a r�n�kat. Merthogy azok �rzik a titkot. A titkot, ami egyben az istenek
l�tez�s�re is magyar�zatot ad. Nem is besz�lve rengeteg m�s dologr�l - legyintett
hanyagul a var�zsl�. - B�r ezek engem nem nagyon �rdekeltek, az�rt �rdekesnek
bizonyulhatnak majd, ha v�ge lesz mindennek. T�bbek k�z�tt ugyanis sz� esik r�gebbi
t�rt�n�sekr�l is, mindenr�l, amelyeket eddig elveszettnek hitt�nk! Csat�k,
szem�lyek, n�pek, de maguknak az istenek t�rt�nelme is le van �rva ezekben!
Veilon hangja itt megv�ltozott. Sokkal szenved�lyesebb� v�lt. Mintha egy tud�s
megtal�lta volna �lete legnagyobb felfedez�s�t, amivel azt�n h�res lett. Fekete
tekintet�ben moh� tud�sszomj csillogott. Szinte eg�szen elkalandozott, ahogy
mes�lt.
- Minden! Minden megvan ott, csup�n ismerni kell a r�n�kat aktiv�l� szavakat.
- �s gondolom te ismered ezeket az ig�ket - sz�rta k�zbe halkan Aranyes�, mire
t�rsa r�n�zett. A s�rk�ny pedig d�bbenten �szlelte a k�l�nbs�get. M�r nem azt a
Veilont l�tta, akit eddig ismert. Nem azt a m�rhetetlen�l sz�m�t�, a c�ljai
�rdek�ben b�rmit elk�vet� l�nyt. Nem. Most egy, szinte ext�zisba esett tud�st
l�thatott, aki olyan kincsre lelt, melyhez foghat� t�bb nincs ezen a bolyg�n.
Megtal�lta az istenek tud�s�t, melyet a haland�k sz�m�ra k�sz�tettek. Ezzel pedig
akkora hatalomra tehetett szert, amir�l eddig tal�n m�g �lmodni sem mert. A vez�r
pedig megd�bbent eme v�ltoz�s l�tt�n, b�r igyekezett ebb�l semmit sem kimutatni.
J�llehet, ahogy egyre jobban odafigyelt a l�ny szavaira, �gy esett � is a
tud�sv�gy, illetve a fajt�rsai �let�nek megment�s�hez sz�ks�ges hatalom
megszerz�s�nek b�v�let�be. Val�s�ggal itta a kobold szavait.
- Igen, �n megtudtam ezeket a szavakat �s vel�k egy�tt felt�rult el�ttem a templom
titka is. Sz�munkra most az a legfontosabb, hogy val�j�ban n�gy isten l�tezik.
Setal, akit m�r ismer�nk, �s Yverion, a tengerek �s az id�j�r�s istene. Mellett�k
l�tezik m�g k�t istenn� is, Lex�nia, a Gonoszs�g, Hal�l �s pusztul�s �rn�je,
illet�leg Arisha, a F�ld �s �llatok v�delmez�je. �k n�gyen teremtett�k a
vil�gainkat, a Napot �s a Holdat is. Ha j�l vettem ki az �r�s szavaib�l, a
csillagok �s ez a k�t ut�bbi �gitest az istenek megfigyel�helyei. Ezt mondjuk nem
igaz�n �rtem pontosan, de v�lem�nyem szerint nem is fontos.
- Teh�t ez�rt volt n�gy tornya a templomnak. Minden bizonnyal Setal sem meri
megb�ntani istent�rsait, nehogy m�g �sszefogjanak ellene. Vagy tal�n �k nem
gy�zhetik le egym�st? - tette fel a k�rd�st Aranyes�, aki kezdte m�r �rteni, mi�rt
is lehet olyannyira fontos ez a tud�s a sz�mukra.
- Eltal�ltad. �k n�gyen egyforma er�sek, legal�bb is az �r�s ezt �ll�tja. M�gis,
Setal �s Lex�nia vit�ja ind�totta el az eg�sz teremt�st �s h�bor�t.
- Ismerve, ki minek az istene, arra lehettek k�v�ncsiak, melyik oldal az er�sebb.
Minthogy mi magunk is ez�rt harcolunk, ha jobban belegondolunk a dolgokba -
m�l�zott el a s�rk�ny egy pillanatra. - Minden h�bor�nak van valami kirobbant� oka,
de a f� t�nyez�t m�gis az a tudat szabja meg, hogy az egyik f�l er�sebbnek hiszi
mag�t a m�sikn�l. B�r ezek szerint ezek a benn�nk felmer�l� k�telyeket �s
bizonyoss�gokat is az istenek vetett�k el.
- Ism�t eltal�ltad - egyezett bele a m�gus, s elismer�en b�lintott. - Minden egyes
h�bor� kirobban�sa visszavezethet� valamelyik isten vet�lked�s�re a m�sikkal. A
legt�bb esetben term�szetesen Setal �s Lex�nia vit�ira. Mivelhogy, �rz�sem szerint,
egyik f�l sem fogadja el a veres�get, ami azt�n �jabb harcokat sz�l.
- Akkor teh�t ez a mostani h�bor� sem k�l�nb. De vajon hogyan zajlik le ez n�luk?
Egy�ltal�n hogyan k�pesek kirobbantani itt harcokat, ha �k fenn vannak? Tal�n
�lruh�ban lej�nnek k�z�nk? Mert akkor m�r lenne is k�t tippem, ki kicsoda lehet -
v�lte Aranyes�, mik�zben fel�llt, majd az ablakhoz l�pett. M�lyet s�hajtott a
langyos �jjeli leveg�b�l, s eln�zte a pihenni pr�b�l�, ostromlott v�rost. Azt�n
tekintete a f�lig megtelt Holdra t�ved, ahogy mag�nyosan r�tta �tj�t a milli�nyi
apr� csillag mellett. "Vajon most is minket figyelnek? L�tj�k, ahogy itt �llok, s a
Holdat b�mulom?" - morfond�rozott mag�ban a Vez�r. Gondolatait Veilon szavai
t�rt�k meg. Ism�t t�rsa szavaira figyelt h�t.
- Val�j�ban, �k maguk szem�lyesen nem avatkozhatnak bele a haland�k dolgaiba.
Csup�n t�volr�l adhatnak k�l�nb�z� seg�ts�geket. Azok, akikre te gondolsz, m�s
szerepet t�ltenek be ebben a hatalmas j�t�kban. Mert mindez szerintem csup�n az az
istenek sz�m�ra. Mi magunk is csak b�buk vagyunk, akik, b�r szabadnak gondolj�k
magukat, m�gis �gy cseleksz�nk, ahogy �k akarj�k. Ez pedig igen szomor�
A s�rk�nynak felt�nt ez a mondat, mivelhogy enyhe bossz�s�g �rz�d�tt a kobold
hangj�b�l, nem kev�s keser�s�ggel elkeveredve. Enyh�n h�traford�totta a fej�t, hogy
jobban figyelhessen, b�r nem fordult el teljesen az ablakt�l. Egyre nagyobb
�rdekl�d�ssel hallgatta t�rs�t.
- Egyszer komolyabban is belegondoltam ebbe a dologba. �n magamat eddig teljesen
f�ggetlen l�nyek gondoltam, aki nem �ll semmilyen befoly�s alatt. Nos, ez�rt a
hitem�rt m�r rengetegszer ker�ltem ellent�tbe k�l�nb�z� szem�lyekkel - mes�lte
v�ratlanul a m�gus, mire Aranyes� led�bbenve fordult szembe vele. J�llehet, a f�rfi
egy�ltal�n nem l�tta. Szemeit az eml�kez�s f�tyla hom�lyos�totta el. M�g halv�nyan
el is mosolyodott, ami v�gk�pp elk�pesztette a s�rk�nyt.
- Igen� nem egyszer ker�ltem komoly ellent�tekbe emiatt. De h�t, mindig vannak,
akik k�v�l �llnak mindenfajta t�rv�nyen. Igaz, n�ha sajn�lom ezt. Ki tudja, hol
lenn�k most, ha nem ellenkeztem volna kor�bban a mestereimmel�
- Mestereiddel�? Neked t�bb mestered volt? - sz�rta k�zbe halkan Aranyes�, noha a
var�zsl� nem is hallotta. Teljesen elveszett az eml�kei k�z�tt. A bor �s a f�rads�g
kiss� elterelte az �lmodoz�s fel�, ami miatt t�bbet �s m�st mondott, mint amit
eleinte sz�nd�kozott. A n�ma h�ll� pedig minden egyes szav�ra �l�nken figyelt.
"Ezzel tal�n �n is meg tudom fogni majd a k�s�bbiekben"- v�lte a s�rk�ny, s
egy�ltal�n nem t�vedett sokat.
- Igen� tal�n akkor �n lehetn�k most a leghatalmasabb m�gus. De neeem� nekem
mindenk�ppen okoskodnom kellett� B�r az is igaz, hogy felt�tlen�l meg�rte. Az�rt az
�jszak��rt� - suttogta �tszellem�lten Veilon, mire Aranyes�nek val�s�ggal leesett
az �lla. Kezdett �ssze�llni a t�rt�net. Fokozatosan kialakult az eddig titok k�d�be
burkol�z� fekete kobold �lett�rt�nete. Legal�bb is, az a r�sze, ami k�zvetlen�l
�rintheti �ket. Ugyanis a s�rk�ny m�r kor�bban is elt�n�d�tt azon, vajon mi�rt volt
megfenyegethet� a m�gus azzal, hogy "szeretn�k itt lenni, amikor Neila megl�t
t�ged". R�ad�sul a kir�lyn� is gyakran k�v�nta ezt a fi�nak, amikor az ellenkezett
vele, vagy olyan �tra k�nyszer�tette, ami nem tetszett az uralkod�n�nek.
Mindemellett maga a kobold �rn� is t�bbsz�r eml�tette ezt d�ht�l izz� szemekkel,
mikor ketten besz�lgettek. J�llehet, ezekt�l f�ggetlen�l sohasem tudott r�j�nni,
pontosan hogyan is vannak a dolgok. Igaz, a m�gus elkalandoz�s�val most
bepillant�st nyerhetett eddigi, gondosan eltakart �let�be, amelyet t�k�letesen ki
is haszn�lt a s�rk�ny. Aranyes� csak �llt, n�m�n �s mozdulatlanul az ablak el�tt, s
v�rt. Hallgatta a gonosz var�zsl�t, h�tha � saj�t mag�t�l kimondja azt a nevet,
melyre egy�bk�nt is gondolt a h�tas. Hab�r nem volt ilyen szerencs�je, ennyi m�r
el�g volt a sz�m�ra.
- Ohh� igen. Az�rt felt�tel n�lk�l meg�rte. B�r, ut�na term�szetesen nem
maradhattam a Toronyban. Ezt az�ta is b�nom. De mindegy. Hol is tartottunk? - t�rt
vissza a jelenbe Veilon. Az arany s�rk�ny t�lt�tt mag�nak m�g egy poh�r bort, mivel
�gy gondolta, elkel most a sz�ver�s�t�. A fekete kobold enyh�n �sszevonta
szem�ld�k�t t�rsa sz�tlans�g�ra, noha � maga sem sz�lt semmit. Megd�rzs�lte �g�
szemeit, s k�zben �tkozta mag�t, ami�rt annyit ivott, mivel megf�jdult a feje.
Mindemellett rettenetesen �lmos is volt, pedig rengeteg dolgot kellett volna m�g
elmondania Aranyes�nek. M�gsem b�rta nyitva tartani a szem�t. Amint lehunyta
szemeit, elnyomta az �lom.
Aranyes� n�m�n figyelte, ahogyan a kobold feje mell�re bukott. Miut�n megitta az
utols� korty bor�t is, odal�pett a m�gus fotel�hez. Szinte nem is tudta, mit
csin�lt, vagy hogy mi�rt tette azt, amit. De k�nyelmesebb helyzetbe igazgatta
Veilon fej�t, illet�leg ker�tett egy pokr�cot, amivel azt�n betakarta. V�g�l
csendesen elhagyta a szob�t.
Megkereste a saj�t lakoszt�ly�t. M�g mindig z�g� fejjel levetette mag�t az �gy�ra,
s hanyatt fek�dt. A kinyitott ablakon kereszt�l be�raml� Holdf�ny v�gigsim�totta a
f�radt s�rk�ny arc�t. Oly k�nnyed volt az �rint�se, s oly l�gy, mintha csak alv�sra
invit�lta volna a megf�radt katon�t. Val�s�ggal csalogatta a s�rk�nyt az �lmok
vil�g�ba. �m Aranyes� m�g ellen�llt neki. V�gig akarta gondolni mindazt, amit
legutolj�ra hallott a s�t�t var�zsl�t�l.
- Nem tudom elhinni! Neila �s Veilon� Ez elk�peszt�- motyogta fennhangon a
s�t�ts�gnek. Elgondolkozva n�zetette szob�j�nak plafonj�t. "B�r, Veilon szavaib�l
�t�lve Neila nem �nsz�nt�b�l cselekedett. De vajon akkor mit csin�lhatott vele?
Mindenesetre, nem csod�lom, ha a l�ny apr�f�v� vagdalja a kardj�val, mikor
megl�tja. Nem is besz�lve Halgorr�l, aki szint�n irt� m�rges lehet r�" -
gondolkozott a s�rk�ny. F�radtan megd�rzs�lte sajg� szemeit. Gondolatai ek�zben
vadul sz�guldottak elgy�t�rt �s pihen�s�rt ki�lt� tudat�ban. N�melyeket k�ptelen
volt megfogni, m�sok �szrev�tlen�l suhantak el lelki szemei el�tt. �m egyet
m�giscsak meg tudott �ll�tani.
"V�rjunk csak! Amennyi bort ivott, lefogadom, hogy nem is tudta, mit besz�lt" -
villant �t az agy�n, mire kit�gultak a szemei, s kiverte a v�z. M�gis, egyben
valamif�le k�l�n�s el�gedetts�gf�l�t �rzett. "Val�sz�n�leg ez a helyzet.
M�sk�l�nben sohasem mondta volna el ezeket nekem. Most is csak az er�s ital
seg�ts�g�vel old�dott fel a nyelve. Nos, akkor majd megl�tjuk, mit hoz a holnap"
Ezzel a gondolattal pedig �t is elnyomta az �lom.

21.
Felkelt a Nap.
A t�zes �rkorong �jb�l sz�tk�ldte sugarait, csakhogy kiny�jt�zkodhasson �jszakai
�lma ut�n. A kor�bban r�zsasz�n, majd s�rga ruh�t �lt�tt sugarak k�nnyed�n futottak
v�gig a Caraken felsz�n�n, mintha csak fel akart�k volna �breszteni a lak�kat.
Ahogyan v�gigsuhantak a f�k koron�j�n, patakok cs�ntalanul bukfencez� hull�main,
l�gyan ringat�z� f�ves r�teken, mindent meleggel t�lt�ttek fel.
A k�nnyed, m�gis izz� t�nem�nyek azonban egyre csak nyugtalanabbul haladtak egy
bizonyos hely fel�. A V�gtelen Erd� egy Sodena f�ldj�re es� darabj�ban ugyanis
k�ptelenek voltak meg�rinteni a f�ldeket, f�veket, s m�s l�nyeket. M�g a Nap
hossz�rany�lt ujjai sem tudtak �thatolni a F�v�ros k�rny�k�t bebor�t� fekete
f�st�n.
A mindent elbor�t�, s�t�t fellegek komoran �lt�k meg a v�ros k�rny�k�t. Nem moccant
onnan sem a napsugarak, sem az enyhe szell� kedv��rt sem, ak�r egy makrancos
k�ly�k, aki nem hajland� eleget tenni k�r� sz�leinek.
Mindez pedig csup�n egyetlen dolgot jelentett: h�bor�t.
A s�t�t �s �thatolhatatlan f�stfellegek a F�v�ros ostrom�nak m�sodik napj�n keltek
�letre, s az�ta sem voltak hajland�ak elt�vozni a k�rny�k�r�l. Az �lland�an er�s�d�
�s s�r�s�d� f�st egyre csak terjedt. L�tsz�lag lehetetlen volt sz�tszaggatni, vagy
elkergetni. Folyamatosan t�pl�lt�k �s er�s�tett�k ugyanis az �g� h�zak �s f�k.
A hatalmas Napkorong keser�en vette tudom�sul a F�v�rost meg�l� f�stfelh�t. Hasonl�
komors�ggal fogadt�k mindezt maguk a v�d�k is, akiknek legal�bb olyan s�t�t volt a
kedv�k �s a kil�t�saik, mint az �ket k�r�lvev� fellegek.
A katon�k �s s�rk�nyok, kar�ltve a m�gusokkal �s szellemekkel kem�nyen k�zd�ttek
minden egyes sz�vdobban�snyi �let�rt a farkasemberek t�retlen t�mad�saival szemben.
Kem�ny �rat kellett fizetni�k minden egyes nap�rt, melyet m�g szabadon �lhettek.
Az ellens�ges hadak ugyanis, b�r er�sen megcsappant a sz�muk, m�g mindig t�ler�ben
voltak. Mindemellett a farkasoknak nemhogy elment volna a kedv�k a harcokt�l, a
k�sleked�s �s elh�z�d� csat�k m�g ink�bb meghozt�k a v�rszomjukat. Ugyanolyan
er�vel t�madtak minden egyes alkalommal. Sohasem pihentek, vagy f�radtak el.
Elesett t�rsaikat kipihent katon�kkal p�tolt�k. Nem n�ztek h�tra, csak el�re.
Minden �rz�k�kkel a csat�ra koncentr�ltak.
M�gsem siker�lt eddig m�g megt�rni�k sem az el�tt�k tornyosul� falakat, sem pedig a
v�d�ket. J�llehet, nem foglalkoztak ezzel a t�nnyel t�l sok�ig. Fajt�jukhoz h�ven
ez a k�sleked�s csup�n a m�g jobb harcot hozott ki bel�l�k, melyet mindemellett
jav�tott a lassan visszafoghatatlan gyilkol�sv�gy. El�g t�relm�k �s �lelm�k volt
ugyanis ak�r egy hosszabb h�bor� kib�r�s�hoz is. Ezeken fel�l pedig minden egyes
farkaskatona t�k�letesen tiszt�ban volt azzal a t�nnyel, hogy az id� csak nekik
dolgozik.
A F�v�ros v�d�i ezzel szemben �gy vesz�tett�k el minden rem�ny�ket, ahogyan az
ellens�geikben n�tt a harci l�z. Teljesen kil�t�stalannak v�lt�k a csata
kimenetel�t. Haderej�k �s �lelm�k megfogyatkozott. H�zaikat lerombolt�k az �g�
l�ved�kek, melyeket azokkal a hatalmas haj�t�g�pezetekkel sz�rtak r�juk. Kezdetben
m�g v�delmet ny�jtott a Veilon �ltal felvont bura, �m a kobold m�gus ereje is
kifogyott egyszer. T�rsainak pedig m�s feladatuk volt, ami miatt nem tudt�k �tvenni
a s�t�t var�zsl� szerep�t.
Mindemellett maguk a katon�k is f�sultak voltak. Az �g� h�zak �s f�k �ltal t�pl�lt
koromfekete f�st, melyet a haldokl� v�ros ok�dott az �g fel�, komoly nyomokat
hagyott benn�k. Kezdt�k feleslegesnek tartani a harcot. Azt, hogy nem csin�lnak
semmi m�st, csak lem�sz�roltatj�k magukat a kifogyhatatlan farkasokkal.
Nap-nap ut�n, harc-harc ut�n telt el a katon�k szem�ben, s m�r-m�r k�l�nbs�get sem
voltak k�pesek tenni az �lom, a val�s�g �s a Hal�l k�z�tt. Fokozatosan eltompult a
tudatuk, minek k�sz�nhet�en csaknem madzagon ir�ny�tott b�bukk�nt harcoltak.
Tudatuk fokozatosan megt�rt, idegeik lassan fel�rl�dtek. Bajt�rsaik hal�la pedig
csaknem �rz�ketlenn� tette �ket a Hal�llal �s a h�bor�val szemben. A legt�bben csak
tett�k, amit mondtak nekik. Harcba sz�lltak napkelt�t�l napnyugt�ig a farkasokkal
szemben. Azt�n, ha meg�lt�k az est�t, lerogytak valahova �s szinte �ntudatlan
�lomba mer�ltek. Majd minden kezd�d�tt el�lr�l, am�g a megv�lt� Hal�l el nem vitte
mag�val �ket.
S �gy ment ez m�r k�zel n�gy napja.
A farkasok t�madtak, a v�d�k visszavert�k �ket. Minden nap ugyan�gy kezd�d�tt,
ugyan�gy v�gz�d�tt. Ez a fajta monotons�g pedig d�nt�en befoly�solta a v�d�k
harck�pess�g�t.
"Ha pedig nem �rkeznek meg id�ben, minden elveszett. M�r nem sok�ig tudunk
kitartani" - gondolkozott mag�ban Veilon is, aki �ppen akkor a romos �s d�ledez�
tan�csteremben m�szk�lt. Rajta k�v�l m�g Aranyes� �lldog�lt, mivelhogy egyetlen
sz�k sem maradt �ps�gben. A s�rk�ny cs�ggedten �s elgy�t�rten �csorgott,
nekit�maszkodva a falnak. Komoran n�zett ki a mellette t�tong�, k�r�lbel�l egy l�b
sz�les lyukon a k�k �g fel� gomolyg� f�stfelh�k fel�. �m tulajdonk�ppen nem l�tott
semmit. A fekete kobold, aki mindeddig az eddig t�rt�nteket vette sz�mba mag�ban,
most meg�llt. Alaposan szem�gyre vette az aranyok vez�r�t.
Aranyes� l�tsz�lag nyugodtan �llt a falnak d�lve. �m a var�zsl� j�l tudta, ez csak
a l�tszat. A s�rk�nyt ugyanis rettenetesen meggy�t�rt�k fajt�rsainak elveszt�se.
Sz�muk alaposan megcsappant, m�g az is elk�pzelhet�, hogy �r�kre elt�nnek a f�ld
sz�n�r�l. Ez pedig mindenn�l nagyobb s�lyk�nt nehezedtek a fiatal vezet� v�llaira.
Egy olyan vezet��re, aki m�r csak a Hal�lba �s a feled�sbe ir�ny�thatja n�p�t.
Arca s�padt volt �s megny�lt. Szemei v�r�sek a f�st �s a szomor�s�g okozta
k�nnyekt�l. T�bb seb is �ktelenkedett mind az arc�n, mind a karjain, vagy a
mellkas�n. Ruh�ja csaknem teljesen sz�tszakadt, nem egy helyen foltok tark�tott�k,
alattuk pedig sebek h�z�dtak.
Ahogyan Veilon eln�zte t�rs�t, m�g az � sz�ve is megl�gyult egy pillanatra.
J�llehet, azonnal el is felejtette az egy�tt�rz�s�t, mikor a s�rk�ny r�n�zett
szomor� v�r�s szemeivel. A f�rfi kiverte fej�b�l haszontalan gondolatait, majd
tov�bb r�tta felesleges k�reit a t�rmel�kkel �s b�tordarabokkal bor�tott teremben.
- M�g mindig b�zol a gy�zelemben? - t�rte meg egyszer a n�mas�got Aranyes�, mely
eddig a h�ss�ggel kar�ltve fojtogat�an �lelte k�rbe �ket. A m�gus erre fel�
fordult. Villog� fekete szemei komoly lelki tus�kr�l �rulkodtak, hab�r hangja �s
arca kifejez�stelen maradt. J�llehet, n�gy napnyi kem�ny csata rajta is rajtahagyta
a nyom�t.
A kor�bban m�rv�nyarcot v�kony v�rcs�kok, kosz �s koromfoltok cs�f�tott�k. Fekete
ruh�j�t, melyre mindig k�nosan �gyelt, most szakad�sok, v�r �s egy�b szennyez�d�sek
bor�tott�k. Mindemellett szerfelett s�padtnak is t�nt, hab�r az er�s bor, melyet
mostan�ban t�le szokatlanul egyre gyakrabban fogyasztott, hozott n�mi sz�nt az
arc�ra. Igaz, ez�ttal minden ilyesmit mell�z�tt. Komolyan �llt, s n�zte a t�r�tt
ablakon kereszt�l a naplement�t, mely egy �jabb nyugodt �jszak�t aj�nd�kozott
nekik.
- Ak�r b�zom, ak�r nem, ki kell tartanunk. M�r nincsenek messze - suttogta
inger�lten a kobold, �s �tv�gott a termen egy kis, valamennyire m�g �p asztalk�hoz.
T�lt�tt mag�nak a rajta �ll� kancs� borb�l, amit egyh�z�sra felhajtott. Ezut�n egy
�jabb poh�rral megivott, majd kis sz�netet tartott. Az utols� nagyobb kortyot
lassan, megfontoltan nyelte le, noha az �z�t egy�ltal�n nem �rezte. Ami�ta a harc
elkezd�d�tt, szinte minden nap megivott vagy t�z-tizenk�t poh�rral. Igaz, �ltal�ban
nem az�rt, mert egy�bk�nt is kedvelte volna a v�r�s ned�t. �ppen ellenkez�leg.
J�llehet, szerette a bort, sohasem szokott t�bbet inni egy poh�rn�l. Tartott az
er�s italokt�l. Tiszt�ban volt ugyanis saj�t gyenges�g�vel� Igaz, ez most
egy�ltal�n nem zavarta.
V�g�l a kancs�val az egyik, a poh�rral a m�sik kez�ben t�rt vissza az ablakhoz.
- Nem kellene annyit innod - intette az arany s�rk�ny, mikor �jrat�lt�tte a langyos
itallal pohar�t. Veilon viszont egy v�llr�nd�t�ssal elint�zte a dolgot.
- Mi �rtelme j�zannak maradni, ha ebben a kil�t�sban van r�szed? - intett fej�vel a
l�t�hat�r fel�. Az arany erre komor hallgat�sba burkol�zott. Nem kellett neki is
kin�zni, hogy tudja, mire utalt a t�rsa. Hogyan is tudn� csak egy pillanatra is
elfeledni azt a gig�szi sereget, mely m�r n�gy �ll� napja ostromolja �ket? Azt a
farkashadat, mely, b�r a teljes seregnek csup�n a fele �lte t�l az eddigi heves
harcokat, m�g mindig t�ler�ben volt? Aranyes� mindig l�tta azt a hatalmas,
legy�zhetetlen sereget. Napk�zben ellen�k harcolt. �jszaka, mikor tal�n pihenhetne,
r�m�lmaiban gy�tri az ellens�ges had k�pe.
- Akkor meg mi�
- �mi �rtelme? - fejezte be a mondatot a h�ll� helyett a fekete kobold. Keser�,
cinikus mosoly jelent meg a sz�ja sark�ban, amit�l a s�rk�nyt kir�zta a hideg �s
elfogta a f�lelem. �szt�nei azt s�gt�k, tartogat m�g valami meglepet�st a sz�m�ra a
m�gus.
- Nos, dr�ga bar�tom, az az �rtelme, hogy ki kell tartanunk, am�g a seg�ts�g
meg�rkezik.
- Seg�ts�g�?
- J�l hallottad. T�bbet egyel�re nem mondok. Felesleges hitegetned magadat, ha
�gysem �led t�l a holnapot - suttogta balj�s hangon a kobold, s ism�t belekortyolt
az ital�ba. Fekete szemeivel csak a l�t�hat�rt f�rk�szte, mintha olyasmit l�tna,
amire sz�m�tott, m�gis sz�vesen elker�lte volna. Aranyes�t kir�zta a hideg, ahogyan
a bor�t kortyolgat� var�zsl�ra n�zett. Nem tetszett neki a dolog� nagyon nem�
Lassan, karba tett k�zzel odal�pett a kobold mell�, aki m�g mindig ugyanazzal a
k�l�n�s tekintettel meredt a semmibe, mik�zben iszogatta bor�t. A s�rk�ny is a
l�t�hat�r fel� ford�totta a tekintet�t. Eleinte nem l�tott semmit a v�rosb�l
felt�r� �thatolhatatlan f�stt�megek miatt. Azt�n egy pillanatra arr�bb sodorta a
vastag f�stoszlopokat a meleg ny�ri �jszakai sz�l. Az aranyok vez�re els� r�n�z�sre
nem l�tott m�st, csak a fogy� Holdat �s a s�t�t �gboltot, melyet elbor�tottak a
csillagok. T�le jobb k�zre felh�k gomolyogtak balj�slat�an.
- Minden bizonnyal vihar lesz valamelyik este. Ez nem meglep� - motyogta az arany,
eln�zegetve a s�t�t fellegeket a t�volban. Azt�n m�s vonta mag�ra a figyelm�t. Egy
ideig nem l�tott tiszt�n. Azt�n� a f�nyesen vil�g�t� Hold ez�stsugarai halv�nyan
kirajzoltak valamit a horizontra. Apr� pontok, melyek egyre csak k�zeledtek.
