EDMONDO DE AMICIS: SZ�V

Magyar Elektronikus K�nyvt�r

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2005.

TARTALOM

OKT�BER
ELS� NAP AZ ISKOL�BAN
TAN�T�NK
BALESET
A CALABRIAI FI�
OSZT�LYT�RSAIM
EGY NAGYSZER� TETT
AZ ELS� OSZT�LYOS TAN�T� N�NIM
EGY PADL�SSZOB�BAN
AZ ISKOLA
A KIS PADOVAI HAZAFI
NOVEMBER
A K�M�NYSEPR�
HALOTTAK NAPJA
GARRONE BAR�TOM
A SZENESEMBER MEG AZ �R
AZ �CS�M TAN�T� N�NIJE
�DESMAM�M
CORETTI PAJT�SOM
AZ IGAZGAT� �R
A KATON�K
NELLI V�DELMEZ�JE
A LEGJOBB TANUL�
A KIS LOMBARDIAI �RSZEM
SZEG�NYEK
DECEMBER
A KIS �ZLETEMBER
HI�S�G
AZ ELS� H�
A KIS K�M�VES
A H�GOLY�
A TAN�T�N�K
L�TOGAT�BAN A SEBES�LTN�L
A KIS FIRENZEI C�M�R�
AZ AKARAT
H�LA
JANU�R
A SEG�DTAN�T�
STARDI K�NYVT�RA
A KOV�CS FIA
L�TOGAT�K
A KIR�LY TEMET�SE
FRANTIT KITILTJ�K
A SZ�RD DOBOS
HAZASZERETET
IRIGYS�G
FRANTI MAM�JA
REM�NY
FEBRU�R
MEG�RDEMELT KIT�NTET�S
FOGADKOZ�SOK
A KISVAS�T
G�G
A MUNKA SEBES�LTJEI
A RAB
A TATA BETEG�POL�JA
A M�HELY
A KIS BOH�C
A FARSANG UTOLS� NAPJA
A VAK GYEREKEK
BETEG A TAN�T�NK
UTC�N
M�RCIUS
ESTI ISKOLA
A CSATA
A SZ�L�K
A 78-AS SZ�M� RAB
A KIS HALOTT
A NAGY NAP EL�TT
A D�JKIOSZT�S
VESZEKED�S
N�V�REM
ROMAGNAI V�R
A HALDOKL� KIS K�M�VES
CAVOUR GR�F
�PRILIS
TAVASZ
UMBERTO KIR�LY
�VODA
TORNA�RA
�DESAPA TAN�T�JA
L�BADOZ�BAN
MUNK�SFI�K
GARRONE �DESANYJA
GIUSEPPE MAZZINI
CIVILKUR�ZSI
M�JUS
ANGOLK�ROS GYEREKEK
�LDOZAT
A T�ZV�SZ
AZ APPENNINEKT�L AZ ANDOKIG
NY�R
K�LT�SZET
A S�KETN�MA KISL�NY
J�NIUS
GARIBALDI
A HADSEREG
OLASZORSZ�G
32 FOK
APA
KIR�NDUL�S
D�JKIOSZT�S AZ ESTI ISKOL�SOKNAK
A TAN�T� N�NI HAL�LA
K�SZ�N�M
HAJ�T�R�S
J�LIUS
A MAMA UTOLS� LEVELE
A VIZSG�K
AZ UTOLS� VIZSGA
B�CS�

Ezt a k�nyvet els�sorban a kilenc �s tizenh�rom �v k�z�tti elemi iskol�soknak

aj�nlom, az is
lehetne a c�me: Egy tan�v t�rt�nete, egy olasz n�piskola harmadik oszt�lyos
di�kj�nak
toll�b�l. Nem azt �ll�tom, hogy sz�r�l sz�ra � �rta, �gy, ahogy itt ki van
nyomtatva. � csak
sz�p sorj�ban lejegyezte egy f�zetbe, amit l�tott, hallott, gondolt az iskol�ban
meg az iskol�n
k�v�l, azt�n az �v v�g�n apuk�ja kijav�totta a napl�t, de igyekezett, hogy ne
v�ltoztassa meg
fia gondolatait, s�t amennyire lehet, m�g a sz�haszn�lat�t is meg�rizte. N�h�ny �v
m�lva
azt�n a fi�, m�r gimnazista kor�ban, �jra elolvasta, hozz�tett egyet s m�st, hiszen
m�g j�l
eml�kezett a szerepl�kre meg az esem�nyekre. Rem�lem, �lvezitek a k�nyvet, �s
hasznotokra
is v�lik.

OKT�BER
ELS� NAP AZ ISKOL�BAN
17. h�tf�
Ma volt az els� tan�t�si nap. Hogy elrep�lt ez a h�rom h�nap vak�ci�! Any�m vitt el
reggel a
Baretti-iskol�ba �s �ratott be a harmadik oszt�lyba: nekem a falusi nyaral�s j�rt a
fejemben, �s
nem nagy kedvvel mentem. Az utc�n csak �gy ny�zs�gtek a gyerekek; a k�t
pap�rboltban is
tolongtak a sz�l�k: t�sk�t, f�zeteket, mapp�kat v�s�roltak, az iskola el�tt meg
val�s�gos
t�meg gy�lt �ssze, a pedellus �s a rend�r alig tudott utat v�gni a kapuhoz, hogy
mindenki
bejusson. Amikor oda�rt�nk, valaki megfogta a v�llamat: a m�sodikos tan�t�m, aki
mindig
olyan vid�m azzal a k�cos v�r�s haj�val.
- Na, Enrico, h�t elv�lnak �tjaink? - k�rdezte.
Bizony, �s kicsit f�jt is a dolog. Nagy nehezen beljebb jutottunk. Sorra j�ttek a
sz�l�k,
j�m�d�ak �s kev�sb� j�m�d�ak, munk�sok, katonatisztek, nagymam�k, szolg�l�k, egyik
kez�kkel a gyereket fogt�k, a m�sikban a bizony�tv�nyt szorongatt�k, az
el�csarnokban meg a
l�pcs�h�zban akkora volt a zsivaj, mint egy sz�nh�zban. Meg�r�ltem, amikor a nagy
el�-
csarnokot megl�ttam, onnan ny�lik a h�t oszt�lyterem ajtaja, h�rom �vig majdnem
mindennap
v�gigmentem itt. Az els�s tan�t� n�nim ott �llt az oszt�lya k�sz�b�n.
- Enrico - mondta -, az id�n az emeletre j�rsz, m�r el se m�gy el�ttem! - �s
szomor�an n�zett
r�m.
Az igazgat� k�r�l nekikeseredett n�nik tolongtak, nem jutott hely a gyerek�knek. Az
igazgat�
�r szak�lla mintha m�g feh�rebb volna, mint tavaly. A gyerekek k�z�l sok megh�zott,
megn�tt. A f�ldszinten, ahol m�r kider�lt, hogy melyik gyerek hov� ker�l, n�h�ny
els�s nem
akart bemenni az oszt�ly�ba, megmakacsolta mag�t, ak�r egy szam�r, �gy kellett
ber�ncig�lni
�ket, olyanok is akadtak, akik a padokb�l sz�ktek ki; amikor pedig a sz�l�k
elmentek, egy
csom�an s�rva fakadtak, erre a pap�k-mam�k visszafordultak, vigasztalt�k,
b�tor�tgatt�k a
ded�sokat, a tan�t� n�nik eg�szen k�ts�gbeestek, �cs�m Delcati tan�t�n� oszt�ly�ba
ker�lt, �n
Perboni tan�t� �rhoz az els� emeletre. T�zre az oszt�lyban is voltunk: mind az
�tvenn�gyen.
R�gi oszt�lyt�rsaimb�l csak tizen�ten-tizenhatan maradtak, k�zt�k Derossi, az �r�k
�ltanul�.
Az erd�k meg a hegyek ut�n kicsinek �s szomor�nak l�ttam az iskol�t! M�sodikos
tan�t�
b�csim is eszembe jutott, olyan rendes volt, mindig vel�nk nevetett, �s akkorka
volt, mintha �
is k�z�nk tartozna, sajn�lom, hogy m�r nem l�tom a k�cos v�r�s haj�t. A mostani
tan�t�nk
magas, a haja hossz� �s �sz, de szak�lla nincs, �s a homlok�n egyenes r�nc h�z�dik,
�bl�s a
hangja, s olyan mer�en n�z, mintha bel�nk akarna l�tni. �s sose nevet.
"Na, ez az els� nap - gondoltam. - M�g kilenc h�nap. Mennyi lecke, mennyi dolgozat,
mennyi
munka!"
Igaz�n j� volt, amikor a mam�t megl�ttam a kapuban, szaladtam kezet cs�kolni.
- F�l a fejjel, Enrico! - vigasztalt. - Majd egy�tt tanulunk.
K�nnyebb sz�vvel mentem haza. De akkor is hi�nyzik a r�gi tan�t� b�csi, oly vid�man
�s
kedvesen mosolygott, most m�r nem l�tom olyan sz�pnek az iskol�t, mint azel�tt.

TAN�T�NK
18. kedd
Ma reggel �ta az �j tan�t�nk is tetszik. Amikor meg�rkezt�nk, m�r az asztaln�l �lt,
�s be-
ben�ztek hozz� a tavalyi di�kjai:
- J� napot, tan�t� b�csi!
- J� napot, Perboni �r!
Volt, aki bej�tt, megfogta a kez�t, azt�n m�r szaladt is. L�tszott, hogy szeretik,
�s a
legsz�vesebben megint hozz�j�rn�nak.
- J� napot, j� napot! - v�laszolgatott, �s megszor�totta a gyerekek kez�t, de
senkire se n�zett
r�, komoly maradt, homlok�n azzal az egyenes r�nccal, �s mindig az ablak fel�
fordult, a
szemben l�v� h�z tetej�t n�zte. Mintha nem is �r�lne a gyerekeknek, ink�bb f�jna
neki a sok
k�sz�ntget�s. Azt�n alaposan v�gign�zett benn�nket. Dikt�l�s k�zben a padok k�zt
s�t�lt, �s
amikor l�tta, hogy az egyik fi�nak csupa p�rsen�s az arca, abbahagyta a dikt�l�st,
kez�be
fogta a fi� fej�t, megvizsg�lgatta, azt�n megk�rdezte, mi baja, m�g a homlok�t is
megsimo-
gatta, hogy nincs-e l�za. K�zben m�g�tte az egyik sr�c f�l�llt a padra, �s
majomkodott. Erre
hirtelen h�trafordult, a fi� meg visszahuppant, �s leszegett fejjel v�rta a
b�ntet�st.
- Ilyet m�skor ne csin�lj - sz�lt r� a tan�t� �r.
Csak ennyit mondott. Visszament az asztalhoz, �s befejezte a dikt�l�st.
Ut�na egy pillanatig cs�ndben n�zett r�nk, majd nagyon lassan azt mondta azon a
vastag, de
kedves hangj�n:
- Figyeljetek ide. Egy eg�sz �vet t�lt�nk egy�tt. Igyekezz�nk, hogy j�l �rezz�k
magunkat.
Tanuljatok tisztess�gesen, �s viselkedjetek rendesen. Nekem nincs senkim. Ti
vagytok a csa-
l�dom. Tavaly m�g �lt az �desany�m, az�ta meghalt. Egyed�l maradtam, mint az ujjam.
Rajta-
tok k�v�l nincs senkim, senki, akit szerethetek, akire gondolhatok. Ti vagytok a
gyerekeim.
Szeretlek benneteket, szeressetek ti is engem. Senkit se b�ntetn�k meg sz�vesen.
Mutass�tok
meg, hogy rendes fi�k vagytok, �s akkor az iskol�nk olyan lesz, mint egy csal�d, �s
ti lesztek a
vigaszom meg a b�szkes�gem. Nem k�v�nok most fogadkoz�sokat, bizonyos vagyok benne,
hogy sz�vetek m�ly�n m�r igent mondtatok. K�sz�n�m.
Ebben a pillanatban bej�tt a pedellus, �s cs�ngetett, hogy v�ge az �r�nak. N�m�n
�lltunk fel.
A fi�, aki majomkodott, odament a tan�t� b�csihoz, �s remeg� hangon azt mondta:
- Tan�t� �r, tess�k nekem megbocs�tani.
A tan�t� �r megcs�kolta a homlok�t.
- Menj csak, fiacsk�m.

BALESET
21. p�ntek
Ez az �v is j�l kezd�dik. Ma reggel, iskol�ba menet �ppen azt mes�ltem a pap�nak,
hogy mit
mondott a tan�t� �r, amikor nagy cs�d�letet l�ttunk a kapu el�tt. Apa r�gt�n
mondta:
- Valami baleset! Na, ez az �v is j�l kezd�dik!
Nagy nehezen befurakodtunk a kapun. Az el�csarnok tele volt sz�l�kkel, gyerekekkel,
a tan�t�
b�csik nem tudt�k az oszt�lyokba terelni a fi�kat, mindenki az igazgat�i szob�t
leste.
- Szeg�ny gyerek! Szeg�ny Robetti! - hallottuk mindenfel�l.
A zs�folt el�csarnok t�ls� v�g�ben a t�megb�l rend�rsisak emelkedett ki, az
igazgat� �r
kopasz fej�t is l�ttam, azt�n j�tt egy cilinderes �r.
- A doktor - suttogt�k.
Ap�m megk�rdezte az egyik tan�t�t:
- Mi t�rt�nt?
- A ker�k �tment a l�b�n - felelte.
- Elt�rt a l�ba - mondta m�svalaki.
Egy m�sodikos fi�, Robetti, a Dora Grossa utc�n megl�tta, hogy egy els�s kit�pi
mag�t az
anyja kez�b�l, az �ttestre szalad, �s n�h�ny m�terre egy omnibusz el�tt hasra esik.
Erre
Robetti b�tran odarohant, elr�ntotta a fi�t a busz el�l, de nem volt el�g f�rge, az
egyik l�b�n
�tment az omnibusz kereke. Robetti apuk�ja t�z�rkapit�ny.
K�zben egy n�ni szaladt kereszt�l az el�t�ren, mint egy �r�lt: Robetti mam�ja volt,
�rte
k�ldtek. Egy m�sik asszony el�je rohant, �s s�rva �lelte �t, � volt a megmentett
kisfi�
anyuk�ja. Mindketten berontottak az igazgat�i szob�ba, hallani lehetett, amint
Robetti mam�ja
k�ts�gbeesetten kiab�l:
- �, Giulio, kisfiam! �des kisfiam!
Ebben a pillanatban kocsi �llt meg a kapu el�tt, �s nemsok�ra megjelent az igazgat�
�r,
karj�ban hozta a fi�t, aki az igazgat� b�csi v�ll�ra hajtotta a fej�t; arca s�padt
volt, szem�t
lehunyta. Az el�t�rben nagy cs�nd t�madt, csak Robetti mam�j�nak zokog�sa
hallatszott. Az
igazgat� �r egy pillanatra s�padtan meg�llt, kicsit a magasba emelte a fi�t, hogy
mindenki
l�thassa. Erre tan�t�k, sz�l�k, gyerekek, mind azt suttogt�k:
- �ljen Robetti! �ljen Robetti! �ljen, �ljen! - �s cs�kokat dob�ltak fel�je, a
k�zel�ben �ll�k a
kez�t, a karj�t cs�kolgatt�k. Erre kinyitotta a szem�t.
- A f�zeteim, a f�zeteim! - motyogta.
A megmentett gyerek anyuk�ja s�rva odamutatta neki.
- Itt vannak, angyalom, majd �n viszem - �s k�zben a sebes�lt �desanyj�t t�mogatta,
aki a
kez�be temette arc�t.
Kimentek, a fi�t vigy�zva elhelyezt�k a kocsiban, �s elindultak.
N�ma cs�ndben vonultunk az oszt�lyba.

A CALABRIAI FI�
22. szombat
Tegnap a tan�t� �r �ppen szeg�ny Robettir�l hozott h�reket, hogy egy ideig mank�val
kell
j�rnia, amikor bej�tt az igazgat� b�csi egy �j gyerekkel. S�t�t b�r� fi�, a haja
barna, nagy,
fekete szeme van �s s�r�, �sszen�tt szem�ld�ke, s�t�t ruh�t visel, fekete b�r�vvel.
Az igaz-
gat� �r megfogta a kez�t, �s azt mondta:
- Gyerekek, �r�ljetek, egy olyan kis olasz emberke j�tt k�z�nk, aki t�bb mint
�tsz�z m�rf�ld-
nyire sz�letett, Reggio di Calabriaban. Fogadj�tok szeretettel a messzir�l j�tt
testv�rt. Dics�-
s�ges vid�ken sz�letett, az a d�li tartom�ny remek embereket adott Olaszorsz�gnak,
�s ma is
er�skez� munk�sokat, b�tor katon�kat ad; haz�nk egyik legszebb t�ja; nagy erdeit �s
hegyeit
eszes, mer�sz emberek lakj�k. �gy szeress�tek ezt a t�rsatokat, hogy ne �rezze
mag�t
elhagyatottnak, ami�rt olyan messzire ker�lt sz�l�f�ldj�t�l; bizony�ts�tok be neki,
hogy egy
olasz fi� testv�rekre tal�l b�rmelyik olasz iskol�ban.
Fel�llt, megmutatta a t�rk�pen, hol van Reggio di Calabria. Azt�n Derossit
sz�l�totta, a
legjobb tanul�t. Ernesto f�l�llt.
- Gyere ide.
Kiment a tan�ri asztalhoz, �s meg�llt a calabriai fi�val szemben.
- Mint a legjobb tanul�, pajt�said nev�ben �leld meg �j t�rsatokat: Piemonte
tartom�ny�nak
fia �lelje �t Calabria fi�t.
Derossi meg�lelte az �j fi�t, �s hangosan, tiszt�n k�sz�nt�tte:
- Isten hozott! - �s k�tfel�l megcs�kolta az arc�t.
Tapsoltunk.
- Cs�nd! - ki�ltotta a tan�t� �r. - Az iskol�ban nem tapsolunk! - de l�tszott, hogy
�r�l.
A calabriai fi� is vid�mabb lett. A tan�t� �r megmutatta a hely�t, �s odak�s�rte.
- �s m�g valamit ne felejtsetek el! - folytatta. - Haz�nk �tven �vig harcolt, �s
harmincezer
polg�r�t vesztette el az�rt, hogy egy calabriai fi� otthon �rezhesse mag�t
Torin�ban, s egy
torin�i gyerek otthonra lelhessen Reggio di Calabri�ban. Tisztelj�tek �s
szeress�tek egym�st!
Aki s�rtegetn� ezt a fi�t csak az�rt, mert nem a mi vid�k�nk�n sz�letett, az soha
t�bb� nem
n�zhet az egys�ges Olaszorsz�g z�szlaj�ra.
Amikor az �j fi� le�lt a hely�re, a szomsz�dai tollakat, kis k�peket aj�nd�koztak
neki, az
utols� padb�l pedig valaki egy sv�d b�lyeget k�ld�tt.

OSZT�LYT�RSAIM
25. kedd
Az a fi� tetszik a legjobban, aki b�lyeget k�ld�tt a calabriainak. Garron�nak
h�vj�k, � a leg-
magasabb az oszt�lyban, n�gy �vvel id�sebb, mint mi, majdnem tizenn�gy, nagy a
feje, sz�les
a v�lla. M�r a nevet�s�b�l l�tni, hogy rendes fi�, csak mindig gondterhelt, mint a
nagyok.
M�sokat is megismertem m�r. M�g valaki tetszik, Corettinak h�vj�k, csokol�d�sz�n�
inget �s
macskapr�m sapk�t visel, mindig j�kedv�; az apja fakeresked�, harcolt a 66-os
h�bor�ban,
Umberto herceg hadoszt�ly�ban, azt mes�lik, h�rom kit�ntet�st is kapott. Azt�n j�r
vel�nk egy
v�zna, keskeny arc�, p�pos fi�, Nelli. Van egy Votini nev� is, az mindig nagyon
sz�pen
�lt�zik, �s folyton a pih�ket szedegeti a ruh�j�r�l. Az el�ttem lev� padban �l az a
fi�, akit kis
k�m�vesnek bec�znek, mert az apja k�m�ves: almak�pe van, k�z�pen krumpliorral, �s
remek
ny�lpof�t tud v�gni, mindenkit megnevettet, �cska sipk�t hord, �gy gy�ri a zseb�be,
mint egy
zsebkend�t. A kis k�m�ves mellett Garoffi �l, nyurga fi�, olyan orra van, mint egy
bagolynak,
s hozz� apr� szeme, �s folyton tollakkal, k�pekkel, gyufaskatuly�kkal �zletel, �s a
leck�t a
tenyer�be �rja, onnan pusk�zik. Azt�n van egy el�kel� fi�, Carlo Nobis, nagyon fenn
hordja az
orr�t, de a szomsz�dai rokonszenvesek: az egyik egy kov�cs fia, zubbonya a t�rd�t
verdesi
szeg�nynek, �s olyan s�padt, mintha beteg lenne, az arca ijedt, �s sose nevet; a
m�sik v�r�s
haj�, f�l karja b�na, a nyak�ba k�tve hordja: a pap�ja kiment Amerik�ba, a mam�ja
meg
z�lds�get �rul, h�zr�l h�zra j�r a kosar�val. A bal oldali szomsz�dom is fura fi�,
Stardinak
h�vj�k, kicsi, z�m�k, nincs is nyaka, senkihez se sz�l, mintha nem is �rten�, amit
mondanak
neki, de �sszeszor�tott foggal �s t�gra ny�lt szemmel figyel a tan�t� �rra, a
homlok�t r�ncolja,
�s ha magyar�zat k�zben k�rdez t�le valamit az ember, akkor el�sz�r �s m�sodszor
nem
v�laszol, harmadszorra viszont nagyot r�g. Mellette egy �lnok, teny�rbe m�sz� k�p�
fi� �l,
Franti a neve, m�r kiebrudalt�k egy m�sik iskol�b�l. K�t testv�r is j�r vel�nk,
egyform�n
�lt�znek, �s �gy hasonl�tanak, mint k�t toj�s; mind a ketten f�c�ntollas kis
calabriai kalapot
viselnek. De a legszebb, a legokosabb Derossi, biztosan az id�n is � lesz a legjobb
tanul�. A
tan�t� �r m�r r�j�tt, �s mindig �t k�rdezi. �n viszont Precossit szeretem, a kov�cs
fi�t, aki
majd elv�sz a zubbony�ban, �s olyan betegesnek l�tszik. Azt mondj�k, az apja �ti-
veri;
nagyon f�l�nk, s ha valakit�l k�rdez valamit, vagy v�letlen�l hozz��r, mindig azt
mondja: ne
haragudj, �s kedvesen n�z r� azzal a szomor� szem�vel. De Garrone a legnagyobb �s a
legremekebb.

EGY NAGYSZER� TETT

26. szerda
�ppen ma der�lt ki, milyen remek fi� ez a Garrone. Amikor bel�ptem az oszt�lyba -
egy kicsit
elk�stem, mert az els� oszt�lyos tan�t� n�ni meg�ll�tott, hogy mikor j�hetne el
hozz�nk -, a
tan�t� �r m�g nem volt ott, �s h�rom-n�gy fi� a szeg�ny Crossit k�nozta, azt a
v�r�s haj�t,
akinek b�na a karja, �s a mam�ja z�lds�get �rul. Vonalz�val b�kd�st�k,
gesztenyeh�jjal
hajig�lt�k az arc�t, nyomor�knak cs�folt�k, �s a felk�t�tt karj�t ut�nozt�k.
Egyed�l �lt a pad-
ban, nagyon s�padt volt, �s k�ny�rg� szemmel n�zett egyikr�l a m�sikra, hogy
hagyj�k m�r
abba. De a t�bbiek m�g jobban cs�folt�k, erre hirtelen reszket�s fogta el, �s v�r�s
lett m�rg�-
ben. Franti, az a gonosz k�p�, f�lpattant a pad tetej�re, �s �gy csin�lt, mint aki
k�t neh�z
kosarat cipel, a Crossi mam�j�t majmolta, hogy milyen volt, amikor a fi��rt j�tt az
iskol�ba,
mert most nem j�n, beteg. Sokan hangosan vihogtak. Erre Crossi elvesztette a fej�t,
f�lkapta a
tintatart�t, �s teljes er�b�l Franti fel� haj�totta. Csakhogy � elhajolt, �s a
tintatart� a tan�t� urat
tal�lta el, aki �ppen akkor j�tt be.
Mindenki hanyatt-homlok rohant a hely�re, �s r�m�lt, hal�los cs�nd t�madt.
A tan�t� �r s�padtan f�lment a katedr�ra, �s d�h�sen k�rdezte:
- Ki volt az?
Senki se v�laszolt.
Megism�telte, m�g hangosabban:
- Ki volt az?
Garrone annyira megsajn�lta szeg�ny Crossit, hogy f�lpattant.
- �n - sz�lt elsz�ntan.
A tan�t� �r r�n�zett, azt�n az elk�pedt gyerekekre pillantott.
- Nem te volt�l - mondta nyugodtan.
Azt�n egy pillanat m�lva:
- Nem b�ntetem meg a b�n�st. �lljon f�l!
Crossi f�lemelkedett, �s s�rva ny�gte ki:
- B�ntottak, cs�foltak, elvesztettem a fejem, f�lkaptam a ...
- �lj le - sz�lt r� a tan�t�nk. - Most �lljanak fel azok, akik b�ntott�k.
N�gyen k�sz�l�dtak ki a padb�l, lesunyt fejjel.
- B�ntott�tok egyik oszt�lyt�rsatokat, aki nem b�ntott titeket, egy szeg�ny kis
b�na fi�t g�-
nyoltatok, aki gy�ng�bb, mint ti, nem tudja megv�deni mag�t. A legundor�t�bb,
legsz�gyenle-
tesebb dolgot k�vett�tek el, amit csak ember elk�vethet. Gy�va alakok vagytok!
Azt�n lej�tt a katedr�r�l, v�gigment a padok k�zt, f�lemelte Garrone lehajtott
fej�t, �s a
szem�be n�zett.
- Remek fi� vagy!
Garrone s�gott valamit a tan�t� �r f�l�be, aki a n�gy b�n�sh�z fordult, s kem�nyen
odav�gta:
- Megbocs�tok nektek!

AZ ELS� OSZT�LYOS TAN�T� N�NIM

27. cs�t�rt�k
A tan�t� n�nim betartotta szav�t, �s ma, amikor �desany�mmal �ppen egy szeg�ny
asszonyhoz
indultunk, akir�l a Gazetta c�m� �js�gban �rtak, be�ll�tott hozz�nk. M�r egy �ve
nem j�rt
n�lunk. Nagyon �r�lt�nk neki. Ugyanolyan kicsike, egyszer�en �lt�z�tt, a kalapj�n
ugyanaz a
z�ld f�tyol, �s a haja is olyan semmilyen, nem nagyon van ideje cifr�lkodni; csak
s�padtabb,
mint tavaly, �sz�l is, �s sokat k�h�g. �desany�m szemreh�ny�st tett neki:
- �s az eg�szs�ge, kedvesem? Nem t�r�dik vele, ugye?
- Ugyan, nem �rdekes - mosolygott vid�man s m�gis b�natosan.
- �s a tork�t is meger�lteti, nagyon hangosan besz�l - tette hozz� anya -, sokat
vesz�dik a
gyerekeivel.
Ez igaz, mindig hallani a hangj�t; eml�kszem, amikor hozz� j�rtam. Sokat besz�l a
gyere-
keknek, hogy ne kalandozzon el a figyelm�k, �s egy percig se tud nyugton meg�lni.
Tudtam,
hogy elj�n majd hozz�nk, mert sosem feledkezik meg a tan�tv�nyair�l, �vek m�lva is
eml�kszik a nev�kre, �s a havonk�nti vizsg�k idej�n szalad az igazgat� �rhoz, hogy
milyen
oszt�lyzatot kaptunk, �s a kapun�l is megv�r benn�nket, hogy mutassuk meg a
leck�inket,
l�tni akarja, haladunk-e. Sok fi� m�g a gimn�ziumb�l is visszaj�r hozz�, pedig m�r
hossz�nadr�gjuk meg arany�r�juk van, m�gis.
Ma nagyon f�radtan j�tt haza a K�pt�rb�l, ahov� minden �vben elviszi a gyerekeit,
mert
cs�t�rt�k�nkint m�zeumba mennek, s � mindent elmagyar�z. Szeg�ny tan�t� n�ni, egyre
sov�nyabb. De most is nagyon vid�m, �s lelkesen besz�l az iskol�j�r�l. Az �gyat is
l�tni akarta
�jra, ahol k�t �ve betegen fek�dtem, s � annyiszor megl�togatott, most az �cs�m�:
sok�ig
n�zte, �s nem tudott megsz�lalni. Azt�n sietnie kellett, meg akarta l�togatni az
egyik kanyar�s
tan�tv�ny�t, egy sz�jgy�rt� kisfi�t, �s egy halom irka is volt n�la, eg�sz este
f�zeteket fog
jav�tani, �s m�g mag�ntan�tv�nya is van, k�s� est�nkint egy boltosn�t tan�t
sz�molni.
- H�t, Enrico - k�rdezte elmenet -, most, hogy m�r neh�z feladatokat oldasz meg, �s
hossz�
dolgozatokat �rsz, az�rt m�g szereted a r�gi tan�t� n�nidet? - Megcs�kolt, �s a
l�pcs� alj�r�l
visszasz�lt: - Azt�n ne felejts el, hallod, Enrico!
�, dehogy felejtem el az �n kedves kis tan�t� n�nimet! Ha nagy leszek, akkor is
eml�kezni
fogok r�, �s megl�togatom a gyerekei k�zt, �s valah�nyszor elmegyek az iskola
el�tt, �s
meghallom egy tan�t�n� hangj�t, azt hiszem majd, hogy az �v�t hallom, �s eszembe
jut az a
k�t �v, amit az � oszt�ly�ban t�lt�ttem, hogy mennyi mindent tanultam t�le, �s
h�nyszor
l�ttam betegnek �s f�radtnak, m�gis mindig gondoskodott r�lunk, �s eln�z� volt,
pedig
k�ts�gbeesett, ha valamelyik�nk rosszul fogta a tollat, �s reszketett, amikor a
tanfel�gyel�k
k�rdezgettek benn�nket, �s boldog volt, ha j�l szerepelt�nk, �s mindig-mindig j�
volt
hozz�nk, �gy szeretett, ak�r az �desany�nk. Soha-soha nem felejtem el!

EGY PADL�SSZOB�BAN
28. p�ntek
Tegnap este �desany�mmal meg a n�v�remmel, Silvi�val feh�rnem�t vitt�nk annak a
szeg�ny
asszonynak, akir�l az �js�g �rt; �n vittem a csomagot, Silvia meg a Gazett�t,
amiben az
asszony nev�nek kezd�bet�i voltak meg a c�m. Egy magas h�z legf�ls� emelet�re
kellett
f�lm�sznunk, eg�szen a tet� al�, ahol egy hossz� folyos�r�l sok ajt� ny�lt. Any�m
bekopogott
az utols�n: ar�nylag fiatal, sz�ke, sov�nyka n� nyitott ajt�t, s r�gt�n �gy
�reztem, hogy l�ttam
m�r valahol, s akkor is ez a k�k kend� volt a fej�n.
- Maga az, akir�l az �js�gban �rtak? - k�rdezte �desany�m.
- Igen, asszonyom, �n vagyok.
- H�t hoztunk egy kis ruhanem�t.
Az asszony v�get nem �r� h�l�lkod�sba fogott. K�zben l�ttam, hogy a kop�r, s�t�t
szoba
sark�ban egy fi� t�rdel egy sz�k el�tt, h�ttal nek�nk, �s mintha �rt volna: �s
csakugyan �rt, a
sz�ken pap�rt l�ttam, a padl�n tintatart�t. Hogy lehet �rni ilyen s�t�tben?
Hirtelen r�j�ttem,
hogy ez a flanelkab�tos, v�r�s haj� fi� Crossi, a z�lds�ges kofa b�na kar� fia.
Halkan meg is
mondtam any�mnak, mik�zben az asszony eltette a csomagot.
- Hallgass! - intett any�m. - Lehet, hogy sz�gyelln� mag�t, hogy megl�ttad, �s a
mam�j�val
j�t�konykodunk, ne sz�lj neki.
Ebben a pillanatban Crossi megfordult, �n meg zavarba j�ttem, de � r�m mosolygott,
erre
any�m megb�k�tt, hogy szaladjak oda hozz�. �t�leltem, erre f�l�llt, �s megfogta a
kezem.
- L�tja - magyar�zta k�zben az �desanyja a mam�mnak -, itt maradtam egyed�l a
fiammal, az
uram hat �ve Amerik�ba ment, r�ad�sul megbetegedtem, nem j�rhatom a h�zakat a
z�lds�g-
gel, elest�nk att�l a kis p�nzt�l is. M�r egy kis asztalunk sincs, ahol szeg�ny
Luigim tanul-
hatna. Amikor m�g megvolt a pultom lent a kapu alatt, legal�bb azon �rhatott, de
elvett�k azt
is. M�g egy kis vil�goss�got se tudok csin�lni, hogy ne rontsa a szem�t. Egy
szerencse: hogy
iskol�ba elk�ldhetem, a k�zs�gh�z�t�l kapja a k�nyveket �s a f�zeteket. Szeg�ny
kisfiam,
pedig annyira szeretne tanulni! De szerencs�tlenek is vagyunk!
Any�m minden p�nz�t odaadta, ami csak volt n�la, megcs�kolta Luigit, �s j�form�n
s�rt,
amikor elj�tt�nk. Igaza volt, amikor azt mondta:
- L�tod ezt a szeg�ny fi�t, milyen k�r�lm�nyek k�zt tanul, neked meg minden
k�nyelmed
megvan, m�gis nehezedre esik a tanul�s! Tudod, Enrico, ennek a fi�nak egynapi
munk�j�ban
t�bb van, mint neked egy �vben. Az ilyen gyerekeknek kellene kapniok minden d�jat!
AZ ISKOLA
28. p�ntek
Igen, dr�ga Enrico, nehezedre esik a tanul�s, mint �desany�d mondja: sose l�tom,
hogy azzal
az elsz�n�ssal menn�l iskol�ba: hogy na, most megmutatom, sose l�tom, hogy olyan
vid�man
induln�l el, ahogyan szeretn�m. M�g mindig �dzkodsz az iskol�t�l. Figyelj ide:
gondold el,
milyen rettent� hi�baval�an teln�nek a napjaid, ha nem j�rn�l iskol�ba! Egy h�t
m�lva �ssze-
tett k�zzel rim�nkodn�l, hogy �jra mehess, megenne az unalom �s a sz�gyen,
megut�ln�d a
j�t�kot, az eg�sz �letedet. Enric�m, most mindenki, de mindenki tanul. Gondolj a
munk�sokra,
akik a f�raszt� napi munka ut�n est�nk�nt j�rnak iskol�ba; gondolj azokra a
l�nyokra,
asszonyokra, akik vas�rnapi iskol�ba j�rnak, �s az eg�sz hetet v�gigrobotolj�k;
azokra a
katon�kra, akik a kimer�t� gyakorlatok ut�n veszik kez�kbe a k�nyvet, f�zetet;
gondolj azokra
a n�ma vagy vak gyerekekre, akik szint�n tanulnak; �s gondolj a rabokra, �k is
megtanulnak
�rni-olvasni. T�n�dj el azon, hogy reggelente, amikor elindulsz, abban az �r�ban,
abban a
pillanatban a sz�l�v�rosodban veled egy�tt harmincezer gyerek megy iskol�ba, �s
h�rom
�r�ig egy teremben �l �s tanul. De mit harmincezer! Gondolj arra a sz�mtalan
gyerekre, aki
nagyj�b�l ugyanebben az id�ben indul iskol�ba szerte a vil�gon; k�pzeld el, amint
mennek,
mendeg�lnek b�k�s falusi utc�kon, zajos v�rosi utakon, tengerek, tavak partj�n,
t�z� napon,
fojt� k�dben vagy cs�nakokon, ahol csatorn�k szelik kereszt�l-kasul a vid�ket, vagy
lovon
nagy s�ks�gokon �t, vagy s�l�cen hegyen-v�lgy�n �t: erdei utakon �s patakokon
kelnek �t,
egyed�l, p�ros�val, csoportosan, hossz�-hossz� sorokban, h�nuk alatt k�nyvekkel,
ezer- �s
ezerf�le ruh�ban, sz�zf�le nyelven besz�lnek, kezdve a j�gmez�k k�z� vesz�
Oroszorsz�g
t�voli iskol�it�l a p�lmaf�k �rny�k�ban megh�z�d� ar�biai iskol�kig, milli� �s
milli� gyerek
tanulja sz�zf�le form�ban ugyanazokat a dolgokat; k�pzeld el az �ri�si hangyabolyt,
sz�zf�le
n�p fiait - mekkora mozg�s ez, �s te e mozg�s r�sze vagy. Gondolj arra, hogy ha ez
a mozg�s
megsz�nne, az emberis�g a barb�rs�g �llapot�ba zuhanna vissza. Ez a mozg�s jelenti
a vil�g
el�rehalad�s�t, rem�nys�g�t, dics�s�g�t. B�tors�g h�t, kis katon�ja e nagy
hadseregnek. A te
fegyvered a k�nyveid, a te csapatod az oszt�lyod, harcmez�d az eg�sz f �ld,
dics�s�ged pedig
az emberi civiliz�ci�. L�gy b�tor katona, Enrico!
�desap�d

A KIS PADOVAI HAZAFI

(A tan�t� �r okt�beri elbesz�l�se)
29. szombat
B�tor katona leszek, igenis! De sokkal sz�vesebben j�rn�k iskol�ba, ha a tan�t� �r
mindennap
olyan mes�t mondana, mint ma. Azt �g�rte, minden h�napban mond majd egyet, �s
�r�sban is
odaadja, �s mindegyik olyan sz�p �s igaz cselekedetr�l sz�l majd, amit egy gyerek
vitt v�ghez.
A mostaninak Egy kis padovai hazafi a c�me. Elmondom, mir�l sz�l. Egy francia
g�zhaj�
elindul Spanyolorsz�gb�l, Barcelon�b�l, �s Genov�ba tart. Franci�k, olaszok,
spanyolok meg
sv�jciak utaznak rajta. K�zt�k egy tizenegy �ves, rongyos kisfi�, aki egyed�l
utazik, f�lre-
h�z�dva, mint egy kis vad�llat, �s mindenkire szemreh�ny�an n�z. �s igaza is van,
ha g�rb�n
n�z az emberekre, mert k�t �ve a pap�ja �s a mam�ja, akik Padova k�rny�ki
parasztok, eladt�k
mutatv�nyosoknak. A mutatv�nyosok addig �t�tt�k-vert�k, koplaltatt�k, am�g
megtan�tott�k
mindenf�le tr�kk�kre, �s v�gighurcolt�k eg�sz Franciaorsz�gon meg Spanyolorsz�gon,
�s
k�zben folyton b�ntalmazt�k, nem adtak neki enni. Amikor Barcelon�ba �rtek, a fi�
m�r olyan
sz�nalmas �llapotba ker�lt, hogy nem b�rta tov�bb a ver�st meg az �hez�st, �s
megsz�k�tt a
rabtart�it�l, �s az olasz konzul�tusra szaladt seg�ts�g�rt, ahol megk�ny�r�ltek
rajta, �s
f�ltett�k erre a g�z�sre, a genovai rend�rf�n�knek meg �rtak egy levelet, hogy
k�ldje vissza a
fi�t a sz�leihez - a sz�leihez, akik eladt�k, mint egy �llatot. Szeg�ny fi� rongyos
volt, �s
betegnek l�tszott. M�sodoszt�ly� jegyet kapott. Mindenki megb�multa, azt�n valaki
faggatni
kezdte, de � nem v�laszolt, �gy l�tszott, mindenkit gy�l�l �s megvet, annyira
megkeser�tette
�s megszomor�totta a sok n�lk�l�z�s �s szenved�s. H�rom utas addig k�rdezgette,
hogy a
v�g�n m�gis megold�dott a nyelve, �s spanyol meg olasz szavakkal kevert Velence
k�rny�ki
t�jsz�l�s�ban nagy nehezen elmakogta a t�rt�net�t. A h�rom utas nem volt olasz, de
meg-
�rtett�k, mit mond, �s r�szv�tb�l meg a bor hat�s�ra p�nzt adtak neki, �s tov�bb
faggatt�k,
hogy mes�ljen m�g. Ebben a pillanatban h�rom-n�gy n� l�pett a terembe, �s az urak
meg
akart�k mutatni, micsoda f�rfiak, csak �gy sz�rt�k el�je a p�nzt.
- Nesze, nesze! - kiab�lt�k. - Ez is a tied, ez is! - csak �gy csilingelt a sok
p�nz az asztalon.
A fi� mindet zsebre v�gta, halkan, esetlen�l megk�sz�nte, de a szeme mosolygott, �s
el�sz�r
lehetett j� �rz�st l�tni benne. Azt�n bement a kabinba, �sszeh�zta a f�gg�nyt, �s
lefek�dt,
t�prengett. Ebb�l a p�nzb�l vehet valami rendes �telt a fed�lzeten, hiszen k�t �ve
nem lakott
j�l; vehet valami kab�tot, ha kisz�llnak Genov�ban, hiszen k�t �ve rongyokban j�r;
�s haza is
vihet p�nzt, tal�n sz�vesebben fogadj�k, ha nem �res zsebbel �rkezik. Val�s�gos kis
vagyon volt az
neki. Eg�szen megvigasztal�dott, ahogy t�prengett a f�gg�ny m�g�tt. A h�rom utas
k�zben az
eb�dl�asztaln�l besz�lgetett, a m�sodik oszt�lyon. Iszogattak, az utaz�saikr�l
besz�lgettek, azokr�l
az orsz�gokr�l, ahol megfordultak. Sz� sz�t k�vetett, a v�g�n Olaszorsz�gn�l
k�t�ttek ki. Az egyik
elkezdte szidni a sz�llod�kat, a m�sik a vasutat csep�lte, majd �gy belej�ttek,
hogy versenyt �cs�-
roltak mindent. Az egyik Lappf�ldre szeretett volna ink�bb utazni, a m�sik azt
�ll�totta, hogy It�lia
a csal�k �s a zsiv�nyok orsz�ga, a harmadik szerint az olasz hivatalnokok nem
tudnak olvasni.
- Tudatlan egy n�p - hajtogatta az els�.
- �s koszos - t�d�totta a m�sodik.
- Csupa to... - kezdte a harmadik, azt akarta mondani, hogy tolvaj, de nem tudta
befejezni,
mert sold�k �s f�ll�r�sok kezdtek z�porozni a fej�kre, v�llukra, csak �gy ugr�lt a
sok p�nz az
asztalon, a padl�n, pokoli zsivajjal. D�h�dten ugr�ltak f�l, s amikor feln�ztek,
�jabb p�nzes�t
kaptak a nyakukba.
- Itt a p�nzetek, nem kell! - kiab�lta megvet�en a fi� a sz�th�zott f�gg�ny m�g�l.
- Nem
fogadok el alamizsn�t olyanokt�l, akik a haz�mat s�rtegetik!

NOVEMBER
A K�M�NYSEPR�
1. kedd
Tegnap este elmentem a l�nyiskol�ba, a mi�nk mellett van. Silvia tan�t� n�nij�nek
vittem el a
padovai fi� t�rt�net�t, mert el akarta olvasni. H�tsz�z l�ny tanul ott! Amikor
oda�rtem, �ppen
kifel� t�dultak nagy vid�man, a mindenszentekre �s a halottak napj�ra kapott
tan�t�si sz�net-
nek �r�ltek. J� volt n�zni �ket. Az iskol�val szemben, az utca m�sik oldal�n egy
szurtos k�p�
kis k�m�nysepr� �llt karj�ba temetett arccal, a falnak d�lve, a v�ll�n ott volt az
isz�kja meg a
k�m�nyvakar� szersz�mja. Rettenetesen s�rt. K�t-h�rom m�sodikos kisl�ny odament
hozz�.
- Mi bajod? - faggatt�k.
De � csak zokogott.
- De h�t mi van veled, mi�rt s�rsz? - k�rdezgett�k.
Erre f�lemelte arc�t - eg�szen gyerekarca volt -, �s h�pp�gve elpanaszolta, hogy
t�bb h�zban
j�rt k�m�nyt seperni, harminc sold�t keresett, de elvesztette, a zsebe felfeslett,
�s kiesett a
p�nz - meg is mutatta a szakad�st -, �s most nem mer hazamenni a p�nz n�lk�l.
- Elver a gazd�m - zokogta, �s k�ts�gbeesetten a karj�ba rejtette a fej�t.
A kisl�nyok komolyan n�zt�k. K�zben m�s l�nyok is j�ttek, kisebbek-nagyobbak,
szeg�-
nyebbek, gazdagabbak, h�nuk alatt a sz�jjal �sszefogott k�nyvek. Az egyik nagyobb
l�ny,
akinek k�k tollas kalapja volt, kivett a zseb�b�l k�t sold�t.
- K�t sold�m van csak, de rendezz�nk gy�jt�st - javasolta.
- Nekem is van kett� - mondta egy piros ruh�s -, mindj�rt �sszej�n az a harminc
soldo.
Kiab�lni kezdtek:
- Amalia!
- Luigia!
- Annina!
- Egy soldo!
- Kinek van p�nze?
- Itt a p�nz!
N�h�nyuk vir�gra, f�zetre kapott p�nzt, mind odaadt�k. A kisebbeknek csak
fill�rjeik voltak.
A k�k tollas gy�jt�tte �ssze, �s hangosan sz�molt:
- Nyolc, t�z, tizen�t!
Csakhogy m�g kellett.
Ekkor megjelent egy l�ny, mindegyik�kn�l nagyobb volt, ink�bb tan�t�n�nek l�tszott,
�s f�l
l�r�t adott, a t�bbiek meg�ljenezt�k.
M�r csak �t soldo hi�nyzott.
- Most j�nnek ki a negyedikesek, nekik van - mondta valaki.
J�ttek a negyedikesek, �s hullott a sok soldo. M�r eg�sz t�megben �lltak a l�nyok.
Sz�p volt l�tni a szeg�ny kis k�m�nysepr�t a sok sz�nes ruha, tollas kalapka,
szalag, r�pk�d�
hajtincs k�zt.
M�r r�g �sszej�tt a harminc soldo, mikor m�g mindig potyogott a p�nz, a
legkisebbek,
akiknek nem volt p�nz�k, a nagyobbak k�z� furakodtak, �s vir�got adtak a fi�nak,
csak hogy
valamit adjanak.
Hirtelen ott termett a port�sn�.
- Az igazgat�n�! - kiab�lta.
A l�nyok sz�trebbentek, mint egy ver�bcsapat. A kis k�m�nysepr� ott �llt egyed�l az
utc�n,
boldogan t�r�lgette a szem�t, a marka teli volt p�nzzel, vir�g pedig m�g a
gomblyuk�ba, a
zseb�be, a kalapj�ba is jutott, s�t a f�ld�n, a l�b�n�l is vir�gok hevertek.

