ELLIS PETERS: A SZENT CSONTJAI

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2004.

ELS� FEJEZET
1
Azon a kellemes, ragyog� kora m�jusi reggelen, melyt�l joggal kezdhetj�k a
gwytherini ereklye szenz�ci�s t�rt�net�nek elbesz�l�s�t, Cadfael testv�r m�r
j�val a hajnali zsolozsma, a prima el�tt fenn volt, �s k�posztapal�nt�kat
�ltetett ki a kertbe, m�g miel�tt a harmat felsz�radt volna. Gondolatai a
sz�let�s, a n�veked�s �s a term�kenys�g k�r�l forogtak, nem pedig s�rok,
ereklyetart�k, vagy az er�szakos hal�l k�r�l, legyen ez ut�bbi ak�r szentek�
vagy b�n�s�k�, ak�r h�tk�znapi, esend� emberek�, mint amilyen � maga is volt.
Semmi sem zavarta lelke b�k�j�t, azt lesz�m�tva, hogy tudta, nemsok�ra be kell
majd mennie mis�re �s az azt k�vet� f�l�r�s k�ptalani gy�l�sre, amely enn�l
mindig legal�bb t�z perccel tov�bb tartott. Sajn�lta az id�t, melyet nem a
n�v�nyei k�z�tt t�lt�tt k�nyelmes munk�lkod�sban, de ez al�l a k�teless�g al�l
nem tudott kib�jni. V�g�l is �nk�nt v�lasztotta a kolostori �letet, �gy h�t nem
panaszkodhat a neki nem tetsz� dolgok miatt, mivel ez eg�sz�ben v�ve nagyon
megfelelt sz�m�ra. Felk�n�lta azt az el�gedetts�get, melyet most is �rzett,
amikor felegyenesedett �s k�r�ln�zett. Er�sen k�telkedett, hogy a teljes
kir�lys�gban van-e az �v�n�l szebb benc�s kert, vagy ak�r csak olyan, mely
jobban el van l�tva az �telek �zes�t�s�hez �s a betegs�gek gy�gy�t�s�hoz
egyar�nt n�lk�l�zhetetlen, becses f�vekkel. A Shrewsburyi Szent P�ter �s Szent
P�l ap�ts�g nagyobb gy�m�lcs�sei �s birtokai a kolostor z�rt ter�let�n k�v�l, az
�t �szaki oldal�n h�z�dtak. Itt azonban, a falakkal k�r�lvett kertben, nem
messze az ap�t halastav�t�l �s az ap�ts�g malm�t hajt� patakocsk�t�l Cadfael
testv�r uralkodott. Birodalm�nak sz�ve a f�v�szkert volt, a herb�rium, amit
tizen�t �v munk�j�val apr�nk�nt hozott l�tre. Sz�mos egzotikus gy�gyn�v�nnyel
gazdag�totta, melyeket saj�t maga nevelt gondosan. Kalandos ifj�kor�ban
gy�jt�tte �ssze azokat, mikor olyan t�voli helyekre is eljutott, mint Velence,
Ciprus �s a Szentf�ld. Cadfael testv�r ugyanis k�s�n t�rt meg a kolostorba, mint
valami viharvert haj�, mely v�g�l is csendes r�vbe �r. Nagyon is tiszt�ban volt
azzal, hogy hivat�s�nak els� �veiben a nov�ciusok �s a laikus testv�rek
egym�ssal versengve mutogattak r�, megillet�d�tt suttog�sok k�s�ret�ben.
-- L�tod azt a tesv�rt, aki ott dolgozik a kertben? Azt a z�m�k fick�t, aki �gy
hint�zik egyik l�b�r�l a m�sikra, mint valami tenger�sz? Ugye r�n�z�sre nem
gondoln� az ember, hogy m�g a keresztes h�bor�kat is megj�rta fiatalkor�ban?
Pedig ott volt Antiochi�ban Godfrey de Bouillonnal, amikor legy�zt�k a
szarac�nokat. Azt�n a tengerre sz�llt kapit�nyk�nt, mikor a jeruzs�lemi kir�ly
uralta a Szentf�ld partjait, �s t�z esztendeig harcolt a kal�zok ellen! Most m�r
nehezen hinn� el r�la az ember, nem igaz?
Maga Cadfael testv�r semmi k�l�n�set nem tal�lt gazdag �letp�ly�j�ban. Nem
felejtett el, �s nem is b�nt meg semmit. Nem l�tott ellentmond�st a csat�k �s
kalandok �r�mei meg a kellemes b�kess�g k�z�tt, melyet a kolostorban tal�lt. Az
igazat megvallva, ha szer�t ejthette, megf�szerezte �let�t n�mi cs�nytev�ssel,
csak�gy, mint ahogy �tel�t is cs�p�sen szerette. De ugyan�gy volt a nyugalommal
is, �lvezte, mint haj� a kik�t� biztons�g�t. Azok az ifjak, akik oly sok
k�v�ncsis�ggal n�ztek r�, tal�n m�g arr�l is suttogtak, hogy egy olyan �let,
mint amilyen az �v� volt, minden bizonnyal alkalmat adott a n�kkel val�
tal�lkoz�sra. M�gpedig nem csup�n a sz�zi tisztas�g�akkal. Mif�le alapoz�s ez a
szerzetesi �lethez?
Ami ezt illeti, igazuk volt. Richeldis volt az els�, aki cseppett sem meglep�
m�don, t�z �v ut�n belef�radt abba, hogy visszat�rt�re v�rjon, s hozz�ment egy
tehet�s gazd�hoz, akinek j� kil�t�sai voltak a megy�ben, �s nem �llt sz�nd�k�ban
l�lekszakadva rohanni b�rmif�le h�bor�ba. De Cadfaelnek azonban m�s h�lgyek is
esz�be jutottak nem egy orsz�gb�l, akikkel a tal�lkoz�s �r�mmel j�rt mind a k�t
f�l sz�m�ra, �s semmi k�rt nem okozott. Bianca, aki Velenc�ben vizet h�zott fel
egy k�k�tb�l. Arianna, a g�r�g r�v�szl�ny. Mariam, a szarac�n �zvegyasszony, aki
f�szereket �s gy�m�lcs�t �rult Antiochi�ban, �s �gy tal�lta, Cadfael megfelel
neki egy id�re annak a f�rfinak a hely�be, akit elvesztett. Sem a k�nny�, sem a
komoly kalandok nem hagytak b�nt� �rz�seket maguk ut�n. Cadfael ennyi h�d�t�st
elegend�nek �t�lt, �s �gy gondolt vissza r�juk, mint ellens�lyokra, melyek
harmonikus el�gedetts�get k�n�lnak mostani csendes, visszavonult �let�ben.
T�relemmel �s b�lcsess�ggel ruh�zt�k fel, hogy k�pes legyen elviselni a kolostor
egy�gy� lelkeit, akik �lethivat�sk�nt �lt�tt�k fel a benc�s csuh�t, m�g ez neki
csak id�ben �rkezett nyugalomba vonul�st jelentett. Ha minden m�st kipr�b�lt m�r
az ember, akkor egy kolostorkert t�k�letes�t�se nagyon kellemes �s kiel�g�t�
foglalatoss�g. De hogy �gy jusson ide, hogy semmi m�st nem csin�l eg�sz
�let�ben, azt el sem tudta volna k�pzelni.
M�g �t perc, azut�n indulnia kell kezet mosni �s el�k�sz�teni a templomot a
mis�re. Ezt a halad�kot arra haszn�lta fel, hogy kereszt�ls�t�ljon illatos
birodalma belsej�n, a s�padt vir�gok k�z�tt, ahol k�t ifj�, John �s Columbanus
testv�r -- mindketten alig egy �ve ny�rattak maguknak tonz�r�t -- buzg�n
�ltetett �s egyelt. A levelek a z�ld minden lehets�ges �rnyalat�ban pomp�ztak,
f�nyesen, tomp�n, cs�sz�s�n, sim�n �s bolyhos�n. A vir�gok m�r sz�gyenl�sebbek
voltak, apr�k, szinte alattomosak, halv�ny, visszafogott sz�nekkel, hiszen �k a
legkev�sb� fontos r�szek egy f�v�szkertben. Ibolya, �rnyask�k, �s apr�cska s�rga
sz�nfoltjaiknak semmi egy�b haszna nem volt, mint a szapor�that� magvak
biztos�t�sa. Ruta, zs�lya, rozmaring, kakukkf�, k�mag, gy�mb�r, menta, sasf�,
farkassz�l�, f�szerek, must�r, �nizs, var�dics, bazsalikom, kapor, petrezselyem,
turbolya, majoranna -- a f�vek �sszes fajt�ja n�tt itt. Minden seg�dj�t
megtan�totta a haszn�latukra, m�g a ritk�bbak�ra is, �s megvil�g�totta a
vesz�lyeiket. Hiszen a gy�gyf�vek �ld�sos hat�sa a megfelel� alkalmaz�sukban
rejlik, �s a t�ladagol�s n�ha rosszabb lehet, mint a betegs�g. Apr�, szer�ny
sz�n�, s�r�n n�tt �s sz�gyenl�s n�v�nyei csup�n �that� illatukkal h�vt�k fel
magukra a figyelmet, mikor a nap f�l�j�k emelkedett. A gy�gyn�v�nyek t�m�tt
sorai m�g�tt magasabb, felt�n�bb vir�gok n�ttek. Ott voltak �gyasukban a
bazsar�zs�k, amiket f�szeres magvaik�rt termesztettek. A g�g�s, s�padt level�,
bimb�z� m�kok, melyek feh�r �s feket�slila szirmaikat egyenl�re m�g gub�ikba
z�rt�k.
Olyan magasra ny�jt�ztak, mint egy kisebb termet� ember. A F�ldk�zi-tenger
keleti partj�r�l sz�rmaztak, �seiket m�g mint magvakat hozta mag�val Cadfael
�vekkel ezel�tt. Saj�t kertj�ben nevelte s keresztezte �ket, miel�tt idehozta
volna a t�k�letes nemes�tv�nyeket, hogy orvoss�gul szolg�ljanak az ember f�
ellens�gei, a f�jdalom, �s az �lmatlans�g ellen, hisz az alv�s a szenved�s
legjobb enyh�t�je.
Az ifjak, mindketten t�rdig felhajtott csuh�ban, �ppen felegyenesedtek, �s
leporolt�k f�ldes kez�ket. Pontosan �gy mint Cadfael, �k is sz�mon tartott�k az
id�t. Columbanus testv�r a vil�g minden kincs��rt sem mulasztotta volna el
egyetlen k�teless�g�t sem, �s semelyik t�rs�nak nem n�zett volna el ilyenfajta
botl�st. J�k�p�, ar�nyos test�, magas fiatalember volt, kerek, kem�ny b�szke
fejjel, hiszen egy nyakas, el�kel� normann csal�db�l sz�rmazott. M�sodsz�l�tt,
aki elhagyta otthon�t, hogy legal�bb egyh�zi rangot nyerjen, ha m�r f�ldet nem
�r�k�lhet. Sz�las, �gnek mered�, s�rg�ssz�ke haj �s �gsz�nk�k szemek �keskedtek
fej�n. Szer�ny viselked�se �s visszavonults�ga szinte elhom�lyos�totta hatalmas
izomerej�t. Nem volt igaz�n kellemes munkat�rs, mivel egy ideje bebizonyosodott,
hogy csod�latra m�lt� testi adotts�gai ellen�re riaszt�an �rz�keny az � lelke,
emiatt hajlamos az �rzelmi kit�r�sekre, lelkiismereti v�ls�gokra, massz�v
kopony�j�t�l igencsak t�voli apokaliptikus l�tom�sokra. Azonban m�g fiatal
�veiben j�rt, �gy h�t lesz ideje kigy�gyulni az �nk�nz�sb�l. Cadfael testv�r m�r
n�h�ny h�napja egy�tt dolgozott vele, �s nagy rem�nyt f�z�tt gy�gyul�s�hoz.
Colombanus igyekv� volt, energikus, n�ha szinte t�ls�gosan is igyekezett
megnyerni m�sok tetsz�s�t. Bizony�ra t�lbecs�lte az ad�ss�got, mellyel nemes
csal�dj�nak tartozott, �s att�l f�lt, hogy a kudarc rokons�g�ra is rossz f�nyt
vetne. Nem cs�rgedezhet normann v�r olyasvalakiben, aki nem v�lik ki a t�bbiek
k�z�l! Cadfael testv�r m�lyen egy�tt�rzett a hasonl� csapd�ba esett
szerencs�tlenekkel, b�r j�maga �si walesi sz�rmaz�k volt, mentes az effajta
emberfeletti nagyzol�st�l. �gy h�t higgadtan elviselte Columbanus testv�rt, �s
id�r�l id�re filozofikus nyugalommal orvosolta rohamait. A pog�ny m�k leve m�r
t�bb �zben lecsendes�tette Columbanust, mikor vall�sos l�za leverte a l�b�r�l.
Legal�bb a m�sik seg�dj�nek nem voltak ilyen probl�m�i. John testv�r pontosan
olyan h�tk�znapi �s gyakorlatias volt, mint a neve. Tagbaszakadt fiatal f�rfi,
pisze orral, tonz�r�ja k�r�l dr�tszer�, rozsdav�r�s hajgy�r�j�vel, melyen nem
fogott a f�s�. Mindig �hes volt, a kert n�v�nyeit is aszerint �rt�kelte, hogy
ehet�k-e, �s ha igen, mennyire j��z�ek. Az �sz bek�sz�nt�vel mindig tal�lt r�
m�dot, hogy �tl�togasson a gy�m�lcs�sbe. Most megel�gedett azzal, hogy Cadfael
testv�rnek seg�tett zsenge sal�t�t szedni, �s v�rta a �zletes gy�m�lcs�k
�vszak�t. Kellemes megjelen�s�, robosztus l�lek volt. Mintha valami �rthetetlen
t�ved�s folyt�n ker�lt volna a szerzetesi �letbe, s m�g maga sem vette volna
�szre, hogy rossz helyre �rkezett. Cadfael testv�r �szrevette benne a
saj�tj��val rokon, virgonc, cs�nytev� hajlamot, mely nem l�tta m�g a
nagyvil�got, �s �gy v�lte, hogy ez a fi�ka egyszer m�g biztosan rep�lni fog.
John testv�r eddig is megragadott minden k�n�lkoz� alkalmat a sz�rakoz�sra,
amelyre n�ha ugyancsak v�ratlan helyeken bukkant.
-- Idejekor�n oda kell �rnem -- mondta, mik�zben leoldotta k�t�ny�t, �s
j�kedv�en porolta kez�t h�ts� fert�ly�ba --, ezen a h�ten �n vagyok a felolvas�.
Val�ban, jutott esz�be Cadfaelnek is. Ak�rmilyen unalmas fejezetet v�lasztottak
is ki John testv�rnek, melyet a refekt�riumban, a bar�tok k�z�s �tkez�se alatt
fel kellett olvasnia, b�rmennyire lapos t�rt�netet egy szentr�l vagy m�rt�rr�l,
� mindent megtett, hogy saj�t k�tf�b�l �titassa azt dr�m�val �s szenved�llyel.
Ha Keresztel� Szent J�nos lefejez�s�t osztott�k volna ki r�, tombol� sikert
arathatott volna.
-- Isten �s a szentek dics�s�g�re olvasol, testv�rem, nem a saj�tod�ra! --
eml�keztette Columbanus szeret� fedd�ssel �s n�mileg b�nt� al�zattal. -- Mindez
csak arr�l �rulkodott, milyen keveset �rt az eg�szb�l, vagy hogy mennyire talmi
j�maga. Egyik sem sokkal jobb, mint a m�sik.
-- Mindig elm�mben van ez a j�mbor gondolat -- felelte John testv�r
elfojthatatlan buzgalommal, mik�zben t�rsa h�ta m�g�tt Cadfaelre kacsintott,
majd lelkesen az ap�ts�g kapuja, �s a t�gas udvar fel� indult a bokrok k�zti
s�t�nyon. -- A m�sik kett� j�val tart�zkod�bban k�vette �t, a magas, sz�ke,
f�rge ifj�, �s a t�mzsi, hord�mell�, dongal�b�, �tvenh�t �ves veter�n. Voltam-e
�n valaha is olyan fiatal �s �szinte, mint ez itt, k�rdezte mag�ban Cadfael,
mik�zben hossz�, ruganyos l�pt� t�rsa mellett baktatott a maga er�teljes
matr�zj�r�s�val. Er�t kellett vennie mag�n, hogy felid�zze: Columbanus m�r
bet�lt�tte a huszon�t�t, �s egy m�velt, becsv�gy� csal�d sarja, melynek vagyon�t
bizony�ra nem csup�n az �jtatoss�g alapozta meg.
Ez a napi harmadik mise r�vid volt �s nem nyilv�nos. Ut�na Shrewsbury
ap�ts�g�nak benc�s testv�rei a k�rusb�l �tvonultak a k�ptalani �p�letbe, majd
Heribert ap�t vezet�s�vel el��rt rendben elfoglalt�k stallumaikat. Az ap�t �reg,
nyugodt term�szet�, befoly�solhat�, nemes, �sz aszk�ta volt, legink�bb a
b�kess�get �s az egyet�rt�st szerette maga k�r�l.
Alakja nem keltett k�l�n�sebb benyom�st, b�r arc�nak sz�ntelen kedvess�ge
elb�v�lte az �t szeml�l�t. A nov�ciusok �s a jel�ltek nem zavartatt�k magukat
jelenl�t�ben, ha egy�ltal�n siker�lt odajutniuk, ami nem volt mindig annyira
egyszer�, mert Robert prior, nagyon is leny�g�z� szem�lyis�g�vel, b�rmikor
felbukkanhatott a k�zelben.
Robert Pennantban, a priorban, keveredett az angol �s a walesi v�r. Mintegy 180
centi magas volt, hangs�lyozottan el�kel�, �tven�ves kor�ra ez�st�sen �sz.
S�padt, hossz�k�s, gy�ny�r� arc�n arisztokratikus von�sokkal �s g�g�s, hideg
szem�ld�kkel. Senki emberfia a k�z�p-angliai megy�kb�l nem mutatott pomp�sabban
a p�sp�ks�vegben, h�la �tlagosn�l nagyobb termet�nek s emberfeletti
tekint�ly�nek. Eg�sz Angli�ban nem volt senki, aki n�la jobban tudta, vagy aki
elsz�ntabban bizonygatta volna ezt a t�nyt a legels� k�n�lkoz� alkalommal.
Csup�n az, ahogy kereszt�lvonult a k�ptalani termen a stallum�hoz, mag�nak a
p�p�nak is becs�let�re v�lt volna.
Ut�na Rich�rd testv�r, az alprior k�vetkezett, el�lj�r�j�nak megtestes�lt
ellent�te, egy nagydarab, esetlen, szeretetrem�lt� �s j�indulat�, j�esz�, de
tunya f�rfi. K�ts�ges volt, hogy � lesz-e a prior, ha Robert el�ri c�lj�t,
hiszen oly sok ambici�zus, szorgalmas fiatal kac�rkodott az el�bbrejut�s
lehet�s�g�vel �s mind hajland�k voltak sz�mos gondot a nyakukba venni, csak
az�rt, hogy magukat bebiztos�ts�k.
Rich�rd ut�n j�tt a kolostor t�bbi lak�ja, ki-ki saj�t rangja szerint. Benedict
testv�r, a sekresty�s, Anselm testv�r, a k�ntor, Matthew testv�r, a pincemester,
Dennis testv�r, a kolostor ispot�ly�nak lelk�sze, Edmund testv�r, az ispot�ly
fel�gyel�je, Oswald testv�r, az alamizsn�s, Jerome testv�r, a prior titk�ra �s
Paul testv�r, a nov�ciusok mestere. �ket a szerzet k�zrang�i k�vett�k igen sz�p
sz�mban. Cadfael testv�r az utols�k k�zt volt. Saj�t v�lsztott sark�hoz
ballagott, j� h�tra, a f�lhom�lyba, f�lig megb�jva az egyik k�oszlop m�g�tt.
Miut�n semmilyen ny�ggel j�r� tisztet nem viselt, nem volt val�sz�n�, hogy a
rendh�z k�l�nb�z� �gyes-bajos dolgaival kapcsolatban besz�dre sz�l�tott�k volna
a k�ptalanban, s ha a sz�ban forg� �gy unalmasnak �g�rkezett, szok�sa szerint
j��z� alv�ssal �t�tte el az id�t. A hosszas gyakorl�snak k�sz�nhet�en, �llva,
�szrev�tlen�l szundik�lhatott az �rnyas sarokban. Volt valamilyen hatodik
�rz�ke, amely sz�ks�g eset�n azonnal teljesen fel�bresztette. Mindenki tudta,
hogy m�g akkor is k�pes talprasetten megv�laszolni egy k�rd�st, ha k�ts�gk�v�l
aludt is, amikor feltett�k neki.
Ezen a m�jusi reggelen el�g sok�ig �bren maradt ahhoz, hogy �lvezhesse, amint
John testv�r a legeslegutols� cseppig minden dr�m�t kisajtolt valami f�lig
elfeledett szent �let�b�l, akinek �nnepe aznapra esett. Mikor azonban a
pincemester elkezdte kifejteni egy kegyes adom�ny bonyolult �gy�t, mely �sszeget
r�szben a Miasszonyunk olt�r�ra, r�szben az ispot�lyra hagytak, Cadfael
elszender�lt. V�g�l is nagyon j�l tudta, hogy a h�tral�v� id� java r�sz�t,
miut�n megt�rgyalt�k n�h�ny kisebb v�tkes �gy�t, Robert prior terve fogja
felem�szteni, miszerint a kolostor sz�m�ra meg kellene szerezni egy nagyh�r�
szent erekly�it �s biztos�tani p�rtfog�s�t. A ut�bbi n�h�ny h�napban egy�br�l
nem t�l sok sz� esett. A priort az�ta foglalkoztatta ez a gondolat, ami�ta a
wenlocki clunyi rendh�z nagy b�szkess�ggel �s �rvendez�ssel �jra felfedezte
alap�t�j�nak, Szent Milburg�nak csontjait, majd dics�s�gesen olt�r�ba helyezte
azokat. Alig n�h�ny m�rf�ldnyire innen egy idegen prior�tus, saj�t csodat�v�
szentj�vel, a nagy Shrewsburyi benc�s h�z pedig olyan �res, m�r ami az
erekly�ket illeti, mint egy kifosztott alamizsn�sdoboz. Robert prior k�ptelen
volt ezt megem�szteni. M�r t�bb mint egy �ve kutatott a hat�rvid�ken egy
felesleges szent ut�n, �s rem�nykedve gondolt Walesre, ahol k�ztudom�s�an olyan
s�r�n teremnek a szent f�rfiak �s asszonyok, mint �sszel a gomb�k. �m az
ottaniak csak keveset t�r�dnek vel�k. Cadfael testv�r egyetlen porcik�ja sem
k�v�nta v�gighallgatni a prior legfrissebb panaszait �s s�rget�seit. Ink�bb
aludt.
A nap heve visszaver�d�tt a halv�ny, ki�gett szikl�b�l v�gott homlokzatokr�l,
perzselte arc�t. A szikkadt, lebeg� por pedig kisz�r�totta a tork�t. A
fedez�kb�l, ahol bajt�rsaival meglapult, l�tta a hosszan elny�l� falat, �s a
tornyokban az �r�k vasalt tetej� sisakj�t, amint megcsillantak a t�z� f�nyben.
N�zte a v�r�ses k�b�l metszett, m�ly v�zmos�sokkal �s kietlen szikl�kkal
alak�tott t�jat, amit sehol sem enyh�tett egyetlen h�v�s, z�ld lev�l sem.
K�zvetlen�l el�tte pedig ott volt v�ndorl�sainak v�gc�lja, Jeruzs�lem tornyokkal
�s kupol�kkal koron�zott, szent v�rosa. A csata pora sz�llongott a leveg�ben,
bebor�totta a harc �s a kapu l�tv�ny�t. Vad ki�lt�sokat, fegyvercs�rg�st
hallott. A v�gs�, d�nt� rohamra h�v� k�rt szav�ra v�rt, s k�zben j�l elrejt�z�tt
fedez�k�ben, mert megtanulta tisztelni a szarac�nok hajl�tott, kurta �j�nak
hat�t�vols�g�t. L�tta, ahogy a z�szl�k felemelkednek rejtekeikb�l, �s lobognak a
forr� sz�lben. �szrevette a felemelt trombita villan�s�t, �s felk�sz�lt a
felharsan� jelre.
A hang, mely hirtelen felverte �lm�b�l, ugyan meglehet�sen hangos �s felkavar�
volt, de m�gsem egy trombita rezes harsog�s�ra �bredt, s a nyugalomb�l nem is
Jeruzs�lem dics�s�ges ostrom�ra lend�lt. Ism�t a k�ptalani �p�let hom�lyos
sark�ban l�v� stallum�ban tal�lta mag�t, majd pont olyan �beren sz�kkent fel,
mint a t�bbiek, ugyanazzal a megr�k�ny�d�ssel �s riadalommal. A sikoly, ami
fel�bresztette, kezdett csillapulni. A szaggatott ny�g�sek �s ki�lt�sok ak�r
embertelen f�jdalomb�l vagy emberfeletti elragadtat�sb�l is eredhettek. A
k�ptalan k�zep�n, a szabad t�ren, Columbanus testv�r hasalt, vonaglott �s
remegett, mint a partra vetett hal. Homlok�val s tenyer�vel a padl� k�lapjait
csapkodta, a r�ngat�z�st�l t�rdig lemez�telenedett, hossz� l�baival r�gkap�lt. A
megr�zk�dtat� testi izgalom f�ld�nk�v�li hangj�n �v�lt�tt, a k�zelben �ll�
testv�reket pedig tan�cstalan d�bbenet b�n�totta meg. Robert prior �gnek emelt
karokkal kiab�lt �s ir�ny�tott.
Cadfael �s Edmund testv�r, az ispot�ly fel�gyel�je, egyszerre �rtek a beteghez,
k�tfel�l let�rdeletek mell�, �s lefogt�k, nehogy kiloccsantsa agyvelej�t a
k�padl�n vagy kificamodjanak �z�letei a r�ngat�z�sban.
-- Esk�r! -- mondta r�viden Edmund testv�r, �s a Columbanus �lt�z�k�hez tartoz�
vastag zsin�rral meg a csuh�ja egy darabj�val felpeckelte a szerencs�tlen
szerzetes sz�j�t, nehogy leharapja a nyelv�t.
Cadfael testv�r nem volt ennyire biztos a diagn�zisban, mert a hangok, melyek
Columbanusb�l felszakadtak, nem az epilepszi�s roham tehetetlen ny�g�sei voltak,
hanem ink�bb olyanok, melyeket egy hiszt�ri�ban szenved� asszonyt�l v�rna el az
ember. De a kezel�s legal�bb a zaj fel�t elfojtotta, �s �gy t�nt, mintha a
g�rcs�k hevess�g�n is enyh�tett volna. B�r ez ut�bbiak �jra f�ler�s�dtek,
mihelyt kev�sb� er�sen fogt�k le a beteget.
-- Szeg�ny! -- g�gy�gte Heribert ap�t a h�tt�rb�l ilyen heves, �s gonosz csap�s!
�vatosan b�njatok vele! Vigy�tek az ispot�lyba! Im�dkoznunk kell
felgy�gyul�s��rt.
A k�ptalan meglehet�sen rendetlen�l oszlott sz�t. John testv�r �s a
gyakorlatiasabb szerzetesek n�melyik�nek seg�ts�g�vel siker�lt egy leped�be
csavarni Columbanust, s �gy r�gz�teni karjait �s l�bait, nehogy k�rt tegyen
mag�ban. Sz�j�t egy darab f�val peckelt�k fel a ruha helyett, melyet lenyelhetne
�s megfulladhatna t�le. Egy ablakt�bl�n �tvitt�k az ispot�lyba, �gyba
feketett�k, majd mellkasa s combja k�r�l k�t�sekkel r�gz�tett�k. M�g mindig
zih�lt �s ny�gd�cselt, de egyre gyeng�l� er�vel. Mikor siker�lt egy kortynyit
beleer�ltetni Cadfael testv�r m�kf�zet�b�l, ny�g�sei tompa motyog�sba fulladtak,
�s a k�tel�kekkel folytatott k�zdelme is al�bbhagyott.
-- Gondosan �polj�tok -- r�ncolta idegesen a homlok�t Robert prior. -- Azt
hiszem valakinek mindig mellette kellene lennie, hogy seg�thessen rajta ha �jra
r�t�rne a roham. Nektek viszont a t�bbi betegre is figyelnetek kell, nem
�lhettek itt �jjel-nappal. Jerome testv�r, a te gondjaidra b�zom ezt a
szenved�t, �s minden m�s feladatod al�l felmentelek, m�g sz�ks�ge van r�d.
-- K�szs�ggel �s im�ds�gos l�lekkel v�llalom! -- felelte Jerome, Robert prior
jobbkeze �s lelkes tisztel�je. -- Valah�nyszor Robertnek szigor� engedelmess�gre
�s apr�l�kos jelent�stev�sre volt sz�ks�ge, a v�laszt�s elker�lhetetlen�l r�
esett, mint most is, amikor a rendh�z egyik lak�ja olyasmit�l szenvedett, amir�l
m�shol tal�n azt suttogt�k volna, hogy �rj�ng�si roham.
-- K�l�n�sen �jszaka �gyelj r� -- mondta a prior --, hiszen akkor az ember
ellen�ll�sa bizonytalan, s a testi bajok ellene fordulhatnak. Ha nyugodtan
alszik, te is pihenhetsz, de maradj a k�zelben, h�tha m�gis sz�ks�g lenne r�d.
-- Egy �r�n bel�l aludni fog -- sz�lt Cadfael magabiztosan --, �s m�r j�val az
�jszaka el�tt term�szetes �lomba mer�lhet. Ha Isten is �gy akarja, reggelre
rendbej�het.
A maga r�sz�r�l �gy gondolta, Columbanus testv�rnek hi�nyzik az elegend�
szellemi �s fizikai munka, s ez bosszulja meg mag�t az ilyen rohamokban. F�lig
tudatosan, f�lig �ntudatlanul, de mindenk�ppen sz�nalomra �s el�gedetlens�gre
m�lt�n. De az�rt volt annyira �vatos hogy minden meggy�z�d�se ellen�re
megtartotta mag�nak a k�telyeit. Nem volt biztos benne, hogy el�g j�l ismeri-e
fogadott testv�reit ahhoz, hogy biztons�ggal �t�ljen. Mondjuk, John testv�rt, �t
tal�n igen. De ak�r a kolostoron bel�l, ak�r k�v�l, ritk�k a vid�m, egyenes,
kifel� fordul� John testv�rek.
2
Jerome testv�r izgatott �br�zattal jelent meg m�snap reggel a k�ptalanon, mint
akib�l �ppen kit�rni k�sz�l valami nagyjelent�s�g� h�r. Heribert ap�t enyhe
dorg�l�s�ra, ami�rt enged�ly n�lk�l mag�ra hagyta �poltj�t, csak szer�nyen
�sszefonta kezeit �s lehajtotta fej�t, de semmit sem vesz�tett elsz�nt
magabiztoss�g�b�l.
-- Aty�m, egy m�sik k�teless�g sz�l�tott ide, mely s�rget�bbnek t�nt. Columbanus
testv�r alszik, b�r nem b�k�sen, mert m�g �lm�ban is szenved. Azonban k�t laikus
testv�r vigy�z r�. Ha rosszat tettem, al�zatosan elviselem m�lt� b�ntet�semet.
-- Testv�r�nk nem �rzi mag�t jobban? -- k�rdezte nyugtalanul az ap�t.
-- M�g mindig nagyon nyugtalan, s mikor fel�bred, h�borog. De aty�m, pont err�l
van sz�! Biztos rem�ny�nk van sz�m�ra! Az �jjel csod�latos l�tom�som t�madt.
Az�rt j�ttem, hogy elmondjam, mire utas�tott az isteni kegyelem. Aty�m, az �jf�l
ut�ni �r�kban elszenderedtem Columbanus testv�r �gya mellett, �s csud�san �des
�lmot l�ttam.
Ekkorra m�r mindenki r� figyelt, m�g Cadfael is fel�bredt.
-- Mi a csuda, m�g egy? -- suttogta gonoszkodva a f�l�be John testv�r -- Terjed
a rag�ly!
-- Aty�m, �gy t�nt, mintha a szoba fala megny�lt volna, hatalmas f�ny �radt be,
�s azon kereszt�l, t�l is ragyogva azt, egy gy�ny�r�s�ges ifj� sz�z l�pett be,
majd meg�llt testv�r�nk �gy�n�l, �s megsz�l�tott. Elmondta, hogy Winifred a
neve, s hogy Walesben van egy szent forr�s, mely azon a helyen t�rt a f�nyre,
ahol m�rt�roms�got szenvedett. Majd azt mondta, ha Columbanus testv�r megf�rdik
ama forr�s viz�ben, minden bizonnyal meggy�gyul, �s azon nyomban mag�hoz t�r.
V�g�l meg�ldotta h�zunkat, azt�n elt�nt a ragyog� f�nyben, �n pedig fel�bredtem.
A k�ptalanon k�rbefut� izgatott mormog�son kereszt�l felhangzott Robert prior
tisztelettud�an gy�zedelmes hangja:
-- Ap�t atya, isteni �zenet �rkezett! V�d�szent ut�ni kutat�sunkban kedvez�
jelet kaptunk, melynek engedelmeskedn�nk kell.
-- Winifred! -- mondta k�telkedve az ap�t -- Nem eml�kszem tiszt�n ilyen nev�
szentre �s v�rtan�ra. Olyan sok van bel�l�k Walesben. Term�szetesen el kell
k�lden�nk Columbanus testv�rt a szent forr�s�hoz. H�l�tlans�g lenne nem
engedelmeskedni egy ilyen vil�gos intelemnek. De hol tal�lhat� pontosan az a
hely?
Robert prior k�r�ln�zett a n�h�ny walesi sz�rmaz�s� szerzetes ut�n kutatva.
Kiss� siet�sen n�zett el Cadfael testv�r f�l�tt, aki soha nem tartozott a
kedvencei k�z�. Val�sz�n�leg, legal�bb annyira k�l�n�sen szikr�z� szeme, mint
h�rhedt vil�gias m�ltja miatt. A prior pillant�sa v�g�l is �r�mmel �llapodott
meg az �reg Rhys testv�ren, aki ugyan teljesen szenilis volt m�r, viszont a
hitelvek vonatkoz�s�ban feddhetetlen, r�ad�sul rendelkezett az id�s emberek
b�s�ges eml�kt�r�val.
-- Testv�rem, el tudn�d mondani nek�nk e szent t�rt�net�t, s azt, hogy forr�sa
merre tal�lhat�?
Az �regben csak lassan tudatosodott, hogy a figyelem k�z�ppontj�ba ker�lt.
T�p�r�d�tt volt, mint egy mad�r, fogatlan, �s m�r hozz�szokott, hogy t�relemmel
viselje azt, hogy senki sem t�r�dik vele. Habozva kezdte, de amint meg�rezte a
r�szegez�d� tekinteteket, belemelegedett.
-- Szent Winnifredet mondt�l, atya? Mindenki ismeri �t. Forr�sa hely�t �gy
nevezt�k el, hogy Holywell, azaz Szentk�t, nem messzire Chestert�l. De a szent
maga nem ott van. S�rj�t nem Holywellben fogj�tok tal�lni.
-- Mes�lj nek�nk r�la! -- unszolta Robert prior. Mondd el a t�rt�net�t!
-- Szent Winnifred -- v�gott bele az id�s ember, �s �lvezte �lete nagy
pillanat�t -- egy Tevyth nev� lovag egyetlen gyermeke volt, aki abban az
orsz�gr�szben �lt, m�g a pog�ny fejedelmek idej�n. De ezt a lovagot, �s eg�sz
h�za n�p�t Szent Beuno megt�r�tette, s r�vette, �p�tsen ott templomot, s
adom�nyozzon neki telket, ahol rendh�zat alap�that. A l�ny m�g sz�lein�l is
j�mborabb volt, sz�zess�get fogadott, �s minden nap mis�t hallgatott. Hanem egy
vas�rnapon �gy esett, hogy megbetegedett, �s otthon maradt, m�g mindenki a
templomba ment. Akkor az ajt�ban megjelent annak az orsz�gr�sznek a hercege,
Cradoc, a kir�ly fia, aki t�volr�l beleszeretett a l�nyba. Mert gy�ny�r� volt!
Nagyon gy�ny�r�! -- mondta moh�n Rhys testv�r, k�zben hangosan cuppogott.
Robert prior szemmel l�that�an elborzadt, de nem akarta fedd�s�vel megakasztani
az elbesz�l�st.
-- A herceg �gy tett, mintha a vad�szatt�l felhev�lt s szomjas lett volna --
folytatta komoran Rhys testv�r --, �s vizet k�rt. A l�ny beengedte, s adott
innia.
-- Majd -- rikoltotta az �reg, nyak�t beh�zta terjedelmes csuh�j�ba, �s
felpattant, olyan �l�nken, hogy a jelenlev�k k�z�l senki sem sz�m�tott r� -- a
sz�zet ruh�j�val bebor�totta, �s karjai k�z� ragadta. �gy!
Ez az er�pr�ba azonban m�r t�l nagynak bizonyult, r�ad�sul a prior riadtan
meresztette r� a szem�t, ez�rt v�g�l m�lt�s�ggal visszatelepedett hely�re.
-- A hith� l�ny pr�b�lta kedves szavakkal csillap�tani a f�rfit, majd egy m�sik
szob�ba menek�lt el�le. Kisz�k�tt egy ablakon, �s a templom fel� futott. De
amint Cradoc herceg r��bredt, hogy a sz�z kij�tszotta, l�ra pattant, s a
temp�mt�l nem messze be�rte. Mivel att�l f�lt, hogy a l�ny felfedi b�n�t,
kardj�val fej�t vette.
Egy pillanatra elhallgatott, a rettenet, sajn�lat �s m�ltatlankod�s mormog�s�ra
v�rva. Meg is kapta. A kezek im�ds�gra kulcsol�dtak, a szemek pedig
elkerekedtek.
-- Akkor h�t �gy �rte a hal�l Winnifredet, s �gy lett szentt�? -- gajdolta
Jerome lekesen.
-- Nem �ppen -- h�t�tte le Rhys. Soha nem kedvelte Jerome testv�rt. -- Szent
Beuno �s a gy�lekezet a templomb�l kij�vet l�tta, mi t�rt�nt. A szent rettent�
�tkot z�d�tott a gyilkosra, aki azon nyomban kezdett a f�ld al� s�llyedni.
Olvadozott, mint a t�zbe vetett viasz, m�g sz�r�st�l-b�r�st�l el nem t�nt a
f�ben. Majd Szent Beuno a sz�z fej�t hely�re illesztette, a h�s �sszen�tt, a
l�ny pedig f�l�ledt. Ott, ahol ism�t talpra �llt, szent forr�s fakadt.
A szerzetesek elb�v�lve v�rtak, az �reg pedig hagyta. A hal�l ut�n t�rt�ntek �t
m�r nem �rdekelt�k.
-- �s azut�n? -- faggatta Robert prior -- Mit tett a szent, meg�j�tott �let�ben?
-- R�m�ba zar�ndokolt -- mondta Rhys testv�r k�z�mb�sen --, �s h�res, szent�let�
emberek zsinat�t l�togatta, majd kinevezt�k a sz�z n�v�rek k�z�ss�g�nek
priorn�j�v� Gwytherinben, Llanrwst mellett. Ott �lt sok�ig, s m�g �let�ben
sz�mos csod�t tett. Ha egy�ltal�n ahhoz tartozott ez az id�. Hiszen egyszer m�r
meg�lt�k. Mikor m�sodj�ra is meghalt, az ott esett, Gwytherinben.
A szent t�rt�net�nek ezzel a r�sz�vel kapcsolatban semmit nem tartott �rdekesnek
az �reg, amit m�gis elmondott, azt v�llvonogat�ssal tette. A l�ny el�tt ott volt
a nagy lehet�s�g Cradoc herceg k�p�ben, amit hagyott kics�szni kezei k�z�l.
Nyilv�nval�an term�szetes hajlamai arra ind�tott�k, hogy egy f�szekalja sz�z
priorissz�ja legyen, s enn�l t�bbet nemigen lehetett elmondani r�la.
-- Ott temett�k el, Gwytherinben? -- faggat�zott tov�bb a prior. -- Folytat�dtak
csod�i a hal�la ut�n is?
-- �gy besz�lt�k. De r�gen volt m�r -- felelte az �reg --, mikor utolj�ra
hallottam r�la. Ami�ta errefel� �lek, egy�ltal�n nem eml�tett�k �t.
Robert prior meg�llt az oszlopok k�zt a k�ptalani terembe sz�r�d� napf�nyben,
m�lt�s�ggal kih�zta mag�t, �s sug�rz� arccal, parancsol� tekintettel Heribert
ap�tra n�zett.
-- Aty�m, neked nem �gy t�nik, hogy v�d�szent�nk ut�n folytatott
tiszteletrem�lt� kutat�sunkat v�gre isteni seg�ts�g karolta fel? Ez a b�jos
szent saj�t szem�ly�ben keresett fel benn�nket Jerome testv�r �lm�ban, �s arra
figyelmeztetett minket, hogy beteg testv�r�nket hozz� vigy�k gy�gyulni. Vajon
nem rem�lhetj�k-e ugyan�gy, hogy megmutatja majd a k�vetkez� l�p�st is? Ha
t�nyleg elfogadja im�inkat �s helyrehozza Columbanus testv�r testi-lelki
eg�szs�g�t, nem b�tor�that-e ez minket arra a rem�nyre, hogy szem�ly�ben is
hozz�nk j�jj�n a szent, s k�z�tt�nk lakjon? Hogy al�zatosan k�rj�k az egyh�z
j�v�hagy�s�t, �s azzal egy�tt �ldott erekly�it magunkkal hozzuk, majd m�lt�
sz�ll�st k�sz�ts�nk neki itt, Shrewsburyben, rendh�zunk nagyobb f�ny�re �s
dics�s�g�re.
-- �s Robert prior�ra -- s�gta John testv�r Cadfael f�l�be.
-- Val�ban �gy t�nik, hogy Winifred egyed�l�ll� kegyelem jel�t mutatta nek�nk --
ismerte el Heribert ap�t
-- �gy h�t, aty�m, enged�lyezed-e, hogy Columbanus testv�rt biztos k�s�rettel
Holywellbe k�ldjem m�g a mai napon?
-- T�gy �gy -- felelte az ap�t --, �s k�s�rjen mindny�junk im�ds�ga! H�tha �gy
t�r majd vissza testv�r�nk, mint Szent Winifred h�rn�ke, eg�szs�gesen �s
h�l�san.

3
A beteget, aki m�g mindig �sszef�gg�stelen kit�r�sekkel besz�lt mag�ban �s
elm�je messze k�sz�lt a val�s�gt�l, r�gt�n eb�d ut�n kivezett�k a kapun, �tj�nak
els� szakasz�ra. Egy �szv�r h�t�ra �ltett�k, magas, b�lcs�szer� nyeregbe, amely
n�mileg megv�dte att�l, hogy a f�ldre zuhanjon, ha a d�hroham �jra elfogn�.
Egyik oldal�n Jerome testv�r, a m�sikon egy izmos laikus testv�r k�s�rte, hogy
sz�ks�g eset�n megt�mogathass�k. Columbanus t�gra ny�lt, sz�nalmas, gyermeteg
tekintettel n�zett k�r�l. �gy t�nt, nem ismer meg senkit, m�gis megad�an �s
bizalommal ment, amerre vezett�k.
-- Nekem is j�l esett volna egy vid�m kis kir�ndul�s Walesbe -- s�hajtott
b�natosan John testv�r a sarkon befordul�, �s a Severn h�dj�n elt�n� menetet
n�zve. -- B�r tal�n �n nem a megfelel� jelen�st l�ttam volna. Jerome-nak ez
jobban megy.
-- Napr�l napra hitetlenebb leszel, te fi�! -- sz�lt eln�z�en Cadfael.
-- Egy cseppet sem! Legal�bb annyira hajland� vagyok hinni a l�ny szents�g�ben
�s csod�iban, mint b�rki m�s. Tudjuk, hogy a szenteknek megadatott a gy�gy�t�s
�s az �ld�soszt�s hatalma. Abban is hiszek, hogy j�sz�nd�kkal viseltetnek
ir�ntunk. Hanem amikor Robert prior h� kuty�ja l�tja azt az �lmot, akkor m�r
Jerome szents�g�ben kellene hinnem, Winifred� helyett! Egy�bk�nt is, nem hoz
r�nk el�g dics�s�get az � kegye? Nem �rtem, mi�rt kell el��sni a szeg�ny h�lgy
porait. Ez az �gy ink�bb kriptaszag�, sem mint t�mj�nillat�. Azt hiszem te is
pontosan ezt gondolod -- mondta elt�k�lten, �s egyenesen id�sebb t�rsa szem�be
n�zett.
-- Ha k�v�ncsi vagyok a visszhangomra -- felelte Cadfael testv�r --, akkor �n
szoktam el�sz�r sz�lni. Most pedig menj, �s �sd fel a kert v�g�ben azt az
�gyast, mert a kelpal�nt�k m�r alig v�rj�k, hogy beleker�lhessenek!

4
A Holywellbe k�ld�tt k�vets�g �t nap m�lva, estefel� �rkezett haza, finoman
szemerk�l� es�ben �s a kegyelem nagyszer� f�ny�ben. A h�rom szerzetes im�dkozva
l�pett be az udvarba. K�z�pen Columbanus testv�r, egyenesen, kecsesen �s
ujjongva, ha lehet ezt mondani valakire, aki �r�m�ben is olyan al�zatos volt,
mint �. Arca tiszt�n ragyogott, tekintete �jra megtelt csod�lkoz�ssal �s
�rtelemmel. Senki sem n�zett ki kev�sb� �r�ltnek, �s b�rkir�l t�bb joggal fel
lehetett volna t�telezni, hogy epilepszi�ban szenved. Egyenesen a templomba
ment, majd let�rdelve dics�rte Istent, s mondott h�l�t Szent Winifrednek. Az
olt�rt�l mindh�rman k�teless�gtud�an az ap�t sz�ll�s�ra siettek, hogy jelent�st
tegyenek neki, a priornak �s az alpriornak.
-- Aty�m -- mondta Columbanus lelkesen �s �rvendezve --, nincs r� szavam, hogy
elbesz�ljem mi esett meg velem, hiszen kevesebbet tudok, mint t�rsaim, akik
�nk�v�letemben gondomat viselt�k. Annyit tudok csak, hogy �gy vittek el erre az
�tra, mint olyasvalakit, aki rossz �lom�ban �lte meg ezt. �n mentem, amerre
vezettek, nem tudv�n, hogyan v�dhetnem meg magam, vagy mit tehetn�k. Azt�n
hirtelen olyann� lettem, mint egy r�m�lm�b�l ragyog� tavaszi reggelre �bred�
ember. Ruh�tlanul �lltam a f�ben, egy k�t mellett, �s ezek a j� testv�rek vizet
�nt�ttek r�m, melynek �rint�se gy�gy�tott. Megismertem �ket s magamat, de
fogalmam sem volt, hol vagyok, s hogyan ker�ltem oda. Mindezeket �k k�szs�ggel
elbesz�lt�k nekem. Majd mi mindny�jan �s m�g sokan az ottaniak k�z�l
elindultunk, hogy el�nekelj�k a mis�t abban a kicsiny templomban, melyet a k�t
k�zel�ben emeltek. Most m�r tudom, hogy gy�gyul�somat Szent Winifred
k�zbenj�r�s�nak k�sz�nhetem. Magasztalom �s im�dom �t teljes sz�vemb�l, mint
ahogyan Istent is, aki �gy d�nt�tt, hogy megk�ny�r�l rajtam. A t�bbit majd
testv�reim mondj�k el.
A laikus testv�r, egy nagydarab hallgatag szerzetes, f�radt volt -- hiszen eg�sz
uton minden munk�t � v�gzett --, �s mostanra n�mileg megunta az eg�sz �gyet. A
megfelel� helyeken illend�en lelkesedett, de az elbesz�l�st �tengedte a
gyakorlottabb Jerome testv�rnek, aki el is mondta a t�rt�nteket nagy
vehemenci�val. Hogy hogyan vitt�k el a beteget Holywell faluj�ba, �s k�rtek az
ottlak�kt�l �tbaigaz�t�st majd seg�ts�get. Mik�nt mutatt�k meg nekik a helyet,
amelyen a szent �jra �letre kelt m�rt�riuma ut�n, s ahol m�g mindig buzog az
ez�st�s forr�s, aminek �ldott viz�t egy k�medence fogja fel. Odavezett�k a
f�lrebesz�l� Columbanust, levett�k csuh�j�t, �s le�nt�tt�k a megszentelt v�zzel.
� pedig azon nyomban felegyenesedett, �s �gnek emelt karokkal im�dkozva mondott
h�l�t, ami�rt elm�je �ps�g�t visszanyerte. Ezut�n nagyon csud�lkozva megk�rdezte
�ket, hogyan jutottak ide, s mi t�rt�nt vele, majd al�zata �s megmeneked�se
felett �rzett �r�me meg�jult, meger�s�d�tt. Nagyon h�l�s volt v�d�szentj�nek,
kinek kegyelm�b�l meggy�gyult.
-- Azut�n, aty�m, az ottaniak elmondt�k nek�nk, hogy a szent val�ban
Gwytherinben van eltemetve, ahol szolg�lata v�gezt�vel megboldogult, �s azon a
helyen, ahol teste nyugszik sz�mos csoda t�rt�nt. De l�ttuk a s�rj�t, s hogy azt
r�g�ta elhanyagolj�k, kev�s gondot ford�tva r�. �gy h�t val�ban megeshet, hogy
Winifred v�gyik a nagyobb tiszteletre, s olyan nyughelyre, melyen zar�ndokok
l�togathatj�k, �s ill�k�ppen tisztelhetik, s ahol elegend� helye lenne, hogy
kegy�t �s �ld�s�t b�vebben osztogathassa a sz�ks�gben szenved�knek.
-- A szentl�lek vezet t�ged, hiszen jelen volt�l enn�l a csod�n�l -- sz�lt
Robert prior, ragyog� arccal, b�szk�n kih�zva mag�t megjutalmazott hit�ben --,
�s kimondtad azt, amire magam is gondoltam, m�g hallgattalak. Bizonyos, hogy
Szent Winifred seg�ts�g�nket �hajtja, mik�ppen � is Columbanus testv�r
seg�ts�g�re sietett. Sokan �hajtj�k az � k�zbenj�r�s�t, de semmit nem tudnak
r�la. K�z�tt�nk fel magasztosulhatna �rdemei szerint, s akik kegyelm�re
�h�toznak, tudn�k hov� j�jjenek, s hol keress�k azt. Im�dkozom, hogy ama hitb�li
k�ldet�s, melyre sz�l�t minket, sikerrel j�rjon. Ap�t atya, add meg engedelmed,
hogy k�relmet ny�jthassak be egyh�zunkhoz, hogy ezt a szent asszonyt
idehozhassuk, s � n�lunk nyugodjon, mint legnagyobb b�szkes�g�nk. Mert hiszem,
hogy ez az � akarata �s parancsa.
-- Isten nev�ben -- felelte Heribert ap�t �h�tatosan helyeslem ezt a tervet, �s
im�dkozom, hogy Isten �ld�sa legyen rajta!

5
-- Mindent el�re eltervezett -- mondta John testv�r f�lig irigykedve, f�li
g�nyosan egy menta�gy�s felett. Sz�nj�t�k volt az eg�sz, az �sszes csoda �s
�lm�lkod�s, a k�rdez�sk�d�s, hogy kicsoda Szent Winifred, �s hol lehet fellelni.
V�gig tudta. El�re kiv�lasztotta azok k�z�l, akiket elhanyagoltnak tal�lt
Walesben, �s �gy d�nt�tt, legval�sz�n�bben �t lehet megszerezni, azzal egy�tt,
hogy ��ltala r�szes�l legink�bb elismer�sben. De ennek csod�latos k�r�lm�nyek
k�z�tt kellett kider�lnie. Lesz majd m�g csoda, ha sz�ks�gesnek mutatkozik, hogy
megk�nny�tse a dolgok menet�t, m�g biztons�gban ide nem sz�ll�tja �s el nem
helyezi a l�nyt a templomban, a maga dics�s�g�re. Nagy v�llak�z�s ez. Szeretne
magasra kapaszkodni ezzel a lend�lettel. Ez�rt kezdte l�tom�ssal �s
term�szetfeletti gy�gyul�ssal, meg azzal, hogy isteni gondvisel�s vezeti
l�pteit. Egyszer�, mint az egyszeregy.
-- Azt �ll�tod -- k�rdezte Cadfael testv�r csendesen --, hogy Columbanus
ugyan�gy benne van a cselsz�v�sben, mint Jerome testv�r, �s az a roham puszta
tettet�s volt? Nagyon-nagyon biztosnak kellene lennie a mennyei jutalomban
ahhoz, hogy �sszet�rje fej�t a k�padl�n csak az�rt, hogy Robert priornak
produk�lja a k�v�nt csod�t.
-- Nem, ezt nem mondtam -- gondolta �t John testv�r a dolgot komolyabban,
homlok�t r�ncolva. Mindny�jan nagyon j�l tudjuk, hogy kezes, feh�r b�r�nyk�nk
hajlamos rettegni a hamis b�nb�natt�l, �s ekszt�zisba esni virraszt�skor vagy
b�jtben. Ha ilyenkor j�ghideg vizet locsolnak r� Holywellben, az �ppen a
legmegfelel�bb kezel�s, hogy �p esz�re visszar�ngass�k. Ilyen er�vel az itteni
halast�ba is bel�khett�k volna! � persze el is hitte, amit mondtak neki, �s a
szentnek tulajdon�tott mindent. Semmi �ron sem hagyott volna ki egy ilyen
lehet�s�get! Nem, azt nem �ll�tom, hogy benne lett volna, legal�bbis akarattal
nem. Viszont alkalmat adott nekik a kegyelem ragyog� demonstr�l�s�hoz.
�szrevetted, hogy pont Jerome-ot b�zt�k meg azzal, vigy�zzon r� �jszaka? El�g ha
egyetlen ember r�szes�l a l�tom�sban, de az legyen a megfelel�. Szomor�an
d�rzs�lt sz�t tenyer�vel egy friss, z�ld, leveles hajt�st, �s az aroma gazdagon
�radt sz�t a korareggeli leveg�ben. -- A megfelel� ember lesz az is, aki el
fogja k�s�rni Robert priort Walesbe, majd megl�tod! -- sz�lt keser�
bizonyoss�ggal.
Semmi k�ts�g, az ifj� azut�n s�v�rog hogy egy pillant�st vethessen a falon t�li
vil�gra, �s egy l�legzetnyi szabad leveg�t sz�vhasson mag�ba. Cadfael testv�r
t�prengeni kezdett. Nem csak fiatal seg�dj�vel �rzett egy�tt, de benne is
kellemes mozgol�d�s t�madt. Az egy�bk�nt nyugodt kolostori �let ilyen jelent�s
esem�ny�t nem lenne szabad elmulasztani. Nem is besz�lve a cs�nytev�s
k�ts�gtelen lehet�s�geir�l!
-- Igaz! -- mondta elgondolkodva. -- Tal�n kellene tenn�nk valamit, hogy kov�sz
is ker�lj�n a t�szt�ba. Nem engedhetj�k, hogy Wales azt gondolja, Jerome a
legjobb, akit Shrewsbury fel tud mutatni.
-- Neked sincs t�bb es�lyed arra, hogy meginvit�ljanak, mint nekem -- felelte
John testv�r szok�sos tapintatlans�g�val. -- Jerome helye biztos, hiszen Robert
prior nem utazhat jobbkeze n�lk�l. Szint�gy Columbanus, az �rtatlan bolond, aki
a kegyelem eszk�ze volt, s b�rmikor ism�t j� szolg�latot tehet. A forma kedv��rt
az alprior testv�rt is magukkal kell vinni�k. Biztos, hogy van lehet�s�g�nk
arra, hogy valamik�pp k�r�n bel�lre ker�lj�nk? Egy p�r napig m�g nem
indulhatnak, mert b�r az �csok �s fafarag�k kem�nyen dolgoznak a gy�ny�r�
ereklyetart� kopors�n, amit el akarnak vinni a h�lgyh�z, n�mi id�be telik, m�g
befejezik. Mozgasd meg az eszed, testv�r! Nincs semmi, amit el ne tudn�l �rni,
ha kedved tartja! Ak�r a priorral, ak�r n�lk�le!
-- Nono! Nem megmondtam, hogy neked nincs hited! -- sz�lt Cadfael testv�r
elb�v�lve �s lefegyverezve. -- �n m�g csak befurakodom k�z�j�k, megvan a m�dja,
de hogyan is aj�nlhatn�k egy olyan istentelen gazembert, mint te vagy? Mi
hasznodat venn�k, ha magukkal vinn�nek egy ilyen �tra?
-- Tudn�k seg�teni az �szv�rek ell�t�s�ban -- mondta John testv�r rem�nykedve
--, hiszen azt te sem felt�telezed, hogy Robert prior gyalog indulna el?! Vagy
hogy maga etetn�, itatn� �s almoztatn� az �llatokat?! Vagy � hordan� a gan�t?!
Valakire sz�ks�g�k lesz, aki kiszolg�lja �ket, �s elv�gzi a munka nehez�t. Mi�rt
ne lehetn�k �n az?
Erre eddig mintha t�nyleg senki sem gondolt volna. Mi�rt vinn�nek magukkal egy
laikus testv�rt, mikor egy felszentelt szerzetes, j� �nekhanggal a mis�khez,
hajland� elv�llalni a dolog izzads�gos r�sz�t? A fi� meg�rdemli a kir�ndul�st,
hiszen hajland� kem�nyen megdolgozni �rte. Ezenk�v�l m�g hasznos is lehet a
jelenl�te, miel�tt lez�rul ez az �gy. Ha nem Robert priornak, akkor Cadfael
testv�rnek.
-- Majd megl�tjuk -- mondta, s ezzel visszair�ny�totta zend�l� kedvence
figyelm�t az elv�gzend� munk�ra. -- Eb�d ut�n azonban, abban a csendes
f�l�r�ban, melyben az id�sebbek szuny�k�ltak, a nov�ciusok pedig j�tszottak,
felkereste Heribert ap�tot dolgoz�szob�j�ban.
-- Ap�t atya, az �tl�tt elm�mbe, hogy nem mindent �tgondolva fogunk bele a
gwytherini zar�ndok�tba. El�sz�r is el kellene k�lden�nk valakit a bangori
p�sp�kh�z, akinek fennhat�s�ga al� Gwytherin tartozik, s akinek j�v�hagy�sa
n�lk�l az �gy�nk nem haladhat el�re. Itt nem lesz sz�ks�g olyasvalakire, aki
foly�kony�n besz�l Wales nyelv�n, hiszen a p�sp�k nyilv�nval�an tud latinul.
Viszont nem minden walesi pl�b�nos b�rja ezt a nyelvet, sz�munkra pedig nagyon
fontos, hogy neh�zs�g n�lk�l t�rgyaljunk a gwytherini pappal, m�gha a p�sp�k
�ld�s�t is adja terv�nkre. Arr�l sem feledkezhet�nk meg, hogy a bangori p�sp�k
birtok�n fekszik, s az � j�akarata �s enged�lye legal�bb olyan fontos, mint az
egyh�z�. Gwynedd fejedelmei viszont csak anyanyelv�k�n besz�lnek, hab�r tanult
emberek. A prior atya persze kony�t valamennyit a walesi nyelvhez, de...
-- Nagyon igaz -- monda a k�nnyen megijeszthet� Heribert ap�t. -- Nem t�bb az
dadog�sn�l. A kir�ly belegyez�se pedig d�nt� fontoss�g�. Cadfael testv�r, neked
az az anyanyelved, nem rejtegeti egyetlen titk�t sem el�tted. El tudn�l-e...?
Tudom, a kert... De a te seg�ts�geddel minden probl�m�t legy�zn�nk.
-- A kertben -- felelte Cadfael -- minden munk�val el�bbre j�runk a szok�sosn�l,
�gy ak�r t�z napig, vagy m�g tov�bb t�vol lehetn�k, an�lk�l, hogy megs�nylen�.
Igaz�n �r�ln�k, ha tolm�csolhatn�k, s k�pess�geimnek Gwytherinben is haszn�t
venn�k.
-- Akkor �gy legyen! -- s�hajtotta sz�vb�l j�v� megk�nnyebb�l�ssel az ap�t --
Menj Robert priorral, �s legy�l a mi hangunk a walesiek el�tt! Szem�lyesen
b�zlak meg azzal a feladattal, hogy az �n nevemben j�rj el!
�reg volt m�r, embers�ges �s j�sz�v�, nagyrat�r� tervek n�lk�l, tele
tapasztalatokkal, igazs�goss�ggal s hat�rozotts�ggal. K�t m�don lehetett volna
el� t�rni John testv�r �gy�t. Cadfael az �szint�bb, egyszer�bb utat v�lasztotta.
-- Aty�m, van itt egy fiatal testv�r, akinek elhivatotts�ga fel�l ugyan vannak
k�ts�geim, de j�s�ga ir�nt egy szemernyi sincs. Megkedveltem, s szeretn�m, ha
megtal�lhatn� igazi �tj�t, mert ha egyszer megleli, nem fog soha let�rni r�la.
�m lehet, hogy az 6 �tja nem azonos a mi�nkkel. K�rlek, hadd vigyem magammal
erre a k�ldet�sre, mint fav�g�nkat �s v�zhord�nkat, hogy id�t nyerjen, �s
megfontolhassa d�nt�s�t.
Heribert ap�ton enyhe r�m�let �s neheztel�s l�tszott, de semmi ellenkez�s. Tal�n
eml�kezett a m�ltra, mikor saj�t hivat�s�nak is viharos id�ket kellett
elszenvednie.
-- Sajn�ln�m megtagadni a v�laszt�s lehet�s�g�t b�rkit�l -- mondta --, s lehet,
alkalmasabb arra, hogy m�shol szolg�lja Istent. Melyik�nk mondhatja el mag�r�l,
hogy soha nem n�zett vissza? Ugye -- kanyarodott vissza �vatosan ahhoz a
k�rd�shez aggodalom n�lk�li arccal, mely val�j�ban b�ntotta -- ezt m�g nem
vitattad meg Robert priorral?
-- Nem, aty�m -- felelte b�tran Cadfael testv�r. Arra gondoltam, nem lenne
illend� ilyen csek�ly �ggyel terhelni, mikor olyan nagy felel�ss�get hordoz m�r
�gy is.
-- Nagyon helyes! -- �rtett egyet az ap�t sz�ve m�ly�b�l -- K�ros lenne most
elvonni figyelm�t a nagy c�lr�l. Egy sz�val sem eml�tem majd el�tte, mi okb�l
k�ld�m ezt a fiatalembert a t�rsas�ggal, Robert prior a maga megingathatatlan
bizonyoss�g�val k�nnyen �s szigor�an �t�l b�rki felett, aki h�trapillant, miut�n
m�r megfogta az eke szarv�t.
-- Pedig, aty�m, nem mindny�junkat teremtettek f�ldm�vesnek. N�h�nyan nagyobb
haszonnal v�gezhetnek m�s munk�t.
-- Igaz, igaz! -- mondta az ap�t s f�radtan elmosolyodott, mik�zben
elgondolkodott Cadfael testv�r gyakran felbukkan�, de mindig �jra elfelejtett
rejt�ly�n -- Bevallom, gyakran csod�lkozom... De nem sz�m�t! Rendben, mondd meg
fiatal testv�r�nk nev�t, s veled mehet!

