Harcos Az Agyban - Cathleen Galitz

Cathleen Galitz
Harcos az ágyban
Az indián származású John Lonebear bénító emlékekkel tért haza a

hadseregből, és azzal az elhatározással, hogy népe gyermekeinek szenteli az
életét. Hajthatatlan, büszke természete imádott szülőföldje kopár, de
nagyszerű tájain edződött. Ám még ő sem tagadhatja le az elsöprő erejű
szenvedélyt, amely fellángolt közte és a nem épp szívesen látott idegen, Annie
Wainright között....
Cathleen Galitz Harcos az ágyban (JKSZ 15/1.)
1. FEJEZET
Sokkal szebb, mint amire szaá míátott, aá llapíátotta meg John Lonebear.
ÁÁ mbaá r mivel pataá s laá bakkal meg szarvakkal laá tta el gondolatban a híárhedt
Miss Ánne Wainwrightot, nem volt neheá z felüü lmüá lni az elkeá pzeleá seá t.
Keá tseá gtelen, hogy az ünokahüá ga dicseá roő szavai kevesebbet nyomtak a
latban, mint sajaá t ifjüá kori eá lmeá nyei. Ezeá rt eá rthetoő talaá n, hogy vasvillaá t
keá pzelt az üá j tanaá rnoő kezeá be, mütatoá paá lca helyett. Ánnak idejeá n, maá sodikos
koraá ban nem egy koü rmoü st kapott a haá zsaá rtos Miss Ápplebee-toő l, amieá rt
megzavarta az oá raá it – ami teá ny eá s valoá , gyakran megesett.
Nos, legalaá bbis a megjeleneá seá t illetoő en, Miss Wainwright oü ssze sem
hasonlíáthatoá azzal a veá n boszorkaá val.
Mindazonaá ltal Johnnyt nem vette le oly koü nnyen a laá baá roá l egy baá jos
mosoly, mint a tapasztalatlan ünokahüá gaá t. Á feá rfi meglehetoő sen bizalmatlan
volt az üá gynevezett joá teá t lelkek iraá nt. EÁ pp eleá gszer laá tta a harcteá ren, ahogy
golyoá kkal akarjaá k alaá taá masztani egy-egy faj, vallaá s vagy kültüá ra
felsoő bbrendüő seá geá t. Ugyanakkor tekintet neá lküü l boő rszíánre vagy hitvilaá gra,
elszaá nt emberek az eá letüü ket is hajlandoá k felaá ldozni a szabadsaá g eá s
egyenloő seá g veá delmeá ben.
Á tapasztalat arra is megtaníátotta, hogy zsoldosokkal leá nyegesen
koü nnyebb elbaá nni, mint vakbüzgoá megszaá llottakkal. Raá adaá sül tartott toő le,
hogy egy megszaá llott az osztaá lyteremben sokkal veszedelmesebb
ellenseá ggeá vaá lhat, mint a csatamezoő n. Ha Miss Wainwright valoá ban
megteá vedt vilaá gmegvaá ltoá nak bizonyül, ahogy azt a noő veá re, Ester gyaníátja,
akkor Johnny kamatoztathatja katonai tapasztalatait. Legalaá bbis íágy
fogalmazott Ester, miütaá n legorombíátotta az oü ccseá t, amieá rt egyaá ltalaá n
beengedte azt a noő szemeá lyt az iskolaá ba, eá s kerek perec felszoá líátotta, hogy
neá zze meg a sajaá t szemeá vel az oü rdoü gfajzatot.
2 / 123
– Nem eá n veszem fel a tanaá rokat, Ester! – szabadkozott a feá rfi. – EÁ n csak
igyekszem müő koü deá sben tartani az iskolaá t, lehetoő leg zoü kkenoő mentesen.
Áhogy most elneá zte a sok fekete büksi koü züü l kivilaá gloá szoő ke fejet,
akaratlanül is arra gondolt, hogy a tantestüü let legüá jabb tagja aznap reggel
nem laá tszik feltüő noő en oü rdoü ginek. Soő t üá gy kellett oü sszeszednie a gondolatait,
hogy ne az aranyos füü rtoü koü n jaá tszoá napsügaá r koü rüü l idoő zzenek, eá s eroő vel
figyelmeztetnie magaá t joü vetele ceá ljaá ra.
Mintha csak megeá rezte volna a raá iraá nyüloá keá tes figyelmet, a szoá ban
forgoá hoü lgy feltekintett a veá rvoü roü s üü vegdarabroá l, amellyel foglalatoskodott,
eá s egyenesen a feá rfi szemeá be neá zett.
– Joü jjoü n koü zelebb, ha van kedve!
Á hangja nem ellenseá ges, aá llapíátotta meg Johnny. Kimondottan kellemes
csengeá süő , taá jszoá laá stoá l mentes. Á meá zeá des hangot azonban meghazüdtolta a
kihíávoá pillantaá s. Á nyíált, keá k szempaá r ügyanolyan veszedelmes a
feá rfiszíávekre neá zve, mint az üü vegvaá goá a gazdaá ja kezeá ben.
Á metszoő tekintet tüü zeá ben Johnny hirtelen alsoá s kiskoü lyoü knek eá rezte
magaá t eá s feleá bredt benne a poü khendi dac, amely annak idejeá n oly sok
igazgatoá i feddeá st eredmeá nyezett. Soü teá t szeme kihíávoá an meá rte veá gig a fiatal
noő t, a feje büá bjaá toá l a laá ba üjjaá ig eá s vissza. Áz ajka koü rüü l jaá tszadozoá halvaá ny
mosoly nem hagyott keá tseá get afeloő l, hogy eleá gedett a laá tvaá nnyal.
– Koü szoü noü m, nem – felelt, vaá llaá t az ajtoá feá lfaá nak vetve, karjaá t oü sszefonva a
melleá n. – Innen is remeküü l laá tom, amit laá tni akarok.
– Áhogy akarja. – Á noő feltett egy veá doő szemüü veget, eá s folytatta a
bemütatoá t. Áz arcaá n roá zsaá lloá aá rülkodoá píártoá l eltekintve egyaá ltalaá n nem
eá rzoő doü tt rajta, hogy a feá rfi jelenleá te hataá ssal lenne raá .
Hidegfejüő teremteá s. Johnnyban akaratlanül is csodaá latot eá bresztett,
milyen üü gyesen teá rt ki az eroő fitogtataá s eloő l egyszerüő en azaá ltal, hogy
3 / 123
zavartalanül folytatta a münkaá jaá t. Egy bonyolült minta nyomaá n keá tfeleá
hasadt a voü roü s üü vegdarab, s a gyerekek torkaá boá l elismeroő kiaá ltaá s toü rt eloő .
Á noő veá re attoá l feá l, hogy a tanaá rnoő megrontja a laá nyaá hoz füő zoő doő
kapcsolataá t, emleá keztette magaá t a feá rfi. ŐŐ toő le pedig azt vaá rja, hogy ezt
megakadaá lyozza.
– ŐÁ -oá – düü nnyoü goü tt günyorosan, eá pp csak annyira hangosan, hogy
mindenki hallja.
Á tanaá rnoő haá tratolta a veá doő szemüü vegeá t.
– Ennyire azeá rt nem nagy szaá m, mindazonaá ltal oü rüü loü k, ha elnyertüü k a
tetszeá seá t. Joü jjoü n el holnap is! Áz lesz csak igazaá n izgalmas: az eá les szeá lek
lecsiszolaá sa. – Egy mosolyt villantott a feá rfira, aá m a szeme olyan szikraá kat
szoá rt, hogy az egy íávhegesztoő nek is becsüü leteá re vaá lt volna.
Ha nem eá pp az oü sszetüő zeá st keresi, taá n John is kíáseá rteá st eá rez, hogy egy
veá doő szemüü veg moü geá meneküü ljoü n. IÁgy azonban csak azon tüő noő doü tt el, hogy
vajon az aá rtalmatlan megjegyzeá snek volt-e szemeá lyes eá le. Mosoly sühant aá t
az arcaá n. Eloő bb-ütoá bb minden eddigi baraá tnoő je kikerüü lhetetlenüü l felismerte,
hogy John Lonebear karcos egyeá niseá geá t nem lehet simaá ra csiszolni.
– Maá ra veá geztüü nk, gyerekek. Pakoljatok el!
Á fiatalonk sietve oü sszepakoltak, a tanaá rnoő pedig levette a
veá doő szemüü veget. Johnny azon kapta magaá t, hogy azt kíávaá nja, baá rcsak a
hajaá t is kiengedneá . Á szigorüá loá farok nem illik hozzaá . Elkeá pzelte, ahogy a
meá zszíánüő hajzühatag koü rbeoü leli az arcaá t. Noő iesebbnek laá tszana, eá s
eá rettebbnek – nagyjaá boá l annyinak, mint a valoá s kora, hüszonheá t-
hüszonnyolc eá vesnek.
Á laá ny a derekaá ra tett keá zzel nagyot nyüá jtoá zott, amitoő l a feá rfi
oü nkeá ntelenüü l oü sszeraá ndült. Kükücskaá loá keá jencnek eá rezte magaá t, de keá ptelen
volt elfordíátani roá la a tekinteteá t.
4 / 123
– Mieá rt nem mütatsz be a baá csikaá dnak? – hallatszott a tanaá rnoő hangja,
amint az egyik kamasz laá ny feleá fordült.
Hajnalpíár joá l hallhatoá an megadoá soá hajt küü ldoü tt az eá g feleá , Johnny pedig
leplezetlenüü l elvigyorodott. Nem ez az elsoő eset, eá s aligha az ütolsoá , hogy
oá hatatlanül is kellemetlen helyzetbe hozza nyakas ünokahüá gaá t, aki
egyeá bkeá nt legjobban hasonlíát raá az egeá sz famíáliaá boá l.
Vonakodva baá r, a laá ny odavezette a tanaá rnoő t a küü szoü boü n aá lldogaá loá
feá rfihoz, aki vaá ltozatlanül keá nyelmesen az ajtoá feá lfaá nak vetette a haá taá t, egyik
csizmaá ba büá jtatott laá baá t lazaá n behajlíátotta, eá s olyan rendíáthetetlen
koü zoü nnyel fonta oü ssze a karjait, hogy keá rdeá sesnek laá tszott, hajlandoá -e
egyaá ltalaá n egy keá znyüá jtaá s erejeá ig adoá zni az üdvariassaá gi szokaá soknak.
– Á nagybaá tyaá m, Johnny…
– John – helyesbíátett a feá rfi. – John Lonebear.
Lonebear, vagyis magaá nyos medve. Baá r a magaá nyos farkas jobban illeneá k
raá d, fütott aá t Ánnie fejeá n.
Deá lceg, szaá lfa termeteá vel, szeá les vaá llaá val tekinteá lyt parancsoloá jelenseá g,
akinek szemeá lyes kisügaá rzaá sa betoü lti a helyiseá get, ahovaá beleá p. Csontos
arca, bronzszíánüő boő re, süő rüő keá kesfekete haja nem hagy keá tseá get szaá rmazaá sa
feloő l, s a hataá st sem a kürta, katonaá s frizüra, sem a farmeroü ltoü zeá k nem
csorbíátja. Vajon milyen lenne, tüő noő doü tt Ánnie szoá rakozottan, ha
megnoü veszteneá a hajaá t, eá s üá gy feá süü lneá , ahogy a vadnyügati filmek indiaá njai?
Megsaá rgülna az irigyseá gtoő l minden hivataá sos reá zboő rüő Holywoodban, ha
meglaá tnaá nak egy ilyen feá lelmetes harcost. Á kifüü rkeá szhetetlen fekete
szempaá r pillantaá sa viszont egy ragadozoá eá val vetekszik – olyannyira, hogy
Ánnie nem szíávesen nyüá jtotta ki a kezeá t. Áttoá l tartott, a feá rfi esetleg
megharapja.
Mindazonaá ltal meá ly leá legzetet vett, eá s oü sszeszedte a baá torsaá gaá t:
– ŐÖ rüü loü k, hogy megismerhetem.
5 / 123
John Lonebear raá eá roő sen baá r, de veá güü l is viszonozta a mozdülatot: keá t
tenyere koü zeá fogta Ánnie kezeá t. Á hataá st a legfinomabb kifejezeá ssel eá lve is
elementaá risnak lehetett nevezni. Ánnie testeá n oő si, vad szenvedeá ly tüü ze
soü poü rt veá gig, a karjaá n felborzoloá dtak a szoő rszaá lak. Saá maá n vagy kürüzsloá ez a
fickoá , fütott aá t a fejeá n, baá r csak koü doü s elkeá pzeleá sei voltak az ilyen cíámekkel
jaá roá eroő kroő l. Mifeá le hatalommal bíár John Lonebear, hogy az eá rinteá se nyomaá n
egy lenyüő goü zoő , feá lig ember, feá lig farkas leá ny keá pe jelenik meg a lelki szemei
eloő tt, aki fenseá gesen üralja a koü rnyezoő zordon taá jat, eá s minden erejeá vel
elszaá ntan veá delmezi a falkaá jaá t?
Ánnie borzongott, arcaá roá l lehervadt az üdvarias mosoly, eá s
legszíávesebben alaposan megdoü rzsoü lte volna lüá dboő roü zoő karjait. Elraá ntotta a
kezeá t, eá s hogy leplezze zavaraá t, egyenesen a taá rgyra teá rt:
– Voltakeá pp mit tehetek oü neá rt, Mr. Lonebear?
Tüő nj el az ünokahüá gom eá leteá boő l eá s az iskolaá mboá l, amilyen gyorsan csak
tüdsz! Vidd az oü ntelt, vaá rosi elkeá pzeleá seidet meg a boá díátoá parfüü moü det, eá s
oldj kereket a rezervaá tümboá l, meá g mieloő tt valami ordas farkas tüá lsaá gosan
eá tvaá gygerjesztoő falatnak talaá l! EÁ s, ha maá r keá rded, mit szeretneá k leginkaá bb:
haá t csoá kolj meg üá gy, ahogy meá g senkit!
Hogy ez mikeá nt jütott eszeá be, Johnny meg nem mondhatta volna. Csak
azt tüdta, hogy a noő borzongaá sa titokzatos moá don oő raá is aá tterjedt. Áz üjjai
bizseregtek, mint akit aá ramüü teá s eá rt, nyügtalansaá g feszíátette minden
porcikaá jaá t, eá s legszíávesebben a boő reá boő l is kibüá jt volna, ha üá gy
megszabadülhat a balsejtelemtoő l, hogy a sorsa veszedelmes, bizonytalan
fordülatot vesz. Á reá giek ezt keá tseá gkíávüü l figyelemre meá ltoá jelnek tartanaá k.
EÁ gi figyelmezteteá snek – hogy ez a noő megtestesíáti mindazokat az
eloő íáteá leteket, amelyek oő t olyan emberreá formaá ltaá k, amilyen.
Udvarias mosolya megvetoő fintorraá torzült, elloü kte magaá t az ajtoá feá lfaá toá l,
eá s egeá szen koü zel hajolt az idegenhez.
6 / 123
– Ázt teheti, Miss Wainwright – a „Miss” günyoros sziszegeá skeá nt

hangzott hogy megmarad a tarka üü vegdaraboknaá l, eá s a tovaá bbiakban nem
üü ti bele a baá jos orrocskaá jaá t a diaá kok magaá neá leteá be.
Á laá ny akkor se doü bbenhetett volna meg jobban, ha arcül üü ti.
– Keá rem, szoá líátson Ánnie-nek! – hebegte, remeá lve, hogy szemeá lyesebb
hangnemben egyszerüő bb lesz kideríáteni az ellenseá gesseá g okaá t.
– Iskolaá nkban vezeteá knevüü koü n szoá líátjük a tanaá rokat, ezzel is kifejezeá sre
jüttatva a hivataá st oü vezoő tiszteletet – vaá gott vissza Johnny, aki meá g a
laá tszataá t is el akarta kerüü lni, hogy esetleg hataá ssal van raá a tanaá rnoő büá goá
hangja eá s meglepoő en valoá saá gos baá ja.
Hajnalpíár eleá rkezettnek laá tta az idoő t, hogy koü zbeleá pjen.
– Ne leá gy ündok, baá csikaá m! – figyelmeztette a feá rfit gyilkos pillantaá s
kíáseá reteá ben, aztaá n üá j keletüő taá mogatoá jaá hoz fordült: – Ne is toü roő djoü n vele,
Miss Wainwright! Biztosan anyaá m büjtotta fel.
Ánnie-t nem nyügtatta meg küü loü noü sebben ez a híár.
– Erroő l jüt eszembe, anyaá d a kocsiban vaá r - koü zoü lte Johnny a laá nnyal,
aneá lküü l hogy levette volna a szemeá t szoő ke ellenfeleá roő l.
Hajnalpíár laá thatoá an nem szíávesen hagyta magaá ra tanaá raá t a boő sz
rokonnal.
– Menj csak! Holnap folytatjük a münkaá t – biztatta Ánnie.
Szinte laá tni lehetett a laá ny feje koü rüü l gyüü lekezoő viharfelhoő ket, ahogy
egyenes dereá kkal veá gigmasíározott a folyosoá n, nyilvaá nvaloá an nagy csataá ra
keá szüü lve az anyjaá val. Ánnie, aki maá r sok effeá le csetepateá t laá tott, szíávesen
koü zbeleá pett volna, aá m tapasztalatboá l tüdta, hogy megaá llíátani egy elszaá nt
kamasz laá nyt nagyjaá boá l olyan vaá llalkozaá s, mint üá tjaá t aá llni a forgoá szeá lnek.
– Haá t joá . Miroő l van szoá ? – fordült ismeá t a fenyegetoő en foü leá tornyosüloá
feá rfihoz. – ŐŐ szinteá n nem eá rtem, mieá rt ilyen bosszüá s. Á gondolatolvasaá s
pedig nem eroő s oldalam.
7 / 123
Johnny elgondolkodva neá zte. Nem is olyan hideg a tekintete, mint elsoő re
veá lte. Inkaá bb oá vatossaá g lappang azokban a keá k meá lyseá gekben.
Sebezhetoő seá g. EÁ s ez a felfedezeá s elbizonytalaníátotta. Feleá bresztette
veá delmezoő oü sztoü neá t. Meg az oü nveá delmit is együá ttal.
– Ezt mondta Cüster taá bornok is a katonaá inak – vetette be kedvenc
fegyvereá t, a hümort, hogy elüő zze a kellemetlen koü zeá rzetet.
– Hogy a hasonlatnaá l maradjak – folytatta a laá ny, halvaá ny mosollyal
meá ltatva a treá faá t –, ha maá r elkerüü lhetetlenüü l megskalpolnak,
megtisztelteteá snek venneá m, ha megtüdhatnaá m, mieá rt.
Johnny az ajkaá ba harapott, hogy elfojtsa a neveteá st. Á hoü lgyben van
spiritüsz, ezt el kell ismerni. Kíávaá ncsisaá gtoá l hajtva meá g egy leá peá ssel
tovaá bbment a jaá teá kban, kinyüá jtotta a kezeá t, eá s megeá rintette a szoá ban forgoá
hajkorona egy füü rtjeá t. Mint püha selyem, üá gy simültak üjjai koü zeá a meá zszíánüő
hajszaá lak.
– Szeá p – jegyezte meg olyan hangon, mintha egy díásztaá rgyat
müstraá lgatna.
Immaá r maá sodszor hasznaá lt elismeroő szavakat a küü lsejeá t illetoő en, aá m a
hangnem mindkeá tszer eroő sen megkeá rdoő jelezte a boá k eá rteá keá t. Ánnie, aki
nem tartotta magaá t küü loü noü sen szeá pnek, nem volt jaá rtas az effeá le eá voő deá sben,
íágy haá t üá gy doü ntoü tt, süü rgoő sen veá get vet neki. Hataá rozottan elraá ntotta a fejeá t,
aminek az lett az eredmeá nye, hogy a feá rfi keze az arcaá nak üü toő doü tt. Mintha
elektromossaá ggal lenneá nek feltoü ltve az üjjai! Ánnie zavartan tapogatta az
eá rinteá s helyeá t.
Johnny szeme oü sszeszüő küü lt. Valahaá ny filmet laá tott, a feheá r noő k mindig
rettegtek a vad indiaá noktoá l.
– Nem akartam megijeszteni – szabadkozott, eá s nagyon remeá lte, hogy a
hoü lgy nem szaá ndeá kozik elaá jülni, mint a toü reá keny filmhoő snoő k. Nem keá szüü lt
repüü loő soá val ijedoő s vaá rosi libaá k kezeleá seá re.
8 / 123
– Nem ijesztett meg – felelt Ánnie. Csak kicsit füü llentett. Nem a feá rfi
termete vagy ereje reá misztette meg, hanem a hataá s, amelyet oő beloő le
kivaá ltott, ahogy tüdatosíátotta benne noő i mivoltaá t, eá s feleá bresztette testeá t
Csipkeroá zsika-aá lmaá boá l. – Elaá rülnaá , mivel zaklattam fel? – ismeá telte meg a
keá rdeá st azzal a szaá ndeá kkal, hogy veá get vet a szíánjaá teá knak.
Ellenben a feá rfi dallamos hangja, neá peá nek jellegzetes üü temüő
beszeá dmodora felkeá szüü letlenüü l eá rte. Izgalmasan csengett a füü leá ben – eá s
eá rzeá kien.
– Hajnalpíár mamaá ja szerint a maga lelkeá t terheli, hogy a laá nya vad
oü tletekkel aá ll eloő , eá s egy flancos St. Loüis-i foő iskolaá ra akar menni.
– Semmi olyat nem mondtam neki, amit ne tüdott volna maá r maga is.
Nyilvaá n oü n is tisztaá ban van az ünokahüá ga tehetseá geá vel. Felteá telezem,
taá mogatja, hogy ezt kamatoztassa. Ámikor kikeá rte a veá lemeá nyemet, csüpaá n
annyit mondtam neki, hogy meg tüdnaá aá llni a helyeá t a taá gabb vilaá gban is, ha
erre vaá gyik. Igazaá n nem eá rtem, ezt hogyan lehet tolakodaá snak nevezni.
– Hoü lgyem, ha nem tüdnaá , maá r az a teá ny, hogy feheá r ember leá teá re eljoü tt
dolgozni a rezervaá tümba, sokak szemeá ben gyanüá ssaá teszi.
– Tanfolyamot tartok! – aá lmeá lkodott a laá ny oü sszeraá ncolt homlokkal. –
Egy szabadon vaá laszthatoá nyaá ri kürzüst, a helyi koü zoü sseá g aá ltal fenntartott
iskolaá ban.
– Egeá szen biztosan nem azeá rt joü tt, hogy megmentse az indiaá n neá pet? –
Johnny hangja csak üá gy csoü poü goü tt a maroá güá nytoá l.
– Egek! – hüü ledezett a laá ny. – Nem!
EÁ pp eleá ggeá lefoglal, hogy megmentsem sajaá t magam, tette hozzaá
gondolatban. Voltakeá pp mieá rt alakül ki roá la az a keá p maá sokban, hogy
leghoő bb vaá gya egy szaá l magaá ban megvaá ltani a vilaá got, eá s miütaá n oá hatatlanül
küdarcot vall, keá sz magaá ra vaá llalni a feleloő sseá get? Nem keá pzeli magaá t
Süperwoman-nek!
9 / 123
– UÁ gy tüő nik, nincs tisztaá ban vele, mennyire keá tseá gbeejtoő en nagy
szüü kseá güü nk van olyan tehetseá ges fiatalokra itt, a rezervaá tümban, mint az
ünokahüá gom. Árra, hogy itt maradjanak, eá s a neá püü nk vezetoő i legyenek –
magyaraá zta a feá rfi lassan, tagoltan, mintha egy eá rtelmi fogyateá koshoz
beszeá lne. – Árra ellenben semmi szüü kseá g, hogy a beolvadaá s eszmeá jeá t
neá pszerüő síátseá k holmi idegenek, a sajaá t kültüá raá nk kaá raá ra. EÁ n eá veket
toü ltoü ttem a feheá r emberek koü zoü tt, eá s oü nszaá ntamboá l teá rtem vissza a
rezervaá tümba, hogy elmondjam baá rkinek: a küü lvilaá g sem feneá kig tejfel.
Ánnie megadoá an emelte fel a kezeá t.
– Koü szoü noü m a tanaá csot. Bizonyaá ra hasznaá t veszem – felelte kimeá rten,
remeá lve, hogy ezzel lezaá rhatja a roü gtoü nzoü tt vitadeá lütaá nt.
– Remeá lem is! – vaá gott vissza Johnny. Düü hoü s volt magaá ra, amieá rt szavai
sebzett kifejezeá st csaltak a laá ny arcaá ra.
– ÁÁ m hadd adjak eá n is egy tanaá csot! – folytatta Ánnie szelíád hangon,
hogy ellensüá lyozza kíámeá letlen mondandoá jaá t. – Ha azt hiszi, hogy kordaá ban
tarthat egy kamaszt azaá ltal, hogy nekem megszabja, mit mondhatok eá s mit
nem, akkor nagyon teá ved. Á fiatalok aá lmaiba nem szoá lhat bele, Mr. Lonebear.
Ámi pedig engem illet, nem leszek senki aá lmainak a gyilkosa, akaá rmilyen
szereá nynek, tüá lzoá nak vagy helytelennek veá li is azokat esetleg valaki. Semmi
kedvem beleavatkozni maá sok üü gyeibe, küü loü noü sen nem az oü neá ibe,
ügyanakkor hadd emleá keztessem raá , pedagoá güskeá nt az a dolgom, hogy
segíátsek a gyerekeknek megvaloá síátani az elkeá pzeleá seiket. Ha magaá nak,
mikeá nt azt gyaníátom, valoá ban fontos az ünokahüá ga, tisztelje oő t annyira,
hogy engedi a sajaá t üá tjaá t jaá rni, akaá r a rezervaá tümon kíávüü l is! Veá gteá re is
koü nnyen lehet, hogy visszateá r, eá s akkor sokkal toü bbet adhat a neá peá nek, mint
mieloő tt taá vozott.
Nyügodt eá s magabiztos szavai Johnny eleveneá be talaá ltak. Hogy oő t, eá pp
oő t, aki szemeá lyesen vaá lasztotta az ÁÁ lomfogoá nevet az iskolaá nak – amely
10 / 123
taá rgy neá pe hagyomaá nyai szerint taá vol tartja az aá rtoá , eá s feleroő síáti a pozitíáv
eroő ket –, aki eá letceá ljaá nak tekinti, hogy segíátsen valoá ra vaá ltani azokat az
aá lmokat, oő t vaá dolja ez a noő azzal, hogy el akarja fojtani valakinek a vaá gyait,
maá r arcaá tlansaá g. Legalaá bb olyan seá rtoő , mint a felteá telezeá s, hogy igazi sikert
csak a feheá rek vilaá gaá ban eá rhet el valaki.
– Ázt ajaá nlom, Miss Wainwright – szoá lalt meg veá güü l fagyosan –, a
joü voő ben legyen oá vatosabb a feletteseivel szemben! Lehet, hogy nem eá n
vettem fel, de biztosíáthatom, hogy hatalmamban aá ll elbocsaá tani, ha üá gy
laá tom joá nak.
Ázzal sarkon fordült, eá s kiment. Hadd dolgozza bele a hoü lgy ezt a nem
elhanyagolhatoá adaleá kot is az elkerüü lhetetlenüü l oü sszekapcsoloá doá eá letüü k
bonyolült üü vegmozaikjaá ba.
11 / 123
2. FEJEZET
Ánnie a joá l fizetoő chicagoá i münkahelyeá roő l üá gy leá pett ki, hogy
biztosíátottaá k, baá rmikor visszateá rhet. Most eroő s kíáseá rteá st eá rzett, hogy tegyen
egy oá riaá si szíávesseá get Mr. Lonebearnek, eá s azonnali hataá llyal felmondjon.
Hogy meá gsem tett íágy, annak biztosan nem a peá nz volt az oka. Á nevetseá ges
fizeteá s, amelyet küü lsoő skeá nt kapott az ÁÁ lomfogoá Koü zeá piskolaá ban, a
telefonszaá mlaá jaá t is csak szüő koü sen fedezte. Ellenben a baraá tnoő jeá nek,
Jewellnek, aki raá bíázta a haá zaá t, míág oő nyaá ri tovaá bbkeá pzeá sre ment, nem akart
csaloá daá st okozni. Ázonkíávüü l szerette volna befejezni a sajaá t tervezeá süő ,
igeá nyes fali kompozíácioá t, amelyen dolgozott, eá s az iskolaá nak akarta
ajaá ndeá kozni, ha elkeá szüü l. Áz iskolaá nak, amelyet bizonyos oü ntelt Mr.
Lonebear a kizaá roá lagos birodalmaá nak tekint.
Hajnalpíár feá lszeg, koü nyoü rgoő pillantaá saá roá l sem feledkezett meg, aki
tanaá csot eá s büzdíátaá st vaá r toő le. S veá güü l, de nem ütolsoá sorban valoá szíánüő leg joá
adag dac is koü zrejaá tszott, amikor üá gy doü ntoü tt, senkitoő l sem tüő ri, hogy
elhamarkodott leá peá sekre keá nyszeríátse.
Senkitoő l! Füü ggetlenüü l attoá l, milyen fontosnak hiszi magaá t az illetoő .
Füü ggetlenüü l attoá l, milyen vonzoá . Tagadhatatlanül.
Egyeá bkeá nt sem szüő nnek meg a gondok, ha megfütamodik eloő lüü k az
ember.
Meá gis, ahogy Jewell meghitt otthona feleá koü zelíátett a kaá tyüá s foü ldüá ton,
akaratlanül is arra gondolt, hogy ha valahol, haá t ezen a helyen begyoá gyülnak
a lelki sebek, eá s vigaszt lel az oü sszetoü rt szíáv. Á Wind River hegyseá g laá baá naá l
megbüá voá magaá nyos haá zikoá boá l pazar kilaá taá s nyíált a folyoá ra, amely a koü rnyeá k
foü leá magasodoá hegyek neveá t adta. Á keveá sbeá ismert koü rnyeá ket raá adaá sül meá g
nem szaá lltaá k meg a türistaá k, eá s ez csak vonzoá bbaá tette olyasvalaki szaá maá ra,
aki megeleá gelte a nagyvaá rosi eá letet.
12 / 123
Áz alaá szaá lloá napkorong eleá rte a graá nitcsipkeá s hegyormot, s egy pillanatig
üá gy ragyogott a beá rcen, mint egy draá gakoő a foglalataá ban. E laá tvaá ny
elfeledtette Ánnie-vel minden büá jaá t. Eggyeá vaá lt a taá jjal, amely a kocsija
moü goü tt felszaá lloá portoá l eltekintve gyakorlatilag nem vaá ltozott az idoő k
kezdete oá ta. Ázeá rt is szíávesen marad meá g egy darabig a rezervaá tümban,
hogy eá lvezhesse az ilyen eá s ehhez hasonloá pillanatokat. Legalaá bb nyaá r
veá geá ig, amikor a szaá raz anyagi eá rdekek valoá szíánüő leg amüá gy is taá vozaá sra
keá nyszeríátik.
Pillanatnyilag azonban nem toü rte a fejeá t a joü voő n, hanem leaá llíátotta poros
kis aütoá jaá t a fahaá z melleá , eá s helyet foglalt a teraszon aá lloá hintaszeá kben.
Csodaá latos, eleven szíánekben jaá tszoá alkonyi eá gbolt taá rült a szeme eleá .
Szerette volna minden aá rnyalataá t üü vegbe zaá rni, hogy beleeá píáthesse keá szüü loő
müő veá be. Á majdnem keá t meá ter aá tmeá roő jüő alkotaá s egy beá keá s taá bortüő z koü rüü l
üü loő csalaá dot aá braá zol, egy hagyomaá nyos saá tor – tipi – eloő tt, a haá tteá rben pedig
az eá v- eá s napszakok jelkeá pei sorakoznak koü rben. Á laá tvaá nyos üü vegmozaikot
finom, kerek, haá loá jellegüő feá mkeret tartja oü ssze, amely egy aá lomfogoá mintaá jaá t
ideá zi – az iskola neveá hez illoő en.
Vajon mit fog szoá lni morcos Mr. Lonebear a neá pe hagyomaá nyai eloő tt
tisztelgoő müő hoü z? – fütott aá t Ánnie fejeá n. ÁÁ m roü gtoü n rendre is ütasíátotta
magaá t, amieá rt csak egy gondolatot is veszteget annak a goromba fraá ternek a
veá lemeá nyeá re. Áz pedig, hogy eá rinteá seá nek a püszta emleá keá toő l is forroá saá g oü nti
el, egyenesen felmeá rgesíátette. Nem jellemzoő az ilyesmi az oő finom,
visszafogott termeá szeteá re.
Telefoncsoü rgeá s toü rte meg a csendet, eá s Ánnie lelkesen ügrott fel, egy
baraá ti szoá remeá nyeá ben. Baá r eá lvezte az eldügott haá zikoá ban honoloá
nyügalmat, küü loü noü sen a forgalmas, belvaá rosi ütcaá ra neá zoő lakaá sa ütaá n, a
magaá ny neá ha nyomasztoá vaá vaá lt.
13 / 123
Jewell joá l ismert, kedves hangja csendüü lt fel a vonal tüá lsoá veá geá n, eá s Ánnie
teketoá riaá zaá s neá lküü l beszaá molt a baraá tnoő jeá nek a deá lütaá n megismert
szoü rnyetegroő l.
– Johnny? – hitetlenkedett Jewell. – Nem akarom megkeá rdoő jelezni az
íáteá letedet, de nekem emberileg eá s szakmailag csak joá tapasztalataim vannak
vele kapcsolatban. Ámi azt illeti, az egeá sz tanaá ri kar rajong eá rte, akaá rcsak a
gyerekek. El sem tüdom keá pzelni, mit koü vethetteá l el, hogy ilyen rossz
oldalaá roá l ismerted meg.
Ánnie-t eloü ntoü tte a düü h. Meá g oő feleloő s a feá rfi dürva viselkedeá seá eárt?!
– Johnny? – ütaá nozta epeá sen Jewell hanghordozaá saá t. UÁ gy laá tszik, csak oő
nem meá ltoá raá , hogy a keresztneveá n szoá líátsa. Á joü voő ben majd „üram”-nak
titülaá lja, hataá rozta el. – EÁ rtesüü leá seim szerint az ÁÁ lomfogoá ban a
vezeteá knevüü koü n szoá líátjaá k egymaá st a dolgozoá k. – Álig hallhatoá an meá g
hozzaá tette: – Á feletteseiknek pedig tisztelegnek.
Jewell nem vett tüdomaá st a güá nyoloá daá sroá l.
– Csüpaá n a tanüloá k eloő tt. Ezek a szabaá lyok teszik rendezetteá az iskolai
eá letet. Á tanaá rok nem baá njaá k, eá s ami azt illeti, a legtoü bb diaá k sem. Fogoá dzoá t
jelent, van mihez tartani magükat. Őtthon sokszor csak a züő rzavart ismerik
meg.
Baá r mindez hihetoő en hangzott, Ánnie-nek pillanatnyilag nem volt kedve
helyeselni. Dürcaá san eloő kotort egy limonaá deá t a jeá gszekreá nyboő l, eá s csak
annyit düü nnyoü goü tt:
– Folytasd, hallgatlak.
– Lehet, hogy Johnnynak egyszerüő en rossz napja volt. Vagy az zavarta,
hogy nem oő vett fel teá ged. ÁÁ mbaá r a szakmai szempontokat mindig toü bbre
tartja, mint a formasaá gokat. Elkeá pzelhetoő , hogy sikertelen volt a müá lt heti
washingtoni üá tja, eá s rajtad toü ltoü tte ki a düü heá t, noha ezt is keá tlem.
Egyszerüő en zseniaá lis, ha taá mogataá st kell szerezni az iskola szaá maá ra. Neki
14 / 123
koü szoü nhetoő , hogy az Álomfogoá az orszaá g egyik legsikeresebb eá s

legneá pszerüő bb oktataá si inteá zmeá nye – ecsetelte Jewell büü szkeá n.
– Hah! Tehaá t egy igazi szent – jegyezte meg Ánnie szaá razon.
– Ezt azeá rt nem mondanaá m – nevetett a baraá tnoő je. – Keá rdezd csak meg
alkalomadtaá n az oü regeket! Veá g neá lküü l tüdnak meseá lni kedvencüü k zajos
ifjüá saá gaá roá l. Elneá zoő en persze, meg büü szkeá n, amieá rt mindennek elleneá re azzaá
vaá lt, aki.
– Á zajos ifjüá saá gaá roá l?
– ŐÁ , Johnny Lonebear koü zeá piskolaá s koraá ban a tanaá rok reá me eá s a laá nyok
kedvence volt. Ákkora oü ntüdattal bíárt, mint a Sziklaá s-hegyseá g, büsz helyett
menoő motorral jaá rt iskolaá ba, eá s kivaá loá an sportolt. Á tüdomaá ny csak
annyiban eá rdekelte, amennyire az iskolaá n kíávüü li teveá kenyseá geá hez szüü kseá ge
volt raá , a laá nyokat pedig, akik mind bomlottak ütaá na, semmibe vette.
Mindazonaá ltal üá gy tartja a pletyka, hogy van neá haá ny gyereke a
rezervaá tümban.
Ánnie szaá jaá ban megkeseredett a limonaá deá . IÁme egy üá jabb eá rv amellett,
hogy üá j foő noü ke a hitvaá ny gazemberek osztaá lyaá ba tartozik. Ha a baraá tnoő je
hagyja magaá t megteá veszteni egy ilyen jellemtelen alaktoá l, az az oő dolga.
Sajaá t keserüő ifjüá kori tapasztalatait nem kíávaá nta megosztani senkivel, meá g
Jewell-lel sem. Inkaá bb süü rgoő sen maá s, veszeá lytelenebb iraá nyba terelte a
taá rsalgaá st, eá s üá jfent szent íágeá retet tett, hogy nem felejti el meglocsolni a
viraá gaá gyaá st.
Magaá ban pedig azt fogadta meg, hogy az iskola ellentmondaá sos
eloü ljaá roá jaá val legfeljebb annyiban foglalkozik a joü voő ben, hogy mikeá nt teá rhet
ki leghataá sosabban az üá tjaá boá l.
Egy olyan kedves eá s hiszeá keny laá nyt, mint Jewell, lehet, hogy lenyüő goü z
egy feá rfi zordon, de csinos küü lseje eá s kalandos müá ltja, de Ánnie, aki maá r
megeá gette magaá t, nem hitt egyetlen feá rfi szavaá ban sem – küü loü noü sen nem a
15 / 123
gyoü nyoü r kaá bülataá ban elmotyogottakban. Ákaá r tanfolyamot is indíáthatna, oly
jaá rtas a teá maá ban, gondolta keserüő en. Legalaá bb kiegeá szíáteneá a joü vedelmeá t.
Lelki oü nveá delem lenne a kürzüs cíáme, eá s eá ppoly kíámeá letlen volna, mint maá s
harcmüő veá szeti aá gak.
Maga eleá keá pzelte, hogy ilyen szempontboá l mütatnaá be Mr. Lonebeart a
taníátvaá nyainak – s neá mi zord eleá gteá telt eá rzett. Á feá rfi nem tüdhatta,
mennyire elbizonytalaníátotta, amikor felszoá líátotta, hogy ne leá pje tüá l a
tantervi feladatkoü reá t holmi szemeá lyeskedeá ssel. Ánnie egyaá ltalaá n nem volt
benne biztos, hogy keá pes elvaá lasztani egymaá stoá l ezeket a szempontokat.
Ugyanakkor eá pp e hozzaá aá llaá s üő zte el a reá gi münkahelyeá roő l, emleá keztette
magaá t, ezeá rt neá zett a lelki egyensüá lya szaá maá ra keveá sbeá veszeá lyes aá llaá s ütaá n.
Vagyis jobban teszi, ha iparkodik megfelelni John Lonebear
koü vetelmeá nyeinek, a sajaá t eá rdekeá ben is.
Ánnak elleneá re, hogy üá jfent megfogadta, nem alakíát ki eá rzelmi