HALOTTAK NAPJA
2. szerda
Ezt a napot a halottak eml�k�nek szentelj�k. Enrico, tudod-e, hogy ezen a napon
milyen
halottakra kellene gondolnotok? Azokra a halottakra, akik �rtetek, gyerekek�rt
haltak meg.
Mennyien pusztultak �s pusztulnak el ma is �rtetek! Gondolt�l-e m�r azokra az
�desap�kra,
akik hal�lra dolgozt�k magukat, vagy azokra az �desany�kra, akik id� el�tt s�rba
ker�ltek,
mert annyit n�lk�l�ztek, hogy eltarthass�k gyerekeiket? Tudod-e, h�ny f�rfi sz�rta
sz�ven
mag�t elkesered�s�ben, amikor l�tta, hogy fiai, l�nyai nyomorognak, h�ny asszony
�lte mag�t
v�zbe, halt meg f�jdalm�ban vagy �r�lt meg, ami�rt elvesztette gyermek�t? R�juk
gondolj ma,
Enrico. Arra a sok tan�t�n�re, akit fiatalon elsorvasztott a t�d�v�sz, melyet a
f�rads�gos
iskolai munk�ban kapott, vagy majd� megszakadt a sz�ve, valah�nyszor meg kellett
v�lnia egy-
egy tan�tv�ny�t�l. Gondolj az orvosokra, akik rag�lyos betegs�gben pusztultak el,
melyekkel
b�tran szembesz�lltak, mikor a gyerekeket gy�gy�tott�k. Gondolj mindazokra, akik
haj�t�r�s-
kor, t�zv�szkor, �ns�gben, v�gvesz�lyben az ifjaknak engedt�k �t az utols� falat
kenyer�ket, az
utols� sz�l deszk�t, az utols� k�t�lh�gcs�t, melyen kimenek�lhettek a t�zv�szb�l,
�s nem
�rezt�k �ldozatnak, s�t �r�ltek, hogy megmenthetnek egy �rtatlan lelket. Sokan,
nagyon sokan
vannak ezek a halottak, Enrico; sz�z�val pihennek minden temet�ben, �s ha egy
pillanatra
felj�hetn�nek s�rjukb�l, egy-egy gyerek nev�t ki�ltan�k, akik�rt fel�ldozt�k
ifj�s�guk �r�m�t,
�regs�g�k b�k�j�t, akire minden szeretet�ket, �rtelm�k minden kincs�t - az �let�ket
- paza-
rolt�k: h�sz�ves fiatalasszonyok, �leter�s f�rfiak, nyolcvan�ves �regasszonyok,
er�s ifjak - a
fiatals�g n�vtelen m�rt�rjai -, oly nagyok, oly nemesek, hogy nincs a f�ld�n annyi
vir�g, mely
el�g volna s�rjukra. Az emberek nagyon szeretnek benneteket, gyerekeket! Gondolj
h�l�val
ezekre a halottakra, �s akkor jobb leszel, t�bb szeretettel k�zeledsz azokhoz, akik
t�ged szeret-
nek, �rted dolgoznak, fiacsk�m, ki boldog vagy, mert m�g nincs kit siratnod
halottak napj�n!
�desany�d

GARRONE BAR�TOM
4. p�ntek
Csak k�t napig tartott a sz�net, m�gis mintha k�t �ve nem l�ttam volna Garron�t.
Min�l
jobban megismerem, ann�l jobban szeretem, �s a t�bbiek is �gy vannak, csak azok a
gyerekek
nem j�nnek ki vele, akik parancsolgatni akarnak, mert neki azt�n nem lehet.
Valah�nyszor egy
nagyobb fi� b�ntja valamelyik kisebbet, a gyeng�bb azonnal kiab�lni kezd:
- Garrone! - �s a nagyobb m�ris b�k�n hagyja a kisebbet.
A pap�ja mozdonyvezet�. � k�s�bb kezdte az iskol�t, mert k�t �vig beteg volt. Ez�rt
� a leg-
nagyobb �s a leger�sebb az oszt�lyban, f�l k�zzel f�lemeli a padot, mindig eszik,
�s nagyon
j�sz�v�. Ha valamit k�r�nk t�le, ceruz�t, rad�rt, pap�rt, zsebk�st, mindent
k�lcs�nad; �s az
iskol�ban sose fecseg, meg vihog: mozdulatlanul, g�rnyedten, beh�zott nyakkal �l a
padban,
alaposan kin�tte m�r; ha r�n�zek, f�lig lehunyt szemmel visszamosolyog, mintha azt
mondan�: "Na, bar�tok vagyunk, Enrico?"
Nevetnem kell, olyan nagy �s vaskos, minden holmija, a nadr�gja, a zubbonya sz�k �s
r�vid, a
kalapja eg�szen a kopaszra ny�rt feje b�bj�n �l, a cip�je nagy, a nyakkend�je meg
mindig �gy
�ssze van tekeredve, mint egy madzag. El�g r�n�zni, m�ris megszereti az ember. A
kisebbek
mind mellette szeretn�nek �lni. Nagyon j�l tudja a sz�mtant. A k�nyveit meg a
f�zeteit piros
b�rsz�jjal �sszek�tve hordja. Van egy gy�ngyh�z nyel� bicsk�ja, a gyakorl�t�ren
tal�lta m�g
tavaly, �s egyszer csontig v�gta vele az ujj�t, de az iskol�ban nem vett�k �szre,
otthon meg
nem mutatta meg, nehogy megijessze a sz�leit. Ak�rmit lehet neki mondani viccb�l,
nem
veszi zokon, de jaj annak, aki hazugnak nevezi, akkor vill�mlik a szeme, �s �k�llel
veri a
padot, hogy majd sz�treped. A m�lt szombaton adott egy sold�t egy els�snek, aki az
�t
k�zep�n pityergett, mert elvesztette a p�nz�t, �s nem tudott f�zetet venni. Most
m�r h�rom
napja egy nyolcoldalas levelet �r, �s sormint�kkal d�sz�ti, n�vnapra csin�lja a
mam�j�nak, aki
sokszor �rte j�n, ugyanolyan magas �s er�s, mint �, �s nagyon rokonszenves. A
tan�t� b�csi
sokszor n�z r�, �s ha elmegy mellette, mindig megveregeti a nyak�t, mint egy
lovacsk�nak.
Nagyon szeretem �t. �r�l�k, ha kezet szor�t velem, akkora lap�t keze van, mint egy
feln�ttnek. Biztosan az �let�t is kock�ra tenn� egy pajt�s��rt, az �lete �r�n is
megv�delmezn�,
l�tni a szem�b�l; amikor besz�l azon a vastag hangj�n, olyan, mintha veszekedne,
pedig nem,
ink�bb nagyon is j�sz�v�, ezt �rezni.

A SZENESEMBER MEG AZ �R
7. h�tf�
Garrone biztosan nem mondana olyasmit, amit tegnap d�lel�tt Carlo Nobis v�gott oda
Betti-
nek. Carlo Nobis nagyon fenn hordja az orr�t, mert az apja el�kel� f�rfi�: fekete
szak�lla van,
�s nagyon komoly, magas ember, majdnem mindennap maga hozza Carl�t az iskol�ba.
Dr�gal�tos fiacsk�ja tegnap �sszeveszett Bettivel. Betti az egyik legkisebb fi�, az
apja szenes-
ember, �s amikor Carlo m�r nem tudott mit mondani Bettinek, mert nem volt igaza,
egyszer
csak odav�gta:
- Egy �gr�lszakadt bugris az ap�d!
Betti a haja t�v�ig elv�r�s�d�tt, egy sz�t se sz�lt, de k�nnyes lett a szeme, �s
otthon elmondta
a dolgot a pap�j�nak, �s a pap�ja, egy fekete kis ember, bej�tt a d�lut�ni
tan�t�sra Bettivel, �s
bepanaszolta Carlo Nobist a tan�t� �rnak. Nagy cs�nd lett, amikor besz�lt, �gyhogy
Nobis
apja, aki a tanteremben seg�tett dr�ga csemet�j�nek levetni a kab�tj�t, kifel�
menet meg-
hallotta a nev�t, �s visszafordult, megk�rdezte, mi t�rt�nt.
- Ez a munk�s panaszkodik, hogy Carlo �gr�lszakadt bugrisnak nevezte - magyar�zta a
tan�t�
�r.
Nobis �desapja �sszer�ncolta a homlok�t, elv�r�s�d�tt, �s megk�rdezte a fiacsk�j�t:
- Ezt mondtad?!
Nobis les�t�tt szemmel �llt k�z�pen a kis Betti el�tt, �s hallgatott.
Pap�ja erre megfogta a csemet�j�t, �s Betti orra el� pender�tette.
- Azonnal k�rj bocs�natot!
A szenesember k�zbe akart l�pni:
- Ne, ne b�ntsa.
De az �r nem t�r�d�tt vele, �s megint r�sz�lt a fi�ra:
- Azonnal k�rj bocs�natot. Mondd ut�nam: bocs�natot k�rek, ami�rt megs�rtettem az
�des-
ap�dat, akinek az �n ap�m megtiszteltet�snek tartja, ha megszor�thatja a kez�t.
A szenesember olyan mozdulatot tett, mint aki azt mondja: "Ne, ne." De Nobis apja
nem
hallgatott r�, �s a fiacsk�j�nak el kellett mondania:
- Bocs�natot k�rek... ami�rt megs�rtettem az �desap�dat... akinek az �n ap�m
megtisztel-
tet�snek tartja... ha megszor�thatja a kez�t - v�kony hangon, vontatottan besz�lt,
�s les�t�tte a
szem�t.
Az el�kel� �r a kez�t ny�jtotta, �s a szenesember er�sen megszor�totta. Azt�n a
fi�t Carlo
Nobis fel� l�d�totta, bele a karj�ba.
- K�rem, tan�t� �r, �ltesse �ket egym�s mell�! - mondta Nobis pap�ja.
A tan�t� b�csi Bettit oda is �ltette Nobis padj�ba. Azt�n Nobis pap�ja k�sz�nt �s
elment.
A szenesember n�h�ny pillanatig elgondolkozva figyelte a k�t fi�t egym�s mellett,
azt�n
odament a padhoz, szomor�an �s szeretettel r�n�zett Nobisra, mint aki mondani akar
valamit,
de nem sz�lt semmit, csak kiny�jtotta a kez�t, hogy megsimogassa, �m azt se merte,
csak a
homlok�t �rintette meg vaskos ujj�val. Azt�n az ajt�hoz ment, de m�g egyszer
visszafordult.
- Gyerekek, ne felejts�tek el, amit most l�ttatok - mondta a tan�t� �r -, ez volt a
legszebb lecke
az eg�sz �vben.

AZ �CS�M TAN�T� N�NIJE

10. cs�t�rt�k
A szenesember fia Delcati tan�t� n�nihez j�rt, aki ma elj�tt hozz�nk, mert az �cs�m
beteg.
Sokat nevett�nk, amikor elmes�lte, hogy k�t �ve Betti anyuk�ja egyszer egy nagy
halom
szenet hozott neki a k�t�ny�ben, meg akarta k�sz�nni, hogy dics�retet kapott a fia;
sok�ig
er�sk�d�tt, sehogy se akarta visszavinni a szenet, majdnem s�rt, amikor teli
k�t�nnyel kellett
hazamennie. Legk�zelebb meg egy csokor vir�got hozott, ami rettent� neh�z volt,
mert p�nzt
dugdosott bele. Olyan j�l sz�rakoztunk, hogy az �cs�m m�g az orvoss�got is bevette,
pedig
el�tte nem akarta. Mennyi t�relem kell ezekhez az als�sokhoz, csupa fogatlan, mint
az �regek,
nem tudj�k kimondani az r-t meg az s-t, az egyik k�h�g, a m�siknak v�rzik az orra,
a
harmadik elvesztette a pad alatt a facip�j�t, az egyik az�rt ny�vog, mert megsz�rta
a tolla, a
m�sik mert rossz f�zetet vett. �tvenen egy oszt�lyban, �s egy se tud semmit, a
kez�k �gyetlen,
�s mindet meg kell tan�tani �rni! A zseb�kben gombok, �desgy�k�r, dug�k, t�glapor
�s m�g
isten tudja, mi minden, a tan�t� n�ni nem gy�zi kib�ny�szni, m�g a cip�j�ket is
telidugdoss�k
mindenf�le vicikvacakkal. �s az �r�kon nem figyelnek: ha berep�l egy l�gy az
ablakon, m�r
fenekest�l felfordul az oszt�ly, ny�ron meg sz�zszorsz�pet, f�vet, cserebogarat
hordanak be
magukkal, a bogarak azt�n a tintatart�ba potyognak, �s �r�s k�zben vastag vonal
jelzi, merre
j�rnak. A tan�t� n�ninek musz�j any�skodni vel�k, �lt�zk�dni seg�t, bek�t�zi a
megsz�rt
ujjakat, felszedi a leesett sapk�kat, �gyel, nehogy �sszecser�lj�k a kab�tjukat,
k�l�nben
pityeregnek �s vis�toznak. Szeg�ny tan�t� n�nik! �s akkor m�g j�nnek a panaszkod�
mam�k:
"Tan�t� n�ni, hogy lehet, hogy a kisfiam elvesztette a tollat? Hogyhogy nem tanul?
M�rt nem
kapott dics�retet, mikor mindent tud? Mi�rt nem veteti m�r ki azt a sz�get a
padb�l, kiszak�tja
Piero fiam nadr�gj�t?"
Az �cs�m tan�t� n�nije n�ha d�hbe gurul, s amikor �gy �rzi, nem b�rja tov�bb, az
ujj�t
harapd�lja, nehogy nyakon legyintse valamelyiket. Elveszti a t�relm�t, de azt�n
megb�nja, �s
megsimogatja azt a gyereket, amelyikre r�kiab�lt; ha kikergeti �ket az oszt�lyb�l,
a k�nnyeit
nyeldesi, �s nagyon haragszik azokra a sz�l�kre, akik �heztet�ssel b�ntetik a
gyerekeket.
Delcati tan�t� n�ni fiatal, magas �s barna haj�, sz�pen �lt�zk�dik, �s folyton j�n-
megy, egy
percig se tud meg�lni, csuda k�nnyen meghat�dik, �s olyankor nagyon gy�ng�den
besz�l.
- �s legal�bb szeretik a gyerekek? - k�rdezte t�le az anyuk�m.
- Nagyon - felelte -, b�r ha v�ge a tan�vnek, a legnagyobb r�sz�k fel�m se n�z.
Amikor f�rfi
tan�t�t kapnak, sz�gyellik, hogy r�gebben tan�t� n�nij�k volt. K�t �vig bajl�dik
vel�k az
ember, azalatt nagyon megszereti �ket, �s f�j, amikor el kell v�lni t�l�k, de
mindig azt
gondolom: "Na, ez biztosan szeretni fog!" Azt�n j�n a vak�ci�, �s ut�na, amikor
megkezd�dik
az iskola, �s tal�lkozom vele: �, �des gyerekem! szaladok el�je, � meg elford�tja a
fej�t - itt
elhallgatott a tan�t� n�ni, k�nnyes szemmel az �cs�mre n�zett: - Te nem leszel
ilyen, ugye,
kicsim? - �s megcs�kolta. - Te nem ford�tod majd el a fejed, ugye? Nem tagadod meg
a
szeg�ny tan�t� n�nit?

�DESMAM�M
10. cs�t�rt�k
Amikor itt volt �cs�d tan�t� n�nije, tiszteletlen�l besz�lt�l �desmam�ddal. T�bb�
ne forduljon
el�, soha t�bb�, Enrico! Sz�ven �t�tt az a tiszteletlen szavad. Eszembe jutott,
amikor �des-
mam�d �vekkel ezel�tt eg�sz �jszaka a kis�gyadn�l virrasztott, leste a
l�legzetedet, s�rt aggo-
dalm�ban, a r�m�lett�l vacogott a foga, mert azt hitte, meghalsz. M�r att�l
tartottam, esz�t
veszti. Egy pillanatra kiest�l a sz�vemb�l, fiam, amikor l�ttam, hogy viselkedsz.
Megs�rtetted
�desmam�dat! Az �desmam�dat, aki egy�vi boldogs�g�t odaadn� az�rt, hogy
megtakar�tson
neked egy�r�nyi f�jdalmat, aki koldulni menne �rted, aki fel�ldozn� az �let�t, ha
megmentheti
a ti�det! Figyelj ide, Enrico, �s v�sd az eszedbe, amit mondok. �letedben sok
rettenetes nap
lesz, de a legrettent�bb az lesz, amikor elveszted �desany�dat. Mikor feln�tt
leszel, sokat
pr�b�lt, er�s f�rfi, ezerszer rim�nkodsz majd az �ghez, hogy csak egyszer,
egyetlenegyszer
hallhatn�d �jra a hangj�t, l�thatn�d kit�rt karj�t, �s belevethetn�d magad zokogva,
mint egy
v�dtelen �s k�ts�gbeesett gyerek. Akkor majd eszedbe jut minden keser�s�g, amit
okozt�l neki,
�s boldogtalanul, lelkifurdal�ssal sorolod majd mag�dban a v�tkeidet. Ne rem�lj
nyugalmat
az �letben, ha megszomor�tod �desmam�dat. Hi�ba b�nod meg, k�rsz bocs�natot,
tiszteled
eml�k�t - a lelkiismeret nem hagy majd b�k�n, �des, j�s�gos arca szomor�an �s
szemreh�-
ny�an jelenik meg el�tted, s nagyon fogsz szenvedni. Vigy�zz, Enrico: ez a
legszentebb �rz�s,
�s ezerszer szerencs�tlen az, aki semmibe veszi. A gyilkosb�l, aki tiszteli az
�desanyj�t, m�g
nem veszett ki minden becs�let �s tisztess�g, de a legsikeresebb ember is hitv�ny
f�reg, ha
megb�ntja, megs�rti az �desanyj�t. K�rlek, soha t�bb� ne ejts ki a sz�don olyan
sz�t, mellyel
megb�ntod azt, aki �letet adott neked. �s ha m�gis kiszalad valami a sz�don, ne a
t�lem val�
f�ltedben, hanem sz�vedre hallgatva k�rj t�le bocs�natot, hogy cs�kj�val t�r�lje le
homlo-
kodr�l a h�l�tlans�g b�lyeg�t.
�n szeretlek, fiacsk�m, te vagy �letem legdr�g�bb rem�nys�ge, de ink�bb l�ssalak
holtan,
mintsem h�l�tlannak any�d ir�nt. Most egy ideig ne gyere hozz�m szereteteddel, mert
nem
tudn�m �szint�n viszonozni.
�desap�d

CORETTI PAJT�SOM
13. vas�rnap
Apa megbocs�tott, m�gis szomor� vagyok, ez�rt a mama a h�zmester�k nagyfi�val
elk�ld�tt
egy kicsit s�t�lni. �tk�zben l�ttunk egy kocsit egy bolt el�tt. �s mit hallok?
Valaki a nevemet
ki�ltja. Megfordulok. �s kit l�tok? Corettit, az oszt�lyt�rsamat, a barna
kab�tj�ban meg a
macskapr�mes sapk�j�ban, csupa izzadts�g volt, de vid�man nevetett, egy rak�s f�t
cipelt a
v�ll�n. A kocsir�l adogatta le neki egy ember a r�nk�ket, � meg behordta apja
boltj�ba, �s
sietve halomba rakta.
- Mit csin�lsz, Coretti? - k�rdeztem.
- Nem l�tod? - k�rdezett vissza, �s �jabb f��rt ny�jtotta a karj�t. - Magolok.
Elhittem. �s komolyan is besz�lt, fogta a f�t, �s szaladva k�nt�lta:
- Az olasz ig�knek szem�lyes alakjai �s n�vsz�i alakjai vannak... a szem�lyes
igealakok kife-
jezik a cselekv�nek, a cselekv�s... vagy �llapot alany�nak tekintett ember... t�rgy
szem�ly�t �s
sz�m�t.
Ledobta a f�t, �s kezdte feltornyozni.
- Kifejezik a cselekv�s vagy �llapot m�dj�t... az olasz nyelv n�gy igem�dot
ismer...
Visszarobogott a szek�rhez, �jabb adag f��rt.
- ...�gymint: kijelent� m�d, �hajt� m�d, felt�teles m�d, felsz�l�t� m�d.
A m�snapi nyelvtanleck�nket mondta.
- Mit akarsz? Kihaszn�lom az id�t - magyar�zta. - Apa elment a seg�ddel, valamit
elint�znek.
Anya beteg. R�m maradt a lerakod�s. K�zben �tveszem a nyelvtant. Neh�z ez a lecke.
Nem
b�rom a fejembe verni... Ap�m azt mondta, hogy h�tre itt lesz, �s odaadja a p�nz�t
- ezt a
kocsin �ll� embernek mondta.
Az elhajtott.
- Gyere be egy kicsit - k�rt Coretti. Bementem: nagy �zlethelyis�g, teli r�nk�kkel
meg apr�-
f�val, oldalt egy m�zsa �llt. - Neh�z nap ez a mai, �n mondom - folytatta Coretti.
- R�szletek-
ben tudok csak tanulni, mindig egy kicsit. Meg�rom a v�zlatot a dolgozathoz, erre
j�n egy
vev�. Vissza�l�k, j�n a kocsi. Reggel k�tszer voltam m�r a fatelepen, a Velence
t�ren. Alig
�rzem a l�bam, a kezem is feldagadt. M�g j�, hogy nem rajzlecke van!
K�zben �sszes�p�rte a sz�raz leveleket, fak�rget.
- De hol tanulsz, Coretti? - faggattam.
- H�t nem itt, az biztos - v�gta r�. - Gyere, megmutatom. A bolt m�g�tt van egy
helyis�g,
odavezetett, konyh�ul, eb�dl��l szolg�l, a sarokban az asztalon l�ttam a f�zeteit,
k�nyveit �s a
megkezdett leck�t.
- A m�sodik k�rd�sn�l hagytam abba - magyar�zta -, b�rb�l k�sz�l l�bbeli, �v...
Most foly-
tatom azzal, hogy: b�r�nd. - Fogta a tollat, �s sz�p �r�s�val nekifogott. Ebben a
pillanatban
kiab�l�st hallottunk a boltb�l:
- Van itt valaki?
Egy asszony volt, apr�f��rt j�tt.
- M�ris megyek! - v�laszolt Coretti, �s kiszaladt, lem�rte az apr�f�t, eltette a
p�nzt, a sarokba
rohant a p�nzt�rk�nyvh�z, bevezette, amit eladott, azt�n visszat�rt a leck�hez.
- Na, tal�n most, be tudom fejezni! - �s le�rta, hogy �tit�ska, katonai tarisznya.
- Jaj, a k�v�!
Kifut! - ki�ltott f�l, �s a t�zhelyhez rohant, lekapott egy ed�nyt. - A mama k�v�ja
- mondta. -
Meg kellett tanulnom k�v�t f�zni. V�rj egy kicsit, bevissz�k neki. Legal�bb l�t,
�r�lni fog
neked. M�r egy hete beteg... A fen�be! Mindig meg�getem az ujjam ezzel a f�z�vel.
Mi is van
m�g a tariszny�n k�v�l? Valaminek lennie kell, csak nem jut eszembe. Gyere, menj�nk
be a
mam�hoz.
Apr� szob�ba jutottunk, Coretti mam�ja egy nagy �gyban fek�dt, feh�r kend� volt a
fej�n.
- Itt a k�v�, mama - ny�jtotta oda a cs�sz�t Coretti. - Ez egy oszt�lyt�rsam.
- �! Ez kedves, fiacsk�m, hogy megl�togatod a beteget.
Coretti eligazgatta a p�rn�kat, lesim�totta a takar�t, felsz�totta a t�zet, a
macsk�t pedig
lekergette a fi�kos szekr�nyr�l.
- Sz�ks�ge van m�g valamire, mama? - k�rdezte, �s elvette a cs�sz�t. - Bevette a
kanalas
orvoss�got? Ha elfogy, �tugrok �rte a patik�ba. A f�t leraktam. N�gykor felteszem
f�ni a h�st,
ahogyan mondta, �s ha j�n a vajas asszony, odaadom neki a nyolc sold�t. Minden
rendben
lesz, csak ne agg�dj�k, mam�m.
- K�sz�n�m, fiacsk�m! Szeg�ny gyermekem. Mindenre van �m gondja.
Minden�ron megk�n�lt egy cukork�val, azt�n Coretti mutatott egy f�nyk�pet a
pap�j�r�l,
katonaruh�ban volt, �rdemrenddel a mell�n, akkor kapta, amikor Umberto herceg
sereg�ben
harcolt. Hasonl�tanak egym�sra a fi�val, neki is ugyanolyan �l�nk a szeme, �s
ugyanolyan
vid�man mosolyog. Azt�n visszament�nk a konyh�ba.
- Megvan! - ki�ltott fel Coretti, �s hozz��rta a leck�hez: L�szersz�m is k�sz�l
b�rb�l. - A
t�bbit este megcsin�lom, majd k�s�bb fekszem le. J� neked, hogy van id�d tanulni,
�s m�g
s�t�ra is jut!
K�zben mindig vid�m �s f�rge, m�r vissza is ment a boltba, elkezdte felf�r�szelni a
r�nk�ket.
- Ez �m a torna! Nem az, hogy: karokat fel! J� lenne, ha fel tudn�m f�r�szelni az
eg�szet, mire
apa hazaj�n, �r�lne. Csak az a rossz, hogy f�r�szel�s ut�n a t-ket meg az l-eket
�gy �rom,
mintha k�gy�kat rajzoln�k, ahogy a tan�t� b�csi mondja. De mit csin�ljak? Majd
megmondom,
hogy sokat kellett torn�znom. Az a fontos, hogy a mama min�l hamarabb
meggy�gyuljon. Ma
jobban van, h�l� istennek. �, a fene, itt a kocsi a t�nk�kkel! Munk�ra!
Szek�r �llt meg a bolt el�tt, Coretti kirohant, mondott valamit a kocsisnak, azt�n
visszaj�tt.
- Most nem tudok veled lenni - menteget�z�tt. - Holnap tal�lkozunk, szevasz. J�,
hogy
ben�zt�l. Kellemes s�t�t! J� neked.
Megszor�totta a kezem, azt�n rohant az els� t�nk�rt; ide-oda v�gtatott a bolt �s a
kocsi k�zt,
arca csak �gy piroslott a macskapr�mes sapk�ban, olyan eleven volt, hogy
megvid�modott
t�le az ember.
J� neked, azt mondta. Nem, Coretti, neked sokkal, de sokkal jobb. Mert t�bbet
tanulsz �s
t�bbet dolgozol, mert t�bbet seg�tesz a pap�dnak meg a mam�dnak, mert jobb vagy,
sz�zszor
jobb �s �gyesebb, mint �n, kedves pajt�s.

AZ IGAZGAT� �R
18. p�ntek
Coretti ma d�lel�tt nagyon boldog volt, mert a mostani, a novemberi vizsg�ra bej�tt
Coatti
tan�t� �r, aki a m�sodikban tan�totta, nagy fekete szak�lla van, fekete szeme, �s
d�rg� hangon
besz�l. �lland�an azzal fenyegeti a gyerekeket, hogy miszlikre apr�tja, a f�l�kn�l
fogva viszi
be a rend�rs�gre, �s ijeszt� arcot v�g, viszont senkit se b�nt, nem is b�ntet meg,
mindig
mosolyog, de csak bele a szak�ll�ba, nehogy megl�ssuk. Vele egy�tt nyolc tan�t�
van, k�zt�k
egy sima arc� fiatal seg�dtan�t�. Az egyik negyedikes tan�t� �r s�nt�t, s mindig
gyapj�
nagykend�be bugyol�lva j�r, mert mindene f�j; akkor betegedett meg, amikor egy
nedves
falusi iskol�ban tan�tott, ahol a falakb�l cs�p�g�tt a v�z. Egy m�sik negyedikes
tan�t� �r �reg,
a haja csupa �sz, �s r�gebben vakokat tan�tott. Van egy szem�veges, eleg�ns tan�t�
�r is,
sz�ke bark�val, �gyv�dbojt�rnak cs�folj�k, mert a tan�t�s mellett kitanulta az
�gyv�di
mesters�get is, �s �rt egy k�nyvet arr�l, hogyan kell �rni tan�tani. A torn�t egy
katon�s b�csi
tan�tja, Garibaldi sereg�ben harcolt, a nyak�n van is egy kardv�g�s, a milazz�i
�tk�zetben
kapta. Azt�n van az igazgat� �r, � magas, kopasz, �sz szak�lla a mell�t verdesi,
aranykeretes
szem�veget visel, �s mindig feket�ben j�r, �llig begombolkozva. Nagyon kedves a
gyerekek-
hez, akiket bek�ldenek hozz� az irod�ba, mert rosszalkodtak; nem kiab�l vel�k, csak
k�zen
fogja �ket, �s a lelk�kre besz�l, hogy b�nj�k meg, amit tettek, �s �g�rj�k meg,
hogy j�k
lesznek, �s olyan sz�pen besz�l vel�k, �s olyan szel�d a hangja, hogy v�r�s szemmel
j�nnek ki
t�le, �s sokkal jobban b�nj�k, amit tettek, mintha megb�ntette volna �ket. Szeg�ny
igazgat�
b�csi, mindig � az els� az iskol�ban, v�rja a gyerekeket, meghallgatja a sz�l�ket,
�s amikor a
tan�t�k m�r hazamentek, k�rbej�rja az iskol�t, hogy l�ssa, nem futnak-e a gyerekek
egy kocsi
al�, vagy nem csavarognak-e az utc�n, nem szedik-e tele a t�sk�jukat kavicsokkal.
Mindig
csapatnyi gyerek rebben sz�t, amikor a magas, fekete igazgat� b�csi megjelenik
valamelyik
sarkon, a gyerekek menten abbahagyj�k a goly�z�st vagy az ugr�iskol�t, amikor
kedvesen �s
szomor�an messzir�l megfenyegeti �ket az ujj�val.
- Senki se l�tta nevetni, mi�ta a fia meghalt - mes�lte a mama -, �nk�ntes volt a
hadseregben.
A f�nyk�p�t ott tartja az �r�asztal�n. A szerencs�tlens�g ut�n r�gt�n el akart
menni, m�r meg
is �rta a k�relm�t, hogy nyugd�jba vonulhasson, most is ott tartja az �r�asztal�n,
csak
mindennap halogatja a dolgot, sajn�lja itthagyni a gyerekeket. De a m�ltkor mintha
elsz�nta
volna mag�t, apa, aki �ppen n�la volt, azt mondta:
- De k�r, hogy elmegy, igazgat� �r! - Akkor bej�tt egy ember, egy m�sik iskol�b�l
hozz�nk
akarta be�ratni a fi�t, mert idek�lt�ztek. Amikor az igazgat� b�csi megl�tta a
gyereket, elk�-
pedt a csod�lkoz�st�l. Sok�ig n�zte, azt�n az asztal�n l�v� f�nyk�pre pillantott,
azt�n megint a
fi�ra, �s a v�g�n a t�rd�re vonta, s f�lemelte az arc�t. Csod�latosan hasonl�tott a
fi�ra, aki
meghalt.
- J� - mondta, �s be�rta a gyereket, azt�n elb�cs�zott t�l�k. M�lyen
elgondolkodott.
- De k�r, hogy elmegy! - ism�telte meg ap�m.
Erre az igazgat� �r fogta a nyugd�jaz�si k�rv�nyt �s kett�t�pte.
- Maradok - azt mondta.

A KATON�K
22. kedd
A fia �nk�ntes volt a hadseregben, amikor meghalt, ez�rt az igazgat� b�csi mindig
kimegy az
utc�ra, ha katon�k vonulnak el. Tegnap egy gyalogezred j�tt, �s vagy �tven gyerek
ugr�ndo-
zott a katonazenekar k�r�l, �nekeltek �s a vonalz�ikkal vert�k a ritmust a
t�sk�kon. Mi egy
csoportban �lltunk a j�rd�n: Garrone, a sz�k ruh�j�ban, kenyeret r�gcs�lt; Votini,
aki mindig a
pih�ket s�pr�geti a sz�p ruh�j�r�l; Precossi, a kov�cs fia, az apja zubbony�ban, a
calabriai
meg a kis k�m�ves, azt�n a v�r�s haj� Crossi meg Franti, azzal a teny�rbem�sz�
k�p�vel, �s
ott volt Robetti is, a t�z�rkapit�ny fia, az, aki elr�ntott egy gyereket az
omnibusz el�l, �s most
mank�val j�r.
Franti egyszer csak kinevetett egy s�ntik�l� katon�t. Nyomban egy kezet �rzett a
v�ll�n: az
igazgat� �r volt.
- Vigy�zz - mondta neki -, ha valaki egy sorban menetel� katon�val g�nyol�dik, aki
nem v�la-
szolhat, nem �llhat bossz�t, az olyan, mintha egy megk�t�z�tt embert rugdosn�l:
al�val�s�g.
Franti azonnal elt�nt. A katon�k n�gyes�vel meneteltek, izzadtan, porosan, a
pusk�juk
csillogott a napf�nyben.
- Fi�k - mondta az igazgat� b�csi -, a katon�kat szeretnetek kell. �k v�denek meg
benneteket,
�k �ldozz�k �let�ket �rtetek, ha idegen hadsereg t�mad orsz�gunkra. Fiatal fi�k �k
is, nem
sokkal id�sebbek, mint ti, �k is j�rnak iskol�ba, k�zt�k is akad szeg�ny, gazdag,
�s �k is
Olaszorsz�g legk�l�nb�z�bb t�j�r�l val�k. N�zz�tek, az arcukr�l l�tni, honnan
j�ttek:
Szic�li�b�l, Szard�nia sziget�r�l, N�polyb�l, Lombardi�b�l. Az ezred�k r�gi, 1848-
ban is
harcolt. Persze nem ugyanezek a katon�k, de a z�szl� ugyanaz. Mennyien meghaltak
m�r e
z�szl� alatt h�sz �vvel azel�tt, hogy ti megsz�lettetek!
- Itt j�n! - ki�ltott fel Garrone.
�s messzir�l, a katon�k feje f�l�tt m�r csakugyan l�tszott a z�szl�.
- Tegyetek meg valamit - k�rt benn�nket az igazgat� b�csi -, di�k m�dra
tisztelegjetek a
z�szl� el�tt!
Egy tiszt vitte, t�pett �s fak� volt, a r�dj�ra kit�ntet�seket akasztottak.
Homlokunkhoz
emelt�k a kez�nket, mind egyszerre. A tiszt r�nk mosolygott, szalut�lt.
- Remek, gyerekek! - sz�lt m�g�tt�k valaki.
H�trafordultunk: �reg b�csi, gomblyuk�ban a kr�mi hadj�rat k�k szalagja. Nyugd�jas
tiszt.
- Der�k dolog - mondta -, ez sz�p volt, fi�k.
K�zben az ezred zenekara befordult a sarkon, gyerekek rajzoltak k�r�l�tt�k, �s
kiab�l�suk,
mint egy hadi�nek, �gy k�s�rte a trombitaharsog�st.
- Ez sz�p volt, fi�k! - ism�telte meg az �reg tiszt. - Aki gyerekkor�ban megbecs�li
a z�szl�t,
az feln�ttkor�ban meg tudja v�deni.

NELLI V�DELMEZ�JE
23. szerda
Tegnap szeg�ny kis p�pos Nelli is k�zt�nk volt, amikor a katon�kat n�zt�k, de
l�tszott, hogy
azt gondolja: "�n sose lehetek katona!"
Nelli nagyon j� fi�, rendesen tanul, csak sov�ny �s s�padt, �s nehezen kap leveg�t.
Hossz�,
f�nyes fekete k�t�nyben j�r. A mam�ja is kicsi, sz�ke, �s feket�ben j�r, mindig
elj�n Nelli�rt,
hogy ne kelljen a t�bbiekkel abban a l�kd�s�d�sben kij�nnie az iskol�b�l, �s mindig
meg-
simogatja a fi�t. Az els� napokban sok gyerek cs�folta, m�g p�f�lt�k is a p�pj�t a
t�sk�jukkal,
de � sose fordult h�tra, sose sz�lt a mam�j�nak, nem akarta a sz�v�t f�jd�tani
azzal, hogy a fi�t
g�nyolj�k. Amikor b�ntott�k, csak s�rt cs�ndesen, a padra hajtott fejjel. Az egyik
reggel azt�n
Garrone felugrott, �s azt mondta:
- Az els�t, aki egy ujjal is hozz��r Nellihez, �gy v�gom k�pen, hogy h�rmat
bukfencezik!
Franti f�ty�lt r�, �s l�k�tt egyet Nellin, de m�r bukfencezett is lefel�. Az�ta
senki se b�ntja
Nellit. A tan�t� �r egy padba �ltette �ket. �sszebar�tkoztak, Nelli nagyon
ragaszkodik Garro-
n�hoz. M�g be se l�p az oszt�lyba, m�ris �t keresi. �s sose megy el, hogy ne
k�sz�nne el t�le:
- Szevasz, Garrone!
�s Garrone is �gy van vele. Ha Nelli leejti a tollat vagy egy k�nyv�t a pad al�,
Garrone
azonnal lehajol �rte, nehogy Nellinek kelljen er�lk�dnie. �s seg�t bepakolni a
t�sk�j�ba,
felvenni a kab�tj�t. Nelli nagyon szereti, folyton �t n�zi, �s amikor a tan�t� �r
megdics�ri
Garron�t, �gy �r�l, mintha �t dics�rn�k. Most m�r biztosan mindent elmondott a
mam�j�nak
is, az els� napok cs�fol�d�sait, hogy mit kellett elviselnie, de azt�n lett egy
bar�tja, aki
megv�di �s szereti, mert mi t�rt�nt ma d�lel�tt? F�l�r�val a tan�t�s v�ge el�tt a
tan�t� b�csi
bek�ld�tt az igazgat� �rhoz valami�rt, �s ott l�ttam n�la Nelli mam�j�t tiszta
feket�ben, ahogy
j�rni szokott, �s �ppen azt k�rdezte:
- Igazgat� �r, j�r a fiam oszt�ly�ba egy fi�, akit Garron�nak h�vnak?
- Igen - felelte az igazgat� �r.
- Lenne olyan j�, �s ideh�vatn� egy pillanatra? Szeretn�k mondani neki valamit.
Az igazgat� �r sz�lt a pedellusnak, hogy h�vja be Garron�t, �s egy perc m�lva ott
is termett
azzal a nagy, kopaszra ny�rt fej�vel, �s nagyon csod�lkozott.
Nelli mam�ja odaszaladt hozz�, v�ll�ra tette a kez�t, �s megcs�kolta a feje b�bj�t.
- H�t te vagy az a Garrone, a fiam bar�tja, az �n szeg�ny gyerekecsk�m
megv�delmez�je, h�t
te vagy az a remek fi�!
Belet�rt a t�sk�j�ba, a zseb�ben keresg�lt, de semmit se tal�lt, erre a nyak�b�l
levett egy kis
l�ncot kereszttel, �s Garrone nyak�ba akasztotta, a nyakkend� al�:
- Neked adom, az �n eml�kemre hordd, kisfiam, Nelli mam�j�nak eml�k�re, k�sz�n�m,
az
Isten �ldjon meg.

A LEGJOBB TANUL�
25. p�ntek
Garron�t mindenki szereti, Derossit meg b�mulja. � kapta az els� d�jat, biztosan az
id�n is
mindenb�l � lesz az els�, senki se versenyezhet vele, az �sszes t�rgyban jobb
mindenkin�l, ez
nem vit�s. � az els� sz�mtanos, nyelvtanos, a legjobb fogalmaz�st � �rja, a
legszebb rajzot �
k�sz�ti, �s hamar tanul, csod�s eml�kez�tehets�ge van, olyan k�nnyen csin�l
mindent, mintha
neki csak j�t�k volna a tanul�s. A tan�t� �r tegnap mondta is:
- Nagy tehets�ggel �ldott meg a sors, csak vigy�zz, nehogy elfecs�reld.
R�ad�sul magas �s nagyon sz�p azzal a sz�ke, g�nd�r haj�val. �s gyors, f�l kez�re
t�masz-
kodva �tugorja a padot, �s v�vni is tanul. Tizenk�t �ves, az apja keresked�, �s
mindig arany-
gombos k�k ruh�ban j�r, j�kedv� �s vid�m, mindenkihez kedves, a vizsg�kon seg�t a
t�bbiek-
nek, nem is b�ntja senki, a t�bbi gyerek is sz�pen besz�l vele, csak Nobis meg
Franti n�znek
r� g�rb�n, meg Votini irigykedik r�, de � r� se heder�t. Amikor k�rbej�r, �s
beszedi a
f�zeteket, azt is kedvesen csin�lja, mosolyog is r� mindenki, m�g a kez�t vagy a
karj�t is
megfogj�k egy pillanatra. Ha otthon k�peslapot vagy rajzokat kap, behozza �s
elaj�nd�kozza,
a calabriai fi�nak festett egy t�rk�pet Calabri�r�l. �s mindent olyan vid�man,
k�nny� sz�vvel
ad oda, mint egy gr�f, �s mindenkihez egyform�n kedves. Lehetetlen, hogy ne
irigyelj�k, �s ne
�rezz�k t�bbnek, mint mi vagyunk. H�t igen, �n is irigylem, nemcsak Votini. N�ha,
amikor
nem megy a lecke, m�g haragszom is r�, gy�l�l�m, mert arra gondolok, hogy � m�r
k�szen
van, �s j�l csin�lta meg, mi az neki. Azt�n az iskol�ban, amikor l�tom, milyen sz�p
�s vid�m,
�s minden siker�l neki, amikor hallom, hogy a tan�t� �rnak milyen magabiztosan �s
ny�ltan
v�laszolgat, �s a t�bbiek mennyire szeretik, akkor elsz�ll a haragom, nem gy�l�l�m
m�r,
ink�bb sz�gyellem magam. Olyankor mindig mellette szeretn�k lenni, j� volna, ha
minden
oszt�lyt vele j�rhatn�k ki. A hangj�t�l valahogy megj�n a b�tors�gom, sz�vesebben,
vid�-
mabban tanulok.
A tan�t� b�csi m�r odaadta neki az e havi elbesz�l�st, hogy m�solja le, az a c�me,
hogy A kis
lombardiai �rszem, �s holnap olvassa f�l. Derossi ma d�lel�tt m�solta le, olyan
meghat�nak
tal�lta, hogy piros lett az arca, a sz�ja remegett, a szeme pedig k�nnybe l�badt.
Csak n�ztem,
olyan sz�p volt, ahogy megillet�d�tt. A legsz�vesebben �szint�n megmondtam volna
neki:
Derossi, hogy te mennyivel remekebb fi� vagy, mint �n! Hozz�m k�pest val�di f�rfi
vagy!
Igaz�n tisztellek �s csod�llak!

A KIS LOMBARDIAI �RSZEM

(A tan�t� �r novemberi elbesz�l�se)
1859-ben, a Lombardia felszabadul�s��rt foly� h�bor�ban, n�h�ny nappal azut�n, hogy
Solferin�n�l �s San Martin�n�l a francia �s az olasz seregek legy�zt�k az
osztr�kokat, egy
sz�p j�niusi reggelen kis lovascsapat poroszk�lt egy kihalt �sv�nyen az ellens�g
ir�ny�ba.
Figyelmesen k�mlelt�k a t�jat. A lovasokat egy tiszt �s egy �rmester vezette;
mindannyian
n�m�n f�rk�szt�k a terepet, felk�sz�ltek r�, hogy b�rmelyik pillanatban
felbukkanhat az
ellens�g el��rseinek feh�r egyenruh�ja, �gy �rkeztek el egy k�risf�k k�zt �ll�
paraszth�zhoz:
el�tte tizenk�t �v k�r�li fi� farigcs�lt egy �gb�l botot; az egyik ablakban nagy
h�romsz�n�
z�szl� lengedezett, de bent nem volt senki, a parasztok elmenek�ltek az osztr�kok
el�l.
Amikor megl�tta a lovasokat, a fi� eldobta a botot, s levette sapk�j�t. Sz�p gyerek
volt, b�tor
tekintet�, nagy k�k szemmel, hossz� haja sz�ke; ingujjban volt, kil�tszott a
csupasz melle.
- Mit keresel itt? - �llt meg el�tte a lovastiszt. - Mi�rt nem menek�lt�l el a
csal�doddal?
- Nekem nincs csal�dom - v�laszolt a fi�. - Tal�lt gyerek vagyok. Itt is, ott is
dolgozom egy
kicsik�t. Az�rt maradtam itt, mert l�tni akarom a h�bor�t.
- L�tt�l errefel� osztr�kokat?
- H�rom napja nem j�rtak erre.
A tiszt elgondolkodott, azt�n leugrott lov�r�l, a katon�it arccal arrafel�
ford�totta, amerr�l az
ellens�get v�rta, s bement a h�zba, f�l a tet�re... A h�z alacsony volt, nem sok
l�tszott a
tet�r�l.
- F�l kell m�szni valamelyik f�ra - jegyezte meg, s lement.
�pp a cs�r el�tt �llt egy magas, v�kony k�risfa, koron�ja mintha az �gben
ringat�zott volna. A
tiszt t�prengve n�zte hol a katon�it, hol a f�t, azt�n hirtelen a gyerekhez
fordult.
- J� a szemed, fi�?
- Nekem? Egy m�rf�ldr�l megl�tom a verebet.
- F�lm�szn�l ennek a f�nak a cs�cs�ra?
- A cs�cs�ra? �n? Ebben a minutumban!
- �s el tudn�d mondani, ha osztr�k katon�kat l�tsz valamerre, vagy porfelh�t,
fegyver-
csillog�st, lovakat?
- H�t persze.
- �s mit k�rsz �rte?
- Hogy mit k�rek? - mosolygott a fi�. - H�t semmit. Sz�p is volna! K�l�nben is...
az
ellens�gnek semmi p�nz�rt nem tenn�m meg, de a mieinknek! Lombardiai vagyok!
- Akkor j�. M�ssz f�l.
- Egy pillanat, csak levetem a cip�met.
Levette a cip�j�t, megh�zta a nadr�gsz�j�t, sapk�j�t f�be haj�totta, s �t�lelte a
k�risfa t�rzs�t.
- Vigy�zz!... - ki�ltott f�l a tiszt, s egy pillanatra mintha vissza akarta volna
tartani.
A fi� h�trafordult, sz�p k�k szem�vel k�rd�n pillantott r�.
- Semmi - sz�lt a tiszt -, menj csak.
A fi� �gy k�szott f�l, ak�r a macska.
- Nyiss�tok ki a szemeteket! - vez�nyelt a tiszt a katon�knak.
A fi� pillanatok alatt a fa cs�cs�n termett, �tfogott egy �gat, l�bait eltakart�k a
levelek, de
mell�t m�r nem takart�k az �gak, annyira a fa tetej�re m�szott. A nap megcsillant
aranysz�ke
haj�n. A tiszt �ppen csak l�tta, annyira kicsi volt a magasban.
- El�ren�zz, j� messzire! - kiab�lta.
A fi� az egyik kez�vel elengedte a f�t, hogy jobban l�sson, �s be�rny�kolta vele a
szem�t.
- Mit l�tsz?
A fi� lehajolt, t�lcs�rt form�lt a kez�b�l:
- K�t lovast az orsz�g�ton.
- Milyen messzire?
- F�l m�rf�ldnyire.
- Merre mennek?
- Egy helyben �llnak.
- Mit l�tsz m�g? - k�rdezte a tiszt pillanatnyi sz�net ut�n. - Jobb fel� n�zz.
A fi� arra ford�totta fej�t.
- A temet� mellett valami f�nylik a f�k k�zt. Mintha szuronyok lenn�nek.
- Embereket l�tsz?
- Nem. Biztosan elb�jtak a gabona k�zt.
E pillanatban goly� f�ty�lt el a magasban, valahol a h�z m�g�tt csap�dott be.
- Lefel�, fi�! - ki�ltotta a tiszt. - Megl�ttak. M�r nem akarok m�st. Gyere le.
- Nem f�lek!
- Gyere le! - ism�telte meg a tiszt. - Balra mit l�tsz?
- Balra?
- Igen, balra.
A fi� elfordult, ebben a pillanatban m�g �lesebb goly�f�tty hallatszott, csak
lejjebbr�l. A fi�
�sszerezzent.
- Hogy a fene enn� meg! - ki�ltott f�l. - �ppen r�m p�ly�znak?! - A goly� �ppen
mellette
s�v�tett el.
- Lefel�! - parancsolta a tiszt m�rgesen.
- Mindj�rt - v�laszolt a fi�. - Takar a fa, ne f�ljen. Azt akarja tudni, balra mi
van?
- Igen, de gyere le.
- Balra - �gaskodott bal fel� a fi� -, a k�polna fel� mintha...
Harmadik d�h�dt s�v�t�s, �s a fi� m�r r�p�lt is lefel�, b�r egy ideig az �gak
lass�tott�k es�s�t,
de azt�n fejjel el�re, sz�tt�rt karokkal a f�ldre zuhant.
- �, az �tkozottak! - rohant oda a tiszt.
A fi� a h�t�n fek�dt, mell�b�l baloldalt v�r sziv�rgott. Az �rmester k�t katon�val
leugrott
lov�r�l, a tiszt lehajolt, s kigombolta a fi� ing�t: a goly� a bal t�dej�be hatolt.
- Meghalt! - ki�ltott f�l a tiszt.
- Nem, �l! - felelte az �rmester.
- Istenem, szeg�ny fiam! Szeg�ny, der�k fiam! B�tors�g, b�tors�g! - biztatta a
tiszt, �s zseb-
kend�j�t a sebre szor�totta, a fi� szeme azonban kimeredt, feje f�lrecsuklott:
meghalt.
A tiszt els�padt, egy pillanatig r�meredt, azt�n eligazgatta fej�t a f�v�n, majd
fel�llt, s hosszan
eln�zte. Az �rmester meg a k�t katona is mozdulatlanul b�mult r�, a t�bbiek az
ellens�g fel�
k�mleltek.
- Szeg�ny gyerek! - hajtogatta szomor�an a tiszt. - Remek fi� volt!
Azt�n a h�zhoz ment, az ablakb�l kivette a z�szl�t, s a kis testre bor�totta, ez
volt a halotti
leple: csak az arc�t hagyta fedetlen�l.
Az �rmester a halott mell� tette a cip�j�t, sapk�j�t, m�g a kis botot, k�st is.
N�m�n �lldog�lltak egy ideig, azt�n a tiszt odafordult az �rmesterhez.
- �rte k�ldj�k a szanit�ceket, �gy halt meg, mint egy katona, temess�k el katonai
tisztelet-
ad�ssal - mondta, majd parancsot adott a katon�knak: - L�ra!
Nyeregbe pattantak, �s a kis csapat folytatta �tj�t.
N�h�ny �ra m�lva a kis halottat katonai tiszteletad�ssal �r�k nyugov�ra helyezt�k.
De m�g el�bb, napnyugtakor, az eg�sz olasz el��rsvonal megindult az ellens�g fel�,
s
ugyanazon az �ton, ahol d�lel�tt a kis lovascsapat haladt, most az a l�v�ssz�zad
vonult, mely
n�h�ny napja San Martin�n�l ontotta v�r�t. A fi� hal�l�nak h�re m�g t�borbont�s
el�tt bej�rta
a sz�zadot. A patak ment�n vezet� �t n�h�ny l�p�sre a h�zt�l vitt el, s amikor az
els� tisztek a
k�risfa l�b�n�l megpillantott�k a z�szl�val letakart kis halottat, kardjukkal
tisztelegtek el�tte;
egyik�k a patak partj�n let�pett k�t sz�l vir�got, s a holttestre tette. Erre
sorban minden l�v�sz
leszak�tott n�h�ny sz�l vir�got, s a halottra helyezte. N�h�ny perc alatt
elbor�tott�k a vir�gok, s
a katon�k szavakba is �nt�tt�k h�l�jukat:
- K�sz�nj�k, kis lombardiai!
- �ljen, �ljen!
- Dics�s�g neked!
- Isten veled!
Az egyik tiszt a kit�ntet�s�t dobta oda, a m�sik homlokon cs�kolta. �s a vir�gok
csak
hullottak meztelen l�b�ra, v�res mell�re, sz�ke fej�re. � meg ott aludt a f�ben,
z�szlaja alatt,
feh�r arca majdnem mosolygott, mintha csak hallan� a sok k�sz�nt�st, mintha csak
boldog
volna, hogy �let�t adhatta szeretett Lombardi�j��rt.

