Tanulmány

egy XX. századi szellemtudás múlt-kutatásáról

az Őrség és a Várvidék (ma Burgenland)
térségében

Szeretve tisztelt Wegman asszony! 1925. augusztus 14.

Egy kis zötyögő helyi vasúton írom ezeket a sorokat Sauerbrunn és Ödenburg (Sopron) között,
így akarnám Önnel érzékeltetni, milyen élmények találtak ránk Sauerbrunnban. Bécsújhelytől
egészen idáig autóval jöttünk, így nem vesztettünk időt, mert Sauerbrunnál éppúgy találhat­
tunk szállást, mint Bécsújhelyen. Útközben megnéztük Neudörfl-ben az akácfákkal szegélye­
zett utat és az állomásépületet.
Este érkeztünk Sauerbrunnba, éjjel még tettünk egy sétát. Az ég felhős volt, és enyhe szél
járt az erdő fái között. A sauerbrunni erdőnél egy fallal és oszlopos tetővel védett forráshoz
érkeztünk. A környékbeliek ma is innen hordják a vizet barna agyagkorsóban, mint egykor
Rudolf Steiner tette gyermekéveiben. Igyekeztünk elkerülni az emberek lármáját, és találtunk
egy völgyet az erdővel borított hegygerincek között, melyben egy patak csörgedezett. Egy pá­
don ülve hallgattuk az éjszakai természet hangjait. Úgy tűnt nekem, hogy az elementálok itt
hangosabban beszélnek hozzánk, mint máshol. A patak hangja újra és újra megváltozott. A cso­
bogásában néha fémes hangok vegyültek. A szél hol hangosabban, hol halkabban beszélt, a
magasban szinte énekelt. Az erdőben a fák ágai hajladoztak, néha letörtek és a földre estek,
a kavicsok szerte gurultak. A felhőkön át néha megláttuk a csillagos eget, és ilyenkor a fák is
csillogó ezüstös fénybe öltöztek. Úgy tűnt nekem, hogy a természet itt különösen hangosan
beszél, és fölötte valami lágy, melengető szeretet-atmoszféra él. Ez az atmoszféra uralja a tájat,
és közelről szól az emberi szívhez. A kelta papok meséltek erről, akik meg tudták szólítani az
elemi lényeket, és akikben élt a krisztusi istenszolgálat meleg szeretete és kimondhatatlan bé­
kéje. Az az érzésünk, hogy itt, ezen a tájon az Ég nagyon közel van a Földhöz.
Reggel elutaztunk Sauerbrunnból. Hogy teljes képet kapjunk, hadd beszéljen más is. Állan­
dóan Önre gondoltunk, és azokon a helyeken ahol a Doktor is járt, az Ön nevében is elhelyeztük
szívünk szerető gondolatainak rózsáit.
Szívélyes üdvözlettel:
Dr. Stein

Szeretve tisztelt Doktornő!

A Doktor húga megmutatta, hogy melyik úton járt a kis Rudolf a Mária-kúthoz, ami fél órányira
volt Sauerbrunntól. így mentem én is, egy kis patak mentén egyre beljebb az erdőbe. Egészen
különlegesen szép itt a táj. A komor fenyők és világos törzsű bükkfák között dús szőnyegét lát-
 tűk az egészen ritka növényeknek, mint a kakastaréj, az orbáncfű, az erdei ciklámen. Itt teljes a
csend, csak a patakocska zúgását hallani, és valami nagy erő árad ki itt a földből, ami összekap­
csolja magát a magasban gyengéden várakozó szellemiséggel.
Egy asszony jött velem szemben egy gyermekkel, vitte haza a rozsét, amit az erdőben gyűj­
tött. Eszembe jutott, ahogy a kedves Doktor beszélt a rőzsegyűjtőkről, akik neki oly sok min­
denről meséltek. Merre van a Mária-kútja - kérdeztem az asszonyt. - Ha még egy darabon
tovább megy, mindjárt megtalálja.
A patakvölgy egyre keskenyebb lett, az erdő egyre sötétebb, a víz zúgása erősödött. Egy­
szerre csak egy különlegesen árnyékos helyhez értem egy fa előtt, amely alatt félig rejtve egy
képre bukkantam: Mária a gyermekkel. Úgy tűnt, mintha korábban a fára lett volna szegezve,
de leeshetett, és később ezután - valakik - a fának támasztották. Szembe velem a másik hegyol­
dalon találtam rá a kútra. Sokáig ültem mellette, és hallgattam az erdő hangjait. Eszembe jutott
a forrás csodájának meséje: egészen bizonyos, hogy ez az a hely, ahol a gyermek Steiner átélte
a csodát. Itt ezt Ön is biztosan átélte volna!
Szívélyes üdvözlettel:
• X/, ívvttOnA/

