ERD�DY J�NOS: H�ROMKIR�LYOK SZOLG�JA

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2004.

EL�J�T�K

INAS�VEK

Cs�nd volt a m�helyben. Csak a finom f�r�sz halk zizeg�se hallatszott az

egyik munkaasztal fel�l, m�shonnan a f�t l�gyan has�t� k�s alig �rezhet�
nesze, �s a t�zhelyen f�v� p�cok, ragaszt�enyv apr� buggyan�sai, a par�zsl�
fahas�bok pattog�sa. Emberi sz� alig-alig. Nem mintha Nicola mester
szigor�an tartotta volna a m�hely n�p�t; ink�bb az�rt, mert akik itt dolgoztak,
nagyon figyeltek apr�l�kos munk�jukra. Besz�lget�s k�zben k�nnyen elv�t
valamit az ember. M�ly csendben, majdnem n�m�n hajoltak az asztalok f�l� -
ezt a munk�t nem lehet f�l-figyelemmel vagy k�z�mb�sen v�gezni.
A fi� izgatottan, kipirulva dolgozott. Hallotta f�l�ben a v�r gyors
l�ktet�s�t. Nagy nap volt ez: el�sz�r b�zott r� a mester igazi, fontos munk�t.
�vatosan faragta, ink�bb h�mozta-csiszolta borotva�les k�s�vel a v�kony
feny�p�lc�t, hogy hajsz�lra pontosan egyenletes vastags�g�, hossz� �s v�kony
hengerr� v�lj�k a kez�ben. El�tte az asztalon a rajz, a k�telez� m�ret:
k�r�lbel�l egy csecsem� kisujj�nak vastags�ga kell, leheletnyivel sem t�bb,
sem kevesebb, mint a rajz mutatja. Ebb�l a p�lc�b�l v�gnak majd r�vid
darabk�kat: ez lesz a hangszer tet�lapj�t �s h�tlapj�t �sszekapcsol� heged�-
lelke; �gy emlegett�k a m�helyben. Nicola mester megmagyar�zta, hogy ez
k�zvet�ti a h�rok l�thatatlan rezg�s�t a tet�r�l a h�tlapra, s a p�lcika pontos
m�ret�t�l, anyag�nak gondos megv�laszt�s�t�l, j� beilleszt�s�t�l f�gg a hang
tisztas�ga �s sz�p sz�nezete. �s a heged� lelk�t most � csin�lhatta, Vettore
Zorzi, a m�sodik inas.
Nemr�gen m�g a harmadik volt: amolyan ide-oda szalajtott, k�z al� ad�,
t�zet t�pl�l�, fest�ket kavargat� mindenes. Hiszen m�g alig egy �ve �lt Nicola
Amati mester m�hely�ben, �s a tanul�id� legal�bb hat esztend�. Tegnapel�tt
mondta a mester, hogy mostant�l fogva m�r asztalhoz �lhet, szersz�mhoz �s
anyaghoz ny�lhat. Boldog volt Vettore, �s f�lt: bizony�ra nem lesz t�k�letes
az els� munk�ja, a kifaragott p�lc�t m�g nem �p�tik be egy k�sz�l� heged�be
- de m�gis, most m�r valami igazit csin�lhatott.
J� volt itt. Ha otthon marad, a velencei Zorzi-h�zban, apja mesters�g�t
folytatta volna: keresked� lenne, t�voli orsz�gokb�l sz�rmaz� f�szerek,
dr�gak�vek, ritka anyagok, kelm�k �s orvoss�gok kalm�rja. Sz�p munka az is,
csak tartalmatlan, �s eredm�nye k�zzel nem foghat�: egyetlen nyoma a p�nz, a
gazdagod�s, ha valaki sikeresen �zletel. Itt k�tf�le munk�t tanult a
keresked�csal�d elsz�rmazott fia. Az egyik igazi teremt�s: �lettelen f�b�l
kiform�lni egy eszk�zt, amely csod�t tud tenni a m�v�sz kez�ben. A m�sik
pedig: Amati mester m�hely�ben a heged�j�t�kot is mindenkinek meg kellett
tanulnia, hiszen en�lk�l a leg�gyesebb k�z sem k�sz�thet j� hangszert. Ez a
mesters�g, a zen�l�s persze nem hoz l�tre megfoghat�t; a hangok
megsz�lalnak, elsz�llnak, �s m�r nincsenek is. Valami maradand� m�gis van
benne, mert aki hallja az elr�ppen� hangot, boldogabb lesz egy percre, tal�n
m�g ut�na is.
Naponta hat �ra a m�helyben, dolgozni megfesz�tett figyelemmel; k�t �ra
heged�lecke, n�gy �ra gyakorl�s az emeleti vastagfal� zeneszob�ban. Hat
napon �t ment �gy, pontos napirend szerint: felkel�s, munka, �tkez�s, lefekv�s,
percre ugyanakkor. Vas�rnap pihen�, de a n�gy �ra heged�gyakorl�s akkor
sem maradhatott el, mert Nicola mester azt tartotta, Isten napj�t muzsik�val is
lehet megszentelni, nemcsak mis�vel, im�val �s semmittev�ssel, �gy ment m�r
egy esztendeje, �s �gy lesz m�g vagy �t �vig.
N�ha hi�nyzott a fi�nak Velence. A csal�d h�z�nak kapul�pcs�je el�tt a
San Giovanni Crisostomo-csatorna csobog� vize, a halszag �s az evez�s�k
elny�jtott figyelmeztet� ki�lt�sa; a M�rk t�r sokadalma �s a kavarg�
z�lds�gpiac tarka pirosaz�ldje. A "vil�g legszebb utc�j�n", a Canal Grand�n a
sz�nesm�rv�ny palotasor, �s az estefel� innen-onnan, mindenfel�l hangz�
�neksz�, v�g kiab�l�s. Itt Cremon�ban minden utc�n sz�raz l�bbal lehetett
j�rni; ezek az emberek csak h�rb�l ismert�k a gondol�t �s a l�pcs�ket mos�
hull�mok nesz�t. �s Cremona este kor�n elcsendesedett, a hajnalban kel�
polg�rok lefek�dtek; aludt az Amati-h�z is harangsz� ut�n egy �r�val. Csak az
�reg mester maradt fenn egyed�l, n�gy sz�l gyertya f�ny�n�l a m�helyben:
ilyenkor v�gezte a munka titkos r�sz�t. A hangszerk�sz�t�s matematikai
sz�m�t�sait, a lakkok �s fest�kek receptj�t nem �rulta el senkinek. Az inasok
�s seg�dek a heged��p�t�s nagyj�t megtanulhatt�k t�le - a t�bbit maguknak
kell kital�lniok, ha majd �n�ll� mesterek lesznek. Ki mit megl�tott, elleshette.
De az igazi titkokat megtartotta mag�nak a mester.
Vettore munkaasztal�nak t�ls� oldal�n dolgozott Antonio �r, az els� seg�d.
Lucfeny�-deszk�t koptatott a sz�ks�ges vastags�gra. A k�st m�r letette, most
finom csiszol�porral egyengette sim�ra a heged� leend� darabj�t. Antonio
nem v�gy�dott Velenc�be; itthon volt, valahol a k�rny�ken sz�letett, tal�n
mag�ban Cremon�ban; nem besz�lt soha err�l. Sz�leit kor�n elvesztette, �s
nyilv�n rossz eml�keket igyekezett elfelejteni. Nicola mester keresztfia volt,
m�r tizenk�t �ves kor�ban a m�helybe ker�lt; els� seg�d, �s egyel�re m�gis itt
maradt. �ltek rokonai a v�rosban: Cremon�ban t�bb Stradivari-h�z is volt, de
Antonio nemigen l�togatta a rokons�got. Minden �r�j�t a m�helyben t�lt�tte,
b�r nem firtatta az �reg mester titkait - szinte illetlen k�z�mb�ss�ggel
morogta, hogy � majd megteremti saj�tmaga fog�sait �s receptjeit. K�l�n�s
ember volt, de sokat lehetett tanulni t�le. Vettore szerette �s buzg�n figyelte
Antonio Stradivarit.
Ebben a sz�ps�ges �r�ban is, els� igazi munk�ja k�zben, f�lszemmel
n�ha-n�ha �tpillantott asztalszomsz�dja kez�re. H�rom embert tisztelt igaz�n
�s teljes sz�vb�l a tizenhat �ves fiatalember. Amati mestert mindenekel�tt,
azt�n Antoni�t, �s harmadikk�nt a heged�tan�rt, Pozzo mestert. Furcsa: a
m�hely falai k�zt Antonio, a zeneszob�ban mindig a tan�r volt neki
kedvesebb. Mintha m�g nem d�lt volna el Vettore lelk�ben, mi a szebb �s
jobb: a heged��pit�s, vagy a muzsika. Mondta is egyszer fejcs�v�lva az �reg
Nicola Amati: "Nem tudom, fiam, t�z �v m�lva mi illik majd jobban a
kezedbe, a farag�k�s vagy a von�?" M�g Vettore sem tudta. J� volt ez is, az
is, a csodatev� hangszer teremt�se �s megsz�laltat�sa is; valahogy
elv�laszthatatlanul �sszetartozott �rz�seiben a kett�.
Antonio az asztal m�sik oldal�n jobbkez�nek n�gy ujjabegy�vel tapogatta
v�gig a feny�fa sima fel�let�t; lassan, h�velykr�l h�velykre, mint a vakok.
Azt�n ferd�n a f�nybe tartotta a sima lemezt, billegette, n�zte: kell-e m�g
csiszolni? �gy l�tszott, elk�sz�lt m�r ezzel. Vigy�zva maga el� fektette a
f�lk�sz tet�lapot, puha rongyra, nehogy a belseje megkarcol�dj�k. �n
�r�vessz�t fogott, �s biztos von�ssal felrajzolta a feh�r f�ra az egyik
hangny�l�s elny�jtott "f"-form�j�t. A m�sik oldalra majd �tm�solja �ttetsz�
h�lyagpap�rral, mert az f-ny�l�soknak pontosan egyezni�k kell a k�t oldalon.
Amati mester m�g�tte �llt, n�zte a rajzot. H�mm�g�tt:
- Nem eg�szen az �n mint�m - mondta. - De nem rossz.
Azt�n v�llat vont, tov�bbment. Antonio Stradivari fel sem emelte a fej�t.
Megford�totta a h�lyagpapirt, kezdte gondosan �tkop�rozni a rajzot.
Vettore �gy tett, mintha �szre sem vette volna, mi t�rt�nt. A t�bbiek is
munk�juk f�l� hajoltak. De egyet gondolt mindenki: Antonio nemsok�ra
elmegy innen, a maga �tj�ra indul.
Szerette �s tisztelte Antoniot a fiatal Zorzi. �vekkel volt id�sebb n�la a
seg�d; m�r voltak�ppen mester is lehetne. Szerette, �s haragudott r�. Mert m�r
tudta, hogy Antonio elveszi t�le Francesc�t. Pedig a fiatal �zvegy szeme a
Sant' Agostino templom h�sv�ti nagymis�j�n a j�n�v�s� Vettor�t n�zte
ny�ltan �s mer�szen; Francesca nem s�t�tte le a szem�t, mint a j�lnevelt
polg�rl�nyok. Asszony volt. �s h�sv�tkor, ett�l a pillant�st�l gyorsabban
l�ktetett a velencei keresked�tenger�sz-katona ap�k kalandos v�re Vettore
ereiben. Asszony n�zett r�. Asszony, aki m�r tudja a titkokat. A k�vetkez�
vas�rnap a templomban m�lyen meghajolt Francesca fel� - a n� b�lintott,
fogadta a k�sz�nt�st. K�t h�ttel ezut�n, cs�ndes tavaszi vas�rnap d�lut�n
egyed�l s�t�lt Vettore a Contrada dei Coltellai keskeny mell�kutc�j�ban, a
Ferraboschi-h�z el�tt, egyszer, k�tszer, h�romszor is. Amikor negyed�zben
ment arra az �res utc�n: lassan, alig hallhat� csikordul�ssal kiny�lt Francesca
h�z�nak kapuja. Csak annyira, hogy a karcs� fiatalember beosonhatott. Aznap
�jszaka az Amati-h�z els� emelet�n, az inasok k�z�s h�l�szob�j�ban egy
percet sem aludt Vettore Zorzi. N�gy gy�ny�r�s�ges vas�rnap d�lut�n
k�vetkezett - azt�n az �t�dik vas�rnap �jszaka a b�natt�l nem j�tt �lom a
fiatalember szem�re: az ajt� nem ny�lt ki. S az ezut�ni vas�rnap reggel a mise
kezdet�n l�tta, hogy a Sant'Agostino kapuj�ban Antonio a szenteltviztart�ba
m�rtotta ujj�t, meghitten k�n�lta az �rkez� Francesc�nak, �s az asszony
Antonio kez�r�l vette a vizet a keresztvet�shez. A megd�bbent Vettore
k�sz�nt�s�t m�r csak tart�zkod�, t�voli biccent�ssel fogadta. A fi� m�g
egyszer-egyszer els�t�lt a kapu el�tt. Hi�ba.
Gy�l�lni kellene Antoni�t. De nem lehetett gy�l�lni: mert �gy fogta k�t
kez�be a j�vorf�t, puh�n �s gyeng�den, mint Vettore arc�t Francesca, amikor
az els� vas�rnap d�lut�n el�sz�r cs�kolta meg.
A l�lek-p�lcika elk�sz�lt. Vettore m�g egyszer �sszehasonl�totta a rajzzal,
azt�n megmutatta az �reg mesternek. Nicola mester j�l megn�zte,
v�gigtapogatta, b�lintott. Keresg�lt a felhalmozott anyagban, �s �j munk�t
adott az inasnak.
P�lc�k, azt�n heged�nyakak, k�s�bb a csig�k kinagyol�sa: egyre t�bb,
nehezebb �s szebb munka k�vetkezett. Napok egym�sut�nja, hetek sorj�z�sa;
h�napok �s �vek v�ltott�k egym�st. M�sodik inas�v�ben Vettore Zorzi m�r
megtanulta valamennyi r�szdarab k�sz�t�s�t rajz ut�n - tizenkilencedik
sz�let�snapj�n pedig Nicola mester pap�rt �s �nt adott a kez�be: pr�b�ld meg,
fiam, a tervez�st is. �s ekkor m�r a mester enged�ly�vel minden vas�rnap
heged�lhetett is a Sant'Agostino templom zenekar�ban. Antonio Stradivari �s
Francesca esk�v�j�n is muzsik�lt, �s a von� egyetlen taktusig sem volt
bizonytalan a kez�ben; pedig m�g mindig f�jt a nem ny�l� kapu, mint els�
alkalommal, amikor z�rva maradt.
S azt�n eltelt az inaskod�snak minden esztendeje.

- �n, Nicola Amati, a mai napon, az �r ezerhatsz�zhetvenkettedik

esztendej�nek p�nk�sdj�n, kinyilv�n�tom Cremona v�ros hangszerk�sz�t�
mestereinek tisztes gy�lekezete el�tt, hogy az itt �ll� velencei sz�let�s�
becs�letes fiatalember, Vettore Zorzi, hat �s f�l tanul�esztend�t let�lt�tt
m�helyemben, �s minden igyekezet�vel iparkodott megtanulni
mesters�g�nket. Ez id� alatt viselked�se ellen kifog�s nem mer�lt fel, k�vette
a kereszt�ny erk�lcs parancsait, munk�j�ban buzg� volt, mester�hez h� �s
engedelmes. El�menetel�vel el�gedett vagyok, vizsg�ra k�sz�tett munk�ja itt
fekszik el�tt�nk: kegyelmetek is meggy�z�dhettek, hogy nevezett Vettore
Zorzi j� �s tiszta munk�t v�gez. Ennek folyt�n javasolom, hogy a tisztes
gy�lekezet mondja ki: Vettore Zorzi az inaskod�s k�telmei al�l felszabadult.
Adass�k ki neki a pecs�t�nkkel ell�tott seg�dlev�l, valamint a heged�j�t�k
m�v�szet�ben j�rtass�g�t tan�s�t� okm�ny. S a holnapi napt�l, kezem al�l
felszabadulva, tetsz�se szerint szerz�dj�k ak�r hozz�m, ak�r m�s mester
m�hely�be, aki befogadja.
A mesterek b�lintottak, a hetvenhat �ves Amati vissza�lt hely�re. A
felszabadult fiatalember a szok�sok szerint m�lyen meghajolt el�tte, �s
megcs�kolta a mester kez�t.
D�lut�n �nnepi eb�d volt az �j seg�d tisztelet�re az Amati-h�zban. Az �reg
�rasszony k�l�nleges bolognai raguval k�sz�tette a h�sosmet�ltet, a s�lth�z
pedig a h�tk�znapokon szok�sos k�nny� Garda-t� vid�ki asztalibor helyett
nagy kancs� er�s v�r�set tettek az asztalra, messzir�l j�tt italt, a Chianti-
dombokon, Firenz�t�l d�lre sz�retelt h�rom�ves bort.
Eb�d ut�n Amati mester a kis irodaszob�ba sz�l�totta tan�tv�ny�t. Ma m�r
helyet is mutatott neki, le�ltette:
- Sz�lj, fiam - mondta. - Megk�tj�k a szerz�d�st? Elszeg�d�l hozz�m
h�rom �vre?
Term�szetesen igen-v�laszt v�rt: az Amati-m�helyben dolgozni
megtiszteltet�s �s szerencse. De Vettore �sszeszedte a b�tors�g�t:
- Ha nem s�rtem meg a mestert... ha nem tart h�l�tlannak...
Nagy nehezen kimondta v�gre:
- Utazni szeretn�k. Vil�got l�tni.

Haj�val gyorsabb �s sokkal olcs�bb is volt az �t Cremon�b�l Velenc�be,

mint ha postakocsin ment az utas. A v�ros d�li kapuj�n�l sz�llt a Po foly�n
lefel� k�zleked� deregly�re Vettore, �s alig h�rom napi csendes haj�k�z�ssal
meg�rkezett sz�l�v�ros�ba. El akart b�cs�zni apj�t�l-anyj�t�l, miel�tt nagy
�tj�ra indul.
�r�m �s s�r�s fogadta. Hat �s f�l esztend� alatt csak k�tszer volt otthon
l�togat�ban, �rvendeztek h�t a l�t�s�n. De anyja szem�be k�nny szaladt,
amikor meghallotta, hogy fia mind�ssze k�t h�tig lesz otthon, azt�n elindul,
neki a vil�gnak. Az �reg Vito Zorzi f�rfias�n fia v�ll�ra tette kez�t, �s n�mi
p�tosszal helyeselte a tervet:
- Menj csak, fiam. Magam is bej�rtam fiatal koromban sok orsz�got.
Eg�szen Ciprusig eljutottam...
Komoran elhallgatott. Ciprussal, a K�zt�rsas�g valamikori legdr�g�bb
kincs�vel, m�r r�g�ta nagy bajok voltak. A rem�ny is eloszlott m�r, hogy
Velence valaha is visszaszerezheti a gazdag, cukorn�dterm� szigetet; idestova
sz�z esztendeje, hogy a t�r�k�k elfoglalt�k, �s az�ta - a t�r�k birodalom ereje
vagy gyeng�l�se szerint - hol kereskedhetett egykori gyarmat�val a
K�zt�rsas�g, hol m�g csak ki sem k�thetett velencei haj� Ciprus partjain. De
h�t ez a szen�tus �s a k�l�gyi hivatal dolga volt. Vito Zorzi folytatta:
- J�l teszed, v�gj neki! Jegyezd meg, �des fiam, hogy a vil�gon minden�tt
n�lunk ostob�bbak az emberek. �gyes �s v�rbeli velencei - �gy ejtette ki
t�jsz�l�sban a "viniziano" sz�t, mintha Isten v�lasztott n�p�t emlegetn� -,
igazi velencei mindenhol tud p�nzt �s j� h�rt szerezni mag�nak.
M�r szalajtotta is a Zorzi-�zlet h�rom inas�t h�romfel�. D�lut�n m�r j�ttek
a bar�ti mesteremberek - szab�, suszter, fodr�sz, ingvarr�, b�rd�szm�ves �s
�tv�s -, hogy felszerelj�k a nagy v�ndor�tra indul� fiatalembert.
 Szab�, suszter �s ingvarr� divatosan fel�lt�ztette tet�t�l talpig,
elny�hetetlen �tiruh�kkal �s d�sz�lt�ny�kkel l�tta el Vettor�t. Az �tv�s sz�p
csatokat �s �vkapcsokat k�sz�tett. A b�r�nd�s k�t nagy vasalt l�d�t csin�lt a
m�lh�nak, �s egy hossz�k�s, lakattal z�rhat� b�rtokot, amelybe az Amati
mestert�l b�cs�aj�nd�kul kapott sz�phang� heged� ker�lt. A fodr�sz pedig
bez�rk�zott a fiatalemberrel egy szob�ba, m�rt�ket vett a kopony�j�r�l, �s
titkol�z� arccal t�vozott. �t nap m�lva m�g nagyobb titokban j�tt �jra, j�l
becsomagolva hozta a szorgos �jjel-nappali munk�val elk�sz�tett h�rom
divatos par�k�t. Err�l nem tudhatott senki, mert a Velencei K�zt�rsas�g
legf�bb erk�lcsv�delmi hat�s�ga, az �llami Inkviz�ci�s Hivatal szigor�
rendelete tiltotta velencei polg�rnak �s nemesnek a par�kavisel�st. K�lf�ldre
azonban - Vettore Franciaorsz�gba k�sz�lt - nem mehetett mag�ra valamit
ad� �riember meztelen fejjel, par�ka n�lk�l. S�t, rebesgett�k az emberek,
hogy mag�ban Velenc�ben is, a legel�kel�bbek h�zib�ljain �s �nneps�gein
minden tilalom ellen�re m�r par�k�t viseltek a nagyok.
Sorra minden elk�sz�lt, k�zeledett az indul�s ideje.
Az �tik�sz�l�d�s nyolcadik napj�n estefel� gondola �llt meg a Zorzi-h�z
kapuja el�tt, a San Crisostomo-csatorna csendes viz�n. Egyenruh�s
t�rv�nyszolga sz�llt ki a cs�nakb�l, amelynek orr�n az oroszl�nos �llami
z�szl� lengett, a fekete cs�nakfalon pedig arany bet�k: "CdX". Az �llami
altiszt megr�ngatta a kapu kopogtat�j�t.
A velencei polg�rok �ltal�ban nem szerett�k, ha v�ratlanul hat�s�gi ember
jelent meg a h�zukban. Nem szerett�k, de megszokt�k: el�g gyakran
el�fordult. K�l�n�sen nyugtalan�t� volt a CdX-jelz�s, a Consiglio dei Dieci
l�togat�sa: a T�zek Tan�csa a k�zigazgat�s legf�bb �s minden bizalmas
�llam�gyet int�z� hat�s�ga volt. Rendszerint nem jelentett j�t, ha velencei
polg�r h�z�t a T�zek k�ld�ttje kereste f�l.
A h�zigazda, Vito Zorzi, �nnep�lyes arccal, alig leplezett izgalommal
fogadta a k�ld�nc�t:
- Mivel lehetek a Tan�cs szolg�lat�ra? - k�rdezte, n�mi agg�d�ssal.
A t�rv�nyszolg�nak pap�r volt a kez�ben, belepillantott, �s mondta:
- Vettore Zorzit keresem.
- A fiam - sz�lt az �reg. - Net�n valami parancsot hozott neki?
A T�zek Tan�cs�nak embere megnyugtatta a h�z ur�t:
- Semmi baj. Csak egy kis megh�v�s. Sz�veskedj�k a fiatal�r velem j�nni a
Palot�ba. M�g ma �jszaka hazaker�l - mosolygott bizalmasan az �reg Zorzira.
Neh�z f�l�ra volt. Minden perce szorongat�bb, ahogy a gondola far�ban
�ll� k�t evez�sleg�ny hossz� csap�sokkal hajtotta a z�szl�s cs�nakot. Az apai
h�z a keskeny oldalcsatorna, a Rio San Giovanni Crisostomo partj�n �llt;
innen kijutottak a nagy lag�n�ra, a Canal Grande kivil�g�tott palot�i k�z�, �s a
v�ros k�z�ppontja, a M�rk t�r fel� eveztek. A leg�nyek hallgattak, nem besz�lt
a t�rv�nyszolga �s a fiatal utas sem.
�thaladtak a sz�zesztend�s Rialto-m�rv�nyh�d alatt, amelyen t�bla
hirdette, hogy... A cs�nakban �l� Vettore Zorzi kih�zta mag�t, �s valamivel
nyugodtabban l�legzett: hiszen ezt a pomp�s hidat a r�gi faalkotm�ny hely�be
az ezer�tsz�zas �vek v�g�n a patikusok �s f�szerkeresked�k nemzets�g�b�l
sz�rmaz� Pasquale Cicogna doge �p�ttette; ugyanolyan rend� csal�db�l
sz�letett f�rfi�, mint a Zorziak.
A K�zt�rsas�g polg�ra vagyok - gondolta maganyugtat�n Vettore. - Nem
k�vettem el semmi rosszat. Mi baj �rhet? V�d a t�rv�ny.
S k�zben tudta, hogy nem is olyan r�gen, �tven �ve v�gezt�k ki titkos
elj�r�s �s �t�let ut�n az egyik legnagyobb velencei csal�d h�rneves fi�t,
Antonio Foscarini szen�tort - �s alig h�lt ki teste a nyilv�nos veszt�helyen, a
Piazzetta k�t oszlopa k�z�tt, amikor r�j�ttek, hogy az �t�let t�ved�s volt,
hamis tan�k r�galma okozta a szen�tor veszt�t. Vettore apja m�g j�l
eml�kszik, hogy kisgyerek kor�ban egy hajnalon nagy cs�d�letben b�multa a
szen�tor f�gg�, sz�l-l�b�lta test�t a parton, a Palot�t�l vagy h�sz l�p�snyire;
az �rul�s jelek�nt a k�t t�rd�t felh�zt�k �s mell�hez k�t�zt�k - �gy l�gott,
�sszezsugorodva. Nem is r�gi t�rt�net. Persze, Vettore Zorzi nem szen�tor,
nem gazdag �s tekint�lyes ember, csak jelent�ktelen heged��p�t�; nincsenek
irigyei, sem ellens�gei. Mehet vele a gondola az �jszakai v�zen, bizony�ra nem
lesz b�nt�d�sa... hacsak a par�k�k miatt nem... de h�t ez nem komoly b�n...
Neh�z �t volt.
A nagy kanyarod� ut�n egyideig csendben haladt a cs�nak. Azt�n az
�b�lbe �rtek, �s l�tni lehetett a Palota hom�lyban is vil�g�t� feh�r-r�zsasz�n
m�rv�nyt�mbj�t, vele szemben a negyven �v el�tti pestis eml�kezet�re �p�tett
�j nagy templom, a Salute feh�rs�g�t. A k�t evez�s a balpart fel� vitte a
cs�nakot.
Egy szembej�v� gondola majdnem s�rolta �ket; halk git�rsz� hallatszott �s
�nek n�h�ny taktusa, az utas�l�s f�gg�nye be volt h�zva. Szerelmesp�r perceit
�des�ti a b�relt �nekes. Francesca jutott a fiatalember esz�be: m�r m�sodik
gyermek�t v�rja Antoni�t�l.
Messze van m�r Francesca, de m�g messzebb a j�vend� �let -
h�trapillantani csak tud az ember, el�ren�zni nem lehet. J�l eml�kszik, milyen
v�ros volt Cremona... de milyen lehet P�rizs, �s mif�le emberek �lnek ott?
A gondola a parthoz simult. Kisz�lltak. A t�rv�nyszolga el�rement, mutatta
az utat. Nagy baj nem lehet, hiszen akkor � menne h�tul, �rizn� a foglyot.
A kapu jelsz�ra ny�lt; oldalkapu a Palota hivatali sz�rny�n. Folyos�,
l�pcs�k, megint folyos�. Hallgat�s, csak a l�p�sek koppantak. Azt�n egy ajt�,
olyan mint a t�bbi; honnan ismerte meg a sok hasonl� t�bbi k�zt az altiszt? Az
ajt�n Vettore Zorzi egyed�l l�pett be, a t�rv�nyszolga kint maradt.
Vagy negyed�ra azzal telt, hogy a T�zek Tan�cs�nak tisztvisel�je k�rdezett
�s jegyezte a v�laszokat. Szem�lyi adatok, az Amati-m�hely esem�nyei, az ott
dolgoz� seg�dek �s inasok, a Cremon�ban megismert m�s emberek neve,
�letkora, csal�di k�r�lm�nyei: csupa �rdektelen k�rd�s �s unalmas felelet.
Azt�n a tisztvisel� �j t�m�ra t�rt. Hova akar utazni Vettore Zorzi, mi
c�lb�l, mennyi id�t sz�nd�kozik k�lf�ld�n t�lteni, mib�l �l majd odakint, kap-
e apj�t�l elegend� p�nzt, hogy kiv�rhassa, m�g el tudja tartani mag�t?
H�sz, �tven vagy t�n sz�z k�rd�s ut�n a hivatalnok letette a tollat.
H�trad�lt sz�k�ben, �s az �r�asztalon sorban �ll� nyolc viaszgyertya f�ny�n�l
figyelmesen n�zte a szemben�l� fiatalember arc�t.
Nem k�rdezte, mondta:
- �n r�gi velencei csal�d fia.
- Igen, uram.
- Helyes. Az�rt kell most besz�lgetn�nk - folytatta a tisztvisel� -, mert �n
tizen�t �ves kor�t�l mostanig, j� hat esztend�n �t, m�ghozz� �ppen a f�rfiv�-
�r�s fontos korszak�ban, a v�ros hat�rain k�v�l �lt. Elhalv�nyodhatott �nben
szok�saink eml�ke, �s az sem lenne csoda, ha a k�teless�g�rzet is megfakult
volna kiss�.
- Egy percre sem szakadtam el lelkemben a K�zt�rsas�gt�l - felelt Vettore,
mert j�l tudta, hogy minden, tal�n eg�sz j�vend� sors�nak alakul�sa ett�l a
besz�lget�st�l f�gg. - Velencei voltam, maradtam, az is vagyok.
- Az �llam ezt el is v�rja minden polg�r�t�l. Most azonban �n hossz� �tra
k�sz�l. Tal�n megint esztend�kig t�vol lesz Velenc�t�l. Van valami
elk�pzel�se, hogy mik�ppen maradhat m�gis kapcsolatban sz�l�haz�j�val?
Vagy net�n le akar mondani a K�zt�rsas�g polg�rjog�r�l?
- Isten �rizzen ett�l, uram! Mondtam, hogy velencei vagyok. Hogy
t�telezheti f�l...
Elhallgatott, �s figyel� arccal k�zelebb hajolt a hivatalnokhoz. M�r sejtette,
mi k�vetkezik.
Csakugyan, az k�vetkezett.
A tisztvisel� az asztallapra fektetett k�ny�k�re t�maszkodott. Csendesen
mondta:
- �n m�v�sz. Hangszerk�sz�t� �s heged�s. �rtes�l�s�nk szerint j�
heged��p�t�, de muzsikusnak m�g sokkal jobb. K�lf�ldi p�ly�j�n sikert
rem�lhet. S egy tehets�ges, j�nev� m�v�sz el�tt sok ajt� megny�lik, ahol
m�sok nem juthatnak be. Kell m�g tov�bb magyar�znom?
Vettore Zorzi �rtette m�r. Mondta is:
 - Sz�ks�gtelen, uram.
Egy pillanatig hallgatott. S hogy a m�sik nem sz�lt, � folytatta:
- Csak arra k�rek utas�t�st, hogy... ha meg�t�l�sem szerint jelent�sre
�rdemes �rtes�l�sekhez jutok, hov� tov�bb�tsam? A K�zt�rsas�g p�rizsi
k�vet�hez?
A T�zek tisztvisel�je b�lintott: velenceiek mindketten, �rtik egym�st. De a
b�lint�s ut�n fej�t r�zta:
- Nem, semmik�ppen sem. F�l�sleges, hogy k�lf�ld�n �l� polg�raink
gyakran j�rjanak a k�vet palot�j�ba. Felt�n� lenne. Mi majd gondoskodunk
r�la, hogy ak�r P�rizsban, ak�r m�sutt lesz �n, megfelel� id�k�z�kben
felkeresse valaki, akihez teljes bizalommal lehet.
Elmosolyodott:
- Ami pedig... hogy is mondta?... ami az �n "meg�t�l�s�t" illeti: ne b�zzuk
erre az �rtes�l�sek megrost�l�s�t. �llamtitkokat �n �gysem fog megtudni.
Pletyk�t viszont ann�l t�bbet. A francia f�v�ros �s Versailles, az udvar �s a
polg�ri �let valamennyi jelent�keny ember�nek legapr�bb dolgai is
�rdekelhetnek benn�nket: csal�di, p�nz�gyi helyzet�k, szerelmi
bonyodalmaik, sikereik �s botl�saik, esetleg b�neik, bar�tkoz�saik �s
�sszevesz�seik, egysz�val minden. Ha teh�t �nt ehhez hasonl�
igazol�ssal alkalmilag felkeresi valaki...
Az oroszl�nos �llami c�merrel d�sz�tett barnasz�n� pap�rszeletk�t mutatott a
fiatalembernek, �s folytatta a mondatot:
-... mes�ljen el a pap�r felmutat�j�nak mindent, amit csak hallott,
t�rsas�gban vagy n�gyszemk�zt. Mes�ljen, mint egy pletyk�z� falusi
v�nasszony, mindenr�l. �rti? Mindenr�l. A t�bbit b�zza r�.
Fel�llt, udvariasan meghajolt:
- Nem tart�ztatom tov�bb, m�v�sz �r. Azt hiszem, f�l�sleges eml�tenem,
hogy ez a besz�lget�s a kett�nk �gye volt, csak kett�nk�. A gondola lent v�rja,
hazaviszi. Az utaz�shoz sz�ks�ges okm�nyokat ki�ll�ttatom, n�h�ny
aj�nl�levelet is kap holnap d�lel�tt a Prokur�cia h�rmas kapuj�n�l. J� utat �s
sok sikert, Zorzi �r.

ELS� FEJEZET

MEGTANULNI A MEGTANULHAT�KAT
 "V�lem�nyem szerint az oper�kn�l
a cselekm�ny ir�ny�t�s�nak a k�lt�
kez�ben kell maradnia: a verseket
zen�s�ts�k meg, ne a muzsik�t
sz�vegezz�k al�. A zeneszerz� k�vesse
a k�lt� parancsait - az egyetlen kiv�tel
Lully, mert � a k�lt�kn�l jobban ismeri
a szenved�lyeket, �s m�lyebben hatol
az emberi sz�vbe, mint az �r�k."
(Charles de Saint-�vremond levele
Buckingham hercegbez, az oper�r�l)

Hossz� volt az �t Velenc�t�l P�rizsig. Ez alkalommal a szok�sos id�n�l

is t�bb kellett hozz�, mert Vettore Zorzi nagy ker�l�vel utazott, B�cs fel�, �s
onnan azt�n Baselen �t. Nagyobb mennyis�g� k�szp�nzt nem volt tan�csos
vinni: az orsz�g�ton baj �rheti az embert, - a Zorzi-c�gnek k�vetel�sei
voltak egy b�csi �zleth�zn�l, ott kapta meg a tov�bbutaz�shoz
sz�ks�ges p�nzt Vettore. Baselban hasonl�k�ppen t�rt�nt. P�rizsban
m�r nem lesz gondja, a velencei Salviati-bankh�z ottani fi�kj�n�l
foly�sz�ml�ja lesz, rendszeres havi j�rand�s�got kap, ameddig
sz�ks�ge van r�.
H�rom �ve tanult m�r franci�ul a fiatalember. Sv�jc francia vid�k�n
d�bbent r�, hogy nem megy sokra iskol�s nyelvtud�s�val, �t m�g csak
valahogy meg�rtett�k, de az ottaniak besz�d�b�l alig egy-egy mondat �rtelm�t
tudta kih�mozni. A francia hat�ron t�l, n�gy-�t nap ut�n kezdett valamicsk�t
oszlani a hom�ly �s enyh�lni a bizonytalans�g; f�le lassan az idegen nyelv
muzsik�j�hoz �s perg� ritmus�hoz szokott. Mire P�rizsba �rt, kezdte m�r
rem�lni, hogy nem lesz eg�szen s�ketn�ma a franci�k k�zt.
A postakocsi v�g�llom�s�t�l vagy sz�z l�p�sre, egy olcs� fogad�ban vett
szob�t �s rakta le csomagjait. Els� �tja a bankba vezetett. El�g k�nnyen
megtal�lta a Salviati-irod�t, a belv�rosban, nem messze a Palais Royal
�p�lett�mbj�t�l. Amikor a palota el� �rt, hosszan megb�multa m�lt�s�gteljes
homlokzat�t. Nem olyan eleg�nsan vil�gos, szinte elr�ppen�n k�nnyed, �s
m�gis f�lelmet kelt�n szigor� ar�nyokkal �kes, mint a velencei Doge-palota;
ez m�sfajta vil�g �p�tm�nye. Nem magas, egyemeletes csup�n, de a f�kaput�l
jobbra �s balra kilenc-kilenc sz�les ablak sorakozott a k�zponti �p�leten. S a
csatlakoz� oldalsz�rnyak nagys�ga �reztette, hogy m�lys�g�ben is hatalmas
ar�ny� lehet ez a palota.
J�l felk�sz�lt �tj�ra Vettore Zorzi. H�napokon �t b�ng�szte P�rizs t�rk�p�t,
ismerkedett a francia kir�lys�g t�rt�nelm�vel, mostani �llapot�val; ami
k�nyvet, k�pet, metszetet csak szerezhetett a francia f�v�rosb�l �s az ottani
�letr�l, �sszegy�jt�tte. Ezt az �p�letet is ismer�sk�nt �dv�z�lte, olvasta m�g
t�rt�net�t is. Velencei szemmel sok furcsas�got l�t majd itt. Otthon a
leggazdagabb �s leghatalmasabb csal�d is k�teles bemutatni �s j�v�hagyatni a
terveket, ha �j h�zat akar �p�ttetni, mert a hat�s�gok �gyelnek, nehogy b�rki
rangj�n�l nagyobb ar�ny� �p�tkez�sbe foghasson. S ezt a nagyszer�
palotat�mb�t nem a koron�s kir�ly udvar�nak emelt�k... Richelieu, a b�boros-
miniszter �p�ttette mag�nak, csak k�s�bb aj�nd�kozta az uralkod�nak, ekkor
lett a kir�ly h�za, Palais Royal.
K�l�n�s t�rt�net a k�t egym�st k�vet� b�boros�. Richelieu, azt�n a m�sik,
az it�liai sz�rmaz�s� Mazarin, aki hossz� id�n �t, most tizenegy �ve t�rt�nt
hal�l�ig, Franciaorsz�g t�nyleges ura volt, val�s�ggal gy�mkodott a kir�lyon.
Az olasz Mazarin megh�d�totta ezt az orsz�got - kis honfit�rsa vajon meg
tudja-e szerezni itt a mindennapi kenyeret, �s tud-e n�mi h�rn�vre verg�dni?...
Vettore Zorzi elnevette mag�t: korai �s gyerekes �sszehasonl�t�s. Mi
hasonl�s�g lehet egy eur�pai m�ret� �llamf�rfi �s egy most szabadult
hangszerk�sz�t�-seg�d k�zt? Nem kell ilyen csacskas�gokon gondolkodni, �s
nincs is most id� ilyen j�tszadoz�sra - a bankba kell menni.
A gazdagon berendezett Salviati-irod�ban el�z�kenyen fogadt�k; apja, a
bankh�z r�gi �zletfele, m�r lev�lben jelezte Vettore �rkez�s�t. A fiatalember
�tadta igazol� pap�rjait, �s az �gy int�z�se k�zben kider�lt, hogy a vele
foglalkoz� banktisztvisel�, Alvise Lippomano, a Zorziakkal t�voli
rokons�gban lev� velencei csal�d fia. A Lippomano-h�z sz�z�tven �vvel
ezel�tt Velence egyik els� nagybankja volt, k�s�bb egyes�lt a Salviati-
bankkal, �s Alvise most a k�z�s c�g p�rizsi fi�kj�ban tanulta a r�gi csal�di
mesters�get. Mire ki�ll�totta a sz�ks�ges iratokat, megnyitotta a foly�sz�ml�t
�s kifizette Vettore Zorzinak az els� havi-j�rad�kot, m�r bar�ts�got is k�t�tt a
k�t majdnem egykor� fiatalember. Alvise felaj�nlotta, hogy j� sz�ll�st szerez
honfit�rs�nak, �s megh�vta vacsor�ra, hogy meg�nnepelj�k tal�lkoz�sukat.
Vid�m �s kellemes vacsora volt; kettesben �ltek asztalhoz Alvise lak�s�n,
�s a gazdag fiatalember inas-szak�csa szolg�lta fel az �teleket, j� italokat.
Ev�sre �s iv�sra csak a l�legzetv�telnyi sz�netekben jutott id�, mert a
h�zigazda �gysz�lv�n �lland�an k�rdezgette �s besz�ltette vend�g�t. Alvise
m�r k�t esztendeje �lt P�rizsban, szomjazott a hazai h�rekre: mes�lni kellett
neki Velenc�r�l, a h�zakr�l, a lag�n�kr�l, emberekr�l, mindenr�l. Hi�ba
mondta Vettore Zorzi, hogy csak p�r napig volt otthon, hossz� t�voll�t ut�n -
m�giscsak � hozta Velence k�veinek friss por�t cip�je talp�n.
Nagysok�ra siker�lt csak �tdobnia a t�rsalg�s labd�j�t: most m�r besz�ljen
Alvise, mondjon valamit P�rizsr�l, hiszen a most �rkezett utas szinte
elveszettnek �rzi mag�t a h�zak �s emberek ismeretlen rengeteg�ben:
- Nem �rzed itt egyed�l magadat - k�rdezte �j bar�tj�t Vettore -, csupa
idegen k�zt?
- Egyed�l?
A fiatal Lippomano nevetett:
- P�rizs tele van olaszokkal. Amerre j�rsz, it�liai nevekkel tal�lkozol, hazai
besz�det hallasz. A legjobb t�rsas�g szalonjait�l a k�lv�rosi utc�kig,
minden�tt. Mazarin b�boros annakidej�n nemcsak k�zvetlen rokons�g�t
telep�tette P�rizsba; t�volabbi rokonok, a Colonna- �s a Mancini-csal�d sok
tagja is j�tt, nem besz�lve k�s�ret�kr�l, szem�lyzet�kr�l �s idek�lt�z�tt
bar�taikr�l. De nem is a b�boros kezdte. M�r a sz�zad elej�n, a mostani kir�ly
el�dje el�dj�nek feles�g�vel, a firenzei Medici M�ri�val, sz�z�val j�ttek
honfit�rsaink. Kalandkeres� urak �s cseppet sem �ri kalandorok, papok �s
k�zm�vesek, keresked�k �s m�v�szek. Fi�kja van itt h�rom velencei, k�t
firenzei �s k�t r�mai nagy bankh�znak, majdnem csupa hazai tisztvisel�vel.
J�ttek akkor �s az�ta is, sz�n�szek, �neke sek, muzsikusok... t�ged nyilv�n ez
�rdekel legjobban, Vettore.
- Persze. Mondd csak, besz�lj.
- �vekig nagy harc folyt a p�rizsi olasz cs francia sz�nt�rsulatok k�z�tt,
err�l biztosan hallott�l.
- Hogyne.
- F�leg pedig a zen�szek: Sacrati, Luigi Rossi, Cavalli, Cesti �s a t�bbiek...
vagy maguk szem�lyesen, vagy legal�bb a m�veik megh�d�tott�k P�rizst. Az
olasz zen�vel egy�tt azt�n sz�mtalan it�liai heged�s, clavecinista, mindenf�le
egy�b muzsikus is meghonosodott is. �s nem is eml�tettem m�g Baptiste-ot...
- Baptiste?
Lippomano megint csak nevetett:
- A bennfentesek csak keresztnev�n emlegetik Jean-Baptiste Lullyt, aki
szint�n f�ldink. Firenzei. Gianbattista Lulli.
- Sokat hallottam r�la... mes�lj! ... - Vettore nagyon figyelt. Ez a n�v
�rdekelte legjobban.
A h�zigazda ivott egy kortyot, �s folytatta:
- Hogy � milyen hatalom P�rizsban, el sem tudod k�pzelni, bar�tom. Alig p�r
h�napja hajtotta v�gre leg�jabb �s legnagyobb mesterfog�s�t. Igaz, j� t�z �ve
francia �llampolg�rs�got kapott, de h�t m�giscsak bev�ndorolt k�lf�ldi; �s
id�n m�rciusban el tudta �rni, hogy a sz�letett francia Cambertt�l elvett�k a
p�rizsi operael�ad�sok kir�lyi enged�ly�t, �s helyette Lully kapta meg a
privil�giumot. Micsoda fog�s volt!... hetekig err�l besz�lt eg�sz P�rizs. �s az
�j operaigazgat�, aki eddig csak baletteket kompon�lt �s Moli?re meg m�sok
v�gj�t�kaihoz �rt zen�s bet�teket, �ll�t�lag m�r dolgozik els� igazi oper�j�n.
�gyes ember: saj�t m�sor�val akarja t�pl�lni a r�b�zott sz�nh�zat.
Vettore izgatottan hallgatta. Lully. . miatt v�lasztotta P�rizst els� �tic�lnak.
hiszen �ppen Lully A P�rizsban naggy� lett firenzei h�res volt eg�sz It�li�ban,
a f�lrees� Cremon�ban is besz�ltek r�la az emberek. Heged�s, karmester �s
zeneszerz�; most m�r sz�nigazgat� is?... J� lenne valahogy a k�zel�be jutni.
A fiatal Lippomano is erre gondolt, hogy bar�tja elkomolyodott arc�t n�zte:
- Hasznos lehetne tal�lkozni vele. Te nem vagy konkurrense, tal�n tud
valamit sz�modra. Valahol el kell kezdened. Megpr�b�llak �sszehozni
Lullyvel. �n ugyan nem ismerem szem�lyesen, de j�rok olyan t�rsas�gokban,
ahol sok bar�tja megfordul. V�rj csak... holnaput�n cs�t�rt�k: megh�vatlak
t�ged is Ninonhoz. Cs�t�rt�k az egyik fogad�napja.
Magabiztosan legyintett:
- Erre ne legyen gondod. Elint�zem.
�s m�r m�sr�l kezdett besz�lni:
- Ami pedig a lak�st illeti; azt hiszem, tal�ltam neked megfelel� sz�ll�st.
Itt a k�zelben, t�lem sz�m�tva a harmadik h�z az �reg Giraud k�zjegyz��.
�gy hallottam, sz�vesen kiad k�t sz�pen berendezett szob�t hossz�
b�rszerz�d�ssel, nem is dr�g�n. Vegy�l m�g ebb�l a gombasal�t�b�l, Vettore.
Igaz�n j�.
Lenyelte a falatot, folytatta:
- Holnap �tmegy�nk, megn�zz�k a lak�st. Min�l hamarabb elj�ssz abb�l a
bar�ts�gtalan sz�llod�b�l, ann�l jobb. Giraud�k kedves emberek, kicsit
hugenotta-gyan�sak, de ez t�ged ne �rdekeljen. Ilyesmivel manaps�g nem
t�r�dnek; meg azt�n �rv�nyben van a kir�lyi t�relmi-rendelet, amely szerint a
protest�ns is embernek sz�m�t, ha nem is eg�szen. Mindegy, ez nem tartozik
r�nk. A h�z egyik el�nye, hogy csinos l�nya is van az �regnek. A fia
katolikuss� lett, kapucinus szerzetes volt, vagy t�z �ve �tsz�k�tt Angli�ba egy
ap�c�val, ott megint vall�st v�ltoztatott, �s a tisztelend� atya feles�g�l vette a
kedvesn�v�rt. Besz�lik, hogy most j�lmen� fogad�juk van Londonban. Az
�regn�l persze ne �rdekl�dj a fi�r�l, mert k�nyelmetlen az �gy. Sz�val, holnap
megn�zz�k a lak�st. �s holnaput�n: Ninon.
- Ninon?...
Vettore Zorzi kiss� t�j�kozatlanul n�zett bar�tj�ra. A ked�lyes vacsor�t
�jf�l ut�n fejezt�k be. Vettore hazament, �s lefekv�skor m�r sokkal
otthonosabbnak tal�lta a bar�ts�gtalan fogad�i szob�t is: eloszlott a
meg�rkez�s �r�inak teljes mag�nyoss�g�rzete.
Valakije, egy bar�tja van m�r ebben a roppant, idegen v�rosban.
Alvise Lippomano egyik �g�ret�r�l sem feledkezett meg. D�lben
tal�lkoztak - Alvise elk�redzkedett hivatal�b�l -, �s egy�tt elmentek Giraud
�rhoz. Csakugyan rokonszenvesnek l�tszott a nyugalomba vonult k�zjegyz�
�s id�s feles�ge is. A k�t t�gas szob��rt nem k�rtek t�ls�gosan magas b�rt -
Vettore d�lut�n m�r �t is k�lt�z�tt. K�zben Alvise levelet k�ld�tt Ninon
palot�j�ba, �s este m�r a Giraud-h�zba j�tt egy livr�s inas, csontsz�n� pap�rra
lila tint�val �rott megh�v�t hozott: cs�t�rt�k d�lut�n otthon van Ninon de
Lenclos �rh�lgy, �s sz�vesen l�tja Vettore Zorzi heged�m�v�sz urat.
Cs�t�rt�k d�lben nagy gonddal �lt�z�tt Vettore �j lak�s�n, a f�ldig �r�,
aranyozott keret� t�k�r el�tt. H�l�s volt a p�rizsi divatot j�l ismer� velencei
mestereknek: nem lesz vid�kies a megjelen�se. Figyelmesen v�logatta, melyik
csipkegall�r �s k�zel� illik aranyosbarna brok�tselyem kab�tj�hoz,
magassark� cip�j�t k�tszer is kif�nyes�ttette h�zigazd�j�nak szolg�l�j�val; �s
befejezve az �lt�zk�d�st, legszebb par�k�j�t tette a fej�re: a f�rt�k l�gyan
omlottak v�ll�ra. Minthacsak igazi p�rizsi volna.
Alvise pontosan a megbesz�lt id�ben j�tt �rte kocsij�val. Tet�t�l talpig
v�gigvizsg�lta bar�tj�t. El�gedetten b�lintott. Lementek a kapuhoz, Alvise
odasz�lt a kocsisnak:
- A rue des Tournelles-be!
Be�ltek, a hint� kocogva elindult.
Kis ideig hallgattak, csak a macskak�ves �ton z�ty�g� kocsi r�zk�d�sa
hallatszott. Azt�n megsz�lalt Alvise, �vatosan, tapintattal:
- Messzir�l j�tt�l ide, Vettore; otthon m�s a vil�g, m�sk�ppen �lnek az
emberek. Rem�lem, nem veszed tolakod�snak, ha els� itteni heteidben
t�j�koztatlak egyr�l-m�sr�l, �s felh�vom a figyelmedet n�mely tudnival�kra.
- H�l�s leszek �rte, Alvise. Kell is a seg�ts�g. Nem szeretn�k
�gyetlenkedni �s sokszor mell�fogni az ismeretlen k�rnyezetben. L�mpal�zam
van, f�lek a nevets�gess�gt�l... k�sz�n�m, hogy seg�tesz.
- �r�l�k, hogy �gy fogod fel - b�lintott Lippomano. A hangja
meg�l�nk�lt:
- Ez a mai l�togat�s nagyon fontos lehet sz�modra. Megismersz egy csom�
embert, �s ami m�g t�bbet sz�m�t: azok t�ged. S az els� benyom�s d�nt�
lehet. Besorolnak majd: ez egy kellemes fiatalember... unalmas alak... vagy
csetl�-botl�, faragatlan idegen. Itteni p�ly�d nagyr�szben ett�l f�gghet. Nem
oktatni akarlak: hogy hajolj meg, mik�ppen fogd az ev�eszk�zt, hogyan
szab�lyozd gesztusaidat t�rsalg�s k�zben... az ilyen szok�sok nagyj�b�l
egyform�k eg�sz Eur�p�ban, hiszen m�r r�g�ta P�rizs dikt�lja a divatot.
Megl�tszik az �lt�zk�d�seden is: kifog�stalan. M�svalamir�l akarok neked
besz�lni. Hogy �gy mondjam: a l�nyegr�l. Azokr�l a tulajdons�gokr�l,
amelyek biztos�thatj�k, hogy valakit befogadjon �s egyenrang�nak elismerjen
a p�rizsi t�rsas�g.
Oldalpillant�ssal bar�tj�ra n�zett, �s elmosolyodott:
- L�tom, meglep, hogy tulajdons�gokr�l besz�lek. Igen, Vettore,
tulajdons�gokr�l van sz�, amelyek vagy vel�nk sz�lettek, vagy elsaj�t�that�k,
vagy legal�bb sz�nlelni lehet �ket. Persze, ha a term�szet aj�nd�kak�nt
megvannak benn�nk, akkor is ki kell fejleszteni ezeket a tulajdons�gokat. A
p�rizsiak h�rom divatos szav�val fejezhetem ki, hogy mikre gondolok:
distinction... politesse... �s urbanit�....
Kuncogva nevetett:
- Ne t�rd a fejed, Vettore; ennek meg�rt�s�hez a nyelvtud�s nem el�g.
Sz�t�rban is hi�ba keresn�d a szavak igazi �rtelm�t �s m�lyebb tartalm�t.
K�nyelmesebben elf�szkel�d�tt a hely�n, �s folytatta:
- A distinction-t k�r�lbel�l �gy ford�thatn�m: egy�ni el�kel�s�g,
kiv�lasztotts�g. Vigy�zz, ez nem rangot, magas sz�let�st jelent, legal�bbis
nem mindig. Lehet ez is. De lehet szellemi el�kel�s�g, k�l�nleges tud�s,
m�v�szi tehets�g, valami nagyszer� cselekedet dicsf�nye az ember homloka
k�r�l, vagy egyszer�en holmi szellemes k�l�ncs�g is. Ak�rmi, ami
megk�l�nb�zteti az embert a t�bbiekt�l, f�l�b�k emeli, �rdekess� �s
figyelemrem�lt�v� teszi. Nekem p�ld�ul az szerezte meg a distinction h�r�t -
halkabbra fogta a hangj�t, a kocsis ne hallja -, hogy h�sz�ves sem voltam
m�g, r�ad�sul �jonc P�rizsban, amikor Ninon m�r megtisztelt bens�
bar�ts�g�val, majdnem egy f�lesztend�n �t. Ez: rangot adott.
Vettore Zorzi bizonytalan arccal fordult a besz�l�h�z:
- Bocs�ss meg, �gy kell ezt �rtenem, hogy... hogy Ninon �rn�...
Alvise minden sz�t k�l�n hangs�llyal megnyomott:
- Nem kell �gy �rtened.
Kis sz�netet tartott, azt�n tov�bb mondta:
- Nehogy azt hidd, hogy �n most valami el�kel� bord�lyba viszlek. Ninon
nem szajha, a sz� semmif�le �rtelm�ben: sem p�nz�rt, sem b�rmilyen
�rdekb�l nem fogadja el f�rfiak k�zeled�s�t, m�g politikai csapd�nak sem
haszn�lja a h�l�szob�j�t, pedig az ilyesmi el�g gyakori Franciaorsz�gban.
M�sutt is - tette hozz� v�llat vonva.
Folytatta:
- Ninon szereti a neki rokonszenves f�rfiakat, �s ebb�l nem csin�l titkot.
Nem tal�l r�stellnival�t vonzalmaiban �s szerelmeiben; �s k�nnyed
eleganci�val levonja �rzelmeib�l a testi konzekvenci�kat is. Az �n kedvem�rt
annakidej�n egy hercegt�l vett b�cs�t... �s nagyon kedvesen utamra engedett
p�r h�nap m�lva, amikor a sz�v�hez k�zelebb f�rk�z�tt egy szellemes, b�r
kiss� id�s filoz�fus.
- �s ezt te csak �gy...
- Csak �gy - b�lintott h�romszor is nagy nyomat�kkal Alvise Lippomano.
- Ez a dolgok rendje. Ninon �let�nek alapelve, hogy k�t ember k�z�tt szerelmi
kapcsolat csak addig tarthat, am�g mind a kett� egyform�n k�v�nja. A bar�ts�g
megmaradhat azut�n is. Meg is maradt.
Hangot v�ltott:
- De most nem Ninonr�l van sz�. Ez csak kit�r� volt. A distinction ut�n
n�zz�k a politesse �rtelm�t. Ezt nagyj�ban �gy fejezhetn�m ki: csiszolts�g,
korrekt magatart�s. Ez persze nem jelenti, hogy akiben a sz�p von�st
megtal�ljuk, vagy megtal�lni v�lj�k, az csakugyan j�indulat�,
kiegyens�lyozott, szeretetrem�lt� �s j�t-j�val viszonz� ember. Sokszor csup�n
ezt a l�tszatot tudja kelteni; de ez is el�g, ha j� a l�tszat. Ami pedig az
urbanit�
�rtelm�t illeti, h�t ez a legk�nnyebben magyar�zhat�: der�s j�modor,
harm�nia a viselked�sben, tapintat.
- �rtem.
- No, ez a h�rom tulajdons�g, vagy legal�bb ennek siker�lt sz�nlel�se ad
bel�p�jegyet a p�rizsi t�rsas�gba. Mondj�k id�sebb urak �s h�lgyek, hogy
m�g nemr�gen, harminc-negyven �vvel ezel�tt, m�s volt a helyzet. A csat�k
hangos �s sz�jt�p� h�sei, a nyers, durvamodor� f�rfiak viselked�se volt
divatos. N�kn�l pedig a k�t v�glet: a szende sz�zike, vagy az �riasan �lt�z�tt
markot�nyosn�. Ez m�r a m�lt�. Amikor a kir�ly �fels�ge nev�ben Mazarin
b�boros v�gzett a f�nemesek �sszeesk�v�s�vel, leverte a Fronde nagyurait,
nemcsak a politika, de a t�rsadalmi �let is gy�keresen megv�ltozott
Franciaorsz�gban.
Hangosan felnevetett:
- L�tod, mostani besz�lget�s�nk is erre p�lda. K�t h�szegyn�h�ny�ves
fiatalember: �s nem �gyb�li kalandok �s nagy iv�sok mes�l�s�vel
sz�rakoztatjuk egym�st, hanem b�lcselked�nk.
Kin�zett a hint� ablak�n:
- De m�r abba is hagyjuk. Egy perc, �s meg�rkez�nk.
A kocsis szorosabbra fogta a sz�rakat, hogy a lovak sz�p fejtart�ssal
trappoljanak a kis palota kapuj�nak kocsifelhajt�j�ra. Pontosan a bej�rat el�tt
meg�lltak, a port�s nyitotta m�r a hint� ajtaj�t, a k�t fiatalember kisz�llt.
Az el�csarnokban Vettore megtapogatta a zseb�t: mag�val hozott egy
zacsk� aranyat �s ez�stp�nzt, mert tudta, hogy a p�rizsi �rih�zakban nagy
j�t�k folyik. Nem akart sut�n a faln�l �csorogni, ha a k�rtyaszob�ba vezetik.
A fiatal Lippomano ismerte a j�r�st; az el�csarnokb�l egy t�gas terembe
�rtek. A h�ts� faln�l kis sz�npad �llt, most �resen, de p�r tucat egyforma sz�k
mutatta, hogy itt el�ad�sokat szoktak tartani. Alvise mondta is:
- J�tszott�k itt Moli?re j�n�h�ny kom�di�j�t, �s ebben a teremben volt
tavalyel�tt a fiatal Racine eddigi legjobb darabj�nak, a "B�r�nice"-nek
h�zibemutat�ja, a nyilv�nos el�ad�s el�tt. Ninon szereti a sz�nh�zat.
Megint lapos oldalpillant�st vetett bar�tj�ra:
- A zen�t is.
Lehet, hogy c�lz�snak sz�nta; Vettore nem merte el�rteni. K�l�n�s
bizonytalans�g fogta el: velencei polg�r, egy vil�ghatalom ezer�ves
f�v�ros�b�l j�tt, �s m�gis valahogy szinte falusinak �rezte mag�t ebben a
m�sszer� k�rnyezetben. Elterel� k�nnyeds�ggel akart felelni a frivol
megjegyz�sre - �s a lehet� legrosszabbat k�rdezte:
- Sz�p? Fiatal?
- M�rminthogy Ninon? - Alvise Lippomano t�grany�lt szemmel b�mult: -
Hogy sz�p-e, majd megl�tod. �s a kora? Id�n t�lti be az �tvenhatodik �v�t, ha
igaz.
Vettore csuklott egyet a meglepet�st�l. Azt hitte, nem j�l �rti.
- �tvenhat... - motyogta. Gyanakodva bar�tj�ra n�zett; Alvise igent
b�lintott.
Az �desanyja m�g csak negyvenkilencedik esztendej�ben j�r - jutott
Vettore Zorzi esz�be. Alvise anyja sem lehet sokkal t�bb. �s Alvise...
Igen, a szavakat j�l �rtette - az �gyet nem.
Gyertyatart�s inasok �lltak a sz�les k�l�pcs� alj�ban, a vend�gek
fogad�s�ra. A k�t velencei fiatalember lassan l�pkedett f�l a l�pcs�n. Alvise
k�zben elfogulatlanul, halkan csevegett:
- A ves�dbe l�tok, Vettore. Most ezt gondolod: Alvis�nek Isten elvette az
esz�t. Vagy, rosszabb esetben: Alvise �gy l�tszik, selyemfi�. V�rj csak egy
kicsit. Ha majd megismered Ninont, egyszerre kir�ppennek agyadb�l ezek a
gondolatok. �s ha egyszer... nem sok a val�sz�n�s�ge, de nem lehetetlen... ha
egyszer abban a szerencs�ben r�szes�lsz, amiben nekem volt r�szem: mindent
meg�rtesz.
Fent voltak m�r az emeleten. T�rt ajt�n mentek be egy hatalmas,
teremszer� helyis�gbe, ahol senki sem volt. Az �l�nks�rga falak ment�n
k�nyvszekr�nyek, a terem k�zep�n k�tbillenty�soros clavecin. Alvise fej�vel a
hangszer fel� intett:
- Ha nagy t�rsas�g van, n�ha ezen j�tszik Ninon. Sz�pen �nekel.
Karonfogta bar�tj�t, tov�bb vezette:
- �gy l�tszik, ma kev�s bar�tj�t h�vta meg; nem itt fogadja �ket, hanem a
kis szalonban, �gy nevezik: a v�lasztottak szob�ja. Szerencs�d van, hogy ott
mutatkozhatsz be.
Nyolc-t�z vend�g vette k�r�l a s�rga szalonb�l ny�l� kisebb szob�ban a
h�ziasszonyt. Ninon bar�ts�gosan intett fel�j�k. Alvise odavitte a bar�tj�t,
bemutatta.
Az asszony kez�t ny�jtotta; Vettore szertart�sos mozdulattal a kis,
k�v�rk�s k�z f�l� hajolt. Apr�, �polt k�rm�k, majdnem t�mzsi ujjak: semmi
k�l�n�s.
Az arc �s az asszony alakja sem mutatta, hogy a legh�resebb francia... tal�n
a legt�bbet emlegetett eur�pai n� �ll itt. J�l form�lt, testes alkat, kiss� d�s
keblek a ruhakiv�g�sban; a nem magas homlok vonal�t szinte egyenes
vonalban folytat� g�r�g orr. Nagy szemek, el�reugr�, majdnem f�rfias
hat�rozotts�g� �ll. A b�re sz�p, sima �s feszes. De m�g egyszer: semmi
k�l�n�s rajta. Sok ilyen asszonyt l�tni az utc�n, ut�nuk sem fordulnak a
f�rfiak. Mi ebben a n�ben a rendk�v�li? Tal�n csak - egyvalami:
- �tvenhat!... �tvenhat?... - zakatolt a sz� Vettore Zorzi kopony�j�ban.
Negyvenhatnak sem l�tszott Ninon de Lenclos. Harminchatnak sem. Nem
volt kora. �s megsz�lalt:
- Isten hozta, kedvesem. Sok Velenc�b�l j�tt j�bar�tom van; rem�lem, �n
is k�z�j�k tartozik majd.
Hangj�t�l v�gigborzongott a fiatalember gerince. Ez... a cremonai m�hely
legszebb zeng�s� csell�j�nak hangja. Mintha karnev�li maszkot vetett volna le
az asszony: a hang el�hozta igazi arc�t. Sug�rz�an sz�p lett egy pillanat alatt,
vonz�, meghitten b�v�s �s t�volian izgalmas egyszerre. Am�g a mondat
zen�lt, a vil�g legszebb n�i arca volt ez - �s most m�r ut�na is �gy maradt. Az
el�bb m�g polg�rasszonyos alakja istenn�szoborr� v�lt, majdnem vaskos keze
lepkesz�rny lett. A hang �s a szemek f�nye megv�ltoztatta: �t �s k�r�l�tte a
vil�got.
Zavartan �s f�lszeg tart�sban maradt a hely�n Vettore, amikor az asszony
m�r elfordult t�le, visszament a t�bbi vend�ghez. Hom�lyosan l�tta csak a
m�sik fiatalember arc�t, aki kaj�nul pislogott r�:
- Egy korty h�s�t�t, Vettore? - k�rdezte. - R�df�r.
Levett egy inas t�lc�j�r�l k�t poharat, az egyiket a megzavarodott
fiatalembernek k�n�lta.
Mozgalmas d�lut�n �s este. N�k �s f�rfiak, soha nem hallott �s ismer�sen
cseng� nevek, szem�lytelen mosolyok �s emberen �tn�z� tekintetek, �res
udvariaskod�s �s k�v�ncsi szemek: ki ez az �j fiatalember a t�rsas�gban?
Azt�n megint a csiszolt cseveg�ssel leplezett k�z�mb�ss�g. Legkedvesebben
egy finom modor�, v�laszt�kos�n �lt�z�tt id�sebb �r viselkedett, aki a
k�rtyaszoba k�rny�k�n b�jolta el elm�ss�g�vel a vend�geket, Vettor�t is. Az
elragad�an ny�jas �reg�rra Alvise Lippomano felh�vta bar�tja figyelm�t:
- � a h�z majordomusa. Amikor hazamegy�nk, neki kell �tadni a
r�szesed�st.
Vettore meg�rtette, hiszen �gy van ez Velenc�ben �s minden�tt, ahol
nagyvil�gi �let folyik: az est�lyek k�rtyacsat�in nyertesek azzal j�rulnak a
vend�gl�t�s k�lts�geihez, hogy nyeres�g�k egyr�sz�t a h�zigazd�nak adj�k. A
f�ra�-j�t�kban Vettore vesztett ugyan p�r aranyat, de a landsquenet-asztalt�l
sz�p p�nzzel kelt fel. Csak ezt k�rdezte:
- Mennyit szok�s?
- �ltal�ban a nyert �sszeg egynegyed�t - felelte Alvise, �s maga is
diszkr�ten �tadott egy kis p�nzeszacsk�t a finom �reg�rnak.
Karonfogta bar�tj�t, visszas�t�ltak a kis szalon fel�, hogy elb�cs�zzanak a
h�z asszony�t�l. A gyertyacsill�rokkal nagyszer�en kivil�g�tott folyos�n
Alvise Lippomano enyhe sajn�lkoz�ssal magyar�zta:
- Szeg�ny Ninon ezt voltak�ppen nem szereti; ut�l minden
szerencsej�t�kot. Ha egyszer majd teheti, nem is t�r meg k�rty�t a h�z�ban,
mert a j�t�k elvonja a figyelmet a t�rsalg�st�l, zen�t�l, t�nct�l, felolvas�st�l,
sz�niel�ad�st�l. Egyel�re azonban k�nytelen t�rni: ink�bb adom b�rbe az
asztalaimat, mondja, mint az �gyamat. Vagyona alig van, gazdag bar�tait�l �s
bar�tn�it�l sok �rt�kes aj�nd�kot kap ugyan, de ezt a f�ny�z� h�zat abb�l nem
tarthatn� fenn.
K�zben ben�pes�lt a s�rga szalon is: kis zenekar j�tszott; a vend�gek
t�ncoltak. Vettore Zorzi a zenekar fel� n�zett, hallgatta a muzsik�t, azt�n
k�zelebb ment, szem�gyre vette a von�shangszereket. B�lintott:
- J� bresciai von�sok, a Maggini-m�helyb�l - mondta. - Ha Ninon �rn�
szereti a sz�p zen�t, �s �n gazdag voln�k s aj�nd�kot venn�k neki: meglepn�m
h�rom Amatival...
- Kit�n� �tlet! - ragyogott fel Alvise Lippomano arca. Magyar�zat n�lk�l
otthagyta bar�tj�t.
Hov� szaladt? - a k�rd�sre csak a kocsiban kapott feleletet Vettore.
Hazafel� ment�kben Alvise �sszehajtogatott levelet h�zott el�
selyemkab�tj�nak k�zel�j�b�l, �tadta:
- Aj�nl�lev�l. Vigy�zz r�, aranyat �r. Elmondtam az �tletedet Picquet
�rnak. Gazdag bank�r, Ninonnak t�z �ve rem�nytelen h�dol�ja. Az Oper�b�l
szokta szerezni Ninon-p�tl� bar�tn�it; Lully egyik p�nzembere �s bar�tja,
figyelm�be aj�nl t�ged.

*
 P�ntek reggel kor�n kelt Lully igazgat�. Sz�p ny�ri nap �g�rkezett,
de ez sem oszlatta el rosszkedv�t; eg�sz napj�t elrontotta, ha a
szokottn�l kor�bban kellett kib�jnia az �gyb�l. R�ad�sul: kellemetlen
�gyekkel zs�folt, neh�z nap �llt el�tte. Egy sor elint�znival�. Rendetlens�gek,
elk�nyeztetett, szesz�lyes �nekesek, akiket az el�bbi igazgat� nem tudott
f�kentartani; pontatlans�g, akadoz� munka; az �j darab pr�b�i elk�peszt�en
rosszul mennek. Rendet kell teremteni, �s ez undok feladat.
�lt�zk�d�s k�zben m�s, apr� bossz�s�gok. Ahogy inasa r�adta az inget, az
�lmos igazgat� k�rme a csipk�be akadt, v�gighas�totta. Az inas nem megfelel�
sz�n� harisny�t k�sz�tett el�, �s borotv�l�s k�zben megv�gta gazd�ja �llat.
�ppen leger�sebben cs�pte a tims� a kis sebet, amikor bej�tt a sz�nh�zi titk�r.
K�teless�ge volt, hogy a reggeli felkel�s szertart�sakor az igazgat� h�z�ban
legyen: itt kapta az els� aznapi utas�t�sokat.
- Beaumavielle �r levelet k�ld�tt - kezdte reggeli jelent�s�t a titk�r -, hogy
nem tud ma pr�b�ra j�nni, mert beteg.
Lully felhorkant. Ezt m�r ismerte.
- N�th�s, berekedt - folytatta a titk�r. - A k�k t�ncruh�t csak a j�v� h�t
v�g�n sz�ll�tja a szab�. Dr�g�bb lett a viaszgyertya fontja, k�t ez�sttel. �s
odakint v�r egy fiatalember, Picquet �rt�l hozott aj�nl�levelet.
D�hroham k�rny�kezte Jean-Baptiste Lullyt. Ez az �tkozott basszista!... j�
�nekessz�n�sz, de nem kellett volna megtartani a r�gi t�rsulatb�l
Beaumavielle-t. Beteg? Megint hajnalig k�rty�zott �s ivott. Most pedig nincs
kedve kim�szni gazdag v�n szeret�je �gy�b�l. A k�k ruh�t... nem v�r tov�bb:
a k�k ruh�t m�s szab�val csin�ltatja meg, aki pontos. Dr�gult a gyertya? Pedig
ezent�l t�bb kell. A rivald�n k�t sor gyertya helyett h�rom s�r� sor �gjen majd
az els� Lully-opera bemutat�j�n; a f�ny is k�pr�ztassa el a k�z�ns�get, necsak
a muzsika csillog�sa - meg kell mutatni nekik, hogy...
�sszer�ntotta ugr�ndoz� gondolatait. Rendszeress�g!
- Mif�le fiatalember? - vetette oda a k�rd�st, b�r nem nagyon �rdekelte, ki
a l�togat�.
- Velenc�b�l j�tt, mondta.
Velence. Lully elh�zta a sz�j�t. Kev�sre becs�lte a velencei muzsik�t. Igaz,
vagy harminc�t �ve j�tszanak ott is rendszeresen oper�t, de el�g lapos,
unalmas m�veket. Mit akar t�le ez a velencei?
- Zeneszerz�? �nekes? Muzsikus?
- Nem tudom. Igazgat� �rral akar besz�lni.
- K�ldje el, nem �rek r�... - �s azt�n: - V�rjon csak!
A titk�r m�r az ajt�ban volt, Lully meg�ll�totta. Bar�tja volt Picquet, nem
akarta megb�ntani. Mostan�ban neheztelt ugyan r�, mert a bank�r p�r h�napja
a sz�nh�z legjobb szopr�nj�t, Ponson kisasszonyt p�rtfogolta, �s ett�l a
m�v�szn� a pletyk�k szerint �llapotos lett; a novemberi bemutat�n majd
�nekelheti m�svalaki a fontos szerepet, ha igaz a h�r. De m�gis: a bank�r sok
j� szolg�latot tett, a level�vel jelentkez� fiatalembert nem lehet egyszer�en
kidobni.
Odasz�lt az ajt�ban �lldog�l� titk�rnak:
- Mondja meg neki, d�lfel� j�jj�n el a sz�nh�zba.
Ny�g�sen, inger�lt hangulatban �lt�z�tt tov�bb.
A sz�nh�zban �jabb bossz�s�g: elk�sett a pr�bakezd�sr�l. �ppen �, aki
mindenkit�l szigor� pontoss�got k�vetelt. Mire a sz�nh�zba �rkezett, a
sz�n�szek �s zenekari tagok m�r mind egy�tt voltak a pr�bateremben... persze!
ilyenkor egyik sem k�sik: g�nyosan n�zegett�k a betoppan� igazgat�t. A
n�th�s basszista term�szetesen hi�nyzott. Louise Ponson viszont ott volt, sz�p,
kecses �s �d�n le�nyos most is. Tal�n m�gsem igaz? Lully gyanakodva
n�zegette a l�ny derek�t.
- Ponson kisasszony �ri�j�val kezdj�k - sz�lt.
Megfogta a hossz� vez�nyl�botot, beintett. A zenekar elkezdte.
A harmadik taktusn�l az igazgat� kopogott a bottal, meg�ll�totta a zenekart:
- Villard �r megint nem n�zi a kott�t!
 A m�lyheged�s f�lv�llr�l felelt:
- Megtanultam a sz�lamomat. K�v�lr�l tudom az eg�szet.
Lully a karmesteri botot a szoba sark�ba v�gta. H�v�s hangja �tmenet
n�lk�l ord�t�sba csapott �t:
- Megmondtam sz�zszor: ennek egyszer s mindenkorra v�ge! Az ilyen
brav�roskod�sokat hagyj�k a koncertheged�s�knek. Az �nekesnek tudnia kell
k�v�lr�l a szerep�t, de sz�nh�zi zenekar mindent kott�b�l j�tszik,
meg�rtett�k?! Csak �gy v�rhatok pontos zen�l�st, r�gt�nz�sek n�lk�l. Az �n
sz�nh�zamban ne virtu�z-m�v�szkedjenek az urak! Ne tudja k�v�lr�l, Villard
�r; de ha tudja, akkor is n�zze a kott�t! Meg�rtett�k egym�st?
Az elt�rt bot helyett k�zben m�sikat hozott a titk�r. El�lr�l kezdt�k.
Ponson kisasszony �nekelt. V�gig, hib�tlanul az eg�sz �ri�t. M�sodszor, �s
harmadszor is. Akkor azt�n Lully darabokra szedte a sz�mot: az els� tizenhat
�temet ism�teltette hatszor-nyolcszor-h�sszor, v�gkimer�l�sig. Azt�n az �ria
m�sik kis r�szlet�t. Megint az els�t. A l�ny �nekelt, de m�r s�padt volt a
haragt�l. A t�bbi �nekes t�tov�n topogott: mi sz�ks�g itt r�juk?
J� m�sf�l �r�ja ment m�r �gy, amikor besz�r�d�tt a helyis�gbe a k�zeli
templom d�li harangszava. Egy teremszolga meg�llt az igazgat� mellett.
- Mit akarsz? - f�rmedt r� Lully egy pillanatnyi sz�netben.
- Egy fiatalember j�tt. D�lre rendelte ide az igazgat� �r.
Megint az a velencei? Lully megmarkolta a botot, mintha sz�t akarn� t�rni
a tolakod� fej�n. Nagy nehezen er�t vett mag�n:
- V�rjon!
Visszafordult a zenekarhoz:
- El�lr�l, uraim. Kisasszony, kezdhetj�k?
A zene megsz�lalt, az �nekesn� a kell� helyen bev�gott. Azt�n, n�gy-�t
taktus ut�n, egy kitartott hangn�l megcsuklott, hirtelen elhallgatott. Kez�t a
homlok�ra szor�totta Ponson kisasszony, bizonytalanul �llt, majdnem
t�ntorgott. A hangszerek szakadozottan, egyenk�nt elhallgattak, utolj�ra egy
csell� �-ja foszlott a leveg�be, mag�nyosan �s �rtelmetlen�l. Lully kez�ben
meg�llt a vez�nyl�bot. A teljes csendben halkan, nyugtalan�t� nyugalommal
megsz�lalt:
- Mi t�rt�nt, Ponson kisasszony? Rosszul van? Netal�nt�n testi �llapota
nincs eg�szen rendben?
Az �nekesn�h�z legk�zelebb �ll� f�rfi elkapta Louise Ponson derek�t,
nehogy v�gigv�g�dj�k a padl�n.
- Vigy�k az �lt�z�j�be - rendelkezett az igazgat�. - Ha mag�hoz �r, �s j�l
�rzi mag�t, j�jj�n az irod�mba. A pr�b�t f�l�ra m�lva folytatjuk.
Kiment. A titk�r k�s�rte.
Hossz� �s keskeny folyos�n l�pkedtek az igazgat�i iroda fel�. Lully
dohogott - f�lig mag�ban, f�lig a titk�rnak:
- Most nagyon ut�lnak. L�ttam az arcokon. Mindenki egyet gondol:
sz�vtelen diszn� ez, aki ilyesmit m�vel. Nyilv�n �n is ezt gondolja, Bernard.
- �n nem gondolok semmit, igazgat� �r.
- Persze, �n az ide�lis titk�r. De a t�bbiek. L�ttam a n�z�s�ket, az arcuk
r�ndul�s�t. Sz�ps�ges alkalom ez arra, hogy az erk�lcsi f�l�ny magaslat�r�l
�t�lkezzenek f�l�ttem: kegyetlenkedik egy n�vel, aki az anyas�g szent
k�sz�b�re lepett. Sz�p. J�l hangzik. �s nem kell t�r�dni azzal az apr�s�ggal,
hogy Ponson kisasszony bizony�ra habozott volna a szent k�sz�bre fek�dni,
ha Picquet �r vagyona tizedannyi volna. Huszonh�t �ve �lek P�rizsban, de
m�g nem l�ttam a rangsor elej�n �ll� m�v�szn�t, aki buzg�lkodott volna,
hogy egy csarnoki hord�rnak, szajnai haj�snak, vagy egy zug�gyv�d
�rnok�nak gyermeket sz�lj�n. Bank�r, herceg, vagy ak�r p�sp�k: az m�s.
Akkor... gyer�nk azzal az anyas�ggal! J� hurok az a f�rfi nyak�n. Tartani
lehet, am�g van p�nze.
F�jt egyet m�rg�ben:
- Na, mindegy. Nem is ez a fontos. B�nom is �n, ha egy Louise Ponson
nev� hajadon ak�r h�rmasikreket is sz�l; az atya szem�lye sem �rdekel. Az �
dolguk. De ez a Louise, ez a Ponson, ez m�v�szn�! Tal�n a legjobb a most
�l�k k�z�tt. Olyan szerepet kapott... �n mondom, Bernard, nekem elhiheti...
hogy feljuthatna a legmagasabb cs�csokra. Neki �rtam! ennek a m�ltatlan kis
ringy�nak a t�nem�nyes hangj�ra. �s akkor... elvacakolja az eg�szet, ezzel a
kicsinyesked� n�i sz�m�t�ssal.
Meg�llt, mereven n�zett a titk�r arc�ba:
- Ember az ilyen, Bernard? M�v�sz az ilyen? J�, j�, maga titk�r: nem kell
felelnie.
Tomp�bb lett a hangja:
- De ha otthon, mag�ban, felel�ss�g n�lk�l elgondolkozik, nekem kell
igazat adnia, Bernard. �veken �t verekedtem �s ravaszkodtam, hogy id�ig
eljussak. Nagyurakkal kellett megbirk�znom, m�g ki tudtam �tni a nyeregb�l
Cambert-t. Nem rossz muzsikus, szeg�ny... de nagyon tehets�gtelen igazgat�
volt. Hatvankilencben �l�be hullott a szerencse, megkapta az Opera p�tens�t,
nem tudott vele mit kezdeni. H�rom �vig �gyetlenkedett; v�gre a hely�re
�lhettem. M�rcius �ta dolgozom mint az �llat, hogy P�rizsnak v�gre igazi
oper�ja legyen. Maga l�thatja, Bernard, hogy h�ny reggel karik�s a szemem az
�lmatlanul t�lt�tt �jszak�t�l, hogy naphosszat rekedtre ord�tom magamat, mert
ezt a fegyelmezetlen band�t csak kutyakorb�ccsal lehet rendbeszedni.
A titk�r komoly arccal b�lintott. K�zben arra gondolt, hogy a szem alatt
l�that� karik�k nem mindig a gondok nyomai. Helyesebb azonban err�l nem
besz�lni. Ha nem is minden r�szletben - alapj�ban v�ve Lullynek van igaza.
Megint �les lett az igazgat� hangja:
- Most azt�n j�n egy ilyen kis szem�t. Hempereg az �gyban, hogy elszedje
egy gazdag bank�r p�nz�t, �s emiatt felbor�tja a megnyit� el�ad�s, az els�
nagy bemutat� szereposzt�s�t! Hord�hassal m�gsem �nekelheti novemberben
a sz�zi Hermione szerep�t, �s terhess�gt�l duzzadt sz�j�n ki sem j�nne
tisztess�ges �nekhang. Most szenved az �lt�z�j�ben, meghajszolt Mater
Doloros�t j�tszik, sajn�ltatja mag�t. Elmes�li majd Picquetnek, ami t�rt�nt,
kicsit hozz� is hazudik: k�l�n sz�z arany f�jdalomd�jat kap. �s az �lt�z�ben
k�r�l�tte �llnak sop�nkod� koll�g�i, az �n kedves m�v�szeim, akik
legsz�vesebben megfojtan�nak, mert nem hagyom �ket b�k�ben, dolgozni
akarok a sz�nh�zamban, s ezt �k nem szeretik. Ott �llnak, �s �nnep�lyesen
rezegtetett hanggal kimondj�k: sz�vtelen, gonosz ember vagyok, akinek semmi
sem szent.
Nagyot l�legzett, a titk�r v�ll�ra csapott:
- H�t ebben igazuk van, Bemard. Ebben igazuk. Nekem t�nyleg nem szent
semmi, csak egy: hogy a sz�npadomon elhangz� magas c� val�ban c� legyen,
�s abban a pillanatban s �gy sz�ljon, amikor �s ahogy kell. Minden m�sra
f�ty�l�k. Na, gyer�nk.
Az iroda ajtaja el�tt, a folyos� padj�n egy ismeretlen fiatalember �lt. Az
igazgat� sz� n�lk�l elment mellette. Bernard egy pillanatra h�tramaradt,
odasz�lt:
- Megint bejelentem �nt, uram. Tal�n most majd siker�l.
� is az irod�ba ment, becsukta az ajt�t.
Vettore Zorzi t�relmesen �ld�g�lt tov�bb. M�r l�tta, ezt a napj�t a
tal�lkoz�ra sz�nhatja; tal�n m�g a k�vetkez�t is. Mindegy, kiv�rja, am�g Lully
el� ker�lhet. Reggel, amikor egy�r�s �csorg�s ut�n elk�ldt�k, m�r sejtette,
hogy nem lesz k�nny� a dolog. D�lig s�t�lt a v�rosban, b�multa az idegen
csod�kat; itt nemigen van n�znival�, csak a sima folyos�fal �s a resteden
ajt�deszka. A sz�nh�z�p�let k�v�l nagyon sz�p, bizony�ra k�pr�zatos a n�z�t�r
�s a sz�npad, de m�g az el�csarnok is. Itt h�tul azonban, rakt�rak, irod�k �s
�lt�z�szob�k k�z�tt a kop�r folyos� olyan, mint legszebb par�ka alatt a kurta-
t�sk�sre ny�rt koponya.
Nincs m�s: h�t n�zte a falat. Fiatal szem ott is l�t, a k�pzelet erej�vel, ahol
semmi sincs. Sz�p b�bj�t�kk�nt arcok �s alakok lebegtek a meszelt falon.
T�bbnyire n�k, mert Vettore Zorzi huszonk�t �ves, �s m�g csak egy asszony
�gy�ban kapott helyet, az is milyen r�gen volt. Francesca. �rdekes, m�r el is
felejtette, milyen volt Francesca Ferraboschi szem�nek sz�ne. De csak ezt
felejtette el. Tegnap, amikor Ninon hangja hallatszott: �tmelegedett b�r�n
�rezte a r�gi asszony minden �rint�s�t. Ninon keltette a v�gyat, �s Francesca
test�nek eml�ke �bredt f�l.
Ninont is l�tja a folyos�falon. Nem sz�p. �tvenhat �ves. Nem sz�p.
�tvenhat. �s ha egyszer r�n�zne, ha csak egy pillant�s�val h�vn�... Igazat
besz�lt Alvise. Ez az asszony mindenkin�l t�bb. Milyen halv�ny mellette a
falon mozg� m�sik k�p, egy fiatal l�ny: Monique Giraud, a k�zjegyz� le�nya.
Csak egyszer tal�lkoztak, � mutatta meg a k�t szob�t, �s dirig�lta a szolg�l�t,
hogy hordja be a sz�ks�ges holmikat, vizeskancs�t, karos gyertyatart�t,
miegym�st. Komoly Monique arca, ha mosolyog is. Ninon nem mosolyog:
Ninon - Ninon. Ebben a sz�nh�zban bizony�ra sok ragyog� n� �l, mozog,
lebbenti a szokny�j�t. Van olyan k�zt�k, mint Ninon? Nincs. Nem lehet. Majd
megl�tja, ha � is a sz�nh�zhoz tartozik. Egyel�re nem tartozik sehova. V�r.
Nem kellett m�r sok�ig v�rnia.
Az irod�ba l�pve, Jean-Baptiste Lully els� tekintete az asztalra esett.
Vastag pap�rcsom�: sz�ml�k, bels��p�t�si tervek, k�lts�gvet�sek; bek�ld�tt
sz�vegk�nyvek �s kott�k; levelek mindenfel�l - csupa elint�znival�, rengeteg
tennival�. Odakint v�r a k�rpitos, a hangjegym�sol�, k�t szerz� �s az a
velencei. Besz�lni kell vele. Miel�tt m�g ez a Ponson tal�lkozik a bank�rj�val,
�s els�rja a panasz�t - hadd mes�lje a velencei fiatalember
Picquetnek, mily kedvesen fogadta p�rtfogoltj�t Lully igazgat�.
- Bernard! Engedje be ezt a... hogy h�vj�k?
A bel�p� fiatalember felelt, holott a k�rd�s idej�n m�g kint volt:
- Vettore Zorzi a nevem, igazgat� �r,
- �n hozott nekem Picquet-t�l levelet? Hol ismerkedtek meg?
- Tegnap este, Ninon de Lenclos �rh�lgy fogad�s�n.
Lenclos? Hm. Az igazgat� egy fokkal udvariasabb lett:
- Foglaljon helyet. Miben �llhatok rendelkez�s�re?
- Velenc�b�l j�ttem, uram. Muzsikus vagyok �s hangszer�p�t�. Szeretn�k
az �n sz�nh�z�ban dolgozni.
- Dolgozni? Mit? Nem k�sz�t�nk hangszereket.
- Zen�t is tanultam.
- Min j�tszik?
- Heged�n, m�lyheged�n, csell�n.
- Zenekarban j�tszott m�r?
- A cremonai Sant'Agostino templomi zenekar�ban, h�rorn �vig.
- Cremona? Hogy ker�lt �n Cremon�ba? Azt mondta, velencei.
- Az Amati-m�helyben szabadultam fel.
Az igazgat� elgondolkozott. Ez volt az els� komoly sz�. Heged�s sz�z�val
szaladg�l P�rizsban, �s persze hogy mindegyik boldogan j�nne az Oper�ba. Ez
a fiatalember Amati-tan�tv�ny? R� lehet sz�nni p�r percet.
A faliszekr�nyhez ment. Kulccsal kinyitotta, kivett egy m�lyheged�t:
- L�ssuk: mit tud?
A kottatart� polc poros csom�j�b�l tal�lomra kih�zott egy lapot, a
fiatalembernek ny�jtotta.
A velencei nem mozdult. Kez�ben a hangszerrel, szinte dermedten �llt.
N�zte a szokott m�retn�l k�t-h�rom ujjnyival hosszabb heged�t, az ablakon
bevet�d� vil�goss�g finom csillan�s�t a melegbarna testen, a csiga lend�letes
vonal�t. Alig lehetett hallani a hangj�t:
- Istenem... a Gigante!...
- Mit besz�l? - k�rdezte az igazgat�, m�g mindig kez�ben a kottalappal.
- A Gigante, �gy nevezt�k el a nagys�ga miatt. N�lunk k�sz�lt, k�r�lbel�l
h�rom �ve.
Majdnem megcs�kolta a hangszert, �gy n�zett r�:
- �n is dolgoztam rajta. A nyakat �n faragtam, Lully �r. �s �n h�roztam f�l
el�sz�r.
Jean-Baptiste Lully n�zte a fiatalembert. Mif�le csudabogarat sodort ide a
sz�l? Ez a fi�, ahelyett, hogy b�kolna, hogy el�kel� ismerets�geire
hivatkozn�k, hogy megfogn� a von�t �s pr�b�lna mutat�san j�tszani; ahelyett,
hogy a ritka alkalommal �lve az Opera igazgat�j�nak kegyeit keresn� - ez
cir�gatja, majdnem meg�leli a hangszert.
Ez a velencei - szereti, amit csin�l. Ez a fiatalember... mintha m�v�sz
volna. Tal�n: m�v�sz. Ez nem alap�tana csal�dot fell�p�s helyett, �s nem inn�
betegre mag�t pr�ba el�tti �jszaka.
J� lenne, igen, nagyon j� lenne, ha csakugyan tudna b�nni is a hangszerrel.
Ha tudna heged�lni.
Nyersen r�sz�lt:
- Hagyja m�r abba az �rzelg�st. Nincs id�m. Tess�k, j�tssza le!
Zorzi orra al� dugta a vakt�ban kih�zott kott�t. Egy r�gi balettje, a "Flore"
egyik lapja volt.
A velencei simogat� mozdulattal �lla al� emelte a m�lyheged�t. P�r halk
pend�t�ssel felhangolta, �s j�tszani kezdett. Eleven zeng�ssel sz�lalt meg
von�ja alatt a sz�p hangszer, l�gy altja szel�den sz�llt a leveg�ben. Lully
k�zben n�zte a kott�t. Hm - gondolta megint. Ez a Zorzi els� l�t�sra
hib�tlanul lej�tssza az ismeretlen, neh�z darabot. �s nemcsak hib�tlanul, de
sz�pen is. Ahogy � �rta. Ahogy � akarja hallani.
- J�l van. El�g - mondta. - Most j�tssza le: �gy!
Hirtelen mozdulattal megford�totta, fejtet�re �ll�totta a kottalapot; ami fent
volt, alulra ker�lt.
Vettore Zorzi elb�mult. Mi ez? �gy: teljes zagyvas�g. H�tulr�l visszafel�?
�s az �t sorba rajzolt hangjegyek �rt�ke is eg�szen megv�ltozik: az ef-b�l f�nt
� lesz, a g�-b�l de, csak a ha marad ha, mert a k�z�ps� kottavonal �gy is
k�z�p... Dallamtalan zagyvas�g...
V�llat vont. Azt�n lej�tszotta a zagyval�kot, hajsz�lpontosan, hiba �s
bizonytalans�g n�lk�l.
Lully fesz�lten figyelt. Amikor a macskazene a kottalap alj�n-tetej�n
v�g�t�rt - teli sz�jjal nevetett:
- Brav�, fiam! Der�k munka volt. Te azt�n azt fogod j�tszani, ami a
kott�ban �rva van. Bernard!... Bernard!!
A titk�r bedugta a fej�t.
- �rjon szerz�d�st, Bemard - rendelkezett az igazgat�. - Ezt az urat,
Vettore Zorzit, az Opera zenekar�ban alkalmazzuk. Mert ez az �r a le�rt zen�t
j�tssza, �s nem valami hasonl�t, fejb�l, mint azok a piszok Villard-f�l�k. Majd
lesz egy rendes pr�baj�t�ka, azon kider�l, melyik hangszeren a legjobb, Zorzi
�r. Mit is mondott? Heged�, m�lyheged�, csell�?
- Ha kell, le�l�k a clavecinhez is, igazgat� �r. De sz�vesebben venn�m
valamelyik von�st.
- �n vagy sz�lh�mos, vagy aranyat �r, Zorzi. Majd megl�tjuk. Most pedig
hagyjon b�k�ben, mert rengeteg a dolgom. El�legre sz�ks�ge van?
- Nem fontos.
- Akkor: kap. Utaltassa ki f�lhavi fizet�s�t, Bemard.

A h�tf� reggeli pr�ba el�tt Lully igazgat� p�r mondattal bemutatta a

zenekar �j tagj�t koll�g�inak:
- Ez itt Vettore Zorzi Velenc�b�l, uraim. Enyvt�l ragacsos k�zzel tanult
meg heged�lni, a f�r�s-farag�s sz�neteiben; de megismerte a hangszert. Ha
most k�t-h�rom �vig v�rt izzad �s a munk�t�l kil�g a nyelve, eg�sz t�rhet�
muzsikus lesz bel�le. Fogadj�k sz�vesen. Urak, kezdj�k a pr�b�t. Molin
kisasszony, a dobog�ra!
Jeanne Molin vette �t az �llapotos Louise Ponson szerep�t. P�nteken
osztotta r� az igazgat�, - Molin kisasszonynak h�rom nap ideje volt, nemcsak
arra, hogy tanulja a szerepet; szab�n�j�t is �jjel-nappali munk�ra
k�nyszer�thette. Most vadonat�j, k�pr�zatos ruh�ban �llt ki a zenekar el�:
szalagok, selymek, csipk�k �s fodrok �rv�nylettek minden mozdulatn�l a
hajl�kony test k�r�l.
Az igazgat� m�r emelte a botot. De azt�n leengedte. Gyanakodva szeml�lte
a ruhacsod�t:
 - Maga a hangj�val akar sikert aratni, kisasszony, vagy �lt�zet�nek
pomp�j�val?
Jeanne Molin nem felelt. Lully ep�sen folytatta:
- Ha szabad egy megjegyz�st tennem: �j ruh�ja k�pr�zatos, de az�rt
szeretn�m, ha... �nekelne is! Mert a hang sem utols� k�vetelm�ny a zen�s
sz�npadon. Ez a mai ki�lt�z�se engem olyan el�ad�sra eml�keztet, ahol pazar
jelmezeket �s brili�ns t�ncmozdulatokat l�tok, �s k�zepes zen�l�st hallok
hozz�. Igyekezz�k h�t ruh�j�hoz m�lt� hangot is produk�lni, kisasszony. J�?
Na, akkor kezdhetj�k.
Beintett a vez�nyl�bottal, kezd�d�tt a pr�ba...

... Ugyanebben az �r�ban, sok m�rf�ldnyire P�rizst�l, a Csatorna m�sik

oldal�n, Buckingham herceg londoni palot�j�ban a h�zigazda vill�sreggelin
l�tta vend�g�l bar�tj�t, Saint-�vremond urat. Az id�s francia f�nemes egyik
birtok�r�l nevezte mag�t Saint-�vremondnak, csal�di neve Charles de Saint-
Denis m�rki volt, de a csal�dnevet els�sz�l�tt b�tyja viselte. Saint-�vremond
m�r t�z �ve �lt nagy�ri sz�m�z�ttk�nt Angli�ban, mert otthon �ssze�tk�z�sbe
ker�lt Mazarinnel a b�boros utols� �veiben, �s a hatalmas b�boros-miniszter
hal�la ut�n is kegyvesztett maradt. Az angol kir�lyi udvar kedvelt vend�ge
volt; Buckingham is sz�vesen l�tta h�z�ban a m�velt �s szellemes francia urat.
Besz�lgettek. Sz�p �s �rdekes t�m�kr�l, mindenf�l�r�l, kiv�ve a politik�t.
Sz�nh�zr�l, az antik �s mostani trag�di�k k�l�nb�z�s�r�l csevegtek, azt�n az
�j eur�pai sz�npadi m�faj, az opera ker�lt sz�ba.
- Gyorsan h�d�t ez a divatos zen�sj�t�k - elm�lkedett Saint-�vremond. -
Alig m�sf�l �vtizeddel sz�let�sem el�tt j�tszott�k az els� oper�t Firenz�ben.
H�sz-harminc �v alatt elterjedt It�lia-szerte; n�met f�ldre �s Franciaorsz�gba
is �tcsapott a divatja; �s bizonyos, hogy hamarosan meghonosodik az �n sz�p
haz�j�ban is, herceg. Nem adok sok id�t r�, �s �n�k nemcsak olasz �s francia,
de angol oper�t is fognak hallgatni.
- Rem�lem, miel�bb - bizakodott Buckingham.
Az �reg francia t�n�dve forgatta a kez�t, n�zegette k�rmeit:
- K�tes �r�m. �szinte vallom�ssal tartozom �nnek, kedves bar�tom: nem
vagyok lelkes h�ve a mostan�ban sz�nreker�l�, v�gig zen�s daraboknak.
Elismerem, a sz�npadi ki�ll�t�s olykor igen tetszet�s, a g�pezetek m�k�d�se
b�mulatram�lt�, a zene sok r�szlete elragad�, az eg�sz el�ad�st egyideig
csod�latosnak tal�ljuk... de ezt a csod�t hamar megunja az ember. Mert ahol
oly kev�ss� van jelen a szellem, mint a legt�bb oper�ban: ott az �rz�kek hamar
elf�sulnak. Ahogy m�lik a meglepet�sek els� gy�ny�re, m�r csak
b�m�szkodik az ember, �s a benyom�sok b�s�ge f�raszt�v� v�lik.
- De h�t a zene, uram! A muzsika sz�ps�ge!
Saint-�vremond a tiltakoz� hercegre mosolygott:
- Az el�ad�s kezdet�n m�g felfigyel�nk az akkordok tiszta zeng�s�re, �s
�lvezz�k, hogy a sz�zf�le hang �des harm�ni�ban egyes�l. De r�videsen
eltompulunk, mert �rv�nyes�l a sok hangszer s�ket�t� hat�sa; a zene zavaros
z�rejj� olvad a f�lben, �s m�r oda sem tudunk figyelni...

... Jean-Baptiste Lully d�h�sen v�gott vez�nyl�botj�val az egyik kottatart�-

�llv�nyra:
- �llj! El�lr�l!... Uraim, ne kenj�k sz�t, ne m�zolj�k em�szthetetlen p�pp�
a muzsik�t! Tiszt�n j�tszani; azt, ami a kott�ban �ll! Az �n f�lem m�g csak
sz�t tudja v�lasztani a hangokat, �n meghallom, hogy p�ld�ul Belli�vre �r
csell�ja minden m�sodik taktusban tiszt�talanul sz�l; de a k�z�ns�g csak azt
veszi �szre, hogy maszatos �s ny�l�s az eg�sz. Tartsuk az �temet, figyelj�k a
kott�t: zen�lj�nk, �s ne cs�mp�skodjunk a hangszerekkel, uraim!
Intett, hogy a sz�trombolt �llv�ny helyett hozzanak �jat, �s folytatta a
pr�b�t...

... A londoni palot�ban a francia �r belemelegedett, tov�bb besz�lt:

- �s amikor val�ban �nekelnek, m�g hagyj�n. De j�nnek a felem�s, f�lig-
zene, f�lig-sz�veg r�szek. Ki tudja elviselni egy recitativo unalm�t, amikor
sem az �nek �des b�ja, sem a besz�lt sz�veg er�teljes hat�sa nem
�rv�nyes�lhet?
- �n nem mindennapi m�don rosszm�j�, Saint-�vremond �r - nevetett a
herceg.
- Komolyan besz�lek, �s gonoszkod�s n�lk�l. Figyelje csak, k�l�n�sen a
francia �s a velencei szerz�k v�gev�rhatatlan recit�l�sait. Ahol tulajdonk�ppen
sz�veget kellene mondani, ott is kottafejeket �rnak a versek f�l�, csup�n az�rt,
mert ez a divat. Ilyenkor az �rz�keket m�r nem ragadja meg semmi; a hossz�
figyel�st�l ellankadva a hallgat� keres valami rejtett gondolatot, amelyben
megkapaszkodhatn�k. De gondolat, az sehol. A l�lek m�r nem tudja �tengedni
mag�t a benyom�soknak, az ember sz�rakozott lesz �s bosszankodik a
f�l�slegesen ott t�lt�tt id� miatt. V�g�l a f�radts�g annyira er�t vesz a
k�z�ns�gen, hogy egyetlen vigaszk�nt marad a rem�ny: tal�n hamarosan
v�get�r a sz�nj�t�k...

... Megint meg�llt a pr�ba. Lully igazgat� �v�lt�tt:

- Gomb�c van a tork�ban, Molin kisasszony? Sz�veget k�rek, sz�veget!
�n m�r elv�geztem a magam dolg�t, el�gg� �tgy�rtam Quinault �r verseit;
r�mb�zhatj�k magukat, ezt m�r el lehet �nekelni, gondoskodtam r�la. Csak
egy kis tehets�g kell hozz�, egy csipetnyi tehets�g... �s n�mi munkakedv.
Letette a botot, eg�szen k�zel ment az �nekesn�h�z:
- Jeanne, dr�g�m - szinte a szerelmes f�rfi hangj�n suttogta -, pr�b�lja
meg. Hiszen mag�nak van valamicske hangja, �s a kedves mam�j�t�l
�gyahogy megtanult besz�lni is. Egyeztesse �ssze a kett�t, sz�ps�gem; ne
gondolja, hogy makogni, nyafogni �s �bl�getni kell, ha �nekelve besz�l.
K�pje ki a gomb�cot, t�rden�llva k�ny�rg�k, vagy a k�vetkez� botot a maga
fej�n t�r�m kett�, dr�gas�gom.
Otthagyta a r�m�lt n�t, visszament a hely�re. N�h�ny pillanat m�lva
megint megsz�lalt, most hivatalos, sz�raz hangon:
- Jeanne Molin m�v�szn�t igazgat�i jogomn�l fogva, fegyelmi b�ntet�s
terhe alatt k�telezem, hogy n�z�k�nt jelenj�k meg a Com�die hat egym�st
k�vet� el�ad�s�n, �s figyelje a pr�zai sz�n�szek, legink�bb pedig Champmesl�
kisasszony sz�vegkiejt�s�t �s hanglejt�s�t. Hogy utas�t�somat ki ne j�tszhassa,
k�s�ret�re �s ellen�r��l kirendelem Zorzi urat; tal�n az � lelkiismeretes
pontoss�g�ban megb�zhatom. Neki sem �rt, ha sz�nalmasan olaszos kiejt�se
valamicsk�t javul, b�r � a hangszerrel kez�ben nem nyitja ki a sz�j�t. De
nagyon melegen aj�nlan�m ezt a tanulm�nyt a t�bbi �nekm�v�sz h�lgynek �s
�rnak is. H�t akkor... folytassuk.
S�hajtott egyet �s tov�bb dirig�lt.
T�bb-kevesebb z�kken�vel d�lig dolgoztak. Miel�tt eb�dsz�netre engedte
t�rsulat�nak tagjait, m�g mondott valamit Jean-Baptiste Lully:
- Ne feledkezzenek meg r�la, h�lgyeim �s uraim: b�rmennyire
vitathatatlanul els�rend� is a zene a mi sz�npadunkon, m�gis emberek
tal�lkoznak �s besz�lnek itt egym�ssal, ha kiss� nem-h�tk�znapi m�don is. �s
nem t�r�k�l vagy perzs�ul sz�lalnak meg, hanem francia nyelven. Nemcsak
zenei hangokat hall a k�z�ns�g; valami keveset meg is akar �rteni. Sov�ny
ugyan a mi darabjaink cselekm�nye, de valaminek t�rt�nnie kell ezen a
sz�npadon is, k�l�nben �n�kre semmi sz�ks�g. A puszta zen�l�st el tudom
v�gezni az urakkal - a k�rben �l� hangszeres m�v�szekre mutatott...

... Rossz fogaival egy sajtos s�tem�nyt r�gcs�lt a londoni palot�ban Saint-
�vremond �r, �s tov�bb szidalmazta az oper�t:
- Az oper�k hallgat�sakor rendszerint jelentkez� b�gyadts�g onnan
sz�rmazik, hogy alig l�thatunk olyan darabot, amelyben nem sz�nalmas a
cselekm�ny bonyol�t�sa �s a versel�s.
- De h�t m�gsem ez a fontos v�g�l is, uram - vetette k�zbe a herceg. - Ki
t�r�dik az opera mes�j�vel �s sz�veg�vel. Zen�t akarunk hallgatni, sz�p zen�t
�s �neket.
A francia figyelmeztet�n felemelte mutat�ujj�t:
- Hi�ba �lvez a f�l �s a szem, ha a szellem nem el�g�l ki. Az �n lelkem
ink�bb tart kapcsolatot a gondolkod�sommal, mint az �rz�keimmel. S ez�rt: az
operael�ad�son kapott benyom�soknak ellenszeg�l, vagy legal�bbis hi�nyzik
bel�le az �r�mteli egyet�rt�s, amely n�lk�l a legm�mor�t�bb jelens�gek sem
szerezhetnek igazi gy�ny�r�s�get. A zen�vel, t�nccal, sz�npadi g�pezetekkel
�s d�szletekkel k�r�tett �rtelmetlens�g, b�rmily csod�latos is a t�lal�sa, csak
�rtelmetlens�g marad, s a sz�p k�ls�s�gek m�g�tt hamarosan a l�nyeg cs�f
hi�ny�t l�tja meg az ember.
Buckingham tov�bb vitatkozott:
- Mondom: �n hihetetlen rosszindulattal szeml�li ezt az �j �s �rdekes
m�fajt. Ne keverj�k �ssze a dolgokat. Ha k�nyvet olvasok, csakis a
gondolatok �s a st�lus sz�ps�ge �rdekel. Pr�zai sz�nh�zban m�r fontos a
mondott sz�veg hangz�s�nak b�ja is. Az oper�n�l azt�n... minden mell�kes,
csak a muzsika hasson r�m.
- �zl�s dolga, herceg. Az �n k�pzel�tehets�gemet s�rti az opera
term�szetelleness�ge: hogy kezdett�l mindv�gig �nekelnek, az eg�sz
darabban. Mintha az alak�tott szem�lyek nevets�ges affekt�l�ssal �let�k
legk�z�ns�gesebb �s legfontosabb mozzanatait egyar�nt zenek�s�rettel
�hajtan�k lebonyol�tani. Ki hiszi el, hogy egy �r a szolg�j�nak �nekelve ad
parancsot? Hogy valaki bizalmas mondanival�j�t dalban k�zli a bar�tj�val?
Hogy egy tan�cs�l�sen �nekelve t�rgyalnak, �s a h�bor�ban muzsikasz�ra
v�gzik ki egym�st a katon�k, karddal �s l�ndzs�val?... �n elhiszi nekik?
Buckingham herceg mosolyogva vonogatta a v�ll�t:
- Ha sz�p muzsik�t j�l adnak el�, mit b�nom �n.
Felvillant a szeme, j� �rvet tal�lt:
- Dr�ga bar�tom, hangversenyen sem t�r�d�m vele, milyen c�met adott
m�v�nek a zeneszerz�, �s hogy az egym�snak felelget� �nekesek mif�le
verset adnak el� a hangszerek k�s�ret�vel.
- De ott nem vagyunk sz�nh�zban! - v�gott vissza makacsul a francia
nagy�r.
Kis sz�net ut�n folytatta:
- Ez az eg�sz, ez a mai operast�lus azt mutatja, hogy szem el�l t�vesztik az
ember�br�zol�s l�nyeg�t. Pedig a sz�npadon ez k�ts�gtelen�l fontosabb a
harm�ni�kn�l. A sz�nh�z nagy mesterei a zen�t kellemetess�gk�nt �s nem
sz�ks�gszer�s�gk�nt alkalmazz�k; miel�tt muzsik�val feld�sz�ten�k
darabjukat, megval�s�tanak mindent, ami t�rgyuk el�ad�s�hoz sz�ks�ges, �s
meg�rj�k az elmondand� sz�veget. Az a legnagyobb baj az oper�n�l, hogy ott
sohasem a sz�npadon �br�zolt h�s�k sorsa van el�t�rben, hanem a
zeneszerz�!...
 ... Az eb�d ut�ni pr�ba kezd� negyed�r�j�ban Lully arca percr�l percre
jobban els�t�t�lt. �gy l�tszott, sz�n�szei �sszebesz�ltek, hogy kifigur�zz�k az
igazgat�t: t�togva �nekelt�k a sz�veget, minden hangz� pontos ejt�s�vel, a
dallam vonal�val pedig nem is t�r�dtek. K�l�n�sen a basszista, az egynapos
n�th�j�b�l hirtelen felgy�gyult Beaumavielle sz�rakozott az �jfajta j�t�kkal.
Lully egyideig t�rte, azt�n lekopogta a pr�b�t. V�sztj�sl� szel�ds�ggel
sz�lalt meg:
- Beaumavielle �r �t akar tal�n szerz�dni a kir�ly pr�zai sz�nh�z�hoz?
Nem �llok �tj�ba. Vagy f�lre�rtette, amit d�lben mondtam?
Az �nekes v�ll�t vonogatta:
- Utas�t�sai szerint j� sz�vegkiejt�sre t�rekszem, igazgat� �r. Ha net�n
rosszul csin�ln�m, sz�veskedj�k engem is kioktatni, �n olyan j�l tud mindent.
- K�sz�n�m az elismer�st - biccentett az igazgat�. - Akkor h�t pr�ba
helyett besz�lgess�nk egy kicsit.
Sz�ket h�zott maga al�, le�lt, �gy sz�lt:
- Igaz, felh�vtam sz�ves figyelm�ket arra, hogy sz�veg is van a vil�gon, �s
nyelv�nk t�rv�nyeit az operasz�npadon sem szabad felbor�tani. M�gse
felejts�k el, hogy ebben az �p�letben az egyed�li �s korl�tlan �r: �n vagyok!
Nem �n, az igazgat�, hanem a zeneszerz�, akinek m�v�t pr�b�ljuk. Ha Cavalli
darabj�t j�tsszuk, akkor �; ha Monteverdi�t vagy a mi Cambert-�nk�t, akkor
Monteverdi vagy Cambert.
Hirtelen esz�be jutott valami:
- Persze, persze: Cambert... Miatta ellens�geskednek ennyire velem, ugye?
Nem felelt senki. Lully folytatta:
- H�t, igen. Cambert �r igazgat�sa idej�n �n�k azt csin�lhatt�k, amihez
kedv�k volt. A zenekari tagok el�ad�s k�zben improviz�ltak, az �nekesek
egy�ni ornamentik�val d�sz�thett�k sz�lamukat: mindenki f�ty�lt a m�
eg�sz�nek �sszhangj�ra. Tapsot csikarhattak ki a k�z�ns�g rossz�zl�s�
r�sz�t�l, �s k�zben t�nkretett�k az el�adott darabot. Ak�rcsak a r�gi
h�bor�kban, ahol a lovag saj�t szak�ll�ra, egy�ni h�sk�d�ssel hadakozott:
�n�k is egymaguk akartak sikert, k�zben igyekeztek lej�tszani, h�tt�rbe
szor�tani minden m�s szerepl�t. Hja, h�lgyeim �s uraim, b�rmily szomor�
dolog is: ennek v�ge. Egyszer s mindenkorra v�ge. Ez a vil�g vissza nem t�r,
legal�bbis am�g �n itt leszek. Ma m�r a h�bor�t is a marsall rendezi, a lovag
csak engedelmes katona lehet. �n egyvalamit akarok, ezt megk�vetelem
�n�kt�l, er�szakkal is kicsikarom, ha m�sk�pp nem megy: az el�adott zenem�
egys�g�t, amelyben els� a muzsika. Els�, ha nem is egyetlen. Mert a zenei
hangz�s mellett bizony sz�veget �s j�t�kot is k�v�nok �n�kt�l.
Felnevetett:
- Mindezt nem is �n k�vetelem, hanem a k�z�ns�g. Amely m�r �melyeg az
�n�k r�gi st�lus�t�l. Igaz�n �szrevehett�k volna. Csillog� egy�ni kolorat�r�ik
�s Beaumavielle �r impon�l� m�ly hangjai hi�ba rezegtetik brav�rosan a
falakat; egyre t�bb el�ad�son �s�tozott a n�z�t�r. Ha �gy megy tov�bb:
becsukhatjuk a sz�nh�zunkat. Higgyenek �s seg�tsenek nekem, csin�ljunk
egy�tt j� oper�t, megnyerhetj�k vele a k�z�ns�get.
A fagyos arcokba n�zett, elhallgatott. Felkelt, a botot a sz�khez
t�masztotta. Rosszkedv�en v�gighordozta tekintet�t a t�rsas�gon, �s �gy sz�lt:
- Egy�bk�nt, m�ra torkig vagyok az eg�sszel. Mindny�junknak jobb, ha
most egy napig nem l�tjuk egym�st...

... Saint-�vremond �l�nken tiltakozott a hercegnek egy k�zbevetett

megjegyz�se ellen:
- Nem, kedves bar�tom, egy�ltal�n nem akarom a muzsik�t kirekeszteni a
sz�nh�zb�l! Vannak mozzanatok, amelyeket �nekben kell vagy zen�vel lehet
el�adni, az �rtelem �s j��zl�s megb�nt�sa n�lk�l. P�ld�k?... Rengeteg van.
Minden korban �s minden n�p �nekelt esk�t�telekn�l, �ldozatokn�l,
istentiszteletek alkalm�val. Gyeng�d �s f�jdalmas szenved�lyek term�szetesen
kifejez�dhetnek �nek form�j�ban. A sz�vben bontakoz� szerelem, a
felzaklatott l�lek hull�mz�sa, a felh�borod�s �s d�h, minden nagy indulat
megsz�lalhat versben, �s a vers �nekk� v�lhatik...

... F�radtan, fej�t l�gatva, semmire nem figyelve l�pkedett Jean-Baptiste

Lully igazgat� a keskeny folyos�n irod�ja fel�. Szinte �sszerezzent a mellette
v�ratlanul megsz�lal� hangt�l:
- Azt hiszem, kezdem �rteni, amit mondott. Szeretn�m eg�szen meg�rteni,
maestro Lulli - olaszul sz�lt a fiatalember, a nevet is olaszos form�j�ban
ejtette.
Lully horkanva, az orr�n �t felnevetett:
- H�!... ph�!... J�l mondja.
Sajn�lkozva n�zett a velenceire:
- Hiszen m�g magam sem �rtem eg�szen.
Vettore Zorzi csod�lkozott:
- Olyan vil�gosan besz�lt. Pontos szavakkal, f�lre�rthetetlen�l.
- Fiam, a pap is pontosan elmondja a sz�sz�kr�l, hogy a mennyek
orsz�g�ban hogyan zengik az �dv�z�ltek feh�r ingruh�ban, arany h�rf�k
k�s�ret�vel az �r dics�s�g�t. Pontosan, bizony. Mert le akarja t�r�lni hallgat�i
lelk�r�l a k�tked�s legkisebb foltj�t is. �s a pr�dik�l� pap sem tudja: mi is van
voltak�ppen abban a mennyorsz�gban.
- �gy �rtsem, hogy...
- �rtse, ahogy akarja.
Lully inger�lten tov�bbment. Arcvon�sai m�g jobban megkem�nyedtek,
massz�v �s bunk�s orra hallhat�an sz�vta a leveg�t gyors l�p�seinek ritmus�ra,
r�vidl�t� szeme hunyorogva n�zett el�re a folyos� hom�ly�ba. Nem akart
besz�lgetni. Eg�sz magatart�sa �reztette: semmi kedve t�rsalogni ezzel az
idecs�ppent fiatalemberrel.
A mozg�s lend�lete �s a megkezdett mondatok sodra azonban vitte Vettore
Zorzit is; az igazgat�val egy�tt gyors�totta l�p�seit, �s vele egyszerre �rt az
iroda ajtaj�hoz. Lully megfogta a kilincset:
- Akar m�g valamit?
Kellemetlen hangon mondta - de ahogy a riadt fiatalemberre n�zett, r�ntott
egyet a v�ll�n:
- J�jj�n be, Zorzi.
Az asztalon csom�ban �lltak a frissen m�solt kotta�vek: d�lel�tt meghozt�k
a pr�b�lt darab tov�bbi zenekari anyag�t.
- Hasznoss� teheti mag�t - b�k�tt fej�vel a pap�rk�teg fel� Lully. -
V�logassa sz�t, azt�n csapja a h�na al�, �s ossza ki.
Vettore az asztalhoz �llt, kezdte sz�trakosgatni a kott�kat Az igazgat� fel-le
j�rk�lt a szob�ban. Hirtelen meg�llt:
- Ez r��r. Hagyja abba. �lj�n le!
Maga is le�lt, szemben Zorzival:
- Azt mondtam az el�bb: magam sem �rtem. Ez igaz is, nem is. Honnan
�rthetn�m az operasz�npad t�rv�nyeit, mikor maga a m�faj �jsz�l�tt m�g; nem
volt id�, hogy kialakuljanak a t�rv�nyek. M�gis tudni kell, hogy mit akar az
ember, k�l�nben munk�hoz sem foghat.
Az asztalra k�ny�k�lt, �sszekulcsolt kez�re t�masztotta vastag �llat:
- Tulajdonk�ppen mi�rt �rdekli ez mag�t? Az a dolga, hogy tisztess�gesen
lej�tssza az el�be tett kott�t, �s k�sz.
Vettore Zorzi kezdte elveszteni a t�relm�t. H�res ember Lully, kiv�l�
zen�sz, rendben van - de kezd terhes lenni a f�l�nyess�ge. Amati mester
mindig megmagyar�zta a legapr�bb alkatr�sz szerep�t is a hangszer
eg�sz�ben.
Csak f�lkarj�val ugyan, de � is az asztalra k�ny�k�lt. Megint olaszra
ford�totta a sz�t, mert �gy biztosabban �rezte mag�t:
- Ha nem �rtem az eg�szet: hogy v�gezhetem j�l a munka r�m es� r�sz�t,
maestro?
Lully megh�kkent, de azt�n b�lintott. H�mm�gve felelt:
- Ebben van valami.
� is olaszul v�laszolt, �gy is folytatta:
- Mi az els� feladat, ha majd kinyitjuk a sz�nh�z kapuj�t, �s zen�lni
kezd�nk az embereknek? Gondolom, a legfontosabb: min�l el�bb kapcsolatot
kell teremten�nk a k�z�ns�ggel. K�l�nben a n�z�t�r hideg marad, az emberek
unatkoznak. Hogy �rhet�nk el er�s �s szoros kapcsolatot?... ne sz�ljon k�zbe,
hangosan gondolkozom... K�zvet�ten�nk kell a m�vet alkot� szellem �s a
hallgat�k lelke k�z�tt. Mit k�zvet�t�nk? A zene �zenet�t.
Elgondolkozva simogatta az �llat:
- A sz�nok �rvel, a tud�s meggy�z, a pap ig�t hirdet. De mit �zen a
muzsikus az embereknek? N�zz�k csak. Az �rtelemmel megfoghatatlan
hangok r�v�n: indulatokat, szenved�lyeket �s ell�gyul�sokat, haragot �s b�k�t,
b�natot �s vid�ms�got, szeretetet �s gy�l�ls�get, egysz�val... �rz�seket.
Ilyesmit �zen a szerz�; a mi fura �j m�fajunkban egy k�lt� verseinek
seg�ts�g�vel, de mindenekel�tt a hangok �ltal. A hangszereken j�tsz� �s
sz�npadon �nekl� m�v�szeknek ezt kell teh�t tov�bb�taniuk. Nem arra van
sz�ks�g, hogy maga a heged� h�rj�n, az �nekes meg saj�t hangsz�lain brili�ns
�s bonyolult k�t�lt�ncot mutasson be; a m�ben kifejezett �rz�seket kell a
megsz�laltat�s �ltal felfokozva tolm�csolni; de meg nem hamis�tani!
Bozontos szem�ld�ke megint d�h�sen �sszer�ndult:
- Ennyi az eg�sz. Nem nagy �gy. Azt kell csin�lni...
Egy pillanatra megakadt, mintha nem tudn� folytatni a mondatot. Azt�n
ut�nav�gta:
-... amit kell!
Fel�llt. F�lrer�gta a sz�ket:
- F�l�slegesen t�ltj�k az id�t. Menjen a dolg�ra!...

... Saint-�vremond eg�szen belemelegedett m�r a herceggel folytatott

vit�ba:
- Ha megk�rdik - mondta -, hogyan hat�rozn�m meg az opera m�faj�t, �gy
felelhetek: egy k�l�n�s, k�lt�szetb�l �s muzsik�b�l �sszefoltozott m�, amely
�gy keletkezik, hogy k�lt� �s zeneszerz�, egym�st k�lcs�n�sen akad�lyozva,
iszony� k�z�s er�fesz�t�ssel l�trehoz egy alapjaiban elhib�zott alkot�st.
Bizony�ra lesznek benne j� versek �s nagyon sz�p dallamok is, de a versen
er�szakot kell tenni �s a folytonos �nekl�st�l megcs�m�rlik a k�z�ns�g.
Buckingham herceg telt arca m�g sz�lesebbre h�z�dott, tok�ja rengett a
nevet�st�l. Sz�pen faragott, mogyor�nyi kezecsk�ben v�gz�d�
elef�ntcsontp�lcik�val beny�lt par�k�ja al�, megvakarta fej�t. Harapott egy
falatot a hideg csirk�b�l, kortyolt r�, �s korholta �ltes vend�g�t, b�r a bar�tnak
j�r� tisztelettel:
- Saj�t szavai elragadj�k, uram. Nem f�l, hogy �nn�n hat�rait is �tl�pi?
Nem tudom elk�pzelni, hogy sz�nh�zkedvel� �s zene�rt� embernek ilyen
v�gletesen les�jt� v�lem�nye lehessen az oper�r�l. Hogy �ltal�nos �rv�nnyel
�gy elvessen egy �rdekes �s m�g ki nem alakult m�fajt.
- Nincs is �gy - felelt a francia. - Err�l sz� sincs, hercegem. �n csak az
eddig hallott, olasz �s francia szerz�k �ltal sebtiben �sszet�kolt m�vek
tanuls�gait vonom le. Maga az opera... no igen, lehets�ges, hogy nagy j�v�
el�tt �ll. De a szerz�knek �s el�ad�m�v�szeknek vissza kell t�rni�k a j��zl�s
t�rv�nyeihez: �gy adjanak helyet sz�npadon a zen�nek, �neknek �s t�ncnak,
hogy a sz�nj�tsz�s l�nyeg�t, a cselekm�nyt �s ember�br�zol�st meg ne
nyomor�ts�k. Hogy a m� �lvez�sekor �rz�keink megkapj�k a maguk�t, de a
szellem is kiel�g�lj�n. �s m�g valami, herceg! Amit �n nagyon fontosnak
tartok. V�lem�nyem szerint az operasz�npadon is a k�lt� kez�ben kell
maradnia a cselekm�ny ir�ny�t�s�nak. A verseket kell megzen�s�teni, nem a
muzsik�t al�sz�vegezni! A zeneszerz� k�vesse a k�lt� parancsait.
- Ez n�ha lehetetlen - sz�lt k�zbe a I�legzetnyi sz�netben Buckingham. -
Magam nem vagyok zen�sz, de annyit �rtek hozz�, hogy a zenei proz�dia �s
dallamszerkeszt�s sokszor �sszeegyeztethetetlen a versel�s megszokott
technikai szab�lyaival. A szerz�t�rsak k�z�l valamelyiknek alkalmazkodnia
kell a m�sikhoz.
- Ebben igaza van, hercegem - felelte Saint-�vremond. - �s �n azt az elvet
k�pviselem, hogy a komponista alkalmazkodj�k.
Elgondolkozott. Homlok�n, az orra f�l�tt lev�, kisalmanagys�g� furcsa
dudor k�t oldal�n, v�zszintes r�ncok jelentek meg. T�n�dve mondta:
- Az egyetlen kiv�tel Jean-Baptiste Lully, akit �n P�rizs zenei kir�ly�nak
tartok.
- Lully tudtommal nem �rt m�g oper�t.
- Rem�lem, majd �r. De hallhatta m�r eddig is egy sor pomp�s sz�npadi
m�v�t, vagy huszon�t balettj�t �s legal�bb t�z zen�s v�gj�t�k�t. Ezekb�l az
�letteljes m�vekb�l l�tszik, hogy Lully... holott zen�sz... - tette hozz�
kaj�nkodva, a herceg ugrat�s�ra - a k�lt�kn�l jobban ismeri a szenved�lyeket,
�s m�lyebben tud az emberi l�lekbe hatolni, mint az �r�k. Lullyt�l v�rhatunk
valami nagyot! �n m�r koros vagyok, de �n m�g meg�rheti Baptiste els�
v�rbeli, a k�nyesebb �zl�st is kiel�g�t� oper�j�nak bemutat�s�t.
- Biztos vagyok benne, hogy egy�tt hallgatjuk majd - fogta a pohar�t
Buckingham. - Erre iszom ezt a kortyot.

Mozdulatlanul �s szinte megb�v�lten �lt a p�holyban Vettore Zorzi. A

sz�npadr�l l�gyan-hull�mz�n l�ktet� hang �radt a n�z�t�rre: a p�rizsiak
nyelv�n csak Com�die-nek nevezett Hotel de Bourgogne k�z�ns�ge
elragadtat�ssal hallgatta Champmesl� kisasszony deklam�l�s�t Roxane
szerep�ben. A verssorok muzsik�ltak, a sormetszetek zenei �temekk� tagolt�k
a sz�veget; a szenved�lyesebb, nagyobb indulatokt�l f�t�tt sorok v�g�n egy
okt�vval feljebb emelkedett a sz�n�szn� hangja. A szab�lyosan v�ltakozva
emelked�-lejt� sorv�gi r�mek cseng�se teljess� tette a zenei hat�st. Olyasf�le
�nek volt ez, hangszerek k�s�rete �s dallam n�lk�l, mint egyenletes sz�lben a
n�das susog�sa, a ny�resti mez� t�cs�kcirpel�se. S a ritmus f�l�tt a tiszt�n
tagolt szavak zeng�se az �rz�seken �t az �rtelembe hatolt.
A velencei fiatalember m�r elfelejtette, mi�rt van itt. Nem is gondolt r�,
hogy mellette �l az �nekesn�, akinek �r��l rendelt�k. Csak n�zte a sz�npadon
�ll� sz�pkebl�, der�kban karcs�, azt�n �velt sz�les szokny�val z�rul� n�i test
k�rvonalait - n�zte form�j�t �s hallgatta hangj�t: heged�... mesterheged�... ez
tal�n nem is n�: hangszer.
Mellette a m�sik sz�k megnyikordult, k�zelebb cs�szott hozz�. A zavar�
kis z�rejt csak f�le �rz�kelte, tudat�ig el sem jutott. Csak k�s�bb, az �rint�sre
figyelt f�l. Nyom�st �rzett a combj�n, �s ekkor eszm�lt r�, hogy Jeanne
eg�szen mell�je h�z�dott, l�b�t a f�rfi�hoz szor�totta.
Sz�tfoszlott a besz�d-zene var�zsa. Fej�t oldalra ford�totta, a l�nyra n�zett.
El�bb a hom�lyban is feh�ren dereng� ruhakiv�g�st l�tta, azt�n Jeanne arc�t,
az � tekintet�be kapcsol�d� szem�t �s alig mozdul� sz�j�t - a l�ny s�gva
mondta:
- J� el�ad�s. De tal�n el�g... Ne menj�nk?
Nehogy f�lre�rt�s legyen, hozz�tette:
- Ma szabad az est�m.
A sz�npad mesevil�ga sz�tfoszlott, a zene elapadt: nagyon val�s�gos
P�rizsban �rezte mag�t megint Vettore Zorzi. Jeanne est�je szabad: a k�vetnek
ma nyilv�n dolga van. Az angol kir�lys�g p�rizsi k�pvisel�je volt Jeanne
Molin hivatalos bar�tja, er�teljes, magas termet�, v�r�ses arc� hatvanas f�rfi�.
A kis palot�t t�le kapta az �nekesn�, a sz�nh�z bej�rata el�tt v�rakoz� fogatot
�s ezt a dr�ga ruh�t is. Indulni kellene, be�lni a kocsiba, a palot�ba hajtatni, �s
kibontogatni a ruha szalagjait �s kapcsait? Vil�gos, hogy Jeanne ezt akarja.
M�r a hozz�simul� test meleg�t is �rezte a sz�veteken kereszt�l, combj�n
�s l�bsz�r�ban. De a sz�npad fel�l sz�ll� hang megint hatalm�ba ker�tette.
N�zte m�g Jeanne arc�t, de m�r megint hallotta a hangot. Nehez�re esett,
m�gis kimondta:
- V�rjuk v�gig az el�ad�st, Jeanne. Majd ut�na...
A p�holyban kih�lt a leveg�. A l�ny sz�ke egy arasznyira elt�volodott.
Jeanne az el�ad�s v�g�n el is b�cs�zott az el�csarnokban, egyed�l �lt
kocsij�ba. Engesztelhetetlen�l megs�rt�d�tt.
M�snapra az Oper�ban, egy h�ten bel�l a p�rizsi t�rsas�gban elterjedt a h�r,
hogy az �j olasz heged�s, az a Zorzi, vagy hogy is h�vj�k... ink�bb illen�k a
h�res r�mai her�lt-k�rus szopr�n�nekesei k�z�, mint a p�rizsi Opera
zenekar�ba. Egyesek azt is tudni v�lt�k, hogy csakugyan ott szerepelt, de
elvesztette a hangj�t, ez�rt lett muzsikus.

2.