SZEG�NYEK
29. kedd
Ha �let�t adja valaki a haz�j��rt, mint ez a lombardiai fi�, az nagy dolog. �m te,
kisfiam, ne
hanyagold el a kis er�nyeket sem. Ma d�lel�tt el�ttem ment�l, amikor hazafel�
j�tt�nk az
iskol�b�l, s elhaladt�l egy szeg�ny asszony mellett, akinek egy s�padt, beteg
kisfi� volt az
�l�ben, s ez az asszony alamizsn�t k�rt t�led. R�n�zt�l, �s nem adt�l neki semmit,
pedig volt
p�nzed.
Figyelj ide, kisfiam. Soha ne menj el k�z�ny�sen a nyomor�s�g el�tt, mely t�led v�r
seg�t-
s�get, k�l�n�sen egy anya el�tt ne, aki a gyerek�nek k�r t�led egy kis p�nzt.
Gondolj arra,
hogy az a gyerek tal�n �hes, gondolj arra, hogy az a szeg�ny asszony szenved.
El tudod k�pzelni, hogy zokogna f�jdalm�ban a te anyuk�d, ha egyszer azt kellene
mondania
neked: "Enrico, ma egy falat kenyeret se tudok adni". Amikor �n egy p�r fill�rt
adok vala-
melyik koldusnak, s � azt mondja: "Isten tartsa meg j� eg�szs�gben, a gyerekeivel
egy�tt!", el
nem tudod k�pzelni, milyen j�lesnek a szavai, milyen h�l�s vagyok �rt�k. Ilyenkor
�gy �rzem,
hogy ez a j�k�v�ns�g tart majd eg�szs�gben sok�ig, �s boldogan megyek haza, arra
gondolok:
"�, ez a szerencs�tlen ember t�bbet adott nekem, mint �n neki!"
H�t kisfiam, igyekezz, hogy ezt a j�k�v�ns�got n�ha te �rdemeld ki, v�gy el� h�be-
korba az
ersz�nyedb�l egy-egy sold�t, s tedd egy gy�moltalan �reg, egy �hez� anya, egy �rva
gyerek
kez�be. A szeg�ny emberek sz�vesebben veszik a seg�ts�get egy gyerekt�l, nem �rzik
olyan
megal�z�nak, mert a gyerekek is r� vannak szorulva m�sokra - hasonl�tanak r�juk.
Figyeld
meg, az iskol�k k�rny�k�n mindig �lldog�lnak koldusok. A feln�tt alamizsn�ja
j�t�konykod�s,
a gyerekek� kedvess�g. �rted? Mintha az � kez�kb�l egy sz�l vir�got is kapn�nak a
soldo
mell�. Gondolj arra, hogy neked mindened megvan, �k viszont mindenben hi�nyt
szenvednek,
hogy te boldog akarsz lenni, nekik viszont m�r az is boldogs�g, ha nem halnak �hen.
K�pzeld el, milyen sz�rny�s�g, hogy a sok sz�p nagy h�z k�zt, a sok kocsi, a sok
b�rsonyruh�s
gyerek k�zi mennyi olyan asszony �s gyerek j�rk�l, akinek nincs mit ennie. Istenem,
nincs mit
ennie! Ugyanolyan gyerekek, mint te, j�k �s okosak, s egy nagyv�ros kell�s k�zep�n
�heznek,
mint egy sivatagban k�borl� vad!
Enrico, soha t�bb� ne menj el egy betev� falat�rt koldul� anya el�tt valami adom�ny
n�lk�l!
�desany�d

DECEMBER
A KIS �ZLETEMBER
1. cs�t�rt�k
Ap�m azt akarja, minden sz�nnapon h�vjam meg egy oszt�lyt�rsamat, vagy menjek el
valamelyik�kh�z, hogy mindegyikkel �sszebar�tkozzam. Vas�rnap Votinival megyek
s�t�lni,
azzal, aki mindig a pih�ket szedegeti a sz�p ruh�j�r�l, �s nagyon irigykedik
Derossira. Ma
meg Garoffi j�tt hozz�nk, az a sov�ny, magas fi�, akinek olyan orra van, mint egy
bagolynak,
�s ravasz, apr� szem�vel mindig f�rk�sz�en n�z. Az apja f�szeres. Garoffi nagyon
fura fi�,
mindig azt n�zi, mennyi p�nze van, az ujjain sz�molgatja sebesen, �s fejb�l szoroz
b�rmilyen
nagy sz�mokat. Nagyon tud kuporgatni, iskolai takar�kbet�tk�nyve is van. No persze,
hiszen
soha nem k�lt egy vasat sem, �s ha leejt egy fill�rt, k�pes hetekig keresni.
Derossi azt mondja,
olyan, mint a szarka, mindent �sszeszed, �cska tollhegyet, haszn�lt b�lyeget,
gombost�t,
gyertyav�get. T�bb mint k�t �ve gy�jt b�lyeget, sok sz�z van neki k�l�nb�z�
orsz�gokb�l egy
nagy albumban, amit majd a pap�rboltban elad, ha m�r tele lesz. A boltos addig is
ingyen adja
neki a f�zeteket, mert sok gyereket visz hozz� v�s�rolni. Az iskol�ban is folyton
�zletel, m�g
lott�t meg tombol�t is rendez. Azt�n megb�nja a v�s�rt, �s vissza akarja venni az
�ruj�t. Amit
kett��rt vett, azt a dupl�j��rt adja tov�bb. Sokat goly�zik, �s sosem vesz�t, a
r�gi �js�gokat
eladja a trafikban, �s egy kis f�zetbe minden �zletet feljegyez, csupa �sszead�s
meg kivon�s
az a blokk. Az iskol�ban csak a sz�mtant tanulja, �s csak az�rt v�gyik szorgalmi
jutalomra,
hogy ingyen mehessen b�bsz�nh�zba. Nekem tetszik ez a Garoffi, j�l sz�rakozom
rajta.
Boltost j�tszottunk ma, s�lyokkal, m�rleggel, mindennek tudja az �r�t, ismeri a
s�lyokat, �s
olyan �gyesen teker staniclit, mint egy igazi boltos. Azt mondja, ha befejezi az
iskol�t, �zletet
nyit, valami �jfajta keresked�st, amit � tal�lt ki.
�r�mm�morban �szott, amikor adtam neki n�h�ny k�lf�ldi b�lyeget, �s pontosan meg
tudta
mondani, mennyi az �rfolyama a gy�jt�k k�zt. Ap�m �gy tett, mintha �js�got olvasna,
de
benn�nket figyelt, �s nagyon j�l mulatott.
Garoffinak mindig tele az �sszes zsebe �ruval, b�, hossz� fekete kab�ttal takarja
el, �s mindig
olyan gondterhelt �s elfoglalt, mint egy igazi �zletember. De a b�lyegalbuma a
sz�v�gye, a
legf�bb kincse, folyton arr�l besz�l, mint aki nagy vagyont akar keresni vele. Az
oszt�lyt�r-
saink fukarnak, uzsor�snak cs�folj�k. Nem tudom, �n szeretem, sok mindent lehet
tanulni
t�le, olyan, mint egy feln�tt. Coretti, a fakeresked� fia szerint az anyja �let��rt
se adn� oda a
b�lyegeit. Ap�m m�sk�nt gondolja.
- Ne �t�lkezz elhamarkodottan - mondta -, a b�lyeg a szenved�lye, de sz�ve az�rt
van.

HI�S�G
5. h�tf�
Tegnap a Rivoliban voltam s�t�lni Votinival meg a pap�j�val. A Dora Grossa utc�n
l�ttuk
Stardit, azt, aki beler�g mindenkibe, ha �ra k�zben zavarj�k, egy k�nyvesbolt el�tt
c�vekelt
le, egy t�rk�pet n�zett. Isten tudja, mi�ta �llhatott m�r a kirakat el�tt, m�g az
utc�n is tanulni
szokott - �ppen hogy csak k�sz�nt, udvariatlan egy fi�.
Votini ki volt �lt�zve, ak�r egy p�va: pirossal kivarrott szatty�nb�r csizm�t,
h�mzett, selyem-
bojtos ruh�t, feh�r h�dpr�m kalapot viselt, m�g zseb�r�ja is volt. De ez�ttal p�rul
j�rt a
p�v�skod�s�val. M�r j� ideje s�t�lgattunk a parkban, amikor Votinival
el�reszaladtunk, a
pap�j�t j�l lehagytuk, mert nagyon lassan ment. Meg�lltunk egy k�padn�l, egy
szeg�nyesen
�lt�z�tt fi� mellett, f�radtan, lehajtott fejjel �ld�g�lt a padon. Egy b�csi, az
apja lehetett, f�l-
al� s�t�lt a f�k alatt, �s �js�got olvasott. Le�lt�nk. Votini k�z�pre ker�lt.
Esz�be jutott a sz�p
ruh�ja, s azt akarta, hogy csod�lja meg �s irigyelje a mellette �l� fi�.
- L�ttad a csizm�mat? - k�rdezte t�lem, s f�lemelte a l�b�t. Az�rt mondta, hogy a
m�sik fi�
megn�zze. De az r� se heder�tett.
Erre leengedte a l�b�t, a selyembojtjait kezdte mutogatni, �s a fi�ra sand�tva
k�z�lte, hogy a
selyembojtok nincsenek �ny�re, ki akarja cser�lni ez�stgombokra. A fi� erre se
figyelt oda.
Votini ekkor az ujj�n p�rgette a feh�r h�dpr�m kalapot. A fi� azonban, mintha
sz�nd�kosan
tette volna, egy pillant�sra se m�ltatta.
Votini m�rgesen el�vette zseb�r�j�t, f�lkattintotta, s megmutatta a kerekeket. A
fi� mereven
maga el� n�zett.
- Aranyozott ez�st? - k�rdeztem.
- Nem - felelte -, tiszta arany.
- Az nem lehet - tiltakoztam -, ez�st is kell, hogy legyen benne.
- Dehogyis - ellenkezett, �s a fi� orra el� dugta az �r�t, hogy n�zze m�r meg: -
D�ntsd el te -
mondta neki -, most n�zd meg, tiszta arany vagy se?
- Nem tudom - v�laszolta a fi� sz�razon.
- �, �, de fenn hordja valaki az orr�t! - ki�ltott fel d�h�sen Votini.
Az �desapja k�zben oda�rt, �s meghallotta. R�n�zett a mellett�nk �l� fi�ra, azt�n
kem�nyen
r�sz�lt Votinira:
- Hallgass m�r el! - odahajolt a f�l�hez, s hozz�tette: - Vak.
Az oszt�lyt�rsam �sszerezzent, f�lpattant, s a fi� arc�ba n�zett. L�tta, hogy a
pupill�ja �veges,
�lettelen.
Votini n�m�n, les�t�tt szemmel, megsz�gyen�lten �lldog�lt.
- Nagyon-nagyon sajn�lom... - dadogta azt�n - ...nem tudtam.
A vak fi� mindentud�an �s szomor�an mosolygott.
- Semmi baj.
H�t igen, hi� ez a Votini, de nem sz�vtelen. Az eg�sz �ton komoly volt, egyszer sem
nevetett.

AZ ELS� H�
10. szombat
V�ge a s�t�knak a Rivoliban. Meg�rkezett a gyerekek �r�me, lehullott az els� h�.
Tegnap este
kezdett esni, s�r�, nagy pelyhekben, olyan volt, mint a j�zminvir�g. J� n�zni
d�lel�tt az
iskol�ban, amint neki�t�dnek az ablak�vegnek, �s f�ltornyosulnak a p�rk�nyon. A
tan�t� �r is
kez�t d�rzs�lgetve n�zte, s mindenki �r�lt, hogy h�goly�t csin�lhat, meg azt�n j�g
is lesz, s
arra is j� gondolni, hogy milyen remek ilyenkor k�r�l�lni a meleg k�lyh�t.
Csak Stardi nem t�r�d�tt a h�val, teljesen belemer�lt a leck�j�be, �kl�t a
hal�nt�k�hoz
szor�totta, ahogy szokta.
H�t m�g akkor milyen vid�man voltunk, amikor kij�tt�nk az iskol�b�l! F�l-al�
nyargal�sz-
tunk, kiab�ltunk, handaband�ztunk, belemarkoltunk a h�ba, s �gy ugr�ndoztunk, mint
a kis-
csik�k. A sz�l�k feh�r erny� alatt v�rtak r�nk, a rend�r sisakja is feh�r lett, a
t�sk�nkat is
n�h�ny pillanat alatt belepte a h�. Alig b�rtunk magunkkal, mindenki �r�lt, m�g
Precossi, a
kov�cs fia is, az a s�padt gyerek, aki sose nevet, meg Robetti is, aki az omnibusz
el�l
elr�ntotta azt a kisfi�t, �s most mank�val ugr�ndozik szeg�nyke. A calabriai fi�,
aki m�g sose
l�tott havat, gomb�cot gy�rt bel�le, �s �gy ette, mint az �szibarackot. Crossi, a
z�lds�ges fia,
telerakta vele a t�sk�j�t. A kis k�m�vesen meg hal�lra nevett�k magunkat; amikor
apa
holnapra megh�vta, �ppen tele volt a sz�ja h�val, �s se kik�pni, se lenyelni nem
merte, csak
�llt ott teli sz�jjal.
A tan�t� n�nik is kiszaladtak, s vel�nk �r�ltek, m�g az els�s tan�t� n�nim is
kij�tt. Hogy
szaladt szeg�nyke a h�ban! Z�ld f�tyl�val eltakarta az arc�t, �s k�h�g�tt.
A szomsz�d l�nyiskol�b�l sz�z meg sz�z l�ny rohant ki, vis�toztak, ugr�ndoztak a
feh�r
sz�nyegen, a tan�t�, a pedellus meg a rend�r nem gy�z�tt kiab�lni:
- Menjetek haza! Hazafel�! - K�zben a sz�jukba rep�lt a h�, a bajszuk, a szak�lluk
csupa
feh�r lett. De �k is nevettek, hogy milyen nagyon �r�l�nk a t�lnek...
�r�lt�k a t�lnek... Pedig sok gyereknek nincs meleg ruh�ja, cip�je, nem v�rja �ket
meleg
k�lyha. Ezr�vel vannak, akik csak hossz� gyalogl�ssal �rnek be a faluba, v�rosba, s
fagyos
kez�kben m�g egy-egy has�b f�t is vinni�k kell, hogy bef�thessenek az iskol�ban.
Sz�z�val
akadnak iskol�k, melyeket j�form�n betemet a h�, kietlenek �s s�t�tek, mint egy
barlang, a
gyerekek majd megfulladnak a f�stben, vagy vacog a foguk a hidegt�l, �s rettegve
n�zik a
sz�nni nem akar� h�es�st, mert egyre t�bb �s t�bb h� halmoz�dik a t�voli h�zuk
tetej�re, s
lavin�val fenyeget. Ti �nneplitek a telet, gyerekek. De gondoljatok arra a sok ezer
emberre,
akiknek a t�l csak nyomor�s�got �s hal�lt jelent.
�desap�d

A KIS K�M�VES
11. vas�rnap
A kis k�m�ves j�tt el ma hozz�nk, apj�t�l levetett zsin�ros kab�tja feh�r volt a
m�szt�l meg a
gipszt�l. A legink�bb ap�m akarta, hogy elj�jj�n.
Mennyit nevett�nk neki! Amikor bej�tt, s levette �cska sipk�j�t, am�gy havasan
belegy�rte a
zseb�be, azt�n olyan hanyag j�r�ssal l�pdelt, mint egy f�radt munk�s, almak�p�t �s
krumpli-
orr�t ide-oda forgatta, �s amikor az eb�dl�ben megl�tott egy k�pet (Rigolett�t
�br�zolja, a
p�pos boh�cot), el�adta a h�res-nevezetes tudom�ny�t: pomp�s ny�lpof�t v�gott. Amit
nem
lehet nevet�s n�lk�l meg�llni.
�p�t�kock�kkal j�tszottunk: k�sz csoda, milyen rettent� �gyesen k�sz�t tornyokat,
hidakat, �s
nagyon komolyan dolgozik rajtuk, egy feln�tt se lehet t�relmesebb. K�t torony k�zt
a csa-
l�dj�r�l besz�lt: padl�sszob�ban laknak, az apja esti iskol�ba j�r, olvasni tanul,
az �desanyja
Biell�ba val�si. Nagyon szerethetik a gyerek�ket, mert b�r szeg�nyesen van �lt�zve,
de j�
melegen. �s sz�pen meg van foltozva minden ruh�ja, a nyakkend�j�n is l�tszik, hogy
a
mam�ja k�t�tte meg. A pap�ja nagy, magas ember, ak�r egy �ri�s, alig f�r be az
ajt�kon. De
nagyon j� ember, a fi�t ny�lpof�csk�nak h�vja. A gyerek viszont kicsi.
N�gykor uzsonn�ztunk, kenyeret �s mazsol�t, a kanap�n �lt�nk, �s amikor f�l�lltunk,
nem
tudom mi�rt, de apa nem akarta, hogy leporoljam a h�tt�ml�t, amikor a kis k�m�ves
kab�tj�t�l m�szporos lett. Elkapta a kezem, �s azt�n titokban � tisztogatta le.
J�t�k k�zben a kis k�m�vesnek leesett egy gomb a zubbony�r�l, any�m f�lvarrta, a
kis
k�m�ves eg�szen belepirult, �gy csod�lkozott, �s olyan zavarba j�tt - m�g a
l�legzet�t is
visszafojtotta.
Azt�n megmutattam neki a karikat�raalbumot, �s tal�n nem is tudott r�la, de minden
torzk�pet sorra ut�nzott, �s olyan j�l, hogy a papa is nevetett. A pajt�som meg
olyan boldog
volt, hogy indul�skor elfelejtette f�ltenni a sapk�j�t, �s a l�pcs�fordul�n m�g
egyszer
ny�lpof�t v�gott nekem.
A ny�lpof�t Antonio Rabucc�nak h�vj�k, nyolc�ves �s nyolch�napos...
Tudod, fiam, mi�rt nem akartam, hogy letisztogasd a kanap�t? Mert ha megl�tja a
bar�tod,
szemreh�ny�snak veszi, hogy bepiszk�totta. �s ez nem volna rendj�n: el�sz�r is nem
sz�n-
d�kosan tette, m�sodszor, mert az �desapja ruh�j�ban volt, aki munka k�zben lett
m�szporos,
�s aki dolgozik, az nem piszkos - az poros, meszes vagy amit akarsz, de nem
piszkos. A
munk�t�l nem lesz piszkos az ember. Sose mondd egy munk�b�l j�v� emberre, hogy
piszkos.
Ink�bb azt mondd, l�tszik a ruh�j�n, hogy dolgozott. Ezt ne felejtsd el. �s szeresd
a kis
k�m�vest, mert a pajt�sod �s mert munk�sgyerek.
�desap�d

A H�GOLY�
16. p�ntek
Csak esik, esik a h�, �s tegnap d�lel�tt r�ms�ges dolog t�rt�nt, amikor kij�tt�nk
az iskol�b�l.
Egy csapat fi� h�goly�zott, de most m�r vizes a h�, �s olyan kem�ny �s neh�z a
h�goly�, mint
egy k�. Sok ember j�tt-ment a j�rd�n.
Egy b�csi kiab�lt:
- Hagyj�tok abba, fi�k! - �s ebben a pillanatban a m�sik oldalr�l �les ki�lt�s
hallatszott, �s
l�ttuk, hogy egy �regembernek leesik a kalapja, � maga megt�ntorodik, arc�hoz kapja
a kez�t,
�s mellette egy fi� azt kiab�lja:
- Seg�ts�g! Seg�ts�g!
Mindenfel�l odarohantak. Az �regembert eltal�lta a szem�n egy h�goly�. A gyerekek
menten
sz�tspricceltek. �n a k�nyvesbolt el�tt v�rtam a pap�ra, aki bent volt, �s l�ttam,
amint n�h�ny
oszt�lyt�rsam odaj�n, �s az emberek k�z� vegy�l; �gy tettek, mintha a kirakatokat
n�zn�k.
K�zt�k volt Garrone a szok�sos kenyer�vel, Coretti, a kis k�m�ves, Garoffi, a
b�lyeggy�jt�.
K�zben nagy t�meg gy�lt az �reg b�csi k�r�, egy rend�r is volt ott, ide-oda
rohang�ltak az
emberek, �s k�rdez�sk�dtek:
- Ki volt az? Ki volt az? Te? Mondj�tok meg, ki tette? - �s a gyerekek kez�t
n�zt�k, hogy ki�
havas.
Hallottam, hogy Garrone halkan azt mondja Garoffinak:
- Menj, jelentkezz, gy�vas�g volna, ha engedn�d, hogy m�st fogjanak el.
- Nem sz�nd�kosan csin�ltam! - felelte Garoffi, �s �gy reszketett, mint a
ny�rfalev�l.
- Az mindegy. K�teless�ged, hogy sz�lj! - hajtogatta Garrone.
- Nem merek!
- Szedd �ssze magad, veled megyek.
A rend�r meg a t�bbi ember egyre hangosabban ki�ltozott:
- Ki volt az? Ki? A szem�vege belement a szem�be! Megvak�tott�k! Gazemberek!
Azt hittem, Garoffi menten �sszeesik.
- Gyere - sz�lt r� Garrone hat�rozottan -, majd �n megv�dlek.
A karj�n�l fogva l�kd�ste el�re, s k�zben �gy t�mogatta, mint egy beteget. Az
emberek
n�zt�k, s azonnal tudt�k, mir�l van sz�, n�h�nyan f�lemelt �k�llel rohantak
fel�j�k. De
Garrone el�j�k �llt.
- T�z feln�tt menne egy gyereknek? - kiab�lta. Erre az emberek visszah�z�dtak, egy
rend�r
k�zen fogta Garoffit, a t�meg utat nyitott. A rend�r egy sz�razt�szt�t �rus�t�
boltba vezette
Garoffit, ahov� a sebes�ltet is bevitt�k.
�n m�r az el�bb l�ttam, hogy a sebes�lt egy �reg tisztvisel�, a mi h�zunkban lakik,
a negyedik
emeleten, az unoka�ccse is vele lakik. A sebes�lt egy sz�ken �lt, �s zsebkend�t
szor�tott a
szem�re.
- Nem sz�nd�kosan tettem! - habogta Garoffi, f�lholtan az ijeds�gt�l. - Nem
sz�nd�kosan
tettem!
K�t-h�rom ember bel�kte az �zletbe.
- T�rden �llva k�rj bocs�natot! - parancsoltak r�, �s a f�ldre tasz�tott�k.
K�t er�s kar azonban talpra r�ntotta, �s hat�rozott hangon azt mondta:
- Nem, emberek! - Az igazgat�nk volt, aki mindent l�tott. - Volt b�tors�ga, hogy
jelentkezz�k,
teh�t nincs joguk, hogy megal�zz�k - tette hozz�.
Nagy cs�nd lett.
- K�rj bocs�natot! - sz�lt az igazgat� �r Garoffinak. Garoffi s�rva fakadt,
�t�lelte az �reg-
ember t�rd�t, az meg tapogat�zva kereste a gyerek fej�t, �s megsimogatta a haj�t.
- Na, gyerek, menj haza! - mondt�k erre a t�bbiek. �desap�m kivitt a t�megb�l, �s
m�r az
utc�n k�rdezte:
- Enrico, hasonl� esetben volna b�tors�god jelentkezni?
Azt mondtam, hogy igen.
- Add becs�letszavadat - k�rte apa.
- Becs�letszavamra.

A TAN�T�N�K
17. szombat
Garoffi eg�sz nap reszketett, att�l f�lt, hogy a tan�t� �r alaposan megmossa a
fej�t, de a tan�t�
�r nem j�tt be, �s a helyettese is hi�nyzott, �gyhogy Cromi tan�t� n�ni volt
vel�nk. � a
legid�sebb, k�t nagy fia van, �s n�h�ny anyuk�t, akinek a gyereke most hozz�nk j�r,
� tan�tott
�rni-olvasni.
Ma szomor� volt, mert az egyik fia beteg. Amikor bej�tt az oszt�lyba, nagy l�rma
t�madt, de �
csak sz�p nyugodtan annyit mondott:
- Tisztelj�tek �sz fejemet, nemcsak tan�t� n�ni vagyok, hanem anyuka is.
Senki se mert megsz�lalni, m�g a teny�rbe m�sz� k�p� Franti is csak titokban
cs�folta ki.
Cromi tan�t� n�ni oszt�ly�ba az �cs�m tan�t�n�j�t, Delcatit k�ldt�k, az � hely�re
meg azt, akit
"kis ap�c�nak" bec�znek, mert mindig s�t�t ruh�t visel, fekete k�t�nnyel, az arca
picike �s
feh�r, a haj�t lesim�tva hordja, �s olyan tiszta a szeme, ak�r egy gyereknek, a
hangja
v�konyka, mintha mindig im�dkozna.
Any�m nem is �rti: olyan f�l�nk �s szel�d, a hangj�t sose emeli fel, alig hallani,
nem kiab�l,
nem d�h�ng, n�la m�gis j�k a gyerekek, a legv�sottabbak is meghuny�szkodnak; ha
f�lemeli
az ujj�t, olyan cs�nd van az oszt�ly�ban, mint a templomban - ez�rt is h�vj�k kis
ap�c�nak.
De egy m�sik tan�t� n�ni is nagyon tetszik: az els� oszt�ly az �v�, eg�szen fiatal,
r�zs�s arc�n
k�t g�dr�cske van, piros tollas kalapot hord, a nyak�ban s�rga kis �vegkereszt l�g.
Mindig
j�kedv�, �s az oszt�lya is vid�m, sokat mosolyog; amikor csilingel� hangj�n kiab�l,
az olyan,
mintha �nekelne, a p�lc�j�val az asztalt veri, �s tapsol, ha cs�ndet akar, �s
amikor v�ge a
tan�t�snak, folyton a gyerekek k�zt szaladg�l, hogy �lljanak sorba. Az egyiknek a
gall�rj�t
igaz�tja meg, a m�siknak begombolja a kab�tj�t, nehogy megf�zzon, m�g az utc�ra is
ut�nuk
megy, nehogy hajba kapjanak, �s a sz�l�knek rim�nkodik, ne b�ntess�k meg otthon a
gyerekeket, a k�h�g�s�knek cukork�t ad, �s ha f�zik a kez�k, odaadja a muffj�t. A
kisebbek
egy pillanatra se hagyj�k b�k�n, simogatj�k, k�vetelik, hogy puszilja meg �ket, a
f�tyl�t, a
kab�tj�t huzig�lj�k, � meg hagyja, csak nevet, mindet megcs�kolgatja, �s mindig
k�cosan,
rekedten ker�l haza, eg�szen kif�rad, de boldogan mosolyog a g�dr�csk�ivel, m�g a
piros toll
is nevet a kalapj�n. Rajzot is tan�t, �s � tartja el az anyuk�j�t meg az �ccs�t.

L�TOGAT�BAN A SEBES�LTN�L
18. vas�rnap
A piros tollas tan�t� n�nihez j�r az unoka�ccse annak az �reg tisztvisel� b�csinak,
akinek a
szem�t Garoffi h�labd�ja megsebes�tette. L�ttuk is ma a fi�t a nagyb�tyj�n�l, aki
�gy b�nik
vele, mint a saj�t gyerek�vel. �ppen befejeztem a j�v� heti elbesz�l�s m�sol�s�t az
a c�me,
hogy A kis firenzei c�m�r�, a tan�t� �r adta ide -, amikor ap�m sz�lt:
- Menj�nk f�l a negyedikre, n�zz�k meg, hogy van a szeme annak a b�csinak.
F�lhom�lyos szob�ba l�pt�nk be, az �reg b�csi p�rn�kkal felt�masztva �lt az �gyban,
mellette
a feles�ge, �s a sarokban ott j�tszott az unoka�ccse is. A sebes�ltnek be volt
k�tve a szeme.
Nagyon �r�lt ap�mnak, le�ltetett benn�nket, �s elmondta, hogy m�r jobban van, nem
veszti el
a szem�t, n�h�ny nap m�lva eg�szen meggy�gyul.
- Szerencs�tlen v�letlen volt - tette hozz� -, nagyon b�nt, hogy annyira megijedt
az a szeg�ny
fi�.
Azt�n az orvost eml�tette, hogy most kell j�nnie. �ppen itt tartott, amikor
cs�ngettek.
- A doktor - mondta a feles�ge.
Kiny�lt az ajt�... �s kit l�tnak szemeim? Garoffit, hossz� kab�tj�ban, les�t�tt
szemmel �ll a
k�sz�b�n, nem mer beljebb l�pni.
- Ki az? - k�rdezte a beteg.
- Az a fi�, aki a h�labd�t dobta - felelte ap�m.
Erre a b�csi:
- �, szeg�ny fiam, gyere, gyere ide! Az�rt j�tt�l, hogy megk�rdezd, hogy van a
sebes�lt, ugye?
H�t jobban van, nyugodj meg, jobban, m�r majdnem meggy�gyult. Gyere csak.
Garoffi zavar�ban se l�tott, se hallott, elindult az �gy fel�, de alig tudta
visszatartani a
k�nnyeit. Az �reg b�csi megsimogatta, de Garoffi nem b�rt megsz�lalni.
- K�sz�n�m - nyugtatgatta a beteg -, mondd csak meg a sz�leidnek, hogy minden
rendben
van, ne agg�djanak.
Garoffi azonban nem mozdult, csak �llt ott, mint aki mondani szeretne valamit, de
nem mer.
- Mit akarsz mondani? Mit?
- �n... semmit.
- Akkor isten veled, fiacsk�m! Viszontl�t�sra! Menj csak, �s nyugodj meg.
Garoffi elment az ajt�ig, ott legy�kerezett, visszafordult a b�csi unoka�ccse fel�,
aki nagy
k�v�ncsis�g�ban ut�naeredt. Azt�n Garoffi hirtelen el�vett valamit a kab�tja al�l,
�s a fi�
kez�be nyomta.
- Ezt neked hoztam - ezzel m�r el is inalt.
A fi� odavitte az �gyhoz, amit kapott. Megn�zt�k, az volt r��rva: Aj�nd�k.
Belekukkantottak,
�s csod�lkozva ki�ltottak f�l.
A h�res-nevezetes b�lyegalbum volt! Garof�i erre alapozta minden rem�nys�g�t, ebbe
�lt annyi
munk�t. Szeg�ny fi� legf�bb �r�me, f�ltett kincse, s most elaj�nd�kozta, csak hogy
meg-
bocs�ssanak neki.

A KIS FIRENZEI C�M�R�

(A tan�t� �r decemberi elbesz�l�se)
Negyedik elemibe j�rt. Egy firenzei vas�ti hivatalnok legid�sebb fia volt. Tizenk�t
�ves,
kedves, fekete haj�, feh�r b�r� gyerek, apja keveset keresett, a csal�d nagy volt,
sokat n�l-
k�l�ztek. Sz�lei nagyon szerett�k, eln�z�en �s j�l b�ntak vele. Apja csak egy
dologban nem
ismert tr�f�t: a tanul�sban. Sokat k�vetelt, a fi�nak min�l el�bb �ll�shoz kell
jutnia, hogy
seg�thessen a csal�don. S ha valaki gyorsan akar el�rni valamit, akkor sokat kell
dolgoznia. A
fi� tanult is rendesen, �desapja m�gis mindig buzd�totta. A f�rfi nem volt m�r
fiatal, �s a sok
munka is id� el�tt meg�reg�tette. A hivatali munk�j�n k�v�l m�sol�st is v�llalt, s
f�l �jszak�t
az asztaln�l g�rnyedezett. Az ut�bbi id�ben egy k�nyves lapkiad�nak dolgozott, az
el�fizet�k
nev�t �s c�m�t �rta pap�rcs�kokra, amiket azt�n az �js�gokra ragasztottak. Minden
�tsz�z
c�mszalag�rt h�rom l�r�t kapott. Nagy, szab�lyos bet�kkel �rt.
F�raszt� munka, gyakran panaszkodott is a csal�dj�nak:
- Eg�szen t�nkremegy a szemem. Kimer�t� ez az �jszakai munka.
Egyszer a fia azt tal�lta mondani:
- Papa, hadd csin�ljam egy kicsit helyetted. Tudod, �ppen olyan az �r�som, mint a
ti�d.
�desapja azonban tiltakozott:
- Nem, fiacsk�m, neked tanulnod kell. Az iskola sokkal fontosabb a
c�mszalagjaimn�l. Nem
visz r� a l�lek, hogy ak�r egy �r�dat is elraboljam. K�sz�n�m, de nem akarom, ne is
besz�lj�nk r�la.
A fi� tudta, hogy ezekben a dolgokban apja k�rlelhetetlen, nem is er�sk�d�tt.
Ink�bb a tettek
mezej�re l�pett.
Tudta, hogy �desapja pontosan �jf�lkor hagyja abba a munk�t, s megy a h�l�szob�ba.
H�be-
h�ba hallotta is, hogy amikor �jf�lt �t az �ra, megreccsen a sz�k, s f�lhangzanak
apja l�ptei.
Az egyik �jjel megv�rta, m�g lefekszik, akkor sz�p halkan fel�lt�z�tt, tapogat�zva
a kis
szob�ba ment, meggy�jtotta a petr�leuml�mp�t, s oda�lt az �r�asztalhoz, melyen az
�res
pap�rcs�kok sorakoztak, mellett�k a c�mjegyz�k. Nekil�tott, gondosan ut�nozta apja
�r�s�t.
J�kedv�en, el�gedetten dolgozott, b�r egy kicsit f�lt. A k�sz szalagok sz�pen
gyarapodtak.
Id�nk�nt letette a tollat, megd�rzs�lgette a kez�t, azt�n m�g gyorsabban folytatta
a munk�t,
k�zben f�lelt �s mosolygott. Sz�zhatvanat �rt meg: egy l�ra!
Ekkor abbahagyta, hely�re tette a tollat, eloltotta a l�mp�t, s l�bujjhegyen
visszalopakodott az
�gy�ba.
D�lben az �desapa j�kedv�en �lt asztalhoz. Az �gvil�gon semmit se vett �szre.
G�piesen
szokott dolgozni, �r�ra m�rte a munk�t, �s a szalagokat csak m�snap sz�molta meg.
- Na, Giulio - veregette meg a fi� v�ll�t -, t�bbet b�r m�g az ap�d, mint
gondoln�d! Az �jjel
k�t �ra alatt j� egyharmaddal t�bbet �rtam meg, mint m�skor. Gyors m�g a kezem, �s
a
szemem is tudja a k�teless�g�t.
Giulio boldogan mondogatta mag�ban: "Szeg�ny papa, a p�nzen k�v�l m�g azt az �r�met
is
megszerzem neki, hogy azt hiszi, megfiatalodott. Csak �gy tov�bb!"
Annyira f�lbuzdult a sikeren, hogy a k�vetkez� �jjel ism�t f�lkelt, �s munk�hoz
l�tott. �s ez
�gy ment �jszak�kon �t. Apja nem vett �szre semmit, csak egyszer ki�ltott f�l
vacsor�n�l:
- Hogy mennyi petr�leum fogy mostan�ban! Furcsa!
Giulio �sszerezzent, de azt�n m�sra terel�d�tt a sz�. �s az �jszakai munka folyt
tov�bb.
Csakhogy ezzel az �r�k�s virraszt�ssal sosem pihente ki mag�t, s reggel f�radtan
kelt fel, az
esti lecketanul�skor pedig alig b�rta nyitva tartani a szem�t. Egyik este -
�let�ben el�sz�r -
elaludt a f�zet f�l�tt.
- Hah�, hah�! �breszt�! - ki�ltott r� az apja, s �sszecsapta tenyer�t.
Giulio �sszerezzent, �s �jra munk�hoz l�tott. A k�vetkez� napokon azonban
megism�tl�d�tt a
dolog, s�t, m�g rosszabb lett a helyzet: elb�biskolt a k�nyvek f�l�tt, a szokottn�l
k�s�bb kelt,
s egy�ltal�n nem f�lt a foga a tanul�shoz.
�desapja figyelni kezdte, gondolkod�ba esett, v�g�l szemreh�ny�sokat tett a fi�nak.
Nem kellett volna.
- Giulio - kezdte egy reggel -, megv�ltozt�l, nem vagy m�r olyan �szinte, mint
r�gen. Nem
tetszik ez nekem. Vigy�zz, fiam, minden rem�nys�g�nk tebenned van. El�gedetlen
vagyok
veled, �rted?
�lete els� komoly szid�s�ra a fi� megzavarodott.
"Bizony - gondolta -, nem mehet �gy tov�bb. Abba kell hagynom."
Aznap este azonban �desapja vid�man jelentette be:
- Tudj�tok, hogy ebben a h�napban harminck�t l�r�val t�bbet kerestem a c�m�r�ssal,
mint a
m�lt h�napban? - Ezzel egy t�lca s�tem�nyt var�zsolt el� az asztal al�l: a
gyerekeknek vette,
hadd �nnepelj�k meg a rendk�v�li keresetet.
A gyerekek tapsoltak �r�m�kben, Giulio pedig �sszeszedte mag�t, s arra gondolt:
"Nem, szeg�ny papa, nem hagyhatom abba, ink�bb �sszeszor�tom a fogam, �s eg�sz nap
tanulok, de folytatom, �rte �s mindny�junk�rt."
- Harminck�t l�r�val t�bb! - tette hozz� �desapja. - Igaz�n �r�l�k... De ezzel a
gyerekkel -
mutatott Giuli�ra - gondban vagyok.
Giulio sz�tlanul, visszafojtott k�nnyekkel fogadta a szemreh�ny�st, de nagy
b�kess�get is
�rzett. �s folytatta a munk�t. Csakhogy egyre f�radtabb lett, m�r alig tudta
tartani mag�t. K�t
h�napja dolgozta m�r v�gig a f�l �jszak�t. Apja folyton szidta, s egyre jobban
haragudott r�.
Az egyik nap azt�n bement az iskol�ba �rdekl�dni, s a tan�t� �r ezzel fogadta:
- H�t valahogy elboldogul a fi�, mert van esze. Csak a r�gi szorgalom hi�nyzik
bel�le. Eg�sz
nap b�biskol, �s�tozik, sosem figyel. A fogalmaz�sokat �sszecsapja, az �r�sa
cs�nya. Sokkal,
de sokkal t�bbre volna k�pes!
Aznap este apja f�lrevonta Giuli�t, s olyan kem�nyen besz�lt vele, mint m�g soha.
- Giulio, l�tod, mennyit dolgozom, eg�szen belebetegszem, csak hogy a csal�d
boldoguljon.
�s te nem seg�tesz. Nem szeretsz benn�nket, se a sz�leidet, se a testv�reidet.
- Ne, papa, ne mondj ilyet! - fakadt s�rva a fi�, s m�r nyitotta a sz�j�t, hogy
mindent bevalljon.
�desapja azonban f�lbeszak�totta:
- Tudod, milyen helyzetben van a csal�d, tudod, hogy mindannyiunk j�akarat�ra �s
�ldozat-
k�szs�g�re sz�ks�g van. L�tod, ezent�l m�g t�bbet, k�tszer ennyit kell dolgoznom.
Azt
hittem, kapok sz�z l�ra jutalmat ebben a h�napban a vas�tt�l, de �pp ma reggel
tudtam meg,
hogy semmi se lesz bel�le!
Erre a h�rre Giulio menten visszanyelte kik�v�nkoz� vallom�s�t, �s elsz�ntan
megfogadta:
"Nem, papa, nem mondok el semmit. Meg�rz�m a titkot, �s tov�bb dolgozom �rted, m�s-
k�ppen k�rp�tollak a f�jdalom�rt, amit okoztam: t�bbet tanulok. De a legfontosabb,
hogy
seg�tsek neked p�nzt keresni, megk�nny�tsem a munk�dat, hiszen t�nkrem�sz bele".
�jabb k�t h�nap telt el: �jszaka munka, nappal k�ts�gbeesett k�nl�d�s �s keser�
apai szemre-
h�ny�sok. De a legrosszabb az volt, hogy az �desapa lassan elhideg�lt a fi�t�l,
ritk�n sz�lt
hozz�, �gy kezelte, mint egy rossz fi�t, akit�l m�r nem lehet v�rni semmit, m�g a
tekintet�t is
ker�lte. Giulio �szrevette, majd megszakadt a sz�ve, amikor apja h�tat ford�tott
neki, lopva
cs�kot k�ld�tt ut�na, �s a tekintete csupa gy�ng�ds�g �s szomor�s�g volt.
Lefogyott, megs�padt, s egyre nehezebben ment a tanul�s. Tudta, hogy egyszer abba
kell
hagynia, s minden este fogadkozott:
"Ma �jjel nem kelek f�l" - �m amikor �jf�lt �t�tt az �ra, k�ptelen volt betartani
�g�ret�t,
lelkifurdal�s fogta el, �gy �rezte, ha �gyban marad, elmulasztja k�teless�g�t,
megfosztja apj�t
�s a csal�dot egy eg�sz l�r�t�l. �s f�lkelt.
Sokszor megfordult a fej�ben, hogy apja egyszer f�l�bred, �s meglepi vagy
v�letlen�l
�szreveszi a csal�st, ha megsz�molja a c�mszalagokat - �s akkor persze v�ge az
eg�sznek, neki
nem k�ne megtennie azt a l�p�st, amire nem k�pes.
K�zben folytatta a munk�t.
Egyik este azonban olyasmit mondott az �desapja, ami d�nt� lett. Anyja r�n�zett, �s
�gy
tal�lta, hogy m�g a szokottn�l is s�padtabb �s ny�zottabb.
- Giulio, te beteg vagy - mondta, majd a f�rj�hez fordult: - Giulio beteg. N�zd,
milyen s�padt!
Giulio, f�j valamid?
Apja fut�lag r�pillantott.
- Ugyan, csak a rossz lelkiismeret b�ntja, att�l ilyen s�padt. Amikor szorgalmas �s
j� gyerek
volt, akkor bezzeg nem �gy festett!
- De h�t beteg! - ki�ltott f�l az �desanyja.
- Nem �rdekel - v�laszolta az apa.
Mintha t�rt d�ftek volna Giulio sz�v�be. Nem �rdekli az �desapj�t! �t, aki r�gebben
reszketett
�rte, ha csak elk�hintette mag�t...
"Nem, ap�m - mondta mag�ban szorong� sz�vvel -, most m�r igaz�n abbahagyom, nem
tudok
�lni, ha nem szeretsz, azt akarom, hogy megint szeress, elmondok mindent, nem
csaplak be
t�bb�, �gy tanulok, mint r�gen. Lesz, ami lesz, csak te szeress, �desap�m! Most
igaz�n
betartom, amit megfogadtam!"
�jf�lkor m�gis f�lkelt, ink�bb csak megszok�sb�l; s ha m�r fent volt, el akart
b�cs�zni a
b�k�s, �jszakai szob�t�l, ahol annyit k�rm�lt boldogan �s szeretettel, hogy
seg�thet. De ahogy
ott �llt, a l�mpa f�ny�n�l megl�tta az �resen feh�rl� c�mszalagokat, melyekre soha
t�bb� nem
�rja a k�zben k�v�lr�l megtanult neveket �s c�meket, szomor�s�g fogta el, hirtelen
mozdulattal
a toll�rt ny�lt, de levert egy k�nyvet.
Megfagyott ereiben a v�r. Ha apja f�l�bredt! Nem valami gonoszs�gon kapja rajta...
am�gy is
elhat�rozta, mindent bevall, m�gis... M�r hallja is l�pteit a s�t�tben; anyja
fel�bredt �s
megijedt. El�sz�r gondolt r�, hogy apja mennyire megsz�gyen�l, ha r�j�n. Megr�m�lt.
L�legzet�t visszafojtva f�lelt. Nem hallott semmit. A kilincsre figyelt - semmi.
Apja nem
�bredt fel. Megnyugodott. Az eg�sz h�z aludt.
�r�shoz l�tott. �s gy�ltek, gy�ltek a c�mszalagok. Lentr�l, a kihalt utc�r�l
hallotta a rend�r
�temes l�pteit, azt�n egy kocsi z�rg�tt el a h�z el�tt, majd egy id� ut�n eg�sz sor
kocsi haladt
el lassan. M�ly cs�nd, csak n�ha verte fel kutyaugat�s. K�rm�lt �s k�rm�lt.
K�zben �desapja eg�sz id� alatt a h�ta m�g�tt �llt. F�l�bredt, amikor leesett a
k�nyv, s meg-
v�rta az alkalmas pillanatot, a kocsiz�rg�s elnyomta l�ptei zaj�t meg az ajt�
nyikorg�s�t. Ott
�llt, �sz feje Giulio fekete feje f�l� hajolt, s n�zte, amint a pap�ron serceg a
toll, s egy pillanat
alatt kital�lt mindent, eml�kezett mindenre, tudott mindent. K�ts�gbees�s fogta el,
megb�n�s,
gy�ng�ds�g sz�gezte a fia h�ta m�g�.
Giulio hirtelen f�lki�ltott: k�t kar �lelte �t g�rcs�sen a fej�t.
- Papa, papa, ne haragudj! Bocs�ss meg! - sikoltotta, amikor meghallotta apja
s�r�s�t.
- Te, te bocs�ss meg nekem! - zokogta az �desapa, s fia homlok�t cs�kolta. - Most
m�r min-
dent �rtek, mindent tudok, nekem, nekem kell bocs�natot k�rnem t�led! Micsoda
�ldozatk�sz
fiam van nekem! Gyere, gyere velem!
�desanyja �gy�hoz vonszolta vagy ink�bb vitte.
- Cs�kold meg ezt a gyereket! Ez egy szent! H�rom h�napja virraszt �s dolgozik
�rtem, s �n
m�g szomor�tottam a sz�v�t, neki, a p�nzkeres�nek!
�desanyja a mell�re szor�totta, s egy ideig sz�lni sem tudott.
- Gyerekem, menj aludni, azonnal menj pihenni - mondta azt�n. - Vidd az �gyba! -
k�rte
f�rj�t.
Az apa szinte a karj�ban vitte a szob�j�ba, lefektette, simogatta, megigazgatta a
p�rn�j�t, a
takar�j�t.
- K�sz�n�m, papa - ism�telgette a fi� -, k�sz�n�m, de most fek�dj le. Olyan boldog
vagyok,
menj, fek�dj le, papa.
Apja azonban l�tni akarta, amint �lomba mer�l, ott �lt mellette, fogta a kez�t, s
azt mondo-
gatta:
- Aludj, aludj, �des fiacsk�m!
�s Giulio v�gre kimer�lten elszunnyadt, hossz�-hossz� �r�kig aludt, s h�napok �ta
el�sz�r
volt nyugodt pihen�se, �lmodott sz�peket. Has�ra s�t�tt a nap, mire fel�bredt.
El�sz�r csak
meg�rezte, azt�n meg is l�tta apja �sz fej�t az �gy sz�l�re hajtva - ott t�lt�tte
az �jszak�t, s
m�g aludt -, homloka �ppen a fi� sz�v�n nyugodott.

