Júlia KSZ 2008.30. A - Eileen Wilks - Tetovált Szív (Tall Dark and Eligible 1.)

Eileen Wilks
Tetová lt szív
Jacob West csak akkor kaphatja meg apai ö rö kségét, ha megnő sü l. A férfi nem is
idegenkedik a gondolattó l, mivel ú j alkalmazottja, a csinos és ö ntudatos Claire tö kéletes
jelö ltnek tű nik. Á m a lá nyt mind a mai napig rettegésben tartja egykori vő legénye, és
egyelő re hallani sem akar ú j kapcsolatró l. Ennek ellenére egyre kö zelebb kerü lnek
egymá shoz. Claire azonban attó l tart, hogy Jacob csak az ö rö kséget akarja megszerezni…
Eileen Wilks Tetovált szív (JKSZ 2008/30/1.)
ELŐ HANG
Odakint szél fü tyü lt a bokrok kö zö tt, és elszá radt leveleket fú jt le a tö lgyfá kró l. A
há zban há rom fivér á llt egymá ssal szemkö zt.
– Meg kell há zasodnunk – tö rte meg egyikü k a csendet.
A végső kig elszá ntnak tű nt, a má sik kettő viszont értetlenü l meredt rá . Mivel csak
féltestvérek voltak, nem hasonlítottak tú lsá gosan egymá sra, de mindhá rmuknak
hatá rozott vonalú á lla, izmos nyaka és feltű nő en hosszú , vékony ujjai voltak. Aki ismerte
a West fivéreket, az azt is tudta ró luk, hogy a testi erő n és az aká r kecsesnek is
nevezhető mozgá son kívü l apjuk má s, nem igazá n hízelgő tulajdonsá gait is ö rö kö lték.
Luke, a kö zépső testvér felnevetett.
– Micsoda? Há zasodjunk ö ssze? É n ú gy tudom, hogy ezt itt Texasban férfiak kö zö tt
tiltja a tö rvény.
– Ne akarj meg sö tétebbnek tű nni, mint amilyen vagy! – felelte Michael, a legfiatalabb
fivér, és leü lt a kandalló elő tt á lló egyik fotelba. A sö tét szemű és hajú fiatal férfit a
testalkata szerint rakodó munká snak is nézhették volna, arca azonban tanult, értelmes
emberre vallott. – Való ban olyan sokba kerü lnek azok a kezelések, Jacob?
A legidő sebb és legmagasabb testvér a kandalló pá rká nyá nak tá maszkodott. A karcsú
és széles vá llú Jacob West szeme szokatlanul vilá gos volt, marká ns voná sai pedig
zá rkó zottsá gró l á rulkodtak.
– Minden egyes kezelés egy hétig tart, és szá zezer dollá rba kerü l. Mivel az eljá rá s még
csak kísérleti stá diumban van, a biztosító nem téríti meg a kö ltségeket.
Michael halk fü ttyentéssel nyugtá zta a hallottakat.
– Annyi pénzed még neked sincs – mondta Luke. – Jó sá gos ég! Amikor utoljá ra lá ttam,
Ada még makkegészségesnek tű nt. El sem akarom hinni, hogy ilyen beteg. Te mió ta
tudsz errő l?
– Négy hó napja.
– Négy hó napja? – kérdezett vissza Luke. Rajta nem dagadtak ú gy az izmok, haja is
vilá gosabb volt, mint a má sik két testvéré, és mindenki megnyerő en kedves embernek
tartotta. – Négy teljes hó napig egy szó t sem szó ltá l nekü nk? – emelte fel a hangjá t.
Komó tosan odasétá lt Jacobhoz, és ú gy nézett rá , mintha meg akarná ü tni. Michael
azonban gyorsan felá llt, és kö zéjü k lépett.
– Nyugalom! – szó lt rá Luke-ra.
– É n sem tudtam volna Ada á llapotá ró l, ha véletlenü l nem lá tom meg az egyik rohama
utá n – magyará zkodott Jacob. Megígértette velem, hogy senkinek nem mondom el, mi
van vele. Végü l csak azért szegtem meg az ígéretemet, mert azt remélem, hogy tehetü nk
érte valamit.
– Most hol van? Kó rhá zban? – kérdezte Michael.
– Svá jcban, a ritka vérbetegségekre specializá ló dott Varens Intézetben. – Jacob egy-
egy mappá t adott á t a testvéreinek. – Itt mindent megtalá ltok, amit ö sszegyű jtö ttem a
Timur-féle szindró má ró l és az intézetrő l.
A két testvér á tfutotta a papírokat. Az első oldalak elolvasá sa utá n Luke mosolyogva
felnézett.
– Az orvosá nak is utá nanéztél.
– Természetesen. Mindig jó tudni, kivel van dolgunk.
Michael letette a mappá já t.
2
– Biztos, hogy segít ez az eljá rá s, és nem veszélyes, ha még csak kísérleteket

folytatnak vele?
– Ada a vá rtná l jobban reagá l rá . A betegsége ugyan nem gyó gyítható , de a tü netek
á llító lag teljesen megszü ntethető k a kezelés rendszeres alkalmazá sá val. Ezért hívtalak
ide benneteket.
– É n eddig még csak az ö rö krészem kamatait vettem fel – mondta Michael. – Azokró l
készséggel lemondok.
– Nagyvonalú az ajá nlatod, de annyi sajnos nem elég. Adá nak élete végéig évente
há rom-négy kezelést kell kapnia. A kö ltségek ugyan csö kkenni fognak, ha az eljá rá st
hivatalosan is elismerik, ahhoz azonban még legalá bb ö t évnek kell eltelnie.
A szobá ra telepedett csendet csak az ablakü vegeknek ü tő dő á gak kopogá sa tö rte meg.
Magá ban mind a há rom testvér arra jutott, hogy Adá n csak ú gy segíthetnek, ha
megnő sü lnek.
– Fogadunk – kérdezte végü l Luke –, hogy melyikü nknek há zasodik meg elő szö r?
Michael nem vá laszolt a kérdésre.
– Ha teljesítjü k a feltételeket, mennyi idő re lesz szü kség ahhoz, hogy hozzá jussunk az
ö rö kséghez?
– Egy hó napra mindenképpen – felelte Jacob. – Adá nak viszont hat hó napon belü l meg
kell kapnia a kö vetkező kezelést. Elvileg magamra tudná m vá llalni a kö ltségeket, de
lehet, hogy befuccsol az egyik nagy ü zletem.
– Egy szó , mint szá z, minél elő bb meg kell nő sü lnü nk. De semmi gond – ü tö tt meg
Luke szá ndékosan kö nnyed hangot. – Tö bb nő t is ismerek, aki boldogan igent mondana
nekem. Te persze Maggie kezét fogod megkérni, Jacob.
– Mi van, most má r te dö ntesz helyettem? – kérdezte a legidő sebb testvér ingerü lten.
– Ugye nem azt akarod mondani, hogy csak szédítetted azt a szegény lá nyt? –
kérdezett vissza Luke.
– Maggie Stewartró l beszéltek? – akarta tudni Michael. – Ilyen komoly terveid vannak
vele? – vonta fel a szemö ldö két, miutá n a bá tyja bó lintott.
– Má r felmerü lt bennem, hogy feleségü l kellene vennem – ismerte be Jacob. – Azt
hiszem, a legfő bb ideje.
– Ná lad mi a helyzet, Mick? – Luke tudatosan haszná lta Michael becenevét, hogy
megnyerje a há zasodá s gondolatá nak. – A munká d miatt te nemigen kerü lsz kapcsolatba
nő kkel. Mikö zben ellenséges orszá gokban szimatolsz, romantikus kalandokra nemigen
futja.
– Luke jó l beszel – jegyezte meg Jacob. – Megengedik a kö telességeid, hogy
menyasszonyt keress magadnak? Mintha azt mondtad volna, hogy nemsoká ra megint
kü lfö ldre kell utaznod.
– Így van. Harmadiká n.
– Egy hét mú lva? – lepő dö tt meg Luke. – É n ugyan a gyors megoldá sok híve vagyok, de
hét nap még nekem sem lenne elég. Keressek neked feleségjelö ltet?
– Majd én keresek magamnak – felelte Michael.
– Még valamit tudnotok kell – mondta Jacob. – A kezelés ugyan eddig bevá lt, de nem
biztos, hogy ez a jö vő ben is így lesz. Megeshet, hogy megnő sü lü nk, hozzá jutunk az
ö rö kségü nkhö z, fizetjü k Ada gyó gyítá sá t, és ő egy hó nap vagy egy év mú lva mégis
meghal.
Luke és Michael ö sszenézett. Kivételesen tö kéletesen értették egymá st, és végü l
Michael mondta ki azt, amit mindketten gondoltak:
– Hogy egy hó nap lesz-e belő le, esetleg egy év, vagy aká r hú sz, nem szá mít. A lényeg,
hogy idő t nyerjü nk Adá nak. Végü l is érte tesszü k.
3
A há rom testvér ezzel meg is hozta a dö ntését. Mielő bb feleséget keresnek maguknak,
hogy hozzá jussanak ahhoz a zá rolt vagyonhoz, amelynek a felosztá sá t apjuk furcsa
feltételekhez kö tö tte. Való já ban sohasem akartak megnő sü lni, most mégis készek voltak
rá azért a nő ért, akit mindhá rman egyformá n szerettek. Adá ért, a csalá djuk egykori
há zvezető nő jéért.
4
1. FEJEZET
Az ablakot, amelynél Jacob á llt, eső verte. Fel nem foghatta, miért szeretik egyesek
ezeket a szü rke napokat. Ilyenkor decemberben még kellemetlenebb, hogy a
nedvességhez hideg is tá rsul. Ő csak a zivatarokat szerette. Ha villá mok ciká ztak az égen.
Az viszont, hogy most má r há rom napja esik, ő rü letbe kergette.
Szá já hoz emelte a csészéjét, és azonnal elfintorodott. A hideg ká vét legalá bb annyira
utá lta, mint az ilyen idő já rá st. Á m ha teljesen ő szinte akart lenni magá hoz, el kellett
ismernie, hogy a ma reggeli komor hangulatá nak leginká bb az elő ző hétvége az oka.
Végü l is nem mindennap esik meg egy férfiemberrel, hogy megkéri egy nő kezét, az
pedig kikosarazza ő t.
Igaz, ami igaz, ajtó stul rontott a há zba, de mi má st tehetett volna? Mielő bb meg kell
nő sü lnie, és a vá lasztá sa Maggie-re esett. A melegszívű , ő szinte és kö zvetlen lá ny, akit
mindenki kedvel, tö kéletes felesége lehetett volna. Rá adá sul nagyszerű lovas. Az is
tetszett benne, hogy a testi szerelemben tapasztalatlan és szemérmes. Ezért is volt
annyira tü relmes vele. Két teljes hó napon á t vá rt, hogy elnyerje a bizalmá t, noha nem
volt kö nnyű megtartó ztatnia magá t.
Az indok, amelyet Maggie az elutasítá sa magyará zatá ul felhozott, való sá ggal fejbe
kó lintotta. Emésztő szenvedély ugyan nem fű tö tte a lá ny irá nt, de kívá nta, és má r alig
vá rta, hogy á gyba bú jhasson vele. A szenvedély jelentő ségét egyébként is eltú lozzá k.
Olyan az, mint a tű zijá ték. Egy ideig lá ngol, aztá n nagyon hamar kialszik. Ő pedig
természetesen arra szá mított, hogy errő l Maggie is ugyanígy gondolkodik.
Tévedett. Pedig igazá n kedvelte a lá nyt, és ő k ketten nagyon is ö sszeillettek volna.
Bá rcsak ne kellene ennyire kapkodnia!
Jacob még csak há tra sem pillantott, amikor kinyílt mö gö tte az ajtó .
– Az elő bb csö ngö tt a telefon – jegyezte meg.
– Akkor fel kellett volna venned – felelte egy érdes hang. – Szemlá tomá st nincs má s
dolgod.
Jacob most má r elfordult az ablaktó l, és az idő s nő re nézett, aki termoszban ká vét
hozott be neki.
– Szü netet tartok. Egyébként te há nyod folyton a szememre, hogy tú l sokat dolgozom.
– Messze nem ugyanaz, ha valaki szü netet tart, vagy bú nak ereszti a fejét.
– É n nem eresztettem bú nak a fejem.
Ada há rom hete tért vissza Svá jcbó l, és akkor tudta meg, hogy Jacob beszá molt a
betegségérő l a testvéreinek. Azó ta sem bocsá totta meg neki, hogy elá rulta a titká t, de
legalá bb jobb színben volt, és emellett minden má s eltö rpü lt. Vékony volt ugyan, de
kö vérnek soha nem lehetett mondani, és megint fü rgén, hatá rozottan mozgott.
– Tetszik a hajad.
Az asszony megérintette bodros fü rtjeit, amelyek narancsos á rnyalata éles
ellentétben á llt barna arcbő rével.
– Igazá n? Pedig féltem, hogy Marilyn tú l merészre festette.
– Igazá n vidá m.
Ada letette a termoszt az író asztalra, és kö zben helytelenítő hangot hallatott
– Tudod is te, mi az a vidá m! Felhívjak egy munkakö zvetítő t? Cosmó t a gyomra
kínozza, nekem meg jobb dolgom is akad, mint hogy a telefonhoz rohangá ljak.
– Az ú j asszisztensnő m majd fogadja a hívá sokat, ha egyá ltalá n befut.
5
– Telefoná lt, hogy ú ton van.

Jacob megint kinézett az ablakon.
– Nyilvá n az á tkozott eső miatt késik – mondta megértő en
A há z egy dombon á llt, a kö rnyéken azonban kiadó s eső zésekkor mindig víz alá
kerü ltek az utak. Ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy a munkatá rsai itt lakjanak ná la.
Ada ká vét tö ltö tt Jacobnak.
– Ez majd talá n javít a hangulatodon.
A férfi elvette a csészét. Kicsit sem ö rü lt annak, hogy ú j asszisztense lesz, mert nem
szerette maga kö rü l az idegeneket. Sonia, a korá bbi titká rnő je ugyan csupa jó t mondott
errő l a Miss McGuire-rő I, neki azonban még mindig komoly kétségei voltak.
– Valahol má r hallottam a nevét – jegyezte meg.
Ada együ tt érző pillantá st vetett a férfira.
– Még fiatal vagy ahhoz, hogy ennyire feledékeny légy. A mú lt hó napban Sonia
megbízá sá bó l készített egy elemzést. Azon rajta kellett lennie a nevének.
– Nem erre gondoltam. – Jacob ivott egy korty ká vét, és leü lt az író asztalá hoz. – Most
felhívom Marcó t Ró má ban. Ha végre elő kerü l az ú j asszisztensem, kérlek, azonnal
vezesd be hozzá m. A hibá imró l késő bb is beszá molhatsz neki.
– Arra kevés lesz egy nap – felelte a há zvezető nő , aztá n az ajtó hoz indult. A kü szö bö n
azonban megá llt, és bizonytalannak tű nt, ami amú gy cseppet sem vallott rá . – Jacob?
– Igen?
– Maggie visszautasított?
A férfi bó lintott. Sejtelme sem volt, honnan tudja ezt Ada, amikor egy szó t sem szó lt
neki a szá ndékairó l.
– Nem ő a szá modra az igazi – á llapította meg az idő s nő . – Ú gyhogy ne mérgelő dj,
inká bb dolgozz! – tette hozzá , mielő tt becsukta maga mö gö tt az ajtó t.
Jacob a rossz hangulata ellenére is elnevette magá t. Semmi kétség, Ada jobban van, és
csak ez szá mít. Az mindegy, hogy ő végü l kit vesz majd el, elvégre minden há zassá g rejt
magá ban bizonyos kocká zatot. Mi lenne, ha azonnal megkérné az ú j asszisztensnő je
kezét, amint megjö n? Jó reggelt. Miss McGuire. Ö rü lö k, hogy nem fulladt meg idefelé
jö vet. A személyi titká rom éppen beteg, ú gyhogy ma ö nnek kell fogadnia a
telefonhívá sokat. Ezenkívü l pedig mielő bb feleségü l szeretném venni. A péntek
megfelelne?
Jacob mosolyogva letette a csészéjét. Még akkor is mosolygott, amikor bekapcsolta a
szá mító gépét. Amint a képernyő n megjelentek a legú jabb tő zsdei á rfolyamok, azonmó d
megfeledkezett a ká véjá ró l, az eső rő l és arró l a nő rő l, aki nemet mondott a há zassá gi
ajá nlatá ra.
Még akkor is zuhogott, amikor Claire megérkezett a West-há z elé, ahol a kö vetkező
hetekben laknia kell. Ez nem is há z, inká bb vá rkastély, pontosította gondolatban,
mikö zben az épü letet nézegette. Má ris kará csonyi díszben pompá zott, bá r csak pá r
napja volt a há laadá s ü nnepe. Az első emeleti ablakok fö lé kifeszített égő sor vö rö ses
fényt vetett a szü rke kő falra. Az eső fü ggö ny mö gö tt jobbra egy torony tű nt elő , és Claire
nem akart hinni a szemének, amikor odafö nt még lő réseket is felfedezett.
Eső kabá tja alatt hó na alá szorította a laptopjá t, s amennyire csak tudta, ernyő vel is
védte magá t, miutá n kiszá llt az unokatestvére kocsijá bó l. A csengő gombra egy vízkö pő
szobor nagyra tá tott szá já ban talá lt rá . Feszü lten vá rta, ki fog ajtó t nyitni. Ehhez a
há zhoz egy hihetetlenü l méltó sá gteljes komornyik illene a legjobban, gondolta. Vagy a
notre-dame-i toronyő r.
6
Legnagyobb csaló dá sá ra azonban az ajtó kicsit sem nyikorgott, amikor kinyílt, és ő

nem Quasimodó val talá lta szemkö zt magá t.
– Jaj nekem! – kiá ltott fel a tö rékeny kis nő . – Rosszabb, mint gondoltam… vagyis
sokkal jobb.
Az idő s asszony akkora volt, mint egy apró termetű tizenkét éves lá nyka. Vékony
szá lú haja kó cosan meredezett a fején, és a színe leginká bb a kö rö mvirá géra
emlékeztetett. Arcá t legalá bb hatvan nyá ron á t sü tö tte má r barná ra a texasi nap. Hosszú
ujjú pó ló t, bő , olajzö ld nadrá got és kö tényt viselt. Fü lében hatalmas kö vek csillogtak.
Claire azonban eskü dni mert volna, hogy való diak.
– Claire McGuire vagyok – mutatkozott be.
– Há t persze hogy maga az! Ki má s vető dne ide ilyen idő ben? – ingatta a fejét az
apró cska nő . – Azért csak jö jjö n be! Sonia jó elő re figyelmeztetett, de azt is mondta, hogy
maga nem akarja majd elcsá bítani a fiú t. Nem mintha kü lö nö sebben meg kellene hozzá
erő ltetnie magá t.
– Tessék? – kérdezte Claire megü tkö zve.
– Nem érdekes. – Az asszony felnevetett. – Nem tudom, mi já rhatott Sonia fejében, de
az biztos, hogy mostantó l nem lesz itt unalmas az élet. Jö jjö n velem!
Claire ú gy talá lta, hogy egy Jacob West-féle lá ngeszű és kü lö nc remetéhez végü l is fura
há zvezető nő illik, ha má r egyszer a notre-dame-i toronyő rt nem alkalmazhatta.
– Maga nyilvá n Ada – mondta, miutá n belépett a tá gas elő szobá ba.
– Illett volna bemutatkoznom, de sejtettem, hogy Sonia mesélt má r magá nak ró lam.
– Azt mondta, meg fogom kedvelni.
– Vannak, akik kedvelnek. Csomagja nincs? Adja ide az eső kabá tjá t! Felakasztom a
konyhá ban.
Claire engedelmesen kibú jt a csö pö gő kabá tbó l.
– A holmim a kocsimban van. Majd behozom, ha elá ll ez az eső – vá laszolta Ada elvette
a kabá tjá t.
– A lépcső feljá ró alatt van egy fü rdő szoba, ha rendbe szeretné hozni magá t – mondta,
és elmosolyodott, miutá n a feje bú bjá tó l a lá bujja hegyéig szemü gyre vette Claire-t. –
Nem mintha szü ksége lenne rá . Nem, nem, egészen biztos. hogy nem fogunk unatkozni –
tette hozzá , majd elsietett.
Claire somolyogva ingatta a fejét, miutá n az alacsony asszony eltű nt egy boltív
mö gö tt. A négyzet alakú , hatalmas elő szoba, vagy inká bb elő csarnok csupa má rvá ny volt,
és a magas mennyezetet stukkó díszítette. Balra egy csukott ajtó mellett jó kora
kará csonyfa á llt, jobbra pedig lépcső vezetett az emeletre. Szemkö zt két á tjá ró nyílt: az
egyik, amelyen á t Ada tá vozott, egy folyosó ra; a má sik a nappalira, amelyben most
egyetlen lá mpa sem égett.
Claire érezte, hogy nedves haja a fejére tapad, és elő vette a tá ská já bó l a keféjét.
Ahhoz, hogy tudja, szö rnyen festhet, nem kellett kimennie a fü rdő szobá ba. Ú j
munkaadó já ró l viszont, akivel még nem talá lkozott, csak keveset tudott. Hallani persze
má r hallott ró la. Pénzü gyi kö rö kben mindenki tudja, kicsoda a híres-hírhedt Jégember.
Jacob Westet emlegették így. Egyesek kedvelték, má sok irigyelték, és olyanok is voltak,
akik féltek tő le. Két dologban azonban mindenki egyetértett vele kapcsolatban. Abban,
hogy má r-má r ijesztő en ért a pénzcsiná lá shoz, és hogy sohasem hazudik. Hallgatag és
talá n kíméletlen is, de mindig betartja a szavá t.
Egyik kü lö ncsége az, hogy nem tart fent irodá t. Ebben a hatalmas, régi há zban él és
dolgozik, amelyet még a nagyapja építtetett, és ragaszkodik ahhoz, hogy a legkö zelebbi
munkatá rsai is itt lakjanak. Claire-nek is ezért kellett most idejö nnie. Soniá t fogja
helyettesíteni, aki Georgiá ba utazott a lá nyá hoz, hogy a két hó napos kis unoká já val
7
babá zzon. Ha nem ú gy hozzá k a kö rü lmények, nem mondott volna igent a bará tnő jének,
és eszébe sem jutott volna, hogy eljö jjö n otthonró l, otthagyva a munká já t. Még az a
lehető ség sem bírta volna rá erre, hogy egy olyan pénzü gyi má gus mellett szerezhet
tapasztalatokat, mint West.
Miutá n évekig egy nagybank befektetési osztá lyá n dolgozott, tavaly ö ná lló sította
magá t, és fü ggetlen befektetési taná csadó lett. Arra szakosodott, hogy kö zepes nagysá gú
cégekrő l, illetve cégek szá má ra készítsen elemzéseket. É lvezte a sokak szá má ra szá raz
pénzü gyi mérlegek, kimutatá sok tanulmá nyozá sá t és értékelését. Ez persze nem
meglepő egy magafajta embernél, aki a szekrényében színek, stílusok és évszakok
szerint elrendezve tartja a ruhá it.
Munká já ban a legnagyobb ö rö mét abban lelte, hogy megtalá lja az első lá tá sra fel nem
ismerhető ö sszefü ggéseket. Végső soron mindig ezek dö ntik el, hogy egy befektetés
bevá ltja-e a hozzá fű zö tt reményeket. Bizonyos dolgokban má r-má r kínosan rendszerető
volt, de a kü zdelmet is szerette, a győ zelmet pedig még anná l is jobban. Eddig má r épp
elégszer győ zö tt is, á m az á llandó megrendelő i kö r kialakítá sá ra sok ideje rá ment. A
pénz, amelyet Jacob West mellett fog keresni, nagyon is jó l jö n majd neki.
Az á llá st azonban mégsem ezért vá llalta el, legalá bbis nem ez volt a fő oka. Sokkal
tö bbet nyomott a latban, hogy itt lakhat. Soniá tó l tudta, hogy a West-há z tö kéletesen
biztonsá gos hely, má rpedig szá má ra ez nagyon fontos volt azutá n, hogy megkapta Ken
levelét.
Claire megborzongott, aztá n eltette a hajkeféjét, és odalépett az ó riá si fenyő hö z, hogy
elterelje a gondolatait. Régimó di díszeivel a kará csonyfa lenyű gö ző volt, de egyben
valahogy hideg és rideg is.
– Sajná lom, hogy megvá rakoztattam – bukkant elő Ada az á tjá ró bó l. – Elkö vettem azt
a hibá t, hogy rá néztem Cosmó ra. Mint minden férfi, ő is azt képzeli, hogy a halá lá n van,
ha bekap egy apró cska vírust.
– Cosmo? – kérdezte Claire, hogy megtudja, ki az.
A há zvezető nő azonban má r elindult.
– Jö jjö n! – szolt há tra, mikö zben há tra sem nézve végigsietett egy folyosó n. –
Való színű leg befejezte má r a beszélgetést Ró má val. Ha mégsem, akkor legfő bb ideje,
hogy megtegye – mondta még, mielő tt megá llt egy ajtó elő tt, és gyors kopogtatá s utá n
kinyitotta. – Megérkezett. Te pedig jö ssz nekem egy hú szassal.
Sonia mindent tudott Claire-rő l, és való színű leg a fő nö két is tá jékoztatta. Ha mégsem,
Jacob Westnek akkor is egészen biztosan beugrik az arca. Az emberek tö bbségének ma is
elég csupá n egyetlen pillantá st vetnie rá , hogy eszü kbe jusson a hat évvel ezelő tti
pletyka, a botrá ny és a bíró sá gi tá rgyalá s.
Claire nagy levegő t vett, és belépett az irodá ba. A falakat díszes faborítá s fedte, és sok-
sok szekrény á llt benne, a lá nyra azonban a legnagyobb hatá st a jó kora író asztal mö gö tt
ü lő férfi tette. Jacob Westet a hatalom levegő je lengte kö rü l. A haja sö tét volt, teste
karcsú , izmos, az arca marká ns, éles voná sú . A férfi felá llt, és Claire végignézett tö kéletes
szabá sú nadrá gjá n és ingén. A maga egy méter hetvenével ő t sem lehetett éppen
alacsonynak mondani, de a férfi legalá bb tizenö t centiméterrel magasabb volt ná la. Jacob
West bó lintá ssal ü dvö zö lte, aztá n a há zvezető nő jéhez fordult.
– A fogadá s tíz ó rá ró l szó lt – mondta. – Az pedig má r tizenkét perccel elmú lt.
– Má r ö t perccel tíz elő tt megjö tt, de te akkor még telefoná ltá l. – Ada a férfi elé tartotta
a tenyerét. – Ide a pénzt!
– Mi lenne, ha dupla vagy semmi alapon já tszaná nk? A tét az, hogy nem tartod magad
az orvos utasítá saihoz, és nem fogsz lepihenni délutá n.
8
– Ilyen kö nnyen nem versz á t – felelte a há zvezető nő , és megvető en lebiggyesztette az

ajká t. – Kérem a pénzemet!
Claire nem tudta megfejteni West tekintetét. Bosszú s vagy éppenséggel jó t mulat
magá ban. Mindenesetre kihú zott a zsebébő l egy hú szdollá rost. Ada kikapta a kezébő l,
kö ténye zsebébe dugta, aztá n az ajtó hoz indult.
– Ebéd egykor. Burritos lesz – mondta. – Ne hagyja, hogy Jacob ugrá ltassa. Tú lsá gosan
megszokta, hogy mindig minden ú gy tö rténik, ahogyan ő akarja – tette hozzá az idő s
asszony, mielő tt becsukta maga mö gö tt az ajtó t.
– Sonia jó l gondolta, hogy meg fogom kedvelni Adá t – jegyezte meg Claire
mosolyogva.
Jacob West odafordult hozzá . Hideg a szeme, gondolta Claire. A színe szü rke, mint
ború s téli napokon az égbolté. A szempillá ja élesen elü t ettő l, mert ugyanolyan sö tét,
mint a haja. A szeme viszont vilá gos, izgató , és való já ban csak az első pillantá sra tű nik
hidegnek.
– Ö rö mö mre szolgá l, hogy ö nnek dolgozhatom, Mr. West.
Ú j fő nö ke keze meleg és erő s volt. É rintésétő l Claire-t furcsa melegség já rta á t, amitő l
meg is ijedt. Azzal nyugtatta magá t, hogy rég nem bakfis má r, és biztosan kezelni tudja
majd a helyzetet, de azért gyorsan elkapta a kezét.
– Sonia nagyon jó véleménnyel van magá ró l – vá laszolta Jacob West hű vö sen és
kimérten. – Ö rü lö k, hogy elfogadta az ajá nlatomat. A képességeihez méltó feladatokat
fog kapni.
– Remélem, sokat tanulhatok majd itt.
– Minél elő bb be szeretném dobni a mély vízbe, de elő tte meg kell ismernie a
folyamatban levő munká kat – mondta a férfi, és odalépett egy iratszekrényhez.
Az egyik falná l négy is á llt egymá s mellett, de nem szü rkék vagy homokszínű ek voltak,
és nem fémbő l készü ltek, mint á ltalá ban, hanem ugyanabbó l a cseresznyefá bó l, mint az
író asztal. Az egész iroda szép volt, visszafogott és elegá ns, ahogyan West maga is. Nem
az a klasszikus férfiszépség, mert ahhoz tú lsá gosan keményeknek rajzoltá k meg a
voná sait, de volt benne valami elő kelő ség.
Claire gondolatai vészes irá nyt vettek, de sietve rendre intette magá t.
– Miutá n képet alkottam magamnak a jelenlegi munká kró l, ö ná lló feladatokat is
kapok majd? – kérdezte.
– Igen – felelte West, és hogy ki tudja hú zni az iratszekrény legfelső fió kjá t,
félrehajtott egy borostyá ná gat.
A nö vény mind a négy szekrény fö lö tt végigkú szott, és má r a padló felé is elindult.
Egyik á gá n egy piros kará csonyi gö mb ló gott.
– Ha nem vigyá z, a borostyá n el fogja nyelni az iratait – jegyezte meg Claire
mosolyogva.
– Ez a dö g itt csak nő és nő . – A férfi kivett egy iratrendező t, aztá n visszacsukta a
fió kot, és egy má sikat hú zott ki. – Két éve kaptam Soniá tó l kará csonyra. Akkor még
egészen kicsi volt.
– Talá n tú l jó l viseli gondjá t.
– Az Sonia dolga, bá r még sosem lá ttam, mikor és hogyan csiná lja. Mindenesetre nem
engedi, hogy kidobjam innen ezt a gazt.
A Jégember eltű ri, hogy az asszisztense bá rmit is megtiltson neki? – futott á t Claire
agyá n a kérdés
– Azért csak legyen ó vatos – mondta fennhangon, mikö zben elvette az aktá t. – Ú gy
lá tom, a borostyá n rohamra készü l, és az író asztala csak egy méterre van tő le.
Jacob West mosolyá tó l Claire-nek remegni kezdett a lá ba.
9
– Ahhoz képest, hogy csak nö vény, való ban becsvá gyó . Nekem viszont van két lá bam,
és el tudok menekü lni az alattomos tá madá sai elő l.
– Igen, persze – felelte a lá ny. Nem értette, mi ü tö tt belé. Miért ezzel az idétlen
viccelő déssel akarja leplezni, hogy ú j fő nö ke teljesen elbű vö lte? – Ha megmutatja, hol
lesz az irodá m, má ris munká hoz lá tok.
– Erre! – West odalépett egy ajtó hoz, amelyet a fal faborítá sa eddig elrejtett Claire
szeme elő l. – Rendkívü li mó don érdekel a Stellar Security. A lehető leghamarabb
informá ció t kell kapnom a há rom tulajdonosró l.
A férfi utá n Claire is belépett a szomszédos irodá ba, és való sá ggal kő vé vá lt, amint
meglá tta, hogy a szobá ban egy á gy is helyet kapott. Igaz, nem abban a részben, amit
irodá nak rendeztek be. A tá gas szobá ban tévé és fotelok mellett egy kis konyhasarok is
volt.
– A titká rom sajnos beteg – folytatta Jacob West. – Ezért… Mi a baj?
– É n… nem tudtam, hogy ugyanabban a helyiségben fogok lakni és dolgozni.
– Ezt a szobá t akkor építtettem á t, amikor Soniá nak az ízü leti gyulladá sa miatt gondot
okozott a lépcső má szá s. Nem jó így magá nak?
– De, tö kéletesen megfelel. Csak meglepő dtem. Szép ez a szoba. É s nagyon zö ld.
Ez a helyiség mindkét részére igaz volt. A nagyjá bó l há romszor négy méteres
irodá ban az L alakú író asztalon a szá mító gépen és má s irodagépek sorakoztak, mö gö tte
vilá goszö ld forgó szék, elő tte pedig egy vendégszék á llt. A falná l iratszekrények meg egy
ruhá sszekrény, és rengeteg nö vény.
A polcokon kü lö nleges lá mpá k alatt afrikai ibolyá k nyíltak, az egyik sarkot kü lö nféle
pá frá nyok foglaltá k el, és majdnem teljesen beborítottá k a kö nyvszekrényt. Az ablak
elő tt egy fikusz és egy kis pá lmafa tró pusi nö vényekkel folytatott kü zdelmet a
napfényért. A szoba minden elképzelhető pontjá n olyan nö vények zö ldelltek és
virá goztak, amelyeket Claire még sohasem lá tott. Az irodá t a lakó résztő l elvá lasztó
bordá sfalra itt is borostyá n kú szott fel, mint West irodá já ban.
A lá ny dö bbenten csó vá lta a fejét.
– Sonia megkért, hogy viseljem gondjá t a nö vényeinek, amíg tá vol lesz. Azt viszont
elfelejtette megemlíteni, hogy egy ő serdő ben él.
– Nagyon szereti a nö vényeket.
– Azt lá tom. Még ö rü lhet, hogy magá nak csak egyet ajá ndékozott.
– Megfenyegettem, hogy má skü lö nben nö vényirtó szert fecskendezek szét.
– Biztosan csak tréfá nak szá nta.
A férfinak nyilvá n van humorérzéke, gondolta Claire. É s igéző a szeme…
– Szó líthatom Claire-nek? Szeretem keresztnevü kö n szó lítani a munkatá rsaimat. A
dolog kö lcsö nö s.
A lá ny ú gy gondolta, hogy így nehezebb lesz megtartania a tá volsá got, de nem akarta
udvariatlanul visszautasítani az ajá nlatá t.
– Természetesen, Jacob – felelte.
A férfi bó lintott.
– Adá tó l majd kap kulcsot a há zhoz, és a riasztó mű kö désével is megismerteti.
Munkaidő ben szeretem, ha nyitva van az irodá ink kö zö tt az ajtó .
– Hogy csak kiá ltania kelljen, ha szü ksége van rá m – bó lintott Claire mosolyogva.
– Nem szoktam kiabá lni. Ha végzett az aktá k tanulmá nyozá sá val, meg kell írnia
néhá ny levelet.
– Leveleket?
– Gondolom, ismeri ezt a kifejezést.
10
– Má r hallottam – vá laszolta Claire hű vö sen. – É n viszont befektetési taná csadó