Szokatlanul kicsiny t�rsas�g gy�lt egybe a s�rga szalonban. T�z-tizenk�t

vend�g helyezkedett el a karossz�kekben �s a t�mlan�lk�li p�rn�zott tabouret-
ken a halv�ny r�zsasz�nre p�colt clavecin k�r�l: ritka megtiszteltet�s volt,
hogy Ninon j�tszott a hangszeren bar�tainak. K�nny� dallam pengett a
clavecin halk h�rjain: tiszta, szab�lyos, figyelemmel j�l k�vethet� muzsika, a
r�mai Frescobaldi toccat�i, kett�-h�rom egym�sut�n.
Ninon de Lenclos a harmadik darab ut�n abbahagyta. Keze az als�
billenty�soron feledkezett; arc�n sz�rakozott mosollyal Vettore Zorzi fel�
fordult. Hangs�lytalanul k�rdezte:
- Sok�ig �lt R�m�ban, kedves bar�tom? Mes�ljen a v�rosr�l; azt mondj�k,
csod�latos.
K�r�s-k�r�l minden arcon megfesz�ltek az izmok. V�rakoz�s, r�szv�t,
k�r�r�m, visszafojtott nevet�s: mindenki izgatottan leste, mit felel a
fiatalember. Egyed�l a k�rdezett volt gyan�tlan, �gy is felelt:
- Soha nem j�rtam R�m�ban, asszonyom. Sajnos - tette rn�g hozz�.
Nyikorg�sszer� hang hallatszott: valakib�l majdnem kit�rt a nevet�s.
Sajnos?...
Alvise Lippomano d�h�sen, bar�tj�t v�delmez�n n�zett az �nuralm�t
elveszt� vend�gre. Ninon nagy szemei pedig m�g t�gabbra ny�ltak:
- Nem j�rt R�m�ban? �rdekes. Pedig �gy hallottam.
Nem mondta tov�bb. V�gigfuttatta ujjait a billenty�k�n, azt�n �j darabba
kezdett. Csak jobbkez�vel folytatta a dallamot, balj�val az asztalk�n hever�
kott�k k�z�tt keresg�lt. Megtal�lta, maga el� tette a kott�t:
- A hangszer ehhez nem el�g. �nekhang kellene. Zorzi?...
V�rakoz�n fordult a velenceihez. Vettore Zorzi engedelmesen, kicsit
izgatottan felkelt hely�r�l, a clavecinhez ment, szorosan az asszony mell� �llt,
n�zte a hangjegyeket. B�tortalanul kezdte le�nekelni a dalt, iskol�zatlan, de
hajl�kony �s cseng� hangj�n. Egy n�gytaktusos sz�netben megsz�lalt:
- Eln�z�st, de �nekelni csak egy �vig tanultam.
- A clavecinen �n is csak amat�r vagyok - mosolygott r� Ninon - �nekben
�n is az. Nem baj.
A vend�gek �sszen�ztek. Hiszen ez f�rfihang volt, tenor, s�t el�gg�
m�lyfekv�s�, s�t�tes sz�nezet�. Akkor h�t a pletyka...
Ninon el�gedett arccal fejezte be a zen�l�st. Mindenkihez sz�l�,
szem�lytelen�l elb�v�l� mosoly�val �tterelte a t�rsas�got a kisebb szalonba.
Ezen az est�n nem nyitotta ki a k�rtyaszob�t.
A h�l�szob�j�t igen. �jf�lt�jban a vend�gek kezdtek b�cs�zkodni - a k�t
velencei fiatalembert Ninon a tekintet�vel visszatartotta. Alvise meg sem
lep�d�tt, Vettore Zorzinak azonban furcs�n izgalmas volt az �jszaka.
Cremon�ban ilyesmir�l nem is hallott, Velenc�ben csak p�r napig volt -
honnan tudta volna, hogy P�rizsban olykor nemcsak kettesben szedik a
szerelem vir�gait, ahogy Ninon kedves mosollyal mondta. A h�ziasszony fel
akarta �leszteni sz�p eml�keit Alvis�val, �s teljes bizonyoss�ggal meg akart
gy�z�dni a m�sik fiatalemberr�l elterjedt gonosz pletyk�k val�tlans�g�r�l. Az
eml�kek fel�ledtek, �s a h�resztel�sr�l bebizonyosodott, hogy csak puszta
kital�l�s.
D�lel�tt Alvise Lippomano a bankban t�bbsz�r elv�tette a sz�m�t�sokat, �s
Vettore Zorzi heged�je k�tszer egym�s ut�n hamis hangot adott a pr�b�n.
Lully igazgat� r�mordult:
- Ha itt �l, figyeljen! Aludni �jszaka kell, otthon.
Este megint Alvise sz�ll�s�n vacsor�ztak, folytatva a hajnali hazakocsiz�s
k�zben elkezdett besz�lget�st. Vettore Zorzi m�g mindig fesz�lyezett volt,
ker�lte a m�sik fiatalember tekintet�t. Az meg szemmel l�that�an j�l mulatott
bar�tja zavar�n. Mondta is:
- Csak semmi feszeng�s, �regem. P�rizsban nem divat a sz�gyenl�ss�g.
Apr�cska kock�t v�gott le az �r�comb-szeletb�l, �lvezettel r�gta, lenyelte,
�s �gy besz�lt tov�bb:
- Tal�n k�l�n�s, amit mondok, hiszen a mi P�rizsunknak nagy h�re van a
vil�gban: a laza erk�lcs�k �s szabadoss�g f�v�ros�nak tartj�k. Nos, ez nincs
eg�szen �gy, Vettore. P�rizsnak kett�s az arca. S mindk�t arc�nak von�sai
�fels�ge k�t arc�t t�kr�zik. Lajos kir�ly �lete b�velkedik kalandokban,
n��gyekben, ragyog k�r�l�tte a pompa, sz�ps�g �s csillog�s...
- A Napkir�ly...
- Igen, �gy nevezik. De ugyanakkor Tizennegyedik Lajos szinte a
vakbuzg�s�gig vall�sos. Napjait a kicsapong�sok �s a b�nb�nat v�ltakoz�sai
tark�tj�k. Megesik gyakorta, hogy szinte futva igyekszik legfrissebb szeret�je
�gy�b�l az udvari k�poln�ba, hajnali mis�n t�rdepelve vezekelni. Ha azt�n
t�rde f�zik a k�padl�n, �s unja m�r a zsolozsm�t: visszab�jik a n� �gy�ba,
megmelegedni.
Nevetett, �s le�bl�tette egy korty borral a h�st:
- Londonban bezzeg egyszer�bb a helyzet - folytatta, - Tal�n nem is
hinn�d, bar�tom: az angol kir�lyi udvarban mostans�g nem f�kezi sem
protest�ns zsolt�rok, sem katolikus ut�niak mormol� hangja a vid�m �let
zen�j�t. M�sodik K�roly �fels�ge nem zavartatja mag�t kegyes
meggondol�sokt�l. �s udvar�nak nagyurai, az angol nemess�g �s a j�m�d�
polg�rok nagyon sz�vesen k�vetik az uralkod� p�ld�j�t. Tizenk�t �ve �l a
Tronuson K�roly, �s az�ta val�s�gos �lland� farsang sz�nhelye London.
Hozz� k�pest P�rizs illedelmes v�ros. Onnan, a Csatorna t�ls�
partj�r�l hozz�k �t idel�togat� angol urak �s oda-vissza utazgat�
franci�k az �jfajta szok�sokat, az �let �lvez�s�nek rafin�ltabb m�djait.
Elismer�n b�logatott:
- Nyugodtan mondhatjuk, hogy mostani �veinkben London a g�l�ns
�letm�d mestere, mi is az angolokt�l tanulunk. S a j� tanul� els� leck�je, mint
m�r az el�bb mondtam: semmi szem�rmesked�s, �s soha meg nem lep�dni!
- Nem k�nny� - bizonytalankodott Vettore Zorzi.
- Persze. K�l�n�sen neked, aki egy csendes kisv�rosb�l cs�ppent�l ide. Ha
nem k�t hetet, hanem p�r h�napot vagy �vet t�lt�tt�l volna Cremona ut�n
Velenc�ben: nem �rne P�rizsban annyi meglepet�s. De Amati mester m�helye
ut�n Ninon palot�ja: csakugyan nagy ugr�s.
- Nemcsak err�l van sz� - vetette k�zbe Zorzi. - De ugyanebben a
v�rosban, f�l�r�nyira Ninont�l van a h�z, amelyben �n lakom. Ott cs�nd van,
szigor� erk�lcs�k, illedelmes viselked�s, a h�z h�lgyei nyakig z�rt ruh�ban
j�rnak...
 A m�sik fiatalember t�relmetlen�l legyintett:
- Mondtam, hogy Giraud�k val�sz�n�leg hugenott�k. �s mondtam azt is,
hogy P�rizsnak k�t arca van. �k: a m�sik.
- Akkor h�t a kir�ly kedveli a hugenott�kat? M�r �gy �rtem, erk�lcs�s
hangulataiban.
Alvise Lippomano nevetett:
- Ellenkez�leg! Ha �fels�g�t megsz�llja a vall�sos �rz�let, egy jezsuit�n�l
is katolikusabb� v�lik. A kir�lyi hat�s�gok egyre nehezebb� teszik a
protest�nsok �let�t. Lajos kir�ly t�bbsz�r hangoztatta is h� v�gy�t, hogy az
egyh�z seg�ts�g�vel, �gy vagy �gy, megt�r�ti hugenotta alattval�it az igaz
hitre. S ezt Kelemen p�pa �l�nk helyesl�ssel fogadta.
Hozz�tette m�g:
- A p�pa t�mogat�sa pedig sokat �rhet a mostani bonyolult eur�pai
helyzetben; a kir�lynak sz�ks�ge lehet r�, a spanyolokkal �s a cs�sz�rral �gyis
�lland�an hadil�bon �ll. Ennek is a francia protest�nsok ihatj�k meg a lev�t.
T�lt�tt mindkettej�k pohar�ba:
- De h�t mit �rdekel ez benn�nket? Sem Lajos alattval�i, sem hugenotta
eretnekek nem vagyunk. Mi�nk az �let, �s mi�nk P�rizs - emelte k�sz�nt�sre
a pohar�t.
Bizalmas mosollyal bar�tja szem�be n�zett:
- Hogy meglepett a tegnap �jszakai fordulat, most m�r tudom. De m�g
nem mondtad: sz�rakoztat� is volt?
Vettore Zorzi megh�kkent. Furcs�n hatott a kifejez�s: sz�rakoztat�.
Eg�szen m�s elk�pzel�sei voltak a szerelemr�l: sz�ps�g, izgalom, gy�tr�d�s,
boldogs�g, vihar, csal�d�s, szenved�ly, tal�n n�ha j�t�k is, ak�rmi - de a
sz�rakoz�s sehogy sem illett a k�pbe. Igaz persze, hogy a tegnapi kalandnak
sok k�ze a szerelem sz�hoz sem volt. De: sz�rakoztat�?...
V�llat vont:
- Nehezen tudn�k felelni a k�rd�sedre.
Alvise meg�rtette:
- Igen, igen. Neh�z ebbe a m�sfajta vil�gba illeszkedni, tudom; nekem sem
volt k�nny�. Itt oly k�l�n�sen kett�v�lt az �rzelmek �s az �rz�kek j�t�ka. Te
sz�nh�zban dolgozol, Vettore. A sz�npadon p�sztorok �s p�sztorle�nyk�k,
g�r�g h�s�k �s nagysz�v� n�k. A n�z�t�ren pedig: mi vagyunk. Ha a
val�s�gos �letben valaki �gy besz�lne vagy viselkedn�k, mint a sz�npad
�tszellem�lt h�sei: kinevetn�k, gyilkos r�hej semmis�ten� meg �r�kre. S ha a
sz�npadon valaki a mindennapi �let�nk st�lus�t akarn� megjelen�teni, a darabot
azonnal betiltan�k, szerz�je m�snap m�r b�rt�nben �lne. Berenice vagy
Roxane fennk�lt �rzelmei kifejez�dnek Champmesl� kisasszony ajk�n,
sz�npadi dikci�j�ban; de el�ad�s ut�n � is a test �r�meit keresi mint mindenki,
� sem szavalja h�l�szob�j�ban Racine zeng� verssorait. Neked is meg kell
tanulnod, Vettore, hogy a heged�det hagyd a sz�nh�zban, �s az Opera falain
k�v�l szok�saink szerint �lj; k�l�nben kirekeszted magadat, nevets�gess� vagy
unalmass� v�lsz.
�tny�lt az asztalon, megszor�totta bar�tja karj�t:
- Tal�n kem�nyen besz�lek, de �szint�n. A javadat akarom, Vettore.
Megettek-megittak mindent, ami el�tt�k �llt, �s j�val �jf�l ut�n Vettore
Zorzi hazament, k�zeli lak�s�ra. H�zigazd�j�nak le�nya engedte be a kapun.
Monique Giraud magas, egyenes tart�s�, komoly arc� l�ny volt. Sz�p? - a
fiatalember nem is gondolt m�g erre. Monique arca szab�lyos volt, b�re tiszta,
szeme nagy; alakj�nak k�rvonalait sejteni sem lehetett a harminc �v el�tti
divat szerint szabott, nagyon z�rt �s merev vonal� ruha miatt. Nyak�t�l
talp�ig, karj�t csukl�ig f�dte a szigor� poszt�ruha, haja szorosan lesim�tva;
csak az�rt nem hordott arcot szorosan bekeretez� f�k�t�t, mert nem volt m�g
asszony.
A hazat�r� m�g�tt becsukta a kaput, az araszos kulcsot k�tszer megforgatta
a z�rban. Akkor m�r a h�z �reg gazd�ja is el�j�tt a l�pcs�h�z hom�ly�b�l -
hiszen nem engedhette �jszaka egyed�l a le�ny�t -, ketten visszatett�k,
keresztberakt�k a kapu s�lyos vasp�ntjait, r�csukt�k a lakatokat. A bels�
p�ntok miatt nem kaphatott kulcsot a kapuhoz Vettore, ez�rt kellett
megv�rniok hazaj�vetel�t.
Monique kis biccent�ssel elk�sz�nt, m�r ott sem volt; Giraud k�zjegyz�
k�s�rte f�l az emeleti szob�ba lak�j�t, kez�ben karos gyertyatart�val.
Megint �rezte Vettore Zorzi a furcsa, dohos szagot, ami �lland�an
terjengett a Giraud-h�zban. A k�nos rend �s tisztas�g, a tisztes avults�g illata
volt ez. Ninon szalonj�nak hajporos-illatszeres leveg�j�t�l ugyan�gy
k�l�nb�z�tt, mint az ottani dr�ga viaszgyerty�k f�stje Giraud
faggy�gyerty�inak neh�z szag�t�l. "A m�sik arc" - gondolt vissza bar�tj�nak
szav�ra Vettore Zorzi, ahogy f�lfel� mentek a nyikorg� fal�pcs�n.
Az �reg k�zjegyz� arc�ba n�zett:
- Rosszkedv�nek l�tszik, uram. Vagy csak f�radt?
- Eln�z�st, hogy ilyen k�s�n j�ttem haza.
- Nem tesz semmit, Zorzi �r. Nem fekszem kor�n. Id�s embernek kev�s
alv�s kell.
Nyugodt hangj�n �rezni lehetett, hogy a fegyelmezetts�g m�g�tt valami
lappang. M�r fel�rtek a szob�hoz, a fiatalember megk�rdezte:
- Ne vegye tolakod�snak: t�rt�nt valami?
A nyugalomba vonult k�zjegyz�nek szinte arc�ra �r�dott a k�rd�s:
elmondani, egy idegennek? De a k�rd�s v�lassz� alakult �t: �ppen az
idegennek lehet elmondani, az �rdektelen �s k�z�mb�s idegennek.
Giraud b�lintott:
- Rossz h�reket kaptam vid�ki rokonaimt�l.
- Seg�ts�g�re lehetek valamiben? - Vettore Zorzi f�lre�llt az ajt�ban,
nappali szob�j�ba vezette h�zigazd�j�t, hellyel k�n�lta.
J�rome Giraud neh�zkesen le�lt, a gyertyatart�t az asztalra tette. Nagy
ker�l�vel kezdte mondanival�j�t:
- R�vid ideje ismerem �nt, Zorzi �r, de... engedje meg, hogy �gy fejezzem
ki... megkedveltem. Bizalmat �rzek �n ir�nt. Messzir�l j�tt; �gy �rzem, hogy
nem rabja az itteni elfogults�goknak. �n velencei. Az �n�k k�zt�rsas�g�nak
az a h�re, hogy ott az embereket nem hit�k, hanem becs�let�k �s hasznoss�guk
szerint �t�lik meg.
Nagyj�b�l �gy igaz - gondolta Vettore Zorzi, �s m�r tudta, mir�l fog
hallani. Velenc�ben csakugyan nemigen �rdekl�dnek, hogy valaki vall�sos
katolikus-e, protest�ns, vagy ak�r zsid�, vagy mohamed�n. Az �reg k�zjegyz�
egyik szava a l�nyegre tapintott: az emberek hasznoss�g�t n�zik, �zleti,
politikai vagy t�rsadalmi hasznoss�gukat. Fel�ledt eml�kezet�ben a
besz�lget�s a T�zek tisztvisel�j�vel. �s esz�be jutott, hogy a hivatalosan
katolikus Velenc�ben az �llam soha nem engedte meg az egyh�zi hitnyomoz�
szervezet, a Szent Inkviz�ci� m�k�d�s�t: soha senkit nem vontak ott
felel�ss�gre vall�si okok miatt. Holott Spanyolorsz�gban, n�met f�ld�n, de itt
P�rizsban is... most van pontosan sz�z �ve, hogy Szent Bertalan �jszak�j�n
ezr�vel koncolt�k f�l a hugenott�kat a v�ros utc�in. Mostan�ban megt�rt
emberek, de Alvise is c�lzott r�: meddig? Nyilv�n err�l akar besz�lni az �reg.
Nem felelt, csak b�lintott, �s v�rta a folytat�st. Giraud mondta is tov�bb:
- Franciaorsz�gban m�s a vil�g, mint az �n haz�j�ban. Bizony�ra hallott
r�la, hogy itt �vtizedes vall�sh�bor� folyt, nem is olyan r�gen. K�s�bb, a k�t
egym�st k�vet� b�borosminiszter idej�n valahogy kiegyens�lyoz�dott a
helyzet. Richelieu m�g harcolt a hugenott�kkal, de Mazarin b�boros m�r
nyugalmat tudott teremteni. S�t, a kir�lyi hatalom ellen l�zad� f�nemesekkel
szemben, a Fronde idej�n; bizonyos fajta t�maszt is tal�lt a keresked� �s
ipar�z� hugenotta polg�rs�gban. Ellenszolg�ltat�sk�ppen �rv�nyben tartotta a
kilencvennyolcban Nantes v�ros�ban kihirdetett kir�lyi t�relmi rendeletet.
A velencei fiatalember �l�nken figyelt. Nem sokat tudott ezekr�l a
dolgokr�l. Arra gondolt: most kezd megismerkedni a francia viszonyokkal -
ha valamikor felbukkan az �g�rt ismeretlen a barna pap�rra nyomott oroszl�nos
�llami c�merrel, m�r t�j�kozottabban tud vele besz�lni. Biztat�n n�zett az
�regre, t�lt�tt k�t poh�rba. Giraud csak megnedves�tette sz�j�t a borral.
Folytatta:
 - Ma m�g nem kell titkolnom, hogy magam, feles�gem �s le�nyom, de
vid�ken �l� csal�dom is, a reform�lt vall�s h�vei vagyunk. De...
Hossz� sz�netet tartott, csak azt�n mondta tov�bb:
- De lehet, hogy p�r h�nap vagy egy-k�t �v m�lva m�r arra kell k�rnem
�nt, hogy err�l hallgasson. Ma megint levelet kaptam lyoni rokonaimt�l... m�r
r�gebben is j�ttek hasonl� h�rek... hogy hittestv�reink egyre er�sebb nyom�s
alatt �lnek. K�l�nad�kkal szorongatj�k �ket, polg�ri jogaikat korl�tozz�k,
istentisztelet�ket megzavarj�k, mindenf�le hivatalos akad�koskod�s c�lt�bl�i.
Tudja, Zorzi �r, benn�nket sokan irigyelnek. A kellet�n�l t�bb a j�m�d�
hugenotta. Ennek is megvan persze az oka. A t�rsadalomb�l kirekesztett
ember mag�nak �l; aki �lland�an a fenyegetetts�g �llapot�ban �rzi mag�t,
v�delmet keres, gy�jt, igyekszik p�nzt szerezni. Szorgalmasak vagyunk, nem
k�lt�nk, hanem kuporgatunk; ez azt�n felt�nik az embereknek, gazdagabbnak
hisznek benn�nket, mint a val�s�gban vagyunk.
A sz�k sz�l�n �lt, bizonytalanul, �s olyan testtart�ssal, mintha m�ris indulni
akarna:
- Nem is tudom, mi�rt untatom ezzel �nt.
- Maradjon, Giraud �r. Hallgatom.
- Arra gondoltam... tal�n ostobas�g... , hogy �n a kir�ly kedvenc
sz�nh�z�ban dolgozik. Sok nagy�r, befoly�sos ember fordul meg ott, �n is
nyilv�n megismerkedik - sz�mos jelent�s szem�llyel. Ha t�rsas�gban,
besz�lget�s k�zben r�lunk esik sz�...
Elhallgatott, �s v�rakoz�n n�zett Zorzira. A fiatalember feszengve
v�laszolt:
- Jelent�ktelen ember vagyok �n, Giraud �r. A szavam s�lytalan,
befoly�som semmi.
- Nem is arra gondoltam, Zorzi �r. Hanem... ha egyszer meghall valamit,
ha az az �rz�se t�mad, hogy k�sz�l ellen�nk valami, hogy benn�nket megint...
Nagy l�legzetet vett:
- Nekem m�r mindegy. �reg vagyok. De a feles�gem �s a l�nyom... Ha azt
hiszi, hogy menek�lni�k kell...
Vettore Zorzi d�bbenten n�zett a fak� arcba. P�rizs, a Napkir�ly
p�sztorj�t�kos udvara, az Hotel de Bourgogne sz�npad�n Racine versei,
�desen peng� clavecin-dallamok Ninon szalonj�ban, aranyozott fogatok, a
distinction-politesse-urbanit� kecses h�rmass�ga, m�velt cseveg�s, a francia
opera sz�let�s�nek sz�p �r�i... �s: menek�lni kell?!
Alig jutott sz�hoz:
- Gondolom... rem�lem, �n s�t�ten l�tja a dolgokat, Giraud �r. De ha
m�gsem...
- Meg�g�ri?
- �g�rem, hogy azonnal figyelmeztetem �nt, ha...
K�p elevenedett meg el�tte az imbolyg� gyertyaf�nyben: elhagyatott
boz�tos t�j, �jszakai k�d, felh�ben bujk�l� hold, �s nyakig z�rt neh�z
poszt�ruh�j�ban botork�lva fut Monique Giraud a t�sk�s bokrok k�zt, feszesre
lesim�tott haja m�r bomladozik - menek�l, maga sem tudja, hova-merre; a
t�volban �ld�z�k �rny�ka. Eszeveszett �s hihetetlen k�p.
Hihetetlen. Eszeveszett ez az �regember. R�m�lt k�pzel�d�.
A nyugalomba vonult k�zjegyz� fel�llt:
- K�sz�n�m, hogy ilyen meg�rt�. Nyugodalmas j��jszak�t, Zorzi �r.
Vettore Zorzi egyed�l maradt a szob�ban.
A h�l�f�lk�ben v�rja az �gy: le kell fek�dni, mert reggel pr�ba, �s Lully
igazgat� pihent embereket akar l�tni, megk�veteli a tiszta fog�sokat, hib�tlan
heged�-hangokat.

�szbe fordult a ny�r. Nem voltak m�g k�szen az Opera �p�let�nek

rendbehoz�s�val, �s az els� darabnak sz�nt "Cadmus �s Hermione" negyedik
�s �t�dik felvon�sa is hi�nyzott m�g. De veszedelmesen k�zeledett november
tizen�t�dike, amikor a kir�lyi enged�lyokirat parancsa szerint meg kell nyitni
a sz�nh�zat. Lully sz�molta a fut� heteket: napr�l napra t�relmetlenebb volt a
pr�b�kon. A munk�hoz sz�ks�ges nyugalom sem volt meg. A n�z�t�ren
mesteremberek dolgoztak, kopogott a kalap�cs: felfriss�tett�k a p�holyok
d�sz�t�s�t, �jrak�rpitozt�k a sz�keket. Az �p�let k�lsej�t k�m�vesek
csinos�tott�k, a homlokzaton m�r �j bet�kkel ragyogott a felirat, az Operah�z
hivatalos c�me: "Academic Royale de Musique."
A k�rpitosok �s k�m�vesek biztosan elk�sz�lnek novemberre, de a nyit�
darabot egyre ink�bb fenyegette az id� m�l�sa.
Szeptember v�gefel� egy reggel Jean-Baptiste Lully a pr�bakezd�s ut�n
alig f�l�r�val hirtelen meg�ll�totta a zenekart �s az �nekeseket:
- V�ge a mai pr�b�nak - jelentette be kurt�n. - H�rom nap pihen�t kapnak,
h�lgyeim �s uraim. P�nteken reggel �jra tal�lkozunk.
Semmit meg nem magyar�zott, sarkon fordult, �s m�r ott sem volt.
Zavarodottan, sz�zf�le tal�lgat�s, suttog�s k�zben oszlott sz�t a t�rsulat.
Beaumavielle, a basszista h�resztelni kezdte, hogy igazgat�juk k�nytelen
nyilv�nosan beismerni az erk�lcsi cs�d�t; vagy halad�kot tud kik�ny�r�gni a
kir�lyt�l, vagy vissza kell adnia az Opera privil�gium�t Cambert-nek, akit�l
fondorlatos�n elrabolta. A csell�m�v�sz Belli�vre az �nekes arc�ba nevetett:
erk�lcsi cs�d? Ez m�g a kisebb baj lenne. Az elk�nyeztetett Baptiste
val�s�gos, k�zzelfoghat�, sz�mokban kifejezhet� gazdas�gi cs�dbe jutott:
elfogyott a p�nze, �s Picquet bank�r most �ll bossz�t bar�tn�je
b�ntalmaz�s��rt, felmondta a hiteleket, visszak�veteli a k�lcs�nadott nagy
�sszeget. M�sok m�st mondtak - valamit mindenki tudni v�lt, s mindenki
valami rosszat.
Az igazgat� nem ment haza. Az �p�letben maradt, irod�j�ba z�rk�zott,
csak k�t embert rendelt mag�hoz, Bernard-t, a titk�r�t �s Vettore Zorzit:
- P�ntekig itt maradnak velem - parancsolta. - �telt majd hoznak nek�nk,
�s felv�ltva alszunk ezen a pamlagon.
Hozz�tette m�g, nevetve, de szaggatottan, leplezetlen idegess�ggel:
- Nem fogunk sokat aludni.
�zent sz�veg�r�j��rt is: a k�s�n kel� k�lt�t, Quinault urat �gy�b�l
r�ncig�ltatta ki, �s hozatta a sz�nh�zba.
P�nteken reggel azt�n, a pr�bakezd�s szokott �r�j�ban, botr�nytv�r�, �des
izgalommal gy�lekezett a t�rsulat. P�rizs tele volt m�r a legvadabb
pletyk�kkal: h�tf� �ta senki nem l�tta Jean-Baptiste Lullyt, lemondott minden
megh�v�st, a bar�tn�j�hez sem ment el, feles�ge pedig csak annyit tudott,
hogy otthon nem j�rt, b�s�ges eb�deket vitetett hazulr�l a sz�nh�zba. Lullyn�
esk�d�z�tt, hogy f�rje az irod�j�ba z�rk�zva dolgozik. De ezt senki sem hitte.
Belli�vre ragyog� arccal mes�lte, hogy egy bar�tja tegnapel�tt l�tta Lullyt a
Le Havre fel� viv� orsz�g�ton: az igazgat� k�penybe burkol�zva, vad
v�gt�ban lovagolt a tengerpart fel� - nyilv�n Angli�ba sz�k�tt a katasztr�fa, a
kir�ly haragja el�l.
A t�rt�netet �ppen befejezte, amikor ny�lt az egyik oldalajt�, �s
h�rom f�rfi l�pett a sz�npadra. Borost�s arccal, s�padtan �s f�radts�gt�l
szinte botork�lva j�ttek, szem�k karik�s volt: el�l az igazgat�, m�g�tte Zorzi
�s a titk�r. Quinault m�r kid�lt, hazament; most m�r sz�ks�g sem volt r�.
Bernard vaskos pap�rk�teget cipelt h�na alatt.
Lully a karmesteri �llv�nyhoz ment, csendet intett. Azt�n megsz�lalt,
rekedten, szigor� sz�razs�ggal:
- A "Cadmus �s Hermione" pr�b�it november tizenhatodik�ig
felf�ggesztem. A megnyit�s ut�ni napon folytatjuk. Most pedig elkezdj�k
pr�b�lni a nyit� darabot, amelynek c�me: "�mor �s Bacchus �nneps�gei."
Bernard �r kiosztja a kott�kat.
Le�lt, �s merev mozdulatlans�ggal v�rt, m�g a titk�r az �nekesek sz�lamait,
a zenekar �s a k�rus hangjegyeit sz�tosztotta - h�rom nap �s n�gy �jjel, egy-
m�sf�l�r�s pihen�ket tartva m�solt�k ketten, Bernard �s Zorzi, a bez�rt
irod�ban.
- �s ennyi id� alatt �rt egy �j darabot Baptiste? - k�rdezte m�snap este
Alvise Lippomano a bar�tj�t. - Nem lett volna egyszer�bb, ha befejezi a
Cadmust?
Vettore addigra m�r �gyahogy kipihente a h�rom kegyetlen napot. Felelt:
- Nem �j darabot �rt. Az �nneps�gek csak r�szben �j, sok jelenet�t r�gebbi
sz�npadi m�veib�l dolgozta bele, �s �gy �rta, hogy gyorsan megtanulhassuk;
sokkal egyszer�bb �s k�nnyebb zene, mint a f�lbehagyott darab. Mert hat h�t
m�lva minden�ron meg kell nyitni a sz�nh�zat. S hogy a Cadmust mi�rt nem
fejezte be?...
Megd�rzs�lte a hal�nt�k�t, mert a hajszolt munka f�radts�ga m�g mindig
abroncsk�nt szor�totta a kopony�j�t:
- Nem akarta elkapkodni. Nagyon sokat v�r att�l a darabt�l. Ismered,
milyen g�g�s: kijelentette, hogy a "Cadmus �s Hermione" lesz az els� igazi
francia opera. Csak teljesen �rett form�ban adja ki a kez�b�l. Addig majd a
m�sik darabot j�tsszuk.
November tizen�t�dik�n d�lut�n csakugyan kigyulladtak a gyerty�k �s
olajos f�kly�k az Opera sz�npad�n �s n�z�ter�n. Zs�folts�gig megtelt a
sz�nh�z, a p�holyokban Franciaorsz�g legf�nyesebb neveit visel� el�kel�
csal�dok h�lgyei ragyogtatt�k �kszereiket �s sz�ps�g�ket; �kszere mindnek
volt. K�s�ret�kben selyembe �s brok�tba �lt�z�tt urak; hajporos par�k�k
neh�z illata lebegett a p�holyok k�r�l. A f�ldszinten gazdag polg�rcsal�dok.
Volt, aki h�romszoros �rat fizetett egy hely�rt, csakhogy ott lehessen a nagy
t�rsadalmi esem�nyen, Baptiste sz�nh�z�nak megnyit�j�n.
V�rakoz�s zsibongott, izgatotts�g terjengett a n�z�t�ren, �s a kezd�sre v�r�
�nekesek sz�ve is gyorsabban dobogott. Vettore Zorzi a heged�s�k m�sodik
sor�ban �lt, a sz�npad �s n�z�t�r k�z�tt magas deszkafallal elker�tett zenekari
r�szben ; mereven n�zte kott�ja els� taktusait.
Tal�n az egyetlen nyugodt ember Jean-Baptiste Lully volt a t�gas �s
zajong� emberekkel t�m�tt sz�nh�zban. Baj nem lehet. H�sz �v gyakorlat�val
�rezte, hogy minden rendben lesz; ez m�r majdnem negyvenedik sz�npadi
m�ve - a p�sztorj�t�kok, balettek, zen�s v�gj�t�kok hossz� sora ut�n biztos
volt a dolg�ban. Az utols� h�t pr�b�i is j�l mentek, a t�rsulat tagjai
�sszeszedt�k magukat; az �nekeseknek taktusr�l taktusra � tan�tott be
mindent, a t�ncok koreogr�fi�j�t is maga k�sz�tette �s gyakoroltatta be. S a
legink�bb megnyugtat�, hogy a siker m�r az els� hangok megcsend�l�se el�tt
biztos�tva volt. Ezt a darabot is, mint minden el�bbit, a nyilv�nos el�ad�s el�tt
be kellett mutatnia a kir�lynak; �s �fels�ge kifejezte legmagasabb tetsz�s�t. A
kir�ly el�gedetts�g�nek h�re egy �ra alatt elterjedt P�rizsban. "A kir�ly a
l�that� Isten" - ki merne h�t m�s v�lem�nyen lenni?
M�gis - nagyon figyelt. J� f�le volt Jean-Baptiste Lullynek; vez�nyl�s
k�zben hallgat�zott a k�z�ns�g fel�. Naggyakorlata volt, meg tudta
k�l�nb�ztetni az udvarias tetsz�st az igazit�l. �s ezen a megnyit� el�ad�son
mintha meg is feledkeztek volna az emberek arr�l, hogy alattval�i k�teless�g
�s illend�s�g k�veteli az elismer�st: �szinte �s bel�lr�l j�v� �dv�zl� ki�lt�sok
k�sz�nt�tt�k a hat�sos jeleneteket, �neksz�mokat, t�ncokat. A darab v�g�n
val�s�gos ujjong�s �nne pelte a bemutatott darabot, a szerz�t �s a szerepl�ket.
A k�z�ns�g alig akart t�vozni a sz�nh�zb�l.
S amikor v�gre a n�z�t�r ki�r�lt, Jean-Baptiste Lully udvariasan meghajolt
�nekesei, t�ncosai �s zenekara el�tt:
- K�sz�n�m �n�knek, h�lgyeim �s uraim. Neh�z �s j� munk�t v�geztek.
K�sz�n�m mindny�juknak.
Azt�n, szokott mogorva hangj�n hozz�tette:
- Holnap reggel jav�t�pr�ba a "Cadmus �s Hermione" c�m� darab els� k�t
felvon�s�b�l. Holnaput�n a harmadik j�n. K�zben elk�sz�lt a k�t utols�
felvon�s, a sz�lamokat reggel megkapj�k. Tanulunk, pr�b�lunk: hja, dolgozni
kell, h�lgyeim �s uraim. J��jszak�t.
Szokatlan, eddig nem ismert boldog tel�tetts�ggel, az egyik kis �ria
dallam�t dudor�szva ment hazafel� a holdf�nyes k�s� esti utc�kon
Vettore Zorzi. F�lni nem kellett P�rizs belv�ros�ban, mert a Fronde
z�rzavaros utcai harcai �ta kir�lyi katon�k is cirk�ltak �jszaka a v�rosban, �s a
polg�r�rs�g fegyveres �rj�ratai is. Utcai t�mad�st�l ink�bb csak a k�lv�rosok
fel� es� r�szeken lehetett tartani. A velencei nem is nagyon t�r�d�tt vele, kik
j�nnek szembe, vagy kik keresztezik �tj�t. Minden gondolat�t lefoglalta az
este, a zsong�t� �s �l�nk�t� k�l�n�s �rz�s, az �j, az els� ilyesfajta �lm�ny: a
siker. Csak egy kis t�red�k az �v� a n�z�t�r lelkes ov�ci�j�b�l - de az �
heged�j�nek hangja is r�sze volt a m� megsz�laltat�s�nak, forr�sa az emberek
�r�m�nek. Most harmadszor �rezte feln�ttnek, eg�sz embernek mag�t.
El�sz�r, amikor Francesca �lel�se f�rfiv� tette, m�sodszor a Velenc�b�l
indul�s napj�n �rezte ezt: maga �tj�n halad�, �n�ll� szem�ly lett. S
harmadszor most, hogy munk�ja eredm�ny�t l�tta-hallotta. Boldog�t�,
teljess�get ad� �rz�s volt.
Hamar haza�rt, mert a friss �ria ritmus�ra gyorsan vitt�k a l�bai.
Megl�d�totta a Giraud-h�z kapuj�nak kopogtat�j�t, a kapu m�r ny�lt is.
Megint, mint minden este, az apa �s le�nya engedte be az emeleti lak�s
b�rl�j�t.
- Nagy siker volt - mondta lelkendezve, a siet�s �dv�zl�s ut�n. -
Negyed�r�ig ottmaradt a k�z�ns�g az el�ad�s v�g�n.
Az �reg Giraud udvariasan b�lintott:
- Gratul�lok, Zorzi �r.
Vettore a l�nyra n�zett:
- �nnek egy szava sincs, Giraud kisasszony? Rem�lem, nem s�rt�d�tt
meg, hogy a bemutat�ra lehetetlens�g volt jegyet szerezni. A k�vetkez�
el�ad�st�l fogva, amikor csak �hajtja...
- Nem j�rok sz�nh�zba, uram - felelt k�z�mb�sen a l�ny.
Vettore Zorzi elcsod�lkozott:
- Soha?
- Soha.
- De mi�rt nem?... - esz�be jutott valami: - Biztos�thatom, a mi
darabunkban igaz�n nincs semmi illetlen vagy sikaml�s. A kir�ly
gy�ntat�atyja is megn�zte, �s semmi kifog�st nem emelt.
Elhallgatott. Ebben a h�zban nem a leghat�sosabb �rv a jezsuita p�ter
v�lem�nye. A volt k�zjegyz� mondta is:
- Mi m�sk�ppen �t�lj�k meg a dolgokat, mint Ferrier f�tisztelend�.
Monique halkan apja mondat�hoz f�zte:
- Nem is az �n�k mostani darabj�r�l van sz�, Zorzi �r. �ltal�ban, az
�gynevezett sz�nj�t�kot nem kedvelem.
- De hiszen a sz�nh�z felemel� sz�rakoz�st ad...
Abbahagyta, l�tva Monique hideg tekintet�t. V�llat vont. A l�ny folytatta:
- �lc�z�s �s hamiss�g. A sz�nh�zban m�snak adj�k ki magukat az
emberek, mint amik a val�s�gban.
- Nem megt�veszt� sz�nd�kkal! Mindenki tudja, hogy a fell�p� sz�n�sz
nem Bacchus isten, hanem egy p�rizsi polg�r.
- A hazugs�g mindenk�ppen hazugs�g - �t�lt hat�rozottan a le�ny. - �s az
�r parancsa, hogy mindig mondjunk igazat.
Vettore Zorzi elb�mulva hallgatta. Az elfogults�gnak ez a foka...
Megpr�b�lt magyar�zkodni:
- Hisz az eg�sz csak j�t�k!
- Igen - b�lintott Monique. - S ez a legnagyobb hiba. Az ember nem
j�tszani sz�letett, hanem az�rt, hogy dolgozz�k, megismerje Istent, �t
szolg�lja minden perc�ben, �s tisztes �lete v�g�n ez�rt a kiv�lasztottak k�z�
jusson.
- Az �n hite szerint �r�met nem is szabad keresni az �letben, Giraud
kisasszony?
A le�ny helyett apja felelt:
- Igaz �r�met az isteni t�rv�nyek szerint val� er�nyes �let ad. Semmi m�s.
Minden egy�b: hi�baval�s�g.
Vettore Zorzi k�ptelen volt meg�rteni ezeket az embereket. A heged�
�neke... egy sz�p t�nc l�tv�nya... cseveg�s Ninon szalonj�ban... �s igen, Ninon
�gya... a sz�ps�g, a vid�ms�g, az �let�r�m - semmi? Hiba? V�tek?...
 Bizonytalan hangon sz�lt:
- Nem akarok vitatkozni �n�kkel, Giraud �r. Csak... sajn�lom, hogy
ennyire elz�rk�znak az �let kellemess�geit�l.
- �n �nt sajn�lom - felelt tompa hangon a l�ny. - M�r megbocs�sson,
Zorzi �r... Sajn�ln�m �nt, ha el�bb vagy ut�bb meg nem tudna szabadulni a
vil�gi �r�m�k keres�s�t�l. De rem�lem, egyszer majd bel�tja, hogy a l�lek
fontosabb a testn�l.
Vettore Zorzinak egyszerre nevetni �s s�rni lett volna kedve. Fiatal,
er�teljes, sz�parc�, szerelemre �ppen meg�rett le�ny, - �s �gy besz�l, mint
egy szikkadt genfi k�lvinista pr�dik�tor.
Neheztel�n n�zett az ap�ra, aki �gy nevelte a l�ny�t:
- �gy tudom, fia is van �nnek, Giraud �r. � is �gy gondolkozik?
- Nincs fiam.
- Ahogy hallottam, Londonban �l.
- Csak volt fiam.
- A bar�taim tal�lkoztak vele az angol f�v�rosban. A c�m�t is tudom...
- Tizennyolc �ves volt a fiam, amikor elvesztettem. Mind�r�kre.
A fiatalember h�ta bors�dzott. Tizennyolc �ves... Akkor t�rt �t katolikus
hitre a fiatal Giraud, �s l�pett a kapucinusok rendj�be... Az�ta megsz�k�tt,
elment, protest�ns lett, �s m�gis: J�rome Giraud-nak nincs fia. Nem ismer
megbocs�t�st?
Nem is akarta folytatni a besz�lget�st, csak �ppen mondta, hogy valamit
mondjon:
- Ebben a ragyog� v�rosban �lnek, a pompa �s vid�ms�g f�v�ros�ban...
- �n eddig csak a f�nyt l�tta, Zorzi �r - v�laszolt az �reg k�zjegyz�. - A
csillog�s m�g�tt ott az �rny�k, a sz�rakoz�sok b�nben gy�kereznek, az er�ny
nevets�g t�rgya itt.
Halkabban, szorongva hozz�tette:
- �s az elszabadult vid�ms�g v�ros�ban f�lelem is teny�szik.
Zorzi meg�rtette... De hiszen ezek maguk is tehetnek r�la, hogy f�lelemben
kell �lni�k. Ezek a lehetetlen elvek: nem csoda, ha bizalmatlanul �s
ellens�gesen n�znek r�juk. Sz�ll�ige ugyan a v�rosban, hogy: "tisztess�ges
mint egy hugenotta", de ez a merevs�g, a rideg purit�ns�g veszedelmes is...
alig negyedsz�zada, hogy oda�t Angli�ban polg�rh�bor�t kavartak, kir�lyt
fejeztek le �s felforgatt�k, zord �letre k�nyszer�tett�k az eg�sz orsz�got a
hasonl� gondolkod�s� Cromwell-protest�nsok.
Tisztelni ezt az erk�lcsi szil�rds�got? Tartani kell ink�bb a
k�vetkezm�nyeit�l. Ha ezek hatalomra jutn�nak, kiirtanak minden sz�ps�get
�s sz�nt az �letb�l. Bez�rj�k a sz�nh�zakat, imatermet csin�lnak a szalonokb�l,
�sszet�rik a l�gyhang� Amati-heged�ket...
Udvarias hangja alig leplezte inger�lts�g�t. F�lbeszak�totta a vit�t:
- Bocs�ssanak meg, nagyon f�radt vagyok. J��jszak�t.
Kivette a gyertyatart�t Giraud kez�b�l, felment a szob�j�ba.

Mint nagy mulatoz�s �jszak�j�nak m�mora ut�n a savanyk�s sz�j�z�,

macskajajos reggel: fanyar rosszkedv terjengett november tizenhatodik�n
d�lel�tt a sz�nh�zteremben. Az este siker�t�l �tmelegedett falak kih�ltek, a
hetek �ta tart� �s napr�l napra fokoz�d� fesz�lts�g egyszerre fellazult.
Eredm�nyt hozott a kock�zatos k�s�rlet, siker�lt v�gigt�ncolni a borotva�len: a
sebtiben meg�rt �s kapkodva pr�b�lt darab megnyerte a csat�t. Nagy �ress�g
t�madt mindenkiben, �s egyszerre elviselhetetlenn� v�lt a gondolat, hogy: az
embertelen hajsza ut�n r�gt�n kezd�dik az �j. Legal�bb egy napot pihenhettek
volna a diadal ut�n - de Jean-Baptiste Lully l�legzetnyi sz�netet sem engedett.
�nekesekben, zen�szekben, t�ncosokban, m�g a d�szleteket mozgat�
sz�npadi munk�sokban is az az �rz�s t�madt, hogy az igazgat� hossz�
vez�nyl�botj�nak v�g�n l�thatatlan ostorsz�j csattog; ezzel kergeti �ket
szakadatlan munk�ba.
 A Cadmus prol�gusa m�g nem volt k�sz, az els� felvon�ssal kezdt�k a
pr�b�t. Egy nap alatt kellett volna eljutni az el�ad�s �retts�g�nek arra a fok�ra,
ahol hat hete f�lbehagyt�k. Nehezen ment minden, d�c�gve, a f�radt
emberekkel.
Lully m�r b�nta, hogy nem engedett n�mi sz�netet, de nem m�s�thatta meg
rendelkez�s�t. Ha lazul�st �reznek, megint megbokrosodik a nagy nehezen
fegyelembe k�nyszer�tett t�rsas�g. Pr�b�lni kellett, b�r nem sok �rtelme volt,
ebben a hangulatban.
Az els� botr�ny megint a n�i f�szerepl�, Jeanne Molin miatt t�rt ki.
Hermione els� �ri�j�t, a "Milyen sz�p ez a t�j... " kezdet� jelenet sz�l�-r�sz�t
harmadszor kellett ism�telni. M�r a ritournelle-nek nevezett n�h�ny �temes
zenekari bevezet� ut�n meg�ll�totta Lully a pr�b�t. A ritournelle rendeltet�se
volt, hogy id�t adjon a szerepl�nek bel�pni a sz�npadra, elfoglalni az �ria
el�ad�s�hoz sz�ks�ges helyet; hogy a sz�n�szn� megfelel� testtart�st vehessen
f�l, �s a k�z�ns�g megkapja a kell� hangulati el�k�sz�t�st.
Jean-Baptiste Lully felsz�lt a sz�npadra:
- Szerepelnek ugyan ebben a darabban afrikaiak �s m�s egzotikus l�nyek,
Molin kisasszony, de ez nem ok arra, hogy �n �gy mozogjon, mint egy teve!
Az �nekesn� d�h�ben elv�r�s�d�tt, de Lully zavartalanul folytatta:
- Kecsesen j�jj�n be, szinte lebegve. �s gyorsan, kisasszony, gyorsan, mert
n�gy taktus nem tart sok�ig. S az �n k�nyelmesked�se miatt nem �rok
harminck�t �temes bevezet�t az �ria el�. �jra!
Az �t�dik k�s�rlettel m�r annyira-amennyire meg volt el�gedve. Jeanne
Molin elkezdhetett �nekelni:

- Milyen sz�p ez a t�j,

Lombos f�k alatt mily �rnyas...

Sz�p hangja volt. Csiszolt �s �descseng�s� szopr�nja magasan sz�rnyalt a

sz�l susog�s�t �rz�keltet� heged�k k�s�r� dallama f�l�tt. Maga Lully is
fanyarul b�logatott vez�nyl�s k�zben: t�rhet�, el�g j�. De azt�n, az �ria
legk�nyesebb pontj�n, r�viddel a sz�l�-r�sz v�ge el�tt hirtelen, s�lyos
koppan�ssal a padl�ra z�kkentette hossz� botja v�g�t:
- �lljunk meg! Itt m�r szeptemberben is bajok voltak.
A zen�szek leengedt�k hangszer�ket, �sszen�ztek. Kezd�dik...
Lully le�lt, l�b�t hosszan kiny�jtotta, cip�sarkaival felv�ltva dobolt a
padl�deszk�n. Igyekezett nyugodtan, magyar�zva besz�lni:
- H�nyszor mondjam m�g, Molin kisasszony? M�r eg�szen gy�r�tt a
kott�ja, olyan r�g�ta van a kez�ben; nem tudja elolvasni? Az els� negyven
taktus sim�n megy, h�romnegyedes �temben, azt�n k�t taktusban
n�gynegyedesre v�ltunk �t, j�n egy h�romnegyedes taktus �s azt�n megint
n�gynegyedes r�sz k�vetkezik. Ez igaz�n k�nnyen megjegyezhet�. De ha
nem... h�t itt hadon�szom az orra el�tt a botommal, verem az �temet! a
zenekar helyesen j�tssza a k�s�retet! csak kegyed cselleng �sszevissza, folyton
kiesik a ritmusb�l.
- Neh�z ez, Lully �r - sz�lt vissza Jeanne Molin idegesen.
- �nekesn�, �s azt mondja: neh�z. Tudok sokkal k�nnyebb foglalkoz�st
csinos fiatal h�lgyek sz�m�ra; nem musz�j �nekelni. Neh�z? Neh�z?
Sz�ks�ges, kisasszony! Ha nem f�rasztom vele, megk�rem: figyeljen egy
kicsit az �ria sz�veg�re is. Ha eddig nem gondolt volna r�: itt bizonyos
�rzelmeket is ki kell fejezn�nk, nem el�g le�nekelni a kottafejeket, azt
is rosszul. A kezd�s szel�d hangulata ut�n itt heves indulatok j�nnek:
n�zze csak, kegyetlen zsarnoks�gr�l, barb�r t�rv�nyekr�l van sz� a
sz�vegben... A felzaklatott l�lek izgalm�t kell kifejezn�nk, �rti? Ezeknek a
t�r�seknek, ennek a szaggatotts�gnak �rtelme van, Molin kisasszony.
Felugrott a sz�kr�l, megmarkolta a p�lc�t:
- De ha ezt sehogy sem tudja meg�rteni: �nekelje le a kott�t, ahogy
meg�rtam! Legal�bb erre legyen k�pes. Bizonytalankod�s �s l�ty�g�s n�lk�l:
h�romnegyed-n�gynegyed-h�romnegyed-n�gynegyed, ahogy a pap�ron �ll.
Gyer�nk!
Mintha �szre sem vette volna, hogy m�rg�ben az eddigin�l j�val gyorsabb
temp�t vez�nyelt. Senki nem merte figyelmeztetni.
A pr�ba egyre rosszabb lett. Jeanne Molin f�lt, t�ls�gosan vigy�zott, �s ezt
mindink�bb �rezni lehetett, m�r nemcsak bizonytalann� v�l� hangj�n, de
mozg�s�n, eg�sz l�ny�n. A v�ratlanul meggyosult temp� fokozta a
zavarodotts�g�t. V�g�l kit�rt bel�le:
- Nem tudom �gy csin�lni, igazgat� �r.
A bot meg�llt Lully kez�ben, cs�nd lett. A teljes n�mas�gban csak a k�rd�s
hallatszott:
- �gy? Hogyan? Mit �rt azon, kisasszony, hogy: �gy?
Jeanne Molin �sszeszedte minden b�tors�g�t:
- Ez majdnem k�tszerese az el�bbi temp�nak, Lully �r.
Valami dolga akadt egyszerre mindenkinek. A zen�szek hangszer�ket
babr�lt�k, az �nekesek m�lyen elmer�ltek kott�juk tanulm�nyoz�s�ban, egyik
t�ncos a cip�j�t igazgatta, a m�sik h�tr�bb h�z�dott; mindenki ker�lte, hogy
szeme tal�lkozz�k az igazgat� tekintet�vel.
Jean-Baptiste Lully pedig elismer�n b�logatott:
- Dics�retes megfigyel�s, Molin kisasszony. �r�l�k, hogy ilyen j�
temp��rz�kr�l ad bizonys�got. S mit gondol, mi lehet az oka a gyorsul�snak?
Az �nekesn� nem felelt. Lully folytatta:
- T�bbf�le magyar�zat lehets�ges, ugyeb�r? Az egyik: figyelmetlen
vagyok, elhib�ztam. M�sik: meg akarom mag�t k�nozni, mert jellemem egyik
alapvon�sa a gonoszs�g. A harmadik: ha ebben a hajszolt temp�ban
megtanulja, igazi form�j�ban kifog�stalanul fog menni az �ria. De lehets�ges
egy negyedik magyar�zat is: �gy akarom bebizony�tani, hogy �n
haszn�lhatatlan Hermione szerep�re. Ezt megint csak az�rt csin�lom, mivel
kegyetlen �s alattomos ember vagyok.
Most sem felelt senki. Az igazgat� v�rt egy kicsit, azt�n befejezte:
- V�lassza ki a n�gy k�z�l, melyik tetszik. Nekem mindegy. Csak ahhoz
ragaszkodom, hogy aki Hermion�t �nekli, �gy �nekelje, ahogy kell. Most
pedig kezdj�k �jra. Tess�k, kisasszony.
Beintett, �s most a rendes temp�ban dirig�lta az �ri�t. A pr�ba v�g�n
mag�hoz intette Jeanne Molint. Le�ltette, nagyon nyugodtan �s bar�ts�gosan
sz�lt hozz�:
- Besz�lj�nk egyszer gy�l�lk�d�s n�lk�l, Jeanne. �s ne gyanakodj�k.
Most t�rt�nt el�sz�r, hogy keresztnev�n sz�l�totta a l�nyt.
- Maga tehets�ges, a hangja sz�p - mondta tov�bb. - De ez a szerep, �gy
l�tom, m�g nem mag�nak val�, gyermekem. K�t-h�rom �v m�lva m�r mag�ra
b�zhatok hasonl� szerepeket, most m�g nem. Elhiszi, hogy ezt nem
rosszindulattal mondom?
Jeanne v�llat vont, mereven eln�zett az igazgat� feje mellett, a semmibe.
- Cser�t csin�lunk, Jeanne - folytatta Jean-Baptiste Lully.
- Kap egy k�nnyebb szerepet a darabban, �s Hermion�t m�s
�nekli. Jobb lesz mag�nak, nekem, a sz�nh�znak is, ha nem gy�tr�d�nk
a pr�b�kon, �s nem buktatjuk meg egym�st a bemutat�n. H�ny �ves, Jeanne?
- Tizenkilenc m�ltam.
- �gy, �gy... - b�logatott Lully. - Nekem k�t h�t m�lva lesz a
negyvenedik sz�let�snapom.
Megfogta a l�ny kez�t, biztat�n simogatta:
- Gondolja v�gig, amit mondok. �n a Cadmust egy ifj�kor�n r�g t�ljutott
f�rfi, sokat �t�lt, j�t �s rosszat tapasztalt ember kez�vel �rtam. Indulatokat �s
szenved�lyeket pr�b�lok �reztetni ebben a muzsik�ban. Maga m�g keveset �lt,
kevesebbet, mint ami ehhez a szerephez kellene. �lvezze az �letet, �s
k�nl�dj�k egy kicsit, Jeanne, azt�n meg�rik maga is. Nem a ritmusokkal �s
hangokkal van baj, azon lehetne seg�teni; a szerep eg�sze nem val� m�g
mag�nak.
- Meg akar szabadulni t�lem?
- Bolond! Ha azt akarn�m, egyszer�en kitenn�m a sz�nh�zamb�l. Ahogy
mondtam: b�zom mag�ban, a hangj�ban �s tehets�g�ben. De ehhez a
szerephez maga m�g gyermek.
Elengedte a l�ny kez�t, fel�llt, indult kifel�. M�g odavetette, megint a
szokott, kiss� kellemetlen hangj�n:
- Egyel�re nincs t�bb mondanival�m, Molin kisasszony.
M�snap Brigogne m�v�szn� kezdte pr�b�lni Hermione szerep�t.

K�d�s, nyirkos volt a t�l P�rizsban. F�z�s emberek siettek az utc�kon,

majdnem mindenki k�h�g�tt. A hajnali z�lds�g�rusok morogva tolt�k
kord�jukat, meg-meg�lltak, karjukat csapkodva melengett�k magukat; rekedt
hang� k�n�lgat�sukra ha odaj�ttek az asszonyok, r�videbb volt az alkudoz�s
mint m�skor, mert �rus �s h�ziasszony is igyekezett min�l el�bb v�gezni.
D�lfel� a nap, ha egy�ltal�n megmutatkozott a v�ros f�l�tt, f�nytelen
piszkoss�rga korongnak l�tszott, nem sug�rzott meleget. S az est�k hamar
j�ttek, rn�r d�lut�n vigasztalanul bes�t�tedett; a l�togat�ba, sz�nh�zba, az
udvarhoz igyekv� kocsik f�kly�i sercegve �gtek, alig vetettek f�nyt a fogatok
el�.
Alvise Lippomano kocsij�ban m�lyen az �l�s sark�ba h�z�dott. Meleg
poszt�k�peny�t �sszefogta a nyak�n, t�rd�re pr�mes takar�t bor�tott, de f�zott
�gy is a febru�ri nyirkoss�gban. Fogata a Giraud-h�z el�tt �llt meg, mert
meg�g�rte bar�tj�nak, hogy �rte j�n, egy�tt mennek Ninon mai est�ly�re.
T�relmetlen�l v�rta, hogy a kapu megny�lj�k, j�jj�n v�gre Vettore, �s
indulhassanak.
Betegn�l volt l�togat�ban a fiatal bank�r. A Palais Royal sz�nh�zterm�ben
j�tsz� pr�zai t�rsulat igazgat�ja, Moli?re, bar�ts�g�val tisztelte meg a velencei
fiatalembert; Alvise ott volt ma d�lut�n, amikor el�ad�s k�zben a sz�npadon
lett rosszul Moli?re, �j darabj�nak negyedik el�ad�s�n. Hazavitt�k, �s Alvise a
beteg h�z�hoz hajtatott, Vettor�val megbesz�lt tal�lkoz�suk el�tt.
Vettore Zorzi kij�tt a h�zb�l, a kocsiba �lt bar�tja mell�. Alvise ezzel
kezdte:
- Az el�ad�st alig lehetett befejezni. Nagyon rosszul van. Nem is tudtam
vele besz�lni, az asszony elk�ld�tt.
- Hallottuk a h�rt a sz�nh�zban is. Lully m�r �gy mes�lte, hogy haldoklik.
A kocsi a rue des Tournelles fel� haladt. A l�pat�k cuppogtak a k�vezet
t�cs�iban. Alvise Lippomano arca rosszkedv�en mcgr�ndult:
- Az emberek szeretik v�gyaikat �sszehozni a val�s�ggal. Nagyon beteg,
de rem�lem, majd csak talpra�ll. K�t v�r�ml�s egym�sut�n: sok, de tal�n
kib�rja. A te Lullyd persze szeretn�...
- Ezt az�rt ne mondd, Alvise. Lully sokszor durva, �nz� is, m�gsem
hiszem, hogy valaki hal�l�t k�v�nn�. Bar�tok voltak, sokat dolgoztak egy�tt.
- Moli?re nagyon haragszik r�. Cs�ny�n b�nt vele Lully. T�nkre akarja
tenni. Amikor a kir�lyt�l megszerezte a rendeletet, hogy P�rizsban csak az �
sz�nh�za alkalmazhat tizenkett�n�l t�bb zen�szt �s hatn�l t�bb �nekessz�n�szt,
ezzel els�sorban Moli?re t�rsulat�nak �rtott.
Vettore Zorzi vonakodva, nehezen, de vitatkozott:
- Ennek semmi k�ze a szem�lyes bar�ts�ghoz. Ez harc az �let�rt, Alvise.
Keny�rk�rd�s. Te bank�r vagy; ha egy �zletet meg tudsz szerezni egy m�sik
bankh�z el�l, megszerzed akkor is, ha a m�sik c�g gazd�ja a bar�tod. A mi
sz�nh�zunk �let�rdeke, hogy m�shol ne j�tszhassanak nagyszab�s� zen�s
darabokat. De nemcsak anyagi, m�v�szi �rdek is. Baptiste r�geszm�je, hogy �
hivatott a francia opera megteremt�s�re; nem t�rheti a konkurrenci�t.
- Lully �r k�l�nb�z� r�geszm�i m�r kit�rt�k j� egyp�r ember nyak�t -
morgott Alvise Lippomano. - Cambert-t ki�ld�zte az orsz�gb�l, Perrin-t az
ad�sok b�rt�n�be juttatta. Telekspekul�ci�ival t�nkretett egy csom� embert.
Veletek meg �gy b�nik, mintha rabszolg�i lenn�tek.
- Ne keverd �ssze a dolgokat! - v�laszolt Zorzi. - Cambert �s Perrin
megkapta a kir�lyt�l az opera-enged�lyt; �s k�t �v alatt kider�lt, hogy
tehetetlenek, nem �rtenek a sz�nh�zszervez�shez. Ki kellett �tni �ket a
nyeregb�l, hogy helye legyen az arra alkalmas embernek. A telek�zletek?
Sz�nh�zhoz sok p�nz kell; Lully nem szolg�ltathatja ki mag�t teljesen a
k�lcs�n�ket ad� bank�roknak �s uzsor�soknak. Moli?re ir�nt nem viselkedett
mindig bar�thoz ill�en? Igaz. De v�g�l is Moli?re a legnagyobb v�gj�t�k�r�,
kit�n� sz�nigazgat�; el�gedj�k meg a pr�zai el�ad�sokkal, nem musz�j neki
oper�hoz hasonl� nagy zenei appar�tussal �s �ri�si balettekkel dolgoznia.
Sikere van �gy is. Nek�nk viszont �letelem�nk a nagy zene, leveg�nk, n�lk�le
megfulladn�nk...
Kin�zett a kocsib�l a s�t�tbe, v�ll�t vonogatta. Hozz�tette m�g:
- Ami pedig a t�rsulattal val� b�n�sm�dot illeti... f�l�ve dolgozom m�r itt,
Alvise, nekem elhiheted, alaposan k�r�ln�ztem: ezekkel az emberekkel nem
lehet finomkodni, csak kem�ny k�z tarthatja �ssze ezt a t�rsas�got.
- J�, j�, csak v�dd... - d�nny�g�tt Alvise, �s �ssz�bbh�zta mag�n a
takar�t.
Meg�tkeztek Ninon palot�j�ba. Az �dv�zl�sek percei ut�n Lippomano
ker�lt a t�rsas�g k�z�ppontj�ba. Kider�lt, hogy a jelenlev�k k�z�tt � az
egyetlen, aki ott �lt ma Moli?re sz�nh�z�ban, tan�ja volt az esem�nynek,
amelynek h�re egy �ra alatt elterjedt eg�sz P�rizsban.
El kellett mes�lnie, mi t�rt�nt:
- M�r az el�ad�s el�tt rosszul �rezte mag�t - mondta. - T�bben aj�nlott�k,
hogy ne tarts�k meg a mai el�ad�st. Hiszen � j�tssza a "K�pzelt beteg"
f�szerep�t, nem v�llalhatja ilyen �llapotban a neh�z munk�t. De Moli?re
ragaszkodott hozz�, hogy gy�jts�k meg a gyerty�kat. Ezt mondta: a
sz�n�szeken k�v�l �tven ember �l ebb�l a sz�nh�zb�l, nem vehetem el a
d�szletez�k, n�z�t�ri fel�gyel�k, port�sok �s sz�nh�zi szolgaszem�lyzet
egynapi kenyer�t.
A s�rga szalon sark�ban egy fiatal vicomte, d'Arbas �r �les hangon
k�zbesz�lt:
- Micsoda sz�vj�s�g! Persze, a maga zseb�vel nem is t�r�dik Moli?re �r.
Rosszall� tekinteteket vetettek r� mindenfel�l. D'Arbas elhallgatott.
Alvise Lippomano nem tudott megtagadni mag�t�l egy cs�p�s
megjegyz�st:
- Rosszkor nyilatkozott, vicomte �r - sz�lt oda d'Arbashoz. - Ma a Palais
Royalban a "K�pzelt beteg"-et j�tszott�k, nem a "K�nyesked�k"-et.
Mindenki meg�rtette a c�lz�st; sok fiatal f�nemes gy�l�lte Moli?ret, a
mesterk�lt modor�, finomkod� uracsk�kat g�nyol� v�gj�t�kai miatt.
A vicomte sut�n visszav�gott a velenceinek:
- Nem tudom, k�z�l�nk melyik lenne k�nyesked�bb, ha nem tiltan� olyan
szigor� kir�lyi parancs a fegyveres el�gt�telt.
Sarkon fordult, �tment a k�rtyaszob�ba. T�voz�s�val jelezte, hogy nem
�rdekli a t�rt�net. Alvise Lippomano folytatta:
- Moli?re rendelkez�s�re elkezdt�k h�t az el�ad�st. �sszeszedte mag�t,
tal�n m�g jobban j�tszotta szerep�t, mint m�skor. A k�z�ns�g semmit sem
vett �szre. Csak a darab v�ge fel�, abban a nagyon komikus jelenetben, amikor
a k�pzelt beteget orvosdoktorr� avatj�k... ismerik a darabot, ugye?... ott
elvesztette az erej�t. Ahogy kimondta a nevets�ges doktori esk�t�tel "iuro"
szav�t, falfeh�r lett, megt�ntorodott; �s m�g a n�z�t�r hangosan nevetett a
kom�di�n, �t kit�mogatt�k a sz�npadr�l. Tork�n felt�rt a v�r, lefektett�k,
k�s�bb kocsira tett�k �s hazasz�ll�tott�k. Megl�togattam, de m�g nem t�rt
mag�hoz. Ennyit tudok, h�lgyeim �s uraim.
Csendben hallgatt�k v�gig. Az est�ly hangulata teljesen elromlott. A
szok�sos �l�nk cseveg�s sehogy sem akart megindulni; kis csoportok
mormolva besz�lgettek, itt-ott �sszever�dve. Csak a j�t�kszob�ban pend�ltek
az aranyp�nzek �s surrogtak a leosztott, asztalon v�gigcs�sztatott k�rtyalapok.
Ninon a k�t velencei fiatalemberrel �s r�gi bar�tj�val, d'Estaing m�rkival
besz�lgetett, � sem volt a h�ziasszonyt k�telez� der�s hangulatban:
- Lully hallotta a h�rt? - k�rdezte Zorzit.
A fiatalember majdnem udvariatlan r�vids�ggel felelt:
 - Igen. �tj�ttek hozz�nk elmondani.
Tartott t�le, hogy itt is hasonl� besz�lget�s alakul ki, mint kettej�k k�z�tt a
kocsiban. Lenclos asszony azonban j�hiszem� volt, vagy megj�tszotta:
- Gondolom, Baptiste-ot nagyon elszomor�totta a h�r. J�bar�tok, vagy egy
tucat darabot �rtak egy�tt. Ha j�l tudom, az Opera megnyit� darabja, az "�mor
�s Bacchus �nneps�gei" is k�z�s munk�juk.
K�nyelmetlen hallgat�s; Ninon m�gsem j�hiszem�. Mindenki tudta, hogy
novemberben Moli?re csak kelletlen�l, az udvart�l kapott figyelmeztet�sre
egyezett bele, hogy Lully felhaszn�lja az � verseit a darabhoz.
Ninon nagy szemei v�laszt v�r�n n�ztek Vettore Zorzira. A fiatalember
h�z�dozva megsz�lalt:
- Azt hittem, �n is tudja, asszonyom, hogy az ut�bbi id�ben sajnos
elhideg�lt a viszony k�zt�k. A k�t sz�nh�z most m�r lassacsk�n �gy n�z
farkasszemet, mint k�t ellens�ges fellegv�r. Azt hiszem... att�l tartok, r�vid
id�n bel�l elker�lhetetlen a nyilt �ssze�tk�z�s Moli?re �s Lully k�z�tt.
- Elker�lhet� - sz�lt k�zbe valaki csendesen. - Nem lesz �ssze�tk�z�s.
Mindenki a hang fel� fordult. T�rsalg�s k�zben �szre sem vett�k, hogy �j
vend�g �rkezett: Picquet, a mindig fanyar, rosszkedv� bank�r. Most is szokott
sz�raz hangj�n besz�lt. Felelt a r�szegez�d� tekintetekre:
- Moli?re h�z�b�l j�v�k. � is �zletfelem volt.
- Volt? - k�rdezte Ninon.
- Egy �r�val ezel�tt meghalt.
Az arcok elkomolyodtak. Ninon de Lenclos intett a kis zenekarnak,
hagyj�k abba a muzsik�l�st. A h�rom zen�sz �sszerakta kott�it, tokba csukt�k
a hangszereket, szedel�zk�dtek.
A hal�lh�r h�v�s szele v�gigfutott a termen. Olyan n�mas�g telepedett a
s�rga szalonra, hogy a k�rtyaszob�b�l tiszt�n �thallatszott d'Arbas vicomte
hangja:
- Tartom a bankot.
Ninon �tk�ldte az �reg majordomust, k�rje meg a j�t�kosokat, fejezz�k be
m�ra.
Tal�n az egyetlen Lippomano kiv�tel�vel az ittlev�k egyike sem volt
bar�tja a meghalt sz�nigazgat�nak; el�kel� urak �s a t�rsadalom sz�l�n �l�
kom�di�s k�z�tt nem is nagyon lehetett bar�ts�g. A hangulat m�gis
megdermedt.
Egy �r�val ezel�tt k�t egyform�n izgalmas �s mer�sz ember �lt a v�rosban.
Moli?re, aki tollhegy�re t�zte a k�pmutat�st, az �rhatn�ms�got, az �res
fecseg�k sz�llelb�lelts�g�t, a tudom�nnyal sz�lh�moskod� sarlat�nok
�gyesked�seit, az emberi hib�kat, gyenges�geket �s ostobas�got. �s Lully, aki
egy hatalmas miniszter megvet� megjegyz�s�re: "maga csak sz�rakoztatja az
embereket", �gy mert felelni: "�n is sz�vesen megtenn�, ha volna tehets�ge
hozz�". Egy �r�val ezel�tt m�g ketten voltak. �s most: P�rizs k�t nagy
sz�rakoztat�ja k�z�l az egyik elt�vozott. Lully egyed�l maradt.
Egyed�l �lt Jean-Baptiste Lully, h�z�nak dolgoz�szob�j�ban, vagy tizen�t
utc�nyira Ninon de Lenclos kis palot�j�t�l. K�s� estig maradt a sz�nh�z�ban,
titk�r�val az �gyeket int�zte, ott �rte m�g a hal�l h�re. Hazament, nem is evett,
bez�rk�zott a k�nyvei �s kott�i k�z�: kellett a mag�nyoss�g. V�gig akarta
gondolni, ami t�rt�nt - mi volt �s mi lesz:
- Az utols� h�napokban elkezd�d�tt valami, amit most a sors a hal�l
pecs�tj�vel hagyott j�v�. Pontosan t�z esztend�n �t, hatvanh�romt�l a m�lt
�vig szinte egym�shoz volt k�tve kett�nk haj�ja. Benserade vagy Quinault
egy-k�t sz�vegk�nyv�n k�v�l �gysz�lv�n csak Moli?re volt szerz�t�rsam.
Tizenh�rom k�z�s darab... szorosabb kapocs volt k�zt�nk, mint ami k�t
bar�tot vagy ak�r h�zast�rsat k�t �ssze. S ez a kapocs meglazult, kezdett
t�redezni. �s amikor �ppen t�redezni kezdett, a hal�l egyetlen kalap�cs�t�ssel
teljess� tette a t�r�st. Ha �letben marad, akkor is el kellett volna v�lnunk.
Nemcsak a verseny, a k�t sz�nh�z harca egym�ssal; az ok m�lyebben
gy�kerezett. Az ok: az opera sz�let�se. �vele... nagy k�lt� volt, �s m�g
nagyobb sz�npadi szerz�... j�l lehetett egy�tt dolgozni, am�g v�gj�t�kokat
kellett zen�vel d�sz�teni, t�ncbet�tekkel, �neksz�mokkal �kes�teni. De ahhoz �
t�ls�gosan nagy volt, t�ls�gosan szuver�n tehets�g, hogy sz�veg�t az �n
muzsik�m al� rendelje. Ehhez nekem Quinault kell, vagy egy m�sik Quinault:
tehets�ges, de hajl�kony, engem k�vet� szerz�t�rs, aki elfogadja a m�sodik
helyet, � erre nem volt alkalmas. Az �j zen�s sz�nh�z, az opera pedig nem
engedheti meg a sz�veg uralm�t. Ha �letben marad: neki m�s zeneszerz� kell,
nekem m�s sz�veg�r�. Hiszen pr�b�lkozott is m�r az ut�bbi h�napokban
Charpentier-vel, mert � is �rezte, hogy elv�lnak az utaink. Bar�tok voltunk �s
munkat�rsak; a bar�ts�got meg�lte a verseny, a k�z�s munka lehetetlenn� v�lt.
Nem a bar�tot gy�szolom m�r, nem is a szerz�t�rsat, csak a szeretetrem�lt�
embert �s nagy tehets�get. M�rhetetlen vesztes�g a hal�la... de az �n utamat,
az opera �tj�t szabadd� tette. Meggy�szolom Moli?ret, �s holnapt�l kezdve
minden k�t�tts�g n�lk�l, m�g nagyobb er�vel kezdhetek dolgozni. Sz�lok is
reggel Bernard-nak: h�vassa be Quinault-t, hadd besz�lj�k meg a k�vetkez�
t�m�t, kezdjen dolgozni a Cadmus ut�n k�vetkez� opera sz�vegk�nyv�n.
Nagyon k�s� volt m�r. Kez�ben a gyertyatart�val h�l�szob�j�ba ment,
�vatos-csendesen lefek�dt, nehogy fel�bressze feles�g�t. Elny�lt az �gyban,
elf�jta a gyerty�t.
A Lenclos-palot�ban is oltogatt�k m�r a gyertyacsill�rokat Ninon lak�jai.
A vend�gek elsz�lling�ztak, m�r csak a kis szalonban, a "v�lasztottak
szob�j�ban" besz�lgetett a h�z asszonya h�rom vend�g�vel, a k�t velencei
fiatalemberrel �s d'Estaing m�rkival.
Azt�n �k is b�cs�ztak. El�bb d' Estaing, aki vagy h�sz �v el�tt, egy-k�t
esztend�n �t rendszerint utols�nak maradt Ninon vend�gei k�z�l, de ez m�r
elm�lt, r�gen. Azt�n a k�t fiatal k�sz�l�d�tt; Ninon egyik�ket sem marasztalta
mai rosszkedv�ben.
Vettore Zorzi csal�dottan ment haza. A Ninon �gy�ban t�lt�tt els� �jszaka
�ta sokat tanult: j� di�kja lett a nagy tan�t�n�nek. Izgalmas meglepet�sekkel,
sz�p �r�kkal �s sokszor v�ratlan furcsas�gokkal teli n�gy h�nap m�lt az�ta - a
napokat sz�molta, �s egyszer sem gondolt az esztend�kre, a k�zt�k lev� j�
h�rom �vtizedre. V�logathatott volna a sz�nh�zban, a t�rsas�gban: fiatal �s
szerelemre hajland� n�k serege �lt k�r�l�tte. De valami k�l�n�s rabs�g
k�t�tte. Alvise mondta is, megj�solta m�r az els� napon: "Ninont�l csak akkor
lehet elv�lni, ha � akarja." Minden est�lyen �s kisebb fogad�son megh�vott
vend�g volt, �s minden alkalommal �j izgalmat �rzett �s �j �r�met, hogy a
vend�gseregb�l utols�nak maradhatott, �s - maradhatott. Ezen a napon,
febru�r tizenhetedike est�j�n t�rt�nt el�sz�r, hogy b�cs�z�skor a fel�lt�z�tt
Ninon kez�t cs�kolta meg. Nyugtalan volt Vettore Zorzi: csak a gy�szos h�r az
oka, vagy lej�r�ban van az � ideje is Ninonn�l?
A kocsiban alig nyitotta sz�ra a sz�j�t. Alvise besz�lt, �s � egyszavas
v�laszokat adott.
A Giraud-h�z kapuj�t most is Monique �s az �reg nyitotta. A szokv�nyos
"hogy van, mi �js�g?"-ra kik�v�nkozott bel�le a h�r:
- Moli?re meghalt.
Monique Giraud komoly arccal �s csendes hangon felelt:
- Isten legyen k�ny�r�letes b�n�s leik�hez.
Vettore ezen az est�n nagyon ut�lta a sz�p fiatal l�nyt.

Kitavaszodott, k�k lett az �g P�rizs f�l�tt. Elm�lt a m�rcius, m�r �prilis is

v�g�hez k�zeledett; huszonhetedik�re t�zt�k ki a "Cadmus �s Hermione"
bemutat�j�t.
Huszadika �ta ink�bb csak ny�zsg� v�s�rcsarnokhoz, vagy a kellet�n�l
l�rm�sabb t�bolyd�hoz hasonl�tott az Opera. H�borg� szab�k, nagyk�p�
fodr�szok, vis�t� csipkever�k �s megvadult �kszer�szek szaladg�ltak-
l�batlankodtak mindenfel�, folyos�kon, �lt�z�kben, pr�basz�npadon, a
sz�nh�z valamennyi helyis�g�ben; benyitottak minden nyithat� ajt�n,
megzavartak minden �r�t, pedig minden perc sz�ks�ges lett volna a zavartalan
munk�hoz. Lully bottal verette ki �ket nemegyszer - megint visszaj�ttek, nem
lehetett szabadulni t�l�k. Most m�r sok n�i tagja volt a sz�nh�znak, nemcsak
�nekesek, hanem - �j szok�s - t�ncosn�k is, tucatostul. �s a sz�nh�zi h�lgyek
gazdag p�rtfog�i �j �s �j rohamra kergett�k a szab�kat �s fodr�szokat,
csipkever�ket �s �kszer�szeket, hogy az � bar�tn�j�k legyen a legszebb �s
legjobban �lt�z�tt. �s nemcsak ez az inv�zi�, ez a sz�rny� rohang�l�s;
minden �sszekavarodott. A hangjegym�sol�k napokat k�stek, a legfontosabb
d�szlet nem volt k�szen a bemutat� el�tt k�t nappal, �s Villard, a m�lyheged�k
sz�lamvezet�je l�b�t t�rte az utols� el�tti este, mert r�szegen hazafel�
igyekezve �rny�knak n�zett egy m�ly g�dr�t h�za el�tt. A hely�re Lully
igazgat� gyors d�nt�ssel Vettore Zorzit �ltette, �s ez is okozott n�mi gondot,
mert Zorzi eddig m�sodheged�s volt, teljesen �j sz�lamot kellett j�tszania,
mint amit a pr�b�kon begyakorolt.
A sz�nh�z leg�regebb tagja, Belli�vre, el�gedetten d�rzs�lte a kez�t:
- Min�l t�bb z�rzavar, ann�l jobb: �gy biztos a siker!
�s gondosan lekopogta csell�ja h�tlapj�n.
V�gre el�rkezett a v�rt nap.
Ez�sttel d�sz�tett feh�r selyemruh�ban, mer�sz hull�m� �j par�k�val,
balkez�n szikr�z� gy�m�ntgy�r�vel �llt a zenekar el� Jean-Baptiste Lully
ezerhatsz�zhetvenh�rom �prilis huszonhetedik�n d�lut�n, az el�ad�s
kezd�s�re. T�k�letes eleganci�j�ban egyetlen megh�kkent� pont volt: nem
viselt nyakraval�t, kihajtott inggall�rja szabadon hagyta nyak�t. Mert
majdnem n�gy�rai neh�z testi munka �llt el�tte, a hossz� bottal
v�gigvez�nyelni a darabot, �gy sem lesz k�nny� dolga; a h�v�s tavaszban
er�sen bef�t�tt�k a terem n�gy sark�n �ll� nagy k�lyh�kat, �s a n�z�t�ren
szorong� t�megt�l is r�videsen fullaszt� lesz a meleg.
Felemelte a botot, n�gynegyedes jelz�st adott: elkezd�d�tt a nyit�ny.
Nagy �rdekl�d�ssel hallgatt�k. �jdons�g volt m�r maga az, hogy a bokros-
mocsaras t�jat mutat� �res sz�npadon nem volt kezd�skor �nekes, csak a
zenekar j�tszott. K�zben �gyes g�pezet napkelt�t var�zsolt a sz�nre: a Nap
v�r�s korongja abban a pillanatban emelkedett a sz�npadi l�t�hat�r f�l�,
amikor a n�h�nyperces nyit�ny utols� �teme elhangzott.
A k�vetkez� percekben a t�j ben�pes�lt: k�t istenn� jelent meg, nimf�k �s
p�sztorok vett�k �ket k�r�l, t�ncosok �s �nekesek - dallal �s sz�p
mozdulatokkal �nnepelt�k a hajnalt, a napsugarak �r�m�t:

- �breszt a madarak kedves hangja,

Napf�nyben ragyog a mez�...

- �nekelte a p�sztorok �s erd�k k�t istenasszonya, Pal?s �s Melisse,

csatlakozott hozz�juk a n�i �s f�rfikar; �des himnussz�l k�sz�nt�tt�k a Napot.
Az el�j�t�k k�vetkez� jelenet�ben P�n isten l�pett a sz�nre k�s�ret�vel. Az
isten sz�l��neke ut�n �nnepi t�nc kezd�d�tt, boldog �s felszabadult
vid�ms�ggal kavarogtak a sz�npadon a tarka ruh�k.
De egyszerre: a sz�npad alatt elhelyezett zajg�pekb�l f�lelmetes morajl�s
hallatszott, a zenekarban n�h�ny mark�ns, fenyeget� akkord - v�sz k�zeledik,
valami ijeszt� csap�s. A sz�npadi munk�sok k�t gyertyasort leh�ztak a
m�lybe, a gyerty�kat eloltott�k: a sz�n els�t�t�lt, a menek�l� k�rus riadt
hangjai a f�ldalatti morajba vegy�ltek, �s a hom�lyos sz�npadon megjelent az
Irigys�g szelleme, ijeszt� sz�rnyetegek t�rsas�g�ban. Megid�zte rejtekhely�r�l
Pythont, a s�rk�nyk�gy�t, azt�n el�h�vta az elz�rt szeleket, d�h�ng� viharokat,
amelyek �v�ltve sz�guldoztak k�rbe, hogy megsemmis�ts�k a Nap m�v�t.
Az els�t�t�lt sz�npadot csak a s�rk�ny t�tott sz�j�b�l kicsap� l�ngok �s
Python f�nyl� szemei vil�g�tott�k meg. K�gy�k �s m�s sz�rnyek jelentek meg
az Irigys�g k�r�l, �s tombolt a n�gy �gt�j n�gy szele.
A hangok �s t�ncmozdulatok r�m�t� kavarg�sa ut�n azonban megint �g�
gyertyasorokat emeltek f�l a sz�npadi g�pek, kivil�gosodott a sz�n, �s a f�ny
kedves istens�gei el�zt�k a fenyeget� r�meket; megjelent a Nap is, ragyog�
szek�ren, �ld�s�t adta az istens�gekre �s az emberekre. A prol�gust
Archasnak, a mez�k isten�nek �ri�ja, az �t k�s�r� kar�nek �s t�nc fejezte be.
Az el�j�t�k v�g�n fellelkes�lten ujjongott az eg�sz n�z�t�r. Sokan
tapsoltak, francia szok�s szerint, m�sok a P�rizsban hossz� ideig szerepelt
olasz zen�s sz�nh�zban megtanult "brav�!" �s "bis!"-ki�lt�sokkal fejezt�k ki
nagy �r�m�ket. Lully a percekig tart� l�rma k�zben �rezte, hogy �rdemes volt
id�t engedni mag�nak az opera nyugodt befejez�s�re; �s j� gondolat volt,
hogy amikor v�gre elk�sz�lt a darabbal, m�g ezt a terjedelmes �s l�tv�nyos
el�j�t�kot kompon�lta el�je: a Nap gy�zelm�t a s�t�ts�g er�i f�l�tt.
A nagy zajban is hallotta, hogy a sz�npadra beny�l� proszc�nium-
p�holyb�l egyik el�kel� �r �tkiab�lt a szemk�zti p�holyban �l� bar�tj�nak:
- �gy gy�zi le a Napkir�ly is minden ellens�g�t!
A m�r �vek �ta h�z�d� h�bor�ra �s a tavalyi gy�zelmes hollandiai
hadj�ratra c�lzott.
M�sok is meghallott�k - �j taps �s m�g er�sebb ki�ltoz�s.
Lully mosolygott: k�t l�gy egy csap�sra. Az el�j�t�k �tl�tsz� jelk�pess�ge
alkalmat ad az embereknek, hogy bizony�ts�k alattval�i lelkes�lts�g�ket - �s a
kir�ly kegye m�g melegebben s�t majd arra, aki megteremtette ezt az
alkalmat. �r�. Jean-Baptiste Lullyre. Csakugyan j� gondolat volt a hat�sos
prol�gus.
Annyi sz�netet tartott csak, m�g a sz�npadot �td�sz�tett�k, �s m�r kezd�d�tt
maga a darab, Cadmus kir�lyfi �s a k�t herceg jelenet�vel. R�gt�n �rezni
lehetett, hogy siker�lt felkelteni az emberek �rdekl�d�s�t. A p�holyok
nagyurai, h�lgyei, �s a f�ldszinten zs�fol�d� polg�rok �s asszonyaik a
muzsika �s l�tv�nyoss�g b�v�let�ben szinte gyermekk� v�ltak: fesz�lt
figyelemmel �s izgatott �rdekl�d�ssel k�s�rt�k a sz�npadon el�nekelt �s
elt�ncolt mes�t, a csud�s t�rt�netet a kir�lyfir�l, aki v�ndor�tra indul, harcol
Hermione szerelm��rt, szembesz�ll minden veszedelemmel �s legy�z minden
akad�lyt �s ellens�get.
Az �sr�gi �s �r�k mese megfogta az embereket. A m�sodik felvon�s
k�zep�n, amikor a k�t szerelmes elv�lt egym�st�l �s nagy duettben b�cs�zott:

- Elindulok, sz�p Hermione,

Hogy teljes�tsem a szerelem parancs�t:
Megmentelek, vagy meghalok...
- �, m�rt szeretsz �gy, Cadmus, � mi�rt? ...
Ink�bb gy�l�ln�l, �s miattam
Ne kock�ztatn�d �leted...

... megindult s�hajok �s szorong� felki�lt�sok hallatszottak a n�z�t�rr�l. A

kett�s v�g�n pedig a b�cs�v�tel felfokozott, egyre emelked� dallam�t
visszafojtott l�legzettel hallgatt�k:

- �, Cadmus!...
- Hermione!...
- Cadmusom!...
- �, Hermione!...

... s v�g�l a l�gy lejt�s� dallammal egyszerre �nekelt:

- Adieu!...

ut�n tombol� rivalg�s t�rt ki a n�z�t�ren.

A k�z�ns�g legnagyobb r�sz�t a kett�sben l�ktet� szenved�ly, a zene �s
el�ad�s forr� lend�lete ragadta mag�val. De a zen�hez �rt� hallgat�k azt is
�rezt�k, hogy a k�t kit�n� �nekes, Brigogne kisasszony �s a most �ppen j�zan
Beaumavielle, milyen rendk�v�l neh�z duettet adott el�, nemcsak sz�pen, de
csod�latosan pontos biztons�ggal is. A nemes �vel�s� dallamot Lully
hajl�kony�n vezette, k�vetve a sz�vegben kifejez�d� �rzelmek �s indulatok
szaggatotts�g�t, s�r� ritmusv�lt�sokkal. �s egyetlen z�kken�, egy kies�s sem
t�rt�nt. Szokatlan volt ez: gyakran megesett, hogy nem elegend� pr�ba miatt
megmegbicsaklott a zen�s darabok el�ad�sa, k�l�n�sen a nehezebb r�szekn�l,
�gy h�t a tapsok �s brav�k r�szben az el�ad�s csiszolt pontoss�g�nak is
sz�ltak.
Amikor azt�n a k�vetkez� felvon�sban Cadmus megv�vott a l�ngot ok�d�
s�rk�nnyal - k�zdelm�t egy�tt�rz� ki�lt�sok, a k�z�ns�g buzd�t� tombol�sa
k�s�rte. Hossz� taps �s �nnepl�s szak�totta f�lbe az el�ad�st, hogy v�gre
siker�lt legy�zni �s meg�lni Pythont, a s�rk�nyk�gy�t.
Lully megpr�b�lt tov�bb vez�nyelni. Nem lehetett. A l�rm�ban a zenekar
egyetlen hangja sem hallatszott volna. Leengedte h�t botj�t, �s v�rt, hogy
valamennyire elcsendesedj�k a n�z�t�r.
Az akaratlan sz�netben Vettore Zorzi odasz�lt mellette �l� koll�g�j�nak:
- Hihetetlen siker. Erre nem sz�m�tottam.
- Azt hiszem, az igazgat� sem - felelt a m�sik.
- Alig tudom meg�rteni - sz�lt �jra a velencei. - Feln�tt emberek �lnek a
n�z�t�ren, egy csom� olvasott �s m�velt ember, nagyr�sz�k meglehet�sen
cinikus is... hogy tudj�k ennyire �tengedni magukat a mes�nek... a puszta
j�t�knak?
A tapasztalt, id�sebb zen�sz csod�lkozva n�zett r�:
- Saj�t maga adta meg a v�laszt, koll�g�m. Ez j�t�k. �s a j� j�t�kban
sz�vesen r�sztvesznek az emberek.
A zajong�s v�gre morajj� csendes�lt. Folytatni lehetett az el�ad�st.
A darab v�g�n a sz�npadi g�pezetek csod�t m�veltek: megny�ltak az egek,
a f�ldresz�llt istenek meg�ldott�k a sok viszontags�g ut�n egybekel�
szerelmesp�rt.
Lully t�bb t�ncot is kompon�lt oper�j�ba: gavottokat, chaconne-t - de
k�l�n�sen izgalmas �jdons�g volt, amikor a nagy fin�l�ban men�ett is
felhangzott. A finom �tem�, h�romnegyedes t�nczen�t r�gebben csak udvari
b�lokon �s hercegek est�lyein lehetett hallani. Mostan�ban lett divatos ez a
kecses, j�t�kos t�nc "eg�sz P�rizs" el�kel� t�rsas�g�ban, a nagyurak �s gazdag
polg�rok palot�iban. De sz�npadon eddig nem l�tott-hallott men�ettet a p�rizsi
k�z�ns�g. A "Cadmus �s Hermione" z�r� jelenet�nek men�ettje h�romr�szes
volt, az els�t a Hermione bar�tn�j�t, Charite-ot alak�t� Cartilly kisasszony
�nekelte, a k�z�pr�szt csak a zenekar j�tszotta, k�s�rve a t�ncosokat, azt�n
ism�tl�d�tt az els�, �nekes r�sz, azonos dallammal, v�ltozott sz�veggel,
megint Cartilly m�v�szn� csillog� hangj�n.
�s v�g�l valamennyi szerepl� egy�tt �nekelte az ujjong� z�r�k�rust:

- Mily neh�z volt sorsotok,

Mily sokat szenvedtetek;
Ennyi gy�trelem ut�n
�ljetek boldogan,
H�s�ges szerelmesek!...

Az utols�, t�bbsz�r ism�telt refr�n k�zben a n�z�k rn�r felugr�ltak

hely�kr�l, integettek, vir�got dob�ltak; kend�ket lobogtatva, hosszan
elny�jtott ki�lt�sokkal �nnepelt�k a darabot, az el�ad�st �s a szerz�t.
- Negyven �ve j�rok a p�rizsi sz�nh�zakba - mondta aznap este Ninon de
Lenclos fogad�szob�j�ban az �reg d'Estaing m�rki - de ilyen sikert m�g nem
l�ttam. Boldog lehet, Zorzi �r, hogy k�zrem�k�d�tt ebben a nagyszer�
el�ad�sban, a siker egyr�sze �gy �nt is illeti.
Elismer�n �s bar�ti szeretettei �tkarolta Vettore Zorzi v�ll�t. Ninon
mosolygott.

3
 A s�r� f�gg�ny kev�s vil�goss�got engedett a szob�ba; odakint sem volt
m�g f�nyes az �g, a korahajnali �r�ban.
A t�rgyakat, b�torokat csak nagyj�b�l lehetett felismerni, bizonytalan
k�rvonalak l�tszottak. A legfurcs�bb a nagy, ov�lis �lt�z�t�k�r volt:
sz�nalmas l�tv�ny a sz�nek �s f�nyek visszaver�s�re szolg�l� �veglap, ha
nincs f�ny, sem sz�n. �res karossz�kek �s�tottak, egyik-m�siknak t�ml�j�n
odadobott ruhadarabok. A fi�kos szekr�ny gy�ngyh�zberak�sos mint�j�t csak
sejteni lehetett, r�zveretei sem csillogtak a fak�n dereng� csek�ly
vil�goss�gban.
Vettore Zorzi mozdulatlanul fek�dt, nyitott szemmel, karj�t feje al�
hajl�totta. Csak a szeme mozdult lust�n erre meg arra. N�zte az �gy
mennyezet�nek selyemhuzat�t; sz�ne most nem volt, csak sz�les n�gysz�gletes
form�ja l�tszott, �s a sarkokat tart� oszlopok vonala. A n�gy lekerek�tett
sark�n felkunkorod� �gy k�l�n�s kagyl�hoz hasonl�tott, de alakja n�ha a
velencei tehersz�ll�t� b�rk�k sz�les test�t id�zte a fiatalember eml�kezet�be;
lassan vonszolj�k magukat ezek a neh�z j�rm�vek a sikl� gondol�k k�zt a
Canal Grand�n, sz�n�ltig megrakva �ruval, majdnem perem�kig a v�zbe
mer�lve. Ebben a vil�g�t�sban a baldachintart� oszlopok is Velenc�t juttatt�k
esz�be: a C?d'Oro val�sz�n�tlen�l karcs�, t�r�kenynek l�tsz�, �s a palota
s�ly�t m�gis szil�rdan hordoz� oszlopsor�t. �vekkel ezel�tt l�tta utolj�ra a
V�rost, akkor is csak p�r r�vid napig, - csak gyermekkor�t t�lt�tte ott, �s
m�gsem volt egyetlen nap, hogy ne gondolt volna Velenc�re, behunyt vagy
nyitott szemmel ne l�tta volna k�veit, viz�t, �s az eget f�l�tte.
N�ha elgondolkozott: mit keres tulajdonk�ppen idegen f�ld�n, mi�rt nem
megy haza? Felelt az �sz, de v�laszoltak az �szt�n�k is. Aki mester akar lenni,
nemcsak az inas�veket kell v�gigj�rnia, nemcsak megtanulni a
megtanulhat�kat, de vil�got is kell l�tnia, megismerni embereket �s idegen
szok�sokat. S a j�zan meggondol�s mellett az �szt�n, a velenc�s-v�r is
hajtotta m�r vagy ezer esztendeje a v�zen �p�lt v�ros fiait: tengerre, t�voli
t�jakra, kelet fel� Ciprusig �s Konstantin�polyig, d�lre az afrikai partokig,
nyugatra �s �szakra, mindenfel�; Marco P�l�t eg�szen a vil�g �zsiai v�g�re,
m�sokat fel az �szaki jeges messzes�gbe, Thule sziget�ig. Velenceinek
minden�tt ott a helye: a k�nai cs�sz�rn�l, az angol kir�lyi udvarban, pr�gai,
flandriai, t�r�korsz�gi bankfi�kokban, Jean-Baptiste Lully zenekar�ban is. �s
ez nem egy�ni elhat�roz�s dolga, - ennek �gy kell lennie, mert mindig �gy
volt, ami�ta a K�zt�rsas�g �ll. A k�lt�z� madarak sem kalandv�gyb�l
utaznak, �s t�rnek vissza.
Elgondolkozott n�ha: mi�rt is nem megy haza? Azt�n maradt. Havonta
pontosan j�tt apj�t�l lev�l, �s � havonta pontosan v�laszolt. Hol a k�vets�gi
posta hozta-vitte a levelet, hol a s�r�n utazgat� velencei keresked�k, a Zorzi-
h�z �zletbar�tai. Az apai �zenetek tartalma mindig hasonl� volt: besz�mol� az
otthoni esem�nyekr�l, n�h�ny tapintatos erk�lcsi intelem, �s a z�r�szavak,
hogy otthon �ltal�ban rendben ment minden, � is �gy v�laszolt: ez �s ez
t�rt�nt, egy�bk�nt minden rendben van.
Most �ppen nem volt rendben minden. De err�l nem fog �rni a k�vetkez�
lev�lben.
�vatosan mozdult: lassan oldalra ford�totta a fej�t, n�zte az alv� n�t. Ninon
olyan t�vol fek�dt a nagyon sz�les �gyban, hogy csak kiny�jtott karral �rhette
volna el. Az asszony halkan l�legzett. Most sem volt Ninonnak kora. Nemcsak
a gy�r vil�g�t�s miatt. Ha meggy�jtan�k a szoba valamennyi gyerty�j�t, �s a
harminc-negyven l�ngocska mell� m�g a felkel� nap is bevetn� a sugarait, -
akkor is ilyen volna Ninon, f�ny�z�n sem �reg�ten�. K�l�nleges l�ny, tal�n
egyed�li a vil�gon. Ahogy a muzsika megfoghatatlanul bet�lt mindent,
elr�ppen �s megmarad, van �s m�g sincs: Ninon is �r�k l�tez�. �s ami �r�k,
annak nincs kora. S a leveg�ben hull�mz� muzsik�nak is mindegy, ki
hallgatja.
Ma lesz v�ge, ezen a reggelen? Holnapt�l m�sok hallgatj�k Ninon
l�tez�s�nek zen�j�t?
Sz�p volt az �jszaka, mint minden eddigi, tal�n m�g forr�bb, �s m�gis:
valami lebegett a leveg�ben. Az �gy mellett �ll� karos tart�ban sz�rk�letig
�gett az �t gyertya; senki nem oltotta el, csak fogytak, egyenkint kialudtak,
alig hallhat� sercen�ssel. A v�g�n csak egy maradt, azt�n ennek az utols�nak
is kihunyt a l�ngja. Ninon akkor elaludt. A f�rfi nem.
Sz� sem esett a hossz� �jszak�n b�cs�r�l, �s a mozdulatlanul fekv� Vettore
m�gis �rezte, hogy tal�n most l�tja az utols� hajnalt ebben a szob�ban. T�vig
�gtek a gyerty�k.
Hirtelen, felgyorsulva vil�gosodni kezdett odakint. Szinte percr�l percre
t�bb f�ny esett a szob�ba. Hat�rozott k�rvonalakat, testet kaptak az
�rny�kb�torok. Valaki kor�n indult �tra: l�pat�k csattog�sa sz�r�d�tt be az
ablakon, azt�n m�r tiszt�n lehetett hallani n�gy l� gyors �get�s�t �s
vasaltkerek� bat�r g�rd�l�s�t a k�vezeten, k�zeledve, azt�n hallhat�n
t�volodva.
Ninon megmozdult. Sz�pen tudott �bredni: egyik pillanatban m�g az �lom
b�rsony-maszkja simult az arc�n, �s k�th�rom �r�t�snyi id�vel k�s�bb m�r
�l�nken csillogott a szeme, der�s von�sai megelevenedtek.
Most is, szinte folytatta az elalv�skor f�lbeszakadt mosolyt �s abbahagyott
mondatot:
- Nem f�zol?
�szi reggel, a kandall�ban m�r kialudt a t�z. De Vettore Zorzi nem �rzett
hideget. Csak a szem�vel intett, hogy nem.
- Aludj - mondta az asszonynak -, kor�n van m�g.
Ninon fel�je fordulva k�ny�k�re t�maszkodott:
- Nem vagyok �lmos - a hangja friss volt.
A hang. Vettore most els� tal�lkoz�sukra eml�kezett, amikor el�sz�r
hallotta Ninont. �vek m�ltak az�ta, �s nagyon egyform�n. Az emberek
kicsiny k�re, az a n�h�ny tucat, akik k�z�tt �lt Vettore Zorzi: mint zajos
palota el�csarnok�nak m�rv�nymedenc�j�ben az aranysz�n� d�szhalak. A
vil�gban h�bor� d�lt, az orsz�gban retteg�st teremtett az er�szak, a v�rosban
p�nz�rt, az udvarban hatalom�rt �s kir�lyi biccent�s�rt harcoltak �letre-hal�lra
az emberek - �s ebben a sz�kre z�rt kis vil�gban, Ninon palot�ja, a sz�nh�z �s
a t�rsas�g k�reiben egy sz�p �ria, egy elm�s mond�s, egy �j viszony volt
figyelmet kelt� esem�ny. De m�g ezen a kis k�r�n bel�l is: Vettore Zorzi a
meg nem gy�kerezett vend�g-idegen ter�letenk�v�lis�g�ben �lt. D�lel�tti
pr�b�k, d�lut�n el�ad�s, este cseveg�s, �jszaka Ninon vagy mag�nyos
v�gyakoz�s a k�vetkez� Ninon-�jszak�ra. Tulajdonk�ppen - most �bredt
benne el�sz�r a gondolat - fur�n �res, a val� �lett�l t�voles� �vek voltak ezek.
N�h�ny pillanat csak, mialatt Ninon kimondta a h�rom r�vid sz�t: "nem
vagyok �lmos" - de k�zben �tvillant Vettore Zorzi elm�j�n: "Aki mester akar
lenni, necsak tanuljon meg minden megtanulhat�t, de meg kell ismernie a
vil�got, az embereket, ez emberek szok�sait. �n b�r sokat tanultam, nagyon
keveset ismertem meg. Ha �szinte vagyok: mind�ssze k�t embert, s �ket is
alig. Ninon szerelm�t �s okoss�g�t, Lully m�v�szet�t �s ritka-er�s akarat�t.
Ennyi az eg�sz, amit megismertem. Kev�s."
Visszamosolygott az asszonyra:
- �n sem vagyok �lmos. Pedig egy percet sem aludtam.
Ninon puh�n hanyattvetette mag�t, ny�jt�zott. A k�nny� mozdulatt�l
f�lrecs�szott a takar�: l�ba, �le �s cs�p�je f�detlen�l maradt, a selyemhuzat�
paplan egyik cs�cske csak fels�test�t takarta, v�lla �s k�t karja is csupasz volt.
Halkan, dorombolva mondta:
- Nincs is h�v�s.
A mondat mintegy v�get vetett az �res szavaknak, �lmoss�gr�l, hidegr�l.
Az asszony az �gy mennyezet�t n�zte, besz�lt tov�bb �gy, hogy a f�rfihoz, de
ink�bb csak mag�nak:
- Szeretem, ha nincs rajtam semmi. A ruha is bez�r, elv�laszt a vil�gt�l, fal
a test k�r�l. Sohasem b�rtam elviselni a korl�tokat. A f�rfiaknak sokkal t�bbet
enged meg az �let, benn�nket mindig hat�rok k�z� akar szor�tani a szok�sok
ereje. Mindig is f�rfim�dra akartam �lni, szabadon.
- �gy is �lsz, Ninon - felelte a f�rfi.
 Mintha nem is hallotta volna a v�laszt, haj�t igazgatva folytatta Ninon:
- �r�l�k, hogy n�nek sz�lettem. Mert az asszony fogadja mag�ba a f�rfit,
�s amikor v�get�r az �lel�s, a f�rfinak kell elmennie, a n� marad. A poh�r is
mindig arany: ha van benne bor, ha kifogy bel�le, akkor is. J� n�nek lenni.
Csak nem szabad megfizetni �rte az �rat, nem kell v�llalni az asszonyok
rabs�g�t.
Vettore nyugtalanul n�zett r�:
- Mi�rt mondod ezt nekem? Most...
- Hogy tudd.
- Most m�r tudom.
Ninon megsimogatta a f�rfi v�ll�t:
- Meg�rted, amit mondok. Okos vagy.
- A szomor�s�g nem m�lik el a bel�t�st�l.
- Mi�rt lenn�l szomor�?
Ki kellett mondani a lappang� gondolatot, megszabadulni a f�lelemt�l,
pedig nem lehetett old� v�laszt v�rni:
- Azt hiszem, most elk�ldesz magadt�l, Ninon.
Az asszony v�rt egy kicsit a felelettel, azt�n m�r nem n�zte a mennyezetet,
lehunyta a szem�t:
- �s ha �gy van? Nincs okod a b�natra. T�z �v �ta te volt�l a leghosszabb
ideig a szeret�m. Ideje, hogy szabadd� tegy�k egym�st.
- Nekem nincs sz�ks�gem r�. Te pedig szabad volt�l mellettem. Hiszen...
�gy is kezd�d�tt: m�r az els� alkalommal leck�t akart�l adni nekem, hogy
nem �n vagyok az egyed�li f�rfi. �s az�ta is, h�nyszor... Nem ellenkeztem.
- Leck�t? Csacsis�g. Sz� sincs err�l. Akkor este, �s m�s �jszak�kon, az�rt
t�rt�nt �gy, ahogy volt, mert �ppen �gy ad�dott. Mert arra volt kedvem, �s azt
hiszem, neked sem volt rossz.
- Furcsa volt.
- A szok�sokat megszegni mindig furcsa.
�l�nkebb lett a hangja:
- L�tod, Vettore, megint a k�tf�le m�rt�k. Abban nem tal�lsz semmi
k�l�n�set, hogy a sz�npadi balettben Dion�zosz istent a nimf�k kara veszi
k�r�l? Hogy kir�lyunk �fels�ge eg�sz h�remet tart az udvar�ban, mint a
szult�n? A te Lullyd sem k�t n�t h�v meg, ha Lorraine lovaggal kettesben
rendez est�lyt. De m�g az a felkapaszkod�t: Picquet is nagyvil�gi szok�sokat
k�vet: � is Dion�zosznak k�pzeli mag�t, b�relt m�v�szn�i k�zt az �gyban. A
f�rfiaknak szabad? Bolond kisfiam... nem volt ez semmif�le lecke. �n nem is
szoktam leck�ket adni. Mindig azt szeretem tenni, ami j�.
- Most az a j� neked, ha elk�ldesz?
Ninon nagyon komolyan b�lintott:
- Miel�tt m�g unalmass� v�lik minden.
A f�rfib�l kibuggyant a sz�:
- Szerett�l.
M�r meg is b�nta. Mert Ninon megint b�lintott, t�relmesen:
- H�t persze. Szerettem benned az �jat. Mindig szeretem az �jat. Most is.
- Ninon... - a f�rfi nagyon �vatosan kezdte, nem akart b�ntani: - mondd
csak, Ninon, mikor fejezi be egy n� az asszony�letet? Mikor hagyja abba a
szerelmet?
Kerekre ny�lt szemmel n�zett r� a n�, csod�lkozva:
- Honnan tudhatn�m? K�rdezd meg a nagyn�n�met, h�sz �vvel id�sebb
n�lam: � tal�n tudja.
Nevetett:
- Ugyanezt k�rdezhetn�m �n is t�led. A f�rfiakr�l sem tudni. Van egy
bar�tom, nagyon r�gi bar�t, Saint-�vremond ura. K�zel j�r a hetvenhez, t�z
�ve nem is l�ttam, Angli�ba kellett sz�knie �s nem j�het haza; �lland�an
levelez�nk, szerelmesleveleket �r. Pedig... ez a k�l�n�s... � sohasem fek�dt
ebben az �gyban.
T�n�dve n�zett a leveg�be:
- Mikor hagyjuk abba? A f�rfiakr�l nem tudom, csak a n�kr�l besz�lek.
Van k�zt�k, aki el sem kezdi; csak engedi �lelni mag�t, h�zass�gban, p�nz�rt,
vagy mert �gy szok�s. De aki szereti a szerelmet, nem hagyhatja abba, mint a
l�legz�st sem. Biztosan elj�n persze egy nap, amikor nem kell�nk m�r
senkinek...
V�gigsim�tott dereka sima b�r�n, kis v�llr�nd�t�ssal mondta tov�bb:
- Bizony�ra lesz egy ilyen nap. De addig...
A f�rfi k�zelebb h�z�dott hozz�, t�tov�n meg�rintette:
- Addig?
Ninon fekt�ben szembefordult vele - mintha nem is lett volna az el�bbi
besz�lget�s, �t�lelte:
- Most itt vagy.
M�g egy �r�ja volt Vettore Zorzinak, amikor azt hihette, m�gsem t�rt�nik
semmi v�ltoz�s.

A h�v�s �szi reggelen, hazafel� ment�ben, m�r teljes volt a bizonyoss�g:

v�ge. Ismerte az asszonyt. Ninon nem j�tszik �s nem kac�rkodik; amit mond,
�gy van. Komolyan kellett venni, hogy a k�t test elb�cs�zott egym�st�l, �s
komoly volt az is, hogy j�bar�tnak sz�vesen megtartja �t Ninon. Neh�z lesz.
Tal�n el�fordul m�g - Alvise is megkapta -, hogy egyszer-egyszer, alkalmi
fellobban�sban visszah�vja a mennyezetes �gyba, de a kapcsolat, a szerelem
befejez�d�tt.
Lassan, r��r�sen ker�lgette az �jszakai es� t�cs�it. Nem volt �rtelme sietni,
aludni m�r �gysem lehet, hiszen k�t-k�t �s f�l �ra m�lva a sz�nh�zban kell
lennie: zenekari pr�ba. Otthon �ppencsak rendbeszedi mag�t, megmosdik,
�t�lt�zik, eszik valamit, �s m�r indulhat is.
A kapu z�rva volt, mostan�ban m�r nappal is. Kopogott, Giraud nyitott
ajt�t.
Szokatlan l�tv�ny volt a mindig k�nos pedant�ri�val �lt�z�tt, tiszta �s
rendes �reg�r, poros ruh�ban, csapzottan, par�ka n�lk�l; keze piszkos, v�ll�n
p�kh�l� tapadt. Menteget�z�tt:
- Eln�z�st, Zorzi �r. A padl�son meg a pinc�ben volt dolgom... - feszengve
vonogatta a v�ll�t.
A f�ldszinti el�csarnokban, ahonnan a l�pcs� kanyarodott f�lfel�, nagy
vasalt l�d�k �lltak, f�lig megpakolva ruhanem�vel, ed�nyekkel, mindenf�le
holmival.
- Utaznak valahova? - k�rdezte Zorzi, b�r k�l�n�sebb �rdekl�d�s n�lk�l.
- Nem - felelt az egykori k�zjegyz�. - Csak az �rt�kesebb holminkat
csomagolom. Elk�ldj�k.
Befejezetlen�l hangzott a mondat, a hangs�ly fent maradt, v�rakoz�ssal:
k�rdezzen! h�t k�rdezzen! ...
A fiatalember hallgatva �llt. �rtette is, nem is. M�s gondja volt.
Giraud folytatta:
- Biztons�gosabb helyre k�ld�m.
Vettore Zorzi felfigyelt a nyugtalan hangra:
- Hogy �rtsem ezt? P�rizs nem biztons�gos hely �nnek?
Az �reg f�radtan egy nyitott l�d�nak t�maszkodott:
- �n r�gi bar�tunk, n�gy esztendeje lakunk egy f�d�l alatt. Nincs okom
titkol�zni �n el�tt, Zorzi �r. �gy l�tom... biztos vagyok benne, hogy neh�z
id�k k�vetkeznek r�nk. Felk�sz�lve akarom v�rni a csap�st.
- Micsoda csap�sr�l besz�l? Semmi �jat nem hallottam. A nantesi ediktum
v�ltozatlanul �rv�nyben van.
A m�r majdnem nyolcvanesztend�s kir�lyi t�relmi rendelet
megv�ltoztat�s�r�l vagy visszavon�s�r�l csakugyan nem besz�lt senki:
pap�ron megillette a szabad vall�sgyakorlat �s minden m�s �llampolg�ri jog
most is a hugenott�kat. Igaz, maga Vettore Zorzi is hozott a h�zba, olyasf�le
h�reket ezekben a h�napokban, hogy a kir�ly egyel�re �rintetlen�l hagyja a
rendeletet, de egyre er�sebben szorgalmazza a protest�nsok visszat�r�t�s�t a
katolikus egyh�zba. De h�t ez m�gsem lehet ok, hogy a v�nember a
vagyonk�j�t f�ltse. Mi nyugtalan�tja ennyire?
Giraud mondta, k�rdezetlen�l:
- Vid�ki rokonaink �s hittestv�reink helyzete m�r kezd elviselhetetlenn�
v�lni. Mostan�ban azt tal�lta ki a kir�ly minisztere, hogy az ismert hugenott�k
h�z�ba dragonyosokat �s mindenf�le katon�kat sz�ll�solnak t�meg�vel, �s a
katon�k �gy viselkednek, mintha h�zigazd�ik t�rv�nyen k�v�l �lln�nak.
D�lnak, fosztogatnak a dragonyosok, er�szakoskodnak a n�kkel, amit nem
tudnak f�lenni-meginni, elpuszt�tj�k. B�torokb�l raknak t�zet, a h�zak
lak�szob�iba k�tik lovukat... fel sem lehet mindent sorolni - hagyta abba
f�radtan.
- Mi�rt teszik ezt? - k�rdezte megd�bbenve a velencei.
- Megmondj�k, uram, vil�gosan megmondj�k. Abban az �r�ban v�ge
minden er�szakoskod�snak, amikor a h�z ura kijelenti, hogy katolikuss� lesz,
�s csal�dj�val elmegy a templomba, �nnep�lyes �tt�r�sre.
Saj�t h�z�ban halkabbra fogta a hangj�t:
- A kir�ly f�l. Sz�vets�gese ugyan a protest�ns Anglia, de hogy meddig,
azt nem lehet tudni. A hollandusokkal �vek �ta h�bor�t visel Franciaorsz�g, a
n�met protest�ns fejedelmekkel ellens�ges viszonyban �ll. �fels�ge att�l tart...
Keser�n legyintett:
- Mi tudjuk, hogy nincs ok a gyan�s�t�sra. De ki hiszi el nek�nk, hogy
h�s�gesek maradn�nk az �llamhoz?
Tehetetlen�l sz�tt�rta a kez�t:
- Mit is tehetn�nk egyebet? Az ed�ktumban biztos�tott hugenotta
hadsereget m�g Richelieu b�borosminiszter lefegyverezte
huszonkilencben, a k�tsz�z hugenotta er�d�t ugyanakkor megsz�llt�k a
kir�lyi csapatok. Nincs fegyveres er�nk. Mi nem vagyunk m�r katon�k, csak
keresked�k, k�zm�vesek, hivatalnokok... ameddig egy�ltal�n megengedik,
hogy dolgozzunk �s �lj�nk.
Nem volt mit felelni. Vettore Zorzi maga is hallott ilyesf�le h�reket, b�r
akik k�z�tt teltek a napjai, azokat nagyon kev�ss� �rdekelte a hugenott�k
sorsa. De a dragonnade-oknak, a dragonyoskaton�k �ltal v�geztetett
hitt�r�t�snek h�re elterjedt m�g a t�rsas�g k�nnyed �let� k�reiben is. Az ilyen
t�rt�netek hallat�ra az emberek �ltal�ban a v�llukat vonogatt�k, Zorzi is:
h�bor�ban �ll az orsz�g, kem�nyen kell fogni a gyan�sakat, a lehets�ges bels�
ellens�get.
M�sk�pp fest azonban minden, amikor az ember szemt�l szemben �ll egy
r�m�lt �s t�r�d�tt hetvennyolc �ves aggasty�nnal; Jerome Giraud-t neh�z
elk�pzelni �sszeesk�v�k�nt, nem ilyenek a kir�lys�g ellen harcol� l�zad�k. �s
m�gis: � is f�l. Okkal f�l.
Okkal? P�rizsban az�rt...
Mondta is m�r, f�lig meggy�z�d�ssel, de f�lig bizonytalanul:
- P�rizsban az�rt neh�z elk�pzelni hasonl� dolgokat, Giraud �r. Egy
vil�gv�rosban, rengeteg k�lf�ldi szemel�tt�ra...
A volt k�zjegyz� fanyarul mosolygott:
- Ki figyel arra, ha egy napon hivatalos �r�st kapok: huszonn�gy �r�n bel�l
adjam el a h�zamat annyi�rt, amennyit adnak �rte, �s k�lt�zzem vid�kre? Ott
azt�n: tehetnek velem ak�rmit. P�rizsban, Zorzi �r, P�rizsban nyilv�n
m�sk�ppen csin�lj�k, nem csizm�s dragonyosokkal. Finoman, eleg�nsan, a
politesse szab�lyai szerint.
Ez a j�zanod�s reggele. Bunk��t�st kapott a fej�re Vettore Zorzi, �s:
k�l�n�s! �ppen a csap�s okozta k�bults�gban kezdett vil�gosabban l�tni.
Ninonr�l a harmadik esztend�ben m�r majdnem azt hitte, hogy az �v�; �s ezen
a hajnalon kider�lt, hogy � volt Ninon�, am�g kellett neki. A sz�rke, hal�l�ig
aktaszag� egykori hivatalnok, a nyugalomba vonult k�zjegyz�: v�res dr�ma
k�z�ppontj�ba sodr�d� �ldozat. A rue des Tournelles palot�j�ban
gyertyacsill�rok f�ny�t�l ragyog� aranyoz�s, a s�rga k�rpitok meleg sz�ne, a
baldachinos �gyselyme csak keret - �s benne a k�p: fekete-v�r�s, komor
kompoz�ci�. Arcok villantak meg k�pzelet�ben, finom mosolyok; g�l�ns der�
�s kedvess�g. A tavaly elesett Turenne marsall �rtelmes �s nyugodt von�sai,
katon�s bajsza, a kis szak�ll ajka �s �lla k�zt, a v�llraoml� hull�mos haj: a
m�velt �s csiszoltmodor� f�rfi�, m�v�szek �s gondolkod�k bar�tja, az
elragad� �s n�kh�z gyeng�d lovag... de hiszen Turenne katon�i holland �s
n�met f�ld�n k�ssel v�gt�k ki a magzatot terhes asszonyok has�b�l, a m�r
megsz�lt csecsem�ket pedig l�bukn�l l�b�lva csapt�k falhoz, kiloccsantva
agyvelej�ket; �s ez nem volt titok, ez h�bor�s szok�s. Megf�r egym�s mellett
a sz�p sz�, a kecses modor �s az iszonyat. Iszonyat? Ugyan, ugyan, Vettore!
Nagyon megviselt t�ged Ninon kegyetlens�ge; nem gondolkozol
t�rgyilagosan. Velencei vagy, �s a te orsz�god sem keszty�s k�zzel visel
h�bor�t, a csipkeszeg�ly� keszty�t csak a Canal Grande palot�iban hordj�k a
nobil�k, bank�rok �s haj�tulajdonosok. Gyilkol Velence is, gyilkol
Franciaorsz�g is, �s J�rome Giraud k�zjegyz� menek�l�sre csomagol, mert
att�l f�l, hogy kifosztj�k �s meg�lik. Kezdenek tiszt�bban l�tszani a
k�rvonalak. Ha csakugyan mester akarsz lenni, Vettore, tanuld meg a
tanulnival�t, �s ismerd meg az emberek dolgait, amilyenek a val�s�gban. Nem
is igaz, amit ajkbiggyesztve gondolt�l magadr�l: hogy csak Ninon �gy�t �s
Jean-Baptiste Lully vez�nyl�botj�t ismerted meg a n�gy p�rizsi esztend�
sor�n. Valahol a kopony�d m�ly�n, h�tul, gy�lt a tapasztal�s, �s a fejedre
csap� bunk� �t�s�t�l megr�zk�dott, s az �sszer�z�d�s ut�n rendez�dni kezd
minden. Minden, amit eddig �ntudatlanul befogadt�l, szinte oda sem figyelve,
tudom�sul sem v�ve. Huszon�t �ves vagy, Vettore: f�rfi m�r. Ninon nincs; az
ifj�s�g v�get�rt, �s J�rome Giraud szemh�ja duzzadt, mert v�nember nem tud
m�r s�rni, csak sz�razon �g a szeme.
Vigasztalni akarta az �reget, b�r maga is tudta, hogy hazudik:
- Azt hiszem, Giraud �r, elt�lozza... Nem gondoln�m, hogy k�zvetlen
vesz�ly fenyegeti �n�ket.
A t�bbes sz�m esz�be juttatta, akire eddig nem is gondolt. A simahaj�
Monique... egyszer m�r l�tta k�pzelet�ben a le�nyt, boz�tos t�jon menek�lni,
boml� hajzattal.
Milyen lehet Monique k�cosan?
Az �reg mereven n�zett maga el�:
- Hogy velem mi lesz, azzal nem t�r�d�m. Eleget �ltem. A feles�gem is
megnyugszik Isten rendel�s�ben. Csak a l�nyom... Monique m�g csak
huszonhat esztend�s.
Gonosz sz� vibr�lt Vettore Zorzi agy�ban: v�nl�ny, � huszon�t �ves fiatal
f�rfi; Monique eggyel t�bb, �s sz�zess�ge kezd megfonnyadni - ebben a
korban m�r r�g f�rjn�l kellene lennie.
- �gy hat�roztam - folytatta Giraud -, hogy �t is elk�ld�m. Kisz�ktetem
P�rizsb�l, miel�tt itt bek�vetkezik a csap�s. A normandiai tengerparton
rokonaink �lnek; r�luk nem tudj�k, hogy reform�lt hit�ek. Ott biztons�gban
lesz.
�vatosan, ker�lve a c�lz�s l�tszat�t is, hozz�tette:
- Csak tal�ljak valakit, aki elk�s�rje �t �s a m�lh�skocsit. Fiatal le�ny
egyed�l nem utazhat; az orsz�g�tra f�rfi kell.
Kisideig hallgattak. Azt�n Vettore Zorzi sz�lalt meg, fesz�lyezetten,
m�sfel� ford�tott tekintettel. M�sr�l besz�lt, �s m�gis az �regnek felelt:
- H�t... engedelmet, uram, most f�l kell mennem, rendbeszedni magamat,
v�rnak a sz�nh�zban. Pr�b�nk van. Most hetekig mindennap pr�b�lunk,
bemutat�ra k�sz�l�nk.
Ahogy a l�pcs�n ment f�lfel�, meg�rett az elm�j�ben hajnal �ta
motoszk�l� gondolat; az emeleti szob�ba �rve m�r elhat�rozta mag�t. Nem
marad itt tov�bb. Elutazik P�rizsb�l, ennek a h�znak nyomaszt� l�gk�r�b�l, el
Ninon f�j� k�zels�g�b�l. Angli�ba megy; r�gi terve volt, m�r majdnem egy
�ve rendszeresen vett leck�ket egy angol nyelvmestert�l. Elmegy. El.
Negyed�r�ig csapkodta arc�ra, nyak�ra, mellkas�ra a hidegvizet; lucskos
lett k�r�l�tte a padl�. A friss v�z j�zan�t, megnyugtat �s er�t ad.
Egy h�ttel k�s�bb a d�lut�ni el�ad�s ut�n koraeste �rt haza Vettore Zorzi.
A kaput nyit� �reg k�zjegyz� ezzel fogadta:
 - L�togat�ja j�tt, Zorzi �r.
A f�ldszinti el�csarnokban �l� idegen f�rfira mutatott. A k�z�pkor�,
sz�rk�be �lt�z�tt, jelent�ktelen k�lsej� ember fel�llt, meghajolt �s
bemutatkozott:
- Antonio Correr a nevem. �desapj�t�l hoztam �zenetet, Zorzi �r.
Vettore felk�s�rte a vend�get. Szob�j�ban le�ltette, bort t�lt�tt neki:
- Mikor j�tt el Velenc�b�l, Correr �r?
- R�gen - felelt a l�togat�.
Nem magyar�zkodott, kab�tj�nak visszahajtott k�zel�j�be kotort,
pap�rszeletet h�zott el�, Vettore el� tartotta. Barnasz�n� papiros volt, a
sz�rnyas oroszl�n cimerk�p�vel.
Zorzi b�lintott. Csak az �reg miatt mondta h�t Correr, hogy az apj�t�l j�tt.
Az elm�lt �vekben k�tszer kereste fel m�r egy-egy ismeretlen ember, ilyen
pap�rral. Hosszan kellett besz�lnie, a l�togat�k itt-ott feljegyeztek valamit,
k�rd�seket tettek f�l, azt�n elmentek, �s soha t�bb� nem l�tta �ket. Most itt ez
az Antonio Correr. Ha csakugyan �gy h�vj�k.
Engedelmesen besz�lni kezdett. Mes�lt d'Arbas vicomte legut�bbi
p�rbaj�r�l, aminek k�vetkezt�ben a v�rmes �rnak s�rg�sen k�lf�ldre kellett
sz�knie. Elmondta, mit tud Lullynek a m�lt h�napban zajlott szerelmi
kalandj�r�l, amikor csak az udvar tudta megv�deni �t a d�h�s f�rj bossz�j�t�l.
Besz�lt hercegn�k, bank�rok, p�sp�k�k, t�bornokok �s nemesurak k�l�nb�z�
�zleti �s h�l�szobai �gyeir�l. Correr n�m�n hallgatta. Egyet-m�st feljegyzett,
azt�n v�rta a folytat�st.
J� egy �ra ut�n apadni kezdett a pletyk�k folyama. M�r gondolkozni
kellett, hogy mi van m�g elmondand�, mi �rdemes a K�zt�rsas�g
h�rszolg�lat�nak �rdekl�d�s�re.
Antonio Correr seg�tett - �j t�m�t vetett az akadoz� besz�lget�sbe:
- �n figyelemrem�lt� helyen lakik, Zorzi �r. Tudna mondani valamit a
h�zigazd�j�r�l?
Zorzi �rtetlen�l n�zett vend�g�re. Mit akar hallani a jelent�ktelen
�regemberr�l? Azt�n �szbekapott:
- Igen... �n nyilv�n arra gondol... Bizony�ra tud r�la, uram, hogy Giraud
hugenotta.
A l�togat� t�n�dve forgatta f�lig m�g telt pohar�t:
- Term�szetesen.
Magyar�z�n hozz�tette:
- A K�zt�rsas�g hivatalait mindig �rdekelte, hogy mif�le emberek, akiknek
h�z�ban hosszabb ideig lakik egy k�lf�ld�n tart�zkod� polg�runk.
Vettore Zorzi elgondolkozva n�zett maga el�, k�t kez�t �sszekulcsolta az
asztalon:
- Giraud a bizalm�ba fogadott. Nem titkolja el�ttem, hogy f�l. A
hugenott�k kezd�d� �j �ld�ztet�s�t�l. Menek�l�sre k�sz�l.
A velencei megb�zott b�lintott, mint aki v�rta ezt a mondatot. �tvette a
sz�t:
- A francia protest�nsok helyzete foglalkoztatja a K�zt�rsas�g korm�ny�t.
Franciaorsz�g m�r �vek �ta hossz�, t�bbfrontos h�bor�t folytat. Ha a
kir�lys�gon bel�l valami nagyobb megr�zk�dtat�s kezd�dik, ennek eur�pai
ar�ny� hat�sai lehetnek.
� is �sszekulcsolta a kez�t, de akt�vabban: malmozott a h�velykujj�val. �s
folytatta:
- Hogy mif�le hat�sok, most m�g nem tudhatjuk. Ha felsz�molj�k az
esetleges bels� ellenfelet, meger�s�dhet a francia kir�lys�g. Ha viszont
polg�rh�bor�v� fajul a dolog, Franciaorsz�g gyeng�l. A T�zek Tan�cs�nak
mindenk�ppen h�rekre van sz�ks�ge, sok, min�l t�bb �s j� inform�ci�ra.
A fiatalember n�mi idegess�ggel felelt:
- Nem nagyon tudok szolg�lat�ra lenni. K�z�ltem �nnel, amit megtudtam.
�s azt hiszem... sokkal t�bbet k�s�bb sem mondhatok.
- Mi�rt nem?
- Az a sz�nd�kom, Correr �r, hogy elmegyek Franciaorsz�gb�l. N�gy �v
itt: el�g volt. Szeretn�k egy id�re Angli�ba utazni.
- Aha - b�lintott Correr. - Angli�ba. �rdekes orsz�g. Itt m�r unja mag�t,
Zorzi?
Szokatlan volt, hogy ur�z�s n�lk�l, puszta csal�dnev�n sz�l�totta a
fiatalembert. De nem jutott id� meglep�dni, mert m�r mondta is tov�bb:
- Tan�csoln�m, hogy az utaz�s terv�r�l egyel�re mondjon le.
A tan�cs hangja a fogalmaz�s�n�l sokkal hat�rozottabb volt.
Vettore Zorzi zavartan n�zett vend�g�re:
- �gy �rti, hogy...
- �nnek tudnia kell, hogy �rtem. Egyel�re nem mehet el az orsz�gb�l. Itt
van sz�ks�g �nre. A hugenott�k k�reib�l kev�s k�zvetlen h�rt kapunk. Ha m�r
ilyen szerencs�je volt, hogy bizalmas kapcsolatba ker�lt egy hugenotta-
csal�ddal, ezt a sz�lat nem szabad elszak�tani.
�tny�lt az asztalon, Vettore v�ll�ra tette a kez�t:
- Hasznos lenne, ha elhalasztan� az angliai utaz�st.
Zorzi t�tov�zott. Nem tudta, mit feleljen - b�r sejtette, hogy v�g�l is
igennel kell majd v�laszolnia. Id�t akart nyerni, a boroskancs�val b�bel�d�tt,
azt�n a t�lal�szekr�nyb�l hideg s�ltet vett el�, vend�ge el� tette.
Egy ideig csend volt; kintr�l tiszt�n hallatszott a lass�, kopog� nesz: �jra
megeredt az �szi es�. P�rizsban f�nyesek a h�ztet�k, az orsz�gutakon araszos
s�r cuppog.
Correr a k�k-s�rga olasz fajansz h�sost�lat n�zegette, megkocogtatta a
k�rm�vel:
- Sz�p darab.
K�r�ln�zett a szob�ban:
- Berendezve b�rli a lak�st, ugye?
- Term�szetesen.
- Ezek az ed�nyek - intett fej�vel Antonio Correr a t�l �s a metszett
borosk�szlet fel� - az �v�ik?
- Igen.
- Gazdagok lehetnek.
- J�m�d�ak. Gondolom, van valami vagyonuk. Az �rt�kesebb holmit m�r
becsomagolt�k; Giraud vid�ki rokonaihoz k�ldi a le�ny�t, ha tal�l megfelel�
k�s�r�t, �gy nem meri elind�tani.
A l�togat� felfigyelt:
- Hm. Ebb�l lehet valami...
Hirtelen mozdulattal fel�llt, hossz�kat l�pegetve j�rk�lni kezdett a
szob�ban. Vettore csod�lkozva n�zte.
Correr egyszerre meg�llt mellette, kez�t megint az �l� fiatalember v�ll�ra
tette:
- J� gondolat. Ha �n v�llalkozn�k a k�s�r�sre, megment�j�k lehetne. �s ki
m�lt�bb a teljes bizalomra, mint a veszedelmeket v�llal� b�tor v�delmez�?
- Nem �rtem... - Vettore majdnem dadogott. - M�rminthogy �n...? Ezt
hogy k�pzeli?
- Nagyon egyszer�. Ha �nnek is �gy tetszik, reggel... vagy ak�r m�g ma
este megh�vja szob�j�ba az �reget, �s felaj�nlja lovagi szolg�latait, hogy
elk�s�ri a l�nyt a hossz� �tra. M�g fegyveres �rs�get is fogadhat; a p�nzre ne
legyen gondja.
- �s... mi�rt tenn�m?
- Bar�ts�gb�l. Embers�gb�l. A j��rz�s dikt�lja, hogy seg�tsen a
bajbajutottakon.
- No de k�rem... Hogy �n egy nyolc-t�znapos �ton, egyed�l, egy fiatal
le�nnyal...
- Ez csakugyan k�nyes helyzet lenne - b�logatott a megb�zott. - Ilyen �tra
az ember csak a h�g�val vagy a feles�g�vel mehet. Mutassa az �tlevel�t!
Vettore Zorzi szinte megb�v�lten engedelmeskedett: a fi�kos
iratszekr�nyhez ment, el�vette a velencei Prokur�ci�n kapott okm�nyt, az
asztalra tette. Nem k�rdezett semmit.
Correr belepillantott. Feljegyezte a ki�ll�t�s d�tum�t. �sszehajtogatta az
�tlevelet, visszaadta.
- M�g ma este jelent�st teszek a nagyk�vet �rnak - sz�lt. - Holnap d�lel�tt
�n kap egy m�sik �tlevelet, amelyben n�s emberk�nt szerepel. A r�szletekkel
nem kell �nnek t�r�dnie. Ezt az �tlevel�t bevonjuk, �s ha majd visszaj�tt
P�rizsba, visszacser�lj�k. Az �j �tlev�lben feles�g�nek neve... Hogy h�vj�k a
le�nyt?
- Monique Giraud - hebegte Zorzi.
- Helyes. Feles�g�nek le�nykori neve: Monica Giro. Mag�t�l �rtet�d�en �
is velencei �llampolg�r, �gy mentes�l minden zaklat�st�l.
- Egy sz�t sem tud olaszul! - ki�ltott fel ijedten a fiatalember.
- Az orsz�g�ton nem vizsg�ztatj�k. De ha m�gis...
Szem�nek csillog�s�n l�tszott, hogy agy�ban vill�mgyorsan forognak a
gondolatok:
- Ha m�gis valami el�rel�thatatlan zavar t�rt�nik... P�rizsban sz�letett;
r�gebben ide telepedett velencei sz�rmaz�s� csal�d le�nya.
Legyintett:
- Ilyen apr�s�g nem jelent gondot.
Vettore Zorzi f elindultan tiltakozott:
- De k�rem...
Elhallgatott, mert Antonio Correr tekintete nagyon komolyra v�ltozott. A
hangja szigor� volt:
- Ne higgye, hogy f�l�slegesen j�tszom egy �tlettel. Nem tr�f�lok, Zorzi
�r.
Visszament a sz�k�hez, le�lt:
- Van id�nk, gondolja v�gig a dolgot. Meggy�z�d�sem, hogy helyeselni
fogja a tervemet. Ha v�grehajtja, nagy szolg�latot tesz a h�zigazd�j�nak, tal�n
megment egy fiatal �letet, �s a Giraud-csal�d bar�tai, rokonai, h�sk�nt
tisztelik majd �nt, testv�r�l fogadj�k.
Vettore Zorzi szinte k�bultan hallgatta: ez m�r sok volt. Megd�rzs�lte a
hal�nt�k�t:
- �ll�som van itt, Correr �r. Hagyjam el az Oper�t? Bemutat�ra
k�sz�l�nk...
- Mondtam m�r, apr� r�szletekkel ne t�r�dj�k. Holnap beh�vatja majd �nt
Lully �r az irod�j�ba, kap t�le hat heti szabads�got. A K�zt�rsas�g
nagyk�vet�nek k�r�seit P�rizsban sz�vesen teljes�tik.
Elgondolkozva sz�molgatott, mintha enn�l fontosabb k�rd�s m�r nem is
volna:
- Hat h�t azt hiszem el�g lesz, oda- �s a visszautaz�sra...