AZ AKARAT
28. szerda
Oszt�lyunkban Stardi az egyetlen, akinek volna ereje ahhoz, amit a firenzei fi�
megtett.
Ma d�lel�tt k�t dolog t�rt�nt az iskol�ban: Garoffi visszakapta a b�lyegalbum�t,
m�g h�rom
guatemalai b�lyeg is volt benne - h�napok �ta kutatott ut�nuk -, majd megbolondult
�r�m�-
ben. A m�sik esem�ny: Stardi �ll a m�sodik helyen a tanul�sban. Derossi ut�n r�gt�n
� k�vet-
kezik! Nagyon csod�lkoztunk. Ki gondolta volna okt�berben, amikor az apja behozta
abban
az �ri�si z�ld kab�tj�ban, s azt mondta a tan�t� �rnak:
- K�rem, legyen hozz� t�relemmel, neh�zfej� gyerek!
Eleinte mindenki fafej�nek h�vta. � viszont kijelentette:
- Vagy megszokom, vagy megsz�k�m - �s betegre tanulta mag�t, �jjel-nappal,
iskol�ban,
otthon, s�ta k�zben, �sszeszor�tott fogakkal, �k�lbe z�rt k�zzel, birkat�relemmel
tanult. Nem
t�r�d�tt a cs�fol�d�kkal, beler�gott abba, aki �ra alatt zavarta - makacsul j�rta a
maga �tj�t,
m�gnem majd� mindenkit megel�z�tt.
Egy kukkot se �rtett a sz�mtanb�l, fogalmaz�saiban hemzsegtek a hib�k, egy-egy
hosszabb
mondatot k�ptelen volt bemagolni - azel�tt. �s most: hib�tlanul �r, k�v�lr�l f�jja
a leck�t.
Messzir�l ler� r�la, hogy vasakarata van, l�tni a t�mzsi test�r�l, a sz�gletes
fej�r�l, nyaka
nincs is, a keze r�vid, vaskos, a hangja nyers. Mindenb�l tanul, m�g az
�js�gcikkekb�l, a
kif�ggesztett sz�nlapokb�l is, s ha hozz�jut t�z sold�hoz, rohan a k�nyvesboltba:
sz�p kis
k�nyvt�rat gy�jt�tt m�r �ssze. Egyszer j�kedv�ben kiszaladt a sz�j�n, hogy n�zzem
meg.
Am�gy senkivel se �ll sz�ba, nem is j�tszik vel�nk, a padban �l, hal�nt�k�hoz
szor�tott
�k�llel, mereven, mint egy k�szikla, �s csak a tan�t� �rra figyel. Mennyit
k�nl�dhatott szeg�ny
Stardi! Ma d�lel�tt a tan�t� �r t�relmetlennek �s rosszkedv�nek l�tszott, amikor
odaadta a
m�sodik helyet jelent� �rmet, m�gis azt mondta:
- Gratul�lok, Stardi, l�tj�tok, a t�relem r�zs�t terem.
De nem l�tszott elbizakodottnak, m�g csak el sem mosolyodott, vissza�lt a padba, �s
megint
hal�nt�k�hoz szor�totta az �kl�t, figyelmesen �s mozdulatlanul �lt, mint azel�tt.
De a legszebb az volt, amikor a kapun�l tal�lkozott a pap�j�val. Borb�ly az apja,
t�mzsi kis
ember, nagy az arca, �s vastag a hangja. Nem sz�m�tott r�, hogy a fia kit�ntet�st
kap, alig
akarta elhinni, a tan�t� b�csinak kellett meger�s�tenie. Akkor nagyot nevetett, �s
j� er�sen
megpaskolta a fia tark�j�t.
- Nah�t, ez der�k dolog, fiacsk�m - mondta j� hangosan -, csak �gy tov�bb, te kis
t�kfej! - �s
csod�lkozva mosolygott r�.
A gyerekek is nevettek k�r�l�tte, csak Stardi maradt komoly. Biztosan m�r a holnapi
leck�n
k�r�dz�tt.

H�LA
31. szombat
Bizonyos vagyok benne, hogy ez a Stardi nev� oszt�lyt�rsad sose panaszkodik a
tan�t�j�ra.
"A tan�t� �r t�relmetlennek �s rosszkedv�nek l�tszott" jegyzed meg szemreh�ny�an.
Gondold
csak meg, h�nyszor vagy te t�relmetlen, �s kivel? Az �desap�ddal, az �desany�ddal,
akikkel
szemben b�n a t�relmetlens�ged. Oka van a tan�t�dnak, ha n�ha kij�n a b�ket�r�sb�l.
Gondold csak el, h�ny �ve dolgozik gyerekekkel, s ha sok kedvess�ggel �s
szeretettel tal�lkozik
is, a h�l�tlan di�kokat is el kell viselnie, akik vissza�lnek j�s�g�val, nem
ismerik el a mun-
k�j�t, �s v�g�l t�bb keser�s�get kell lenyelnie, mint amennyi �r�m �ri. A hely�ben
a vil�g
legszentebb embere is kij�nne olykor a b�ket�r�s�b�l.
S ha tudn�d, h�nyszor megy tan�tani betegen, csak az�rt, mert a rosszull�te nem
olyan s�lyos,
hogy otthon maradhasson, s az�rt t�relmetlen, mert szenved, s nagyon f�j neki, hogy
�szre se
veszitek a betegs�g�t, s�t vissza�ltek vele! Becs�ld meg �s szeresd a tan�t�dat,
kisfiam! Ap�d
is tiszteli �s szereti, mert �let�t szenteli nektek, gyerekeknek, akik hamar
megfeledkeznek r�la.
Szeresd, mert �les�ti elm�det, �s nemesebb� teszi lelkedet, mert egyszer,
feln�ttkorodban,
amikor mi m�r nem lesz�nk, arca az eny�m mellett gyakran felsejlik majd el�tted, �s
f�jdal-
mat, f�radts�got l�tsz majd rajta, melyre most nem figyelsz, de harminc �v m�lva
b�nt majd. S
akkor sz�gyellni fogod, hogy nem szeretted el�gg�, hogy lelketlen�l viselkedt�l.
Szeresd a tan�t�dat, mert a n�piskolai tan�t�k nagy csal�dj�hoz tartozik:
�tvenezren �lnek
szerte Olaszorsz�gban, akik szellemi atyjai a milli�nyi hozz�d hasonl� gyereknek.
Munk�jukat
nem ismerik el rendesen, nem fizetik meg tisztess�gesen, pedig haz�nknak �k nevelik
a main�l
jobb nemzed�ket.
Nekem nem el�g az, ha engem szeretsz - szeretned kell mindenkit, aki j� hozz�d, s
sz�leid ut�n
els� helyen �ll a tan�t� �r. �gy szeresd, mint a b�ty�dat, �s akkor se haragudj r�,
amikor
megszid vagy amikor igazs�gtalannak �rzed. Szeresd, ha vid�m �s kedves, de m�g
jobban
szeresd, ha szomor�. Mindig szeresd. �s mindig tisztelettel ejtsd ki azt a sz�t,
hogy tan�t�,
mert a sz�l� ut�n a legszebb sz�, amivel az egyik ember a m�sikat illetheti.
�desap�d

JANU�R
A SEG�DTAN�T�
4. szerda
Igaza volt ap�nak: a tan�t� �r az�rt volt rosszkedv�, mert beteg. H�rom napja a kis
seg�dtan�t�
b�csi j�n helyette, olyan sima az arca, mint egy gyereknek.
Gonosz dolog t�rt�nt ma. M�r az els� k�t napon nagy l�rma volt az oszt�lyban, mert
a
seg�dtan�t� t�relmes ember, csak azt hajtogatja folyton:
- Maradjatok cs�ndben, k�rlek benneteket, maradjatok cs�ndben.
Ma d�lel�tt azt�n elszabadult a pokol. Olyan zsivaj volt, hogy a saj�t hangj�t se
hallotta, s
hi�ba figyelmeztetett, rim�nkodott. K�tszer az igazgat� b�csi is ben�zett. Falra
h�nyt bors�: a
zsibv�s�r egyre nagyobb lett. Garrone �s Derossi t�bbsz�r h�trafordult, pisszegett,
integetett,
hogy ez m�r t�bb a sokn�l. Senki se �gyelt r�juk. Csak Stardi maradt nyugton,
hal�nt�k�hoz
szor�tott �k�llel �lt, s tal�n h�res-nevezetes k�nyvt�r�n j�rt az esze, meg
Garoffi, a bagolyorr�
b�lyeggy�jt�: egy zsebtintatart�t k�sz�lt el�rverezni, s a jelentkez�k list�j�t
�rta �ssze. A
t�bbiek fecsegtek, vihogtak, a padba sz�rt tollhegyekkel cincogtak,
keny�rgalacsinnal cs�z-
liztak.
A seg�dtan�t� �r hol az egyik, hol a m�sik gyerek karj�t kapta el, megr�zta,
egyik�ket
ki�ll�totta - de hi�ba. M�r nem tudta, melyik szenthez foh�szkodjon.
- M�rt viselkedtek �gy? - rim�nkodott. - Azt akarj�tok, hogy engem vegyenek el�? -
�kl�vel
r�v�gott a tan�ri asztalra, s d�h�sen, majdnem s�rva kiab�lta:
- Cs�ndet! Cs�ndet! Cs�ndet!
M�g hallgatni is rossz volt. A l�rma egyre nagyobb lett. Franti megc�lozta egy
pap�rny�llal,
t�bben ny�vogtak, m�sok �sszeverekedtek. Le�rhatatlan felfordul�s volt. Azt�n ny�lt
az ajt�, s
bej�tt a pedellus:
- Tan�t� �r, az igazgat� �r h�vatja.
Szeg�nyke f�l�llt, �s k�ts�gbeesett mozdulattal kisietett. A l�rma n�tt�n-n�tt.
Garrone azon-
ban mag�b�l kikelve f�lpattant, s �k�lbe szor�tott k�zzel, a d�ht�l fojtott hangon
kiab�lta:
- Hagyj�tok abba! Komiszak vagytok! Vissza�ltek azzal, hogy olyan rendes ember. Ha
sz�tvern� a fejeteket, akkor bezzeg kussoln�tok! Gy�va banda! Az els�t, amelyik
megnyikkan,
kint megv�rom, �s esk�sz�m, ak�r az apja szeme l�tt�ra is kit�pem a f�l�t!
Elhallgattak. J� volt n�zni Garron�t, amint szikr�z� szemmel �llt az oszt�llyal
szemben.
Olyan volt, mint egy d�h�s kis oroszl�n. Egyenk�nt a szem�be n�zett minden
pimaszkod�nak
- sorra lehajtott�k fej�ket.
Amikor a seg�dtan�t� �r v�r�s szemmel visszaj�tt, egy pisszen�st se lehetett
hallani.
Elcsod�lkozott. Azt�n l�tta Garrone feld�lt, remeg� arc�t, s azonnal r�j�tt, mi
t�rt�nt.
- K�sz�n�m, Garrone - mondta szeretettel, mintha a testv�r�hez sz�lna.

STARDI K�NYVT�RA
6. p�ntek
Megl�togattam Stardit, az iskol�val szemben lakik, �s irigys�g fogott el, amikor
l�ttam,
milyen sz�p k�nyvt�ra van. Nincs sok p�nze, nem vehet sok k�nyvet, de nagy gonddal
�rzi az
iskolak�nyveit is meg a sz�lei aj�nd�kait is; ha p�nzt kap, f�lreteszi, �s a
k�nyvesboltban k�lti
el: sz�p kis k�nyvt�rat gy�jt�tt, s amikor az �desapja �szrevette, hogy fi�nak
szenved�lye lett
a k�nyv, vett neki egy sz�p z�ld f�gg�ny�s k�nyvespolcot di�f�b�l, s a k�nyveket
bek�ttette,
most olyan sz�n�ek a k�nyvek, amilyen Stardinak tetszik.
Megr�nt egy zsin�rt, sz�th�z�dik a z�ld f�gg�ny, s el�bukkan h�rom sor sz�nes
k�nyv, sz�p
rendben, f�nyesen, gerinc�k�n aranybet�k. Novell�sk�tetek; �tle�r�sok, versek - m�g
k�pes-
k�nyvek is vannak. �s nagyon j�l rendezi el a sz�neket, a feh�r k�nyvek mell�
pirosak
ker�lnek, a s�rg�k mell� feket�k, a k�kek mell� feh�rek, messzir�l is nagyon sz�pen
mutatnak.
Katal�gust is csin�lt. Mint egy igazi k�nyvt�ros. Mindig a k�nyvei k�zt matat,
porolgatja,
lapozgatja �ket, a k�t�s�ket n�zegeti. L�tni kell, milyen vigy�zva nyitja ki �ket
azzal a r�vid,
vaskos kez�vel, belef�j a lapok k�z�, hogy k�nnyebben ny�ljanak sz�t. Olyanok is,
ak�r az
�jak.
�n meg hogy t�nkreteszem a k�nyveimet! Stardi minden �j k�nyv�t �nnep�lyesen meg-
simogatja, a hely�re teszi, azt�n kiveszi, megn�zegeti minden oldalr�l, �gy
d�delgeti, mint egy
kincset. Egy �ll� �r�ig mutogatta �ket. Annyit olvas, hogy belef�jdul a szeme.
Az apja is bej�tt, megveregette a tark�j�t, t�lem pedig megk�rdezte azon a vastag
hangj�n:
- Na, mit sz�lsz ehhez a konok alakhoz? Megl�tod, ez viszi valamire!
Stardi a nem �ppen gy�ng�d simogat�s k�zben lehunyta szem�t, mint egy nagy
vad�szkutya.
Nem tudom, de �n nem merek viccel�dni vele, mintha nem is egy �vvel volna csak
id�sebb
n�lam! Amikor b�cs�z�skor azzal a mindig zord k�p�vel azt mondta: "Szervusz",
majdnem
azt feleltem: "Kezit cs�kolom!"
K�rdeztem is ap�t:
- Nem �rtem: nem l�ng�sz ez a Stardi, a modora se h�res, k�ls�re meg egyenesen
nevets�ges,
m�gis olyan tekint�lyesnek �rzem. Hogy van ez?
- Van tart�sa - magyar�zta ap�m.
- Egy �r�t voltam n�la, j�, ha �tven sz�t mondott, egyetlen j�t�kot se mutatott,
egyszer se
nevetett, m�gis sz�vesen voltam vele.
- Mert tiszteled - v�laszolta apa.

A KOV�CS FIA
11. szerda
Igen, csakhogy Precossit is tisztelem, s ezzel m�g keveset mondok. Precossi apja
kov�cs-
mester; s�padt, kicsi, szomor� szem� gyerek, mindig meg van ijedve, s olyan f�l�nk,
hogy
mindenkit�l bocs�natot k�r. Sokat betegeskedik, m�gis j�l tanul. Az apja sokszor
megy haza
bep�link�zva, ilyenkor minden ok n�lk�l megveri, a k�nyveit, az irk�it sz�tdob�lja.
Precossinak m�snap k�k foltok vannak az arc�n, n�ha f�l is dagad, a szeme �g a sok
s�r�st�l.
De soha nem panaszkodik az apj�ra.
- Megint b�ntott a pap�d! - mondj�k neki.
- Nem igaz! - tiltakozik. - Nem igaz! - Nehogy sz�gyenben maradjon az apja.
- Ezt a lapot nem te �getted el - mutat a tan�t� �r az egyik f�zet�re.
- De - mondja Precossi, �s remeg a hangja -, beleejtettem a t�zbe.
De mi tudjuk, hogy az apja r�szegen f�lr�gta az asztalt, �s a gyertya r�borult a
f�zet�re.
A mi h�zunkban laknak, egy padl�sszob�ban, a m�sik l�pcs�h�zban. A h�zmestern�
mindent
elbesz�l a mam�mnak, Silvia h�gom meg egyik nap a teraszon hallotta, hogy a pap�ja
lerugdosta a l�pcs�n, mert n�h�ny sold�t k�rt nyelvtank�nyvre.
Nem el�g, hogy az apja isz�kos, de a munk�t is nagy �vben ker�li, a csal�dja
�hezik. Precossi
sokszor nem kap otthon enni, Garrone adja neki oda a kenyer�t, azt r�gcs�lja
titokban, vagy a
piros tollas tan�t� n�ni, aki els�ben tan�totta, hoz neki egy alm�t. M�gse hallani
t�le soha:
"�hes vagyok, ap�m nem ad enni".
Az apja n�ha megv�rja, ha �ppen az iskola el�tt megy el, s�padt, alig b�r meg�llni
a l�b�n,
m�rges, haja a homlok�ba hullik, sapk�j�t f�lrecsapja. Szeg�ny Precossi mindig
reszket, ha
megl�tja az utc�n, de az�rt el�je szalad, mosolyog, az apja meg mintha nem is
l�tn�,
egy�ltal�n nem figyel r�. Szeg�ny Precossi!
A sz�tt�pett f�zeteit maga varrogatja �ssze, a leck�t k�lcs�nk�nyvekb�l tanulja,
rongyos ing�t
gombost�vel t�zi �ssze, siralom n�zni, ahogy �ri�si cip�j�ben, f�ldig �r�
nadr�gj�ban
torn�zik, a kab�tja meg olyan nagy, hogy k�ny�kig f�l kell t�rni az ujj�t. �s
k�zben tanul, t�ri
mag�t - az els�k k�zt lehetne, ha otthon nyugodtan tanulhatna.
Ma reggel �sszekarmolt arccal j�tt iskol�ba, r�gt�n mondt�k is neki:
- A pap�d volt, most m�r valld be, a pap�d csin�lta. Mondd meg az igazgat�
b�csinak, majd �
beid�zteti a rend�rs�gre.
Precossi v�r�s arccal, remeg� hangon m�ltatlankodott:
- Nem igaz! Nem igaz! Az �n ap�m sose ver meg!
Azt�n k�s�bb, �ra alatt, a padra potyogtak a k�nnyei, de amikor valaki r�n�zett,
mosolyogni
pr�b�lt. Szeg�ny Precossi!
Holnap elj�n hozz�nk Coretti, Derossi �s Nelli. Neki is megmondom, hogy j�jj�n el.
Meg
akarom uzsonn�ztatni, �s n�h�ny k�nyvet is szeretn�k adni neki, a feje tetej�re
�ll�tom a
lak�st, csak hogy elsz�rakoztassam, �s megt�m�m a zsebeit gy�m�lccsel, csak egyszer
l�tn�m
m�r vid�mnak!
Szeg�ny Precossi, milyen rendes gyerek, �s milyen b�tor!

L�TOGAT�K
12. cs�t�rt�k
De sz�p cs�t�rt�k volt! Pontosan kett�kor be�ll�tott Derossi �s Coretti a kis p�pos
Nellivel.
Precossit az apja nem engedte el.
Derossi �s Coretti nagyon vid�mak voltak, mert �tk�zben tal�lkoztak Crossival - �
az, akinek
b�na a f�l karja �s v�r�s a haja, az anyja z�lds�ges -, �s Crossi �pp egy �ri�si
k�poszt�t vitt
eladni, a p�nzen tollat akar venni, �s nagyon boldog, mert az apja �rt Amerik�b�l,
hogy a
napokban �rkezik haza.
Remek k�t �r�t t�lt�tt�nk egy�tt! Derossi �s Coretti a legj�kedv�bbek az
oszt�lyban. Ap�m
eg�szen bel�j�k szeretett.
Corettin a csokol�d�barna pul�vere volt meg a macskapr�m sapk�ja. Olyan, mint a
higany,
egy percig se tud nyugton maradni, a legsz�vesebben mindent fenekest�l
felford�tana. Kora
reggel m�r behordott egy f�lszek�rnyi f�t, m�gis v�gignyargalta a lak�st, mindent
megn�zett,
be nem �llt a sz�ja, eleven, mint a cs�k, a konyh�ban kifaggatta a szak�csn�t,
mennyi�rt veszi
a f�t, s k�z�lte, hogy az apja feleannyit se k�r �rte. Folyton az apj�r�l besz�l, a
49. ezred
katon�ja volt, r�szt vett a custozai csat�ban, Umberto herceg sereg�ben. �s milyen
udvarias
fi�! Mintha nem is f�spinc�ben, hanem kir�lyi udvarban n�tt volna fel. A v�r�ben
van a
kedvess�g, mint apa mondja.
Derossin is remek�l mulattunk: �gy tudja a f�ldrajzot, mint egy professzor.
Behunyja a
szem�t, �s mutatja: "Ez itt Olaszorsz�g, az Appenninek, eg�szen a J�n-tengerig
h�z�dnak, itt
mennek a foly�k, ezek meg itt a feh�r v�rosok, amott meg a k�k �bl�k, a z�ld
szigetek." �s
helyes sorrendben dar�lja a neveket, mintha t�rk�pr�l olvasn�. Megcsod�ltuk, amint
f�lszegett
fejjel, g�nd�r sz�ke hajjal, lehunyt szemmel, aranygombos k�k ruh�j�ban egyenesen
�llt, ak�r
egy sz�p szobor. Egy �ra alatt majdnem h�rom oldalt tanult meg k�v�lr�l, amit
holnap kell
elmondania Vittorio Emanuele kir�ly temet�s�nek �vfordul�j�n.
Nelli is szeretettel �s csod�lattal n�zte, fekete v�szonk�t�ny�nek sz�l�t
gy�r�gette k�zben, �s
tiszta szem�vel szomor�an mosolygott.
Nagyon �r�ltem ennek a l�togat�snak, valami j� �rz�s maradt bennem ut�na. Az is
tetszett,
hogy amikor elmentek, l�ttam: szeg�ny Nellit k�zrefogja az a k�t nagy, er�s fi�, �s
�gy
megnevetteti, hogy a k�nnyei potyognak.
Amikor visszamentem a szob�ba, akkor vettem �szre, hogy hi�nyzik a falr�l az a
festm�ny,
amelyik Rigolett�t, a p�pos boh�cot �br�zolja. Ap�m levette, nehogy a kis Nelli
megl�ssa.

A KIR�LY TEMET�SE
17. kedd
Ma kett�kor, amikor a tan�t� �r bej�tt az oszt�lyba, azonnal kisz�l�totta Derossit,
aki a tan�ri
asztal mell� �llt, szembe vel�nk, �s piros arccal, cseng� tiszta hangon kezdett
hozz�:
- N�h�ny �ve ezen a napon, ebben az �r�ban �rt R�m�ban a Pantheon el� az a
gy�szkocsi,
mely II. Vittorio Emanuel�nek, Olaszorsz�g els� kir�ly�nak holttest�t vitte.
Huszonkilenc �vi
uralkod�sa alatt a h�t �llamra darabolt, idegen �s zsarnoki uralom alatt szenved�
olasz haza
egyetlen, szabad �s f�ggetlen �llamm� lett. Huszonkilenc �vi uralkod�s�t h�s�g�vel,
a ve-
sz�lyben tan�s�tott vit�zs�g�vel, a gy�zelmekben felmutatott b�lcsess�g�vel, a
sorscsap�sok-
ban megnyilatkoz� �llhatatoss�g�val tette �ld�soss� �s dics�s�gess�.
Miel�tt a koszor�kkal �kes�tett gy�szkocsi meg�rkezett, eg�sz R�m�n v�gighaladt.
�tj�t
vir�ges� jelezte, az orsz�g legt�volabbi sarkaib�l egybegy�lt gy�szol� t�meg
k�s�rte n�m�n:
el�tte t�bornokok, miniszterek �s hercegek, m�g�tte hadirokkantak serege vonult
z�szl�erd�
alatt - h�romsz�z v�ros k�pvisel�i hozt�k el mindazt, amit egy n�p hatalma �s
dics�s�ge
jelk�pezhet, �gy �rkezett a gy�szkocsi a csod�latos templom el�, melyben a s�rbolt
v�rta a
halottat.
A kocsir�l tizenk�t v�rtes katona emelte le a kopors�t. E percben b�cs�zott
Olaszorsz�g halott
uralkod�j�t�l, id�s kir�ly�t�l, aki oly nagyon szerette �t. Katon�j�t�l, atyj�t�l,
t�rt�nelm�nek
huszonkilenc boldog �s sikeres esztendej�t�l b�cs�zott It�lia.
Nagy �s �nnep�lyes pillanat volt. Minden tekintet a kopors� �s az olasz hadsereg
nyolcvan
ezred�nek nyolcvan gy�szf�tyolos z�szlaja fel� fordult. Nyolcvan tiszt emelte
magasba a
halottak, a kifolyt v�r, a legszentebb dics�s�g, a legmagasztosabb �ldozat s a
legnagyobb
f�jdalom nyolcvan jelk�p�t. �s amikor a kopors� elhaladt el�tt�k, egyszerre
hajoltak meg az
�j ezredek sz�p tiszta z�szlai meg a goit�i, pastreng�i, Santa Lucia-i, novarai,
kr�mi, palestr�i,
San Martin�-i, castelfidard�i �tk�zet t�pett, rongyos lobog�i. Nyolcvan gy�szf�tyol
hullott
al�, nyolcvan kit�ntet�s koppant a kopors�nak, s ez az �rces hang olyan volt,
mintha ezer
torok ki�ltan� egyszerre:
- Isten veled, vit�z j� kir�lyunk! N�ped sz�v�ben mindaddig �lsz, m�g csak It�lia
f�l�tt a nap
ragyog.
S ekkor a z�szl�k ism�t b�szk�n a magasba emelkedtek, a kir�ly pedig bel�pett a
halhatatlan
h�s�k birodalm�ba.
FRANTIT KITILTJ�K
21. szombat
Egyetlen fi� volt k�pes vihogni, m�g Derossi a kir�ly temet�s�r�l besz�lt, Franti.
Ut�lom.
Gonosz, aljas fi�. Ha egy sz�l� bej�n az iskol�ba, s panaszkodik a gyerek�re,
Franti k�r-
�rvendezik. Ha valaki s�r, � nevet. Garron�t�l tart, a kis k�m�vest veri, Crossit
k�nozza, mert
b�na a karja, Precossit cs�folja, pedig mindenki nagyra tartja, m�g a m�sodikos
Robettit is
kig�nyolja, mert mank�val j�r, mi�ta megmentette azt a gyereket. A n�la
gyeng�bbekkel
folyton kikezd, s ha verekszik, azon van, hogy min�l nagyobbat �ss�n �s komoly
f�jdalmat
okozzon. Van valami undok az alacsony homlok�n, a zavaros szem�ben, amelyet eg�szen
elrejt a viaszosv�szon sapk�j�nak ellenz�je. Semmit�l se f�l, a tan�t� �r arc�ba
nevet, amit
csak tud, ellop, pof�tlanul letagad mindent, sz�ntelen�l belek�t a gyerekekbe,
gombost�vel
szurk�lja a szomsz�dait, let�pi ruh�jukr�l a gombot, de a saj�tja sem kiv�tel,
azt�n elj�tssza
�ket, irk�ja, k�nyve rongyos, szakadt, piszkos, a vonalz�ja, ak�r egy f�r�sz, a
tollait sz�t-
harapd�lja, a k�rm�t ler�gja, ruh�i pecs�tesek, a vereked�sben folyton elszakadnak.
Azt mondj�k, az �desanyja belebetegedett, annyi b�natot okoz neki, a pap�ja
h�romszor is
elkergette m�r otthonr�l. A mam�ja id�nk�nt bej�n az iskol�ba, �rdekl�dik r�la, s
mindig
s�rva megy el.
Franti ut�lja az iskol�t, a t�rsait, a tan�t�t. A tan�t� �r sokszor �gy tesz,
mintha nem venn�
�szre a diszn�s�gait, erre m�g nagyobb gal�ds�gokra vetemedik. Hi�ba, a sz�p sz�
n�la nem
haszn�l, cs�fot �z bel�le. Ha kem�nyen besz�lnek vele, kez�be temeti az arc�t,
mintha s�rna,
pedig nevet. Egyszer h�rom napra kitiltott�k az iskol�b�l, �m amikor visszaj�tt,
m�g
pimaszabb �s �lnokabb volt.
Derossi egyszer megk�rdezte t�le:
- M�rt nem hagyod abba, nem zavar, hogy a tan�t� �r t�nkremegy bele?
Erre megfenyegette Derossit, hogy egy sz�get d�f a has�ba.
Ma d�lel�tt v�gre elkergett�k az iskol�b�l, mint egy kuty�t. Az t�rt�nt, hogy a
tan�t� �r �ppen
odaadta Garron�nak A sz�rd dobos c�m� elbesz�l�st, hogy m�solja le, amikor Franti a
f�ldh�z
v�gott egy pet�rd�t. �ri�si robban�s, beleremegett az iskola. Az eg�sz oszt�ly
megr�zk�dott.
A tan�t� �r f�lugrott.
- Franti! - ord�totta. - Ki innen!
- Nem �n voltam! - �s nevetett.
- Kifel�! - parancsolta a tan�t� �r.
- Eszem �g�ban sincs! - feleselt Franti.
Erre a tan�t� �r v�gleg kij�tt a sodr�b�l, odarohant hozz�, a karj�n�l fogva
kir�ngatta a padb�l.
Franti k�zzel-l�bbal ellenkezett, vicsorgott, er�nek erej�vel kellett kivonszolni.
A tan�t� �r j�form�n a karj�ban cipelte az igazgat� �rhoz! Egyed�l j�tt vissza.
Le�lt a tan�ri
asztalhoz, kimer�lt�n, szomor�an kez�be hajtotta fej�t, rossz volt n�zni.
- Harminc �ve tan�tok, de ilyent m�g nem �rtem meg! - ki�ltott f�l, s megr�zta a
fej�t.
Pisszenni se mert�nk. Keze remegett a d�ht�l, homlok�n az az egyenes r�nc �gy
elm�ly�lt,
hogy eg�sz sebnek l�tszott. Szeg�ny tan�t� b�csi! Mindannyian sajn�ltuk.
- Tan�t� �r, ne szomorkodj�k - �llt f�l Derossi. - Mi szeretj�k.
Erre egy kicsit f�lder�lt, �s azt mondta:
- Na, folytassuk az �r�t, fi�k.

A SZ�RD DOBOS
(A tan�t� �r janu�ri elbesz�l�se)
1848. j�lius 24-�n, a custozai csata els� napj�n az olasz hadsereg egyik
gyalogezred�nek vagy
hatvan katon�ja �ppen egy magaslaton �ll� mag�nyos h�zat k�sz�lt elfoglalni, amikor
v�ratlanul k�t osztr�k sz�zad t�madt r�juk. Hatalmas goly�z�porba ker�ltek, alig
tudtak
bemenek�lni a h�zba, �s sietve eltorlaszolni az ajt�kat, �gy is h�trahagytak n�h�ny
halottat �s
sebes�ltet.
A f�ldszinti �s az emeleti ablakokhoz rohantak, �s s�r� t�zzel viszonozt�k az
osztr�kok
t�mad�s�t, akik egyre szorosabb f�lk�rbe fogt�k a h�zat, s er�sen t�zeltek.
K�t altiszt s egy �sz haj�, feh�r bajsz�, szik�r, zord kapit�ny vezette az
olaszokat. Volt vel�k
egy kis sz�rd dobos is, tizenn�gy �ves, de tizenkett�nek se l�tszott, olyan apr�
volt, a b�re
olajbarna, szeme csillog� fekete. A sz�zados az egyik emeleti szob�b�l ir�ny�totta
a v�delmet,
parancsai �gy pattogtak, mint a pisztolyl�v�sek, kem�ny arc�r�l semmif�le izgalmat
nem
lehetett leolvasni. A dobos kiss� s�padt volt, de er�sen tartotta mag�t, f�lpattant
az asztal
tetej�re, s a falnak t�maszkodva ny�jtogatta a nyak�t, hogy kil�sson az ablakon. A
f�st�n �t
megpillantotta a feh�r osztr�k egyenruh�kat: lassan, de biztosan k�zeledtek.
A h�z dombtet�n �llt, a meredeken lejt�s oldalra csak egy magas padl�sablak n�zett,
az
osztr�kok nem is t�madtak arr�l. A mered�ly szabad volt, a t�z csak a h�z
homlokzat�t �s k�t
oldal�t fenyegette.
De pokoli t�z volt az. A goly�z�porban repedeztek a falak, t�redeztek a
tet�cserepek, bent
darabokban hullott a mennyezet, hasadoztak a b�torok, az ablaksz�rnyak, az
ajt�f�lf�k,
faszil�nkok r�pk�dtek, vakolatfelh� sz�llt, ed�ny cs�r�mp�lt, f�lsiket�t�en
recsegett-ropogott
minden. Id�nk�nt egy-egy katona �sszerogyott valamelyik ablakn�l, �ket f�lreh�zt�k.
Egyesek
t�ntorogva j�rtak szob�r�l szob�ra, jobb h�j�n a kez�ket szor�tott�k seb�kre. A
konyh�ban m�r
hevert egy halott: a homlok�t roncsolta sz�t a goly�.
Az ellens�g gy�r�je egyre szorult.
A kapit�nyon egyszer csak a nyugtalans�g jelei mutatkoztak: nagy l�ptekkel kiment a
szob�b�l, nyom�ban az �rmester. Az altiszt h�rom perc m�lva visszarohant a
dobos�rt. A fi�
futva k�vette egy fal�pcs�n, f�l a padl�sra, ahol a kapit�ny a kisablaknak d�lve
�rt valamit,
l�b�n�l egy k�tk�t�l hevert.
A kapit�ny �sszehajtogatta a pap�rt, a fi� szem�be m�lyesztette hideg, sz�rke
tekintet�t,
melyt�l valamennyi katon�ja reszketett.
- Dobos! - sz�lt r� kem�nyen.
A fi� a sapka ellenz�j�hez emelte kez�t.
- Benned van mersz - kezdte a kapit�ny.
A fi� szeme felragyogott.
- Igenis, kapit�ny �r!
- N�zz oda le - vonta az ablakhoz a fi�t -, a v�lgybe, Villafranca h�zait n�zd. A
k�zel�kben
szuronyok csillognak. A mieink v�rakoznak ott. Fogod ezt a pap�rt. A k�telet a
derekadra
er�s�ted, leereszkedsz az ablakon, lerohansz a lejt�n, �tv�gsz a b�zamez�n, s a
mieinkhez
m�sz. A c�dul�t odaadod az els� tisztnek, akit megl�tsz. Vedd le a der�ksz�jad �s a
borny�t.
A dobos levette �v�t, zs�kj�t, �s a pap�rt bels� zseb�be tette. Az �rmester
kihaj�totta a k�telet
az ablakon, �s mindk�t kez�vel er�sen tartotta. A kapit�ny seg�tett, hogy a fi� ki
tudjon
m�szni h�ttal a mez�nek.
- Vigy�zz - intette -, megmenek�l�s�nk a b�tors�godon �s a gyors l�badon m�lik.
- Nyugodtan b�zz�k bennem, kapit�ny �r - felelte a dobos m�r kint f�ggeszkedve.
- A lejt�n j�l hajolj le, �gy szaladj - tette m�g hozz� a kapit�ny, �s � is
megfogta az �rmester
mellett a k�telet.
- Ne agg�dj�k.
- Isten legyen veled!
A dobos pillanatokon bel�l a f�ld�n termett. Az �rmester visszah�zta a k�telet, �s
kiment. A
kapit�ny izgatottan kin�zett a kisablakon, s l�tta, hogy a fi� rep�l a lejt�n, ak�r
a ny�l. M�r azt
rem�lte, hogy siker�l �szrev�tlen�l elmenek�lnie, amikor �t-hat kis porfelh�t
l�tott a fi�
k�r�l: az osztr�kok �szrevett�k, �s t�zeltek r� a magaslatr�l, azok a porfelh�csk�k
a goly�k
nyom�n t�madtak. A kis dobos hanyatt-homlok rohant tov�bb. Azt�n hirtelen
f�lbukott.
- Meg�lt�k! - h�rd�lt fel a sz�zados �k�lbe szor�tott k�zzel. De m�g ki se mondta,
amikor
l�tta, hogy a fi� f�l�ll. - �! Csak elesett! - k�nnyebb�lt meg. Csakugyan, a kis
dobos teljes
er�b�l rep�lt tov�bb, csakhogy s�nt�tott. - Kificam�totta a l�b�t - gondolta a
kapit�ny.
N�h�ny kis porfelh� m�g kerekedett a fi� k�r�l, de egyre t�volabb t�le.
Megmenek�lt. A
kapit�ny diadalmasan felki�ltott, �m tekintet�vel tov�bbra is k�vette, agg�dott,
mert
pillanatokon m�lt a siker: ha a fi� nem �r le min�l el�bb a seg�lyt k�r� c�dul�val,
akkor vagy
elesnek a katon�i, vagy k�nytelenek megadni magukat vele egy�tt, s j�n a
hadifogs�g.
A fi� egy ideig m�g rohant, azt�n s�ntik�lva lass�tott, majd egyre kimer�ltebben �s
egyre
jobban bicegve, botladozva ism�t fut�snak eredt, v�g�l meg�llt.
- �gy l�tszik, s�rolta egy goly� - t�prengett a kapit�ny, s remegve figyelte minden
mozdulat�t;
s�rgette, buzd�totta, �gy besz�lt hozz�, mintha �ppens�ggel hallhatn�. �g�
tekintettel
m�regette a t�vols�got a fi� �s a meg-megcsillan� fegyverek k�zt, melyek a
s�ks�gon, egy
ar�nyl� b�zamez� k�zep�n t�boroz� katon�khoz tartoztak. K�zben lentr�l hallotta a
s�v�lt�
goly�kat, a fegyverek ropog�s�t, a tisztek �s az �rmesterek d�h�dt vez�nyszavait, a
sebes�ltek
jajgat�s�t, a b�torok zuhog�s�t, a leoml� vakolatot.
- Rajta! Rajta! B�tors�g! - kiab�lta, �s pillant�sa nyomon k�vette a t�volod� kis
dobost. -
El�re! Tov�bb! �, meg�ll az �tkozott! Nem! Tov�bbfut!
Egy tiszt j�tt fel, s lihegve jelentette, hogy az ellens�g folytatja ugyan a
t�zel�st, de kit�z�tt
egy feh�r z�szl�t, hogy megad�sra sz�l�tsa fel �ket.
- Ne v�laszoljatok! - ki�ltotta neki a kapit�ny, �s egy pillanatra se vette le
tekintet�t a fi�r�l,
aki m�r lent j�rt a s�ks�gon, de nemhogy nem szaladt, hanem ink�bb csak vonszolta
mag�t.
- Szaladj, rohanj, az isten�rt! - noszogatta a kapit�ny �sszeszor�tott foggal,
�k�lbe z�rt k�zzel.
- Rohanj, ha belepusztulsz is! - Azt�n retteneteset k�romkodott. - �! A lusta
diszn�! Le�lt!
�s val�ban, a fi�, akinek eddig l�tszott a feje a b�zamez� f�l�tt, most elt�nt,
mintha elesett
volna. Azt�n egy pillanat m�lva ism�t felt�nt a feje, majd v�gleg elt�nt, bokrok
takart�k el, s a
kapit�ny nem l�tta t�bb�.
Akkor lerohant: z�poroztak a goly�k, a szob�k tele voltak sebes�ltekkel, n�h�nyan
k�rbe-
k�rbe forogtak, mint a r�szegek, s minden b�torba belekapaszkodtak; a falak, a
padl�, minden
csupa v�r volt; a halottak eltorlaszolt�k az ajt�kat; a hadnagy jobb karj�t
sz�troncsolta egy
goly�; mindent bebor�tott a f�st �s a por.
- Tartsatok ki! - ord�totta a kapit�ny. - B�tors�g! Mindj�rt itt a seg�ts�g! M�g
egy kis b�tors�g!
Az osztr�kok m�r eg�szen k�zel voltak, a f�stben l�tni lehetett feld�lt arcukat, a
puska-
ropog�sban hallani lehetett vad kiab�l�sukat, mellyel s�rt� m�don megad�sra
sz�l�tottak fel,
v�rf�rd�vel fenyeget�zve. N�melyik olasz katona megijedt, �s elh�tr�lt az
ablakokt�l, de az
�rmesterek visszazavart�k �ket. A v�delem t�zel�se azonban egyre gy�ng�lt, a
cs�gged�s
minden arcra ki�lt, sok�ig m�r nem tarthattak ki.
Egyszer csak gy�r�lt az ellens�g goly�z�pora, �s egy mennyd�rg� hang sz�lalt meg,
el�sz�r
n�met�l, azt�n olaszul:
- Adj�tok meg magatokat!
- Nem! - ord�totta vissza a kapit�ny az egyik ablakb�l.
A t�z ism�t meger�s�d�tt, mindk�t f�l d�h�dten folytatta.
�jabb katon�k estek el. M�r t�bb ablak v�d� n�lk�l maradt. K�zeledett a v�g. A
kapit�ny a
foga k�zt mormogta:
- Nem j�nnek! Nem j�nnek! - d�h�ben g�rcs�sen hadon�szva rohang�lt k�rbe, hal�lra
sz�ntan.
Akkor egy �rmester rohant le a padl�sr�l, s torkaszakadt�b�l kiab�lta:
- Megj�ttek!
- Megj�ttek! - visszhangozta �r�mteli ki�lt�ssal a kapit�ny.
Ki�lt�s�ra mindannyian, �pek �s sebes�ltek, �rmesterek �s tisztek, valamennyien az
ablakok-
hoz rohantak, s az ellen�ll�s er�sebb lett, mint valaha. N�h�ny pillanat m�lva
bizonytalans�g
mutatkozott az ellens�g k�zt, soraik fellazultak. A kapit�ny nyomban felkapta a
z�szl�t, hogy
a csapat felt�z�tt szuronyokkal kirohanjon. El�bb azonban f�lszaladt a padl�sra.
Amikor
f�l�rt, hatalmas d�b�rg�st, dobog�st �s eget ver� hurr�z�st hallott: az ablakb�l a
f�st�n �t
olasz karab�lyosok k�tcs�cs� sapk�j�t l�tta, egy sz�zad k�zeledett, peng�k
vill�dztak a
f�nyben, lecsaptak a fejekre, v�llakra, h�takra - erre szuronyt szegezve a kapit�ny
is kirohant
embereivel. Az ellens�g megingott, sorai �sszezavarodtak, �s visszafordultak. A
magaslatot
megtiszt�tott�k, a h�z f�lszabadult, s hamarosan k�t olasz gyalogos z�szl�alj �s
k�t �gy�
foglalta el a magaslatot.
A sz�zados marad�k katon�ival csatlakozott ezred�hez, s tov�bb harcolt. Az utols�
szurony-
t�mad�sban egy visszapattan� goly�t�l k�nnyebben megsebes�lt a bal kez�n.
Az alkonyat az olaszok gy�zelm�t �nnepelhette.
M�snap azonban �jra kezd�d�tt a harc, az osztr�kok t�ler�be ker�ltek, s b�rmilyen
vit�z�l
k�zd�ttek is az olasz csapatok, k�nytelenek voltak feladni �ll�saikat, 26-�n reggel
szomor�an
megkezdt�k a visszavonul�st Mincio fel�.
A kapit�ny sebes�lten is egy�tt gyalogolt hallgatag, f�radt katon�ival, s amikor
estefel�
be�rtek Goit�ba, azonnal hadnagya keres�s�re indult, akit a szanit�cek sz�tl�tt bal
karj�val
idesz�ll�tott�k az arcvonalb�l.
A kapit�nynak egy templomot mutattak, hogy ott rendezt�k be sebtiben a t�bori
k�rh�zat.
Telis-tele volt sebes�ltekkel, k�t sorban fek�dtek �gyakon, f�ldre ter�tett
matracokon. K�t
orvos �s k�t �pol� rohang�lt k�zt�k kimer�lten. Fojtott ki�lt�sok, ny�g�sek
hallatszottak
mindenfel�l.
A kapit�ny meg�llt, pillant�sa a tisztet kereste.
Ebben a pillanatban gy�nge hang sz�l�totta:
- Kapit�ny �r!
Megfordult: a kis dobos volt.
T�bori �gyon fek�dt, rongyos, piros-feh�r kock�s f�gg�ny takarta eg�szen �llig.
Karja a
takar�n nyugodott, arca s�padt, beesett, csak a szeme csillogott, mint k�t fekete
gy�ngy.
- H�t te itt vagy? - k�rdezte csod�lkozva, de nyers hangon a tiszt. - Rendes fi�
vagy, teljes�-
tetted k�teless�gedet.
- Megtettem, amit tudtam - felelte a kis dobos.
- Meg is sebes�lt�l - jegyezte meg a kapit�ny, s k�zben az �gyakat f�rk�szte a
tisztje ut�n.
- Nem nagy �gy! - vit�zkedett a fi�, akinek a sebes�l�st�l j�tt meg a b�tors�ga a
besz�dhez,
azel�tt mukkanni se mert a sz�zados el�tt. - Hi�ba buktam le fut�s k�zben, m�gis
megl�ttak.
H�sz perccel el�bb �rek oda, ha nem tal�lnak el. Szerencs�re azonnal r�leltem egy
vez�rkari
kapit�nyra, �s odaadtam neki a c�dul�t. De ronda dolog volt azzal az odap�rk�lt
goly�val
futni! Majd szomjan haltam, �s f�ltem, hogy nem �rek oda idej�ben, s�rtam d�h�mben,
hogy
minden percnyi k�s�s egy ember �let�be ker�l f�nn a magaslaton. De h�t megtettem,
ami
t�lem telt. El�gedett vagyok magammal. De kapit�ny �r, engedelm�vel, maga v�rzik.
A heveny�szett k�t�s al�l val�ban v�r csordog�lt a kapit�ny tenyer�b�l.
- Megszor�thatn�m a k�t�s�t, kapit�ny �r? Ny�jtsa ide.
A tiszt odany�jtotta bal kez�t, a jobbal meg seg�tett a fi�nak kibogozni �s
�ttekerni a k�t�st.
�m a kis dobos alighogy fel�lt, m�ris s�padtan visszazuhant a p�rn�ra.
- No el�g, el�g - h�zta vissza bek�t�tt kez�t a kapit�ny, de a fi� alig akarta
elereszteni. -
Ink�bb magaddal t�r�dj, fi�, mert a k�nny� s�r�l�sb�l is baj lehet, ha nem
vigy�znak vele.
A kis dobos megcs�v�lta fej�t.
- Sok v�rt veszthett�l - n�zett r� figyelmesebben a kapit�ny -, ha ilyen gy�nge
vagy.
- Sok v�rt? - mosolygott r� a fi�. - M�st is vesztettem. Ide n�zzen.
�s visszahajtotta a takar�t.
A kapit�ny elborzadva h�tr�lt egy l�p�st.
A fi�nak csak egy l�ba volt: a bal l�b�t t�rd f�l�tt lev�gt�k.
A csonk k�t�se csupa v�r volt.
E pillanatban k�pc�s katonaorvos ment arra ingujjban.
- �, kapit�ny �r! - a kis dobosra mutatott. - Ez azt�n szerencs�tlen eset. Semmis�g
lett volna
megmenteni a l�b�t, ha nem er�lteti agyon olyan ostoba m�don. �tkozottul
begyulladt,
azonnal amput�lni kellett. De... remek fi�, biztos�thatom, m�g a k�nnye se csordult
ki,
nemhogy jajgatott volna! Oper�ci� k�zben b�szke voltam, hogy ilyen olasz fiaink
vannak,
becs�letszavamra. Micsoda remek nemzet, az istenit!
Ezzel m�r rohant is tov�bb.
A kapit�ny �sszer�ncolta vastag, �sz szem�ld�k�t, s mer�en n�zte a dobost, majd
betakarta.
Azt�n lassan, �nk�ntelen�l, tov�bbra is a fi�ra meredve kez�t f�lemelte, s levette
sapk�j�t.
- Kapit�ny �r! - ki�ltott f�l a fi� csod�lkozva. - Mit csin�l, kapit�ny �r?
El�ttem?
Erre a zord katona, akinek soha nem volt egy kedves szava az al�rendeltjeihez,
gy�ng�d
szeretettel �gy sz�lt a fi�hoz:
- �n csak egy kapit�ny vagyok, de te h�s vagy.
Ezzel kit�rt karral az �gy el� t�rdelt, �s h�romszor megcs�kolta a kis dobost.