kapcsolatot a taníátvaá nyaival, Ánnie oő szinteá n oü rüü lt, amikor maá snap Hajnalpíár
megjelent a tanfolyamon. EÁ s legalaá bb ügyanannyira megkoü nnyebbüü lt, hogy
az idegesíátoő nagybaá csi nem bükkant fel. Roü videsen belemeá lyedtek az
alkotaá sba, eá s Ánnie figyelmeá t maradeá ktalanül lekoü toü tteá k a diaá kjai. Minden
szakmai sikerneá l toü bbet jelentett szaá maá ra, hogy segíáthet maá soknak
felfedezni eá s kiaknaá zni a bennüü k rejloő tehetseá get.
Hajnalpíárt biztosíátotta, hogy felesleges mentegetoő znie a baá csikaá ja
viselkedeá se miatt, aztaá n megszoríátotta a vaá llaá t:
– Nagyon joá l haladsz a münkaá val. Ha íágy folytatod, üá j feladatba is
belefoghatsz, mieloő tt veá get eá r a tanfolyam. – Noha tartott a kellemetlen
koü vetkezmeá nyektoő l, makacs termeá szete arra sarkallta, hogy folytassa.
Mindazonaá ltal oá vatosan vaá logatta meg a szavait. – Sajnos hataá rozottan
megtiltottaá k, hogy az osztaá lytermen kíávüü l foglalkozzak a tehetseá geddel, de
16 / 123
tüdnod kell, hogy hatalmas kincset kaptaá l a sorstoá l. Árroá l te doü ntesz, mikeá nt
akarod kamatoztatni.
Hajnalpíár arcaá n boldog mosoly aá radt szeá t. Tisztaá ban volt vele, hogy a
tanaá rnoő elismeroő szavai a koraá bbi münkaá ira is vonatkoznak, amelyeket
nemreá g feá leá nken mütatott meg neki.
– Koü szoü noü m – süü toü tte le a szemeá t zavartan. Küü loü noü sen joá lesett neki, hogy
a csalaá dja ellenseá ges viselkedeá se sem befolyaá solta Miss Wainwright
veá lemeá nyeá t. Feá lszegen megproá baá lta viszonozni a joá tanaá csot: – Johnny
baá csitoá l pedig ne feá ljen! Valoá jaá ban csak egy nagy, oü reg plüü ssmackoá .
Ánnie nehezen aá llta meg neveteá s neá lküü l. Á feá lelmetes medve talaá loá bb
leíáraá s lenne. Mindenesetre, ha maá r maci, megkezdhetneá a teá li aá lmaá t akaá r
most, azonnal, hogy ne is laá ssa toü bbeá , elmeá lkedett, mikoü zben baraá tsaá gos
mosollyal nyügtaá zta a laá ny biztataá saá t.
Neá haá ny oá raá val keá soő bb, amikor a diaá kok elhagytaá k a termet, a sajaá t
müő veá vel kezdett foglalkozni. Teljesen belefeledkezett az alkotaá sba, eá szre
sem vette, hogy nincs egyedüü l. Egy hang talaá n felkeltette volna a figyelmeá t,
de egy vizsla tekintet nem volt eleá g ehhez.
– Nagyon szeá p – szoá lalt meg egyszer csak halkan Johnny Lonebear a haá ta
moü goü tt.
Ánnie majdnem elejtette a kezeá ben tartott meá retes üü vegdarabot
meglepeteá seá ben. Biztos szaá ndeá kosan lopakodott a feá rfi a haá ta moü geá , hogy
megijessze, dohogott magaá ban. Ugyanakkor a kürta boá k meglepoő hataá st tett
raá . Baá r tüdta, hogy Mr. Lonebear az asztalon kirakott bonyolült, szíánes
mintaá ra eá rtette, akaratlanül is az jütott eszeá be, milyen eá rzeá s lenne, ha a
baá rsonyos hang a parfüü mjeá t meá ltatnaá . Vagy a hajaá t. Vagy a keblei
domborülataá t – mikoü zben ciroá gatja.
– ŐÖ rüü loü k, hogy megfelel az íázleá seá nek – felelt ridegen, remeá lve, hogy ezzel
a sajaá t büja keá pzeteit eá pp üá gy elüő zheti, mint a kellemetlen laá togatoá t.
17 / 123
ÁÁ m a ceá lzaá s nem hatott. Á feá rfi raá eá roő sen neá zegette a keá szüü loő müő alkotaá st,
eá s koü nnyedeá n veá gighüá zta üjjaá t egy küü loü noü s, goü csoü rtoü s, lila üü vegdarabon,
amely egyszerre szolgaá lt aá braá zolni az alkonyi eá s a hajnali eá gboltot.
– Joá adag keá retlen eá s ellentmondaá sos tanaá csban reá szesüü ltem magaá t
illetoő en alig hüszonneá gy oá ra alatt – szoá lalt meg koü zoü mboü s hangon, eá s maá r-
maá r beá küü leá keny mosolyt küü ldoü tt a laá ny feleá .
– Valoá ban? – Ámennyire vadül zakatoloá szíáve engedte, Ánnie igyekezett
koü zoü mboü snek mütatkozni.
– Áz ünokahüá gom azzal nyaggat, hogy keá rjek bocsaá natot. Áztaá n tegnap
este teljesen vaá ratlanül felhíávott a tanaá ri kar egyik tagja, akit nagyra
becsüü loü k, eá s oü sszeszidott maga miatt. Á noő veá rem viszont vaá ltozatlanül azt
akarja, hogy rüá gjam ki, mieloő tt teljesen toü nkreteszi a laá nyaá t, mivel meg van
gyoő zoő dve roá la, hogy magaá nak kíágyoá k vannak a fejeá ben.
– Kíágyoá k vannak a fejemben?!
– Ez egy reá gi indiaá n kifejezeá s, eá s azt jelenti, bolond – magyaraá zta a feá rfi
hamiskaá s mosollyal. Áztaá n az asztalon sorakozoá üü vegvaá goá szerszaá mokra
esett a tekintete. – Á münkaá ja minoő seá geá t elneá zve, meg annak alapjaá n, amit a
tanaá ri keá pesseá geiroő l hallottam, hajlok raá , hogy osszam Hajnalpíár
veá lemeá nyeá t. Mindazonaá ltal oü rüü lneá k, ha ezt nem aá rülnaá el neki. Nem tesz joá t
egy kamasznak, ha tüá l gyakran van igaza.
Szaá raz hümora legalaá bb annyira meglepte Ánnie-t, mint a nyakatekert
visszakozaá s.
– Ezt most vegyem bocsaá natkeá reá snek?
– Ha szertartaá sos mentegetoő zeá st akar hallani, akkor sokat kell vaá rnia –
vaá gott vissza a feá rfi hetykeá n, baá r soü teá t szeme baraá tsaá gosan csillogott.
Nos, igen. Áz a fekete szempaá r üá gy ejtette foglyül a laá nyt, ahogy egy
oü rveá nyloő , soü teá t folyam magaá ba szippantja a gyanüá tlan üá szoá t. S mikeá nt a
füldokloá evickeá leá se sem sokat eá r, Ánnie sem tüdta igazaá n kivonni magaá t a
18 / 123
varaá zslatos tekintet hataá sa aloá l. Mindazonaá ltal legalaá bb a laá tszatot
iparkodott megoő rizni.
– Ákkor haá t elaá ssük a csatabaá rdot, Mr. Lonebear? – vonta fel a
szemoü ldoü keá t.
– Egyeloő re, Miss Wainwright. EÁ s ha nincsenek jelen diaá kok, szoá líátson
Johnnynak! Áhogy a baraá taim. – Ázzal megfogta a laá ny kezeá t, eá s komolyan
megszoríátotta, mint aki megpecseá tel egy egyezseá get.
Ánnie testeá n ismeá t veá gigsoü poü rt a tüá lsaá gosan is joá l ismert bizsergeá s.
EÁ rzeá kei egy szempillantaá s alatt feleá ledtek, a teste aá tforroá sodott. Áz eroő s
üjjak szoríátaá sa csak megeroő síátette a soü teá t szempaá rban izzoá eá rzeá ki íágeá retet.
Sietve elfordíátotta a fejeá t, elhüá zta a kezeá t, eá s hogy elterelje a figyelmet
zavaraá roá l, a keá szüü loő feá lben leá voő alkotaá sra mütatott.
– Kíávaá ncsi lenneá k a veá lemeá nyeá re. Küü loü noü sen, mert az iskolaá nak akarom
adni, ha elkeá szüü l. Van valami javaslata, mivel tehetneá m mineá l hitelesebbeá eá s
tartalmasabbaá a gyerekek meg a koü zoü sseá g szaá maá ra?
Johnny olyan meglepettnek laá tszott, hogy a laá ny nem aá llhatta meg halk
kacaj neá lküü l. Elpirült sajaá t kislaá nyos viselkedeá seá n, de aztaá n üá gy doü ntoü tt,
nem szabadkozik. UÁ gysem sokat nevetett az ütoá bbi idoő ben.
Johnny füü leá ben üá gy csengett a neveteá se, mint egy szeá lcsengoő
csilingeleá se, amelyet megborzol egy vaá ratlan leá gaá ram. Csakhogy ez az
aá ramlat cseppet sem hüő síátett, sokkal inkaá bb felszíátotta a zsigereiben
paraá zsloá eá rdekloő deá s laá ngjaá t. Ámikor megszoá lalt, mindenesetre leplezte,
milyen tüő z emeá szti a bensoő jeá t.
– Elhelyezhetne egy-egy soá son eá s arapaho jelkeá pet a tipi keá t oldalaá n.
Ezaá ltal egyesíáteneá a rezervaá tüm meghataá rozoá toü rzseit.
Ázt maá r nem tette hozzaá , hogy az egymaá ssal haá borüá ban aá lloá toü rzseket a
kormaá nyzat eredetileg azzal a szaá ndeá kkal telepíátette egy helyre, hogy
kiirtsaá k egymaá st, eá s eltüő njenek, mint a boü leá nyek, amelyeknek
19 / 123
szeá gyentelenüü l lemeá szaá rolt, rothadoá tetemei szaá z eá vvel ezeloő tt beboríátottaá k
a preá rit. EÁ s ez a gyalaá zat is csak azt a ceá lt szolgaá lta, hogy eá hhalaá lra
kaá rhoztassaá k Ámerika oő slakosait.
Johnny emleá keztette magaá t raá , hogy Ánnie Wainwrightot a szoő ke hajaá n
eá s vilaá gos boő reá n kíávüü l semmi nem koü ti oü ssze e gaztettek egykori
elkoü vetoő ivel. Á hajdani büő noü k felhaá nytorgataá sa csak gyüő loü letet szíát az üá j
nemzedeá kek koü zt is. Baá r a kellemetlen teá nyek szoő nyeg alaá soü preá seá t sem
tartotta helyesnek, eá s osztozott a noő veá re bizalmatlansaá gaá ban, Johnny
tapasztalt katonakeá nt nem kereste az oü sszetüő zeá st.
Ánnie haá laá s mosolya teá ríátette vissza a jelenbe – eá s tett raá üá jabb koü teg
gyüá jtoá st a szakmai elfogülatlansaá gaá t veszeá lyeztetoő soá vaá r maá glyaá ra.
– Koü szoü noü m. Csüpaá n koü nyvekboő l ismerem az oő slakosok kültüá raá jaá t, eá s
enneá l toü bbre szeretneá m alapozni a münkaá mat.
– ŐÖ roü mmel hallom – jegyezte meg a feá rfi szaá razon. Tapasztalata szerint
tüá lsaá gosan is sokan ragadnak meg a neá peá t illetoő en a koü nyvekneá l, amelyeket
feheá r emberek íártak, toü bbnyire elfogültan, akaá r joá , akaá r rossz eá rtelemben.
Tetszett neki a laá ny nyitottsaá ga. Pedig nemreá g oő maga nevezte gyanüá s
kíávüü laá lloá nak.
– Tüdja mit? – szoá lalt meg hirtelen beá küü leá kenyen eá s nagyvonalüá an. –
Heá tveá geá n toü rzsi nagygyüő leá s lesz Fort Washakie-ben. Koü rbevezetem, ha
eá rdekli. Őtt aztaá n meríáthet ihletet.
Ánnie hirtelen nem tüdta, hogy seá rtoő nek vagy híázelgoő nek veá lje a vaá ratlan
ajaá nlatot. Kisseá üá gy hangzott, mintha a feá rfi aá ldozatot hozna a joá üü gy
eá rdekeá ben. Meá zesmaá zossaá ggal mindenesetre nem lehet vaá dolni.
Ugyanakkor izgalmasnak íágeá rkezett a lehetoő seá g, hogy az iskolaá n kíávüü l
talaá lkozzanak, eá s a program is eá rdekelte. ÁÁ m nem feledkezhet meg a feá rfi
szíávtiproá híáreá roő l, sem arroá l, hogy nem tanaá csos kalandba bonyoloá dni a
foő noü keá vel.
20 / 123
De az is veszeá lyes lehet, ha visszaütasíátja a – keá tseá gkíávüü l joá szaá ndeá küá –
meghíávaá st.
– Talaá lkaá ra híáv? – keá rdezte veá güü l, zavaraá ban teljesen nyíáltan.
Á feá rfi ajka mosolyra hüá zoá dott. Nem csoda, hogy minden aá braá ndos
hajlamüá leaá ny belehabarodik, gondolta Ánnie. Neki szemeá ly szerint üá gy
remegett a teá rde, mint az anyja mellett botladozoá üá jszüü loü tt oő zgidaá nak, akit
reggel lesett meg a reá ten, Jewell haá za moü goü tt. Nekitaá maszkodott a
münkaasztalnak, eá s iparkodott fesztelen tartaá st felvenni.
– Tekintsüü k inkaá bb haá zi feladatnak, eá s maradjünk ennyiben! – felelt a
feá rfi titokzatos szemvillanaá ssal.
21 / 123
3. FEJEZET
Á koü vetkezoő hüszonneá gy oá ra jelentoő s reá szeá t Ánnie bosszankodaá ssal

toü ltoü tte. Mieá rt is nem keá rdezett raá , hogyan tekinthetoő haá zi feladatnak a
koü zoü s kiraá ndülaá s? Egyaá ltalaá n, melyiküü k haá zi feladata ez? Áz oü veá , reá sze a
helypi szokaá sok eá s hagyomaá nyok megismereá seá nek? Vagy Johnnyeá , aki íágy
akarja megtüdni, valoá ban vannak-e kíágyoá k a saá padtarcüá tanaá rnoő fejeá ben?
Egyik lehetoő seá g sem tüá l biztatoá .
Árroá l nem is szoá lva, hogy az effeá le elmeá lkedeá s csak fokozta
nyügtalansaá gaá t, pedig amüá gy is idegesen neá zett a kiraá ndülaá s eleá be. Peá ldaá ül:
mit vesz fel az ember egy toü rzsi nagygyüő leá sre? Sem cowboykalapban meg –
csizmaá ban, sem az oő slakosok gyoü ngyoü kkel eá kesíátett boő roü ltoü zeá keá ben nem
tüdta elkeá pzelni magaá t, s egyeá bkeá nt is hiaá ba minden aá lca, íágy is, üá gy is kiríá a
helyiek koü züü l. UÁ gy doü ntoü tt haá t, hogy nem vaá ltoztat a szokaá sain. Miütaá n
Jewell biztosíátotta, hogy a keá nyelmes, heá tkoü znapi rühaá zat megfelel az
alkalomnak, csak annyiban moá dosíátotta kedvenc oü sszeaá llíátaá saá t a nagy
müá ltra visszatekintoő , hagyomaá nyos rendezveá ny tiszteleteá re, hogy
roü vidnadraá g helyett farmert hüá zott a poá loá hoz meg az edzoő cipoő hoü z.
Ijesztoő en vonzoá kíáseá roő je kedveá eárt pedig, aki miatt, valahaá nyszor csak
eszeá be jütott, izgatottan raá ndült oü ssze a gyomra, annyi laá thatoá engedmeá nyt
tett, hogy toü bb figyelmet fordíátott a hajaá ra. Áz ütoá bbi idoő ben hozzaá szokott,
hogy egyszerüő en eá s ceá lszerüő en loá farokba fogja füü rtjeit. Ezüá ttal azonban
annak eá rdekeá ben, hogy elbüá jhasson Johnny Lonebear tekintete eloő l a szoő ke
saá tor moü geá , hajlandoá volt eloő kotorni egy oá sdi süü toő vasat, eá s vaá llaá ra omloá ,
laza loknikba rendezte egyenes szaá lüá hajaá t. Pirosíátoá ra nem volt szüü kseá ge. Áz
izgalom roá zsaá sra festette orcaá it.
Ha a feá rfi eá szreveszi, milyen izgatott a hevenyeá szett talaá lka miatt, csak
tovaá bb noü vekszik amüá gy is joá l fejlett oü nbizalma, bosszankodott. Pedig oő sem
22 / 123
kerge bakfis maá r, megtanülhatnaá leplezni az eá rzeá seit. Áhogy megtanülta

megküü loü nboü ztetni az aá braá ndot a valoá saá gtoá l. Á vaá gyat a szerelemtoő l…
Soő t. Semmi oka azt remeá lni, hogy ezüá ttal jobban kijoü nnek egymaá ssal,
mint elsoő alkalommal, ahogy abban sem nagyon bíázhat, hogy a toü rzsi
gyüő leá sen nem egyszerüő en betolakodoá nak neá zik majd. Hiszen Johnny
Lonebear maga magyaraá zta el neki, hogy saá padtarcüá mivoltaá ban
eredendoő en gyanüá s az eá rdekloő deá se.
Á bejaá rat feloő l felhangzoá hangos kopogaá s üá gy megriasztotta, hogy leverte
a parfüü moü s üü veget a füü rdoő szobai polcroá l.
– Joü jjoü n be! – kürjantott, mikoü zben felemelte a szerencseá re eá pen maradt
flakont, eá s ha maá r a kezeá ben volt, tett is magaá ra a finom illatboá l.
Biztataá sa elleneá re az ajtoá zaá rva maradt, íágy odasietett, kitaá rta – eá s
elakadt a leá legzete. Á tornaá con aá lloá , farmernadraá got eá s roü vid üjjüá
farmeringet viseloő feá rfi igeá zoő en csinos volt. Á katonaá s frizüra kiemelte eá les,
figyelmes tekinteteá t, amely sebesen veá gigpaá sztaá zta a doü bbent noő t. Á soü teá t
csokolaá deá szíánüő szemek meá lyeá n elismereá s csillant, eá s Ánnie keá jesen
megborzongott.
– Joá l neá z ki – jegyzete meg a feá rfi, sokkal koü zoü mboü sebb hangon, mint
amit izzoá pillantaá sa üü zent.
– Koü szoü noü m – motyogott a laá ny, eá s üá gy doü ntoü tt, nem viszonozza a boá kot.
Áz, hogy joá l neá z ki, nyomaá ba sem eá r a valoá saá gnak eá s a deá lceg alak feá rfias
kisügaá rzaá saá nak. Nehezen aá llta meg, hogy ne leá pjen haá tra veá dekezoő en. Vagy
hogy ne leá pjen koü zelebb, eá s kíávaá ncsisaá gaá nak engedve, ne füttassa veá gig
üjjait az ing aloá l kidomborodoá izomkoü tegeken.
Elhessegette a nyügtalaníátoá gondolatokat, eá s üdvarias mosolyt eroő ltetett
az arcaá ra, amint az egy teljesen kiegyensüá lyozott, nyügodt szemeá lyhez
illeneá k.
– Hozom a taá skaá mat, aztaá n indülhatünk.
23 / 123
Szíávesen lemondott olyan formasaá gokroá l, mint hogy behíávja eá s

koü rbevezesse a feá rfit. Johnny Lonebear nem olyan embernek laá tszik, akit
eá rdekel a szobaá k elosztaá sa meg a tapeá ta mintaá ja. Ánnie-nek sokkal inkaá bb
az volt a benyomaá sa roá la, hogy a csillagos eá gboltot toü bbre becsüü li. Lelki
szemei eloő tt azonnal megjelent keá t oü sszenyitott haá loá zsaá k keá pe, eá s meá g
mieloő tt megaá lljt parancsolhatott volna pajkos keá pzeleteá nek, maá r laá tta
oü nmagaá t, amint maá morosan oü lelkezik a preá ri fiaá val.
UÁ gy ragadta meg a taá skaá jaá t, mint egy mentoő koü telet.
– Feloő lem mehetüü nk – boü kte ki szinte oü ntüdatlanül, pedig
legszíávesebben visszarohant volna a haá zba, eá s magaá ra zaá rta volna az ajtoá t.
Johnny neá maá n neá zte, ahogy a laá ny a külccsal bíábeloő dik. Senki nem
veszoő doü tt ilyesmivel a rezervaá tümban. Reá szben, mert nem sok ellopni valoá
eá rteá ktaá rggyal rendelkeztek, de meá g inkaá bb, mert üá gy veá lteá k, az ember haá za
legyen nyitva a raá szorüloá k eloő tt, füü ggetlenüü l attoá l, hogy a gazda otthon van-
e. Baá r ez csak egy aproá hagyomaá nybeli küü loü nbseá g, Johnny akaratlanül is üá gy
eá rezte, ezaá ltal is tovaá bb meá lyüü lt a szakadeá k, amely elvaá lasztja Ánnie
Wainwrighttoá l.
Á haá z eloő tt aá lloá neá gykereá k-meghajtaá süá terepjaá roá joá l tüü kroü zte tülajdonosa
szemeá lyiseá geá t. Á kroá mozott loü khaá ríátoá csillogott a napfeá nyben, a haá tsoá
ablakon a csillagos-saá vos matrica alatt az oő slakosok embleá maá ja díászlett, az
üü leá sek moü goü tt pedig egy feá lelmetes kineá zetüő loő fegyver pihent a tartoá jaá ban.
Ánnie maá r a laá tvaá nyaá toá l is oü sszerezzent.
Á rakfelüü leten egy bozontos, fekete bestia emelkedett fel a koü zeledtüü kre,
eá s veszett ügataá sban toü rt ki.
– Csitülj, Kormos! – szoá lt raá a feá rfi, de csak annyit eá rt el, hogy a behemoá t
eb farka is mozgaá sba lendüü lt.
24 / 123
Ánnie igyekezett tisztes taá volban maradni az izgaá ga neá gylaá büá toá l. Talaá n
csak keá pzeloő doü tt, de csaloá dottsaá got veá lt felfedezni nemcsak a gazdi, de az eb
szemeá ben is, amieá rt nem paskolja meg a büksijaá t. Igazaá n alig kellett volna
toü bb mereá szseá g hozzaá , mint bedügni a fejeá t egy oroszlaá n szaá jaá ba.
– Kormos?
– Ne aggoá djeá k – nevetett raá Johnny –, baraá tsaá gos. Kiveá ve, ha azt hiszi,
hogy veszeá lyben vagyok.
Ánnie mindazonaá ltal biztonsaá gos taá volsaá gban kerüü lte meg a kocsit. Á
masszíáv, vad videá kre valoá terepjaá roá ütasfüü lkeá je oly magasan helyezkedett el,
hogy egy aá tlagos testfeleá píáteá süő noő alig tüdott segíátseá g neá lküü l felmaá szni a
kemeá ny, keá nyelmetlen üü leá sbe. Baá r aá ltalaá ban eá rteá kelte, ha valaki vette a
faá radsaá got, eá s kinyitotta neki egy aütoá ajtajaá t, amit oő is minden neheá zseá g
neá lküü l megtehetett volna, Ánnie most nem baá nta volna, ha a feá rfi hagyja
egyedüü l kíánloá dni. Á püszta eá rinteá seá toő l, ahogy a koü nyoü keá neá l fogva
felsegíátette, olyan forroá saá g oü ntoü tte el, mintha egy bomba robbant volna fel a
mellkasaá ban.
Johnny becsükta moü goü tte az ajtoá t, majd neá haá ny leá peá ssel a kocsi tüá lsoá
oldalaá ra kerüü lt, eá s koü nnyedeá n beszoü kkent az oá riaá sokhoz meá retezett jaá rgaá ny
volaá nja moü geá .
– Tehaá t üá gy eá rzi – neá zett oő szinte kíávaá ncsisaá ggal a laá nyra, mikoü zben
beindíátotta a motort –, keá szen aá ll?
Noha minden porcikaá ja tiltakozott, Ánnie elszaá ntan boá lintott. Á
vaá laszkeá nt kapott elneá zoő mosolytoá l viszont olyan melege lett, hogy maá r
baá nta, amieá rt nem roü vidnadraá got vett. Meá gsem keá rte meg a feá rfit, hogy
indíátsa be a hüő teá st, feá lt jeleá t adni zavaraá nak. Inkaá bb neá maá n szenvedett.
Ha azt remeá lte, hogy sikerüü l megoő rizni a fesztelenseá g laá tszataá t, haá t
remeá nyei pillanatok alatt elpaá rologtak a szikraá zoá an keá k eá g alatt. Megadoá an
keresztbe tette a laá baá t, eá s megmarkolta a plafonba beeá píátett kapaszkodoá t,
25 / 123
ahogy az aütoá nekiloá dült a szikkadt foü ldüá tnak. Á kemeá ny hüppanok a feá rfi
karjaá n düzzadoá izomkoü tegeket jüttattaá k eszeá be. ŐÖ sszekoccantak a fogai. Áz
üdvarias csevejt csíáraá jaá ban elfojtottaá k a kemeá ny lengeá scsillapíátoá k. Ánnie
iparkodott az ablak eloő tt elsühanoá taá jra oü sszpontosíátani, eá s nem tüdomaá st
venni a szexüaá lis feszüü ltseá groő l, amely üá gy noü vekedett a kocsiban, mint
amikor fenyegetoő viharfelhoő k gyüő lnek a laá thataá ron.
Johnny üá gy laá tta, üá titaá rsa szíávesebben osztozott volna Kormossal a
rakfelüü leten, mint oő vele az ütasfüü lkeá n. Ánnie Wainwright testtartaá sa
egyeá rtelmüő bb volt, mintha falat hüá zott volna fel kettejüü k koü zeá . Áhogy az
egyik karjaá t a hasaá ra szoríátotta, egy veá dekezoő en oü sszezaá rüloá kagyloá ra
emleá keztette. Szíávesen megnyügtatta volna, hogy nincs mitoő l feá lnie – de
visszariadt a hazügsaá gtoá l. Ha tekintetbe veszi, milyen hataá st vaá lt ki beloő le a
koü zelseá ge, talaá n meá gsem megalapozatlan a laá ny feá lelme.
Á vaá gy, amelyet Ánnie iraá nt eá rzett, oő t lepte meg legjobban. EÁ s a
veá rpezsdíátoő soá vaá rgaá st az sem hüő toü tte le, ha emleá keztette magaá t, hogy Miss
Wainwright voltakeá ppen nem is az esete. ÁÁ ltalaá ban oü sztoü noü sen a magasabb
noő khoü z vonzoá dott, olyanokhoz, akik küü lsoő leg eá s szaá rmazaá silag koü zel aá lltak
hozzaá . Holloá hajüá szeá pseá geket szokott vaá lasztani, nem is szoá lva arroá l, hogy
szerette, ha egy noő magabiztos, eá s mer nyíáltan kezdemeá nyezni.
Hogy egy ilyen feheá r boő rüő , szoő ke, meglehetoő sen szeá gyenloő s teremteá s
ennyire megbabonaá zza, az finoman szoá lva is doü bbenetes. Á noő veá re igencsak
kiborülna, ha tüdnaá , milyen gondolatok jaá rnak a fejeá ben. ŐŐ maga is üá gy
tervezte, amikor megíágeá rte Hajnalpíárnak, hogy ad egy eseá lyt a tanaá rnoő nek,
hogy ügyanüá gy fog raá tekinteni, mint a toü bbi münkataá rsaá ra eá s beosztottjaá ra.
Nos, amit pillanatnyilag eá rez iraá nta, az cseppet sem szakmai termeá szetüő .
Bekapcsolta a hüő teá st, aá m a belsoő tüü zet ez sem enyhíátette. Nem is baá nta,
amikor veá gre eleá rteá k Fort Washakie hataá raá t. Mint mindig, most is mosolyt
csalt az ajkaá ra a taá bla, amely büü szkeá n hirdette minden arra jaá roá nak a
26 / 123
telepüü leá s lakoá inak szaá maá t: 217 foő . Egyesek szerint azeá rt nem kell soha
aá tfesteni a feliratot, mert amint megszüü letik egy gyerek, valaki elhagyja a
vaá rost. ÁÁ m mivel oő maga is volt maá r effeá le rosszmaá jüá megjegyzeá sek
ceá ltaá blaá ja, üá gy doü ntoü tt, nem osztja meg a szakaá llas viccet üá titaá rsaá val, eá s
neá maá n kanyarodtak be a poros parkoloá ba.
Áz alig eá szrevehetoő szelloő laá ngos illataá t hozta feleá jüü k, eá s reá gi,
gyermekkori emleá keket ideá zett fel. Johnny nagymamaá ja, aki a szüü leik
tragiküs aütoá balesete ütaá n felnevelte oő t eá s Esteá rt, keá szíátett ilyen boő zsíárban
süü lt finomsaá got. Johnny azoá ta sem ismert semmit, ami jobban felvidíátanaá a
testet meg a lelket, mint a friss, forroá teá szta csíákjai, cükorba hempergetve.
Maá sok üü resen vagy hüá ssal, esetleg sajttal toü ltve szeretteá k. Ákaá rhogy is, maá r
az illata is mülatsaá got, haá rom napos zeneá t, taá ncot eá s jaá teá kot íágeá rt. Johnny
hangülata is felderüü lt.
Miütaá n leaá llíátotta az aütoá t, elindültak a helyszíán feleá . Egy taá gas, koü r alaküá
areá naá ban tartottaá k a gyüő leá st, amelyet padok oü veztek, eá s ponyvatetoő veá dett
az idoő jaá raá s viszontagsaá gaitoá l. Á neá zoő teá r szeá leá n aá rüsok aá llíátottaá k fel a
standjaikat. Áz eá kszerek tüá lnyomoá reá szt ezüü stboő l, tüü rkizboő l eá s nefritboő l
keá szüü ltek, gyoü ngyhíámzeá sek, boő raá rük eá s jaá teá kok szeá les vaá laszteá ka
kíánaá lkozott az elkeá pesztoő mennyiseá güő enni- eá s innivaloá mellett.
Ánnie csodaá lkozott, amieá rt nem kell beleá pti díájat fizetniüü k, eá s
nyügtalanül tekingetett haá tra a vaá lla foü loü tt, hogy nem kifogaá solja-e valaki a
jelenleá teá t. Elsoő üá tjük egy büü feá saá torhoz vezetett, ahol Johnny meghíávta egy
üü díátoő re meg egy laá ngosra. Elmeseá lte, hogy ez az egyszerüő eledel mindig
visszarepíáti a gyerekkoraá ba, a szegeá nyes kalyibaá ba, amelyet azonban
otthonnaá varaá zsolt a nagyanyja meghitt düá dolaá sa eá s oü ntüdata. Ugyanazzal
az alapos tüü relemmel nevelte bele az ünokaá iba a büü szkeseá get, amellyel a
megeá lheteá süü ket biztosíátoá bonyolült, aproá leá kos gyoü ngyhíámzeá seket keá szíátette.
27 / 123
ŐÖ nmagaá nak a feá rfi egy „Nagy indiaá nt” rendelt, amolyan
hambürgerszerüő seá get. Á laá ngos szeá le leloá gott az egyeá bkeá nt sem aproá taá nyeá r
szeá leá roő l.
Áhogy elneá zte a laá nyt, Johnnynak eszeá be jütott, milyen izgalmat eá rzett,
amikor eloő szoü r vehetett reá szt egy nagygyüő leá sen. Mint egy kíávaá ncsi kismadaá r,
Ánnie alaposan szemüü gyre vett mindent. Keá k szemeá ben eá rdekloő deá s
csillogott. Minden figyelmezteteá s elleneá re ragaszkodott hozzaá , hogy meá zzel
toü ltse meg a laá ngosaá t. Nagyokat soá hajtott elragadtataá saá ban, ahogy a
ragacsos nyalaá nksaá got majszolta, eá s laá thatoá an fogalma sem volt roá la, hogy oő
maga is igencsak kíávaá natos.
– Vaá rjon, hadd segíátsek! – vett eloő egy zsebkendoő t a feá rfi.
Mint egy kisgyerek, Ánnie megszeppenten kapta fel a fejeá t, aá m a
koü vetkezoő pillanatban a tekintetüü k oü sszekapcsoloá dott – eá s megszüő nt
koü rüü loü tte a vilaá g. Csak a vaá ratlan soá vaá rgaá s leá tezett, amely kettejüü k koü zoü tt
izzott. Megemelte a fejeá t, mintha csoá kra kíánaá lnaá az ajkaá t, eá s Johnny egy
pillanatra megdermedt. Komoly kíáseá rteá st eá rzett, hogy a koá bor meá zcseppet a
nyelveá vel toü roü lje le, aztaá n bevonszolja a noő t egy szomszeá dos saá torba, eá s ott
helyben szenvedeá lyesen magaá eá vaá tegye. Ehelyett mütatoá üjjaá val
megtaá masztotta Ánnie aá llaá t, eá s gyoü ngeá den megtisztíátotta a boő reá t a
zsebkendoő je csüü cskeá vel.
Ánnie-vel forgott a vilaá g. Megtaá maszkodott a feá rfi mellkasaá n, csakhogy a
teste ezüá ttal is elektromos vezeteá kkeá nt müő koü doü tt: szempillantaá s alatt
megfertoő zte a Johnny bensoő jeá t hevíátoő feszüü ltseá g. Boő re bizsergett, oő si,
elemeá sztoő erejüő oü sztoü noü k lendüü ltek taá madaá sba oá vatos joá zansaá ga ellen.
– Neá zzüü k meg a taá ncot? –javasolta elfüá lva, eá s elhüá zta a kezeá t, baá r ez
nagyjaá boá l akkora eroő feszíáteá st koü vetelt, mintha keá t eroő s, ellenteá tes poá lüsüá
maá gnest akarna szeá tvaá lasztani.
– Á taá ncot? Á tollak meg a festeá k izgatjaá k? – hünyoríátott vidaá man a feá rfi.
28 / 123
Ánnie haá laá san fogadta a jaá teá kos hangnemet, eá s eleresztette a füü le mellett
a bürkolt ceá lzaá st. Inkaá bb a taá nc jelentoő seá geá roő l kezdett keá rdezoő skoü dni.
Megtüdta, hogy baá r az eloő adaá sok fontos oü sszetevoő i a rendezveá nynek, az
effeá le gyüő leá sek leá nyege meá gis inkaá bb abban aá ll, hogy messzi foü ldroő l
oü sszesereglenek az emberek, csalaá dostoá l, gyerekestoő l, eá s viszontlaá tjaá k
egymaá st reá gi ismeroő soü k meg taá voli rokonok. Valoá ban, szinte minden
szembejoü voő beszeá dbe elegyedett velüü k. Ánnie legnagyobb meglepeteá seá re
senki sem kezelte oő t kíávüü laá lloá keá nt. Soő t üá gy laá tszott, mindenki boldogan
osztja meg vele hagyomaá nyait, eledeleit eá s treá faá it.
Egyeá bkeá nt szaá mos türista vegyüü lt el az oő slakosok toü megeá ben. Johnny
elmondta, hogy a legütoá bbi neá pszaá mlaá laá s adatai szerint nagyjaá boá l
tizenoü tezerre tehetoő a Wind River Rezervaá tüm lakoá inak szaá ma. Ánnie
megjegyezte, hogy ezek alighanem mind el is joü ttek az üü nnepseá gre. Á feá rfi
ügyan csak güá nyosan legyintett, de laá thatoá an oő raá is aá tragadt a lelkesedeá se.
Ággaá lyai szertefoszlottak a vidaá m zsivajban, ahogy megfigyelte, hogy Miss
Wainwright nem hüzigaá lja fitymaá loá an csinos orrocskaá jaá t a szaá maá ra oly
draá ga dolgok laá ttaá n.
Nemsokaá ra Hajnalpíár bükkant fel mellettüü k. Egy csodaá latosan
megmünkaá lt boő rrühaá t viselt, amelyet gyoü ngyoü k, tarajos süü l tüü skeá i eá s
jaá vorantilop fogai díászíátettek. Roü gtoü n laá tszott, hogy a müá zeümba valoá , finom
münka csalaá di ereklye lehet, eá s a laá ny is megeroő síátette, hogy a deá danyjaá toá l
oü roü koü lte a rühadarabot. Áztaá n feá leá nken megkeá rdezte, hogy a tanaá rnoő nem
neá zneá -e meg a felleá peá seá t.
Ákaá rmilyen eroő sen megfogadta is, hogy nem olvad bele a taníátvaá nyai
eá leteá be, Ánnie szíáve nagyot dobbant.
– Á vilaá g minden kincseá eárt sem hagynaá m ki – jelentette ki komolyan.
29 / 123
Szíávboő l joü voő , szemeá rmes mosoly volt a vaá lasz, aztaá n Hajnalpíár elszaladt,
eá s beaá llt a taá ncosok soraá ba, Ánnie pedig hangot adott csodaá lkozaá saá nak,
amieá rt a laá ny laá thatoá an nincs tüdataá ban, milyen baá jos. EÁ s milyen tehetseá ges.
– Ne adjon alaá lovat! – figyelmeztette Johnny, szoá szerint visszhangozva a
noő veá re szavait, annak a neá püü kre jellemzoő veá lemeá nynek a szellemeá ben,
miszerint a tehetseá g, amelyet valaki a sorstoá l kap, nem csüpaá n az egyeá n
kincse, hanem az egeá sz toü rzseá . Mindazonaá ltal az oő melle is büü szkeá n
kidüü lledt, amikor az ünokahüá ga koü vetkezett.
Hajnalpíár eá leá nk keá k saá ljaá n laá gyan hüllaá mzottak a tarka rojtok, ahogy a
halkan dohogoá dobok üü temeá re taá rsaival együü tt bevonült a taá ncteá rre. Á
neá zoő ket veá doő tetoő tartoá oszlopain tollas fejdíászek lengedeztek, eá s ilyeneket
festettek az emelveá ny keá t oldalaá ra is, ahol a müő sorvezetoő foglalt helyet. Á
szíánpadot tipik sora zaá rta le, kortalan hangülatot aá rasztva a laá thataá ron
magasodoá hegyvonülat eloő tereá ben.
Kezdoő dik a fiatal laá nyok taá nca, hirdette ki a müő sorvezetoő , eá s a dobpergeá s
felgyorsült. Á toü bbseá geá ben tizeneá ves szereploő k koü nnyed, baá jos mozgaá sba
lendüü ltek, szíánes saá lak villogtak a neá zoő k szeme eloő tt, ahogy tülajdonosaik a
tavaszi reá ten repdesoő pillangoá kat ütaá noztaá k. Hajnalpíár elmeá lyüü lten,
aá tszellemüü lt arccal hajtotta veá gre a gondosan kimünkaá lt mozdülatokat,
leá ptei süá lytalannak tetszettek.
Ánnie-t teljesen magaá val ragadta a jelenet: az oő si zene, a taá ncosok
szeá pseá ge, müá lt eá s jelen egyedüü laá lloá talaá lkozaá sa a szikraá zoá eá g alatt, a
dobszoá toá l szinte lüü ktetoő , poros talajon. Engedett a varaá zslatnak, elmerüü lt az
eá lmeá nyben, aá teá lte, eggyeá vaá lt a vilaá gmindenseá ggel – eá s koü nnyes szemmel,
csordültig telt szíávvel eszmeá lt fel, amikor lassan – szaá maá ra tüá lsaá gosan is
hamar – elhalkült a zene.
Johnny kütatoá pillantaá sa a velejeá ig hatolt. Veá dtelennek eá rezte magaá t
most, hogy lefoszlott roá la a visszafogottsaá g veá delmezoő paá nceá lja. Á feá rfi
30 / 123
koü zelebb hajolt, talaá n hogy süá gjon valamit. Lehelete az arcaá t süá rolta. Ánnie
lehünyta a szemeá t, eá s a zsivajgoá toü meg koü zepeá n elkeá pzelte, hogy
neá gyszemkoü zt maradnak… ŐŐ si soá vaá rgaá s eá bredt benne, eá s emleá keztette,
hogy baá rmennyire igyekszik is leplezni, oő is csak hüá s-veá r teremtmeá ny,
vaá gyakkal megverve – vagy megaá ldva.
EÁ les kiaá ltaá s züá zta szeá t a zsenge aá braá ndokat:
– Heá , tanaá rnoő ! Magaá val van egy kis elszaá molnivaloá m? –Á sokasaá gon
aá tfürakodoá asszony viharvert arcaá n olyan elszaá ntsaá g tüü kroü zoő doü tt, hogy
Ánnie-nek egy farkas jütott eszeá be, amint eá pp raá veti magaá t a preá daá ra.
Johnny nagyot soá hajtott, eá s azonnal cselekedett.
– De nem most, testveá r. – Ázzal Ánnie-t a karjaá naá l fogva a taá ncteá r
iraá nyaá ba hüá zta.
– Nem tüdom, hogyan kell erre a zeneá re taá ncolni! – tiltakozott fojtott
hangon a laá ny. Nem kíávaá nt bolondot csinaá lni magaá boá l, azonkíávüü l üá gy veá lte,
hogy nem halogathatja oü roü kkeá a talaá lkozaá st Hajnalpíár anyjaá val. Egyeá bkent
sincs mieá rt szeá gyenkeznie eá s megfütamodnia.
Johnny ellenben nem akarta csüá f vitaá kkal toü nkretenni a kellemes napot.
– Bíázzon bennem! Egyszerüő en ütaá nozza, amit eá n teszek, eá s bele fog
joü nni! Csak lassan, fokozatosan, egyik leá peá s a maá sik ütaá n!
Büzdíátoá szavait alaá taá masztotta a dobok csaá bíátoá lüü kteteá se.
31 / 123
4. FEJEZET
Megtermett ember leá teá re Johnny Lonebear meglepoő en koü nnyedeá n