A bat�r k�t utas�val, �s a felfogadott n�gy fegyveres lovasszolga sokkal

gyorsabban haladhatott volna, ha elszakadhatnak a l�d�kat sz�ll�t�
t�rszek�rt�l. De �gy a menet �tem�t a neh�z j�rm� szabta meg. Hajnalban
indultak, k�s� d�lel�ttre kiverg�dtek P�rizs h�zai k�z�l, a Caen fel� viv�
orsz�g�tra; de a korai s�t�ted�s �r�j�ban m�g alig t�z m�rf�ldnyire t�volodtak
el a f�v�rost�l.
Elhagyott, siv�r pusztas�gon vezetett a lovak �s szekerek �ltal
�vsz�zadokon �t kitaposott �t. H�z sehol, emberi �letnek semmi nyoma. Ha
ritk�s erd�n kellett �thaladnia, a lovasok kez�k �gy�be igaz�tott�k a kardot �s
megtapogatt�k a nyereghez csatolt pisztolyokat. A k�t kocsis felporozott
musk�t�j�t ponyv�val betakarva maga mellett tartotta a bakon. �tl�that� t�jon
v�ratlan t�mad�st�l nem kellett tartaniok. Csak majd, ha eg�szen bes�t�tedik.
A kocsiban ketten �ltek: ketten hallgattak.
Neh�z volt az indul�s. Az �reg Giraud alig hitte �s boldogan fogadta fiatal
b�rl�je aj�nlkoz�s�t - de egy teljes nap kellett hozz�, hogy Monique-ot meg
tudj�k gy�zni. Vettore Zorzi �rvel�se, az apai parancs �s az anya k�ny�rg�se
szinte lepattogott a p�nc�l-merev ellenkez�sr�l. A l�ny megmakacsolta mag�t.
Nem hagyja el sz�leit. Nem bujk�l, nem titkolja hit�t, nem vesz f�l �lruh�t,
l�ny l�t�re asszonyi �lt�zetet; nem v�llal idegen nevet. Nem megy a vall�sukat
rejteget� rokonokhoz. Legink�bb pedig: nem volt hajland� elfogadni azt a
m�lys�gesen erk�lcstelen �llapotot, hogy egy idegen fiatalember feles�gek�nt
szerepeljen. Cs�k�ny�sen ism�telte: hazugs�gok �r�n nem kell a biztons�g,
m�g az �let sem kellene ilym�don. K�s� estig tartott a vita, r�besz�l�s. A
k�ts�gbeesett apa v�g�l tehetetlens�g�ben meg�t�tte az ellenkez� le�nyt. Ez
m�g soha nem t�rt�nt. Az elk�pzelhetetlen �s v�ratlan megsz�gyen�l�s
�sszeroppantotta Monique erej�t: lehajtotta fej�t, hogy elrejtse az apai �t�st�l
kipirosodott arc�t - �s ez a fejhajt�s egyben az engedelmess�g jele is volt.
Nem vitatkozott tov�bb. S amikor apja a sz�l�k tisztelet�t rendel� negyedik
isteni parancsolatot id�zte, a l�ny csak ennyit felelt: "Igen, ap�m. �gy lesz,
ahogy akarja" - �s m�r ment anyja szob�j�ba, hogy kiv�logass�k az �thoz ill�
asszonyi ruh�kat. Az�ta alig sz�lt. Legfeljebb egy-k�t szavas v�laszokat adott.
B�cs�z�skor kezet cs�kolt sz�leinek, a bat�rba �lt, �s ki sem n�zett az apr�
h�ts� ablakon, amikor elindultak. S hogy kettesben maradtak a kocsi n�gy fal
k�z� z�rt sz�k vil�g�ban, Monique furcs�n megv�ltozott. Mintha az apai
parancsra felvett szerepet most m�r eg�sz�ben v�llalta volna: lelk�t is �lruh�ba
b�jtatta. A konok, Vettor�t sokszor a genfi nyakas hitvit�z�kra, k�lvinista
pr�dik�torokra eml�keztet� le�ny sz�tlan, al�zatos szolg�l�asszony lett.
D�lfel� el�vette az �l�s al�l az �leleml�d�t, kicsomagolta eb�dj�ket,
megter�tett az �res szemk�zti �l�sen; felszolg�lt a f�rfinak, m�g a h�st is
sz�tdarabolta t�ny�rj�n, �s maga csak akkor evett, amikor Vettore m�r
befejezte az eb�det. Meg is k�rdezte, asszonyos illend�s�ggel: "Parancsol m�g
valamit, uram?" Azt�n megint m�ly hallgat�sba s�ppedt. Vettore Zorzi k�zben
pr�b�lt egyszeregyszer besz�lget�st kezdeni. Csak igen- �s nem-v�laszokat
kapott. �gy s�t�tedett r�juk az este.
A bat�r kocsisa j�l ismerte, sokszor megtette m�r az utat Normandia fel�.
�g�rte, hogy est�re egy faluba �rnek, ahol meg�jszak�zhatnak. A m�ly s�r
miatt azonban a lovak nehezen �s lassan h�zt�k a s�pped� t�rszekeret. Esti
harangsz�ra kellett volna a faluba �rkezni�k, de csak j� m�sf�l �r�val k�s�bb
l�tt�k meg a h�zakat az �szi felh�k k�z�tt bujk�l� hold gy�r f�ny�ben.
F�radtak volnak mind, emberek �s lovak. T�r�d�tten k�sz�l�dtak le az
utasok, a k�t hajt� �s a n�gy fegyveres, amikor rneg�llhattak a besz�ll�kocsma
el�tt.
A falusi vend�gfogad� gazd�ja kij�tt a z�rg�sre. �lmosan
ny�jt�zkodott:
- Igenis - d�nny�gte. - Vacsora k�t uras�gnak �s hat szolg�nak. Mindj�rt
be is f�ttetek a vend�gszob�ba, a k�s�ret elalhat majd a lovak mellett, j� meleg
van az ist�ll�ban �s sz�raz szalma, b�ven.
Monique els�padt. Ahogy a f�rfi kiseg�tette a kocsib�l, odas�gta:
- A vend�gszoba?...
Vettore Zorzi is zavarbaj�tt. Persze, ezen az istenh�ta m�g�tti helyen
�r�lni kell, hogy egy szob�t is kaphatnak, kettej�k sz�m�ra. De meg - mivel is
magyar�zhatn�, hogy fiatal h�zasp�r k�t szob�t k�r, ha volna is kett�? Nem
szabad gyan�t kelteni: kocsisok, lovasszolg�k, fogad�s, minden ember el�tt �k
most, az utaz�s v�g�ig: f�rj-feles�g.
Majd csak lesz valahogy.
Bementek az �res iv�ba. A borzas, �lm�b�l keltett szolg�l�l�ny csip�s
szem�t t�r�lgetve m�r ter�tett is k�t asztalt: egyet a h�zasp�rnak, egyet
k�s�r�iknek. Azt�n a t�zhelyb�l hamuval bor�tott parazsat szedett egy
serpeny�be, vitte a vend�gszob�ba, hogy ott is begy�jtson. Az iv�ba ny�l�
konyh�b�l m�r vid�m serceg�s hallatszott �s terjengeni kezdett a s�l� h�sok
friss illata. Bort tettek a k�t asztalra. Az �t�zott emberek moh�n nyelt�k az
italt, Vettore is t�lt�tt kettej�knek.
Monique csak sz�j�hoz �rintette a poharat. Riadtan n�zte a f�rfit.
- Egy perc, kedvesem, megn�zem a szob�nkat - kelt f�l Vettore, �s indult.
A le�ny elv�r�s�d�tt.
El�g t�gas szoba volt, nem is bar�ts�gtalan, asztallal, k�t sz�kkel,
ruh�sl�d�val, sz�les csal�di�ggyal. M�s fekv�helynek, padnak, hever�nek,
legal�bb egy k�nyelmes karossz�knek, sz�n�t sem l�tta. A kandall�ban m�r
j�szag� feny�fahas�bok l�ngoltak, �s m�g egy ny�tt falisz�nyeg is d�sz�tette a
szob�t.
Vettore Zorzi t�n�dve d�rzs�lte az orr�t: fura �jszaka lesz ezzel a szent
le�nnyal. Hogy fogja egy�ltal�n elviselni, hogy idegen f�rfi�val egy szob�ban
aludj�k? Pedig - gondolta Vettore elmosolyodva - igaz�n nem kell f�ltenie
er�ny�t. Ilyen f�radtan, �s Ninon ut�n, egy savanyk�s, hitbuzg� �s �retlen�l
m�r fonnyad� polg�rl�nyka... De ezt �gysem lehet neki megmagyar�zni.
Fel-al� j�rk�lt a szob�ban. Hogy oldja meg a dolgot? Nyilv�nval�, hogy
neki is itt kell aludnia. �s felt�tlen�l kell is aludnia! A k�z�s hitvesi �gyban -
ez az�rt csakugyan t�lz�s. De ha nem, akkor hol? A padl�n, egy �tutazott nap
ut�n, �s a r�z�s bat�rban t�ltend� m�sik nap el�tt? M�r most sajogtak a
csontjai. Ha a padl�n alszik, reggel �ssze sem tudja szedni mag�t. Sz�ken
�lve? Brr!
Kutyaszor�t�ban �rezte mag�t. Hogyan lehets�ges, hogy erre nem
gondoltak a csal�di tan�cskoz�s k�zben? Lebiggyesztette az ajk�t: m�r hogyne
gondoltak volna. Neki is esz�be jutott, hogy �tk�zben �jszakai megsz�ll�sok is
lesznek; de nem mondta ki. Nyilv�n az apa �s az anya is elhessegette a
felt�mad� gondolatot: hiszen ha kimondj�k, ez lehetetlenn� tette volna a
tervet. M�gsem mondhatt�k: h�ljon csak nyugodtan a le�nyunk oldal�n, Zorzi
�r! Csak nyugodtan; ki t�r�dik ilyen apr�s�ggal? Szeg�nyek, nyakukon a
hurokkal csak egyet akartak, elveszetten �s k�ts�gbeesve: legal�bb a
gyermek�k menek�lj�n meg, b�rmilyen �ron. S az � vil�gukban ez az
elk�pzel�s: roppant �r. �s Monique, � gondolt vajon r�? Monique m�g
�let�ben nem volt t�vol sz�leit�l, nem ismerte a k�lvil�got, tal�n v�gig sem
tudta gondolni, hogy fest egy ilyen utaz�s. De ha volt valami sejt�se -
bizony�ra ez�rt is kap�l�zott, ez�rt is tal�lt mindenf�le okot az ellenkez�sre.
Most m�r mindegy, b�rhogy t�rt�nt; itt vannak, a szolg�l� m�r meg is vetette
a hitvesi �gyat a n�szutasoknak. Monique Giraud kisasszony sz�zi h�r�t
holnap reggelre elf�jta a sz�l. M�ghozz� ok n�lk�l - fanyalodott megint
keserves mosolyra Vettore Zorzi.
Visszament az iv�ba. M�r t�lalt�k a vacsor�t. Kettej�k helyett kellett ennie,
mert Monique alig harapott egyet-egyet.
A sarokban �ll� m�sik asztaln�l, j� tizen�t l�p�sre t�l�k, a hat ember
nagy �tv�ggyal evett �s derekasan itta a bort. N�ha �sszehajoltak, pusmogtak,
laposakat pislantva a p�r fel�, �s ki-kib�ffent bel�l�k a nevet�s. Nyilv�n arr�l
tettek bor�z� meg�llap�t�sokat maguk k�zt, hogy mi is lesz a vend�gszob�ban
vacsora ut�n. Vettore arr�bb h�zta sz�k�t, hogy amennyire lehet, takarja a
kaj�nkod� arcokat Monique el�l. F�l�sleges volt, a l�ny fel sem pillantott a
t�ny�rj�r�l.
Befejezt�k a vacsor�t, a szolg�l� leszedte az asztalt.
Nem lehetett, nem is volt �rtelme tov�bb �ld�g�lni, hi�ba h�zni az id�t.
Vettore f�rji gyeng�ds�ggel megsimogatta Monique arc�t, �s j� hangosan
sz�lt, hogy oda�t is meghallj�k:
- �n m�g megiszom egy poh�rral. �n csak fek�dj�k le, kedvesem, f�radt
lehet. Nemsok�ra megyek �n is.
K�ts�gk�v�l lesz annyi esze a l�nynak, hogy felhaszn�lja az egyed�ll�tet,
�gy m�gsem kell a f�rfi jelenl�t�ben levetk�znie �s �gyba b�jnia. T�z perc
el�g, ezalatt m�r f�l�ig h�zhatja a takar�t.
Monique elt�nt. A fiatalember csendesen iszogatta a bor�t.
A poh�r fel�n�l tartott, amikor a bat�r kocsisa, m�r italos�n, ked�lyeskedve
�tsz�lt hozz�:
- M�r megbocs�sson, uram, de �n is voltam fiatal h�zas. Nem szabad az
asszonyk�t ilyen sok�ig egyed�l hagyni. F�lhet mag�ban.
Az asztal k�r�l pusmog� nevet�s k�s�rte a szavait.
Vettore Zorzi arrafel� fordult. �riember most a botj�val j�l elvern� a
bizalmaskod� szolg�t. De okos ember meggondolja, hogy vereked�st kezdjen
egyed�l, ha a m�sik asztaln�l hatan �lnek. S a m�g okosabb arra is gondol: mit
seg�tene ez? A n�sz�t valami nagyon nevets�ges dolog lehet, minden�tt �s
�r�k tr�f�lkoz�sok t�rgya - err�l �gysem lehet leszoktatni az embereket.
Nem felelt. V�llat vont, kiitta bor�t, elindult a vend�gszoba fel�.
Meglep� l�tv�ny fogadta. A szob�ban teljes rend, sehol levetett ruh�k.
Monique az �gyban, nyakig takar�kba burkol�zva, m�g f�k�t�je is fej�n
maradt; csak �tik�peny�t vetette le, azt is mag�ra ter�tette. Mereven fek�dt,
szinte becsomagolva. Sz�p kis arc�ban t�grany�lt, riadt szeme, keskenyre
�sszeszor�tott sz�ja. �gy l�tszott, m�g cip�j�t sem dobta le.
Vettore beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, kulcsra z�rta, �s meg�llt a k�sz�b�n.
Tan�cstalanul b�multa a riadoz� le�nyt.
- F�zik, kedvesem?
Maga is �rezte, suta a k�rd�s. Nem is kapott v�laszt.
�r�kk� nem �llhat itt az ajt�ban. Igyekezett elfogulatlanul viselkedni:
tenni-venni kezdett. Megr�ngatta az ablakot, j�l z�r�dik-e; a t�zet igazgatta,
hogy m�g lobog�bb legyen a fahas�bok l�ngja; egy sz�ket t�volabbra tolt;
koppant�val lecsipkedte a gyerty�k hossz�ra hamvadt kan�c�t; a
mosd�asztalon �ll� vizeskancs�t vizsg�lta, meg van-e t�ltve.
Azt�n k�nnyeden, csak �gy odavetve, megjegyezte:
- Ideje lefek�dni. Kutyaf�radt vagyok.
Sz�kre telepedett, az �tiruh�hoz viselt lovagl�csizm�t ler�ncig�lta a
l�b�r�l. Kab�tj�t is levetette, a ruh�sl�d�ra dobta. Azt�n t�tov�zva meg�llt a
szoba k�zep�n. Lefek�dni? Hova?
A sz�les h�zast�rsi �gyon b�ven lett volna hely. M�r mozdult arrafel�, de
felr�mlett el�tte: mi t�rt�nik, ha � sz�p sim�n, f�rji szerep�hez ill�en
bef�szkeli mag�t az �gyba, Monique mell�? El�jul a le�ny? Vis�tani kezd?
Sz�rnyethal ijedt�ben? Nekiesik a t�z k�rm�vel, v�delmezve a
megnemt�madott er�nyt? Kiugrik az �gyb�l, �s fejjel rohan a z�rt ablaknak?
Zsolt�rt kezd �nekelni, hogy ments�k meg az �gi hatalmak?
Kisz�m�thatatlan. Mindenk�ppen valamif�le botr�ny sz�nhelye lesz az
orsz�g�ti n�sszoba. Alv�sr�l, �jszakai pihen�r�l pedig akkor sz� sem lehet.
�zes velencei t�j sz�l�sban egy hazai k�romkod�st morzsolt a fogai k�zt.
Azt�n kelletlen, csikorg� mosollyal a l�nyra nevetett:
- J�l be van itt f�tve, kedves Monique - mondta, t�le telhet�
gyeng�ds�ggel. - Nem fog f�zni. Adjon nekem egy-k�t takar�t, hogy valahol
meg�gyazhassak magamnak.
A sz�les �gyhoz l�pett. Milyen k�nyelmesen el lehetne itt ny�lni... Azt�n
lemond� s�hajjal, nagyon tapintatosan megfogta a le�nyon vastag r�tegekbe
halmozott �t gyapj�takar� k�z�l a legfels�nek a cs�csk�t.
Monique teste g�rcs�sen megr�ndult. Ahogy a f�rfi leh�mozta r�la az els�,
majd a m�sodik takar�t, szinte vonaglott a t�bbi alatt: mintha a sz�zess�get
hagymaszer��n egym�sra simul� burkok v�den�k, �s ezeket h�ntan� le r�la
egyenkint a f�rfik�z. K�t takar�val csakugyan meg kellett el�gednie
Vettor�nak, azt�n sietve visszater�tette a l�nyra a k�penyt, nehogy tov�bb
kelljen n�znie a riadt r�ngat�z�st.
Perzsia f�ldj�n, a Mississippi t�jain, az Indi�kon �s m�s t�voli vid�keken
j�rt b�tor utaz�k egyike-m�sika le�rta, egyes vad t�rzsekn�l szok�s, hogy a
le�nygyermekeket a serd�l�s idej�n a s�m�n �ldozati szertart�sokhoz haszn�lt
k�s�vel megfosztja sz�zess�g�kt�l; mily b�lcs vadak, mily okos vil�g az -
gondolta Vettore Zorzi, h�na alatt a k�t elcsikart takar�val. Azokon a
szigeteken nem k�vetkezhet be ilyen k�nos �s ostoba helyzet. Ott a n�k nem
v�dik k�nnyes vagy szikr�z� szemmel, amit �gysem �rdemes v�deni, amit
�gyis arra sz�nt a term�szet, hogy ne legyen.
Azt�n abbahagyta a keserves elm�lked�st. �jf�lt�jban, kimer�t� utaz�s ut�n
�s �jabb testet ny�v� napok el�tt nem pazarolja a pihen�s idej�t f�l�sleges
t�preng�sekre az ember.
Hat�rozott. A kandall� el� a padl�ra ter�tette az egyik pokr�cot,
elkeseredetten v�gigny�lt rajta, a m�sikkal betakar�zott, �s d�h�s morg�ssal
elk�sz�nt a l�nyt�l:
- J�jcak�t.
A hangja mogorva volt, kedve rossz. A gyerty�kat oltsa el Monique, ha
akarja. Ha meg nem, b�muljon a l�ngjukba reggelig.
� mindenesetre igyekszik aludni, amennyit �s amennyire csak lehet.
A padl� a v�rtn�l is kem�nyebben nyomta csontjait.
M�snap hajnalt�l estig, eg�sz napon �t b�biskoltak a z�ty�g� bat�rban,
�tpercenk�nt fel-felrezzenve egy z�kken�n�l. Mert �jszaka Monique vigy�zva
�bren maradt, a f�rfi meg nem tudott aludni k�npadnak beill� fekv�hely�n.
Est�re elverg�dtek egy m�sik falu m�sik fogad�j�ig, �s ott egy �jabb
vend�gszob�ban pontosan megism�tl�d�tt minden. Monique megintcsak
ruh�stul fek�dt le, �s burkolta mag�t h�rom-n�gy takar�ba - m�g szerencse,
hogy szigor� erk�lcs� �desanyja ruhat�r�b�l nem a nagyvil�gi k�r�kben
divatos abroncsszokny�kat kapott, hanem a sz�zadeleji polg�rasszonyok b�,
de sok r�ncban egyenesen lehull� szokny�j�t hordta.
Az utaz�s harmadik napj�nak est�j�n a le�ny nem b�rta tov�bb. �gette l�b�t
a h�rom nap, k�t �jszaka le nem vetett cip�, szorongatta a sz�k ruhader�k,
fulladozott a ki sem kapcsolt fodros gall�rt�l, �s feje z�gott, m�r nehezen b�rta
a folytonos f�k�t�t. Megadta mag�t sors�nak. A szok�soss� v�lt p�rperces esti
egyed�ll�tben, miel�tt Vettore is bej�tt volna a harmadik k�z�s h�l�szob�ba -
Monique nagy elhat�roz�ssal levetk�z�tt. Csak nyakt�l bok�ig �r� hossz�
lenv�szon ing�t hagyta mag�n. Ruh�it csom�ba gy�rve egy sz�k al� dugta;
nagyon sz�gyellte mag�t.
Vettore bebotork�lt, m�r alig �llt a l�b�n a kimer�lts�gt�l.
Meglepetten n�zte az �gyban fekv� Monique f�detlen fej�t, P�rizs �ta nem
l�tott feszes-sima hajzat�t.
Milyen lehet Monique, k�cosan?
Azt�n megl�tta a sz�k alatt a batyut. Ebben a pillanatban d�h lepte meg.
Most oda k�ne menni, k�t k�zzel j�l �tmarkolni a k�nyelmesen fekv� le�ny
csupasz nyak�t, szor�tani, m�g el�ll a l�legzete, megfojtani, hull�j�t kidobni az
ablakon, gyorsan beb�jni hely�re a m�g meleg �gyba, �s v�gre: aludni!
M�gsem tette. Hanem megmarkolta a sz�p rendesen �sszehajtogatott,
sz�m�ra k�sz�tett k�t gyapj�takar�t; nem ter�tette a padl�ra - teljes erej�vel a
hitvesi �gy szabad oldal�ra csapta, �s sz�razon k�z�lte a l�nnyal:
- Elegem van. Aludni akarok v�gre!
M�r vetk�z�tt is, szertesz�t dob�lva a k�l�nb�z� ruhadarabokat. Az egyik
csizma koppanva rep�lt a sarokba: a zajt�l Monique �sszerezzent. A m�sik az
ajt�t tal�lta: dobban�sa �gy megijesztette a l�nyt, hogy fej�re r�ntotta a
takar�t. De azt�n, leveg�re szomjazva megint kib�jtatta fej�t, �s akkorra m�r
egy sz�l t�rdig�r� ingben, csupasz l�bsz�rral l�tta a f�rfit.
Azt hitte, el�jul. De nem �jult el. Csak felh�borodott.
Vettore pedig az �gyra dobta mag�t, felszabadultan kiny�jt�zott. Csak
Monique halk sikolt�sa figyelmeztette, hogy a mozdulat k�zben inge
combk�z�pig felcs�szott. Mag�ra r�ntotta a takar�t, k�nyelmesen
elf�szkel�d�tt, k�ny�kt�vols�gra a le�nyt�l. Egy perc m�lva m�lyen aludt.
�gy telt az �jszaka. A k�z�s �gyban kettej�k k�z�tt nem az Ezeregy�jszaka
herceg�nek kivont kardja volt, csak Monique Giraud er�nye �s a f�rfi teljes
kimer�lts�ge.
- Forduljon el! - parancsolt a l�nyra hajnalban Vettore Zorzi.
Pihenten, �jj�sz�letve kim�szott az �gyb�l. Levetette ing�t is, derek�n
k�t�nyk�nt k�rbecsavarta, a mosd�asztaln�l lubickolni kezdett a szokatlanul
nagy, majdnem m�sf�laraszos �tm�r�j� lav�rban. Pr�szk�lt �s f�jt mosd�s
k�zben, �s magyar�zta:
- No l�tja, Monique, nem t�rt�nt semmi. K�r volt annyira f�lni.
F�l�slegesen gy�t�rt�k egym�st k�t hossz� �jszaka. M�g j� p�r napi �t �ll
el�tt�nk, nagy sz�ks�g�nk van a pihen�sre.
Igaz, hogy a le�ny egy �vvel id�sebb n�la, de b�tor�t�n hozz�tette:
- Mintha a h�gom volna, �gy tisztelem mag�t.
Befejezte a mosd�st, ment �lt�zni. A nyakig takar�zott, behunyt szemmel
oldal�n fekv� l�nyra pillantott. Az �jszakai forgol�d�st�l Monique haja
meglazult, kibomlott, puh�n sz�tter�lt a p�rn�n.
Ilyen teh�t Monique, k�cosan.
 A pomp�s �jszakai alv�st�l Vettore Zorzi nagyon pihentnek �rezte mag�t.
Ez�rt csak egy pillanatig n�zte a borzas le�nyt, gyorsan �lt�zni kezdett, szinte
kapkodva szedte mag�ra ruh�it, �s sietett kifel� a szob�b�l, hogy megrendelje
a reggelit.
A k�vetkez� k�t napon gyorsabban tudtak haladni, mert el�llt az es� �s a
viharos sz�l valamennyire felsz�r�totta a sa rat, a t�rszek�r is kev�sb� s�ppedt.
Ha minden j�l megy, r�videsen eljutnak Caen v�ros�ba, az m�r az �t fele.
A k�zbees� �jszak�kon Monique fokr�l fokra nyugodtabb lett. Kezdte m�r
tudom�sulvenni �s elfogadni a helyzetet, hogy minden este m�s faluban, de
minden �jszaka egy f�rfival osztja meg �gy�t. Est�nkint valamivel hosszabban
im�dkozott, mint a sz�l�i h�zban, de azt�n ugyanolyan nyugodtan aludt.
Reggelente kicsit sz�gyellte mag�t zavaros �s �rthetetlen �lmai miatt, - de
azt�n arra gondolt, hogy ezekr�l a furcsa �lomk�pekr�l �gysem tud senki.
Eljutottak v�gre Caenba.
�s �ppen itt, a v�rosi nagy fogad�ban, ahol nem egy-k�t szoba v�rt az
utasokra, hanem egy eg�sz emelet nyolc vend�gszob�ja - �ppen itt,
menteget�z�tt a gazda:
- Sajnos, a h�rom nagyszob�m foglalt. Az uras�gok k�nytelenek lesznek
megel�gedni egy kisebb, egyszem�lyes f�lk�vel. Nincs m�s.
Itt nem �llt a szoba k�zep�n a szok�sos csal�di �gy. Egyetlen keskeny
fekv�hely, szorosan mellette asztalka �s egy sz�k, mosd�, semmi egy�b.
Megint a padl�? Ink�bb ak�rmi!
Vettore Zorzi ellentmond�st nem t�r� hat�rozotts�ggal lefek�dt, szorosan a
pokr�cokba csavarodott le�ny mell�. Negyed�ra m�lva m�r �rezt�k egym�s
meleg�t; ez j�l is esett, hiszen a h�l�f�lk�ben kandall� nem volt, csak egy
�llv�nyos serpeny� fasz�npar�zzsal, ami kev�s meleget adott.
Neh�z �jszaka volt. Vettore f�lig alva, f�lig �bren, nyugtalanul f�szkel�d�tt
sok�ig. Nem tudta, mi�rt. Azt�n v�gre, nagy nehezen elaludt.
�lm�ban Ninon jelent meg, a h�rom h�t el�tti Ninon, ahogy az utols�
hajnalon ny�jt�zott az �gyban, ezt mondta: "Most itt vagy..." - �s
meztelen test�vel a f�rfihoz tapadt.
Az �lomb�li �lelkez�s pillanat�ban Vettore felny�g�tt. A hangra felriadt a
mellette fekv� le�ny, ijedt�ben akaratlan mozdulattal �tny�lt, megfogta a f�rfi
v�ll�t:
- Valami rosszat �lmodott?...
Arasznyi k�zels�gb�l egym�sra meredt a k�t arc, a f�l�lom b�dulat�ban.
Az �szi �jszaka �ppencsak dereng� hom�ly�ban alig l�tt�k egym�st.
- Ninon?... - a t�voli n� neve csak Vettore �lom �s �brenl�t k�z�tt lebeg�
elm�j�n suhant �t, szerencs�re nem mondta ki.
De hiszen ez nem a baldachinos �gy. Mindegy. Ha Ninon, ha m�s -
v�laszt�s m�r nem volt. Monique pedig nem tudta, alig is sejtette, mi
k�vetkezik; csak a f�rfik�z szor�t�s�t �s a meleg test s�ly�t �rezte, �s ez
furcs�n j� volt.
Caen �vk�nyveibe nem jegyezt�k f�l, hogy ebben a v�rosban vesztette el
le�nys�g�t 1676 okt�ber hav�nak tizennyolcadik napj�n �jszaka a
zorderk�lcs� hugenott�k lesz�rmazottja, a p�rizsi sz�let�s� �s Normandia fel�
utaz� Monique Giraud kisasszony.

November m�sodik fel�ben �rkezett vissza P�rizsba Vettore Zorzi, most

m�r egyed�l a k�nny� bat�ron, a n�gy fogadott fegyveressel. A t�rszekeret az
�t v�g�n elbocs�totta, miut�n a holmit lerakt�k a Giraud-rokons�g tengerparti
h�z�ban. Feleannyi ideig tartott a vissza�t, �s Vettore k�nyelmesen alhatott,
ahol csak meg�jjelezett.
H�rom s�rg�s l�togat�st kellett lebonyol�tania. El�sz�r hazament. Az id�s
h�zasp�r agg�dva v�rta a h�rt Monique sors�r�l. Megnyugtatta �ket: �ps�gben
siker�lt eljuttatni a l�nyt �s az �rt�keket a biztons�gos rokoni h�zba.. Elmes�lt
mindent az utaz�sr�l, amit sz�ks�gesnek l�tott elmondani, azt�n sietett az
Antonio Correr �ltal adott c�mre.
A velencei megb�zott �l�nk �rdekl�d�ssel fogadta. Visszaadta Zorzinak
igazi �tlevel�t, cser�be a hamis�rt, �s hosszan, r�szletesen kik�rdezte.
El�gedetten b�logatott, mert a fiatal heged�s az oktat�s szerint v�gezte a
dolg�t. K�t h�tig pihente az utaz�st a normandiai Giraud-k h�z�ban, �s ezalatt
sok mindent megtudott az �szak-franciaorsz�gi hugenott�k sz�m�r�l, sors�r�l,
helyzet�r�l, v�dekez�si terveikr�l, anyagi erej�kr�l; mindenr�l, ami csak
�rdekelhette a T�zek Tan�cs�t. Mert Antonio Correr sz�m�t�sa helyes volt - a
nagy szolg�lat fej�ben olyan bizalommal besz�lgettek a fiatal olasszal, mintha
Zorzi k�z�l�k val�, m�sf�l �vsz�zados hugenotta nemzets�g fia volna.
Nagy �v pap�rokat jegyzett tele a megb�zott, �s m�g mindig telt �jabb
tudnival� Vettore Zorzi j�l megpakolt eml�kez�tehets�g�b�l �s a normandiai
est�ken titokban fel�rt adatokb�l.
A kihallgat�s v�g�n Zorzi hossz� sz�moszloppal tele�rt pap�rt szedett el�.
El akart sz�molni a k�lts�gekre kapott p�nzzel. Correr legyintett:
- A K�zt�rsas�g korm�nya ilyesmiben nem kicsinyes. El�g volt a p�nz?
- Maradt is valami bel�le.
- J�l van - biccentett a m�sik.
�s m�g egy tekercs aranyat cs�sztatott a fiatalember kez�be:
- A T�zek elismer�s�nek kifejez�s��l.
Vettore Zorzi is biccentett, eltette az aranyakat. Minthogy � is velencei
volt, mag�ban tal�lgatta, mennyi maradt vajon Antonio Correr zseb�ben a
normandiai kalandra kiutalt hivatalos �sszegb�l?
Innen az Oper�ba ment, hogy elint�zze harmadik dolg�t, jelentkezz�k
igazgat�j�n�l.
�ppen zenekari pr�ba folyt az "Isis" c�m� k�sz�l� �j Lully-oper�b�l.
Vettore Zorzi csendesen le�lt a n�z�t�ren, v�rta a pr�ba v�g�t. Hely�n, a
heged�s�k k�z�tt, egy ismeretlen fiatalember j�tszott. Nyilv�n ez helyettes�ti
t�voll�t�ben.
Amikor a vez�nyl� Lully lekopogta a pr�b�t �s kiadta a d�li sz�netet,
Vettore hozz�ment, k�sz�nt�tte.
Az igazgat� h�v�sen fogadta:
- �r�l�k, hogy l�tom - mondta sz�raz udvariass�ggal. - Elint�zte a csal�di
�gyeit?
- Igen - felelte Zorzi. - �s k�sz�n�m �nnek, hogy id�t adott r�.
- Val�tlan lenne, ha azt mondan�m, hogy sz�vesen adtam szabads�got.
Nem szeretem, ha a m�v�szeimnek t�ls�gosan el�kel� bar�tai vannak. Sosem
jelent j�t, ha egy fiatal operai heged�s �rdek�ben nagyk�vetek �s hasonl�
fontos szem�lyis�gek j�rnak k�zbe. A m�v�sz tehets�g�vel �rje el, amit
el�rhet, ne j� kapcsolataival, fiatal bar�tom.
Vettore Zorzi inger�lt lett. Nem mondhatta el, hogy esze �g�ban sem volt
protekci�t k�rni a K�zt�rsas�g p�rizsi nagyk�vet�t�l, hogy val�s�ggal
k�nyszer�tett�k az utaz�sra, a hatheti szabads�gra. �s �ppen ez az ember tesz
neki szemreh�ny�st, hogy hatalmasok t�mogat�s�t keresi?!
Kics�szott a sz�j�n:
- Igazgat� �r �rdekeit a legmagasabb helyen szokt�k t�mogatni.
Jean-Baptiste Lully l�legzete elakadt erre a szemtelens�gre. Els� gondolata
volt, hogy ebben a pillanatban kir�gja a pimasz fiatalembert. De azt�n
elnevette mag�t: a mer�szs�g �s k�nnyed arc�tlans�g mindig impon�lt neki.
Vez�nyl�botj�val gyeng�den megb�kd�ste Vettore orr�t:
- Oh�, fiatalember - intette der�sen -, ne keverj�k �ssze a dolgokat, se a
szem�lyeket. Ha arra c�loz, hogy �fels�ge olykor kegyes figyelm�re m�ltatja
csek�ly szem�lyemet: a c�lt�bla mell� tal�lt pisztoly�val.
Az el�tte �ll� Zorzi ingfodr�t piszk�lta ujj�val:
- Bolondos gyermek. Ne t�vessze �ssze kett�nk helyzet�t. Aki egy
m�sf�lsz�z embert foglalkoztat� int�zm�nyt vezet - sz�les gesztussal
k�rbemutatott -, annak elengedhetetlen�l sz�ks�ges, hogy kir�lyi kegy vagy
m�s nagyon er�s hatalom t�mogassa, k�l�nben elharapj�k tork�t a farkasok.
Felnevetett, szinte hangs�lyozottan cinikus fintorral tette hozz�:
 - Ezt tudom, gyakorlatb�l. Nem titok, hogy �n is haraptam �t egy-k�t
torkot.
Megmarkolta a fiatalember mell�n a ruh�t:
- De �n nem sz�nh�zigazgat�. �n muzsikus. Nem is rossz muzsikus.
Idej�ben sz�lok, most m�g a kezdet kezdet�n tart: sose jusson esz�be, hogy
p�ly�j�t nagyurakkal egyengettesse. Ha siker�l egy ilyen pr�b�lkoz�sa, a
k�vetkez� napon m�r rosszabb heged�s lesz. P�rtfog�kn�l sokat kell
el�szob�zni; ezt az id�t haszn�lja ink�bb otthoni gyakorl�sra, t�bbet �r vele. A
t�mogat�st elvesztheti, a mesters�gbeli tud�st soha. �s m�g valami: akit �lben
visznek, elgyeng�l. N�ha jobb a fejbever�s, mint a simogat� kegy.
Eldobta a botot, Vettor�ba karolt, kifel� s�t�lt vele:
- Elmondok �nnek valamit, Zorzi. Quinault el�g r�gi h�zi sz�veg�r�m, m�r
nyolcadik k�z�s munk�nk az "Isis". Most hallott bel�le �n is egy r�szletet.
Tetszett? Mindegy. Sz�val, Quinault. Kezdtek m�r a versei fakulni,
ism�telgette mag�t, egyre t�bb bajom volt vele. Valahogy m�gis megcsin�lta
az "Isis" sz�vegk�nyv�t. Kir�lyi parancs �s szok�s szerint bemutattam a
k�sz�l� darab sz�veg�t az udvarn�l. S megt�rt�nt a baj. Montespan asszony,
aki �fels�ge leghevesebb kegyeit �lvezi, a sz�veg egyik-m�sik c�lz�s�t
mag�ra vette �s megs�rt�d�tt. K�rte a kir�lyt�l Quinault megb�ntet�s�t �s a
darab betilt�s�t.
Egy pillanatra abbahagyta, �lvezte a t�rt�net hat�s�t. Zorzi riadtan hallgatta
az �gyet.
- �fels�ge salamoni �t�letet mondott - folytatta azt�n. - Quinault mestert
b�ntet�s�l k�t esztend�re kitiltotta az udvarb�l, de az "Isis" meg�r�s�t �s
el�ad�s�t enged�lyezte. S mi t�rt�nt erre, Zorzi? Der�k k�lt�m lelke m�ly�ig
fel volt d�lva, de munk�hoz fogott; alaposan �tdolgozta a sz�vegk�nyvet,
nemcsak a kifog�solt c�lz�sokat enyh�tette n�mileg, de az eg�szet teljesen
�tgy�rta. �s... remek �j darabot teremtett m�rg�ben �s a sz�mkivettet�s miatt
�rzett b�nat�ban. Ha mindez nem t�rt�nik, meg�rzi Montespan asszony
j�indulat�t, tov�bbra is bej�ratos marad az udvarn�l; �gy azonban... �s ez a
fontos!... a bossz�s�gt�l felkorb�csolt indulatokkal kit�n� m�v�szi munk�t
v�gzett.
Megint nevetett:
- Ebb�l a kis t�rt�netb�l meg�rtheti, Zorzi: n�ha a kegyveszt�s is hasznos
lehet. Nem mindig - tette hozz� �vatosan -, de n�ha. A kegyek hajh�sz�sa
azonban mindig demoraliz�lja a m�v�szt.
- Biztosan �gy igaz, Lully �r - b�logatott Vettore Zorzi. De nem tudott
elnyomni egy kis g�nyos mosolyt a sz�ja sz�glet�ben.
Lully �szrevette. Fens�ges nyugalom �s f�l�ny der�lt az arc�n:
- Tudom, mire gondol. Fiam, �n kiv�tel vagyok. Minden szab�ly al�l
kiv�tel. Hogy mi�rt? H�t... van n�mi tehets�gem, �s elegend� er�m is, hogy
mindig el�rjem, amit akarok. Nekem semmi sem �rthat. Csak majd egyszer, a
hal�l. De addig...
Szinte ell�kte a fiatalembert, ahogy karj�t kiakasztotta Zorzi karj�b�l:
- Mi k�ze ehhez mag�nak? Hagyjon b�k�ben, fiatalember!
Otthagyta.
Vettore Zorzi kis ideig m�g elgondolkozva �csorgott az �res
sz�nh�zteremben, azt�n tov�bbment, ki a n�z�t�rr�l, a keskeny �s kanyarg�s
folyos�ra.
Milyen m�snak l�tszik ugyanaz - t�n�d�tt -, ha k�t oldalr�l n�zik. Lully
azt hiszi, hogy heged�se a karrierj�t akarta t�mogattatni a nagyk�vet
beavatkoz�s�val; �s Monique az �szi viharok d�lta t�voli tengerparton
bizony�ra arr�l �br�ndozik, hogy szerelem sarjadt k�z�tt�k: Vettor�t m�ly
�rzelmi kapocs k�ti hozz�. Holott: a velencei hat�s�goknak �rtes�l�sekre volt
sz�ks�g�k, �s a caeni fogad�ban t�ls�gosan keskeny volt az �gy.
Id�ig jutott felfedez�seiben, amikor valaki szembej�tt. Ismer�s arc, m�gis
ismeretlen. Persze, ez a fiatalember �lt az � hely�n a zenekarban. Meg�ll�totta,
megsz�l�totta:
- Bocs�sson meg, uram. Azt hiszem, meg kellene ismerkedn�nk.
 Percek alatt tiszt�z�dott minden. A fiatalember angol, a londoni udvari
zenekar heged�se, kir�lyi �szt�nd�jjal j�tt P�rizsba, hogy Lullyn�l tanuljon,
megismerje az egyre h�resebb p�rizsi Oper�t, amelyre m�r eg�sz Eur�pa kezd
figyelni. Ned Parsons a neve, John Parsonsnak, a Westminster-ap�ts�g egykori
karnagy�nak unok�ja. K�t �vvel fiatalabb Zorzin�l, az �v v�g�n haza kell
mennie, addig tart a tanulm�ny�tja. Sz�val - Zorzinak ez volt a legfontosabb -
nem a t�voll�t�ben hely�re szerz�dtetett �j tag, csak vend�g a sz�nh�zban.
Kedves, bar�tkoz� term�szet�, kiss� b�besz�d� fiatalember volt Parsons,
�s nagyon j�l besz�lt franci�ul. De Zorzi arra k�rte, n�ha csevegjenek egym�s
k�zt egy-k�t �r�t angolul, hadd gyakorolhassa a m�r egy �ve tanult nyelvet.
H�tha egyszer eljut Angli�ba.
Parsons nevetett:
- Ott ugyan nem lesz sok sz�ks�ge a mi nyelv�nkre, uram. K�roly kir�ly
Angli�j�ban minden londoni �riember kit�n� francias�ggal besz�l. Ez a divat.
Az udvar nagyr�sze �vtizedes franciaorsz�gi emigr�ci� ut�n jutott haza;
k�l�nben is, a j� t�rsas�g legal�bb annyira haszn�lja a francia nyelvet, mint a
saj�tunkat.
De az�rt sz�vesen v�llalkozott r�, hogy seg�t csiszolni koll�g�ja angol
tud�s�t. A sz�nh�zb�l egy�tt mentek el, a velencei megh�vta eb�dre Parsons-
ot, �s d�lut�n m�r �sszebar�tkozva j�ttek vissza az el�ad�s kezdet�re.
Aznap az "Atys" volt m�soron, az id�n bemutatott Lully-opera. Sok
el�ad�st �rt m�r meg, mert eg�sz P�rizs tudta, hogy a kir�ly ezt szereti
legjobban kedvelt zeneszerz�j�nek m�veib�l. A darabot �gy emlegett�k a
p�rizsiak: "a kir�ly oper�ja", �s mes�lt�k, hogy az udvari bemutat�n �fels�ge
k�nnyezett, az �r�let�ben gyilkoss� lett, majd feleszm�lve �nmag�t elem�szt�
Atys szomor� sors�n. S�t, az a h�r is j�rta, hogy egy udvari b�lon az "Atys"
negyedik felvon�sbeli balettzen�j�re maga a Napkir�ly is t�ncolt, pedig
mostan�ban m�r ritk�n �rvendeztette meg fell�p�s�vel a k�rnyezet�t.
Lully igazgat� �gy rendelkezett, hogy a zenekar egyazon hely�t elfoglal�
k�t heged�s, Zorzi �s az angol, felv�ltva dolgozz�k pr�b�kon �s el�ad�sokon,
eg�szen az �v v�g�ig, Parsons elutaz�s�ig, �gy azt�n Vettore Zorzinak t�bb
szabadideje volt, mint m�skor.
De, mire? �resek a napok: aki bet�lt�tte esztend�kig a fiatalember �let�t,
Ninon nem volt. Elmehetett volna egyszeregyszer a rue des Tournelles-re,
sz�vesen l�tn� a h�z asszonya est�lyen, fogad�son; a r�gi bar�t, Alvise
Lippomano h�vogatta is. Nem mert elmenni. F�jt m�g a seb. �r�kig k�dorgott
P�rizs utc�in egyed�l, n�ha elment ide vagy oda, de minden t�rsas�gban
unatkozott, a n�k sem �rdekelt�k, p�tolhatatlanul hi�nyzott Ninon: a dallam
hi�nyzott a m�l� napok egyhang� ritmus�b�l.
Egy decemberi kora este, alig k�t h�ttel vissza�rkez�se ut�n, hazament. Az
el�szob�ban J�rome Giraud komor, szokatlan �nnep�lyess�ggel fogadta,
oldal�n feles�ge �llt, fekete-atlasz vas�rnapi �lt�zetben. �gy festettek, mint
sz�z �v el�tt Navarr�ban egy v�rosi tan�csos �s hitvese. Az �reg
�sszehajtogatott levelet tartott a kez�ben.
A h�zasp�r m�lt�s�ggal fogadta Vettore Zorzi k�sz�n�s�t, �s Giraud
ny�jtotta a levelet:
- Sz�veskedj�k elolvasni, Zorzi �r. Ut�na, rem�lem, megfelel�
magyar�zattal szolg�l.
Kez�ben a lev�llel, r�juk n�zett. Ijeszt� sejtelmei t�madtak, szinte hallotta
saj�t sz�vdobog�s�t. Az egykori k�zjegyz� szigor� szemei ilyenek lehettek
valamikor, v�rakozva egy b�r�i �t�let kihirdet�s�re. Az asszony s�padt volt,
tekintete merev, ajka remegett; egy sz�k karf�j�ba kapaszkodott, mintha
sz�d�l�s k�rny�kezn�.
Vettore Zorzi kibontotta a levelet.
Kicsit megnyugodott: ez nem egy feld�lt, k�ts�gbeesett le�ny levele.
Gondos bet�vet�s, szab�lyos sorok, k�toldalt ujjnyi marg� a pap�ron, kim�rt
�s nyugodt �r�s.
Olvasni kezdte az �rdektelen�l kezd�d� levelet - els� sorai olyanok voltak,
mintha lecke�r�s, iskolai dolgozat volna:
 "Kez�ket cs�kolva tisztelettel k�sz�nti kedves Sz�leit
engedelmes le�nyuk, Monique. Kedves Ap�mmal tudatom,
hogy (amint err�l m�r nyilv�n �rtes�ltek) eg�szs�gben
meg�rkeztem szeretett rokonaimhoz. Gaston b�csi, Berthe n�ni
�s az eg�sz csal�d testv�ri �dv�zlet�t k�ldi �n�knek.
Mindny�jan j�l vannak, �n is j�l �rzem magamat szeret�
k�r�kben. Tudatnom kell tov�bb� �nnel, kedves Ap�m, az
�letemben t�rt�nt nagy v�ltoz�st. Bizony�ra ezt is hallott�k
m�r vissza�rkezett fiukt�l..."

- Fiukt�l?... - csuklott egyet a lev�l olvas�sa k�zben Vettore Zorzi.

Kit�gult szemmel meredt a k�vetkez� sorokra:

"... hogy utaz�sunk sor�n, r�szben k�nyszer�t� k�r�lm�nyek

k�vetkezt�ben, Vettore Zorzi �r feles�ge lettem..."
- Atyaisten!... - Zorzi k�r�l fordult egyet a vil�g; egy pillanatig t�t�gast
�llt a tisztes �reg h�zasp�r �s az eg�sz h�z, csak � maradt talpon, de
bizonytalanul. - Ez a l�ny... ez a l�ny azt hiszi...
Olvasta tov�bb:

"T�rden�llva esedezem bocs�nat��rt, Ap�m, hogy nem

k�rtem el�re j�v�hagy�s�t �s atyai �ld�s�t
h�zass�gk�t�semhez. Ments�gemre csak a rendk�v�li
viszonyokat hozhatom f�l, �s azt a k�r�lm�nyt, hogy �ppen �n
helyezte sorsomat bizalommal Zorzi �r, vagyis most m�r
f�rjem kez�be; �s mi nem tehett�nk m�sk�nt. Gyermeki
al�zattal k�rem, ne vonja meg t�l�nk �ld�s�t �s tov�bbi
szeret� j�indulat�t. Tudatom tov�bb�..."

Itt m�r �rdektelen csal�di �gyek k�vetkeztek. Zorzi abbahagyta az olvas�st.

A levelet tart� keze lehanyatlott. Megsz�lalt Jerome Giraud:
- Nem akarom �nt faggatni, hogy visszat�r�se ut�n mi�rt hallgatta el ezt a
v�ratlan �s nagyfontoss�g� esem�nyt. Gondolkoztam ezen. Felt�telezem, hogy
illend�bbnek tartotta, ha el�bb le�nyunkt�l �rtes�l�nk r�la.��gy van?
- Bizony�ra... bizony�ra... - hebegett a fiatalember. Alig tudta, mit mond ;
alig hallotta, mit besz�lnek hozz�.
Ez a l�ny... Monique ilyen ravasz? vagy j�mbor �s egy�gy�
�rtatlans�g�ban h�zass�gk�t�snek hitte a caeni �jszak�t; �s a k�vetkez�
�jszak�kat, amikor m�r �gyis mindegy volt, a h�zas�let megkezd�s�nek
tekinti?... Komolyan vette a "szeretlek"-et, az "�r�kk�"-ket, a fogadkoz�st �s
suttog�sokat, k�l�nb�z� orsz�g�ti fogad�k szalmazs�kjain?
Komolyan vette. Biztos. Ez nem ravaszkod�s.
Feje f�l�tt a mennyezetet s�ppedni �rezte Vettore Zorzi; t�st�nt a fej�t �ri,
agyonnyomja.
Csak �llt, kez�ben a lev�llel, �s hallgatott. Giraud besz�lt:
- Nem teszek �nnek szemreh�ny�st. �gy l�tom, m�r k�s� is, teh�t
�rtelmetlen lenne felh�nytorgatni a dolgokat. Nehogy f�lre�rtsen: szem�lye
ellen nincs kifog�som; �s a mi szorongatott helyzet�nkben - m�lyen s�hajtott
- tal�n m�g h�l�snak is kell lennem, hogy �n ily nagy szolg�latra v�llalkozott
le�nyom megment�s��rt.
Kis sz�netet tartott, azt�n folytatta:
- A k�r�lm�nyekr�l nem k�rdezgetem �nt. B�zom benne, hogy nem... iz�...
nem holmi j�v�t�telk�nt t�rt�nt a h�zass�gk�t�s, hanem az illem �s
kereszt�nyi erk�lcs el��r�sai szerint. Vagyis h�t... hogy frigy�ket nem el�zte
meg semmif�le elhamarkodott vagy kifog�solhat� esem�ny.
Sietve besz�lt, nehogy Zorzi k�zbesz�lhasson, �s esetleg valami
kellemetlen vallom�st tegyen. A fiatalember nem is akart sz�lni, Giraud m�gis
sietett:
 - Mondom, ism�tlem: ezekr�l a k�r�lm�nyekr�l nem faggatom �nt. Ne is
besz�ljen err�l. Csak egyet mondjon el... de ez nagyon fontos. Magam is, de
m�g ink�bb szeg�ny feles�gem...
T�mogat� mozdulattal �t�lelte a reszket� asszony v�ll�t:
- A lev�l �rkez�se �ta gy�trelmes �r�kat �lt�nk �t. Nyugtasson meg, Zorzi
�r... kedves fiam - m�dos�totta a megsz�l�t�st. - Ne vegye lebecs�l�snek,
vagy b�nt�snak a k�rd�semet... tudom, �n katolikus... A le�nyunk... Monique
nem hagyta el hit�t? H�zass�gukat nem p�pista pap �ldotta meg, ugye? Ugye,
�des fiam? besz�ljen m�r! Ugye, nem katolikus templomban esk�dtek?
A sz� szinte kirobbant Vettore Zorzi tork�b�l - hogy v�gre mondhat
valamit:
- Nem! Esk�sz�m, uram, az �l� Istenre: katolikus pap �s templom t�j�n
sem j�rtunk.
Az �regasszony megk�nnyebb�lten s�hajtott. Giraud homlok�n is lazultak
a r�ncok:
- Istennek legyen h�la. �s k�sz�n�m �nnek, hogy nem k�nyszer�tette �t
p�pista pap el�. K�sz�n�m, fiam.
Meg�lelte Vettore Zorzit.

Hogy jutott ki a h�zb�l, mit dadogott �ssze, hogy v�gre

megszabaduljon, nem tudta. Csak - nagy megk�nnyebb�l�s volt,
amikor az utc�n, egyed�l, fell�legezhetett.
�ssze kellett szednie mag�t, majdnem a karj�t csipdeste, hogy el tudja
hinni: nem �lmodott, nem is r�szeg, mindez val�s�g, �gy zajlott a besz�lget�s,
ahogy eml�kezik.
T�nfergett az utc�n, a k�d�s t�li est�ben.
F�rj? A simahaj� Monique hitest�rsa? K�ptelens�g. Mit lehet tenni ez
ellen?
A k�t �regnek nem v�ghatja egyszer�en az arc�ba: k�rem, az eg�sz puszta
t�ved�s, kedves gyermek�k f�lre�rtette, sz� sem volt h�zass�gr�l. Mind�ssze
az t�rt�nt, hogy �n f�rfi vagyok, �s Monique le�nyuk r�j�tt az �gy meleg�ben,
hogy � tulajdonk�ppen n�. Ha ezt �gy megmondja nekik, tal�n ott esnek �ssze
sz�vsz�lh�d�sben. Megkedvelte a k�t szeg�ny kis �reget, a riadt m�kusp�rt
egy sz�lcib�lta erd�ben - nem akart nekik rosszat. No de: elismerni, igazolni
Monique agyr�m�t?! V�glegesen �sszek�tni �let�t ezzel a buzg� �s er�nyes
hajadonnal... asszonyk�val... m�r nem tudta, mag�ban hogyan nevezze. �s mit
sz�lna ehhez az �reg Vito Zorzi otthon, Velenc�ben? Nem nagyon
lelkesedn�k egy vagyontalan, f�ld�nfut� hugenotta-meny�rt. De nem is ez a
legfontosabb. �rvek �s meggondol�sok nem is kellenek. Az eg�sz �gy
nyilv�nval�an abszurdum. L�z�lom. Ki kell szabadulni ebb�l a csapd�b�l.
Kihez forduljon seg�ts�g�rt, ki adhat tan�csot?
A ment� szalmasz�l! Hiszen itt lakik, a harmadik h�zban, a megb�zhat�
j�bar�t, a tapasztalt vil�gfi, az eszes �zletember. Majdhogynem futva
igyekezett Alvise Lippomano b�relt lak�sa fel�.
Beesett az ajt�n; szerencs�je volt, otthon tal�lta Alvis�t. Egy sz�kre
rogyott.
- Mi van veled?
- H�zasember lettem, Alvise.
Negyed�ra el�g volt, hogy a fiatal bank�r pontos t�j�koztat�st kapjon az
esem�nyekr�l. J�t mulatott, de vakarta is a fej�t. K�zben folytatta a
f�lbehagyott �lt�zk�d�st, mert Vettore bet�r�sekor �ppen cip�i k�z�l
v�logatta a megfelel� sz�n�t.
- K�sz�lsz valahova? - k�rdezte Vettore Zorzi.
- Cs�t�rt�k van.
Mindenki tudta a p�rizsi t�rsas�gban, hogy h�tf� �s cs�t�rt�k m�r �t-t�z-
tizen�t �ve, vagy t�n r�gebben is, Ninon de Lenclos fogad�napja.
Ninon?
 H�t persze. Alvise Lippomano mag�t�l �rtet�d�n mondta:
- Ebben a bolond hist�ri�ban csak a legokosabb p�rizsi asszony adhat
haszn�lhat� tan�csot. Elj�ssz velem Ninonhoz.
- �gy? - n�zett v�gig mag�n Vettore.
Egyszer� utcai ruh�ban volt, ahogy a sz�nh�zb�l hazament. De most vissza
a Giraud-h�zba, �t�lt�zni?... Alvise legyintett:
- Nem sz�m�t. Rendk�v�li helyzet. L�tott m�r t�ged Ninon mindenf�le
�lt�zetben. S�t, minden �lt�zet n�lk�l is.
Ninon csakugyan nem vette rosszn�ven az alkalomhoz nem ill�, d�sztelen
ruh�t. Elfogulatlan b�jjal fogadta a v�ratlan vend�get, mintha nem is k�t
h�nappal ezel�tt l�tta volna utolj�ra, a mennyezetes �gyban. Kez�t cs�kra
ny�jtotta:
- Isten hozta, Zorzi. R�g nem j�rt n�lam. Utazott?
- Utaztam, asszonyom - b�lintott roskatagon Vettore Zorzi. Elb�mult:
Ninon ujj�n megl�tott egy sz�pt�z� smaragdos gy�r�t. Ezt � k�ldte
b�cs�aj�nd�kul, az elbocs�t�sa ut�ni napon, �lnyi vir�gkos�rral. K�thavi
fizet�s�t k�lt�tte r�; �ppen j�kor j�tt egy h�t m�lva Antonio Correr �s a
b�s�ges �tik�lts�g, a K�zt�rsas�g korm�ny�nak kiapadhatatlan sz�ml�ja.
Ninon hordja a gy�r�t? Az�ta?
Az asszony �szrevette a tekintetet. Vettor�ra mosolygott:
- Szeretem ezt a gy�r�t. Sz�p. �s kedves eml�keket tart �letben. Nagyon
sajn�latos lenne azonban - tette hozz� elragad� kedvess�ggel, de irgalmatlanul
-, ha b�rki b�rmif�le k�pzel�d�seket f�zne a gy�r�h�z. Megbocs�t most,
kedves Zorzi, �j vend�gek j�ttek.
M�r el is fordult t�le.
Enn�l hosszabb est�ly tal�n m�g sohasem volt Ninon de Lenclos kis
palot�j�ban. Szok�s szerint k�r�lbel�l �jf�lig tartott, de ez a p�r �ra
�vhossz�s�g� volt Vettore sz�m�ra. Pedig Alvise Lippomano alig f�l�r�val
�rkez�s�k ut�n megnyugtatta:
- Siker�lt besz�lnem n�gyszemk�zt Ninonnal. Nagyon kedves volt; azt
�zeni, ha tan�csra van sz�ks�ged, maradj utols�nak.
Utols�nak maradni. Ez valamikor a hajnalig ittl�tet jelentette. Ninont
jelentette. Most majd: j�indulattal meghallgatja, �s tan�csot ad. Ha tud.
V�gre sz�ledni kezdtek a vend�gek. Vettore egy oldalszob�ba h�z�dott,
ahol felt�n�s n�lk�l kiv�rhatta mindenki t�voz�s�t. M�r nem volt Ninon
hivatalos szeret�je, tapintatosnak kellett lennie.
F�l�r�val �jf�l ut�n az �reg majordomus �llt meg mellette:
- Asszonyom sz�vesen l�tja �nt a kis szalonban, Zorzi �r. Akadozva,
rendezetlen�l, h�tulr�l visszafel�, ide-oda kapkodva mondta el a k�nos
t�rt�netet Vettore Zorzi. A h�zass�gi h�rn�l kezdte, �s kacskaring�s
elbesz�l�s�ben csak j�val k�s�bb jutott el a caeni fogad�ban telt �jszak�hoz.
Itt Ninon k�zbesz�lt:
- Ha j�l �rtettem, egyik�k sem akarta. Csak a helyzet hozta �gy. Igen?
- �gy van - s�hajtott a fiatalember. - Monique-ot elcs�b�tani �lmomban
sem volt sz�nd�kom.
A szokv�nyos besz�dformul�t�l esz�be jutott, hogy �ppen �lm�b�l
felriadva t�rt�nt vele a szerencs�tlens�g. �s abban az �lomban Ninon
szerepelt, � az oka mindennek! Szerencs�re nem mondta ki ezt az ostoba
gondolatot.
Ninon tov�bb k�rdezte:
- Rendben van; ez t�rt�nt a caeni fogad�ban. K�t fiatal, an�lk�l, hogy
akarta volna, egy szob�ba, s�t egy �gyba z�rtan �sszegurult - hat�rozta meg
der�s cinizmussal, de pontosan az esem�nyt. - �s azut�n? K�s�bb, a
k�vetkez� �jszak�kon? A t�bbi fogad�ban, ahol t�gasabb �gyak voltak? Ott,
semmi?
A vil�g ma este m�r m�sodszor fordult egyet. Be kell vallani, �s �ppen
Ninonnak, �ppen neki:
- De igen - Vettore Zorzi lehorgasztotta a fej�t. - Akkor m�r neh�z lett
volna abbahagyni. �s gondoltam... most m�r igaz�n nem sz�m�t. J�ttek az �j
alkalmak, az �sszez�rts�g...
- �rtem, �rtem - Ninont m�dfelett mulattatta a pajz�n t�rt�net. - Az els�
l�p�s ut�n j�tt a t�bbi, hiszen m�r �gyis mindegy volt, ugye?
- M�g a tengerparti h�zban is - vallott t�redelmesen a fiatalember. - K�t
h�t alatt h�romszor siker�lt kij�tszanunk a Giraud-rokons�g figyelm�t.
- Nagyon is �rtem - b�lintott az asszony.
Vid�man csillogott a szeme, hangja �l�nk volt:
- �s mondja, Vettore... Caenban, ahogy hallom, a kicsike csak �ppen
megkezdte asszonyi p�lyafut�s�t. Mondja, k�s�bb azt�n tanul�konynak
bizonyult a kedves gyermek?
Ha m�r elkezdte - k�telez� az �szintes�g:
- H�t... igen.
�gy �rezte, most m�r elszakad a rem�ny p�kh�l�-sz�la is, hogy egyszer
m�g, valamikor m�g egyszer Ninon a r�gi lesz hozz� ; ez a turk�l�s a m�sik
viszony r�szleteiben... Oh�! nincs eg�szen �gy! Ninon sziv�rv�nytarka sokf�le
jellemvon�sai k�z�l a f�lt�kenys�g igaz�n hi�nyzik.
Megk�nnyebb�lten vallott tov�bb:
- Nem panaszkodhatom r�.
Ninon nem felelt. Hosszan hallgatott. Csak sok�ra sz�lalt meg:
- Lippomano arra k�rt, adjak tan�csot �nnek. Neh�z dolog. Egyszer� volna
az eg�sz, ha csak a caeni kaland t�rt�nik meg, �s semmi t�bb. Akkor nyugodt
l�lekkel tan�csoln�m: ne t�r�dj�k az eg�sszel, hiszen csak akaratlan baleset
volt. De maga, Zorzi, nyilv�nval� k�szs�ggel folytatta tov�bb, nagyon is
k�zzel foghat�an folytatta. Aprop�... nem jutott v�letlen�l m�s�llapotba a
kedves asszonyka?
- M�g csak az kellene... - koccant �ssze Zorzi foga. - De m�g �n is...
Ninon, �n is asszonynak nevezi �t?
- A kis Monique annak tartja mag�t. Feles�gnek - magyar�zta nagyon
t�rgyilagosan Ninon de Lenclos. - �s ez, figyelembev�ve az �
gondolkod�sm�dj�t, �rthet�. Mondhatn�m �gy is: Monique Giraud bizonyos
joggal hiszi mag�t Zorzin�nak.
- Hogyhogy? - ugrott talpra Vettore Zorzi.
- �lj�n vissza, �s maradjon nyugton. Megmondom. Az eretnek hugenott�k
vall�si tanait nem ismerem. Annyit tudok, hogy �n�luk a papok szerepe sokkal
kisebb, az egyszer� hiv�k k�zvetlenebb kapcsolatban �rzik magukat az �gi
hatalmakkal. De m�g a mi katolikus hit�nk is �gy tan�tja, hogy a h�zass�g
szents�g�t a k�t egybekel� f�l szolg�ltatja ki egym�snak... azt hiszem, ez a
hivatalos kifejez�s... a pap csak jelen van az �r nev�ben, �s meg�ldja a
frigyet. Prof�nul kifejezve: a pap voltak�ppen csak tan� a h�zass�gk�t�sn�l.
Nyugodtan hiheti h�t az ifj� h�lgy, hogy a maguk egyet�rt� �s tettekben
ism�telten kifejezett akarata: h�zass�g. N�mi formahib�val, de az.
- Elveszett ember vagyok... - a f�rfi visszaroskadt sz�k�be. - Lehets�ges
egy�ltal�n... tud egy�ltal�n valami kivezet� utat, Ninon?
- Csak egyet. Ha nem akar egyszer�en megsz�kni a k�vetkezm�nyek el�l.
- Az lenne a legjobb.
- A legjobb? Illetlen �s cs�nya megold�s volna.
- Erk�lcsre oktat?
- Nem. J��zl�sre. Nem szeretn�k ut�lag sz�gyenkezni maga miatt. �s
rem�lem, maga sem akar minden borotv�lkoz�skor r�stelkedve a t�k�rbe
n�zni. Eml�keztetem, Zorzi: nemcsak Caen volt, de ut�na m�g sok egy�b.
Vettore hallgatott. A n� folytatta:
- Mondom, egyetlen megold�st l�tok. �n r�gen tervez egy hosszabb
angliai utaz�st. Menjen Angli�ba, Zorzi, vigye mag�val az asszonyk�t. Ott
f�ltucat protest�ns felekezet versenyez egym�ssal. V�lassza ki gondosan a
legink�bb megfelel�t, amely a legk�nnyebben lehet�s�get ad a h�zass�g
k�s�bbi felbont�s�ra. Annak a felekezetnek papj�n�l esk�djenek meg
hivatalosan, azt�n... majd kialakul a dolog. Vagy elv�lasztj�k k�s�bb magukat
egym�st�l, vagy egy�tt maradnak. Az id� m�r nehezebb probl�m�kra is hozott
megold�st. Angli�ban egy�bk�nt sok bar�tom �l, sz�vesen beaj�nlom �nt a
j�indulatukba. Seg�tik majd, minden vonatkoz�sban. Menjen Angli�ba, Zorzi.
Jobbat nem tudok tan�csolni.
- K�sz�n�m - s�hajtott neh�z sz�vvel Vettore Zorzi. Nem tudott m�r
egyebet k�rdezni, sem mondani. T�tov�n felkelt, b�cs�zni k�sz�lt. Ninon
der�sen n�zte:
- Mi�rt siet ennyire? Olyan s�rg�s? M�r ma �jszaka indulni akarsz az
angliai n�sz�tra, Victor?
A f�rfi nev�t ebben a francia form�ban csak a r�gi, nagyon meghitt
percekben mondta.
A gy�r� f�nyl� k�v�t Vettore fel� ford�totta:
- Igaz�n nem v�rtam a l�togat�sodat; v�letlen�l h�ztam az ujjamra
�ppen ma. De tudod, hogy szeretem a v�letlent, a v�ratlant.
Egy �r�val k�s�bb a baldachinos �gyban elny�jt�zva, rezign�lt�n
�llap�totta meg Vettore Zorzi:
- Azt hiszem, Ninon, ez h�zass�gt�r�s volt. Ugye?
- Bizony az, Victor. Az.

M�SODIK FEJEZET

VIL�GOT L�TNI

,,... minden zenekedvel�

embernek igaz bar�tja �s
szolg�ja, Henry Purcell kir�lyi
zeneszerz�..."

(Egy Purcell-m� 1684-65

kiad�s�nak aj�nl�s�b�l)
 I.

Az Arion h�rom�rbocos billegett, bukd�csolt, n�ha majdnem p�rg�tt az

�les hull�mokon. �szak fel� sodorta a Csatorn�n tombol� vihar, ami el�g nagy
bajnak l�tszott, mert Hollandi�val most �ppen nem volt hadi�llapotban az
angol kir�lys�g, de a holland partmenti kal�zhaj�kat nemigen riasztotta el
t�mad�st�l a brit lobog�. �s az Arion gyenge fegyverzeten�gy kis �gy� �s
k�ttucat musk�ta - kev�s v�delmet adna. Szerencs�re, ilyen �t�letid�ben a
k�nny� kal�zhaj�k sem sz�vesen futottak ki a ny�lt tengerre; s ha kint is
vannak, �k sem tudnak biztons�gosan man�verezni. Urquhart kapit�ny h�t
ink�bb csak a hull�mok ostrom�t�l f�ltette �reg haj�j�t. De nagyon.
Messzir�l j�tt az Arion. Portug�l kik�t�ben rakodott, d�li borokat vitt
Angli�ba, vagy sz�zh�sz hord�val. �s f�ltucat utast, hiszen a h�rom�rbocos
keresked�haj�n kev�s hely volt szem�lysz�ll�t�sra. A k�t kabint �gy osztott�k
el, hogy egyikben a bort v�s�rl� angol keresked�k kaptak helyet, a m�sikban
pedig a fiatal h�zasp�r �s a hazat�r� angol; �k Dieppeben sz�lltak fed�lzetre,
�s Ramsgate kik�t�j�ben akartak angol partot �rni, hogy onnan Londonba
utazzanak. Az Arion m�r r�gen t�l volt Ramsgate magass�g�n, valamerre a
sk�t partok fel� vitte a sz�l �s v�z. A kapit�ny m�r b�nta, hogy felvette a
v�ratlanul jelentkezett utasokat, b�r h�rman n�gy szem�ly d�j�t fizett�k; n�t
csak dupla p�nz�rt vettek f�l t�li rossz id�ben a haj�k, hiszen sokkal t�bb baj
van vel�k, mint a f�rfiakkal.
A fiatalasszonnyal egyel�re nem volt gond. Az utaz�s els� �r�j�ban leverte
l�b�r�l a tengeribetegs�g; az�ta f�lig eszm�letlen�l hevert a kabinban. A k�t
f�rfi b�rta a tengeri t�ncot: egyik�k velencei, m�sik angol, tenger�szn�pek fiai,
nemzed�kek beidegzetts�ge tartotta talpon �ket. A december v�gi reggeli
sz�rk�letben mindketten f�nt �lltak a fed�lzeten, a derekukra csavart k�telet
egy korl�toszlophoz hurkolt�k, nehogy egy �tcsap� hull�m lesodorja �ket.
Urquhart kapit�ny a haj�h�dr�l r�juk ki�ltott, hogy okosabb lenne lemenni -
de �k visszakiab�ltak: a szabad leveg�n biztons�gosabban �rzik magukat, mint
a kabin poshadt g�z�ben. Tov�bb nem foglalkozott vel�k a kapit�ny:
mindenki vigy�zzon a maga b�r�re. A k�t fiatalember maradhatott a
fed�lzeten - ha valamelyik�k a tengerbe v�sz, az � dolga.
A vihar orgonahangjai, a sz�l trombitarecseg�se �s a deszk�kon kopog�
�nos es� dobperg�sszer� zaja k�zben zen�r�l besz�lgettek:
- L�tja, Zorzi - mondta a fiatal angol -, irigylem a franci�kat, ha Lullyre
gondolok, � meg tudja sz�laltatni a term�szet eff�le �rj�ng� hangjait �s a
szel�d hangokat is; a vihart �s az erdei sz�lsusog�st, a Cadmusban a
f�ldreng�st, az Isisben m�g a diderget� t�li fagyot is �rz�keltetni tudja a
hangszereken. Ez valami �j. Ett�l m�sfajta, a vil�ghoz kapcsol�d� �s
emberibb Baptiste zen�je, mint a mi�nk. Az angol muzsika valahogy
bez�rk�zott a zenei hangok �s kicsit mesterk�lt ritmusok elvont vil�g�ba. Nem
tudtuk m�g kinyitni az ablakokat, �szrevenni az embert �s k�rnyezet�t, a
maguk nyerses�g�ben megsz�laltatni a term�szet �s az igazi indulatok
hangjait.
- Ez az�rt t�lz�s, Parsons - sz�lt k�zbe Vettore Zorzi. - Nyersnek nevezni
Lully zen�j�t...
- Nem j�l fejeztem ki magamat. Persze hogy nem nyers. Hogy is
mondjam...
Hirtelen esz�be jutott valami:
- Most ki fog nevetni, Zorzi. Tal�n kinevet, de meg�rt. �n it�liai, ismeri
h�t Dant�t. Tudom, tudom, ne intsen le: nincs k�t t�volabb es� p�lusa a
m�v�szetnek, mint �ppen Dante �s Lully. Semmi k�z�k egym�shoz, �s
m�gis... a firenzei mester p�ld�j�val tudom sejtetni, mire gondolok. A maguk
Dant�ja a legsz�rny�bb b�n�ket �s legvadabb, elszabadult szenved�lyeket
tudta megeleven�teni, �tv�z�tt finom versform�kban �s l�gy toszk�n nyelven.
Lullyn�l pedig... � is a csiszolt form�k mestere... a form�k m�g�tt, l�gy
von�s-dallamok m�ly�n �rzi az ember azt, amit az el�bb rossz sz�val az
indulatok �s a term�szet nyerses�g�nek mondtam.
Zorzi v�gigt�r�lte arc�t kab�tujj�val, mert �tcsapott rajta a s�s v�z.
Morogva nyelt egy k�nyszer� kortyot, azt�n felelt:
- Ha �gy �rti, hogy az eleg�ns form�kon �t�t Lully m�lyen rejl�
kem�nys�ge: igazat adok �nnek.
- Nemcsak a kem�nys�g, Zorzi. Mit �rne a kem�nys�g, az ellent�te n�lk�l?
Akkor ragad el igaz�n az er� benn�nket, ha �rezt�k a gyeng�ds�get is; a
ki�lt�s �s suttog�s k�z�tt �ll a sz�les sk�la, amelyen az igazi m�v�szet
sz�lalhat meg.
Elnevette mag�t:
- Ni csak, Zorzi! Nagy messzes�g, soknapi j�r�f�ld �s viharos tenger
v�laszt el benn�nket Lullyt�l, �s minden sz�ll�k�s t�volabbra dob: �s mi
m�gis r�la besz�l�nk, nem tudunk elszakadni t�le. Jelent�keny ember, tal�n a
legnagyobb a most �l� muzsikusok k�z�tt. B�r... az olaszokat nem ismerem
el�gg�.
Zorzi elgondolkozott:
- A most �l� olaszok?... Igen, van abban valami, amit mond, Parsons.
Monteverdi m�r harminc �ve meghalt, a most �l�k pedig... h�t �r�juk
k�r�lbel�l ugyanaz �rv�nyes, amit el�bb az angolokr�l mondott. Bez�rk�ztak
a zenei form�k sz�k k�r�be. Csakugyan, kedves bar�tom, nem tudn�k m�s
nevet mondani; most egyed�l Lully, aki a vil�g hangjait keresi �s meg is
tal�lja.
Ord�tott k�r�l�tt�k a vihar - alig hallott�k egym�s szav�t, kiab�lniuk
kellett. A haj�test ereszt�kei recsegtek, a vitorl�k egy-egy csap�d�sa
�gy�l�v�s zaj�val d�rd�lt.
- N�zze ott a h�don a v�n haj�st - b�k�tt �ll�val a kapit�ny fel� Parsons. -
K�z�mb�s pof�val r�gja a bag�t, �s igyekszik a term�szet gonosz er�it
befogni a v�sznaiba. Kicsi � a viharhoz, �s m�gis uralkodni akar rajta. Eddig
siker�lt is neki: nem borultunk f�l, haladunk valamerre. Ilyenf�l�nek l�tom �n
Lullyt. Mind�ssze annyi hatalma van, hogy a toll�val p�tty�ket rajzol
kottavonalak k�z�: �s mag�n�l sokszorta nagyobb er�ket tud m�v�szet�nek
szolg�lat�ba ker�teni.
A velencei elismer�n b�logatott:
- J� szeme van �s �l�nk k�pzelete, Parsons - sz�lt. - H�rom �vet t�lt�ttem
Lully mellett, de nem tudn�k ilyen r�szletes �s pontos arck�pet rajzolni r�la,
mint �n k�th�napi ismerets�g ut�n.
�gyetlen�l, bajl�dva kezdte kibogozni mag�t a derek�ra csavart k�t�lb�l:
- Lemegyek. Megn�zem, mi van azzal a szeg�ny asszonnyal.
D�l�ng�lve, sz�tvetett l�bakkal iparkodott az ingadoz� deszkapadl�n a
kabinokhoz vezet� l�pcs� fel�.
K�t neh�z ellenf�llel kellett megbirk�znia, m�g eljutott id�ig, az Arion
fed�lzet�re. Jean-Baptiste Lully tiltakozott, amikor heged�se bejelentette,
hogy felmond �s elutazik; a k�zeli bemutat� miatt sehogy sem akarta
elengedni Zorzit. Nem maradt m�s, meg kellett mondani neki, hogy eg�sz
�let�t felbor�t� mag�n�gyek k�nyszer�tik, csak Angli�ban, az ottani t�rv�nyek
seg�ts�g�vel oldhatja meg a neh�z helyzetet. Ugyanezzel az �rvel�ssel tudta
v�g�l megszerezni Antonio Correr beleegyez�s�t is. A velencei megb�zott
el�bb le akarta besz�lni az utaz�sr�l, azt�n kereken megtiltotta, hogy elhagyja
Franciaorsz�got. Sz�ks�ge volt Zorzi h�reire. Amikor id�ig jutott a vita,
eszm�lt csak r� Vettore Zorzi: t�ves k�pzel�d�s, hogy a maga ura, �s azt teszi,
amit akar. � velencei, a K�zt�rsas�g polg�ra. �s Velence hossz� p�r�zon, de
szorosan tartja polg�rait, m�g idegen f�ld�n is. A T�zek Tan�cs�nak keze
hossz�: ezt vil�gosan meg�rttette vele Correr. Nem is kellett sokat
magyar�znia - Zorzi hamar bel�tta, hogy engedetlens�ggel komoly vesz�lybe
hozn� mag�t, tal�n �let�t is kock�ztatn�. �s a csal�dja otthon maradt,
Velenc�ben. Erre is kell� nyomat�kkal figyelmeztette �t Antonio Correr. Meg
kellett h�t egyezni. R�szletesen elmondott mindent a megb�zottnak, Ninon
tan�cs�t is. V�g�l Correr bel�tta, hogy csakugyan nincs m�s megold�s.
Jelent�st tett a p�rizsi k�vets�gen, �s k�t nap m�lva Vettore Zorzi megkapta az
enged�lyt, hogy Angli�ba haj�zz�k, �s egy id�re, k�t-h�rom �vre ott
telepedj�k meg. Majd Angli�ban is megl�togatja egyszer valaki, a barna
papirosra nyomtatott oroszl�nos c�merrel; az az ember megmondja majd, mi
lesz a dolga Londonban. Angli�ban is �l�nk a mozg�s, a restaur�lt
kir�lys�gnak, II. K�roly uralm�nak nagy ellenz�ke van - onnan sz�rmaz�
�rtes�l�sek is kellenek a K�zt�rsas�g korm�ny�nak. Correr ny�ltan
megmondta: Vettore Zorzi sors�t, az utaz�si enged�ly megad�s�t v�g�l is az
d�nt�tte el, hogy Ninon de Lenclos aj�nl�saival Zorzi bejut az el�kel� francia
emigr�ci� t�rsas�g�ba, �s az ott �l� francia urak bizony�ra kit�n�en
t�j�kozottak. �rdemesnek l�tszott h�t megengedni, hogy Vettore Zorzi
Angli�ba utazz�k.
Keserves utaz�s. A m�lybe vezet� tizenk�t l�pcs�n �gy bukd�csolt lefel�,
hogy minden l�pcs�fokot megc�lzott a l�b�val, egy alkalmas pillanatban
odaugrott, j�l megkapaszkodott, azt�n v�rta a k�vetkez� nyugalmas
m�sodpercet, amikor egy fokkal lejjebb juthat. Percekig tartott, mire a l�pcs�n
le�rt; a kabinhoz viv� keskeny folyos� falaihoz �t�dve, imbolyogva el�rkezett
v�gre az ajt�hoz.
Sz�nalmas l�tv�ny volt Monique, teljesen d�lt �llapot�ban. Az olajm�cs
gyenge f�ny�n�l is l�tni lehetett, hogy az arca sz�rke, szeme beesett, ajka
vertei�n �s meg-megr�ndult. Az ablaktalan kabin �porodott leveg�j�ben szinte
fuldokolt, de nem maradt annyi ereje, hogy felkeljen �s kimenjen a szabadba;
a fed�lzeten �gysem tudott volna meg�llni ilyen elgyeng�lten, k�v�lyg� fejjel.
A kabin olyan sz�k volt, hogy kisebb m�r nem is lehetett. Semmi m�s nem
f�rt el benne, csak k�t fal�n�l egy-egy emeletes �gy, k�t egym�s f�l�tti
fekv�hellyel, �s k�zt�k egyembernyi keskeny j�r�s. Az utasok poggy�sz�t a
szomsz�dos rakt�rf�lk�be gy�m�sz�lt�k. Hossz� utaz�sra t�k�letesen
alkalmatlan helyis�g volt a kabin - de hiszen a Csatorn�n �tkel�s f�l napn�l
nem is tartott volna tov�bb, ha k�zbe nem j�n a vihar. Amiatt h�nykol�dtak
m�r m�sodik napja. �s ki tudja, m�g meddig. S ki mondhatja meg el�re, hol
�rnek partot? Partot �rnek-e egy�ltal�n?
De ezen csak Vettore Zorzi t�prengett, ahogy sajn�lkozva n�zte a
meggy�t�rt l�nyt. Monique nem gondolkozott semmin, tulajdon l�tez�s�nek
sem volt tudat�ban, f�l�jultan hevert. Nem volt mit tenni vele, seg�teni nem
lehetett. Zorzi sz�nakozva v�llat vont, becsukta az ajt�t, visszabotork�lt a
l�pcs�h�z.
Szeg�ny Monique: balszerencs�je van az utaz�saival. A hossz� kocsi�ton
P�rizst�l Normandi�ig, hideglel�s f�lelemmel agg�dott le�nys�g��rt, v�g�l el
is vesztette, s nem a leg�nnep�lyesebb keretek k�zt. A tengeri �t pedig
embervolt�b�l vetk�ztette ki: ny�g� �s vonagl� h�scsom�v� v�ltoztatta.
Okt�ber elej�n P�rizsban m�g h�v�s-b�szke sz�z volt - �s m�g csak
december v�ge, h�rom h�nap sem m�lt el az�ta. S mindez az�rt, mert a
Napkir�ly megtagadta kegy�nek sug�rz�s�t p�rsz�zezer alattval�j�t�l, �s
miniszterei a hugenotta-vagyonokat megb�zhat�bb kezekben akarj�k l�tni.
Vettore Zorzi viszolygott: �r�lt, hogy minden hull�mcsap�s t�volabbra viszi a
francia partokt�l. Angli�ban tal�n m�sfajta vil�gba ker�l.
Felkapaszkodott a fed�lzetre. Mintha biztons�gosabb� v�lt volna a j�r�s. A
sz�l �less�ge tompult, �v�lt�se m�rs�kl�d�tt, a hull�mok taraja nem csap�dott
m�r olyan magasra. Ned Parsons is leszedte mag�r�l a k�telet, �ppen a
haj�konyha lej�rat�n�l �llt, j�l megkapaszkodott, �s kiab�lt lefel�, a m�lybe:
- Szak�cs! H�, szak�cs! Valami ennival�t! Ideje reggelizni.
F�l�tte, a parancsnoki h�don, Urquhart kapit�ny sz�les �vben a fed�lzetre
k�pte a bag�t, hollandi cser�ppip�t szedett el�, t�mk�dte, r�gy�jtani k�sz�lt.
Megnyugtat�. Mindenn�l biztosabb jel volt ez, hogy a vihar enyh�l. Nagy
bukd�csol�sok idej�n k�nnyen az ember tork�ra szalad a pipasz�r. A pipa
k�l�nben is csak �gy �zlik, ha f�stj�t l�tni, ha nem foszlik r�gt�n a sz�lbe.
- Nekem is egy adagot! - ord�totta le a szak�csnak Vettore Zorzi.
Mire felhozt�k fat�lon a k�t roppant szelet hideg faggy�s �r�s�ltet, m�r
majdnem megnyugodott a tenger. Egym�s mell� telepedtek egy-egy
k�t�lcsom�ra, nagy kock�kat szeltek a combb�l; j�lesett az �tel a sok r�zk�d�s
ut�n. Pedig az �r�, amely ny�ron m�g valahol egy d�sf�v� angol r�ten legelt,
nagy utat tett meg. Az Arion indul�sakor, szeptember k�zep�n ker�lt hord�ba,
sz�r�tva, j�l les�zva; s a hord� a haj�fen�k rakt�r�ba. Az�ta majdnem h�rom
h�nap telt el, de �hes gyomor nem v�logat�s. Nagy �tv�ggyal nyelt�k a
negyed�ves s�zotth�st. A reggelihez bor is j�rt. Ez alkalommal j� bort kaptak,
mert a viharban egy rosszul lek�t�z�tt hord� megkoccant, megrepedt, gyorsan
le kellett fejteni, nehogy k�rbamenjen.
- Malv�ziai - helyeselte a nemes italt a borhoz �rt� Parsons. - Gallonja
m�sf�l arany.
Felvidultak az ev�st�l �s a bort�l. Az �noses� el�llt, a k�d is szakadozott; a
t�volban, nagyon messze, valamif�le partvonulatot lehetett l�tni. Arrafel�
tartott az Arion.
Ned Parsons hosszan n�zte a hom�lyosan kirajzol�d� sziklat�mb�ket:
- Sk�cia?... - mormolta, tal�lgatva. - Vagy m�g angol part?
A fed�lzeti korl�tra k�ny�k�lt. A hazai f�ld k�zels�g�t�l megeredt a szava:
- K�sz�lj�n r�, Zorzi, hogy teljesen m�sfajta vil�gba �rkezik. Az �let, de a
zenei �let is, eg�szen m�s n�lunk, mint Franciaorsz�gban.
Ismerets�g�k p�r hete alatt sokat besz�lgettek, de term�szetesen ink�bb az
angol vend�g k�rdezgetett, �s Zorzi mes�lt neki a p�rizsi dolgokr�l. Hiszen
Parsons j�tt tanulni Franciaorsz�gba. N�h�ny napja v�ltozott csak meg a
helyzet, amikor eld�lt az utaz�s k�rd�se; most m�r Parsons lesz a
k�r�lm�nyeket ismer� h�zigazda, �s Vettore Zorzi a t�j�koz�d�st keres�
vend�g.
- Nagy a k�l�nbs�g - folytatta az angol. - Londonban a pr�zai sz�nj�tsz�s
tal�n m�g n�pszer�bb, t�bb sz�nh�z tart el�ad�sokat, mint P�rizsban.
K�l�n�sen a v�gj�t�kokat szereti a k�z�ns�g. Az udvar is. Oper�t viszont,
olyasfajta zen�s sz�nh�zat, mint Lully�, nem tal�l Londonban. Az angol opera
m�g meg sem sz�letett. N�ha egy-egy alkalmi t�rsulat, vagy vend�gszerepl�
olasz egy�ttes el�ad egy-egy olasz vagy francia dalm�vet, de ez ink�bb csak
ritka csemege, m��rt�knek. A kir�ly t�bbsz�r kifejezte m�r k�v�ns�g�t, hogy
fejlessz�k az angol zenei �letet, tanuljunk a franci�kt�l...
Nem volt ugyan a k�zelben senki, m�gis halk�totta a hangj�t:
-... ez azonban meglehet�sen �res, sz�penhangz� �hajt�s csup�n, �fels�ge
szereti, ha zene�rt�nek tartj�k, de val�j�ban az �zl�se nem valami els�rang�. A
nagyon k�nny�, f�lbem�sz� muzsik�t kedveli legink�bb, a pattog�,
indul�szer� dallamokat, amelyekhez kez�vel-l�b�val �t�geti a ritmust. Ha
ilyesmit j�tszanak neki, fellelkes�l; ilyenkor j�kedv�ben sz�p nyilatkozatokat
tesz az angol zene fejleszt�s�r�l.
- Rossz v�lem�nye van K�roly kir�ly zene�rt�s�r�l, Parsons.
- Nem eg�szen. Ez igazs�gtalans�g volna. A j�sz�nd�k nem hi�nyzik
bel�le. Hiszen r�vid id�n bel�l �n m�r a m�sodik vagyok, aki a kir�ly
�szt�nd�j�val mehetett tanulni. Engem el�g r�vid id�re k�ldtek csak, de p�r
esztend�vel ezel�tt h�rom�ves it�liai �s francia tanulm�ny�tr�l j�tt haza a
nemr�g elhunyt Pelham Humfrey koll�g�m. Ki is nevezt�k hamarosan a
kir�lyi gyermekk�rus vezet�j�nek.
- Gyermekk�rusuk is van?
- �vtizedek �ta. A purit�n uralom idej�n, a sz�raz �s vakbuzg�
k�zt�rsas�gi �vekben persze elsorvadt, de amikor restaur�lt�k a kir�lyi
hatalmat, r�gt�n �jraszervezt�k. Sokan kezdt�k p�ly�nkat ebben a k�rusban;
magam is ott tanultam a zenei alapismereteket. A k�rus-�nekl�s egy�bk�nt is
nagyon n�pszer� n�lunk.
Elgondolkozott:
- Tapasztalhatja majd, Zorzi, hogy kit�n� k�rusaink vannak, zeneszerz�ink
el is l�tj�k �ket j� m�vekkel. Dalk�lt�szet�nk is vir�gzik, �s nincs hi�ny
sz�phang�, k�pzett �nekesekben. A hangszeres zen�t is szeretj�k, sok j�,
kisebb-nagyobb zenekar m�k�dik Londonban, m�soruk is kiel�g�t�.
Megvolna h�t minden, ami az angol opera megteremt�s�t lehet�v� tenn�:
dr�mai k�lt�, zeneszerz�, �nekes, k�rusok, zenekar... csak az �sszefog� er�
hi�nyzik, egy ilyen Lully-szer� m�v�sz, aki mindezt egybe�tv�zn�...
V�llat vont, kieg�sz�tette mag�t:
- �s persze, m�g valami! Ami n�lk�l lehetetlen, hogy �j m�faj sz�less�k.
A k�z�ns�g ig�nye. Egyel�re semmi jele, hogy az angol zenekedvel�k ezrei a
nagy zen�s-sz�nh�zra v�gy�dn�nak. Az opera pedig: furcsa valami. �ltet�
leveg�je a nagyk�z�ns�g. M�bar�tok sz�k k�r�ben egyszer-m�sszor �ssze
lehet hozni egy el�ad�st. De ahhoz, hogy oper�k sz�lessenek, elengedhetetlen
a k�z�ns�g, amely napr�l napra megtold a n�z�teret. A sz�nh�z t�rsasj�t�k,
sok-sok ember j�t�ka; ez persze �rv�nyes a zen�s sz�nh�zra is.
Orgonaj�t�knak, kamarazen�nek, de m�g nagyzenekarnak is, dal�nekl�snek �s
k�rusel�ad�soknak is alkalmas k�rnyezet a templom, a kir�lyi udvar, f��ri
palota, vagy ak�r egy gazdag polg�rh�z nagyterme. Az oper�hoz sz�nh�z kell,
�s sok ember, aki j�r is a sz�nh�zba. K�z�ns�g, amely nemcsak eltartja
bel�p�d�j�val az oper�hoz sz�ks�ges nagy appar�tust, a sz�z-sz�z�tven
�nekest, zen�szt, t�ncost, k�rustagot, sz�npadi munk�st; nemcsak eltartja, de
�letben is tudja tartani a sz�nh�zat.
- A k�z�ns�g r�szv�tel�re gondol?
- Pontosan arra. Hogy a sz�nh�zban a k�z�ns�g jelenl�te nemcsak annyi,
hogy megtelnek a padsorok �s a p�holyok. Eleven k�z�ns�g kell minden
sz�nh�zhoz: a sz�npaddal egy�tt �l�, egy�tt l�legz� t�meg. Volt egy h�res �s
n�pszer� angol dr�mai k�lt�, hatvan �ve meghalt, de a darabjait ma is
j�tssz�k. A neve William Shakespeare, tal�n hallott m�r r�la.
- Nem. Nem ismerem ezt a nevet.
- Majd Londonban megismerkedik vele. M�g �llja a versenyt a mostani
divatos szerz�kkel. Sz�val, ez a Shakespeare sz�nigazgat� is volt, �s mes�lik,
akkor �r�lt, ha a sz�nh�z�ban el�ad�s k�zben a k�z�ns�g soraib�l felkiab�ltak
a sz�npadra, fenyegett�k a cselsz�v�ket, szidt�k a gonosz szerepl�ket �s
izgatott buzd�t�sokkal k�s�rt�k a rokonszenves szem�lyek cselekv�s�t.
Summa-summ�rum: azt szerette, ha a k�z�ns�g belefeledkezve t�rs lett a
j�t�kban, val�nak �rezte a sz�npadi �letet. H�t, kedves bar�tom, ez a fajta
kapcsolat, amely n�lk�l nincs sz�nh�z. Nincs persze opera sem. Irigykedem �s
f�j a sz�vem, ha arra gondolok: hogy �tforr�sodott egyik-m�sik j� el�ad�son
az eg�sz sz�nh�z a maguk Lullyj�nek csod�j�t�l. Dobogtak �s kiab�ltak,
tapsoltak �s ujjongtak az emberek, �s a v�g�n, kit�dulva a n�z�t�rr�l, d�dolt�k
a f�l�kbe ragadt dallamokat. Ha egyszer nek�nk lesz egy Lullynk... az tal�n
megtal�lja a k�z�ns�g�t is.
Vettore Zorzi a fej�t cs�v�lta:
- Csod�k nincsenek, Parsons. �n mondta p�r perce, �s igaza volt: el�bb
legyen meg az ig�ny. Az emberek k�v�ns�ga majd h�vja a zeneszerz�k k�z�l
az alkalmas m�v�szt, �s megteremteti vele a m�fajt. Lully abban az �r�ban
szerezte meg mag�nak minden eszk�zzel, t�zzel-vassal a p�rizsi Oper�t,
amikor �rezni lehetett, hogy sz�ks�g van r�. De ha messzebbre n�z�nk:
nyolcvan �ve sincs m�g, hogy el�adt�k az els� igazi oper�t, m�gpedig az �n
�ltal lebecs�lt sz�k k�rben: egy firenzei nagy�r palot�j�ban. �s egy-k�t
esztend� alatt kit�rt ketrec�b�l az opera, mert kellett. Kellett, sok embernek.
Bizony�tja ezt, hogy r�vid id�n bel�l �gysz�lv�n minden nagyobb it�liai
v�rosban, hamarosan m�s orsz�gokban is, egym�sut�n ny�ltak
operasz�npadok, �s tucatj�val, majd t�megesen sz�lettek m�vek; alig lehetett
kiel�g�teni a t�meg k�v�ns�g�t. Pedig a mi nagyap�ink m�g azt sem tudt�k, mi
f�n terem az opera. Hihetetlen�l r�vid id� alatt zajlott az eg�sz.
Nevetve �tkarolta az angol fiatalember v�ll�t:
- Ne agg�dj�k, Parsons, �s ne legyen t�relmetlen. Ha kell majd az opera az
�n angoljainak: egyszercsak hirtelen megsz�letik. Maga is mondta, a kell�kek
megvannak: j� szerz�k, �nekesek, muzsikusok...
F�lbemaradt a mondat, mert megjelent k�zt�k egy imbolyg� �rny�k:
Monique. A besz�lget�sbe mer�lten �szre sem vett�k, hogy majdnem teljesen
elsimult a tenger, �s a le�ny felbotork�lt a m�lyb�l. Nagy, szaggatott
l�legz�ssel sz�vta a tiszta leveg�t.
A nappali vil�goss�gban m�g fak�bb volt a sz�ne, szeme alatt s�t�t karik�k.
T�rt hangon k�rdezte:
- Nem tudj�k... mikor k�t�nk ki?
Ned Parsons t�n�dve markol�szta az �llat:
- Mikor? M�g azt sem tudjuk, hol �r�nk partot.
Gyorsan k�zeledtek a sz�razf�ldh�z, de a szikl�k semmit nem �rultak el.

Egy z�tonyos sk�ciai kik�t�ben vetett v�gre horgonyt az Arion. Urquhart

kapit�ny minden tapasztalts�g�ra sz�ks�g volt, hogy �ps�gben az �b�lbe
jussanak. Amikor azt�n a horgonyl�nc csikorogva leszaladt, Parsons a
kapit�nyhoz ment.
Urquhart meg sem v�rta a k�rd�st, el�re �s mogorv�n felelt:
- Ha van esz�k, itt kisz�llnak.
Parsons nem hagyta mag�t:
- �gy egyezt�nk meg, hogy Ramsgate-be visz benn�nket, kapit�ny. Tal�n
nem megy oda?
- Megyek. De mit tudom �n, mikor. Meglazult vagy h�rom haj�borda, ki
kell jav�tani. �lelmet, �desvizet felvenni. Legal�bb egy h�t. K�zben �jra
kezd�dhet a t�nc. Ha akarj�k, maradhatnak. De minden napot meg kell fizetni.
- Megalkudtunk az �rban, Ramsgate-ig!
- Menjen a pokolba, fiatalember. Vagy kisz�llnak, vagy fizetnek, vagy
lefoglalom a csomagjaikat.
M�r ord�tott is a fed�lzetmester�rt:
- Morton, h�! Ide, hozz�m!
Egy pillanatra m�g Parsonshoz fordult:
- Megmondtam. Nincs t�bb szavam.
�s m�r parancsokat osztogatott a munk�ra.
Vitatkozni nem lehetett vele, �s Monique �gysem maradt volna a haj�n;
ink�bb ak�rmi, csak ne m�g egyszer a hull�mver�s! �gy azt�n d�lben m�r
sz�razf�ldet taposott a l�buk.
Postakocsi-j�rat errefel� nem volt, lovat v�lt� �llom�sokat sem tartottak
ezen a gy�rforgalm� t�jon. Nagy nehezen, a m�sodik napon tal�ltak v�gre a
parti sk�t v�rosk�ban egy fuvarosgazd�t, aki nagy p�nz�rt v�llalta, hogy saj�t
lovaival elviszi az utasokat a messzi Londonba, soksz�z m�rf�ldnyire, a t�len
majdnem j�rhatatlan utakon. N�gy vaskos felf�ldi kanc�t fogott a neh�z
bat�rba, de kik�t�tte, hogy csak a csomagokat rakhatj�k f�l �s a h�lgy �lhet
be; a k�t f�rfinak h�taslovon kellett utaznia, �gy is keservesen vonszolt�k a
bat�rt az er�s �llatok. Fagyott, g�r�ngy�s f�ld�t, n�ha az sem volt, mez�k�n
kellett �tv�gniok; cs�sz�s h� �s jeges torlaszok akad�lyozt�k a halad�sukat.
Voltak szakaszok, ahol a kocsisnak le kellett sz�llnia, zabl�n�l fogva vezetni,
vonszolni, n�gatni lovait.
A kar�csony m�g a h�nykol�d� haj�n �rte �ket; �j�v hajnal�t azzal
�nnepelt�k, hogy egy ker�kt�r�st kellett dermedt kezekkel kijav�taniuk az
elhagyott, havas pusztas�gon. Az �j esztend� harmadik napj�n �rtek el a
Tweed-foly�hoz.
A Tweed. �vsz�zadokon �t "v�res-foly�" volt a neve; �gy emlegett�k
mindk�t partj�n az emberek a maguk nyelv�n. Hat�rfoly� Anglia �s a sk�tok
orsz�ga k�z�tt, �s nemzed�kr�l nemzed�kre itt harcolt egym�ssal, a foly�
ter�ben, a k�t �r�k ellens�g. Hol angol hadak t�rtek Sk�ci�ba, hol sk�t
lovasok csaptak �t a foly�n: b�kess�g soha nem volt, m�g l�tsz�lagos b�ke is
csak ritk�n - eg�szen addig, amikor Erzs�bet kir�lyn� hal�la ut�n Stuart Jakab
�lt mindk�t orsz�g Tronus�ra. De k�s�bb is: ha Angli�ban bels� zavarok
voltak, a sk�t urak egy id�re abbahagyt�k egym�s ellen v�vott
mag�nh�bor�jukat, �s egyik vagy m�sik angol p�rthoz csatlakozva, igyekeztek
a zavarosban hal�szni. Az ellens�gesked�s meg nem sz�nt, csak lappangott, �s
minden alkalmasnak l�tsz� percben �jra fellobbant.
Most �ppen, a Stuart-h�zb�l sz�rmaz� II. K�roly uralkod�s�nak
tizenhetedik esztendej�ben, csend volt a Tweed-foly� mindk�t partj�n. De a
sk�t fuvarosgazda most is leplezetlen ut�lattal v�gta zsebre az �tra adott
foglal�t az angol Parsonst�l; �s �gy indult el London fel�, mintha pestisesek
k�rh�z�ba kellene l�togatnia.
H�d nem volt a foly�n. Egy g�zl�n kellett �tv�gniok. Neh�z v�llalkoz�s
volt, mert az er�sfoly�s� Tweed j�gt�bl�kat sodort. Az �tkel�skor a hat�rhoz
k�t�tt�k a k�t h�taslovat, Parsons �s Zorzi a hat�rra kapaszkodott - f�lk�zzel
fog�zva, m�sik kez�kben bottal �s cs�kly�val h�r�tott�k f�lre az �les
j�gdarabokat. Siker�lt �tjutniok, csak az egyik l� s�r�lt meg, az is k�nnyen.
S kezd�d�tt megint az �t, h�ban �s j�gben, sz�lben-fagyban. N�ha siker�lt
�jszak�ra sz�ll�st tal�lni egy tany�n vagy faluban, de t�bbsz�r aludtak a
hat�rban �sszezs�fol�dva, mint szalmazs�kon.
D�lebbre m�r elviselhet�bb� v�lt az utaz�s. Az id�j�r�s nem v�ltozott
ugyan, az utak sem lettek jobbak, de egyre gyakrabban tal�ltak orsz�g�ti
fogad�kat, ahol az eddigi �thoz k�pest pazar k�nyelem, f�t�tt szoba, meleg
�tel �s �gy v�rta az utaz�kat. Ned Parsons mondta is, nagyon el�gedetten:
- Ez m�r Anglia!
A fuvaros cs�ny�n n�zett r�, de Parsons folytatta:
- Eur�p�ban sehol nincsenek olyan vend�gfogad�k az utak ment�n, mint
n�lunk.
Csakugyan. Ha behajtottak egy fogad� er�s k�fallal k�r�lvett udvar�ba - j�
v�delmet adott a fal �ton�ll� band�k ellen -, a vad t�jb�l egy perc alatt szinte
v�rosias o�zisba jutottak. J�modor� gazda, a feles�ge rendszerint kit�n�
szak�csn�, fia-le�nya �s egy-k�t szolg�l� udvarias pinc�r �s szobal�ny:
majdnem otthonos k�nyelem �s bar�ts�gos hangulat, m�g odakint h�f�v�s
tombolt, �s a t�volb�l farkashorda �v�lt�se hallatszott.
Leeds v�rosk�ban, k�r�lbel�l utuk fel�n, Vettore Zorzi azt hitte, �lmodik;
hogy a h�viharban lebukott lov�r�l, el�jult, �s a fagyhal�lt megel�z�
k�bults�gban l�zas k�pet l�t, neml�tez� hangokat hall.
Ahogy nyeregb�l sz�llva, g�mberedett l�bbal a h�zhoz topogtak �s �tl�ptek
a fogad� k�sz�b�n - a t�gas, faragott gerend�zat�, sz�pen b�torozott iv�ban
meleg fogadta �ket, f�szeres bor illata, �s muzsikasz�,
Muzsika?
Zorzi t�tov�n k�r�ln�zett.
Az iv�szoba hossz� asztalain�l t�z-tizenk�t polg�r iddog�lt, �s a terem
k�zep�n n�gyen zen�ltek: k�t heged�, egy csell� �s egy fuvola j�tszott valami
kellemes dallamot. A muzsikusok ugyanolyan, j�m�d� mesteremberhez ill�
�lt�zetben voltak, mint a vend�gek.
A velencei meg�llt az ajt�ban, �s Parsonsra b�mult. Az angol fiatalemberen
egy�ltal�n nem l�tszott, hogy meglep�d�tt volna.
- Mi ez? - �mult el Zorzi.
Parsons mosolygott:
- Mondtam rn�r, hogy n�ha meglepet�sek �rik majd, kedves bar�tom.
Hogy mi ez? L�thatja. Zenekar.
- Itt?...
- Mi�rt ne? Itt �s m�sutt. Mindenfel� l�that ilyesmit.
Karj�n�l fogva beljebb h�zta Zorzit; a f�radt Monique nem csod�lkozott,
csak le�lt az els� padra.
A fogad�s m�r j�tt hozz�juk. Parsons vacsor�t rendelt, azt�n megint
�tit�rs�hoz fordult:
- London minden utc�j�ban akad legal�bb egy ilyen �sszever�d�tt, maga
kedv�re �s bar�tai sz�rakoztat�s�ra muzsik�l� h�zizenekar. Kisv�rosokban is.
De m�g n�ha, ritk�n, nagyobb falvakban is tal�l zenekedvel�ket, akik
megtanulnak egy-egy hangszeren j�tszani, �r�m�ket lelik a k�z�s
muzsik�l�sban. Mint ezek is, itt...
A most �ppen egy t�ncszer�, er�sen ritmikus, vid�m darabot j�tsz� n�gy
ember fel� intett.
Az iv�terem sark�ban, szabadt�zhely parazsa f�l�tt, lassan forg� ny�rson
h�skoloncok s�ltek, vegyesen mindenf�le h�s. Serceg�s�k nem zavarta a
zen�t, ink�bb kellemesen, odaill�n al�festette az eg�szs�ges, vid�m dallamot.
J�kedv, elevens�g, �let�r�m terjengett az iv�ban; a vend�gek d�rm�g�
besz�lget�se �s az �nkup�k koccan�sa is a zsong� �sszhangba olvadt. Vettore
Zorzi egyszerre nagyon j�l �rezte mag�t; el sem tudta k�pzelni, hogy t�z perce
m�g csontigv�g� sz�lben lovagolt, �s h�vihar s�v�t�s�t hallotta. Itt bent
b�kess�g volt �s der�. Monique dermedt von�sai is kisimultak, arca
sz�nesedett m�r.
V�rtak az �telre; a fogad�s biztat�an intett a t�zhely mell�l, buzg�n
forgatva a ny�rsat - r�videsen hozza a vacsor�t.
Parsons folytatta:
- Gyerek voltam m�g, amikor v�get�rt a purit�nok uralma. Nem �rtek a
politik�hoz, Zorzi; �szint�n megmondom, nem is nagyon �rdekel. Lehet, hogy
sz�ks�ges volt annakidej�n a kir�lys�g lerombol�sa �s az els� K�roly
kiv�gz�se. Lehet, hogy Cromwell emberei a zsarnoks�gt�l szabad�tott�k meg
Angli�t, �s az angol polg�rs�got a t�rsadalom l�tr�j�n egy fokkal feljebb
seg�tett�k. Lehet az is, hogy tiszt�bb k�zerk�lcs�ket teremtettek �s nagyobb
egyenl�s�get. Mindez lehets�ges. Egyvalami azonban bizonyos:
kib�rhatatlanul �r�mtelenn� tett�k az �letet. Mondom, �n gyerek voltam m�g,
de ap�mt�l �s id�sebb bar�taimt�l tudom: azokban az �vekben az emberek
egyetlen sz�rakoz�sa volt, hogy hallgathatt�k a hitsz�nokoknak �sz�vets�gi
d�rgedelmekkel telet�zdelt, v�gtelen pr�dik�ci�it. Utc�n, otthon, minden�tt
k�telez� volt a komor �br�zat; gyan�ss� tette mag�t, aki elmosolyodott. A
szerelmi j�t�k hely�t a gyermeknemz�s �llampolg�ri k�teless�ge foglalta el,
�r�m�t csak a hal�l ut�ni t�lvil�gt�l volt szabad rem�lni. �s ez a zordon vil�g
j� t�z �vig tartott. Pedig nem is sokkal el�bb, Erzs�bet kor�ban, vid�m �s zajos
volt Anglia f�ldje. Igaz, sokan nyomor�s�gban �ltek, �heztek is; de a
szeg�nys�get a purit�nok sem tudt�k megsz�ntetni. A k�l�nbs�g az volt, hogy
a r�gi urak egyszer�en nem t�r�dtek az �hez�kkel; a hatalom �j birtokosai
pedig vall�si r�geszm�ikbe dermedve, m�svil�gi k�rp�tl�s �g�ret�vel akart�k
kiel�g�teni a nyomorultakat. No, mindegy: nem akarom ilyesmivel tov�bb
untatni, Zorzi, El�g annyi, hogy az emberek torkig teltek a papol�ssal,
templomj�r�ssal, fanyar unalommal. Nagyon sokan fell�legeztek, amikor
valamivel Cromwell hal�la ut�n egy kalandos �llamcs�ny Tronra �ltette a
lefejezett kir�ly fi�t, mostani uralkod�nkat. Persze... - tette hozz�, kedvenc
szav�val - persze �fels�g�nek esze �g�ban sincs, hogy alattval�i sors�nak
jav�t�s�n f�radozz�k; de K�roly legal�bb hagyja, hogy az emberek kedv�k
szerint �ljenek. Ki ahogy tud.
Felt�lalt�k a vacsor�t. Enni kezdtek. Monique �tv�gya is megj�tt, a k�t
f�rfi �s egy m�sik asztaln�l a fuvaros pedig egy ideig n�m�n falt. Csak a
m�sodik nagy szelet h�s ut�n folytatta Parsons. Hangot v�ltott, �l�nkebben
besz�lt tov�bb:
- A hivatalos �s k�nyszer� morcoss�g t�z esztendeje ut�n j�tt persze az
ellent�t. Az emberek nevetni kezdtek, szerelmeskedni, t�ncolni, �nekelni,
muzsik�lni. A sz�nh�zak megny�ltak, els�sorban a sikaml�s v�gj�t�kokhoz
t�dult a k�z�ns�g. Mindent csin�ltak az emberek, ami eddig tilos volt. A
megmaradt purit�nok mogorv�n h�zukba h�z�dtak, de az utca, a kocsma, a
sz�nh�z, a t�rsas�let vid�mm�, sokszor bizony led�rr� v�lt. Kisz�rad a torkom,
�s a maga f�le elzsibbad, hogy ennyit besz�lek. Nem is folytatom... Csak
ennyit m�g: a gy�keresen megv�ltozott k�zhangulatnak k�sz�nhet�, hogy p�r
esztend� alatt a zene, a nyilv�nos �s h�zi muzsik�l�s is ilyen n�pszer� lett.
Mert mit csin�ljon az egyszer� polg�r, a k�zm�ves, keresked�, �rnok, ha zen�t
akar hallani?
Nyelt megint egy harap�st, azt�n v�laszolt magamag�nak:
- Az udvari k�rusok �s zenekarok nem neki muzsik�lnak. Az �ri palot�kba
nincs bej�r�sa az utca ember�nek. �lelmes v�llalkoz�k kib�relnek n�ha egy
nagy termet, �s ott zenekart l�ptetnek f�l: de ilyesmi ritk�n van, bel�p�d�jat
kell fizetni, �s kevesen f�rnek a terembe. Mit csin�ljon h�t az egyszer� ember?
�ssze�ll a bar�taival, j�l-rosszul megtanulnak a hangszerekkel b�nni:
muzsik�lgatnak maguknak. El sem tudja k�pzelni, Zorzi, h�ny
hangszerk�sz�t�, zenetan�t� �s kottam�sol� dolgozik most Angli�ban, �s
mind tele van munk�val.
- Ez �rvendetes - felelt elgondolkozva Vettore Zorzi -, de a magam
szempontj�b�l n�zve, n�mi aggodalmat kelt bennem.
- Hogyhogy?
- Ha ilyen orsz�gba j�ttem: egy leszek itt a nagyon sok k�z�tt; egy
heged�ssel szaporodott a sokezer. R�ad�sul idegen vagyok, k�tszeresen
idegen: Franciaorsz�gb�l �rkezett velencei. Att�l tartok, nehezen tal�lok itt
helyet magamnak...
A homlok�t r�ncolta:
- Amint Londonba �r�nk, gyorsan �sszek�ttet�seket kell keresnem...
- �n lesz, saj�tmaga, az �sszek�ttet�s! - nevetett f�l Ned Parsons. - Ha
meghallj�k Londonban, hogy �n it�liai m�v�sz, aki Lully mellett dolgozott
�vekig: kapkodni fognak maga ut�n, sz�tszaggatj�k, csak gy�zze elfogadni az
aj�nlatokat. Velencei �tlev�l, p�rizsi operai tags�g: ez annyit �r ma
Londonban, mintha feh�r �szv�r h�t�n a tizenk�t apostol egyike lovagolna be
a Vatik�n udvar�ra.
A nevet�s�nek kicsit fanyar mell�k�ze volt. Mondta is tov�bb:
- Nek�nk, az ideval�siaknak, sz�v�san meg kell verekedn�nk egy kis
hely�rt. �nt t�rt kapukkal fogadj�k. �sszek�ttet�st akar szerezni? Hamarosan
�n fogom k�rni az �n p�rtfog�s�t Londonban, Zorzi.

K�rte is, meg is kapta. Alig egy h�nap m�lva m�r sor ker�lt erre.
Janu�r k�zep�n �rkeztek v�gre Londonba. Vettore Zorzi mindenekel�tt
csal�di �gy�t rendezte. Ned Parsons kiv�lasztotta a megfelel� papot, egy
v�rossz�li kis templom lelk�sz�t, aki a legink�bb szabadelv� protest�ns szekta
p�sztora volt, �s �testamentumi t�rv�nyek szellem�ben azt tan�totta, hogy a
h�zass�g felbonthat�, ha az asszony ura, a f�rfi, alapos okkal k�v�nja. A pap
el�tt csendben megk�t�tt�k a h�zass�got.
A lelk�sz term�szetesen k�rdez�sk�d�tt, hogy milyen vall�st k�vet a
m�tkap�r; azt�n megnyugtatta �t, hogy Monique hugenott�nak vallotta mag�t,
a v�leg�ny pedig k�t fonttal megtoldotta a h�zass�gi szertart�s d�j�t. Nem
k�rdezett t�bbet, meg�ldotta a frigyet, �s kiadta err�l a hivatalos
igazol�okm�nyt.
Antonio Correr utas�t�sa szerint ezut�n Zorzi elment Velence londoni
k�vets�g�re, beszolg�ltatta saj�t val�di �tlevel�t �s a k�tszem�lyes hamisat -
kapott helyett�k �jat, amelybe m�r be�rt�k t�rv�nyes hitves�t is. Monique
pedig boldog levelet �rt haza sz�leinek: Isten el�tt k�t�tt h�zass�gukat most
m�r Isten szolg�ja is hiteles�tette. A lak�sgondok is megsz�ntek: londoni
b�relt sz�ll�sukon Monique most m�r nem riadozott a kett�s �gyt�l, s�t:
tiltakozott volna ellene, hogy hites f�rje k�l�n szob�ban, vagy ak�rcsak m�sik
�gyon h�ljon.
A Salviati-Lippomano-bankh�znak Londonban is volt fi�kja. Vettore Zorzi
itt is megkapta a havonta �tutalt apai j�rad�kot. Itt sem akart azonban ebb�l
�lni; nem sz�rakozni �s p�nzt k�lteni j�tt Angli�ba, hanem: megtanulni
minden megtanulhat�t, �s megismerni, amit lehet - m�r szinte c�mer-feliratt�
v�lt saj�t jelszava szerint. S�rg�sen �ll�st keresett h�t: dolgozni akart.
Az els� l�p�sn�l m�g Ned Parsons seg�tette. �ltala ismerkedett meg
Anthony Burtonnel, az udvari hangszerjav�t� �s karbantart� m�hely
f�n�k�vel. Burton fia �s Parsons annakidej�n egy�tt �nekelt a kir�lyi
gyermekk�rusban; az�ta is tartott�k a bar�ts�got.
Burton, �tvenes �veiben j�r�, j�h�r� szakember, n�mi tart�zkod�ssal
fogadta a velenceit:
- Mihez �rt, Zorzi �r?
Furcsa hangs�llyal ejtette a szokatlan olasz nevet. �s �vatos volt: nem
tudhatta, komoly emberrel �ll-e szemk�zt, vagy olyasfajta sz�lh�mos
vil�gcsavarg�val, akif�l�k s�r�n bukkantak f�l az eur�pai nagyv�rosokban.
Vettore Zorzi felelt:
 - Meglehet�sen ismerem a von�shangszereket. Zen�sz �s vizsg�zott
heged��p�t� vagyok.
- Hol tanult?
- Cremon�ban. Nicola Amati mestert�l kaptam seg�dlevelet.
Anthony Burton akaratlan mozdulatot tett, �s ebb�l Zorzi azonnal
meg�rtette: igazat mondott Parsons a leedsi fogad�ban. Az Amati-m�hely
neve �gy hatott, mint egy d�zsa lobog�-forr� v�z a h�kupacra. A m�helyf�n�k
elmosolyodott:
- Kiv�l� szerencs�nek tartom, hogy felkeresett. Miben lehetek
szolg�lat�ra?
Amikor megtudta, mir�l van sz�, buzg�n helyeselt, meg�lelgette Parsons-t:
- J�l tette, Ned, hogy hozz�m hozta el Zorzi urat. J� szakembernek itt a
helye, n�lam.
El�gedetten k�r�ln�zett a jav�t�sra v�r� mindenfajta hangszerrel telezs�folt
helyis�gben, ahol hat munkaasztaln�l dolgoztak a seg�dek. Sz�les taglejt�ssel
mutatta k�t vend�g�nek:
- Van itt munka, el�g. A kir�lyi zenekarokon k�v�l vagy h�sz �lland�
megrendel� hordja ide a beteg hangszereket. K�sz�t�nk is von�sokat, lantot,
virginali, m�g orgon�t is, ha rendelnek. �s n�zze csak, miket hoznak ide
rendbetenni...
Az �llv�nyr�l leemelt egy heged�t:
- Az Amati ut�ni �j cremonai iskola kit�n� fiatal mestere k�sz�tette:
Stradivariusnak h�vj�k... Ismeri net�n, Zorzi �r?
K�l�n�s �rz�s volt k�zbevenni a hangszert... Antonio...
Ben�zett az f-ny�l�son Vettore Zorzi, �s olvasta a heged� belsej�be
ragasztott c�dul�t: "Antonius Stradiuarius Cremonensis faciebat anno 1675"...
Antonio. �l-e m�g Francesca? Milyen r�gen volt minden...
B�lintott:
- J�ideig egy munkaasztaln�l dolgoztam Antoni�val.
Anthony mester m�sik hangszert mutatott:
- Van itt komolyabb �rt�k is: egy Amati-csell�. A csig�ja megrepedt. Nem
vigy�ztak, leejtett�k a gazemberek!... Ezt csak az �n kez�re b�zom, Zorzi �r,
ha csakugyan itt marad n�lam. Mikor tudna bel�pni?
- Ak�r holnap - felelte Zorzi.
- Pomp�s! - b�logatott Anthony Burton. - Ott lesz az, asztala, az
ablakn�l, a legvil�gosabb helyen.
Odaki�ltott:
- Henry! H�, Henry fiam!
Az asztaln�l �l� sov�ny fiatalember h�trafordult.
- Pakold �t a szersz�maidat egy m�sik asztalra, Henry! Azt a helyet Zorzi
�r kapja.
Kicsit kellemetlen volt a dolog. Vettore Zorzi a zavart fiatalemberhez ment,
kez�t ny�jtotta:
- Sajn�lom, ha akaratlanul k�nyelmetlens�get okozok �nnek.
- Nem tesz semmit, uram.
- Rem�lem, j� koll�g�k lesz�nk. Vettore Zorzi vagyok.
A fiatalember is bemutatkozott:
- Henry Purcell a nevem. M�sodik seg�d vagyok, John Hingston �r mellett
- a k�z�pen �l�, Zorzit gyanakodva szeml�l� f�rfira mutatott.
Hingstonnel is megismerkedett Zorzi, azt�n bemutatkozott a t�bbieknek is.
M�snap reggel munkakezd�skor, pontosan �rkezett, le�lt az asztalhoz.
K�t nappal k�s�bb megkapta a pecs�tes �r�st:

"�fels�ge udvarmesteri hivatala pr�baid�re szerz�dteti a

kir�lyi hangszer jav�t� m�helybe Vettore Zorzi velencei
�llampolg�rt, a cremonai Amati-m�helyben nyert seg�dlevele
alapj�n. Nevezett munk�j�t a m�helyf�n�k, Anthony Burton
mester utas�t�sai szerint tartozik v�gezni, buzgalommal,
engedelmesen, legjobb tud�sa szerint. Fizets�g�l egyel�re egy
kapit�nyi rangban szolg�l� gyalogostiszt f�lzsoldja �llap�ttatik
meg, ezenk�v�l a szok�sos napi k�tszeri �tkez�s a m�helyben,
term�szetbeli j�rand�s�gk�nt pedig �vente egy �lt�zet angol
poszt�ruha, egy nemezkalap �s k�t rend feh�rnem� j� flandriai
v�szonb�l. Ha a jav�t�sokon fel�l �j hangszerek k�sz�t�s�re is
megb�z�st kap, ez�rt k�l�n d�jaz�s illeti, esetenkinti
megegyez�s szerint. H�rom h�nap pr�baid� ut�n nevezett
Vettore Zorzi �ll�s�nak v�gleges�t�s�re tarthat ig�nyt."

Megmutatta a levelet otthon Monique-nak.

Otthon: f�lig az volt, f�lig nem. Mert fogad�beli sz�ll�st nemigen �rezhet
otthon�nak egy fiatal h�zasp�r. M�gis otthonosabb volt itt, mintha valamely
londoni polg�rh�zban b�reltek volna lak�st - hiszen �gysz�lv�n csal�di
k�rben �ltek, Monique b�tyj�nak "A kir�ly kardj�hoz" c�mzett
vend�gfogad�j�ban. Tizennyolc esztend�vel ezel�tt m�g �gy sz�lt a kapu-
c�mer: "A k�zt�rsas�g pajzs�hoz" - �s II. K�roly bej�vetelekor v�ltozott meg
a c�g�r. A fogad� tulajdonosa m�r vagy h�sz �ve Robert Giraud volt.
Megismerked�s�k �r�j�ban �gy mondta el t�rt�net�t v�ratlan s�gor�nak,
r�viden �s magvas szavakkal:
- Hugenotta di�k voltam, pap akartam lenni. Addig-addig tanultam a
protest�ns teol�gi�t, m�g �tt�rtem a katolikus hitre. Azt�n csakugyan pap
lettem, s�t szerzetes, a kapucinusrend tagja. Addig-addig paposkodtam, m�g
r�j�ttem, hogy ez sem nekem val�. Ugyanezt vette �szre szeretett hitvesem,
aki akkoriban a h�res Port-Royal kolostorban volt ap�ca, s az orthodox
katolicizmus �s a f�l-eretnek janzenizmus hat�r�n lebegve morzsolgatta
napjait. Ismeri ezeket az �gyeket, Vettore s�gor? Nem? Majd egyszer
elmes�lj�k. Egysz�val: mindketten r�j�tt�nk, hogy ez az �let nem nek�nk
val�, mi viszont egym�shoz val�k vagyunk. Levetett�k h�t a csuh�t. El�bb
csak egy p�rizsi b�v�helyen egy-egy �r�ra, azt�n v�glegesen. �tj�tt�nk ide; j�
alattval�i vagyunk a kir�lynak, az anglik�n egyh�z buzg� h�vei, �s
polg�rt�rsaink megbecs�l�s�t �lvezz�k. Ennyi az eg�sz.
Monique megrend�lt�n hallgatta k�tszeresen hitehagyott b�tyja
elbesz�l�s�t, �s m�g jobban megrend�tette, hogy f�rje nem rend�lt meg. S�t,
Vettore Zorzi kit�n�en mulatott az �j s�gor agg�lytalan �letfelfog�s�n.
A fiatalasszony h�z�dozott, eml�kezve apja haragj�ra, aki megtagadta
h�tlen fi�nak m�g eml�k�t is - de Zorzi d�nt�tt: am�g elrendez�dnek a dolgai
�s megfelel� lak�st tal�l, bek�lt�znek a Kir�ly Kardj�ba. Monique a m�sodik
napon m�r megnyugodott, mert az asszony, akinek francia neve itt Dorothy-ra
v�ltozott, nagyon kedves volt hozz�, �s erk�lcs�sen nevelte h�rom gyermek�t.
Az els� londoni sikert�l, a m�helybe kinevez� lev�lt�l Monique boldog
lett: ez m�r tisztess�ges foglalkoz�s, nem led�r zen�l�s egy sz�nh�znak
nevezett b�ntany�n! ...
Sajnos, nem tartott sok�ig; m�g a h�romhavi pr�baid� eltelt�ig sem
�rvendezhetett Monique azon, hogy becs�letes k�zm�ves hitvese.
Pedig maga Vettore Zorzi is �gy k�pzelte legk�zelebbi j�v�j�t, hogy
hossz� id�t, tal�n �veket t�lt a m�helyben. Hiszen olyan r�g volt kez�ben
szersz�m, esztend�k �ta nem �rezte a frissen has�tott feny�deszka illat�t, nem
l�thatta a form�k kibontakoz�s�t a farag�k�s alatt. J� volt itt, a m�helyben.
Teremteni valamit, k�t keze munk�j�val.
"Nem tudom, mi illik majd jobban a kezedbe: a k�s vagy a von�" - mondta
valamikor az �reg Amati mester. Vettore most �gy �rezte: hazatal�lt. Ez az
igazi otthona, az igaz�n nekival� k�rnyezet: az enyvszag, a szersz�mok halk
z�rren�se, az �letrekel� anyag, a m�hely. Eg�sz teste �tmelegedett, amikor a
s�r�lt Amati-csell�t k�zbevette: eml�kek f�lt�maszt�ja, a m�r m�l�nak �rzett
ifj�s�g �zenete volt az aranybarna hangszer. Fel�ledt a kedves-cs�ndes
Cremona, a vas�rnapi zen�smis�k a Sant'Agostino templomban, egy napos
d�lut�n a Ferraboschi-h�z lassan kiny�l� kapuja - a r�gi vil�g, amelyben m�g
csak �br�ndok voltak, gondok �s z�rzavarok nem.
J� volt a m�helyben.
 De gondolni kellett arra, hogy nemcsak: megtanulni minden
megtanulhat�!! Embereket is meg kell ismerni. Nemcsak Cremona volt, de
P�rizs is. Volt Ninon, �s volt Antonio Correr.
Egyik nap Vettore Zorzi a legjobb ruh�j�ba �lt�z�tt, �s megl�togatta
Saint-�vremond urat, hogy �tadja Ninon aj�nl�level�t.
El�kel� helyen, a Westminster-ap�ts�g k�zel�ben b�relt egy kis palot�t a
gazdag �reg�r. B�lcs belenyugv�ssal ette a hossz� sz�m�zet�s kenyer�t, m�r
vagy m�sf�l �vtizede. Ellens�gei meghaltak m�r, kiengesztel�dtek vagy
elfelejtett�k a r�gi ellent�teket; ha nagyon akarja, hazamehetett volna. De m�r
nemigen volt �rtelme. Kihez hazamenni? Nemcsak az egykori ellens�gek, a
r�gi bar�tok sz�ma is megritkult - aki k�z�l�k m�g �lt, megv�ltozott az id�
m�l�s�ban. Angol f�ld�n pedig gy�keret eresztett az �reg. Neh�z lett volna
beilleszkednie a m�sfajta francia vil�gba. N�ha felt�mad� honv�gy�t azzal
csillap�totta, hogy s�r�n v�ltott levelet megmaradt bar�taival; Ninon de
Lenclos volt egyik legszorgalmasabb levelez�-t�rsa.
Ez a fiatalember is Ninont�l hozott levelet. Saint-�vremond arca felder�lt.
Olvasta:

,,... �s nagy �r�mmel hallottam, hogy eg�szs�ge rendbej�tt,

gyomorb�ntalmai elm�ltak, szelleme teljes frisses�gben
ragyog. Tal�n restellni val�, de testi eg�szs�g�nek jobban
�r�l�k, hiszen arr�l mindig meg voltam gy�z�dve, hogy az �n
szelleme megtartja elevens�g�t �s �l�nk csillog�s�t �lete utols�
pillanat�ig. - De most m�r lassan befejezem levelemet, mert a
hideg, a sz�lk�s pap�r �s tollam kopott hegye akad�lyoz az
�r�sban; csak arra k�rem, szeressen annyira, hogy ezt is
megbocs�tja nekem. - Levelem viv�je egy�bk�nt a velencei
sz�rmaz�s� Vettore Zorzi, kit�n� heged�s �s rokonszenves
fiatalember. Kedvelem �t, sokszor volt vend�g a h�zamban.
Lully zenekar�nak volt tagja sok�ig, �s - b�rmily meglep� is!
- nem Baptiste dobta �t ki, hanem saj�t elhat�roz�s�b�l,
k�r�lm�nyeinek alakul�sa miatt t�vozott az Oper�t�l.
�nmegtart�ztat�s kell hozz�,hogy el ne mes�ljem mulats�gos
t�rt�net�t, de ez�ttal �nzetlen leszek, Bar�tom, neki hagyom,
hogy Mag�t sz�rakoztassa nem mindennapi eset�vel. Biztosan
j�t mulat majd rajta; �rja meg majd legk�zelebbi level�ben,
mekkor�t kacagott a sors�ld�z�tt velenc�s fura h�zass�g�n... "

Nevetett is az �reg vil�gfi. V�gighallgatta Zorzi elbesz�l�s�t, azt�n �gy

sz�lt:
- Ne nagyon mes�lgesse Londonban ezt a hist�ri�t. Sok itt a
v�gj�t�kszerz�, �s mind t�m�t keres.
Komolyra v�lt a hangja:
- Mes�ljen most arr�l, mihez akar kezdeni Londonban. Miben lehetek a
seg�ts�g�re?
- K�sz�n�m a j�indulat�t, uram - felelte Vettore Zorzi. - Tal�ltam m�r
�ll�st. J� munk�m van, a kir�lyi hangszerm�helyben alkalmaztak.
Saint-�vremond elb�mult:
- Mit besz�l? Repedt fuvol�kat foltoz maga, aki Lullyn�l muzsik�lt?
A fiatalember megb�nt�dott, hangj�t s�rt�d�s sz�nezte:
- K�t tanult mesters�gem van, Saint-�vremond �r. Zen�sz vagyok, �s
vizsg�zott hangszerk�sz�t� is. Szeretem ezt a munk�t. �s becs�l�m is.
- J�, j� - legyintett a h�zigazda. - Sz�p, amit mond, de m�giscsak
er�pazarl�s, hogy egy m�v�sz alantas k�zm�vesmunk�val t�ltse az idej�t.
Zorzi m�r �lesen v�laszolt:
- Uram, az alantas k�zm�vesnek j� munk�ja n�lk�l recsegn�nek,
ny�vogn�nak �s sz�ntelen�l sz�ln�nak a hangszerek a nagyrabecs�lt m�v�szek
kez�ben.
Saint-�vremond figyelmesen n�zte a fiatalembert. Homlok�n a toj�salak�
dudor megmozdult, ahogy a szem�t t�gabbra nyitotta:
- Van ebben valami igazs�g - mondta. - Egy p�sp�k�t m�gsem tesznek
sekresty�snek a templomba.
- A hasonlat megtisztel� - felelt Zorzi tart�zkodva. - �n azonban,
ism�tlem, j�l �rzem magamat a m�helyben.
Nagy�ri f�l�nnyel legyintett megint Saint-�vremond:
- Igyekszem meg�rteni �nt. De nemcsak err�l van sz�, fiatalember.
Legjobb bar�tn�m... tal�n �gy is mondhatn�m: egyetlen r�gi �s igazi bar�tom...
r�mb�zta az �n sors�t. Ninon k�v�ns�g�t teljes�teni akarom. K�pess�geinek
megfelel� helyre fogom �nt juttatni.
- De uram...
Az �reg k�zmozdulattal f�lbeszak�totta:
- Holnap �nt Buckingham figyelm�be aj�nlom. A miniszters�gb�l kibukott
ugyan, de m�r szabadon bocs�tott�k, nem �l a Towerban; �s a kir�ly
v�ltozatlanul kedveli. Biztos vagyok benne, hogy p�r napon bel�l fogadja �nt.
A hatalmas kir�lyi kegyenc neve megh�kkentette Zorzit:
- Buckingham herceg...?
�gy hatott r� Saint-�vremond �r aj�nlata, mintha P�rizsban valaki k�z�lte
volna, hogy holnaput�n bemutatja �t Lajos kir�ly legbizalmasabb
tan�csad�j�nak, Colbert miniszternek.
Az �reg�r azonban elfogulatlan nyugalommal folytatta:
- Aki bej�ratos lehetett Ninon h�z�ban...
Egy pillanatra elhallgatott. �s a csepp sz�net �reztette, hogy Charles de
Saint-�vremond j�l meg�rtette Ninon level�t a rokonszenves fiatalemberr�l. A
sz�net ut�n megism�telte:
- Akit Ninon sz�vesen fogadott, annak megny�lik Buckingham kapuja is.
Egy h�ttel k�s�bb �jabb, d�szesen keretezett levelet kapott Vettore Zorzi az
udvarmesteri hivatalt�l: kinevezt�k m�lyheged�snek a kir�lyi
von�szenekarba. A herceg, Zorzi k�r�s�re m�g azt is elint�zte, hogy a p�rizsi
tanulm�ny�tr�l hazaj�tt Parsonst is szerz�dtett�k a zenekarba.
Sajn�lkozva b�cs�zott Vettore a m�helyt�l, �j bar�tait�l. Anthony Burton
mester rosszkedv�en d�rm�g�tt, az els� seg�d, John Hingston g�nyosan
elh�zta a sz�j�t: "a kir�ly heged�sei... ", a fiatal Henry pedig, akinek asztal�t
kapta Zorzi a m�helyben, meg is mondta:
- Ismerem a kir�lyi zenekart; ap�m �vek �ta tagja. Nem irigylem �rte,
Zorzi �r.