M�SODIK FEJEZET
1
Robert prior finom metsz�s�, h�v�s arca nemtetsz�sr�l �s gyanakv�sr�l
�rulkodott, mikor meghallotta, kikkel gyarapodott k�ld�tts�ge. Cadfael testv�r
csavaros, �rtatlan szem� el�gedetts�ge l�tt�n egyetlen helytelen sz� vagy
pillant�s n�lk�l is kellemetlen�l �rezte mag�t, mintha valamik�pp m�lt�s�g�t
t�madt�k volna meg. John testv�rr�l semmi rosszat nem tudott, de haj�nak v�r�s
sz�ne, kicsattan� eg�szs�ge �s j�kedve, valamint az a m�d, ahogyan �letet
lehellt a r�gi m�rt�riumokba szenved�lyes felolvas�s�val, mind el�g s�rt�ek
voltak �nmagukban is, �s b�ntott�k a prior eszt�tikai �rz�k�t. Azonban Heribert
ap�t �rtatlans�g�ban kijelentette, hogy csatlakozniuk kell a t�rsas�ghoz, s
tagadhatatlan, hogy esetleg nagy sz�ks�g lehet valakire, aki foly�kony�n besz�l
walesi nyelven. Robert prior minden akad�koskod�s n�lk�l belenyugodott a
rendelkez�sbe, pr�b�lta a helyzet j� oldalait n�zni.
�tra keltek mihelyst k�szen lett a pomp�s ereklyetart� a szent csontjai sz�m�ra,
f�nyezett, ez�sttel d�sz�tett t�lgyf�b�l, annak bizony�t�k�ul, hogy milyen
megtiszteltet�s v�r majd Szent Winifredre �j nyughely�n. M�jus harmadik het�ben
�rtek Bangorba. Elbesz�lt�k t�rt�net�ket D�vid p�sp�knek, aki mell�j�k �llt, s
k�szs�ggel t�mogatta a javasolt helycser�t. Felt�telk�nt csak Owain herceg
beleegyez�s�t szabta, aki beteg apja helyett r�gensk�nt uralkodott Gwyneddben. A
herceggel Aberben tal�lkoztak, s � hasonl�an lek�telez� m�don b�nt vel�k, mivel
nem csup�n j�v�hagy�s�r�l biztos�totta �ket, hanem elk�ldte vel�k k�pl�nj�t,
egyetlen angolul is tud� udvari ember�t, hogy az mutassa nekik a legjobb �s
legr�videbb utat Gwytherinbe, s hogy szem�ly�ket, valamint �tjuk c�lj�t az
ottani k�pl�nnak el�vezesse. Ilyet�nk�pp Robert prior p�sp�ki �s kir�lyi
�ld�ssal vezethette t�rsas�g�t utuk h�tral�v� szakasz�ra. Egy kiss� tal�n
t�lont�l k�nnyed�n hagyta mag�t meggy�zni afel�l, hogy halad�sukat isteni
seg�ts�g gyors�tja, s ez �gy is marad eg�szen k�ldet�s�k dics�s�ges v�g�ig.
Llanrwstn�l hagyt�k el a Conway v�lgy�t, s a foly� mell�l erd�s dombvid�kre
kapaszkodtak fel. A v�zv�laszt� ut�n �tkeltek az Elwyn, ott ahol m�g fiatal �s
kicsiny, s egyenletesen haladtak d�lkeletnek a s�r� erd�ben, �tszelve egy �jabb
fenns�kot. Majd ism�t lejjebb ereszkedtek, egy kis hegyi foly� v�lgy�be, melynek
partjai ment�n vizeny�s r�tek �s megm�velt f�ldek keskeny s�vja h�z�dott meg,
lejt�sen, sz�v�san megb�jva a d�s legel�k�n t�l elter�l� erd� v�delm�ben. A
f�kkal ben�tt szeg�ly mindk�t oldalon �ttekinthetetlen hajlatokban k�gy�zott,
gazdagon z�ldellt, elrejtve a sz�tsz�rt tany�kat. Lentebb, ahonnan a f�k
visszavonultak, hogy z�ld amfite�trumot form�ljanak, apr�, feh�rre meszelt,
szinte vil�g�t� k�templom �llt, �s mellette egy kis fah�z.
-- Ott l�tj�k �tjuk c�lj�t -- mondta �rien k�pl�n. �sszefogott, �polt, gondosan
borotv�lt szem�ly volt, v�laszt�kos�n �lt�z�tt �s j�l lovagolt. Ink�bb k�vetnek
l�tszott, mint papnak.
-- Az lenne Gwytherin? -- k�rdezte Robert prior.
-- A gwytherini templom �s a paplak. A falu j� p�r m�rf�ld hosszan ny�lik a
foly�v�lgyben, egy m�rf�ldnyire vagy m�g t�bbre is a Cledwen mindk�t partj�n. Mi
nem gy�l�nk �ssze a falvainkban, mint maguk angolok. Vad�szatra alkalmas t�jnak
b�v�ben vagyunk, de a megm�velhet� f�ld kev�s. Mindenki ott �l, ahol legink�bb
dolgozhat birtok�n, s legjobban meg�rizheti vadjait.
-- Nagyon sz�p t�j -- mondta az alprior, �s �gy is gondolta. Hiszen a foly�
m�g�tt az egym�sra hajl�, f�kkal d�san ben�tt dombok sz�zf�le k�l�nb�z� z�ld
tavaszi pomp�j�ban d�szlettek, �s a d�s r�tek smaragd nyak�kk�nt ny�ltak el a
foly� ez�stl�nc�nak szeg�lye ment�n.
-- Sz�p a szemnek, de neh�z a dolgos k�znek -- v�laszolta �rien gyakorlatiasan.
-- N�zz�k, ott a t�loldalon, az az �k�rfogat �pp felt�rni pr�b�l egy �j telket,
mert az �sszes t�bbit m�r be�ltett�k. Figyelj�k, hogy nekifesz�lnek az �llatok,
s megtudj�k, milyen sokat nyom a term�talaj.
A foly� t�ls� partj�n, valamivel alattuk, j� hosszan kanyarogtak m�r a bar�zd�k
a megm�velt lejt�k �s a lehajl� f�k k�z�tt, mint valami s�t�tbarna �r�s a
domboldalon. A magasabban h�z�d�, m�g befejezetlen nyomon az �kr�k er�lk�dve
hajoltak j�rmukba. A paraszt m�g�tt�k cs�ng�tt az eke szarv�n, s has�totta a
kem�ny talajt. Az els� p�r �k�r el�tt egy f�rfi s�t�lt h�trafel�, h�v�gat�an
integetett az �llatoknak s lengette a karj�t. Egy p�lca volt n�la, amit
b�b�joss�gra haszn�lt, nem �tlegel�sre. �les, tiszta hang� dics�retei �s
h�zelg�sei messzire sz�lltak a leveg�ben. Fel� tartottak oly nagy akarattal az
�llatok. Minden erej�kkel igyekeztek, hogy k�vess�k h�v�s�t. A kiford�tott,
z�ldesbarna �s csom�s f�ldb�l �radt a nedvess�g �s a frissess�g az eke nyom�ban.
-- Durva orsz�g -- mondta �rien, nem panaszk�nt, hanem �rt�kel�sk�nt, majd a
lejt�nek ford�totta lov�t, a templom fel�. -- J�jjenek, �tadom magukat Huw
aty�nak, s gondoskodom, hogy sz�vesen l�ss�k magukat.
K�vett�k egy z�ldell� �sv�nyen, mely lefel� kanyargott a dombokr�l, �s hamarosan
szem�k el�l vesz�tett�k a v�lgyet az elsz�rt, vir�gz� f�k k�z�tt. N�ha egy-k�t
fah�z t�nt el� az erd�ben, apr� kerttel.
-- L�ttad? -- k�rdezte s�gva John testv�r Cadfaelt�l egy teherhord� �szv�r
mellett l�pkedve -- L�ttad, hogy mentek az �llatok a fick� ut�n? Hogyan
dolgoztak, hogy le ne maradjanak a p�lc�ja m�g�l? Mentek, amerre � akarta,
csakhogy kedv�ben j�rjanak! �s micsoda elsz�nts�ggal! Nekem is meg kellene ezt
tanulnom!
-- Legal�bb akkora er�fesz�t�s ez az embernek, mint az �llatnak -- mondta
Cadfael testv�r.
-- M�gis, szabad akaratukb�l! Az �kr�k magukt�l mentek vele, s akart�k azt
csin�lni, amit � k�v�nt. Testv�r, nem k�pesek-e sokkal t�bbre azok, akik
szorgalamasan tanulj�k ezt a m�v�szetet? Azt mondod, nem �lvezi, amit csin�l?
-- Csak aki h�s�gesen szolg�lja Istent, az �rez �r�m�t -- felelte Cadfael
t�relmesen �s �vatosan. -- De most csitt, hiszen szinte meg sem �rkezt�nk m�g.
Lesz majd id� k�r�ln�zni.
Egy f�vel �s z�lds�g�gyakkal teli tiszt�sra �rtek. A d�s, z�ld h�tt�rb�l vak�t�n
k�kesfeh�ren ragyogott el� a k�templom apr� torny�val, s benne l�tszott a m�g
apr�bb harang. A fakunyh� sz�lt�l v�dett oldal�n, a frissen ki�ltetett
k�posztafejek k�z�l felemelkedett egy alacsony, mok�ny f�rfi, t�rdig felhajtott
barna, zs�kv�szon ruh�ban. Vastag, er�s l�bai voltak. S�r�, kusza barna haja �s
szak�lla f�lig elrejtette kerek, napsz�tta, csod�lkoz� arc�t s t�grany�lt,
s�t�tk�k szemeit. El�re sietett, ruh�ja szeg�ly�be t�r�lte kez�t. K�zelebbr�l
szemei m�g nagyobbnak, k�kebbnek �s csod�lkoz�bbnak t�ntek, s olyan f�l�nknek,
mint egy �zik��.
-- Adjon Isten j� napot, Huw atya! -- sz�lt �rien, s meg�ll�totta el�tte lov�t.
-- Angli�b�l hoztam neked kit�n� vend�geket, kik fontos egyh�zi �gyben j�rnak a
herceg s a p�sp�k �ld�s�val.
Mikor a tiszt�sra �rtek, a papot l�tt�k ott egyed�l, de mire �rien befejezte az
�dv�zl�st, m�r h�sz hallgatag alak bukkant fel hirtelen a semmib�l, gyanakv�an,
f�lk�rt alkotva p�sztoruk k�r�l. Huw atya elr�ved� pillant�sa bizony�ra azt
pr�b�lta n�mileg riadtan, sietve felm�rni, hogy az idegenek k�z�l h�nynak k�pes
ill� sz�ll�st adni szer�ny h�zik�j�ban, s hogy a t�bbiekkel mit is tegyen: Vajon
van-e elegend� �lelem kamr�j�ban ekkora sokas�gnak, �s hogy honnan tudn�
legk�nnyebben el�teremteni az esetleg hi�nyz� dolgokat. Arr�l sz� sem lehet,
hogy ne fogadja az �rkez�ket! A vend�g sz�zszor is szent, m�g tervezett
tart�zkod�suk id�tartama fel�l sem illend� �rdekl�dni, b�rmennyire terhes legyen
is az.
-- Szeg�nyes h�ztart�som a tisztelend� aty�k rendelkez�s�re �ll -- mondta --,
szint�gy b�rmi, amivel szolg�latukra lehetek. Egyenesen Aberb�l j�nnek?
-- Aberb�l, Owain hercegt�l, kihez nekem ma est�re vissza kell mennem. �n csak
k�s�r�je vagyok e benc�s testv�reknek, akik szent k�ldet�sben j�rnak. Mihelyt
�gy�ket el�d t�rtam, a te gondjaidra b�zom �ket. -- Majd n�v szerint bemutatta a
szerzeteseket, Robert priorral kezdve. -- S ne agg�dj, ha el is megyek, mert
Cadfael testv�r maga is Gwyneddb�l val�, �s �gy besz�li a nyelveteket, mint te
magad.
Huw zaklatott f�lelme azonnal, szemmel l�that�an megenyh�lt. Megmaradt k�ts�gei
eloszlat�s�ra Cadfael az im�nt beharangozott nyelven r�viden, bar�ts�gosan
k�sz�nt�tte. Ennek hat�s�ra viszont Robert prior �ltal�ban magabiztos, sz�rke
tekintet�ben jelentek meg az enyhe bizalmatlans�g �s bizonytalans�g
f�lreismerhetetlen jelei.
-- Legyetek �dv�z�lve szer�ny h�zamban, tisztelend� uraim -- mondta Huw, �s
gyorsan felm�rte a lovakat, az �szv�reket �s azok m�lh�it, majd haboz�s n�lk�l
n�h�ny nevet vetett h�tra a v�llai f�l�tt. Egy bozontos �regember �s egy t�z�ves
forma, napbarn�tott fi� l�pett el� v�laszul. -- Ianto, seg�ts a j� testv�rnek
megitatni az �llatokat, azut�n vezess�tek �ket a kisebbik r�tre, hadd
legeljenek, m�g meg nem l�tjuk, hogy tudn�nk megfelel�en elhelyezni �ket. Edwin,
szaladj, �s mondd meg Mararednek, hogy vend�geink �rkeztek, azt�n seg�ts neki
vizet �s bort hozni!
Ez a kett� indult, hogy v�grehajtsa, amit az atya meghagyott, az �sszegy�lt
barna, mez�tl�bas f�rfiak, karcs�, fekete asszonyok �s f�lmeztelen gyerekek
k�z�l n�h�ny pedig k�zelebb h�z�dott, �s halkan besz�lgetni kezdett. M�sok
visszavonultak t�zhely�k �s kemenc�j�k mell�, hogy elhozhass�k mindazt, amivel
hozz� tudnak j�rulni Gwytherin vend�gszeretet�hez.
-- M�g ilyen sz�p, langyos az id� -- l�pett oldalra Huw, majd kertj�nek kicsiny
lugasa fel� intett --, tal�n sz�vesen el�ld�g�ln�nek a gy�m�lcs�sben. Vannak ott
asztalok �s padok is. �n magam eg�sz ny�ron a szabad �g alatt �lek. El�g akkor a
h�zba b�jni �s t�zet gy�jtani, mikor megr�vid�lnek a napok, az �jszak�k pedig
hidegre fordulnak.
B�r a pl�b�nos birtoka kicsi �s j�vedelme kev�s volt, nagy gondot ford�tott
gy�m�lcsf�ira. Szorgalmas kert�sz, �llap�totta meg helyesl�en Cadfael testv�r.
R�ad�sul, b�r �gy t�nt, n�tlen, ami nem volt jellemz� a kelta kereszt�nys�get
vall� papokra, a kis h�zat �s udvar�t is takaros rendben tartotta. Saj�t
k�szlet�b�l, meg a falusiak �ltal hozottakb�l, tiszta fakup�kat var�zsolt el� j�
s�rrel megt�ltve, �s tisztes iv�t�lk�ket saj�t karcos v�r�sbor�val. A h�zigazda
feladat�t al�zatos m�lt�s�ggal l�tta el. Az Edwin nev� fi� visszat�rt Huw
szomsz�dj�val, egy eleven �regasszonnyal. �k is �telt �s italt hoztak. Mialatt a
l�togat�k a naps�t�sben �ld�g�ltek, Gwytherin n�p�b�l sokan tal�ltak alkalmat
arra, hogy els�t�ljanak a gy�m�lcs�s vesz�b�l font ker�t�se mellett, �s felt�n�s
n�lk�l szem�gyre vegy�k a t�rsas�got, b�rmennyire is ritk�san �p�lt a falu. M�g
miel�tt a nap lesz�llna, m�r nem csak azt fogja tudni minden teremtett l�lek
Gwytherinben, hogy Huw h�z�nak vend�gei Shrewsburybe val� szerzetesek, hanem azt
is, hogy mennyien vannak, hogy n�znek ki, milyen nemes lovakon �s er�s
�szv�reken j�ttek. S�t, nagyon val�sz�n�, hogy azt is, mi j�ratban vannak. De a
k�v�ncsi n�zel�d�s �s hallgat�z�s t�k�letes udvariass�ggal, szinte �szrev�tlen�l
folyt.
-- Most pedig, mivel �rien titk�r �rnak vissza kell t�rni Aberbe -- mondta Huw,
miut�n befejezt�k az �tkez�st, �s k�nyelmesen elhelyezkedtek --, legjobb lenne,
ha r�szletesen felt�rn�, miben lehetek a Shrewsburyi testv�rek seg�ts�g�re. �gy
arr�l is meggy�z�dhet, miel�tt elmegy, hogy sz�t �rt�nk egym�ssal, �s magam is
mindent megteszek, amire k�pess�geimb�l telik.
Urien �gy mondta el a t�rt�net, ahogyan hallotta, majd Robert prior eg�sz�tette
ki, olyan hosszan, hogy John testv�r elunta, nyugtalankodni kezdett, hagyta,
hadd k�sz�ljon el pillant�sa, hogy felm�rje a ker�t�s mellett fel-felt�n�,
f�l�ket hegyez�, les�t�tt, de az�rt figyel� szem� alakokat. A szerzetes
�rdekl�d�se �s k�v�ncsis�ga valamivel kev�sb� volt tapintatos, mint a falusiak�,
akik k�z�tt felbukkant n�h�ny nagyon sz�p l�ny is. P�ld�ul az, amelyik most
j�tt, v�ll�ra oml�, f�nyes barna hajjal, melyen ez�st�s visszf�nyek csillantak
meg.
-- A p�sp�k beleegyezett a tervbe? -- k�rdezte Huw, hossz� hallgat�s ut�n, olyan
hangon, melyb�l s�t�tt a csod�lkoz�s �s a k�telked�s.
-- Mind �, mind a herceg �ld�s�t adta r� -- mondta Robert prior, akit az �gynek
ebben a szakasz�ban aggasztott, hogy munk�j�t esetleg g�tl� utal�sokat hall. --
Az el�jelek csak nem vezettek f�lre benn�nket? Szent Winifred itt nyugszik, nem?
Itt �lte le �jra visszanyert �let�t, s itt is temett�k el, ugye?
Huw elismerte, hogy �gy van, de annyi �vatos �s vonakod� hangs�llyal, hogy
Cadfael elhat�rozta, megpr�b�lja kider�teni, hol is tal�lhat� pontosan a szent
asszony. K�v�ncsi volt, s eddig csak tal�lgatni tudott, milyen �llpotban lelik
majd a s�rt ilyen sok �v m�lt�n.
-- Itt van, ebben a temet�ben? -- Az apr�cska, feh�rre meszelt templom cs�b�t�an
ragyogott a napf�nyben.
-- Nem, nem itt. -- Pillanatnyi k�nnyebbs�g csup�n, hogy egyel�re nem kell
el�rulnia a sz�z holl�t�t. -- Ez a templom m�r az � ideje ut�n �p�lt. Winifred
s�rja a r�gi temet�ben van, a fatemplom mellett, a dombtet�n, egy m�rf�ldre vagy
m�g messzebb. R�g�ta nem haszn�ljuk. A jelek val�ban p�rtfogolj�k a tervet, s az
sem vit�s, hogy a szent itt pihen Gwytherinben. De...
-- De? -- k�rdezte Robert prior el�gedetlen�l. -- A herceg �s a p�sp�k is
�ld�s�t adta k�ldet�s�nkre, s �gy�nk elint�z�s�t r�d b�zta. Ezenk�v�l h�r�t
vett�k, �s ezt mindketten meger�s�tett�k, hogy a szentet, itt k�ztetek, igen
elhanyagolj�k, �gy k�v�natos lenne olyan helyet tal�lni sz�m�ra, ahol t�bb
tiszteletet szentelnek neki.
-- Az �n egyh�zam -- felelte al�zatosan Huw -- soha sem �ll�totta, hogy a
szentek tiszteletet �hajtan�nak maguknak ahelyett, hogy Istent im�djuk
ill�k�ppen, �gy nem is �ll�thatom, hogy tudom, mi lenne Szent Winifred v�lem�nye
ez �gyben. Az hogy te, �s rendh�zad megfelel� tiszteletet k�v�ntok adni neki,
eg�szen m�s dolog, �s nagyon is hely�nval�. Hanem... ez az �ldott h�lgy itt
fejezte be csod�latosan meg�j�tott �let�t, ezen a helyen, �s nem m�sutt. Itt
halt meg m�sodj�ra, itt is temett�k el, �s m�gha n�pem t�velyg� embers�g�ben,
meg is feledkezett r�la, az�rt azt soha nem feledte, hogy a szent itt �lt
k�zt�nk, s ha minden k�t�l szakad, b�zv�st t�maszkodhat r�. Egy walesi szentn�l
pedig, azt hiszem, ez az, ami igaz�n sz�m�t. A herceg �s a p�sp�k --
mindkettej�ket tisztelem, amint duk�l -- nem biztos, hogy teljesen meg�rtik, mit
erezne az �n kis ny�jam, ha legszentebb l�nyukat ki�sn�k s�rj�b�l, �s elvinn�k
Angli�ba. Lehet, hogy a koron�nak �s a p�sztorbotnak ez nem sokat sz�m�t, hiszen
egy szent az szent, b�rhol nyugodjanak is maradv�nyai. De egyenesen kimondom,
Gwytherin n�p�nek egy�ltal�n nem fog tetszeni ez a dolog!
-- Cadfael testv�r, akinek walesi eredet�t felkavarta ez a keresetlen
�kessz�l�s, enn�l a pontn�l mag�hoz ragadta a kezdem�nyez�st Urient�l, �s a
b�rdok nagyszer� m�dj�n kezdett besz�lni.
�ppen a s�r�j�ben j�rt, elford�totta tekintet�t a zavar� arcok el�l, �gy egy
sokkal zavarbaejt�bb l�tv�nyt pillantott meg. A ragyog�, vil�gos t�lgybarna haj�
l�ny �jra elment a ker�t�s mellett, �s annyira leny�g�zte, amit hallott, meg az
el�ad�s hevess�ge, hogy egy pillanatra elfelejtett tov�bbmenni. Csak �llt,
b�mul� szemekkel, sug�rz�, almavir�ghoz hasonl� arccal, nevet�s r�zsaajkakkal.
�t viszont John b�multa ugyanazzal a csod�lkoz� �rdekl�d�ssel, amellyel �
Cadfaelt. Cadfael mindkett�t �szrevette, �s megd�bbent. A k�vetkez� pillanatban
azonban a l�ny siet�s riadalommal �sszeszedte meg�t, gy�ny�r�s�gesen elpirult,
majd elt�nt. John testv�r m�g azut�n is sok�ig v�gyakozva n�zett, mikor a l�ny
m�r r�g elment.
-- Gondolom, ennek nincs t�l sok jelent�s�ge mondta Robert prior v�sztj�sl�
szel�ds�ggel. -- A p�sp�k �s a herceg m�r d�nt�ttek. A falusiakkal nem sz�ks�ges
mindent megvitatni.
Ezt is Cadfael ford�totta, mivel �rien �gy d�nt�tt, semleges �s sz�tlan marad.
-- Lehetetlen! -- v�laszolta szil�rdan Huw atya, mivel biztos ter�leten �rezte
mag�t. -- Ilyen jelent�s k�rd�sben, mely az eg�sz falut �rinti, semmibe nem
lehet belefogni an�lk�l, hogy �ssze ne h�vn�nk a szabad emberek tan�cs�t, �s az
�gyet ny�ltan, teljesen el�j�k nem t�rjuk. K�ts�gtelen, hogy a p�sp�k �s a
herceg akarata a d�nt�, de m�g ha �gy is van, ezt is el kell mondani az
embereknek, miel�tt igent vagy nemet mondan�nak r�. Holnapra �sszeh�vhatok egy
ilyen gy�l�st. �gyetek csak akkor vihet� kereszt�l, ha azt a k�z�ss�g is
elfogadja.
-- Igazat sz�lt -- vetette k�zbe �rien, mikor elkapta a prior f�lig �nuralomr�l,
f�lig s�rtetts�gr�l �rulkod� pillant�s�t. -- Helyesen teszitek, ha megszerzitek
Gwytherin j�indulat�t, b�rmennyi beleegyez�st is kaptatok eddig. A gwytheriniek
tisztelik p�sp�k�ket, szeretik kir�lyukat s annak fiait, ez�rt k�tlem, hogy
neheztelnetek kellene a k�sedelem miatt.
Robert prior elfogadta a figyelmeztet�st, �s a t�mogat�st is. �gy �rezte nagy
sz�ks�ge lenne n�mi nyugalomra, hogy �jra �tgondolhassa strat�gi�j�t, �s
el�k�sz�tse �rveit. Mikor �rien felkelt, hogy elinduljon, pontosan teljes�tetve
feladat�t, a prior is fele�llt. Egy fejjel magasabb volt mindenkin�l a
jelenlev�k k�z�tt, �s lemond� belenyugv�ssal fonta �ssze hossz�, feh�r ujjait.
-- T�bb mint k�t �r�nk van m�g a vesper�sig mondta, miut�n megbecs�lte milyen
magasan �ll a nap --, �s addig szeretn�k visszavonulni az atya templom�ba, hogy
egy kis id�t elm�lked�ssel t�lts�k el s �tbaigaz�t�s�rt im�dkozzam. Cadfael
testv�r, j� lenne, ha Huw aty�val maradn�l, �s seg�ten�l neki, mindenben, amiben
csak tudsz, hogy megszervezze vend�gesked�s�nket, te pedig, John testv�r, vezesd
a lovakat oda, ahov� az atya mondja, �s �gyelj, hogy j�l ell�ss�k �ket. A
t�bbiek velem k�rnek k�zbenj�r�st, hogy sikerrel hajthassuk v�gre ezt a
v�llkoz�st.
Ezut�n a prior els�t�lt, magasan, ez�st�s-�szen �s fens�gesen, de m�gis meg
kellett hajtania a fej�t a templom kapuj�nak alacsony bolt�ve alatt. Rich�rd,
Jerome �s Columbanus testv�r is elt�nt a nyom�ban. Egy�ttl�t�knek persze nem
minden perc�t sz�nj�k im�ds�gra. Feltehet�leg �tgondolj�k majd, hogy milyen
�rvekkel tehetnek t�l Huw atya szabad embereinek gy�l�s�n, vagy mif�le hom�lyos
egyh�zi fenyeget�ssel vehetik r� �ket a beleegyez�sre.
John testv�r addig n�zett a g�g�s �sz fej ut�n, m�g az kim�rt m�lt�s�ggal meg
nem hajolt, �pp annyira csak, hogy elf�rjen a k�boltozat alatt, majd olyan
hangot adott ki mag�b�l, amely f�l�ton volt a s�hajt�s �s a visszafojtott,
bugybor�kol� nevet�s k�z�tt.
Mintha csak az�rt im�dkozott volna, hogy a prior p�r centivel elsz�molja mag�t.
Az utaz�st�l, a neh�z munk�t�l �s a szabad �g alatti �lett�l egy�bk�nt
pirospozsg�sabbnak, eg�szs�gesebbnek, er�sebbnek l�tszott, mint valaha.
-- Eg�sz id� alatt csak arra v�rtam, mikor �lhetek fel arra az alm�sderesre --
jelentette ki. -- Rich�rd �gy �li meg szeg�nyt, mint egy rosszul
kiegyens�lyozott szalmazs�k. Rem�lem, Huw atya ist�ll�i legal�bb egy m�rf�ldre
vannak innen.
Az atya sz�ll�stervei szemmel l�that�an magukban foglalt�k ny�j�nak k�t
tehet�sebb tagj�t is, akik a k�zelben laktak a v�lgyek �s erd�k k�z�tt walesi
m�dra sz�tsz�rt h�zaikban.
-- Saj�t otthonomat term�szetesen a prior �s az alprior rendelkez�s�re bocs�tom
-- mondta --, �n pedig a kar�mban alszom a tehenemmel. Ez a hely itt t�l kicsi
lesz az �llatoknak, nekem pedig nincs ist�ll�m, viszont Benednek, a kov�csnak,
t�l a r�ten van egy remek legel�je, �s emeletes ist�ll�ja -- ha ez az ifj�
testv�r nem b�nja, hogy majdnem egy teljes m�rf�ld v�lasztja el t�rsait�l.
Sz�modra pedig, Cadfael testv�r, �s k�t m�sik t�rsadnak van egy vend�gszeret�
otthon f�l m�rf�ldre innen az erd�n t�l, Cadwallon�, a k�rny�k egyik legnagyobb
birtokos��.
Cadfael testv�r nem talal�lta vonz�nak azt a kil�t�st, hogy Jerome-mal �s
Columbanusszal egy�tt sz�ll�solj�k el.
-- Mivel �n vagyok k�z�l�nk az egyetlen, aki foly�kony�n besz�l welsz�l --
felelte diplomatikusan --, Robert prior k�zel�ben kell maradnom. Ha beleegyezel,
Huw, megosztan�m veled a kar�m padl�s�t, �s a tehenek f�l�tt aludn�k. Nagyon j�l
megfelelne nekem is.
-- Ha �gy k�v�nod! -- mondta egyszer�en Huw. -- �lvezni fogom a t�rsas�godat.
Most pedig �tnak ind�tom ezt a fiatalembert a kov�csm�hely fel�.
-- �n pedig -- sz�lt Cadfael --, hacsak nincs r�m sz�ks�ged , mert ez a fi�
b�rmilyen nyelven meg�rteti mag�t, ha akarja, de ha nem, akkor az anyanyelv�n
sem -- egy darabon elk�s�rem Urient a vissza�ton. Ha k�zben siker�l
�sszeismerkednem valakivel a n�pedb�l, ann�l jobb, mert tetszenek nekem �s a
v�lgy�k is.
John testv�r k�t megtermett lovat vezetett ki az apr� karambol, az �szv�reket
pedig vezet�sz�rra k�t�tte. Huw szemei majdnem olyan f�nyesen csillogtak, mint
John�, mik�zben a lovak vallanak �s nyak�nak sima vonalait vizsg�lgatta.
-- Milyen r�g �ltem utolj�ra j� lovon! -- mondta v�gyakozva.
-- Akkor j�jj�n, aty�m -- s�rgette John, aki ink�bb a m�sik tekintet�b�l �rtett,
sem mint szavaib�l --, pattanjon fel. Itt a kant�r, ha kedve van az
alm�sdereshez. Mutassa st�lusosan az utat! -- Egyik tenyer�vel l�pcs�t tartott a
zavarba esett, elb�v�lt pap felemelt l�b�nak, �s fellend�tette a nyeregbe. �
maga a sz�rk�re pattant fel, �s odaugratott a m�sik mell�, arra az esetre, ha az
id�sebbnek sz�ks�ge lenne seg�ts�gre ahhoz, hogy megmaradjon a nyeregben. A
barna t�rdek azonban boldogan szor�tott�k a l� oldal�t. Huw m�g nem felejtette
el hogyan is kell lovagolni.
-- Nagyszer�! -- nevetett j�iz�en John -- Mes�sen meg fogjuk �rteni egym�st, �s
hatalmas versenyt csapunk!
�rien ellen�rizte saj�t lov�nak szersz�mait, s a m�sik kett�t figyelte, mik�zben
kilovagoltak a tiszt�s enyh�n m�ly�l� f�ldtekn�j�b�l.
-- Ott megy k�t boldog ember -- mondta elgondolkodva.
-- Egyre jobban csod�lom -- sz�lt Cadfael --, hogyan is k�telezhette el mag�t ez
az ifj� a kolostori
�letre.
-- Na �s, p�ld�ul, te? -- k�rdezte �rien, l�b�val a kengyelben. -- Ha megakarod
n�zni a k�rny�ket, induljunk! Egy darabig a v�lgyben megy�nk majd, miel�tt
elv�lunk, s �n beveszem magam a hegyek k�z�.

2
A dombtet�n v�ltak el, a f�k k�zt, ahol egy f�ldhajlatban megpillantott�k az
�k�rfogatot, amint makacsul k�szk�d�tt egy m�sik bar�zd�n, az els�
folytat�s�ban, magasan a d�sabb v�lgybeli f�ldek f�l�tt. K�t ilyen nyom egy nap
alatt hatalmas eredm�nynek sz�m�tott.
-- A priorotok j�l tenn� -- mondta --, ha leck�t venne att�l a fiatalembert�l. A
csalogat�s �s a h�zelg�s kifizet�d�bb ezen a vid�ken, mint a parancsolgat�s. Ezt
persze neked nem kell mondanom, hisz ugyan�gy walesi vagy, mint �n.
Cadfael addig figyelte, hogyan t�volodik a megtiszt�tott �sv�nyen, m�g el nem
t�nt a szeme el�l. Majd visszafordult Gwytherin fel�, de egyenesen lefel� indult
a meredek domboldalon, a foly� ir�ny�ba. Az erd� sz�l�n meg�llt egy t�lgyfa z�ld
�rny�k�ban. Len�zett a napf�nyes r�ten �s a foly� ez�st szalgj�n t�lra, az
utols� bar�zd�nak fesz�l� �s er�lk�d� fogatra. Nem volt t�l messzire, �gy
tiszt�n ki tudta venni az �kr�k sz�r�n csillog� izzads�gcseppeket, �s a
felsz�ntott f�ld �les kanyarj�t, ahol a bar�zda megtorpant a parcella hat�r�n.
Az ek�t tart� k�cos, s�t�t haj�ba �sz f�rt�k is vegy�ltek. Az �k�rh�vogat� magas
volt. Karcs� nyak�ra oml� hull�mos haja olyannak t�nt izzadt, barna b�r�n, mint
a len. �gy j�rt h�trafel�, hogy oda sem pillantott, k�nnyed �s kecses l�pteivel
meg�rezte az utat, mintha csak a sark�n is lenn�nek szemei. Hangja berekedt �s
elf�radt a sok er�ltet�sben, de m�g mindig tiszta volt �s vid�m, hasznosabb
b�rmilyen m�s �szt�k�n�l. �gy h�zelgett az �kr�knek, mialatt azok a befejez�
bar�zd�t t�rt�k fel, mintha kereszt�ny lelkekhez besz�lt volna. H�vogatta,
csalogatta, dics�rte �ket. Elmondta, hogy csod�t tettek aznap, �s majd megkapj�k
�rte pihen�j�ket meg legeinival�jukat; hogy n�h�ny perc, �s m�r mennek is haza;
hogy b�szke r�juk �s szereti �ket. Az �llatok pedig szuszogtak, h�ztak, teljes
s�lyukkal a j�romba d�ltek, s r�szegezt�k szemeiket. Nyilv�nval� volt, hogy
b�rmit megtenn�nek, ami kitelik t�l�k, csak hogy kedv�ben j�rjanak. Mikor az eke
befordult a bar�zda v�g�n �s a g�z�lg� test� �kr�k leszegett fejjel meg�lltak, a
fiatalember odal�pett az egyikhez, �t�lelte a nyak�t, a m�siknak pedig az
oldal�t d�rg�lte er�s ujjaival. Cadfael fennhangon �gy sz�lt:
-- Remek! Csak azt tudn�m, bar�tom, hogy ker�lt�l ide Walesbe?!
Valami apr�, kerek �s kem�ny dolog pottyant le a feje felett zizeg� leveleken
kereszt�l, �s telibe tal�lta id�t�l cserzett tunz�r�j�nak kell�s k�zep�t. Egyik
kez�vel feje tetej�hez kapott, �s olyasmi cs�szott ki a sz�j�n, ami nagyon nem
illett csuh�j�hoz. De csak egy tavalyi makk volt az, amit a t�l
kavicskem�nys�g�re sz�r�tott. Feln�zett a lombra, melynek koratavaszi
aranysz�n�t kezdte felv�ltani a s�r� z�ld, �s �gy t�nt, hogy a levelek rezg�se
valamivel jobb magyar�zatot k�v�n, mint az elm�lt �v egy halott marad�k�nak
lees�se, hiszen egy�ltal�n nem f�jt a sz�l. A lomb gyan�san gyorsan
elcsendes�lt, mintha t�l �vatos �s �ber lett volna. Cadfael p�r m�terrel od�bb
ment, mintha csak tov�bb s�t�lna, majd sarkon fordult a legk�zelebbi bokrok
fedez�ke m�g�tt, hogy megn�zze, bevette-e valaki a cselt.
Egy mez�telen, moh�t�l �s k�regt�l koszos kis l�bfej tapogat�zott lefel� az �gak
k�z�l, �s keresett t�maszt�kot a t�rzs�n. T�rsa kiny�jt�zott a hozz� tartoz�
hossz�, karcs� l�b mellett, �s lend�letet vett, ahogy a fi� k�sz�l�d�tt a
leugr�shoz. Cadfael testv�r elb�v�lten figyelte, azut�n hirtelen sietve elkapta
a tekintet�t �s h�tat ford�tott, de mag�ban mosolygott. V�g�l is nem vonult
vissza, hanem megker�lte az �t rejt� bokrokat, �s nagy �rtatlanul megjelent a
f�szk�b�l �ppen leereszked� mad�rka el�tt. Kider�lt, hogy t�vedett, mert nem
fi�val, hanem l�nnyal tal�lta szemk�zt mag�t, m�gpedig igen vonz�val, aki teljes
pomp�j�ban �llt most a f�v�n. Szokny�j�t el�kel� m�don elrendezte maga k�r�l,
m�g apr�, meztelen l�bait is elrejtette alatta.
Furcsa, s�rget� k�v�ncsis�ggal szeml�lt�k egym�st, egyik�k sem szegyeik� mag�t
egy cseppet sem. A l�ny tal�n tizenyolc vagy tizenkilenc �ves lehetett, esetleg
m�g ann�l is fiatalabb, de tart�s�ban volt valami felemel� �ntudat, ami m�g
annak ellen�re is �rett k�ls�vel ruh�zta fel, hogy csak az im�nt ugrott le egy
t�lgyf�r�l. Mez�telen l�ba �s kibontott, s�r�nyszer�, fekete haja ellen�re sem
l�tszott jobb�gyl�nynak. Minden azt sugallta k�r�l�tte, tiszt�ban van a saj�t
�rt�keivel. Ruh�ja finom h�zisz�ttesb�l k�sz�lt, halv�nyk�kre festett�k,
nyak�n�l �s ujjain�l h�mz�ssel d�sz�tett�k. Vit�n fel�l �llt, hogy a l�ny igazi
sz�ps�g. Arca majdnem szab�lyos ov�lis, er�s von�sokkal megrajzolva, vad
hull�mokban v�llaira oml� haja szinte teljesen fekete volt, de ebben a feket�ben
ragyog� v�r�s visszf�nyek csillantak, ahol a f�ny r�esett. Ny�lt k�v�ncsis�ggal
m�regette Cadfael testv�rt fekete pill�j�, nagy, szilvasz�n� szemeivel,
melyekben olyan szikr�k villantak, mint a foly�k k�vei k�z�tt felragyog�
csill�mok.
-- Te vagy az egyik szerzetes a Shrewsburyb�l �rkezettek k�z�l -- mondta
magabiztosan, �s Cadfael nagy megd�bben�s�re foly�kony, k�nnyed angols�ggal.
-- Eltal�ltad -- felelte Cadfael. -- De honnan tudt�l meg r�lunk mindent ilyen
r�vid id� alatt? Nem l�ttalak azok k�z�tt, akik szer�t ejtett�k, hogy
els�t�ljanak Huw kertj�nek ker�t�se mellett, m�g besz�lgett�nk. Eml�kszem, volt
ott egy igen sz�p l�ny is, de nem ilyen fekete, mint te.
A l�ny elmosolyodott. F�rge, elb�v�l� mosolya volt.
-- �, biztosan Annest volt az! De mostanra m�r mindenki tud r�latok
Gwytherinben, �s arr�l is, mi�rt j�ttetek. Tudod, Huw aty�nak igaza van --
intette nagy komolyan --, egy�ltal�n nem lesz �ny�nkre a dolog. Mi�rt akarj�tok
elvinni Szent Winifredet, mikor olyan sok�ig pihent itt, �s senkinek sem
keltette fel a figyelm�t. Nekem ez nem t�nik bar�ti �s �szinte �gynek.
Igaz�n kiv�l�an v�logatta meg a szavait, gondolta Cadfael, �s csod�lkozott,
honnan tanulhatta meg a nyelvet ilyen j�l walesi le�ny l�t�re. Hiszen �gy besz�l
angolul, mint aki belesz�letett vagy szerelemmel tanulja.
-- Az igazat megvallva �n magam is k�telkedem a helyess�g�ben -- �rtett egyett
sajn�lkozva. -- Mikor Huw atya a falu �rdek�ben sz�lt, �gy �reztem az � �rvei
fel� hajlok ink�bb.
A l�ny ett�l csak m�g �lesebb, �vatosabb tekintettel n�zett r�, s homlok�t
r�ncolta, titkos k�tellyel �s gyanakv�ssal. Aki t�j�koztatta, l�that�lag
szemtan�ja volt mindannak, ami Huw atya kertj�ben t�rt�nt. A l�ny egy pillanatig
habozott, majd v�ratlanul walesi�l sz�lt hozz�:
-- Biztosan te vagy az, aki Huw atya szavait ford�totta -- �gy t�nt, ez a
kellet�n�l jobban aggasztja �t. Te tudsz a nyelv�nk�n! Most is �rtesz.
-- Persze, hiszen pont olyan walesi vagyok, mint te, gyermekem -- ismerte el
l�gyan Cadfael --, csak �ppen m�r egy �lete del�n j�r� benc�s, aki, rem�lem, m�g
nem felejtette el anyanyelv�t. Hanem azon csod�lkozom, hogy te hogyan
tanulhatt�l meg angolul annyira mint �n, itt Rhos kell�s k�zep�n.
-- �, dehogy! -- felelte a l�ny v�dekezve -- Alig tanultam valamit. Csak az�rt
pr�b�ltam meg haszn�lni, mert azt hittem, te angol vagy. Honnan tudhattam volna,
hogy �ppen te vagy az?
Cadfael csod�lkozott. Mi�rt zavarja ennyire, hogy �rt mindk�t nyelven? Minek
pillant olyan gyakran lopva a foly� fel�, amely ragyog�an csillogott a f�kon
t�l? Azt�n 6 is megl�tta, mikor siker�lt majdem olyan sebesen odakapnia a
tekinet�t, mint a l�nynak, a magas, sz�ke fiatalembert, aki nyilv�nval�an nem
walesi, m�gis a legels� �k�rh�vogat� Gwyneddben, most pedig otthagyta a b�k�sen
iszogat� �llatokat, �s szikr�z� v�zpermetben �tg�zolt a combig �r� foly�n,
pontosan a t�lgy fel� igyekezve. A l�ny biztosan az�rt b�jt meg ezen a f�n, mert
innen nagyon j�l l�thatta a sz�nt�st. S mihelyt befejezt�k, azonnal le is
m�szott!
-- Sz�gyellem az angoltud�somat -- mondta k�rlel�, sebezhet� hangon. -- Ne �ruld
el senkinek!
A l�ny azt k�v�nta, b�rcsak elmenne m�r Cadfael, de egy�ttal titoktart�s�ra is
sz�m�tott.
-- Tal�lkoztam �n is ezzel a nyomaszt� �rz�ssel sz�lt megnyugtat�an a szerzetes
--, mikor el�sz�r pr�b�lkoztam az angol besz�ddel. Nem ejtek sz�t az
er�fesz�t�seidr�l. Most pedig jobb, ha indulok vissza a sz�ll�sunkra, mert m�g
elk�sem a vesper�sr�l.
-- Isten veled, aty�m! -- felelte a l�ny, �s �radt bel�le a megk�nnyebb�l�s.
-- Veled is, gyermekem!
Gondosan megv�lasztott �ton indult el, hogy elker�lje a tal�lkoz�st a sz�ke
fiatalemberrel. A l�ny sok�ig n�zett Cadfael ut�n, miel�tt v�gyakozva a g�zl�n
hangos csobog�sok k�s�ret�ben �rkez� �k�rh�vogat� fel� fordult volna a figyelme.
Cadfael arra gondolt, hogy a l�ny tudta: figyelik, meg�rtik, �s tetszett neki a
szerzetes tart�zkod�sa. Tetszett neki �s felb�tor�totta. Egy rangos walesi
l�nynak, h�mzett ujj� ruh�ban, bizony�ra nyom�s oka van r�, hogy tal�lkozz�k egy
k�lf�ldivel, egy olyan emberrel, aki nincstelen �s gy�k�rtelen itt, a kl�nokon
alapul� t�rsadalomban, ahol rokonok n�lk�l lenni egyet jelentett azzal
meg�lhet�s n�lk�l lenni. M�gis, nagyon kedvess, vonz� ifj�, kem�nyen dolgozik,
�s �rz�ssel b�nik az �llatokkal. Mikor megbizonyosodott, hogy eltakarj�k a
bokrok, Cadfael visszafordult, �s l�tta, hogy k�zeledik egym�shoz a k�t fiatal,
nyugodtan, �r�mmel, meg sem �rintve egym�st, mintha csak sz�gyenkezn�nek a m�sik
el�tt. T�bbsz�r nem is n�zett h�tra.
Amire most a legnagyobb sz�ks�gem van itt, gondolta, mik�zben a gwytherini
templom fel� s�t�lt, egy megb�zhat�, sz�v�lyes ismer�s, aki ismer minden
falubeli f�rfit, n�t, �s gyermeket, an�lk�l, hogy leikeik terh�t is mag�val
hordozn�. Egy �letvid�m, j�fej� iv�cimbora, egy ilyen ember kellene nekem.

HARMADIK FEJEZET
1
Nem is egyet, de egyszerre h�rmat tal�lt azokb�l, akiket k�v�nt, a komplet�rium,
az esti im�ds�g ut�n, mikor John testv�rrel visszas�t�lt a v�lgy v�g�be a
kov�csm�helyhez �s a hozz� tartoz� majorhoz. Robert prior �s Rich�rd testv�r m�r
visszavonultak �jszak�ra Huw h�z�ba, Jerome �s Columbanus �ton voltak a f�k k�zt
Cadwallon birtoka fel�. �gy nem volt senki, aki azir�nt �rdekl�dhetett volna,
hogy vajon Cadfael is lefek�dt-e m�r szalma�gy�ra a pap kar�mj�nak padl�s�n,
vagy pedig Gwytherin pletyk�sai k�z� telepedett-e le. Az elsz�ll�sol�s
csod�latosan bev�lt. Az enyhe est�ben egy�ltal�n nem �rezte �lmosnak mag�t, itt
pedig nem volt senki, aki �jf�lkor fel�bressze �ket az �jjeli zsolozsma �r�j�ra,
a matutinumra. John testv�r �r�lt, hogy bemutathatja a kov�cs h�za n�p�nek, �s
Huw aty�nak is megvolt r� az oka, hogy p�rtfogolja ezt az ismerets�get. Az
nagyon j� lesz, ha rajta k�v�l m�s is sz�t emel a falu v�lem�nye mellett, Bened,
a kov�cs pedig k�ztiszteletnek �rvendett, mint a szakm�jabeliek �ltal�ban, �s
szav�nak s�lya volt.
Mikor oda�rtek, Bened ajtaja el�tt h�rman �ltek a padon, s a m�zs�r ugyanolyan
gyorsan j�rt k�rbe, mint a besz�lget�s. K�zeled� l�pteik zaj�ra mindh�rom fej
riadtan felemelkedett, �s �tmeneti csend jelezte a falubeliek �sszetart�s�t. �m
�gy t�nt, John testv�rnek m�r siker�lt megkedveltetnie mag�t, Cadfael pedig �gy
k�sz�nt r�juk walesi nyelven, mint ahogy a hal�sz dobja be a zsin�rt, �gy
valamivel sz�vesebben fogadt�k ann�l a kim�rt udvariass�gn�l, amire egy angol
sz�m�thatott volna. A napsz�tta, vil�gosbarna haj� Annest m�r sz�k�ben hossz�ban
elh�resztelte Cadfael walesi mivolt�t. Kihoztak egy m�sik padot, �s az iv�k�rt�k
t�gasabb k�rben folyatt�k �tjukat. A foly�n t�l fokozatosan elhalt a f�ny, a
hom�ly felvette a r�tek �s erd�k z�ldj�t, amit a v�z ez�st szalagja has�tott
kett�.
Bened t�mzsi, izmos, k�z�pkor� f�rfi volt, barna haj� �s szak�llas. T�rsai k�z�l
az egyikben azt ismert�k fel, aki aznap az �kr�kkel sz�ntott, �gy h�t nem csoda,
hogy kisz�radt a kem�ny munk�ban. A harmadik, egy sz�rke haj� �regember, akinek
hossz�, gondosan ny�rt szak�lla �s sz�p, inas kezei voltak. Egy b�, h�zisz�ttes
k�penyben �ld�g�lt, amelyen l�tszott, hogy valaha, val�sz�n�leg valaki m�son,
jobb napokat l�tott. Az �reg �gy viselkedett, mint akinek kij�r a tisztelet, s
meg is kapta.
-- Ez itt Padrig, kiv�l� k�lt� �s j� h�rf�s -- mondta Bened --, �s Gwytherin
szerencs�snek mondhatja mag�t, hogy egy id�re k�z�tt�nk tart�zkodik Rhisiart
udvarh�z�ban. Az valamivel t�l van Cadwallon birtok�n, egy erdei tiszt�son, de
Rhisiartnak errefel� is vannak f�ldjei, a foly� mindk�t oldal�n. Errefel� 6 a
leggazdagabb birtokos. Nem sokan hordhatnak h�rf�t mifel�nk, mert akkor tal�n
gyakrabban tiszteln�nek meg minket a Padrighoz hasonl� v�ndor b�rdok. Van ugyan
egy kis h�rf�m -- ez az egyik privil�giumom --, �s Rhisiart�t is gyakran
haszn�lj�k. Magam hallom n�ha, mikor a l�nya j�tszik rajta.
-- N�k nem lehetnek b�rdok -- sz�lt Padrig eln�z� g�nnyal --, de a l�ny tudja,
hogyan kell behangolni, �s gondozni a hangszert, ezt elismerem. Apja a
m�v�szetek p�rtfog�ja, m�gpedig igen b�kez� �s nagylelk� patr�nus. Nincs olyan
b�rd, aki csal�dottan hagyn� ott udvar�t, �s olyan sincs akit ne marasztaln�nak,
mikor t�vozik. Nemes h�z.
-- Ez pedig itt Cai, Rhisiart b�rl�je. Biztosan l�tt�tok �j parcell�t v�gni,
mikor �tj�ttetek ma a dombtet�n.
-- L�ttam, �s csod�ltam a munk�j�t -- mondta Cadfael. -- Nem l�ttam soha jobbat.
J� �llatokkal dolgozott, �s a h�vogat�ja is j�.
-- A legjobb! -- v�gta r� Cai haboz�s n�lk�l. -- Dolgoztam m�r n�h�nnyal, de nem
ismertem m�g senkit, aki �gy b�nik az �kr�kkel, mint Engelard. A hal�lba is
ut�na menn�nek. De ugyanolyan j� haszn�t venni az ellesn�l vagy a beteg
j�sz�gn�l ak�rmiben, mint amennyire a h�vogat�shoz �rt. Nagy szerencs�tlens�g
lenne Rhisiartnak, ha elvesz�ten�. Ma is milyen kiad�s munk�t v�gezt�nk.
-- Huw atya elmondja majd -- kezdte Cadfael --, hogy minden szabad embert
gy�l�sre h�vnak, holnap mise ut�n a templom el�, meghallgatni mit javasol a
priorunk. Nem k�tlem, Rhisiarttal is tal�lkozunk majd.
-- Tal�lkozni is fogtok vele �s a hangj�t is hallani fogj�tok -- felelte Cai,
majd elvigyorodott. -- Mindig kimondja, amit gondol. Ny�lt sz�v�, ny�lt
term�szet� ember, hamar fortyan� �s csillapul� haraggal, de neheztel�s egy csepp
sem marad soha benne. Hanem pr�b�ld megingatni, ha egyszer elhat�rozta mag�t
mintha egy hegyet akarn�l od�bbtolni.
-- Az ember szil�rdan kitarthat amellett, amiben hisz, �s ez�rt m�g azok is
tisztelehetik, akik tengelyt akasztottak vele. A fiait tal�n nem �rdekli a
h�rfa, hogy n�v�r�kre hagyj�k?
-- Nincsen fia -- mondta Bened. -- Feles�ge meghalt, m�st pedig soha nem vesz
el, �gy csak egy l�ny marad ut�na.
-- S az eg�sz rokons�gban nincs f�rfi �r�k�se? L�nyok ritk�n szoktak �r�k�lni.
-- Egyetlen f�rfi sincs a csal�dj�ban -- sz�lt Cai --, �s nagyon k�r, hogy �gy
van. A legk�zelebbi rokona az unokab�tyja, aki nem tart ig�nyt az �r�ks�gre, na
meg �reg is m�r az ilyen �zlethez. Sioned a legragyog�bb parti az eg�sz
v�lgyben, �gy rajzanak nyom�ban az ifjak, mint a m�hek. Ha Isten is �gy akarja
el�gedett feles�g v�lhat bel�le, az unok�val a t�rd�n, m�g miel�tt Rhisiart
megt�r aty�ihoz.
-- Unoka egy j� embert�l, mit akarhat enn�l t�bbet b�rmelyik �r? -- k�rdezte
Padrig, �s ki�r�tette a m�zs�r�s ed�nyt, majd tov�bbadta. -- B�r, meg�rthetitek,
�n nem vagyok gwytherini, s �gy nincs arra jogom, hogy ak�r az egyik, ak�r a
m�sik f�l mellett sz�t emeljek. De ha kimondhatn�k valamit, amit bar�taim nem
fognak -- hisz ugyan�gy el vannak k�telezve a prior �s Cai ura mellett, mint �n
a m�v�szetnek �s p�rtfog�imnak --, akkor csak annyit sz�ln�k: ne keress�tek a
k�nyelmes megold�st, �s meg ne s�rt�djetek, ha torlasz ker�l utatokba. Nem
akarok szem�lyeskedni! De ha Wales szabad fiai valamit nem tartanak becs�letes
�gynek, akkor azt nem is fogj�k �gy nevezni, �s kit�rni sem fognak.
-- Sajn�ln�m, ha �gy tenn�nek -- felelte Cadfael --, mert �n a magam r�sz�r�l
olyan eredm�nyt szeretn�k, ami tisztess�ges, �s senkiben nem hagy jogos
s�relmeket. De milyenek a t�bbi urak, akikkel holnap tal�lkozni fogunk?
Cadwallonr�l m�r hallottunk, k�t testv�r�nk a vend�gszeretet�t �lvezi. Az 6
f�ldjei szomsz�dosak Rhisiart�ival?
-- Egy j� darabot kell m�g menni Rhisiart h�z�n t�l, az erd�n kereszt�l od�ig.
De az�rt szomsz�dok, birtokaik hat�rosak egym�ssal. Ezen k�v�l gyermekkori
bar�tok is. Cadwallon b�keszeret� ember, kedveli a k�nyelmet �s a vad�szatot.
Hajlamai szerint igent mond b�rmire, amit a herceg �s a p�sp�k k�r t�le, de
ugyan�gy �ltal�ban egyet�rt Rhisiarttal is. Ebben a dologban -- ismerte el
Bened, �s kid�nt�tte az utols� cseppet is az iv�k�rtb�l --, semmivel sem tudok
n�latok t�bbet arr�l, hogy mit fognak sz�lni. Csak annyit tudok, hogy elfogadj�k
�k is a jeleket �s az �ld�sokat, amelyeket k�ldet�setekre kaptatok. Ha a szabad
emberek a priorotok mell� �llnak, akkor Szent Winifred veletek megy haza, �s
ezzel v�ge is az �gynek.
De m�r a m�zs�rnek is v�ge lett aznap �jszak�ra.
-- T�ltsd itt az �jszak�t -- k�rte Bened Padrigot, mikor a vend�gek indul�sra
emelkedtek --, �s zen�l�nk egy keveset, miel�tt holnap elmenn�l. M�r mindent
el�k�sz�tettem neked.
-- Nah�t! �gy is lesz, hiszen olyan kedves vagy! felelte Padrig, �s el�kel��n
bevonult a h�zba vend�gl�t�j�val egy�tt.
Cai �s Cadfael testv�r pedig, egy�tt indultak vissza, v�llvetve, mint a r�gi
bar�tok Huw atya h�z�hoz, �s onnan, udvariass�gk�ppen, egy j� darabon Rhisiart
udvara fel� kereszt�l az erd�n, miel�tt elv�ltak volna.
-- T�bbet �s vil�gosabban nem besz�lhettem err�l a dologr�l Bened �s Padrig
jelenl�t�ben, noha j� ember -- mondta Cai bizalmasan --, s�t mindketten azok, de
h�t m�gis csak egy v�ndor. Sionedr�l, Rhisiart l�ny�r�l van sz�... Az az
igazs�g, hogy Bened is sz�vesen megk�rn� a kez�t, �s amilyen nyugodt, j� ember,
a l�ny rosszabbul is v�laszthatna. Mivel azonban szerencs�tlen Bened �zvegy, �s
�vekkel id�sebb a n�la, nincsenek nagy es�lyei. De te m�g nem is l�ttad a l�nyt!
Cadfael testv�rben kezdett �bredezni a gyan�, hogy val�j�ban l�tta � m�r, s�t
t�bbet is ann�l, mint amit az ideval�siak k�z�l b�rkinek megengedne. M�gsem
sz�lt semmit.
-- Olyan az a l�ny, mint a m�kus! Ugyanolyan f�rge, �s hirtelen, pont annyira
fekete s �ppen olyan v�r�s! Ha semmije sem lenne, akkor is m�rf�ldekr�l j�rn�nak
hozz� a k�r�k, pedig annyi f�ldet fog �r�k�lni, hogy ha bandzs�tana, m�g akkor
is p�ly�zn�nak a kez�re! Erre itt van szeg�ny Bened, aki csak a maga feje ut�n
megy, a hallgatags�g�val, �s m�gis rem�nykedik. V�g�l is a kov�csot minden
k�z�ss�g megbecs�li. �s, hogy rosszat ne sz�ljunk r�la, nem az �r�ks�g�re
�h�tozik, hanem mag�ra a l�nyra. Ha l�ttad volna valaha, meg�rten�d te is.
Mindenestere mondta Cai, �s hangosat s�hajtott bar�tja ir�nti sajn�lat�ban --, a
l�ny apj�nak m�r megvan a kedvenc v�jel�ltje, akihez ragaszkodik. Cadwallon fia
kisleg�ny kora �ta bej�ratos Rhisiart otthon�ba, s szabadon rendelkezik
szolg�l�ival, s�lymaival �s lovaival. Egy�tt n�tt fel a l�ny�val. R�ad�sul a
szomsz�dos birtoknak � az egyed�li �r�k�se. Mi felelhetne meg enn�l jobban
mindk�t ap�nak? �vekkel ezel�t eld�nt�tt�k m�r ezt egym�s k�z�tt. A gyermekeiket
pedig szinte egym�snak teremtett�k, hiszen �gy ismerik egym�st, mintha testv�rek
lenn�nek.
-- Nem vagyok olyan biztos abban, hogy ez lenne az ide�lis p�r -- vallotta be
Cadfael �szint�n.
-- �gy t�nik Sioned sem �gy gondolja -- folytatta Cai sz�razon. -- Eddig minden
s�rget�snek ellen�llt, hogy hozz�menjen ehhez a Peredur nev� leg�nyhez. Pedig,
�n �ll�tom, az is egy �l�nk, vid�m, j�k�p� fi�. Lehet, hogy egyke l�t�re rosszul
nevelt�k, de mutass nekem egy l�nyt, Sionedet kiv�ve, aki ne rohanna
hanyatt-homlok ak�r egyetlen int�s�re ut�na. Na persze 6 is kedveli el�gg�, de
ez minden. M�g hallani sem akar a h�zass�gr�l, sz�vesebben j�tssza a szabad
sz�v� gyermeket.
-- �s Rhisiart b�r vele? -- k�rdezte Cadfael �vatosan.
-- Nem ismered m�g �t sem. Im�dja a l�ny�t, s j� oka van r�, a l�ny pedig
tiszteli az apj�t, j� okkal � is. Na de mi ennek a l�nyege? Rhisiart nem fogja
r�er�ltetni a saj�t v�laszt�s�t. Ugyan soha nem mulaszt el egyetlen alkalmat
sem, hogy megjegyezze, milyen megfelel� k�r� Peredur, �s ezt a l�ny sem tagadja.
Az apja abban rem�nykedik, ha elj�n az ideje, Sioned hallgat majd a szav�ra.
-- De fog-e? -- k�rdezett r� Cadfael, mert hallott valami furcs�t kicsend�lni a
f�ldm�ves hangj�b�l. -- Az �v� mindenesetre sim�n folyt, mint a tej.
-- Ki tudja -- v�lszolt lassan Cai --, mi forog egy l�ny fej�ben? Lehet az is,
hogy megvan a saj�t terve. Hiszen mer�sz teremt�s, aki okosan �s t�relmesen megy
a maga �tj�n. De hogy az micsoda, azt �n honnan tudhatn�m? Tal�n te tudod?
Tudhatja-e azt ak�rki is?
-- Lehet, hogy van egy ember, aki tudja -- felelte ravaszul Cadfael �gy, mintha
a dolog egy cseppet sem �rdekeln�.
Ha Cai nem kapta volna be a csalit, Cadfael nem is er�lk�d�tt volna tov�bb,
hiszen nem olyan ember volt, aki elfecsegn� m�sok titkait, ha v�letlen�l bel�j�k
botlik. De meg sem lep�d�tt, amikor a m�sik jelent�s�gteljesen k�zelebb h�z�dott
hozz�, majd fontoskodva a bord�i k�z� d�f�tt a k�ny�k�vel. Hiszen �lland�an
egy�tt dolgozott a fiatal �k�rh�vogat�val, �gy bizony�ra �szrevett egy-k�t
nyilv�nval� dolgot mostan�ra. A ma d�lut�ni c�ltudatos, egyenes igyekezet
kereszt�l a r�teken �s a v�zen egy bizonyos �reg t�lgy fel�, �nmag�ban el�g lett
volna egy �les szem� megfigyel�nek. Az pedig, hogy m�gsem sz�lt semmit r�la,
ny�ltan el�rulta, hogy egy�tt�rez munkat�rs�val.
-- Cadfael testv�r, te nem vagy olyan ember, aki felel�tlen�l fecsegne, s egyik
f�lhez sem h�zol a mi kis helyi vit�inkban. �gy semmi okom r�, hogy ne mondjam
el neked. Egym�st k�zt sz�lva, a l�nynak megvan a sz�ve v�lsztottja, m�gpedig
olyasvalaki, aki Benedn�l is jobban szereti, de m�g kevesebb es�lye van arra,
hogy valaha elnyeri. Eml�kszel mit mes�lt�nk Engelardr�l, a t�rsamr�l? Nagy
seg�ts�g a j�sz�gn�l, �s sokat �r gazd�j�nak. Rhisiart tudja ezt, �s meg is
becs�li �rte. De a fi� m�gis alltud, egy idegen.
-- Sz�sz? -- k�rdezte Cadfael.
-- A sz�ke haj. Persze, hiszen l�ttad. Az is erre vall, hogy magas �s karcs�.
Igen, igen, Cheshire-b�l val�, Maelor hat�r�r�l. A chesteri b�keb�r�, Earl of
Ranulf el�l menek�l. Nem gyilkoss�g�rt, �ton�ll�s�rt vagy ak�rmi ilyesmi�rt!
Hanem ez a leg�ny a legpimaszabb vadorz� volt az eg�sz megy�ben. Mesterien b�nik
az �jjal, �s egymaga l� n�lk�l is k�pes becserk�szni az �zet. Ez�rt akarja v�r�t
venni a b�keb�r�. Mikor pedig beker�tett�k a hat�ron, nem tehetett m�st,
minthogy idefutott, Gwyneddbe. Viszamenni nem mer, azt meg te is tudod, mit
jelent idegenk�nt meg�lni Walesben.
Cadfael tudta j�l. Egy olyan orsz�gban, ahol mindenki ismeri a maga biztos
hely�t a kl�nj�ban, �s minden rokons�g s viszony alapja a f�ldbirtok, legyen az
ember ak�r szabad birtokos, ak�r r�szes b�rl� egy faluk�z�s�gben, ott a
f�ldn�lk�li idegen puszta l�te is el�g lehetetlen. Egyetlen m�don maradhat meg:
hogyha siker�l megegyeznie valamelyik nagyobb �rral, aki h�zat, szob�t ad neki,
�s egy darabka f�ldet, vagy alkalmazza, mert �ruba bocs�that�, hasznos szakm�ja
van. H�rom nemzed�kig ez az alku b�rmikor felmondhat�, �s az idegen elmehet,
azon a tisztess�ges �ron, hogy egyenl�en elosztja ing� vagyon�t azzal a
f�ldes�rral, aki biztos�totta neki azok megszerz�s�nek felt�teleit.
-- Tudom. Sz�val Rhisiart szolg�lat�ba fogadta ezt az ifj�t, �s egy majorban
sz�ll�solta el.
-- �gy, �gy! K�t �vvel ezel�tt, tal�n valamivel r�gebben, �s egyik�k sem
mondhatja, hogy magb�nta volna. Rhisiart igazs�gos gazda, megjutalmazza azt, aki
r�szolg�l. De b�rmennyire is becs�li �s nagyra �rt�keli Engelardot, senki sem
l�tott m�g olyat, hogy egy walesi �r hozz�engedte volna egyetlen l�ny�t egy
alltudhoz.
-- Soha! -- helyeselt Cadfael. -- Semmi esetre sem! Ellenkezne a t�rv�nyeivel, a
szok�saival �s a lelkiismeret�vel. Soha nem bocs�tana meg neki a rokons�g.
-- Olyan igaz, mint hogy itt �llok! -- s�hajtotta sz�nakozva Cai. -- De pr�b�ld
ezt meg�rtetni egy olyan b�szke, makacs fick�val, mint Engelard, aki egy m�sik
orsz�gb�l hozta a maga t�rv�nyeit �s jogait, ahol apj�nak j�kora urodalma van,
legal�bb annyira el van telve nemess�g�vel, mint itt Rhisiart.
-- Csak nem akarod azt mondani, hogy m�r k�rte a l�nyt az apj�t�l? -- k�rdezte
Cadfael d�bbenten �s csod�lkozva.
-- K�rte bizony! Persze azt a v�laszt kapta, amire te is sz�m�tott�l. Minden
rosszindulat, ugyanakkor minden rem�ny n�lk�l. �gy volt! Pedig derekasan
helyt�llt �s m�g �rvelt is a maga �gye mellett. R�ad�sul minden adand�
alkalommal �jra sz�ba hozza a dolgot, hogy eml�keztesse Rhisiartot, m�g nem adta
fel �s nem is fogja. �n mondom, mindkett�t ugyanabb�l a f�b�l faragt�k. Hirtelen
harag�ak, makacsak, de egyform�n ny�ltak �s �szint�k. Annyira tisztelik egym�st,
hogy rosszindulat nem f�r k�z�j�k, �s emiatt a dolog miatt nem v�lnak meg
egym�st�l. Azonban valah�nyszor el�ker�l a le�nyk�r�s �gye, csak �gy pattognak a
szikr�k. Rhisiart egyszer meg�t�tte a fi�t, mikor az nagyon sarokba szor�totta,
�s a fick�t csak egy hajsz�l v�lasztotta el att�l, hogy vissza ne �ss�n. Mi lett
volna arra a v�lasz? Nem tudom, alltuddal t�rt�nt-e ilyesmi egy�ltal�n, de ha
egy szolga meg�t egy szabad embert, akkor azt a kez�t, amelyikkel ezt tette,
lev�gj�k. Hanem Engelard m�g idej�ben megzabol�zta mag�t, b�r �n nem hiszem,
hogy a f�lelem fogta volna vissza. Ink�bb az, hogy tudta, vesz�lyes �tra t�vedt.
Erre mit csin�lt egy f�l�ra m�lva Rhisiart? Visszah�vta, �s bocs�natot k�rt. A
fi� egy szemtelen, �rtetlen, k�lf�ldi csavarg� -- ezt mondta --, m�gsem kellett
volna meg�tnie. Nagy h�bor�s�g d�l kettej�k k�z�tt, ami nem hagyja �ket
nyugodni, de mondjon csak valaki egy rossz sz�t Rhisiartr�l Engelard f�le
hallat�ra! R�gt�n egy �k�lcsap�ssal egy�tt fogja visszasz�vni azt! Ha valamelyik
szolga ak�r csak egyetlen rossz sz�t is ejt Engelardr�l, hogy beh�zelegje mag�t
Rhisiart kegyeibe, hamar megtudja, hogy az alltud �szinte ember �s szorgalmas
munk�s, aki fel�r t�zzel is a r�galmaz�i k�z�l. �gy megy ez! Szerintem nem lesz
j� v�ge.
-- H�t a l�ny? -- k�rdezte Cadfael -- � mit sz�l mindehhez?
-- Nagyon keveset, �s azt is nagyon halkan. Eleinte lehet, hogy �rvelt �s
k�ny�rg�tt, de ha �gy is volt, azt maguk k�z�tt, titokban int�zt�k el az
apj�val. Most arra v�r, hogy elj�jj�n az � ideje. Addig minden erej�v�?
igyekszik megakad�lyozni, hogy azok ketten egym�s tork�nak essenek.
Na �s tal�lk�t ad szerelmes�nek a t�lgyn�l vagy a tucatnyi titkos hely egyik�n,
ahov� a munk�ja sz�l�tja a fi�t, gondolta Cadfael. Sz�val �gy tanult meg a l�ny
angolul, azalatt a k�t �v alatt, am�g a sz�sz leg�ny buzg�n tanult walesz�l
t�le. Emiatt hajland� angol besz�lget�ssel el�tni az id�t egy vend�g
szerzetessel, �s ez�rt nyugtalan�totta annyira, hogy egy walesi anyanyelv�
idegen gyan�tlanul elh�reszteli nyelvtud�s�t a k�rny�ken. Nem nagyon k�v�nhatja,
hogy h�re menjen, milyen gyakran tal�lkozik titokban Engelarddal, ha azt v�rja,
hogy elj�jj�n az � ideje. Ameddig a saj�t �tj�t nem j�rhatja, addig is igyekszik
t�vol tartani egym�st�l az apj�t �s a szerelmes�t. Ki tudn� megmondani, melyik�k
fog el�bb engedni, hiszen mindh�rman megingathatatlannak t�nnek.
-- �gy l�tszik van el�g baj itt Gwytherinben azon k�v�l is, amit mi hoztunk a
nyakatokra -- mondta, mikor b�cs�t ven Cait�l.
-- A kell� id�ben mindet megoldja az Isten -- felelte Cai filozofikus�n, �s
elballagott a s�t�tben. -- Cadfael visszaindult az �sv�nyen, azzal a
k�nyelmetlen �rz�ssel, hogy az�rt Isten elv�rna n�mi seg�ts�get az emberekt�l
is, de legt�bbsz�r csak akad�lyokat kap t�l�k.

2
Gwytherin �sszes szabad embere elment a gy�l�sre a k�vetkez� napon, miut�n az
asszonyn�ppel �s a b�resekkel meghallgatt�k a mis�t. Huw atya halkan megnevezte
a rangosabbakat, amikor meg�rkeztek. Ritk�n volt ekkora a gy�lekezet.
Ott volt Rhisiart a l�ny�val, a tiszttart�j�val �s a le�ny komorn�j�val.
Rhisiart nagydarab, esetlen, sz�v�lyesnek l�tsz�, �tven k�r�li, fekete haj�
f�rfi volt, r�vid, �szes szak�llal, mer�sz von�s�, v�r�ses arccal, amelyik
egyszerre t�nt vid�mnak �s mogorv�nak, haragosnak �s j�indulat�nak, de ahhoz t�l
ny�lt �s kifejez� volt, hogy titkol�z� vagy aljas legyen. Hossz� mer�sz l�ptei
voltak, azonnal, �s mosolyg�s�n viszonozta a k�sz�n�seket. Egyszer�, de finom
h�zisz�ttes ruh�ja alig emelte ki a t�bbi szabad birtokos k�z�l, akik a
templomba j�ttek. Ragyog� arc�t tekintve el��t�letek n�lk�l �rkezett, k�szen
�llt arra, hogy b�rkit v�gighallgasson, �s zil�lt csal�di �gyei ellen�re is
nagyon boldognak t�nt. L�tszott, hogy szereti a l�ny�t, �s b�szke r�.
A l�ny emelt f�vel, der�s pillant�ssal l�pkedett a nyom�ban. Ez alkalommal cip�t
is h�zott, �s megf�s�lt haj�t f�nyes, fekete copfba fonva, v�szonf�k�t� alatt
viselte. � volt a t�lgyfa csib�sze, ezzel egy�tt az eg�sz k�rny�k leggazdagabb
�r�k�se �s leg�h�tottabb elad� l�nya is.
A tiszttart� egy id�sebb, �sz, kopaszod�, j� humorra vall� arc� f�rfi volt.
-- Rhisiart h�zass�ga r�v�n ker�lt a csal�dba -- s�gta Huw. -- A n�hai feles�g
b�tyja.
-- A m�sik l�ny Sioned komorn�ja? -- Megnevezni sem kellett, mert Cadfael m�r
tudta a nev�t. Arc�n g�dr�csk�kkel �s mosollyal, apr�, szer�ny l�ptekkel k�vette
Annest, bar�tn�j�t, a templomba. Vil�gos hajfonat�n ez�st�sen ragyogott fel a
napsug�r.
-- A kov�cs unokah�ga -- mondta Huw atya seg�t�k�szen. -- Kedves l�ny, �s
gyakran megl�togatja, ami�ta meghalt a feles�ge. � s�ti neki a kenyeret is.
-- Bened unokah�ga? -- kapta f�l a fej�t John testv�r, mik�zben a form�s derekat
�s a csillog� hajat k�vette elb�v�lt tekintet�vel. K�ts�gk�v�l abban
rem�nykedett, keny�rs�t�s is lesz, miel�tt elhagyj�k Gwytherint. Egyre ink�bb
kider�lt, hogy sugallat vez�relte az elsz�ll�sol�st, de hogy angyali-e vagy
�rd�gi, egyel�re m�g titok maradt.
-- A f�ldre vesd a tekinteted, testv�rem! -- sz�lt r� Jerome testv�r fedd�leg.
-- Nem ildomos asszonyokra �gy r�meredni.
-- H�t � meg honnan tudta, hogy asszonyok mentek el mellett�nk -- suttogta John
testv�r l�zongva --, ha olyan k�teless�gtud�an les�t�tte a szem�t?
Ha m�s nem is, Columbanus testv�r az asszonyok t�rsas�g�ban megfelel�
testtart�sban �llt, feh�r kezeit im�ds�gra kulcsolta, szempill�it leengedte,
tekintete meg�llapodott a f�v�n.
-- Most �rkezik Cadwallon -- mondta Huw atya. Ezek a j� testv�rek term�szetesen
m�r ismerik. Ott pedig a feles�ge �s a fia, Peredur j�n.
Sz�val ez a sz�lei ut�n egy fiatal �zsuta kecses sz�kell�seivel igyekv� ifj� a
Sioned sz�m�ra v�lasztott f�rj, akit igen kedvel, �s �gy ismert eg�sz �let�ben,
mint csal�dtagot, de semmi kedve hozz�menni. Cadfaelben felr�mlett, azt meg sem
k�rdezte, hogy a v�leg�ny mit sz�l a dologhoz, de el�g volt egyetlen pillant�st
vetni Peredur arc�ra, mikor az megl�tta Sionedet, s ez mindent megmagyar�zott.
Itt a gubanc. Lehet, hogy a l�ny vonz�d�sa abban mer�lt ki, hogy kedvelte a
m�sikat, de a fi�� nyilv�nval�an nem. A l�ny l�tt�ra els�padt �s fell�ngolt a
szeme.
A sz�l�k el�g h�tk�znapi, k�nyelmes emberek voltak, akik megh�ztak a nyugodt
j�l�tben, �s elv�rt�k, hogy a dolgok sim�n �s nyugodtan folyjanak, ahogyan
szoktak. Cadwallonnak kerek, puf�k, mosolyg�s arca volt, feles�ge k�v�r, sz�ke,
veszeked�s aszony. A fiuk bizony�ra valamelyik veszedelmesebb �sre �t�tt. �r�m
volt n�zni a l�pteit. Nem volt magasabb az �tlagosn�l, de ar�nyos termete
d�lcegnek mutatta. R�vid, s�t�t haja sz�las�n g�nd�r�d�tt a fej�n. �llat sim�ra
borotv�lta, minden arccsontja eleg�ns, mer�sz �s eg�szs�ges sz�n� volt. A
napf�ny v�r�sesre festette ki�ll� pofacsontj�t, �s hangs�lyozta vakmer�,
akaratos sz�j�nak vonal�t. Egy ilyen fiatal embernek neh�z lehet elviselnie,
hogyha valaki m�st, aki r�ad�sul idegen, t�bbre becs�lnek n�la. Minden egyes
mozdulata �s pillant�sa arr�l �rulkodott, hogy eg�sz �let�ben minden �s mindenki
szolg�latk�szen beh�dolt neki, eg�szen mostan�ig.
A megfelel� pillanatban, mikor a templom megtelt, Robert prior impoz�nsan,
gondosan kicsinos�tva �tv�gott az apr�cska sekresty�n �s elfoglalta hely�t.
Shrewsbury szerzetesei sorba �lltak �s k�vett�k. A mise megkezd�d�tt.