HAZASZERETET
24. kedd
A sz�rd dobosr�l sz�l� t�rt�net annyira megr�zott, hogy ma d�lel�tt k�nny� volt
meg�rnod a
Mi�rt szeretitek Olaszorsz�got? c�m� dolgozatot.
Mi�rt szeretem Olaszorsz�got? Sz�z v�lasz is tolul a sz�dra, nem? Az�rt szeretem,
mert az
�desany�m olasz, mert olasz v�r folyik ereimben, mert olasz f�ldben nyugszanak ap�m
�s
any�m szeretve tisztelt halottai, mert olasz a v�ros, melyben sz�lettem, olasz a
nyelv, melyen
besz�lek, olasz k�nyveken nevelkedem, olasz a n�v�rem �s olasz az �cs�m, olaszok a
pajt�saim �s olasz az a n�p, mely k�zt �lek, az a term�szet, mely k�r�lvesz, �s
egy�ltal�n,
olasz minden, amit l�tok, szeretek, figyelek �s csod�lok.
S akkor m�g nem is tudod �t�rezni eg�szen, mi az a hazaszeretet. Majd akkor tudod
meg,
amikor feln�tt leszel, �s hossz� t�voll�t ut�n, a h�tad m�g�tt egy hossz� utaz�ssal
nekid�lsz a
haj� korl�tj�nak, s a l�that�ron felbukkannak sz�l�f�lded hatalmas, k�kl� hegyei!
Heves
gy�ng�ds�g fog majd el, szemedbe k�nnyek gy�lnek, s sz�vedb�l ki�lt�s szakad ki.
Vagy akkor
tudod meg, amikor egy idegen nagyv�ros kell�s k�zep�n olasz sz�t hallasz, s
akaratlanul oda-
rohansz az ismeretlenhez. Akkor tudod meg, amikor f�jdalmas, b�szke harag kergeti
arcodba
a v�rt, ha azt hallod, hogy egy idegen a haz�dat s�rtegeti. �s m�g nagyobb lesz
haragod, ha
ellens�g t�mad�sa fenyegeti haz�dat, s csillog� fegyvereket �s ezredekbe t�m�r�l�
fiatal-
embereket l�tsz minden�tt, ap�kat, akik fiaikat ezzel engedik �tjukra: B�tors�g! -
any�kat,
akik ezzel b�cs�znak fiaikt�l: Gy�zzetek!
�s csod�latos boldogs�g fog el, ha olyan szerencs�s vagy, hogy meg�red, amikor
megritkult,
megf�radt, rongyos ezredeik gy�ztesen csillog� szemmel �s goly�t�pte z�szl�kkal,
nyomukban
bek�t�z�tt fej� sebes�lt �s nyomor�k h�s�k v�gtelen sereg�vel t�rnek haza, s
�r�mm�morban
�sz� t�meg �rasztja el �ket vir�ggal, k�sz�n� sz�val, cs�kokkal. Ekkor tudod meg,
Enrico, mi
az a hazaszeretet.
A haza szeretete olyan nagy �s szent �rz�s, hogy ha egyszer azt l�tn�m: a szemem
f�nye az�rt
t�r vissza �ps�gben egy csat�b�l, mert elb�jt a hal�lveszedelem el�l, �n, aki
�r�mki�lt�ssal
fogadom, amikor az iskol�b�l hazat�r, k�ts�gbeesetten zokogva fogadn�m, s nem
tudn�m
t�bb� �gy szeretni, mint r�gen - belehaln�k...
�desap�d

IRIGYS�G
25. szerda
Derossi a haz�r�l sz�l� dolgozat�ra is kit�ntet�st kapott. Pedig Votini bizonyos
volt benne,
hogy � kapja az els� d�jat!
Am�gy szeretem Votinit, csak ne volna olyan irigy, �s ne szedegetn� folyton a
pih�ket a
ruh�j�r�l! De most, hogy k�zel �l�k hozz�, d�h�s vagyok, l�tom, mennyire irigykedik
Derossira. Folyton versenyezni akar vele, de hi�ba tanul, nem b�rja szufl�val,
Derossi minden
t�rgyban t�zszer jobb, mint �, s Votinit csak eszi a m�reg. Carlo Nobis se k�l�nb,
� is irigy
Derossira, de van benne annyi b�szkes�g, hogy nem mutatja ki.
Votini viszont folyton el�rulja mag�t, otthon ny�vog a jegyei miatt, hogy a tan�t�
�r kiv�te-
lezik. Ha Derossi szok�s szerint �gy felel, mint a karikacsap�s, elkomorodik,
leszegi a fej�t,
�gy tesz, mintha nem hallan�, vagy er�ltetetten, k�nyszeredetten vihog. Mindenki
tud a
dologr�l, ez�rt az eg�sz oszt�ly Votinit n�zi, amikor a tan�t� �r Derossit dics�ri.
L�tj�k, hogy
Votinit eszi a s�rga irigys�g: a kis k�m�ves ny�lpof�t v�g, �gy g�nyolja ki.
Ma d�lel�tt p�ld�ul valami nagyon alattomos dolgot k�vetett el ez az irigy szam�r.
Bej�tt a
tan�t� �r, �s bejelentette a janu�ri vizsga eredm�ny�t:
- Derossi az els�.
Votini nagyot t�sszentett. A tan�t� �r r�n�zett: mindenki tudta, mir�l van sz�.
- Votini - mondta neki a tan�t� �r -, nagyon vigy�zzon az, akit az irigys�g k�gy�ja
mar. Az
irigys�g cs�nya betegs�g, t�nkreteszi az agyat, megrontja a sz�vet.
Mindenki Votinit n�zte, csak Derossi nem. Votini v�laszolni akart, de nem b�rt,
megk�v�lten
s�padozott.
Azt�n a tan�t� �r magyar�zni kezdett, � meg egy c�dul�ra nagybet�kkel ezt �rta:
"Nem
irigylem azt, aki protekci�val �s kiv�telez�ssel lesz az els�."
A c�dul�t Derossinak akarta elk�ldeni, de l�ttam, hogy Derossi szomsz�dai valamiben
mes-
terkednek, sugdol�znak. Egyik�k zsebk�ssel pap�rb�l kiv�gott egy kit�ntet�st, �s
fekete k�gy�t
rajzolt r�. Votini is �szrevette. A tan�t� �r egy pillanatra kiment, erre Derossi
szomsz�dai
f�lpattantak, �s �nnep�lyesen �t akart�k adni a pap�rkit�ntet�st Votininak. Az
oszt�ly k�sz�lt a
cirkuszra. Votini eg�sz test�ben remegett.
- Adj�tok ide! - ki�ltott f�l Derossi.
- Persze, jobb is lesz, ha te adod �t neki - felelt�k r� a t�bbiek.
Derossi fogta a kit�ntet�st, �s sz�tt�pte.
Ekkor visszaj�tt a tan�t� �r, �s folytatta az �r�t. Szemmel tartottam Votinit:
pipacsv�r�s volt.
Lass� mozdulattal gomb�cc� gy�rte a c�dul�j�t, mintha csak sz�rakozotts�gb�l tenn�,
azt�n
titokban sz�j�ba vette, j�l megr�gta, �s a pad al� k�pte.
Tan�t�s ut�n, amikor Derossi mellett ment el, v�letlen�l leejtette az
itat�spap�rj�t. Derossi
udvariasan f�lemelte, betette Votini t�sk�j�ba, m�g a sz�jat is seg�tett
bekapcsolni. Votini nem
mert r�n�zni.

FRANTI MAM�JA
28. szombat
M�giscsak jav�thatatlan ez a Votini. Tegnap, hittan�r�n bent volt az igazgat� b�csi
is, amikor
a tan�t� �r megk�rdezte Derossit, hogy tudja-e k�v�lr�l az olvas�k�nyvben lev�
verset, ami
�gy kezd�dik: "B�rhov� vessem is szemem / T�ged l�tlak, � �des Istenem."
Derossi azt felelte, hogy nem tudja, erre Votini r�gvest jelentkezett:
- �n tudom! - �s mosolygott, hogy borsot t�rhet Derossi orra al�. De p�rul j�rt,
nem
mondhatta el a verset, mert betoppant Franti �desanyja. Hal�lf�radtan, �sz haja
k�cos, csupa
h�, s maga el�tt taszig�lta azt a d�szpinty fiacsk�j�t, akit egy h�tre kitiltottak
az iskol�b�l.
De szomor� jelenet volt! Szeg�ny n�ni j�form�n t�rdre vetette mag�t az igazgat� �r
el�tt, �s
rim�nkodva ny�jtotta fel�je a kez�t.
- �, kedves igazgat� �r! Legyen olyan j�, �s vegye vissza a fiamat! H�rom napja
dugdosom
otthon, nehogy az apja megl�ssa. Meg�ln�! K�ny�r�lj�n meg rajtam, m�r nem tudom,
mihez
fogjak! K�rem, tiszta sz�vb�l, k�rem, vegye vissza!
Az igazgat� �r megpr�b�lta kivezetni az oszt�lyb�l, de hi�ba, csak k�ny�rg�tt,
rim�nkodott
s�rva.
- �, ha tudn�, mennyi b�natot okozott m�r ez a fi�, megk�ny�r�lne rajtam! K�rem,
legyen
olyan j�! Sz�vb�l rem�lem, hogy megv�ltozik. �n m�r nem �lek sok�, igazgat� �r,
�rzem. De
szeretn�m meg�rni, hogy megv�ltozik, mert... - zokogta - az �n fiam, szeretem, �s
k�ts�gbe-
esetten haln�k meg. K�rem, m�g ez egyszer vegye vissza, igazgat� �r, k�l�nben nagy
baj
t�rt�nik vel�nk. Sz�njon meg egy szeg�ny asszonyt!
S�rva takarta el az arc�t, Franti viszont leszegett fejjel, k�z�mb�sen �lldig�lt.
Az igazgat� �r
elgondolkozva n�zte, azt�n �gy sz�lt:
- Menj a helyedre, Franti.
Szeg�ny asszony erre megvigasztal�dva n�zett f�l, s annyira h�l�lkodott, hogy
sz�hoz se
hagyta jutni az igazgat� urat. Szem�t t�r�lgetve ment az ajt�hoz, ahonnan m�g
visszafordult:
- Fiacsk�m, k�rlek, l�gy j�. Legyenek hozz� eln�z�ek. K�sz�n�m, igazgat� �r, igaz�n
j� volt
hozz�m. L�gy j�, fiacsk�m! - hadarta. - Viszontl�t�sra, gyerekek! K�sz�n�m,
k�sz�n�m,
tan�t� �r. �s bocs�ssanak meg egy szeg�ny any�nak.
M�g egy k�ny�rg� pillant�st vetett a fi�ra, azt�n kiment, a kend�j�t maga ut�n
h�zta a f�ld�n;
s�padt volt, h�tr�t g�rnyedt, a feje remegett, hallottuk, amint a l�pcs�n lefel�
menet k�h�g.
Az oszt�lyban olyan cs�nd volt, hogy a l�gy z�mm�g�s�t is meg lehetett volna
hallani, az
igazgat� �r mereven n�zte Frantit, majd d�rg� hangon k�z�lte:
- Franti, a s�rba viszed szeg�ny any�dat!
Mindenki Frantit n�zte. A gyal�zatos meg csak vigyorgott.

REM�NY
29. vas�rnap
Sz�p dolog, Enrico, hogy olyan h�vvel b�jt�l �desany�dhoz, amikor hittan�r�r�l
hazaj�tt�l.
Igaz, a tan�t� �r sz�p �s vigasztal� szavakat mondott nektek. A sors, mely
egym�shoz vez�relt
benn�nket, nem v�laszt el �r�kre. Ha meghalunk ap�ddal, nem kell kimondanunk azokat
az
ijeszt� szavakat: - Mama, papa, Enrico, soha t�bb� nem l�tjuk egym�st.
Mert l�tjuk. Akik nagyon szerett�k egym�st, azok nem v�lnak el soka. Ha j� vagy
ahhoz, akit
szeretsz, ha rendes vagy a pajt�saidhoz, ha minden gondolatod tisztess�ges, akkor
�gy lesz.
Hat�rozd el, hogy mindennap jobb �s jobb leszel. Minden reggel fogadd meg, hogy
valami j�t
cselekszel, ami�rt megdics�rnek, aminek ap�d �r�l, valamit, ami�rt szeret ez vagy
az a
pajt�sod, a tan�t�d, az �cs�d vagy m�sok. �s foh�szkodj er��rt, hogy v�ghez vihesd
tervedet.
Hogy j� lehess, b�tor, �szinte, udvarias, hogy este, amikor �desany�d elk�sz�n
t�led, nyugodt
sz�vvel mondhassa: ez a gyerek ma m�g becs�letesebb, rendesebb, mint tegnap volt,
ez a
gyerek igaz�n meg�rdemli, hogy megcs�koljam.
El sem tudod k�pzelni, milyen j� �rz�s egy any�nak, ha ilyen gyereke van. Ilyenkor
biztons�g-
ban �rzi a gyerek�t. Ilyenkor m�g szil�rdabbul hisz a szeretetben �s a j�s�gban.
Ilyenkor m�g
nagyobb igyekezettel dolgozik, k�nnyebben t�ri a szenved�seket, s megb�k�ltebben
gondol
m�g a hal�lra is.
Addig �l�nk, m�g eml�keznek r�nk. �l az �n any�m, mert �l az eml�ke bennem, s ha
eml�kezel
r�m, �n is �r�k �let� leszek. K�rlek, szeress, ahogy �n szeretlek, legy�nk j�k, a
rem�nyt soha,
semmilyen k�r�lm�nyek k�zt ne vesz�ts�k el, dr�ga kisfiam.
�desany�d

FEBRU�R
MEG�RDEMELT KIT�NTET�S
4. szombat
Ma a tanfel�gyel�, egy fekete ruh�s, feh�r szak�llas b�csi adta �t a d�jakat. Az
igazgat� �rral
j�tt be nem sokkal a kics�nget�s el�tt, s le�lt a tan�t�nk mell�. Kik�rdezett
n�h�ny fi�t, azt�n
az els� d�jat �tadta Derossinak, majd n�h�ny pillanatig az igazgat� b�csit meg a
tan�t� urat
hallgatta, akik valamit s�gtak a f�l�be.
Nagyon k�v�ncsiak voltunk, ki kapja a m�sodik d�jat. A tanfel�gyel� egyszer csak
azt mondta:
- Ezen a h�ten Pietro Precossi �rdemelte ki a m�sodik d�jat h�zi feladatai�rt,
feleletei�rt, sz�p
�r�s��rt �s a magaviselet��rt.
Mindenki Precossit n�zte, l�tszott, hogy a gyerekek �r�lnek a dolognak.
Precossi f�l�llt, de olyan zavarban volt, hogy azt se tudta, fi�-e vagy l�ny.
- Gyere ki! - sz�lt r� a tanfel�gyel� �r.
Precossi a katedr�n termett. A tanfel�gyel� szem�gyre vette azt a viaszs�rga arcot,
a kicsi
testen azt a felgy�rt ujj� nagy-nagy kab�tot, a szel�d, sz�rke szem menek�l�
tekintet�t, mely
sok szenved�sr�l tudna besz�lni, azt�n mell�re t�zte a kit�ntet�st.
- Precossi - kezdte szeretettel -, ti�d a kit�ntet�s. Nincs, aki jobban
meg�rdemeln�, mint te.
Nemcsak a j� eszed�rt �s a szorgalmad�rt kapod, hanem a j� sz�ved�rt, a
b�tors�god�rt, az�rt,
mert becs�letes, rendes fia vagy sz�leidnek. Ugye - fordult az oszt�lyhoz -,
meg�rdemli?
K�rusban bizonygattuk, hogy igen, igen.
Precossi nagyot nyelt, h�l�san n�zett v�gig a padokon.
- Menj a helyedre, fiacsk�m! K�v�nok neked minden j�t!
V�ge volt a tan�t�snak, a mi oszt�lyunk ment ki els�nek. �s az el�csarnokban... kit
l�tunk ott,
�pp a bej�ratn�l? Precossi pap�j�t, a kov�csot: s�padt volt, mint mindig, morcos, a
haja
szem�be l�gott, sapk�ja cs�l�n �llt a fej�n, � maga bizonytalanul a l�b�n.
A tan�t� �r nyomban �szrevette, s valamit s�gott a tanfel�gyel� f�l�be. Az gyorsan
odament
Precossihoz, s karj�n�l fogva az apja el� vezette. Precossi remegett, mint a
kocsonya. A tan�t�
�r is odal�pett az igazgat�val, a gyerekek is k�r�j�k gy�ltek.
- Maga az apja ennek a fi�nak? - k�rdezte a tanfel�gyel�. Olyan k�zvetlen hangon
besz�lt,
mintha a legjobb bar�tok voln�nak. �s nem is v�rta meg a v�laszt: - Gratul�lok.
N�zze, a fia
kapta a m�sodik d�jat. �tven�t gyerek k�z�l. A fogalmaz�sai�rt, a sz�mtantud�s��rt
meg
minden�rt. Eszes fi� �s szorgalmas, sokra viheti. Remek fi�, mindenki szereti �s
nagyra tartja,
b�szke lehet r�, csak ezt tudom mondani.
A kov�cs t�tott sz�jjal b�mult a tanfel�gyel�re meg az igazgat�ra, azt�n a fi�ra
meredt, aki
les�t�tt szemmel, reszketve �llt el�tte; mintha akkor d�bbent volna r�, mennyi
szenved�st
okozott ennek a szeg�ny gyereknek, �s az milyen h�siesen t�rte a
megpr�b�ltat�sokat.
Elk�pedten b�mult, azt�n f�jdalom, majd heves gy�ng�ds�g �s szomor�s�g l�tszott
rajta.
Hirtelen mag�hoz szor�totta a fi� fej�t.
Sorban elment�nk el�tt�k. Garron�val �s Crossival egy�tt megh�vtam hozz�nk
cs�t�rt�kre, �s
a t�bbiek is mind mondtak neki valami kedveset, egyesek meg is simogatt�k. Az apja
csak
n�zett d�bbenten, a fi� meg zokogott.

FOGADKOZ�SOK
5. vas�rnap
Lelkifurdal�s fogott el Precossi kit�ntet�s�t�l. �n m�g egy kit�ntet�st se
szereztem! Egy ideje
nem tanulok kifog�stalanul, el�gedetlen is vagyok magammal, �s a tan�t� �r meg a
sz�leim
sincsenek megel�gedve. A j�t�knak se �r�l�k �gy, mint azel�tt, amikor t�bb kedvvel
tanul-
tam; akkor tanul�s ut�n olyan boldogan rohantam j�tszani, mint aki egy h�napja nem
l�tott
j�t�kot.
Az asztalhoz se �l�k le valami nagy �r�mmel. Mindig nyomottnak �rzem magam, valami
folyton azt s�gja bennem: nem megy, nem megy. Est�nkint, amikor l�tom, hogy a
munk�b�l
f�radtan hazat�r� munk�sok, k�zt�k gyerekek is, milyen vid�man �s t�relmetlen�l
sietnek
haza vacsor�ra, hangosan besz�lgetnek, nevetg�lnek, egym�s v�ll�t veregetik
sz�nporos vagy
m�szporos kez�kkel, arra gondolok, hogy hajnalt�l mostan�ig dolgoztak, m�g azok a
fiatal
gyerekek is �ll� nap h�ztet�k�n m�szk�ltak, kemenc�k el�tt �lldog�ltak, g�pek k�zt
rohan-
g�ltak, v�zben vagy f�ld m�ly�n dolgoztak egy darab keny�rrel a hasukban, �s akkor
�gy, de
�gy elsz�gyellem magam: �n eg�sz id� alatt csak n�h�ny oldal tanulnival�val
piszmogtam,
azzal is kelletlen�l.
Nincs ez rendj�n! L�tom �n, hogy ap�m is rosszkedv�, szeretne sz�lni, de sajn�l,
m�g v�r.
Pedig mennyit dolgozik! Mindent � teremt el�, ami itt van k�r�l�ttem, a ruha, az
�tel, a
k�nyv, a j�t�k, minden az � munk�j�nak gy�m�lcse - �n meg csak lopom a napot. Pedig
mennyi gondj�ba, f�rads�g�ba, n�lk�l�z�s�be ker�l minden - �n meg csak lust�lkodom.
Igazs�gtalans�g, �s f�j is nekem.
Ezent�l m�sk�ppen lesz, nekifekszem a tanul�snak, mint Stardi, �k�lbe z�rt k�zzel,
�ssze-
szor�tott foggal, minden er�mmel, sz�vvel-l�lekkel nekigy�rk�z�m! Legy�z�m az esti
�lmoss�got, �s reggel kor�n kiugrom az �gyb�l, �s gy�tr�m az agyamat, �s ha addig
�lek is, de
kiirtom magamb�l a lustas�got! El�g ebb�l a semmirekell� �letb�l, csak szomor�tom
vele a
t�bbieket, magam meg csak sz�gyenkezhetek miatta.
Gyer�nk, rajta, munk�ra!
�s ha rendesen dolgozom, ut�na a pihen�s is jobban esik, a j�t�k is nagyobb �r�m,
m�g enni is
vid�mabban fogok! �s a pap�m meg a tan�t�m is jobb kedv� lesz.

A KISVAS�T
10. p�ntek
Tegnap d�lut�n Garrone j�rt n�lunk Precossival. Azt hiszem, kir�lyfiakat se
fogadhattunk
volna �nnep�lyesebben. Garrone el�sz�r volt n�lunk, nagyon visszah�z�d�, a
legsz�vesebben
elvonul, mint medve a barlangj�ba; sz�gyell mutatkozni, merthogy olyan nagy, �s m�g
csak
harmadikos. Amikor cs�ngettek, mindannyian az ajt�hoz t�dultunk.
Crossi nem j�tt, mert hat �v ut�n tegnap v�gre-valah�ra meg�rkezett az apja
Amerik�b�l.
Any�m cs�kkal fogadta Precossit, ap�m pedig �gy mutatta be a mam�nak Garron�t:
- Ez a gyerek nemcsak rendes fi�, hanem k�sz lovag �s gentleman is.
Garrone lehajtotta nagy, kopaszra borotv�lt fej�t, �s suttyomban r�m mosolygott.
Precossi
mell�n ott d�szelgett a kit�ntet�s, nagyon boldog, mert a pap�ja munk�ba �llt, �s
�t napja egy
kortyot se iszik, �s azt akarja, hogy a fia �lland�an ott legyen vele a m�helyben,
teljesen ki
van cser�lve.
J�tszani kezdt�nk, az �sszes holmimat el�vettem, Precossi azonnal beleszeretett a
kisvas�tba:
a mozdony v�gan zakatol, csak fel kell h�zni a rug�j�t, �s maga ut�n vontatja a
szerelv�ny
valamennyi kocsij�t. Majd felfalta a szem�vel azokat a piros-s�rga vagonokat.
Odaadtam neki
a kulcsot, let�rdelt, �s t�bb� f�l se n�zett. M�g sose l�ttam ilyen boldognak.
- Ne haragudj, ne haragudj - hajtogatta, mikor f�lretolt benn�nket, nehogy
meg�ll�tsuk a
kocsikat; olyan �vatosan b�nt vel�k, mintha h�mes toj�sok voln�nak, m�g att�l is
f�lt, hogy a
l�legzet�vel bep�r�s�tja �ket, �lland�an f�nyes�tgette, t�zetesen jobbr�l-balr�l
megn�zegette
�ket, s mosolygott hozz�. Csak �lltunk �s b�multunk. V�kony kis nyak�t n�zt�k,
f�l�t,
melyr�l azt l�ttam egyszer, hogy v�rzik, a felt�rt ujj� nagy kab�tot, v�zna karja
�gy l�gott ki
bel�le, mint k�t p�lcika, h�nyszor, de h�nyszor kellett az arca el� kapnia, hogy az
�t�sek el�l
v�dje mag�t!
A legsz�vesebben a l�ba el� raktam volna az �sszes j�t�komat, k�nyvemet, az utols�
falatot is
odaadtam volna a sz�mb�l, levetk�ztem volna, hogy fel�lt�ztessem.
"Legal�bb a vonatot odaadn�m neki - gondoltam -, de meg kell k�rdeznem a pap�t."
Ebben a
pillanatban �reztem, hogy valaki egy c�dul�t cs�sztat a kezembe. Ap�m �r�s�t l�ttam
rajta:
"Precossinak nagyon tetszik a vonatod. Neki nincsenek j�t�kai. Semmi se jut eszedbe
r�la?"
Azonnal fogtam a kocsikat, �s Precossi kez�be nyomtam.
- Neked adom - mondtam.
Csak b�mult r�m, nem �rtette.
- A ti�d, neked adom.
- De mi�rt?
Ap�m v�laszolt:
- Az�rt adja neked Enrico, mert a bar�tod, �s szeret t�ged... �s meg akarja
�nnepelni a
kit�ntet�sedet.
- Haza... haza is vihetem? - dadogta f�l�nken.
- H�t persze! - felelt�k.
M�r az ajt�ban �llt, de elmenni nem mert. Milyen boldog volt, csak �gy ragyogott.
Remeg�
sz�jjal, nevetve k�rt folyton bocs�natot. Garrone seg�tett bepakolni a kisvasutat,
ahogy
lehajolt, hallottuk, hogy z�r�g a zseb�ben a s�s p�lcika, amit r�gni szokott.
- Egyszer - mondta Precossi - majd elj�ssz a m�helybe, �s megn�zed, hogyan dolgozik
ap�m.
Majd adok neked sz�geket.
�desany�m n�h�ny sz�l vir�got t�z�tt Garrone gomblyuk�ba, a mam�j�nak k�ldte.
- K�sz�n�m - sz�lt Garrone vastag hangon, les�t�tt szemmel. De a szeme j�indulat�an
�s
megillet�d�tten csillogott.

G�G
11. szombat
Rettenetes, hogy ez a Carlo Nobis azonnal nekiesik a kab�tujj�nak, s tisztogatni
kezdi,
valah�nyszor Precossi hozz��r! Ez a fi� maga a megtestes�lt g�g, csak az�rt, mert
gazdag
pap�ja van. Pedig h�t Derossinak is gazdag az apja. Nobis a legsz�vesebben k�l�n
padban
�lne, annyira f�l, hogy bepiszk�tj�k, mindenkit len�z, mindenkire megvet�en
mosolyog, �s jaj
annak, aki v�letlen�l megl�ki, amikor p�ros�val kij�v�nk az iskol�b�l. Minden
semmis�g
miatt s�rtegeti az embert, vagy azzal fenyeget�zik, hogy bek�ldi az apj�t az
iskol�ba. Pedig
megkapta a mag��t t�le, amikor �gr�lszakadt bugrisnak cs�folta a szenesembert.
�letemben nem l�ttam m�g ilyen g�g�s alakot! Nem is sz�l hozz� senki, nem is
k�sz�n�nk
neki, �s senki se s�g neki, ha nem tudja a leck�t.
� se szenvedhet benn�nket, legjobban mintha Derossit ut�ln�, mert � az els�, �s
Garron�t,
mert �t meg mindenki szereti. Derossi azonban f�ty�l r�, Garrone pedig csak nevet,
amikor
visszamondj�k neki, hogy miket mond r�la.
- Olyan h�ly�n fenn hordja az orr�t, hogy m�g elp�holni sincs kedvem - �gy Garrone.
Coretti pedig, amikor egyik nap a macskapr�mes sapk�ja miatt cs�folta, azt v�gta
oda neki:
- Tanulhatn�l egy kis j� modort Derossit�l!
Tegnap bepanaszolta a calabriai fi�t a tan�t� �rn�l, mert a l�b�val hozz��rt. A
tan�t� �r
megk�rdezte a calabriait:
- Sz�nd�kosan tetted?
- Nem, tan�t� b�csi - felelte �szint�n.
- Nagyon k�nyes vagy te, Nobis - jegyezte meg a tan�t� �r.
- Megmondom a pap�nak - feleselt Nobis a szokott fennh�j�z�s�val.
A tan�t� �r erre azt�n d�hbe gurult.
- Az �desap�d ell�tn� a bajodat, mint a m�ltkor! K�l�nben is itt �n d�nt�k. - Azt�n
enyh�l-
tebben hozz�tette: - Nobis, v�ltoztass a modorodon, legy�l kedvesebb a t�rsaidhoz.
N�zd,
vannak itt olyan gyerekek, akiknek munk�sok a sz�lei, vannak, akiknek keresked�k,
van,
akinek jobban megy a sora, m�soknak rosszabbul, de mind szeretik egym�st, olyanok,
mint a
testv�rek. M�rt nem tudsz te is rendesen viselkedni? Olyan kev�sbe ker�lne, �s meg
tudn�d
szerettetni magad, neked is jobb volna!... Na, semmi mondanival�d?
Nobis eg�sz id� alatt megvet�en vigyorgott, s most k�z�ny�sen odav�gta:
- Nincs!
- �lj le. Sajn�llak, sz�vtelen fi� vagy.
�gy l�tszott, ezzel v�ge is az �gynek, de a kis k�m�ves az els� padb�l
h�trafordult, �s pomp�s
ny�lpof�t v�gott Nobis fel�, az eg�sz oszt�ly d�lt a nevet�st�l. A tan�t� �r
r�sz�lt, de a kez�t
oda kellett tennie a sz�ja el�, hogy elrejtse a nevet�s�t.
Nobis is elh�zta a sz�j�t nagy k�nyszeredetten.

A MUNKA SEBES�LTJEI
13. h�tf�
Ez a Franti m�lt� p�rja Nobisnak: teljesen hidegen hagyta �ket, ami d�lel�tt
t�rt�nt, pedig el�g
r�mes volt. Amikor kij�tt�nk az iskol�b�l, ap�mmal a m�sodikosokat n�zt�k, az utc�n
rosszalkodtak, kab�tujjukkal, sapk�jukkal a jeget d�rg�lt�k t�rden �llva, hogy
jobban
cs�sszon. Egyszer csak l�ttuk, hogy az utca v�g�n nagy t�meg j�n sietve, r�m�lt
arccal.
Halkan besz�ltek, �s nagyon komolyak voltak. H�rom rend�r is volt k�zt�k. M�g�tt�k
k�t
ember hord�gyat cipelt.
A fi�k k�r�j�k sereglettek. A t�meg fel�nk tartott. A hord�gyon hal�ls�padt ember
fek�dt,
oldalra csuklott a feje, a haja k�cos, v�res, �s a sz�j�b�l meg a f�l�b�l is
sziv�rgott a v�r. A
hord�gy mellett egy asszony sikoltozott, mint egy �r�lt:
- Meghalt! Meghalt! Meghalt!
Az asszony karj�ban egy kisgyerek volt, m�g�tte meg egy iskolat�sk�s fi� ment, �s
zokogott.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte �desap�m.
A k�zelben valaki azt mondta, hogy egy k�m�ves fekszik a hord�gyon, leesett egy
�p�l� h�z
negyedik emelet�r�l.
A sebes�ltviv�k egy pillanatra meg�lltak. Sokan elborzadva ford�tott�k el a
fej�ket. L�ttam,
hogy az a tan�t�n�, aki a kalapj�n piros tollat hord, az �n els�s tan�t� n�nimet
t�mogatja, mert
�juldozik. K�zben valaki megb�kte a k�ny�k�met: a kis k�m�ves volt, tet�t�l talpig
holt-
s�padtan remegett. Biztosan az apj�ra gondolt. Nekem is a pap�m jutott eszembe. �n
legal�bb
nyugodt lehetek, amikor iskol�ban vagyok, �n tudom, hogy otthon �l az
�r�asztal�n�l, �s nincs
vesz�lyben, de h�ny oszt�lyt�rsam agg�dhat, mert az �desapja magas h�don dolgozik
vagy a
g�p kerekei mellett, s egy rossz mozdulat, egy rossz l�p�s, �s vesz�lyben az �lete!
Olyan,
mintha a pap�juk katona volna, s valami csat�ban harcolna.
A kis k�m�ves csak �llt, �llt �s reszketett. Ap�m �szrevette:
- Menj haza, fiacsk�m - mondta neki -, szaladj haza a pap�dhoz, megl�tod,
eg�szs�ges, semmi
baja.
A kis k�m�ves nekiindult, de minden l�p�sn�l h�trafordult.
K�zben a t�meg tov�bbment, az asszony sz�vszaggat�an kiab�lt:
- Meghalt! Meghalt! Meghalt!
- Nem, nem halt meg - vigasztalgatt�k mindenfel�l. R�juk se heder�tett, a haj�t
t�pte.
Hirtelen m�ltatlankod� hangot hallottam:
- Mit nevetsz, te k�ly�k?
�s l�ttam, hogy egy szak�llas ember Frantit n�zi, aki most is vigyorog. Erre a
f�rfi akkora
pofont adott neki, hogy lerep�lt a sapk�ja.
- Veszed le a t�kf�d�det, te sz�gyentelen, ha a munka sebes�ltj�t l�tod!
A t�meg tov�bbment, az �t k�zep�n hossz�-hossz� v�rcs�k h�z�dott.

A RAB
17. p�ntek
Eg�sz biztos, hogy az id�n nem t�rt�nt enn�l fur�bb eset. Ap�m tegnap d�lel�tt
elvitt mag�val
Moncalieribe, megn�zt�nk egy h�zat, amit a ny�rra ki akarunk venni, mert most nem
megy�nk Chieribe. A kulcsok egy tan�t�n�l voltak, aki a nyaral� tulajdonos�nak a
titk�ra is.
Megmutatta a h�zat, azt�n megh�vott mag�hoz egy poh�r borra. Az asztalon a poharak
k�zt
�llt egy k�l�nleges farag�s�, k�p alak�, f�b�l k�sz�lt tintatart�. Ap�m
megcsod�lta.
- Nagyon szeretem ezt a tintatart�t, ha tudn� a t�rt�net�t! - mondta a tan�t� �r.
�s elbesz�lte:
�vekkel ezel�tt Torin�ban tan�tott, s bej�rt �r�kat adni a foglyoknak a
t�rv�nysz�ki b�rt�nbe
is. A b�rt�n templom�ban tartotta az �r�kat, egy kerek �p�letben, melynek csupasz,
magas
falait n�gysz�gletes, vasr�csos kisablakok t�rt�k meg. Az ablakok apr� cell�kba
ny�ltak. A
tan�t� a hideg, f�lhom�lyos templomban f�l-al� s�t�lva tartotta az �r�kat, a
tanul�k a
cell�kban kuksoltak, f�zet�ket a r�csnak t�masztott�k, �s csak sov�ny, komor
arcukat, zil�lt,
�sz szak�llukat, gyilkos, merev tekintet�ket l�thatta.
Akadt k�zt�k egy, a 78-as rab, aki jobban figyelt, mint a t�bbiek, sokat tanult, �s
tisztelettel,
h�l�val n�zte a tan�t�t. Fekete szak�ll� fiatalember volt, nem gonosztev�, ink�bb
szerencs�t-
len, a foglalkoz�s�ra n�zve asztalos; hirtelen felindul�s�ban egy gyalut v�gott a
gazd�j�hoz,
aki folyton �ld�zte, s olyan szerencs�tlen�l sebes�tette meg a fej�n, hogy
belehalt. Hossz�
�vekre �t�lt�k.
H�rom h�nap alatt megtanult �rni-olvasni, �lland�an olvasott, �s min�l t�bbet
tudott, ann�l
tiszt�bban, okosabban gondolkodott, s nagyon b�nta m�r, amit tett. Egy nap az �ra
v�g�n
intett a tan�t�nak, hogy j�jj�n k�zelebb; szomor�an k�z�lte, hogy m�snap reggel
elviszik
Torin�b�l, Velenc�ben kell let�ltenie b�ntet�s�t. Elk�sz�nt, s al�zatosan,
megindult hangon
arra k�rte a tan�t�t, hadd foghassa meg a kez�t. A tan�t� odany�jtotta, erre
megcs�kolta:
- K�sz�n�m! K�sz�n�m! - h�l�lkodott.
Amikor a tan�t� visszah�zta a kez�t, �rezte, hogy csupa k�nny. T�bb� nem l�tta.
Eltelt hat �v.
- M�r eg�szen elfelejtettem szeg�nyt - folytatta a tan�t� -, amikor tegnapel�tt
reggel l�tom,
hogy idegen k�zeledik a h�zhoz: a szak�lla �szes, ruh�ja szeg�nyes. "Ez meg ez a
tan�t� �r?" -
k�rdi. "Maga kicsoda?" k�rdeztem vissza. "A 78-as rab vagyok - feleli. - Hat �ve a
tan�t� �r
tan�tott meg �rni-olvasni. Az utols� �r�n, ha m�g eml�kszik, odany�jtotta a kez�t.
Most telt le
a b�ntet�sem, �s az�rt... az�rt vagyok itt, hogy megk�rjem, fogadja el ezt a kis
eml�ket,
apr�s�g, magam farigcs�ltam a b�rt�nben. Elfogadja, tan�t� �r?" Csak �lltam,
�lltam, meg se
tudtam sz�lalni. � meg azt hitte, nem akarom elfogadni, r�m n�zett, mint aki azt
mondja: H�t
nem volt el�g a hat�vi szenved�s, hogy lemossa a kezemr�l a v�rt!? Olyan f�jdalmas
volt a
tekintete, hogy azonnal ny�jtottam a kezem, s elvettem ezt a t�rgyat. N�zze csak.
Alaposan megvizsg�ltuk a tintatart�t. Sz�g hegy�vel k�sz�lt, rettent� t�relemmel, s
egy irka
meg egy keresztbe fektetett toll volt belev�sve. K�rben pedig ez a felirat:
"Tan�t�mnak -
eml�k�l a 78-as rab. Hat �v!" Alatta, kisebb bet�kkel: "Tanul�s �s rem�ny..."
Ezt mondta el a tan�t� �r. Azt�n elj�tt�nk, de eg�sz �ton hazafel� nem tudtam
kiverni
fejemb�l a dolgot, magam el�tt l�ttam a fogoly fej�t a kis cellaablakban, hallottam
a hangj�t,
amint elb�cs�zik a tan�t�j�t�l; r�la �lmodtam �jjel is, m�g m�snap d�lel�tt is �
j�rt az
eszemben... Akkora meglepet�sre, ami az iskol�ban �rt, m�gse sz�m�tottam!
Amikor le�ltem Derossi mell�, ahol most a helyem van, s megoldottam a febru�ri
sz�mtan
vizsgafeladatot, t�vir�l hegyire elmes�ltem a rab t�rt�net�t Derossinak. Amikor
elmondtam,
hogy mi van belev�sve a tintatart�ba, Derossi f�lfigyelt a "Hat �v"-re, �s hol
Crossira, a
z�lds�gesasszony fi�ra, hol meg r�m n�zett. Crossi az el�tt�nk lev� padban �l, s
f�lig mer�lt a
p�lda megold�s�ba.
- Pszt! - suttogta Derossi, �s megfogta a karom. - Nem tudtad? Crossi tegnapel�tt
mes�lte,
hogy egy pillanatra l�tott egy f�b�l faragott tintatart�t az apj�n�l, aki
Amerik�b�l j�tt haza:
k�p alak� volt, s egy irka meg egy toll volt belev�sve. Ez az. Hat �v. �s mindig
azt mondta,
hogy a pap�ja Amerik�ban van. Pedig b�rt�nben �lt. Crossi m�g eg�szen kicsi volt,
amikor a
dolog t�rt�nt, nem eml�kszik r�, a mam�ja meg eltitkolta, fogalma sincs semmir�l.
Nehogy
egy sz�t is sz�lj!
M�g a l�legzetem is el�llt, csak r�meredtem Crossira. Azt�n Derossi megoldotta a
p�ld�t, �s a
pad alatt odacs�sztatta Crossinak, s elvette t�le A tata beteg�pol�ja c�m�
elbesz�l�st, az e
havit, amit a tan�t� �r adott oda neki, hogy m�solja le, s Derossi most megcsin�lta
helyette. �s
m�g tollakat is aj�nd�kozott neki, a v�ll�t simogatta, velem pedig becs�letszavamra
meg-
fogadtatta, hogy egy sz�t se sz�lok senkinek. Amikor kifel� ment�nk, m�g odas�gta
gyorsan:
- Tegnap �rte j�tt a pap�ja, biztosan ma is itt lesz, csin�ld azt, amit �n.
Kiment�nk, �s az utc�n kicsit f�lreh�z�dva ott �llt Crossi �desapja. �sz�l m�r a
szak�lla,
rosszul van �lt�zve, s�padt, gondterhelt. Derossi t�ntet�en megszor�totta Crossi
kez�t, �s
hangosan elk�sz�nt t�le:
- Szervusz, Crossi!
�n ugyan�gy. De mindketten belepirultunk, Derossi eg�szen v�r�s lett, mert Crossi
pap�ja
bar�ts�gosan, de nyugtalanul �s gyanakodva figyelt, s mi egy kicsit megijedt�nk.