taá ncolt. Ánnie neheá zkesnek eá rezte magaá t mellette. EÁ szre sem vette a meseá s
fejdíászeket meg tarka rühaá kat, amelyek szíánes büá goá csiga moá djaá ra süü víátettek
el koü rüü loü tte. Figyelmeá t teljesen lekoü toü tte a farmeringes, küü loü nleges feá rfi, aki
arra oü sztoü keá lte, hogy feledkezzeá k meg a gaá tlaá sairoá l, eá s vesse bele magaá t a
mülatsaá gba.
Elfogoá dottan loá baá lta a laá baá t jobbra meg balra, eá s iparkodott ütaá nozni a
toü bbieket, amikor Johnny teljesen vaá ratlanül aá toü lelte, eá s olyan heá vvel
szoríátotta magaá hoz, hogy megeá rezte a szíáve dobbanaá saá t. Ákaá rcsak a
nagydob, gondolta Ánnie, amely egyre gyorsabb taá ncra sarkallja ezt a szíánes
forgatagot.
Johnny elsimíátott egy koá sza füü rtoü t a laá ny homlokaá roá l, majd a füü leá be
süá gta:
– Ha az keá nyelmesebb, szíávesen lassüá zneá k magaá val. – Ájka szinte süá rolta
Ánnie füü lcimpaá jaá t.
Ámaz megborzongott. Ámilyen nagyszerüő hozzaá simülni Johnny
Lonebear izmos testeá hez, a lassüá taá nc szinte maá r oü nkíánzaá s lenne.
– Nem hiszem, hogy az keá nyelmesebb lenne – soá hajtott csaloá dottan.
Boldogan eá lvezte volna meá g az oü leloő karok nyüá jtotta biztonsaá got, aá m feá lt,
hogy tiszteletlenseá g lenne üá jkori taá ncmoá dot alkalmazni az oő si, elemi
oü nkifejezeá st szolgaá loá zeneá re. Nem szeretett volna feltüő neá st kelteni, sem
olyan kíáseá rteá seknek kitenni magaá t, amelyet aztaá n nem tüd kezelni.
– Áhogy akarja – hagyta raá a feá rfi, aztaá n elnevette magaá t. Hirtelen
felkapta a laá nyt, eá s megpoü rgette, mint egy tollpiheá t.
32 / 123
Ámikor veá güü l ismeá t talajt eá rt a laá ba, Ánnie-vel forgott a vilaá g, eá s levegoő
ütaá n kapkodott, aá m gyaníátotta, hogy mindez nem a vaá ratlan mütatvaá nnyal
van oü sszefüü ggeá sben, sokkal inkaá bb a veá grehajtoá jaá val.
Johnnyt magaá val ragadta az üü nnep hangülata. Csatakiaá ltaá st hallatott,
amely nem annyira fenyegetoő en csengett, mint inkaá bb vidaá man, eá s vad
taá ncba kezdett, szüő k koü roü ket leíárva, ügyanakkor bonyolült, aproá leá kos
leá peá seket tett. Ánnie kisseá feá lreaá llt, üá gy figyelte. Johnny Lonebear
küü loü nleges rüha meg tarka fejdíász neá lküü l is kiríátt a toü megboő l atletiküs
termeteá vel eá s kifinomült, maá r-maá r akrobatiküs mozdülataival. ŐÖ nfeledten,
minden eroő lkoü deá s neá lküü l leá pett be az oő soü k vilaá gaá ba.
Á dob kaá bíátoá zakatolaá sa Ánnie lelkeá ben is mintha felraá zott volna valami
reá ges-reá gi, elfeledett szellemet. Á feá rfi elbeszeá leá seiboő l tüdta, hogy a taá nc sok
elemeá t aá lmok ihletteá k, eá s szaá mos mozdülat az aá llatvilaá g ütaá nzaá saá boá l vagy az
oü regek elbeszeá leá seiboő l ered. Á harcos taá ncaá ban tettei eá s hoő siesseá ge
tüü kroü zoő dik.
Johnny eá pp egy vadaá szt míámelt, aki a zsaá kmaá nya feleá oson a magas
füő ben, eá s a laá nyt megbabonaá zta a mozdülataiboá l aá radoá nyers eroő . Áz pedig,
hogy oü nmagaá t a preá da szerepeá ben laá tta, egyszerre toü ltoü tte el feá lelemmel eá s
izgalommal.
Tüdvaá n, hogy akaá rcsak a leá peá sek, az eloő íáraá sos oü ltoü zeá k is taá nconkeá nt
vaá ltozik, Ánnie oü roü mmel hallotta, amikor a müő sorvezetoő nagy, koü zoü s taá ncra
szoá líátotta fel a reá sztvevoő ket, füü ggetlenüü l szaá rmazaá stoá l, kortoá l, nemtoő l eá s
oü ltoü zeá ktoő l. Mint egy soá lyom a preá ri foü loü tt, egy arapaho dal lebegett a szelloő
szaá rnyaá n, eá s Johnny keá zen fogva visszahüá zta a laá nyt a toü megbe.
Ánnie maá r nem bajloá dott a leá peá sekkel. Tagjait aá tjaá rta a nagyon is joá l
ismert borzongaá s. Egyszerüő en raá hagyatkozott a dobpergeá sre eá s partnereá re.
Mindenfeloő l joü ttek az emberek. Egy tíázeá vesforma kislaá ny raá mosolygott
Ánnie-re, mikoü zben megragadta szabad kezeá t. Á rühaá jaá n piciny csengoő k
33 / 123
csilingeltek. Feá nyezett jaá vorszarvas fogak füü zeá re fekete eá s voü roü s baá rsonyt
süá rolt egy idoő s asszony melleá n, aki kiraá lynoő i büü szkeseá ggel, baá r kisseá
mereven taá ncolt baá jos ünokaá ja mellett. Szemkoü zt egy joá vaá gaá süá fiatalember
szaporaá zta, bal szeme foü leá ijesztoő saá rga foltot festett, hajaá t pedig tarajos süü l
tüü skeá i díászíátetteá k. Maá sok hatalmas, tarka tollcsokrokat viseltek a haá tükon.
Gyoü ngyoü s sarük csosszantak a zene üü temeá re, eá s hosszüá boő rrojtok
lengedeztek, mint a magas füő a szeá lben. Á hat fiatal feá rfi koü züü l, akik a
doboknaá l üü ltek, csak neá gyen viseltek hagyomaá nyos díászt, oő k valoá szíánüő leg fel
fognak leá pni a versenyen, a maá sik kettoő nek egyszerüő poá loá tapadt izzadt
testeá re. Á dobpergeá s meá gsem nyomta el a dalt, amelyet egy díájnyertes
eá nekesnoő adott eloő . Á hangja üá gy vibraá lt a levegoő ben, ahogy a fecskeá k
cikaá znak nyaá ri alkonyon.
– Joá l mülat? – eá rdekloő doü tt Johnny.
Ánnie csak boá lintott. Sosem vett meá g reá szt ilyen nagyszerüő eá s magasztos
üü nnepleá sben. EÁ s maá r nagyon reá g nem eá rezte magaá t ilyen felszabadültan
vidaá mnak.
Keá z a keá zben, a reá sztvevoő k hosszüá laá ncot alkottak, majd visszafordültak,
eá s egyre szüő küü loő koü roü ket kezdtek leíárni. Hirtelen karok lendüü ltek a
magasba, ahogy ütat adtak a toü rzsek vezetoő inek. Áz eá len sastollakboá l
keá szüü lt, gazdagon gyoü ngyoü zoü tt fejdíászt viseloő oü reg haladt, eá lemedett koraá t
meghazüdtoloá füü rge, rüganyos leá ptekkel. Áztaá n a dobok hirtelen
elhallgattak, de a taá nc folytatoá dott, akaá rcsak a zengoő , dallamos eá nek.
Mieloő tt a hivatalos szüü netet bejelentetteá k volna, a müő sorvezetoő a
hallgatoá saá ghoz fordült. Nagy Viharpajzskeá nt mütatkozott be, eá s gyakorlott
fesztelenseá ggel szoá lt az egybegyüő ltekhez:
– Hamarosan megkezdoő dik az igazi verseny, eloő tte azonban szeretneá m
megragadni az alkalmat, eá s koü szoü ntenek paá r küü loü nleges vendeá get, aki itt
van ma koü zoü ttüü nk.
34 / 123
Eloő szoü r a legfiatalabb reá sztvevoő ket mütatta be, akik koü züü l neá melyek meá g
alig noő ttek ki a totyogoá s korboá l.
Johnny feá szkeloő dni kezdett a padon. Megkeá rdezte Ánnie-t, nem keá r-e egy
üü díátoő t meá g most, mieloő tt mindenki megrohamozza a büü feá saá trakat.
– Á vilaá geá rt sem zavarnaá m meg a müő sort – tiltakozott a laá ny, eá s kíáseá roő jeá t
is nyügalomra intette.
Á feá rfi megadoá soá hajjal roskadt magaá ba. Nagy Viharpajzs aá tteá rt neá püü k
büü szke ragaszkodaá saá nak ecseteleá seá re az oő si foü ldjüü k iraá nt. Tekintve az
eá vszaá zados elnyomaá st, amelyet apaá iknak el kellett szenvedniüü k, küü loü noü sen
meghatoá volt hüő seá ges hazaszeretetüü k.
– Szeretneá m, ha tisztelettel adoá znaá nk a koü rüü nkben megjelent
veteraá noknak – mondta Viharpajzs. – Keá rem, aá lljanak fel az eá rintettek!
Miütaá n elüü lt a taps, Nagy Viharpajzs megemleá kezett az oő slakos katonaá k
hoő sies szolgaá lataá roá l a seregben, amelynek egyeá bkeá nt maga is tagja volt.
Ánnie talaá n sosem szerez tüdomaá st John Lonebear hazafias
elkoü telezettseá geá roő l, ha valaki nem vaá gja eroő teljesen haá tba a feá rfit.
John laá thatoá an keá nyelmetlenüü l eá rezte magaá t, aá m szereá nyseá ge nem
menthette meg neá mi joá indülatüá , baraá ti csipkeloő deá stoő l. Hiaá ba sietett leüü lni,
Nagy Viharpajzs visszatartotta.
– Ne teá vesszen meg senkit a baraá tom gyaá moltalan viselkedeá se! Ez a fickoá
nemcsak a taá ncversenyeken gyüő jtoü tte az eá rmeket ifjüá koraá ban, de a
hadseregtoő l is egy zsaá knyi kitüü nteteá ssel szerelt le. Neá melyek szerint harcos
oő soü k veá re csordogaá l az ereiben, ezeá rt oly rettenthetetlen. Egyesek azt
aá llíátjaá k, hogy a legendaá s sziüá foő noü k, ŐŐ rüü lt Loá egyenes aá gi leszaá rmazottja.
Nos, mindenesetre mi egyszerüő en oő rüü lt alaknak híávtük. – Züá goá taps fogadta
Nagy Viharpajzs kedeá lyes szavait, aki laá thatoá an remeküü l mülatott a baraá tja
kaá raá ra. Johnny csak a fejeá t csoá vaá lta mosolyogva, eá s neá maá n, megadoá an
felemelte a kezeá t. – Áz imeá nt laá thattaá k taá ncolni, maá r akinek szerencseá je volt
35 / 123
– folytatta a müő sorvezetoő . – Hadd mondjam el, hogy a felmenoő i koü zt szaá mos
„farkastaá ncos” volt. Ha valaki nem tüdnaá : a reá gi idoő kben a farkastaá ncosok
nagy tiszteletnek oü rvendoő harcosok voltak, akik egy-egy csoportot vezettek
a toü rzsek vaá ndorlaá sai soraá n. Tapsoljük meg Johnny Lonebeart, az üá jkori
harcost, aki dicsoő seá ggel teá rt haza a csatamezoő roő l, valamint azzal az
elhataá rozaá ssal, hogy üá j terüü letre vezeti fiainkat meg laá nyainkat, eá s
megtaníátja nekik, hogyan boldogüljanak a mai vilaá gban aneá lküü l, hogy
elhagynaá k a hagyomaá nyaikat!
Ánnie majdnem elfelejtett tapsolni meglepeteá seá ben. Ázt tüdta Jewelltoő l,
hogy John kapoá s agglegeá nynek szaá míát, eá s nagy tiszteletnek oü rvend a
koü zoü sseá gben – de azt, hogy oő a helyi hoő s, nem. Áz egyszerüő , faragatlan
vadember, akinek hitte, a szeme laá ttaá ra alakült aá t kimondottan bonyolült
szemeá lyiseá ggeá .
– Tiszteletre meá ltoá vaá llalkozaá s – neá zett a szemeá be oő szinteá n, amint a feá rfi
ismeá t helyet foglalt.
Johnny eá rthetetlenüü l doü rmoü goü tt valamit az orra alatt, amiboő l csüpaá n az
derüü lt ki vilaá gosan, hogy nem kíávaá n tovaá bb foglalkozni a teá maá val.
– Kimülatta magaá t? – tüdakolta. Á koraá bbi joá kedve elillant.
Koraá ntsem, gondolta Ánnie. Tülajdonkeá pp oly remeküü l szoá rakozott,
hogy ütaá lta a taá vozaá snak meá g az emlíáteá seá t is. Viszont nem akart
üdvariatlanül viselkedni.
– Maga maá r indülna?
– Igen. Persze csak akkor, ha maá r eleá g ihletet gyüő jtoü tt az
üü vegmozaikjaá hoz.
– ŐÁ , boő ven. Meá g vagy tücatnyi maá sikra is fütja beloő le – mosolygott a laá ny.
– Nem szíávesen raá ngatom el innen, amikor laá thatoá an joá l eá rzi magaá t, de
baá rmily megtiszteloő is az elismereá s, faá joá emleá keket kavar fel bennem.
Bizalma meglepte a laá nyt.
36 / 123
– Bizony – boá lintott együü tt eá rzoő en –, vannak emleá kek, amelyek

megkeseríátik az ember eá leteá t.
– Nem kíávaá nok a müá ltamroá l taá rsalogni – jelentette ki a feá rfi sietve, eá s
oü sszefonta a karjait.
Ánnie, aki nem felejtette el, hogy maá r Johnny noő veá re is
kotnyeleskedeá ssel vaá dolta, helyesloő en boá lintott:
– Reá szemroő l rendben. – Meá g szerencse, gondolta, hogy a feá rfi nem tüdja,
megjegyzeá se a sajaá t emleá keire vonatkozott. – Vehetneá nk meá g egy üü díátoő t a
hazaüá tra? – terelte maá sra a szoá t.
– Joá oü tlet. Lehet, hogy a cimboraá m maá shogy veá lekedik, de mineá l
kevesebbet beszeá lüü nk a müá ltroá l, annaá l jobb.
Ánnie tapasztalata maá st mondott, de erroő l boü lcsen hallgatott. Nem hitt
benne, hogy baá rkiboő l eá rdemes eroő szakkal vallomaá sokat kicsikarni, viszont
tüdta, hogy magaá toá l is eljoü n majd az idoő , amikor John keá sz lesz a müá ltjaá roá l
beszeá lni. Ugyanakkor gyaníátotta, hogy mire ez bekoü vetkezik, oő maá r reá g nem
lesz a rezervaá tümban – eá s ettoő l eá rthetetlen szomorüá saá g fogta el.
Felideá zte fogadalmaá t, miszerint nem bonyoloá dik bele maá s emberek
eá leteá be, eá s igyekezett a jeges üü díátoő re oü sszpontosíátani a figyelmeá t. EÁ goő
homlokaá hoz szoríátotta a hideg dobozt. Lehet, hogy nevetseá gesen neá zett
volna ki kalapban, de az megveá dte volna a napsügaraktoá l. Á szaá raz, tiszta
levegoő ben feheá r boő reá t küü loü noü sen megviselte a sügaá rzaá s.
– Be kellett volna kennie magaá t feá nyveá doő kreá mmel, kis saá padtarcüá –
jegyezte meg Johnny. – Laá ngol a boő re.
De a tüő z belüü lroő l emeá szt, vaá gta volna raá legszíávesebben Ánnie. Ehelyett
treá faá ra vette a dolgot.
– Ákkor eá n leszek az igazi reá zboő rüő . – Biztosabb talajon eá rezte magaá t, ha
szavakkal kellett jaá tszani, eá s nem eá rzelmekkel. ÁÁ mbaá r mindkeá t müő faj bajt
hozhat a fejeá re, eá s pillanatnyilag nem engedhet meg magaá nak toü bb
37 / 123
feszüü ltseá get. IÁgy haá t komolyra fordíátotta a szoá t: – Fürcsa, hogy a
toü rteá nelemben ezt a kifejezeá st hasznaá ltaá k a neá peá re, amikor holnap eá n fogok
üá gy kineá zni, mint a foő tt raá k. Maga, gondolom, legfeljebb meá g barnaá bb lesz.
– ŐÁ , mi is leeá güü nk rendesen, csak nem laá tszik annyira. Ámi pedig a
boő rszíánre vonatkozoá kifejezeá seket illeti, eá n nagyon nem szeretem oő ket.
Beskatülyaá zzaá k az embereket egy felüü letes ismeá rv alapjaá n, eá s gyüő loü letet
gyüá jtanak a szíávekben. Laá ttam, hogyan toü rnek ki csataá k nem toü bb, mint
homokba rajzolt vonalakroá l vaá ltott düü hoü s szavak miatt, eá s tanüá ja voltam,
milyen veá rontaá shoz vezethetnek.
Ánnie megborzongott. Á vaá rosi münkahelyeá n eleá g bandahaá borüá t laá tott
ahhoz, hogy szíávboő l feleljen:
– EÁ n is beá kepaá rti vagyok.
– Szeretkezz, ne haá borüá zz? – ideá zte Johnny eá voő dve a hatvanas eá vek
kedvelt jelszavaá t.
Tekintetüü k oü sszekapcsoloá dott, eá s Ánnie-nek meá g a leá legzete is elakadt.
EÁ rzeá ki keá pek vibraá ltak a szeme eloő tt, eá s felforroá sodott koü rüü loü tte a levegoő . Ki
hitte volna, hogy ez az aá rtalmatlan megjegyzeá s ilyen hataá ssal lehet raá ?
Mindazonaá ltal a feá rfi nem fordíátotta el a szemeá t, íágy haá t megproá baá lt valami
vaá laszfeá leseá get kinyoü gni:
– Őlyasmi – motyogta.
Ez persze semmivel sem meá rseá kelte a kettejüü k koü zti eá rzeá ki feszüü ltseá get.
Hiaá ba emleá keztette magaá t, hogy íágeá retet tett oü nmagaá nak eá ppüá gy, mint
Johnnynak, miszerint semleges kíávüü laá lloá marad itt-tartoá zkodaá sa soraá n.
Noha tüdta, milyen veszeá lyes lehet, ha elmeá lyüü l a kapcsolata a foő noü keá vel eá s
annak veá rmes csalaá djaá val, a teste egyszerüő en nem vett tüdomaá st a
figyelmezteteá sroő l. E feá rfi koü zeleá ben, aki megbabonaá zza minden eá rzeá keá t, a
joá zan eá sznek nincs hatalma.
38 / 123
– Vigyen haza! – hessegette el veá gre eá rzeá ki gondolatait, baá r tartott toő le,
hogy ez az egyszerüő keá reá s is sokfeá lekeá ppen eá rtelmezhetoő .
Johnny ajka eá rzeá ki mosolyra hüá zoá dott, eá s Ánnie eá rezte, ahogy a teá rde
remegni kezd. Á feá rfi perzseloő tekintete nem hagyott keá tseá get afeloő l, hogy az
oő fejeá ben is ügyanolyan tiltott gondolatok jaá rnak.
– ŐÖ roü mmel – felelte.
39 / 123
5. FEJEZET
Ánnie koü zeá piskolaá s kora oá ta nem volt ilyen ideges egy feá rfi jelenleá teá ben.
Meá g most, hosszüá eá vek müá ltaá n is vilaá gosan emleá kezett, milyen
keá nyelmetlenüü l eá rezte magaá t, amikor annak idejeá n ifjüá lovagja a papaá toá l
koü lcsoü nkeá rt kocsiban megfogta a kezeá t. Undoríátotta a fiüá idegesseá gtoő l izzadt
tenyere. ÁÁ mbaá r a toü rteá neti hüő seá g kedveá eárt hozzaá kell tenni, hogy az oő keze
ügyanolyan verejteá kes volt.
Áz elsoő csoá kra pedig leginkaá bb a borzalmas jelzoő illett, kalandozott
tovaá bb a müá ltban, mikoü zben csendesen üü lt Johnny mellett a kocsiban.
Tapasztaltabb baraá tnoő i elbeszeá leá sei nem keá szíáthetteá k fel a hatalmas
csaloá daá sra, amely megrohanta, amikor a vaá rva vaá rt csoá k nem vaá ltotta be
kislaá nyos elkeá pzeleá seit. Á fickoá cserepes szaá ja eá s süta igyekezete, hogy
kikapcsolja a melltartoá jaá t, annyira taszíátotta, hogy egyszerüő en kiügrott a
kocsiboá l, eá s meg sem aá llt hazaá ig, ahol aztaá n alaposan kisíárhatta magaá t.
Á balszerencseá s talaá lka felideá zeá se nem igazaá n nyügtatta meg. Teá ny, hogy
nem tizenhat eá ves maá r, eá s Johnny Lonebear sem pattanaá sos kamasz, aki
maá snap az oü ltoü zoő ben dicsekszik a hoá díátaá saá val. Áhogy a kettejüü k koü zt felizzoá
szenvedeá lyt sem lehet gyerekes vagy eá retlen jelzoő vel illetni, vagy
eroő ltetettnek nevezni. Nem, ez a zsibbasztoá soá vaá rgaá s teljesen termeá szetes.
Áhogy egy folyoá toü r a víázeseá s feleá . Lehet egyaá ltalaá n ilyen aá rral szemben
üá szni, egy ilyen sorsszerüő vonzalom ellen küü zdeni aneá lküü l, hogy az ember
teljesen oü sszezüá zza magaá t?
Elmeá lkedeá seá nek egy kaá tyüá vetett veá get. Á zoü kkeneá s majdnem kirepíátette
az üü leá sboő l. Egyik kezeá vel a szeá lveá doő n keresett taá maszt, a maá sik Johnny
combja toü veá n koü toü tt ki. Csak akkor doü bbent raá , mi is toü rteá nt, amikor
megeá rezte a tenyere alatt feszüü loő izmokat. EÁ goő arccal lopott pillantaá st vetett
a feá rfi oü leá re, aztaá n sietve elkapta a tekinteteá t.
40 / 123
– Elneá zeá st.

Johnny figyelmeá t azonban semmi sem kerüü lte el.
– Semmi baj. Leá nyeg, hogy biztonsaá gban eá rezze magaá t – felelt szíánlelt
koü zoü nnyel.
Ánnie-nek nem jütott eszeá be csattanoá s vaá lasz. Neá maá n elhüá zta a kezeá t, eá s
baá r megkeá sve, bekapcsolta biztonsaá gi oü veá t. Sosem volt mestere a
kaceá rkodaá snak, raá adaá sül tartott toő le, hogy adott esetben a ceá lszemeá ly nem
híáve a meddoő eá voő deá snek. Álsoá ajkaá t idegesen harapdaá lva igyekezett
semleges eá s üdvarias taá rsalgaá st kezdemeá nyezni, de Johnny kürta vaá laszai
nem segíátetteá k az üü gyet.
Roü videsen elneá mült, eá s inkaá bb üá titaá rsa arceá leá t vette titokban szemüü gyre.
Őlyan, mint egy bükott angyal, aá llapíátotta meg. Titokzatos tekintete eá s
kemeá ny vonaá sai minden noő szaá maá ra kihíávaá st jelentenek. Zord, meá gis eá rzeá ki
kisügaá rzaá sa oá hatatlanül pajzaá n aá braá ndokat eá bresztett Ánnie-ben – annak
elleneá re, hogy a feá rfi az egeá sz kiraá ndülaá s alatt üá riemberkeá nt viselkedett.
Egeá szen meglepoő doü tt, amikor megaá lltak Jewell haá za eloő tt. Johnny
kiszaá llt, kisegíátette oő t is, majd a tornaá cig kíáseá rte. Imeá nti büja gondolataitoá l
felajzottan eá s zavartan nem is tüdta, mit tegyen. Valami azt süá gta neki, hogy
John Lonebear nem olyan ember, aki eltüő ri, hogy egy baá jos büá csüá püszi ütaá n
becsapjaá k az orra eloő tt az ajtoá t. Viszont feá loő , hogy abboá l is komoly
bonyodalmak szaá rmaznak, ha üdvariasan behíávja egy pohaá r italra.
Á zaá rral bajloá doá laá ny laá ttaá n Johnny nem aá llhatta meg epeá s megjegyzeá s
neá lküü l:
– Talaá n jobb lesz, ha behíáv magaá val. Joá l joü het a segíátseá g, ha ki kell dobni a
reá szeg indiaá n csüü rheá t, amelyik megszaá llta a haá zaá t, eá s csak arra vaá r, hogy
eroő szakot tegyen egy feheá r noő n.
41 / 123
Ánnie-t, aki püsztaá n a vaá rosban megszokott oá vatossaá gboá l zaá rta be az
ajtoá t, mellbe vaá gtaá k a güá nyos szavak. Nem eá rdemelt ilyen vaá daskodaá st.
Szüá roá s pillantaá st vetett a feá rfira.
– EÁ s ha meá gsem híávom be, azzal, gondolom, csak a noő veá re veá lemeá nyeá t
taá masztom alaá , aki szerint tele vagyok eloő íáteá letekkel – vaá gott vissza, nem is
leplezve megveteá seá t.
Á feá rfi veá dekezoő n emelte fel a kezeá t.
– ŐÖ n doü nt – visszakozott mosolyogva, eá s e mosolytoá l Ánnie szíáve nagyot
dobbant.
Kivette a laá ny kezeá boő l a külcsot, eá s beillesztette a zaá rba. Á ritkaá n
hasznaá lt, akadozoá szerkezet akaratlanül is sajaá t magaá t jüttatta eszeá be.
Csakis oü nmegtartoá ztatoá eá letmoá dja lehet az oka, hogy ez a noő ilyen feá ktelen
hataá st vaá lt ki beloő le. Lehet, hogy boü lcs lenne engedni a kíáseá rteá snek, eá s
hemperegni egyet a szeá nakazalban ezzel a szoő ke laá nnyal, aki ennyire
felajzza, tüő noő doü tt. ÁÁ m baá rmennyire is szerette volna hinni, hogy ha kieá li a
vaá gyait, egyszer s mindenkorra megszüő nik a soá vaá rgaá s, tartott toő le, hogy
Ánnie Wainwrighttal nem lenne ilyen egyszerüő egy kaland.
Áz ajtoá kinyíált, eá s laá tni engedte a kis lakaá st, amely feá lreismerhetetlenüü l a
tülajdonosa keze nyomaá t viselte magaá n, eá s nem sokat aá rült el a jelenlegi
lakoá jaá roá l.
– Bejoü n egy italra? – tüdakolta a laá ny, Johnny veá lemeá nye szerint
tüá lsaá gosan is bizonytalanül.
– Nem feá l, hogy kiderüü l, eá n is megfelelek az indiaá nokroá l kialakült
sablonos keá pnek, ami miatt bezaá rta az ajtoá t? – keá rdezett vissza kihíávoá an.
– Áz egyetlen sablonos elkeá pzeleá s, amitoő l feá lek – vaá gott vissza a laá ny
hidegen –, az az, hogy mindegy, mit mondok vagy teszek, rasszistaá nak
beá lyegeznek. Meg kell mondanom, piszkosül elegem van az alaptalan
szürkaá loá daá saá boá l!
42 / 123
Egy olyan visszafogott noő szaá jaá boá l, mint Ánnie, maá r ezek az enyheá n
indülatos szavak is meghoü kkentoő en hatottak. Egy bizonytalanabb ember taá n
aá t sem leá pte volna a küü szoü beá t e szemrehaá nyaá s ütaá n, aá m Johnnyt nem olyan
faá boá l faragtaá k, hogy ne mert volna szembeneá zni az igazsaá ggal. Tisztaá ban
volt vele, hogy kihíávoá an viselkedik, eá s sokszor igyekszik aá llaá sfoglalaá st
kisajtolni maá sokboá l. Ebben az adott esetben maá r baá nta eá les szavait, aá m
vaá ltozatlanül nem szabadült a gyanüá toá l, hogy ez a laá tszoá lag szelíád teremteá s
meá gis taá plaá l bizonyos eloő íáteá leteket – amelyeket talaá n oü nmagaá nak sem vall
be. Hiaá ba fogadta Ánnie-t mindenki lelkesen a gyüő leá sen, a feá rfi nem
felejtette el, hogy a , joá teá t lelkek akaratlanül is sok kaá rt okozhatnak. Veá güü l
arra a koü vetkezteteá sre jütott, hogy bizalmatlansaá gaá t csak az oszlathatja el,
ha jobban megismeri Miss Wainwrightot.
– Jogos – felelt koü zoü mboü sen, mintha mi sem toü rteá nt volna, eá s beleá pett a
laá ny moü goü tt a lakaá sba. – Egy whiskyt keá rek koá laá val, ha van.
– Megneá zem, mit talaá lok – mosolyodott el Ánnie.
Most doü bbent raá , hogy nincs tisztaá ban Jewell baá rszekreá nyeá nek a
tartalmaá val.
Míág oő a konyhaá ban motoszkaá lt, Johnny koü rüü lneá zett a szobaá ban. Á kanapeá
mellett keá pzoő müő veá szeti folyoá iratok eá s szakkoü nyvek tornyosültak katonaá s
rendben. Á dohaá nyzoá asztalon egy mappa hevert, benne a laá ny müő veit
aá braá zoloá keá pekkel. Á feá rfi felemelte, eá s figyelmesen veá giglapozta. Áz albüm
megeroő síátette, hogy tehetseá ges taggal boő vüü lt az iskola tanaá ri kara – aá m a
laá ny szemeá lyiseá geá roő l nem tüdott meg toü bbet.
Ebboő l a szempontboá l íágeá retesebbnek tüő ntek a pohaá rszeá k tetejeá n
laá tvaá nyosan elrendezett feá nykeá pek. Áz egyiken Ánnieá volt laá thatoá ,
fiatalabban, minden valoá szíánüő seá g szerint a csalaá dja koü reá ben. Á testveá rei
ügyanolyan szoő ke hajjal dicsekedhettek, mint oő , s mindannyian a mamaá jük
eleven, keá k szemeá t oü roü koü lteá k. Á keá p pontosan azt sügallta, amiben
43 / 123
Johnnynak, aki nyolceá vesen elvesztette a szüü leit, soha nem lehetett reá sze:
egy koü zeá posztaá lybeli, teljes eá s eá p csalaá d nyüá jtotta biztonsaá got.
Á maá sik, kisebb, draá ga ezüü stberakaá sos keretbe foglalt felveá tel egy
kisgyereket aá braá zolt. Ugyan a baá jos csecsemoő toü keá letesen beleillett volna a
maá sik keá pen laá thatoá mosolygoá s angolszaá sz csalaá dba, a boő re soü teá tebb volt
egy aá rnyalattal, mintsem hogy veá r szerinti rokon legyen. Talaá n Ánnie
valamelyik testveá re soü teá t boő rüő haá zastaá rsat vaá lasztott. De lehet, hogy csak
oü roü kbe fogadtaá k a kicsit.
Ánnie beleá pett a szobaá ba, egy-egy pohaá rral a kezeá ben, eá s olyan kifejezeá s
jelent meg az arcaá n, mintha a feá rfi egy szent holmival jaá tszadozna
tiszteletlenüü l. Vagy a holtakat zaklatnaá .
Johnny sietve visszatette a feá nykeá pet a szekreá nykeá re, eá s egy kütatoá
pillantaá s kíáseá reteá ben az italaá eá rt nyüá lt. Á laá ny nem vett tüdomaá st a
kíávaá ncsisaá gaá roá l. Elfeheá redett üjjai veá güü l meglazültak a pohaá r koü rüü l, eá s
neá maá n a kanapeá feleá intett a fejeá vel.
Á feá rfi leüü lt, de szabad kezeá vel megragadta a laá ny csükloá jaá t, eá s
gyoü ngeá den maga melleá vonta.
Á meá lyhüő toő egeá sz tartalma nem lenne eleá g, hogy lehüő tse a helyzetet,
tüő noő doü tt Ánnie, mikoü zben a poharaá ban olvadozoá jeá gkockaá kat figyelte. Áz
ital is gyoü nge, aá llapíátotta meg egy korty ütaá n. Ennek a feá rfinak a püszta
koü zelseá ge felborzolja az idegeit. EÁ s laá zba hozza a testeá t. Feá loő , hogy itt maá r az
elmeá s taá rsalgaá s sem segíát – arroá l nem is szoá lva, hogy egyetlen eá pkeá zlaá b
gondolat sem jütott eszeá be.
Johnnyt sem eá rdekelte az üdvarias csevegeá s. Szokaá s szerint a dolgok
koü zepeá be vaá gott:
– Mit gondol, hovaá fog ez vezetni?
44 / 123
Ugyanezt a keá rdeá st tette fel magaá nak Ánnie is, amioá ta csak igent
mondott a koü zoü s kiraá ndülaá sra. De igazaá n az oü nkeá ntelenüü l eszeá be jütoá vaá lasz
reá misztette: Az ágyamba!
Remegoő keá zzel letette az italaá t, eá s oő szinteá n felelt:
– Nem tüdom.
– Nos, eá n tüdom. – Á feá rfi finoman az üjja koü reá csavart egy laá gy, szoő ke
hajfüü rtoü t, eá s az ajkaá hoz eá rintette. – EÁ s egyaá ltalaá n nem vagyok biztos benne,
hogy maga keá szen aá ll raá .
Ánnie-nek elakadt a leá legzete. Megbabonaá zta a fekete szempaá r, amely
bepillantaá st kíánaá lt ennek a küü loü nleges embernek a lelkeá be. Á laá ny teá tovaá n
kinyüá jtotta a kezeá t, eá s megeá rintette John hajaá t. Püha, fekete baá rsony. Ujjai a
feá rfi tarkoá jaá t süá roltaá k, aki halkan felnyoü goü tt, s e hang felpezsdíátette Ánnie
amüá gy is zübogoá veá reá t. Megnyalta a szaá ja szeá leá t.
Á feá rfi szemeá ben leplezetlen vaá gy paraá zslott fel, belemarkolt az aranyloá
hajzühatagba, eá s gyoü ngeá den haá trahajtotta a laá ny fejeá t. Ánnie torkaá boá l
eroő tlen nyoü szoü rgeá s toü rt eloő – a soá vaá rgaá s hangja volt ez, amely a lelke
meá lyeá roő l, valamilyen sajaá t maga eloő l is elzaá rt zügboá l fakadt. Sosem kíávaá nt
meá g íágy feá rfit.
– Teá vedeá s – süttogta elfüá lva. John feá lreeá rthette a szavait, mivel roü gtoü n
elengedte a hajaá t. Sietve hozzaá füő zte haá t: – Keá szen aá llok, ahogy meá g soha
eá letemben. – Hangjaá ban sajaá t maga szaá maá ra is meglepoő magabiztossaá g
csengett.
Toü bb biztataá s nem kellett Johnnak. Á laá ny nyaka foü leá hajolt, eá s ajka az
eá rzeá keny boő rt süá rolta, oly oő rjíátoő gyoü nyoü rt okozva, hogy Ánnie maá r-maá r
koü nyoü roü gni kezdett, hagyja abba. Borzongott, eá s semmi maá s vaá gya nem volt,
mint hogy behoá doljon a feá rfi akarataá nak. Keserüő tapasztalatokkal terhes
müá ltja nem keá szíátette fel a raá toü roő eá rzeá sekre. Hirtelen megszüő nt koü roü tte a
vilaá g, egyedüü l a felajzott teste leá tezett, eá s a maá mor elsoü poü rt minden joá zan
45 / 123
megfontolaá st. Pedig milyen meggyoő zoő en tüd egyeá bkeá nt maá soknak papolni,
hogy ne tegyenek megfontolatlanül olyan leá peá seket, amelyek
megvaá ltoztathatjaá k az eá letüü ket!
– Biztos vagy benne? – tüdakolta a feá rfi, eá s a nyomateá k kedveá eárt az
oü leá hez hüá zta a laá ny kezeá t.
Ánnie szeme elkerekedett. Egy pillanatra elfogta az aggodalom, hogy az
eá rzelmi züő rzavaron tüá lmenoő en fizikailag sem alkalmas a feladatra – aá m a
füü leá ben zübogoá veá r elsoü poü rte keá tseá geit. Semmi maá s nem szaá míát, egyedüü l az
ellenaá llhatatlan, soá vaá r laá ngolaá s, hogy veá gre eggyeá vaá ljon e feá rfival!
– Biztos – füü llentette, aztaá n lehünyta a szemeá t, eá s magaá hoz vonta a feá rfit.
Tüdta, hogy a koü vetkezoő csoá k ütaá n az eá lete nem lesz toü bbeá ügyanaz.
46 / 123
6. FEJEZET
Johnny szaá ja az oü veá re tapadt, s Ánnie-vel forogni kezdett a vilaá g. Nem

tehetett maá st, minden erejeá vel belekapaszkodott a feá rfiba, s engedte, hogy
az birtokba vegye a szaá jaá t. Á lelke legmeá lyeá ig felkavarta az eá des kütataá s,
amelyet elgyengüü lve viszonzott. Keá jes, rekedt soá haj volt a vaá lasz. Remegve
simült John karjaiba, eá s raá doü bbent, hogy soha nem volt meá g reá sze ilyen
csoá kban.
Áz a fajta csoá k ez, amelyet baraá tnoő k egymaá s koü zt, kaá veá mellett üá gy
jellemezneá nek, hogy leveri az embert a laá baá roá l. ÁÁ m az egyensüá ly elveszteá se
csekeá lyseá g ahhoz keá pest, amilyen hataá st Ánnie-re gyakorolt. Johnny
tarkoá jaá nak tapintaá sa oő si oü sztoü noü ket eá bresztett fel benne. Ujjai
belemeá lyedtek a roü vid, selymes, eá jfekete hajba, eá s teljes meá rteá kben
aá tengedte magaá t az eá rzeá ki gyoü nyoü roü knek, tekintet neá lküü l az eá rzelmi
koü vetkezmeá nyekre.
Ámikor veá güü l felemelte a fejeá t, a feá rfi nehezen leá legzett. Füü rkeá szve neá zte
a laá nyt, mintha csodaá lkozna, hogyan kerüü lt ez a tüü zes teremteá s a
visszafogott tanaá rnoő helyeá re, akit elvitt magaá val a nagygyüő leá sre, eá s a
büá zaviraá g szíánüő szemekben keresneá a vaá laszt az elsoü proő vonzalomra.
Ázok a szemek leplezetlen vaá gytoá l ragyogtak. Ánnie oü sztoü noü sen
raá eá bredt, hogy innentoő l kezdve nincs visszaüá t. Neá mi eleá gedettseá ggel
aá llapíátotta meg, van annyi oü nüralma, hogy ne teá pje le ott helyben, a nappali
hatalmas ablaka eloő tt a feá rfiroá l a rühaá t, olcsoá mülatsaá got kíánaá lva az
esetleges arra jaá roá knak, ehelyett kikecmergett az oü leloő karokboá l, eá s felaá llt.
Hogy azon nyomban vissza is hüppant a kanapeá ra, annak nem az
alacsony veá rnyomaá s volt az oka. Nem. Á jelentoő seá gteljes leá peá s szeá díátette
meg, amit meg szaá ndeá kozott tenni.
47 / 123
Johnny azonnal talpra ügrott, eá s felsegíátette, oő pedig keá zen fogta, eá s a

haá loá szobaá ba vezette.
Áz aá gyat saá rga takaroá fedte, az ablakon ügyanilyen szíánüő füü ggoü nyt
borzolt az alkonyi szelloő . Á feá rfi hünyorogva neá zte a vidaá m szíáneket. Nem az
oő vilaá ga ez. ŐÁ hatatlanül üá gy eá rezte magaá t, mint valami gonosz, soü teá t
betolakodoá , aki behatol e hiszeá keny eá s gyaá moltalan teremteá s napsüü toü tte
birodalmaá ba.
Á reá gimoá di reá zaá gy taá mlaá jaá n megcsillantak a ferdeá n beesoő napsügarak.
Feá nyüü kben Ánnie haja aranykoszorüá keá nt ragyogott a feje koü rüü l, eá s ez szinte
angyali küü lsoő t koü lcsoü nzoü tt neki. Árcaá n szemeá rmes izgalom roá zsaá i eá gtek,
vaá gyakozoá an csillogoá szeme sebezhetoő seá groő l aá rülkodott.
John szinte elveszett ezekben a keá k meá lyseá gekben. EÁ rezte, ahogy belüü l,
meá lyen, szíáve egy rejtett züga vaá ratlanül megnyíálik, s a felszíánre toü roő
eá rzelmeit toü bbeá nem lehetett visszatartani vagy megfeá kezni. Pedig meá g
abban sem volt biztos, hogy egyaá ltalaá n tüdomaá st akar venni ezekroő l az
eá rzeá sekroő l, amelyeket joá ideje gondosan kitiltott az eá leteá boő l – nem hogy
üá jboá l aá teá lni oő ket. Á lehetoő seá g, hogy az aá gyon tüá lmenoő en is foglalkozzeá k egy
noő vel, elborzasztotta. Megreá míátette. Ákaá r a reá gi sebeit is felszaggathatnaá
egy keá ssel, ha maá r mindenaá ron üá jboá l faá jdalmat akar okozni magaá nak.
Hirtelen megelevenedett a müá lt. Őtt aá llt, üá jonckeá nt, bakarühaá ban az
oá ceaá n tüá lpartjaá n, taá vol az orszaá gtoá l, amelynek veá delmeá re felesküü doü tt. Áz
egyetlen kapocs, amely az otthonaá hoz koü toü tte, egy leveá l volt. Egy ideig
szorongatta a kezeá ben, mieloő tt felbontotta, aá m semmi sem keá szíáthette fel
menyasszonya soraira, aki ily moá don tüdatta vele, hogy maá shoz koü ti az
eá leteá t, eá s remeá li, Johnny nem veszi szemeá lyes seá rteá snek.
Milyen remeá nytelenüü l hiszeá keny eá s ostoba volt! Őtt aá llt, oü sszetoü rt szíávvel
a kantin falaá naá l, meá g csak nem is titkolta, milyen csapaá st meá rt raá a leveá l,
amely keá t kis gonosz szoá val kezdoő doü tt: Kedves Johnny…
48 / 123
Meá g most, eá vek müá ltaá n is felkavarta az emleá k. Kíáseá rteá st eá rzett, hogy se
szoá , se beszeá d kirohanjon Ánnie meghitt haá loá szobaá jaá boá l – aneá lküü l, hogy
elmagyaraá znaá , annak idejeá n megfogadta magaá nak, soha toü bbeá nem vaá lik ily
kiszolgaá ltatottaá eá rzelmileg egy noő vel szemben.
De a meneküü leá s gondolataá t elüő zte Ánnie, aki meglepoő hataá rozottsaá ggal
kezeá be vette az esemeá nyek iraá nyíátaá saá t. Jaá teá kosan lenyomta a feá rfit az aá gyra,
eá s lehüá zta magaá roá l a poá loá jaá t. Ábban a pillanatban, amikor megloá baá lta eá s
elhajíátotta a szolid kis rühadarabot, John keá szseá gesen hajtotta rabigaá ba a
nyakaá t. Á feje alaá gyüő rt egy csipkeá s díászpaá rnaá t, eá s elhelyezkedett, hogy
eá lvezhesse eá lete legizgatoá bb müő soraá t. Ki hitte volna, hogy a szemeá rmes
küü lsoő ilyen tüü zes termeá szetet takar? Ánnie vetkoő zoő szaá mmal keá nyeztette, s
ez a meglepeteá s jobban proá baá ra tette a tüő roő keá pesseá geá t, mint a kikeá pzeá s a
küü loü nleges osztagnaá l.
Á laá ny a koü nyoü keá ig csüá sztatta a melltartoá egyik leheletveá kony paá ntjaá t, eá s
kaceá r pillantaá st vetett haá tra a vaá lla foü loü tt. Ha a feá rfi szoü gletes vonaá sain nem
leplezetlen, mohoá elismereá st laá t tüü kroü zoő dni, alighanem roü gvest felhagy a
veá gzet asszonyaá nak szíánleleá seá vel, eá s visszavedlik oü nmagaá vaá . Volt azonban
valami John Lonebearben, ami feleá bresztette benne a csaá bíátoá t,
megreá szegíátette, mint a legfinomabb oá bor, eá s rabül ejtette. Eddig ismeretlen,
szilaj eá rzeá kiseá get fedezett fel magaá ban. Laá tvaá nyos eá s izgalmas mozdülatok
kíáseá reteá ben megszabadült a nadraá gjaá toá l meg a melltartoá toá l, eá s mire eá szbe
kapott, ott aá llt egy paraá nyi bügyiban a haá loá szoba koü zepeá n – eá s feá lelem
neá lküü l neá zett szembe a vilaá g legvonzoá bb feá rfijaá val.
Johnny elragadtatott, ciroá gatoá tekinteteá nek tüü zeá ben legalaá bbis
istennoő nek eá rezte magaá t. Elhüá zta a kezeá t a keble eloő l, lehaá mozta magaá roá l az
ütolsoá rühadarabot, eá s odasürrant az aá gyhoz. Felemelte a takaroá t, eá s
üá jonnan felfedezett, mereá sz eá njeá t maga moü goü tt hagyva, gyorsan fedezeá kbe
vonült. Á hüő s aá gynemüő veá delmeá boő l neá zett a feá rfira.
49 / 123
– Most rajtad a sor.