vagyok. Nem gépelek leveleket, és ablakot sem pucolok. Most pedig munká hoz lá tnék.
Claire asztalá n két telefon á llt, egy sá rga és egy zö ld. Az egyik megcsö rdü lt.
– A sá rga az irodai készü lék. Vegye fel! – utasította West.
A parancsoló hang kicsit sem tetszett Claire-nek, de azért felemelte a baná n alakú
kagyló t.
– Jacob West irodá ja. Mr. West jelenleg… – kezdte, és kérdő pillantá st vetett a férfira.
– Nem érek rá , hacsak nem Michael vagy Luke az.
– Nem ér rá . Á tadhatok neki valamilyen ü zenetet? Igen, egy pillanat. – A lá ny
feljegyzett valamit, aztá n letette a telefont. – Já rt ó vodá ba?
– Nem – felelte West elképedve.
– Sejtettem. Ott ugyanis megtanítjá k a gyerekeknek a kérem és kö szö nö m szavak
haszná latá t. – Claire á tadta a férfinak az ü zenetet. – Bill Prescott kereste. Mielő bbi
visszahívá st kér.
– Majd visszahívom. Késő bb. A testvéreim kivételével ma senkivel nem akarok
beszélni.
Claire tudta, kicsoda Bill Prescott, pontosabban William Prescott, aki a csalá djá ban
má r harmadikként viselte ezt a nevet. Tö bbek kö zö tt egy elektronikai ó riá scég elnö ke, és
aligha szoktá k megvá rakoztatni.
– Szó val én fogadjam a telefonhívá sokat, és intézzem a levelezését?
– Igen, amíg meg nem gyó gyul a titká rom.
– Kö zben persze azért jelentéseket is készítsek. Esetleg diktá lni is fog nekem, és ká vét
is fő zzek magá nak?
– Tud gyorsírni? – kérdezte Jacob udvariasan.
– Abbó l nem kellett á llamvizsgá znom, hogy megkapjam a kö zgazdá sz diplomá mat.
– Ká r – biggyesztette el a szá já t a férfi, és fü rkésző en nézett Claire-re. – Rendesen
megfizetem az alkalmazottamat, és cserébe sokat vá rok el tő lü k. Az olyan kisegítő ktő l is,
mint maga. Amennyiben méltó sá gá n alulinak tartja, hogy a szoros kö telességein kívü l
má ssal is megbízzam, azt most mindjá rt mondja meg. Akkor majd má st keresek maga
helyett.
Claire tudta, hogy nemet kellene mondania a gépelésre. Ú gy má ris hazamehetne, és
nem kellene itt egy ő serdő vel meg egy olyan férfival kü szkö dnie, aki nemcsak nagyképű ,
hanem még veszélyesen izgató is. Csakhogy ott van Ken…
– Rugalmas leszek, amennyire csak lehet – vá laszolta végü l.
– Helyes. – West megá llt a nyitott ajtó ban. – Egyébként ká vét Ada fő z nekü nk, az
ablakokat egy takarító vá llalat tisztítja, a titká romat pedig Cosmo Penopolousnak hívjá k.
– Cosmo… micsodá nak?
– Penopolousnak. Ha nem kínozza a gyomra, akkor egyben ő a személyi trénerem és
bokszpartnerem is. Mint mondtam, sokat vá rok el az alkalmazottaimtó l, de nem
skatulyá zom be ő ket. Az elvá rá saimat kinek-kinek az egyéni képességeihez igazítom. – A
férfi megint felvillantotta lélegzetelá llító mosolyá t. – Alig vá rom, hogy a maga
képességeit is megismerhessem, Miss McGuire. Utá na majd testre szabott feladatokat
kap tő lem.
11
2. FEJEZET
A szomszéd iroda vastag perzsasző nyege elnyelte Jacob West lépteit. Claire csak a
bő rszék nyikorgá sá bó l és a szá mító gép billentyű zetének kopogá sá bó l talá lta ki, hogy a
férfi leü lt az író asztalá hoz. Ő is maga elé hú zta az első iratrendező t, és kinyitotta, de nem
kezdett el olvasni.
West azt mondta, hogy kívá ncsi az egyéni képességeire, és testre szabott feladatokat
akar rá bízni. A tekintete pedig kö zben… Nos, ugyancsak izgató volt.
Odaá t abbamaradt a billentyű k kopogá sa. Mit csiná lhat most a férfi? Nem tett semmi
megjegyzést a mú ltjá ra. Vajon azért nem, mert nem ismeri, vagy csak tapintatos? Nem
mintha olyan embernek tű nne, akit kü lö nö sebben érdekel, hogy tapintatosnak tartsá k. Ő
viszont szemlá tomá st érdekli. É s ez fordítva is igaz. Nem, nem az. Egyszerű en csak
felébresztette a kívá ncsisá gá t…
Mindenesetre kö nnyebb dolga volna, ha ö reg és há jas fő nö ke lenne, vagy olyan, aki a
sajá t neme irá nt vonzó dik.
Boldogulni fogok vele, nyugtatgatta magá t Claire. A férfiak utá ljá k, ha visszautasítjá k
ő ket. A tö bbségü k, mielő tt megtenné az első lépést, gondosan felméri a terepet, hogy
elejét vegye az esetleges elutasítá snak. Ő pedig megtanulta, hogyan szerelheti le ő ket.
Persze elő fordul, hogy van, aki nem ért a célzá sokbó l…
Jacob West viszont se nem sü ket, se nem vak. Nagyon is éles a szeme. É s ebbő l még
komoly gondok lehetnek. Izgatja ez a férfi, és ezzel ő is tö kéletesen tisztá ban van.
A tö prengésben a fő nö k hangja zavarta meg. Való színű leg telefoná l. Az elő bb azt
mondta, hogy nem szokott kiabá lni, és az ő hangjá val erre nincs is szü kség.
Claire nagyot só hajtott. Ebbő l elég! Jacob West nyilvá n észrevette, miféle érzéseket
ébresztett benne, de ő sem titkolta, hogy érdeklő dik irá nta. Aggodalomra azonban
semmi ok. Majd igyekszik tá vol tartani magá t a fő nö kétő l.
West elhallgatott odaá t. Bő rszéke ú jra megnyikordult. Talá n kinyú jtotta hosszú lá bá t,
és a nadrá gja alatt megfeszü lnek a kemény izmok…
Claire író asztalá n a sá rga telefon mellett rá dió is á llt. Bekapcsolta, és egy
countryénekes éppen egy férfi buta szívérő l énekelt. Most má r semmit sem hallott
odaá tró l, ú gyhogy elégedetten há tradő lt, és nekifogott az iratok tanulmá nyozá sá nak.
Jacob ö sszerá ncolta a homloká t, amikor a má sik szobá ban megszó lalt a rá dió .
Szá mtalan elintéznivaló ja lett volna, de ő csak arra a nő re tudott gondolni, aki odaá t ü lt.
Hogy képzelte ezt Sonia?
Felvette az asztalró l a csészéjét, és belekortyolt a ká véjá ba. Má r egy ó rá ja
megfeledkezett ró la, kö zben persze teljesen kihű lt. Viszolyogva letette, aztá n lementette
a szá mító gépén az adatokat, amelyekre amú gy sem tudott figyelni, és há tradő lt a
székében.
A Claire McGuire nevet ismerő snek talá lta, de csak akkor jö tt rá , honnan ismeri,
amikor elő szö r meglá tta viselő jét, aki ő rü letbe kergette Ken Lawrence-t. Ez persze
ostobasá g. Egyetlen egészséges férfi sem veszti el az eszét egy nő miatt, de a sajtó
kedveli az efféle hangzatos kifejezéseket. Claire McGuire-t az ú jsá gíró k a végzet
asszonyá nak á llítottá k be, és ebben komoly tá mogatá st kaptak Ken Lawrence szü leitő l,
akik gá tlá stalan csá bító nak festették le Claire-t.
Lawrence-ék ugyanazokban a kö rö kben forgoló dnak, mint ő . Nem kedveli ő ket, mert
sznobok. Rá adá sul még unalmasak is, és szellemtelenségü ket meg a humorérzékü k
12
hiá nyá t pénzzel és kapcsolatokkal pó toljá k. Hat éve, amikor kitö rt a botrá ny, a Lawrence
szü lő kre szá nalommal gondolt, a fiukra megvetéssel, de maga a tö rténet hidegen hagyta.
Á m amint megpillantotta Claire-t, azonnal tudta, kicsoda. Nem csoda, gondolta, és
kinyitotta a telefonos noteszét. Egy ilyen arcot nem lehet elfelejteni. É s ha még bű nö sen
gyö nyö rű test is tá rsul hozzá , az minden férfit térdre kényszerít.
Majdnem minden férfit, pontosította a megá llapítá st, és szó rakozottan tá rcsá zni
kezdett egy szá mot. Kö zben telt ajkakat lá tott maga elő tt, egy olyan szempá rt, amelynek
kékje versenyt ragyog a nyá ri égbolttal, egy lá gyan ívelt csípő t és egy keskeny derekat…
Claire tö kéletes ellentéte Maggie-nek. Mellette ellazulhatott, Claire-nél viszont errő l
aligha lehet szó .
– North Nyomozó iroda – jelentkezett be a vonal tú lsó végén egy kellemes hang.
– Jacob West vagyok. Adam North-t keresem.
– Kis tü relmét kérem, uram Mr. North éppen má ssal beszél.
Mikö zben Jacob vá rt, Claire mosolygó arca jelent meg elő tte. Eszébe jutott, mi volt az
első gondolata, amikor megpillantotta, a má sodperc tö rtrészével azelő tt, hogy
felismerte: Ez a nő kell nekem!
A Jacob West há zá ban tö ltö tt negyedik éjszaká ja utá n Claire arra ébredt, hogy má r-
má r elviselhetetlen feszítést érez az ö lében. A részletekre nem emlékezett, arra viszont
eskü dni mert volna, hogy erotikus á lmai voltak, és azt is tudta, ki szerepelt még bennü k
rajta kívü l.
Gondjait való já ban nem a fő nö ke okozza. Ő kifogá stalanul viselkedik. Hébe-hó ba
ugyan rajta felejti a tekintetét, de semmit sem tett vagy mondott, ami zavarba hozhatta
volna ő t. Néha megcsillogtatta a humorá t, á m legtö bbszö r megmaradt jó zan és kemény
ü zletembernek, aki sokat kö vetel, ugyanakkor tisztelettudó és visszafogott. Az utó bbi két
napban azért kicsit bará tsá gosabb lett, mint korá bban volt.
Claire-t fö lö ttébb bosszantotta, hogy sokkal inká bb kell tartania magá tó l, mint
Jacobtó l. A fantá ziá ja mindig is csak bajt okozott neki. Ö sztö nö s, meggondolatlan
viselkedésével nem csak a sajá t életét nehezíti meg.
Jacob Westnél mindenesetre nem hallgatott az ö sztö neire, és még azért is elszá ntan
kü zdö tt, hogy vele kapcsolatban egyá ltalá n ne legyenek ö sztö nö s gondolatai. Az
á lmainak és a tudatalattijá nak azonban sajnos nem parancsolhat.
Nagy só hajjal az ó rá ra nézett. Ideje felkelni. Ö rü lt, hogy végre péntek van, és ma
elhozhatja Sá bá t, a cicá já t. Dudorá szva á llt be a zuhany alá , és a szoká sosná l hidegebb
vizet engedett magá ra, hogy teljesen felébredjen.
A cicá ja most még Dannynél, az unokaö ccsénél van, aki a há zá ra is vigyá z. Sá ba ö nfejű ,
makacs és a természete még az ö vénél is lobbanékonyabb. Ez komoly ö sszetű zésekhez
vezetett a szomszéd juhá szkutyá já val egy nappal azelő tt, hogy ő itt munká ba á llt volna.
Az eset utá n Sá bá t á llatorvoshoz kellett vinnie, aki ö sszefoltozta a cicá t. Azó ta
szerencsére má r megint jó l van.
Miutá n lezuhanyozott, megfésü lkö dö tt és kifestette magá t, Claire kinyitotta a
szekrényt, és azon gondolkodott, mit vegyen fel. Vá lasztékban nem volt hiá ny, mert
szerette a szép ruhá kat, ma valahogy azonban egyik sem nyerte el a tetszését. Végü l egy
fekete selyemnadrá g mellett dö ntö tt, amely csá bosan rá simult a testére, hozzá pedig
rö vid, sá rga blézert vett fel. Még kis arany fü lbevaló t is feltett, aztá n ú jra megnézte,
mennyi az idő , nehogy lekésse az Adá val megbeszélt talá lkozó já t.
Claire elmosolyodott. Az idő s há zvezető nő nem mindennapi teremtés, és ez, bá r
egészen má sként, de Cosmó ra is igaz. Még az az asszony is kiló g a sorbó l, aki hetente
há romszor takarítani já r ide. Maude má r nagymama, két diplomá ja is van, mégsem keres
13
magá nak „rendes” á llá st. Csak annyi pénzt akar keresni, hogy tová bbra is
beiratkozhasson azokra a tanfolyamokra, amelyek érdeklik.
Á llító lag sokat elmond valakirő l, milyen emberekkel veszi kö rü l magá t. Claire-nek
ugyan nem sikerü lt rá jö nnie, mit á rulnak el Jacobró l az alkalmazottai, a Jégember
híréhez azonban egészen biztosan nem illenek.
A reggelit a nagy há zban á ltalá ban ki-ki a sajá t szobá já ban kö ltö tte el, hét kö zben
azonban mindnyá jan együ tt ebédeltek és vacsorá ztak a tá gas konyhá ban. Tegnap este
Ada meghívta Claire-t reggelizni magá hoz. A lá ny má r igencsak éhes volt, és alig vá rta,
hogy megkó stolhassa a há zvezető nő á fonyá s palacsintá já t, de azért még odapillantott a
Jacob irodá já ra nyíló ajtó ra. Munkaidő utá n mindennap becsukta, és reggelente, amikor
kinyitotta, fő nö ke má r az író asztalá ná l ü lt és dolgozott. Claire-nek tö bbszö r az eszébe
jutott, hogy talá n ott is aludt.
Hirtelen ö tlettő l vezérelve kinyitotta az ö sszekö tő ajtó t. Az iroda ü res volt, de miért is
ne lett volna az, amikor Jacobnak kényelmes á gya van az emeleti há ló szobá já ban.
Amikor Ada kö rbevezette ő t a há zban, azt a szobá t is megmutatta. A férfi most
való színű leg a széles á gyá ban alszik, és… Nem, erre ne is gondolj! – intette magá t
szigorú an, és gyorsan becsukta az ö sszekö tő ajtó t.
Keze má r a folyosó ra nyíló ajtó kilincsén volt, amikor író asztalá n megszó lalt az egyik
telefon. Hogy a fene enné meg! A palacsintá knak vá rniuk kell, gondolta mérgesen, és
felvette a kagyló t.
– Tessék, itt Claire!
– Itt pedig a te keményen dolgozó há ző rző d, akinek jó és rossz hírei is vannak
szá modra vá laszolta az unokaö ccse jó kedvű en.
– Danny! Nem hittem volna, hogy te hívsz ilyen korá n. Sá ba jó l van?
– Kö szö ni szépen, igen. Gondosan beadom neki az á llatorvostó l kapott gyó gyszereket,
és szépen gyó gyulnak a sebei. Este eljö ssz ezért az ö rdö gfajzatért?
– Alig vá rom, hogy ná lam legyen – felelte Claire nevetve.
– Kö zel sem annyira, mint én – jelentette ki Danny mély meggyő ző déssel.
– Jó sá god elnyeri jutalmá t az égben, ahogy a mami szokta mondani. Gondolom, ez volt
a jó hír. É s mi a rossz? Elromlott a szemétledobó ?
– Azt még csak meg tudná m javítani. Az ü gy bonyolultabb. Reggel, amikor kimentem
az ú jsá gért, má s is volt az ajtó elő tt. Egy ró zsa.
Claire szívverése felgyorsult.
– Vö rö s – mondta színtelen hangon. – Ugye vö rö s ró zsa volt?
– Sajnos igen.
A lá ny lelki szemei elő tt megjelent egy vérvö rö s, még éppen csak bimbó zó ró zsa. A
szenvedély jelképe, ahogyan Ken nevezte. Azért csak egy szá l, hogy kettejü ket
egyesítse…
Claire még erő sebben markolta a telefonkagyló t.
– Lá ttad is?
– Ha elcsíptem volna, má r…
– Hé, Danny! Ne csiná lj hü lyeséget!
– Ne aggó dj! Ha meglá tom itt azt a szemetet, azonnal értesítem a bará tnő det a
rendő rségen. Bá r a szívem szerint nyakon csípném, hogy bizonyíthassuk, megszegte a
pró baidő re bocsá tá s elő írá sait.
Egy ró zsa a rendő rség szá má ra nem bizonyíték. Claire megpró bá lta elfojtani a
félelmét, és má sra terelte a szó t.
– Otthon leszel este, amikor elmegyek Sá bá ért? – kérdezte.
14
– Hét ó ra utá n egészen biztosan – felelte az unokaö ccse. – Vége a vad, péntek esti
dorbézolá soknak.
Claire ö rö mmel hallotta, bá r biztos még nem lehetett abban, hogy Danny nem fog
visszaesni. Á m azt is komoly eredménynek tartotta, hogy a fiú ö nként eljá r a névtelen
alkoholistá k klubjá ba, és nem azért, mert á t akar verni valakit. Példá ul ő t vagy egy bíró t.
– Ná lad mi a helyzet? – kérdezte Danny. – Esetleg eltö ltesz egy vad péntek estét az ú j
fő nö kö ddel?
– Aligha.
– Nagyon fö lényes vagy. Emlékszel még, mikor randevú ztá l utoljá ra?
– Tudod, hogy a cégem felvirá goztatá sa mellett magá néletre sem idő m, sem energiá m
nem marad.
– Kifogá s. Való já ban bujká lsz az emberek elő l. Nézd csak meg a ruhá idat!
– Mi bajod az ö ltö zkö désemmel? – kérdezte Claire ingerü lten.
– Az elegá ns kosztü mjeid igazá bó l csak á lcá k. Tudom, hogy ezt vá rjá k el tő led, nekem
viszont néha nagyon hiá nyzik az a valaki, aki régen voltá l. Az a Claire nem osztotta be
percre pontosan az idejét, mindig vidá m volt, és nem riadt vissza az ő rü ltségektő l.
– Az a valaki tú l sok hibá t kö vetett el.
– Lehet, de legalá bb esendő ember volt. Ö rü lö k, hogy most nem vagy itt, ahol Ken
Lawrence rá d talá lhat, egyébként viszont nem kellene menekü lnö d. Semmitő l és
senkitő l.
– Most be kell fejeznem. Este majd beszélü nk, jó ?
Claire letette a telefont, és melyeket lélegzett, hogy megnyugodjék. Danny téved.
Butasá g lenne, ha engedné, hogy elbizonytalanítsa. Ő nem valami elö l fut, hanem valami
má s felé, a gondosan felépített jö vő je felé tart. Azon dolgozik, hogy má s ember legyen
belő le. Olyasvalaki, aki nem kö veti el ugyanazokat a hibá kat, amelyekkel nem csak a
sajá t életét tette tö nkre. A régi énje egy kicsit sem hiá nyzik neki.
Végü l kilépett a folyosó ra, és kis híjá n felsikoltott, amikor ott ö sszeü tkö zö tt egy
ismeretlen férfival.
– Sajná lom – hebegte. – Nem figyeltem.
– Nem létezik, hogy maga Claire McGuire!
– Nem szívesen mondok ellent, de én vagyok.
A férfi elmosolyodott.
– Persze hogy maga az! É n pedig Michael West vagyok.
– Jacob testvére?
– Hiá ba is tagadná m.
Michael jó képű férfi volt. Hasonlított Jacobra, és nemcsak kü lső leg, hanem abban is,
hogy olyan embernek tű nt, aki minden helyzetben feltalá lja magá t.
– Ö rü lö k, hogy megismerhetem, Mr. West – mondta Claire.
– Kérem, szó lítson Michaelnek vagy Micknek, hogy nekem se kelljen magá t Miss
McGuire-nek hívnom! Nehezen boldogul Jacobbal?
– Hol igen, hol nem. A plü ssmacitó l a grizzlyig terjedő ská lá n tö bbnyire a csö rgő kígyó
és a mosó medve kö zö tt ingadozik.
Michael elmosolyodott.
– Lá tom, má ris jó l ismeri. Reggelizni készü l?
– Igen, Ada meghívott. É s maga?
Claire tudta, hogy nem lenne szabad kifaggatnia a férfit a testvérérő l, de ha a kö zö s
reggelinél magá tó l mesélne ró la, az nem volna rossz. A reménye azonban szertefoszlott.
– É n má r ettem. Tízkor indul a gépem.
– Nos, ö rü lö k, hogy talá lkoztunk. Majdnem azt mondtam, ö rü lö k, hogy ö sszefutottunk.
15
– Meg se kottyant.
Claire halkan felnevetett.
– Fogadni mernék, hogy á tok rossz kö lyö k volt.
– Ahogy mondja. Bá r nem hittem volna, hogy ez még mindig lá tszik rajtam.
– Nem is, de rokon lelkek felismerik egymá st.
– Maga is rossz kö lyö k volt? – kérdezte a férfi.
– Tizennyolc évesen, ugye, senki sem a jó zan eszérő l híres.
Michael fü rkész pillantá st vetett Claire-re.
– Egy ká véra azért még van idő m, ha nincs kifogá sa a tá rsasá gom ellen.
– É ppen ellenkező leg – felelte a lá ny vidá man. – Ada biztosan sokat mesél majd a
gyerekkorukró l.
– Csak az almatortá s esetet ne hozza szó ba elő tte, meg a kamaszkoromat se… Talá n
mégis jobb lesz, ha lemondok arró l a ká véró l.
– Most má r nem futamodhat meg – nevetett Claire.
A vö rö s ró zsá t egyelő re kiverte a fejébő l. Egy ideig még biztonsá gban van, mert Ken
itt nem talá lhat rá .
Michael mindig is a konyhá t szerette legjobban a há zban. Ada birodalmá ba apjuk
egyik felesége sem tö rhetett be, és itt semmi sem vá ltozott az eltelt évek alatt. Csak az a
nő volt ú j, aki most Ada mellett ü lt a nagy asztalná l. Claire McGuire ő szintén meglepte ő t,
és kedvtelve nézegette. De melyik férfi ne tette volna ugyanezt? Kétségkívü l csinos, de
még érdekesebb, hogy nyilvá nvaló an rokonszenvez Adá val.
Az idő s há zvezető nő szégyentelenü l kihaszná lta a lehető séget, hogy zavarba hozza
Michaelt a ró la szó ló tö rténetekkel. Claire hangosan felkacagott.
– Ez igaz? Fü stbombá t gyá rtott? Michael, maga még rajtam is tú ltett! É n legalá bb
semmit sem repítettem a levegő be.
– Tehetek én arró l, hogy kedvelem a nagy durraná sokat?
Ada komor pillantá st vetett Michaelre.
– Mindig szeretett felfordulá st okozni, és ez ma sincs má sként.
– Biztosan sok gondja lehetett ezzel a há rom eleven gyerekkel.
– Mind a há rom sá tá nfajzatnak szü letett – jelentette ki Ada bü szkén. – Jacob
agyafú rtabb volt, mint a má sik kettő , de azért ő is éppen elég gyakran keveredett bajba.
Tizennégy évesen beleszeretett egy ná la két évvel idő sebb lá nyba…
– Csak azt ne meséld el, amikor elő szö r vezettem autó t – szó lalt meg Jacob az ajtó ban.
– Most te vagy terítéken – vá gta rá Michael. – Claire ró lam má r tudja, hogy fü stbombá t
robbantottam az iskolá ban.
– Legidő sebb testvérként engem illet az utolsó hely. – Jacob ká vét tö ltö tt magá nak, és
a konyhapultnak dő lt. – Ú gyhogy most szerintem Luke szerencsejá tékosi pá lyafutá sá nak
kö vetkezik.
– Luke a harmadik testvér? – kérdezte Claire.
Jacob bó lintott, és teljesen fesztelennek tű nt, Michael azonban jó l ismerte. A vadá sz
kiszú rta a zsá kmá nyt, és nem akarja elszalasztani, gondolta.
– Ha az éveinket nézzü k, és nem a szellemi érettségü nket – mondta fennhangon
Claire-nek –, akkor Luke idő sebb ná lam. Még nem olyan roskatag, mint ez az aggastyá n
itt, aki majd’ felfalja magá t a tekintetével, de má r ő is…
– Vigyá zz a szá dra! – szó lt kö zbe Jacob. – Veled még bá rmikor elbá nok. Feltéve ha
nem veted be a katonasá gná l tanult fogá sokat, amelyekkel hangtalanul megö lhetsz
valakit.
– Az én konyhá mban szó ba sem jö het – jelentette ki Ada, és felá llt. – Ü lj le végre,
Jacob, és ne kö rö zz itt, mint egy keselyű ! Sü tö k egy kis palacsintá t.
16
Valahol a kö zelben megszó lalt egy telefon.

– Ez ná lad csö rö g, Ada – mondta Jacob, és ivott egy korty ká vét.
– Talá n nem hallom? Mivel azonban éppen dolgom van, felvehetnéd helyettem.
– Inká bb maradnék, hogy felfalhassam a tekintetemmel Miss McGuire-t.
– Azt elhiszem! – Ada mosolyogva elindult az ajtó felé. – Claire, ne engedje, hogy ezek
itt szétverjék a konyhá mat.
– Remélem, nincsenek verekedő s kedvü kben – nézett a két fivérre a lá ny, miutá n a
há zvezető nő mö gö tt becsukó dott az ajtó . – Nem szeretnék csaló dá st okozni Adá nak.
– Nincs ná lam szelídebb lélek – jelentette ki Michael. – A durva bá tyá m tö kéletes
ellentéte vagyok.
Jacob vá laszképpen azt a hű vö s, kihívó mosolyt ö ltö tte magá ra, amellyel annak idején
az ő rü letbe kergette az ö ccsét.
– Maga katona, Luke? – kérdezte Claire.
– A Kü lö nleges Egységnél szolgá lok. Mió ta tizenhá rom má sodpercen belü l meg tudok
ö lni bá rkit, a testvéreim sokkal nagyobb tisztelettel tekintenek rá m.
Claire elfojtott egy mosolyt.
– Magá ná l legalá bb tudom, mikor viccel.
– Jacob má r pó kerarccal szü letett. Ha a doktor bá csi a fenekére csapott, nem bő gni
kezdett, hanem visszaü tö tt. Aztá n pedig megvette az orvos praxisá t.
– Ha vannak testvérei – mondta Jacob Claire-nek –, akkor tudja, hogy a felét sem kell
elhinnie annak, amit Michael mesél ró lam.
– Testvéreim nincsenek, csak egy unokaö csém, ő viszont nagyon kö zel á ll hozzá m.
Régebben mi is gyakran tettü nk rossz fá t a tű zre.
Jacob lerakta a csészéjét az asztalra.
– Magá ró l nehéz elképzelném. Azt viszont, hogy ö sszezavarja a férfiakat, nagyon is
kö nnyű – tette hozzá célzatos mosollyal.
– Lehet, hogy bó knak szá nta, de nem kérek belő le – felelte Claire méltó sá gteljesen.
– Csupá n egy tényt szö geztem le. – Jacob ellö kte magá t a konyhapulttó l. – Még nincs
nyolc ó ra, vagyis nem kezdő dö tt el a munkaideje. Ú gyhogy elmondhatom, hogy
kívá natosnak talá lom.
– Tú l messzire megy.
Jacob a fejét rá zta.
– Manapsá g nagyon kell vigyá znia egy férfinak, nehogy szexuá lis zaklatá ssal vá doljá k,
de azt azért még mindig kimutathatja, ha érdekli egy nő . Csak éppen fel kell készü lnie az
elutasítá sra. A maga esetében ez kü lö nö sen igaz.
– Ha nemet mondok, akkor azt ú gy is gondolom.
Michael felá llt az asztaltó l.
– Indulnom kell. Kikísérsz, Jacob? – kérdezte.
Egy pillanatig ú gy tű nt, hogy a bá tyja nemet mond, azonban végü l megadó an
felsó hajtott.
– Jó l van. Legalá bb má r elá llt az eső .
17
3. FEJEZET
Mikö zben a gará zs felé tartottak, Jacob az ö ccsére nézett.
– Hogy van a fejed?
– Nagyjá bó l ugyanolyan rosszul, mint a gyomrom.
– Ha kevesebbet inná l, nem lennél má snapos.
– Csak érzékeny a szervezetem.
Jacob elvigyorodott.
– Nem is tudtam, hogy a Kü lö nleges Egységhez tö rékeny virá gszá lak is bekerü lhetnek
– mondta.
Ö ccse csak nevetéssel vá laszolt, aztá n mindketten hallgattak. Talpuk alatt
megcsikordult a kavics, a fá kró l és a bokrokró l eső cseppek hullottak rá juk.
– Jó kezekben lesz ná lad a há zassá gi szerző désem? – kérdezte végü l Michael.
Elő ző este azzal á llított be Jacobhoz, hogy megnő sü l és leissza magá t, bá r nem ebben a
sorrendben. Az eskü vő t majd akkor tartjá k meg, amikor visszaérkezik a bevetésrő l.
– Gondosan elzá rtam. Azért ö rü lnék, ha még egyszer á tgondolná d a dö ntésedet. Nem
igazá n ö rü lö k annak, hogy egy pirana lesz a só gornő m.
Michael a vá llá t vonogatta.
– Nem sok dolgod lesz vele. Egyébként este elhallgattá l elő lem valamit.
– Ha jó l emlékszem, szinte kizá ró lag a menyasszonyodró l beszélgettü nk.
– A há zassá gró l beszéltü nk. Az enyémrő l, amely má r sínen van, meg arró l, hogy te
kosarat kaptá l Maggie-tő l. Azt viszont nem á rultad el, hogy má ris megtalá ltad az utó djá t.
– Nincs idő nk arra, hogy sokat vá logassunk.
– Te mindig is vá logató s voltá l – felelte Michael. – Az ú j asszisztensed egészen
kü lö nleges valaki. Talá n még sosem lá ttam ná la szebb nő t.
– A szépség viszonylagos fogalom.
– Claire-t szerintem minden férfi szépnek talá lja. Az pedig, akivel most együ tt él,
egészen biztosan.
Jacob megá llt.
– Senkivel sem él együ tt.
– Neked ezt mondta? – Michael a fejét csó vá lta. – Egy magadfajta cinikus alakró l nem
gondoltam volna, hogy hitelt ad egy nő szavá nak.
– Biztosan tudom, hogy senkivel sem él együ tt. Adam North ellenő rizte, és ő mindig
alapos munká t végez.
Michael harsá nyan felnevetett.
– Te leellenő riztetted Claire-t?
– Természetesen.
– Természetesen – ismételte meg Michael gú nyosan. – Há ború ban és szerelemben
mindent szabad. Ná lad melyikrő l van szó . Jacob? Há ború ró l vagy szerelemrő l?
– Ü zletrő l.
Michael elvigyorodott.
– Még a Claire alkalmazá sa elő tt adtá l megbízá st Adam North-nak, vagy csak azutá n,
hogy má r kiszemelted magadnak?
– Mielő tt szerző dést kö tö k, igyekszem minden tényt kideríteni. A há zassá g
ugyanolyan kocká zatokat rejt magá ban, mint bá rmilyen tá rsulá s. Claire-t pedig nem
ismerem olyan jó l, mint Maggie-t.
18
– Ez igaz. Amú gy meglehető sen hamar beletö rő dtél, hogy Maggie nem megy hozzá d.
– A célomat nem adtam fel, csak részben mó dosítottam.
– A rész ez esetben nyilvá n a menyasszonyt jelenti.
Jacobot kezdte bosszantani a beszélgetés.
– Honnan veszed, hogy Claire együ tt él valakivel?
– Szégyentelenü l hallgató ztam. Az ajtaja nyitva volt, és én a folyosó ró l hallottam,
ahogy egy Danny nevű pasassal beszélt telefonon.
Jacob az elő ző nap megkapott jelentésbő l tö bbet tudott Michaelnél.
– Danny az unokaö ccse. Való színű leg nincs laká sa, mert tö bbnyire munkanélkü li.
Claire és ő kö zel á llnak egymá shoz.
– Van az ú gy, hogy unokatestvérek nagyon is kö zel kerü lnek egymá shoz.
– Ki a cinikus? – kérdezte Jacob gú nyosan.
– A cinizmust az apá nktó l ö rö kö ltü k.
A Randolph Westtel kapcsolatos emlékek mindig vegyes érzéseket ébresztettek a
fiaiban.
– Tulajdonképpen nem lepett meg, hogy Maggie mellett dö ntö ttél – jegyezte meg
Michael. – Te nem ó dzkodsz annyira a há zassá g gondolatá tó l, mint Luke és én, Maggie
pedig pontosan az a nő , aki megfelel neked. Nem zavarja ö ssze a férfiakat, és nem á llítja a
feje tetejére az életü ket. Claire McGuire viszont meglepő vá lasztá s.
– É n is észrevettem, hogy milyen szép.
– De miért pont ő kell neked, Jacob?
Való ban, miért pont ő ? Claire kedves, melegszívű teremtés. Természetes bá j sugá rzik
belő le. Cosmó t pedig má r az első talá lkozá sukkor elbű vö lte azzal, hogy a tetová lá sai és a
bü ntetett elő élete ellenére is kifejezetten kedvesen bá nt vele. Adá t is szereti, és ez
fordítva is igaz. Ami nagy szó , mert az ö reg há zvezető nő sokkal nehezebben fogad el
valakit, mint Cosmo.
Claire még az ő , Jacob viccein is nevet. Lehet, hogy csak udvariassá gbó l teszi, de
legalá bb észreveszi, mikor tréfá l és mikor nem. Az emberek tö bbségének sejtelme sincs
errő l. Ezért kellene neki, mert kedves, és érti a humorá t? Nem, ez még nem minden.
Amint elő szö r megpillantotta, azonnal tudta, hogy meg akarja szerezni magá nak.
– Miért ne? – kérdezett vissza Jacob, és tová bbindult. – Neked viszont igyekezned
kellene, kü lö nben lekésed a géped.
A gará zsban Jacob há rom autó ja mellett most az a Jaguar is ott á llt, amelyet ő vett
ajá ndékba még az ö ccsének a tizenhetedik szü letésnapjá ra.
– Hogy szuperá l a kocsid? – kérdezte tő le.
– Dorombol, mint egy kismacska – felelte Michael, aztá n beü lt a kormá ny mö gé, és
felnézett a bá tyjá ra. – Lá ttad Claire ó rá já t?
– Az ó rá já t? Mi van vele?
– Hogyhogy nem Rolex, vagy gyémá ntokkal kirakott mestermű , ami annyiba kerü l,
mint az én Jaguarom? Egy olyan nő , mint ő , bá rmit megkaphatna, amit csak akar.
– Talá n mégsem vá sá rolható meg minden nő – felelte Jacob. – Indulj, nehogy elkéss!
É s légy ó vatos!
– Megígérem, ha te is az leszel.
– É n mindig ó vatos vagyok.
Michael elmosolyodott.
– É s ezt te való színű leg így is hiszed.
Ada éppen egy serpenyő t mosott el.