Léka, 1925. augusztus 14. este fél 10-kor

Tisztelt Dr. Wegman asszony!
Meglehetősen fáradtan ülünk itt egy kis falusi vendéglőben, vacsora után. Egy inkább árnyékot,
mint fényt adó petróleum lámpánál írok. Holnap reggel 8 órakor indulunk autóval Bernsteinbe,
ami innen két órányira van. Sauerbrunntól Rattersdorfig vonattal mentünk, tehát nem az ere­
deti terv szerint Güssingig, amely egy megállóval előbb van. Egy paraszt a vonaton világosított
fel a helyes útvonalról: Rattersdorf-Léka-Bernstein. Rattersdorfból Lékára van egy postajárat,
Rattersdorfban tehát ki kell szállunk. A „posta-járat” egy egészen kis szekér, telis-tele csoma­
gokkal, egy mogorva kocsissal és egy lóval. A mi csomagjainkat azonban nem viszi el. Ezek után
- hosszas kérlelés árán - egy fuvaros vett fel bennünket egy üres kosarakkal teli szekérre, így a
billegő kosarak tetején utaztunk. Előttem egy nyomorék öregasszony ült, a hátam mögött Ko-
lisko, ő balra, én jobbra lógattuk le a lábunkat. Nóra a bakon ült, mellette a lékai iskola enyhén
spicces tanára, aki folyton elaludt és a fejét ilyenkor gyengéden Nórának támasztotta. A másik
oldalán egy kereskedő ült, aki a tanárt időnként oldalba bökte, hogy felébredjen. Végre elindul­
tunk. Minden csupa por, a fekete öltözetünket mintha púder borítaná. Lékán csak egy szobát
kaptunk. Kolisko végül elhatározta, hogy a vendéglőben alszik.
Este fél ötkor már a várban voltunk. Egy hatalmas terem, a régi minta szerint építették újra.
Itt és most csak a legfontosabbról írok: kérjük, a leveleinket tegye egy mappába, mert nincs
időnk még egyszer leírni magunknak a látottakat. így ezek a levelek munkaanyaggá válnak,
melyet a visszatérésünk után fel kell dolgoznunk.
A kastély gondnoka, Dancic úr vezetett körbe minket. A tulajdonosa Eszterházy herceg.
Elmondta: a kastély föld alatti járatokkal összeköttetésben állt Bernsteinnel, ahogy Kőszeggel,
Rohonccal is, az emberek erre emlékeznek. Lékán 20 évvel ezelőtt halt meg Huszti úr, aki ösz-
szegyűjtötte a múlt hozzáférhető dokumentumait és tárgyait. Ha ma élne, nyilván sok mindent
el tudna még nekünk mondani. A könyveket és dokumentumokat a gondnok nem akarta meg­
mutatni. Megmutatta viszont a madarakat, az állatokat és a vadászfelszereléseket, végül pedig
Huszti úr szobáját, amelyben meghalt. Itt talált rá egy képre és egy mappára, levelekkel. Ezeket
még senki sem látta - mondta a gondnok. Kinyitottam, imákat találtam, a Krisztus-i életvezetés
szabályait, gondosan kimásolva valamilyen könyvből. Magamban megszólítottam a halottat.
Ettől kezdve minden akadály elhárult. A gondnok egyszerre azt mondta: látván, hogy minket
valóban érdekel, mégis meg akarja mutatni nekünk a könyvtárat, ha az erdőfelügyelő, Maytini
István megengedi. Ma azonban nem lehet, mert holnap vadász ünnep lesz, és holnap sem, mert
akkor mindenki ittas lesz, sőt holnapután sem, de a rá következő napon. Az erdőfelügyelőnél

-2-
 tett látogatás jól sikerült, Nóra magyarsága megolvasztotta a jeget. A várban, ahová tehát Ber-
nstein után majd vissza kell jönnünk, van egy kút, felül kerek, alul négyszögletes. Ez a kút a
bejárat a földalatti alagúthoz. Ez ma 20 m mélyen be van temetve. Környékbeli idős emberek
mesélik, hogy ők még bejárták az alagút egy nagy szakaszát. A templomosok valószínűleg ezen
át menekültek, és a Halálfej-réten, az irtásnál került sor aztán az ütközetre. Egy homorú fából
faragott szobrot ástak itt elő, senki sem tudta mi célt szolgálhatott.

* **

A föld alatt Templomos-kápolnát találtunk és emberi csontvázakat. A vár a IX. század óta áll.
Minden értékes írás Eisenstadtba került, az Eszterházy hercegek könyvtárába, ahol Dr. Házinál
a könyvtáros. Ma már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy további élményekről beszámoljak. Nóra
fontos dolgot élt át.
Szívélyes üdvözlettel: Dr. Stein
Utószó: Korán reggel, az elutazás előtt. A feleségemnek álombéli élményei voltak a temp­
lomosok gyülekező helyéről, a vár építészetéről, és az utolsó templomosok nagymesterének
meggyilkolásáról. Ezeket itt már nem tudom leírni, mert tovább kell mennünk Bernsteinbe.

Szeretve tisztelt Dr. Wegman asszony! 1925. augusztus 19.

Ma újra Lékán voltunk, Almássy János gróf úr kíséretében. Délután felmentünk a Gilgames-hegy-
re. Tegnap két munkás segítségével egész nap ástunk Bernsteinben, tegnapelőtt pedig Almássy
gróffal, Bernstein urával vacsoráztunk.
Micsoda találkozás! Ő közülünk való. Reinkarnáció, sors, számára magától értetődő fogal­
mak. Antropozófiáról azonban semmit sem tud, azt sem, hogy Dr. Steiner meghalt. Soha nem
hallott a hármas tagozódásról. Ezt mondta: „Én ezért a helyért vagyok itt. Nem a hely énértem.
Vannak hatalmak (erők) amelyek ezt meg akarják semmisíteni”. Mielőtt az övé lett a vár, a te­
tőt el akarták adni, és a cserepeket máshol felhasználni. A rokonai Bernsteint is pénzzé akarják
tenni, ő viszont a kastély őrzőjének tekinti magát. Ezt mondta: „Olyan boldog vagyok, hogy
Önök idetaláltak. Ez nem véletlen, ez a sors rendelése. Már odajutottam, hogy az okkult tanul­
mányaimat újra elhagyom. Tanultam asztrológiát, teozófiát, de antropozófiát nem. Önök most
egy határozott irányt mutattak nekem”.
Egy kályha előtt állva, amelyen csempe-díszként egy pelikán volt látható, ezt mondta:
„Amikor egyszer a kályhát nézegettem, hirtelen megjelent előttem az az ember, aki a kályhát
készítette. Egy idős férfi szőrmesapkában és szőrmével szegélyezett kabátban. Hosszú szakálla
volt. Egykor a barátaival „asztaltáncoltatást” csináltak. Ilyen módon fontos dolgokat tudtak
meg a vár történetéből. Többek között azt is, hogy élt itt valaki, aki ismerte az alkímia titkait.
Egy másik azonban megölte őt, mert a tudást nem volt hajlandó elárulni neki. Azt is megmutat­
ták, hol van eltemetve.
Almássy megtalálta és kiásta a csontvázat. A meggyilkolt embernek „Bornehag” volt a neve.
Almássy magától árulta el ezt a nevet, anélkül, hogy mi kértük volna: „Senkinek sem fogok erről
felvilágosítást adni, és senkinek nem engedem meg, hogy ásson, hanem majd Ő fog hármójuk
közül javasolni egyet erre a feladatra. Ő (Almássy) kész a várban mindent megtenni, amit kér­
nek, de vagyona nincs. így folytatta: „Minden hónap elsején jönnek az embereim a fizetésükért,
nekem meg kell szereznem a pénzt”. Elmondta, hogy egy angol hitelezővel kötött szerződést.
Vele együtt termelik ki a féldrágakövet, amely a Gilgames-hegy környékén található egy föld­
területen, ami Almássy tulajdona. A kőből vázákat, szelencéket, gombokat csináltatnak.
Nóra egy szellemi élményben felismerte, hogy az az ember, akit itt megöltek, egy nyugati
testvériség előőrse, küldötte volt, akik Bernsteint meg akarták szerezni. Ezért ma beszéltem Al-
mássyval a keleti és nyugati szellemi áramlatokról. Arra kért, hogy küldjünk neki antropozófiai
könyveket. Ő - ez mindannyiunk benyomása - hamarosan tagja akar lenni Társaságunknak.