Johnnyt, akinek szenvedeá lyeá t oő rüü letig korbaá csolta az eloő adaá s, nem
kellett biztatni. Nem vesztegetett sok idoő t a vetkoő zeá sre. Egy perc sem telt
bele, eá s ott aá llt anyaszüü lt meztelenüü l, felajzott testtel a laá ny eloő tt. Egy
pillanatig a nadraá gja zsebeá ben kotoraá szott, eá s Ánnie haá laá san laá tta, hogy
legalaá bb neki volt gondja a veá dekezeá sre. Á sajaá t joá zan esze ügyanis
szabadsaá gra ment.
Áminek nyilvaá n Johnny kaá praá zatos küü lleme az oka. Áz alkonyi
napsügarak feá nyeá ben csillogoá soü teá t boő re oá kori szobrokat jüttatott eszeá be,
amilyeneket foő iskolaá s koraá ban tanülmaá nyozott. Őlyan, mint Mars, a haá borüá
istene, bronzboá l megmintaá zva. ÁÁ m a feá lelmetes harcos csataá k nyomait
viselte toü keá letes testeá n. Á külcscsontja toü veá ben eá ktelenkedoő csüá f forradaá s
alighanem keá stoő l szaá rmazott. Ha egy hüü velykkel odeá bb eá ri a csapaá s,
meglehet, az eá leteá be kerüü l. Á bordaá i alatt megbüá voá , cakkos szeá lüő sebet
valoá szíánüő leg golyoá üü toü tte. Paá rja nem volt, eá s Ánnie borzongva gondolta el,
hogy a loü vedeá k feltehetoő en meá g mindig Johnny testeá ben lapül. Vajon
mennyin müá lott, hogy nem leá tfontossaá güá szervet eá rt?
Mivel tanüá ja volt, mennyire zavarba hozza a feá rfit, ha nyilvaá nosan
felemlegetik dicsoő seá ges katonaidejeá t, nem tett fel keá rdeá seket a sebhelyeket
illetoő en. Csak meghatottan, faá tyolos szemmel kitaá rta a karjaá t feleá . Áztaá n
ajkaá t pühaá n a külcscsont mellett vilaá gíátoá hegre tapasztotta, ily moá don
jüttatva kifejezeá sre elismereá seá t eá s haá laá jaá t, amit boldog civilkeá nt eá rzett
azokkal szemben, akik az eá letüü ket kockaá ztatjaá k a szabadsaá g eá s biztonsaá g
veá delmeá ben.
Johnny azonban meá g ezt a bürkolt meá ltataá st is sokallta. Á haá taá ra fordült,
eá s maga foü leá vonta a laá nyt. Szoő ke hajzühatag oü lelte koü rbe arcükat eá s zaá rta ki
a küü lvilaá got, hogy maradeá ktalanül aá tengedhesseá k magükat a mennyei
50 / 123
gyoü nyoü roü knek. Ámint ajkük oü sszeforrt, elsoü proő eroő vel toü rt ütat magaá nak az
egeá sz nap visszafojtott szenvedeá ly.
Szilaj vaá gy vezeá relte mozdülataikat, olyan feneketlen mohoá saá g, ami csak
fokozoá dott minden eá rinteá ssel eá s csoá kkal. Nem tüdtak betelni egymaá ssal.
Johnny elragadtatottan neá zte a toü keá letes íávüő kebleket, eá s üjjait gyoü ngeá den
veá gigfüttatta a csaá bos domborülatok oldalaá n. Keá jes hang volt a vaá lasz. Keze
üá jabb felfedezoő üá tra indült, gondosan felkütatva eá s gyoü ngeá d ciroá gataá ssal
meá ltatva a formaá s noő i test minden zügaá t. Veá güü l tenyere megpihent Ánnie
csíápoő jeá n, eá s a ceá legyenesbe kormaá nyozta, raá bíázva, hogy innentoő l oő tegye
meg a beteljesüü leá shez vezetoő leá peá seket, a sajaá t üü temeá ben.
Ánnie teste vaá rakozoá n megfeszüü lt, eá s levegoő ütaá n kapott. Lassan,
fokozatosan engedte egyre lejjebb a medenceá jeá t. Nem eá ppen tapasztalt
testeá nek idoő kellett, amíág alkalmazkodott a Johnny taá masztotta
koü vetelmeá nyekhez. Elragadtatottan laá tta, hogy a feá rfi tekintete elsoü teá tüü l, eá s
arcaá n gyoü nyoü rteli szenvedeá s kifejezeá se jelenik meg. Hamarosan raá joü tt, hogy
finom, oü sztoü noü s mozdülataival veá gletekig proá baá ra teszi az oü nüralmaá t.
– Van roá la fogalmad, mit müő velsz velem? – tüdakolta a feá rfi
oü sszeszoríátott fogakkal.
– Remeá lem – aá rülta el Ánnie oü nnoü n bizonytalansaá gaá t fojtott hangon.
Á vaá laszül kapott csoá k eloszlatta minden keá tseá geá t, hogy esetleg nem tüd
kelloő gyoü nyoü rt okozni Johnnynak. Megreá szegüü lten belevaá jta koü rmeit a feá rfi
vaá llaá ba, belekapaszkodott, mint aki meredeá ly szeá leá n aá ll – s ezzel
oü ntüdatlanül tovaá bb fokozta kedvese maá moraá t, aki veá güü l a neveá t kiaá ltotta.
Ánnie füü leá ben üá gy csengett a hang, mintha oő si, szent eá nek lebegne a szeá l
szaá rnyaá n.
Á laá ny vaá laszül Johnny vaá llaá ba temette az arcaá t, eá s eá leteá ben eloő szoü r,
maradeá ktalanül aá tengedte magaá t az eá rzeá seinek. Laá ba aloá l eltüő nt a szilaá rd
talaj, tagjait keá jes remegeá s raá zta. ŐÖ sszefonoá dott testtel, egyszerre hüllottak
51 / 123
bele a gyoü nyoü r veá gtelen oá ceaá njaá ba. Ekkora szenvedeá ly talaá n meá g a
vilaá gegyetemet is megrengetneá – de az biztos, hogy nem maradhat püsztíátoá
ütoá hataá s neá lküü l.
Paá r oá raá val keá soő bb Ánnie oü sszegabalyodott aá gynemüő koü zepette eá bredt.
Egy pillanatig nem eá rtette, mieá rt van aá gyban ebben az oá raá ban, aztaá n teste
eá des sajgaá sa emleá keztette az aá teá lt aá lomszerüő eá lmeá nyre. Nem baá nta. Keá jesen
nyüá jtoá zott, aztaá n hozzaá simült a mellette fekvoő izmos feá rfihoz, eá s
raá mosolygott.
– Szia! – üü dvoü zoü lte.
Johnny, aki maá r egy ideje eá bren volt, az ellenseá gnek kijaá roá
bizalmatlansaá ggal szemleá lte a mellette fekvoő baá jos szoő keseá get. Egyaá ltalaá n
nem kerüü lte el figyelmeá t a csoá kra kíánaá lkozoá , selymes feheá r vaá ll, eá s az eá rzeá ki,
rekedt üü dvoü zleá s üá gy hangzott a füü leá ben, mint a szireá nek eá neke. Toő le
telhetoő en iparkodott ellenaá llni.
– Szevasz – doü rmoü gte morcosan.
Ánnie-t meglepte e hangülat. Kinyüá jtotta kezeá t, eá s megeá rintette a feá rfi
ajkaá t, de igyekezete, hogy mosolyt csaljon az arcaá ra, küdarcot vallott, mert
Johnny elhüá zoá dott. Ugyanüá gy, ahogy kiteá rt a tovaá bbi koü zeledeá si kíáseá rletek
eloő l is.
– Mi a baj? – tüdakolta veá güü l a laá ny.
Hogy mi a baj? Áz, hogy toü keá letesen beleillesz a karomba, hogy melletted
teljesnek eá rzem magam, eá s boldognak. EÁ s az, hogy cseppet sem bíázom
ezekben a nagyszerüő eá rzeá sekben.
Hangosan John azonban csak ennyit mondott:
– Áz egeá sz. – EÁ s talaá loá szavak híájaá n a mennyezet feleá intett, mintegy
oü sszegezve ingatag laá bakon aá lloá viszonyükat.
52 / 123
– ŐÁ ! – soá hajtott Ánnie. Raá kellett eá brednie, hogy Johnny seá rüü leá seinek
szaá mbaveá telekor megfeledkezett a legsüá lyosabbroá l. Felkoü nyoü koü lt, eá s csoá kot
lehelt a laá thatatlan sebre, amely moü goü tt a feá rfi szíáve nagyot dobbant.
Egyik leá peá s a maá sik ütaá n, jütott eszeá be Johnny koraá bbi tanaá csa, eá s üá gy
doü ntoü tt, hogy ami a taá ncteá ren bevaá lt, az ebben a helyzetben is megfeleloő
strateá gia.
– Ne izgülj – sietett leszoü gezni, magabiztossaá got szíánlelve –, nem vaá rom
el, hogy a toü rteá ntek miatt küü loü noü s elkoü telezettseá get eá rezz iraá ntam. Nagylaá ny
vagyok, tüdok magamra vigyaá zni. Ha üá gy akarsz tenni, mintha semmi sem
toü rteá nt volna, azt hiszem, nekem is menni fog. Ennek nem kell befolyaá solnia
a münkakapcsolatünkat, ha ez aggaszt.
Baá rmily hihetoő en is hangzott mindez, a feá rfit nem sikerüü lt
megnyügtatnia. UÁ gy baá mült raá , mintha csapdaá ba csaltaá k volna, eá s olyasmire
keá nyszeríátenek, ami akarata ellen valoá . Voltakeá pp maga sem eá rtette, mieá rt
hasíátanak keá skeá nt a szíáveá be a szavak, amikor eá pp ezeket szerette volna
hallani. Vagy meá gsem?
– Semmi nem aggaszt – morgott.
Mindoü ssze az, mit fog szoá lni az iskolaá t felüü gyeloő toü rzsi tanaá cs, ha kiderüü l,
hogy lefeküü dt a tantestüü let egyik tagjaá val. Vagy a noő veá re, ha raá joü n, hogy
oü sszeszüő rte a levet az ellenseá ggel. Ázt a keá nyes aproá saá got nem is emlíátve, oő
maga mennyire idegenkedik a szerelem gondolataá toá l, mondhatni retteg
toő le. Küü loü noü sen egy olyan teremteá s eseteá ben, aki ennyire nyilvaá nvaloá an nem
illik hozzaá . Áki elkerüü lhetetlenüü l ügyanolyan sebesen eá s viharosan el fog
tüő nni az eá leteá boő l, ahogy reá szeseá veá vaá lt. Mint egy feheá r forgoá szeá l.
Mert haá t akaá rmilyen szoá rakoztatoá is paá r hoá napot eltoü lteni egy indiaá n
rezervaá tümban, Johnny tisztaá ban volt vele, mennyire valoá szíánüő tlen, hogy
egy koü zeá posztaá lybeli, angolszaá sz csalaá dboá l szaá rmazoá , müő velt, egyedüü laá lloá
noő tüdatosan aá llandoá lakhelyeá üül vaá lassza azt. EÁ s ez íágy is van rendjeá n,
53 / 123
tüő noő doü tt. Á szüő koü s gyermekkor, a haá borüá szoü rnyüő seá gei eá s a szerelmi
csaloá daá s okozta sebek ütaá n meá g csak gondolni sem akart egy üá j, romantiküs
kapcsolatra.
– Nem olyan ember benyomaá saá t kelted, aki kaphatoá titkos nyaá ri
kalandokra – fordült veá güü l ismeá t a laá nyhoz.
– Nem is vagyok olyan – sietett Ánnie koü zoü lni.
Hiszen meggyoő zoő deá se, hogy a fütoá szexüaá lis kalandok veszeá lyesek,
küü loü noü sen egy noő szaá maá ra. Maá sroá l sem preá dikaá l eá vek oá ta kamasz
taníátvaá nyainak. Valoá igaz, mindezzel nem igazaá n oü sszeegyeztethetoő , hogy
most itt fekszik meztelenüü l egy feá rfi oldalaá n, akit alig ismer. Meá gsem tüdott
szemernyi szeá gyeneá rzetet sem felfedezni magaá ban. Reá szben, mert füü ggetlen
embernek tartotta magaá t, aki kedveá re hozhat doü nteá seket, aá m leginkaá bb
azeá rt, mert John Lonebear mellett egyszerüő en leíárhatatlan eá lmeá nyben volt
reá sze. Hihetetlen gyoü nyoü rben. S aligha csüpaá n azeá rt, mert magaá nyos
eá letmoá dja miatt tüá lsaá gosan is eá rzeá kennyeá vaá lt a teste. Baá r ezt bizonyíátandoá
legjobb lenne megismeá telni a kíáseá rletet…
Mindazonaá ltal inkaá bb a joá zan taá rsalgaá st folytatta:
– Ákkor haá t hogyan tovaá bb?
– Folytatjük a münkaá nkat, gondolom.
– Baraá tokkeá nt? – Mire kimondta, Ánnie raá eá bredt, hogy akaá rmilyen
vaá laszt kap is erre a keá rdeá sre, kíános helyzetbe kerüü l. Baá rmennyire is
igyekezett koü zoü mboü snek mütatkozni eá szbontoá együü ttleá tüü k iraá nt, tisztaá ban
volt vele, hogy bizony nehezen fog megbirkoá zni John kíáseá rtoő jelenleá teá vel az
aá lmaiban. De semmivel sem lesz koü nnyebb nap mint nap viszontlaá tni a
valoá s szemeá lyt a münkahelyeá n.
– Haá t persze hogy baraá tokkeá nt – doü rmoü goü tt a feá rfi, eá s kikaá szaá loá dott az
aá gyboá l.
54 / 123
ŐŐ t szemmel laá thatoá an keveá sbeá zavarja a kilaá taá s, hogy menetrendszerüő en
keresztezni fogjaá k egymaá s üá tjaá t a joü voő ben is, aá llapíátotta meg Ánnie
keserüő en. Haá t igen, tüő noő doü tt baá natosan, a feá rfiaknak sosem esett nehezüü kre
elhagyni oő t. Felesleges is a tisztesseá güü kre meg a becsüü letüü kre apellaá lni, csak
bolondot csinaá l magaá boá l. Eltoü keá lten felszegte az aá llaá t.
Meá gis, mi haszna, hogy megfogadta, sosem keveredik egyeá jszakaá s
kalandba? Ugyanüá gy megtoü rteá nt. Csak az a küü loü nbseá g, hogy ezüá ttal nem
keá nyszeríátetteá k olyasmire, amire meá g nem keá szüü lt foü l. Ázonkíávüü l idoő sebb eá s
boü lcsebb, eá s ebboő l kifolyoá lag elegaá nsabban tüdja kezelni a visszaütasíátaá st,
mint aá braá ndos kamasz laá ny koraá ban, amikor meá g azt hitte, hogy a szüü zesseá g
elveszteá seá nek termeá szetes velejaá roá ja a leaá nykeá reá s.
Jelen esetben üá gy kell viselkednie, hogy a meá ltoá saá gaá t megoő rizve a feá rfi
feá lelmeá t is eloszlassa, aki valoá szíánüő leg attoá l tart, a nyakaá ba fog akaszkodni.
ÁÁ mbaá r, ha a pletykaá k, amelyeket Jewelltoő l hallott, igazak, John Lonebear
boő seá ges tapasztalattal rendelkezik, mikeá pp kell megszabadülni alkalmi
noő ismeroő seitoő l. EÁ s a kalandok gyüü moü lcseitoő l, gondolta eá melyegve.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy ezen a teá ren fejloő dni laá tszik. Veá gteá re is,
nem kis bosszüá saá gaá ra, nem oő gondolt a veá dekezeá sre, hanem a feá rfi.
– Termeá szetesen – eroő ltetett mosolyt az arcaá ra. – Baraá tkeá nt. Veá gteá re is
nem valami olcsoá noő cske vagyok, akit esetleg hajlamos lenneá l keá t oá ra koü zt
becibaá lni a szertaá rba, egy gyors menetre.
– Nem? – Johnny rosszkedve egy szempillantaá s alatt elpaá rolgott. Szeme
felvillant, arcaá ra pajzaá n vigyor üü lt ki, eá s egyik kezeá ben az alsoá nemüő jeá vel
felegyenesedett. – Biztos vagy benne, hogy olyan rossz oü tlet lenne?
Ánnie meá rgeá t elsoü poü rte az ismeá t fellaá ngoloá vaá gy. Teljesen tehetetlen
ezzel a feá rfival szemben. Berozsdaá sodottnak hitt nemi oü sztoü ne pedig
toü keá letesen müő koü doő keá pes. Mindazonaá ltal ahelyett, hogy elismerte volna, a
55 / 123
szertaá rbeli paá sztoroá ra valoá ban izgalmas vonzeroő vel bíár, egy paá rnaá t vaá gott
vaá laszkeá nt a feá rfihoz.
– Heá ! – meá ltatlankodott Johnny, aztaá n rühaá it üá jfent elhajíátotta,
megragadta a paá rnaá t, eá s elszaá ntan megindült a laá ny feleá . Áz arcaá ra volt íárva,
hogy maradeá ktalan bosszüá t kíávaá n venni.
Áz imeá nti komor hangülatot mintha szeá l füá jta volna el. Ánnie legoü rdüü lt
az aá gyroá l, hogy elmeneküü ljoü n, aá m nem volt eleá g gyors. Á feá rfi egy
csatakiaá ltaá ssal aá tszoü kkent az aá gyon, eá s a fekhely meg a fal koü zeá szoríátotta a
sikoltozva tiltakozoá laá nyt.
– Mieloő tt elnyered meá ltoá büü nteteá sedet, lenne meá g egy keá rdeá sem –
doü rmoü gte, eá s üjja hegyeá t a laá ny orraá hoz nyomta.
– Milyen keá rdeá s? – tüdakolta Ánnie soá vaá rgaá stoá l faá tyolos hangon.
– Voltakeá pp milyen egy olcsoá noő cske?
Ámellett, hogy kifejezetten mülattatta a finomkodoá kifejezeá s, Johnny
nem tüdta maá skeá nt Ánnie tüdtaá ra adni, hogy meá g teá vedeá sboő l sem tartanaá
olcsoá noő cskeá nek. Ázzal aligha oszlatja el a keá tseá geit, ha koü zli vele, mennyire
eá des eá s tapasztalatlan az aá gyban. Á treá fa azonban bevaá lt, eá s Ánnie kacagaá sa
betoü ltoü tte a szobaá t. Meg a feá rfi szíáveá ben taá tongoá üő rt.
– Csak hogy tüdd – folytatta Johnny, mikoü zben feá lig leeresztett
szemheá jjal gyoü nyoü rkoü doü tt a laá nyban –, eá pp eleá g olcsoá noő cskeá vel volt maá r
dolgom. Ha nem baá nod, ezüá ttal szeretneá k inkaá bb egy rendeset megismerni,
a vaá ltozatossaá g kedveá eárt.
56 / 123
7. FEJEZET
Enneá l fürcsaá bb boá kot Ánnie eá lteá ben nem hallott meá g, meá gis
legszíávesebben dalra fakadt volna oü roü meá ben. Cseppet sem baá nta, hogy
Johnny nem cifra, koü ltoő i szavakkal aá míátja. Ámi azt illeti, nem nagyon bíázott a
semmitmondoá , regeá nyes fraá zisokat püffogtatoá feá rfiakban. Legkeveá sbeá sincs
szüü kseá ge meá zesmaá zos hoá doloá ra. Johnny keresetlen oő szinteseá ge boő seá gesen
kaá rpoá tolta a szoá viraá gok hiaá nyaá eá rt.
Igazaá boá l az oő szinte szavak tartalma szaá míátott. Noha Ánnie lelkesen toü rt
laá ndzsaá t a noő i egyenjogüá saá g mellett, a feá rfi eloő tt nem akart olyan szíánben
feltüő nni, mint aki boldog-boldogtalannak osztogatja kegyeit. Ezeá rt oü rüü lt
küü loü noü sen, amikor Johnny rendes noő nek nevezte. Hogy mieá rt esett neki
ennyire joá l ez a meghataá rozaá s, azt pillanatnyilag nem is firtatta. Talaá n, mert
pszicholoá güsi veá gzettseá ge elleneá re sokszor keá telkedett oü nmagaá ban, eá s soha
nem tüdott megszabadülni ifjüá kori ostobasaá gainak nyomasztoá hataá saá toá l.
Johnny megjegyzeá se viszont ütoá lag igazolta, hogy helyesen doü ntoü tt, amikor
engedett az oü sztoü neinek. Á jelek szerint a feá rfi oő szinte kapcsolatra vaá gyik,
meá g ha az az adott koü rüü lmeá nyek koü zoü tt szüü kseá gszerüő en roü vid lesz is.
Termeá szetesen nem akarta tüá leá rteá kelni a viszonyükat. Jelen pillanatban,
akaá rcsak John, oő sem kíávaá nt hosszüá taá vüá elkoü telezettseá get vaá llalni. Neki is
vannak sebei, ha nem is olyan laá tvaá nyosak, mint a feá rfi testeá n eá ktelenkedoő k.
Ázonkíávüü l nem akar bonyodalmakat a feá rfi csalaá djaá val, egyiküü k szaá maá ra
sem. Tehaá t nyilvaá nvaloá an az lesz a legjobb, ha gyorsan befejezik a romaá ncot,
amíág meá g baraá tok. Ámíág senki sem seá rüü l, eá s senki nem eá rez faá jdalmat.
Sajnos tartott toő le, hogy maá ris elkeá stek. Meá g ha a laá tszat ellene szoá lt is,
Ánnie nem olyan embernek tartotta magaá t, aki baá rkivel aá gyba büá jik. Teá ny,
hogy elkeá pesztoő testi vonzalmat eá rzett John iraá nt, aá m valoá szíánüő leg
57 / 123
megtalaá lta volna a moá djaá t, hogy megzabolaá zza oü sztoü neit, ha nem taá rsülnak
hozzaá jük eá rzelmek is. Áz a baj, hogy oő szinteá n megkedvelte a feá rfit.
Szeretkezeá süü k nagyban enyhíátette a szíáveá t mardosoá baá natot, amely
Wyoming e taá voli zügaá ba szaá müő zte. Á müá lt vaá ltozatlanül üü ldoü zte, hiaá ba a
beá keá s koü rnyezet, a legalkalmatlanabb pillanatokban taá madtak fel az
emleá kek. Eleá g volt laá tni egy csecsemoő t anyja karjaá ban vagy egy vaá randoá s
kamasz laá nyt, güá nyos kacajt hallani…
Ánnie szorosan lehünyta a szemeá t. Eleddig egyedüü l Johnny csoá kja tüdta
maradeá ktalanül elhessegetni a szoü rnyüő gondolatokat. Soha nem eá rezte meá g
ilyen biztonsaá gban magaá t, mint itt, beszoríátva aá gy eá s fal koü zeá , az eroő s,
titokzatos feá rfi alatt. Ámíág nem felteá tlenüü l müszaá j, nem akart lemondani
megnyügtatoá koü zelseá geá roő l, soő t titokban azt remeá lte, hogy csodaá latos moá don
oő raá is aá tragad valamennyi a feá rfi bizakodaá saá boá l. Meá g ha kapcsolatük
keá reá szeá letüő nek bizonyül is, ütaá na magabiztosabban megtalaá lja a helyeá t a
vilaá gban.
Szemheá jaá ra lehelt gyoü ngeá d csoá k teá ríátette vissza a jelenbe, eá s Ánnie
koü nnyes pillaá kkal neá zett fel.
– Valami rosszat tettem? – keá rdezte Johnny.
– Nem – mosolyodott el a laá ny. – Semmi rosszat nem tetteá l. Kiveá ve, hogy
nem fordíátod javadra szorült helyzetemet.
– Valoá ban? – Á feá rfi szeme felvillant.
Vaá laszül Ánnie csaá bosan hozzaá büá jt. Nem kellett sokat faá radnia, hogy
felszíátsa a vaá gy mindent elsoü proő tüü zeá t mindkettejüü kben. Johnny
kimeríáthetetlen szenvedeá llyel, mohoá n magaá hoz szoríátotta, oő pedig
haá travettette a fejeá t, eá s mint egy varaá zsigeá t, üá gy süttogta a feá rfi neveá t.
Lankadatlan heá vvel lendüü ltek neki üá jboá l a maá mor csüá csaira vezetoő üá tnak –
pedig az imeá nt maá r azt hitteá k, beteltek a gyoü nyoü rrel.
58 / 123
Ánnie aggodalmai feleslegesnek bizonyültak a tovaá bbi koü zoü s münkaá t

illetoő en. Áz iskolaá ban Johnny sosem leá pte aá t az illendoő seá g hataá raá t, meá gis
szereá t ejtette, hogy kifejezeá sre jüttassa eá rdekloő deá seá t aneá lküü l, hogy zavarba
hoznaá oő t. Baá r toü bbnyire küü loü n ütakon jaá rtak, a feá rfi gondot fordíátott raá , hogy
naponta legalaá bb egyszer bekükkantson Ánnie tanfolyamaá ra. Mennyire
maá sok voltak ezek a laá togataá sok, mint a legelsoő , kihíávoá felbükkanaá sa!
Szemmel laá thatoá an a diaá kok sem baá ntaá k John jelenleá teá t, soő t oü roü mmel
osztottaá k meg sikereiket a koü ztiszteletnek oü rvendoő hoő ssel, aki szemeá lyes
eá rdekloő deá st tanüá síát mindegyiküü k sorsa iraá nt.
– Mondtam, hogy igazaá boá l egy nagy plüü ssmackoá – ideá zte fel Hajnalpíár.
Ánnie csak mosolygott. Johnny ünokahüá gaá t illetoő en borotvaeá len taá ncolt,
ezzel tisztaá ban volt, meá g akkor is, ha eddig sikeresen elkerüü lte az üá jabb
oü sszetüő zeá seket. ÁÁ m a laá ny alkotaá sait elneá zve egyre koü zelgett az a nap,
amikor Hajnalpíár tüdataá ra eá bred a tehetseá geá nek. Mire ez a veá gzetes pillanat
elkoü vetkezik, Ánnie azt remeá lte, oő maá r reá g messze jaá r. Ha Hajnalpíár a
szüő kebb szüü loő foü ldje hataá rain kíávüü l akarja kamatoztatni keá pesseá geit, bosszüá s
eá desanyja nyilvaá n büő nbakot fog keresni. S ki maá s lenne alkalmasabb erre a
szerepre, mint a kotnyeles feheá r noő , aki – Ester szerint – eleve elüü ltette a
taá vozaá s gondolataá t a laá ny fejeá ben.
Baá r az effeá le csüá f civakodaá st szíáves-oü roü mest maga moü goü tt hagyta, Ánnie
mostanaá ban gyakran azon kapta magaá t, hogy azt kíávaá nja, baá rcsak hosszabb
taá von is az ÁÁ lomfogoá ban dolgozhatna. Elszomoríátotta, hogy el kell hagynia
egy csomoá embert, akik maá r e roü vid idoő alatt is a szíáveá hez noő ttek. Milyen
szeá p lenne, ha figyelemmel kíáseá rhetneá a taníátvaá nyai fejloő deá seá t eá s eá leteá t!
De meá g vonzoá bb eá s izgalmasabb elkeá pzeleá s, hogy valoá ban reá szeseá veá
vaá lhatna Johnny eá leteá nek – nem csüpaá n egy fütoá kaland jütna neki, amelyet
szeptemberben a feá rfi hamarabb elfelejt, mintsem hogy elüü l a por Ánnie
taá vozoá aütoá ja moü goü tt.
59 / 123
Noha az elmüá lt eá vek nagyobbik reá szeá t a laá ny azzal toü ltoü tte, hogy testi
igeá nyeit joá zan eá szeá rveknek rendelje alaá , keá ptelen volt magyaraá zatot talaá lni
raá , mieá rt emeá szti kieleá gíáthetetlen soá vaá rgaá s egy olyan feá rfi iraá nt, aki
egyeá rtelmüő en eá s hataá rozottan nem valoá hozzaá . Szemeá rmes meá ltatlankodaá sa
dacaá ra bizony egyaá ltalaá n nem baá nta volna, ha Johnny bevonszolja a
szertaá rba keá t tanoá ra koü zt… Áz ilyen pajzaá n gondolatokkal meg az volt a baj,
hogy azonnal meglaá tszottak aá rülkodoá , vilaá gos boő reá n. Pülzüsa üá gy ügraá lt,
mint egy kerge nyüá l, eá s laá tvaá nyosan belepirült.
Epedve vaá rta a feá rfi felbükkanaá saá t nap mint nap, eá s tartott toő le, hogy
lebüknak. Áz elmüá lt hoá napban, amikor csak tüdtak, talaá lkoztak. Reggel,
deá lben, eá jszaka – gondolatai folyvaá st a feá rfi koü rüü l forogtak. Nem egy draá ga,
szíánes üü vegdarab baá nta szoá rakozottsaá gaá t. Ánnie-t, aki lelkiismeretes
keá zmüő vesnek tartotta magaá t, elborzasztotta, hogy feá kevesztett oü sztoü nei
esetleg veszeá lyeztetik az iskolaá nak szaá nt müő alkotaá s elkeá szüü lteá t. Ázzal a
lehetoő seá ggel pedig, hogy tüdat alatt íágy akarja elodaá zni a taá vozaá st, nem is
kíávaá nt foglalkozni. Baá r ha az ütolsoá mozaikdarab a helyeá re kerüü l, neki
indülnia kell.
Sajnos arroá l, hogy azütaá n mihez kezd az eá leteá vel, fogalma sem volt.
Egyedüü l azt tüdta, hogy lelki sebei lassan begyoá gyülnak, eá s veá gre valoá ban
kezdi maga moü goü tt hagyni a müá ltat. Á nagyszerüő , vad taá j eá s az itt lakoá k
kedvesseá ge gyoá gyíárkeá nt hatottak bizalmatlannaá vaá lt szíáveá re. Á
rezervaá tümot aá thatoá toü rzsi kültüá ra szellemiseá ge lenyüő goü zte, eá s haá laá s volt
Johnnynak, aki megosztotta vele az oü roü kseá geá t.
Meg a neá peá nek, amieá rt laá thatoá harag neá lküü l elfogadtaá k a jelenleá teá t.
Kíávaá ncsisaá ga nem ismert hataá rt, eá s Johnny kivaá loá tanaá rnak bizonyült.
Ezernyi keá rdeá seá re nem egyszerüő en vaá laszokat adott, de amit lehetett,
megmütatott neki. Ámikor Ánnie az iraá nt eá rdekloő doü tt, hogyan feá r meg a
kereszteá nyseá g a hagyomaá nyos hitvilaá ggal, a feá rfi felajaá nlotta, hogy
60 / 123
szemeá lyesen vezeti koü rbe a helyi misszioá s telep maradvaá nyai koü zoü tt.
Egyetlen felteá telt taá masztott: a piknikkosaá rroá l a laá ny gondoskodik.
Ánnie boldogan engedelmeskedett. Csirkesüü lt, krümpli salaá ta,
csokolaá deá s aproá süü temeá ny meg egy üü veg bor kerüü lt a kosaá rba, eá s a
feá nykeá pezoő geá pe. Remeá lte, hogy az eá rdekes laá tnivaloá k mellett a hely
hangülataá t is sikerüü l lencseveá gre kapnia. Minden eá rdekelte, müő veá szi
szempontboá l eá ppüá gy, mint szemeá lyesboő l. Nem is emleá kezett, mikor volt
ütoljaá ra ilyen boldog – eá s ha ezt az eá rzeá st csak feá nykeá peken oő rizheti meg,
akkor nem sajnaá lja a peá nzt nyersanyagra. UÁ jboá l eá s üá jboá l emleá keztette
magaá t, hogy John semmit nem íágeá rt neki, ami hosszüá taá vra szoá lt volna. Áz
elmeá je fel is fogta a teá nyeket, de tartott toő le, hogy a szíáve nem.
Á taníátvaá nyai maá r reá g elmentek, amikor a feá rfi megeá rkezett.
– Elkeá szüü lteá l? – tüdakolta az ajtoá ban aá llva.
Ánnie megremegett. UÁ gy eá rezte magaá t, mint egy gitaá r az eá rtoő zeneá sz
kezeá ben. Megpoü rdüü lt, eá s nehezen aá llta meg, hogy ne vesse magaá t egyenesen
Johnny karjaiba. Mindazonaá ltal megteá vesztoő en nyügodt hangon vaá laszolt:
– EÁ pp idoő ben joü tteá l.
Á pillantaá s, amelyet Ánnie küü ldoü tt feleá , majdnem leverte a feá rfit a
laá baá roá l. Á meggyoő zoő deá ses agglegeá ny akaratlanül azon kezdett tüő noő dni,
milyen lenne, ha nap mint nap ilyen rajongoá mosoly fogadnaá otthon.
ŐÁ hatatlanül egy szekeá rdereá knyi gyerek keá pe jelent meg lelki szemei eloő tt,
amint kacagva üü dvoü zlik, eá s elszorült a szíáve. Á haá taá ban lapüloá graá naá tszilaá nk
nem okozott olyan faá jdalmat, mint a baá jos aá braá ndkeá p.
Leginkaá bb a mardosoá büő ntüdathoz volt meá rhetoő e kíán, amely
eá jszakaá nkeá nt felriasztotta, amikor aá lmaá ban üá jboá l eá s üá jboá l aá teá lte, hogyan
nem tüdta megmenteni a fronton a legjobb baraá tja eá leteá t. Csakhogy veá n
katonaá kboá l rossz feá rj eá s meá g rosszabb apa vaá lik, emleá keztette magaá t, eá s
ezzel is igyekezett elhessegetni a csalaá d ütaá ni soá vaá rgaá st, amelyet Ánnie
61 / 123
feleá bresztett benne. EÁ vekkel ezeloő tt leszaá molt az ilyen vaá gyakkal, a „Kedves
Johnny” kezdetüő leveá llel együü tt.
Őlyan ember, akinek veá r tapad a kezeá hez, ne deá delgessen meghitt csalaá di
aá lmokat! Küdarcot vallott, amikor a bajtaá rsaá nak a legnagyobb szüü kseá ge lett
volna raá – minden bizonnyal a feleseá geá nek meg a gyerekeinek is csaloá daá st
okozna.
Ámikor a szolgaá lati ideje lejaá rtaá val a toü rzs oü regei megkeresteá k a
koü zeá piskola oü tleteá vel, Johnny kapva kapott a lehetoő seá gen. UÁ gy veá lte, talaá n
joá vaá teheti a mülasztaá sait egy ilyen nemes üü gy szolgaá lataá ban. Mi lehetne
jobb ceá l a fegyverektoő l megcsoü moü rloü tt katonaá nak, mint hogy megveá dje a
fiatalokat az elkeseredeá stoő l, amely toü nkreteszi hoő n szeretett neá püü ket eá s
kültüá raá jükat?
IÁgy vaá lt Johnny – aki alkalmatlannak tartotta magaá t a csalaá dalapíátaá sra –
egy egeá sz nemzedeá k tiszteletbeli apjaá vaá . Münkaá jaá eárt meghatoá haá laá ban
reá szesüü lt mind a felnoő ttek, mind a gyerekek reá szeá roő l. Sajnos szaá mos
veá denceá nek az eá leteá boő l hiaá nyzott a veá r szerinti apa.
Áz effeá le feá rfiakat, akik elhagyjaá k a csalaá djükat, nem sokra tartotta.
ÁÁ rvakeá nt tapasztalatboá l tüdta, mekkora veszteseá g ez egy gyerek szaá maá ra.
Egy fiüá eloő tt ott kell hogy aá lljon peá ldakeá nt az apja, hogy majdan oő is boü lcs eá s
tetteroő s feá rfivaá vaá ljeá k. Á laá nyoknak is szüü kseá güü k van a papaá ra, aki elmondja
nekik, milyen szeá pek eá s eá rteá kesek, eá s taá mogatja oő ket aá lmaik
megvaloá síátaá saá ban.
Baá rmennyire is berzenkedett Ester, amieá rt egy idegen beleavatkozik a –
szerinte kizaá roá lag – csalaá di üü gyekbe, Johnny csodaá lattal figyelte, ahogy
Ánnie finoman az elkeá pzeleá sei valoá ra vaá ltaá saá ra oü sztoü nzi Hajnalpíárt, de
ügyanüá gy az oü sszes toü bbi taníátvaá nyaá t is. Belesajdült a szíáve a gondolatba,
milyen lenne csalaá dot alapíátani ezzel a noő vel. EÁ pp olyan csodaá latos anya
vaá lna beloő le, amilyen nagyszerüő tanaá r: gyoü ngeá d, kedves eá s biztatoá . Nem
62 / 123
roá hatta fel Hajnalpíárnak, hogy vonzoá dik hozzaá , amikor oő maga is tehetetlen
molylepkeá veá vaá lik Ánnie ragyogoá mosolyaá nak feá nyeá ben.
Tisztaá ban volt vele, hogy nem a noő veá re az egyetlen a toü rzsben, aki rossz
szemmel neá zi a kapcsolatükat. ÁÁ m gyaníátotta, hogy amíág ez a viszony
egynyaá ri kalandnak laá tszik, senki nem fog akadeá koskodni. Hacsak valaki
nem ünja nagyon az eá leteá t.
Á helytoü rteá neti kiraá ndülaá s vidaá m ebeá ddel kezdoő doü tt. Johnny leteríátett
egy pokroá cot a fütballpaá lya füü veá re, ahol hajdanaá n sportoloá i babeá rokat
aratott, eá s a koü rben aá lloá terebeá lyes nyaá r- eá s szilfaá k aá rnyeá kaá ban moá kaá s
toü rteá netekkel szoá rakoztatta Ánnie-t a gyerekkoraá roá l.
– Neá lküü lem sose nyertek volna – keá rkedett szíánpadiasan, mire a laá ny
hangosan felkacagott. – Komolyan! Nem meseá lteá k meá g neked, hogy az eá n
goá ljaimnak koü szoü nhetoő en jütott be a csapat az aá llami bajnoksaá gba? Őlyan
gyors voltam, mint a villaá m, senki sem tüdott elkapni. Baá r ez ma is igaz.
– Ezt vegyem kihíávaá snak? – kacsintott raá hüncüt mosollyal Ánnie.
Felüü díátetteá k a feá rfi szaá raz treá faá i, megjegyzeá seiboő l pedig kibontakoztak
eloő tte a kolostoriskola mindennapjai. Ezt egyetlen koü nyvboő l sem ismerhette
volna meg üá gy, mint az egykori laá zadoá kamasz elbeszeá leá seá boő l.
Peá ldaá ül, amikor megtoü ltoü tte a poharaá t, John íágy szoá lt:
– Margaret Eleanor noő veá r nem helyeselneá , hogy a kolostor terüü leteá n maá s
kerüü ljoü n fogyasztaá sra, mint misebor. – Megcsoá vaá lta a fejeá t. – Katonaá s
teremteá s volt, annyi szent. ÁÁ llíátaá sa szerint nekem koü szoü nhette, hogy a voü roü s
hajkoronaá ja megoő szüü lt, egyetlen feá leá v leforgaá sa alatt. ŐÖ roü mmel hallottam,
mert addig azt hittem, teljesen kopasz a fityüla alatt. Mind azt hittüü k, ami
azt illeti.
Ánnie nevetett. Nem volt neheá z elkeá pzelni a koraeá rett kiskamaszt, aki
üá ton-üá tfeá len szembeszaá ll a feljebbvaloá ival. Mint az üü vegmozaik, az elejtett
63 / 123
szavakboá l eá s treá faá s müá ltbeli toü rteá netekboő l kezdett oü sszeaá llni a feá rfi
szemeá lyiseá geá nek keá pe. Ánnie ki akarta hasznaá lni az oldott hangülatot, eá s
pühatoloá zni proá baá lt:
– UÁ gy hallottam, nem egy szabaá lyt megszegteá l annak idejeá n…
– UÁ gy eá rted, nem egy paá lcaá t oü sszetoü rtek a haá tamon?
– Ázt hittem, tüá loznak a pletykaá k – hitetlenkedett a laá ny leesett aá llal.
Á hangjaá ban csengoő oő szinte sajnaá lat maá r-maá r arra keá sztette Johnnyt,
hogy abbahagyja az ügrataá st, meá gis, csintalanül villogoá szemmel felemelte
egyik kezeá t. Ujjai termeá szetellenes szoü gben begoü rbüü ltek.
– Elsoő osztaá ly oá ta ilyen. Ázt remeá ltem, ha megcsoá kolod, helyrejoü n.
– Szeá gyelld magad! – loü kte el a kezeá t Ánnie feá lig nevetve, feá lig dürcaá san. -
Á bolondjaá t jaá ratod velem.
– Nem aá llhattam ellen a kíáseá rteá snek, olyan koü nnyüő teá ged felüü ltetni -
mentegetoő zoü tt a feá rfi.
– Igen, maá r eá szrevettem – motyogott a laá ny elszorült torokkal, ahogy
megrohantaá k ifjüá kori hiszeá kenyseá geá nek nyomasztoá emleá kei.
Johnny keá rdoő pillantaá st vetett raá , aá m Ánnie nem bocsaá tkozott
magyaraá zatba. Kaá r lenne elrontani ezt a szeá p napot meá labüá s emleá kekkel.
Inkaá bb elhevert a pokroá con, eá s a hihetetlenüü l keá k eá gbolton üá szkaá loá feheá r
felhoő cskeá ket vette szemüü gyre. Reá g nem engedett meg magaá nak ilyen
feá nyüő zeá st.
– Áz ott olyan, mint egy feheá r boü leá ny – mütatott az egyik pamacsra
Johnny.
Á laá ny szíávesen megtüdta volna, van-e ennek a figüraá nak jelkeá pes
jelentoő seá ge az oő slakosok hitvilaá gaá ban, aá m egy gyoü ngeá d csoá k belefojtotta a
keá rdeá st, eá s kitoü roü lt minden gondolatot a fejeá boő l. UÁ gy eá rezte, megremeg
alatta a foü ld, mintha egy boü leá nycsorda düü boü roü gne aá t a fütballpaá lyaá n.
ÁÁ ltalaá ban nem volt híáve a koü ltoő i tüá lzaá soknak, eá s csak mosolygott, amikor
64 / 123
valaki tüő zijaá teá khoz meg foü ldrengeá shez hasonlíátotta a szenvedeá ly heveá t.
Most azonban joá zansaá gaá t elvaraá zsolta az eá g szeá díátoő keá kje. Behünyta a
szemeá t, Johnny nyaka koü reá fonta a karjaá t, eá s aá tengedte magaá t a maá moríátoá
gyoü nyoü rüő seá gnek.
– Margaret Eleanor noő veá r aligha helyeselneá , hogy íágy koü zszemleá re
tesszüü k a vonzalmünkat – jegyezte meg a feá rfi egy ciroá gatoá pillantaá s
kíáseá reteá ben, amikor felemelte a fejeá t –, de szerintem te hataá rozottan
tetszeneá l neki.
Ánnie sajnaá lta, hogy veá get eá rt az eá szvesztoő csoá k, ügyanakkor haá laá s volt
Johnnak az akaraterejeá eárt. Egyiküü k joá híáreá nek sem vaá lna javaá ra, ha
tüá lsaá gosan elragadnaá oő ket a szenvedeá ly nyilvaá nos helyen.
– Valoá ban? – rebegte. Felvidíátotta a fürcsa boá k. Á feá rfi laá thatoá an nagyra
becsüü lte egykori, szigorüá tanaá raá t. Áz apaá ca felteá telezett joá veá lemeá nye tehaá t
komoly elismereá snek szaá míátott.
– Bizony – boá logatott John komoly keá ppel. – Valoá szíánüő leg egyboő l
kezdemeá nyezneá a szentteá avataá sodat, amieá rt keá pes vagy elviselni engem.
Raá eá roő s, kellemes hangülatban fejezteá k be az ebeá det. Ánnie-nek eszeá be
jütottak a reá gi nyaá ri heá tveá geá k, amikor a csalaá djaá val a Michigan-toá partjaá n
piknikezett. Csakhogy, tüő noő doü tt, itt nincsenek szüá nyogok meg koü zlekedeá si
dügoá k, nem kell koü zelharcot folytatni egy zsebkendoő nyi helyeá rt a
türistahordaá kkal, eá s feá l oá raá t sorban aá llni a rabloá büü feá sneá l egy üü veg üü díátoő eá rt.
Csüpaá n Johnny van itt, meg oő , a foü ld eá s az eá g, meg a kristaá lytiszta levegoő …
Talaá n meá gsem helyes arra biztatni Hajnalpíárt, hogy elhagyja ezt a meseá s,
romlatlan videá ket. Keá telyeit azonban nem osztotta meg a feá rfival. Nem
akarta elrontani a joá hangülatot. Sem oü nmagaá t megcaá folni. Áz ember
üá gysem tehet maá st, mint hogy adott pillanatban a toő le telhetoő legjobbat
nyüá jtja. EÁ s haá latelt szíávvel eá lvezi a boldog pillanatokat – amíág tartanak.
65 / 123
Miütaá n az eá teleket visszapakoltaá k a kocsiba, nekivaá gtak a misszioá s