3
A szabadok gy�l�s�nek d�nt�seibe az asszonyoknak term�szetesen nem volt
belesz�l�suk. A b�rl�knek sem, b�r �k szabad bar�taikon kereszt�l, k�zvetetten
�rv�nyes�thett�k befoly�sukat. �gy m�g a szabadok a mise ut�n m�g ott maradtak,
a t�bbiek elsz�lling�ztak, lass�, m�lt�s�gteljes mozg�ssal, nem t�ls�gosan
messzire, csak hogy �ppen tapintatosan hall� �s l�t�t�vols�gon k�v�lre
ker�ljenek, de el�g k�zel ahhoz, hogy tudom�st szerezzenek mindenr�l, �s
meger�s�ts�k sejt�seiket, mihelyst a gy�l�s v�get �r.
A szabad emberek a templom el�tti tiszt�son gy�lekeztek. M�r magasan j�rt a Nap,
alig t�bb mint egy �r�val d�l el�tt. Huw atya l�pett a gy�lekezet el�, �s
r�viden, ahogyan � hallotta, ismertette a dolog velej�t. Ny�j�nak feje volt,
ez�rt tartozott n�p�nek azzal, hogy az igazs�got adja el�, ugyanakkor h�s�ggel
tartozott az egyh�znak is. Elmondta, hogyan v�laszolt a p�sp�k �s a herceg a
Shrewsburyb�l �rkezett, tiszteletteljes k�r�sre, melyet sz�mos bizony�t�k
t�mogat. Hogy melyek ezek, annak r�szletez�s�t Robert priorra hagyta.
A prior soha nem t�nt m�g szentebbnek, vagy m�lt�bbnak a szents�gre, mint aznap.
Volt �rz�ke a rendk�v�li alkalmakhoz, s k�ts�gtelen�l az � �tlete volt, hogy a
gy�l�st szabad t�ren tarts�k, ahol a napf�ny bearanyozhatja �s kiemelheti nem
evil�gi sz�ps�g�t. Cadfael mag�nv�lem�nye szerint nagyon helyesen kev�sb�
er�szakolta r� mag�t a t�bbiekre, mint az v�rhat� lett volna. Hab�r �ltal�ban
t�lz�sokba esett, most j�l eltal�lta a m�rt�ket, legal�bbis annyira, amennyi
helyes dolgot el� tudott teremteni mag�b�l.
-- Nem t�l boldogok -- s�gta oda John testv�r Cadfaelnek, de ez �gy hangzott,
mintha maga sokkal rosszabbnak tal�ln� a helyzetet. N�ha John is tudott nagyon
�ntelt lenni. De val�ban, a k�r�l�ttt�k �ll� emberek arc�r�l egyhang�lag
hi�nyzott a lelkesed�s a walesi szent �ltal produk�lt angol csod�k ir�nt. Robert
cs�csteljes�tm�nye sem igaz�n ragadta mag�val a hallgat�s�got.
Mozgol�dtak �s morogtak, egym�sra pillantgattak, majd egy emberk�nt ism�t a
szerzetes szem�be n�ztek.
-- Mind a p�sp�k, mind a herceg �ld�s�t adta utunkra -- mondta a prior g�g�sen.
-- De a l�ny itt van Gwytherinben! -- szak�totta f�lbe hirtelen Rhisiart. --
Olyan hangja volt, amilyet elv�rt az ember. Er�s, dallamos, �s m�ly, amelyik
szinte el�nekli az �rz�seit, s csak azt�n v�r a gondolatokra, hogy megtudja,
vajon azok benne voltak-e az �rz�sben. -- A mi�nk, nem D�vid p�sp�k�! Sem Owain
herceg�! Itt fejezte be az �let�t, �s egy sz�val sem mondta, hogy el akarna
innen menni. Olyan k�nnyen higgyem el tal�n, hogy ennyi id� ut�n egyszerre csak
el akar hagyni minket? Mi�rt nem sz�lt err�l nek�nk egyszer sem? Mi�rt?
-- El�tt�nk vil�goss� tette ezt -- magyar�zta a prior --, sz�mos alkalommal,
amint az im�nt elmondtam volt.
-- De nek�nk soha nem eml�tette -- ki�ltotta Rhisiart d�h�sen. -- �gy k�v�nja az
udvariass�g? Elhihetj�k-e ezt arr�l a sz�zr�l, aki maga v�lasztotta otthon�t
mik�z�tt�nk?
A t�bbiek is p�rtj�t fogt�k, �s magabiztoss�ga csak t�zelte par�zsl�
ellenkez�s�ket. Egyszerre tucatnyian kiab�lt�k k�zbe, hogy Szent Winifred
Gwytherin� �s senki m�s�.
-- Azt meritek �ll�tani teh�t, hogy l�togatt�tok �t? k�rdezte Robert prior
tiszta, �les hangon. -- Hogy im�dkoztatok hozz�? Hogy k�rt�tek az �ldott sz�z
seg�ts�g�t, megadva a neki kij�r� tiszteletet? Tudtok egy �rvet is arra, mi�rt
k�v�nna tov�bbra is k�z�ttetek maradni? Hiszen nem megfeledkeztetek r�la m�g
hal�l�ban is?
-- M�g ha �gy is volna -- mondta Rhisiart tiszta meggy�z�d�ssel --, mib�l
gondolod, hogy a l�ny csod�lkozik ezen? Te nem �lt�l k�z�tt�nk, de 6 igen. Te
angol vagy, 6 pedig walesi volt, ismert minket, �s soha nem haragudott annyira
r�nk, hogy m�shov� menjen vagy panaszkodj�k. Tudtuk, hogy itt �l, semmi sz�ks�g
nem volt r�, hogy h�h�t csapjunk k�r�l�tte. Ha sz�ks�get szenved�nk, akkor azt �
is tudja, �s soha nem k�ri, hogy im�dkozva, k�nnyek k�z�tt, t�rden cs�szva
menj�nk hozz�. Ha megharagudott volna r�nk n�mi k�r� vagy gaz miatt, megtal�lta
volna a m�dj�t, hogy tudtunkra adja. Nek�nk, nem pedig holmi t�voli benc�s
rendh�znak Angli�ban!
�rvendezve ny�ltak meg a torkok, �s kiab�lt�k azt, amit addig csak mormogtak.
Rhisiart k�lt� volt �s pr�dik�tor, m�lt� ellenfele b�rmelyik angolnak. Cadfael
testv�r szabadj�ra engedte mag�ban a b�rdok �r�ks�g�t, �s csendben mulatott. Nem
az�rt, mert Robert prior m�rv�nyfeh�r haraggal roskadozott a walesi ostrom
alatt. Csup�n az�rt, mert a csat�ra h�v� hang walesi volt.
-- Tagadj�tok tal�n mindazoknak a jeleknek �s csod�knak a l�t�t -- mennyd�r�gte
Robert prior, �s a lehet� legegyenesebbre kih�zta aszketikus termet�t --,
amelyekr�l itt besz�moltam nektek? Az int�s�t, amely ide vezetett minket?
-- Nem -- felelte kereken Rhisiart. -- Soha nem k�telkedtem abban, hogy val�ban
tapasztaltad �s hiszed ezeket az el�jeleket. De az el�jelek �s a csod�k egyar�nt
sz�rmazhatnak angyalokt�l vagy �rd�g�kt�l. Ha ezek a mennyb�l val�k, mi mi�rt
nem szerezt�nk r�luk tudom�st? A szent itt van, nem Angli�ban. Tartozik nek�nk
ennyi udvariass�ggal, hiszen a rokonunk. Azt mered mondani, hogy el�rult volna
minket? Nincs-e Walesnek saj�t egyh�za, a kelta kereszt�nys�g�, melyben � is
szolg�lt? Mit tudott � a ti�tekr�l? Nem hiszem, hogy veletek besz�lt volna, �s
vel�nk nem. Bizony�ra �rd�g�k csaltak meg titeket. Winifred pedig egy sz�t sem
sz�lt!
�jabb tucat hang �llt a kih�v�s mell�, �ljenezve leg�kesebb szav� sz�nokukat,
aki hangot adott neheztel�s�k legl�nyegesebb pontj�nak. A p�sp�pks�gek puszta
l�te is megal�zta az �si, szent kelta egyh�z odaad� h�veit. Ez az egyh�z nem
esett a vil�giass�g csapd�j�ba, nem udvarolt a tr�noknak, ink�bb visszavonult a
vil�gt�l az im�ds�g �s az elm�lked�s �ldott mag�ny�ba. A mormog�s lassan fojtott
morajl�ss�, menyd�rg�ss� er�s�d�tt. Robert prior, nem igaz�n b�lcsen, felemelte
parancsol�shoz szokott hangj�t, hogy eln�m�tsa a b�k�tlenked�ket.
-- Az�rt nem sz�lt nektek semmit, mert megfeledkeztetek r�la, �s nem
tisztelitek. Elismer�s�rt fordult hozz�nk, melyet t�letek soha nem kapna meg.
-- Ez nem igaz -- v�laszolta Rhisiart --, b�r lehet, hogy tudatlans�godban
elhiszed, amit mondasz. A szent kiv�l� walesi asszony, �s ismeri f�ldijeit. Mi
nem kapkodunk elismerni a rangot �s a gazdags�got, s nem �llunk hajb�kolva, a
f�ldet s�rolva f�lre, ha valaki nagyzolni kezd el�tt�nk. M�g a dics�retben is
�gyetlenek �s k�z�ns�gesek vagyunk. Amit nagyra tartunk, azt a sz�v�nkkel
�rt�kelj�k, �s ez a walesi l�ny tudja is ezt. M�g akkor sem hagyn� mag�ra a
saj�t n�p�t, ha elhanyagoltuk volna a s�rj�t. A szelleme az, ami hozz�nk h�z, �s
mint rokonai felett, �rk�dik felett�nk. De a csontok is hozz�tartoznak, melyekre
vad�sztok. Nem a mieink �s nem a tieitek! Am�g � maga nem mondja nek�nk, hogy
igenis el akarja azokat vitetni, addig maradnak! �tkozottak legy�nk, ha m�sk�pp
tesz�nk!
Robert prior sz�m�ra az volt a legkeservesebb csap�s, hogy �kessz�l�sa �s
vitatudom�nya m�lt� ellenf�lre, s�t, legy�z�re akadt, egy f�lig barb�r walesi
f�ldes�r k�p�ben. Aki nem is valami nagy uras�g, csak egy egyszer� vid�ki
f�ldbirtokos, �s normann szemmel n�zve nem emelkedik ki magasan k�rnyezet�b�l.
Kettej�k k�z�tt �ppen ez volt a k�l�nbs�g. Robert
rangokban gondolkodott, Rhisiart pedig v�rs�gi k�tel�kekben. Ami egyik�k fej�ben
nemes �s p�r, az rokons�g a m�sik�ban, ahol egyik ember sem kevesebb a m�sikn�l,
csak �ppen az egys�ges csal�d neki rendelt hely�n �ll.
A mennyd�rg�s egyetlen hangg� olvadt �ssze, magabiztosan �s k�vetel�dz��n, m�gis
egyed�l Rhisiart h�vta �letre. Robert prior nagyon j�l tudta, hogy csak egy
ellenfele van, ez�rt elnyomta szavaiban a d�h�s felhangokat, �s a k�gy�
b�lcsess�ge meg a szemt�l szembe folyatott k�zdelem mellett d�nt�tt. Felemelte
hossz�, eleg�ns karjait, melyekr�l h�trahullott a csuha ujja, majd r�mosolygott
a gy�lekezetre. Legragyog�bb �s legatyaibb mosoly�t pedig Rhisiartra vetette.
-- Jer, Cadfael testv�r, �s a k�vetkez�ket mondd el Rhisiart �rnak. T�ls�gosan
k�nny� nek�nk, akiknek sz�v�ben ugyanolyan odaad�s �g, �sszek�l�nb�zni a
mik�nten �s hogyanon. Jobb ezt nyugodtan megbesz�lni, mint f�rfi a f�rfival, �s
elker�lni a haragot, amely eltorz�tja az �rtelmet. K�rlek, Rhisiart uram,
vonuljunk el, �s vitassuk meg j�zanul ezt az �gyet. Azut�n majd ny�ltan
elmondhatod, amit akarsz. S miut�n t�rgyaltam veled, tov�bb nem sz�lok bele,
b�rmit is tal�lsz j�nak k�z�lni a tieiddel.
-- Ez helyes �s nagylelk� aj�nlat -- v�gta r� Rhisiart, �s l�that� �r�mmel
indult kifel� az el�tte sz�tv�l� t�megb�l.
-- Az egyet nem �rt�snek m�g csak az �rny�k�t se vigy�k be a templomba -- mondta
Robert prior. -- Bej�nn�l-e vel�nk Huw atya h�z�ba?
Az �sszes ragyog�, s�t�t, feld�h�d�tt szemp�r bek�s�rte �ket az alacsony kapun,
majd a f�lf�ra szegez�dve v�rta, mikor j�nnek �jra el�. A walesiek k�z�l senki
sem hagyta el a hely�t. B�ztak abban, hogy aki eddig az � �rdek�kben emelte fel
a hangj�t, ezut�n is ugyan�gy tesz majd.
A kicsi, faillat� szoba s�t�tnek t�nt a kint ragyog� napf�ny ut�n. Robert prior
higgadt �s �zleties arccal n�zett ellenfele szem�be.
-- J�l besz�lt�l -- mondta --, �s tisztelem hitedet, szint�gy azt, hogy
nagyrabecs�l�d a szentet, mert igen tisztelj�k �t mi is. Hit�nk szerint, saj�t
k�v�ns�g�ra, csakis az�rt, hogy �t szolg�ljuk. Mind az egyh�z, mind az �llam
mellett�nk �ll, �s te m�g n�lam is jobban tudod, hogy mivel tartozik
mindkett�nek egy walesi nemesember. De nem �hajtom, hogy Gwytherin nehezteljen
r�nk. Tudom, hogy Szent Winifred t�voz�s�val nagy vesztes�g �ri a falut, ez�rt
szeretn�m megfelel�en k�rp�tolni Gwytherint.
-- K�rp�tolni Gwytherint? -- ism�telte Rhisiart, mikor a fenti szavakat
leford�tott�k neki. -- Nem �rtem, hogy lehetne...
-- �s t�ged is -- mondta halkan mag�t�l �rtet�d�en Robert --, hogyha abbahagyn�d
a szembeszeg�l�st. Biztos vagyok benne, hogy ebben az esetben �sszes t�rsad �gy
tenne, �s �rtelmes ember m�dj�ra elfogadn� a p�sp�k �s a herceg rendelkez�s�t.
Mialatt ezt ford�totta, Cadfaelnek felr�mlett, m�g miel�tt a prior hossz�
kez�vel jelent�s�gteljes, lass� mozdulatokkal simogatni kezdte volna habitusa
elej�t, hogy Robert �ppen �lete legkatasztrof�lisabb hib�j�t k�sz�l elk�vetni.
Rhisiart arca k�telked� �s �rdektelen maradt. Teljesen �rtetlen�l pillantott a
priorra, aki egy puha, a sz�j�n�l zsin�rral megk�t�tt b�rzacsk�t h�zott el�. Az
asztalra tette, majd finoman el�retolta, am�g meg nem �llt Rhisiart jobb
kez�n�l. Amint a zacsk� v�gighaladt az asztal sz�lk�s deszk�in, halk cseng�
hangot hallatott. Rhisiart gyanakodva n�zegette, majd pillant�s�t a priorra
emelte.
-- Nem �rtelek. Mi ez?
-- A ti�d -- felelte Robert --, ha meggy�z�d a falut, hogy egyezzen bele a szent
�tad�s�ba.
T�l k�s�n �rezte meg a k�tked�, fagyos l�gk�rt a szob�ban, �s d�bbent r� sz�rny�
bakl�v�s�re. Kapkodva pr�b�lta menteni, ami m�g menthet�.
-- Hogy tetsz�sed szerint a Gwytherin sz�m�ra legmegfelel�bb m�don haszn�ld
fel... egy nagyobb �sszeg... -- de ennek m�r semmi �rtelme nem volt. Cadfael le
sem ford�totta.
-- P�nz! -- mondta Rhisiart igen furcsa hangon, melyben keveredett a
k�v�ncsis�g, a der�lts�g �s borzong�s. Term�szetesen ismerte a p�nzt. M�g azt is
meg�rtette, mire haszn�lj�k, de �gy tekintett r�, mint az emberi kapcsolatok
elfajz�s�nak egyik t�net�re. Wales vid�ki r�szein -- �s val�j�ban majdnem eg�sz
Wales ide tartozott --, szinte egy�ltal�n nem haszn�lt�k. Nem is volt r�
sz�ks�g. Gondosan meghat�rozt�k az egyes �ruk, szolg�ltat�sok csere�rt�k�t, �s
senki sem volt annyira szeg�ny, hogy a meg�lhet�shez elengedhetetlen javak
n�lk�l maradt volna. Nem ismert�k a koldul�st. A rokons�g seg�tette a r�szorul�
csal�dtagokat, �s minden h�z nyitva �llt, mintha t�rv�ny lett volna r�. A
hat�rvid�k mocsarain kereszt�l az orsz�gba sziv�rg� vert �rm�k c�ltalan
k�l�ncs�gnek sz�m�tottak. A cs�fond�ros csod�lkoz�s fut� pillanata ut�n �tl�tt
csak fel Rhisiartban, hogy jelen esetben hal�los s�rt�snek vegye az �rm�ket.
Elkapta kez�t a p�nzeszacsk� gyal�zatos �rint�s�t�l, arc�ba sz�k�tt a v�r, m�g a
szeme feh�rj�t is el�nt�tte.
-- P�nzt mer�szelsz aj�nlani, hogy megv�s�rolhasd a szent�nket? Hogy megv�s�rolj
engem? Eddig nem voltam tiszt�ban veled, �s azzal, hogy mit tegyek, de
Istenemre, m�r tudom, mit gondoljak! Te megkaptad a magad el�jeleit. Most �n is
az eny�imet!
-- F�lre�rtesz! -- ki�ltotta a prior, pr�b�lva kijav�tani a hib�t, de minden
l�legzetv�tel�vel csak s�lyosb�totta. -- Senki nem veheti meg a szenteket. �n
csak aj�nd�kot k�n�ltam Gwytherinnek, h�l�b�l �s k�rp�tl�sul �ldozatuk�rt.
-- Az eny�m, azt mondtad -- juttatta esz�be Rhisiart. -- Az eny�m lehet, ha
r�veszem...! Nem aj�nd�k! Megveszteget�s! Ez az ostoba vacak, amit t�bbre
becs�lt�k a j�h�retekn�l... Nem gondolhatod, hogy ezzel megv�s�rolhatod az �n
lelkiismeretemet. Kider�lt, hogy joggal k�telkedtem benned. Elmondtad, amit
akart�l, most �n mondom el a magam�t az embereknek, an�lk�l, hogy
megakad�lyozn�l benne.
-- Ne, v�rj! -- a prior olyan zavarban volt, hogy kiny�lt, �s megragadta
ellenfele ruhaujj�t. -- Ne siess el semmit! F�lre�rtetted val�di sz�nd�komat, �s
ha az is hiba volt, hogy alamizsn�t aj�nlottam Gwytherinnek, akkor bocs�ss meg
�rte. De ne nevezd...
Rhisiart d�h�sen kiszabad�totta mag�t a fogva tart� szor�t�sb�l, �s r�vid �ton
v�get vetett a prior tiltakoz�s�nak. Cadfaelhez fordult, �s �gy sz�lt:
-- Mondd meg neki, hogy ne f�ljen! �n magam sz�gyenkezn�k legink�bb a n�pem
el�tt, ha azt kellene mondanom, hogy Shrewsbury priorja megpr�b�lt p�nzzel
megvesztegetni. Nem foglalkozom az eff�le h�bor�skod�ssal. De tudniuk kell, �s
nektek is, hogy melyik oldalon �llok. -- Ezzel hossz�akat l�pve fak�pn�l hagyta
�ket, Huw atya pedig figyelmeztet�sk�pp felemelte a kez�t, nehogy b�rmelyik
szerzetes is megpr�b�lja k�vetni vagy megg�tolni a t�voz�sban.
-- Most ne! Most d�h�ng. Holnap tal�n lehet majd tenni valamit, hogy a k�zel�be
jussunk, de most semmik�ppen. Nem tehettek m�st, mint hagyj�tok, hadd mondja el,
amit akar.
-- Akkor legal�bb mutassuk meg magunkat mondta a prior, �s nagyvonal�an
�sszekapkodta a maga teremtette romokb�l mindazt, amit csak tudott, majd
kivonult a napf�nyre, a templom ajtaj�nak k�zel�be. -- Szerzetesei
k�teless�gtud�an baktattak a sark�ban. Ott �llt, emelt f�vel �s nyugodtan
�sszekulcsolt kezekkel, teljes �letnagys�gban, mialatt Rhisiart mennyd�rg�
hangon adta el� d�nt�s�t Gwytherin �sszegy�lt n�p�nek.
-- V�gighallgattam, amit a Shrewsburyb�l j�tt emberek el akartak mondani, annak
alapj�n d�nt�ttem, �s most veletek is tudatom v�lem�nyemet. Nemhogy
megv�ltoztatn�m �ll�spontomat, de ezerszer is meggy�z�dtem arr�l, hogy jogosan
elleneztem a szents�gt�r�st, melyet annyira �h�tanak. Szent Winifrednek itt a
helye k�zt�nk, ahov� mindig is tartozott. Hal�los b�n lenne elvinni valami
idegen helyre, ahol m�g az im�ds�gokat sem olyan nyelven hallan�, amit �rt, �s
egyetlen t�rsas�ga olyan idegenekb�l �llna, akik arra sem m�lt�k, hogy a
k�zel�be ker�ljenek. Hal�lomig kitartok az ellen, hogy a csontokat megk�s�relj�k
m�shov� helyezni, �s ugyanerre biztatlak titeket is. Ezzel most v�ge a
megbesz�l�snek.
�gy sz�lt, �s �gy is lett. Semmilyen m�don nem lehetett volna meghosszabb�tani.
A prior arra k�nyszer�lt, hogy m�rv�nyfeh�r arccal s �sszekulcsolt kezekkel
�lljon, am�g Rhisiart el nem lovagolt az erdei �sv�nyen, majd t�voz�sa ut�n az
eg�sz gy�l�s titokzatos m�don sz�t nem sz�ledt a legk�l�nb�z�bb ir�nyokba,
c�lzatos, riaszt� csendben. A letaposott, z�ld ar�na perceken bel�l ki�resedett.

NEGYEDIK FEJEZET
l
-- El kellett volna mondania, mire k�sz�l -- sz�lt Huw atya f�l�nk megrov�ssal.
-- Figyelmeztethettem volna, hogy ez a legnagyobb ostobas�g lenne. Mif�le
�rt�ket jelent maga szerint a p�nz olyasvalakinek, mint Rhisiart? M�g ha
megv�s�rolhat� lenne, de nem az, akkor is m�s m�dot kellett volna tal�lnia r�.
El�sz�r azt gondoltam, hogy j�l �t�lte meg. El�t�rja az angol zar�ndokok
szerencs�tlen helyzet�t, akiknek egyetlen hatalmas szentj�k sincs, ez�rt
szorulnak ilyen v�delmez�re, mint Winifred. Ha valamivel a nagylelk�s�g�hez
folyamodik, arra biztosan hallgatott volna.
-- Az egyh�z �s az uralkod� �ld�s�val j�ttem mondta d�h�sen a prior, b�r az
ism�telget�s m�r kezdte untatni �t mag�t is. -- Egy helyi f�ldbirtokos akarata
nem �llhat az utamba. A rendemnek itt Walesben nincsenek meg a jogai?
-- Nem t�ls�gosan -- felelte Cadfael kertel�s n�lk�l.
-- A n�p hajlik megadni a term�szetes tiszteletet, de ink�bb a remetes�ghez h�z,
nem pedig a kolostorokhoz.
Az izgatott megbesz�l�s a vesper�sig tartott, �s keser�s�g�vel m�rgezte meg m�g
az ima �r�j�t is, mert Robert prior f�lelmetes szentbesz�det tartott, amelyben
r�szletezte Szent Winifred minden �tmutat�s�t. Mindenek el�tt azokat, melyekben
felsorolta, hogy mi mindent kell Shrewsbury biztons�g�ba �tsz�ll�tani. Ezen
k�v�l pr�f�t�kat megsz�gyen�t� fenyeget�seket d�rg�tt mindazokra, akik a szent
�thelyez�s�nek �tj�ba �llnak. Iszonyatos haraggal fog viseltetni majd azokkal
szemben, akik szembeszeg�lnek akarat�val, �gy k�sz�tette el� Robert prior az
elker�lhetetlen kib�k�l�st Rhisiarttal. B�r Cadfael a ford�t�s sor�n igyekezett
m�rs�kelni a fenyeget�st, m�r amennyire merte, az�rt a gy�lekezetben n�h�nyan
�rtettek annyira angolul, hogy meg�rts�k az eredetit. Leolvashat� volt eln�mult,
elz�rk�z� arcukr�l. Ezek majd sz�thordj�k a h�rt a t�bbieknek, akik nem voltak
jelen, arr�l, hogy a prior eml�keztette �ket, mi t�rt�nt Cradoc herceggel,
akinek teste �gy sz�v�dott fel nyomtalanul a f�ldben, mint az es�, de hogy a
leik�vel mi lett, azt m�g tal�lgatni sem meri a retteg� k�pzelet. Ugyanez lehet
annak a sorsa, aki most pr�b�lja megs�rteni Winifredet.
Huw atya nagy zavar�ban idegesen kapkodott maga k�r�l, �s amennyire t�le telt,
igyekezett mindenkinek a kedv�ben j�rni. Az este java r�sz�ben igyekezett a
priort nyugalomra inteni, de v�g�l is a puszta kimer�lts�g teremtett b�k�t.
-- Rhisiart nem istentelen...
-- Nem istentelen! -- fuvol�zta Jerome testv�r, �s a mennyhez foh�szkodott, �gre
emelt tekintettel -- Kevesebb�rt is k�z�s�tettek m�r ki embereket!
-- Akkor azokat nem a b�neik miatt rekesztett�k ki -- felelte Huw makacsul --,
legal�bbis az �n v�lem�nyem szerint. Nem. Rhisiart rendes, elk�telezett, b�kez�
�s igazs�gos. Minden oka megvan a neheztel�sre, ha f�lre�rtik �s megs�rtik. Csak
akkor adja fel az ellenkez�st, ha �n k�zeledik hozz� els�k�nt, Pior atya,
m�gpedig eg�szen m�s hozz��ll�ssal, mint azt ma tette. Nem szem�lyesen, ezt
semmik�ppen nem tan�csoln�m. De ha elk�ldene engem, mondjuk Cadfael testv�rrel,
akir�l tudjuk, hogy maga is tisztess�ges walesi, �s �gy k�rne t�le bocs�natot
az�rt, amit mondott �s tett, majd nyitott l�lekkel kezdene �jabb t�rgyal�sba,
azt �gy v�lem, � sem utas�tan� vissza. S�t, az, hogy felkeress�k, m�r
lefegyverezn�, mert nagyon j�sz�v�. Azt nem �ll�tom, hogy felt�tlen
megv�ltoztatn� a v�lem�ny�t -- ez att�l f�gg, hogyan b�nnak majd vele --, de az
biztos, hogy meghallgatn� mag�t.
-- T�vol �lljon t�lem -- mondta Robert prior fennk�lten --, hogy elmulasszak
b�rmit megtenni, ha ezzel egy lelket is megmenthetek. Semmi rosszat nem k�v�nok
annak a f�rfinak, ha megb�nja v�tkeit. Semmi megal�z� nincs abban, ha az ember
lehajol, hogy egy b�n�st felemeljen.
-- �, micsoda k�ny�r�letess�g! -- �nekelte Jerome testv�r -- Szentekhez m�lt�
nagylelk�s�g a gonosztev�kkel szemben!
John testv�r laposan csillan� pillant�st vetett r�, �s zavartan f�szkel�d�tt
egyik l�b�r�l a m�sikra hint�zva, mintha csak egy kiad�s r�g�s inger�t igyekezne
elfojtani. Huw atya k�ts�gbeesetten igyekezett n�pe sz�m�ra biztos�tani a
herceg, a p�sp�k, a prior �s m�s hasonsz�r�ek j�indulat�t, ez�rt figyelmeztet�en
r�n�zett, majd gyorsan �gy sz�lt:
-- M�g ma este megl�togatom Rhisiartot, �s megk�rem, hogy holnap eb�deljen itt,
az �n h�zamban. Ha majd siker�l egym�s k�z�tt meg�llapodnunk, �jabb gy�l�st
h�vhatunk �ssze, hogy mindenki megtudhassa, szent a b�ke.
-- Kiv�l�! -- felelte a prior, miut�n �tgondolta a javaslatot. �gy neki sem kell
bevallania a hib�j�t, �s menteget�znie tettei miatt. Az pedig nem tartozik r�,
hogy Huw mit hoz fel ments�g�re.
-- T�gy �gy, �s rem�lem, sikerrel j�rsz.
-- Tekint�lyed �s fontoss�god jele volna, prior atya -- javasolta Cadfael
�szinte arccal --, ha k�ld�tteid l�h�ton �rkezn�nek. M�g nem s�t�tedett be, a
lovaknak pedig nem �rt a testmozg�s.
-- Val�ban -- egyezett bele a prior. -- Ez j�l kifejezn� m�lt�s�gunkat, �s s�lyt
adna k�ldet�s�nknek. Kiv�l�! Hozza csak John testv�r a lovakat!
2
-- Ilyen egy igazi bar�t -- mondta John, amikor m�r mindh�rman a nyeregben
�ltek, �s biztons�gos t�vols�gba �rtek a kezd�d� sz�rk�letben. Huw atya �s John
l�h�ton, Cadfael testv�r pedig a legjobb �szv�ren. -- M�g t�z perc, s olyat
tettem volna, hogy egy h�napig vezekelhetn�k miatta. Erre most itt lovagolok,
k�r�l�ttem a k�rny�ken tal�lhat� legjobb t�rsas�g. Tisztes k�vets�gben j�rok, �s
�lvezem az este nyugalm�t.
-- Sz�ltam �n egy sz�t arr�l, hogy te is vel�nk gyere? -- v�gott vissza
gonoszkodva Cadfael. -- Csak annyit mondtam, hogy a lovak emelhetn�k a
k�ld�tts�g f�ny�t. Hogy te mit emeln�l, azt meg sem mertem eml�teni a prior
jelenl�t�ben.
-- Ahov� a lovak mennek, oda megyek �n is! Ki hallott m�r olyan k�vetekr�l,
akiknek nem volt inasuk? Sz�pen f�lreh�z�dom am�g ti t�rgyaltok, �s elj�tszom a
k�teless�gtud� szolg�l�t. Egy�bk�nt pedig Bened ma este ott iszik n�luk. K�rbe
szoktak haladni, �s ma Cain a vend�gl�t�s sora.
-- Honnan tudsz ennyi mindent, mikor egy kukkot sem �rtesz velszi�l? --
csod�lkozott Cadfael.
-- �, valahogy megragad bennem a szavak jelent�se. M�r sokat megjegyeztem. Ha
m�g egy p�r napig maradunk, t�bbet is megtanulhatn�k, amennyiben k�pes lenn�k
bet�rni hozz� a nyelvemet. A kov�csmesters�get is kitanulhatn�m! Ma hajnalban
seg�tettem a m�helyben.
-- Nagy tiszteletben �llhatsz akkor, mert Walesben nem lehet ak�rkib�l kov�cs.
Huw az �t jobboldal�t szeg�lyez� ker�t�sre mutatott:
-- Cadwallon birtoka. M�g egy m�rf�ldet kell lovagolnunk az erd�ben Rhisiart
h�z�ig.
M�g nem s�t�tedett be, mikor egy irt�sra �rtek, ahol felsz�ntott �s bevetett
parcell�k vettek k�r�l egy hossz� l�cker�t�st. �g� fa illat�t sodorta fel�j�k a
sz�l. Az udvarh�z kapuj�t lobog� f�kly�k vil�g�tott�k meg. A ker�t�s bels�
oldal�n�l ist�ll�k, �lak �s cs�r�k lapultak meg. Siet�s mozg�s� emberek l�tt�k
ei egy n�pes uradalom esti teend�it.
-- Nono! -- csend�lt fel Cai hangja az egyik ist�ll� eresze alatti padr�l. --
�gy l�tszik, ma is kiszimatoltad, hol a m�zs�r, Cadfael testv�r! -- ezzel
h�vogat�an k�zelebb h�z�dott Benedhez, hogy helyet csin�ljon.
-- Padrig odabent zen�l, �s ahogy hallom, harci indul�t j�tszik, de hamarosan
csatlakozik hozz�nk. Isten hozott, �ljetek m�r le! Titeket senki sem tekint
ellens�gnek. -- Valaki volt m�g vel�k. Egy magas f�rfi, aki m�lyen beh�z�dott az
�rny�kba, s l�bait maga el�tt kiny�jtva pihentette. Csak szalmasz�ke haja
vil�g�tott a hom�lyban. Engelard volt az. A k�lhoni ifj� �r�mmel z�rta �ssze
hossz� v�gtagjait, mozdult � is, hogy helyet adjon a padon. Sz�v�lyes, ny�lt
mosoly�t m�g bar�ts�gosabb� tette szab�lyos, feh�r fogsora.
-- �ppen az�rt j�tt�nk, hogy v�get vess�nk a h�bor�s�gnak -- mondta Cadfael.
Mialatt lesz�lltak a nyeregb�l, a h�z egyik inasa futva �rkezett, hogy �tvegye a
kant�rokat. -- Huw atya kez�ben van most a b�ke sorsa. �n csak az�rt j�ttem,
hogy l�ssam, tisztess�gesen folyik-e a megbesz�l�s. Sajnos, mihelyst besz�lt�nk
az uratokkal, vinn�nk kell vissza a v�laszt, de John testv�r nagyon h�l�s lenne,
ha gondj�t viseln�tek, am�g mi t�rgyalunk. Engelarddal besz�lgethet angolul is,
mert j�l teszi az ember, ha gyakorolja az anyanyelv�t, mikor lehet�s�ge ny�lik
r�.
John testv�r azonban abban a pillanatban szemmel l�that�lag egyetlen nyelven sem
lett volna k�pes megsz�lalni. B�mulva �llt, mint valami alvaj�r�, a kant�rt is
�gy kellett er�vel kivenni a kez�b�l. Nem Engelardot n�zte, hanem a h�z nyitott
ajtaj�t, ahonnan �pp kij�tt egy n�i alak, �s vid�m l�ptekkel az eresz alatt
iddog�l�k fel� tartott, k�t k�zz�! egy hatalmas kancs�t fogva. Az �l�nk barna
szemek a l�togat�kra villantak, majd bar�ts�gosan meg�llapodtak Cadfaelen meg a
papon, de t�gra ny�ltak, amikor megpillantott�k John testv�rt, aki h�s-v�r
szobork�nt, t�sk�s, rozsdav�r�s hajjal, napsz�tta arccal �s �g�, rajong�
tekintettel, dermedten �llt. Cadfael k�vette Annest tekintet�t. Egy megtermett,
tapasztalatlan, j�k�p� fiatalembert l�tott maga el�tt, aki tal�n k�t-h�rom �vvel
lehetett id�sebb a l�nyn�l. A lovagl�shoz t�rdig felhajtott, �s �gy felejtett
benc�s csuha pont olyannak t�nt, mint b�rmelyik h�tk�znapi walesi munkaruha. A
tonz�ra viszont, b�rmennyire is tudta az ember (vagy a le�ny!), hogy ott a
fej�n, l�thatatlan maradt a t�zsz�n� �st�k m�g�tt.
-- Igen szomjas n�ps�g vagytok ti! -- sz�lt Annest, f�l szem�t m�g mindig John
testv�ren tartva. A kancs�t letette a padra Cai mell�, majd megvillantva
szokny�it, �s meglebbentve vil�gosbarna haj�t, 6 is letelepedett mell�j�k, s
elfogadta a kup�t, melyet Bened ny�jtott fel�. John testv�r n�m�n, megb�v�lve
�llt tov�bb.
-- Gyere h�t, te leg�ny! -- mondta Bened, �s helyet adott neki maga meg Cai
k�z�tt, csup�n egyetlen �l�ssel od�bb az illedelmesen kortyintgat� le�nyt�l.
John testv�r �gy l�pett oda, mint aki �lm�ban s�t�l, csak �ppen valamivel
lelkes�t�bb c�l lebeghetett el�tte.
-- Nocsak, nocsak! -- mondta mag�ban Cadfael, majd a megoldhatatlan k�rd�st
minden probl�m�k megold�j�ra hagyva Huw aty�val elindult, be a h�zba.

3
-- Elmegyek -- mondta Rhisiart, miut�n l�togat�ival bez�rk�zott egy f�lres�
szob�ba, -- persze, hogy elmegyek. �gy mondj�k, az ember nem utas�thatja vissza
felebar�tj�t. Senki sem lehet biztos abban, hogy nem csapja be mag�t, �s nem
cselekszik-e igazs�gtalanul. Isten mentsen att�l, hogy valakinek ne adjak m�g
egy es�lyt. Magam is gyakran sz�lok meggondolatlanul, de azut�n meg is b�nom,
mint ahogy most a ti priorotok. -- Nem mintha err�l sz� lett volna. Huw meg sem
eml�tette, b�rmilyen sokat is besz�lt. Ink�bb saj�t sz�gyenkez�s�t �s megb�n�s�t
fejezte ki, de ha Rhisiart ezt Robert priornak tulajdon�tja, h�t Huw atya el�g
elkeseredett volt ahhoz, hogy meghagyja �n�ltat�s�ban.
-- De hadd mondjam el azt is, hogy nem sokat v�rok az �jabb tal�lkoz�st�l. T�l
nagy k�zt�nk a szakad�k. Nektek elmondhatom azt is, amit senki m�snak, aki nem
volt jelen, mert nagyon sz�gyelln�m magam miatta. Az az ember p�nzt aj�nlott
nekem. Most azt mondja, Gwytherinnek sz�nja, de hogy lehet ez? �n vagyok tal�n
Gwytherin? Ugyanolyan ember vagyok, mint b�rki m�s. Meg�ll�m a helyem, amennyire
csak t�lem telik, de akkor is csak egy vagyok a sok k�z�l. Nem, nem! Nekem
k�n�lta fel azt az ersz�nyt, hogy ne emeljem fel ellene a szavam. Mik�nt
besz�ljem r� a saj�t n�pemet, egyezzenek bele az 6 k�v�ns�gaiba? Elfogadom a
sz�nd�k�t, hogy �jb�l besz�lni akar velem, �s hogy pr�b�lja �gy megvil�g�ttatni
ezt az �gyet, ahogyan � l�tja. De soha nem feljtem el, hogy olyannak tal�lt,
mint valami megv�s�rolhat� dolgot. Ha azt akarja, hogy m�dos�tsak a
v�lem�nyemen, neki is meg kell v�ltoznia, �s jel�t kell adnia annak. A
fenyeget�sei pedig egy�ltal�n nem �rdekelnek. �n legal�bb annyira tisztelem a mi
kis szent�nket, mint � vagy b�rki emberfia. Szerintetek Winifred tal�n nincs
ezzel tiszt�ban?
-- Biztos vagyok benne, hogy 6 j�l tudja ezt -- felelte Huw atya.
-- Ha csup�n tisztelni meg im�dni akarj�k �t, mi�rt nem tehetik azt itt,
helyben, ahol � nyugszik? Mi�rt nem �kes�tik fel a s�rj�t, ha az zavarja �ket,
hogy mi hagytuk gondozatlanul elvadulni?
-- J� k�rd�s -- mondta Cadfael testv�r. -- Ezt k�rdeztem �n is magamt�l. A
szentek nyughelye m�g szentebb �s s�rthetetlenebb kellene hogy legyen, mint a
h�tk�znapi emberek�.
Rhisiart jellegzetes �rtelmes, kih�v� pillant�sainak egyik�t vetette r�, egy
vagy k�t �rnyalattal enyh�bbet, mint a l�ny��, majd elmosolyodott.
-- Mindent �sszev�ve, el fogok menni. Ti pedig fogadj�tok k�sz�netemet
f�radoz�saitok�rt. D�lben, esetleg valamicsk�vel k�s�bb �rkezem az eb�detekre,
�s �g�retemhez h�ven v�gighallgatok mindent, amit m�g mondhattok nekem.

4
Az eresz alatti pad egyik v�g�t�l a m�sikig visszhangzott a j��z� nevet�s, s
arra cs�b�tott, hogy legal�bb egy siet�sen felhajtott kupa erej�ig
csatlakozzanak az iszogat�khoz, ahogy Cai k�rte Bened felkeli, hogy a kancs�b�l
�jrat�ltve iv�k�rtj�t, John testv�r pedig n�m�n, f�lig v�r�sen, de az�rt a
boldogs�gt�l ragyog� arccal �lt imm�r k�zvetlen�l a l�ny mellett. Ruhaujjaik
�ssze�rtek, mikor Annest k�v�ncsian k�zelebb hajolt, �s haj�nak egy k�sza f�rtje
a fi� v�ll�ra hullott.
-- Na, mire jutottatok? -- k�rdezte Cai, mik�zben m�zs�rt t�lt�tt a m�sik
kett�nek. -- Elmegy, hogy egyezkedjen a priorotokkal?
-- Igen -- v�laszolta Cadfael --, de hogy egyezkedne, azt k�tlem. Er�sen
megs�rt�d�tt. De az�rt elj�n az eb�dre, �s ez m�r �nmag�ban m�lt�nyland�.
-- M�g miel�tt vissza�rn�tek a paplakhoz, m�r tudni fogja az eg�sz falu --
mondta Cai. -- Errefel� a h�rek gyorsabban sz�llnak, mint a sz�l, �s a mai nap
ut�n mindenki Rhisiartra sz�m�t. Annyit mondok csak, ha meggondoln� mag�t,
hangot v�ltana, �s �ment mondana a dologra, �gy tenn�nek a t�bbiek is
mindannyian. Nem mintha h�j�n lenn�nek a k�ts�geknek �s a haboz�snak, hanem
az�rt, mert megb�znak benne. �ll�st foglalt, a t�bbiek pedig tudj�k, hogy csak
akkor hagyja el, mikor j� oka van r�. Ha siker�l megpuh�tanotok, semmi sem �ll
t�bb� az utatokba.
-- Az eny�mben eddig sem volt -- sz�lt Cadfael --, mert �n soha nem �rtettem,
mi�rt nem tisztelheti az ember a kedvenc szentj�t an�lk�l, hogy a csontjait
d�delgetn�. De manaps�g nagy a vet�lked�s ezekkel az erekly�kkel az ap�ts�gok
k�z�tt. Hanem, igen j� ez a s�r, Cai!
-- A mi Annest�nk f�zte -- mondta Bened, hangj�ban �rnyalatnyi b�szkes�ggel az
unokah�ga ir�nt, �s f�l k�zzel kedveskededve a l�ny v�ll�ra csapott. -- Az �
�gyess�g�nek pedig nincs p�rja. Nagy kincs lesz majd a f�rj�nek, nekem pedig
nagy vesztes�g lesz, ha f�rjhez megy.
-- Lehet, hogy szerzek neked egy j� kov�csot, akivel dolgozhatn�l -- v�gta r� a
l�ny, s arc�ra g�dr�csk�ket rajzolt a nevet�s. -- Csak azt mondd meg, hol az a
leg�ny?
M�r er�sen bes�t�tedett, �s b�rmenyirre is szerettek volna m�g maradni, de
indulniuk kellett. Huw idegesen f�szkel�d�tt, mert Robert prior egyre n�vekv�
t�relmetlens�g�re gondolt. Elk�pzelte maga el�tt a magas alakot, amint fel-al�
j�rk�l a kertben, �s arra v�r, hogy mikor t�nnek fel v�gre visszat�r� k�vetei.
-- Most m�r igaz�n menn�nk kell. V�rnak r�nk. Gyere, testv�rem, k�sz�nj el!
John testv�r k�teless�gtud�an, m�gis vonakodva �llt fel. Az inas el�vezette a
lovakat, egy-egy karj�val �lelve �t nyakukat. John higgadt arrcal, de ragyog�
szemekkel k�sz�nt j� �jszak�t mindenkinek, �s mondott �ld�st, gondosan tagolt,
de messze hangz� walesi szavakkal.
A kapu fel� tart� lovasokat hull�mz� nevet�s �s j�k�v�ns�gok k�s�ret�ben �rte
utol a v�lasz, melyben a le�ny cseng�, vid�man sz�ll� hangja �s Engelard
sz�v�lyes "Isten veletek"-je egyens�lyt teremtett a nyelvek k�z�tt.
-- T�ged meg ki tan�tott �gy ki a sz�rk�let �s az este k�z�tt? -- �rdekl�d�tt
Cadfael testv�r, ahogy be�rtek a f�k k�z�, a m�ly�l� s�t�tben. -- Bened vagy
Cai?
-- Egyik�k sem -- felelte John testv�r, �ntudatosan d�delgetve saj�t k�l�n kis
siker�t.
Nem sok �rtelme lett volna megk�rdezni, hogyan siker�lhetett Annestnek
elmondania, an�lk�l, hogy angolul tudna �s hogy John besz�lne velsz�l, azt, hogy
mit jelentett a fi�ba sulykolt mondat. Itt egy olyan nyelv munk�lkodott, amelyik
r�vid �ton megker�li a tolm�csokat.
-- Nos, te joggal �ll�thatod, ez a nap sem ment veszend�be -- ismerte el Cadfael
nagylek�en --, hiszen valami �jat tanult�l. Van-e m�g valami felfedez�s, amit az
el�z�ek mell� tudsz sorakoztatni?
-- Hogyne volna -- monda John testv�r csendes �r�mmel. -- Holnaput�n lesz
Benedekn�l a keny�rs�t�s napja.
5
-- Nyugodtan hajthatod �lomra a fejed, prior atya mondta Huw b�tran a magas,
s�padt homlok fel� ford�tva a maga alacsony, barna arc�t. -- Rhisiart el fog
j�nni, �s meghallgat. Sz�v�lyes volt, �s k�sz a vit�ra. Holnap d�lben vagy nem
sokkal k�s�bb itt lesz.
Robert prior kiengedte mag�b�l a megk�nnyebb�l�s �vatos, elfojtott s�haj�t. De
m�g t�bbet akart tudni, miel�tt aludni engedte volna a t�bbieket. Rich�rd
fel-felt�nt a v�lla mellett, testesen, j�indulat�an �s izgatottan.
-- Tudat�ban van annak, milyen helytelen az ellenkez�se? Visszavonja
szemben�ll�s�t?
A hom�lyban, ahov� alig-alig �rt el a gyertya vil�ga, Jerome �s Columbanus
testv�r remegett �s rem�nykedett, mert am�g egy cseppnyi k�ts�g is marad, �k
biztos nem mehetnek �t pihenni Cadwallon h�z�ba. Zaklatott, k�ny�rg� szem�kben
megcsillant a gyertyaf�ny.
Huw atya k�nt�rfalazott, mert � is igen �lmos volt m�r.
-- Bar�ts�gos figyelmet �s igazs�gos elb�r�l�st �g�rt. M�st nem is k�rtem t�le.
-- Musz�j lesz meggy�z�nek �s �szint�nek lennie, prior atya -- v�gott k�zbe
nyersen Cadfael testv�r. � az. �n egy fikarcnyit sem hiszem, hogy olyan
egyszer�en r� lehetne besz�lni. -- Belef�radt m�r, hogy nyilv�nval�an hi�
�br�ndokat dajk�ljon, �gy egyenesen kimondta, amit gondolt:
-- A prior atya nagyot hib�zott ma d�lel�tt. A hozz��ll�son mindenk�ppen
v�ltoztatnia kell, hogy a k�rt helyrehozza. Vagy Rhisiart�n, vagy a mag��n.
** 6
A m�snap reggeli mise v�g�n Robert el�vigy�zatosan k�sz�tette el� a tal�lkoz�st.
-- Csup�n az alprior testv�r, �n magam, Huw atya �s Cadfael testv�r, mint
tolm�cs, �l�nk asztalhoz az eb�dn�l. John testv�r, te seg�ts a szak�csoknak, �s
tegy�l meg mindent, amire k�rnek. Ut�nan�zhetsz Huw atya marh�inak �s ty�kjainak
is. Ti kett�t�knek, Jerome �s Columbanus testv�reim, k�l�nlegesen fontos
feladatot sz�nok. Mivel Szent Winifred �gy�ben j�runk, szeretn�m, ha
szents�gim�d�ssal �s virraszt�ssal t�lten�tek az id�t, am�g mi t�rgyalunk.
K�rjetek seg�ts�get abban, hogy jobb bel�t�sra t�r�tse a meg�talkodottakat, �s
sikerre vezesse utunkat. Ne az itteni templomban im�dkozzatok, hanem a szent
saj�t k�poln�j�ban, a r�gi temet�ben, ahol eltemett�k. Vegyetek magatokhoz
�lelmet, egy m�r� bort, �s induljatok m�ris! Edwin, ez a fi� , megmutatja majd
nektek az utat. Ha fel�lkereked�nk Rhisiarton, ami Winifred seg�ts�g�vel b�zv�st
siker�lni fog, k�ld�k majd �rtetek. De am�g nem �zenek, folytass�tok az
im�dkoz�st!
Engedelmesen dolg�ra indult mindenki. John �r�lt, hogy �lesztgetheti Marared
t�zet, �s hozhat-vihet dolgokat az asszony k�v�ns�ga szerint. Az id�s, r�g
meg�zvegy�lt n�nek, akinek saj�t fiai m�r feln�ttek, tetszett, hogy egy �leter�s
ifj� van a t�rsas�g�ban. Cadfael gyan�totta, hogy Johnt igencsak elk�nyeztetik a
legfinomabb falatokkal, m�g miel�tt az �tel egy�ltal�n az asztalra ker�lne. Ami
Jerome-ot �s Columbanust illeti, l�tta, ahogy a fi�val egy�tt felkerekednek,
miut�n a kend�be csomagolt kenyeret �s h�st csuh�jukba dugt�k. A borukat
tartalmaz� flask�t Columbanus vitte egy kis �veg forr�sv�zzel egy�tt, amit saj�t
mag�nak tartogatott.
-- Nem nagy dolog, amit felaj�nlok -- mondta al�zatosan --, de v�zen k�v�l m�st
nem �rintek mindaddig, am�g �gy�nk nem gy�zedelmeskedik.
-- Micsoda egy bolond! -- sz�lt John vid�man. Meglehet, hogy ezzel a
fogadalommal eg�sz �let�re lemondott a boriv�sr�l!

7
Sz�p tavaszi reggel volt, de szesz�lyes is, mint m�jusban mindig. Robert prior
k�s�ret�vel a lugasban �ld�g�lt, am�g a csillog� �s cs�p�sen hideg, majd f�l�r�s
z�por be nem k�nyszer�tette �ket a szob�ba. M�r k�zelgett a d�l, amikor
Rhisiartnak meg kellett �rkeznie. Nehezen k�zeledhetett a sz�k erdei �sv�nyen.
Az is lehet, hogy �tk�zben Cadwallon h�z�ban v�rja meg, m�g �jra ki nem s�t a
nap. Mivel sz� esett a k�s�sr�l, egy f�l�r�ig nem is nagyon foglalkoztatta a
paplakban v�rakoz�kat, hogy m�g nem jelent meg. De amikor m�r egy �ra eltelt a
megbesz�lt id�t�l, �s m�g mindig nem �rkezett meg Rhisiart, Robert prior arca
egyre zordabb, egyszersmind �vatosan diadalmas lett.
-- Hallotta a fenyeget�seket, melyeket b�ne miatt sz�rtam r�, ez�rt most f�l
elj�nni, �s szembeker�lni velem.
-- Val�ban hallott a fenyeget�sekr�l -- felelte s�lyosan Huw atya --, de
f�lelemnek a nyom�t sem l�ttam rajta. Igen szil�rdan �s nyugodtan besz�lt.
Nagyon szavatart� ember. Nem is �rtem, mi t�rt�nhetett, mert ez nem r� vall.
-- Esz�nk, de m�rt�kletesen -- mondta a prior --, s megadjuk neki az es�lyt,
hogy tartsa mag�t �g�ret�hez, ha valami fenntartotta volna. B�rkivel megeshet.
Addig v�runk, am�g ideje nem lesz k�sz�lni a vesper�sra.
-- Els�t�lok Cadwallon h�z�ig -- aj�nlkozott Rich�rd --, hiszen egy darabig arra
vezet az �t, �s tal�n tal�lkozom vele, vagy h�rt veszek arr�l, hogy erre tart.
T�bb mint m�sf�l �r�n �t t�vol volt, �s egyed�l j�tt vissza.
-- Valamivel m�g messzebb is mentem, de nyom�t sem leltem. Vissza�ton
�rdekl�dtem Cadwallon kapuj�n�l, de senki nem l�tta elmenni ott sem. Att�l
tartottam, hogy a r�videbb �sv�nyt v�lasztotta, mialatt �n a m�sik �ton
kerestem.
-- V�runk a vesper�sig, de tov�bb egy perccel sem -- jelentette ki a prior.
Hangja addigra hat�rozottan, magabiztosan csengett, mert m�r nem is sz�m�tott
r�, hogy vend�ge meg�rkezik. Ezzel pedig, Robert prior el�ny�re, nagyot hib�zna
az ellenf�l. �gy h�t v�rtak a vesper�sig, t�bb mint �t �r�val tov�bb az el�re
megbesz�lt id�n�l. A gwytheriniek nem mondhatj�k, hogy t�l gyorsan lemondtak
Rhisiartba vetett bizalmukr�l.
-- H�t itt a v�ge -- mondta a prior, mik�zben fel�llt, �s �gy r�zogatta
csuh�j�t, mintha a k�telyt vagy egy k�s�rtetet akarna elt�ntetni onnan. --
Kider�lt, hogy k�p�nyegforgat�, s ellenkez�se nem hat majd senkire. Menj�nk!
A napsugarak m�g mindig ragyog�an, de m�r ferd�n estek a templomot k�r�lvev�
z�ld f�ldtekn�re, melyben sz�mos ember �sszegy�lt az esti mis�re. Ekkor az erd�
m�lyebb, �rny�kosabb z�ldje fel�l, ahonnan az �sv�ny indult, k�zeledett valaki.
Nem Rhisiart, hanem a l�nya. Kecsesen kil�pett a napf�nyre, z�ld ruh�ban.
Engedetlen haj�t megf�s�lte, befonta, v�szonf�k�t� al� rejtette, ahogyan a
templomba szokott j�rni. Szorosan a sark�ban j�tt Peredur, s birtokl�
mozdulattal fogta �t a le�ny k�ny�k�t, b�r az nem sok figyelmet pazarolt
lovagiass�g�ra. Sioned megl�tta, ahogy a n�ma menet elhagyja Huw kapuj�t, �s
szeme egyik emberr�l a m�sikra v�ndorolt, egy kicsit tov�bb elid�zve Cadfaelen,
aki utols� volt a sorban. Majd enyh�n r�ncolva homlok�t �jra v�gign�zett rajtuk,
mintha egy arcot hi�nyolna a
t�rsas�gb�l.
-- Hol az ap�m? -- k�rdezte. Nagy szemeiben csak meglepet�s l�szott, aggodalom
m�g nem. -- M�r nincs itt? Elker�lt�k volna egym�st? Cadwallon h�z�ig lovon
j�ttem, � pedig gyalogosan, �gyhogy ha egy �r�n�l r�gebben elindult, akkor
mostanra m�r biztosan haza�rt. Az�rt j�ttem, hogy egy�tt legy�nk a mis�n, azut�n
pedig vele menjek haza.
Robert prior egy �rnyalatnyi csod�lkoz�ssal n�zett r�, mintha a rossz el��rzet
els� fuvallat�t szimatolta volna.
-- Mit mondasz? Azt �ll�tod, Rhisiart �r elindult, hogy tal�lkozzon vel�nk?
-- Term�szetesen! -- felelte d�bbenten Sioned. -- Meg�g�rte!
-- M�gsem �rkezett meg -- mondta Robert. -- D�lt�l mostan�ig v�rtuk, de nyom�t
sem l�ttuk. Az alprior testv�r az �t egy r�sz�ig m�g el� is ment, h�tha
�sszetal�lkoznak, de hi�ba. Rhisiart nem j�rt itt.
A l�ny Cadfael seg�ts�ge n�lk�l is meg�rtette. Egyik arcr�l a m�sikra villant a
tekintete, hitetlenkedve, �rlel�d� d�hvel.
-- Igazat besz�ltek? Vagy pedig fogva akarj�tok tartani, am�g Winifredet el� nem
�ss�tok �s biztons�gban Shrewsburyben nem tudj�tok? Egyed�l � �llt az utatokban.
Meg is fenyegett�tek!
Peredur izgatottan a l�ny karjaira kulcsolta ujjait, majd szorosan mell� �llt.
-- Csitt, nem szabad ilyesmit mondani. A j� testv�rek biztosan nem hazudnak
neked.
-- Mikor indult el ma reggel ap�d? -- k�rdezte Cadfael.
Sioned r�n�zett, �s valamicsk�t megnyugodott. A n�ma szeml�l�k k�zelebb
h�z�dtak, �beren figyeltek, k�szen arra, hogy a l�ny v�delm�re keljenek, ha
seg�ts�gre lenne sz�ks�ge.
-- Egy j� �r�val d�l el�tt. El�sz�r a tiszt�son l�v� mez�kre ment, hogy a
r�videbb �ton j�hessen ide, negyedm�rf�lnyi utat lev�gva az erd�n �t a szok�sos
�sv�nyhez k�pest. A tiszt�sig Engelard is vele tartott, de � tov�bbment a
dombokon t�lra, az ist�ll�khoz. K�t teh�n �ppen elleni k�sz�lt.
-- Az igazat mondtuk, gyermekem -- sz�lt Huw atya, legal�bb annyira s�lyos,
agg�d� hangon, mint a l�ny. -- V�rtunk r�, de nem �rkezett meg.
-- Mi t�rt�nhetett vele? Hol lehet?
-- Elker�lt�k egym�st, �s hazament -- hajtogatta Peredur, boldogtalanul verg�dve
a le�ny v�ll�n�l.
-- Visszalovagolunk, �s biztosan ott tal�ljuk majd.
-- Nem! Mi�rt fordult volna vissza, an�lk�l, hogy elj�tt volna az eb�dre? De ha
�gy is tett, mi�rt tartott volna ilyen sok�ig? Mikor �n nekil�ttam f�s�lk�dni
elindul�s el�tt, m�r r�g otthon kellett volna lennie, m�g ha meg is gondolta
mag�t. Egy�ltal�n nem hiszem, hogy ezt tette volna.
-- �gy v�lem -- kezdte Huw atya --, az eg�sz falui �rinti az �gy. Helyes lenne,
ha minden egyebet elhalasztan�nk, bele�rtve a templomi cerem�ni�kat is, am�g meg
nem tal�ljuk Rhisiartot, s meg nem gy�z�d�nk arr�l, hogy �p �s eg�szs�ges.
Val�sz�n�leg semmi m�sr�l nincs sz�, mint rossz id�z�t�sr�l, vagy f�lre�rt�sr�l,
de jobb ha el�bb ut�na j�runk, majd csak azut�n tal�lgatunk. Elegen vagyunk itt.
K�ldj�nk ki embereket minden �tra, amelyen elindulhatott, Sioned pedig majd
megmutatja, hol akarta Rhisiart lev�gni az utat a fenns�kt�l az erd�n �t, �s hol
�rt volna az �sv�nyre. Vesz�lyes vad�llattal nemigen tal�lkozhatott ezek k�z�tt
a f�k k�zt, de lehet, hogy elesett �s megs�r�lt. Ez �ll�thatta meg, vagy
lass�thatja j�vetel�t. A prior atya csatlakozik hozz�nk?
-- Sz�vvel-l�lekkel -- felelte Robert prior --, minden t�rsammal.
A kev�sb� k�szs�geseket a szok�sos �sv�ny ment�n k�ldt�k el, meghagyva nekik,
hogy mindk�t oldalon sz�r�djanak sz�t, �s vizsg�lj�k �t a k�rny�ket. Az
er�sebbek Cadwallon l�cker�t�se ment�n, a keskeny gyalog�ton indultak el. B�r a
f�k nem �lltak szorosan, �s s�r� aljn�v�nyzet sem volt m�g, a f�k alatt magas,
tavaszi f� n�tt. F�lk�rben sz�th�z�dva, egym�st�l p�r l�p�snyire haladtak.
Sioned az �sv�nyen ment, c�ltudatosan, �sszeszor�tot� ajkakkal, el�reszegezett
tekintettel. Peredur szorosan a nyom�ban, teljes k�ts�gbees�sben. Izgatottan
mormogott a l�ny fiil�be, de az oda sem figyelt r�. Ak�r hitt saj�t
megnyugtat�saiban, ak�r nem, annyi biztos volt, hogy f�lig szerelmes, s b�rmire
k�sz, hogy haszn�ra tegyen Sionednek vagy megv�dje. A l�ny viszont nyilv�nval�an
nem tekintette m�snak, mint a szomsz�d birtokr�l val� fi�nak, �s az adott
helyzetben igencsak f�raszt� embernek.
Tal�n f�l m�rf�ldnyire lehettek Cadwallon majorj�t�l, mikor Huw atya hirtelen
megr�ntotta Cadfael testv�r csuh�j�nak ujj�t.
-- Jerome �s Columbanus testv�rr�l eg�szen elfeledkezt�nk! A k�polnadomb jobbra
esik, nem t�l messzire. Meg kellene k�rdezni Robert priort, hogy ne kiildj�nk-e
�rt�k.
-- Val�ban, eszembe sem jutottak -- vallotta be a prior. -- Igen, felt�tlen�l
k�ldj oda valakit. Legjobb lesz, ha a falubeliek k�z�l egyet, �k mind j�l
ismerik az utat.
Egy fiatalember engedelmesen fut�snak eredt a f�k k�z�tt. A lassan halad�
emberh�l� egyre m�lyebbre �rt az erd�be.
-- Nagyj�b�l itt j�tt volna le a tiszt�s fel�l -- mondta Sioned �s meg�llt. --
Ha �tl�san sz�tsz�r�dunk jobb fel�, �tkutathatjuk azt az utat, amelyet
val�sz�n�leg bej�rt.
A terep emelkedett, a f�k egyre k�zelebb, az aljn�v�nyzet pedig egyre s�r�bben
n�tt. A keres�k ker�lgetni kezdt�k az �sszefon�d� bokrokat, n�ha m�terekre el
kellett t�volodniuk a t�bbiekt�l, Szem el�l vesz�tve �ket. Nem sokat haladtak
el�re, mikor Bened, a kov�cs, �tv�gott a Cadfael balj�n l�v� bokrokon, majd
nagyot ki�ltott meglepet�s�ben �s r�m�let�ben. Mindenki meg�llt a hull�mz�
sorban, �s megremegett a hang hallat�n.
Cadfael a ki�lt�s fel� fordult, �tk�zd�tte mag�t a t�vises �gakon, �s egy
ov�lis, f�ves, sz�k tiszt�sra bukkant, melyet minden oldalr�l s�r� boz�t vett
k�r�l. A bokrok k�z�tt egy f�rfi v�ll�n�l nem sokkal sz�lesebb, friss r�s ny�lt
a tiszt�s hossz�ban. Pontosan ott, ahov� a hasad�kon kereszt�l �rkezhetett,
Rhisiart fek�dt a h�t�n. Jobb cs�p�je alatt, mint valami m�lyed�sben,
lenyom�dott a f�, v�llai a f�ldh�z simultak, karjait sz�tt�rta. L�bait behajtott
t�rdekkel maga al� h�zta, a balt keresztbe vetve a jobb f�l�tt. Kurta, dacos
szak�lla az �gre meredt. Pontosan ugyanilyen �les sz�gben �gaskodott felfel� egy
ny�lvessz� tollas v�ge a bord�i k�z�l.