Aranyes� komoran vonta �ssze a szem�ld�k�t, ahogy megpr�b�lta kital�lni, vajon mik
lehetnek azok. Mellette Veilon �jabb poh�rral t�lt�tt mag�nak, mik�zben � is a
l�t�hat�rt k�mlelte.
A furcsa pontok egyre csak k�zeledtek. T�l gyorsan is, ahogy a s�rk�ny megjegyezte
mag�ban. Azt�n r�j�tt.
- S�rk�nyok - lehelte alig hallhat�an, mire a mellette �csorg� kobold �lesen
felkacagott. G�nyos nevet�s volt ez, mely ak�r hiszt�rikusnak is hathatott. Ez
egy�rtelm�en mutatta, t�l sokat ivott m�r az er�s, �m ann�l finomabb borb�l. Igaz,
mindezt sz�nd�kosan tette, noha j�l tudta, nem b�rja az italt�
- Eltal�ltad bar�tom. De nem ak�rmilyen s�rk�nyok.
Ahogyan Aranyes� jobban is megn�zte a m�r alakot �lt�tt idegeneket, val�ban tal�lta
benn�k valami felett�bb k�l�n�sen, ami nyugtalans�ggal t�lt�tte el. Hirtelen minden
�rz�kszerve megbolondult. Vagyis, a h�ll� joggal hihette volna ezt, ugyanis az
�szt�nei hamarabb felismert�k a val�s�got, mint ahogyan f�radt tudata dolgozott. A
h�tas maga sem �rtette, de �gy �rezte, mintha vill�m csapott volna bel�. L�bai
legy�kereztek, tudat�ban egy hang val�s�ggal sikoltott. Minden �z�ben reszketett,
ahogyan a n�ma fenyeget�s egyre csak k�zeledett. Azt�n, a ny�ri fullaszt� h�s�g
ellen�re �gy t�nt, mintha megdermedt volna a v�r az ereiben. Hihetetlen fagyoss�g
t�rt r�, ami m�g a sz�v�t is majdnem megfagyasztotta. �s akkor r�j�tt.
- �l�holtak� el�j�ttek a barlangjaikb�l� - suttogta rekedt, elgy�t�rt hangon a
vez�r, mikor fel is fogta, amit l�tott.
- Eltal�ltad - mosolygott Veilon �s a s�rk�ny kez�be adta teli pohar�t. �m az meg
se moccant. A kobold v�llat vont, majd ell�pett az ablak mell�l.
- De h�t� �k nem� mi� Mit�? - dadogta a s�rk�ny, s � is elfordult a borzalmas
l�tv�nyt�l. Alig tudott uralkodni mag�n.
- Hogy mit keresnek itt? - tette fel t�rsa helyett a k�rd�st Veilon. Megvonta
kecses v�llait.
- Term�szetesen Lex�nia parancs�t k�vetik. A holnapi nap m�g nemcsak ezt az egy
meglepet�st fogja tartogatni a sz�munkra, de ha siker�lt m�g azt a napot t�l�ln�nk,
gy�zhet�nk.
- Mir�l besz�lsz? Hiszen itt nincs menekv�s! Hal�lra vagyunk �t�lve! - ki�ltotta
vadul, megcsukl� hangon Aranyes�.
- Nyugalom bar�tom, nyugalom! Mint eml�tettem, csak a holnapot kell kib�rnunk�
- Hogyan? Mi�rt?
- � mert az ut�na felvirrad� nap a mi seg�ts�g�nk is meg�rkezik. M�ghozz� Neila �s
a l�nglovagok k�p�ben - folytatta a fekete m�gus mit sem t�r�dve a s�rk�ny
k�zbesz�l�s�val. Csakhogy ez a mondata tal�n nagyobb sokkhat�st jelentett a h�ll�re
n�zve, mint az el�bbi nem v�rt l�tv�ny.
Az arany tudata k�ptelen volt felfogni mindazt, ami akkor t�rt�n vele. A teste is
pihen�s�rt ki�ltott, mindezek egy�tt pedig val�s�ggal megt�rt�k gyenge �s
meggy�t�rt tudat�t. A s�rk�ny megt�ntorodott, majd �sszeesett. Veilon fejcs�v�lva,
kez�ben egy poh�r er�s borral l�pett oda �jult t�rsa mell�. Miel�tt let�rdelt volna
a s�rk�ny mell�, m�g egyszer megpillanthatta a k�zeled� �l�holt sereget. Azt�n
eltakarta a l�tv�nyt a felt�r� f�stt�meg.
A kobold egy hatalmasat s�hajtva fordult ism�t a s�rk�ny fel�. Mik�zben pr�b�lta
mag�hoz t�r�teni a szerencs�tlen l�nyt, a tov�bbiakon kezdett el t�n�dni. Egy
k�rd�s nem hagyta nyugodni csup�n. "Vajon t�nyleg meg�rkeznek id�ben?" -
morfond�rozott mag�ban. Azt�n �gy gondolta, jobb, ha nem is t�r�dik t�bbet ezzel.
Ha nem tudnak kitartani a k�vetkez� napon, �gyis mindegy, meg�rkezik-e Neila
csapata, vagy sem�

22.
Aranyes� Veilon mellett �llt a mellv�d m�g�tt, s a l�t�hat�rt k�mlelte. Majd,
mintha csak megunta volna a t�voli horizont b�mul�s�t, az ellens�g fel� ford�totta
a figyelm�t. Mellette a fekete kobold m�lyet l�legzett, ami egy�rtelm�en el�rulta a
s�rk�ny sz�m�ra, mennyire ideges. De �gy volt ez mindenkivel, aki csak a falakon
�llt.
A kezdetben t�bb, mint h�romezer f�t sz�ml�l� v�d�k sereg�b�l m�r csak alig
ezer�tsz�z n�zett szembe az �jabb nap borzalmaival. �k harcoltak a n�luk t�bb, mint
�tsz�r�s t�ler�ben l�v� farkasokkal szemben, akikhez m�g csatlakoztak a k�zel ezer
f�vel dicsekedhet� �l�holtak is.
Amint a Nap els� sugarai megfestett�k a s�t�tk�k �gboltot, mind a F�v�roson k�v�l,
mind a falain bel�l mozgol�d�s t�madt. A farkasparancsnokok akkor kezdt�k meg
fel�ll�tani csapataikat a harcban alkalmazott hadrendbe, mik�zben pr�b�ltak
�sszhangot teremteni a felett�k k�r�z� �l�holtakkal.
F�lelmetes l�tv�nyt ny�jtott a v�d�k sz�m�ra a f�ld�n s�t�t takar�k�nt h�z�d�
farkasok �s fenevadak csapatai. K�zvetlen�l felett�k pedig az �l�holt s�rk�nyok,
h�tukon katon�kkal keringtek, ak�r a t�z k�r� gy�l� molylepk�k.
Ahogy a k�t parancsnok az ellens�g mozg�s�t figyelte, a v�d�k elhelyezkedtek
helyeiken. A m�g megmaradt �j�szok mind a f�falon �lltak, kez�kben felajzott
fegyverekkel. H�tukon teli puzdra, �v�k�n kard. Szem�kben elsz�nts�g csillogott.
K�szen �lltak a hal�lra.
Ek�zben az arany s�rk�nyok szint�n felsz�lltak, s nem sokkal a v�ros f�l�tt,
ak�rcsak halott rokonaik, k�r�zni kezdtek. Amikor Veilon egyszer felpillantott,
valami�rt kir�zta a hideg. "Minden s�rk�ny �gy kering a seregeik felett, mint a
d�gmadarak, lakom�ra v�rva" - futott �t az agy�n a gondolat, de mikor megsz�laltak
az ellens�ges k�rt�k azonnal kiverte fej�b�l haszontalan gondolatait.
Ahogy megf�jt�k a m�ly, balj�s hang� k�rt�ket, a v�ros k�l�nb�z� pontjaiba
�ll�tott, m�g el�g er�vel rendelkez� var�zsl�k is belekezdtek a k�nt�l�sba. Ennek
hat�s�ra nem sokkal k�s�bb apr� j�gvir�gok jelentek meg a f�ld�n, melyek azt�n
elkezdtek az �g fel� k�szni. Mintha csak lev�len k�szn�nak az egyre nagyobb
j�gvir�gok, t�rtek egyre feljebb az �g fel�, mindaddig, m�g ki nem rajzoltak egy
v�kony, nagyon is k�nny�nek �s t�r�kenynek l�tsz� bur�t.
Alig kelt fel a Nap, mikor m�sodszor is felrikoltottak a farkasok k�rtjei.
A f�ldi csapatok elindultak.
M�r nem voltak vel�k a haj�t� g�pezetek, melyek tal�n a legt�bb �ldozatot
k�vetelt�k. Azokat ugyanis siker�lt megsemmis�tenie a v�d�knek. J�llehet, nem is
volt m�r sz�ks�g�k r�juk� A farkashad csat�ba k�ld�tt r�sze lassan, megfontoltan
menetelt. A k�zel fele sereg, ellent�tben a kor�bbi alkalmakkal, most egyetlen,
hatalmas sz�nyeget k�pezett a valaha z�ldell� f�ld�n. El�l meneteltek a szably�t
forgat�k, m�g�tt�k a l�ndzs�t �s haj�t�d�rd�t, legh�tul pedig az �j�szok.
Mikor megsz�laltak a harcra felsz�l�t� k�rt�k, az �l�holtak is megindultak. �t�s
k�tel�kekre bomlottak, de egyszerre rontottak r� a j�gvir�gokb�l �ll� bur�ra.
Messze leel�zt�k a f�ldi csapatokat, �gy a v�d�knek egyel�re csak vel�k kellett
foglalkozniuk.
A halott s�rk�nyok, csak�gy, mint a legut�bbi �tk�zet�kben, meggondolatlanul
rontottak neki a szem�kben t�r�kenynek tetsz� pajzsnak. S csak�gy, mint akkor, az
most is meg�ll�totta �ket. Azok, akik legel�sz�r ostromolt�k meg a bur�t,
egyszer�en beleragadtak. K�ptelenek voltak akkora lend�lettel t�madni, mellyel
k�pesek lettek volna �tjutni. Mikor pedig az ellens�g csapd�ba esett, az arany
s�rk�nyok, h�tukon var�zsl�kkal �s m�gikus fegyverekkel rendelkez� koboldokkal
indultak rohamra.
Az aranyok kem�nyen, magukat nem k�m�lve indultak harcba. Ott t�madt�k rokonaikat,
ahol csak �rt�k. Hab�r minden egyes harap�ssal, karmol�ssal, �s kardcsap�ssal
komoly s�r�l�seket szereztek, sikeresen vert�k vissza az �l�holtak els� t�mad�si
hull�m�t.
Csakhogy, mik�zben az �gen d�lt a csata, a f�ld�n is lassan megkezd�dni l�tszott a
harc. A farkasok el�rt�k a j�gpajzsot, mely, b�r, az �l�holtakat meg�ll�totta,
semmit sem �rt a h�s-v�r ellens�ggel szemben.
A katon�k t�mad�sra usz�tott�k hatalmas fenevadjaikat, akik �r�lt d�hhel rontottak
neki a t�r�keny bur�nak. Nem is kellett sok�ig kaszabolniuk a j�gpajzsot, az szinte
azonnal megadta mag�t. Hatalmas r�s ny�lt a sereg el�tt, melyen azt�n bemas�rozott
a had.
Csakhogy nem kev�s meglepet�ssel tal�lt�k szemben magukat, mikor bel�ptek. Ugyanis,
amint �tl�pt�k a j�gvir�gok �ltal jel�lt hat�rt, v�ratlanul k�t m�sik pajzs is
megjelent. Az egyik k�zvetlen�l a sereg el�tt, a m�sik m�g�tte.
A katon�it vezet� parancsnok l�tsz�lag megoldhatatlan feladattal tal�lta szemben
mag�t. Ahogy k�rben�zett, l�thatta, ahogy a serege f�lk�r alakban, teljesen
beszorult a k�t, vil�gosk�k bura k�z�. A katon�k �s fenevadak eleinte tan�cstalanul
n�zel�dtek k�rbe. Nem igaz�n �rtett�k, hogyan l�tezhet az, hogy �ket, a hatalmas �s
legy�zhetetlen farkasokat egyszer�en bez�rj�k�
A kapit�ny viszont egy�ltal�n nem j�tt zavarba. Mik�zben katon�i magukban, vagy
egym�s k�z�tt morgol�dtak, �tkoz�dtak, � ink�bb megvizsg�lta a "ketrec�ket".
�vatosan odal�pett a messzebbr�l egybef�gg�, �m eg�szen k�zelr�l kiss� kavarg�,
enyh�n cs�kozott pajzshoz. Ahogy kiss� bizonytalanul meg�rintette a bur�t, gyenge
vill�m futott v�gig a karj�n, minek k�vetkezt�ben morogva elh�zta. Majd h�tr�bb
l�pett, mire az egyik alacsonyabb rang� parancsnok odal�pett hozz�.
- Most mi legyen uram? Felett�nk az �l�holtak veszt�sre �llnak ezzel a� j�gpajzzsal
szemben, mi pedig be vagyunk ide z�rva. Mit tan�csol, mit tegy�nk? - tette fel a
k�rd�st kell� tisztelettel a hangj�ban a farkas, mire felettese megrov�
pillant�ssal jutalmazta k�telked�s�t.
- Mi sohasem vagyunk bez�rva, katona! Kiss� kellemetlen �s v�ratlan eset, de semmi
t�bb. Most pedig - emelte fel a hangj�t, hogy mindenki hallja -, fenevadak,
t�mad�s!
Parancs�ra a hatalmas �llatok azonnal nekiestek az akad�lyt jelent� pajzsnak.
Karmolt�k, harapt�k, saj�t test�kkel pr�b�lt�k bet�rni a falat. De hi�ba.
M�r j� ideje harcoltak a fenevadak a bur�val szemben, m�gsem volt semmilyen
eredm�nye. L�tsz�lag�
- Nem szeretn�k k�telkedni az �n b�lcsess�g�ben, de� mi �rtelme van mindennek? Ezen
a pajzson nem tudnunk ilyen m�dszerrel �tt�rni� - somford�lt oda ism�t felettes�hez
a kor�bban is k�telked� parancsnok. A kapit�ny erre r�villantotta tekintet�t, mire
azonnal f�lbehagyta megkezdett sz��radat�t.
- Ostoba! Ha jobban is megn�zed, igenis van v�ltoz�s - morogta kedvetlen�l a
kapit�ny, majd ism�t minden figyelm�t a l�tsz�lag v�ltozatlan bur�nak szentelte.
Mivel felettese nem figyelt r�, a parancsnok is figyelni kezdte az ostromlott
pajzsot.
�les szemeikkel a k�t farkas komoran szeml�lte a sz�mukra akad�lyt jelent� falat. A
halv�nyk�k, gomolyg� pajzsnak ki kellett volna b�rnia az effajta t�mad�sokat.
Felt�ve, ha az azt m�k�dtet� m�gusnak el�g energi�ja van, amit erre ford�that.
Csakhogy ebben az esetben a pajzsot energi�val ell�t� var�zsl� m�r �t�lt egy-k�t
komolyabb harcot, r�ad�sul r�g�ta nem tudta kipihenni mag�t az �lland�sul� ostrom
miatt.
Ez�rt azt�n, az �sszef�gg� bur�n reped�sek voltak. Alig �szrevehet�ek, de aki
tudta, mit kell keresnie, az k�nnyed�n �szreveheti ezeket az apr�, m�gis jelent�s
hib�kat. A farkasok kapit�nya pedig azon kevesek k�z�t tartozott, akit �rdekelt a
m�gia. Ha nem is tanul�s szinten, hiszen a fajt�j�ra nem hat a var�zslat, s ebb�l
kifoly�lag nem is tudja megtanulni azt. Nem. A kapit�ny pontosan az effajta m�gikus
pajzsok, illetve az ellen�k felhaszn�lhat� var�zslatok hib�it kereste,
tanulm�nyozta.
Ez�rt azt�n, n�h�ny rabszolga seg�ts�g�vel sikeresen tudta tanulm�nyozni mindezeket
a dolgokat. Ebb�l ad�d�an tudta, mire kell figyelnie az effajta akad�lyok eset�n.
Ismerte azokat az apr�, jelent�ktelennek t�n� dolgokat, melyek seg�ts�g�vel sok
mindent megtudhat a pajzsot m�k�dtet� var�zsl�r�l. Ebben az esetben teh�t els�
r�n�z�sre k�pes volt meg�llap�tani, hogy a bura fenntart�ja f�radt �s m�r nincs sok
ereje.
Mindez pedig igaznak is bizonyult, ugyanis a kor�bban hajsz�lv�kony reped�sek n�ni
kezdtek. A folyamatos t�mad�sok k�vetkezm�nyek�nt pedig egyszer ujjnyi vastag
hasad�s t�rte meg a pajzs folyamatoss�g�t, mely azt�n v�gigfutott az eg�sz pajzson.
Nem sokkal k�s�bb pedig, mintha csak �vegfalat t�rtek volna �ssze, f�ls�rt�
robajjal sz�tt�rt a bura.
Ugyanebben a pillanatban a v�ros egyik sark�n egy m�gus holtan rogyott �ssze.
T�rsai, akik l�tt�k, vagy �rezt�k mindezt, pedig azonnal tudt�k, a farkasok
�tt�rt�k az akad�lyt �s most meg�ll�thatatlanul haladnak a fal fel�.
Mindek�zben az �gen �d�z csata d�lt. Az �l�holt s�rk�nyok �jra �s �jra
megostromolt�k a j�gpajzsot, �m egyel�re �jb�l �s �jb�l visszavert�k �ket az
aranyok. Hab�r m�r nem egy s�rk�ny fek�dt holtan a f�ld�n, akiken most kegyetlen�l
�tg�zoltak a farkasok.
Csakhogy a j�gbur�t fenntart� m�gusok is a v�gtartal�kaikat haszn�lt�k fel, minek
k�vetkezt�ben k�nnyed�n juthattak t�rsuk sors�ra. Az �l�holtak mindig ugyanolyan
er�vel csaptak neki a falnak. Nem �rdekelte �ket, mennyien halnak meg k�z�l�k. �t
akart�k t�rni a bur�t, amihez nagyon is j� �ton haladtak�
A Nap m�r lassan ism�t al�bukott a horizonton, de a harc m�g k�zel sem �rt v�get. S
nagyon �gy t�nt, nem is fog�
Mindemellett az el�z� este t�volinak t�n�, gomolyg� felh�k, melyeket akkor Aranyes�
is n�zett, mostanra lassan el�rt�k a F�v�rost. A feh�r fellegek l�tsz�lag
�rtalmatlanul k�zeledtek, hab�r ha valaki jobban is megfigyelte volna �ket,
gyan�snak tal�lhatta volna mindezt. A furcs�n, mondhatni �letszer�en gomolyg�
fellegek ugyanis nemcsak egyszer�en sz�lltak az �gen, mint b�rmilyen m�s felh�
Ahogy a Nap al�bukott a horizonton, fokozatosan mag�val h�zta s�rga ugarait is,
csak a s�t�ts�get hagyva maga ut�n. J�llehet, a F�v�ros ostroma ez�ttal nem maradt
f�lbe, mint m�s alkalmakkor. Az �l�holt- �s farkascsapatok ugyanolyan er�bedob�ssal
t�madtak, mint reggel. F�radhatatlanul harcoltak, fokozatosan fel�r�lve ezzel a
v�d�k erej�t �s idegeit.
Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt m�g a mindig �ber �s mindenre felfigyel� Veilon sem vette
�szre, vagy �rezte meg a k�rnyezet�kben bek�vetkez� v�ltoz�sokat. Merthogy, a
k�l�n�s, majdhogynem �l�en gomolyg� fellegek k�zeled�s�vel egy id�ben a f�ld is
megv�ltozott� Halk moraj hangzott fel a m�lyb�l, mintha valamilyen l�ny morgott
volna. Egy helyen halv�ny hull�m futott v�gig a harcol� farkasok alatt, enyh�n
megemelve �ket, j�llehet, �k nem vettek �szre semmit.
Egyik f�l sem figyelt fel a k�l�n�s jelens�gekre, holott n�melyik m�r eg�szen
felt�n� is volt. M�gsem vette �szre senki� Vagy m�gis?
Veilon, miut�n kereszt�lsz�rt k�s�vel egy, a falra majdnem feljut� farkas tork�t,
egyszer csak valami k�l�n�s dolgot vett �szre. Ahogy az ellens�ges csapatokt�l
hemzseg� f�ldet p�szt�zta, �jabb �ldozat ut�n kutatva, egy halv�ny hull�mot vett
�szre a barna talajban. Mintha egy hatalmas �llat h�ta lett volna�
A kobold, ahogy megpillantotta a k�vetkez� hull�mot is, leveg� ut�n kapkodva
t�ntorodott h�tra. Csakhogy ezzel bele�tk�z�tt egy katon�ba, ami miatt elvesztette
az egyens�ly�t. Szemei el�tt minden elhom�lyosult, �rz�kei nem m�k�dtek. Kez�b�l
kiesett a t�r, ahogy egyre sz�lebbre botork�lt, vagy l�kd�st�k a falon. Z�g�
fej�hez kapott, s mikor elvette a kez�t, l�tta, hogy v�res. Fogalma sem volt, mikor
sebes�lhetett meg. Egy�ltal�n nem �rezte eddig a sebet, de most, hogy felfedezte,
hirtelen belehas�tott a f�jdalom. Egyre k�zelebb ker�lt a fal sz�l�hez, ahogy
imbolyg� l�pteivel t�ntorgott fel-al�.
A legutols� eml�ke, miel�tt elvesztette volna az eszm�let�t az volt, hogy valaki
megl�kte, mire lezuhant a falr�l. S � csak zuhant, zuhant a feneketlen s�t�ts�gbe�

23.
Mikor Veilon kinyitotta a szemeit, els� pillant�sra nem l�tott semmit. Egy p�r
sz�vdobban�s erej�ig bel�has�tott a tudat, hogy tal�n megvakult, de azt�n nyugalmat
er�ltetett mag�ra. Nem sokkal k�s�bb m�r l�tott is n�h�ny halv�ny �rny�kfoltot.
Azt�n �rezte, ahogy valaki �vatosan felemelte a fej�t, s egy t�lat szor�tott a
sz�j�hoz. H�s vizet �rzett, mire moh�n odakapott a t�lhoz �s kiitta. Mik�zben
ivott, �rezte, ahogyan a h�s v�z v�gighalad a test�ben, leh�tve azt. Agya
kitisztult, �rz�kei is kezdtek felt�madni. Mikor �jra kinyitotta a szemeit, m�r
majdnem t�k�letesen l�tott. Csup�n a kont�rok voltak egy cs�ppet elmos�dottak, de
ha er�seb koncentr�lt, minden �less� v�lt. A kobold k�rben�zett �s meg�llap�totta,
hogy egy s�t�t szob�ban van, valamilyen �gyf�l�n, ami el�gg� k�nyelmetlen volt.
Ahogy k�rben�zett, m�r a romokat is l�tta, illetve nem sokkal mellette egy hatalmas
lyukat is felfedezett a falban, melyen kereszt�l l�thatta a csillagokat, a t�volban
pedig a gyan�s fellegeket.
- Hol vagyok �s mi t�rt�nt? - k�rdezte a kobold f�radt hangon.
- Egy biztons�gos helyen vagy. M�r amennyire biztons�gos ebben a v�rosban b�rmi is
- v�laszolta keser� hangon Aranyes�, mire t�rsa r�n�zett. M�g Veilon is alig tudta
meg�llni, nehogy felki�ltson, mikor bar�tj�ra n�zett.
A s�rk�ny elgy�t�rt arca m�rhetetlen szomor�s�got t�kr�z�tt. Szemei v�r�sek voltak
a f�stt�l, �s minden bizonnyal a sok s�r�st�l. Ruh�ja szakadt volt �s piszkos,
test�t rengeteg kisebb-nagyobb seb �s v�g�s bor�totta. N�melyik m�r kezdett
elfert�z�dni, mivel egyetlen m�gus sem pazarolta azokban a napokban az erej�t
gy�gy�t�sra.
- Minden rendben? Mi t�rt�nt, miut�n� miut�n elvesztettem az eszm�letem? - tette
fel a k�rd�st a fekete m�gus f�sultan, enyhe f�lelemmel a hangj�ban. Csakhogy a
s�rk�ny kihallotta a bar�ti egy�tt�rz�st is a szavaib�l, mire halv�nyan el is
mosolyodott, b�r l�tszott rajta, hogy nemsok�ra kit�r bel�le a zokog�s.
- Mikor megl�ttam, hogy zuhansz lefele, azonnal odarep�ltem. Siker�lt elkapni
t�ged, azt�n elvittelek a legk�zelebbi, viszonylag �pp �p�letbe. Ez a tan�csterem
volt �s nem sokkal napnyugta ut�n. Azt�n visszat�rtem a csat�ba. Az �l�holtak
er�sebben t�madtak, mint b�rmikor. Rengeteg t�rsam �ldozta �let�t a harcban, de m�g
ez sem bizonyult el�gnek. A pajzsokat �tt�rt�k, a v�ros szabad pr�d�v� v�lt az
ellens�g sz�m�ra - mes�lte halkan, meg-megcsukl� hangon a h�ll�, mire Veilon
elkomorodott.
- A j�gfalat �s a m�g megmaradt pajzsot fenntart� m�gusok meghaltak. A farkasok
m�r-m�r feljutottak a falakra, b�r a v�d�k m�g tartott�k magukat. De nem volt ez
m�s, csak m�sz�rl�s - suttogta szomor�an Aranyes�, mik�zben k�nnyeit nyelte. Szemei
el� tette egyik kez�t, mivel m�r nem b�rt uralkodni kik�v�nkoz� k�nnyein. Veilon
mellette n�m�n �lt, s maga el� meredt.
- Elesett a v�ros? - k�rdezte halkan, mikor t�rsa nem folytatta. Erre az arany
megr�zta a fej�t, majd k�zfej�vel let�r�lte k�nnyeit.
- Nem. Siker�lt m�g egyszer meg�ll�tanunk �ket. De� nagy volt ennek az �ra.
- H�ny s�rk�ny maradt �letben?
- Alig t�bben, mint h�sz. A fajunk hal�lra van �t�lve - t�rt ki a vez�rb�l �s
keserves zokog�sba t�rt ki. Aranyes� fel�llt �s arr�bb vonult az egyik s�t�t
sarokba. A var�zsl� csak az elfojtott s�r�s�t hallotta, m�ly l�legzeteit �s ha arra
n�zett, l�thatta v�llai r�zk�d�s�t. Szerette volna megvigasztalni, noha nem tudott
mit mondani neki. Ler�gta mag�r�l a pokr�cot, mellyel betakart�k, s a lyukhoz
l�pett. Kin�zve rajta elkerekedett szemekkel b�mult a v�ros maradv�nyaira.
A F�v�ros els� r�sz�b�l nem maradt semmi, csup�n n�h�ny romhalmaz. Mindenhol
t�rmel�k bor�totta az utakat, melyeknek a k�vezete nem b�rta a harcokat, s
�sszet�rt. A t�volban a v�rost k�r�lvev� fal halv�ny k�rvonalait l�tta, ahogy
halv�nyan, n�hol repedezetten �llt �rt a s�t�t �jszak�ban. A ny�ri est�ben fut�
enyhe szell� haldokl�k s�hajait, k�telyekt�l terhes szavakat �s r�m�lmokt�l gy�t�rt
alv�k halk ki�lt�sait hordozta a h�t�n. A meleg leveg� v�rszaga elkeveredett a por-
�s t�rmel�kfelh�vel. A v�kony Holdsarl� feh�r f�nye v�r�s k�veket t�rt fel a
kor�bban makul�tlan feh�r helyett.
Veilon elk�pedve fordult el a borzalmas l�tv�nyt�l. Kez�t gyomr�ra szor�totta, mely
er�sen felkavarodott a l�tottakt�l. M�sik kez�t l�ktet� hal�nt�k�ra szor�totta. �gy
�rezte, mintha forogna vele a vil�g. Ekkor valaki egy �jabb poharat adott a kez�be,
melyben bor volt. Veilon elvette, s azonnal felhajtotta az eg�szet. Miut�n kiss�
jobban �rezte mag�t, ism�t kin�zett a meggy�t�rt v�rosra.
- Hogyan vert�tek vissza a farkasokat �s �l�holtakat, ha egyszer m�r bejutottak a
v�rosba? - k�rdezte a kobold, mire a s�rk�n egy hatalmasat s�hajtott.
- Nem egy m�gus �s� szellem �lete �r�n - felelte halkan, szomor� hangon az arany,
mire a var�zsl� �rdekl�dve fordult fel�.
- A farkasok a f�ld�n, az �l�holtak a leveg�b�l t�madtak. Mi t�bbnyire vel�k
foglalkozunk, �gy nem igaz�n tudtam figyelni a lent foly� harcokra. Hab�r mind a
volt feket�k, mind a farkasok er�s t�ler�ben voltak, a katon�ink b�tors�ga m�g
el�gnek bizonyult, hogy kiverj�k �ket. �m ezt holnap m�r nem fogjuk tudni megtenni.