– Ha jó l tudom, a Segítő Kezeknél ismerte meg Soniá t – mondta kö zben.
19
– Igen, mind a ketten ö nkéntesként dolgozunk ott. – Claire kö tényt kö tö tt maga elé.
Ada most elő szö r fogadta el a segítségét a mosogatá sná l. Ú gy sejtette, a há zvezető nő
beszélni akar vele valamirő l. – Nagy részben Soniá nak kö szö nhetem, hogy sajá t
taná csadó i céget alapítottam. Addig-addig győ zkö dö tt, amíg megjö tt hozzá a
bá torsá gom.
– A kapcsolatai is haszná ra lehettek – jegyezte meg Ada, mikö zben tová bb siká lta a
serpenyő t.
– Nélkü lü k nem sokra mentem volna.
– Régó ta dolgoznak má r együ tt a Segítő Kezeknél?
– Ú gy há rom éve. Sonia tanított be engem – felelte Claire, és elvette a serpenyő t, hogy
eltö rö lgesse.
– É n nem tudnék telefonos segélyszolgá latná l dolgozni – mondta Ada, és odanyú jtotta
Claire-nek a kö vetkező elmosott edényt. – Mindig rossz taná csokat adnék. Szent
meggyő ző désem, hogy helyben agyon kellene lő ni az ö sszes férfit, aki veri a feleségét
vagy a gyerekeit.
– Néha én is így gondolom, de az erő szak nem megoldá s az erő szakra.
– Viszont csá bító lehető ség. Ha Jacobék nagyapjá t lepuffantotta volna valaki, sok
embernek lett volna kö nnyebb az élete. Tö rö lje le az asztalt, amíg én berá molok a
mosogató gépbe! A fazekakkal és a serpenyő kkel má r készen vagyunk.
Claire szivacsot vett a kezébe, de aztá n dö bbenten megá llt mozdulat kö zben.
– A nagyapja verte Jacobot?
– Ő t nem. Ha csak egy ujjal is hozzá ért volna, Randolph West megö li, és ezt meg is
mondta neki – mesélte a há zvezető nő . – Az ö reg nem sokkal Luke szü letése utá n
meghalt, ú gyhogy a fiú k nem voltak veszélyben. Randolphot viszont senki nem védte
meg az apjá tó l, amikor még kicsi volt. É lete végéig magá n viselte annak a verésnek a
nyomait, amelyet tízéves korá ban kapott azért, mert elcsent egy pogá csá t.
Claire a fejét ingatta.
– Sok hasonló tö rténetet hallottam, mió ta a segélyszolgá latná l dolgozom, de még
mindig rosszullét kö rnyékez tő lü k. Egyszerű en nem lehet megszokni.
– Nem is kell. Most akkor letö rli az asztalt, vagy nem?
Claire munká hoz lá tott.
– Miért mesélte el mindezt? – kérdezte.
Ada felnevetett.
– Ne tegyen ú gy, mintha nem akart volna kifaggatni Jacobró l!
– Pró bá lkoztam vele – ismerte be a lá ny –, de eddig minden kérdésem elö l kitért.
– Lehet, hogy kö zben meggondoltam magam. Jacob szemlá tomá st kedveli magá t –
mondta a há zvezető nő , és egyenesen Claire szemébe nézett. – Jó ember, de nem kö nnyű
eset.
– Csak azért érdekel, mert neki dolgozom, és mert kívá ncsi természet vagyok –
jelentette ki Claire hatá rozottan. – Tö bbrő l nincs szó .
– Persze hogy nincs – somolygott Ada. – Csak gondoltam, pletyká lok egy kicsit
Randolphnak apaként nem volt kö nnyű dolga, mert a West csalá dban az ö sszes
hímnemű lény makacs, mint az ö szvér, de azért szerette a gyerekeit. Jusson az eszébe, ha
majd Jacob a gyerekkorá ró l mesélne.
– Velem ugyan nem beszél ró la – mondta Claire. – Annyira nem szoros a kapcsolatunk.
A há zvezető nő a fejét rá zta.
– Mindig arró l beszél, csak maga nem figyel oda eléggé.
20
Claire éppen bekapott egy négercsó kot, amikor az író asztala mellett megreccsent a
padló .
– A cukor méreg a szervezetnek, és gyengíti az immunrendszert.
A lá ny nevetve felnézett.
– Akkor meg sem kérdezem, hogy akar-e egy csó kot – vá laszolta.
Cosmo Penopolous olyan magas volt, mint ő , de ú gy há romszor szélesebb, és a teste
szinte csak izombó l á llt. Szemö ldö ke a komédiá s Groucho Marxéra emlékeztetett, bajsza
pedig egy olasz maffió zó éra. Elég volt rá pillantani, hogy az ember tudja, felettébb kedveli
az ékszereket. Mindkét fü lében két-két fü lbevaló t viselt, az orrá ban és a bal
szemö ldö kében egy-egy aranykariká t. Egyik vaskos karjá n tetová lá s is virított.
Mindennek ellenére még mindig el tudott pirulni, ahogy ezú ttal is.
– Nem ú gy értettem… Mindenkinek csak egy élete van. Vigyá znunk kell az
egészségü nkre.
Claire szá má ra hamar kiderü lt, hogy Cosmo a testedzés és az egészséges tá plá lkozá s
megszá llottja. Tö bbszö r is megpró bá lta rá bírni a lá nyt, hogy tö rő djö n tö bbet a testével.
– Biztosan igaza van.
– Mikor kezdi el velem a sú lyemelést? Jacob megengedi, hogy haszná ljuk az
edző termet. Reggel héttő l nyolcig a fő nö k dogozik ott, de egyébként bá rmikor jö het.
Csak szó ljon!
– Nem hiszem, hogy sú lyt kellene emelnem – vá laszolta Claire. – Nem szép, ha egy nő
tú l izmos.
– Nem is kell annak lennie. Az edzésektő l nemcsak izmosabb, hanem karcsú bb,
erő sebb és kitartó bb lehet. Minden a mó dszeren mú lik. – Cosmo sugá rzó mosolyt
villantott a lá nyra. – Majd én megmutatom, hogyan csiná lja.
Tíz perccel késő bb a férfi má r Claire író asztalá n ü lt, és sú lyzó helyett egy tű ző gépet
haszná lva bicepszgyakorlatoká t mutatott be.
– Diplomá m ugyan nincs belő le, de majd azt is szerzek – mondta. – Ez a szenvedélyem.
Ú gy gondolom, fontos, hogy mindenkinek legyen valamilyen szenvedélye.
– Ha leginká bb a testedzés érdekli – kérdezte Claire –, miért lett személyi titká r?
– Ezt a munká t is szeretem. Rendszerességet és fegyelmet kö vetel, és én mindent
rendesen akarok csiná lni. – Cosmo megkö szö rü lte a torká t. – Nem mindig volt így, de az
ember a sajá t hibá ibó l is tanulhat. Aki sokszor kö vet el hü lyeséget, az a végén vagy halott
lesz vagy megokosodik. Ma má r mindent a legjobban szeretnék csiná lni. Még gépelni is
megtanultam.
Méghozzá a bö rtö nben, ahol lopá s miatt ü lt. Claire ezt má r a má sodik itt tö ltö tt napjá n
megtudta Cosmó tó l.
– É s most Jacobnak dolgozik.
– Má ris sokkal tartozom neki, de még tö bbel fogok, ha megnyitom a fitnesztermemet.
Ahhoz viszont csak pénz kell, amit természetesen visszafizetek. Még egy évre van
szü kségem ahhoz, hogy ö ná lló síthassam magam. Jacob azt mondta…
– Mi van velem?
A férfi a nyitott ajtó ban á llt. Amint Claire megpillantotta, jó leső borzongá s futott végig
a testén. Mi a csuda ü tö tt belém? – tű nő dö tt zavarodottan.
Cosmo halkan elnevette magá t.
– Parancsol, fő nö k?
– A szerző désnek ma ö t ó rá ig el kell készü lnie.
– Készen is lesz, de azért még nekü nk, rabszolgá knak is já r az ebédszü net.
– Igen, arra, hogy egyenek. Flö rtö lésre ott a szabadidejü k – felelte Jacob, aztá n Claire-
hez fordult. – Ma este szü kségem lesz magá ra. El kell kísérnie egy partira.
21
– Tessék?
– Ü zleti ü gy – jelentette ki nyomatékosan Jacob. – Murchison kará csonyi ü nnepséget
rendez, amire feltétlen el kell mennem. Célozgatott rá , hogy ki akar szá llni a Stellar-
ü zletbő l.
– Ó ! – Murchison volt az a vá llalkozó , akinek Claire egész délelő tt a vagyoni helyzetét
elemezte. – Ezt értem, azt viszont nem, hogy miért kellene magá val mennem.
– Sonia nincs itt, nekem viszont szü kségem van arra, hogy legyen mellettem egy
figyelmes és okos megfigyelő . Koktélparti lesz hidegbü fével. Van mit felvennie? Sonia
biztosan említette, hogy elegá ns ruhá t is hozzon magá val.
Ez így is volt, de Claire nem akarta kicsípni magá t Jacob West kedvéért. É s még
kevésbé akart megjelenni egy olyan partin, amelyen olyan emberekkel is ö sszefuthat,
akik ő t még Ken Lawrence menyasszonyaként ismerték meg.
– Má s programon van. Ha megfigyelő re van szü ksége, vigye magá val a titká rá t!
– Azoknak a finom népeknek én nem tetszenék – mondta Cosmo. – Menjen el, Claire!
Jó t fog tenni magá nak, csak a cukorral vigyá zzon! Most pedig indulok dolgozni, mielő tt a
fő nö k megint a szememre veti, hogy flö rtö lö k.
Miutá n Claire kettesben maradt Jacobbal, mosolyogva megcsó vá lta a fejét.
– A személyi titká ra egy testékszeres, tetová lt, bö rtö nviselt pasas. Ez még a notre-
dame-i toronyő rnél is jobb.
– Micsoda?
– Nem érdekes. Ami viszont a mai estét illeti…
– Hét ó rá ra legyen készen! Murchison a vá roson kívü l lakik.
– Mondtam má r, hogy nem érek rá – mondta Claire.
Jacob eddig nem adta jelét, hogy ismerné a mú ltjá t, ő pedig egyelő re nem akarja
beavatni.
– Halaszthatatlan talá lkozó ja van?
– Igen. A macská mmal.
A férfi értetlenü l meredt Claire-re.
– A macská já val?
– Eddig orvosi kezelésre volt szü ksége, mert ö sszetű zésbe keveredett a szomszéd
kutyá val. – Claire felá llt az író asztalá tó l. – Sonia azt mondta, hogy nyugodtan
idehozhatom Sá bá t. Ha ez ö nnek esetleg gondot jelent, akkor szívesen segítek abban,
hogy má s munkatá rsat talá ljon helyettem.
– Inká bb felmondana, mint hogy egy hó napot tá vol tö ltsö n a macská já tó l?
– Igen – bó lintott Claire, és így is gondolta.
– Rendben – felelte Jacob mosolyogva. – Amú gy sem akarok soká ig maradni. A parti
utá n majd elmegyü nk a macská já ért.
– Garlandben lakom. Hatalmas nagy kerü lő lenne. – A lá ny a homloká t rá ncolta. –
Most meg miért vá g ilyen elégedett képet?
– Vannak még kellemes meglepetések! – A férfi mosolya most má r majdnem olyan
bizalmas volt, mint egy csó k. – Maga pedig csupa meglepetés, Claire McGuire.
É s még tö bb is van a tarsolyomban, gondolta a lá ny. Ö sszeszorult a gyomra, de tudta,
nem halogathatja tová bb, hogy beszéljen a mú ltjá ró l.
– Van valami, amit tudnia kell ró lam.
– É jfélkor varangyos béká vá vá ltozik?
– Nem, én…
– Két pohá r ital utá n meztelenü l tá ncol?
Claire tü relmetlenü l megrá zta a fejét.
– Hat éve Ken Lawrence menyasszonya voltam.
22
– Biztató , hogy má r itt tartunk.

– Hol? – kérdezte a lá ny elképedten.
– Hogy beszá molunk egymá snak a hajdanvolt szerelmeinkrő l, és hogy remélhető leg
nem kaptunk el tő lü k semmiféle fertő ző betegséget. É n tö kéletesen egészséges vagyok.
– Maga bolond! – kiá ltotta Claire.
– A humorom néha talá n morbid kicsit, de amú gy semmi baj a szellemi
képességeimmel. Maga viszont alá becsü lt, ha feltételezte, hogy nem nézek utá na az
alkalmazottaim mú ltjá nak.
– Szó val tudja, mi tö rtént hat éve?
A férfi bó lintott.
– Murchison partijá n olyanok is megjelenhetnek, akik emlékeznek rá m – folytatta
Claire. – Személyesen talá n sohasem talá lkoztak velem, az ú jsá gcikkek és a pletyká k
alapjá n mégis hatá rozott véleményü k van ró la, ami rossz fényt vethet magá ra is.
– A testvéreim és én sokat szerepeltü nk az ú jsá gok címlapjá n. Az ü zletemberi
hírnevem kibírja, ha magá val lá tnak, a kettő nk személyes kapcsolatá t pedig a legkevésbé
sem befolyá solhatja, ki mit gondol.
A lá ny annyira megkö nnyebbü lt, hogy kis híjá n ostobasá got kö vetett el. Nem sokon
mú lt, hogy meg ne csó kolja a férfit. É s egyetlen csó kkal nem is érte volna be…
– Nincs személyes kapcsolatunk – jelentette ki.
– Való ban? – kérdezte Jacob, és má sodpercekig szó tlanul fü rkészte asszisztensnő je
arcá t, mielő tt visszament volna az irodá já ba.
Claire bizonytalanul nézett utá na. A szíve hevesen kalapá lt, és olyan érzések tö ltö tték
el a lelkét, amelyeknek inká bb nem adott nevet.
23
4. FEJEZET
Miutá n kijö tt a zuhany aló l, Jacob meggyő zte magá t arró l, hogy nem a vá rakozá s
ö rö métő l ver szaporá bban a szíve. Egyszerű en csak kívá ncsi, hogyan fest majd Claire.
Azt má r lá tta, hogy kiskosztü mben mindig nagyon csinos, de vajon mit vesz fel egy
partira? Egyszerű fekete ruhá t, vagy valami feltű nő bbet? Tudja, hogyan kell megjelenni
elő kelő kö rö kben, elvégre Ken Lawrence oldalá n éppen elégszer vehetett részt ilyen
rendezvényeken.
A férfit viszolygá s fogta el, amint Lawrence-re gondolt. Tudathasadá sos zavar, má niá s
depresszió , beteges féltékenység, á llt az igazsá gü gyi elmeszakértő á ltal ró la készített
szakvéleményben, amelyhez nem lett volna szabad hozzá jutnia az á ltala bérelt
nyomozó nak, csakhogy Adam North nem ismer lehetetlent.
Jacob idő kö zben utá nanézett, mivel já rnak ezek a lelki betegségek.
Kényszerképzetekkel, hangulatingadozá sokkal és az erő szakra való hajlam
felerő sö désével. Má niá s idő szaká ban Ken Lawrence való színű leg a tö kéletes ellentétem
lehetett, gondolta, mikö zben belebú jt a nadrá gjá ba. Elbű vö lő , kö nnyen bará tkozó és
megnyerő személyiség. A depresszió s idő szakokban azonban rö geszméjévé lett, hogy a
menyasszonya csalja ő t.
Claire az egyik éjjel elmenekü lt a kö zö s laká sukbó l, mert Lawrence fegyverrel jelent
meg ott. Elő tte még elment ahhoz a férfihoz, akit Claire szerető jének tartott, pedig az
illető elő ző este egy fogadá son csupá n pá r szó t vá ltott a lá nnyal. A szerencsétlen férfi
csodá val hatá ros mó don életben maradt, noha Lawrence há rom golyó t eresztett belé.
Ken ezutá n a menyasszonya keresésére indult, és meg is talá lta egy bará tnő je laká sá n. A
bará tnő , Jacqueline Muldrow ő rmester, a rendő rség gyilkossá gi csoportjá nak a
munkatá rsa egyetlen lö véssel harcképtelenné tette az ő rjö ngő férfit, mielő tt az
megö lhette volna a menyasszonyá t.
Claire má r korá bban figyelmeztette Ken szü leit, hogy a fiuknak segítségre lenne
szü ksége, ő k azonban nem hallgattak rá . Nem akartá k elhinni, hogy beteg, és
dü hkitö réseiért a lá nyt tették felelő ssé. Ken Lawrence végü l nem bö rtö nbe kerü lt,
hanem kényszergyó gykezelésre elmegyó gyintézetbe zá rtá k. Onnan négy hó napja
engedték ki, mivel a pszichiá tere szerint má r nem mutatkoztak ná la a korá bbi
betegségeinek tü netei. Jacob abban reménykedett, hogy ez megnyugtatta Claire-t.
Belépett a kis szalonba, ahol a lá ny má r vá rta ő t. Claire há ttal á llt neki, és a falon fü ggő
nagy festményt nézegette. Má skor egyenes szá lú haja most laza hullá mokban keretezte
az arcá t. Frizurá ja a negyvenes évek filmcsillagaiéra emlékeztetett. É s feketét viselt.
Rö vid, testre simuló ruhá já nak hosszú ujja volt, a há tá t azonban szabadon hagyta.
– Elkéstem? – kérdezte Jacob, mikö zben vá gyakozva végigmérte a lá nyt.
– É n jö ttem korá bban – felelte Claire, és mosolyogva megfordult. Ruhá ja elö l zá rt volt,
és visszafogottan egyszerű szabá sú . – Felismertem ezen a képen – mutatott fel a
festményre. – Maga az a komoly kis emberke, aki mereven és kelletlenü l á ll a fotel
mellett. Há ny éves volt akkor?
– Kilenc.
– A baba Michael lehet, és az angyali mosolyú fiú cska meg bizonyá ra Luke. Michael
nagyon hasonlít az édesanyjukra.
– Az a nő a képen Lissa. Ő csak Michael anyja.
– Ó , értem! Hallottam má r, hogy az édesapjuk tö bbszö r nő sü lt.
24
– Egészen pontosan hétszer, és hat felesége volt. Amikor meghalt, éppen a hetedik
kö vetkezett volna. Randolph West nem volt a futó kalandok embere. Azokat a nő ket,
akikkel lefekü dt, el is vette.
– Hétszer nő sü lt, de csak hat felesége volt? – kérdezte Claire értetlenü l.
– Luke anyjá t kétszer is elvette. Nem informá ló dott ró lam, mielő tt munká ba á llt volna
ná lam?
– A szakmai pá lyafutá sa utá n érdeklő dtem, a szü lei magá néletérő l viszont nem.
– Apá nk végrendeletérő l azért bizonyá ra hallott.
– Igen, persze. Miutá n nyilvá nossá gra kerü ltek a feltételek, ö sszeomlott a
részvénypiac.
– Mit tud ró la?
– Az édesapjuk teljes vagyona egy vagyonkezelő alapba kerü lt. Amit az egykori
ü gyvédje mellett cégvezető k és igazgató sá gi tagok kezelnek, és akkor fogjá k felosztani,
ha maga és a fivérei megnő sü lnek. – Claire kérdő pillantá st vetett a férfira. – Bosszantó
lehet, hogy az ü zleti élet ugyanú gy érdeklő dik a magá néletü k irá nt, mint a pletykalapok.
– A bosszantó enyhe kifejezés.
Jacob odalépett Claire-hez, és erő sen uralkodnia kellett magá n, hogy ne érintse meg.
Nagyon-nagyon szerette volna megtudni, milyen a bő re tapintá sa, de tisztá ban volt azzal,
hogy idő t kell adnia neki. Nem szabad ú gy éreznie, hogy bá rmire is rá akarja
kényszeríteni.
– Ismerték az apjuk végrendeletét? – kérdezte Claire. – Má r életében is rá akarta bírni
magukat, hogy nő sü ljenek meg?
– Igen, mindenrő l tudtunk. Apá nk a há zassá g elkö telezett híve volt.
– Maguk mégsem há zasodtak meg. – Claire felnézett a festményre. – Az édesapjuk
miért nincs rajta a képen?
– Arra má r nem emlékszem. Való színű leg nem engedte az ideje, hogy modellt ü ljö n.
Ha éppen nem nő sü léssel volt elfoglalva, akkor dolgozott.
– Nagyon boldogtalan lehetett.
– Ez meglehető sen furcsa á llítá s egy olyan férfiró l, aki mindig elérte, hogy az
tö rténjék, amit ő akart.
– Valamiben azonban, ami nagyon fontos volt neki, ú jra meg ú jra kudarcot vallott.
A gondolatot, hogy életvidá m apjuk, akit való já ban csakis az ü zlet érdekelt, a lelke
mélyén boldogtalan volt, Jacob képtelenségnek talá lta. Ugyanakkor nyugtalanító nak is.
– Ha készen van, indulhatunk – terelte má sra a szó t.
– Természetesen – felelte Claire. – Tudja, mit fognak gondolni az emberek, ha velem
jelenik meg a partin?
– Egyesekrő l sejtem.
– É s nem zavarja?
– Engem nem, magá t viszont szemlá tomá st igen.
– Nem akarom, hogy azt higgyék ró lam, magá nak kö szö nhetem a sikereimet.
– Jobban tenné, ha hozzá szokna a gondolathoz. Mindig lesznek olyanok, akik az elért
eredményeit nem az eszének és a kemény munká já nak fogjá k betudni, hanem a
szépségének.
Claire hű vö s pillantá st vetett a férfira.
– Ezt most meg kellene kö szö nnö m?
– Nem bó knak szá ntam.
Jacob megfogta Claire karjá t, de tö bbre vá gyott. Amikor azonban megsimogatta a
csukló já t, a lá ny elkapta a kezét.
25
– Tartsuk meg a há rom lépés tá volsá got! Nem szeretném, ha mi magunk adná nk okot
a pletyká ra.
– Ahogy ó hajtja – felelte a férfi. Való já ban elégedett volt, mert érezte, hogy a lá ny
pulzusa szaporá bban kezdett verni. – Kabá tot nem vesz fel?
Claire egy nagy, puha sá lat terített magá ra, amelynek ugyanolyan antracitszü rke színe
volt, mint leheletvékony harisnyá já nak, és a vá llá n egy aranyozott brosstű vel fogta
ö ssze. Se ékszert, se sző rmét nem viselt. Ezt a nő t nem lehet megvá sá rolni, á llapította
meg magá ban Jacob. Ha majd jobban bízik bennem, talá n vehetek neki szép, csillogó
drá gakö veket, gondolta, és nagyon is tetszett neki az ö tlet.
– Hozom a kocsit – mondta. – Vá rjon meg a há z elő tt!
A férfi autó ja meglepte Claire-t. Nem a má rká ja miatt, elvégre a méregdrá ga Mercedes
nagyon is illett a tulajdonosá hoz, hanem azzal, hogy lenyitható tetejű sportkocsi volt. É s
rá adá sul szemlá tomá st tö bb évet élt má r meg, mint ő .
– Azt hittem, ú j autó ja van – jegyezte meg.
– Van az is, de ezt jobban szeretem, mert karakteresebb. Meg aztá n az ú jabb
gyá rtmá nyokat csak szervizben lehet javíttatni, mivel mindent a szá mító gép vezérel.
– Sajá t maga szereli a kocsijá t?
– Azt hitte, ilyesmivel nem piszkítom be a kezem?
Claire eddig nem gondolkodott ezen. A há za alapjá n viszont való já ban ilyen autó ra
kellett volna szá mítania.
– Há ny éves a kocsi?
– 1957-es. Há rom éve elképesztő en alacsony á ron jutottam hozzá . Az elő ző
tulajdonosa még csak nem is sejtette, micsoda kincs van a birtoká ban – felelte a férfi, és
bü szkén végigsimított a mű szerfalon.
Claire-nek tetszett, hogy ekkora ö rö mét leli a kocsijá ban.
– Mindenki szívesen dicsekszik egy-egy alkalmi vétellel.
– É n nem dicsekszem. Ez egy 1957-és Mercedes Benz. Há romszá z kö bcentis Cabriolet.
Van sejtelme arró l, milyen kevés fut belő le?
– Jacob, amit maga csiná l, azt hívjá k dicsekvésnek. É n ugyanígy éreztem, amikor egy
haszná ltruhaboltban rá bukkantam egy eredeti Dior-modellre. Há rom gomb hiá nyzott
ró la, a felhajtá sa leszakadt, és a mellrészén volt egy rú zsfolt, de hú sz dollá rért
tö kéletesre vará zsoltattam.
A férfi halkan felnevetett.
– Pá r gomb felvarrá sa nem ugyanaz, mint egy Mercedes-motor teljes felú jítá sa, de
azért értem, mire gondol. Ha csak feleannyira tű ntem elégedettnek, mint maga, akkor
való ban dicsekedtem.
Egy darabig mindketten hallgattak, de a csend nem volt kínos. Claire nem nézett
Jacobra, mégis érezte a kö zelségét és érzéki kisugá rzá sá t. A férfi a vá szonnadrá gjá hoz
selyeminget viselt. Claire má r korá bban is megfigyelte, hogy kedveli ezt az anyagot. Sok
férfin furcsá n festett volna, Jacobnak azonban fantasztikusan á llt, s izgalmas ellentétet
alkotott izmos testével és kemény voná saival.
Az inge nyaká t nem gombolta be, és Claire ezt is izgató nak talá lta. Ennek ellenére nem
fordult feléje. Csak a kezét nézte a sebességvá lton. Jacobnak erő s keze volt, és keskeny,
hosszú ujjai. Nem, nem szabad arra gondolnod, milyen érzés volna, ha ez a kéz
megciró gatná a bő rö det! – intette magá t Claire.
Elhagytá k Dallast, és a vá rost kö rü lfogó , mérnö ki pontossá ggal megtervezett egyik
telepü lés felé tartottak. Az autó pá lyá n sű rű volt a forgalom, de Jacob jó l vezetett. Aligha
van az életnek olyan terü lete, amelyen ez az ember ne lenne alapos, gondolta Claire, és
há tradő lt az ü lésen. É lvezte az autó zá st a lassan leszá lló alkonyatban, és a jó zan esze
26
ellenére azt is élvezte, hogy Jacob vá gyakat ébreszt benne. Persze semmi tö bbrő l nincs
szó , mondta magá nak, csak arró l, hogy én nő vagyok, akinek jó lesik egy vonzó férfi
kö zelsége.
– Ezt a napszakot szeretem a legjobban – jegyezte meg.
– Miért?
– Ha megnyú lnak az á rnyékok, elengedhetem magam. Nyá ron ilyenkor má r elég
hű vö s van ahhoz, hogy az ember kiü ljö n a szabadba, és megigyon valamit. Télen viszont
ezekben az ó rá kban tü zet kell rakni a kandalló ban. A munká nak má r vége, aludni viszont
még korai.
– A kö ztes idő – mondta a férfi fojtott hangon. – A munka és az alvá s, a napfény és a
sö tétség kö zö tt. Á tmeneti á llapot. Furcsa és érdekes.
– Ezt meg hogy érti?
– Az emberek á ltalá ban az egyértelmű dolgokat kedvelik. – Jacob Claire-re pillantott. –
Maga viszont szívesebben kocká ztat, ami csak kevesekre jellemző .
– Tú l nagy jelentő séget tulajdonít egy futó megjegyzésnek – felelte a lá ny kissé
bizonytalanul. – Régebben szívesen vá llaltam kocká zatot, de má ra má r benő tt a fejem
lá gya.
– Még az is lehet. Elmondom, mire figyeljen majd a partin. – A férfi ugyanolyan
gyorsan vá ltott témá t, mint sá vot az autó pá lya kihajtó ja elő tt. – Mint má r említettem,
Murchison célzá saibó l azt vettem ki, hogy esetleg ki akar szá llni a Stellar-ü zletbő l.
– Akkor hatalmas ö sszegű bá natpénzt kell fizetnie.
– Az még mindig sokkal kevesebb, mint az a kétmillió , amennyivel be kell szá llnia, ha
bent marad az ü zletben. A pasas ideges – folytatta Jacob. – Az sem elképzelhetetlen, hogy
az én kontó mra akarja rendezni az anyagi helyzetét. Ezt természetesen nem engedhetem
meg.
Jacob voná sai megkeményedtek. Egészen biztos, hogy nem fog fizetni má svalaki
hibá iért, gondolta Claire.
– Eddig annyit sikerü lt kiderítenem – szó lalt meg fennhangon a lá ny –, hogy
Murchison az utó bbi há rom hó napban legalá bb egymillió t kivont a szoká sos
befektetéseibő l.
– Hova tette azt a pénzt?
– Azt még nem tudom – felelte Claire, de gyanú ja azért má r volt. – Murchison nő s
ember – tette hozzá .
Jacob hirtelen felvillanó , érzéki mosolya a legkevésbé sem illett a Jégember híréhez.
– Okos, nagyon okos! Igen, egy csú nya vá lá s a legvaló színű bb oka annak, hogy egy
férfi hirtelen rengeteg pénzt tü ntessen el. É ppen ezért megyü nk ma el Murchison
partijá ra.
– Aligha fog beszélni errő l.
– Csakhogy az emberek imá dná k pletyká lni. A feleségrő l és a teniszedző jérő l, vagy a
férjrő l és a titká rnő jérő l. Ezért hoztam el magá t. Az emberek nem lá tnak be a szép kü lső
mö gé, és alá fogjá k becsü lni. Ha eddig még nem tanulta meg, hogy elő nyt ková csoljon
ebbő l, akkor legfő bb ideje, hogy pó tolja a mulasztá sá t. É s akkor a ruhá já ró l még nem is
beszéltem.
– Mi baja a ruhá mmal? – kérdezte Claire ingerü lten.
– Az égadta vilá gon semmi. É pp ellenkező leg. Keresetlenü l elegá ns, mégis izgató . A
férfiak meg fognak feledkezni az elő vigyá zatossá gró l, és megoldó dik a nyelvü k. Ez is
szerepet já tszott abban, hogy magammal hoztam.
Claire egyre mérgesebb lett.
27
– Mindjá rt a legelején kö zö lte velem, hogy az alkalmazottainak egyéni képességeik