�T�DIK FEJEZET
1
A kov�cs h�v�s�ra mindenfel�l odagy�ltek az emberek. �gy t�rtek �t a bokrokon,
mint egy megriasztott szarvascsorda, �s d�bbenten meg�lltak a tiszt�son, ahol a
holttest fek�dt. Cadfael let�rdelt, sz�tfesz�tette Rhisiart ajkait, h�tha
l�legzik m�g, majd a h�trafesz�tett nyakon a pulzus nyomait kereste. Figyelte,
hogy zih�l-e m�g az �tl�tt mellkas, de nem tal�lt semmi �letjelet. � volt az
egyetlen abban a pillanatban, aki megmozdult a tiszt�son. K�l�n�s, visszafojtott
csendben vizsg�l�dott, mintha k�r�l�tte mindenki visszatartotta volna a
l�legzet�t.
Azt�n egyszerre mindenfel�l felt�madt a zaj �s a mozg�s. Sioned kereszt�lg�zolt
a bokrokon, megl�tta apja test�t, �lesen felsikoltott, ink�bb d�h�sen, mint
b�natosan, �s el�revetette mag�t. Peredur csukl�j�n�l fogva megragadta, �s
karjai k�z� h�zta. Egyik kez�t a fej�re tette, hogy arc�t a v�ll�hoz �lelje, de
a l�ny �jra felsik�tott, majd teljes er�b�l ell�kte mag�t�l a fi�t. Miut�n
kiszabadult a szor�t�sb�l, Cadfaellel szemk�zt t�rdre esett �s el�re d�lt, hogy
�t�lelje apj�t. Cadfael odahajolt, hogy megakad�lyozza, �s Rhisiart jobb h�nalja
mellett a f�re t�maszkodott.
-- Ne! Ne �rints meg semmit! M�g ne! Hagyd b�k�n, mert vannak dolgok, amiket
elmondhat m�g!
A l�ny, �szt�n�s gyors felfog�s�val, amely m�g ezekben a percekben sem hagyta
el, engedelmeskedett a parancsol� hangnak. A szavak �rtelm�re csak pillanatnyi
k�s�ssel d�bbent r�. K�rd�, elkerekedett tekintettel n�zett a szerzetesre, majd
le�lt a f�re, �s kezeit az �l�be ejtette. Ajkai n�m�n form�lt�k a f�rfi szavait:
"... dolgok, amiket elmondhat m�g!" Len�zett apja arc�ra. Tudta, hogy nem �l.
Azt is tudta, hogy a halottak besz�lnek, igen gyakran a mennyd�rg�s hangj�n.
R�ad�sul b�szke walesi �s�kt�l sz�rmazott, akik sz�m�ra a v�rbossz� m�g a
b�natn�l is er�sebb, szent k�teless�g volt.
Mikor m�sok is k�zelebb j�ttek, �s valaki meg akarta �rinteni a halottat, a l�ny
m�r maga t�rta sz�t karjait, �v� mozdulattal, �s er�s hangon �gy sz�lt:
-- Ne! Hagyd b�k�n!
Cadfael visszah�zta karj�t, �s egy pillanatra elt�n�d�tt, mi zavar�t �rez a
tenyer�n, amit felemelt Rhisiart mell�l. Azut�n r�j�tt. Ott, ahol t�rdelt a f�
�rezhet�en vizes volt a reggeli z�port�l. �rezte, hogyan tapad b�r�hez a csuha,
mikor megmozd�tja a t�rd�t. A halott kiny�jtott jobb karja alatt viszont sz�raz
volt a f�, ez�rt nem �rezte nyom�t a nedvess�gnek. �jra odany�lt, �s
v�gigtapogatta a f�ldet Rhisiart jobb oldala ment�n. Csak a t�rde alatt kezdte
�rezni a nyirkoss�got, �s a p�r�s f�illatot. Tov�bb tapogatott, a tetem eg�sz
sz�less�g�ben, de minden�tt ugyanezt tapasztalta. Furcsa! Nagyon furcsa!
Elrakt�rozta eml�kezet�ben, �s a csod�lkoz�st k�s�bbre halasztotta, mert volt
m�g m�s megfigyelni val� is. T�bbf�le veszedelem v�r m�g itt sok emberre,
gondolta mag�ban.
A h�ta m�g�tt mozdulatlanul feldereng� magas �rny nem lehetett m�s, mint Robert
prior. M�gpedig olyan k�l�n�s, zaklatott, d�bbent �llapotban, ami k�zelebb �llt
Columbanus testv�r rajong�si rohamaihoz, mint a prior megszokott viselked�s�hez.
Sioned csendes, k�nnytelen zokog�st�l r�zk�d� teste felett Robert
fesz�lt fejhangon k�rdezte meg:
-- Halott?
-- Halott -- felelte Cadfael sz�ntelen�l, �s Sioned t�grany�lt, kiv�r�s�d�tt
szem�be n�zett. -- Tekintete valamif�le meghat�rozatlan �g�rettel kapcsol�dott a
l�ny�ba. B�rmi is volt az, a l�nyt megnyugtatta. V�gt�re Cadfael walesi, teh�t
tudja mi a v�rbossz�. A meggyilkolt egyetlen �r�k�se, �s k�zeli rokona pedig,
l�ny l�t�re, � volt. A b�natn�l sokkal fontosabb k�teless�g v�r m�g r�.
Hirtelen �jra megreccsent a prior f�lelemmel �s �jjong�ssal teli hangja:
-- �me, a szent bossz�ja! Nem megmondtam, hogy haragja lecsap mindenkire, aki
k�v�ns�g�nak �tj�ba �ll? Ford�tsd le a szavaimat! Mondd meg nekik, hogy j�l
n�zz�k meg, hogyan teljesedett be, amit j�vend�ltem, s figyelmeztesd azokat,
akik m�g makacskodnak a sz�v�k m�ly�n. Szent Winifred megmutatta hatalm�t, �s
kinyilv�n�totta nemtetsz�s�t.
Nem sok sz�ks�g volt a tolm�csol�sra, mert mindny�jan megsejtett�k szavai
�rtelm�t. A k�zelben �lldog�l�k k�z�l egy tucatnyian ijedten h�tr�bb h�z�dtak.
J� p�r hang kapkodva, megad�an motyogott. A vil�g minden kincs��rt nem �lln�nak
a szent �tj�ba.
-- A hitetlen azt aratja le, amit mag�nak vetett szavalta Robert. -- Rhisiartot
figyelmeztett�k, de nem t�r�d�tt vele.
A legf�l�nkebbek addigra m�r rettegve, meghuny�szkodva t�rdre rogytak. Nem
mintha Szent Winifred t�l sokat jelentett volna sz�mukra, f�leg m�g a
szerzetesek �rte nem j�ttek, �s Rhisiart nem k�vetelte a falu jogait. Most pedig
itt fekszik, er�szakos hal�l �ldozatak�nt, mely a legval�sz�n�tlenebb helyen,
saj�t erdej�ben �rte utol.
Sioned tekintete apja �tl�tt sz�ve felett Cadfael�be kapcsol�dott. Er�slelk�
l�ny volt, nem sz�lt semmit, pedig forrtak benne a szavaik, melyeket sz�vesen
Robert
prior s�padt, el�kel�, m�rv�ny szer� arc�ba v�gott, vagy ink�bb k�p�tt volna. De
nem � volt az, aki hirtelen kikelt mag�b�l, hanem Peredur.
-- Nem tudom elhinni -- er�teljes, tiszt�n cseng� hangja messzire hallatszott a
fa�gak alatt --, hogy a gyeng�d, szent sz�z �gy �llna bossz�t egy igaz emberen!?
Igenis, az volt, b�r nagyot t�vedett! De ha a szent m�gis annyira k�ny�rtelen
lenne, hogy meg akarta �lni, b�r ezt nem tudom r�la elhinni, akkor mi sz�ks�ge
lett volna �jra �s ny�lra? Ha t�zet bocs�tott volna le a mennyb�l, az legal�bb
ilyen j�l megfelelt volna a c�lnak, �s hatalm�t is jobban megmutatta volna. Amit
l�tsz, prior atya, nem m�s, mint egy meggyilkolt ember. Egy m�sik ember keze
tette a nyilat a h�rra, emberk�z h�zta fel az �jat, emberi �rdekek miatt. Szent
Winifreden k�v�l bizony�ra t�bben nehezteltek Rhisiartra, �s m�soknak is �tj�ban
�llhatott. Mi�rt kellene �t v�dolnunk a gyilkoss�ggal?
A walesi nyelven elhangz� �rvel�st Cadfael leford�totta Robertnek, aki ki�rezte
Peredur hangj�b�l a szemben�ll�st, de nem �rtette a szavak jelent�s�t. M�g azt
is hozz�tette:
-- Igaza van a fiatalembernek. Ezt a nyilat nem a mennyekb�l l�tt�k ki. N�zd meg
a sz�get, ahogyan �ll! A bord�k al�l felfel�, egyenesen a sz�vbe. Tal�n ink�bb
lentr�l �rkezett. Egy embert�l, aki �j�val a bokrok k�zt t�rdelt? Igaz, hogy a
k�rny�k lejt�s, s �gy �llhatott lejebb, mint Rhisiart, de m�g �gy is...
-- Bossz��ll� szentek gyakran evil�gi eszk�z�ket haszn�lnak -- v�gta r� Robert
er�szakosan.
-- Aki bet�lti az eszk�z szerep�t, att�l m�g gyilkos marad -- felelte Cadfael.
-- Walesben is van t�rv�ny. �zenn�nk kell a herceg isp�nj�nak.
Bened eg�sz id� alatt s�t�t pillant�ssal meredt a holttestre, a seb k�r�l enyh�n
sziv�rg� v�rre, �s az abb�l ki�ll�, tollasv�g� ny�lvessz�re. Most vontatottan
�gy sz�lt:
-- Ismerem ezt a ny�lvessz�t. Tudom, ki�, de legal�bbis azt, hogy kinek a jel�t
viseli. Ahol t�bb ifj� �l egy h�ztart�sban, mindegyik megk�l�nb�zteti a
saj�tj�t, hogy ne legyen vita. N�zz�tek csak, a tollak v�ge egyik oldalon k�kre
van festve! -- Csak ennyit mondott, s erre j� n�h�nyan nagyot s�hajtottak, mert
pont olyan j�l ismert�k ezt a jelet, mint a kov�cs.
-- Engelard� -- mondta ki Bened egyenesen, �s h�rman-n�gyen fojtott hangon
meger�s�tett�k az �ll�t�s�t.
Sioned felemelte b�natos arc�t, melyen az addig r�er�ltetett hamis, fagyott
nyugalom hely�t r�m�let majd harag v�ltotta fel. Rhisiart halott volt, �rte m�r
semmit nem tehetett azon k�v�l, hogy v�r �s megsiratja. De Engelard �l, �s nem
volt egy�b, mint egy kiszolg�ltatott idegen, akit nem v�d meg a rokons�ga. A
l�ny hirtelen fel�llt, kih�zta mag�t, �s metsz� tekintet�t arcr�l arcra
k�rbej�ratta.
-- Ap�m �sszes embere k�z�l Engelard a legh�s�gesebb. Ink�bb lev�gn� saj�t
jobbkez�t, minthogy az �let�re t�rne vele. Ki meri azzal v�dolni, hogy � tette
ezt?
-- Nem ezt mondtam -- felelte Bened megfontoltan.
-- Azt �ll�tottam csup�n, hogy ezen a ny�lon ott a jele. Errefel� � a legjobb
c�ll�v�.
-- Minden gwytherini tudja -- hallatszott egy hang a walesiek csoportj�b�l, nem
v�dl�n, csak t�nyszer�en --, hogy gyakran �s hevesen vit�zott Rhisiarttal
valamin, ami kettej�k dolga volt.
-- Miattam -- mondta nyersen Sioned. -- Mondd ki b�tran, amit a fejedben
forgatsz. B�rkin�l jobban ismerem az igazs�got. Jobban, mint b�rmelyik�t�k.
Igen, sokszor �sszekaptak emiatt, de minden m�sban nagyon j�l meg�rtett�k
egym�st, �s egyik�k sem okozott volna k�rt a m�siknak. Nem gondolj�tok, hogy
aki�rt hadkoztak, ismeri a kock�zatot, amit � �s a k�zd� felek v�llalltak?
Harcoltak ugyan, de sokkal t�bbre becs�lt�k egym�st, mint k�z�letek b�rkit, �s
j� okkal.
-- Ki tudn� c�folni -- sz�lt k�zbe Peredur fojtott hangon --, hogy mennyire
kiford�that mag�b�l egy f�rfit a szerelem?
A l�ny megfordult, �s kim�rt g�nnyal n�zett r�.
-- Azt hittem, a bar�tja vagy!
-- Az is vagyok -- s�padt el Peredur, de rend�thetetlen maradt. -- Amit mondtam,
ugyan�gy magamra is igaznak �rzem.
-- Mi a baj ezzel az Engelarddal? -- k�rdezte Robert prior, aki nem tudta
k�vetni a besz�lget�st. -- Mondd m�r el, mir�l van sz�! -- Miut�n Cadfael a
lehet� legt�m�rebben felvil�gos�totta, �gy folytatta:
-- �gy t�nik, a fiatalembert meg kell majd k�rn�nk, hogy sz�moljon be arr�l,
merre j�rt a mai napon -- nyilatkoztatta ki Robert prior olyan fels�bbrend�en,
amihez itt nem volt joga. -- Lehet, hogy m�sok is voltak vele, �s tan�skodhatnak
mellette. De ha nem...
-- Reggel ap�ddal egy�tt indult el -- mondta Huw atya, �s sajn�lkozva n�zte a
l�ny merev, dacos arc�t. -- Te magad mondtad. A tiszt�son l�v� f�ldekig egy�tt
mentek. Azut�n ap�d elkanyarodott, hogy hozz�nk j�jj�n, Engelard pedig egy
m�rf�lddel tov�bbment, az ist�ll�khoz, ahol ellettek a tehenek. Oda kell
k�lden�nk, �s meg kell k�rdezn�nk, l�tta-e valaki Engelardot az�ta, hogy elv�lt
ap�dt�l. Akar m�g valaki mondani valamit ez �gyben?
Csend t�madt. Egyre t�bben gy�ltek oda. A keres�k lass�bbjai saj�t rossz
h�reiket hozt�k, de a tiszt�son megl�tt�k, milyen sz�rny�s�ges m�don old�dott
meg a k�rd�s. M�sok a falub�l j�ttek, mihelyt meghallott�k a pletyk�t, hogy
valaki elt�nt. M�g�tt�k Huw atya k�ld�nce �rkezett Columbanus �s Jerome
testv�rekkel a k�poln�b�l. De senki egy sz�val sem eml�tette, hogy aznap l�tta
volna Rhisiartot, vagy Engelarddal tal�lkozott volna.
-- Ki kell k�rdezni -- sz�lt Robert prior --, s ha nem ad kiel�g�t�
magyar�zatot, le kell fogni �s �tadni az isp�nnak. Hiszen az elhangzottak
alapj�n nyilv�nval�, hogy volt ind�t�ka azt k�v�nni, Rhisiart ne �lljon az
�tj�ban.
-- Ind�t�ka? -- t�rt ki Sionedb�l, mint ahogy a hamvad�, nyugodt t�zb�l kezdenek
egyszerre szikr�k pattogni. -- �szt�n�sen welsz�l sz�lalt meg �jra, b�r m�r
el�rulta, mennyire j�l k�pes k�vetni mindazt, amit angolul mondtak k�r�l�tte.
Tart�zkod�s�nak legf�bb oka m�r �gyis megsz�nt, el�gg� gonosz m�don. -- M�gsem
olyan er�s ind�t�k az, mint a ti�d, prior atya. Mindenki tudja a faluban,
mennyire szeretn�d elvenni t�l�nk Szent Winifredet, �s hogy milyen nagy
dics�s�g�re v�lna ez a rendh�zadnak, de legink�bb neked magadnak. Az ap�mon
k�v�l ki m�s �llt az utadba? A ti�dbe, nem a szent�be. Mutass jobb okot a
hal�l�ra! Akart-e valaha valaki is kezet emelni r� annyi �ven �t, miel�tt te
idej�tt�l volna Winifred erekly�i�rt? Engelard vit�ja ap�mmal r�gi, j�l ismert
volt, de a ti�d �j �s s�rg�s. A mi k�v�ns�gunk v�rhatott, hiszen fiatalok
vagyunk. A ti�d ellenben t�relmetlen. N�lad jobban ki tudhatta, mikor j�n
kereszt�l ap�m az erd�n Gwytherinbe? Vagy hogy nem gondolja-e meg mag�t?
Huw atya ijedten emelte fel a kez�t, hogy csendre intse a l�nyt, m�g miel�tt az
befejezte volna, de Sionedet nem lehetett elhallgattatni.
-- Gyermekem, gyermekem! Hal�los v�tek ilyen sz�rny� v�dakkal illetni a
tisztelend� prior aty�t!
-- Csak t�nyekr�l besz�lek -- v�gott vissza Sioned. -- Mi s�rt� van abban?
Robert prior r�mutatott azokra a t�nyekre, melyek neki legink�bb megfeleltek. �n
csak megmutatom a t�bbit is, amelyikek tal�n nem annyira tetszenek neki. Ap�m
volt �tj�ban az egyetlen akad�ly, �s 6 m�r halott.
-- Gyermekem, hiszen az eg�sz v�lgy tudta, hogy ap�d hozz�m j�n eb�dre, �s azt
is, hogy mikor. Sokan m�g a lehets�ges utakat is jobban ismerik, mint a j�
Shrewsbury! testv�rek. Az alkalom egy m�sik haragosnak �ppen �gy megfelelhetett.
Azt is tudnod kell, hogy Robert prior velem, Rich�rd �s Cadfae! testv�rekkel
volt a reggeli mise �ta. -- Huw atya izgatottan, esedezve fordult Robert fel�,
�s kezeit t�rdelte.
-- Prior atya, ne vesd a l�ny szem�re, hogy vad dolgokat mond. Nagy a gy�sza,
hisz az apja halt meg. Nem csoda, ha szembefordul mindannyiunkkal!
-- Nem neheztelek r� -- mondta h�v�sen a prior. �gy vettem ki a szavaib�l, hogy
k�telkedik bennem �s t�rsaimban, de biztosan megc�foltad a k�telyeit. Mondd el a
h�lgynek a nevemben, hogy te magad �s m�sok is tan�skodhatnak mellettem, hiszen
eg�sz nap l�ttatok.
Huw atya, h�l�san Sionedhez fordult, hogy mindezt �jra elism�telje neki. A l�ny
azonban hevesen visszav�gott, harcra k�sz indulattal. Szemt�l szembe akart
vit�zni Roberttel, a neh�zkes tolm�csol�st megker�lve, �s �gy elhagyta az
�nuralma.
-- Bizony�ra �gy is volt, prior atya -- vetette oda hib�tlan angols�ggal. --
Egy�bk�nt sem �gy n�zel ki, mint egy j� �j�sz. De az az ember, aki megpr�b�lta
megv�s�rolni ap�m egyet�rt�s�t, hajland� �s k�pes is lehet felb�relni egy
k�nnyebben befoly�solhat� szem�lyt ak�r arra is, hogy tegye meg neki ezt a kis
sz�vess�get. Az ersz�nyed megvolt m�g! Rhisiart visszautas�totta!
-- Vigy�zz a nyelvedre! -- mennyd�r�gte Robert, akit elhagyott er�ltetett
t�relmess�ge. -- Vesz�lyben lelked �dv�ss�ge! Eddig elt�rtem szavaidat, mert
tekintettel voltam gy�szodra, de ne fesz�tsd tov�bb a h�rt!
�gy meredtek egym�sra, mint a soromp� k�t oldal�n �ll� k�zd� f�l, miel�tt a b�r�
megadn� a jelet a bajv�v�s kezdet�re. Egy nagyon magas, merev �s j�ghideg f�rfi,
szemben egy karcs�, t�zes �s gy�ny�r� l�nnyal, aki r�g elvesz�tette f�k�t�j�t a
bokrok k�z�tt, �gy hajfonata� laz�n omlottak a v�ll�ra. Miel�tt Sioned tov�bb
m�rgel�d�tt �s a prior m�g s�lyosabb k�rhozattal fenyeget�z�tt volna, mindny�jan
k�zeled� hangokat hallottak a f�k k�z�l. Egy f�rfi�t �s egy l�ny�t gyors,
aggodalmas p�rbesz�dbe mer�lve. Mialatt egyre k�zelebb �rtek, siet�s l�pteik
alatt halkan megreccsentek az �gak. Mintha felt�nt volna nekik, hogy olyan sok,
emelt �s fenyeget� hangon vit�z� ember gy�lt �ssze ennyire val�sz�n�tlen�l
m�lyen az erd�ben, s �k igyekezn�nek megtudni mi t�rt�nik.
A vitatkoz�k is meghallott�k az �rkez�ket, s fel�j�k fordult a figyelm�k. Sioned
felismerte az �jonnan j�v�ket, arc�n �tfutott a f�lt�s �s k�ts�gbees�s �rnya.
Vadul k�rbepillantott, de m�r k�s� volt. Egy l�nyk�z sz�thajtotta a bokrokat a
tiszt�s t�ls� v�g�n, �s a ny�l�son Annest l�pett be, majd d�bbenten meg�llt, s
v�gign�zett az �rthetetlen cs�d�leten.
A l�ny a legkeskenyebb �sv�nyen �rkezett, amely val�j�ban nem volt t�bb egy
�zcsap�sn�l. Olyan hirtelen �llt meg, hogy ez m�g adott egy lehet�s�get
Sionednek, aki vakmer�en meg is ragadta.
-- Menj haza, Annest -- mondta hangosan. -- Engem is lesz, aki elk�s�rjen. Menj,
�s gyorsan k�sz�lj fel, mert vend�geink lesznek. Nincs sok id�d. -- Hangja
tiszt�n �s s�rget�en csengett. Annest nem n�zett le a f�ldre, a f� �s az �rnyak
�gy m�g elrejtett�k el�le Rhisiart test�t.
Hi�baval� pr�b�lkoz�s volt. Egy m�sik, sz�les �s gyeng�d k�z ereszkedett Annest
v�ll�ra, mialatt a l�ny habozott.
-- Szokatlanul hangosnak �s d�h�snek hangzott a t�rsas�g -- mondta egy tiszta �s
er�s f�rfihang --, ez�rt, engedelmeddel, Sioned, mi is csatlakozunk.
Engelard k�t k�zzel bar�ts�gosan �s szel�den f�lretolta a l�nyt, mintha a b�tyja
lenne, majd bel�pett a tiszt�sra.
Nem n�zett m�sra, csak Sionedre, azt�n magabiztos l�ptekkel egyenesen fel�
indult. K�zben felt�nt neki a l�ny merev tart�sa, l�ngol�, k�ts�gbeesett arca.
Amit l�tott, t�kr�z�d�tt az � arc�n is. �sszevonta szem�ld�k�t, sz�les,
cs�fond�ros mosolya semmiv� lett, szemei k�kebben ragyogtak, mint a b�zavir�g.
�gy ment el Robert prior mellett, mintha az ott sem lenne, vagy csak egy
�lettelen t�rgy volna, egy kid�lt fat�rzs az �t ment�n. Kiny�jtotta kez�t, �s
Sioned belehelyezte saj�tj�t, majd egy pillanatra lehunyta a szem�t. M�r nem
akarta elk�ldeni a fi�t, hiszen az belecs�ppent a dolgok kell�s k�zep�be,
teljesen v�dtelen�l. A k�r lassan bez�rult k�r�l�tte, egy�ltal�n nem
ellens�gesen, de k�szen arra, hogy megg�tolja a sz�k�sben.
Engelard m�g mindig a l�ny kez�t fogta, amikor megl�tta Rhisiart holttest�t.
Legal�bb olyan hirtelen �rte utol a d�bbenet, mint Rhisiartot a ny�lvessz�.
Azonnal meg�llt. Cadfael tiszt�n kivette, hogy elny�lnak ajkai, �s n�m�n azt
suttogj�k: "Krisztusom, seg�ts!" Ami ezut�n k�vetkezett az, m�g ink�bb �nmag��rt
besz�lt. A sz�sz ifj� szeret� lass�s�ggal egyik tenyer�be z�rta Sioned mindk�t
kez�t, �s felszabadult jobbj�val gyeng�den simogatni kezdte a l�ny haj�t,
hal�nt�k�t, arc�t, �llat �s tork�t, annyira j�l uralt szenved�llyel, hogy a l�ny
hamarosan lecsillapodott, b�r a fi� szinte m�g mindig remegett a d�bbenett�l.
�t�lelte Sionedet, szorosan mag�hoz vonta, azt�n kim�rten v�gign�zett az �t
figyel� arcok gy�r�j�n. Majd lepillantott ura test�re, s zord harag �nt�tte el
arc�t.
-- Ki tette ezt?
Ism�t k�r�ln�zett, tekint�vel azt kereste, ki a legrangosabb, aki a t�bbiek
nev�ben is sz�lhat. Habozott. Robert prior b�rhol jelent meg, minden�tt
el�jogokat k�vetelt mag�nak, de ott volt Huw atya is, akit mindenki ismert, �s
akiben mindenki megb�zott. Angolul is megism�telte k�rd�s�t, de egyik�j�k sem
v�laszolt, hossz� ideig nem sz�lt senki. Sioned t�rte meg a csendet, hangj�ban
tiszt�n kivehet�, sz�nd�kos figyelmeztet�ssel:
-- Vannak, akik azt mondj�k, hogy te.
-- �n!? -- ki�ltott fel Engelard. -- Hangja ink�bb d�bbenetr�l �s
hitetlenked�sr�l �rulkodott, semmint riadalomr�l. Gyorsan a l�ny fesz�lt �s
s�rget� arca fel� ford�totta fej�t. Sioned ajkai n�ma szavakat form�ltak:
-- Menek�lj! T�ged v�dolnak!
Enn�l t�bbet nem tehetett, a fi� m�gis meg�rtette, hiszen olyan szoros kapocs
volt k�z�tt�k, melyben a tekintetnek �s a hallgat�snak is jelent�se volt.
Egyetlen gyors pillant�ssal sz�mba vette lehets�ges ellenfeleit, a k�z�tt�k l�v�
t�vols�got, de nem mozdult.
-- Ki v�dol engem? -- k�rdezte -- �s milyen alapon? Nekem ink�bb �gy t�nik, �n
faggathatn�lak mindny�jatokat, akiket itt tal�ltam uram holtteste k�r�l, m�g �n
eg�sz nap a tehenekn�l voltam, Brynen t�l. Mikor haza�rtem, Annest agg�dott,
mert Sioned m�g nem �rkezett meg, holott a bojt�rfi� azt mondta, elmaradt a
vesper�s is a templomban. �gy egy�tt indultunk el, hogy megkeress�nk benneteket,
�s a vitatkoz�s hangjait k�vetve bukkantunk r�tok. Ez�rt h�t �jra k�rdezem, s
mindaddig is fogom, am�g v�laszt nem kapok: Ki tette ezt?
-- Mindannyian ugyanezt k�rdezz�k -- mondta Huw atya. -- Fiam, senki sem v�dolt
t�ged, de bizonyos dolgok alapj�n jogosnak �rezz�k, hogy kik�rdezz�nk. Akinek
semmi nem terheli a lelkiismeret�t, f�lelem �s sz�gyenkez�s n�lk�l v�laszolhat.
Megn�zted-e m�r k�zelebbr�l a nyilat, amelyik v�gzett Rhisiarttal? Mert ha nem,
n�zd meg most azonnal!
Szem�ld�k�t r�ncolva el�r�bb l�pett, s �szinte f�jdalommal alaposan megn�zte
el�bb a halottat, majd a ny�lvessz�t. Megl�tta a s�t�tk�k tollakat, �s elakadt a
l�legzete.
-- Ez az eny�m! -- Vad, gyanakv� tekintetet vetett a k�r�l�tte �ll�kra. -- Vagy
az eny�m, vagy valaki ut�nozta a jelemet. M�gsem, ez biztosan a saj�tom,
eml�kszem a tollazatra, egy hete gy�jt�ttem.
-- Elismeri? -- tudakolta Robert, legjobb tud�sa szerint igyezve l�p�st tartani
a t�rt�ntekkel. -- Beismeri?
-- Beismerni? -- v�gta oda Engelard angolul. -- Mit kellene beismernem? Mondtam!
Arr�l, hogyan ker�lt ide, vagy hogy ki l�tte ki, semmivel sem tudok t�bbet, mint
ti. Csak annyit mondtam, hogy a vessz� az eny�m. Istenem! -- ki�ltotta d�h�sen
-- Tal�n azt gondolod, hogyha k�z�m lenne ehhez az aljass�ghoz, itt hagyn�m a
jelem a sebben? Nem csak idegennek n�zel, de bolondnak is? Vagy azt hisszed,
hogy �rtani akartam volna Rhisiartnak? Annak az embernek, aki bar�tk�nt �llt
mell�m, �s biztos�totta a meg�lhet�semet, mikor menek�ln�m kellett Cheshire-b�l?
-- Visszautas�tott, mikor megk�rted a l�nya kez�t mondta majdnem vonakodva Bened
--, b�rmennyire is j� v�lem�nnyel volt r�lad egyebekben.
-- Val�ban �gy tett, s az � szemsz�g�b�l n�zve jogosan. Amennyire siker�lt
megismernem Waleset, tudtam, hogy milyen �rvek �s szok�sok �llnak az � oldal�n,
hiszen �n magam szenvedtem miattuk. De soha semmit nem tett, ami miatt
igazs�gtalannak tarthatn�m vagy panaszkodhatn�k. Ha m�r itt tartunk, sok
szemtelens�get �s t�relmetlens�get viselt el r�szemr�l. Hamarabb v�gtam volna el
a torkomat, minthogy kezet emeljek Rhisiartra.
-- Ezt � is tudta, �s tudom �n is -- mondta Sioned.
-- A ny�lvessz� m�gis a ti�d -- sz�lt Huw atya boldogtalan hangon. -- Ami pedig
a vallom�st vagy a tagad�st illeti, egy ilyen tett ut�n tal�n jobb lett volna
gyorsan elmenek�lni.
-- Ha ilyesmit terveztem volna -- v�laszolt Engelard --, b�r Isten mentsen m�g
csak a gondolat�t�l is ekkora gazs�gnak, ugyanolyan k�nnyen megtehettem volna
azt, amit valaki velem tett most, �s haszn�lhattam volna m�snak a ny�lvessz�j�t.
-- Fiam, sokkal ink�bb r�d vall az, hogy tervezget�s n�lk�l k�vetsz el ilyesmit,
saj�t �jaddal �s nyiladdal -- folytatta szomor�an a pap. -- Egy �jabb l�nyk�r�s,
majd vita, azut�n hirtelen fellobban benned a vad d�h! Senki nem felt�telezi,
hogy el�re kitervelt gyilkoss�gr�l van sz�.
-- N�lam sem volt ma az �jam. A tehenekhez mentem, mire kellett volna?
-- Amellett vagyok, hogy a herceg isp�nj�nak kellene megvizsg�lni ennek az
�gynek az �sszes lehets�ges k�r�lm�ny�t -- mondta Robert prior, miut�n �gy
d�nt�tt, helyre�ll�tja megt�p�zott tekint�ly�t. -- Amit halad�ktalanul meg kell
k�rdezn�nk ett�l a fiatalembert�l, az az, hogy merre j�rt a mai napon, mit
csin�lt �s kinek a t�rsas�g�ban.
-- Nem volt t�rsas�gom. A Brynen t�li ist�ll�k elhagyatott helyen vannak, j�
legel�k�n, de t�vol a s�r�n haszn�lt utakt�l. K�t teh�n ellet ma, az egyik d�l
k�r�l, a m�sik k�s� d�lut�n. Ez neh�z sz�l�s volt, �s sok gonddal j�rt. De a
borjak ott vannak az ist�ll�ban, �lnek s mostanra l�bra is �lltak m�r. Azok
tan�s�tj�k, mivel foglalkoztam eg�sz nap.
-- Rhisiartt�l �tk�zben v�lt�l el, a sz�nt�n�l?
-- Igen, majd egyenesen a munk�mhoz kezdtem. Eg�sz mostan�ig nem is l�ttam.
-- Besz�lt�l valakivel ott az ist�ll�kn�l? Tudja b�rki tan�s�tani, hogy
egy�ltal�n hol volt�l napk�zben? senki sem pr�b�lta meg elvitatni a
kezdem�nyez�st Robertt�l. -- Engelard gyorsan k�rbepillantott s felbecs�lte a
lehet�s�geit. Annest csendben el�rel�pett, �s meg�llt Sioned mellett. John
testv�r �ber, izgatott pillant�ssal k�s�rte, tetszett neki ez a n�ma
egy�tt�rz�s.
-- Engelard egy f�l �r�val ezel�tt �rt haza -- mondta a l�ny hat�rozottan.
-- Gyermekem -- sz�lt Huw atya elkeseredetten --, az hogy hol nem volt,
semmik�ppen nem bizony�tja, hogy ott volt, ahol �ll�tja. K�t borj�t sokkal
hamarabb is a vil�gra lehet seg�teni, mint azt � �ll�tja. Honnan tudhatn�nk mi,
akik ott sem voltunk. Belef�rhetett az idej�be, hogy idej�jj�n, elk�vesse a
gyilkoss�got, majd �szrev�tlen�l visszamenjen a j�sz�gokhoz. Hacsak nem tal�lunk
valakit, aki tan�s�tani tudja, hogy messze j�rt innen, amikor a tettet
elk�vett�k, b�rmikor is t�rt�nt, akkor att�l f�lek, biztons�gos �rizetben kell
tartanunk Engelardot, am�g a herceg isp�nja �t nem veszi t�l�nk az �gyet.
A gwytheriniek haboztak, morogtak. T�bben �gy, mintha meggy�zt�k volna �ket,
sokan d�h�sen, mert Rhisiartot mindenki nagyon szerette. N�h�nyan m�g nem
foglaltak �ll�st ebben a k�rd�sben, m�gis azt k�vetelt�k, hogy az idegent fogva
kell tartani, am�g �rtatlans�ga vagy b�n�ss�ge be nem bizonyosodik. Mozgol�dtak,
�s lassan kezdtek egyet�rt��n morgol�dni.
-- �gy megfelel� -- sz�lt Bened, �s a t�bbiek helyesl� d�rm�g�ssel v�laszoltak.
-- Egyetlen mag�nyos, falhoz �ll�tott angol! -- suttogta m�ltatlankodva John
testv�r Cadfael fiil�be. Mire sz�m�that, ha senki sem tan�skodik mellette? Pedig
a sz�ntiszta igazan mondja! H�t �gy besz�l vagy cselekszik, mint egy gyilkos?
Peredur eg�sz id� alatt �gy �llt, mint a c�vek, csak az�rt vette le n�ha a
szem�t Engelardr�l, hogy egyenesen �s boldogtalanul Sionedre pillantson. Mikor
Robert prior az uralkod� t�rv�ny�t szegezte szembe Engelarddal, s az eg�sz
gy�lekezet lassan, engedelmesen k�rbevette az ifj�t, hogy legfogja, Peredur egy
kicsit k�zelebb h�z�dott a f�khoz. Cadfael �szrevette, hogy elkapja Sioned
tekintet�t, �s vad, t�gra ny�lt szemmel r�n�z, majd megr�zza a fej�t, mintha
b�lintana. A kimer�lt, szerencs�tlen l�ny gyors pillant�ssal felelt, majd
Engelard f�l�hez hajolt, �s suttogva hadart neki valamit.
-- Mindny�jan tegy�tek meg a k�teless�geteket parancsolta Robert --, amivel a
t�rv�nyeiteknek, hercegeteknek �s egyh�zatoknak tartoztok! Ker�ts�tek k�zre azt
az embert!
Egy pillantra csend t�madt, majd bez�rult a k�r. Egyed�l a m�g mindig h�tul
kullog� Peredur hely�n maradt egy r�s. Engelard egy hossz� ugr�ssal elt�volodott
Sioned mell�l, mintha a legs�r�bb bokrok fel� akarna indulni. Ehelyett azonban
felkapott egy lehullott, sz�raz �gat a f�r�l, �s sz�les, kasz�l� �vben
k�rbecsapott vele. K�t �vatlan �reget leter�tett, m�sokat pedig kiugrasztott a
hely�kb�l. Miel�tt a t�bbiek �jrarendezhett�k volna soraikat, hirtelen ir�nyt
v�ltott s m�r kint is volt a t�meg s�r�j�b�l. R�csapott egy k�zre, amelynek
majdnem siker�lt belecsimpaszkodnia, �s egyenesen a r�s fel� futott. Huw atya
izgalomt�l elv�konyodott hangon ki�ltott Peredurra, hogy �ll�tsa meg. � ugrott
is, hogy elfogja a menek�l�t. Ami ekkor t�rt�nt, az egy kicsit hom�lyos maradt,
b�r Cadfael testv�r nagyj�b�l sejtette mir�l lehetett sz�. Ugyanis amikor
kiny�jtott keze m�r-m�r s�rolta Engelard karj�t, Peredur egy korhadt �gra
l�pett. Az kett�t�rt alatta, od�bb gurult, �s a fi� hasra esett be a bokrok
k�z�, f�lig elvakulva. Val�sz�n�leg ki is fulladhatott, mert eg�sz addig nem
tudta �sszeszedni mag�t, m�g Engelard el nem t�nt mellette.
A hajsza m�g nem �rt teljesen v�get. A k�zelben l�v� emberek k�z�l n�h�nyan,
l�tva, milyen fordulatot vesznek az esem�nyek, szint�n rohanni kezdtek, �s
pr�b�lt�k a tiszt�s sz�l�n�l keresztezni a menek�l� �tj�t. Balr�l Cadwallon
egyik hossz�l�b� jobb�gya, aki �gy futott, mint egy kop�, jobbr�l pedig John
testv�r, h�ta m�g�tt verdes� csuh�j�ban �s hangosakat dobban� saruj�ban.
�let�ben tal�n el�sz�r v�vta ki Robert prior �szinte helyesl�s�t, de biztos,
hogy utolj�ra.
�k ketten folytatt�k az �ld�z�st, �s b�rmilyen gyors is volt Engelard, �gy t�nt
a hossz�l�b� paraszt utol�ri, m�g miel�tt v�gleg elt�nne szem el�l. Mindh�rman
egym�snak csap�dtak a hatalmas �tk�z�sben, legal�bbis �gy t�nt. A jobb�gy
kiny�jtotta karjait, melyek legal�bb olyan irt�zatosan hossz�ak voltak, mint
l�bai. A t�loldalon ugyan�gy tett John testv�r is. Egy hatalmas k�z egyik
oldalr�l megragadta Engelard ing�t. A m�sikr�l John testv�r vetette r� mag�t. A
prior megk�nnyebb�lten fels�hajtott. Abban rem�nykedett, hogy a sz�kev�nyt
meg�ll�tja a kett�s fog�s, de John testv�r ugr�s k�zben elkapta Cadwallon
parasztj�nak t�rd�t, �s nagy csattan�ssaJ a f�ldre d�nt�tte. Engelard kit�pte
ing�nek cs�csk�t ellenfele mark�b�l, �s galiyrecseg�s k�zepette nyoma veszett.
V�g�l elcsendesedett minden.
Az �ld�z�k fele, ink�bb a m�ka kedv��rt, sem mint igazi gy�l�letb�l,
sz�tsz�r�dott az erd�ben a zs�km�ny ut�n, de nem sok lelkesed�s maradt m�r
benn�k. Kicsi volt az es�lye, hogy elfogj�k Engelardot. Val�sz�n�leg nem is
nagyon k�v�nt�k, de olyanok voltak, mint a j� kop�k -- ha egyszer szimatot
fogtak, addig maradnak a nyomon, m�g v�gleg el nem vesz�tik. Az igazi dr�ma a
tiszt�son folyt, ahol legal�bb egy valaki az igazs�gszolg�ltat�s kez�re jutott.
John testv�r lefejtette karjait �ldozata t�rd�r�l, fel�lt a f�ben, k�nnyed�n
h�r�totta a paraszt er�tlen �k�lcsap�s�t, �s vil�gos, de a m�sik sz�m�ra
felfoghatatlan angols�ggal �gy sz�lt:
-- Ugyan, hagyd m�r! Mit �rtott � neked? Hitemre, sajn�lom, hogy ilyen kem�nyen
kellett b�nnom veled. Ha �gy �rzed, j�l helybenhagytalak, egy cseppet se b�nd!
Azt hiszem t�bbe fog ez nekem ker�lni, mint neked.
Mialatt felt�p�szkodott, leverte a csuh�j�ra tapadt leveleket �s
gallydarabk�kat, majd der�sen k�r�ln�zett. Ott �llt Robert prior, magasan,
sz�legyenesen, sz�rk�n. M�g alig t�rt mag�hoz a csal�dotts�gb�l, de m�r az
�rul�s�rt kij�r� sz�rny� b�ntet�sek k�zt v�logat� normann �ri sarj volt. Ott
volt Sioned is, kimer�lt�n, zaklatottan, les�jtottan, de szemeiben �jra�ledt a
csillog�s. Mellette Annest �llt, �v�n �t�lelte bar�tn�j�t, s vir�ghoz hasonl�t�
arc�t John fel� ford�totta. Mit sz�m�tott Robert mennyd�g�se �s vill�ml�sa, am�g
Annest mosolya h�l�san, b�mulattal tele sug�rzott r�.
-- Te, hitetlen �s m�ltatlan szerzetes -- sziszegte Robert
prior �rad� haraggal --, mit tett�l? Ne merd tagadni azt, aminek mindny�jan
szemtan�i voltunk! Nem csup�n seg�dkezt�l egy gazember sz�k�s�ben, de
megakad�lyozt�l egy h� szolg�t abban, hogy megpr�b�lja elfogni. Sz�nd�kosan
elg�ncsoltad azt a j�embert, hogy Engelard elmenek�lhessen. El�rultad az
egyh�zat, a t�rv�nyt, kirekesztetted magad a j��rz�s� emberek k�z�l. Ha van
valami, amit fel tudsz hozni ments�gedre, azt most mondd el!
-- �gy v�ltem, �rtelmetlen�l t�lfesz�tett�tek a h�rt, s r�ad�sul el�gg�
bizonytalan gyan�s�tgat�sok alapj�n -- felelte John testv�r b�tran. -- Besz�ltem
Engelarddal, s �gy meg van r�la a magam v�lem�nye, �szinte, egyenes l�lek, aki
senki ellen nem k�vetne el er�szakos b�nt alattomban, nemhogy ur�val szemben,
akit szeretett �s nagyra becs�lt. Nem hiszem, hogy r�sze lenne a hal�l�ban, mi
t�bb, �gy gondolom, nem is megy t�l messzire innen, am�g meg nem tudja, ki
tette, �s akkor Isten irgalmazzon a gyilkosnak! Ez�rt megadtam neki az �t illet�
es�lyt, s k�v�nom, j�rjon szerencs�vel!
A k�t l�ny, n�iesen �sszehajolva pr�b�lta �rtelmezni a hangs�lyt, amikor nem
�rtett�k a szavakat, �s l�tszott rajtuk a sz�tlan helyesl�s. Robert prior
vesz�tett, b�r m�g nem is sejtette. Cadfael viszont nagyon j�l tudta ezt.
-- Sz�gyentelen! -- d�r�gte Robert, addig hergelve mag�t, am�g beh�zelg� hangja
meg nem telt borotva�l�, b�nt� felhangokkal. -- Saj�d szavaiddal �t�lted el
magad, te, rend�nk sz�gyene! A walesi t�rv�nyek �rtelm�ben itt nincs hatalmam. A
herceg isp�nj�nak kell megoldania ezt a b�n�gyet, mely bossz��rt ki�lt. De mikor
saj�t al�rendeltjeimr�l van sz�, akik �th�gj�k annak az orsz�gnak a t�rv�nyeit,
ahol vend�gek vagyunk, k�tszeres b�ntet�s is fenyeget, John testv�r. Amit
Gwynedd uralkod�ja szab ki r�d, arr�l nem tudok mit mondani. De amit �n tehetek,
arr�l fogok. J�val t�bbet �rdemelsz, mint a szok�sos b�nb�nati j�v�t�tel.
Szigor�tott elz�r�sra �t�llek, eg�szen addig, am�g nem besz�ltem az itteni
vil�gi hat�s�g k�pvisel�j�vel. Az �rizet alatt megtagadom t�led az egyh�z minden
szents�g�t �s vigasztal� kegyelm�t. -- K�r�ln�zett, �s m�lyen elgondolkozott.
Huw atya nyomorultul elveszettnek �rezte mag�t a panaszok �s v�dak �ce�nj�ban.
-- Cadfael testv�r, k�rdezd meg Huw aty�t, hol tal�lhatunk biztons�gos b�rt�nt,
ahov� elz�rhatn�nk.
Ez t�bb volt, mint amire John testv�r sz�m�tott, �s b�r nem b�nt meg semmit,
gyakorlatias gondolkod�s� l�v�n m�rlegelni kezdte a k�vetkezm�nyek elker�l�s�nek
es�lyeit. Felm�rte a r�seket az embergy�r�ben, mint az el�bb Engelard. Sz�les
terpeszbe �llt, s pr�b�lta kiszabad�tani a v�llait, mintha csak azon j�rna az
esze, hogy egyenesen belek�ny�k�l Rich�rd testv�r has�ba, egy r�g�ssal led�nti a
l�b�r�l Jerome testv�rt, majd fut�snak ered. M�g �ppen j�kor f�kezte meg mag�t
ahhoz, hogy hallja, Cadfael nyugodt bejelent�s�t.
-- Huw atya szerint egyetlen megfelel� hely k�n�lkozik. Ha Sioned hajland�
megengedni, hogy az � birtok�t haszn�ljuk, akkor biztons�gosan elz�rhatjuk a
v�dlottat.
John testv�r r�gt�n lemondott a sz�k�sr�l.
-- A h�zam Robert prior rendelkez�s�re �ll -- mondta Sioned welszi�l, ill�
m�rt�ktart�ssal, de k�sleked�s n�lk�l. M�r siker�lt uralkodnia mag�n, �s nem
sz�lalt meg t�bbet angolul. -- Vannak ist�ll�im, rakt�raim, ha k�v�nja,
haszn�lhatja azokat. Meg�g�rem, hogy nem megyek a fogoly k�zel�be, �s nem
k�v�nom magamn�l tartani b�rt�n�nek kulcs�t sem. A prior atya tetsz�se szerint
v�laszthatja ki �reit az embereim k�z�l, ahogyan megfelel�nek l�tja. Sz�vesen
ell�tn�m �lelemmel a saj�t gazdas�gomb�l, de ha kell, ezt is �tengedem m�snak.
Att�l tartok, ha magamra v�llaln�m, a t�rt�ntek ut�n m�g k�ts�gbe vonn� valaki
p�rtatlans�gomat.
Remek l�ny, gondolta Cadfael, mik�zben leford�totta az elhangzottakat, ink�bb
Robertnek, sem mint Johnnak. El�g okos, hogy elej�t vegye b�rmilyen hazugs�gnak,
m�g ennyi csap�s ut�n is, ami ma �rte. Ugyanakkor kell�en nagylelk� ahhoz, hogy
m�sok k�v�ns�g�ra is gondoljon. Az a valaki m�s, akit majd megb�znak a fogoly
tisztess�ges ell�t�s�val, ott �llt �rn�je mellett. Sz�ke a barna mellett.
Vesz�lyes p�ros! De a falusi pap naivs�ga n�lk�l bizony�ra nem ny�lt volna meg
el�tt�k ez az �g�retes lehet�s�g.
-- Ez a legjobbnak t�n� terv -- mondta Robert prior hidegen, de udvariasan. --
Neked pedig, l�nyom, k�sz�n�m k�teless�gtud� aj�nlatodat. Szigor�an �rizd,
gondoskodj r�la, hogy mindent, amire felt�tlen�l sz�ks�ge van, megkapjon, de
semmi t�bbet! Nagy vesz�lyben forog a lelki �dve, ez�rt teste n�lk�l�zhet egy
keveset. Ha megengeded, el�re megy�nk, �s biztons�gosan elz�rjuk. Azut�n tudatom
nagyb�ty�ddal a t�rt�nteket, �gy �rted k�ldhet valakit, hogy hazak�s�rjen. Nem
k�v�nok sok�ig id�zni egy gy�szol� h�zn�l.
-- Majd �n mutatom az utat -- sz�lt Annest, �s tart�zkod�an el l�pett Sioned
mell�l.
-- J� er�sen tarts�tok a foglyot! -- figyelmeztette az �r�ket a prior, amikor
elindultak a l�ny ut�n az erd�n kereszt�l, fel a dombon. B�r ak�r saj�t szem�vel
is meggy�z�dhetett volna r�la, ha jobban odafigyel, hogy a v�dlott ellen�ll�sa
mintha el�z�kenys�gg� v�ltozott volna. John testv�r legal�bb olyan szil�rdan
l�pkedett, mint �rei, �s sokkal jobban igyekezett szem el�tt tartani Annest
karcs� derek�t s t�r�keny v�llait, mint a sz�k�si lehet�s�geket.
Nos, gondol�a Cadfael, mik�zben hagyta, hadd menjenek n�lk�le a t�bbiek, majd
megfordult, hogy szemben�zhessen Sioned nyugodt tekintet�vel, Isten mindent
elrendez! K�ts�gk�v�l, most �s mind�r�kk�!

2
A gwytheriniek fiatal �gakat v�gtak, �s z�ld hordagyat k�sz�tettek, hogy
hazavigy�k Rhisiart holttest�t. Mikor felemelt�k, akkor der�lt ki, hogy a tetem
alatt sokkal t�bb a v�r, mint a mell�n, holott a ny�lvessz� aligha hatolt m�lyen
a mellkasba. Cadfael sz�vesen megvizsg�lta volna k�zelrebbr�l az inget �s a
sebet, de nem tette, mert ott �llt mellette Sioned, aki mintha k�szoborr� meredt
volna b�nat�ban. Jelenl�t�ben nem eshetett egyetlen olyan sz� vagy cselekedet
sem, amely ne tartozott volna a szent szertart�shoz. R�ad�sul hamarosan
t�meg�vel �rkeztek Rhisiart emberei, hogy hazavigy�k urukat. Az int�z� ezalatt a
kapuban v�rta �ket b�rdokkal �s sirat�asszonyokkal, akik utolj�ra k�sz�ntik a
h�z ur�t. Ez most m�r nem nyomoz�s volt, hanem a hossz� temet�si szertart�s els�
r�sze, s ez alatt nagy illetlens�g lett volna a halottat vizsg�lgatni. Ma este
m�r semmi rem�ny tov�bbi k�rdez�sk�d�sre. M�g Robert prior is elismerte, hogy
neki �s t�rsainak tisztelettud�an t�vol kell maradniuk a gy�szol�kt�l.
A holttestet illend�en elrendezt�k, kicsavarodott l�bait �sszez�rt�k, kezeit
mozdulatlan oldala mell� fektett�k. Amikor elj�tt az ideje, hogy a hordagyat �s
terh�t felemlj�k, Sioned k�r�ln�zett. Keresett valakit, akit meg akart tisztelni
a halotthordoz�sban val� r�szv�tellel, de sehol sem tal�lta.
-- Hol van Peredur? Hov� lett?
Senki nem l�tta elmenni, m�gis elt�nt. Senki sem figyelt r�, mikor John testv�r
bev�gezte azt, amit 6 kezdett el. Sz� n�lk�l eloldalgott, mitha valami
sz�gyellni val�t csin�lt volna, ami miatt ink�bb szid�st �rdemelne k�sz�net
helyett. Sioned egy kicsit meg is s�rt�d�tt a h�tlens�g�n, m�g nagy f�jdalma
ellen�re is.
-- Azt hittem, szeretett volna seg�teni hazavinni ap�mat. � volt a kedvence,
Rhisiart rajongott �rte.
Gyermekkora �ta �gy j�rk�lt a h�zunkban, mint a saj�tjuk�ban.
-- Tal�n nem sz�m�tott sz�ves fogadtat�sra, hiszen valamit mondott Engelardra,
ami neked nem tetszett -- mondta Cadfael.
-- De azut�n olyat tett, ami�rt enn�l sokkal t�bbet is megbocs�tan�k neki --
felelte a l�ny, de vigy�zott, Cadfaelen k�v�l m�s ne hallja meg. -- Semmi
sz�ks�g mindenki el�tt hangoztatni, hogy Peredur seg�tett szerelmes�nek a
sz�k�sben. -- Akkor sem �rtem, mi�rt t�nt el csak �gy, egyetlen sz� n�lk�l. --
M�st nem is mondott, csak a szem�vel k�rte Cadfaelt, �lljon m�g� a sorba, amikor
elindulnak a hord�ggyal. Egy darabig n�m�n l�pkedtek. Azut�n Sioned, an�lk�l,
hogy Cadfaelre n�zett volna, megk�rdezte:
-- Mindent elmondott m�r neked az ap�m?
-- Nagyj�b�l igen -- v�laszolta Cadfael --, de nem mindent.
-- Van valami, amit meg kell tennem, vagy amit nem szabad? Tudni szeretn�m. Ma
kell elrendezn�nk a ravatalt -- holnapra meg fog merevedni a holttest, �s ezt a
l�ny is j�l tudta. -- Ha seg�thetek valamiben, most mondd meg, mi az!
-- Tedd f�lre nekem azt a ruh�t, ami most van rajta, miut�n �t�lt�ztetted.
Jegyezd fel, hol nedvesed�it �t a reggeli es�t�l, �s hol maradt sz�raz. Ha
valami furcs�t m�g �szreveszel, azt is tartsd �szben! Holnap megl�togatlak,
amilyen hamar csak lehet.
-- Tudnom kell az igazat -- mondta Sioned. -- Ugye �rted.
-- �rtem. De ma �nekeljetek neki, igyatok az eml�k�re, �s ne k�telkedj benne,
hogy meghallja a dalaitokat.
-- �gy lesz -- eresztett ki mag�b�l egy megk�nnyebb�lt s�hajt Sioned. -- Nagyon
j� ember vagy, �s �r�l�k, hogy itt lehetsz. Te sem hiszed, hogy Engelard �lte
meg.
-- Sokkal biztosabb vagyok abban, hogy nem � volt, mint abban, hogy �n j�
vagyok. El�sz�r is, Engelard nem ilyen ember. A hozz� hasonl�k indulatb�l
t�madnak, de mindig �k�llel, sohasem fegyverrel. M�sodszor, ha � tette volna,
biztosan alaposabb munk�t v�gez. Te is l�ttad a ny�l sz�g�t. Engelard, amennyire
�n meg tudom becs�lni, legal�bb h�rom ujjnyival magasabb ap�dn�l. M�g a lejt�
alj�r�l sem tudott volna bel�ni egy n�la alacsonyabb ember mellkasa al�. Ha
t�rdelve kuporgott a boz�tban, akkor sem hiszem, hogy siker�lhetett. Egy�ltal�n
mi oka lett volna megpr�b�lni? Nem, ez butas�g. Ezzel egy�tt azt �ll�tj�k
egyesek, hogy a k�rny�k legjobb �j�sza nem tud tisztess�gesen eltal�lni egy
embert l�t�t�vols�gb�l? K�zelebbr�l, mint �tven m�ter? M�g nagyobb ostobas�g azt
felt�telezni, hogy egy gyakorlott �j�sz ink�bb egy bokrokkal ben�tt helyet
v�laszt, ahonnan kil�tni sem tud j�l. Ha alaposan megn�zik a f�ldet, nem mondtak
volna ekkora �r�lts�get. De utolj�ra is, csak azt tudom mondani, mint els�nek.
Ez a te ifj� embered t�ls�gosan ny�lt �s �szinte ahhoz, hogy lesb�l �lj�n. M�g
azzal sem tenne ilyet, akit gy�l�l. Engelard pedig nem gy�l�lte Rhisiartot, ezt
tudom an�lk�l, hogy elmondan�d.
Amit elmondott, abb�l sok dolog ak�r s�rt� is lehetett volna, m�gsem volt az.
Sioned s�t�lt a szerzetes mellett, elpirult �s �tt�zesedett, ahogy egy sebezhet�
l�nyhoz illik, amikor v�gighallgatta, hogyan dics�rik a szerelmes�t.
-- Arr�l egy sz�val sem k�rdezt�l -- mondta Sioned --, hogy mi�rt nem aggaszt
t�ls�gosan, hov� t�nt Engelard, �s mi lesz vele.
-- Persze, hogy nem -- felelte Cadfael, �s mosolygott. -- Nagyon j�l tudod,
merre van, �s hol tal�lkozhatsz vele, ha sz�ks�ges. Azt hiszem, van nektek az
�reg t�lgyf�n�l sokkal titkosabb helyetek is kett�-h�rom. Engelard m�r most ott
pihen valamelyikben, vagy nemsok�ra oda�r. �gy t�nik, szerinted megfelel�
biztons�gban lesz. Hacsak nincs sz�ks�ged k�ld�ncre vagy m�s seg�ts�gre, ne is
�rulj el nekem semmit.
-- Ink�bb valaki m�shoz k�lden�lek �zenettel.
Ki�rtek az erd�b�l, Rhisiart majorjainak szeg�ly�re, Robert prior semmitmond�
tart�ssal, magasan, zordan �llt az �t mellett, amelyen k�zeledtek, t�rsait
tapintatosan maga rn�g� parancsolva. Keze, arca, enyh�n meghajtott feje, eg�sz
tart�sa a hal�l ir�nti tisztelet�r�l �s a hozz�tartoz�kkai val� egy�tt�rz�sr�l
�rulkodott, an�lk�l azonban, hogy val�j�ban megbocs�tott volna a halottnak.
Fogly�t biztos helyre z�rta, m�r csak utols� elt�vedt b�r�nyk�j�ra v�rt, hogy
hat�sosan t�vozhasson.
-- Mondd el Peredurnak, hi�nyzott azok k�z�l, akiket ap�m is sz�vesen l�tott
volna utols� �tj�n. Azt is mondd meg, hogy nagylelk�en cselekedett, �s h�l�s
vagyok neki. Sajn�lom, ha ezt valaha is k�ts�gbe kellett vonnia.
K�zeledtek a kapuhoz, ahol Meurice b�csi, a tiszttart� v�rta �ke�. Bar�ts�gos,
finom vonal� arc�t �sszet�rte �s eltorz�totta a d�bbenet meg a b�nat.
-- Azt�n gyere holnap! -- s�gta Sioned Cadfaelnek, alig hangosabban egy
l�legzetv�teln�l, �s egyed�l ment tov�bb, majd apja teteme ut�n bel�pett a
kapun.

HATODIK FEJEZET
1
Sioned �zenet�t nem lett volna m�d olyan hamar �tadni, ahogyan v�g�l is
siker�lt. Hiszen nem lehetett egyszer�en csak beugrani egy percre Cadwallonhoz
Robert prior megk�rdez�se �s engedelme n�lk�l. De egy kicsivel a birtokon t�l, a
f�k k�z�tti hom�lyban Cadfael megpillantott egy alakot, aki nyilv�nval�an el�l�k
akart elb�jni. Nem volt t�volabb �tven m�tern�l, �s Cadfael felismerte benne
Peredurt. A fi� nem sz�m�tott arra, hogy k�vetni fogj�k, �gy csak olyan messzire
ment el, hogy ne tal�lkozzon senkivel az �sv�nyen. Rosszkedv�en le�lt egy kid�lt
t�nkre, h�t�t egy fiatal f�nak vetette, amely meghajolt a s�ly alatt. L�b�val a
tavalyi avart rugdosta. Cadfael enged�lyk�r�s n�lk�l ut�na ment.
Peredur felkapta tekintet�t, mikor meghallotta a b�kkmakkok reccsen�s�t a m�sik
talpa alatt. Fel�llt, mintha tov�bb akarna menni, mert nem �ll sz�nd�k�ban sz�t
v�ltani senkivel. V�g�l is letett az �tletr�l, s n�m�n, t�vols�gtart�n, de
elsz�ntan �llva maradt.
-- �zenetet hoztam neked Sionedt�l -- kezdte Cadfael testv�r j�indulat�an. --
Arra k�rt, mondjam el, mennyire hi�nyozt�l neki. Pedig sz�vesen megk�rt volna,
hogy te is vedd a v�lladra apja ravatal�t. Azt is �zeni m�g, hogy amit
cselekedt�l, nagylelk� tett volt, �s h�l�s neked �rte.
Peredur zavartan rakosgatta a l�bait, �s egy kicsit h�tr�bb h�z�dott, az
�rny�kba.
-- Voltak ott elegen a saj�t emberei k�z�l -- felelte r�vid hallgat�s ut�n, ami
ink�bb zavartnak t�nt, semmint elgondolkod�nak. -- Nem hi�nyoztam senkinek.
-- T�nyleg volt seg�t� k�z el�g, �s v�ll is, vinni a tetemet -- helyeselt
Cadfael --, de Sioned m�gis hi�nyolt. �gy �rzem t�bbre tart, mint a saj�t
embereit. Gyermekkorotok �ta b�tyj�nak tekint t�ged, �s most nagy sz�ks�ge lenne
valakire, aki testv�rk�nt �ll mellette.
M�g a z�ldes f�lhom�lyban is j�l kivehet� volt, hogyan merevedett meg Peredur. A
fesz�lts�g megb�n�totta a nyelv�t is. Keser� nevet�s szakadt ki bel�le:
-- Nem b�tyja akartam lenni.
-- Nem, ezt meg is �rtem. M�gis, mikor elj�tt a pr�bat�tel ideje, testv�rk�nt
viselkedt�l vele �s Engelarddal is.
Amit Cadfael megnyugtat� b�knak sz�nt, abb�l ink�bb s�rt�s kerekedett. Peredur
m�g m�lyebben burkol�zott mogorva mozdulatlans�g�ba.
-- Ezek szerint Sioned �gy �rzi, tartozik nekem, �s vissza akarja fizetni, de
igaz�b�l nem miattam teszi. Nem is engem akar val�j�ban.
-- Nos -- mondta Cadfael nyugodtan --, �n �tadtam az �zenetet. Ha megl�togatod,
tal�n � meg tud gy�zni, ha �gy �rzed, nekem nem siker�lt. Valaki m�s is sz�vesen
megk�sz�nte volna neked, amit tett�l, ha m�g sz�ra nyithatta volna ajkait.
-- �, hagyd m�r abba! -- r�ntotta f�lre a fej�t Peredur, mintha hirtelen nagy
f�jdalom �rte volna. -- Ne is sz�lj t�bbet...
-- K�rlek, bocs�ss meg, tudom, hogy neked is legal�bb akkora f�jdalom, mint
Sionednek. Maga mondta. "� volt a kedvence. Rajongott �rte." Pontosan ezekkel a
szavakkal.
A fi� �leset f�jt, �gyetlen hevess�ggel megfordult, majd siet�sen bes�t�lt az
erd� m�ly�be, �s mag�ra hagyta Cadfaelt. A szerzetes gondolataiba mer�lve
csatlakozott t�rsaihoz. Szinte �rezte azt az elviselhetetlen�l �rz�keny pontot,
ami m�g mindig meg-megr�ndult kutat� ujjai nyom�sa alatt.

2
-- Ma este csak mi ketten iszogatunk, bar�tom kezdte Bened, mikor a komplet�rium
ut�n a kov�csm�hely fel� tartott Cadfaellel. -- Huw m�g nem j�tt vissza Rhisiart
h�z�b�l, �s Padrig kora hajnalig �nekelni fog a halott�rt. M�g szerencse, hogy
itt van. A legnagyobb megtiszteltet�s, ha valakinek a s�rj�n�l egy kiv�l� k�lt�
�s h�rf�s �nekel. Ilyen nagy esem�nyre mindig eml�kezni fognak az emberek. Cai
pedig... Nos, Cait sem l�tjuk egy j� ideig, am�g az isp�n meg�rkezik, hogy
�tvegye t�le a foglyot.
-- Csak nem akarod azt �ll�tani, hogy Cai lett John testv�r b�rt�n�re? --
k�rdezte felder�lve Cadfael.
-- �nk�nt v�llata el a feladatot. Gondolom, az unokah�gom szaladt hozz� az
�tlettel, de nem hiszem, hogy sokat kellett b�ztatni. Kettej�k fel�gyelete alatt
John testv�r k�nyelmesen ellesz egy-k�t napig. Nem kell agg�dnod miatta.
-- Semmi nem �llt t�volabb t�lem -- mondta Cadfael. -- Cain�l vannak a b�rt�n
kulcsai is?
-- Term�szetesen. Mivel Owain herceg, ahogy hallom, elment d�lre, nem hiszem
hogy a b�r�nak vagy az isp�nnak t�l sok ideje lesz holmi kis gwytherini
engedetlens�ggel foglalkozni -- Bened nagyot s�hajtott karcos v�r�sborral teli
kup�ja felett. -- M�r sajn�lom, hogy egy�ltal�n megsz�laltam, �s felh�vtam a
figyelmet azokra a k�k tollakra. Legink�bb az f�j, hogy a le�ny el�tt tettem. De
valaki mindenk�pp �szrevette volna. Most pedig Sioned a maga feje ut�n mehet,
hiszen csak Meurice b�csi gy�mkodik felette, �t pedig az ujjai k�r� tekeri,
amikor csak kedve tartja. Nem �llhat a l�ny �tj�ban. De m�r magamban is
k�telkedem. Hiszen senki sem olyan ostoba, hogy mindenki sz�m�ra otthagyja
k�zjegy�t egy halotton. Hacsak valaki meg nem zavarta, �s menek�lnie nem
kellett. B�r egyetlen g�rbe metsz�s el�g lett volna, az pedig nem sok id�, ha
n�la volt a k�se. Nem, nem, �rthetetlen ez az �gy. De m�gis megesett!
M�ly b�nat�n k�v�l m�s is nehezedett Bened lelk�re. Irt�zatos k�ts�gei voltak,
vajon nem az�rt h�vta-e fel a figyelmet a ny�lvessz�re, hogy jobb es�lyei
legyenek Sionedn�l, ha elt�vol�tja legveszedelmesebb riv�lis�t. Szomor�an
megr�zta a fej�t.
-- �r�ltem, amikor Engelard elmenek�lt, de csak akkor lenn�k igaz�n nyugodt, ha
ezut�n a figyelmeztet�s ut�n visszamenne Cheshire-be. M�gis, neh�z �gy gondolni
r�, mint gyilkosra.
-- Ha akarod egy�tt is �tgondolhatjuk ezt -- mondta Cadfael --, hiszen te jobban
ismered a k�rny�kbelieket mint �n. El kell ismerni, hogy sokan osztj�k Sioned
gyan�j�t, amit Robert prior arc�ba v�gott, m�g ha nem is mondj�k ki ny�ltan.
Hiszen meg�rkezt�nk, �s r�gt�n nagy visz�lyba keveredt�nk, f�leg Rhisiarttal.
Arr�l nincs �rtelme vit�zni, kinek van igaza, de t�ny, hogy � volt az egyetlen
akad�ly az utunkban. Azut�n egyszerre csak meghal. Meggyilkolj�k. Mi lenne
term�szetesebb, mint r�nk mutogatni, mindny�junkra?
-- M�r csak v�dat emelni is szents�gt�r�s lenne ilyen tiszteletre m�lt� aty�k
ellen -- felelte Bened d�bbenten.
-- A kir�lyok, az ap�tok is csak emberek, �s �ldozatul eshetnek a k�s�rt�snek.
Hiszen hogyan is tudunk mi elsz�molni a mai nappal? Mind a hatan szem el�tt
tart�zkodtunk, eg�szen a mise v�g�ig. Robert prior, Rich�rd testv�r �s �n Huw
aty�val voltunk, el�sz�r a gy�m�lcs�skertben, majd az es� miatt d�l el�tt f�l
�r�val bement�nk a h�zba. John testv�r is a h�z �s birtok k�r�l tett-vett,
Marareddel, �gy mellett�nk tan�skodhat. Egyed�l Rich�rd testv�r hagyott ott
minket, �s indult Rhisiart felkutat�s�ra az erd�be, s csak vesper�s el�tt �rt
vissza. Addig kereste, h�tha tal�lkozik vele, vagy h�reket hall fel�le. Legal�bb
m�sf�l �r�ig t�vol volt, majd �res k�zzel t�rt vissza. D�lut�n egykor indult az
erd�be, s mi t�bb, saj�t bevall�sa szerint senkivel sem besz�lt eg�szen addig,
m�g vissza nem fordult �s meg nem �llt Cadwallon kapuj�n�l. Ez �gy f�l h�rom
k�r�l t�rt�nhetett. Besz�lnem kell a kapussal, hogy igazolja-e Rich�rd testv�r
�ll�t�s�t. K�t szerzetes szint�n t�vol volt, de tudtuk, hol vannak. Jerome �s
Columbanus testv�reket im�dkozni k�ldt�k Szent Winifred k�poln�j�ba, hogy
esedezzenek a b�k�s megold�s�rt. Mindny�jan l�ttuk �ket elindulni, �s m�g
miel�tt Rhisiart egy�ltal�n az �sv�nyre �rt volna, m�r r�g t�rden�llva kellett
im�dkozniuk a k�poln�ban. Nem is ker�ltek el� eg�szen addig, am�g Huw atya
k�ld�nce �rt�k nem ment, s vissza nem h�vta �ket. �k ketten egym�s mellett
tan�skodhatnak.
-- Mondtam m�r -- v�gott k�zbe Bened megnyugodva --, szent emberek nem k�vetnek
el gyilkoss�got.
-- A szerzetesrendeken k�v�l legal�bb annyi szent ember van, mint bel�l --
folyatatta Cadfael �szint�n. -- Nem akarok a hit dolgaib�l tr�f�t �zni, de a
kereszt�ny egyh�zon k�v�l is tal�lkoztam m�r annyi j� emberrel, mint a
felszenteltek k�z�tt. Ismertem szentf�ldi szarac�nokat, akiben jobban megb�ztam,
mint a keresztes lovagok z�m�ben. Tiszteletre m�lt�, nagylelk� �s udvarias
emberek voltak. Ugyan�gy m�lt�s�gukon alulinak tartott�k az alkudoz�st �s
huzakod�st v�rosok �s kerekedelmi jogok miatt, mint j� n�h�ny sz�vets�ges�nk.
�gy �t�lj meg mindenkit, ahogy r�tal�lsz, hiszen mindny�jan egyform�k vagyunk,
ak�r pal�stba, csuh�ba, vagy rongyokba �lt�z�nk. N�h�nyan jobbak, mint m�sok,
vannak olyanok, kiknek nagyobb a szerencs�j�k, de mindenkit egyform�ra mint�zott
Isten. Amennyire meg tudom �t�lni, k�z�l�nk egyed�l Rich�rd testv�r lehetett a
k�zelben, amikor Rhisiartot meg�lt�k, de hatunk k�z�l � hasonl�t legkev�sb� egy
gyilkosra. K�nytelenek vagyunk megvizsg�lni, m�s is sz�m�t�sba j�het-e. Szent
Winifred �ppen csak alkalomnak �s ments�gnek felel meg. Volt-e Rhisiartnak
ellens�ge Gwytherin k�rny�k�n? Valaki, aki soha nem emelt volna kezet r�, ha mi
nem kavarunk ekkora vihart, s nem okozunk neki ilyen nagy k�s�rt�st?
Bened m�lyen elgondolkodott, �s bor�t k�stolgatta.
-- Azt nem mondan�m, hogy van olyan ember, akinek ne lenne rosszakar�ja, de ez
m�g nem ok a gyilkoss�gra. Volt id�, amikor maga Huw atya is vit�ba keveredett
Rhisiarttal egy f�lddarab miatt, amit mindketten a saj�tjuknak tartottak.
Felizzottak a ked�lyek, de az �gy j�l v�gz�d�tt a szomsz�dok tan�s�ga szerint,
�s egyik�kben sem maradt neheztel�s. Sz�ba j�hetnek m�g a perek is, de ki
hallott m�r olyan walesi f�ldbirtokosr�l, akinek ne lett volna legal�bb egy-k�t
peres �gye. Az egyik Rhys ap Cynannal, egy vit�s hat�r miatt, a m�sik n�h�ny el
k�sz�lt j�sz�g�rt. De egyik sem sz�lhetett ilyen rossz v�rt. Szeret�nk
pereskedni. Egy viszont igaz, ti akkora felt�n�st keltettetek, hogy t�bb
m�rf�ldes k�rzetben minden teremtett l�lek tudta, Rhisiart Huw aty�hoz hivatalos
d�lre. �gy b�rki eltervelhette, hogy feltart�ztatja �tj�ban.
Enn�l t�bbre nem jutottak. Engelard is b�ven belef�rt a felt�telez�sek t�g
k�r�be, b�rmennyire biztos volt benne Cadfael, hogy k�ptelen lenne ilyen
aljass�gra. Egy�b tal�lgat�si lehet�s�gek k�z�tt olyan szomsz�dok is sz�ba
j�hettek, mint Cadwallon, a falubeli parasztok, vagy a h�zbeli szolg�l�k.
De kiz�rhatjuk-e teljes bizonyoss�ggal annak a furcsa fi�nak a szerep�t az
�gyben, aki Rhisiart kedvence volt, aki�rt rajongott az elhunyt, �s aki
gyermekkor�t�l kezdve csal�dtagnak sz�m�tott, gondolta Cadfael, mialatt Huw
ist�ll�ja fel� igyekezett az illatos, z�ldell� alkonyaiban. Hiszen pont � mondta
Engelardr�l �s mag�r�l is, hogy a szerelem b�rkit kiforgat term�szet�b�l! Majd,
feltehet�leg �ppen az�rt, mert szerelmes, hagyta Engelardot menek�lni, amint azt
Cadfael maga is l�tta. Most m�gis ker�li Sioned h�l�j�t �s bar�ts�g�t. Tal�n
t�nyleg az�rt, mert ez nem szerelem, m�st pedig nem akar elfogadni a l�nyt�l, de
lehet, hogy sokkal s�t�tebb oka van r�. Mikor bevette mag�t az erd� csendj�be,
�gy n�zett ki, mint akit szellemek �znek. Biztos, hogy nem a rossz lelkiismeret
d�monai? De ha az es�lyeket latolgatjuk, akkor Rhisiart hal�la pont leger�sebb
sz�vets�ges�t�l fosztan� meg, aki t�relmesen v�rt, �s �llhatatos�n s�rgette
l�ny�t, hogy menjen feles�g�l a k�v�nt f�rjjel�lth�z. Ak�rhonnan is n�zze az
ember, Peredur szerepe hom�lyos �s zavar� maradt.
3
Huw atya aznap �jjel nem ment haza Rhisiart h�z�b�l. Cadfael testv�r egyed�l
fek�dt az ist�ll� padl�s�n. �szben tartotta, hogy John testv�r Sioned valamelyik
cs�rj�ben van beb�rt�n�zve, �gy nincs senki, aki idejekor�n telkeijen reggel, s
elk�sz�tse az �telt. Maga j�rt ut�na mindennek, majd �tment Bened legel�j�re,
hogy megn�zze az �rizetlen�l hagyott lovakat. A szabad �g alatt v�gzett munka
ink�bb kedv�re val� volt, mint a Robert priorral val� tan�cskoz�s, de idej�ben
meg kellett jelennie a k�ptalani gy�l�sen, amit a prior rendelkez�se szerint
ugyan�gy naponta megtartottak, mint otthon a kolostorban, b�rmilyen kev�s
megbesz�lnival�juk akadt is itt.
A gy�m�lcs�sben tal�lkoztak, �s �t�k felett szok�sos m�lt�s�g�val Robert prior
eln�k�lt. Rich�rd testv�r felolvasott az aznap �s a k�vetkez� napon �nnepelt
szentek legend�j�b�l. Jerome testv�r �szt�v�r alakj�ra �lt�tte megszokott
h�zelg� modor�t, s az alkalomhoz ill� v�laszokat gajdolta. Cadfaelnek azonban
felt�nt, hogy Columbanus szokatlanul csendes �s agg�d�, �gsz�nk�k szemeit gond
felh�zte. A szeml�l�t mindig zavarba ejtette er�s alkata, nemes, finom form�j�
feje �s al�zatos, rajong� arcvon�sai, magatart�sa k�z�tti ellent�t. Aznap reggel
viszont rossz volt r�n�zni, annyira l�tszott rajta a t�lzott gy�tr�d�s valami
val�s vagy k�pzelt b�n miatt. Cadfael testv�r s�hajtott, mert �jabb heves
rohamra sz�m�tott, hasonl�ra ahhoz, amelyik k�ldet�s�k elind�t�ja volt. Ki tudja
mit csin�l megint ez a lelkileg labilis szent �r�lt?
-- Egyetlen dolog miatt j�tt�nk ide -- sz�lt Robert prior elt�k�lten --, amit
k�teless�g�nk teljes�teni. Elhat�roztam, hogy az eddigiekn�l hat�rozottabban
igyekszem �rv�nyes�teni jogunkat, hogy megszerezz�k �s Shrewsburybe vigy�k a
szent erekly�it. Be kell azonban vallanom, eddig nem nagyon siker�lt a magunk
oldal�ra �ll�tani a falubelieket. Rem�ltem, hogy tegnap elint�z�d�tt minden.
Tekint�lyes el�k�sz�leteket tett�nk, �s megszolg�ltuk a sikert...
Ekkor szak�totta f�lbe Columbanus testv�r j�l hallhat� zokog�sa. Minden szem a
fiatal szerzetesre meredt, aki remeg� al�zattal felemelkedett sz�k�r�l, �s
les�t�tt szemmel, �sszekulcsolt k�zzel �llt Robert el�tt.
-- Prior atya, irgalom, mea culpa! B�n�s vagyok! V�tettem, �s b�nvallom�st
szeretn�k tenni. �gy j�ttem a k�ptalanra, hogy itt majd megtiszt�tom a lelkem,
�s elfogadom a r�m m�rt penitenci�t. Hiszen az �n visszaes� v�tkem az oka
�lland� kudarcunknak. Besz�lhetek?
Tudtam, hogy valami k�sz�l, gondolta Cadfael lemond�an �s undorodva. De ez
alkalommal legal�bb vonagl�s �s f�harapd�l�s n�lk�l zajlik!
-- Sz�lj! -- felelte a prior harag n�lk�l. -- Soha nem pr�b�lt�l enyh�teni
v�tkeid s�ly�n, m�gsem hiszem, hogy t�lzott �t�let�nkt�l kellene tartanod.
Hiszen �ltal�ban te vagy saj�t magad legszigor�bb b�r�ja.
Columbanus testv�r t�rdre esett a kert gyep�n. Cadfaelnek el kellett ismernie,
hogy nagyon vonz�, nemes l�tv�nyt ny�jt, �s �jra k�pes meglepni �t testi
erej�vel, �gyess�g�vel, s ruganyos mozdulataival.
-- Aty�m, tegnap Jerome testv�rrel elk�ldt�l, hogy sz�v�nk m�ly�b�l im�dkozzunk
a k�poln�ban a siker�rt, b�kess�g�rt �s felebar�ti szeretet�rt. Idej�ben meg is
�rkezt�nk, �gy v�lem tizenegy �ra el�tt egy kev�ssel, ett�nk, majd elfoglaltuk
hely�nket a k�poln�ban, ahol imazs�molyokat tal�ltunk, �s gondosan rendben
tartott olt�rt. �, aty�m, megvolt bennem a j� sz�nd�k a szents�gim�d�sra, de a
testem gyeng�nek bizonyult. F�l �r�t sem t�rdeltem im�ds�gba mer�lten �s
elnyomott az �lom, karjaimra hajtva a fejem. V�gtelen�l sz�gyenlem! Nem ments�g,
hogy, ami�ta meg�rkezt�nk Gwytherinbe rosszul alszom �s sokat gondolkodom. Az
im�ds�gnak er�s�tenie, tiszt�tania kell az elm�t. Aludtam, ezzei �gy�nk �jabb
akad�lyba �tk�z�tt. Bizony�ra eg�sz d�lut�n szund�totttam, mert azut�n m�r csak
az engem kelteget� Jerome testv�rre eml�kszem, aki azt mondta, k�ld�nc j�tt
�rt�nk, �s vele kell menn�nk.
S�hajtott, majd egy forr� k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n, megker�lve a kerek
normann pofacsontot.
-- Ne neheztelj Jerome testv�rre, mert � nem tudhatta, hogy alszom. Nem b�n�s
abban, hogy elhallgatta a v�tkemet. Azt gondolta, hozz� hasonl�an teljes
sz�vemb�l im�dkozom, �s nem vette �szre t�ved�s�t.
Val�sz�n�leg senki sem haragudott volna Jerome testv�rre eg�szen eddig, kiv�ve
Cadfaelt, aki bizony�ra �berebb �s jobb megfigyel� volt mindny�jukn�l. Egyed�l
neki t�nt fel a Jerome arc�n �tsuhan� k�l�n�s, d�h�s pillant�s. Jerome szok�sa
szerint hamarosan �rr� lett von�sain, �s fel�lt�tte j�l ismert �nel�g�lts�g�t.
Bizony�ra nem ugyanott tanult, ahol Cadfael, k�l�nben kev�sb� lett volna
el�gedett �nmag�val. Hiszen Columbanus testv�r mag�ba m�lyed� �rtatlans�g�val
�ppen most c�folta meg minden bizony�t�k�t annak, hogy Jerome a teljes el�z�
d�lut�nt mozdulatlanul t�lt�tte Szent Winifred k�poln�j�ban �gy�k sikeres
lez�rul�s��rt im�dkozva. Egyetlen tan�ja eg�sz id� alatt m�lyen aludt. Ak�r ki
is lopakodhatott, �s oda mehetett, ahov� akart.
-- Fiam -- mondta Robert prior olyan eln�z� hangon, amit John testv�rrel szemben
soha nem engedett volna meg mag�nak --, emberi a v�tked, �s az esend�s�g
hozz�tartozik term�szet�nkh�z. Azzal tetted j�v� hib�dat, hogy megv�dted
testv�redet. Mi�rt nem sz�lt�l err�l nek�nk tegnap?
-- Hogy tehettem volna, aty�m? M�g meg nem tudtuk Rhisiart hal�l�t, nem volt r�
lehet�s�g. Ut�na pedig hogyan s�lyosb�thattam volna am�gy is neh�z terhedet?
Eddig a k�ptalani gy�l�sig magamban tartottam, hiszen ez a megfelel� hely a
v�tkes testv�rek sz�m�ra, hogy al�zatot tan�s�tsanak �s v�llalj�k a penitenci�t.
Sz�gyenlem magam, mert teljesen alkalmatlan vagyok a hivat�sra, amit magamra
v�llaltam. B�ntess meg, aty�m, mert vezekelni k�v�nok.
A prior m�r �pp �t�lethozatalra nyitotta volna ajkait, mert levette a l�b�r�l ez
az elk�telezett engedelmess�g �s b�ntudat, amikor a kerti kapu csattan�sa
elterelte a figyelm�t. Maga Huw atya k�zeledett a f�v�n �t. Haja �s szak�lla m�g
a szokottn�l is zil�ltabbnak t�nt, szeme f�radt �s karik�s az �lmatlanul
elt�lt�tt �jszak�t�l, de von�sai hat�rozottak, nyugodtak voltak.
-- Prior atya -- kezdte, miut�n meg�llt el�tt�k --, �pp az im�nt tan�cskoztam
Cadwallonnal, Rhysszel, Meurice-szal, �s a falu m�s fontos szem�lyis�geivel.
Most k�n�lkozott a legmegfelel�bb alkalom, hab�r szomor� vagyok az ok miatt,
mely biztos�totta ezt a lehet�s�get. Mindannyian �sszegy�ltek Rhisiart
megsirat�s�ra. Mindenki tiszt�ban van vele, hogyan v�gezte, �s azzal is, hogy
hal�la meg lett j�solva...
-- Isten ments! -- v�gott k�zbe azonnal Robert prior. -- Senkit nem fenyegettem
hal�llal! Csak annyit mondtam, Szent Winifred bossz�t �ll a megfelel� id�ben
azon, aki �tj�ba �ll, �s megs�rti. Gyilkoss�gr�l sz�t sem ejtettem.
-- M�gis, mikor meghalt, �gy v�lted, ez a szent bossz�ja. Mindenki hallotta, �s
sokan el is hiszik. Megragadtam az alkalmat, s �jra megvitattam vel�k a dolgot.
Nem �hajtanak szembehelyezkedni a menny akarat�val, sem a benc�s rendet, sem
Shrewsbury ap�ts�g�t nem akarj�k magukra harag�tani. A t�rt�ntek ut�n nem
tal�lj�k jogosnak, �s b�lcsnek, hogy ak�r egyetlen gwytherini f�rfi, n� vagy
gyermek �let�t is tov�bb vesz�lyeztess�k. R�m b�zt�k, prior atya, hogy tudassam,
visszavonj�k minden ellenvet�s�ket tervetekkel szemben. Szent Winifred erekly�i
a ti�tek, szabadon elvihetitek magatokkal.
Robert prior diadalmasan fels�hajtott �r�m�ben, s elfeledkezett mindenr�l,
amivel t�r�dnie kellett volna, m�g a legenyh�bb b�ntet�s kiszab�s�r�l is.
Teljes�lt legh�bb v�gya. A m�g mindig t�rdepl� Columbanus testv�r az �gre
vetette ragyog� szem�t, �s h�latelten csapta �ssze kezeit, mintha � maga �rte
volna el a r�g �h�tott c�lt. V�tke miatt �rzett b�nata teljes m�rt�kben
megsz�nni l�tszott, vezekl�s�nek eme jutalma hallat�n. Jerome testv�r, aki mind
a priorra, mind a papra j� benyom�st akart gyakorolni, sz�tt�rta karjait, majd
�h�tatos latin h�laim�ba fogott Istent �s a szenteket dics��tve.
-- Biztos vagyok benne -- mondta Robert prior nagylelk�en --, hogy gwytherin
n�pe soha nem akarta megb�ntani a szentet, s most is b�lcsen �s helyesen
d�nt�tt. �r�l�k, hogy befejezhetj�k k�ldet�s�nket, �s egyet�rt�sben t�vozhatunk.
Mindny�jan h�l�sak vagyunk neked Huw atya, ami�rt ilyen j� h�rrel �rvendeztett�l
meg benn�nket. J�t tett�l a falunak �s a gy�lekezetednek.
-- Azt el kell m�g mondanom -- folytatta Huw �szint�n --, hogy egy�ltal�n nem
boldogok, ami�rt elvesz�tik a szentj�ket. De egyik�k sem fogja megakad�lyozni
k�v�ns�gotok teljes�l�s�t. Ha �hajtj�tok, ak�r ma elvezethet�nk titeket a
s�rhoz.
-- �nnepi k�rmenetben megy�nk oda a k�vetkez� mise ut�n -- mondta a prior, �s
mivel �jra az � sz�ja �ze szerint zajlottak az esem�nyek, arca akaratlanul is
�tszellem�lt. -- Nem �rint�nk �telt addig, am�g t�rden�llva h�l�t nem adtunk
Szent Winifred olt�r�n�l.
Szeme a t�relmesen t�rdel� Columbanus testv�rre t�vedt, aki h�s�ges
kutyatekintettel v�rt b�ntet�s�re. Robert egy pillanatra enyh�n meglepettnek
l�tszott, mintha megfeledkezett volna a fiatalember puszta l�t�r�l is.
-- Kelj fel, testv�rem, �s emeld fel a sz�ved, mert l�thatod, b�nbocs�nat �rad
m�g a leveg�b�l is. Nem foszthatlak rneg att�l az �r�mt�l, hogy vel�nk egy�tt
megl�togasd a szent sz�zet, �s tisztelegj el�tte.
-- �s a j�v�t�telem? -- makacskodott a jav�thatatlan vezekl�. J�kora adag ac�los
szil�rds�g f�rt meg Columbanus testv�r al�zat�ban.
-- Vezekl�sk�ppen neked kell elv�gezned a John testv�rre v�r� alantas munk�kat.
L�sd el t�rsaidat �s gondoskodj az �llatokr�l, m�g haza nem �r�nk. De a mai nap
dics�s�g�b�l kiveheted a r�szed, �s seg�thetsz hordozni az ereklyetart�t,
melyben a szent csontjai pihenni fognak. Szeretn�m, ha minden egyes
cselekedet�nk mindenki szeme l�tt�ra nyilv�nval�an elnyern� a sz�z j�v�hagy�s�t.
-- M�g ma kihantolj�k a s�rt? -- k�rdezte aggodalmaskodva Huw atya. Semmi
k�ts�g, �r�lne, ha az �gy min�l hamarabb v�get �rne, felejt�sbe mer�lne, �s
megszabadulhatna nemk�v�natos vend�geit�l, hogy Gwytherin �lete �jra
visszaz�kkenhessen a r�gi, j�l megszokott ker�kv�g�sba, b�r ez egy igaz ember
�lete �r�n t�rt�nik.
-- Nem -- felelte Robert prior ill� megfontol�s ut�n. -- Szeretn�m, ha mindeki
tan�ja lenne, hogy �sszes l�p�s�nket mennyei akarat ir�ny�tja, �s k�ldet�s�nket
maga Szent Winifred sugallta, ahogy �ll�tjuk. H�rom nap �s h�rom �jszaka
folyamatos virraszt�s �s szents�gim�d�s legyen a k�polna olt�ra el�tt! Csak
azut�n bontjuk fel a s�rt. �gy kider�l majd, hogy amit tesz�nk helyes �s �ldott
cselekedet. Ha te is csatlakozol hozz�nk, Huw atya, �sszesen hatan lesz�nk.
Kettes�vel virraszthatunk �jszak�nk�nt a k�poln�ban, �s im�dkozhatunk �gi
�tmutat�s�rt.