- Mindenesetre, mi a m�gusokkal �s n�h�ny kobolddal egy�tt sikeresen fel tudtuk
venni a versenyt halott rokonainkkal szemben. Nek�nk m�g viszonylag k�nny� dolgunk
volt, mivelhogy el�g sokfajta var�zslatot tudtunk alkalmazni. A farkasok ellen
viszont ink�bb a szellemek voltak hat�konyak. �k ugyanis, a t�bbi katon�hoz k�pest,
k�nnyebben az ellens�g k�zel�be tudtak f�rk�zni, �s gyorsabban is tudtak v�gezni
vel�k. De a sz�mbeli f�l�nyt m�g ez sem tudta volna legy�zni. Ez�rt� ez�rt mag�t a
v�rost �ldoztuk fel m�g egy, tal�n az utols� gy�zelm�nk�rt.
Aranyes�, l�tva Veilon k�rd�seit a szem�ben, gyorsan folytatta, miel�tt a kobold
k�rdezhetett volna.
- Nem egy h�zat egyszer�en r�juk d�nt�tt�nk, vagy, mint ahogyan a szellemek tett�k,
meglaz�tottak egy-egy alapk�vet, mik�zben becsalt�k a farkasokat a h�zba. Csakhogy
ennek is meg volt a h�tr�nya. Ugyanis ez ut�bbi esetben nem egy szellem, vagy
kobold nyugszik a t�rmel�kek alatt fenevadak, vagy farkasok t�rsas�g�ban. M�s
esetekben felrobbantott�k a h�zakat. Ez t�rt�nt Xenon palot�j�val is.
Term�szetesen, t�ged el�bb elhoztunk ide. T�bb, mint �tven ellens�ges katona
fekszik a t�rmel�kek alatt�
A s�rk�ny itt elhallgatott. Hangja val�s�ggal izzott az elfojtott haragt�l, mely
kiss� megd�bbentette Veilont. Egy p�r pillanatig mindketten n�m�n n�zt�k a
csillagos eget, vagy a meggy�t�rt v�rost.
- Ez eddig mind sz�p �s j� de nem hiszem, hogy ennyi elijesztette volna ezeket az
�tkozott farkasokat - sz�lalt meg a kobold.
- Nem, val�ban nem. M�r-m�r bevett�k a v�rost, mikor t�rt�nt� valami�
- Micsoda?
- A� az igazat megvallva, fogalmam sincs - felelte bizonytalan hangon Aranyes�,
mire t�rsa r�villantotta s�t�t �s t�relmetlen tekintet�t. Erre a h�ll� gyorsan
folytatta.
- Valami, megzavarta a farkasokat. Nem tudom, mi lehetett az, ugyanis mi eleinte
nem hallottunk semmit. �k egyszer csak abbahagyt�k a harcol�st, s f�lelni kezdtek.
Nek�nk fogalmunk sem volt term�szetesen, mi t�rt�nhetett. Azt�n�
- Azt�n? - s�rgette Veilon t�tov�z� t�rs�t. A kobold m�r sejtette, hogy mindennek
k�ze lehet ahhoz, amit el�z� nap l�tott. Azokhoz a k�l�n�s hull�mokhoz a f�ld�n�
- Azt�n� a kapit�nyok kiadt�k a visszavonul�si parancsot. Fogalmam sincs, mi
t�rt�nhetett, hiszen m�r nem j�rtak messze a gy�zelemt�l. Miut�n pedig elmentek,
m�r mi is hallottunk valamit. �s� l�ttunk is. Vagy, legal�bb is, azt hiszem, l�ttam
valamit. Csak, �ppen fogalmam sincs, mit. Mikor felment�nk a falakra, l�ttuk, ahogy
a farkasok gyorsan visszavonultak. Azt�n, ahogy ki�r�lt a tiszt�s �s csend lett,
morg�sokat hallottunk. Igen, pontosan olyan volt, mintha lett volna valami a f�ld
alatt. �s� a f�ld is hull�mozni kezdett. De csak enyh�n, szinte alig l�that�an.
K�l�n�s�
Egy r�vid ideig ism�t n�mas�g telepedett a bar�tokra. Veilon kezdte �rteni, mire,
vagy mikre is utalhatott a s�rk�ny, mire elfeh�redett.
- Eml�kszel m�g, mikor azt mondtam, ez tulajdonk�ppen az istenek harca? - tette fel
a k�rd�st k�l�n�s hangon, mik�zben a h�tasra n�zett. Aranyes� megd�bben�s�ben csak
b�lintani tudott.
- Nos, azt hiszem, �k is megtal�lt�k a m�dj�t, hogy beleavatkozzanak a csat�ba.
- Micsoda? - kerekedtek el a s�rk�ny szemei. Veilon erre ell�pett a lyukt�l, s
elkezdett fel-al� j�rk�lni a koszos helys�gben.
- Fogalmam sincs, mik lehetnek azok, amikr�l besz�lt�l, de hogy vannak, az biztos.
M�r csak az a k�rd�s, vajon kinek a szolg�lat�ban �llnak �s hogyan sz�nd�koznak
t�madni. Persze, azt is j� lenne tudni, mikor.
- Hogy-hogy nem tudod, amikor te ismered a j�v�t? Ha m�r itt tartunk, hol vannak
Neila�k? Igencsak elkelne m�r a seg�ts�ge�
Veilon m�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, mikor v�ratlanul kopogtak. Egy katona
nyitotta ki az ajt�t, ami szinte azonnal ki is szakadt a hely�r�l. A kobold
eln�z�st k�rt, majd belekezdett a jelent�s�be.
- Uram, valami� furcsa k�zeledik. Fogalmunk sincs, mik azok, el�g messze j�rnak
m�g. De sebesen k�zelednek az �gen. �s jelentem, a farkasok ism�t k�sz�l�dnek a
t�mad�shoz.
A k�t bar�t k�vette a katon�t a v�ros egyik �tellenes, m�g viszonylag j� �llapotban
l�v� r�sz�be. A t�glalap alak� v�ros hosszabbik oldal�n j�rtak. Ahogy felmentek a
falra, �rdekl�dve n�ztek arra, amerre a katona mutatta.
A t�volban, alig kivehet�en sok apr� f�nyes pont k�zeledett a v�ros fel�. Mintha
csak n�h�ny csillag d�nt�tt volna �gy, hogy lej�n az �gr�l. Annyiban k�l�nb�ztek az
idegenek a csillagokt�l, hogy olyb� tetszett, mintha apr� l�ngnyelvek k�zeledn�nek.
Hab�r m�g igen messze j�rtak, annyi bizonyos volt, reggelre oda�rnek.
- Im�dkozz, hogy azok Neila seregei legyenek! - aj�nlotta balj�s hangon Veilon a
s�rk�nynak, mire a k�r�l�tt�k �ll� katon�k d�bbenten meredtek r�juk.
- �s ha nem �k? - k�rdezett vissza k�z�ny�s hangon Aranyes�. A kobold nem v�laszolt
azonnal.
- Akkor nagyon nagy bajban vagyunk� - lehelte v�g�l alig hallhat�an, minek hat�s�ra
az arany felh�zta egyik szem�ld�k�t.
- M�r nem sok van napkelt�ig. Rem�nykedj�nk, hogy sem azok a k�l�n�s f�ldalatti
teremtm�nyek, sem a farkasok nem akarnak t�madni addig. Meg kell v�rnunk, m�g
kider�l, kik k�zelednek - mondta m�g Veilon, majd elindult az ostromlott falr�sz
fel�. S�t�t alakj�t hamar elnyelte az �j feket�je.
Aranyes� egy ideig m�g n�zte t�rsa t�volod� alakj�t, majd egy s�hajjal ism�t a
k�zeled� pontok fel� ford�totta a figyelm�t. A n�mas�gban, mely k�r�l�lelte
mindannyiukat, hallhatta, ahogyan a m�g megmaradt katon�k k�z�tt fut�t�zk�nt
terjedt a Napvez�r meg�rkez�s�nek lehet�s�ge. A s�rk�ny m�lyet s�hajtott a meleg
leveg�b�l. "Vajon mi lesz akkor, ha t�rt�netesen kider�lne, egy�ltal�n nem is �k
j�nnek?" - t�n�d�tt mag�ban a h�ll�. B�r, ahogy elhallgatta a v�d�k lelkesed�s�t,
�gy gondolta, jobb, ha ezen nem is morfond�rozik.
"�gy legal�bb �rtelmet kapott a harcuk. Hogy k�zdjenek, ha nem �rnek ide, m�g a
farkasok megind�tj�k a mai t�mad�st" - f�zte tov�bb mag�ban a gondolatot Aranyes�.
A s�rk�ny f�radtan megt�r�lte szemeit, majd azon kezdett el spekul�lni, mennyi id�
lehet m�g napkelt�ig? �gy sz�m�totta, nem sok. Ahogy megfordult, s eln�zett kelet
fel�, m�r sz�nez�d�tt az �g alja, teh�t val�ban nem sok.
Azt�n, mint akinek �ppen s�t�lni volt kedve, de elf�radt, nekit�maszkodott a
mellv�dnek. Gondolatai elkalandoztak, szinte �beren �lmodott. Elk�pzelte, milyen j�
lesz viszontl�tni a bar�tait. Neilat, O�Briant, Agonyt �s a t�bbieket. M�g
Silumarnak is �r�lni fog. M�r csup�n arra is felvidul kiss� a sz�ve az �r�kk� vid�m
surran�ra gondolt. "Persze, minden bizonnyal meg is akarom majd fojtani, nem sokkal
azut�n, hogy kinyitja a sz�j�t" - v�lte az arany, de �ppen akkor egy�ltal�n nem
b�nta a dolgot.
Akkor d�bbent r�, mennyire elege van m�r a h�bor�b�l. A Hal�l �lland� jelenl�t�b�l,
az �ld�kl�sb�l, a bar�tai elvesz�s�b�l. �r�mmel vegyes szomor�s�ggal eml�kezett
vissza azokra az id�kre, mikor m�g Feh�ragyar sem volt annyira gondterhelt. Mikor
n�ha Neila �s Halgor is megl�togatt�k �ket a S�rk�nyok V�lgy�ben.
Azt�n, mint mikor a sz�l f�jja el a felkavart port, �gy t�ntek el Aranyes� kellemes
eml�kei is, ahogy ott �csorgott.
"A S�rk�nyok V�lgye szellemuralom alatt �ll� a bar�taim �s t�rsaim t�bbs�g�t
lem�sz�rolt�k� a vez�r elhagyott minket� �s m�g k�zel sincs v�ge�" - cs�v�lta meg a
fej� a s�rk�ny. �gy �rezte, sz�mukra nincs j�v�. Az arany s�rk�nyokat az �r�k
elt�n�s fenyegeti, hiszen ki nem kelt toj�sok nincsenek, s alig vannak p�ran, akik
az emberekkel egy�tt a S�rk�nygy�kok V�lgy�be menek�ltek.
Aranyes� gondolatait egy m�lyhang� k�rt szak�totta a f�lbe. A s�rk�ny �sszerezzent
az ellens�ges k�rt hallat�ra. Mikor kinyitotta a szem�t, hirtelen r�d�bbent,
val�sz�n�leg �llva elalhatott. Ugyanis m�r vil�gos volt, s nem sok kellett hozz�,
hogy maga a Nap is megjelenjen.
Az aranyok vez�re felvette eredeti alakj�t, majd megkereste Veilont, aki a f�falon
�llt. Lesz�llt mell�, hatalmas teste �pp, hogy elf�rt a mellv�d m�g�tt, b�r mells�
mancsaival m�g �gy is abba kapaszkodott.
- Mikor �rnek ide? - k�rdezte k�sz�n�s helyett a kobold. M�g csak r� sem n�zett
t�rs�ra.
- Nemsok�ra. De el�g messze vannak ahhoz, hogy ha megt�rik az ellen�ll�sunk, akkor
m�r elk�ssenek - v�laszolta ugyanolyan higgadtan a h�ll�. A m�gus erre b�lintott,
majd a falon �s a valaha csod�latos f�t�ren gy�lekez� katon�k �s s�rk�nyok fel�
fordult. Miel�tt megsz�lalt volna, keser�en vette tudom�sul, hogy val�ban csak alig
t�bb, mint h�sz s�rk�ny jelent meg. Illetve, m�g vetett egy pillant�st nyugatra is,
amerr�l a seg�ts�get v�rhatj�k. "Igaza van! Oly k�zel vannak, m�gis oly t�vol�!" -
villant �t az agy�n. Azt�n a katon�k fel� fordult.
- Katon�k! Mindenki, aki itt van, tudja, hogy ez a csata lesz tal�n az utols�.
M�gis ki kell tartanunk! - ki�ltotta cseng� hangon. M�g Aranyes� is �rdekl�dve
fordult a kobold fel�. Nem gondolta volna r�la, hogy �gy is tud besz�lni.
- Ki kell tartanunk, hogy a seg�ts�g m�r ne csak a hal�lunkat tudja megbosszulni! A
Napvez�r �s a serege hamarosan ide�r, de addig t�l kell �ln�nk a farkasok els�
t�mad�s�t.
Veilon hangj�t itt f�lbeszak�totta a borzalmakat �g�r� k�rt, mely a t�mad�st
jelentette a farkasok sz�m�ra. A kobold azonban nem vett tudom�st a falon �ll�k
ijedt arckifejez�s�r�l. Nem foglalkozott a monoton d�b�rg�ssel sem, mely az eddig
pihent ellens�ges katon�k k�zeledt�t jelentett�k. Most csup�n azzal t�r�d�tt, hogy
tudjon annyi lelket �nteni m�g a v�d�kbe, amellyel ki tudnak tartani a seg�ts�g
meg�rkezt�ig.

24.
Ism�t felhangzottak az ellens�ges k�rt�k, mire Veilon is a k�zeled� farkasok fel�
fordult. Ahogy eln�zte a t�bbsz�r�s t�ler�ben l�v�, pihent csapatokat, kiverte a
v�z. Tudta, nincs es�ly�k ezek ellen. De azzal is tiszt�ban volt, mindenk�ppen ki
kell tartaniuk, am�g az olyannyira v�rt seg�ts�g meg�rkezik.
- �j�szok, felk�sz�lni! - adta ki a parancsot a fekete m�gus, mire a csek�ly sz�m�
�j�sz megfesz�tette fegyver�t. Amint a farkasok megfelel� k�zels�gbe �rtek, megadta
a t�mad�si jelet, mire t�bb, mint sz�z nyilat engedtek �tj�ra. Mindegyik tal�lt,
b�r az ellens�g m�g csak le sem lass�tott. Veilon ism�t parancsot adott a
t�mad�sra, mire �jabb farkasok �s fenevadak estek el. Ez addig folytat�dott, am�g
az �j haszn�lata �rtelmetlenn� nem v�lt, illet�leg, am�g meg nem jelentek a l�tr�k,
illetve a kamp�val ell�tott k�telek a fal tetej�n.
A k�t sereg teh�t �jb�l �sszecsapott, tal�n utolj�ra�
- Az �l�holtak nem t�madnak, �s azok a k�l�n�s l�nyek is rejtve maradtak eddig.
Vajon mire k�sz�lnek? - k�rdezte egy pillanatnyi sz�netben Aranyes� Veilont, mikor
a s�rk�ny lesz�llt a falra. A koboldnak nem maradt ereje v�laszolni, csup�n
megr�zta a fej�t, majd szembefordult egy farkassal, aki �ppen mellette l�pte �t a
mellv�det. A kobold lebukott a fej�nek c�lzott csap�s el�l, majd egy er�s
mozdulattal ellenfele t�rd�be v�gta fegyver�t. A farkas fel�v�lt�tt, majd k�t k�zre
fogta szably�j�nak markolat�t, �gy pr�b�lta meg lesz�rni ellenfel�t. Csakhogy egy
kobold gyorsas�g�val kevesen vehetik fel a versenyt.
Veilon, amint kir�ntotta ellenfele l�b�b�l a kardj�t, azonnal torkon sz�rta a
t�rdre esett katon�t. Ezut�n vetett egy elgy�t�rt pillant�st nyugatra.
Elkeseredetten felny�g�tt, mikor l�tta, m�g mindig t�l messze j�rnak a l�nglovagok.
Azt�n figyelte, ahogy Aranyes� m�dszeresen sz�nn� �gette a kamp�s k�t�len felm�sz�
farkasokat.
Ahogy k�rben�zett az ostromlott falon, elkeseredetten vette tudom�sul, nemsok�ra
elesik a v�ros, b�rmit tesznek is. A m�g megmaradt p�r m�gus szinte holtan rogyott
�ssze valahol, csakhogy pihenhessen p�r pillanatig. A h�sz s�rk�nyb�l alig tizen�t
cirk�lt fel-al� a fal mellett, s �lt�k meg a k�teleken, l�tr�kon felm�sz�kat.
Marad�k t�rsaik holtan fek�dtek a f�ld�n, l�ndzs�val �tl�tt testtel.
Veilonnak nem sok �tlete volt, mivel lehetne m�g h�zni az id�t. Azt�n m�gis t�madt
egy �tlete. Elindult Aranyes� fel�, aki nem sokkal mellette hadakozott k�t
fenevaddal, akik valahogyan feljutottak a falra. A kobold nem sok mindennel
t�r�d�tt azon k�v�l, hogy el�rje t�rs�t. Lesz�rt k�t katon�t, egynek meg elv�gta a
tork�t, akit el�z�leg egy t�rrel megsebes�tett egy fajt�rsa. Csakhogy szembetal�lta
mag�t egy farkassal, aki nem sokkal el�tte l�pett �t a mellv�dre.
A kobold felfogta az ellene ind�tott csap�st. De az j�val er�sebbnek bizonyult, �gy
az eg�sz karja elzsibbadt. Ellenfele nem t�tov�zott. �jra lecsapott, b�r a m�gus
m�g azt is felfogta. A katona kezdett komolyan feld�h�dni. Ord�tva rontott r�
ellenfel�re. �gy gondolta, egyetlen csap�ssal lemetszi a var�zsl� fej�t. V�ghez is
tudta volna vinni a terv�t, ha Veilonnak nem siker�l m�g idej�ben arr�bb l�pnie, s
felfognia a csap�st. A k�t kard egym�snak fesz�lt.
A peng�k szikr�t h�nytak, ahogy �jra �s �jra �sszecsaptak. Egyik f�l sem bizonyult
er�sebbnek a m�sikn�l, j�llehet, a fekete var�zsl� m�r igencsak f�radt. Eddig is
csak a gyorsas�g�nak �s a m�gikus peng�j�nek k�sz�nhette az �let�t, mivelhogy azt
lehetetlen k�z�ns�ges ac�llal megsebezni. Igaz, ett�l f�ggetlen�l m�r nem �rezte a
karj�t, mivelhogy a hatalmas csap�sok r� is ugyanolyan hat�ssal voltak. K�nytelen
volt h�t k�t k�zre fogni a markolatot.
Komoran n�zett szembe ellenfel�vel. A farkas m�r-m�r ism�t t�mad�sba lend�lt, mikor
v�ratlanul egy arany s�rk�ny r�ppent fel alulr�l. Aranyes� visszakanyarodott a
leveg�ben, majd karmait a katon�ba v�gva �rkezett meg a kimer�lt Veilon mell�.
- �ppen t�ged kerestelek. Van egy �tletem - lihegte a mellv�dnek t�maszkodva a
kobold, mik�zben bal kez�t az oldal�ra szor�totta. A s�rk�ny �szrevette, hogy v�r
sziv�rog az ujjai k�z�l. Komoran n�zte a s�padt m�gust, aki lehunyt szemmel
pr�b�lta meg �sszeszedni mag�t.
- Megs�r�lt�l. Elviszlek egy biztons�gos helyre, ahol meggy�gy�thatod maga�
- Ne t�r�dj velem! Ki kell tartanunk! - sz�rte a sz�t a fogai k�z�tt Veilon, s
megvillantak s�t�t szemei.
- Ink�bb te hallgass v�gig. Siker�lt!
- Mi�?
Veilon �ppen id�ben n�zett fel, hogy l�thassa, ahogy t�bb, mint ezer l�ngol�
s�rk�ny rep�lt el a v�ros felett, majd t�madt neki a farkasoknak.
A fekete m�gus h�l�san csukta le a szemei. Hirtelen tudatosult benne, mennyire j�,
hogy a meleg napsugarak cir�gatt�k verejt�kt�l csillog� arc�t.
- Teh�t siker�lt - suttogta h�l�san, majd kiesett kez�b�l a kard. Miel�tt m�g t�rsa
elkaphatta volna, v�res cs�kot h�zva a falon a f�ldre cs�szott.
Aranyes� felvette bar�tj�t, majd elrep�lt a v�ros belseje fel�. Olyan helyre vitte
a koboldot, ahol tudta, sem Neila, sem Halgor nem tal�lja meg. M�g vetett egy
pillant�st a csat�ra. El�gedetten vette tudom�sul, amint a k�l�n�s, l�ngol�
s�rk�nyok �s m�s l�nyek val�s�ggal els�p�rt�k a meglep�d�tt farkasokat. Nem sokkal
k�s�bb visszavonul�sra is k�nyszer�tett�k ellenfeleiket.
A h�bor� elkezd�d�se �ta el�sz�r k�lt�z�tt nyugalom Aranyes� sz�v�be. Mik�zben
rep�lt, eln�zte a k�l�nb�z� helyeken pihen� m�gusokat. Szomor�an cs�v�lta meg a
fej�t, mikor megpillantott egy mestert, v�rt�cs�ban, holtan. De ahogy eln�zte �ket,
tulajdonk�ppen csak v�gtelen�l kimer�ltek voltak. Ha pedig siker�l kipihenni
magukat, gondolkozhatnak a tov�bbiakon.
Az aranyok vez�re egyszer megpillantott egy var�zsl�t, aki �t megl�tva hevesen
integetni kezdett. A s�rk�ny balj�s el��rzettel kezdte meg az ereszked�st. Az
mester ugyanis nem volt egyed�l. Nem sokkal mellette, egy kid�lt fa k�zel�ben
fek�dt Dargor, csukott szemmel, s�padtan.
- H�la az isteneknek Aranyes�! Dargor megs�r�lt�
- Mi baja? - v�gott Ramor szav�ba a s�rk�ny, mik�zben �vatosan lefektette a szint�n
holts�padt Veilont a k�re.
- Eltal�lta valamif�le m�rgezett d�rda. A fegyvert kivettem, a sebet is
begy�gy�tottam, m�gis egyre rosszabbul n�z ki. Fogalmam sincs, milyen m�reg
lehetett, k�s�rletezni pedig nem merek, h�tha csak rosszabbat teszek - felelte
aggodalmas hangon a mester.
- N�zd meg Veilont! Megs�r�lt az oldal�n, meg kellene gy�gy�tani. �n addig
megl�tom, mit tehetek - mondta a s�rk�ny, mire a mester �sszevonta a szem�ld�k�t.
- Tedd amit mondtam, Ramor! - ism�telte meg halk, balj�s hangon az utas�t�s�t az
arany, mire a var�zsl� m�g mindig nem mozdult. A h�ll�nek megvillantak v�r�s szemei
a m�sik t�tov�z�s�t l�tva.
- Ne �rts f�lre, de� jobban j�runk, ha meghal - v�lte halkan a f�rfi. �llta a
s�rk�ny fenyeget� tekintet�t.
- Ne feledd, mennyit k�sz�nhet�nk neki. Elv�gre is � mentett meg�
- �Neila hozta a felment� sereget, nem pedig a fekete kobold - szak�totta f�lbe
durv�n a s�rk�nyt Ramor. Majd felemelt k�zzel jelezte, hogy hallgassa v�gig. -
Veilon nem sok mindent csin�lt, ha jobban is belegondolsz a dologba. Csup�n
dirig�lt nek�nk! Igaz, hogy j�l harcolt, sok katona �let�t mentette meg ezzel. De
megszegte a m�gusok egyik legalapvet�bb szab�ly�t, aminek a b�ntet�se hal�l. Az�rt
gy�gy�tsam meg, hogy ut�na a rendje b�liek �t�lj�k el? R�ad�sul, ha ez m�g nem
volna el�g, �gy hallottam, Neilaval �s Halgorral sincs a legjobb viszonyban.
Aranyes�t komolyan feld�h�tette a mester ilyesfajta besz�de. Eg�sz teste val�s�ggal
remegett a visszafogott d�ht�l. Izmai ugr�sra k�szen megfesz�ltek. Agy�t
elbor�totta a v�r�s k�d. M�gsem t�pte sz�t a var�zsl�t, mint ahogyan azt sz�ve
szerint tette volna. Mikor megsz�lalt, hangja remegett a d�ht�l �s a
hitetlens�gt�l. M�g Ramor is k�szenl�tbe helyezte m�gikus kardj�t, h�tha a s�rk�ny
esetleg meggondolja mag�t.
- Idefigyelj te ember! Ilyen sz�nalmas indokokkal akarod annak a hal�l�t, aki
n�lk�l m�r valamennyien a Hal�l birodalm�ban lenn�nk! Lehet, hogy �nc�l�an
belen�zett a j�v�be, de ha nem teszi meg, m�r a m�sodik h�bor�b�l sem ker�lt�nk
volna ki gy�ztesen. Ne cs�v�ld a fejed! Val�ban csak a saj�t c�ljait n�zi, de ha ez
nem egyezne mieinkkel, m�r egy�ltal�n nem az a vil�g l�tezne, amit most ismersz.
Mindemellett arr�l sem feledkezz�nk meg, hogy a tud�sa vetekedik a Legb�lcsebbel �s
mindezt a m�rhetetlen tud�sv�gy�nak k�sz�nhetj�k. Merthogy megosztan� veletek is a
hatalm�t, ha tudn�tok, hogyan lehet r�venni erre. Mindemellett azt se felejts�k el,
lehet, hogy � ismeri a m�reg ellenszer�t, amivel megmenthetj�k Dargort. De ha neked
a mester �lete nem �ri meg Veilon meggy�gy�t�s�t, akkor hagyd mindkett�j�ket
meghalni!
Ramor teljesen elfeh�redett, ahogy hallgatta a s�rk�nyt. V�g�l, mikor a h�ll�
befejezte, elpirulva, ak�r egy leszidott di�k, mormolta el a gy�gy�t� ig�ket.
Csakhogy a kobold nem nyitotta ki a szemeit, mint ahogyan azt a var�zsl� gondolta.
Ehelyett l�gz�se egyenletess� v�lt, arca kisimult. M�ly, pihentet� �lomba mer�lt.
Ramor d�ht�l villog� szemekkel fordult a vez�r fel�.
- �breszd fel, k�l�nben esk�sz�m, hogy feldarabollak te ostoba h�ll�! - ord�totta
Ramor �s �k�lbe szor�totta a kez�t. Aranyes� higgadtan fogadta a mester kit�r�s�t.
Meg�rtette, �t�rezte Dargor ir�nti szeretet�t �s tisztelet�t. Hiszen � maga is
bar�tj�nak vallotta az �reg mestert. M�gis� vannak dolgok, amiket el kell fogadni�
vagy fel kell �ldozni�
Aranyes� fels�hajtott. Mikor megsz�lalt, h�v�s hangja hideg zuhanyk�nt hatott a
var�zsl�ra.
- Sz�ks�gtelen lenne m�g csak meg is pr�b�lnom, hiszen ha erre a kiab�l�sra nem kel
fel, akkor semmire. �s k�l�nben is felesleges. Ne vegy�nk el egy m�sik �letet, ha
m�r az els�t nem tudtuk megmenteni.
Ezzel a s�rk�ny enyh�n meghajtotta fej�t a var�zsl� fel�, majd felvette Veilon
ernyedt test�t, s folytatta �tj�t. B�r f�jlalta a mesterek vezet�j�nek hal�l�t,
valahogy m�gsem �rzett ir�nta k�l�n�sebb szomor�s�got. Ink�bb csak irigys�get�
v�gtelen�l irigyelte a var�zsl�t, ami�rt � m�r megpihenhetett. Neki nem kellett
v�gign�znie, ahogyan lem�sz�rolt�k a fajt�j�t. Az arany s�rk�ny, karjai k�z�tt a
bar�tj�val, mag�nyosan sz�llt a megfelel� h�z fel�, ahol nyugodtan �tgondolhatja a
t�rt�nteket.
A sz�v�ben m�rhetetlen f�jdalommal a t�rsai ir�nt �rkezett meg a sz�ll�shelyre,
emberi alakot vett fel, majd k�nyelmesen lefektette egy �gyra a koboldot. Mikor
k�nyelembe helyezte t�rs�t, az ablakhoz l�pett. Eln�zte a messzes�get, b�r
val�j�ban semmit sem l�tott. Agy�t elbor�tott�k az eml�kek. Ahogy eln�zte a lemen�
Napot, esz�be jutottak mind a sz�p, mind a kellemetlen eml�kei.