Henry Purcellnek apja is zen�sz volt, nagyb�tyja is. Polg�rokn�l nem

divatozott a csal�dfakutat�s �s az �s�k nyilv�ntart�sa, de kisfi� kor�ban Henry
b�m�szkodva sokszor hallgatta apja mes�it, hogy �lt valamikor, sz�z �s sz�z
�vekkel ezel�tt, Wales hat�rvid�k�n egy h�res lantj�t�kos, Pursel volt a neve.
Ez a Pursel nemcsak nagy m�v�sz volt, de b�tor harcos is, �s egy csata ut�n
lovagi rangot �s h�rom vadkanfejet �br�zol� c�mert kapott valamelyik r�gi
kir�lyt�l. Lehet, hogy ez a Pursel volt a Purcell-csal�d alap�t� �se. A lovagi
rang mindenesetre elkopott, valahol eleny�szett a t�rt�nelem viszontags�gos
viharai k�zben, �s a vadkanfejes c�mert csak �vatosan haszn�lt�k,
haszn�lgatt�k a Purcellek, mert semmi hivatalos okm�ny nem bizony�totta
jogukat. Polg�rokk� v�ltak, a csal�d t�bb �ga Londonban �s a f�v�ros
k�rny�k�n �lt: keresked�k, �rnokok, hivatalbeli emberek, k�zm�vesek voltak,
�s sok hivat�sos zen�sz akadt k�zt�k. Szinte �r�kletes volt n�luk a zenei
tehets�g �s hajlam.
A fi� legr�gibb, hom�lyos eml�kei: m�g j�rni �s besz�lni alig tudott,
sokszor s�rdog�lt korg� gyomra miatt, mert sov�ny eb�ddel kellett kitartania
az esti k�s�ig - de vas�rnap d�lut�nonkint hangok t�lt�tt�k be a sz�k�sen
b�torozott Purcell-lak�st. Vend�gek j�ttek, apa bar�tai, szomsz�dok, egy-egy
rokon, �s muzsik�ltak. Henry ilyenkor elfelejtette, hogy �hes, hogy valami
finom csemeg�t szeretne, amit az utc�ban lak� jobbm�d� gyerekek kaptak;
nyitvamaradt sz�jjal hallgatta a zen�t, �s �ber szeme figyelte a kezek mozg�s�t
a hangszereken. Apja mondta is: "Ha mind olyanok voln�nak, mint Henry,
olcs� lenne az eb�d �s vacsora." Akkor m�r h�rman voltak testv�rek, Edward
id�sebb, D�niel pedig kisebb volt Henryn�l.
Sokkal k�s�bb j�tt r� Henry: ezek a sz�p vas�rnap d�lut�nok K�roly kir�ly
uralkod�s�nak els� �veiben voltak; akkoriban �ll�tott�k vissza a kir�lys�got -
el� lehetett szedni a sok�ig tiltott hangszereket a pinc�b�l, padl�sr�l, szalma
�s rongyok al�l; �s hossz� hallgat�s ut�n megsz�lalhattak megint a h�rok �s a
fuvola s�pjai. A k�t-h�romesztend�s Henry persze err�l m�g mit sem tudott,
csak egyvalami v�s�d�tt bele, nem m�l� eml�kk�nt: a zen�s d�lut�nok
mesevil�ga, amikor a hangok k�pekk� v�ltak, �s a gyerek k�pr�z� szeme el�tt
t�nd�rek t�ncoltak hajladoz� vir�gos �gak alatt, pedig t�nd�rrel m�g nem
tal�lkozott, �s vir�gz� f�t sem l�thatott London k�falai k�z�tt. �s amikor
egyik-m�sik zenedarabban apja j�tszotta heged�n a vezet�sz�lamot, a
t�nd�rek t�ncol� sor�ban megjelent m�g kir�lyn�j�k is; olyan sz�p volt, hogy
m�g sok �vvel k�s�bb, feln�tt fiatalember kor�ban is l�tta �t Henry Purcell, ha
nagyon akarta felid�zni, �s szorosan behunyta a szem�t.
Hatesztend�s volt, hogy egyszer kilopta a l�d�b�l apja fuvol�j�t, j�tszani
pr�b�lt rajta. A v�rt csoda helyett csak hamis, nyiffan� hangok hallatszottak.
M�r s�r�sra g�rb�lt a sz�ja, amikor az apa hazaj�tt. Nem csattantak sz�l�i
pofonok, hanem az apa megigaz�totta a hangszert fia kez�ben, megmutatta a
helyes fog�st, a f�v�s helyes m�dj�t. Tan�tani kezdte Henryt. A fi� nemsok�ra
j�l j�tszott heged�n �s fuvol�n, magas �s cseng� fi�hangja hajl�kony volt;
megtanult kott�b�l �nekelni. �s alig volt m�g nyolc�ves: apja megtal�lt egy
telefirk�it, eldugott pap�rlapot - gyerekes �komb�komokkal �rott kotta volt.
Henry h�romsz�lam� dalt szerzett az "�des zsarnokn�" c�m� n�pszer� versre.
"�des zsarnokn�... - mosolygott az id�sebb Purcell - nyolc�ves gyerek, �s:
�des zsarnokn�..." A feln�tt f�l�ny�vel mosolygott, mert Thomas Purcell nem
tudott fia nagy titk�r�l, a hangok liget�ben t�ncol� t�nd�rkir�lyn�r�l, aki �des
volt, �s zsarnoki er�vel mindig visszavisszat�rt a kisfi� �lmaiban �s �ber-
�lmaiban. Az apa mindenesetre gondosan megvizsg�lta a szerzem�nyt. A
szakember szem�vel sem l�tott benne komoly hib�t: gyermeteg m� volt, de
semmivel sem rosszabb, mint sok divatos dalocska. Ki is adatta Thomas
Purcell a kisfi� els� m�v�t egy zenei �vk�nyvben. �s ett�lfogva m�g
s�r�s�dtek az otthoni zene�r�k; m�r ketten tanultak az ap�t�l, Henry �s D�vid
�ccse. A legid�sebb fi�nak, Edwardnak botf�le volt, �s ut�lta a muzsik�t.
Ezekben az �vekben m�r jobban �lt a csal�d. Az ap�nak j�l ment a sora,
t�bb �ll�st is kapott: a kir�lyi von�szenekar tagja lett, a Westminster-ap�ts�g
szerz�d�tt kottam�sol�ja volt, �s j�vedelm�nek kieg�sz�t�s�re az udvari
ruhat�r �r�nek is kinevezt�k.
Hivatalt�rsa �s j�bar�tja Henry Cooke egykori katonatiszt �s szenved�lyes
muzsikus, a kir�lys�g vissza�ll�t�sa ut�n �jra megalak�totta, az�ta is vezette a
kir�lyi gyermekk�rust. Arra el�g volt a bar�ts�g, hogy Cooke meghallgatta a
tizedik �v�hez k�zeled� Henryt - de az m�r a pr�ba�nekl�s eredm�nye, hogy
Henry Purcell be is ker�lt a k�rusba. Nem volt k�nny� dolog: az eg�sz
orsz�gb�l v�logatt�k ki a legszebb hang� �s zen�ben legink�bb iskol�zott
tizenk�t fi�t - �vente mind�ssze tizenkett�t, akikkel p�tolt�k a kamaszkorba
jut�, hangv�ltoz�s miatt kies� r�gebbi tagokat.
Szinte szerzetes-n�vend�kekhez ill�, kem�ny �let k�vetkezett. Henrynek el
kellett j�nnie a sz�l�i h�zb�l, a k�rus koll�gium�ba k�lt�z�tt. Itt, a
kockak�ves hideg folyos�kon �s kasz�rny�hoz hasonl� h�l�termekben nem
lebegett a t�nd�rkir�lyn� sz�ps�ges alakja; mogorva fel�gyel�k �s zenetan�t�k
hajszolt�k a gyerekeket egyre t�bb munk�ra. Kotta�r�s �s olvas�s, lapr�l
�nekl�s, j�t�k k�l�nb�z� hangszereken, lanton �s orgon�n is; heged�lni �s
fuvol�zni m�r tudott Henry, de ezt is sz�ntelen�l gyakorolni kellett. Tanultak
m�g latin nyelvet, helyes angol besz�det �s �r�st, �s persze hittan�r�kra is
kellett j�rniok. K�l�n�sen sok tanulnival�t adott, hogy m�sorukat folyton
szapor�tani kellett; naponta t�bb �r�juk telt �j k�rusdarabok betanul�s�val.
Mert II. K�roly kir�ly a zen�ben is szerette a v�ltozatoss�got. Amit egyszer
hallott �fels�ge, m�skor m�r nem k�v�nta meghallgatni. Cooke mester
munk�j�nak nem kis r�sze volt, hogy folyton �j �s �jabb k�rusm�vek �r�s�ra
�szt�k�lte a szerz�d�ses kir�lyi zeneszerz�ket, �s emellett t�meg�vel hozatta a
k�lf�ldi, jobb�ra it�liai �s n�met szerz�k kott�it.
J� n�gy esztend�t t�lt�tt Henry a koll�giumban. Tanult �s �nekelt, �nekelt
�s tanult; titokban zen�t is szerzett, de m�g nem merte megmutatni
mester�nek. Oktatt�k �ket zeneelm�letre �s a zeneszerz�s alapelemeire is - de
Henry Cooke szigor� el�lj�r� volt, leintette volna a kis k�rus�nekest, ha saj�t
szerzem�nyeivel �ll el�be.
Kev�sb� f�lt Henry a k�vetkez� mestert�l. Amikor Cooke meghalt, veje
lett a gyermekk�rus vezet�je, a t�bbesztend�s eur�pai tanulm�ny�tr�l hazaj�tt
Pelham Humfrey. Kellemes modor�, nagyvonal� fiatalember volt, alig
huszon�t �ves kor�ban ker�lt Cooke hely�re, �hozz� b�trabban k�zeledett
Henry mint el�bbi mester�hez; Humfrey sz�vesen megn�zte a bizonytalan
k�zzel pap�rra vetett k�s�rleteket, biztatta kis tan�tv�ny�t, �s hasznos
tan�csokat is adott. Sokat mes�lt franciaorsz�gi �s it�liai tapasztalatair�l, az
olasz �s francia zen�r�l, legt�bbet a p�rizsi Lullyr�l. �j �s m�sfajta vil�g
kezdett nyiladozni Henry el�tt: az �nekbesz�d d�szes �s hajl�kony �j form�it
kezdte megismerni, az olaszok l�gyabb, mollhangnemeket kedvel�
dallamvezet�s�t - �s megvil�gosodott el�tte a franci�k, els�sorban Lully �j
felfog�sa, hogy a zene ne tegyen er�szakot a nyelven, hanem igyekezz�k a
sz�veghez simulni, vagy a szerz� alak�tsa �gy a sz�veget, hogy az idomuljon
engedelmesen a dallamhoz �s a muzsika ritmus�hoz.
R�vid ideig voltak egy�tt, mert Humfrey fiatalon meghalt. Az � kez�t
fogva a zene �jszer�, ismeretlen tartom�nyaiba jutott el Henry - �s a m�sik
mester, John Blow hat�sa massz�v ellens�lyk�nt �vta meg att�l, hogy
gyermekes rajong�s�ban ut�nz�v� v�lj�k. A Humfreyt k�vet� Blow csod�lta
�s nagyon ismerte a r�gi angol t�bbsz�lam� k�rusm�veket, ezekre az er�s
gy�kerekre figyelmeztette kis tan�tv�ny�t. Fiatalabb volt Humfreyn�l,
�letkorban � �llt k�zelebb Henryhez, �s m�gis Blow tartotta vissza, nehogy
t�ls�gosan el�reszaladva elszakadjon az �vsz�zados angol hagyom�nyokt�l.
Blow nemcsak a gyermekk�rus vezet�je volt, a Westminster-ap�ts�g kir�lyi
orgonist�ja is; megszerettette a nagyszer� hangszert Henryvel. T�le hallotta
el�sz�r Henry Purcell, hogy: "A zene: �l�fa. Mindig �j gy�r�k rak�dnak r�.
De ha csak a vadonat�j gy�r�k voln�nak, bel�l �res lenne az eg�sz, �s
kongana." Henry ezt a mondatot nem felejtette el.
Tizennegyedik �v�ben j�rt, amikor - gyors �s hat�rozott felv�tel�hez
hasonl�an - szinte egyik napr�l a m�sikra kitett�k a gyermekk�rusb�l.
V�ltozni kezdett a hangja, egyszer-egyszer megbicsaklott, m�skor meg
eg�szen v�ratlanul fura d�rm�g�sszer� hang j�tt a tork�b�l. Haszn�lhatatlann�
v�lt, mennie kellett. Kir�lyi kegyb�l �ll�st kapott a hangszerm�helyben.
Am�g a zeneterem dobog�j�n �llhatott �s hangja a t�bbiek�vel
egybeolvadva gy�ny�rk�dtette az embereket - a t�nd�rkir�lyn� apr�dj�nak,
nagyon mer�sz pillanataiban fiatal lovagj�nak k�pzelte mag�t. Most minden
megv�ltozott: a mesebeli t�nd�rkast�ly h�ts� ist�ll�j�ban lett lov�sz, hord�kat
jav�t� bogn�r a kir�lyn� pinc�j�ben, �s rem�nye sem lehetett, hogy megint
szemt�l szembe l�thatja a sz�ps�ges l�nyt.
Sz�m�z�ttnek �rezte mag�t, aki most m�r az igazi vil�gt�l t�vol, �r�k�s
s�t�ts�gben t�lti majd �let�t.
Otthon lakott, apj�n�l. J� f�l�ra j�r�sra volt a m�hely; hajnalban indult
hazulr�l, hogy a reggeli munkakezd�s idej�re be�rjen. T�len m�g s�t�t volt
ilyenkor. Sz�v�munk�sok t�rtek utat maguknak a zsibong� sz�k utc�kban, a
gy�rakba igyekeztek, hogy v�lts�k az �jszakai munkacsoportokat. V�llukon
kosarakkal, h�tukon zs�kkal teherhord�k cipelt�k a h�st, z�lds�get,
f�zel�kf�l�ket a themzei b�rk�kr�l a piacok �s csarnokok fel�; m�g�tt�k a
kofa, aki felfogadta �ket, hars�nyan �s tolakodva furakodott el�re, hogy min�l
el�bb j� helyhez jusson. Kor�nkel� h�ziasszonyok, m�g �res k�zikos�rral;
koldusok �s zsebmetsz�k; egy-egy sarkon csodaszereket k�n�lgat�
orvoss�gkeresked�, �s kalend�riumot, nyomtatott g�nyverseket �s r�piratokat
�rus�t� kiki�lt�k. N�hol egy kardos v�rosi csatl�s s�t�lt m�lt�s�gteljesen,
vigy�zva az utca rendj�re; szigor�an pillantott a sikaml�s str�f�kat el�ad�
ballada�nekesre, de nem tett ellene semmit, mert a csatl�st is �rdekelt�k
Muckingham herceg, vagy Lordsmouth hercegn� leg�jabb szerelmi kalandjai
- csak arra �gyelt, nehogy a cs�p�s versben elhangozz�k Buckingham vagy
Portsmouth igazi neve. A nyit� boltosok csapkodva rakt�k egym�sra az
�jszakai deszkat�bl�kat; m�g le sem szedt�k valamennyit az �zletek
ablakair�l, m�r k�n�lt�k hangos sz�val pomp�s port�k�ikat.
�sszekapaszkodott r�szeg tenger�szek vonultak a kik�t� fel� �jszakai
kimen�j�kr�l, f�lrel�kve �tjukb�l mindenkit. Mogorva tal�rban protest�ns
lelk�szek igyekeztek templomukhoz; �s mindenf�le �l�lt�zetben katolikus
papok osontak, hogy a titkos p�pist�k h�z�ban mis�t mondjanak. �riember
nemigen j�rt hajnalban a londoni utc�n, sem az udvari emberek, sem a
f�v�rosban lak� nemesek, de vagyonos polg�rok sem. Nagyritk�n egy
reggelig tart� orgi�r�l hazafel� imbolyg� fiatalurak kis csoportja; k�tekedve a
j�r�kel�kkel, borszagot �rasztva kardokkal hadon�sztak. Le�nyok �s
csinosabb fiatalasszonyok is �vakodtak m�g ilyenkor kij�nni a h�zakb�l;
alkonyatt�i d�lel�ttig okosabb volt, ha otthonmaradtak. A hajnali utca nyers
leveg�j�t csak a f�rfiak b�rt�k, �s az edzettebb asszonyn�p.
Rendszerint azokban a percekben �rt a m�helyhez Henry Purcell, amikor a
legkisebb inas �ppen leszedte az ablakok v�d�t�bl�it, kinyitott, �s vizes
ny�rfasepr�vel kupacba s�p�rte, azt�n az utc�ra kidobta a szemetet, f�r�szport,
forg�csot. A hullad�k nagyr�sz�t t�zel�nek elhordt�k a szomsz�dok, a
maradv�nyt a j�r�kel�k �s lovak betapost�k az utca sar�ba.
Negyed�r�val nyit�s ut�n m�r mindenki a hely�n �lt; Burton mester
szerette a rendet �s pontoss�got.
Henry visszakapta r�gi asztal�t az ablakn�l. Furcsa kil�t�s ny�lt innen, ha
felpillantott a munk�j�r�l. A hat l�pcs�foknyi m�lyen fekv� m�hely ablakai az
utca szintj�vel voltak egyvonalban - l�bakat lehetett l�tni, csak l�bakat: siet�s
�s lass� l�p�seket, f�rfi t�rdharisny�kat �s f�ldetsepr� sz�k nyakat. Az
embereket der�kig; csak a kisgyermekek l�tszottak eg�sz alakjukban.
Arcn�lk�li vil�g: csak a testek mozg�s�nak ritmusa.
N�ha n�zte Henry, percekig. Hull�mzott �s l�ktetett az utca
forgalma, megfoghatatlanul �s szem�lytelen�l: arctalan f�ltestek
t�mege. Ha egyideig n�zte, az a k�l�n�s �rz�se t�madt, hogy ez az �let
l�nyeg�nek kivonata: a puszta mozg�s. Nincs arc, nincs valamerre n�z�
tekintet, nincs besz�d, voltak�ppen ember sincs - nem lehet megtudni a
mozg�sok c�lpontjait, az egyesek �tj�t. Mozg�s, semmi t�bb. J�zan
gyakorlati tartalom n�lk�l.
Mint a zene hull�mz�sa, ahol �sszel nem lehet tudni merre halad �s hol �r
v�g�l partot a dallam, nekilend�l�sek, megtorpan�sok, egyenletesen l�ktet�
�temek �s v�ratlan ir�nyv�ltoztat�sok ut�n: az emberek �tj�t sem lehet
kisz�m�tani.
Zene. Mindenr�l zene jutott Henry esz�be. Zene, a t�nd�ri k�s�rt�. Neh�z
volt n�ha a munk�j�ra figyelni, mert hangok repdestek benne; nem a f�l�vel
hallotta, hanem m�lyen, bel�l. Sokszor pr�b�lt megb�k�lni a sors�val, hogy
arra gondolt: ezek a beteg j�sz�gok az � kez�t�l gy�gyulnak, �s visszakapj�k
hangjuk cseng�s�t... de ezt k�vette a m�sik, szorongat� gondolat, hogy nem �
sz�laltatja meg majd a h�rokat �s s�pokat. Ha egy k�l�n�sen sz�p hangszer
ker�lt az asztal�ra, orvosnak �rezte mag�t, aki beteg menyasszonyt gy�gy�t; �s
az eg�szs�ges le�nyt majd m�sik f�rfi vonja az �gy�ba.
T�bbsz�r esz�bejutott a fiatal velencei, aki alig egy h�tig �lt enn�l a
munkaasztaln�l; az a Zorzi szerette a mesters�get, �s m�gis hamar
tov�bbvitte a sors. Zorzi muzsik�lhat. Mondta neki b�cs�z�skor, hogy nem
irigyli, de ez nem volt teljesen igaz. K�tes �r�m a kir�lyi von�szenekarban
j�tszani, �fels�ge kedvenc h�g zenedarabjait, amelyeket szinte oda sem
figyelve vetnek pap�rra a hivatalos zeneszerz�k. A m�v�szethez, az igazi
zen�hez annyi k�z�k van ezeknek a darabocsk�knak, mint a divatos
v�gj�t�kgy�rt�k darabjainak az igaz�n nagy �r�k, egy Marlowe, Jonson, Kyd
vagy Shakespeare sz�nj�t�kaihoz. K�nnyed, divatos m�veket kell j�tszania
Zorzinak a kir�lyi zenekarban, egy sorban Henry apj�val, aki m�r belef�sult,
oda sem figyel, milyen kott�t tesznek el�be. De Zorzi m�gis - a heged�t nem
az�rt veszi kez�be, hogy megenyvezze, hanem �nekelteti.
Csod�lkozott n�ha gondolatainak k�l�n�s kapcsol�d�s�n. A pincem�hely
ablak�n l�tsz� l�bakr�l zene jutott esz�be, a zen�r�l pedig sz�ndarabok.
Mi k�ze a zen�nek a sz�nh�zhoz?
Ostoba k�rd�s. Persze hogy van k�ze. Muzsik�lnak a sz�nh�zakban is,
k�s�r�zen�t j�tszanak, bet�tdalokat �nekelnek, n�ha t�ncolnak. De az igaz�n
nagyok, a j� sz�npadi szerz�k nem az�rt �rt�k darabjaikat, hogy sz�veg�kkel
zen�t sz�laltassanak meg. K�penyzseb�ben hurcolt Henry h�napokon �t egy
tizenkettedr�t� kis k�nyvet, a "Szentiv�n�ji �lom" c�m� sz�ndarab olcs�
kiad�s�t. Olvasta folyamatosan, azt�n beleolvasott itt-ott, megint az eg�szet
egy l�legzetre, k�s�bb ism�t egy-egy r�szletet. Szerelmesek, boh�cok �s
t�nd�rek kavarogtak elb�v�l� tarkas�ggal a darabban...
T�nd�rek!... Ett�l a sz�ndarabt�l kapott nevet a r�gi, gyermekkori zen�s
vas�rnap d�lut�nok t�nd�rkir�lyn�je - ami�ta ez a k�nyv Henry kez�be ker�lt:
Tit�ni�nak h�vt�k a csillog� �rnyat.
F�jt neki, hogy n�hol zavaros volt a darab, esetlenek a helyzetek, laz�k a
versek. Megk�rdezte apj�t, mi�rt van ez. Thomas Purcell a v�ll�t vonogatta: a
sz�ndarabok sorsa, hogy a k�nyvkiad�k �gy nyomtatj�k ki, ahogy akarj�k;
tetsz�s�k szerint v�ltoztatnak a sz�vegen, kihagynak-betoldanak-�tform�lnak.
Henry ett�lfogva hitte, er�sen, �s b�r� el�tt esk�vel merte volna vallani, hogy
ahol sz�p a vers, ott a t�nd�rek besz�lnek, ahol pedig nyers, romlott sz�veg
van, a gonosz nyomd�szok b�ne.
�jra �s �jra olvasta, maga sem tudta, mi�rt. S k�zben v�gezte a munk�j�t,
dolgozott enyvvel, finom f�r�sszel, csiszol�porral.
A legszebb napok voltak, amikor k�t-h�romhetenkint el kellett mennie a
Westminsterbe, mert az ap�ts�g orgon�j�t is �r� b�zta a mester: � gondozta,
tisztogatta, sz�ks�g eset�n jav�totta a hatalmas hangszert. S a templomban
mindig ott volt az ap�ts�g orgonist�ja, John Blow - a bar�ts�g nem szakadt
meg k�zt�k.
Kis b�rzs�kban vitte Henry a szersz�mokat, finom borzecseteket a
hangszer k�nyes r�szeinek porol�s�hoz, d�rg�l� szarvasb�rdarabk�kat.
Sokszor volt pap�r is a b�rzs�kban, �tvonalas kottapap�r; ha �rt valami �jat.
elvitte megmutatni. �s Blow soha nem unta. Elolvasta a kott�t, v�lem�nyt
mondott, n�ha meg is sz�laltatta az �j szerzem�ny p�r taktus�t az orgon�n.
K�l�n�s �s nagyszer� �rz�s volt, ahogy az �res templomban viharz� er�vel
�letrekeltek a pap�rra rajzolt kis fekete pontok: egy percre val�s�gg� v�lt, amit
Henry �rzett. N�ha megd�bbent�en m�sk�pp hangzott, mint ahogy elk�pzelte
- ha p�ld�ul von�sokra �s �nekhangra �rt valamit, �s John Blow a t�m�t
kiragadva orgonasz�l�t r�gt�nz�tt: ez eg�szen m�s volt, de valahogy m�gis
ugyanaz. Sokat besz�ltek ezekben az �vekben egy holland tud�sr�l, aki
csiszolt �veglencs�kkel felnagy�totta �s l�that�kk� tette a v�zben �l�, addig
nem is sejtett apr� l�nyeket; �gy nagy�totta �ri�ss� Henry zen�j�t az orgonista
sz�les fog�sai alatt megsz�lal� hangszer. Mondta is egyszer John Blow,
nevetve: "Ahogy a hollandus mikroszk�pja alatt �rkoknak l�tszanak a b�r
hajsz�lv�kony reped�sei; ezzel a nagy�t�ssal jobban �szrevessz�k zen�dben a
j�t �s a hib�t." Ez csak j�t�k volt persze, hiszen a le�rt kotta mag��rt besz�lt -
de j� j�t�k, izgalmas �s lelkes�t�.
Ezek az �r�k megvigasztalt�k Henry Purcellt; visszament a m�helybe, �s
jobb kedvvel, nagyobb t�relemmel v�gezte a munk�j�t.

2.

A londoni l�togat�nak sem modora, sem megjelen�se, m�g ruh�zkod�sa

sem hasonl�tott a p�rizsi megb�zottra. Az angol polg�rok poszt�ruh�j�t viselte,
kerek nemezkalapot tartott a kez�ben, zseb�b�l holland cser�ppipa v�kony
feh�r sz�ra l�tszott ki, amikor "A kir�ly kardj�hoz" c�mzett fogad�ban Vettore
Zorzit kereste. Tenyer�be szor�tva megmutatta c�meres barna igazolv�ny�t, �s
nem a Correrhez hasonl� t�rt�nelmi n�ven mutatkozott be, sz�rke polg�ri
nevet mondott, Vivaldinak nevezte mag�t, Gianpolo Vivaldinak.
M�r hossz� ideje a fogad�ban lakott, �gysz�lv�n v�glegesen megtelepedett
ott a Zorzi-h�zasp�r. Robert Giraud a f�ldszinti nagy lak�s k�t szob�j�t �tadta
h�g�nak �s s�gor�nak; valami keveset fizettek a reggeli-eb�d-vacsor��rt, �s
Monique seg�tett a konyh�ban Dorothy asszonynak. J�l megvoltak, kellemes
lak�sban, olcs�n, �s der�skedv� emberek k�zt. Monique feszess�ge is lazult
ebben a k�rnyezetben, most m�r naponta alig egy-k�t �r�n �t forgatta a
Bibli�t, �s felhagyott a rem�nytelen k�s�rletekkel, hogy este a hitvesi �gyban
f�rj�nek felolvasson n�h�ny passzust a Kir�lyok K�nyv�b�l, vagy Jezsaj�s
pr�f�ta megrend�t� j�slataib�l. S�r�n levelezett sz�leivel; hugenotta
buzgalm�t ezekben a levelekben �s lassan ritkul� mag�nyos elm�lked�seiben
�lte ki. �s belet�r�d�tt, hogy f�rje a led�r kir�ly buja udvar�ban l�ha
muzsik�l�ssal keresi kettej�k kenyer�t; hetek teltek m�r, an�lk�l, hogy
egyszer is mardosta volna emiatt a szomor�s�g. De m�g az is megesett, hogy a
fogad� nagyterm�ben b�l volt, �s Monique nem b�jt a szob�j�ba, seg�tett
felszolg�lni, m�g kedv�t is lelte a zen�ben, a t�ncolok n�zeget�s�ben. Kezdett
a rokoncsal�d m�sfajta �let�hez, a fogad� vid�m ny�zsg�s�hez alkalmazkodni.
Kicsit nyugtalan�totta a vadidegen olasz v�ratlan megjelen�se. Maga sem
tudta, mi�rt. Vettore nem mes�lt soha Vivaldi �r p�rizsi el�dj�r�l, a h�v�sen
er�szakos Antonio Correrr�l, sem az oroszl�nos pap�rr�l, aminek
k�vetkezm�nye v�g�l is a h�zass�guk. �s ez a Vivaldi elb�jol�an kedves
fiatalember volt, csiszolt b�kokat mondott �s friss londoni pletyk�kkal
sz�rakoztatta a h�zasp�rt vagy negyed�r�ig. Akkor azt�n Vettore Zorzi
megk�rte feles�g�t, hagyja magukra �ket, mert megbesz�lni val�juk van, �s ez
untatn� Monique-ot. Az asszony bizonytalan �rz�ssel, h�z�dozva ment ki.
Ketten maradtak. Gianpolo Vivaldi v�ltozatlan k�nnyeds�ggel folytatta a
besz�lget�st, mintha puszt�n bar�ti cseveg�sre j�tt volna. Mes�lt a
K�zt�rsas�g londoni k�vets�g�nek vid�m �s f�ny�z� �let�r�l; itt nem volt
nagyk�vets�g, csak k�veti rangban lev� diplomata k�pviselte Velenc�t, mert
II. K�roly is csak k�veteket k�ld�tt az eur�pai f�v�rosokba:
- �fels�ge takar�kos - nevetett Vivaldi. - Cs�kkentette az angol k�l�gyi
szolg�lat kiad�sait, hogy t�bbet k�lthessen az udvarra. �n is ennek k�sz�nheti
sz�p fizet�s�t, Zorzi �r. Ha szabad v�lem�nyt mondanom, �n nem l�tok ebben
semmi kivetnival�t, mert magunk k�z�tt sz�lva: egy j�lsiker�lt udvari b�l
vagy hangverseny csakugyan t�bbet �r, mint egy bajokat kever� diplom�ciai
m�velet. Nem igaz? A muzsika egy�bk�nt is sz�v�gyem, magam is tanultam
zen�t, �s... nem dicsekv�s�l mondom... a nagyb�ty�m, Gianbattista Vivaldi,
el�kel� szerepet visz a velencei zenei �letben: a Doge-k�polna heged�se, ami
nem csek�lys�g. Gondolom - �ml�tt bel�le feltarthatatlanul a sz� -,
gondolom, ez�rt is b�zt�k r�m, f�lig-meddig koll�g�ra, hogy �nt
megl�togassam, Zorzi �r. Nagy �r�mmel tettem eleget a megtisztel�
utas�t�snak.
Most tal�n a l�nyegre t�r - gondolta Vettore Zorzi. T�relmesen hallgatta
vend�g�t, de m�r szerette volna tudni, hogy... no igen, hogy mik�ppen
avatkoznak megint az �let�be. B�lcsen belenyugodott, hogy ellenkezni nem
lehet, de k�v�ncsi volt.
Hossz� �s csapong� cseveg�s ut�n a l�togat� v�gre, hangs�lytalanul, szinte
mell�kesen kimondta, mi�rt j�tt:
- Sokat pletyk�znak Londonban arr�l, hogy a Tron�r�k�s felfog�sa egy �s
m�s vonatkoz�sban k�l�nb�zik a kir�ly�t�l. Ha ehhez vessz�k, hogy �fels�ge
kiss� tempera mentumos �letm�dja nem haszn�l am�gy is gyenge eg�szs�gi
�llapot�nak: �rthet�en �rdekel benn�nket minden, ami a yorki herceg, a leend�
kir�ly k�rnyezet�ben t�rt�nik.
M�r �t is csapott egy m�sik, ezzel szinte �ssze sem f�gg� t�m�ra:
 - Hallotta egy�bk�nt, kedves bar�tom, hogy tegnap megint letart�ztattak
nyilv�nos mis�z�s miatt egy katolikus papot?
Der�sen mosolygott:
- D�lel�tt lefogt�k, �s este m�r ki is engedt�k egy h�ts� kapun. Vas�rnap
d�rgedelmes pr�dik�ci�kat v�rhatunk a protest�ns templomokban.
Nem kellett tov�bb magyar�znia. El�g r�gen �lt m�r Londonban Vettore
Zorzi: kezdte megismerni az angol viszonyokat. Vagy sz�z esztendeje, az�ta
hogy VIII. Henrik kir�ly szak�tott a r�mai egyh�zzal, Angli�ban �ld�z�tt,
vagy legfeljebb egy-egy r�vid id�szakra megt�rt volt a katolikus vall�s.
Kiv�ve M�ria kir�lyn� uralkod�s�nak p�r �v�t, amikor viszont a
protest�nsokat �lt�k �s vitt�k m�gly�ra. A forradalmi k�zt�rsas�g nemr�gen
volt �veiben a legt�relmetlenebb�l �ld�zt�k a p�pist�kat - szinte term�szetes
visszahat�s, hogy a restaur�lt kir�lys�gban, II. K�roly alatt, megint kezdtek
el�b�jni a f�ld al� szor�tott katolikusok. A kir�lyr�l suttogt�k, hogy titkos
kapcsolatokat tart a jezsuit�kkal �s a Vatik�nnal - a Tron�r�k�snek, Jakab
yorki hercegnek vonz�d�sa a r�mai egyh�zhoz, nem is volt titok. A
szigor�erk�lcs� protest�nsokat felh�bor�totta ugyan az udvar zajos �s l�ha
�letm�dja; de rettegve gondoltak arra a napra, ha a kir�ly meghal, �s �ccse, a
reform�lt hit �rul�ja, Jakab l�p Tronra.
Vettore Zorzi velencei volt. Az is maradt, a Fens�ges K�zt�rsas�g polg�ra,
nemcsak pap�rjai szerint, de �szj�r�s�ban is. Nem v�ltoztattak rajta az
idegenben t�lt�tt �vek. Vall�si t�relmetlens�gnek �s hitvit�z� kedvnek nem
volt helye a j�zan velenc�s keresked�k, gyakorlati politikusok
gondolkod�sm�dj�ban. Vettore nagyapj�nak kort�rsa, Paolo Sarpi pap volt, de
a K�zt�rsas�g korm�ny�nak jogi szak�rt�je - � mondta egyszer: "El�bb
vagyok velencei, azt�n katolikus." Meg is v�vta harc�t a p�pai hatalommal az
ezerhatsz�zas �vek elej�n, gy�ztesen. Akkor is, m�skor is, mindig
visszautas�totta a velencei �llam a Vatik�n hatalmaskod�s�t: Velence maradt -
els�sorban Velence. �s ennek a v�rosnak fia, Vettore Zorzi, �seit�l �r�k�lt
higgadt f�l�nnyel szeml�lte az eur�pai orsz�gokban d�l� vall�si tusakod�st,
�vtizedes bels� �s k�ls� h�bor�kat. Tudta ugyan, hogy ezekben a
k�zdelmekben kev�sb� fontosak a hitt�telekr�l �s szertart�sokr�l foly� vit�k;
k�l�nb�z� hatalmi csoportok gy�lekeznek a p�pas�g vagy a reform�ci�
lobog�ja alatt - valahogy m�gis v�resen-nevets�ges volt sz�m�ra az eg�sz.
Velencei volt persze abban is, hogy a t�nyeket tudom�sul vette: �gy �llnak a
dolgok, ezzel kell sz�molni. J�l meg�rtette h�t l�togat�j�nak ki nem mondott
szavait is.
A vend�g c�lj�t is meg�rtette. Sz�nd�k�t �s terv�t, amit elmondani
egyszer� volna. A v�grehajt�s nem lesz k�nny�, nagyon kell keresg�lni az
�tj�t.
Hangosan gondolkozott:
- Az udvaron bel�l k�l�n, z�rtabb k�r a Tron�r�k�s udvartart�sa. Oda
bejutni, el�g neh�z. Idegennek k�l�n�sen. A herceg emberei bizalmatlanok.
Gianpolo Vivaldi kiszedte a pip�t zseb�b�l, t�mk�dni kezdte. D�szes b�r
doh�nyzacsk�ja volt �s szemmel l�that�an sok ideje, mert nagyon
k�nyelmesen k�sz�l�d�tt a r�gy�jt�shoz. K�zben besz�lt:
- Ha nem z�rk�zn�nak el annyira, tudn�nk mindent. Akkor ez a
besz�lget�s�nk f�l�sleges volna.
K�nyelmesen elhelyezkedett a sz�ken, jelezve, hogy a besz�lget�s
egy�ltal�n nem f�l�sleges, �s eltarthat m�g j�ideig. T�zet csiholt,
meggy�jtotta a pip�t, �s �gyes f�stkarik�t f�jt a leveg�be. Ut�na n�zett, �s
szinte a foszladoz� karik�ba mondta:
- Ahol j�l tartanak titkokat, ott �rdemes megtudni valamit.
Mintha maga is megijedt volna a t�ls�gosan komoly, szentenci�san hangz�
mondatt�l - nevet�ssel oldotta fel:
- Sz� sincs persze komoly titkokr�l, Zorzi uram. �n csak a yorki herceg
k�rnyezet�nek �let�r�l szeretn�k hallani egyetm�st, apr�s�gokat. Meg ne
ijedjen: �llam�gyek szimatol�s�ra vannak emberei a K�zt�rsas�gnak, ilyesmit
�gysem b�znak �nre. Anglia egy�bk�nt sem �rdekli olyan nagyon a
korm�nyunkat; messze van Velenc�t�l, �rdekeink ter�let�n alig van
�rintkez�s. Ink�bb csak... hogy is mondjam... szeretj�k a t�j�kozotts�got.
Vettore Zorzi b�lintott:
- �rtem, Vivaldi �r. Soha nem is hittem, hogy magamfajta emberre s�lyos
feladatot akarn�nak b�zni. Kis pont vagyok, nincs is meg a sz�ks�ges
k�pzetts�gem, politik�hoz nem is �rtek...
- Helyes - intett nyomat�kosan a pip�val Gianpolo Vivaldi. - Helyes, hogy
nem l�t ijeszt� r�mk�peket. Igaz�n nem holmi k�mked�s, amire k�rj�k.
Vil�gosan megmondom: apr� pletyk�kat szeretn�k megtudni Jakab herceg
udvar�b�l.
- Semmi �rintkez�sem a herceg bar�taival.
- Ezen k�nny� seg�teni - Vivaldi letette a lassan kialv� pip�t. - �nnek
francia feles�ge van. A herceg szereti a franci�kat. Tal�n lehets�ges, hogy
Zorzi asszonyt bejuttassuk a Tron�r�k�s le�nyai mell�... mit tudom �n,
t�rsalkod�n�nek, bels� komorn�nak; valami csak ad�dik.
Zorzi megd�bbent:
- Monique?... De uram, a feles�gem hugenotta!
- No �s? Majd letagadja - felelte k�nnyed�n Gianpolo Vivaldi.
Nem l�tott ebben semmi akad�lyt. Tov�bb f�zte a gondolatot:
- A franci�k t�bbs�ge katolikus. Buzg� �s lelkes katolikus, ez az �ltal�nos
v�lem�ny. Mi�rt lenne kiv�tel a p�rizsi Monique Giraud, a k�ts�gtelen�l
katolikus hit� velencei Zorzi �r hitvese? Nem kell err�l besz�lni, �s akkor
nincs probl�ma. Ha pedig m�gis sz�baker�lne, jelentse ki eg�sz egyszer�en,
hogy katolikus.
Vettore Zorzi szem�ld�ke felszaladt majdnem a haja t�v�ig:
- Vivaldi �r, �n nyilv�n nem l�tott m�g eleven hugenott�t! Az �n
feles�gemmel egykor� fiatalasszonyok �s l�nyok D�l-Franciaorsz�gban
bilincsbe verve, �heztet�st�l csontig lefogyva, a dragonyosok csizm�ja alatt �s
a hal�l k�sz�b�n sem engedik p�pista templomba terelni magukat.
- �r�ltek?
- Hugenott�k. Monique is ink�bb v�llalna minden k�nt �s nyomor�s�got,
b�ntalmaz�st �s tal�n a hal�lt is, de nem volna hajland� �tt�rni.
Gianpolo Vivaldi a pipasz�rral vakargatta purit�n-polg�rosra ny�rt haj�t:
- Erre nincs is sz�ks�g. Az �n hitvese azt a vall�st hiszi, amit akar, �s �gy,
ahogy neki tetszik. Eszem �g�ban sincs �tt�r�sre biztatni. Csak azt aj�nlottam:
ha k�rdezik, vallja mag�t katolikusnak.
- A feles�gem minden, m�g a leg�rtatlanabb hazugs�gnak is makacs
ellens�ge.
- Neh�z lehet vele az �let... Pardon! ez az �n dolga - �ll�totta meg a
besz�dben saj�t mag�t Vivaldi. - S ha megmagyar�zn� neki, hogy ezt a
szerepet v�llalva, �ppen a protest�nsok �gy�t seg�ti? Hogy leleplezheti a yorki
herceg k�r�l sz�v�d� katolikus �sszeesk�v�st a reform�lt Anglia ellen...
Monique h�rom napig, n�gy napig ellen�llt. G�ly�ra k�ld�tt, pinceb�rt�nbe
z�rt, �heztetett �s megk�nzott francia hittestv�reihez m�lt� hat�rozotts�ggal, a
hitvall�k konoks�g�val. Az �t�dik-hatodik napon kezdte meg�rteni,
voltak�ppen mit is akarnak t�le. S a hetedik napon, nyolcadikon, gyeng�lt m�r
az ellenkez�se; kilenc napi r�besz�l�s ut�n kezdte m�r bel�tni, hogy a
szem�lyes �ldozat v�llal�s�val haszn�ra lehet a protestantizmus eur�pai
�gy�nek, - �s erre sz�ks�g is volt, mert �ppen ez id� t�jt Franciaorsz�gb�l
nagyon rossz h�rek �rkeztek.
V�szes h�rek: hogy a m�lt sz�zad v�g�n kihirdetett, vall�sszabads�got
biztos�t� rendelet m�r puszt�n t�rt�nelmi eml�k, pecs�tes irat a kir�lyi
lev�lt�rban, semmi �rtelme �s tartalma. Mintha nem is volna.
A h�napr�l-h�napra ny�ltabb �s kegyetlenebb �ld�z�s a gyeng�bbeket
megt�ri, az er�shit�eket m�rhetetlen nyomor�s�gba k�nyszer�ti, �s aki
hugenotta teheti, menek�l francia f�ldr�l, Hollandi�ba, Angli�ba. Sz�z�val
�rkeztek sz�kev�nyek a Csatorna kik�t�ibe; egy sz�l ruh�ban, kis batyuval, az
�gyesebbek angol bankokhoz idej�ben szerzett hitellevelekkel, - de
mindenk�ppen haz�tlan f�ld�nfut�kk� v�ltak.
 �s Monique kezdte felfogni, hogy itt is hasonl� esem�nyek
k�vetkezhetnek, ha csakugyan gy�z egy katolikus �llamcs�ny. A r�besz�l�s
tizedik napj�n m�r seg�t� p�ld�kat tal�lt a Bibli�ban: Eszter feles�g�l ment
Ahasv�rus kir�lyhoz, Judit pedig a gonosz Holofernes �gy�ba fek�dt, hogy
megmenthesse az �r v�lasztott n�p�t �ld�z�it�l. Ehhez k�pest igaz�n csek�ly
�ldozat, ha Monique Giraud szolg�latot v�llal a gyan�s hercegi udvarban.
Amikor v�v�d�saiban eljutott id�ig - �ppen a megfelel� pillanatban
�rkezett lev�l a yorki hercegasszony udvarmestern�j�t�l. Vettore Zorzi kir�lyi
heged�s feles�g�t kinevezt�k Anna �s M�ria hercegn�k mell�, a francia nyelv
gyakorl�s�t seg�t� komorn�nak. A lev�l Gianpolo Vivaldi l�togat�sa ut�n alig
k�t h�ttel �rkezett; hogy milyen sz�lakat h�zott meg a K�zt�rsas�g londoni
k�vets�ge, mif�le �sszek�ttet�seket haszn�lt f�l az �gyes Vivaldi: nem tudta,
nem is tudhatta sem Monique, sem Zorzi, soha nem is tudta meg.
Az aj�nlatot megtett�k - d�nteni kellett.

Saint-�vremond �r �szint�n csod�lkozott. Meg is mondta:

- Meglep a k�r�se, fiatal bar�tom. Hogy avatkozhatom �n ilyen �gybe,
ak�rcsak tan�ccsal is?
- A feles�gem j�lnevelt polg�rl�ny, tekint�lytisztel� - felelte Vettore
Zorzi. - Az apja harminc �ven �t h�ven szolg�lta a mindenkori hatalmat,
amely nem volt mindig kegyes hozz�, �s mostan�ban �ppen el akarja
puszt�tani �t. Le�ny�t is a h�s�g �s felt�tlen engedelmess�g szellem�ben
nevelte. Egyetlen kiv�tel a vall�s; m�s k�rd�sben fel sem vet�dik, hogy a
maga feje ut�n menjen.
T�relmetlen�l vetette k�zbe az �reg�r:
- J�, j�. De mi k�z�m mindehhez nekem?
- �n francia �s f�nemes.
- Sz�m�zet�sben.
- Mindegy. A feles�gem szem�ben �n v�ltozatlanul a legmagasabb
k�r�kbe tartozik; amit �n mondana, a hatalom kinyilatkoztat�s�nak �rezn�.
Hallgatna az �n szav�ra. Nem is gondolna r�, hogy �nnel vitatkozz�k.
Saint-�vremond furcs�llva cs�v�lta a fej�t:
- Lehets�ges. De mondja, Zorzi... a feles�ge nem gondolta v�gig a dolgot?
Elhiszi, hogy a Velencei K�zt�rsas�gnak �ppen az a gondja, hogy holmi
angliai katolikus �sszeesk�v�seket leleplezzen? Mi k�ze van Velenc�nek ak�r
az angol katolikusokhoz, ak�r a franciaorsz�gi hugenott�k �gy�hez?
- Monique ilyesmin nem t�ri a fej�t, uram.
- Nem l�tja, mir�l van itt sz�? Puszt�n arr�l, hogy a maguk londoni
k�vets�ge tartalmas jelent�seket akar hazak�ldeni. �s a k�vets�gi urak nem
t�r�dnek vele, hogy a kalandos v�llalkoz�sban kit�rheti nyak�t a kedves
feles�ge, de m�g maga is, Zorzi!
- Ism�tlem, uram: ilyen bonyolult meggondol�sok t�vol �llnak a feles�gem
�szj�r�s�t�l.
- J�, ezt is elhiszem. De h�t �n, kedves bar�tom! �nt j�zan �s sz�les
l�t�k�r� embernek ismerem. J�l meggondolta a dolgot? Csakugyan akarja,
hogy r�besz�ljem a feles�g�t? Komoly veszedelemnek teszik ki magukat.
Vettore Zorzi tehetetlen mozdulattal v�llat vont:
- �n tudja, Saint-�vremond �r, hogy engem a muzsik�n �s a hangszereken
k�v�l semmi sem �rdekel. Soha nem jutott volna eszembe, hogy politikai
intrik�kba keveredjem. Nem rajtam m�lott. Ha �n rendezhettem volna a
magam �let�t, ma is a p�rizsi Opera zenekar�ban �ln�k, beh�zn�m a nyakamat
Lully egy-egy d�hkit�r�sekor, de nagyszer�en erezn�m magamat: szabad �s
mag�nyos ember voln�k, aki egy j� zenekarban sz�p muzsik�t j�tszik, �s
n�ha-n�ha l�thatja Ninont... Ehelyett Londonban heged�l�k egy botf�l�
kir�lynak, n�s vagyok, �s hal�losan unom magamat. �n akartam ezt? Nem,
uram. �n is tudja, hogy nem. Ismeri a t�rt�netemet.
 Az �reg meg�rt�n b�lintott.
Zorzi folytatta:
- Mondjam azt a k�zhelyet, hogy az ember sors�t a k�r�lm�nyek szabj�k
meg? �n tal�n nem �lt volna sz�vesebben mindv�gig P�rizsban?... Bocs�sson
meg, hogy err�l besz�lek, de �n hatalmazott fel az �szintes�gre... Az �n �let�t
is felbor�tott�k bizonyos k�nyszer�t� k�r�lm�nyek. Pedig �n gazdag �s
hatalmas f�nemes, Saint-�vremond �r. �n pedig csak egy v�ndor muzsikus �s
hangszerk�sz�t� vagyok. �n fegyvereseknek parancsolt, csat�kat vezetett; �n
legfeljebb a k�rt�t f�jhattam volna az �n t�bori zenekar�ban. Csod�lkozik,
hogy �n nem ir�ny�thatom a magam �let�t, hogy engedelmeskednem kell? �n
er�s volt, nagy p�rtokhoz csatlakozhatott, szembesz�llt a b�borossal, �s m�gis
vesz�tett. �n m�g csak nem is ellenkezhetem. K�l�nben is... �n velencei polg�r
vagyok. �n, aki francia �s arisztokrata: el sem tudja k�pzelni, ez mit jelent. Az
�n K�zt�rsas�gom ezerk�tsz�z esztendeje �ll, �s majdnem ezer �v �ta
nagyhatalom; pedig csak egy apr� szigetcsoport, alig nagyobb, mint P�rizs
belv�rosa. De az�rt ilyen er�s �s hossz��let�, mert �n soksz�z m�rf�ldnyi
t�vols�gban is, ellenkez�s n�lk�l teljes�tem a parancsot. Mert ilyen vagyok, �s
ilyenek voltak az �kap�im, sz�pap�im, �vezredes t�volba visszan�zve minden
�s�m. R�sze vagyok a Fens�ges K�zt�rsas�gnak, �s a r�sz nem ellenkezhet az
eg�sszel. K�rdezi, Saint-�vremond �r, hogy l�tom-e a veszedelmek
lehet�s�g�t, �s meggondoltam-e a dolgot. Nem gondoltam meg semmit.
Teljes�teni akarom, amit r�mb�ztak. Ehhez k�rem a seg�ts�g�t.
Saint-�vremond �rdekl�d�ssel n�zte a besz�l�t, mintha agyidegen,
egzotikus l�nyt b�mulna. T�tova k�zmozdulatot tett:
- �n m�velt ember, Zorzi. Olvasta a mi tud�sainkat, akik az �n�ll�
gondolkod�s �tj�t akarj�k egyengetni. Descartes...
- Ismerem Descartes-ot. V�gtelen�l sokra becs�l�m. De � francia. �n
velencei vagyok.
Az �reg feladta a vit�t:
- Rendben van. Hozza el holnap a feles�g�t; tan�csolni fogom neki, hogy
fogadja el a kinevez�st a herceg udvar�ba.
Nagy l�legzettel �s �gy mozdult, mint amikor az ember neh�z fejezet
v�g�hez �r egy k�nyvben, �s m�sfajta t�rggyal foglalkoz� �j r�szre lapoz:
- R�gen j�rt n�lam. Hogy megy a sora, Zorzi? J�l �rzi mag�t a kir�lyi
zenekarban?
Elmosolyodott:
- Persze, att�l f�ggetlen�l k�rdezem, amit az el�bb mondott, kiss�
tiszteletlen�l nyilatkozv�n �fels�ge hall�s�r�l.
Vettore Zorzi rosszkedv�en felelt:
- Nem a hall�ssal van baj, Saint-�vremond �r. Hanem a kir�ly �zl�s�vel. �s
ezut�n, azt hiszem, nem is kell v�laszolnom a k�rd�s�re. �n is ott volt a
m�ltheti udvari zeneest�n.
- Kit�n�en j�tszott a zenekar.
- De: mit?! A m�sorunk fele olyan darabokb�l �llt, amelyek alig
emelkedtek egy falusi b�l szintje f�l�.
- Ej, ej, Zorzi - cs�v�lta fej�t enyhe rosszall�ssal Saint-�vremond �r. -
Nem kell ilyen magas m�rc�t haszn�lni. A m�sor nagyr�sze �rt�kes m�vekb�l
�llt; az �n �ltal kifog�solt darabok pedig... H�t, kedves bar�tom, az udvar �s
els�sorban a kir�ly, sz�rakozni is akar.
Elgondolkozott:
- �s m�g valami. Falusi b�lr�l besz�l? J� kifejez�s, val�s�ggal telital�lat.
Csakugyan j�tszottak maguk azon az est�lyen zenedarabokat, amelyek egy
sk�ciai b�cs�, egy lancashirei v�s�r, vagy egy kenti parasztlakodalom
hangulat�t �rasztott�k. �nt ezt zavarja: �n zenei arisztokrata. Persze, It�li�ban
tanult, a nagy firenzei �s r�mai zeneszerz�k l�gk�r�ben; azt�n Lully mellett
dolgozott �vekig, aki egy f�ldresz�llt isten. Csakhogy a zene nemcsak az
istenek t�pl�l�ka, az emberek� is. El�g r�g�ta �l m�r Angli�ban, �s m�g most
sem illeszkedett az itteni zenei �letbe, amely eg�szen m�s, mint a maga k�t
haz�j�ban.
 F�z�san �ssz�bbfogta pr�mmel szeg�lyezett h�zik�nt�s�t, �s k�zelebb
h�z�dott a kandall�hoz:
- Az angolok egy l�pcs�fokkal lejjebb �llnak, mint a maga olaszai �s
franci�i. Vagy tal�n helyesebb �gy: m�sfajta l�pcs�n j�rj�k a zene �tj�t, mint
az it�liai �s francia muzsikusok �s k�z�ns�g�k. Tapasztalhatta, hogy itt sokkal
elterjedtebb... ink�bb �gy mondan�m: n�pszer�bb... a zen�l�s. Nyilv�nos
helyeken, mag�nlak�sokban, minden�tt muzsik�lnak. Volt m�r a
Ty�kketrecben? Ha nem, s�rg�sen menjen el.
Hallott m�r err�l a furcsa helyr�l Vettore Zorzi. Egy Thomas Britton nev�
londoni sz�nkeresked� bolond�ri�ja volt a Ty�kketrec. Nemr�giben, n�h�ny
h�napja kezdte el; szenespinc�j�nek rakt�r�b�l l�tr�n kell felm�szni az emeleti
zeneszob�ba - err�l a l�c-l�tr�r�l h�vj�k Ty�kketrecnek - �s odaf�nt
d�lut�nonkint hangversenyrendez�v� v�lik a sz�nporb�l kimosakodott boltos.
Kit�n� muzsikusokb�l zenekart szervezett, h�res sz�list�kat l�ptet f�l
vend�gszerepl�k�nt, a v�ros legnevezetesebb zenei esem�nyei zajlanak itt.
Eleinte ingyen rendezte a koncerteket, mostan�ban m�r n�mi bel�p�d�jat szed
Britton �r. Hallotta m�r a h�r�t Zorzi, de valahogy eddig nem tudta r�sz�nni
mag�t, hogy elmenjen. Divatos kom�di�nak tartotta. Sznobok
gy�lekez�hely�nek hitte a szenespince-hangversenytermet. Olyan �rz�se volt,
hogy v�ltozatoss�got keres� nagyurak �s fontoskod� gazdagok
idegcsiklandoz� sz�rakoz�sa csak ez a mocskos k�rnyezetben megsz�lal�
zene. Mint a megvad�tott medv�k birk�z�sa, a kutyahecc, a kakasviadal, ahov�
szint�n t�dultak a londoniak.
Saint-�vremond szavai azonban elgondolkoztatt�k: ez a finom�zl�s� �reg�r
meg tudja k�l�nb�ztetni a hars�ny sz�rakoz�st a m��lvezett�l. Ha � becs�li a
Ty�kketrecet - csakugyan el kell menni egyszer, meghallgatni, mi t�rt�nik ott.
Saint-�vremond �r folytatta:
- Ez csak egy p�lda. Nem is kell magyar�znom: �n mes�lte, hogy milyen
meglepet�s �rte Angli�ba �rkez�sekor egy kisv�rosi fogad�ban. Az�ta m�r sok
hasonl�t tapasztalhatott. Ha summ�zni akarok, �gy mondhatom: az angoloknak
nem kiv�teles �nnep a zene, hanem az �let r�sze. Akkor pedig term�szetes a
k�lcs�nhat�s: a mindennapi �let szerves r�sze a zen�nek. Egym�st
term�keny�tik. Az �n �ltal rosszall�n eml�tett falusi b�l hangulata nyomot
hagy a m�zen�ben; az angol zeneszerz�k viszont... kisebb vagy nagyobb
tehets�g�kh�z k�pest... feljebb emelik a n�pszer� �s �ltal�nos zen�l�s szintj�t.
Ez nem baj, Zorzi. Ez j�.
Nevetett, kis �ng�nnyal:
- Furcs�n hangzik, amit mondok? Nehogy azt higgye, valamif�le plebejusi
elveket hangoztatok; nagyon rosszul illen�k rangomhoz, vagyonomhoz,
�letm�domhoz, eg�sz egy�nis�gemhez. Eszem �g�ban sincs angol
parasztokkal, vagy londoni sz�nkeresked�kkel k�z�sk�dni; francia vagyok �s
arisztokrata, �s most m�r meg is maradok annak, erre a kis id�re. De: szeretem
a zen�t, kedves fiam. �s �r�l�k, hogy az angol muzsika olyasmivel is
gazdagszik, ami nemcsak v�ltozatosabb sz�neket �s el�ad�si form�kat ad, de
t�bbr�t�v� teszi a tartalm�t, a zene t�mavil�g�t is.
Bar�ts�gos int�ssel k�rte vend�g�t, t�lts�n a ki�r�lt poharakba a port�i
borb�l. �s mondta tov�bb:
- �vekkel ezel�tt hossz� vit�im voltak Buckingham bar�tommal a
neml�tez� angol oper�r�l, �s az oper�r�l �ltal�ban. Az�ta �rtam egy kis
dolgozatot is err�l a t�rgyr�l; majd egyszer elolvashatja, ha �rdekli. Nem
tagadom, Zorzi, m�g mostan�ban is, Lully legut�bbi m�veinek ismeret�ben is,
er�s fenntart�saim vannak ezzel a m�fajjal szemben. M�g a legnagyobb
szerz�k, m�g Baptiste oper�iban is helyenkint er�ltetetts�get �rzek: a
szakadatlan �neknek �s zen�l�s�nek van valami csin�lm�ny-jellege. Nem
tudom, megsz�letik-e valaha az angol opera. De ha igen, itt tal�n elveszi a
rossz mell�k�zt az a valami, amir�l most besz�lget�nk. Az �let szaga. A maga
falusi b�lj�nak frisses�ge.
�l�nkebb hangon folytatta:
- Szabad egy p�ld�t mondanom? P�lda csak, teh�t vitathat�. De �reztetni
tudom vele, mire gondolok. A p�rizsi sz�nh�zak adj�k ezt a p�ld�t. J�tssz�k ott
csiszolt el�ad�sban, nemes p�tosszal Corneille �s Racine trag�di�it. Fens�ges
m�vek, a k�lt�szet emelkedett szab�lyai szerint �tv�zt�k minden sorukat.
Csakhogy... bocs�ssa meg nekem a k�t nagy mester!... egy id� ut�n elpilled az
ember, unalmass� v�lnak a sz�ntelen�l fennk�lt jellemek, �s az �r�k�s
egyformas�ggal zeng� alexandrinusok, a sorok v�g�n pontosan v�ltakoz�
h�m- �s n�r�mekkel. Nyomat�kosan ism�tlem: nagy alkot�sok. Csak egy kicsit
�rz�dik rajtuk, hogy a magas k�lt�szet vegykonyh�j�ban k�sz�ltek... �s
egyszer: j�tt Moli?re! Eldobta a verset, legjobb darabjaiban nyers pr�z�t
mondat szerepl�ivel. H�t m�g a szerepl�k!... G�r�g kir�lyok, antik h�roszok
�s emberf�l�tti magasztoss�g� h�sn�k helyett: p�rizsi polg�rok, uzsor�sok,
papucsh�s�k �s ravasz sz�lh�mosok; szerelmes fiatalok, akik nem magasztos
�nfel�ldoz�sra v�gynak, hanem egyszer�en �ssze akarnak h�zasodni;
szemtelen szobal�nyok �s ravasz inasok. K�vet dobott a m�lt�s�gteljesen
simat�kr� �ll�v�zbe Moli?re: �s megindult az �let a p�rizsi sz�npadon. No,
ilyesvalamire gondolok, amikor v�delmezem az udvari zen�be furakod� falusi
b�lt.
Hangosan nevetett, pedig nem volt szok�sa:
- Tudja, mi a mulats�gos, Zorzi? Hogy ezt �n, az arisztokrata mondom:
�nnek, a polg�rnak.
Megsz�lalt Vettore Zorzi:
- Nagy figyelemmel hallgattam �nt, Saint-�vremond �r. Mindez �rdekes �s
elgondolkoztat�. De �ppen, mert szavai gondolkod�sra k�sztetnek: �jabb
k�rd�sek t�madnak az emberben. Vajon mi�rt k�l�nb�zik ennyire az itteni �s a
franciaorsz�gi zenei �let? Hiszen �ppen �n besz�lt arr�l, hogy Moli?re
sz�nh�z�ban majdnem ugyanazt a t�nem�nyt l�thatjuk, amely az angol
zen�ben mutatkozik. Akkor pedig mi�rt nem �rezhet�k a polg�ri �s n�pies
hat�sok a franci�k zen�j�ben is?
- Neh�z erre felelni, kedves fiatal bar�tom. Tal�n azzal magyar�zhatom,
hogy a zene gazd�ja itt a k�z�ns�g, n�lunk meg v�ltozatlanul a kir�lyi
hatalom. �s a m�v�szet rendszerint k�nytelen alkalmazkodni a gazda
k�v�ns�gaihoz �s �zl�s�hez. Gondoljon csak az egyh�zi szobr�szatra-
fest�szetre. De az egyh�zi zene is ezt mutatja. A francia sz�nj�tsz�sban
viszont... legal�bbis Moli?re sz�nh�z�ban... �j gazda jelentkezett: a p�rizsi
polg�r. A n�z�teret napr�l napra polg�rok t�ltik meg.
- A Opera f�ldszintj�n is �k �lnek - vetette k�zbe Zorzi.
- Igaz. �ppen ez�rt b�zom a Lully-f�le zene tov�bbi fejl�d�s�ben. Kis jelek
m�r mutatkoznak: Lully udvari-�zl�s� oper�iban is felbukkan a n�pszer�bb
elem, a kir�lyi udvarban nem divatos t�rsast�ncok, miegym�s. J�solni nem
lehet, de tal�n ezen az �ton jutnak el a felfriss�l�shez a francia zene m�vel�i.
Ne felejtsen el valamit, Zorzi: Angli�ban m�r majdnem sz�z �ve, Erzs�bet
idej�ben megjelent a sz�npadon a mindennapi �let nyerses�ge, Shakespeare �s
kort�rsainak dr�m�iban; a mostani v�gj�t�k�r�k is szeretik a Moli?re-�hez
hasonl� t�m�kat �s st�lust. S a m�v�szet k�l�nb�z� �gai hatnak egym�sra.
F�k�ppen akkor, ha a sz�npadon is �s a zen�ben is er�s valamilyen
hagyom�ny. Franciaorsz�gban m�g csak elkezd�d�tt valami, ott m�g
nincsenek m�ly gy�kerek. �s m�g egyet! A k�t kir�lys�g nagyon m�sfajta.
Angli�ban a nemess�g �s a polg�ri rend, a parlament er�szakoss�ga folyton
megakasztja a kir�lyi hatalom �rv�nyes�l�s�t. Gondolja meg: itt le is v�gt�k
egy kir�ly fej�t, nem is r�gen; �s az a kir�ly a mostani uralkod� apja volt! ezt
egyik f�l sem felejtheti el... P�rizsban viszont egy "l�that� isten" �l a Tronon.
�s ott a kir�lyi er� �ppen akkort�jt verte le az ellenz�k�t, a Fronde pontosan
azokban az �vekben szenvedett v�gs� veres�get, amikor ebben az orsz�gban
plebejusi ezredek kergett�k sz�t a kir�lys�g lovagsereg�t. Igaz, k�ts�gtelen�l
igaz, hogy k�s�bb m�gis Tronraker�lt a m�sodik Stuart K�roly... de ez a
Tronus nem �ll olyan megk�zel�thetetlen magass�gban, �s nem veszi k�r�l
olyan felt�tlen �s moccan�sn�lk�li h�dolat, mint az �n Napkir�lyom
Tronsz�k�t.
Keserny�s hangj�t egyszerre a vil�gfi cseveg� modor�ra v�ltotta �t:
 - Mulats�gos!... Oliver Cromwell forradalm�r volt, a Fronde vezet�i is
ilyesvalamit k�pzeltek magukr�l. Hasonl�tsa csak �ssze �ket, Zorzi. R�gi
hist�ri�kr�l lehet m�r ny�ltan besz�lni, sz�p�tget�s n�lk�l. N�lunk kir�ly
helyett kir�lyokat akartak, h�szat az egy mell�. Cromwell bezzeg, ha csak t�z
esztend�re is, polg�rk�zt�rsas�got csin�lt. A francia f�nemes-�sszeesk�v�k
osztozni akartak a koron�val, kiharapni kisebb-nagyobb darabokat a legf�bb
hatalomb�l; az az angol megsemmis�tette a kir�lys�got, de m�g a kir�ly
szem�ly�t is, a polg�rok parlamentj�ben �s a v�rpadon. Ez bizony j�kora
k�l�nbs�g. N�lunk ez volt a harc t�rgya: Bourbon Lajos legyen-e a legf�bb �r,
vagy Cond� herceg �s a bar�tai? Oliver Cromwell viszont a
k�zm�vesmestereket, keresked�ket, kisnemeseket �s lelk�szeket sorakoztatta a
kir�lyi hatalom ellen.
Abbahagyta, �s szinte ugr�sszer�en visszat�rt az el�bbi t�m�hoz:
- Ennek �s sok egy�bnek k�vetkezm�nye, hogy Lully a p�rizsi polg�rokkal
telt n�z�t�rnek udvari �zl�s� oper�t mutat be; �n pedig az angol kir�lyi
von�szenekar hangverseny�n... ahogy mondja... falusi b�lmuzsik�t j�tszik.
- Furcsa... - n�zett t�n�dve a leveg�be Vettore Zorzi.
- Furcsa bizony - b�lintott egyet�rt�n az �reg�r. - De h�t a magdeburgi
polg�rmester is csak egy �res vasg�mbb�l tudta kiszivatty�zni a leveg�t; a
m�v�szet nem l�g�res t�rben teny�szik, hanem a val�s�gos �letben.
Ivott egy kortyot a neh�z port�ib�l. Legyintett:
- Messze vitt ez a besz�lget�s benn�nket. El�g volt. Az �letkorom
feljogos�t, hogy bevalljam: f�radt vagyok.
- Bocs�sson meg - �llt fel Zorzi. - Engedelm�vel, megyek.
- Semmi pletyka? �js�g? Nevezetes esem�ny? - mosolygott engesztel�
udvariass�ggal Saint-�vremond �r.
- Tal�n egy h�r, ami �rdekli �nt - felelt, m�r majdnem indul�ban a
vend�g. - �j zeneszerz�t neveztek ki a kir�lyi heged�s�kh�z. Azt mondj�k,
tehets�ges; Blow aj�nlotta. Fiatal ember, Henry Purcell a neve. Fut�lag
tal�lkoztunk m�r: a hangszerm�helyben dolgozott, amikor r�vid ideig ott
voltam �ll�sban.
- Purcell? Mintha m�r hallottam volna a nev�t...

Matthew Locke-nak, a kir�lyi heged�s�k h�zi zeneszerz�j�nek hal�la

nyitotta ki a hangszer jav�t� m�hely ajtaj�t Henry Purcell el�tt: felj�hetett a
hat l�pcs�n oda, ahol m�r nemcsak l�buk l�tszik az embereknek. F�j�
szerencse, mert szerette, sokra becs�lte �s mester�nek �rezte Locke-ot.
Kinevez�s�t tal�n r�szben a Matthew Locke hal�l�ra �rt gy�szdal�nak is
k�sz�nhette: a "Mi rem�nys�g�nk maradt m�g... ? " c�m� dalt a j�bar�t, Blow
elj�tszotta a nagy orgon�n, �s felh�vta az udvarmesteri hivatal figyelm�t a
fiatal tehets�gre. Ki is nevezt�k a meg�resedett helyre, Locke ut�dj�nak, �s
Henry Purcell a s�r�lt hangszerek orvos�b�l tiszteletrem�lt� �ll�sban, fizetett
hivatalos zeneszerz� lett. M�g h�sz�ves sem volt.
Kez�ben a kir�lyi lev�llel, amelyen a pecs�t viasza m�g alig h�lt ki, els�
�tja a k�zeli nyomd�sz boltj�ba vitte: olyan nagy csom� megvonalazott
kottapap�rt v�s�rolt, hogy alig tudta hazacipelni.
Moh�n vetette mag�t a ropog�s, fest�kszag� friss pap�rra. Az �t vonal
k�z�tt n�gy keskeny �sv�ny: futni, rohanni kellene rajtuk, t�voli c�l fel�.
�sv�nyek. - be kell n�pes�teni az utakat. K�t nap �s k�t �jszaka, alv�s-ev�s
n�lk�l, szakadatlanul dolgozott. Mindent el akart mondani, ami felgy�lt benne
a v�rakoz�s h�napjai, �vei sor�n. Esz�be sem jutott, hogy fel kellett volna
menni az udvarmesteri hivatalba, k�sz�netet mondani �s bemutatkozni;
megismerkedni a zenekarral is. Ha mondta volna valaki, kerekre nyitott
szemmel v�laszol: csak nem mehet �res k�zzel. Tolla sz�guldott a pap�ron,
szaporodtak a tele�rt �vek: megsz�laltat�sra v�r�, m�g n�ma zene t�lt�tte be a
Purcell-h�z padl�sszob�j�t, ahol Henry lakott. Anyja sop�nkodott, apja a v�ll�t
vonogatta, Edward mulatott �ccse bolonds�g�n, a zen�t tanul� D�niel
l�bujjhegyen j�rt b�tyja ajtaja el�tt.
A kem�ny munk�ban t�lt�tt k�t nap ut�n �gy�ba esett, t�z �r�t aludt
egyfolyt�ban, azt�n nagy gonddal �lt�zk�d�tt, �s h�na alatt vaskos
pap�rcsom�val elindult, hogy �ll�s�ba beiktass�k.
K�l�n�s, kicsit fesz�lyez�, de valamif�le el�gt�telt ad� tal�lkoz�s a kir�lyi
von�szenekar pr�baterm�ben. A bemutatkoz� �j zeneszerz� t�bb ismer�st
tal�lt ott, k�zt�k r�gi bar�tot is, Ned Parsonst, akivel valamikor egy�tt �nekelt
a gyermekk�rusban - �s a m�lyheged�s�k k�zt ott �lt a velencei, akinek
Burton mester m�hely�ben �t kellett adnia a munkaasztalt. M�g most is
f�l�ben hangzott a mester parancsa: "H�, Henry fiam! Pakold �t a
szersz�maidat... Azt a helyet Zorzi �r kapja..." - �s most: Vettore Zorzi a sok
k�z�tt egyik heged�s a zenekarban, amely Henry Purcell m�veit j�tssza majd
a kir�lynak.
El�gt�telt �rzett, de valahogy r�stelkedett is: most akaratlanul visszafizeti
az �vekkel ezel�tt volt sz�nd�ktalan megal�z�st... Hogy feloldja mag�ban a
k�nos feszeng�st, szinte t�lzott �r�mmel �s el�legezett bar�ts�ggal �lelte meg
Zorzit.
�gy kezd�d�tt. Az �j �ll�s boldogs�ggal t�lt�tte el; a tal�lkoz�s kellemetlen
volt. Hamar, alig p�r h�nap alatt, mindkett� az ellenkez�j�re fordult. A
heged�s�k zeneszerz�je r�j�tt, hogy zenei hivatalnoknak szerz�dtett�k - a
zavaros hangulat� tal�lkoz�sb�l pedig bar�ts�g lett.
Henry Purcell engedelmes szorgalommal kompon�lta darabjait, rendel�s
szerint: �tperces indul�t, de pontosan �t perc legyen! - n�gy von�shangszerre
kis t�nczen�t-, - dalt egyik sz�l��nekesnek -, nagyzenekari darabokat franci�s
st�lusban, olasz modorban, vagy �si angol t�m�ra, ahogy �ppen k�v�nt�k. - a
kir�lyt �nnepl� h�dolati himnuszt - �d�t Portsmouth hercegn� n�vnapj�ra, �s
�gy tov�bb, �fels�ge szerette a v�ltozatoss�got. �s a t�nd�rkir�lyn� nem
mutatkozott: Tit�nia elb�jt a meseliget s�r�j�ben �s a kopott kis k�nyv lapjai
k�z�.
Pr�b�k vagy zened�lut�nok ut�n t�bbnyire egy�tt mentek el a palot�b�l
h�rman: Henry, Ned Parsons �s a velencei. K�zel laktak egym�shoz - j�
darabon k�z�s volt az �tjuk. Gyakran be�ltek egy �tbaes� kocsm�ba egy ital
borra, �s besz�lgetni. Legink�bb zen�r�l besz�ltek. Nem arr�l, amit �rniok �s
j�tszaniok kellett, hanem valami m�sfajt�r�l.
Henry s�v�ran hallgatta k�t bar�tj�t: P�rizsr�l mes�ltek, az Oper�r�l,
Lullyr�l. Ahogy hallgatta, elk�pzelte Baptiste-ot, a Mestert: �reg m�r, szinte
aggasty�n, hiszen �tvenedik �ve fel� j�r, �s ezt nagyon soknak �rezte a
fiatalember. �reg m�r Lully, de roppant hatalom �s nyugtalan�t� �ri�s, a zene
kir�lya. Azt �rja, amit akar; m�fajt teremt, kotta�r� toll�nak �s
vez�nyl�botj�nak sz�z �nekes, zen�sz �s t�ncos engedelmeskedik; goromba,
k�ny�rtelen. Szabad ember. Cselekv�, �s akarat�t v�grehajt�.
- Ha egyszer l�thatn�m...
A s�haj ut�n szinte gyerekes k�v�ncsis�ggal fordult Zorzihoz:
- Mondja, Zorzi... gonosznak kell lenni ahhoz, hogy igazi m�v�ssz� v�lj�k
az ember?
Vettore Zorzi a pohar�ba n�zett, mintha ott keresn� a j� feleletet:
- Lehet gonosz, lehet j�, gondolom. De tal�n az a helyes, ha nem t�r�dik
vele, milyen embernek l�tj�k. Ha csak egy a gondja: amit �r.
Bizonytalanabbul hozz�tette:
- Persze lehet, hogy t�vedek.
Parsons sem tudott hat�rozott v�laszt:
- �n azt hiszem, ennek nincs t�rv�nye. Azt mondom, amit Vettore:
mindegy, milyen az ember, a zene legyen j�.
- J� zene... - v�kony mosoly jelent meg Henry sz�ja sz�glet�ben. -
K�nny� kimondani. De megcsin�lni...
Lassan, elgondolkozva folytatta:
- Nem tartunk ott, ahol kellene. Hogy is mondjam... elmaradtunk. Pedig
vannak j� k�lt�ink, kiv�l� fest�ink is; de a zen�nk m�g gyermekkor�t �li.
- Hogy mondhatsz ilyet? - tiltakozott Ned Parsons. - Sz�z �v �ta, de m�r
kor�bban is, nagyszer� muzsikusokat sz�l Anglia. Ha csak a m�t �s a
k�zelm�ltat n�zem: John Blow, Orlando Gibbons, Locke, William Byrd...
mondjam tov�bb? Szabad lebecs�lni �ket?
- Nem err�l besz�lek - felelt vontatottan Henry. - Vannak, hogyne
voln�nak, voltak is j� zeneszerz�ink. Kit�n� el�ad�m�v�sz�nk m�g t�bb.
M�gis, ha az angol zen�re gondolok, akaratlanul egy pajkos gyermeket l�tok
magam el�tt, akit�l sok j�t rem�lhet�nk, ha kell�en gondozz�k. Ha a hazai
mestereknek t�bb buzd�t�sban lesz r�sz�k.
- Meglep� mondat, �ppen enn�l az asztaln�l - sz�lt k�zbe Zorzi. -
Buzd�t�s? H�rman �l�nk itt, �s mindh�rman az orsz�g legnagyobb
mec�n�s�nak, a kir�lynak muzsikusai vagyunk. Milyen buzd�t�sra gondol,
Purcell?
A fiatal zeneszerz� mosolygott:
- Tal�n �ppen arra, hogy... f�lre ne �rtsen!... hogy jobb lenne, ha nem
voln�nk az udvar szerz�dtetett m�v�szei. Tudom, ez tal�n nyomor�s�got
jelentene, k�borl�st �s bizonytalans�got, olykor rongyos ruh�t �s �hs�get is.
Lehet, hogy orsz�g�ti fogad�kban kellene koldulva zen�ln�nk, vagy falusi
b�lban h�zn�nk talp al�...
- Falusi b�l... - mormolta f�lhangosan Vettore Zorzi, eml�kezve az �reg
franci�val folyt besz�lget�sre.
R�n�ztek, a folytat�s�rt. De csak legyintett:
- Semmi, semmi. Nem tartozik ide. Mondja csak tov�bb, Purcell.
Henry t�n�dve babr�lta a pohar�t:
- Igen: tal�n neh�z lenne az �let�nk, nem a kir�ly pal�stja alatt �s
v�dtelen�l. De ez az elk�pzelt, �s bizony�ra lehetetlen f�ggetlens�g
r�k�nyszer�thetne benn�nket, hogy... igen, hogy megkeress�k a
k�z�ns�g�nket. �s megkeress�k: magunkat.
- Magunkat? - n�zett r�, f�lig meg�rt�n, Parsons.
- Magunkat!
Minden sz�t k�l�n ejtett, er�sen hangs�lyozva, mint aki nagyon fontosat
mond:
- Ha nem osztan�k ki a szerepet r�nk, hogy mit kell �rnunk �s j�tszanunk;
ha nem kapn�nk kez�nkbe, mint az udvari f�szak�cs, a m�snapi �tlapot...
- Ez az�rt t�lz�s - sz�lt k�zbe Ned Parsons.
- Persze, persze. De tanulj a torzk�prajzol�kt�l, Ned. N�ha kicsit t�lozni
kell, hogy az ember �lesen �s tiszt�n l�ssa a dolgokat.
- Folytassa csak, nagyon �rdekes - biztatta Vettore Zorzi a fiatalembert.
- Magam sem tudom pontosan, voltak�ppen mire gondolok. Vil�gos, hogy
p�rtfog� n�lk�l, biztos�tott szer�ny meg�lhet�s h�j�n, nehezen lehets�ges
zavartalan munka. El sem tudok k�pzelni olyan vil�got, amelyben a k�z�ns�g
tartja el a m�v�szt, ak�r zen�sz, ak�r fest�, szobr�sz. Kir�ly kell ehhez vagy
herceg, p�pa vagy templomi alap�tv�ny, gazdag v�rosi hat�s�g: itt ez, ott az,
minden�tt valaki, akinek v�delm�ben, akinek p�nz�n �lhet�nk, �gy van, ezen
nem lehet v�ltoztatni. Kell a mec�n�s, � �ltet benn�nket...
Halkabban hozz�tette:
- De meg is k�t�z.
Parsons v�llatvont:
- Mindig �gy volt. �s minden�tt.
- Ez nem �rv - felelt neki Vettore Zorzi. - Ha �gy is volt mindig; nem
biztos, hogy ez a legjobb.
- A val�s�ggal sz�molni kell.
- Sz�molok is vele - vetette vissza a sz�t Henry Purcell. - Felveszem a
fizet�semet, v�gzem �rte a munk�mat, tehets�gem szerint a legjobban.
Hirtelen meg�l�nk�lt, esz�be jutott valami:
- El�bb azt mondtam: t�bb buzd�t�s kellene. Jobb sz�t tal�ltam r�.
Hajt�er�! Valami �szt�nz�s, hogy el ne k�nyelmesedj�nk. Nem j�, ha
megel�gsz�nk annyival, hogy �n meg�rok egy-egy csinos darabot, ti sz�pen
elj�tsszatok, Ned, �s �fels�ge elismer�n b�lint r�.
- H�t mit akarsz? - sz�lt, m�r �rnyalatnyi t�relmetlens�ggel, Parsons.
 - Mit akarhatok? Zen�t. Igazit. Ami t�bb legyen, m�s �s t�bb, mint az
�ltalad felsorolt nagyok muzsik�ja. Tisztelem a hagyom�nyokat, �k is
tisztelt�k, de az igaz�n j� mesterek egy-egy l�p�ssel m�gis el�bbre mentek.
Mer�szs�g vagy tiszteletlens�g, ha azt szeretn�m, hogy mi egy nagyobb
l�p�ssel jussunk tov�bb?
Megeredt a szava:
- Ez a mi gyermek�nk, az angol zene, most �ppen olaszul tanul; j� ez, mert
az it�liai muzsika hasznos tan�t�mester. A gyermek emellett igyekszik
elsaj�t�tani a franci�k kecses �s vid�m modor�t. Ez is j�. Kell nek�nk a francia
der� �s az olasz napf�ny, mert a mi �szaki haz�nk messzebb esik a Napt�l ; mi
lassabban n�veksz�nk, �s csak fokozatosan tudunk megszabadulni a m�lt
barb�rs�g�nak terheit�l. �gy �rzem, el�rkezett az alkalmas id�, hogy
finomodjunk, megtanuljunk k�l�nbs�get tenni a durv�bb hat�sok �s a
m�rt�ktart�, csiszolt m�v�szet k�z�tt.
A hossz� besz�dt�l kisz�radt a torka, le�bl�tette egy poh�r borral.
Vettore Zorzi mosolygott:
- �sszeesk�v�st szervez vel�nk, az angol zene fejleszt�s�re?
- A kedves �s er�s, de m�g b�rdolatlan gyermek felnevel�s�re. �n �gy
mondan�m.

�fels�ge, a kir�ly, n�ha unta a t�rsas�got, cs�m�re volt az udvart�l. El�g

volt a b�lokb�l, forgatagb�l, sz�z ember l�rm�j�b�l. Ilyenkor r�mai lakom�ra
rendezt�k be mag�nlakoszt�ly�nak kis szalonj�t: felvir�gozott alacsony asztal
k�r� kereveteket helyeztek el, a kir�ly �s n�h�ny vend�ge f�lig �lve, f�lig
k�nyelmesen heverve evett �s ivott.
Az ilyen lakom�kon felf�ggesztett�k az udvari �tkez�si illemszab�lyokat:
nem hordt�k rangszerint k�rbe a t�lakat, mindenki onnan csipegetett, abb�l
ivott, amihez �ppen kedve volt. S a t�rsalg�s, a vend�gek viselked�se is sokkal
szabadabb lehetett, ilyenkor megsz�nt a hivatalos udvari b�lok �s est�lyek
szertart�soss�ga. Pedig ott sem tettek nagyon szoros f�ket sz�jukra az urak �s
h�lgyek. De a z�rtk�r� r�mai lakom�kon azt�n mindenki azt mondta, ami
esz�bejutott, �s tette, amit akart; egyetlen szigor� felt�tel, hogy ne rontsa a
hangulatot. A megh�vottak �ltek is, sz�vesen �ltek ezzel a nagy szabads�ggal.
�fels�ge, a kir�lyn� term�szetesen soha nem vett r�szt ezeken a lakom�kon.
Az asztalf�h�z �ll�tott kereveten Portsmouth hercegn� hevert. Hossz� �vek
�ta � volt a legels� h�lgy az angol udvarban, nem sz�m�tva persze a kir�lyn�t,
a portug�liai Braganza Katalint. Aki nem is sz�m�tott.
Portsmouth hercegn� akkor ismerkedett meg a kir�llyal, amikor Stuart
K�roly nem volt m�g kir�ly, csak �gy-ahogy megt�rt emigr�ns Tronk�vetel�
francia f�ld�n. - �s Louise de Qu�rouaille m�g �lm�ban sem rem�lte, hogy
valamikor f�nyes hercegi rangot fog viselni. A francia k�l�gyi szolg�lat
biztat�s�ra sz�vesen r�szes�tette kegyeiben a Stuartot, mert K�roly kellemes
k�lsej�, j�modor� �s vid�m fiatalember volt. Qu�rouaille kisasszonyt
ker�tett�k a sov�ny rem�nys�g� Tronk�vetel�h�z, mert a francia politikusok
k�r�ltekint�ek: a lefejezett kir�ly fia akkor m�g nem �rt meg rangosabb �s
jelent�kenyebb n�t, viszont sosem lehet tudni, mi t�rt�nik, - valaki legyen
m�gis mellette �s �gy�ban, akire sz�m�that Franciaorsz�g. Louise �rdemess�
tette mag�t mindk�t �rdekelt f�l bizalm�ra: izgalmas �s n�lk�l�zhetetlen
szeret�je lett a bujdos� Tron�r�k�snek, majd kir�lynak; �s akkor is, k�s�bb is
h�s�gesen t�j�koztatta P�rizst mindenr�l, ami fontos volt. Cs�nya �s t�ves
feltev�s persze - mondhatni: rosszindulat� �ll�t�s -, amit egyes sz�ls�s�ges
purit�n k�r�kben suttogtak: hogy Portsmouth hercegn� egyszer�en francia
k�m a londoni udvarban. Ez ilyen nyers form�ban nem volt igaz. A
hercegn�nek m�lys�ges meggy�z�d�se volt, hogy II. K�roly uralkod�s�nak
legf�bb t�masza a franciabar�ts�g �s az annyira-amennyire ny�lt sz�vets�g a
k�t orsz�g k�zt. Nagyj�b�l �gy v�lekedett maga a kir�ly is. Louise de
Qu�rouaille teh�t - aki r�gi nev�t sz�vesebben �rta K�rouaille-nek, breton
sz�rmaz�sa miatt -, k�tfel� volt h�s�ges honle�ny: Portsmouth hercegn�
kor�ban is a k�t orsz�g bar�ts�g�t v�delmez� �rangyalnak �rezte mag�t, nem
holmi politikai �gyn�knek. Mellesleg, nagyon kellemes �r�kat t�lt�tt Stuart
K�roly �gy�ban, fiat is sz�lt neki, amire a puf�karc� �s fejletlen test� kir�lyn�
k�ptelen volt; �s a kir�lyi kegy p�nz�gyi hat�sai sem voltak megvetend�ek.
Szorosan mellette a kir�ly hever�je, d�s p�rn�kkal. II. K�roly sz�pvon�s�,
h�sos arc�n der�, ami nem oszlott el m�g az �llamtan�cs unalmas �s sokszor
kellemetlen �l�sein sem. Sz�ja sz�glet�ben kis f�l�nyes �s megvet� mosoly:
ez v�ltozatos �letp�ly�ja sor�n v�s�d�tt az arc�ra, mert j�l megtanulta, hogy
soha senkiben nem b�zhat, �s leghasznosabb, ha saj�tmaga is t�k�letesen
megb�zhatatlanul viselkedik. "Rossz v�lem�nye van a kir�lynak az
emberekr�l, �ltal�ban?" - k�rdezte egyszer valaki a tapasztalt Saint-�vremond
urat, aki �gy felelt: "Nem f�rasztja mag�t azzal, hogy egy�ltal�n �rt�kelje, j�ra
vagy rosszra, az embereket."
Stuart K�roly gyermekkor�ban kir�lyfi volt, hajb�koltak el�tte. Ifj�s�ga
sz�m�zet�sben telt, �s tapasztalhatta, hogy a francia udvar, a holland nemesek,
a spanyol miniszterek, hol d�delgett�k �s t�mogatt�k, hol unatkozva
szabadulni akartak t�le, ha es�lyei cs�kkentek. Az angol k�zt�rsas�g ellen
l�zad� sk�tok megh�vt�k kir�lyuknak; amikor partrasz�llt, a sk�t nagyurak
fogolyk�nt-t�szk�nt kezelt�k, mint egy z�logot, a nagysz�j� pr�dik�torok
pedig b�but akartak csin�lni bel�le. F�nyes sk�t lovagsereggel indult csat�ba -
azt�n a lovagok nagyon is f�nytelen m�don futottak sz�t Cromwell
polg�rezredei el�l. A veres�g ut�n egyed�l, rongyos csavarg� ruh�j�ban
menek�lt, sz�z �s sz�z m�rf�ldet k�borolt az ellens�ges angol f�ld�n, fej�re
k�r�z�lev�lben ezer font v�rd�jat t�ztek ki apj�nak volt �s neki leend�
alattval�i. V�gre el�rt egy kik�t�t, egy haj�t, �s megmenek�lt. P�r �vig megint
a kontinensen k�dorgott, mindenhol unt�k, szabadulni akartak t�le. Azt�n
elj�tt a nap, amikor a Westminster harangjai megkondultak, �s � roppant
cs�d�let ujjong�sa k�zben elfoglalhatta az angol Tront. Megint hajb�koltak
el�tte. Azok is, akik tapsoltak apja lefejez�sekor, akik annakidej�n
vizsg�l�dva n�ztek minden idegen arcba, h�tha megszerezhetik a Stuart
K�roly nev� gonosztev� elfog�s�ra kit�z�tt fontokat. Ez volt az iskol�ja. Sz�ja
sz�glet�ben �r�k�ss� v�lt h�t a kis mosoly.
Egyik oldal�n Portsmouth, a m�sikon Cleveland hercegn�, akit r�gebben
Barbara Villiers-Palmernek h�vtak, � volt a h�lgyek rangsor�ban a kettes
sz�m�. Barbara sem volt m�r fiatal, s�t j�val korosabb a m�sik hercegn�n�l.
El�fordult, hogy valamin �sszevesztek; akkor f�lt�kenykedtek egym�sra. De
ez ritka, kiv�teles k�zj�t�k volt csak. �ltal�ban b�k�s egyet�rt�sben �ltek a
kir�ly oldal�n, megosztott�k �gy�t - ami ann�l k�nnyebben ment, mivel a k�t
h�lgyet is gyeng�d �rzelmi sz�lak k�t�tt�k �ssze; a cs�p�snyelv� Saint-
�vremond �r egyszer "a lesbosi ty�kteny�szetnek" nevezte a kir�ly k�r�li
h�lgyek csoportj�t. Cleveland hercegn� szeretett politiz�lni is, r�sztvett udvari
intrik�kban, magas �ll�sokat k�zvet�tett j�p�nz�rt, �s gyan�s szem�lyek r�v�n
kapcsolatot tartott egyes k�lf�ldi k�vets�gekkel is. K�z�leti tev�kenys�g�t a
kir�ly n�ha megsokallta, ilyenkor botr�ny t�rt ki, de mindig minden elsimult.
A harmadik h�lgy, nem eg�szen a kir�ly mellett, de el�rhet� t�vols�gban:
Nell Gwynne volt. � nem kapott hercegn�i rangot, mert abb�l �ktelen
felz�dul�s keletkezett volna. Tal�n nem is amiatt, hogy Nell serd�l� kisl�ny
kor�ban utcai narancs�rus volt, aki az utc�n egyebet is �rult. Ennek
emleget�s�t valahogy el lehetett volna hallgattatni a bibliai B�nb�n�
Magdolna p�ld�zat�val. Nell Gwynne azonban egy�ltal�n nem volt b�nb�n�,
s�t! amint ki tudott kecmeregni a londoni utca szemet�b�l, sz�n�szn� lett. Ezt
azt�n nem lehetett neki megbocs�tani. Igaz, Nell nem is nagyon t�rekedett
arra, hogy b�rki bocs�nat�t elnyerje.
Nagyon szerette az �letet, �s mindig j�l �rezte mag�t. A kir�ly,
valah�nyszor csak Nell mellett fek�dt, m�r lecsillapultan, heves �lelkez�sek
ut�n - a g�r�g Gai�hoz, az it�liai Magna Materhez, az �si F�ldanya-
istenn�kh�z hasonlatosnak l�tta az izmos-hatalmas, ar�nyosan form�lt,
biztons�gos �s nagy megnyugv�st �raszt� asszonyi testet. Portsmouth
izgalmakat adott, Cleveland hercegn� szesz�lyesen meglep� szerelmi
fog�sokkal szolg�lt a kir�lynak, Nell a kiegyens�lyozott harm�ni�t sug�rozta.
Ha h�rmukon k�v�l egyszer-egyszer m�s n�t is megtisztelt �rdekl�d�s�vel
�fels�ge: ez csak kis kaland, csemege volt, egyik h�lgyet sem nyugtalan�totta.
Am�g �k h�rman szoros gy�r�vel fogj�k k�r�l K�rolyt - m�s asszony ezen
nem tud �tt�rni. �s h�rmuk k�z�l Nell Gwynne �rezte legkev�sb�, egy�ltal�n
nem �rezte a f�lt�kenys�g indulat�t.
Urak is hevertek az asztal k�r�l. A kir�ly k�t kit�ntetett vend�ge. Ha be
nem avatott szem�ly l�tta volna a lakoma asztal�t, azt hiheti, hogy itt h�rom
h�lgy �s a k�s�ret�kben lev� egy-egy �r tal�lkozott. Buckingham herceg �s
Saint-�vremond azonban egyik h�lgynek sem volt lovagja; a francia f�nemes
�lemedett kora is val�sz�n�tlenn� tette ezt, Buckingham pedig sokkal t�bbre
becs�lte a kir�ly bar�ts�g�t �s kevesebbre a h�rom n�t, semhogy
b�rmelyik�kn�l pr�b�lkozott volna. �k ketten, p�ratlan modor� �s h�res
cseveg�k, a t�rsalg�s friss�t�s�re voltak itt.
A kir�lyt �s vend�geit sz�rakoztatni, a szalon sark�ban helyezkedett el a
huszonn�gytag� udvari zenekarb�l kiv�lasztott n�gy m�v�sz, egy �nekes �s
egy �nekesn�. A von�sok zeneszerz�je, Henry Purcell j�tszott a virgin�lon:
hossz� �s v�kony ujjai k�nnyeden futottak a billenty�soron. A heged�k Ned
Parsons �s Vettore Zorzi kez�ben, a negyedik zen�sz fuvol�zott.
Szinte �lland�an r�gt�n�zni�k kellett. �fels�ge szem�lyesen jel�lte ki a
lakoma m�sor�t Purcell dalaib�l �s duettjeib�l - ezek a darabok azonban
kiv�tel n�lk�l m�s hangszerel�sben �r�dtak, nem erre a kamaraegy�ttesre. A
dallam volt egyed�li t�maszt�kuk, a hangszerek �s �nekesek �sszhangj�t j�t�k
k�zben kellett kialak�taniok. J� muzsikusoknak nem volt t�ls�gosan neh�z
feladat, csak nagyon kellett figyelni�k egym�st.
K�roly kir�lynak tetszett az �ppen el�adott darab, a "Mily �desen leng a
szell�..." kezdet� szopr�n-basszus duett. A k�t hercegn� is elismer� mosolyt
dobott a m�v�szek fel�, Nell Gwynne figyelmesen n�zte az �nekesn�, a
h�rneves Arabella Hunt �j, pomp�s ruh�j�t, a francia �r k�nnyeden tapsolt,
Buckingham is b�lintott.
- Most valami frisset! - rendelkezett a kir�ly.
- Egy catch k�vetkezik, fels�g - felelt a virginal mell�l Henry Purcell.
R�vid el�j�t�k, azt�n az �nekesn� egyed�l kezdett: ez sz�l�sz�m volt. M�r
a dal els� sora teljes�tette a kir�lyi parancsot, friss volt, pezsgett mint a most
csapolt s�r habja, vagy a kik�t�i csapsz�k t�zhely�n forralt, k�kes l�nggal
lobog� grog. �gy kezd�d�tt a dal: "�r�kk� �l, aki iszik... !"
Kisz�m�tottan adt�k �gy el� a m�vet, hogy ezt a voltak�ppen f�rfihangra
�rott sz�mot n� �nekelje. A catch nevezet� bordalok nemcsak iv�sr�l �s borr�l
sz�ltak; a zabol�tlan vers led�r c�lz�sainak �s vaskos kifejez�seinek
valamif�le k�l�nlegesen vad b�jt �s sikaml�ss�got adott az el�kel� udvari
�lt�zetben finoman mozg� �s le�nyos arc� �nekesn� csillog� hangja. M�ly
f�rfihangon a durva sz� nyersen hatott volna - a krist�lytiszta szopr�n �s a
m�v�szn� �rtatlan-szel�d el�ad�si modora, ez a gerinccsiklandoz� ellent�t
olyanfajta elvetem�lt �s z�ll�tt hangulatot �rasztott, amelyben II. K�roly
�fels�ge igaz �r�m�t lelte.
Henry Purcell lehajtott fejjel j�tszott, mintha csak a hangszer
gy�ngyh�zberak�sos mint�ja, a csiszolt falemezek f�nye �s a halkan peng�
h�rok rezg�se �rdekeln�: keze szinte g�piesen nyomkodta a virginal
billenty�it.
Ahogy egy pillanatra feln�zett, megl�tta a kir�ly �rtetlen tekintet�t:
mindenki j�l mulat, mi�rt komoly ez a fiatalember?... �szbekapott, gyorsan
engedelmes mosolyra h�zta a sz�j�t, �s j�t�kosan az �nekesn�re kacsintott.
El�rkeztek a dal v�g�hez. A led�r csattan�t hosszan kitartott magas hangon
�nekelte Arabella - azt�n hirtelen elhallgatott, szem�rmes ap�camosollyal
meghajolt. A fels�ges h�zigazda �s vend�gei val�s�ggal �nnepelt�k a
m�v�szn�t �s k�s�r�it. A sikerb�l kihagyott f�rfi�nekes csendben d�h�ng�tt.
Megsz�lalt K�roly kir�ly:
- Mondja csak, Purcell... A list�ban l�ttam egy �j dalt, nem ismerem. Mi ez
a "Bedlamb�l j�tt Bessy"? A c�m ut�n �t�lve, nem lehet rossz.
- Fels�ged parancs�ra azonnal bemutatjuk.
M�r szedte is el� a kott�t Henry a mellette fekv� csom�b�l. R�vid id�re
mind a pap�r f�l� hajoltak, gyorsan elolvast�k a hangjegyeket, azt�n mindenki
a hely�re �lt, a k�t �nekes Purcell m�g� �llt, hogy l�ss�k a kott�t.
K�vetkezett az a n�h�ny perc, amikor Henry Purcell hajsz�l h�j�n
v�glegesen kegyvesztett� v�lt. Sz�p volt az �j dal, a francia vend�g nagy
elismer�ssel hallgatta, de a kir�ly homloka taktusr�l taktusra mind jobban
els�t�t�lt. Az �r�lt le�nyr�l sz�l� komor ballada egy�ltal�n nem tal�lkozott a
v�g t�rsas�g hangulat�val. Megfagyott a leveg�, a h�lgyek bosszankodtak,
Buckingham herceg �s�tott. F�lelmes �s nyomaszt� percek. Purcell m�r
keservesen b�nta, hogy itt megsz�laltatta ezt a dalt, b�rmennyire szerette is �j
m�v�t. De nem volt mit tenni: v�gig kellett most m�r j�tszani. A hangok �gy
sz�lltak a kih�lt terem �ress�g�be, mint amikor kong� barlangba kiab�l az
ember, ahonnan m�g csak a visszhang sem v�laszol. A fagyos fogadtat�s
szinte �rezhet�en f�tyoloss� tette a hangszerek �s �nekesek hangj�t is.
K�nl�dva, �gy-ahogy m�giscsak befejezt�k.
Saint-�vremond mentette meg a helyzetet:
- Nagyon sz�p dal, gratul�lok - sz�lalt meg. - B�r azt hiszem,
hangversenyterembe ink�bb illik, mint ilyen ked�lyes k�rbe. De ism�tlem,
nagyon sz�p, dr�mai, er�lteljes.
A kir�ly hangosan besz�lgetett Buckingham herceggel. Purcell riadtan,
kapkod� l�legzettel felelt a franci�nak:
- K�sz�n�m, uram. Igaza van... vid�m t�rsas�gba ez csakugyan nem illik...
Most, ha �fels�ge megengedn�...
Nem is v�rt az enged�lyre, intett, �s egy m�sik catch-be kezdtek,
megsz�lalt a kir�ly egyik kedvenc darabja, a "Bertalan-napi v�s�r".
Bolondos, farsangias v�s�ri z�rzavar. Purcell nekibuzdulva nyomkodta a
billenty�ket; Parsons a heged�n tarka �s szesz�lyes futamokat r�gt�nz�tt; az
�nekes kieresztette b�mb�l� hangj�t, hogy most azt�n �v� legyen a siker
nagyobb r�sze; a fuvola sikongatott, mint a v�s�rban k�sz�l� l�nyok, ha a
farukba cs�pnek. Mutatv�nyos kiki�lt�k, lacikonyh�sok, �rusok �s k�klerek,
csodadoktorok �s medvet�ncoltat�k ny�zs�gtek a v�s�ron: ny�tt hangjuk
�muldoz� gyerekek kurta ki�lt�saival �s v�nek kelletlen d�nny�g�s�vel
keveredett; cserfes asszonyok alkudoztak, s�ld�l�nyok vih�ncolva
hanc�roztak a leg�nyekkel, a kardos v�rosi �r n�ha csendesebbre intette a
hangoskod�kat, trombita, duda �s citera sz�lt valahol: sz�nes-zajos kavarod�s,
pezsg� �let, �s a sokf�le sok hangb�l m�gis egybeolvad� harm�ni�k. Meg-
megsz�lalt k�zben, v�ratlanul itt vagy ott, egy parasztt�nc tenyeres-talpas
zen�j�nek p�r foszl�nya, de ez is a l�rm�ba olvadt. Mintha a felvert por szaga,
borok �s gabonap�linka g�ze, hev�lt testek p�r�ja, a l�nyok haj�ba t�z�tt
fonnyad� vir�gok illata lengen� k�r�l a hangok �rad�s�t. A k�t �nekes,
Arabella �s a f�rfi, folyton v�ltoztatta a hangj�t, a sz�veg szavainak ejt�s�t,
�reztetve a sz�zf�le ember kevered� ki�ltoz�s�t - a hangszerek szinte
elszabadultak az �rott kott�t�l: j�t�kos kavarg�ssal sz�ltak, rikkantottak,
vis�tottak �s d�rm�gtek, a v�s�r forgataga szerint. Vettore Zorzi a
nekiszilajodott r�gt�nz�s k�zben folyton csak egyre gondolt... �vekkel ezel�tt,
� mondta... �... a Mester... Lully mondta: "Azt akarom hallani, ami a kott�ban
�ll; pontosan, uraim, pontosan, am�g goromba nem vagyok... "
A kir�ly kib�k�lt zen�szeivel: arca felder�lt, elfelejtette m�r az el�bbi
fanyar hangulatot. A kerevet k�zep�re telepedett, maga al� h�zta a l�b�t,
t�r�k�s �l�sben, �s t�rd�t csapkodva boldogan verte a ritmust. A hat lakom�z�
k�z�tt az egyetlen, aki idegeiben �s ereiben �rezte az eml�kek �led�s�t, a
gyerekkori �lm�nyek felt�mad�s�nak erej�vel: Nell Gwynne nagy �lvezettel
ny�jt�zkodott - ez az � vil�ga. Neki igazi �let, ami a t�bbieknek csak tarka
kuri�zum.
Az utols� hang ut�n szinte lehanyatlott a f�radt zen�szek keze.
V�llvereget� tapsot �s elismer� b�lint�sokat kaptak jutalmul. A kir�ly intett,
hogy vigyenek nekik az asztal legdr�g�bb bor�b�l, �s kegyesen sz�lt is
hozz�juk:
- Der�k muzsika volt. Pihenjenek egy kicsit.
Megh�z�dtak a szalon sark�ban; az udvari illem rendelte, hogy
�szrev�tlenn�, leveg�v� v�ljanak, amikor �ppen nem szerepelnek.
A felpezsd�lt kir�ly pedig kit�rta k�t karj�t. T�r�k�l�sben, szult�nnak
�rezte mag�t. Cleveland hercegn� fej�t �l�be vonta, jobbkarj�val Portsmouth
hercegn�t �lelte mag�hoz, �s a nyak�ba cs�kolt, a ballal �tny�lt a d�rg�l�dz�
Cleveland teste f�l�tt, Nell meztelen v�ll�t simogatta, azt�n keze lejjebb
cs�szott, a m�ly ruhakiv�g�sba:
- �gy kell, hogy lefessen t�ged egyszer az udvari mester - d�nny�gte -,
amilyen k�pet rajzolt az a hollandus m�v�sz Lucy Watersr�l; f�lmelled
teljesen szabadon, a m�sik f�lig...
Ifj�s�g�nak els� szeret�je volt Lucy. R�gi hist�ria, m�r fiuk is feln�tt
fiatalember.
Buckingham a kir�ly arc�ba n�zett. J�l ismerte ur�t, szem�nek legapr�bb
j�t�k�t is. Nincs itt m�r helye idegennek. Alig �szrevehet�, kis int�ssel
kik�ldte a felszolg�l� inasokat, elbocs�totta a zenekart is. Azt�n maga is
szedel�dzk�d�tt:
- Gondolom, k�s�re j�r, Saint-�vremond �r. Ha �fels�ge megengedn�,
t�vozunk.
Az �nekesek �s a n�gy zen�sz sietve l�pkedett a f�kly�kkal
vil�g�tott esti palotafolyos�n. Ahogy a keskeny �ton haladtak, a felhev�lt
Ned Parsons menetk�zben az �nekesn�h�z s�rl�dott; a n� oldalpillant�ssal
felelt neki, �s egy kanyarod�n�l le is maradtak a t�bbiekt�l. A palota
kapuj�ban pedig Vettore Zorzi �s Henry elb�cs�zott az �nekest�l �s a
fuvol�st�l ; egy�tt maradtak, mert kettej�k �tja j�darabig egy�tt
vezetett hazafel�.
Sok�ra sz�lalt meg Henry Purcell:
- Csak azt nem tudom, mi a mi szerep�nk: ker�t�k vagyunk ebben a kir�lyi
bord�lyban, vagy csak h�ziszolg�k, akik megvetik az urak �gy�t?
A velencei v�llat vont. Nyolc esztend�vel id�sebb volt, vil�gl�tott ember,
�s Ninon iskol�j�ba j�rt. Nem volt olyan �rz�keny, mint a fiatal zeneszerz�.
Nyugtat� mozdulattal bar�tj�ba karolt.
Henry tov�bb dohogott:
- Az a h�rom n�... Felh�bor�t�!...
Zorzi eln�z�n mosolygott:
- Korunk divatja. V�ltozatoss�got �s �j sz�neket keresnek, akik sokat
fogyasztottak m�r a megszokott �lvezetekb�l. �s �fels�ge igaz�n nem �lt
szerzetesek m�dj�n.
A zeneszerz�b�l szinte kirobbant a sz�:
- M�lys�gesen sz�gyellem magamat. Nem tegnap ker�ltem a palot�ba,
tal�lkoztam m�r ilyesmivel, de most k�l�n�sk�ppen felkavart...
Vettore Zorzi meg�llt, karj�n�l fogva visszatartotta Henryt is. Maga fel�
ford�totta a fiatalembert:
- Melyiket k�v�ntad meg? Nellt, vagy az egyik hercegn�t?
Henry haragosan kiszabad�totta mag�t, sarkonfordult �s elment.
K�tszeresen fel volt h�borodva. S�t, h�romszorosan. Semmi k�ze a
k�rbeny�rt haj� kerekfej�-purit�nok vakbuzg�s�g�hoz, de protest�ns lelk�t
m�lyen felkavarta a h�remtart� kir�ly erk�lcstelens�ge: ez az ember az angol
egyh�z feje! A vall�st reform�l� nagyeml�kezet� VIII. Henrik bizony�ra nem
ilyennek k�pzelte ut�dait... azazhogy... Henry Purcell egy kicsit
megzavarodott: Henrik kir�ly erk�lcseit k�r emlegetni. No, mindegy. Amit a
kis szalonban l�tott, el�g volt, hogy m�lys�gesen megrend�lj�n. Azt�n ez a
Zorzi! Milyen k�nnyed�n veszi az eg�szet: "korunk divatja"...�s a harmadik
megr�zk�dtat�s: Vettore Zorzi olyasmivel gyan�s�tja �t, hogy a kir�lyi szajh�k
k�zt lehet egy is, akire � v�gyakozik?! Hiszen otthon v�rja Frances, a kedves
�s er�nyes Frances, gyermekeinek anyja.
Csal�dott Henry a kir�lyban, �s csal�dott bar�tj�ban.
Sz�rakoztatta m�r m�skor is zen�vel a kir�ly t�rsas�g�t, nagy zeneest�ken
�s sz�kebb k�rben is. De ilyen �lc�zatlanul m�g nem mutatkozott meg Stuart
K�roly arca. Babylon! Szodoma �s Gomorrha! - d�r�gn� a sz�sz�kr�l egy
purit�n lelk�sz, ha err�l besz�lhetne. De hangosan nem sz�lhat senki, csak
suttognak, az eg�sz v�rosban, orsz�gszerte, hogy: istentelen mulats�gok,
orgi�k �s mindenf�le fajtalankod�sok a palot�ban. Pusztul�sra �rett ez az
orsz�g.
S holnaput�nra meg kell �rnia az �fels�g�t dics��t� �j �d�t. A zen�s�tend�
verset m�r megkapta: "Britanni�nak f�nyes Napja..." - �gy kezd�dik a sz�veg.
Leverten, testben-l�lekben f�radtan �rkezett haza. Frances friss vacsor�val
v�rta f�rj�t.
Vettore Zorzi is k�r�lbel�l ugyanekkor dobta le k�peny�t a sz�ll�sukon, �t
nem v�rta otthon feles�g, mert Monique m�r negyedik napja csak �zeneteket
k�ld�tt: nem mehetett haza, �jjel �s nappal a yorki herceg palot�j�ban kellett
maradnia, mert a kisebbik hercegn�, Anna l�zas beteg volt - virrasztott
mellette, naponta csak n�h�ny �r�t alhatott a komorn�k szob�j�ban.
Idestova m�r f�lesztendeje, hogy Monique a hercegi h�z szolg�lat�ba
szeg�d�tt. Nehezen sz�nta r� mag�t. Csak a tiszteletrem�lt� �s nagyon el�kel�
Saint-�vremond �r tan�cs�ra �s f�rje r�besz�l�s�re v�llalta. Ha m�r nem
seg�thet sz�lein �s francia hittestv�rein, tal�n szolg�latot tehet a fenyegetett
angol protest�nsoknak. Mert: mondt�k, l�tszott, �s Monique tudta, hogy
fenyegetettek voltak. Els� �s legnagyobb veszedelm�k: York hercege.
Eszter �s Judit bibliai p�ld�ja ut�n Monique asszony D�niel pr�f�t�ra is
gondolt, aki az oroszl�nok barlangj�ban sem vesztette el hit�t �s lelke
szil�rds�g�t. Monique-nak is sz�ks�ge volt minden erej�re, hogy a b�n�s
p�pista k�rnyezetben hallgatni tudjon �s meg ne inogjon. Mert - furcsa,
nagyon furcsa! - hallott � is mindenf�le k�sza h�reket, hogy a tisztes
protest�ns hitet hirdet� kir�ly udvar�ban szabados, s�t v�tkesen led�r �let
folyik; itt viszont, a mag�t szem�rmetlen ny�lts�ggal katolikusnak vall� Jakab
yorki herceg h�z�ban egy k�t�rtelm� sz�t sem t�r a szigor� erk�lcs�
hercegasszony, a modenai Maria-Beatrice, � adott p�ld�t, �s szabta meg a
hercegi udvar viselked�s�t. J� mostoh�ja volt a herceg els� h�zass�g�b�l
sz�rmaz� gyermekeknek, gondos hitves, �s rendet tart� �rn�je a h�znak. N�ha
ugyan k�l�n�s dolgokat mondott: sz�vj�s�g�val �s kegyes im�ival nemigen
f�rt �ssze, ahogy h�lgyei bizalmas k�r�ben a protest�nsokr�l besz�lt. Lelkesen
magasztalta a hajdani M�ria kir�lyn�t, akit a "V�res" mell�kn�vvel illettek,
mert b�rddal, k�t�llel �s m�gly�kon irtatta annakidej�n a reform�lt vall�s
papjait �s h�veit. S ha jelen volt ilyen besz�lget�sn�l Jakab herceg, bizony nem
utas�totta rendre hitves�t.
Hogy is �llnak h�t a dolgok? Minden �sszekusz�l�dott, �s Monique nem
tudott t�j�koz�dni. A kir�ly hith� protest�ns volt�t hangoztatta; k�zben z�ll�tt
�letet �lt; de legal�bb nem gyilkoltatott, csak ritk�n. A Tron�r�k�s meg
b�lv�nyim�d� katolikus; de az er�ny m�giscsak az � h�z�ban honolt; � viszont
m�sz�rl�sra k�sz�l�d�tt. Ennek a kuszas�gnak kibogoz�s�hoz gyenge volt
Monique �rtelme.
Azt pedig v�gk�pp nem tudta felfogni, hogy: az ��ltala szerzett �rtes�l�sek
seg�ts�g�vel mi�rt akarn� t�mogatni az angol protest�nsokat a Velencei
K�zt�rsas�g? Gianpolo Vivaldi �r, aki n�ha megl�togatta a Zorzi-h�zasp�rt �s
kik�rdezgette az asszonyt, megpr�b�lta magyar�zni. Hosszan besz�lt az
eur�pai egyens�lyr�l, amelynek megtart�sa a K�zt�rsas�g nagy �rdeke; hogy
egy esetleg katoliz�lt Anglia k�nnyebben tal�lhatna utat egy alakul� francia-
spanyol sz�vets�ghez, �s �gy tov�bb. Azt�n �szrevette, hogy az asszony egy
�rva sz�t sem �rt az eg�szb�l. Abba is hagyta a magyar�zkod�st. Az igazat
�gysem mondhatta: hogy Velence f�ty�l az angol protest�nsokra, de a
katolikusokra is, egyik f�lnek sorsa sem �rdekli - Monique h�reire csak az�rt
van sz�ks�g, hogy a K�zt�rsas�g korm�nya egy morzs�nyival t�bbet tudjon
arr�l, mire sz�m�that Jakab Tronral�p�sekor. Ezt �gy megmondani: k�ros
ny�lts�g, megbocs�thatatlan �szint�sked�s, s�lyos hiba lett volna. A
K�zt�rsas�g �gyn�ke ilyen bakl�v�st el nem k�vethet. Monique sz�m�ra
maradt teh�t a d�nt� �rv: k�d�s rem�nyeket t�pl�lva v�geznie kell a dolg�t,
mert ha megtagadja, f�rje nagy bajba jut. Ez el�g is volt.
S m�g valami tartotta az asszonyt a gy�l�lt p�pista hercegi udvarban. A k�t
serd�l� le�nyt, a feln�tts�g k�sz�b�hez k�zeled� M�ri�t �s a h�rom �vvel
fiatalabb Ann�t nagyon szerette - azok is �t. Bizalmasabbak voltak hozz�,
mint anyjukkal: a n�vekv�s kor�nak kis, zavaros �s f�lledt titkait ink�bb
osztott�k meg �vele. Fura cinkoss�g, szinte �sszeesk�v�s fejl�d�tt ki a
fiatalasszony, a k�t le�ny, �s j�tsz�t�rsuk, az udvarba fogadott Sarah Jennings
k�z�tt. Monique err�l - maga sem tudta, mi�rt - soha nem tett eml�t�st
Gianpolo Vivaldinak. De m�g f�rj�nek sem besz�lt r�la, ennek ok�t sem tudta
volna megmondani.
Monique teh�t nem volt otthon, amikor Vettore Zorzi haza�rt a r�mai
lakom�r�l. Dorothy asszony a konyh�ban tev�kenykedett, Vettore �s s�gora
kettesben vacsor�zott. M�r h�napok �ta sz� sem esett arr�l, hogy a Zorzi-
h�zasp�r egyszer m�gis saj�t lak�s�ba k�lt�zik, nagyon j�l megvoltak itt, "A
kir�ly kardja" f�ldszinti lak�sr�sz�ben - sem �k, sem Robert �s feles�ge nem
gondolt v�ltoztat�sra.
Cs�lk�t ettek barnam�rt�ssal �s s�rt ittak hozz�. Az egykori kapucinus
k�pc�s�d�tt m�r, de nem t�r�d�tt testalkat�nak m�reteivel, nagyon szeretett
j�l enni, �s k�v�r fogad�s ink�bb bizalmatkelt� jelens�g, mint a sov�ny. J�
�tv�ggyal nyelte h�t a cs�l�k zs�ros�t. Az ev�s �r�m�t�l kif�nyesedett arca
nem harmoniz�lt komoly szavaival.
Aggodalmaskodott:
- �tven�ves a kir�ly - mondta elgondolkozva -, �s ilyen �letm�d mellett
nem nagyon �ri meg a hatvanat. Fia nincs, csak az a zabigyerek, a Monmouth
herceg. Ha egy nap �fels�g�t guta�t�s �ri valamelyik h�lgye �l�ben, itt
fejtet�re �ll minden.
- A Tron�r�k�s h�rom �vvel fiatalabb, �s eg�szs�ges.
Robert Giraud legyintett:
- Nem att�l f�lek, hogy �res marad az angol Tron, �s �rver�sen kell k�n�lni
a legt�bbet �g�r�nek. M�s a baj. Ha a guta �jszak�ja ut�ni reggel arra
�bred�nk, hogy Anglia, Sk�cia �s �rorsz�g kir�ly�t II. Jakabnak h�vj�k,
akkor... no, kedves rokon, akkor robbanhat a felgy�lt sok puskapor. F�lek.
F�lteni ezt az orsz�got: befogadott, j� volt hozz�m, polg�ra lettem. Meg
magamat is f�ltem. Zavarg�sok idej�n a belv�rosi �zletekben szokt�k kezdeni
a fosztogat�st.
- Gondolod, rokon, hogy fell�zadn�nak Jakab ellen?
- Ha nem k�lt�zik el�g hamar a mennybe mostani kir�lyunk: m�r �
megkaphatja ezt. Te nem j�rsz templomba. �n igen. Minden vas�rnap hallom,
hogy a nagytisztelet� pr�dik�torok m�r er�sen elpimaszodtak. A legvacakabb
kis templom lelk�sze is �sz�vets�gi pr�f�t�nak k�pzeli mag�t: mennyd�r�g �s
v�szeket j�sol. Londont a papok ninivei pusztul�ssal fenyegetik, ha s�rg�sen
nem �ll�tj�k helyre az igaz hit tisztas�g�t. S hogy melyik az igaz hit? Att�l
f�gg, hogy a pap presbyteri�nus, episzkop�lis, disszenter, vagy mit tudom �n
micsoda egyh�z tanait hirdeti. De egyben mind megegyeznek: a p�pist�kat
gy�l�lik, mert a franci�k �s a spanyolok katolikusok. L�thattad, amikor Titus
Oates elkezdte a j�t�k�t, m�r ki is t�rt volna a l�zad�s, ha sebtiben fel nem
akasztanak �s le nem fejeznek p�rtucat igazi vagy �ll�t�lagos jezsuit�t.
A kalandos�let� �s v�llalkoz�szellem� Titus Oates val�ban nagy vihart
kavart nemr�giben. P�lyafut�sa hasonl�tott Robert Giraud �let�tj�hoz, csak
v�szesebb volt. Oates is protest�nsnak sz�letett, � is katoliz�lt �s szerzetes
lett,
de nem a kapucinusok j�mbor rendj�be, hanem a jezsuit�k harcos T�rsas�g�ba
l�pett, egyideig n�vend�k volt a R�ma titkos �gyn�keit kik�pez�
franciaorsz�gi jezsuita kolostorban, � is megsz�k�tt �s visszat�rt a protest�ns
hitre, de nem egy csinos ap�ca �l�ben d�nt�tt �gy; hazament Angli�ba, de itt
nem nyitott fogad�t mint Robert Giraud, hanem h�tborzongat� leleplez�sekkel
kavarta f�l az eg�sz orsz�got. Anglia ellen ir�nyul� vil�gm�ret�
�sszeesk�v�sr�l adott h�rt, fegyveres k�mek �s felforgat�k bujk�l� csapatair�l
- v�rbe-l�ngba akarj�k bor�tani az orsz�got, meg�lni a kir�lyt �s a protest�ns
hit minden nagy ember�t, feld�lni a templomokat, �s r�mai-spanyol-francia
rabs�gba akarj�k nyomor�tani Angli�t �s Sk�ci�t. �rorsz�got nem, mert az �rek
am�gy is piszkos p�pist�k. Hamarosan t�rsak vett�k k�r�l Oatest, nagy�ri
p�rtfog�kat tal�lt, feljelent�sek �z�n�vel bomb�zta a t�rv�nysz�keket. N�h�ny
h�ten bel�l templomi sz�sz�kek sz�zair�l, r�piratok tucatjaiban terjedt a r�mes
h�r, falusi kocsm�kban �s londoni k�v�h�zakban sz�rny�k�dtek az emberek,
rettegve a k�sz�l� v�rf�rd�t�l, a nagy katolikus felkel�st�l. Letart�ztat�si
hull�m, b�r�i t�rgyal�sok, k�nvallat�sok - semmibev�ve a polg�rjogokat
biztos�t� t�rv�nyt -, �t�letek, vagyonelkobz�sok �s kiv�gz�sek. Titus Oates �s
sz�vets�gesei hossz� h�napokig dikt�torok voltak Angli�ban, m�g a
k�nyelemszeret�, bonyodalmakat �s v�ront�st ut�l� kir�ly is �gy t�ncolt,
ahogy �k f�ty�ltek. S �gyesen rendezt�k dolgukat: sem akkor, sem k�s�bb
nem lehetett megtudni, mi volt az igazs�g �s mennyi a t�lsz�nez�s vagy
egyszer�en kital�l�s a v�djaikban. H�napokig retteg�sben �lt angol f�ld�n
mindenki, protest�ns �s katolikus: egyik a k�sz�l�, m�sik a t�nylegesen
t�rt�n� v�ront�st�l remegett.
A pestis t�rv�nye, hogy a j�rv�ny - l�that� ok n�lk�l - j�n, terjed, ezreket
gyilkol, azt�n megintcsak felismerhet� ok n�lk�l apadni kezd, majd elm�lik,
de m�g fel-felbukkan, miel�tt v�gleg eleny�szik. A p�niknak ugyanez a
t�rv�nye. Az Oates �s t�rsai �ltal felkavart vihar is: kit�rt, tombolt, hull�mai a
magasba csaptak, azt�n csendesedett, v�g�l majdnem el�lt. Csak majdnem,
mert ut�rezg�sei m�g sok�ig voltak. Olyasmi is megesett k�s�bb, hogy maga
Oates ker�lt b�r�s�g el�, r�galmaz�ssal, hazug v�daskod�ssal �s hamisesk�vel
v�dolva, b�rt�nben tartott�k, el�t�lt�k, nyilv�nosan megkorb�csolt�k �s
pelleng�rre �ll�tott�k, - m�g k�s�bb azt�n megint � lett az orsz�gban a
nemhivatalos k�zv�dl�: szav�ra megint embereket b�rt�n�ztek be, vittek
v�rpadra. A f�lelemb�l t�rt�n� t�meggyilkol�snak terjed�si t�rv�nye hasonl�
a pestis�hez.
- Nevezz cinikusnak, rokon, ha akarod - elm�lkedett tov�bb Robert Giraud
-, de meggy�z�d�sem, hogy Oatesnek sokat k�sz�nhet Anglia. Levezette,
vagy legal�bbis elod�zta az �ltal�nos felfordul�st �s v�rengz�st. Mint �rv�zkor
a megduzzadt foly� g�tj�t alkalmas helyen �tv�gj�k: z�duljon a v�z, tal�ljon
valahol kiutat; nagy k�rokat okoz, de m�gis kedvez�bb, mintha �tszakad az
eg�sz g�trendszer, �s mindent el�nt az �r. Ez t�rt�nt: sokat meg�ltek, de nem
gyulladt fel az eg�sz orsz�g. Min mosolyogsz, rokon?
- Magamon - felelte Vettore Zorzi. - �nmagamon, Henryn �s a t�bbi
bar�tomon, akikkel napr�l napra egy�tt vagyok �s muzsik�lok. Heged�l�nk,
fuvol�zunk, pengetj�k a lant h�rjait �s j�tszadozunk a virginal billenty�in, egy
olyan vil�gban, ahol �rvendetes esem�ny p�rsz�z vagy n�h�nyezer ember
kiv�gz�se, mert megtakar�tott�k... vagy, ahogy mondod: legal�bbis
elod�zt�k... t�zezrek lem�sz�rl�s�t. �t a b�rd �s gurul a fej, m�sok nyak�n meg
hurok szorul, mi pedig heged�l�nk.

Voltak k�v�h�zak Londonban, a St. James-park k�zel�ben lev�k, vagy

p�ld�ul a "G�r�gh�z" c�mzett helyis�g a Fleet-streeten, ahol s�lyos
illetlens�gnek sz�m�tott volna, ha valaki pip�ra mer�szel gy�jtani; ezekben
legfeljebb burn�tot szippantottak a vend�gek. A Covent Garden mellett, Will
k�v�h�z�ban azonban hajnalt�l hajnalig s�r�n gomolygott a pipaf�st. A
londoni �r�k �s m�v�szek tal�lkoz�helye volt a "Will". Ide j�rt a
leg�nnepeltebb �l� k�lt�, dr�ma�r� �s tanulm�nyszerz�, John Dryden is:
�lland� foglalt helye volt, t�len a nagy nyitott t�zhely mellett, ny�ron a
k�v�h�z terasz�n. Ny�zs�gtek k�r�l�tte a kisebb csillagok, s�tk�rezni a Nap
f�ny�ben: �r�k, k�lt�k, ford�t�k, tud�sok �s egyetemi hallgat�k, r�piratszerz�k
�s m�g gyan�sabb szem�lyek. Dryden m�lt�s�ggal �lt rajong�i k�r�ben, alig
tark�j�ig �r� r�vid haja m�r deresedett, hossz�k�s �s kiss� petyh�dt arc�n egy
r�nc sem mozdult, vastag szemh�ja f�lig lehunyva, �s tekintete egykedv�en
kalandozott a k�r�l�tte �l�k-�lldog�l�k feje f�l�tt. �tvenhetedik �v�ben j�rt
m�r, fel�lemelkedve azon, hogy valaki szemt�l szembe t�madhatta volna, �s
azon m�r t�l, hogy j�lesn�k neki a h�zelg�s �s b�kol�s. Ha vall�si vita robbant
ki a k�v�h�zban - ez gyakorta megesett -, John Dryden unatkozva m�sfel�
b�mult: k�zel�ben hamarosan abba is hagyt�k a vit�t. Lebecs�lte a merev
elvh�s�get: a purit�n felekezetb�l �tl�pett a nem annyira rideg, laz�bb
felfog�s� anglik�n egyh�zba, �s bizalmas emberei arr�l suttogtak, nem esn�k
k�l�n�sebben nehez�re, hogy alkalmas id�ben a katolicizmusra v�ltson �t.
A jeles k�lt� �ltal�ban len�zte a k�lf�ldieket: igazi angol volt, az eur�pai
kontinenst csak Britannia f�ggv�ny�nek, l�tez� de f�l�sleges valaminek
tartotta. Az It�li�b�l j�tt Vettore Zorzit m�gis megt�rte a k�zel�ben, mert
Zorzi a fiatal Henry Purcell bar�tja volt, �s Purcellt tehets�ges szerz�nek
ismerte el Dryden, meg is engedte neki, hogy n�h�ny vers�t megzen�s�tse.
Es�s-k�d�s t�li d�l: febru�r hatodika volt. A "Will" nagyterm�ben
hemzsegtek, a mell�kszob�kban is mindenki izgatottan t�rgyalta az
esem�nyeket, a palot�b�l �rkez� h�reket. A kandall� k�r�l, John Dryden
t�rsas�ga sem k�nyvekr�l, sz�ndarabokr�l, m�g csak nem is hitt�telekr�l
vitatkozott: lest�k �s tal�lgatt�k, mi t�rt�nik a Whitehallban, mert a kir�lyi
palot�ban m�r negyedik napja s�lyos betegen fek�dt... s csak suttogt�k:
haldokolt II. K�roly.
Dryden sz�k�t�l kart�vols�gnyira egy zs�molyon kuporgott Ned Parsons,
Vettore Zorzi pedig a falnak t�maszkodva �llt. Henryt v�rt�k, aki a palot�ba
ment, �s idej�n majd a legfrissebb h�rekkel. Napok �ta nem tartott a zenekar
pr�b�t, elmaradtak persze a zened�lut�nok is, a kir�ly betegs�ge miatt.
Tegnap, febru�r �t�dik�n reggel a "London Gazette" hivatalos orvosi jelent�st
k�z�lt, hogy �fels�ge �llapota javult, t�l van a vesz�lyen, - megkondultak a
templomi harangok, a tereken m�gly�kat hordtak �ssze, hogy est�re
�r�mt�zeket gy�jtsanak. A m�gly�k m�gsem lobbantak l�ngra, mert d�lut�n
megint rossz h�rek terjedtek, �s est�re mindenki tudta, �jabb sz�l�t�sszer�
roham �rte a kir�lyt, �llapota rem�nytelenn� v�lt. Egyesek felh�borodva,
m�sok a h�s�gnek kij�r� elismer�ssel mes�lt�k, hogy Portsmouth hercegn�
zokogva borult az eszm�letlen kir�ly test�re, �s csak akkor hagyta abba, akkor
tudt�k kituszkolni a haldokl� szob�j�b�l, amikor a kir�lyn� �s a yorki herceg
feles�ge j�tt hivatalos betegl�togat�ba. Enn�l a szertart�sos aktusn�l zavar�
lett volna a hercegn� jelenl�te; egy t�volabbi szob�ba ment zokogni, ott
vigasztalgatta �t Cleveland hercegn� �s Nell Gwynne, b�r �ket is les�jtotta a
v�gzet csap�sa.
�s m�g sokmindent besz�ltek az emberek a londoni utc�kon,
csapsz�kekben �s k�v�h�zakban. A "Will" asztalain�l is.
Az ajt�ban mozg�s, ny�zsg�s: valaki j�tt. K�r�lfogt�k �j h�rek�rt. Az
�rkez� f�lrel�kd�ste a tolakod�kat, utat t�rt mag�nak a kandall�hoz - Henry
Purcell egyenesen a k�v�h�z koron�zatlan kir�ly�nak Tronus�hoz, Dryden
nagy karossz�k�hez ment. Komoly volt az arca, csaknem �nnep�lyes. A
hangja is. Mind�ssze ennyit mondott:
- Isten �vja a kir�lyt!
John Dryden valamicsk�t feljebb emelte lomha szemh�j�t, a fiatal
zeneszerz�re pillantott. Halkan k�rdezte, alig n�h�nyan hallhatt�k csak,
k�zvetlen k�zel�ben:
- Melyik, melyiket? Anglia Istene �vja K�rolyt, vagy Jakabot R�m��?
A h�rhoz� egy pillanatra megh�kkent, de a tekint�lyes f�rfi�t nem
utas�thatta rendre. M�lt�s�ggal, b�r kiss� vonakodva felelt:
- Ma d�li tizenk�t �r�t�l fogva Anglia, Sk�cia �s �rorsz�g Tronj�n Stuart
II. Jakab �l.
- Isten �vja �t - b�lintott John Dryden, �s szemh�j�t m�g feljebb emelte.
Valakit keresett a tekintete. Meg is tal�lta. Hosszan �sszen�zett egy Baxter
nev� r�piratszerz�vel - szint�n a "Will" t�rzsvend�ge volt -, akir�l csak egy-
k�t meghitt bar�tja tudta, hogy �l�lt�zetben �s hamis n�ven bujk�l� jezsuita
pap.
Sz�t sem kellett ejteni. Baxter a k�lt� szem�b�l l�tta, meg�rett benne az
elhat�roz�s, hogy napokon bel�l visszat�r protest�ns t�velyg�s�b�l a r�mai
egyh�z kebel�re. �s Baxter f�tisztelend� tudta, hogy mostan�ban sokak lelke
megvil�gosul majd: felismerik a katolikus hit egyed�l �dv�z�t� volt�t.
Henry k�zben besz�lt. Mindenki izgatottan hallgatta szavait:
- Mozgalmas �s rettenetes �jszaka volt ez a Whitehallban. K�roly kir�ly
est�re m�r nagyon rosszul lett. Mondj�k, panaszkodott, hogy �gy �rzi, mintha
em�szt� t�z �getn� bels� r�szeit. Pletyk�ltak az emberek mindenf�l�t. Hogy a
kir�lyn� m�rgezett f�g�vel etette meg. Hogy a leves�be �nt�ttek gyilkos
folyad�kot. M�g azt is h�resztelt�k, hogy Portsmouth hercegn� itatott vele
m�rgezett csokol�d�t.
- Ostobas�g - mordult k�zbe Dryden. - Portsmouthnak az lett volna az
�rdeke, hogy a kir�ly �r�kk� �ljen. A kir�lyn� pedig... most m�r teljesen
null�v� v�lt. Egy�bk�nt is: kinek lett volna s�rg�s? Az eg�sz orsz�g tudta,
csak az a k�rd�s, egy �ve van-e m�g, vagy kett�, avagy csak p�r h�nap. Senki
sem akarhatta siettetni a dolgot.
- Persze hogy ostoba pletyk�k - igyekezett gyorsan v�laszolni Henry, �s
folytatta: - A kir�lyt a vall�s vigasz�ban akarta r�szes�teni a canterbury �rsek
�s Bath p�sp�ke, �fels�ge t�rte, hogy im�dkozzanak beteg�gy�n�l, de a
vall�sunk szerinti �rvacsor�t sehogysem fogadta el. Azt mondta: r��r, nem
olyan s�rg�s a dolog.
Halkabbra fogta a hangj�t:
- �s azt besz�lik... nem tudom, igaz-e, de mondj�k... hogy Portsmouth
hercegn� k�zbenj�r�s�ra a francia k�vet egy p�pista benedekrendi szerzetest
csemp�szett a betegszob�ba, aki a r�mai hit szerint b�cs�ztatta az �lett�l
�fels�g�t.
Megd�bbenve �s zavarodottan hallgatt�k. Egyesek arca els�t�t�lt, m�sok
von�sain l�tszott, hogy t�prengenek �s a legk�zelebbi teend�iket fontolgatj�k.
De mindenki fesz�lten figyelt, �s ebb�l is l�tni lehetett, valami v�ltoz�s k�sz�l
Angli�ban. II. K�rolyr�l mindenki tudta, hogy �let�nek �tven�t �ve �s
uralkod�s�nak tizen�t esztendeje alatt minden jobban �rdekelte, mint a vall�si
k�rd�sek. Ha most, haldokl�s�nak �r�iban ilyen megh�kkent� cselekedetre
sz�nta mag�t, ennek egyetlen oka lehetett. A Stuart-h�z �r�kl�si rendj�t akarta
megszil�rd�tani ezzel: a r�mai egyh�z utols� kenet�nek felv�tele el�k�sz�ti az
�tmenetet a ny�ltan katolikus Jakab uralkod�s�hoz.
De Jakab Tron�r�k�s is megtette a mag��t a kir�ly haldokl�s�nak
�jszak�j�n - ez der�lt ki a tov�bbi elbesz�l�sb�l:
- Ezen a neh�z �jszak�n - folytatta a zeneszerz� - nagy mozg�s volt a
v�rosban �s a palot�ban. A yorki herceg eltorlaszoltatta a Whitehall kapuit,
azt�n megb�zhat� test�rcsapatokat vez�nyelt a Citybe �s London m�s fontos
pontjaira, �s bizonyos okm�nyokat �ratott al� a kir�llyal. A biztons�gi
int�zked�sek ut�n � is a betegszob�ba ment. Sokan voltak ott, az orsz�gos
hivatalokat visel� f�urakon k�v�l a haldokl� kir�ly gyermekei: Cleveland
hercegn�t�l sz�rmaz� h�rom fia, Nell Gwynne gyermeke, �s Richmond
herceg, akit Portsmouth hercegn� sz�lt a kir�lynak. Csak Monmouth herceg
hi�nyzott, akivel annakidej�n a sz�p Lucy Waters aj�nd�kozta meg �fels�g�t;
�t a yorki herceg nem engedte haza a sz�m�zet�sb�l. Jelenlev� gyermekeit, az
�t herceget azonban �h�tatos szavakkal �s taglejt�ssel meg�ldotta a haldokl�.
- �s mit sz�lt ehhez a gy�lekez�shez a kir�lyn�? - k�rdezte Ned Parsons.
- A kir�lyn� �fels�ge, aki sohasem sz�lt gyermeket f�rj�nek, �zenetet
k�ld�tt: oly rosszul �rzi mag�t, hogy k�ptelen a beteg�gyhoz j�rulni.
Bocs�natk�r�s�re a kir�ly vissza�zente: ink�bb � k�r bocs�natot hitves�t�l. Ez
nagyon meghatott mindenkit.
Az elbesz�l�s v�g�hez �rt:
- Hajnalban a nagybeteg sz�th�zatta az ablakf�gg�ny�ket, mondv�n: hadd
l�ssa m�g egyszer a napvil�got. Kora reggelt�l fogva m�r nem besz�lt, t�z �ra
t�j�n elvesztette eszm�let�t, �s majdnem pontosan d�lben megt�rt �seihez.
Ennyit tudtak meg a "Will" vend�gei II. K�roly hal�l�nak k�r�lm�nyeir�l.
Nagyon �rdekes volt minden sz�, de m�g jobban �rdekelt mindenkit, hogy
ezut�n mi lesz. Megint egy�tt mentek h�rman hazafel�. A k�dben �s
havases�ben h�sz l�p�sre alig lehetett l�tni, a korad�lut�ni �ra ellen�re.
Messzebbre, a j�v�be pedig egy�ltal�n nem l�thatott senki.
Hosszan hallgattak. Nagysok�ra els�nek sz�lalt meg h�rmuk k�z�l, akit
szem�ly�ben legkev�sb� �rintettek a v�rhat� v�ltoz�sok: az idegen. Az
angolokn�l is j�zanabb velencei. Nyugodtan �s megfontoltan besz�lt:
- Az apjukat lefejeztette a protest�ns k�zt�rsas�g; az egyik fi� restaur�lta a
kir�lys�got, a m�sik most vissza�ll�tja a katolicizmust... - h�mm�g�tt: - Mi
minden belef�r egy ember�letbe.
Ned Parsons bossz�s mozdulattal f�lrer�gott �tj�b�l egy �k�lnyi k�vet:
- T�r�d�m is vele! M�g a politika sem �rdekel; h�t m�g az, hogy mif�le
imak�nyvb�l kell �jtatoskodni. T�lem lehet az �j kir�ly mohamed�n is, csak
szeresse a zen�t. �s ne azt a zen�t, amit a megboldogult kedvelt.
- Erre van rem�ny - felelt neki Zorzi. - Nem mern�m �ll�tani, hogy l�tok
valamif�le t�rv�nyszer�s�get, de mindenesetre �rdekes, hogy a nagy katolikus
kir�lys�gban, Franciaorsz�gban, �s a szint�n katolikus It�lia legt�bb
orsz�g�ban, a p�pai R�m�ban is: el�bbre vannak, mint itt. Ilyesmir�l m�r
besz�lgett�nk, nem egyszer. Tal�n az�rt, mert a katolikus szertart�s nagyon
fontosnak tartja a templomi zen�t?... igen, igen... a p�pista egyh�zi szobr�szat
�s fest�szet is sokkal gazdagabb �s v�ltozatosabb, mint ide�t...
Akadozott a besz�dben, mint akinek elm�j�ben torl�dnak a gondolatok, de
nem tudja m�g pontosan kifejezni mag�t. Szinte dadogott:
- Tudj�tok, bar�taim, a kedvez�bb k�r�lm�nyek... �gy �rtem: ahol a
sz�ps�g nem eleve gyan�s, mint n�latok, protest�nsokn�l... ahol jobban
felhaszn�lj�k, b�rmilyen c�lok �rdek�ben is, de haszn�lj�k �s t�mogatj�k a
m�v�szetet �s m�v�szeket... hogy is mondjam... eh, nem akarlak untatni, csak
annyit m�g, hogy a purit�n templomok kop�rak, a katolikus vall�shoz
k�zelebb �ll� anglik�n templom belseje m�r kev�sb� siv�r, n�ha szinte
sz�p is; de mindez semmi egy r�mai bazilik�hoz, a firenzei D�mhoz,
vagy az �n haz�mban a velencei San Marc�hoz k�pest... No, �s a
jezsuita templomok! tobz�dnak a sz�nekben �s form�kban.
R�stelkedve hozz�tette:
- Ismertek, �n igaz�n nem vagyok buzg� katolikus. De ami igaz, igaz.
Abbahagyta, suta befejezetlens�ggel. Henry Purcell felelt neki:
- Lehet valami abban, amit mondasz. Sz�z �ve, az angol reform�ci�
el�tt �s elej�n, m�g nem voltunk �gy elmaradva. A m�lt sz�zad h�rom nagy
"T"-je!... ha Taverner-re gondolok, az angol n�pdalt�m�ra szerzett "Nyugati
sz�l"-mis�j�re, �s arra, hogy � milyen csod�latosan magas szintre tudta emelni
az �n�ll� dallamokb�l sz�tt polif�ni�t... vagy Tye, aki megteremtette az �j
m�fajt, az anthem-et, ami az orgonak�s�ret �j sz�n�vel m�r gazdagabb volt az
it�liai motett�kn�l... �s Tallis... - elmosolyodott: - No, nem a
negyvensz�lam� brav�rra gondolok, a "Spem �n alium"-ra: ez ink�bb csak
nagyszer� mutatv�ny, roppant kuri�zum; de Thomas Tallis egym�snak
felelget� k�t n�gy-n�gysz�lam� k�rusra �rt m�vei �r�kk� �rt�kesek maradnak.
Egyet�rt�n n�zett Vettore Zorzi szem�be:
- Igen... Erzs�bet kir�lyn� idej�ben m�g vir�gzott �s l�p�st tartott
Eur�p�val az angol zene. A lantmuzsik�t kiss� k�s�bb fedezt�k f�l
magunknak, de Byrd, Gibbons, Dowland, Morley, �s a t�bbiek...
Rosszkedv�en legyintett:
- Az utols� �tven �v pedig... M�sodrend�ek vagyunk, bar�taim,
mindannyian m�sodrend�ek. Arra j�k csak, ami kell.
Fanyar kom�di�z�ssal f�lvetette a fej�t, mint kakas a szem�tdombon:
- Az els� megb�z�st m�r megkaptam. M�g ki sem h�lt a kir�ly teste, az
udvarmesteri hivatalt�l m�r parancsot adtak, hogy az �j fels�ges �r
dics��t�s�re �d�t szerezzek: "�dv neked, hatalmas C�z�r!.." A verset Durfey
�rta.
- Rossz k�lt� - h�mm�g�tt Vettore Zorzi. Ned Parsons legyintett:
- K�zepes. Ez nagyobb baj, mintha rossz volna; k�lt�szetben nincs
k�z�p�t.
M�g hozz�tette:
- Zen�ben sincs.
Azt�n, �r�k�s "persz�"-j�vel visszat�rt a besz�lget�s t�rgy�hoz:
- Persze... zenei �let�nket az az ok is alak�totta, amit Zorzi mondott.
Elk�sz�ntek egym�st�l, mert itt m�r m�s-m�s utc�ba kellett fordulniuk.
A "Kir�ly kardja" fogad�ban Vettore Zorzi egyed�l eb�delt. S�gor��k m�r
t�l voltak rajta, Monique pedig nappal sosem volt otthon. A yorki herceg...
most m�r a kir�ly udvar�b�l csak este j�hetett haza, amikor a gondjaira b�zott
Anna hercegn� m�r lefek�dt. Az id�sebb hercegl�ny, M�ria, m�r nem �lt
Londonban, f�rjhez ment Vilmoshoz, Oranje-Nassau herceg�hez.
- Ma azt�n zsonghat �s zsizseghet Jakab palot�ja - gondolta Vettore Zorzi,
eb�d ut�n a karossz�kben, pip�j�val. - Bizony�ra csomagolnak, k�lt�zk�dni
k�sz�lnek, nyilv�n m�g ma �ttelep�l az eg�sz h�zn�p a Whitehallba.
Elmosolyodott, mert ez jutott esz�be; mintha a nagy v�ltoz�sban ez volna a
legfontosabb, hogy a kir�lyi palot�hoz j�val k�zelebb esik a lak�suk: Monique
reggel k�s�bb indulhat, �s este kor�bban �r majd haza.
K�s�bb �rt haza ezen az est�n, sok dolga miatt. Kir�lyi test�r k�s�rte a
kapuig; mag�nyos n�nek nem volt tan�csos egyed�l j�rni s�t�ted�s ut�n. Igaz,
m�r majdnem egy esztendeje vil�g�tott�k �jszak�nkint a belv�rosi utc�kat: egy
Edward Henning nev� v�llalkoz� kir�lyi kiv�lts�glevelet kapott, hogy
holdtalan �jszak�kon minden tizedik kapu el�tt l�mp�st �gessen �jf�lig, a
v�ros k�lts�g�re. De k�s� este m�giscsak biztons�gosabb volt fegyveres
k�s�rettel k�zlekedni.
Monique le sem vetette k�peny�t, levelet vett el�, f�rj�nek adta:
- Olvasd el.
D�lel�tt �rkezett a lev�l a londoni Salviati-bankfi�k post�j�val, Zorzin�nak
volt c�mezve, h�t a bankb�l egyenesen a hercegi palot�ba vitt�k.
Vettore Zorzi sz�thajtogatta az �vnyi pap�rlapot, olvasni kezdte az �reges,
bukd�csol� bet�ket:

"Szeretett le�nyunk - �rta P�rizsb�l ]�rom� Giraud, -

lehet, hogy ez a lev�l az utols� lesz t�l�nk. Neh�z id�ket �l�nk,
�s sorsunk most m�g rosszabbra fordul. Mire level�nket
k�zhezkapod, tal�n m�r nem is lakunk a p�rizsi h�zban.
Hiszen naponta sz�z �s sz�z testv�r�nk k�nytelen elhagyni
otthon�t; a fiatalok �s szerencs�sebbek sz�knek,
kiv�ndorolnak, a magunkfajta v�neket egyszer�en elzavarj�k.
Biztos h�reink vannak sajnos, hogy a kir�ly r�vid id�n bel�l
semmiss� nyilvan�tja a nantesi ediktumot, �s akkor m�r a
t�relmi rendelet v�kony sz�la sem k�t benn�nket a
polg�rjogok birtok�ban lev� szem�lyekhez. T�rv�nyen k�v�l
�ll�k lesz�nk, b�rkinek szabad pr�d�ja. �gy l�tszik, az �r
m�rt�riumra szemelt ki benn�nket, fejet kell hajtanunk szent
akarata el�tt. Nem �rhatok most hosszabban, m�g ma elviszem
ezt a levelet a Salviati-bankba, hogy s�rg�sen tov�bb�ts�k. Ha
nem hallan�l t�bb h�rt fel�l�nk, eml�kezz r�nk szeretettel, �s
vedd ap�d �s any�d utols� �ld�s�t. �ljetek boldogan f�rjeddel
- �dv�z�lnek szerel� sz�leid."