4
Felemwlt�k a Shrewsburyben mag�t�l �rtet�d� hittel k�sz�lt ez�stberak�sos
kopors�t, �s k�rmetnetben vitt�k kereszt�l az erd�n. Cadwallon h�z�t elhagyva a
jobb k�zre es� �sv�nyt v�lasztott�k, �gy �tl�san elker�lt�k Rhisiart hal�l�nak
helysz�n�t. V�g�l meg�rkeztek egy domb lejt�j�n ny�l� kis tiszt�sra, melyet
h�rom oldalr�l magas, s�r�n n�tt, h�feh�r vir�gokkal bor�tott galagonyabokrok
szeg�lyeztek. A f�b�l �p�lt k�poln�t s�t�tre festette az id�, belseje sz�k �s
hom�lyos volt, a bej�rat fel� pedig egy harangj�t vesz�tett, alacsony tornyocska
d�lt. K�r�l�tte fodros, z�ld szoknyak�nt ter�lt el a f�vel, gyommal �s
t�visbokrokkal lepett r�gi temet�. Mire oda�rtek, a k�v�ncsi, agg�d� �s j�mbor
falubeliek egyre gyarapod�, n�ma csoportja k�vette �ket. Nem lehetett
meg�llap�tani, vajon neheztelnek-e m�g. Nyugodt tekintettel figyeltek, nehogy
b�rmit is elmulasszanak vagy el�ruljanak.
Robert prior meg�llt az �sv�ny v�g�n�l l�g� vetemedett fakapun�l, �s er�teljes,
sz�les mozdulatokkal keresztet vetett.
-- V�rj meg itt! -- mondta, amikor Huw tov�bb vezette volna. -- L�ssuk, vajon
vezeti-e l�pteimet a n�ma ima, amit az im�nt mondtam el. Nem kell megmutatnod a
szent s�rj�t. Az � seg�ts�g�vel �n fogom megtal�lni a hely�t.
Engedelmesen meg�lltak, �s figyelt�k, hogyan halad a magas alak, kim�rt
l�ptekkel, mintha az utat vizsg�lgatn� maga el�tt. Csuh�ja szeg�lye v�gigsepert
a vir�gokon �s f�csom�kon. Haboz�s �s siets�g n�lk�l egy apr�, ben�tt halom fel�
tartott, amely p�rhuzamosan fek�dt a k�polna keleti oldal�val. A fejfa mellett
let�rdelt, majd �gy sz�lt:
-- Itt nyugszik Szent Winifred.
5
Cadfael eg�sz �ton ezen t�rte a fej�t, mialatt d�lut�n Rhisiart h�z�ba
igyekezett az erd�n �t. Az ember gyakran sz�m�that arra, hogy Robert prior
els�pr� hat�st kelt, de ez az apr� csoda igazi mesterfog�s volt. A d�bbent
csend, majd a gwytheriniek zajosan kit�r� magyar�zkod�sa, csod�lkoz�sa �s
tisztelete m�g mindig leny�g�zte. Nem vit�s, mostanra a legt�volabbi
parasztkunyh� �s a legszeg�nyebb tanya is hangos a h�rt�l. A Shrewsbury
szerzetesek ig�nye jogos. A szent k�zenfogva vezette priorjukat a s�rj�hoz.
Hiszen soha nem j�rt a k�zel�ben, a hant sem volt megjel�lve, m�g megk�sve sem
pr�b�lt�k lev�gni r�la a bokrokat. �gy maradt, ahogy a szerzetesek �rkez�se
el�tt �llt, s � m�gis ki tudta v�lsztani a t�bbi k�z�l.
Az elk�pr�ztatott k�z�ns�gnek hasztalan magyar�zta volna az ember, hogy ugyan
Robert prior soha nem j�rt a k�poln�n�l, de legh�s�gesebb k�vet�i, Jerome �s
Columbanus testv�rek igen, �pp el�z� nap. Az Edwin nev� fi� k�s�rte �ket, �s
legal�bb egyik�k minden val�sz�n�s�g szerint megk�rdezte a leg�nyk�t, merre
tal�lhat� a h�lgy, aki miatt ekkora utat megtettek.
Most pedig, miut�n ez a diadal is igazolja ig�ny�t, Robert tov�bbi h�rom nap
k�sedelmet enged�lyezett mag�nak, ami alatt �jabb csod�k m�g ink�bb meger�s�tik
f�l�ny�t. Nagyon mer�sz h�z�s, de h�t Robert el�g vakmer� �s tal�l�kony. Arra is
k�pes, hogy �jabb csod�s jelekkel pr�b�lja n�velni tekint�ly�t, nehogy b�rki
megkock�ztasson valamilyen ellen�ll�st terveivel szemben. El fogja vinni, ami�rt
j�tt, �s �r�k id�kre meg akarja f�leml�teni a gwytherinieket, ha nem siker�l
teljesen megb�k�lnie vel�k. Sz� sem lehet arr�l, hogy siet�sen elvonuljon az
elnyert csontokkal, mintha m�g mindig neh�zs�gekt�l tartana.
De, gondolta Cadfael, Rhisiartot biztosan nem � �lte meg. Ezt tudom. Olyan
messzire mer�szkedett volna, hogy felb�relt valakit...? Elfogulatlanul
megvizsg�lta ennek lehet�s�g�t, azut�n elvetette. Ki nem �lhatta Robertet, de
elviselte, s�t a maga m�dj�n m�g csod�lta is. Ha annyi id�s lenne, mint John
testv�r, biztosan undorodna t�le, de Cadfael m�r �reg volt, tapasztalt �s
eln�z�.
Rhisiart birtok�nak kapuj�hoz �rt, a c�l�pker�t�s sark�ban megb�v� vessz�b�l
font kunyh�hoz. A kapus tegnap m�r l�tta, �gy felismerte, s hagyta, hadd menjen
kedve szerint. A z�rt udvaron �t Cai j�tt fel� vigyorogva. Mintha mostan�ban
minden mosoly egy kicsit keser�bb �s szel�debb lett volna errefel�, de az�rt egy
szikr�nyi titkos huncuts�g m�g maradt benn�k.
-- Csak nem az�rt j�tt�l, hogy megmentsd a cimbor�d? -- k�rdezte Cai. -- K�tlem,
hogy megk�sz�nn�! Csak lust�lkodik, t�mik mint egy harci kakast, a be�g�rt
isp�nnak pedig egyel�re h�re sincs. Annestnek nem fog elj�rni a sz�ja, ebben
biztos lehetsz, �s Huw atya sem kapkodja mag�t t�lzottan. �gy sz�molom, v�r m�g
n�h�ny k�z�sen elt�lt�tt nap r�nk, hacsak a priorotok olyasmibe nem �ti a
dolg�t, ami nem r� tartozik. Ha m�gis �gy tenne, van odakint n�h�ny leg�ny, aki
t�bbsz�r is figyelmeztetne benn�nket, miel�tt ak�r egy lovas is el�rne a kapuig.
John testv�r j� kezekben van.
�gy besz�lt Engelard bar�tja, aki legal�bb annyira j�l ismerte a fi�t, mint
b�rki m�s a h�zn�pb�l. Tiszta sor, John testv�r j�l �sszemelegedett
b�rt�n�r�vel. �gy t�nt Cai sokkal ink�bb azt �rzi feladat�nak, hogy a fenyeget�
k�lvil�got t�vol tartsa a fogolyt�l, mint azt, hogy a vil�got �vja meg az
�rizetes cs�nytev�seit�l. Ha esetleg a megfelel� c�l �rdek�ben sz�ks�g lenne a
kulcsra, nem kell keresni.
-- Vigy�zz a szavaidra! -- v�laszolta Cadfael t�lzott aggodalmaskod�s n�lk�l,
hisz j�l tudta, mi folyik itt. -- Lehet, hogy a hercegetek jogi szemmel n�zi
majd az �gyet, �s j� viszonyt akar a hat�rmenti benc�sekkel.
-- Egyet se f�lj! Egy gazfick� sz�k�se miatt senkit nem hib�ztathatnak. Mindenki
pr�d�ja, m�gsem tal�l r� senki! Veled tal�n m�g egyszer sem fordult el�, hogy
gondosan �tkutattad a leglehetetlenebb helyeket valami ut�n, amit semmi kedved
sem volt meglelni?
-- Egy sz�t se t�bbet -- mondta Cadfael --, mert m�g be kellene fognom a
f�lemet! Mondd meg a fi�nak, nem is �rdekl�dtem ut�na, mert tudom, hogy semmi
sz�ks�g r�.
-- Szeretn�l net�n pletyk�lkodni vele egy keveset? k�n�lta fel a lehet�s�get Cai
nagylelk�en. -- Abban a takaros kis ist�ll�ban van elsz�ll�solva, ki�r�tett�k �s
kitakar�tott�k neki. �n mondom, fejedelmi lakom�kat szokott csapni!
-- Ne besz�lj nekem t�l sokat, mert lehet, hogy majd kifaggatnak. N�ha hasznos
lehet, ha nem l�t a szem, �s nem hall a f�l. �r�ln�k, ha nemsok�ra elt�lthetnek
egy kis id�t a t�rsas�godban, de most a h�lgyh�z igyekszem. K�z�s dolgaink
akadtak.
Sionedet nem a nagyteremben tal�lta, hanem annak egyik v�g�n egy f�gg�nnyel
lev�lasztott kamr�ban, apja dolgoz�szob�j�ban. Ott volt Rhisiart is, l�ny�val
kettesben, kiter�tve egy sz�vettel �s b�r�kkel letakart kecskel�b� asztalon,
feh�r v�szon alatt. A l�ny mellette �lt, �nnepi �lt�z�kben, komolyan, szorosan
befont hajjal, �s v�rt. Most hogy � lett a birtok �rn�je, �regebbnek,
magasabbnak t�nt, mint kor�bban. Egy kisgyermek ragyog�, de szomor�, v�gyakoz�
mosoly�val �llt fel, majd sietett Cadfael testv�r el�, mintha biztos lenne
abban, hogy van m�r tan�csad�ja �s vezet�je.
-- Hamarabb v�rtalak, de nem baj, �r�l�k, hogy itt vagy. F�lretettem neked a
ruh�kat. �ssze sem hajtogattam �ket, nehogy �tnedvesedjenek a sz�razon maradt
r�szek. Mostanra ugyan kisz�radt, de az�rt �gy gondolom, m�g lehet �rezni a
k�l�nbs�get. -- El�vette a nadr�got, a k�penyt �s az inget. Cadfael egym�s ut�n
elk�rte t�le, �s figyelmesen tapogatta az anyagukat.
-- L�tom -- sz�lt Sioned --, m�r tudod, merre kell vizsg�l�dni.
Rhisiart harisny�ja, b�r r�szben eltakarta a k�penye, m�g mindig nyirkos volt a
combok �s l�bsz�rak h�ts� r�sz�n�l. Azonban el�l sz�raz maradt, b�r a nedvess�g
kicsit tov�bb terjedt a sz�lak ment�n, �gy cs�kkentve n�h�ny centivel ezt a
fel�letet. K�peny�nek h�tulja eg�szen a szeg�lyig nedvesnek tetszett, a nyirkos
folt kiterjesztett sz�rnyk�nt ter�lt el a v�llak teljes sz�less�g�ben. A
mellr�szen, a ny�l �t�tte s�t�t perem� lyuk k�r�l, teljesen sz�raz volt. Az
inget, b�r nem ennyire egy�rtelm�en, de ugyanilyen �llapotban tal�lt�k. Az ujjak
el�ls� r�sze sz�raz, h�ts� r�sze nedves volt. A h�ton l�v� seb hely�n a k�penyt
�s az inget is r�sz�radt, alvadt v�r itatta �t.
-- Eml�kszel m�g -- k�rdezte Cadfael --, pontosan hogyan fek�dt, mikor
r�tal�ltunk?
-- Sohasem fogom elfeljteni -- felelte Sioned. -- Der�kt�l felfel� f�ldh�z
simul� h�ttal, de a jobb cs�p�je elfordult �s benyom�dott a f�be. A l�bai
keresztben, a bal a jobb felett, mint... -- habozott, homlok�t r�ncolta, kereste
a megfelel� szavakat eml�keire. -- Mint aki hasra fekve aludt, majd �lm�ban a
h�t�ra fordult, �s �gy fek�dt tov�bb.
-- Vagy olyanhoz -- mondta Cadfael --, akit a bal v�ll�n�l fogva �tg�rd�tettek a
h�t�ra hasonfekv�sb�l. Miut�n m�r j� m�lyen aludt.
A l�ny rezzen�stelen tekintettel, beesett, s�t�t szemekkel n�zett r�, amelyek
mintha sebek lettek volna az arc�n.
-- Mondd el mire gondolsz! Tudnom kell! Tudni akarom!
-- El�sz�r is -- kezdte Cadfael testv�r --, szeretn�m felh�vni a figyelmed a
tett sz�nhely�re. Egy s�r�n ben�tt, boz�tos k�zep�n, rengeteg bokor fedez�k�ben,
b�rmelyik ir�nyba legfeljebb �tven l�p�snyire �tl�that� tiszt�son. Ilyen terepet
v�lasztana egy �j�sz? Nemigen hiszem. M�g ha az erd�ben is akarta volna hagyni a
holttestet, ahol �r�kig heverhet felfedezetlen�l, akkor is tal�lhatott volna
ak�r sz�z megfelel�bb helyet. Egy gyakorlott �j�sznak nincs sz�ks�ge arra, hogy
ennyire megk�zel�tse �ldozat�t. Ink�bb hagy egy kis szabad teret maga �s a c�l
k�z�tt, ahol sok�ig k�pes szem el�tt tartani, �s biztosan megc�lozhatja.
-- �gy van -- mondta Sioned. -- Ha hihet� is lenne, hogy Engelard tette, ez a
t�ny akkor is c�foln� a b�n�ss�g�t.
-- Nem csak az �v�t, de b�rmelyik j� �j�sz�t. Ha pedig valaki annyira �gyetlen,
hogy ilyen k�zel kellett mennie, annak aligha siker�lt volna eltal�lnia. Nem
tetszik nekem ez a ny�lvessz�. Semmi keresnival�ja nincs itt, m�gis megtal�ltuk.
Egyetlen nyilv�nval� c�llal ker�lt a tetthelyre. Az�rt, hogy gyan�ba keverje
Engelardot. M�gsem tudom kiverni a fejemb�l a gondolatot, hogy m�s c�lja is van.
-- A gyilkol�s! -- v�gta r� s�t�t izz�ssal Sioned.
-- Tal�n esztelens�gnek t�nik, de �n m�g ezt is k�ts�gbe vonom. N�zd csak meg a
sz�get, ahogyan behatol �s kij�n! Az �sszes v�r a halott h�t�n van, nem pedig
el�l, ahol a vessz� eltal�lta. Eml�kezz vissza arra, amit Rhis�art ruh�in
megfigyelt�nk! Mind a h�ts� fel�n volt nedves, pedig ap�dat h�ton fekve
tal�ltuk. Te magad mondtad, olyan helyzetben, mint aki �ppen a has�r�l fordult
�t. Tegnap m�g valami felt�nt, amikor mellette t�rdeltem. A teste alatt vizes
volt a d�s f�. De a jobb oldala mellett, a v�ll�t�l eg�szen a cs�p�ig, pontosan
egy testnyi sz�less�gben, csontsz�raz. Tegnap d�lel�tt volt egy fut� z�por, f�l
�r�ig esett. Mikor megkezd�d�tt, ap�d m�r halott volt �s hason fek�dt. Egy�bk�nt
hogyan maradhatott volna sz�razon az a darab f�ld mellette, hacsak nem takarta
el a teste?
-- Azut�n, a te szavaiddal �lve -- mondta halkan, de tiszta hangon Sioned --,
bal v�ll�n�l fogva �tgur�tott�k a h�t�ra. Mikor m�r m�lyen aludt. Nagyon m�lyen!
-- Pont �gy gondoltam!
-- De a ny�l a mell�t tal�lta el! Hogy zuhanhatott akkor arcra?
-- Erre �n is k�v�ncsi vagyok. S�t arra is, mi�rt h�tul v�rzett, nem pedig el�l.
De az biztos, hogy az es� eleredt�t�l addig, m�g el nem �llt, a has�n fek�dt.
M�sk�pp nem maradhatott sz�raz alatta a f�. Vagyis f�l tizenkett�t�l, mikor az
els� cseppek lehulltak, n�h�ny perccel d�l elm�lt�ig, amikor �jra kis�t�tt a
nap. Sioned, megn�zhetn�m most alaposabban a testet, az ill� tisztelettel,
term�szetesen?
-- Nem �rhet nagyobb tisztess�g megyilkoltat ann�l -- v�laszolta felindultan a
l�ny --, mint hogy valaki az �sszes lehets�ges eszk�z seg�ts�g�vel kinyomozza,
ki a gyilkos, �s bossz�t �lljon. Vizsg�ld csak meg, ha sz�ks�ges! Ha kell, �n
magam seg�tek. Senki m�s! Mi ketten legal�bb -- mosolyodott el halv�nyan �s
keser�en -- nem f�l�nk meg�rinteni, hiszen nem v�dolhat minket a v�r�vel.
Cadfael hirtelen f�lbehagyta Rhisiart szemfed�j�nek f�lreh�z�s�t. A l�ny szavai
�j �s sikerrel kecsegtet� �tletet �ltettek el az agy�ban.
-- Val�ban! Nem sokan vannak, akik k�telkedn�nek ebben a pr�b�ban. Szerinted
errefel� mindenki hisz benne?
-- Mi�rt, a te n�ped nem hiszi? Te sem? -- d�bbent meg Sioned. Szeme
elkerekedett, mint egy kisgyermek�.
-- Szerzetes testv�reim... Igen, merem �ll�tani, mind hisznek benne. �n?
Gyermekem, t�l sok lem�sz�rolt embert l�ttam, akiket gyilkosaik k�zr�l k�zre
adtak csata ut�n, de soha nem tal�lkoztam olyan halottal, akib�l friss v�r
sz�kellt volna el� miut�n elsz�llt bel�le az �let. De most nem is az a l�nyeg,
hogy �n mit hiszek �s mit nem. �m a gyilkos hite tal�n fontos lehet. Neked sok
mindent ki kellett �llnod az ut�bbi id�ben. Hagyj magamra egy kicsit
Rhisiarttal.
Sioned m�gsem ford�totta f�lre a fej�t, amikor Cadfael levette a szemfed�t.
Biztosan sz�m�tott r�, hogy �jra meg kell viszg�lni a tetemet, mert meztelen�l
hagyta, nem �lt�ztette fel. Rhisiart mozdulatlanul pihent, a v�rt m�r lemost�k
r�la. Er�s test�t der�kig lebarn�totta a nap, alatta vil�gosabb volt a b�re.
Bord�i alatt a seb, egyetlen egyenes hasad�k, most szakadozottnak �s
visszatasz�t�nak t�nt. Sz�le k�kes oszl�snak indult, b�r a lehet�s�gekhez k�pest
igyekeztek egym�sra sim�tani a roncsolt h�st.
-- Meg kell ford�tanom -- sz�lt Cadfael. -- Szeretn�m l�tni a m�sik sebet is.
Sioned nem habozott. Ink�bb anyai, sem mint kisl�nyos gondoss�ggal cs�sztatta
apja v�lla al� egyik karj�t. Szabad kez�t megt�masztotta a t�loldalon, �s addig
emelte a megmerevedett testet, am�g siker�lt jobb oldal�ra ford�tania. Rhisiart
arc�t k�ny�khajlat�ban ringatta. Cadfael megigaz�totta a kiny�jtott l�bakat,
majd odahajolt, hogy k�zelr�l szem�gyre vegye a h�t bal fels� r�sz�n l�v� sebet.
-- Neh�z lehetett kih�zni a vessz�t. Biztos csak el�l j�tt ki.
-- Igen. -- A l�ny megremegett, mert ez volt legsz�rny�bb megpr�b�ltat�s. --
Alig d�fte �t a b�rt a hegye, �gy nem tudtuk lev�gni. El�g sz�gyen, hogy �gy
�ssze kellett marcangolnunk, de mi m�st tehett�nk volna? �s m�gis, annyira v�res
volt!
Az ac�lhegy t�nyleg �ppen csak �tlyukasztotta a b�rt. Apr�, megfeketedett
v�rfolt maradt ut�na, k�kes z�z�d�sokkal k�r�lv�ve. Azonban m�s nyom is volt a
h�ton, v�kony, halv�ny, m�gis j�l kivehet�. A fekete foltb�l egy m�sik
f�gg�leges ny�l�s barna vonala indult ki. Felfel� kicsit hosszabbra ny�lt, mint
lefel�. Nagyj�b�l olyan hossz� volt, mint Cadfael h�velykujj�nak sz�less�ge, �s
mindk�t v�g�n halv�ny, elsz�nez�d�tt horzsol�s l�tszott, m�g az �pen maradt
b�rr�szeken is. Az �sszes v�r -- nem volt t�l sok, de ahhoz �ppen el�g, hogy
Rhisiart �let�t elvegye mind ezen a keskeny, bez�r�dott, titkos v�g�son folyt
el, nem pedig a mellkason l�v� t�tong� seben.
-- K�szen is vagyok -- mondta l�gyan Cadfael, �s seg�tett a l�nynak �jra
lefektetni Rhisiartot. -- Miut�n s�r� haj�t is gondosan elrendezt�k,
tiszteletteljesen betakart�k. Azut�n Cadfael r�szletesen elmes�lte, mit l�tott.
Sioned t�gra ny�lt szemekkel hallgatta, �s p�r pillanatig csendben
elgondolkodott, majd �gy sz�lt:
-- �n is l�ttam a sebhelyet, amelyikr�l besz�lt�l. Nem tudtam mire v�lni. Ha
tudsz valamit, mondd el!
-- Azon kereszt�l v�rzett el -- fogott bele Cadfael --, nem pedig a m�sik seben,
amit k�ts�gk�v�l a ny�l okozott. Az volt a s�lyosabb. �gy v�lem, hossz�, nagyon
v�kony �s �les t�rrel ejtett�k, nem h�tk�znapi k�ssel. Mihelyt kih�zt�k, a helye
majdnem teljesen �sszez�rult. Pedig a penge m�lyre hatolt. De nem kiz�rt, hogy
ugyanazon az �ton h�zt�k ki ut�lag, amin a fegyver behatolt a testbe, persze ez
nagy �gyess�get �s pontoss�got ig�nyel. Amir�l eddig azt hitt�k, hogy kimeneti
seb, az tulajdonk�ppen a bemeneti ny�l�s. A ny�lvessz�t a hal�l be�llta ut�n
el�lr�l d�ft�k bele, ezzel akart�k �lc�zni a h�tbasz�r�s nyom�t. Ez�rt lesett r�
az orgyilkos a kusz�n n�tt, s�r� aljn�v�nyzetben. Ez�rt zuhant arcra, �s
ford�tott�k ut�lag a h�t�ra. Ugyanez az oka a lehetetlen sz�gben felfel� mutat�
ny�lvessz�nek. Nem �jjal l�tt�k le. Neh�z lett volna csak �gy �td�fni a testen a
vessz�t, hiszen az �ltal�ban a r�pt�b�l nyeri az er�t. �gy gondolom, a t�rrel
csin�ltak helyet neki.
-- Ugyanazzal, amelyikkel h�tbasz�rt�k -- mondta a l�ny feh�ren �s �ttetsz�en,
mint egy l�ngnyelv.
-- �gy t�nik, igen. A nyilat csak ez ut�n illesztett�k a sebbe, de m�g �gy sem
siker�lt teljesen kereszt�l nyomniuk a testen. Engelard ilyen t�vols�gb�l j� p�r
t�lgyfadeszk�t tiszt�n �tl�tt volna, csak�gy, mint b�rmelyik m�s �j�sz, aki �rt
a szakm�j�hoz. De puszta k�zzel belenyomni... nem, ehhez er�s, izmos karra van
sz�ks�g, �s m�g �gy is csak kont�rmunka lett bel�le. Viszont j�l eltal�lta a
t�rd�f�s vonal�t. �les szem �s biztos k�z kell ehhez.
-- �s s�tani sz�v -- v�gott k�zbe Sioned --, meg persze Engelard nyila!
Olyasvalaki�, aki tudta, hol tartja �ket, �s mikor nincs otthon, nehogy
�szrevegye a lop�st.
A l�ny m�g ennyi neh�z, szinte kib�rhatatlan teher s�lya ellen�re is k�pes volt
tiszta fejjel gondolkodni.
-- Maradt m�g egy k�rd�sem. Mi�rt hagyott ilyen sok id�t a gyilkos a tett
elk�vet�se �s �lc�z�sa k�z�tt? Ap�m m�r j�val az es� eleredte el�tt halott volt.
Ezt vil�gosan bebizony�tottad. De eg�szen az el�llt�ig nem ford�tott�k a h�t�ra
�s nem sz�rt�k bele Engelard nyil�t. Ez t�bb mint f�l �ra. Mi�rt? Tal�n egy
arraj�r� riasztotta meg a gyilkost? Vagy a bokrok k�z�tt v�rt, m�g biztosra nem
vette, hogy Rhisiart bev�gezte, �s csak azut�n mer�szkedett a k�zel�be? Vagy
tal�n az �rd�gi �tlet csak k�s�bb jutott esz�be, s �gy el kellett mennie
megszerezni a k�v�nt ny�lvessz�t? Mi tartott olyan sok�ig?
-- Azt �n sem tudom -- valotta be Cadfael �szint�n.
-- Mit tudunk egy�ltal�n? Azt, hogy valaki Engelardra akarta kenni a dolgot.
El�g ok ez? Ap�m tal�n egy eldobhat� eszk�z volt az�rt, hogy valaki
megszabaduljon Engelardt�l? Csali egy m�sik embernek, semmi t�bb? Vagy el�bb meg
akart szabadulni ap�mt�l, s csak azut�n �bredt r�, milyen egyszer�en �s
k�nyelmesen megszabadulhat Engelardt�l is egy f�st alatt?
-- �n sem tudok t�bbet n�lad -- rezzent meg Cadfael. -- Azt k�v�nta, b�rcsak ne
jutott volna esz�be az a fiatalember, aki k�nl�dva rugdalta a leveleket, �s �gy
riadt vissza Sioned bizalm�t�l, mintha az hal�losan megsebezte volna. -- Tal�n a
gyilkos elmenek�lt, azut�n meg�llt gondolkodni, �s r�j�tt, milyen egyszer�en
elterelheti mag�r�l a gyan�t, s elment a ny�l�rt. Kev�s biztosat tudunk
gyermekem, de ennyi�rt is legy�nk h�l�sak Istennek. Engelardot tett�k meg
b�nbaknak, holott az � lelkiismerete tiszta. Ezt �rizd a sz�vedben, �s v�rj
t�relmesen.
-- Sz�t emelsz majd az �rdek�ben, ha a sz�ks�g �gy hozza, ak�r megtal�ljuk az
igazi gyilkost, ak�r nem?
-- Igen, sz�vvel-l�lekkel. Mindenesetre egyel�re senkinek ne sz�lj semmit, mert
mi, szerzetesek, akik megzavartuk Gwytherin b�k�j�t, m�g mindig itt vagyunk. �n
pedig nem mern�m azt �ll�tani, hogy mi teljesen �rtatlanok vagyunk. Am�g nem
tudjuk, ki a gyilkos, addig azt sem tudhatjuk, kik �rtatlanok.
-- Semmit se vonok vissza abb�l -- v�laszolta Sioned elt�k�lten --, amit a
priorotokr�l mondtam.
-- � szem�lyesen nem tehette. Eg�sz id� alatt a szemem el�tt volt.
-- Ezt elfogadfom. De felb�relhetett embereket, hisz ny�ltan elt�k�lte, hogy
megszerzi a szentet. Amint hallom, a t�rt�ntek ut�n siker�lni is fog neki. Ez
nyom�s ok. Azt se felejtsd el, hogy a walesiek, csak�gy, mint az angolok,
megv�s�rolhat�ak. Rem�lem, nem t�l sok ilyen van, de n�h�ny biztosan akad.
-- Nem felejtem el -- mondta Cadfael.
-- Ki tette? Kicsoda? Ismernie kellett ap�m �tjait. Tudta, hogyan szerezheti meg
Engelard ny�lvessz�j�t. Isten tudja, mit akart el�rni ap�m hal�la r�v�n, de az
biztos, hogy Engelardra akarja h�r�tani a felel�ss�get. Cadfael testv�r, ki
lehet ez az ember?
-- Ha Isten is �gy akarja, te meg �n hamarosan kider�tj�k. Egyel�re sem
tal�lgatni, sem meg�t�lni nem tudom. Teljesen tan�cstalan vagyok. Tudom, mi
t�rt�nt, de hogy mi�rt, �s ki tette, arr�l ugyanolyan keveset sejtek, mint te
magad. De eszembe juttattad, hogyan tiltakoznak a halottak gyilkosuk �rint�se
ellen. Rhisiart eddig is sokat el�rult nek�nk, k�nnyen meglehet, hogy mindent el
fog mondani.
Ezek ut�n besz�molt a h�rom napon �s �jszak�n �t tart� virraszt�sr�l, amit
Robert prior rendelt el, majd arr�l, hogyan fogj�k v�ltani egym�st a szerzetesek
�s Huw atya. Arr�l azonban nem sz�lt, hogyan b�v�tette egy�gy� �rtatlans�g�ban
�s lelkiismereti agg�d�s�ban Columbanus azok k�r�t, akiknek alkalmuk ny�lt az
erd�ben lesben �llni Rhisiartra. Azt mag�ban is csak f�lve ismerte be, hogy
Columbanus vallom�sa azzal egy�tt, amit ma kider�tettek balj�s sz�nezetet nyert.
Az �ldozat�ra �jjal �s ny�llal vad�sz� Jerome el�gg� val�sz�n�tlen �tletnek
t�nt, ellenben a bokrok s�r�j�ben h�tulr�l �ldozata fel� oson� Jerome...
Cadfael elhessegette a gondolatot, b�r nem t�l t�volra. El�g hihet� lehet�s�g
volt ahhoz, hogy alaposan megfontolja.
-- Ma �jjel, �s a k�vetkez� k�t �jszaka is kettes�vel virrasztunk majd a
komplet�rium ut�n a k�poln�ban eg�sz hajnalig, a pr�ma idej�ig. Mind a hatunknak
ki kell �llnia ugyanazt a megpr�b�ltat�st, senki sem vonhatja ki mag�t bel�le.
Majd megl�tjuk, mit tehet�nk azut�n. Most pedig -- mondta Cadfael testv�r --, a
k�vetkez�ket kell tenned...

HETEDIK FEJEZET
1
Komplet�rium ut�n a friss, s�rg�sz�ld leveleken �tsz�r�d� l�gy alkonyat!
napf�nyben mind a hatan felmentek a fak�poln�hoz �s az elhagyatott temet�h�z. Az
els� virraszt� p�rt kis�rt�k el. A f�k k�z�l egy m�sik menet is �rkezett,
Rhisiart udvartart�s�nak nyolc embere, v�llukon felravatalozott urukkal. Sioned,
aki �tvette apja hely�t, szint�n vel�k volt. Egyenes tart�ssal, m�lt�s�gteljesen
l�pkedett a csel�dek el�tt s�t�t ruh�j�ban. Sz�rke f�tyla al�l szabadon hullott
al� haja, amit a gy�sz miatt nem font be. Arca nyugodt �s merev volt, szemei a
t�volba n�ztek. B�rki emberfi�t elb�tortalan�tott volna, m�g egy ap�tot is.
Robert prior is visszah�k�lt, amikor megl�tta. Cadfael b�szke volt r�. K�gy�z�
sorban j�ttek le az erd�b�l, �s a k�polna kapuja el�tti tiszt�son tal�lkoztak a
szerzetesekkel.
Robert kutat� pillant�s�t�l m�g el�g messzire �led� rem�nnyel �s enyhe
c�ltudatoss�ggal -- szapor�bbra vette l�pteit, �s meg�ll�s n�lk�l ment tov�bb.
Mikor h�rom l�p�sre �rt a priort�l, olyan nyugodtan �s csendesen �llt meg
szemt�l szembe vele, hogy az, ha ostob�bb, ak�r megad�snak is vehette volna.
Robert azonban nem volt buta, r�n�zett �s n�m�n v�gigm�rte. Egy n�t l�tott,
szinte kisl�ny m�g, aki az�rt j�tt, hogy megm�rk�zz�n vele, b�r ennek m�g maga
sincs tudat�ban.
-- Cadfael testv�r -- sz�lalt meg Sioned an�lk�l, hogy levette volna a szem�t
Robert arc�r�l --, �llj most mell�m, �s ford�tsd le, amit mondok a
nagytisztelet� prior aty�nak, mert im�dkozni szeretn�k el�tte ap�m�rt.
Rhisiart ott volt a l�ny h�ta m�g�tt. Nem kopors�ban, csak egy egyszer�
ravatalon, leveles �gakb�l �ssze�ll�tott b�lcs�ben, feh�r v�szonba csavarva �s
azzal letakarva. Test�nek �s arc�nak minden egyes vonala tiszt�n kirajzol�dott a
szorosan r�tekert szemfed� alatt. Az �t hordoz�k s�t�t, titokzatos walesi szemei
olyanok voltak, mint megannyi apr� l�mpa a katafalk mellett. L�ttak mindent, de
nem �rulkodtak semmir�l. A l�ny pedig annyira fiatalnak �s mag�nyosnak t�nt.
Robert prior minden magabiztoss�ga ellen�re k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. M�g
tal�n el is �rz�keny�lt.
-- Im�dkozz, l�nyom! -- felelte.
-- Hallottam, hogy h�rom napig virrasztani k�v�ntok Szent Winifred tisztelet�re,
miel�tt magatokkal vinn�tek �t innen. Ap�m lelki nyugalma �rdek�ben k�rem, hadd
fek�dj�n � is ezen a h�rom �jszak�n a szent olt�ra el�tt, az im�dkozok �rizet�re
b�zva. M�gha meg is b�ntotta a sz�zet, sohasem sz�nd�kosan tette. Arra k�rn�m a
virraszt�kat, egy im�t �ldozzanak ap�m bocs�nat��rt �s leik��rt, egyetlen egyet
az �jszaka sok im�ds�g�b�l. Olyan nagy k�r�s ez?
-- Egy szeret� l�ny jogos �haja ez -- mondta Robert.
Hiszen nemes csal�db�l sz�rmazott maga is, megbecs�lte a csal�di �s v�rs�gi
k�tel�keket, �s nem volt velej�ig romlott.
-- B�zom kegyess�g�ben -- v�laszolta Sioned --, s m�g ink�bb beleegyez�s�ben.
Ez a k�r�s csak tov�bbi ragyog�st, dics�s�get adhatott a prior h�r�nek, semmi
m�st. Ellenfel�nek egyetlen �r�k�se eln�z�s�t �s t�mogat�s�t k�ri. Nemhogy
megtisztelve, de egyenesen elb�v�lve �rezte mag�t. Kegyesen belegyezett a l�ny
k�v�ns�g�ba. Tudta, hogy Rhisiart hordoz�in k�v�l is figyeli m�g j� p�r
gwytherini. B�r a tany�k elsz�rtan ter�ltek el, lesz�m�tva a falu k�z�ss�g�t,
akik egy csal�dk�nt gazd�lkodtak, mindig tele volt az erd� figyel� szemekkel,
ak�rhov� is mentek az idegenek. K�r, hogy am�g �lt, nem vigy�ztak ennyire
Rhisiartra!
Az olt�r el�tt, a Szent Winifred csontjaira v�rakoz� ereklyetart� mellett
�ll�tott�k l�baira a z�ld ravatalt. Az egyszer� kis olt�r majdnem elt�rp�lt
mellette. A keskeny, keleti ablakon �rkez� f�ny m�g a ragyog� reggeli
naps�t�sben is alig-alig vil�g�totta meg. Robert prior egy l�d�ban hozatott
olt�rter�t�ket, azokkal takart�k el a katafalk l�bait. A Rhisiart h�za n�p�hez
tartoz� t�rsas�g ezek ut�n otthagyta ur�t, �s csendben visszaindult a hazafel�
vezet� �ton.
-- Reggel -- mondta m�g Sioned, miel�tt � is elment volna a t�bbiekkel -- majd
visszaj�v�k, �s k�sz�netet mondok azoknak, akik im�dkoztak ap�m �dv�ss�g��rt.
Ugyan�gy teszek mindh�rom reggelen, m�g el nem temetj�k.
Ill� tisztelettel elb�cs�zott Robert priort�l, �s minden tov�bbi sz� n�lk�l
elment. F�tyl�ba rejtette arc�t an�lk�l, hogy ak�r csak egy pillant�st is vetett
volna Cadfael testv�rre.
Eddig minden j�l haladt. Robert hi�s�ga �s �nbizalma, hacsak nem b�ntudata,
es�lyt adott a l�nynak. M�r csak figyelni kell, mi s�l ki bel�le. Robert maga
d�nt�tte el a virraszt�s rendj�t, senki m�ssal nem konzult�lt csak Huw aty�val,
aki szeretett volna els� lenni, hogy megnyissa lelk�t a szent sugallat�nak, ha
annak �gy tetszene �s megmutatkozna. Jerome tesv�r lett a t�rsa, aki hajb�kol�
viselked�s�vel n�ha m�r f�rasztotta a priort. Cadfael h�l�s volt a v�letlen
v�laszt�s�rt, mely nagyon j�l illett az � terveibe. �gy legal�bb az els� reggel
senki sem tudja majd, mire sz�m�tson. A t�bbiek azut�n kell�en el�vigy�zatosak
lesznek, de nem ker�lhetik ki a pr�b�t.

2
Mire reggel meg�rkeztek a k�poln�hoz, m�r sz�p sz�mmal �sszegy�ltek ott a
falubeliek is. Nem hivalkod�an v�rakoztak az erd� sz�l�n �s a galagonyabokrok
illatos �rny�k�ban. Csak amikor a prior �s t�rsai bementek a k�poln�ba, akkor
hagyt�k el csendesen rejtekhely�ket, s h�z�dtak k�zelebb. Sioned az els�k k�z�tt
volt, k�ny�k�n�l Annesttel. A gwytheriniek utat adtak a k�t l�nynak, majd
felz�rk�ztak m�g�j�k. Bet�lt�tt�k a k�polna el�ter�t, �s elfogt�k a hajnali
f�nyt, �gy csak az olt�ron �g� gyerty�k vetettek halv�ny vil�goss�got a halott
ravatal�ra.
Huw atya egy kicsit mereven kelt fel t�rd�r�l, az er�s fapadra t�maszkodott, m�g
v�g�l siker�lt kiegyenes�tenie, majd �jra munk�ra fognia �reg l�bait. A szomsz�d
padr�l f�rg�n �s k�nnyed�n Jerome testv�r �llt fel. Cadfael gyanakodva gondolt
azokra az �h�tatos virraszt�kra, akik �sszekulcsolt karjaikon a lehet�
legk�nyelmesebben k�pesek elaludni, de jelen pillanatban ez nem sz�m�tott.
Egy�bk�nt sem igen sz�m�tott arra, hogy Jerome foh�szaira megny�lik a menny, �s
a b�nbocs�nat r�zs�i z�poroznak al�.
-- Csendes virraszt�sunk volt -- mondta Huw --, nagyon nyugalmas. Semmi
k�l�nleges nem t�rt�nt, de a csod�s jelen�sek szinte sohasem l�togatj�k meg az
egyszer� falusi papokat. Im�dkoztunk, gyermekem, �s hiszem, hogy meghallgat�sra
tal�ltunk.
-- H�l�s vagyok -- felelte Sioned. -- Miel�tt t�voztok, megtenn�tek-e m�g egy
sz�vess�get nekem �s ap�mnak? M�r im�dkoztatok �rte, most pedig arra k�rlek
mindkett�t�ket, hogy a megb�k�l�s �s megbocs�t�s jel��l tegy�tek kezeteket a
sz�v�re.
A gwytheriniek hang n�lk�l �lltak az ajt�ban, mintha �l� f�k lenn�nek. S ahogyan
a f�kat csupa lev�l bor�totta, a gwytheriniek is csupa szem voltak, egyetlen
mozdulatot sem mulasztottak el.
-- �r�mmel! -- l�pett a ravatalhoz Huw, �s �rdes kez�t �vatosan a halott sz�v�re
tette. A szak�lla hull�mz�sa alapj�n ajkai bizony�ra ism�t n�m�n k�zbenj�r�s�rt
esedeztek. Majd minden szem Jerome testv�r fel� fordult, mert � viszont
habozott.
Nem t�nt nagyon riadtnak, ink�bb csak hat�rozatlannak. J�indulat�, ny�jas arccal
n�zett Sioned fel�, s miut�n a k�telez� egy�tt�rz� pillant�st r�vetette,
el��r�sosan les�t�tte a szem�t. Majd bizakod� tekintettel Robert priorhoz
fordult.
-- Huw atya gy�gy�tja a falu lelkeit, �gy megvannak a szab�lyok, amelyekhez
tartania kell mag�t, de nekem is a magam�i. Rhisiart �r biztosan h�s�gesen
megtartotta vall�sos k�teless�geit, �s egy�tt�rzek vele. De er�szakos hal�llal,
gy�n�s �s feloldoz�s n�lk�l halt meg. Az ilyen hal�l k�ts�gess� teszi lelke
�ps�g�t. Nem �t�lhetek ilyen esetekben. Im�dkoztam �rte, de felhatalmaz�s n�lk�l
nem adhatok r� �ld�st. Ha Robert prior jogosnak �rzi �s enged�lyezi, �r�mmel
megteszem, amire k�rtek.
Cadfael megd�bben�ssel �s nem kev�s k�tellyel k�vette Jerome ker�l� �tj�t. Ha
val�ban a prior k�v�nta a gyilkoss�got, �s k�ldte ki beosztottj�t a
v�grehajt�sra, akkor Jerome a lehet� legeleg�nsabb m�don ford�totta felettes�re
a fenyeget�st. M�sr�szt, ismerve Jerome-ot, ez ak�r a szok�sos h�zelg�s,
udvariaskod�s is lehet, amelyre megragadja ezt az alkalmat is. Ha Robert
kegyesen enged�lyt ad, akkor tal�n azt felt�telezi, hogy ezzel egyszer�en arra
h�r�tja a b�nt �s fenyeget�st, akihez az igaz�b�l tartozik, maga pedig
b�ntetlen�l meg�rintheti �ldozat�t? Az nem sokat sz�m�tott, Cadfael szil�rdan
hisz-e abban, hogy a halott v�rezni kezd, ha gyilkosa meg�rinti. Azonban Jerome
hite m�s lapra tartozott. Egyszer�en az�rt, mert ez a hiedelem �ltal�nos volt, s
�gy a sarokba szorult b�n�s esetleg megr�m�lhet, �s mindent bevallhat. Maga a
r�m�let �s izgalom ak�r n�mi ki�raml� v�rt is eredm�nyezhet, b�r Cadfael nem
b�zott ebben. Lassan kezdte azt hinni, hogy Jerome is k�telkedik.
A figyel� tekintetek m�r a priorra nehezedtek. Az homlok�t r�ncolta, p�r
pillanatig komolyan fontolgatta, miel�tt d�nt�tt volna.
-- Tiszta lelkiismerettel megteheted, amire k�r. Csak megbocs�t�st k�v�n, amit
mindenki megadhat, nem pedig feloldoz�st, �gy Jerome testv�r h�l�san megk�sz�nve
az eligaz�t�st, azonnal a ravatalhoz l�pett, �s remeg�s n�lk�l a v�szonba takart
sz�vre helyezte a kez�t. A szemfed�len egyetlen v�dl� v�rcsepp sem l�tszott.
El�gedetten k�vette Robert priort ki a k�poln�b�l, nyomukban a t�bbiekkel. A
hallgatag, b�mul� t�meg h�tr�bb h�z�dott a bej�ratb�l, �s �tengedte �ket.
Mit tudtunk meg ebb�l, gondolta Cadfael, mik�zben 6 is ut�nuk indult. Vajon nem
hisz a tetemreh�v�sban, ez�rt ilyen ellen�ll�? Tal�n �gy �rzi, hogy az igazi
b�n�sre h�r�totta a b�nt, b�rmi r�sze is volt neki benne, s ez�ltal nincs
vesz�lyben? Vagy egy�ltal�n nincs is k�ze hozz�, s az eg�sz pr�ba c�ltalan volt?
El�g �rz�ketlen ahhoz, hogy egy kedves gesztust megtagadjon a l�nyt�l, hacsak
nem ford�thatja ezt is a maga el�ny�re.
Nos, holnap kider�l, okoskodott mag�ban Cadfael, mit tesz Robert, amikor majd az
� megbocs�t�s�t k�ri Sioned, �s nem csak azt, hogy valaki mis�t enged�lyezze
nagylelk�en.
De az esem�nyek nem teljesen a v�rakoz�sa szerint alakultak. Aznap �jjel val�ban
Robert prioron �s Richard testv�ren volt a virraszt�s sora. �tban a k�polna fel�
azonban, amikor elmentek Cadwallon birtoka mellett, a kapu�r a prior ut�n
ki�ltott. Maga a h�z ura sietett el�, hogy utol�rje �ket, sark�ban egy izmos
alkat�, r�vid lovagl�k�penybe �lt�z�tt walesivel.
Cadfael csak akkor �rtes�lt err�l, amikor az idegen �s a prior, hossz�
l�pteivel, vissza�rkezett Huw kertj�be. Pontosan akkor, amikor t�rdre kellett
volna ereszkednie a hom�lyos, gyertyaf�nyes k�poln�ban, �s meg kellett volna
kezdenie az eg�sz �jszak�n �t tart� im�dkoz�st a halott mellett. Ez a
szembes�t�s tal�n hasznos bizony�t�kkal szolg�lhatott volna. A prior m�gis itt
volt, �ppen akkor j�tt meg, mikor Cadfael �t akart osonni Benedhez, hogy egy
kupa bor mellett megvitass�k a nap esem�nyeit. Nem t�lzottan neheztel a prior,
ami�rt f�lbeszak�tott�k �jszakai virraszt�s�t, az tiszta sor.
-- Cadfael testv�r, l�togat�nk �rkezett, �s sz�ks�gem van a szolg�laidra. Ez itt
Griffith ap Rhys, Owain herceg rhosi isp�nja. Cadwallon k�ld�tt �rte Rhisiart �r
hal�la miatt. Nekem is van sz�m�ra bejelenteni val�m, �s meg kell vitatnunk a
tov�bbi teend�ket. Ki fog k�rdezni mindenkit, akiknek tan�skodniuk kell, de azt
szeretn�, ha �n sz�moln�k be neki els�k�nt. �gy Rich�rd testv�rt egyed�l kellett
a k�poln�ba k�ldenem.
Jerome �s Columbanus m�r indul�f�lben voltak Cadwallonhoz s �gyukhoz, de a prior
szavainak hallat�n k�teless�gtud�an v�rakoztak.
-- Elmegyek �n a prior atya helyett -- aj�nlkozott �ldozatk�szen Jerome, holott
biztosra vette a visszautas�t�st.
-- Nem, te m�r �tvirrasztott�l egy �jszak�t. (Val�ban? Abban a s�t�t k�poln�ban
err�l m�g akkor sem lehetett volna meggy�z�dni, ha Huw atya gyanakv� term�szet
lenne. Jerom-ra pedig nem jellemz�, hogy feleslegesen f�rasztan� mag�t.)
Pihenned kell.
-- �n sz�vesen �tveszem a helyed, prior atya -- aj�nlotta fel legal�bb olyan
lelkesen Columbanus.
-- R�d holnap ker�l majd a sor. Vigy�zz testv�rem, ne v�llalj t�l sokat magadra,
mert az al�zatnak �lc�zott g�g hib�j�ba esel. Nem, ma �jjel Rich�rd testv�r
egyed�l virraszt. Ti v�rjatok addig, m�g nem tan�skodtatok arr�l, amit tettetek
�s l�ttatok tegnapel�tt, azut�n t�vozhattok, �s kialudhatj�tok magatokat.
Ez hosszadalmasnak �g�rkezett, �s nagyon aggasztotta Cadfaelt, aki k�nytelen
volt saj�t igazs�g�r�l vallott felfog�s�hoz ragaszkodni. Nem ford�tott f�lre
semmit, de n�zeteit hozz�adta az erd�ben Rhisiart holtteste mellett
t�rt�ntekhez. Nem hallgatott el semmit Robert szavaib�l, de saj�t v�lem�nye
alapj�n k�l�nv�lasztotta az egy�rtelm� t�nyeket �s a felt�telez�seket, a
megfigyelt dolgokat s a bel�l�k levont k�vetkeztet�seket. V�g�l is ki �rtett
annyira welszi�l rajta k�v�l -- Griffith ap Rhyst lesz�m�tva --, hogy
belek�thessen a ford�t�sba? A tapasztalt �s szkeptikus tisztvisel�r�l pedig
hamarosan bebizonyosodott, hogy nem csak gyors felfog�s�, ravasz kihallgat�, de
az �rzelmek �s ind�t�kok �rz�keny vizsg�l�ja is. Hiszen csontja velej�ig walesi
volt, s ennek a zavaros �gynek a k�z�ppontj�ban is walesi csontok �lltak. Mire
Jerome-ra �s Columbanusra ker�lt a sor, a k�t h�s�ges szents�gim�d�ra, akik
k�z�l az egyikr�l kider�lt, hogy el�gg� el�t�lhet� m�don aludt k�teless�ge
teljes�t�se helyett (b�r sem �k, sem Robert prior nem l�tta sz�ks�gesnek
megeml�teni ezt az apr�cska mulaszt�st!), Cadfael kezdte �gy �rezni,
t�maszkodhat az isp�n j�zan esz�re, s nem musz�j nagyon er�lk�dnie, hogy
eltitkolja, amit tud, �s tenni sz�nd�kozik. Ann�l jobb, d�nt�tte el v�g�l,
hiszen legink�bb id�re van sz�ks�ge, �s az az egy-k�t nap, amit az�ltal nyer,
hogy k�rbek�ldi az isp�nt a falun a bizony�t�kok ut�n, el�g lehet saj�t
vizsg�l�d�sainak eredm�nyes lez�r�s�ra. A hivatalos igazs�gszolg�ltat�s nem
szokott a dolgok m�ly�re �sni, �s k�vetkeztet�seit is eszerint hozza meg. A
gyors rendfenntart�snak �s az orsz�g nyugalm�nak �gy n�ha soha meg nem sz�n�
k�telked�s az �ra. Cadfael azonban nem k�v�nt b�nt� k�telyeket megfogalmazni sem
Engelard sem John testv�r szem�ly�vel kapcsolatban. Nem, jobb lesz, ha
v�gigj�rja a maga �tj�t, azt�n majd a megoldott esetet t�rja az isp�n meg a
herceg el�.
�gy Sioned semmi m�st nem tehetett, mikor meg�rkezett a k�poln�hoz, minthogy
megk�rje a nagydarab, lusta, sz�v�lyes, b�k�s �s egyet�rt�st kedvel� Rich�rd
testv�rt, hogy szem�lyes sajn�lat�t fejezze ki apja hal�la miatt, majd
j�indulata jel��l helyezze kez�t a testre. Sz�vesen �s �szint�n meg is tette.
Azut�n t�vozott, mit sem tudva arr�l, mit is csin�lt val�j�ban, �s milyen s�lyos
v�d al�l mentette fel ezzel mag�t.

3
-- Hi�nyozt�l -- mondta Bened, akin�l a mise �s az eb�d k�z�tt r�vid l�togat�st
tett Cadfael. -- Padrig is ben�zett egy kicsit, besz�lgett�nk a r�gi sz�p
id�kr�l, amikor Rhisiart m�g fiatalabb volt, Padrig j�rt m�r itt n�h�ny �vvel
ezel�tt. Ismer mindny�junkat. Fel�led is �rdekl�d�tt.
-- Mondd meg neki, hogy fogunk m�g iszogatni a napokban. Mondd el azt is, hogy
Rhisiart �gy�ben j�rok, ha ez megnyugtatja.
-- Kezd�nk megszokni t�ged. -- felete Bened, �s a t�z f�l� hajolt, ahol egy
izmos fi� guggolt a fujtat�val. -- Itt maradhatn�l, tal�ln�nk munk�t neked.
-- Megvan a magam helye -- mondta Cafael. -- Nem kell agg�dnod miattam, nyitott
szemmel v�lasztottam a csuh�t. Tudtam, mit teszek.
-- Vannak, akik nem �rtenek egyet veled -- emelte meg a patk�nak sz�nt
vasdarabot Bened.
-- �, a priorok �s a testv�rek ahogy j�nnek, el is mennek, ugyanolyan vegyes
t�rsas�g, mint a t�bbi ember. De a kolostor a hely�n marad. Vannak persze, akik
p�ly�t t�vesztettek, nekem elhiheteted -- felelte Cadfael --, f�leg ifjak, akik
azt hitt�k, itt a vil�g v�ge, csak mert egy l�ny nemet mondott nekik.
N�h�nyukb�l j� mesterember v�lna, ha siker�lne kiugraniuk. Tegy�k fel, egy
n�tlen fiatalemberr�l van sz�, aki bejut, mondjuk, egy kov�csmester m�hely�be...
-- J� karja �s er�s csukl�ja van hozz� -- �rtette el Bened --, s tudja, hogy
pattanjon �s tegye, amire k�rik, ha az aki k�r, ismeri a dolg�t. Ez m�r a
mesters�g fele. Ha nem szabad�totta volna a vil�gra Rhisiart gyilkos�t, nem
ienne n�la sz�vesebben l�tott idegen errefel�. �n m�g nem tudom, b�r az a
szeg�ny l�ny odafent lehet, hogy �gy gondolja. De mi van, ha t�ved? Te tal�n
tudod?
-- M�g nem -- ismerte be Cadfael. -- De adj egy kis id�t, �s majd megl�tjuk.

4
N�vleges fogs�g�nak harmadik napj�n szigor�bban fogt�k John testv�rt. H�re ment,
hogy meg�rkezett a faluba a herceg isp�nja, �s mindenfel� k�rdez�sk�dik Rhisiart
hal�l�nak k�r�lm�nyeir�l. Az is kider�lt, hogy hosszasan elbesz�lgetett a
priorral Huw atya lelk�szlakj�kban, s ott biztosan s�rgett�k, tegye meg
hivatalos k�teless�g�t John �gy�ben is. Nem mintha John testv�rnek oka lett
volna panaszkodni a sz�ll�s, az �tel vagy a t�rsas�g miatt, hiszen ritk�n �rezte
mag�t ennyire t�k�letesen el�gedettnek. De k�t napig, r�vid sz�netekkel, amikor
aj�nlatosnak t�nt az �vatoss�g, reggelt�l estig kint seg�tett a j�sz�gokn�l. F�t
v�gott, ide-oda vitt ezt-azt, �ltetett a vetem�nyesben, �gy sem ideje, sem kedve
nem volt agg�dni helyzete miatt. Most, hogy elt�ntett�k szem el�l, �s t�tlen�l
�ld�g�lt az ist�ll�ban, a val�s�g megrettentette. Sz�ks�ge lett volna walesi
nyelvismeretre, de legal�bb Cadfael testv�rre, aki enyh�thetett volna ezen a
sz�ks�gen, amit m�r nem egyk�nnyen viselt. Fogalma sem volt, mit tervez Cadfael
�s Sioned, nem tudja, mi lett Szent Winifreddel, Robert priorral s a t�rsaival.
R�ad�sul azt sem tudta, merre van Engelard, �s hogy fog kiszabadulni azt �t
fojtogat� gyan� kusza z�rzavar�b�l. �szt�n�s p�rtfog� gesztusa �ta John
tulajdonosi �rdekl�d�st tan�s�tott Engelard ir�nt, szerette volna biztons�gban
�s Sioneddel boldogs�gban tudni.
A l�ny azonban �g�ret�hez h�ven a k�zel�be sem j�tt, a birtokon pedig nem volt
m�s, akivel szabadon besz�lhetett volna err�l. N�h�ny h�r eljutott hozz� is, de
nem k�z�lhettek vele mindent, amit tudni akart vagy tudnia kellett volna.
V�gyakozva �s hasznavehetetlen�l agg�dott bar�tai sors��rt, de nem sokat
tehetett �rt�k.
Annest hozta az eb�dj�t, �s le�lt mell�, am�g v�gzett vele. �t is zavarta, hogy
nem �rtik egym�s nyelv�t. K�nny� volt megtan�tani a fi�nak a t�rgyak nev�t,
hiszen csak meg kellett �rintenie �ket. Az egyszer�bb mondatok sem okoztak t�l
sok neh�zs�get. De hogyan z�d�thatta volna r� mindazt, amit szeretett volna? A
k�poln�ban t�rt�nteket, meg hogy mit gondol �s mond a falu. A p�rbesz�d
lehetetlens�ge miatt majdnem v�gig hallgattak, amikor tal�lkoztak, de n�ha
hangosan is besz�lgettek. A fi� angolul, a l�ny walesi nyelven, mert nem b�rt�k
magukban tartani a dolgokat, csupa olyasmit, amit a m�sik majd csak valamikor a
j�v�ben fog meg�rteni. De a hangsz�n legal�bb bar�ts�gr�l �rulkodott, mint egy
visszafogott simogat�s. �gy mindketten k�l�n-k�l�n monol�got folytattak,
amelyekb�l m�gis megnyugtat� p�rbesz�d kerekedett.
N�ha, b�r �k maguk sem tudt�k, meg is v�laszolt�k egym�s k�rd�seit.
-- K�v�ncsi vagyok -- mondta kedvesen, habozva Annest --, ki volt az a l�ny, aki
miatt magadra �lt�tted a szerzetesi csuh�t. Sioned �s �n nem gy�z�nk
csod�lkozni, hogyan tehetett ilyet egy olyan leg�ny, mint te. -- Ha a fi� �rtett
volna a nyelv�n, biztosan nem k�rdezte volna meg.
-- Hogy is gondolhattam, hogy Margery annyira sz�p! -- csod�lkozott John. --
Mi�rt keseredtem el annyira, amikor kikosarazott? Azt sem tudtam, mi az igazi
sz�ps�g, m�g nem tal�lkoztam veled.
-- Mindkett�nknek rosszat tett, ak�rki is volt -- s�hajtott Annest --, hiszen
eg�sz �letedre ebbe a csuh�ba k�nyszer�tett.
-- �des Istenem -- mondta John --, �s m�g arra gondoltam, valaha feles�g�l
veszem! Nem kis sz�vess�get tett nekem azzal, hogy nemet mondott, �gy legal�bb
csak egy csuha �ll k�zted �s k�ztem, nem pedig egy feles�g. -- Ez volt a legels�
pillanat, amikor elj�tszott azzal a k�pr�zatos lehet�s�ggel, hogy h�tat ford�t
fogadalm�nak. A gondolat arra k�sztette, hogy alaposabban, �g�bb tekintettel
n�zze meg a sz�ke fejet, mely annyira k�zel volt az �v�hez. A l�nynak puha,
kerek, almavir�ghoz hasonl� arca volt, finom vonalakkal, napbarn�totta b�rrel, a
szeme pedig ragyog�, f�nyes k�vek felett csillog�, krist�lytiszta, naps�t�tte
patak viz�re hasonl�tott.
-- M�g mindig b�nk�dsz miatta? -- k�rdezte Annest suttogva. -- Egy buta, ostoba
n� miatt, aki nem ismert fel egy j�raval� embert, mikor az a szeme el� ker�lt?
-- Hiszen John t�nyleg sud�r, seg�t�k�sz, j�v�g�s�, vid�m fick� volt, hossz�,
izmos l�bakkal, nagy, �gyes kezekkel, �s s�r�, rozsdav�r�s f�rt�kkel. Az a l�ny
a vil�g bolondja lehetett, ha t�l j�nak tal�lta mag�t hozz�.
-- Gy�l�l�m �t! -- mondta Annest, �s meggondolatlanul a fi�hoz hajolt.
Az �rthetetlen, halk szavakkal megbabon�z� ajkak eg�szen k�zel ker�ltek az
�v�hez. John k�ts�gbeesetten olyan jelbesz�dbe kezdett, amihez nem volt sz�ks�g
tolm�csra. Hiszen nem cs�kol�zott senkivel Margeryn, a poszt�keresked� l�ny�n
k�v�l, aki azt�n elfordult t�le, amikor apja Shrewsbury isp�nja lett.
De �gy t�nik, nem felejtette m�g el, hogyan kell. Annest a karjaiba omlott. Jobb
volt ez neki, mint a t�l elsietett szerzetesi fogadalom.
-- �, Annest! -- suttogta John testv�r, aki �let�ben m�g soha nem �rezte mag�t
olyan t�vol a szerzetess�gt�l, mint most. -- Azt hiszem, szeretlek!