szerint ad feladatokat. Talá n azt akarja, hogy csá bítsak el valakit?
– Má rmint rajtam kívü l? Nem – vá laszolta Jacob rezzenéstelen arccal. – Ezen a téren
csakis rá m ö sszpontosítson.
Claire majdnem elnevette magá t, és sietve má sra terelte a szó t.
– Van még valami, ami nem volt benne az aktá kban, de tudnom kell Murchisonekró l?
– kérdezte.
Jacob kifü rkészhetetlen pillantá st vetett rá , de készségesen megvá laszolta a kérdését.
Claire a kö vetkező hú sz percben ú gy tett, mintha csakis a munka foglalkoztatná , és nem
a mellette ü lő férfi.
28
5. FEJEZET
Má r majdnem lement a nap, amikor Claire és Jacob megérkezett abba az elő kelő
negyedbe, ahol Murchisonék laktak. A kö rnyéken csupa gazdag ember élt. A nagy
há zakat hatalmas kertek vették kö rü l, amelyekben tö lgyfá k és fenyő k tö rtek az ég felé.
A lá ny ideges volt. Mi lesz, ha ö sszefut valakivel a mú ltjá bó l? Ennél is jobban
nyugtalanította azonban egykori ö nmagá nak a kísértete. Huszonkét évesen kö nnyelmű
és felelő tlen volt, rá adá sul magabiztos. Feltoluló emlékeit sietve elfojtotta.
A vendégek tö bbsége má r megérkezhetett, mert kocsik sorakoztak a dombon á lló
há zhoz vezető ú t mindkét oldalá n. Jacob az emelkedő aljá ban parkolt le. Enyhe volt az
este, ú gyhogy Claire levette a vá llá ró l a sá lat, és a kö nyö kére csú sztatta.
– Mexikó i zenekar já tszik? – kérdezte csevegő hangon. – Kará csonyi partihoz elég
furcsa.
– Laura Murchison ő sei Mexikó bó l telepü ltek á t az Á llamokba – felelte Jacob.
Olyan szorosan ment Claire mellett, hogy a karjuk minden lépésnél egymá shoz ért.
– A feleség, akitő l Murchison meg akar szabadulni?
– Vagy talá n az asszony tő le. – A férfi fü rkész pillantá st vetett Claire-re. – Ideges?
A lá ny elő bb harapta volna le a nyelvét, mint hogy bevallja az igazsá got.
– Dehogy!
– Talá n jó t tenne magá nak, ha mindenkit, aki itt lesz, alsó nemű ben képzelne el.
– Tessék? – kérdezte Claire a nevetés és a felhá borodá s kö zö tt ingadozva.
– Ezt a taná csot apá m adta nekem, amikor egyszer beszédet kellett tartanom, és
annyira féltem, hogy majdnem ö sszeestem.
– Maga? – hitetlenkedett Claire.
– Hatodik osztá lyban én mondtam az évzá ró beszédet.
– Magukná l ez má r á ltalá nos iskolá ban szoká s volt?
– Ostobasá g, igaz? – Jacob szeme megcsillant az alkonyi félhomá lyban. – Magá niskola
volt. A kö vetkező évben sikerü lt rá beszélnem apá mat, hogy irasson á t egy á llamiba. A
beszédet viszont, há la a taná csá nak, baki nélkü l sikerü lt elmondanom. Igaz, azokná l a
részeknél, amelyeket viccesnek szá ntani, senki sem nevetett.
Claire elmosolyodott, amikor elképzelte a jó zan és komoly tizenkét éves Jacobot,
akinek má r akkor is sajá tos humora lehetett.
– Talá n mosollyal kellett volna jeleznie a hallgató inak – mondta –, hogy éppen tréfá lt.
– Komolyan gondolja? Mégis hogy mosolyogtam volna, amikor az arcomra fagyott a
rémü let?
– Az ö ccse szerint maga má r pó kerarccal jö tt a vilá gra.
– Figyelmeztettem, hogy ne higgyen Michaelnek. Honnan tudhatná ő ezt, amikor ott
sem volt a szü letésemnél? – kérdezte a férfi, és becsö ngetett.
Claire idegessége a beszélgetés kö zben teljesen elszá llt. Még a végén kiderü l, hogy a
Jégember tulajdonképpen egy kedves fickó . Hagyja, hogy a há zvezető nő je
parancsolgasson neki, á tépítteti a há zá t, hogy az asszisztensnő jének ne kelljen lépcső t
má sznia, alkalmaz egy bö rtö nviselt embert, akinek még kezdő tő két is felajá nl, hogy
beindíthassa a sajá t vá llalkozá sá t. É s tréfá s tö rténeteivel megnyugtat egy ideges nő t.
Andy Murchison magas, gyérü lő hajú , kissé pocakos férfi volt, és jó val idő sebb csinos
feleségénél. Jacobot kissé tú lsá gosan is szívélyesen fogadta, és sokkal nagyobb
érdeklő dést tanú sított Claire melle, mint az arca irá nt.
29
– Szó val ő helyettesíti Soniá t – á llapította meg mosolyogva. – Magá nak mindig is jó
ízlése volt, West.
– Csakis olyanokat alkalmazok, akik minden téren a legjobbak – vá laszolta Jacob. –
Bizonyá ra hallott má r Miss McGuire-rő l. Vagy talá n talá lkoztak is?
– Eddig nem volt részem ebben a szerencsében, de a neve valahogy ismerő sen cseng –
mondta Murchison, és alaposabban is megnézte magá nak Claire-t.
Kezdő dik, gondolta a lá ny.
Claire kö zelségének Jacob á llandó an tudatá ban volt, aká r valamelyik korá bbi
szerető jével beszélgetett, aká r befektető kkel tá rsalgott fociró l vagy részvényekrő l. A
lá ny ú gy vonzotta a tekintetét, mint má gnes a vasat, és ezt veszélyesnek talá lta.
Azt mondta Claire-nek, hogy tartsa nyitva a szemét meg a fü lét, és való ban ezért is
hozta magá val. De nem csak ezért. Meg akarta figyelni, hogyan viselkedik a ragadozó k
tá rsasá gá ban. Gyakran kell majd megjelennie kö zö ttü k, ha a felesége lesz.
Egyá ltalá n nem lá tszott rajta, hogy ideges lenne, pedig való színű leg tö bbeket is ismert
a jelenlévő k kö zü l. Mindenkivel fesztelenü l beszélgetett. A férfiak tekintete mindenhova
kö vette, a nő k pedig tú lsá gosan kedvesen mosolyogtak rá . Vagy egyá ltalá n nem
mosolyogtak.
– Hogy egyeseknek mindig má zlijuk legyen!
– Wade! – ü dvö zö lte Jacob a há zigazda egyik jó bará tjá t. – Emily hogy van?
– Kö sz, jó l. – Bill Wade le nem vette a szemét Claire-rő l, aki éppen jó t nevetett egy ő sz
hajú ú r megjegyzésén. – Miért nem mutat be az ú j asszisztensnő jének?
– Talá n azért, mert maga boldog há zassá gban él – felelte Jacob kimérten.
– Felhő tlenü l boldog há zassá g nem létezik – mondta Wade. A negyvenes évei kö zepén
já ró , kö pcö s férfi ellená llhatatlan vonzalmat tá plá lt a cowboycsizmá k és a vadnyugati
ingek irá nt. Most is ú gy festett, mint egy jelmezbá lban cowboynak ö ltö zö tt kö nyvelő . –
Amíg maga itt van, ró lam aligha vesz majd tudomá st a hö lgy, de á lmodozni azért szabad.
– Nem ö rü lnék, ha el kellene mennem a temetésére, Wade. A há ziasszonyunktó l
eltérő en a felesége nagyon is ő rzi azt, ami az ö vé, és meglehető sen lobbanékony a
természete.
Bill Wade felnevetett.
– Ez igaz. Nekem viszont tetszik, ha egy nő féltékeny.
Claire ellépett attó l a csoporttó l, amelyben eddig beszélgetett, és bá jos mosollyal
kitért egy bajuszos á ruhá zlá nc-tulajdonos elő l.
– Andy mindig azt mondja, hogy ő az olyan félénk, „lassú víz partot mos”-nő ket
kedveli, mint Laura – folytatta Wade, és halkan felnevetett. – A maga asszisztensnő jével
viszont, akit az elő bb való sá ggal felfalt a tekintetével, való színű leg kivételt tenne. Claire
McGuire szerintem minden, csak nem félénk.
Jacob ivott egy kortyot az italá bó l, és Claire-re pillantott.
– Murchison nagy szoknyavadá sz, igaz?
– Nincs miért aggó dnia – sietett kijelenteni Wade. – Andy sohasem pró bá lkozna ennél
a lá nyná l… É s ha mégis, akkor sem érne célt. Magá val nem veheti fel a versenyt.
Jacob ú gy gondolta, néhá ny értesü lés megszerzése nem ér annyit, hogy tová bb
hallgassa Wade fecsegését. Má svalakit szemelt ki magá nak, és elindult feléje.
– Valami rosszat mondtam? Hé, West, most meg mi van?
Jacob rá se hederített Bill Wade-re. Egyszeriben nagyon sü rgő s dolga akadt. Lá tta,
hogy megérkeztek Lawrence-ék, és ki is szú rtá k maguknak Claire-t. A rohadt életbe! –
gondolta. Rá juk nem szá mított, mert korá bban soha nem talá lkozott velü k Murchison
há zá ban.
30
Claire még nem lá tta meg a há zaspá rt, de megérezhette, hogy baj van, mert
megfordult.
– A fenébe! – csú szott ki a szá já n.
Jim és Sue Lawrence annyira hasonlítottak egymá sra, hogy inká bb testvéreknek
hihették volna ő ket, mint férjnek és feleségnek. Mind a ketten vékonyak, napbarnítottak,
ezü stsző ke hajú ak voltak, és a voná saik ugyanolyan arisztokratikusak. Most viszont
igencsak dü hö s képet vá gtak.
Jacob éppen akkor ért oda Claire-hez, amikor kitö rt a há ború .
– Maga kis szemét! – Sue Lawrence arca most sem szép, sem arisztokratikus nem volt.
– Hogy merészel tisztességes emberek kö zö tt megjelenni?
– Komolyan jelenetet akar rendezni, Sue? – kérdezte Claire visszafogottan.
– Nem zavarja, hogy itt nincsenek tévékamerá k meg riporterek, és nem adhatja elő
nekik a hazugsá gait?
– Jim – szó lt kö zbe Jacob nyugodtan –, talá n a bá rhoz kellene kísérnie Sue-t.
Jim Lawrence nem vette le a szemét Claire-rő l.
– Magá nak ehhez semmi kö ze – felelte Jacobnak. – Maradjon ki belő le!
– Claire velem van.
– Magá val? Hogy hozhatta ide ezt a kígyó t? Nem tudja, kicsoda?
– Az alkalmazottam. – Jacob halkan beszélt, de a hangja vészjó sló an csengett. – Ha
nem képesek fékezni magukat, jobban tennék, ha tá vozná nak.
– Kérem, kérem, ő rizzü k meg a nyugalmunkat! – pró bá lt békét teremteni Laura
Murchison.
Sue Lawrence dü hö dt pillantá st vetett rá .
– Nem kellett volna meghívniuk ezt a nő személy! Hogy jutott egyá ltalá n eszü kbe?
– Nem tudhattá k, hogy én leszek Jacob kísérő je – mondta Claire. – Fel kellene hagynia
végre azzal, Sue, hogy mindenért engem okol. Kennek a segítségre van szü ksége, és nem
arra…
– Ne akarja megmondani nekem, mire van szü ksége a fiamnak! – riká csolta Sue. –
Semmi baja nem volt, amíg maga nem kaparintotta a karmai kö zé, nem tö mte tele a fejét
hazugsá gokkal, és nem csalta meg fű vel-fá val.
– Má r korá bban is baj volt vele, csak ü gyesen leplezte.
– Ő … ő …
Sue Lawrence meglendítette a kezét, de Jacob elkapta, mielő tt még elérhette volna
Claire arcá t.
– Jim – mondta éles hangon.
Sue Lawrence szemébő l patakzani kezdett a kö nny, és vad gyű lö lettel nézett Claire-re.
– Ő tehet ró la! – kiá ltotta. – Mindenrő l ez a nő tehet!
Andy Murchison odalépett hozzá juk.
– Hé, emberek, a bá rpincér halá lra unja magá t. Mi lenne, ha munká t adná nk neki?
Jim Lawrence végre á tfogta a felesége vá llá t, és elindult vele. A tö bbi vendég ú gy
bá multa ő ket, mint a baleseteket szoktá k a szá jtá ti kívá ncsiskodó k.
– Laura – fordult Murchison ingerü lten a feleségéhez –, miért nem avatkoztá l kö zbe?
– Mégis mit tehetett volna? – kérdezte Claire kihívó an a há zigazdá tó l.
Murchison ú gy nézett rá , mintha csó tá nyt lá tna.
– Vigyá zzon, mit mond! – figyelmeztette Jacob, és á tkarolta Claire vá llá t. É rezte, hogy
a lá ny reszket, és ettő l még dü hö sebb lett.
– Magá nak tudnia kellett volna, hogy baj lesz abbó l, ha elhozza ezt a lá nyt – vá gott
vissza Murchison. – Magyará zattal tartozik nekem.
31
– Maga pedig kétmillió dollá rral nekem – felelte Jacob, aztá n megfordult, és a nyitott
toló ajtó hoz kormá nyozta Claire-t.
– Most má r elengedhet – mondta a lá ny, amint tá volabb kerü ltek Murchisonéktó l. – Jó l
vagyok.
– É n viszont nem.
32
6. FEJEZET
Jacob a teraszra vezette Claire-t, onnan pedig le a hatalmas kertbe, ahol a fá k tö vében
elhelyezett apró lá mpá k vilá gítottá k meg az utakat. Vigasztaló an magá hoz ö lelte a lá nyt.
Claire tudta, hogy el kellene hú zó dnia tő le. Talá lkozá sa Sue Lawrance-szel kellemetlen
volt ugyan, de annyira nem viselte meg, hogy tá mogatá sra szoruljon.
A fá k kö zö tt egyre tompá bban szű rő dtek el hozzá juk az estély zajai, aztá n el is haltak.
A fejü k fö lö tt csillagok ragyogtak. A lá bukná l vilá gító lá mpá k, mint megannyi lidérc,
egyre messzebb csaltá k ő ket. Claire há tá n borzongá s futott végig.
– Fá zik? – kérdezte Jacob.
– Nem – felelte a lá ny, és végre sikerü lt elhú zó dnia.
– Nem tudtam, hogy Lawrence-ék is itt lesznek.
– Honnan tudhatta volna? Murchisonék nyilvá n nem mutattá k meg magá nak a
vendégek listá já t.
– Akkor is szá molhattam volna ezzel a lehető séggel. Voltak má s szerető i is? – kérdezte
Jacob minden á tmenet nélkü l.
Claire megá llt, és értetlenü l nézett rá .
– Tessék?
– Való ban voltak még szerető i, amíg együ tt volt Ken Lawrence-szel, vagy a fickó csak
képzelő dö tt?
A lá nyt vá ratlanul érte a hirtelen belehasító fá jdalom. Gyorsan tová bbindult.
– Kedvesnek és lovagiasnak gondoltam, amiért kimentett abbó l a kínos helyzetbő l.
Nem sejtettem, hogy rendő rségi kihallgatá s kö vetkezik.
– Nem vagyok kedves ember.
– Való ban nem? Akkor miért á llt ki mégis mellettem? – talá lgatta Claire.
A férfi kö nnyedén beérte.
– Miért hagyta, hogy Sue Lawrence ú gy legorombítsa?
– Volt má s vá lasztá som?
– Tú lsá gosan is megértő nek mutatkozott.
– A fia elmebeteg. É rthető , hogy ez megviseli – felelte Claire éles hangon. –
Természetesen nem tetszik, ahogy Sue viselkedik velem, de igazá n nem tud megbá ntani.
– Akkor miért reszketett?
A lá nyt meglepte, hogy Jacob ezt is észrevette.
– Reszkettem?
– Igen. Felizgatta magá t.
– Magá nak ehhez az egészhez semmi kö ze. Attó l eltekintve, hogy elhozott ide… az
akaratom ellenére.
– Má r vá rtam, hogy szó ba hozza.
– Akkor is ragaszkodott volna hozzá , ha tudja, hogy Lawrence-ék is itt lesznek?
– Talá n igen; de ígérem, még egyszer nem fog elő fordulni. Tulajdonképpen mennyire
zavart Ken Lawrence elméje?
Claire megint tová bb akart menni, de rá lépett egy kő re, és megingott. A férfi elkapta,
nehogy elessen. Ez jó ü rü gy lett volna arra, hogy á tkarolja a lá nyt, mégsem tette.
Claire haragudott magá ra, mert csaló dá st érzett.
– Van egy ajá nlatom. Vá laszolok a kérdéseire, ha maga is vá laszol az enyémre –
mondta. A lá mpá k elég fényt adtak ahhoz, hogy lá thassa Jacob mosolyá t.
33
– Rendben. Mit akar tudni?

– Miért fontos magá nak, hogy hű voltam-e Kenhez?
A férfi pá r pillanatig hallgatott.
– Tudni akarom, hű lesz-e hozzá m, ha majd lefekü dtü nk egymá ssal – felelte végü l.
– Hogy lehet valaki ennyire beképzelt?! – há borgott Claire, de nem tudta eldö nteni,
hogy a félelemtő l vagy valami má stó l gyorsult-e fel a szívverése. Megint elindult, de
Jacob megfogta a karjá t. – Egyszer má r megkértem arra, hogy tartsuk meg a há rom lépés
tá volsá got!
Jacob nem hú zta vissza a kezét.
– Hacsak nem akar vízben gá zolni, jobb lesz, ha megá ll. Nem vezet tová bb az ú t –
mondta unottan. Kö zvetlenü l elő ttü k való ban egy kis patak csobogott. – Megvá laszoltam
a kérdését – folytatta a férfi. – Most maga jö n. Hű volt Ken Lawrence-hez?
– Miért hinné el, ha azt mondaná m, hogy igen?
– Miért hazudna? Az a nő , akit az ú jsá gokbó l megismerhettem, még bü szke is lett
volna rá , hogy bá rmelyik férfinak el tudja csavarni a fejét.
– Má r nem ugyanaz vagyok, aki hat éve voltam.
– Ez nem vá lasz a kérdésemre.
A fá jdalom, amelyet Claire annak idején érzett, most visszatért.
– Ö ssze akartunk há zasodni. Természetesen hű voltam hozzá .
– Vagyis Lawrence alaptalanul féltékenykedett.
Jacob mondata nem kérdés volt, hanem kijelentés. Odalépett a lá nyhoz, olyan kö zel,
hogy a testü k majdnem ö sszeért.
– É n… szerettem flö rtö lni, de semmi tö bb. Ezt Ken is tudta, amikor feleségü l kért –
mondta Claire. – De ez má r a má sodik kérdése volt. Most megint én kö vetkezem –
jelentette ki.
Jacob a vá llá ra tette a kezét.
– Rendben.
Claire szó ra nyitotta a szá já t, de mindjá rt be is csukta. A kérdések veszélyesek, mert
ajtó kat nyitnak meg. Ő viszont nem akar még kö zelebb kerü lni ehhez a férfihoz.
– Mennyire sú lyos Lawrence betegsége? – firtatta a férfi.
– Nem magá n van a kérdezés sora.
– Jó l van, akkor nem kérdezem meg, hogy megcsó kolhatom-e.
Claire felkészü lt a tá madá sra, Jacob azonban csapdá ba csalta. Nem hú zta magá hoz,
nem tapasztotta az ajká ra a szá já t, és nem adott neki alkalmat a védekezésre. Egészen
lassan hajolt le hozzá , hogy bá rmikor elhú zó dhasson. Claire azonban nem hú zó dott el,
mert a férfi éppen most vá laszolta meg egy kérdését, amelyet így fel sem kellett tennie
neki. Miért is jö tt le vele a kert végébe?
Ezért a csó kért. Ezért van itt. Lehunyta a szemét, amikor a férfi ajka az ajká hoz ért.
Honnan tudhatta Jacob, hogy neki most pont erre van szü ksége? Erre a szelíd csó kra és
gyö ngéd simogatá sra. Csakhogy olykor a szelídség is lehengerlő lehet. Vá gyat ébresztett
benne, hogy ne á lljanak meg itt, ugyanakkor azt a lehető séget is meghagyta szá má ra,
hogy nemet mondjon.
Claire készségesen szétnyitotta az ajká t, mikö zben Jacob keze a dereká ra siklott.
É rezte, hogy a férfi szíve vadul ver a selyeming alatt, ami elá rulta, hogy korá ntsem
annyira nyugodt, mint amilyennek mutatja magá t. Gyö ngéden simogatni kezdte Jacobot.
Engedd el magad! – mondta neki szavak nélkü l. Akarj engem! Kívá nj! Ne védekezz
ellene! – parancsolta a szíve, de nem tudta, hogy a felszó lítá s a férfinak szó l-e vagy sajá t
magá nak.
34
Só vá ran és készségesen odasimult Jacobhoz, ő azonban vá ratlanul elengedte. Mire

Claire zavarodottan kinyitotta a szemét, a férfi má r néhá ny lépésnyire á llt tő le.
Tö kéletesen higgadtnak tű nt. Hosszú má sodpercekig csak némá n néztek egymá st.
– Mi tö rtént? – suttogta a lá ny, és maga is tudta, hogy butasá got kérdezett.
Mi tö rtént volna? Megcsó koltá k egymá st. Csakhogy ez az egyetlen csó k a feje tetejére
á llította az egész vilá gá t.
– Fá jdalmat okoztam? – kérdezte Jacob.
Még nem, gondolta Claire.
– Nem. Miért gondolta meg magá t?
– Biztosan nem szerette volna, ha itt teszem a magamévá . Tévedtem volna?
A lá ny ö rü lt a pö khendi megjegyzésnek. Így kö nnyebben boldogult. Hatá rozott
léptekkel elindult vissza a há zba, de Jacob elá llta az ú tjá t.
– Ami az elő bb tö rtént, hiba volt – mondta tű nő dve. – Minden csak bonyolultabb lett.
Claire tudta, hogy igazat kellene adnia a férfinak. Az lenne a megfelelő vá lasz, hogy
mindketten értelmes emberek, és a jö vő ben legyenek csupá n munkatá rsak. Ha Jacob
nem kívá nja ő t, há t ú gy is jó .
Tíz perccel ezelő tt még ő sem akart tő le semmit. Csakhogy a férfi csó kja
fellobbantotta benne a szenvedélyt, és alig vá rja, hogy az iménti jelenet
megismétlő djék…
Jacob azonban ellépett az ú tjá bó l, és ezzel pontosan azt tette, amit ő akart – még tíz
perccel korá bban…
Jacob szá já n ö nkéntelenü l csú szott ki, hogy hiba volt az a csó k. Az első dö bbenet
mondatta vele, gondolta a férfi, mikö zben a há z elő tt vá rtá k, hogy odahozzá k a
kocsijukat. Ö rü lt, hogy Claire nem tartozik azok kö zé a nő k kö zé, akik mindig mindent
meg akarnak beszélni. Maggie-ben kevés dolgot nem szeretett, de ez a szoká sa
mindenképpen kö zéjü k tartozott.
Claire kissé sá padt volt, amikor kinyitotta elő tte a Mercedes ajtajá t.
– Leengedné a tető t?
A férfit meglepte a kérdés.
– Ö ssze fog kó coló dni a haja.
– Van hajkefém. De ha nem akarja, nem ragaszkodom hozzá .
– Ahogy ó hajtja.
Az erő s menetszélben aligha tudnak majd beszélgetni, de Jacob ezt most nem igazá n
bá nta. Claire kecsesen beü lt a kocsiba, és ruhá ja kicsit felcsú szott a combjá n. A férfi
elképzelte, milyen lenne, ha megcsó kolná bá rsonyos bő rét…
A felgyü lemlett feszü ltsége oldá sá ra két mó dszere volt: vagy lement az edző terembe,
vagy pedig leengedett tető vel autó zott. Ez utó bbi azonban ma nem vá lt be, még akkor
sem, amikor az autó pá lyá n beletaposott a gá zba. Azt hitte, jó lesz hallgatni, de a csend
lassan az ő rü letbe kergette.
A fene enné meg! Végü l is nem rohanta le Claire-t. Ó vatosan kö zeledett hozzá , de
aztá n maga sem tudta hogy, de megcsó kolta. A nő k viszont nem bíznak abban a férfiban,
aki nem képtelen uralkodni magá n.
Má r kö zeljá rtak a garlandi kihajtó hoz, de a lá ny még mindig hallgatott.
– Ha el akarja hozni a macská já t, elá rulhatná , merre menjek – tö rte meg Jacob a
csendet.
– Catesnél menjen le a pá lyá ró l, aztá n tová bb Valley Mills felé – vá laszolta Claire
kimérten. – A harmadik keresztező désnél jobbra. Delmar ú t 1110.
35
– Nem tá madtam le! – csattant fel a férfi ingerü lten. – Nagyon is készséges volt. Ha
bocsá natkérésre vá r… Mit mondott?
A szél elvitte Claire szavait. Miutá n nem kapott vá laszt, Jacob a lá ny felé fordult.
– Maga nevet? – kérdezte bosszú san.
– Sajná lom. Csak tudja… Mindegy. Most má r értem, mi volt a baj. Azért mérges, mert
kissé elragadtatta magá t.
Kissé? Jacob tudta, hogy elveszítette az ö nuralmá t, és azt hitte, hogy ennél nagyobb
hibá t nem is kö vethetett volna el. Claire-t azonban ez szemlá tomá st a legkevésbé sem
zavarja. Ha viszont sem a pénze nem kell neki, sem okos, fegyelmezett viselkedést nem
vá r el tő le. akkor mit kíná lhat a lá nynak?
– Ú gy gondolja, ezek utá n nem tudunk majd együ tt dolgozni? – kérdezte Claire.
– Nem. É n megcsó koltam, maga pedig visszacsó kolt. Felnő tt emberek vagyunk. A
munkakapcsolatunkban semmi sem vá ltozik.
– Akkor miért dü hö s?
Jó kérdés! Jacob kö zel já r ahhoz, hogy hanyatt dö ntse a nő t, felgyű rje a ruhá já t, és
most azonnal a magévá tegye. Claire meg azt kérdezi, miért dü hö s?
Ennek a lá nynak olyan férfi kell, akiben megbízhat. Csakhogy ő még sajá t magá ban
sem bízik. Legfő bb ideje, hogy visszavonuló t fú jjon. Á t kell gondolnia a helyzetét és a
céljait, akkor is, ha az énje egy része tiltakozik ez ellen. Mindig is az ellentmondá sok
embere volt, há la a csalá djá ban uralkodó zű rzavaros viszonyoknak. Csak akkor
boldogult, ha az eszére hallgatott. Ú gy tudta legkö nnyebben lekü zdeni a
bizonytalansá gá t. É s ú gy tanulta meg, hogy pontos célokat kell maga elé tű znie,
amelyeket kitartó munká val megvaló síthat.
Claire hangja kizö kkentette a tö prengésbő l.
– Ott lakom – mutatott elő re egy há zra.
A bejá rati ajtó felett és odabent is égett a villany. Jacob megá llt a felhajtó n, és
leá llította a motort
– Bekísérem.
A lá ny kikapcsolta a biztonsá gi ö vét, és elmosolyodott.
– Magamtó l is behívtam volna.
– É g bent a villany – jegyezte meg a férfi, mikö zben megkerü lte a kocsit.
– Danny vigyá z a há zamra – felelte fojtott hangon Claire.
Jacob tudta, hogy megjegyzését a féltékenység jelének is vehette. Arra pedig jó oka
van, hogy tartson a féltékeny férfiaktó l.
– Az ember soha ne hagyja ő rizetlenü l a há zá t – mondta szelíden.
– É n is így gondolom. – Claire vizslató pillantá st vetett Jacobra. – Danny az
unokaö csém.
– Akivel együ tt nő tt fel?
– Igen. Ő … – Claire elhallgatott, mert az ajtó magá tó l kinyílt, amikor be akarta dugni a
kulcsot a zá rba. – Ez furcsa – dü nnyö gte.
A férfi védelmező en elébe lépett, és belö kte az ajtó t.
– Maradjon itt! – utasította Claire-t.
Odabent teljes volt a csend. Egy szemkö zti ablakon á t Jacob egy kis belső udvarra
lá tott. Ott is égett a villany, és a há z há tsó részében is.
– Maradjon kint! – ismételte meg.
Claire nem ellenkezett, de Jacob mö gö tt maradt. A férfi belépett a nappaliba, és
egyszeriben megtorpant. Fehér falaival, sö tét tapolcaival, ü vegasztalaival és a
halvá nyzö ld sző nyegen á lló égszínkék kanapéval valaha szép lehetett a nappali, most
36
viszont csatatérre emlékeztetett. A hifitornyot feldö ntö tték, a kandalló ban ö sszetö rt
lá mpa hevert, az egyik ü vegasztal megrepedt.
Aztá n Jacob észrevette a vért a fehér falon és a vilá gos sző nyegen. A nyomok a szoba
tú lsó végébő l nyíló ajtó hoz vezettek, ahol egy férfi fekü dt mozdulatlanul.
Claire hangosan levegő utá n kapott, amikor felismerte Dannyt.
37
7. FEJEZET
A mű tő melletti vá ró teremben minden homokszínű volt, csak a lá mpa és az asztalon
fekvő folyó iratok ü tö ttek el ettő l. A sebész, aki épp belépett az ajtó n, kék mű tő sruhá t
viselt. Vá ltott néhá ny szó t egy idő sebb pá rral, akik má r akkor itt ü ltek, amikor Claire és
Jacob megérkezett. Az alacsony, kopaszodó férfi arca meg se rezzent, s egyfolytá ban
kö vér felesége kezét szorongatta. A sá padt asszonyon lá tszott, hogy sírt.
É jszaka csak sú lyos eseteket mű tenek. Mió ta van má r odabent Danny? – talá lgatta
Claire, és a falió rá ra nézett. Csak negyven perce? Nem létezik. Biztosan megá llt az az ó ra,
gondolta. Jacob nem mozdult el mellő le, amió ta megtalá ltá k a fiú t. Most az ő t kérdezgető
rendő rő rmesternek vá laszolgatott. Claire nem figyelt rá juk. Ő má r megvá laszolta
ugyanazokat a kérdéseket.
Jacob jelenléte komoly tá maszt jelentett a szá má ra. A férfi kézbe vette a dolgokat,
mentő t hívott, bevitte ő t is a kó rhá zba, és még a macská já ra is gondolt. A kézfején há rom
karcolá s jelezte, hogy megpró bá lta elkapni Sá bá t, aki azonban nem hagyta magá t, és még
a há zbó l is kiszö kö tt, amikor megérkeztek a mentő sö k.
Claire tudta, hogy nem kellene a cicá ja miatt aggó dnia. Sá ba tud vigyá zni magá ra. Á m
ha nem a cica já rt a fejében, akkor a mű tő asztalon fekvő Dannyre kellett gondolnia.
A kö vér asszony a szá ja elé kapta a kezét, és fojtottan felsikoltott. Férje szélesen
elmosolyodott, és megpaskolta az orvos há tá t. Jó hírt hozhatott nekik.
– Hallottad, mit kérdeztem?
– Tessék?
A lá ny felkapta a fejét, miutá n rá jö tt, hogy Jacqueline Muldrow hozzá beszél. A magas,
sová ny rendő rnő haja és bő re is fekete volt. A hiú sá got hírbő l sem ismerte, és
való színű leg még soha életében nem festette ki magá t. Nyolcadik osztá lyos koruk ó ta
Claire legjobb bará tnő je volt, ma azonban Muldrow ő rmesterként jelent meg itt. Hat éve
ebben a minő ségében komoly szerepet já tszott abban, hogy Ken Lawrence rá cs mö gé
kerü ljö n, és Claire erő sen remélte, hogy ez most is így lesz.
– Bocs, Jackie, nem figyeltem.
– A levelén kívü l Ken má s mó don is megpró bá lt kapcsolatba lépni veled azó ta, hogy
kiengedték?
– Nem. Danny azt mondta… – Claire egy pillanatra elakadt. – Ma reggel egy szá l ró zsá t
talá lt az ajtó elő tt. Vö rö s ró zsá t.
– É desem – felelte Jackie – a férfiak kamaszkorod ó ta kü ldö zgetnek neked virá got. Ez
semmit sem bizonyít.
– De ez vö rö s ró zsa volt. Tudod, hogy Kentő l mindig azt kaptam. Csak ő hagyhatta ott.
Ü zenet nem volt mellette.
Jacob megfogta Claire kezét.
– A bíró sá got csak a bizonyítékok érdeklik. Az nem, hogy mit tud az ő rmester.
– Ezzel én is tisztá ban vagyok. A levelet is géppel írtá k, és nincs rajta alá írá s, de azt is
csak Ken kü ldhette. – Claire gö rcsö sen szorította Jacob kezét. Ú gy gondolta, az ő hibá ja,
hogy volt vő legénye kis híjá n megö lte az unokabá tyjá t. – Danny majd azonosítja, ha
magá hoz tér.
Jackie csak megvonta a vá llá t, és Jacob is hallgatott. Az idő s há zaspá r tá vozott, és a
sebész is elhagyta a vá ró t.
38
– Danny magá hoz fog térni – jelentette ki Claire hevesen. – Jó kezekben van. A
legjobbakban – kapaszkodott bele az utolsó szalmaszá lba.
A megérkezésü k utá n az orvosok azonnal megvizsgá ltá k Dannyt. Koponyatö rést és
tü dő repedést á llapítottá k meg ná la, ezért haladéktalanul meg kellett mű teni.
– Ha még magá hoz tér is – mondta Jackie –, akkor sem biztos, hogy emlékezni fog a
tö rténtekre. A fejsérü lések sokszor furcsa kö vetkezményekkel já rnak.
Claire gondolni sem akart azokra a „furcsa” kö vetkezményekre. Arra példá ul, hogy
Danny talá n majd a cipő jét sem fogja tudni egyedü l befű zni. Elengedte Jacob kezét, és
felá llt.
– Vá rjuk ki a végét!
– Beszélek Ken Lawrence-szel. – Jackie gyű rö tt zakó ja zsebébe dugta a jegyzetfü zetét.
– É s ellenő rzö m az alibijét.
Jacob is felá llt. Csak pá r centivel volt magasabb a rendő rnő nél.
– A fegyvert megtalá ltá k?
– É rdeklő dö m a helyszínelő knél, aztá n tá jékoztatom magukat. Nagy reményeket azért
ne tá plá ljanak! Arra még a legó vatlanabb tettesek is vigyá znak, hogy ne hagyjanak
maguk utá n nyomokat.
– Ken nem ó vatlan, hanem ő rü lt – jelentette ki Claire.
– Ne szaladjunk ennyire elő re! – emelte fel Jackie figyelmeztető en a kezét. – Lawrence
a legkézenfekvő bb gyanú sított, de má s eshető ségeket sem szabad eleve kizá rnunk.
Dannynek lehettek ellenségei. Az is elképzelhető , hogy egy betö rő t kapott rajta.
– Ugyan má r, Jackie, te is tudod, hogy Ken tette. Nem betö rés volt. A laká st feldú ltá k,
de semmi sem tű nt el.
A jelek arra utaltak, hogy Danny szembeszá llt Kennel, pedig Claire ó va intette ettő l.
– Hé! – paskolta meg az arcá t a bará tnő je. – Pró bá ltam én má r taná csot adni neked,
hogyan kaparj ö ssze pénzt az ü gyfeleidnek? Te a te munká dat végzed, én pedig a
magamét, oké? Amú gy ne aggó dj! Ha Lawrence volt az, elkapom. De szá mba kell vennem
minden lehető séget, nehogy elkerü lje valami a figyelmemet. Dannynek volt mostaná ban
nézeteltérése valakivel?
– Ismered, és tudod, hogy ő t mindenki szereti.
– Aha. Megkértem a pá rtfogó já t, hogy menjen el az apjá hoz.
– Ha sikerü l rá bírnia Lou bá csit, hogy nyisson ajtó t neki, az ö reg talá n majd bejö n a
fiá hoz. – Claire elhú zta a szá já t. – A telefont mindenesetre nem vette fel, amikor hívtam.
Persze péntek éjszaka van. Kö nnyen lehet, hogy szoká s szerint elá zott.
– Danny nincs igazá n jó ban az apjá val.
– De igazá n rosszban sincs.
– Mégis hozzá d kö ltö zö tt. Kidobta az apja?
– Azt hiszed, hogy… Rossz nyomon já rsz! Lou bá csi goromba, ha leissza magá t, de csak
szavakban. Tettlegességre soha nem ragadtatja magá t.
– Gondolom, Dannynek nincs munká ja.
– Még nincs. Eljá r a névtelen alkoholistá khoz, de ez hosszú folyamat. Senki nem
vá llalja a kocká zatot, hogy ilyen embert alkalmazzon. Majd ha má r elég soká ig szá raz
lesz…
– Ez rá d vall – szó lalt meg mellettü k egy rekedtes hang. – Az italra fogod, hogy a srá c
kisiklott. Nem vagy hajlandó elismerni, hogy te tehetsz ró la. Mindenrő l te tehetsz.
Claire az ajtó felé fordult, és nagyot só hajtott.
– Lou bá csi!
Jacob má r hamarabb kitalá lta, ki lehet ez az idő s férfi. Még viharvert á llapotá ban is
hasonlított Claire-re, bá r véralá futá sos szemével most leginká bb dü hö s vadkanra
39
emlékeztetett. Pü ffedt arca és borostá i csak még vadabbnak mutattá k, és erő s sö rszagot
á rasztott.
– Még csak nem is értesítettél, hogy a fiamnak szétverték a fejét, és meg kell mű teni. –
A férfi hangulata egy csapá sra megvá ltozott. – Danny, az én szegény Dannym!
– Hívtalak – felelte Claire nyugodtan –, de nem hallottad a telefont.
– Mindig is rossz hatá ssal voltá l Dannyre. Elvetted tő lem, és ellenem hangoltad. – Lou
megint dü hbe gurult. – Mindent tö nkretettél, te aljas nő személy! Te…
– Most má r hallgasson! – szó lt kö zbe Jacob fagyosan.
– Maga meg kicsoda? – kérdezte Lou mogorvá n.
Jackie a két férfi kö zé lépett.
– Muldrow ő rmester vagyok, Mr. McGuire. Vá laszolnia kell néhá ny kérdésemre –
mondta, aztá n kivezette Lou-t a folyosó ra.
Jacob legszívesebben eltá ngá lta volna az ö reget, de belá tta, hogy az ő rmester
mó dszere való színű leg hatá sosabb. Claire-t sem akarta ú jabb csú nya jelenetnek kitenni.
A lá nynak most tá mogatá sra van szü ksége, és rajta kívü l e percben nincs senkije.
– Jó l van? – kérdezte tő le.
– A rokonait senki sem vá logathatja meg. – Claire megpró bá lkozott egy bá gyadt
mosollyal. – Lou bá csit a legjobb napjain is nehéz elviselni.
– Az unokaö ccse nem maga miatt sérü lt meg.
– Való ban nem? – Claire ü res tekintettel meredt Jacobra. – Sejtettem, hogy Ken meg
fog keresni. Á llító lag azért engedték ki, mert má r teljesen rendbejö tt. É n azonban nem
hittem el, hogy meggyó gyult. A levele megijesztett. Elmenekü ltem, Dannyt azonban
otthagytam a há zamban. A fenébe is! A lelkére kö tö ttem, hogy forduljon a rendő rséghez,
ha Ken felbukkanna. Miért nem hallgatott rá m?
Jacobnak sejtelme sem volt arró l, mivel érhetné el, hogy Claire ne ö nmagá t vá dolja.
– Maga nem felelő s Lawrence tetteiért.
– Nem, azt viszont tudtam, hogy Danny a lekö telezettemnek tartja magá t. Igaz,
néhá nyszor segítettem neki, de való já ban én vagyok az adó sa. Lou bá csinak igaza van.
Régebben, még fiatalabb koromban, nem voltam jó hatá ssal Dannyre. É n… – Claire
megrá zta a fejét. – Maga nyilvá n nem kívá ncsi ezekre a régi tö rténetekre.
– Miért ne lennék? – Jacob nem tudta, hogyan vigasztalhatná meg Claire-t. De azért
még meghallgathatja. – Miért gondolja, hogy nem volt jó hatá ssal az unokaö ccsére?
– Mert ez az igazsá g.
Claire lesimította ö sszekó coló dott hajá t. Jacob a legszívesebben belementette volna az
ujjait a tincsei kö zé, de elő vigyá zatosan zsebre dugta a kezét.
– Ez még a lá zadó korszaká ban volt?
Mosoly suhant á t a lá ny arcá n.
– Kamaszkoromban pokollá tettem anyá m életét, és Dannyt is belevittem a rosszba.
– A dö ntéseiért mindenki maga felel.
Claire tü relmetlenü l legyintett.
– Danny két évvel fiatalabb ná lam, és inká bb a kisö csém volt, mint az unokatestvérem.
Sokszor menekü lt hozzá nk. Az elő bb lá tta az apjá t, ú gyhogy kitalá lhatja, miért. Nélkü lem
is éppen elég gondja volt, nem lett volna szabad még nagyobb bajba sodornom. É n
viszont… Még nem voltam egészen tizenhét, amikor az anyá m ú jra férjhez ment.
Elszö ktem otthonró l, és Danny is velem jö tt. Akkor… kezdett el inni.
– Elvá ltak a szü lei? – kérdezte Jacob. Nagyon jó l tudta, hogyan hat egy gyerekre a
szü lei vá lá sa.
40
– Nem. Tizennégy éves voltam, amikor az apá m meghalt. Anyá m utá na teljesen
magá ba fordult, én pedig feleslegesnek éreztem magam. Nagyon szerettem az apá mat, és
nem tudtam feldolgozni a halá lá t.
– Tizennégy évesnek lenni sohasem kö nnyű . Az ember még nem felnő tt, de má r nem
is gyerek. Sejtelme sincs, mi szeretne lenni, csak hogy mindenképpen idő sebb.
Claire a férfi felé fordult.
– Magá ró l nehéz elhinnem, hogy tizennégy évesen ne lettek volna hatá rozott
elképzelései.
– Tudtam, mi akarok lenni, de azzal is tisztá ban voltam, hogy az lehetetlen.
– Ki mondta ezt magá nak? – kérdezte a lá ny, mintha sok-sok év utá n is védelmébe
akarta volna venni az egykori kiskamaszt.
– Senki. – Jacob ö rü lt, hogy sikerü lt elterelnie Claire figyelmét az unokaö ccsérő l. – É n
magam jö ttem rá . Hő s piló ta akartam lenni az első vilá ghá ború ban, esetleg francia
partizá n a má sodikban, vagy lovassá gi tiszt a Waterlooi csatá ban.
Claire halkan elnevette magá t.
– Ezek való ban lehetetlen célok. Mindenesetre hő s szeretett volna lenni.
– Mint minden tizennégy éves kö lyö k. – Jacob nem szívesen beszélt sajá t magá ró l. –
Maga mi akart lenni akkoriban?
– Leginká bb idő sebb, ahogy az elő bb mondta. – A lá ny elmosolyodott. – Való já ban
csak azt tudtam, mi nem akarok lenni. Modell vagy szépségkirá lynő .
– Nem ismerem a bakfisok lelkivilá gá t, de amennyire tudom, a legtö bben arró l
á lmodnak, hogy szépségkirá lynő k legyenek.
– Talá n én is azt tettem volna, ha anyá m nem akarta volna olyan nagyon, hogy
nevezzek be egy szépségversenyre. Merő dacbó l ú gy dö ntö ttem, hogy kígyó t és ró zsá t
tetová ltatok magamra. Akkoriban fontosak voltak szá momra a jelképek, és ezt a kettő t
talá ltam a legalkalmasabbnak.
– Jézusom! – kiá ltotta Jacob egyszerre mosolyogva és megdö bbenve.
– Miért szö rnyü lkö dik? Biztosan bevá lt volna a dolog. Magá nak nem tű nt fel, hogy
egyetlen szépségkirá lynő nek sincs tetová lá s az arcá n?
– Most, hogy mondja, való ban nem lá ttam még tetová lt Miss Ameriká t. A tetová lok
való színű leg nem akarnak kiskorú akat elcsú fítani.
Claire elmosolyodott.
– Fején talá lta a szö get. A pasas nem hitte el, hogy má r elmú ltam tizennyolc.
Jacob Claire sima arcá t nézegette, amelybe má r visszatért némi szín, és végtelen
gyö ngédség tö ltö tte el.
– Egy ilyen arcot bű n lett volna eltorzítani – mondta rekedten. – Nem is értem, hogy
jutott egyá ltalá n eszébe. Má r akkoriban is nagyon szép lehetett. Kicsit sem volt hiú ?
– De, méghozzá nem is kicsit – ismerte be Claire. – Csak nem akartam a versenyen
részt venni. A győ zelem semmit sem jelentett volna szá momra, mert a kü lső mmel értem
volna el, és nem magamnak kö szö nhettem volna. Veszíteni viszont gyű lö lö k – tette
hozzá , és megint elmosolyodott.
– Ú gy hangzik, mintha nagyon is pontos elképzelései lettek volna.
– Tú lbecsü l. Tizenö t éves fejjel csak azt tudtam, hogy ki nem á llhatom a
szépségversenyeket. Anyá mmal azonban ezt nem lehetett megértetni.
Jacob idegenkedéssel gondolt Claire anyjá ra, és most má r tisztá bban lá tott. Mielő tt
azonban bá rmit mondhatott volna, visszatért Muldrow ő rmester, és egyenesen hozzá
fordult.
– Mr. McGuire éppen ká vézik. Amíg nyugtunk van tő le, feltennék magá nak még
néhá ny kérdést mondta.
41
Jacob egyetértő en bó lintott.