Monique kis�rt szeme most m�r sz�raz volt, eg�sz nap hull� k�nnyei m�r
elapadtak.
Tan�cstalanul n�zte-forgatta a levelet Vettore Zorzi:
- De h�t... - mondta bizonytalan hangon - h�t... megmenek�lhetn�nek.
Mind�ssze az kellene, hogy...
Az asszony tekintete merev volt, von�sai megkem�nyedtek:
- Az �n sz�leim nem tagadj�k meg hit�ket - mondta.
- J�. Egy sz�t sem sz�ltam - ejtette az asztalra a levelet Zorzi.
Hallgattak, sok�ig.
 Azt�n megsz�lalt Monique. Fak� hangon �s elsz�ntan, a hitvall�k
v�rtan�s�gra k�sz fagyos f�z�vel, s�t�t f�ny�vel �s remeg� szil�rds�g�val:
- Hazamegyek. Osztozom sz�leim sors�ban.
Mit felelhetett erre Vettore Zorzi? A j�zan �s b�lcs keresked�-Zorzik
m�v�szfia, akit�l mi sem �llt t�volabb, mint az eff�le j�mbor buzgalom �s
hal�lrasz�nt rajong�s. Hiszen oly idegen volt ez a felbuzdul�s az � h�v�s
gondolkod�s�t�l - amilyen idegen a k�z�s �gy �s asztal ellen�re, az asszony
is. Egy�tt �ltek m�r j�n�h�ny �ve, de csak az�rt nem bontott�k m�g f�l a
h�zass�got, mert erre nem volt k�zvetlen ok. N�zte a feles�g�t, mint egy
m�sfajta vil�gb�l val� k�l�n�s �l�l�nyt, �s nem felelt neki.
Felelt viszont Gianpolo Vivaldi �r, amikor Zorzi az utaz�shoz sz�ks�ges
okm�nyt k�rte a feles�ge sz�m�ra. R�viden v�laszolt, �s f�lre�rthetetlen�l:
- Elment az esze, Zorzi? M�r megbocs�sson az udvariatlan fogalmaz�s�rt,
de mi m�st mondhatok. Most akar elmenni a feles�ge, amikor kir�ly lett Stuart
Jakab, akinek udvar�ba olyan j�l be�gyaz�dott Monique asszony? Ugyan
k�rem. Err�l sz� sem lehet. F�rje ut�n � is a K�zt�rsas�g �llampolg�ra;
�tlevelet nem kap. Azt pedig nem aj�nlom, hogy sz�k�st pr�b�ljon.
Valamicsk�t enyh�lt a hangs�lya:
- Egy�bk�nt: mit akar P�rizsban? A veszt�be rohan. Ott most igaz�n nem
der�s a hugenott�k sorsa.
- A sz�leit f�lti.
- Nem mondom, van r� oka - b�lintott a k�vets�gi megb�zott. - De
seg�teni �gysem tud rajtuk.
Elgondolkozva n�zte a hivatali asztala t�ls� oldal�n �l� Zorzit:
- Hanem... Jobb gondolatom t�madt, Zorzi. Menjen �n P�rizsba. Itt �gyis
els�sorban a feles�g�re van sz�ks�g�nk. Ott pedig... Maga f�rfi, �gyes is,
idegen �llam polg�ra, p�nze lesz, Antonio Correr koll�g�m seg�t mag�nak:
maga sokkal ink�bb megmentheti a k�t �reget, mint egy vall�sbolond,
hiszt�ri�z� asszony.
M�r kezdett kialakulni a pontos terve:
- A p�rizsi k�vets�g�nk teljes s�ly�val t�mogatja majd. A Giraud-
h�zasp�rt sz�pen felpakolj�k �s kisz�ktetik az orsz�gb�l; �n viszont egyideig
ott marad. Ilyen brav�r ut�n azt�n csakugyan �nnepelt h�s �s t�bbsz�r�sen
kipr�b�lt �rangyal lesz a hugenott�k szem�ben. Effajta munkat�rsra nagy
sz�ks�ge van ott Correr bar�tunknak ezekben a viharos id�kben, mert -
sz�rakozottan firk�lt az el�tte fekv� pap�rlapra - most old�dik meg, �gy vagy
�gy, a sz�z esztend�s hugenotta-probl�ma Franciaorsz�gban.
Fel�llt, k�t tenyer�vel az asztalra t�maszkodott:
- Igen. Maga megy P�rizsba, Zorzi. H�rom nap m�lva indulnia kell. K�rjen
hosszabb szabads�got; sz�m�tson r�, hogy p�r h�napig, tal�n egy-k�t �vig
ottmarad.
Nagyon el�gedett volt az �tlet�vel. Vettore Zorzi v�lem�nye nem �rdekelte.

P�rizsban Jean-Baptiste Lully a zenekarba visszafogadta, a f�ld al� szorult

hugenott�k k�reikbe befogadt�k, �s Ninon ism�t fogadta, ha nem is �gy�ban,
de est�lyein, Vettore Zorzit.
A francia hat�s�gok szemet hunytak - hiszen ottmaradt J�rome Giraud
eg�sz vagyona, bankbet�tjei �s b�rh�zai. Correr teh�t k�t nap alatt el tudta
int�zni, hogy a k�t �reg helyet kaphatott egy Anglia fel� tart� velencei haj�n.
Annyi csomagot vihettek magukkal, amennyit k�t kez�kben elb�rtak. R�ad�sul
m�g egy Giraud-unoka�csnek �s fiatal feles�g�nek is szerzett Velenc�be
beutaz�si enged�lyt Correr; a fiatalember keleti f�szerekkel kereskedett, ez�rt
k�v�nkozott a K�zt�rsas�gba.
A Giraud-h�z �j, hasznosabb hitet vall� tulajdonos�val is meg lehetett
�llapodni; megfelel� b�r�rt � is kiadta Zorzinak a k�t megszokott szob�t.
Alvise Lippomano is �rvendezett, hogy �jra tal�lkoztak. Mintha mi sem
t�rt�nt volna. A sz�nh�zban �ppen a tizenkettedik Lully-opera, a "Roland"
bemutat�j�ra k�sz�ltek. Ennek is Philippe Quinault �rta a sz�vegk�nyv�t; �s a
pr�b�kon Lully ugyanolyan k�ny�rtelen �s goromba volt, mint �vekkel
ezel�tt.
Ha pr�ba ut�n Zorzi egy�tt eb�delt Alvise Lippoman�val, ut�na hazament
a r�gi lak�sba lepihenni, majd �t�lt�zni Ninon est�ly�re, - sokszor az az
�rz�se t�madt, hogy nem t�rt�nt semmi az elm�lt esztend�k alatt,
folyamatosan megy tov�bb az �let. Ninon ugyan hatvan�t esztend�s volt m�r,
de amikor este a gyertyacsill�rok ragyog�s�ban fogadta vend�geit: ugyan�gy
nem volt kora, mint kilenc �v el�tt. Tulajdonk�ppen nem t�rt�nt semmi.
Vettore Zorzi most is Lully heged�se volt, a Giraud-h�z lak�ja, Ninon de
Lenclos gyakori vend�ge, Alvise j�bar�tja: ugyanaz, mindenk�ppen. M�g az is
csak valamif�le kital�l�snak vagy �lomnak l�tszott, hogy h�zasember volna,
hogy a Csatorna t�ls� partj�n egy asszony az � nev�t viseli. Hiszen semmi
sem v�ltozott.
Itt, szeme el�tt, az �llv�nyon a kotta. A dallamvezet�s ugyanolyan
szellemes �s lullysen saj�tos, tal�n a megmunk�l�sa, a hangszerel�se
rutinosabb �s csiszoltabb, mint volt a "Cadmus �s Hermione" vagy az "Atys".
De ez is a meg nem szakadtnak �rzett folyamat r�sze: Baptiste hossz�
aranyl�nc�ban �jabb szem, ill� az el�bbiekhez, kapocsk�nt k�ti majd a
k�vetkez�ket. Ha majd megsz�lal a "Roland", m�r nem az �res teremben,
hanem zs�folt sorok �s telt p�holyok el�tt, ezekkel a taktusokkal is egy �temre
l�legzik majd sz�z �s sz�z ember, egy�tt dobog sz�v�k a muzsik�val.
Hogy is mondta Saint-�vremond �r?... "�j gazda jelentkezett: a p�rizsi
polg�r... �s Lully udvari-�zl�s� oper�j�ban is felbukkan a n�pszer�bb elem..."
Vajon igaza van az �reg�rnak? Val�ban az a m�v�szet nagy leck�je, hogy
�rintkez�st �s min�l szorosabb kapcsolatot tal�ljon a k�z�ns�ggel?
Mif�le k�z�ns�ggel? Mindenkinek nem lehet kedv�re ugyanaz.
Harminck�t taktus r�vid id�, de hossz� is lehet. Harminck�t taktusnyi
sz�nete volt �ppen Vettore Zorzi sz�lam�nak; a heged�t t�rd�re t�masztotta,
von�t tart� jobbkez�t �l�be ejtette, �s gondolatai alatt a m�lyben, oda sem
figyelve, a muzsikus gyakorlott f�l�vel �s �szt�n�vel sz�mon tartotta a m�l�
�temeket, nehogy a bel�p�ssel elk�ssen:
"Ta-ti-ti-ti, ta-ti-ti"
K�zben futottak, egym�st keresztezt�k, �tcsaptak egym�son, �sszeakadtak
�s sz�tv�ltak a gondolatok, mint k�sz�l� szell�k a r�ten, vagy polifon
sz�lamok: a term�szet vagy a zene t�rv�nyei szerint.
"Ta-ti-ti-ti, ta-ti-ti-ti"
Ki a k�z�ns�g? K�roly kir�ly, a rossz�zl�s� kiv�lasztott, vagy ezeknek a
polg�roknak j��zl�s� t�mege? Ford�tva? Egyesek csiszolt m��rt�se, vagy
pedig a v�s�ri hopszassza-v�gy? �gy kell feltenni a k�rd�st, vagy am�gy?
Ki a k�z�ns�g?
"Ta-ti-ti-ti"
Lehet, hogy ostob�k az eff�le alternat�v�k? Tal�n �ppen az a m�v�sz dolga,
hogy a jelentkez� k�z�ns�g karj�ba �ltse karj�t j�bar�tk�nt, �s a sz�p fasorban
hossz� s�t�ra vigye mag�val: vezesse, �s hagyja vezettetni mag�t. Hogy
kettej�k egym�srahat�s�b�l alakuljon ki az �t v�gs� ir�nya. Mondjuk: meg
kell pend�teni egy h�rt, �s f�lelni, jelentkezik-e rezonancia, s ha j� a rezon�l�s,
m�r b�trabban �s k�vetkezetesebben penghet a h�r - hiszen van, aki felfogja a
hangot, nem sz�ll a semmibe. Mert az a legrosszabb, az a cs�d �s katasztr�fa,
ha s�ket k�z�mb�ss�gbe fut a hang. Akkor: minek? - Negyedsz�zados eml�k
buggyant f�l a r�rak�dott �vek al�l, a latiniskola hajdani leck�je, egy sora
Horatiusnak: "virginibus puerisque canto" - �s hi�ba �rta a k�lt� n�gy sorral
el�bb, hogy "odi profanimi vulgus". Hi�ba ki�ltott fel, hogy gy�l�li a prof�n
t�meget, m�giscsak meg kellett vallania, m�g abban a versszakban:
"sz�zeknek �s ifjaknak �nekelek". Embereknek. Sokaknak, akik
meghallgatnak. Nem egy-k�t finny�skod� m��rt�nek. S ami a legfontosabb:
nem magamag�nak!
 "Ta-ti-ti-ti"
M�sk�pp mi �rtelme volna a l�thatatlan jelmondatnak Vettore Zorzi
neml�tez� c�merpajzs�n: Megtanulni minden megtanulhat�t, vil�got l�tni,
megismerni az embereket, �s mesterr� v�lni... - mi �rtelme ennek? Csak
egyetlen m�don �rthet� �s igaz �s tartalmas: tanulni, hogy a l�tott vil�g
megismert emberei hassanak r�m, ennekfolyt�n �n is hathassak r�juk, �s
ez�ltal v�ljak mesterr�.
"Ta-ti-ti-ti"
De ami eddig ebb�l megval�sult, - az oly kev�s. T�z esztendeje j�rom a
vil�got �s n�zegetem az embereket. T�z �v hossz� id�, �s harminck�t taktus
n�h�ny l�legzetnyi ideje m�gis el�g az �ttekint�s�re. Az ifj�s�g t�z
esztendeje... mi t�rt�nt? Odamentem, ahov� a K�zt�rsas�g parancsolta,
megtanultam hangszerekkel b�nni, �s engedelmeskedni Lullynek, zen�ltem
egy uralkod� sek�lyes �r�m�re, kij�rtam Ninonn�l az �lelkez�s �s j�modor
iskol�j�t, sz�nd�k n�lk�l h�zasember lettem - igen, k�r�lbel�l: ennyi az eg�sz.
A harminck�t taktus fogy�ban volt: m�r emelte v�ll�hoz a hangszert,
f�l�be a von�t - de leengedhette megint, mert Lully hirtelen lekopogta a
zenekart, �s metsz� hangon megsz�lalt:
- Csak a m�sodheged�k voltak j�k; mert sz�netet tartottak. A t�bbi
csapnival�, uraim. Nem is kell magyar�znom. Hallhatta, akinek van f�le. �s
f�l�k tal�n van. �jra, a fagottok bel�p�s�t�l!
M�r intett a bottal - Vettore Zorzi sz�nete megint kezd�d�tt:
"Ta-ti-ti-ti"
Ha j�l meggondolom, semmitsem csin�ltam t�z �v alatt. Csak �ltem abb�l,
amit Nicola mester m�hely�ben megtanultam. Ott volt munka, k�zzelfoghat�.
L�cet has�tani, faragni �s csiszolni, ujjrak�st gyakorolni a heged�n �s
clavecinen, kottam�sol�s gyertya mellett szemf�j�sig, p�cok receptj�t
megjegyezni, �s k�nny� k�zzel felkenni a lakkot a deszk�ra... ez igazi munka
volt. De az�ta?
"Ta-ti-ti-ti"
A f�le ellopott egy dallamfoszl�nyt, amely a k�zel�ben sz�l� csell�kon
hangzott. Fura rosszkedve oszolni kezdett. Oktalan �nv�d, ostoba v�d a sors
ellen. Hogy is juthatott esz�be?
"Ta-ti-ti-ti"
Am�g itt voltam P�rizsban, nem gondolkoztam ilyen zagyv�n. R�sznek
�reztem magamat, r�sze voltam annak, ami itt t�rt�nik: a kottajegyek
�letrekelt�j�nek tudtam magamat. �s ez �gy igaz is. Oda�t Angli�ban
tompultam el. Mert ott egy embernek �s h�rom szajh�nak, vagy egy kir�lynak
�s harminc udvaronc�nak muzsik�ltam, nem a k�z�ns�gnek. �, szeg�ny
Henry! Keresi az utat, amelyen kijuthat a Whitehallb�l a leveg�re, az
emberekhez. Sz�ndarabokra vad�szik, hogy k�s�r�zen�t �rhasson, amit sokan
hallgatnak, telt n�z�t�r, ha nyers, zajong�, figyelmetlen t�meg is, de -
k�z�ns�g. Sz�ndarabok: "Theodosius", "II. Rich�rd", kom�di�k... elutaz�som
el�tt valami "Did� �s Aeneas"-r�l mes�lt, hogy err�l a t�m�r�l �r majd neki
sz�vegk�nyvet Tate... �s mindig, �jra a t�nd�r, a T�nd�rkir�lyn�!... Henry is
el akar jutni az emberekhez. Nincs zene, ha csak j�tssz�k, de nem hallgatj�k.
Itt maradok, nem megyek vissza Londonba.
"Ta-ti-ti-ti"
Mesterr� v�lni: mit is jelent? Nemcsak annyit, hogy megtanulni, gyakorolni
�s t�k�letesen tudni, amit kell. A mester nemcsak tud. Dolgozik is.
Egyenletesen vagy szaggatottan, de mindig, a hal�lig. Ha �ppen a leveg�be
b�mul, akkor k�sz�l, er�t szed �ssze. Dolgozik, - �s nem liheg a
gy�ny�r�s�gt�l, ha elk�sz�l egy munk�j�val; m�g ha �gy �rzi, hogy remeket
teremtett, akkor sem. �gy sz�l mag�hoz: ez k�sz - j�jj�n a k�vetkez�.
Sz�l�haz�mban Tiziano megfestette a Frari-templomnak az Assunt�t; nem �lt
le el�tte, gl�ria-karik�t tekerve saj�t homloka k�r�, �lvezked�n �s hamis
el�gedetts�ggel, hanem m�r fogta is az ecsetj�t, �s fesz�tette a k�vetkez�
v�sznat. �s ez a goromba fr�ter, aki az orrom el�tt hadon�szik a hossz�
botj�val: amikor �j bemutat�j�ra gy�lekezik a k�z�ns�g, � m�r �rja a
k�vetkez� oper�j�t. Hi� mint egy ripacs, de m�gsem �nnepelteti mag�t
bab�rok k�zt hever�szve, hanem balkez�vel bezsebeli a sikert, �s jobbja m�r
az �jon dolgozik. Vagy sz�z�tven �ve Michelangelo: tal�n le sem �lt, amikor
elk�sz�lt a M�zes - m�g k�poros v�s�j�vel has�tani kezdte az �j
m�rv�nyt�mb�t. Dolgozni, amennyi id�t enged munk�ra az �let...
"... ti-ti"
A von� m�r a h�ron: pontosan, a kell� helyen megsz�lalt a heged� Vettore
Zorzi kez�ben.
A gondolatok eleny�sztek - j�tszotta, ami a kott�ban van. Ahogy kell,
tiszt�n �s sz�pen.

Ninon �rn� pontosan �gy fogadta, hossz� esztend�k t�voll�te ut�n, Vettore
Zorzit, mintha legut�bb tegnapel�tt l�tta volna a s�rga szalonban. A szalon
s�rga maradt, hi�ba m�ltak az �vek ; kicser�lt�k a megkopott selyemtap�t�t,
de ugyanolyan sz�n�re �s mint�j�ra - �s Ninon is: Ninon maradt.
M�r vagy �t�dsz�r volt a Lenclos-palota vend�ge visszat�r�se �ta Zorzi,
amikor besz�lget�s k�zben Ninonnak esz�be jutott:
- Most jut eszembe, kedves Vettore: hiszen maga h�zasember. Nem is
mes�lt r�la. Csal�d, gyermekek?
- Nincsenek gyermekeink - felelt Vettore Zorzi. - K�l�nben, j�l
megvagyunk feles�gemmel.
- L�tja, l�tja - mosolygott el�gedetten az asszony. - �s m�g f�lt ett�l a
h�zass�gt�l. Sz�val, nem bontott�k f�l.
A velencei v�llat vont:
- Nem is lenne olyan egyszer�. K�vettem a tan�cs�t, asszonyom: olyan
felekezet templom�ban esk�dt�nk, amely a m�zesi t�rv�nyek szerint a
h�zass�g felbonthat� volt�t hirdeti ugyan... a gyakorlatban viszont ez el�gg�
neh�z �gy volna. Ha sor ker�l ilyesmire, r�gt�n ezer neh�zs�g t�mad. Mert
sok t�rv�ny van �m az �sz�vets�g k�nyveiben. Keresek egyet, amely valamit
megenged; tal�lnak m�sikat, amely ugyanazt tiltja. Sok �rv �s m�g t�bb p�nz
kell hozz�, hogy a megfelel� t�rv�nyt v�lassz�k ki egy adott esetben. De h�t
ez ideig nem volt sz�ks�g r�. Monique j� asszony, gondos feles�g, �s nemcsak
k�lti a p�nzt, de keres is.
- Ez azt�n ritkas�g.
- T�zezer asszony k�z�l egy. Monique az udvarban, Anna hercegn� els�
komorn�ja.
Nem folytatta, mert Ninon kedvesen �rdekl�d� arc�n l�tszott, hogy
egy�ltal�n nem �rdekli a dolog. Hogy a f�rfi abbahagyta, m�r t�m�t is v�ltott:
- Hozott mag�val Angli�b�l valami �rdekes zenei csemeg�t, Vettore?
- Hogyne. Vagy k�ttucat angol dal, virgin�ldarab, kiszenekari m� van a
l�d�mban.
- Pomp�s! Ha nincs ellen�re... mondjuk, holnaput�n... rendezz�nk egy kis
angol zenei est�t. J�?
Az els� pillanatokban bizonytalanul futottak v�gig Vettore Zorzi ujjai a
clavecin k�t p�rhuzamos billenty�sor�n; �vek �ta nem j�tszott ilyen
hangszeren, meg kellett vele bar�tkozni heged�h�z szokott kez�nek.
�deshang� �s sz�pform�j�, remekbe k�sz�lt hangszer volt a Ninon de Lenclos
szalonj�ban �ll� clavecin. Gy�ngyh�zberak�sok �s ez�stsz�las intarziafigur�k
d�sz�tett�k a nemes f�b�l k�sz�tett, r�zsasz�nre lakkozott burkolatot. A jeles
p�rizsi hangszer�p�t�, akinek kez�b�l kiker�lt a clavecin, f�l�venkint elj�tt,
felhangolta, �s a szerkezetben kicser�lte a h�rokat penget�, tollb�l has�tott
peckek k�z�l a kopottakat. Tizen�t �ve �llt itt a hangszer, de m�z-�z� peng�se
nem vesztett tisztas�g�b�l �s �des�g�b�l.
Kev�s vend�get h�vott meg Ninon a k�l�nleges bemutat�ra. D'Estaing
m�rki itt volt persze, m�r nyolcvanesztend�s aggasty�n: fogatlanul
selyp�tett, harisny�j�t kit�mte a szab�, hogy valami form�t adjon a
szikkadt l�bikr�nak, de a m�rki arc�nak ezer r�nca k�z�l most is
elevenen villant a szeme erre-arra. Elj�tt Alvise Lippomano - m�r nem
karcs� �s f�rge fiatalember, hanem a p�rizsi Salviati-bank neves �s
tekint�lyes c�gvezet�je. Megkomolyodott d'Arbas vicomte is, lecsiszol�dott
r�la a nyegles�g �s nagyk�p�s�g; Ninon de Lenclos nevel�n�nek is kiv�l� volt
vil�g�let�ben. M�g vagy �ten �ltek-�lltak a szalonban, h�lgyek �s urak, a
h�ziasszony legbens� bar�ti k�re.
Vettore Zorzi ujjai kezdtek m�r engedelmeskedni. Nyomtatott �s k�zzel
m�solt kott�inak csom�j�b�l kih�zott egyet. Kinyitotta, a tart��llv�nyra tette:
- Tal�n kezdj�k egy pavane-nal - mondta, n�mi magyar�zatk�nt. - R�gi
szerz� m�ve, m�r hatvan �ve nem �l Orlando Gibbons. M�g Erzs�bet
udvar�ban volt kir�lyi muzsikus, a zene doktora �s orgonista a Westminster-
ap�ts�gban. Lehet, hogy a nagy kir�lyn�t valamelyik udvari t�ncest�n �ppen
erre a dallamra forgatta meg a leveg�ben a sz�p Leicester, vagy Essex, amikor
m�g nyak�n volt a feje...
�rtett�k, mire c�loz. A lass�lejt�s� pavane-t�ncnak volt egy figur�ja,
amikor a f�rfi magasbaemeli t�ncosn�j�t, �s r�p�ti-p�rgeti, m�g a gombak�nt
sz�tt�rul� szoknya t�rdig nem emelkedik. - Erzs�bet kir�lyn� t�nck�zben
sz�vesen mutogatta j�form�j� l�bsz�r�t.
Az utols� szavak k�zben Vettore Zorzi m�r el is kezdte. Finom �s j�t�kos
muzsika sz�lalt meg: a clavecinhez nagyon hasonl� angol virgin�lra �rta a
hajdani szerz�, m�s hangszeren el is sikkadn�nak sz�ps�gei. Tiszt�n peng�
ritmus, gyeng�dsz�v�s� �s kecses dallam. A hangok felid�zt�k a Sz�z
Kir�lyn�, a Glorian�nak nevezett asszony udvar�t, az Erzs�bet-Nap k�r�l
kering� f�rfi-bolyg�k egykori furcsa vil�g�t. Az �j, hatalm�t kibontakoztat� �s
habz� �let�r�mben d�slakod� Angli�t, Shakespeare �s a kal�z Drake, a
gy�ztes h�bor�k �s term�keny b�ke, a nyerses�g �s b�j kevered�s�nek
orsz�g�t. Pengtek a clavecin h�rjai, a zene l�ktetve libegett a leveg�ben;
Ninon �lt�ben l�gyan ringatta derek�t a pavane ritmus�ra.
Hamar v�ge lett a r�vid t�ncdarabnak. Vettore Zorzi m�sik kott�t lapozott
fel:
- Ezt is Gibbons �rta. Ez valami... hogy is mondjam?... valami
k�l�nlegess�g.
A darab c�m�re mutatott: "London rikolt�sai".
Zorzi keze a billenty�kre sz�llt. Most is szab�lyos, finom �s eleg�ns dallam
sz�lalt meg a hangszeren, de furcsa meglepet�sk�nt, megh�kkent� ellent�t
gyan�nt - egyszer-egyszer a zene hangjai k�z� ki�ltott valami �les, furcsa, oda
nem ill� sz�veget, amelyet a szerz� a hangjegyek f�l� �rt, mintegy pr�zai
ellensz�lamnak. Bet�rt a zen�be a londoni utca zsivaja, az emberek
ny�zsg�s�nek l�rm�ja. Az �rusok �les ki�lt�sa, ahogy port�k�jukat hangosan
dics�rik-k�n�lj�k; n�k sikong�sa, �s a lovagok durva b�kjainak d�rm�g�
hangja; lajtoskocsikon �rult v�z loccsan�sai, ahogy a v�z�rus h�vja a vev�ket;
k�borkuty�k sz�k�l�se, koldusgajdol�s; a sz�veg szavain t�l hallani lehetett a
l�rm�s �s verejt�kszag� utcai �let zaj�t, megelevenedett az emberek rohan�sa
�s �d�ng� csavarg�k topog�sa, szitkok �s buja suttog�s a kapualjban,
kocsm�b�l kihallatsz� r�szeg kornyik�l�s... mindezt hallani lehetett a n�h�ny
k�zbeki�ltott mondatban - �s az eg�szet �tsz�tte, groteszk�l �s g�nyosan, egy
magasztos, r�gi egyh�zi dallam, a "Dics�s�g n�ked, Szenth�roms�g"
�vsz�zados megszentelt mel�di�ja.
Vettore j�t�k k�zben halkan figyelmeztette hallgat�it:
- Ebb�l a t�m�b�l sz�z �vvel kor�bban John Taverner hatsz�lam� fens�ges
mis�t �rt. Gibbons: ezt.
Befejezte. Keresg�lt a kott�k k�zt:
- Most valami m�sfajta, ha nem unj�k m�g.
V�laszt k�r�n n�zett hallgat�ira �s Ninonra. Nem felelt senki, de az
arcokon l�tszott, hogy v�rj�k a folytat�st.
Der�s, majdnem pajkos dallam sz�lalt meg a hangszeren, �s Vettore Zorzi
f�lig mormolta-d�dolta, f�lig �nekelte a j�t�kos, b�jos�n jelent�ktelen
sz�veget:
 - Itt a m�jus, boldog h�nap,
V�ge a fagynak, v�ge a h�nak,
Tarka m�r a h�mes r�t;
Erd� �rnya
A sz�pl�nyt v�rja,
A sz�p le�nyt �s kedves�t;
Lallala-lalla, lallala,
Lallala-lalla, lallala...

Ennyi volt az eg�sz. Egy �tlet, egy fut� �rz�s, egy pillanatnyi hangulat.
- Ez a m�jus-dalocska m�g r�gebbi - mondta Vettore Zorzi, mik�zben
elrakta a kott�t. - Morley �rta, Thomas Morley, valamikor az ezer�tsz�zas
�vek v�g�n.
�j kott�t h�zott ki a csom�b�l:
- A haz�j�ban nagyon nagyra becs�lt John Bull is �rt pavane-t.
Szint�n Erzs�bet-kori szerz�; ennek a darabnak az is a c�me, hogy: "Erzs�bet
kir�lyn� pavane-ja".
A lend�letes �s csillog� zenedarab akaratlan tapsot v�ltott ki a
vend�gekb�l. Csak az �reg d'Estaing m�rki dohogott:
- Pavane... pavane... - a v�ll�t vonogatta. - R�gi t�nc. kiment m�r a
divatb�l. Valami �jat, Zorzi, mostani zen�t is mutasson, ha szabad k�rnem.
- Nagyon sz�vesen. Hoztam egy mai szerz�t�l is n�h�ny darabot. Fiatal
komponista... vagyis, m�r nem eg�szen fiatal, huszonh�t �ves - jav�totta ki
mag�t.
A kottacsom� alj�ra ny�lt, feltette a kott�t:
- Henry Purcell a szerz� neve. Nagyon tehets�ges, sokat v�rnak t�le. �n is.
J� bar�tom.
Kez�t a klaviat�r�n pihentette:
- Ez a dal egy nagyobb ciklus�nak r�sze, de k�l�n is kinyomtatta. N�zz�k
csak az aj�nl�st: "Minden zenekedvel� embernek igaz bar�tja �s szolg�ja..."
�gy nevezi mag�t. �s �: val�ban az. Szereti az embereket, �s m�v�szet�vel
szolg�lni akar mindenkit. Sajnos, �nekelni nem tudom, mert ehhez n�i hang
kell...
Ninonra n�zett. A h�z �rn�je b�lintott, a clavecinhez �llt, �s kiss�
bizonytalanul, de el�nekelte kott�b�l "Az �r�m k�sz�nt�se" c�m� dal alt-
sz�l�j�t. Ut�na Zorzi m�g egyszer elj�tszotta, az �neksz�lamot most j�t�k�ba
olvasztva.
Tetszett, tetszett, de nem volt k�l�n�sebb hat�sa. M�g k�t-h�rom darabot
mutatott be Zorzi bar�tja m�veib�l, azt�n el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy ezt
mondja:
- Befejez�s�l valami vid�mat, h�lgyeim...
Pajz�nul pattog� dallamocska sz�lalt meg.
- Ennek c�me: "Lillibullero" - magyar�zta j�t�k k�zben. - Nem tudn�m
leford�tani, nem jelent semmit... Illetve: egy �r sz� elferd�t�se. Henry egy r�gi
�r dallamot dolgozott fel ebben a darabban.
- Nagyon kedves dal - sz�lt Ninon a v�g�n, de ink�bb udvariasan,
tart�zkod� elismer�ssel. - �rdekes. Nagyon �rdekes. Valami tr�f�s b�jt �rzek
benne.
De hallani lehetett a hangj�b�l, hogy a m�s orsz�g m�sfajta ember�nek
m�sf�le zen�j�t m�r megel�gelte: idegenszer�, nem tal�lt vele kapcsolatot. Az
els� darabok m�g hatottak szokatlans�gukkal, - ennyi m�r sok volt.
Vettore Zorzi �ssze is csomagolta a kott�it.
- K�sz�nj�k a bemutat�t - ny�jtotta cs�kra kez�t Ninon. - Furcsa orsz�g
lehet az, oda�t.

- Nagyon furcsa orsz�gba ker�lt�nk - gondolta sz�zszor is, az Angli�ba

�rkez�s�k ut�ni hetekben Jerome Giraud. Mondta is feles�g�nek, ha este
kettesben besz�lgettek: - Neh�z lesz itt megszokni.
Az asszony nem is felelt, csak egyet�rt�n b�lintott. Ha gy�r�l� feh�r haj�t
f�s�lte, vagy f�rje kopasz fej�re �s elny�tt von�saira pillantott, �gyis
nyilv�nval�nak l�tszott, hogy az � korukban - hetven �s nyolcvan k�z�tt -
m�r nem tudnak gy�keret verni az idegen talajban. Besz�lni err�l f�l�sleges.
Puszta �let�ket megmentett�k, testi ruh�jukat �s a kis moty�ban vagyonuk kis
t�red�k�t, p�r tekercs aranyat �thozhattak, amikor a velencei lobog� alatt
idehaj�ztak; eg�sz �let�k oda�t maradt.
A k�t �reg est�nk�nt, lefekv�s el�tt, el�ld�g�lt a szob�ban. An�lk�l, hogy
tudt�k volna, fej�kben p�rhuzamosan futottak azonos gondolatok:
Egy�tt a csal�d. Oly hossz� id� ut�n megint egy�tt. Itt �lnek �k, a
szomsz�d szob�ban �vek �ta nem l�tott le�nyuk motoszk�l, rakosgat,
lefekv�shez k�sz�l; f�radtan �s nyugtalanul j�tt haza az udvari szolg�latb�l. A
folyos� m�sik v�g�ben ny�lik ajt� a t�kozl�-fi�, feles�ge �s az unok�k
lak�r�sz�be. M�sfajta t�kozl� fi� Robert, mint a bibliai volt: nem � verg�d�tt
haza �hesen, lerongyol�dva, gyal�zatba s�llyedten a sz�l�i h�zba - hanem �
adott mened�ket f�ld�nfut� sz�leinek. Befogadta, akik egykor b�szke
f�jdalommal kitagadt�k. J� fi� Robert, szeretettel �lelte mag�hoz a k�t �reget,
iparkodott kimosni eml�kezet�kb�l a valamikori viharos szak�t�s legapr�bb
nyomait is. Vid�m volt, kedves �s gyeng�d, minden j�val ell�tta apj�t �s
anyj�t. J�kedv�en besz�lgetett vel�k a csal�di asztaln�l, �s amikor napos
d�lel�tt megs�t�ltatta �ket, mutogatv�n nekik a v�ros nevezetess�geit,
Monique is igyekezett der�sen �s gondtalanul csevegni vel�k. �s, m�gis...
k�l�n�s �rz�s a furcsa v�rosban: valahogy valami nincs rendben. Egyik�k sem
tudott szabadulni ett�l a h�borgat� gondolatt�l. �s egyik�k sem mondta ki.
Amir�l nem besz�l az ember, az: nincs. A sz� adna testet a form�tlan
nyugtalans�gnak.
A leveg�ben volt valami. Csak a sokat �lt �s sokat meg�rt v�nemberek
�szt�n�vel �rezte a Giraud-h�zasp�r. Angolul egy sz�t sem tudtak, nem
�rintkeztek h�t senkivel, �s Robert nem besz�lt nekik kellemetlen t�m�kr�l,
Monique sem. Anglia dolgai fel�l teljesen t�j�kozatlanok voltak.
�rthet�, hiszen valahogy �gy �lltak maguk az angolok is ez id� t�jt.
Erjed�s, boml�s �s �talakul�s, zavar �s nyugtalans�g az eg�sz orsz�gban, -
mindenki csak a maga sz�k k�r�ben �rz�kelte. De: �rz�kelte mindenki.
Jakab kir�ly Tronral�p�se l�tv�nyos v�ltoz�sokat nem hozott.
Els� Tronbesz�de j�l �tgondolt volt: �gysz�lv�n mindenki alapot
tal�lhatott benne a bizakod�sra. Csak k�s�bb kezdtek gondolkozni rajta az
emberek - ha az engesztelhetetlen ellenf�l is b�zhatik: jogos-e az �n
bizalmam? A legf�bb udvari �s �llami m�lt�s�gokban alig t�rt�nt sz�mottev�
v�ltoz�s: eleinte majdnem ugyanazok a szem�lyek int�zt�k tov�bb az �gyeket.
Felt�n� buk�s vagy mutat�s felemelked�s egyel�re nem l�tszott.
A nyugtalans�g m�gis n�vekedett, terjedt, egyre nyomaszt�bb lett.
Hom�lyos, aggodalmakkal teli �s bujtogat� besz�deket mondtak a
pr�dik�torok. Vesz�lyt szimatoltak, �s rossz sejtelmeiket nem oszlatta el az
udvar fura vegyess�ge. A kir�ly ny�ltan a r�mai egyh�z p�rtj�n �llt, buzg�
katolikus feles�g�r�l vad pletyk�k h�resztelt�k, hogy voltak�ppen a p�pa titkos
le�nya; M�ria �s Anna hercegn� viszont, m�g K�roly kir�ly szigor�
parancs�ra, protest�ns hitben nevelkedett, az id�sebbnek Or�niai Vilmos volt
a f�rje, az eur�pai reform�ltak egyik vez�re, �s Anna is protest�ns f�rjet
kapott, Gy�rgy d�n herceg feles�g lett. Ez sem sz�ntette meg a gyanakv�st -
az emberek szemf�nyveszt�st emlegettek, �lc�z�st �s hazug fog�sokat.
De mindink�bb vesz�lyess� v�lt kifejez�st adni a nyugtalans�gnak,
vigy�zni kellett a sz�ra �s �r�sra. A jogszolg�ltat�s legf�bb ura az a lord
Guildford maradt ugyan, aki II. K�roly idej�ben is viselte ezt a tiszts�get, a
kir�lyi f�t�rv�nysz�k eln�k�v� azonban sir George Jeffreyst nevezte ki Jakab
kir�ly. �s Jeffreys, aki p�r �vvel el�bb m�g katolikus izgat�kra �s
�sszeesk�v�kre mondott kegyetlen �t�leteket - most a protest�ns sz�nokok �s
r�piratszerz�k feje f�l�tt suhogtatta a b�r�i pallost. V�rszomjas �s elrettent�
�t�letei f�lelmet �s d�h�t keltettek. Akaszt�s, lefejez�s, feln�gyel�s, ezer
korb�cs�t�s �s lass� v�zbefojt�s v�ltozatos hal�lnemei z�poroztak a b�r�i
emelv�ny el� �ll�tott v�dlottakra. De volt olyan kiv�gz�s is, amikor elevenen
felhas�tott�k az el�t�ltet, beleit szemel�tt�ra el�gett�k, �s ezenk�zben
engedt�k lassan, k�nosan meghalni. A legenyh�bb ellenkez�s vagy
tiltakoz�s fels�gs�rt�snek sz�m�tott, �llamellenes felforgat�snak, �s
ehhez m�rt b�ntet�st szabtak r�. Puszta v�d �s hi�nyos bizony�t�s
elegend� volt a k�ny�rtelen �t�lethez. �s nemcsak Jeffreys v�rengzett; az
orsz�gban mindenfel� v�szt�rv�nysz�keket �ll�tottak fel; a b�r�skod�s
r�videsen t�megm�sz�rl�ss� fajult.
Majdnem pontosan abban az id�ben, amikor angol f�ld�n a b�r�i terror
emberirt� hadj�rata folyt, a Jakab kir�llyal sz�vets�ges Franciaorsz�gban XIV.
Lajos visszavonta a k�zel sz�z �ves nantesi ediktumot, �s ezzel a francia
hugenott�k szabad vall�sgyakorlat�nak l�tszat�t is megsz�ntette. Vil�gos volt:
a k�t nagyhatalom k�z�s rohamot ind�t el�bb saj�t protest�nsai, majd az
eur�pai protest�ns orsz�gok ellen. Angli�ban ugyanekkor m�r a hivatalokb�l
is kezdt�k kiszor�tani azokat a reform�lt hit�eket, akik el�gg� �vatosak voltak,
nem adtak okot, m�g �r�gyet sem, v�demel�sre. Nem maradt el persze az
ellenhat�s sem: Or�niai Vilmos fegyverkezett Hollandi�ban. � �s feles�ge, a
katolikus Jakab anglik�n le�nya volt az angol �s sk�t protest�nsok legnagyobb
rem�nys�ge.
Valaki azonban el�b�k v�gott. Egy vakmer� kaland r�vid id�re felgy�jtotta
az angol szigetet.
Stuart K�rolynak m�g ifj�kori sz�m�zet�se idej�n Lucy Waterst�l sz�letett
fia, Monmouth herceg ny�jtotta kez�t az angol koron��rt. Zavaros
h�resztel�sek szerint a volt kir�ly annakidej�n titkos h�zass�got k�t�tt a herceg
anyj�val; ez�rt, akiknek �rdek�k volt, Monmouthot tekintett�k t�rv�nyes
Tron�r�k�snek. A h�resztel�st meger�s�tette egy Jakab koron�z�sakor
elk�vetett �gyetlens�g. �nnep�lyesen el�gett�k a katolikusokat minden
k�zhivatalb�l kirekeszt� t�rv�ny eredeti p�ld�ny�t, �s ugyanarra a m�gly�ra
vetettek egy z�rt fekete dobozt is, - a k�zhit szerint �gy semmis�tett�k meg a
szekr�nyk�ben �rz�tt okm�nyt, Stuart K�roly �s Lucy Waters h�zass�gi
szerz�d�s�t, hogy Monmouth herceg t�rv�nyes sz�rmaz�s�ra ne maradjon
bizony�t�k. Igaz volt-e, nem-e, mindegy. Mindenki hitte, amit akart, �s amit�l
a maga jav�t v�rta.
A sz�m�zet�sben �l� Monmouth v�ratlanul partrasz�llt, sereget gy�jt�tt,
ki�ltv�nyban kir�lynak nyilv�n�totta mag�t, �s harcot hirdetett a
Tronbitorl�nak b�lyegzett Jakab ellen. L�zong� sk�t f�urak csatlakoztak
hozz�, a sk�ciai Felf�ld�n kit�zt�k az �si harcbah�v� jelet, a tiszaf�b�l
faragott, t�z�n megperzselt, azt�n kecskev�rbe �ztatott keresztet. Az �szaki
angol tartom�nyokban is sokan fegyvert fogtak - de miel�tt az �sszecs�d�lt
csapatokat a herceg tisztjei hadseregg� szervezhett�k volna, a kir�lyi t�z�rs�g
�s sorkatonas�g sz�tverte a Tronk�vetel� had�t. Monmouth is fogs�gba esett,
r�vid elj�r�s ut�n t�bb f�ember�vel egy�tt lefejezt�k.
"Monmouth kir�ly" r�vid h�bor�ja ut�n cs�nd lett Angli�ban. Csak a
Jeffreys-f�le v�rt�rv�nysz�kek �t�leteinek szava �s a h�h�rb�rdok
zuhan�s�nak tompa hangja hallatszott.
Mindebb�l �gysz�lv�n semmit sem tudott J�rome Giraud �s �reg feles�ge.
Csak �rezt�k az emberek hangj�n, a gyors �s �vatos k�r�ln�z�sekben, t�tova
mozdulatokon, hogy valami baj van: szorong�s s�r�s�dik a leveg�ben.
- Nem vagyok eg�szen bizonyos benne - mondta egyszer a v�n egykori
k�zjegyz� a feles�g�nek -, hogy j� helyre j�tt�nk. Tal�n ink�bb otthon kellett
volna megv�rnunk, mi lesz a sorsunk. Ott m�gis... ismert f�ld�n, t�jon,
ismer�s emberek k�zt... Itt azt sem �rtj�k, mir�l besz�lnek az utc�n.
Lehorgasztotta a fej�t:
- Lehet, hogy elsz�m�tottuk magunkat. K�r volt mindent otthagyni. Hiszen
�gy l�tszik a fi� leveleib�l, hogy P�rizsban nyugalom van.
A fi�, a m�r harminc�t �ves Vettore Zorzi, egy�br�l csakugyan nem �rt
gy�ren �rkez� leveleiben, mint zenei esem�nyekr�l, bemutat�kr�l, �s legut�bb
arr�l, hogy Lully igazgat�t�l fizet�semel�st kapott. Velenc�be nem kellett m�r
�rnia: apja meghalt h�rom �ve, nem sokkal k�s�bb anyja is. �r�ks�g�nek
kamatait pontosan fizette a Salviati-bankfi�k. Csal�dja most m�r csak a
Giraud-csal�d volt. Ha lanyh�n is, vel�k m�g levelezett. �s � is tartotta mag�t
a szavakba nem foglalt �sszeesk�v�shez: f�l�sleges lenne szomor� �s
nyugtalan�t� h�rekkel izgatni a k�t �reget. Londonban Monique �s Robert nem
besz�lt az orsz�gon v�gigs�pr� v�res hull�mr�l - �s Vettore sem �rta meg
leveleiben, hogy Franciaorsz�gb�l p�r h�nap alatt k�tsz�zezer hugenotta
menek�lt t�bolyodott fut�ssal, amerre l�tott; s m�g ezek voltak a
szerencs�sebbek. Az ottmaradtak gy�trelmes �lete sz�zszor rosszabb volt a
f�ld�nfut�-sorsn�l.
A f�v�rosban egy�bk�nt der�s volt az �let. �s P�rizs k�zel�ben m�r
majdnem teljesen elk�sz�lt az �j �s nagyszer� kir�lyi rezidencia, Versailles
csodakast�ly-t�mbje. Az udvar m�r kik�lt�z�tt, Lajos kir�ly alig-alig jelent
meg P�rizsban. A versailles-i sz�nh�zteremben s�r�n vend�gszerepelt Jean-
Baptiste Lully t�rsulata; m�r k�l�n-k�l�n t�rsadalmi �s m�v�szi esem�nynek
sz�m�tott ugyanannak a darabnak k�t bemutat�ja, az udvarban �s az Opera
k�z�ns�ge el�tt. Baptiste csillaga egyre emelkedett, ha m�g volt egy�ltal�n
magasabb hely a h�rn�v �gboltj�n.
Az erd�kben bujdos�k k�boroltak, orsz�gutakon �s eldugott kik�t�kben
menek�l�k lest�k kimeredt szemmel a szabadul�st; a kir�lyi kincst�rba gy�lt
az elkobzott hugenotta-vagyon; ezer �s sokezer katon�t toboroztak-fogdostak
a hadseregbe, fegyvert kov�csoltak, �gy�kat �nt�ttek, k�sz�lv�n �j �s �jabb
h�bor�kra, mert imm�r vagy hatvan esztend�n �t, Richelieu b�boros
miniszters�ge �ta mindig �jra k�sz�l�d�tt a francia kir�lys�g a v�gs� d�nt�sre,
az eur�pai f�hatalom megszerz�s�re; kir�lyi ad�b�rl�k hajszolt�k a parasztot
�s nyomorgatt�k a v�rosi k�zm�vest �s keresked�t; a Napkir�ly isteni
magasztoss�ggal uralkodott, tan�csosai �s miniszterei v�rt, p�nzt �s
engedelmess�get sajtoltak az alattval�kb�l. A versailles-i d�san aranyozott
teremben pedig egym�sut�n mutatt�k be a sorra sz�let� Lully-m�veket,
n�melyik esztend�ben t�bbet is: a "Gaulai Amadis" �s a "Roland" ut�n j�tt "A
b�ke idillje", a "B�ke Temploma" �s a "Versailles-i p�sztorj�t�k" c�m� h�rom
balett, majd megint opera, az "Armida �s Rinaldo", ugyanabban az �vben az
"Acis �s Galathea" - �s k�sz�lt m�r a k�vetkez�: "Achilles �s Polyxena".

- Beteg a kir�ly...
Halkan, titokban, de sebesen terjedt a h�r P�rizsban: utc�kon,
v�s�rcsarnokokban, palot�kban, k�v�h�zban-kocsm�ban �s boltokban
suttogt�k az emberek. Csak �vatosan besz�ltek r�la, mert senki sem tudhatta,
nem j�r-e b�ntet�s a nyugtalan�t� szavak�rt, a cs�ggeszt� h�r terjeszt�s��rt.
Francia t�rv�ny nem volt ugyan, amely kimondta volna, mint Angli�ban,
hogy: "Elk�pzelni az uralkod� hal�l�t - fels�gs�rt�s!"... de a p�rizsiak sem
besz�ltek idegen el�tt a kir�ly betegs�g�r�l. Hiszen az egyszer� k�zl�st is
bes�ghatt�k �gy a hat�s�gokn�l, hogy a h�r elmond�ja �rvendezve besz�lt.
Ennek senki sem tette ki mag�t. Csak megb�zhat� bar�tnak adt�k tov�bb:
- A kir�ly s�lyos betegs�gbe esett.
Meglazult a z�r�k� a piramis cs�cs�n. Ha inog, lev�lik �s zuhan:
megbomlik a vil�g rendje. Isten hal�l�ra nem gondolhat a hiv� l�lek - a f�ldi
isten gyenges�ge sem tartozik az alattval�ra. Szinte csak a t�li sz�l hozta
Versailles fel�l a bizonytalan �s t�red�kes h�rfoszl�nyokat P�rizs h�zai k�z�.
M�g azt sem mondt�k tov�bb az emberek, hogy ki kit�l hallotta az �js�gokat.
A kir�ly beteg�gya mellett �llt ugyan a t�rv�nyes �s vitathatatlan jog� �r�k�s,
de minden Tronv�ltoz�s kisz�m�thatatlan megr�zk�dtat�sokat hozhat;
k�l�n�sen ugyanannak a szem�lynek ily hossz�, m�r majdnem n�gy �s f�l
�vtizedes uralkod�sa ut�n. De csak z�rt helyen besz�ltek ny�ltan err�l az
eshet�s�gr�l. Z�rt �s biztos helyen, j�l ismert bar�tok k�z�tt, mint Ninon de
Lenclos szalonj�ban d'Estaing m�rki:
- A kast�lyban agg�dnak - mondta. - Versailles felk�sz�lt a legrosszabbra.
Tegnap... �gy besz�lik... v�ls�gosra fordult �fels�ge �llapota.
Megrend�lt�n h�mm�g�tt mindenki. S ez a mindenki - nem volt sok. A
h�z asszonya csak legr�gibb bar�tait h�vta vend�g�l, mert ezekben a napokban
nem illett nagy �s �l�nk t�rsas �sszej�veteleket rendezni. S a "v�lasztottak
szob�j�ban" �ld�g�l�k megrend�l�se: eleg�ns �s k�telez� szertart�s volt.
Tudt�k egym�sr�l, hogy az el�rhetetlen magass�gban Tronol� uralkod�hoz
�rzelmi sz�l bizony nem k�t senkit. S�t �j kir�lyt�l �j kegyek v�rhat�k.
Udvari ember azonban betartja a form�kat: megrend�lten h�mm�gtek teh�t.
D'Arbas vicomte �l�nkebben vette �t a sz�t:
- �gy hallom, Baptiste felk�sz�l mindenre. �ll�t�lag m�r �rja a gy�szmis�t.
Kaj�nul folytatta:
- Besz�lik, hogy minden eshet�s�gre sz�m�tva: �rvendez� Tedeumon is
dolgozik, h�tha m�gis felgy�gyul �fels�ge. Nem tudom, igaz-e...
Az arcokon der� futott �t, Ninon majdnem elmosolyodott. A t�rsas�g tagjai
Vettore Zorzira n�ztek; � �ll legk�zelebb Lullyhez, � tudja legjobban.
Zorzi b�lintott:
- Baptiste csakugyan k�sz�l, erre is, arra is. K�teless�ge. Sirat� gy�szmis�t
is kompon�l, h�laad� Tedeumot is; nem tudni, melyikre lesz sz�ks�g. S ha
sz�ks�g lesz b�rmelyikre, gyorsan kell. Neh�z a dolga, hiszen k�zben folytatja
az "Achilles �s Polyxen�t" is; nem maradhat el a tavaszi bemutat� a
sz�nh�zban.
Elhitt�k Vettore Zorzinak, hogy � tudja az igazs�got. Visszat�r�se �ta
h�napr�l-h�napra kedveltebb munkat�rsa volt az igazgat�nak; �gysz�lv�n az
egyetlen, akivel Lully sohasem veszett �ssze. Egy �ve m�r � v�gezte a zenei-
titk�r munk�j�t: letiszt�z�ja �s els� kottam�sol�ja volt a k�sz�l� m�veknek,
egyes r�szletek hangszerel�s�nek kidolgoz�s�t is �r� b�zta a mester. Ez k�nyes
feladat volt. Nemcsak j�l kellett v�gezni, t�k�letesen idomulva a zeneszerz�
modor�hoz, de besz�lni r�la nem volt tan�csos. P�r �vvel ezel�tt Jean-Baptiste
Lully irgalmatlanul kir�gta akkori meghitt munkat�rs�t, Lalouette-et, aki
k�nnyelm�en dicsekedett, hogy az "Isis" legjobb r�szeit voltak�ppen � tette
sz�npadk�pess� a hangszerel�s�vel. Vettore Zorzinak esz�be sem jutott, hogy
ilyesmit mondjon, de m�g mag�ban sem gondolt ilyen vakmer�s�gre. Hiszen
nagy fest�k �s szobr�szok is seg�deikre b�zz�k olykor egy-egy r�szlet,
kev�sb� fontos mell�kalak, h�tt�r, ruhared�zet, vagy �gen �sz� felh�k
kidolgoz�s�t. Ett�l a m� eg�sze: megmarad a mester m�v�nek. Nem volt
k�nny� Vettore Zorzi dolga. A zene szenved�lyes kir�ly�nak szolg�lat�ban
�jjel-nappal, egy�ttl�t�k minden perc�ben fegyelmezetten tartania kellett
mag�t. Haszn�t vette velesz�letett higgadts�g�nak �s �lland� gyakorlattal
fejlesztett alkalmazkod�k�pess�g�nek, kiegyens�lyozott lelkinyugalm�nak.
N�ha kicsit tigrisszel�d�t�nek, vagy kisz�m�thatatlan �r�lt gondoz�j�nak �rezte
mag�t. A munka �lland� t�boly�ban tombol� Lully... vadul dolgozott olyankor
is, ha l�tsz�lag hetekig semmittev�n, holdk�rosan l�zengett... Lully ijeszt�en
�rz�keny volt. Soha nem lehetett tudni, milyen apr�s�g b�sz�ti f�l - �s mindig
tudni kellett, j�el�re.
Az Opera t�rsulata most m�r az alakul�s harmadik l�pcs�fok�ra jutott.
Tizen�t �ve kaparintotta mark�ba a sz�nh�zat Jean-Baptiste Lully. Az els�
esztend�k az ostorcsap�sok, a k�ny�rtelen fegyelmez�s jegy�ben teltek.
M�sodik szakasznak k�vetkezett a megf�leml�tetts�g, a b�nult
engedelmesked�s n�h�ny �ve. �s most m�r, j� ideje, tudatosan engedelmes,
edzett veter�n harcosok minden vihart ki�ll�, parancsot h�ven teljes�t�
ezred�hez hasonl� volt a t�rsulat. R�j�ttek valamire. Hogy a gyal�zatosan
komisz, goromba �s er�szakos gazd�nak igaza van. Pomp�s �s biztons�gos
sikerek sorozata bizony�totta, hogy j� sz�nh�zat - ha er�s egy�nis�g vezeti -
csak engedelmes hittel �s sz�z szem�ly akarat�nak h�s�ges egybeforr�s�val
lehet csin�lni. "Pontosan azt akarom hallani, ami a kott�ban �ll!" - k�vetelte
�s parancsolta mindig Jean-Baptiste Lully. �s m�r eljutottak od�ig, hogy:
pontosan azt hallott�k. Lully a pr�b�kon, el�ad�son a k�z�ns�g. �nekesei �s
zen�szei m�r el is felejtett�k, hogy valamikor, f�l ember�lt�vel ezel�tt, egy�ni
sikerekre t�rve tulajdonk�ppen az el�ad�sok egys�g�t repesztett�k �s
rombolt�k. Ez elm�lt. �s �gy volt j�.
Eur�pa minden t�j�r�l P�rizsba zar�ndokoltak muzsikusok, zeneszerz�k,
sz�nh�zi emberek: tanulni Lully t�rsulat�t�l. J�ttek Angli�b�l, a n�met
v�rosokb�l, m�g It�lia f�ldj�r�l is. Megcsod�lt�k a zenekar t�k�letes
fegyelm�t, az inton�l�s biztons�g�t: a Lully nev�vel sz�ll�ig�v� v�lt h�res
"els� von�h�z�st", hogy kezd�skor b�mulatos pontoss�ggal, tizedm�sod
percnyi elcs�sz�s n�lk�l, ugyanegy pillanatban sz�lalt meg a nagy zenekar
valamennyi hangszere, �s mindegyik a partit�r�ban el��rt er�vel �s sz�nnel. Az
egyenletes, ingadoz�s n�lk�li ritmus, az �nekesek �s k�rus m�sutt szinte
elk�pzelhetetlen pontos bev�g�sai, a kott�ban jelzett dinamika h�s�ge �s
�rnyal�sa, az eg�sz el�ad�s finom kidolgozotts�ga kiv�ltotta minden
szakember elismer�s�t. - a k�z�ns�g pedig elragadtatva hallgatta a Lully
botj�nak �t�seire megsz�lal� muzsik�t. A sz�npadi mozg�s, a t�ncok, de a
szerepl�k bej�vetele �s t�voz�sa is, minden �nekes minden mozdulata, a
jellemeket �s cselekm�nyt kifejez� j�t�k legapr�bb r�szlete is teljes
�sszhangban volt a zen�vel �s a sz�npadon t�rt�n� esem�nyekkel.
Ez l�tszott-hallatszott, amikor a zs�folt n�z�t�r el�tt folyt a j�t�k. Az
el�ad�st megel�z� pr�b�k hajszolt �s kem�ny munk�j�t csak a szerepl�k
ismert�k �s �rezt�k. De tudtak r�la a beavatottak, az Opera �s Baptiste bar�tai
is. �s meg�rtett�k: nem csek�lys�g, hogy az egykori Cambert-f�le
megb�zhatatlan hord�b�l tizen�t �v alatt egybeforrott egy�ttes, messze f�ld�n
h�res sz�nh�z lett. Becs�lt�k �rte Jean-Baptiste Lullyt �s seg�t�it. Ez adott
rangot a p�rizsi t�rsas�gban Vettore Zorzinak.
Sz�vesen l�tt�k a legt�bb palot�ban, de � igaz�n Ninon szalonj�ban �rezte
otthon mag�t. Kicsit h�zigazda volt itt: a r�gi bar�tok tudt�k �s nem felejtett�k
el, hogy hossz� ideig � volt Ninon elismert �s hivatalos szeret�je.
N�ha valami furcsa �rz�se kelt a s�rga szalon zeneest�lyein, vagy
a "v�lasztottak szob�j�ban". Harminc�t �ves, javakorbeli f�rfi; valahol
messze, t�l a t�li viharokban hull�mz� Csatorn�n, egy asszony viselte a
nev�t, �vek �ta a feles�ge; itt P�rizsban, engedelmeskedett az �let
parancsainak, voltak r�videbb-hosszabb ideig tart� szerelmi kapcsolatai; de
ah�nyszor az anyj�n�l id�sebb Ninon szem�be n�zett, mindig tudta, hogy csak
egy h�v� pillant�s kellene, �s � visszat�rne a kortalan asszonyhoz. Mostan�ban
azonban a fogad�sok v�g�n mindig d'Arbas vicomte maradt utols�nak.

Kar�csony �s �j�v k�z�tt j�rt az id� az ezerhatsz�znyolcvanhatos

esztend�ben, amikor Ninon vend�gei, P�rizs, eg�sz Franciaorsz�g, s�t Eur�pa
fejedelmi udvarai, t�bornokai �s miniszterei nyugtalanul v�rt�k a h�reket a
Napkir�ly betegs�g�r�l. Politikai �gyn�k�k utazgattak kereszt�l-kasul a
orsz�gokon, meg�l�nk�lt a diplomat�k munk�ja, csapatokat vontak �ssze a
francia hat�r mindk�t oldal�n, az egykor feloszlatott hajdani hugenotta-
hadsereg megmaradt n�h�ny veter�nja r�gi titkos fegyverrakt�rak hely�re
pr�b�lt eml�kezni, az �rak lassan �s meg�ll�thatatlanul emelkedtek felfel� a
piacokon, egyes bank�rok v�lt�kat v�s�roltak �ssze - m�sok az elad�sban
l�ttak �zletet, forrt az intrika a versailles-i udvarban - minden�tt k�sz�ltek a
v�ltoz�s pillanat�ban elker�lhetetlen kavarod�sra. Az or�niai herceg katonai
indul�t rendelt Lullyn�l; �s m�g senki sem tudhatta, hogy majd a k�rt�k
szav�ra a francia kir�lyi lobog� mellett vagy ellen mas�roznak a herceg
csapatai. Az �j�v is fesz�lts�gben, kinek-kinek �rdekei szerint aggodalomban
vagy rem�nyked�sben, v�rakoz�sban m�lt el.
Janu�r els� napjaiban vill�mgyorsan terjed� h�r: a kir�ly �tesett a v�ls�gon,
gyorsan gy�gyul, az orvosok m�r bizonyosra veszik fel�p�l�s�t. Az
udvarmesteri hivatal �nnep�lyes h�laad� istentiszteletet rendelt el, f�papi
mis�t Tedeummal.
Janu�r nyolcadik�n egy eg�r sem f�rt volna be a feuill�nsoknak nevezett
Ordo Florensis-szerzetesrend p�rizsi nagy templom�ba; a szorong� t�megben
l�legezni alig tudtak az emberek. Mindenki meg akarta mutatni mag�t:
mennyire �rvendezik �fels�ge megmenek�l�s�n. �s a t�mj�nf�stt�l, emberi
kip�rolg�st�l s�r� leveg�ben megsz�lalt a zenekar �s sok-sok �nekes: Jean-
Baptiste Lullynek erre az alkalomra �rt h�laad� himnusza harsant f�l a
hatalmas templomban.
Term�szetesen maga Lully vez�nyelte az emeleti k�rusra zs�folt nagy
zenekart �s �nekkart. Alig f�rtek el, csak nagynehezen tudtak annyi helyet
szor�tani a karmesternek, hogy biztos�ts�k a vez�nyl�bot szabad mozg�s�t. De
kellett a hely, mert a lend�letes muzsik�t Lully szenved�lyesen, sz�les
gesztusokkal vez�nyelte.
Odalent m�lt�s�gteljes lass�s�ggal folyt a szertart�s. A templomi k�z�ns�g
szeme a d�san h�mzett papi k�nt�s�k, a ragyog� aranyed�nyek, �g� gyerty�k,
a brok�tok �s csipk�k pazar sz�nj�t�k�ra tapadt - f�l�k a magasb�l �rad�
mennyei harm�ni�kra figyelt.
Egyszerre, furcsa zavar t�madt. Idegen hang, fojtott h�rd�l�s hallatszott az
emelt k�rus fel�l. Az arcok f�lfel� �s h�tra fordultak, m�g P�rizs �rsek�nek �s
seg�dkez� papjainak tekintete is elszakadt az olt�rt�l: �k is zavarodottan
n�ztek a k�l�n�s hang fel�. De nem l�tott senki semmit; a zene �s �nek ment
tov�bb, s a pillanatnyi z�kken� ut�n a szertart�s is.
Csak odaf�nt, a zen�szek �s az �nekkar tagjai l�tt�k, mi t�rt�nt. Lully
hevesen csapkod� vez�nyl�botja egy nagylend�let� �vet �rt le a leveg�ben, �s
ez�sttel d�sz�tett v�ge a karmester l�b�hoz csap�dott: a hirtelen �les
f�jdalomt�l jajdult fel Baptiste. De m�g csak a ritmusb�l sem z�kkent ki -
sziszegve, �sszeszor�tott foggal, kem�nyen dirig�lt tov�bb. Felhas�tott
selyemcip�j�t lassan �titatta a sziv�rg� v�r.
A Tedeum utols� taktusa ut�n Lully kiejtette kez�b�l a botot.
Megt�ntorodott. H�rman-n�gyen elkapt�k, �lben vitt�k le a sekresty�be.
Orvost ker�tettek; volt t�bb is a templomban. K�ssel lev�gt�k megdagadt
l�b�r�l a cip�t �s a v�rt�l lucskos harisny�t. F�l�r�ig tartott, m�g sebtiben
�sszeszedett rongyokkal, sz�tt�pett miseing v�szoncs�kj�val �gy-ahogy
el�ll�tott�k a v�rz�st, �s hazavihett�k a sebes�ltet.
A kir�ly is elk�ldte k�t udvari orvos�t, Lully saj�t doktora �s m�g h�rom
h�rneves p�rizsi seb�sz gy�lt �ssze a beteg�gyn�l. Napokig tartott a vita a
tud�sok k�zt, hogy mit kell csin�lni: pokolk�vel kezelj�k a sebet? ilyen vagy
olyan f�vek f�zet�vel borogass�k? amput�lj�k a majdnem sz�troncsolt
kisujjat? h�rsfavir�g lev�vel itass�k a beteget, vagy rengeteg csirkem�jb�l
bes�r�tett er�s h�slevessel? �rv�g�s, k�p�ly�z�s, vagy klist�ly alkalmaz�sa a
legsz�ks�gesebb teend�? - A s�r�lt l�b k�zben duzzadt, a seb m�rgesedett.
Firenzei parasztok nemzets�g�nek er�s fia volt Gianbattista Lulli, Jean-
Baptiste Lully. Sok�ig b�rta. K�k-v�r�s sz�nbe j�tsz� l�bbal, duzzad�
mirigyekkel, pokoli k�nok k�zt, magas l�zzal fek�dt hetekig az �gy�n. K�zben
m�g dolgozott is: be kell fejezni az "Achilles �s Polyxen�t", mert a tavaszi
bemutat� nem maradhat el.
Nem tudta m�r befejezni. T�z h�tig lebegett �let �s hal�l hat�r�n; hetven
napon �t pr�b�lkoztak az orvosok, hol ezzel, hol azzal a kezel�ssel. M�rcius
huszadika t�j�n elhatalmasodott test�n a v�rm�rgez�s, a doktorok feladt�k a
k�zdelmet.
Huszonkettedik�n este talpig feket�ben �rkezett Vettore Zori a Lenclos-
palot�ba. Sz�lnia sem kellett: l�tt�k rajta, mi h�rt hozott.
- A kir�ly volt beteg; �s � halt bele - fogalmazta meg gy�szos elm�ss�ggel
mindny�juk gondolat�t d'Estaing m�rki.
Ki sem kellett, nem is lehetett volna mondani - de a jelenlev�k �gy
folytatt�k a gondolatot magukban, n�m�n:
- Ford�tva kisebb vesztes�g lenne.
K�rben �ltek a b�rsonnyal letakart clavecin k�r�l a s�rga szalonban.
Vettore Zorzi halkan, tompa hangon mes�lte:
- P�ldamutat�, kereszt�nyi m�don halt meg. Papot h�vatott, meggy�nt,
felvette a halotti szents�geket. Szigor� gy�ntat�atyja k�vetelte, hogy hal�los
�r�j�ban szak�tson a f�ldi h�vs�gokkal: dobja t�zbe k�sz�l� utols� m�v�t.
Baptiste engedelmesen b�lintott, intett, hogy az �gya melletti asztalk�n hever�
k�ziratot, a befejezetlen "Achilles �s Polyxen�t" vess�k a kandall�ba. Cs�ndes
nyugalommal szeml�lte, hogy em�sztik meg a l�ngok a vaskos pap�rcsom�t.
- Hallatlan! - h�borgott d'Arbas vicomte. - Ehhez nem volt joga! Hogy
tehetett ilyet, egy elvakult pap kedv��rt?!
Vettore Zorzi szomor�an mosolygott:
- Mi is ezt k�rdezt�k t�le, amikor a f�tisztelend� �r elt�vozott. Baptiste
megnyugtatott benn�nket: "Semmi baj, van r�la m�sodp�ld�ny... majd Pascal
Colasse befejezi..." �s n�h�ny �ra m�lva csendesen elszunnyadt.

- Most j�nnek az �v leghosszabb �jszak�i - ez a suta, ide nem ill�, b�r

k�ts�gk�v�l igaz gondolat k�v�lygott Vettore Zorzi agy�ban, ahogy botork�lt a
t�redezett k�v� utc�n, fagyott h�foltokon meg-megcs�szva, �s �tl�pkedett
szem�thalmokon, felismerhetetlen t�rgyakon.
M�sk�pp festettek most az utc�k, mint amikor utolj�ra j�rt errefel�. A
decemberi este s�t�tebb volt az akkori estekn�l, mert most nem �gtek Henning
l�mp�sai minden tizedik kapu el�tt - de egyik-m�sik sarkon jobban lehetett
l�tni: t�voli �s k�zelebbi t�zek rotes f�nye p�tolta az utcai l�mp�kat. Egyik
helyen feltornyozott fahas�bok �gtek, �r�mt�zek, �s r�mai p�p�nak �lt�ztetett
szalmab�bokat l�ktek a l�ngokba zajong� polg�rok; m�sutt felgy�jtott h�z
ablakain csaptak ki v�r�ss�rga l�ngnyelvek. �s zaj, bolondul vad l�rma,
ny�zsg�s, forrong�s minden�tt.
J�, hogy Franciaorsz�gba utaz�sakor holmija egyr�sz�t itthagyta a "Kir�ly
Kardja" fogad�ban, �gy �t tudott �lt�zni, Robert s�gor tan�cs�ra, a londoni
polg�rok viselet�be, poszt�kab�tba, �s kerek nemezkalapot nyomhatott fej�be.
K�lf�ldics ruh�ban �letvesz�lyes lenne m�szk�lni. Maga l�thatta: alig tudott
�tjutni a francia k�vets�g palot�ja el�tt, mert a kis t�ren vagy ezerembernyi
fenyeget�z� t�meg torl�dott, �tkoz�dva r�zt�k �kl�ket az emberek,
hadon�sztak botokkal, fejsz�kkel �s fegyverekkel. - a t�mad�st�l csak az
tartotta vissza �ket, hogy az eltorlaszolt palota ablakaib�l puskacs�vek
meredtek kifel�; a k�vet �sszegy�jt�tte sz�z�tven francia nemes�t, �lland�
k�s�ret�t, �s m�g vagy �tven Lancaster-ezredbeli angol katona is v�d�gy�r�t
vont a h�z k�r�. A spanyol k�vet nem volt ilyen el�rel�t�; kiab�l� emberek
hirdett�k az utc�kon, hogy Spanyolorsz�g k�pvisel�j�nek palot�j�t
megrohant�k, szerencs�sen elfoglalt�k, kifosztott�k �s fel is gy�jtott�k.
Gy�l�lethull�m bor�totta el a v�rost, d�h�s gy�l�let minden ellen, aki �s ami
idegen �s katolikus.
Pontosan �gy volt minden, ahogy Robert Giraud elmondta, r�vid �s
kapkod� szavakkal. Alig egy-k�t �r�t besz�lgettek. D�lut�n �rkezett
Londonba Vettore Zorzi, csod�latos szerencs�vel. M�r maga az, hogy
a hadihaj�k-sz�ntotta Csatorn�n �tjutott; hogy a kik�t�ben m�regdr�ga
�ron szerezni tudott egy Londonba tart� z�rt kocsit; hogy a fogat �tverg�d�tt
az ide-oda vonul� seregek kusza hadi�tj�n; be tudott siklani a k�r�lfogott
v�rosba - m�r ez mind csod�k sorozata volt. S a legnagyobb: hogy a forrong�
Londonban baj n�lk�l el�rte a s�gor h�z�t. Ott azt�n megtudta Robertt�l:
lehet, hogy hi�ba j�tt. Monique j� k�t hete elt�nt, t�k�letesen nyoma veszett,
b�tyja nem is sejtette, hol lehet. Vettore Zorzinak minden�ron meg kellett
tal�lnia a feles�g�t; ez�rt �lt�z�tt gyorsan �t, �s v�gott az utc�knak.
Valahol �nekeltek: d�h�s �s recseg�hang� t�meg. A sz�veget nem lehetett
�rteni, a dallamb�l is csak foszl�nyok j�ttek. Fur�n ismer�s hangok, de nem
lehetett tiszt�n kivenni, micsoda. �s a v�ltoz� sz�l m�r el is sodorta a t�voli
hangokat.
 - Nappal tal�n nyugodtabb a v�ros. De ezek az �v leghosszabb �jszak�i...
M�g t�z nap december huszonegyig...
December huszonegyedike. T�li napfordul�. V�ratlan gondolatt�rsul�ssal a
ny�ri fordul� jutott Vettore Zorzi esz�be: Szentiv�n-�je, a legr�videbb
�jszaka. Milyen sokszor besz�lt Henry arr�l a sz�ndarabr�l, amelyben
t�nd�rek pajz�n j�t�kot �znek Szent Iv�n �jszak�j�n. Hol lehet most Henry
Purcell? Mi van vele ebben a z�rzavarban? �l-e m�g? F�l-e a d�lt v�rosban,
vagy el tudott menek�lni?
Szorosan a fal mellett, szinte sikl� mozdulattal, befordult egy sarkon. M�g
�t-hat perc - �s persze az is kell, hogy a h�zat �ps�gben �s az �regurat otthon
tal�lja. Nem adhat b�lcsebb tan�csot a t�bolyd�v� v�ltozott v�rosban m�s,
mint a h�v�selm�j� �s mindent higgadt f�l�nye magaslat�r�l �ttekint� Saint-
�vremond �r.
F�kly�s csoport trappolt szembe Vettore Zorzival. Vagy h�sz fegyveres
polg�r; kiab�ltak, hadon�sztak, �s... bizarr l�tv�ny!... a kardokon, ny�rsakon,
hossz� k�seken egy-egy narancs felt�zve. Narancs: az Or�niai jelk�pe, a
herceg lobog�ja is narancssz�n�.
A szembej�v� mag�nyos emberre ki�ltottak:
- Kinek a p�rtj�n vagy?
Gondolkod�s n�lk�l, a felsz�rt narancsokra tapad� tekintettel,
reflexszer�en felelt Vettore Zorzi:
- �ljen a herceg!
- J�l van - kiab�lt vissza valaki a csoportb�l. - Akkor gyere vel�nk!
- Nem mehetek. A feles�gemet keresem.
J�t nevettek a v�laszon. Egy-k�t vaskos kisz�l�s, �s a csoport nekil�dult,
folytatta �tj�t.
Szerencse, hogy sok�ig �lt Londonban Zorzi: a kiejt�se nem �rulta el.
Mehetett tov�bb.
Micsoda ostoba helyzet. A fejre�llt v�rosban botork�lva, pokolba k�v�nta
Antonio Corrert. Milyen egyszer�en, milyen hideg nyugalommal parancsolta
P�rizsban a velencei megb�zott, hogy: "Halad�ktalanul menjen vissza
Londonba, Zorzi, mert az ottani k�vets�g�nknek sz�ks�ge van �nre. A
feles�ge �s Vivaldi koll�g�m k�z�tt megszakadt az �sszek�ttet�s, �nnek kell
�jra megteremteni a kapcsolatot. Holnap induljon."Hi�ba szabadkozott-
tiltakozott, Correr csak sz�tlanul n�zett r�, �s egy zacsk� aranyat tett az
asztalra: "Az �tik�lts�g. A t�bbit Londonban kapja. Egysz�val: holnap,
Zorzi."
�s most itt van. Igaz, igaz, nem nagyon sajn�lta otthagyni P�rizst. Tavaly
m�rcius �ta, hogy Lully meghalt, lassan z�lleni kezdett az Opera. Voltak sz�p
el�ad�sok, de valahogy az eg�sz nem a r�gi. Az �j igazgat�, ink�bb hivatalnok
mint m�v�sz, tehets�ges de gyengekez� ember. Lazult minden, Vettore Zorzi
egyre kevesebb kedvvel v�gezte a munk�j�t; tisztess�ggel h�zogatta a von�t a
h�rokon, szinte azzal az �rz�ssel, hogy f�t f�r�szel napsz�mba. De P�rizsban
legal�bb nyugodtan �lt, �s hetenk�nt egyszer-k�tszer megf�r�dhetett Ninon
tekintet�ben; Antonio Correr is mind ritk�bban nyaggatta hugenotta-h�rek�rt,
hiszen fogytak, lassacsk�n m�r kivesztek a francia protest�nsok. Nyugodt,
b�k�s polg�ri �let volt �s egyszerre ez a kellemetlen utas�t�s. Megkeresni
Monique-ot. Sem teste, sem lelke nem v�gyakozott az asszony ut�n. R�ad�sul:
Monique nincs is. Nyomaveszett. Mi dolga van h�t Londonban? Holnap
megl�togatja Gianpolo Vivaldi urat, jelentkezik n�la, �s k�ri a felment�s�t.
Hagyj�k v�gre b�k�ben! J� tizen�t �v - el�g volt.
M�r l�tszott a kis palota. Az ablakok-ajt�k z�rva, t�j�k�n a
k�r�lm�nyekhez k�pest cs�nd �s nyugalom.
A z�rt kapuhoz �rt. Nagy f�l-leped�t sz�geztek ki, araszos bet�kkel
k�tnyelv� feliratot festettek a v�szonra, angolul �s franci�ul:
"Ebben a h�zban Lajos francia kir�ly �ltal el�ld�z�tt, idemenek�lt francia
nemes �lvezi az angol n�p nagylelk� vend�gszeretet�t."
Vettore Zorzi elmosolyodott. Ez: Saint-�vremond �r. Most is megtal�lta a
megfelel� hangot. Ezzel a sz�veggel b�k�ben maradhat a h�za.
 A bronz kopogtat�hoz ny�lt, k�tszer megr�ntotta.
V�rnia kellett. Valaki kin�zett a k�ml�lyukon, megk�rdezte a l�togat�
nev�t, azt�n a port�s h�trament v�lasz�rt, v�gre kiny�lt az ajt�. Tagbaszakadt
f�rfi engedte be Zorzit. �v�ben k�t duplacs�v� pisztoly.
Saint-�vremond �r most is �gy �lt pr�mszeg�lyes k�nt�s�be burkol�zva a
lobog� kandall�t�z mellett, mint r�gebbi teleken. Okos szeme ugyan�gy
csillogott, fej�n a gy�r �sz pihe nem lett kevesebb, homloka k�zep�n a fura
toj�salak� dudor nem n�tt, nem fogyott, �s hangja is ugyanolyan volt, mint
r�gen. Mintha egy napot sem v�n�lt volna.
Jakab kir�lyr�l � sem tudott t�bbet, mint Robert Giraud. Vagyis: semmi
biztosat. Ugyanazokat a h�reket hallotta, hogy ma reggel a kir�ly elt�nt a
Whitehallb�l, �ll�t�lag megsz�k�tt. K�t le�nya k�z�l M�ri�r�l persze
mindenki tudta, hogy f�rje mellett van: Or�niai Vilmosnak lassan, nagyon
lassan �s harcok n�lk�l London fel� vonul� sereg�n�l. Anna pedig... Ann�r�l
t�bbet tudott Saint-�vremond �r:
- Anna hercegn� k�r�lbel�l k�t hete t�nt el. November k�zep�ig nagy
er�fesz�t�seket tett, hogy valami megegyez�s legyen a kir�ly �s az or�niai
herceg k�z�tt. Eml�kszik m�g Sarahra, Zorzi? Sarah Jenningsre?
- Hogyne. A hercegn� legjobb bar�tn�je. Sokat mes�lt r�la a feles�gem.
- No igen, igen - h�mm�g�tt az �reg�r. - Sarah f�rje John Churchill
t�bornok, volt kir�lyi f�parancsnok. Ezt is tudta?
- Nem. Erre nem eml�kszem.
- H�t, ez a Churchill... k�l�nben j� katona �s eszes politikus... a feles�ge
r�v�n szinte korl�tlanul uralkodik Ann�n. A hercegn� bamba d�n f�rje nem
sz�m�t. Churchill keverte a k�rty�kat. November huszonnegyedik�n azt�n
v�gleg elvesztettnek �t�lte Jakab j�tszm�j�t: �tsz�k�tt az ellenf�l t�bor�ba,
Or�niai Vilmoshoz p�rtolt. Mint annyian m�sok. A feles�ge ezzel persze
�letvesz�lybe ker�lt, nem maradhatott Londonban. M�snap teh�t Anna �s
udvartart�sa is megsz�k�tt, titokban, �l�lt�zetben. Bizony�ra vel�k ment a
maga feles�ge is, Zorzi.
- Vilmosn�l voln�nak?
- Nem hiszem. �gy besz�lik, hogy Anna hercegn� nem kock�ztatta meg
d�l fel� az utat: arra t�l sok katonai vonalon kellett volna �tcs�szniok. �szakra
ment, az ottani felkel�k t�bor�ba.
Nevetett:
- Mert, ha nem tudn�, Zorzi, mind a n�gy �gt�jon, �s imm�r Londonban is,
felkeltek Jakab ellen. Egy jeles p�rt�t� �gy nevezte el a mostani esem�nyeket:
"dics�s�ges forradalom". No igen - vonogatta a v�ll�t -, ha gy�z... amire sok
az es�ly... , akkor csakugyan dics�s�ges lesz. De, hogy forradalom lenne...
Vettore Zorzi fesz�lten figyelt. Hi�ba d�nt�tt, hogy holnap m�r
felszabad�tja mag�t, elbocs�t�s�t k�ri ebb�l a m�sf�l �vtizedes f�raszt� �s
kellemetlen szerepb�l; a megszok�s �s beidegzetts�g k�nyszer�tette, hogy
�rdekl�dj�k a politikai esem�nyek ir�nt. Hallgatta a francia f�urat, aki a
k�v�l�ll� j�zans�g�val �s a sokat tapasztalt �regek ki�br�ndults�g�val besz�lt:
- Forradalom? Amit l�tunk, arra hasonl�t. Csak h�t, az el�zm�nyek
ismeret�ben k�telkedem, jogos-e haszn�lni ezt a sz�t. M�g ny�ron, j�nius
v�g�n kezd�d�tt ez, amit forradalomnak neveznek. H�t protest�ns p�sp�k
tiltakozott, hogy Jakab kir�ly katolikusokkal t�mi tele a hivatalokat, katonai �s
polg�ri hatalmi �ll�sokat. A h�t p�sp�k�t v�d al� helyezt�k, azt�n j�nius
huszonkilencedik�n az esk�dtsz�k hossz� huzavona ut�n felmentette �ket.
Erre London felbuzdult, j�tt j�nius harmincadik�n a F�kly�k �jszak�ja.
Hallott err�l valamit, Zorzi?
- F�lf�llel. P�rizsban alig besz�ltek r�la, nem is nagyon �rdekelt.
- Itt rendk�v�l fontosnak tartj�k. Ett�l a napt�l keltezik a dics�s�ges
forradalmat. A felment� �t�letre a v�ros ujjongani kezdett, �jszak�ra minden
h�zat kivil�g�tottak, f�kly�kkal, gyerty�kkal... persze, csak a protest�ns
h�zakr�l van sz�. A r�piratszerz�k �kesen megmagyar�zt�k, mit jelent a
sokezer f�klya: London n�pe �beren vigy�z, virrasztva �rzi �si szabads�g�t.
Egy pillanatra abbahagyta, felfigyelt, mert az utc�r�l t�voli kurjongat�s,
�nek zavaros hangjai sz�r�dtek be. Legyintett, folytatta:
- A szabads�g sz�nak protest�ns szempontb�l term�szetesen az az �rtelme,
hogy szabadon lehessen elnyomni, minden hivatalb�l kit�rni, �s n�ha kicsit fel
is koncolgatni a katolikusokat. �s legy�nk igazs�gosak: a katolikusokn�l
ugyanezt jelenti, persze megford�tva. Volt p�lda mindkett�re b�ven, az elm�lt
nyolcvan-sz�z esztend� sor�n.
Sim�ra borotv�lt �llat d�rzs�lgette:
- De ne kalandozzunk el, kedves bar�tom. Jakab csakugyan komisz
uralkod� volt. �rthet�, hogy fell�zadtak ellene. Rem�lhet�leg, a k�vetkez�
kir�ly nem lesz ennyire aljas.
- A k�vetkez�?
- Igen - d�rm�g�tt k�z�mb�sen Saint-�vremond. - Mert most m�r
nem arr�l van sz�, hogy Jakab kir�lyt t�rdrek�nyszer�ts�k, hanem,
hogy m�s �lj�n a Tronra. Mert, kedves bar�tom, ez a forradalomnak
nevezett kavarod�s nem a kir�lys�g int�zm�ny�t vitatja; csak az a
k�rd�s, kicsoda legyen a kir�ly. Pontosabban: a hivatalvisel�s �s a
hatalom birtokl�sa protest�ns vagy katolikus kiv�lts�g legyen? Ennek
term�szetesen lesznek k�lpolitikai hat�sai is, az eur�pai sz�vets�gi
kapcsolatok, miegym�s... De a legk�zvetlenebb k�rd�s, felkel� �s kir�lyh�
angol sz�m�ra egyar�nt: az embereknek ez vagy az a csoportja legyen-e
hatalmon? S k�zben nagyon sz�p sz�nezetet ad az �gynek a sokat emlegetett
j�niusv�gi londoni n�pmozgalom, a kivil�g�t�s, az utcai t�ntet�sek. Nem
csek�ly sz�ps�ghiba azonban, hogy a "spont�n londoni forradalmat" j� hat
h�ttel megel�zve, m�r m�jusban H�g�ban t�rgyalt a tekint�lyes Edward
R�ssel �r, �s... hogy finoman fejezzem ki magamat... angol f�nemesek
jelent�keny csoportj�nak nev�ben tan�csolta az or�niai herceg �fens�g�nek,
er�s hadsereg �l�n sz�lljon partra Angli�ban, h�vja fegyverbe az angol n�pet a
zsarnok Jakab kir�ly ellen.
Der�s mosollyal hozz�tette:
- Amint �n is tudja, a partrasz�ll�s egy h�napja meg is t�rt�nt. De, ha nem
untatja, visszat�rek m�g a ny�ri esem�nyekhez.
- Nagyon figyelek, uram.
Saint-�vremond tov�bb besz�lt:
- A londoni polg�rok j�niusban m�g nem is �lmodtak r�la, hogy a h�
utols� napj�n forradalmat kezdenek; �s a lordok �s hercegek k�reiben m�r
buzg�n folyt a szervezked�s. Egym�s ut�n csatlakoztak a l�zad�khoz a Tronus
eddigi t�maszai. London ablakaiban m�g t�vig sem �gtek a forradalom els�
gyerty�i, amikor m�r kifutott egy haj� Hollandia fel�, fed�lzet�n egy titkos
megb�zottal, aki vitte Vilmos herceghez az angol f�nemess�g sz�ne-jav�nak
al��r�s�val �kes megh�v� okm�nyt. Az angol t�rt�nelem legismertebb nevei
szerepeltek az iraton: Shrewsbury, Devonshire, Danby, Russel... mondjam
m�g tov�bb?
- Nem eg�szen �rtem - vetette k�zbe Zorzi. - Milyen c�men h�vt�k a
herceget, t�rv�nyes uralkod�juk ellen?
Saint-�vremond t�relmetlen mozdulatot tett:
- Ne gyerekeskedj�k, Zorzi. �sszeesk�v�shez mindig k�nny� jogc�met
tal�lni, ha el�g hatalmasok az �sszeesk�v�k. Mi�rt h�vt�k az Or�niait? Egy:
protest�ns fejedelem. Kett�: gazdag �s hatalmas. H�rom: j� hadvez�r �s nagy
sereget tud hozni. N�gy: biztos�totta a megh�v� urakat, hogy az orsz�g �gyeit
kedv�k szerint rendezi. Akar m�g t�bb okot?... Aha, l�tom az arc�n, hogy a
t�rv�nyes jogc�met firtatja. Nyugodj�k meg, van az is. Or�niai Vilmos f�rje
M�ri�nak, Jakab id�sebbik le�ny�nak. Jakab hal�la eset�n M�ria �lne a
Tronra. Igaz, Jakab m�g �l. De ezen is lehet seg�teni, �gy vagy �gy. Testi
hal�la sem lehetetlens�g, de elk�pzelhet� a kir�ly k�zjogi hal�la is: a
lemond�s. Vagy ezt, vagy azt csak el tudja �rni ily sok sz�vetkezett nagy�r.
Az eg�sz �gy - felcsukl� nevet�ssel tette hozz�: - nagyon hasonl�t a mi
egykori Fronde-unkra. De itt, �gy l�tszik, siker�l...
Megint elhallgatott, az ablak fel� figyelt. A k�zelben vonulhatott egy
zajong� csoport, mert a bedeszk�zott ablakokon �t is hallatszott az indul�szer�
�nek, a Zorzinak ismer�s dallam, �s egy-k�t t�red�kes sor is:

- Az �r pof�zik: "Az lesz majd a sz�p,

Ha l�ngokt�l p�ros az angol �g;
�s szentaty�nk, a p�pa majd �r�l,
Hogy London �g, s a City �sszed�l...."

- a t�bbi �rthetetlen hangzavarba fulladt.

Saint-�vremond �r b�logatott:
- Az �rek, az �rek... J�v�tehetetlen hib�t k�vetett el ez a buta kir�ly.
Amikor bajba ker�lt, �s hadserege is bomladozni kezdett, Jakab
alaposan mell�fogott. Ahelyett, hogy sok p�nzzel, birtokkal, rangokkal
megvesztegette volna a t�bornokait, katolikus �r ezredeket hozatott �t
�rorsz�gb�l. Ezzel v�g�rv�nyesen mag�ra b�sz�tett minden protest�ns angolt.
V�rf�rd�t�l riadoznak, a r�piratszerz�k orsz�gos m�sz�rl�sr�l �rnak, mindenki
f�l a sz�z �v el�tti francia Szent Bertalan-�j megism�tl�d�s�t�l, angol
v�ltozatban. Tal�n n�mi joggal gyanakszanak. Jakab kir�ly ezzel mindenesetre
el�rte, hogy a h�romf�le gy�l�let: a kir�ly, a katolikusok �s az �r nemzet elleni
d�h egyes�lt, �s �tmenetileg megsz�nt a harc a protest�ns felekezetek k�zt,
pedig azok is szeretik egym�st marni �s irtani. Most azonban �sszefogtak a
k�z�s veszedelem ellen. Hallhatta, Zorzi: ez a dal is az �reket gyal�zza. No,
egysz�val alaposan felborult minden. Jobban tette volna, ha P�rizsban
marad, bar�tom, A csapat odalent elvonult, m�r nem hallatszott az
�nek.
Vettore Zorzi t�n�dve n�zett az �regre:
- V�g�l is, mit tan�csol, uram? Hol keressem a feles�gemet... �s
egy�ltal�n, van-e �rtelme a keres�snek?
- Agg�dik �rte?
- Persze, term�szetesen - d�nny�gte Zorzi. - De nemcsak ez�rt. Utas�t�st
kaptam, hogy tal�ljam meg.
- Bolonds�g. Ebben a felfordul�sban az ember �r�lhet, ha meg tud
h�z�dni. Ami pedig �rthet� f �rji aggodalmait illeti; nyugodj�k meg, Zorzi. A
feles�ge nyilv�n biztosabb helyen van, mint ak�r �n, ak�r �n, ebben a
v�rosban.

Tan�cstalanul �s t�tov�n bukd�csolt Vettore Zorzi a s�t�t �s vad t�li

�jszak�ban. Sok�ig volt Saint-�vremond �r h�z�ban; most m�r �jf�l fel�
j�rhatott az id�.
Az utca k�pe nem v�ltozott este �ta. Most is kihaltnak �s majdnem
ugyanakkor zs�foltnak l�tszott a v�ros: �res utc�k, m�gis mindenfel�
csoportok, l�rm�z� t�meg, - egyszerre �sszever�dtek valahol, azt�n p�r
perccel k�s�bb m�r tov�bb is mentek-rohantak, �s a k�rny�k megint
n�ptelenn� v�lt egyid�re. A megszokott egyenletes nappali ember-�raml�s
helyett a kong� �ress�g v�ltakozott hirtelen torl�d�sokkal, szesz�lyesen �s
�rthetetlen�l.
Egyel�re hat�rozott c�l n�lk�l baktatott Vettore Zorzi. J�rk�l�s k�zben
vitatkozott mag�val:
- Min�l el�bb besz�lni Gianpolo Vivaldival: megszabadulni t�le,
abbahagyni mindent.
- El sem jutsz a k�vets�g �p�let�ig. �s, ha igen? Lehet, hogy �g a
K�zt�rsas�g londoni palot�ja. Meg kell v�rni a reggelt.
- V�rni... ebben a v�rosnyi �r�ltekh�z�ban? Meg kell keresni Ned
Parsonst, vagy Henryt. Tal�n t�bbet tudnak.
- Am�g elverg�d�l valamelyikhez, h�tszer agyonverhetnek az utc�n.
- Ostobas�g, hogy �tj�ttem; P�rizsban kellett volna maradni.
- El akarod hitetni magaddal, hogy t�led f�gg�tt? Ne csapd be magad,
Vettore. Kellett j�nn�d: h�t j�tt�l.
 - Semmi k�z�m az eg�szhez. Kit �rdekel Jakab kir�ly, az angol vagy ak�r
a velencei politika? �n zen�lni akarok.
- J�kor. Pr�b�ld csak meg: vedd �llad al� a heged�det, �s muzsik�lj,
mik�zben az emberek b�mb�lnek az utc�n, l�v�sek pattognak �s recsegnek az
�g� h�zak. Nem b�jhatsz a kottapap�r m�g�: v�kony!
- Hazamenni, aludni.
- A szemedet sem hunyhatn�d le. Kil�kne az �gy. F�l�ra m�lva f�lkeln�l,
fel�lt�zn�l, �s megint kimenn�l az utc�ra.
- De mi�rt? Mi�rt?
- Mert k�v�ncsi vagy, Vettore. Ember vagy, teh�t k�v�ncsi.
- Olyasmire, ami nem �rdekel? Belef�radtam.
- Az bizony lehets�ges. �s m�gsem z�rhatod magadra az ajt�t.
Kis cs�nd ut�n, rosszkedv�en �s belet�r�dve, felelt magamag�nak:
- Tudom.
�s ment tov�bb.
Hideg volt, decemberi k�dt�l piszkos az utca. Egy kapualjban v�n
koldusasszony aludt, egyenletes szuszog�ssal. Mocskos rongycsom� ink�bb,
mint ember. Aludt, �s t�k�letesen mindegy volt neki, hogy h�vj�k Anglia
uralkod� kir�ly�t: Stuart Jakabnak-e, vagy Or�niai Vilmosnak. S�lt
�r�combr�l �lmodott, amit nem evett h�sz �ve. Vettore Zorzi majdnem
megbotlott benne, �tl�pte az �regasszony kapu al�l kil�g� l�b�t, �s folytatta a
bizonytalan c�l� utat.
Ismer�s utcasarokhoz �rt. A r�gi esztend�kben, amikor pr�ba vagy udvari
hangverseny ut�n a Whitehallb�l egy�tt mentek hazafel� h�rman, mindig itt
v�lt el Henryt�l �s Parsonst�l.
Meg�llt. Semmi kedve nem volt hazamenni. Emberekre v�gyott,
hozz� hasonl�kra; Robert s�gorral nincs most besz�lnival�ja, aludni
meg �gysem tudna.
T�tova egy-k�t l�p�s ut�n nekil�dult. Abba az utc�ba kanyarodott, amely
Henry Purcell h�za fel� vezetett.
Sok�ig verte a kaput a kopogtat�val, m�g v�gre bentr�l v�laszt kapott.
Rekedt, izgatott f�rfihang sz�lt, nagyon hat�rozott szeretett volna lenni:
- T�lt�tt pisztoly van n�lam! Ki az?
Megmondta a nev�t. Hossz� sz�net, azt�n hitetlenked� k�rd�s:
- Kicsoda?
- Vettore Zorzi. Ma �rkeztem Londonba. Nyissa ki, Henry!
Recseg�s, nyikorg�s hallatszott bel�lr�l: a kaput torlaszol� b�torokat
h�zg�lt�k f�lre.
Nemcsak a kapu volt elbarrik�dozva; a f�ldszintr�l f�lfel� vezet� fal�pcs�n
is l�d�kat, felford�tott asztalokat �s keresztbe-szor�tott l�tr�kat tornyoztak
egym�sra; bujk�lva-k�szva alig lehetett feljutni.
Az egyik emeleti szob�ban tany�zott Frances asszony a gyerekekkel. Henry
Purcell a m�sikba vezette r�g l�tott bar�tj�t. Csak itt old�dott az izgalom, itt
�lelte meg kibuggyan� �r�mmel Zorzit:
- Te!... te!...
Mint egy r�g elm�lt nyugalmas vil�g h�rhoz�j�t, szor�totta mag�hoz.
Elfelejtette, hogy �veken �t udvarias �riember-modorban besz�ltek egym�ssal;
most testv�rk�nt sz�l�totta.
M�g valaki volt a szob�ban, az is meg�lelte, hitetlen�l tapogatta a
felbukkant r�gi bar�tot. Ned Parsons. A h�z�ba katon�kat sz�ll�soltak, most itt
lakott.
Mes�lni kellett. Szakadozottan, egym�st v�ltogatva mondt�k, mi t�rt�nt itt,
hogy volt ott; k�t �s f�l esztend� hossz� id�, b�r gyorsan telt Londonban �s
P�rizsban is.
- Csak mostan�ban hossz�ak az �r�k, n�ha m�g a percek is - n�zett
agg�d� tekintettel a z�rt ablakt�bl�k fel� Henry Purcell.
- K�t hete �l�nk itt bez�rk�zva - tette hozz� Ned Parsons. - �lelm�nk
van...
Halkabban:
 - Nyugalmunk nincs.
Vettore Zorzi kiss� csod�lkozott:
- F�ltek tal�n valamit�l?
Meglepetten n�ztek r�. Mintha nem �rtett�k volna a k�rd�st.
Megism�telte:
- Nektek mi f�lnival�tok van?
Henry Purcell let�rten felelt - hangj�n �rz�d�tt, hogy szinte f�l�slegesnek
tartja a v�laszt:
- Nyolcvanh�rom �ta kinevezett kir�lyi zeneszerz� vagyok... Voltam -
eg�sz�tette ki tomp�n.
- �n meg az udvar els� heged�se. Tavaly kaptam a kinevez�st.
Zorzi nem �rtette:
- No, �s?
Parsons a velencei v�ll�ba markolt, megr�zta:
- Hol �lsz? Mi�ta vagy Londonban?
- D�lut�n �rkeztem. De m�r �pp eleget tudok.
- Azt is, hogy fegyveresek hal�lra keresnek mindenkit, akinek csak k�ze
volt Jakab kir�ly udvar�hoz?
Vettore Zorzi akaratlanul elnevette mag�t:
- Ha ti nem vagytok bolondok...!
Er�szakkal lenyomta egy-egy sz�kbe bar�tait, maga is le�lt:
- Adjatok egy poh�r bort. Megkapta, ivott, folytatta:
- Rossz igealakot haszn�lt�l, Ned. Nem hal�lra keresik, hanem hal�lra
keresn�k... Jakab minisztereit, b�r�it �s t�bornokait; keresn�k, ha
megtal�lhatn�k. De �k megsz�ktek, az okosabbja �tp�rtolt. Benneteket? Mi
bajuk lehet az embereknek egy heged�ssel, meg egy zeneszerz�vel?
Legfeljebb kif�ty�lik, ha rossz muzsik�t csin�lnak.
Henry arc�nak komors�ga nem enyh�lt:
- Hossz� ideig volt�l t�vol: idegen vagy most Londonban. Nem tudhatod,
k�zben mi minden t�rt�nt.
- Sokat megtudtam.
- Nem mindent - sz�lt Parsons is.
A zeneszerz� fak� tekintettel maga el� meredt:
- M�rt hallgatnak a m�zs�k?... - f�lig mormolta, f�lig d�dolta a furcsa
szavakat: - Sz�ljatok, trombit�k, dobok peregjenek... Dalos m�zs�k, fel, fel a
fejjel!... �dv C�z�rnak, �dv �s h�dolat!...
- Mi ez? Mit besz�lsz?
- �d�k Jakab kir�ly tisztelet�re - vonogatta v�ll�t Ned Parsons.
Magyar�z�n hozz�tette:
- Minden �vben kellett �rnia legal�bb egyet. N�ha kett�t is. A kir�ly
sz�let�snapj�ra, a koron�z�si �vfordul�ra.
- Megintcsak ezt k�rdezem: no, �s?
Henry Purcell f�radt tekintettel n�zett r�:
- Ha r�mbukkannak, meg�lnek. Gy�l�lik Jakabot. �s �n dics��tettem.
- Nemcsak Jakabot - felelte Zorzi, nagy lelkinyugalommal. - El�tte
K�rolyt is. K�teless�ged volt. S ha Or�niai Vilmos j�n Jakab ut�n: az �
�nnepl�s�re is �rsz majd �d�kat, ugyanilyen sz�peket, hasonl� lend�lettel. Ez a
vil�g rendje. A katona is azt �rzi, akinek kapuja el� �ll�tj�k.
Henry v�ll�ra tette kez�t, csillap�t�n sz�lt r�:
- Menj, Henry, borotv�lkozz meg. H�romnapos szak�llad van. Sima arccal
�s felfriss�lve mindent der�sebben l�t az ember.
Kituszkolta bar�tj�t a konyh�ba.
Ned Parsons, hogy ketten maradtak, fej�t cs�v�lta:
- Nem akartam k�zbesz�lni; helyes, hogy igyekszel eloszlatni Henry
szorong�s�t. De �n nem tudom ilyen k�nnyed�n venni a dolgokat.
Most � nevetett, nyersen, kelletlen�l:
- Gondolom, Sunderland lord-kancell�rnak nem lesz b�nt�d�sa. De ha egy
b�sz�lt csoport felismeri a kir�ly valamelyik komornyikj�t egy utcasarkon:
darabokra t�pik. London eszeveszett tud lenni. �n l�ttam, mit m�veltek a Titus
Oates �ltal annakidej�n feljelentett emberekkel... azt�n l�ttam Oatest is a
pelleng�ren. Tal�n ugyanazok r�gt�k, k�pd�st�k �s hajig�lt�k k�vel,
cser�pdarabokkal.
R�ntott egyet a v�ll�n:
- Nem ragaszkodom hozz�: lehet, hogy nem ugyanazok. M�sok. Mindegy,
kicsoda veri agyon az embert.
Vettore Zorzi biztons�ga meglazult:
- Azt hiszem, t�l s�t�ten l�tsz. Igaz, te ismered jobban a londoniakat. De
akkor is... meddig tarthat ez a d�hroham, a gy�l�let hull�ma?
- Persze... - az �vek m�ltak, de Ned Parsons kedvenc sz�j�r�sa
megmaradt: - persze, ez is elapad majd. Addig azonban meg kell
h�z�dni. V�ltoz�sok idej�n szerencse kell az �letben marad�shoz,
bar�tom...
F�lbeszakadt a mondata, mert a szob�ba toppant a zeneszerz�. Kez�ben a
borotva, szappanos arca r�m�lt volt, szeme kimeredt:
- Hallott�tok?... Hallj�tok?...
- Mit?
Csend lett, mindh�rman f�leltek.
Megint valami �jszakai d�l� csapat vonult �nekelve, k�zel, egyre k�zelebb.
M�r a negyedik-�t�dik szomsz�dh�z t�j�n lehettek. Sok l�b ritmikus
dobog�sa, �s egy harsog� dal, - az az ismer�s dallam: Zorzi figyelt. Igen, az!
- A Lillibullero... - dadogta Purcell ; �s a fak� gyertyaf�nyben is l�tszott,
s�padt az arca. - Az �n Lillibuller�m...
Vettore Zorzi is megh�kkent. H�tborzongat� ellent�t a pillanat �s
eml�kez�s k�z�tt... Ninon s�rga szalonja, a clavecin halkan peng� h�rjain a
pajkos mel�dia, - �s most harminc nekivadult f�rfi tork�n z�gott b�mb�lve a
dallam. A sz�veget is tiszt�n lehetett �rteni:

-... D�g�lj�n meg az angol �s a sk�t,

Nem fizet�nk v�mot, �s nem ad�t:
G�mb�ly� lesz minden �r hasa,
Lillibullero bullen a la!...

Zorzi �rtetlen�l n�zett bar�taira:

- Mi ez?... az angolok ellen?... kicsod�k ezek az emberek.
Ned Parsons legyintett:
- Dehogy az angolok ellen. Id�zik a dalban, hogy mit is akarnak az �rek.
- �s ez a furcsa kiab�l�s a v�g�n?
- Az �reket g�nyolj�k vele. A huszon�t �vvel ezel�tti �rorsz�gi l�zad�s
csataki�lt�sa, eltorz�tva.
Lent az �nekl�k abba sem hagyt�k, j�tt egy m�sik str�fa:
- Az �r pof�zik: "Itt a diadal,
Mienk lesz minden zs�ros hivatal;
A brit urak lov�n az �r �get,
�s falhozcsapjuk minden k�lyk�ket;
P�rn�nk lesz az angol n�k fara,
Lillibullero bullen a la!... "

Ord�tva, d�h�sen, rikoltva sz�llt a dal. Egym�sut�n k�vetkez� versszakok

mondt�k el, mif�le gyilkos terveket forralnak az �rek a protest�ns angol n�p �s
a sk�tok ellen, - �s minden str�fa azzal kezd�d�tt, hogy ezt az �rek mondj�k:

- Az �r pof�zik: "Sk�tok, angolok

Bel�b�l sodrunk tart�s madzagot,
Protest�ns p�sp�k hint�zik azon:
Ez lesz Jakab kir�lynak nagy haszon.
�ljen a kir�ly �s a haza,
Lillibullero bullen a la!"...
 �s a vad indul� utols� szakasz�ban j�tt a tajt�kz� fenyeget�s:

- Az �r p�pista sz�ja egyre j�r,

A j� protest�ns ezt megunta m�r;
Sokat pof�zott - most m�r �pp el�g,
Verj�k sz�t p�pp� a mocskos fej�t,
F�lj�n v�rbe szemtelen dala,
Hogy:
,,Lillibullero bullen a la!"

Az utols� str�fa m�r gyeng�lten hallatszott: tov�bbvonultak. De m�g

idesz�r�d�tt, hogy - kezdt�k el�lr�l az eg�szet.
Sz�tlanul n�zt�k egym�st h�rman. Nagysok�ra mondta, ink�bb s�hajtotta
Henry Purcell:
- Az �n dalom. Az �n kis dalommal mennek gy�jtogatni,
- A sz�veget nem te �rtad - vigasztalta Parsons. - A vers Thomas Wharton
m�ve... k�pvisel�, politikus...
- Akkor is... az �n muzsik�m.
Zorzi �sszeszedte mag�t. �les hangon bar�tj�ra sz�lt:
- El�sz�r is: mit tehetsz te err�l?! M�sodszor: nem a te dalod, csak
feldolgozt�l egy r�gi �r t�m�t, �s �k is ezt �neklik. Harmadszor: f�lsz, mert
Jakabot szolg�ltad? h�t, ne f�lj: a l�zad�k zeneszerz�je lett�l, Henry.
- Cinikus vagy - intette le Ned Parsons. Azt�n, enyh�ltebben:
- Igaz, ebben a helyzetben csak a cinizmus indokolt. Ha Jakab bukik,
agyonvernek benn�nket, mint az � embereit. S ha v�g�l m�gis gy�z:
felk�thetik Henryt, mert az � dal�val mentek harcba a l�zad�k.
- Hagyj�tok m�r abba!
Vettore Zorzi �k�llel az asztalra csapott, hogy ugrott egyet a gyertyatart�:
- Belelovalj�tok magatokat, t�pl�lj�tok saj�t f�lelmeteket. Isten �ldjon meg
benneteket... egy kis higgadt meggondol�st k�rek... Hiszen kihalna Anglia, ha
mindenkit felakasztanak, aki egyik vagy m�sik p�rton �ll. �s ti azt�n nem is
csatlakoztatok senkihez; v�gezt�tek a magatok dolg�t. �lhettek, mint sz�nh�zi
p�holyban a n�z�: �r�l vagy b�sul, k�v�nhatja egyik szerepl� gy�zelm�t, a
m�sik buk�s�t... de �maga nem vesz r�szt a j�t�kban, csak �rdekl�d�ssel
szeml�li.
Henry Purcell oda sem figyelve befejezte a borotv�lkoz�st: �gy-ahogy
leszedte a borost�t arc�r�l. Nedves szivaccsal g�piesen t�r�lgette mag�t.
Rosszkedv�en mormolta:
- Szeml�lni? Ha akarom, ha nem: musz�j. Mert itt vagyok. De...
�rdekl�d�s? Az nincs. Semmi. Hagyjanak b�k�ben, a t�bbivel nem t�r�d�m.
Mogorv�n �s szorongva hozz�tette:
- Csal�dom van. Gyerekeim. Szeretn�m felnevelni �ket. Ha lehet, ha
hagyj�k. Semmi m�s nem �rdekel, csak �k... �s a munk�m.
N�ha �lesebb a gondolatok k�rvonala, ha az ember m�s sz�j�b�l hallja,
amire m�r maga gondolt. Az esti utc�n idej�vet �nmag�val folytatott
p�rbesz�d jutott Vettore Zorzi esz�be �s egy r�gi eml�k, az a harminck�t-
taktusos sz�net a pr�b�n, Lully vez�nyl�botj�nak �rny�k�ban: "ta-ti-ti-ti..."
El lehet szakadni az emberekt�l? Visszah�z�dni az �lett�l?
Feleletet akart kapni, hogy maga is megtal�lja a v�gs� v�laszt. Nagyon
hat�rozott volt a hangja, ha k�rd�ssel is kezdte:
- Hogyhogy nem �rdekel, ami t�rt�nik? Az embereknek muzsik�lsz,
Henry. Kell, hogy �rdekeljen a sorsuk.
M�s�thatatlan szentenciak�nt hangzott Henry Purcell felelete:
- A zene �rdekel. Csak a zene.
- Zene, �nmag�ban: nincs! Emberek n�lk�l csak s�ket zaj. M�gcsak nem is
zaj, ha nincs, aki hallja.
Ned Parsons is szembefordult a velenceivel:
- Mif�le embereknek akarsz zen�lni, Vettore? Ord�toznak az utc�n,
pusk�b�l l�v�ld�znek, recsegnek az �g� gerend�k; ebben a l�rm�ban h�vjam
�ket, hogy hallgass�k meg egy heged� hangj�t? Hallatszik ebben az �llati
b�mb�l�sben? �gy besz�lsz, mintha idegen vil�gban �ln�l. Tehet�nk m�st,
mint beb�junk n�gy fal k�z�, elz�rjuk magunkat ett�l a f�rtelmes tumultust�l,
a magunk k�l�n vil�g�ba?
- Kript�ba z�rn�d magadat - felelt Zorzi.
Belemelegedett:
- �rtsetek meg: nem azt akarom mondani, hogy fogjatok egy hus�ngot
vagy h�zzatok kardot, �s hajr�! ki az utc�ra, Jakab�rt vagy Vilmos�rt. F�leg
az�rt nem mondom, mert alapj�banv�ve nagyon mindegy: Jakab-e, vagy
Vilmos.
- Hogy mondhatsz ilyet? - �l�nk�lt meg Parsons.
- Nocsak... - Zorzi elnevette mag�t. - H�t, m�gis �rdekel valami? Hov�
lett az elz�rk�z�s?
Ned Parsons t�relmetlen�l, majdnem veszeked� hangon v�laszolt:
- Nem engedem, hogy kiforgasd a szavaimat; most is azt mondom, hogy
ebben a dulakod�sban nem akarok r�sztvenni! De az m�gsem k�z�mb�s, hogy
Anglia protest�ns marad-e, vagy r�mai csuh�sok �z�nlik el az orsz�got... J�,
j�, nem akarlak s�rteni, Vettore. Tudom, te csak a h�zass�god miatt t�rt�l �t a
mi hit�nkre. De azt hiszem, a p�pistas�ghoz azel�tt sem volt sok k�z�d.
- Velencei vagyok - felelt v�llat vonva Vettore Zorzi. �gy hangzott ez,
mintha k�l�nleges rejtv�nyt mondott volna, amelynek t�bbf�le megfejt�se is
van.
Ned Parsons azonban nem ezzel t�r�d�tt. Tov�bb besz�lt:
- Bar�tunk vagy, szeret�nk �s becs�l�nk. De nem vagy, �s soha nem is
lehetsz vel�nk egy anyagb�l val�.
- Ez igaz - gondolta mozdulatlan arccal �s n�m�n a velencei, az idegen. -
Otthon lehetek P�rizsban vagy Londonban, de gy�kereim nincsenek: sem
francia, sem angol nem leszek, �t �v, harminc �v ut�n sem.
Nem mondta ki. Csak b�lintott. V�rta a folytat�st:
- Mi itt sz�lett�nk - sz�lt Parsons -, �s a gyerekeink itt fognak �lni...
Fanyarul elmosolyodott, esz�be jutott valami:
- Ravasz ember vagy, Vettore bar�tom. Az ellenkez�sed ellenkez�st sz�l.
Vitatkozol vel�nk, �s k�zben r� kell j�nn�nk, hogy csakugyan!... a f�lelem a
j�zans�g f�l� kerekedett benn�nk, az �rz�s legy�zte az �rtelmet. Igazad van:
oda kell figyeln�nk! Hiszen az �let�nkr�l van sz�, �s az �letben: a
m�v�szetr�l.
Most sem tagadta meg azonban mag�t - a folytat�st megr�gz�tt,
fenntart�sos persz�-j�vel kezdte:
- Persze... ez nem jelenti, hogy ki kell rohannunk az utc�ra, k�ny�kig v�res
k�zzel t�zcs�v�t hajig�lni h�ztet�kre.
- V�gre, hogy egyet�rt�nk - b�logatott Vettore Zorzi. - Az el�bb m�r
mondtam, hogyan l�tom a dolgot: a Lillibullero a felkel�k csatadal�v� lett... �s
az Or�niai gy�zelme ut�n Henry majd Vilmos kir�ly tisztelet�re kompon�l
�d�t.

A sz�raz, majdnem �rzelemmentes politikus-katona-kir�ly, III. Vilmos,

nem k�v�nta, hogy heged�k, fuvol�k, orgona �s �nekesek hangjai hirdess�k
dics�s�g�t. Fontosabbnak tartotta, hogy az �vtizedes zavarok ut�n b�kess�g
legyen az orsz�gban, talpra�lljon a betegesen t�ntorg� angliai kereskedelem,
er�s�dj�k a hadiflotta �s �rusz�ll�t� haj�z�s, a nemess�g nyugalomban
szolg�lja a Tront, �s a polg�rs�g gazdagodj�k. Okos sz�m�t�ssal mell�zte a
t�meges megtorl�st, a v�ront�st ker�lte; Jakab kir�ly bukott �gy�nek
v�delmez�i k�z�l alig egyp�rra s�jtottak le az �j uralkod� b�r�i. Vilmos
felejtett, �s igyekezett feledtetni mindent. El�re n�zett, nem h�tra. A Tronust
sem foglalta el egyszer�en a gy�zelem jog�n az Or�niai: hossz� alkotm�nyos
huzavon�k ut�n, a majdnem szab�lyosan �sszeh�vott parlament hat�rozat�val
nyilv�n�ttatta mag�t kir�lynak. �s a Stuart-h�z hely�re l�p� �j dinasztia
�r�kl�si rendj�t egy �nnep�lyes parlamenti okm�ny szab�lyozta,
amelynek m�r a c�me sokat mon doti: "A jogok kinyilatkoztat�sa". Ez a
nyilatkozat az �j rend alapt�rv�nye volt: helyre�ll�totta az angol �s sk�t
nemess�g �s polg�ri rend r�gi jogait �s kiv�lts�gait, amelyeket Jakab
kir�ly korm�nyzata nem mindig tartott tiszteletben. Angli�ban
megcs�ndesedett az �let.
Henry Purcell kir�lyi zeneszerz�, �s az udvari zenekar heged�sei k�z�tt
Ned Parsons �s Vettore Zorzi, a vihar lecsillapod�sa ut�n tov�bb dolgozott.
Ugyan�gy, mint azel�tt.
Vagyis... nem eg�szen ugyan�gy. Purcell nem volt k�nytelen - mint K�roly
idej�n - engedelmesen alkalmazkodni az uralkod� n�ha olcs� �zl�s�hez. Mert
Vilmos kir�lynak semmif�le �zl�se nem volt, nem is t�r�d�tt m�v�szettel,
eff�l�vel. S nem kellett tele�rni kottalapokat a hivatalos h�dolat hangjegyeivel
sem, mint Jakab �veiben. K�l�n�s volt, szokatlan �s addig nem tapasztalt
�llapot: a kir�lyi zeneszerz� mostan�ban, ink�bb mint valaha, a maga kedve
szerint dolgozhatott. A kir�ly k�z�mb�s - kev�sb� utas�tgatta-r�ngatta teh�t az
udvarmesteri hivatal is Henry Purcellt �s zenekar�t.

- Ritk�n tisztel meg a l�togat�s�val, Zorzi - sz�lt az �l�nktekintet�

aggasty�n, m�g mindig ugyanabban a karossz�kben, amelyben �lve fogadta
el�sz�r, sok �vvel ezel�tt Vettore Zorzit; ugyanann�l a kandall�n�l,
ugyanolyan sz�v�s �s rend�thetetlen der�vel. - Ritk�n l�tom, �s rendszerint
olyankor, ha valamif�le v�ls�gban van.
J�indulattal n�zte az el�tte �ll� f�rfit, hellyel k�n�lta, �s tov�bb besz�lt:
- Ha j�l eml�kszem, utolj�ra a forrong�s �jszak�j�n j�tt el hozz�m.
Azel�tti l�togat�s�t pedig m�g hosszabb id�k�z v�lasztotta el att�l a l�rm�s
�jszak�t�l. Hossz� id�... - t�n�dve b�mult a leveg�be Saint-�vremond �r. - �s
az �n koromban m�r a napok is hossz�ak, nemhogy az �vek. Nyolcvanadik
esztend�met taposom, Zorzi; senkisem keresi egy ilyen v�nember t�rsas�g�t.
Hogy mennek a dolgai? T�lts�n nekem is. Csak egy ujjnyit, el�g! Er�s ez a
bor. Hogy van a feles�ge?
- Nincs feles�gem, Saint-�vremond �r.
- Ez t�m�r �s vil�gos v�lasz. �s, hova lett?
- R�j�tt � is, hogy a mi h�zass�gunknak semmi �rtelme. �n tudtam ezt,
kezdett�l fogva; �neki j� tizen�t �v kellett, hogy �szrevegye.
- Most is az udvarban �l az asszonyka? - k�rdezte az �reg francia, �s
furcs�n, oldalr�l n�zett l�togat�j�ra.
R�gi eml�k �ledt egy pillanatra Vettore Zorziban: a l�zad�s �jszak�j�n
n�zett r� �gy Saint-�vremond, amikor Anna hercegn� sz�k�s�r�l �s Sarah
Jennings-Churchill asszonyr�l besz�ltek, �gy n�zett, �s h�mm�g�tt. � m�r
akkor tudta?
Felelt:
- V�ltozatlanul a kir�lyi udvarban, uram. Most is Anna hercegasszony
mellett; m�r els� komorn�ja.
Nem volt titok Londonban, hogy Anna Tron�r�k�sn� �s mindenhat�
bar�tn�je, Sarah k�r�l sz�k �s szoros n�i k�r alakult: h�rom-n�gy asszony �s
le�ny, akiket a szok�sos bar�tn�i sz�lakn�l sokkal er�sebb l�ncok k�t�ttek
egym�shoz. Amikor Zorzi el�sz�r sejtette meg a val�s�got, igencsak
elcsod�lkozott, hogy szigor�erk�lcs� hugenotta-hitvese ilyen k�l�n�s
t�rsas�gba illeszkedett, - amikor azt�n Monique sz�lt, hogy szeretn� k�rni a
h�zass�guk felbont�s�t, a f�rj nem is csod�lkozott. M�g �r�lt is, hogy
megszabadul egy f�l�sleges �s terhes kapcsolatt�l. F�l�sleges, mert a
v�letlen�l k�t�tt �s soha bens�s�gess� nem v�lt h�zass�g csak teher volt: am�g
Monique a feles�ge, folyton szorongatta �t udvari h�rek�rt a velencei
megb�zott,most kijelenthette, hogy elv�lnak, nem �llhat m�r Gianpolo Vivaldi
�r �s a k�vets�g rendelkez�s�re. V�gre: nyugalom �s b�kess�g. Jobb �gy.
- Azt hiszem, jobb �gy - mondta Saint-�vremond �r is, akinek k�l�n�s
tehets�ge volt, hogy nyolc �vtized nagyvil�gi tapasztal�s�val szinte olvasni
tudott a vele szemben �l� ember gondolataiban.
Ez a t�ma lez�rult. Monique asszonyr�l t�bb sz� nem esett. A h�zigazda
�rdekl�d�ssel n�zett vend�g�re:
- Egy�bk�nt, minek k�sz�nhetem, hogy felkeresett?
Vettore Zorzi n�mi restelked�ssel v�laszolt:
- Jogos volt az el�bbi leck�ztet�s, Saint-�vremond �r. Most azonban nem
az�rt l�togattam meg, hogy megint valami neh�z helyzetben a tan�cs�t k�rjem.
Megh�v�st kell k�zvet�tenem.
- Megh�v�st? �vek �ta nem j�rok t�rsas�gba, kedves bar�tom. Ha egy-egy
udvari fogad�sra vagy hangversenyre el kell mennem: egyre terhesebb
k�teless�g.
- Nem t�rsas�gba h�vom, uram. �s nagyon rem�lem, hogy ezt a megh�v�st
elfogadja. Holnaput�n, egy le�nyiskol�ban; nincs is messze az �n h�z�t�l,
t�zperces kocsi�t...
- Fiatal l�nyok k�z�, v�n mad�rijeszt�t? Mit csin�ljak ott? t�ncoltassam
meg �ket?
- Nem, nem... T�ncolnak majd magukt�l, �s �nekelnek is. Operael�ad�s
lesz az iskol�ban, Saint-�vremond �r. Tal�n az els� igazi, eredeti angol opera
bemutat�ja.
- Angol opera... - az �reg�r r�vedezve v�gigsim�tott homlok�n.
Egy besz�lget�s... mintha m�r sz�z esztendeje is volna... besz�lget�s,
szeg�ny Buckingham palot�j�ban: �neki j�solta, hogy meg�ri az angol opera
sz�let�s�t - �s a j�s �rte meg, Buckingham tavaly meghalt.
�rdekes. �rdekes. �rdekl�dni kezdett:
- Mif�le oper�r�l besz�l?
- "Did� �s Aeneas" a c�me - felelt Zorzi. - Nahum Tat� �rta a
sz�vegk�nyvet, az Aeneis alapj�n. M�r hossz� ideje dolgozik a zen�j�n
Purcell, most v�gre elk�sz�lt.
- �, a kedves Henry Purcell... - Saint-�vremond elmosolyodott. -
Szeretem. J� muzsikus. Tal�n az egyetlen igazi a most �l�k k�zt; de
mindenesetre a legjobb zeneszerz�. Oper�t �rt? �s nem masque-ot?
Mer�szs�g.
Az angol k�z�ns�g szerette, a muzsikusok sz�vesen m�velt�k az It�li�b�l
idesz�rmazott zen�s egyvelegszer�, masque-nak nevezett m�fajt, amelyben
r�vid �neksz�mok, tr�f�s �s komoly pr�zai jelenetek, t�ncbet�tek �s n�ha
k�rusdalok v�ltakoztak, szinte kompoz�ci� n�lk�l val�, laza egym�sut�nban.
A londoni zenekedvel�k �r�m�re maga Purcell is �rt n�h�ny ilyen darabot.
�gysz�lv�n �tmenet volt a masque a zen�s bet�tekkel d�sz�tett pr�zai
sz�ndarab �s az olasz-francia opera k�z�tt. Most azt�n Henry Purcell �tl�pte a
hat�rt? Saint-�vremond �l�nken �rdekl�d�tt:
- Nem f�l a bar�tja, hogy a k�z�ns�g elutas�tja az ilyen szokatlan m�vet?
Sznobok a sz�nh�zl�togat�k ebben a v�rosban: opera, legyen francia vagy
olasz. Hazai szerz�t�l nehezen fogadj�k el. Hogy sz�nta r� mag�t?
- �vek �ta k�sz�l erre a munk�ra. M�r elutaz�som el�tt... van ennek j�p�r
esztendeje... besz�lt err�l a t�m�r�l. Sok biztat�st kapott. Engem is gyakran
besz�ltetett Lully munk�j�r�l, Parsons bar�tunk is mes�lt neki a p�rizsi
nagyszer� el�ad�sokr�l. Sok�ves gyermekkori eml�kek is �szt�n�zt�k Henryt:
a hossz� tanulm�ny�tj�r�l haza�rkezett Pelham Humfrey elbesz�l�sei, �s az
id�s mester, John Blow p�ld�ja...
- Id�s? - sz�lt k�zbe nevetve Saint-�vremond. - Unok�m lehetne. Blow
alig negyven�ves.
- Persze, bolondokat besz�lek; Blow k�t �vvel id�sebb csak n�lam.
Mindegy. Henry sz�m�ra id�s �s mester... sokkal jobban tiszteli, mint
amennyire okot ad a k�zt�k lev� t�z esztend�. Gyermekkor�ban, els�
pr�b�lkoz�sait Blow gyoml�lgatta; ma is �gy n�z r�, mint di�k a
professzor�ra, m�v�sz a mester�re. Kicsit restelli is, hogy �vekkel ezel�tt �t
nevezt�k ki a Westminster orgonist�j�nak, h�tt�rbe szor�tva Blow-t. Pedig
John Blow eleg�ns der�vel t�ri a mell�z�st, egy percig sem �reztette
Henryvel, hogy neheztelne. Egysz�val... Blow-nak is van szerepe abban, hogy
Henry nekiv�gott. A mester "Venus �s Adonis�t" Henry nagyon szereti �s
minden mai zenem�n�l t�bbre becs�li. Hi�ba �rta a partit�ra c�mlapj�ra Blow
szer�nyen: "masque"... Henry Purcell v�lem�nye szerint a "Venus" az els�
igazi, v�rbeli, v�gig �tkompon�lt �s...
Kereste a szavakat:
-... hogy is mondjam?... Henry szerint Blow-nak ez a m�ve az�rt jeles �s
�jszer� alkot�s, mert a zene nem d�sz�ti a sz�ndarabot, hanem a cselekm�ny
mag�ban a zen�ben bontakozik ki �s fejl�dik tov�bb.
Elnevette mag�t:
- �n magyar�zzam ezt �nnek, Saint-�vremond �r? J� t�z esztend�vel
ezel�tt, a Buckingham herceghez c�mzett tanulm�ny�ban �ppen �n emelt
kifog�st, �lesen �s sokszor kegyetlen�l, az �sszet�kolt �s kell� m�gond n�lk�l
fel�p�tett oper�k ellen. Nos, Blow m�v�re az �n �ltal�ban jogos ellenvet�sei
nem �rv�nyesek. �ppen az�rt, mert itt a zene nem sallang, nem a f�nyes
jelmezekhez �s k�pr�ztat� sz�npadi g�pezetekhez hasonl� d�sz�t�s, hanem
�rzelmek, indulatok �s cselekv�sek hordoz�ja. Ez�rt becs�li olyan sokra ezt a
m�vet Henry; �s ez�rt k�sztette �t a "Venus �s Adonis" a k�vetkez� l�p�sre, a
"Did� �s Aeneas" meg�r�s�ra.
- Eszerint - vonta fel szem�ld�k�t az �reg�r - m�gsem az �n bar�tja
szerezte az els� angol oper�t. Blow megel�zte.
- Ez nem versenyfut�s, Saint-�vremond �r. Blow val�ban utat t�rt, de
m�ve elsikkadt, majdnem teljesen elfelejtett�k. �s m�g valami... magam is
nagyon �rt�kesnek tartom a "Venust", mint John Blow eg�sz munk�ss�g�t is.
Henry azonban...
Eln�z�st k�r� gesztussal folytatta:
- Henry, a nagytehets�g� Blow mellett: �ri�s. Ne gondolja, uram, hogy a
bar�ts�g, a szem�lyes kapcsolat befoly�solja az �t�letemet.
Saint-�vremond �r b�logatott:
- Nem gyan�s�tom ezzel, Zorzi. Magamat id�zem: az el�bb �n mondtam,
hogy az �l�k k�z�tt Purcellt tartom legk�l�nbnek. Pedig...
T�n�dve vakargatta orr�t, elhallgatott. Nem is kellett folytatnia a mondatot
- Vettore Zorzi �tvette a sz�t:
- Azt hiszem, ugyanarra gondolunk, Saint-�vremond �r. Pedig: m�g csak
most lehet rem�lni Henry tehets�g�nek igazi kibontakoz�s�t. Eddig annyi
minden akad�lyozta: keny�rgondok, hivatali munka, egym�sut�n k�t terhes �s
kellemetlen gazd�t kellett szolg�lnia. Mostani urunk szerencs�re nem is
t�r�dik vel�nk.
- Fura ember ez a Vilmos kir�ly - csapott �t m�s gondolatsorra Saint-
�vremond. - J�vev�ny az angol Tronon, �s vaskos hollandi nyugalm�val
k�nyelmesebben �s biztons�gosabban helyezkedik el rajta, mint a hossz�
hagyom�nyokra visszatekint�, �vsz�zados m�lt� Stuart-dinasztia utols� tagjai.
Hirtelen a felfedez�s �r�me csillant a szem�ben:
- Tudja, mi�rt? Azt hiszem, r�j�ttem. Mert Vilmos modern kir�ly, Zorzi.
Mai uralkod�. �let�nek els� �vtizedeit, negyvenesztend�s kor�ig, az akaratos,
folyton okvetetlenked�, er�s hollandiai polg�rv�rosok vil�g�ban t�lt�tte. A
Stuartok f�ll�bbal mindig a m�ltban �lltak. Elavult lovagvil�g, nemesi �s
h�b�ri elk�pzel�sek rabjai voltak, maradtak is. Vilmos nem. � tudja, b�ven
tapasztalta is, m�g oda�t, hogy az Isten kegyelm�b�l val� hatalom csak ill�zi�,
ha nem b�sty�zza k�r�l szil�rd katonai �s p�nz�gyi er� t�glafala, �gy azt�n, �
nem t�r�dik a l�tszatokkal, a Tronus d�szeivel; csak annyi rangot osztogat,
amennyit musz�j ; f�ny �s pompa csak annyi kell neki, amennyi felt�tlen�l
sz�ks�ges. Ez�rt rendeztet oly ritk�n udvari, csillog� �nneps�geket; ez�rt
�lt�zik egyszer�en, �s nem kompon�ltat h�dolati himnuszokat der�re-bor�ra a
maga Henryj�vel. Fontosabb gondjai vannak. Tal�n �gy lehetne mondani:
tisztvisel�-kir�ly, nem akar a fellegekben Tronolni, nem p�ly�zik holmi
Napkir�ly-ragyog�sra, k�t talp�val szorosan tapad a f�ldh�z, meging�s n�lk�l
akar �llni a talajon. Gy�ztesk�nt vonult Londonba, hatalmas hadsereg �l�n.
�nnepeltethette volna mag�t, elv�rhatta volna a magasztal�st; �s milyen
k�nnyed�n elfogadta uralkod�sa els� napj�n a Jogok Kinyilatkoztat�s�t. Pedig
ez a deklar�ci� alaposan korl�tozza a kir�ly isteni hatalm�t. Nincs arra
sz�ks�ge; j� nagy r�szt �tengedett ebb�l a hatalomb�l a parlamentnek. Mert
tudja, hogy a padsorokban �l� j�zan polg�rok a Tronuson �l� j�zan polg�rral
tartanak majd, �s k�z�sen kord�ban tudj�k tartani a nemess�g
akad�koskod� csoportjait, amelyek m�g nem �rtik meg, hogy m�s
vil�g a mi�nk, mint a R�zs�k H�bor�j�nak �s m�s divatjam�lt handa-
band�z�soknak kor�ban volt.
- Tisztvisel�-kir�ly?... - ez a sz� fogta meg legink�bb a velencei
k�pzelet�t. - Az �n haz�mban m�r �vsz�zadok �ta csak az �llam els�
tisztvisel�i a f�rfiak, akik a l�tszat szerint uralkodnak. Velence azonban
k�zt�rsas�g, v�lasztott �llamf�vel, nem kir�lys�g.
- Az elnevez�s nem sokat sz�m�t. Ha megmarad ez a rend, amely Vilmos
uralkod�s�val kezd�dik: Anglia kir�lys�g lesz ugyan, de kir�lyainak szerepe
hasonl�t majd a velencei dog�, vagy a hollandiai �llamsz�vets�g helytart�ja
szerep�hez.
Vettore Zorzi nem tudott megszabadulni a sz�t�l, megism�telte:
- Tisztvisel�-kir�ly... Ez nemcsak a polg�rok nagyobb szabads�g�t
jelenti...
- Nem bizony.
Saint-�vremond �r j�indulattal hunyor�tott vend�g�re:
- Persze, most mag�ra gondol. Magukra. A munk�jukra. Igaza van, Zorzi.
Most m�r majdnem k�t �ve, Vilmos jogara alatt tapasztalhatt�k, hogy a
m�v�szek is k�tetlenebb�l, szabadabban dolgozhatnak. Az �n Henry bar�tja is
milyen sz�p �s friss m�veket alkotott az�ta, hogy nem vezeti �r�toll�t
�lland�an az udvarmesteri hivatal parancsol� keze. Nemr�gen hallottam
Purcell Arany-szon�t�j�t; milyen eleg�ns, finom, �rz�sekkel teli �s megragad�
muzsika! �s az �j Cec�lia-�da... mi is a c�me?... igen, az "�dv n�ked,
f�nyess�ges Cec�lia..."
Megint elmosolyodott:
- Tegye kez�t a sz�v�re, Zorzi: h�t nem kompon�l egy zeneszerz�
sz�vesebben, �s term�szetesebben szebbet is, a kedves Cec�lia, a muzsika
v�d�szentje tisztelet�re, mint amikor a sanda �s v�reskez� Stuart Jakabot kell
dics��tenie? A f�nyess�ges Cec�lia sz�ps�g�t magasztal� �da �lni fog akkor is,
Zorzi, akkor is m�g, amikor Jakab kir�ly m�r csak egy unalmas �s kellemetlen
adat lesz a hivatalos kr�nik�kban. Mert: ezt az �d�t a sz�v�vel �rta a maga
Henryje, nem a hivatalos �r�tollal.
- Bizonyos vagyok benne, hogy igaza van, Saint-�vremond �r -
�rvendezett az �reg francia szavain Vettore Zorzi.
- Sajnos - folytatta Saint-�vremond - Purcellnek csak kev�s �jabb m�v�t
hallhattam, mert ritk�n megyek ki a h�zb�l. De a "Dido �s Aeneas" h�r�vel
nagyon felizgatott, Zorzi. Felt�tlen�l elmegyek, meghallgatom. Mit mondott?
Holnaput�n lesz az el�ad�s?