telephez vezetoő oü sveá nynek. Á majd szaá zeá ves koraá val a rezervaá tüm
legoü regebb eá püü leteá nek szaá míátoá egykori rendhaá z roskatag falai koü zt, Johnny
aá llíátaá sa szerint, kíáseá rtetek tanyaá ztak. Mindenesetre nagyvonalüá szellemek
lehettek, mert lakhelyüü ket megosztottaá k joá neá haá ny csoü rgoő kíágyoá val,
patkaá nnyal meg egyeá b leá nnyel.
– Nem hiszek a kíáseá rtetekben – jelentette ki Ánnie magabiztosan.
– Á legtoü bb feheá r ember íágy van ezzel – boá lintott Johnny. – Talaá n ezeá rt
tüdjaá k sokkal koü nnyebben tüá ltenni magükat a müá lton, mint az indiaá nok.
Peá ldaá ül, ha az itt teá nykedoő lelkeá szekre gondolok, azt kell mondanom,
alapvetoő en joá szaá ndeá küá emberek voltak. De hazüdneá k, ha elhallgatnaá m,
hogy sok igazsaá gtalansaá g is toü rteá nt e falak koü zt. El tüdod keá pzelni, hogyan
eá rezhette magaá t az az oő slakos gyerek, akit elszakíátottak a csalaá djaá toá l, eá s
keá nyszeríátettek, hogy eredeti neveá t leteá ve, a rezervaá tüm szaá mtalan
Smitheá nek vagy Shakespeare-eá nek egyikeá veá vaá ljon? Mintha azaá ltal, hogy
levaá gtaá k a copfjait eá s megmaá síátottaá k a neveá t, a boő reá t is kifeheá ríáthetteá k
volna! Ugyanakkor a kormaá nyzat gondosan elkeríátette a mocskos
reá zboő rüő eket a becses feheá r polgaá roktoá l.
Baá rmily eá rdekes fordülatot vett is a taá rsalgaá s, Ánnie-t zavarba ejtette.
Csendesen baktatott Johnny mellett, eá s oü rüü lt, amikor a kíáseá rtetjaá rta
rendhaá zat magük moü goü tt hagytaá k. ŐŐ szinteá n sajnaá lta az oő slakosok ellen
elkoü vetett tüá lkapaá sokat, de nem eá rezte szemeá lyesen feleloő snek magaá t eá rtüü k.
Remeá lte, hogy a feá rfi sem veszi egy kalap alaá azokkal, akikroő l ilyen keserüő en
beszeá lt.
Ugyanakkor, toü prengett, a hallottak alapjaá n a sajaá t hozzaá aá llaá sa is
megkeá rdoő jelezhetoő , amikor Hajnalpíárt arra biztatja, hogy igyekezzeá k
megvaloá síátani az aá lmait.
66 / 123
– Ákaá r hiszed, akaá r nem – folytatta John, mikoü zben befordültak egy
poros oü sveá nyre –, de aá ltalam nagyra becsüü lt eá s szavahihetoő nek tartott
emberektoő l hallottam, hogy üü res tornatermekben soá hajtozaá st meg
labdapattogaá st hallottak. Vagy a legnagyobb kaá nikülaá ban hideg leá gaá ram
csapta meg oő ket. EÁ s laá ttak csoü veket, amelyeket eá loő ember meg nem
hajlíáthat, oü sszevissza goü rbíátve.
Ánnie megborzongott.
– Raá m akarsz ijeszteni!
– Csak egeá szseá ges tiszteletet szeretneá k beleá d plaá ntaá lni a holtakkal
szemben. EÁ szrevetted maá r a haá zakat, amelyeknek be van deszkaá zva ablaka,
ajtaja, pedig teljesen lakhatoá nak tüő nnek? Vannak indiaá nok, akik nem
hajlandoá k olyan haá zban eá lni, amelyikben meghalt valaki.
Johnny maga is beszoü gezte az ablakokat a nagyanyja haá zaá n, miütaá n az
idoő s asszony eltaá vozott. Meá g a joá indülatüá szellemek is zavartalan
nyüghelyet eá rdemelnek. Árroá l nem is szoá lva, hogy a veá n künyhoá nem volt
maá r alkalmas lakaá snak. Szeá gyellte volna megmütatni Ánnie-nek, aki egy
csinos teá glahaá z eloő tt aá llt a csalaá di feá nykeá pen. Ebboő l is laá tszik, gondolta,
milyen meá ly szakadeá k vaá lasztja el a noő toő l.
UÖ vegezett füü lke eloő tt aá lltak meg, amelyben egy oő slakos szent szobra aá llt.
Jaá mbor arckifejezeá ssel oő rizte a templom meg egy oü reg vaá lyoghaá z koü zoü tt
megbüá voá kis temetoő t. Feheá r, angyalkaá s síárkoü vek jeloü lteá k a sok kisgyerek
síárjaá t, akik itt alüsszaá k oü roü k aá lmükat. Szent Ferenc kinyüá jtott maá rvaá nykezeá n
poros kis vereá b tartott pihenoő t.
Ánnie-t aá tjaá rta a síárkertboő l aá radoá nyügalom, ahogy folytattaá k üá tjükat a
templom feleá . Maá r az eá püü let küü lsejeá t sem lehetett szokvaá nyosnak nevezni. Á
napsüü teá sben szinte izzoá , feheá r vakolatot az oő slakosok geometriküs aá braá i
díászíátetteá k. Á bejaá rat foü loü tt, a harangtorony toü veá ben egy voü roü s eá s saá rga
üü vegboő l oü sszeaá llíátott ablak keltette fel a figyelmeá t, amelyik a ragyogoá
67 / 123
napkorongot aá braá zolta. Szakeá rtoő keá nt is elragadtatottan gyoü nyoü rkoü doü tt az
ismeretlen mester müő alkotaá saá ban.
Áhogy aá tleá ptek a küü szoü boü n, Johnny a szeme eloő tt vaá ltozott vissza
csintalan kiskoü lyoü kkeá . Hüncüt mosollyal az arcaá n megragadta a lecsüü ngoő
vaskos harangkoü telet, eá s eroő teljesen megraá ntotta. Dallamos, meá ly zendüü leá s
aá ramlott szeá t a levegoő ben, mint valami titokzatos varaá zslat.
– Meá g emleá kszem raá , amikor a koü teá l foü lraá ntott a levegoő be – meseá lte, eá s
Ánnie szinte maga eloő tt laá tta a haszontalan lürkoá t, akit a beíágeá rt kiadoá s
vereá s sem taá ntoríátott el az effeá le csíányektoő l.
Á templombelsoő laá tvaá nya viszont elsoü poü rt minden tiszteletlen treá faá t. Á
laá nynak elakadt a szava, csak aá mülva neá zte a kereszteá ny eá s oő slakos jelkeá pek
egyedi eá s meá lyseá gesen megindíátoá keveredeá seá t. Egy nagyszerüő , mennyezetig
eá roő festmeá ny Szüő z Maá riaá t aá braá zolta, indiaá n asszony alakjaá ban, aki
gyoü ngeá den ringatja a karjaá ban a foü ldgolyoá t, amelyet a szíánes üü vegablakokon
aá t beaá radoá feá nycsoá vaá k vilaá gíátanak meg. Áz oü sszhataá st nem volt tüá lzaá s
kaá praá zatosnak nevezni.
Egy maá sik, egeá sz falat betoü ltoő festmeá ny harcost aá braá zolt, amint a lovaá n
viharos oü rveá nybe leá ptet. Ánnie-t küü loü noü sen megeá rintette ez a keá p, eá s sajaá t,
ellentmondaá sos eá rzelmeit jüttatta eszeá be.
Áz oő slakosok jelkeá pei mindenüü tt jelen voltak. Őltaá rkeá nt egy hatalmas,
üü veggel fedett dob szolgaá lt. Moü goü tte, saá torrüdakboá l oü sszeroá tt kereszten, a
Megvaá ltoá eá letnagysaá güá faragott szobra füü ggoü tt. Krisztüs kezeiroő l egy-egy
szent toll csüü ngoü tt alaá . Á szinteá n faá boá l faragott szoá szeá k sast mintaá zott.
Á magasztos, aá híátatos hangülatot aá rasztoá koü rnyezetben a laá nyt vaá ratlan
beá ke szaá llta meg. Elragadtataá stoá l kikerekedett szemmel neá zett foü l Johnnyra,
eá s haá laá san megszoríátotta a kezeá t, amieá rt elhozta ide.
– Margaret Eleanor noő veá r valoá szíánüő leg nem helyeselneá , amit tenni fogok
- szoá lalt meg a feá rfi, eá s nem küü zdoü tt tovaá bb a heves vaá gy ellen, hogy
68 / 123
megcsoá kolja Ánnie-t pontosan azon a helyen, ahol a szüü lei joá harminc eá ve
megesküü dlek –, de azt hiszem, Istennek nem lesz kifogaá sa ellene.
69 / 123
8. FEJEZET
Á szíánes üü vegablakokon aá t beaá ramloá feá nyben finoman haá trahajtotta a

laá ny fejeá t, eá s ajkaá t az ajkaá ra tapasztotta. Ánnie gerince menteá n veá gigfütott a
hideg, eá s üá gy eá rezte, hogy zühan, mint aki ejtoő ernyoő neá lküü l ügrik ki egy
repüü loő boő l…
…eá s feltartoá ztathatatlanül szerelembe esik.
ŐŐ rüü lt, szenvedeá lyes szerelembe!
UÁ gy megdoü bbentette e felfedezeá s, hogy a teá rde is remegni kezdett, eá s
meá g szorosabban fonta Johnny nyaka koü reá a karjaá t. Keserüő tapasztalatai
megtaníátottaá k, hogy nem boü lcs dolog tüá l koü nnyedeá n engedni egy feá rfinak.
ÁÁ m amioá ta John Lonebear beleá pett az eá leteá be, mintha elvesztette volna a
joá zan eszeá t. Meá gis, hogy a testeá vel együü tt a szíáveá t is odaadja neki, az
egyszerüő en reá misztoő .
Reszketve simült hozzaá a magas, inas feá rfihoz, eá s teljes lelkeá t beleadta a
csoá kba, haá tha íágy kifejezheti az eá rzeá seit, amelyeket szavakkal üá gysem lehet
leíárni. Megszentelt falak verteá k vissza a soá hajaá t, amint Johnny
szenvedeá lyesen birtokba vette a szaá jaá t.
Halk koü heá cseleá s hallatszott, eá s – a feá rfi nem kis mülatsaá gaá ra – Ánnie
elvoü roü soü dve szoü kkent haá tra.
– Ugye nem magük akarnak esküü voő i idoő pontot keá rni? – tüdakolta
meglehetoő sen zavartan az oltaá r mellett aá lloá fiatal pap.
Ákaá rmilyen oő rüü lten hangzott is, ebben a pillanatban Ánnie leghoő bb
vaá gya az lett volna, hogy oő k legyenek a fiatal paá r, akik orszaá g-vilaá g eloő tt
tanüá bizonysaá got tesznek egymaá s iraá nti elkoü telezettseá güü kroő l. Johnny hangos
hahotaá ja hideg zühanykeá nt eá rte.
Igyekezett nem rossz neá ven venni toő le. Á felteá telezeá s, hogy feleseá güü l vesz
valakit, akit alig ismer, nyilvaá n nevetseá gesen hangzik egy olyan ember
70 / 123
füü leá ben, aki egyeá bkeá nt sem haá zassaá gpaá rti. Fürcsamoá d, roü vid ismeretseá güü k
dacaá ra, Ánnie üá gy eá rezte, maá ris jobban ismeri a feá rfit, mint az sajaá t magaá t.
Termeá szetesen koü zel sem tüd annyit a fiatalsaá gaá roá l, amennyit szeretne, a
katonasaá gnaá l szerzett tapasztalatairoá l pedig valoá szíánüő leg sosem fog
reá szleteket hallani, aá m egy dolgot egeá szen biztosan, oü sztoü noü sen a
zsigereiben eá rzett: John Lonebear joá ember, valoá ban joá . Őlyan, aki
nyerseseá ggel meg treá faá val leplezi eá rzeá kenyseá geá t. Áki nemcsak taá pot ad a
fiatalok aá lmainak, de a megvaloá síátaá sban is eltoü keá lt segíátoő taá rs. Áki
koü telesseá geá nek eá rzi, hogy joá peá ldaá val jaá rjon eloü l. Áki azonban, valamilyen
rejteá lyes okboá l kifolyoá lag, keá ptelennek eá rzi magaá t arra, hogy eá letre szoá loá
kapcsolatot vaá llaljon egy noő vel. Ákaá rmilyen noő vel.
Johnny, ha az eá lete müá lik rajta, akkor se tüdta volna magyaraá zataá t adni a
laá ny arcaá n megjelenoő faá jdalmas kifejezeá snek. ŐŐ csak a kíános
magyaraá zkodaá stoá l akarta megkíámeá lni magükat, amikor laá tvaá nyosan
nevetett a lelkeá sz teá vedeá seá n. De ahelyett, hogy haá laá s lenne, Ánnie üá gy aá ll
mellette, mintha megüü toü tte volna.
Pedig valoá szíánüő leg nem oü rüü lne, ha beüü ltetneá k a gyoá ntatoá szeá kbe. Áhogy oő
sem. Raá adaá sül eseteá ben felesleges is lenne. Semennyi miatyaá nkkal nem
vezekelheti le nagy büő neá t: cserbenhagyta a baraá tjaá t a harcteá ren. Á joá vaá teá tel
egyetlen lehetseá ges moá dja, hogy mindoü roü kre leteá ve a fegyvert, maá sok
eá leteá nek jobbaá teá teleá n münkaá lkodik. De ez sem halvaá nyíáthatja el Michael
veá rtoő l csatakos, eá lettelen testeá nek szoü rnyüő emleá keá t, amelytoő l meá g most is
kiraá zza a hideg.
– Menjüü nk! – szoá lalt meg komoran, eá s Ánnie-t maga ütaá n hüá zva kisietett
az oldalajtoá n aneá lküü l, hogy akaá r egy teá rdhajtaá s erejeá ig megaá llt volna, ahogy
azt a dereá k apaá caá k taníátottaá k.
71 / 123
Imeá nti boldog, meghitt hangülatük romokban hevert, mintha valaki

koő vel dobta volna be a festoő i templom ragyogoá ablakait. Neá maá n indültak
vissza a kocsihoz.
UÖ toü tt-kopott aütoá kanyarodott be a templom eleá . Mieloő tt kiszaá llt volna, a
kormaá nynaá l üü loő fiatalember odahajolt üá titaá rsnoő jeá hez, eá s szenvedeá lyesen
megcsoá kolta. Nyilvaá n oő ket vaá rja a pap, gondolta Ánnie.
– UÖ dv, Henry! Hallom Roberta elkapta a frakkod – aá llt meg paá r szoá ra
Johnny.
– Haá la magaá nak – raá zta meg a kezeá t a fiatalember. – Áz iskolaá ban tanült
szakmaá val joá aá llaá st kaptam, eá s íágy a vaá lasztottamroá l is gondoskodni tüdok.
Koü szoü noü m, hogy mindig visszaraá ngatott az iskolapadba, hiaá ba
berzenkedtem.
Á gondolat, hogy Johnny valamely veá dence egyaá ltalaá n laá zadozni mert,
mosolyt csalt Ánnie ajkaá ra. ÁÁ m a fiatalokroá l sügaá rzoá büü szkeseá g elszoríátotta
a torkaá t. Feá lteá kenyseá g markolt a szíáveá be leplezetlen boldogsaá gük laá ttaá n. E
keá t szeá p, soü teá t hajüá , barna boő rüő ember gyerekeit nem lehet majd a megalaá zoá
feá lveá r cíámkeá vel illetni. EÁ s nem kell a kültüraá lis szakadeá kokat aá thidalniük.
Á hazafeleá vezetoő üá ton azon tanakodott, megmondja-e Johnnynak, hogy
szerelmes beleá . Ámikor legütoá bb, tizenheá t eá vesen ilyen vallomaá st tett, az
eá rintett üá gy elillant, mint a kaá mfor, pedig Ánnie a gyermekeá t hordta a szíáve
alatt. Baá r nem tüdta kihordani a magzatot, ez nem csillapíátotta az apa
aá rülaá sa foü loü tt eá rzett faá jdalmaá t, sem fogadalma heveá t, hogy soha toü bbeá nem
bíázik meg egyetlen feá rfiban sem.
Ugyan a kíáseá rtetekben nem hitt, Ánnie meá gis sokszor gyereksíáraá sra
eá bredt. Á meg nem szüü letett csecsemoő keserves hangon híávta aá lmaiban.
Ákaá rhogy is gyoő zkoü dte mindenki, hogy íágy jaá rt a legjobban, sosem heverte
ki a szoü rnyüő veszteseá get. Hiaá ba vigasztaltaá k a joá akaratüá baraá tok meg
csalaá dtagok, nem tüdta a sors kegyeá nek tekinteni a veteá leá st.
72 / 123
Komor gondolataiboá l Johnny hangja riasztotta foü l.

– Talaá n meá gis helyes, ha zaá rva tartod az ajtoá d. Valami küjtorgoá maá ris
tanyaá t vert a tornaá codon.
Ánnie, miütaá n meglepoő doü tt, milyen gyorsan hazaeá rtek, csodaá lkozva
vette szemüü gyre a hintaszeá kben kücorgoá alakot eá s a mellette aá lloá viharvert
boő roü ndoü t.
– Talaá n csak egy haá zaloá .
– Nem az – doü rmoü goü tt Johnny.
Ámint leparkoltak, a rejteá lyes alak eá letre kelt. Ánnie szíáve megloá dült a
reá müü lettoő l.
– Hajnalpíár! Mit keresel itt?
Á laá ny arcaá ra koü nnyek vaá jtak sokatmondoá aá rkokat. Tetoő toő l talpig befedte
a por, ami azt sejtette, hogy gyalog eá rkezett. Ázt a borzalmas boő roü ndoü t
cipelte, amelyen egy koü teá ldarab helyettesíátette a fogantyüá t! Legalaá bb heá t
kilomeá teres ütat tett meg az otthonaá toá l idaá ig.
Nagybaá tyja veá szjoá sloá arckifejezeá seá re üü gyet sem vetve, Hajnalpíár
egyenesen Ánnie karjaá ba vetette magaá t.
– Elmeneküü ltem otthonroá l. Magaá val akarok eá lni!
Tíáz perccel keá soő bb a nappaliban üü ltek, egy-egy pohaá r limonaá deá val a
kezüü kben, eá s Hajnalpíár beszaá molt a szoü rnyüő veszekedeá sroő l, amely arra
keá sztette, hogy azonnali hataá llyal elkoü ltoü zzeá k otthonroá l.
Ánnie toü keá letesen higgadtnak mütatkozott, ahogy figyelmesen,
feá lbeszakíátaá s neá lküü l hallgatta, pedig majd szeá tvetette az idegesseá g. Ábban a
remeá nyben hagyta el Chicagoá t, hogy megszabadülhat a kíános szemeá lyes
üü gyektoő l. Á sajaá t eá leteá t akarta veá gre rendbe tenni. Nem joü tt raá , hogy baá rhovaá
megy is, a szerencseá tlenek eá s a raá szorüloá k mindig megtalaá ljaá k az együü tt
eá rzoő szíáveá hez vezetoő ütat.
73 / 123
– Nem eá rdekel senki veá lemeá nye. Nem megyek vissza! – szoü gezte le a
kamasz, eá s dacos pillantaá st loü vellt a nagybaá tyja feleá . – Egyedüü l maga eá rt meg
engem, Miss Wainwright. Ánya gyerekszaá mba vesz, elkeá nyeztetett,
csoü koü nyoü s koü lyoü knek tart, a csalaá d toü bbi tagja pedig nem mer szembeszaá llni
vele.
Szavai igazsaá gaá t Johnny sem vitathatta, meá gis szüü kseá geá t eá rezte, hogy a
noő veá re eá rdekeá ben koü zbeavatkozzeá k:
– Mieloő tt folytatnaá nk az eszmecsereá t, felhíávom anyaá dat. Biztos halaá lra
izgülta magaá t miattad. Ha a kereseá sedre indül, eá s üá gy jelenik itt meg, teljes
harci díászben, nem aá llok joá t egyiküü nk biztonsaá gaá eá rt sem.
Hajnalpíár heves tiltakozaá sa elleneá re Ánnie odanyüá jtotta neki a telefont,
majd amíág Johnny taá rcsaá zott, nekilaá tott megnyügtatni a kedeá lyeket. Egeá sz
leá nye nyügalmat sügaá rzott, kivaá loá eá rzeá kkel talaá lta meg a helyzethez illoő
szavakat, eá s eá ppoly oá vatosan baá nt a fiatal laá ny seá rüü leá keny lelkeá vel, mint a
finom, toü reá keny üü vegdarabokkal.
EÁ rt hozzaá , hogyan kell lecsillapíátani egy zaklatott kamaszt, doü bbent raá a
feá rfi. Lehet, hogy Miss Wainwright kincset eá roő taneroő , de igazi tehetseá ge a
lelki tanaá csadaá s terüü leteá n mütatkozik meg. Áz iskolaá ban eddig megfordült
pszicholoá güsok vagy tüá lsaá gosan elmeá leti emberek voltak, vagy oü njeloü lt
vilaá gmegvaá ltoá k, akiket a „nemes vadak” megmenteá seá nek ceá lja vezeá relt. Áz
ÁÁ lomfogoá diaá kjai egyik fajtaá t sem fogadtaá k bizalmükba. Mondhatni, raá gaá s
neá lküü l kikoü pteá k oő ket.
Ánnie ellenben keá zzelfoghatoá tanaá ccsal szolgaá lt Hajnalpíárnak az otthoni
feszüü ltseá g enyhíáteá seá re:
– Ha a peá nz jelent gondot, mondd meg eá desanyaá dnak, hogy segíátek
oü sztoü ndíájat szerezni. Egeá szen komoly anyagi taá maszt lehet nyerni.
– Nem peá nzroő l van szoá – szoá lt koü zbe Johnny halkan.
74 / 123
Hatalmas kihíávaá s egy fiatalnak egyedüü l elhagyni a rezervaá tümot. Áki