– Claire jelenleg a maga há zá ban lakik? – kérdezte Jackie.
– Igen.
– Milyen riasztó ja van?
– Olyan jó , hogy fel akarom vá sá rolni azt a céget, amelyik gyá rtja.
– Igazá n? Remek. Ne engedje, hogy Claire egyedü l elhagyja a há zat.
– Semmiképpen sem fogom – jelentette ki Jacob hatá rozottan.
– Hé! – szó lt kö zbe Claire. – Lá thatatlanná vá ltam volna? Ne ró lam beszéljetek, hanem
velem!
Jackie szélesen elmosolyodott.
– Oké, akkor egyenesen neked mondom, hogy egyedü l soha ne hagyd el azt az
első rendű riasztó val felszerelt há zat.
– Nem tetszik az ö tlet.
Jacob megijedt.
– Ná lam kell maradnia – mondta.
– Abban a há zban magá n kívü l még ketten laknak.
– Az nem baj. Ső t! – jegyezte meg Jackie. – Minél tö bben vannak a kö zeledben, anná l
jobb.
– Csak nem nekik, ha Ken agya megint elborul. Olyankor se istent, se embert nem
ismer. Nem lett volna szabad elfogadnom ezt az á llá st, és még kevésbé lett volna szabad
elmennem Murchisonék partijá ra. Ken szü lei együ tt lá ttak Jacobbal. Ha van egy csö pp
eszü k, nem fogjá k elmesélni a fiuknak, de…
Jacob felsó hajtott.
– Lawrence-ék jó zan eszére aligha hagyatkozhatunk.
– Tudom, Ken mire gondol, ha meglá t engem egy férfival. Nem mehetek vissza Jacob
há zá ba. Ada talá n nem lenne veszélyben, Cosmo, Jacob titká ra viszont igen.
Jackie a fejét ingatta.
– É s hová akarsz menni? Haza? Annyira buta nem lehetsz. Anyá d Kaliforniá ban él, a
nagybá tyá d pedig szó ba sem jö het.
– Arra gondoltam… ná lad talá n meghú zhatná m magam.
– Tudod, hogy bá rmikor szívesen lá tlak. Ken azonban nyilvá n nem felejtette el, hol
rejtő ztél el elő le a legutó bb, és én szinte sohasem vagyok otthon.
– Claire ná lam marad – jelentette ki Jacob ellentmondá st nem tű rő hangon.
– Kizá rt dolog – jelentette ki a lá ny.
Arckifejezése mulattatta Jacobot, konoksá ga viszont bosszantotta.
– Ha netá n a ma este tö rténtek aggasztjá k, megnyugtathatom. Nem fogom magá ra
vetni magam.
– Ó ! – Claire futó pillantá st vetett Jackie-re, aki kívá ncsian felkapta a fejét. – Nem errő l
van szó . Senkit sem akarok veszélybe sodorni.
– Csak sajá t magá t? Soha tö bbé nem megy majd el vá sá rolni vagy tankolni? Sehová
sem, ahol má sok is vannak?
– Az nem ugyanaz. Ken nem á mokfutó , aki az egész vilá got gyű lö li. – Claire
megborzongott. – Neki csak én kellek. Azokkal az emberekkel nem foglalkozik, akiknek
semmi kö zü k hozzá m.
– Azt viszont nem tudhatjuk, mire képes, hogy a maga kö zelébe jusson. – Jacob vá rt,
hogy Claire felfogja a szavait. Lawrence elméje annyira talá n még tiszta, hogy nyilvá nos
helyen ne tá madjon rá . Á m ha mégis megteszi, akkor egy pénztá rosnő ugyanakkora
veszélyben van, mint azok, akik egy há zban élnek vele. – É n sem vagyok anyá masszony
katoná ja, Cosmo pedig egy tankot is meg tudna á llítani. Minket nem kell féltenie.
42
Claire a fejét rá zta.

– Ha nem képes pisztolygolyó kat puszta kézzel elkapni, akkor ugyanú gy veszélyben
van, mint bá rki má s. É s ez Cosmó ra is igaz.
– North majd ő rszemeket á llít. Akkor Lawrence nem juthat olyan kö zel a há zhoz, hogy
lö vö ldö zhessen.
– Adam North? Jó híre van a szakmá ban – szó lt kö zbe Muldrow ő rmester. – Claire,
hallgass Mr. Westre!
– De…
– Semmi de! Ő a fő nö kö d, igaz? – Jackie elégedetten elmosolyodott. – Egyszer
kivételesen tedd azt, amit má sok mondanak.
– Jó l van, legyen, ahogy akarod – bó lintott Claire megadó an. – Amint megtalá ltam
Sá bá t, visszamegyek Jacobhoz, és ott maradok ná la.
– Abba a há zba nem teheti be a lá bá t, amíg Lawrence nem kerü l rá cs mö gé – jelentette
ki Jacob. – Majd én gondoskodom ró la, hogy megkapja a macská já t.
– Nagyra értékelném, hogy a nemes cél érdekében még a vérét is folyatná , de Sá bá t
nem fogja tudni megfogni.
– Nem is én megyek el érte, hanem majd az ö csém.
– Ú gy tudtam, Michael elutazott.
– Nem ró la beszéltem, hanem Luke-ró l, a má sik testvéremrő l. Ő még a hamelni
patká nyfogó ná l is jobban ért az á llatok nyelvén. Má r felhívtam és megkértem, hogy fogja
be a macská já t.
– Csakhogy Sá ba nem szereti a férfiakat. Annyira nem, hogy még á llatorvosnak is nő t
kellett keresnem hozzá . Való színű leg bá ntotta egy férfi, mielő tt befogadtam.
– Luke-ot szeretni fogja. Ő t minden á llat szereti – felelte Jacob.
É s minden nő is, tette hozzá magá ban.
– Ahogy gondolja. Megnyugtatá sul azért legalá bb mondja meg az ö ccsének, hogy Sá ba
minden oltá st megkapott – vá laszolta Claire. Idegesen já rká lni kezdett, és kö zben az
ó rá ra pillantott. – Megá llt volna?
Jackie vá laszolt a kérdésére, Jacob azonban nem figyelt rá .
– Nem fogom megengedni, hogy Lawrence a kö zelébe jusson – jelentette ki vá ratlanul.
A lá ny a szemébe nézett.
– Ken má r két embert kó rhá zba juttatott. Ha lovagias érzelmek fű tik a szívét, felejtse
el ő ket. Nem tartok igényt rá juk.
A férfi helyeslő en bó lintott. Való já ban nem a hő st akarta eljá tszani Claire elő tt, hanem
a biztonsá gá ró l akart gondoskodni.
– Van még valami, amin el kellene gondolkodnia. Ha nem is mindjá rt ma éjjel –
mondta.
A lá ny nagyot só hajtott.
– Mi lenne az?
– Feleségü l akarom venni.
Claire tá tva felejtette a szá já t. Még akkor is dö bbenten meredt Jacobra, amikor a há ta
mö gö tt kinyílt az ajtó , és egy kopaszodó , vö rö s arcú orvos lépett be rajta.
– Miss McGuire? – fordult Claire-hez. – Jó hírt hozok.
43
8. FEJEZET
Dallasban, ahol soha nincs tö kéletes csend, még hajnali négykor is egymá st érték a
kocsik. Az ü zleteket erő s lá mpá k vilá gítottá k meg, hogy elijesszék a tolvajokat és a
rongá ló kat.
Claire szeme elő tt ö sszemosó dtak a fények. Ká ba volt a fá radtsá gtó l, és nehezére esett
a gondolkodá s, mégsem aludt el. A szél nem zavarta, mert Jacob felhú zta a Mercedes
tetejét, amikor elindultak a kó rhá zbó l.
Miutá n Dannyt á tvitték a mű tő bő l az ő rző be, a lá ny azonnal el akart jö nni, de Jacob
még jó darabig maradt. Claire ú gy tett, mintha meg sem hallotta volna a férfi há zassá gi
ajá nlatá t. Való já ban azonban semmi má s nem já rt a fejében. Jacob feleségü l akarja venni!
Ez persze ő rü ltség. Ki kéri meg így és ilyen szavakkal egy nő kezét, rá adá sul éjnek
évadá n egy kó rhá zi vá ró ban?
Szerette volna azt hinni, hogy a férfi csak tréfá lt, vagy az irá nta érzett aggó dá s szü lte
ezt a képtelen ö tletet, tudta azonban, hogy a lehető legkomolyabban gondolta, amit
mondott. Egészen biztos volt ebben, akkor is, ha értelmet hiá ba keresett Jacob vá ratlan
bejelentésében. A viselkedése mindenre vallott, csak arra nem, hogy szerelmes lenne.
Ennél jó zanabb és kiá brá ndító bb lá nykérést aligha hallott még a vilá g.
Claire lehunyta a szemét, és há trahajtotta a fejét. Ken má r a megismerkedésü kkor
megeskü dö tt, hogy ö rö kké szeretni fogja ő t. Szavait és tisztá n csengő hangjá t azó ta is
ő rzi az emlékezete.
Tú l sok minden van, amire emlékeznie kell. A bará tsá g és a tisztelet idő tá lló érzelmek.
A szerelem viszont az ő rü ltséggel hatá ros.
Természetesen nem Ken Lawrence volt az egyetlen férfi, aki a kegyeit kereste. É rzései
komolysá gá ró l azonban csak neki sikerü lt meggyő znie ő t, és ezért komoly á rat kellett
fizetnie. Rá adá sul nemcsak neki, hanem most má r Dannynek is.
– Nem tud aludni? – szó lalt meg nagy soká ra Jacob.
Hangja most a legkevésbé sem hatott megnyugtató an Claire-re.
– Mindenféle kavarog a fejemben.
– A sebész azt mondta, hogy az unokaö ccsének jó esélyei vannak a teljes gyó gyulá sra.
Az orvos szavaibó l Claire csak annyit fogott fel, hogy Danny életben van, agyá t nem
érte maradandó ká rosodá s, és ő pá r percre lá thatja.
– Kinyitotta a szemét, amikor bementem hozzá az ő rző be, és megismert.
Danny kü lö nféle zü mmö gő és pityegő gépekre és monitorokra kö tve fekü dt, arca
fehér volt, mint a lepedő , de felnézett rá , és még a kezét is megszorította.
– Ez jó jel – mondta Jacob.
Claire most csak Danny kék szemére akart gondolni, de nem já rt sikerrel. Unokaö ccse
á llapotá n kívü l az is aggasztotta, hogy nem tudta, mibő l fogja kifizetni a kó rhá zi á polá s
kö ltségeit.
– Honnan ismeri Muldrow ő rmestert? – kérdezte Jacob, mikö zben kihajtott a
gyorsforgalmi ú tró l.
Claire megö rü lt a kérdésnek.
– Nyolcadikos koromban be akartam kerü lni az iskolai kosá rcsapatba – mesélte. –
Anyá m azt szerette volna, hogy bekerü ljek a szurkoló k tá borá ba, de engem a já ték
érdekelt, és nem az, hogy a pá lya szélén kiabá ljak – mesélte a lá ny, és az emlékek
mosolyt csaltak az arcá ra. – Jackie ezerszer jobb volt, mint én vagy bá rki má s, és nem
44
csak a magassá ga miatt. Olyan fü rgén mozgott, hogy mire az ellenfél feleszmélt, ő má r
kosarat dobott. É n mégis mindená ron ki akartam szorítani a csapatbó l.
Jacob halkan felnevetett.
– Má r említette, hogy lételeme a kü zdelem. Aztá n mégis bará tnő k lettek?
– Há la Jackie-nek. Ő nem lá tott bennem vetélytá rsat, és soha nem vette komolyan a
versengésü nket. Ez persze engem akkoriban iszonyú an bosszantott. Mindent
tö kéletesen akartam csiná lni. Jackie nemkü lö nben, de sosem volt életcélja a kosá rlabda.
Má r akkor tudta, hogy rendő r lesz.
– Csodá lja ő t, ugye?
– Természetesen.
– Azt mondta, ez nyolcadikos korá ban tö rtént. Ugyanabban az évben halt meg az
édesapja?
Claire arcá ró l eltű nt a mosoly.
– Igen.
A férfi megá llt egy piros lá mpá ná l. Má r majdnem hazaértek. Egy lélek sem já rt az
utcá n, a há zak ablakai sö téten á sítottak, és csak egy-két verandá n maradt bekapcsolva a
vilá gítá s.
– É n négyéves voltam, amikor anyá m meghalt – jegyezte meg Jacob.
A lá ny feléje fordult.
– Rettenetes csapá s lehetett.
– Igen, de az én helyzetem má s volt, mint magá é. A szü leim elvá ltak, és há roméves
koromtó l apá m nevelt.
Jacobot kétszer is elhagyta az anyja. Elő szö r a vá lá sakor, má sodszor pedig a halá lá val.
– Nem szá mít, há ny évesek vagyunk, egy szeretett ember elvesztése utá n mindig ú gy
érezzü k, hogy elhagytak bennü nket. Tizennégy éves fejjel én legalá bb má r tudtam, hogy
apá m nem szá ndékosan tette ezt velem.
A lá mpa zö ldre vá ltott. A férfi futó pillantá st vetett Claire-re, mielő tt tová bbindult.
– Nem az volt a célom, hogy szá nalmat ébresszek magá ban – mondta.
– A szá nalom és a megértés nem ugyanaz.
– Szeretném, ha tudná , hogy nem vagyok a vá lá s híve, kivéve persze, ha a gyerekek
veszélyeztettek.
Claire gyomra gö rcsbe rá ndult.
– Azt hiszem, errő l még kissé korai beszélni.
– Nem zá rom ki a lehető séget, hogy feleségü l jö n hozzá m. É ppen ezért szeretném
tisztá zni, hogyan gondolkodunk olyan fontos dolgokró l, mint a gyerekek és a vá lá s.
Amikor a legutó bb el akartam venni egy nő t, azt hittem, tudom, mit vá r a há zassá gró l, de
tévedtem.
– A legutó bb? – kérdezte Claire ijedten.
– Megkértem egy nő kezét. Jó l ismertem, mégis kikosarazott.
Claire nem á llta meg, hogy ne nevessen.
– Lá tom, egész jó l szó rakozik.
– Nem magá n nevetek, hanem sajá t magamon. – Jacob West nem szeretett belém,
hanem egyszerű en csak elhatá rozta, hogy meghá zasodik. A szerelemnek ehhez semmi
kö ze. – Szó val csak má sodiknak merü lt fel a nevem? Ne, ne vá laszoljon! – mondta
mosolyogva. – Nem akarom tudni, hogy esetleg még há trá bb szerepelek a feleségjelö ltek
listá já n.
– Nincs hol há trá bb szerepelnie – felelte Jacob ingerü lten. – Bizonyos okokbó l mielő bb
meg kell nő sü lnö m, de nem á llítottam ö ssze semmiféle listá t.
Claire elkomolyodott.
45
– Sajná lom, hogy nevettem. Tisztá ban vagyok azzal, hogy az ajá nlata megtiszteltetés
szá momra, de…
– Ö rü lnék, ha most még nem vá laszolna. – A férfi rá fordult a há zá hoz vezető hosszú
bekö tő ú tra. – Nehéz estéje és éjszaká ja volt. Csak késő bb akartam megkérni a kezét, á m
aztá n így hozta az élet. Ettő l azonban még komolyan gondolom.
Való színű leg a pillanat hangulata ragadta el.
– Maga még mindig nevet – á llapította meg Jacob, és megnyomta a gará zsajtó
tá virá nyító já t.
– Ha tudná , mi minden já r a fejemben!
– Á rulja el, és akkor tudni fogom.
– Csupa butasá g. Nem érdemes beszélni ró la – legyintett Claire.
A férfi nem vá laszolt, és csak akkor szó lalt meg, amikor a hatalmas gará zsban má r
kiszá lltak a kocsibó l.
– Alighanem rosszul vá lasztottam meg az idő pontot – mondta. – Egy ő rü lt ü ldö zi, és az
ajá nlatom utá n esetleg attó l tarthat, hogy jelentkezett a kö vetkező . De nem kell
aggó dnia, én nem vagyok Ken Lawrence.
– Nem, való ban nem. – Jacob erő s és egészséges, Ken viszont beteg. É s mégis…
– Ken má r a má sodik talá lkozá sukkor megkérte a kezem.
– Komolyan azt hiszi, hogy olyan vagyok, mint Lawrence? Vagy miért beszélü nk
folyton ró la?
Claire arra gondolt, talá n el kellene mondania, hogy annak idején Ken is teljesen
normá lisnak tű nt. É s hogy ő nagyon hinni akart neki. Végü l azonban nem kezdett
magyará zkodá sba, csak lemondó an felsó hajtott. Egy kicsit megszédü lt a fá radtsá gtó l.
Jacob azonnal megfogta a kö nyö két.
– Rosszabbul nem is foghattam volna hozzá . Holnap reggel majd folytatjuk ezt a
beszélgetést.
– Holnap reggel – dü nnyö gte a lá ny kedvetlenü l. – Holnap reggel felmondok – tette
hozzá .
Rá adá sul ú j lakó helyet is kell keresnie magá nak. Arró l azonban egyelő re sejtelme sem
volt, hová mehetne.
– A bará tnő jének azt ígérte, ná lam marad.
– Csakhogy akkor még nem utasítottam vissza a há zassá gi ajá nlatá t. Adott
kö rü lmények kö zö tt nem lenne tú l kellemes együ tt dolgoznunk.
– Még nem adott kosarat.
– Mindenesetre megpró bá ltam – felelte Claire.
– Akkor sem mondhat fel, ha nem akar hozzá m jö nni. Szü kségem van magá ra, és a
biztonsá gá ró l is csak ú gy gondoskodhatom, ha marad. – Jacob felkísérte a lá nyt a
teraszra, és ott a kö nyvtá rszobá ba nyíló ajtó hoz indult vele. – Igyunk meg valamit.
– Most? – lepő dö tt meg Claire.
A férfi kinyitotta az ajtó t, és beü tö tte a riasztó kó djá t. A lá ny a fejét csó vá lva kö vette a
sö tét kö nyvtá rba.
– Má r hajnali négy is elmú lt – mondta. – Alig á llok a lá bamon. Aludni szeretnék, nem
beszélgetni.
– Nem hiszem, hogy el tudna aludni, amíg vá laszt nem kap néhá ny kérdésre. A
kó rhá zban rá adá sul annyi méregerő s ká vét megivott, hogy fá radtsá g ide vagy oda, nem
jö nne á lom a szemére. Az ital majd ellazítja.
Claire tisztá ban volt azzal, hogy az volna a legokosabb, ha most azonnal jó éjszaká t
kívá nna, bemenne a szobá já ba, és á gyba bú jna. Egyedü l, persze. Mégis maradt, bá r nem
igazá n tudta, miért. Talá n mert csá bította a lehető ség, hogy kettesben legyen Jacobbal a
46
csendes há zban, a homá lyos kö nyvtá rszobá ban, ahol csak a fali vilá gítá s adott halvá ny
fényt.
A fá radtsá gtó l má r mozdulni sem igen bírt, mégsem volt á lmos. Lehet, hogy egy pohá r
ital majd elfeledteti vele a zavaros gondolatokat, és aztá n végre elá lmosodik. Azt sem
tagadhatta, hogy szívesen eltö ltene még néhá ny percet ezzel a rendkívü li férfival.
– Nem kellene semmit se innom – mondta mégis, amikor Jacob odanyú jtott neki egy
poharat.
– Whisky szó dá val. Remélem, elfogadja.
– Csakis a cél érdekében.
– Nem szereti a skó t whiskyt?
– Ken is mindig ezt ivott.
A férfi a kezében tartott poharat nézegette.
– Inká bb ír whiskyt kellett volna vá lasztanom?
– Nem az én tisztem eldö nteni, mit igyon a fő nö kö m.
Claire ivott egy kortyot. Az ital íze nem volt kellemetlen, azonban rossz emlékeket
idézett benne, és azonnal letette a poharat.
– Ö rö mmel hallom, hogy még mindig a fő nö kének tart, mégis vá ltoztatni szeretnék a
kapcsolatunkon. Ne! – emelte fel Jacob a kezét, amikor Claire kö zbe akart vá gni. – Még ne
mondjon semmit! Adjon lehető séget, hogy elő adjam az érveimet.
– Nem a bíró sá g elő tt vagyunk. – A lá ny há trasimította a hajá t, és megdö rzsö lte a
tarkó já t. – De azért csak beszéljen. Lá tom, hiá ba is pró bá lná m megakadá lyozni benne.
– Elő szö r is gondolnia sem szabad arra, hogy elmegy innen. Ha nem is akar feleségü l
jö nni hozzá m, ná lam nagyobb biztonsá gban van, mint bá rhol má sutt. É n védelmet
kíná lok magá nak, bá rhogy is dö ntsö n – mondta a férfi. – De mi lesz, ha Sonia egy hó nap
mú lva visszajö n?
– É n… – Claire gondolni sem mert erre. – Addigra Jackie biztosan letartó ztatja Kent.
– Talá n igen, bizonyítéka viszont semmire sincs. Ha az unokaö ccse nem tud vallomá st
tenni Lawrence ellen, a rendő rség keze meg lesz kö tve. Akkor mihez kezd?
– Ha nem lesz má s megoldá s, elkö ltö zö m Dallasbó l.
– É s ha az az alak kö vetni fogja? – Jacob kö zelebb lépett Claire-hez. – Most má r
nyilvá nvaló , hogy az elmegyó gyintézetben tö ltö tt évek alatt sem mondott le magá ró l.
Kö zel sem biztos, hogy a bará tnő je rá cs mö gé tudja juttatni, mielő tt Sonia megint
munká ba á ll. Ha feleségü l jö n hozzá m, a védelmező je leszek. Ameddig csak kell.
– Eszébe sem jut, hogy nem kérek a védelmébő l?
– Lehet, de akkor is szü ksége van rá . Miért ó dzkodik ennyire a gondolattó l? Végü l is a
nő k évszá zadokon á t azért mentek férjhez, hogy biztonsá gban legyenek.
– Azokra az évszá zadokra gondol, amelyekben gyakorlatilag tá rgyaknak tekintették
ő ket?
– Jó l van – felelte Jacob mosolyogva. – Elfogadom, hogy nem tart igényt a védelmemre.
De mit szó lna a pénzhez? Emberemlékezet ó ta az is komoly szerepet já tszott a
há zassá gkö téseknél, és mindmá ig nem vesztett a népszerű ségébő l.
– Sok nő nél és férfiná l való ban nem. Szá momra viszont ez nem má s, mint a prostitú ció
tá rsadalmilag elfogadott formá ja.
– Csak akkor volna az, ha á gyba bú jna velem.
Claire nem akart tudomá st venni arró l a vá laszró l, amelyet a teste adott Jacob
kérdésére.
– Jó l értem a szavait? Nem vá rja el a feleségétő l, hogy lefekü djö n magá val?
A férfi most még szélesebben mosolygott.
47
– Csak annyit vá rok el, amennyit meg tud ígérni. Elő zetesen megá llapodhatná nk a
feltételekben. Mindent azért persze nem foglalná nk írá sba – tette hozzá , és a szeme
ironikusan megvillant. – Példá ul azt, hogy á gyba bú jik-e velem vagy sem.
– Jacob! – tiltakozott Claire. – A há zassá g nem cégegyesítés és nem is ü zleti
megá llapodá s!
– De lehet.
– Kizá ró lag akkor, ha az egyik félnek van mit eladnia a má siknak. Csakhogy én nem
adom el magam.
– Akkor jö jjö n hozzá m Ada kedvéért.
– Tessék? – Claire megint megszédü lt, és a falnak kellett tá maszkodnia. – Mi kö ze
ehhez Adá nak?
– Maga nem akar pénzért há zassá got kö tni, én viszont igen. Meg kell tennem.
Jacob ú gy nézett a lá nyra, mintha e percben egyedü l ő létezne szá má ra az egész
vilá gon. Claire izgató nak talá lta a tekintetét, noha nem akarta. Ken utá n szentü l
megfogadta, hogy tö bbé nem lesz egyetlen férfi sem vá gyainak a tá rgya. Soha tö bbé!
Teste azonban nem engedelmeskedett az eszének. Hogy elterelje a figyelmét buja
gondolatairó l, kö rü lnézett a kö nyvtá rszobá ban. A padló tó l a mennyezetig mindenü tt
kö nyvek, díszes kö tésű kö tetek és zsebkö nyvek sorakoztak a polcokon, amelyek régi,
sö tét fá já t fényesre lakkoztá k. Az egyik sarokban díszes vö rö sréz á llvá nyon nagy,
forgatható fö ldgö mb á llt. Claire odalépett hozzá , és meglö kte.
– A pénzemért akar elvenni? – kérdezte fejcsó vá lva, mikö zben a forgó gö mbö t
nézegette. – Nem szívesen vallom be, de ebbe az ü zletbe inká bb adó ssá ggal tudnék
beszá llni, semmint tő kével.
– Az unokaö ccse kó rhá zi szá mlá já ra gondol? Nos, ha hozzá m jö n, amiatt sem kell,
hogy fá jjon a feje. É n majd mindenrő l gondoskodom. Ezt is belefoglaljuk a há zassá gi
szerző désü nkbe.
– Mi ketten nem kö tü nk há zassá gi szerző dést! – kiá ltotta Claire ingerü lten. – Egyszer
má r nemet mondtam az ajá nlatá ra, és ennek az egésznek amú gy sem lenne semmi
értelme. Miért akar elvenni? Nem ismer, pénzem nincs, és…
– Elfeledkezik a vagyonkezelő alapró l.
Az apjuk ú gy kívá nt gondoskodni a West fiú k jö vő jérő l, hogy az ö rö kségü ket csak
akkor kaphatjá k kézhez, ha mindhá rman megnő sü ltek.
– Ha jó l tudom, nem elég, hogy maga meghá zasodik – jegyezte meg a lá ny.
– Luke és Michael eskü vő je nemsoká ra meglesz. É s az enyém is – tette hozzá Jacob,
mikö zben még kö zelebb lépett Claire-hez. – Remélhető leg magá val.
– Miért van szü ksége ilyen nagyon arra a pénzre? É s az ö ccseinek?
– Ada miatt. Timur-féle szindró má ban szenved, és meg fog halni, ha nem kap
rendszeres kezelést.
– Jézusom! Most jó l van? É letben maradhat?
– Való színű leg igen, ha rendszeresen kezelik. Az eljá rá s viszont még kísérleti
stá diumban van, és nagyon drá ga. Ezért kell megkapni az ö rö kségü nkét.
Méltá nylandó és tiszteletre méltó ok arra, hogy Jacob megnő sü ljö n.
– Megértem a szá ndékait, mégsem mondhatok igent – felelte Claire rö vid habozá s
utá n. – Bizonyá ra ismer egy olyan nő t, aki megérti a helyzetet, és nem vá r tö bbet egy
há zassá gtó l, mint… – Pénzt. Biztonsá got. Azt, hogy minden éjjel egy á gyban fekhessen
Jacobbal. – Kérjen feleségü l má st.
– Meséltem má r, hogy megtettem. – A férfi gyengéden megfogta a lá ny vá llal. – É s
kosarat kaptam – fű zte hozzá .
48
Tekintete, kérése és a kö zelsége egészen ö sszezavarta Claire-t. Tiltakozá s helyett