Akkor �s ott �gy �rezte, ha meg is nyerik a h�bor�t, felesleges gy�zelem lesz.
Hiszen �gy is lesznek m�g m�sok, nem ez lesz az utols�

25.
D�l volt.
Ahogy a hatalmas t�zes �rkorong el�rte p�ly�j�nak cs�cs�t, komoran vette tudom�sul
a szem�ben �rtelmetlen harcok folytat�s�t. J�llehet, ett�l f�ggetlen�l �szint�n
agg�dott a F�v�ros�rt. Hiszen mindv�gig l�tta a v�d�k felk�sz�l�s�t, csat�j�t,
legt�bbj�knek a hal�l�t is. �ppen ez�rt � maga is t�k�letesen �t�rezte az �jabb,
tal�n utols� nap felvirradt�n az egyre csak n�vekv� fesz�lts�get.
V�gigizgulta a d�lel�tt t�rt�nteket, amikor nem egyszer is �gy t�nt, a farkasok
bet�rnek a v�rosba. Csakhogy azzal m�g maga a Nap is tiszt�ban volt, ez�ttal nem
f�kezi meg az ellens�get semmilyen k�r�lm�ny sem. M�r-m�r megt�rni l�tszott a
v�delem, mikor meg�rkeztek a k�l�n�s l�ngol� s�rk�nyokon �l�, �jfekete p�nc�lt
visel� lovagok, melyeket egy feh�r s�rk�ny h�t�n �l� n� vezetett.
Neila maga is tiszt�ban volt, hogy az utols� pillanatban �rkeztek meg. �ppen ez�rt,
az �tsz�z f�t sz�ml�l� lovagokkal �s az �ltaluk l�trehozott vagy ezer t�zs�rk�nnyal
azonnal megrohamozt�k a farkasokat, melyek akkorra m�r csaknem feljutottak a
falakra.
Neila el�reny�jtotta k�l�n�s, fekete l�ndzs�j�t, t�mad�sra �szt�k�lve t�rsait.
Cameron ezut�n egyenesen a f�ld�n �llom�soz� ellens�g fel� vette az ir�nyt. A feh�r
s�rk�ny nem egy kisebb csapatot z�rt j�gb�rt�nbe, ahogyan v�gigsz�guldott a
csatamez�n. Alacsonyan sz�llt a f�ld felett, sz�les sz�rnyinak v�ge n�hol s�rolta a
talajt. Egyes katon�kat feld�nt�tt, m�sokat kett�t�pett, megint m�sokat felkapott,
majd �les karmaival sz�tszaggatta. A roncsokat ezut�n egyszer�en a t�bbi farkasra
dobta.
Neila s�rk�nya h�t�r�l osztotta szint�n gyilkos csap�sait. Egyes katon�kkal
var�zslattal, m�sokkal l�ndzs�j�val v�gzett. Mikor viszont el�rt�k a farkast�bor
sz�l�t, a var�zsl�n� visszaparancsolta h�tas�t a csatat�rre. Hab�r a h�ll�
ellenkezett, az�rt visszakanyarodott. Felkapva egy fenevadat, feljebb rep�lt.
A hatalmas �llat kegyetlen�l verg�d�tt elfog�ja karmai k�z�tt. Meg akarta harapni
ellenfel�t, �m sehogysem tudott a s�rk�nyhoz �rni. �ssze-vissza forgatta a fej�t,
mik�zben habz� �llkapcs�val folyamatosan csattogott. Mindezt v�rfagyaszt� morg�ssal
eg�sz�tette ki.
- Szerintem a fogjunk m�r el�gg� megut�lt minket - v�lte Neila, mire a s�rk�ny
egyszer�en elejtette neh�z �ldozat�t. A fenevad f�ls�rt�en vinnyogva zuhant a f�ld
fel�, becsap�d�sakor pedig nem egy t�rs�t agyon�t�tte.
Mik�zben visszafel� sz�lltak, Neila el�gedetten vette tudom�sul, hogy a farkasok
szab�lytalanul, esz�ket vesztve menek�lnek vissza a t�rboruk fel�. K�r�l�tt�k
minden ir�nyban t�zs�rk�nyok repkedtek �s vad�sztak r�juk. Akit pedig elkaptak,
annak nem kegyelmeztek. A leveg�t bet�lt�tte a farkasok �s fenevadak ny�g�sei,
ki�lt�sai �s morg�sai. A f�lleszt� h�s�g elkeveredett a v�r �s az �gett h�s
szag�val.
Lenyugv�ban volt m�r a Nap, mikor a Napvez�r �s serege, a m�g megmaradt v�d�k
�ljenz�se k�zben lesz�llt a romos f�t�rre. A harcosn� �rdekl�dve sz�llt le
h�tas�r�l. Elk�pedve b�mult a kor�bban csodasz�p, mostanra azonban romos �s
meggy�t�rt v�rosra. R� sem ismert a kor�bban feh�r �p�letekre, melyek t�bbs�g�b�l
m�r csak sz�rke t�rmel�kkupac maradt.
M�g�tte szab�lyos rendben �rtek f�ldet a l�ngol� s�rk�nyok, melyeknek h�t�r�l a
l�nglovagok is lesz�lltak. Ezut�n elt�ntett�k t�zes h�tasaikat, majd parancsnokuk
m�g�tt felsorakoztak.
- M�gis mi t�rt�nt itt? - suttogta maga el� Neila, mikor v�gre elfogadta a
l�tottakat, s nemcsak r�m�lomnak k�pzelte.
- M�gis mit gondolsz? M�r vagy hat napja �llta a farkasok folyamatos t�mad�s�t.
Abb�l pedig, amit odakint l�ttam - intett a falon t�lra fej�vel Agony - bizony
igencsak heves lehetett.
A harcos tal�n folytatta is volna, de akkor a katon�kat arr�bbl�kd�s� Ramor l�pett
a m�gusn� el�. A Napvez�r d�bbenten n�zett v�gig az elgy�t�rt arc�, piszkos �s
szakadt ruh�ban �ll� mesterre. A var�zsl� m�r �ppen sz�l�sra nyitotta volna a
sz�j�t, mikor Aranyes� sz�llt le bar�tja el�.
A s�rk�ny, miut�n emberi alakot vett fel, gyeng�den meg�lelte t�rs�t, mire ism�t
kit�rt az �ljenz�s.
- M�gis mi t�rt�nt itt? Hol van Feh�ragyar, Dargor �s� Cavel? - k�rdezte halkan
Neila, mik�zben �gyetlen�l viszonozta bar�tja �dv�zl�s�t. T�ls�gosan feld�lt�k a
l�tottak, semhogy �szint�n �r�lni tudott a volna r�g nem l�tott t�rs�val val�
tal�lkoz�snak.
- Sok mindent kell m�g megtudnod. Rengeteg v�ltoz�s t�rt�nt, melyeknek a t�bbs�ge
egy�ltal�n nem fog tetszeni - suttogta a s�rk�ny t�rsa f�l�be, mikor elengedte.
Azt�n a h�ll�, mit sem t�r�dve a var�zsl� k�rd� tekintet�vel, sorban odal�pett, s
melegen meg�lelte elveszettnek hitt bar�tait. Ez al�l csup�n a mindeddig n�m�n �ll�
�s h�tt�rben marad� Halgor volt kiv�tel, hab�r a t�nde egy�ltal�n nem b�nta ezt. Az
arany szem�be n�zve, enyhe fejbiccent�ssel vett tudom�st a h�ll� jelenl�t�r�l.
Aranyes� alig �szrevehet�en fels�hajtott. M�r �ppen indult volna, hogy vend�geit
bek�s�rje, mikor v�ratlanul egy v�kony hang hallatszott valahonnan az idegen
katon�k k�z�l.
- V�rjatok! Az ott a bar�tom �s oda szeretn�k menni hozz�! A��! - m�ltatlankodott
az ismeretlen, mik�zben pr�b�lta arr�bb taszig�lni a szab�lyos rendben �ll�
lovagokat. �k pedig, ha nem is sz�vesen, de nagy nehezen utat engedtek neki.
Persze, nem egy fennakad�s k�zben. Az ism�t �sszetal�lkoz� bar�tok �rdekl�dve,
enyh�n mosolyogva n�ztek a felfordul�s fel�. Ek�zben n�hol halk nevet�s hangzott
fel a v�d�k k�z�l.
- Na, menj m�r arr�bb! Nee! Bel�d akadtam. V�rj. Na, �gy j�. Hopp�! Ez a ti�d?
Igaz�n megk�sz�nhetn�d! Hello Aranyes�! - bukkant fel v�g�l a lovagok sorai k�z�l,
ragyog� arccal Silumar, t�rsai �szinte �r�m�re. A surran�, miut�n visszaadta egy
katona t�r�t, lelkes sz�kd�csel�ssel a s�rk�ny nyak�ba ugrott. K�zben mindenf�l�t
locsogott, aminek a fel�t sem �rtette a Vez�r. Majd, mikor siker�lt a teljesen
el�rz�keny�lt �s szipog� alakot lefejteni a h�ll� nyak�b�l, Aranyes� egy,
ideiglenes f�hadisz�ll�snak kinevezett, nem kev�sb� romos �p�letbe vezette t�rsait.
A l�nglovagok sz�ll�s�t, melyek szint�n nem voltak a legjobb �llapotban, de
legal�bb tiszt�k voltak, Ramor mutatta meg.
Lassacsk�n a v�d�k t�bbs�ge is sz�ll�shely ut�n n�zett. Fokozatosan mindenki
elsziv�rgott a t�rr�l, csup�n a sebt�ben kinevezett l�nglovag-�r�k maradtak a
falakon, �beren figyelve a t�voli ellens�g minden mozg�s�ra.
�gy borultak r� az �jabb �jszaka puha �rnyai a sokat meg�lt v�rosra. A legt�bben
aludni t�rtek, mivel r�gen nem volt m�r r�sz�k pihen�sben. J�llehet, tov�bbra
akadtak olyanok, akik tov�bbra sem pihenhettek. Ezek k�z� tartozott Aranyes� is,
aki a t�rt�nteket mes�lte el nemr�g meg�rkezett bar�tainak Cavel t�rsas�g�ban.
- Egyszer�en k�ptelen vagyok elhinni! - kelt ki mag�b�l Neila, mikor a s�rk�ny
befejezte a t�rt�ntek nagy r�sz�nek elbesz�l�s�t. Az aranyok vez�re komoran adta
el� mindezt, egy poh�r borral a kez�ben, egy k�nyelmes fotelben �cs�r�gve. El�tte
pedig a m�gusn� j�rk�lt fel-al�. A h�ll� komoran n�zte bar�tj�t, mik�zben
igyekezett elfojtani a r�gi, felt�r� eml�kek okozta f�jdalm�t.
- Teh�t az �l�holtak ism�t el�b�jtak od�ikb�l - motyogta fennhangon a Napvez�r,
mik�zben h�trakulcsolt k�zzel m�szk�lt a kiss� romos szob�ban. V�g�l egy hatalmas,
f�jdalmas, nemkev�sb� ideges s�hajjal meg�llt az ablak el�tt, s a messzes�gbe
b�mult. Eln�zte a rengeteg t�voli kis vil�g�t� pontot: a farkasok t�borhely�t.
Azt�n az �szrev�tlen�l egyre k�zelebb gomolyg� fellegeket vette szem�gyre. Valami
nem volt rendben vele, de m�g nem tudott r�j�nni mi az. Min�l tov�bb n�zte a
k�l�n�s fellegeket, ann�l jobban ideges�tette �t a jelenl�te. Gondolatait v�g�l
Halgor mondata szak�totta f�lbe, visszar�ngatva a jelenbe.
- Egy ilyen v�delmi rendszert nem lehet r�gt�n�zni. Egyed�l nem dolgozhatt�l,
hiszen az t�l nagy feladat lett volna. Ki seg�tett neked? - k�rdezte halkan a
t�nde, mire az arany r�n�zett. Rezzen�stelen tekintettel v�laszolt t�rs�nak, aki
figyelmesen hallgatta.
- Val�ban nem egyed�l dolgoztam. Dargor �s Cavel is seg�tett, illet�leg eleinte
Feh�ragyar volt a Vez�r, am�g el nem hagyott minket. A mesterek feje pedig �let�t
vesztette egy m�rgezett d�rda ejtett seb miatt - felelte a k�rdezett h�v�sen. Hab�r
a s�rk�ny j�l tudta, sem a Napvez�r, sem a fekete m�gus k�v�ncsis�g�t nem
el�g�tette ki, egyel�re nem volt hajland� t�bbet mondani. Ezt pedig t�k�letesen ki
lehetett olvasni a szemeib�l. K�t t�rsa meg�rtette a n�ma �zenetet, s csendben
maradt. V�g�l Neila t�rte meg a n�mas�got, mely csaknem �letre kelt a szob�ban.
- Nos, mivel minket is kimer�tett az utaz�s, szerintem ideje lenne nek�nk is
nyugov�ra t�rni. Lassan delel a Hold, a m�snapi t�mad�s pedig m�g sok meglepet�st
tartogathat a sz�munkra - v�lte a m�gusn�, mire t�rsai lassan elsz�lling�ztak.
Mindannyian elk�sz�ntek bar�taikt�l, majd elhagyt�k a tan�cstermet.
A helys�gben egyed�l a Napvez�r, Aranyes� �s Halgor maradt. Egy ideig mindh�rman
n�m�n �ltek, vagy �lltak helyeiken. A s�rk�ny csendesen kortyolgatta ital�t. Halgor
a t�volba b�mult, Neila pedig az elk�vetkez�k�n t�n�d�tt.
- Magunkra hagyn�l minket fekete t�nde? - k�rdezte v�g�l a l�ny, b�r ink�bb
hangzott kijelent�snek. Aranyes� felvonta egyik szem�ld�k�t a megsz�l�t�s
hallat�ra, s k�rd�n n�zett a m�gusra. A fekete var�zsl�nak enyh�n megr�ndult az
egyik arcizma, ami ak�r a f�jdalom jele is lehetett. Majd egy sz�t mondott, mire
elt�nt a szob�b�l. A s�rk�ny mindezt n�m�n figyelte, pr�b�lva r�j�nni az �jabb
tal�nyra.
- Nos, most m�r nyugodtan besz�lhetsz. Nem mondt�l el m�g mindent, ezzel tiszt�ban
vagyok. Szeretn�m, ha a t�bbi, tal�n j�val kellemetlenebb dolgot is megosztan�d
velem - mondta Neila, mik�zben a h�ll� melletti asztalk�hoz l�pett, melyen bor
volt. T�lt�tt mag�nak egy poh�rban �s le�lt a s�rk�ny mell� egy fotelba.
Aranyes� figyelm�t term�szetesen nem ker�lte el t�rsa l�tsz�lag nyugodt �s kedves
hangja, mely val�j�ban m�ly zaklatotts�got �s kem�ny lelki tus�t rejtett mag�ban. A
h�ll� sz�m�ra vil�gos volt: valami megv�ltozott. Nagyon meg� Egyel�re viszont m�g
nem volt ideje ezen r�g�dni. V�laszolnia kellett m�r, mivel a csend kezdett kiss�
elh�z�dni.
- Igen, val�ban vannak m�g tiszt�zatlan �gyek - kezdte �vatosan a mond�k�j�t a
Vez�r, s kortyolt egyet pohar�b�l. Azt�n, mintha meggondolta volna mag�t az er�s
itallal val� �vatos b�n�sm�ddal kapcsolatban, a marad�k bort is felhajtotta, majd
�jrat�lt�tt. T�rsa mindezt �l�nk figyelemmel k�s�rte.
� is �rezte a v�ltoz�st. A v�ltoz�st, mely az elm�lt h�rom �vben ment v�gbe
mindenkiben. Most viszont csup�n arra lett volna k�v�ncsi, bar�tj�n�l ez milyen
ir�nyban tol�dott el. Ehhez pedig minden bizonnyal igencsak �gyes �s j�l �tgondolt
k�rd�sekre lesz sz�ks�ge. Vagy rengeteg borra�
- Nos�
- Nos. Feh�ragyar val�j�ban lemondott, amikor meg�lte egy t�rsunkat - v�gott bele
egy s�haj k�s�ret�ben a s�rk�ny a t�rt�net k�zep�be, mire a m�gusn� f�lrenyelt �s
fuldokolni kezdett. Aranyes� agg�dva figyelte bar�tj�t, mik�zben elvette annak
kez�b�l a poharat. Mikor a var�zsl�n� �jra kapott leveg�t, h�trad�lt sz�k�ben. Az
aranyok vez�re elt�n�d�tt, vajon folytassa-e.
R�g�ta �s j�l ismerte a Napvez�rk�nt is emlegetett ifj�, �m ann�l tehets�gesebb
m�gusn�t. �ppen ez�rt, mikor �jra tal�lkoztak, els� r�n�z�sre tudta, valami nincs
rendj�n a bar�tj�val. "Rengeteg mindenen mehetett kereszt�l az elm�lt id�szakban.
Nem kellene m�g jobban megviselni" - aggodalmaskodott mag�ban a s�rk�ny, ahogy
eln�zte a s�padt, lehunyt szemmel leveg��rt kapkod� l�nyt. B�r, mikor t�rsa
r�n�zett, egyetlen pillant�s�val jelezte, folytathatja. A vez�r nem tehetett m�st,
ism�t besz�lni kezdett h�t. Valami�rt jobbnak l�tta nem ellenkezni a harcosn�vel.
"Megv�ltozott. De milyen ir�nyban?" - tette fel mag�ban a k�rd�st a h�ll�, mik�zben
mes�lt. Igaz, arr�l fogalma sem volt, �ppen ugyanerre a k�rd�sre kereste mag�ban a
v�laszt Neila is, csakhogy a Vez�rel kapcsolatban�
- Sz�val, Feh�ragyar r�m ruh�zta a vezet� rangot. De nem sokra mentem vele. Azt a
feladatot hagyta r�m, hogy a Hal�lba vezessem a tulajdon n�pemet - s�hajtott fel
Aranyes�. - R�ad�sul most m�r Dargor sem tud seg�teni.
- Mi van a koboldok v�ros�val? Feladt�tok?
- R�vid harc volt� sz�munkra semmi rem�nnyel. Mindemellett az � vezet�i posztjuk is
meg�resedett�
- Hogy-hogy? A kir�lyn� - k�rdezett vissza meglepetten Neila, mik�zben �jra
pohar��rt ny�lt.
- Igen - b�lintott a s�rk�ny. - Az �rn� szint�n meghalt. A f�rje ezut�n �sszet�rt,
gyakorlatilag le is mondott m�r. Igaz, fogalmunk sincs, most hol van. Tal�n
�ngyilkos lett, tal�n a porr� �getett v�rosban maradt. Ki tudja?
- M�gis� hogyan halt meg a� a kir�lyn�? - t�rte meg a pillanatnyi n�mas�got a
Napvez�r. Eleinte maga el� b�mult, az ernyedt kez�ben tartott poh�rban l�v�
m�lybord� borra. Ahogy n�zte a csillog� ned�t, hirtelen eml�kek bukkantak fel a
tudat�ban. Elhom�lyosult szemmel kortyolgatta ital�t.
- Nos� megt�rt a sz�ve, mikor l�tta a n�pe rem�nytelen j�v�j�t - ford�totta el a
fej�t a s�rk�ny az ablak fel�. Eddig gondosan ker�lte Veilon nev�nek m�g csak az
eml�t�s�t is, mivel fogalma sem volt arr�l, t�rsa hogyan reag�lna, ha megtudn�, a
kobold itt van. Csakhogy ha tov�bbra is ilyen vonalon halad a besz�lget�s�k, nem
lesz v�laszt�sa. Az arany tudta ezt, ez�rt megpr�b�lta m�sfel� terelni a
besz�lget�s fonal�t.
- De k�l�n�s �s egyben felett�bb j� dolgot fedezt�nk fel ezut�n. M�ghozz� egy
templomot. Setal templom�t - mondta a vez�r, mire Neila felkapta a fej�t.
- Teh�t m�r ti is tudj�tok az istenek l�tez�s�t - villantak meg arany szemei. Erre
a s�rk�ny enyh�n zavarba j�tt. Nem ezt v�rta.
- Nos� igen� Most m�r tudunk. De te honnan szerezt�l tudom�st err�l?
- A l�nglovagok vezet�j�t�l, S�rk�ny�l� Caradost�l - felelte halkan a l�ny, majd
elmondott mindent, amit akkor a v�lgyben hallott. Igaz, az istennel val�
tal�lkoz�s�r�l nem tett eml�t�st.
Mik�zben besz�lt, Aranyes� lelkesen b�logatott. Sok minden megegyezett azzal, amit
Veilon mondott neki.
- Azt nem tudod, hogyan sz�nd�kozik Setal �s Yverion k�zbel�pni? - sz�rta k�zbe
egyszer a k�rd�st, mire a m�gusn� tagad�an megr�zta a fej�t.
- Nem, de ha igaz, amit mondt�l, honnan j�tt�l r� a templomban tal�lhat� r�n�k
aktiv�l�s�nak titk�ra? Elv�gre is nem szeretsz var�zsolni, s nincs is akkora
hatalmad - �rdekl�d�tt Neila, mire Aranyes� megillet�dve egyenesedett ki �lt�ben.
Homlok�n izzads�gcseppek jelentek meg, mivelhogy innen fogalma sem volt, hogyan
tudja visszakanyar�tani a besz�lget�st b�k�sebb vizek fel�, Veilon eml�t�se n�lk�l.
- H�t� nos� egy m�gus seg�tett�
- Kicsoda? - vonta �ssze szem�ld�k�t a var�zsl�n�. - Dargor nem �rtett ezekhez, nem
�rdekelte soha az effajta t�ma. Ramornak akadhatott dolga �ppen el�g. A szellemeket
szint�n kiz�rn�m, mivelhogy idegen fajok. Akkor ki lehetett?
Aranyes� kutyaszor�t�ba ker�lt, s ezzel � maga is tiszt�ban volt. "Nincs mit tenni,
meg kell mondanom neki" - futott �t az agy�n a gondolat. "Nem! Ki kell �llnom
mellette" - vetette ellen egy m�sik hang a tudat�ban.
Ahogy a s�rk�ny �gy vit�zott mag�ban, Neila egyre idegesebb lett. Nem szerette, ha
megv�ratj�k, k�l�n�sen nem az ilyen fontos dolgokban. R�ad�sul f�radt is volt,
mindemellett d�h�s is.
- Nos? - unszolta bar�tj�t szikr�z� szemekkel. V�g�l a s�rk�ny megt�rt.
H�trarogyott sz�k�ben, s csak meredt maga el�. A m�gusn� erre felvonta egyik
szem�ld�k�t.
- Ki seg�tett? - ism�telte meg a k�rd�s�t bossz�san.
- Veilon� - lehelte alig hallhat�an Aranyes� �s elgy�t�rten feln�zett. �m nem
eg�szen a v�rt reakci�t v�ltotta ki a Napvez�rb�l.
Neila, mikor meghallotta a nevet, teljesen els�padt. Elkerekedett, iszonyattal telt
szemekkel b�mult a s�rk�nyra. V�ratlanul fel�llt �s az ablakhoz t�ntorgott. Oda�rve
megkapaszkodott a p�rk�nyban, s csak meredt maga el�. Aranyes� is fel�llt �s m�g�
l�pett. T�rsa viszont �szre sem vette. �vatosan �t�lelte bar�tja v�ll�t, mire a
l�ny v�ratlanul kit�pte mag�t a karjai k�z�l. Lass� l�ptekkel h�tr�lni kezdett.
- Mit keres � itt? - k�rdezte Neila. Csup�n ennyit volt k�pes kiny�gni. Gyomra
g�rcsbe r�ndult, test�b�l �gy �rezte, elsz�llt minden �let. Szemei el�tt
�sszemos�dtak a kont�rok. Lehunyta a szem�t. F�l�ben hallotta zakatol� sz�v�t, v�re
sz�guld�s�t.
Mikor ism�t kinyitotta a szemeit, m�r egy fotelben �lt �s Aranyes� pr�b�lt valamit
leer�ltetni a tork�n. Egy hat�rozott mozdulattal ell�kte a s�rk�ny kez�t, mik�zben
elford�totta a fej�t. Azt�n a karf�ra k�ny�k�lve l�ktet� hal�nt�k�ra szor�totta
kez�t.
- N�zd, meg�rtem, hogy mit �rzel. A gy�l�leted jogos, de meg kell �rtened� -
pr�b�lt volna v�dekezni az arany, �m a l�ny szikr�z� tekintet�be n�zve ink�bb
elhallgatott.
- Tudod te, hogy mit m�velt az a l�ny velem?! - k�rdezte suttogva, d�hhel telt
hangon a m�gusn�. A vez�r h�tr�lt egy l�p�st a t�rsa szavaib�l �rad� m�rhetetlen
gy�l�letet meg�rezve.
- Nos? - k�vetelte durv�n a Napvez�r.
- Sejtem�
- A h�tteret is ismered?
- Tal�n�
- �rul� volt! K�z�ns�ges �rul�! �s te is azz� v�lt�l, mikor sz�vetkezt�l vele!
Felhaszn�l t�ged, h�t nem vetted �szre? - ki�ltotta d�ht�l izz� hangon Neila, mire
t�rsa m�g egyet l�pett h�tra. V�g�l a l�ny falfeh�r arccal visszaomlott a sz�k�be.
- Hol van most? - s�hajtotta.
- Biztos helyen - felelte a k�rdezett. Aranyes� akkor elt�k�lte, nem engedni, hogy
a var�zsl� b�rmit is �rtson Veilonnak. J�llehet, pontosan maga sem tudta pontosan,
mi�rt is teszi ezt a var�zsl��rt.
A n�mas�g szinte megfojtotta �ket er�s �lel�s�vel, ahogy k�rbefonta a t�rsakat. A
leveg� megtelt fesz�lts�ggel, csaknem �n�ll� �letre kelve.
- Nos, ahogy a szavaidb�l kivettem, nem sok mindent tudt�l meg att�l az �rul�t�l.
Akkor �lj le, �s figyelj - t�rte meg a csendet Neila, s r�n�zett a s�rk�nyra.
Aranyes�t v�ratlanul kir�zta a hideg �s elfogta a f�lelem. M�gis, engedelmesen
le�lt a szomsz�dos sz�kbe. Hab�r minden �z�ben rettegett, f�lelm�n fel�lkerekedett
a k�v�ncsis�g. A m�gusn� k�zelebb hajolt hozz�, �gy suttogta a szavakat.
- Most pedig elmondom neked, mi t�rt�nt k�zt�nk� pontosan�
26.
Az �jszaka m�r majdnem v�get �rt, de a k�t t�rs sz�m�ra csak most kezd�d�tt.
N�ma csend �llt be, mi�ta Neila elt�k�lte, elmes�li az igazat Veilonnal
kapcsolatban. Hab�r a m�gusn� sz�vesen eltekintett volna ett�l, a helyzetet
m�rlegelve �gy gondolta, k�nytelen meghozni ezt az �ldozatot. J�llehet,
legsz�vesebben meg nem t�rt�ntt� v�ltoztatta volna az akkor v�gbementeket.
Miut�n mind a harcosn�, mind a s�rk�ny t�lt�tt mag�nak egy-egy poh�r �jabb bort,
komoran �ld�g�ltek a n�mas�gban. A forr�s�g, kar�ltve a csenddel, szinte fojtogatta
a k�t t�rsat, akik gondolataikkal pr�b�lt�k kif�rk�szni a m�sik �llapot�t. Hab�r
eddig bar�tok voltak, ki tudja, ez meddig marad �gy?
- Nem akarlak siettetni, de nemsok�ra felkel a Nap - sz�lalt meg halkan Aranyes�,
mely m�g �gy is f�ls�rt�nek hatott a csaknem �letre kelt n�mas�gban. Neila erre
enyh�n �sszer�zk�dott, felriadva gondolataib�l. Azt�n m�lyet s�hajtott.
- Igazad van. B�r, tudnod kell, ha hatalmamban �llna, m�r r�gen kit�r�ltem volna az
akkor t�rt�nteket a m�ltb�l - suttogta k�t korty k�z�tt a m�gus. Imm�ron teljesen
nyugodtan �lt a hely�n, csup�n eml�kei sz�guldoztak tudat�ban. Teljesen elmer�lt az
eml�kez�s tenger�ben, �gy azt sem vette �szre, az aranyok vez�re f�rk�sz�en
szeml�lte minden mozdulat�t, szav�t, l�legzetv�tel�t, mintha m�g a sz�vdobban�sait
is l�tni szerette volna.
- Nos, tal�n ott kellene kezdenem a t�rt�netet, hogy a Halgor �s k�ztem l�v�
kapcsolat nem szakadt meg azalatt a h�rom �v alatt - kezdte a mes�l�st Neila, b�r
erre a mondat�ra a h�ll� k�rd�n felvonta egyik szem�ld�k�t. J�llehet, a harcosn�
semmit sem �rz�kelt a k�rnyezet�b�l. Mintha csak mag�nak eleven�tette volna fel a
t�rt�netet, noha egy�rtelm�en l�tszott, mennyi szenved�st okozott ez neki.