sikeresen megaá llja a helyeá t a nagyvilaá gban, azt az itthon maradottak
eloő szeretettel beá lyegzik aá rüloá nak. Áki küdarcot vall, az csaloá dottan eá s
megkeseredve teá r haza. Áki nem keá pes egyszerre keá t vilaá gban mozogni, az
hajlamos a kaá bíátoá szerhez meneküü lni. Áz ilyeneket koporsoá ban laá tja viszont
a csalaá djük. Johnny a sajaá t boő reá n tapasztalta meg, milyen keserves feladat
egyszerre keá t kültüá ra, keá t eá rteá krend elvaá raá sainak megfelelni, egyik laá baá val
az oő sei foü ldjeá n, a maá sikkal a feheá r ember vilaá gaá ban aá llni. Neá ha szoá szerint
üá gy eá rezte, ketteá szakad.
Hajnalpíár vonakodva baá r, de engedelmesen veá gighallgatta Ánnie-t, aki
emleá keztette, hogy a szüü leinek tisztelettel tartozik, eá s a neá zetelteá reá seket
tüü relemmel kell megoldani. Veá güü l a leaá nyzoá beleegyezett, hogy hazateá r,
azzal a felteá tellel, hogy Johnny mellette marad, amíág az anyjaá val ki nem
dolgozzaá k a tüő zszüü net felteá teleit.
– Igazaá n oü rüü lneá k neki, ha velem laknaá l, de nem vehetjüü k semmibe
eá desanyaá d oá hajaá t. Kiskorüá vagy. Á toü rveá ny szerint a szüü leid vagy a gyaá mod
beleegyezeá se neá lküü l nem koü ltoü zhetsz el otthonroá l – magyaraá zta szelíáden
Ánnie, mikoü zben az ajtoá hoz kíáseá rte tehetseá ges taníátvaá nyaá t. – Termeá szetesen
veá gsoő soron te rendelkezel az eá leteddel, aá m ne feledd, hogy anyaá d csak egy
van, eá s akaá r haragszol raá , akaá r nem, tisztelettel tartozol neki.
Johnny füü rkeá szoő pillantaá st vetett raá , mikoü zben beloá díátotta az oá cska
boő roü ndoü t a terepjaá roá faraá ba, eá s besegíátette az ünokahüá gaá t a kocsiba. UÁ j
oldalaá roá l ismerte meg Ánnie Wainwrightot. Biztos, hogy nem Hajnalpíár az
elsoő bajba jütott fiatal, akinek tanaá csot ad. Nem sokat tüd Ánnie-roő l,
tüő noő doü tt. Csak az fürcsa, hogy ez ennyire zavarja. Áz esetek toü bbseá geá ben oő
az, aki mineá l keveá sbeá akarja bonyolíátani a noő üü gyeit.
Noő k eá s bonyodalom… Nos, oő sem vaá gyott jobban a noő veá reá vel valoá
talaá lkozaá sra mint Hajnalpíár. Ákaá rmilyen joá szíávüő teremteá s is Ester, idoő nkeá nt
75 / 123
kíámeá letlenneá vaá lik, ha keresztüü l akarja vinni az akarataá t. Nem csoda, hogy a
laá nya fellaá zadt. Inkaá bb az a meglepoő , hogy csak most kerüü lt raá sor.
Biztos szegeá ny Ánnie-n fog csattanni az ostor, amieá rt Hajnalpíár hozzaá
fordült taá mogataá seá rt. Ha a laá nyaá val veá gzett, Ester nyilvaá n oő t fogja eloő venni,
latolgatta a feá rfi, amieá rt kalandba bonyoloá dott a bolond feheá r noő vel, csalaá di
beá keá jüü k aá lnok megrontoá jaá val. Á noő veá re azonban meá g nem sejti, hogy ehhez
neki is lesz paá r szava. Nem tüő ri, hogy a jelenleá teá ben oá csaá roljaá k Ánnie-t!
Hiszen az oü sszes büő ne püsztaá n abban aá ll, hogy tüá lsaá gosan is a szíáveá re veszi
maá sok gondjait.
Baá r aá gyban volt, Ánnie meá g nem alüdt, amikor paá r oá raá val keá soő bb Johnny
visszateá rt. Sejtette, hogy a feá rfi tüdatni fogja vele, hogyan veá gzoő doü tt a
csalaá di tanaá cs, ezeá rt eá gve hagyta a tornaá con a laá mpaá t, eá s nem zaá rta be az
ajtoá t.
Johnny faá radtan roskadt le az aá gy szeá leá re, eá s homlokaá t a tenyereá be
taá masztva roü vid oü sszefoglaloá t tartott:
– Teljesen belemerüü ltek a hatalmi veteá lkedeá sbe, amelyboő l egyiküü k sem
kerüü lhet ki nyertesen. – Á kapcsolatükat eá rintoő vitaá t szaá ndeá kosan kihagyta.
– De pillanatnyilag lecsillapodtak annyira, hogy egyezseá gre tüdtak jütni.
Hajnalpíár otthon marad, amíág le nem eá rettseá gizik joü voő maá jüsban.
Ánnie megkoü nnyebbüü lten soá hajtott fel. Szíávesen megosztotta volna a
hajleá kaá t Hajnalpíárral, de tüdta, hogy helytelen leá peá s lenne. Egyszer maá r
csüá nyaá n megeá gette magaá t, amikor oü nzetlenüü l segíátett egy bajba jütott
laá nynak. Ákkor megfogadta, hogy nem keveredik toü bbeá ilyen veszedelmes
helyzetbe csüpaá n emberszeretetboő l. Maá s keá rdeá s, mennyire neheá z betartani
ezt az elhataá rozaá st.
– Büá jj ide! – ünszolta a feá rfit, eá s feá lrehajtotta a takaroá t, felfedve
meztelenseá geá t.
76 / 123
Áz imeá nt, a soü teá tben fekve arra a koü vetkezteteá sre jütott, hogy a Johnny
iraá nti eá rzelmeit kaá r a boü lcsesseá g meá rceá jeá vel meá rni. Á szíáv bolondos joá szaá g,
nem hagyja magaá t iraá nyíátani. Á tüdat pedig, hogy a viszonyük
eloő relaá thatoá lag roü vid eá lettartamüá lesz, nem csoü kkenti, csak fokozza a
szenvedeá ly erejeá t.
Á feá rfi azonban nem mozdült.
– Mi baj? – üü lt foü l Ánnie.
– Mieá rt nem mondtad, hogy ehhez is eá rtesz? – keá rdezte a feá rfi csendesen.
– Nem szeretneá k beszeá lni roá la – szaboá dott a laá ny, eá s egy csoá kkal
igyekezett veá get vetni a beszeá lgeteá snek.
Johnny azonban seá rtetten elhüá zoá dott.
– Mieá rt tart valaki titokban ilyen jelentoő s tehetseá get? Mit szeá gyellhetsz
annyira, hogy nem mered elmondani nekem?
Ánnie megborzongott a forroá eá jszakaá ban. Nyakaá ig hüá zta a takaroá t.
– Nincs mieá rt szeá gyenkeznem. Hacsak a bütasaá gom miatt nem.
Á feá rfi szorosan aá toü lelte. Sajnaá lta, hogy keá nyelmetlen helyzetbe hozza,
aá m üá gy eá rezte, joga van bepillantaá st nyerni Ánnie müá ltjaá ba.
– Folytasd! – biztatta halkan, mikoü zben kedvese selymes boő reá t ciroá gatta.
– Hajdanaá ban, nem is oly reá g – szoá lalt meg a laá ny szíántelen hangon –, egy
chicagoá i iskolaá ban dolgoztam mint pszicholoá güs. Egy nap aztaá n toü rteá nt
valami szoü rnyüő seá g, eá n pedig üá gy doü ntoü ttem, hogy szabadsaá golom magam,
eá s üá j fejezetet nyitok az eá letemben. Ennyi.
Johnnyt nem lehetett ilyen koü nnyen leszerelni.
– Koü ze van ehhez a kisbaba feá nykeá peá nek, amelyet a maá sik szobaá ban
laá ttam?
Roü gtoü n tüdta, hogy joá nyomon jaá r, amikor Ánnie megdermedt a karjaá ban.
Ánnaá l szorosabbra fonta oü leleá seá t. Gyoü ngeá den ringatta, babüsgatta, míágnem
77 / 123
a laá ny tagjai elernyedtek, eá s beavatta eá lete legütoá bbi, koü nnyaá ztatta
fejezeteá be.
– Volt ott egy laá nyanya, nagyjaá boá l olyan korüá , mint Hajnalpíár.
Termeá szetesen nagyon megviselte az egyedüü l cipelt feleloő sseá g. Egy nap
vaá ratlanül beaá llíátott az irodaá mba, zokogni kezdett, eá s a kezembe nyomta a
babaá t. Viseljem gondjaá t eá n, koü nyoü rgoü tt. Mieloő tt baá rmit tehettem volna,
kirohant az eá püü letboő l, eá s eltüő nt.
– Te pedig befogadtad a kicsit. – Johnny maá r gyaníátotta, mi lesz a
toü rteá net veá ge.
– Csak miütaá n kapcsolatba leá ptem a megfeleloő hatoá saá gokkal, eá s mindent
megproá baá ltam, hogy eloő keríátsem az anyaá t. – Ánnie hangjaá ban meá lyseá ges
keserüő seá g csengett. – Naá lam helyezteá k el aá tmenetileg, ügyanakkor
megindült az oü roü kbefogadaá si eljaá raá s.
– Megszeretted.
– Mintha a sajaá tom lett volna! Laürelnek híávtaá k, eá s nem volt naá la
eá desebb kisbaba a vilaá gon. ŐÁ , Johnny, olyan gyoü nyoü rüő volt! – Ánnie hangja
elfüá lt, eá s kitoü rt beloő le a zokogaá s. Nem hitte volna, hogy vannak meá g koü nnyei,
aá m Johnny csendes együü tteá rzeá se felpattintotta a fegyelem eá s az oü nveá delem
paá nceá ljaá t. Árcaá t a feá rfi eroő t sügaá rzoá , rendíáthetetlen vaá llaá ba füá rta, eá s ütat
engedett az eá rzeá seinek. – Áztaá n egy nap, mint derüü lt eá gboő l villaá mcsapaá s,
eloő kerüü lt a laá ny. Frissen, kipihenten. Joá t ütazgatott szerte az orszaá gban. EÁ s
visszakoü vetelte Laürelt…
Johnny magaá hoz szoríátotta Ánnie-t, veá delmezoő n betakarta a karjaival, eá s
hagyta, hadd adjon ki magaá boá l minden elkeseredeá st. Maá r amikor keá rdoő re
vonta oő t, sejtette, hogy kellemetlen toü rteá netet fog hallani – de erre nem
szaá míátott. Á laá ny eá lmeá nye, a maga moá djaá n, legalaá bb olyan rettenetes, mint
az oő harcteá ri tapasztalatai. Nem csoda, hogy belefaá radt a koü nyoü rüü letesseá gbe.
Nem csoda, hogy vonakodott beleavatkozni Hajnalpíár üü gyeibe.
78 / 123
Forroá koü nnyek aá ztattaá k a poá loá jaá t. Johnny maá r-maá r baá nta, hogy ilyen
faá jdalmas vallomaá st csikart ki, eá s foü lteá pte az alig behegedt sebeket. Meá gis, a
hallottak alapjaá n sokkal jobban megeá rtette Ánnie-t. EÁ s oü nmagaá t is, azt, hogy
mieá rt szereti annyira.
Ugyanakkor szeá gyenkezett, amieá rt keá ptelen szavakba oü nteni, mit eá rez
iraá nta, valamint nem tüdja eá s nem akarja a sajaá t soü teá t titkait megosztani
vele. Csoá kot lehelt a viraá gillatüá , selymes, aranyszíánüő füü rtoü kre.
– El sem tüdod keá pzelni – panaszolta Ánnie elcsükloá hangon, mikoü zben
zokogaá s raá zta a testeá t –, miket vaá gott a fejemhez az a laá ny! Tolvajnak, szaá raz,
meddoő veá nlaá nynak nevezett… Ázt mondta, hogy ha annyira vaá gyom
gyerekre, akkor essek teherbe magam, ahelyett hogy ellopom az oü veá t. Maá r
ha talaá lok egy feá rfit, aki legalaá bb egyetlen eá jszakaá ra elvisel egy ilyen
szikkadt, veá n tyüá kot.
Johnny keze oü koü lbe szorült tehetetlen düü heá ben. Szíávesen moá resre
taníátanaá azt a feleloő tlen kis szoü rnyeteget! De sajaá t kemeá ny szavait is baá nta
maá r: Ázt teheti, Miss Wainwright, hogy megmarad a tarka üü vegdaraboknaá l,
eá s a tovaá bbiakban nem üü ti bele a baá jos orrocskaá jaá t a diaá kok magaá neá leteá be.
– Áz emberek neá ha kegyetlen dolgokat mondanak, pedig nem is
gondoljaá k komolyan. Áz a laá ny szerintem azeá rt esett neked, mert szeá gyellte,
amit tett. Feá lt, hogy a bíároá saá g alkalmatlannak íáteá li az anyasaá gra, eá s neked
íáteá li Laürelt.
– Hah! – kiaá ltott fel Ánnie keserüő en. – Á veá r szerinti anyaá val szemben
semmilyen jogom nem volt! El sem tüdod keá pzelni, milyen rettenetes,
amikor elszakíátjaá k toő led a gyereket, akit imaá dsz? Mintha a szíávedet teá pneá k
ki. Ezek ütaá n keá ptelen voltam folytatni a münkaá mat. UÁ gy eá reztem
kifosztottak, megeroő szakoltak. Ezeá rt joü ttem el, ezeá rt paá lyaá ztam meg az itteni
aá llaá st. Ázt remeá ltem, ha megtaníátok maá soknak valami szeá p, alkotoá
79 / 123
teveá kenyseá get, az nekem is segíát. EÁ letvezeteá si tanaá csokat nem adhatok,
miütaá n a sajaá t eá letem romokban hever… – Elfüá lt a hangja.
– Csitt! – süá gta a füü leá be Johnny. Sajnaá lta, hogy kíávaá ncsisaá gaá val
szíávszaggatoá emleá keket kavart foü l, de bíázott benne, hogy a keserves
beszaá moloá segíát Ánnie-nek szembeneá zni eá s megbeá keá lni a müá lttal. Ki
hibaá ztathatnaá , hogy egy üü vegvaá goá val igyekszik kikoü szoü rüü lni az eá leteá n esett
csorbaá t?
Mindazonaá ltal, mivel laá tta, milyen nagyszerüő en baá nt zilaá lt ünokahüá gaá val,
Johnny tisztaá ban volt Ánnie valoá s tehetseá geá vel. Nem koü nnyüő feladat
iskolapszicholoá güst talaá lni. Áz ÁÁ lomfogoá ba is kell egy oő szre. Keá zenfekvoő eá s
vonzoá oü tlet, hogy Ánnie-nek ajaá nlja fel az aá llaá st, tüő noő doü tt Johnny. Egyreá szt
visszateá rhetne az igazi hivataá saá hoz, maá sreá szt bizonytalan idoő re
meghosszabbodna az itt-tartoá zkodaá sa. Ámi nem ütolsoá szempont, tekintve,
hogy az ütoá bbi idoő ben maá r el sem tüdta keá pzelni neá lküü le az eá letet.
– Kivaá loá pszicholoá güs vagy, eá s egy nap nagyszerüő anya vaá lik beloő led
vigasztalta.
Lelki szemei eloő tt megjelent Ánnie, egy csapat gyerek koü reá ben. EÁ s
oü nmagaá t is laá tta, amint csoá kot lehel a laá ny nyakaá ra, aki egy boü lcsoő t ringat.
Benne egy fekete hajüá csoü ppseá g, szakasztott John Lonebear… Eroő vel
elhessegette a baá jos aá braá ndot, eá s emleá keztette magaá t, hogy oő nem valoá
feá rjnek. Ánnie jobbat eá rdemel.
Ámioá ta megfogadta, hogy soha toü bbeá nem teszi ki magaá t egy üá jabb
„Kedves Johnny” jellegüő leveá lnek, mindig üü gyelt raá , hogy kordaá ban tartsa az
eá rzelmeit. Csakhogy – akaá r tetszik, akaá r nem – amioá ta talaá lkozott Miss
Wainwrighttal, egyaá ltalaá n nem volt üra oü nmagaá nak.
Legnagyobb baá nataá ra, biztatoá nak szaá nt szavai csak meá g hevesebb
zokogaá st vaá ltottak ki a laá nyboá l.
– Egyszer maá r lett volna gyerekem – szipogott –, de elvesztettem.
80 / 123
Enneá l toü bbet nem volt keá pes mondani. Szorosan behünyta a szemeá t, eá s
menedeá ket keresett az eroő s, oü leloő karok koü zt.
Johnny is legyoő zte kíávaá ncsisaá gaá t, eá s nem vaá jkaá lt tovaá bb a müá ltban.
Felemelte a laá ny arcaá t, eá s lecsoá kolta a koü nnyeit.
– Baá rmikor lehet meá g gyereked. Egy dolog pedig biztos: baá rmelyik feá rfi
boldogan toü lt egyneá l toü bb eá jszakaá t az aá gyadban, ha te is üá gy akarod.
Keresve sem talaá lhatott volna vigasztaloá bb szavakat. Mintha gyoá gyíárt
csoü poü gtetett volna Ánnie faá joá szíáveá re, aki maá sra sem vaá gyott, mint hogy
elfeledje a müá ltat. Tüá lesve a megtisztíátoá vallomaá sokon, figyelmeá t immaá r a
jelennek szentelte. Á feá rfinak, aki nem a müá ltbeli hibaá k alapjaá n íáteá li meg, eá s
aki mellett a vilaá g legszebb noő jeá nek eá rzi magaá t.
Nem beszeá lt roá la, hogy meg sem szüü letett gyermekeá nek apja annak
idejeá n maá r a terhesseá g híáreá re fütoá bajnokokat megszeá gyeníátoő sebesseá ggel
meneküü lt el. ŐÖ ntüdatlanül is feá lt, hogy ha elaá rülja, hogy egy roü pke kaland
erejeá ig odaadta magaá t egy aá llhatatlan sühancnak, Johnny is koü nnyebben vet
veá get a viszonyüknak nyaá r veá geá n. Legalaá bb a meá ltoá saá ga morzsaá it szerette
volna megoő rizni. ÁÁ tkarolta a feá rfi nyakaá t, eá s az ajkaá n keresett eá des
megvaá ltaá st.
Johnt eddig ismeretlen eá rzeá s jaá rta aá t. Ánnie oly toü reá keny, eá s oly mohoá n
keres enyhüü leá st a karjaiban – mintha a pillanatnyi testi gyoü nyoü roü k
kitoü roü lneá k a müá lt faá jdalmait. S valoá ban. Á figyelmes deá delgeteá s elfeledtette a
laá nnyal minden baá nataá t, eá s megmaá morosodva ütat engedett az eá rzeá seinek.
Szavakkal eá s eá rinteá sekkel szíátotta a feá rfi szenvedeá lyeá t. Emleá keztette: nem
toü reá keny baba, hanem eá rett noő , akit a megproá baá ltataá sok eroő sseá tettek,
kedvese csoá kja pedig begyoá gyíátja sebeit. Á beceá zoő szavak, amelyeket Johnny
az oő sei nyelveá n süá gott a füü leá be, titokzatos varaá zsigekeá nt korbaá csoltaá k egyre
foü ljebb eá s foü ljebb a vaá gyaá t.
81 / 123
Ámikor a testüü k veá güü l egybeforrt, a szenvedeá ly parazsa eá getoő laá nggaá
noő tt. Együü ttleá tüü knek küü loü noü s jelentoő seá get adott az eloő zoő leg elhangzott
vallomaá s, megszentelte a keserves feltaá rülkozaá s.
Hajdanaá ban egy eá retlen, oü nzoő siheder cserbenhagyta, amikor a
legnagyobb szüü kseá ge lett volna raá . De Ánnie tüdta, hogy nem szabad
minden feá rfit ennek alapjaá n megíáteá lnie. John Lonebear egy harcos, eá s a
testeá n rendjelkeá nt viselt sebhelyek azt tanüá síátjaá k, hogy nem fütamodik meg
a neheá zseá gek eloő l. Büü szkeseá ggel toü ltoü tte el, hogy ez az eroő s, baá tor, meá gis
gyoü ngeá d feá rfi oő t akarja. ŐÖ lelkezeá süü k maá mora elfeledtette a maá snap
keá tseá geit, eá s elüő zte a müá lt kíáseá rteteit. Kizaá roá lag a jelen leá tezett, eá s a laá ny
tüdta, baá rmit hoz is a joü voő , mindoü roü kre reá sze lesz ez a szent pillanat. Sosem
felejti el, eá s sosem baá nja meg.
Megreá szegüü lten a feá rfi neveá t kiaá ltotta – eá s Johnnyt boldogsaá g toü ltoü tte el,
mert üá gy eá rezte, oő Ánnie megmentoő je.
Ánnie pedig az oü veá .
Á laá ny boldogsaá ga akkor haá gott a tetoő fokaá ra, amikor raá doü bbent, hogy a
tüá laá radoá eá rzelmek viharaá ban megfeledkeztek a veá dekezeá sroő l. Repesett a
szíáve a gondolattoá l, hogy gyermeke lehet ettoő l a nagyszerüő embertoő l. Áztaá n
oü sszefonoá dott testtel kimerüü lt aá lomba zühantak.
82 / 123
9. FEJEZET
Koü d hoü mpoü lygoü tt a talaj foü loü tt. Johnny vakon botladozott, csüpaá n az
elhaloá kiaá ltaá sokra hagyatkozhatott, ahogy sebesüü lt bajtaá rsai ütaá n kütatott.
Emberi csontok csikordültak kíáseá rtetiesen a laá ba alatt minden leá peá sneá l.
– Ide! Ide!
– Ne, ide!
– Ne, ide, hozzaá m! – hallatszott minden iraá nyboá l, keá tseá gbeesetten.
Elbotlott. Szennybe eá s veá rbe tenyerelt. Ez maga a pokol, gondolta, eá s
megtoü roü lte szemeá t a keá zfejeá vel. Ámikor felneá zett, Michael feküü dt eloő tte,
felhüá zott teá rdekkel, veá rfoltosan.
– Itt vagyok, cimbora – biztatta Johnny a legjobb baraá tjaá t, eá s foü leá hajolt.
Kiviszlek innen, megíágeá rem.
– Nekem nem süü rgoő s, nem olyan süá lyos a sebem. Eloő bb a toü bbieken
segíáts! - koü nyoü rgoü tt Michael, eá s mieloő tt Johnny megeá rinthette volna, maá r el
is nyelte a koü d.
– Segíátseá g!
– Segíátsetek rajtam!
Á haá borüá kíáseá rtetei sikoltoztak tüá lvilaá gi hangon Johnny füü leá be.
E rendszeresen visszateá roő reá maá lomban Johnnyra haá rült a feladat, hogy
egymaga kimentse valamennyi sebesüü lt taá rsaá t egy veá gtelen aknamezoő roő l.
– Ide, ide! Meghalok…
Veá res karok hadonaá sztak a szeme eloő tt. Bokaá jaá ra síárgoü droü kboő l kinyüá loá
kezek fonoá dtak. Koü rben bombaá k robbantak, ahogy üá jboá l eá s üá jboá l aá tkelt a
gyilkos taá jon. Minden üá jabb test egyre nagyobb süá llyal hüá zta faá radt karjaá t.
Egy sarkaá boá l kifordült vilaá g terheá t cipelte a vaá llaá n, eá s emberfeletti
eroő feszíáteá st koü vetelt minden leá peá s.
83 / 123
Áztaá n felszaá llt a koü d, eá s egyetlen test laá tszott a csatateá ren. Michael elhaloá
hangon híávta a baraá tjaá t, de mire Johnny odaeá rt, maá r nem vert a szíáve. Á seb,
amelyroő l azt aá llíátotta, nem süá lyos, szeá troncsolta az egeá sz toü rzseá t.
Johnny füü leá ben a sajaá t sikolya visszhangzott.
Ődakint egy nyaá ri eá gihaá borüá megideá zte a csataá k zajaá t. Doü rgoü tt az eá g, eá s
az esoő üá gy kopogott a tetoő n, mint a geá ppüskaropogaá s. Johnny hirtelen
felriadt, verejteá ktoő l csatakosan.
Egy angyal hajolt foü leá . Keá k szemüő eá s szoő ke, ahogy az eá gi leá nyeket
aá braá zolni szoktaá k. Pontosan üá gy neá zett ki, mint Ánnie. Nyilvaá n teá vedeá s
toü rteá nt, gondolta a feá rfi, eá s rossz helyre kerüü lt. Á maga soü teá t keá peá vel eá s
foltos müá ltjaá val eleá g neheá z lesz beilleszkedni a mennyorszaá gban.
– Joá l vagy?
Á hang is Ánnie-eá . Kinyüá jtotta a kezeá t, eá s meglepetten tapasztalta, hogy
az angyal bizony hüá s-veá r ember. Egy hosszüá maá sodpercbe telt, mire felfogta,
hogy nem a tüá lvilaá gon van. Meá g tovaá bb tartott, mire lecsendesíátette vadül
kalapaá loá szíáveá t.
Á laá ny figyelmesen neá zte. Á csipkefüü ggoü nyoü n aá t beszüő roő doő holdfeá nyben
ijedseá g nyoma laá tszott angyali vonaá sain. E reá maá lmok miatt idegenkedett
Johnny attoá l, hogy megpihenjen baá rmely noő aá gyaá ban – küü loü noü sen azokeá ban,
akikkel az aá tmeneti feledeá st hozoá testi kapcsolaton tüá lmenoő en is toü roő doü tt.
Ha esetenkeá nt noő i taá rsasaá gra vaá gyott, vagy – ami gyakrabban eloő fordült –
levetteá k a laá baá roá l, mindig üü gyelt raá , hogy pirkadat eloő tt elosonjon. Ha okaá t
kellett adnia, haá t egyszerüő en annyit mondott, meg kell etetni Kormost.
– Megijesztettelek? – szoá lalt meg rekedten. – Sajnaá lom.
– Nem baj. –Ánnie szeretett volna ügyanüá gy megnyügvaá st eá s vigaszt
nyüá jtani, ahogy a feá rfi tette, alig paá r oá raá val koraá bban, amikor oő oü ntoü tte ki a
szíáveá t.
84 / 123
Johnny azonban nem keá rt az együü tteá rzeá sboő l, restellte gyoü ngeseá geá t.
Fekteá ben elfordült, a haá taá t mütatta a laá nynak.
– Ne zaá rkoá zz be, keá rlek? –Ánnie esdekloő n a feá rfi vaá llaá ra tette a kezeá t.
Vaá laszkeá nt azonban csüpaá n jeges hallgataá sban reá szesüü lt. Elnyüá lt haá t a
feá rfi moü goü tt, eá s aá toü lelte. Johnny megremegett, eá s igyekezett elhüá zoá dni, aá m
hasztalan. Á laá ny karja annaá l szorosabban fonoá dott koü reá .
– Tüdom, hogy nem akarod hallani – süá gta a füü leá be –, de akkor is
elmondom. Nem azeá rt, mert müszaá j, hanem mert íágy akarom. Szeretlek,
John Lonebear.
Á feá rfi megdermedt. Ánnie gyoü ngeá d csoá kot nyomott a tarkoá jaá ra, mieloő tt
tovaá bbi, megnyügtatoá nak szaá nt reá szletekbe bocsaá tkozott volna:
– EÁ rtsd meg, keá rlek, hogy ez a szoá nem jelent szaá modra semmilyen
koü telezettseá get! Csak azt akarom, hogy tüdd, a müá ltad semmikeá pp sem
befolyaá solhatja az iraá ntad taá plaá lt eá rzelmeimet.
Johnny ellenben meg volt roá la gyoő zoő dve, hogy ha tüdnaá , milyen
szoü rnyüő seá geket laá tott oő , egy olyan eá rzoő szíávüő noő , mint Ánnie, biztosan
elfordülna toő le.
– Nem biztonsaá gos dolog beleá m szeretni. Sem nem boü lcs – süá gta az
eá jszakaá ba, vaá ltozatlanül haá tat fordíátva a laá nynak.
Ánnie keserüő en felnevetett.
– Ez nem doü nteá s keá rdeá se. Ha az lenne, valoá szíánüő leg elmeneküü lneá k. Ez
egy eá rzeá s, Johnny, eá s akkor sem tüdneá k vaá ltoztatni rajta, ha akarneá k, baá r
nem akarok. Szüü kseá gem van raá d, mint a levegoő re.
Á feá rfi keá tseá gein reá st üü toü ttek e szavak. Pontosan íágy eá rzett oő is. Á
paá rnaá boá l Ánnie illata szaá llt az orraá ba. Gondolatai koü rüü loü tte forogtak
szüü ntelen, oő toü ltoü tte be az eá rzeá keit, a leá teá t. Egyedüü l kedvese eá rdekeá ben
ellenkezett tovaá bb.
– Csak cserbenhagynaá lak.
85 / 123
– Áhogy, hited szerint, cserbenhagytad Michaelt? – keá rdezte a laá ny,

megismeá telve a nevet, amelyet a feá rfi aá lmaá ban emlegetett.
– Igen! – csattant fel Johnny, eá s hirtelen megfordült. Kemeá nyen Ánnie
szemeá be neá zett, üá gy koü zoü lte vele a rettenetes igazsaá got: – Á legjobb
baraá tom azeá rt halt meg, mert megbíázott bennem. No mondd, milyen eá rzeá s
egy olyan ember mellett feküü dni, akinek veá r tapad a kezeá hez, meá ghozzaá a
legkedvesebb pajtaá saá eá?
Ha azt hitte, kegyetlen oü nvaá ddal aá titatott szavai hataá saá ra Ánnie ündorral
fordül el toő le, csaloá dnia kellett. Á laá ny meá ly leá legzetet vett, aztaá n teljesen
nyügodtan felelt:
– Nem olyanoknak osztogatjaá k a kitüü nteteá seket, akik küdarcot vallanak a
koü telesseá g mezejeá n. – Gyoü ngeá den a tiltakozni keá szüü loő feá rfi ajkaá ra
tapasztotta mütatoá üjjaá t. – Csitt! Nem kell beavatnod a reá szletekbe, ha nem
akarsz, de tüdd, hogy baá rmilyen hibaá t koü vetteá l is el veá lemeá nyed szerint,
millioá szor megfizetteá l eá rte a faá jdalommal, amely azoá ta is mardossa a
lelkedet. Joá vaá tetted azaá ltal, hogy remeá nyt eá s lehetoő seá get adsz egy üá j
nemzedeá knek az iskolaá ban. Ha esetleg nem tüdnaá d, naá lad jobb embert nem
volt szerencseá m ismerni eá s szeretni, John Lonebear. Michael maá r reá g
megbocsaá tott neked. Itt az ideje, hogy te is megbocsaá ss magadnak!
Á feá rfi neá maá n nyelte keserüő koü nnyeit. Talaá n igaza van Ánnie-nek.
Michael nem engedte, hogy segíátsenek rajta, amíág az osztag toü bbi tagja
biztonsaá gba nem kerüü l. Johnny feltehetoő en maga is íágy tett volna hasonloá
helyzetben. Á parancsnoknak koü telesseá ge, hogy az emberei eá leteá t toü bbre
tartsa a magaá eá naá l. Michael igazaá n megeá rdemelte a kitüü nteteá st, amelyben
hoő si halaá la ütaá n reá szesíátetteá k. Ha nem eá pp koá rhaá zban laá badozik, Johnny a
sajaá t eá rdemrendjeá t is szíávesen a baraá tja ravatalaá ra helyezte volna.
Mindezek elleneá re, akaá rmennyire eá sszerüő nek tüő nt is Ánnie eá rveleá se, a
feá rfi zsigeri feá lelme, hogy csaloá daá st fog okozni neki, nem csoü kkent.
86 / 123
– Maradj velem! – keá rlelte a laá ny. – Legalaá bb ma eá jszaka. De meá g inkaá bb
a nyaá r haá tralevoő reá szeá ben.
Egész életemben…
Szíávboő l joü voő oá hajaá t azonban megtartotta magaá nak. Eleget mondott maá r
íágy is egy eá jszakaá ra. Talaá n egy eá letre is. Felkíánaá lta a szerelmeá t ennek a dereá k
embernek, eá s bíázott benne, hogy az nem toü ri oü ssze tüá lsaá gosan a szíáveá t.
Enneá l toü bbet nem tehet.
Fütoá tüő zkeá nt terjedt el a pletyka a rezervaá tümban: John Lonebear
oü sszekoü ltoü zoü tt az idegen tanaá rnoő vel. Szaá ndeá ka komolysaá gaá t mi sem mütatta
jobban, mint hogy imaá dott kütyaá jaá t is magaá val vitte. Á noő veá re szerint
megbabonaá zta a feheá r boszorkaá ny. Á tekinteá lyes veá nek szemoü ldoü küü ket
vonogattaá k, de nyilvaá nosan nem nyilatkoztak. Egy-keá t nagyszaá jüá asszony
rosszalloá an kaá raá lt, amieá rt az iskola vezetoő je rossz peá ldaá t mütat, eá s büő nben
eá l. Á feá rfiak oü sszekacsintottak, eá s megeresztettek paá r vaskos treá faá t.
Feá lteá keny fiatal noő k meá ltatlankodtak, amieá rt a koü rnyeá k legkapoá sabb
agglegeá nyeá t – legalaá bbis aá tmenetileg – kivontaá k a forgalomboá l. Hogy ez egy
feheá r noő lelkeá n szaá rad, küü loü n felpaprikaá zta neá melyek kedeá lyeá t.
Johnny maá r hozzaá szokott, hogy meá rges gaá zkeá nt oü rveá nylenek koü roü tte a
pletykaá k, aá m nem tartotta valoá szíánüő nek, hogy a jelenleá teá ben baá rki hangot
merne adni a veá lemeá nyeá nek. Valoá ban, a koü zoü sseá gi esemeá nyeken, amelyeken
hivatalboá l reá szt kellett vennie, kíáseá roő jeá t mindig üdvariasan eá s kedvesen
fogadtaá k. S a laá ny ügyaníágy viselkedett.
Teá ny, ami teá ny: Ánnie olyan szereá nyen eá s oő szinte tisztelettel viseltetett a
toü rzsi kültüá ra iraá nt, hogy neheá z lett volna nem kedvelni. Híáre ment, milyen
neá pszerüő ek az oá raá i, eá s toü bben megkeresteá k az iskola vezetoő seá geá t azzal a
keá reá ssel, hogy eá v koü zben is lehessen üü vegmozaik-keá szíáteá st tanülni.
Ester sem rendezett toü bb jelenetet, csüpaá n düü hoü s pillantaá sokat loü vellt
ellenseá ge feleá , ha valamely taá rsadalmi esemeá nyen mindketten megjelentek.
87 / 123
Ánnie gyaníátotta, hogy John mondhatott neki valamit, akkor eá jjel, amikor
Hajnalpíár elszoü koü tt, amitoő l az asszony beszüü ntette a nyíált haá borüá skodaá st.
Egy ritka keringeá si betegseá gben szenvedoő helybeli fiatal javaá ra rendezett
joá teá konysaá gi aá rvereá sen – kedvese tanaá csa elleneá re – szereá t ejtette, hogy
bemütatkozzeá k Esternek.
Á maga reá szeá roő l egy kimondottan erre az alkalomra keá szíátett, ablak
nagysaá güá üü vegmozaikkal jaá rült hozzaá az esemeá nyhez, amely a videá ken
honos vadviraá gokat aá braá zolta. Ester, a beteg fiatalember csalaá djaá nak koü zeli
baraá tja, laá thatoá an kelletlenüü l baá r, de megdicseá rte a fimon münkaá t eá s az
adomaá nyozoá boő kezüő seá geá t. Á mozaik igen joá aá ron kelt el.
– ŐÖ rüü loü k, hogy valamikeá ppen segíáthettem – felelte Ánnie, eá s üá gy doü ntoü tt,
nem hozza szoá ba sem Johnnyt, sem Hajnalpíárt, akinek eá pp az imeá nt vette
meg egy münkaá jaá t.
Ester, miütaá n meggyoő zoő doü tt roá la, hogy az oü ccse a terem tüá lsoá veá geá n
disküraá l a cimboraá ival, maga hozakodott eloő oá vatosan a keá nyes teá maá val:
– Hallom, magaá nak is szerepe volt benne, hogy a laá nyom hazajoü tt a
müá ltkor. Haá laá s vagyok eá rte.
Noha az asszony lelkesedeá se eleá g meá rseá keltnek laá tszott, Ánnie oü rüü lt,
hogy John eloő nyoü s szíánben tüü ntette fel a koü zremüő koü deá seá t.
– Nem hinneá m, hogy azt a laá nyt raá lehet venni olyasmire, amit nem akar
szabadkozott szomorkaá s mosollyal.
– Ez sajnos igaz – boá logatott Ester egyeteá rtoő en.
Ánnie eleá gedetten, mindazonaá ltal süü rgoő sen büá csüá t vett. Boő ven eleá g egy
napra, hogy megismerkedtek, eá s üdvarias alapot teremtettek a joü voő beli
taá rgyalaá sokhoz. Ha elkezdene Hajnalpíár eá rdekeá ben eá rvelni, feá loő , hogy ismeá t
feleá breszteneá Esterben a mindenre elszaá nt anyatigrist. Nem akart felesleges
vitaá t, sem azt, hogy ismeá t feá lreeá rtseá k segíátoő szaá ndeá kaá t.
88 / 123
UÁ jfent emleá keztette magaá t, hogy a rezervaá tümban toü ltoü tt ideje veá ges.
Neheá z szíávvel gondolt a taá vozaá sra. Eltoü keá lt szaá ndeá ka, hogy nem alakíát ki tüá l
szoros, foő keá pp nem eá rzelmi kapcsolatot az itteni emberekkel, fabatkaá t sem
eá rt. Ákaá r tetszett, akaá r nem, ezer szaá llal koü toő doü tt ide. EÁ lvezte, ha reá szt
vehetett a koü zoü sseá gi eá letben, de legjobban meá gis annak oü rüü lt, ha kettesben
maradhatott Johnnyval. Áhhoz keá pest, hogy – a gyermekkoraá t leszaá míátva –
egyedüü l eá lt, a feá rfi remek taá rsasaá gnak bizonyült. Á tüő zhely mellett is
megaá llta a helyeá t, eá s mindenfeá le íányencseá ggel keá nyeztette kedveseá t.
Egy aá lmos szombaton nekiindültak, hogy a roston süü lt pisztraá ng
gyoü nyoü rüő seá geit is kiproá baá ljaá k. Miütaá n Johnny a sajaá t keá szleteá boő l ellaá tta
horgaá szkelleá kekkel, üá tjük a legkoü zelebbi vadaá szboltba vezetett, halaá szati
engedeá lyeá rt. Ánnie az egynapos vaá ltozat mellett eá rvelt, küü loü noü sen, mivel a
feá rfi ragaszkodott hozzaá , hogy oő fizessen.
– Peá nzkidobaá s lenne eá ves engedeá lyt vaá ltani. Nem leszek maá r itt sokaá ig…
– Kaá r – jelentette ki Johnny, eá s a boltos meg a vaá saá rloá k szeme laá ttaá ra
szaá jon csoá kolta a laá nyt.
– Talaá n szeretneá meá g itt tartani magaá t tovaá bb is – kacsintott Ánnie-re az
oü reg tülaj.
Johnny nem joü tt zavarba.
– Talaá n – hagyta raá , eá s megismeá telte a csoá kot. Meá ghozzaá igen alaposan,
üá gyhogy senkinek sem lehetett keá tseá ge afeloő l, hogy komolyan beszeá l.
Kiveá ve Ánnie-t.
Ábboá l, hogy napi rendszeresseá ggel tettek laá togataá st a maá mor kaá praá zatos
birodalmaá ban, meá g nem koü vetkezett, hogy a feá rfi hajlandoá felaá ldozni
füü ggetlenseá geá t. Nem ajaá nlott fel a laá nynak teljes aá llaá st az iskolaá ban, nem
javasolta, hogy keressen tartoá s münkahelyet a koü rnyeá ken. Boá díátoá csoá kokon
kíávüü l semmivel sem oü sztoü keá lte maradaá sra. Ánnie eá rteá kelte, hogy nem akarja
89 / 123
hamis íágeá retekkel aá ltatni, eá s ennek megfeleloő en iparkodott maradeá ktalanül

kieá lvezni minden koü zoü s pillanatot.
Nagy lelkesedeá ssel eá s a kocsi tetejeá re koü toü tt, lapos feneküő csoá nakkal
vaá gtak neki a – Johnny szavaival – felejthetetlen eá lmeá nyt íágeá roő
kiraá ndülaá snak. Kormos is velüü k tartott, baá r csaloá dnia kellett: megszokott
helyeá t a csoá nakban a laá ny foglalta el. Áz eb laá thatoá an zokon vette, hogy
megfosztjaá k kedvenc mülatsaá gaá toá l, nevezetesen, hogy egy finom harapaá ssal
jelet tegyen minden kifogott halra, mieloő tt az bevaá ndorol a hüő toő taá skaá ba.
Ámikor raá joü tt, hogy a parton kell maradnia, oü roü k haragot sejtetoő , morcos
pillantaá st vetett a troá nbitorloá ra.
– Áttoá l tartok, sose fog megkedvelni – jegyezte meg Ánnie. Ámi azt illeti,
oő sem szokott meá g teljesen hozzaá a hatalmas kütya jelenleá teá hez.
Valahaá nyszor kileá pett a haá tsoá üdvarra, meghoü kkent a medve nagysaá güá
joá szaá g laá ttaá n. Noha a joá kapcsolat eá rdekeá ben az ütoá bbi idoő ben raá szokott,
hogy keá zboő l etesse Kormost, nem szabadülhatott a feá lelemtoő l, hogy egy
oá vatlan pillanatban oő lesz Kormos vacsoraá ja.
– Csak feá lteá keny – legyintett Johnny. – Ádj neki idoő t!
Nos, e tanaá cs alighanem a feá rfi csalaá djaá ra, baraá taira meg a rezervaá tüm
lakoá ira is eá rveá nyes, elmeá lkedett Ánnie. Szíávesen emleá keztette volna a feá rfit,
hogy keá t heá ttel nyaá r veá ge eloő tt eá pp az idoő a legdraá gaá bb kincsüü k, de nem
akarta elrontani a hangülatot. Johnny jaá teá kosan megtaá ncoltatta a csoá nakot a
part menti sekeá ly reá szen, aztaá n kisiklottak a nyíált víázre.
Toü keá letesen eá rthetoő az oő slakosok büü szkeseá ge, amikor a rezervaá tüm
gyoü ngyszemeá nek nevezik a hegyseá g laá baá naá l megbüá voá Büli-tavat, gondolta a
laá ny. Teljesen lenyüő goü zte a nyaá ri eá gbolt alatt keá ken ragyogoá víáztüü koü r eá s az
eá rintetlen termeá szet szeá pseá ge. Á gleccserek taá plaá lta, kristaá lytiszta eá s
feltüő noő en nyügodt víáz tüá l hideg a víázi sportok kedveloő inek, a legelszaá ntabb
90 / 123
üá szoá k is meggondoljaá k keá tszer, mieloő tt belemereá szkednek. IÁgy a parton

üü ldoü geá loő neá haá ny kiraá ndüloá t meg feá l tücat horgaá szt leszaá míátva magük voltak.
Mivel evezeá si kíáseá rletei csak azt eredmeá nyezteá k, hogy oü sszefroü cskoü lte
Johnnyt, a feá rfi maga vette keá zbe a lapaá tokat, eá s Ánnie keá nyelmesen
elhelyezkedett vele szemben. Leplezetlenüü l gyoü nyoü rkoü doü tt a feheá r poá loá alatt
megfeszüü loő izmok laá tvaá nyaá ban. Mindazonaá ltal nem püsztaá n a vonzoá küü lseje
miatt eá lvezte annyira Johnny taá rsasaá gaá t. Toü keá letes biztonsaá gban eá rzi magaá t
mellette, aá llapíátotta meg, mikoü zben üjjbegyeit a víázbe meríátette.
– Valami baj van? – tüdakolta a feá rfi, amikor eá szrevette, hogy Ánnie
megborzong a meleg napsüü teá sben.
– Csak azon gondolkoztam – füü llentett a laá ny –, ügye nem nekem kell
felcsaliznom a horgot?
Johnny a szemeá t forgatta, Ánnie pedig jaá teá kosan lefroü cskoü lte. Á
víáztüü kroü n egyedüü l az evezoő k üü temes mozgaá sa vert hüllaá mokat.
Á toá koü zepe taá jaá n megaá lltak, eá s Johnny oü sszeszerelte a horgaá szbotokat.
Igazi üá riemberkeá nt fel is csalizta a laá nynak a horgot, míág az elfordíátotta a
fejeá t.
– Tesseá k, Mimoá za kisasszony – nyüá jtotta aá t a botot. – Most aztaá n rajta! –
EÁ s elmagyaraá zta, hogyan vesse ki a csalit, eá s hogyan ne teá vessze szem eloő l
az üá szoá t.
Ánnie lelkesen baá mülta a vizet, kapaá sra vaá rva. Vaá rt eá s vaá rt. Áztaá n lassan
ellankadt a figyelme. Á meseszerüő koü rnyezet annyi egyeá b eá rdekesseá get
kíánaá lt! Eloő vett egy szendvicset a magaá val hozott kosaá rkaá boá l, eá s baraá tkozni
kezdett egy arra jaá roá vadkacsaá val. Meglehetoő sen falaá nk madaá rnak
bizonyült. Mieloő tt Ánnie eá szbe kapott volna, felfalta az ebeá dje feleá t, eá s
hangosan repetaá t koü vetelt.
Johnny eleresztette füü le mellett a haá pogaá st. Ugyan neki is tetszett a
gaá cseá r feá nyes, zoü ld feje, eá s ahogy üü gyesen kikapkodta a víázboő l a
91 / 123
hasaá bbürgonyaá t, aá m a sonkaá s szendvicseá t nem volt hajlandoá megosztani

vele.
Ánnie veá güü l haá tradoő lt, eá s a kaá praá ztatoá an keá k mennyboltot csodaá lta. Áz
itteni emberek talaá n nem is tüdjaá k igazaá n eá rteá kelni ezt a tiszta levegoő t,
tüő noő doü tt. Meg a haá boríátatlan nyügalmat. ŐŐ meá g sosem eá rezte magaá t ilyen
eleá gedettnek eá s boldognak.
Baá r treá faá san megjegyezte, hogy a kiadoá s leeá geá sen kíávüü l maá s haszna nem
lesz beloő le, azeá rt koü telesseá gtüdoá an szorongatta a horgaá szbotot. Nem is
hiaá ba, mert az hirtelen megraá ndült. Ánnie-t oly vaá ratlanül eá rte a fejlemeá ny,
hogy majdnem felboríátotta a csoá nakot. Johnny minden magyaraá zata eá s
okíátaá sa kiroü ppent a fejeá boő l, ahogy cseá veá lni kezdett, minden erejeá t
megfeszíátve.
– Tartsd magasra a bot hegyeá t! – tanaá csolta a feá rfi, eá s vigyorogva neá zte,
ahogy Ánnie megküü zd eá lete elsoő pisztraá ngjaá val. Nem is volt ez oly koü nnyüő
feladat, aá m a feá rfi nem akarta aá tvenni a botot. – Ha engem meg tüdtaá l fogni,
ez a kis halacska nem okozhat gondot.
– Ázt hittem, teá ged nem lehet megfogni – düü nnyoü goü tt a laá ny
oü sszeszoríátott fogakkal, eá s elszaá ntan folytatta a küü zdelmet a veá lemeá nye
szerint legalaá bbis caá pameá retüő szoü rnnyel. – UÁ gy hallottam, inkaá bb te gyüő jtoő d
a troá feaá kat.
Á feá rfi odanyüá lt, eá s megmarkolta a botot, hogy segíátsen tartani. Ánnie-
nek egyboő l jobban ment a tekercseleá s. Johnny koü zelseá ge, ereje, joá kedve
segíátseá geá vel mindennel koü nnyebben megbirkoá zik. Elneá zte a horgaá szbotra
fonoá doá keá t paá r kezet. Milyen küü loü nboü zoő ek! Á feá rfi mellett boő re tejfeheá rnek,
karja pühaá nak laá tszott. Mindazonaá ltal kemeá nyen folytatta a harcot a hallal.
ŐÁ raá knak tetszettek a percek. Á laá nynak sajgott a csükloá ja, a karja. Meá gis,
legjobban a büü szkeseá geá n esett csorba faá jt, amikor a zsinoá r ellazült, eá s azt
92 / 123
hitte, a hal elszabadült. Áztaá n egy csobbanaá s, egy ezüü st villanaá s – eá s züá gni
kezdett az orsoá .
– Mit csinaá ltam rosszül? – tüdakolta.
– Semmit. Folytasd, amit eddig tetteá l, eá des! Ez a ravasz halacska csak
megproá baá lt kicselezni.
Ánnie vadül tekerte az orsoá t. Á hal lassan feladta a küü zdelmet, eá s az
oldalaá ra fordülva felbükkant a ladik peremeá neá l. Johnny alaá nyüá lt a
meríátoő haá loá val, eá s felemelte. Á laá ny elragadtatva neá zte a boő haá rom kiloá s
szivaá rvaá nyos pisztraá ng oldalaá n fütoá bíábor csíákokat.
– Visszadobod? – keá rdezte a feá rfi.
Ánnie habozott. EÁ njeá nek egyik fele szíávesen szabadon engedte volna a
pompaá s aá llatot. Á maá sik azonban taá nyeá ron szerette volna laá tni a zsaá kmaá nyt,
amieá rt oly kemeá nyen megdolgozott.
Tekintete a feá rfira tapadt, eá s elmosolyodott:
– Eszemben sincs visszadobni!
93 / 123
10. FEJEZET
Áz elkoü vetkezoő derüő s napokban a fütoá kaland kezdte tartoá s kapcsolat