-3-
Azt mondta, úgy érzi, szellemi rokonságban van velünk, a vér szerinti rokonaival viszont nem.
Azok csupán pénzt akarnak. Ö a hely és a táj szellemét akarja szolgálni. Ezt mondta: „Alakí­
tanunk kell a történelmet ”. „Véletlen-e, hogy a most újonnan megalakult köztársaság „Bur-
genland” címere, Bernstein várának címerét vette át?” Úgy gondolja, hogy ennek a helynek a
spiritualitása világmissziót hordoz. Hát nem meglepő? Almássy Jánost szellemileg és testileg
nagyon hasonlónak érzem Fritz bátyámhoz, aki az I. világháborúban esett el. Nekem ez valóság.
Dolguk van egymással. Almássy most 32 éves, kapcsolatot keres van Leer-hez is. Eszterházynak
itt hatalmas faállománya van és fűrészüzeme. Almássy ezeket van Leer-rel akarja összefüggés­
be hozni. Úgy érzem, hogy Almássy megfelelő útmutatással, fontos feladatot teljesíthet a jövő­
ben. Ma még elvitt minket egy öreg, egykor Bernsteinben szolgáló vadászhoz, aki látta a „fehér
asszonyt”, a vár messze földön híres kísérteiét. Tőle hallottuk a történetét. Ez az ember most
gondnoka a Léka-i várnak is, ami Eszterházyhoz tartozik. Őáltala bukkantunk rá az eddig még
senki által nem látott dokumentumokra és könyvekre.
Egy régi topográfiában (Magni regni Hugariae) Johann Baptista Piker-től, egy jezsuitától,
akinek 1750-ben Bécsben megjelent írásában, a 106. oldalon találtunk egy leírást a Vas hegy
megyéjéről (Comitatum Castri Ferri). Ebben az áll, hogy ez a megye Michael megyéje. Ezek sze­
rint a megye, amelyben Bernstein áll, egész Burgenland, Michael országa. „Eisen”-burg Michael
vára, ahogy Vasvár is Michael vára. „Vas Varum gaudebat Sancti Michaelis Praepositat...”(Ez áll
a fent említett írás 107. oldalán)

***

Egy különös, regényes történet kering itt a lakosság körében. A címe „A szeretet gyermekei,
avagy eleven élet a föld alatt”. Szerzője Kari Ivelin, könyv alakban 1870-ben Grazban kerül ki­
adásra. Ez a regény tulajdonképpen a II. misztériumdráma történetét mondja el Ciliiről.
Az író narratívája egy mondára támaszkodik, amely szerint a leírt esemény Lékán történt.
A történelmi hagyományok is azt igazolják, hogy Lékán templomosok éltek, akik piros csuhát
viseltek és a páli ághoz tartoztak. Megtalálta azt is, amiről itt szinte senki sem tudott, hogy a
güssingi grófokat (itt németújváriaknak nevezik őket) mindig Mesternek nevezték, ha a törté­
nelmi leírásokban említést tettek róluk. Ebből arra következtetek, hogy ők is templomosok vol­
tak. Megpróbáltuk külső ismeretekkel és belső, okkult módon is kideríteni, milyen viszonyban
állt egymással a bernsteini és lékai vár.
A következőkre derült fény: Bernstein inkább a rejtett, kifelé észrevétlen szellemi műkö­
désben élt, míg Lockenhaus sokkal inkább közismert volt. Bernsteinben alkímiai kemencéket,
retortákat és más, kísérletekhez használt edényeket találtak a föld alatt. Az edények valójában
nem régiek, de formájuk megegyezik azzal, amit Basilius Valentinus ábrázolt írásaiban. Mindez
Paumkircher számára - aki később Bernsteinben élt - világos volt. Dr. Steiner misztériumdrá­
mája azonban Lékán játszódik. A környék mondái és szóbeszédei szerint a két vár földalatti
járattal volt összekötve. Nóra szellemi élményei is ezt igazolták.
Én a következőket gondolom: amikor Aquinói Tamás meghalt, a szelleme ezen a környé­
ken továbbra is erősen hatott a templomosok rendjében, Lékán, ahogy ezt Benedictus elmond­
ja. Reginaid (Aquinói Tamás társa) halála után szintén szellemi hatásként élt tovább ebben a
térségben. Ő a rózsakeresztes alkimisták munkáját inspirálta Bernsteinben. Tanítványai úgy
hívták őt, hogy „Basilius szelleme”. Lényében, aki csupán misztikus alakjában közelít hozzánk,
alexandriai bölcsesség élt tovább (idézet Dr. Steinertől). Bernstein tehát Reginaid von Piperno
működési helye. Az ő helye Bernstein. Tanítványai itt éltek. Bernstein a szív, Léka a fej. A me­
zőt, ahol a templomosok elestek „Halálfej-rétnek” nevezik. A többi templomos várhoz más
emberi szervek kapcsolhatók. Ezekben együttesen élt az egész ember. Egyiptom bölcsessége
a darabokra szaggatott Osirisból újra életre kel a templomos várakban. A rózsakeresztesek a
szív lakóhelyévé tették Bernsteint. Az egyiptomi misztériumok idején az okkult képességek a
vérvonalban öröklődtek tovább. Ezek itt, ebben a térségben - Krisztussal áthatva - újra életre