L�gz�se �s sz�vver�se felgyorsult, arany szemei fel-fell�ngoltak az eml�kez�s
v�kony f�tyla m�g�tt. Ujjai sz�rakozottan j�tszottak a kez�ben tartott v�r�sboros
poh�rral, melyben m�r nem maradt ital. Term�szetesen mindezt t�k�letesen �rz�kelte
�s l�tta Aranyes� is, akit ezek ut�n felett�bb k�v�ncsiv� tett a k�l�n�s Napvez�r
m�ltja. Igaz, mindezzel egyid�ben az �sszes �rz�kszerve figyelmeztet�en sikoltott a
s�rk�ny tudat�ban. Hi�ba�
- Igen, boldogok voltunk. Sokfel� kalandoztunk, rengeteg mindent felfedezt�nk.
Bej�rtuk a Nimront, majd a Carakent is. Sokf�le k�l�nb�z� k�nyvet, tekercset �s m�s
iratokat gy�jt�tt�nk �ssze �tjaink sor�n. Kicsit tal�n t�l sokat is� - mosolyodott
el v�ratlanul a l�ny. B�r, �lettelen �s halv�ny mosoly volt ez, mintha csak �lm�ban
mosolyodott volna el valaki.
- Sok�ig tanakodunk, mit kellene tenn�nk. �n szerettem volna m�r letelepedni
valahol. Egy �lland� helyet, ahov� felhalmozhatjuk a tud�sunkat, mindemellett
b�rmikor hazav�r az esetleges �jabb utaz�sokr�l. �gy l�trehoztunk egy� -
bizonytalanodott el egy pillanatra Neila. "�gy t�nik, m�g amikor elkalandozik a
jelenb�l, akkor is �lnek a biztons�gi rendszerei, miknek hat�s�ra sohasem mond
t�bbet, mint amit akar" - v�lte mag�ban Aranyes�, mik�zben figyelte �s hallgatta
t�rs�t.
- �nos, egy tornyot. Sz�p, b�r nem sokan kedvelik a szomsz�ds�gunkban. Ott azt�n
berendezkedt�nk. Term�szetesen k�s�bb semmik�pp sem akartuk egyed�l,
kiszolg�ltatottan csak �gy otthagyni. Ez�rt megalkottunk egy olyan l�nyt, mely
k�pes t�vol tartani a h�vatlan l�togat�kat. Sajnos ugyanis el�g sokan vannak�
- Kik? - sz�rta k�zbe az aranyok vez�re, b�r bar�tja meg sem hallotta.
- Miut�n nem kellett m�r a Torony v�delm�vel t�r�dn�nk, elkezdt�nk tan�tv�nyokat
fogadni. Term�szetesen, nem mindenki ker�lhetett be a mi fennhat�s�gunk al�.
�ltal�ban mi magunk j�rtunk ut�na a di�koknak, s nem �k hozz�nk.
- M�gis, hogyan kutatt�tok fel �ket? - �rdekl�d�tt ism�t a s�rk�ny, ami �gy t�nt,
m�r hatott. Neila ugyanis enyh�n fel� ford�totta a fej�t, b�r m�g mindig a padl�t
b�multa.
- �ltal�ban kiemelked� v�ltoz�sokat kerest�nk a bolyg�t beh�l�z� k�l�nb�z� er�kben.
Miut�n pedig megbizonyosodtunk arr�l, hogy mindez egy fiatalabb, vagy ifj� l�nyt�l
sz�rmazik, megl�togattuk.
Aranyes�, maga sem tudta mi�rt, de kir�zta a hideg. El tudta k�pzelni, milyenek
lehettek ezek a l�togat�sok. Hab�r ebben az esetben hatalmasat t�vedett.
- K�zt�k volt egy kimagasl�an j�l teljes�t� kobold is. Hab�r id�sebb volt a n�lunk
tanul�k �tlag�letkor�n�l, Halgor m�gis �gy d�nt�tt, meg�ri foglakozni vele.
Term�szetesen az ifj� kapva-kapott az alkalmon. Hiszen akkorra m�r el�g nagy
h�rn�vre tett szert az iskol�nk� bizonyos k�r�kben�
- Teh�t � volt Veilon - s�hajtott fel a s�rk�ny, mire Neila b�lintott. M�r
visszat�rt n�mi �let az arany szemp�rba. Innent�l besz�lgetett a t�rs�val, nemcsak
mag�nak mes�lt.
- De a t�nde elsz�m�totta mag�t. Nem el�sz�r, minden bizonnyal nem is utolj�ra, de
eddigi bakl�v�sei k�z�l ez volt az egyik legnagyobb. Igen� az egyik legnagyobb�
K�s�bb � maga is r�j�tt, b�r kellett� egy kis� inspir�ci� hozz�.
A Napvez�r itt elhallgatott. T�lt�tt mag�nk egy kis bort, majd kin�zett az ablakon.
A Hold m�r r�gen lement. Nem sok idej�k maradt.
- Hogy r�vidre fogjam a t�rt�netet, Veilon igen j� tanul� volt. Er�s akarat�,
t�rtet� �s nem utols� sorban m�rhetetlen�l hatalom�hes. Kiss� t�lzottan is, hab�r
ezt m�g lehetett volna kezelni. A legnagyobb hib�ja m�gis az volt, hogy nem fogadta
el felt�tel n�lk�l a Torony szab�lyait, mint a t�bbi di�k. �gy p�ld�ul, engem is
megpr�b�lt meggy�zni, hogy egy t�nde nem m�lt� hozz�m.
Aranyes� enn�l a pontn�l f�lrenyelt. Gyorsan letette a pohar�t, nehogy ki�ntse
ital�t, mik�zben k�h�gve pr�b�lt megszabadulni a t�dej�be jutott bort�l.
- Micsoda? - ny�gte, mikor valamennyire sz�hoz jutott.
- J�l hallottad - villant meg az arany szemp�r, hab�r a s�rk�ny tudta, a benne izz�
d�h nem ellene sz�l.
- Veilon kikezdett veled?
- Igen, b�r ezt szerintem � maga is elmondta, hiszen sz�vets�gre l�ptetek.
A vez�r a mindent tud� arany tekintetbe n�zve �gy �rezte, mint mikor egy
kisgyereket rajtakapnak, mert beletorkoskodott az �nnepi tort�ba. Elpirult, majd
les�t�tt szemekkel ny�lt ism�t pohara fel�. K�zben motyogott valamit, amit a t�rsa
nem �rtett.
- Ugyan - legyintett v�g�l Neila �s fagyos tekintete felengedett. - Ne t�r�dj vele.
T�ged is kij�tszott, mint mindannyiunkat. Meg kell hagyni, �rti a dolg�t.
T�k�letesen meg tud gy�zni b�rkit, ha az �rdekei �gy hozz�k�
- Csak nem azt akarod mondani, hogy te �s � Belement�l? - sz�lt k�zbe elkerekedett
szemekkel, megd�bbenve Aranyes�. �m t�rsa v�lasza minden k�ts�get elf�jt.
- Bah! Ugyan! Hab�r j� a r�besz�l� k�szs�ge, mindenre az�rt nem k�pes. Dehogyis!
Hiszen �n szeretem� vagyis� szerettem Halgort. Nem. Mint ahogyan azt m�r te is
tudhatod, Veilon gy�l�li, ha nem kap meg valamit, amire szemet vetett. Nos, ebben
az esetben is ez t�rt�nt. Mivel �n �nk�nt nem voltam hajland� engedni neki,
elint�zte mag�nak a dolgot.
- Azt tudni kell, hogy a t�nde �s �n �ltal�ban k�l�n aludtunk. Ennek rengeteg oka
volt, nem is menn�k bele. A l�nyeg az, hogy az az �tkozott kobold megtanulta,
hogyan tud bejutni a szob�mat v�d� m�gi�n. Ezt meg is tette. Azt�n, m�r csak el�g
volt egy kis altat�, �s� minden k�szen �llt. � m�snap el�gedetten kelhetett fel,
engem meg� Sz�p kis veszeked�s�nk volt a fekete t�nd�vel.
- V�g�l kider�lt az igazs�g nem?
- Persze. Veilon nemcsak velem, de Halgorral is, hogy is mondjam - m�l�zott el egy
pillanatig a harcosn� - er�szakos sz�v�lt�sba keveredett.
- El tudom k�pzelni. M�gis mit csin�ltatok vele? - nevetett fel v�ratlanul
Aranyes�, mire Neila enyh�n meglep�dve n�zett r�. Erre a s�rk�ny elhallgatott.
- Eln�z�st. Sz�val, mit csin�ltatok vele?
- Szakmai titok - mosolyodott el gonoszul a var�zsl�, mire a h�ll� megcs�v�lta a
fej�t. - De nem maradt tov�bb a Toronyban. Jobbnak l�tta elmenni.
Neila kit�lt�tte a marad�k bort is, majd miut�n megitta, letette pohar�t. Azt�n
fel�llt, s az ablakhoz s�t�lt. Aranyes� ek�zben pr�b�lta megem�szteni az eddig
hallottakat. Gondolatok cik�ztak a fej�ben. Sok mindent meg�rtett, olyanokat is,
melyekr�l azt hitte, �r�k hom�ly fogja fedni a sz�m�ra. B�r n�h�ny megold�s csak
�jabb k�rd�seket sz�lt, ami miatt egyre bonyolultabb� kezdett v�lni az eg�sz �gy.
"Ez csak a v�z. Biztos, hogy sokkal t�bb minden t�rt�nt k�zt�k" - v�lte mag�ban a
s�rk�ny, b�r �gy gondolta, a t�bbi k�rd�seire tal�n soha sem fogja megtudni a
v�laszt.
Gondolatait Neila k�rd�se szak�totta meg.
- Elvinn�l hozz�?
- Micsoda? - ugrott talpra Aranyes�, mire a m�gusn� fel� fordult.
- Szeretn�m l�tni.
- M�gis mi�rt?
- Csak - vont v�llat a Napvez�r. Hab�r arca �s mozdulatai k�z�nyt sug�roztak
tekintete mindenn�l vil�gosabb �zenetet hordozott mag�ban. "Ne k�rdezz, csak
engedelmeskedj"- �zent�k az arany szemek, mire az arany vez�rt kir�zta a hideg.
"Val�ban megv�ltozott. Sokkal hidegebb �s �rz�ketlenebb� v�lt" - vonta le mag�ban a
k�vetkeztet�st, ami cseppet sem tetszett neki.
T�rsa haboz�s�t l�tva d�h�sen villant az arany tekintet, mire a s�rk�ny v�g�l
beadta a derek�t.
- Rendben. Gyere.
Aranyes� �s Neila elhagyt�k a tan�cstermet, s kil�ptek a kis �p�let el�tti
terecsk�re. Valaha egy kisebb park lehetett ott, amit mostanra ellepett a t�rmel�k
�s v�r. A s�rk�ny felvette eredeti alakj�t, majd a m�gusn�t h�t�ra v�ve elr�gta
mag�t a f�ldt�l. Hatalmas sz�rnyait kit�rva felfogta a meleg �ramlatokat, majd p�r
k�rt megt�ve elindult a megfelel� ir�nyba.
- El�gg� megviselt�k a harcok a v�rost - v�lte Neila, ahogy eln�zte az alattuk
elh�z� h�zakat. A F�v�ros els� r�sze ugyanis nem volt m�s, mint rengeteg
t�rmel�kkupac �s porhalom. Mindezt megfestette a v�r v�r�se. A v�ros m�sodik fele
viszonylag egyben maradt, noha a rengeteg �sszed�lt h�z �ltal okozott reng�sek nem
egy �p�leten rajtahagyta a nyom�t. Ott is akadtak d�ledez�, vagy �ppen repedezett
h�zak, hab�r eg�sz�ben v�ve a nagy r�sz�k j� �llapotban maradt.
Egy kisebb, eldugottabb helyen l�v� h�zik� el�tt sz�llt le a k�t bar�t. Neila
lecsusszant az arany h�t�r�l, majd eln�zve az enyh�n megd�lt, repedezett �p�letet,
enyh�n elfintorodott.
- Mi�rt �ppen itt? - k�rdezte.
- Mert ezt a helyet kevesen ismerik a katon�k k�z�l, vagy ha valaki m�gis tudn�,
nem keresi fel - felelte az arany, miut�n emberi alakot �lt�tt. Majd, kinyitva a
faajt�t, el�re engedte a m�gusn�t.
A Napvez�r k�v�ncsian, m�gis gyanakodva l�pett be a helys�gbe. Eleinte nem l�tott
semmit, mivelhogy a szob�ba nem jutott be semmilyen f�ny, hiszen az ablakot is
elf�gg�ny�zt�k. A m�gusn� t�tov�n meg�llt. Ki�lesedett �rz�keivel meghallotta, hogy
van ott m�g rajtuk k�v�l valaki.
- Maradj itt, �n gy�jtok egy gyerty�t. Jobban ismerem a szob�t, mint te - suttogta
Aranyes� �s ell�pet a var�zsl� m�g�l.
- Nem fog fel�bredni?
- Nem hiszem. Rettenetesen kimer�lt a legut�bbi �tk�zetben. Sz�ks�ge van a
pihen�sre.
- Mi�ta alszik?
- Nem tudom. Nem eg�szen egy napja.
Amint ezt kimondta, vil�goss�g szaggatta sz�t a s�t�ts�g uralm�t. Neila eleinte
szemei el� kapta a kez�t. De mikor megszokta a f�nyt, l�tta, hogy csak egy halv�ny
gyertyal�ng pr�b�lja el�zni az �j s�t�tj�t. Aranyes� �ppen egy kis, h�roml�b�
asztalk�ra helyezte a gyerty�t, majd egy m�sik�rt ment. Azt�n m�s vonta mag�ra a
figyelm�t.
A kicsiny helys�g t�loldal�n, az ablak alatt egy pokr�cokb�l �sszet�kolt �gyon
fek�dt egy alak. Lassan �s egyenletesen l�legzett, mint aki m�lyen alszik. Mellette
a f�ld�n egy kancs�, egy t�l �s egy valaha feh�r, mostanra megsz�rk�lt rongy
t�rsas�g�ban.
Neila k�zelebb l�pett az alv� alakhoz. Lelk�ben �d�z csata d�lt, ahogy k�zeledett a
heveny�szett �gyhoz. B�rmikor meg�lte volna a koboldot, ha alkalma ny�lt volna r�,
de most, ahogy ott l�tta, gyeng�n �s kiszolg�ltatottan, k�ptelen lett volna
megtenni. Mindemellett esz�be jutott n�h�ny m�s eml�ke is a fekete var�zsl�val
kapcsolatban.
� maga ugyanis tulajdonk�ppen m�r-m�r engedett Veilon k�zeled�s�nek a Toronyban
t�lt�tt egy �ve alatt. Els� pillanatt�l fogva k�l�n�s szimp�ti�t �rzett a
m�rhetetlen hatalom- �s tud�sszomjjal rendelkez� f�rfi ir�nt. Mindemellett
sz�rakoztat�nak is tal�lta. Sokban m�s volt a szem�ben, mint Halgor, hab�r rengeteg
mindenben meg is egyeztek.
M�gsem csalta meg azt, akinek kor�bban a sz�v�t �g�rte, noha nem egyszer
elgondolkozott m�r ennek az ok�n. Mostan�ig kereste, de val�j�ban nem tal�lta meg
erre a v�laszt, j�llehet, nem egyszer gondolta ezt.
Ahogyan pedig egyre csak k�zeledett az alv� koboldhoz, �jb�l el�t�rtek az akkori
k�telyei a s�t�t t�nd�vel kapcsolatban, melyekhez csatlakoztak a var�zsl� miatt
�t�lt legut�bbi borzalmai is. "Tulajdonk�ppen magam sem �rtettem, mi�rt utas�tottam
vissza. De mindig megtettem� �s megtenn�m most is�" - futott �t az agy�n a
gondolat, mire megkem�nyedett a tekintete.
Miut�n hellyel-k�zzel siker�lt elnyomnia r�gi �rzelmeit, k�pes volt az akkori
helyzetre koncentr�lni. Ironikusnak tetszett a m�gusn� szem�ben a fenn�ll� helyzet.
Veilon, a mindig t�k�letes, er�s �s t�retlen kobold, aki most gyeng�n, sebezhet�en
�s v�dtelen�l fek�dt. R�ad�sul az el�tt, akinek csak egy szav�ba ker�lne, hogy
meg�lje.
�gy csat�zott saj�t mag�val a var�zsl�, ahogy megtette azt a p�r sz�ks�ges l�p�st a
kobold �gy�ig. Term�szetesen mindezt Aranyes� is szemmel k�vette, noha a s�rk�ny
nem sok utal�st tal�lt a l�ny arckifejez�s�ben a lelk�ben d�l� harcokr�l. M�gis,
ugr�sra k�szen v�rt.
J�llehet, Neila nem tett semmilyen k�tes �rtelm�, vagy ellens�ges mozdulatot sem.
Csup�n let�rdelt a fekv� f�rfi mell�, mikor oda�rt. Gyeng�den v�gigsim�totta a
kobold homlok�t, majd lehunyta szemeit. Az arany s�rk�ny erre m�r-m�r odal�pett
volna, de p�r pillanat m�lva a var�zsl�n� kinyitotta szemeit. Mit sem t�r�dve a
k�zben a h�ta m�g� l�p� h�ll�vel megn�zte Veilon pulzus�t, majd �jra a homlok�ra
tette a kez�t. �gy t�nt, b�rmire is jutott, nem tetszett neki.
- Hozz tiszta, lehet�leg hideg vizet. Most! - adta ki az utas�t�st a Napvez�r
�sszevont szem�ld�kkel.
- Nem� nem akarlak itthagyni egyed�l vele - vetette ellen akadozva, halk hangon
Aranyes�, mire a m�gusn� felkacagott. G�nyos kacag�s volt ez, amit�l v�gigfutott a
s�rk�ny h�t�n a hideg.
- Ugyan m�r! Azt hiszed, meg�ln�m? - n�zett fel t�rs�ra a m�gusn�. A h�ll� f�lig
d�bbent, f�lig gyanakv� arckifejez�s�t l�tva ism�t felkacagott.
- Bah! Semmi ilyesmit nem sz�nd�koztam tenni. De, ha most nem teszed meg, amit
k�rek, lehet, hogy meghal.
- Hogy-hogy?
- Nincs id� ezt elmagyar�zni! Tedd, amit mondtam, vagy elb�cs�zhatsz a kedves
kobold haverodt�l!
Ez megtette a hat�s�t. A s�rk�ny elment.
Neila eged�l maradt Veilonnal. Hab�r a harcosn� val�ban elj�tszott a kobold
meg�l�s�nek gondolat�val, valami�rt nem tette volna meg. Kedvelte a koboldot, s
felett�bb vonz�nak is tal�lta. "Ha nem lenne Halgor� semmi akad�lya sem lenne�" -
morfond�rozott mag�ban. "S�t, azok ut�n, amit m�velt�" - f�zte tov�bb a gondolatot.
Azt�n megr�zta a fej�t.
Ekkor t�rt vissza Aranyes� is a kancs�, csod�val hat�ros m�don h�v�s v�zzel. Neila
kit�lt�tte a t�lba, majd bele�ztatta a rongyot. Ezut�n a borogat�ssal megmosta a
kobold arc�t, v�g�l homlok�ra tette. Majd r�tette a rongyra a kez�t, s lehunyt
szemmel koncentr�lt.
- Mit csin�lsz? - k�rdezte a s�rk�ny, de azonnal tork�ra forrt a sz�, mikor Veilon
kinyitotta a szemeit.
- Mit keresel te itt? - k�vetelte azonnal suttogva a kobold, mire a m�gusn�
elkomorodott.
- �ppens�ggel seg�teni j�ttem, de ha �gy h�l�lod meg, meg sem �rdemelted volna -
felelte enyh�n s�rt�d�tten a Napvez�r, mire Veilon az ablak el� ford�totta a fej�t.
Ha a s�rk�ny nem is, a m�gusn� �szrevette, hogy mikor megl�tta, a f�rfi szemeiben
f�lelem t�kr�z�d�tt, amikor pedig elford�totta a fej�t, alig �szrevehet�en
elpirult. Neila elmosolyodott. M�r-m�r megsz�lalt, mikor k�rt�k hangjai has�tottak
a n�ma leveg�be�

26.
A farkasok k�rtjei f�ls�rt�en rikoltottak a reggeli n�mas�gban, miknek hat�s�ra
mindenki azonnal felriadt a v�rosban. A v�d�k, �s l�nglovagok nyomban fegyvereik
ut�n ny�ltak, s m�r rohantak is fel a falakra. A legt�bb katona �tk�zben csatolta
fel, vagy igaz�totta meg p�nc�lj�t.
A f�lhom�lyban futkos� v�d�k �gy n�ztek ki, mint egy felbolydult hangyacsapat,
ahogy Neila hasonl�totta mag�ban, mik�zben Aranyes� h�t�n a f�fal fel� rep�lt.
Amint meghallott�k ugyanis a k�rt�ket, azonnal elindultak a falakra. Term�szetesen
el�tte meg kellett gy�zni�k Veilont, hogy maradjon az �p�letben. A koboldot, b�r
eleinte komolyan ellenkezett, a Halgorral val� tal�lkoz�s es�lye v�g�l m�s
bel�t�sra b�rta.
�gy Neila �s Aranyes� viszonylag nyugodtan indultak el a csatat�r fel�. �tk�zben
�sszetal�lkoztak Cameronnal is, aki a m�gusn�t kereste, mert m�r komolyan agg�dott
�rte. Eg�sz este nem l�tta senki, mint mondta, ami igencsak szokatlan volt a
Napvez�r r�sz�r�l. Miut�n a feh�r s�rk�nyt siker�lt kiss� megnyugtatni, egy�tt
folytatt�k �tjukat, majd sz�lltak le a f�falra a katon�k �ltal szabadon hagyott
helyekre.
- H�nyan vannak a v�d�k �s a s�rk�nyok? - k�rdezte Neila Cavelt, aki �ppen akkor
�rt oda. A kobold oldal�hoz szor�tott sisakkal loholt a falra, mik�zben keszty�it
h�zta fel. Miut�n ezzel v�gzett, meglaz�totta kardj�t h�vely�ben, �s felajzotta
�j�t.
- A lovagokkal egy�tt kitessz�k a k�tezer f�t, de k�zt�k is vannak sebes�ltek.
Illetve nem tudom, mennyien haltak meg esetleg a tegnap d�lel�tti harcokban
szerzett sebes�l�sekben az �jjel. B�r, ahogy eln�zem - n�zett k�rbe a falon �s a
f�t�ren �ll�kon a parancsnok - szerencs�re nem sokan. Az aranyok is megvannak
nyolcvanan.
Erre a mondatra Aranyes� megd�bbenve n�zett a kapit�nyra. Nem akart hinni a
f�l�nek. Neila, l�tva a s�rk�ny �rtetlen tekintet�t, az ellens�ges vonalakat
szeml�lve magyar�zta meg a dolgokat.
- Mikor elindultunk a lovagokkal, tal�lkoztunk egy kisebb csapat arany s�rk�nnyal.
�k mondt�k, hogy vannak m�g p�ran, akiket kor�bban sz�tsz�rtak a k�rny�ken. Az�rt
is k�st�nk ennyit, mert id�be telt, m�g mindenkit megtal�ltunk.
A m�gusn� nem r�szletezte a t�rt�nteket. Helyette ink�bb a farkasok k�sz�l�d�
vonalait vette szem�gyre.
A m�g mindig t�bbsz�r�s t�ler�ben l�v� ellens�ges csapatok k�nyelmesen kerest�k meg
helyeiket. M�g mindig nem az eg�sz megmaradt sereggel t�madtak. A parancsnok
tiszt�ban volt azzal a t�nnyel, hogy az id� csak nekik dolgozik. Mivelhogy minden
nap pihent csapatokat k�pes bevetni a v�ros ellen, mindenk�ppen el fognak esni a
v�d�k. J�llehet, meg�rkezett egy nem v�rt seg�ts�g is a Napvez�r �s a l�nglovagok
k�p�ben. Igaz, ez a farkaskapit�ny szem�ben nem sok mindent v�ltoztatott.
A Nap els� sugarai m�r megfestett�k az �g alj�t, mikor a farkashad t�mad�sra k�szen
v�rta a harcra h�v� k�rtjelet. A katon�k m�r alig v�rt�k az �jabb csat�t, szem�k
izzott az �l�s v�gy�t�l. Kez�k izgatottan markol�szta fegyvereiket, mellett�k a
fenevadjaik is t�relmetlen�l toporogtak, morogtak. M�r csak a megfelel� jelre
v�rtak.
A farkasparancsnok felemelte egyik kez�t, mire a k�rt�t megsz�laltat� katona m�ly
leveg�t vett. Csakhogy megf�jni nem f�jta meg. A farkasok �s v�d�k nem kis
megd�bben�s�re ugyanis v�ratlanul rengeni kezdett a f�ld. Eleinte csak szaggatott,
m�ly hangok hallatszottak. Azt�n, a k�l�n�s zajok egyre csak er�s�dtek, s nem
sokkal k�s�bb a F�v�ros el�tti tiszt�son ism�t megjelentek a furcsa hull�mok. De
most egyre t�bb �s t�bb hull�m keletkezett a f�ld felsz�n�n, m�gnem �gy nem n�zett
ki, mint egy val�di tenger. Az eg�sz olyb� t�nt, mintha megannyi ismeretlen l�ny
�szk�lna a talajban.
Mindk�t sereg kapit�nyai elkerekedett szemekkel b�mult�k a furcsa esem�nyeket. M�g
Veilon is megjelent a falon, nem egy katona megd�bben�s�re, mikor � is meg�rezte
�gy�ban fekve a f�ld reng�s�t. A kobold falfeh�r arccal, kit�gult szemekkel b�multa
a jelens�get.
- Felt�telezem, te tudod, mi folyik odakint - sz�lalt meg Neila, akit szint�n
elfogott a f�lelem, ahogy az elk�vetkez� harcra gondolt. Veilon nem felelt neki
azonnal. �gy kapaszkodott a mellv�dbe, mintha az lenne az egyetlen biztos pont az
�let�ben.
- Igen - suttogta v�g�l a m�gus, majd nyelt egyet. V�g�l belen�zett az arany
szemp�rba. - Az istenek katon�i most indulnak harcba�
Alighogy ezt kimondta, m�lyhang�, kegyetlen kacag�s t�rt utat mag�nak a f�ld
reng�s�n kereszt�l. Az eleinte halk hang egyre csak er�s�d�tt, csak�gy, mint a
talaj reng�se �s a k�l�n�s hull�mok is felgyorsultak. Olyb� t�nt, mintha forrt
volna a F�v�ros el�tti r�t.
A katon�k k�nytelenek voltak megkapaszkodni, ha nem akartak elesni. A fenevadak is
imbolyogva tudtak csak talpon maradni. Nem �gy, mint n�mely m�s katona, akik
sz�gyenszemre elestek. A farkaskapit�ny is sz�tterpesztett l�bakkal szeml�lte az
esem�nyeket. Els�re m�g � sem tudta, mi t�rt�nik, vagy hogy egy�ltal�n mit�l reng
�s d�b�r�g a f�ld. Egy p�r pillanatig m�g a v�rfagyaszt� kacag�st sem ismerte fel.
De mikor melegedni kezdett a leveg�, r�j�tt. Ahogy bel�has�tott a felismer�s,
izzads�gcseppek jelentek meg a homlok�n. A parancsnok elkerekedett szemekkel n�zte
a legjobban fodroz�d� f�ldter�letet. � m�r tudta, mi k�zeleg.
Nem �gy a v�d�k, akik egym�sba �s a falakba kapaszkodva pr�b�lt�k megtartani
egyens�lyukat. A l�nglovagok is f�lve figyelt�k az esem�nyeket, b�r tekintet�k�n
k�v�l semmi sem �rulkodott val�s �rzelmeikr�l. A s�rk�nyok is a f�ldh�z lapultak,
nehogy feld�ljenek, �s esetleg agyonnyomjanak valakit.
Aranyes� �s Cameron is a fekete k�vekbe m�lyesztett�k karmaikat, nehogy leessenek.
K�r�l�tt�k a legt�bben a mellv�dbe kapaszkodott. Neila �s Veilon a k�t h�ll�be,
mik�zben egy pillanatra sem t�vesztett�k szem el�l a forrong� talajt.