jellegeá t oü lteni, ahogy kialakült a mindennapok nagyon is keá nyelmes eá s
kellemes rendje. Mindketten szerettek koraá n kelni, eá s ügyaníágy koraá n aá gyba
büá jni. Noha Ánnie eloő szeretettel vaá dolta telhetetlenseá ggel kedveseá t, oő neki
sem okozott gondot, hogy leá peá st tartson vele. Sosem eá rezte meá g magaá t oly
gyoü nyoü rüő nek eá s kíávaá natosnak, mint Johnny karjaiban.
De nemcsak az aá gyban, hanem taá rskeá nt sem okozott csaloá daá st a feá rfi.
Eloő zeá keny volt, eá s rendszeretoő , talaá n a hadseregben toü ltoü tt eá vek
eredmeá nyekeá nt. Szeretoő keá nt pedig kimondottan figyelmesnek lehetett
nevezni. Áneá lküü l, hogy egyszer is megseá rtette volna a laá ny eá rzeá kenyseá geá t, a
maá mor birodalmaá nak üá jabb eá s üá jabb kapüit taá rta foü l eloő tte. Ázonkíávüü l volt
valami varaá zslatos az eá rinteá seá ben, amitoő l a testi gyoü nyoü r lelki síákra
emelkedett, eá s Ánnie a kieleá güü leá sen tüá l üá gy eá rezte, hogy gyoü ngeá d,
biztonsaá got nyüá jtoá gondoskodaá s veszi koü rüü l.
Kimondottan eá lvezte Johnny veá delmezoő hajlamaá nak kedves
megnyilvaá nülaá sait. Ámikor kiderüü lt, hogy a feá rfinak haá rom napra Denverbe
kell ütaznia egy paá lyaá zatíároá tanfolyamra, John a szemeá lyes testoő rei
gondjaira bíázta a laá nyt.
– Ez itt Irtoá , ez meg ÁÁ rtoá – tett le keá t imaá dni valoá , egyforma kütyakoü lykoü t
a nappali padloá jaá ra.
Á szüü rke, szoő rmoá k ikrek kis ideig csodaá lkozva meá regetteá k Ánnie-t
meglepoő en keá k szemüü kkel, azütaá n nekilaá ttak, hogy halaá lra nyalogassaá k. Á
laá ny azonnal szíáveá be zaá rta mindkettoő jüü ket.
– EÁ s Kormos? – keá rdezte aggodalmasan. Á nagy kütya maá r azt is nehezen
viselte, hogy egy maá sik emberrel kell osztoznia a gazdaá ja szereteteá n.
94 / 123
– Kocsival megyek, eá s magammal viszem. Tüdom, hogy meá g nem eá rzed

magad teljesen biztonsaá gban mellette. Baá r, ha ez megnyügtat, eddig senkit
sem kedvelt meg annyira, mint teá ged. Majd beszeá lek a fejeá vel üá tkoü zben, eá s
megmagyaraá zom neki, hogy most maá r te is reá sze vagy az eá letemnek.
Ánnie szíáve veszedelmesen megdobbant. Ne eá píáts leá gvaá rakat! –
figyelmeztette magaá t. Ne magyaraá zz bele toü bbet a szavaiba, mint amit
jelentenek!
Meá g veá letlenüü l sem akarta azzal elrontani az esteá t, hogy a feá rfi
szaá ndeá kait firtatja, íágy haá t aá rtalmatlanabb iraá nyba terelte a beszeá lgeteá st.
– Milyen fajtaá jüá ak? – intett a kiskütyaá k feleá , akik maá ris otthonosan
raá ncigaá ltaá k Jewell egyik fütoá szoő nyegeá t. Meá retes tappancsük alapjaá n
hatalmas aá llatok lesznek, gondolta. Irtoá vaá laszolta meg a keá rdeá st egy
visszafogott üü voü lteá ssel, ami azeá rt alapos visszhangot vert a szobaá ban. –
Farkasok?!
– Farkas eá s neá met jühaá sz kevereá k – boá lintott John, eá s lenyomta a
kerevetre a laá nyt, hogy maá moríátoá csoá kokkal fojtson bele minden ellenveteá st.
– Mivel nem vagy hajlandoá fegyvert tartani a haá znaá l, ez tüő nt a legjobb
megoldaá snak a veá delmedre.
Ánnie nem vitaá zott. Eloő szoü r is, mert elsoő laá taá sra belehabarodott a keá t kis
joá szaá gba. Maá sodszor, mert e rendhagyoá ajaá ndeá k egy kisebb fajta vallomaá ssal
eá rt fel a feá rfi reá szeá roő l: aligha vaá rja el, hogy magaá val vigyen keá t farkast
Chicagoá ba!
Karjaá t Johnny nyaka koü reá fonta.
– Majdnem olyan imaá dni valoá k, mint te! – süá gta, eá s ajkaá t a feá rfi füü le
toü veá re tapasztotta, amitoő l az mindig izgalomba joü tt.
Ezüá ttal is. Szeme büja villanaá sa nem hagyott keá tseá get afeloő l, ki is az igazi
aá rtoá , mohoá farkas a haá zban.
95 / 123
– Tüdom, hogy csak paá r naproá l van szoá , de rossz, hogy magadra kell
hagynom teá ged – vallotta be John.
– Ne bütaá skodj! Tüdok magamra vigyaá zni. Ez persze nem jelenti azt,
hogy nem oü rüü loü k a taá rsasaá gnak.
Valoá jaá ban elszomoríátotta, hogy a feá rfi elütazik, aá m ezt büü szke, füü ggetlen
noő keá nt meá g magaá nak is csak vonakodva vallotta be. Ehelyett elhataá rozta,
hogy kihasznaá lja az idoő t, eá s alaposan aá tgondolja a tartoá sabb kapcsolat
vonzatait. ÁÁ m pillanatnyilag egy sokkal eá getoő bb keá rdeá s jaá rt az eszeá ben:
– Ugye meá g veá letlenüü l sem szobatisztaá k?
Ettoő l fogva Irtoá eá s ÁÁ rtoá alkotta Ánnie aá llandoá kíáseá reteá t. Egy percre sem
taá gíátottak a sarkaá boá l, eá s Johnny remeá nyeinek megfeleloő en vigaszt
jelentettek a taá volleá teá ben. Nem rajtük müá lott, hogy e paá r nap alatt
bekoü vetkezett egy sor esemeá ny, amely arra keá sztette a laá nyt, hogy
üá jragondolja aá llaá spontjaá t a tartoá s kapcsolatot illetoő en egy olyan feá rfival, aki
az oü veá toő l annyira elteá roő szemeá lyiseá ggel eá s haá tteá rrel rendelkezik.
Maá r a heá tfoő rosszül kezdoő doü tt. ŐÁ ra ütaá n Hajnalpíár lopva beszaá molt roá la,
hogy a heá tveá geá n az anyja elcsíápett egy vaskos boríáteá kot, amely az oő neveá re
eá rkezett, eá s abboá l a St. Loüis-i iskolaá boá l küü ldteá k, ahol tovaá bb szeretne
tanülni. Á keá pzeá sroő l eá s az oü sztoü ndíáj-lehetoő seá gekroő l szoá loá taá jeá koztatoá füü zetek
mellett egy jelentkezeá si lap is volt benne. Á teá ny, hogy egykor Ánnie is
ennek az inteá zmeá nynek a padjait koptatta, nem segíátett Hajnalpíár helyzeteá n
az anyjaá val kirobbant vitaá ban. Düü hoü s szoá vaá ltaá sük odaá ig fajült, hogy Ester a
laá nya szeme laá ttaá ra eleá gette a csomagot az üdvaron.
Ánya eá s laá nya azoá ta nem beszeá ltek egymaá ssal. Hajnalpíár mindenesetre
joá nak laá tta figyelmeztetni tanaá raá t, hogy Ester elsoő sorban oő t okolja a csalaá di
viszaá lyeá rt. Ánnie, aki tovaá bbra sem tartotta helyesnek, hogy Hajnalpíár
odakoü ltoü zzoü n hozzaá , hirtelen abban a kellemetlen helyzetben talaá lta magaá t,
96 / 123
hogy egyszerre haragíátja meg Johnny noő veá reá t eá s ünokahüá gaá t. Baá rhogy toü rte
is a fejeá t, mit tehetne, nem talaá lt raá megoldaá st, hogy veá güü l ne oő kerüü ljoü n ki
veszteskeá nt a nagy egyeá niseá gek csataá jaá boá l.
Keá soő bb, amikor hazafeleá menet beteá rt a vegyesboltba, Johnny egyik
üá gynevezett baraá tnoő je szoá líátotta le.
– Haá t nem szakasztott Johnny? – mütatott a babakocsiban üü loő kisfiaá ra. –
Mint keá t tojaá s!
Ánnie ügyan nem talaá lta oly szembeszoü koő nek a hasonlatossaá got, de
erroő l hallgatott. Minek vitaá zzon valakivel, aki laá thatoá an eá s szaá ndeá kosan meg
akarja baá ntani? Egyeá bkeá nt is szaá míátott effeá le szürkaá loá daá sokra, hiszen a
rezervaá tüm noő nemüő lakoá inak fele aá llíátotta magaá roá l, hogy viszonya volt
Johnnyval. Meá g csak haragüdni sem lehet az epekedoő hoü lgyekre, amieá rt
ilyen gonosz fogaá sokkal akarjaá k szeá tvaá lasztani oő ket. Veá gteá re is ritka vonzoá
feá rfiroá l van szoá . Ennek elleneá re elszorült torokkal kíávaá nt tovaá bbi szeá p napot
a güá nyosan vigyorgoá fiatalasszonynak, miütaá n az vett egy cümit a kisfiaá nak.
Rossz hangülatban laá tott neki a vacsoraá nak, amely a testoő rei szaá maá ra
íányenc kütyaeledelboő l, oő neki egy nagy doboz fagylaltboá l aá llt. Maholnap
veá get eá r a nyaá r, eá s Ánnie semmivel sem laá tta vilaá gosabban a joü voő jeá t, mint
kilenc heá ttel ezeloő tt, amikor megeá rkezett Wyomingba.
Mintha oü sszeesküü doü tt volna ellene a sors, az egeá sz napja küdarcok
soraá boá l aá llt… ŐÁ hatatlanül arra gondolt, hogy talaá n eá gi jelek ezek. Ha
legalaá bb tüdnaá , mieá rt koü rnyeá kezi a síáraá s! Neheá z elhinni, hogy Johnny roü vid
taá volleá te is maá r ilyen keá tseá gbeeseá st vaá lt ki beloő le.
Nem tüdta okaá t adni, de egyre hataá rozottabban eá rezte, hogy valami
nincs rendjeá n. Mintha megeá rezteá k volna, hogy baj van, Irtoá eá s ÁÁ rtoá füü rkeá szoő
szemmel figyelte zaklatott gazdasszonyaá t.
97 / 123
EÁ s egyszerre vilaá gossaá vaá lt minden. Keá sik a veá rzeá se! Leá veá n, hogy
egyeá bkeá nt oá raá t lehet igazíátani a szervezeteá hez, ez csak egyet jelenthetett.
Terhes.
Zavarodottan botorkaá lt ki a füü rdoő szobaá boá l. Legelsoő , oü sztoü noü s eá rzeá se a
kitoü roő oü roü m volt. Mivel egyszer maá r elveteá lt, titokban termeá ketlennek veá lte
magaá t. Isten talaá n ezzel süá jtja, amieá rt tüá l koraá n koá stolt bele az eá rzeá kiseá gbe.
Áz eá gi büü nteteá sbe vetett hite csak fokozoá dott, amikor a szaá raz jogrend
elszakíátott toő le egy maá sik gyermeket is. Hogy most talaá n meá gis megfogant,
az valoá saá gos csodaá nak szaá míátott a szemeá ben.
Maá r-maá r felhíávta Johnnyt, hogy elüá jsaá golja neki a joá híárt, de aztaá n
elbizonytalanodott. Lehet, hogy zavaros lelkiaá llapota tette, de valoá szíánüő bb,
hogy a müá lt faá jdalmas tapasztalatai. Eddig sosem beszeá lt a feá rfival
gyerekroő l, mivel kerüü lte a keá nyelmetlen teá maá kat. Elkeá pzeleá se sem volt
tehaá t, hogyan reagaá lna. UÁ gy doü ntoü tt, eloő szoü r megbizonyosodik roá la, hogy
valoá ban vaá randoá s-e.
De meá g ha az is, nem biztos, hogy ki tüdja hordani a gyereket, jütott
hirtelen eszeá be, eá s majdnem elsíárta magaá t keá tseá gbeeseá seá ben.
Irtoá a gazdasszonya bokaá jaá t kezdte nyalogatni. Ánnie felkapta eá s
magaá hoz oü lelte a kiskütyaá t.
– Lehet, hogy vaklaá rma az egeá sz. Foü loü sleges borzolni a kedeá lyeket –
düü nnyoü goü tt.
ÁÁ rtoá is megjelent, meá ltatlankodoá pofaá t vaá gva, amieá rt oő t kihagyjaá k a
keá nyezteteá sboő l. Ánnie a maá sik kezeá vel oő t is felnyalaá bolta. Nagy, nedves
püszit kapott haá laá boá l. Joá t nevetett. Áztaá n síárt megint egy kicsit.
Nem ment ki a fejeá boő l a helyes kisfiüá keá pe, akit a vegyesboltban laá tott.
Viszolygott a gondolattoá l, hogy Johnny keá pes lenne elhagyni a gyermekeá t.
Ugyanakkor nem lehetett egyeá rtelmüő en kizaá rni ezt az eshetoő seá get sem.
98 / 123
Laá tta maá r, milyen gyorsan tüd elfütni egy feá rfi, ha kiderüü l, hogy hosszüá
eá vekig anyagilag, soő t esetleg eá rzelmileg is gondoskodnia kell egy gyerekroő l.
Hogyan lehetett ilyen ostoba? – korholta magaá t. Ugyanabba a hibaá ba
esett, mint egykor! Pedig csüpaá n egyetlenegyszer felejtkeztek meg a
veá dekezeá sroő l, akkor, a vallomaá sok eá jszakaá jaá n. Haá nyszor figyelmeztette ifjüá
taníátvaá nyait, hogy eleá g egyszer oá vatlanak lenni! – tüő noő doü tt baá natosan. EÁ s
tesseá k, most oő kerüü lt kíános helyzetbe!
Megraá zoá fiatalkori eá lmeá nyeit igyekezett legalaá bb annyiban hasznossaá
tenni, hogy maá sokat megoá vjon a hasonloá tapasztalatoktoá l. Faá radhatatlanül
beszeá lt a fiatal laá nyok lelkeá re, de ügyanilyen megeá rtoő en sietett segíátseá güü kre
akkor is, ha meá gis megtoü rteá nt a baj. Meá g oá vszerrel is ellaá tta a szexüaá lisan
eá rett kamaszokat, az iskola koü ltseá geá re – ami heves vitaá kat eredmeá nyezett a
münkahelyeá n. Milyen joá t nevetneá nek azok, akik helyteleníátetteá k az eljaá raá saá t,
ha most kiderüü lne, hogy oő maga esett teherbe!
Sosem eá rezte meá g magaá t ennyire ostobaá nak. Vagy szerencseá snek.
EÁ s most maá r tüdathasadaá sos is, aá llapíátotta meg epeá sen, eá s oü roü m meg
feá lelem koü zoü tt haá nyoá dva vaá rta, hogy Johnny felhíávja, ahogy megíágeá rte.
Ámikor aztaá n a keá szüü leá k veá gre megcsoü rrent, alig bíárta raá szaá nni magaá t, hogy
felvegye. ÁÁ m azt sem akarta, hogy a feá rfi aggoá djon eá rte. Meá g a veá geá n kiküü ldi
hozzaá a rendoő rseá get. Felkapta a kagyloá t.
– Szia! – Johnny hangja faá radtan csengett.
ŐŐ , akire valoá ban illett a preá ri vad fia kiteá tel, a szabadban eá rezte joá l
magaá t, eá s nem lelkesedett eá rte, hogy egeá sz nap eloő adaá sokat hallgasson neá gy
fal koü zeá zaá rva. Á papíármünkaá t sem kedvelte. Toü bbszoü r panaszkodott, hogy
az iskolaá val kapcsolatos feladatok koü züü l a paá lyaá zatíáraá st meg az egyeá b
büü rokratiküs teendoő ket szereti legkeveá sbeá . Ánnie maá r a segíátseá geá t is
felajaá nlotta – remeá lve, hogy a feá rfi kap az alkalmon, eá s hosszüá taá vüá aá llaá st
ajaá nl neki, aá m ez eddig nem koü vetkezett be.
99 / 123
– Szia!
Á laá ny rosszkedveá t Johnny ügyanüá gy megeá rezte a taá volboá l, mint az imeá nt
a kiskütyaá k.
– Minden rendben? – tüdakolta aggodalmasan.
Hol is kezdje? – tüő noő doü tt Ánnie, aztaá n eloő szoü r Hajnalpíár híáreit adta
tovaá bb. Johnny hatalmas soá hajai elaá rültaá k, neki is mennyire elege van az
egeá sz üü gyboő l.
– Megtenneá l nekem egy szíávesseá get? – keá rdezte aztaá n a feá rfi. – Áz egyik
eloő adoá figyelmembe ajaá nlott egy iskolaá t. Utaá na kellene neá zni. Salish
Kootenai College a neve, Montanaá ban van, a Flathead rezervaá tümban. Ez
egy toü rzsi foő iskola, amely voltakeá pp az ottani fiatalok szaá maá ra leá tesüü lt. Árra
gondoltam, Hajnalpíár ott eleá g messze lenne otthonroá l, hogy nyügodtan
proá baá lgathassa a szaá rnyait, ügyanakkor küdarc eseteá n sem maradna
veá doő haá loá neá lküü l.
Baá rmilyen joá zan koü zeá püá tnak tetszett is e megoldaá s, Ánnie-nek voltak
keá tseá gei Ester együü ttmüő koü deá si hajlandoá saá gaá t illetoő en, amit nem is titkolt.
– Ámíág a laá nya nem hagyja el teljesen a neá peá t, azt hiszem, raá lehet venni,
hogy beleegyezzeá k – folytatta a feá rfi. – Hiaá ba, az anyaá k maá r csak ilyenek,
feá ltik a kicsinyeiket. Áz oő slakos szüü loő k pedig küü loü noü sen, ami eá rthetoő is,
figyelembe veá ve a szaá mtalan eroő szakos beolvasztaá si kíáseá rletet. Nem is olyan
reá g, az aá llami iskolaá ban meá g megverteá k az indiaá n gyerekeket, ha a sajaá t
nyelvüü ket hasznaá ltaá k. Voltak, akiket meglaá ncoltak eá s koplaltattak, amieá rt
nem mondtak le barbaá r szokaá saikroá l! – Őlyan megveteá ssel ejtette ki ezt a
szoá t, mint valami süá lyos szitkot.
Ánnie lelkeá re soü teá t felhoő telepedett.
– Tüdod – folytatta Johnny –, szaá münkra az anyagi javak nem jelentenek
sokat. Legfoő bb kincseink a gyermekeink. Áz egeá sz toü rzs feleloő snek eá rzi
magaá t a neveleá süü keá rt meg a biztonsaá gükeá rt.
100 / 123
Á laá ny oü sztoü noü sen a hasaá ra szoríátotta a tenyereá t. Árra az eshetoő seá gre
nem is gondolt, hogy egy feá rfi nem meneküü l el a feleloő sseá g eloő l, hanem reá szt
kíávaá n venni az eá leteá ben. Ákaratlanül is a haá zassaá g szoá jütott eszeá be.
Joá saá gos eá g, haá nyszor gyoő zkoü doü tt maá r maá sokat, hogy nem szabad
meggondolatlanül fejest ügrani a haá zassaá gba, csüpaá n egy gyerek kedveá eárt!
Sokkal boldogabban felneveli egyedüü l a gyerekeá t, semhogy akarata elleneá re
noő süü leá sre bíárja Johnnyt. Küü loü noü sen alattomos dolog lenne ez egy olyan
büü szke, füü ggetlen noő reá szeá roő l, amilyen oő .
Raá adaá sül egyaá ltalaá n nem biztos, hogy ha a feá rfi híáreá t veszi a gyereknek,
egyboő l megkeá ri a kezeá t. Eloő fordülhat az is, hogy magaá nak koü veteli a kicsit,
mert a sajaá t neá pe szokaá sai szerint akarja felnevelni. Mi lesz, ha bíároá saá g eleá
viszi az üü gyet?
Legfőbb kincseink a gyermekeink.
Ánnie meá g a per gondolataá t sem bíárta elviselni. Valami kifogaá ssal
befejezte a beszeá lgeteá st, mieloő tt a feá rfi tovaá bb faggathatnaá szeá tszoá rtsaá ga
okaá roá l, aztaá n keá t kezeá be temette az arcaá t. Veá güü l Irtoá val eá s ÁÁ rtoá val osztotta
meg a gondolatait, akik maá r amüá gy is anyjüknak tekintetteá k.
– Haá t, fiüá k – koü zoü lte velüü k komolyan –, üá gy neá z ki, gyereküü nk lesz.
Maá r attoá l is jobban eá rezte magaá t, hogy hangosan kimondta. Elhataá rozta,
hogy minden toő le telhetoő t meg fog tenni, hogy egeá szseá gesen vilaá gra hozza
ezt a babaá t akkor is, ha egyesek bütasaá gnak, maá sok sorsszerüő nek tartjaá k a
doü nteá seá t. Elhataá rozta, hogy a lehetoő legjobb anya lesz – apaá val vagy apa
neá lküü l, majd kiderüü l. Á joü voő pillanatnyilag homaá lyos, de egy dolog biztos: ezt
a gyereket senki nem veheti el toő le!
101 / 123
11. FEJEZET
Johnnynak maá r a telefonban feltüő nt Ánnie zaá rkoá zottsaá ga, de csak amikor
hazaeá rt, szembesüü lt teljes meá rteá kben azzal, mennyire elhidegüü lt toő le a laá ny.
Heá tfoő este faá radtan híávta foü l, egeá sz aá lloá nap faá sült eloő adoá kat hallgatott,
akiket jobban eá rdekelt a reá sztvevoő ktoő l beszedett peá nz, mint a tanaá cskozaá s
teá maá ja, íágy iparkodott haá t a rosszkedve szaá mlaá jaá ra íárni kellemetlen eá rzeá seá t.
Veá gteá re is – tüdtaá val – nem baá ntotta meg a laá nyt semmivel. Pedig ha jobban
figyel a baljoá s belsoő hangra, nem eá ri oly rettenetes csaloá daá s.
Ehelyett lelkesen tervezgette a ragyogoá joü voő t. Minden befolyaá saá t latba
vetette, hogy az iskolaá ban alkalmazzanak egy pszicholoá güst. Elsoő sorban
azeá rt, mert a gondjaira bíázott fiataloknak komolyan szüü kseá güü k lenne raá .
Ugyanakkor ismert egy kivaá loá jeloü ltet. Igaz, eloő szoü r ki kell pühatolni, hogy
Ánnie-t egyaá ltalaá n eá rdekli-e egy ilyen aá llaá s. Ázok ütaá n, amiken
keresztüü lment, nem lehetne csodaá lkozni azon, ha hallani sem akarna a
pszicholoá güsi münkakoü rroő l. Ámi, ismerve nagyszerüő keá pesseá geit, szeá gyen
eá s gyalaá zat lenne, gondolta John, baá r elhataá rozta, hogy tiszteletben tartja a
laá ny doü nteá seá t.
Talaá n a kinevezett varázslónő cíám jobban vonzanaá , mint a hivatalos
iskolapszicholoá güs elnevezeá s. Álig vaá rta, hogy megbeszeá lhesse vele mindezt
– eá loő szoá ban. Nem szeretett telefonon bonyolíátani ilyen fontos üü gyeket.
Szíávesebben laá tta, milyen hataá st vaá lt ki a mondandoá ja. Áz arcjaá teá k eá s a
testbeszeá d legalaá bb olyan fontos volt szaá maá ra, mint a szavak.
Legütoá bbi beszeá lgeteá süü kneá l is csak a füü leá re taá maszkodhatott, eá s koü nnyüő
volt elhitetni magaá val, hogy Ánnie azeá rt rosszkedvüő , mert oő hiaá nyzik neki.
Idióta! Hogy lehetett ennyire ostoba – immaá r maá sodszor eá leteá ben?! Nem
volt eleá g a „Kedves Johnny” kezdetüő leveá l? Mamlasz!
102 / 123
Miütaá n a heá t egyik feleá t azzal toü ltoü tte, hogy tartoá s aá llaá st teremtsen
Ánnie-nek az ÁÁ lomfogoá ban, veá güü l azon kapta magaá t, hogy egy cicomaá s
eá kszerüü zlet kirakata eloő tt aá ll, eá s a briliaá nsgyüő rüő ket baá mülja. Ámikor pedig a
nagytiszteletüő eloő adoá k okoskodaá saá t kellett volna hallgatnia a paá lyaá zatíáraá s
legüá jabb forteá lyairoá l, az esze azon jaá rt, milyen haá zat fog eá píáteni Ánnie-nek a
Wind River partjaá n.
Küü lsoő leg, termeá szetesen, nyomokban sem fog emleá keztetni arra a
nyomorüá saá gos viskoá ra, amelyben a nagyanyja nevelte fel oő ket, aá m Johnny
remeá nyei szerint ügyanolyan meleg, csalaá di feá szek lesz, mint az egykori
kalyiba. Saá tortetoő roő l meg trapeá z alaküá szerkezetekroő l aá braá ndozott, amelyek
a hagyomaá nyos tipik formaá jaá t ütaá nozzaá k, rengeteg ablakkal eá s
üü vegfelüü lettel, ahol Ánnie kamatoztathatja müő veá szi keá pesseá geit. Á modern
kor minden víávmaá nyaá val felszerelneá , a díászíáteá sben viszont az oő slakosok
formavilaá ga eá s taá rgyai jütnaá nak doü ntoő szerephez. Boldogan aá lmodozott roá la,
hogyan olvasztja egybe elteá roő gyoü kerüő hagyomaá nyaikat egy olyan
otthonban, amely mindkettejüü k szemeá lyiseá geá t tüü kroü zi. Meá g nagyobb
oü roü moü t jelentett azonban, ahogyan elkeá pzelte, milyen vidaá m gyerekzsivaj
toü lti majd be a meseá s eá püü letet.
Áz oő eá leteá boő l sajnos kimaradt a felhoő tlen apa-fiüá viszony. Á nagyanyja
hoő siesen megtett mindent a nevelteteá süü k eá rdekeá ben, de nem focizott vele az
üdvaron, nem taníátotta meg horgaá sz- eá s vadaá szforteá lyokra, eá s nem meseá lt a
meá hek meg a pillangoá k szerelmi eá leteá roő l. Egyet koü toü tt csak hataá rozottan a
lelkeá re: „Vigyaá zz, ne ejts teherbe senkit, eá s ne hozz szeá gyent a csalaá dra!”
Johnny pedig komolyan vette a figyelmezteteá st, annak elleneá re, hogy a
pletykaá k maá st mondtak. Ha arra gondolt, hogy Ánnie-vel lehetneá nek
gyermekeik, teljesen eleá rzeá kenyüü lt. Szaá maá ra, aki annyi borzalmat laá tott a
harcteá ren, a normaá lis eá let szinte elkeá pzelhetetlennek tüő nt. Reá ges-reá g feladta
a remeá nyt, hogy talaá lhat valakit, aki oő szinteá n elfogadja olyannak, amilyen:
103 / 123
nem oü rdoü g, nem szent, csak egy ember, aki igyekszik megküü zdeni a
deá monaival.
Ánnie nem akarja megvaá ltoztatni. Meá gis, finoman, de hataá rozottan
megszelíádíáti, eá ppoly biztos keá zzel, ahogy lecsiszolja az üü vegdarabok eá les
szeá leá t. Biztosan megakadaá lyoznaá , ha esetleg oü sztoü noü sen katonaá s szigort
proá baá lna alkalmazni a gyerekneveleá sben. EÁ s valoá szíánüő leg oő is lelkesen
alapíátana csalaá dot, annak alapjaá n, mennyire megviselte az eá leteá ben eddig
felbükkanoá gyerekek elveszteá se.
Csalaá d. Ámi maá soknak termeá szetes terv, az Johnny szaá maá ra eddig szinte
eleá rhetetlen aá lomnak tüő nt. Most viszont, hogy karnyüá jtaá snyira kerüü lt az
aá híátott ceá ltoá l, legszíávesebben fennhangon küü rtoü lte volna vilaá ggaá
boldogsaá gaá t: szerelmes vagyok a vilaá g legcsodaá latosabb noő jeá be!
Szerelmes!
ŐŐ , aki megfogadta, hogy soha toü bbeá nem ejti ki a szaá jaá n ezt, a szoá t, most
azon kapta magaá t, hogy füő nek-faá nak szeretneá elüá jsaá golni, milyen oő rüü lten
szerelmes. Meglehet, tüő noő doü tt egy kesernyeá s pillanataá ban, talaá n Ánnie-vel
kellene eloő szoü r koü zoü lnie. Hazafeleá a vallomaá s toü bb vaá ltozataá t is elproá baá lta
Kormossal. Áz eb feá lrebillentett fejjel, megeá rtoő en hallgatta. Utoá lag
visszatekintve Johnny arra is raá joü tt, hogy az egykori menyasszonyaá hoz mily
keveá s szaá l koü toü tte. Fütoá fellaá ngolaá s volt, amely igazaá boá l nem oő szinte
szerelemboő l fakadt, hanem abboá l a remeá nyboő l, hogy ha megnoő süü l eá s
megaá llapodik, veá gre megszabadülhat a laá zadoá kíávüü laá lloá cíámkeá jeá toő l, eá s nem
eá rzi magaá t oly veá dtelennek. ÁÁ m rosszül vaá lasztott, eá s meá g oü rüü lhet, hogy
nem koü toü tte oü ssze az eá leteá t azzal a kiaá llhatatlan teremteá ssel. Nem volt raá
meá ltoá , hogy miatta lemondjon a szerelemroő l.
Szerencse, hogy a Nagy Szellem elneá zoő joá indülattal viseltetik
legostobaá bb gyermeke iraá nt is. Baá rmit koü vetett is el a hivataá sa gyakorlaá sa
soraá n, Ánnie oü nzetlen szerelme aá ltal kegyelmet nyer.
104 / 123
Tüü relmetlenüü l vaá rta, hogy eltervezzeá k a koü zoü s joü voő t. Á joü voő t, amely nem
csüpaá n büja vaá gyakon, hanem meá lyseá ges odaadaá son eá s elkoü telezettseá gen
alapül.
Diadalittas boldogsaá ggal üü lt a volaá n moü goü tt, eá s vidaá man együü tt düá dolt a
raá dioá val. Kormos joá kedvüő farkcsoá vaá laá sa adta az üü temet. Sosem volt meá g
ilyen íágeá retes a joü voő .
Ámint megaá llt a fahaá zikoá eloő tt, megeá rezte, hogy valami nincs rendjeá n.
Eloő szoü r is, Ánnie nem rohant eleá repesve, ahogy maá skor szokott. Á maá sodik
baljoá s jelet az ajtoá moü goü tt talaá lta. Őtt vaá rta a holmija, oü sszepakolva, keá t
ütazoá taá skaá ban.
– Mi az oü rdoü g folyik itt? – mordült fel, de aztaá n megproá baá lt valami
eá sszerüő magyaraá zatot talaá lni. Talaá n rovarirtaá st kellett tartani a haá zban, eá s
oő k sem maradhatnak itt eá jszakaá ra.
Lehet, hogy Ester kavarta fel az indülatokat a taá volleá teá ben.
Vagy Ánnie egyszerüő en belefaá radt a vaá rakozaá sba, hogy oő egyszer veá gre
megvallja az eá rzelmeit.
Mindenesetre az legalaá bb kedvezoő jel, hogy a csomagjain nem viríát egy
„Kedves Johnny” leveá l.
Á szobaá ba beleá pve meglaá tta a laá nyt, amint a nagy, püha, keá k paá rnaá kkal
teletoü moü tt hintaszeá kben kücorog, oü sszefont karral, holtsaá padt arcaá n
koü nnyek leplezetlen nyomaival. Johnny keá t leá pessel mellette termett.
– Mi baj van? – tüdakolta aggodalmasan, mikoü zben leteá rdelt a szeá k eleá ,
megragadta Ánnie kezeá t, eá s gyoü ngeá den doü rzsoü lgetni kezdte elhüő lt üjjait.
Eltoü keá lten, hogy veá geá re jaá r a doü bbenetes hangülatvaá ltozaá s okaá nak, nem
engedte elhüá zoá dni laá nyt.
Ánnie makacsül nem neá zett raá . Mintha feá lne, hogy varaá zseroő vel bíár, eá s a
szeme ablakain aá t egyenesen a lelkeá be laá t.
105 / 123
Áz orvos megeroő síátette a laá ny gyanüá jaá t, eá s most feá lelmek eá s megvadült
hormonok haá loá jaá ban vergoő doü tt. Á meggyoő zoő beszeá d, amelyet keservesen
kigondolt, elillant a fejeá boő l, eá s csak annyit bíárt kinyoü gni elfüá loá hangon, ajkaá t
harapdaá lva:
– Nincs baj. Csak ez nem müő koü dik.
Johnny torkaá boá l keserüő kacaj toü rt eloő . Baá rhovaá fordíátotta a szemeá t, az
ütoá bbi, szerelmes hetek emleá keit laá tta. Egy taá gas papíárdobozban ott
szünyoá kaá lt Irtoá meg ÁÁ rtoá . Paá rna gyanaá nt az a pokroá c szolgaá lt nekik, amelyen
a kolostornaá l piknikeztek. Áz ajkaá n eá rezte Ánnie csoá kjainak íázeá t az oü reg
nyaá rfa lombjain aá tszüő roő doő napsügarak ciroá gatoá melegeá ben…
Mi toü rteá nhetett az elmüá lt paá r napban, ami ennyire megvaá ltoztatta a laá ny
eá rzeá seit? Mieá rt ilyen elcseá pelt, oá cska szoü veggel akarja leraá zni?
– Vagyis velem nem müő koü dik, ügye? – keá rdezte megvetoő fintorral.
– Nem, eá nroá lam van szoá – sietett megnyügtatni a laá ny. Tovaá bbra sem bíárt
a feá rfi szemeá be neá zni, pillantaá sa az eroő teljes kezekre tapadt, amelyek fogva
tartottaá k az üjjait. Áz annyira szeretett kezekre, amelyek ismerteá k teste
minden zügaá t, eá s felkavartaá k a lelkeá t… – Te nem koü vetteá l el semmi rosszat.
Kezdettoő l fogva vilaá gossaá tetted, hogy ez nem lesz hosszüá taá vüá kapcsolat…
– EÁ s ha meggondoltam magam?
Ánnie zavarba joü tt. Á híáreszteleá sek alapjaá n arra szaá míátott, hogy Johnny
eá ppoly koü nnyedeá n leá p ki egy kapcsolatboá l, mint egy oá cska cipoő boő l. Áz, hogy
laá thatoá an meá gsem akarja feá lvaá llroá l venni a viszonyükat, gondolkodoá ba
ejtette.
ŐÁ , baá rcsak jeleá t adta volna effeá le ragaszkodaá snak, mieloő tt minden olyan
bonyolülttaá vaá lt! Mert, immaá r gyermekkel a szíáve alatt, Ánnie nem
kockaá ztathatja, hogy bevonja a joü voő jeá be. Johnny soha nem szerezhet
tüdomaá st kapcsolatük gyüü moü lcseá roő l! Ámennyire szereti a feá rfit, annyira
nem bíárna megküü zdeni taá ntoríáthatatlan hagyomaá nytiszteleteá vel, ha
106 / 123
magaá nak koü vetelneá a kicsi felüü gyeleti jogaá t. Á jogi hercehürca gondolata, de
küü loü noü sen az eshetoő seá g, hogy üá jfent elveszíáti a gyerekeá t, keá skeá nt hasogatta
a szíáveá t. EÁ s megaceá lozta az elhataá rozaá saá t.
Voltakeá ppen szíávesseá get tesz Johnnak, biztatta magaá t, ha nem szaporíátja
a rezervaá tümban szaladgaá loá aproá saá gok szaá maá t, akik aá llíátoá lag üá gy
hasonlíátanak raá , mint egyik tojaá s a maá sikra. Ha hajlandoá lenne egyszerüő en
feá lreaá llni, eá s üá tjaá ra engedni oő t, megspoá rolhatnaá magaá nak a megalaá zoá
apasaá gi teszteket meg a tartaá sdíájat. Minek meghürcoltatni mindkettoő jüü ket?
Ánnie maá r megtapasztalta, milyen gyalaá zatos jelzoő kkel illetnek egy olyan
noő t, aki jogi üá ton akar apaá t fogni a gyerekeá nek – eá s nem szerette volna üá jboá l
aá teá lni ezt. Minek besaá rozni John tisztes neveá t? Minek veszeá lyeztetni a
szaá maá ra oly fontos koü zoü sseá g megbecsüü leá seá t? Maá r íágy is sokan rosszalljaá k,
hogy oü sszeadta magaá t egy feheá r noő vel, aki raá adaá sül az alkalmazottja.
Mekkora botraá ny lenne beloő le, ha kiderüü lne, hogy teherbe is ejtette?
Nem, a vak is laá thatja, hogy Johnnynak az lesz a legjobb, ha nem szerez
tüdomaá st a gyerekroő l.
Ily moá don meggyoő zve magaá t, hogy nemes szaá ndeá k vezeá rli, nem püsztaá n
feá lelem eá s oü nzeá s, Ánnie nyügalmat eroő ltetett magaá ra.
– Lehet, hogy te meggondoltad magad, de eá n nem. Roü videsen veá get eá r a
nyaá r, ideje, hogy befejezzüü k ezt a kis romaá ncot, eá s ki-ki a maga üá tjaá t jaá rja
tovaá bb.
Johnny legszíávesebben befogta volna a laá ny szaá jaá t, hogy ne mondhasson
ki toü bb ilyen baá rgyüá saá got, amely lekicsinyli eá rzelmei komolysaá gaá t, eá s
püsztíátoá haragot gyüá jt a szíáveá ben. Szitkozoá dva talpra ügrott. Á harcteá ren joá
hasznaá t vette a düü hnek, aá m tartott toő le, hogy a szerelemben csak püsztíátaá st
okozna. Sosem emelt meá g kezet noő re, de most eroő s kíáseá rteá st eá rzett, hogy
addig raá zza Ánnie-t, amíág el nem mondja az igazsaá got. Á biztonsaá g kedveá eárt
meá lyen zsebre dügta oü koü lbe szoríátott kezeá t.
107 / 123
– Nem beszeá lsz komolyan.