-4-
keltek. Ami Egyiptomban az emberi test belső szerveinek okkult hatásairól szólt, az itt a temp­
lomosok körében a bányászati ismeretekben élt tovább. A templomosok élete ebben értelem­
ben „földalatti” volt.
Miért vagyunk mi itt Bernsteinben? Egykor, Tamás halála után a tanítványok mesterük
szellemalakja köré gyűltek, hogy oktassa őket. Ő az, aki Benedictusként élt tovább közöttük.
Reginaid, akinek nem véletlenül tulajdonítják az alkímia tudományát, Basilius Valentinusban
élt tovább. Nekünk a Mester szellemalakjait kellett itt megtalálnunk.
Megtaláltuk Őket. Ezzel valami fontos történt. „Ők” és a Doktornő, mint láthatatlan segítők
tudatosan velünk voltak. Csak rajtuk keresztül válaszoltak nekünk a szellemek. A legfontosab­
bat a Kaltenegg hegyen adták, ahol egykor Gilgames beavatása történt. Ott fenn két fontos hely
van. Egy mélyebb pont a völgyben és egy magasabb pont a hegyen. A hegytetőn él a királyi tu­
dás, a mélyben él egy hatalmas erő. Basilius Valentinus, akiben a királyi erő és a tudás egyesült,
magában hordozott mindent, amit a magasság és a mélység adni tud.
Megtaláltuk Őt. Kívánjuk, hogy növekedjenek az erői.
Odaadó szívélyes köszönettel:
Dr. Stein
Eredmény: Reginaid szellemalakjának neve Basilius Valentinus. Ő hordozza az igazi rózsa-
keresztes alkímiát.

Beszámoló Bernsteinről

Látogatásunk után mindent elolvastam, ami a baseli könyvtárban erről a térségről és történeté­
ről rendelkezésre áll. Bernstein története állandóan szorosan kapcsolódott Németújvár (Güssi-
ng) történetéhez. Güssing vidékét II. Géza uralkodása idején egy külhoni, Wolfer nevű lovagnak
adták használatba. Ez a Wolfer nevű lovag a güssingi grófok ősapja. II. Géza uralkodása alatt
alapították meg Güssingben a Benedek-rendi apátságot is. Léka ugyancsak a güssingi grófság­
hoz tartozott. A güssingi grófok az ő „kumanereikkel” (így nevezték akkor a birtok lakosait),
komoly hadműveleteket és rablóhadjáratokat szerveztek Bécs és Bécsújhely között. 1291-ben
bevették és megszállták Bernsteint, és védrendszerét lerombolták. Erről az eseményről szá­
mos beszámoló maradt fenn, krónikákban és magyar történelmi leírásokban is. Güssingi János
(Johann) alakja már hagyomány. Bátor, vállalkozó szellemű ember volt, kivételesen jó lovas.
Emberei híresek voltak gyors lovaikról, mozgékonyságukról és íjásztudományukról. Nyílzápo­
raikkal a nehéz fegyverzetű, karddal harcoló ellenséget is legyőzték. Az 1309-es év előtt erről
a güssingi grófról a következő feljegyzés maradt fenn: „A güssingi Mester, Heinrich Mester ezt
vagy azt tette.” A güssingi grófok a templomos rend tagjai voltak. A templomos rendről Ma­
gyarországon sok feljegyzés maradt, mivel ott 1340-ig nem üldözték őket, miközben máshol
már az 1312-es bécsi zsinat óta üldözték ezt a harcos szerzetesrendet. Csupán Portugáliában lé­
teztek tovább, mint Krisztus Rendje, de hívták Calatrava Rendnek, vagy Mihály Szárnyai Rend­
jének is. Spanyolországban mint Montesa Rend maradtak fenn, míg Németországban a Mainz-i
érsekségben léteztek tovább, Angliában a Distel, vagy a Szent András Rend adott nekik otthont.
Vagyonuk csaknem teljes egészében a Rodosz szigetén megtelepedett Johannita rendhez
került. 1340-ben Lajos magyar király rendeletben szüntette meg a templomos rendet Magyar-
országon, de a lovagok vagyonának és életének nem esett bántódása.
Magyarországon számtalan templomos udvartartás létezett, pl. Pozsonyban, míg a rend fő
székhelye Vrana várában volt, Dalmáciában.
1308-ban a pápai legátus, Gentilis von Montefiori érkezett Dalmáciába, alacsonyabb rendű
testvérek rendjéből, azt a feladatot kapta, hogy Magyarországot pápai hűbéri fennhatóság alá
helyezze.
Ezt egy Pesten megtartott országgyűlésen próbálta elérni, hamarosan látta azonban, hogy
Magyarországon a világi és egyházi lovagok az ország szabadságáért feltétel nélkül kiállnak,
így más irányba vitte tovább beszédét, és beérte I. Anjou Károly Róbert megkoronázásával.

-5-
 Számomra ezen az országgyűlésen tűnnek fel utoljára a güssingi grófok. Ezután egy kb.30 éves
hiányt találtam. Ezen az 1309-es országgyűlésen jelen volt Heinrich, Güssing grófja, Niklas Mes­
ter, Heinrich unokaöccse, Omode nádor és számos lovag. Ők valamennyien hűséget esküdtek
Károlynak, Matheus Trenein kivételével, aki nem is jelent meg, és később Károly Róbert ellen
fordult. A templomos rendet 1340 táján oszlatják fel.
Mi történhetett 1309-től 1340-ig? Ez az időszak számunkra a legérdekesebb. Erről azonban
a krónikák és egyéb források egyformán hallgatnak.
1426-ban egy írás Bernsteinben a Canisa családot említi, ezután 1448-ban egy másik név
jelenik meg, Andreas Paumkircher. Ezt a Paumkirchert megtaláltam egy krónikában, melynek
szerzője ismeretlen: „Anonimi San-Pet sis Chronicon Salisburgense 436 c bei pez Bd2” Ezt jegyzi
fel: „1470: Fridericus Imperator (III. Frigyes császár) decollavit (lefejezett) duos milites (két lo­
vagot) Andreám Paumkircher et Andreas Greiffenekker, Quiinsurrexerant contra ipsum (akik
ellene szegültek) feceruntque magna damna tam Monasteriis quam Clericis aliisque hominibus.”
Fessler Magyar történetek című írásában (5. kötet 244. old) később említi a Paumkircher
nevet egy krónikában: „1441-ben harcolt a magyar király ellen, de később vele együtt a törökök

Ezen kívül létezik egy dokumentum, amelyben Corvin Mátyás III. Frigyes császártól vissza­
követeli a Paumkirchertől elvett várat Magyarország részére. (Fessler kötet 5, 245.old.)