A f�ld robaja lassan elviselhetetlenn� v�lt. A fenevadak h�tracsapott f�lekkel
ugattak a f�ldre, m�g ellenfeleik befogt�k f�leiket. Mikor m�r �gy t�nt, menten
sz�treped mindenkinek a feje, egy hatalmas robajjal kirobbant a f�ldb�l valami. A
felsz�ll� f�lddarabok �s porfelh� miatt eleinte nem lehetett l�tni, mi is t�rt�nt
pontosan. Azt�n mindenki meg�rezte a fojtogat� h�s�get, mely a r�tb�l el�t�r�
valami fel�l �radt. Mikor pedig le�lepedett valamennyire a t�rmel�kfelh�, m�r meg
is l�thatt�k az el�bukkan�, l�ngol� s�rk�nyt.
- A Nagy �r! De� azt hittem, siker�lt elpuszt�tani - suttogta hitetlenkedve
Cameron, mikor felismerte a gig�szi l�v�b�l �ll� teremtm�nyt. Neila erre csak
megr�zta a fej�t, de v�laszolni egyel�re nem tudott, mivel siker�lt egy adag port
bel�legeznie.
- H�t ism�t tal�lkozunk te sz�nalmas kis m�gus - fordult szembe lassan a v�d�kkel a
Halhatatlan. M�ly hangja, mely mintha a f�ld al�l sz�lna, elnyomott mindent m�s
hangot, f�lelemmel �s retteg�ssel t�ltve el a v�rost v�d�k sz�v�t. Nem �gy a
farkasokat. Mert, b�r az�rt �k is meglep�dtek a k�l�n�s l�ny megjelen�s�n, nem
�reztek f�lelmet, ha r�n�ztek a Nagy �rra. Ink�bb csak v�g�rv�nyesen bebizony�totta
nekik a gy�zelm�ket.
- Most is azt hiszed, legy�zhetsz engem? - d�r�gte a Halhatatlan, s eg�szen k�zel
sz�llt a f�falhoz. Neila rezzen�stelen�l �llta ellenfele koromfekete tekintet�t,
mely szinte �gette a tudat�t. A m�gusn� b�szk�n kih�zta mag�t. F�lelem n�lk�l,
cseng� hangon v�laszolt a hatalmas s�rk�nynak.
- Ha egyszer megtettem, siker�l most is - ki�ltotta a harcosn�. Aki csak hallotta,
er�t �nt�tt bel� a l�ny b�szke �s t�retlen hangja. Ha pedig feln�ztek a falra,
olyb� t�nt nekik, mintha f�ny, er� �s hatalom �vezte volna karcs� alakj�t. A
Napvez�r rettenthetetlen�l �llt �s n�zett szembe a hatalmas s�rk�nnyal, aki �get�
forr�s�got �rasztott mag�b�l.
- Nemsok�ra nem �gy gondolod majd, sz�nalmas haland�! �lvezettel tiporlak t�ged �s
j�t�kseregedet a f�ldbe - ki�ltotta a gig�szi l�ny. Hangj�ra megremegtek a falak,
�sszed�ltek a gyenge h�zak. A v�d�k sz�v�b�l pedig ki�lt minden rem�nyt�
A t�zb�l �ll� teremtm�ny ezut�n megfordult, �s elindult a farkashad fel�. Az
ellens�ges katon�k �dvrivalg�ssal fogadt�k a Pusztul�s istenn�j�nek k�vet�t. Az
ellens�ges sereg egy emberk�nt �ltette a Halhatatlant. Imm�ron biztosra vett�k
gy�zelm�ket.
A gig�szi s�rk�ny pedig meg�llt a sereg felett, majd m�ly, d�rg� hangot hallatott.
M�g a f�ld is beleremegett a ki�lt�sba, mely olyannak hatott, mintha megannyi
hatalmas �llat d�b�rg�tt volna a f�ld�n. Mikor a ki�lt�s elhalt, egy p�r pillanatig
n�ma csend �llt be.
A v�d�k l�legzetvisszafojtva figyeltek. A n�mas�gban m�g a saj�t sz�vver�s�ket is
hangosnak tal�lt�k. Mindenki eln�mult. A t�volban, alig �szrevehet�en �jra
elindultak a F�v�ros fel� a k�l�n�s fellegek, melyek m�r mind Veilon, mind Neila
figyelm�t felkeltett�k kor�bban. Igaz, ez�ttal senki sem figyelt az �gre. Sokkal
ink�bb a f�ldre�
�jb�l hull�mozni kezdett ugyanis a talaj. Ezzel egyid�ben pedig az �l�holtak is
csatlakoztak a farkasokhoz, s most rendezett alakzatokban lebegtek a Nagy �r
m�g�tt, v�rva a t�mad�sra sz�l�t� jelet.
A talaj ek�zben n�hol kip�posodott, mintha valami fel akart volna t�rni a m�ly�b�l.
N�melyik eg�szen magas volt, m�r-m�r fel�rt a fal tetej�ig, ahol a v�d�k szeml�lt�k
elkeseredetten a t�rt�nteket. A katon�k sz�m�ra elsz�llt minden rem�ny. Feladt�k az
es�lyeiket.
Mintha csak meg�rezte volna mindezt a f�ld alatt motoz� l�nyek egyike, v�ratlanul
egy egyik bubor�k nem h�z�dott vissza, mint eddig. Egyre csak n�tt, m�gnem egy
hatalmas h�ll� alakj�t �lt�tte mag�ra.
A v�d�k sz�jt�tva b�mult�k az ismeretlen teremt�nyt. A l�nynek hossz�, megny�lt �s
karcs� teste volt, ak�r egy k�gy�nak. De a feje ink�bb egy s�rk�ny�ra hasonl�tott.
Csup�n der�kig emelkedett ki a f�ldb�l, mintha valamilyen v�zil�ny lenne. �gy nem
lehetett l�tni, van-e h�ts� l�ba. H�t�n g�rbe t�sk�k meredeztek. Eg�sz teste
f�ldb�l �llt, n�hol kisebb darabk�k szakadtak le r�la. A teremtm�ny vil�g�t� z�ld
szemekkel szeml�lte a v�d�ket.
- Mik ezek a l�nyek? - ny�gte Cavel, aki majdnem �sszeesett �llt�ban, ahogy b�multa
a megjelen� l�nyt. Egyed�l kobold b�szkes�ge adott neki er�t.
- F�lds�rk�nyok. R�gen kihaltnak hitt l�nyek, akiket �gy t�nik, Arisha
felt�masztott - v�laszolta Halgor, aki akkor jelent meg a falon, nem kis
meglepet�st okozva. K�l�n�sen Veilon sz�m�ra, hab�r a kobold megpr�b�lt �szrev�tlen
lenni. Egy ideig (am�g a t�nde figyelm�t lek�t�tte a v�ratlanul megjelen� l�ny)
siker�lt is. Csakhogy ez nem maradhatott �gy �r�kk�. A fekete var�zsl� ugyanis
k�rben�zett a falon, minden bizonnyal Neilat keresve. Meg is pillantotta a
m�gusn�t, a kobold oldal�n. Hihetetlen erej� d�h �s bossz�v�gy l�ngolt fel a
kitasz�tottban, mikor megpillantotta kor�bbi vet�lyt�rs�t.
Neila, aki szint�n felfigyelt a jelenetre, a kirobbanni k�sz�l� csata elker�l�se
v�gett odal�pett Halgorhoz.
- Jobb, ha egyel�re megt�r�d a k�zeledben fekete t�nde! - sz�lalt meg halk,
hat�rozott hangon, s t�rsa karj�ra tette a kez�t. - Legal�bb addig, am�g ennek v�ge
nem lesz - tette m�g hozz� ellentmond�st nem t�r� hangon a Napvez�r, mire a s�t�t
var�zsl� ism�t a f�lds�rk�ny fel� ford�totta izz� tekintet�t.
Neila minden mozdulat�t figyelte. Hab�r t�rsa nem �rult el semmit a lelk�ben d�l�
harcokr�l, a m�gusn� t�l r�g�ta ismerte m�r, hogy tudja, mennyire felzaklatta ez az
eg�sz a t�nd�t. M�r-m�r ism�t megsz�lalt, mikor �jabb morg�s vonta mag�ra a
figyelm�t. �tn�zve a falon, l�thatta, ahogy m�g legal�bb h�sz p�p emelkedik ki a
f�lb�l. �jabb s�rk�nyok sz�let�se.
Ek�zben a Nagy �r maga k�r� gy�jt�tte �l�holt csatl�sait. Csup�n arra v�rtak, hogy
az �sszes sz�vets�ges f�ldi l�ny megjelenjen, azt�n t�madnak. Csakhogy nem
figyeltek el�gg�. Mivelhogy a Halhatatlan minden gondolat�t lek�t�tte az
elk�vetkez�, minden bizonnyal utols� �s a sz�m�ra gy�zedelmes harc kibontakoz�sa,
nem vette �szre, amint m�g�tte az �gen felett�bb gyan�s dolgok k�sz�l�dtek�
A kor�bban �rtalmatlan viharfelh�k ugyanis m�r majdnem el�rt�k a v�rost. Igaz,
egyel�re senki sem t�r�d�tt ezzel. Sem az ellens�g, sem a v�d�k r�sz�r�l. Pedig
tal�n jobban tett�k volna, ha m�giscsak �szreveszik a gyan�san �l�en gomolyg�
fellegeket�
Neila h�v�s nyugalommal szeml�lte a r�ten t�rt�n� esem�nyeket. T�rsaival szemben �
megb�k�lt a Hal�llal, s csaknem teljesen �rz�ketlenn� v�lt a harcokkal szemben.
T�ls�gosan sokat meg�lt az elm�lt, viszonylag r�vid id�szakban, ami miatt egyre
gyakrabban kalandozott el a jelenb�l.
�ppen ez�rt, b�r most teljes l�lekjelenl�t�vel a harcra figyelt, valahogy m�gis
hidegen hagyta mag�nak a csat�nak a gondolata. Nem f�lt sem a gig�szi
f�lds�rk�nyokt�l, sem a kegyetlen Nagy �rt�l. T�rsaival ellent�tben egyed�l
f�jdalmat �rzett �s m�rhetetlen szomor�s�got�
- K�sz�ljetek a harcra. L�nglovagok! - ki�ltotta a Napvez�r, mire a feketep�nc�los
katon�k fel�ltek l�ngol� h�tasaikra. �tsz�z v�d� indult harcra a leveg�ben,
kieg�sz�lve a lovagok �ltal m�g l�trehozott l�nyekkel �s arany s�rk�nyokkal.
- Az aranyokat vonj�tok vissza! R�juk nincs sz�ks�g - adta ki az �jabb utas�t�st a
m�gusn�, mire a mellette �ppen felsz�ll�shoz k�sz�l�d� Aranyes� d�bbenten n�zett
r�.
- De� - kezdte volna a s�rk�ny, b�r t�rsa szemeibe n�zve ink�bb elharapta tov�bbi
mondand�j�t. A h�ll� v�g�l enyh�n fejet hajtott, majd visszah�vta t�rsait. A
parancsnok utas�t�s�t furcs�ll� aranyok v�g�l a f�t�ren gy�lekeztek vez�r�k
t�rsas�g�ban. Onnan szeml�lt�k a harc kezdet�t, b�r beavatkozni nem mertek. Hab�r a
Napvez�rk�nt is nevezett var�zsl�n� az ut�bbi id�ben egyszer sem emelte fel a
hangj�t, valami�rt senki sem mer�szelte megszegni a parancsait.
Ek�zben hadrendbe �lltak a f�lds�rk�nyok is. A csup�n der�kig kiemelked� l�nyek
d�r�gve, morogva v�rt�k vez�r�ket, aki csakhamar meg is jelent az �gen, �l�holt
csatl�sainak k�s�ret�ben.
Egy pillanatig meg�lltak, majd megind�tott�k a rohamot.
A v�gs� harc megkezd�d�tt.
Neila �jabb parancs�ra ekkor felvont�k a j�gpajzsot, �m az most nem �ll�totta meg a
halott feket�ket. A Nagy �r, t�mad�sra utas�tva a f�lds�rk�nyokat, m�rgezett
karmaival esett neki a pajzsnak. A j�gfal pedig nem b�rta sok�ig a hihetetlen erej�
t�mad�sokat. A f�ldi teremtm�nyek hozz�juk k�pest ar�nytalanul kicsi mells�
mancsaikkal estek neki a bur�nak, m�g az �gen a Halhatatlan var�zsereje ostromolta
azt.
P�r pillanattal k�s�bb f�ls�rt� cs�r�mp�l�ssel �ssze is t�rt a j�gpajzs, h�rom
m�gus hal�l�t okozva. Ezut�n szabad �tjuk volt a s�rk�nyoknak a t�mad�sra.
Csakhogy amint �sszet�rt a j�gfal, Neila t�mad�sra utas�totta a l�nglovagokat �s
t�zs�rk�ny teremtm�nyeiket. A k�zel ezer�tsz�z l�nyt sz�ml�l� sereg egyik fele az
�l�holtakat, m�g nagyobb r�sz�k a hatalmas f�lds�rk�nyokat ostromolta meg.
Amint a gigantikus, f�lb�l �ll� l�nyek �tl�pt�k a nyilak hat�sugar�t, k�tsz�z
kit�n� �j�sz engedte �jt�ra nyil�t. Hab�r mindegyik tal�lt, egyik sem tett k�rt
ellenfeleikben. Az �j�szok teh�t folyamatosan l�d�zt�k nyilaikat, �m semmi jel�t
nem l�tt�k, hogy haszn�lt volna. Neila v�g�l besz�ntette a ny�lz�port.
Felajzotta saj�t fegyver�t. Az idegre helyezett egy nyilat, majd k�nt�lni kezdett
valamit. A ny�l hegye k�l�n�s z�ld l�nggal �gni kezdett, mire a m�gusn� �tj�ra
engedte. A ny�l pontosan szemen tal�lta a fel� k�zeled� s�rk�nyt, minek hat�s�ra az
m�ly hangon morogva h�trat�ntorodott.
- A f�ldre, vagy talajra k�ros fegyverekkel t�madj�tok �ket! - ki�ltott fel ut�na a
var�zsl�, mire a legt�bb katona tan�cstalanul n�zett hol vez�r�kre, hol t�rs�ra. A
m�g �letben maradt kev�ske m�gus �s var�zsl�shoz �rt� kobold viszont azonnal
meg�rtette a l�nyeget.
Mivel ellenfeleik a f�ldb�l sz�lettek, egy�rtelm�, ha a talajnak �rtalmas dolgokkal
t�madnak r�juk, elpuszt�thatj�k �ket. �gy azt�n az eget z�ld l�nggal �g� nyilak
hom�lyos�tott�k el, melyek pillanatnyilag visszavonul�sra k�nyszer�tett�k a
hatalmas sz�rnyetegeket. Ugyanilyen okb�l t�k�letes fegyvernek bizonyultak a
t�zs�rk�nyok is, akik val�s�ggal �lve felperzselt�k t�mad�ikat.
Egy t�z l�ngol� h�tasb�l �ll� k�tel�k egyenesen az egyik f�ls�rk�ny fej�nek
rontott. Karmaikat ellenfel�k pof�j�ba m�lyesztve er�sen megkapaszkodtak, mik�zben
t�zes sz�rnyaikkal �s forr� l�ny�kkel pr�b�lt�k feltartani a l�nyt. A t�mad�s
sikerrel j�rt. A kegyetlen forr�s�gt�l a nedves f�ldb�l �ll� sz�rny kisz�radt, majd
�sszeomlott.
Mik�zben a f�ld�n a v�d�k pr�b�lt�k feltartani a f�lds�rk�nyokat, az �gen az
�l�holtak is veszt�sre �lltak a l�nglovagokkal szemben. A katon�k, k�l�n�s fekete
fegyvereikkel, melyek hat�sosnak bizonyultak a halott l�nyekkel szemben, viszonylag
kev�s �ldozatok �r�n k�pesek voltak visszavonul�sra k�nyszer�teni ellenfeleiket.
Egyed�l a Halhatatlannal gy�lt meg a bajuk, mivel �t k�ptelenek voltak m�g csak
megsebezni is, nemhogy meg�lni. A Nagy �rb�l �rad� h�s�g ugyanis j�val meghaladta a
lovagok �ltal l�trehozott t�zs�rk�nyok�t. Ez�rt azt�n sem a katon�k, sem a h�tasok
nem tudt�k megk�zel�teni az istenn� k�vet�t.
Ezzel szemben az �l�holtakkal szemben kit�n� fegyvernek bizonyultak a l�ngol�
l�nyek. A j�ghideg, s�ron t�li h�ll�k ugyanis nem b�rt�k sok�ig tartani magukat
t�zes ellens�geikkel szemben. �gy m�g nem ment le a Nap, mire az �sszes halott
feket�t siker�lt megsemmis�teni�k a l�nglovagoknak.
A Halhatatlan ett�l f�ggetlen�l viszont sok �ldozatot k�vetelt. A gazd�tlan t�zes
h�tasok teljesen hat�stalannak bizonyultak ellene. A gig�szi l�vas�rk�ny ugyanis
egyszer�en mag�ba olvasztotta a n�la j�val kisebb �s gyeng�bb l�nyeket.
Mindemellett az is el�ny�re v�lt, hogy m�g � maga t�nylegesen is l�tezett,
ellenfelei azonnal megsz�ntek l�tezni, amint az �ket l�trehoz�, er�vel ell�t�
akarat megsz�nt.
Csakhogy ez ford�tva is igaz volt. Ha egy lovag t�l sok er�t adott teremtm�nyei
�letre h�v�s�ba �s azoknak fenntart�s�ra, el�fordulhat, hogy � maga t�ls�gosan is
kimer�l. Vagy, mint ahogyan az a Nagy �rral val� harc sor�n gyakran el�fordult, egy
t�zl�ny "meg�l�se" fel�r egy komolyabb ment�lis t�mad�ssal a gazd�ja sz�m�ra. Ebb�l
ad�d�an teh�t nem egy lovag zuhant a f�ldre holtan, mivel az �ltala �letre h�vott
s�rk�nyokat meg�lt�k, � maga pedig fizikailag is kimer�lt.
Mindezek ellen�re a v�d�knek m�gis siker�lt tartaniuk a v�rost naplement�ig.
J�llehet, ez tal�n az�rt siker�lhetett, mivel a Halhatatlan megtiltotta a farkasok
sz�m�ra a harcot, merthogy csak �tban lettek volna. Ha ugyanis ezt nem teszi meg, a
v�ros biztosan elesik. Igaz, az�rt a falat v�d�knek j�val nehezebb dolguk akadt m�g
�gy is, mint az �l�holtakkal harcol� lovagoknak.
Merthogy a m�gusok �s koboldok hamar elf�radtak az �lland� m�gikus t�mad�sokban,
melyek hamar felem�sztett�k az erej�ket. �ppen ez�rt, hab�r kezdetben nem egy
f�lds�rk�nyt sikeresen el is puszt�tottak, ahogyan telt az id�, mind a
t�zs�rk�nyok, mind a m�gikus t�mad�sok sz�ma megcsappant, vagy gyeng�lt az ereje.
Ebb�l ad�d�an k�s� d�lut�nra, mikorra az �gen szinte minden egyes �l�holtat
megsemmis�tettek, a var�zsl�k ellen�ll�sa megt�rni l�tszott. M�g Neila is szapor�n
l�legzett, aki pedig minden �l�k leghatalmasabb m�gusa. Term�szetesen, annyival
t�bb ellenf�llel seg�tett v�gezni is.
A f�lds�rk�nyokat bizonyos id�k�z�nk�nt siker�lt visszaszor�tani egy r�vid ideig,
ami legal�bb p�r l�legzetv�telnyi sz�nettel szolg�lt a v�d� m�gusoknak. Egy �jabb
ilyen sz�netben a Napvez�r felm�rte, mennyi ideig tudnak m�g kitartani. "Felt�ve,
ha ezek a d�g�k nem akarnak este is t�madni a farkasokkal. K�sz szerencse, hogy
azok eddig nem t�madtak" - gondolta mag�ban a var�zsl� komoran, mik�zben felm�rte a
v�d�k erej�t.
A legt�bb, m�gi�hoz nem �rt� katona �s az aranyok a f�t�ren gy�lekeztek, s
tartott�k szemmel a falon zajl�kat. Illet�leg, oltott�k az esetleges t�zeket.
Ugyanis a rengetek, k�l�nb�z� fajt�j� m�gia m�r nem minden esetben tudott
elnyel�dni a f�ld term�szetes "energiafoly�iban". Ez�rt azt�n n�hol, teljesen
v�ratlanul �s kisz�m�thatatlan helyeken kisebb robban�sok k�vetkeztek be, ahogy az
er�k egym�snak fesz�ltek, majd kioltott�k egym�st. N�ha ezek pont j�kor �s j�
helyen t�rt�ntek. M�skor viszont t�zvesz�llyel fenyegett�k a v�rost.
A var�zsl�k ugyanis fikarcnyit sem t�r�dtek ezekkel a balesetekkel. Nekik j�val
fontosabb volt, hogy visszaverj�k a gig�szi �s ann�l er�sebb f�lds�rk�nyokat. Nem
egy kobold, vagy m�gus pedig �let�t is adta e nemes c�l �rdek�ben, minek
k�vetkezt�ben alig maradt sz�z m�gi�hoz �rt� v�d� a falon. �gy pedig nem sok�ig fog
m�g �llni a v�ros. Hacsak nem j�n valami v�ratlan seg�ts�g�
�ppen ezeken gondolkozott Neila is, ahogyan eln�zte a mellv�dnek t�maszkod�, f�radt
�s egyre gyeng�bb mestereket �s koboldokat. A harcosn� mellett Veilon �lt le p�r
pillanatra a f�ldre. A fekete kobold is szapor�n l�legzett, s egy�rtelm� volt,
cseppet sem heverte m�g ki a legut�bbi k�zdelm�t sem. A Napvez�r ezut�n Halgor ut�n
n�zett, aki szint�n t�le nem messze t�maszkodott a mellv�dnek. A t�nde szemeit
lehunyta, �gy �lvezte az arc�t s�t� napsugarakat.
Azt�n �jra felhangzott a moraj, mely a s�rk�nyok �jabb t�mad�s�t jelentette. A m�g
harcra k�pes m�gusok teh�t ism�t felk�sz�ltek a harcra. Mely tal�n az utols� is
lesz egyben.
Neila �ppen a nyugodni k�sz�l� Napot szeml�lte, mik�zben minden m�s �rz�k�vel a
k�zeled� l�nyekre figyelt. Azt�n egy m�ly s�hajjal feltekintett az �gre. �m
f�lbeszakadt a s�haja, amint megl�tta a k�l�n�s fellegeket, k�zvetlen�l a
farkassereg felett. A var�zsl� megragadta Veilon karj�t, s az �g fel� mutatott. A
kobold is elkerekedett szemekkel b�mult a furcsa fellegekre.
A csaknem �letre kelten gomolyg� fellegek egyre csak k�zelebb �sztak a k�k
�gbolton, mik�zben balj�slat� d�rejek hallatszottak fel�l�k. Azt�n egyszer csak egy
hatalmas vill�m csapott az egyik farkas s�torba, melyet f�ls�rt� csattan�s
k�vetett. Ezt meghallva a f�lds�rk�nyok is megfordultak, �s �sszeh�zott szemekkel
mustr�lt�k a k�zeled�, egyre fenyeget�bben d�rg� fellegeket. �k m�r tudt�k, mik
k�zel�tenek.
Ahogy minden figyelem ezekre korl�toz�dott, Carados is visszah�vta lovagjait, akik
a f�falra sz�lltak le. Majd arr�bb vez�nyelt�k h�tasaikat, akik bizonytalanul
k�r�ztek a v�ros felett.
- Te tudod, mik ezek? - tette fel a k�rd�st Neila a lovagok vez�r�nek. A f�rfi egy
ideig csak �sszevont szem�ld�kkel figyelte a k�l�n�s jelens�get, majd b�lintott.
- Es�s�rk�nyok.
Alighogy ezt kimondta, az eddig gomolyg� fellegek k�z�l n�hol s�rk�nyforma alakok
bukkantak el�, majd t�ntek el ism�t. P�r pillanat m�lva pedig mindent el�rasztott a
feh�rs�g.
Oly hirtelen temette maga al� a f�ldet �s harcol�kat a feh�rs�g, ak�r egy sz�k��r.
Sem a v�d�k, sem a farkasok, de m�g csak a Halhatatlan sem l�tott semmit. Egyed�l a
k�t szemben�ll� f�l, a f�ld- �s es�s�rk�nyok tudt�k, mi t�rt�nik.
A v�d�k m�g egym�st sem l�tt�k az �thatolhatatlan feh�rs�gben. Neilat egy p�r
pillanatig elfogta a retteg�s, mikor m�g a mellette �ll� Veilont sem l�tta. Csup�n
hallotta a kobold szapora l�legzetv�tel�t, ami bizony�totta, val�ban ott van. M�sik
oldal�n Carados p�nc�lja megnyikordult. Valahonnan m�g�le pedig s�rk�nyok �s
meglepett katon�k szavait hallotta. M�gis t�k�letesen elveszettnek �rezte mag�t.
K�ptelen lett volna t�j�koz�dni abban a k�l�n�s, mindent elbor�t� feh�rs�gben.
Azt�n, egyszer csak egy k�z fogta meg az �v�t. Neila �rezte Veilon remeg�s�t, mire
�sszefonta ujjait a kobold�val.
Azt�n v�rtak �s hallgat�ztak.
A meglepett n�mas�gnak egyszer egycsap�sra v�ge szakadt. Vad morg�sok �s d�rg�sek
hangzottak fel a F�v�ros el�tti t�rr�l. N�ha egy-egy vill�m is utat t�rt mag�nak a
feh�rs�gben, de m�st nem lehetett l�tni. Ann�l t�bbet hallani�
A f�lds�rk�nyok olyannyira ismert morg�sai f�jdalmasan csend�ltek fel. N�ha �gy
t�nt, mintha valami neh�z zs�kot dobtak volna a f�ldre. M�skor sisterg�s �s halk
pattog�s hallatszott, amit rendszeresen vill�m k�vetett. Valahol felhangzott egy
halk kacaj is, mely k�s�rtetiesen visszhangzott a k�dben.
Azt�n minden elcsendes�lt. A v�d�k l�legzetvisszafojtva v�rtak. Neila k�zelebb
h�z�dott Veilonhoz, aki m�sik kez�vel v�delmez�en �t�lelte. Mindenki a feh�rs�get
f�rk�szte, de nem l�tott semmit. Azt�n v�ratlanul egy sz�lesen vigyorg�, sz�r�s
s�rk�nypofa jelent meg Neila el�tt.
- �dv�zletem Neila Saraven! - bukkant fel a nem v�rt l�ny, mire a legt�bb v�d�
meglep�dve ki�ltott fel ijedt�ben. Ez, �gy t�nt, mintha az ismeretlen teremtm�nyt
sz�rakoztatta volna. Vid�m hangon folytatta.
- Yverion �s Setal k�ld�tt minket a megseg�t�setekre. Megsemmis�tett�k a
f�lds�rk�nyokat, a Halhatatlan legnagyobb bossz�s�g�ra. Most azt�n em�szti a m�reg.
Igaz�n sz�rakoztat� - v�lte a s�rk�ny, mik�zben egy kisebb k�kes felh� gomolygott
ki t�hegyes fogakkal kirakott �llkapcsai k�z�l. A Napvez�r, miut�n el�zte az el�bbi
ijeds�g�t, jobban is megn�zte a s�rk�nyt.
Amennyit l�thatott bel�le a s�r�, feh�r felh�k�n kereszt�l, az alapj�n m�g azt is
mondhatta volna, kecses teremtm�nnyel tal�lkozott. Maga a l�ny legink�bb Silumar
kipuj�hoz hasonl�tott. Kecses, hajl�kony �s megny�lt teste volt, viszonylag r�vid
l�bakkal. De csak h�rom ujja volt, azok is hossz�ak �s hengeres alak�ak. A feje
legink�bb egy kuty��hoz hasonl�tott. A legmegd�bbent�bb azt volt Neila sz�m�ra,
hogy, m�g a s�rk�ny test�t sz�rk�sfeh�r pikkelyek bor�tott�k, feje nagy r�sz�t, a
h�ta k�zep�n egy cs�kot, illetve a k�ny�k�t �s a sark�t sz�r fedte. Mindehhez m�g
k�t hossz� bajusz is csatlakozott, teljess� t�ve a k�l�n�s �sszk�pet.
J�llehet, a Napvez�r, miut�n felm�rte a l�nyt, azon kezdett el gondolkozni, hogyan
k�pes egy�ltal�n rep�lni, hiszen nem voltak sz�rnyai, mint az �ltala ismert t�bbi
rep�l� s�rk�nynak. Azt�n f�lretette a k�l�n�s teremtm�nnyel foglalkoz� gondolatait.
- Teh�t �gy avatkoznak bele az istenek a haland�k dolgaiba - sz�lalt meg halkan
Veilon, ami visszar�ngatta t�rsait a jelenbe.
- Nos, igen - �rtett egyet sz�lesen mosolyogva a s�rk�ny. - De tal�n ezt m�shol
kellene megbesz�ln�nk.