Jacob mellkasá ra tette a kezét.
– Miért éppen engem vá lasztott? – kérdezte.
A férfi a lá ny hajá ba merítette az ujjait.
– Mert kívá nom.
A vá lasz keserű en kiá brá ndító volt.
– Biztosan má s nő ket is kívá n.
– Nem ú gy, mint magá t. Maga szép, de ez ö nmagá ban nem lenne elég. Nincs is
jelentő sége.
De, nagyon is van, gondolta Claire. Arra azonban má r nem jutott ideje, hogy ki is
mondja, mert Jacob megcsó kolta. A legkevésbé sem kö vetelő ző en. Ahogy a nyelve hegye
bejá rta az ajká t, az inká bb csak kérés, felhívá s volt. Kezét kö zben a lá ny csípő jére tette,
és magá hoz vonta, hogy érezze, mennyire felizgatta. Izmai pattaná sig feszü ltek, de
vasakarattal uralkodott magá n, és szá ja csak nagyon finoman ért Claire ajká hoz. Mintha
így akarta volna megígérni, hogy a szenvedély dacá ra is tü relmes, gyengéd lesz vele.
Claire testén jó leső borzongá s futott végig, és egyszeriben Jacob volt minden
gondolata. Odasimult hozzá , és érezte, hogy a szíve ugyanolyan hevesen ver, mint a
férfié. Nem ellenkezett tová bb. Meg sem lepő dö tt, amikor egyszer csak elveszítette a
talajt a lá ba aló l, és a kö vetkező pillanatban a puha sző nyegen talá lta magá t.
Amikor azonban Jacob fö lébe fekü dt, teljes erő vel megrohantá k az emlékek, és
megfeszü lt a teste. A férfi megsejthette, mi megy végbe benne. Felemelte a fejét, és
bizonytalanul nézett le rá .
– Kérdeznem kell valamit – mondta Claire.
– Kérdezz!
– Szeretsz?
Jacob arca meg sem rezdü lt, semmit sem á rult el az érzéseirő l és a gondolatairó l,
mégis érezni lehetett a belő le á radó feszü ltséget.
– Nem – felelte hosszú má sodpercek utá n.
A lá ny megkö nnyebbü lt, mert szá má ra a szerelem Ken ó ta egyet jelentett a beteges
megszá llottsá ggal. Ugyanakkor fá jt is, amit hallania kellett. Abban reménykedett, hogy
kérdésére nem lesz a vá lasz, de legalá bb ennyire akarta az ellenkező jét is. Azt, hogy
Jacob szeresse ő t.
– Sokat jelentesz a szá momra – folytatta a férfi. – Soha nem okoznék fá jdalmat neked.
– Elhiszem – felelte Claire.
Azt viszont nem tudta, hogyan magyará zhatná meg Jacobnak, hogy nem a félelem
gá tolja, hanem a szégyen, amelyet a mú ltban elkö vetett hibá i miatt érez. Végü l semmit
sem magyará zott meg, hanem megsimogatta a férfi hajá t, és megcsó kolta. Nyelve só vá r
já tékba kezdett az ö vével, és egy pillanatra a lélegzete is elakadt, amikor Jacob a
tenyerébe zá rta a mellét. Segített lehú zni a ruhá ja cipzá rjá t, és az a má r-má r
elviselhetetlen kéj, amely betö ltö tte, mikö zben mellén érezte a férfi ajká t és nyelvét,
minden má st feledtetett vele. Vá gyakozó an ő is simogatni kezdte Jacobot, és a nevét
suttogta.
– Csitt! – mondta a férfi, és csó kkal zá rta le az ajká t.
Claire tudta, Jacob azt akarja jelezni, hogy semmit sem kell elsietniü k. Olyan ó vatosan
bá nik vele, mint egy értékes és tö rékeny kinccsel. Simogató kezének remegése azonban
arró l á rulkodott, hogy má r nem soká ig lesz képes uralkodni magá n. A lá ny egyá ltalá n
nem tartotta magá t tö rékenynek, noha most félt egy kicsit. Elhitte a férfinak, hogy soha
nem okozna fá jdalmat neki. Testi fá jdalmat bizonyá ra nem. Abban azonban nem volt
49
biztos, hogy viszonozhatja-e az ígéretét. Kijelentheti-e, hogy ő sem fog fá jdalmat okozni
neki?
Tudta, hogyan tehet boldoggá egy férfit, most hirtelen mégis elbizonytalanodott. Ki
akarta deríteni, mire vá gyik Jacob, mi az, amit igazá n szeretne. A férfi nyitott inge
szabadon hagyta a mellkasá t, és a teste megfeszü lt, amikor Claire megérintette. A lá ny
végigsimított rajta, aztá n keze elindult lefelé, s végü l a nadrá g cipzá rjá n á llapodott meg.
Jacob elveszett. Má r csak arra tudott gondolni, hogy hamarosan megkapja ezt a csodá s
nő t, és ö nkéntelenü l a tenyeréhez nyomta az altestét. Eredetileg nem ezt tervezte. Meg
akarta hó dítani, de ma még csak azt szerette volna megértetni vele, hogy ő k ketten
tö kéletesen ö sszeillenek. Ízelítő t akart adni a ná széjszaká bó l. Ez azonban mostanra
minden jelentő ségét elveszítette. Claire készen á ll arra, hogy az ö vé legyen, ő pedig a
vilá g minden kincséért sem utasítana vissza ezt a fantasztikus ajá ndékot. É rezte
azonban, hogy noha a lá ny kívá nja ő t, bizonytalan is. Ó vatosnak kell lennie vele, mert
egyetlen rossz mozdulat elég ahhoz, hogy azonnal visszavonuljon.
Claire-t olyan félelmek gyö trik, amelyekrő l eddig még nem beszélt. Meg kell tudnia,
mi az, amitő l retteg. É s meg kell győ znie arró l, hogy tő le nincs miért félnie. Sok mú lik az
ö nuralmá n.
– Lassabban! – kérte halkan, és eltolta magá tó l a lá ny kezét.
Claire azonban nem hallgatott rá . Tová bb csó kolta, simogatta a férfit, és neki csak az
utolsó elő tti pillanatban sikerü lt lefognia a csukló já t, hogy ne izgathassa tová bb. A lá ny
mellét gyö nyö rű nek talá lta, és já tszani kezdett a megkeményedett és á gaskodó
bimbó kkal. Aztá n a szá já ba vette egyiket a má sik utá n, és az ajka csak akkor vá ndorolt
lejjebb, Claire kö ldö kére, amikor meghallotta kéjes nyö gdécselését.
Mindenü tt lá tni kívá nta. Nekilá tott, hogy kezével és ajká val csá bos teste minden
négyzetcentiméterét felfedezze. Végü l elengedte a csukló já t, hogy kibú jtathassa a
ruhá já bó l. Claire segített, s aztá n má ris ott fekü dt elő tte, vá rakozó an és igéző en. Szeme
só vá r vá gyakró l á rulkodott, mikö zben Jacob a bugyit is lehú zta ró la. A férfi most má r
minden fenntartá sá t sutba dobta. Elfeledte, miért lenne okosabb, ha visszafogná magá t.
Csak egyetlen kívá nsá g lebegett elő tte, és az nem tű rt halasztá st.
A lá ny ugyanígy érzett. Lerá ngatta Jacob ingét, hogy végre mindenü tt megérinthesse a
bő rét. A tapintatbó l, ó vatossá gbó l nem kért tö bbé. Meztelenü l egymá sba fonó dtak, és
lá zas só vá rsá ggal csó koltá k, simogattá k egymá st. Ide-oda hemperegtek a sző nyegen, míg
végü l Claire a férfi alá kerü lt, és sü rgető en nekifeszítette a csípő jét, hogy magá ba
fogadhassa.
Jacob beléhatolt, és azonnal olyan heves kéj já rta á t, mint még soha. Annyi ereje mégis
maradt, hogy feltegye a sorsdö ntő kérdést.
– Hozzá m jö ssz feleségü l? – zihá lta.
– Jacob…
– Mondj igent! – kérte a férfi, és lassan mozogni kezdett benne. – Mondj igent!
– Igen, akarlak. Kellesz nagyon – suttogta Claire, és még jobban odasimult a férfihoz,
hogy mélyebben magá ba fogadja.
Ő azonban tö bbre vá gyott ennél a bizonytalan vá laszná l. Azt akarta, hogy Claire
mondja ki, a felesége lesz, és kö zben tudja is, mi az, amit megígért neki. Felnyö gö tt, és
minden akaraterejét mozgó sította, hogy fékezze magá t. Csak egyetlen futó pillanatig.
– Lassabban, Claire!
– Jacob, ne most! Kérlek!
A férfi mosolyogva megadta magá t a sorsá nak. Egyszerű en nem tehetett má st, meg
kellett csó kolnia a lá nyt. Claire ú gy viszonozta a csó kjá t, mintha soha má s férfi nem lett
volna még az életében. Mintha olyasmivel ajá ndékozná meg ő t, amit elő tte senki má s
50
nem kapott meg tő le. Jacob a hetedik mennyorszá gban érezte magá t, mikö zben elmerü lt
ebben a lá gy, csalogató mélységben és a vá gy mindkettejü ket még gyorsabb, még
hevesebb mozdulatokra késztető lá ngjaiban.
A beteljesü lés ereje meglepte a férfit, és hangos kiá ltá st csalt az ajká ra. Egy halk sikoly
elá rulta, hogy Claire is kö vette a csú csra. Jacob halá losan fá radt volt, mégis mélységes
béke szá llta meg. Tudta, hogy teste nehéz lehet a lá nynak, mégsem tudott még legö rdü lni
ró la, csak simogatta tová bb. Amikor végü l elfekü dt mellette, Claire a karjá ra hajtotta a
fejét, és boldogan felsó hajtott. Egy ö rö kkévaló sá g telt el így, mire Jacob végre
ö sszegyű jtö tt annyi erő t, hogy kisimítsa a lá ny arcá bó l a hajá t. A szemébe akart nézni, és
csak most vette észre, hogy alszik.
Ha nem bízna benne, nem aludt volna el a karjá ban. Legszívesebben az idő k
végezetéig ő rizte volna Claire á lmá t.
Hirtelen rá dö bbent, hogy hű vö s van a szobá ban, és a lá ny megfá zhat a fö ldö n.
Ó vatosan elhú zó dott tő le, aztá n felá llt és ö lbe vette. Claire azonnal á tkulcsolta a nyaká t, a
vá llá ra hajtotta a fejét és elmosolyodott, de a szemét nem nyitotta ki.
Jacob ebben a pillanatban jobban érezte magá t, mint élete legsikeresebb ü zletkö tése
utá n. Szíve szerint a sajá t szobá já ba vitte volna a lá nyt, de tudta, hogy nehéz estéje volt,
és aludnia kell. Azt viszont az ő á gyá ban aligha tehetné meg. Elvégre ő sincs fá bó l.
Így aztá n Sonia szobá já ba vitte Claire-t, letette az á gyra, és gyengéden betakargatta.
É ppen felegyenesedett, amikor a lá ny kinyitotta a szemét.
– Hé – dü nnyö gte mosolyogva –, te meg hová készü lsz?
– Most aludj! Holnap fontos dö ntéseket kell meghoznunk.
Claire felemelte a kezét, és megsimogatta a férfi arcá t.
– Amit ígértem, azt má r-má r kényszer hatá sa alatt tettem.
– Akkor is kö t a szavad – felelte Jacob.
– Nem biztos, hogy a feleséged leszek.
Jacob érezte, hogy elö nti a pá nik, és egy pillanatra ö kö lbe szorította a kezét. Nem, nem
szabad elveszítenie Claire-t!
– Reggel majd folytatjuk a beszélgetést – mondta végü l. – Aludj jó l!
51
9. FEJEZET
Claire arra ébredt, hogy nincs egyedü l. É rezte, hogy a mellkasá n valami meleg fekszik,
és hangos dorombolá st hallott. Azonnal kitalá lta, hogy Sá ba az. Amint kinyitotta a
szemét, meg is lá tta a nagy, szü rke cirmost, és megvakargatta a fü le tö vét, ott, ahol a
legjobban szerette. Jacob ezek szerint nem tú lzott. Az ö ccse való ban vará zsló , akinek
még Sá bá t is sikerü lt megbaboná znia. Jacob pedig éjszaká ra való színű leg nem zá rta be a
szobá ikat ö sszekö tő ajtó t, és beengedte hozzá a cicá t.
Az éjszaka… A férfi elő szö r ó vatosan, visszafogottan szerette, á m a való di szenvedély
elő bb-utó bb mindenkivel elfeledteti az ó vatossá got és a visszafogottsá got. Claire hat
teljes évig lemondott a testi szerelemrő l, és való színű leg ezért vá gyott olyan nagyon a
férfi érintésére.
Zavartan rá ncolta a homloká t. Nem értette, hogyan mondhatott igent Jacobnak, és
miért engedte elmenni, mielő tt vilá gosan értésére adta volna, hogy visszautasítja a
há zassá gi ajá nlatá t. De való ban vissza kell utasítania?
Régebben sokszor hozott dö ntéseket a pillanatnyi szeszélye szerint, a vá gyaira
hallgatva, á m ez nem mehet így tová bb. Most még kívá nja Jacobot, de nincs az a
szenvedély, amely egyszer ki ne hunyna. Volt idő , hogy gondolkodá s nélkü l á tadta magá t
az érzelmeinek, és kis híjá n rá ment az élete. Nem kö vetheti el má sodszor is ugyanazt a
hibá t.
Tü relmetlenü l letolta magá ró l Sá bá t, de bű ntudatosan rö gtö n meg is simogatta. Aztá n
felü lt, az ó rá já ra nézett, és dö bbenten lá tta, hogy má r tizenegy is elmú lt. Szombat lévén
szerencsére nem kell dolgoznia. Dannyhez viszont be kell mennie, villant az eszébe.
Szégyenszemre ró la egészen megfeledkezett.
Gyorsan a telefonhoz sietett, hogy felhívja a kó rhá zat, arra azonban nem volt szü kség.
A baná n alakú kagyló n ö ntapadó s kis cédula fityegett.
Danny jól van. Stabilizálódott az állapota. Az orvosa szerint reggel magánál volt, és
kérdésekre is válaszolt. Délután bemehetsz hozzá.
Az ü zenet alatt nem volt alá írá s, Claire mégis tudta, ki hagyta. A szomszédos irodá ba
nyíló ajtó ra pillantott, aztá n lehunyta a szemét. Hogyan tová bb?
Jacob feleségü l kérte és elcsá bította. Igaz, ami igaz, készségesen engedett neki, de a
csá bítá s attó l még csá bítá s maradt. Á m a férfi nemcsak arra vette rá , hogy lefekü djö n
vele, hanem feleségü l akarja venni. Minderre kétségkívü l nyomó s okai vannak, a
szerelem viszont nem szerepelt kö zö ttü k.
Jacob a cicá já t is elhozatta, hogy ne aggó djon, és hogy Dannyvel kapcsolatban is
megnyugtassa, felhívta a kó rhá zat. Mindez azért, mert feleségü l akarja venni ő t, hogy
megmentse Ada életét.
Claire nagyot só hajtott. Jacob West jó ember. Tisztességes, erő s, kedves, és idő nként
egy kicsit rejtélyes. Ez azonban csak még izgalmasabbá teszi. Kedveli fanyar humorá t, és
ő szintén becsü li azért, hogy odaadó an tö rő dik a kö rü lö tte élő emberekkel. Csakhogy ő k
ketten nem szerelmesek egymá sba. Az nem megy ilyen gyorsan. Ami egyébként nem baj,
mert ő nem is akarja, hogy szeressék.
Valamikor talá n majd megint felébred benne a vá gy a szerelem utá n, de az is lehet,
hogy nem. Alighanem csak akkor dö nthet majd Jacob mellett, ha má r biztos lesz abban,
hogy elég erő s és okos hozzá . A há zassá g csakis ú gy mű kö dhet, ha két ember szorosan
52
kö tő dik egymá shoz, és szeretet meg tisztelet az alapja. Ezt Jacobnak is meg kell értenie.
Nem mehet feleségü l egy olyan férfihoz, akit alig ismer.
Mielő tt azonban sort kerítene a mindent tisztá zó beszélgetésre, le kell zuhanyoznia.
Fő leg az éjszaka tö rténtek utá n…
Claire hirtelen megdermedt. Nem haszná ltak ó vszert! Védekezés nélkü l szeretkezni
felelő tlenség. Jacobbal mégis jó volt. Attó l azonban még veszélyes. Ahogy az egész élet is
az.
Claire egyszeriben egészen tisztá n lá tott. Az, amit felismert, pofonegyszerű volt.
Egyszerű , de attó l még se nem bö lcs, se nem kocká zatmentes. Nem, mert a szerelem nem
ismeri ezeket a szavakat.
Jacob az irodá ban nyugtalanul já rká ló ö ccsét figyelte. Elő bb az asztalró l vett fel egy
levélnehezéket, de mindjá rt le is tette, kis ideig a reluxá val já tszott, aztá n egy tollat
kapott fel. Luke mindig is nehéz, szeszélyes ember volt, ezt azonban csak nagyon
kevesen tudtá k ró la, mert igazá n kö zel senkit sem engedett magá hoz. Ma azonban a
szoká sosná l is feszü ltebbnek tű nt.
– Nyilvá n sok boldogsá got illene kívá nnom neked – szó lalt meg Jacob nagy soká ra. –
Szívem szerint azonban inká bb alaposan eltá ngá lná lak.
Luke elvigyorodott.
– Ha attó l majd jobban érzed magad, csak rajta!
– Maggie kü lö nleges nő .
– Így igaz. – Luke éles pillantá st vetett a bá tyjá ra. – Ú gy gondolod, hogy nem vagyok
elég jó neki.
– Miért, szerinted az vagy?
Luke kurtá n felnevetett, és lesimította a hajá t.
– A fenébe is, nem!
– Ha megcsalod, istenemre, megkeserü lö d.
Luke megá llt az író asztal elő tt.
– Hű séget fogadtam neki. Talá n kételkedsz a szavamban?
Jacob nem vá laszolt azonnal. Az ö ccsének szemlá tomá st rosszul esett a habozá sa.
– Nem, nem kételkedem – mondta végü l. – Elhiszem, hogy érzel irá nta valamit, csak
azt nem tudom, mi az.
– Igazá n? – Luke elvigyorodott. – Abban reménykedsz, hogy mégis okot szolgá ltatok a
verésre?
– Ha csak az vezet, hogy jó l érezd magad vele az á gyban…
– Ahhoz nem kellett volna feleségü l vennem. Veled mi a helyzet? É n megtettem a
magamét, és tudtommal Michael is nő sü l. Ú gy hallom, ú j jelö ltet talá ltá l Mrs. Jacob West
tisztére.
Jacob felvett egy tollat, és já tszogatni kezdett vele. Egyszeriben kínosan érezte magá t
a bő rében.
– Beszéltél Michaellel?
– Felhívott, mielő tt elutazott volna a vilá g má sik sarká ba, ahol tö bben is nagy kedvet
éreznek ahhoz, hogy lepuffantsá k.
Jacob ő szintén aggó dott Michaelért, mégis viccesnek talá lta, ahogyan Luke a testvérü k
foglalkozá sá ró l beszélt.
– Rosszabb is lehetne. Ha megmaradt volna az eredeti mesterségénél, idehaza
lő nének rá .
– Igazad van.
A Claire irodá já ba vezető ajtó kinyílt.
53
– Jacob, beszélnem kell… Ó ! Nem tudtam, hogy vendéged van.