5
Cadfael �s Columbanus testv�rek egy�tt s�t�ltak fel az erd�n �t, hogy im�ds�gban
t�lts�k a harmadik �jszak�t. Kellemes, nyugodt este volt, b�r beborult az �g, s
a f�k alatt hamar bes�t�tedett. Az utols� pillanatig megvolt az es�ly, hogy
Robert prior, aki elmulasztotta �tvirrasztani a maga �ltal v�lasztott �jjeit,
�gy d�nt, hogy jelen lesz az utols� alkalmon. A prior azonban nem hozta sz�ba a
dolgot, �s az igazat megvallva, Cadfael kezdett k�telkedni abban, mi sz�ks�g
volt a tegnapi hosszas besz�lget�sre az isp�nnal. Tal�n a priornak �ppen kap�ra
j�tt a lehet�s�g, hogy elker�lje az �bren t�ltend� �jszak�t, �s a szembes�l�st
Sioned k�r�s�vel reggel. Mert b�rmennyi er�nye volt is Robert priornak, az
al�zat �s a nagylelk�s�g nem tartozott k�z�j�k. Megd�nthetetlen�l biztos volt a
maga igaz�ban, s ha valaki k�rd�re vonta, nem ismert bocs�natot.
-- Kiv�lasztott szerep�nk van ebben a k�ldet�sben �s a ma �jszakai virraszt�sban
is -- mondta Columbanus. -- Hossz�, fiatalos l�pteivel k�nnyed�n b�rta tartani
Cadfael imbolyg� matr�zj�r�s�nak iram�t. -- Beker�l a nev�nk az ap�ts�g
t�rt�net�be, s az elj�vend� nemzed�kek testv�rei irigyelni fognak minket.
-- M�r hallottam azt is -- felelte sz�razon Cadfael --, hogy Robert prior
javasolni akarja Szent Winifred �letrajz�nak meg�r�s�t, amit ezzel a
Shrewsburybe val� �thelyez�ssel tenne teljess�. Szerinted fel fogja jegyezni
minden t�rsa nev�t? -- A ti�det mindenesetre biztosan megeml�ti, gondolta
mag�ban, mint az�t a bar�t�t, aki megbetegedett, elk�ldt�k Holywellbe, �s ott
meggy�gyult. Jerome-�t is, akinek az �lma odavezetett t�ged. De az eny�m k�r�l,
ezt biztosra veszem, nagy lesz a csend. Min�l nagyobb, ann�l jobb!
-- Feloldoz�st keresek egy v�tkem al�l -- eml�kezett Columbanus j�mbor�n, --
Egyszer ugyanebben a k�poln�ban vissza�ltem a bel�m vetett bizalommal, �n,
akinek a legh�s�gesebbnek kellene lennem mindny�junk k�z�l.
Meg�rkeztek a korhadt kapuhoz, �s a gondozatlan temet�h�z, melyet alig
kivehet�en szeg�lyezett az �sv�ny a hossz� f�ben.
-- �gy �rzem, mintha szent kegyhelyen j�rn�k sz�lt a fiatalabb szerzetes, majd
megremegett, �s �gre emelte s�padt arc�t. -- F�nyess�gbe jutottam. Azt hiszem,
csod�nak lesz�nk tan�i, a kegyelem csod�j�nak. Mekkora irgalom ez velem, aki
elaludtam az � szolg�lata k�zben! -- El�rement a nyitott ajt�n �t, l�ptei
megny�ltak v�gyakoz�s�ban, kit�rta a karjait, mintha a szeret�j�t k�sz�lne
mag�hoz �lelni, nem pedig egy szenthez j�tt volna h�dolni. Cadfael mogorv�n �s
lemond�an k�vette. M�r hozz�szokott ehhez a lelkesed�shez, de nem v�rta, hogy
egy ilyen sz�k k�poln�ban lesz vele eg�sz �jszaka �sszez�rva. Az im�ds�gon k�v�l
nem kev�s gondolkodnival�ja is volt, de Columbanus jelenl�te egyik
tev�kenys�gnek sem kedvezett.
Bent az id�r�gta fa, az ereklyetart� k�rpitj�nak illatszerei �s a t�mj�n illata
vegy�lt a sok�ves por s az elhanyagolt �regs�g enyhe szag�val, mely fojt�v�
tette a leveg�t. Az olt�ron kis olajl�mp�s �gett s�t�t, s�rga l�nggal. Cadfael
meggy�jtotta a gyerty�kat, majd az olt�r k�t v�g�be tette �ket. A sz�k, keletre
ny�l� ablakon �t be�raml� enyhe szell� a lehull� galagonyavir�gok friss illat�t
hozta, �s p�r percig ide-oda lobogtatta a l�ngokat. A halv�ny, t�ncol� f�nyek
minden k�zeli fel�leten megcsillantak, de a mennyezetig nem �rtek fel, s �gy
t�nt, mintha a falak is imbolyogn�nak. Barna, faillat� s�t�ts�g keskeny
barlangj�ba ker�ltek, el�tt�k k�t halv�ny f�nyponttal, melyek egy �res kopors�t,
�s egy kopors� n�lk�li halottat vil�g�tottak meg. A ravatalt�l nem messze alig
kivehet�en felt�nt az egym�s mell� �ll�tott k�t imapad durva k�rvonala. Rhisiart
fek�dt k�zelebb, az ereklyetart� fekete-ez�st oldala, mint egy alacsony fal,
eltakarta el�le az olt�rr�l j�v� f�nyt.
Columbanus testv�r al�zatosan, m�lyen meghajolt az olt�r el�tt, elfoglalta
hely�t a jobb oldali t�rdepl�n�l. Cadfael testv�r a m�sikhoz telepedett, �s
gyakorlott mozdulatokkal kereste, majd tal�lta meg a legk�nyelmesebb helyzetet
t�rdeinek. Puha nyugalom takarta be mindkett�j�ket. Cadfael felk�sz�lt a hossz�
virraszt�sra, �s elmondta im�j�t Rhisiart�rt, mely nem a legels� volt m�r. A
s�lyos, halv�ny, de egyenletes, f�ny, az id� felfoghatatlanul �s k�vethetetlen�l
lass� foly�sa, a k�rnyez� nyugalom, s az agg�d� emberekkel ben�pes�tett vil�g
lassank�nt majdnem olyan t�k�letes mint�t �s �lland� ritmust vett fel, mint egy
�lom. Nem gondolt t�bb� Columbanusra, el is feledkezett a l�tez�s�r�l. �gy
im�dkozott, ahogyan l�legzett, nem megform�lt szavakkal, nem k�l�nleges
k�rd�sekkel, csup�n felemelte sz�v�t, ahogyan egy t�r�tt sz�rny� madarat
szoktak, k�t k�zre fogva. Lelk�ben ott voltak mindazok, akik agg�dtak �s
b�nk�dtak a szent miatt. Hiszen ha �, gyarl� ember l�t�re ennyit szenvedett
vel�k egy�tt, akkor mennyivel t�bbet �rezhet ir�ntuk Winifred?
A gyerty�k eg�sz �jszaka kitartottak, � pedig �szt�n�sen a fogy�sukon m�rte az
id� m�l�s�t. Innen tudta, mikor k�zeledtek az �jf�lhez.
Sionedre gondolt, akinek mag�n k�v�l m�st nem fog tudni adni reggel. Columbanus,
ez az �rtatlan, kegyes l�lek l�nyeg�ben nem jelentett semmit, � maga pedig nem
el�g sokra. Ekkor nagyon halk �s szokatlan hangot hallott a jobb oldali t�rdepl�
fel�l, amelyre Columbanus hajlott, im�iba teljesen belemer�lve. Arc�t nem
rejtette �sszekulcsolt kezei k�z�, hanem felemelte, �s kiny�jtotta a f�ny fel�.
B�r a vil�g�t�s halv�ny volt, m�gis falfeh�r s�pdts�gban rajzolta ki �les
von�sait. Szemei kikerekedtek, s a k�polna fal�n t�lra b�multak. Sz�ja kiny�lt,
ajkait sz�th�zta a rajong�s, �s egy latin himnuszt �nekelt a sz�zess�g
dics�ret�re. Alig lehetett hallani, m�gis �lomszer��n tiszt�n �rthet� volt.
Miel�tt m�g Cadfaelben tudatosodhatott volna, mit hall, az ifj� felegyenesedett,
csak a t�rdepl�nek t�maszkodott, �gy �llt az olt�r el�tt. Az �nek elhallgatott.
Columbanus kih�zta mag�t, h�travette a fej�t, mint aki a tet�n kereszt�l l�tja a
csillagokkal bor�tott tavaszi �gboltot, �s sz�tt�rta karjait, mintha keresztre
fesz�tett�k volna. Hatalmas, tagolaltlan ki�lt�s szakadt fel a tork�r�l, melyben
l�that�lag �sszeolvadt a f�jdalom �s a diadal, majd teljes hossz�ban elny�lt a
d�ng�lt padl�n. Kem�nyen a f�ldh�z csap�dott, m�g mindig sz�tt�rt karokkal �s a
l�bujjai hegy�ig megfesz�tett testtel. Mozdulatlanul fek�dt, homlok�val a
Rhisiart teste al�l leoml� olt�rter�t� f�ldre l�g� szeg�ly�n.
Cadfael sietve felkelt, majd hozz� l�pett. Egyr�szt nyugtalans�g �s riadalom
mardosta, m�sr�szt viszont undorod� belet�r�d�s. Pontosan amit elv�rt a
bolondj�t�l, gondolta inger�lten, m�g akkor is, amikor m�r az egyszer�
deszkapadl�n t�rdelt, �s megigaz�totta az olt�rter�t� egy red�j�t, hogy
Columbanus tudjon leveg�t venni. Oldalra ford�totta a fej�t, hogy szabadon
l�legezhessen. Egyetlen alkalmat sem mulasztana el, amikor rajong� g�rcs�ket
vagy misztikus elragadtat�st produk�lhat a rend r�sz�re. Egy napon azt�n majd
v�gleg bebor�tja a f�nyess�g, �s nem is fog visszat�rni bel�le. Hasra tud esni
m�gsem s�r�l meg, k�pes kegyes rohamokat kapni l�tom�sai esetleg b�nei miatt
an�lk�l, hogy b�rmilyen kem�ny vagy hegyes t�rgyba �tn� mag�t, vagy ak�r csak
megharapn� a nyelv�t. Ugyanaz a fajta gondvisel�s �vja Columbanust, mint a
r�szegeket, gondolta Cadfael. Az is esz�be jutott, biztos van abban valami
erk�lcsi tanuls�g, hogy minden t�lz�s egy kupacba ker�l.
Most legal�bb nincsen r�ngat�z�s. Egyszer�en csak l�tta, amit l�tott, vagy l�tni
v�lt, �s arcra zuhant �npuszt�t� elragadtat�s�ban. Cadfael megr�zta a v�ll�t,
el�bb finoman, majd durv�bban, de t�rsa merev maradt �s �lettelen. Homloka
kih�lt, elsimult, arcvon�sai, b�r alig voltak kivehet�k, m�gis der�snek,
nyugodtnak t�ntek, mintha �r�mteli, gondvisel� b�kess�gben pihent volna.
V�gtagjainak merevs�g�t�l, �s a term�szetellenes, keresztre fesz�tett
testtart�s�t�l eltekintve, ak�r alhatott is volna. Cadfael mind�ssze annyit
tehetett �rte, hogy jobb oldal�ra ford�totta a fej�t, azt�n kip�rn�zta. Amikor
megpr�b�lta behajl�tani az ifj� jobb karj�t, s k�nyelmesen oldal�ra ford�tani,
az iz�letek ellen�lltak, ez�rt nem er�ltette.
Most mit tegyek, gondolta. Hagyjam itt a virraszt�st, �s menjek a prior�rt meg
seg�ts�g�rt? Mit tehetn�nek, amit �n nem tudok? Fel nem �breszthetem, de nekik
sem siker�lne. Meg nem s�r�lt, egyenletesen �s m�lyen l�legzik. Er�sen �s
szab�lyosan dobog a sz�ve, l�za nincsen. Mi�rt avatkozn�k bele egy ember
szokatlan kedvtel�s�be, ha azzal nem okoz k�rt mag�nak? Hideg nincs, de ha
sz�ks�ges lenne, r�tehetek egy olt�rter�t�t takar�nak. Biztosan tetszene neki az
�tlet. Nem. Az�rt j�tt�nk, hogy egy�tt virrasszunk, �s �gy is tesz�nk. �n t�rden
�llva, ahogyan illik, � pedig amilyen testhelyzetbe �ppen �lmodja mag�t.
Betakarta Columbanust, p�rnaforrn�ra igaz�totta feje alatt az olt�rtakar�t, �s
visszament saj�t imazs�moly�hoz. B�rmit hozott is Colombanusnak ez a l�tom�s,
Cadfaei koncentr�ci�j�t s gondolatait megzavarta. Min�l jobban igyekezett
�sszpontos�tani, ak�r az im�ds�gra �s medit�ci�ra, ak�r arra, hogy �tgondolja
Sioned helyzet�t, figyelme ann�l gyakrabban t�vedt a merev testre. �jra meg �jra
meghallgatta, m�g mindig egyenletesen l�legzik-e. A hasznosnak �g�rkez� �jszaka
fenyeget� teherk�nt zuhant r�. Im�ds�gait elvesztegetettnek, gondolatait
hasznavehetetlennek �rezte, az �jszak�t pedig olyan hossz�nak, siv�rnak �s
f�raszt�nak, mint m�g soha.
�ld�sk�nt �rkezett a s�t�ts�get enyh�t� galambsz�rke hajnal, legal�bb a
tekintet�t nem kellett er�ltetnie Az olt�rablak keskeny r�s�ben az �g szeiete
sz�rk�b�l vil�gosra v�ltozott, majd tiszta z�ldre, azut�n s�fr�nys�rg�ra, v�g�l
aranysz�n�, felh�tlen reggelre. Amikor a nap els� sugara bet�z�tt a r�snyi
ablakon, megvil�g�totta az olt�rt, az ereklyetart�t �s a letakart testet. Majd
mint egy arany kard, kereszt�lhas�tott a k�poln�n, �s a hom�lyban hagyta
Columbanust. M�g mindig mozdulatlanul fek�dt, b�r m�lyen s akad�lytalanul
l�legzett, sem sz�, sem �rint�s nem jutott el a tudat�ig.
Mikor Sioned �s Annest k�s�ret�ben Robert prior t�rsaival egy�tt meg�rkezett,
ugyanebben az �llapotban tal�lt�k. Ott volt mindeki a falub�l, a k�zeli
birtokokr�l, hallgatagon �s figyelmesen, mint az elm�lt napokban, hogy tan�i
legyenek a h�romnapos virraszt�s v�g�nek.
Sioned l�pett be els�k�nt, �s a kinti ragyog�s ut�n egy percre megvak�totta a
benti f�lhom�ly. Meg�llt a bej�ratn�l, m�g szemei hozz� nem szoktak a
v�ltoz�shoz. Robert prior k�zvetlen�l m�g�tte �llt, amikor a l�ny megl�tta
Columbanus fejtet�re �llt saruit maga el�tt. A l�bbeli sarkait �pphogy s�rolta
az ablakon bet�z� napsug�r, de a szerzetes t�bbi r�sze �rny�kban maradt. Sioned
szeme t�gra ny�lt a csod�lkoz�st�l �s a r�m�lett�l. M�g miel�tt Cadfael fel�llt
�s odafordult volna, hogy megnyugtassa, �les hangon felki�ltott:
-- Mi t�rt�nt? Meghalt?
A prior gyorsan f�lretolta, �s ell�pett mellette, majd hirtelen meg�llt,
Columbanus csuh�j�nak szeg�ly�t taposva.
-- Mi t�rt�nt itt? Columbanus! Testv�rem! -- lehajolt, majd a merev v�llra tette
kez�t. -- Columbanus tov�bb aludt s �lmodott, mozdulatlanul �s mozd�thatatlanul.
-- Cadfael testv�r, mit jelentsen ez? Mi t�rt�nt vele?
-- Nem halt meg -- felelte Cadfael, megtartva a dolgok rendj�t. -- Azt sem
hiszem, hogy vesz�lyben lenne. �gy l�legzik, mint aki b�k�sen alszik. J� sz�nben
van, �rint�sre nem meleg, �s meg sem s�r�lt. �jf�lkor egyszer�en hirtelen
fel�llt az olt�r el�tt, sz�tt�rta a karjait, azt�n r�v�lten el�rezuhant.
Nyugtalans�g �s egyetlen mozdulat n�lk�l, ugyan�gy fek�dt eg�sz �jjel.
-- Seg�ts�g�l kellett volna h�vnod minket -- r�zk�dott �ssze a prior
rosszall�an.
-- K�teless�gem volt itt maradni, �s folytatni a virraszt�st, ami�rt k�ldtek --
felelte r�viden Cadfael. -- Mennyivel t�bbet tehetett volna �rte ak�rki is, mint
amit �n? P�rn�t csin�ltam a feje al�, �s betakartam az �j h�v�se el�l. Nem
hiszem, hogy h�l�s lenne, ha a kijel�lt id� el�tt elvissz�k innen. Most m�r
h�ven teljes�tette k�teless�g�t, �s ha nem siker�l fel�breszten�nk, akkor �gyba
fektethetj�k, an�lk�l, hogy megs�rten�nk k�teless�gtudat�t.
-- Ebben van valami -- mondta Rich�rd testv�r �szint�n. -- Hiszen tudjuk, hogy
Columbanus testv�rt gyakran megl�togatj�k l�tom�sok. Lehet, hogy nagyon rosszul
tett�k volna, ha elt�vol�tjuk onnan, ahol ilyen �ld�s sz�llt r�. Tal�n m�g mag�t
a szentet is megs�rtj�k ezzel, ha neki �gy tetszett, hogy megmutatkozik
testv�r�nk el�tt. Ha pedig t�nyleg �gy van, akkor �gyis fel�bred a kell� id�ben,
�s m�g k�rt is tehet�nk benne, ha siettetni pr�b�ln�nk.
-- T�nyleg -- nyugodott meg n�mileg a prior --, b�k�snek l�tszik, eg�szs�ges a
sz�ne, semmi jele rajta nyugtalans�gnak vagy f�jdalomnak. Nagyon furcsa.
Lehets�ges, hogy fiatal testv�r�nkkel ism�t ahhoz hasonl� csoda t�rt�nik, mint
amelyik idehozott minket Szent Winifredhez?
-- Egyszer m�r eszk�z��l v�lasztotta az isteni kegyelem -- v�lszolta Rich�rd --,
s ez �jra megeshet. Jobb, ha lefektetj�k az �gy�ba Cadwallonn�l, vigy�zunk r�,
melegen tartjuk, �s v�runk. B�r tal�n jobb lenne Huw aty�hoz vinni, ahol
k�zelebb lehet a templomhoz. Lehets�ges, hogy els�k�nt k�sz�netet akar majd
mondani.
�vekb�l �s egy s�lyos olt�ter�t�b�l hordagyat csin�ltak Columbanusnak, aki
mozdulatlan volt, mint egy darab fa, kiny�jtott karjait m�g mindig nem lehetett
behajl�tani. Felemelt�k, majd hanyatt fektett�k a heveny�szett hord�gyon. T�rt
mindent, amit tettek vele, sem hangot sem m�s �letjelet nem adott. A
megindultan, tiszteletteljesen b�m�szkod� helyb�liek k�z�l n�h�nyan el�r�bb
l�ptek, �s seg�tettek levinni a szerzetest Huw h�z�hoz az erd�n kereszt�l.
Cadfael hagyta, hadd menjenek. Sioned fel� fordult. A l�ny is �t n�zte,
k�telked�, t�n�d� tekintettel.
-- �n legal�bb j�zan eszemn�l maradtam -- mondta -- �s megteszem, amit nem is
k�rt�l t�lem. -- Odal�pett Rhisiarthoz, a sz�v�re tette a kez�t, majd keresztet
rajzolt a homlok�ra.
A l�ny mellette s�t�lt, mialatt a lass� menetet k�vett�k a falu fel�.
-- Mit tehet�nk m�g? Ha tudsz valamit, mondd el! Eddig nem sok sikerrel j�rtunk.
Ma pedig m�r a itt temet�s napja.
-- Tudom -- v�laszolta Cadafael, majd elmerengett.
-- A ma �jjel t�rt�ntekkel kapcsolatban k�telyek gy�t�rnek. K�t dologt�l
eletekintve arra is gondolhatn�k, hogy mindezt el�re megtervezt�k. Egy �jabb
csoda tov�bb er�s�ten� a helyzet�nket. Nekem azonban, b�rhogyan is n�zem,
�szint�nek t�nt Robert prior d�bbenete �s aggodalma. Columbanusszal is megesett
m�r hasonl�. Az a m�d, ahogyan a roham megt�madja, vesz�lyes �s puszt�t�, nem
hiszem, hogy sz�nleln�. Egy v�s�ri k�t�lt�ncos, aki �rd�gi dolgokat m�vel a
saj�t test�vel, az sem tesz t�l Columbanuson, amikor r�t�r a roham. Azt hiszem,
vannak, akinek a lelke egy penge �l�n t�ncol, �s n�ha musz�j a m�lybe vetni�k
magukat, a menny vagy a pokol kegyelm�re b�zva, hol v�gzik majd.
-- Csak annyit tudok -- mondta Sioned lass�, s�t�t izz�ssal a hangj�ban, mely
olyan volt, mint a fojtott f�klyal�ng --, hogy ap�mat, akit szerettem,
meggyilkolt�k. Igazs�got akarok, �t�letet a gyilkos felett. Nem kell a v�rd�j.
Nincs az az �r, ami fel�rne Rhisiart v�r�vel.
-- Tudom, tudom! -- felelte Cadfael. -- Ugyanolyan walesi vagyok, mint te. De
hagyd nyitva az ajt�t a sz�nalom el�tt! Ki tudja, valaha sz�ks�g�nk lehet m�g
r�. Besz�lt�l m�r Engelarddal? J�l van?
A l�ny megremegett, elpirult, �s ell�gyult mellette, mint a d�li sz�lt�l
csod�latos m�don �jra �led� vir�gok. M�gsem v�lszolt. Igaz, nem is volt r�
sz�ks�g.
-- T�l�led! -- sz�lt el�gedetten Cadtael . -- Ahogy � is elv�rn� t�led. M�g
akkor is, ha ellenezte, ahogy v�rbeli walesi nemeshez illik. V�g�l is a magad
�tj�t j�rod, amint mondtad. Eszembe jutott m�g k�t dolog, amit megtehetn�l. Meg
kell pr�b�lnunk mindent, amit tudunk. Ne menj most haza. Hadd vezessen el Annest
Bened kov�csm�hely�be. Pihenjetek ott, azt�n gyertek egy�tt a mis�re. Ki tudja,
mik der�lnek ki, ha a mi kis szent-jel�lt�nk egyszer mag�hoz t�r. Azut�n, amikor
ap�d temet�s�re ker�l majd a sor, bizonyosodj meg arr�l, hogy Peredur az apj�val
egy�tt �rkezik. M�sk�pp megpr�b�l majd elker�lni, ha m�r id�ig siker�lt neki. De
ha te k�red, nem utas�that vissza. M�g mindig sok minden k�d�s Peredur fiatal�r
k�r�l.

NYOLCADIK FEJEZET
1
V�g�l a mis�re h�v� bronzharangocska cseng�se t�rte meg Columbanus testv�r
elvar�zsolt �lm�t. T�lz�s lenne azt �ll�tani, hogy fel�bresztette. Ink�bb csak
felnyittatta vele lez�rt szem�t, remeg�st k�ld�tt v�gig dermedt tagjain,
behajl�ttatta megmerevedett karjait, �s egym�sra szor�ttatta vele �jra�ledt
kezeit a mellkas�n. Egy�b v�ltoz�s nem t�rt�nt, arca kifejez�stelen maradt, s
�gy t�nt, tov�bbra sincs tudat�ban az �gya k�r�l izgatottan gy�lekez�knek.
Mintha ott sem lettek volna. Columbanus testv�r csak az im�ds�gra h�v� harang
szav�ra v�laszolt. Felkelt, �s szil�rdan megvetette l�b�t. Ragyog�an n�zett ki,
de m�g mindig mag�ba z�rk�zott, t�vol a vil�gt�l.
-- Arra k�sz�l, hogy elfoglalja k�zt�nk szokott hely�t -- mondta a prior
megindult�n �s leny�g�zve. Induljunk, de senki se pr�b�lja fel�breszteni
egyel�re. Ha majd h�l�t adott, visszat�r k�z�nk, �s el fogja mondani, mit
tapasztalt.
�gy Robert vezet�s�vel elindultak. Az t�rt�nt, amire a prior sz�m�tott.
Columbanus elfoglalta szok�sos hely�t, mint a legfiatalabb a jelenlev� testv�rek
k�z�tt, miut�n John testv�r b�ntet�s alatt �llt. Szer�nyen k�vette a t�bbieket,
�s csendesen r�szt vett az istentiszteleten, m�g mindig �gy, mint egy alvaj�r�.
A templom tele volt, m�g a bej�ratn�l is sokan tolongtak. M�ris elterjedt a h�r,
hogy valami k�l�n�s �s szokatlan dolog j�tsz�dott le Szent Winifred
k�poln�j�ban. Lehet, hogy a szertart�st l�tom�sokr�l sz�l� besz�mol� k�veti
majd.
A mise v�g�ig semmit sem v�ltozott Columbanus �llapota. Akkor azonban a prior
lassan, v�rakoz�steljesen elindult a kapu fel�, mint aki �ppen elford�tja a
kulcsot a z�rban, �s szinte biztos benne, hogy az ajt� ki is ny�lik. Columbanus
hirtelen megr�zk�dott, majd halkan felki�ltott. Csod�lkozva b�mult a sok ismer�s
arc l�tt�n. Tekintete �letre kelt, azt�n elmosolyodott. Kiny�jtotta a kez�t,
mintha vissza akarn� tartani a t�voz� priort, �s fennhangon �gy sz�lt:
-- O, aty�m, mekkora kegyelem �rt! Soha nem ismertem m�g ekkora boldogs�got! De
hogy ker�ltem ide, amikor tudom�som szerint eg�szen m�shol voltam, ahonnan az
�jszakai s�t�ts�gb�l dics�s�ges ragyog�sba jutottam? Hiszen ez ism�t az a vil�g,
amit elhagytam! El�g sz�p ez is, de enn�l sokkal szebbet l�ttam, melyet ki sem
�rdemeltem. B�rcsak k�pes lenn�k elmes�lni nektek!
Minden szem r�szegez�d�tt, �s minden f�l fesz�lten figyelt, nehogy egyetlen
szav�t is elmulassza. Egy l�lek sem ment haza a templomb�l, s�t, akik k�v�l
rekedtek, azok is k�zelebb szorultak.
-- Fiam -- mondta Robert prior akaratlanul is tiszteletteljes kedvess�ggel --,
im�ds�gba elmer�lt testv�reid k�z�tt vagy, nincs mit�l f�lned, nincs mit
megb�nnod. L�tom�sod bizony�ra vezet majd �s felv�rtez, hogy retteg�s n�lk�l
kelhess �t t�k�letlen vil�gunkon, a t�lvil�g t�k�letess�g�nek rem�ny�ben.
Cadfael testv�rrel virraszt�n�l Szent Winifred k�poln�j�ban. Eml�kszel erre? Az
�jszaka k�zep�n t�rt�nt veled valami, ami egy id�re elvitte k�z�l�nk szellemed.
Az elhagyta tested, amely s�rtetlen maradt, �s gyermeki �lomban pihent.
Visszahoztuk ide, amikor l�lekben m�g messze j�rt�l. Most azonban �jra k�zt�nk
vagy, s j�l v�gz�d�tt minden. Nagy kit�ntet�s �rt.
-- �, val�ban nagy, sokkal nagyobb, mint k�pzeln�tek -- dalolta Columbanus, �s
�gy ragyogott, mint egy f�nyes l�mp�s. -- Csod�latos j�s�g k�ld�tte vagyok, a
megb�k�l�s �s a kiengesztel�d�s eszk�ze lettem. �, aty�m... Huw atya...
testv�reim... Hadd besz�ljek itt, mindny�jatok el�tt, mert mondand�m mindenkit
�rint.
Most m�r semmi sem �ll�thatja meg, gondolta Cadfael. Hiszen mennyei k�vets�ge
egy csap�sra led�nt b�rmilyen akad�lyt, amit ak�r a prior, ak�r a pl�b�nos el�be
�ll�thana. Robert meglep�en enged�kenynek bizonyult, s elfogadta, hogy �tveszik
t�le a hatalmat. Vagy m�r j� el�re tudta, hogy az �gi hang olyasmit fog k�z�lni,
ami messzemen�kig kedvez terveinek, �s n�veli dics�s�g�t, vagy pedig val�ban
leny�g�zt�k a t�rt�ntek. Ez�rt hajlott teljes sz�v�vel �s figyelm�vel arra, hogy
ugyanolyan �h�tatosan hallgasson, mint b�rki m�s az egybegy�ltek k�z�l.
-- Besz�lj, testv�rem! -- mondta. -- Hadd osztozzunk �r�m�dben!
-- Aty�m, mialatt az olt�r el�tt t�rdeltem, �jf�lkor egy tiszta hang a nevemet
ki�ltotta. Felkeltem, �s engedelmeskedtem a h�v�snak. Hogy azut�n a testemmel mi
t�rt�nt, azt nem tudom. A te elmond�sod alapj�n �lomban fek�dt, amikor
meg�rkezt�l. Nekem azonban �gy t�nt, l�gy, ar�nyl� f�ny gy�l ki k�r�sk�r�l,
mik�zben az olt�rhoz l�ptem. A f�ny k�zep�n lebegve egy gy�ny�r� sz�z emelkedett
fel. Mozg�s�t h�feh�r vir�gszirmok z�pora k�s�rte, k�nt�s�b�l �s hossz� haj�b�l
pedig �des illat �radt. Ez a kegyelemmel teljes alak sz�lt hozz�m. Elmondta,
hogy Winifrednek h�vj�k, s az�rt jelent meg, hogy b�tor�tsa v�llalkoz�sunkat, �s
hogy megbocs�sson mindazoknak, akik t�ves h�s�gb�l, tiszteletb�l eddig
szembeszeg�ltek vele. Majd, �, micsoda b�mulatos irgalmass�g!... Rhisiart
mell�re helyezte kez�t, ugyan�gy, ahogyan azt l�nya a mi szem�lyes
bocs�natk�r�s�nk jel��l k�rte. Winifred azonban mindezt az isteni feloldoz�s
z�logak�nt cselekedte, olyan t�k�letes b�jjal, amit k�ptelen vagyok szavakba
�nteni.
-- �, fiam -- mondta elragadtatva Robert prior, t�lharsogva a templomon �tfut�,
sz�lben fodroz�d� t�ra hasonl�t� mormog�st --, nagyobb csod�r�l adsz h�rt, mint
amit rem�lni mert�nk. M�g az elveszett is megv�lt�st tal�lt!
-- �gy bizony, aty�m! S�t! Amikor Rhisiartra tette kez�t meghagyta, hogy
mindenkivel, helyb�liekkel �s idegenekkel egyar�nt tudassam irgalmas akarat�t.
Ez pedig a k�vetkez�: "Ha majd ki�ss�k a csontjaimat, nyitott s�r marad a
f�ldben -- mondta Winifred. -- R�tok hagyom a helyet, ahonnan t�vozom.
Temess�tek Rhisiartot abba a s�rba, hogy b�k�ben nyugodjon, �s hatalmam mindenki
el�tt megnyilv�nuljon!"

2
-- Mi m�st tehetn�k -- k�rdezte Sioned --, minthogy sz�pen megk�sz�n�m, ami�rt
tudatta ap�m lelki �dv�nek isteni biztos�t�k�t. M�giscsak felh�bor�t�! Sz�vesen
fel�lltam volna, hogy k�z�ljem vele, nincs, �s soha nem is volt egy szemernyi
k�ts�gem sem ap�m �dv�ss�ge fel�l. Hiszen j� ember volt, aki soha senkinek nem
akart rosszat. Term�szetesen nagyon kedves Szent Winifredt�l, hogy felaj�nlja
meg�resed� nyughely�t �s kegyesen megbocs�t. De mit? Mi�rt kellene ap�mnak
feloldoz�s? Ink�bb addig dics�rte volna, am�g alkalma ny�lt r�, hogy egyenesen
adjon igazat neki.
-- Az�rt nagyon diplomatikus �zenet volt -- vallotta be Cadfael �szinte
elismer�ssel. -- Arra sz�nt�k, hogy mi megkapjuk, ami�rt j�tt�nk, hogy
megnyugtassa Gwytherin n�p�t, s b�k�t teremtsen mindenhol...
-- �s hogy g�nyt �zzenek bel�lem, megakad�lyozzanak ap�m gyilkos�nak keres�s�ben
-- folyatatta Sioned. -- Azt akarj�k, hogy az �ldozattal egy�tt eltemess�k a
tettet is. �n azonban nem nyugszom, am�g ki nem der�tem az igazs�got.
-- Amint m�g mondani akartam, arra is, hogy t�bbsz�r�sen dicsf�nybe vonja Robert
priort. B�r tudn�m, kinek az elm�j�ben fogant ez az �tlet!
Bened m�hely�ben gy�ltek �ssze n�h�ny siet�s percre, ahov� az el�tt�k �ll� szent
feladathoz sz�ks�ges cs�k�ny�rt �s �s��rt ment Cadfael. N�h�ny gwytherini is
felt�nt, s k�rte, hadd vehessen r�szt a megszentelt hant felt�r�s�ben. B�r m�g
mindig vonakodtak megv�lni szentj�kt�l, de ha egyszer az a k�v�ns�ga, hogy
elhagyja �ket, nem k�v�ntak az �tj�ba �llni. Csod�s esem�nyek t�rt�ntek, �s
sz�vesebben fogadt�k Winifred helyesl�s�t �s �ld�s�t, minthogy megkock�ztass�k a
tal�lkoz�st a ny�lvessz�ivel.
-- Nekem �gy t�nik, az ut�bbi id�ben ink�bb Columbanusra hull a dics�s�g --
mondta g�nyosan Sioned. -- A prior pedig al�zatosan t�ri, �s meg sem pr�b�lja
elvitatni t�le. Ez az egyetlen ok, ami miatt hiszek az �szintes�g�ben.
Szavai meg�ll�tott�k Cadfaelt. Figyelmesen a l�nyra n�zett, majd k�telkedve
d�rzs�lni kezdte az orr�t.
-- Igazad lehet. A t�rt�net biztosan elk�s�r minket Shrewsburybe, �s bej�rja
majd a testv�rrendh�zakat diadalmas hazat�r�s�nk ut�n. Igen, Columbanus a
szents�g �s az isteni kegyelem h�r�ben fog �llni az eg�sz rend el�tt.
-- Azt mondj�k, igyekv� emberek nagyszer� karriert futhatnak be a
szerzetesrendben -- felelte Sioned. -- Columbanus szorgalmasan alapoz, �les
l�ptekkel halad a priors�g fel� Robert leend� ap�ts�g�ban. M�g ap�t is lehet
bel�le, annak ellen�re, hogy Robert maga p�ly�zik erre a rangra. V�g�l is nem az
� nev�t�l visszhangzanak majd a megy�k, �s nem � lesz az, aki a szentek akarat�t
k�zvet�t� l�tnok h�r�ben �ll majd.
-- Robertnek ez tal�n m�g esz�be sem jutott -- �rtett egyet Cadfael --, de ha az
alkalom b�v�lete elm�lik, majd r�d�bben. Hiszen � maga k�rte, hogy le�rhassa a
szent legend�j�t, s azt kieg�sz�tse ennek a zar�ndoklatnak a t�rt�net�vel.
Columbanus n�vtelen bar�tk�nt is v�gezheti, akinek nem volt m�s szerepe, mint
�tadni a priornak v�d�szentje �zenet�t. A kr�nik�sok ugyanolyan egyszer�en
t�r�lhetnek ki neveket a t�rt�nelemb�l, mint ahogy a l�tnokok l�rm�s�n
elh�resztelik azokat szertef�ld�n. Az biztos, hogy a fi� el�kel� normann csal�d
sarja, akik m�g a fiatalabb fiukat sem az�rt �lt�ztetik benc�s csuh�ba, hogy
olyan alantas munk�val foglalkozzanak, mint a kert�szked�s.
-- De mi egy l�p�ssel sem jutottunk el�bbre -- fakadt ki keser�en Sioned.
-- Val�ban nem. Viszont m�g be sem fejezt�k.
-- Ahogy �n l�tom, ezt a l�tom�st pontosan epil�gusnak sz�nt�k, hogy az eg�sz
�gyet k�lcs�n�s szeretetben �s egyet�rt�sben z�rj�k le, mintha minden sz�pen
megold�dott volna. Pedig valahol ezen a vid�ken �l egy ember, aki h�tba sz�rta
az ap�mat. Minket pedig arra k�rnek, bor�tsunk f�tylat az eg�szre, azt�n
felejts�k el a nagy megb�k�l�s �r�m�re. De �n meg akarom tal�lni azt az embert,
be akarom bizony�tani Engelard �rtatlans�g�t, �s meg akarom bosszulni ap�mat!
Nem nyugszom, �s m�st sem hagyok nyugodni addig, am�g el nem �rem a c�lomat.
Most pedig �ruld el, mit tegyek!
-- Amit m�r mondtam -- felelte Cadfael. -- Gy�jtsd �ssze az eg�sz h�zn�pet �s
minden bar�todat a k�poln�n�l, hogy ott legyenek a s�r felbont�s�n�l.
Bizonyosodj meg arr�l, hogy Peredur is elj�n.
-- M�r elk�ldtem Annestet, k�rje meg r� a nevemben. �s azut�n? Mit csin�ljak, �s
mit mondjak Peredurnak?
-- Hajland� vagy megv�lni a nyakadban hordott ez�stkeresztt�l az�rt, hogy egy
l�p�ssel k�zelebb jussunk a c�lhoz? -- k�rdezte Cadfael.
-- Ett�l is, �s minden egy�b �rt�kemt�l, tudod j�l.
-- Akkor a k�vetkez�ket tedd majd...

3
Im�dkozva �s zsolt�rokat �nekelve vitt�k fel a szersz�mokat a k�polna melletti
temet�be. Visszav�gt�k a szederbokrokat �s a vadvir�gokat Winifred alacsony
hantja k�r�l, majd tiszteletteljesen felt�rt�k a f�ldet. Felv�ltva dolgoztak,
hogy mindenki r�szes�lj�n az �rdemszerz� munk�b�l. Gwytherin lak�inak t�bbs�ge
odagy�lt a nap folyam�n, f�lbehagyt�k dolgukat a mez�k�n �s a tany�kon, hogy
tan�i legyenek a vita v�g�nek. Sioned igazat besz�lt. �sszes csel�dj�vel egy�tt
ott volt a t�bbiek k�z�tt. Gy�szba �lt�ztek, s k�szen �lltak, hogy el�hozz�k
Rhisiartot, ha elj�n a temet�s ideje. Ez azonban mell�kes k�rd�ss� v�lt, egy
apr�, befejezett esem�nny� Szent Winifred t�rt�net�ben.
Jelen volt Cadwallon, Meurice b�csi, Bened �s az �sszes t�bbi szomsz�d. Ott volt
az ifj� Peredur is, aki apja k�ny�ke m�g�tt b�jt meg borong�s hangulatban.
Arc�r�l ler�tt, hogy legsz�vesebben sz�z m�rf�lddel od�bb lenne. S�r�, s�t�t
szem�ld�k�t �gy vonta �ssze, mintha fejf�j�s gy�t�rn�. Barna szeme ide-oda
t�vedt, de Sionedre m�g csak v�letlen�l sem. Vonakodva kapaszkodott fel ide, a
l�ny kifejezett k�v�ns�g�ra, de m�gsem akart, vagy nem volt k�pes szemben�zni
vele. Mer�sz�v�, v�r�s sz�ja fagyos �s sz�ntelen volt, olyan er�vel pr�selte
�ssze.
Az egyre m�ly�l�, s�t�t g�dr�t n�zte a f�ben, nagyokat �s nehezen l�legzett,
mintha beteg lett volna. Egy cseppet sem hasonl�tott m�r arra az elk�nyeztetett,
hossz� �s k�nny�l�pt�, pimasz fi�ra, aki szemmel l�that�lag k�szp�nznek vette,
hogy egyetlen szav�ra �v� az eg�sz vil�g. Peredur mag�val hozta d�monait is.
A f�ld nedves volt, de k�nny�. Nem jelentett t�l neh�z munk�t az �s�s, de a
csontok m�lyen fek�dtek. A s�r�s�k fokozatosan v�llig s�llyedtek a g�d�rbe.
D�lut�n k�zep�re Cadfael testv�r, a t�rsas�g legkisebb tagja, szinte teljesen
elveszett a m�ly�n, amikor utolj�ra r�ker�lt a sor. Ny�ltan senki sem merte
k�ts�gbe vonni, hogy j� helyen �snak-e, de n�h�nyan csod�lkozni kezdtek. Cadfael
m�gsem k�telkedett. A sz�znek itt kell lennie. Hiszen r�vid m�rt�rs�ga �s
csod�latos felt�mad�sa ut�n �vekig itt �lt ap�tn�k�nt. Cadfael �gy gondolt r�,
mint egy �h�tatos, �retlen l�nyra, aki romantikus szenved�llyel szerette a
sz�zess�get �s a szents�get, s aki �gy menek�l Cradoc herceg k�zeled�se el�l,
mintha az maga az �rd�g volna. Valami perverz tudathasad�s folyt�n k�pes volt
egy�tt�rezni mind a l�nnyal, mind a k�ts�gbeesett szerelmessel, akinek olyan
cs�ful sz�tolvadt a teste, lelke pedig feltehet�en m�g cs�ny�bban v�gezte.
Elmondtak-e �rte valaha is egyetlen im�t? Pedig sokkal ink�bb r�szorulna, mint
Winifred! Lehet, hogy v�g�l is csak a szent im�i j�rtak k�zben �rte. Hiszen a
l�ny walesi volt, k�pes az elfogulatlans�gra �s a nemeslelk�s�gre. Biztosan
sz�lt n�ha egy-k�t j� sz�t a herceg �rdek�ben, hogy cseppfoly�s teste ism�t
emberi form�t �lthessen. K�ts�gk�v�l egy �tszellem�ltebb ember�t, de az�rt
kor�bbi alakj�hoz hasonl�t. Visszatekintve m�g egy szentnek is tetszhet, hogy
valaha megk�v�nt�k.
Az �s� megcsikordult valamin a s�t�t, porhany�s f�ldben. Se nem agyag, se nem
k�. Cadfael azonnal visszafogott a nyom�s erej�n, amikor meg�rezte az id�marta,
m�land� �s porlad�an sz�raz valamit. Letette az �s�t, �s leguggolt, hogy k�zzel
kotorja el a h�v�s, illatos, puha f�ldet, ami elrejtette el�le az akad�lyt. Az
ujjai k�zt tartott halv�ny, galambsz�rke sz�n�, feket�vel pettyezett, v�kony,
t�r�keny dologr�l s�t�t r�g�k potyogtak le. Egy karcsontot tal�lt, alig
nagyobbat, mint egy gyermek�t. �vatosan le�t�gette a r�tapadt f�ldet. L�ba alatt
laz�n �sszetartoz� szigetekben hasonl� pasztellsz�n� foltokat l�tott. Nem akart
egyet sem �sszet�rni. Felemelete az �s�t, �s kil�kte a g�d�rb�l.
-- Itt van, megtal�ltuk! Csak �vatosan! B�zz�tok r�m!
R�meredtek az arcok. Robert prior szinte megizzadt izgalm�ban. Sz�vesen beugrott
volna a s�rba, hogy szem�lyesen kotorja ki az erekly�t, de feh�r kezeit
r�misztette a talaj ragad�s feketes�ge. Columbanus testv�r a s�r perem�n
magasodott. Rajong� tekintet�t nem a m�lys�g fel� ford�totta, ahol a sz�z
romland� f�ldi maradv�nyai nyugodtak, hanem ink�bb az �gnek, ahonnan l�thatatlan
lelki l�nyege megsz�l�totta. K�ts�gk�v�l ler�tt r�la a nyilv�nval� tulajdonosi
b�szkes�g, amely mellett elt�rp�lt m�g a prior �s az alprior is. Teljes f�ny�ben
sug�rzott mindenkire. Columbanus halhatatlann� akart lenni, �s tudta, hogy azz�
lesz, ezen az eml�kezetes �r�n.
Cadfael testv�r t�rdelt. Ha �gy tetszik, sokatmond� el�jel volt, hogy egyed�l �
t�rdelt ezekben a pillanatokban. Becsl�se szerint a csontv�z l�b�n�l
tart�zkodott. �vsz�zadok �ta hevert itt a szent, de az id� kegyesen b�nt vele.
Lehet, hogy teljes vagy majdnem teljes �ps�gben maradt meg. Cadfael egy�ltal�n
nem akarta megzavarni, de ha m�r musz�j, akkor lehet�leg min�l kev�sb�. Ez�rt
�vatosan �sott kezeivel, �s ujjai hegy�vel pr�b�lta felfedni a l�ny karcs�
test�nek maradv�nyait, an�lk�l, hogy k�rt tenne benn�k. Valamivel magasabb
lehetett az �tlagosn�l, de v�kony, mint egy kisl�ny. Vigy�zva kaparta el r�la a
f�ldet. Megtal�lta a kopony�t, majd kiny�jtott karjaira t�maszkodva ujjaival
tiszt�ra seperte a szemg�dr�ket. Megcsod�lta a keskeny, eleg�ns arccsontot, s a
nemes �v� fejtet�t. Winifred m�g hal�l�ban is �rizte kecses sz�ps�g�t. Cadfael
pajzsk�nt hajolt f�l�, �s elszomorodott.
-- Adjatok le egy v�szonleped�t -- sz�lt fel --, meg egy p�r szalagot, amivel
�vatosan fel lehet majd h�zni. A szent nem csontonk�nt fog felker�lni innen,
hanem eg�szben, ahogyan ide temett�k.
Leengedt�k neki a leped�t, � pedig kiter�tette a karcs� csontv�z mellett.
V�gtelen gondoss�ggal szabad�totta ki Winifredet a meglaz�tott talajb�l, �s
centim�terr�l centim�terre �sva r�tette a halotti lepelre.
Hely�re rakta a karcsontot is. A leped� alatt �tvetett szalagokkal napvil�gra
hozt�k a szentet, azt�n vigy�zva lefektett�k s�rja mell� a f�be.
-- Meg kell tiszt�tanunk a csontokat a r�tapadt f�ldt�l -- mondta Robert prior,
�s megillet�dve n�zte a jutalmat, melyet annyi neh�zs�g �r�n v�g�l is siker�lt
el�rnie --, azt�n �jra szemfed�t bor�tunk r�.
-- Sz�razak, t�r�kenyek �s k�nnyen elmorzsol�dnak -- figyelmezette t�relmetlen�l
Cadfael. -- Ha megfosztj�k a walesi f�ldt�l, lehet, hogy a kezed k�z�tt maga
v�lik azz�. Egy�bk�nt, ha t�l sok�ig itt tartjuk a leveg�n �s a napon, hamarosan
elporlad. B�lcsebb lenne most azonnal letakarni, prior atya, �gy, ahogy itt
fekszik. Azut�n amilyen gyorsan csak lehet, el kell helyezni �t az
ereklyetart�ban, amit a lehet� legszorosabban le kell pecs�telni, nehogy leveg�
jusson bele.
J�zan javaslat volt, �s a prior eszerint cselekedett, m�gha nem is �rt�kelte
nagyra, amikor valaki ennyire nyersen kioktatta. Siet�s, de diadalittas im�ds�g
k�s�ret�ben el�hozt�k a h�lgy ragyog� kopors�j�t, hogy elker�lj�k a maradv�nyok
felesleges mozgat�s�t. Apr� csontjait t�bb r�teg v�szonba csavart�k, majd
beletett�k a kopors�ba. A testv�r, aki az ereklyetart�t k�sz�tette, sz�m�tott a
t�k�letes szigetel�s sz�ks�gess�g�re, hogy �ps�gben meg�rizhesse a benne tartott
kincset. Ez�rt nagy gondot ford�tott arra, hogy a tet� hajsz�lpontosan
illeszkedjen. Ezenk�v�l �lommal is szeg�lyezte a belsej�t. Miel�tt visszavitt�k
Szent Winifredet a k�poln�ba, a halad� mis�re, a kopors� fedel�t szorosan
lez�rt�k, �s kapcsokkal r�gz�tett�k. A szertart�s v�g�n a prior pecs�tje is
r�ker�lt a teljes biztons�g �rdek�ben. �gy b�rt�n�zt�k be a szentet, hogy
magukkal vigy�k egy idegen f�ldre, amely p�rtfog�s�t k�v�nta. Az �sszes walesi,
akinek siker�lt bejutnia a k�poln�ba, vagy az ajt� el�tt tolongott, hogy egy
pillant�st vethessen a bent t�rt�ntekre, szokatlanul t�k�letes csendben maradt.
Pillant�sukkal v�gigk�vettek minden egyes mozdulatot. A titokzatos, figyel�
szemekb�l nem sug�rzott belenyugv�s. A fesz�lt, nem lankad� figyelem ink�bb
forrong� tiltakoz�sr�l �rulkodott, amelynek f�ltek hangot adni.
-- Most, miut�n megtett�k szent k�teless�g�nket jelentette be egyszerre
megk�nnyebb�lten �s szomor�an Huw atya --, el�rkezett az ideje, hogy elv�gezz�k
m�sik feladatunkat, amelyet maga a szent r�tt ki r�nk. Meg kell adnunk a
v�gtisztess�get a feloldozott Rhisiartnak, �s abba a s�rba kell temetn�nk,
melyet Winifred hagyott r�. Mindenkit szeretn�k eml�keztetni arra, milyen nagy
�ld�s ez mindny�junknak, �s milyen eml�kezetes �ra. M�r-m�r azon volt, hogy
elmondja saj�t v�lem�ny�t Rhisiartr�l. Ebben legal�bb az �sszes jelenl�v� walesi
egyet�rtett volna.
A temet�si szertart�s r�vid volt. Miut�n v�get �rt, Rhisiart hat legr�gibb s
legkedvesebb csel�dje felemelte az �gakb�l k�sz�lt, addigra kicsit hervadt, de
m�g mindig z�ld ravatalt, �s a nyitott s�rhoz vitt�k. Ugyanazokra a szalagokra
v�rt a feladat, hogy leeressz�k Rhisiartot a f�ldbe, amelyek Szent Winifredet
el�hozt�k onnan.
Sioned nagyb�tyja mellett �llt, �s v�gign�zett a bar�tok, rokonok k�r�n. Azut�n
leoldotta nyak�r�l az ez�st fesz�letet. �gy helyezkedett, hogy Cadwallon �s
Peredur k�zvetlen�l a jobbj�n �lljon, mert �gy egyszer�en �s term�szetesen
fel�j�k fordulhatott. Peredur eg�sz id� alatt a h�tt�rbe h�z�dott. Csak akkor
n�zett a l�nyra, amikor biztos volt abban, hogy az nem figyel r�. Mikor Sioned
hirtelen fel� fordult, nem tudta elker�lni a pillant�s�t.
-- Egy utols� aj�nd�kot szeretn�k adni ap�mnak. Szeretn�m, ha te ny�jtan�d �t
neki! Hiszen mintha a saj�t fia lett�l volna. R�fektetn�d ezt a keresztet a
mell�re, ahol a gyilkos nyila �td�fte? Azt k�v�nom, vele egy�tt temess�k el. Ez
a v�gs� b�cs�m t�le, �s �r�ln�k, ha te is megosztan�d velem.
Peredur dermedten, r�m�lten meredt a l�ny nyugodt, kih�v� arc�ra s az apr�
t�rgyra, amit Sioned fel� ny�jtott, olyan sok tan� el�tt. Mind ismert�k, �s 6 is
ismert mindenkit. A l�ny tiszt�n, hangosan besz�lt, hogy mindny�jan hallj�k.
Minden szem a fi�ra tapadt, �s �rtetlen�l b�multa, hogy hagyja el lassan minden
sz�n az arc�t, �s retteg� tekintet�t. Nem utas�thatta vissza a k�r�st. M�sr�szt
nem teljes�thette an�lk�l, hogy meg ne �rintse a halottat, pontosan azon a
helyen, ahol a hal�l �rte.
F�jdalmas lass�s�ggal ny�jtotta ki a kez�t, �s vette el a keresztet Sionedt�l.
Nem b�rta elviselni, hogy hi�ba ny�jtsa maga el�. Nem n�zett a fesz�letre, csak
k�ts�gbeesetten a l�nyra. Sioned arc�n a k�v�ncsi nyugalom hitetlen
ki�br�ndul�snak adta �t a hely�t. Azt hitte, m�r mindent tud, s ez rosszabb volt
b�rmin�l, amit k�pzelt. A fi� nem menek�lhetett a neki �ll�tott csapd�b�l, �s
most m�r a l�ny sem szabad�thatta ki bel�le. Lecsap�dott, �s Peredurnak saj�t
erej�b�l kell kit�rni, ha k�pes r�. M�r mindenki csod�lkozott, mi�rt nem mozdul,
�s agg�dva suttogtak megg�rnyedt h�ta m�g�tt.
Egyetlen pillanatig tart�, hatalmas, l�zas er�fesz�t�ssel �sszeszedte minden
erej�t. N�h�ny hat�rozatlan l�p�st tett a ravatal �s a s�r fel�, majd
visszah�k�lt, mint egy megriadt l�. �jra meg�llt, imm�r teljesen egyed�l a
szemtan�k k�r�nek kell�s k�zep�n, �s nem volt k�pes egy l�p�st sem tenni.
Cadfael l�tta, hogyan gy�ngy�zik hatalmas cseppekben ajk�r�l �s homlok�r�l a
verejt�k.
-- Indulj h�t! -- biztatta kedvesen Huw atya, aki m�g mindig semmi rosszra nem
gondolt. -- Ne v�rakoztasd meg a halottat, �s ne sirasd t�l sok�ig �t, mert az
v�tek. Sioned is megmondta, hogy szinte m�sodik ap�d volt, s osztozol gy�sz�ban,
mint mindny�jan.
Peredur reszketni kezdett Sioned neve �s az "apa" sz� hallat�n, megpr�b�lt
elindulni, de moccanni sem b�rt. L�bai egy l�p�ssel sem vitt�k k�zelebb a
szemfed�vel letakart alakhoz, aki a nyitott s�r mellett fek�dt. Peredurra
r�esett a napf�ny, �s nyomta a r�szegez�d� tekintetek s�lya. Hirtelen t�rdre
esett, egyik kez�ben g�rcs�sen szorongatta a keresztet, a m�sikat pedig
sz�tt�rta �s eltakarta vele az arc�t.
-- Nem teheti! -- zokogott fel nyersen a fedez�ket jelent� teny�r m�g�l.
-- Nem v�dolhat engem! Nem vagyok b�n�s a hal�l�ban! Amit tettem, azt j�val a
hal�la ut�n k�vettem el!
Hatalmas, zih�l� s�haj suhant �t a tiszt�s �s a ben�tt s�r felett, mint egy
hirtelen sz�ll�k�s, azut�n m�lys�ges csend �llt be. Huw atya csak egy hossz�
perc eltelt�vel t�rte meg, hiszen Peredur az � ny�j�hoz, �s nem Robert prior�hoz
tartozott. Eddig kedvenc fi� volt, s most hirtelen vad �nv�dban t�rt ki. M�g nem
adott magyar�zatot sz�rny� b�n�re, de annak biztosan k�ze volt a gyilkoss�ghoz.
-- Peredur fiam -- mondta szil�rdan Huw atya --, saj�t magadon k�v�l senki nem
v�dol semmif�le b�nnel. Csak arra v�runk, hogy megtedd, amit Sioned k�rt t�led,
mert ezzel kit�ntet t�ged is. Ez�rt csin�ld, amit meghagyott neked, vagy
�szint�n valid be, mi�rt nem teheted.
Peredur v�gighallgatta, �s megsz�nt a reszket�se. Egy darabig m�g t�rdelt, majd
makacsul �jra beburkol�zott repedezett �nuralm�ba, mint valami k�penybe. Azut�n
felfedte s�padt, k�ts�gbeesett, de megk�nnyebb�lt arc�t. M�r nem k�zd�tt az
igazs�g ellen, hanem belenyugodott a vesztes�gbe. B�tor ifj� volt. L�bra �llt,
azt�n ny�ltan szemben�zett a gy�lekezettel.
-- Gy�nnom kell, aty�m, k�nyszer alatt, nem pedig �nk�nt �s �r�mmel. Nagyon
sz�gyenkezem amiatt, amit be kell vallanom. De az nem gyilkoss�g. Nem �ltem meg
Rhisiartot, csak halva tal�ltam.
-- H�ny �rakor? -- k�rdezte Cadfael testv�r, b�r semmi joga nem volt hozz�. --
M�gsem neheztelt senki a k�zbesz�l�s�rt.
-- Akkor indultam el, amikor el�llt az es�. Nem sokkal d�l ut�n lehetett. A Bryn
fel�nk es� partj�n l�v� legel�re mentem, s akkor tal�ltam r�, ahogy arcra
borulva fek�dt, ugyanott, ahol k�s�bb mindny�jan l�ttuk. Esk�sz�m, m�r meghalt!
Sajn�ltam, de nagy volt a k�s�rt�s. A vil�gon semmi�rt nem �rtottam volna
Rhisiartnak, de �gy m�d ny�lott r�, hogy... -- nyelt egyet, fels�hajtott, majd
szemben�zett a sorssal, �s folytatta. -- Alkalom ny�lott r�, hogy megszabaduljak
egy vet�lyt�rsamt�l. A legveszedelmesebbt�l. Rhisiart ugyan visszautas�totta
Engelard le�nyk�r�s�t, de Sioned nem kosarazta ki. Nagyon j�l tudtam, semmi
rem�nyem sincs, am�g Engelard kett�nk k�z�tt �ll, b�rmennyire is s�rgeti az
apja. Hihet�nek t�nt volna, hogy Engelard �lte meg Rhisiartot, ha van r� valami
bizony�t�k...
-- De te magad nem hitted el -- mondta Cadfael annyira halkan, hogy szinte �szre
sem vett�k a k�zbevet�st, b�r Peredur meghallotta, �s gondolkod�s n�lk�l felelt
is r�:
-- Nem! -- v�gta r� szinte g�nyosan. -- J�l ismerem. Soha nem tenne ilyet.
-- De neked kap�ra j�tt volna, ha elfogj�k �s megv�dolj�k. Sz�modra mindegy
volt, milyen �ron, m�gha meg kell halnia is, csak �lljon f�lre az �tb�l.
-- Nem! -- tiltakozott ism�t Peredur, b�r tiszt�ban volt a v�d jogoss�g�val. --
Azt nem! Gondoltam, elmenek�l, vissza Angli�ba, �s magunkra hagy minket.
Sionedet �s engem. Soha, nem k�v�ntam enn�l rosszabbat neki. Azt rem�ltem,
miut�n elment, Sioned majd teljes�ti apja �haj�t, �s hozz�m j�n feles�g�l.
V�rtam volna! V�rtam volna! �vekig v�rtam volna...
Nem mondta ugyan, de legal�bb ketten tudt�k, hogy � adott lehet�s�get
Engelardnak a szabadul�sra, amikor k�rbefogt�k. Sz�nd�kosan hagyta elmenek�lni,
csak�gy, mint John testv�r, aki tisza lelkiismerettel akad�lyozta meg az
�ld�z�st. Ez mindenesetre mellette sz�l.
Cadfael testv�r szigor�an jegyezte meg:
-- Arra vetemedt�l, hogy ellopd a szerencs�tlen fiatalember nyil�t, csak hogy
r�tereld a gyan�t.
-- Nem loptam, b�r ez egy cseppet sem enyh�t tettem aljass�g�n. Alig egy h�ttel
azel�tt, Rhisiart enged�ly�vel vad�szni ment�nk Engelarddal. Mikor �sszeszedt�k
a ny�lvessz�ket, t�ved�sb�l eltettem egyet az �v�i k�z�l. �gy kezem �gy�be esett
a tett idej�n.
Peredur kih�zta mag�t, felszegte fej�t, kezei lemond�an l�gtak oldal�n�l. A
jobban m�g mindig ott szorongatta Sioned keresztj�t. Arca s�padt volt, de m�r
nyugodt. A legrosszabbat m�r maga m�g�tt tudta. Azok ut�n, amit az elm�lt
napokban egyed�l elviselhetett, ez a vallom�s �s b�nb�nat balzsamk�nt hatott.
-- Hadd mondjam el az eg�szet, mindent, amit csin�ltam, s ami miatt sz�rnyetegg�
v�ltam saj�t magam el�tt is. Nem hallgatok el semmit bel�le, pedig nagyon
gyal�zatos dolog. Rhisiartot h�tba sz�rt�k, a t�rt kivett�k, �s elvitt�k. �n
ford�tottam a h�t�ra, �s �n v�ltoztattam meg a seb ir�ny�t. �geti a kezem, de �n
tettem. M�r halott volt, nem f�jt neki. A saj�t h�somba v�gtam, nem az �v�be. Le
is �rhatom a sebet. A t�r teljesen �tsz�rta, b�r a mellkas�n l�v� s�r�l�s kicsi
volt. Fogtam a saj�t t�r�met, �s helyet csin�ltam vele Engelard nyil�nak, amit
azut�n kereszt�ld�ftem a testen, �s ott hagytam, bizony�t�k gyan�nt. Az�ta sem
�jjel, sem nappal nincs egy perc nyugalmam -- mondta Peredur. -- Nem sz�m�tott
sajn�latra. Ink�bb �r�lt, hogy v�gre megt�rt a csend, �s f�ny der�lt gazs�g�ra.
M�s nem nyomta a lelk�t.
-- Nincs nyugalmam, ami�ta elk�vettem ezt az aljass�got. �r�l�k, hogy kider�lt,
b�rmit is hoz r�m. Legal�bb azt �rj�tok a javamra: nem azt a gyan�t hoztam
Engelardra, hogy orvul l�tt le egy embert! Hiszen ismertem! Ami�ta hozz�nk
menek�lt, mellette �ltem. Azonos kor�ak vagyunk, illett�nk egym�shoz. A bar�tom
volt, egy�tt vad�sztunk, versengtem vele, f�lt�keny voltam r�, m�g gy�l�ltem is,
mert az szerette, aki engem visszautas�tott. A szerelem miatt sz�rny� dolgokat
k�pes tenni az ember -- mondta Peredur, de nem menteget�z�tt --, m�g a bar�tja
ellen is.
Akarata ellen�re is r�m�lt csend t�madt k�r�l�tte. Sokakat megd�bbentett a
hullagyal�z�s, de volt, aki sz�nni kezdte b�nata miatt. M�sok saj�t t�ved�s�k�n
�multak el. �gy zuhant r�juk az igazs�g, mint valami mennyk�csap�s, leter�tve
mindenkit. Rhisiarttal nem ny�l v�gzett, hanem k�zvetlen k�zelr�l, a s�r� bokrok
rejtek�b�l r�ront� gy�va orgyilkos. Az ilyen elj�r�s ink�bb emberekre, sem mint
szentekre jellemz�.
A csendet Huw atya t�rte meg. Saj�t birodalm�ban, ahov� idegen m�lt�s�gok nem
mer�szkedtek be, csal�dias, visszafogott tekint�lye megn�tt �s magabiztoss�
v�lt. Er�szakot k�vettek el valakin, akir�l tudta, hogy istenf�l�, igaz ember.
Az �ldozatnak kij�r a sz�vb�l j�v� egy�tt�rz�s, a b�n�snek pedig a sz�rny�
megtorl�s.
-- Peredur fiam, bemocskolt a b�n, melyre nem lehet ments�ged. Isten k�pm�s�n
ilyen gyal�zatot ejteni, �gy vissza�lni az atyai szeretettel, melyet Rhisiart
t�pl�lt ir�nyodban, ennyi rosszindulattal viseltetni egy �rtatlan ir�nt, mint
amilyen Engelard; mindez nem maradhat b�ntet�s n�lk�l!
-- Isten mentsen -- felelte al�zatosan Peredur --, hogy megpr�b�ljak kib�jni a
m�lt� b�ntet�s al�l! K�v�nom! Nem b�rom elviselni tov�bb az �letemet, ha ilyen
maradok.
-- Gyermekem, ha val�ban ez a sz�nd�kod, add fel magad n�lam, hogy az egyh�zi �s
vil�gi igazs�gt�telre b�zzam sorsodat. Ami a t�rv�nyt illeti, besz�lni fogok a
herceg isp�nj�val. Az Istennek j�r� vezekl�s �gy�ben, mivel �n vagyok a lelki
aty�d, k�rlek v�rj addig, am�g alaposan meg nem fontolt �t�letet tudok majd
hozni.
-- �gy lesz, aty�m -- mondta Peredur. -- Nem akarok ki nem �rdemelt bocs�natot.
V�llalom a j�v�t�telt.
-- Akkor a kegyelemben sem k�telkedhetsz. Menj most haza, �s maradj h�zon bel�l,
am�g nem �zenek �rted.
-- Minden rendelkez�sednek engedelmeskedni fogok. Csak egy im�t engedj meg
nekem, miel�tt elindulok. -- Lassan megfordult, �s szemben�zett Sioneddel. A
l�ny m�g mindig ugyanott �llt, sz�rny�s�gt�l f�ldbe gy�kerezett l�bbal, ahogy
meglepte a rettenetes igazs�g. Karj�t �sszefonta mell�n, f�jdalmas
megd�bben�ssel n�zte �t, akivel egy�tt n�ttek fel, mint gyermekkori
j�tsz�pajt�sok. Majd lassan kezdett megnyugodni. A fi� sz�rnyetegnek nevezte
mag�t, de m�gsem volt olyan, amilyennek a l�ny az els� pillanatban gondolta.
-- Megtehetem, amire k�rt�l? -- k�rdezte Peredur. Most m�r nem f�lek. Rhisiart
igazs�gos volt eg�sz �let�ben. Soha nem v�dolna t�bbel, mint amit elk�vettem.
Egyszerre k�rt bocs�natot a l�nyt�l, �s mondott b�cs�t annak a d�delgetett
rem�nynek, hogy valaha elnyerheti �t. Ennek m�r visszavonhatatlanul v�ge. Furcsa
m�don, m�r oda b�rt l�pni Sionedhez, m�g hatalmas gaztette ellen�re is, szinte
f�lt�kenys�g n�lk�l. A l�ny arc�r�l sem haragot, sem keser�s�get nem lehetett
leolvasni. Egyszer�en csak elgondolkozott, �s mag�ba m�lyedt.
-- Igen -- mondta Sioned --, m�g mindig ez a k�v�ns�gom. Ha val�ban elmondta a
teljes igazs�got, amiben a l�ny eg�szen biztos volt, j�l teszi, ha Rhisiarthoz
fordul. A jelenl�v�k mind nagyra �rt�keln�k ezt a gesztust. A t�lvil�gi
igazs�gszolg�ltat�s nev�ben a tetem felmentheti minden olyan v�d al�l, mely
jogtalanul illetn�, most, hogy vallom�st tett.
Peredur imm�r biztos l�ptekkel el�rement, t�rdre ereszkedett Rhisiart mellett,
�s el�bb a kez�t, azut�n Sioned keresztj�t az �tsz�rt sz�v f�l� helyezte. Nem
fr�csk�lt fel a v�r �rint�se nyom�n. Ha m�s nem, egy dolog biztos volt: Peredur
h�v� ember. Egy m�sodpercig habozott majd �gy �rezte illend�bb bocs�natot
k�rnie, mint illetlen m�don jel�t adni megk�sett szeretet�nek. �gy lehajolt,
megcs�kolta Rhisiart jobb kez�t, mely a balra fektetve a mellkas�n nyugodott,
j�l kivehet�en a szoros szemfed�l alatt. Azut�n fel�llt, �s szil�rd l�ptekkel
elindult lefel� a dombon, az apja h�z�hoz vezet� �sv�nyen. Az emberek csendben
sz�tv�ltak, hogy utat adjanak neki �s Cadwallonnak, aki mintha egy hihetetlen
nyomor�s�g k�bulat�b�l t�rt volna mag�hoz, siet�sen fia ut�n eredt.