- Igazad van - b�lintott Neila is, mik�zben kibontakozott a s�t�t kobold
�lel�s�b�l. - A falakra �ll�tsatok pihent �r�ket, a t�bbieket pedig k�ldj�tek el
aludni. Ti pedig, jobb lenne, ha legal�bb a v�rost megtiszt�tan�tok a felh�t�l. Nem
lehet l�tni semmit - intett hanyagul a k�l�n�s teremtm�ny fel� a Napvez�r, mire az
b�lintott. Nem sokkal k�s�bb az eg�sz v�ros kitisztult, hab�r a k�rny�k�t tov�bbra
is ugyanolyan s�r� k�d fedte.
- Azt�n besz�lni szeretn�k veled �s a t�bbi parancsnokkal is - fordult vissza m�g a
m�gusn�. Majd ism�t elindult, de �jra visszafordult.
- Lehet�leg te meg tartsd t�vol magad a t�nd�t�l.
- Ja - ism�telte meg m�g egyszer ugyanazt a kis j�t�k�t - �s lehet�leg hideg bort
szolg�ljanak fel.
Ezzel Neila otthagyta t�rsait, akik teljesen meg voltak zavarodva, mivelhogy
vez�r�k egyszerre besz�lt mindenkihez, aki csak k�r�l�tte �llt. V�g�l, az�rt
mindenkinek siker�lt kisz�rnie, melyik utas�t�s vonatkozhatott r�.
A F�v�rosban teh�t ism�t nyugalom k�lt�z�tt az �j lesz�llt�val, noha tov�bbra is
k�rd�s volt, ez meddig marad �gy.

27.
Felkelt a Hold. A v�kony sarl� kom�tosan kezdte meg mindennapos �tj�t a s�t�t
�gbolton, t�nd�kl� csillagok k�s�ret�ben. Ez�st sugarai v�gigsim�tott�k a Caraken
felsz�n�t. Mindent meg�rintettek, l�gyen az �l�, vagy �lettelen.
Egyeseknek nyugalmat hoztak a v�kony sugarak, m�soknak a Hal�l mark�t. Az ac�losan
h�v�s, kard�lhez hasonl�t� holdf�ny mindenhov� elhatolt, ahov� csak tudott. Minden
reped�st felt�lt�tt, minden alv� katona p�nc�lj�n v�gigfutott. Egyeseket
elaltatott, m�soknak �r�k nyugalmat hozott.
M�g a tan�csterembe is behatolt, ahonnan pedig megpr�b�ltak minden h�vatlan
vend�get kiz�rni. Ezal�l term�szetesen a keskeny ac�los l�ngok kiv�telt k�peztek,
mivelhogy m�g a hatalmas Napvez�r sem lett volna k�pes kirekeszteni teljesen a
Holdf�nyt.
Nem mintha a m�gusn�nek ezen j�rt volna az esze. Neila mindig is szerette a Hold
keskeny ez�st f�ny�t, mely �ltal�ban megnyugtatta. �ppen ez�rt most is �r�mmel
vette, hogy a tan�csterembe besz�r�d� v�kony f�tylakat nem szor�tott�k ki
f�gg�ny�kkel.
A harcosn� eln�zegette a hideg f�nyj�t�kot, am�g meg nem szak�tott�k gondolatait. A
l�ny s�hajtva fordult az es�s�rk�ny fel�.
- Nos, azt hiszem, tal�n elkezdhetn�nk. T�rj�nk a l�nyegre. El�sz�r is, el kell
mondanom, mekkora megtiszteltet�s, hogy a h�res Neila Saravennel tal�lkozhattam -
t�rte meg a csendet a s�rk�ny, mire a teremben tart�zkod� t�bbi parancsnok k�rd�en
n�zett az eml�tett szem�lyre. A Napvez�r egy bossz�s int�s�vel elhallgattatta az
�radoz� l�nyt, mire az sz�lesen elmosolyodott �s b�lintott.
- Legyen, ahogy akarja �rn�m. Mint m�r eml�tettem, Setal �s Yverion hatalm�nak
k�sz�nhetj�k, hogy �jb�l megsz�lett�nk. Miut�n pedig �jj�sz�lett�nk, a J�s�g istene
parancsba adta, hogy azonnal induljunk a F�v�ros megseg�t�s�re, mivel m�r Lex�nia
sem maradt t�vol a harcokt�l. Ez�rt azt�n elindultunk n�h�ny t�rsammal.
- H�nyan vagytok? - tette fel a k�rd�st Veilon, mire a s�rk�ny r�n�zett. T�rsaival
ellent�tben a h�ll� nem vett fel emberi alakot, mivel kisebb m�ret�ek voltak, mint
rokonaik. Karcs� test�knek h�la pedig b�rhov� bejuthattak, ahov� az emberek. Az
egyetlen h�tr�nyt csup�n a test�b�l n�ha-n�ha elszabadul� f�stfelh�k jelentett�k. A
k�l�n�s teremt�nynek h�la teh�t igencsak p�rad�ss� v�lt a terem leveg�je, n�hol
pedig sz�rakozott felh�pamacsok sz�lldog�ltak az ez�st holdf�nyben.
- Meglep�dsz, ha azt mondom, amennyien egy felh�ben elf�r�nk? - k�rdezett vissza
tal�nyosan a teremtm�ny, mire a kobold �sszevonta szem�ld�k�t. A s�rk�ny erre ism�t
sz�lesen elmosolyodott. Halk, visszhangos kacag�s hallatszott a szob�ban.
- Nem tudom, mi�rt van nektek �lland�an j�kedvetek! B�rcsak nekem lenne az! -
s�hajtott fel b�natosan Cavel, �s sz�rakozottan arr�bb hessegetett maga el�l egy
f�stpamacsot.
- Mi nem eg�szen �gy n�zz�k az �letet, mint ti - v�laszolta kedvesen a l�ny, ami
k�l�n�s nyugalommal t�lt�tte el a teremben l�v�ket. - Mindenben �ltal�ban a j� �s a
mulats�gos dolgot n�zz�k, nem pedig a Hal�lt �s Pusztul�st, min a haland�k
�ltal�ban.
Ekkor t�voli meglepett ki�lt�s hangzott fel, amit azt�n v�kony kacaj k�vetett,
mintha csak igazolni akarta volna a s�rk�ny szavait.
- Nos, igen, azt l�tjuk. A katon�ink viszont nem felt�tlen�l d�jazz�k a dolgot.
Tal�n jobb lenne, ha abbahagyn�tok a dolgot. �gy is el�g sok probl�m�nk van - v�lte
g�nyos hangon Veilon, mire a teremtm�ny k�l�n�s szemmel n�zett r�.
- Ugyan! Legal�bb nem a m�snappal t�r�dnek. Hallgasd csak! - intett fej�vel a
falban t�tong� lyuk fel� Neila. Halk �nek hallatszott, ami elkeveredett az
es�s�rk�nyokra oly jellemz� surrog� hanggal is. Azt�n kobold, ember �s lovag egy�tt
nevetett az el�bbi meglepett katon�n. T�volian pedig sz�ntelen�l hallatsz�dott a
cs�ntalan, �r�kk� vid�m vend�gek kacag�sa.
- Ha csak p�r pillanatra is, de elfelejtik az elm�lt napok borzalmait. Ennyit
meg�rdemelnek - l�gyult meg a Napvez�r hangja, ami enyh�n megd�bbentette t�rsait.
Aranyes� �s Veilon k�tked� pillant�st v�ltottak egym�ssal, ahogyan eln�zt�k az
elhom�lyosult tekintettel kifel� b�mul� m�gusn�t.
- Isten�nk viszont azt is parancsba adta, hogy hagyjuk el a terepet, ha v�gezt�nk
�si ellens�geinkkel - folytatta kellemes hangj�n a s�rk�ny, �jabb felh�pamacs
k�s�ret�ben. Szavaira s�lyos csend telepedett a teremre.
- Nem tudn�tok csak m�g egy napig maradni? Nagy sz�ks�g�nk lenne a seg�ts�getekre a
farkasokkal szemben - vetette fel Aranyes�, aki kiss� fellelkes�lt, amikor
megtudta, vannak m�g arany s�rk�nyok. Rokona azonban hat�rozottan megr�zta fej�t.
Az arany m�r-m�r sz�l�sra nyitotta sz�j�t, de a m�gusn� int�s�re lenyelte
mondand�j�t.
- Ha nem, h�t nem. El�gg� elh�z�dtak m�r a harcok, de van egy tervem. Azzal tal�n
legy�zhetj�k a farkasokat.
- �s a Nagy Urat - tette hozz� a Vez�r, mire a harcosn� elkomorodott. Veilon, aki
eddig sz�tlanul figyelte a besz�lget�st, most fel�llt.
- Tal�n nek�nk is pihenn�nk kellene. Majd megl�tjuk, mit hoz a holnap. Szerintem
terveket nem �rdemes nagyon k�sz�teni, mivel m�r volt r� p�lda, hogy semmit nem
�rt. Ink�bb aludjunk r� egyet. Azt�n kider�l, Hal�l, vagy Gy�zelem v�r-e r�nk
holnap.
A fekete m�gus ezzel meghajolt, majd egy szav�val elt�nt. Aranyes� is k�vette t�rsa
p�ld�j�t, de az es�s�rk�ny �s Neila m�g maradtak. A m�gusn� gondolataiba mer�lt,
ahogyan eln�zte a lyukon kereszt�l az alv� v�rost. V�g�l a s�rk�ny sz�lalt meg.
- Setal �zent neked is valamit - kezdte, mire a var�zsl� r�emelte szomor�
tekintet�t. A teremtm�ny most szokatlanul komolyan viselkedett, nyoma sem maradt
tekintet�ben az el�bbi j�kedvnek. Komoran n�zett � is a t�volba, mik�zben
�sszeszedte gondolatait.
- El�sz�r is, tudnod kell, �desap�d nyugalomra lelt n�la. Sz�p �s boldog �lomba
mer�lt.
Enn�l a pontn�l elhallgatott egy pillanatra a l�ny, mivel l�tta, mennyire
elszomorodott a Napvez�r. Arany szemeibe k�nnyek sz�ktek, majd csepp alak�
igazgy�ngy�kk�nt folytak v�gig a l�ny arc�n az ez�st holdf�nyben.
- Sajn�lom.
- Semmi baj - suttogta Neila, s let�r�lte k�nnyeit. - Folytasd k�rlek.
- Emellett a J�s�g istene �zeni, "j�l gondold meg minden elk�vetkez�
cselekedetedet. Nem minden �ldozat hozza meg a v�rt b�k�t �s boldogs�got".
Az es�s�rk�ny, miut�n �tadta az �zenetet, f�rk�sz�en n�zte a Napvez�rt.
- R�buszokban besz�l, mint mindig! - csattant fel a m�gusn� �s fel�llt. - M�gis
mire gondolt? Vagy tal�n tudja, mit terveztem? Olvas a gondolataimban, vagy mi?
- Azt nem tudom, de� - felelte kit�r�en, f�lig les�t�tt szempill�i al�l a l�ny - de
azt tudom, hogy te az � l�nya vagy. Egy a v�retek, egyek a gondolataitok. Tal�n�
�rzi, mit akarsz tenni.
- Bezzeg �n nem tudom, � mit akar tenni. M�gcsak nem is �zen - t�rta sz�t
elkeseredetten a karjait Neila.
- M�g neked sem szabad �t�lkezne az istenek felett. Gondolkozz el azon, amit
mondtam - k�sz�nt el a s�rk�ny, majd kecsesen kirep�lt a falban t�tong� lyukon.
Neila m�g sok�ig n�zett ut�na, majd egy s�hajjal szob�j�ba teleport�lta mag�t.
F�radtan nyitotta ki szemeit, mire meglep�dve b�mult az �gy�n �l� Halgorra.
- Besz�lni szerettem volna veled - sz�lalt meg a t�nde, �s kedvese el� l�pett. A
komor, s�rt�d�tt �s haragos arany szemp�ra n�zve viszont elbizonytalanodott.
Zavarba j�tt a m�gusn� v�dl� tekintet�nek keresztt�z�ben. K�hintett n�h�nyat,
mik�zben megpr�b�lta rendezni kavarg� �rzelmeit �s sz�guld� gondolatait.
- N�zd, t�k�letesen meg�rtem, mit �rzel most - kezdte volna, de f�lbeszak�tott�k.
- Nem. Egy�ltal�n nem �rted - suttogta kegyetlen, megb�ntott hangon a Napvez�r. A
fekete var�zsl� erre megcsuklott. V�g�l megragadta a l�ny v�llait, aki viszont
cseppet sem vette ezt j� n�ven.
- Figyelj r�m! Tudom, hogy amit tettem, nem kellett volna. Vagy legal�bb is, nem
�gy, ahogyan v�ghezvittem. Ezzel tiszt�ban vagyok. Kiss�, elragadtattam magam a c�l
�rdek�ben, ami nem kev�s tud�ssal jutalmazott volna meg v�g�l minket�
- Ne er�lk�dj! - sz�lt k�zbe durv�n Neila, s kit�pte mag�t t�rsa szor�t�s�b�l.
Arany szemei s�rt�d�tts�get, megb�ntotts�got, �rtetlens�get �s m�rhetetlen
f�jdalmat t�kr�ztek. Mikor megsz�lalt, hangja j�gt�rk�nt d�f�tt Halgor sz�v�be,
mely elviselhetetlen k�nokat okozott a k�oszt�l szenved� kitasz�tottnak.
- Felesleges minden pr�b�lkoz�sod. �gysem hiszem el, amit mondasz. Az eg�sz a
hatalomra ment, ami�rt k�pes volt�l mindannyiunkat �gy manipul�lni, ahogyan az
�ppen az �rdekeidet szolg�lta. De a legjobban az f�j, hogy engem is felhaszn�lt�l!
Ellenem ford�tott�l mindenkit, akik kor�bban a bar�taim voltak. Egyed�l maradtam!
Hallanom kellett az �ltalad koholt, majd val�s�gg� v�ltott v�dakat, melyekhez nekem
semmi k�z�m nem volt.
Halgor legy�z�tten �llt t�rsa el�tt, akinek minden egyes szava egy �jabb forgat�s
volt a jeges t�rrel a sz�v�ben.
- Az �ldozat szerep�t osztottad csak r�m, pedig ha beavatt�l volna a terveidbe,
tudod, hogy sz�m�thatt�l volna r�m.
Erre a t�nde elgy�t�rten feln�zett. Imm�ron teljesen lehullt az �ltal�ban viselt
k�z�ny�s maszkja. A m�gusn� �gy teljes m�rt�kig l�thatta a kitasz�tott lelk�ben
d�l� f�jdalmat �s mindazt a szenved�st, amit kor�bbi tettei okoztak neki.
- �n megb�ztam benned kor�bban. �n m�gsem �rdemeltem ki a bizalmadat. Ez �gy
viszont nem mehet tov�bb�
- Sz�val szereted - sz�rta k�zbe v�ratlanul, f�jdalmas hangon Halgor, mire a
m�gusn� teljesen led�bbent. Elkerekedett szemekkel, �rtetlen�l b�mult a var�zsl�ra,
aki els�hajtott.
- Igen. Ezek szerint igen.
- Kit? Na ne! Csak nem azt gondolod, hogy Veilon �s �n� Ez egyszer�en hihetetlen!!
- csattant fel Neila, mikor megl�tta a vad f�lt�kenys�get fellobbanni a kitasz�tott
k�k szemeiben.
- Te nem vagy norm�lis! Egy�ltal�n nem�
- De elgondolkozt�l rajta, nem? - k�rdezte a fekete m�gus elgy�t�rt hangon. Neila
egy ideig mag�ban f�st�lg�tt, kezeit l�ktet� hal�nt�k�ra szor�totta. Ezt l�tva a
t�nde az ablakhoz l�pett, s a p�rk�nyba m�lyesztette k�rmeit.
- N�zd, f�radt vagyok �s szeretn�k m�r pihenni egy keveset is. Mindemellett semmi
kedvem folytatni ezt az �rtelmetlen vit�t a koboldr�l...
- Teh�t igen�
- Itt nem ez a l�nyeg. K�l�nben is, mit �rdekel az t�ged? Egy�ltal�n nem is
t�r�dt�l velem. Kihaszn�lt�l, megal�zt�l, t�nkretett�l. Ezek ut�n m�gis mit v�rsz
t�lem? Hogy a k�t sz�p szemed�rt majd megbocs�tok �s minden olyan lesz, mint r�gen?
H�t arra ne sz�m�ts!
- M�g akkor sem, ha �n ugyan�gy szeretlek?
- Egyetlen t�nd�m! - g�nyol�dott Neila, kifigur�zva t�rs�t a hangj�t ut�nozva. -
M�gis minek n�zel te engem?
- Sz�val nem hiszed, hogy megb�ntam tetteim? - k�rdezte Halgor �s ism�t odal�pett a
harcosn�h�z. V�rakoz�an, rem�nykedve n�zte a l�nyt, aki f�rk�sz� tekintettel
mustr�lta. Neila felemelte egyik kez�t, gyeng�den v�gigsim�totta a t�nde mellkas�t,
mik�zben eg�szen k�zel l�pett hozz�.
- Majd akkor hiszem el, ha �szint�n mondod - suttogta a Napvez�r �s kinyitotta
tenyer�t, amib�l vak�t� f�nycs�va l�vellt egyenesen a t�nde szemeibe. Halgor
felki�ltott �s szemei el� kapta kez�t.
- Sajn�lom kedvesem. De am�g nem gondolod komolyan, amit mondasz, ne v�rj t�lem
megbocs�t�st - mondta b�cs�z�ul a m�gusn� �s egy szav�val elt�nt a szob�b�l.
- Ne! V�rj! - ki�ltotta k�ts�gbeesve az �tmenetileg megvakult s�t�t var�zsl�, b�r
tudta, felesleges.
- Ha val�ban t�r�dt�k vel�nk istenek az �gben - suttogta maga el� Halgor, miut�n
siker�lt tal�lnia egy sz�ket, amibe lerogyott -, seg�tetek, hogy visszakapjam.
A t�nde m�g sok�ig �lt a sz�lben, v�rva, hogy l�t�sa visszat�rjen. K�zben az �gen a
v�kony Holdsarl� lassan lemenni k�sz�lt, �tadva majd hely�t a nappal uralkod� t�zes
�rkorongnak.

28.
Az �j s�t�tj�t halv�ny napsugarak festett�k meg a horizont vonal�ban. A felkel� Nap
els� sugarai el�sz�r pirosba, majd r�zsasz�nbe, legv�g�l pedig aranys�rg�ba
�lt�ztette a F�v�rost �s a k�rny�k�t. A puha sugarak oly k�nnyed�n sz�lltak a
leveg�ben, ak�r egy elszabadult p�kh�l�fon�l �sszel. Mindent meg�rintettek, a
l�ny�ket alkot� b�rsonyos t�nem�nnyel. S mindezt pedig oly gyeng�den tett�k, ak�r
egy pillang� �rint�se a vir�gon.
M�gis, a gyeng�d �rint�s kem�ny er�szakot takart. Ugyanis az aranyos sugarak
meg�rkezte egy �jabb nap elj�vetel�t is takart�k egyben� �s egy �jabb harc�t. Amint
a hatalmas t�zes �rkorong ecsetj�vel sz�nt vitt a horizontra a k�k �gbolton, a
farkassereg is k�sz�l�dni kezdett. Imm�ron semmi sem g�tolta �ket a gy�zelembe,
m�gha el�z� nap t�rt�nt egy-k�t v�ratlan dolog is vel�k.
A katon�k ugyanis cseppet sem vett�k j� n�ven a Halhatatlan azon parancs�t,
miszerint maradjanak a helyeiken �s hagyj�k ki az aznapi csat�t. B�r, ahogyan a
parancsnok eln�zte a katon�it, mag�ban �gy gondolta, az az egynapi sz�net j�t tett
a sereg�nek.
A farkasok ugyanis m�g agressz�vebbek �s m�g kegyetlenebbek lettek a k�nyszerpihen�
miatt. Egyre t�bb veszeked�s, nem egy helyen pedig vereked�s t�rt ki a katon�k
k�z�tt, akik m�r alig b�rtak az izgalmukkal. Egyszer igencsak komolyra is
fordulhatott volna a dolog, ha a kapit�ny le nem h�ti az embereit egy kicsit. M�g a
fenevadak is ingerl�kenyebbekk� v�ltak a nem v�rt sz�net miatt. Sokkal k�nnyebben
haraptak, mint kor�bban, �gy n�h�ny alkalommal saj�t gazd�ikat is megkapt�k.
J�llehet, ez�rt igen kem�ny b�ntet�st is kaptak, miut�n farkukat beh�zva sunnyogtak
el valamelyik fa al�.
�gy fogadt�k h�t a farkaskaton�k az �jabb napot, amikoris m�r biztosra vett�k a
v�ros elest�t. A Nagy �r is a t�borban �llom�sozott, gyakran besz�lt a
parancsnokkal is. Hab�r egyik�j�k sem rajongott a m�sik�rt, hatalom- �s
gyilkol�sszomjuk er�s sz�vets�get hozott l�tre kett�j�k k�z�tt.
Igaz, a kapit�ny nem vette j� n�ven, mikor a hatalmas l�vas�rk�ny m�r a harmadik
s�tort gy�jtotta fel a figyelmetlens�ge miatt. Hab�r maga a vez�r a harcban
l�tsz�lag �gy sz�rta a katon�it, mint egy d�h�s kisgyerek a j�t�kait, az�rt nem
n�zte j� szemmel az �ll�t�lagos sz�vets�ges effajta viselked�s�t.
V�g�l az�rt csak elcsitult minden napkelt�ig, �s a farkasok ism�t hadrendbe �lltak.
A kapit�ny, mint eddig mindig, most is csak a fele sereg�t vetette be. �gy b�rmikor
adhatott friss ut�np�tl�st a t�mad�knak, ha a sz�ks�g �gy hozta volna. Mindemellett
m�r �zent a Bradolban sz�kel� Uralkod�nak is, hogy nem �rtana �jabba katon�kat
k�ldeni. Hab�r a v�laszlev�l m�g nem �rkezett meg, biztosra vette a seg�ts�get. Nem
mintha agg�dott volna a gy�zelm�t illet�en. Csup�n a megmaradt sereggel nem lett
volna k�pes eg�sz Sodenat megh�d�tani.
V�g�l a parancsnok elhessegette felesleges gondolatait �s t�mad�sra utas�totta
katon�it. De meggondolatlan d�nt�s volt ez, amire azonnal r� is j�tt, amint
megl�tta, hogy csup�n egyetlen ember, egy n� �llt fel a f�fal mellv�dj�re. Akkor
viszont m�r nem volt vissza�t.
Neila egy szemhuny�snyit sem aludt eg�sz �jszaka. Halgor szavain �s reakci�in
gondolkozott. J�llehet, val�j�ban �r�ltk�nt viselkedett. T�rt, z�zott, am�g le nem
nyugodott. Azt�n pedig lerogyott a falban t�tong� lyuk mell�. Minden bizonnyal
t�rsai seg�tettek volna neki, ha k�ri, de miut�n elhagyta a szob�j�t, sz�nd�kosan
olyan helys�get v�lasztott, ahol rem�nyei szerint nem tal�lhatt�k meg. �gy ker�lt a
tan�csterembe.
Ott v�rta meg a hajnalt, amikoris �jra szembe kellett n�znie a v�rosnak a
farkasemberek t�mad�s�val. Csakhogy a Napvez�r m�r tudta, mit kell tennie ahhoz,
hogy v�gleg lez�rja ezt a h�bor�t.
Mikor megl�tta a hajnal els� f�nyeit, f�lrel�kte a kez�b�l �res pohar�t �s felkelt.
Elindult az ajt� fel�. Gondolatai elkalandoztak, �gy azt sem vette �szre, mikor
elr�gta az �res boroskancs�t. Ak�r egy madzagon ir�ny�tott b�b�, hagyta el a
tan�cstermet.
Lesietett a f�t�rre, ahol az arany s�rk�nyok t�lt�tt�k az �jszak�t a legt�bb
katon�val egy�tt. Neila elmosolyodott, ahogy v�gign�zett az alv� seregen. Ember �s
kobold egym�s mellett, n�melyek m�g egy s�rk�nyra is hajtott�k fej�ket. M�sok
m�gusok t�rsas�g�ban szunnyadtak, minden bizonnyal ahogyan el�z� nap besz�lgettek.
"Ha belegondolok, hogy nem is olyan r�gen ez a sz�vets�g �s bajt�rsi viszony
elk�pzelhetetlen lett volna�" - gondolta mag�ban �s halv�nyan elmosolyodott.
Azt�n le is hervadt arc�r�l a mosoly, ha a j�v�re gondolt. "A koboldok ugyan�gy ki
akarj�k majd irtani az embereket, k�l�n�sen, ha Veilon elfoglalja a tr�nt" - v�lte
bor�san, mire megcs�v�lta a fej�t. Nekid�lt egy, m�g �ll� oszlopnak, s tov�bb
szeml�lte a sereget. Valami�rt nem tudott elszakadni a b�k�s l�tv�nyt�l. Ism�t csak
elkalandozott a jelenb�l, mint ahogyan tette azt m�r egyre gyakrabban az ut�bbi
id�ben�
Gondolatait Aranyes� �rint�se szak�totta meg. Neila megr�zk�dott a v�ratlan �rint�s
hat�s�ra, majd h�trafordult.
- Szeretn�m tudni, m�gis hogyan k�pzelted el a mai v�delmet. Mindj�rt megindul a
sereg. M�r k�sz�l�dnek - k�sz�nt�tte bar�tj�t a s�rk�ny, aki Veilon t�rsas�g�ban
�csorgott a m�gusn� mellett. A k�rdezett egy ideig nem felelt, csup�n n�zte,
ahogyan a b�k�sen alv� sereg �bredezett.
- Milyen er�s lett hirtelen a bajt�rsi k�tel�k a k�l�nb�z� fajok k�z�tt, nem
gondolj�tok? - suttogta szinte csak mag�nak, mire t�rsai k�tked� pillant�st
v�ltottak. - Nincs semmilyen ellens�gesked�s, mint kor�bban. Mindenki b�k�vel
megt�ri a m�sikat. �rdekes.
Egy ideig csendben �lldog�ltak egym�s mellett. Az aranyok vez�re m�r-m�r �jra
megsz�lalt, mivel l�that�an a var�zsl�n� nem hallotta kor�bbi szavait. �m a
Napvez�r megel�zte.
- Ne agg�djatok. Tudom, mit kell tennem. Csak gondoskodjatok a sereg biztons�g�r�l
- mormolta v�g�l Neila �s elindult a f�fal fel�. Vissza se n�zett, csak ment.
- Te tudod, mire k�sz�l? - �rdekl�d�tt meglep�dve Veilon a s�rk�nyt�l. A h�ll� p�r
pillanatig gondolkozott, mivel olyan ismer�s volt sz�m�ra a helyzet. Azt�n r�j�tt.
- Igen - lehelte els�padva, mire a kobold meg�tk�zve n�zett r�. - Meg kell
�ll�tanunk!
Aranyes� elrohant a harcosn� fel�, �m az �bredez� �s gy�lekez� seregen fennakadt. A
l�ny �gy el�g nagy el�nyre tett szert. M�r majdnem el�rte a l�pcs�t, mely a falra
vezet fel.
- M�gis, el�ruln�d, mit akar tenni? - ki�ltotta az arany ut�n a fekete m�gus,
mik�zben igyekezett l�p�st tartani t�rs�val. Aranyes�, aki gyakorlott mozdulatokkal
l�kd�ste arr�bb az �tj�b�l a katon�kat �s ak�r saj�t fajt�rsait is, f�lig
visszafordulva v�laszolt.
- El tudod k�pzelni, m�gis mekkora ereje lehet Neilanak? - k�rdezett vissza v�g�l
v�lasz helyett. Ahogy visszapillantott, l�tta, ahogy a kobold megr�zta a fej�t.
Mondott is valamit, de �ppen megl�kt�k, �gy a s�rk�ny nem volt biztos abban,
egy�ltal�n neki sz�lt volna-e. Nem mintha k�l�n�sebben �rdekelte volna.
- Nos, er�bemutat�t fog tartani.
A k�t t�rsa meg�llt egy pillanatra, m�g kif�jta mag�t. Siker�lt el�rni�k a falat,
m�r csak a l�pcs�h�z kell el�bb, vagy egyid�ben oda�rni�k, mint bar�tjuk. Csakhogy
a t�leked�s k�zepette elvesztett�k szem el�l a m�gusn�t. Aranyes� k�ts�gbeesetten
pr�b�lta ny�jtogatni a nyak�t, h�tha megl�tja, akit keresett.
- Ott van! - fogta meg Veilon a karj�t, mik�zben a l�pcs�k fel� mutatott. S
val�ban. A var�zsl�n�, csaknem el�rte a felj�r�t. A t�rsak ism�t nekieredtek h�t.
De fut�s k�zben is felt�nt mindkett�j�knek, mennyire m�s lett a Napvez�r.