A TATA BETEG�POL�JA
(A tan�t� �r febru�ri elbesz�l�se)
Es�s m�rciusi reggel volt, amikor h�na alatt batyuval egy parasztruh�s fi� �ll�tott
be s�rosan,
vizesen a n�polyi Ospedale dei Pellegrini k�rh�z port�j�ra. Az �desapja ut�n
k�rdez�sk�d�tt, s
egy levelet mutatott.
Sz�p, keskeny arca barna volt, szeme gondterhelt, telt ajkai k�z�l h�feh�r fogak
villantak ki.
Az egyik N�poly k�rny�ki falub�l j�tt. Apja egy �ve Franciaorsz�gba ment munk�t
keresni, s
most visszat�rt Olaszorsz�gba, n�h�ny napja sz�llt partra N�polyban, de hirtelen
megbete-
gedett, �ppen csak n�h�ny sorban tudta �rtes�teni a csal�dj�t meg�rkez�s�r�l s
arr�l, hogy
k�rh�zba kell mennie. A feles�ge k�ts�gbeesett, de nem tudott elmozdulni otthonr�l,
az egyik
kisl�ny beteg volt, a m�sik meg csecsem�, ez�rt nagyfi�t ind�totta �tnak n�h�ny
sold�val,
hogy legyen az apja vagy ahogy arrafel� mondj�k, a tata mellett. A fi� t�z
m�rf�ldet gyalogolt.
A port�s belen�zett a lev�lbe, azt�n h�vott egy �pol�t, k�s�rje a gyereket apj�hoz.
- Hogy h�vj�k? - k�rdezte az �pol�.
Amikor kimondta apja nev�t, a fi� reszketett, hogy valami rossz h�rt hall.
Az �pol� nem eml�kezett a n�vre.
- K�lf�ldr�l j�tt id�s munk�s? - folytatta a k�rdez�sk�d�st.
- Igen, munk�s - v�laszolta a gyerek szorongva -, de nem olyan �reg. Igen,
k�lf�ldr�l j�tt
haza.
- Mikor ker�lt k�rh�zba? - firtatta az �pol�.
A fi� belen�zett a lev�lbe:
- �t napja, azt hiszem.
Az �pol� t�prengett, majd hirtelen esz�be jutott valami:
- Megvan! N�gyes k�rterem, eg�szen h�tul.
- Nagyon s�lyos? Hogy van? - k�rdezte rettegve.
Az �pol� r�n�zett, nem v�laszolt.
- Gyere - mondta azt�n.
F�lmentek az emeletre, azt�n v�gighaladtak egy sz�les folyos�n, s m�ris egy ajt�
el�tt �lltak:
nagy terembe ny�lt, k�t hossz� sorban �lltak benne az �gyak.
- Gyere - l�pett be az �pol�.
A fi� �sszeszedte minden b�tors�g�t, s ut�nament. F�lve n�zegetett jobbra-balra,
�ssze-
aszal�dott feh�r arcokat l�tott, egyesek lehunyt szemmel fek�dtek, mintha m�r nem
is
�ln�nek, m�sok a leveg�be b�multak, ijedten. N�h�nyan ny�sz�r�gtek, mint a
kisbab�k. A
hom�lyos teremben �that� orvoss�gszag terjengett. K�t ap�ca j�tt-ment kis
�vegcs�kkel.
A terem v�g�ben az �pol� meg�llt egy �gy fej�n�l, �s sz�th�zott egy f�gg�nyt.
- Itt az �desap�d.
A fi� felzokogott, batyuj�t elejtette, fej�t a beteg v�ll�ba f�rta, s megragadta a
takar�n nyugv�
mozdulatlan kezet. A beteg meg se moccant.
A fi� f�legyenesedett, r�tekintett apj�ra, s megint kit�rt bel�le a zokog�s. Erre a
beteg
hosszasan r�n�zett, s mintha megismerte volna. Sz�ja azonban nem mozdult. Szeg�ny
tata,
mennyire megv�ltozott! Meg se ismerte volna. Haja meg�sz�lt, szak�llt eresztett,
arca
megdagadt, �s s�t�tv�r�sbe j�tszott, b�re feszesen f�nylett, szeme kisebb lett, a
sz�ja
megvastagodott - rettent�en megv�ltozott, csak a homlok�ra meg a szem�ld�k�re
ismert r�.
A beteg nehezen l�legzett.
- Tata, tat�m! - sz�longatta a gyerek. - �n vagyok, nem ismersz meg? Ciccillo
vagyok,
Ciccillo, a falub�l j�v�k, a mama k�ld�tt. N�zz meg, nem ismersz r�m? Mondj m�r
valamit.
A beteg figyelmesen r�n�zett, azt�n lehunyta szem�t.
- Tata! Tata! Mi van veled? A fiad vagyok, Ciccillo.
A beteg nem mozdult, k�nosan szedte a leveg�t.
A fi� s�rva fogott egy sz�ket, �s letelepedett az �gy mell�, le nem vette szem�t az
apj�r�l.
"Majd csak j�n egy orvos - gondolta. - Tal�n mond valamit."
Szomor�an eml�kezett vissza egy csom� dologra, apja elutaz�s�nak napj�ra, a
b�cs�ra, mikor
haj�ra sz�llt, esz�be jutott, milyen sokat v�rt a csal�d ett�l az utaz�st�l,
mennyire k�ts�gbe-
esett az �desanyja, amikor meg�rkezett a lev�l; a hal�lra gondolt, l�tta apj�t
holtan, anyj�t
feket�ben, a csal�dot a legnagyobb nyomor�s�gban. Sok�ig �ld�g�lt �gy.
�sszerezzent, amikor egy k�z meg�rintette a v�ll�t: az egyik ap�ca volt.
- Mi baja az ap�mnak? - k�rdezte t�le r�gt�n.
- Ez az ap�d? - A hang szel�d volt.
- Igen, most j�ttem. Mi baja van?
- B�tors�g, kisfiam, b�tors�g, mindj�rt j�n az orvos - ezzel elment.
F�l�ra m�lva megsz�lalt egy kis cseng�, �s j�tt a doktor a seg�dorvossal. Egy ap�ca
meg egy
�pol� k�s�rte �ket. Megkezd�d�tt a vizit, minden �gyn�l meg�lltak. A fi� �gy
�rezte, egy
�r�kk�val�s�gig tart a v�rakoz�s, s ahogy k�zeledett az orvos, egyre jobban
szorongott.
V�gre oda�rtek. Magas, hajlott h�t� ember volt a doktor, arca komoly. A fi�
fel�llt, �s s�rva
fakadt.
Az orvos r�n�zett.
- A beteg fia - magyar�zta az ap�ca -, ma d�lel�tt �rkezett a falujukb�l.
Az orvos a fi� v�ll�ra tette kez�t, majd a beteg f�l� hajolt, megtapogatta a
pulzus�t, v�gig-
sim�tott a homlok�n, k�rdezett n�h�ny dolgot az ap�c�t�l.
- Semmi v�ltoz�s - felelt a n�v�r.
Az orvos elgondolkodott, azt�n �gy sz�lt:
- Folytass�k az eddigi kezel�st.
A fi� �sszeszedte minden b�tors�g�t, �s s�r�st�l elcsukl� hangon megk�rdezte:
- Mi baja az ap�mnak?
- L�gy b�tor, fiam - az orvos �jra megfogta a fi� v�ll�t. - Orb�nc van az arc�n.
S�lyos a baja,
de van rem�ny. J�t tesz majd neki, hogy itt vagy.
- De meg se ismer! - ki�ltott f�l a gyerek k�ts�gbeesetten.
- Majd megismer... tal�n holnap. Rem�lj�k. F� a b�tors�g.
Sok mindent akart m�g k�rdezni, csak nem mert. A doktor tov�bbment, a fi� pedig
megkezdte
�pol�i munk�j�t. Nem sokat tehetett, de megtette, amit tudott. Eligazgatta a beteg
takar�j�t,
id�nk�nt megfogta a kez�t, elhessegette az apr� legyeket, minden ny�g�s�re f�l�je
hajolt, ha a
n�v�r orvoss�got hozott, elvette a poharat �s a kiskanalat, s � itatta meg.
A beteg h�be-h�ba r�n�zett, de semmi jel�t nem adta, hogy megismerte volna. Ha csak
annyib�l nem, hogy tekintete mind hosszabban id�z�tt rajta, k�l�n�sen, amikor a fi�
a szem�t
t�r�lgette.
�gy telt el az els� nap. �jszaka a fi� k�t �sszetolt sz�ken aludt a k�rterem
sark�ban, s reggel
ism�t hozz�l�tott munk�j�hoz. Aznap mintha kezdett volna �ntudatra t�rni a beteg. A
fi�
simogat� hangj�ra mintha h�l�san csillant volna fel a szeme, egyszer m�g sz�ra is
pr�b�lta
nyitni a sz�j�t. R�vid szenderg�sei ut�n pillant�s�val azonnal a kis beteg�pol�t
kereste.
Az orvos k�tszer is megn�zte, s valami javul�st l�tott. Estefel�, amikor a beteg
sz�j�hoz
tartotta a poharat, a duzzadt sz�j halv�ny mosolyra h�z�dott.
A fi� kezdett megvigasztal�dni. �s abban a rem�nyben, hogy az apja meg�rti, hossz�
besz�dbe fogott. A mam�r�l mes�lt, a h�gair�l, arr�l, hogy haza fog t�rni - kedves,
meleg
szavakkal igyekezett lelket �nteni a betegbe. Gyakran �gy �rezte, nem �rti meg,
m�gis tov�bb
mes�lt, mert �gy l�tta, hogy m�r a hangja, a szeretete �s a szomor�s�ga is j�lesik
a betegnek.
�gy telt el a m�sodik, a harmadik, a negyedik nap is. A beteg hol jobban lett egy
kicsit, hol
rosszabbul, a fi�t teljesen elfoglalta az �polgat�s, az ev�ssel se t�r�d�tt,
naponta k�tszer
bekapott egy kis sajtot keny�rrel, amit a n�v�r hozott neki, j�form�n nem is l�tta,
mi t�rt�nik
k�r�l�tte, nem l�tta a haldokl�kat, az ap�c�k v�ratlan �jszakai j�v�s-men�s�t, a
rem�nytelen�l
t�voz� l�togat�k s�r�s�t, k�ts�gbees�s�t, azt a sok gy�szt �s f�jdalmat, ami egy
k�rh�z �let�vel
j�r, s ami m�s alkalommal megd�bbentette �s elijesztette volna.
Teltek-m�ltak az �r�k, a napok, s � rend�letlen�l gondoskodott a tat�j�r�l, minden
s�hajt�s�ra, pillant�s�ra sz�vdobogva figyelt fel, rem�ny s k�ts�gbees�s k�zt
h�nykol�dva.
Az �t�dik napon v�ratlanul rosszabbodott a beteg �llapota.
Az orvos csak a fej�t r�zta, mint aki azt mondja, mindennek v�ge. A fi� leroskadt a
sz�kre, �s
felzokogott. Valami m�gis megvigasztalta. Rosszabbul volt ugyan a beteg, de az
�ntudata
mintha lassan visszat�rt volna. Egyre t�bbsz�r �s kedvesebben n�zett a fi�ra, az
innival�t vagy
az orvoss�got csak t�le fogadta el, s egyre t�bbsz�r pr�b�lt valamit mondani, n�ha
olyan
kifejez�en mozgatta a sz�j�t, hogy a gyerek hevesen a karj�ba kapaszkodott v�ratlan
rem�ny-
s�g�ben, s szinte ujjongva biztatta:
- Semmi baj, tata, megl�tod, meggy�gyulsz, �s hazamegy�nk a mam�hoz, csak m�g egy
kis
t�relem.
D�lut�n n�gy �ra volt, �ppen v�ge lett a fi� egyik fellobban� rem�nyked�s�nek,
amikor az
ajt�n�l l�ptek hallatszottak, azt�n egy er�s hang azt mondta:
- Viszontl�t�sra, n�v�rke!
A fi� elszorul� torokkal pattant fel.
Ebben a pillanatban egy f�rfi l�pett a k�rterembe, nagy pakkal, nyom�ban egy
�pol�n�.
A fi� felsikoltott, �s f�ldbe gy�kerezett a l�ba.
A f�rfi megfordult, r�meredt, azt�n � is nagyot ki�ltott:
- Ciccillo! - �s fel�je rohant.
A fi� g�rcs�sen a mell�re vetette mag�t.
A n�v�rek, az �pol�k, a seg�dorvos, mind odarohantak, s csod�lkozva �llt�k k�r�l
�ket.
A fi� egy sz�t sem tudott kiny�gni.
Az apa figyelmesen megn�zte a beteget, azt�n �jra �s �jra megcs�kolta a fi�t.
- Ciccillo, Ciccillo, fiacsk�m! De h�t mi t�rt�nt? M�snak az �gy�hoz vezettek,
ugye? �n meg
hogy v�rtalak, teljesen k�ts�gbeestem, mert a mama meg�rta, hogy �tnak ind�tott.
Szeg�ny
kisfiam! Mi�ta vagy itt? Hogy t�rt�nhetett ez? �n m�r meggy�gyultam, l�tod? �s
Concettella?
�s a picur, hogy vannak? Most engednek ki! Akkor menj�nk is! �, Istenem! Ki
gondolta
volna?!
A fi� nagy nehezen elmondta, mi �js�g otthon.
- De boldog vagyok! - dadogta. - De boldog vagyok! Milyen sz�rny� napok voltak
ezek! - �s
nem gy�z�tt betelni apj�val.
Mozdulni azonban nem mozdult.
- Gyere h�t - biztatta az �desapja. - M�g ma est�re haza�r�nk. Gyere - �s mag�hoz
vonta.
A fi� azonban h�trafordult a beteg�hez.
- H�t j�ssz... vagy nem? - csod�lkozott az apa v�ltig.
A fi� megint a betegre pillantott, aki �ppen kinyitotta a szem�t, s �t n�zte.
A fi�b�l hirtelen d�lni kezdett a sz�:
- Nem, tata, v�rj... most... most nem mehetek. Itt ez a b�csi, �t napja vagyok
vele. �lland�an
engem n�z. Azt hittem, te vagy az. Megszerettem. Tudod, �n adok neki inni, azt
akarja, hogy
�lland�an itt legyek mellette, most nagyon rosszul van, v�rj egy kicsit, nem merem
itt hagyni,
nem b�rom, sajn�lom �t, majd holnap megyek haza, hadd maradjak m�g egy kicsit, nem
tudom itt hagyni, l�tod, hogy n�z r�m? Nem tudom, kicsoda, de szeret, �s egyed�l
meghalna,
hadd maradjak itt, kedves tata!
- Nagyszer� ez a besz�d, fi�! - ki�ltott f�l a seg�dorvos.
Az apa zavartan n�zett a fi�ra, majd a betegre.
- Ki ez? - k�rdezte.
- Falusi, mint maguk - felelte a seg�dorvos -, k�lf�ldr�l t�rt haza, mint maga, �s
egy napon
ker�ltek k�rh�zba. Eszm�letlen volt, amikor behozt�k, nem tudott mondani semmit.
Tal�n van
valahol messze csal�dja, �s lehet, hogy azt hiszi, ez a fi� az � gyereke.
A beteg rend�letlen�l n�zte a fi�t.
- H�t maradj itt - engedett Ciccillo apja.
- Nem sok�ig tart m�r - suttogta a seg�dorvos.
- Maradj csak - folytatta az apa. - J� sz�ved van. �n sietek haza, hadd �r�lj�n a
mama. Itt egy
kis p�nz, h�tha sz�ks�ged lesz valamire. Isten veled, fiacsk�m. A viszontl�t�sra!
Meg�lelte, j�l a szem�be n�zett, azt�n �jra megcs�kolta, s elment.
A fi� ism�t elfoglalta hely�t az �gy mellett, s a beteg szemmel l�that�an
megnyugodott.
Ciccillo tov�bb �polta, �s ha nem s�rt is m�r, ugyanolyan gondosan, t�relemmel
�rk�d�tt
mellette: megitatta, eligazgatta a takar�j�t, megsimogatta a kez�t, szel�d sz�val
b�tor�totta.
Eg�sz nap �s eg�sz �jjel mellette maradt, s�t m�snap is. A beteg �llapota azonban
egyre
s�lyosabb lett: arca ibolyasz�nben j�tszott, l�legzete akadozott, ide-oda dob�lta
mag�t, kiab�lt,
a daganat �ri�sira n�tt az arc�n.
Az esti vizitn�l az orvos azt mondta, hogy nem �ri meg a reggelt. Ciccillo erre m�g
oda-
ad�bban �polta, egy pillanatra se vette le r�la a szem�t. A beteg �lland�an �t
n�zte, id�nk�nt
mozgatta a sz�j�t, mint aki mondani akar valamit. Sz�k�l� pupill�j�, lassan
f�tyoloss� v�l�
tekintete l�gyan pihent meg a fi�n.
Ezen az �jszak�n addig virrasztott a fi�, m�g a hajnali dereng�ssel az ap�ca is meg
nem jelent
az �gyn�l. Csak r�pillantott a betegre, m�ris elsietett. Nemsok�ra visszaj�tt a
seg�dorvossal �s
egy �pol�val, aki l�mp�t hozott.
- Ez m�r a v�g - k�z�lte az orvos.
A fi� megfogta a beteg kez�t. Az kinyitotta szem�t, r�n�zett, majd �jra lehunyta.
Ebben a pillanatban a fi� �gy �rezte, a beteg megszor�tja a kez�t.
- Megszor�totta a kezem! - ki�ltott f�l.
Az orvos a beteg f�l� hajolt, azt�n f�legyenesedett. Az ap�ca levette a keresztet a
falr�l.
- Meghalt! - sikoltotta a gyerek.
- Most menj, fiacsk�m - k�rte az orvos. - V�get �rt a munk�d. Menj, minden j�t
k�v�nok,
meg�rdemled. Isten veled!
Az ap�ca, aki egy pillanatra elment, egy csokor iboly�val t�rt vissza, az ablakban
�ll�
poh�rb�l vette ki.
- Nem tudok mit adni neked. Fogadd el ezt, eml�k�l.
- K�sz�n�m - a fi� megt�r�lte a szem�t, s elvette a kis csokrot. - De sokat kell
gyalogolnom
haz�ig... elhervadna. - Kibontotta a csokrot, s sz�tsz�rta az �gyon. - Itt hagyom
ink�bb
eml�k�l a szeg�ny betegemnek. K�sz�n�m, n�v�rke. K�sz�n�m, doktor �r. - A halott
fel�
fordult: - Isten vele... - azon t�prengett, hogyan sz�l�tsa, azt�n az a sz� j�tt a
sz�j�ra, amin �t
napig sz�l�totta: - Isten vele, szeg�ny tata!
Ezzel h�na al� fogta batyuj�t, s f�radtan elindult. Hajnalodott.

A M�HELY
18. szombat
Precossi tegnap elj�tt, s sz�lt, hogy ne felejts�k el megn�zni a m�hely�ket. Ma
reggel a
pap�val be is n�zt�nk a m�helybe egy pillanatra. Amikor oda�rt�nk, kez�ben egy
csomaggal
Garoffi szaladt ki �ppen az alagsori m�helyb�l, nagy lebernyege, amely alatt az
�ruit szokta
rejtegetni, csak �gy lobogott a sz�lben. Most m�r tudom, honnan szedi a
vasreszel�ket, ami�rt
a r�gi �js�gokat veszi!
Bekukkantottunk az ajt�n, s l�ttuk, hogy Precossi egy rak�s t�gl�n �ld�g�l, s
t�rd�n a
k�nyvvel, tanul. Azonnal f�lpattant, s beh�vott. A m�hely nagy, sz�nporos helyis�g,
a falakon
kalap�csok, harap�fog�k, r�dvasak s mindenf�lefajta nyersvas, az egyik sarokban
kemence, s
egy leg�ny f�jtat�val �lesztgette a t�zet. Precossi �desapja az �ll�n�l dolgozott,
egy inas pedig
r�dvasat tartott a t�zbe.
- H�t itt az a h�res-nevezetes fi�, aki vonatokat aj�nd�kozgat! Elj�tt megn�zni,
hogy dol-
gozunk, igaz-e? �llunk szolg�lat�ra - �rvendezett a kov�cs, amikor megl�tott
benn�nket, s
levette sapk�j�t. Mosolygott, m�r egy�ltal�n nem volt olyan morcos, nem n�zett
olyan
fenyeget�en, mint r�gen.
Az inas odany�jtott neki egy hossz� r�dvasat, aminek a v�ge t�zes volt. A kov�cs
r�tette az
�ll�re, �s neki �llt, hogy d�szes erk�lyr�csot kov�csoljon bel�le. F�lemelt egy
nagykalap�csot,
s a t�zes vasat ide-oda forgatva az �ll� �le �s k�zepe k�zt, le-lecsapott r�.
Nagyon �rdekes
volt, ahogyan a gyors, pontos �t�sek nyom�n a vas megg�rb�lt, meghajolt �s lassan
lev�l
alak� lett - olyan k�nnyed�n form�l�dott, mintha puha t�szt�b�l gy�rn� k�zzel, nem
pedig
vasb�l - kalap�ccsal.
K�zben a fia b�szk�n n�zte, mint aki azt mondja: "No, hogy dolgozik az �n ap�m!?"
- H�t �gy megy ez, l�tod? - pillantott r�m a kov�cs, amikor elk�sz�lt, s el�m tette
a rudat:
olyan volt, ak�r egy p�sp�ki p�sztorbot. Azt�n f�lretette, s egy m�sikat tartott a
t�zbe.
- Csakugyan sz�p munka - dics�rte meg ap�m. Azt�n hozz�tette: - Teh�t dolgozik...
ugye?
Megj�tt a kedve.
- Igen, megj�tt - t�r�lgette homlok�r�l az izzads�got, �s elpirult egy kicsit. - �s
tudja, ki hozta
meg?
Ap�m �gy tett, mintha nem �rten�.
- Ez a gyerek - mutatott a fi�ra -, nagyszer� k�ly�k ez, �gy tanult, hogy b�szke
lehetett r� az
apja, aki... aki viszont csupa bolonds�got m�velt, �s �gy b�nt vele, mint egy
kuty�val. Amikor
megl�ttam azt a kit�ntet�st... �, �des kisfiam, te h�velykmatyi, gyere ide, hadd
l�ssalak! - a
gyerek odarohant, a kov�cs f�lkapta, r�tette az �ll�re, a h�na alatt tartotta, s
�gy sz�lt hozz�:
- T�r�ld meg m�r a gonosz ap�d arc�t!
Precossi addig cs�kolta apja kormos k�p�t, m�g � is csupa fekete nem lett.
- �gy van ez j�l! - tette le a f�ldre a kov�cs.
- Bizony �gy, Precossi! - helyeselt ap�m el�gedetten.
Elk�sz�nt�nk. Kij�vet Precossi a zsebembe dugott egy csomag sz�get.
- Ne haragudj - mondta.
Megh�vtam, hogy a karnev�lt t�l�nk n�zze meg.
- Egy kisvonatot adt�l ennek a fi�nak - jegyezte meg ap�m az utc�n -, de akkor se
lett volna
el�g aj�nd�k, ha aranyb�l lett volna, gy�ngy�kkel kirakva. �j embert faragott az
apj�b�l.

A KIS BOH�C
20. h�tf�
Az eg�sz v�ros farsangi l�zban �g, de a nagy vigalomnak nemsok�ra v�ge. Minden
t�ren
k�rhint�k, mutatv�nyosb�d�k �llnak. Az ablakunk alatt cirkuszs�tor, egy kis
velencei t�rsulat
ad m�sort, �t l�val. A cirkusz k�z�pen �ll, a t�r egyik sark�ban, h�rom nagy
kocsiban
alszanak, �lt�zk�dnek �t a mutatv�nyosok. A kocsik tulajdonk�ppen kerekes h�zik�k,
kis
ablakokkal, m�g k�m�ny is van rajtuk: �lland�an f�st�lnek. Az ablakok k�zt p�ly�k,
pelenk�k
sz�radnak kifesz�tett k�t�len. A k�t�lt�ncosn�nek kisbab�ja van, szoptatja, �s � is
f�z a
t�bbieknek. Szeg�ny emberek. A kom�di�s sz�t mindenki �gy mondja ki, mint valami
s�rt�st,
pedig igaz�n becs�letesen keresik a kenyer�ket, �s mennyit dolgoznak! Eg�sz nap
trik�ban
l�tnak-futnak a cirkusz meg a kocsik k�zt ebben a hidegben. Futt�ban kapnak be
valamit, k�t
el�ad�s k�zt. Azt�n el�fordul, hogy sz�l kerekedik, f�lkapja a ponyv�t a zs�folt
cirkusz
tetej�r�l, eloltja a l�mp�kat, �s fuccs az el�ad�snak! Vissza kell adni a p�nzt, �s
az eg�sz
�jszak�t azzal t�lthetik, hogy meger�s�ts�k a ponyv�t. K�t gyerek is dolgozik
vel�k, a
kisebbiket ap�m megismerte, amikor �tment a t�ren: a tulajdonos fia, tavaly l�ttuk,
amikor a
Vittorio Emanuele t�ren az egyik cirkuszban lovasbemutat�t tartott.
Az�ta megn�tt, nyolc�ves lehet, sz�p fi�, az arca barna �s kerek, g�nd�r fekete
haja mindig
kib�jik a cs�csos sapka al�l. Boh�cnak van �lt�zve, valami ujjas feket�vel h�mzett
feh�r
zs�kszer�s�gben j�r. A cip�je v�szonb�l k�sz�lt. Ak�r egy �rd�gfi�ka. Mindenkinek
tetszik.
�s mi mindenhez �rt! Kora reggel nagykend�be bugyol�lva viszi a tejet a
fah�zik�jukba, azt�n
elmegy a lovak�rt a Bertola utcai ist�ll�ba; ringatja a csecsem�t, gy�r�ket,
bakokat, korl�-
tokat, k�teleket hurcol ide-oda, kitisztogatja a kocsikat, t�zet gy�jt, s ha egy
kicsit
megpihenhet, azonnal odab�jik a mam�j�hoz.
Ap�m �lland�an figyeli az ablakb�l, folyton r�la meg a csal�dj�r�l besz�l, hogy
milyen rendes
n�peknek l�tszanak, s mennyire szeretik a gyerekeiket.
Az egyik este lement�nk a cirkuszba. Hideg volt, alig l�zengtek n�h�nyan, a kis
boh�c m�gis
mindent megtett, hogy elsz�rakoztassa a publikumot: nyakt�r� bukfenceket vetett,
belecsim-
paszkodott a lovak fark�ba, a kez�n j�rt, teljesen egyed�l, azt�n �nekelt, �s sz�p
barna arca
sug�rz�n mosolygott. Az apja, aki piros kab�tot �s feh�r nadr�got meg magas sz�r�
csizm�t
viselt, s a kez�ben ostort tartott, csak n�zte, n�zte, de nagyon szomor�an. Ap�m
megsajn�lta,
�s m�snap, amikor elj�tt hozz�nk bar�tja, Dalis, a fest�, besz�lt neki r�luk. Hogy
majd
megszakadnak a munk�ban, �s alig keresnek! �s hogy milyen kedves �s �gyes az a fi�.
Mit
lehetne tenni �rt�k?
A fest�nek t�madt egy �tlete:
- �rj r�luk egy cikket az �js�gba - javasolta -, te j�l �rsz, mes�ld el, milyen
csod�kra k�pes az a
kis k�ly�k, s �n majd megrajzolom az arck�p�t. A Gazzett�t mindenki olvassa,
legal�bb
egyszer telt h�z lesz.
�gy is t�rt�nt. Ap�m meg�rta a cikket, nagyon j�l siker�lt, igaz�n sz�p volt,
mindenr�l mes�lt,
amit az ablakb�l l�ttunk, �s kedvet csin�lt, hogy az emberek megn�zz�k a kis
boh�cot. A rajz
is nagyon hasonl�tott. Szombaton este jelent meg.
�s m�snap, a vas�rnapi el�ad�son �ri�si t�meg tolongott. "A kis boh�c
jutalomj�t�ka" - tett�k
k�zh�rr�.
Ap�mmal a legdr�g�bb helyre vett�nk jegyet. A bej�rat mellett ki volt f�ggesztve a
Gazzetta.
A cirkusz zs�fol�sig megtelt, sok n�z� szorongatta kez�ben a lapot, a kis boh�cra
mutogattak,
aki boldogan rohang�lt ide-oda. Az �desapja is el�gedettnek l�tszott. H�t hogyne!
Ilyen
megtiszteltet�sben m�g egy �js�gn�l sem volt r�sze, �s a kassza is megtelt.
Apa mellett �ltem. A k�z�ns�g k�zt sok ismer�st l�ttunk. A lovasbej�r� k�zel�ben
ott �llt a
tornatan�runk, az, aki Garibaldi sereg�ben harcolt. Vel�nk szemben, az olcs�bb
helyen �lt a
kerek arc� kis k�m�ves, mellette �ri�si pap�ja... amikor megl�tott, azonnal
ny�lpof�t v�gott.
Kicsit arr�bb l�ttam, hogy Garoffi sz�molja a n�z�ket, az ujjain pr�b�lta
kisz�m�tani, mennyi
lehet a bev�tel.
Kiss� t�volabb t�l�nk, szint�n az egyik els� sorban �lt, mank�it a t�rde k�z�
szor�tva Robetti,
az, aki az omnibusz el�l elr�ntotta azt a gyereket; a v�ll�t �t�lelve szorosan
mellette az apja, a
t�z�rkapit�ny.
Megkezd�d�tt az el�ad�s. A kis boh�c csod�kat m�velt lovon, trap�zon, k�t�len, s
valah�ny-
szor leugrott, nagy taps fogadta, sokan m�g a haj�t is megh�zkodt�k. Azt�n m�sok
j�ttek,
k�t�lt�ncosok, b�v�szek, lovasok, ez�st�sen csillog� rongyokban. De a k�z�ns�g csak
akkor
�r�lt, amikor a kis boh�c volt sz�nen.
A lovasbej�r�n�l egyszer csak megl�ttam a tornatan�rt, �ppen a f�l�be s�gott
valamit a
cirkusz tulajdonosnak, aki a publikumot f�rk�szte. Rajtunk nyugodott meg a
pillant�sa. Ap�m
�szre is vette, s r�j�tt, hogy a tornatan�r el�rulta: � �rta a cikket. A h�l�lkod�s
el�l megsz�k�tt,
csak annyit mondott:
- Te maradj, Enrico, majd kint megv�rlak.
A kis boh�c v�ltott n�h�ny sz�t az apj�val, azt�n megint bemutatott valamit: egy
sz�guld�
lovon n�gyszer �t�lt�z�tt: el�sz�r zar�ndoknak, azt�n tenger�sznek, majd katon�nak
�s v�g�l
akrobat�nak, s mindig r�m n�zett, valah�nyszor elnyargalt el�ttem.
Azt�n lesz�llt a l�r�l, s kalapj�val k�rbej�rt, mindenki dobott bele p�nzt �s
cukork�t. �n is
k�szenl�tben tartottam k�t sold�t, de amikor el�m �rt, visszah�zta a kalapot, r�m
n�zett, s
tov�bbment. B�ntott a dolog, nem �rtettem, mi�rt olyan udvariatlan hozz�m.
Az el�ad�s v�get �rt, a cirkusz tulajdonosa k�sz�netet mondott a k�z�ns�gnek,
mindenki a
kij�rat fel� tolongott. A t�megben toporogtam, amikor valaki megfogta a v�llam.
H�tra-
fordultam: a kerek barna arc�, fekete haj� kis boh�c volt. Mosolygott, a keze tele
volt
cukork�val. Most j�ttem r�, mir�l van sz�.
- Fogadd el a boh�ct�l, j�? - k�rte.
B�lintottam, �s elvettem h�rom-n�gyet.
- Meg is cs�kolhatlak? - tette hozz�.
- Ak�r k�tszer is - ny�jtottam az arcom.
Ruhaujj�val megt�r�lte lisztes arc�t, �t�lelt, �s k�tfel�l megcs�kolt.
- A m�sikat add �t a pap�dnak.

A FARSANG UTOLS� NAPJA

21. kedd
Ijeszt� jelenetet l�ttunk ma a jelmezesek felvonul�s�n! J�l v�gz�d�tt, de nagy
szerencs�t-
lens�g is lehetett volna bel�le. A s�rga-piros-feh�r f�z�rekkel feld�sz�tett San
Carlo t�ren nagy
t�meg tolongott, jelmezesek j�ttek-mentek. Sz�nh�zat, cs�nakot, s�trat ut�nz�
aranyozott,
fellobog�zott kocsik vonultak boh�cokkal, katon�kkal, szak�csokkal, tenger�szekkel,
p�szto-
rokkal megrakodva, akkora kavalk�dban, hogy az ember csak kapkodta a fej�t.
F�lsiket�t�
trombitaharsog�s, k�rtrivalg�s, cint�ny�rcsattog�s; az �larcosok ittak,
kurjongattak, a gyalo-
gosokat sz�longatt�k, az emberek meg torkukszakadt�b�l kiab�ltak vissza az
ablakokb�l,
naranccsal meg cukork�val hajig�lt�k egym�st; �s kocsik, kocsik, ameddig a szem
ell�tott;
z�szl�k lengtek, a t�meg feje f�l�tt sisakok csillogtak-villogtak, tollbokr�t�k
rezegtek, nagy
pap�rmas� fejek, �ri�si f�k�t�k, hatalmas cilinderek, fura fegyverek, cs�rg�dobok,
piros
sipk�k, �vegek - mintha mindenki megbolondult volna.
Amikor a kocsink a t�rre �rt, el�tt�nk egy m�vir�ggal feld�sz�tett csod�s szek�r
ment, n�gy l�
h�zta, aranyh�mz�ses takar� volt rajtuk. Tizenn�gy-tizen�t francia udvaronc
pomp�zott a
kocsin feh�r par�k�ban, selyemruh�san, h�nuk alatt tollas kalap, oldalukon r�vid
kard,
mell�k�n csipk�k, szalagok t�mkelege - gy�ny�r�ek voltak. Egy francia dalt
�nekeltek, �s
mindenf�le �dess�get sz�rtak a n�p k�z�. Az emberek tapsoltak, kiab�ltak.
Egyszer csak t�l�nk balra azt l�ttuk, hogy valaki a t�meg feje f�l� emel egy �t-hat
�ves
kisl�nyt. Szeg�nyke k�ts�gbeesetten s�rt, g�rcs�sen hadon�szott. Az az ember, aki
tartotta,
utat t�rt a francia udvaroncok kocsij�hoz, �s az egyik�knek, amelyik kihajolt,
odaki�ltotta:
- Fogja meg ezt a kisl�nyt, a t�megben elvesztette a mam�j�t, nem lehet messze, a
kocsiban
majd megl�tja, m�st nem tehet�nk.
A kocsiba emelt�k, s abbahagyt�k az �nekl�st. A gyerek kiab�lt, teste vitust�ncot
j�rt; az, aki
az �l�ben tartotta, levette �larc�t, s a kocsi lassan tov�bbment.
Ebben a pillanatban - k�s�bb hallottuk - a t�r m�sik v�g�n egy szeg�ny asszony
f�l�r�lten t�rt
mag�nak utat k�zzel-l�bbal:
- M�ria! M�ria! M�ria! Elvesztettem a kisl�nyomat! Elrabolt�k a kisl�nyomat!
Agyonnyomt�k
a gyerekemet!
Negyed�r�ja tombolt m�r, s nyomakodott erre-arra a t�megben, amely nagy nehezen
tudott
csak utat engedni. A kocsiban az az ember csipk�s-szalagos mell�hez szor�totta a
kisl�nyt, s
k�zben a t�meget f�rk�szte, �s a szeg�ny kisl�nyt nyugtatgatta, aki eltakarta az
arc�t, azt se
tudta, hol van, csak sz�vszaggat�an zokogott. Aki tartotta, az is eg�szen meg volt
rend�lve, a
t�bbiek naranccsal, cukork�val k�n�lgatt�k a kisl�nyt, de semmit se fogadott el,
annyira
megijedt �s �sszezavarodott.
- Keress�k meg az anyj�t! - kiab�lta az az �r a t�megnek. - Keress�k meg az anyj�t!
Jobbra-balra forgol�dott mindenki, de sehol semmi. V�gre n�h�ny l�p�snyire a R�ma
utca
torkolat�t�l egy asszony rohant a kocsi fel�.
Sosem felejtem el! Teljesen ki volt vetk�zve �nmag�b�l, a haja kibomlott, az arca
eltorzult, a
ruh�ja rongyokban. Nem lehetett tudni, �r�m�ben, aggodalm�ban vagy d�h�ben, de
sikol-
tozva-h�r�gve esett a kocsinak, szinte foggal-k�r�mmel kapott a gyerek ut�n. A
kocsi meg�llt.
- Tess�k, itt a kisl�nya - ny�jtotta fel�je az �r a gyereket, megcs�kolta, s az
anyja karj�ba tette,
aki �rj�ngve szor�totta mag�hoz.
Az egyik kis kar m�g egy pillanatra az �r kez�ben maradt, aki jobb kez�r�l leh�zott
egy nagy
gy�m�ntk�ves aranygy�r�t, �s gyors mozdulattal a picike ujj�ra h�zta.
- A tied - mondta -, ez lesz a hozom�nyod.
Az anya megbabon�zva �llt, a t�meg tapsolt, az udvaronc pedig f�ltette �larc�t, s a
t�rsas�g
megint r�zend�tett.
A kocsi lassan tov�bbment. Tapsvihar �s �ljenz�s k�s�rte.

A VAK GYEREKEK
23. cs�t�rt�k
A tan�t� �r nagyon beteg, a negyedikesek� j�tt be helyette, aki r�gebben a vakok
int�zet�ben
oktatott. � a leg�regebb tan�t�, olyan �sz a haja, mintha pamutpar�ka volna, a
besz�de meg
szomor� �nekhangra hasonl�t, de nagyon-nagyon j� ember, �s sokat tud.
Amikor bel�pett az oszt�lyba, s megl�tta, hogy az egyik fi�nak be van k�tve a
szeme, azonnal
odament hozz�, s kivallatta, mi t�rt�nt vele.
- Vigy�zz a szemed vil�g�ra, fiam - mondta neki.
Erre Derossi megk�rdezte:
- Igaz, hogy azel�tt vakokat tetszett tan�tani?
- Igen, hossz� ideig - v�laszolta.
- Tess�k mes�lni r�la - k�rte halkan Derossi.
A tan�t� �r le�lt az asztal�hoz.
- A vakok int�zete a Nizza utc�ban van - jegyezte meg Coretti.
- �gy mondj�tok azt, hogy vak - kezdte a tan�t� �r -, mintha azt mondan�tok, hogy
beteg,
szeg�ny vagy mit tudom �n, milyen. De �rtitek-e ti, hogy igaz�b�l mit is jelent ez
a sz�?
Gondolkozzatok rajta. Vak! Aki soha semmit nem l�t! Az �jszak�t nem tudja
megk�l�nb�z-
tetni a nappalt�l, nem l�thatja az eget, a napot, a sz�leit; a k�r�l�tte l�v�
t�rgyakat is csak
kitapinthatja. �lland� s�t�ts�gben �l, mintha a f�ld m�ly�re volna temetve.
Hunyj�tok csak le
a szemeteket, s gondolj�tok el, hogy �r�kk� �gy kell maradnotok: r�gt�n szorong�s,
r�m�let
fogna el benneteket, �gy �rezn�tek, ezt lehetetlen kib�rni, kiab�lni kezden�tek,
hogy meg-
�r�lt�k vagy belehaltok. Pedig... ha az ember el�sz�r j�r a vakok int�zet�ben, s
azt l�tja,
hallja, hogy szabad idej�kben heged�lnek, fuvol�znak, fecser�sznek, nevetg�lnek,
f�l-al�
szaladg�lnak a l�pcs�n, ki-be a folyos�kon, h�l�termekben, sose gondoln� az ember,
hogy
olyan szerencs�tlenek, amilyenek.
K�zelebbr�l kell megfigyelni �ket. Akadnak tizenhat-tizennyolc �ves vid�m, er�s
fiatalok,
akik szinte fesztelen�l, valamif�le mer�szs�ggel viselik a vaks�got, csak fesz�lt,
b�szke
arckifejez�s�k �rulkodik r�la, mennyit szenvedhettek, am�g belenyugodtak ebbe az
iszony�
csap�sba. Azt�n vannak olyanok, akiknek s�padt, szel�d arca arr�l tan�skodik, hogy
a bele-
t�r�d�s v�gtelen szomor�s�ggal j�r, s titokban m�g sokat s�rnak. �, gyerekeim,
gondolj�tok
el, hogy egyik-m�sikuk n�h�ny nap alatt vesztette el a l�t�s�t, m�sok viszont
�vekig
szenvedtek, sok-sok m�t�ten estek �t, sz�mosan meg �gy sz�lettek - az �r�k
�jszak�ba
sz�lettek bele, �gy l�ptek a vil�gba, mint valami hatalmas s�rba, �s sosem tudj�k
meg, milyen
is egy emberi arc! K�pzelj�tek el, mennyit szenvedhettek s szenvednek ma is, amikor
arra
gondolnak, milyen sz�rny� a k�l�nbs�g k�zt�k s a l�t�k k�zt, s bizonyosan felteszik
maguknak a k�rd�st: "Mi�rt ez a k�l�nbs�g, mit k�vettem �n el?"
Ha �n, aki hossz� �vekig �ltem k�zt�k, r�juk gondolok, azokra az �r�kre lehunyt
szemekre,
azokra a kifejez�stelen, �lettelen pupill�kra, s azt�n r�tok n�zek... egyszer�en
nem �rtem, hogy
mi�rt nem vagytok sz�ntelen�l boldogok. Gondolj�tok el: k�r�lbel�l huszonhatezer
vak
ember �l Olaszorsz�gban! Huszonhatezer ember nem l�t f�nyt - �rtitek? Egy eg�sz
hadsereg!
N�gy �r�ig tartana, m�g itt az ablakunk el�tt elvonuln�nak!
Elhallgatott, az oszt�ly s�ri cs�ndben �lt. Azt�n Derossi megk�rdezte, igaz-e, hogy
a vakok
tapint�sa sokkal finomabb, mint a mi�nk.
- Igaz - felelte. - A t�bbi �rz�kszerv�k is kifinomultabb, hiszen p�tolniok kell a
l�t�s k�pes-
s�g�t, s t�bbet is gyakorolj�k, mint az az ember, aki l�t. Reggelenk�nt, a h�l�kban
azt
k�rdezgetik egym�st�l: "S�t a nap?" �s aki m�r fel�lt�z�tt, kiszalad az udvarra,
sz�tt�rja a
karj�t, hogy �rezze a nap meleg�t, azt�n igyekszik vissza a j� h�rrel: "S�t a nap!"
Valakinek a
hangj�b�l k�pet tudnak alkotni a termet�r�l. Mi a szem�b�l �t�l�nk meg egy embert,
�k a
hangj�b�l. �vekig eml�keznek egy-egy hangsz�nre, hanglejt�sre. �szreveszik, ha a
szob�ban
t�bb ember van, m�g akkor is, ha csak egy besz�l, s a t�bbiek meg se mukkannak.
Tapint�sra
meg�llap�tj�k, tiszta-e egy kan�l vagy sem. A l�nyok meg tudj�k k�l�nb�ztetni a
nyers sz�n�
anyagot a festett�l. Amikor p�ros�val v�gigvonulnak az utc�n, minden �zletet
felismernek a
szag�r�l, m�g azokat is, amelyekr�l mi �gy hissz�k, nincs szaguk. Tudnak csig�zni,
megh�zz�k a zsin�rj�t, s a forg� csiga hangj�t hallva, el tudj�k kapni. Pomp�san
hajtj�k a
fakarik�t, tek�znek, ugr�k�teleznek, h�zik�kat �p�tenek k�b�l, �gy szedik az
iboly�t, mintha
l�tn�k, sz�nyeget �s kosarat fonnak k�l�nb�z� sz�n� gy�k�nyb�l, pontosan �s j�l
dolgoznak,
annyira kifinomult a tapint�suk. Meghat� l�tv�ny, amikor elviszik �ket az
iparm�zeumba,
ahol mindent k�zbe vehetnek, boldogan vetik magukat a m�rtani testekre, a h�zak
makettjaira,
a szersz�mokra, �lvezettel fogdoss�k, tapogatj�k, forgatj�k �ket, hogy l�ss�k,
milyenek, �gy is
mondj�k: l�tni akarjuk.
Garoffi egy k�rd�ssel szak�totta f�lbe a tan�t� urat, azt tudakolta, vajon igaz-e,
hogy a vak
gyerekek jobban sz�molnak.
- Igaz. J�l megtanulnak olvasni, sz�molni. K�l�nleges k�nyveik vannak, dombor�
bet�kkel.
Az ujjukat v�gigj�rtatj�k a bet�k�n, �gy ismerik fel, s tanulnak meg olvasni
foly�konyan. �s
l�tni kell, hogy belepirulnak, ha hib�znak. �s b�r tinta n�lk�l, de �rnak is.
Vastag, kem�ny
pap�rra hegyes f�mmel pontocsk�kat sz�rnak bizonyos csoportos�t�s szerint, �gy
k�l�nleges
�b�c� alakul ki. A pap�r h�toldal�n kidomborodnak a pontocsk�k, ez�rt el is tudj�k
olvasni,
amit �k vagy m�sok �rtak. Meg tudj�k csin�lni a leck�t, leveleznek is. A sz�mokat
is �gy �rj�k,
�s a sz�mtanp�ld�kat is �gy oldj�k meg. De fejben is hihetetlen k�nnyen sz�molnak,
mert
semmi se vonja el figyelm�ket a sz�mol�sr�l. �s ha l�tn�tok, mennyire szeretik, ha
felolvas-
nak nekik, hogy figyelnek, �s mindenre, de mindenre eml�keznek! A legapr�bb
dolgokat is
megbesz�lik egym�ssal, m�g a kicsik is t�rt�nelemr�l, nyelvtanr�l vitatkoznak;
egym�s
mellett �lnek n�gyen-�ten egy padban, �s nem fordulnak egym�s fel�. Az els� a
harmadikkal
besz�l, a m�sodik a negyedikkel, hangosan, mind egyszerre, m�gse szalasztanak el
egyetlen
sz�t sem, olyan �les a hall�suk! A tan�t�t megismerik a l�pteir�l, a szag�r�l; a
puszta
hangj�b�l tudj�k, j�kedv�-e, j�l �rzi-e mag�t; ha a tan�t�juk hozz�juk �r, amikor
dics�ri vagy
b�tor�tja �ket, szeretik, h�l�juk jel��l pedig �k fogj�k meg a kez�t, karj�t. �s
nagyon szeretik
egym�st, nagyon j� bar�tok tudnak lenni. Szabad idej�kben mindig ugyanazokat lehet
egy�tt
l�tni. A l�nyok p�ld�ul a hangszer�k szerint csoportosulnak: k�l�n a heged�s�k,
k�l�n a
zongorist�k, a fuvol�sok, �s elv�lhatatlanok. Ha megszeretnek valakit, nehezen
szakadnak el
t�le. Nagy vigaszuk a bar�ts�g. �s mindig j�l �t�lik meg egym�st. Vil�gos fogalmuk
van r�la,
mi a helyes �s mi a helytelen. �s minden nemes vagy nagyszer� cselekedeten k�nnyen
fellel-
kes�lnek.
Votini azt firtatta, vajon sz�pen muzsik�lnak-e.
- Odavannak a zen��rt - magyar�zta a tan�t� �r.- Ez a legf�bb �r�m�k, ez az �let�k.
Amikor
egy vak gyerek beker�l az int�zetbe, �r�kig k�pes mozdulatlanul hallgatni a zen�t.
K�nnyen
megtanulnak j�tszani valami hangszeren, �s szenved�lyesen gyakorolnak. Ha a
tan�t�juk azt
mondja valamelyik�knek, hogy nincs �rz�ke a zen�hez, rettenetesen f�j neki, de
elsz�ntan
tanul tov�bb. Hallanotok kellene, hogyan muzsik�lnak odabenn, l�tnotok k�ne, amikor
mosolyogva, magasba tartott arccal, kipirultan �s megrend�lten j�tszanak, val�s�gos
�nk�v�letbe esnek, amikor azt a harm�ni�t hallj�k, amelyik annyira �sszhangban van
vil�guk
m�lys�ges s�t�ts�g�vel. Ha ezt l�tn�tok, hallan�tok, akkor �rten�tek meg, micsoda
isteni
vigasz tud lenni a zene. �s hogy ragyognak a boldogs�gt�l, amikor egy tan�r azt
mondja
nekik: "Bel�led m�v�sz lesz." N�luk az sz�m�t az els�nek, aki a legjobban
zongor�zik avagy
heged�l, k�zt�k az a kir�ly, val�s�ggal im�dj�k. Ha �sszesz�lalkoznak, �hozz�
mennek, ha
k�t bar�t �sszevesz, � a b�keangyal. A legkisebbek, akiket � tan�t zen�re,
apjukk�nt tisztelik.
Miel�tt aludni t�rnek, odamennek hozz�, �s j� �jszak�t k�v�nnak. �s �lland�an
zen�r�l
besz�lnek. �gyban, k�s� este, tanul�sba, munk�ba belef�radva is zenem�vekr�l,
mesterekr�l,
hangszerekr�l, zenekarokr�l besz�lgetnek. Ha b�ntet�sb�l kiz�rj�k �ket a zene�r�r�l
vagy a
kottaolvas�sb�l, annyira szenvednek, hogy az embernek nincs b�tors�ga ilyesmivel
b�ntetni
�ket. Ami nek�nk a f�ny, az nekik a zene.
Derossi azt tudakolta, vajon elmehetn�nk-e hozz�juk.
- Persze - v�laszolta a tan�t� �r -, de tal�n m�g nincs itt az ideje. Ink�bb majd
k�s�bb, amikor
k�pesek lesztek teljes nagys�g�ban felm�rni ezt a szerencs�tlens�get, amikor olyan
egy�tt-
�rz�st lesztek k�pesek tan�s�tani, amekkor�t meg�rdemel. Mert szomor� l�tv�ny az az
int�zet,
fiaim. Ott �lnek az ablak el�tt, rezzen�stelen arccal �lvezik a friss leveg�t,
mintha a nagy z�ld
mez�t, a csod�s k�k hegyeket n�zn�k, mint ti... �s ha elgondolja az ember, hogy az
�gvil�gon
semmit sem l�tnak bel�le, �s soha nem is fognak, akkor �sszeszorul a sz�ve, mintha
maga is
megvakult volna. Azok, akik vakon sz�lettek, akik sosem l�tt�k, milyen a vil�g, s
ez�rt nem
s�rj�k vissza, hiszen nincs r�la eml�k�k, �k m�g valahogy kev�sb� sz�nand�ak. De
azok a
gyerekek, akik csak n�h�ny h�napja vakultak meg, akik m�g mindenre eml�keznek, akik
tudat�ban vannak, mit vesztettek, s m�g az is f�j nekik, hogy napr�l napra �rzik,
eml�-
kezet�kben mint hom�lyosulnak el a legdr�g�bb k�pek, mint halv�nyul el szeretteik
arca. Az
egyik gyerek egyszer azt mondta nekem v�gtelen szomor�s�ggal: "Csak m�g egyszer,
egyet-
len �rva pillanatra szeretn�m l�tni any�m arc�t, szeretn�m megn�zni, mert nem
eml�kszem
m�r r�!" �s amikor az �desany�k elj�nnek, a gyerekkezek kitapogatj�k arcukat,
homlokukt�l
�llukig, f�l�kig v�gigsim�tj�k, hogy �rezz�k, milyen, nem akarnak belenyugodni,
hogy soha
t�bb� nem l�thatj�k; mama, mama, sz�longatj�k ezerszer is k�ny�r�gve, engedje, hogy
egyszer, csak egyszer l�thass�k. Nagy, kem�ny f�rfiak is s�rva hagyj�k el azt az
int�zetet. �s
amikor kil�p onnan a l�togat�, szinte kiv�teles l�nynek �rzi mag�t, val�s�gos
kiv�lts�gnak
tartja - amit nem �rdemelt meg -, hogy l�tja az embereket, a h�zakat, az eget.
Bizonyos
vagyok benne, nincs k�ztetek senki, aki onnan kij�ve ne adn� sz�vesen oda l�t�s�nak
egy
r�sz�t, hogy legal�bb egy kis f�ny jusson azoknak a gyerekeknek, akik sz�m�ra a nap
nem
ragyog, �s az �desany�nak nincs arca.

BETEG A TAN�T�NK
25. szombat
Tegnap este, iskola ut�n megl�togattam a tan�t� b�csit. A sok munk�ba betegedett
bele.
Naponta �t �r�t tan�t, azt�n egy �ra torna, azt�n m�g k�t �ra az esti iskol�ban,
keveset alszik,
kutyafutt�ban eszik, reggelt�l estig hajtja mag�t, nem csoda, ha t�nkrement az
eg�szs�ge. Ezt
mondja az anyuk�m. A mama k�l�nben lent a kapuban v�rt r�m, egyed�l mentem f�l, a
l�pcs�n tal�lkoztam azzal a cs�nya fekete szak�llas tan�t� �rral, Coatti a neve,
aki mindenkit
ijesztget, de azt�n senkit se b�nt, most is r�m meresztette a szem�t, �s viccesen,
de komoly
arccal, b�mb�l� hangon r�m mordult. M�g akkor is nevettem, amikor megh�ztam a
cseng�t a
negyedik emeleten. Bezzeg r�gt�n elkomolyodtam, amikor a szolg�l� bevezetett egy
szeg�nyes, f�lhom�lyos szob�ba. A tan�t� b�csi kis vas�gyban fek�dt, a szak�lla
alaposan
megn�tt. A szem�hez tette a kez�t, hogy jobban l�sson, azt�n �r�mmel ki�ltott f�l:
- Te vagy az, Enrico!
Odamentem az �gyhoz, v�llamra tette a kez�t, s azt mondta:
- Ej, ez sz�p t�led, fiacsk�m. Megl�togatod a szeg�ny tan�t�dat. Pocs�kul festek,
mi? H�t az
iskol�ban mi �js�g? Hogy vannak a gyerekek? N�lk�lem is minden rendben, mi? S�t m�g
jobban is megy minden a szeg�ny tan�t�tok n�lk�l, ugye? - K�zbe akartam sz�lni, de
nem
engedett: - Ugyan, ugyan, tudom, hogy szerettek. - Nagyot s�hajtott. �n a falon
f�gg�
f�nyk�peket n�zegettem. - L�tod? - k�rdezte. - Azoknak a gyerekeknek a k�pei,
akiket a t�bb
mint h�sz �v alatt tan�tottam. J� fi�k, a f�nyk�peket is �k adt�k. Ezek az �n
eml�keim. Ha
meghalok, az utols� pillant�som r�juk esik; k�zt�k t�lt�ttem az �letemet. Majd te
is adsz
f�nyk�pet magadr�l, amikor befejezed az elemit, j�? - Elvett egy narancsot az
�jjeliszekr�nyr�l. - Csak ezt adhatom neked - mondta -, olyan beteg-aj�nd�k. - Csak
n�ztem
r�, �s nagyon szomor� voltam, nem tudom, mi�rt. - Ugyan m�r... - folytatta: - majd
meg-
gy�gyulok, de ha nem... �gyelj a sz�mtanra, az a gy�nge oldalad... er�ltesd meg
magad egy
kicsit! Csak az els� l�k�st kell megadni, sokszor nem az �rz�k hi�nyzik hozz�, ez
csak
kishit�s�g, r�geszme. - Nagyokat l�legzett, l�tszott, hogy nincs j�l. - Ronda ez a
l�z - s�hajtott
-, j�l t�nkretett. Na, teh�t legyen gondod a sz�mtanra. Hajts r�, oldj meg sok
p�ld�t. Nem
siker�l el�sz�rre? Pihenj egyet, azt�n kezdd el�lr�l. M�g mindig nem megy? Megint
pihenj
egyet, �s rugaszkodj neki �jra. �s �gy tov�bb, de sz�p nyugodtan, ne er�ltesd agyon
magad.
Most menj. �dv�zl�m az �desany�dat. �s ne m�ssz f�l �jra ezen a l�pcs�n, majd
tal�lkozunk
az iskol�ban. Ha meg nem, h�t eml�kezz j� sz�vvel a harmadikos tan�t�dra. Nagyon
szeretett.
- Majdnem els�rtam magam. - Hajtsd ide a fejed - k�rte. Megtettem. Megcs�kolta a
hajamat,
azt�n �gy sz�lt: - Most menj - �s a fal fel� fordult.
Csak �gy rep�ltem lefel� a l�pcs�n, alig v�rtam, hogy meg�lelhessem a mam�t.