*
K�t nappal k�s�bb, el�kel� megh�vott k�z�ns�g el�tt a Chelsea-
v�rosr�szben lev� le�nynevel�-int�zet n�vend�kei bemutatt�k a "Dido �s
Aeneas"-t.
Udvarias siker fogadta Purcell oper�j�t. Egyes jeleneteit elismer�
ki�lt�sokkal k�s�rte a k�z�ns�g; m�r a darab elej�n Dido szenved�lyes �ri�j�t,
a boszork�nyk�rus vad, visongva kacag� �nek�t, n�h�ny t�ncnak �s m�s
r�szletnek is sikere volt, Aeneas �s Dido b�cs�-duettj�nek forr�s�ga is
felhev�tette percekre a n�z�teret. Megrend�lt�n hallgatt�k a harmadik felvon�s
v�g�n Dido panaszdal�t, egy l�lek b�cs�j�t a testt�l, az �let �s hal�l
v�laszt�vonal�n: ezt a r�vid, alig negyven �temes s�hajt, a m�ly, kitartott
basszusk�s�ret f�l�tt lebeg� egyszer� �s f�jdalmas dallamot. Elhal�
pianissim�ban v�gz�d�tt az �nek - azt�n m�t csak a k�rus halk v�lasza
remegett a leveg�ben, majd ez is elcsendesedett, �s a mese v�get�rt.
 A kis k�z�ns�g, alig n�h�ny tucat m��rt� lassan sz�toszlott, m�g az utc�n
besz�lgetve is dics�rt�k a hallott m�vet - de az eg�sz: egynapi esem�ny lett,
nem keltett k�l�n�sebb felt�n�st. A "Dido" nem tudta �tt�rni a k�z�ns�g
k�z�ny�t. Akik hallott�k, meg�rezt�k a m� sz�ps�g�t, de �k kevesen voltak,
�s �j k�z�ns�g nem jelentkezett.
Egyszer sz�lalt meg a "Dido �s Aeneas" a buzg� int�zeti le�nyok ajk�n,
azt�n soha t�bb�. M�snapra-harmadnapra London m�r el is felejtette, hogy
Henry Purcell, a k�l�nben nagyon n�pszer� kir�lyi zeneszerz�, oper�t is �rt.

- Abbahagyod, Henry?
- Nem.
Hossz� cs�nd. Az asztaln�l csak Ned Parsons pip�j�nak p�f�kel� nesze
hallatszott, �s k�r�s-k�r�l a Will-k�v�h�z vend�geinek moraja,
besz�dfoszl�nyok, mondatt�red�kek.
H�rman �ltek, szok�s szerint, r�gi t�rzshely�k�n: a zeneszerz� �s k�t
bar�tja, Parsons �s Zorzi.
- Nem hagyhatom abba, hiszen tudom, hogy j�t csin�ltam - sz�lt sok�ra
Henry Purcell. - A "Did�" nem kellett. Majd kell a k�z�ns�gnek valami m�s.
Halkan, alig hallhat�an felelt Vettore Zorzi. Nem is felelt, csak mormolta:
- Tal�n... a T�nd�rkir�lyn�?...
A zeneszerz� kedvetlen�l legyintett:
- Nem lehet. M�g most nem lehet...
M�ly k�penyzseb�be ny�lt, kih�zta a k�nyvecsk�t - mindig mag�n�l
hordta, t�z-tizen�t �ve, lapozgatta, olvasta, k�v�lr�l tudta m�r minden sor�t -,
maga el� fektette az asztalra, simogatta a megfakult b�rk�t�st:
- Nem tudok mit kezdeni vele. Gyerekkorom �ta birk�zom a t�m�val,
�lmaimban �s �bren, mert tudom, hogy meg kellene �rni. Nem megy.
Gy�ny�r� r�szei vannak; ha sz�zszor olvasom is, nem sz�rk�lnek el a sorok;
k�vetelik a muzsik�t, egyes jelenetek zen�j�t m�r olyan tiszt�n hallom, hogy
csak kottapap�rra kellene tenni... vagy m�r le sem kell �rni, hiszen megvan,
zsong a leveg�ben...
Meg�llt, pillanatnyi sz�netet tartott:
-... azt�n, lapozok egyet, �s el�nt a keser�s�g: er�szakolt helyzetek,
d�c�g�s-rossz versek, laposs�g �s unalom. K�s�bb megint felcsillan egy oldal,
m�sf�l... �s �jra a siv�r sutas�g!
Tehetetlen mozdulattal:
- Ap�m mondta valamikor, hogy m�s volt ez a darab annakidej�n. A meg
nem rontott sz�veg egys�ges volt, k�lt�i �s hib�tlan. Csakhogy... sz�z �v alatt
sokszor j�tszott�k, minden sz�nigazgat� v�ltoztatott rajta, kihagyott, bele�ratott
valamit; a k�nyvnyomtat�k megint m�s�tottak, egyik ezt, m�sik azt, durva
er�szakkal �s �zl�stelen�l. �gy form�lgatt�k, ahogy jobb �zletet rem�ltek az �j
kiad�s �rus�t�s�t�l. �s most: itt ez a sz�tmarcangolt, elsil�ny�tott sz�veg,
csak n�hol ragyog fel benne a r�gi sz�ps�g.
Sz�rakozottan tologatta a k�nyvecsk�t az asztalon:
- Boltokban, k�nyvt�rakban kutattam �vekig az eredetit. Nincs. Tal�ltam
h�rom-n�gy k�l�nb�z� kiad�st, egyik elrontottabb, mint a m�sik.
Intett az elhalad� pinc�rnek, hogy tegyen le egy cs�sze forr�
csokol�d�k�v�t - felhajtotta, �s az �res ed�nyt szinte ell�kte mag�t�l:
- M�gsem tudok szabadulni t�le. Eml�kezhettek, h�nyszor mes�ltem
nektek a t�nd�rkir�lyn�r�l... - hallani lehetett a meghatott nagybet�t a sz�
elej�n: - az �n T�nd�rkir�lyn�mr�l. De ebben a k�nyvben csak n�ha lebben
meg egy pillanatra holdsug�rb�l sz�tt k�nt�se, ez�st fejd�sz�nek csillog�sa
alig tud �tt�rni, olyan s�r�n k�r�ln�tte a boz�t, a gyom, az idegen kezek �ltal
odahordott gizgaz. Gondoltam m�r arra is, hogy �tdolgoztatom. Megk�rem
Tate-et, Drydent, vagy valaki m�st, hogy �rjon a "Szentiv�n�ji �lom"-b�l �j
sz�vegk�nyvet. Nem lehet. Valami visszatart. Az igazit rekonstru�lni �gysem
tudjuk; �s k�ptelen vagyok r�sz�nni magamat, hogy ezt, �ppen ezt
megv�ltoztassam.
Ned Parsons k�zbesz�lt:
- Pedig Dryden sz�pen megcsin�ln�.
- Mit �rn�k vele? - mosolygott halv�nyan Purcell. - M�r nem volna: az.
M�s lenne, mint amire v�gy�dom, a hajdanvolt vas�rnapi zen�s d�lut�nok, a
gyermeks�gem �ta. Lehet, hogy Dryden sz�vegk�nyv�ben is �lne egy
t�nd�rkir�lyn�; de nem az eny�m.
- �s ha �gy pr�b�lkozn�l vele? - aj�nlotta Vettore Zorzi.
- Oper�t semmik�ppen nem �rhatn�k bel�le. A hamis �s rossz r�szletekre
nem lehet j� zen�t szerezni. Maradna egy megold�s: a masque. Ha a
felvon�sok v�g�re, elszakadva a megromlott sz�vegt�l, zen�s j�t�kokat,
dalokat �s t�ncokat �rn�k.
Mint aki belet�r�d�tt a megoldhatatlans�gba, �s alkut keres, mondta:
- Val�sz�n�leg ezt teszem. Majd egyszer. Most azonban oper�t akarok �rni.
Elej�t�l v�g�ig zen�lni akarok, hangokban elk�pzelt �s muzsika al� k�sz�lt
sz�vegk�nyvre. Meg is k�rtem m�r John Drydent, �rjon nekem dr�m�t Art�r
kir�lyr�l �s h�seir�l.
- Art�r? - r�ncolta a homlok�t elgondolkozva Parsons. - J� t�ma. H�si,
lelkes, izgalmas.
Vettore Zorzi �vatos volt:
- Isten �rizzen, hogy a kedvedet vegyem, Henry. Csak... megint egy nagy
�s tal�n rem�nytelen munk�ba v�gsz? A "Did�t" milyen lanyha �rdekl�d�ssel
fogadt�k. Pedig tudjuk, magad is tudod, hogy remekm�. �gy l�tszik, a londoni
k�z�ns�gnek nem kell az opera. Igaza lett �reg francia bar�tomnak: mer�szs�g
volt, hogy nekil�tt�l. �s most, �jra?
- �jra - b�lintott nyugodtan Henry Purcell. - A kontinens nagy
orsz�gaiban m�r hossz� ideje n�pszer� m�faj az opera. Tal�n ott sem kellett
eleinte egyik vagy m�sik helyen. Ha akkor abbahagyj�k... ha p�ld�ul Lully
nem �r tizenn�gy �ven �t, makacsul, minden esztend�ben legal�bb egy �jat...
- Lullynek m�r az els�vel nagy sikere volt - felelte, bar�ti
k�m�letlens�ggel Zorzi.
- Igen. Mert � m�r el�k�sz�tett talajon �llt. A p�rizsiak m�r kedvelt�k a
m�fajt, sz�vesen hallgatt�k az olasz oper�kat, amikor Lully elkezdte. �s
seg�tette �t a Napkir�ly kegyes szesz�lye is. Ki mert volna ellenkezni Lajos
kir�ly �zl�s�vel?
Hideg, majdnem szem�lytelen volt a hangja, mintha nem is a maga �gy�r�l
besz�lne:
- �n itt egyed�l vagyok. Nekem kell meg�p�tenem az alapot, �s f�l�be a
h�zat. Nem v�rj�k Londonban az oper�t, nincs m�g k�z�ns�ge? Fel kell h�t
kelteni a v�gyat, megszerettetni az emberekkel, amit ma m�g nem k�v�nnak. A
v�ge fel� k�zeledik ez az �vsz�zad; oda�t, a Csatorn�n t�l m�r a m�lt sz�zad
v�g�n megsz�letett az opera, az�ta is vir�gzik �s egyre t�bb h�vet szerez
mag�nak. Csak itt, n�lunk: semmi.
Egy ez�stp�nzzel megkocogtatta az asztalt, jelezve, hogy fizetni
akar. �s bar�ti biztat� mozdulattal megfogta Vettore Zorzi karj�t:
- J�lesik, hogy te is szeretn�d m�r hallani a t�nd�rkir�lyn� hangj�t.
Egyel�re... kir�lyn�m marad rejtett Tronus�n, a sz�vemben; ott lakik sok �ve,
legyen ott m�g egy darabig.
A k�v�h�z ajtaja fel� n�zett, zajong� csoport bel�p�se vonta arra a
figyelm�t. Hat vitatkoz� fiatalember k�z�tt egy tagbaszakadt, dereshaj� f�rfi
j�tt a Will-be: John Dryden, �lland� udvar�val, ifj� k�lt�kkel.
Henry Purcell m�r szedel�zk�d�tt, hogy indul; meggondolta mag�t,
vissza�lt, �gy folytatta:
- Most, ahogy mondtam, oper�t �rok Art�r kir�lyr�l - fej�vel szerz�t�rsa, a
szinte �nnep�lyesen bevonul� Dryden fel� b�k�tt.
Az ifjak zajosan �dv�z�lt�k a h�rom zen�szt. Dryden asztalukhoz
telepedett; karossz�k�t egy pinc�r gyorsan odatolta, a tekint�lyes, hatvanadik
�v�hez k�zeled� k�lt� z�kkenve ejtette nagy test�t a sz�kbe.
- Bar�taimnak �ppen az Art�rr�l besz�ltem, Dryden �r - sz�l�totta meg a
k�lt�t Purcell.
John Dryden h�mm�g�tt. Elh�r�t� szer�nyked�snek is lehetett volna �rteni,
ha nem tudj�k mindannyian, hogy � egyvalamit szeret mindenn�l jobban: ha
szem�ly�r�l vagy munk�j�r�l besz�lnek.
Parsons udvariasan arr�bbh�zta sz�k�t, hogy az asztalf�n helyet engedjen
Dryden Tronus�nak:
- Henry nagyon k�sz�l erre a munk�j�ra - mondta. - Hol tart a sz�veggel,
mester?
A pinc�r m�r hozta John Dryden �lland�an k�szenl�tben tartott, megt�m�tt
pip�j�t, t�zet csiholt; a k�lt� m�lyet szippantott, nagy f�stfelh�t bocs�tott a
leveg�be, �s ny�lt az el�be tett �bl�s findzs��rt, kortyintott k�v�j�b�l:
- A k�zepe t�j�n vagyok, Parsons - felelte. - Most �rom a le�nyrabl�s
jelenet�t.
Nem engedte el, hogy t�vollev� koll�g�j�nak megadja a mag��t:
- Ezzel a darabbal jobban j�r majd, Henry, mint a balszerencs�s Did�j�val.
Hja, nem maga volt a hib�s, a zene j�. Csak... Tat� bar�tom sokak szerint jeles
k�lt�, de nem dicsekedhet valami nagyszer� sz�npadi �rz�kkel. Hat�s, uraim,
hat�s! ez a sz�nh�z titka. Az "Art�r kir�ly"... ezt �n garant�lom... megfogja
majd a k�z�ns�get.
- �n is j�l haladok, Dryden �r - sz�lt Purcell. - Tegnap elk�sz�ltem a k�t
egym�snak felel� k�russal: a sz�sz papok �ldoz��nek�vel �s a gy�zelmi
indul�val, amit a brit harcosok �nekelnek.
Magyar�z� arccal a t�rsas�g fel� fordult:
- A darab a sziget�nk�rt foly� h�bor� idej�n j�tsz�dik, az angolsz�szok �s
a brit t�rzsek k�zdelm�vel...
Hirtelen �tlettel megk�rte a k�lt�t:
- Nem mes�ln� el bar�tainknak a sz�vegk�nyv tartalm�t, Dryden �r?
John Dryden sz�vesen vette a felsz�l�t�st:
- H�t, ha �ppen hallani akarj�k.
K�nyelmesebben elhelyezkedett, besz�lni kezdett:
- R�vid leszek. Haz�nk r�gesr�g-volt, k�d�s reg�kkel �tsz�tt
hajdankor�ban vagyunk; mostani sz�nt�f�ldjeink �s modern v�rosaink hely�n
m�g �thatolhatatlan erd�s�gek, v�gtelen mocs�rvid�kek, �ttalan s�ks�gok.
M�g a kereszt�nys�g sem terjedt el Britanni�ban; a nagyszer� pog�ny
var�zsl�, az �nekes Merlin j�rja a komor t�jakat �s hajtja b�v�s hatalma al� az
embereket �s emberf�l�tti l�nyeket. F�lelmetes �s kegyetlen vil�g, amelyben a
leggyeng�bb emberi �rz�s, a szerelem is olykor vad �s kegyetlen. Ne
takar�koskodj�k majd az er�s �s kontrasztos zenei hat�sokkal, Henry, amikor
a k�rnyezetet kell festenie - hajolt elbesz�l�s k�zben a zeneszerz�h�z, hogy
megjegyz�s�vel tan�s�got tegyen zenei szak�rtelm�r�l, �s ap�skod�,
j�indulat� tan�ccsal szolg�ljon.
Azt�n folytatta:
- Nos, ebben a vil�gban j�tsz�dik darabunk. Oswald, a sz�szok kir�lya,
v�res ember�ldozatot mutat be a pog�ny isteneknek, hogy seg�ts�k ellens�gei,
a britek ellen. Ki akarja irtani �ket, �s megszerezni mag�nak Emmeline-t, a
h�res-sz�p hercegn�t, aki a brit kir�ly, Art�r jegyese. A brit harcosok azonban
rajtuk �tnek, �s heves csat�ban legy�zik, sz�tkergetik a sz�sz t�bort.
Megint abbahagyta, mert az asztal k�r�l �l� t�rsas�gnak magyar�zott:
- Tudj�k, uraim, ez az a k�t k�rusjelenet, amelyeket el�bb Henry bar�tunk
eml�tett. Nagyon k�v�ncsi vagyok r�, hogy siker�ltek. Mikor mutatja meg,
Henry?
- Nem olyan egyszer� - felelte Purcell. - Zenekar �s k�rus n�lk�l, egy sz�l
hangszeren?
- Elolvasom a kott�t, elolvasom, kedves bar�tom - sz�lt sz�v�lyes
f�l�nnyel a k�lt�. - Ha l�tom a partit�r�t, annyi nekem, mintha hallan�m. De
ez a kett�nk dolga, ezzel most ne t�lts�k az id�t; majd megbesz�lj�k. Most
folytatom.
Folytatta:
- A brit gy�zelem csak veres�get m�rt a sz�szokra, de nem semmis�tette
meg sereg�ket. Art�r kir�lynak harcosaival tov�bb kell vonulnia a kietlen
t�jon, a mocsaras �s k�s�rtetj�rta vadonban. A gonosz Grimbald szellem
zs�kutc�ba akarja csalogatni �ket, hogy a britek az ingov�nyba fulladjanak.
Merlin, a var�zsl� azonban megtal�lja a helyes utat. Mert Philidel, a j�indulat�
l�gi-szellem �neke j�tan�ccsal ir�ny�tja Art�r vit�zeit... Philidelt
szopr�nszerepnek k�pzelem, Henry, �gy kezdi majd �nek�t: "Erre menj csak,
c�lhoz �rsz; Meg ne csaljon r�t lid�rc", �s �gy tov�bb... Nos, m�g a britek a
l�pvid�ken bolyonganak, Oswald kir�ly ism�t z�szlaja al� gy�jt�tte a csat�ban
sz�tvert sereg�t. Rajta�t a p�sztorok �s p�sztorle�nyok erdei �nnep�n, ahol
Emmeline gy�ny�rk�dik a p�sztori t�ncokban �s �nekben. Oswald,
fegyvereseivel elrabolja a hercegn�t.
- Ez a mese csakugyan megragadja majd a k�z�ns�get - sz�lt k�zbe
Vettore Zorzi. - Igaz�n mozgalmas �s v�ltozatos t�rt�net.
A k�lt� el�gedett b�lint�ssal vette tudom�sul a b�kot, �s tov�bb mes�lt:
- A sok harc �s izgalom ut�n most pihentet��l egy nagy masque-szer�
bet�t k�vetkezik. Csudaerd� nyeli el a hercegn�t, �s ebben az erd�ben m�g az
er�s Oswald kir�lyn�l is nagyobb �r a pog�nyok var�zsl�ja; vaj�kos
tudom�ny�val csod�latos sz�ps�g� t�li t�jat b�v�l Emmeline k�r�, hogy
hatalm�nak bizony�t�k�val, a l�tv�ny gy�ny�r�s�g�vel �s a neki
engedelmesked� T�l Szellem�nek sz�p �nek�vel maga fel� hajl�tsa Emmeline
sz�v�t. Azt akarja, hogy a le�ny ne legyen Art�r�, de Oswald kir�ly� se,
hanem leny�g�zve itt maradjon, az � karjaiban. Ez a nagy l�tv�nyos, �nekes
�s t�ncos masque t�lti be teh�t a harmadik felvon�st. A k�vetkez� felvon�sban
azt�n megint Art�rt l�tjuk: nem adja f�l a k�zdelmet, kutatja �s minden�ron
vissza akarja szerezni szerelmes�t. Hi�ba cs�b�tj�k az erd� t�nd�rei, a
sz�ps�ges szelleml�nyok, forr�sok nemt�i a dali�s ifj� Art�rt; � �tt�r minden
akad�lyon, ellenszeg�l minden k�s�rt�snek... Ezt a felvon�st sok t�nccal,
nagyon sok t�nccal szeretn�m, Henry. Azt hiszem, ebben egyet�rt�nk.
Parsons �s Vettore Zorzi �sszen�zett. Sokallt�k m�r a nagyk�p�s�g hat�r�t
s�rol� szak�rtelmet. De nem sz�ltak k�zbe, hagyt�k.
John Dryden befejezte az elbesz�l�st:
- Az utols� felvon�sban azt�n Art�r kir�ly p�rbajt v�v Oswalddal, legy�zi.
Ezzel megt�ri a sz�szok hatalm�t, �s az �ket seg�t� szellemhad erej�t is.
Megmenti jegyes�t a var�zsl� fogs�g�b�l, a k�t szerelmes boldogan egym�sra
tal�l. S a nagy z�r�k�pben Merlin b�v�s p�lc�ja megjelen�ti a tengerek
kir�lyn�j�t, a Tronus�n �l� Britanni�t, f�nyes �s diadalmas k�s�ret�vel. Egy
nimfa �s egy p�sztor duettje ut�n trombit�k zengik Britannia dics�s�g�t, majd
a Becs�let megszem�lyes�t�je �nekel Szent Gy�rgyr�l, sziget�nk
paTronus�r�l. Megsz�lal ezut�n a hatalmas z�r�k�rus. Ezt m�g nem �rtam
meg, de a t�m�j�t m�r tudom: a legszebb szigetr�l, a vil�g minden sziget�n�l
k�l�nb, sz�ps�ges �s h�d�t� Britanni�r�l sz�l majd az �nek. A mi Angli�nkr�l
teh�t, uraim. V�g�l nagy t�ncjelenettel fejez�dik be a darab.
�n�rzetesen mosolygott:
- H�t k�rem, ez r�viden az "Art�r kir�ly" c�m� opera mes�je.
- Pomp�s - jegyezte meg Vettore Zorzi.
�s hozz�tette, halv�ny, szinte nem is �rezhet� ir�ni�val:
- Most m�r igaz�n kev�s van h�tra. Mind�ssze az opera zen�j�t kell m�g
meg�rni.
A k�lt� p�rtfog� mozdulattal �t�lelte a mellette �l� Purcell v�ll�t:
- �n b�zom Henryben. B�zom? Nem j� sz�, bar�taim. T�bbet mondok.
Biztos vagyok az �n Henrymben, hogy a sz�vegemhez m�lt� zen�t fog
kompon�lni.
Der�s el�gedetts�ggel fogadta a k�r�je seregl� fiatal k�lt�k lelkesed�s�t.

A Kir�lyn� Sz�nh�z�ban - azel�tt Dorset Garden Theatre-nek nevezt�k,

Erzs�bet kir�lyn� tisztelet�re kapta �j nev�t annakidej�n - mutatt�k be az
"Art�r kir�lyt". A sz�nh�znak term�szetesen saj�t zenekara volt; Henry Purcell
csak annyit tudott nagynehezen el�rni, hogy egyetlen alkalommal, az els�
el�ad�son j�tszhatott k�t bar�tja, Parsons �s Zorzi. Az igazgat� m�gsem
utas�thatta el a kir�lyi von�szenekar k�t tagj�nak �nk�ntes vend�gfell�p�s�t.
Purcell pedig ragaszkodott hozz�, tal�n bar�ts�guk miatt, tal�n babon�b�l, de
m�gink�bb, mert biztosabban �rezte mag�t, hogy a k�t kiv�l� heged�st ott
l�thatta a zenekarban. Hiszen csak nekik volt izgalmas a bemutat� napja: a k�t
bar�tnak, mert osztoztak Henry izgatotts�g�ban. A m�sik szerz�, John Dryden
f�l�nyes nyugalommal v�rta a kezd�s perc�t; sikeres �let�ben ez nem volt
k�l�n�sebb esem�ny. Az igazgat� �s a szerepl�k sz�m�ra pedig: egy bemutat�
a t�bbi sor�ban. A k�z�ns�g viszont n�mi tart�zkod�ssal v�rta az �j csemeg�t:
szokatlan volt Londonban hazai szerz�, hazai t�rgy�, v�gig zen�s darabja.
Sokan f�ltek, hogy unalmas lesz.
Az els�, r�vid felvon�s fin�l�ja bemeleg�tette a n�z�teret. A brit harcosok
t�zes indul�ja nagy sikert �g�rt; m�r mindenki �rdekl�dve v�rta a folytat�st.
Az egyik p�holyban a k�lt�kir�ly el�gedetten mosolygott udvar�nak tagjaira:
John Dryden szil�rd meggy�z�d�se volt, hogy a siker az � verseinek sz�l. J�
sz�npadi �rz�ke l�v�n azonban, a m�sodik felvon�s m�sodik k�p�ben m�r
kiss� kedvetlen lett: �szre kellett vennie, hogy a p�sztor�nnep zen�je, Purcell
finom dallamai �s szellemes harm�ni�i jobban megfogj�k a k�z�ns�get, mint
a sz�veg. S�t, egyes sz�vegn�lk�li r�szekn�l m�g nagyobb volt a tetsz�s. A
harmadik felvon�s zen�s-t�ncos t�li var�zslat�ban azt�n John Dryden arc�n
elhalv�nyodott a mosoly: csatavesztesnek �rezte mag�t. Nem mondta ki, de
m�lyen meg volt b�ntva - m�r tagadhatatlan, hogy az "Art�r kir�ly" sikere
els�sorban �s szinte egyed�l a zene gy�zelme. Az �nekelt sz�vegre alig figyelt
valaki; a hallgat�k teljesen �tengedt�k magukat a muzsika b�v�let�nek. Fak�
arccal �s rosszkedv�en �lte v�gig a darabot, bossz�san mocorgott sz�k�n az
utols� fin�l� alatt, amikor Britannia zen�s megdics��l�se ut�n hatalmas
t�nck�ppel fejez�d�tt be az el�ad�s. Az "Art�r kir�ly" megh�d�totta a
k�z�ns�get, de a k�lt� nem tudott igaz�n �r�lni - a v�g�n fanyarul gratul�lt
Purcellnek, �s v�llvonogatva fogadta a neki sz�l� �dv�zl�seket.
El�ad�s ut�n a sz�nh�z melletti kocsm�ban �sszever�d�tt vagy k�ttucat
�nekes �s t�ncossz�n�sz, odament a k�t szerz� is, hogy egy poh�r port�ival
meg�nnepelj�k a sikert. Purcell k�t bar�tj�val j�tt, Drydent szokott t�rsas�ga
k�s�rte, a nagy ember f�ny�ben s�tk�rez� fiatal k�lt�k, r�piratszerz�k �s
�js�g�r�k, a "London Gazette" munkat�rsai. Kicsit feszes volt a hangulat. �s
amikor, alig f�l�r�nyi egy�ttl�t ut�n egyik becs�pett �nekes a britek indul�j�t
kezdte b�mb�lni, Dryden h�v�sen elk�sz�nt, m�r ment is, bar�taival egy�tt.
Vettore Zorzi hosszan ut�nuk n�zett, mintha nagyon �rdekes l�tv�ny volna,
ahogy a k�lt� f�lfel� l�pdel a pincel�pcs�n, sz�les h�ta egyre magasabban
imbolyog, azt�n elt�nik a kij�ratban. Halkan, mormolva mondta:
- Boldog ember.
- Mi�rt? - csod�lkozott Parsons.
- Mert most boldogtalan. R�vid id�re csak, de nagyon boldogtalan.
�rezte, hogy meg kell magyar�znia a gondolati bakugr�st:
- Dryden m�lyen �s tart�san hisz tulajdon nagys�g�ban. Meggy�z�d�se,
hogy senki hozz� foghat� m�v�sz nincs az �l�k k�z�tt, de m�g a hajdani, m�r
halott nagys�gokhoz hasonl�tva is az els� sorban �ll. Egy ilyen eset, mint a
mai, let�ri ugyan... mondom: most boldogtalan... , de mag�ba vetett hit�t
persze nem ingatja meg. Holnap m�r vil�gosan megmagyar�zza mag�nak, mi
t�rt�nt. Nem vigy�zott el�gg�, engedte ezalkalommal, hogy a zene az �
verseinek f�l�be kerekedj�k. M�skor majd jobban �gyel.
Ned Parsons m�g mindig k�tked� arc�ba n�zett, �s folytatta:
- Nem �rted, Ned, mi�rt tartom m�gis boldognak? Valaki, aki nem tartja
ennyire nagynak mag�t, k�nnyen tudom�sulveszi, hogy � van a m�sodik
helyen. Dryden mai feld�lts�ga �ppen azt bizony�tja, hogy v�ltozatlanul meg
van gy�z�dve els�s�g�r�l. S aki ennyire hinni tud mag�ban: boldog ember.
- Mindenki hisz mag�ban - sz�lt sz�razon Henry Purcell. - Mindenki, aki
csin�l valamit. Aki �jat pr�b�l, m�st.
Zorzi k�sz�nt�sre emelte pohar�t:
 - A te hitedre iszom, Henry!
Lehajtotta a bort, �s megfogta bar�tja kez�t:
- Mert a te hited: m�s. Te nem a magad szem�ly�nek nagys�g�ban hiszel,
hanem a munk�dban. Te... te... - nagy szeretettel n�zett r�: - te
T�nd�rkir�lyn� Lovagja.
Purcell arca els�t�t�lt:
- Ezt hagyjuk, Vettore. T�voli.
- Most sem fogsz hozz�?
- R�gen elkezdtem. Sok van m�r bel�le. De, minek besz�lj�nk err�l?
Ismered a gondjaimat.
Ned Parsons k�zbesz�lt:
- Biztos, hogy egyszer v�gre csak megcsin�lod.
- F�lek.
- Mit�l?
- Hogy nem lesz az igazi. Hogy m�s lesz, mint amire h�sz �ve k�sz�l�k.
Harminck�t esztend�s... - n�zte sz�tlanul Vettore Zorzi a fiatal f�rfit: - �s
h�sz �ve akar valamit. Labd�val j�tszott m�g, b�j�csk�zott �s kerget�z�tt az
utc�n, �s m�r akarta. Verekedett kamaszpajt�saival: akkor is akarta m�r.
�bred� �szt�nnel leselkedett a l�nyok ut�n - k�zben a t�nd�rkir�lyn�re
gondolt. M�v�ssz� n�vekedett, h�res �s tekint�lyes f�rfi� lett, megn�s�lt,
csal�dapa: most is �t akarja. Gy�trelem - �s gy�ny�r�s�g. Gondolatban
m�lyen meghajolt Henry Purcell el�tt.
- Megismerni az embereket - folytatta a gondolatsort k�s�bb, ahogy az esti
utc�n m�r egyed�l ment hazafel�. - Megtanulni a megtanulhat�kat, vil�got
l�tni, �s megismerni min�l t�bb embert, hogy mesterr� v�ljak! Ez a makacs,
mindig visszat�r� k�v�ns�g is olyasvalami...
El�gedetten bizonyosfajta rokons�got �rzett Purcell �s maga k�z�tt. �t is
�s a m�sikat is: gyerekkort�l fogva egy k�v�ns�g - v�gy? elt�k�lts�g?
r�geszme? - hajtja. Utaznak mindketten, �s valahov� igyekeznek, � egy sz�l
heged�vel a h�na alatt, v�rosokon �s orsz�gokon v�ndorol, keresi a maga
t�k�letesed�s�t; Henry tollal r�ja a hossz� utat, vonalozott kottapapiroson, �s
Henry is a r�gi, mindig megmarad� c�lhoz akar eljutni. Ez a hasonl�s�g. �s
miben k�l�nb�znek egym�st�l? Tal�n, hogy Henry Purcell a semmib�l
valamit teremteni akar, ami benne �l h�sz esztendeje; Vettore Zorzi pedig
deszk�b�l hangszert �s h�rokb�l hangokat form�l. K�l�nbs�g ez? Hiszen
anyag b�r a lucfeny�b�l has�tott deszka, �s anyag a b�lh�r is - a hang, a
muzsika m�gsem az anyagban rejt�zik, hanem a szersz�mot markol� �s von�t
illeszt� k�zben, az emberben. Vettore Zorzi is semmib�l teremt, amikor az
anyagot megsz�lal�sra k�nyszer�ti. Voltak�ppen nincs k�l�nbs�g: rokonok,
igen. Mint ahogy rokon volt Lully is, Baptiste nagyb�csi, aki oly sz�pen,
m�v�szhez ill� m�don tudott meghalni. Aminthogy rokon Saint-�vremond, �s
mindenki, aki sz�ps�get tud befogadni, tiszta f�llel hallani a semmib�l j�v� �s
semmibe foszl� hangokat. Rokon a lassan m�r v�n�l� Ninon de Lenclos, mert
az �gy�ban t�lt�tt minden �jszaka ut�n m�snap �gy �rezte szeret�je:
valamivel, egy �rnyalattal megint jobban tud muzsik�lni. Ned Parsons is
rokon, hiszen hangszer�k egyszerre sz�l, egy�tt �s ugyanazt az �zenetet viszi
az embereknek. Rokon volt Nicola Amati mester: igazibb apja, mint akit�l a
Zorzi nevet �r�k�lte. Antonio is rokon, ha el is vette t�le a cremonai
Francesc�t; vajon �l-e m�g Antonio Stradivari? Rokon a soksz�z �s ezer
zeneszerz�, heged�s, fuvol�s, mindenf�le hangszeren j�tsz� zen�sz, �nekes �s
t�ncos; �s rokon a sok t�zezer zen�t hallgat� ember, itt, francia �s n�met
f�ld�n, It�li�ban, minden�tt, ahol zen�lnek �s muzsik�t hallgatnak. Nagy
csal�d. J�, hogy Vettore Zorzi is tagja lehet ennek a csal�dnak.
F�jt a sz�l, v�gigs�p�rt az utc�n; zizeg�s�ben dallamot hallott, saj�t
l�p�seiben pedig zenei ritmust.
Henry f�l. Hogy m�s lesz a t�nd�rkir�lyn�, ha egyszer testet �lt.
- Bizonyos, hogy m�s lesz - gondolta tov�bb. - Henry harminck�t �ves, �n
m�r negyven; � m�g nem tanulta meg, hogy ami megval�sul, mindig m�s. A
v�gyott �s az el�rt c�l soha nem ugyanaz. Az ember kicsik�t olyan, mint az
�szv�r, amelynek orra el� r�don j�szag� sz�nacsom�t k�t�ttek: megy, kocog,
fut, �s a sz�na mindig csak el�tte marad. S ha egyszer meg�llhat, �s odaadj�k
neki: m�s lesz a sz�na �ze, mint az �r�kon �t �rzett, izgat� illat volt.

V�ratlan l�togat�, �r�mmel fogadott r�gi bar�t toppant be egy �prilisi

d�lel�tt Vettore Zorzi sz�ll�s�ra. Hossz� ideje m�r, h�zass�g�nak felboml�sa
�ta, nem lakott a "Kir�ly Kardj�hoz" c�mzett fogad�ban. Robert Giraud
marasztalta, de Zorzi k�nyelmetlennek �rezte volna, hogy a csal�di k�tel�k
elszakad�sa ut�n is ott maradjon. Nem messze a Whitehallt�l, egy
polg�rh�zban b�relt kis, k�tszob�s lak�st, nagyon j�l megvolt itt mag�ban.
Id�nk�nt megl�togatta egy kedves l�ny, a Kir�lyn� Sz�nh�z�nak m�sodrang�
�nekesn�je, aki csak �nekesnek volt m�sodrang�; szeretetrem�lt�, ragaszkod�
�s m�gsem ny�g�s, gondokat �s v�ls�gokat nem okoz� n�, minden el�nnyel
�s szinte h�tr�nyok n�lk�l. Vettore Zorzi �gy t�k�letesen rendben lev�nek
�rezte az �let�t. Aznap is, hogy a l�togat� �rkezett, Phyllis alig f�l�r�val el�bb
ment el, ott t�lt�tt �jszaka ut�n. Pr�b�ra sietett, �s meglehet�s rendetlens�get
hagyott maga ut�n, szertesz�t hevert mindenf�le holmija.
A vend�g bel�pett, der�sen szeml�lte a tarka n�i apr�s�gokat, - �s olaszul
sz�lalt meg:
- L�tom, Vettore, nem �lsz szerzetesi mag�nyban.
Elk�pedve n�zte az ajt�ban �ll� Lippoman�t a h�zigazda, �s megk�t�tte
reggeli k�nt�se zsin�rj�t:
- Alvise! Hogy ker�lsz Londonba? �s hogy tal�lt�l meg?
- Nem volt neh�z - felelte Alvise Lippomano. - Tegnap �rkeztem, �zleti
t�rgyal�som van a bankunk itteni fi�kj�val. Megn�zettem a c�met a
foly�sz�ml�don.
Nagy �r�mmel �lelt�k meg egym�st. Zorzi kapkodva �sszeszedett n�mi
harapnival�t �s italt:
- Velem reggelizel.
Ev�s-iv�s k�zben p�r mondat: a vend�g minden fontosat megtudott Vettore
itteni �let�r�l. Neki m�g kevesebb mes�lnival�ja volt:
- Tavaly egy fokkal feljebb l�ptem a szam�rl�tr�n: most m�r �n vagyok a
Salviati-bank p�rizsi igazgat�ja.
- Gratul�lok.
- Nincs mihez; nem �r�l�k k�l�n�sebben - legyintett Lippomano. -
Unom �s f�radt vagyok. Elegem van bel�le, hogy folyton idegenben �ljek...
idestova huszon�t �ve. H�rom esztend�ben egyszer mehetek haza, p�rhetes
szabads�gra; �s megint vissza, otthagyni a v�rost, megintcsak idegenek
k�z�. Tudod, hogy van ez, Vettore: hi�ba vannak P�rizsban bar�taim,
hi�ba vannak asszonyok, �t, t�z, tizen�t�ves ismerets�gek. Franci�k.
Otthon egy vadidegen gondol�shoz, egy ismeretlen halaskof�hoz t�bb
k�z�m van. P�rizs szaga, �s a lagun�k ny�ri g�z�lg�se... eg�szen m�s.
Azon dolgozom m�r egy esztendeje, k�vetel�z�m �s er�szakoskodom, hogy
helyezzenek v�gre �t a velencei k�zpontunkba, hazamehessek.
Haza? Velenc�be?
Vettore Zorzi mindig szent�l hitte: csak kopott k�lt�i fr�zis, hogy
valakinek egy gondolatt�l, felt�mad� �rz�st�l megdobban a sz�ve. H�t m�g az
milyen elcs�pelt k�zhely, hogy az ember sz�ve a tork�ban dobog. Most: ezt
�rezte hirtelen. Ahogy olasz nyelven, hazai t�jsz�l�sban meghallotta a
szavakat: Velence... haza... - �sszeszorult a torka, valami l�ktetett benne.
Szinte elfulladt.
F�lelmesen hossz� id�, egy ember�let nagy r�sze: k�t �vtized m�lt az�ta,
hogy elj�tt.
Fur�n neheztelni kezdett Alvis�ra: mi�rt besz�l err�l?! J� itt az �let,
nyugodt �s kellemes. Sz�p muzsik�t j�tszik, most k�sz�l a kir�lyi zenekar
Henry �j �d�j�nak bemutat�j�ra: M�ria kir�lyn� tisztelet�re �rta, ez m�r a
harmadik, �s nem parancsra, hanem a maga j�sz�nt�b�l, ez�rt sz�pek is az
�d�k. Nagy terv is van bontakoz�ban: Henry egy hatalmas Tedeumot k�sz�l
kompon�lni. Egyes t�m�it megmutatta m�r er�s, magasztosan megrend�t�,
nagyszer� m� lesz, ha siker�l. �s titokban, borozgat�s k�zben �ppen a m�lt
h�ten vallotta be Henry: m�gis r�sz�nta mag�t, dolgozik a "T�nd�rkir�lyn�n".
J� muzsika, kedves bar�tok, kellemes szeret�, minden sz�p itt Londonban.
Mi�rt t�mad h�t f�l Velence k�pe egy odavetett mondatt�l? Hiszen alig ismeri
a v�rost. Gyermeks�g�nek n�h�ny esztendeje, azt�n egy p�rhetes r�vid
l�togat�sennyi az eg�sz. Mi k�ze Velenc�hez?
Neheztelt Alvis�ra. De Alvise Lippomano nem vette �szre, azt sem tudta,
milyen gondolatok futnak bar�tja elm�j�ben, m�gis neki felelt, folytatv�n
el�bbi szavait:
- Nem tudom, te hogy vagy vele... Alig �ltem Velenc�ben; ahogy
felserd�ltem, m�g f�lig kamaszkorban P�rizsba k�ldtek. �s, m�gis. A
nagyap�m, az �kap�m eml�kei, vagy a magam�i, ki tudja? �prilis van, otthon
Szent M�rk �nnep�re k�sz�lnek. Ha alszom, ritk�n �lmodom, de olyankor
folyv�st visszat�r, nem hagy b�k�ben a K�t Oszlop k�pe, egy sik�tor az
Arzen�l mellett, egy evez�s �neke a Bacino viz�n, a Merceria �rut k�n�l�
boltosai, a halpiac, a Rialt�n vitatkoz� csoportok, haj�ra v�rakoz� keresked�k
ny�zsg�se a Riva degli Schiavonin... A fene egye meg, bank�r vagyok �n,
nem �rzelmes k�lt�! Mire j� ez az �br�ndoz�s? Sz�gyellem, �s d�h�s vagyok
magamra. Ha siker�l hazajutnom, legal�bb egyharmaddal kevesebb fizet�st
kapok, mint k�lf�ld�n. De m�r ezt sem b�nn�m.
M�rgesen f�lrer�gta a padl�n felejtett n�i harisnyak�t�t:
- Nekem is van persze P�rizsban egy Marionom. �gy cs�kol, mint Ninon
h�sz �vvel ezel�tt. Val�s�ggal meg tud bolond�tani. �s milyen sz�vesen
otthagyn�m, ak�r holnap, hogy �tibat�rba �lhessek, vagy haj�ra sz�lljak
Marseille-ben.
Kez�vel a leveg�be csapott:
- P�nz, n�, p�rizsi eleg�ns t�rsas�g?... H�sosmet�ltet akarok enni a
Zanipolo melletti kocsm�ban, �s gardai v�r�sbort inni r�.
- Ez�rt j�tt�l - �rezhet� volt valamif�le inger�lts�g Vettore Zorzi
hangj�ban: - ez�rt j�tt�l ide hajnalban, hogy ezt elmondd?
Lippomano �lt�ben hosszabban kiny�jtotta a l�b�t:
- Nem. K�t h�tig leszek Londonban. Egyed�l.
Rosszkedv� volt:
- P�rizsban m�g csak-csak... A bankban van vagy nyolc velencei koll�g�m,
�rkezik is id�nk�nt utaz� hazulr�l. De itt!... Otthoni sz�t akarok hallani itt is,
Vettore. �s mi ketten nemcsak honfit�rsak vagyunk. Bar�tok is, azt hiszem.
Valamivel der�sebb lett az arca:
- Ninon is �sszek�t benn�nket. Az�rt j�ttem, Vettore, mert szeretn�m... ha
tudsz id�t szak�tani... szeretn�m, ha gyakran egy�tt lehetn�nk, am�g itt
vagyok.
- Sz�vesen. Nagy �r�mmel, Alvise...
Zorzi lassan, vontatottan besz�lt:
- Csak... �szint�n meg kell mondanom: f�lek valamit�l. Hogy...
Nyelt egy sz�raz�t, �s nehezebben mondta ki a tov�bbi szavakat:
- F�lek. Hogy megm�rgezel.
A csod�lkoz� tekintetre gyorsan, hadarva folytatta:
- Volt�l m�r �gy te is bizony�ra: rosszkedv fogott el, nyugtalans�g, valami
nem tetszett... �s jobb ilyenkor, ha az ember nem is kutatja, mi az; m�sra
gondol, elfoglalja mag�t mindenf�l�vel. El�bb vagy ut�bb elm�lik a
rossz�rz�s...
Fel�llt, az ablakhoz ment, kin�zett, visszaj�tt, le�lt:
- De ha valaki kimondja!...
El�kotorta a pip�j�t a tegnapesti piszkos ed�nyek al�l - a szolg�l� csak
m�sodnaponta csin�lt rendet a b�relt sz�ll�son -, megt�mte, de m�g nem
gy�jtott r�. Idegesen besz�lt tov�bb:
- P�rizsban �s Londonban is nemegyszer, nappal meg �jszaka, n�ha a
legv�ratlanabb �s legalkalmatlanabb �r�ban, t�madtak nekem is ilyen
gondolataim. Megesett, hogy h�napokig nem, azt�n hirtelen, egy olaszos
dallamfoszl�nyt�l, egy s�t�t szem� asszony megpillant�sakor, egy k�p n�z�se
k�zben, egy �z ut�n, de legt�bbsz�r minden �szrevehet� ok n�lk�l. Ilyenkor
elfordulok az okt�l; s ha nem volt, kerestem okot m�sra gondolni, t�voli
t�rgyr�l besz�lni. Mindig siker�lt eloszlatni magamban a gondolatot; szelet
f�jtam a felh�re, hogy sz�tszakadozz�k. Mert hogyan lehet �lni egy vil�gban,
ha az ember a m�sikba v�gyik?
Csattogtatta a t�zszersz�mot, v�gre siker�lt, r�gy�jtott:
- K�t h�tig maradsz itt, mondod. M�r az els� negyed�ra �gy telt.
Megzavarjuk, felkavarjuk egym�st, Alvise.
- Ha te is... - csod�lkozott Alvise Lippomano - akkor m�rt nem m�gy
haza? Te ak�rmikor megtehetn�d. �n nem vagyok szabad ember, nem
hagyhatom ott a munk�mat. De te? Mi�rt nem m�gy, Vettore?
Neh�z volt v�laszolni. Nemcsak a gondolatot, a k�rd�st is ker�lte mindig.
Most elhangzott a k�rd�s.
Mit feleljen r�?
Hogy Velenc�ben senkije sincs. Apja-anyja meghalt, ismer�sei soha nem
voltak. Itt bar�tok k�z�tt �l, neve van, �s megbecs�lik. Londonban �s P�izsban
otthonosan mozog, vakon is odatal�l b�rhova: Velenc�ben tal�n m�g a
sz�l�h�z�t is keresg�ln�, ilyen hossz� t�voll�t ut�n. Ott m�g a szok�sokat sem
ismeri, a mindennapi �let szab�lyait is tanulnia kellene. Hogy Velence tal�n
hidegen fogadn�, idegen�l �s ridegen, mert kem�ny �s k�ny�rtelen v�ros.
Hogy: egy�ltal�n, minek menne Velenc�be?
Ezt lehetne felelni.
�gy v�laszolt:
- Nem tudom.
�s majdnem ugyanazt mondta k�t h�ttel k�s�bb, a P�rizsba visszak�sz�l�
Alvise b�cs�ztat�s�n, bar�tja k�rd�s�re, hogy:
- Mikor l�togatsz haza, Vettore?
- M�g nem tudom.
K�t h�t alatt �rlel�d�tt meg benne a sz�cska: m�g.
A b�cs�est�n h�rmasban vacsor�ztak Zorzi sz�ll�s�n; Phyllis �gyesen
h�ziasszonykodott. A l�ny kedv��rt angolul besz�lgettek. J� volt ez, mert a
nyugtalan�t� szavak csak hazai nyelven okoznak nyugtalans�got. Mikor m�gy
Velenc�be? - angolul csak �gy hatott ez a k�rd�s, mintha azt akarta volna
tudni Alvise: mikor j�ssz �t P�rizsba? Most k�nny� volt felelni.
A k�t h�t neh�z volt. Megfogadt�k, hogy ker�lik a t�m�t. Tartott�k is a
meg�llapod�st: mindenr�l besz�ltek, csak Velenc�r�l nem.
A kimondatlans�g nem seg�tett; s�lyosabb� tette a gondolatot.
Alvise Lippomano ittl�te idej�n egyszer, hangverseny ut�n, a Will-
k�v�h�zban �ltek. Vid�m besz�lget�s mindenf�l�r�l, �s egy pillanatban Ned
Parsons �tsz�lt az asztalon:
- Nem �rtem... - mondta gyan�tlanul. - Ha elk�pzelem, hogy Henry �s �n
ilyen hossz� t�voll�t ut�n k�lf�ld�n tal�lkozn�nk; lehetetlen, hogy hallgatn�nk
Londonr�l.
�rdekl�d�ssel n�zett Lippomano arc�ba:
- �n�k ennyire elt�volodtak a haz�jukt�l? Egyszer sem hallottam, hogy
velencei eml�keket emlegetn�nek.
El�t�tt�k a sz�t, �s Alvise Lippomano negyed�ra m�lva f�radtnak �rezte
mag�t, hazament fogad�j�ba. Zorzi elk�s�rte.
Most itt volt a b�cs�este. Phyllis k�lcs�nk�rte m�ra a h�zigazd��k
konyh�j�t, � f�zte a vacsor�t, maga szolg�lta is fel. Hagym�val s�t�tt sajt volt
az el��tel, nagyon �zlett. Ut�na a l�ny hatalmas, �bl�s ez�st t�lat hozott be,
titokzatoskodva tette az asztal k�zep�re, �s b�szk�n bejelentette a nagy
meglepet�st:
- Minestrone!
Angolosan ejtette az olasz sz�t, valahogy �gy: m�jnsztran... A s�r�,
majdnem p�pes z�lds�gleves felcsap� g�z�nek illata azonban a hazai szagot
juttatta esz�kbe: a k�t velenceinek elakadt a l�legzete.
 Phyllis lelkesen csacsogott:
- Meg akartalak �rvendeztetni benneteket. A receptet Pietro feles�g�t�l
kaptam.
A Kir�lyn� Sz�nh�z�nak olasz t�ncmestere volt, Zorzi ismerte.
A l�ny m�lyen a t�lba kotort a nagykan�llal, osztani kezdte az �telt,
mindh�rom t�ny�rba b�s�gesen; �s pomp�san mulatott a k�t f�rfi
megh�kken�s�n.
M�sodpercekig hallgattak, nem is mozdultak. Csak az orrcimp�juk rezgett:
sz�vt�k a z�lds�g, a bab, paradicsom, az illatos f�vek, bors, a minestrone
sokf�le anyag�nak egybeolvad� szag�t.
Azt�n nekil�ttak. Sz�tlanul kanalazt�k az �telt, �s Phyllis nagyon
csod�lkozott, hogy nem tapsoltak �r�m�kben. Kicsit meg is s�rt�d�tt.
A minestrone ut�n szerencs�re angol �r�comb k�vetkezett, a szilv�spuding
pedig majdnem teljesen elfeledtette a hazai �zek nyom�n t�madt honv�gyat;
m�r j�kedv�k is t�madt a bort�l �s gabonap�link�t�l.
M�snap Alvise Lippomano visszautazott P�rizsba.
K�nnyebb volt n�lk�le. Sokszor gondolt m�g Zorzi arra az els�
besz�lget�sre �s a nyomaszt� k�t h�tre. Mi t�rt�nhetett Alvis�val? P�rizsban
annakidej�n - de most p�r �ve, m�sodszor is - igaz�n sokat voltak egy�tt;
akkoriban soha nem pengetett ilyen �rz�keny h�rokat.
- �regsz�nk? - vet�d�tt fel a k�rd�s Vettore Zorziban. Felelt is mag�nak:
- �gy l�tszik.
Azt�n, ez t�rt�nt, az t�rt�nt, �j munk�k, napi esem�nyek, bar�ti
tal�lkoz�sok, besz�lget�sek, n�k, muzsika, mindenf�le; a felkavarodott
gondolat visszas�ppedt a m�lybe.

Egy t�li d�lut�n, az 1691-68 esztend� v�gefel�, a kar�csonyi udvari

hangverseny egyik pr�b�ja ut�n Henry Purcell megh�vta a h�z�ba Zorzit. Ned
Parsons is j�tt.
Nem volt ebben semmi szokatlan. Gyakran maradtak egy�tt pr�b�k vagy
hangversenyek ut�n, hetente k�tszer, h�romszor is. Bar�ts�guk tart�s volt,
imm�r hossz� �vek �ta, �s a k�z�s munka mindig adott friss t�m�t a
besz�lget�shez. Rendszerint egy kocsm�ban, vagy a "Will" zajg� termeiben
�ld�g�ltek egy-k�t �r�t, de nem volt ritka eset, hogy Parsons vagy Purcell
lak�s�ra mentek f�l; Zorzihoz nemigen, az � laza, aggleg�nyes h�ztart�sa
kev�ss� volt alkalmas vend�gfogad�sra, �s Phyllis nem kedvelte a
zeneszerz�t, mert Purcell m�g egyetlen darabj�n�l sem k�vetelt f�szerepet a
l�nynak. M�rpedig Phyllis betoppan�s�ra b�rmikor sz�m�tani lehetett; �s
akkor az ep�s megjegyz�sek csak �gy pattogtak.
Henryn�l ilyen veszedelem: veszeked� n� jelenl�te, nem fenyegetett.
Frances, a j� feles�g, ha vend�gek j�ttek, bek�sz�tett egy t�l hidegs�ltet, n�mi
innival�t, �s t�bb� nem l�tt�k. F�rje mellett megh�z�d�, �szrev�tlen �s elt�n�s
asszony volt Frances. Vettore Zorzi tal�lkozott m�r vele sz�zszor is, de az
�dv�zl�seken k�v�l tal�n �sszesen sz�z sz�t sem v�ltottak m�g. Frances
asszony a h�zban jelenlev� volt, de l�thatatlan.
Most is, elv�gezte h�ziasszonyi dolg�t, �s kiment. A h�rom f�rfi j�
�tv�ggyal harapd�lta a h�st, ittak egy kortyot r�; olyan est�nek �g�rkezett ez,
cs�ndes bar�ti besz�lget�ssel, mint annyi volt m�r, �s amilyen nyilv�n sok lesz
m�g. A k�t bar�t nem is gondolta, hogy Henry valami k�l�n�s okkal h�vta
meg ma �ket.
Egy�ttl�t�k els� f�l�r�j�ban nem is mutatkozott ilyesminek semmi jele. A
hideg vacsora ut�n Parsons �s a velencei r�gy�jtott, a k�t pipa f�stje sz�p
nyugodtan sz�llongott a szob�ban. Purcell nem doh�nyzott, k�h�gtette a pipa.
M�sok f�st�l�se nem zavarta; eleget �ld�g�lt a "Will"-ben, ahol mindig k�k
volt a leveg� a doh�nyf�stt�l.
A kar�csonyra tervezett udvari �nneps�gekr�l besz�lgettek �ppen: mi
legyen a v�gleges zenei m�sor, - amikor Henry Purcell egyszerre, mondat
k�zep�n abbahagyta. Felkelt, a sarokban �ll� nagy iratszekr�nyhez ment, egy
fi�kb�l vastag, madzaggal �tk�t�tt kottacsom�t emelt ki, bar�tai el� tette az
asztalra:
- Befejeztem a "T�nd�rkir�lyn�t" - mondta, szinte s�lytalanul.
Csod�lkozva n�ztek r�: k�l�n�s ellent�t volt a bejelent�s �s a hang k�z�tt.
Henry eljutott p�ly�j�nak legt�bbet emlegetett, s�v�rgott c�lj�hoz - �s ezt
csak �gy mondja? �gy ejti az asztalra munk�ja eredm�ny�t, mint kimer�lt
v�ndor cs�sztatja le v�ll�r�l a tariszny�t, az �t v�g�n.
N�mi magyar�zatot adott, hogy hozz�tette:
- Hajnalban k�sz�ltem el vele; ma �jszaka le sem fek�dtem.
F�radt. Teh�t ez�rt. Persze, biztosan emiatt mondta ilyen tomp�n a fontos
h�rt.
Ned Parsons v�ltott els�nek az esem�nyhez ill� hangra:
- Brav�! Brav�! H�romszoros hurr� Henry Purcellre!
M�k�zva, �nnepi ujjong�sok szok�sa szerint, �k�lbeszor�tott kez�t
h�romszor a magasba l�kte.
A velencei felugrott, megmarkolta Henry v�ll�t, mag�hoz r�ntotta, viharos
�r�mmel meg�lelte:
- Boldog vagyok, Henry!... Boldog vagy?
- Befejeztem - volt a v�lasz, ugyanazon a nyugodt hangon.
- Mutasd! - Parsons kezdte kibogozni a k�tegre csavart madzag csom�j�t.
Szorosan egym�s mell� �ltek, n�zt�k a c�mlapot, a szerepl�k n�vsor�t:
"A herceg, Egeus, Lysander, Demetrius, Hermia, Helena, Oberon kir�ly,
Tit�nia, Robin pajt�s... " �s �gy tov�bb - azt�n izgatott �rdekl�d�ssel az els�
kottasorokra tapadt a k�t bar�t szeme.
K�zben Purcell:
- Tavasszal mutatja be a Kir�lyn� Sz�nh�za. Val�sz�n�leg m�jusban.
D�lel�tt megbesz�ltem az igazgat�val.
Vettore Zorzi - sz�m�tott ugyan erre, m�gis - kis csal�d�ssal olvasta a
kott�t. Az t�rt�nt teh�t, amir�l m�r sok sz� esett. Henry nem tudott mit
kezdeni a felforgatott, idegen kezek �ltal sz�tzil�lt sz�veggel: hagyta az
elrontott "Szentiv�n�ji �lom" sz�vegk�nyv�t olyannak, amilyen, - nem �rt
oper�t, teljes eg�sz�ben �tkompon�lt zen�s darabot, hanem masqueokat,
ut�j�t�kokat illesztett a felvon�sok v�g�re.
Nagyon j�kat. K�ts�gtelen�l j�kat. M�r az els� oldalakon l�tta a k�t
muzsikus gyakorlott szeme, hogy friss, soksz�n� muzsika fog megsz�lalni
tavasszal a sz�nh�zi zenekar hangszerein �s az �nekesek ajk�n. J� lesz. Csak
nem eg�szen... az.
Az els� felvon�s ut�j�t�ka: bolondos kis kom�dia, csak eg�szen laza
�sszef�gg�sben a darabbal; ittas k�lt� mulats�gos, botladoz�-dadog�s sz�l�ja,
k�r�l�tte csintalan t�nd�rek, a ny�ri napfordul� �jszak�j�nak huncut szellemei
- k�r�lt�ncolj�k, nyaggatj�k, m�k�san bolondoznak vele, a v�g�n
megsajn�lj�k, hagyj�k elszunnyadni a boros f�vel bukd�csol� k�lt�t.
Ennyi volt az eg�sz: egyetlen �tlet, egy mosolytkelt�, tal�n kacagtat�
villan�s, r�pke j�t�k. �rz�d�tt rajta az �tgondolts�g, a m�v�sz
�nmegtart�ztat�sa: az �nek �s zene els� megsz�lal�sakor ne szaladjon r�gt�n
f�l, a magass�gokba - a vonz� kezd�s ut�n legyen alkalom a fokoz�sra, a
hat�sok er�s�t�s�re.
A m�sodik j�t�k m�r sz�lesebben bontakozik ki. Ebben m�r megjelenik a
t�nd�rkir�lyn�, Tit�nia, az �jszaka titkait �s �lmait megszem�lyes�t� n�gy
jelk�pes alakkal; b�b�jos dallam sz�lal meg �nek�kben. Madarak
hangversenye az �jszakai erd�ben, az �j szellemeinek var�zsos t�nca; a k�rus
�nek�t trombit�k �s obo�k k�s�rik - az eg�sz jelenet k�k-ez�st var�zslat, Szent
Iv�n �jszak�j�nak k�pr�zata.
- Gy�ny�r� - sz�lt el�gedetten �s lelkesen Ned Parsons. Visszalapozott,
m�g egyszer olvasni akarta.
Henry Purcell f�radtan mosolygott:
- Ez... ez a kis r�sz tal�n siker�lt... Ilyesvalamit hallottam azokon a r�gi
vas�rnap d�lut�nokon... amikor eg�szen m�st j�tszottak persze ap�m �s
bar�tai; de akkor tal�lkoztam el�sz�r a zen�vel, �s a hangok m�g�tt...
Nem folytatta.
Fellapozt�k a harmadik ut�j�t�kot.
Erdei �nekes-t�ncos masque: Tit�nia rendezi az elvar�zsolt Zuboly
tisztelet�re. T�nd�rt�nc, p�sztorj�t�k, Coridon �s Mopsa csillog�an szellemes
alt-basszus-duettje; bizarr t�ncot j�r a fejeb�bj�t�l talp�ig z�ld lombokba
�lt�z�tt, ind�kkal k�r�lfont, megelevenedett f�hoz hasonl� Vadember, az �si
brit mondavil�g fura figur�ja.
A negyedik felvon�s v�g�n Tit�nia kib�k�l szerelmes�vel, Oberonnal.
Felujjong az eg�sz vil�g a t�nd�rkir�lyi p�r boldogs�g�nak �dv�zl�s�re. A
partit�r�ban szimf�ni�nak nevezett nagyzenekari muzsika k�sz�nti a kel�
Napot; megjelenik a napisten, maga Phoebus, �s a N�gy �vszak; �s a k�rus
�rad� �neke �nnepli a szerelmeseket, a szerelmet, az �rz�sek �r�kk�val�s�g�t.
Forr�sok �s sz�k�kutak csobog�s�nak vid�m hangja, mad�rdal, t�nd�ri �s
p�sztori �nek: a term�szet, az emberek �s csudal�nyek egybeolvad� himnusza,
felbuzg� �let�r�m �s sug�rz� boldogs�g t�lti be majd a sz�nh�zat, ha
megsz�lalnak ezek a hangjegyek...
- Panteista �nnep... - d�nny�gte halkan Vettore Zorzi, amikor ennek a
r�sznek utols� lapj�ra �rtek. - Szerencs�d, hogy a papok nem veszik majd
�szre; kikergetn�nek a vil�gb�l.
�gy n�zett bar�tj�ra, mint aki csod�t l�t:
- Nagyszer�! T�k�leteset �rt�l, Henry. De ezt m�r nem lehet fokozni...
T�tov�n ny�lt az �t�dik pap�rcsom�, a z�r�j�t�k kottalapjaihoz.
- Nem is akartam fokozni - felelte a zeneszerz�. - Csak lez�rom.
Befejezem a j�t�kot.
Ned Parsons megh�kkenve kapta f�l fej�t az olvas�sb�l:
- H�t ez mi? K�naiak! Hogy ker�lnek ide k�naiak?
- Mit tudom �n? - mosolygott Henry Purcell. - Ez az �tletem t�madt.
Ez azt�n meglep� �tlet volt: az �t�dik masque-ban, a darab z�r�k�p�ben
k�nai �nekesek, t�ncosok jelentek meg...
...de, hogy ut�nagondolt a k�t bar�t: nem is olyan �rthetetlen. Mostan�ban,
n�h�ny �vtized �ta, sokat besz�ltek Angli�ban, de szerte Eur�p�ban
minden�tt, a titokzatos, t�voli �s k�l�n�s �zsiai birodalomr�l. Vagy sz�z
esztend�vel ezel�tt a r�mai egyh�z rohamcsapata, a J�zus T�rsas�g�nak
nevezett szerzetesrend tagjai, h�rom hatalmas ugr�ssal eljutottak a messzi
f�ldre, K�n�ba, ahonnan ezideig csak a velencei Marco Polo n�gysz�z �v el�tti
utaz�s�nak h�rei �rkeztek Eur�p�ba; f�lig h�rek, f�lig mes�k. A jezsuit�k els�
nagy ugr�sa India partvid�k�t �rte el; a m�sodikkal Jap�nban vetett�k meg
l�bukat, harmadszorra eljutottak a k�nai cs�sz�rok Mennyei Birodalm�ba.
Vakmer� �gyess�ggel gy�keret vertek az ismeretlen t�jon: az uralkod�k
kegy�be f�rk�ztek, udvari csillag�szok, t�rk�prajzol�k, zen�szek �s fest�k,
cs�sz�ri tan�csad�k �s hivatalnokok lettek a jezsuita p�terek. Id�nkint nagy
volt a befoly�suk, m�skor �ld�zt�k, gyilkolt�k is �ket, - mindenesetre imm�r
�vsz�zados k�zdelem folyt K�na megh�d�t�s��rt, �s err�l sokat besz�ltek
minden�tt. Csod�latos selymeket k�ldtek, a k�nai porcel�n aranyat �rt;
n�h�ny eur�pai udvarban k�s�rletek folytak, aranycsin�l�s helyett a
tud�sok keresg�lt�k a porcel�nk�sz�t�s titk�t, egyszer-egyszer m�r fel
is r�ppent a k�sza h�r, hogy r�bukkantak. K�ts�gtelen, hogy Eur�p�ban
divatba j�tt, �lland� t�rsalg�si t�ma lett K�na. �ppen ezekben az esztend�kben
nagy vita zajlott a r�mai szentsz�k �s a jezsuit�k k�z�tt: J�zus T�rsas�g�nak
elsz�nt tagjai minden eszk�zt felhaszn�ltak, hogy hatalmukat �s
v�d��ll�saikat megszil�rd�ts�k K�n�ban, ez�rt k�nnyed�n t�ltett�k
magukat az egyh�z egyes hittani �s erk�lcsi t�rv�nyein, hogy
�letm�djukkal �s felfog�sukkal jobban az idegen vil�gba illeszkedjenek
- �s ezt R�ma nehezm�nyezte.
A vit�k �s izgalmas h�rek mindenk�ppen fenntartott�k az �rdekl�d�st: K�na
�l�nken foglalkoztatta mindenki k�pzelet�t. Nyilv�n ez a leveg�ben lev� t�ma
adta az �tletet Purcellnek, hogy felhaszn�lja az �j, egzotikus sz�nt.
K�nai n� �s f�rfi duettje, k�rus, fantasztikus "k�nai-kertt�" �tv�ltoz� d�szlet;
szokatlan ritmus�, hatnegyedesr�l n�gynegyedre �tv�ltoz� majom-t�nc - �s a
furcsa k�rnyezetben megjelenik, eg�szen v�ratlanul, oda nem ill�en �s m�gis
j�l a j�t�kba illeszkedve, a g�r�g mitol�gia r�zsakoszor�s ifj� szerelem-istene,
Hymen: k�sz�nten! a t�nd�n szerelmesp�rt. S a j�t�kot huszonn�gy tag� nagy
t�nckar forgatagos jelenete fejezi be.
Az utols� lap v�g�re �rtek.
Vettore Zorzi �s Ned Parsons egym�sra n�zett: melyik�k kezdje, melyik�k
mondjon els�nek v�lem�nyt.
Nem kellett sz�lniok. A zeneszerz� sz�rakozottan egyengette lapos
oszlopba a sz�tsz�rt pap�rlapokat, t�n�dve babr�lta a kottacsom�t:
- Befejeztem - mondta.
A v�ll�t vonogatta:
- Milyen �resnek �rzi mag�t az ember ilyenkor. Mint egy elhagyott h�z,
amelyben nem maradt semmi.
Ned Parsons kez�t a kottacsomagra fektette:
- Itt van ez.
Purcell m�sfel� n�zett:
- T�red�k. Lehetnek j� r�szletek benne, tal�n siker�lt az eg�sz. Csak: m�s.
- Nem tudt�l tov�bb v�rni vele? - k�rdezte Vettore Zorzi. - H�tha tal�lt�l
volna m�s megold�st.
- Nem v�rhattam. Meg kellett �rnom, ak�rhogy is. Ki tudja, mennyi id�m
van m�g?
Parsons d�h�s lett:
- Ne mondj ostobas�gokat! Harminck�t �ves vagy.
- Persze. Lehet m�g egyszer ennyi. De h�tha k�zben mindig m�s dolgom
lesz. Ez ad�ss�g volt. Meg kellett fizetnem.
Zorzi nem sz�lt. N�zte a tele�rt lapokat, �s n�zte az embert.
H�sz �vig k�sz�lt Henry Purcell erre a m�re. Tervezte, �lmodott r�la,
v�gyakozott ut�na. �s a mai nap: fanyar beteljes�l�s napja lett.
Sz�kesegyh�zba akart fresk�t, - k�poln�ba festhetett �t k�pet. A megval�sul�s
nem hozott kiel�g�l�st; f�jdalmasabb ez a m�v�sznek, mint egy kudarc.
Hiszen siker�lt. Csak nem �gy. Tal�n jobb lett volna, ha megbicsaklik, ha nem
tudja befejezni. Megmaradt volna a v�gy, a d�h hajt�ereje: m�skor, k�s�bb,
egyszer majd. �gy azonban... ez a fejezet lez�rult.
Mit mondhatna Henrynek? Hazudni ilyenkor nem lehet.
Csak egy mondatot tal�lt:
- Lehet, hogy egyszer m�g megtal�lod az igazi darabot, el�ker�l
valahonnan az el nem rontott sz�veg; akkor �jra kezdheted.
- Ha megtal�lom.
Tudt�k mindh�rman, hogy ez sohasem fog bek�vetkezni.
 HARMADIK FEJEZET

MEGISMERNI AZ EMBEREKET

"Vivaldi abb�, ez a p�ratlan heged�-

m�v�sz �s k�zepes zeneszerz�... "

(Carlo Goldoni dr�ma�r� - 1787)

�Vivaldi . .egy �j zenei vil�g fe/fedez�je... "

(Fausto Torre/ranca zenetud�s - 1937)

1.
 Szikr�z� vil�goss�g: k�t Nap �rasztott f�nyt k�r�l�tt�k - egyik az �gboltr�l
sz�rta sugarait, a m�sik a v�z sz�n�n �szva kett�zte meg a tavaszi ragyog�st.
Majdnem mozdulatlan volt a tenger, alig fodrozta a k�nny� d�li sz�l.
D�li sz�l, �ppen ez volt j� a haj�nak. Csak annyi, hogy sim�n duzzadtak
t�le a vitorl�k, �s a Cavallone nem gyorsan, egyenletes biztons�ggal haladt
c�lja fel�.
A haj� orrd�sz�nek l�fejet faragott a faszobr�sz, h�tracsapott f�l�,
lobog�s�r�ny� figur�t; err�l kapta nev�t a Cavallone, a "Nagy L�"; �s a
kett�s�rtelm� sz� "torl�d� hull�mot" is jelent. R�gi haj�, mostan�ban m�r
nemigen d�sz�tett�k ilyen alakokkal a velencei vitorl�sok orr�t. Er�s �s vihart
�ll� volt a Cavallone, err�l utasai nemr�g meggy�z�dhettek, amikor Szic�li�t
ker�lve, majdnem az afrikai partokhoz sodr�dtak a tombol� sz�lben; a haj�
minden bord�ja recsegett a k�t teljes napig tart� viharban, de a szivatty�kra
nem volt sz�ks�g, egyetlen v�d�r v�z sem jutott a Cavallone belsej�be. Bari
magass�g�ban azt�n elcs�ndesedett a tenger, onnan kedvez� sz�llel j�ttek
id�ig.
Most: itt voltak. A haj� el�tt a l�t�hat�rnak majdnem egyharmad�t
bet�lt�tte egy �sszef�gg�nek l�tsz� f�lds�v. A Cavallone man�verezni
kezdett, korm�nyosa kereste az �tj�r�t.
Mint kardmarkolatot az �vben hajl� v�d�kos�r: elny�lt f�lk�rben fogja
k�r�l Velenc�t hossz�k�s �s keskeny, egym�st �r� szigetek csaknem
�sszef�gg� sora, Chioggi�t�l a Piave mocsaras torkolat�ig - csak helyenkint
szakad meg a term�szetalkotta, �ri�si er�drendszern�l t�bbet jelent� v�d��v.
Ezeket a szigetk�zti �tj�r�kat �vsz�zadok �ta s�ncok �s tornyok v�dt�k;
minden id�ben a leg�jabb �s legjobb fegyverekkel. Valamikor k�vet�k �s
l�ngol� szurkos-koszor�kat haj�t� g�pek �lltak a b�styafalakon, az �jabb
sz�zadokban mennyd�rg� �gy�k tiltott�k a behatol�st a Fens�ges K�zt�rsas�g
bels� vizeire.
A Cavallone felvonta m�sodik, nagyobb lobog�j�t is, a partv�d� er�d
�dv�zl�s�re: most m�r a haj� orr�n �s a f��rbocon is lengett a sz�rnyas
oroszl�nnal �kes v�r�s-arany z�szl�. Az er�d egy k�sz�nt� �gy�l�v�ssel
felelt: szabad az �t.
Vettore Zorzi a fed�lzeten �llt, el�l, k�zel a haj�orrhoz. �rdekl�d�ssel
figyelte a bonyolult mozdulatokat: pontosan el��rt �ton siklott a Cavallone, a
szigetsor k�zepet�j�n lev� malamocc�i �tj�r�ba. S ahogy elhagyt�k a keskeny
szorost a k�t hossz�k�s f�ldnyelv k�z�tt, egyszerre megint kit�gult a vil�g:
nagy �b�lbe jutottak. M�g egy �ra, �s az �b�l m�ly�n megpillanthatta az utas
a rejt�z�, v�dett Velenc�t. Az egyetlen it�liai v�rost, melynek f�ldj�re
ellens�ges katona addig nem tette a l�b�t.
- Meglep� l�tv�ny, ugye? - k�rdezte Zorzit mellette �ll� bar�tja.
Alvise Lippomano nem el�sz�r �rkezett haj�val Velenc�be: � m�r ismerte
ezt a pillanatot, amikor a szigetsor kapuj�ban hirtelen megcsillan a v�ros, mint
felny�l� �kszerdobozban a dr�gak�. �s tudta, hogy �tit�rsa ilyet m�g nem
l�tott. Vettore, ha gyerekkor�ban haza-hazaj�tt Cremon�b�l, mindig a
sz�razf�ld fel�l k�zel�tette meg Velenc�t.
Lippomano nem is kapott v�laszt. Vettore Zorzi megn�mult. Torka
elszorult, nyelv�t-ajk�t megb�n�totta a csoda.
A d�lel�tti napf�ny ugyanabb�l az ir�nyb�l esett a v�rosra, amerr�l a haj�
k�zeledett a parthoz. Csillog� toronysisakok, �nlemezes, r�zzel d�sz�tett
h�ztet�k �s a palot�kat bor�t� csiszolt m�rv�nylapok vert�k vissza a sugarakat.
Sz�lesen �s t�m�ren ter�lt el a v�ros a t�g medence k�zep�n: emberi akarat �s
er� abroncsozta egybe valamikor, m�sf�lezer �ve, ezt a n�gy nagyobb �s vagy
sz�zh�sz apr� szigetet, megbonthatatlan �s egy t�mbb�. Emberek halmozt�k
fel itt a vil�g gazdags�g�t, �s teremtett�k meg a sz�ps�g kincsest�r�t a hajdani
mocsaras-lag�n�s szigetcsoporton. Vettore Zorzi hirtelen megn�tt egy fejjel:
Velence polg�ra � is, a teremt� emberek unok�ja. Hazaj�tt. Itthon van.
Gyorsan, egyenes vonalban siklott a haj� a l�tv�ny k�z�ppontja fel�, -
vasforg�csot a m�gnes, gyermek�t az anya: vonzotta mag�hoz az oroszl�nos
z�szl� alatt haj�z� vitorl�st a Palota.
F�nyl�, halv�ny �s h�v�s r�zsasz�nben j�tsz� sz�gletes �p�letkocka: v�r
csipk�b�l, ezer�ves hatalmat �rz� m�rv�nydoboz. Lakik benne egy ember -
mindegy, hogy h�vj�k; most �ppen Silvestro Falier volt a neve, �s � a
sz�znyolcadik doge - lakott, lakik �s lakni fog, tal�n az id�k v�gezet�ig.
Megv�lasztat�s�nak napj�t�l hal�l�nak perc�ig a f�ldi cs�sz�rok, kir�lyok �s
fejedelmek sor�ban emlegetik nev�t, egyenrang� � a koron�s uralkod�kkal: a
K�zt�rsas�g hatalm�nak megszem�lyes�t�je, b�r hatalma nem sok. S a Palota
val�sz�n�tlen kecsess�g�, r�zsasz�n� falai k�zt hivatali szob�kban �lnek urak,
akiknek nev�t senki sem emlegeti, akiket alig n�h�ny ember ismer - �s �k a
Fens�ges K�zt�rsas�g hatalm�nak igazi birtokosai. Int�s�k szerencs�t jelent
vagy roml�st, szavuk hal�lt is hozhat, dics�s�get is. Hozz�juk c�mzett lev�l
lapult odalent a haj�kabinban, Vettore Zorzi poggy�sz�nak legf�ltettebb
b�rl�d�ja fenek�n, h�rom z�rral, vasp�ntokkal �s lakatokkal z�rt l�d�ban. A
v�roshoz k�zeled� haj� orra egyenesen egy bels� v�zi�t fel� mutatott: a Palota
�s a V�mh�z t�mbje k�z�tt l�tszott m�r a nagy laguna, a Canal Grande
torkolata - ezt az utat, a v�rosba bel�p�st nyitj�k meg a lev�l sorai:
"... nevezett Vettore Zorzi j� hazafinak, a
K�zt�rsas�g h�s�ges polg�r�nak bizonyult hossz�
�veken �t; p�rizsi �s londoni magatart�sa ellen kifog�s
nem emelhet�. Hasznos szolg�lataival ki�rdemelte
itteni k�pviseleteink elismer�s�t. Protest�ns hitre
�tt�r�s�vel magasabb �rdekeket szolg�lt, ez�rt �t v�d
nem �rheti; amint a k�nyszer�t� k�r�lm�nyek
megsz�ntek, vissza is t�rt az anyaszentegyh�z
kebel�be. Londoni k�vets�g�nk ennekfolyt�n al�zattal
javasolja az illet�kes korm�nyszerveknek, hogy
nevezett Vettore Zorzit sz�ks�g eset�n vegy�k
v�delm�kbe az egyh�zi hat�s�gok esetleges zaklat�sai
ellen..."

A K�zt�rsas�g londoni k�vete �rta al� a levelet, �s mell�kelte Gianpolo

Vivaldi �s a p�rizsi Antonio Correr r�szletes jelent�s�t Zorzi szolg�latair�l.
A vastag, pecs�tes paksam�ta mellett egy m�sik lev�l is volt, mag�nlev�l:
Gianpolo �r aj�nlotta soraival nagyb�tyj�nak, Gianbattista Vivaldinak
j�indulat�ba Vettore Zorzit. Mert, ahogy b�cs�z�skor mondta Gianpolo
Vivaldi:
- Hasznos lesz �nnek, Zorzi, ha valaki egyengeti otthon az �tj�t. Nem
vagyunk ugyan r�gi velencei csal�d, Genov�b�l telepedt�nk �t vagy sz�z
esztendeje, �s csak a nagyap�m kapott polg�rjogot a K�zt�rsas�gban;
Gianbattista b�ty�m azonban tekint�lyes ember a velencei zenei �letben, sok
�ve a Doge-k�polna els� heged�se. Seg�thet �nnek, aj�nl�levelet adok hozz�.
A b�rl�da fenek�n a harmadik �rt�kes pap�r pedig: az �tlev�l. Megint a
r�gi, a t�bbsz�r kicser�lt, azt�n visszaadott, egy szem�lyre sz�l� okm�ny,
amellyel annakidej�n hossz� �tj�ra indult a huszonegy �ves Vettore Zorzi.
Akkor a sz�razf�ld fel� indult el, most a tenger fel�l k�zeledett.
M�r alig voltak p�rsz�z �lnyire: r�szletek is l�tszottak, a Palota
oromzat�nak d�szei, a f�ldszinti �s emeleti oszlopsor �tt�rt mint�ja.
- Vajon mi�rt olyan furcs�n szab�lytalan a nagy ablakok sora? - n�zte
elgondolkozva a h�t �ri�si ablakny�l�st Zorzi.
A baloldali h�rom nagy ablak, az erk�lyes k�z�ps� �s m�g a mellette lev�
egy is: t�k�letesen egyforma, nagys�ga �s mint�zata ugyanolyan - �s
jobboldalon a k�t sz�ls� ablak v�ratlanul, megh�kkent�en m�s. Form�juk
azonos ugyan a t�bbi
vei, de valahogy kisebbnek l�tszanak, mert j�val alacsonyabbra
v�gt�k a m�rv�nyfalba ezt a k�t ablakot. Mi�rt? Alvise Lippomano
v�llat vont:
- Csak. Ilyen.
Velencei volt, �s ebben a v�rosban sokmindent legjobb egyszer�en
tudom�sul venni, mert erre vagy arra v�laszt tal�lni neh�z. N�ha vesz�lyes is,
ha nem ennyire �rtatlan a k�rd�s.
M�g hozz�tette:
- Legt�bb �p�let�nk�n, palot�n, templomon, l�thatsz ilyesmit. Maga a
v�ros is szab�lytalan k�pz�dm�ny: mocs�ron �s v�zen m�rv�ny, sz�zezer
lakos� vil�ghatalom, polg�rok arisztokr�ci�ja... ahova csak n�zel, elt�r�s a
szab�lyt�l. Mi�rt legyenek h�t a h�zaink szokv�nyosak? Nem szeretj�k az
unalmas szimmetri�t. Ilyenek, mert �gy akarjuk,
A Palot�n�l kezd�d� �s hosszan h�z�d� rakpart, a Riva degli Schiavoni
egyik kik�t�hely�n z�szl�jeleket adtak a Cavallone korm�nyos�nak: ott kell
horgonyt vetni�k.

K�t hete sz�lltak Marseille-ban a Cavallone fed�lzet�re. H�rom h�nappal

el�bb nem is �lmodta volna Vettore Zorzi, hogy hamarosan viszontl�tja
sz�l�v�ros�t.
Gy�szruh�t viselt h�rom h�nappal ezel�tt. Nem testv�r�rt, h�zast�rs�rt,
sz�l��rt, nem rokon�rt; bar�t halt meg, t�bb a rokonn�l. Harminchat esztend�s
kor�ban, hossz� testi k�nl�d�s �s a fogy� id�vel v�vott hosszas k�zdelem ut�n
elk�lt�z�tt a vil�gb�l Henry Purcell angol kir�lyi zeneszerz�, minden
zenekedvel� embernek igaz bar�tja �s szolg�ja, ahogy mag�t nevezte.
H�rom �s f�l esztend�t �lt m�g a "T�nd�rkir�lyn�" bemutat�ja ut�n.
Nyugtalan �s siet�s �vek voltak: halmoz�dott a munka, m�g ezt el kellett
v�gezni, m�g azt is. Dalok �s duettek, zenekari darabok �s egyh�zi m�vek,
k�zt�k a r�gen tervezett Tedeum �s a hatalmas Jubilate; sz�npadi j�t�kok
eg�sz sora, egyik-m�sik darabhoz csak k�s�r�zen�t �rt, m�sokat nagy masque-
okkal d�sz�tett, �s volt k�zt�k majdnem-opera is. Nekiv�gott az Oidiposz-
t�m�nak, k�s�rletezett az �r�k Don Juan-mes�vel, azt�n megint egy elrontott
Shakespeare-darabbal birk�zott, a "Vihar"-ral. Utolj�ra ism�t nagy oper�t
akart kompon�lni, Dryden "Indi�n kir�lyn�" c�m� sz�vegk�nyv�b�l.
Ezt m�r nem tudta befejezni. Palotagy�szt nem rendeltek hal�lakor, hiszen
csak egy m�lt�s�g-n�lk�li, k�zepes rang� udvari hivatalnok k�lt�z�tt el; de a
von�szenekar heged�i tomp�bban sz�ltak, �s pr�basz�netekben halkabban
besz�lgettek a zenekari tagok hossz� ideig.
V�gezt�k tov�bb a munk�jukat. Vettore Zorzi is. De London �res lett az
1695-�s esztend� november�nek huszonegyedik napja ut�n. Ki maradt m�g?
A mogorva rosszkedv m�g� b�j� Ned Parsons, a m�r nyolcvanhatodik �v�ben
botork�l� aggasty�n, Saint-�vremond �r, �s n�gy-�t asztalt�rs a Will-
k�v�h�zban. Meg Phyllis, �s az �t felv�lt� k�vetkez� �s tov�bbi phyllisek;
nev�k, hajuk sz�ne �s test�k m�retei k�l�nb�ztek b�r, de ez nem volt fontos
k�l�nbs�g. Henry hal�la �ta a zen�l�s is m�s lett: napi munka, elfoglalts�g,
p�nzkeres� mesters�g. Mert kiapadt a f�ny forr�sa.
Vettore Zorzi megfakult �let�nek v�ratlan l�k�st adott egy lev�l. P�rizsb�l
j�tt, Alvise Lippomano �rta. Zorzi olvasta, el�bb puszt�n bar�ti �rdekl�d�ssel,
azt�n felfigyelve, majd nagyon elgondolkozva, a sorokat:

,,... �gy azt�n, minthogy siker�lt el�rnem a r�gen

�h�tott c�lt, �thelyez�semet: tavasszal v�glegesen
hazak�lt�z�m. M�jus elsej�n kell elfoglalnom �ll�somat
a velencei k�zpontban, indul�somat teh�t, m�rcius
v�g�re, �prilis elej�re tervezem. M�g nem tudom, haj�n
utazom-e, vagy a kev�sb� veszedelmes, de f�rads�gosabb
sz�razf�ldi utat v�lasztom. - Te hogy vagy, bar�tom,
mik�ppen mennek a dolgaid? Sokszor gondolok �vekkel
ezel�tt volt londoni besz�lget�s�nkre �s kedves fiatal
bar�tn�d minestrone-vacsor�j�ra. Mondd, Vettore, m�g
most sem hat�rozt�l? Sok levelet kapok Velenc�b�l,
b�s�gesen vannak h�reim, hogy a v�ros vid�m �s eleven,
rengeteg k�lf�ldi l�togatja, �s polg�rt�rsaink sem vetik
meg a sz�rakoz�st. �s nemcsak nyilv�nos �nneps�gek,
gondol�k f�kly�s felvonul�sai, t�ncest�lyek, enged�keny
sz�v� h�lgyek �s �jjel-nappal nyitott k�rtyatermek
gondoskodnak az unalom �z�s�r�l; a m�v�szetek is
vir�goznak haz�nkban, k�l�n�sen �l�nk a zenei �let.
Bizonyos, hogy egy vil�got j�rt �s sikeres zen�szt t�rt
karokkal fogadn�nak, templomi zenekarban, valamelyik
sz�nh�zban a sok k�z�l, hangversenyteremben, b�rhol.
Gondold meg, Vettore... k�pzelj el egy reggelt, amikor a
csal�dod r�gi h�z�ban a San Giovanni Crisostomo-
csatorna viz�nek csobog� nesz�vel �bredsz..."

Felfigyelve, elgondolkozva, �s m�g m�lyebben elgondolkozva olvasta a

levelet Vettore Zorzi. H�rom �jszaka, �t �jszaka, tizenk�t �lmatlan �jszaka:
neh�z volt hat�rozni. A csontv�z�ra koptatott k�rd�s ez volt: a megszokott
idegenb�l a hazai idegens�gbe?
Sok t�preng�s ut�n sz�letett meg a d�nt�s. Zorzi felmondta �ll�s�t a kir�lyi
zenekarban, kifizette sz�ll�s�nak b�r�t febru�r v�g�ig, bev�s�rolt, kezdte az
�ti el�k�sz�leteket, csomagolt, �s r�vid levelet �rt P�rizsba:
"M�rcius els� napjaiban �rkezem. A h�nap v�g�n
egy�tt indulhatunk, Alvise. Eg�szs�gem rendben,
panaszra nincs okom, sat�bbi, �sat�bbi... "

P�rizsban azt�n megkapta a pecs�tet, m�r am�gyis k�sz elhat�roz�s�ra.

Ninon. Amikor utolszor j�rt itt - nyolcvannyolc �sz�n ment vissza Londonba
-, Ninon m�g asszony volt; �reged�, �veit n�zve m�r �reg, de m�g asszony.
H�t �s f�l �v ad�dott az�ta a kor�hoz - a hetvenhat esztend�s Ninon de
Lenclos m�r nem volt Ninon. Most m�r nem felelte volna, hogy: "k�rdezze
meg a nagyn�n�met...", m�r Ninon is tudta, mikor jut el egy n� az asszonyi
�let lez�r�s�hoz. Nem volt m�r n�, csak eleg�ns d�ma. Nemcsak haja volt
feh�r a par�ka alatt, eg�sz l�nye s�padt lett, �ttetsz� �rnya egykori mag�nak.
Megkopott der�vel fogadta a r�gi bar�tot - semmi m�s nem maradt a m�ltb�l,
csak a hangja; de ebbe a s�t�ten b�rsonyos hangba is zavar� z�rejek
vegy�ltek, sziszeg�-selyp�t� z�ng�k, mert sok foga kihullott m�r. T�mpeujj�
kis keze eres volt, ruh�in z�rtabb a kiv�g�s fonnyad� keble f�l�tt. Ninon
helyett imm�r - de Lenclos �rn� fogadta h�tf�n �s cs�t�rt�k�n vend�geit a
s�rga szalonban.
V�ndorl�sokn�l, viszontags�gokn�l, napt�rn�l, bar�tok elm�l�s�n�l,
mindenn�l jobban mutatta Ninon megv�ltoz�sa, hogy: Vettore Zorzi �regszik.
�s idegen f�ld�n �regedni - rem�nytelen keser�s�g. Az �let nagyobb fel�n
m�r t�l: itt az ideje visszat�rni az Any�hoz.
Ahogy m�ltak a napok, egyre t�relmetlenebb lett Vettore Zorzi. D�nt�tt -
most m�r indulni kellene. Londonban nem volt m�r keresnival�ja, P�rizsban
sem. A sz�lak elszakadtak. Lej�rt a sors �ltal kiszabott id� arra, hogy
megtanuljon minden megtanulhat�t, a vil�got bej�rja, �s megismerje az
embereket. Amit lehetett, megtanulta; megn�zte a l�tnival�t; �s
Od�sszeuszk�nt megismerte az emberek sokas�g�t; most m�r elj�tt a
legm�lyebb megismer�s ideje. A k�z�s any�t�l sz�letett testv�rei k�z� kell
mennie; �lete m�sodik fel�ben, hossz� v�ndorl�sok ut�n otthon m�r a helye.
P�r h�t P�rizsban: l�zeng� �s �res napok sora, b�r sok mindent kellett
int�zni. Alvis�t elfoglalta hivatali �gyeinek lez�r�sa, �tad�sa; Zorzi dolga volt,
hogy utaz�sukhoz alkalmatoss�got �s megfelel� id�pontot tal�ljon.
Megegyeztek, hogy m�gsem a hossz� kocsiutat v�lasztj�k, orsz�gokon �t,
hegyeken kereszt�l, rossz utakon, r�z�s hat�rban. Ink�bb v�llalj�k a haj��t
kock�zat�t, a F�ldk�zi-tenger tavaszi viharait, alg�ri �s tuniszi berber kal�zok
t�mad�s�nak vesz�ly�t. Velencei haj�t kerestek, mert a K�zt�rsas�g z�szlaj�t
mindenn�l jobban f�lt�k az afrikai rabl�k. Zorzi olyan helyekre j�rk�lt, ahol
haj�sgazd�k, keresked�k, utaz�k fordulnak meg - a p�rizsi gabonat�zsd�n
tal�lkozott is egy hazai keresked�vel: francia b�z�t v�s�rolt a honfit�rs, �s
haj�ja �ppen rakodott a marseille-i kik�t�ben, �gy jutottak a Cavallone
fed�lzet�re.

A Cavallone �gyes fordulattal a part mell� siklott. Leengedt�k a horgonyt,

kidobt�k a k�teleket. V�mtisztek j�ttek a haj�ra, �s a v�rosi rend�rs�g h�rom
embere. F�l�ra m�lva a teherhaj� k�t utasa megkapta az enged�lyt a
partrasz�ll�sra.
K�t b�rk�t sz�l�tottak a Cavallone mell�. Egyikbe Alvise Lippomano
rakatta csomagjait; r�vid �tra b�relte a b�rk�t, mert a Lippomano-h�z a Canal
Grande elej�n volt, alig �tsz�z l�p�snyire a Piazzett�t�l. A m�sikkal Vettore
Zorzi indult el. Egyideig egym�s mellett haladtak, azt�n Alvise meg�rkezett
h�zuk v�zi-l�pcs�j�hez, elb�cs�ztak, �s Zorzi egyed�l ment tov�bb. A k�t
evez�s hossz�, er�s csap�sokkal hajtotta a b�rk�t.
P�rizsb�l id�ben levelet k�ld�tt maga el�; v�rj�k m�r, ha nem is napra
pontosan. Apai �r�ks�ge a h�z, neki el�g lesz az els� emelet h�rom szob�ja, a
t�bbiben megmaradhat Michele nagyb�csi a csal�dj�val. Elf�rnek: a Zorzi-
�s�k t�gas h�zat �p�ttettek maguknak �s unok�iknak.
A b�rka m�r a Canal Grande torkolat�ba �rt. Jobbk�z fel�l elhagyt�k a
Palot�t �s a Piazzetta l�pcs�s partj�t a K�t Oszloppal; egyiken a v�ros hajdani
v�d�szentje, San Teodoro szobra, a m�sik oszlopon pedig a nagy v�rosv�d�,
M�rk apostol jelk�pe, a Sz�rnyas Oroszl�n. Balk�zr�l a feh�rm�rv�ny Salute-
templom maradt el a b�rka m�g�tt, �s most m�r k�toldalt a palot�k sora
l�tszott.
D�lre j�rt m�r az id�. Gondol�k sz�zai ny�zs�gtek a v�zen, �gyesen
ker�lgett�k egym�st. Eb�did�: volt, aki hazafel� igyekezett, m�sok ki�lt�zve,
vend�gs�gbe. Vettore Zorzi n�zte a ruh�kat. P�rizzsal �sszehasonl�tva a
f�rfiak t�bbs�ge konzervat�v, a k�z�pkor�ak �s id�sebbek tizen�t-h�sz �v
el�tti divat szerint �lt�ztek, sokan par�k�t sem hordtak. A fiatalabb f�rfiak, �s
a h�lgyek kiv�tel n�lk�l, a legfrissebb divatot k�vett�k.
- Nem tilos m�r a par�ka Velenc�ben? - k�rdezte az egyik evez�st Zorzi.
A fiatalember csod�lkozott:
- Nem is tudtam, hogy tilos volt.
- Valamikor. �vekkel ezel�tt.
- Nem, nem tiltja m�r senki. Hordj�k az urak, b�r van, aki nem szereti.
- Itt van p�ld�ul Niccolo Erizzo �r esete - sz�lt k�zbe nevetve a m�sik
evez�s. - Apjaura v�grendeletben tiltotta neki a par�kavisel�st. �gy
rendelkezett, ha fia gyal�zatot hoz a csal�dra ezzel a nevets�ges divattal, az
eg�sz vagyon maradjon a Piet?-menh�zra. Niccolo �r m�gis hordta a par�k�t,
p�rre ker�lt sor, v�g�l kiegyeztek: a vagyon fele a menhely� lett, de a par�ka
maradt Niccolo Erizzo fej�n.
- Mes�lik - vette �t a sz�t a t�rsa -, hogy a Correr-csal�d feje is hadat
�zent a par�k�nak. Nagy besz�det mondott, hogy az ilyen cifras�g ellent�tes a
r�gi j� k�zt�rsas�gi erk�lcs�kkel. �ll�t�lag k�tsz�z�tven el�kel� nemes �s
gazdag polg�r felesk�d�tt, nem tesz par�k�t a fej�re. De a t�bbiek csak
hordj�k, amint l�thatja uras�god.
Az �ri�si "S"-alakban g�rb�l� v�zi�t els� nagy fordul�j�ba kanyarodtak, a
Contarini-csal�d �s a Balbiak palot�ja k�z�tt haladt a b�rka. Ki�rtek az
egyenesbe, �s t�volr�l m�r l�tszott a Rialto-h�d sz�gben megt�rt �ve.
Furcs�n �rezte mag�t Vettore Zorzi. Egym�sut�n pillantotta meg a
majdnem negyedsz�zada nem l�tott, de soha el nem felejtett �p�leteket. A
Palota, a M�rk-templom, a K�t Oszlop, a Salute, a H�d, �s m�g j�egyp�r -
jelk�pei voltak a v�rosnak, a V�rosnak, a t�voll�t �veiben. Most a jelk�pek
megfoghat� val�s�gukban mutatkoztak.
A h�dhoz k�zeledve r�ges-r�gi eml�k t�madt f�l: utolj�ra azon az est�n
ment �t k�tszer, oda-vissza, a Rialto h�dja alatt, amikor a Palot�ba id�zt�k, �s
nem tudhatta, k�tszer teszi-e meg az utat. M�snap gyalog ment okm�nyai�rt a
hivatalba, �s harmadnap m�r elutazott.
�tsiklottak az �v alatt, a h�d egy m�sodpercig �rny�kot vetett a fej�re: ez a
pillanat volt, hogy �rezte, meg�rkezett.
A h�d ut�n m�r csak n�gy-�t perc, �s a b�rka jobbra befordult a San
Giovanni Crisostomo-csatorn�ba, p�r evez�csap�s ut�n a Zorzi-h�z
v�zil�pcs�j�hez simult.
Minestron�val kezd�d�tt a hazat�rt t�kozl�fi� tisztelet�re heveny�szve
�nnepiv� duzzasztott csal�di eb�d. De ez a leves igazi volt. Nem londoni
f�szerekkel k�sz�tette angol l�ny keze. Az els� kan�ln�l d�bbent r� Vettore
Zorzi, mi hi�nyzott legink�bb abb�l az eml�kezetes londoni minestron�b�l.
Nem volt meghintve reszeltsajttal; ezt kifelejtette a receptb�l Phyllis. Vajon
kinek f�z most Phyllis, kinek feh�rnem�j�t tartja rendben, ki �gy�t melengeti?
Nem fontos. A velencei Zorzi-h�z minestron�j�ba b�ven lehetett sajtot hinteni
az �bl�s ez�st tart�b�l.
Michele nagyb�csi, meghalt apj�nak �ccse, buzg�n faggatta: mi
mindent �lt �t, milyen csud�kat l�tott, h�ny nevezetes v�rost �s embert
ismert meg, hogyhogy nem hozott feles�get mag�val, milyen volt az
utaz�s, �s legf�k�ppen: mik a tervei itthon?
- S�t�lni akarok - felelte Vettore Zorzi. - Gyalog �s cs�nakon. Im�dkozni
akarok a Frariban, besz�lgetni a Rialt�n, a h�d t�v�ben �csorg�kkal. Szagolni
akarom hajnalban a halpiacot. �s meg akarom n�zni Colleoni szobr�t a
Zanipolo mellett.
Az utols� sz�t�l megmelegedett Michele Zorzi sz�ve: j�l van, csakugyan
haza�rt az �ccse, velencei dialektusban egybemondja a San Giovanni e Paolo-
templom nev�t, Zanipol�nak! De azt�n rosszkedv�en h�mm�g�tt: s�t�lni
akar? Velencei polg�r dolgozik, p�nzt keres, k�z�gyekkel foglalkozik, persze
csak �vatosan; tesz-vesz, v�gzi a dolg�t, de nem s�t�lgat. Ezt biztos azokt�l a
l�ha franci�kt�l tanulta Vettore. Nem baj, majd abbahagyja, leszokik r�la.
A h�rom gyerek, Michele Zorzi k�t kamaszfia �s az �r�kbe fogadott �rva
t�voli rokonl�ny, megillet�dve �s k�v�ncsian b�multa a messzi f�ldr�l �rkezett
Vettor�t; m�g a vil�gon sem voltak, amikor �tj�ra indult. K�l�n�sen a
kisebbik fi�, Marcello leste a sz�t. Tenger�sznek k�sz�lt, �s gy�ny�r�s�ggel
hallgatta, amikor nagyb�tyja a haj��tr�l, a viharr�l mes�lt; csak azt sajn�lta,
hogy kal�zokkal nem �tk�z�tt meg a Cavallone.
- Nem lett volna mivel meg�tk�zni - nevetett Vettore Zorzi. -
Keresked�haj�, csak d�sznek van a fed�lzet�n egy rozsd�s �gy�. Nem nagyon
kerest�k a tal�lkoz�st.
Marcelle csal�dott volt. � majd a hadiflott�hoz szeg�dik, �s...
- �s kapsz k�t nagy pofont - v�gta el fia lelkesed�s�t a csal�df�. - Ne
j�rtasd a sz�dat, ha a feln�ttek besz�lnek.
Nemcsak a neveletlens�g bosszantotta. Michele Zorzi k�zel volt m�r a
hatvanhoz, �s eml�kezett, hogy j� harminc �ve vonult fel tal�n utols�
nagyszab�s� v�llalkoz�s�ra a K�zt�rsas�g haj�hada, Francesco Morosini
tengernagy parancsnoks�ga alatt. �s diadal�nnepet �ltek, hogy a flotta
nagyobb r�sze �ps�gben visszaker�lt hazai kik�t�be, k�tes v�gz�d�s� csat�k
ut�n, amelyeket Velence �s a t�r�k is gy�zelemnek k�nyvelt el. H�sz �vvel
k�s�bb m�g egy l�tszatgy�zelmet aratott Morosini, de abban sem volt sok
k�sz�net. J�zan velencei polg�r m�r el�bb sem, de az�ta m�g kev�sb� foglalta
�zleti sz�m�t�saiba a hadisikereket, a h�d�t�st - kiel�g�tette �ket, ha a
K�zt�rsas�g megfogyatkozott birtokainak megtart�s�ra elegend� volt a
katonai er�. Velence marad�k hatalm�nak oszlopai: a keresked�k vagyona, a
f�l vil�gra terjed� bankh�l�zat �s a K�zt�rsas�g mesterien m�k�d�
diplom�ciai szolg�lata. Michele Zorzi �s egyetlen bar�tja sem hitte, hogy
Velence valaha m�g eredm�nyes h�bor�t folytathasson tengeren vagy
sz�razf�ld�n.
- Ez nem gyenges�g, Vettore - folytatta a t�m�t eb�d ut�n az id�sebb
Zorzi, amikor kettesben, asszony �s gyerekek n�lk�l, f�rfibesz�lget�sre le�ltek
a h�zigazda szob�j�ban. - �seink �ppen eleget harcoltak. Igaz, egyid�ben
mi�nk volt a F�ldk�zi-tenger majdnem eg�sz keleti medenc�je, Dalm�ci�t�l
Ciprusig. Az �szak-it�liai sz�razf�ld�n is j�val nagyobbak voltak a birtokaink
mint most. Azt�n kider�lt, hogy nem megy a dolog. Egy apr� �llam... most
�sszesen sz�zh�szezer lakosa van Velenc�nek... nem tarthat k�zben akkora
gyarmatbirtokot �s megh�d�tott ter�letet.
- El�g sok�ig siker�lt.
- M�s vil�g volt az, kedves �cs�m. �kap�ink kalandorok voltak, mi
�zletemberekk� civiliz�l�dtunk. Dandolo doge �tsz�z �ve Konstantin�polyi
rohanta meg haj�ival, el is foglalta, fel is gy�jtotta... igaz, hogy �gyesen
r�szedett sz�vets�gesek is seg�tettek neki. Azt hitt�k, hogy a Szent S�r
felszabad�t�s�ra �s �ket gazdag�t� zs�km�nyszerz�sre megy a j�t�k; azt�n
�szrevehettek, hogy csak nek�nk szereztek keleti kik�t�ket �s biztos�tott
tengeri utakat. Mindegy, hogy t�rt�nt ; akkor, �s m�g k�t-h�romsz�z �vig
csatahaj�kkal politiz�ltunk �s bonyol�tottuk �zleteinket. Most r�j�tt�nk, hogy
m�s korhoz m�s eszk�z�k illenek. A nyolcvan�ves fejjel partokat rohamoz�
Enrico Dandolo �s a hozz� hasonl� h�s�k �s hadvez�rek hely�be l�pett a m�lt
sz�zad elej�n az �j velencei h�s, Luca Pacioli, aki nem suhogtatott pallost �s
nem hajig�lt �g� szurokf�kly�kat, hanem feltal�lta a kett�s-k�nyvvitelt. Ennyi
az eg�sz, Vettore.
- Nem �rtek ezekhez a dolgokhoz - h�z�dozott Vettore Zorzi. - Sem
katona, sem keresked� nem vagyok...
- No l�tod, fiam - csapott le a sz�ra a m�sik. - K�tsz�z �v el�tt katona is
volt, keresked� is m�g minden velencei polg�r �s nemes. Ilyen, kett�s
er�nyekkel �kesked� ember m�r egy sincs a v�rosban. Az �llam teljesjog�
polg�rainak egyr�sze keresked�, csak keresked�. Katona alig p�rezer. A
nemesek sz�zai �llamk�lts�gen �lnek, ingyenlak�sban viselik b�szk�n
c�mereiket. �s egyre t�bben vannak hozz�d hasonl�k: sem katona, sem
keresked�.
- Gondolom, t�ls�gosan gazdagok lett�nk ahhoz, hogy harcolni akarjunk.
- Nem, Vettore. Nem. Bonyolultabb �gy ez. Ha puszt�n olyasf�le
gazdags�gr�l volna sz�, hogy felhalmoztuk itt a kincsek roppant t�meg�t, ha
Velence aranyveret� p�nzesl�da volna: bizony mondom neked, �llig
fegyverbe k�ne �lt�zn�nk, m�g a k�t serd�letlen k�lyk�mnek is pisztolyokat
t�zn�k az �v�be. A gazdags�got �rizni kell, Vettore �cs�m, mert m�sk�pp egy
sz�p napon befut az �b�lbe �tven hadig�lya, kiugr�l bel�le t�zezer fegyveres,
�s huss! m�r oda a gazdags�g.
J��z�t nevetett. Kikiab�lt a szolg�l�nak, hogy hozzanak m�g k�t cs�sze
keser� csokol�d�t, azt�n folytatta:
- Hol is tartottam? Igen. Sz�val, mi nem �gy vagyunk gazdagok, hogy a
talpad alatt - sz�les gesztussal lemutatott a padl�ra - hogy a h�z pinc�j�ben
aranyrudak hevern�nek keresztberakva, m�gly�ban. Dr�gak�vet sem tal�lsz a
h�zamban... bocs�nat: a h�zunkban!... a feles�gem �kszerein k�v�l. A v�ros
bels� aranyp�nz-forgalma sem nagyobb, gondolom, mint b�rmelyik m�s
ekkora eur�pai nagyv�rosban. Velence nem t�lt�lt�tt kincst�r: nem kell
nek�nk sok �rz� katona. �s ezt szerencs�re m�sok is tudj�k. Szerencs�re?
Dehogy. Gondos �zletemberhez ill� el�rel�t�ssal, megfelel� m�dokon tudt�ra
adjuk mindenkinek, aki megrohan�sunkat �s kifoszt�sunkat tervezhetn�, hogy
nem �rdemes benn�nket megrohanni, nincs itt elrabl�sra �rdemes kincs.
Behozt�k a cs�sz�ket. Michele el�gedetten d�rzs�lte a kez�t; egyszerre
�r�lt a forr�, friss italnak �s saj�t okoss�g�nak:
- Gazdagok vagyunk, igen - mondta tov�bb. - Nagyon gazdagok. De ez
modern gazdags�g. �n a csal�di c�g vagyon�t nem l�d�kban tartom, amiket el
lehet hurcolni. Hanem... Drezd�ban �s R�m�ban, a Salviati-bank londoni,
p�rizsi, b�csi fi�kjaiban, a Zorzi-h�z br�sszeli, madridi �s alexandriai
kirendelts�gein.
�nnep�lyesen felemelte a hangj�t:
- C�g�nk kincsei itt, a f�ldszinti irod�ban, a f�k�nyvbe �rt sz�mok. Ezt a
kincset... ahogy a Biblia mondja... nem eszi meg a rozsda, �s nem vihetik el a
rabl�k. S m�g f�szereket sz�ll�t� haj�inkat sem kell f�ltenem az els�llyed�st�l
vagy kal�zt�mad�st�l. Tizen�t-h�sz nagy velencei �zleth�z megosztja a
kock�zatot egy k�z�s k�rtalan�t� p�nzt�rral; magunk k�z�tt ezt biztos�t�snak
h�vjuk. Akit vesztes�g �r, a k�z�s kassz�b�l megt�r�l a k�ra. Egysz�val,
t�l�nk nincs mit elvenni, benn�nket teh�t nem �rdemes megt�madni,
ergo: nem kell hadat viseln�nk.
Vettore Zorzi hosszan hallgatott. K�r�lj�rtatta szem�t a szob�ban. M�s
volt, amire eml�kezett; megv�ltozott az eg�sz h�z. Gyerekkora idej�n a
fogad�szob�kban �s apja dolgoz�szob�j�ban, ahol most �ltek, h�rtyav�kony
barna nemesb�r-huzat d�sz�tette a falakat, dombor�tott mint�kkal, arany �s
ez�st sz�nez�ssel. Neh�z �s merev faragott b�torokra, magast�ml�j� sz�kekre,
r�zb�l kov�csolt gyertyacsill�rokra eml�kezett, aranykeretes s�t�t csal�di
k�pekre; �s a falhossz�s�g� poh�rsz�kekben �nb�l �s ez�stb�l �tv�z�tt
ed�nyek, serlegek �s ev�eszk�z�k voltak.
Most minden vil�gos, sokkal vil�gosabb �s sz�nesebb. A falakon
selyemtap�t�k, �l�nk cs�kos mint�kkal. Itt r�zsasz�n� az alap, egy m�sik
szob�ban s�rga, mint Ninon szalonja, a harmadikban vil�gosk�k, azt�n z�ld,
feh�r, minden�tt m�s sz�n �s m�sfajta mint�zat. A b�torokat kicser�lt�k.
K�nny�, szinte t�r�kenyl�b� sz�kek, �l�s�k sem a r�gi k�nyelmetlen
deszkalap, hanem p�rn�zott, selyemhuzatos. Gy�ngyh�zberak�sos kisasztalok,
�veges szekr�nyek r�zsaf�b�l. Muran�ban f�jt sz�nes�veg csill�rok; a Zorzi-
�s�k k�pm�sait is �t�lt�ztett�k, csontsz�n� vagy feh�r keretekben furcs�n
hatottak a komoran �nnep�lyes k�pek. Az eb�det �nt�ny�rok helyett
porcel�nb�l ett�k, �s itt a k�t �res csokol�d�s-cs�sze is toj�sh�j-v�konys�g�
dr�ga k�nai porcel�n... A "T�nd�rkir�lyn�" �t�dik masque-ja jutott hirtelen
esz�be: k�nai �nek, t�nc... �gy l�tszik, minden�tt divat a t�voli, ismeretlen
orsz�g. Az egzotikum m�g �l�nkebb� teszi ezt a tarkas�got. Velenc�ben m�r
csak a gondol�k maradtak m�lt�s�gos-feket�k? Alvise mes�lte utaz�s k�zben,
hogy szigor� t�rv�ny tiltja a d�sz�t�s�ket, cicom�z�sukat. Mert nemr�gen
d�h�dt verseny kezd�d�tt, hogy melyik csal�d gondol�in t�bb az aranyveret,
gy�ngyh�z �s dr�ga nemesfa-d�sz. Az �llami inkviz�ci�s hivatal gyorsan
v�getvetett a pazarl� verseng�snek: a gondola csak fekete lehet, orr�n
egyszer� f�m d�sszel. A gazdag h�zak bels� berendez�s�t, �gy l�tszik, nem
tudja vagy nem akarja ellen�rizni a Hivatal.
Michele k�zben besz�lt - Vettore Zorzi visszaford�totta a figyelm�t;
hallgatta, mit mond a nagyb�tyja:
- Ki is verem ezt a buta gondolatot Marcello fej�b�l. Tenger�sz? Ugyan,
tenger�sz! Hiszen itt a csal�di c�g, a k�tsz�z �ves Zorzi-h�z. Gondolom... -
�vatosan, oldalr�l Vettor�ra pillantott: - gondolom, te nemigen akarsz
foglalkozni az �zleti �gyekkel.
Vettore mosolygott:
- Nem hiszem, hogy negyven�t �ves fejjel meg tudn�m tanulni a
k�nyvel�st �s a keresked�i fog�sokat. Kedvem sincs hozz�. T�k�letesen
megb�zom benned, Michele, int�zd tov�bbra is te a dolgainkat. A r�szemet
megkapom, a t�bbi nem �rdekel.
- Helyes - b�lintott el�gedetten az id�s f�rfi. - Am�g �n �lek �s b�rom
magamat, nincs is gond. De egyszer kid�l�k �n is a h�mb�l. J�, j�, van
ut�dom: Gasparo fiam m�r k�t �ve tanulja a szakm�t, az irod�mban dolgozik,
� veszi majd �t az �zletet. Csakhogy...
Eln�z�st k�r� int�ssel folytatta:
- Bocs�ss meg, szomor� esem�nyre eml�keztetlek. De l�thattad, milyen
hasznos volt, hogy �n �t tudtam venni a vezet�st, amikor boldogult ap�d
itthagyott benn�nket, �rs�gre sem �ll�tj�k egyed�l a katon�t, csak
m�sodmag�val. Gasparo mellett Marcell�nak is meg kell tanulnia a
mesters�get, hogy biztos�tva legyen a Zorzi-h�z j�v�je. Semmi
tenger�szked�s, semmi hadiflotta!
Felkelt, j�rt p�r l�p�st, azt�n visszafordult �ccs�hez:
- Megn�zted Paolin�t, Vettore? A kisl�nyt. Csinos, ugye?
- M�g gyerek. De �gy l�tszik, sz�p n� lesz bel�le.
- Nah�t. Ez fontos. Az�rt fogadtam a csal�dunkba... feles�gem
unokah�g�nak el�rvult le�nya... , hogy majd valamelyik fiam feles�g�l vegye.
Gasparo, vagy Marcello, mindegy. Ezzel a h�zass�ggal - magyar�zta nagyon
�l�nken - nyolc nagy sz�ll�t�haj�ja lesz a Zorzi-c�gnek: ez Paolina �r�ks�ge.
Most �n kezelem a haj�z�si v�llalatot, de m�s a gy�mi kezel�s, �s m�s a
csal�di tulajdon. H�t nem igaz?
Meleg volt az �prilis, vagy nagyon z�rt a szoba: Vettore Zorzi
k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Elege volt a besz�lget�sb�l, a szabadba v�gyott,
egyed�ll�tre.
B�lintott:
- Igazad van. El�rel�t� ember vagy, Michele. Minden terved helyes. De
most, ha megengeded...
Fel�llt.
Michele Zorzi a v�ll�t vonogatta:
- Menj csak, menj. Nyilv�n... s�t�lni akarsz.
A sz�t bar�ts�gos g�nnyal �s f�l�nyes j�indulattal ejtette. Meg is ism�telte:
- Menj csak, Vettore. S�t�lgass.

Hov� vezet a hazat�r� els� �tja Velenc�ben? Ahov� a v�rost megl�togat�

idegen megy az els� �r�kban. Csak az a k�l�nbs�g, hogy az utaz� k�v�ncsi
csod�t-l�tni megy, a haza�rkez� pedig t�voll�t��rt bocs�natot k�rni, �s er�t
kapni a m�ltat �rz� k�vek �rint�s�t�l.
K�tsz�v� v�ros. Egyik sz�v�ben a mindennapi �let �raml�sa l�ktet, a m�sik
lassabban, �nnep�lyesen dobog. A Rialto �s a T�r.
A hat r�szre osztott v�ros Rialto-hatod�ban, a nagy h�d k�rny�k�n bankok,
haj�z�si v�llalatok �s keresked�h�zak irod�i sorakoznak; egym�s mellett a
sz�zezres �zletk�t�sek helye, az �rut�zsde, �s a garasokon alkudoz� kof�k
h�tk�znapi piaca; ide hozz�k h�reiket a tengert j�r� kapit�nyok �s az eur�pai
orsz�gokat kereszt�l-kasul utaz� kalm�rok; az alig t�zesztendeje alap�tott els�
velencei k�v�h�z ut�n itt ny�lt sorra a t�bbi, m�r vagy nyolc; ebben a
v�roshatodban lehet venni �s eladni friss z�lds�gt�l p�rizsi hitellev�lig �s
csipkekend�t�l �ri�s feh�rhaj�ig b�rmit; itt tany�znak a p�nzemberek, a
fecseg�k, a tizennyolc velencei sz�nh�z m�v�szei el�ad�s el�tt �s ut�n, a
gabona-alkuszok, p�nzv�lt�k �s kurtiz�nok, sz�rakoz�st keres� idegenek,
toll�kat vagy t�r�ket felk�n�l� r�pirat�r�k �s b�rgyilkosok; f�lzsoldon �l�
tartal�kos katonatisztek �s j�lfizetett bes�g�k, - a Rialt�n, lesz�m�tva a hajnali
sz�rk�let p�r �r�j�t, nappal �s �jszaka hemzsegnek az emberek, sz�zf�le
ember.
A m�sik sz�v �teme tomp�bb �s m�lt�s�gosabb. A Rialt�t�l gondol�val
nem hossz� �t a M�rk t�r. A f�ldkereks�g legaranyosabb ter�nek l�tta az 1500
t�j�n itt j�rt Philippe de Commynes francia k�vet, aki a Canal Grand�t viszont
ezzel a n�vvel illette: "a vil�g legszebb utc�ja". A M�rk t�r t�glalapalakj�ban
a hossz�s�g �s sz�less�g viszonya csak az�rt t�r el valamicsk�t a klasszikus
aranymetsz�s t�rv�ny�t�l, mert - j�l eltal�lta Alvise Lippomano -, mert
Velence nem szereti a m�rtan szigor� szab�lyoss�g�t. Ez�rt a T�r a D�m fel�
lassan, alig �szrevehet�en sz�lesedik. Az oszlopsorok k�z� foglalt M�rk t�r
elevens�ge hasonl� a Rialt��hoz, m�gis m�sfajta. Idegen tal�n �gy fogalmazn�
meg a k�l�nbs�get: a Rialto ink�bb a polg�rok�, a T�r el�kel�bb, eleg�nsabb,
nemesibb. Ez persze csak a felsz�n. Velencei sz�m�ra, Vettore Zorzi
�rz�seiben: a Rialto a test, a h�s �s v�r val�s�ga, Szent M�rk sz�gletes tere
pedig a v�ros lelk�nek, a hagyom�nyoknak, Velence �r�kk�val�s�g�nak
olt�ra. Nem mintha valami �h�tatos kegyelet lengen� k�r�l ezeket a falakat.
Nem, itt is nagy a ny�zsg�s, forgalom �s tolong�s. A Palot�ban zaklatott
hivatali munka folyik, kapuin ki-be futkosnak polg�rok �gyes-bajos
dolgaikkal, fut�rok �rkeznek �s indulnak minden �r�ban, s bent a
dolgoz�szob�kban m�zs�s k�tegekkel gyarap�tj�k az iratt�rat. A D�mban
im�dkoznak is, de szerelmesek tal�lkahely��l is szolg�l a roppant
templomcsarnok, halk, siet�s �zleti t�rgyal�sok is folynak az oldalhaj�kban,
m�v�szetkedvel�k �csorognak az �si mozaikok el�tt, vagy hallgatj�k a
templomi hangversenyeket. A T�r �rk�djai alatt is k�v�h�zak, �s a betorkoll�
eleg�ns utc�kban egyik k�rtyaszalon a m�sik mellett, legt�bbj�kben nemcsak
j�t�kbankot lehet �r�kra b�relni, de m�regdr�ga kurtiz�nok apr� h�l�szob�j�t
is. Porty�znak itt nemzetk�zi sz�lh�mosok �s velencei kalandorok, sz�p
sz�mmal; �jf�l �s hajnal k�zt gyakorta bukkannak elv�gott tork� hull�ra a
k�rny�k egy-egy s�t�t falsz�glet�ben. �s m�gis: a T�ren h�rom �p�let
uralkodik. A v�rosv�d� M�rk apostolnak szentelt, a vil�g minden t�j�r�l
�sszeszedett �s �sszerabolt m�kincsekkel �kes D�m, mellette a parton a doge
nagyszer� �s kecses, szigor� �s finom palot�ja, �s az ijeszt�en meredek,
sz�gletes roppant k�t�mb, a Harangtorony. �s m�g, a Nagy-teret �s az �bl�t
�sszek�t� kisebb t�r, a Piazzetta partj�n a K�t Oszlop, amelyek k�z�tt nem
megy �t sz�letett velencei, mert a soksz�zesztend�s kiv�gz�hely k�kock�inak
tapos�sa szerencs�tlens�get hozna. A K�t Oszlop �s a h�rom �p�let: Isten �s a
Hatalom szimb�lumai. Istennel m�g csak-csak megf�rn�nek a velenceiek, de a
n�vtelen, szem�lyekhez nem k�thet� �llamhatalom f�lelmes �s nyomaszt�. Ez
vet l�thatatlan �rny�kot a M�rk t�rre - ez�rt m�s itt a v�ros sz�vver�se, mint a
Rialt�n.
Vettore Zorzit els� �tja a D�mba vitte. Vall�soss�ga r�gen meglazult, hite
elszikkadt, �vek �ta l�b�t sem tette templomba; most sem im�dkozni t�rt be,
hanem �si �szt�nnel jelentkezni, tisztelegni Szent M�rkn�l, akinek neve sok
�vsz�zadon �t jelszava, t�rv�nyszentes�t�je �s csataki�lt�sa volt a Fens�ges
K�zt�rsas�gnak. Innen a Palot�ba ment, feliratkozott a kapusn�l; fullajt�r
szaladt f�l az emeletre v�lasz�rt, �s hozta az �zenetet: a hazat�rtet holnap
d�lel�tt fogadja az illet�kes tisztvisel�.
V�gzett h�t k�t fontos dolg�val. Most m�r mehetett, v�gre ment - s�t�lni.
M�snap reggel kapott Michele nagyb�tyj�t�l egy kulccsal z�rhat�,
gy�ngyh�mz�ses v�szon iratt�sk�t - ilyet hordtak mostan�ban a velencei
gazdag �zletemberek -, betette a h�rom levelet, �s gondol�val a Palot�ba
ment. Az evez�sszolg�t innen elengedte; tov�bb m�r gyalog megy majd.
A hivatalban k�nnyen �s hamar v�gzett. �tlevel�t visszaadta, a londoni
k�vet level�t �s a k�t megb�zott jelent�s�t helyesl� b�logat�ssal olvasta el a
tisztvisel�. A vele szemben �l�, v�rakoz� Zorzira pillantott:
- �gy l�tom - mondta el�gedetten -, �n k�lf�ld�n sem feledkezett
meg r�la, hogy a K�zt�rsas�g polg�ra. Ez itthon jav�ra v�lik majd. S
mik a tervei Velenc�ben, Zorzi �r?
- M�g nem hat�roztam, nagym�lt�s�g� uram. Egyel�re kipihenem a
huszon�t �vi bolyong�st. Azt�n... arra gondoltam, hogy esetleg
hangszerk�sz�t� m�helyt alap�tok itthon.
- Nem lenne rossz �zlet - v�lekedett a hivatalnok. - V�rosunkban nagyon
�l�nk az �rdekl�d�s a zenem�v�szet ir�nt. J�l tudn� gy�m�lcs�ztetni a
tapasztalatait.
Visszafordult az akt�ihoz:
- De h�t, ez az �n dolga. K�sz�n�m a megjelen�s�t, Zorzi �r. Ha valami
kieg�sz�t� felvil�gos�t�sra lenne m�g sz�ks�g, majd h�vjuk. Isten �nnel.
A Palot�b�l ki�rve, �tv�gott a T�ren, sz�p d�lel�tti naps�t�sben. H�na alatt
a t�ska lapos volt �s k�nny�: m�r csak a Vivaldi nev� heged�sh�z sz�l�
levelet vitte benne. Sz�ve is k�nny� volt, mert a Palot�ban j� sz�t hallani, �s
ut�na sim�n t�vozni: Velenc�ben szerencse.
�t a T�ren, az �ratorony �ve alatt a Merceria gazdag ny�zsg�s�be jutott.
�kszer�szek, �tv�s�k, b�rd�szm�vesek, selyem�rusok kis �zletei, dr�ga
szab�k �s fodr�szok m�helyei k�z�tt kanyargott a keskeny utc�kon; h�rom
ember alig f�rt el egym�s mellett, egy sorban. Sz�k a hely Velenc�ben, csak
annyit hagytak a h�zak k�zt, vagy apr� terecsk�knek, hogy �ppen j�rni
lehessen. Az oldalsik�torok m�g keskenyebbek; Zorzinak pedig balra le kellett
t�rnie, hogy a Campo San Luc�ra jusson, mert ott, a Luk�cs evang�list�r�l
elnevezett kis t�ren lakik az a bizonyos Vivaldi.
A teny�rnyi t�ren szorosan �sszeb�jva �lltak a h�zak, ablakszemeik
egym�sra pislogtak, mintha pletyk�z� v�nasszonyok h�z�dn�nak sz�k k�rbe,
suttogni-pusmogni. K�nnyen megtal�lta a h�zat, kopogott a kapun.
 Gianbattista Vivaldi, j� �tvenesnek l�tsz�, kopaszod� �s k�pc�s f�rfi�,
szertart�sos udvariass�ggal fogadta a vend�get. Elolvasv�n unoka�ccse
level�t, apr�nkint engedett a feszess�gb�l, de igaz�n old�dni csak a
besz�lget�s els� negyed�r�ja ut�n kezdett. Borral �s frissen s�lt halas-
z�lds�ges lep�nnyel k�n�lta l�togat�j�t a korad�li �r�ban, �s n�vekv�
�rdekl�d�ssel hallgatta Vettore Zorzi elbesz�l�s�t hossz� utaz�sair�l,
tapasztalatair�l. V�rosokr�l, emberekr�l �s zenem�vekr�l is besz�lgettek - de
leg�l�nkebben akkor �rdekl�d�tt Vivaldi, amikor hangszerekr�l,
mesterheged�kr�l folyt a sz�. Eg�szen fellelkes�lt, hallv�n Zorzi terv�t:
- Kit�n� gondolat, uram - szinte kiab�lt -, nagyszer� lenne, hogy egy
Amati-tan�tv�ny Velenc�ben hangszerm�helyt �ll�tson f�l. Vannak
sz�nh�zaink, hangversenyzenekaraink, n�gy konzervat�riumban tartanak
rendszeresen m�soros d�lut�nokat, vagy k�ttucat templomi nagyzenekar...
Kell itt a j� hangszer; �s k�nytelenek vagyunk idegenb�l hozatni.
Kis fesz�lyezetts�ggel �rdekl�d�tt:
- Nem ismerem a k�r�lm�nyeit, Zorzi �r; vannak a terv�nek anyagi
akad�lyai? Mondja meg nyugodtan. P�nzembert k�nnyen tal�lunk.
- K�sz�n�m - h�r�totta el Vettore Zorzi. - Van t�k�m hozz�. Ezen nem
m�lik. �n ink�bb abban seg�thet nekem, hogy megismertet a hazai jelesebb
m�v�szekkel, zenekarvezet�kkel, mec�n�sokkal. Miel�tt munk�hoz kezdek,
t�j�koz�dnom kell a piacr�l, a lehet�s�gek fel�l.
Hosszan �s buzg�n tan�cskoztak mindezekr�l. Besz�lget�s�k k�zben
egyszer a szomsz�d szob�b�l motoszk�l�s hallatszott, �s a f�lig nyitott ajt�
r�s�n egy elsuhan� fekete �rny�kot lehetett l�tni.
Gianbattista Vivaldi �tsz�lt:
- Gyere csak be, fiam.
Sov�ny fiatalember j�tt a szob�ba. A papn�vend�kek fekete
reverend�j�ban alakja m�g nyurg�bbnak l�tszott. �rtelmes, csontos, cs�nya
arc, ritka m�ret� �ri�si horgas orr, �s mindennek tetej�be hars�nysz�n� r�t haj.
J�indulattal sem lehetett csinosnak mondani a fiatalembert.
A heged�s bemutatta:
- A legkisebbik fiam.
A fiatalember sz�gletesen meghajolt:
- Antonio Vivaldi vagyok, uram.
Vettore Zorzi is bemutatkozott. Az id�sebb Vivaldi magyar�zta:
- Zorzi �r majdnem huszon�t �v ut�n most j�tt haza. Heged�s � is, �vekig
dolgozott a p�rizsi Oper�ban, azt�n az angol kir�lyi von�szenekar tagja volt.
Lully �s Purcell mellett dolgozott!
- Irigylem �nt, Zorzi �r - csillant meg a fiatal papn�vend�k szeme.
Zorzi mosolygott:
- Lully�rt vagy Purcell�rt irigyel? Hogy mellett�k lehettem?
Antonio Vivaldi v�llat vont:
- Lully? Purcell? Nem mondom, �k is. De az utaz�s! Csod�latos lehet
sokat utazni, idegen orsz�gokat bej�rni.
- Ha felvesznek a rendbe - sz�lt k�zbe az apja -, utazhatsz majd eleget.
A fiatalember elkomolyodott:
- Igen. Igen. No persze.
Meghajolt:
- Bocs�sson meg, Zorzi �r, mennem kell. �r�l�k, hogy megismerhettem.
M�r ki is ment a szob�b�l. Az apa ut�na n�zett:
- Sok gondom van vele. Papnak adtam. H�rom testv�r�vel nem volt
szerencs�m. Az egyik valami vereked�sbe keveredett, lesz�rt egy embert,
becsukt�k. A m�sik... pirulnom kell, Zorzi �r... cs�nya b�nt k�vetett el, a
k�zszem�rem ellen; sz�m�zet�sre �t�lt�k. A harmadikkal nincs ilyenfajta baj.
Fodr�sz lett, tisztess�gesen keres, de h�t egy apa nagyobb karriert szeretne
fiainak. Antoni�t papneveld�be �rattam; ha majd felszentelik, megpr�b�lom
elint�zni, hogy valamelyik gazdag �s befoly�sos szerzetesrendbe l�phessen.
Ha felveszik, nyitva �ll el�tte a vil�g.
Bizonytalanul n�zett vend�g�re:
 - Nem untatom a csal�di �gyeimmel?
El�z�keny �s �rdekl�d� gesztussal v�laszolt Vettore Zorzi. Az apa
folytatta:
- Antonio nehezen kezelhet� fiatalember. Fej�be vette, hogy � is muzsikus
lesz. Nem mondom, van tehets�ge; azt hiszem, m�r most jobb heged�s n�lam.
Brav�rosan b�nik a hangszerrel. De neki ez nem el�g: zen�t akar szerezni,
dirig�lni, mindent. H�t ez nem megy. Am�g van ereje a szavamnak, nem
engedem. �n tudom, milyen neh�z p�lya ez. Mennyi k�zdelem, nyomor�s�g
v�rhat az emberre, �s milyen szerencse kell, hogy egy�ltal�n felsz�nen tudja
tartani mag�t, valahogy meg�ljen valaki, aki zen�sz, �s csak zen�sz.
Megmagyar�ztam neki, hogy muzsik�lhat majd, de legyen biztos keny�r a
kez�ben. A paposkod�s ilyen: �ll�sn�lk�li pap nincs. Ha elv�gzi a teol�gi�t,
felszentelik, �s azut�n foglalkozhat majd zen�vel, ha tetszik. De legyen
rendes, polg�ri foglalkoz�sa, egy pl�b�ni�n, vagy tan�ri �ll�s valamelyik
rendben, mit tudom �n.
- J�zan �s meggondolt felfog�s - ismerte el Zorzi. - Persze, ha a
fiatalemberben nagyon er�s a m�v�szi amb�ci�...
- Amb�ci�?... - Gianbattista Vivaldi rosszkedv�en legyintett. - Bennem
igaz�n volt. Nem is kev�s. Azt�n, mire vittem? J�, van biztos �ll�som a
zenekarban; de ennyi az eg�sz. Fiatal koromban �n is sikerr�l, vil�gj�r�sr�l,
ragyog�sr�l �br�ndoztam. �s egy zenekari kottatart� �llv�ny m�g�tt �l�k
�letem v�g�ig. M�s az amb�ci�, �s m�s a val�s�g, kedves bar�tom.
- El�re nem lehet tudni, kinek siker�l.
- Ez igaz. De a p�ld�k t�bbnyire engem igazolnak az �let minden ter�let�n.
N�zze csak az unoka�cs�met, akit�l levelet hozott, Zorzi �r. Tele volt
amb�ci�val, lelkesed�ssel, karrierv�ggyal. Fiatalon megtanult h�rom nyelvet,
elv�gezte az egyetemet Padov�ban, a korm�ny diplomatak�pz� iskol�j�t is.
K�l�gyi szolg�latba l�pett, �s rem�lte, hamarosan k�vets�gi titk�r lesz,
egyszer tal�n nagyk�vet, valamelyik eur�pai udvarn�l k�pviseli majd a
K�zt�rsas�got, titkok tud�ja �s k�lpolitik�nk ir�ny�t�s�nak r�szese lesz, �s �gy
tov�bb. Azt�n: mi lett bel�le? �n is l�tta. �gyn�k�ket tart nyilv�n, adatokat
gy�jt; jobbfajta iratt�ros, semmi t�bb.
- Egy napon felfigyelhetnek a k�pess�geire, el�l�ptetik. K�vet lesz, mit
tudom �n, tal�n m�g procurator is. N�lunk a tehets�g...
Az id�sebb f�rfi mosolya elhallgattatta. Vivaldi meg is sz�lalt:
- Amit mond, �rv�nyes volt sz�z, tal�n m�g �tven �v el�tt is. Ma m�r nem.
�n itt �lek, �nn�l jobban ismerem Velenc�t. Elm�lt a nagy, k�pr�ztat�
p�lyafut�sok kora. �llami szolg�latban, m�v�szetben, m�g az �zleti �letben is,
amennyire �n l�tom azt a vil�got. Hogy is fejezzem ki magamat?... befagyott
�let ez, uram. Nehezen l�phet ki egy ember a sz�m�ra megszabott k�rb�l.
Vettore Zorzi hitte is, nem is; m�s k�p �lt benne Velenc�r�l. De a heged�s
ki�br�ndult szav�ban volt valami meggy�z�. P�r h�t, n�h�ny h�nap, �s
megismeri maga is a k�r�lm�nyeket. Egyel�re udvariasan tudom�sul vette,
amit hallott:
- �n val�ban k�zelebbr�l ismeri az itteni �letet, Vivaldi �r - felelte. -
Engem k�zvetlen�l, szem�ly szerint nem �rint, hogy ilyenek a viszonyok.
Nem vagyok m�r fiatal...
Elmosolyodott:
- �n m�r igaz�n nem akarok f�nyes p�ly�t futni. Mindenesetre k�v�ncsi
vagyok... ha meg�rj�k, megl�tjuk.... hogy az �n rokonszenves fi�b�l nagy
m�v�sz lesz-e avagy p�sp�k; vagy pedig pl�b�nos egy falusi par�ki�n?
- Esetleg egy harmadrang� iskola zenetan�ra - biggyesztette le fanyarul
ajk�t Gianbattista Vivaldi.