Olyb� t�nt a szem�kben, mintha nem is eg�szen �nmaga lenne. Furcs�n mozgott,
mondhatni nem term�szetesen. Lassan, m�gis megfontoltan, de m�gis� mintha nem
akarn� megtenni, amire k�sz�l. Vagy, amit mondtak neki� M�gis v�ghezviszi a c�l
�rdek�ben.
Aranyes�nek v�g�l siker�lt elkapnia Neila karj�t, amit azt�n nem eresztett el.
Er�sen f�jtatott, m�gsem engedte el t�rsa kez�t. Nem sokkal m�g�tte loholt Veilon
is, aki most szint�n zih�lva t�maszkodott a falnak.
- �llj meg, az istenekre! M�gis mire k�sz�lsz? - lihegte a s�rk�ny, mikor m�r k�pes
volt besz�lni. Csakhogy a m�gusn� nem is figyelt r�. Csup�n b�mult fel a fal
tetej�re, vagy az �gre, rezzen�stelen tekintettel.
- V�laszolj m�r! M�gis mi van veled? - ord�totta vadul a vez�r. Megragadta a
var�zsl� v�ll�t �s maga fel� ford�totta. De nyomban el is h�tr�lt t�rs�t�l, mikor a
szem�be n�zett. Mind a s�rk�ny, mind a s�t�t kobold iszonyodva l�ptek h�tra
bar�tjukt�l. Csak b�mult�k az arany szemeket. K�ptelenek voltak elford�tani a
fej�ket. J�llehet, amit l�ttak, att�l mindkett�j�ket kir�zta a hideg.
Az arany tekintet ugyanis halott volt. Kiveszett bel�le minden �let, csup�n
f�tyolosan meredt maga el�. Minden bizonnyal a tulajdonosa sem sokat foghatott fel
a k�rnyezet�b�l. Neila csak �llt, nem tett semmit. Gondolatai messze j�rtak, m�g
bar�tait sem ismerte fel. Csup�n azt tudta, mit kell tennie. Most pedig
meg�ll�tott�k.
- Mennem kell - sz�lalt meg kong� hangon, amit�l bar�tai m�g egy l�p�st h�tr�ltak.
T�rsai egyszer�en k�ptelenek voltak elhinni, ami t�rt�nt a m�gusn�vel. Fogalmuk sem
volt r�la, mit csin�lhatott el�z� este. "A tan�cskoz�son m�g �lt� mi t�rt�nhetett
az�ta?" - tette fel mag�nak a k�rd�st Aranyes�, mik�zben b�multa a l�nyt. Igaz, a
v�laszt nem tudta. � maga annyira megd�bbent a l�tottakt�l, hogy csup�n visszafogni
volt k�pes a harcosn�t, mikor az �jra el akart indulni a l�pcs�n.
- Nem m�sz sehova. �ngyilkoss�got akarsz m�r megint? Egyszer m�r megtetted,
t�k�letesen eml�kszem r�. �s nem szeretn�m �jra �t�lni - mondta a k�ba Napvez�rnek
a s�rk�ny, aki viszont nem figyelt r�. T�tov�n feln�zett a falra, majd megint
vissza az aranyra. K�tely csillant a szemeiben.
- Mennem kell Aranyes�, �rtsd meg! Nincs id�nk! A farkasok m�r elindultak! Ez az
egyetlen rem�ny�nk. K�rlek� engedj el. Nekem m�r nincs mit tennem, de az utols�
feladatomat m�g el kell v�geznem - k�rte halkan Neila, mire t�rsai r� n�ztek.
Bar�tjuk szem�be n�zve l�thatt�k a m�rhetetlen f�jdalmat, szenved�st �s b�natot.
Csakhogy az elt�k�lts�g �s szil�rd akarat is ott h�z�dott mindezek m�g�tt, amit
megl�tva a vez�r elengedte bar�tja karj�t. A m�gusn� enyh�n elmosolyodott, azt�n
ism�t elindult.
- M�gis mit csin�lsz? - k�vetelte Veilon, aki m�r-m�r ut�naeredt a var�zsl�nak. �m
bar�tja visszafogta.
- Hagyd. � m�r d�nt�tt. Valami t�rt�n tegnap este, erre az �letemet tenn�m.
- Tal�n Halgor mondott neki valamit.
- Igen. De ezen m�r �gysem v�ltoztathatunk. Ink�bb k�ld a sereget eg�szen t�vola
falt�l. Ahogy eln�ztem, ez komolyabb bemutat� lesz, mint amit k�zel n�gy �ve
csin�lt - v�lte Aranyes� �s neh�z sz�vvel b�r, de elindult. M�g�tte baktatott n�m�n
a kobold is, aki v�g�l d�h�sen megr�zta a fej�t.
A k�t t�rs kiadta a megfelel� utas�t�sokat, b�r a katon�k nem akartak eleinte
engedelmeskedni. Azt�n, egy-k�t cifr�bb kifejez�ssel tark�tott parancs ut�n morogva
ugyan, de elfoglalt�k helyeiket. Mindenki ott volt. Aranyes� bar�tai mellett �llt,
b�tors�guk szerint a legk�zelebb a f�falhoz, s a mellv�den �ll� Napvez�rt n�zt�k.
Minden szem fel� fordult. Mindenki �rezte, ez lesz a d�nt� csata.

Neila k�b�n l�pkedett a l�pcs�k�n. Mikor fel�rt, egyszer m�g h�tran�zett. L�tta a
sereget, ahogyan a h�zak vonal�ig vonul vissza. Megpillanthatta bar�tait is,
akikt�l m�g csak el sem b�cs�zott. Sajn�lta �ket, sajn�lta, hogy meg kell v�lnia
t�l�k. A sz�ve pedig majd� meghasadt, mikor Halgort l�tta, amint k�vetel�en k�ri
sz�mon az aranyok vez�r�t�l a t�rt�nteket.
- Most m�r mindegy� minden mindegy� - lehelte maga el� a m�gusn� �s ezzel elfordult
a v�rost�l. Helyette ink�bb a k�zeled� farkashadat vette szem�gyre. A f�lelmetes
katon�k �temes d�b�rg�se m�g a falon �ll� var�zsl�ig is elhallatszott. F�l�tt�k
sz�llt a Nagy �r is, kit�tott pof�j�b�l cs�p�g�tt a v�r. Minden bizonnyal nem
sokkal kor�bban �sszet�z�sbe ker�lt egy katon�val�
Lehunyta a szem�t, hogy ne kelljen l�tnia a borzalmas l�tv�nyt. M�lyet s�hajtott,
majd lassan kif�jta a leveg�j�t. Figyelm�t csup�n egyetlen dologra
�sszepontos�totta. Az el�z� alkalommal ellent�tben, amikor egy konkr�t var�zslatot
hajtott v�gre, most csup�n engedte, hogy a F�ld Ereje �tj�rja test�t.
Tudat�t kitiszt�totta, izmait ellaz�totta. Lelki szemei el�tt l�tta, hol folynak a
term�szet er�inek energi�i. Az egyik �ppen alatta kavargott, melyet t�k�letesen ki
is haszn�lt. El�sz�r megpr�b�lta belesz�ni a saj�t akarat�t is a hatalmas folyamba,
majd miut�n ez siker�lt, maga fel� ford�totta annak foly�si ir�ny�t.
A hatalmas energiat�meg l�thatatlanul, m�gis �rezhet�en kanyarodott el az �jabb
ir�nyban. Neila kit�rta karjait, mire a f�falon felfel� kezdett k�szni az energia.
A farkasok is l�thatt�k, ahogyan, ak�r a felsz�ll meleg leveg�, haladt felfele a
feh�r k�veken.
Mikor a folyam el�rte a harcosn�t, az val�s�ggal mag�ba sz�vta. Saj�t test�t
haszn�lta t�rol�nak, illet�leg teljes m�rt�kig elbor�totta a m�rhetetlen er�. Ahogy
�tsz�tte a test�t a hatalom, lassan felemelkedett. Mikor �jra kinyitotta a szemeit,
arany tekintet�be imm�ron visszat�rt az �let.
A m�gusn� megv�rta, m�g teljesen uralma al� nem hajtja az energi�kat, k�l�nben
igencsak cs�fos v�get �rhetett volna. Ezzel � maga is tiszt�ban volt, ez�t azt�n
m�g p�r pillanatig hagyta, hogy a term�szet hatalma k�rbefolyja. Lehunyt szemekkel
ismerkedett a hatalm�val, melyr�l eddig fogalma sem volt.
Sohasem tudta igaz�n kipr�b�lni a saj�t hat�rait. Apja �va intette ett�l, mert
f�lt, h�tha nem lesz k�pes egyszer kord�ban tartani erej�t. Halgor pedig nem adott
r� neki alkalmat. De akkor senki �s semmi sem g�tolta meg ebben, ami �szinte
�r�mmel t�lt�tte el. Val�s�ggal megm�morosodott az er�t�l. M�g sohasem �rzett ehhez
foghat� b�dulatot, mely szinte elk�b�totta. M�gsem engedte ki az akarata al�l egy
pillanatra sem.
Mikor meg�rezte a farkasok k�zels�g�t, ism�t kinyitotta szemeit. Imm�ron teljesen
ura volt mind az erej�nek, mind saj�t mag�nak. K�pes volt v�ghezvinni, amit
v�llalt, �s meg is akarta csin�lni.
Feln�zett az �gre, mik�zben kiny�jtotta egyik kez�t. A k�k �gbolt, engedelmeskedve
a parancs�nak, azonnal beborult. Fekete fellegek tornyosultak f�lelmetesen a
farkasok felett, akik most meg�lltak �s f�lve n�ztek k�rbe. M�g sohasem �rezt�k a
f�lelmet, de azzal az alakkal szemben, akit a falon l�ttak, k�ptelenek voltak
felvenni a harcot. Ezzel pedig mindannyian tiszt�ban voltak. M�g a Nagy �r is
t�tov�n n�zett k�rbe. � maga is megrettent a m�gusn� hatalm�t l�tva.
- Term�szet elemei! Engedelmeskedjetek nekem! - ki�ltotta ekkor cseng� hangon
Neila, mire f�ls�rt� vill�m volt a v�lasz. M�g maga a F�ld is meg�rezte a var�zsl�
haragj�t. A felh�kb�l k�kes vill�mok csapkodtak mindenfel�, parancsol�juk d�h�nek
engedelmeskedve.
A farkasseregben kit�rt a p�nik. Mindenhol fenevadak �s katon�k rohang�ltak, szinte
�r�lten. F�lve dob�lt�k el fegyvereiket. Nem �rdekelte �ket semmi, csakhogy
t�l�ljenek. Sokan m�gsem tudtak elmenek�lni a gyilkos vill�mok el�l.
Ezut�n Neila ferd�n lefel� el�reny�jtott a karjait. Lehunyt szemmel koncentr�lt. Az
eddig fel� �rad� er�k foly�sa most megfordult �s beh�l�zt�k a f�ldet. Mindent
elbor�tottak. F�kat, bokrokat, behatoltak mag�ba a talajba is, de m�g a farkasok
test�t sem k�m�lt�k. Akikkel ez t�rt�nt, azonnal sz�tt�pte �ket a hatalom
m�rhetetlen d�he �s bossz�v�gya.
A m�gusn�, miut�n minden kis r�szt az uralma al� hajtott, olyan mozdulatot tett,
mintha megmarkolta volna a leveg�t. Erre rengeni kezdett a f�ld, majd mikor a
harcosn� felemelte a kezeit, j�kora darabok szakadtak ki a talajb�l. Ezeken n�hol
katon�k is �lltak, mire a m�gusn� megford�totta, majd a f�ldre ejtette a darabokat.
Ezzel a m�dszerrel elpuszt�totta csaknem a fel�t az ellens�ges hadnak. De m�g �gy
is akadtak elegen, akik most a t�boraik fel� menek�ltek. Csakhogy a Napvez�r
haragja el�l sehov� sem tudtak elb�jni. Neila egyetlen int�s�vel elk�peszt� erej�
ork�nokat t�masztott, mely nemcsak katon�kat �s fenevadakat, de s�trakat is mag�val
ragadott. S�t, az egyik sz�lvihar m�g a Halhatatlant is mag�val ragadta, aki
k�ts�gbeesetten csapkodva pr�b�lt kiker�lni a viharb�l, mely ak�r a falevelet,
dob�lta a h�t�n a gigantikus l�vas�rk�nyt.
Csakhogy itt m�g k�zel sem �rt v�get a pusztul�s. Az Istenek k�vete nem v�gzett
f�lmunk�t. Amit elkezdett, azt t�k�letesen be is fejezte. Ez�rt azt�n a m�g �l�
katon�kat �s fenevadakat is felkutatta, b�rhov� menek�ltek is az erd�ben �s
meg�lte. N�hol t�zv�sz tombolt, m�shol hegyek d�ltek �ssze, maga al� temetve az
ellens�get.
Mikor az �sszes farkas elpusztult, Neila kinyitotta a szem�t. Hogy eloltsa a t�zet,
es�t parancsolt, mire p�r pillanattal k�s�bb szakadni kezdett. �m a m�gusn�nek nem
�rt v�get a feladata, s ezzel tiszt�ban volt. H�tra volt m�g a Nagy �r, aki,
kiker�lve az �jabb sz�lviharokat, �szbont� sebess�ggel sz�guldott a var�zsl� fel�.
A Napvez�r k�z�ny�s tekintettel n�zte a k�zeled�s�t. K�r�l�tte vadul hull�mzott a
F�ld Ereje, ak�r a l�ngtenger. Mikor a l�vas�rk�ny el�g k�zel �rt, egyenesen maga
el� ny�jtotta karjait �s egyik tenyer�t a m�sik k�zfej�re fektette.
A Halhatatlan d�he val�s�gos t�zvihark�nt tombolt hatalmas alakja k�r�l. Egyenesen
nekirontott a sz�m�ra pimasz Napvez�rnek. Csakhogy a m�gusn� meg�ll�totta. A k�t
ellenf�l egym�snak fesz�lt. Neila tenyer�b�l �les f�ny csapott fel, ahogy pr�b�lta
megt�rni a Nagy �r lend�let�t �s erej�t. Azt�n esz�be jutott valami.
"�sszek�t�ttem az �leted a Halhatatlan �let�vel. Am�g � �l, te is �lsz. Ez�rt nem
tudod meg�lni." - mondta Setal neki, amikor tal�lkoztak. Csakhogy ez �gy nem volt
igaz, amivel � maga is tiszt�ban volt. "De igen is meg tudom �lni. �s meg is
fogom�" - d�nt�tte el mag�ban a m�gusn�.
Hirtelen elk�peszt� h�v�ss�g �s nyugalom lett �rr� rajta. Nem f�lt a Hal�lt�l, s�t,
bizonyos fokig m�g v�gyott is r�. Ez�rt azt�n, folyamatosan k�zelebb engedte
mag�hoz a kit�tott pof�val k�zeled� Halhatatlant, aki karmaival az aur�j�t
karmol�szta.
- Nocsak, csak nem feladtad kis haland�? - g�nyol�dott m�ly hangj�n a Nagy �r,
mikor m�r csaknem �ssze�rt a feje ellenfel��vel. Neila �rezte t�zforr� lehelet�t,
amit�l alig kapott leveg�t. Mindemellett maga a s�rk�ny is ontotta mag�b�l a
h�s�get, minek hat�s�ra az �jul�s ker�lgette. "Ki kell tartanom!" - mondta mag�ban,
mire valamennyire siker�lt visszaszor�tania a puha s�t�ts�get.
- Nem. Csup�n megtal�ltam a m�dj�t, hogy v�gre elpuszt�tsalak. �r�kre� - v�laszolta
suttogva, m�gis balj�s hangon a harcosn�, mire a Halhatatlan �rtetlen�l n�zett r�.
Azt�n meg�rtette. Szabadulni pr�b�lt, �m beleesett a csapd�ba, amib�l nem volt
t�bb� szabadul�s.
A var�zsl�n�t k�r�lvev� er� ugyanis �t is k�rbefonta, mikor megpr�b�lt nekirontani
ellenfel�nek. Csakhogy azt elfelejtette, hogy annak a hatalomnak nem � parancsolt.
�ppen ez�rt ketrecbez�rt �llatk�nt verg�d�tt, de hi�ba. Nem tudott semmit sem
tenni.
Neila ek�zben lehunyt szemmel, er�sen koncentr�lt. Homlok�n izzads�g gy�ngy�z�d�tt,
ahogy megpr�b�lta bez�rva tartani ellens�g�t. Azt�n elmormolt egy var�zsig�t, amely
�nmag�ban csup�n mag�t a m�gust �lhette volna meg. Csakhogy most az ige
egybefon�dott a F�ld Hatalm�val, t�bbsz�r�s�re n�velve annak erej�t, biztos
eredm�nyt �g�rve a var�zsl�n�nek.
Mikor a Napvez�r az ige v�g�re �rt, �rezte, ahogyan a test�t �tj�r� er� kezdi
sz�tfesz�teni eddigi b�rt�n�t. A tudata sem volt k�pes t�bb� megtartani uralm�t a
hatalmas, vad er�folyam felett, mely a var�zslat hat�s�ra megt�rte eddigi
fogvatart�j�nak tudat�t, majd fokozatosan, egy vak�t� f�ny k�s�ret�ben
felem�sztette a benne tart�zkod� idegen anyagokat.

A F�v�ros v�d�i mindezt l�legzetvisszafojtva b�mult�k. Elk�pesztette �ket az a

tudat, hogy ekkora hatalom is l�tezik. J�llehet, a kezdeti hitetlenked�st azonnal
felv�ltotta a t�retlen hit, mivelhogy mind a vill�mok, mind a f�lddarabok k�z�l is
jutott egy-kett� a katon�k sz�m�ra is. Mindemellett a sz�lviharok ugyan�gy
tomboltak a v�roson bel�l is, �gy a katon�k k�nytelen voltak beh�z�dni a
biztons�gosnak v�lt h�zakba. Term�szetesen akadt nem egy baleset is, mikor egy h�z
nem b�rta tov�bb az ork�nt�mad�st �s �sszed�lt. Szerencs�re azonban komolyabban
senki sem s�r�lt meg. A k�nnyebb sebes�lteket pedig azonnal ell�tt�k a m�gusok.
Halgor szint�n letagl�zva b�multa az er�k tombol�s�t. De m�g nagyobb csod�latot
�rzett azir�nt, aki uralma al� hajtotta mindezt. Hirtelen kicsinek �s
jelent�ktelennek �rezte mag�t az elemek tombol�sa k�zepette. � volt ugyanis az
egyetlen, aki nem keresett fedez�ket sem a vill�mok, sem k�s�bb a sz�lviharok
ellen. A t�nde olyan nyugodtan �llt a viharokban, mintha csak naps�t�ses d�lut�n
lett volna. N�h�ny kavics, vagy t�rmel�kdarab �ppen, hogy csak elker�ltek a fej�t,
noha a kitasz�tott egy�ltal�n nem is t�r�d�tt vel�k. M�g azt sem vette �szre, hogy
egy �lesebb k� megsebezte a homlok�t.
Csup�n �llt �s b�multa Neilat. Sz�v�ben pedig m�rhetetlen aggodalom uralkodott.
Akkor j�tt r�, mennyire is szereti val�j�ban a m�gusn�t. Ahogy bel�has�tott a
tudat, hogy tal�n val�ban elvesztheti, az mindenn�l jobban f�jt neki. Akkor csak
azt b�nta, nem mondta ezt el neki, mikor alkalma lett volna r�. �gy nem tudott m�st
tenni, minthogy figyelte a dolgok kimenetel�t.
A t�nde �szint�n agg�dott, mikor m�r csak a Nagy �rral val� k�zdelem maradt h�tra.
A f�ny l�tt�n pedig meg�rtette, mire is k�sz�lt a var�zsl�, ami nagyobb csap�st
jelentett a sz�m�ra, mintha elvett�k volna a var�zserej�t.
- Nem! - ki�ltotta vadul �s t�rdre esett mikor a vak�t� f�nyt k�vet� robban�s a
v�rost is el�rte. Halgor szapor�n l�legezve t�maszkodott a f�ldre. Egyszer�en
k�ptelen volt elhinni, amit l�tott. Mikor pedig k�nny�ztatta arccal feln�zett,
k�ts�gbeesve vette tudom�sul, val�ban az t�rt�nt, amire gondolt.
Neila fel�ldozta saj�t �let�t, mivel tudta, csak �gy k�pes legy�zni a Halhatatlant.
A fekete t�nde zokogva rohant a falra fel, majd n�zett a t�volba. Vadul rohang�lva
kereste azt, akit t�bb� nem tal�lhatott meg. Mikor pedig lassan kit�rt rajta a
hiszt�ria, zokogva rogyott le a f�ldre, h�t�t a mellv�dnek t�masztva.
Aranyes� agg�dva rep�lt fel hozz�. Hab�r nem tudott neki mit mondani, �gy gondolta,
tal�n a jelenl�te is megnyugtat� lehet t�rsa sz�m�ra. Mikor fel�rt, m�r � maga sem
tudta visszafojtani k�nnyeit.
- Mi�rt? Mi�rt? - ord�totta v�ratlanul mell�le Halgor �s fel�llt. �kl�vel r�csapott
a falra, mik�zben szapor�n l�legezve a t�volba b�mult.
- Mi�rt k�vetelt�tek ezt az �ldozatot? - ord�totta ism�t az �g fel� n�zve a t�nde.
Egy vad mozdulattal ler�zta mag�r�l a s�rk�ny csit�t� �rint�s�t, majd elkezdett
fel-al� j�rk�lni a falon. Azt�n megint meg�llt �s az �g fel� fordult. Fenyeget�en
r�zta meg �kl�t.
- Mi�rt ez az �ra a gy�zelemnek? Istenek! V�laszoljatok! - k�vetelte. Mikor nem
�rkezett v�lasz, t�rdre esett. V�llait vadul r�zta a zokog�s.
Azt�n t�rt�nt valami.
Mind a m�gus, mind az arany s�rk�ny �rdekl�dve n�zett fel az �g fel�. N�gy alak
jelent meg egym�s ut�n, mindegyik m�shogy. Az els� hely�n eleinte felh�spir�l
jelent meg, ami egyre gyorsabban forgott, v�g�l pedig egy szak�llas f�rfi alakj�t
�lt�tte mag�ra. Yverion szomor�an n�zte a m�g mindig t�rdel�, majd lassan fel�ll�,
megviselt t�nd�t.
A m�sodik alak egy n�t takart, aki hihetetlen s�t�ts�gb�l sz�letett. �t felismerte
Halgor.
- Lex�nia, a Pusztul�s �s Hal�l istenn�je - suttogta k�bultan, mire a n� cs�bosan
mosolyogva b�lintott. Tekintete csupa rejt�ly �s titok.
A harmadik alak ism�t egy f�rfi volt, aki egym�sbafon�d� lev�lkoszor�b�l l�pett
el�. Barna tekintete meleg, �r�k vid�ms�got sugallt. Arc�n kedves mosoly �lt.
Mellette pedig ism�t egy n� jelent meg, aki egy hatalmas, f�lig �ttetsz�
mad�rsz�rny kit�r�sa m�g�l l�pett el�.
- �dv�z�llek t�ged Halgor, a Fekete - sz�lalt meg b�rsonyos hangj�n Setal. - Arra a
k�rd�sre k�rted t�l�nk a v�laszt, miszerint mi�rt a Napvez�r hal�la volt az �ra a
gy�zelemnek.
- Ezt nem mi d�nt�tt�k el, hanem � maga - vette �t a sz�t Arisha, aki enyh�n
feszengett a J�s�g istene mellett.
- Mi�rt? - ny�gte Halgor.
- Mert mindenki mag�ra hagyta, amikor a legnagyobb sz�ks�ge lett volna a seg�ts�gre
- felelt Yverion. Hangja mintha k�vek �t�dn�nek egym�shoz a hull�mban.
- Nem �rtem.
- Pedig te magad volt�l a f� ok - mondta Lex�nia m�ly, cs�b�t�, m�gis fagyos �s
kegyetlen hangj�n. Ajkait cinikus mosolyra h�zta. - Te volt�l, aki mindenkit ellene
ford�tott, holott j�l tudtad, �jb�l bizony�tania kellett volna a bar�tainak puszt�n
amiatt, mert veled, egy Fekete T�nd�vel �l. De a szerelme, akiben mindenkin�l
jobban b�zott, el�rulta �t.
Halgor leszegett fejjel hallgatta a s�lyos, igaz v�dakat.
- B�rmit megtenn�k, csakhogy helyrehozhassam - lehelte alig hallhat�an, az istenek
m�gis meghallott�k.
- Azt mondod, b�rmit. Teh�t elismered v�gre a szerelmeteket? - tette fel a k�rd�st
h�v�s hangon Setal. A kitasz�tott hat�rozottan v�laszolt.
- Igen.
- Azt mondod, b�rmit. De vajon t�nyleg azt �rted-e ezalatt, hogy b�rmit, vagy az�rt
vannak megk�t�sek? - �rdekl�d�tt komolyan Arisha, mire a s�t�t m�gus �rtetlen�l
vonta �ssze szem�ld�k�t. Erre az �llatok v�delmez�je b�lintott, mire Setal
sz�tt�rta eddig �sszekulcsolt kezeit. Karjaiban pedig megjelent Neila. A m�gusn�
�gy t�nt, mintha csak aludna. Arc�n m�rhetetlen b�ke �lt. Halgor elfeh�redett. De a
sz�ve fell�ngolt.
Ism�t Lex�nia vette mag�hoz a sz�t.
- Egyszer azt mondtam neked, v�laszt�st k�n�lok majd neked, �s a t�t nagy lesz.
Nos, �me az aj�nlatom. Egy�tt �lhetsz a Napvez�rrel, az Istenek K�vet�vel - itt
sz�netet tartott. Hangj�ban leplezetlen len�z�s �s g�ny bujk�lt, mikor a
var�zsl�n�r�l besz�lt -, ha cser�be hajland� vagy lemondani a hatalmadr�l �s
mindemellett engem kell tisztelned, felt�tlen h�s�ggel. Ha nem v�llalod, tied lesz
az � hatalma, mivel te vagy az �n kiv�lasztottam. Nos, mi a v�laszod?
Halgor f�ldbegy�kerezett l�bakkal �llt. K�ptelen volt egy ideig b�rmit is sz�lni,
csak b�multa a S�t�ts�g istenn�j�t. F�l�ben hallotta zakatol� sz�v�t, �rezte az
ereiben sz�guld� v�r nyom�s�t. Megt�ntorodott, mire a falnak t�maszkodott f�l
kez�vel. M�sikat l�ktet� hal�nt�k�ra szor�totta. "Lemondani a hatalmamr�l� ez
lehetetlen! De� szeretem� lemondani� megtartani� elnyerni� kiv�lasztott�" -
cik�ztak a gondolatok agy�ban.
Aranyes� mindv�gig agg�dva figyelte t�rsa v�v�d�s�t. � maga nem tudta, hogyan fog
majd d�nteni. Majd� kiugrott a sz�ve a hely�r�l, mikor a t�nde feln�zett. Imm�ron
biztosan �llt a l�b�n, tekintet�ben elsz�nts�g t�kr�z�d�tt.
- Elfogadom - mondta a mosolyg� istenn�nek. - Elfogadom az aj�nlatodat, ha
visszakapom azt, aki a legfontosabb nekem. M�gha� m�gha a hatalmam is az �ra.
- Rendben Halgor, a Fekete. Az �zlet megk�ttetett - mondta Lex�nia �s felkacagott.
� mindenk�ppen nyert a dolgon. Mellette viszont Setal csak m�lyet s�hajtott, mint
aki tudja, ezzel csak m�g tov�bb h�zt�k a h�bor� v�gleges lez�r�s�t. Mivel az�rt
m�g neki is akadt egy meglepet�se a Hal�l �rn�j�nek�
- J�l van. Gyere akkor h�t velem - mondta az isten �s kezet ny�jtott a t�nd�nek. A
kitasz�tott eleinte t�tov�zott, majd egy hat�rozott mozdulattal megfogta a J�s�g
ur�nak kez�t. Vak�t� s�rga f�ny villant, ami nemcsak a n�gy istent, de a fekete
t�nd�t is mag�val ragadta.
Aranyes� k�bultan �llt, s b�mult Halgor h�lt hely�re. A s�rk�ny v�g�l lassan
megfordult. A t�ren v�rakoz�an n�ztek r� a katon�k �s a s�rk�nyok. A vez�r
v�gign�zett mindannyiukon, majd csup�n ennyit mondott:
- Gy�zelem. De milyen �ron. Legyen ez a nap innent�l fogva minden fajnak
�nnepnapja. M�ghozz� gy�sznapja. Mert hi�ba gy�zt�nk, �ri�si �ra volt ennek. Vannak
dolgok, amiket semmi�rt sem szabad fel�ldozni. �gy h�t a mai napon senki se
�nnepeljen� mert eltemetett gy�zelmeket senki se �ltessen�

V�ge
#