UTC�N
25. szombat
Az ablakb�l n�ztelek, amikor a tan�t� �rt�l hazaj�tt�l: megl�kt�l egy n�nit. M�skor
vigy�zz.
Az utc�n is vannak k�teless�gei az embernek. Ha egy h�zban ki tudod sz�m�tani a
l�pteidet �s
a mozdulataidat, az utc�n mi�rt nem vigy�zol, amikor az utca mindenki�? Erre is
gondolj,
Enrico. Valah�nyszor t�r�d�tt, id�s emberrel, gyerekes any�val, mank�s rokkanttal
vagy
neh�z csomagot cipel� emberrel, gy�szruh�s csal�ddal tal�lkozol, adj nekik utat
tisztelettel.
Mert tiszteln�nk kell az �regs�get, a nyomor�s�got, az anyai szeretetet, a
betegs�get, a
munk�t, a hal�lt.
Valah�nyszor azt l�tod, hogy egy gyereket mindj�rt el�t egy kocsi, r�ntsd el; ha
feln�tt,
figyelmeztesd. Ha �rv�n s�rdog�l� gyereket l�tsz, k�rdezd meg, mi baja, ha egy
�regember
elejti a botj�t, vedd fel.
Ha k�t gyerek �sszekap, v�laszd sz�t �ket, ha f�rfiak civakodnak, menj tov�bb, nem
kell
semmif�le kegyetlen jelenetn�l ott lenni.
�s amikor k�t rend�r k�zt megk�t�z�tt embert l�tsz, ne �llj a k�m�letlen�l
k�v�ncsiskod�
t�meg k�z�: lehet, hogy �rtatlan. �s hagyd abba a besz�lget�st, nevetg�l�st, ha
betegkocsit
tolnak el el�tted, vagy halottas menetet l�tsz - lehet, hogy holnap a te h�zadb�l
kanyarodik ki.
Tisztelettel n�zz a p�ros�val vonul� int�zeti gyerekekre: a vakokra, a n�m�kra, az
angol-
k�rosokra, az �rv�kra, az elhagyott gyerekekre, gondolj arra, hogy a
szerencs�tlens�g �s az
emberi k�ny�r�let megy el�tted.
Ha visszatasz�t�an vagy nevets�gesen torz ember j�n fel�d, t�gy �gy, mintha nem
l�tn�d.
Oltsd el, ha �g� gyuf�t l�tsz valahol, ember�letbe ker�lhet. V�laszolj udvariasan,
ha az utat
tudakolj�k t�led.
Ne nevess ki senkit, ne szaladj, ha nem felt�tlen�l kell, ne b�m�szkodj.
Tiszteld az utc�t. Egy n�pet mindig arr�l �t�lnek meg, hogy mik�nt viselkedik az
utc�n. Ahol
durvas�got tapasztalsz az utc�n, ott durvas�got tal�lsz a h�zakban is. �s n�zd meg
figyel-
mesen az utc�kat, ismerd meg a v�rost, melyben �lsz; ha holnap a t�volba ker�lsz,
�r�lni
fogsz, hogy j�l eml�kszel mindenre, gondolatban v�gig tudsz menni minden utc�n - a
te
v�rosodon, a te haz�don - mely annyi �vig eg�sz vil�god volt, ahol any�d oldal�n
megtetted
els� l�p�seidet, ahol az els� benyom�sok �rtek, ahol kiny�lt az eszed, ahol az els�
bar�tokra
lelt�l. Ez a v�ros neked j� any�d volt: nevelt, v�dett, sz�rakoztatott. N�zd meg
h�t az utc�it �s
a n�p�t figyelmesen - �s szeresd -, s ha valaki s�rtegeti, h�t v�dd meg.
�desap�d

M�RCIUS
ESTI ISKOLA
2. cs�t�rt�k
Ap�m tegnap elvitt iskol�nk esti tagozat�ra, hogy azt is l�ssam. Az �p�let m�r
vil�gos volt, �s
sz�lling�ztak a tanul�k, t�bbs�g�kben munk�sok. Amikor oda�rt�nk, az igazgat� meg a
tanul�k nagyon m�rgesek voltak, mert valaki k�vel bedobta az egyik ablakot: a
pedellus
kiszaladt, �s nyakon cs�pett egy fi�t, de azt�n Starti, aki szemben lakik az
iskol�val, bej�tt �s
elmondta:
- Nem � a tettes, a saj�t szememmel l�ttam. Franti volt, meg is fenyegetett, hogy
jaj nekem, ha
sz�lok. De �n nem f�lek.
Most azt�n v�gk�pp kicsapj�k ezt a Frantit, mondta az igazgat� �r. K�zben a
munk�sokat
figyeltem, akik kettes�vel, h�rmas�val �rkeztek, s m�r t�bb mint k�tsz�zan
lehettek. Nem
tudtam, hogy ilyen sz�p az esti iskola! A tanul�k k�zt tizenk�t �ves fi�k �pp�gy
vannak, mint
szak�llas b�csik, mind munk�b�l j�nnek, f�zetekkel, t�sk�kkal; akadnak k�zt�k
asztalosok,
kormos arc� f�t�k, m�szporos k�m�vesek, lisztes haj� p�kinasok; a legk�l�nb�z�bb
szagok
keverednek, mesters�gek szerint: szurok, b�r, olaj, fest�k b�ze. Egy csom�
egyenruh�s t�z�r
is j�tt, egy k�pl�r vezet�s�vel. Gyorsan elhelyezkedtek a padokban - a l�bt�maszt
kivett�k,
hogy elf�rjenek -, �s r�gt�n munk�hoz l�ttak.
N�h�nyan kimentek f�zet�kkel a tan�t�hoz. L�ttam azt a sz�p ruh�s fiatal tan�t�t is
- "az
�gyv�dbojt�rt" -, h�rom vagy n�gy munk�s �llta k�r�l az asztal�t, � meg a f�zeteket
jav�tgatta;
ott volt a s�ntik�l� tan�t� �r is, egy kelmefest�vel a f�zet�n nevetett, mert csupa
k�k-piros
fest�kfolt tark�totta. Az �n tan�t�mat is megpillantottam, m�r meggy�gyult, �s
holnapt�l
hozz�nk is bej�r. Minden oszt�ly ajtaja nyitva volt. Elcsod�lkoztam, amikor
megkezd�dtek az
�r�k, �s l�ttam, hogy mindenki nagyon figyel. Pedig sokan haza se tudtak menni,
hogy
egyenek valamit, magyar�zta az igazgat� �r, �s nagyon �hesek lehetnek.
A fiatalabbak f�l�rai tanul�s ut�n majd �sszeestek az �lmoss�gt�l, akadt, aki a
padra hajtotta a
fej�t, �s elaludt. A tan�t� a tollal megb�kd�ste a f�l�t, �gy �bresztette f�l, de
az id�sebbek
t�tott sz�jjal figyeltek, a szem�k is alig rebbent. Furcsa volt n�zni padjainkban
azokat a
szak�llas embereket.
Az emeletre is f�lment�nk, az �n oszt�lyomat is megn�zt�k, a helyemen nagy bajsz�
ember
�lt, a keze be volt k�tve, tal�n valami g�p kapta el, de az�rt pr�b�lt vele �rni,
csak nagyon
lassan ment neki. A legjobban az tetszett, hogy a kis k�m�ves hely�n az apja �l, az
az �ri�s,
eg�szen �sszepr�sel�d�tt, �ll�t az �kl�re t�masztotta, szeme a k�nyv�n, m�g a
l�legzet�t is
visszafojtotta, �gy figyelt. Nem v�letlen�l ker�lt arra a helyre, � maga k�rte az
els� este az
igazgat� �rt�l.
- K�rem, tess�k engem az �n kis ny�lpof�csk�m hely�re �ltetni - mert �gy h�vja a
fi�t.
Eg�szen a tan�t�s v�g�ig ott maradtunk, l�ttam, hogy sok asszony gyerekkel a karj�n
v�rja a
f�rj�t, s mikor kij�ttek, �tvett�k a gyerekeket, az anyuk�k meg a k�nyveket �s a
f�zeteket
vitt�k. Az utca n�h�ny percig megtelt zajjal, emberekkel, azt�n minden
elcs�ndesedett, �s m�r
csak az igazgat� urat l�ttuk, amint f�radtan hazafel� ballag.

A CSATA
5. vas�rnap
Ezt m�r v�rni lehetett. Franti, akit az igazgat� �r kicsapott, bossz�t akart �llni:
tan�t�s ut�n
megv�rta a sarkon Stardit. Starti a h�g�val volt, mindennap �rte megy a Dora Grossi
utcai
l�nyiskol�hoz. Silvia, a n�v�rem l�tta az eg�szet, �s r�m�lten �js�golta, mi
t�rt�nt.
Franti f�lrecsapott viaszosv�szon sapk�j�ban l�bujjhegyen m�g�j�k lopakodott, �s
kikezdett
vel�k: �gy megh�zta a l�ny haj�t, hogy majdnem a f�ldre r�ntotta. Az nagyot
ki�ltott, Stardi
meg h�trafordult. Franti, aki sokkal nagyobb �s er�sebb, arra gondolt: "Meg se
mukkan ez, ha
m�gis, h�t �gy ell�tom a baj�t, hogy arr�l koldul!"
Igen �m, csakhogy a kicsi, t�mzsi Stardi haboz�s n�lk�l a m�l�k Frantira vetette
mag�t, �s
�t�tte, ahol �rte. Sok�ig persze nem b�rta, �s t�bbet kapott, mint amennyit adott.
Az utc�n csak l�nyok voltak, senki se tudta sz�tv�lasztani �ket. Franti le�t�tte
Stardit, de az
r�gt�n felpattant, s megint r�vetette mag�t. Franti t�pte-marta ellenfel�t, f�lig
kit�pte a f�l�t,
majdnem kinyomta a szem�t. Stardi orr�b�l is d�lt a v�r, de �llta a sarat, m�g
ord�tott is:
- Lehet, hogy meg�lsz, de nem adom k�nnyen az �letem!
Most Franti ker�lt alulra, Stardi k�m�letlen�l r�gta, pofozta.
Az egyik ablakb�l n�i hang kiab�lt:
- Ne hagyd magad, kicsi!
M�sok is belesz�ltak:
- A h�g�t v�di ez a fi�!
- Tarts ki, b�tors�g!
- L�sd el a baj�t!
Frantinak meg:
- Elvetem�lt, aljas gazember!
Franti is nekivadult, elg�ncsolta Stardit, aki elesett, � pedig r�vetette mag�t.
- Add meg magad!
- Nem!
- Add meg magad!
- Nem! - Stardi f�lpattant, �tfogta ellenfele derek�t, rettent� er�fesz�t�ssel
f�ldh�z v�gta, �s a
mell�re t�rdelt.
- Jaj, a gazfick� k�st r�ntott! - ki�ltotta egy f�rfi, �s odarohant, hogy
lefegyverezze Frantit.
Addigra azonban Stardi k�t k�zzel elkapta Franti kez�t, �s beleharapott: a k�s a
f�ldre esett, a
sebb�l csurgott a v�r. M�sok is odarohantak, sz�tv�lasztott�k �s f�l�ll�tott�k
�ket.
Franti t�petten elinalt, Stardi �sszekarmolt arccal, bevert szemmel - de gy�ztesen
- �llt ott
pityerg� h�g�val. A t�bbi l�ny a sz�tsz�r�dott f�zeteket, k�nyveket szedegette
�ssze.
- Rendes fi� - mondogatt�k k�r�l�tte -, megv�dte a h�g�t!
Stardinak azonban a legkisebb gondja is nagyobb volt, mint a dics�s�g: a t�sk�j�nak
szentelte
minden figyelm�t, t�zetesen megvizsg�lta �sszes k�nyv�t, f�zet�t, nem t�rt�nt-e
valami baja,
ruhaujj�val t�r�lgette �ket, megn�zte a tollat is, majd sz�p rendesen mindent
visszapakolt,
azt�n �ppoly nyugodtan �s komolyan, mint m�skor, odafordult h�g�hoz.
- Na, siess�nk, nehezek a sz�mtanp�ld�k.

A SZ�L�K
6. h�tf�
Ma d�lel�tt Stardit megv�rta az iskol�n�l a pap�ja, nagy k�v�r ember, att�l f�lt,
hogy Franti
�jra meglesi. De azt mondj�k, Franti t�bbet nem j�n, jav�t�int�zetbe viszik.
Sok sz�l�t l�ttunk ma a kapun�l. A fakeresked�t, Coretti apj�t, kik�p�tt a fia,
ugyanolyan
j�kedv� �s f�rge, csak hegyes bajusza van, �s a gomblyuk�ban k�tsz�n� szalagot
visel. M�r a
legt�bb sz�l�t ismerem. Van egy feh�r f�k�t�s, hajlott h�t� nagymama, ak�r esik,
ak�r f�j,
naponta n�gyszer elk�s�ri az iskol�ba vagy haza az els�s unok�j�t, leseg�ti a
kab�tj�t vagy
r�adja, megigazgatja a nyakkend�j�t, leporolgatja, lesim�tgatja a ruh�j�t, megn�zi
a f�zeteit;
l�tni val�, hogy a gyerek a legf�bb gondja, s n�la szebbet elk�pzelni se tud.
Sokszor j�n egy t�z�rkapit�ny is, a mank�s Robetti pap�ja, �s jobbra-balra
k�sz�nget, mert a
fi�t minden gyerek megsimogatja, amikor elmegy mellette, �gy h�t � is rendre
visszak�sz�n;
van, akit megsimogat, van, akinek szalut�l, de senkir�l se feledkezik meg, s min�l
szeg�-
nyesebben vagy rosszabbul �lt�z�tt egy gyerek, ann�l udvariasabban hajol meg
el�tte.
N�hanapj�n szomor� dolgokat is l�tunk: egy b�csi m�r egy h�napja nem j�n el, mert
meghalt
a kisfia, �s a m�sik gyerek��rt a szolg�l�t k�ldi, tegnap m�gis itt volt, az�ta
el�sz�r, �s amikor
megl�tta halott fia oszt�lyt�rsait, beh�z�dott egy sarokba, k�t k�zzel takarta el
az arc�t,
annyira zokogott, az igazgat� �r karon fogta, �s bevitte az irod�j�ba.
Vannak apuk�k �s anyuk�k, akik n�v szerint ismerik a gyerek�k oszt�lyt�rsait. A
szomsz�d
l�nyiskol�b�l vagy fi�gimn�ziumb�l is sokan j�nnek az �ccs�k�rt. Van egy �reg
b�csi,
ezredes volt, aki a gyerekeknek mindig f�lveszi a f�zet�t vagy toll�t, ha leejtik.
Azt is l�tni, hogy a sz�p ruh�s meg a kend�s, kosaras anyuk�k milyen j�l el tudnak
besz�lgetni
az iskolai dolgokr�l.
- Hogy milyen neh�z volt ez a lecke!
- A nyelvtanfeladat milyen hossz� volt ma! - mondogatj�k.
�s ha valamelyik gyerek beteg az oszt�lyban, mindannyian tudnak r�la, s egy�tt
�r�lnek,
amikor meggy�gyul. �pp ma reggel, volt, hogy nyolcan-t�zen, j�m�d�ak, kev�sb�
j�m�d�ak,
�llt�k k�r�l Crossi mam�j�t, a z�lds�ges kof�t, �s az �cs�m egyik beteg
oszt�lyt�rs�r�l
k�rdezgett�k, aki egy h�zban lakik vel�k, �s �letvesz�lyes �llapotban van. Az
iskola valahogy
elmossa a k�l�nbs�geket, k�nnyebben bar�tkoznak az emberek, ha a gyerek�kr�l van
sz�.

A 78-AS SZ�M� RAB

8. szerda
Meghat� dolgot l�ttam tegnap d�lut�n. A z�lds�ges kofa n�h�ny napja nagy
szeretettel
n�zegeti Derossit, mert a 78-as rab meg a tintatart� esete �ta olyan szeretettel
veszi k�r�l a
fi�t. Crossinak b�na az egyik karja, �s Derossi mindenben seg�t neki, s�g, ha kell,
tollat,
ceruz�t, pap�rt ad neki, eg�szen �gy b�nik vele, mint a testv�r�vel, tal�n
k�rp�tolni akarja az
apja szerencs�tlens�g��rt, amir�l nem is tud.
H�t n�h�ny napja Crossi mam�ja folyton Derossit n�zi. Nagyon rendes asszony,
eg�szen a
fi�nak �l, �s mert Derossi, a j�m�d� �ltanul� fi� seg�t az � fi�nak, hogy j�l
szerepeljen az
iskol�ban, h�t ett�l az � szem�ben Derossi maga a csoda, a megtestes�lt j�s�g.
Ahogy folyton
n�zte, l�tszott, hogy mondani akar neki valamit, csak sz�gyelli.
�m tegnap d�lel�tt v�gre �sszeszedte minden b�tors�g�t, �s egy kapuban Derossi el�
�llt.
- Bocs�sson meg, fiatal�r, de maga olyan j�, annyira szereti a fiacsk�mat, fogadja
m�r el t�lem
eml�kbe ezt a kis semmis�get - ezzel a z�lds�ges kos�rb�l el�vett egy aranyozott
kis feh�r
pap�rdobozk�t.
Derossi f�lig pirult, �s hat�rozottan visszautas�totta:
- �n nem fogadok el semmit, ink�bb tess�k Crossinak adni.
- Nem akartam megs�rteni... csak karamella - b�nt�dott meg Crossi mam�ja.
Derossi azonban csak a fej�t r�zta. Erre f�l�nken kivett a kos�rb�l egy csomag
retket.
- Legal�bb ezt fogadja el, eg�szen friss, vigye el a mam�j�nak.
Derossi mosolygott.
- Nem, k�sz�n�m, semmit se k�rek, mindent megteszek Crossi�rt, amit csak tudok, de
nem
fogadhatok el semmit. Az�rt k�sz�n�m.
- De nem s�rtettem meg, ugye? - agg�dott Crossi mam�ja.
Derossi nevetve tiltakozott, s tov�bbment. A n�ni boldogan ki�ltott f�l:
- De rendes fi�! Nincs m�g egy ilyen kedves, sz�p gyerek!
�gy l�tszott, ezzel v�ge is az �gynek, de azt�n d�lut�n n�gykor Crossi mam�ja
helyett a
pap�ja j�tt el: az arca most is olyan s�padt �s szomor�. Meg�ll�totta Derossit, �s
abb�l, ahogy
r�n�zett, r�gt�n tudtam, gyan�tja, hogy Derossi ismeri a titk�t.
- Szereti a fiamat... - n�zett r� mer�en, a hangja szomor� volt �s kedves. - Mi�rt
szereti annyira?
Derossi v�rv�r�s lett. A legsz�vesebben azt v�laszolta volna: "Az�rt szeretem, mert
olyan szeren-
cs�tlen; mert az apja is ink�bb szerencs�tlen volt, nem pedig b�n�s, �s
sz�zszorosan megszenvedett
m�r az�rt, amit elk�vetett, �s nagyon j� ember." De nem merte mondani, igaz�b�l
f�lt �s kicsit
undorodott is ett�l az embert�l, hiszen a v�r�t vette valakinek, hat �vig b�rt�nben
volt �s... De
Crossi apja mindent kital�lt, �s halkan, majdnem remegve Derossi f�l�be s�gta:
- Szereti a fiamat, de ugye, nem ut�lja... nem veti meg az apj�t sem?
- Jaj, nem, nem! Ellenkez�leg! - ki�ltott f�l Derossi hirtelen melegs�ggel.
Erre Crossi apja heves mozdulatot tett, mintha �t akarn� �lelni a nyak�t, de azt�n
nem merte,
csak k�t ujjal megfogott egy g�nd�r f�rt�t, kisim�totta, azt�n elengedte. K�zen
fogta fi�t, �s
gyorsan elindult vele.

A KIS HALOTT
12. vas�rnap
A z�lds�ges�kkel egy h�zban lak� kisfi�, �cs�m oszt�lyt�rsa, meghalt. Delcati
tan�t�n� hozta
a szomor� h�rt szombaton d�lut�n.
Garrone �s Coretti azonnal aj�nlkoztak, hogy seg�tik vinni a kopors�t.
Nagyon j� fi� volt, a m�lt h�ten p�ld�ul � kapta a kit�ntet�st; szerette az
�cs�met, egyszer
adott neki egy t�r�tt perselyt. Any�m mindig megsimogatta, amikor tal�lkozott vele.
Piros
poszt�sapk�t viselt, k�t cs�kkal. Az �desapja hord�r a vas�tn�l. Tegnap d�lut�n f�l
�tkor el-
ment�nk hozz�juk, r�szt akartunk venni a gy�szmenetben. A f�ldszinten laknak. Az
udvarban
sok els�s �lldog�lt m�r a mam�j�val, mindegyik hozott egy gyerty�t. �t-hat tan�t�n�
is ott
volt, meg n�h�ny szomsz�d. A piros tollas tan�t�n� meg Delcati bementek, a nyitott
ablakon
�t l�ttuk, hogy s�rnak: a kisfi� mam�ja hangosan zokogott. K�t anyuka az �cs�m�k
oszt�ly�b�l
vir�gf�z�reket hozott.
Pontosan �tkor indult a menet. El�l egy fi� vitte a keresztet, m�g�tte ment a pap,
azt�n
k�vetkezett a kopors� - milyen kicsi volt, istenem! -, fekete poszt�val takart�k
le, �s azok a
vir�gf�z�rek d�sz�tett�k, amelyeket az a k�t anyuka hozott. A fekete poszt�ra
r�t�zt�k a
kit�ntet�st is meg h�rom dics�r� oklevelet, melyet a kisfi� az �v folyam�n kapott.
A kopors�t Garrone, Coretti �s k�t fi� vitte a h�zb�l. M�g�tt�k ment Delcati
tan�t�n�, �gy
s�rt, mintha a saj�t fi�t temette volna; azt�n j�tt a t�bbi tan�t�n�, ut�nuk a
fi�k, eg�szen kis
gyerekek is voltak k�zt�k, bamb�n n�zt�k a kopors�t, egyik kez�kben ibolyacsokor
volt, a
m�sikkal anyjuk kez�t fogt�k, aki a gyerty�jukat vitte. Hallottam, hogy az egyik�k
azt k�rdi:
- �s t�bbet nem j�n iskol�ba?
Amikor a kopors�val kifordultak az udvarb�l, k�ts�gbeesett sikoltoz�st hallottunk
az
ablakb�l: a halott �desanyja volt. De r�gt�n elvezett�k.
Amikor ki�rt�nk az utc�ra, tal�lkoztunk az egyik int�zet gyerekeivel, p�ros�val
vonultak.
Amikor megl�tt�k a kopors�t a kit�ntet�ssel meg a tan�t�n�ket, levett�k a
sapk�jukat.
Szeg�nyke, most m�r �r�k �lm�t alussza a kit�ntet�s�vel egy�tt. Piros sapk�j�t se
l�tjuk
t�bb�. M�r eg�szen j�l volt, azt�n n�gy nap alatt meghalt. Az utols� nap m�g
minden�ron f�l
akart kelni, hogy megcsin�lja a sz�szedetet, s azt akarta, hogy ott legyen vele az
�gyban a
kit�ntet�se, f�lt, net�n elveszi t�le valaki. Senki se veszi el t�led, te szeg�ny!
Isten veled, isten
veled! Mi, Barettisek, sosem felejt�nk el. Nyugodj b�k�ben!

A NAGY NAP EL�TT

13. h�tf�
Ma vid�mabb napunk volt, mint tegnap. M�rcius tizenharmadika van! Holnap lesz a
d�j-
kioszt�s a Vittorio Emanuele sz�nh�zban - minden �vben nagy �nnep ez.
Az id�n azonban nemcsak �gy tal�lomra v�lasztott�k ki a gyerekeket, akik a
sz�npadon
odany�jtj�k az okleveleket azoknak a b�csiknak, akik azt�n sz�tosztj�k a d�jazottak
k�zt.
D�lel�tt az igazgat� �r bej�tt a tan�t�s v�g�n, �s azt mondta:
- Gyerekek, j� h�rem van! - Azt�n a calabriai fi�t sz�l�totta: - Coraci! - A
calabriai f�l�llt. -
Akarod, hogy te is ott l�gy azok k�zt, akik holnap a sz�nh�zban �tny�jtj�k a
kit�ntet�seket a
hat�s�gi uraknak?
A calabriai nagyon is benne volt a dologban.
- Akkor rendben - folytatta az igazgat� b�csi -, teh�t Calabria k�pvisel�je is ott
lesz. Sz�p
dolog. Az id�n a v�rosh�z�n azt akart�k, hogy az a t�z-tizenk�t fi�, aki a
kit�ntet�seket
odaadja, Olaszorsz�g k�l�nb�z� t�jait k�pviselje, �s a v�ros k�l�nb�z�
n�piskol�ib�l ker�lj�n
ki. H�sz anyaiskol�nk van �s �t fi�kiskol�nk, �sszesen h�tezer tanul�val. Ennyi
gyerek k�zt
igaz�n nem neh�z tal�lni egy-egy fi�t minden olasz vid�kr�l. A Torquato Tasso
iskol�b�l k�t
sziget k�pvisel�i j�nnek: egy sz�rd �s egy szic�liai fi�, a Boncompagniban egy kis
firenzeit
tal�ltak, egy faszobr�sz fi�t. De van r�mai sz�let�s� a Tommase�b�l, azt�n tal�ltak
venet�it,
lombardiait, romagnait is n�h�nyat; n�polyit a Monviso iskola ad, egy katonatiszt
fi�t, mi
pedig egy genovait meg egy calabriait k�ld�nk, t�ged, Coraci. A piemonteival egy�tt
tizen-
ketten lesztek. Sz�p, nem? Olaszorsz�g k�l�nb�z� r�sz�b�l sz�rmaz� testv�reitekt�l
kapj�tok
meg a jutalmakat. �gyeljetek majd: a sz�npadon mind a tizenketten egyszerre
jelennek meg.
Fogadj�tok �ket nagy tapssal. Gyerekek ugyan, de �pp�gy a sz�kebb haz�jukat
k�pviselik,
mintha feln�ttek voln�nak: egy kicsike h�romsz�n� z�szl� �pp�gy Olaszorsz�g
jelk�pe, mint
egy nagy, nem igaz? Tapsoljatok h�t j� er�sen. Mutass�tok meg, hogy a ti sz�vetek
is mele-
gebben dobog a haza k�pe l�tt�n, �s t�z�vesen is tudtok lelkesedni. - Ezzel kiment,
a tan�t� �r
pedig r�mosolygott Coracira.
- Na, fiam, te vagy Calabria k�pvisel�je! - tr�f�lkozott, de nem akarta kig�nyolni,
ink�bb
�nnepelte, mert ezt a fi�t mindenki szereti. � is mosolygott.
Nagy v�gan vitt�k az utcasarokig, ahol egy fekete szak�llas b�csiba botlottunk;
nagyot nevetett
rajtunk.
- A pap�m - mondta a calabriai.
Erre a gyerekek a karj�ba tett�k a fi�t, s annyifel� szaladtak, ah�nyan voltak.

A D�JKIOSZT�S
14. kedd
K�t �ra fel� m�r zs�fol�sig megtelt a hatalmas sz�nh�z: f�ldszinten, erk�lyen,
p�holyban,
sz�npadon, minden�tt arcok tengere. Gyerekek, sz�l�k, tan�t�k, kisbab�k; hadon�sz�
kezek,
izg�-mozg� fejek, libeg� tollak, szalagok, hajf�rt�k, �nnep�lyes moraj. Vid�m k�p
volt. A
termet a nemzet sz�neivel, z�ld-feh�r-pirossal d�sz�tett�k f�l.
A f�ldszinten jobboldalt �s baloldalt k�t l�pcs�t �ll�tottak f�l, az egyiken
f�lmennek a kit�n-
tetettek a sz�npadra, a m�sikon lej�nnek. A sz�npad el�ter�ben egy sor v�r�s
karossz�k �llt, a
k�z�ps�nek a t�ml�j�ra egy kis bab�rkoszor�t akasztottak. H�tul a sz�npadon
z�szl�k, oldalt,
z�ld asztalk�n a h�romsz�n� szalaggal �tk�t�tt oklevelek sorakoztak. A zenekart a
sz�npad
alatt helyezt�k el. Az els� emeleti erk�ly egyik fel�t a tan�t�knak tartott�k f�nn,
a f�ldszinti
sz�ksorokban �s k�z�kben t�bb sz�z gyerek szorongott kott�val a kez�ben �k alkott�k
a
k�rust. Mindenfel� tan�t�k j�ttek-mentek, sorba rendezt�k a kit�ntetetteket, a
sz�l�k m�g
egyszer lesim�tott�k a hajukat, megigaz�tott�k a kis nyakkend�j�ket.
Amikor bel�pt�nk a p�holyunkba, az egyik szemben l�v�ben a v�r�s tollas tan�t�
n�nit pillan-
tottam meg, ahogy nevetett, l�tszottak a g�dr�csk�k az arc�n, vele volt az �cs�m
tan�t�n�je
meg a fekete ruh�s "kis ap�ca" �s az els�s tan�t� n�nim is, de nagyon s�padt
szeg�nyke, �s
olyan nagyon k�h�g, hogy a sz�nh�z m�sik oldal�n is hallottuk.
A f�ldszinten r�gt�n felfedeztem Garrone puf�k �br�zat�t �s szorosan mellette Nelli
sz�ke kis
fej�t. Kiss� arr�bb a bagolyorr� Garoffit l�ttam, �ppen azon dolgozott, hogy
�sszegy�jtse a
kit�ntetettek n�vsor�t tartalmaz� list�kat, m�r eg�sz halom volt a kez�ben, nyilv�n
�zletelni
fog vele... holnap megtudjuk. A bej�rat k�zel�ben �llt a fakeresked�, �nnepl� ruh�s
fele-
s�g�vel s a fiukkal, aki az egyik harmadik d�jat kapta. Teljesen elh�ltem, hogy nem
l�tom rajta
a macskapr�mes sapk�t meg a csokol�d�sz�n� inget - olyan eleg�nsan volt �lt�zve,
ak�r egy
kis herceg. Az egyik erk�lyen egy pillanatra felbukkant Votini egy nagy
csipkegall�rban, de
azt�n elt�nt. A zs�folt d�szp�holyban a mank�s Robetti apj�t, a t�z�rkapit�nyt
fedeztem f�l.
Pontban kett�kor megsz�lalt a zenekar, �s a jobb oldali l�pcs�n fekete ruh�ban a
sz�npadra
vonult a polg�rmester, a ker�leti el�lj�r�, a tan�csos, a tanfel�gyel�, �s le�lt a
v�r�s
karossz�kbe. A zenekar elhallgatott. A zeneiskol�k igazgat�ja f�l�llt, s egy
p�lc�val jelt adott:
a f�ldszinti gyerekek f�l�lltak. �jabb jelre r�zend�tettek. H�tsz�zan �nekeltek egy
gy�ny�r�
dalt, h�tsz�z gyerekhang f�jta egyszerre - nagyon sz�p volt! Mozdulatlanul
hallgattuk �ket:
valami kedves, egyszer�, lass� darab volt, mintha templomi �nek lett volna.
Mindenki meg-
tapsolta. Azt�n nagy cs�nd t�madt.
Elkezd�d�tt a d�jkioszt�s. Ki�llt a sz�npadra a m�sodikos tan�t�m, az a v�r�s haj�,
huncut
szem�, � olvasta fel a kit�ntetettek nev�t, de el�bb m�g bevonult az a tizenk�t
fi�, aki az
okleveleket sorban odany�jtotta az uraknak, akik azt�n kiosztott�k a d�jazottak
k�zt.
Az �js�gok el�re meg�rt�k, hogy ez a tizenk�t fi� Olaszorsz�g k�l�nb�z�
tartom�nyaib�l val�.
Mindenki tudta h�t, �s nagy volt a v�rakoz�s, k�v�ncsian n�zegettek arrafel�,
ahonnan be
kellett j�nni�k, m�g a polg�rmester meg a t�bbi �r is a nyak�t ny�jtogatta - az
eg�sz sz�nh�z
l�legzet-visszafojtva figyelt...
Hirtelen szaladtak be �s sorakoztak f�l mosolyogva mind a tizenketten. A k�z�ns�g -
h�romezer ember - f�lugrott, s d�rg� tapsviharban t�rt ki. A fi�k egy pillanatra
zavarba j�ttek.
- Itt van eg�sz Olaszorsz�g! - mondta egy hang a sz�npadon.
R�gt�n r�ismertem: a calabriai volt, Coraci, feket�ben, mint mindig.
Egy �r a v�rosh�z�r�l, aki vel�nk volt a p�holyban, mindegyik�ket ismerte, s
megmutogatta a
mam�mnak: az a kis sz�ke Velence k�pvisel�je. Az a magas, g�nd�r haj�, r�mai.
Egyik-
m�sikuk nagyon eleg�ns volt, de a szeg�nyebbek is tiszt�n, rendesen voltak �lt�zve.
A leg-
kisebb, a firenzei, k�k �vet viselt. Mindannyian elvonultak a polg�rmester el�tt,
aki homlokon
cs�kolta �ket, a mellette lev� b�csi pedig megsimogatta arcukat, �s mosolyogva
el�sorolta a
v�rosok nev�t: Firenze, N�poly, Bologna, Palermo... - a sz�nh�z k�l�n-k�l�n
megtapsolta
mindet. Azt�n a z�ld asztalk�hoz szaladtak az oklevelek�rt, �s a tan�t� �r olvasni
kezdte a
n�vsort, bemondta az iskol�t, az oszt�lyt, a nevet �s a kit�ntetettek f�lmentek a
sz�npadra.
Az els�kkel egy id�ben halk heged�sz� csend�lt fel, s az eg�sz d�jkioszt�s alatt
sz�lt: fino-
man, szel�den, mintha sok-sok cs�ndes hang mormogna, mintha anyuk�k �s tan�t�k
l�tn�k el
j� tan�csokkal, szemreh�ny�sokkal csemet�iket. K�zben a kit�ntetettek sorban
elvonultak az
urak el�tt, megkapt�k az okleveleket s hozz� mindenkit�l egy j� sz�t vagy
simogat�st. A f�ld-
szinten �s az erk�lyeken f�lz�gott a taps, ha egy kisebb vagy szeg�nyesebben
�lt�z�tt vagy
sz�p g�nd�r haj� vagy piros-feh�r ruh�s gyerek vette �t az oklevelet. Az els�s�k
�ssze-
zavarodtak a sz�npadon, nem tudt�k, hov� legyenek, rajtuk mindenki nevetett. Volt
k�zt�k egy
p�tt�mnyi, a h�t�n nagy r�zsasz�n� masni, alig tudott menni, �lland�an megbotlott a
sz�nyeg-
ben, el is esett, a ker�leti el�lj�r� emelte f�l, nagy volt a nevet�s, taps. Egy
m�sik gyerek
pedig legurult a l�pcs�n, sokan felsikoltottak, de nem t�rt�nt baja.
Mindenf�lefajta fi�
elvonult ott: csib�sz k�p�, ijedt arc�; egy pirospozsg�s, vid�m kis fick� pedig
mindenkire
r�nevetett. Amikor le�rtek a sz�npadr�l, a pap�k-mam�k elkapt�k �ket, s vitt�k
magukkal.
Remek�l mulattam, amikor a mi iskol�nk ker�lt sorra. Sokakat ismertem. Coretti
tet�t�l talpig
�j ruh�ban fesz�tett, sz�lesen mosolygott, csak �gy villogott a foga, pedig ki
tudja, h�ny m�zsa
f�t hordott m�r le aznap reggel! Amikor a polg�rmester �tadta neki az oklevelet,
v�ll�ra tette
kez�t, �s megk�rdezte, mi az a v�r�s cs�k a homlok�n. A sz�leire n�ztem, �s l�ttam,
hogy
kez�ket a sz�juk el� t�ve nevetnek. Azt�n Derossi k�vetkezett, olyan sz�p volt k�k
ruh�j�ban,
f�nyes gombjaival, aranysz�ke g�nd�r haj�val, olyan fesztelen�l �s f�rg�n
l�pkedett, olyan
rokonszenves volt a sz�p magas homlok�val, hogy a legsz�vesebben meg�leltem volna -
az
urak is mind besz�lni akartak vele, megszor�tani a kez�t.
Egyszer csak azt ki�ltotta a tan�t� �r:
- Giulio Robetti! - �s l�ttuk, hogy a t�z�rkapit�ny fia botork�l fel a mank�in.
T�bb sz�z gyerek tudta, hogyan mentett meg egy els�st, amikor az omnibusz majdnem
elg�zolta, most is egy pillanat alatt elterjedt a h�re, s akkora tapsvihar,
kiab�l�s t�rt ki, hogy
beleremegett a sz�nh�z, a f�rfiak felugr�ltak, a n�k zsebkend�ket lengettek,
szeg�ny fi�
d�bbenten, reszketve �llt a sz�npadon... A polg�rmester mag�hoz vonta, �tadta a
kit�ntet�st,
megcs�kolta, �s a k�z�ps� sz�kr�l levette a bab�rkoszor�t, s az egyik mank�
keresztf�j�ra
akasztotta. Azt�n a d�szp�holyhoz k�s�rte, ahol a t�z�rkapit�ny nagy �ljenz�s
k�zepette
beemelte mag�hoz.
K�zben sz�lt a finom halk heged�sz�, s a fi�k tov�bbvonultak a sz�npadon. J�ttek a
con-
solataiak, majdnem mind kiskeresked�-gyerekek, j�ttek a vanchigliabeliek,
t�bbs�gben
munk�sgyerekek, azt�n a Boncompagni iskola paraszttanul�i, s v�g�l a sort a Rayneri
iskola
z�rta.
Amikor v�ge volt a jutalomoszt�snak, a h�tsz�z gyerek �jabb gy�ny�r� dalt �nekelt,
majd a
polg�rmester besz�lt, ut�na a v�rosi tan�csos mondott besz�det. �gy fejezte be:
- ...Miel�tt most elmentek, �dv�z�lj�tek azokat, akik �rtetek dolgoznak, nektek
szentelik
minden erej�ket, �rtetek �lnek-halnak - s ezzel a tan�t�k erk�ly�re mutatott.
Erk�lyen, p�holyban, f�ldszinten az �sszes gyerek f�lpattant, �s integetni-kiab�lni
kezdett a
tan�t�knak, akik kalapot, zsebkend�t lobogtatva v�laszoltak, meghatottan. M�g
egyszer r�zen-
d�tett a zenekar, a k�z�ns�g m�g egyszer viharosan meg�ljenezte az Olaszorsz�g
k�l�nb�z�
tartom�nyaib�l sz�rmaz� tizenk�t fi�t, akik �sszefog�dzkodva �lltak a d�szp�holy
el�tt,
vir�ges�ben.

VESZEKED�S
20. h�tf�
Nem, nem az irigys�g volt az oka, ami�rt � kapott kit�ntet�st, �n meg nem, komolyan
nem
ez�rt vesztem �ssze ma d�lel�tt Corettivel. Nem irigys�gb�l. De akkor se volt
igazam.
A tan�t� �r m�r r�gebben mell�m �ltette, s ma �pp a sz�p�r�st gyakoroltam, amikor
megl�k�tt,
s pac�t ejtettem az e havi elbesz�l�sre, a Romagnai v�rre, amit a beteg kis k�m�ves
helyett
kell lem�solnom. M�regbe gurultam, s valami cs�ny�t mondtam neki.
- Nem sz�nd�kosan tettem - mosolygott.
El kellett volna hinnem, hiszen ismerem annyira, csak d�h�tett, hogy mosolyog, s
arra gon-
doltam: "Na, hogy fej�be sz�llt a dics�s�g!" - �s bossz�b�l �gy megl�ktem, hogy
elrontotta az
oldalt. Erre paprikapiros lett haragj�ban.
- Te viszont k�szakarva tetted! - mondta, �s f�lemelte a kez�t, de a tan�t� �r
megl�tta, erre
leengedte, viszont hozz�tette: - Kint megv�rlak!
Rosszul �reztem magam, a m�rgem elp�rolgott, b�ntam az eg�szet. Nem, Coretti nem
sz�nd�-
kosan l�k�tt meg. Rendes fi�, gondoltam. Eszembe jutott, mennyit dolgozik, mikor
n�luk
j�rtam; �lland�an s�rg�tt-forgott a beteg anyja k�r�l, azt�n mennyire �r�ltem,
amikor n�lunk
j�rt, ap�mnak is hogy tetszett. Mit nem adtam volna, ha nem mondom ki azt a cs�nya
sz�t!
Ap�m tan�cs�ra gondoltam.
- Nincs igazad?
- Nincs.
- Akkor k�rj bocs�natot.
De �ppen ehhez nem volt merszem, sz�gyelltem megal�zkodni. Corettire pislantottam,
l�ttam,
hogy a v�ll�n f�lfeslett az inge, nyilv�n lehordott egy rak�s f�t, �s �reztem, hogy
nagyon
szeretem. "Na, szedd �ssze a b�tors�godat!" - biztattam magam, de az a sz�, hogy
"bocs�ss
meg", csak nem akart kij�nni a sz�mon.
Id�nkint r�m n�zett, el�g g�rb�n, de ink�bb szomor�nak l�ttam, nem d�h�snek. Igen
�m,
csakhogy erre �n is fenyeget�en n�ztem r�, mutatni akartam, hogy nem f�lek �m.
- Kint tal�lkozunk! - ism�telte meg.
- Kint tal�lkozunk! - v�gtam r�.
K�zben arra gondoltam, mit mondott egyszer ap�m:
- Ha nincs igazad, akkor v�dekezz, de ne �ss!
"V�dekezni fogok, de nem �t�k!" - hat�roztam el. De annyira boldogtalan �s szomor�
voltam,
hogy a tan�t� urat se hallottam m�r. V�gre-valah�ra kimehett�nk. Amikor egyed�l
maradtam
az utc�n, l�ttam, hogy ut�nam j�n. Meg�lltam, bev�rtam, a kezemben ott volt a
vonalz�.
Odaj�tt, f�lemeltem a fegyveremet.
- Ne, Enrico - mosolygott, �s eltolta a vonalz�t. - Legy�nk megint j� bar�tok.
Egy pillanatra elh�ltem, azt�n �gy �reztem, mintha valaki nagyot l�kne rajtam,
egyszer csak a
karj�ban tal�ltam magam. Megcs�kolt, s azt mondta:
- Soha t�bb� nem veszeksz�nk, helyes?
- Helyes! - v�gtam r�.
El�gedetten v�ltunk el. Amikor haza�rtem, �s mindent elmes�ltem a pap�nak, azt
hittem,
�r�lni fog, de elkomorodott:
- Neked kellett volna el�sz�r a kezedet ny�jtani, mert te hib�zt�l. Sose emelj
kezet olyan paj-
t�sodra, aki k�l�nb n�lad, k�l�n�sen, ha egy katona fia - ezzel kit�pte kezemb�l a
vonalz�t,
kett�t�rte �s a falhoz v�gta.