Michele Zorzi gondolatban levette kez�t �ccs�r�l. Vettore nyilv�nval�an

elfajzott a Zorzi-t�rzst�l. A j�zan nagyb�csi f�lig tr�f�ra vette az els�
besz�lget�s megh�kkent� programmj�t: "s�t�lni akarok"... De ahogy m�ltak a
napok, egyre ink�bb �gy l�tszott, Vettore csakugyan nem akar semmi komoly
dologgal foglalkozni. Reggelente elk�sz�nt a csal�dt�l ; vagy a h�z egyik
gondol�j�ba �lt, �r�khosszat vitette mag�t kereszt�l-kasul a sz�k lag�n�kon,
vagy gyalogosan v�gott neki, �s ki tudja merre bolyongott d�lig, d�lut�nig.
Este megint elment, f�l �jszak�kat �tcsatangolt. Michele tudva-tudta, hogy
becsapja mag�t, de lelke megnyugtat�s�ra elhitte az �r�gyet: Vettore az�rt
j�rja a v�rost, hogy j�forgalm� alkalmas helyet �s megfelel� �zlethelyis�get
keressen a megalap�tand� m�helynek.
Maga Vettore is �ltatta egy kicsit mag�t: �gy tett, mintha k�sz�l�sainak
mell�kes c�lja, de m�gis c�lja volna a keresg�l�s. N�zegette a h�zakat, a kiad�
�res boltokat, de egyel�re semmi kedve nem volt munk�hoz kezdeni. Itta a
v�rost, sz�vta mag�ba Velence k�p�t, sz�neit, hangjait, szag�t. Minden reggel
�s este m�sfel� indult el; �rz�seinek t�rk�prajzol�jak�nt m�g az
utcakeresztez�sek sz�g�t, a h�zsorok hajlatait, a kis terek k�rvonalait is
igyekezett eml�kezet�be v�sni; a h�zak homlokzat�nak, templomok form�inak
k�pe val�s�gos albumm� gy�lt mindent megjegyz� elm�j�ben. Tanulta a
v�rost, ahol sz�letett, amelyben most m�r le�li majd �veit.
Egyszer-egyszer t�rsa akadt a hossz� s�t�kon. A h�z asszonya szigor�an
fogta �s majdnem mindig otthon tartotta Paolin�t: a fogadott-le�nynak
seg�tenie kellett minden h�zimunk�ban, f�z�sben, a szob�k rendbentart�s�ban,
fel�gyelt a szolg�l�kra �s egy�tt dolgozott vel�k, mert Girolama asszony
szerint csak �gy lesz bel�le j� feles�g, majdani h�z�nak igazi �rn�je. De n�ha,
nagyon sz�p tavaszi d�lel�tt, Paolina k�ny�rg�s�re Zorzin� elengedte a
kisl�nyt Vettore b�csival:
- J�, szell�zz egy kicsit, azt�n majd bep�tolod a munk�t - mondogatta
ilyen enged�keny perc�ben Girolama asszony.
�nnep volt az ilyen alkalom. Paolina sietve �s boldogan �lt�z�tt,
legdivatosabb ruh�j�t vette f�l. Tizenn�gy �ves volt, kor�n fejlett lombard
l�ny; m�r csak f�lig-gyermeki, sud�r alakja majdnem feln�tt n�t form�zott,
ahogy egyenes tart�ssal, sz�p j�r�s�val haladt a f�rfi oldal�n, �s a szembej�v�
fiatalemberek �rdekl�d� pillant�sait egyetlen szemrebben�ssel leintette. Ha
gondol�val mentek, �rtett m�r hozz�, hogyan kell �lt�ben ruh�it red�zni, igazi
h�lgyek divatos szok�sa szerint. Partral�p�sekor k�nnyed�n t�maszkodott
lovagja karj�ra - �s elh�r�totta, ha a lovag ap�skod� gy�ng�ds�ggel derek�t
�tfogva akarta kiseg�teni a cs�nakb�l. Csak akkor v�lt gyermekk�, de olyankor
eg�szen, ha s�t�l�s k�zben le�ltek egy k�v�h�zban vagy cukr�sz�zletben, �s
ott Paolina s�r�, �des csokol�d�t kapott, hozz� sziruppal le�nt�tt mandul�s
vagy piszt�ci�s s�tem�nyt. Kisl�ny lett a fiatal d�ma, �s m�g k�rt, m�g... ha
nem l�tta senki, ujj�val t�r�lte fel a t�ny�rr�l a szirup marad�k�t.
Egy d�lel�tt a J�nos �s P�l apostoloknak szentelt Zanipolo-templom fel�
s�t�ltak. A fura, apr� velencei �r�m�k egyike v�rt r�juk: mindketten tudt�k,
mi k�vetkezik. Keskeny �s unalmas sik�torokban kell egyideig ballagniuk - �s
egy izgalmas pillanatban hirtelen kit�gul �s sz�tter�l majd a vil�g: a
templomt�rbe torkoll� utols� utc�cska sark�n egyszerre megl�tj�k a
m�rhetetlen nagy, v�rhenyessz�rke �p�lett�mb�t, �s el�tte a szobor mer�sz
k�rvonalait a tiszta �g h�tter�be rajzol�dva.
Tudt�k el�re, hogy �gy lesz - �s m�gis, most is �j volt a k�p, a pillanat, a
megism�tl�d� csoda.
�lltak, n�zt�k. Sok�ra, percek m�lva mozdultak csak, mentek a t�r belseje
fel�.
Le�ltek egy asztalk�hoz a szoborral szemk�zt lev�, Colleonihoz c�mzett
kis cukr�szbolt el�tt. S�t�ik megszokott j�t�ka k�vetkezett - Paulin�nak
vizsg�znia kell, hogy ki�rdemelje a m�sodik s�tem�nyt. Tr�f�san elt�lozott
iskol�s memoriterk�nt m�r mondta is a leck�t:
- Bartolomeo Colleoni, sz�letett 1400-ban, �lt hetven�t �vet, a
K�zt�rsas�g legjelesebb hadvez�re volt, amit bizony�t, hogy a k�lf�ldi
sz�rmaz�s� zsoldosvez�rek k�z�l egyed�l neki �ll�tottak lovasszobrot Velence
k�zter�n. Hossz� �veken �t f�parancsnoka volt a Fens�ges K�zt�rsas�g
sz�razf�ldi hadsereg�nek, �s minden h�bor�ban gy�zelemre vitte az
oroszl�nos z�szl�t...
A cseng�, friss gyerekhang muzsik�lt, �s Vettore Zorzi n�zte a szobrot.
Hatalmas, massz�v lend�let �s tart�zkod� m�lt�s�g. A l� mozdul, �s a
nyeregben szil�rdan �l a katona, a K�zt�rsas�g szerz�d�tt hadvez�re. M�g�tte
a roppant templom vaskos fala; mintha er�d volna, fellegv�r, nem istenh�za.
Bronz �s k�.
Ez Velence. Kem�ny anyagokb�l kibontakoz� sz�ps�g; �s sz�ps�gbe
�lt�ztetett er�.
L�tezik m�g ez a Velence?
A szobrot n�zte, a bronzlovast p�rpercnyi gl�ri�j�ban; mert a korad�lel�tti
nap �ppen �tellenben volt, a szobor teste takarta a n�z� el�l. L� �s lovas
kont�rjai k�r�l az ellenf�ny sug�rz�sa - nem tart sok�ig, emelkedik a
napkorong, �s hamarosan felbukkan majd a szobor f�l�tt.
Most, �gy, mik�zben a velencei le�ny a m�lt egyik fejezet�t recit�lta: j�
volt, hely�n volt a dicsf�ny Colleoni k�r�l. F�nylettek a r�gi sz�zadok. Igaz, a
jelen is ragyog. De ez m�sfajta f�ny.
Alig k�t hete, az �prilis huszon�t�diki M�rk-�nnepen, �jszaka szinte
olvasni lehetett a Canal Grande eg�sz hossz�ban, a T�ren, a f�bb utc�kon;
minden ablakban gyerty�k, a tereken g�r�gt�z, falitart�kban, gondol�kon,
csatangol� �s mulatoz� �larcosok kez�ben ezer �s ezer f�klya �gett. F�ny
Velenc�ben. �s a Doge-k�polna �reged� heged�se lehangoltan d�rm�g�tt,
hogy: "befagyott �let..." Hol az igazs�g?
Tal�n ott, hogy a r�gi Velence az er� term�keny�t� napsugarait�l ragyogott,
most pedig csak a hold r�veteg csillog�s�ban �szik a v�ros. Ez csak visszf�ny.
T�zij�t�k. Mocs�r f�l�tt imbolyg�, vill�dz� dereng�s. Nem meleg f�ny.
Egy h�napja sincs m�g itthon, �s az els� nyomaszt� gondolat m�r
megsz�letett Vettore Zorzi agy�ban: k�r volt hazaj�nni? Velence... a v�n�l�
f�rfi is k�l�n�s v�laszt�kkal, gonddal �s d�sszel �lt�zik, mert m�g vonzani
akar. V�n�l a v�ros, cifr�lkodik.
Most jutott esz�be, a f�nyben �sz� szobor alatt: m�sodik itthoni napj�n
szinte �szt�n�s v�dekez�ssel v�laszolt a Palot�ban a hivatalnok k�rd�s�re.
Nem arra gondolt, hogy el�veszi majd b�rtokj�b�l a nagy utat j�rt Amati-
heged�t, felhangolja, �s j�tszani kezd - hanem �gy felelt a k�rd�sre:
hangszer�p�t� m�helyt alap�t. Bizonytalans�g, megmagyar�zhatatlan sejt�sek
mondatt�k ezt vele. Mert nem tudott nevet, akinek vez�nyl�botja alatt szeretne
muzsik�lni, sem akinek m�v�t megsz�laltatni akarn�. Visszat�r a kezd�shez:
deszk�t csiszol, nyakat farag, heged�t k�sz�t - eszk�zt ad, zen�ljen m�svalaki
rajta. � majd csak otthon, a maga �r�m�re, vagy tal�n m�g �gy sem.
Gondolataib�l kiz�kkentette a v�ltozott hangs�ly: Paolina befejezte a
komolykod� leckemond�st:
- El�g? Ennyit tudok Colleonir�l... Vettore b�csi.
A csal�dias megsz�l�t�st csak pillanatnyi h�z�doz� sz�net ut�n tette hozz�.
- Eminens felelet volt - simogatta meg a l�ny arc�t Vettore Zorzi. -
Megy�nk tov�bb, vagy netal�nt�n enn�l m�g valamit?
Paolina ragaszkodott a neki j�r� jutalomhoz. Dupla adag szirupot
k�rt az �jabb s�tem�nyre.
�gy �s hasonl�an teltek a napos tavaszi d�lel�tt�k. J�tt a ny�r, forr�
szelekkel �s a laguna rothad�sszag�val. Azt�n lassan �szbe fordult az 1696-os
esztend� is. Az okt�beri es�k idej�n Girolama asszony m�r nem engedte ki a
h�zb�l a l�nyt; hossz� k�peny�ben, csukly�val a fej�n, egyed�l j�rta az
utc�kat Vettore Zorzi.
Kezdte m�r sz�gyellni a semmittev�st. Komolyabban vette a dolgot,
csakugyan �rdekl�d�tt m�r itt-ott alkalmas helyis�g ir�nt. Tal�lt is v�g�l,
forgalmas �s j� helyen, a belv�rosban, a Campo San Maurizio sark�n.
K�vetkez� napjait-heteit sok tennival� t�lt�tte ki: berendez�st, szersz�mokat
v�s�rolt, anyag ut�n n�zett, seg�deket keresett, legal�bb kett�re volt sz�ks�ge.
A csal�di vacsor�kon ritkultak, azt�n el is maradtak Michele csipkel�d� vagy
ep�s megjegyz�sei - az �reg �zletember �r�lt, hogy �ccse abbahagyta a
c�ltalan l�d�rg�st �s v�gre elkezd valamit.
 November k�zep�n m�r �lltak a munkaasztalok a m�helyben, meg�p�lt a
t�zhely, �s teherb�rka hozta a Garda-t� k�rny�ki erd�k f�j�b�l has�tott sz�p
deszkasz�lakat, j�l kisz�radt, �t�ves deszk�t. K�zben Vettore p�r napra
Cremon�ba utazott, h�tha tal�l m�g r�gi ismer�st. Kapott is sok hasznos
tan�csot Antonio Stradivarit�l; eml�kezett m�g Antonio a keze alatt
felszabadult inasra. Francesca asszonynak hat gyermeke volt m�r ; �s nem
eml�kezett Vettor�ra.
November m�sodik fel�ben siralmas �lland�s�ggal beborult az �g. Hideg
sz�l hordta a felh�ket az Adria fel�l; h�rom olyan nap k�vetkezett
egym�sut�n, hogy a h�zb�l ki sem lehetett l�pni. "V�z fent, v�z lent" -
mondj�k ilyenkor Velenc�ben. Szakadt az es� szakadatlanul, s�r� sz�rke
sz�lak csapkodt�k a falakat, a lag�n�k viz�t, az utcak�vezetet.
Vettore Zorzi csak �lt a szob�ban. A csal�ddal egy�ttlenni, besz�lni vel�k
sem volt kedve. S�t�it is abba kellett hagynia, a m�helybe elmenni sem
lehetett; b�rig �zott volna. A h�z hideg volt �s bar�ts�gtalan, mert Velenc�ben
�vsz�zados makacs hit, hogy d�li �s t�l-n�lk�li orsz�g, lak�i nyugodtan
�lhetnek k�lyh�k n�lk�l, k�padl�s, egysoros ablakokkal �p�tett h�zakban,
ink�bb f�st�lg� mint meleget ad� kandall�kkal; komoly hidegt�l nem kell
f�lni. Majdnem minden esztend� es�s �sze �s nyirkos tele c�folja ezt - de a hit
konokul tartja mag�t. Vettore h�rom szob�ja k�z�l csak a k�z�ps�ben, a
legnagyobbikban volt kandall�, �gett benne egyp�r fahas�b, de meleget csak
k�zvetlen k�zel�ben �rzett az ember.

November huszonnegyedik�n reggel megint sz�rke �s mocskos volt az

�gbolt. Vettore Zorzi rosszkedv�en �bredt; m�r este nehezen aludt el. Az
ablakra n�zett: majdnem a h�ztet�ket �rt�k a rongyos�n lel�g� es�felh�k. A
nyomaszt� l�tv�nyt�l m�g nyomor�s�gosabban �rezte mag�t. M�r hetek �ta
f�lt ett�l a napt�l. Teljes az esztend�. Voltak napok, hetek is, hogy nem
gondolt r�, de ma nem b�jhatott el a felt�mad� gy�sz el�l. Egy �ve halt meg
Henry, rossz hal�llal: fiatal is volt m�g az elm�l�shoz, �s befejezetlens�g
maradt m�g�tte.
Londonban is esett, amikor a temet�be kivitt�k Henryt. Nedves g�r�ngy�k
p�rolg�s�nak, gyertyaf�stnek �s a ruh�k �zott gyapj�szag�nak kever�k�re
eml�kezett Vettore Zorzi.
�s egy gondolatra, amely a nyitott s�rn�l sz�letett agy�ban, ma egy �ve:
"Elm�lt az eddigi �letem; most valami m�s j�n." �rezte, szinte pontosan tudta
a lez�rult �letszakasz kezdet�t �s v�g�t. Eleje a p�rizsi Operah�z folyos�j�n
volt, ahol v�rakozott, majd kiny�lt az ajt�, �s a titk�r sz�lt: bemehet, Lully �r
fogadja. �s v�gz�d�tt Henry Purcell kopors�j�nak lass� menet�vel, ahogy
Ned Parsons, Vettore Zorzi �s m�g k�t bar�t v�ll�n vitte a testet a ravatalt�l a
s�rig. Huszonh�rom esztend� f�rt a hat�rokat jelent� k�t �ra k�z�. S ebben a
majdnemnegyedsz�zadban nem az utaz�sok, nem az �lm�nyek, n�k,
szerepl�sek, h�zass�g, v�l�s, nem a sokminden esem�ny - csak k�t ember volt
fontos. Baptiste �s Henry.
Hazat�rve pedig... Az es�s reggelben m�r k�ts�gek n�lk�l tudta: haza�rve
az�rt vonul vissza a feny�illat� �s enyvszag� m�helybe, mert Velenc�ben
nincs Baptiste, sem Henry. Ketten voltak, csillagok az �gen. Az egyik komisz,
goromba, igazs�gtalan �s nagy. A m�sik: szel�d, szinte f�l�nk, kedves j�bar�t,
�s nagy. Egy darab �let az egyikkel, egy a m�sikkal, - harmadik nincs.
Heged�t kell �p�teni. Lehet, hogy csoda t�rt�nik, �s egyszer majd az
Amati-csell�kkal, a Stradivari-m�helyb�l sz�rmaz� hangszerekkel egy�tt
emlegetik a Zorzi-heged�ket is? Lehet. Nem val�sz�n�. K�zeledik az
�tvenedik �v�hez, ilyenkor �jat kezdeni m�r k�s�. Nem is sz�m�t, mi lesz
majd egyszer. Ha sz�phang�, j�fog�s� heged�k indulnak el a nemsok�ra
megny�l� m�helyb�l: ez el�g. Megint a r�ges-r�gi, hossz� esztend�k alatt
kiform�l�dott gondolat motoszk�lt az elm�j�ben: tanulva, l�tva �s megismerve
mesterr� v�lni... De a mester-l�t nem jelent felt�tlen�l nagys�got, hanem enn�l
tal�n fontosabbat: minden er�vel, j�sz�nd�kkal �s igaz�n v�gzett munk�t.
J�tssz�k-e majd egyszer Zorzi-heged�k Lully muzsik�j�t? �s elj�tssz�k-e
rajtuk Henry valamelyik tri�-szon�t�j�nak egyik sz�lam�t? Milyen furcsa
lenne �s milyen sz�p, ha t�z vagy h�sz esztend� m�lva valahol megsz�lalna az
Aranyszon�ta a Vettore Zorzi keze al�l kiker�lt heged�n...
Vagy tal�n: �ket eltemett�k, elfelejtik, �s az �j m�hely hangszerei csak
k�zepes baz�ri darabok lesznek. Ha �gy lenne is - el kell kezdeni a munk�t, �k
adtak p�ld�t. Dolgozott Baptiste �s Henry is, szakadatlanul, esz�kbe sem jutott
a majdvalamikor - nem t�prengtek, mi marad ut�nuk, marad-e valami
egy�ltal�n. Napi eledelt adtak a zen�t szeret� embereknek, nem kacsintva
holmi ut�korra. Igazi mesterek voltak: v�gezt�k a munk�t, am�g tollat �s
vez�nyl�botot b�rt a kez�k. Mi lesz k�s�bb? - nem volt erre gondjuk. Mi�rt is
lett volna? J�nnek ut�nuk �jak, ha kisebbek, ha nagyobbak n�luk: m�sok.
Itt �s most, ebben a v�rosban, senki. Nem tud r�la, hogy lenne valaki,
hozz�juk hasonl�that�; �jra ide kanyarodott vissza Vettore Zorzi gondolata.
Kib�jt az �gyb�l. Egyik l�b�val a papucs mell� l�pett, meztelen talpa a
k�padl�hoz �rt. Felszisszent. Gyorsan mag�ra kapott valamit. Hideg volt,
hi�ba f�t�tt a k�z�ps� szob�ban hajnal �ta a szolg�l�.
A csal�d m�r v�gzett a reggelivel. Vettore egyed�l evett a f�ldszinti k�z�s
eb�dl�ben, kedvetlen�l �s �tv�gy n�lk�l.
Tompa rosszkedvben telt az eg�sz napja. Ker�lte a t�bbieket, csak �ppen
eb�dn�l volt vel�k, t�z sz�t is alig sz�lt. Korad�lut�n elcsendes�lt az es�;
mag�ra kanyar�totta hossz�, bok�ig �r� k�peny�t, elment a Campo San
Maurizi�ra. T�zperces �tj�n alig tucatnyi emberrel tal�lkozott az es�verte
utc�kon. Ahogy �tv�gott a kis Campo San Luc�n, Vivaldi mester h�za el�tt
pillanatnyi k�s�rt�st �rzett, hogy besz�ljon a heged�sh�z. De tov�bbment: nem
volt kedve besz�lget�sre. A m�helyben kisideig el�ld�g�lt egy l�d�n, n�zte a
szersz�moolcot �p�t� asztalos munk�j�t. Itt sem �rezte j�l mag�t, elment.
Az es� sz�netelt, lehetett m�r a szabadban j�rni. Lehetett, csak rossz volt.
Mert a bor�s �gi f�nyben eg�szen m�s a v�ros. A csillog� feh�r m�rv�ny
piszkossz�rke, a sz�nek elvesztik f�z�ket, m�g a kapuk r�zkilincse is
megkopottnak, fakultnak l�tszik. Az �szi es� sz�rke fest�kkel �nti le Velenc�t.
Nem sok�ig j�rk�lt a g�rbe utc�kon. Hazament, megint a szob�j�ba
b�jt, sehol nem tal�lta hely�t ezen a neh�z napon. K�nyvei k�z�tt
kotor�szott. P�rizsb�l �s Londonb�l egy l�d�ra val�t hozott haza.
Mindenf�l�t: �tle�r�sokat, matematikai, zenei t�rgy� tanulm�nyokat, k�t
j� k�zik�nyvet a hangszerk�sz�t�s titkair�l, n�h�ny versesk�nyvet, k�zt�k
John Dryden egy k�tet�t. A k�lt�t�l kapta az "Art�r kir�ly" bemutat�ja el�tti
napon - m�snap m�r nem adta volna. Vagy �tven b�rk�t�ses k�nyv sorakozott
szob�j�ban egy polcon, mellette p�r tucat nyomtatott vagy k�z�r�sos
kotta.
Tal�lomra kih�zott egy k�tetet, Athanasius Kircher tud�s jezsuit�nak
h�szegyn�h�ny �ve R�m�ban megjelent hangtani �rtekez�s�t. M�g P�rizsban
vette, Lully hal�l�nak esztendej�ben... ennek is m�r majdnem t�z �ve!... , de
eddig nem tudta r�sz�nni mag�t, hogy elolvassa. Iskol�s, gyenge latin
tud�s�nak neh�z feladat volt megbirk�zni a k�nyv bonyolult, tudom�nyos
st�lus�val. �ppen ilyen napra val� olvasm�ny a "Phonurgia", Kircher atya
k�nyve: kem�ny, izzaszt� munka, minden mondattal k�l�n kell k�szk�dni -
eltereli legal�bb a figyelmet es�r�l, gy�szr�l, rosszkedvr�l.
Az olvas�sba mer�lt. Gyerty�t kellett gy�jtani; d�lut�n volt m�g, de a
felh�s �g alig adott vil�goss�got a szob�ba.
Itt-ott a k�nyvbe lapozott, egyik fejezetr�l a m�sikra ugrott. K�zben vette
�szre, hogy a vaskos tanulm�nnyal egybek�t�tt�k a szerz� egy m�sik m�v�t,
n�h�ny oldalas �rtekez�st, furcsa felfedez�s�r�l, aminek "Arca Musarithmica"
nevet adta a jezsuita tud�s.
Ezt a f�ggel�ket kezdte olvasni Vettore Zorzi. A m�sodik oldaln�l kezdte
�rezni, hogy fej�b�l lesz�ll a v�r, ha most t�k�rbe n�zne, bizony�ra l�tn�,
beles�padt. Izgatottan �tr�gta mag�t a r�vid fejteget�sen. Az utols� sorhoz
�rve, be sem csukta a k�nyvet, mereven a leveg�be b�mult.
 H�tborzongat�. Egyszerre valami k�l�n�s vil�gv�ge-�rz�s t�madt Vettore
Zorzi lelk�ben. A zene... mi lesz a zen�vel?... Ha ez a k�nyv... ha ennek a
tud�snak igaza van...
Besz�lni kell valakivel! Most. Azonnal. Valakivel, aki rokon. Aki tagja a
nagy csal�dnak. Mert itt, ebben a h�zban, senki. Meg sem �rten�k. Michele
csak a gy�mb�r vil�gpiaci �rfolyam�ban, a v�lt��zletekben �s a k�nyvel�sben
j�rtas. Girolama asszony nem l�t t�l a konyh�n �s sz�p rendben tartott
ruh�sszekr�nyein. A gyerekek pedig, a k�t fi� �s Paolina... Valakivel besz�lni
kell!
Egyetlen ilyen embert ismer Velenc�ben. M�sf�l�r�ja elment a kapuja
el�tt.
Felugrott az asztal mell�l, v�ll�ra kapta m�g nyirkos k�peny�t, a k�nyvet
h�na al� csapta, gyorsan, majdnem futva indult.
Gianbattista Vivaldi nemr�g �rt haza. Kiss� meglepte a v�ratlan l�togat�s -
m�g jobban csod�lkozott vend�ge izgatotts�g�n:
- Mi t�rt�nt, Zorzi �r? Net�n a m�hely k�r�l...
- Nem. Semmi. Bocs�sson meg, hogy �gy bet�rtem, de fontos... nagyon
fontos...
A barnak�t�ses k�nyvet az asztalra tette. A h�zigazda �rtetlen�l n�zett
l�togat�j�ra.
- Ezt el kell olvasnia. Nyilv�n tud annyit latinul, Vivaldi �r, amennyi kell
hozz�. El kell olvasnia. Ijeszt� dolgok vannak benne.
- De mit�l ilyen felindult?
Vettore Zorzi a k�nyvet tapogatta-tologatta maga el�tt az asztalon:
- Egy Kircher nev� tud�s. R�m�ban �l. �lt. Vagy tizen�t �ve meghalt.
Ebben a k�nyvben le�r egy szerkezetet, egy elj�r�st... Megd�bbent�, Vivaldi
�r! K�pzeljen el egy m�dszert, egy g�pet, amely kompon�l, matematikai
alapon zen�t szerez.
- Mit csin�l? - Gianbattista Vivaldi azt hitte, rosszul hall.
- Olvassa csak el!
Tasz�totta-l�kte a k�nyvet a bizonytalankod� Vivaldi fel�, szinte
k�nyszer�t� er�vel. A heged�s t�tov�n k�zbevette, forgatta, belelapozott.
- A v�g�n! Az utols� oldalak!
�rny�k esett az asztalra. Vettore Zorzi izgatotts�g�ban �szre sem vette,
hogy a nesztelen j�r�s� fiatalember, a sov�ny papjel�lt-Vivaldi, bej�tt. Mint
egy �g� fekete gyertya: szik�r alakja a rosszul szabott, mereven
egyenesvonal� reverend�ban, �s f�nt a t�zv�r�s, hull�mos haj szinte
lobogott. Rekedten, vontatott hangon besz�lt, kicsit az orr�n �t:
- Mi ez a k�nyv, Zorzi �r?
Az id�sebb Vivaldi, l�tva fi�t, majdnem megk�nnyebb�lten ny�jtotta neki
a k�nyvet:
- N�zd csak meg, Antonio. Zorzi �r hihetetlen dolgokat mes�l. Olvasd el,
t�ged t�bb latinra tan�tottak.
Antonio Vivaldi mormolva olvasta a c�mlapot, a divatosan hossz� c�met:
- "Phonurgia nova de prodigiosis sonorum cffectionibus, �t..."
Abbahagyta, a k�tetbe lapozott:
- Akusztika... hangtani t�rv�nyek... �rdekes lehet.
- A v�g�t n�zze, Antonio - sz�lt r� Zorzi. - Az utols� tanulm�nyt.
A fiatalember v�gigp�rgette a lapokat. Megtal�lta:
- Fura - sz�lalt meg, n�h�ny sor ut�n. V�llat vont:
- Alaposan el kellene olvasni. K�lcs�n tudn� adni, Zorzi �r? Elvinn�m,
megmutatn�m a bar�taimnak is.
- Sz�vesen. De... beviheti a papneveld�be? Jezsuita tud�s �rta.
Antonio Vivaldi nevetett:
- �n nemr�g van itthon; ne f�ljen, Zorzi �r. Persze, a K�zt�rsas�g ter�let�n
feloszlatt�k a jezsuita rendet. De n�lunk, az int�zetben, �l�nk figyelemmel
k�s�rik a jezsuit�k tudom�nyos munk�j�t. M�g a hittudom�nyi munk�ss�gukat
is.
M�g jobban nevetett. Megint a k�nyvet k�stolgatta:
 - Mer�sz �tlet. Ez az �r�lt tud�s... vagy nagyon nagy tud�s, vagy: csak
�r�lt.
Furcs�n �sszeh�zott szemmel eln�zett a k�nyv f�l�tt:
- Zene �s matematika... Nem egyszer� k�rd�s.
Zorzi fel�llt, el�rehajolt, az asztalra t�maszkodott:
- M�r bocs�sson meg, kedves fiam... eln�z�st, hogy �gy sz�l�tom... ,
csod�lkozom, hogy ilyen nyugodt marad. Engem eg�szen felkavart ez a
megd�bbent� gondolat: p�ros�tani meri valaki a m�v�szetet a tudom�nnyal,
s�t... al�rendeli! A sz�ps�get, az isteni szikr�t!... Matematikai k�pletekbe
zsugor�tani a megfoghatatlant!?
- �n k�rek �nt�l bocs�natot, Zorzi �r - biccentett fel�je Antonio Vivaldi -,
hogy nem osztom a felh�borod�s�t. De m�g nem tudok hozz�sz�lni. El kell
olvasnom el�bb. Amit eddig l�ttam a sz�vegb�l... �gy r�gt�n�zve nem tudok
felindulni. Isteni szikra? Hiszen eddig is tudtuk, hogy a vil�g nagy jelens�geit
nem lehet sz�tv�lasztani: a tudom�ny �s a m�v�szet sok ponton �rintkezik.
Zen�r�l most nem is besz�lek. De p�ld�ul az �p�t�m�v�szet: elk�pzelhet�
statika �s matematika n�lk�l? H�ny nagyszer� festm�nybe lehet berajzolni a
m�v�sz kompoz�ci�j�nak geometriai alapvonalait?! A m�rv�nyszobor feld�l
vagy �sszeroskad saj�t s�lya alatt, ha nem sz�m�tja ki alkot�ja a s�lypont
elhelyez�s�t, �s nem veszi figyelembe az anyag t�rv�nyeit. M�g a
k�lt�szetben is... egy szonett vagy stanza szigor� szerkezete olyan, mint egy
gondosan elrendezett matematikai egyenlet. �s az ar�nyok tart�sa... gondoljon
az Isteni Sz�nj�t�k m�rtani pontoss�g� fel�p�t�s�re, Zorzi �r. Zenei p�ld�kat
csak az�rt nem mondok, mert h�rmunk k�zt ez igaz�n f�l�sleges volna: �n is,
mi is, a zen�ben �l�nk.
- Nem err�l van sz�, fiatalember! - Vettore Zorzi majdnem kiab�lt. -
Persze hogy vannak a m�v�szi alkot�snak is t�rv�nyei, �s ezek k�z�tt
matematikai form�ban kifejezhet� t�rv�nyek is. Mellesleg... hangszer�p�t�
vagyok, �n igaz�n tudom, mennyi fizikai �s geometriai szab�lyt kell
figyelembe venni, hogy az a heged� csakugyan hangszer legyen, �s ne
�sszeragasztott fadarabok halmaza. Ez az �r�lt azonban fejtet�re akarja
�ll�tani a vil�got: tudom�nyos szerkeszt�ssel akar zen�t teremteni, m�v�szi
intu�ci� n�lk�l, az alkot� ember sz�ps�gkeres�s�t figyelembe nem v�ve.
A fiatal papjel�lt elgondolkozva babr�lta revercnd�ja gombjait:
- Mad�rf�tty... - motyogta, szinte csak mag�ban. - Sz�lsusog�s,
b�kakoncert a mocs�rban... Erd� �jszakai zsong�sa...
- Mir�l besz�l? - h�kkent meg Zorzi.
- Eln�z�st. Kicsit messzebb kalandoztam...
Lassan, �vatosan besz�lt:
- Nemigen lehet sz�tv�lasztani a m�v�szi alkot�sban az intu�ci�t �s a
tudom�nyosan megfogalmazhat� t�rv�nyeket.
- Nem akarom sz�tv�lasztani. Nem is lehet.
- R�galom lenne, ha ezzel v�doln�m - b�lintott udvariasan a vend�g fel�
Antonio Vivaldi. - Hiszen �n �ppen a sz�tv�laszt�s ellen tiltakozik, Zorzi �r.
Kifog�solja, hogy ez a Kircher atya megpr�b�lja puszt�n sz�m�t�sokra
reduk�lni az alkot�munk�t. Ez rendben van, egyet�rt�nk: �n is ellenzem. Csak
�ppen... eszembejutott a m�sik v�glet: a term�szet hangjai. A mad�rdal, mint
legmutat�sabb p�lda. Persze, persze, ez nem zene az ember �rtelmez�s�ben:
dallamvezet�se, tagolts�ga, ritmik�ja eg�szen m�s, mint a mi muzsik�nk�.
M�gis: valamif�le zen�nek, gyakorta nagyon sz�p zen�nek halljuk...
- Mit akar ebb�l kihozni, Antonio?
- Nem tudom m�g, Zorzi �r. Egyel�re csak hangosan gondolkozom...
K�ts�gtelen, hogy az �nekesmad�r nem tanult fizik�t, sem matematik�t. De azt
sem �ll�thatjuk, hogy emberi intu�ci�, m�v�szi keres�s vezetn� az �nekl�sben.
S�t, �vezredek �ta, ami�ta f�lem�le l�tezik, a fajta minden p�ld�nya
bizonyosan ugyanazokat a dallamelemeket ism�telgeti. Minek tartsam ezt, ha
nem egy term�szeti t�rv�ny vask�vetkezetess�g� �rv�nyes�l�s�nek? Le lehet
kott�zni a f�lemile dal�t, �s ez a kotta v�ltozatlanul �rv�nyes az egym�st
k�vet� mad�rnemzed�kekre. T�rv�ny. Nem tudatos, hiszen nem emberekr�l
van sz�. M�gis t�rv�ny, �lettani �s fizikai adotts�gok eredm�nye: a kismad�r
torka ilyen alak�, hangsz�lai olyanok, az �thalad� leveg� teh�t ilyen �s nem
m�s hangokat ad...
�l�nkebb lett a hangja:
- Hov� tegyem ezt a jelens�get, Zorzi �r? Igaz, a mad�r nem tud�s �s nem
is m�v�sz. �neke m�gis term�szettani t�rv�nyek eredm�nye, �s... ez nagyon
fontos!... dala �rzelmeket �breszt, eszt�tikai gy�ny�r�s�geket szerez nek�nk.
Az �n Lully bar�tja, akit nagyra becs�l�k, ha munk�inak csak egy t�red�k�t
ismerem is; Lully szeretett term�szeti hanghat�sokat feldolgozni a m�veiben.
Ez is mutatja, hogy ezeknek a m�v�szi intu�ci� n�lk�l sz�letett... mondjuk...
dallamoknak van k�z�k a m�v�szethez. Legal�bb annyira, hogy anyagul
szolg�lhatnak.
- �lljon meg, Antonio! Egybekever �ssze nem ill� dolgokat. Az emberi
zene �s a term�szet �l-zen�je k�z�tt l�nyegesek a k�l�nbs�gek. Hogy egyebet
ne eml�tsek: a dallamvezet�s, a zenei mondatok form�l�s�nak t�rv�nyei, az
�temekre tagolts�g, a hangnemek, �s �gy tov�bb... Mindez emberi tal�lm�ny.
- Kircher atya, �gy l�tszik, itt cs�szott �t a m�sik v�gletbe - nevetett
Antonio Vivaldi. - � csak az emberi tal�lm�nyokat veszi figyelembe, �gy azt
hiszi, puszta spekul�ci�b�l is sz�lethetik zene.
Zorzi gyanakodva n�zett a fiatalemberre, bossz�san d�nny�gte:
- Megtr�f�l, fiatal bar�tom? Ker�lgetj�k a t�m�t, �s v�g�l kider�l, hogy
azonos a v�lem�ny�nk?
- Nem, Zorzi �r. �nt felh�bor�totta ez a k�nyv; �n �r�l�k neki.
Az �reg Vivaldi m�r hossz� ideje nem sz�lt k�zbe, egyikr�l a m�sikra
pillantott, figyelte a besz�lget�st. Most megsz�lalt, kis csod�lkoz�ssal:
- Minek �r�lsz?
- Megmondom, ap�m. M�r kezd eg�szen megvil�gosodni el�ttem. Hasznos
volt ez a kis vita, k�zben kitisztult bennem a dolog. J�nak tartom, hogy ez a
jezsuita meg�rta a k�nyv�t. Tudom�nyos, b�r m�v�szietlen tan�t�st hirdet. De
arra mindenk�ppen j�, hogy figyelmeztessen.
- Mire?
- Hogy beszakad a sz�kesegyh�z kupol�ja, ha az �p�t�m�v�sz nem tanulta
meg �s nem alkalmazza a g�mbh�romsz�gtan egyenleteit.
Erre nem felelt senki. Egy pillanatig csend volt.
Antonio Vivaldi folytatta:
- Az ilyen t�lz�s haszna, hogy elriaszt a m�sik t�lz�st�l. Zorzi urat
felh�bor�totta �s megr�m�tette a j�mbor tud�s m�v�szetet g�pes�t� terve. De...
ha Zorzi �r ma este le�lne egy zenedarabot kompon�lni: biztos, hogy jobban
f�kentartan� csapong� fant�zi�j�t, �s nem feledkezn�k meg r�la, hogy a zenei
alkot�sban a tud�snak... pontosabban: a tudatoss�gnak, a zenei t�rv�nyek
ismer�s�nek �s alkalmaz�s�nak... mily fontos a szerepe. Athanasius Kircher
rendet �s fegyelmet parancsol, ezzel a naiv �s m�v�sz sz�m�ra elfogadhatatlan
fejteget�s�vel, teh�t v�geredm�nyben hasznos szolg�latot tesz. Ez�rt �r�l�k a
k�nyvnek.
- De hiszen �n fiatal, Antonio - cs�v�lta fej�t Vettore Zorzi. - A fiatals�g
�r�k�s joga, k�teless�ge is a l�zong�s. Minden fegyelem ellen.
- Nem, nem, Zorzi �r. Lehet, hogy egyszer fell�zadok a csal�di k�t�tts�gek
ellen, �s ap�m k�nytelen lesz kitagadni. Megt�rt�nhet, hogy az egyh�zi rend
fegyelm�t nem b�rom, ellenszeg�l�k �s levetem a reverend�t, vagy
kivetk�ztetnek bel�le. M�g az is elk�pzelhet�... Isten �vjon ett�l!... hogy az
�llam t�rv�nyei ellen l�zadok, ami�rt felakasztanak vagy sz�m�znek.
L�zonghatok t�rsadalmi szok�sok, t�rsas�gi illem, erk�lcsi t�rv�nyek, minden
ellen... csak egy, ami lehetetlen: ha m�v�sz akarok lenni, a magam
m�v�szet�nek fegyelm�t nem szeghetem meg. Persze, igazi nagy m�v�szek
n�ha, ritka �s csod�latos pillanatokban, alkothatnak a r�gi �rv�nyes t�rv�nyek
hely�be �jakat. De ezek is t�rv�nyek lesznek, Zorzi �r. Szigor� fegyelmez�
er�vel!
Megint nevetett, rekedtes, z�rren� hangon:
- Az �j t�rv�ny term�szetesen megintcsak addig lesz parancsol� er�,
am�g... nos, igen: am�g valaki nem alkot megint �jat, m�st, de t�rv�nyt!...
Most m�r igaz�n nem akarom tov�bb untatni, befejezem... Ez a k�nyv engem
a k�teless�gre figyelmeztet: megtanulni, amit kell, megismerni a dolgok
l�nyeg�t, �s azt�n, v�gezni a magam munk�j�t.
A hossz� besz�lget�s k�zben megint megeredt a novemberi es�. Csapkodta
a hazafel� bandukol� Vettore Zorzi v�ll�t, csukly�s fej�t. Alig vette �szre,
elgondolkozott.
K�l�n�s v�letlen, hogy ez a r�thaj�, nyurga, ugr�l� �d�mcsutk�s
fiatalember az � fej�hez v�gta majdnem ugyanazokat a szavakat, amelyeket
Vettore Zorzi �rz�tt �s �veken �t �tv�zgetett mag�ban. Hogy lehet ez? Ki ez
az Antonio Vivaldi?
Leszegett fejjel, megintcsak rosszkedv�en botork�lt, l�ba meg-megcs�szott
a nedves utcak�v�n. �jra az eg�sz nap �rzett keserny�s sz�j�z; a
vitatkoz�s f�l�r�j�ban elfeledkezett r�la, de most ism�t �rezte
november huszonegyedik�t. Tal�n m�g jobban, mint reggel �s
korad�lut�n. Mert ez a szaggatott �s csapong� besz�lget�s a
v�r�shaj� fiatal pappal kicsit olyan volt, mint r�gi d�lut�nok �s est�k
Henryvel �s Neddel a Willk�v�h�zban. Csak - Henry t�tov�zva volt okos, ez a
fiatalember pedig okos �s hat�rozott. Er�s ember lesz. Lehet, hogy kalandor.
De tal�n csakugyan m�v�sz. Majd kider�l.
A csuklyar�ncb�l nyak�ba sziv�rgott p�r csepp hideg v�z. Megr�zk�dott.
Mi k�ze Antonio Vivaldihoz: hogy kicsoda, �s mi lesz bel�le? Igaz�n nem
fontos. J� lesz sietni hazafel�, mert teljesen �t�zik.
Halleves volt vacsor�ra, h�sos-z�lds�ges-sajtos met�lt, hagymasal�ta �s
m�zbef�tt gy�m�lcs. Oda sem figyelve ette v�gig. Girolama asszony ilyenkor
mindig megs�rt�d�tt; de lassacsk�n megszokja majd. Michele pedig szeretett
volna besz�lgetni vacsora ut�n. Vettore Zorzi kit�rt:
- Nagyon �tf�ztam. Lefekszem. J��jszak�t.
Olvasni pr�b�lt az �gyban. Kircher k�nyv�t otthagyta a Vivaldi-h�zban,
valami m�st vett le a polcr�l. Nem �rdekelte. Negyed�ra m�lva elf�jta a
gyerty�t.
A fali�ra ketyeg�s�t hallgatta. Majdnem gyerekesen arra v�gy�dott: legyen
m�r �jf�l, �rjen v�get ez a rossz nap. M�g �r�k voltak h�tra bel�le.
T�voli neszek hallatszottak, kintr�l �s a h�zb�l. Azt�n a h�z lassan
elcsendesedett, a lag�n�n sem nagyon j�rt cs�nak este, ilyen rossz id�ben; m�r
csak az es� zaj�t hallotta �s az �ra m�sritmus� hangj�t.
Ebben az esztend�ben, t�lt�tte be negyven�t�dik �v�t. A Zorziak
eg�szs�ges �s hossz��let� fajta - ha nem j�n valami v�letlen baleset vagy
betegs�g, m�g van vagy h�sz, tal�n harminc esztendeje is. Cs�ndes �vtizedek
a m�helyben, finom szersz�mok �s hallgatag k�zm�vesek k�zt. Ha kil�p az
utc�ra, k�r�lveszi ugyan a v�ros zajg� �lete; de val�sz�n�, hogy az �vek
m�lt�val ez egyre kevesebbszer t�rt�nik majd. Mint az �reg Amati
annakidej�n: az esti mag�nyoss�gban, gyertyaf�nyn�l rajzol, sz�m�t�sokba
mer�l, �jf�lt�jt lefekszik p�r �r�ra, a hajnal m�r megint a m�helyben tal�lja -
id�nkint cs�ndes, el�gedett �r�m, ha megsz�letik egy sz�p �s j�hang� heged�;
n�mi v�ltozatoss�g lesz, hogy alkudozni kell egyik-m�sik bogaras vev�vel;
k�l�nben pedig sz�pen, sim�n sorj�znak majd egym�sut�n az �vek.
Mintha valaki megcsiklandozta volna: hirtelen, hanggal felnevetett. A
legjobb er�ben, legszebb korban, negyvenes �vei k�zep�n ez a hamis
ell�gyul�s: kac�rkod�s a v�ns�g f�sult mag�ny�val? M�ghozz� ebben a
v�rosban, ahov� a nyolc �gt�j fel�l igyekszik mindenki sz�rakozni, sz�pet
l�tni, vid�m �letben lubickolni; hiszen Velenc�t a "vil�g mosoly�nak" nevezik
nemcsak olaszul, de franci�ul, angolul, n�met�l, a sv�dek �s a spanyolok
nyelv�n, t�n m�g t�r�k�l is. Itt �rezn� mag�nyoss�gba mer�lt, szak�llas
remet�nek?
Ez a mai nyomaszt� nap, az eml�kez�s hat�sa. Holnap m�r
huszonkettedike: t�l lesz a gy�sz �vfordul�j�n.
Holnap m�r biztosan m�sk�pp l�tja. Megindul�, fellend�l� m�hely, egyp�r
�v m�lva it�liai, tal�n eur�pai h�r� hangszer�p�t�mesterk�nt emlegetik majd
Vettore Zorzi nev�t; �r�ks�g�l j�m�d maradt r�, munk�j�b�l meggazdagszik;
�lvezetek, utaz�s, der�s �s tarka �let, j�t�k �s kaland. Aranyp�nzzel t�m�tt
ersz�nye el�tt enged�kenyen kit�rul a k�rtyatermek, k�v�h�zak, mulat�helyek
kapuja, asszonyok �le �s j�kedv� bar�tok sz�ve. H�rn�v �s p�nz.
A kibuggyan� nevet�s egy pillanatig tartott, a nyom�ban fel�led� k�nny�
hangulat tal�n egy percig. Megint visszas�ppedt, sz�raz �s �szinte gondolatok
k�z�. Ez lenne az �t folytat�sa �s v�ge? A siker �s gazdags�g? A Prokur�cia
�rk�djai alatt Bettina asszony termeiben a f�ra�-bank, �s a j�t�kasztal k�r�l
repked� n�k kegyei? M�v�szi rajzzal �kes�tett g�g�s n�vjegy, �s m�g
g�g�sebb h�mzett p�nzeszacsk�... a mondat v�ge helyett, ahelyett hogy:
mesterr� v�lni? Nekil�dult fiatalon, �s �lete k�zep�n meglazul a t�rde? Ez
v�rna Vettore Zorzira, aki a m�lyheged�k sz�lamvezet�je volt a "Cadmus �s
Hermione" bemutat�j�n, akit Ninon a kagyl�alak� �gyba fogadott, akinek
Henry megmutatta az �ppencsak elk�sz�lt "T�nd�rkir�lyn�" k�zirat�t?
Cs�nya kudarc lesz �s kegyetlen cs�d, ha csak ez a v�laszt�s �ll el�tte: a
m�hely remetebarlangja, vagy �larcosb�lok a Ridott�ban.
Keservesen �rezte mag�t, �s f�zott. F�l�re h�zta a gyapj� h�l�sipk�t,
takar�j�ba csavarodott, aludni akart v�gre. Nem hallotta a ketyeg� �r�t, a
kopog� es�t sem.
A kapar�sz�st is alig. A bizonytalan-b�tortalan neszt szob�ja ajtaj�n. M�r
vagy harmadszor jutott f�l�be a motoszk�l� hang, amikor feleszm�lt az
er�ltetett f�l�lomb�l:
- Ki az?
Lassan ny�lt az ajt�. Paolina j�tt, kez�ben gyerty�val. A gyenge f�nyben
csak arca l�tszott �s gyertyatart�s k�zfeje, �gy betekergette mag�t egy neh�z
selyemk�penybe.
Vettore Zorzi fel�lt. A h�l�sipk�t gyors mozdulattal lesodorta fej�r�l, �s a
mozg�s folytat�sak�nt keze sut�n el�reny�lt, k�rd� �s tasz�t� mozdulattal az
ajt�ban meg�ll� le�ny fel�:
- Te vagy? Mit akarsz?
Nem akarta hinni, hogy j�l l�t:
- Elment az eszed, Paolina?
A l�ny beljebb j�tt. Nem tette le a k�tkar� gyertyatart�t, maga el�tt
szorongatta. Suttogott:
- Meghallj�k, Vettore b�csi. Ne olyan hangosan.
- Valami baj van?
Csak erre gondolhatott. M�r mozdult is a takar� alatt, hogy kiugrik, ha t�z
van, rosszul lett valaki, vagy bandit�k t�rtek a h�zba. De ha ilyesmi t�rt�nt...
m�rt suttog Paolina?
Paolina halkan, de el�g nyugodt hangon felelt:
- Semmi baj. Girolama n�ni m�lyen alszik, horkol. Kisz�ktem mell�le.
Egy szob�ban aludt gy�manyj�val, mert k�t �ve, amikor a fi�k
kamaszkorba serd�ltek, a Zorzi-h�zasp�r illend�s�gb�l megsz�ntette a k�z�s
h�l�szob�t, �s Girolama a le�nyt vette maga mell�.
- Mi lelt? Hogy mert�l...? �s mi�rt?
Akadozott a hangja; szinte hebegett. K�s� �jszaka. Ez a le�ny m�r szinte
feln�tt n�. Mi ez?
Paolina m�g beljebb j�tt a szob�ba. Le�lt egy sz�kre, k�zben a gyertyatart�
megbillent, egy forr� viaszcs�pp esett a kez�re. Felszisszent, a gyertyatart�t az
asztalra csapta.
- Besz�lnem kell veled, Vettore b�csi - mondta, nagyon hat�rozottan.
- Ilyenkor? K�s� �jszaka?
- Nem �n tehetek r�la. Hetek �ta nem tal�lkoztunk, csak a k�z�s asztaln�l.
M�r j� t�z napja k�sz�l�k r�, hogy besz�lj�nk.
- �s mi�rt �ppen ma?
Kicsit ostoba volt a k�rd�s, �rezte Vettore Zorzi - de a helyzet is el�gg�
ostoba. V�laszt kapott:
- L�ttam eb�dn�l, vacsor�n�l is, hogy szomor� vagy. �n is. Gondoltam, j�
lesz, ha �ppen ma besz�lhet�nk.
 Zorzi s�lyos szemreh�ny�sk�nt egyetlen sz�t mondott, nyomat�kosan
megism�telte:
- �jszaka.
Paolina v�llat vont:
- Ha m�skor nem lehet.
K�zelebb h�zta sz�k�t a f�rfi �gy�hoz:
- Olyan rossz volt n�zni. Mi�rt vagy szomor�, Vettore b�csi?
Vettore Zorzi �k�lbeszor�tott k�t kez�t magasba emelte: olyan lehetett
b�ujj�, visszahull� h�l�k�nt�s�ben, mint egy feld�lt lelk� bibliai pr�f�ta.
Rekedten suttogott, b�r sz�vesebben ord�tott volna:
- �jf�l el�tt egy �r�val, egy f�rfi h�l�szob�j�ba j�ssz �rdekl�dni, hogy
mi�rt szomor�!? Te csakugyan nem vagy �szn�l, Paolina.
- Szeretlek t�ged, Vettore b�csi, �s f�j, hogy b�natosnak l�tlak. Meg �n is
nagy bajban vagyok, el kell mondanom. Csak neked mondhatom el.
A f�rfi tehetetlen�l leengedte karj�t:
- �s mi lesz, ha fel�bred Girolama, �s itt tal�l?
- A h�god vagyok - csod�lkozott kerekreny�lt szemmel Paolina.
Vettore Zorzi kij�tt a sodr�b�l:
- Ilyen rokonom k�tezer van Velenc�ben. Ap�m s�gorn�je unokah�g�nak
a l�nya vagy; ez is rokons�g? Esztelen k�ly�k! Fen�t, nem vagy te m�r
gyerek, ez a baj. N� vagy. �n meg f�rfi. �s... �gy!
�lt�zet�hez �s helyzet�hez nem ill� m�lt�s�ggal v�gigmutatott mag�n �s
az �gyon.
Paolina kicsire h�zta �ssze mag�t:
- Nem akarok semmi rosszat.
- Sz�p t�led.
�lt�b�l visszafek�dt, a falnak fordult. L�tni sem akarta a l�nyt.
Kom�di�zik ez a fruska, vagy csakugyan ennyire, a butas�g hat�r�n t�l
�rtatlan?
Megint fordult egyet fekt�ben: m�gis l�tni akarta. Gyanakodva n�zegette
Paolin�t. A le�ny illedelmesen �sszez�rt l�bbal, �lbeejtett k�zzel �lt. Nincs is
tizen�t �ves, igaz�n gyermek m�g.
J�, j�. Gyerek, igaz, de velencei l�ny. A Merceria mell�kutc�iban, a Riva
degli Schiavonin, a Rialto-h�d t�v�ben est�nk�nt tucatj�val l�t az ember
Paulin�n�l k�t-h�rom �vvel fiatalabb, alig tizenegy�ves l�nyk�kat, akik a
szerelem t�k�letesen kik�pzett szakembereik�nt n�mi apr�p�nz�rt a
legk�l�nlegesebb szolg�latokat aj�nlj�k az arraj�r� f�rfiaknak. Maga Paolina
pedig - nem titok: amikor legut�bb besz�lgettek tervezett h�zass�g�r�l a
Zorzi-p�rral, Girolama asszony mondta -, Paolina m�r j� egy esztendeje a
teljes n�i �retts�g �llapot�ban van. Hogy pontosan t�j�kozott-e az �letnek
eff�le k�rd�seiben, azt persze Vettore Zorzi nem tudhatta - de Velenc�ben
nem nevelik kolostori tudatlans�gban a l�nyokat. Girolama bizony�ra
kioktatta a megfelel� id�ben a legsz�ks�gesebb tudnival�kr�l; Girolama
asszony, a maga sz�raz �s unalmas modor�ban, de t�rgyilagosan �s pontosan.
Hirtelen megint el�nt�tte a m�reg: Paolina eff�le �gyei igaz�n nem
tartoznak r�.
A le�nyra sz�lt, szinte r�f�rmedt:
- Most azt�n eredj vissza! De t�st�nt. Indul�s, Paolina!
Paolina szel�den v�laszolt:
- Ne l�gy rossz hozz�m, Vettore b�csi. Te mindig j� vagy. Ha m�r
megkock�ztattam, idesz�ktem, hallgass meg legal�bb. Szeretn�m tudni,
hogy...
- Te k�v�ncsi boszork�ny! Felelek, egy mondattal, azt�n mehetsz. Az�rt
voltam rosszkedv� eg�sz nap, mert ma van az �vfordul�ja egy nagyon j�
bar�tom hal�l�nak. Tess�k! Most m�r tudod. Indulhatsz.
- �, szeg�ny Vettore... - sajn�lkozott Paolina, de csak egy pillanatig.
Azt�n hangot v�ltott: - Igen, ezt is szerettem volna megtudni. De tudni
szeretn�m, hogy mit gondolsz az �n dolgomr�l.
- Mif�le dolgaid vannak?
 Mire meglep�dni �s tiltakozni ideje lett volna, Paolina m�r az �gy sz�l�n
�lt, k�zelhajolt, �s nagyon bizalmas, gyors suttog�ssal mondta is,
meg�ll�thatatlanul:
- A h�zass�gomr�l van sz�, nem tudod? Rettent� nagy bajban vagyok,
Vettore b�csi. M�r r�gen gyanakodtam, hogy ilyesfajta terveik vannak, de
behunytam a szemem, nem akartam r�gondolni. M�lt h�tf�n azt�n Girolama
n�ni sz�lt. Kettesben voltunk d�lut�n, varrtunk. A kelengy�met. A n�ni
egyszerre megsz�lalt, �n �ppen egy t�r�lk�z�t h�meztem. Azt mondta a n�ni:
j� lesz sietni a munk�val, mert nemsok�ra f�rjhezmegyek. Nagyon
megijedtem, �s k�ny�r�gve n�ztem r�, hogy hallgasson. De � azt hitte,
k�rdezek a n�z�semmel. H�t mondta tov�bb. Mit sz�ln�k Gaspar�hoz, vagy
Marcellohoz, mert Michele b�csi m�g nem d�nt�tt, hogy melyik legyen a
f�rjem. Nekem melyik lenne a kedvesebb? Elb�gtem magamat.
- Mi�rt? - csod�lkozott Vettore Zorzi.
Minden velencei polg�rl�ny �gy megy f�rjhez; �s a k�t j�n�v�s�, csinos fi�
k�z�l egyik sem riaszt� v�leg�ny. M�rt b�g�tt Paolina?
A l�ny megmondta:
- Elviselni sem b�rom �ket. Gasparo unalmas mint egy iskolak�nyv. Csak
sz�mokon, �run, �zleten j�r az esze. K�t perc ut�n elalszom mellette. Marcello
pedig durva. Goromba �s vereked�s. Ha feln�tt f�rfi lesz, biztosan iszik is
majd. �s �tni fog.
Szipogott.
- Teremt�szentatya�risten... - d�nny�gte mag�ban Vettore Zorzi, �s
fekv�st�l k�cos haj�ban turk�lt: - M�g ez kellett nekem a mai naphoz. Ilyen
�gyben adjak tan�csot?
Paolina egyel�re nem k�rt tan�csot. Mint mikor egy k�t szivatty�kerek�t
megp�rgetik: �ml�ttek a k�nnyei. �ml�tt bel�le a sz� is:
- Nem b�rom, nem b�rom, Vettore b�csi! Belehalok. Vagy az unalomt�l
pusztulok el, vagy a b�ntalmaz�sokt�l, Vettore. Senkim sincs rajtad k�v�l,
seg�ts! Veled akarok s�t�lni a M�rk t�ren, �s nem sz�molgatni Gaspar�val
vagy szaladni Marcello �kle el�l. �nr�m nem vigy�z senki. Hi�ba
panaszkodn�m Girolama n�ninek, �s Michele b�csi sz�ba sem �llna velem.
Csak te vagy, csak neked mondhatom el. F�lek, �s nem akarom, Vettore...
V�ratlanul eg�szen m�s hangon folytatta:
- F�zom, Vettore.
S mikorra Vettore Zorzi �szrevette mag�t, a l�ny m�r halak mozg�s�hoz
hasonl� sikl�ssal be is cs�szott a takar� al�. A selyemk�nt�s kint maradt, a
padl�n.
M�snap, a csal�di reggeliz�s ut�n, Vettore a dolgoz�szob�ba k�s�rte
nagyb�tyj�t. Hogy kettesben maradtak, megsz�lalt:
- Azt hiszem, Michele, a leghelyesebb, ha �n veszem feles�g�l Paolin�t.
Michele Zorzi kid�lledt szemmel b�mult �ccs�re, sz�razat nyelt, �s nem
tudott felelni.
Vettore megnyugtat�sul hozz�tette:
- M�g jobban is j�runk. A fiaid felszabadulnak; kereshetsz nekik m�s
gazdag menyasszonyt. Paolina nyolc sz�ll�t�haj�ja �gy is a csal�d� lesz.

Az �vezredes szertart�s, a milli�szor megism�tl�d� nagy dr�mai sz�nj�t�k

cs�cspontj�hoz k�zeledett. Most �s itt, ezen a h�tk�znapi reggelen, �s a sok
velencei templom k�z�l egyikben, a nemr�g �p�lt San Mois?-ban, kevesen
voltak; vagy k�ttucat hiv� �lt-�lldog�lt csak a sz�les templomhaj�ban, de a
mis�t ugyan�gy mondta a k�zepesen divatos San Mois? n�vtelen fiatal papja,
mint a p�tri�rka a D�mban. Itt persze d�sztelenebb a szertart�s, kevesebb a
pompa: a mis�z� pap egyetlen ministr�nsfi� seg�dkez�s�vel �llt az olt�rn�l,
zenekar, �neksz� �s harangz�g�s n�lk�l, itt nem vonultak fel ragyog�
brok�tpal�stban f�papok, m�lt�s�gteljes udvartart�sk�nt. De a l�nyeg ugyanaz
volt. Mint mindenkor. S a h�lgyek p�r percre abbahagyt�k a h�dol�
f�rfitekintctek viszonz�s�t, f�tylukat �jtatosan arcuk el� h�zt�k, mert k�zel
volt m�r a beteljes�l�s nagy pillanata, az �rfelmutat�s �nnepi gesztusa.
Tarka templom a San Mois?. Az �pp elm�lt �vsz�zadnak igazi velencei
temploma. Bonyolult cir�d�kkal �s szobrokkal �kes�tett homlokzata m�g�tt, a
bels� t�rben is, b�rhova n�zett az ember, szem�t mindig meglepet�s �rte. A
csavart oszlopok k�z�tt megh�kkent�en �l�nk mozg�sokat �br�zol� szobrok
f�r�dtck az ablakokon bevet�d� sz�nes f�nyben; arany �s r�zsasz�n� m�rv�ny
der�s sug�rz�sa, csillog� bronz �s elef�ntcsont; k�nnyed elegancia �s n�hol
m�r terhesen gazdag zs�folts�g keveredett szesz�lyes �sszevisszas�gban.
Nyugtalan emberek �p�tett�k �s rendezt�k be ezt a h�zat a maguk Isten�nek;
aki m�r nem az �sz�vets�g s�lyos Jehov�ja, nem is a szenved� �s emberien
b�lcs Krisztus az evang�liumokb�l, hanem valamif�le �leter�s �s a vil�gban
d�sk�l� nagy kir�ly. Istent alak�tott a maga k�p�re �s hasonlatoss�g�ra
Velence, ebben a templomban.
Egyenletesen, esem�nytelen�l folyt az �r�k p�rbesz�d: latin szavakat
mormolt a pap, g�piesen felelgetctt neki a feh�r karingbe �lt�z�tt fi� �s vele
n�h�nyan a k�zelebb �ll� h�vek k�z�l. A pap napi k�teless�ge, a h�veknek
mindennapi megszok�s ez a kis f�l�ra reggel vagy korad�lci�tt.
M�g egy-k�t perc, �s a mis�z� pap k�t k�zzel magasba emeli az
aranykelyhet, megcsillan egy napsug�r az �kk�vekkel d�sz�tett szent ed�nyen,
elhangzanak a misztikus szavak. Nem sokkal k�s�bb be is fejez�dik a
szertart�s; mehetnek dolgukra a h�vek, a pap meg �t�lt�zni. Ennyi az eg�sz.
Soha nem is t�rt�nik m�sk�ppen.
Csak �ppen most.
Megmozdult mindenki, a h�szegyn�h�ny ember a templomban.
Megmozdult, izgatottan el�rehajolt, egyik-m�sik tett is egy l�p�st el�re. Azt�n
valamennyien mozdulatlan v�rakoz�sba meredtek. Valami v�ratlan t�rt�nt.
A mis�z� fiatal pap �vatosan betakarta az olt�r m�rv�nylapj�n �ll� kelyhet.
Gyorsan, majdnem hanyagul t�rdethajtott, megfordult, �s siet�s l�p�sekkel
t�vozott. Mire az emberek feleszm�ltek, m�r be is csuk�dott m�g�tte a
sekrestye ajtaja. Az otthagyott ministr�nsfi� zavartan �lldog�lt, topogott; nem
tudta, mit csin�ljon.
Lassan old�dott a h�vek dermedts�ge. �sszehajoltak, suttogtak, izgatottan
vitatkoztak: mi t�rt�nhetett? Ilyesmi soha nem fordult el�. Szokatlan eset.
Furcsa esem�ny. Botr�ny. Botr�ny a San Mois?-ban.
Gy�ren l�togatott mise, �sszesen huszonketten voltak a templomban, tan�i
a botr�nynak. N�gy-�t f�rfi a sekresty�hez ment, megpr�b�lt az ajt�n belesni,
besz�lni a pappal vagy legal�bb az egyh�zfival. Megtudtak-e valamit; ez a
valami igaz volt-e; semmit nem l�tt�k-hallottak; megtal�lt�k vagy csak
kital�lt�k a magyar�zatot - nem lehetett tudni.
Negyed�ra m�lva huszonk�t csobog� erecsk�ben folyt, patakzott, duzzadva
�radt sz�t a h�r Velenc�ben: botr�ny zajlott a San Mois?-templomban!

A Zorzi-m�helyb�l sz�les ablakok ny�ltak a t�rre; a Campo San Maurizio

f�l�tt a felh�tlen szeptemberi �gboltnak nagy darabja l�tszott, j� vil�goss�got
adott a munkaasztalokra. Der�s helyis�g. Bar�ts�gosabb, mint hajdan
Cremon�ban: az Amati-h�z apr�, h�lyag�veges ablakain alig j�tt be f�ny. A
londoni f�lig-pince hangszer jav�t�b�l pedig a j�r�kel�knek csak l�b�t lehetett
l�tni. Ide bes�t�tt a nap, bevil�g�tott az �g. Ezt kereste Vettore Zorzi, amikor
hosszan kutatott alkalmas helyis�get, �s v�g�l ez�rt b�relt itt h�rom nagy
f�ldszinti szob�t m�hely�nek.
Nyolcan dolgoztak: a mester mellett n�gy seg�d �s h�rom inas. Hossz�
esztend�k �ta m�r; a seg�dek k�z�l kett� inask�nt kezdte, ebben a m�helyben
t�lt�tte ki tanul��veit, itt szabadult fel.
Most �ppen nagy megrendel�sen dolgoztak; egyazon munk�n mind. A
Piet?-menhely igazgat�ja rendelt az int�zet zenei konzervat�rium�nak
huszonn�gy �j heged�t, nyolc csell�t �s vagy tucatnyi k�l�nb�z� faf�v�t -
szaporodtak a tehets�ges n�vend�kek, t�bb hangszer kellett a zenetan�t�shoz,
�s a Piet? �lland� zenekar�t is b�v�teni akart�k.
Idestova nyolcvan esztendeje versengett egym�ssal a v�ros n�gy nagy
lelench�za: az Ospedaletto, a Mendicanti, a nyomor�k �s beteges lelenceket
gondoz� Incurabili, �s a legh�resebb, a Piet?. �llamk�lts�gen �s j�t�kony
adom�nyokb�l majdnem hatezer t�rv�nytelen sz�let�s� vagy kitett
le�nygyermeket tartottak, t�pl�ltak �s neveltek ezekben az int�zetekben -
Velenc�ben a kellet�n�l j�val gyakoribb volt a nemk�v�natos sz�let�s. Valami
kev�s iskolai oktat�st is kaptak a lelencek; a tehets�geseket zen�re tan�tott�k
vagy �nekesn�nek k�pezt�k ki, a t�bbiek sorsa: ap�ca lesz bel�l�k, vagy
szolg�l�. A vakmer�bbek �s l�zadoz�bbak pedig felserd�lve szapor�tott�k a
velencei kurtiz�nok n�pes sereg�t.
Igaza volt a korm�nyhivatalnoknak, amikor b�logatva helyeselte a hazat�r�
Vettore Zorzi terv�t: j� v�llalkoz�s egy hangszer�p�t� m�hely, mert
Velenc�ben szenved�lyesen �s minden�tt muzsik�ltak. Mag�nh�zakban �s
utc�n, a tizennyolc sz�nh�zban, a k�rtyatermekben �s ridott�kban,
gondol�kban, templomban, kocsm�ban, sz�razon �s v�zen. A legnevezetesebb
hangversenyeket pedig a n�gy menhelyi konzervat�rium d�szterm�ben
rendezt�k. Kellett a hangszer, soha nem volt el�g. Amint v�gez a Piet?
megrendel�s�vel a Zorzi-m�hely, m�r kezdhetik is majd a San Samuele-
sz�nh�z �ltal rendelt heged�k k�sz�t�s�t.
J�l haladt a munka. Gyakran megesett, hogy Vettore Zorzi haza sem
mehetett eb�delni. Ilyenkor elszalajtott egy inast �zenettel, �s d�lben
gyapotkend�kbe burkolt, meleget tart� cser�pfazekakban hozta egy szolg�l�
az �telt; a gondos h�ziasszony, Paolina, mindig vele j�tt. Szerette n�zni, ahogy
a f�rfi j� �tv�ggyal eszi a f�ztj�t.
Kicsit r�gim�di h�zass�g volt ez - a szigor� �s m�r er�sen v�n�l�
Girolama asszony kord�ban tartotta a vele egy f�d�l alatt lak�kat. Hetedik
esztendeje m�r, hogy a San Giovanni Crisostomo-templomban megesk�dtek,
�s Paolina k�r�l az�ta sem jelenhetett meg idegen f�rfi. Pedig a gazdag
velencei polg�rcsal�dok m�r r�gen �tvett�k a nemesasszonyok divatj�t: alig �lt
h�zasp�r kettesben. F�rj �s feles�g k�zt a k�l�nbs�g csak annyi volt, hogy a
f�rfiak gyakrabban v�ltogathatt�k bar�tn�j�ket, az asszonyok mellett tart�sabb
volt az udvarl� lovag, a cicisbeo szolg�lata. De mindk�t h�zass�gonk�v�li
kapcsolat megt�rt, elismert volt, szinte t�rv�nyesnek sz�m�tott a modern
velencei h�zass�gokban. Nem is illett �gysz�lv�n, hogy j� t�rsas�gban valaki
saj�t hitest�rs�val jelenj�k meg. Paolina mellett azonban nem bukkanhatott fel
h�dol� - �s Girolama asszony olykor m�g Vettore nyom�ba is szeg�dtetett
egy b�relhet� hivat�sos bes�g�t, felder�teni a f�rfi esetleges kalandoz�sait.
Mert Girolama a r�gi j� erk�lcs�k rend�thetetlen h�ve volt, �s gyanakodott:
igaz, hogy Vettore m�r �tvenen fel�li, koros, meg�llapodott f�rfi, de f�rfi!
Eddig azonban semmi nem jutott tudom�s�ra az er�nyes Girolama
asszonynak.
Vettore �s Paolina h�zass�g�val m�g egy gondja volt a Zorzi-h�z
asszonyur�nak: hogy a p�r gyermektelen. Ezt sajn�lta maga Vettore Zorzi is,
de lassan belenyugodott. �gy l�tszik, a term�szet rendel�se, hogy a csal�dnak
ez az �ga �vele kihal. Monique sem sz�lt t�le gyereket: els� h�zass�ga el�tt,
alatt �s ut�n t�rt�nt kalandoz�saival sem hozott neh�z helyzetbe egyetlen n�t
sem; �s m�sodik h�zass�ga is term�ketlennek �g�rkezik. A sors rendel�se, az
�g akarata, vagy egyszer�en bizonyosfajta f�rfi�i fogyat�koss�g - a
legkev�sb� kellemetlenek k�z�l val� -, hogy �gy alakult a dolog. Mindegy.
�gy van, Vettore Zorzi eszerint rendezte be �let�t. A Zorzi-vagyon �t illet�
r�sz�t �s a m�hely gyarapod� j�vedelm�t majd �r�kli Paolina; �s nyilv�n lesz
annyi j�zans�g benne, hogy megint egy Zorzit v�laszt mag�nak, ha
el�zvegy�lve �j f�rjre lesz sz�ks�ge.
Rem�lhet�leg ez el�gg� t�voli gond ; enn�l k�zvetlenebb egyel�re a mai
eb�d. M�r el is k�ldte a legfiatalabb inast, Isepp�t, hogy mondja meg Paolina
asszonynak, ma is j� lenne eb�det hozni a m�helybe, mert sok a munka.
Vissza is �rhetett volna m�r. Biztosan megint elcsavargott, valahol
b�m�szkodik a k�ly�k. Vettore Zorzi bosszankodott. Megcib�lja majd Iseppo
f�l�t. Bes�r�s�dik az enyv, ha nem �llnak �rk�dve a t�zhelyn�l. Sz�lt a m�sik
inasnak, hagyja abba a fest�kpor �rl�s�t, figyeljen az enyvre, m�g Iseppo
vissza�r. Azt�n megint a munk�ja f�l� hajolt: k�rz�vel m�rte egy heged�nyak
hossz�t, hogy hajsz�lra ugyanolyan legyen, mint sz�let� testv�rei. J�, ha
egyazon zenekarban pontosan egyform�k alakra �s hangsz�nre is a heged�k.
B� negyed�ra k�s�ssel, kipirult�n �s izgatottan, szinte futva �rkezett a
kisinas. �gyes mozdulattal elperd�lt a fel�je suhint� nyakleves el�l, �s
hevesen tiltakozott:
- Nem tehetek r�la, mester! A Rio di Luca kish�dj�n nem tudtam �tjutni,
vagy h�szan �csorogtak �s vitatkoztak, el�lltak a hidat... Csudadolgok
t�rt�ntek mama a San Mois?-ban!
Vettore Zorzi nem szerette az ilyen k�lv�rosias kifejez�seket. Bossz�san
visszak�rdezte:
- Mif�le csudadolgok? Besz�lj tisztess�gesen!
Iseppo arc�n ragyogott az �js�g izgalma:
- Pont a k�zepin abbahagyta a mis�z�st a csuh�s...
Most megkapta a nyaklevest. Halkabb lett, kijav�totta mag�t:
- Akarom mondani: a pap f�lbehagyta a mis�t. Azt mondj�k az emberek,
ilyesmi nem volt m�g a v�rosban.
- Mi�rt hagyta f�lbe?
A m�helyben meg�llt a munka. Mindenki a gyerekre figyelt. Iseppo egy
pillanatra meglazult �n�rzete helyrebillent; k�z�ppontnak �rezhette mag�t.
Feln�ttes, fontos hangon mondta tov�bb:
- Lepakolt mindent az olt�rra, sarkonfordult �s m�r ott sem volt. Azt sem
mondta, hogy dominus vobiscum.
- Ne locsogj �sszevissza - sz�lt r� az els� seg�d is. - M�rt hagyta abba, ki
hagyta abba, tulajdonk�ppen mi t�rt�nt?
- Ahogy mondj�k: t�n megsz�llta az �rd�g...
Maga is elnevette mag�t, hiszen � is velencei. R�gt�n hozz� is tette:
- Persze, ez szam�rs�g. Csak egy v�nasszony mondta. A t�bbiek, a h�don,
kinevett�k. Az biztos, hogy a pap abbahagyta, a p�k Zano ott volt a
templomban, l�tta, � azt hiszi, valami n� ut�n szaladt a pap.
- V�rj csak - v�gott k�zbe Vettore Zorzi. - Mikor t�rt�nt? Melyik pap
hagyta abba? Csak nem az �reg pl�b�nos? Don Sigismond�r�l igaz�n nem
hinn�m, hogy mis�z�s k�zben n�ket n�zeget.
- Nem � volt. Most t�rt�nt, alig f�l�r�ja. Fiatal pap, az a zenetan�r, a
heged�s Vivaldi �r fia.
- A v�r�shaj�? - nevetett Bruno, az els� seg�d. - Arr�l el tudom k�pzelni.
Vettore Zorzi megd�bbent: mi t�rt�nhetett a fiatal Vivaldival? Ha igaz,
amit Iseppo mes�l, nem csek�ly �s veszedelmes botr�nyba keveredett. Szerette
Antoni�t, a h�r nyugtalan�totta.
A m�helyben senki nem dolgozott. A n�gy seg�d �lvezettel vitatta-
tal�lgatta, ml is lehetett ez az esem�ny a San Mois? olt�ra el�tt. Az inasok
kipirult f�llel hallgatt�k, ahogy sz�v�d�tt, n�vekedett, dagadt az elk�pzelt
t�rt�net az ifj� papr�l, aki egy n� miatt otthagyja szent szolg�lat�t kell�s
k�zep�n, �s fut az asszony ut�n oszlopok hom�lyos k�z�n, a sekrestye
m�ly�be... Mindenki tett hozz� valamit, �j mozzanatot, �j sz�nt, hiszen minden
velencei f�rfi k�pzelete egy pillanat alatt fel tud duzzasztani egy ilyen
csikland�s t�rt�netet, ha Boccaccio nem is ennek a v�rosnak sz�l�ttje volt.
A mester oda sem figyelt. A sz�netet sem b�nta; majd ledolgozz�k a
mulasztott id�t. Agg�dott Antoni��rt. Az �r�ra n�zett; volt m�g id� eb�dig.
Leakasztotta a fogasr�l k�peny�t, mag�ra csavarta, sz�les kalapj�t fej�be
nyomta:
- Egy �ra m�lva itt leszek.
Gyors l�p�sekkel elsietett. Nincs messze a Campo San Luca, a Vivaldi-h�z.
Ott nyilv�n biztosat tudnak m�r az elk�peszt� esetr�l.
 Kanyarg�s ker�l�kkel kellett mennie, mert Velenc�ben sehova nem juthat
el az ember egyenes �ton, a sz�mtalan kis csatorna hidjai �s a jobbra-balra
tekered� utc�k miatt. De m�r annyira meghonosodott az �vek alatt, hogy
gondolkod�s n�lk�l megtal�lta a sokf�le hossz� �t k�z�l a legr�videbbet.
Csakugyan: milyen sok id� is telt m�r haza�rkez�se �ta... M�r szinte nem is
�rezte val�s�gnak hossz� bolyong�s�t idegen orsz�gokban. H�rom esztendeje,
meghallv�n John Dryden hal�l�nak h�r�t, �gysz�lv�n maga sem hitte, hogy
valamikor naponta ott �lt a k�lt� k�v�h�zi asztal�n�l... �s amikor tavaly a
velencei "Notizie" c�m� �js�g k�z�lte III. Vilmos angol kir�ly hal�l�t �s Anna
kir�lyn� Tronral�p�s�t: furcsa volt arra gondolni, hogy a londoni udvarban �l
egy asszony, az �j uralkod� bizalmas bar�tn�je, aki valamikor Zorzin� volt, �s
m�g el�bb zord erk�lcs� p�rizsi hugenottal�ny, a sz�nh�znak, zen�nek, m�g a
nevet�snek is elsz�nt ellens�ge �s megvet�je... Idegen�l hat� h�rek,
val�sz�n�tlen �s t�voli emberekr�l; igaz�n volt k�ze hozz�juk valamikor
Vettore Zorzi velencei heged�k�sz�t� mesternek?...
�gy l�tszik imm�r: z�rt kisvil�gokban �li le mindv�gig az �let�t. Sz�k
k�r�kben, ahov� csak h�rek hatolnak be, gy�ren, - a k�ralak� falon csak
ablakok vannak, ajt� nem ny�lik. Gyermekkor�t az Amati-m�helyben t�lt�tte;
ifj� �veit a Lully var�zsp�lc�ja �ltal le�rt k�r fogta be; f�rfikor�ban Henry
Purcell k�r�l keringett bolyg�k�nt; �s �regs�ge a Zorzi-m�hely falai k�z�tt
telik majd. S ami k�v�l volt, van �s lesz, k�v�l ezeken a k�r�k�n - m�s, messzi
�s idegen vil�g.
A Rio Orseolo keskeny partj�n l�pkedett m�r, a hajdani nagy dog�-
csal�dr�l elnevezett csatorna ment�n. Itt volt a v�ros banknegyede, egym�s
mellett �lltak a nagy velencei p�nzv�lt�k �s �zleth�zak irod�i.
A Salviati-bank k�zpontja el�tt h�rman �lldog�ltak a naps�t�sben, �l�nken
besz�lgettek. Egyik�k �dv�zl� mozdulattal intett a k�zeled� Zorzinak: Alvise
Lippomano, a r�gi bar�t. Mostan�ban ritk�n tal�lkoztak, de v�ltozatlanul
kedvelte Alvis�t. Meg�llt egy pillanatra mellett�k.
- Hallottad? - k�rdezte a bank�r, �s nem is kellett mondania: mit.
- Igen. Mi t�rt�nhetett, Alvise? Nem tudod?
Lippomano v�llat vont:
- Megbocs�thatatlan k�nnyelm�s�g... ha igaz a h�r. Felt�tlen�l egyh�zi
t�rv�nysz�k el� �ll�tj�k a szerencs�tlen fiatalembert.
- Igaz lenne, hogy valami n��gy?
- �n nem �gy tudom...
Alvise Lippomano k�t bar�tj�ra n�zett, mintegy meger�s�t�st k�rve:
- Az urak m�sk�ppen hallott�k.
Az egyik f�rfi - Vettore Zorzi valahonnan ismerte m�r Tommaso Trevisan
haj�tulajdonost - mondta is:
- N�r�l sz� sincs. Tal�n m�g rosszabb... A fiatal Vivaldi �ll�t�lag az�rt
hagyta ott az olt�rt, mert... fura, de �gy besz�lik... mert mis�z�s k�zben valami
zenei t�ma �tl�tt az esz�be, kirohant h�t a sekresty�be feljegyezni, nehogy
elfelejtse.
- Lehet, hogy igaz... - vette �t a sz�t a m�sik, el�kel� nemes�r, Lodovico
Tron. - �n ott voltam a templomban. A botr�ny ut�n a sekresty�hez mentem,
ben�ztem az ajt� r�s�n.
Vettore Zorzi izgatottan k�zbevetette a k�rd�st:
- Mit l�tott?
- K�ts�gtelen, hogy az olt�rt�l megsz�k�tt Vivaldi abb�... ahogy volt,
misepal�stban... az asztaln�l �lt, �s c�mer�k�n �rt valamit. Csak �gy szaladt a
tolla. Hogy mit �rt, kott�t-e, vagy egyebet, nem l�thattam. De vannak, akik
mondj�k; magam is ink�bb hiszem, hogy...
- Nem, nem, nem... ez elk�pzelhetetlen! - v�gott k�zbe Alvise.
Vettore Zorzi nem �rtette, mir�l van sz� ; bizonytalanul n�zett r�juk:
- Bocs�nat, uraim... mire gondolnak?
Tron megmagyar�zta:
- Egyesek szerint ott az olt�rn�l, az �rfelmutat�s el�tti pillanatokban
eszm�lt r� a fiatalember, hogy... veszedelmes gondolat!... , hogy: hit�t
vesztette.
Egy pillanatig d�bbent csend, azt�n Lodovico Tron mondta tov�bb:
- Ha igaz... abbahagyta h�t a szent cselekm�nyt, a sekresty�be rohant, hogy
pap�rra vesse b�nvallom�s�t; �s iratot szerkesztett, amelyben lemond egyh�zi
tiszt�r�l.
- Lehetetlen!... - riadt meg Vettore Zorzi. Hideg futott v�gig a h�t�n. Alig
tudott besz�lni:
- Ezt a papok... szents�gt�r�snek min�s�ten�k. M�g az �llam hatalma sem
menthetne meg Antonio Vivaldit az �lethosszig tart� b�rt�nt�l. V�ge van...
�r�kre eltemeti mag�t... boldogtalan fiatalember...
Nyugtat� mozdulattal emelte a kez�t Alvise Lippomano:
- V�rjunk m�g az �t�lettel �s j�slatokkal. Egyel�re az eg�sz �gy
�ttekinthetetlen. Ezek csak feltev�sek: n�hist�ria?... zene?... hittagad�s �s
lemond�s?... Nem tudhatjuk.
Bizonytalan bizakod�ssal hozz�tette:
- Majd kider�l, voltak�ppen mi t�rt�nt.
- Most odamegyek hozz�juk - b�cs�zkodott Vettore Zorzi. - J� bar�taim.
Az apja bizony�ra tudja, mi volt az ok... �s tal�n Antoni�t is otthon tal�lom.
Isten vel�k, uraim, a viszontl�t�sra.
Egy r�vid utc�n kellett v�gigmennie a Szent Luk�csr�l elnevezett t�rig.
Szinte futva tette meg a h�tralev� kis utat.
F�ltette Antoni�t, �s sajn�lta Gianbattista Vivaldit. Az �reg heged�sh�z
er�s sz�l k�t�tte: Vivaldi volt az els� velencei, akivel haza�rkez�se ut�n
megismerkedett. �s fia a m�sodik. Ez az eml�k megmaradt. Az�ta is gyakran,
majdnem minden h�ten tal�lkoztak. Rendszerint � l�togatott a Vivaldi-h�zba,
de egyszer-egyszer �k is elj�ttek, vagy Vettore otthon�ba, vagy sz�vesebben a
m�helybe, ahol a munka sziszeg�-susog� neszei k�zben j�l el lehetett
besz�lgetni. A mostani nagy megrendel�st is Antoni�nak k�sz�nhette, mert a
fiatal pap a Piet? heged�tan�ra volt, � aj�nlotta az igazgat�nak, hogy az �j
hangszereket Zorzin�l csin�ltassa.
A gyors menet k�zben, izgalm�ban, hirtelen ellen�rizte mag�t: vajon nem
emiatt? nem h�l�b�l, vagy �zleti �rdekb�l? Nem. Biztos volt benne, hogy
ugyan�gy aggasztan� Antonio sorsa, ha ez nem volna is. Ap�skod� szeretetet
�rzett a majdnem harminc �vvel fiatalabb Vivaldi ir�nt. Kedvelte vid�m
szesz�lyess�g�t, csapong� modor�t, henye besz�d�t, �s mindenekf�l�tt:
lobog� �letszeretet�t. Antonio pap volt - de valami pog�ny v�gs�got �rasztott
maga k�r�l. Az eddig megismert emberek k�z�l tal�n Lullyre hasonl�tott, de
Baptiste durva er�szakoss�ga helyett k�l�n�sfajta k�nnyed kalandoss�g adott
sz�nt ennek a fiatalembernek...
Minden l�p�sn�l nyugtalanabb lett Vettore Zorzi: Antoni�n�l elk�pzelhet�,
hogy csakugyan valami bolond k�nnyelm�s�get k�vetett el.
A terecske m�skor �res volt, alig j�rtak erre; sem �zlet, sem hivatal, sem
sz�rakoz�hely nincs a Campo San Luca �sszesen nyolc-t�z kis h�z�ban -
cs�ndes lak�h�zak. Most vagy huszon�t ember �csorgott, t�nfergett, egyed�l
l�zengett vagy kis csoportokban besz�lgetett a t�ren. Nyilv�n a h�rre gy�ltek
�ssze: h�tha itt, a botr�ny h�s�nek lak�helye k�r�l, megtudnak valamit.
A bez�rt kapu csak arra ny�lt meg, hogy Vettore Zorzi arc�t l�tt�k a
kukucsk�l� ablakon.
A k�t Vivaldi egy�tt �lt az apa szob�j�ban. Ahogy a l�togat� betoppant,
fel�je fordultak. Nagyon k�l�nb�z�tt a k�t arc. Az �reg� d�lt volt �s haragos,
Antoni�� most is der�s, k�nnyeden mosolyg�.
- Mi t�rt�nt, az Isten szerelm�re?! Mit csin�lt. Antonio? Tele van a v�ros
�r�lt h�resztel�sekkel.
- Besz�lnek r�la? - k�rdezte a fiatal Vivaldi. - Err�l a jelent�ktelen
esetr�l? Mit mondanak?
- Sz�rny�s�geket...
Csak most �lt le Vettore Zorzi, a h�zigazda n�ma k�n�l�s�ra. Felindult volt,
nem �rtette Antonio nyugalm�t. Folytatta:
- Egyesek szerint... elk�pzelhetetlen, ostoba kital�l�s! ... �n egy n� ut�n
szaladt, emiatt hagyta abba a misemond�st.
- N� miatt? Nem rossz... - nevetve r�zta meg bozontos r�t hajzat�t
Antonio Vivaldi. - Sajnos, ez nem igaz.
- M�sok azt mondj�k - hadarta a vend�g -, hogy �n h�vs�gos vil�gi dolog
miatt k�vette el a szents�gt�r�st; �ll�t�lag valami dallamt�ma jutott esz�be, azt
akarta t�st�nt pap�rra vetni.
- Ez m�g jobb!
A fiatalember arca felragyogott:
- Gy�ny�r� gondolat!... mise k�zben egy t�ma...
Lelkesen j�tszadozott az �tlettel:
- Egy Bandelle-novella lehetne, vagy ak�r Boccaccio is �rhatta volna. De
m�g a szentek Arany Legend�j�ba is illen�k, k�pzelje csak el, Zorzi �r: egy
pap v�gzi a nagy szolg�latot Isten olt�ra el�tt, k�zben meg�rinti a L�lek
sugallata... egy mise, egy Requiem, egy Tedeum t�m�ja jut esz�be;
abbahagyja a h�tk�znapi szertart�st, �s rohan feljegyezni az �gi ihlet
sz�l�tt�t... Csod�latos!...
Az �reg Vivaldi inger�lten f�lbeszak�totta az �br�ndoz�st - ep�sen
megjegyezte:
- Ten�lad ink�bb arra gondoln�nak az emberek, hogy holmi
heged�verseny, vagy m�s, vil�gi zenedarab jutott eszedbe. Nem nagyon
jeleskedt�l ezideig az egyh�zzene ter�let�n.
- Ez igaz. Igaz - komolyodott el Antonio. - De k�l�nben is...
Lemond�n s�hajtott:
- Sajnos, ez a k�lt�i magyar�zat sem egyezik a pr�zai val�s�ggal.
Mondanak m�st is?
Vettore Zorzi hangja nagyon megs�t�tedett:
- Sokkal rosszabbat is. A legrosszabbat. Hogy �n...
Kutat�n a fiatal pap szem�be n�zett:
- Hogy �nre, Antonio, hatottak bizonyos protest�ns, vagy m�g
veszedelmesebb: vall�st tagad� b�lcsel�k m�vei... Hogy le akarja vetni papi
ruh�j�t, �s kirekeszti mag�t az egyh�xb�l.
- Uramisten!... - Gianbattista Vivaldib�l kiszakadt a r�m�let.
A fiatalember arca is megr�ndult:
- Ez m�r csakugyan nem tr�fa. A t�bbin j�l mulattam, de ez...
- Ez kiv�dhetetlen �t�let volna - mondta fak� hangon Vettore Zorzi. -
Vegye komolyan a dolgot, Antonio. V�rre megy a j�t�k; ha ez a pletyka
elterjed, t�nkretette mag�t.
Antonio Vivaldi a szem�ld�k�t r�ncolta - most m�r nagyon komolyan
besz�lt:
- Nyilv�nval�, hogy �gy van. Ezt a gonosz h�resztel�st el kell oszlatni.
T�k�letesen k�z�mb�s, hogy... hogy sz� sem igaz bel�le; eszembe sem jutna,
hogy...
Nyugtalanul dobolt ujjaval az asztalon:
- Mondom, mindegy. A l�tszatot sem szabad hagyni, ebben igaza van,
Zorzi �r.
Nyersen, inger�lten felnevetett:
- �l�nk az emberek fant�zi�ja! Milyen k�nnyen kital�lnak mindenf�le
mes�t; nem t�r�dnek vele, hogy ezzel egy ember nyak�t szeghetik. Mes�lik
ezt, mondj�k azt, csak az igazs�got nem keresi senki.
Vettore Zorzi szinte k�ny�rg�tt:
- De h�t mi az igazs�g, mondja meg v�gre!
- Sz�rke �s unalmas, mint a legt�bb igazs�g - r�ntott egyet v�ll�n a
fiatalember. - Sem g�l�ns kaland, sem k�lt�i bolonds�g, nem is filoz�fusi
l�zad�s... Egyszer�en az t�rt�nt, hogy az olt�r el�tt hirtelen rosszull�t lepett
meg, nem tudtam folytatni. Gyerekkorom �ta gy�nge a mellem, Zorzi �r;
elakadt a l�legzetem, fulladozni kezdtem. Att�l f�ltem, hogy ott esem �ssze, a
szent osty�val, kehellyel a kezemben. Abba kellett hagynom.
- De... bocs�sson meg, nem akarom faggatni, csak...
Ny�lt besz�dre sz�nta mag�t:
 - N�zze, Antonio, bizonyosan vizsg�lat lesz. Fel kell k�sz�lnie a
v�dekez�sre. H�t... egysz�val: l�tt�k, hogy �n a sekresty�ben valamit �r,
sebesen, szinte kapkodva. Mit �rt, Antonio? Vagy: mit tud erre mondani, ha
megk�rdezik az egyh�zi t�rv�nysz�k t�rgyal�s�n?
Antonio Vivaldi arc�n megint felcsillant a szinte pajkos der�:
- Lehet, hogy k�nnyeden veszem az �let dolgait, de ostoba nem vagyok,
uram. Ezt �rtam a sekresty�ben. �sszehajtogatott pap�rlapot ny�jtott Zorzi fel�.
R�vid nyilatkozat volt, al� is �ratta a San Mois?-templom pl�b�nos�val,
Don Sigismond�val: az �reg pap tan�s�totta, hogy ifj� testv�re az �rban,
Antonio Vivaldi, ekkor �s ekkor, misemond�s k�zben, l�gz�si zavarokkal
k�zdve k�nytelen volt megszak�tani szolg�lat�t, f�lig eszm�letlen �llapotban
vonult vissza a sekresty�be, �s percekig �polni kellett, m�g mag�hozt�rt.
- Nagyszer�! - lobogtatta a pap�rt Vettore Zorzi. - Okos el�rel�t�s. Ez az
irat: nyert csata.

T�ls�gosan egyszer�nek l�tta Vettore Zorzi az �gyet. Az egyh�zi

hat�s�gok s�lyosan el�t�lt�k az esetet - a gy�zelemt�l messze voltak ; v�gig
kellett harcolni a csat�t.
B�rhol m�sutt It�li�ban, nehezebb lett volna a fiatal pap helyzete. A
Velencei K�zt�rsas�g polg�r�nak azonban - ha az egyh�z papja volt is -
nagyobb v�delmet adott az �llam, mint m�s it�liai orsz�gokban. Majdnem
pontosan sz�z esztendeje, az 1606-os �v tavasza �ta ny�ltan ellenezte �s meg is
akad�lyozta a K�zt�rsas�g, hogy velencei papi szem�lyek f�l�tt az egyh�z
hat�s�gai �t�lkezzenek. A nevezetes esztend�ben, mikor ek�r�l a harc kit�rt, a
doge �s a K�zt�rsas�g szembeszeg�lt a p�pai kik�z�s�t�ssel is. Az �vekig tart�
k�zdelemben Lionardo Donato doge m�g azzal is megfenyegette a r�mai
szentsz�ket, hogy ,,a Fens�ges K�zt�rsas�g kivonhatja mag�t R�ma egyh�zi
fennhat�s�ga al�l, amit mostan�ban oly sok n�p �s orsz�g m�r megtett".
Val�sz�n�leg ez a ny�lt fenyeget�s - hogy Velence protest�nss� v�lhatik -
d�nt�tte el a hossz� h�bor�skod�st. A sz�v�s ellen�ll�s v�g�l gy�zelemre
vezetett, nagy eredm�nyeket hozott. Ekkor sz�m�zt�k egyszer s mindenkorra
Velenc�b�l a jezsuit�kat, a kik�z�s�t�st R�ma visszavonta, �s a K�zt�rsas�g
megtartotta a jogot, hogy v�tkes polg�rai, ha egyh�zi szem�lyek is, az �llami
b�r�s�gok el�tt feleljenek tett�k�rt.
A fiatal Vivaldinak tulajdonk�ppen nem jelent�keny �gy�ben nyilv�n nem
vitt�k volna t�r�sre a dolgot. A k�zt�rsas�gi hat�s�gok tekint�lye azonban
megk�v�nta, hogy m�g ebben se engedjenek. K�zvet�t� megold�st kellett
tal�lni - �s ez siker�lt is. Mire a megbecs�lt m�v�sz, Gianbattista Vivaldi,
kihallgat�st kapott fia �gy�ben a doge titk�r�t�l, m�r el� volt k�sz�tve a talaj.
Vettore Zorzi kedvelte Antoniot; Alvise Lipponiano r�gi bar�tja volt
Zorzinak; Alvise bankj�val szoros �zleti kapcsolatban �llt a tekint�lyes nemes,
Ludovico Tron; �s Ludovico �r nagyb�tyja, Silvestro Tron, a szen�tus tagja
volt, befoly�sos szem�ly - �gy adt�k h�t k�zr�l k�zre az �gyet, �s a titk�r m�r
ezt felelhette a seg�ts�g�rt k�ny�rg� ap�nak:
- Tudom�som szerint, maestro, t�bb tiszteletrem�lt� szen�tornak hat�rozott
v�lem�nye, hogy a K�zt�rsas�g egyetlen polg�ra f�l�tt sem mondhat �t�letet
idegen, nem �llami test�let.
Gianbattista Vivaldi fell�legzett:
- Rem�lhetem h�t, hogy a fiamat nem �ll�tj�k egyh�zi b�r�s�g el�? J�l
�rtettem m�lt�s�godat?
- Nem eg�szen pontos a fogalmaz�s - mosolygott a titk�r. - Az �n fia: pap.
Egyh�zi szolg�lat�nak teljes�t�se k�zben, a mise f�lbeszak�t�s�val �s a h�vek
megbotr�nkoztat�s�val egyh�zi v�ts�get k�vetett el. Meg kell hagynunk teh�t
feletteseinek a jogot, hogy fegyelmi �ton felel�ss�gre vonj�k.
Szabads�gveszt�st, vagy hasonl� �t�letet persze nem hozhatnak; egyh�zi
b�ntet�s kiszab�s�t nem akad�lyozzuk. De felt�tlen�l figyelembe kell venni�k
a pl�b�nos igazol�s�t, hogy a sajn�latos esem�nyt betegs�g okozta.
 A z�rt ajt�k m�g�tti megegyez�s ut�n az egyh�zi feny�t� bizotts�g �gy
d�nt�tt, hogy Antonio Vivaldit - hasonl� botr�nyos esetek megel�z�s��l -
v�glegesen felmenti �s el is tiltja a minden papra k�telez� rendszeres
misemond�st�l.
A fiatal pap m�ly megrend�l�ssel vette az �t�letet - de akaratlanul is arra
kellett gondolnia: t�bb ideje marad �gy m�sik foglalkoz�s�hoz, a Piet?-
menhely zenekar�nak �s k�rus�nak gondoz�s�hoz.

Elk�sz�ltek az �j hangszerek. Vigy�zva csomagolt�k, Vettore Zorzi maga

fel�gyelt. A heged�ket, csell�kat �s f�v�kat b�rsonyb�l�ses tokjukban
faforg�ccsal �s poszt�val p�rn�zott nagy l�d�kba rakt�k. A l�d�kat k�t inas
v�llravetett k�t�len, himb�lva vitte le a k�zeli San Samuele kik�t�padhoz,
hogy r�zk�d�st�l-�t�d�st�l �vj�k. Onnan teherb�rka sz�ll�totta a R�va degli
Schiavonira, a Pieta-lelench�z l�pcs�j�ig.
A negyvenegyn�h�ny hangszert a Piet? zenetan�ra, egy h�napja m�r
"maestro di coro" c�mmel karnagya, Antonio Vivaldi vette �t. Egyenkint
kipr�b�lta mindet; Zorzi nagy elismer�ssel szeml�lte, hogy a fiatalember
ugyanazzal a biztons�ggnl sz�laltatja meg a k�l�nb�z� hangszereket. A
von�sok m�g hagyj�n, de a fagottot, obo�t, fuvol�t is sorra pr�b�lta - a
hetedik fajta hangszern�l meg is k�rdezte t�le:
- H�ny hangszeren j�tszik tulajdonk�ppen, Antonio?
- Igaz�ban csak heged�l�k. De h�t valamennyire ismernem kell a
legfontosabbakat, ha karmester vagyok �s zen�t szerzek. �ppen csak, �gy-
ahogy b�nni tudok vel�k.
- Hm - Vettore Zorzi nem felelt. �vtizedekig dolgozott zenekarban, j�
zenekarokban; megl�tta, hogy Antonio Vivaldi �vatos "�gy-ahogy"-ja a
val�s�gban milyen f�l�nyes zenei tud�st jelent. Elgondolkozva n�zte a
hangszereket pr�b�l� fiatalembert.
A hivatalos �tv�tel befejez�d�tt. Antonio Vivaldi a megrendel�-ellen�rb�l
mag�nemberr� v�ltozott:
- Le�lhetn�nk egy f�l�r�ra az �rk�dok alatt. Van kedve hozz�?
P�rperces s�ta volt a Piet?-t�l a M�rk t�rig. A Teret k�r�lvev� hivatali
�p�letek oszlopsoraiban �zletek voltak, falatoz�k, h�rom k�v�h�z is. Az
egyikbe, Francesco Tiepolo k�v�f�z�mester boltj�ba sok ismer�s j�rt, jobb�ra
zen�szek �s fest�k. Ez, a Delfinhez c�mzett k�v�h�z Vettore Zorzit a londoni
"Will"-re eml�keztette; itt is zajos vit�k folytak a nap minden szak�ban.
Olykor k�szp�nz�rt, olykor meg hitelbe rendelt italok mellett, itt is a vil�got
ostroml� fiatal m�v�szek v�n�ltek lassan j�nev� �regekk�.
Le�ltek az �zlet el� �ll�tott egyik asztalhoz. Zorzi t�n�dve n�zte a
c�gt�bl�t:
- J� ideje m�r, hogy itthon telepedtem meg. De m�g mindig nem tudtam
megszokni...
- Mit?
- A neveket.
A k�rdez� tekintetre megmagyar�zta:
- J�rok az utc�n, �s amerre n�zek: mintha iskolai t�rt�nelemk�nyvben
lapozgatna az ember. N�zze ezt a c�g�rt: Tiepolo!... Tudom, tudom, a
gazd�nak semmi k�ze a majdnem �tsz�z �v el�tti Tiepolo-dog�khoz, �s a nagy
l�zad�hoz, a Tiepolo-�sszeesk�v�s h�s�hez sem. Polg�rcsal�d ez, h�s�ges
kliensk�nt felvehette a v�d�-uras�g nev�t, de m�gis... Haj�sgazda-Trevisanok
�lnek a v�rosban; a szab�m a Falier nevet viseli; ismerek egy f�szerest,
Domenico Morosininak h�vj�k... �s �gy tov�bb: csupa t�rt�nelmi n�v,
jelent�ktelen polg�remberek boltja f�l�tt �s kapuj�n. Furcsa. Neh�z
megszokni.
A fiatalember nevetett:
- Az �n csal�di nevem nem itt h�res, hanem Genov�ban, ahonnan j�tt�nk;
ott volt egy Vivaldi-doge is. �n nem l�tok ebben semmi k�l�n�set, Zorzi �r.
 - �n gyerekkor�t�l fogva itt �l, Antonio. De �n elsz�d�ltem volna a
meglepet�st�l, ha l�tok P�rizsban egy Valois nev� borb�lyt, vagy Londonban
egy k�m�nysepr�t, akit Tudornak h�vnak.
Sietve maga v�laszolt mag�nak:
- M�sokkal �sszehasonl�thatatlan vil�g ez a mi�nk. Ilyen apr�s�g, a nevek
dolga is mutatja. A francia, angol vagy n�met erd�ben alacsony bokrok
m�dj�ra teny�szik a polg�rs�g, �s a nagy nemzets�gek fat�rzsk�nt
magasodnak ki. N�lunk: kereszt�l-kasul n�veked� ind�k sz�vev�nye.
- Pomp�s! - emelte pohar�t �dv�zl�sre Vivaldi. - �n p�ly�t t�vesztett,
Zorzi �r; k�lt� lehetett volna, ilyen tal�l� hasonlatokkal.
Letette a poharat:
- De az�rt a mostani mesters�g�t is �rti - mondta elismer�en. - Gratul�lok,
kit�n� hangszereket sz�ll�tott. Hamarosan haszn�latba is vessz�k �ket. Van
kedve elj�nni a vas�rnapi koncert�nkre? M�r a Zorzi-heged�k �s csell�k
fognak megsz�lalni.
Enyh�n bor�s, de meleg okt�beri reggelre �bredtek vas�rnap. Vettore Zorzi
kor�n kelt, nehogy elk�ssen a d�lel�tti hangversenyr�l. Paolin�t is mag�val
vitte. �tk�zben bet�rtek a Sant'Angelo-templomba, nem akart�k elhanyagolni
a vas�rnapi k�telez� misel�togat�st. Id�ben a Piet? �p�let�hez �rtek. Zorzi j�rt
m�r itt, nemegyszer - de az�ta m�g nem, hogy Antoni�t nevezt�k ki
karnaggy�. R�gebben j� k�zepes hangversenyeket hallott a Piet?
ban; k�v�ncsi volt, mit tud kihozni a zenekarb�l fiatal bar�tja.
A Piet? csak a nev�ben volt menhely, lelench�z. Voltak�ppen ink�bb: f�lig
zeneiskola, f�lig kolostor. De h�t Velenc�ben az ap�caklastrom is csak f�lig
z�rda, f�lig sz�rakoz�hely. Itt is, mint a v�ros sz�mtalan m�s n�i
kolostor�ban, �l�nk t�rsas�gi �let zajlott a hossz�ra ny�lt fogad��r�k idej�n:
kora d�lut�nt�l k�s� estig minden nap, �s vas�rnaponkint-�nnepnapokon
d�lel�tt is. Rokonok, bar�tok, ismer�s�k, a n�vend�kek h�dol�i, vagy
egyszer�en csak cseveg�sre, zen�re, sz�rakoz�sra v�gy� emberek
gy�lekeztek; a h�lgyek a kolostori t�rsalg�kban mutatt�k be �j ruh�jukat, az
urak itt pr�b�lt�k ki legfrissebb elm�s mond�saikat.
Hatalmas terem a Piet? �p�let�nek f�ldszintj�n; pontosan olyan, mint a
nagy z�rd�k parlatoriuma, l�togat�kat fogad� t�rsalg�helyis�ge. A hossz�k�s
terem egyharmad�t sz�pen faragott, aranyozott far�cs z�rta el. A r�csot
id�nkint kicser�lt�k. Valamikor oly s�r� volt, hogy csak a hang hatolt �t rajta,
�s legfeljebb hom�lyos k�rvonalakat lehetett l�tni. Fokozatosan szel�d�lt a
szigor: �tven-hatvan �vvel ezel�tt m�r egym�st�l t�volabb es� �s v�kony
l�cekb�l eszk�b�lt�k; mostan�ban m�r csak jelk�p volt a r�cs. Nemcsak egy
sz�l vir�got, bizalmas lev�lk�t, �kszeraj�nd�kot ny�jt�, vagy simogat� k�z f�rt
�t a r�sein - ha �gy megy tov�bb, t�z �v m�lva m�r egy karcs� fiatal n� is �t
tud b�jni, ha nem nagyon b� a ruh�ja.
A zenekar a r�cs m�g�tti, z�rt r�szben helyezkedett el, a k�z�ns�g a
nagyterein m�sik fel�ben. Sz�les f�lk�rben vagy hatvan sz�ket �ll�tottak a
n�z�t�rre, az �rh�lgyeknek. F�lk�rben, nehogy rangvit�k �s s�rt�d�sek
t�madjanak. Itt kapott helyet Paolina is. A koncert f�rfil�togat�i a sz�kek
m�g�tt �lltak; aki h�lgy�t k�s�rte ide, a n� h�ta m�g�tt, a t�bbi pedig kedve �s
�rkez�s�nek rendje szerint.
Az�rt volt a r�cs m�g�tt a fiatal le�nyokb�l �s n�h�ny m�r �rettebb,
j�nev�, harminc k�r�li �nekesn�b�l vagy zen�szmaestr�b�l �ll� egy�ttes, mert
a vas�rnap d�lel�tt els� fel�ben egyh�zi zen�t j�tszottak a Piet?ban. S ez volt
az oka, hogy a zenekar tagjai �s az �nekesn�k is, feh�r gyapj� ap�cak�nt�sbe
�lt�ztek, s el�tt�k fekete reverend�ban �llt a karmester, Antonio Vivaldi abb�.
A templomias hangulatot csak az laz�totta, hogy - a tiszteletrem�lt� ruh�val
vid�m ellent�tben - a le�nyok arca �s ajka �pp�gy festve volt, mint a
vend�gh�lgyek�, �s hajukba, f�l�k mell�, gr�n�talma-vir�got t�ztek.
A hangverseny m�sora k�t r�szb�l �llt. Az els� r�szben k�t klasszikus
darabot j�tszottak, r�gebbi velencei szerz�k alkot�sait �s bemutatt�k
karmester�knek most elk�sz�lt "Salve Regina"-himnusz�t.
Vettore Zorzi nagy �rdekl�d�ssel hallgatta az altsz�l�ra �s zenekarra �rt �j
m�vet, de a k�t j�lismert r�gi darabot is. A szakember f�l�vel figyelte:
els�sorban nem is a m�vek �rdekelt�k, hanem a hangz�s. Mindenekf�l�tt
izgatta: hogyan sz�lnak a m�hely�b�l kiker�lt �j hangszerek. �s arra is
nagyon figyelt, hogyan tudja egybefogni a fiatal karmester ezt a szokatlan
�ssze�ll�t�s� zenekart �s k�rust. Tal�n a vil�gon nincs m�shol ilyesmi, mint a
n�gy velencei �rvah�zban: csak fiatal n�kb�l �ll� zenekar. Lehet-e m�v�szi
fegyelmet tartani csacska kamaszl�nyok �s szesz�lyes fiatal n�k ilyen
gy�lekezet�ben?
El�gedett volt. J� v�laszt kapott mindk�t k�rd�s�re. A Zorzi-hangszerek
sz�pen, tiszt�n, nemes zeng�ssel sz�ltak; nem kell sz�gyenkeznie, �s egyet
sem kell visszavinni a m�helybe, jav�t�sra, �talak�t�sra. A zen�szl�nyok �s
�nekesn�k szerepl�se pedig val�s�ggal elragadta. Nemcsak a zenei tud�s,
pontoss�g �s biztons�g - az �t�rz�s �s �t�l�s m�lys�ge is. Gondolatban
meghajolt a zenekart �sszefog� er� el�tt: ez m�r nem "a heged�s Vivaldi fia"
- ez az ember m�r valaki, neve van, Antonio Vivaldi.
A m�sor els� r�sz�t illedelmes csendben hallgatta v�gig a k�z�ns�g. Ezt az
el�adott darabok egyh�zi t�m�ja okozta, mert egy�bk�nt a muzsik�l�s nem
szokta fesz�lyezni a t�rsas�gbeli h�lgyeket �s urakat a cseveg�sben.
Sz�nh�zban ink�bb odafigyeltek, ha �rdekes volt a sz�veg; hangverseny
k�zben term�szetes volt a besz�lget�s, ismer�s�k k�sz�nt�se, j�v�s-men�s;
m�g h�s�t� italokat is hordtak k�rbe egyes el�ad�termekben. Ezt Vivaldi a
Piet?ban megtiltotta. Eleinte szidt�k is �rte, de azt�n r�j�ttek, hogy a
sz�netben kellemes v�ltozatoss�got ad az ev�s-iv�s.
Most is, a m�sor k�t r�sze k�zti f�l�r�s sz�netben, a k�z�ns�g ellepte a
terem h�tter�ben lev� felszolg�l�asztalok k�rny�k�t. Friss gomb�s-halas-
paradicsomos lep�nyeket �rultak, hideg s�lth�st z�lds�ggel vagy sal�t�val,
sajtot, r�kot, csig�t, apr� polipokat, a tenger sz�zf�le gy�m�lcs�t; f�ldi
gy�m�lcs�ket is, �rett venet�i sz�l�t, toj�snagys�g� szilv�t, k�rt�t �s f�g�t, a
sz�razf�ld kertjeib�l hozott gazdag �szi term�st. Innival� is volt b�ven, nagy
v�ltozatoss�gban: k�nny� �s neh�z�des borok, feh�r �s v�r�s �rm�s�k,
gy�m�lcsb�l p�rolt p�link�k �s francia receptre k�sz�lt s�r� lik�r�k; aki
szeszn�lk�li italra v�gyott, kaphatott narancslevet, citromos friss�t�t, mustot,
jeges cukrosvizet, k�v�t, csokol�d�t.
V�ratlanul felbukkant Alvise Lippomano a terem egyik sz�glet�ben. Zorzi
meglep�d�tt: Alvise nem volt k�l�n�sebben bar�tja a muzsik�nak.
- Hogyhogy? - k�rdezte a k�zeled�t.
Alvise meghajl�ssal k�sz�nt�tte Paolin�t, �s felelt:
- K�v�ncsi vagyok. A v�rosban egyre t�bbet besz�lnek fiatal v�dencedr�l.
- M�g nem is k�sz�ntem meg - jutott Vettore Zorzi esz�be -, hogy
k�zbenj�rt�l Trevisan �rn�l Antonio �rdek�ben. Bocs�sd meg a
hanyags�gomat. K�sz�n�m, Alvise.
- Azt hiszem, helyes volt, hogy beavatkoztunk - karolt bar�tj�ba Alvise
Lippomano. - Sokat �g�r� fiatalember. Tommaso bar�tom... ismered, a
haj�sgazda... elragadtatva besz�l r�la. Pedig � �rt a zen�hez. Szerinte a fiatal
Vivaldi a legjobb karmester�nk, �s �gyesen kompon�l is.
Paolina megsz�lalt:
- T�bb ez �gyess�gn�l. Hallotta az el�bb a M�ria-himnuszt, Lippomano?
- Csak most �rkeztem. A m�sodik r�sz �rdekel. Az egyh�zi muzsik�t
unom.
Az utols� mondatot halkabban tette hozz�, nehogy valakit
megbotr�nkoztasson. Meg azt�n, az ilyen megjegyz�st k�nnyen f�lre is
�rthetik, eltorz�tva mondj�k tov�bb; ne keljen h�re, hogy Alvise Lippomano az
- egyh�zat unja.
A besz�lget�s el�bbi hangj�n folytatta:
- �gy hallottam, a m�sor m�sodik fel�ben csak saj�t m�veit adja el�.
K�r�ln�zett, k�sz�ngetett erre-arra:
- Eleg�ns t�rsas�g. A Velenc�ben sz�m�t� emberek fele itt van. Nem
csek�ly siker egy kezd�nek. �s mennyi h�lgy!... pedig a n�i zenekarokhoz
ink�bb f�rfiak szoktak j�rni. �gy l�tszik, tetszik a n�knek ez a v�r�shaj�.
 - Nem a haj�t n�zik, hanem a zen�j�t hallgatj�k - felelt Paolina asszony,
kicsit �lesen �s majdnem rendreutas�t�n.
- Bocs�nat - t�rta sz�t karj�t Lippomano. - N�zze el ezt a botl�st egy zenei
barb�rnak, asszonyom. Nem tudtam, hogy �n is a Vivaldi-muzsika rajong�ja.
Az asszony b�k�ltetve r�mosolygott:
- Ezt nem mondhatn�m magamr�l, kedves Lippomano. El�sz�r vagyok itt,
nemigen lehetek Vivaldi rajong�ja, hiszen eddig �sszesen k�tszer hallottam
mag�nt�rsas�gban egyp�r kamara-darabj�t. Nagyzenekari m�vet most els�
�zben. De nekem is vannak, mint �nnek, hozz��rt� bar�taim, akikt�l sok j�t
hallottam.
- Most majd szem�lyesen megtapasztaljuk - intett fej�vel a bank�r az
egyik oldalajt� fel�, ahol a teremszolg�k sz�keket, kotta�llv�nyokat, nagyobb
hangszereket kezeltek behordani.
�s most a termet kett�v�laszt� r�cs el�tt helyezt�k el a zenekar
felszerel�s�t.
- �rdekes - n�zte a k�sz�l�d�st Zorzi. - Most itt muzsik�lnak majd, nem a
far�cs m�g�tt?
M�r j�ttek is, sorban, a zen�szl�nyok. �t�lt�ztek; megv�ltoztak; m�ss�
lettek. Az el�z� l�tv�ny, a frivol f�l-ap�c�k serege helyett most a leg�jabb
divat� ruh�kban sz�p fiatal h�lgyek csoportja helyezkedett el a sz�keken. A
sz�nes selymek, b�rsonyok, brok�tok �s gazdag csipk�k tarka h�ttere el�tt az
utols�nak megjelen� karmester - most is ugyanabban a szigor�, fekete papi
ruh�ban - �les k�rvonal�, kem�ny �rny�kk�nt rajzol�dott ki. A l�gy sz�nek
hull�mz�s�ban reverend�j�nak �s haj�nak feket�je �s v�r�se er�s s�lyt adott
megjelen�s�nek.
Meg�llt a zenekar el�tt. Cs�nd lett, a le�nyok mozdulatlanul v�rt�k az
int�st; m�g a n�z�t�ren �l�-�ll� k�z�ns�g is abbahagyta a cseveg�st -
k�v�ncsian figyeltek.
T�bbt�teles zenekari m�vel kezdt�k a hangversenyt. Az els� t�telben a
von�sok gyors, halk, szinte hull�mver�sk�nt l�ktet� dallama fokozatosan
bontakozott ki a bonyolult d�sz�t�sek k�z�l. A heged�k fojtott, feszes vit�ban
versengtek a m�lyebb fekv�s� hangszerekkel, �s a heged�sz�l� csak lassan,
fokr�l fokra kerekedett a k�s�ret f�l�; a t�tel v�g�re azt�n a heged�k magukkal
ragadt�k az eg�sz zenekart a napf�nyes, tiszta dallam sodr�s�ba. De a cs�cs, a
beteljes�l�s el�tt, vonakodva �s lassan elcsendes�lt, sz�t is foszlott a muzsika,
mint a kiel�g�l�st sz�nd�kosan k�sleltet� �lel�s. Kis cs�nd, �s valami m�s, �j
kezd�d�tt: a m�sodik t�tel...
Vettore Zorzi figyelmesen, sz�tlanul hallgatta a zen�t. M�sok is voltak �gy,
de a n�z�t�r egyes helyein m�r old�dott a kezdet v�rakoz�sa: itt-ott duruzsol�
besz�lget�s kezd�d�tt, j�lnevelten, halkan, szok�sra �s illemre vigy�zva, hogy
az el�ad�st az�rt ne zavarj�k, �gy szokt�k Velenc�ben: a hangverseny -
t�rsas�gi �lm�ny. �s a t�rsas�g tagjai: t�rsalognak. Nem zavartatj�k magukat.
Paolina sz�k�nek t�ml�j�n nyugtatta kez�t Zorzi. Mellette �llt az asszony
m�g�tt Alvise is. Csendesen mormolta:
- Csakugyan �rdekes, �jszer� muzsika. Sz�p. Nem csoda, hogy ilyen
h�re lett a fiatalembernek. �s azt mondj�k, hihetetlen gyorsan dolgozik.
Szinte �r�k alatt kompon�l egy �j darabot, hetenkint t�bbet is; �s olyan
sebesen, hogy a hangjegym�sol�k nem tudnak l�p�st tartani vele.
Vettore Zorzi b�lintott. � is hallotta a pletyk�t, hogy egy Vivaldi-m�
lem�sol�sa k�tannyi id�be ker�l, mint a meg�r�s. K�rdezte t�le: igaz-e?
Antonio csak nevetett. Nem c�folta, meg sem er�s�tette. K�ts�gtelen, hogy
egyre �j �s �jabb m�vekkel l�pett a k�z�ns�g el�. Pedig ez a munk�j�nak csak
egyr�sze; a kompon�l�s mellett oktatott, betan�totta a zenekart, vez�nyelt,
maga is j�tszott, rendet �s fegyelmet tartott az iskol�ban. Er�s, k�l�n�s
ember...
Megszakadt a gondolatsor, mert valaki meg�rintette a karj�t. H�trafordult.
Id�s f�rfi, kifog�stalan, de nem leg�jabb divat� �lt�zetben. Az arca
valahonnan ismer�s... A f�rfi nagyon udvariasan, de hat�rozottan k�rte, szinte
suttogva:
 - Szeretn�k �nnel besz�lni, Zorzi �r. Tal�n h�z�djunk h�tr�bb egy kicsit.
A terem egyik sz�glet�be mentek. A koros f�rfi mosolytalan nyugalommal
n�zett Vettore Zorzi arc�ba:
- Gondolom, eml�kszik m�g r�m.
Ebben a pillanatban �ledt f�l az eml�k Zorzi agy�ban: a
korm�nyhivatalnok, akin�l jelentkezett hazat�r�sekor, �vekkel ezel�tt. Igent
intett:
- Rendelkezz�k velem m�lt�s�god.
A tisztvisel� el�gedetten biccentett. H�v�sen bar�ts�gos volt a hangja:
- Lek�telez, ha holnap d�lel�tt felkeres a Palot�ban. N�h�ny k�rd�sem
volna �nh�z. El tud j�nni?
Ilyen k�rd�sre Velenc�ben csak egyet lehetett v�laszolni:
- H�ny �rakor �hajt fogadni, uram?

Porszag �s az �vtizedeken, sz�zadokon �t felgy�lt pap�rk�tegek dohos illata

lengett ezekben a hivatali szob�kban. Itt valahogy minden a nagy g�pezet
r�szecsk�je volt: az aktacsom�k, b�torok, az �r�szersz�mok, pecs�tnyom�k,
m�g a sz�ken �l� hivatalnok maga is - �s a l�togat� sem �rezte �n�ll� l�nynek
mag�t ebben a k�rnyezetben, beilleszkedett �s egy kiss� � is t�rggy� v�lt,
akinek-aminek mozg�s�t �s tetteit nem saj�t akarata szabja meg, hanem a
hivatal t�rv�nyei �s sz�nd�ka. Ellentmondani nemcsak lehetetlen, de
�rtelmetlen �s c�ltalan is; voltak�ppen esz�be sem juthatott a bel�p�nek.
K�sz�nt, a hivatalnok int�s�re le�lt, �s v�rta mire kell felelnie.
- Hallom, b�ven el van l�tva munk�val a m�helye, Zorzi �r. Eml�kezetem
szerint m�ltkori tal�lkoz�sunkon m�r mondta, hogy hangszerk�sz�t�ssel akar
foglalkozni.
- M�lt�s�god akkor j�nak tartotta a tervemet.
- �r�mmel l�tom, hogy mindkett�nknek igaza lett.
- Nem panaszkodhatom. J�l megy a m�hely.
- Saj�tmag�nak k�sz�nheti. �n kiv�l� munk�t v�gez. A tegnapi koncerten
figyeltem az �n �j heged�it. Sz�p a hangjuk, tiszt�n �s csillog�n sz�lnak.
Mit akar ez az ember? Mit akarhat?
- M�lt�s�god elismer�se lek�telez.
- A Piet? gondnoks�ga h�l�s �nnek. �s a v�ros m�v�szi �lete is sokat
k�sz�nhet a Zorzi-heged�knek.
- J� mestert�l tanultam. Megpr�b�lok a nyom�ban j�rni.
Ez�rt h�vt�k be? Hivatalos elismer�s? Nem szok�sos az ilyesmi.
- �gy tudom, a Piet? vezet� gondnoka k�l�n k�sz�netet mondott az int�zet
karnagy�nak, hogy �nt aj�nlotta - folytatta a hivatalnok, �s kicsit laz�bban
hozz�tette: - Vivaldi karnagy �r egy�bk�nt nagyon j� muzsikus.
- �n is tehets�gesnek tartom.
- R�g�ta ismeri?
- Hogy m�lt�s�godn�l j�rtam annakidej�n, m�snap tal�lkoztam vele
el�sz�r.
- �gy. �rtem. Gondolom, j� bar�tok - de nem v�rt v�laszt, mondta tov�bb:
- Amikor a fiatalember bajba ker�lt, �n dics�retes h�s�ggel mell�je �llt,
�sszek�ttet�sei r�v�n megseg�tette.
Ezt is tudja? H�t persze hogy tudja. A Palot�ban mindent tudnak.
- Tehets�ges ember�rt mindent megteszek, ami a m�domban �ll. A
t�rv�nyes keretek k�z�tt.
- Term�szetesen. A t�rv�nyeket mindny�jan tiszteletben tartjuk.
- Eg�sz �letemben erre t�rekszem.
- Jelent�keny szem�lyis�gek avatkoztak a fiatal Vivaldi �gy�be - folytatta
a tisztvisel�. - J�nev� bank�r, gazdag haj�tulajdonos, m�g a szen�tus egy
tagja is. �nnek bar�tai, ugyeb�r?
- Alvise Lippomano majdnem harminc �ve bar�tom. A m�sik k�t �rhoz
neki volt kapcsolata.
 - �rtem. Mondja, Zorzi �r: gondolt �n arra, hogy... v�rjunk, igyekszem
szabatosabban k�rdezni... Egybevetette �n a k�t, egym�shoz nagyon k�zel es�
id�pontot?
- Milyen id�pontokra gondol m�lt�s�god? - Vettore Zorzi �szint�n
csod�lkozott, nem �rtette a k�rd�st.
- Antonio Vivaldi egyh�zi fegyelmi �gy�nek tiszt�z�sa id�ben majdnem
egybeesett a nagy megrendel�ssel, amit �n a Piet?t�l kapott.
- M�g... most sem �rtem.
- �gy. Fogalmazzunk h�t m�g konkr�tabban. �n s�lyos helyzetb�l
mentette meg Antonio Vivaldi abb�t. Csaknem ugyanakkor Antonio Vivaldi
karnagy aj�nl�s�ra az �n m�helye egy t�bbsz�zduk�tos �llami megrendel�st
kapott.
Dermeszt� mondat volt. Ki gondolt erre? Mit lehet felelni?
- Felt�telezem... hogy m�lt�s�god nem arra c�loz...
- Semmire nem c�lzok. Eml�kezet�be id�zem: csak azt k�rdeztem, vajon
egybevetette �n a k�t id�pont k�zels�g�t?
- �lmomban sem jutott eszembe ez a k�rd�s.
- K�r. �zleti �gyekben k�r�ltekint�nek kell lenni. Ha olyasfajta pletyka
kerekedn�k, hogy �n szem�lyes kapcsolatok r�v�n kapott nagy�sszeg� �llami
megrendel�st: mit felelne erre, Zorzi �r?
- Kik�rn�m magamnak a gyan�s�t�st!
- �n�rzetes v�lasz. De a t�nyeken nem v�ltoztat.
H�t - ez�rt? Igen, ez�rt. Nyomaszt� gyan�. Hogy lehet v�dekezni?
- Voltak�ppen azonban nem is err�l akarok �nnel besz�lni - t�rt �t, szinte
k�nnyed hangon m�s t�m�ra a tisztvisel�. - Ha felmer�lne az �sszej�tsz�s
vagy veszteget�s gyan�ja, egyszer� vizsg�lattal ki lehet der�teni az igazs�got.
Tudom�som szerint ilyen gyan� nincs. Csak lehet�s�g van a gyan�s�t�sra.
Besz�lj�nk m�sr�l, Zorzi �r. �n nagyon visszavonult �letet �l. Alig j�r
t�rsas�gba: csak a csal�d, a m�hely. Pedig a Zorzi-n�v, bar�ti kapcsolatai, �s a
szem�ly�t �vez� tisztelet megnyitn� �n el�tt a kapukat.
- �regszem, m�lt�s�gos uram. Nem vonz a t�rsas�let.
- K�r. Londonban �s P�rizsban �n nagyvil�gi �letet �lt. Ez kellemes volt,
�s hasznos is. Kellemes �nnek, hasznos az �llamnak, mert sok �s j� �rtes�l�st
kaptunk �nt�l.
- K�sz�n�m az elismer�st.
- A korm�nyt persze nemcsak k�lf�ldi nagyv�rosok pletyk�i �s h�rei
�rdeklik. S�t, az itteni �let esem�nyei �s jelens�gei m�g fontosabbak.
Felelni kellene? Nem, hiszen a hivatalnok olyan sz�rakozottan babr�lja
�r�sait, mintha maga is annak �rtelm�n gondolkozn�k, amit mondott. Csend �s
v�rakoz�s. Hossz� sz�net ut�n:
- �nnek sz�p �s fiatal feles�ge van, Zorzi �r. Az asszonyok szeretnek
sz�rakozni - mondta hangs�lytalanul a korm�nytisztvisel�. - Csal�di �let�t is
der�sebb� tenn�, ha nem z�rk�zn�k annyira n�gy fal k�z�.
Kezd m�r ideges�t� lenni a besz�lget�s. Szembe kell n�zni vele: mit akar ez
az ember?
- Tiszteljen meg a bizalm�val m�lt�s�god. Mondja meg, sz�momra
�rthet�en: minek k�sz�nhetem ezt a szeretetrem�lt� �rdekl�d�st mag�n�letem
ir�nt?
- Megmondhatom �ppen, megmondhatom - mormolta, csak �gy
mell�kesen, a tisztvisel�. - �n �vtizedeken �t bizonys�got tett �llampolg�ri
h�s�g�r�l �s pontos megfigyel�k�pess�g�r�l is. Ezt a k�t kiv�l� tulajdons�got
itthon is hasznos�thatn�. Ha emberek k�z�tt forgol�dn�k, t�rsas�gba j�rna,
�sszegy�jt�getn� tapasztalatait, s id�nkint felkeresne engem �s
elbesz�lgetn�nk: ugyanolyan hasznos szolg�latokat tehetne Velenc�nek, mint
remekm�v� hangszerek k�sz�t�s�vel.
Sz�val: zsarol�s. Vagy �jra szolg�latba l�p, hossz� sz�net ut�n - vagy
piszk�lni kezdik ezt a szerencs�tlen Pieta-megrendel�st. �s hi�ba nem t�rt�nt
semmi vissza�l�s; amit a hivatal akar, azt be is tudja bizony�tani. A v�lasz
megint csak egyf�le lehet.
 - Elgondolkoztat�, amit m�lt�s�god mond. Lehets�ges, hogy feles�gemnek
csakugyan hi�nyzik a sz�rakoz�s, a t�rsas�let. K�sz�n�m, hogy felh�vta erre a
figyelmemet. Megfontolom a dolgot.
- �n meg k�sz�n�m a megjelen�s�t, Zorzi �r.