Végkövetkeztetések (az eddigi kutatások alapján):

A bernsteiniek templomos lovagok voltak. 1309-től 1340-ig működtek, ahogyan ez a misztéri­

umdrámában szerepel. Ez az ábrázolás pontosan kitölti a történelmi hézagot. Dr. Steiner cél­
zott rá, hogy ez a dráma a XIV. század első harmadában játszódik, éppen 1309-től 1340-ig, tehát
50 évvel Benedictus, (Aquinói Tamás) halála után. A vár dokumentumainak Güssingben kell
lenniük. Polzer Hoditz gróf, aki évekig a környéken élt, azt mondta: „Güssingben Draschko-
vitsok laknak, nem Batthyányiak, (ő mint huszártiszt, egy ideig Szombathelyen állomásozott).

Felmerülő kérdések:

1. Ki Benedictus, ő 50 évvel az 1309-1340 periódus előtt halt meg, tehát akkor, amikor Aqu­
inói Tamás meghalt. Azonos lenne Aquinói Tamással?
2. Corvin Mátyásról Dr. Steiner azt mondta, hogy beavatott volt (a corvinus név jelentése:
holló, ez egy beavatási fokozat) Mondott-e még valami közelebbit?
A II. misztériumdráma (A lélek próbája) 48.old 6. jelenet a XIV. század első harmadában
játszódik, tehát a templomosok hanyatlása idején. A 7. képben említett „misztikus testvériség”
a templomosok rendje.
A templomos lovagok a rózsakeresztesek céljait valósították meg a világban. 55. oldal: „El­
lenségeink, akiket Szorát vezetett, már legyőztek, sőt birodalmi várainkat is (templomos vára­
kat) elfoglalták, és sok drága testvérünk, akik Nagymesterüket J. Molayt követték a harcban,
az örökkévalóság fényes birodalmába léptek. A mi számunkra is közeleg az óra, itt Bernstein
várában, amikor ezek a falak is leomlanak”.
A Bernstein melletti templomos vár közelében állt egy Benedek rendi kolostor, a „Barát”
otthonaként emlegették. Benedictus 50 évvel korábban, tehát 1270-ben halt meg, tehát kortár­
sa volt Aquinói Tamásnak.
Basilius Valentinusról azt mondják, hogy bencés szerzetes volt, ehhez azonban 1413-ban
kellett élnie. Én úgy sejtem, hogy korábban élt, valószínűleg ő volt az a templomos, aki a későb­
bi bencés kolostor területén felfedezte az antimóniumot.
Amikor a templomosok rendje feloszlott, részben fennmaradt Portugáliában mint Krisztus
lovagrendje, Skóciában mint Distel-rend (Thistle-rend). Bernsteinben bizonyára sok mindent
elrejtettek, feltehetően kultikus eszközöket éppúgy, mint írásokat.

-6-
 Hogyan kapcsolódnak a rózsakeresztesek a templomosokhoz? A templomosok Keresztelő
Jánosra hivatkoznak, mint tanítójukra, ez egybe esik a templomosok legendájával és a rózsake­
resztesek eredet-legendájával is.
Nota bene:
59.oldal: A terület, ahol az antimon bánya volt, a bencés kolostor területéhez tartozott.
79.oldal: A bányászok, akik az antimon bányában dolgoztak, Bohémiából jöttek.

Szeretve tisztelt Wegman asszony!

1. Az Ön leveléhez „Mi történik az Antropozófiai Társaságban”, 1924. április 26-i előadás, mely­
ben az áll, hogy Basilius Valentinus a bencés rend szerzetese volt, aki a kolostor pincéjében
alkimista kísérleteket folytatott, a „kora középkorban” élt. Mit ért Dr. Steiner kora középkor
alatt? Korábban kellett élnie Basilius Valentinusnak, mint az eddig gondolt XIV-XV. Század?
Compostela egészen biztosan Nagy Károly idejében lett zarándokhely. Emil Male művészet-
történetében említi, hogy Compostella először a IX. század közepén vált ismertté. Thedemir,
Iria püspöke 830-ban fedezte fel Sz. Jakab csontvázát Compostelában. 860-ban említi Először
Adon Martiriológiumában szerepel 860-ban. A zarándoklat először a X. században indul Com-
postelába, Basiliusnak tehát legkorábban a IX-X. században kellett élnie, ha zarándokolt Com-
postelába. Miért említi azonban Turpin krónikája, hogy Nagy Károly Compostelába zarándo­
kolt (tehát 800 előtt?).
A kérdés, hogy Basilius mikor élt, egy meg nem oldott probléma. Az Etaphien Rautter nevet
Dr. Hans Schmidt professzortól kaptam (Oberlössnitz-Drezda, Augustus weg 11) ő egy Basilius
leírásban látta, hogy Basilius igazi neve Etaphien Rautter.
A Basilius írások első kiadója Johann Thölde Frankenhausenből, Schmidt úr elmondta ne­
kem, hogy ez az úr a rózsakeresztes társaság titkára volt. Ő kutatta Basilius életét Franken-
hausenben.

2. A Basilius leírásban van egy kép, a következő felirattal: (X. kép 56.oldal)
Hermogenestől születtem corpus levegő Johannes
Jamsuph nélkül teljesen elveszett vagyok spiritus víz Jakobus
Hyperion kiválasztott engem anima tűz Christus

A kép alatt egy szikla = Péter = Föld

A X. rejtjel így kezdődik: minden elem a mi kövünkbe van bezárva.