KILENCEDIK FEJEZET
1
M�r esteledett, mire Rhisiartot eltemett�k. T�l k�s� volt ahhoz, hogy Robert
prior �s t�rsai azonnal hazainduljanak, b�r �gy l�tszott volna helyesnek a
t�rt�ntek ut�n. A gy�lekezetet azonban, melyt�l a szent b�cs�t vett, �s a
h�zakat, melyek �nk�nt ny�jtott�k vend�gszeretet�ket megrabl�iknak, megillette
m�g n�mi szertart�sos k�sz�net.
-- Ma este m�g itt maradunk, Huw atya, �s veled egy�tt elim�dkozzuk a templomban
a vesper�st, majd a komplet�riumot, �s k�sz�netet mondunk a falunak -- k�z�lte a
prior. -- Azut�n egyik�nk megint Szent Winifreddel virraszt, ahogy el� van �rva.
Ha a herceg isp�nja azt k�v�nja, hogy m�g maradjunk, eleget tesz�nk k�r�s�nek.
Hiszen, sz�gyen�nkre, a t�rv�nys�rt� John testv�r �gye m�g nem z�rult le.
-- Az isp�n jelenleg minden figyelm�t Rhisiart gyilkoss�g�nak felder�t�s�re
�ldozza. B�r sok vallom�st kaptunk e dolog kapcs�n, m�g mindig sejtelm�nk sincs,
ki a gyilkos. Amit ma l�ttunk, abb�l csak az der�lt ki, hogy Peredur biztosan
�rtatlan, b�rmi m�sban legyen is b�n�s.
-- Att�l tartok -- mondta szokatlanul al�zatosan Robert prior --, hogy minden
rossz sz�nd�k n�lk�l nagy szomor�s�got �s gondokat okoztunk nektek. �szint�n
sajn�lom. Sz�nom annak a v�tkes ifj�nak a sz�leit is, akik, azt hiszem, sokkal
jobban szenvednek, mint � maga, pedig nem k�vettek el semmit.
-- �ppen hozz�juk igyekszem -- v�lszolta Huw. El�re menn�l, prior atya, �s
lenn�l kedves el�nekelni helyettem a vesper�st? Val�sz�n�leg k�sni fogok egy
kicsit. Mindent meg kell tennem az�rt a szerencs�tlen csal�d�rt, ami csak telik
t�lem.
A gwytheriniek csendben sz�tsz�ledtek, elt�ntek a f�k k�z�tt, hogy elvigy�k az
aznap t�rt�ntek h�r�t a falu legt�volabbi sarkaiba is. A temet� hossz�, mostanra
sok l�b taposta f�v�n Rhisiart s�rj�nak s�t�t, elnagyolt k�rvonala hatalmas
forrad�sk�nt �ktelenkedett. K�t f�rfi m�g mindig h�nyta r� a f�ldet, majd �k is
befejezt�k a munk�t. Sioned a kapu fel� indult, nyom�ban h�zn�p�vel.
Cadfael be�llt mell� a sorba, amikor az elcsig�zott, szenved� menet a falu
ir�ny�ba, a hazafel� tart� �sv�nyre fordult.
-- Meg�rte megpr�b�lni -- sz�lalt meg lemond�an. -- Nem mondhatjuk, hogy
semmilyen eredm�nyt sem hozott. Azt legal�bb m�r tudjuk, ki k�vette el a
kisebbik b�nt, m�g ha a nagyobbik elk�vet�j�r�l nem is der�lt ki sokkal t�bb. Az
is kider�lt, mi�rt t�nt annyira �rtelmetlennek, hogy egy �s ugyanaz a szem�ly
tette volna mindkett�t. Ha m�s nem is t�rt�nt, legal�bb a fi� lelk�t seg�tett�nk
megmenteni a s�t�n karmai k�z�l. Te is annyira visszatasz�t�nak tal�lod, amit
tett, mint � maga?
-- Furcsa -- felelte Sioned --, de nem hiszem, hogy �gy lenne. Addig a kis
ideig, am�g azt hittem, � a gyilkos, t�ls�gosan r�m�lt voltam. Ut�na .egyszer�en
csak megk�nnyebb�ltem, hogy m�gsem � az. Tudod, soha nem hi�nyzott neki semmi,
amit akart, eg�szen addig, am�g engem meg nem k�v�nt.
-- Igaz�n v�gyott r�d -- mondta Cadfael, mert saj�t r�g elm�lt szenved�lyei
jutottak az esz�be. -- K�tlem, hogy valaha is v�gleg t�lteszi mag�t rajta. J�
h�zass�ga lesz majd, ebben biztos vagyok. Kedves gyerekei, mint 6 maga, �s
meglehet�sen el�gedett �lete. Ma feln�tt, �s a j�vend�belije nem fog csal�dni
benne, b�rki is lesz majd. De nem te, ez tiszta sor.
A l�ny f�radt, szomor�, b�tortalan arca ell�gyult �s megenyh�lt, majd hirtelen
mosolyogni kezdett a f�rfi mellett, halv�nyan, de magabiztosan.
-- Te j� ember vagy. Valahogyan mindig siker�l megnyugtatnod m�sokat. De most
nem erre van sz�ks�g! �n is l�ttam, hogyan kellett szinte er�vel elvonszolni a
ma d�lut�ni szertart�sra. Azut�n pedig milyen emelt f�vel t�vozott, hogy
�t�lelje b�ntet�s�t? Igaz�n szerelmes lenn�k bele egy kicsit, ha nem lenne
Engelard. De csak egy kicsit! Azt hiszem enn�l t�bbre viszi majd.
-- Remek l�ny vagy -- sz�lt Cadfael, �szinte elismer�ssel. -- Ha harminc �vvel
fiatalabb lenn�k, biztos megizzasztan�m Engelardot, miel�tt elnyerne. Peredur
h�l�s lehetne, ha ilyen n�v�re lenne. De m�g mindig nem ker�lt�nk semmivel sem
k�zelebb ahhoz, amit ki kell, �s ki is akarunk der�teni.
-- Van m�g valami a tarsolyunkban? -- k�rdezte a l�ny b�natosan. -- Van m�g
fel�ll�that� csapd�nk k�szen?
Cadfael hallgatott, �s komoran t�rte a fej�t.
-- Holnap pedig Robert prior �sszecsomagolja a szentj�t �s a szerzeteseit,
k�zt�k t�ged is, azt�n hazamegy -- folytatta szomor�an Sioned. -- Nekem meg nem
lesz itt kihez fordulnom. A maga kicsinyes, esetlen m�dj�n Huw atya majdnem
akkora szent, mint Winifred, de semmi haszn�t sem veszem. Meurice b�csi j�lelk�
teremt�s, de a gazdas�g �gyein kiv�l nem �rt semmihez, r�ad�sul irt�zik a
bonyodalmakt�l �s az er�fesz�t�st�l. Engelardnak rejt�znie kell, ezzel tiszt�ban
vagy te is. Peredur csele kudarcba fulladt, ezt tudja mindenki. De vajon
bizony�tja-e ez azt is, hogy m�gsem 6 �lte meg ap�mat, egy par�zs vita ut�n?
-- Orvul? -- k�rdezte Cadfael leplezetlen m�ltatlankod�ssal. Sioned
elmosolyodott.
-- Ez is csak azt bizony�tja, hogy j�l ismered! De nem mindenki. N�h�nyan m�ris
azt mondj�k, hogy tal�n, mindent egybevetve... Hogy Peredurnak igaza lehetett,
m�g ha nem is tudott r�la.
Ezen a m�sik is elgondolkozott, azt�n megharagudott mag�ra, mert a l�nynak
k�ts�gtelen�l igaza volt. Hiszen mit bizony�t, hogy valaki m�s r� akarta
h�r�tani a b�nt? Azt biztosan nem, hogy nem � a tettes. Cadfaelre r�nehezedett
az �nk�nt v�llalt felel�ss�g. Igyekezett �sszeszedni mag�t, hogy megbirk�zzon
vele.
-- John testv�rrel is t�r�dn�nk kell -- eml�keztette Sioned.
-- Nem feledkeztem el r�la -- nyugtatta meg Cadfael.
-- De az isp�n tal�n igen. Azt hiszem, f�lreford�tan� a fej�t vagy �ppen m�sfel�
n�zne, ha John testv�r a t�bbiekkel egy�tt visszamenne Shrewsburybe. Itt is van
el�g gondja, mi�rt foglalkozna azokon t�l idegenek baj�val?
-- �s ha John csak l�tsz�lag indulna vissza Shrewsburybe, azzal is megel�gedne?
Ha egy �jabb k�lf�ldi bukkanna fel, akit valaki p�rtfog�s�ba vesz, nem
k�rdez�sk�dne feleslegesen?
-- Mindig tudtam, hogy gyorsan v�g az eszed -- v�laszolta Sioned ragyog�,
�lettel teli tekintettel. Szinte a r�gi �nmaga lett �jra. -- De nem �ld�zn�-e
tov�bb Robert prior, ha meghallan�, hogy elsz�k�tt az �rizetb�l? Nem egyk�nnyen
bocs�t meg senkinek.
-- Nem bizony, de mihez kezdhetne? Walesben nincs t�l nagy befoly�sa a benc�s
rendnek. Azt hiszem, futni hagyn�, most, hogy megkapta, ami�rt j�tt. Engem
sokkal ink�bb Engelard aggaszt. Hadd gondolkodjam m�g ma �jjel. Annyit tegy�l
meg a kedvem�rt, hogy hazak�ld�d az embereidet, �s Annesttel egy�tt Bened
majorj�ban alszotok. Ha Isten megseg�t valami �j �tlettel, akkor �tmegyek
hozz�tok. Mert azt ne feledd, hogy ekkora b�ntett miatt Isten jobban
megharagszik, mint b�rmelyik�nk.
-- �gy lesz -- egyezett bele Sioned. -- Biztos vagyok abban, hogy j�nni fogsz.
M�r r�gebben visszafogt�k l�pteiket, hogy lemaradjanak egy kicsit a
d�szk�s�rett�l, �s zavartalanul besz�lgethessenek. Cadwallon birtok�nak kapuja
fel� k�zeledtek. Messze a menet �l�n Robert prior �s t�rsai m�r j�val a
bej�raton t�l j�rtak, siettek, hogy idej�ben el�nekelhess�k a vesper�st. A kapu
fel�l Huw atya �rkezett rohanva, feld�ltan �s seg�ts�get keresve. Rosszall�s
helyett ink�bb fell�legzett, amikor csak Cadfaelt tal�lta hall�t�vols�gon bel�l.
�szrevette Sionedet, ez�rt illedelmes s�t�ra �s visszafogott hanger�re v�ltott.
�gnek mered� haj�nak s izgatott arckifejez�s�nek hat�s�t azonban elfelejtette
enyh�teni.
-- Cadfael testv�r, lenne n�h�ny szabad perced erre a balsors �ld�zte csal�dra?
�rtesz valamicsk�t a gy�gy�t�shoz, tal�n tudsz tan�csot adni...
-- Az anyja! -- suttogta Sioned r�gt�n felismerve a bajt. -- Ha valami nem �gy
t�rt�nik, ahogy � akarja, mindig s�r�g�rcs�t kap. Sejtettem, hogy �ssze fog
omlani. Szeg�ny Peredur, m�ris kezdheti a vezekl�st! Menjek �n is?
-- Jobb, ha nem -- felelte ugyanolyan halkan Cadfael, �s elindult Huw el�. --
Hiszen akaratlanul is Sioned az oka Peredur kegyvesztetts�g�nek. Legkev�sb�
val�sz�n�, hogy pont az � jelenl�te enyh�tene a fi� anyj�nak gy�tr�d�s�n. Sioned
azonnal meg�rtette, �s tov�bbment. Olyan nyugodtan hagyta a dolgot Cadfaelre,
hogy l�that�lag nem v�rt semmif�le tragikus k�vetkezm�nyt a felfordul�st�l.
Eg�sz �let�ben ismerte Cadwallon feles�g�t, �gy megtanulta ugyanolyan
nyugalommal elviselni ked�lyhull�mz�sait, mint ahogyan Cadfael Columbanus
testv�r rajong�s�t �s t�lz�sait. Egyik�k sem s�r�lt meg soha a legvadabb roham
alatt sem!
-- Branwen �rn� sz�rny� �llapotban van -- hebegte Huw atya a maga sz�rakozott
m�dj�n, mialatt siet�sen vezette Cadfaelt a h�z nyitott ajtaja fel�. -- F�ltem a
j�zan esz�t. L�ttam m�r feld�ltnak, �s el�g neh�z volt megb�k�teni akkor is, de
most, hogy egyetlen gyermeke ekkora megrend�l�st...
Branwen �rn�t val�ban j�l hallott�k, m�g miel�tt bel�ptek a kisszob�ba, ahol
f�rje �s fia pr�b�lt�k megnyugtatni. Zajos s�r�sa �s panasz�radata azonban
majdnem megs�ket�tette �ket, ahelyett, hogy csillapult volna. A k�v�r, sz�ke,
k�nyelmes, felsz�nes nyugalomhoz szokott h�lgy f�lig �lt, f�lig fek�dt egy
kanap�n. Tekint�lyes t�meg�t a legk�l�n�sebb pozit�r�kba dob�lta. Hol eltakarta
kifejez�stelen, buta arc�t, hol az elkeseredetts�g sz�les mozdulat�val t�rta
sz�t karj�t, de egyetlen pillantra sem hagyta abba a hangos sir�nkoz�st b�nata
�s sz�gyene miatt. A kerek arc�n g�ttalanul leg�rd�l� k�nnyek s az eg�sz test�t
megrezget� h�pp�g�s sem f�kezte meg�ll�thatatlanul z�poroz� szavait.
Egyik oldalr�l Cadwallon, a m�sikr�l Peredur pr�b�lta hasztalan simogatni �s
csillap�tani. Valah�nyszor az apa akarta meggy�zni igaz�r�l, a h�lgy vad
szemreh�ny�sokat z�d�tott r�. Azt zokogta, hogy f�rje nem b�zik a saj�t fi�ban,
ha k�pes volt ilyen sz�rny�s�get elhinni r�la, meg hogy a fi�t bizony�ra
megbabon�zt�k, �s valamilyen var�zslat k�nyszer�tette ki bel�le a hamis
vallom�st. Ezek ut�n az apj�nak mindenki el�tt a v�delm�re kellett volna kelnie,
�s megakad�lyoznia, hogy csak �gy elhiggy�k az eg�sz mes�t, hiszen nyilv�nval�an
valami boszork�nys�g van benne. Amikor pedig Peredur akarta elhitetni vele, hogy
igazat besz�lt, s hajland� b�rmilyen k�rp�tl�sra, akkor az anya meg�jul�
k�nnyhullat�ssal esett neki, �s sikoltozott. Saj�t fia hozott mag�ra �s �r�
hal�los sz�gyent, hogy mer�szel egy�ltal�n a szeme el� ker�lni, hogy soha t�bb�
nem j�rhat emelt f�vel, mert Peredur egy sz�rnyeteg...
Majd szerencs�tlen Huw atya pr�b�lt lelkek feletti hatalm�val k�zbel�pni, arra
b�ztatva Cadwallonn�t, hogy adja meg mag�t az igazs�g erej�nek, s olyan
al�zattal nyugodjon bele fia tett�be, ahogyan Peredur, amikor meggy�nt, �s
teljes engedelmess�get fogadott. Erre a h�lgy azt kiab�lta, hogy eg�sz �let�ben
istenf�l�, t�rv�nytisztel� asszony volt, �s mindent megtett, hogy erre nevelje a
fi�t is, ez�rt most k�nytelen azt hinni, ez a b�n rossz f�nyt vet r� is.
-- Any�m -- mondta Peredur, aki sokkal elgy�t�rtebb volt, s jobban izzadt, mint
amikor Rhisiart teste el�tt �llt --, senki sem v�dol, �s nem is fog. Egyed�l
nekem kell elviselnem a k�vetkezm�nyeket, nem pedig neked. Nincs egyetlen
asszony sem Gwythrinben, aki ne erezne egy�tt veled.
Ezekre a szavakra anyja hatalmasat, b�natosat ny�g�tt, majd �t�lelte a fi�t.
Megesk�d�tt, hogy nem kell szigor�an b�nh�dnie, mert Peredur az � egyetlen
fiacsk�ja, �s majd � megv�di. Amikor az ifj� elfogy� t�relemmel kibontakozott
szor�t�s�b�l, anyja ism�t sikoltozni kezdett. Egyetlen fia el akarja �t
puszt�tani, az �rz�ketlen gazember. Azut�n f�lt�p�en hangos zokog� nevet�sben
t�rt ki.
Cadfael testv�r ellentmond�st nem t�rve karon fogta Peredurt, �s a szoba
legt�volabbi sark�ba h�zta.
-- Elment a magadhoz val� eszed, k�ly�k? Takarodj a szeme el�l, mert azzal csak
olajat �ntesz a t�zre, ha itt l�batlankodsz! Ha nem foglalkozna vele senki, m�r
r�g abbahagyta volna, de most m�r olyan �llapotban van, hogy nem k�pes uralkodni
mag�n. Meg�llt itt a k�t testv�r, vagy tov�bbmentek a priorral?
Peredur remegett, �s teljesen ki volt mer�lve, de rem�nykedve v�laszolt Cadfael
egyenes k�rd�s�re.
-- Nem j�ttek be, k�l�nben l�ttam volna �ket. Biztosan a templomba mentek.
Term�szetesen Columbanusnak �s Jerome-nak �lm�ban sem jutott volna esz�be, hogy
egy ilyen fontos napon hi�nyozzon a vesper�sr�l.
-- Nem sz�m�t, te is meg tudod mutatni, hol laknak. Columbanus hozott mag�val
egy keveset a m�kf�zetb�l, sz�ks�g est�re. A fiola biztosan valahol a
tariszny�j�ban van, nem hiszem, hogy mag�n�l tartan�. Amennyire tudom, eddig m�g
nem is szorult r�. Itt Walesben nyugodtabbak a cs�nyei. Most legal�bb haszn�t
l�tjuk majd.
-- Mire j� az? -- k�rdezte Peredur elkerekedett szemmel.
-- Enyh�ti a nyugtalans�got �s csillap�tja a f�jdalmat -- test�t �s leiek�t
egyar�nt.
-- J�l j�nne akkor nekem is -- mondta Peredur er�ltetett mosollyal, majd
megmutatta az utat a ker�t�s mellett l�v� egyik kunyh�hoz. -- A Shrewsbury!
vend�gek a legjobb sz�ll�st kapt�k a h�zban. A szob�ban volt k�t alacsony �gy �s
egy kisszekr�ny, vil�g�t�snak pedig egy m�cses. A szerzetesek kev�ske holmija
szinte semmi helyet sem foglalt, m�gis mindkett� egy b�rtariszny�ban tartotta
azokat. A k�t zs�k a deszkafalba vert sz�g�n l�gott. Cadfael testv�r sorba
kinyitotta �ket, �s a m�sodikban meglelte, amit keresett.
M�g miel�tt el�vette �s megn�zte volna, meddig �ll benne a folyad�k, gyan�san
k�nny�nek �rezte. Kih�zta a zs�kb�l az apr�, z�ldes �vegb�l k�sz�lt fiol�t, majd
a f�ny fel� tartotta. Ahelyett, hogy sz�n�ltig tele lett volna a s�r�, �desk�s
f�zettel, az �vegcse h�romnegyede �res volt.
Cadfael testv�r egy pillanatra megmegdermedt a d�bbenett�l, kez�ben a fiol�val,
azt�n n�m�n r�meredt. Columbanus tal�n egyszer-k�tszer sz�ks�g�t �rezte, hogy
megel�zz�n valamilyen fenyeget� szellemi zavart, de Cadfael nem eml�kezett arra,
hogy eml�tette, vagy felt�ntek volna rajta a m�kf�zet okozta ked�lyes,
magabiztos nyugalom jelei. A felhaszn�lt mennyis�g h�romszor is el�g lett volna,
hogy helyre�ll�tsa a kibillent lelki egyens�lyt, �s �r�kra elaltathatott
ak�rkit. Most, hogy visszagondolt, ad�dott legal�bb egy alkalom, amikor valaki
�r�kig aludt napk�zben, a r�b�zott szents�gim�d�s helyett. Rhisiart hal�la
napj�n Columbanus nem teljes�tette k�teless�g�t, s ezt tiszta l�lekkel be is
vallotta. �, akin�l a f�zet volt, �s alkalmazni is tudta...
-- Most mit csin�lunk? -- k�rdezte Peredur, akit nyugtalan�tott a csend. -- Ha
kellemetlen �ze van, neh�z lesz r�venni, hogy megigya.
-- �des -- De nem maradt t�l sok, elkelne n�mi er�s�t�s valami m�s kellemes �s
nyugtat� italb�l. Menj, �s hozz egy poh�r j� er�s bort. Majd megl�tjuk azzal
lecs�szik-e.
Aznap a k�t szerzetes egy m�r� bort vitt mag�val, kettej�k adagj�t, amikor
elindultak a k�poln�ba. Columbanus maga m�rte ki, �s cipelte. Ezenk�v�l vitt m�g
egy �veg vizet is, mert kegyes cselekedetk�nt megtart�ztatta mag�t a bort�l,
am�g be nem fejezik k�ldet�s�ket. Jerome j�l j�rt a dupla adaggal.
Cadfael testv�r elhesegette v�dl� gondolatait, majd az azonnali megold�sra v�r�
probl�m�ra �sszpontos�tott. Peredur hamar teljes�tette k�r�s�t, de bor helyett
m�zs�rt hozott.
-- Sz�vesebben megissza, miel�tt �gy d�nt, hogy megmakacsoln� mag�t, mert ezt
jobban szereti, s er�sebb is.
-- Kiv�l�! -- mondta Cadfael. -- A f�zetet is jobban elrejti. Most menj valami
nyugodt helyre, er�s�tsd meg a sz�ved, fogd be a f�led, �s ker�ld el any�dat.
T�bbet nemigen tehetsz �rte, �s Isten tudja, egy ilyen nap ut�n tal�n neked is
jobb �gy. Ne k�nl�dj t�l sokat a b�n�d miatt, b�rmilyen aljas is az. Nincs
egyetlen olyan gy�ntat� a f�ld�n, aki ne hallott volna enn�l rosszabbat is, �s a
szeme sem rebbent. Az is g�g, ha biztosra veszed, hogy sz�modra m�r nem l�tezik
�dv�ss�g.
Az �des, olajos ital �rv�nylett a poh�rban, a f�zet hossz� spir�lban k�gy�zott
benne. V�g�l felold�dott azt�n elt�nt. Peredur les�t�tt szemmel n�zte, �s
hallgatott. Majd egy kis id� m�lva nagyon halkan �gy sz�lt:
-- Furcsa! Akit gy�l�l�k, azzal nem b�ntam volna el ilyen cs�ny�n.
-- Semmi szokatlan nincs ebben -- felelte Cadfael, mialatt a gy�gyszert
kevergette. -- Nyugtalans�g�ban is csak addig mer�szkedik az ember, ameddig mer.
Akikben megb�zunk, azokkal szemben nagyon messzire el mer�nk menni, mert tudjuk,
hogy n�luk mindig k�szen �ll a megbocs�t�s.
-- Ebben eg�szen biztos vagy? -- harapta be Peredur a sz�ja sz�l�t, am�g csak
k�pes volt elviselni.
-- Csak annyira, mint abban, hogy holnap is felkel a nap, gyermekem. Most t�nj
el az utamb�l, s ne tegy�l fel ostoba k�rd�seket! Huw aty�nak ma m�r nem lesz
r�d ideje, mert sokkal fontosabb dolog v�r r�.
Peredur elindult, mint egy engedelmes gyerek, ijedten �s csendesen. Ak�rhov� is
bujt, j�l csin�lta, mert Cadfael aznap este t�bbet sz�n�t sem l�tta. A sz�ve
m�ly�n j� fi� volt Peredur. Ez a vads�g, amivel utat engedett az irigys�gnek �s
az aljass�gnak �sszet�rte a mag�r�l alkotott k�p�t, amit egy�ltal�n nem
szeretett. B�rmilyen im�ds�got is szab majd ki r� Huw vezekl�sk�ppen,
val�sz�n�leg �gy �rnek fel a mennybe, mint meg�ll�thatatlan vill�mcsap�sok. �s
ak�rmilyen kem�ny dologba fog majd bele, az eredm�ny szil�rdan �ll majd, mint
t�lgyfa, az id�k v�gezet�ig.
Cadfael fogta a kever�ket, �s visszament a g�ttalan zokog�st�l m�g mindig zih�l�
Branwen �rn�h�z. Mostanra m�r val�ban szenvedett, kimer�tette a meger�ltet�s, de
k�ptelen volt abbahagyni a s�r�st. Cadfael igyekezett a maga haszn�ra ford�tani
elcsig�zotts�g�t. M�g miel�tt esz�be jutott volna nyakaskodni, ellentmond�st nem
t�r� tekint�llyel ny�jtotta fel� a poharat.
-- Igya meg ezt!
A h�lgy g�piesen inni kezdte. Az els� fele szinte meglepet�sszer�en gurult le a
tork�n. A m�sodikat az�rt hajtotta f�l, mert r�d�bbent, mennyire kisz�radt a
torka a nagy szenved�sben, �s mennyire kellemes, �des ez az ital. M�r maga a
nyel�s megt�rte az eg�sz test�t megremegtet� hatalmas s�hajok r�miszt� ritmus�t,
amely m�g a zokog�sn�l is rosszabb volt. Huw aty�nak v�gre jutott ideje arra,
hogy megt�r�lje homlok�t, miel�tt az asszony �jra r�kezdett volna a
panaszkod�sra. A kor�bbiakhoz k�pest ezek m�r lagymatagnak t�ntek.
-- Mi, asszonyok �s any�k, eg�sz �let�nket arra �ldozzuk, hogy gyermekeinket
felnevelj�k, Amikor azt�n feln�nek, azzal h�l�lj�k meg, hogy sz�gyent hoznak
r�nk. Mivel �rdemeltem ki ezt?
-- Peredur egyszer majd h�l�s lesz mindez�rt -- felelte Cadfael der�sen. --
�lljon melette a vezekl�sben, de ne keressen sz�m�ra ments�get a b�n�re, akkor
majd jobb sz�vvel fog mag�ra gondolni.
Branwen �rn� abban a pillanatban annyit sem t�r�d�tt Cadfael szavaival, mint a
sz�l z�g�s�val, de k�s�bb tal�n esz�be jutnak. Hangja fokozatosan a b�nat
f�l�lomszer� monol�gj�ba fulladt a kor�bbi s�rtett �nigazol�sb�l, v�g�l
kellemesen meleg �s enyh�n becs�pett sz�nt �lt�tt, miel�tt teljesen
elcsendesedett. Cadwallon �vatosan nagy leveg�t vett, majd tan�csot k�rve
pillantott Cadfaelre.
-- �n h�vn�m a komornak, s �gyba fektetn�m mondta a szerzetes. -- �talussza majd
az �jszak�t, j�t fog tenni neki -- �s neked is, gondolta, de nem mondta ki
hangosan. -- Hadd pihenjen a fiad is. Ne besz�lj vele t�bbet a baj�r�l, csak �gy
mell�kesen, mint b�rmilyen m�s dologr�l, ami el�j�n, kiv�ve, ha � hozza sz�ba.
Huw atya majd megfelel�en gondj�t viseli.
-- �gy bizony! -- felelte Huw -- Meg�rdemli, hogy r� ford�tsuk az er�nket.
Branwen �rh�lgy enged�kenyen ment, ahov� vezett�k, �s a h�zra hirtelen
csod�latos nyugalom borult. Huw �s Cadfael egy�tt indultak el, Cadwallon
kit�ntetett figyelemmel a kapuig k�s�rte �ket. Mikor m�r el�g messzire j�rtak a
tany�t�l, a ker�t�s v�g�n�l, az alkonyat nyugalma �szrev�tlen�l leereszkedett
r�juk, mint egy puha felh�.
-- Legal�bb vacsor�ra id�ben �rkez�nk, ha m�r a vesper�sr�l elk�st�nk -- sz�lt
Huw kimer�lt�n. -- Mihez kezdtem volna n�lk�led, Cadfael testv�r? Egy�ltal�n nem
�rtek a n�kh�z, teljesen �sszezavarnak. Csod�lom, honnan tudsz r�luk ilyen
sokat, ennyire biztosan, kolostorban �l� testv�r l�tedre.
Cadfael visszagondolt Bianc�ra, Ariann�ra, Mariamra �s a t�bbiekre, akiket
hosszabb r�videbb ideig k�zelr�l ismert.
-- A f�rfiakat �s a n�ket egyforma emberi term�szettel teremtett�k. Ugyan�gy
v�reznek, ha megsebzik �ket. Igaz, hogy ez csak egy szerencs�tlen, ostoba
asszony, de sok ilyen f�rfit is l�that az ember. Vannak n�k, akik legal�bb olyan
er�sek �s �gyesek, mint b�rmelyik f�rfi. -- Mariamra gondolt, vagy tal�n
Sionedre? -- Menj vacsor�zni, Huw, engem pedig ments ki. Ha tudok, a
komplet�riumra majd oda�rek. El�tte m�g el kell valamit int�znem Bened
m�hely�ben.
Az �res fiola s�lya leh�zta csuh�ja ujj�nak jobb zseb�t, �s nem hagyta nyugodni.
Agya m�g mindig azon j�rt, hogy mit jelenthet mindez. M�g miel�tt meg�rkezett
volna a kov�csm�helyhez, m�r tiszt�n l�tta, mi a teend�, de arr�l fogalma sem
volt, hogy fogjon hozz�.
Cai �s Bened az eresz alatti padon �ld�g�lt, egy kancs� karcos bor t�rsas�g�ban.
Nem besz�lgettek, hanem Cadfael �rkez�s�t v�rt�k. Erre nem volt m�s magyar�zat,
csak Sioned hat�rozott �ll�t�sa, hogy a szerzetes j�nni fog.
-- Sz�p kis galib�k der�lnek ki -- mondta Bened �sz�l� fej�t cs�v�lva. -- Te
pedig elm�gy, �s r�nk hagyod, hogy megbirk�zzunk vel�k. Nem akarlak b�ntani,
hiszen oda kell menned, ahov� a k�teless�g parancsolja. De mihez kezdj�nk
Rhisiart dolg�val, ha itt hagysz minket? A falu nagyobbik fele azt hiszi, hogy
ti, benc�sek �lt�tek meg. A kissebbik r�sze �gy v�li, valamelyik haragosa
megragadta az alkalmat, hogy r�tok terelje a gyan�t, �s �gy b�ntetlen�l
meglapuljon. B�k�sen �lt�nk, am�g ide nem j�ttetek, senki sem gyilkolt k�z�l�nk.
-- Isten a tan�m, nem sz�nd�kosan hoztuk ezt magunkkal -- v�laszolta Cadfael. --
De ma �jjel m�g itt vagyok, �s nem j�tszottam m�g ki minden k�rty�mat. Besz�lnem
kell Sioneddel. Sok a dolgunk, de az id�nk kev�s.
-- Igy�l egy poh�rral, miel�tt bemenn�l hozz�! unszolta Cai. -- Nem tart sok�ig,
de nagy seg�ts�g a gondolatoknak.
Mindannyian le�ltek, h�rom egyszer�, �szinte ember. Amikor kis id� m�lva valaki
befordult a kapun, a bor szintje szemmel l�that�lag alacsonyabban �llt a
kancs�ban. Az �sv�ny fel�l siet�s l�ptek hallatszottak. Hamarosan ott �llt
el�tt�k Annest, szokny�ja �gy rep�lt s kavargott k�r�l�tte, mintha sz�rnyai
n�ttek volna. Kapkodva, nehezen l�legzett, arc�r�l s�t�tt az izgalom �s a
r�m�let. Azonnal m�ltatlankodni kezdett, amikor megpillantotta a b�k�sen
�ld�g�l�, borozgat� f�rfiakat.
-- Jobban tenn�tek, ha csipkedn�tek magatokat! mondta m�rgesen, �s t�relmetlen�l
kapkodva a leveg�t. -- Huw aty�n�l j�rtam, hogy megn�zzem, mi folyik ott.
Marared �s Edwin meg�g�rte, hogy nyitva tartj�k a szem�ket. Tudj�tok kivel
vacsor�znak a benc�sek? Griffith ap Rhysszel, az isp�nnal! Azt tudj�tok, hova
megy vacsora ut�n? A mi h�zunkhoz, �s viszi John testv�rt a b�rt�nbe!
A meglep� h�r hallat�n mindannyian hirtelen felpattantak, b�r Bened k�telkedett.
-- Nem lehet ott! �gy hallottam, legutolj�ra a malomn�l j�rt.
-- Az reggel volt, most pedig, ezt �n mondom, Robert
priorral �s a t�bbiekkel eszik-iszik. Saj�t szememmel l�ttam. Ne mondd nekem,
hogy nem lehet ott! Ti pedig itt meresztitek a sonk�itokat, mintha a vil�gon
mindenre jutna id�t�k!
-- De mi�rt ez a nagy siets�g ma este? -- makacskodott Bened. -- Tal�n maga a
prior k�ldetett �rte, mert holnap indulni akar?
-- A s�t�n keze van a dolgban! Az isp�n elment a vesper�sra, hogy ezzel
tisztelje meg Huw aty�t. �s kit tal�lt ott, aki a pap helyett vezette a
zsolozsm�t? Nem m�st, mint Robert priort, aki megragadta a legjobbkor j�tt
lehet�s�get. Pont amire v�gyott! Addig j�rt a nyak�ra m�g meg nem gy�zte arr�l,
hogy John testv�rt m�g ma �jjel �rizetbe kell venni, hiszen addig nem mehet el,
am�g meg nem bizonyosodott afel�l, hogy a t�rv�ny kez�re ker�lt. Azt mondja, az
isp�nnak el kell j�rni az �gy vil�gi r�sz�ben, vagyis abban, hogy megakad�lyozta
egy b�n�z� elfog�s�t. Majd ha let�lt�tte az ez�rt j�r� b�ntet�st, vissza kell
k�ldeni Shrewsburybe, ahol azt�n sz�mon k�rik rajta engedetlens�g�t. Ha m�sk�pp
nem megy, a prior fog k�s�retet k�ldeni �rte. Az isp�n mit tehetett m�st,
egyet�rtett, mert �gy t�lalt�k neki a dolgot. Ti pedig itt �ld�g�ltek...!
-- J�l van, j�l van, te le�ny! -- mondta b�k�t��n Cai. -- M�ris indulok, �s John
testv�r m�r messze j�r, biztons�gos helyen, mire az isp�n a h�z k�zel�be �r.
Elviszem az egyik lovad, Bened...
-- Nekem is nyergelj fel egyet! -- sz�lt ut�na Annest hat�rozottan. -- Megyek �n
is.
Cai lass� �get�ssel elindult az ist�ll� fel�. Most, hogy a legrosszabbat
elmondta, Annest fell�legzett. Felhajtotta a bort, ami Cai pohar�ban maradt, �s
elsz�ntan, hatalmasat s�hajtott.
-- Jobb lesz ha gyorsan od�bb�llunk innen, mert az a fiatal szerzetes, akire
most a lovakat b�zt�k, vacsora ut�n �rt�k fog j�nni. A prior is ott akar lenni,
hogy saj�t szem�vel l�ssa John letart�ztat�s�t. Azt mondta: "Van m�g id�nk a
komplet�riumig". T�ged is hi�nyolt, a tolm�csol�shoz sz�ks�ge lett volna r�d.
Nagyon sut�n alakultak a dolgok latin k�zvet�t�ssel. Istenem, milyen napunk
volt!
�s micsoda �jszaka �ll m�g el�tt�nk, gondolta Cadfael.
-- T�rt�nt m�g valami? -- k�rdezte. -- Halottal m�st is, amivel tal�n
seg�thetn�l nekem? Mert, biz' Isten, nagyon j�l j�nne.
-- Azon vitatkoztak, melyik�k legyen �jjel a k�poln�ban. Az a fiatal, sz�ke,
akinek l�tom�sai vannak, felpattant �s rim�nkodott, hadd mehessen �. Azt mondta,
egyszer h�tlen�l virrasztott, �s m�g sz�ks�ge van a j�v�t�telre. A prior
megengedte neki. �gy t�nik, csak azzal t�r�dik, hogy a lehet� legt�bb bajt
okozza Johnnak -- neheztelt Annest. -- Ha nem �gy lenne, azt hiszem, m�st
k�ld�tt volna oda. Az a fiatal szerzetes... Hogy is h�vj�k?
-- Columbanus.
-- Ez az, Columbanus! �gy tesz, mintha az �v� lenne Szent Winifred. �n
egy�ltal�n nem akarom, hogy valaki is elvigye innen. A prior tal�lta ki az
eg�szet, de ha valakinek gl�ri�t sz�nnak ez�rt, akkor az a m�sik fick� fej�re
kezd �tcs�szni.
A l�ny ugyan nem tudta, de vil�goss�got gy�jtott Cadfael fej�ben, amely minden
egyes szav�t�l egyre er�sebb ragyog�ssal �gett.
-- Sz�val eg�sz �jjel � virraszt majd az olt�r el�tt. Egyed�l, ugye?
-- Azt mondt�k, igen.
A legel�r�l Cai �rkezett a lovakkal, k�nnyed �get�sre fogva �ket. Annest
t�relmetlen�l felpattant, felhajtotta a k�peny�t, �s szorosan megk�t�tte a
ruh�j�t a cs�p�je f�l� h�zott r�ncok k�r�l.
-- Cadfael testv�r, ugye nem b�n, hogy szeretem Johnt, vagy az, hogy � szeret
engem? Nem �rdekel m�sok v�lem�nye, de sajn�ln�m, ha te �gy gondoln�d,
vetkez�nk.
Cai nem bajl�dott azzal, hogy felnyergelje mag�nak a lovat, de a l�nynak hozott
szersz�mot. Eg�szen egyszer�en, �s term�szetesen Cadfael a kez�vel tartott
l�pcs�t a l�ny l�ba el�, majd felemelte a l� sz�les h�t�ra. A csukl�j�hoz �r�
le�nyboka sima h�v�se, �s a nyeregbe sz�ll� Annest ruh�inak illata voltak a
legkellemesebb �lm�nyei ezen a v�gtelen�l hossz�, kaotikus napon.
-- Ami�ta �lek, l�nyom -- mondta --, k�tlem, hogy l�ttam m�g k�t embert, aki
n�latok �rtatlanabb volt. John hib�zott, de mindekinek meg kell adni az
�jrakezd�s lehet�s�g�t. Nem hinn�m, hogy most ism�t mell�fogna.
Az ellovagol� l�ny ut�n n�zett, aki nagy iramot dikt�lt. Cai j�kedv�en szeg�d�tt
a nyom�ba. J�kora el�ny�k van. Columbanus m�g t�bb mint t�z percig nem �r ide,
azt�n m�g vissza is kell vezetnie a lovakat a paplakig. Nem lenne rossz, ha
megjelenne, �s k�teless�gtud�an Roberttel menne, hogy legyen, aki tolm�csolja
d�h�s kifakad�sait. Ebben az esetben viszont jobb, ha igyekszik, mert m�g sok
mondanival�ja van Sioned sz�m�ra, �s a ma �jszakai hadmozdulatokat gondosan meg
kell tervezni. Mihelyt elvesztette szem el�l Annestet �s Cait, visszament a
majorba. Az �rny�kb�l t�relmetlen�l sietett fel� Sioned.
-- Arra sz�m�tottam, Annest hamarabb megj�n, mint te. Elk�ldtem, der�tse ki, mi
t�rt�nik Huw aty�n�l. Gondoltam, jobb, ha engem nem l�t meg senki. Ha azt
gondolj�k, hogy otthon vagyok, ann�l jobb. Nem tal�lkozt�l vele?
-- Dehogynem, �s hallottam a h�reit -- felelte Cadfael. Elmondta, mi van
k�sz�l�ben, �s hov� ment a l�ny. -- Johnt ne f�ltsd, j�kora el�ny�k van, b�rki
is �ld�zn� �ket. Nek�nk most m�s a dolgunk, �s nincs vesztegetni val� id�nk,
mert a priorral kell majd lovagolnom. Jobb is �gy, legal�bb megl�tom,
tisztess�gesen j�tszanak-e. Ha siker�l olyan j�l v�gezn�nk, ami r�nk maradt,
mint ahogy gondolom, �s Cai meg Annest elint�zik a maguk r�sz�t, akkor m�g
miel�tt megvirrad, kider�thet�nk mindent.
-- Kital�lt�l valamit -- mondta m�ly meggy�z�d�ssel Sioned. -- Eg�szen
megv�ltozt�l. Teljesen biztos vagy a dolgodban!
Cadfael r�viden besz�molt arr�l, mire bukkant Cadwallon h�z�ban. Elmondta,
hogyan t�rte hasztalan a fej�t azon, mit jelenthetett a megd�zsm�lt m�kf�zet, �s
mik�ppen vezette nyomra Annest an�lk�l, hogy b�rmit is sejtett volna. Azt�n
felsorolta, mit k�v�n a l�nyt�l.
-- Ma �jjel haszn�t vessz�k az angoltud�sodnak. Ez sokkal veszedelmesebb csapda
lesz, mint az el�z�, de ott leszek a k�zelben. H�vhatod Engelardot is, de csak
akkor, ha meg�g�ri, hogy j�l elrejt�zik. De, gyermekem, ha f�lsz vagy k�telyeid
vannak, vagy azt szeretn�d, hogy ink�bb valami m�ssal pr�b�lkozzunk, most mondd
meg, am�g nem k�s�.
-- Nem f�lek �s nem k�telkedem -- felete Sioned. B�rmit megteszek, �s meg merek
tenni.
-- Akkor most �lj ide mell�m, �s alaposan v�sd az eszedbe, mit kell tenned, mert
m�r nincs sok id�nk. K�rhetek egy kis kenyeret �s egy falat sajtot, am�g mindent
eltervez�nk? Mert m�g nem vacsor�ztam...

2
F�l nyolc k�r�l, az enyhe sz�rk�letben belovagolt Rhisiart udvar�ra Robert
prior, Rich�rd testv�r, s kettej�k k�z�tt a herceg isp�nja. Cadfael �s a k�t
poroszl� alig valamivel maradt le m�g�tt�k. A t�rv�ny megk�v�nta kim�rt
szertart�soss�ggal �rkeztek, mintha Griffith ap Rhys nem is Owain Gwyneddt�l,
hanem Szent Benedekt�l kapott volna felhatalmaz�st. Az isp�nt val�j�ban nagyon
nyugtalan�totta a szerencs�tlen tal�lkoz�s, minek k�vetkezt�ben nem maradt m�s
v�laszt�sa, mint eleget tenni Robert �haj�nak. A walesi t�rv�nyek �ll�t�lagos
megs�rt�s�r�l sz�moltak be neki, �gy k�teless�ge volt kivizsg�lnia az �gyet.
Holott az adott k�r�lm�nyek k�z�tt legsz�vesebben visszazsuppolta volna az eg�sz
benc�s k�ld�tts�get Shrwesburybe, �s saj�t gondjaik megold�s�t r�juk b�zta
volna. Ehelyett most egy hozz� hasonl� elfoglalt embert zaklatnak, akinek ezer
m�s fontosabb dolga lenne. Sajnos, Cadwallon b�rl�je, a hossz�l�b� fick�, akit
John testv�r elg�ncsolt, zajosan t�mogatta a v�daskod�kat. M�sk�l�nben nem lett
volna neh�z szemet hunyni az eset felett.
Szokatlan m�don senki sem �llt �rt a kapuban. Mikor beljebb lovagoltak,
fejvesztetten ide-oda rohang�l� embereket l�ttak, mintha valami v�ratlan esem�ny
miatt, �s egyszerre t�bb, egym�snak ellentmond� parancsot kaptak volna. Egyetlen
inas sem j�tt el�j�k. Robert priornak nagyon nem tetszett a dolog. Griffith ap
Rhys n�mi �ber �rdekl�d�st tan�s�tott. V�gre �szrevett�k �ket. Egy csinos,
fiatal feh�rcsel�d, z�ld k�penyben, szokny�j�t marokra fogva szaladt oda
hozz�juk. Vil�gosbarna f�rtjei kiszabadultak csillog� copfj�b�l, �s a v�llaira
omlottak.
-- Uraim, bocs�ss�k meg a figyelmetlens�get, de annyira nagy itt a felfordul�s!
A kapu�rt is seg�ts�g�l h�vt�k, s az �sszes inas r� vad�szik... Sajn�lom, hogy a
gondjaink rossz f�nyt vetnek a vend�gszeretet�nkre. �rn�m lepihent, �s azt
k�v�nta, senki se zavarja, de �n b�rmiben az �n�k rendelkez�s�re �llok.
Lenyergeln�nek? K�sz�tsek el� sz�ll�st?
-- Nem sz�nd�kozunk sok�ig maradni -- mondta Griffith ap Rhys, akinek gyan�s
lett az �gyetlen�l megj�tszott j�indulat, �s neheztelt a l�nyra, ami�rt ilyen
k�szs�gesen hazudik. -- Az�rt j�tt�nk, hogy megszabad�tsuk a h�zat egy bizonyos
fiatal gonosztev�t�l, akit itt tartanak fogva. De �gy t�nik, m�s neh�zs�ggel is
meg kell birk�znotok. Sajn�lom, hogy csak a bajok sz�m�t szapor�tjuk, �s
zavarnunk kell �rn�det a mai szomor� nap ut�n.
-- H�lgyem -- sz�lt Robert prior udvarias, m�gis hivatalos hangon --, az im�nt a
herceg rhosi isp�nj�val besz�lt, j�magam pedig a Shrewsbury ap�ts�g priorja
vagyok. Az egyik szerzetes�nket itt tartj�k �rizet alatt, a kir�lyi isp�n pedig
az�rt j�tt, hogy �tvegye a foglyot.
Cadfael mindezt pontosan �s �nnep�lyesen leford�totta Annest kedv��rt,
ugyanolyan �rtatlan arccal, mint a l�ny�.
-- �, uram! -- kerekedett el a l�ny szeme, �s b�kolt egy m�lyet Griffithnek, egy
sokkal felsz�nesebbet pedig a priornak, �gy t�ve k�l�nbs�get honfit�rs �s idegen
k�z�tt. -- Val�ban volt itt beb�rt�n�zve egy fiatal szerzetes...
-- Volt? -- k�rdezte metsz� hangon Robert, akinek azonnal szemet sz�rt a m�lt
id�.
-- Volt? -- k�rdezte elgondolkodva Griffith.
-- Megsz�k�tt, uram! L�thatja, milyen zavart hagyott itt maga m�g�tt! Este,
mikor �re vacsor�t vitt neki, a testv�r le�t�tte egy deszk�val, amit a
b�rt�n�ben tal�lt v�ly�b�l t�rt le. Azut�n r�tolta a reteszt, �s elszelelt. Egy
ideig �szre sem vett�k. Biztosan �tm�szott a falon, l�tja, nem t�l magas. Most
odakint az erd�n, �s idebent is mindenfel� keresik az embereink. De att�l
tartok, m�r bottal �thetik a nyom�t!
Cai t�k�letes id�z�t�ssel l�pett sz�nre. Ingatag l�ptekkel j�tt el� az egyik
cs�rb�l, fej�t feh�r v�szondarabba csavart�k, melyen halv�ny v�r�s folt �t�tt
�t.
-- Itt az a szerencs�tlen, akinek a gazember bet�rte a fej�t! El�g sok�ig
tartott, mire nagy nehezen elvonszolta mag�t az ajt�ig, �s siker�lt addig
d�r�mb�lnie, hogy meghallja valaki. Senki sem tudja, milyen messze j�r m�r az a
fick�. De az eg�sz h�zn�p a nyom�ba eredt.
Az isp�n, ahogy tiszte megk�v�nta, kik�rdezte Cait, de csak r�viden �s
tapintatosan. Majd a t�bbi szolg�t is kifaggatta, akik fel-al� rohang�ltak, hogy
hasznoss� tegy�k magukat, s �gy siker�lt nekik mindent l�tv�nyosan �sszezavarni.
Robert prior, akit f�t�tt a bossz�v�gy, biztosan alaposabban megszorongatta
volna �ket, de v�g�l is eltekintett ett�l. R�szben az isp�n jelenl�te, akinek
hat�sk�r�be az �gy tartozott, r�szben pedig a komplet�riumig rendelkez�s�re �ll�
r�vid id� miatt. Annyi mindenesetre eg�szen nyilv�nval�v� v�lt, hogy John
testv�r t�nyleg a falon t�l van, elmenek�lt. A lehet� legk�szs�gesebben
megmutatt�k a helyet, ahov� bez�rt�k, s az egyik v�g�n m�v�szi m�don szil�nkokra
hasogatott deszk�t Cai r�sz�radt v�r�vel. B�r ez ut�bbi bizony�t�kot,
term�szetesen, a m�sz�rost�l is k�lcs�n�zhett�k.
-- �gy t�nik, a fiatalember egyszer s mindekorra kereket oldott -- mondta
Griffith, a t�rv�ny �re, csod�latra m�lt� der�vel, ahhoz k�pest, hogy egy
gonosztev� �pp az im�nt cs�szott ki a kezei k�z�l. M�r nem sokat tehet�nk. Semmi
esetre sem a h�ziak hib�ja, hiszen ki sz�m�tott volna arra, hogy egy benc�s
testv�r ilyen er�szakoss�gra vetemedik.
Cadfael nagy �r�mmel ford�totta le ezt a csinos kis d�f�st. Hallat�ra m�g a
z�ldbe �lt�z�tt l�ny szem�ben is felvillant egy szikra, s ez m�g az isp�nnak is
felt�nt. De ostobas�g lett volna r�k�rdezni. Azok a tiszta, barna szemek el�gg�
elkerekedtek volna ahhoz, hogy b�rki emberfia belevesszen �rtatlans�gukba.
-- Jobb lesz, ha b�k�n hagyjuk �ket, hadd jav�ts�k ki a t�r�tt v�ly�t, �s
gy�gy�ts�k a bet�rt fejet mondta Griffith. -- A sz�kev�nyt pedig majd m�sfel�
keress�k.
-- A szerencs�tlen csak s�lyosb�tja v�tk�t -- d�h�ng�tt Robert. -- Nem
engedhetem meg, hogy ez a gar�zda alak meghi�s�tsa k�ldet�semet. Holnap haza
kell indulnom, s k�nytelen vagyok �nre b�zni, hogy elfogja.
-- Megb�zhat bennem, megfelel� m�don fogok b�nni vele -- felelte Griffith
sz�razon --, ha egyszer elfogj�k.
Azt, hogy alig �szrevehet� hangs�lyt adott a "ha" sz�csk�nak, Cadfaelen �s
Annesten k�v�l senki sem vette �szre. Addigra a l�ny el�gedetten vette
tudom�sul, hogy a hercegi hivatalnok nagyon rokonszenves, megb�zhat�, �rtelmes
ember, aki mag�nak �s m�soknak is a lehet� legkevesebb gondot akarja okozni.
-- �s visszak�ldi a rendh�zba, miut�n let�lt�tte a walesi t�rv�nyek szerint
kij�r� b�ntet�st?
-- Ha megt�rt�nt -- v�laszolta, ez�ttal �rezhet�en er�sebb nyomat�kkal a "ha"
sz�n --, mag�t�l �rtet�d�en vissza fogja �t kapni.
B�r normann lelk�nek f�jt, hogy megfosztott�k jogos pr�d�j�t�l, Robert priornak
be kellett �rnie ennyivel. Vissza�ton nem igaz�n sz�rakoztatt�k el Griffith
mes�i arr�l a sok sz�kev�nyr�l �s t�rv�nyenk�v�lir�l, akik minden k�l�n�sebb
neh�zs�g n�lk�l el�ldeg�lnek az erd�kben. N�ha m�g a falusiakkal is
�sszebar�tkoznak, �s van olyan csal�d, amelyik befogadja �ket. N�h�nyukat a
v�g�n m�g tisztelik is. Robert t�rv�nytisztel� elveit s�rtette a puszta
gondolat, hogy az engedetlens�g id�vel semmiss� v�lik, megbocs�tj�k, �s
elfelejtik. Nem kimondottan kereszt�nyi hangulatban esett be Huw atya
templom�ba, m�g �pp idej�ben, a komplet�riumra.
John testv�r kiv�tel�vel mindny�jan egy�tt voltak, az �t shrewsburyi szerzetes,
�s j� n�h�ny gwytherini, akik az�rt j�ttek, hogy m�g utolj�ra tan�i legyenek
Columbanus tesv�r kegyelmi aj�nd�kk�nt kapott rajong�s�nak. Columbanus mostanra
teljesen Szent Winifrednek, szem�lyes v�d�szentj�nek �ldozta mag�t, aki
meggy�gy�totta �r�let�b�l, igazi, eleven val�j�ban megjelent el�tte �lm�ban, �s
rajta kereszt�l tudatta akarat�t Rhisiart temet�s�nek �gy�ben.
Ugyanis a komplet�rium v�g�n, miel�tt elindult volna az �nk�nt v�llalt
virraszt�sra, Columbanus fel�llt, az olt�r fel� fordult, �s sz�tt�rta karjait.
Er�s, tiszta hangon im�dkozva k�rte a sz�z m�rt�rt, hogy tisztelje meg �jabb
l�togat�s�val szent mag�ny�ban, az �jszaka csendj�ben, �s adja meg neki azt a
le�rhatatlan boldogs�got, amelyb�l legut�bb is annyira nehez�re esett
visszat�rnie ebbe a t�k�letlen vil�gba. Mi t�bb, ha m�lt�nak tal�lja r�, vigye
mag�val, hadd �ljen azon a f�nyess�ges helyen. Al�zatosan, akarat�t al�rendelve
szentj�nek, t�rni fog tov�bb itt alant is, �s megteszi k�teless�g�t, b�rmilyen
sors jut oszt�lyr�sz��l. M�gis zajosan k�ld�zgette �g� v�gyakoz�s�t a
tet�gerend�k fel�, az�rt, hogy elhagyhassa test�t, �s �lve �tkelhessen a hal�l
kapuj�n, mintha csak teljesen biztos lenne saj�t mennybemenetel�ben.
Minden jelenl�v� f�lve remegni kezdett e hatalmas er�nyess�g hallat�n. Mindenki,
kiv�ve Cadfael testv�rt, aki m�r r�g nem f�lt az emberi g�gt�l. Egy�bk�nt is
zaklatott gondolatait m�s, b�r az el�bbivel szorosan �sszefon�d� �gyek foglalt�k
le.
TIZEDIK FEJEZET
1
Columbanus testv�r bel�pett a kicsi, faillat� k�poln�ba, melynek leveg�j�t s�r�n
meg�lte az eltelt �vsz�zadok lehellete. Vigy�zva behajtotta maga m�g�tt az
ajt�t, de a reteszt nem tolta be. Ma �jjel nem �gtek gyerty�k, csak az �sz�
k�n�cos olajl�mp�s az olt�ron, magas, egyenletes l�nggal. Ez az egyetlen, karcs�
f�nytornyocska mozdulatlan �rny�kokat vetett. Majdnem egy magass�gban volt Szent
Winifred bakokra �ll�tott ravatal�val, �gy kiemelte a fekete kopors�
k�rvonalait, s csak itt-ott csillantott meg rajta ez�st�sen t�kr�z�d� szikr�kat.
A halv�ny, ar�nyl� f�nyk�r�n t�l s�t�ts�gbe borult minden, �rz�d�tt a por �s az
elm�lt korok illata. Az apr�cska sekresty�b�l, mely alig volt m�s, mint egy
fedett torn�c az olt�r oldal�n, ny�lt egy m�sik bej�rat is a k�poln�ba, de
sehonnan nem j�tt leveg�, ami csak egy pillanatra is megrezegtette volna a
l�mp�s l�ngj�t. Mintha elcsendes�lt volna minden, ami megzavarhatn� a nyugalmat.
Columbanus r�viden, szinte udvariatlanul fejet hajtott az olt�r ir�ny�ban.
Egyed�l j�tt, nem l�tta senki, �s 6 sem l�tott vagy hallott semmi szokatlant a
k�rny�ken. F�lretolta az egyik imapadot, a m�sikat pedig pontosan a k�polna
k�zep�n, az ereklyetart�val szemben �ll�totta fel. Viselked�se �szrevehet�en
gyakorlatiasabb �s visszafogottabb volt, mint olyankor, amikor m�sok is
l�thatt�k, egy�bk�nt nem sokban k�l�nb�z�tt a megszokott�l. Az�rt j�tt, hogy
t�rden �llva virrassza �t az �jszak�t. Neki is k�sz�l�d�tt. Semmi nem
k�nyszer�tette r�, hogy reggelig megnehez�tse mag�nak a dolgot, hiszen t�rsai
�gyis csak akkor �rkeznek majd, �s tisztelg� menetben viszik Szent Winifredet
�tj�nak els� �llom�s�ra. �gy Columbanus csuh�ja alj�val kip�rn�zta a t�rdepl�t,
k�penybe bujtatott karjait �sszefonta p�rn�nak, s a lehet� legk�nyelmesebben
elhelyezkedett. Az �rny�kos s�t�t megtelt a deszk�k illat�t�l terhes, meleg
leveg�vel. Kint sem volt h�v�s az �jszaka. Mihelyt Columbanus nem figyelte az
apr�, f�gg�leges f�nytornyot �s azt a n�h�ny ragyog� fel�letet, ahonnan
visszat�kr�z�d�tt a f�ny, a felid�zett �lmoss�g lopakod�, lassan ringat�
hull�mokban �rkezett, m�g el nem lepte. Elaludt.
Az �lomb�l felriadva �gy t�nt, mintha egy perc sem telt volna m�g el. Val�j�ban
h�rom �r�n�l is t�bbet aludt. M�r �jf�l fel� j�rt az id�, amikor szenderg�s�t
megzavarta egy sz�nni nem akar� �lom, melyben egy n�, �jra �s mindig csak �jra,
kimer�thetetlen s k�ny�rtelen t�relemmel halk, tiszta hangon a nev�n sz�l�totta:
-- Columbanus... Columbanus...
M�g �lm�ban is gy�t�rte az �rz�s, hogy ennek a n�nek van r��r� ideje, �s
hajland� a v�gtelens�gig h�vogatni, am�g sz�m�ra m�r t�l k�s� nem lesz. Fel kell
�bredni, s meg kell t�le szabadulnia.
Hirtelen felriadt, megdermedt minden porcik�ja. Hegyezte a f�l�t, �s vadul
meresztgette a szem�t, de ugyanaz a puha s�t�ts�g vette csak k�r�l, mint
azel�tt. Az ereklyet�rt� is hom�lyba borult, s�r�bbe, mint el�tte, legal�bbis
�gy l�tszott. Mintha a l�mpal�ng fokozatosan �sszement volna, �s mostanra f�lig
eltakarta m�r a kopors�. Elfelejtette ellen�rizni az olajat, de tudta, hogy
sz�n�ltig t�ltve hagyta itt Rhisiart temet�se ut�n, alig n�h�ny �r�ja.
�gy t�nt, �rz�kei k�z�l legutolj�ra a hall�sa �bredt fel, mert a b�r�t
v�gigborzol� fagyos f�lelemmel tudatosodott benne, hogy az �lomb�li hang m�g
mindig jelen van, �s eg�sz id� alatt itt volt, minden �tmenet n�lk�l k�vette az
�lomb�l az �brenl�tbe. Nagyon puha, halk, de hat�rozott, nem suttog� hanem
tiszt�n kivehet� hang, egyszerre t�voli �s k�zeli, amely �sszet�veszthetetlen
makacss�ggal sz�longatta:
-- Columbanus... Columbanus ... Columbanus, mit tett�l?
Az ereklyetart�b�l sz�lt, az egyre halv�nyul� f�nyb�l. Hitetlen�l �s rettegve
b�multa.
-- Columbanus, �n hamis szolg�m, aki g�nyt �z�l az akaratomb�l �s meggyilkolod
v�lasztott bajnokomat, mit tudsz felhozni ments�gedre Winifred el�tt? Azt hiszed
tal�n, hogy engem is becsaphatsz, mint a priorodat �s testv�reidet?
Az olt�r egyre s�t�t�l� �ve fel�l hallatszott, siets�g �s harag n�lk�l,
v�rfagyaszt� s�ri hangon a szent barlangj�b�l.
-- Te, aki az �n k�vet�mnek vall�d magad, m�gis ugyanolyan g�l�dul b�nsz velem,
mint az aljas Cradoc, tal�n azt hiszed elker�lheted az � v�gzet�t? Soha nem
akartam elhagyni gwytherini nyughelyemet. Ki m�s sugallta ezt neked, mint saj�t
�rd�gi nagyrav�gy�sod? Egy igaz emberre tettem a kezem, �s kik�ldtem a vil�gba,
hogy bajnokom legyen. Ma temett�k el, ezen a helyen. M�rt�rr� lett, mert �rtem
�ldozta �let�t. Az ellene elk�vetett b�nt pedig feljegyezt�k a mennyben. Nincs
hov� rejt�zn�d. Mi�rt -- k�rdezte a hideg, ellentmond�st nem t�r�, r�miszt��n
nyugodt hang --, mi�rt gyilkoltad meg Rhisiart szolg�mat?
Columbanus megpr�b�lt fel�llni, de t�rdeit mintha odaszegezt�k volna az imapad
f�j�hoz. Pr�b�lta meglelni a hangj�t, de �sszeszorult tork�b�l csak rekedt
kr�kog�s t�rt el�. Winifred nem lehet az, senki nincs ott! De h�t a szentek oda
mennek, ahov� nekik tetszik, azok el�tt jelennek meg, akiket �k v�lasztanak,
n�ha igen f�lemetes k�r�lm�nyek k�z�tt. Columbanus hideg ujjai �rz�ketlen�l
markolt�k a t�rdepl�t. Nyelve, mint egy gyalulatlan fadarab horzsolta a
sz�jpadl�s�t, amikor k�szk�dve pr�b�lt megsz�lalni.
-- Nincs m�s rem�nyed, mint az �szinte b�nvallom�s, te gyilkos! Besz�lj! Gy�nj!
-- Nem! -- recsegte Columbanus, l�zas siets�ggel er�ltetve a szavakat. -- Egy
ujjal sem b�ntottam Rhisiartot! Itt voltam a k�poln�dban, szent sz�z, eg�sz
d�lut�n, hogyan is �rthattam volna neki? Ellened vetkeztem, h�tlenkedtem,
elaludtam... beismerem! Ne v�dolj s�lyosabb b�nnel!
-- Nem te aludt�l el -- felete a hang egy �rnyalattal hangosabban �s
haragosabban --, hazug! Ki hozta a bort? Ki m�rgezte meg, hogy b�nbe sodorja az
�rtatlant? Jerome testv�r aludt, te pedig kiment�l az erd�be, �s Rhisiartra
lest�l, hogy lesz�rd.
-- Nem, nem, esk�sz�m! -- remegve �s verejt�kben �szva kapaszkodott maga el�tt a
padba, de elzsibbadt kez�t k�ptelen volt felemelni, hogy eljuthasson a szent
el�l. -- Hogyan menek�lhetne az ember olyan l�nyekt�l, akik minden�tt jelen
vannak, �s mindent l�tnak? Hiszen egyetlen haland� sem tudhatja azt, amit egy
szellem.
-- Nem, t�vedsz, �s rosszul �t�lsz! Aludtam, amikor Huw atya k�ld�nce �rt�nk
j�tt. Jerome r�zott fel... A k�ld�nc a tan�m...
-- A k�ld�nc �t sem l�pte a k�sz�b�t. Jerome testv�r �ppen a m�rgezett �lmot
szell�ztette ki a fej�b�l, amikor kinn a szabadban tal�lkozott a fi�val. Te
pedig, mint most is, tettett�l �s hazudt�l. Ki hozta mag�val a m�kf�zetet? Ki
tudta, mire haszn�lhat�? �gy tett�l, mint aki elaludt, hazudt�l m�g akkor is,
amikor meggy�ntad ezt. Jerome testv�r, aki ugyanolyan gyenge, mint amilyen
elvetem�lt te vagy, m�g �r�lt is, azt gondolv�n, hogy nem �rultad el. Nem l�tta,
hogy sokkal s�lyosabb dologgal terheled, a te b�n�ddel, az �ltalad elk�vetett
gyilkoss�ggal! Azt sem tudta, hogy hazudsz, s �gy nem v�dolhatott t�ged. De �n
tudom, �s v�dollak! Ha pedig m�g egyszer hazudni pr�b�lsz, bossz�m, amely
lecsapott Cradocra, utol�r t�ged is!
-- Ne! -- sikoltotta a fiataember, �s eltakarta az arc�t, mintha vill�mf�ny
vak�totta volna el, pedig csak egy halk, magas hang fenyegette. -- Ne!
Kegyelmezz! Nem hazudok! �ldott sz�z, igaz szolg�l�d voltam... A te akaratodat
igyekeztem tenni... Ezekr�l semmit sem tudok! Soha nem �rtottam Rhisiartnak! Nem
adtam m�rgezett bort Jerome-nak!
-- Ostoba! -- ki�ltott fel hirtelen a hang. -- Azt hiszed becsaphatsz engem?
Akkor �ruld el, mi ez?
Valami ez�st�sen felvillant el�tte a leveg�ben, azt�n leesett, �s hangos
�vegcs�r�mp�l�ssel �sszet�rt, k�zvetlen�l az imazs�moly el�tt. Columbanus t�rd�t
�les szil�nkok s v�gtelen�l apr�, ragad�s cseppek lept�k el. Ugyanabban a
pillanatban a l�mp�s l�ngja v�gleg kialudt, �s koromfekete s�t�ts�gbe borult
minden.
Columbanus remegve, f�lelemt�l s�jtottan tapogat�zni kezdett maga el�tt a
d�ng�lt padl�n. Tenyere alatt ropogtak az �vegszil�nkok, felsebezt�k, v�rezni
kezdett. Vinnyogva emelte arca el� egyik kez�t, �s beleszagolt a m�kf�zet �des,
�mely�t� illat�ba. Tudta, hogy annak a fiol�nak a t�rmel�k�ben t�rdel, amit
Cadwallon h�z�ban a tariszny�j�ban, biztos helyen hagyott.
Alig egy perc m�lva sz�tfoszlott a s�t�ts�g. Az olt�r �s a ravatal m�g�tt az
ablak keskeny n�gysz�g�ben, halv�ny f�nysug�rk�nt felt�nt a holdtalan, de
csillagf�nyes, t�voli, tiszta, �jszakai �gbolt. A k�poln�ban ism�t hom�lyosan
felderengtek a t�rgyak k�rvonalai, tov�bb fokozva Columbanus beteges r�m�let�t.
K�zte �s a ravatal k�z�tt egy mozdulatlan alak �llt.
Beletelt egy kis id�be, m�g szemei hozz�szoktak a f�lhom�lyhoz, majd az �rny�kba
borult, alig kivehet� form�kb�l kirajzol�dott el�tte egy n� alakja. Cs�p�t�l
lefel� elt�nt a s�t�tben, de v�ll�t �s fej�t halv�nyan megvil�g�totta a
csillagf�ny. Columbanus nem l�tta, mikor �rkezett, �s nem hallott semmit. Akkor
jelent meg, amikor � sebzett tenyer�t szorongatta az �vegszil�nkok k�z�tt, s
ny�gd�cselt nevets�ges, jelent�ktelen f�jdalm�ban. Egy karcs�, nyugodt alak volt
az, fej�t�l a l�b�ig feh�rbe �lt�zve, a szemfed�be burkolt, r�ges-r�g elporladt
Winifred. Arc�t �s fej�t v�kony f�tyol takarta, kiny�jtott karja Columbanusra
mutatott.
Visszarettent a l�tv�nyt�l, sz�nalmasan cs�szott h�trafel�, esetlen gesztusokkal
pr�b�lta eltakarni maga el�l a l�ny puszta k�p�t is. K�nny t�rt fel szem�b�l, �s
l�zas szavak hagyt�k el ajkait.
-- �rted tettem! �rted �s az ap�ts�g�rt! Rendh�zunk dics�s�g��rt! Azt hittem,
jogom van r� -- t�led �s a mennyorsz�gt�l! Rhisiart �tj�ban �llt Isten
akarat�nak! Nem akarta engedni, hogy vel�nk gyere! Tiszta j� sz�nd�k vez�relt!
-- �szint�n besz�lj! -- parancsolta �lesen a hang. Mondd el, mit tett�l!
-- Megitattam Jerome-mal a f�zetet, a bor�ba kevertem. Mikor elaludt,
kilopakodtam az erdei �sv�nyre, ott v�rtam Rhisiartra. K�vettem. Azut�n
lesz�rtam... �, �des Szent Winifred, ne hagyj elk�rhoznom az�rt, mert meg�ltem
egy ellens�get, aki �tj�t �llta az �ldott...
-- H�tba sz�rtad -- sz�lt a s�padt alak. -- Hirtelen fuvallat sepert el felette,
megremegtette szemfed�j�t, majd kereszt�lsz�k�tt a k�poln�n, el�rte Columbanust,
�s csontja velej�ig megdermesztette. Mintha a sz�z �rint�se lett volna! �s
t�nyleg, egy l�p�ssel k�zelebb ker�lt, b�r a szerzetes nern l�tta, hogy
megmozdult volna. -- H�tba sz�rtad, ahogy al�val�, gy�va �rul�k tesznek csak!
Ismerd el! Mondj el mindent!
-- H�tba..! -- dadogta Columbanus, retteg� �llatk�nt h�tr�lva a n�i alak el�l,
am�g v�lla a falhoz nem szorult, s nem volt m�shov� menek�lnie. -- Beismerem!
Mindent bevall�k! �, irgalmas szent, te tudsz mindent, �s nem b�jhatok el
el�led! K�ny�r�lj rajtam! Ne puszt�ts el! �rted tettem, te�rted!
-- Egyed�l csak magad�rt -- v�dolta a j�gn�l is fagyosabb, metsz� hang. -- Te,
akinek p�ld�t kellene mutatnod a rended el�tt, puszta becsv�gyb�l, nagyra t�r�
terveid �rdek�ben, aljas m�don arra vetemedt�l, hogy kisaj�t�tsd az �n
dics�s�gemet, �s magadnak tulajdon�tsd az �sszes sikert! Hogy azt higgye
mindenki, kedves vagy a menny el�tt, s te vagy a kegyess�g m�rt�rja! Az�rt, hogy
megel�zd Rich�rd testv�rt a priors�gban, �s ha siker�l, priorodat az ap�t
rangj�nak el�r�s�ben! Csak, hogy ti�d legyen a legfiatalabb p�sp�ks�veget visel�
fej a vil�gon! Ismerlek t�ged, �s a fajt�dat is. Nincs az az aljass�g, amit meg
ne tenn�tek, ha hozz�seg�t a hatalomhoz.
-- Nem, nem! -- zih�lta Columbanus, a falhoz tapadt, mert a szent egyre k�zelebb
j�tt, �s keser�, m�gis higgadt haraggal fenyeget�st l�vellt fel� kiny�jtott
ujjainak hegy�b�l. -- �rted tettem mindent, egyed�l �rted! Azt hittem, a te
�hajodat szolg�lom!
-- �n akartam rosszat!? -- a hang f�lt�p�, penge�les ki�lt�ss� er�s�d�tt. -- �n
akartam gyilkolni!?
A l�ny egy l�p�ssel k�zelebb ment a kellet�n�l. Columbanuson �rr� lett a
fejvesztett f�lelem, feltorn�szta mag�t a fal mellett, majd k�t k�zzel, vakon a
n�alak fel� �t�tt, hogy megmenek�lj�n az �rint�s�t�l. Hebegve ki�ltozott, s
cs�phadar�k�nt csapkodott maga k�r�l. Bal keze beleakadt a l�ny f�tyl�ba, �s
let�pte a fej�r�l. A n� v�lla k�r�l s�t�t haj bomlott sz�t. Columbanus ujjai
puha, h�v�s arcot tapintottak, de nem hideget, �s a fiatal, �leter�s test puha
kanyarulatait ott, ahol beteges r�m�let�ben egy koponya csontos �regeinek
�rint�s�re sz�m�tott.
Felsikoltott. Sikolya l�zas r�m�letnek indult, de diadal�v�lt�sben v�gz�d�tt. Az
�rint�st�l visszaretten� k�z hirtelen megpr�b�lt biztos fog�st tal�lni, majd
er�s ujjaival csom�ba markolta a s�t�t hajat. Columbanus vill�mgyorsan �tl�tta a
helyzetet. Egy l�legzetv�telnyi idej�be sem ker�lt, �s m�r tudta, hogy h�s v�r
n�t tart fogva. Alig valamivel k�s�bb arra is r�j�tt, ki az, mit tett vele, �s
milyen szemtelen csapd�ba csalta. Nem telt el egy �jabb m�sodperc, mire
�tgondolta, hogy ellenfele mag�ban van, �s minden jel szerint a csapd�t is
egyed�l �ll�totta. Ha a l�ny �letben marad, neki v�ge. De ha nem �li t�l, ha
nyoma v�sz... hiszen sok van m�g h�tra az �jszak�b�l!... Akkor � maga
biztons�gban lesz, m�g mindig hatalm�ban �ll ir�ny�tani az esem�nyeket, �s
learatni a dics�s�get.
Balszerencs�j�re Sioned szinte ugyanolyan gyorsan felfogta, mi t�rt�nt. A
s�t�tben, amelyben a l�t�s nem seg�tett, meghallotta a m�sik m�ly
l�legzetv�tel�t, mellyel egyszerre szabadult meg a pokolt�l �s a mennyorsz�gt�l
val� retteg�s�t�l. Erezte a f�rfib�l orrfacsar� b�zk�nt ki�rad�, vad�llati
d�h�t, amely majdnem annyira undor�t� volt, mint a f�lelem szaga. A l�ny
�szt�sen h�trasz�kkent, majd tejes erej�b�l ism�t ugrott, pr�b�lt szabadulni a
szor�t�sb�l, ak�r n�h�ny haj f�rtj�nek elveszt�se �r�n is. De a f�rfi �rezte,
hogy gyeng�l a fog�sa, ez�rt elengedte a hajmaradv�nyokat, �s megragadta a
v�szon szemfed�t, ami nem szakad olyan k�nnyen. Sioned bal oldalra perd�lt, hogy
min�l messzebb ker�lj�n ellenfele jobbj�t�l. Azut�n megl�tta a csuha elej�ben
kutat� kezet, majd az ac�l tompa, fut� villan�s�t, amikor Columbanus kir�ntotta
kez�t mellzseb�b�l, �s a l�ny fel� s�jtott, de a hom�lyba d�f�tt. Ugyanaz a t�r,
gondolta, amikor lehajolt az els� sz�r�s el�l, amely ap�mmal is v�gzett.
Valahol egy ajt� ny�lt az �jszak�ra, mert hirtelen sz�l s�p�rt v�gig a k�poln�n,
s egy szand�lba b�jtatott l�b surrant be a h�v�s leveg�vel egy�tt. Egy
er�teljes, z�m�k test l�pett be, �s valaki figyelmeztet�st ki�ltott. Cadfael
testv�r �gy v�g�dott a sekresty�b�l a k�poln�ba, mint az �jpuska l�ved�ke, azt�n
vad elsz�nts�ggal vetette mag�t a k�zdelembe.
Columbanus m�sodszor is sz�rni k�sz�lt, balj�ban szorosan markolva a Sioned k�r�
csavart v�sznat. De a l�ny egyre t�volabb forgol�dott t�le, igyekezett
kiszabadulni a lepelb�l, ami fogva tartotta. �gy a sz�v�nek sz�nt d�f�s c�lt
t�vesztve, f�jdalmasan v�gighas�tott bal karj�n. Majd megsz�nt a szor�t�s, �s a
l�ny h�ttal a falnak zuhant, Columbanus pedig teljes er�b�l fut�snak eredve,
kimenek�lt az ajt�n. Cadfael testv�r er�s, ringat� karjai �t�lelt�k Sionedet. A
szerzetes d�h�sen felcsattan� hangon korholta, mik�zben olyan gyeng�den �s
biztosan tartotta mack�s �lel�s�ben, mint egy anya.
-- Az Isten szerelm�re, mi�rt ment�l olyan k�zel hozz�, te ostoba le�ny!?
Megmondani, hogy mindig maradj a ravatal t�loldal�n... !
-- Eredj m�r ut�na! -- kiab�lta m�rgesen Sioned. Azt akarod, hogy kereket
oldjon!? Nem esett komoly bajom. Menj �s fogd el! Meg�lte az ap�mat!!
Egy�tt indultak az ajt� fel�, de Cadfael l�pett ki el�bb. A l�ny �zig-v�rig
er�s, akaratos �s bossz�szomjas walesi volt, alig �rte a sz�r�s. Cadfael j�l
ismerte a fajt�j�t. Sug�rzott bel�le a tettrek�szs�g, nem �rzett f�jdalmat, s
fel sem t�nt neki, hogy folyik a v�re. Hiszen � is azt akart, �s minden joga meg
volt hozz�. Szorosan k�vette az �reg szerzetest, ahogy az vill�mgyorsan
kereszt�lv�gott a temet�t �tszel� keskeny �sv�nyen a kapu fel�. Az �jszaka
hatalmas, halv�ny, f�tyolos f�ny� csillagokkal kivarrt b�rsonytakar�k�nt borult
r�juk. A f�ld felfogta, letomp�totta l�pteik zaj�t, �s elsim�totta felette az
�jjel nyugalm�t.
A temet� fal�nak t�loldal�n, a bokrok k�z�tt felt�nt egy magas, v�kony, f�rge
f�rfialak. El�reugrott, hogy el�llja a kapuhoz vezet� utat. Columbanus megl�tta,
egy m�sodpercig t�tov�zott, de Cadfael testv�r m�r majdnem utol�rte, amikor a
k�vetkez� pillanatban a sz�kev�ny meggondolta mag�t, azt�n tov�bbrohant,
egyenesen az �jonnan felbukkant �rny�k fel�. Sioned, aki k�zvetlen�l Cadfael
nyom�ban futott, hirtelen felki�ltott:
-- Vigy�zz, Engelard! T�r van n�la!
Engelard meghallotta, �s az �tk�z�s pillant�ban jobbra perd�lt, �gy a sz�v�nek
sz�nt d�f�s csak egy libeg� szalagot has�tott ki az ingujj�b�l. Columbanus
igyekezett gyorsan tov�bbjutni, �s elb�jni az erd� fedez�k�ben, de Engelard
hossz� kez�vel tark�n v�gta. Az �t�s egy m�sodpercre kibillentette
egyens�ly�b�l, de talpon maradt. Majd a sz�sz jobbj�val szorosan megmarkolta a
szerzetes csukly�j�t, �s nagyot tekert rajta. Columbanus fuldokolva
h�trafordult, �s maga el� d�f�tt. Engelard azonban sz�m�tott a sz�r�sra, bal
keze r�kulcsol�dott ellenfele t�rt tart� csukl�j�ra. L�bukat szil�rdan
megvetett�k a f�ben, zih�lva birk�ztak. Meglehet�sen kiegyenl�tett k�zdelem lett
volna, ha mindkett�j�kn�l van fegyver. Mit sem t�r�dve Columbanus szabad
kez�vel, amely a tork�t szorongatta, Engelard addig csavarta a csukl�j�t, am�g
annak merev ujjai k�z�l ki nem esett a t�r. Mindketten r�vetett�k magukat,
Engelard kaparintotta meg v�g�l, �s megvet�en a bokrok k�z� haj�totta. Azut�n
puszta k�zzel megragadta a szerzetest. A harcnak ezzel v�ge is lett. Columbanus
elfullad� l�legzettel zih�lt szor�t�s�ban, mindk�t keze tehetetlen�l szorult
oldal�hoz. Vadul kereste a szabadul�s lehet�s�g�t, de nem tal�lta.
-- � volt az? -- k�rdezte Engelard.
-- Igen. Beismerte -- felelte Sioned
Engelard ekkor n�zett el�sz�r m�shov�, mint fogly�ra, �s megpillantotta a l�nyt
a dereng� csillagf�nyben. Szem�k m�r annyira megszokta a s�t�tet, hogy majdnem
olyan tiszt�n kivettek mindent, mint nappal. A fi� l�tta a megt�p�zott,
horzsol�sokkal teli l�nyt, �szrevette szem�ben a r�m�letet, a bal karj�n t�tong�
�s v�rz�, b�r nem t�l m�ly sebet. Megl�tta Sioned feh�r ruh�j�n a v�rfoltokat.
Ennyi f�nyn�l az ember szinte egy�ltal�n nem k�pes megk�l�nb�ztetni a sz�neket,
de abban a percben Engelard el�tt v�rv�r�s lett az eg�sz vil�g. Ez az ember
gy�va m�don, orvul meg�lte szeretett ur�t �s j�bar�tj�t -- b�rmilyen vit�s �gyek
is voltak kettej�k k�z�tt! --, most pedig megpr�b�lta meg�lni a l�nyt is,
ugyan�gy, mint az apj�t.
-- Kezet mert�l emelni r�! -- l�ngolt fel benne a vad d�h. -- Te nyomorult
kolostori patk�ny! -- azzal torkon ragadta Columbanust. Felemelte a f�ldr�l, s
�gy megr�zta, mintha t�nyleg csak egy patk�ny lenne, aminek az el�bb nevezte. A
leveg�be l�kte, mint egy m�rgesk�gy�t, majd l�bai el� haj�totta a f�be.
-- Kelj fel! -- mordult r�, �s meg�llt az emberroncs felett. -- Azonnal kelj
fel! Adok neked id�t. Pihenj �s f�jd ki magad! Azut�n a t�r�d n�lk�l
�letre-hal�lra megk�zdhetsz velem. Ne k�gy� m�dj�ra tekeregj a bokrok k�z�tt,
h�tbasz�rva egy gyan�tlan f�rfit vagy megsebezve egy v�dtelen l�nyt. Kapsz el�g
id�t. V�rhatok addig, am�g �sszeszeded magad.
Sioned szorosan hozz�simult, er�sen �t�lelte, �s h�tratolta.
-- Nem! Nehogy m�g egyszer hozz��rj! Nem akarom, hogy ak�r a legkisebb v�ddal is
t�rv�ny el� ker�lj!
-- Megpr�b�lt lesz�rni... megsebes�tett...
-- Nem! Nem sz�m�t... csak egy karcol�s. V�rzik, de nem vesz�lyes!
A fi� m�g mindig remegett lassan csillapul� haragj�ban. A l�ny k�r� fonta
karjait, �s mag�hoz h�zta, majd hat�rozott, de visszafogott r�g�ssal s�rgette
harck�ptelenn� tett ellens�g�t:
-- Kelj fel! Hozz�d sem ny�lok! �tengedlek a t�rv�nynek, rem�lem sz�vesen l�t
majd!
Columbanus nem mozdult, m�g egy szemrebbent�snyit, vagy egy ujjr�nd�t�snyit sem.
Mind a h�rman k�r� �lltak, �s hirtelen elcsendesedve b�mult�k. Akkor vett�k csak
�szre, milyen t�k�letesen mozdulatlan, mintha m�r nem is �lne.
-- Csak tettet -- mondta g�nyosan Engelard --, mert f�l a legrosszabbt�l, �s
sz�nalmat akar �breszteni. Hallottam, milyen nagymester ebben.
Azok, akik alv�st sz�nlelnek, de meghallj�k, hogy r�luk besz�lnek a k�zelben,
�ltal�ban t�lzott nyugalmukkal �rulj�k el magukat. Columbanus teljesen
�rz�ketlen�l, n�m�n fek�dt.
Cadfael testv�r mell�t�rdelt, gyeng�den megr�zta a v�ll�t, majd �leset
s�hajtott, �s le�lt, l�tva a megt�rt �vben mozdul� fejet. Egyik kez�t Columbanus
csuh�j�nak mellr�sz�re fektette, azut�n lehajolt nyitott sz�j�hoz s
orrcimp�ihoz. Majd mindk�t kez�vel megfogta a fej�t, azut�n �vatosan hajl�tgatta
�s forgatta. Amint elengedte, h�trabukott, olyan lehetetlen helyzetbe, hogy m�r
tudt�k, bek�vetkezett a legrosszabb, m�g miel�tt Cadfael t�rgyilagosan �gy
sz�lt:
-- El�g sok�ig kellene v�rnod arra, hogy �sszeszedje mag�t, bar�tom. Nem ismered
a saj�t er�det! Kit�rted a nyak�t. Meghalt.