Girolama asszony b�k�tlenkedett. Tisztes keresked� a r�gi j� id�kben nem

cs�d�tett h�z�ba szab�kat, fodr�szokat, csipkever�ket, mindenf�le cicom�k
k�sz�t�it; s az est�ket csal�dja k�r�ben t�lt�tte, nem m�szk�lt folyton hol ide,
hol oda, b�lba, sz�nh�zba, j�t�kterembe �s l�ha t�rsas�gba. S m�lyen
megrend�tette Girolam�t, hogy havonta egyszer a mindig cs�ndes Zorzi-h�z
els� emelet�t is felverte k�ttucat vend�g l�rm�ja. R�ad�sul: a vend�gek!
Valahogy el lehetett volna viselni, ha legal�bb keresked�k, p�nzemberek, sok
seg�ddel dolgoz� ipar�z�k, komoly hivatalnokok l�togatt�k volna Vettore �s
Paolina est�lyeit - de mindenf�le gyan�s elem is keveredett k�z�j�k:
elszeg�nyedett nemesurak, kalandork�lsej� fiatalemberek, k�tesh�r� papok
mint az az Antonio Vivaldi, m�g kom�di�sok, zen�szek, h�rhedt hivat�sos
j�t�kosok, szabadosmodor� h�lgyek, de m�g k�lf�ldiek is.
- Mi lelte Vettor�t? - dohogott mag�ban Girolama asszony. - Komoly
ember volt eg�szen mostanig, �regs�g�re elment az esze?
Csak egy magyar�zatot tal�lt: a majdnem negyven �v kork�l�nbs�g. �ltes
f�rj, fiatal feles�g - nyilv�n Paolina kedv�re teszi, �miatta v�llalja ezt a l�ha
�letm�dot. Sokan elk�vetik ezt a bolonds�got. Girolama tapasztalt asszony
volt, �s agg�dott: nem lesz ennek j� v�ge, Paolina k�r�l m�ris lebzsel vagy
f�ltucat divatos fiatal �r. Reggelenkint l�tni, hogy a f�rj �ll�n ki�tk�z�
borost�ban t�bb a feh�r mint a barna sz�l; s az ilyesmi rossz gondolatokat
sugall fiatal n�knek.
Borost�s �llat d�rg�lgette egy korad�lel�tt Vettore Zorzi az utc�n.
Majdnem ismeretlen t�jon: errefel� ritk�n j�rt. A Giudecca-szigetre kellett
�tkelnie, mert a Santa Eufemia-templom pl�b�nosa k�lts�gvet�st k�rt a
templomi zenekar hangszereinek megjav�t�s�ra, felfriss�t�s�re. Nem nagy
�zlet, de elutas�tani m�gsem kell. �tment h�t, hogy megn�zze, mennyi lesz a
munka.
Kor�n volt m�g, csak d�lre �g�rte a l�togat�s�t. K�zben volna m�g id�
megborotv�lkozni; ilyen sz�r�sen m�gsem �ll�that be a paphoz. Szokott
borb�ly�hoz ker�l�t kellett volna tennie - majd itt borotv�lhatja mag�t
valahol. Bolyongott a keskeny, mocskos utc�kban, keresett egy borb�lyc�g�rt.
Velence legszeg�nyebb, a csillog� v�rosk�pb�l eg�szen kies� negyede volt
a Giudecca. Valamikor gett� volt, a mozg�sukban korl�tozott zsid�k
t�megsz�ll�sa. Egy-k�t ember�lt� �ta felold�dott m�r a sziget z�rts�ga: m�sutt
is lakhattak zsid�k, ha volt r� p�nz�k, �s az itt meg�r�lt h�zakba szeg�nyn�p
telepedett. A Giudecca k�pe azonban nem v�ltozott, mert a nyom�: akkor is
nyomor, ha zsid�k, ha kereszt�nyek viselik. Piszok, zs�folts�g, csatornab�z,
elhanyagolt gyerekek hanc�roz� band�i, olcs� utcain�k, koldusok. Valamif�le
idegen vil�gban �rezte mag�t Velenc�nek ebben a negyed�ben Vettore Zorzi,
a vagyonos velencei polg�r.
Egy c�gt�bla, el�gg� rendben tartott h�z el�gg� tiszt�nak l�tsz�
bolthelyis�g�n: "Giro fodr�szmester". Enn�l bizalomkelt�bb �zletet �gysem
l�tott a k�rny�ken; arrafel� l�pkedett. Nem mindennapi n�v: Giro. Hol
tal�lkozott m�r ezzel a n�vvel?
Az �tven �v k�r�li fodr�szmester le�ltette a vend�get, t�r�lk�z�t ker�tett a
nyak�ba, szappanozni kezdte Zorzi arc�t. Vettore Zorzi h�trad�lt a sz�ken, az
arc�n motoszk�l� k�z babr�l�sa kellemes zsibbadts�got okozott. �jszaka
sok�ig fent volt, �jf�lut�n �rkeztek haza Bragadin szen�tor est�ly�r�l, ahol
Alvise mutatta be a Zorzi-h�zasp�rt; alig �t �r�t aludt. Majdnem elszunnyadt a
borb�lysz�kben.
Giro...
F�l-�bers�g�ben hirtelen egy hangot v�lt hallani, r�ges-r�gi hangot: "...
Feles�g�nek le�nykori neve: Monica Giro... � is velencei �llampolg�r..." -
Correr hangja... P�rizs... Giro...
Felrezzent. A t�k�rbe n�zett, kutat� tekintettel, �s szeme tal�lkozott a
fodr�sz�val, aki ugyan�gy b�multa a vend�g t�k�rk�p�t. �s miel�tt
megsz�lalhatott volna, a mester kezdte:
- Bocs�sson meg... nem j�rt uras�god valamikor P�rizsban?
F�nysug�r vet�d�tt a hom�lyba: hiszen ez az ember... f�lig-meddig rokon.
Francia ap�s�nak unoka�ccse, akit nyolcvan�tben feles�gest�l siker�lt
kisz�ktetni P�rizsb�l, a hugenotta-hajsza el�l.
- A sz�k�s siker�lt - mes�lte borotv�l�s k�zben sov�ny t�rt�net�t Giro-
Giraud -, de azt�n semmi egy�b. Otthon keleti f�szerekkel kereskedtem; itt is
�gyn�ks�get nyitottam. Egy �v alatt cs�d, el�szott a velem hozott kis t�ke.
Apr� �zletek ut�n j�rtam, teng�dt�nk, n�ha �hezt�nk is. Azt�n kitanultam a
borb�lymesters�get, most valahogy meg�lek.
Az �zlet m�g�tti helyis�gb�l friss hang hatolt be: le�ny, vagy fiatal n�
�nekelt egy hal�szdalt. A gondol�sok ny�ri �jszak�kon ezzel a dallal
felelgetnek egym�snak a lag�n�kon. Vid�man, tiszt�n csengett az �nek -
Vettore Zorzi felfigyelt.
- A kisl�nyom - mondta Giro. - Kettesben �l�nk, egy �ve �zvegyen
maradtam.
- Sz�p hang. Tanul �nekelni a gyermek? H�ny �ves?
- Nyolc. Tanulni? Nincs nekem arra p�nzem, uram. Egyideig hallgattak,
csak a borotva serceg�se �s a kisl�ny �neke hallatszott.
Az ember a legv�ratlanabb pillanatokban botlik a m�ltj�ba... Persze, ebben
a tal�lkoz�sban nincs semmi csod�latos: velencei haj�n sz�ktett�k meg
Giraud-t, �gy lett bel�le velencei Giro; ink�bb az v�letlen, hogy eddig nem
tal�lkoztak, egy v�rosban �lve...
Giraud. �l-e m�g Monique? Hogy �sszekapcsol�dott a sorsa �vekre ezzel a
csal�ddal, �s milyen t�voli m�r az eg�sz. Mint egy f�zet, amelynek lapjaira
napl�t �rtak valamikor, azt�n megtelt, egy fi�k m�ly�re dobt�k, ott s�rgul a
pap�rja, v�glegesen elfelejtve... A m�lt n�ha felbukkan, mint mocs�r sz�n�n a
g�zbubor�k: felbukkan, elpukkan, �s megint nincs t�bb�.
A mester elk�sz�lt a borotv�l�ssal. Feny�illat� szesszel bed�rzs�lte
vend�ge arc�t, megsz�rogatta.
Vettore Zorzi fel�llt a sz�kb�l:
- J�l siker�lt kisl�ny? - k�rdezte, ink�bb csak udvariass�gb�l.
Giro arca felragyogott:
- Gy�ny�r�. Igazi sz�ps�g. N�zze meg... Vettore �r - habozva tette hozz� a
f�l-bizalmas megsz�l�t�st.
Kikiab�lt:
- Anna! Anna!
A kisl�ny beszaladt. Zavartan �llt meg az idegen el�tt.
- Ennek a b�csinak k�sz�nhetj�k, hogy Velenc�ben �l�nk - mutatott
Zorzira az apa.
Vettore Zorzi n�zte a gyermeket. Csakugyan, t�nd�rien sz�p volt. �s...
meglep� hasonl�s�g: ilyen lehetett Monique kisl�nykor�ban.
- Hallom, szeretsz �nekelni - megsimogatta Anna haj�t. A l�ny
sz�gyenl�sen v�llat vont.
Sz�p. Sud�r �s j�mozg�s�. Ritka telts�g�, szokatlanul j�l cseng�
gyermekhang. �s Monique h�ga, az asszony�, akinek �gy�ban... ak�rhogy is
n�zz�k, m�gis:... akinek �gy�ban �vekig volt otthon Vettore Zorzi. De nem is
ez a fontos. Anna Giro hangja sokat �g�r; lehet, hogy az �r�s idej�n elv�sz, de
ha megmarad, �rt�kes hang lesz bel�le.
Kifizette a borotv�l�st, �s b�cs�z�ul �gy sz�lt:
- El tudom int�zni, hogy a gyerek tanulhasson. Keressen meg valamelyik
d�lut�n a m�helyemben, a Campo San Maurizi�n... kedves rokon - � is
habozva f�zte szav�hoz a megsz�l�t�st.
Azt�n ment a dolg�ra, a Santa Eufemia pl�b�nos�hoz. �tk�zben jutott
esz�be, hogy m�gis k�r volt megborotv�lkozni; este megint t�rsas�gba
mennek, d�lut�n �jra ny�zathatja a b�r�t.
D�lben egy�tt eb�delt a csal�d. Girolama asszony l�that�an inger�lt volt,
csapkodott, egy �rtelmes sz�t sem mondott, ha sz�ltak hozz�, csak
d�nny�g�tt.
Eb�d ut�n Paolina lefek�dt egy �r�ra, hogy este pihent �s friss legyen.
Girolama a folyos�n elkapta Vettore Zorzi karj�t:
- Gyere be hozz�m. Valamit mondanom kell.
Becsukta az ajt�t, �j javai parancsol�n egy sz�kre mutatott:
- �lj le!
Nekilend�lt, mint aki veszeked�shez k�sz�l ; azt�n lefogta mag�t, sz�razon,
fojtott haraggal kezdte:
- Tiszt�ban vagyok vele, hogy �divat� v�nasszonynak tartasz. Magadat
pedig modern fiatalembernek, oda sem figyelve az �veid sz�m�ra. M�gis el
kell mondanom, ami a b�gy�mben van, Vettore. Meghallgatsz; azt�n
kinevethetsz, legyinthetsz, f�ty�lhetsz r�m, de meghallgatsz!
- Nem �rtem ezt az ellens�ges hangot, Girolama.
- Nem vagyok ellens�ged. De mindennek van hat�ra.
- Mit akarsz mondani nekem?
- Ma d�lel�tt nem volt�l itthon. De itt volt, �r�kon �t, megint itt volt a
kedves papod.
- Kicsoda?
- Az a kir�gott pap. Az a Vivaldi.
Nyelt egyet, tal�n egy goromba sz�t. Azt�n mondta tov�bb:
- T�l sokat j�r ebbe a h�zba. �s rendszerint olyankor, ha te a m�helyben
vagy, dolgaid ut�n j�rsz.
Vettore Zorzi elmosolyodott:
- Antonio a bar�tunk. A h�zam mindig nyitva �ll el�tte.
- A te h�zad a mi�nk is. Az eny�m is. �s nekem nem mindegy, mi t�rt�nik
a h�zamban.
A mosoly eleny�szett, Zorzi komoly lett:
- Szeretn�m, ha ezt nem folytatn�d, Girolama. T�ls�gosan ny�lt a
c�lozgat�s. Ny�lt �s s�rt�. Ne feledkezz meg r�la, hogy Paolina a te h�god, �s
az �n feles�gem.
- Azt szeretn�m - szinte csikorogtak a szavak Girolama asszony sz�j�ban -
, ha � nem feledkezn�k meg err�l.
Vettore Zorzi fel�llt:
- K�sz�n�m. Ebb�l el�g nekem ennyi.
Indult. Az ajt�ban m�g visszafordult:
- V�telre aj�nlott�k a h�zat, ahol a m�hely van. Holnap megveszem. M�g
ebben a h�napban elk�lt�z�nk innen. A p�nz�gyeket elint�zz�k Michel�vel.
Gondolom, t�bb mondanival�d nincs. Minden j�t, Girolama n�ni.

Havazott. Nagy, nedves csom�kban; �s amikor h�ztet�t vagy utcak�vet

�rtek a l�ttyedt di�nyi h�gomb�cok, m�ris m�lltak sz�t, v�ltak s�rr�. Nem
ritkas�g Mantov�ban a h�es�s, b�r voltak telek, amikor megk�m�lte a sors
ett�l a latyakos rondas�gt�l a v�rost. Id�n m�r m�sodszor havazott, pedig m�g
csak november v�ge volt. F�zott mindenki a nyirkoss�gban, tal�n m�g a
h�zfalak is dideregtek.
A Torony-fogad� emeleti szob�j�nak ablak�ban �llt Antonio Vivaldi.
N�zte a korad�lut�ni �gbolt �s a lucskos utca egyforma sz�rkes�g�t. Szoba? -
ink�bb csak kamra volt, sz�k �s egyablakos, fekv�hellyel, ruh�sszekr�nnyel,
apr� asztallal �s k�t sz�kkel, semmi egy�bbel. Nem jutott neki nagyobb szoba;
az eg�sz emeletet b�relte, de a hat t�gasabb helyis�gben kettes�vel-h�rmas�val
a t�rsulat tagjait sz�ll�solt�k el, m�g a szomsz�dos h�zakban is ki kellett
b�relni egyp�r szob�t, hogy valamennyi n� f�d�l al� ker�lj�n. Mag�nak
Vivaldinak - a t�rsulat v�llalkoz�ja, igazgat�ja, karnagya �s zeneszerz�je -
meg kellett el�gednie ezzel az apr�cska szob�val. Nem is baj, a k�nyelemre
nem adott sokat; csek�ly holmija �s sok pap�rja elf�rt, a t�bbi nem fontos.
A fogad� nev�t onnan kapta, hogy ablakai a r�gi v�rostoronyra n�ztek: a
m�lt viharos sz�zadaiban ez a z�m�k, leb�rhatatlan �p�tm�ny volt ostromok
idej�n a v�rosv�d�k v�gs� fellegv�ra, �gy�kkal sem tudt�k kikezdeni a
mantovai h�res Torony �lnyi vastag term�sk�falait. J� helyen �llt a fogad�,
majdnem pontosan f�l�ton a hercegi palota �s a korm�nyz�herceg sz�nh�za
k�z�tt, Mantova �szaki v�rosnegyed�nek k�z�ppontj�ban.
Mantova. Sok j�bar�t elh�zta a sz�j�t, amikor Antonio Vivaldi
megmondta, hogy egyid�re ide szerz�dik, a herceg szolg�lat�ba. Velenc�ben
len�zt�k Mantov�t, �s haragudtak r�. Vid�k, kisv�ros, porf�szek. �s m�ig sem
tudt�k megbocs�tani a velenceiek, hogy nyolcvanegyn�h�ny �ve az utols�
nagy pestisj�rv�ny, a t�zezreket legyilkol� d�gv�sz, a mantovai ostrom
�r�ks�gek�nt z�dult Velenc�re. Esztelens�g emiatt gy�l�lk�dni, hiszen senki
sem tehetett r�la; m�gis �gy volt.
Lehet, hogy ez a harmadrend� v�ros lesz a siker �tj�nak kiindul� pontja?
Igaz, otthon sem mentek rosszul a dolgok. Csak - lassan. Ismert�k �s
becs�lt�k m�r Velenc�ben a Vivaldi-nevet, csak... nem eg�szen �gy, ahogy
Antonio Vivaldi szerette volna. P�ld�ul... bosszant� apr�s�g; apr�s�g, de
bosszant�! Esztend�kkel ezel�tt megjelent egy nyomtatott velencei kalauz a
v�ros nevezetess�geir�l; ebben az apja, Gianbattista heged�s, a v�ros egyik
csod�jak�nt szerepelt, a m�eml�kek list�ja mellett felsorolt jeles fest�k �s
h�res kurtiz�nok �b�c�rendj�ben - Antonio Vivaldi pedig csak "a Piet?
zen�sze" volt a n�vsorban. �s az�ta! Alig vett�k �szre, hogy az utols� n�gy �s
f�l esztend�ben, sz�mtalan egy�b munk�ja k�z�tt, tizenk�t oper�t �s
orat�riumot �rt; el� is adt�k �ket, de h�t Velence!... Tizennyolc sz�nh�z
nekivadult versenye: hetenkint, n�ha naponkint �j bemutat�, �j csemege,
egyik igyekszik a m�sikra licit�lni. Ebben a forgatagban elsikkad minden.
Velence harsog� �let�ben egy �j zenem� annyi, mint egy hull�m a tengeren.
Itt majd, a mantovai hercegi sz�nh�zban: itt nevezetes �gy lesz egy Vivaldi-
bemutat�, a szerz� saj�t t�rsulat�nak el�ad�s�ban. T�rsadalmi esem�ny lesz,
maradand�.
Nyomtat�sban is megjelent m�r sok kott�ja. Velenc�ben a szon�t�k els�
k�tete j� tizen�t �ve m�r. K�lf�ld�n is: az amszterdami Estienne Roger most
hat esztendeje elkezdte a Vivaldi-szerzem�nyek sorozatos kiad�s�t. De erre
maga a szerz� is csak v�ll�t vonogatta: nyomtatott kotta, vagy k�ziratos
m�solatok - olyan mindegy. D�szs�rhely. Mert a zene csak akkor �l, amikor
sz�l a hangszereken. �s lehet�leg a szerz� saj�t zenekar�nak el�ad�s�ban -
csak ez biztos�tja a pontos megsz�laltat�st, �s ez hozza be a n�z�t�rre a
t�rzsk�z�ns�get. Ha egy muzsika �tvonalas pap�ron, fekete p�tty�kbe
dermedten bolyong a vil�gban: �szreveszi, k�zbe veszi valaki? Antonio
Vivaldi sem keresg�li el�ad�sra m�s szerz�k m�veit. Elj�tssza-e m�s
muzsikus is a Vivaldi-darabokat? A megjelen�s, a kotta nem sz�m�t. Csak az
�l� zene.
�s Velenc�ben, a Piet?-koncertek is egyre nagyobb er�fesz�t�st k�veteltek.
Folyton nehezebb lett a verseny. A m�sik h�rom nagy konzervat�riumon k�v�l
vagy tucatnyi hangversenyterem; megoszlott a k�z�ns�g, �s mindig �jabb
�rdekess�gre v�gyott. �jjel-nappal dolgozni kellett, hogy t�pl�lja a zenekart,
hogy m�sort teremtsen a heti koncertekre. Ezt t�z-tizenk�t-tizen�t �vig lehet
b�rni, de nem �r�kk�.
Itt majd minden m�s lesz. Bizony�ra. L�legzethez jut. �s Mantov�ban
el�szedheti a Velenc�ben m�r tetszhalott, lej�tszott legjobb darabjait is: ennek
a k�z�ns�gnek �js�g lesz.
Er�t �s nagy munkakedvet �rzett, ahogy az ablakban �llva n�zett kifel�,
tudom�st sem v�ve a fak� �s cs�f l�tv�nyr�l. El is lehet m�r kezdeni, mindent
megbesz�ltek �s tiszt�ztak a herceg udvarmester�vel: megfelel� anyagi
felt�telek, biztos�t�kok, pontos szerz�d�s, minden rendben. Az �j gazda, F�l�p
n�met herceg is ellenszenves a velenceiek szem�ben: egyesek neheztelnek,
hogy �ppen �hozz� szeg�d�tt a Piet? volt karnagya. Mantova �s k�rny�ke
�vsz�zadokon �t vit�k, alkudoz�sok �s h�bor�k t�rgya volt - a K�zt�rsas�g
�rdekeit mindig �rintette, hogy ki� a v�ros. Am�g a Gonzag�k uralkodtak itt,
Mantova a legt�bb visz�lyban a Velencei K�zt�rsas�g sz�vets�gese volt. De a
z�rzavarok �vtizedeiben, amikor spanyol, cs�sz�ri, francia, velencei, szavojai
�rdekek �tk�ztek �ssze Fels�-It�li�ban, Mantova hol ide, hol oda csap�dott.
T�z esztendeje azt�n osztr�k k�zre jutott, ezt meger�s�tett�k az 1713-as
utrechti b�k�ben; az�ta nincs sok rem�nye a K�zt�rsas�gnak, hogy egyszer
megint befoly�sa al� ker�theti Mantov�t. Ha nem is ny�lt ellens�g a korm�nyz�
herceg; legal�bbis kellemetlen �s nem bar�ts�gos idegen.
De a muzsik�nak igaz bar�tja. Err�l m�r tavaly meggy�z�d�tt Vivaldi,
amikor el�sz�r l�togatta meg a herceget. J�l lehet majd dolgozni a p�rtfog�sa
alatt. Helyes volt megk�tni vele a szerz�d�st. Eredm�nyeket �g�r�, komoly
munka kezd�dik. Minden rendben, mindenki egy�tt; ma vagy holnap m�r meg
kell �rkeznie Zorzinak is.
Amikor �vatosan �s alig rem�nykedve aj�nlatot tett neki, nem hitte, hogy
Vettore Zorzi elfogadja. Id�s ember m�r, hatvanhetedik �v�ben j�r; er�s,
szik�r, �tvennek is alig l�tszik, de h�t m�gis... Koros, vagyona �s m�helye van
Velenc�ben, h�zasember - �s v�llalkozott r�, hogy elj�n ide, �vekre. Paolin�t
vajon mag�val hozza? Mindegy, itt nem Paolina a fontos, hanem Zorzi. Az
ereje, er�lye, sokf�le k�pess�ge. �vtizedes sz�nh�zi tapasztalatokat gy�jt�tt, �s
ez kincset �r, mert Antonio Vivaldinak m�giscsak ez az els� ilyenfajta �n�ll�
v�llalkoz�sa, ez az utaz� t�rsulat. Zorzi seg�t majd a szervez�sben, pr�b�kat is
vezethet, tud betan�tani, karbantartja �s gondozza a hangszereket, s�t, sz�ks�g
eset�n maga is be�lhet egy kotta�llv�ny m�g�, m�g mindig biztoskez� �s
kit�n� heged�s. A p�nz�gyekhez, �zlethez is �rt. J�, hogy elv�llalta. Tal�n a
mai haj�val meg is �rkezik. Vagy kocsival j�n? Nem val�sz�n�; h�rom napja
esik a h�, rosszak az utak. Biztosan folyami haj�ra sz�llt.
Esik, esik, szakadatlanul. Hideg van. T�l.

- Szkanderb�g? - csod�lkozott Vettore Zorzi. - A nevet sem

hallottam. Mikor �rt oper�t r�la? �s ki ez a Szkanderb�g? �s hogy jutott
esz�be, hogy fel�j�tsa?
Antonio Vivaldi nevetett:
- Mantov�ban vagyunk: ez adta az �tletet, hogy itt �jra el�vegyem. �n
nem ismeri ezt a darabot; tavalyel�tt mutatt�k be Firenz�ben, de itt lesz igaz�n
�rdekes csemege. Mert k�tsz�z�tven �ve itt, a mantovai kongresszuson
hirdetett eur�pai keresztesh�bor�t a t�r�k�k ellen Pius p�pa. Valamennyi
r�sztvev� orsz�g diplomat�i lelkesen helyeseltek, mindent meg�g�rtek... azt�n
egyed�l ez az �r�lten vakmer� balk�ni h�s, a Szkanderb�gnek nevezett
Kasztri�ta Gy�rgy v�llalta a harcot. Velenc�t�l Franciaorsz�gig, a cs�sz�rt�l
kezdve az angol kir�lyig, valami �r�ggyel mindenki kivonta mag�t a v�llalt
k�telezetts�g al�l, csak � nem. Annak a h�res spanyol reg�nynek h�s�re, kicsit
Don Quijot�ra eml�keztet�, k�l�n�s ember; izgatott az alakja. Ez�rt �rtam r�la
oper�t. Most �tdolgozom, az �j bemutat�ra.
- J� - vonta a v�ll�t Vettore Zorzi. - V�geredm�nyben ugyan�gy alkalmas
� is operah�snek, mint az �n t�bbi f�szerepl�je, mint a parthusok fejedelme,
Artabanos, vagy F�l�p maked�n kir�ly...
Fel�t�tte a fej�t:
- F�l�pr�l tal�n az�rt �r oper�t, mert Mantova herceg�t is F�l�pnek h�vj�k?
Vivaldi a t�rd�t csapkodta nevelt�ben:
- Erre nem is gondoltam. De az �tlet kit�n�: �n aranyat �r, Vettore! Nem
�rt legyezgetni a mec�n�s hi�s�g�t... Majd j�l ir�ny�tott suttog�ssal a herceg
f�l�be juttatjuk a finom c�lz�st...
- No, sz�val ezt az �t vagy hat oper�t tervezi, Antonio. �s egyebet?
Mint k�t hadvez�r a h�bor� kezdet�n: mindenekel�tt a munka terv�nek f�
vonalait besz�lt�k meg. �vente k�t �j opera: ennyit tudott v�llalni Antonio
Vivaldi, �s ennek betanul�s�ra �s el�ad�s�ra v�llalkozhatott a t�rsulat is, a
program t�bbi r�sze mellett. De ezekhez - m�r az els� bemutat�hoz is - id�
sz�ks�ges, a szerepl�st viszont hamarosan, azonnal meg kellett kezdeni.
Pap�ron, tollal, pontos jegyzetekben felv�zolt�k az els� t�z-tizenk�t
hangverseny terv�t: az id�pontokat, az egyes koncertek m�sor�t, �gyelve a
megfelel� ar�nyokra, hogy elker�lj�k az egyhang�s�got, kell� eloszt�sban
szerepeljenek zenekari m�vek, hangszersz�l�k, mag�n-�neksz�mok �s
k�rusos darabok. A Piet? tizen�t esztendei reperto�rj�b�l b�ven tellett a
mantovai hangversenysorozat elind�t�s�hoz sz�ks�ges anyag - �s k�zben
sz�letnek majd �j m�vek.
- Mostan�ban sajnos, nem sok id�m volt dolgozni - mondta k�zben
Vivaldi. - A t�rgyal�sok, k�lt�zk�d�s, sz�ll�sfoglal�s, rengeteg ostoba
gyakorlati tennival� minden percemet lefoglalta. N�ha, egy-egy �r�t tudtam
csak ellopni. . ,
Sz�rakozottan lapozgatott a keze�gy�ben lev� v�kony pap�rcsom�ban.
N�h�ny gyorsan odavetett kottav�zlat, kusza �s majdnem olvashatatlan
k�z�r�s�val, egyik-m�sik lapon csak egy t�ma nyolc �teme, t�red�kes
r�szletek egy k�sz�l� oper�b�l.
- Egy dalt is �rtam - mondta, odavetve. - El�g kev�s az �neksz�l�nk. �s
lehet, hogy az itteni k�z�ns�g szereti a mag�n�neket; mindenesetre fel kell
k�sz�lni. Meg azt�n, foglalkoztatni akarom Ann�t. A hangja meg�rdemli,
hogy �n�ll� sz�mokkal is fell�pjen.
Vettore Zorzi b�lintott. Az � felfedezettje Anna Giro, a velencei
fodr�szmester le�nya. Annakidej�n Vivaldihoz aj�nlotta tan�tv�nynak - �s
kider�lt, hogy f�le most sem csalta meg. N�h�ny �v alatt h�res �nekesn� lett a
l�nyb�l.
- Megmutatn� a dalt, Antonio?
Vivaldi kih�zott egy lapot a kottacsom�b�l:
- Szonett a t�lr�l. Nem is tudom m�r, ki �rta. N�gyb�l v�lasztottam ki;
n�gy vers az �vszakokr�l. Most a telet kompon�ltam meg, ehhez volt
legink�bb hangulatom - a h�t�l nedves ablak fel� b�k�tt a fej�vel.
Zorzi el�bb gyorsan �tfutotta a vers sz�veg�t:

- Fagyoskodol, a m�ly havat taposva;

A szigor� sz�l tombol, h�borog;
Szaladsz, a l�bad futva kapkodod,
A sz�rny� fagyban botork�lsz vacogva.

Az ember most a t�kh�z kuporodna,

Nyak�ba odakint h�l� csorog.
Ki j�gen j�r, vigy�z - lassan topog,
Hogy el ne v�g�dj�k, megt�ntorodva.

A v�ndor csak bukd�csolva haladhat:

Bukik, felkel, fut, �s ugr�lva l�p.
A j�g recsegve megreped alattad,
�s hallod a vihart, a vad zen�t.
Gonosz sz�lv�szek h�bor�t kavarnak.
Ilyen a t�l. - De n�ha m�gis sz�p.

Azt�n a kott�t olvasta el. Letette a pap�rt, nem mondott semmit.

- Nos? - k�rdezte a zeneszerz�.
Zorzi elismer� hangs�llyal felelt, de k�l�n�sebb lelkesed�s n�lk�l:
- Form�s kis dal. Hat�sos. J� el�ad�sban sikere lesz.
Antonio Vivaldi r�n�zett. Hossz� �vek �ta ismert�k egym�st.
El�g volt neki, amit az id�s f�rfi mondott. Ujj�val arr�bb p�ck�lte a
kottalapot az asztalon. Keserny�sen ism�telte:
 - Form�s. Hat�sos. Igen.
Hangtalanul, rosszkedv�en nevetett:
- K�sz�n�m, hogy ilyen vil�gosan kimondta, Vettore. Nekem is ez volt az
�rz�sem. Ett�l f�ltem.
Megfogta, nyugodtan �sszehajtogatta, �s kett�be repesztette a pap�rt:
- Nem engedhetem meg magamnak a f�ny�z�st, hogy form�s �s
jelent�ktelen dalocsk�kat �rjak.
Vettore Zorzi egy mozdulatot sem tett, hogy megakad�lyozza. N�zte a
sz�tt�pett, f�ldredobott kott�t:
- �n tudja, mit kell csin�lnia, Antonio.
Felkelt:
- Megyek. Kicsomagolok, berendezkedem a sz�ll�somon. Ha akarja, este
folytathatjuk a besz�lget�st.
M�r az ajt�ban volt, amikor Vivaldi, csak �gy mellesleg, megk�rdezte:
- Egyed�l j�tt? Vagy idek�lt�zik Paolina asszony is?
- H�vtam Paolin�t, de nem v�llalkozott az �tra. Gyeng�lkedik. Sz�ks�ge
van az otthoni k�nyelemre. A viszontl�t�sra, Antonio.
Egyed�l maradt Antonio Vivaldi a fogad� sz�k szob�j�ban.. Rakosgatta
pap�rjait az asztalk�n, n�zte a most k�sz�lt jegyzeteket; egy d�tumot
megv�ltoztatott, azt�n letette a tollat, maga el� b�mult.
Indokolatlan nyugtalans�got �rzett, hirtelen, teljesen v�ratlanul. A padl�n
hever� sz�tt�pett, gy�rt kott�t inger�lten a sarokba r�gta.
Mit�l lett inger�lt? Hiszen tudta, Zorzinak igaza van. A megzen�s�tett
szonett hib�tlan, j� �tlagos dal lett. Csak �ppen - semmi t�bb. K�r. Mert a vers
megfogta; ebb�l a hangulatb�l valamit ki lehetne, ki is kell hozni. A j�g
ropog�sa, a fut� l�bak botladoz� zaja, a sz�l, a vacog� fogak...
Felszedte a t�pett pap�rt a f�ldr�l. Kisim�totta. A hangjegyekkel nem
t�r�dve, csak a be�rt sz�veget, a szonettet olvasta.
Ideges�tette, hogy elrontott valamit. Csak a versre van sz�ks�ge, a meztelen
versre. T�zet csiholt, gyerty�t gy�jtott, sz�p nyugodtan el�gette a kott�t. Azt�n
a szekr�ny alj�ban felhalmozott pap�rcsom�ban kotor�szott; kiszedte a lapot,
amelyre valamikor lem�solta a n�gy szonettet, a tavaszr�l, ny�rr�l, �szr�l �s
t�lr�l. A t�bbibe most bele sem pillantott, csak a Telet olvasta, h�romszor-
�tsz�r-nyolcszor - pedig k�v�lr�l tudta m�r a verset. De j� volt olvasni,
k�v�nta olvasni �gy, hogy k�zben hallatszott a novemberi sz�l r�zta ablak
z�rg�se. F�lhangosan mormolt sorokat, t�red�keket:
- A szigor� sz�l tombol, h�borog... botork�lsz vacogva... ki j�gen j�r,
vigy�z... botlik, felkel, fut, �s ugr�lva l�p... gonosz sz�lv�szek...
Hogy t�rt�nhetett ez a mell�fog�s?! Hiszen ez nem egy dal t�m�ja, nem
egy form�s �s hat�sos dalocsk��. Ebb�l a telet, a TELET kell meg�rni, fagyos,
viharz� �s dermeszt� zen�ben,.
Hangokat hallott: heged�k hideg, magas �s �les hangjait, borzongat�
futamokat, a fagy �s h� zen�j�t.
Az ajt�hoz ment, r�tolta a reteszt. Vissza�lt az asztalhoz, kottapap�rt vett
maga el�, tolla nekil�dult, �rni kezdett.
Este visszaj�tt Zorzi. Nem engedte be. Az ajt�n kereszt�l kikiab�lt:
- Bocs�sson meg, Vettore, nem hagyhatom abba... Holnap tov�bb
besz�l�nk.
Reggelig dolgozott, meg�ll�s n�lk�l. �tlen-szomjan, fel sem kelt az
asztalt�l. M�r vil�gos volt, amikor eloltotta a gyerty�t. A kem�ny �s kitart�
munka el�gedetts�g�t �rezte. D�rzs�lgette �g� szem�t; elolvasni sem b�rta,
amit �rt. A megtelt kottalapokat v�kony zsin�rral �sszek�t�tte, a
szekr�ny legalj�ra dugta.
Hom�lyos �s zavaros �rz�se volt: valami k�sz, �s m�gsem k�sz. Majd.
Vettore Zorzi k�rd�se el�l kit�rt: igen, dolgozott valamin, de m�g nem
fejezte be. Most s�rg�sebb tennival�k vannak.
A kotta h�napokig fek�dt a szekr�ny m�ly�n; nem vette el�.

*
 Heti h�rom postaj�rat volt Velence �s Mil�n� k�z�tt; ez hozta a leveleket
Mantov�ba is, �s vissza�tj�n vitte a v�laszt. Minden harmadik-negyedik
post�val j�tt lev�l Vettore Zorzinak. A m�hely �zleti �gyeit Paolina int�zte, a
munka vezet�s�t Brun�ra, az �regseg�dre b�zta a gazda; a kis �s nagyobb
esem�nyekr�l rendszeresen t�j�koztatt�k.
�prilisban az egyik lev�l szok�sos besz�mol�j�hoz az asszony m�g egy
k�l�n kis c�dul�t mell�kelt. P�r sor �r�s volt csak, nyugtalan �s kusza sorok -
elolvas�sa ut�n Zorzi odasz�lt fiatalabb bar�tj�nak:
- Vegye �t az �n dolgomat is, Antonio. N�h�ny h�tre haza kell mennem.
M�snap hajnalban m�r a postakocsin �lt.
A n�h�ny h�tb�l - k�t h�nap lett. J�niusi vid�m napf�ny s�t�tte a
gyorskocsi tetej�t, amikor Vettore Zorzi visszafel� utazott Mantov�ba. M�r
Velenc�ben is sokat t�prengett a tennival�kon, a r�z�s kocsiban is ek�r�l
j�rtak a gondolatai. De sem otthon, sem utaz�s k�zben nem tudott v�glegesen
d�nteni. Visszamenni Mantov�ba: kell. Meg�g�rte. A k�rd�s: ottmaradjon-e,
vagy felbontsa kapcsolatukat, megv�lj�k Vivaldi t�rsulat�t�l, �s v�gleg
hazat�rjen, saj�t munk�j�hoz, csal�dj�hoz?
Szel�den elmosolyodott: csal�d. �regember m�r, de voltak�ppen
eg�sz �let�ben nem tartozott senkihez. Apj�t-anyj�t alig ismerte, n�h�ny
rokon, szeret�k, egyp�r bar�t, az els� feles�g �s most a m�sodik - kit
mondhatott mag��nak, �s ki �rezhette �v�nek Vettore Zorzit? A laza kapcsok
k�z�tt voltak persze szorosabbak. Egyetlen n�, akit harminc �ve nem l�tott
m�r, s akinek hal�lh�re megj�tt, tizenh�rom esztendeje: Ninon. �s az �let�nek
h�rom nagy �llom�s�t jelz� nevek: Nicola mester, azt�n Baptiste, majd Henry.
Egy pillanatig elgondolkozott. Tal�n van egy negyedik is? Antonio. De mi�rt
�ppen �k? Hiszen az �reg Nicola Amati megk�zel�thetetlen�l t�voli volt a
gyerekember sz�m�ra, Lully elviselhetetlen, Purcell bar�tnak visszah�z�d�,
embernek gy�nge. �s mi k�theti Antonio Vivaldihoz? Mi�rt �ppen ezek? -
mi�rt - �ppen - ezek - mi�rt - �ppen - a kocsi ritmikus d�ccen�seiben
monotonan ism�tl�dtek a k�rd�s szavai. S egy kanyarod�ban nagyot
nyikordult a ker�kagy, megbomlott az egyhang�s�g, �s �j gondolat v�laszolt a
k�rd�sre: "Eg�sz �letedben egyetlen c�lod volt, hogy mesterr� v�lj, �s �k:
mesterek". Vitatkozott mag�val: "Antonio is? - Igen. - Honnan tudod? m�g
nem bizony�tott. - Ne nevettesd ki magaddal-magadat; ha a koncertek sz�zai
�s kottalapok ezrei, ez a b�s�ges term�s nem is volna el�g, bizony�t a tizen�t
esztend� sz�netlen munk�ja, a szakadatlan alkot�kedv �s er�. Aki dolgozik,
�gy, ilyen sz�guld� szenved�llyel, g�takra oda sem figyelve, ellens�ggel �s
bar�ttal nem t�r�dve, csak a munk��rt: az bizony�tott." Abbahagyta a vit�t.
Van m�g id� a v�gleges v�laszra - ha ugyan van m�g ideje egy hatvanh�t �ves
embernek. Sz�val, n�gyen voltak: a cremonai, a firenzei-francia, a londoni �s
a velencei. �k t�lt�tt�k meg a hatvanh�t esztend�t, nem csal�d, nem
v�rrokonok. �s most - t�rt vissza a kezd� gondolathoz -, most, a
hatvannyolcadik �vt�l kezdjen csal�di f�szket kaparni magak�r�? Lehets�ges,
hogy ez k�vetkezik be? F�lig �t�le f�gg, Antoni�t�l: hogyan v�laszol majd.
Ha j�l felel, nem bontj�k fel a kapcsolatot, Vettore Zorzi nem v�lik meg a
Vivaldi-t�rsulatt�l, �s nem vonul vissza a csal�di k�r h�zik�nt�s�s
nyugalm�ba.
Sz�ll�s�hoz �rve csak lerakatta a poggy�sz�t, egyenesen a sz�nh�z�p�letbe
ment. �ppen pr�b�ltak. Hogy Antonio Vivaldi megl�tta a vissza�rkez�t,
lekopogta a pr�b�t.
Hazak�ldtek a zen�szeket �s �nekeseket. Ketten maradtak az �res
teremben.
- Fiam sz�letett - mondta, bevezet�s n�lk�l, Vettore Zorzi. A r�thaj� pap
nem felelt, csak b�lintott. Mintha meg sem lepte volna a h�r.
Tal�n hallotta m�r, errej�r� velencei utaz�t�l. Zorzi folytatta:
- Er�s, vaskos gyerek. Az anyja is j�l b�rta a sz�l�st. Mindketten
eg�szs�gesek.
- J� ezt hallani, nagyon �r�l�k - sz�lalt meg Antonio Vivaldi. - Sok
szerencs�t k�v�nok a gyermeknek, Vettore.
- K�sz�n�m.
Kisideig hallgattak. Azt�n Zorzi tov�bb besz�lt:
- Sz�ke. Hamvas lombard-sz�ke, az anyja hajsz�n�t �r�k�lte. A szeme k�k,
de azt mondj�k az �regasszonyok, hogy ez m�g v�ltozhat.
M�g hozz�tette:
- A Vito n�vre kereszteltettem, ap�m nev�re.
Antonio b�lintott. Kis v�ltoztat�ssal megism�telte:
- A nagyapai n�vre.
- Igen. Hogy ezzel is kifejezzem, mindenki sz�m�ra: � a k�vetkez� �g a
Zorzi-csal�df�n. Vito lesz a vagyonom, a m�hely, a munk�m �r�k�se.
Hangs�ly�val lez�rta, amit mondott. A m�sik megk�rdezte:
- Paolina asszony... boldog?
- Paolina boldog - b�lintott Zorzi. - Hazah�vott, mert f�lt. Most m�r t�l
van rajta, nem f�l. �r�l a gyermeknek, boldog.
- �s, �n?
Vettore Zorzi r�n�zett:
- Mondtam m�r: a gyermek er�s, eg�szs�ges, sz�p; az �n nevemet viseli �s
ap�m�t.
Lassabban, meggondoltan folytatta:
- Velenceiek vagyunk, Antonio: nem szok�sunk az �rzelg�ss�g. Amikor �n
sz�lettem, ap�mnak �ppen fontos �zleti t�rgyal�sa volt egy perzsa
s�fr�nykeresked�vel. Besz�ltak az irod�j�ba, hogy sim�n megt�rt�nt a sz�l�s.
Fi�? k�rdezte. A v�laszra csak ennyit mondott: k�sz�nts�tek nevemben az
asszonyt; amint v�gzek itt, hozz� megyek.
Egy pillanatig sz�netet tartott, azt�n:
- �n ott voltam a feles�gem �gya mellett. Amikor azt�n minden rendbej�tt,
elindultam, ide. Visszaj�ttem. Folytathatjuk a munk�t, Antonio.
- Igen. J� lenne, ha d�lut�n a zenekarral tartana pr�b�t, �n szeretn�k k�l�n
foglalkozni az �nekesekkel.
- Helyes. Hirdesse ki: k�t �r�val eb�d ut�n, itt.
Az egyik �llv�nyon fekv� kott�ba lapozott, hogy tulajdonk�ppen mit is
pr�b�lnak. Vivaldi sz�tlanul n�zte. Vettore Zorzi hirtelen visszafordult:
- M�g valamir�l szeretn�k �nnel besz�lni, Antonio.
- Tess�k.
- Nagyon k�rem, ne k�rdezzen semmit. Amit mondok, hallgassa meg; ha
valamit k�rdezek, v�laszoljon bel�t�sa szerint. Mind a kett�nknek �rdeke ez.
Lassan v�gigs�t�lt a zenekar hely�t elker�t� pal�nk melleit, balkez�vel
k�nnyed�n �t�gctte a mellmagass�g� deszkafal tetej�t. Ahogy a v�g�re �rt,
megfordult, visszafel� l�pkedett, �s most jobbj�val veregette a pal�nkot. Maga
el� n�zett, hogy meg ne botolj�k. �s a k�z�pen �ll� f�rfihoz besz�lt an�lk�l,
hogy r�pillantott volna:
- N�zze el egy negyedsz�zaddal id�sebb embernek, Antonio, ha f�l�sleges
vagy tal�n k�zhelynek is l�tsz� dolgokat mond. Nem akarom kioktatni; �n
kin�tt m�r a korb�l, hogy oktass�k, �s �n ki�regedtem holmi tan�t� szerep�b�l.
Megmarkolt egy ki�ll� sz�get a deszk�ban, szersz�mhoz szokott er�s
ujjaival hajtogatta, kih�zta, eldobta. Mondta tov�bb:
- Nemcsak a mag�n�let�nkben vagyunk, velenceiek, hanem nappal �s �jjel,
emberek k�zt �s mag�nyosan, �let�nk minden �r�j�ban. Otthon ez
term�szetes, mint a l�legz�s. Idegen k�rnyezetben azonban vigy�zni kell,
nehogy foszladozni kezdjen �s elszakadjon az �sszek�t� sz�l. Tapasztal�sb�l
tudom, sokat �ltem k�lf�ld�n, Antonio.
- K�rem, folytassa.
- Igen, igen. M�g csak az elej�n tartok. Ahol most vagyunk,
bonyolultabb a helyzet�nk, mintha B�csben, P�rizsban vagy Londonban �llna
ez a sz�nh�z�p�let. K�r�l�tt�nk az emberek a mi nyelv�nk�n besz�lnek.
Mantova it�liai v�ros, nincs is messze Velenc�t�l; �s m�gis idegen orsz�g.
�ppencsak. Hogy nem ny�ltan ellens�ges f�ld. Most a cs�sz�r�. De ha a
franci�k� maradt volna is... Nagy l�legzetet vett:
 - A K�zt�rsas�g t�bb� nem vil�ghatalom, Antonio. R�gi erej�nek �s
tekint�ly�nek m�r a l�tszat�t is csak g�rcs�s �gyesked�ssel tudjuk tartani.
Utols� b�sty�ja a Fens�ges K�zt�rsas�g hatalm�nak �s �llami l�t�nek, a
diplom�cia �s a h�reket gy�jt�get� szolg�lat.
- Hov� akar eljutni ezzel a besz�lget�ssel? - sz�lt k�zbe kis
nyugtalans�ggal a m�sik.
- K�rtem, hogy ne k�rdezzen. Egyel�re, ne. Hagyja v�gigmondanom.
Sz�razf�ldi tartom�nyainkon �vtizedek �ta vonulnak kereszt�l-kasul idegen
seregek, m�g csak enged�lyt sem k�rnek a K�zt�rsas�g korm�ny�t�l, m�g
csak be sem jelentik: franci�k, spanyolok, cs�sz�riak, szavojai csapatok, m�g
saj�t sz�ml�jukra k�borl�, ide-oda csatlakoz� martal�cband�k is. Hadat nem
�zen nek�nk senki, de a sz�vets�g�nket sem k�rik. Mintha nem is l�tezn�k
m�r a Velencei K�zt�rsas�g.
- Sajnos, �gy van. Deh�t...
- Hallgasson v�gig! Persze, legal�bbis egyel�re, ezen a m�ltatlan �llapoton
v�ltoztatni nem tudunk. Egyetlen v�d�fegyver�nk a j�l�rtes�lts�g. Hogy min�l
t�bb fontos h�rt kapjon meg a korm�ny, min�l gyorsabban. A h�reket fel tudj�k
haszn�lni: ilyen m�don sokszor siker�l egym�s ellen kij�tszani az idegen
hatalmakat.
Kisideig hallgattak. Antonio Vivaldi a k�rm�t n�zegette. Ahogy mondta az
elej�n az �reg Vettore: csakugyan k�zhelyeket mond, olyasmit, amit mindenki
tud. De valami oka m�giscsak lehet. Ki kell v�rni.
Vettore Zorzi abbahagyta a j�rk�l�st. H�ttal a zenekari pal�nknak
t�maszkodott, kez�t �sszekulcsolta. �vatosan, minden sz�t megr�gva besz�lt
tov�bb:
- A polg�rjogokkal k�teless�gek is j�rnak, Antonio. Erre megtan�tottak
engem, alig h�sz�ves koromban, amikor hossz� k�lf�ldi �tra indultam.
Most m�r kezdte sejteni Antonio Vivaldi, hov� vezet ez a besz�lget�s.
Gyan�j�t meger�s�tette a folytat�s:
- �n itt megbecs�lt ember, udvark�pes - mondta Zorzi. - A herceg
bizalm�ba fogadta �nt, Antonio...
Hirtelen abbahagyta a t�ma ker�lget�s�t. Nyersen, majdnem goromb�n
kib�kte:
- Itt �l m�r f�lesztendeje. Bej�ratos F�l�p herceg udvar�ba. �s m�g semmi
haszn�lhat� �rtes�l�st nem kaptak �nt�l; a Palot�ban neheztelnek, Antonio.
Vivaldi lovagl��l�sben letelepedett, a sz�kt�ml�ra k�ny�k�lt, �s majdnem
kih�v�n n�zett Zorzi arc�ba:
- Most m�gis k�rdezni fogok. El�sz�r: mi�rt tartozik ez �nre?
Vettore Zorzi sz�ntelen hangon, sz�razon felelt:
- Nem szeretn�m, ha kellemetlens�gei lenn�nek. Tehets�ges embernek
tartom, �s... �s ha furcs�n hangzik is: kedvelem �nt.
V�ltozatlanul farkasszemet n�zett vele a m�sik:
- Mi�rt hangozn�k ez furcs�n?
Zorzi felh�zta a szem�ld�k�t, azt�n legyintett:
- Igaza van. Nem is furcsa. Kedvelem �nt. Bar�tok vagyunk. Ez�rt
figyelmeztetem a mulaszt�s�ra.
- Akkor: a m�sodik k�rd�s. Felelnie kell, Vettore, ha m�r eddig eljutottunk.
Honnan tudja, hogy velem el�gedetlenek a Palot�ban?
R�vid, horkan� nevet�s:
- J�, dobjuk fel a k�rty�kat. Ami�ta a mantovai vend�gszerepl�s terve
felvet�d�tt, figyelnem �s ellen�riznem kell �nt, Antonio.
Antonio Vivaldib�l kit�rt a nevet�s, hogy majdnem leesett a sz�kr�l:
- Pomp�s! Hiszen... velem meg �nt figyeltetik.
Nevetett, harsogva, sz�lesen; a t�rd�t csapkodta, abbahagyni sem tudta.

Az �jszaka csendj�ben tiszt�bban sz�l a m�g el nem hangzott zene, mint a

nappal sustorg�, zavaros neszei k�zben. Ha m�s nem hallatszik be nappal a
szob�ba, csak egy k�zeled�-t�volod� kocsiz�rg�s, vagy a folyos�n egy ember
l�pteinek laza ritmusa - ez is kiz�kkent, megzavar. �jjel a n�mas�g burk�n
�r�khosszat nem hatol �t semmi zaj. �jszaka j�l lehet dolgozni. Dr�ga
viaszgyerty�kat �getett Antonio Vivaldi, mert nem sercegnek, egyenletes
l�nggal �s nesztelen�l �gnek. Kett� vil�g�totta meg a kottapap�rt; szinte
�ttetsz�en feh�r, gyermekcsukl�vastags�g� k�t viaszgyertya.
Cs�nd volt, nyugalom, kedv az �lethez �s munk�hoz, semmi zavar� - a
pap�r m�gis �resen fek�dt az asztalon, egyetlen kottafej n�lk�l, �rintetlen�l. A
frissen metszett tollat sem �t�tte m�g tint�ba. N�gy pap�rlapot forgatott,
p�rgetett ujjai k�zt Antonio Vivaldi, m�r f�l�r�ja, �r�ja tal�n; a n�gy lapon
r�vid verssorok. Hol egyiket olvasta, hol a m�sikba pillantott. A n�gy
�vszakr�l sz�l� szonettek: mit kezdjen vel�k? M�g nem tudta, csak �rezte,
hogy valamit kell vel�k csin�lni; nem hagyt�k, hogy visszarakja �ket a
szekr�ny m�ly�be.
Megint az els� szonett, a tavaszr�l �rt vers ker�lt a kez�be - maga sem
tudta, h�nyadszor, hiszen m�r r�gen k�v�lr�l tudta valamennyit, �s m�gis �jra
meg �jra olvasta:
- J�n a tavasz...
�s a c�m ut�n:

- Mad�rcsicserg�s - �nnep tarkas�ga

K�sz�nti �t: mad�rk�k �neke,
A sz�lborzolta forr�s v�g nesze
Mormolva sz�ll el�be, v�rva-v�rja.

A s�t�t fellegek gomolyg� �rja

Jelzi a j�tt�t, egy�tt j�n vele;
S ha elcsitul a mennyd�rg� zene.
El�b�jik, dalol a kis mad�rka.

A tarkah�mes r�t �l�n, ahol

Kanyarg� csermely habjai csobognak,
Hever a p�sztor, kuty�ja csahol;
N�ds�p hangj�ra k�rt�ncban forognak
A nimf�k, �s a p�sztor is dalol.
S ragyog az �gen a tavaszhoz� Nap.

K�nny� munka lenne, szinte gyerekj�t�k. Szonettet megzen�s�teni:

zeneiskolai dolgozat�r�s. Az �t�s �s hatodf�l-l�bas jambikus sorok, ha
megny�jtj�k a harmadik �s az utols� egy vagy m�sf�l l�bat, sz�pen kiadj�k az
ar�nyos, nyolc�temes zenei mondatot - ezek egym�sut�n illesztve csinos �s a
f�lnek kellemes zenei form�ba �llnak �ssze, szinte �nmagukt�l. Csup�n
valami egyszer�, k�nnyen �ttekinthet� kis dallamot kell hozz� teremteni, a
v�g�n alkalmat adni az �nekesnek hangja csillogtat�s�ra - �s k�sz.
De: minek? Hogy Vettore Zorzi �s a zene igazi bar�tai t�relmesen
b�lintsanak: "H�t igen, form�s dalocska, hat�sos..." - ahogy Zorzi
b�lintott a T�l-szonettre?
Nem. Ebben az anyagban t�bb van. T�bbet �rzett benne Antonio Vivaldi.
Hirtelen �tlettel pap�rszeletet kotort el� valahonnan, kezdte le�rni a Tavasz-
szonettet, v�ltozatlan sz�veggel, de m�s form�ban - egyes sorokat felbontva,
m�sokat egybeillesztve:

- J�n a tavasz:
Mad�rcsicserg�s...
�nnep tarkas�ga k�sz�nti �t; mad�rk�k �neke...
A sz�lborzolta forr�s v�g nesze mormolva sz�ll el�be,
v�rva-v�rja...
 V�gig le�rta �gy, m�sfajta tagol�ssal, a verset. Letette a tollat. Mereven
n�zte a v�ltozott verset, amely szinte nem is volt m�r vers. Nem volt m�r a
k�lt� k�t�tt-form�ja, hanem valami egy�b.
Itt a megold�s. Siker�lt kit�rni a versforma z�rt b�rt�n�b�l.
Most m�g egy l�p�s kell, m�g egyetlenegy; �s lehet dolgozni...
Elmosolyodott: tulajdonk�ppen milyen egyszer� a dolog.
Amire r�j�n az ember, ut�lag mindig egyszer�nek l�tszik.
Az�rt sz�laljon meg tizenhat vagy huszonn�gy hangszer, hogy k�s�rjen egy
�nekesn�t, aki el�ad egy form�s-hat�sos dalocsk�t? A n�gy �vszak
v�ltakoz�sa minden �let t�pl�l�ja a f�ld�n! Ebb�l nem szabad n�gy kis dalb�l
�ll� ciklust �rni; ki kell t�g�tani a t�m�t.
Nem, nem k�s�rj�k az �nekest - megford�tva: az emberi hang legyen
k�s�r�je a zenekar szabadon sz�rnyal� muzsik�j�nak!

A velencei t�rsas�g, a v�ros zenekedvel� k�z�ns�ge m�r lanyhul�

�rdekl�d�ssel k�s�rte Vivaldi mester hangversenyeit a Piet?ban; ez volt a
legf�bb oka, hogy Antonio Vivaldi t�rsulatot toborzott, elv�ndorolt
Mantov�ba, �s Velenc�ben esztend�kig csak n�ha hallottak h�rt fel�le. Most,
hogy h�rom �vi t�voll�t ut�n visszaj�tt, �s megint a Piet?hoz szerz�d�tt,
felfriss�lt az �rdekl�d�s.
Az �reg vil�gfi, a gazdag hangszerk�sz�t�, a hetvenk�t �ves Vettore Zorzi
megint megjelent a v�ros t�rsas�gi �let�ben; �gysz�lv�n minden este m�sik
velencei palota szalonj�ban tal�lkoztak vele �s harminc �vvel fiatalabb
feles�g�vel - az emberek elismer�n suttogt�k, hogy Paolina asszony sud�r �s
telt alakj�n semmit sem rontott a sz�l�s. Olyan nagysz�m� h�dol� ny�zsg�tt
�lland�an k�r�l�tte, hogy a pletyk�k teljesen elhallgattak: a sok lovag k�z�l
nem lehetett kiv�lasztani a sz�besz�d t�rgy�t. Girolama asszony m�r k�t
esztendeje a San Michele-sziget temet�j�ben pihent; m�sok sem emlegett�k
m�r Antonio Vivaldi nev�t Paolin��hoz kapcsol�dva, hiszen a r�thaj� pap m�r
hossz� ideje �s szinte leplezetlen�l ny�ltan egy�tt�lt t�rsulat�nak els�
�nekesn�j�vel, Anna Gir�val. A Zorzi-h�zasp�r - ha pajz�n megjegyz�sekre
mostan�ban nem is adott alkalmat -, kedveltje volt a velencei t�rsas�gnak.
Paolina sz�ps�g�t �s kellemes cseveg�s�t ugyan�gy becs�lt�k, mint Vettore
Zorzi b�lcs tapasztalts�g�t �s zenei hozz��rt�s�t. Amikor egy-k�t h�ttel a
hirdetett nagy hangverseny el�tt, itt �s ott, est�lyeken, utcai tal�lkoz�son,
sz�nh�z sz�net�ben, besz�lt a bemutat�sra v�r� �j m�r�l, Antonio Vivaldi "A
n�gy �vszak" c�m� heged�koncert-sorozat�r�l, mindenki �rdekl�dve hallgatta,
�s v�rakoz�ssal k�sz�lt a bemutat�ra.
A Piet? nagyterme sz�k lett, pedig erre az alkalomra kidobt�k a
hagyom�nyos r�csot, az eg�sz hatalmas helyis�get megt�lthette a k�z�ns�g.
Sokan m�g �gy is kiszorultak. A m�sor els� r�sz�t nem k�s�rte nagy figyelem;
udvarias elismer�s fogadta a darabokat, mindenki a m�sodik r�szt v�rta.
A sz�net szok�sos zsibong�s�ban val�s�gos gy�r� fogta k�r�l Zorzit, a
zenekar tagjain k�v�l az egyetlen embert, aki ismerte az �j m�vet. Csodav�r�k
�s k�telked�k, unottan legyint� emberek �s v�rakoz�k, j�indulat�ak �s
rosszm�j�ak megjegyz�seinek �s k�rd�seinek z�por�t �llta Vettore Zorzi.
V�laszait v�g�l is egyetlen mondatban summ�zta:
- Valami eg�szen �jat fognak hallani; v�rjanak m�g p�r percet t�relemmel.
�jat! Ez felcsig�zta a k�v�ncsis�got. Az elk�nyeztetett Velence s�r�n,
min�l gyakrabban, mindig �jat akart; legsz�vesebben hetenkint valami
meglepet�st. Amint az asztal gy�ny�r�s�geibe belef�sult �nyencnek folyton
�jfajta f�szerek csikland�s�ra van sz�ks�ge. Vettore Zorzi eln�z�, kicsit
len�z�, sz�rakozott mosollyal �llt az eleg�ns h�lgyek �s urak k�r�ben:
- Szeg�nyek - gondolta, enyhe sajn�lkoz�ssal - eltompultak, �s nem �rzik
m�r, hogy a m�v�szet sz�ps�g... �s nem divat.
Vagy - tal�n nekik van igazuk, �s Vettore Zorzi v�n�lt megcsontosodott
konzervat�vv�? A k�z�ns�g malm�ban csakugyan sorra meg kell �rl�dnie
minden m�v�sznek, �s hullad�kk� kopnia minden m�nek? Ezt nem akarta
hinni.
Kezd�d�tt a szok�sos szertart�s: ny�lt az oldalajt�, �s egyenkint,
egym�sut�n bevonultak a zenekar tagjai, elfoglalt�k hely�ket. A k�z�ns�g is
elhelyezkedett, a h�lgyek sz�k�k�n, az urak m�g�tt�k. Amikor mindenki �lt,
a zen�szek m�r kez�kben a hangszerekkel, bej�tt az oldalajt�n a ragyog�
sz�ps�g� alt�nekesn�, maestra Clara, leg�jabb divat� t�nem�nyes ruh�j�ban.
Meg�llt a zenekar f�lk�r�nek k�zep�n.
Vettore Zorzi meglep�d�tt. Mi t�rt�nt? Tegnap este besz�lt Antoni�val:
akkor m�g �gy volt, hogy a bemutat�n a t�rsulat csillaga, Anna Giro fog
szerepelni. Vivaldi tegnap kicsit inger�lt volt; panaszolta, hogy Anna
tiltakozik, nem akar fell�pni, ha �nekhangj�t nem csillogtathatja - de
r�parancsolt. �gy l�tszik, m�gsem volt el�g ereje, hogy Ann�t k�nyszer�teni
tudja, - az utols� �r�ban be kellett ugornia Clar�nak.
Nem t�prenghetett sok�ig ezen Vettore Zorzi, mert utolj�ra ny�lt az ajt�,
j�tt a zeneszerz�-karmester, szokott fekete reverend�j�ban. Meg�llt, szemben
a zenekarral. Kez�ben a heged� - felemelt von�val kezd�st jelzett.
A k�z�ns�g csod�lkozott: tiszta, cseng� pr�z�ban megsz�lalt maestra Clara
hangja:

- J�n a tavasz!

Az els� sz�taggal egyid�ben a sz�l�heged� �s a zenekar is kezdett, friss,

j�t�kos allegr�val.
A k�nnyed �s vid�m hangokt�l felder�ltek a v�rakoz� arcok, meg�l�nk�lt
az emberek tekintete. Suttog�s futott v�gig a n�z�t�ren, �rdekl�d� arcok
fordultak a zenekar fel�.
Tizenk�t taktusnyi bevezet� ut�n megint sz�lt a muzsika f�l�tt a n�i hang,
a Tavasz-szonett els� szav�val:

- Mad�rcsicserg�s...

A heged� trill�z� h�rj�n mad�rhang kezdett dalolni...

-... �s valahogy m�sk�ppen dalol - mosolygott mag�ban el�gedetten
Vettore Zorzi -, mint amikor sok �vvel ezel�tt Lully sz�laltatta meg
zenekar�ban... bet�tk�nt, �rdekess�gnek, kuri�zumnak... a madarak hangj�t.
Hallgatta a zen�t:
- Persze... Baptiste m�g ut�nozni akarta a term�szet hangjait; �n�la szinte
azt hihette az ember, hogy egy rejtett kalitk�ban val�di madarak csicseregnek-
f�ty�r�sznek... Antonio m�st csin�l: � nem pr�b�l ut�nozni egy madarat; a
madarat jelen�ti meg a hangszeren. Nem keresem a sz�npad m�g�tt elb�jtatott
rig�t vagy tengelic�t... tudom, hogy a heged�: heged�, csak most �ppen
mad�rhoz hasonl�an sz�l...
A mad�r-dallam b�josan monotonn�, szinte dudor�sz�ss� v�lt, �s az
�nekesn� m�ly, meleg hangj�n mondta tov�bb a szonettet:

-... �nnep tarkas�ga k�sz�nti �t; mad�rk�k �neke...

N�h�ny sz�l�-�tem m�g, azt�n a teljes zenekaron megsz�lalt a tavaszi

erd�: mintha sz�z �s sz�z mindenfajta mad�r f�ty�lne, csipogna, csivitelne,
vid�m k�rusban.
De m�r hallatszottak a vers k�vetkez� sorai, �s v�ltozott a muzsika:
l�gy szell� indult mormolva-susogva, azt�n feler�s�d�tt, h�v�s �s bolondos
�prilisi sz�ll�, viharfelh�k k�zeledtek. Sz�guld� harminckettedek �s
tizenhatod-triol�k a sz�l�heged�n �s a t�bbi hangszeren; vill�m cik�zott a
muzsik�ban, �s morajlott az �g - azt�n, amilyen gyorsan j�tt, el is �lt a
tavaszi hirtelen vihar, �s:
 -... ha elcsitul a mennyd�rg� zene, el�b�jik, dalol a kis mad�rka...

A visszat�r� mad�rdallal fokr�l fokra elcsendesedett, v�g�t�rt az els� t�tel.

Vettore Zorzi nagyon figyelt a m�sodik t�tel kezd�s�re; ismerte a kott�t,
k�v�ncsi volt, hogyan sz�laltatj�k meg. Az alv� p�sztor �lm�t �reztet� �des
dallam alatt a csahol� kuty�t jelz� br�csahangokhoz oda�rta a szerz� a szigor�
utas�t�st: "A kutyaugat�st nagy er�vel �s szaggatottan kell j�tszani!"
�gy is t�rt�nt. A heged� finom �neke, a zenekari k�s�ret, �s a br�csa "hu-
h�... hu-h�... hu-h�"-ja sz�nes �s �rdekes hat�ssal sz�lt. Zorzi k�r�ln�zett a
teremben. L�tszott az arcokon, hogy a k�z�ns�g �lvezettel hallgatja a zen�t.
A harmadik t�telnek, a p�sztori n�ds�p hangj�ra j�rt vid�m k�rt�ncnak m�g
nagyobb sikere volt. A toppan�s-perd�l�s t�nc �tem�re megbillentek a fejek,
mozdultak a kezek: �lt�kben, �lltukban illegett�k magukat a hallgat�k,
majdhogynem t�ncra perd�ltek �k is a hangversenyteremben.
Az els� darab v�g�n csak az�rt nem t�rt ki a taps �s �jr�z�s, mert a Piet?
k�z�ns�ge rendszeres hangversenyl�togat�kb�l �llt; ismert�k �s betartott�k a
szok�sokat: majd, a negyedik r�sz ut�n, az eg�sz m� v�g�n.
K�vetkezett a ciklus m�sodik r�sze, a Ny�r.
Itt is r�szekre bontva mondta maestra Clara a t�mak�nt szolg�l� szonettet:

- Tikkad az ember, eltikkad a ny�j,

A k�ny�rtelen napsug�r hev�ben;
A kakuk sz�l, - a gerle b�g szel�den,
�s �nekel az erd�n sz�z mad�r,

�des zef�r susog... s ut�na m�r

�szaki sz�l kavar felh�t az �gen;
A p�sztor s�rvafakad f�lelm�ben,
Reszketve �sszeb�jik m�r a ny�j.

F�lelmet kelt a felh�k moraja,

Az �g alj�n m�r r�m�t�n vill�mlik,
Zizegve z�g legyek m�rges hada...
Azt�n a retteg�s val�ra v�lik:
A puszt�t� z�por zuhataga
Kal�szt d�nt, �s a b�za s�rba m�llik.

El�sz�r csak a kezd� k�t sort mondta; ezzel egy�tt sz�lalt meg a zene.
F�lledt, nyomott hangulatot �rasztott az els� harminc taktus. Azt�n a t�voli
kakukksz�, k�s�bb a gerle b�g� �neke enyh�tette a ny�ri, fojt� forr�s�got.
Megint sz�l kerekedett. De ez m�r nem az el�bbi, bolondoz� tavaszi
f�jdog�l�s volt, hanem puszt�t� erej� ny�ri zivatar k�zeled�s�t jelz� �les
sz�lrohamok suhog�sa.
Elcsendesedett ugyan kisid�re a sz�l, de a p�sztorfi� l�tta az �gen
gomolyg� felh�ket: agg�dva-f�lve halkan s�rni kezdett. A lassan indul�,
sz�les�v� dallam csukl� zokog�ss� v�ltozott ; a zenekarban hallani lehetett
m�g a riadt b�r�nyok szorong�s�nak halk nyikkan�sait is.
A m�sodik t�tel kezdet�n t�voli vill�mok villog�sa �rz�d�tt a nyomaszt�,
vihart sejtet� hangulatban; �s legyek, dong�k raja k�zeledett z�mm�gve-
z�gva. A nyugtalan zene egyre fenyeget�bb� v�lt - a harmadik t�telben azt�n
hirtelen kit�rt a ny�ri vihar. Zuhogott a z�por, gyors, tizenhatodos futamokkal
csapkodott a vill�m ; feltarthatatlan er�vel �s konokul szakadt az es�. A t�tel,
�s a ciklus m�sodik r�sze, a tragikus v�ggel, a term�s pusztul�s�val z�rult.
A sorozat harmadik darabj�nak, az �sz-nek t�m�t ad� szonettet k�v�lr�l
tudta Vettore Zorzi. A r�szek k�zti sz�netben halkan mormolta mag�ban a
verset:

- A v�g paraszt dalol, t�ncolva tombol,

Mid�n a sz�ret boldog napja van;
 Bacchus bor�t�l m�moittasan
A mulats�g ut�n elalszik, horkol.

Vid�m mindenki, �s szabad a gondt�l.

A l�gben enyhe �szi sz�l suhan;
Sz�p �vszak ez, az ember boldogan
Csak t�ncra-dalra �s �lomra gondol.

J�kor hajnalban les vad�sz a vadra:

K�rt�k, pusk�k �s vakkant� kuty�k...
A felvert vad menek�lne, szaladna.
Most �rkon-bokron cs�rtetve fut �t,
De hajtja eb, �s puska sz�l ropogva:
V�g�l, hajszoltan megadja mag�t.

De Zorzi m�g a v�g�re sem �rt, m�r megsz�lalt az els� k�t sor Clara
hangj�n, �s vele egy�tt a zene.
Tenyeres-talpas parasztt�nc, izmos ritmus, vaskos hangszerel�s,
kurjongat� hopszasza, nagyon egyszer� n�gynegyedes �temben: "ti-ti-ti-ti,
t�-ti-ti". A teljes zenekar kezdte, ut�na a t�tel k�z�pr�sz�nek sz�l�ja, majd
megint az egy�ttes k�vetkezett -, �s egyszerre csak megjelent, botork�lva,
t�ntorogva a R�szeg; szinte hallani lehetett, ahogy �sszeakaszkod�
l�baival kasz�lva csetlik-botlik a falusi piact�ren t�ncol� p�rok k�z�tt.
Nem maradt egyed�l, hamarosan felbukkantak m�s szesztestv�rek is; ide-
oda kalimp�ltak, �s k�zben folyt a t�nc, v�ltakozva az ittas emberek
botork�l�s�val. V�gre a r�szegek leheveredtek valahol, csendben szuszogva
elaludtak. A t�nc megint felcsapott, vid�man sz�lt a darab kezd�t�m�ja
valamennyi hangszeren, a t�nc der�s �tem�re.
A m�sodik t�tel az alv�k m�ly cs�ndj�t, a k�bult �s italt�l r�zs�s �lom
lebeg�s�t �reztette. �s erre csapott azt�n, friss ellent�tk�nt, a vad�szindul�, a
harmadik t�tel.
Az erd�ben pusk�s emberek �s �l�nken csahol� kuty�k vonultak a nagy
kalandra. Rikoltott a k�rt, sebes triol�k jelezt�k a menek�l� vad fut�s�t, a
nyomukban sz�guld� kuty�kat. S a darab v�g�n az elejtett vad hal�la f�l�
kerekedett a vad�szok diadalittas gy�zelmi �neke, �s a k�rt�k hallali-ja.
Az utols� r�szt v�rta legjobban Vettore Zorzi. Eml�kezett a r�gi,
siker�letlen k�s�rletre: m�g Mantov�ban, amikor Antonio a vers sima,
szokv�nyos megzen�s�t�s�vel pr�b�lkozott, �s azt�n el�gedetlen�l elt�pte a
kott�t.
A mostani feldolgoz�st ismerte m�r Zorzi, a zeneszerz� megmutatta neki a
kott�t. De most m�gis m�s lesz, mint olvasni: most �letrekelnek az �t vonal
k�z� szor�tott hangjegyek.
Ebben a darabban a zene el�bb kezdett - csak a negyedik �temn�l sz�lalt
meg maestra Clara, a szonett els� sor�val:

- Fagyoskodol, a m�ly havat taposva...

Dermeszt� hideg �ramlott a hangszerekb�l: zizegett a h�es�s �s

csikorogtak a feltorl�d�, egym�shoz s�rl�d� j�gt�bl�k. A heged�k trill�inak �s
staccat�inak furcsa v�ltakoz�sa fagyos leveg�t lehelt. Gyors harminckettedek
topog�s�val futott valaki a j�gen, hogy talpa min�l r�videbb ideig �rintse a
hideg talajt - �s k�zben �lesen f�ty�lt a sz�l... a sz�guld� �temben m�g a
fogak vacog�s�t is hallani lehetett.
A m�sodik t�telben r�vid, majdnem idillikus megnyugv�s: v�gyakoz�s a
kandall� meleg�re. Azt�n megint: imbolyg� botladoz�s a j�gen... a v�ndor
felbukik, talpra�ll, tov�bb bukd�csol... �s ilyesmi: "Tattiti-ta-ta-ta-ta", a
csetl�-botl� baktat�s meg-megtorpan� ritmusa.
Ravaszul bujk�l� sz�l indult, szinte szel�d �rtatlans�ggal�s hirtelen �tv�ltott
a Boreas, a fagyos �szaki sz�l �r�lt tombol�s�ra:
 - Gonosz sz�lv�szek h�bor�t kavarnak!...

Szinte vijjogott maestra Clara hangja a zenekar fortissim�ja f�l�tt.

Azt�n n�gy gyors, felold�-lez�r� �tem. V�get�rt "A N�gy �vszak"
bemutat�ja.

*
- Ez gy�zelem volt, Antonio - mondta Vettore Zorzi, amikor a
hangverseny ut�n kettesben mentek a Piet? l�pcs�j�n a rakod�part, a Riva
degli Schiavoni fel�.
- Igen - mormolta sz�rakozottan Vivaldi.
F�radtnak l�tszott. Mostan�ban megint gyakrabban jelentkeztek
mellbetegs�g�nek rohamai: fulladozott ilyenkor, hal�lf�lelem verejt�ke �t�tt
ki a homlok�n, a leveg�szomj �gy legyeng�tette, hogy ut�na �r�kig mozdulni
is alig tudott. �s �ppen ma d�lel�tt volt ilyen rohama - ki sem pihenhette, mert
az er�sen beharangozott �s v�rt bemutat�t pontos id�ben kellett kezdeni.
Ehhez az izgalom, a bemutat� fesz�lts�ge, a tegnapesti elm�rgesedett vita
Ann�val, a heged�j�t�k �s k�zben a vez�nyl�s er�tpazarl�, kem�ny munk�ja,
a megfesz�tett figyel�s... teljesen kimer�ltnek �rezte mag�t.
Megism�telte a sz�t, valamivel nagyobb �l�nks�get er�ltetve:
- Igen, Vettore. Azt hiszem �n is, siker�lt.
Csod�lkoz� v�zszintes red�k jelentek meg az �reg�r homlok�n. Siker�lt?
T�ls�gosan szer�ny sz�. A k�z�ns�g tombolt, szinte sz�tvert�k a
hangversenytermet; a n�k kend�t lobogtattak, a f�rfiak h�romsz�glet�
kalapjukkal integettek �dv�zletet a szerz�nek �s zenekar�nak, �s a Ny�r-r�sz
zenei fergeteg�n�l er�sebb hangvihar kavargott a teremben:
- Bis!Bis!�jra!
A ciklus egyik darabj�t meg is kellett ism�telni, r�ad�snak: m�g egyszer
hallhatt�k a T�l c�m� r�szt, a negyediket. �s ezut�n sem akart oszolni a
k�z�ns�g - v�g�l a karmester int�s�re felkelt, meghajolt �s elt�vozott a
zenekar. Ebb�l pedig majdnem botr�ny lett, csak nehezen siker�lt a
k�vetel�z� k�z�ns�get lecsillap�tani: a konzervat�rium igazgat�ja fel�llt, �s -
alig akart�k meghallgatni - irgalmat k�rt a hal�losan f�radt m�v�szeknek �s
maestro Vivaldinak; egy�ttal meg�g�rte, hogy hamarosan megism�tlik a mai
m�sort.
- Siker�lt? - k�rdezte vissza Vettore Zorzi, m�r a rakod�part sz�l�n, az
�b�l hull�mos vize mellett. - Nem, kedves bar�tom, ez sokkal t�bb. �n
megint Velence kegyeltje; a vil�g legnagyobb �l� zeneszerz�j�nek tartj�k.
Hallgattam a k�z�ns�g besz�lget�s�t, ahogy kifel� t�dult a t�meg. P�ld�tlan,
elk�pzelhetetlen siker.
Antonio Vivaldi rosszkedve nem m�lt. B�lintott, de nem felelt. Zorzi
nyugtalanul n�zte:
- Rosszul �rzi mag�t?
- Nem. A roham elm�lt. F�radt vagyok, de ez olyan... hogy is mondjam...
ez csak eg�szs�ges f�radts�g.
- Akkor h�t mi baja? Boldognak kellene lennie. �vek �ta nem zajlott ilyen
�nnepl�s velencei koncertteremben.
Apr�, gyors fejr�z�sok, besz�vott sz�j: valami nem tetszett a
zeneszerz�nek. Meg is mondta:
- M�sfajta ez a siker, mint amit k�v�nn�k. �n vagyok a hib�s, tudom.
Megfogta Zorzi karj�t:
- N�zze, Vettore, �n is muzsikus. Meg fog �rteni. Kicsit �gy �rzem most
magam, mintha �n voln�k az a piaci mutatv�nyos, aki k�t hete afrikai
orrszarv�t hozott a v�rosba, �s... �s t�dult hozz� a n�p. Sikere volt.
- Orrszarv�? Mi k�ze ennek...
- Igen, igen, v�rjon csak. Az a siker... �s f�lek, a mai is: a furcsas�gnak, a
szokatlannak sikere.
 Szomor�an n�zett maga el�:
- Nem lett volna szabad engednem a cs�b�t� �tletnek: pr�zai versmond�st
keverni a zen�be.
- Sz�p volt. Szorosan kapcsol�dott a vers �s a muzsika.
- De m�gis: idegen anyag. Ha goromba akarok lenni �nmagamhoz:
l�tv�nyoss�g. Az �rdekess�g hajh�sz�sa. �jdons�g, �nmag��rt. Meglepni a
k�z�ns�get, hogy meglep�dj�k. Orrszarv�!
Vettore Zorzi legyintett:
- Bolondokat besz�l.
- T�bb� nem adom el� �gy a ciklust - Vivaldi nem is figyelt �reg bar�tja
ellenvet�s�re. - �trendezem az el�ad�st. Legfeljebb, a n�gy darab el�tt
elmondatom, mintegy mott�k�nt, az oda tartoz� szonettet, de a zene maradjon
t�retlen eg�sz, pr�zai hang n�lk�l. �s... �s ez is fontos, Vettore!... hasson a
zene, ha hatni tud: a muzsika egyed�l, �nmag�ban, magyar�zkod�s,
komment�r, orrszarv� n�lk�l.
Elgondolkozott:
- A kott�ban tal�n bent hagyom a sz�tbontott t�red�keket: j� instrukci�k
lesznek, ha valahol el� akarj�k adni. De az �n vez�nyl�semmel az �n zen�m,
�s csak az �n zen�m sz�ljon! Ha kell �gy is: j�. Ha nem kell �gy: nem b�jok
j�lcseng� r�mes sorok pajzsa m�g�.
Sz�razon k�hintett, �s m�g hozz�tette:
- Ann�nak volt igaza.
Vettore Zorzi m�rges lett:
- Hallottam tegnapel�tt a veszeked�s�ket. Anna semmi ilyet nem mondott.
Nem is igen szokott � - kicsit g�nyos lett a hang: - nem szokott elm�lyedni
eszt�tikai k�rd�sekben �s st�lusprobl�m�kban. Anna egyszer�en az�rt nem
akarta v�llalni a szerepl�st, mert f�ltette a pr�z�t�l �nekesn�i h�r�t. �s amint
l�ttam, az utols� percben el is �rte, hogy nem kellett fell�pnie.
Nem kapott v�laszt. Folytatta:
- Csod�lkoztam. Nem ismerek �nre, Antonio. �n szigor� �s k�vetkezetes
vezet�je a t�rsulat�nak. Ha egyszer valamit elhat�roz, kimond... Hogy adhatta
be most a derek�t? Ha Ann�ra osztotta a szerepet: mindenk�ppen ki kellett
volna �ll�tani a k�z�ns�g el�. Ez az eset megbonthatja a fegyelmet. A
t�bbiek...
Bossz�san elhallgatott. Antonio Vivaldi sok�ra felelt:
- A t�bbiek: t�bbiek. Anna... m�s.
- M�s. Persze hogy m�s. De m�gis!
- Anna hozz�m tartozik, ez nem titok �n el�tt. M�sok is tudj�k, tal�n t�l
sokan is. Hozz�m, m�r �vek �ta. Dr�ga bar�tom, �n el sem k�pzelheti, hogy ez
micsoda �ldozat. Egy �reged� f�rfi, siker �s buk�s k�zt imbolyg� m�v�sz, �s
s�lyosan beteg ember mellett... sz�p, fiatal �s nagytehets�g� n�. Ad�sa
vagyok Ann�nak. A l�nyom lehetne. Hi�ba krist�lytiszt�k a magas hangjai, ha
az �n zen�met unja a k�z�ns�g. �s f�rtelmes lehet, amikor az �gyban
fuldokl�si rohamokat kapok mellette. M�gis megmaradt velem.
- �nt az asszonyok mindig szerett�k, Antonio - mondta nyugodtan Vettore
Zorzi.
- Sokszor csod�lkoztam ezen. F�ltem is. Nem tudtam, mi lehet az oka. Ma
vil�gosodott meg el�ttem. Ez is ilyen orrszarv�-dolog, mint a mai koncert
p�ros�t�sa. Asszonyok? Izgatta �ket a rendk�v�li, a m�s. A m�v�sz h�re, a f�rfi
papi reverend�ban, tal�n szokatlan v�r�s hajam �s cs�nyas�gom is. De ha m�r
nem pr�b�lhatom ki, hogy k�z�ns�ges, sz�z-k�z�lkilencvenkilenc-f�rfik�nt
�lljak szembe az asszonyokkal... legal�bb a munk�mat tiszt�n akarom tartani
mindenf�le fog�st�l �s �gyesked�st�l. Zen�lek: hallgass�k meg. Kell vagy
nem, az � dolguk. Orrszarvul mutogasson m�s.
Zorzi t�relmetlen lett:
- Hagyja m�r fen�be azt a ronda �llatot! Val�s�ggal a m�ni�ja lett.
�t akarta terelni a besz�lget�st:
- Az el�csarnokban Grimaldi kegyelmes�rral tal�lkoztam...
- Melyik Grimaldi? - k�rdezte, nem nagy �rdekl�d�ssel, a zeneszerz�.
 - A szen�tor. A San Samuele-sz�nh�z igazgat�ja. J� viszonyban vagyunk,
�gysz�lv�n szomsz�dok: a h�zam a San Samuele-pl�b�ni�hoz tartozik, ak�r a
sz�nh�z. Sz�lt nekem, csak �gy fut�lag, hogy �n �rhatna egy oper�t a
sz�nh�z�nak, sz�vesen bemutatn�.
Antonio Vivaldi meg�llt. Figyelmesen n�zett �reg bar�tj�ra:
- Komolyan hangzott az aj�nlat?
- Nagyon komolyan. Mondom, l�tszatra csak �gy odavetette, mintha akkor
jutott volna az esz�be; de ki lehetett hallani, ami a szavak m�g�tt volt.
Kevesen j�rtak m�r a parton. Er�sen alkonyodott. Ilyenkor az emberek m�r
a bels� v�rosr�szekben, a sz�rakoz�helyek k�r�l, a T�ren �s a Rialto t�j�n
j�rk�lnak. A Riva degli Schiavoni d�lel�tt �s korad�lut�n forgalmas: haj�jukat
v�r� keresked�k, �rut k�n�l� idegen kapit�nyok �s alkuszok tal�lkoz�helye.
Az esti �gy�l�v�s ut�n m�r tilos behaj�zni az �b�lbe, eln�ptelenedik itt a part.
K�t utc�val beljebb zajos az �let, itt alig valaki.
Egyik�k sem k�v�nkozott az emberekt�l ny�zsg� utc�kba. J� volt most a
csend, a zavartalans�g, mert fontos sz� hangzott el. Mondta is Antonio
Vivaldi:
- Hossz� id� ut�n ez az els�; hat esztendeje nem kaptam aj�nlatot velencei
sz�nh�zt�l.
- Mantov�ban id�z�tt h�rom �vig. Nem mehettek oda �n ut�n.
A zeneszerz� kiegyenesedett:
- Mi�rt ne j�hettek volna?
A k�rd�s g�gj�t�l megh�kkent Vettore Zorzi. De azt�n �tvillant az agy�n:
csakugyan! mi�rt ne mehettek volna, mi�rt ne �rhattak volna Mantov�ba a
velencei sz�nh�zak igazgat�i? Olyan sok Vivaldija van a v�rosnak?
B�lintott:
- Igaza van. Megkereshett�k volna.
Egy percig tartott csak a b�szkes�g - Antonio Vivaldi megint k�z�mb�sen,
szinte fanyarul sz�lalt meg:
- Err�l m�r k�r besz�lni. Nem kerestek. Nem volt r�m sz�ks�g�k.
Zorzi fel akarta r�zni:
- Most l�tja: van! Ez az aj�nlat sokat jelent. A San Samuele-sz�nh�z...
�nnek nem kell magyar�zni. V�llalja?
- K�t felt�tellel. Magam vezetem a pr�b�kat �s dirig�lom az el�ad�st.
- Ez term�szetes.
- �s a m�sik: a f�szerepre Ann�t szerz�dtetik.
Vettore Zorzi nyelt egyet:
- Nem hiszem, hogy ez akad�ly lenne. Anna Giro neve j�. A hangja, zenei
tud�sa, j�t�ka... minden rendben van. Grimaldi �excellenci�ja nyilv�n nem
z�rk�zik el. Majd t�j�koz�dom...
De nem tudta mag�ban tartani:
- Antonio... A mai nagy siker, ut�na ez az aj�nlat azt jelentheti, hogy
visszaszerzi a n�pszer�s�g�t, tal�n egyszers mindenkorra megszil�rd�thatja a
hely�t Velenc�ben. Ezt �n is tudja. �s ebben a d�nt� percben is el�sz�r Anna
karrierj�re gondol?
- Mondtam: ad�sa vagyok - felelt a zeneszerz�.
- �nmag�nak t�bbel ad�sa! A saj�t �lete, m�v�szi p�ly�ja, hogy v�gre
biztos talaj ker�l a l�ba al�... Tartozik mag�nak �s nek�nk: m�g jobb
muzsik�val, m�g nagyobb, m�g maradand�bb m�vekkel. �s ehhez nyugodt
munkak�r�lm�nyek kellen�nek.
- Vettore, kedves bar�tom, tisztes �sz haj�hoz nem ill� lelkendez�s ez.
Nyugodt k�r�lm�nyek, biztos talaj, szil�rd hely: Velenc�ben?... Ha
ut�nagondol, saj�tmaga is mosolyog ezen.
Nevetett:
- Kezek hadon�sztak fel�m ma �nnepelve: holnap tal�n ugyanazok
legyintenek f�l�nyesen. Nincs biztons�g, nincsenek nyugodt k�r�lm�nyek,
Vettore. M�ly �rok f�l�tt kell �tmenni egy sz�l k�t�len. �s ha �tjutott az
ember: a v�g�n ott v�rj�k a San Michele-temet�sziget ciprusf�i.
Gyorsan kieg�sz�tette:
 - Felt�ve persze, hogy itthon �ri az embert az utols� nap, �s nem valahol az
orsz�g�ton, postakocsiban. De ez m�r �gysem fontos. V�gig kell menni.
Tudom�sulv�ve, hogy a k�t�l v�kony, s�kos, �s laz�n imbolyog. Ha j�l
t�ncolok a k�t�len, megtapsolnak. Aki megt�ntorodik, kif�ty�lik. Ha � kapta
is p�r perccel el�bb a tapsot.
Zorziba karolt, indultak tov�bb:
- Mondja meg Grimaldi �rnak, Vettore, hogy elfogadom az aj�nlat�t.
M�g esz�bejutott valami:
- �s Paolina asszony? Nem l�ttam a hangversenyen.
- Nem j�tt el. D�lel�tt rosszul �rezte mag�t.
�gy mondta Vettore Zorzi, b�r � maga sem tudta pontosan, mi�rt maradt
otthon Paolina. Val�ban beteg, vagy csak nem k�v�nta meghallgatni Anna
Giro szerepl�s�t? Tegnap m�g �gy volt, hogy � l�p fel, �s Paolina nem
kedvelte Ann�t.
Nem v�rt a k�vetkez� k�rd�sre - mag�t�l mondta:
- A gyerek j�l van. Kis vasgy�r�. Vit�nak soha semmi baja.
Antonio �r�lt a h�rnek, �s Zorzi �r�lt Antonio �r�m�nek.

Csendesebb� v�lt Vettore Zorzi �lete, hogy sorra m�ltak m�r nyolcvanas
�vei is. Az �l�nk t�rsas�gi �let esem�nyei, sz�nh�zi mulats�gok, zen�s
d�lut�nok nem vonzott�k m�r, �s erej�vel is takar�koskodni kellett. Legal�bb
addig tartson ki az �let, am�g a k�s�n j�tt fi�, Vito �tveheti �r�ks�g�t, a
Campo Maurizi�n a m�helyt.
Fogytak az emberek Vettore k�r�l. Michele Zorzi is meghalt, ugyanabban
az �vben, amikor Girolama asszony. K�t fiuk k�z�l m�r csak Gasparo �lt, �
maradt a r�gi Zorzi-h�z ura a San Giovanni Crisostomo-csatorna partj�n.
Alvise Lippomano fonnyadtan �s tehetetlen�l, kerekes karossz�kben t�lt�tte
v�gs� �veit; ha n�ha megl�togatta �t Vettore Zorzi, szinte restellte, hogy saj�t
l�b�n tud felmenni a Lippomano-palota l�pcs�j�n. A m�hely emberei is
kicser�l�dtek; akikkel a gazda egy�tt kezdte a munk�t, m�r mind
elv�ndoroltak valahova, vagy San Michele sziget�re k�lt�ztek, feketeponyv�s
gondol�n. K�z�l�k egyed�l Iseppo maradt meg, az egykori kisinas, most m�r
tekint�lyes �s munk�j�r�l messze h�res els�-seg�d.
S az �r 1732-es esztendej�nek nyirkos �s es�s �sze elvitte az �tvenedik
�v�ben j�r� Paolin�t is. M�s nem maradt meg Vettore Zorzinak, csak a
kamaszb�l m�r feln�tt f�rfiv� n�veked� Vito, �s a ritk�n l�tott, nyugtalan
�let� Antonio. Antonio Vivaldi, aki lebeg� reverend�j�ban izgatott
denev�rk�nt sz�guldott, ide-oda csapongva: hol felbukkant Velenc�ben, hol
elt�nt h�napokra, n�ha egy-k�t esztend�re, �s csak bizonytalan h�rek �rkeztek
fel�le. Szem�vel fi�nak n�veked�s�re, fejl�d�s�re figyelt Vettore Zorzi,
f�l�vel leste a gy�r sz�besz�deket Antonio sors�r�l. Arra m�g telt erej�b�l,
hogy Vit�t gondozza-nevelje, de Mantova �ta utaz�st m�r nem b�rt:
Antoni�t sokszor �s sok�ig n�lk�l�znie kellett.
Fogytak az emberek, �s fogyott az id�. N�ha szinte csod�lkozott az utc�n,
vagy haj�zva a Canal Grand�n: ugyan�gy ny�zs�g a n�p Velenc�ben, tal�n
m�g t�bben is tolonganak, mint azel�tt - pedig lassacsk�n mindenki elment
m�r. �s az id�... az id�... furcsa valami. Paolina utols� �veiben nyaranta
�tk�lt�ztek a sz�razf�ldi birtokra, a vill�ba, a h�s�g �s a j�lius-augusztusi
neh�z csatornab�z el�l. Hat hetet, nyolcat t�lt�tt ott a csal�d. �s minden
alkalommal egyform�n t�rt�nt: az id� fele lassan, sz�ps�gekben �s j��rz�sben
gazdagon telt; a m�sodik fel�ben egyszerre megkerg�lt az �ramutat�, �s egy
nap m�r csak feleannyinak, harmad�nak �rz�d�tt, mint el�bb. S valahogy �gy
volt az �vekkel is. Most m�r gyakrabban v�ltogatt�k egym�st az �vszakok,
siet�sebben m�ltak a hetek �s h�napok, mint harminc-negyven-�tven �ve. A
kev�s - gyorsabban fogy.
F�radt volt m�r, abba is hagyta �vei sz�ml�l�s�t. L�togat�ba ritk�n ment,
vend�geket nemigen fogadott. A nappalok nagyobb r�sz�t a m�helyben
t�lt�tte; nyolc mestersz�mba vehet� seg�d �s f�ltucat inas dolgozott m�r az
eg�sz It�li�ban h�res Zorzi-officin�ban. De m�g P�rizsba, Madridba �s B�csbe
is eljutottak a Campo San Maurizi�n k�sz�lt jeles hangszerek. �lt a t�gas,
napf�nnyel teli m�helyben, alacsony dobog�ra �ll�tott karossz�k�ben, ahonnan
mindent j�l l�thatott. Id�nkint odaj�tt valamelyik seg�d, k�rdezni vagy
mutatni, j�v�hagyatni valamit. Olykor maga is szersz�mot fogott, hogy egy
k�nyesebb munkadarabon igaz�tson-finom�tson. Ilyenkor k�r�je �lltak, n�zt�k
az �reg var�zsl�t, igyekeztek eltanulni mozdulat�t, fog�sait. Vito is ott �lt az
egyik munkaasztaln�l, Iseppo keze alatt, t�le tanulta a mesters�get. �s
szakadatlanul sz�lettek a hangszerek, indultak a vil�gba, muzsik�lni az
embereknek, �r�met szerezni. Az apr� irodaszob�ban m�r kis k�nyvt�rr�
szaporodtak az �vek szerint �sszegy�jt�tt �s b�rt�bl�ba k�t�tt
megrendel�lapok. A m�helyajt� f�l�tt pedig b�szk�n �s tisztesen kopott lett
m�r a c�g�r, az alap�t�s 1696-os �vsz�m�val.
Itt telt a nappalokb�l hat vagy nyolc �ra. Az �jszak�b�l �t-hat, k�nny�,
meg-megszakad� �lomban. A t�bbi id� szinte �szrev�tlen�l morzsol�dott.
Csendes �s enyhe alkonyokon Vettore Zorzi gyakran a k�zeli San Samuele-
kik�t�padhoz rendelte egyik evez�s�t, les�t�lt a partra, gondol�ba �lt, �s
lassan, s�t�lgatva haj�zott a v�ros vizein. N�zte a Canal Grande tarka
mozg�s�t, �s hallgatta alig �lnyi sz�les kis oldalcsatorn�k cs�ndj�t; n�zte a
k�veket, a vizet, az eget Velence f�l�tt, hallgatta a csobban�sokat, a t�voli
�neket, a mellette elsikl� cs�nakb�l idehull� besz�dmorzs�kat.
Az evez�sleg�ny - hossz� ideje szolg�lta m�r a Zorzi-h�zat - tudta, hogy
gazd�j�nak ilyenkor k�z�mb�s a hely �s az id�: nem kell sietni, �s t�k�letesen
mindegy, merre fordul a gondola orra. Evezett, r��r�sen �s tal�lomra, kedve
szerint, vagy ink�bb a v�letlenre b�zva mag�t. A r�gi megszok�s sokszor vitte
a San Giovanni Crisostomo fel�. A h�z el�tt m�g lassabban h�zott el, mintha
itt a s�r�s�d� eml�kek tapad�sa elnehez�ten� a cs�nakot.
A k�t r�szre szakadt Zorzi-nemzets�g gazdagabb �g�nak feje, Gasparo
lakott itt, n�pes csal�dj�val. Michele ut�n � a v�ros legnagyobb �zleth�zai
k�z� emelte a Zorzi-c�get. A keleti f�szerbehozatalnak majdnem egynyolcada
az � kez�ben volt, �s nagyra fejlesztette a m�sik �zlet�gat, a tengeri sz�ll�t�st
is. M�g Michele v�ltotta mag�hoz k�szp�nzen Paolina hozom�ny�t, a nyolc
nagy teherhaj�t; h�rom �vtized alatt megk�tszerez�d�tt a haj�k sz�ma. A r�gi
h�zon is megl�tszott a gazdags�g: minden ragyogott rajta, mint vas�rnapi
szeml�re vonul� katon�k gombjai.
Gazdags�g. A gondola lassan haladt tov�bb. M�g�tte maradt Gasparo
vagyona.
Keresked�s. Gasparo t�zszer-tizen�tsz�r annyit szerzett, mint Vettore Zorzi.
�s mi marad majd ut�na? P�nz. Amit a fiai m�g szapor�thatnak, ha �gyesek
lesznek. S akkor �ut�nuk m�g t�bb p�nz marad majd.
S mi marad Vettore Zorzi ut�n? Vit�nak a m�hely, s a vil�g k�l�nb�z�
t�jain n�h�ny m�v�sz kez�ben egy-egy hangszer - am�g el nem t�rnek, vagy
hangjuk f�ny�t nem veszti.
Loccsant a v�z az evez�n: a gondola jobbra befordult a Miracoli-
csatorn�ba. Nemsok�ra m�g egy kanyarod�, �s visszajutnak a Canalba,
majdnem a Rialt�-h�d t�v�n�l.
A h�d. Tal�n k�tsz�z, t�n h�romsz�z �v m�lva is �ll m�g. J� az �p�t�sznek:
maradand�t teremt a munk�ja. Templom, h�d, palota sz�z�vekig megmarad. A
heged� egyp�r �vtizedig. Vagy tal�n... tov�bb is? S a hang, amely a m�v�sz
von�ja alatt megsz�lal: egy pillanatig �l. Hol az a tizenk�t sz�l��tem, amit
Vettore Zorzi heged�je hallatott megm�rhetetlen id�vel ezel�tt Londonban,
egy udvari hangversenyen?
Elmosolyodott: �rtelmetlen a k�rd�s. Hiszen... hol vannak m�r, akik
hallgatt�k azt a tizenk�t taktust?
 J� volt abbahagyni. �s semmibe foszl� hangok helyett k�zzel foghat�
hangszereket teremteni.
Antonio nem hagyja abba. Kapkod az elr�ppen� hangok ut�n, mint lepke
fel� a gyermek; �s t�redez� k�rm�kkel kapaszkodik a sima falba, fel akar jutni
valami torony tetej�re.
Mindig visszacs�szik, lezuhan, �jrakezdi. Feljut v�g�l?
Mi lesz Antoni�val?

Antonio Vivaldi abb�, a velencei Piet?-konzervat�rium karnagya, "maestro

di concerti" c�mmel - hol karnagya volt a Piet?nak, hol nem. R�t haja ritkult,
horgas orra egyre jobban kiugrott arc�b�l, h�napr�l h�napra nehezebben
szedte a leveg�t, beteg melle mindink�bb gy�t�rte. A Piet?val k�t�tt legut�bbi
- tal�n m�r �t�dik vagy hatodik - szerz�d�s�ben j�rand�s�gk�nt ki is kellett
k�tnie az �lland� gyaloghint�-haszn�latot, mert j�rni m�g csak tudott, de a
sz�mtalan utcai kish�d p�rl�pcs�s kapaszkod�it nem b�rta.
Egy-k�t �v a v�rosban, �s megint f�lkerekedett. Postakocsin r�zatta mag�t
hetekig: hely�t kereste a vil�gban. �s r�j�tt R�m�ban, �szrevette B�csben,
megtudta P�rizsban, tapasztalta Amszterdamban, meg kellett l�tnia minden�tt,
hogy m�giscsak Velence az � helye. �s Velenc�b�l megint el�zte a
nyugtalans�g.
A nyugtalans�g is.
De m�g ink�bb: valami m�s. Ami m�r az els� nagy sz�k�snek, a mantovai
esztend�knek is okoz�ja volt. Nem lehetett l�p�st tartani a k�z�ns�g
moh�s�g�val, folytonos k�vetel�s�vel az �jnak. Alig p�r h�tig tartott
annakidej�n "A N�gy �vszak" roppant sikere, a megnyert csata m�mora.
Megint kellett volna valami �j, valami meglep� �s izgat�.
�z�n�vel ontotta az �j m�veket, szinte �r�k alatt kompon�lt egy concert�t
vagy egyebet - de mitsem �rt vele. Hiszen darabjain - ha akarta, ha nem -
rajta volt egy�nis�g�nek nyoma: ak�rmennyit �s ak�rmit �rt, a kez�b�l kiker�lt
minden kotta - Vivaldi-m� lett. �s Velence m�st akart. Mindig m�st.
Menek�lt. Azt�n visszafutott. Megint elsz�k�tt. Ism�t vissza. Volt id�, hogy
�jra fel�velt a p�ly�ja: Eur�pa minden nagyv�ros�val levelezett, mindenhol
sz�vesen l�tt�k. Azt�n megint k�zdenie kellett a k�z�nnyel, az id� m�l�s�val.
Az amszterdami opera sz�z�ves jubileumi �nnep�re �t h�vt�k meg vez�nyelni,
�t tartott�k a legh�resebb eur�pai zeneszerz�nek, nem Johann Sebastian
Bachot, nem Handelt, nem is az olasz Domenico Scarlattit, �s nem Telemannt.
A kis Ferrar�ban viszont nem akart�k enged�lyezni t�rsulat�nak fell�p�s�t -
k�ts�gbeesetten, szinte fuldokolva kellett v�dekeznie a p�nz�gyi buk�s, a
fenyeget� cs�d ellen:

,,Ruffo b�boros �r megtiltotta, hogy Ferrar�ban

operael�ad�st rendezzek - �rta egyik p�rtfog�j�hoz c�mzett
level�ben, - mert pap l�temre nem mis�zek, �s szoros
bar�ts�got tartok Anna Giro �nekesn�vel. A csap�s les�jt�:
hatezer duk�tos k�telezetts�get v�llaltam. Az el�ad�st a
nevezett �nekesn� n�lk�l nem tarthatom meg, szem�lyes
jelenl�tem is felt�tlen�l sz�ks�ges, a nagy p�nz�gyi felel�ss�g
miatt. Szerz�d�sem minden k�r�lm�nyek k�z�tt k�telez, a
tilalom teljes t�nkremenetelemet jelenten�..."

Sz�d�t�, minden percben nyakt�r�ssel fenyeget� hinta. �s Antonio Vivaldit

arra k�nyszer�tette a sorsa, hogy v�s�ri zsongl�rk�nt kapkodjon mindig m�s �s
m�s szersz�mhoz: hol a zeneszerz� tollat fogta, hol a heged� von�j�t, hol
pedig az �zletember sz�molgat� plajb�sz�t. S k�zben k�h�g�tt, fuldokolt,
gyakran mozdulni is alig tudott.
Postakocsi, haj�, gyaloghint�; huzatos fogad�i szob�k, �s fejedelmi
fogad�termek; hideg hollandi tengerpart, �s R�ma l�zakat cs�r�ztat� ny�ri
f�lledts�ge; tombol� taps, �s v�llvonogat�s.
Egyre t�bbsz�r: v�llvonogat�s.
Harcolni kellett. Pedig m�r teste roskadozott, feje olykor lecsuklott, �s keze
csak akkor nem reszketett, akkor volt biztos, ha tollat fogott vele, vagy a von�t
tartotta.
Harcolni kellett. Kellett volna, de ki ellen? Kit kellene legy�zni? L�that�,
tapinthat�, k�rvonalakat visel� ellenf�l nem volt. Vajon ellenf�l a v�ll, amely
nem fesz�l vereked�sre, csak vonogatj�k?
Nagyon ritk�n, de m�r n�ha felbukkant benne egy k�rd�s. A k�rd�s. F�lt a
v�laszt�l, mag�t�l a k�rd�st�l is - ha j�tt, ha �bredt az agy�ban, igyekezett
elb�jni. Bez�rk�zott, eloltotta a gyerty�t, szem�t is lehunyta. S ha m�r nem
lehetett kit�rni: a retesz, a s�t�ts�g �s tulajdon szemh�j�nak h�rmas v�d�fala
m�g�tt szemben�zett a k�rd�ssel:
- Mi lesz velem? Hov� jutok?

- Hov� jut Antonio?

A szok�sos esti s�t�n, a csendesen lebeg� gondol�ban v�zcsobog�s felelt
Vettore Zorzinak. Az egykedv� �s egyenletes csobog�s, mint
hangversenyteremben a figyelmetlen k�z�ns�g cseveg�s�nek mormol� nesze.
Most �ppen a v�rosban volt p�r h�tig Antonio Vivaldi. Tegnap meg is
l�togatta a r�gi bar�tot. A m�helyben �ld�g�ltek, Antonio nem akart f�lmenni
az emeleti lak�sba:
- Sok a l�pcs� - mondta. - Meg azt�n, ez ink�bb nek�nkval� hely, k�t �reg
muzsikusnak.
Elgondolkozva n�zett r�: Antonio �mellette m�g fiatal, hatvan sincs. Igaz...
a hajsza, a testi roml�s �s a zaklatotts�g dolgozott rajta, meggy�rte,
�sszemorzsolta, petyh�dtt� tette b�r�t, bens�j�t is. Szikkadt aggasty�n mellett
roskatag kora�reg �lt tegnap a m�helyben. B�cs�zni j�tt. Megint egyszer �tra
k�sz�lt.
Nincs marad�sa Velenc�ben. Megy az utc�n, a szembej�v�k r� sem
n�znek. Valamikor megb�mult�k, �sszes�gtak m�g�tte. Ha a koncert kezdet�n
felemeli a von�t, alig csendesedik a besz�lget�s a f�lig �res teremben.
Langyos sz�nh�zi bemutat�k: mindegyik �j csal�d�s. Vettore Zorzi meg sem
mondta neki, hogyan besz�lt r�la minap a tehets�ges, kicsit nagysz�j� fiatal
�gyv�d, a sikeres v�gj�t�k�r�, az a Goldoni: "M�rminthogy Vivaldi? Nem
mondom, p�ratlan heged�s, de k�zepes zeneszerz�. Elj�rt f�l�tte az id�."
Egyesek kimondj�k, m�sok nem besz�lnek �gy - de ez van Antonio k�r�l a
leveg�ben. Lelk�nek l�legz�s�t ez nehez�ti, mint t�deje mozg�s�t a betegs�g.
Nem b�rja; mennie kell, mindig valahova menni.
�gy mondta, ma hajnalban indul. M�r este van: valahol Trevis�n t�l,
Udine fel� viszi m�r a postakocsi. Megint egyszer: szaporodnak a m�rf�ldek
Antonio Vivaldi �s Velence k�z�tt.
Tengerj�r� �s�k tapasztal�sa, hogy a megfesz�l� haj�k�t�l ahogy ny�lik,
v�konyul. Valami ehhez hasonl�that� �rz�s... a nagyon �reg ember nem f�l
m�r az �szintes�gt�l, �nmag�val goromba is tud lenni. Vettore Zorzi sem
tagadta le �s nem sz�p�tette: ahogy �rzi a n�vekv� t�vols�got, halv�nyul is
Antonio alakja.
Pedig - szereti. Agg�dik �rte. Gondolat�val k�s�ri. De: messze van, �s
minden �r�val messzebbre ker�l. S k�r lenne tagadni - minden szeretet
�nszeretet is -, hogy a szorong� k�rd�s m�g�tt: "Hov� jut Antonio?" - ott a
m�sik, a v�g�hez k�zeled� �let el nem nyomhat� k�rd�se:
- �s hov� jutottam �n?... S a k�rd�s ut�n a k�ts�g:
- Jutottam valahov�?...
... igaz, igaz, mesternek sz�l�tanak engem imm�r negyven esztendeje, a
m�hely alap�t�sa �ta. Azel�tt is mondt�k n�ha, hiszen j� heged�j�t�kosnak is
j�r a m�v�szt megillet� c�m. �s �n j� heged�s voltam. J� hangszereket is
k�sz�tek. De a h�szesztend�s Vettore Zorzi nem erre gondolt, amikor
z�szl�k�nt kit�zte maga el�: mesterr� v�lni. �s nem tudom, mennyire
teljes�tettem, amit k�veteltem magamt�l �s �g�rtem magamnak. Kicsiny r�sz-
munk�kat, egy heged�sz�l� lej�tsz�s�t, egy deszka csiszol�s�t, egy finom
hangszer �ssze�ll�t�s�t megoldottam, mesterhez ill� m�don. De lettem-e
mestere az �letnek is? Az eg�sznek. Nem tudom m�g most sem, a r�m
v�rakoz� hal�l k�sz�b�n, hogy volt-e �rtelme, lett-e tartalma a sors kegy�t�l
kapott sok esztend�nek. Az id�m pedig most m�r kev�s. Tal�n nem is fogom
soha megtudni. El�g volt, fordulj a gondol�val, Zuane, gyer�nk lassacsk�n
hazafel�!

UT�J�T�K

MESTERR� V�LNI

K�zeledett m�r az �sz, de az augusztus v�ge napos volt m�g �s sz�raz.

Kellett is a tiszta id� Vettore Zorzi munk�j�hoz, mert ha szeptemberi es�ben
�zik az erd�, ha �tnedvesednek a f�k, el kell halasztani a v�logat�st tavaszig,
j�v� ny�rig. S a k�vetkez� tavasz nagyon messze van egy kilencven�ves
embernek.
Folyami deregly�vel j�ttek fel a Piave viz�n, a F�ltre k�rny�k�n kezd�d�
fenyveserd�kig. Hat er�s evez�sleg�ny h�zta a cs�nakot; el�g gyorsan
haladtak, szemben a foly� sodr�val. Ilyenkor, az �szi �rad�s el�tt, m�g
engedelmes a v�z. M�g�tt�k indult, �s lemaradva k�vette �ket egy nagy, lapos
tehersz�ll�t� b�rka; vitorla is hajtotta, nemcsak evez�k. Most �res volt. Ebben
viszik majd le a v�lasztott �s kiv�gott fat�rzseket.
K�t utas �lt az el�l halad�, gyors deregly�ben: Vettore Zorzi �s az els�
seg�d, Iseppo. Kev�s sz� esett k�zt�k; mindenr�l besz�ltek m�r a negyven
egy�tt t�lt�tt esztend� alatt. Nemigen volt �j mondanival�juk egym�shoz.
Vettore Zorzi hossz� �sz szak�ll�t simogatta a folyami szell�. Az
�regember vagy tizen�t esztendeje abbahagyta m�r a par�kavisel�st,
nem sz�gyellte kopasz fej�t; �s t�z �ve, nyolcvanadik sz�let�snapj�n,
szak�ll�t kezdte n�veszteni. Totyogtak vidor aggasty�nok a l�rm�s �s
v�g Velenc�ben, �lc�zva korukat, magukat fiatalnak j�tszva - Zorzi
nem akart k�z�j�k tartozni. �lt�zete is megkomolyodott, s�t�tbarna �s
sz�rke ruh�kat hordott; most, a haj�n is, majdnem fekete k�penybe
burkol�zva �lt, sz�tlanul �s egyenes der�kkal.
Iseppo n�zte a t�jat. Dombos, bokros, erd�s partok maradtak el - a
t�volban magas hegyeket lehetett l�tni, a Mont� Pavione h�foltos cs�cs�t, �s
el�tte a s�t�tz�ld erd�s lejt�ket.
Hossz�, h�romnapos utaz�s volt. A k�zbees� �jszak�kat foly�menti
fogad�kban t�lt�tt�k. A harmadik napon kora d�lel�tt �rkeztek meg.
Egy falusi kocsm�ban ettek valamit, azt�n az evez�s�k kifek�dtek az
�rny�kos partra, �k ketten pedig, Vettore Zorzi �s a seg�d, elindultak. Lassan,
sz�v�s nyugalommal f�lfel� a domboldal lejt�j�n.
Ezen a vid�ken jobb�ra csak gombaform�j� p�ni�k �s sud�r lucfeny�k
n�ttek; a foly�menti vonulat m�g�tt magasabb dombok, majd hegyek,
bej�ratlan �s bej�rhatatlan erd�s�g. Itt b�relt fav�logat�sra enged�lyt Vettore
Zorzi a f�ldeket birtokl� p�sp�ks�gt�l, m�r vagy harminc esztend� �ta.
Poggy�szukat a deregly�ben hagyt�k. Iseppo v�llt�sk�ban hozott egy
kulacs bort, darab sajtot �s n�mi pog�cs�t. Mindkettej�k kez�ben j�fog�s� bot
k�nny�tette a kapaszkod�st. A legfontosabb eszk�zt, a r�vidnyel�
fakalap�csot, Vettore Zorzi az �v�be t�zte.
Feny�szagot hozott el�b�k a sz�l a lejt�s �t elej�n. Nemsok�ra m�r a sz�l
sem kellett: k�r�s-k�r�l lengett a friss�t�, enyh�n cs�p�s, gyant�s illat. M�r a
s�r�s�d� fenyvesben vitt f�lfel� az �t: s�t�tz�ld fakoron�k sz�rt�k a
napsugarat, �s �vatosabban kellett l�pkedni a megsz�ml�lhatatlan �vek �ta
hull�, r�tegekben lerak�dott puha �s s�kos feny�t�-sz�nyegen.
F�l�r�ja sem volt, hogy elindultak a partt�l - itt m�r kit�rt karokkal nem
haladhatott volna az ember, oly s�r�n �lltak a feny�f�k, karcs�n, b�szk�n �s
illatosan. Csend volt, szell� sem rezegtette a f�kat. Csak a madarak csivog�sa
hallatszott, �s itt meg ott, kis erdei �llatk�k surran� nesze.
Vettore Zorzi meg�llt:
- Itt k�r�ln�z�nk, Iseppo.
Furcsa, sz�vdobogtat� pillanat. Istennek �rezte mag�t az ilyen v�logat�-
�ton: most hal�lra �t�l �s meg�let eg�szs�ges, pomp�z� �l�l�nyeket - hogy a
pusztul�sb�l �j, m�sfajta �letre t�massza fel �ket. Egyetlen mozdulat�val d�nt:
ez kimaradhat az �ltet� talajon, annak buknia kell, hogy �jj�sz�less�k.
Milyen j� lenne, ha �gy volna az emberrel is. Ha a hal�l nem
megsemmis�l�st hozna, hanem �talakult, m�sik �s szebb �letet. Az Istent
szolg�l� papok ilyesmit �g�rnek; de Vettore Zorzi hite fonnyadt, porladt �s
eleny�szett hossz� �lete sor�n. Most m�r nem volt bizonyos benne, hogy az
olt�r ig�i �gy v�lnak val�ra, ahogy hirdetik. Tal�n nem is v�gyott �j,
magasztosabb, hal�l ut�ni �letre, ha gondolt is aggasty�nkor�ban a j�vend�re.
J�vend�?... Pihenni, csendben �s v�glegesen: nem kezdeni semmi �jat. Er�s
f�rfikorban m�g v�gyik az ember a folytat�sra, ilyenkor m�r nem.
Megnyugtat� volt ezt gondolni: az ember befejezi.
A f�k nem. A f�k tov�bb �lnek.
Vettore Zorzi azonban semmit nem tudott, nem is �rzett, sejtett arr�l, hogy
Antonio Vivaldi hov� lett, miv� lett: sem a papok szava, sem az emberi �sz
nem felelhetett erre.
Tavasszal elindult Antonio, hogy B�csbe utazik, a cs�sz�rhoz, megszerezni
az uralkod� p�rtfog�s�t; m�g egyszer visszakapaszkodni a h�rn�v �s siker
dobog�j�ra. R�t haj�ban sok volt m�r a feh�r sz�l, reverend�j�nak feketes�ge
a varr�sokn�l �s gy�r�d�sekben sz�rk�re kopott. Kapkodva szedte a leveg�t:
kib�rja-e a hossz� utaz�st? ezt k�rdezte hangtalanul a megmaradt n�h�ny
bar�t. K�nny� poggy�sszal sz�llt a postakocsira; minden vagyona elf�rt egy
k�zepes utaz�l�d�ban. Elindult, nekiv�gott, mert nem akarta megadni mag�t
k�t ellenfel�nek: az �regs�gnek �s elfeledetts�gnek. Dolgozni akart, v�n�lve
�s betegs�gt�l fojtogatva is: muzsik�lni az embereknek. Elindult.
Rem�lhetett valamit az utols� napokban? Megszerezte a cs�sz�r kegy�t?
�g�rt valaki legal�bb valamit neki?
Semmit nem lehetett tudni. Csak egy kurta h�r j�tt B�csb�l, most k�t hete,
hogy az 1741-es esztend� j�lius�nak v�g�n Antonio Vivaldi b�csi sz�ll�s�n
elhunyt. Hagyat�k�b�l temet�sre sem tellett, a szeg�nyh�z temet�j�ben
fektett�k ingyens�rba.
Antonio elaludt. �s nem a San Michele-sziget ciprusai alatt alszik. Hatvan
�ves volt, hatvan�t, hetven? Vettore Zorzi nem tudta a sz�let�si �v�t, nem is
nagyon t�r�d�tt ezzel. � mindig annak a v�r�shaj� fiatalembernek l�tta, aki
egykor, kez�ben Athanasius Kircher atya k�nyv�vel, kimondta �lesen �s
pontosan megfogalmazva a Vettore Zorzi �letp�ly�j�nak jelig�j�hez annyira
hasonl�t� mondatot. Gondolkoz�s n�lk�l, pillanatig sem habozva, mint
�nmag�nak adott parancsot mondta: "Megtanulni, amit kell, megismerni a
dolgok l�nyeg�t, �s v�gezni a magam munk�j�t." �gy mondta Antonio, �s ezt
tette is, vagy negyven �ven �t.
A karcs� feny�k k�zt �ll� szak�llas aggasty�n elgondolkozva ingatta a
fej�t. Antonio t�bbet is tett, nemcsak v�gezte: elv�gezte a sorst�l r� kiszabott
munk�t. Majdnem �tsz�z concerto, nyolcvan szon�ta, �tven opera,
megsz�ml�lhatatlan egyh�zi �s vil�gi kant�ta, orat�rium, miser�szlet, �s annyi
m�s: kottafejek sz�zezrei-milli�i - vez�nyelt, tan�tott, heged�lt, t�rsulatot
szervezett, harcolt �s birk�zott a k�z�ns�ggel, a k�z�ns�g�rt. Ennyit tett. Mit
akarhatott m�g? Mi�rt er�lk�d�tt, �regen, hal�los betegen, kimer�lten is; mi�rt
indult a hal�l�t siettet� �tra? M�g sz�z concert�t, m�g sz�z hangverseny
tapsait, m�g ragyog�st, h�rt �s n�ket - m�g muzsik�t? Mi lehet az, ami nem
hagyta megpihenni?
Vettore Zorzi keze az �v�ben motoszk�lt: keresg�lte, lassan, pillanatokat
pazarolva, a kalap�csot. Megmarkolta, kih�zta. Iseppo v�rta, kezdik-e m�r a
v�logat�st.
Az �reg hangszer�p�t� babr�lta, kez�ben l�b�lgatta a szersz�mot, mintha
s�ly�t m�ricsk�ln�.
Antonio �s �. El�tte: Henry �s �. M�g el�bb: Baptiste �s �. Azok h�rman -
az utols� percig izz� nyugtalans�g, � pedig - szolg�lta ezeket a lobog�
embereket, valamicsk�t seg�tett �leszteni a l�ngot. Ennyi az eg�sz. Kev�s?
El�g? Beteljes�lt a hatalmas, n�gytag� �let-jelsz�?
Az els� h�rom r�sze, igen. Megtanulta, amit lehetett. Igyekezett vil�got
l�tni. Megismert sok embert. �s a negyedik mondat, amit m�r hossz� �vek �ta,
minden �vvel er�sebben hall, bel�lr�l: mesterr� v�lt-e v�g�l Vettore Zorzi?
Minek lett mestere? J� muzsikus volt, de nem nagy m�v�sz. Becs�lik a
heged�it, de Cremon�ban k�l�nbeket �p�tett Stradivari, meg az a m�sik,
Guarneri is. H�s�ges bar�t volt, de nem tudta megmenteni Baptiste-ot a
hirtelen hal�lt�l, Henryt a befejezetlens�gt�l, sem Antoni�t az elfeledtet�st�l.
Nem tett, tulajdonk�ppen nem hajtott v�gre semmi nagyot. �lt eddig kilencven
�vet - �s mennyi lehet m�g h�tra: h�ny �v, h�nap, vagy csak nap?
Dolgozni kell, f�t v�logatni. Kez�ben a kalap�ccsal, az egyik fat�rzsh�z
l�pett. Iseppo mellette, t�sk�j�b�l kr�t�t kotort el�. Vettore Zorzi
megkopogtatta a feny�t�rzset, k�zelhajolt, hallgatta a koppan�sok hangj�t.
K�t arasszal f�ljebb, azt�n m�lyebben is megkopogtatta. Egy m�sik f�hoz
ment. Harmadikhoz, negyedikhez, sorra egym�sut�n. Egyn�l-egyn�l, ha a
koppan� hang tiszta volt, t�m�ren zeng� �s z�rejek n�lk�l val�, odasz�lt
Isepp�nak:
- Jelet r�.
Szaporodtak a kr�takeresztek. D�l lett, azt�n a napsugarak kezdtek a m�sik
ir�nyb�l sziv�rogni a f�k k�z�. Iseppo c�dul�j�n m�r harmincra gyarapodott a
megjel�lt f�k list�ja.
Vettore Zorzi meg�llt, abbahagyta. K�r�ln�zett az ismer�s t�jon.
�t�venkint j�tt f�l ide, mostani �tja m�r a hatodik volt, �s bizony�ra az utols�.
Isteni hatalma, az �t�letmond�s fellebbezhetetlen ereje, megsz�nik. Ez a
befejez�s.
Mostan�ban a tizen�t �v el�tt v�logatott f�k anyag�val dolgoznak a
m�helyben; �t �v m�lva, a k�vetkez� kopogtat�sra m�r Vito j�n fel a
hegyekbe. Most nem k�s�rte ide �ket, mert otthon sok a munka - de m�r
t�bbsz�r j�rt�k egy�tt ezt az utat, �s Vit�nak j� a hall�sa, � is j�l fog majd f�t
v�logatni.
Ezek a t�rzsek, test�k�n a kis kr�takereszttel, m�g �lnek. Holnap j�nnek a
fav�g�k, azt�n a megcsonkolt t�rzseket k�telekkel levonszolj�k a partra,
b�rk�ba rakj�k, elviszik a m�helybe. Ott finom f�r�szekkel v�kony
deszkalapokat has�tanak bel�l�k, m�gly�ba rakj�k a sz�lj�rta padl�son, hogy
sz�radjon, �rjen, a hajdanvolt Nicola Amati receptje szerint, tizenk�t teljes
esztendeig. Mert legal�bb tizenk�t �ves deszka m�lt� csak arra, hogy
megmunk�lni kezdje a heged��p�t�.
A megjel�lt f�kat n�zte Vettore Zorzi, �s elmosolyodott:
- Tizenk�t �v - susogta, hogy Iseppo is alig hallotta a hangj�t. - Akkor
hordj�k majd le a m�helybe. Sorban, ahogy j�nnek, ker�lnek a
munkaasztalokra, egyik-m�sik feny�sz�l csak h�napokkal, �vekkel k�s�bb.
Ebb�l a darabb�l h�tlap lesz, abb�l tet�, amabb�l faragott nyak �s csiga. Sz�p
lassan �ssze�ll az eg�sz, Vito �gyes kez�ben; �s majd egyszer megsz�lal.
Megsimogatta a keze�gy�be es� fat�rzset:
- �rtetted, kedves? Megsz�lalsz majd, tiszt�n zeng� �s �des hangon, s az
emberek �r�mmel hallgatnak. �n akkor m�r messze leszek. De �n
v�lasztottalak ki t�ged is, kedvesem. Utolj�ra, hogy legyen folytat�s.
Folytat�s? Vito haja sz�ke, �s Vito Paolina �l�b�l szakadt ki - de
csakugyan � Vettore Zorzi folytat�ja?
Csak egy pillanatra villant meg a gondolat, azt�n megnyugodott, b�lcs
der�vel mosolygott Vettore Zorzi: nem sz�m�t. Semmi nem sz�m�t. Testi
rokons�g? Ugyan. Ha a m�hely Isepp�ra maradna, - ugyanilyen fontos lenne
a folytat�s. A sz�rmaz�s, a n�v, a nemz�s rendje: z�rt csal�di �gy.
Jelent�ktelens�g. Nem ez az �let.
Az �let, Vettore Zorzi kilencven esztendej�nek tartalma: hogy hangok
sz�laljanak, hangszerek sz�lessenek az emberek �r�m�re. Ez�rt fontosabb
mindenn�l a folytat�s; b�rki is Vito Zorzi testi apja. A m�hely! A m�helynek
kell t�pl�l�k, �lelem, most �s tizenk�t �v m�lva �s mind�r�kk�. A mostani
gazda hal�la ut�n is �l�, �t t�l�l� m�helyt t�pl�lta ezen a napos d�lut�non
Vettore Zorzi a fakalap�cs kopog�s�val.
Egyszerre zsibbadt f�radts�got �rzett eg�sz test�ben; �s lelk�t m�ly
nyugalom �nt�tte el. Ilyen nyugalmat tal�n el�sz�r �rzett eg�sz �let�ben. Itt, a
sz�z�vek �ta rak�d� t�sz�nyegen biztons�gosan �ll�, t�level�ket hullajt� �s
�jra sarjaszt�, mindig friss, �l� feny�f�k k�z�tt, az egyenletes id� �s
szakadatlan folyamatoss�g erdej�ben - feleletet kapott a k�rd�sekre �s
k�ts�gekre. A n�gytag� mondat negyedik tagj�ra.
Mormolva mondta a v�laszt, k�szen �s pontosan, mintha valaki s�gta volna
- tal�n a kiv�logatott harminc feny� k�rusa:
- Mesterr� az v�lik, aki elv�gzi munk�j�t, s �gy v�gzi, hogy elm�l�sa nem
vesztes�g; mert folytatta az el�z� mesterek m�v�t, �s �tadja a munk�t az ut�na
k�vetkez�knek.
Teste nagyon f�radt volt. Iseppo v�ll�ra t�maszkodott; lefel� indultak az
enyh�n lejt� erdei �sv�nyen.
A dereglye lent v�rta �ket. Az evez�sleg�nyek megl�tt�k a k�zeled� k�t
utast, szedel�zk�dtek az indul�shoz.
- Mondd meg nekik, Iseppo, hogy evezzenek er�sen, igyekezzenek - sz�lt
Vettore Zorzi a seg�dhez. - Dupla p�nzt kapnak, ha idej�ben Velenc�be
�rkez�nk. Ha nem k�s�nk el.
- Mir�l k�sn�nk el? - k�rdezte a seg�d.
Vettore Zorzi nem felelt. Sietett. Mert az ember m�lt� m�don csak
sz�l�f�ldj�n fogadhatja a hal�lt.

F�GGEL�K
 A K�NYV VAL�S�GOS SZEREPL�I

A t�rt�net f�szerepl�je, Vettore Zorzi, reg�nyalak; csal�dj�nak tagjai �s

sokan m�sok ugyancsak k�pzeletbeli szem�lyek. Szerepelnek azonban ebben a
t�rt�netben val�s�gban �lt emberek, k�zt�k jelent�keny t�rt�nelmi alakok is.
Az olvas� t�j�koz�d�s�nak k�nny�t�s�re itt adjuk ezek n�vsor�t. K�zismert
nevekn�l (p�ld�ul Shakespeare, Dante, Moli?re, Richelieu stb.) csak
�vsz�maikat k�z�lj�k. - A felsorol�s nem bet�rendes, hanem a nevek
el�fordul�s�nak sorrendj�t k�veti, fejezetenkint csoportos�tva.

EL�J�T�K

Nicola Amati (1596-1684), Antonio Stradivari cremonai heged��p�t�

mesterek. - Francesco Ferravoschi: A. Stradivari feles�ge. - Pasquale
Cicogna: velencei doge (uralk.: 1585-1595). - Antonio Foscarini (1570-
1622): hamis v�d alapj�n kiv�gzett velencei politikus.

ELS� FEJEZET

Jean-Baptiste Lully (Gianbattista Lulli) (1632-1687). - Charles de Samt-

Evremond (1610-1703): francia �r�, eml�kiratszerz�. - George Villiers,
Buckingham hercege (1627-1688): angol f�nemes, politikus. - A Salvigli- �s a
Lippomano-h�zak: nagy velencei bankok. - Richelieu francia b�boros-
miniszter (1585-1642). - Jules Mazarin (Giulio Mazzarini) b�boros; Richelieu
ut�da, miniszter (1602-1661): - A Colonna- �s a Mancini-csal�dnak nagy
befoly�sa volt Mazarin idej�ben. - Medici M�ria (1573-1642): IV. Henrik
francia kir�ly olasz sz�rmaz�s� feles�ge. - Francesco Sacrati (1603-1650),
Luigi Rossi (15881653), Pierfrancesco Cavalli (1602-1676), Marcantonio
Cesti (1623-1669): eur�pai h�r� olasz zeneszerz�k. - Robert Cambert (1628-
1677): francia zeneszerz�, a p�rizsi Opera els� igazgat�ja. - Pierre Perrin
abb� (1620-1675): sz�vegk�nyv�r�, Cambert munkat�rsa. - Moli?re (1622-
1673). - Ninon de Lenclos (1620-1705): a kor legh�resebb p�rizsi
sz�passzonya. - Giraud kapucinus: adatai ismeretlenek, de sz�k�s�t,
h�zass�g�t �s londoni fogad�j�t feljegyz�sek bizony�tj�k. - "A Fronde
nagyurai": a francia kir�lyi hatalom meggyeng�t�s�re sz�tt f�nemesi
�sszeesk�v�s tagjai. - Jean Racine (1639-1699). - Giovanpaolo Maggini
(1580-1632): bresciai h�res heged��p�t�. - Beaumavielle: a p�rizsi Opera jeles
basszist�ja. - Philippe Quinault (1635-1688): k�lt�, Lully legt�bb oper�j�nak
sz�veg�r�ja. - Champmesl� kisasszony (1642-1698): nagy francia tragika. -
Claudio Monteverdi (1567-1643), Girolamo Frescobaldi (1583-1643), Giulio
Caccini (1550?-1618): olasz zeneszerz�k. - XIV. Lajos francia uralkod�, a
Napkir�ly (uraik.: 1643-1715). - //. K�roly angol kir�ly (uraik.: 1660-1685). -
I. K�roly angol kir�ly (uralk.: 1625-1649): II. K�roly apja, a forradalomban
lefejezt�k. - Ferrier jezsuita p�ter, a Napkir�ly gy�ntat�ja. - Oliver Cromwell
(1599-1658). - Brigogm �s Cartilly kisasszonyok: Lully sz�nh�z�nak
�nekesn�i. - Isaac de Benserade (1612-1691): francia k�lt�. - Marc Antoine
Charpentier (1634-1704): francia zeneszerz�. - Marco Polo (1254-1324). -
Lorraine lovag: Lully bar�tja. - Turenne marsall (1611-1675): francia
hadvez�r. - Montespan asszony (1641-1707): a Napkir�ly egyik kegyencn�je.
- John Parsons (?-1623): a londoni Westminster-ap�ts�g karnagya.

M�SODIK FEJEZET
 Henry Purcell (1659-1695). - Pelham Humfrey (1647-1674): angol
zeneszerz�. - Dante (1265-1321). - Shakespeare (1564-1616). - Erzs�bet
angol kir�lyn� (uralk.: 1558-1603). - II. Jakab angol kir�ly, el�bb yorki
herceg (uralk.: 1685-1688). - Edward �s Daniel Purcell: Henry Purcell
testv�rei. - John Hingston: angol hangszer�p�t�. - Jean Baptiste Colbert
(1619-1683): francia �llamf�rfi. - Henry Cooke (1615?-1672), John Blow
(1649-1708): angol zeneszerz�k. - Christopher Marlowe (1564-1593), Ben
Jonson (1573-1637), Thomas Kyd (15571595): Erzs�bet-kori angol dr�ma�r�k.
- "A holland tud�s", Anton Leeuwenhoek (1632-1723): az els� mikroszk�p
szerkeszt�je. - VIII. Henrik angol kir�ly (uralk.: 1509-1547). - M�ria angol
kir�lyn� (uralk.: 1553-1558). - Paolo Sarpi (1552-1623): velencei �llamf�rfi.
- Ren? Descartes (1596-1650): francia filoz�fus �s term�szettud�s. - Thomas
Britton (1644-1714): londoni sz�nkeresked�, h�z�ban hangversenyeket
rendezett. - Pierre Corneille (1606-1684). - Louis Cond� herceg (1621-1686):
francia f�nemesi p�rtvez�r. - "A magdeburgi polg�rmester", Ott� Gitericke
(1602-1686): jeles term�szettud�s. - Matthew Locke (1630-1677), Orlando
Gibbons (1583-1625), William Byrd. (1543-1625): angol zeneszerz�k. - Nell
Gwynne, Portsmouth hercegn�, Cleveland hercegn�, Lucy Waters: II. K�roly
kir�ly kedvesei. - Monmouth Lerceg (1649-1685): II. K�roly h�zass�gon k�v�l
sz�letett fia. - Arabella Hunt: h�res londoni �nekesn�. - Frames asszony:
Henry Purcell feles�ge. - Modenai Maria-Beatrice: II Jakab feles�ge. - Anna
�s M�ria hercegn�k: II. Jakab le�nyai. Anna k�s�bb kir�lyn� lett, uralkodott:
1702-1714. - Sarah Jennings: Anna hercegn� meghitt bar�tn�je; k�s�bb John
Churchillnek, Marlborough herceg�nek, a kiv�l� hadvez�rnek feles�ge lett. -
Titus Oates (1619-1705): angol politikai �gyn�k. - John Dryden (1631-1700):
angol k�lt�, Purcell sz�vegk�nyv�r�ja. - Nahum Tate: angol k�lt�. - John
Taverner (1495-1545), Christopher Tye (1500-1573), John Dowland (1562-
1626), Thomas Tallis (1505-1585), Thomas Motley (1557-1602), John Bull
(1557-1628): angol zeneszerz�k. - Oramai Vilmos: a k�s�bbi ///. Vilmos angol
kir�ly (uralk.: 1688-1702). - Edward Henning: a londoni utcai k�zvil�g�t�s
megszervez�je. -Tiziano (1477-1576). - Michelangelo (1474-1564). -
Leicester, Essex: Erzs�bet kir�lyn� kegyenc-miniszterei. - Francis Drake
(1540-1596): angol kal�zkapit�ny, k�s�bb admir�lis. - George Jeffreys (?-
1689): angol b�r�, II. Jakab v�szt�rv�nysz�keinek eln�ke. - Gy�rgy d�n
herceg (1653-1708): Anna kir�lyn� f�rje. - Jean Francois Lalouette (1651-
1728): francia zeneszerz�, Lully munkat�rsa. - Pascal Colasse (1640-1709):
Lully tan�tv�nya. - Edward Russel, Shrewsbury, Wunderland, Devonshire,
Danby: angol f��ri �sszeesk�v�k, II. Jakab ellenp�rtj�nak vez�rei.

HARMADIK FEJEZET

Antonio Vivaldi (1678-1741). Carlo Caldani (1707-1793): velencei

v�gj�t�k�r�. - Fausto Torrefranca (1883-1955): olasz zenetud�s. - Silvestro
Falier doge (uralk.: 1694-1700). - Niccolo Erizzo: el�kel� velencei nemes�r.
- A Correr-csal�d: �sr�gi velencei nemzets�g. - Francesco Morosini (1648-
1694): velencei tengernagy. - Enrico Dandolo doge (uralk.: 1192-1205). -
Luca Faciali: XV. sz�zadi velencei keresked� �s tud�s, a kett�s-k�nyvvitel
feltal�l�ja. - Philippe de Commynes (1444?-1511): francia diplomata �s
eml�kirat�r�. - Bartolommeo Colleoni (1400-1475): olasz zsoldosvez�r. -
Athanasius Kircher (1601-1680): tud�s jezsuita. - Matteo Bandella (1485-
1561): olasz novella�r�. - Boccaccio (1313-1375). - Lionardo Donato doge
(uralk.: 1606-1612). - Tiepolo, Trevisan, Morosini, Falier: Velence
t�rt�nelm�ben nagy szerepet j�tsz� csal�dok. - Giovanni Bragadino szen�tor:
d�sgazdag velencei nagy�r. - Anna Giro (Anne Giraud): h�res �nekesn�,
Vivaldi bar�tn�je. - F�l�p hessen-darmstadti herceg: Mantova ura. - Estienne
Roger (1665-1722): holland zenem�kiad�. - A Gonzag�k: nagy it�liai
nemzets�g; hossz� id�n �t az � birtokuk volt Mantova. - //. Pius p�pa (uralk.:
1458-1464): az utols�, sikertelen kereszteshadj�rat meghirdet�je volt. -
Szkanderb�g (1403-1468): alb�n sz�rmaz�s� hadvez�r, csal�di neve:
Kasztn�ta Gy�rgy. - Grimaldi szen�tor: t�bb velencei sz�nh�z tulajdonosa. -
Johann Sebastian Bach (1685-1750). - Georg Friedrich H�ndel (1685-1759).
- Domenico Scarlatti (1685-1757). - Georg Philipp Telemann (1681-1767). -
Ruffa b�boros: p�pai k�vet.

UT�J�T�K

Andrea Guarneri (1626-1698): kiv�l� cremonai heged��p�t�, � is Amati-

tan�tv�ny volt.
#