Hermogenes ajacobus legendából lép elő. Szt. Jakab egy fogadós, Hermogenes ellen harcolt,
aki Toulouse-ban egy ifjút felakasztatott, mert egy aranytálat ellopott. Jákob magasra emelte a
felakasztott embert és tartotta addig, amíg ártatlansága bizonyítást nem nyert - így kell lennie
az aranylegendában. Még nem tudtam utána nézni. Ezt Emil Maletől kaptam. Jamsuph - Dr.
Steiner templomosokról szóló előadása szerint = Jakob (1905.05.22). Hyperion, a Napistenség
atyja. Itt is van egy kapcsolódás Jacobushoz. („Jam” suph)

3. Tegnap, vasárnap az alvás állapotában történt az élmény egyfajta ismétlődése a „beteg­

ség” kezdetén, amely a kezelés alatt kezdődött. Tegnap volt az első vasárnap szeptember 9
után, és szeptember 9-én volt másfél éve, annak az élménynek, amit a kezelés alatt átéltem. Lá­
tom magamat, mint halottat, egy koporsó tetején fekszem. Ahogy felismertem, hogy én magam
vagyok a halott, felébredtem. Félelem fogott el, azt mondtam: nyugodt akarok maradni. Ez már
ébresztő volt. A csontok úgy léptek be tudatomba, mint egy viszketés. A félelem elhagyott.
A koporsó körül több személyt is láttam, köztük
Röschl-t, talán Nórát. Röschl segített.

-7-
 VII. ciklus 1. előadás 6. oldal: Dr. Steiner a Nap-bölcsességről beszél. A 7. oldalon a Rishikről
beszél. Az ő bölcsességük a Nap bölcsességéből fakad. Az atlantiszi orákulumok a bolygókhoz kap­
csolódó orákulumok voltak. A bolygók a hierarchiákhoz tartoznak. Dr. Steiner innen vezeti át mon­
danivalóját Dionysoshoz a 9. oldalon: „ Dionysos... egészen úgy látta a világokat, mint a Rishik”.
10. oldal: „ Paulus iskolájában így látjuk a környező világ bölcsességét”. (Dionysos)
Ennél a Nap-beavatásnál a Rishik újból jelen vannak. Egy Paulus-követő újra átéli a damasz­
kuszi-élményt. A következő évszázadban Damaszkuszba vándorol. Az ember itt választhat Pau­
lus és Dionysos között. Melyik másik Krisztus-kortársnak van dolga Damaszkusszal? Dionysos
lesz az ezoterikus iskola alapítója: Tamás teljesen rá építkezik.
Az 1909. május 6-i előadásban ez így hangzik: „ A misztériumokban, ahogy most leírtam
Önöknek, Walesben és Britanniában is Dionysos tanításait vették fel”. Közelebbről a Hu (Baldur
a Nap) és Ceridua (lélek a Hold) misztériumokban. Ezután beszél Dr. Steiner a Grálról és innen
lép tovább a Flor és Blansflor mondába. Flor tehát Hu vagy Baldur, aki a dionysosi úton vált ke­
reszténnyé. Ha ez egyszer felkelti az ember figyelmét, akkor észreveszi, hogy a Nap és Dionysos
az Aeropagita mindig együtt kerül szóba.
Az 1907. május 4-i előadásban ez áll: Krisztus előtt mondta: „ők szelet vetnek, de vihart
fognak aratni.” Ez benne áll Hoseásban 8.7. Hoseás a 14.6-ban rózsát említ (!).
Szívélyesen üdvözli:
Dr. Stein

A történelmi Őrség/Várvidék (ma Burgenland) szellemtörténeti jelentőségéről

A gépesítés korszakának hatásaitól szinte érintetlenül rejtőznek Európa egyik sarkában ezek az - emberi­
ség szellemtörténete számára -jelentős helyek Burgenlandiban. A múltban itt az emberiség szempontjából
rendkívül fontos kulturális fordulatok történtek. Ezeket a tájakat még a vasútvonalak is elkerülik, ezért
még ma is többé-kevésbé felfedezetlenül, de méltóságukat megőrizve várakoznak.
Aki az Alsó-Ausztriai Kirchschlag felől a Wechsel hegyvonulata felől érkezik Burgenland
határához, egy völgykatlanban találja magát. Itt a napsütötte hegyi réteken erőteljesebben
pompáznak a virágok, mint egyebütt, az egész vidék egy ünnepélyes titkot őriz. Ezt oltalmazva
terül el itt a Talmulde, amelyen át az út felfelé kanyarodik a hegygerincre, majd hirtelen nagy­
szerű, széles panoráma tárul elénk minden irányban. Ahogy az ember a teljes rejtettségből átér
ebbe a tágas, minden irányban szabad rálátásba, ennek a váltásnak a csodálatos hangulata úszik
az egész táj felett. Az a pont, ahol kitárul előttünk minden irányba ez a rálátás, a Redlschlager
Höhe. Pár száz lépéssel tovább a vándor egy kúp formájú hegyoromhoz ér.
Olyan ez, mint egy királyi őrhely, melyről az ember széttekint a tájon. Dél-nyugat felé cso­
dálatos nyugalomban fekszik előttünk a magyar síkság. Dél felé messzire ellát az ember a Stei-
er, sőt még a horvát területre is. Kissé közelebb fekszik Burgenland, teljes gazdagságában. Itt az
ember egy olyan ponton áll, ahol az Alpok nyugatról keletre húzódó vonulata véget ér. Mond­
hatnánk, hogy úgy geológiai értelemben, mint az emberiség története szempontjából, itt Kelet
és Nyugat találkozási pontjánál, küszöbénél állunk. Ha az ember a Herzbergről körbetekint, ez
a hangulat minden irányban bizonyítást nyer. Ugyanezt érzi, mikor várról várra jár a vidéken,
és akkor is, ha Burgenland történetét részleteiben is szellemi figyelemmel kíséri.
Az embernek itt elsősorban az a benyomása, hogy ezen a vidéken ősidők óta jelentős kul­
turális központok működtek. A Herzberg magasságából a tekintet egy kissé alacsonyabb hegy­
csúcsra vándorol, amely látóhatárnak is nevezhető. Déli irányban találjuk a Kimberget, amely
valószínűleg a Kimme (horizont) szóról kapta a nevét. Ez az a forma, amelyből kiindulva a cél­
pontot meghatározzák. Ez az elrendezés emlékeztet a druida helyekre, ahol a pap egy bizonyos
pontról a Nap árnyékát figyelte. Ezt igazolja, hogy a Herzbergen a feltöltött talajból druida
kövek tekintenek a magasba. Ez egybevág azzal a ténnyel, hogy az egész környék tele van a kel­
ta bronzkorszakból származó őstörténeti lelőhelyekkel. A szombathelyi múzeumban találjuk
ezeknek a leleteknek a legszebb gyűjteményét, különösen a közelben fekvő Velemből. Ugyan-