2
Kij�zanodva, megd�bbenve �s n�m�n b�multak le Columbanus f�ldi maradv�nyaira.
Nem tekintett�k nagy katasztr�f�nak, ink�bb csak egy sajn�latos balesetnek,
amely senkinek nem �llt sz�nd�k�ban, mindent �sszevetve azonban egyfajta
igazs�gt�tel volt. Cadfael azonban el�re l�tta a botr�nyt, ami z�tonyra
futtathatja fiatal �let�ket �s m�sok�t is. Hiszen an�lk�l, hogy Columbanus �lne,
s k�t k�ztiszteletben �ll� ember el�tt k�nyszer�tenek vallom�sa megism�tl�s�re,
ugyan milyen bizony�t�kaik vannak ellene? Cadfael le�lt a sarkaira, �s
elgondolkozott. Az �jszaka mozdulatlan csendje ism�t betakarta �ket. Ijeszt�
volt r�d�bbeni, hogy az elm�lt percek minden indulata �s dulakod�sa milyen kev�s
zajjal j�rt, s rajtuk k�v�l m�s tan� nincs is. Hallgat�zott, de sem l�bak, sem
sz�rnyak zaja nem zavarta meg a csendet. �gy legal�bb n�mi id�t nyertek.
-- Nem halahatott meg -- sz�lt Engelard k�tked�n. Szinte alig fogtam meg. Ilyen
k�nnyen senki nem hal meg!
-- Ez m�gis megtette. Most mit csin�ljunk? Erre nem sz�m�tottam -- nem
menteget�z�sk�ppen mondta, hanem mintegy r�mutatott arra, hogy musz�j lesz
s�rg�sen megtervezni a tov�bbi teend�ket, ez�rt jobb, ha j�zanul gondolkodnak.
-- Mi�rt, mit lehet itt csin�lni? -- Engelard sz�m�ra a dolog nyilv�nval�nak
t�nt, b�r tudta, hogy sok ny�ggel j�r. -- Fel kell �breszteni Huw aty�t meg a
priorotokat, �s el kell nekik mondani, pontosan mi t�rt�nt. Mi m�st tehetn�nk?
Sajn�lom, hogy v�geztem a fick�val, nem �llt sz�nd�komban, de nem �rzem b�n�snek
magam e miatt. -- Cadfaelt akaratlanul is el�nt�tte a szeretet ekkora
�rtatlans�g l�tt�n. El�bb vagy ut�bb k�rt tesz benne a vil�g, de egy meg nem
�rdemelt v�daskod�s, �gy t�nt, m�g csak karcol�st sem ejtett rajta. Engelard m�g
mindig b�zott abban, hogy az emberek hallgatnak az �sz�rvekre. Abban m�r
k�telkedett Cadfael, hogy Sioned is magabiztos, mert a l�ny fesz�lten, rosszat
sejtve hallgatott. Megsebzett karj�b�l m�g most is sziv�rgott a v�r. Vegy�k
sz�pen sorj�ban a dolgokat. Egy�bk�nt sincs semmi akad�lya annak, hogy m�s
fontos �ggyel is foglalkozzon, mialatt gondolkodik.
-- Gyere, Engelard, valami hasznod is l�ssuk! Seg�ts nekem visszavinni ezt a
d�g�t a k�poln�ba, hogy ne legyen szem el�tt. Sioned, te keresd meg a t�r�t, nem
hagyhatunk egy bizony�t�kot csak �gy itt heverni. Azt�n megmossuk �s bek�t�zz�k
a karodat. Van egy patak a galagony�s m�g�tt, �s v�szonnak is b�v�ben vagyunk.
A fiatalok felt�tel n�lk�l megb�ztak benne, r�gt�n teljes�tett�k, amit mondott.
Hab�r Engelard, miut�n meggy�z�d�tt arr�l, hogy Sioned sebe nem s�lyos, �s saj�t
kez�vel bek�t�zte, makacsul kitartott amellett, hogy a legjobb lenne elmondani
az eg�sz t�rt�netet, mert az Columbanuson k�v�l senkire nem veti a leghalv�nyabb
gyan� �rny�k�t sem. Cadfael a kov�val �s a tapl�val addig �gyeskedett, am�g meg
nem gy�jtotta a gyerty�kat, s az �jrat�lt�tt l�mp�t, amib�l � maga t�vol�tott el
tisztess�ges mennyis�g� olajat, miel�tt Sioned elfoglalta hely�t a szent
ravatal�nak takar�i alatt.
-- Honnan veszed -- mondta v�g�l Cadfael --, hogy puszt�n mert te nem tett�l
semmi rosszat, csak vel�nk egy�tt megpr�b�lt�l leleplezni egy gonosztev�t, az
eg�sz vil�g ugyanezen a v�lem�nyen lesz, �s �szint�n ki�ll majd melletted. Fiam,
�n jobban ismerem az embereket! Columbanus b�n�nek egyetlen bizony�t�ka saj�t
vallom�sa, amit csak mi ketten hallottunk. Azaz csak volt bizony�t�ka, mert most
m�r ez sincs a kez�nkben. Ha �letben marad, m�sodszor is kik�nyszer�thett�k
volna bel�le az igazs�got. Most, hogy meghalt, nem fogja megtenni nek�nk ezt a
sz�vess�get. E n�lk�l pedig meglehet�sen kiszolg�ltatott helyzetbe ker�lt�nk. El
ne feledd, ha megv�doljuk Columbanust, f�lelmetes botr�ny t�rhet ki, hisz ezzel
a Shrewsburyi ap�ts�g becs�let�n ejten�nk foltot. Hidd el nekem, az eg�sz benc�s
rendet h�vn�nk ki magunk ellen, h�tuk m�g�tt a p�sp�kkel s a herceggel. Az
�sszes egyh�zi �s vil�gi hatalom �sszefogna, hogy sz�gyenbe ne ker�ljenek,
senkire sem lenn�nek tekintettel, legkev�sb� egy mag�nyos idegenre. Egyszer�en
nem engedhetik meg maguknak, hogy Szent Winifred megszerz�s�nek jogoss�g�t b�rki
megk�rd�jelezze �s k�ts�gbe vonja. Ink�bb ezt a m�sodik gyilkoss�got is egy
elkeseredett ember, egy sz�kev�ny nyak�ba varrnak, akit egy m�sik b�n v�dj�val
m�r am�gy is keresnek. Sajnos, nem mondtam Sionednek, h�vjon be mag�val t�ged,
arra az esetre, ha valami baj lenne. Nem a ti hib�tok, nem is akarom a
rov�sotokra �rni. De arr�l a gondolatr�l tegy�l le, hogy egyenesen odam�gy Huw
aty�hoz, az isp�nhoz, vagy b�rki m�shoz, �s �szint�n elmondasz neki mindent! Az
igazs�ghoz nem csak egyetlen �t vezet!
-- Sioned szav�ban senki sem k�telkedne -- makacskodott Engelard.
-- Ostobas�g! Azt mondan�k, hogy a szerelme miatt ugyan�gy kifordult �nmag�b�l,
mint Peredur. Ami engem illet, b�r el�g keveset tehetek, nem csak magamat akarom
kimenteni ebb�l a z�rzavarb�l, hanem mindenkit, akit tudok. A priort is, aki
g�g�s, hideg, s az igazat megvallva n�ha el�gg� buta, de nem gyilkos, �s nem
hazudoz�. A rendemet is, ami jobbat �rdemelt volna Columbanusn�l. De most csend
legyen, hadd gondolkodjam! Addig t�ntess�tek el a m�kf�zetes fiola maradv�nyait.
A k�poln�nak holnap ugyanolyan rendesnek, csendesnek kell lennie, mint miel�tt
idehoztuk volna a bajainkat. -- A k�t fiatal engedelmesen k�rbement, �s
elt�ntette az �jszakai felfordul�s nyomait. Cadfaelt mag�ra hagyt�k, tal�ljon
valami kivezet� utat ebb�l a kelepc�b�l.
-- K�v�ncsi vagyok -- mondta v�g�l Sionednek --, mi�rt tett�l hozz� a
sz�vegedhez, amire megtan�tottalak, �s hogyan adhatt�l annyira d�h�s szavakat
Szent Winifred sz�j�ba. Mik�pp jutott eszedbe azt mondani, hogy soha nem akartad
elhagyni Gwytherint, �s most sem akarod? Hogy Rhisiart nem csak egy
tisztess�ges, �szinte ember volt, hanem v�lasztott bajnokod. Sioned d�bbenten,
csod�lkozva n�zett r�:
-- Ilyeneket mondtam?
-- Bizony, �s nagyon j�l adtad el�. Hihet�en, hat�sosan hangzott, pedig el sem
pr�b�ltuk �gy. Honnan vetted azokat a szavakat?
-- Nem tudom -- felelte Sioned tan�cstalanul. Nem is eml�kszem, mit mondtam. A
szavak, mintha saj�t akaratukb�l j�ttek volna, �n csak szabad foly�st engedtem
nekik.
-- Tal�n maga a szent ragadta meg a k�n�lkoz� alkalmat -- vetette k�zbe
Engelard. -- Mindenf�le idegeneknek l�tom�saik voltak, amiket saj�t sz�j�z�k
szerint �rtelmeztek, de Winifredet igaz�b�l senki sem k�rdezte meg arr�l, hogy
mit akar. Mind �gy gondolt�k, hogy jobban tudj�k, mint � maga.
-- A b�ntelenek sz�j�n kereszt�l... -- mondta mag�ban Cadfael, �s v�giggondolta
az utat, amely fokozatosan t�rult lelki szemei el�. -- A v�gkimenetellel
mindenekel�tt Szent Winifrednek kell el�gedettnek lennie. Ha az a c�l, hogy
minden �rdekelt boldognak �rezze mag�t, akkor mi �rtelme lenne tov�bbi
kellemetlens�geket okozni? Vegy�k p�ld�ul Columbanust! Alig n�h�ny �r�ja, a
komplet�riumkor k�rte fennhangon a sz�zet, hogyha m�lt�nak �t�li r�, m�g a mai
�jszak�n elhagyhassa test�t, �s vigy�k �t a m�svil�gba. Egyvalakinek m�ris
teljes�lt a k�v�ns�ga! Ha tudja, hogy ennyire sz� szerint �rtik majd, tal�n
visszavonta volna a k�r�s�t. Hiszen sz�nd�ka szerint ink�bb az evil�gi �letben
szerette volna �lvezni a r� ragyog� p�ld�tlan szents�get. De a szenteknek minden
joguk megvan felt�telezni, hogy h�s�ges k�vet�ik komolyan gondolj�k, amit
mondanak. Aj�nd�kaikat is eszerint osztogatj�k.
Ha pedig a szent val�ban Sioneden kereszt�l sz�lt -- gondolta --, akkor ki
vagyok �n, hogy k�ts�gbe vonjam a szavait? Tal�n t�nyleg itt akar maradni saj�t
faluj�ban, ez el�gg� �rthet� �haj. A helyet, ahol nyugodott, �gyis ma forgatt�k
fel, senkinek sem fog felt�nni, hogy �jszaka megint fel�sta valaki.
-- �gy hiszem, l�tod magad el�tt a kiutat -- mondta Sioned, amikor megl�tta
Cadfael els�, halv�ny de az�rt bizakod� mosoly�t.
-- Azt gondolom -- felelte Cadfael --, sokkal k�zelebb �ll az igazs�ghoz az,
hogy kezdem l�tni a megold�st mindannyiunk sz�m�ra. Sioned, szeretn�m ha
megtenn�l valamit, de nem kell kapkodnod. Am�g elm�gy, Engelardra �s r�m is v�r
m�g itt tennival�. Fogd a lepelt, �s menj a s�v�nyhez. Ter�tsd ki a
galagonyabokrok al� ott, ahol kezdenek vir�gzani, de m�g nem ny�ltak ki
teljesen. R�zd meg a bokrokat, s hozz nek�nk egy felh�nyi vir�gszirmot. Amikor
Winifred legutolj�ra megl�togatta Columbanust, csud�latos�n �des illat �s
vir�ges� k�s�ret�ben �rkezett. Csak az egyiket vidd, a m�sikra nek�nk lesz
sz�ks�g�nk.
B�r Sioned egyel�re m�g mit sem �rtett a tervb�l, m�gis teljes bizalommal vette
fel az el�bb m�g szemfed�nek haszn�lt v�szonleplet, �s indult, hogy megtegye
Cadfael k�r�s�t.
-- Add ide a t�rt! -- utas�totta kurt�n Engelardot a szerzetes, miut�n a l�ny
elment. Megt�r�lte a peng�t a f�tyolban, amit Columbanus ler�ntott Sioned
fej�r�l, majd �gy igaz�totta a gyerty�kat, hogy megvil�g�ts�k a Winifred
ereklyetart�j�t lez�r� nagy, v�r�s pecs�teket.
-- H�l' Istennek nem v�rzett! -- s�hajtott fel. -- A csuh�j�n �s az als�nem�j�n
semmi nyom. Vetk�ztesd le!
Megtapogatta az els� pecs�tet, azt�n el�gedett b�lint�ssal nyugt�zta, hogy el�g
vastag a t�r �l�hez k�pest, majd a penge v�g�t a l�mpa l�ngj�ba tartotta.
M�r j�val napfelkelte el�tt k�szen lettek. Mindh�rman egy�tt s�t�ltak a
k�poln�t�l a falu fel�, �s csak az erd� sz�l�n v�ltak el, ahol a Rhisiart
birtok�hoz viv� legr�videbb �t f�lkanyarodott egy dombra. Sioned hozta a
v�rfoltos leplet, a f�tylat �s az �vegt�rmel�ket. Ezeket mind el�st�k az
erd�ben. Szerencs�j�kre a szolg�k, akik befedt�k Rhisiart s�rj�t, otthagyt�k az
�s�jukat, mert m�snap akart�k megigazgatni a hantot, �gy megtakar�tottak
Cadfael�knek k�t �r�nyi id�t, hisz nem kellett elmenni�k �s�t szerezni.
-- Nem lesz botr�ny -- jelentette ki Cadfael, amikor meg�lltak a kereszt�tn�l.
-- Sem az, sem �jabb v�dak. Azt hiszem, hazavihetitek a testet magatokkal, de
rejts�tek el, am�g el nem megy�nk. Azut�n �gyis elcsitul minden. Att�l sem kell
f�lnetek, hogy a herceg, vagy az isp�nja sokkal nagyobb hajsz�t ind�t Engelard
mint John ut�n. Majd s�gok egy p�r sz�t Peredur f�l�be, tov�bbadja az isp�nnak,
az pedig Owain Gwyneddnek. Huw aty�t kihagyjuk ebb�l, semmi sz�ks�g terhelni
annak az egyszer�, j�s�gos embernek a lelkiismeret�t. Ha pedig Shrewsbury
szerzetesei, �s Gwytherin n�pe is el�gedett -- hiszen el�g hamar el�rnek
hozz�juk a sutttogva terjed� h�rek --, akkor mi�rt zavarn� meg b�rki a dolgok
ilyen k�nyelmes �llapot�t, �s h�reszteln� fennhangon a pletyk�t? Egy olyan b�lcs
uralkod�, mint amilyennek �n Owain Gwyneddet l�tom, biztos nem avatkozik k�zbe.
-- Eg�sz Gwytherin ott lesz holnap hajnalban, hogy v�gign�zze, amikor elviszitek
az ereklyetart�t mondta Sioned, kicsit beleremegve a gondolatba.
-- Ann�l jobb! A lehet� Olegt�bb tan�ra, el�rz�keny�l�sre �s csod�ra van
sz�ks�g�nk. Nagy b�nt k�vettem el, de nem �rzem a s�ly�t -- v�laszolta
filozofikus nyugalommal Cadfael. -- Vajon t�nyleg szentes�ti a c�l az eszk�zt?
-- Egyvalamiben biztos vagyok -- nyugtatta meg a l�ny. -- Ap�m most m�r b�k�ben
nyugodhat, s ezt neked k�sz�nheti. Amikor el�sz�r tal�lkoztunk, eml�kszel? �n
lem�sztam hozz�d a f�r�l, akkor azt hittem, ugyanolyan vagy, mint a t�bbi
szerzetes, �s m�g csak r�m se akarsz n�zni.
-- Gyermekem, akkor nem lettem volna eszemn�l! Olyan alaposan megn�ztelek, hogy
eg�sz �letemben eml�kezni fogok r�d. De a szerelmednek, �s abban, hogy mit
kellene tenned, nem tudok seg�teni.
-- Nincs is sz�ks�g r� -- sz�lalt meg Engelard. Egy idegen vagyok, �rv�nyes
meg�llapod�ssal �lek itt. Ezt k�z�s megegyez�s eset�n fel lehet bontani, �s
miut�n egyenl�en elosztottam vagyonomat az urammal, �jra szabad ember lehetek.
Most viszont m�r Sioned szolg�ja vagyok.
-- Azt pedig senki nem akad�lyozhatja meg -- folytatta a l�ny --, hogy
r�ruh�zzam a saj�t vagyonom fel�t, ha nekem �gy tetszik. Meurice b�csi nem fog
az utunkba �llni. K�nny� lesz r�besz�lni. Egy dolog az, ha egy walesi �rn�
hozz�megy egy idegen szolg�hoz. De ha szabad emberhez megy, aki egy birtok
�r�k�se, m�g ha az Angli�ban van is, �s egy darabig nem ig�nyelheti m�g mag�nak,
az m�r eg�szen m�s.
-- K�l�n�sen akkor -- fejezte be Cadfael --, ha m�r tudod, hogy az a valaki �rt
a legjobban a j�sz�ghoz mind a n�gy tartom�nyban.
�gy t�nt, �k ketten mindenesetre el�gedettek. Rhisiart sem neheztelhet
boldogs�gukra kit�ntetett s�rhely�n, m�g ha valaha haragtart� ember is lett
volna.
Engelard, aki nem �rtett a sz�p szavakhoz, egyszer�en �s r�viden mondott
k�sz�netet, amikor elb�cs�ztak. Sioned hirtelen visszafordult, �t�lelte Cadfael
nyak�t, majd megcs�kolta. Az�rt b�cs�zkodtak, mert a szerzetes �gy gondolta,
jobb, ha nem mutatkoznak t�bbet a k�polna k�rny�k�n. A l�ny b�d�t� �s �des
galagonyaillatot �rasztott. A sors fintora, hogy ilyen szentekhez ill� arom�t
hagyott Cadfaelre, miut�n elt�nt.

3
A paplak fel� tartva Cadfael tett egy kit�r�t a v�zimalom tav�hoz, �s a s�t�t
v�z legm�ly�re dobta Columbanus t�r�t. A pr�m�ig m�r csak alig egy �r�ja maradt.
Mialatt meg�gyazott, elt�prengett azon, micsoda szerencse, hogy az ereklyetart�t
gondos mesteremberek k�sz�tett�k, akik ragaszkodtak az �lomszeg�lyhez!

TIZENEGYEDIK FEJEZET
1
Robert prior �bred�s ut�n saj�t siker�vel olyannyira el�gedetten indult a nap
legels� ima�r�j�ra, hogy szinte m�g John testv�r sz�k�s�r�l is megfeledkezett.
M�g ha esz�be is jutott ez a kellemetlen r�szletk�rd�s, egyszer�en f�lretette
agy�nak egyik h�ts� zug�ba, mint olyasvalamit, amivel a maga idej�ben kell majd
foglalkozni, de semmi sz�ks�g r�, hogy most be�rny�kolja az �nnep f�ny�t.
Val�ban tiszta, sug�rz� reggel volt, ragyog� �s nyugodt. A templomb�l indultak,
majd amikor a r�gi temet� �s a k�polna fel� kanyarodtak, sorba �llt m�g�tt�k az
eg�sz gy�lekezet, s k�vette �ket. �tk�zben m�sok is �rkeztek mindenfel�l,
csatlakoztak a menethez, m�g az v�g�l olyan lett, mint egy h�res kegyhelyre
tart� zar�ndoklat. Amikor el�rtek Cadwallon h�z�hoz, a gazda maga is k�z�j�k
�llt. Peredur viszont h�tramaradt, mert nem akarta megs�rteni azt a parancsot,
hogy am�g ki nem szabt�k vezekl�s�t, maradjon otthon. Huw atya j�indulat�an
h�vta �t, �s m�g Robert prior is r�mosolygott, m�r ahogyan szentek szoktak a
b�n�s�kre. Branwen �rh�lgy, hacsak nem aludt m�g mindig, el�z� napi
hiszt�ri�j�b�l l�badozott. Csal�dj�nak f�rfitagjai nem nagyon er�lk�dtek, hogy
�tadj�k neki a t�bbiek megh�v�s�t. Tal�n m�g mindig azzal b�ntette �ket, hogy
elz�rk�zott. B�rhogy is volt, most mindenk�pp �lvezt�k hi�ny�t.
A menetnek nem volt szorosan megszabott rendje, �gy a szerzetesek �s a falusiak
�sszekeveredtek, �dv�z�lt�k egym�st, majd valaki m�s mellett mentek tov�bb,
amikor �gy tetszett. Furcsa k�z�s �nnep volt ez, f�leg az el�z� n�h�ny nap
fenyeget� ellens�gesked�s�vel �sszevetve. Gwytherin most m�r megtanult �vatosan
j�tszani: mindent alaposan megfigyelt, de nem �rult el semmit. Peredur
Cadfaelhez igyekezett, �s h�l�san, csendesen mellette is maradt. Cadfael
�rdekl�d�tt �desanyja hogyl�te fel�l. Erre a fiatalember elpirult, fintorgott,
majd egy kisgyerek b�ntudatos mosoly�val azt felelte, hogy a h�lgy nagyon j�l
van, kicsit m�g mindig �lmosnak �rzi mag�t. De az�rt nyugodt �s bar�ts�gos.
-- Ha akarsz, tehetsz egy sz�vess�get Gwytherinnek �s nekem -- mondta Cadfael,
majd az ifj� f�leire b�zta azokat a szavakat, melyeket el akart juttatni
Griffith ap Rhyshez.
-- H�t �gy �ll a dolog! -- ki�ltott fel Peredur. Saj�t megbocs�thatatlan
b�neir�l teljesen megfeledkezett. Szeme elkerekedett, �s halkan f�ttyentett. --
�s ennyiben akarod hagyni?
-- �gy �ll bizony, �s �gy is akarom hagyni. Ki vesz�t vele? Viszont mindenkinek
el�ny�s. Nek�nk, nektek, Rhisiartnak, �s mindenekel�tt Szent Winifrednek.
Term�szetesen Sionednek �s Engelardnak is -- mondta ki egyenesen Cadfael a
vezekl� ifj� sz�v�t vizsg�lgatva.
-- Igen... Egy�tt �r�l�k vel�k! -- v�gta r� Peredur, tal�n a kellet�n�l egy
�rnyalatnyival lelkesebben. Feje azonban lehorgadt, �s szemh�ja leereszkedett.
Nem akarta kimutatni f�jdalm�t, �r�lni igyekezett.
Az akarat m�r megvolt benne. -- Egy-k�t �v m�lva m�r r�g elfelejtik az �zet,
amit Engelard ejtett. Azut�n odamegy majd Cheshire-ben, ahov� neki j�lesik, �s
f�ldet is fog �r�k�lni. Ha pedig m�r nem �gy tekintenek r�, mint idegenre �s
t�rv�nyen k�v�lire, nem lesz t�bb gondja. M�g ma eljuttatom Griffith ap Rhyshez,
amit mondt�l. Most �ppen a foly� t�lpartj�n van D�vidn�l, az unokatestv�r�n�l,
de Huw atya meg fogja nekem bocs�tani, hogy �nk�nt jelentkezem a t�rv�ny el�tt
-- keserny�sen elmosolyodott. -- Nagyon helyes, hogy �n legyek a te embered! �gy
egyszerre megszabadulok a saj�t b�neim terh�t�l is, mik�zben r�b�zom azt, amit
mindenkinek tudnia kell, de hangosan senki nem mondhat ki.
-- Remek! -- felelte el�gedetten Cadfael testv�r. Az isp�n megteszi a t�bbit.
Egyetlen sz� a hercegnek, �s az eg�sz �gy el van int�zve.
Oad�rtek, ahol a Rhisiart birtok�r�l �rkez� legr�videbb �sv�ny az � �tjukba
torkolott. A f�l h�zn�p csatlakozott hozz�juk. Padrig, a b�rd hordozhat�
h�rf�j�t dajk�lta, tal�n ezut�n a b�cs� ut�n majd egy m�sik h�z fel� indul. Cai
s�rtetlen fej�n m�g mindig ott pomp�zott egy hat�sos k�t�s, m�v�szi m�don
s�ntik�lt, �s szabadon maradt szeme sz�gyentelen�l csillogott. Sioned, Engelard,
Annest, �s John nem j�tt vel�k. Cadfael hirtelen el szomorodott, b�r � maga
k�rte �gy.
Lassan mindk�t oldalon maguk m�g�tt hagyt�k az erd�t, fel�rtek a tiszt�sra.
Felt�nt a gondozatlan f�vel ben�tt keskeny r�t, a tet�t�l talpig z�ldbe borult
temet�fal, Szent Winifred k�poln�j�nak apr�cska, fekete, alapj�hoz k�pest
ar�nytalanul magas t�mege. Keleti oldal�ban a f� ragyog� tavaszi z�ldj�t
Rhisiart s�rj�nak nyers, s�t�t n�gysz�ge cs�f�totta el.
Robert prior meg�llt a kapun�l, j�indulat�, szinte szeret� arccal szembefordult
a m�g�tte l�v� sokas�ggal, �s Cadfaelen kereszt�l a k�vetkez� besz�det int�zte
hozz�juk:
-- Huw atya �s Gwytherin j� n�pe! J�sz�nd�kkal telve, s az�ltal vezetve
�rkezt�nk ide. Hitt�k, �s hissz�k, hogy isteni �tmutat�s hozott, �s az a
v�gyunk, hogy Szent Winifredet m�lt�k�ppen tisztelhess�k, ahogyan azt � maga
tudatta vel�nk. Nem az�rt j�tt�nk, hogy megfosszunk benneteket ett�l a kincst�l,
hanem, hogy min�l t�bbeknek seg�ts�nk eljuttatni ragyog� f�ny�nek sugarait. Ha
k�ldet�s�nk b�rkinek is b�natot okozott, az a mi b�natunk is. Hozz�j�rul�sotok,
hogy a szent relikvi�it magunkkal vigy�k egy nagyobb dics�s�gbe, most, amikor
v�gre egy akarattal gy�lt�nk �ssze, �r�m �s megk�nnyebb�l�s sz�munkra. Most m�r
biztosak lehettek benne, hogy nem hamiss�g, hanem csakis j�sz�nd�k vezetett
benn�nket, �s ill� tapintattal tett�k a k�teless�g�nket.
A n�zel�d�k kar�j�nak egyik v�g�b�l mormog�s indult el, �s lassan
tov�bbhull�mzott a t�ls� oldalra. A belenyugv�, m�r-m�r el�gedett mormog�s.
-- Ugye nem nehezteltek r�nk, ami�rt ezt a dr�ga kincset magunkkal vissz�k? Ugye
ti is elhiszitek, hogy jogosan cselekedt�k, s csup�n azt vissz�k el, ami
megillet minket?
Akkor sem v�laszthatta volna meg helyesebben a szavait, ha mindent tudna,
gondolta Cadfael testv�r h�l�san �muldozva. M�g akkor sem, ha �n magam �rtam
volna meg neki ezt a besz�det. Ha most egy hasonl�, j�l megfogalmazott v�lasz
�rkezne, m�g azt hinn�m, hogy k�pes vagyok csod�t tenni.
A t�meg kett�v�lt, �s el�reengedte Bened izmos alakj�t. Legal�bb olyan
hat�rozott, tiszteletre m�lt� volt, �s megfelelt sz�sz�l�nak, mint b�rmely m�s
gwytherini, tal�n Huw aty�t kiv�ve, aki egyszerre tartozott mindk�t f�lhez,
ez�rt b�lcsen hallgatott.
-- Prior atya -- kezdte Bened nyersen --, senki sem neheztel az ereklye miatt,
mely bent az olt�rn�l v�r benneteket. Mi is �gy hissz�k, hogy a ti�tek, �s
beleegyez�s�nkkel hazavihetitek Shrewsburybe, ahov� minden jel szerint jogosan
tartozik.
Ez m�r egy kicsit t�l sok volt a j�b�l. Robert prior orc�it n�mi sz�gyenkez�ssel
vegy�tett �r�mp�r lepte el. Cadfael v�gign�zett a falubeliek der�s, mosolyg�,
kiismerhetetlen arc�n, �s �szinte, ny�lt tekintet�k�n. Senki nem f�szkel�d�tt,
vagy morgol�dott, �s m�g h�tul sem vigyorogtak, Cai l�that� szem�b�l csak
csod�lat s�t�tt. Padrigb�l sug�rzott a b�rd j�indulat� el�gedetts�ge a teljes
megb�k�l�s felett.
M�r mind tudt�k! A Sioned �ltal elind�tott titkos suttog�sb�l, vagy �si,
term�szetes intu�ci�juk r�v�n tudt�k meg a l�nyeget, ha a r�szleteket egyel�re
m�g nem is. Egyetlen hangos, helytelen sz� sem hallatszott, am�g az idegenek el
nem mentek.
-- Akkor h�t induljunk -- sz�lt a m�lyen meginuld Robert prior --, �s v�ltsuk
fel a virraszt� Columbanus testv�rt, majd ind�tsuk hazafel� vezet� utunk els�
�llom�s�ra Szent Winifredet! -- Ezut�n magasan, kir�lyian, ez�st�sen �szen �s
kim�rt fens�ggel a k�polna ajtaja fel� fordult. Majdnem az eg�sz falu m�g�tte
tolongott a temet�ben. El�kel�, hossz�, feh�r ujjaival sz�lesre t�rva az ajt�t,
meg�llt a k�polna bej�rat�ban.
-- Megj�tt�k Columbanus testv�r! V�ge a virraszt�sodnak!
Csak k�t l�p�st tett el�re, mert szeme m�g hom�lyosnak tal�lta a k�polna
belsej�t a kinti ragyog�s ut�n, a keletre n�z� kis ablakon �t be�rad� tiszta
f�ny ellen�re is. Kirajzol�dtak el�tte a s�t�tbarna, faillat� falak, s a
hom�lyb�l kiemelkedtek a r�szletek, amikor kezdte megszokni a sz�rt f�nyt. V�g�l
eg�szen alkalmazkodott a l�t�si viszonyokhoz, majd a hirtelen t�madt, �les,
vak�t� f�nyben dermedten meg�llt, �s f�lelemmel eltelve megd�bbent.
A k�polna belsej�t neh�z, fojtogat�an �desk�s szag �lte meg, melyet a nyitott
ajt�n �t �rkez� reggeli szell� hatalmas illathull�mokk� kavart fel. Mindk�t
gyertya egyenletesen �gett az olt�ron, s k�z�tt�k vil�g�tott az olajl�mp�s. A
t�rdepl� k�z�pen �llt, a ravatallal szemben, de senki sem t�rdepelt rajta. Az
olt�rt �s az ereklyetart�t feh�r vir�gok h�takar�ja bor�totta, mint amikor
valami csod�latos sz�l sodort ide a t�voli galagonyakbokrokr�l an�lk�l, hogy
�tk�zben egyetlen szirmot is elejtett volna, miel�tt az ablakon �t a k�poln�ba
sz�rta. A h�feh�r �dess�g az imapadot �s az azon fekv�, �sszegy�r�d�tt, �res
ruh�kat is ellepte.
-- Columbanus...! Mi ez? Elt�nt!
A prior bal v�ll�n�l megjelent Rich�rd testv�r, a jobbn�l pedig Jerome. M�g�tt�k
Bened, Cadwallon, Cai �s m�sok t�dultak be. Az emberek k�rbe�lltak a s�t�t falak
t�v�ben. �mulva n�zt�k a csod�t, orrcimp�ik kit�gultak, amikor meg�rezt�k a
fojt�, �des illatot. Senki sem mert el�r�bb menni ann�l, ahol a prior �llt, am�g
� maga el nem indult lassan, �s le nem hajolt, hogy k�zelebbr�l szem�gyre vegye
mindazt, ami Columbanus tetv�rb�l ott maradt.
A fekete benc�scsuha ott fek�dt, ahol el�z�leg benne t�rdelt, szeg�lye
sz�tter�lt, fels�r�sze pedig gy�r�tten �sszecsuklott. Az ujjak k�toldalt
sz�rnyk�nt kit�rva, k�ny�kben meghajl�tva maradtak, mintha az �ket elhagy� kezek
m�g mindig im�ra kulcsol�dn�nak. A csukly�ban valami feh�rs�g l�tszott.
-- N�zz�tek! -- suttogta Rich�rd testv�r f�lve. -- Az inge m�g most is ott van a
csuh�n bel�l. �s a sarui!
Ott voltak azok is a habitus szeg�lye alatt, szorosan egym�s mellett, talpukkal
felfel�, ahogyan az elt�nt l�bai h�trahagyt�k. A k�nyvtart�n, ahol Columbanus
im�dkoz� kezei lehettek, egy csokor vir�gz� galagonya hevert.
-- Prior atya, itt az �sszes ruh�ja, az inge, minden als�nem�je, sz�pen
egym�sban, mintha m�g most is rajta lenne. Mint aki felemelkedett bel�l�k, �s
itt hagyta volna �ket maga m�g�tt heverni, ahogyan a k�gy� v�lik meg r�gi
b�r�t�l, �s sz�npomp�s, ragyog� �j...
-- Val�ban nagyon csod�latos -- mondta Robert prior. -- Hogy gy�z�dhetn�nk meg
arr�l, hogy nem �rtj�k b�n�s m�don f�lre?
-- Aty�m, felemelhetj�k ezt az �lt�z�ket? Ha valami nyom l�tszik rajtuk,
akkor...
Semmi nyom sincsen rajtuk, Cadfael testv�r ebben teljesen biztos volt.
Columbanus nem v�rzett, csuh�ja nem szakadt el, m�g csak �ssze sem koszol�dott.
A tavalyi avaron ellen�llhatatlanul kereszt�lsarjadz�, s�r�, tavaszi p�zsiton
k�v�l m�sra nem esett.
-- Aty�m, �gy van, ahogy mondtam. Mintha valami vigy�zva kiemelte volna ezekb�l
a ruh�kb�l, azut�n itt hagyta �ket, mivel t�bb� nem lesz r�juk sz�ks�ge. �,
atya, �ri�si csod�nak vagyunk tan�i! Er�t vesz rajtam a f�lelem! -- sz�lt
Rich�rd testv�r, a szent dolgokt�l val� �h�tatos, �ld�sos f�lelemre utalva.
Ritk�n besz�lt ennyire �kessz�l�an, �s ritk�n volt ennyire megindult.
-- Eszembe jut az im�ds�g -- tette hozz� a prior remegve �s megt�rt �nbizalommal
(egy�ltal�n nem v�lt k�r�ra!) --, melyet tegnap mondott a komplet�rium ut�n.
Szinte s�rva k�rte, hadd hagyja el m�g �let�ben ezt a vil�got, tiszta
rajong�s�ban, ha a sz�z m�lt�nak tal�lja ilyen nagy kegyre �s �ld�sra.
Lehets�ges, hogy a kegyelem olyan magas fok� �llapot�ban lett volna, hogy
m�lt�nak tal�ltatott?
-- Aty�m, pr�b�ljuk megkeresni? Itt bent, vagy az erd�ben?
-- Mi v�gre? -- k�rdezte a prior egyszer�en. -- Meztelen�l rohant volna ki az
�jszak�ba? Egy �pesz� ember? Ha pedig meg�r�lt, �s ledob�lta mag�r�l a ruh�it,
akkor �gy maradtak volna itt, ugyanolyan r�ncokban, ahogy benne t�rdelt? �gy
k�ptelens�g lerakni a levetett ruh�t. Nem, � m�r messze t�l van ezen az erd�n,
t�vol j�r m�r ett�l a vil�gt�l. Csod�latos kegyben r�szes�lt, �s meghallgat�sra
tal�lt legh�bb im�ja. Mondjunk el itt egy mis�t Columbanus testv�r�rt, miel�tt
magunkkal vissz�k a h�lgyet, aki h�rn�k��l v�lasztotta testv�r�nket. Azt�n
menj�nk, �s adjuk a vil�g tudt�ra a hitnek e hatalmas csod�j�t.
Mivel Robert prior nem l�phetett ki �nmag�b�l, k�ptelens�g lett volna
megmondani, pontosan mikor uralkodott el �szinte hite, csod�lata, �s
felindults�ga felett annak felismer�se, hogy ebb�l a csod�b�l m�g hasznot is
h�zhat. Ugyan�gy nem tudni, mikor hat�rozta el, hogy a legutols� cseppig
kiakn�zza a r��rad� dics�s�get. Semmi ellentmond�s nincs az eff�le
viselked�sben. Teljesen biztos volt benne, hogy Columbanus �lve felvitetett
ebb�l a vil�gb�l, pont �gy, ahogyan k�v�nta. Nem csak lehet�s�ge, de k�teless�ge
is volt, hogy a p�ld�tlan kegyb�l a lehet� legt�bb hasznot h�zza a shrewsburyi
Szent P�ter �s Szent P�l ap�ts�g r�sz�re. S nem csak k�teless�g, hanem �r�mmel
v�llalt feladat volt egyben, ami a lehet� legt�bb f�nyt juttathat a Robert prior
feje k�r�l sz�v�d� gl�ri�ba is. Hiszen az eg�sz v�llak�z�st � kezdem�nyezte.
Ezzel a szil�rd meggy�z�d�ssel celebr�lta a mis�t a feh�r vir�gok felh�j�ben.
Szinte biztos, hogy Huw aty�n kereszt�l �rtes�teni fogja Griffith ap Rhyst a
t�rt�ntekr�l, �s megk�ri majd, hogy �beren figyeljen b�rmilyen fontos esem�nyre,
amely a shrewsburyi testv�rek t�voz�sa ut�n ker�lne esetleg napvil�gra. A prior
testv�r sem lehetett m�s, mint amiv� sz�let�se, hite, �s uralomv�gya form�lta.
Nem r�zhatta le egyiket sem mag�r�l.
A csendben figyel� gwytheriniek megt�lt�tt�k minden talpalatnyi helyet, de
egyetlen hangot nem hallattak, �s nem nyilv�n�tottak v�lem�nyt.
-- Most pedig -- mondta a szinte k�nnyekig meghatott Robert prior --, emelj�k
fel ezt az �ldott terhet, �s adjunk h�l�t az �rnak a s�ly�rt, melyet hordoznunk
kell!
M�r indult is, hogy a j�mborak k�zt is els�k�nt aj�nlja fel saj�t finom kezeit
�s t�r�keny v�llait.
Ekkor j�tt el Cadfael testv�r legrosszabb pillanata, mert err�l az egyr�l
megfeledkezett. De Bened �szt�n�s gyors felfog�s�val a legmegfelel�bb
pillanatban ki�ltott fel:
-- Vajon lemaradhat-e Gwytherin, most, amikor szent a b�ke? -- azzal
meglehet�sen esetlen�l, de ann�l nagyobb iramban el�re sietett, �s izmos
v�ll�val megt�masztotta a kopors� fej fel� es� v�g�t, m�g miel�tt a prior oda�rt
volna. -- F�l tucat, a kov�cshoz hasonl�an er�teljes, izmos alkat� f�rfi
v�laszolt azon nyomban a h�v�sra, �s lelkesen emelt�k a kopors�t. Cadfaelen
k�v�l egyed�l Jerome-nak siker�lt egy sarkot megkaparintania a shrewsburyi
szerzetesek k�z�l. K�r�lbel�l ugyanolyan magas volt, mint a t�bbiek, de egyed�l
csak � ki�ltott fel d�bbenten, �s roskadt meg a s�ly alatt, m�g v�g�l Bened
k�zelebb nem cs�sztatta a kez�t, �s majdnem egyed�l vitte a Jerome-ra es�
terhet.
-- Bocs�ss meg, prior atya! De ki gondolta volna, hogy azok a karcs� kis csontok
ilyen sokat nyomnak?
Cadfael siet�s nagyar�zatot r�gt�nz�tt:
-- Kisebb �s nagyobb csod�k vesznek k�r�l l�ptennyomon. Helyesen mondta a prior
atya, hogy adjunk h�l�t Istennek a s�ly�rt, melyet hordozunk. Ez vajon nem ism�t
csak az egyed�l�ll� kegyelem bizony�t�ka, hogy a menny ilyen nyilv�nval�an
megmutatja a szent er�nyess�g�t?
Robert prior jelenlegi, egyszerre al�zatos �s rajong� �llapot�ban egy�ltal�n nem
tal�lta annyira k�l�n�snek a fenti gondolatmenetet, mint Cadfael testv�r. B�rmit
t�rt karokkal fogadott, �s megragadott, ami tov�bb n�velte diadal�t, �gy esett,
hogy az ereklyetart�t er�s gwytherini v�llak hozt�k ki a k�poln�b�l, �s vitt�k
k�rmenetben a paplakig. Mindezt olyan t�l�rad� lelkesed�ssel, mintha csak arra
v�rtak volna, mikor siker�l v�gre megszabadulniuk t�le. A gwytheriniek hozt�k
oda a lovakat, az �szv�reket �s a �k adt�k a leplekkel letakart kis kocsit is,
melynek az �rt�kes dobozt haza kellett sz�ll�tania. Mihelyst a kopors� egyszer
felker�lt erre a j�rm�re, amely, h�la a kov�cs j�sz�nd�k� seg�ts�g�nek, sem
munk�b�l, sem p�nzb�l nem sokat k�vetelt, le sem kell szedni addig, am�g meg nem
�rkezik Shrewsburybe. Senki sem szerette volna, ha valami kellemetlen esem�ny
t�rt�nik vele az �ton, p�ld�ul az, hogy Jerome testv�r �sszeroskad a s�lya
alatt, �s leejti, amit�l a csapol�s biztosan t�nkremegy.
-- De te nagyon fogsz hi�nyozni -- mondta b�natosan Cai, mialatt a l�szersz�mot
igazgatta. -- Padrig �rt egy dalt Rhisiart tisztelet�re, biztosan sz�vesen
meghallgattad volna. M�g egy j�kedv� esti iddog�l�s is kellemes lenne. A fi�
k�sz�net�t �s �dv�zlet�t k�ldi. Csak addig rejt�zik, m�g el nem vonultok. Sioned
szerint azt is �zeni m�g, hogy otthon n�zz r� a k�rtef�kra, mert az itteniek
k�z�l n�h�nyba belek�lt�z�tt a t�li araszol�.
-- J� haszn�t veszitek majd a kertben -- er�s�tette meg Cadfael elfogulatlans�g
n�lk�l. -- A kap�val el�g �gyetlen�l b�nik, de hamarabb v�gez a m�ly �s�ssal,
mint ak�rmelyik nov�ciusom eddig. Nekem is hi�nyozni fog. Isten tudja, kit kapok
majd a hely�be.
-- A k�nny� k�z nehezen b�nik a vassal -- mondta Bened, aki a h�tuk m�g�tt �llva
csod�lta a vasalt kereket, saj�t hozz�j�rul�s�t a kocsihoz. -- Igen �gyes
leg�ny! Nem k�nny�kez�! Mondok �n valamit neked, Cadfael! Tal�lkozunk mi m�g
Shrewsburyben. �vek �ta tervezem, hogy egyszer kereszt�lzar�ndoklom Angli�n, �s
elmegyek Walsinghambe. Pont �tbaesik Shrewsbury.
Amikor v�gre minden k�szen �llt, �s Robert prior is a nyeregben �lt m�r,Cai azt
suttogta Cadfael f�l�be:
-- Mikor a hegy tetej�n j�rtok, ahonnan idej�vet sz�ntani l�ttatok minket, n�zz
majd a m�sik ir�nyba. Van ott egy hely, ahol az erd� egy csupasz dombocsk�t vesz
k�r�l. Ott lesz�nk majd j� n�h�nyan. A te kedved�rt.
Cadfael testv�r sz�gyenl�sk�d�s n�lk�l a kezesebb �szv�rre tett egy er�s
kant�rt, hogy arra mejen, amerre a lovak vezetik, �s biztosan j�rjon minden
terepen. Hiszen eg�sz �jjel fenn volt, �s nagyon elf�radt. Egy magas, megb�zhat�
t�maszt ny�jt� nyerget is rakott az �szv�rre. M�g nem felejtette el, hogyan kell
alv�s k�zben is a h�tason maradni. A nagyobb �s makacsabb �llatot a kocsi el�
fogt�k. A j�rm� ugyan keskeny volt, de j�l kiegyens�lyozott, �s egyenletesen
gurult m�g az erd�ben is. A sov�ny Jerome m�g mindig meg�lhetett ak�r az �szv�r
h�t�n, ak�r a kocsi r�dj�n. Egy�bk�nt is minek annyit t�r�dni az � k�nyelm�vel,
aki a legels� l�tom�st kif�zte Szent Winifred nev�ben, mert szinte biztosra
vette, hogy a walesi szentek k�zt keresg�l� prior szerint �ppen ez a sz�z a
legk�v�natosabb �s legel�rhet�bb. Jerome legal�bb ilyen szolgalelk�en udvarolna
Cadfaelnek, ha � ker�lne a hely�be.
A menetet szertart�sosan �tj�ra bocs�tott�k, f�l Gwytherin v�gign�zte, hogyan
indulnak el, majd m�lys�ges megk�nnyebb�l�ssel s�hajtottak fel. Huw atya
meg�ldotta a t�voz� vend�geket. Peredur biztos a foly� t�lpartj�n hinti el a
megfelel� magot az isp�n fej�be. Megszolg�lt �rte, hogy haszn�ra v�ljon a
k�ldet�se. Sok az igazi b�n�s, de kev�s az igazi vezekl�. Peredur ugyan undor�t�
dolgot tett, de az�rt m�g szeretetre m�lt� fiatalember maradt. Cadfael nem
f�ltette t�ls�gosan, m�r ami a j�v�j�t illeti, ha egyszer siker�l majd
kigy�gyulnia Sionedb�l. M�s l�nyok is vannak a vil�gon. Igaz, nem sok olyan van,
aki t�nyleg m�lt� p�rja lehetne, de sz�mos akad, aki nem �ll t�l messze t�le.
Cadfael testv�r k�nyelmesen elhelyezkedett a nyeregben, �s megr�zta a kant�rt,
hogy tudassa az �szv�rrel, indulhat. Azt�n kellemesen elszuny�k�lt. Alv�snak
nevezni t�lz�s lett volna. �rz�kelte a f�ny �s �rny�k v�ltakoz�s�t, ahogy a f�k
alatt haladtak, �rezte a friss, h�v�s leveg�t, s a mozg�st maga alatt. �s azt,
hogy valami befejez�d�tt. Vagyis majdnem, mert m�g csak a hazafel� vezet� �t
els� r�sz�n�l tartottak.
Amikor a foly�v�lgy feletti magas hegytet�re �rtek, fel�bredt. Most nem sz�ntott
senki odalent, m�r v�geztek minden munk�val, m�g a sz�zf�ldek felt�r�s�vel is.
Jobbra ford�totta a fej�t, az erd�s dombok ir�ny�ba, �s a f�k k�z�tt megjelen�
tiszt�sra v�rt. R�vid volt �s keskeny, egy f�ves hasad�k, ami egy alacsony
dombtet�re kapaszkodott fel. M�g�tte r�gt�n felderengtek a f�k. A kerek dombon
j� n�h�ny ember �sszegy�lt, legt�bbj�k Sioned h�z�b�l. El�g messze voltak ahhoz,
hogy b�rki sz�m�ra felismerhetetlenek maradjanak, legal�bbis annak, aki nem
ismerte �ket olyan k�zelr�l, mint Cadfael. Egy v�szonsapka mellett hajfelh�
feket�llett. Cai hamis k�t�s�t h�tratolta, mint egy forr� napon f�lrecsapott
sapk�t. Mellette egy vil�gosbarna fej simult egy v�r�s t�skebokorhoz, amely
k�s�rtetiesen hasonl�tott John testv�r gondozatlan tonz�r�j�ra. Ott volt Padrig
is, aki egyel�re m�g nem folyatta v�ndor�tj�t. Mindny�jan integettek �s
mosolyogtak. Cadfael lelkesen viszonozta az �dv�zl�st. Majd a lassan halad�
menet �t�rt a tiszt�son, �s az erd� elz�rta a kil�t�st.
Cadfael testv�r k�nyelmesen h�trad�lt nyerg�ben, azt�n m�ly, el�gedett �lomba
zuhant.
Penmachm�ban �lltak meg �jszak�ra, a templomi mened�kn�l, ahol az utaz�knak is
adtak sz�ll�st. Cadfael an�lk�l, hogy menteget�z�tt volna, visszavonult, s
folytatta megk�sett �lm�t az ist�ll� padl�s�n. A m�moros izgalomban l�v� Jerome
testv�r keltette fel nem sokkal �jf�l ut�n.
-- Testv�rem, hihetetlen csoda t�rt�nt! -- mekegte Jerome mag�n k�v�l. -- Erre
j�rt egy utaz�, akit rosszindulat� betegs�ge hatalmas f�jdalommal gy�t�rt, �s
olyan ki�ltoz�st csapott, hogy megfosztott �lmunkt�l. Robert prior vett n�h�ny
vir�got, melyeket a k�poln�b�l hoztunk, �s szentelt v�zbe rakta �ket, majd
odaadta a szerencs�tlennek, hogy igya meg. Azut�n kivitt�k a beteget az udvarba,
�s megcs�koltattuk vele az ereklyetart�t. Azon nyomban megszabadult f�jdalm�t�l,
a saj�t l�b�n visszament az �gy�ba, �s elaludt. Semmi baja sincs, olyan b�k�sen
szendereg, mint egy gyermek! �, testv�rem, megd�bbent� kegyelem eszk�zeiv�
v�ltunk!
-- Ennyire megd�bbentett? -- k�rdezte Cadfael ep�sen. Egyr�szt d�h�s volt,
ami�rt fel�bresztett�k, m�sr�szt sokkal jobban elk�pedt ann�l, amit hajland�
lett volna beismerni. -- Ha csak egy szikr�nyi hited lett volna abban, amit
Gwytherinb�l magunkkal hozunk, nem kellene �muldoznod azon, hogy eg�sz �ton
csod�kat tesz.
De, pontosan ez�rt nekem kellene, vallotta be �szint�n maga el�tt, amikor Jerome
otthagyta, hogy lelkesebb hallgat�s�got keressen. Azt hiszem, kezdem meg�rteni a
csod�k l�nyeg�t! Mert az lenne-e b�rmi is, aminek �rtelme van? A csod�knak semmi
k�z�k az �rtelm�hez. S�t, ink�bb ellentmondanak neki, fejtet�re �ll�tj�k, �s
g�nyt �znek bel�le. Kereszt�lhas�tj�k a kietlen embersivatagot, �s ott
gy�gy�tanak vagy v�ltanak meg b�rkit, ahol nekik tetszik. Ha �rtelm�k lenne, m�r
nem lenn�nek csod�k. Miut�n �gy megnyugodott �s elsz�rakoztatta mag�t, �jra
�lomba mer�lt. �gy �rezte, minden rendben van a vil�ggal, melyet mindig is
k�l�n�s �s fon�k helynek ismert.

2
A Shrewsburybe vezet� �ton v�gig kisebb, elcs�pelt vagy nevets�ges csod�k
k�s�rt�k �ket, de hogy az eldobott mank�k k�z�l melyikre volt igaz�n sz�ks�g, �s
ezeket is belesz�m�tva mennyit kellett r�vid id� m�lva �jra haszn�latba venni,
azt neh�z volt meg�t�lni. Hasonl�k�ppen neh�z lett volna felbecs�lni, hogy a
meggy�gyult n�m�k �s inaszakadtak k�z�tt kinek volt ink�bb az akarata gyenge, s
kinek a nyelve illetve l�ba. M�g akkor is, ha az ember eltekint a k�pmutat�kt�l,
akik sz�vesen bek�tik a szem�ket vagy b�nulnak le hirtelen, csak hogy egy �jabb
csod�t hitessenek el. A nagy h�r nem csak vel�k j�rt, hanem meg is el�zte �ket,
�gy a Szent P�ter �s Szent P�l ap�ts�gba kezdtek �z�nleni az istenf�l�
l�togat�k, azt rem�lve, hogy a h�l�s szent majd leim�dkozza fej�k f�l�l hom�lyos
b�neik k�vetkezm�ny�t a kolostornak tett adom�nyaik�rt cser�be.
Amikor meg�rkeztek Shrewsbury hat�r�ba, az emberek t�megest�l j�ttek ki el�j�k,
hogy tal�lkozhassanak vel�k, �s elk�s�rj�k a menetet Szent Egyed szomsz�dos
templom�ig. Az ereklyetart�nak ugyanis ott kellett megv�rnia a nagy napot,
amikor majd �nnep�lyesen �tviszik az ap�ts�gi templomba. Ez persze nem
t�rt�nhetett a p�sp�k �ld�sa, �s az �sszes templomnak, meg a rendh�zaknak
k�ld�tt megh�v�s n�lk�l. Mindez csak n�velte dics�s�g�ket. Cadfael testv�r meg
sem lep�d�tt, hogy a kijel�lt napon az �g sz�rke volt, �s zuhogott az es�.
Mintha csak alkalmat akarna adni m�g egy kis csod�nak. Hi�ba esett ugyanis a
k�rnyez� vid�ken, a Szent Winifred kopors�j�t k�s�r� k�rmenetre egyetlen csepp
sem hullott. A sz�z erekly�inek v�gs� nyughely�re, az ap�ts�gi templom
olt�r�hoz, m�r j�el�re bevette mag�t a csodav�r�k serege, s legt�bbj�k
el�gedetten t�vozott.
Robert prior egy teljes k�ptalani gy�l�sen sz�molt be Heribert ap�tnak �tjukr�l.
-- Aty�m, szomor�an kell bevallanom, hogy hatunk k�z�l, akik egy�tt indultunk
Shrewsburyb�l, csak n�gyen t�rt�nk haza. An�lk�l j�tt�nk meg, hogy m�s
dics�s�get vagy sz�gyent hoztunk volna h�zunkra azon k�v�l, hogy a kincset,
ami�rt indultunk, megszerezt�k.
Majdnem mindenben t�vedett, de mivel val�sz�n�leg soha senki nem fogja el�rulni
neki, semmi k�rt nem okozott ezzel. Cadfael k�nyelmesen �tszuny�k�lta a
Columbanus testv�rr�l elzengett tiszteletteljes dicshimnuszokat. Bizony�ra
bel�le is szentet akarnak majd faragni, ama sajn�latos t�ny ellen�re is, hogy
h�trahagyott ruh�in k�v�l minden esetleges erekly�je el�rhetetlen volt. Cadfael
hagyta, hadd t�njenek el az �hitatos hangok tudat�b�l, gratul�lt mag�nak, hogy
siker�lt a lehet� legt�bb embert boldogg� tennie, majd �lomba szender�lt. Egy
felforr�s�tott t�rpeng�r�l �lmodott, ami olyan �gyesen v�gta �t egy pecs�t
vastag viasz�t, hogy senki soha nem j�tt r� a cselre. R�g�ta nem gyakorolta
mag�t n�h�ny igen k�tes tudom�nyban, �s �r�lt, hogy bebizonyosodott, nem
felejtett el egyet sem k�z�l�k. Annak is �r�lt, hogy v�g�l mindegyiket nemes
c�lra haszn�lta.

TIZENKETTEDIK FEJEZET
1
T�bb mint k�t �v m�lva, egy ragyog� j�niusi d�lut�n, amikor Cadfael testv�r
�ppen kereszt�lv�gott a k�ls� udvaron a halast� fel�l j�ve, a kapuhoz �rkez�
utaz�k k�z�tt megpillantott egy ismer�s, t�mzsi, er�teljes, sz�gletes alakot.
Bened, a gwytherini kov�cs volt az. Hasa egy kicsit g�mb�ly�bb, haja egy kicsit
�szebb lett, de megtal�lta a megfelel� alkalmat, hogy egy r�gi �lm�t val�ra
v�ltsa. Zar�ndokk�penyben �ton volt a walsingham-i Miasszonyunk szent�ly�hez.
-- Ha m�g tov�bb halogatom, t�l �reg lettem volna m�r az utaz�shoz -- valotta
be, amikor v�gre kettesben �ld�g�ltek egy �veg bor mellett a gy�gy f�ves kert
egyik sark�ban. -- De mi tartott volna otthon m�g, mikor van egy �gyes leg�nyem,
aki elb�r a m�hellyel, m�g t�vol vagyok. �gy illik oda, mint kacsa a v�zbe. �,
m�r tizennyolc h�napja f�rj �s feles�g, �k ketten, �s boldogok, mint a gerlic�k.
Annest mindig tudta, mit akar. Most m�r �n is hajland� vagyok elismerni, hogy
ez�ttal sem fogott mell�.
-- Van m�r gyerek�k? -- k�rdezte Cadfael testv�r, �s elk�pzelt egy b�tor, duci,
fi�t, akinek bozontos v�r�s haj�t gyermeki tonz�rak�nt kid�rzs�lte a p�rna.
-- M�g nincs, de m�r �ton van. Mire vissza�rek, meglesz.
-- Annest j�l van?
-- Virul, mint a r�zsa.
-- H�t Sioened �s Engelard? Volt m�g gondjuk, miut�n elj�tt�nk?
-- Egy sz�l se, h�la neked! Griffith ap Rhys tudom�sukra hozta, hogy minden j�,
�gy, ahogy van. �sszeh�zasodtak, k�nyelemben �lnek, �s �ltalam k�ldik legforr�bb
j�k�v�ns�gaikat. Van egy remek fiuk is, most lesz h�rom h�napos, ha j�l
eml�kszem. Fekete haj� �s walesi, mint az anyja. A sz�lei Cadfaelnek nevezt�k
el.
-- Ugyan, ugyan! -- mondta Cadfael testv�r, �s hihetetlen�l el�rz�keny�lt. --
�gy lehet a legt�bb j�t kapni a gyerekekt�l, �s elker�lni a keser�s�get, ha
k�zvet�t� �tj�n szerezz�k be �ket. Az�rt rem�lem, j�s�gon k�v�l semmi m�s nem
fog kider�lni a fiukr�l. Valamelyik csal�dban el�bb vagy ut�bb lesz majd egy
Bened is.
A zar�ndok az �veg�rt ny�lt, megr�zta a fej�t, de igaz�b�l nem nagyon b�nta a
megjegyz�st.
-- Valaha rem�nykedtem �n is... De semmi nem s�lt volna ki bel�le. El�g nagy
ostobas�g volt m�r maga a gondolat is. Jobb ez �gy, ahogy van. Cai is j�l van,
�zeni, hogy sokat gondol r�d. Azt szeretn�, ha inn�l �rte egy poh�rk�val.
Egyn�l sokkal t�bbet ittak, mire elj�tt a vesper�s ideje.
-- Holnap �jra tal�lkozunk a k�ptalanon -- mondta Bened, m�g visszas�t�ltak a
kolostor k�ls� udvar�ra. -- �t kell adnom Huw atya �dv�zlet�t Robert priornak �s
Heribert ap�tnak. Sz�ks�gem lesz r�d a ford�t�sn�l.
-- Bizony�ra Huw atya az egyetlen Gwytherinben, aki m�g mindig nem tudja az
igazs�got -- sz�lt Cadfael n�mi b�ntudattal. -- De nem lett volna helyes ilyen
nagy terhet rakni a lelkiismeret�re. Jobb, ha megmarad a maga �rtatlans�g�ban.
-- Meglehet�sen biztos lehetsz benne -- felelte Bened --, mert egyszer sem hozta
m�g sz�ba a k�rd�st. De nem vagyok meggy�z�dve arr�l, hogy nem is tudja a
dolgot. N�ha nagyon hasznos a hallgat�s.

2
A m�snap reggeli k�ptalanon Bened �tadta annak az egyh�zk�zs�gnek a nev�ben,
ahol Szent Winifred szolg�lt, a j�k�v�ns�gokat �s az �dv�zletekei. A kolostornak
�ltal�ban, a Robert prior k�ld�tts�g�ben Gwytherinben j�rt szerzeteseknek k�l�n
is. Heribert ap�t sz�v�lyesen �rdekl�d�tt a k�polna �s a temet� fel�l, melyet
szem�lyesen soha sem l�tott, de amelynek, ahogy � maga mondta, az ap�ts�g
legmegbecs�ltebb v�d�szentj�t �s legdr�g�bb erekly�it k�sz�nheti.
-- B�zunk abban -- tett m�g hozz� az ap�t --, hogy a mi nagy �r�m�nk nektek nem
okozott hasonl�an nagy b�natot, mert ez soha nem �llt sz�nd�kunkban.
-- Nem, ap�t atya -- nyugtatta meg Bened der�sen --, emiatt nem kell
b�nk�dnotok. Mert el kell hogy mondjam, Szent Winifred s�rj�nak a hely�n
csod�latos dolgok t�rt�nnek. T�bben mennek oda k�zbenj�r�s�rt, mint el�z�leg.
Csod�s gy�gyul�sok is megestek.
Robert prior megmerevedett �lt�ben, kifejez�stelen arca k�kesfeh�r sz�nt �lt�tt,
�s hitetlenked� harag t�madt fel benne.
-- M�g most is, amikor a szent m�r a mi olt�runkn�l van, �s �sszes h�ve itt
im�dkozik hozz�? �, biztosan csak apr�s�gok, a kegyelem marad�kai...
-- Nem, prior atya, nagy dolgok! N�ket, akiket hal�llal fenyegetett a sz�l�s,
mert keresztben fek�dt a magzatuk, odavittek a s�rhoz, ahov� Winifred hely�re
Rhisiartot temett�k, s a gyermekek �pen �s eg�szs�gesen j�ttek a vil�gra,
an�lk�l, hogy k�rt tettek volna anyjukban. Egy ember, aki �vek �ta vak volt,
megmosta szemeit a sz�z galagonyavir�gainak p�rlat�ban, majd eldobta botj�t, s
l�t�k�nt t�rt haza. Egy fiatalember, akinek elt�r�tt a l�bsz�rcsontja, �s ferd�n
forrt �ssze nagy f�jdalmakat okozva neki, szint�n elj�tt. �sszeszor�totta a
fog�t, azt�n t�ncolni kezdett a sz�z el�tt. S ahogy t�ncolt, elhagyta a
f�jdalom, �s a t�r�tt csont kiegyenesedett. Az elm�lt k�t �v alatt esett csod�k
fel�t sem tudn�m eml�kezetb�l felsorolni.
Robert prior sz�ntelen �br�zata halv�ny, z�ldes �rnyalakot kapott, �s szemei
z�ld smaragdokk�nt szikr�ztak a f�lt�kenys�gt�l. Hogy mer�szeli az az
ismeretlen, szentj�t�l megfosztott ids falu fel�lm�lni a kolostor apr�bb
csod�it, mint p�ld�ul a visszatartott es�t, �s a csod�latra m�lt�, de egy�ltal�n
nem csod�latos hirtelens�ggel begy�gyult fel�letes sebeket. S�t, m�g a kiss�
gyan�san nagy t�megben �rkez� nyomor�kokat is, akik az olt�r el�tt hagyt�k
mank�ikat, majd a saj�t l�bukon t�rtek haza.
-- Egy csal�dban h�rom gyerek k�z�l az egyik g�rcs�t kapott -- folytatta Bened
lelkesen. -- Olyan mereven fek�dt anyja karj�ban, mint egy darab deszka, �s
elakadt a l�legzete. Az asszony rohanva j�tt a t�voli sz�nt�f�ldr�l, �tg�zolt a
foly�n, Winifred s�rj�hoz vitte a m�r halott gyermeket, �s lefektette a f�be.
Amikor a f�ld h�v�se meg�rintette a kicsit, fell�legzett, majd s�rni kezdett.
Anyja ism�t �l� gyermekek�nt vehette fel, �s vihette haza �rvendezve. A kisl�ny
m�g mindig �l �s eg�szs�ges.
-- Micsoda, m�g halottak is felt�madnak? -- kr�kogta Robert prior, mert az
irigys�g szinte elvette a hangj�t.
-- Prior atya -- pr�b�lta csillap�tani Cadfael testv�r --, ez nem m�s, mint egy
�jabb bizony�t�k, m�gpedig a lehet� leger�sebb Szent Winifred fel�lm�lhatatlan
�rdeme �s hatalma mellett. M�g a fold is, mely valaha a csontjait �rizte,
csod�kat m�vel. Minden egyes ilyen csoda csak n�veli annak a h�znak a
tisztelet�t �s ragyog�s�t, ahol maga a test nyugszik, mely a f�ldet meg�ldotta,
�s m�sokra is �ld�st hoz.
Heribert ap�t, aki �szre sem vette a priort em�szt� bossz�s�got, nagy
j�indulattal egyet�rtett, hogy ez val�ban �gy van, �s hogy az egyetemes
kegyelmet, f�ggetlen�l att�l, hogy Walesben, Angli�ban, a Szentf�ld�n vagy
b�rhol m�shol nyilv�nul is meg, egyetemes h�laad�ssal illik dics��teni.
3
-- Ezeket most v�letlen�l vagy k�szakarva mondtad?
-- k�rdezte Cadfael, amikor a kapuhoz k�s�rte Benedet.
-- Fejtsd meg magad! De az eg�szben az a legcsod�latosabb, hogy ez az igazs�g!
Mindez megt�rt�nt �s m�g mindig t�rt�nik.
Cadfael hosszan n�zett ut�na, miut�n elindult a Lilleshall fel� viv� uton, eg�sz
addig, am�g a k�pc�s, hossz�l�pt� alak gyermekm�ret�re nem zsugorodott, �s el
nem t�nt egy fal kanyarulat�ban. Azt�n visszafordult kertj�hez, ahol egy �j alig
tizenhat �ves, honv�gyt�l gy�t�rt nov�cius m�r befejezte a sal�t�k ki�ltet�s�t,
�s v�rta a szerzetes tov�bbi utas�t�sait. Egyel�re m�g csendes a fi�. Ha majd
kiismerte Cadfaelt, biztosan szabadj�ra engedi a nyelv�t, �s senki nem lesz
k�pes megf�kezni. Nem tudott semmit, de gyorsan tanult, �s b�r m�g el�g gyerek
volt ahhoz, hogy minden el�rhet� nedves f�ldet mag�hoz vonzzon, a kert sz�pen
n�tt a keze alatt. Mindent �sszevetve Cadfael el�gedett volt.
Nem is tudom, gondolta, amikor k�t �v biztons�gos t�vlat�b�l �jra �tgondolta a
t�rt�netet, hogy tehettem volna-e enn�l jobbat. A kis walesi szent visszaker�lt
oda, ahov� mindig is tartozott, legyen �ldott. Tetsz�s�t �gy fejezi ki, hogy
gondj�t viseli az �v�inek. Mi pedig csak azt kaptuk, ami kezdett�l fogva a
mi�nk, amihez egyed�l jogunk volt, �s amit val�sz�n�leg ki is �rdemelt�nk.
Nagyj�b�l az�rt megfelel�nek t�nik ez is. Szemmel l�that�lag egy sz�m�t� gyilkos
teteme majdnem olyan j�l megfelel, mint a val�di relikvi�k, ha megvan hozz� a
kell� hit. Majdnem, de sohasem ugyan�gy! A Gwytheriniek, akik mostanra m�r mind
tudj�k az igazs�got, bizony�ra nagy dolgoknak n�znek el�be. �s ha h�l�jukb�l meg
k�sz�neteikb�l egy kev�s jut Rhisiartnak, h�t mi�rt is ne? Megszolg�lta, �s ez
jele annak, hogy a sz�z sz�vesen l�tja. Tal�n m�g �r�l is a t�rsas�g�nak. Hiszen
most m�r nem fenyegeti sz�zi er�nyeit, �s ha vetkezik is, az sem az � hib�ja.
H�l�t�rsa biztosan nem irigyel t�le egy-k�t levelet a saj�t bab�rkoszor�j�b�l.
##