Szű k fekete szoknyá já hoz a lá ny csinos, barackszínű blézert viselt. Frizurá ja
tö kéletesen á llt, és csak nagyon finoman festette ki magá t. Cipő viszont nem volt rajta.
Zavarodott arca lá ttá n Jacob elmosolyodott, és odalépett hozza.
– Luke ö csémet még nem ismered. Luke, a hö lgy Claire McGuire.
– Ö rü lö k, hogy megismerhetem, Claire – mondta Luke, és még sugá rzó bb lett a
mosolya, miutá n végignézett rajta. – Nagyon is ö rü lö k. Kérem, nyugtasson meg most
azonnal, hogy semmi kö ze az én megcsontosodott bá tyá mhoz.
Jacobnak nagyon nem tetszett az, ahogyan az ö ccse a lá nyra nézett. Két kimondottan
szép ember, eszményi pá rt alkothatná nak… Jacob á tkarolta Claire dereká t, és szorosan
magá hoz hú zta.
– Az éjszaka megkértem Claire kezét.
A lá ny pontosan tudta, mi mondatta ezt Jacobbal, és magá ban jó l mulatott rajta.
– Igazá n? – kérdezte Luke nevetve. – Mindig is jó ízlésed volt. Jö jjö n, Claire, hadd
ü dvö zö ljem annak rendje s mó dja szerint a csalá dunkban.
– Attó l tartok, az még korai lenne – felelte Claire. – Jacob elsiette a bejelentését. É n
ugyanis nem fogadtam el az ajá nlatá t.
– Elhamarkodtad a dolgot? – kérdezte Luke a bá tyjá tó l.
– Még tá rgyalunk.
– Tá rgyaltok? – nevetett fel Luke. – Ezt a szó t még életemben nem hallottam
lá nykéréssel kapcsolatban.
Jacob méregbe gurult.
– Legfő bb ideje lenne, hogy valaki megtanítson viselkedni.
Claire Luke-hoz fordult.
– Maga az a vará zsló , aki megtalá lta és elhozta a cicá mat? Fogadja érte kö szö netemet!
Furcsa, hogy egyetlen karmolá st sem lá tok magá n.
– Sá ba eleinte nagyon ó vatos volt, de a nő nemű lények mindig azok az ismeretlen
férfiakkal. Szerencsére hamar rá jö ttem, hogy sonká val le lehet venni a lá bá ró l.
– Ahogy lá tom, má sban is jó , nem csak a bá tyja bosszantá sá ban.
– Á ltalá ban igencsak ö ssze kell szednem magam, hogy sikerü ljö n felhú znom Jacobot.
Lehet, hogy most azért megy kö nnyebben, mert az éjszaka nem aludta ki magá t.
– Eltalá lta – felelte Claire vidá man.
Mielő tt a lá ny folytathatta volna, Jacob kö zelebb hú zta magá hoz, és hevesen
megcsó kolta.
– Alighanem jobb lesz, ha én most lelépek – mondta Luke vigyorogva.
– Ne, vá rjon! – kérte Claire. – Miattam ne menjen el! Késő bb is beszélhetek a bá tyjá val.
– Luke amú gy is indulni készü lt – szó lt kö zbe Jacob, és jelentő ségteljes pillantá st
vetett az ö ccsére. Má r mindent megbeszéltü nk.
Luke bó lintott.
– Így igaz. Megyek, és kimentem Ada fogsá gá bó l Maggie-t. Ö rü ltem, Claire. Biztosan
sokszor talá lkozunk majd. Persze nem olyan gyakran, mint a bá tyá mmal…
– Luke! – emelte fel Jacob figyelmeztető en a hangjá t.
Az ö ccse mosolyogva elindult az ajtó felé. Miutá n becsukta maga mö gö tt, az irodá ban
csend lett. Claire elhú zó dott Jacobtó l, és há trá lt egy lépést.
– Kellemetlen volt? – kérdezte a férfi halkan. – Má rmint ez a kis jelenet Luke-kal –
tette hozzá .
Tudta, Claire-nek minden oka megvan arra, hogy tartson a féltékeny férfiaktó l, a lá ny
azonban csak elmosolyodott.
54
– Kü lö nbséget tudok tenni a testvérek kö zö tti versengés és az eszelő s megszá llottsá g
kö zö tt – felelte.
A vá lasz tetszett, nagyon is tetszett Jacobnak. Megint odalépett Claire-hez, hogy
megcsó kolja. A lá ny csak egy pillanatig habozott, mielő tt viszonozta a csó kot. Nyomban
fellobbant kö ztü k a szenvedély. A férfi végü l lassan felemelte a fejet, szorosan a karjá ba
zá rta Claire-t, és még egy csó kot lehelt a szá já ra.
– Nem bá ntad meg az éjszaka tö rténteket? – kérdezte.
– Nem. É s te?
– É n sem. – Jacob tudta, hogy jobban meg kell ismernie a lá nyt. A segítsége nélkü l nem
derítheti ki, hol vannak az érzékeny pontjai, mert e nélkü l ö nkéntelenü l is biztosan
fá jdalmat fog okozni neki. – Hogyhogy nem volt férfi az életedben azó ta, hogy elhagytad
Ken Lawrence-t?
– Tessék? – Claire elhú zó dott Jacobtol, és kérdő n nézett rá . – Mibő l gondolod?
A férfi Adam North jelentésében olvasta az informá ció t. De hogyan á rulhatta el
magá t?
– Maradjon titok.
– É n viszont tudni akarom!
Jacob gondolatban sorra vette a lehető ségeket. Hazudhat, megtagadhatja a vá laszt,
vagy elő rukkolhat az igazsá ggal. Ha nem vá laszol, azzal semmire sem megy. A napná l
vilá gosabb, hogy valamit elhallgat. Ha viszont elá rulja az igazsá got, Claire dü hö s lesz.
Akkor még az is megeshet, hogy azonnal beadja a felmondá sá t, és ö rö kre elhagyja ő t.
Arra azonban, hogy hazudjon neki, egyszerű en nem vitte rá a lélek. Annak ellenére sem,
hogy félve gondolt az ő szintesége kö vetkezményeire.
– Ellenő riztettelek a North Nyomozó irodá val – mondta végü l.
Claire hitetlenkedve meredt rá , aztá n az ablakhoz lépett. Jacob végü l is ésszerű en
cselekedett. Mielő bb meg kell nő sü lnie, és egy szinte ismeretlen nő nek készü lt há zassá gi
ajá nlatot tenni. É rthető , hogy elő tte minél tö bbet meg akart tudni ró la.
Ő azonban nem ésszerű lépésekre vá gyott. Azt akarta, hogy a férfi ugyanolyan
zavarodott és bizonytalan legyen, mint ő . Ami persze ostobasá g. Lehet, hogy semmit sem
tanult?
– É rdekes olvasmá ny volt az életem? – kérdezte gú nyosan.
– Nem jutott eszembe jobb megoldá s, hogy minél elő bb menyasszonyt talá ljak
magamnak. Ú gy já rtam el, mintha ü zletrő l lenne szó . Tényekre volt szü kségem.
– Lá nykérésnél felettébb szokatlan mó dszer – jegyezte meg Claire. Az ablakon besü tő
éles napfény égette a szemét. – Á rulj el valamit! Tegyü k fel, hogy ö sszehá zasodunk.
Utá na is nyomozó kkal ellenő riztetnél, ha megint tényekre lenne szü kséged?
– Nem. – Jacob odalépett Claire-hez, és a vá llá ra tette a kezét. – Nem tenném meg.
Most má r sokkal bizalmasabb a viszonyunk.
– A há zassá g való ban nagyon bizalmas kapcsolat. É s a szex is az. Nem is értem, miért
ró ttam fel neked, hogy értelmesen viselkedtél.
– Tudni akartam, mit vá rsz el egy férfitó l, és mi az, amit én megadhatok neked –
mondta Jacob. – Azt hittem, a nyomozó iroda jelentésébő l majd mindez kiderü l, de
tévedtem. Ú gy lá tszik, tő led kell megkérdeznem. Mire vá gysz?
Rá d! – gondolta Claire. Ebben az egyben egészen biztos volt, bá r egyébként semmiben
sem lá tott tisztá n.
– Ö ssze vagyok zavarodva – mondta félig-meddig ő szintén.
A férfi kö nnyedén szá jon csó kolta, aztá n magá hoz vonta, és a nyaká ra is csó kokat
lehelt.
– Akarod? – kérdezte.
55
– Igen – felelte Claire halkan, és Jacob mellkasá ra tette a kezét – De idő re van
szü kségem, hogy egészen biztos legyek magamban.
– Nincs sok idő m.
– Tudom. – Ha ő nem megy hozzá , Ada érdekében má sik feleségjelö ltet kell keresnie.
A gondolat rémü lettel tö ltö tte el Claire-t, és féltékenységet ébresztett benne. – Az a nő …
– Miféle nő ?
– Akit feleségü l akartá l venni. Tö bbet kell tudnom ró la.
– Ő nem fontos. Most má r nem az.
– De az volt. Elég fontos volt ahhoz, hogy megkérd a kezét. Nem térhetsz ki a
kérdéseim elő l. Mi a neve? Milyen ember?
Jacob soká ig habozott a vá lasszal.
– Maggie Stewartnak hívjá k… Nem is, most má r Maggie Westnek. Ezt majdnem
elfelejtettem. Négy napja hozzá ment Luke-hoz.
Claire arcá ra kiü lt a hitetlenkedés.
– Ilyen nincs!
– De van. Nem vagyunk egy mintacsalá d – felelte olyan kö zö nyö sen, mint akit cseppet
sem zavar, ami tö rtént.
– Mit gondolsz arró l, hogy Luke feleségü l vette?
– Aggó dom, mert nem hiszem, hogy jó l fog elsü lni a dolog.
– De te… nem vagy… – Claire nagy levegő t vett, hogy folytatni tudja. – Nem vagy
szerelmes belé?
– Maggie-be? – kérdezett vissza a férfi meglepetten. – Soha nem is voltam. Kedveltem,
és ú gy gondoltam, pompá san ö sszeillenénk. Maggie azonban szerencsére visszautasított.
Te illesz hozzá m. Claire – jelentette ki, és pá r pillanatig a megfelelő kifejezést kereste. –
Te vagy a szá momra az igazi. É s azt szeretném, hogy én is az legyek neked.
A lá ny nem értette, hogyan tö rhette meg Jacob néhá ny szó val az ellená llá sá t. A férfi
vá llá ra hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét.
– Mennyi gondolkodá si idő t kapok?
A férfi hallgatott, Claire azonban nem sü rgette. Ó rá kig, de aká r egy teljes napig is
szívesen á llt volna így, odasimulva hozzá .
– Pontosan nem tudom megmondani – vá laszolta végü l Jacob. – Talá n egy hó napot,
esetleg valamivel tö bbet. Attó l fü gg, Murchison kiszá ll-e az ü zletbő l. Ha megteszi, má sik
befektető t kell keresnem, vagy nekem kell felhajtanom a pénzt.
Claire fejében kérdések kergették egymá st. Elég lesz egy hó nap, hogy eldö ntse,
hozzá mehet-e ehhez a férfihoz?
– Rendben.
– Annyi idő t adok, amennyit csak tudok – folytatta Jacob, s elő bb a lá ny há tá t
simogatta meg, aztá n tenyerébe zá rta a mellét. – De remélem, addig is megengeded, hogy
udvaroljak.
– Te ezt udvarlá snak hívod? – nevetett Claire, amikor a férfi megérintette a
mellbimbó já t. – Az elő bb Luke-nak még tá rgyalá sró l beszéltél.
– Egészen má s elnevezések is eszembe jutnak – mosolyodott el sokatmondó an Jacob.
– Mostantó l az én á gyamban alszol?
Claire ú gy érezte, soha életében nem hallott ennél csodá latosabb kérdést. Habozá s
nélkü l bó lintott, a férfi pedig gyengéden és izgató an megmutatta neki, mennyire ö rü l a
dö ntésének. Keze bejá rta a lá ny testét, s mielő tt Claire felfoghatta volna, mi tö rténik vele,
má r ki is gombolta a blézerét és a blú zá t. Tiltakozá sá ra, hogy meglephetik ő ket, ü gyet
sem vetett.
56
Claire testét kéjes forró sá g já rta á t. de még sikerü lt idő ben elhú zó dnia Jacobtó l.
– Ne itt! – kérte. – Vagy legalá bb zá rd be az ajtó t!
A férfi kézen fogta, és á tment vele a lá ny szobá já ba.
– Hozzá d senki nem jö n be csak ú gy, és itt á gy is van – mondta. Nekem pedig van
néhá ny érdekes ö tletem, hogy mit csiná lhatná nk benne – lette hozzá kihívó mosollyal.
– Nekem is vannak elképzeléseim. – Claire lá bujjhegyre á llt, és finoman harapdá lni
kezdte Jacob ajká t. – Csak az a baj, hogy nem szedek pirulá t, és ó vszerem sincs. Nem
akarok ismét kocká ztatni.
A fenébe! – tú rt bele a hajá ba zavartan a férfi. – Mostantó l gondom lesz a védekezésre.
Claire bó lintott. Az éjjel egyikü k sem gondolt erre, mert mindkettejü ket elragadta a
szenvedély. Nemcsak ő t, hanem Jacobot is. Ez a felismerés ö rö mmel tö ltö tte el, de meg is
ijesztette.
57
10. FEJEZET
Má snap reggel egy kü ldö nc egy szá l vérvö rö s ró zsá t hozott Claire-nek. Ká rtya nem
volt ellékelve, és a lá ny nem is lá tta a csodaszép virá got, mert azt Adam North egyik
embere, aki a West-há zat ő rizte, még idő ben lefoglalta. Jacob viszont lá tta Claire arcá t,
amikor beszá molt neki a tö rténtekrő l.
– A kü ldeményt egy kamasz rendelte meg, és készpénzzel fizetett – kö zö lte Jacqueline
Muldrow ő rmester, aki Jacob irodá já ban keresztbe tett lá bbal ü lt az egyik ö blö s
bő rfotelban. – A virá gboltos emlékezett rá , és pontos személyleírá st adott ró la, de azzal
nem megyü nk sokra. A srá c tizenö t-tizenhat éves, fehér bő rű , sö tét hajú , bő
farmernadrá got és edző cipő t viselt. – Jackie a fejét ingatta. – Ez nagyjá bó l minden
má sodik tizenévesre rá illik.
– Lehet, hogy a rendelést má s adta le, de azt a ró zsá t akkor is Ken kü ldte – mondta
Claire fojtott hangon. Ő nem ü lt le, mert azó ta, hogy értesü lt a kü ldeményrő l, nem volt
nyugta. – Egészen biztos.
– Persze, de bizonyítékunk nincs rá . – Jackie felá llt a fotelbó l. – Keressü k a fiú t, hogy
megtudjuk, kitő l kapta a megbízá st. De nem nagyon bízom benne, hogy megtalá ljuk.
Claire fegyelmezettnek tű nt, Jacob azonban tudta, hogy csak nehezen képes uralkodni
magá n. Az ú jabb fejlemény ö l is nagyon felzaklatta.
– Lawrence-ék nyilvá n nem segítenek.
– Így van. Alibit igazoltak a fiuknak, és mi nem tudjuk bizonyítani az ellenkező jét.
Danny nem emlékszik a tá madá sra, ú gyhogy…
– Tudom, hogy minden tő led telhető t megtettél – szó lt kö zbe Claire. – Dannynek
késő bb talá n még eszébe jut valami. Az orvosa szerint visszatérhet az emlékezete.
De az is lehet, hogy nem, gondolta Jacob. Hogy tegyen valamit, odament Claire-hez, és
á tfogta a vá llá t.
– Az orvos azt is mondta, hogy az unokaö cséd akkor is teljesen egészséges lesz, ha
tová bbra sem fog emlékezni semmire. Nem talá ltak ná la maradandó ká rosodá sra utaló
jeleket.
A lá ny arcá n mosoly suhant á t.
– É s ez a legfontosabb, igaz?
Danny elő ző nap tö bb ó rá n á t ébren volt, és beszélt is Claire-rel, amikor Jacob bevitte
hozzá a kó rhá zba. Muldrow ő rmester is kikérdezte a fiú t, ő azonban csak arra
emlékezett, hogy a névtelen alkoholistá k talá lkozó ja utá n hazament, és bekapcsolta a
tévét. Az, hogy tö bbet nem mondhatott, ő t legalá bb annyira nyomasztotta, mint
mindenki má st.
Jackie a bará tnő jét és Jacobot fü rkészte, aztá n elmosolyodott.
– Nem hiá ba mondjá k, hogy minden rosszban van valami jó – jegyezte meg. – Nekem
viszont most má r mennem kell.
– Mindent kö szö nü nk – mondta Jacob. – Kikísérem.
– Egyedü l is kitalá lok. Maguk meg csak dolgozzanak tová bb, vagy tö ltsék azzal a
napot, amivel tetszik. Jó mulatá st!
– Á tlá tott rajtunk – á llapította meg Claire, miutá n a bará tnő je tá vozott.
– Zavar?
– Nem, dehogy. De késő bb majd biztosan felhív, hogy kő kemény vallatá snak vessen
alá .
58
– A rendő rö k való színű leg má r ú gy szü letnek, hogy kívá ncsiak.
A lá ny megfordult, és huncut képpel á tö lelte a férfi nyaká t.
– Tudni akarja majd, jó vagy-e az á gyban.
Jacob végigsimított Claire testén.
– É s mit fogsz vá laszolni?
– Hogy megjá rja.
– Ezt a megjegyzést kihívá snak veszem.
Jacob emlékezett, hogyan simult a karjá ba Claire a szeretkezésü k utá n. Sikerü lt
elfeledtetnie vele Ken Lawrence-t és a félelmeit.
– Na de Mr. West! – suttogta Claire, amikor a férfi simogatni kezdte a mellét. –
Igencsak sajá tos elképzelései vannak arró l, hogyan illik viselkedni egy irodá ban.
– Nem említettem volna még, hogy fesztelen kapcsolatra tö rekszem az
alkalmazottaimmal? – Jacob csó kot lehelt a lá ny szá já ra, és tová bb izgatta a
mellbimbó já t. – Olyankor meg kü lö nö sen, amikor nagyon is fesztelen dologra készü lö k.
Ebben a pillanatban megcsö rrent a telefon. Claire el akart hú zó dni, a férfi azonban
nem engedte el.
– Majd Ada felveszi.
– Vá sá rolni ment.
– Akkor Cosmo.
– Ma nincs itt. Elfelejtetted, hogy vasá rnap van? Fogadnunk kell a hívá st, mert fontos
lehet. Talá n kö ze van ahhoz, amit Murchisonró l megtudtunk.
A North Nyomozó iroda jelentése is aznap érkezett meg, még a virá gbolt futá ra elő tt,
és rossz hírekkel szolgá lt. Laura Murchison má r hó napokkal ezelő tt elkezdte
megcsapolni a csalá di vagyont, és idő kö zben való színű leg annyi pénzt nyú lt le, hogy a
férje nemigen teljesítheti a Stellar-ü zlettel kapcsolatos kö telezettségeit.
Jacob tö bbeket is felhívott, hogy Murchison helyett má s befektető t talá ljon, de a cég
á tvételéig má r csak nagyon kevés idő maradt. Végső megoldá sként az kíná lkozott, hogy
ő maga teremtse elő a pénzt. Elfekvő kétmillió ja azonban nem volt, a hitelkeretét pedig a
bankok nemigen nö velték volna a zá rolt vagyon felosztá sá ig. Ahhoz viszont meg kell
nő sü lnie. Claire-nek egy hó napot adott, hogy dö ntsö n, és ezt nem vonta vissza, de addig
is ü gyesen kellett zsonglő rkö dnie.
– Lehet, hogy való ban jobb, ha felveszem – mondta, és a telefonhoz lépett. – Tessék! –
jelentkezett.
Az egyik ü zletember hívta, akivel délelő tt beszélt. Megpró bá lt odafigyelni a szavaira,
de nemigen sikerü lt. Figyelmét Claire kö tö tte le, aki nyugtalanul já rká lt fel-alá , aztá n
megá llt az ablakná l, és kinézett rajta, végü l pedig kiment a szobá bó l. Jacob ú gy hallotta,
hogy a bejá rati ajtó felé tart.
– Visszahívlak Charles – mondta gyorsan, és helyére tette a kagyló t. A lá ny utá n
sietett, és akkor érte utol, amikor ki akart lépni a há zbó l. – Te meg hova a fenébe
készü lsz?
– Sétá lni. Csak itt, a kertben, a testő rö k szeme elő tt.
A férfi kifú jta a tü dejébő l a levegő t, de félelme nem szű nt meg.
– A ró zsa elá rulta, hogy Lawrence tudja, hol vagy. Nélkü lem vagy Cosmo nélkü l a
kertbe sem mehetsz ki.
Claire a fejét csó vá lta.
– Még mindig nem érted, hogy te vagy az, akinek nem volna szabad elhagynia a há zat?
Ken engem sohasem bá ntana.
– Mégis félsz tő le.
59
– Csak ö sztö nö s reakció . Való já ban semmi okom rá . Sohasem emelt rá m kezet vagy
fenyegetett meg.
– Az talá n nem volt fenyegetés, hogy fegyverrel a kezében hadoná szott elő tted?
– Nyilvá n a nyomozó iroda jelentésében olvastad. Nem tagadom, akkor este való ban
nagyon megijesztett. Magá nkívü l volt, de egy ujjal sem ért hozzá m. Nem engem akart
megö lni, hanem azt a férfit, akivel szerinte megcsaltam.
– É s miutá n ő t sú lyosan megsebesítette, a keresésedre indult. Ha Jackie bará tnő d nem
teszi á rtalmatlanná …
– Akkor Ken való színű leg ő t is lelö vi. Azt viszont nem hiszem, hogy nekem á rtott
volna. Csak arra akart kényszeríteni, hogy menjek vele, és maradjak mellette.
Jacob zavartan levette a kezét Claire karjá ró l. Annyira szerette Lawrence-t, hogy még
mindig nem akarja lá tni, milyen ember való já ban? – futott á t a fején a kérdés.
– Jézusom, Claire! Az az alak revolverrel a kezében ü ldö zö tt…
– Soha nem emelt kezet rá m, kü lö nben má r hamarabb elhagytam volna. Még csak
nem is kiabá lt. Ahhoz ő tú lsá gosan… zsibbadt volt.
Jacob ö sszerá ncolta a homloká t.
– Ezt nem értem.
– Nehéz is megmagyará zni. Azon a férfin, akirő l azt hittem, hogy ismerem, egyre
jobban eluralkodtak a kényszerképzetei. Egy idő utá n sem a jó , sem a rossz dolgok nem
ébresztenek benne erő s érzelmeket. Semmi nem hatott rá . Csak én voltam fontos neki. –
Claire kisimított egy tincset a homloká bó l. Keze jó l lá tható an remegett. – Való já ban
beteges megszá llottsá g hajtotta, és nem szerelem, soká ig mégis ú gy tű nt, hogy szerelmes
belém. Eleinte talá n az is volt, idő vel azonban egészen má s ember lett belő le.
Jacob nyomorultul érezte magá t.
– Szeretted ő t – mondta.
– Legalá bbis azt hittem, hogy szeretem. Segíteni akartam rajta. Sejtelmem sem volt
arró l, hogy veszélyes lehet. Engem még akkor sem fenyegetett meg, amikor el akartam
hagyni, annyira ragaszkodott hozzá m.
Jacob nagy gonddal vá logatta meg a szavait:
– Az ilyen ragaszkodá s a legtö bb nő nek tetszik.
– Kezdetben az én hiú sá gomnak is hízelgett. Ken megnyerő és magabiztos volt, de
mértéktelen ö nbizalma is a betegségébő l tá plá lkozott. Elszakadt a való sá gtó l, ahogy a
pszichiá terem fogalmazott. Gondolom, azt is tudod, hogy a bíró sá gi tá rgyalá s elő tt
pszichiá terhez já rtam.
– Igen, tudom, de a ró lad készített feljegyzéseit nem ismerem – felelte a férfi. – North
megkérdezte, meg akarom-e kapni, de én nemet mondtam.
Claire egy darabig hallgatott. Az ablakon á t besü tő nap megcsillant a hajá n.
– Kennek szent meggyő ző dése volt, hogy azért csalom meg ő t fű vel-fá val, mert
nimfomá niá s vagyok, hiá ba mondtam neki, hogy ez nem igaz. Azt á llította, azért nem
emlékszem, mi mindent kö vettem el, mert bű ntudatom van, és elfojtom az emlékeimet.
Elképesztő en szelíd, megértő volt, és eltö kélten segíteni akart rajtam. Ő rajtam!
Claire felemelte a fejét. A napfényben ragyogó haja mellett arca még sá padtabbnak
tű nt.
– Sajná lom – mondta csendesen. – Téged nyilvá n nem érdekel ez a hosszú és szomorú
szerelmi tö rténet. Nem ná lad kellene megszabadulnom ettő l a tehertő l, de…
– Nem, nem – szakította félbe Jacob, aztá n odalépett a lá nyhoz, és megfogta a kezét. –
Ne szabadkozz! Csak azért nem hallgatom szívesen, amit mondasz, mert lá tom, hogy
szenvedsz tő le. De tudnom kell ró la, hogy megérthesselek.
– Még tö bb tényre van szü kséged?
60
A férfi csó kot lehelt Claire tenyerébe.

– Segíteni akarok, de nem tudom, mit kellene tennem.
– Má r segítettél – mondta a lá ny, és á tö lelte. – É s most is segítesz.
– Ö rö mmel hallom – felelte Jacob, és szelíden megsimogatta Claire fejét.
Ő maga azonban nem volt nyugodt. Azt hitte, a lá ny azt vá rja el tő le, hogy értelmesen
viselkedjen és uralkodjon magá n, de ez nincs így. A szavaibó l kiderü lt, hogy Lawrence
annak idején lá tszó lag értelmesen beszélt vele, és még most, hat év utá n is reszket, ha
erre gondol. Ő pedig má r nem is egyszer elveszítette mellette az ö nuralmá t. Elég csupá n
megérintenie, hogy fellobbanjon benne a vá gy. Ami tetszik Claire-nek, de a szex
ö nmagá ban nem elég. Tö bb kell.
A lá ny természetesen tová bbra is védelemre szorul, és azt ő készséggel meg is adja
neki. Elő bb vagy utó bb azonban Ken Lawrence rá cs mö gé kerü l. É s akkor mi lesz velü k?
Feleségü l akarja venni Claire-t, de az is kevés. Jó l tudja, mennyit érnek a há zassá gi
fogadalmak. Mit adhatna a lá nynak, hogy vele maradjon?
Jacobnak semmi, de semmi nem jutott eszébe.
Claire éjszaka arra ébredt, hogy eső veri a tető t. Az á gy ü res volt mellette. Jacobnak ott
kellett volna fekü dnie az á gyá ban, de nem volt ott. Az ablakná l á llt, és meztelen testének
csak a kö rvonalai sejlettek a sö tétben. Amikor azonban odakint villá mlott egy nagyot,
Claire mélységes szomorú sá got olvasott le az arcá ró l. Felkelt.
– Fekü dj vissza! Nem akartalak felébreszteni – mondta a férfi.
A lá ny nem hallgatott rá . Odament hozzá , és á tö lelte. Hideg bő re elá rulta, hogy má r
régó ta á lldogá lhat itt.
– Mi a baj?
– Semmi.
– A Stellar-ü zlet aggaszt?
Claire tudta, bele kellene egyeznie a há zassá gukba, vagy végleg nemet kellene
mondania rá , hogy Jacob má sik feleséget kereshessen magá nak. Egyelő re azonban se
erre, se arra nem vitte rá a lélek.
– Nem. É s te se aggó dj! – simogatta meg az arcá t a férfi.
Claire megborzongott, de nem a hű vö s levegő tő l.
– Lá tom, hogy nyomaszt valami. Nem á rulod el, mi az? – kérdezte.
Jacob kitért a tekintete elő l.
– Az eső az oka. Mindig is gyű lö ltem.
– Miért?
A férfi olyan soká ig nem vá laszolt, hogy Claire má r azt hitte, nem is fog. Végü l mégis
megszó lalt, de olyan halkan, hogy a szavait alig lehetett érteni.
– Aznap is esett, amikor az anyá m meghalt. Az eső t bá mulva az ablakná l vá rtam, hogy
megérkezzen. Haragudtam rá , mert késett. Ú gy volt, hogy elvisz valahová . Tudtam, hogy
abbó l má r semmi nem lesz, mégis vá rtam. Végü l nem ő jö tt meg, hanem egy rendő rautó .
Claire lehunyta a szemét, és magá hoz szorította Jacobot. Mélyen megrendítette a
vallomá sa.
– Hozzá nk is rendő rö k jö ttek, amikor az apá m meghalt. Még ma is mindenre pontosan
emlékszem.
– Az ilyesmit nem felejti el az ember – suttogta a férfi, és megsimogatta Claire hajá t.
É n akartam vigasztalni ő t, és most mégis ő vigasztal engem, gondolta a lá ny.
– Az egyik rendő r olyan fiatal volt – mesélt tová bb –, hogy pattaná s volt az á llá n. Ezt
sem felejtettem el, és azt sem, hogy anyá m éppen pá rolt marhahú st készített. Az illatá t
61
ma sem tudom elviselni. Egészen biztos voltam abban, hogy a rendő rö k eltévesztették a
címet. Hogy az a halott nem lehet az apá m.
A férfi Claire fejére hajtotta az arcá t.
– Eleinte én sem akartam elhinni. Talá n felfogtam volna, ha megengedik, hogy
elmenjek az anyá m temetésére. Így azonban a kö vetkező hét végén is vá rtam rá , és két
hét mú lva megint. Azt hittem, ö sszekevertem a hétvégéket. Hogy csak tü relmesnek kell
lennem, és a végén majd eljö n értem. Aztá n Adá nak feltű nt, hogy szombatonként
á llandó an az ablakná l á llok, és leü lt velem beszélgetni – Jacob a fejét csó vá lta. – Nem
voltam valami eszes gyerek, igaz?
Az egykori kisfiú t Claire má r nem vigasztalhatta meg, de a férfit, akivé len, magá hoz
ö lelhette.
– Nagyon kicsi voltá l.
Egy darabig mind a ketten hallgattak. Egymá st á tö lelve á lltak, és az ablakü vegen
lefutó eső cseppeket nézték. Claire egyszer csak megborzongott.
– Fá zol – mondta Jacob. – Azonnal vissza kellett volna zavarjalak az á gyba.
– Csakhogy nélkü led nem megyek vissza. Ha nem vetted volna észre, te is fá zol,
bá rmilyen kemény legény is vagy – vá laszolta Claire.
Jacob mosolyogva visszafekü dt vele, és a takaró alatt kö lcsö nö sen megmelengették
egymá st. Claire fá radt és á lmos volt, de boldog is a férfi ö lelő karjá ban. Egyszeriben
egészen természetes lett szá má ra, hogy mit kell felelnie a kérdésére. Szereti, és jó
felesége lesz. Legalá bbis mindent elkö vet majd azért, hogy az legyen.
– A vá laszom: igen – mondta, és megsimogatta Jacob hajá t. – Igen.
A férfi teste megfeszü lt, és vá rakozó an hallgatott. Claire szíve olyan szaporá n vert,
hogy majd’ kiugrott a helyébő l.
– Igen – ismételte meg elfú ló hangon. – Hozzá d megyek, ha még mindig el akarsz
venni.
– Claire! – A férfi erő sen magá hoz szorította. – Gondom lesz rá , hogy soha ne bá nd
meg a dö ntésedet – ígérte, aztá n szelíden és odaadó an megcsó kolta. – Holnap reggel
megvesszü k a gyű rű ket.
Az ékszerbolt kirakatá ban réztá bla hirdette az ü zlet nevét: Martin. Odabent a
sző nyegpadló vastag és puha volt, a vilá gítá s visszafogott, a kiá llított ékszerek pedig
mű vészi elrendezésben vá rtá k a vá sá rló kat.
– Gyémá nt legyen – mondta Jacob. – Feltéve ha egyetértesz – fordult oda Claire-hez.
A lá ny csak némá n bó lintott. Ebben az ü zletben nem csú fítottá k el az á rukat
á rcédulá kkal, és a hiá nyuk nyugtalansá ggal tö ltö tte el. Jacob viszont olyan kö nnyed és
felszabadult volt, mintha szá má ra a jegygyű rű k beszerzése csupá n kellemes
kikapcsoló dá st jelentene.
– A gyémá nt kitű nő vá lasztá s – jelentette ki az ékszerész. – Kérem, fá radjanak velem.
Jacob és Claire elindult utá na.
– Ugye nem dö ntö ttem elhamarkodottan? – kérdezte kö zben halkan a férfi. – Bá rmit
megkaphatsz, amit szeretnél.
Claire nagy nehezen mosolyt vará zsolt az arcá ra.
– Mindent szeretek, ami szép és csillogó . A gyémá ntok pedig ilyenek – vá laszolta.
Jacob megfogta a karjá t.
– Jó l van. Gyémá ntba foglak ö ltö ztetni. Semmi má s nem lesz rajtad, csak gyémá nt.
A lá ny szívverése felgyorsult.
62
– Vigyá zz, mert a végén még elbotlom! – tréfá lkozott, mikö zben pró bá lt ú rrá lenni a
hangja remegésén. – Ezt a vastag sző nyeget má r rég nem kaszá lhattá k. A végén még
kitö rö m a boká m.
– Martin kü lö nc alak, de a drá gakö vekhez nagyon ért. Biztosan talá l neked valami
szép, csillogó darabot.
É s drá gá t, gondolta Claire. Tudta, hogy a há zassá gkö tésü k utá n felosztjá k a zá rolt
West-vagyont, aztá n Jacob nagyon gazdag lesz, és megengedheti magá nak, hogy
mindenbő l a legjobbat vegye meg. A lá ny tulajdonképpen nem értette, hogy kerü l ide.
Azt, amit az éjszaka még egészen magá tó l értető dő nek talá lt, ma délutá n má r
ő rü ltségnek érezte.
Az ü zlet tulajdonosa, amint megismerte Jacobot, elkü ldte az eladó nő t, és személyesen
foglalkozott velü k. Belépett az egyik pult mö gé, amely elő tt két fehér fotel á llt, kopasz
feje ugyanú gy csillogott, mint a vitrinben kiá llított kö vek.
– Fehérarany legyen vagy sá rga? – kérdezte Martin. – A készá ruk kö zö tt néhá ny
platina is akad, de csak kevés. Most azonnal el kívá njá k vinni a gyű rű ket?
Jacob má r a kö vetkező hét végén meg akarta tartani az eskü vő t.
– Sá rgaarany legyen – vá laszolta Claire hatá rozottan. – Ha neked is megfelel – nézett
Jacobra.
– Ahogy akarod. Te fogod viselni.
– Te nem?
– É n… de, természetesen én is – felelte Jacob, és lerítt ró la, hogy ez eddig eszébe sem
jutott.
Claire gyomra gö rcsbe rá ndult.
– Sá rgaarany és gyémá nt – dü nnyö gte az ékszerész. – Ebbő l szép vá lasztékunk van.
Milyen foglalatra gondoltak? Egyszerű re, díszesre, esetleg kissé rendhagyó ra?
– Ne legyen modern – jelentette ki Jacob, aztá n rá mosolygott a lá nyra. – Ne haragudj,
meg sem kérdeztem, milyet szeretnél.
Claire a férfi há zá ra és a régi Mercedesére gondolt.
– Valami egyszerű t. Kicsit talá n régimó di is lehet – mondta.
Má r nem igazá n értette, az imént miért ü tö tte szíven, hogy Jacob eredetileg nem akart
gyű rű t viselni. Végü l is, miutá n rá kérdezett, azonnal meggondolta magá t. Kész arra, hogy
elkö telezze magá t, és a há zassá gban ez a fontos. Ő t sem kényszerítette semmire. Ö nként
mondott igent. Arra azonban nem szá mított, hogy má r egy hét mú lva az oltá r elé fognak
já rulni.
Jacob talá n nincs is igazá n tudatá ban annak, mennyire magá nyos, és hogy a szíve
mélyen rettenetesen vá gyik sajá t csalá dra. Az ö ccsei elkö ltö zése utá n megtartotta a régi
szü lő i há zat, és ú gy intézte, hogy emberek éljenek kö rü lö tte, Ada, Sonia és Cosmo. A
há zvezető nő , ha felépü l a betegségébő l, tová bbra is mellette marad, Sonia viszont
nemsoká ra nyugdíjba megy, Cosmo pedig elkö ltö zik, és fitnesztermet nyit. Claire ö rö k
idő kig Jacobbal akart maradni, de a gondolat kü lö nö s nyugtalansá ggal is eltö ltö tte.
Az ékszerész gyű rű ket tett eléjü k egy kis tá lcá n.
– Egyetlen nagyobb kő re gondoltam. Szerintem ez tö kéletes lenne. Egyszerű , mégis
kü lö nleges.
Claire bó lintott.
Jacob természetesen csak azért veszi el ő t, hogy hozzá jusson a zá rolt vagyonhoz. Nem
szerelembő l, hanem a pénz miatt. É s mert kívá nja. A szenvedély mit sem lanyhult
63
kö zö ttü k. Há rom napja még megkö nnyebbü léssel hallotta, hogy a férfi nem szerelmes
belé. Hogyan vá ltozhatott meg minden ilyen rö vid idő alatt?
– Kinyú jtaná a kezét, kérem?
Claire tudatá ig csak félig-meddig jutott el, hogy az ékszerész az ujjá ra hú zza a gyű rű t.
Mú lt éjjel kö nnyű volt igent mondania Jacobnak. Szereti, szü ksége van rá , és idő vel talá n
a férfi is viszonozza majd az érzelmeit. Az éjszaka sö tétjében minden egyértelmű volt
szá má ra, most, napvilá gná l azonban má r semmi sem tű nt olyan egyszerű nek.
– Nem ilyen gyű rű re gondolt? – kérdezte Martin.
Claire behajlította az ujjá t.
– De… igen. Nagyon csinos.
– Csinos – ismetelte meg az ékszerész ó vatosan. – Való ban tö kéletes kő .
A gyémá nt gyö nyö rű volt, és nagyon nagy, talá n még Ada gyémá nt fü lbevaló iná l is
nagyobb. Azokért Jacob egész vagyont fizethetett. A férfi egészen sajá tos mó don mutatja
ki, hogy képes a szeretetre. Az, amit Adá ért és Cosmó ért tesz, tö kéletes bizonyíték erre.
– Nagyobb kö vet szeretnél? – kérdezte a férfi Claire-tő l.
– Ha még nagyobb lenne, edzenem kellene Cosmó val, hogy meg tudjam emelni a
kezemet. Nagyon szép ez a gyű rű , csak én… – A lá ny magá n érezte Jacob fü rkész
tekintetét, és hirtelen rá ébredt, hogy való já ban nem veszi olyan kö nnyen az eskü vő t,
mint mutatja. Egyszeriben azt is kitalá lta, mi az, amit Jacob szeretne, és a karjá ra tette a
kezét. – Nem bá nná d, ha lemondaná nk az eljegyzési gyű rű rő l, és csak két egyszerű arany
karikagyű rű t vennénk?
– Ha ú gy akarod – vá laszolta Jacob, de inge alatt megfeszü ltek a karizmai. – Bá r én
ö rü lnék, ha viselnéd a gyű rű met.
Claire nem tudta, hogyan magyará zzon meg okosan egy olyan dö ntést, amelyet csakis
az érzelmeire hallgatva hozott meg.
– A jegygyű rű annak a fogadalomnak a jelképe, amelyet egymá snak teszü nk. Egy
eljegyzési gyű rű viszont csak afféle ígéret. Szá momra olyan lenne, mintha nyitva akarnék
hagyni egy kiskaput, hogy meggondolhassam magam. – Claire erő sebben szorította Jacob
karjá t. – É n viszont nem fogom meggondolni magam – tette hozzá hatá rozottan.
A férfi hosszú má sodpercekig hallgatott. Arcá ró l semmit sem lehetett leolvasni,
mikö zben ú gy nézett a lá nyra, mint aki a lelke legmélyébe pró bá l belelá tni. Végü l
azonban minden feszü ltségének nyoma veszett, és elmosolyodott.
– Jó l van, akkor legyenek egyszerű aranygyű rű k. Remélem, azért megengeded, hogy
gyémá ntot is ajá ndékozzak neked. Késő bb.
Claire érezte, hogy elö nti a forró sá g. Nemcsak az arcá t, hanem az egész testét.
Az ékszerésznek arcizma sem rezdü lt, bá r nyilvá n csaló dottan vette tudomá sul, hogy
elesett egy remek ü zlettő l. A karikagyű rű ket ugyanolyan udvariasan és figyelmesen
mutatta meg, ahogyan a méregdrá ga gyémá ntokat az elő bb. Mindjá rt jó val lelkesebb lett
azonban, amikor Jacob az aranygyű rű k kivá lasztá sa utá n arra kérte, hogy nyakéket is
mutasson nekik.
– Csillogó drá gakö vekkel legyen kirakva – tette hozzá .
Claire végü l tá ská já ban egy gyö nyö rű nyakékkel, szívében pedig ú j reménnyel hagyta
el az ékszerboltot. Tudta, hogy Jacobot szeretni kocká zatos vá llalkozá s, feleségü l menni
hozzá pedig még rizikó sabb. Mindkettő t vá llalta, nem csoda há t, hogy nyugtalan. A férfi
nem szerelmes belé, de idő vel talá n majd beleszeret. Ő t leginká bb az érzelmei irá nyítjá k,
Jacobot azonban nem, benne mégis ú jra meg ú jra sikerü l reménytelenü l romantikus
vá gyakat ébresztenie.
A férfi megérdemli, hogy szeressék, de idő re van szü ksége ahhoz, hogy megbízzon
valakiben, és hozzá szokjon a szerelem gondolatá hoz.
64
11. FEJEZET
Minden jó l halad, gondolta Jacob, mikö zben beü lt a kormá ny mö gé. Claire, bá r a
gyű rű jét majd csak az eskü vő utá n akarja viselni, egyértelmű en elígérte magá t neki. Ma
délutá n mindenesetre feltű nő en csendes, és ennek nyilvá n az az oka, hogy még nem
egészen biztos a dolgá ban. Ez érthető , hiszen való sá ggal kierő szakolta az eskü vő jü ket, és
nem vá rta meg, hogy elnyerje a lá ny bizalmá t. De nem adhat neki idő t, mert akkor
esetleg még meggondolná magá t. Ken Lawrence elő bb-utó bb rá cs mö gé kerü l, és ha
Claire-nek nem kell tö bbé tartania a fenyegetéseitő l, akkor az ő védelmére sem lesz
tová bb szü kségé.
A lá ny igent mondott, de azért nagyon ó vatosnak kell lennie vele. Valamikor egy
má sik férfit szeretett, az ö vé lett, és megígérte, hogy a felesége lesz. Annak a férfinak
azonban mindez nem volt elég. Ken Lawrence-nek semmi sem lett volna elég, mert egy
beteg ember. Ezért pró bá lta meg kényszerrel maga mellett tartani Claire-t.
É s most való já ban neki is ugyanez a célja. Ha nem is erő szakkal, de mindenképpen azt
akarja elérni, hogy Claire ne hagyja el ő t, bá r kö zben a legkevésbé sem szeretné
Lawrence-re emlékeztetni.
Ma nem a régi Mercedesszel, hanem a kényelmesebb Chryslerrel jö ttek be a
belvá rosba. Amíg az ékszerboltban voltak, a nap felmelegítette a kocsi bő rü léseit. Jacob
bekapcsolta a légkondicioná lá st, és alkalmat keresett arra, hogy szó ra bírja Claire-t.
– Beugorhatunk a kó rhá zba, há tha ébren van az unokaö cséd – mondta.
– Az jó lenne. Kö szö nö m – felelte a lá ny mosolyogva.
A férfit bosszantotta Claire há lá lkodá sa, bá r tudta, hogy ez butasá g. Azért pedig, hogy
a lá ny hallgatá sa megijesztette, sajá t magá ra haragudott. Aggodalmas arca nem
okvetlenü l jelenti azt, hogy meggondolta magá t a há zassá gukkal kapcsolatban.
Claire idegesen tekergette a blézere egyik gombjá t.
– Az eskü vő nkö n gondolkodom – mondta végü l.
Jacob há tá n végigfutott a hideg.
– Igen?
– Szeretném, ha Danny ott lehetne, de ha addigra ki is engedik a kó rhá zbó l, a jö vő hét
végén még akkor sem lesz elég erő s hozzá .
– Ez má r nekem is eszembe jutott. Bá rmikor is hagyja el a kó rhá zat, nem maradhat
azonnal magá ra. Egy idő re hozzá nk kell kö ltö znie. Akkor is, ha az eskü vő nkö n esetleg
nem tud majd részt venni.
Claire megszorította a férfi kezét.
– Kö szö nö m. Aggasztott, hogy mi lesz vele, de nem akartam a nyakadba só zni valakit,
aki á polá sra szorul.
– Szamá rsá g! – mondta Jacob ingerü lten. – Ö sszehá zasodunk, és az én há zam attó l
fogva a tiéd is – tette hozzá szelídebben. – É desanyá d értesített má r, hogy el tud-e jö nni
az eskü vő nkre?
– Igen, eljö n. Hat ö kö rrel sem tarthatná nk tá vol. É s nemcsak ő t, hanem a
mostohaapá mat sem. Ő akar az oltá r elé kísérni. Ö rü lö k neki, mert így talá n rendbe jö n
kö zö ttü nk az, amit lá zadó kamaszként elrontottam.
– Annyira azért nem lehettél rossz gyerek. A tetová lá st tú lzá snak gondolom, de az
okaidat tö kéletesen megértem. É desanyá d amú gy hogyan fogadta a nagy hírt?
Claire felnevetett.
65
– Elő szö r megdö bbent, de nagyon hamar magá hoz tért. Csak azt sajná lja, hogy nem
kergethet ő rü letbe bennü nket egy vilá gra szó ló eskü vő tervezgetésével.
– Arra itt van nekü nk Cosmo. Egész délutá n kérdésekkel ostromolt. Nem foglalkozná l
vele inká bb te?
Amikor bejelentették Adá nak és Cosmó nak a dö ntésü ket, Cosmo elképedt, majd pedig
szomorú an nyugtá zta, hogy fő nö ke elhappolta elő le „a vá ros legszebb virá gszá lá t”. Utá na
azonban azonnal belevetette magá t az eskü vő megtervezésébe. Ada csupá n egy éles
pillantá st vetett Jacobra, és kijelentette, hogy késő bb majd beszélni ó hajt vele.
– Szívesen magamra vá llalom Cosmó t – felelte Claire vidá man. – Szerencsére a fehér
galambok ö tletét má ris sikerü lt kivernem a fejébő l. Ada má r szerét ejtette a
négyszemkö zti beszélgetéseteknek?
– Még nem – vá laszolta Jacob mogorvá n, mert tudta, hogy ez csupá n idő kérdése. –
Nem fogom elá rulni neki, miért nő sü lö k meg. A zá rolt vagyon felosztá sa utá n azonban
magá tó l is kitalá lhatja.
– Nem fog tetszeni neki, amit a testvéreiddel tesztek érte?
– Ná la jobban a vilá gon egyetlen nő sem ragaszkodik a fü ggetlenségéhez. Azt sem
akarta, hogy értesü ljek a betegségérő l, a segítségembő l meg végképp nem kér. Szerinte
elég lett volna akkor megtudnom, mi baja volt, ha egy reggel má r nem ébredt volna fel.
Csakhogy én meglá ttam, amikor egyszer ö sszeesett a lépcső aljá ban.
– Végü l azért elfogadta a segítségedet.
– Csak részben – mondta Jacob. – Abba belement, hogy magamra vá llaljam a
szervezést, és elutaztassam ő t a kliniká ra. A kezelése á rá val viszont nincs tisztá ban, és
azt sem tudja, hogy mindent én fizetek. Ennek így is kell maradnia.
– Nem fog kiderü lni az igazsá g?
– Azt mondtam neki, hogy a biztosítá sa fedezi a kö ltségek nagy részét, a tö bbire pedig
elég lesz a megtakarított pénze. Azt én kezelem, és a lá tszat kedvéért el is kü ldtem belő le
valamennyit a kliniká nak.
– Szerintem el kellene mondanod neki az igazsá got – jegyezte meg Claire. – Talá n nem
szívesen fogad el tő led segítséget, de…
– Nem! – tiltakozott a férfi hevesen. – Ha megtudja, mi a helyzet, még arra is képes,
hogy nem megy el a kö vetkező kezelésre.
– É n nem így gondolom. Biztosan ö rü lne, ha tudná , milyen sokat jelent neked…
nektek.
– Ada tisztá ban van ezzel, az érzelgő sség viszont tá vol á ll tő le.
– Az a nő is vá gyik a szeretetre, aki nem mutatja ki az érzéseit – jelentette ki Claire.
– Te ezt nem értheted – mondta Jacob, és azon gondolkodott, hogyan vilá gíthatná meg
anélkü l a helyzetet, hogy ne rá ntsa le a leplet azokró l a dolgokró l, amelyekrő l nem
beszélhet. – Amikor kicsi voltam, apá m igencsak… megnehezítette Ada életét. Ő mégis
maradt, elő szö r miattam, késő bb pedig má r Michael és Luke miatt is. A csalá dunkhoz
tartozik.
– Nehéz lehetett má s gyerekeit felnevelnie.
Claire együ tt érző megjegyzése keserű emléket idézett fel a férfiban.
– Egyszer még ki is dobta.
– Apá d?
– Igen, ő . – Jacob még most, huszonö t év elteltével is haragra gerjedt. – Azok utá n,
amiket Ada tett értü nk, apá nk egyszer dü hrohamot kapott, és elkü ldte a há ztó l. Mi
természetesen visszahívtuk, ő azonban tudta, hogy a dolog bá rmikor megismétlő dhet.
Ná lunk maradt, de nem lehetett kö nnyű neki. Nem viseli el, hogy bá rkitő l is fü ggjö n.
– A szeretet, a megértés és a ragaszkodá s csodá latos ajá ndékok. Irigylem Adá t.
66
Jacob ö sszerá ncolta a homloká t. Claire ú jra meg ú jra szó ba hozta a szeretetet és a
szerelmet, ő viszont nem hitt ezekben az érzésekben. Nem, mert az apjuk á llító lag az
ö sszes feleségét szerette.
A kó rhá z magas épü letegyü ttese az utó bbi évtizedben nő tt ki a fö ldbő l. Ablakai
csilloglak a délutá ni nap fényében, parkoló já ra tö lgyfá k vetettek á rnyékot. Jacob
befordult egy ü res helyre, de a motort nem á llította le.
– Ha jö vő szombatig nem engedik ki az unokaö csédet, itt is megrendelhetjü k a
szertartá st javasolta. – A szobá já ban vagy a ká polná ban.
– A há zadban akartad tartani az eskü vő det, és Cosmo má r…
– Nem ő nő sü l – szó lt kö zbe Jacob. – Nem tudom, milyen egy igazi eskü vő , mert nekem
ez lesz az első , de azt akarom, hogy minden olyan legyen, amilyennek lennie kell. Ha azt
szeretnéd, hogy Danny részt vegyen rajta, akkor azt is megoldjuk.
Claire mosolyogva kikapcsolta a biztonsá gi ö vét, és megsimogatta a férfi arcá t.
– Kö szö nö m, Jacob. Nagyon jó ember vagy. Megvá rjuk, mit mond az orvos, aztá n majd
dö ntü nk. – A tá ská já t magá hoz szorítva kiszá llt a kocsibó l. – Nem szoktam gyémá ntokkal
já rká lni. Talá n elő bb haza kellett volna vinnü nk a nyakéket – jegyezte meg aggó dva.
– Felveheted, ha idegesít, hogy a tá ská dban van.
– Nem, nem – mondta Claire csá bos mosollyal. – Elő szö r akkor fogom viselni, amikor
csak te lá thatod rajtam.
Jacob megcsó kolta egyszer, majd még egyszer… A lá ny mindenrő l elfelejtkezve
elejtette a tá ská já t.
– Lá tod, mit mű veltél? Most meg má r el is szó rom a gyémá ntokat nevetett.
Jacob fel akarta venni a tá ská t, á m ekkor meglá tta, hogy egy férfi tart feléjü k.
Vilá gosbarna haja volt, szabá lyos arca, és sugá rzó an mosolygott. Kezében pedig
revolvert tartott.
Claire lehajolt a tá ská já ért, de a kö vetkező pillanatban a fö ldö n talá lta magá t, és egy
sú lyos test nehezedett rá . Mikö zben fö lö tte lö vés dö rdü lt, Jacob oldalra gö rdü lt vele.
– Be a kocsi alá ! – kiá ltott rá .
A lá ny gondolkodá s nélkü l engedelmeskedett, á m a Chrysler felforró sodott fémje
megégette, és visszahő kö lt.
– Beljebb! – sü rgette Jacob, és ő is bemá szott utá na.
– Claire! – szó lalt meg mellettü k egy ijesztő en ismerő s hang. – Ne fuss el elő lem!
Kérlek – tette hozzá Ken kö nyö rö gve.
A lá ny a tú loldalon kimá szott az autó aló l, és Jacobot is ki akarta hú zni, de Ken addigra
má r mosolyogva megkerü lte a kocsit. Claire rémü lten vissza akarta tolni Jacobot, ő
azonban eltolta magá tó l, aztá n felkelt, és védelmező en elébe á llt. A lá ny és Ken kö zé.
– Jaj, Claire, annyira hiá nyoztá l! Elmondhatatlanul szeretlek – Ken szemében
boldogsá g ragyogott. Revolverét Jacobra fogta, de ú gy nézett Claire-re, mintha csak ő
volna ott. – Nélkü led ü res volt a vilá g.
– Tegye le a fegyvert! Megijeszti Claire-t – mondta Jacob meglepő en szelíden.
– Velem kell jö nnö d – folytatta Ken, mintha meg sem hallotta volna a má sik férfi
szavait. – A szü leim szerint kö rnyezetvá ltozá sra van szü kségem. Nélkü led azonban nem
utazom sehová . Hova akarsz menni? Ausztrá liá ba? Euró pá ba?
– Ahová te – felelte Claire rekedten.
– Mindegy, hova megyü nk, mert mindig ott a paradicsom, ahol te vagy – mondta Ken
á brá ndosan. – Csak mi ketten. Ö rö kre együ tt.
– Veled megyek, Ken. Te… te is hiá nyoztá l. Elő bb azonban ö ssze kell csomagolnom.
Most rö gtö n nem utazhatunk el.
67
– Hiá nyoztam? – Lawrence arca elborult. – Nem vá laszoltá l a levelemre, ezért