-8-
 csak itt található egy térkép, amelyen a bronzkorszak kereskedelmi útvonalait ábrázolták. Ezek
az útvonalak mind Burgenlandból, mintegy Nap-központból sugároznak ki minden irányba,
hatalmas távolságokba és messzi országokba, mint pl. Svájc, Skandinávia, Németország és Ang­
lia. Ez talán a legnagyobb jelentőségű tény, hogy a kelta lélekben ez a sajátos kibontakozás,
amely minden további történelmi fejlődés alaptalaja, itt Burgenlandban történt. A kelta misz­
tériumok a Föld misztériumai. Ezek mindig bizonyos geológiai viszonyokhoz kapcsolódtak.
A bronzkultúra jellemzően a réz és az ón létezéséhez volt kötve. Burgenlandban a réz nagy
mennyiségben van jelen. Magában a Herzbergben is van egy rézbánya és öntöde, Redlschlag
község közelében. A környék egyébként is ércekben rendkívül gazdag. Arról is vannak ismere­
tek, hogy az ónt már a föníciai kereskedőkön keresztül idehozatták Angliából, és valamennyi
nyugatra irányuló utazás össze volt kötve az ónkereskedelemmel is. A Cornwallba vezető utak
minden bizonnyal összefüggésben voltak a nyugati kelta misztériumokkal is. Hogy ezek a kelta
misztériumhelyekre vezető utazások Krisztus után is folytatódtak, erre utal Arimathiai József
legendája, melyben ő, mint ónkereskedő utazik az angliai Glastonburybe.
A Burgenlandból szertefutó utakon ilyen módon érkezett a réz a keleti vidékekről, találko­
zott az ír, angol, nyugati területekkel, és a kettőnek a bronzban volt meghatározó találkozása.
A Herzbergen (Szívhegy) létezett valaha az a beavatási központ (Xisuthros), amelyet a Gilgames
eposz is említ, és amelyről Rudolf Steiner 1924-ben a karácsonyi gyűlésen beszélt. Gilgames ide­
érkezve, itt talált rá a réz szubsztanciájára, amely által egy különleges beavatásban részesült.
Követve az utat, amelyen a Redlschlag magasságából az erdőn át a völgy felé haladunk,
elhagyjuk a baloldalon a Herzberget, és így érkezünk Bernstein várához, amely a Kimmberg
lábánál fekszik, egy magas fennsíkon.

Burgenland várai

Bár nem egymás közelében épültek, mint misztériumhelyek, egymással mégis szoros kapcso­
latban állnak, mert az emberi test különböző tájaihoz kapcsolódnak. Ez némi hasonlóságot mu­
tat az egyiptomi, helyhez kötött kultuszokhoz. Ha az ember figyelmesen kutat, rá fog találni az
egész emberre.
A várak egy kör-forma mentén helyezkednek el, mint markáns pontok, voltaképpen egy
druida kör képét mutatják.

Léka és Bernstein különbözőségei

Lékát a hagyomány a halottak városának tartotta. Ezt a régi Augustinus kriptákban, a templom
alatt a falfestményeken mindig egy homokóra jelképezte.
A halált mindig egy apácaruhás vagy egy szerzetesi csuhába öltözött alak jeleníti meg, de a
képen mindig találunk egy homokórát is. Ez az imagináció egyértelműen a fej erőire utal. Sok
csatát vívtak ezen a helyen, gyakori volt a fegyvercsörgés. Ezt a „külső történelem” is igazolja,
amennyiben a tudomány elfogadja, hogy Lékán a templomosok éltek, akik a páli ághoz tartoztak.
Andreas Paumkircher, akinek székhelye a schlainingi vár volt, a rend tagjait átvitte magához,
és ott egy kolostort rendezett be a számukra. Itt a katolikus templom mellett a pap megmutatta
nekünk azokat a házikókat, amelyekben valaha a rend tagjai éltek. A templom ajtaja felett ma is
látható Paumkircher címere. Kari Ivelin a Szeretet gyermekei (1870, Graz) című regényének 189.
oldalán beszéli el a templomosok pusztulását, méghozzá nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy azt Dr.
Steiner drámája ábrázolja. Ivelin regénye - a mondához hasonlóan - beszél Radvári tanítóról,
akit Dr. Steiner a II. misztériumdrámájában főtanítónak nevez, és aki Lékán tanított (a regény­
ben a 188. oldalon). Radvári leánya a regényben az Adora nevet viseli, akinek a bányamester,
Eicher udvarol. Ő Patzer lányának tartja magát, aki Dr. Steiner drámájában a Kühne (merész) ne­
vet viseli. Adora neve Steiner drámájában Cilii. A bányaüzem tulajdonosának neve Örmany. Ei-