– Dehogynem – vaá gott vissza a laá ny, kicsit tüá lsaá gosan is gyorsan.
– EÁ s ahhoz mit szoá lsz, ha azt mondom, moá domban aá ll felajaá nlani neked
egy iskolapszicholoá güsi aá llaá st az ÁÁ lomfogoá ban, eá s oő szinteá n szeretneá m, ha itt
maradnaá l tartoá san? – Á laá ny arcaá n meglepeteá s sühant aá t eá s Johnny gyorsan
folytatta: – Á reá szleteket megbeszeá lhetjüü k keá soő bb. Feá laá llaá sroá l is lehet szoá , ha
a teljes tüá l megeroő ltetoő , eá s mellette folytathatod az üü vegmozaik-
tanfolyamot. Vagy segíátesz paá lyaá zatokat íárni. Ázt mondtad, van benne
tapasztalatod, eá n meg veá rt izzadok vele…
ÁÁ m a legfontosabbat, a szíáve meá lyeá roő l eá rkezoő szavakat nem bíárta
hangosan kiejteni: De ha nem akarsz állást, hát legyél egyszerűen a
feleségem!
Nem, miütaá n az oü sszepakolt taá skaá iba botlott az eloő szobaá ban. Nem,
amikor Ánnie-n laá tszik, hogy ha eroő lteti, azonnal felügrik az elsoő
repüü loő geá pre. Nem, amikor retteg a visszaütasíátaá stoá l…
Ha raá tüdnaá venni a laá nyt, hogy itt maradjon, eá s dolgozzanak tovaá bb,
latolgatta, ütaá na talaá n a szemeá lyes kapcsolatükban is tovaá bbleá phetnek. Sajaá t
szavai jütottak eszeá be: egyik leá peá s a maá sik ütaá n. Ha most keá nyelmetlen
helyzetbe hozza Ánnie-t az eroő skoü deá seá vel, annak borzalmas
koü vetkezmeá nyei lehetnek.
Hirtelen oü rüü lt, amieá rt meá gsem vette meg a meá regdraá ga eljegyzeá si
gyüő rüő t. Ha itt lenne a baá rsonydoboz a zsebeá ben, biztos nem aá llnaá meg, hogy
eloő vegye, eá s itt helyben eloő adja a hozzaá tartozoá ajaá nlatot. Egy ilyen
elhamarkodott leá peá ssel csak megfütamíátanaá a laá nyt. Visszameneküü lne a
pohaá rszeá ken laá thatoá meghitt csalaá di koü rbe.
Mintha az apja oő t figyelneá a feá nykeá proő l, gondolta, mikoü zben oü les
leá ptekkel roá tta a szobaá t.
108 / 123
Ánnie ellenben vaá ltozatlanül kerüü lte a tekinteteá t. Árcaá ra doü bbenet üü lt ki.
Johnnyt rettenetesen baá ntotta, hogy nem osztja az eá rzelmeit. Á jelek szerint
Esternek volt igaza, aki nyomateá kosan oá vta a laá tszoá lag joá szaá ndeá küá
idegenektoő l.
Lehet, hogy Ánnie valamifeá le joá teá konykodaá snak fogta fel az egynyaá ri
kalandot? Vagy tapasztalatot gyüő jtoü tt küü loü nboü zoő kültüá raá k együü tteá leá seá roő l –
amit majd felhasznaá l a disszertaá cioá jaá ban? Vagy egyszerüő en a haá zassaá g nem
foglaltatik benne az oő slakosok megmenteá seá ben?
Á rettenthetetlen katona tehetetlenüü l vergoő doü tt az ellentmondaá sos
eá rzelmek viharaá ban. Ámikor pedig Ánnie veá güü l felemelte a szemeá t, eá s a keá k
meá lyseá gekben sajnaá latot laá tott csillogni, üá gy eá rezte, meghasad a szíáve.
– ŐŐ szinteá n nagyra eá rteá kelem az ajaá nlatot, de sajnos elkeá steá l. Maá s terveim
vannak – mondta a laá ny.
– Mifeá le terveid?
Semmilyenek, gondolta Ánnie. Kilenc hoá nap aá ll rendelkezeá seá re, hogy
berendezze az eá leteá t egyedüü laá lloá anyakeá nt, eá s az nem sok. Tartott toő le, hogy
ha visszamegy iskolapszicholoá güsnak foő aá llaá sba, nem marad majd tüü relme
eá s energiaá ja a sajaá t gyermekeá re. Maá s münka viszont nem fizet olyan joá l,
holott a peá nzre szüü kseá ge lesz. Termeá szetesen a csalaá djaá ra mindig szaá míáthat,
ezt toü bbszoü r is a lelkeá re koü toü tteá k maá r, de nem akart terhet rakni a vaá llükra.
Büü szke eá s füü ggetlen noő keá nt senki segíátseá geá t nem vette szíávesen igeá nybe.
Johnny ajaá nlata toü keá letes lenne – ha nem eá pp az oő gyerekeá t hordanaá a
szíáve alatt. Ha elfogadnaá az aá llaá st, roü videsen kitüdoá dna a titok. Á feá rfi aligha
oü rüü lne a híárnek. Sajaá t tapasztalata is arra taníátotta, hogy tartsa a szaá jaá t. Ha
Johnny saá rba raá ngatja a neveá t, azt meá g tüá leá li, de a gyerekeá t kitenni annak,
hogy feá lveá r fattyüá nak csüá foljaá k, semmikeá pp nem akarta.
Tülajdonkeá pp az sem kizaá rt, hogy Johnny raá tovaá bbra is igeá nyt tart, de a
gyerekre nem. Semmi jeleá t nem adta, hogy keá sz feladni a füü ggetlenseá geá t
109 / 123
eá jszakai eteteá sek eá s pelenkacsereá k kedveá eárt. Maá rpedig elvetetni semmikeá pp
nem hajlandoá . Hallani sem akar ilyesmiroő l!
Mi haszna üá jboá l eá s üá jboá l sorra venni a lehetoő seá geket? Á legjobb, amit
remeá lhet, egy kelletlen haá zassaá gi ajaá nlat, a legrosszabb a mocskos bíároá saá gi
haá borüá .
Ánnie azonban semmikeá pp nem akart belemenni egy koü telesseá geá rzetboő l
fakadoá keá nyszerhaá zassaá gba. Nem tartozott azon hiszeá keny noő k koü zeá , akik
szerint a jegygyüő rüő varaá zseroő vel bíár, eá s minden gondot megold.
Ha tehaá t mindnyaá jük eá rdeke azt kíávaá nja, hogy elütasíátsa Johnny
ajaá nlataá t, meg fogja tenni, hataá rozta el. Meá g ha ezzel megbaá ntja is. Büü szkeá n
kihüá zta magaá t.
– Á terveim csak raá m tartoznak.
Ánnie kegyetlen szavai nagyobb püsztíátaá st vittek veá ghez, mint egy
aknamezoő . Elveszíáteni egy veá gtagot csekeá lyseá g ahhoz keá pest, amikor az
embernek darabokra szakad a szíáve. Johnny a keá t koü nyoü keá neá l fogva talpra
raá ntotta a laá nyt.
– Vagyis a terved leá nyege az, hogy megszabadülsz toő lem. Pont. Keá sz.
Veá ge.
– Mieá rt nem tüdsz egyszerüő en elengedni? Nem akartam, hogy íágy eá rjen
veá get! – kiaá ltott fel Ánnie, eá s behünyta a szemeá t, hogy ne kelljen laá tnia a
feá rfi arcaá n tüü kroü zoő doő faá jdalmat.
Johnny ütaá lkozva elengedte, mire a laá ny visszaroskadt a szeá kbe, mint
egy rongybaba, eá s szipogva szoríátotta hasaá ra a kezeá t.
– Sosem baá ntanaá lak – mondta a feá rfi szemrehaá nyoá an. Maá r a felteá telezeá s
is seá rtette. – Nem üá gy, mint te, aki szaá ndeá kosan faá jdalmat okozol.
Ánnie tüdta, mekkora aá ra van e vallomaá snak. Egy olyan büü szke, eroő s
ember, mint Johnny, nem egykoü nnyen vaá llalja a gyengeseá geá t. Szerette volna
110 / 123
a neveá n szoá líátani, magaá hoz oü lelni eá s megvigasztalni. Elmondani neki az

igazsaá got, eá s bocsaá natot keá rni, amieá rt íágy meg kell hogy jaá rjaá k a poklot.
Ehelyett neá maá n neá zte, ahogy a feá rfi kiviharzik a szobaá boá l. EÁ pp csak
annyi idoő re aá llt meg, amíág felkapta a csomagjait, aztaá n kirohant a haá zboá l, eá s
teljes eroő boő l bevaá gta maga moü goü tt az ajtoá t. Á keá mleloő ablak üü vege
csoü roü mpoü lve hüllott a foü ldre.
Ánnie a kezeá be temette az arcaá t. Áz ablakot meá g csak ki lehet javíátani, de
mi lesz a szíáveá vel, amely szinteá n szilaá nkokban hever?
111 / 123
12. FEJEZET
Áz eljoü vendoő napokban az emberek kerüü lni kezdteá k Johnny Lonebeart,

mint a sebesüü lt medveá t. Keá sz volt baá rkin kieá lni a düü heá t, aki volt olyan
szerencseá tlen vagy ostoba, hogy keresztezze az üá tjaá t.
Koraá bban küü loü n kiteá roő t tett, hogy bekükkantson Ánnie oá raá ira.
Bearanyozta a feá rfi napjaá t, ha csak laá thatta. Lenyüő goü zte, ahogy a
legmakrancosabb diaá kkal is szoá t eá rtett, eá s alkotoá münkaá ra sarkallta. Most
ellenben messze kiteá rt a laá ny üá tjaá boá l, kerüü lte a talaá lkozaá st, a szemeá lyes
jellegüő t eá ppüá gy, mint a szakmait.
Roü videsen veá get eá r a nyaá r, eá s Ánnie taá vozik. Itt hagyja a gyerekeket, akik
megtanültaá k becsüü lni, eá s a feá rfit, aki szereti – akaá rmi toü rteá nt is koü zoü ttüü k.
Paá r nap, eá s soha toü bbeá nem kell Ánnie Wainwrightra gondolnia.
Kiveá ve, amikor tekintete a kaá praá zatos üü vegmozaikra esik, amely
hamarosan a helyeá re kerüü l, az iskola eloő csarnokaá ban. Vagy valahaá nyszor
meglaá tja a felkeloő napot, amiroő l eszeá be jüt, mikeá nt pirült el a laá ny, ha
ügratta. Mindannyiszor, amikor a nyaá rfalevelek süsogaá sa Ánnie kacajaá t
ideá zi, a napsügarak pedig hajaá nak szoő keseá geá t…
Reá vedezeá seá t a noő veá re szaá raz megjegyzeá se toü rte meg:
– ŐÖ rüü lj, hogy megszabadültaá l toő le!
Ester kimondottan azeá rt híávta meg Johnnyt, hogy felvidíátsa kedvenc
eledeleá vel, eá s helyreaá llíátsa a csalaá di beá keá t. Igaz, a feá rfi csak azzal az üü rüü ggyel
fogadta el a meghíávaá st, hogy üá gyis aá t kell adnia egy csomagot Hajnalpíárnak,
de ezen nem seá rtoő doü tt meg. Mikeá nt eleá gteá telt sem eá rzett, amieá rt neki lett
igaza, aki oá vta az ellenseá ggel valoá bizalmaskodaá stoá l. Ánnaá l sokkal jobban
sajnaá lta az oü ccseá t, aki laá thatoá an rettenetesen szenvedett. De haá t Johnny maá r
kiskoraá ban sem fogadta meg soha a joá tanaá csot.
112 / 123
Ilyen szempontboá l a makacs laá nya nem sokban küü loü nboü zik toő le.
Hajnalpíárboá l sem lehetett neá haá ny mordülaá snaá l toü bbet kicsikarni
mostanaá ban, akaá rcsak a nagybaá tyjaá boá l. EÁ s az ember üá gy eá rezte, hogy
menten leharapjaá k a füü leá t. Neheá z volt nem a feheá r noő t vaá dolni a csalaá di
kapcsolatok elmeá rgesedeá seá eárt, aki – amint azt Ester termeá szetesen
megjoá solta – roü videsen eá ppoly sebesen eltüő nik a rezervaá tümboá l, ahogy joü tt.
Mint a forgoá szeá l, püsztülaá st hagyva maga moü goü tt.
Beledobott egy darab teá sztaá t az olajba, aztaá n keá zbe vette a csomagot,
amelyet Johnny ledobott a kredencre, mieloő tt kivett magaá nak egy soü rt a
hüő toő boő l, eá s elterpeszkedett a kereveten. Esterboő l nem is vaá ltott ki olyan
heves hataá st a vaskos boríáteá k, mint az oü ccseá boő l, akinek majdnem elaá llt a
szíávvereá se, amikor meglaá tta rajta Ánnie hivatalos hangüá üü zeneteá t. Ester
inkaá bb azon lepoő doü tt meg, hogy a küü ldemeá ny nem az idegen noő egykori
iskolaá jaá boá l, hanem egy montanai inteá zmeá nyboő l eá rkezett. Nem zavartatta
magaá t a leveá ltitok megseá rteá seá eárt, hanem felnyitotta.
Á keá pek alapjaá n roü gtoü n laá tta, hogy oő slakosok aá ltal üü zemeltetett
foő iskolaá roá l van szoá . Feleá bredt a kíávaá ncsisaá ga. Áz egyik kisebb gyereknek
kiadta, hogy teríátse meg az asztalt, oő meg aá tlapozta a taá jeá koztatoá füü zeteket.
Ha megnyeri a tetszeá seá t a tartalma, ez a csomag talaá n megüá ssza az
eleá geteá st. Ha nem, az eloő dje sorsaá ra jüt, aneá lküü l hogy üá jabb viszaá lyt
szíáthatna.
Á vacsora feszüü lt hangülatban telt. Johnny geá piesen megdicseá rte noő veá re
foő ztjeá t, de aztaá n nemigen lehetett szavaá t venni. Hajnalpíár süá lyos soá hajai
toü rteá k meg idoő nkeá nt a csendet. Á toü bbi laá rmaá s gyerkoő c is megeá rezhette a
rossz hangülatot, mert sebesen bekanalaztaá k az eá telt, aztaá n rohantak ki az
üdvarra, jaá tszani.
– Na, ebboő l eleá g! – csapott tenyereá vel az asztalra Ester, amikor
haá rmasban maradtak, eá s felaá llt. Áz oü ccseá t meg a laá nyaá t, akik koü vetni akartaá k
113 / 123
a peá ldaá jaá t, azonban visszaparancsolta: – Maradjatok csak a feneketeken! –

Paá r pillanattal keá soő bb az asztal koü zepeá re hajíátotta a barna boríáteá kot. – Erroő l
a foő iskolaá roá l esetleg taá rgyalhatünk – koü zoü lte Hajnalpíárral. – Vaá ltozatlanül az
a veá lemeá nyem, hogy ostobasaá g szerencseá t proá baá lnod a taá gabb vilaá gban, de
nem bíárom tovaá bb neá zni a büá slakodaá sodat. Hiaá nyozni fog a segíátseá ged
idehaza, de nem aá llok az aá lmaid üá tjaá ba. Szaá míáthatsz a taá mogataá somra,
baá rhogy doü ntesz is. Ha aztaá n meggondolod magad, laá nyom, remeá lem, a
büü szkeseá g nem fog visszatartani a hazajoü veteltoő l. Á csalaá dod itt van, eá s
szeretettel laá tünk, akaá rmi toü rteá nik is. – Miütaá n kibontakozott a laá nya
oü leleá seá boő l, eá s elmaszatolta kicsordült koü nnyeit, meá g hozzaá tette: – Eredj,
tanülmaá nyozd aá t a papíárokat! Nekem van meá g egy kis dolgom a
nagybaá tyaá ddal.
Ámikor Hajnalpíár szobaá jaá nak ajtaja becsapoá dott, Johnny raá mosolygott a
noő veá reá re. Ezüá ttal szíávboő l.
– Büü szke vagyok raá d – neá zett elismereá ssel a szemeá be. – Tüdom, milyen
neheá z volt mindezt elmondanod.
– Majdnem annyira, mint azt, ami most koü vetkezik. – Ester megtoü roü lte a
kezeá t a koü teá nyeá ben, eá s vizsla tekintetet vetett az oü ccseá re. – Nem titok, hogy
nem paá rtolom a vegyes haá zassaá gokat. Mindketten tüdjük, milyen neheá z az
ilyen kapcsolatokboá l szaá rmazoá gyerekek helyzete. Sokszor egyik kültüá raá ban
sem tüdnak gyoü keret ereszteni. Mindazonaá ltal szaá míáthatsz raá m mint lelkes
nagyneá nire, ahogy eá n is mindig szaá míáthattam raá d a gyerekeim
felneveleá seá ben.
Johnny üá gy meredt a noő veá reá re, mint egy oő rüü ltre.
– Miroő l beszeá lsz?
– Lehet, hogy eddig nem sok joá t hallottaá l toő lem a baraá tnoő det illetoő en,
de…
114 / 123
– Nem is akarom hallani! – vaá gott a szavaá ba a feá rfi. Á vigasztaloá ceá lzatüá
becsmeá rleá s eá pp ellenkezoő hataá st vaá ltana ki. Baá rmekkora faá jdalmat okozott
is neki Ánnie, tovaá bbra sem tüő ri, hogy a jelenleá teá ben oá csaá roljaá k!
– Áttoá l eá n meá g elmondom. Tüdnod kell, hogy rendes noő nek tartom
Ánnie-t. Soő t üá gy veá lem, joá hataá ssal van raá d. Ámikor leszerelteá l eá s hazajoü tteá l,
alig ismertem raá d. Á bohoá fiatalemberboő l, aki gondolkodaá s neá lküü l haá gta aá t a
sebesseá gkorlaá tozaá sokat, eá s toü rte oü ssze a noő i szíáveket, magaá ba fordüloá ,
megkeseredett ember lett. Maá r majdnem feladtam a remeá nyt, amikor
felbükkant Ánnie. Tovaá bbra sem lelkesedem eá rte, hogy eá pp egy loü koü tt feheá r
leaá nyzoá val aá llsz oü ssze, de aá ldaá som raá tok.
John taá tott szaá jjal hallgatta. Erre nem szaá míátott.
Ester hangja ellaá gyült, ahogy folytatta:
– Ha raá tok neá zek, eszembe jüt az eá n George-om. Maá r tíáz eá ve, hogy
meghalt, meá gis, nincs nap, hogy ne gondolneá k raá . Piszkosül hiaá nyzik.
Kisoü cseá m, ha csak feleannyira szereted a te Ánnie-det, mint eá n a feá rjemet,
bolond vagy, ha hagyod elmenni. – Komoly szavainak küü loü n nyomateá kot
adtak a szemeá ben csillogoá koü nnyek.
– Ha nem tüdnaá d, Ánnie szakíátott velem. Kirüá gott, egyetlen szoá
magyaraá zat neá lküü l.
– No eá s? Á terhes noő ket nem mindig a joá zan eá sz vezeá rli.
– Terhes? Ezt meg honneá t veszed? – csattant fel Johnny elhüő ltem Mindig
odafigyelt a veá dekezeá sre… kiveá ve azt az egyetlen alkalmat, amikor… – a
hangja elcsüklott, eá s oü sszeszüő küü lt szemmel füü rkeá szte noő veá re arcaá t, aki
neveteá sben toü rt ki.
– Mi noő k eá szrevesszüü k az ilyesmit – csoá vaá lta a fejeá t Ester. – Milyen vakok
a feá rfiak, hogy nem veszik eá szre az egyeá rtelmüő tüü neteket, peá ldaá ül a reggeli
rosszülleá teket. Egyeá b, keveá sbeá pontosan koü rüü líárhatoá jelekroő l nem is szoá lva.
115 / 123
– Mindig elkaá praá ztat a megfigyeloő keá pesseá ged – hüá zta el a szaá jaá t epeá sen a
feá rfi. – Nem te vagy az, aki rendre keá ptelen oü sszepaá rosíátani a gyerekei
zoknijait?
– Kinevethetsz, de laá ttam a minap Ánnie-t, eá s az oü sztoü noü m azt süá gja,
hogy joü voő ilyenkor maá r nagyneá ni leszek. Szerintem legalaá bbis keá rdezd meg
toő le, amíág nem tüá l keá soő !
Johnny hitetlenkedve füü rkeá szte noő veá re arcaá t, magyaraá zatot keresve a
viselkedeá seá ben beaá llt vaá ratlan fordülatra, de az asszony komoly vonaá sain
csüpaá n oő szinte aggodalom tüü kroü zoő doü tt. Joá eá rzeá ssel toü ltoü tte el, hogy Ester
iraá nta eá rzett szeretete eroő sebb, mint az Ánnie-vel szembeni fenntartaá sai.
– Elkeá pesztoő teremteá s vagy – koü zoü lte vele, eá s arcon csoá kolta. Áztaá n
kirohant a haá zboá l.
Hirtelen maga sem tüdta, mit eá rez. Nyilvaá nvaloá an ki kell deríátenie az
igazsaá got. Á gondolat, hogy esetleg apa lesz, eddig ismeretlen büü szkeseá ggel
eá s feleloő sseá geá rzettel toü ltoü tte el. Ellenben feldüü híátette, hogy Ánnie el akarta
titkolni eloő le ezt a nagyszerüő híárt. Valoá ban keá pes lenne üá gy elmenni, hogy
egyetlen szoá t sem szoá l arroá l, hogy a koü zoü s gyermeküü ket hordja a szíáve alatt?
Gyalaá zatos eá s megbocsaá thatatlan eljaá raá s lenne.
Mikoü zben padloá gaá zzal koü zelíátett Ánnie lakhelye feleá , megproá baá lta
aá tgondolni a helyzetet eá s kavargoá eá rzeá seit. Ha Ester gyanüá ja beigazoloá dik,
akkor Ánnie keá sz felaá ldozni a szerelmüü ket a gyerek kedveá eárt. Ábboá l, hogy
nem taá jeá koztatta, az koü vetkezik, hogy nem bíázik benne.
Mire megeá rkezett a kis fahaá zhoz, jeges düü h marcangolta a szíáveá t. Vadül
doü roü mboü lni kezdett az ajtoá n, amelyet maá r legütoá bbi laá togataá sa alkalmaá val is
majdnem betoü rt.
– Nyisd ki az ajtoá t! – kiabaá lt. – Most azonnal!
Ánnie-nek nem sok vaá lasztaá sa maradt, hacsak nem kíávaá nt az ablakon aá t
meneküü lni. EÁ pp belemerüü lt a pakolaá sba, amikor meghallotta a kiskütyaá k
116 / 123
Johnny eá rkezeá seá t jelzoő zenebonaá jaá t. Lelkes vakkantaá saik hallataá n
elfacsarodott a szíáve. ÁÁ rüloá nak eá rezte magaá t.
– Megyek maá r – mondta, eá s remegoő teá rdekkel elindült ajtoá t nyitni.
Tisztaá ban volt vele, hogy borzalmasan neá z ki. Á sok síáraá s, a kialvatlansaá g,
a menetrendszerüő eá melygeá sek eá s a rossz lelkiismeret mind-mind nyomot
hagytak a küü lsejeá n. Johnny legalaá bb belaá thatja, milyen szerencseá s, hogy
megszabadült toő le. Kibüá voá t keresni üá gyis remeá nytelen, ha egyszer a feá rfi a
fejeá be vette, hogy beszeá l vele, eá s ordas farkas moá djaá ra düá l-füá l a küü szoü boü n.
Eleá g volt azonban egyetlen pillantaá st vetnie a feá rfi arcaá ra, eá s eroő s
kíáseá rteá st eá rzett, hogy inkaá bb becsapja az orra eloő tt az ajtoá t, eá s
elmeneküü ljoü n. Baá r John biztosíátotta, hogy soha nem emelne kezet noő re,
most üá gy neá zett ki, mint aki keá sz miszlikbe apríátani a haá zat. Nem mintha az
oá cska zaá r sok veá delmet jelentene a feá lelmetes harcos villaá mloá haragjaá val
szemben.
– Mit akarsz? – tüdakolta Ánnie, mikoü zben feá lreaá llt az üá tboá l, eá s
beengedte Johnt.
– Áz igazsaá got! – foü rmedt raá a feá rfi, eá s megragadta a vaá llaá t.
Mindazonaá ltal ellenaá llt a vaá gynak, hogy hevesen megraá zza a laá nyt. – Terhes
vagy?
Süá lyos üü lte meg a kis haá zat. Sajaá t büő ntüdataá val eá s Johnny haragjaá val
szembesüü lve Ánnie meg sem proá baá lt tagadni. Kütatoá tekintete meá lyebb
keá rdeá sekre keresett vaá laszt, mint amit feleletkeá nt hangosan feltett:
– Honnan tüdod?
Á feá rfi keze eroő tlenüü l csüá szott le a vaá llaá roá l.
– Tehaá t igaz?
– Igen. – Ánnie leá lekben felkeá szüü lt a szemrehaá nyaá sok aá radataá ra. Hogy
toő rbe csalta. Vagy, amivel egykori csaá bíátoá ja igyekezett kibüá jni a feleloő sseá g
aloá l, hogy toü bb feá rfival is lefeküü dt.
117 / 123
– Ne aggoá dj – sietett leszoü gezni –, nem vaá rok el toő led semmit, eá s nem
akarok neked kellemetlenseá get okozni! EÁ pp azeá rt tartottam titokban, mert
üá gy veá ltem, szaá modra íágy a legeloő nyoü sebb. Gondolom, nem akarod
szeá tküü rtoü lni a híárt az iskolaá ban. Senki nem fogja megtüdni, hiszen maholnap
elütazom. a szokaá sos pletykaá kat kell elviselned.
Johnnyra nem nagyon hatottak a megnyügtatoá nak szaá nt szavak.
– Á szokaá sos pletykaá kat?
Ánnie nem tüdta mire veá lni seá rtett doü bbeneteá t. Lehetetlen, hogy ne
tüdnaá , miroő l van szoá ! Tehaá t ügyanazt a strateá giaá t folytatta: egyszerre
iparkodott a feá rfi düü heá t eloszlatni, eá s a sajaá t lankatag oü nbizalmaá t felszíátani.
Mert bizony nemreá g esett tüá l egy keá tseá gbeesett síároá goü rcsoü n. Keá tseá gei a raá
vaá roá feladattal kapcsolatban nem voltak megalapozatlanok. Tapasztalatboá l
tüdta, hogy egyedüü l felnevelni egy gyereket nem csüpaá n anyagi
szempontboá l megeroő ltetoő . Nagy elszaá ntsaá g kell hozzaá , hogy reggel valaki
bevonszolja magaá t a münkahelyeá re, miütaá n eá jszaka a síároá s babaá val
virrasztott. Igencsak proá baá ra fogja tenni a keá pesseá geit, ha – ne adj Isten –
megbetegszik a kicsi, s oő neki segíátseá g neá lküü l kell megbirkoá znia a feladattal.
Árroá l nem is szoá lva, hogy a gyermek fejloő deá seá nek boldog pillanatait nem a
paá rjaá val fogja megosztani, hanem az eá ppen idoő szerüő pesztonkaá val.
– Áz, hogy gyereket vaá rok, nem befolyaá solja az eá letedet – eroő skoü doü tt
tovaá bb oü nzetlenüü l. – Kiveá ve, persze, ha reá szt kíávaá nsz venni a neveleá seá ben.
Ebben az esetben biztosan ki tüdünk alakíátani egy mindenki szaá maá ra
kellemes laá thataá si rendet.
Szavai a vaá rttal eá pp ellenteá tes hataá st eá rtek el. Johnny arca eltorzült,
ahogy megproá baá lta szavakba oü nteni jogos felhaá borodaá saá t, amieá rt
melleá kszereploő veá fokozzaá k le a szüü letendoő gyermeke eá leteá ben.
118 / 123
– Ha reá szt kíávaá nok venni? – ismeá telte maroá güá nnyal. – Meá gis, mire
alapozod az ellenkezoő jeá t? – tüdakolta egeá sz testeá ben remegve a
visszafojtott indülattoá l.
– Á tapasztalatra! – vaá gott vissza a laá ny.
– Á tieá dre vagy az enyeá mre?
– Mindkettoő re!
Hosszüá maá sodpercekig neá maá n baá mültak egymaá sra. Veá güü l Ánnie toü rte
meg a csendet:
– Tagadod, hogy a híárek szerint szaá mtalan gyereked van a
rezervaá tümban, akiknek meá g csak a nevedet sem adtad?
Johnny hinni sem akarta, hogy Ánnie doü nteá se ilyen alaptalan vaá dakon
nyügszik.
– Füü tyüü loü k a pletykaá kra! Szemernyi alapjük sincs – jelentette ki hidegen.
- Árra nem gondoltaá l, hogy ha veled mindig gondot fordíátottam a
veá dekezeá sre, akkor meá gsem lehetek olyan feleloő tlen kan, aki üá ton-üá tfeá len
gyerekeket nemz? Meg arra, hogy pontosan tüdom, mennyire megsíányli egy
gyerek a csonka csalaá dot, hiszen nap mint nap ilyenekkel dolgozom? EÁ s,
hogy aá rva gyerekkeá nt esetleg eleá g meá lyen eá rint az apasaá g keá rdeá se? –
Elcsüklott a hangja a faá jdalomtoá l.
Ánnie-t azonban a sajaá t seá relmei koü toü tteá k le.
– Tüdod, milyen megalaá zoá , hogy vadidegenek odajoü nnek hozzaá m a
boltban, eá s bemütatjaá k nekem a te gyerekedet?
Áz arcaá n tüü kroü zoő doő rettenetes elkeseredeá s szíáven üü toü tte Johnnyt. Ha
ilyen gonosz treá faá k aá ldozataá vaá vaá lt, Ánnie fürcsa viselkedeá se maá r eá rthetoő bb.
– EÁ desem – düü nnyoü gte –, nem tüdom, ki volt az, de csüá nyaá n aá tvert teá ged.
Gyoü ngeá den felemelte a laá ny arcaá t. Ánnie megremegett, de ezüá ttal nem
fordíátotta el a tekinteteá t. Johnny maá sik kezeá vel a nyakaá t ciroá gatta. Egy perce
sincs meá g, hogy meg tüdta volna fojtani a laá nyt. Most viszont, hogy azok a
119 / 123
leá lekbe laá toá keá k szemek kütatva neá ztek raá , üá gy eá rezte magaá t, mint a
molylepke, akit ellenaá llhatatlanül vonz a laá mpa laá ngja, pedig tüdja, hogy
püsztülaá s vaá r raá .
– Kinek hiszel, Ánnie? Nekem vagy valami idegennek? Nem eleá g, ha azt
mondom neked, hogy nincs maá s gyerekem, mint az, akit a szíáved alatt
hordasz?
Tenyereá t a laá ny poá loá ja alaá csüá sztatta. Tüá l korai lett volna meá g baá rmi
hataá rozottat tapintani, aá m valamifeá le titokzatos, büő voü s kapcsolat meá gis
leá trejoü tt koü zte eá s szerelmüü k gyüü moü lcse koü zoü tt, mert egeá sz testeá n bizsergeá s
fütott veá gig.
Ánnieá ügyanüá gy eá rezte. Elkerekedett szemmel rebegte:
– Keá rlek, ne tedd ezt velem!
Johnny a pohaá rszeá ken aá lloá csalaá di keá pre mütatott.
– Te nem tüdod, milyen apa neá lküü l felnoő ni. Nagyanyaá m mindent megtett,
hogy poá tolja anyaá mat, de apaá m hiaá nyaá t faá jdalmasan megeá reztem. Egyetlen
okot tüdok elkeá pzelni, amieá rt nem akarod, hogy reá szese legyek a gyerek,
illetve a te eá letednek: szeá gyelled, hogy lefeküü dteá l velem, eá s nem akarod,
hogy a gyereküü nk megismerje valoá di szaá rmazaá saá t.
Ánnie levegoő ütaá n kapott.
– Teá vedeá s! – kiaá ltott. – Szoá sincs ilyesmiroő l! – Megfogta a feá rfi kezeá t, eá s az
ajkaá hoz emelte. Hogy elüő zze legsoü teá tebb feá lelmeit, a sajaá tjairoá l lebbentette
fel a faá tylat, immaá r füü ggetlenüü l a koü vetkezmeá nyektoő l. – Ázeá rt nem szoá ltam a
terhesseá groő l, mert feá ltem. Tüdod, hogy egyszer, reá gen, lett volna gyerekem,
de azt nem meseá ltem, hogyan fogadta az apja a híárt. Ázzal vaá dolt, hogy
szaá ndeá kosan estem teherbe, mert haá zassaá got akarok raá keá nyszeríáteni. Hogy
toü nkreteszem a joü voő jeá t. Koü nnyüő kis noő cskeá nek nevezett, aki maá sokkal is
lefeküü dt, eá s nem is oő az apa. Mindezt szeá tküü rtoü lte a koü rnyeá ken. Noha
roü videsen elveteá ltem, a joá híárem odalett. Ákaá rcsak az oü nbecsüü leá sem. Ázoá ta
120 / 123
sok idoő eltelt, de az emleá k nagyon is eleven. Nem akartam, hogy te is íágy
eá rezz. Hogy azt hidd, csapdaá ba csaltalak.
– Csapdaá ba?! – csattant fel Johnny, aki nem tüdta tovaá bb tüü rtoő ztetni
magaá t. Á szerelem nem csapda! Á szerelem híávoá szoá , amely szerencseá s
esetben meghallgataá sra talaá l. Á feneá be is, szeretlek, Ánnie! Hamarabb meg
kellett volna mondanom, de ezt magamnak sem mertem idaá ig bevallani.
Meg akartam keá rni a kezedet akkor este, amikor hazajoü ttem Denverboő l, de
aztaá n üá gy laá ttam, az idoő pont… nem eá ppen megfeleloő .
Ánnie testeá t keserüő neveteá s raá zta, mikoü zben koü nnyek patakzottak veá gig
az arcaá n. Hirtelen megbicsaklott a teá rde. Johnny elkapta, a karjaá ba emelte,
eá s a díávaá nyhoz vitte. Veá gtelenüü l oá vatosan fektette le. Csak nehogy
megismeá tloő djoü n a veteá leá s! – fohaá szkodott. ŐÖ sszeraá ndült a gyomra, ha arra
gondolt, hogy elveszíáthetik a gyermeküü ket. De ha arra gondolt, hogy
elveszíáti Ánnie-t, akkor a szíávvereá se is elaá llt.
Teljes meá rteá kben feleloő snek eá rezte magaá t a laá ny szeme alatt soü teá tloő
karikaá keá rt. Saá padt volt, alig aá llt a laá baá n, meá gis oő volt a legszebb noő a foü ld
kerekeá n.
– Joá l vagy? – tüdakolta, eá s maá r indült volna, hogy riassza a mentoő ket.
– Most maá r igen – nyügtatta meg Ánnie. – Csak szeá düü loü k egy kicsit, eá s
nagyon bütaá nak eá rzem magam. Áttoá l feá ltem, hogy nem akarsz gyereket.
Vagy ha meá gis, akkor elveszed toő lem, mint Laürelt a bíároá saá g. Szoá szerint
kiteá pteá k a karomboá l! Szoü rnyüő volt, eá s nagyon nehezen jütottam tüá l rajta, de
belaá tom, ettoő l meá g bíáznom kellett volna benned.
– Bizony aá m! – dorgaá lta gyoü ngeá den a feá rfi, eá s püszit adott az orra
hegyeá re.
– Meg tüdsz nekem bocsaá tani?
– Áz attoá l füü gg. – Ha valakinek bocsaá natot kellene keá rnie, az oő . Szoü rnyüő
vaá dakkal illette kedveseá t. Igaz, hogy csak gondolatban, de ettoő l meá g nem
121 / 123
szeá gyellte keveá sbeá . Mindazonaá ltal ezüá ttal feá lretette a visszaütasíátaá stoá l valoá
reá gi feá lelmeá t. – Hozzaá m joü ssz feleseá güü l?
Egy ilyen komoly keá rdeá s komoly vaá laszt eá rdemel. Ánnie feá lt, hogy
elragadjaá k tüá laá radoá eá rzelmei, ezeá rt oá vatosan fogalmazta meg a vaá laszt:
– Nem akarom, hogy azt eá rezd, a gyerek miatt feleseá güü l kell venned. Ne
hidd, hogy taá vol tartom toő led a kicsit, ha nem haá zasodünk oü ssze!
– Ha az a ceá lod, hogy visszavonjam az ajaá nlatot, ne remeá nykedj! De hadd
mondjam el, mit eá rzek iraá ntad! Nem olyan ember vagyok, akit raá lehet venni
olyasmire, amit nem akar. Szeretem a münkaá mat, de az nem toü lti ki az
eá letemet. Melletted viszont teljes embernek eá rzem magam. Majd szeá tvet a
büü szkeseá g, ha arra gondolok, hogy gyereket vaá rsz toő lem. Boldogan eá s
remeá nnyel neá zek a joü voő be.
Ánnie üjjai a feá rfi süő rüő fekete hajaá ba meá lyedtek.
– EÁ s eá n meá g azt hittem, hogy megtagadod a gyermekedet! Biztos, hogy
oü ssze akarod koü tni az eá letedet egy olyan noő vel, aki ilyen szoü rnyüő dolgokat
felteá telez roá lad?
– Draá gaá m, mindannyian koü vetüü nk el hibaá kat. Áztaá n igyekszüü nk joá vaá tenni
oő ket, eá s tanülni beloő lüü k. ÁÁ m a szerelemben nincsenek felteá telek. Sem
feá lelem. Á harcteá ren megtanültam, micsoda kincs az eá let. De nem csüpaá n
azeá rt akarlak feleseá güü l venni, hogy meleg csalaá di feá szket biztosíátsak
magünknak eá s az oü sszes gyermeküü nknek. Nem! Ázeá rt akarlak feleseá gemüü l,
mert mindenneá l jobban szeretlek. Biztos lesznek neheá zseá gek, de hiszek
benne, hogy a koü ztüü nk levoő küü loü nbseá gek kiegeá szíátik egymaá st, eá s együü tt üá j,
gazdagabb egeá szet alkotnak. Mint a szíánes üü vegdarabok a münkaá idban. Ha a
szeretet fogja oü ssze a mozaikdarabkaá kat, akkor az eá letüü nk valoá saá gos
müő remek lesz.
Ánnie síárva hallgatta. Eddig nem tüdta, hogy a harcos, akit az aá gyaá ba
fogadott, a lelke meá lyeá n koü ltoő . Johnny gyoü ngeá d szavai eloszlattaá k minden
122 / 123
keá tseá geá t. Magaá hoz oü lelte eá s megcsoá kolta joü vendoő feá rjeá t, aki azütaá n
felemelte, eá s bevitte a haá loá szobaá ba. Egy festett üü vegszíáv voü roü ses feá nyeá ben,
amelyet Ánnie az ablakra akasztott, megismeá telteá k szerelmi fogadalmaikat,
eá s megüü nnepelteá k koü zoü s eá letüü k kezdeteá t.
Ánnie lelke meggyoá gyült a Wind River hegyseá g aá rnyeá kaá ban toü ltoü tt hetek
alatt. Megküü zdoü tt a müá ltjaá ban lakozoá deá monokkal, akaá rcsak Johnny.
Mindketten belaá ttaá k, hogy az eá letben vannak viszontagsaá gos pillanatok, eá s
lesznek is, de együü tt megbirkoá znak velüü k. Á szeretet szakadeá kokat keá pes
aá thidalni, eá s ezt a taníátaá st oő k elsoő keá zboő l adhatjaá k tovaá bb gyermekeiknek…
123 / 123

Harcos Az Agyban - Cathleen Galitz

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Harcos Az Agyban - Cathleen Galitz

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Cathleen Galitz

Az indián származású John Lonebear bénító emlékekkel tért haza a

– Ázt teheti, Miss Wainwright – a „Miss” günyoros sziszegeá skeá nt

koü szoü nhetoő , hogy az Álomfogoá az orszaá g egyik legsikeresebb eá s

Ánnak elleneá re, hogy üá jfent megfogadta, nem alakíát ki eá rzelmi

Á koü vetkezoő hüszonneá gy oá ra jelentoő s reá szeá t Ánnie bosszankodaá ssal

kerge bakfis maá r, megtanülhatnaá leplezni az eá rzeá seit. Áhogy megtanülta

Szíávesen lemondott olyan formasaá gokroá l, mint hogy behíávja eá s

Megtermett ember leá teá re Johnny Lonebear meglepoő en koü nnyedeá n

– Bizony – boá lintott együü tt eá rzoő en –, vannak emleá kek, amelyek

– Elneá zeá st.

Johnny szaá ja az oü veá re tapadt, s Ánnie-vel forogni kezdett a vilaá g. Nem

Johnny azonnal talpra ügrott, eá s felsegíátette, oő pedig keá zen fogta, eá s a

– Most rajtad a sor.

Ánnie aggodalmai feleslegesnek bizonyültak a tovaá bbi koü zoü s münkaá t

Miütaá n az eá teleket visszapakoltaá k a kocsiba, nekivaá gtak a misszioá s

Á szíánes üü vegablakokon aá t beaá ramloá feá nyben finoman haá trahajtotta a

Imeá nti boldog, meghitt hangülatük romokban hevert, mintha valaki

Komor gondolataiboá l Johnny hangja riasztotta foü l.

Hatalmas kihíávaá s egy fiatalnak egyedüü l elhagyni a rezervaá tümot. Áki

– Áhogy, hited szerint, cserbenhagytad Michaelt? – keá rdezte a laá ny,

hamis íágeá retekkel aá ltatni, eá s ennek megfeleloő en iparkodott maradeá ktalanül

üá szoá k is meggondoljaá k keá tszer, mieloő tt belemereá szkednek. IÁgy a parton

hasaá bbürgonyaá t, aá m a sonkaá s szendvicseá t nem volt hajlandoá megosztani

Áz elkoü vetkezoő derüő s napokban a fütoá kaland kezdte tartoá s kapcsolat

– Kocsival megyek, eá s magammal viszem. Tüdom, hogy meá g nem eá rzed

– Nem beszeá lsz komolyan.

a neveá n szoá líátani, magaá hoz oü lelni eá s megvigasztalni. Elmondani neki az

Áz eljoü vendoő napokban az emberek kerüü lni kezdteá k Johnny Lonebeart,

a peá ldaá jaá t, azonban visszaparancsolta: – Maradjatok csak a feneketeken! –

You might also like