elmentem a há zadba. Egy férfi él veled. Nem tagadhatod le.
– Ő az unokaö csém. – Claire elő re akart lépni, de Jacob a há tá val olyan erő sen a
kocsijá hoz szorította, hogy levegő t is alig kapott. Kenbő l csak a sö tét ö ltö nyét, a vá llá t és
kezében a revolvert lá tta. – Ugye emlékszel Dannyre, az unokaö csémre?
– Kihaszná lt téged – jelentette ki Lawrence megvető en, és lejjebb engedte a fegyverét,
de csak egy kicsit. – Nem kellett volna megengedned, hogy megtegye, de én ezt is
megbocsá tottam. Tudom, hogy nem akarsz fá jdalmat okozni nekem, most azonban
má ssal vagy együ tt. Ő kö zénk á llt, és ez nincs jó l így. Nem hagyhatom, hogy egy má sik
férfi elvá lasszon bennü nket egymá stó l. – Ken megint felemelte a revolverét. – Ha nem
megy el, lelö vö m.
– Megteheti, hogy lelő – felelte Jacob higgadtan –, de arra is gondolnia kellene, hogy
egy 357-est tart a kezében.
– Igazá n? – kérdezte Ken. – Nem tudok sokat a lő fegyverekrő l. De nincs is rá
szü kségem.
– A golyó á t fog hatolni a testemen, és Claire-t is eltalá lja. Benne pedig nyilvá n nem
akar ká rt tenni.
– Ö rö k idő kre eggyé kell lennü nk. Ö rö kre együ tt leszü nk a paradicsomban –
hajtogatta Ken makacsul.
Nem mondta ki, hogy a halá l fogja egyesíteni ő ket, Claire mégis tudta, mire gondol.
Ken azért jö tt ide, hogy megö lje ő t, aztá n pedig ö ngyilkossá got kö vessen el. É s Jacobot is
meg fogja ö lni, ha az nem á ll félre az ú tjá bó l.
A lá nyt egyszeriben hű vö s nyugalom szá llta meg. Nem tudta, hogy ő maga
megmenekü lhet-e, Jacobot azonban mindenképpen meg akarta menteni. Csakhogy a
férfi nem mozdul elő le, a testével fedezi.
– Ha megö l – mondta Jacob Kennek, és olyan tü relmesen beszélt, ahogy a nehéz
ü zletfelekkel szokott –, én is ott leszek magukkal a paradicsomban. Ezt pedig aligha
szeretné.
– Nem, maga nem lesz ott. Claire-rel egymá snak teremtett bennü nket a sors, csakhogy
ő nem tud ellená llni a kísértéseknek. – Ken hangja szomorú sá gró l á rulkodott. Sem
eszelő sség, sem dü h nem volt benne, csak végtelen szomorú sá g. – Egyszerű en tú l szép.
Minden férfi megkívá nja, aki meglá tja, és ő nem tud nemet mondani. Ezért kell
segítenem rajta.
– Azzal nem segít, ha lelö vi.
– Maga ezt természetesen nem értheti – felelte Ken leereszkedő en. – Honnan is tudná ,
mi minden kö t ö ssze bennü nket! É s az értetlenségéért sajnos az életével fog fizetni.
Claire lá tta, hogy Ken felemeli a kezét. Ekkor azonban vá ratlanul feltű nt mö gö tte
Jackie, há tulró l rá vetette magá t, mikö zben a fö ldre dö ntö tte, félrerá ntotta a karjá t.
Lawrence elsü tö tte a revolverét, de a golyó a levegő be rö pü lt.
Má r alkonyodott, amikor hazaértek. Jacob nem á llt be a gará zsba, mert minél elő bb a
há zá ban, biztonsá gban akarta tudni Claire-t. Noha má r nem volt szü kség az
elő vigyá zatossá gra, hiszen Ken Lawrence-t letartó ztattá k. Nem sokon mú lt azonban,
hogy má sként alakuljanak a dolgok. Ha Jackie Muldrow nem hallgat a megérzéseire… Ha
nem akar még egyszer bemenni a kó rhá zba, hogy kiderítse, Danny nem emlékszik-e
valamire… Ha nem érkezik meg az utolsó pillanatban…
A férfi dü hö sen becsapta a kocsi ajtajá t, de ez sem oldotta a feszü ltségét. Claire
beletú rt a hajá ba, és há trahajtotta a fejét.
– El sem hiszem, hogy vége – suttogta.
68
Jacob tudta, Claire arra gondol, hogy nem kell tö bbé rettegnie Lawrence-tő l. Nem
kettejü krő l beszélt, de rá akkor sincs szü ksége tö bbé.
– A bará tnő d mindent elrendezett – bó lintott.
A lá ny odalépett hozzá .
– Mi a baj?
– Semmi. Menjü nk be – felelte Jacob, de nem mozdult.
Hajszá lon mú lt, hogy elveszítse Claire-t.
– Lá tom rajtad, hogy valami nincs rendben.
A férfi kényszeredetten elmosolyodott.
– Eseménydú s napunk volt.
– É s még csak meg sem ö leltél azó ta, hogy majdnem kiszorítottad belő lem a lelket. –
Claire megsimogatta Jacob arcá t. – Mi bá nt?
A férfi izmai még jobban megfeszü ltek.
– A fenébe is, semmit sem tettem érted! Megígértem, hogy megvédelek, de a
legfontosabb pillanatban cső dö t mondtam. Csakis a bará tnő dnek kö szö nheted, hogy élsz.
Claire hitetlenkedve nézett Jacobra.
– A testeddel védtél. Mi má st tehettél volna még? – kérdezte, aztá n lá bujjhegyre á llt,
és megcsó kolta, hogy értésére adja, biztonsá gban érzi magá t mellette.
Jacob elő szö r megdermedt, de aztá n kétségbeesetten magá hoz szorította Claire-t, aki
beleremegett a boldogsá gba. Ez itt má r nem az az ó vatos férfi, akinek megismerte. Olyan
hevesen akarja ő t, hogy képes lenne itt és most a magá évá tenni. Má r le is hajtotta a fejét,
hogy a szá ja utá n a mellét is megcsó kolja.
– Jacob! – cibá lta meg nevetve a hajá t a lá ny, hogy észre terítse. – A há z elő tt á llunk.
É n is szeretkezni akarok veled, de nem idekint.
A férfi elmosolyodott. Beléptek az ajtó n, de az á gyig egyelő re nem jutottak el. Jacob
még a kó rhá zbó l hazatelefoná lt, és rö viden elmondta, mi tö rtént. Cosmo és Ada aggó dva
vá rta a megérkezésü ket, és most azonnal kérdésekkel kezdték ostromolni ő ket,
mikö zben kimentek a konyhá ba, hogy egyenek valamit. Claire tü relmesen vá laszolgatott,
de végü l á sítozni kezdett.
– Ü lve elalszol – nevetett Jacob. – Nehéz napod volt. Á gyban a helyed.
A lá ny engedelmesen felment a férfival a há ló szobá já ba. Amint becsukó dott mö gö ttü k
az ajtó , Jacob ö lbe kapta.
– Hé! Mit mű velsz? – tiltakozott Claire nevelve.
– Így romantikus. Má r a lépcső n is ö lben akartalak felhozni, csak nem tudtam
biztosan, hogy elbírlak-e.
– Szerinted az romantikus, ha arra célozgatsz, hogy tú lsú lyos vagyok?
– Nem tő lem kell megtudnod, hogy szép vagy. Arra ott van a tü krö d – mondta.
Claire gyengéden megsimogatta Jacob tarkó já t.
– Egy nő nek mindig tudnia kell, hogy szépnek tartja az a férfi, akit ő … akinek odaadja
magá t – felelte.
Vajon hogyan fogadta volna Jacob, ha kimondom, amit gondolok? – futott á t az agyá n
a kérdés. Hogy arró l a férfiró l beszéltem, akit szeretek?
Jacob odaadó an megcsó kolta, de nem hevesen, inká bb csak ó vatosan. Claire azonban
vad feloldó dá sra vá gyott.
– Gyorsabban! – suttogta. – Hogy minden má sró l megfeledkezzü nk!
A férfi letette az á gyra, és mosolyogva fö lébe fekü dt. Mosolya egy pillanatra boldog
kisfiú nak mutatta, á m a kö vetkező csó k utá n má ris visszavá ltozott tü zes, só vá r,
tü relmetlen szerető vé. Claire végre megkapta azt, amire vá gyott. Jacob széttá rta a
69
combjait, és pillanatokkal azutá n, hogy belehatolt, a lá ny má r fel is ért a csú csra. Aztá n
megint, s amikor harmadszor is beleremegett a lélegzetelá llító beteljesü lésbe, a férfi is
vele tartott.
– Megö ltél. Furcsa. Nem gondoltam volna, hogy a tú lvilá gon is izzadni fogok – mondta
Jacob percek mú lva, amikor mindketten visszatértek a való sá gba, és gyengéden
megcsó kolta Claire-t. – Szeretlek – suttogta utá na.
A lá ny megdermedt, félelem tö rt rá , és nem vá laszolt. Jacob is hallgatott. A szobá ra
csend ü lt, aztá n a férfi csó kot lehelt Claire arcá ra, és há tat fordított. A lá ny alig bírta
visszafojtani a kö nnyeit. Odabú jt a férfihoz, aki nem lö kte el magá tó l, de nem is ö lelte á t.
– Aludj szépen – mondta csak.
Színtelen hangja azonban elá rulta, hogy mélységesen megbá ntó dott. É s Claire még
csak azt sem tudta, miért.
70
12. FEJEZET
Claire fel-alá já rká lt Jackie Muldrow nappalijá ban.
– Biztos, hogy nem kérsz fagyit? – kérdezte a bará tnő je.
– Egy falatot sem tudnék enni.
– Sö rö m is van.
– Kö sz, nem.
Jackie együ tt erző en nézett Claire-re.
– Abbahagyná d egy percre a já rká lá st, és elmondaná d végre, mi a baj?
Bará tnő je engedelmesen megá llt.
– Velem van baj – felelte. – Má r sajá t magamat sem értem.
Jackie kikanalazta a fagylaltjá t, és lenyalta a kanalat.
– Ü lj le szépen, és mesélj el mindent – kérte.
Claire lerogyott mellé a kanapéra.
– Megbá ntottam Jacobot, és nem tudom, miért – mondta, aztá n Jackie-re pillantott, aki
egyre csak hallgatott. – A gyanú sítottakkal is ezt csiná lod? Bö lcsen nézel rá juk, és
semmit sem mondasz, amíg ő k maguktó l mindent be nem vallanak?
– Pontosan. É s a dolog mű kö dik.
– Veszem észre. – Claire nagyot só hajtott, aztá n felá llt, és megint já rká lni kezdett. –
Tegnapelő tt éjjel Jacob szerelmet vallott nekem, én pedig egyszeriben kő vé vá ltam, mint
egy tizennyolc éves menyasszony a ná széjszaká já n. Eszelő s félelem tö rt rá m. Egy szó t
sem szó ltam, ő mégis észrevette rajtam.
– É s mit mondott?
– Hogy hatá rozatlan dő re elhalasztjuk az eskü vő t.
Claire nem tudta, hogyan értethetné meg Jacobbal, hogy szereti ő t, ugyanakkor retteg
ettő l az érzéstő l. Hogyan lehet megmagyará zni valamit, aminek semmi értelme?
– Szeretkezik még veled?
– De Jackie!
– Ha nem, akkor komoly a baj. Ha viszont igen, akkor nem olyan sú lyos a helyzet.
Claire á tkö ltö zö tt Jacob há ló szobá já ba, és minden éjjel szeretkeztek. Némá n és nagy-
nagy ö nfegyelemmel.
– Szö rnyű csaló dá st okoztam neki – mondta.
– A szö rnyű azért tú lzá s. Elvégre nem csaltad meg, nem hazudoztá l, és nem vá gtad
kupá n baseballü tő vel.
Claire most kivételesen nem volt vevő a bará tnő je humorá ra.
– Fel nem foghatom, miért dermedtem meg a vallomá sá tó l. É s nem hozhatom rendbe
a dolgot, amíg ö nmagamat sem értem.
– Az ember má r csak olyan – mondta Jackie szelíden –, hogy megijesztheti, ha
egyszeriben mindent megkap, amirő l á lmodott. Fő leg akkor, ha nem biztos abban, hogy
megérdemli. Te meg kü lö nö sen hajlamos vagy az ö nostorozá sra.
Claire a fejét rá zta.
– Ami Kennel tö rtént, való ban megviselt. Volt idő , hogy magamat okoltam az
á llapotá ért, de azon má r rég tú l vagyok. Nem hiá ba já rtam terá piá ra.
Jackie kinyú jtotta hosszú lá bá t, és ő is felá llt.
– Nem, nem. Te azért hibá ztatod magad, mert valamikor szeretted Kent. Tö kéletesen
beleillett abba a képbe, amelyet sajá t magadró l alkottá l. Tizenhat éves korod ó ta
71
mindent igyekszel megtenni, hogy szeressenek. Szent meggyő ző désed, hogy nemcsak a
sajá t életedet tetted tö nkre, hanem anyá dét és a mostohaapá dét is.
Claire-nek egy pillanatra torká ra forrt a szó .
– Sejtelmem sem volt arró l, hogy ilyennek lá tsz – mondta végü l.
– Mindannyian kö vetü nk el hibá kat. Te is, Claire. Az azonban, amit Jacob ellen
elkö vettél, kö zel sem olyan végzetes, mint gondolod.
Claire végigsimított a homloká n.
– A bö lcsességeidtő l megfá jdult a fejem.
Jackie kedvesen elmosolyodott.
– Fejfá já sra remek ellenszer a fagylalt.
– Csak ü rü gyet keresel arra, hogy meg egy adagot betermelhess.
Bará tnő je odalépett Claire-hez, és megö lelte.
– Gyere, tö mjü k meg a bendő nket! Aztá n kitalá ljuk, hogyan teheted jó vá Jacobná l,
hogy te is csak gyarló ember vagy.
Jacob az ablakná l á llt, és whiskyt iszogatott. Claire csak egy szabad délutá nt kért, de
nem hagyja el ő t. Csak a bará tnő jét lá togatja meg, és vissza fog jö nni hozzá . Mindent
azért még nem rontott el ná la. Claire minden éjjel egy á gyban alszik vele, és
megajá ndékozza azzal a melegséggel, amelyre ő annyira vá gyik. Ha nem á rulja el neki,
hogy szereti, még most is minden a legnagyobb rendben lenne kö zö ttü k.
Tü relmetlenü l ellépett az ablaktó l. Butasá g volt, hogy megvallotta az érzéseit. Nem
tudta, mit tesz. Amíg nem hagyta el a szó a szá já t, ő maga sem volt tisztá ban azzal, hogy
szereti Claire-t. Neki viszont valamikor egyszer egy má sik férfi má r mondta ugyanezt. Az
a férfi, aki aztá n meg akarta ö lni. Ken Lawrence nem akarta elveszíteni Claire-t, és ezt
most neki, Jacobnak sem nehéz á téreznie. Ő sem akar lemondani a lá nyró l.
A szívverése felgyorsult, amikor kinyílt a bejá rati ajtó . Gyorsan az ablakhoz fordult,
hogy ne rá ntsa azonnal magá hoz Claire-t, amint belép az irodá já ba.
– Munkaidő ben nem szoktá l inni – hallotta meg a lá ny lá gy hangjá t a há ta mö gü l.
– Ma korá bban letettem a lantot. Jó l sikerü lt a lá togatá sod?
– Nagyon… eredményes volt. Ha rá m néznél, mutatnék valamit.
A férfi lassan megfordult. Claire farmert és végig gombos vékony kardigá nt viselt.
Jacob eleinte semmi furcsá t nem fedezett fel rajta, de aztá n rá ncba szaladt a homloka.
– Nincs rajtad melltartó .
– Le kellett vennem. Szeretnéd tudni, miért?
– Bevallom, kívá ncsivá tettél.
Claire elkezdte gombolni a kardigá njá t.
– Szavakkal má r nem vallhatom meg az érzéseimet, miutá n téged visszautasítottalak.
Nem is tudod, mennyire sajná lom, Jacob. Most viszont mindjá rt meglá tod, mit érzek
irá ntad – mondta, és széthú zta magá n a kardigá nt.
A férfi nem tudta levenni a szemét Claire mellérő l. A bal bimbó ja fö lé egy
nyílvessző vel á tlő tt szív volt tetová lva, a szívbe pedig két szó : Szeretlek Jacob.
– A tetová lá s ö rö kre szó l – folytatta a lá ny, és a szemében kö nny csillogott. – Tudom,
hogy nem csak a kü lső m fogott meg, hanem a belső m is fontos neked. Nem vá rod el,
hogy tö kéletes legyek. Lehetek néha… vad, indulatos vagy éppen buta, de te ezzel együ tt
is elfogadsz így van?
Claire szavai egészen ismeretlen érzéseket ébresztettek Jacobban, és nem is tudta
megfogalmazni ő ket. Végü l csak felemelte a kezét, és megsimogatta a tetová lá st. Claire
ö sszerezzent.
72
– Kicsit még érzékeny – mondta. – Ugye nem késtem el menthetetlenü l? – kérdezte

aztá n.
Jacob felkapta a lá nyt, és nevetve kö rbeforgatta.
– Így akartad bizonyítani, hogy szeretsz? Te való ban ő rü lt vagy!
Claire mosolya versenyt ragyogott a nappal.
– Remélem, jó értelemben mondtad, és nem akarsz bolondok há zá ba csukatni.
– A lehető legjobb értelemben. Féltem, ha folyton nó gatlak, hogy gyere feleségü l
hozzá m, a végén még Lawrence-re emlékeztetlek, pedig csak mindená ron meg akartalak
tartani magamnak.
– Semmiben sem hasonlítasz Kenre. É n pedig végre megértettem, hogy a szerelem
nem jelent egyet a megszá llottsá ggal.
Jacob minden bá torsá gá t ö sszeszedte.
– Mit szó lná l ahhoz, ha kará csonykor ö sszehá zasodná nk? Nem szeretnék tú l soká ig
vá rni, de nem a zá rolt vagyon miatt.
– Csodá s lenne – felelte Claire, és megcsó kolta a férfit. – Szeretlek, Jacob. Félelmetes,
igaz?
– Igen – ismerte be a férfi. – É n is féltem kimondani, és csak azért tettem meg, mert
komolyan gondolom. Harminchat éves vagyok, és eddig még sosem voltam szerelmes.
Téged viszont szeretlek, Claire. Jobban, mini bá rki má st.
– Tudom. – A lá ny nagyot só hajtva Jacobhoz simult. – Akartam, hogy szeress, de ú gy
gondoltam, ki kell érdemelnem a szerelmedet. Mindent jó l szerettem volna csiná lni, és
szö rnyen féltem, hogy elrontok valamit. Aztá n pontosan az tö rtént. Rettegtem, hogy soha
tö bbé tehetem majd jó vá a hibá mat.
– Nem is a te hibá d volt. Gondolnom kellett volna rá , hogy Lawrence miatt megijeszt
majd a vallomá som – mondta Jacob, és ö nkéntelenü l még erő sebben szorította Claire-t,
de a lá ny felszisszent.
– Kicsit még érzékeny a bő rö m.
– Egy csó kkal elmulaszthatná m a fá jdalmadat.
– Két-há rom nap mú lva majd megteheted. Addig szá razon kell tartanom a tetová lá st.
A férfi kénytelen-kelletlen beleegyezett. Azzal vigasztalta magá t, hogy még hosszú -
hosszú évekig csó kolhatja majd Claire-t ott… és mindenü tt. Hosszú éveken á t élhetnek
együ tt szerelemben és tiszteletben.
– Valamit mégis jó l csiná lhattam, bá r sejtelmem sincs, mi volt az – vallotta be Jacob. –
Hiá ba tö rtem a fejem, nem jö ttem rá , mire van szü kséged, és mit adhatok neked.
Claire kissé há trá bb hú zó dott, hogy a férfi szemébe nézhessen.
– Egyszerű a vá lasz. Csak magadat kell adnod, és má ris mindent megkaptam, amire
szü kségem van.
73

Júlia KSZ 2008.30. A - Eileen Wilks - Tetovált Szív (Tall Dark and Eligible 1.)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Júlia KSZ 2008.30. A - Eileen Wilks - Tetovált Szív (Tall Dark and Eligible 1.)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Eileen Wilks

– Biztos, hogy segít ez az eljá rá s, és nem veszélyes, ha még csak kísérleteket

– Telefoná lt, hogy ú ton van.

Legnagyobb csaló dá sá ra azonban az ajtó kicsit sem nyikorgott, amikor kinyílt, és ő

– Ilyen kö nnyen nem versz á t – felelte a há zvezető nő , és megvető en lebiggyesztette az

– Má r hallottam – vá laszolta Claire hű vö sen. – É n viszont befektetési taná csadó

Valahol a kö zelben megszó lalt egy telefon.

Ada éppen egy serpenyő t mosott el.

– Biztató , hogy má r itt tartunk.

– Mindjá rt a legelején kö zö lte velem, hogy az alkalmazottainak egyéni képességeik

– Rendben. Mit akar tudni?

Só vá ran és készségesen odasimult Jacobhoz, ő azonban vá ratlanul elengedte. Mire

Jacob egyetértő en bó lintott.

Claire a fejét rá zta.

Tekintete, kérése és a kö zelsége egészen ö sszezavarta Claire-t. Tiltakozá s helyett

– Jacob, beszélnem kell… Ó ! Nem tudtam, hogy vendéged van.

A férfi csó kot lehelt Claire tenyerébe.

– Hiá nyoztam? – Lawrence arca elborult. – Nem vá laszoltá l a levelemre, ezért

– Kicsit még érzékeny – mondta. – Ugye nem késtem el menthetetlenü l? – kérdezte

You might also like