-9-
 cher az ő fia. Eicher anyja Ulrika, ajoachimsthali birtok-grófjának felesége, ő nevelte fel Eichert.
(a regényben a 210.oldal) Eicher neve Dr. Steiner drámájában Thomas. Dr Steinernél Thomas és
Cilii a lékai tanító gyermekei. Ivelin regényében csak Adóra (Cilii) szerepel, mint a tanító gyer­
meke. Dr. Steinernél nincs Örmany nevű szereplő, az ő drámájában Cilii és Thomas testvérek,
Ivelin regényében viszont összeházasodnak.(Eicher és Adóra)
Ivelin regényének 31. oldalán Örmany a lékai vasércbánya vezetője és híres alkimista. Ár­
min Eicher, Hugo Eicher nevelőapja.(Ármin Eicher, aki nőtlen, Joachimsthali bányatiszt, Hugót
saját gyermekeként neveli, regény 18. oldal)
Miért más Dr. Steiner ábrázolása, mint Iveliné? Talán Joachim akarja ezt így, hogy „egymá­
séi legyenek”.
Dr. Steiner II. drámája 8. kép: Beszélgetés a főtanító és Joseph Kühne között, megegyezik a
regénnyel (188.oldal), ahol Radváry és Patzer beszélgetnek egymással.
A regény szerint (történelmileg nem) Bernstein várának ura egy Miezban nevű lovag, aki
Örmany leányát (Irma) veszi feleségül.
A II. dráma előszavában (4. oldal), Dr. Steiner ezt mondja: „A képek a XIV. századra való
visszatekintést szolgálják az imaginatív megismerés eszközeivel, ezért a történelemhez képest
itt az életviszonyok idealizált ábrázolásával van dolgunk, amelyek a fizikai világban csupán ha­
tásaikon keresztül válnak felismerhetővé. Ezért lehetséges, hogy a drámában az főtanító alak­
jában két karakter, Örmany és Radváry lénye összeolvasztva jelenik meg. A drámában Dr. Stei­
ner ugyancsak összevonja a bernsteini és lékai eseményeket, belőlük egy egységes, idealizált
színteret formálva.
A dráma 59.oldalán jelenetek játszódnak le a második tanító és a szerzetes között Berns-
teinben. Nóra feljegyzéseiben itt megjelenik Capesius alakja, a drámában ő a főtanító.
Az árulás jelenete Lékán játszódik. A vár kapuja előtt áll egy fa, amin egy Mária kép függ.
A környékbeliek szerint az árulót itt akasztották fel. A regényben (226.oldal) az áll, hogy ez az
áruló egy templomos tanítvány volt. Steiner drámájában (80. oldal) ez a szereplő az 5. paraszt,
aki így beszél:
Ismerem a titkos járatot
Mely a várba vezetett
Munkásként dolgoztam ott
Míg a harag arra nem ragadott
Hogy a lovagoknak eláruljam a tudást
Mely hasznos lehet.
A Nagymester tartózkodási helye nyilvánvalóan Bernstein. A katonailag jelentős vár azon­
ban Léka. Ezért válnak szét a jelenetek az egyik itt, a másik ott játszódik. Az árulást követően
a lovagok a kúton át menekültek, a népi emlékezet ezt máig úgy beszéli el, hogy a föld alatti
járaton keresztül a szerzetes-temetőnél a Halottfej-rétnél érték el a föld felszínét. Itt azonban
bekerítették és lemészárolták őket. Az áruló elsősorban a Nagymestert akarta eltenni láb alól.
A drámában Simonnak nevezett zsidó neve a regényben Áron. (101. és 108.oldal)
Bernstein és Léka sorsa a legbensőségesebb összeköttetésben áll, úgy szellemileg, mint
stratégiailag. Ami azonban Bernsteinben történt, az nem vált köztudomásúvá. A templomo­
sokról szóló történelmi elbeszélések csak Lékát említik. Ott a kápolnában szabadkőműves jelek
találhatóak.
Lékán imaginatíve egyetlen egyszer sem jelent meg a rózsakereszt. Ezzel szemben Berns­
teinben újra és újra megjelent. Sőt, talán Bernstein várának alaprajza is rózsakeresztet formáz.
Lékán inkább a harcias templomosokkal van dolgunk, míg Bernsteinben a rózsakeresztes al­
kimistákkal és más rózsakeresztesekkel (Bernsteinben van egy alkimista torony) A bernsteini
múzeumban több alkimista olvasztótégelyt találunk, amely az ő jelüket viseli.
Az edények formája ugyanaz, mint Basilius Valentinus 12 rejtélykulcsán, amely a Zodiákus
jelein alapul.

-10-
 Az alkimista toronyban Almássy gróf és testvére, von Gyömöri asszony egy alkimista ke­
mencét talált. Almássy úr tulajdonában van ezenkívül egy harang, amelyen szintén jeleket ta­
lálunk.
A gróf véleménye szerint az edények a XVII. század elejéről származnak, de semmiképpen
sem régebbről. Basilius képei is ebből az időből származnak.
Almássy úr a következőt mesélte: barátaival a múltban szellemidézéssel is próbálkoztak.
Az asztaltáncoltatás egész jól ment: az asztal mindig egy bizonyos fal irányába indult el. A kér­
désre, hogy miért oda, ez a válasz jött: ott a padló alatt fekszik egy halott. Egy Bornehag nevű
férfit gyilkoltak itt meg. A gyilkosság oka az volt, hogy az illető elleste az urától az egyik al­
kimista titkot, nevezetesen az áttetsző fehér kő elkészítésének a módját. Bornehag lakáj volt
Königsbergben, amikor 1610-ben a várat felújították. Két fia volt, az egyik pap, a másik világi
foglalkozású. Az apa csak a pap fiának árulta el a kővel kapcsolatos tudást. Ez kiváltotta a másik
testvér irigységét, aki minden áron meg akarta tudni a titkot. Testvérét ezért Bornehag ellen
fordította, hogy tőle megtudhassa a titkot, amikor ez nem sikerült, az irigy testvér megölte
Bornehagot. Almássy gróf utána ment a kapott információnak és a megadott helyen leásva
megtalálta a csontvázat. A szellemek azt mondták Almássy úrnak: áss tovább a szikla alatt, a
hely mögött, ahol a csontváz feküdt. A szikla kemény, a kút felől könnyebb a hozzáférés. Kincs
fekszik ott. A megjelölt helyszínen találtak rá Almássy úr egy ismerősére, aki egy időben Berns-
teinben tartózkodott, de onnan nyom nélkül eltűnt. Franciaországi rokonai legalábbis így vélik.
Amikor utána kutattak, egy látó nő a következőt mondta: ott látom őt állni egy kút előtt, ahol a
kincset elásták.
Almássy úr megerősítette, hogy az eltűnt férfi a megadott időpontban valóban a kutat
szemlélte. Nóra a szellemtől azt kérdezte, hol hagytátok az értékeket. A válasz: a kút alatt.
Nóra első napi élményei is az alkímia irányába mutatnak (metamorfózis). A regényben
Áron meggyógyít egy férfit, Simont (102.oldal). Dr. Steiner a drámában a zsidót Simonnak ne­
vezi. Áron itt a bányaorvos. A lovagok azt beszélik róla, hogy sokat tud, és tisztelik gyógyító
művészetét.
Az eddigiek szolgáljanak arra, hogy megmutassák Léka és Bernstein egymástól eltérő ka­
rakterét.

Ispánk, 2020. június 20.