N�V�REM
24. p�ntek.
Mondd, Enrico, mikor a papa megszidott, ami�rt rosszul viselkedt�l Corettival, m�rt
volt�l
velem is goromba? Fogalmad sincs, mennyire rosszulesett. H�t nem tudod, mennyit
rin-
gattalak a b�lcs�ben, amikor kicsi volt�l, pedig j�tszani is mehettem volna, h�t
nem tudod,
hogy minden �jjel f�lkeltem hozz�d, amikor beteg volt�l? H�t nem tudod, hogy ha
valami
szerencs�tlens�g �rne benn�nket, �n, a n�v�red, akit �gy megs�rtett�l, lenn�k any�d
helyett
any�d, s �gy szeretn�lek, mint a saj�t fiamat? Nem tudod, hogy amikor ap�nk �s
any�nk nem
lesz m�r, akkor �n leszek a legjobb bar�tod, az egyetlen, akivel halottainkr�l, a
gyerek-
korodr�l besz�lhetsz, aki dolgozna �rted, ha a sz�ks�g �gy hozn�, aki kenyeret
keresne, hogy
te, Enrico, tanulhass, aki mindig szeretni fog, aki minden gondolat�val veled lesz,
ha a sors
messzire vet? Csak az�rt, mert egy�tt n�tt�nk fel, �s ugyanaz a v�r kering
ereinkben.
Enrico, az�rt bizonyos lehetsz benne, hogy ha feln�ttkorodban valami csap�s �r, s
egyed�l
leszel, hozz�m mindig j�hetsz, s mondhatod: Silvia, n�v�rk�m, hadd maradjak n�lad,
besz�l-
gess�nk egy kicsit azokr�l az id�kr�l, amikor boldogok voltunk, eml�kszel?
Besz�lgess�nk
any�nkr�l, az otthonunkr�l, a r�gi sz�p napokr�l. �, Enrico, n�lam mindig t�rt
karokra
tal�lsz. Igen, �des �cs�m, �s bocs�ss meg ez�rt a szemreh�ny�s�rt is. M�r el is
felejtettem,
hogy megb�ntott�l, s ha okozol is b�natot, mit sz�m�t? Akkor is a testv�rem vagy,
�s semmi
m�sra nem eml�kszem majd, mint arra, hogy a karomban tartottam egy Enrico nev�
kisbab�t,
hogy egy�tt szerett�k any�nkat �s ap�nkat, hogy l�ttalak feln�ni, hogy hossz�
�vekig h�s�ges
bar�tod voltam.
�rj n�h�ny sz�t erre a pap�rra, hogy m�g lefekv�s el�tt elolvashassam. K�zben -
hogy l�sd,
nem haragszom r�d -, tudtam, milyen f�radt vagy, h�t lem�soltam neked a Romagnai
v�r
c�m� elbesz�l�st, amit a beteg kis k�m�ves helyett kellett le�rnod: az �r�asztalod
bal fi�kj�ban
tal�lod. Az �jjel m�soltam le, am�g aludt�l, �rj h�t egy j� sz�t, k�rlek, Enrico.
N�v�red, Silvia

A l�bad nyom�ba se l�phetek, �des Silvia

Enrico

ROMAGNAI V�R
(A tan�t� �r m�rciusi elbesz�l�se)
Aznap este Ferrucci��k h�za cs�ndesebb volt, mint m�skor. A fi� apja, akinek
r�vid�ruboltja
volt, Forl�ba ment bev�s�rolni, �s a feles�ge is elk�s�rte Luigin�val, akit
orvoshoz akart vinni;
a kisl�nynak oper�lni kellett az egyik szem�t. �gy volt, hogy csak m�snap d�lel�tt
t�rnek
haza.
�jf�lre j�rt. A bej�r�n� m�r alkonyatkor hazament. Csak a b�na l�b� nagymama �s a
tizen-
h�rom �ves Ferruccio maradt otthon. F�ldszintes kis h�z volt a f��ton,
puskal�v�snyire a
falut�l s nem messze a romagnai nagyv�rost�l, Forl�t�l. A szomsz�dban csak egy
lakatlan
�p�let �llt, k�t h�napja �gett ki, m�g l�tszott rajta a vend�gl� c�g�re. A h�z
m�g�tt s�v�nnyel
k�r�lvett kis vetem�nyes ter�lt el, rozzant ajt� vezetett onnan a lak�sba. A
boltajt�, mely a h�z
kapuj�ul is szolg�lt, az orsz�g�tra ny�lt. K�r�s-k�r�l kihalt mez�k, nagy,
megm�velt f�ldek,
sok-sok szederfa.
K�zeledett az �jf�l, esett, f�jt a sz�l. Ferruccio �s a nagymama a konyh�ban
voltak, melyet egy
r�gi b�torokkal zs�folt kis szob�cska v�lasztott el a vetem�nyeskertbe vezet�
ajt�t�l.
Ferruccio tizenegykor j�tt haza, j� sok�ig elmaradt, nagyanyja agg�dva v�rta a nagy
karos-
sz�khez sz�gezve, melyben napjait, s�t gyakran �jszak�it is t�lt�tte, mert
fuldokl�si rohamai
miatt nem tudott fek�dni.
Zuhogott, a sz�l az ablaknak verte az es�t: koroms�t�t �jszaka volt. Ferruccio
f�radtan,
s�rosan, szakadt ruh�ban, homlok�n lila �t�sekkel t�rt haza: nagy csat�t rendeztek
a bar�-
taival, s a k�dob�l�s v�ge vereked�s lett, mint rendesen. R�ad�sul elj�tszotta
minden p�nz�t,
�s a sapk�j�t is elvesztette.
A konyh�t csak egy kis olajl�mp�s vil�g�totta meg, mely az asztal sark�n �llt a
karossz�k
mellett, a nagymama m�gis r�gt�n f�lfedezte, milyen �llapotban van az unok�ja, s
r�szben
kital�lta, mif�le csib�szs�geket k�vetett el, r�szben kiszedte bel�le.
Tiszta sz�vb�l szerette Ferrucci�t. Amikor mindent megtudott, els�rta mag�t.
- H�t nem k�m�led szeg�ny nagyany�d sz�v�t - mondta hossz� hallgat�s ut�n. -
Kihaszn�lod,
hogy a sz�leid nincsenek itthon, �s ilyen b�natot okozol nekem. Eg�sz nap magamra
hagyt�l!
H�t egy�ltal�n nem sajn�lt�l? Vigy�zz, Ferruccio, rossz �ton j�rsz, nem lesz ennek
j� v�ge.
L�ttam m�r m�sokat is, �gy kezdt�k, mint te, �s nagyon rosszul v�gezt�k. El�sz�r
csak
kimaradoztak, a bar�taikkal verekedtek, a p�nz�ket vesztett�k el, azt�n k�s�bb a
k�dob�l�sb�l
k�sel�s lett, a j�t�kb�l b�n�z�s... lop�s...
Ferruccio lehorgasztott fejjel, �sszer�ncolt szem�ld�kkel, mozdulatlanul �llt,
h�roml�p�snyire
a nagyanyj�t�l, a kom�dnak d�lve. M�g eg�szen ki volt melegedve a vereked�st�l,
sz�p
gesztenyebarna haja a homlok�ba hullott, k�k szeme a semmibe meredt.
- A j�t�kb�l rabl�s lett, �gy bizony - ism�telte nagyanyja s�rva. - Gondolkodj,
Ferruccio.
Gondolj arra a falubeli gazemberre, arra a Vito Mozzonira, most a v�rosban
csavarog.
Huszonn�gy �ves, �s m�r k�tszer �lt b�rt�nben, szeg�ny anyj�t a b�nat vitte s�rba,
j�l
ismertem, az apja pedig elkesered�s�ben Sv�jcba menek�lt. Erre a szerencs�tlenre
gondolj,
ap�d m�g a k�sz�n�s�t is sz�gyelli fogadni, �ll� nap hasonsz�r�ekkel k�borol, �s
megint
b�rt�nben v�gzi majd. Tudod, ismertem gyerekkor�ban, �gy kezdte, mint te. Csak
nehogy te
is oda juttasd a sz�l�idet, ahov� �!
Ferruccio hallgatott. Egy�ltal�n nem volt rossz fi�, ellenkez�leg, csib�szs�geit
nem elvete-
m�lts�gb�l k�vette el, ink�bb t�lteng� energi�j�val �s mer�szs�g�vel nem b�rt. Apja
�ppen
ez�rt engedte szabadj�ra, v�rta, hogy mag�t�l j�jj�n meg az esze, tudta, hogy
alapj�ban
j��rz�s� gyerek, s ha isten ne adja, neh�z helyzetbe ker�l, biztos, hogy b�tran �s
nagyszer�en
ki�llja a pr�b�t. Rendes, �mde makacs fi� volt, nehezen j�tt ki a sz�j�n a
bocs�natk�r�s.
Nemigen tudta kimondani, hogy: "Igen, nem volt igazam, t�bb� nem teszem, �g�rem,
csak
bocs�ss meg." Ha meg n�ha gy�ng�ds�g fogta el, b�szkes�g�ben nem tudta jel�t adni.
- Jaj, Ferruccio! - sop�nkodott nagyanyja. - Nincs egy bocs�natk�r� szavad? H�t nem
l�tod,
mennyire odavagyok?! A s�rba viszel, Ferruccio! H�t nem esik meg a sz�ved any�d
�reg
�desanyj�nak szenved�s�n? Nem volna szabad b�ntanod, hiszen nem sok�ig �lek m�r, �s
annyira szerettelek mindig. �jszak�kon �t ringattalak, nem ettem, nem ittam,
csakhogy t�ged
babusgassalak. H�t nem tudod? Mindig azt mondogattam: "Ez a gyerek lesz a
vigaszom!" �s
most a s�rba viszel. Pedig az eg�sz h�tral�v� �letemet odaadn�m az�rt, hogy megint
olyan j�
�s sz�fogad� fi� legy�l, mint amikor... amikor elvittelek a b�cs�ba, eml�kszel,
Ferruccio?
Teleraktad a zsebemet kavicsokkal meg f�vekkel, s az �lemben hoztalak haza, mert
elaludt�l!
Akkor m�g szeretted szeg�ny nagyany�dat. Most, hogy b�na a l�bam, �s sz�ks�gem
volna a
szeretetedre, ak�r egy falat keny�rre, mert nincs m�som a vil�gon, nekem,
szerencs�tlen
f�lhalottnak, �, istenem!...
Ferruccio annyira meghat�dott, hogy m�r-m�r a nagyanyja mell�re vetette mag�t,
amikor halk
hangot hallott a vetem�nyeskertre ny�l� kis szob�b�l. Nem tudta, a sz�l
nyikorgatja-e az
ablakot vagy m�shonnan ered a zaj.
Hegyezte a f�l�t. Kint �ml�tt az es�.
A zaj megism�tl�d�tt. Nagyanyja is hallotta.
- Mi ez? - k�rdezte ijedten.
- Az es� - motyogta a fi�.
- Nah�t, Ferruccio - t�r�lgette szem�t az �regasszony -, akkor �g�rd meg, hogy
t�bb� nem
r�katod meg szeg�ny nagyany�dat...
�jabb nesz szak�totta f�lbe.
- Ez nem az es�! - ki�ltott f�l els�padva. - N�zd meg!... - de r�gt�n hozz� is
tette: - Ne, maradj
itt - �s megfogta Ferruccio kez�t.
Visszafojtott l�legzettel v�rtak. Csak az es� kopog�sa hallatszott.
Azt�n �sszerezzentek.
Mintha csosszan� l�pteket hallottak volna.
- Ki az? - k�rdezte a fi�, amikor nagy nehezen meg tudott sz�lalni.
R�m�lten ki�ltottak f�l. K�t f�rfi rontott a szob�ba, az egyik elkapta a fi�t, �s a
sz�j�ra
szor�totta a kez�t, a m�sik az id�s asszonyt ragadta torkon.
- Hallgass, k�l�nben hal�l fia vagy! - sz�lt az els�.
- Cs�nd! - vett el� egy k�st a m�sik.
Arcukat fekete kend� takarta, a szem�knek r�st v�gtak rajta.
Egy pillanatig csak a n�gy ember zih�l�sa �s az es� kopog�sa hallatszott. Az
�regasszony
g�rcs�sen r�ngat�zott, szeme kid�lledt.
- Hol tartja a p�nzt az ap�d? - k�rdezte az, amelyik a fi�t tartotta.
- Oda�t... a szekr�nyben - dadogta a fi� vacog� fogakkal.
- Gyer�nk!
A tork�t szorongatva vonszolta �t a kis szob�ba, ahol egy tolvajl�mpa �llt a
padl�n.
- Hol az a szekr�ny?
A fi� fuldokolva megmutatta.
A f�rfi biztos akart lenni a dolg�ban, ez�rt a fi�t t�rdre l�kte a szekr�ny el�tt,
nyak�t a t�rde
k�z� fogta, hogy megszor�thassa, ha kiab�lni akar, a k�st k�zben a foga k�z� vette.
Kez�ben a
l�mp�val hegyes vasat vett el� a zseb�b�l, beledugta a z�rba, s addig forgatta, m�g
kiny�lt az
ajt�. D�h�sen felt�rt mindent, ezt-azt a zseb�be t�m�tt, becsukta, majd �jra
kinyitotta a
szekr�nyajt�t, s megint a holmik k�z� t�rt.
Azt�n torkon ragadta a fi�t, s bel�kte a szomsz�d szob�ba, ahol a m�sik ember m�g
mindig
szorosan tartotta az �regasszonyt, akinek h�tracsuklott a feje, a sz�ja meg nyitva
volt.
- Megvan? - k�rdezte ez a m�sik.
- Meg - felelte a t�rsa. - N�zz ki - tette hozz�.
Erre a m�sik elengedte az �regasszonyt, a vetem�nyeskertre ny�l� ajt�hoz rohant,
kin�zett,
majd �les hangon - olyan volt, mint egy f�ttysz� - jelentette:
- J�hetsz!
A bent l�v� m�g mindig fogta a fi�t, k�s�t megvillantotta a gyerek �s az
�regasszony el�tt, aki
m�r kinyitotta szem�t:
- Kuss, k�l�nben visszaj�v�k, �s megfojtlak benneteket.
Egy pillanatig mereven r�juk b�mult.
Hirtelen messzir�l, az orsz�g�t fel�l �neksz� csend�lt fel. T�bben daloltak.
A rabl� a kij�rat fel� pillantott, s a hirtelen mozdulatt�l arc�r�l leesett a
kend�.
- Mozzoni! - ki�ltott fel az �regasszony.
- L�gy �tkozott! - ki�ltotta a rabl� �rj�ngve, hogy felismert�k. - Most meg kell
halnod!
K�s�t az asszonyra emelte, aki nyomban el�jult.
A gyilkos les�jtott.
Ferruccio k�ts�gbeesett ki�lt�ssal vill�mgyorsan nagyanyj�ra vetette mag�t, �s
test�vel takarta
el. A gyilkos elrohant, s k�zben nekiment az asztalnak, a l�mpa felborult �s
kialudt.
A fi� lassan lecs�szott nagyanyj�r�l, s t�rdre esett, azt�n �gy is maradt, karj�val
�t�lelte az
�reg derek�t, fej�t mell�re hajtotta.
N�h�ny pillanat telt el. Koroms�t�t volt. A parasztok danol�sa t�volodott. Az
�regasszony
mag�hoz t�rt.
- Ferruccio! - sz�l�totta fogvacogva, alig �rthet�en.
- Nagymama!
Az �regasszony besz�lni akart, de a f�lelem megb�n�totta nyelv�t.
Egy ideig reszketve hallgatott, azt�n siker�lt megsz�lalnia:
- Elmentek?
- El.
- Nem �ltek meg - suttogta fojtott hangon.
- Nem... megmenek�lt - Ferruccio elhal� hangon besz�lt. - �l, �des nagymam�m. A
p�nzt
elrabolt�k. De nem sokat, a papa... majdnem mindet mag�val vitte.
Az �regasszony nagyot s�hajtott.
- Nagymama - kezdte Ferruccio, �s szorosan fogta a derek�t -, �des nagymama... ugye
szeretsz?
- �, Ferruccio! Szeg�ny fiacsk�m! - kez�t a fi� fej�re tette. - Hogy megijedhett�l!
J�s�gos
Isten! Gy�jtsd meg a l�mp�t... Nem, maradjunk csak s�t�tben, m�g f�lek.
- Nagymama - folytatta a fi� -, annyi gondot okoztam mag�nak...
- Ne, Ferruccio, ne mondj ilyeneket, m�r r�g nem gondolok r�, elfelejtettem
mindent, annyira
szeretlek!
- Mindig csak b�natot okoztam mag�nak - kezdte ism�t Ferruccio, remegett a hangja,
s
nehezen besz�lt -, de mindig szerettem. Megbocs�t?... Bocs�sson meg, nagymama.
- Igen, fiacsk�m, persze, megbocs�tok, tiszta sz�vb�l. H�t hogyne bocs�tan�k meg.
Kelj f�l,
kicsim. Soha t�bb� nem szidlak meg. Hiszen olyan j� vagy, olyan nagyon j�. Gy�jts
l�mp�t.
Szedj�k �ssze magunkat. �llj f�l, Ferruccio.
- K�sz�n�m, nagymam�m - a fi� hangja egyre gy�ng�lt. - Most... most boldog vagyok.
Ugye,
nem felejti el, nagymam�m... a maga Ferrucci�j�t?
- Ferruccio! - ki�ltott fel csod�lkozva s nyugtalanul az �regasszony, �s f�lemelte
a gyerek
fej�t, mintha az arc�t akarn� megn�zni.
- Ne felejtsen el - suttogta megint a fi� lehelethalkan. - Cs�kolja meg a mam�t...
a pap�t...
Luigin�t... Isten vele, nagymama...
- Az �g szerelm�re, mi van veled? - az �regasszony r�m�lten tapogatta a fi� fej�t,
mely m�r az
�l�be csuklott, azt�n k�ts�gbeesetten kiab�lta, ahogy a tork�n kif�rt: - Ferruccio!
Ferruccio!
Ferruccio! Kisfiam! �des bogaram! Egek, seg�ts�g!
Ferruccio m�r nem v�laszolt. A kis h�st, anyja �desanyj�nak megment�j�t, hal�los
k�ssz�r�s
sebes�tette meg a h�t�n, s nemes, tiszta lelk�t visszaadta a teremt�nek.

A HALDOKL� KIS K�M�VES

28. kedd
Szeg�ny kis k�m�ves, nagyon beteg. A tan�t� b�csi mondta, hogy l�togassuk meg, s
�gy
gondoltuk, hogy Garrone, Derossi meg �n egy�tt megy�nk. �gy volt, hogy Stardi is
vel�nk
j�n, de azt a feladatot kaptuk a tan�t� �rt�l, hogy �rjuk le, milyen a Cavour-
szobor, ez�rt �
elmegy megn�zni. Csak �gy pr�bak�ppen azt a felfuvalkodott Nobist is h�vtuk, de
csak annyit
felelt:
- Nem.
Votini is kimentette mag�t, tal�n f�lt, hogy meszes lesz a ruh�ja.
N�gykor tal�lkoztunk a kapu el�tt. �gy esett, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna.
- Mit vegy�nk neki? - k�rdezte Garrone teli sz�jjal, mert most is kenyeret
majszolt. Zseb�ben
megcs�rgetett k�t sold�t, erre mi is hozz�tett�nk k�t-k�t sold�t, �s vett�nk h�rom
sz�p
narancsot.
F�lment�nk a padl�sszob�kig. Az ajt�ban Derossi levette a kit�ntet�s�t, �s zsebre
v�gta.
Megk�rdeztem, mi�rt.
- Nem is tudom - felelte -, csak az a l�tszatja ne legyen, hogy... mindenk�ppen
jobb, ha
leveszem.
Kopogtunk, a kis k�m�ves apja nyitott ajt�t, az az �ri�s. R�m�ltnek l�tszott,
eg�szen fel volt
d�lva.
- Kik vagytok? - csod�lkozott.
- Antonio oszt�lyt�rsai, hoztunk neki h�rom narancsot.
- �, szeg�ny Antonio - r�zta a fej�t a k�m�ves -, f�lek, hogy m�r sosem eszi meg a
naran-
csotokat! - keze fej�vel t�r�lgette a szem�t.
Beengedett a padl�sszob�ba: a kis k�m�ves apr� vas�gyon aludt, �desanyja mellette
�lt
mag�ba roskadva, kez�t arc�ba temette, s �ppen csak h�trafordult. Az egyik falon
ecsetek
l�gtak, egy k�m�veskalap�csot meg egy rost�t is l�ttunk. A beteg l�b�ra
r�ter�tett�k a k�m�-
ves m�szporos kab�tj�t is. Szeg�ny fi� halotts�padt volt, �s olyan sov�ny, hogy az
orra
eg�szen hegyes lett. Szaggatottan l�legzett. Jaj, szeg�ny vid�m, j� kis
oszt�lyt�rsam, hogy
sajn�ltalak, mit nem adtam volna, ha �jra l�thatom, amint ny�lpof�t v�gsz!
Garrone a p�rn�ra tett egy narancsot: az illat�ra f�l�bredt, megfogta, de azt�n
elengedte, �s
Garron�ra meredt.
- �n vagyok - mondta �. - �n vagyok, Garrone, megismersz?
A beteg kicsit elmosolyodott, nagy nehezen f�lemelte sov�ny kez�t, �s odany�jtotta
Garron�nak, aki megfogta, s az arc�ra sim�totta.
- F�l a fejjel, kis k�m�ves, f�l a fejjel, nemsok�ra meggy�gyulsz, �s megint
iskol�ba j�rsz, a
tan�t� �r majd mell�m �ltet, j�?
A kis k�m�ves azonban nem v�laszolt. �desanyja zokog�sban t�rt ki:
- Jaj, szeg�ny Tonino! Szeg�ny kisfiam! Milyen der�k, j� fi�, az Isten m�gis el
akarja venni
t�l�nk!
- Hallgass m�r! - ki�ltott r� k�ts�gbeesetten a k�m�ves. - Hallgass m�r, az Isten
szerelm�re,
vagy nem tudom, mit teszek! - Azt�n elk�nzottan hozz�nk fordult: - Most menjetek,
gyerekek,
menjetek, k�sz�n�m, de menjetek. Mit is keresn�tek itt? K�sz�n�m, menjetek haza.
A beteg lehunyta szem�t, olyan volt, mintha meghalt volna.
- Nincs sz�ks�ge valamire? - k�rdezte Garrone.
- Nincs, fiam, j� gyerek vagy, de nincs, k�sz�n�m. Menjetek. - Kik�s�rt benn�nket,
s becsukta
az ajt�t.
F�lig se �rt�nk le a l�pcs�n, amikor kiab�l�st hallottunk:
- Garrone! Garrone! - Gyorsan visszarohantunk.
- Garrone! - kiab�lta a k�m�ves megv�ltozott arccal. - T�ged h�v, k�t napja egy
sz�t se sz�lt,
de most t�ged h�v, gyere azonnal. �, szent Isten, ha ez valami j� jel volna!
- Viszontl�t�sra - fordult hozz�nk Garrone -, �n maradok - �s berohant a lak�sba a
k�m�-
vessel.
Derossi szeme csupa k�nny volt.
- A kis k�m�ves miatt s�rsz? - k�rdeztem. - Garrone azt mondta, meggy�gyul.
- �n is azt hiszem, de nem r� gondoltam... Az jutott eszembe, hogy Garrone milyen
rendes fi�.

CAVOUR GR�F
29. szerda
A Cavour-szobor le�r�s�t kapt�tok feladatul. Megcsin�lhatod, de hogy ki volt Cavour
gr�f,
m�g nem �rtheted. Most csak annyit tudj: hossz� �vekig Piemonte minisztereln�ke
volt, s �
k�ldte a piemontei hadsereget Kr�mbe, ahol a Csernaja foly�n�l aratott gy�zelemmel
helyre-
�ll�tott�k harci dics�s�g�nket, melyet a novarai veres�g megt�p�zott. � volt az,
aki az Alpok-
b�l sz�z�tvenezer franci�t hozott le, hogy el�zz�k az osztr�kokat Lombardi�b�l. �
korm�-
nyozta Olaszorsz�got forradalmunk legdics�bb korszak�ban, l�ngelm�j�vel,
�llhatatoss�g�-
val, emberf�l�tti munkab�r�s�val azokban az �vekben legf�bb el�mozd�t�ja volt a
haza
egyes�t�s�t szolg�l� szent v�llalkoz�snak.
Sok t�bornok t�lt�tt rettenetes �r�kat a csatat�ren, de � m�g rettenetesebb �r�kat
t�lt�tt a
minisztertan�csban, amikor �gy l�tszott, hogy �letm�ve �sszeomlik, ak�r a
k�rtyav�r. Nappa-
lokat �s �jszak�kat t�lt�tt olyan aggodalomban �s harcban, hogy v�g�l elm�je
megzavarodott,
s sz�v�be hal�l k�lt�z�tt. A k�zdelmes munka r�vid�tette meg �let�t h�sz �vvel. M�r
hal�los l�z
em�sztette, amikor m�g mindig elkeseredetten k�zd�tt a betegs�ggel, mert tenni
akart m�g
valamit a haz�j��rt.
"Furcsa - mondogatta f�j� sz�vvel a hal�los �gy�n -, m�r nem tudok olvasni, nem
tudok ol-
vasni. - Mikor eret v�gtak rajta, �s magasra sz�k�tt a l�za, akkor is csak a
haz�j�ra gondolt, s
parancsol� hangon mondta: - Gy�gy�tsatok meg, �rzem, elborul az elm�m, pedig minden
er�mre sz�ks�gem van, neh�z dolgokat kell m�g elint�znem."
Mikor haldokolt, �s az eg�sz v�ros felbolydult, s a kir�ly ott �llt az �gya
mellett, minden erej�t
�sszeszedve mondta:
"Sok mindent kellene m�g mondanom, fels�g, sok mindent kellene m�g megmutatnom, de
beteg vagyok, nem b�rom, nem b�rom tov�bb - h�r�gte k�ts�gbeesetten. L�zas
gondolatai
sz�ntelen�l az �llam, a vel�nk egyes�lt tartom�nyok, a teend�i k�r�l forogtak.
Del�rium�ban
ezt hajtogatta: - A szabads�g szeretet�re nevelj�tek az ifj�s�got, a fiatals�got."
�nk�v�let�ben, amikor a hal�l m�r f�l�tte lebegett, l�zas szavakkal h�vta Garibaldi
t�bor-
nokot, akivel r�gebben n�zetelt�r�sei t�madtak. Velenc�t �s R�m�t emlegette, melyek
akkor
m�g nem voltak szabadok. V�zi�iban Olaszorsz�g �s Eur�pa j�v�je gy�t�rte, idegen
bet�r�st�l
rettegett, hadsereget �s t�bornokokat k�vetelt, �rt�nk, a n�p��rt agg�dott. Legf�bb
f�jdalma
nem az volt, hogy meg kell halnia, hanem az, hogy hi�nyozni fog a haz�j�nak; �gy
�rezte,
It�li�nak, mely n�h�ny �v alatt f�lem�sztette csod�latos szervezet�nek minden
erej�t, m�g
sz�ks�ge van r�. Utols� szavaival is haz�j�t buzd�totta tettekre, s hal�l�ban
�ppoly nagy volt,
mint �let�ben.
Enrico, most hasonl�tsd �ssze a mi munk�nkat, melyet oly neh�znek tartunk, a mi
f�jdal-
mainkat, s�t a hal�lunkat is, azzal a rengeteg k�nnal, feladattal, ijeszt�
teherrel, mely azoknak
az embereknek a v�ll�ra s�lyosul, akik egy eg�sz vil�g gondj�t viselik sz�v�k�n.
Erre gondolj,
kisfiam, amikor elm�sz a m�rv�ny eml�km� el�tt, s magadban ki�lts egy �ljent.
�desap�d

�PRILIS
TAVASZ
1. szombat
�prilis elseje! M�r csak h�rom h�nap. Az �v egyik legjobb d�lel�ttje volt ma.
Nagyon boldog
voltam az iskol�ban, mert Coretti azt mondta, hogy holnaput�n a pap�j�val elvisznek
magukkal megn�zni a kir�lyt. Idej�n, �s Coretti pap�ja ismeri. A mama pedig
meg�g�rte, hogy
m�g aznap vele mehetek a Valdocco utcai �vod�ba. Az�rt is boldog voltam, mert
jobban van a
kis k�m�ves, �s az�rt is, mert tegnap d�lut�n a tan�t� b�csi megdics�rt ap�nak.
Azt�n meg
olyan sz�p tavaszi reggel volt. Az iskolaablakb�l l�tszott a k�k �g, a sok r�gyez�
fa a kertben,
a nyitott ablakokban z�ldell� vir�gl�d�k.
A tan�t� �r nem mosolygott, mert sose mosolyog, de annyira j� kedve volt, hogy alig
l�tszott
az a v�zszintes r�nc a homlok�n. A t�bl�r�l magyar�zott valamit tr�f�lkozva. �s
l�tszott, hogy
�lvezi a kertb�l �rad� illatot, j� friss n�v�ny- �s f�ldszag j�tt be, a
kir�ndul�sokat juttatta az
ember esz�be.
A szomsz�d utc�b�l behallatszott egy kov�cskalap�cs hangja, a szemben l�v� h�zban
egy
mama altat�dalt d�dolt a kisbab�j�nak, t�volabb, a Csernaja-laktany�ban trombita
harsogott.
Mindenki vid�m volt, m�g Stardi is. A kov�cs egyszer csak er�sebben kezdett
kalap�lni, az
asszony meg hangosabban �nekelt, erre a tan�t� �r abbahagyta a magyar�zatot, �s
kifel� f�lelt.
- Der�s �g, egy �nekl� anya, dolgos munka zaja, tanul� gyerekek... ezek az �let
sz�p dolgai -
mondta lassan, �s kin�zett az ablakon.
Amikor kij�tt�nk, l�ttuk, hogy a t�bbiek is vid�mak.
Hangosan trappolva menetelt�nk s �nekelt�nk, mint vak�ci� el�tt. A tan�t� n�nik is
v�gan
voltak, a piros tollas egy�tt ugr�ndozott a gyerekeivel, a sz�l�k is nevetve
besz�lgettek, Crossi
mam�j�nak a z�lds�ges kosara teli volt iboly�val, az eg�sz el�csarnok illatozott
t�le.
Any�mnak is �gy meg�r�ltem, mint m�g soha. Mondtam is hazafel�:
- Olyan boldog vagyok! Minek �r�l�k �n ennyire?
A mama nevetett, �s azt mondta, biztosan a tavaszt�l meg a tiszta lelkiismerett�l
van.

UMBERTO KIR�LY
3. h�tf�
Pontosan t�zkor ap�m az ablakb�l megl�tta Corettit a pap�j�val, a fakeresked�vel,
engem
v�rtak a t�ren.
- Indulj, Enrico, n�zd meg a kir�lyodat.
�gy sz�guldottam, ak�r egy rak�ta. Apa �s fia a szok�sosn�l is �l�nkebbek voltak,
m�g sose
l�ttam, hogy ennyire hasonl�tanak egym�sra. Az apja kab�thajt�k�j�n k�t kit�ntet�s
k�zt ott
d�szelgett a vit�zs�gi �rdemrend is, a bajsz�t pedig t�hegyesre p�d�rte.
Azonnal az �llom�sra indultunk, ahov� f�l tizenegyre v�rt�k a kir�lyt. Coretti
pap�ja pip�zott,
a kez�t d�rzs�lgette.
- Tudj�tok - k�rdezte -, hogy a hatvanhatos h�bor� �ta nem l�ttam? Csek�ly tizen�t
�s f�l �ve.
El�sz�r h�rom �vig Franciaorsz�gban voltam, azt�n Mondoviban, itt meg, ahol
l�thattam
volna, valami v�letlen folyt�n mindig akkor kellett elutaznom, amikor j�tt. Ezt
h�vj�k
balszerencs�nek.
Csak Umbert�nak mondta a kir�lyt, mintha puszipajt�sok lettek volna: Umberto
vezette a
tizenhatodik hadoszt�lyt, Umberto n�h�ny nappal m�lt huszonk�t �ves akkor. Umberto
�gy
meg �gy.
- Tizen�t �ve! - mondta hangosan, �s szapor�bban kezdett l�pkedni. - Nagyon
szeretn�m m�r
l�tni! Mikor elv�ltunk, herceg volt, most meg egy kir�lyt l�tok majd. �n is
megv�ltoztam, a
katon�b�l fakeresked� lett - nagyot nevetett.
- Megismern� a kir�ly a pap�t?
- Megbolondult�l? - mosolygott. - Lehetetlens�g volna. Umberto egy volt, de katona
annyi,
mint a ny�. �s nem n�zett v�gig benn�nket egyenk�nt.
Ki�rt�nk a Vittorio Emanuele �tra. Rengeteg ember tartott a p�lyaudvar fel�. Egy
eg�sz hegyi-
vad�szsz�zad is, trombitasz� mellett. K�t csend�r lovon �getett. Ragyog� sz�p id�
volt.
- De �r�l�k, hogy �jra l�thatom a t�bornokomat! - lelkesedett Coretti pap�ja. -
Csak nagyon
hamar meg�regedtem! Mintha tegnap lett volna, hogy h�tizs�kkal, pusk�val ott �lltam
abban a
z�rzavarban j�nius 24-�n reggel. Akkor indultunk a csat�ba. Umberto ide-oda
rohang�lt a
tisztjeivel, messzir�l �gy�d�rg�s hallatszott. Mind �t n�zt�k, �s foh�szkodtunk:
Csak el ne
tal�lja egy goly�! �lmomban se gondoltam volna, hogy nemsok�ra p�r l�p�snyire
leszek t�le!
�s szemt�l szembe az osztr�k ul�nusok l�ndzs�ival! Mit szembe! Karny�jt�snyira!
Akkor is
ilyen sz�p id� volt, az �g tiszta, csak melegebb volt. Na, pr�b�ljunk bejutni.
�ri�si t�meg tolongott az �llom�s el�tti t�ren, kocsik, rend�r�k, csend�r�k,
mindenf�le
egyletek z�szl�kkal. Katonazenekar j�tszott.
Coretti pap�ja be akart menni a csarnokba, de nem engedt�k. Erre a kij�ratot
k�rbe�ll� t�meg
els� sor�ba furakodott. A k�ny�k�vel t�rt utat, minket maga el�tt tolt, de azt�n a
t�meg ide-
oda hull�mzott, �s ell�kd�s�tt benn�nket. Erre a fakeresked� kin�zte az el�csarnok
els�
oszlop�t.
- Gyertek - hirtelen k�zen fogott benn�nket, k�t ugr�ssal a csarnokban termett, �s
h�t�t
nekivetette a falnak.
Azonnal odarohant egy rend�r f�t�rzs�rmester.
- Itt nem maradhatnak!
- A negyvenkilencesek negyedik z�szl�alj�ba val� vagyok - mutatott b�szk�n a
kit�ntet�s�re
Coretti pap�ja.
A f�t�rzs�rmester r�n�zett.
- Maradhatnak.
- Mondtam �n! - gy�zedelmeskedett Coretti pap�ja. - Var�zssz� ez a
negyvenkilencesek
negyedik z�szl�alja! �n ne n�zhetn�m meg k�zelr�l a t�bornokomat?! Ha akkor
mellette
lehettem, a legkevesebb, hogy most is k�zelr�l l�thassam! T�bornokom volt, azt
mondom? A
parancsnokom volt! Mert j� f�l�r�ig � vezette a z�szl�aljat, be�llt a s�r�j�be, �s
� vezetett
benn�nket, nem Ulrich �rnagy, a fen�be is!
K�zben nagy ny�zsg�s t�madt a v�r�teremben meg kint a peronon: sok �r meg tiszt
gy�lt
�ssze, a kapu el�tt sorakoztak a kocsik, lib�ri�s inasokkal.
Coretti azt k�rdezte az apj�t�l, volt-e kard Umberto herceg kez�ben, ott kint a
harct�ren.
- H�t hogyne lett volna! A l�ndzsad�f�st � se h�r�thatta el, ha nincs kard a
kez�ben! �s ott
azt�n elszabadult a pokol! �gy csaptak le r�nk, mint az isten haragja! Berontottak
az �gy�k
k�z�, sz�tzil�lt�k a sorokat, a csapatok �sszekeveredtek! Teljes �sszevisszas�gban
voltak
alessandriai lovasok, foggiai l�ndzs�sok, gyalogosok, ul�nusok, l�v�szek, maga volt
a pokol,
m�r senki se tudta kiismerni mag�t. Egyszer csak hallom: - Fens�g! Fens�g! -
kiab�lj�k, �s
l�tom, amint j�nnek fel�nk a l�ndzs�sok, gyorsan t�zelt�nk, de akkora por �s f�st
kerekedett,
hogy semmit se lehetett l�tni... Azt�n eloszlott... Sebes�ltek �s halottak hevertek
minden�tt,
lovak, ul�nusok, egym�s mellett. H�trafordultam, �s Umberto herceget l�ttam
k�zt�nk, lovon
�lt, nyugodtan k�r�ln�zett, mint aki azt k�rdi: megsebes�lt valaki a katon�im
k�z�l? �gy
�ljenezt�nk, ak�r az �r�ltek. Szent �g, micsoda pillanat volt!... Na, itt a vonat.
A banda r�zend�tett, a tisztek odaszaladtak, a t�meg l�bujjhegyen �gaskodott.
- H�t nem j�n mindj�rt - intett egy rend�r -, el�bb besz�det mondanak.
Coretti apja nem f�rt a b�r�be.
- Jaj, ha r�gondolok, mindig �gy l�tom magam el�tt. Tudom, elment a koler�sok k�z�,
ott volt
a f�ldreng�sn�l meg mit tudom �n, hol! �s minden�tt b�tor volt, de el�ttem akkor is
�gy
jelenik meg, ahogy akkor ott l�ttam k�zt�nk: hogy milyen nyugodtan n�zett k�r�l!
Biztos,
hogy � is eml�kszik a negyvenkilencesek negyedik z�szl�alj�ra, att�l, hogy kir�ly
lett, nem
felejtette el, bizony�ra sz�vesen asztal�hoz �ltetn� azokat, akik akkor mellette
voltak. Most
t�bornokok, nagyurak, mindenf�le el�kel�s�gek veszik k�r�l, akkor csak szeg�ny
katon�k
voltak mellette. Ha v�lthatn�k vele n�h�ny sz�t n�gyszemk�zt! Tizen�t �ve, hogy nem
l�ttam
az �n huszonk�t �ves t�bornokomat, a herceget, aki a mi szuronyainkra volt b�zva...
�, j�n a
mi Umbert�nk! Ez a zene, becs�letszavamra megpezsd�l t�le az ember v�re!
�dvrivalg�s szak�totta f�lbe, t�bb ezer kalap emelkedett a magasba, mik�zben n�h�ny
fekete
ruh�s f�rfi sz�llt fel az els� kocsiba.
- � az! - ki�ltott fel Coretti megig�zve. - Sz�zany�m, hogy meg�sz�lt! - tette
hozz� halkan.
Mind a h�rman levett�k a kalapunkat. A kocsi l�p�sben haladt el�re az �ljenz�,
hadon�sz�
t�megben. Coretti pap�j�ra n�ztem. Eg�szen megv�ltozott, mintha magasabb, komolyabb
lett
volna, kicsit els�padt, s eg�szen odatapadt az oszlophoz.
A kocsi el�nk �rt, n�h�ny l�p�snyire volt az oszlopt�l.
- �ljen! - ki�ltotta a t�meg.
- �ljen! - ki�ltotta Coretti a t�bbiek ut�n.
A kir�ly r�n�zett, a h�rom kit�ntet�sen megakadt a tekintete.
Erre Coretti elvesztette a fej�t.
- A negyvenkilencesek negyedik z�szl�alja! - ki�ltotta.
A kir�ly m�r m�sfel� tekintett, de most visszafordult, Coretti szem�be n�zett, s
leny�jtotta
kez�t a kocsib�l.
Coretti odaugrott, �s megszor�totta. A kocsi tov�bbment, a t�meg el�re�z�nl�tt, s
sz�tv�lasz-
tott benn�nket, Coretti pap�j�t elvesztett�k szem�nk el�l. De csak egy pillanatra.
R�gt�n
megtal�ltuk, lihegett, k�nnyes volt a szeme, �s f�ltartott k�zzel kiab�lta a fia
nev�t.
- Gyere, fiacsk�m! - ki�ltotta az apja. - M�g meleg a kezem! - V�gigh�zta a fia
arc�n. - Ez a
kir�ly simogat�sa.
�gy �llt ott, mint aki nincs mag�n�l, a t�volod� kocsira meredt, �s mosolygott,
pip�ja a
kez�ben. K�v�ncsiskod�k �llt�k k�r�l.
- A negyvenkilencesek negyedik z�szl�alj�b�l val� - mondogatt�k.
- Katona, ismeri a kir�lyt!
- A kir�ly ismert �r�!
- A kir�ly ny�jtott kezet neki!
- K�rv�nyt adott oda a kir�lynak! - hallatszott egy hang.
- Nem! - v�gta oda kem�nyen Coretti. - Nem, semmif�le k�rv�nyt nem adtam �n oda.
M�st
viszont adn�k, ha k�rn�...
Mindenki �t n�zte.
- A v�remet.

�VODA
4. kedd
Tegnap eb�d ut�n, ahogy meg�g�rte, a mama elvitt a Valdocco utcai �vod�ba, ahov� be
akarta
aj�nlani Precossi egyik h�g�t. Sose l�ttam m�g �vod�t. Nagyon �rdekes! K�tsz�z
kisfi� �s
l�ny van ott, olyan kicsik, hogy mellett�k a mi els�seink val�s�gos �ri�sok. �ppen
akkor
�rkezt�nk, amikor sorban bevonultak az eb�dl�be, ahol k�t v�gtelen hossz� asztal
v�rta �ket.
Az asztalokon sok kerek lyuk sorakozott a t�ny�roknak. Rizst �s babot kaptak. A
t�ny�rok
mellett �nb�l k�sz�lt kanalat l�ttam.
Amikor bel�ptek, n�h�nyan elestek, a gondoz�n�k emelt�k fel �ket. Sokan
legy�kereztek egy
t�ny�r el�tt, azt hitt�k, az �v�k, �s gyorsan nekil�ttak az ev�snek, de azt�n ott
termett
valamelyik �v�n�, �s r�juk sz�lt: - Tov�bb, tov�bb! - erre tettek n�h�ny l�p�st,
megint be-
kaptak egy kan�l �telt, azt�n tov�bbmentek, mire a hely�kre �rtek, poty�ztak vagy
f�lt�ny�rnyi
levest.
Sok-sok s�rget�s ut�n - Igyekezzetek, igyekezzetek! - v�gre valamennyien a hely�k�n
voltak,
s im�hoz l�thattak. De a bels� sorban l�v�k, akiknek ima k�zben h�ttal kellett
�llniok, �llan-
d�an h�trafordultak, hogy nem lopkodja-e valaki az �tel�ket. �gy im�dkoztak: �gnek
emelt
szemmel, �sszekulcsolt k�zzel, de l�lekben a papival foglalkozva. Azt�n v�gre
hozz�l�thattak.
De aranyosak voltak! Az egyik k�t kan�llal evett, a m�sik k�t k�zzel t�mte mag�ba
az �telt;
sokan egyenk�nt szedegett�k ki a babot, �s zsebre v�gt�k; m�sok viszont a
k�t�nyk�j�kbe
csavart�k j� szorosan, �s p�pp� t�rt�k.
Olyanok is akadtak, akik ev�s helyett a legyeket figyelt�k, egyik-m�sik k�h�g�tt, s
szerte-
k�pk�dte a rizsszemeket. Mint egy csirke�lban. De az�rt kedvesek voltak. Sz�p volt
a l�nyok
k�t sora, hajuk k�k-z�ld-piros szalaggal volt megk�tve a fej�k b�bj�n.
Az egyik gondoz�n� egy csoport kisl�nyt�l megk�rdezte:
- Hol terem a rizs?
Teli sz�jjal, �nekl� hangon felelt�k:
- A rizs a v�zben terem.
- Kezeket f�l! - parancsolta azt�n a gondoz�n�.
J� volt n�zni, ahogy a sok kis kar, amelyik nemr�g m�g p�ly�ban volt, a magasba
lend�lt, �gy
izgett-mozgott az a sok pici k�z, mintha feh�r vagy r�zsasz�n lepk�k r�pk�dtek
volna.
Azt�n j�tszani mentek, de el�bb a falr�l levett�k uzsonn�skos�rk�ikat. A kertben
sz�t-
sz�r�dtak, el�vett�k elem�zsi�jukat: kenyeret, aszalt szilv�t, darabka sajtot, f�tt
toj�st, kis
alm�kat, maroknyi csicseribors�t, egy csirkesz�rnyat. Egy pillanat alatt csupa
morzsa lett a
kert, mintha mad�reledelt sz�rtak volna sz�t. A legk�l�nf�lek�ppen eszegettek, az
egyik, mint
a ny�l, a m�sik, ak�r az eg�rke vagy a macska, r�gcs�lt�k, szopogatt�k, nyalogatt�k
az �telt.
Az egyik kisfi� s�s p�lcik�t sz�gezett a mell�nek, �s naspoly�val kenegette, mintha
kardot
f�nyes�tene. N�h�ny kisj�ny addig nyomorgatta tenyer�ben a sajtot, m�g a leve bele
nem
cs�rg�tt a ruhaujj�ba - �szre se vett�k. Mint a kuty�k, szaladg�ltak a foguk k�z�
vett alm�val,
zseml�vel. H�rom kisl�ny egy �gacsk�val kotor�szott a f�tt toj�sban, h�tha valami
kincset
tal�lnak, azt�n sz�tmorzsolt�k a f�ld�n, majd morzs�nk�nt f�lszedegett�k, nagy
t�relemmel,
mint a gy�ngy�ket.
Amelyiknek valami k�l�nleges ennival�ja volt, azt nyolcan-t�zen is k�r�l�llt�k, s
�gy hajoltak
a kos�rka f�l�, mint egy k�t f�l�. Egy p�tt�mnyi, dundi fi�t h�szan is
k�r�ludvaroltak, hogy a
kez�ben tartott cukros zacsk�ba belem�rthass�k a kenyer�ket. Volt, akinek
megengedte,
m�soknak viszont, ak�rmilyen sz�pen k�rt�k, csak azt hagyta, hogy a cukros ujj�t
szopogas-
s�k.
K�zben any�m is kij�tt a kertbe, megsimogatta �ket. K�r�je gy�ltek, r�akaszkodtak,
puszit
k�rtek, �gy n�ztek f�l r�, mintha a harmadik emeletre b�muln�nak f�l, t�togtak,
mintha szopni
akarn�nak. Az egyik egy gerezd megcs�cs�lt naranccsal k�n�lta meg, a m�sik
keny�rh�jjal,
egy kisl�nyt�l pedig egy levelet kapott. Az egyik a mutat�ujja hegy�t tartotta
el�be nagy
komolyan, hogy n�zze meg azt a makul�nyi kis duzzanatot rajta: tegnap hozz��rt a
gyertya
l�ngj�hoz. Mint valami nagy csod�t dugtak az orra el� picike rovarokat, amiket nem
tudom,
hol l�ttak meg �s szedtek �ssze, parafa dug� darabk�it, inggombokat, vir�gszirmokat
mutattak
neki. Az egyik kisfi�, akinek be volt k�tve a feje, minden�ron azt akarta, hogy
any�m
hallgasson meg valami t�rt�netet egy bukfencr�l, de �gy dadogott, hogy egy sz�t se
lehetett
�rteni; egy m�sik azt akarta, hogy any�m hajoljon le, s azt�n a f�l�be s�gta: - Az
apuk�m
kefek�t�.
K�zben sz�zf�le kisebb-nagyobb baleset is el�fordult, melyekre az �v�n�k mindig
odaro-
hantak: az egyik kisl�ny az�rt s�rt, mert nem tudta kibogozni a zsebkend�j�t,
ketten hajba
kaptak k�t almamagon, egy kisfi� hasra esett egy feld�lt kispadn�l, s rettent�en
zokogott a
romokon, mert nem tudott f�lkelni.
Miel�tt elj�tt�nk, any�m h�rmat-n�gyet az �l�be vett, erre mindenfel�l megrohant�k,
hogy
�ket is vegye fel, arcuk csupa maszat volt, narancsl�t�l toj�ss�rg�ig minden akadt
ott, a kez�t
fogt�k, az ujj�n meg akart�k n�zni a gy�r�t; egyik�k az aranyl�nc�t r�ncig�lta, a
m�sik a haj�t
h�zg�lta.
- Vigy�zzon - mondt�k az �v�n�k -, eg�szen sz�tszedik.

TORNA�RA
5. szerda
Az id� most is gy�ny�r�, �gyhogy a tornateremb�l kik�lt�z�nk a szabadba, �s az
udvaron
v�gezz�k a szertorn�t.
Garrone tegnap �ppen az igazgat�i irod�ban volt, amikor Nelli mam�ja, az a fekete
ruh�s,
sz�ke n�ni j�tt, mert fel akarta mentetni a fi�t az �j gyakorlatok al�l. Minden sz�
nehez�re
esett, �s besz�d k�zben Nelli fej�re tette a kez�t.
- Nem b�rn�... - magyar�zta az igazgat� �rnak.
Nellin azonban l�tszott, mennyire f�j neki, hogy ki akarj�k z�rni a torn�b�l, hogy
m�g ez a
megal�ztat�s is v�r r�.
- Megl�tod, mama - pr�b�lkozott -, nekem is menne.
�desanyja sz�tlanul r�n�zett, szeretet �s sajn�lat volt a tekintet�ben, azt�n
habozva folytatta:
- F�lek, hogy az oszt�lyt�rsai...
Kig�nyolj�k, ezt akarta mondani, Nelli azonban erre is tudott v�laszt:
- Nem baj... k�l�nben is ott van Garrone. Nekem el�g, ha � nem nevet ki.
Erre r�hagyt�k, hadd pr�b�lja meg.
Az a sebhelyes nyak� tan�t� �r, aki Garibaldi sereg�ben harcolt, r�gt�n a rudakhoz
vezetett
benn�nket: nagyon magasak, �s eg�szen a cs�csig fel kell m�szni, ott van egy
keresztr�d, arra
kell fel�llni.
Derossi �s Coretti egy szempillant�s alatt f�nt voltak, ak�r a majmok; a kis
Precossi is f�rg�n
a magasban termett, pedig a t�rdig �r� kab�tja akad�lyozta, �s a t�bbiek m�g
nevettett�k is
k�zben, mert a szavaj�r�s�t ut�nozt�k: "ne haragudj, ne haragudj".
Stardi f�jtatott, lihegett, pulykav�r�s volt, vicsor�tott, mint egy m�rges kutya,
de elhat�rozta,
hogy akkor is f�lm�szik, ha a fene fen�t eszik, �s f�l is m�szott. Nobisnak is
siker�lt, amikor
f�l�rt, �gy kid�llesztette a mell�t, mint aki azt mondja: h�t ki, ha �n nem! Votini
azonban
k�tszer is megcs�szott, pedig k�k cs�kos �j ruh�t kapott a torna tisztelet�re.
Feny�gyant�val d�rzs�lt�k be a kez�nket, hogy k�nnyebben m�sszunk, term�szetesen
Garoffi
l�tott el benn�nket a porral, egy sold�t k�rt staniclij��rt, j� sokat keresett
rajtunk. Azt�n
Garrone k�vetkezett, k�zben kenyeret r�gcs�lt, mintha mi se t�rt�nne, azt hiszem, a
v�ll�n
benn�nket is felvitt volna, amilyen vaskos kis bika.
Garrone ut�n ker�lt sor Nellire. Sokan nevettek �s cs�fol�dtak, amikor hossz�,
v�kony
karj�val r�csimpaszkodott a r�dra, de Garrone fenyeget�en karba fonta a kez�t, �s
vill�mokat
sz�rt a szeme, �gy adta tudt�ra mindenkinek, hogy m�g egy sz�, �s ak�r itt a tan�t�
�r, ak�r
nincs, mindj�rt sz�toszt n�h�ny f�lest. A kis p�pos nagyon nehezen m�szott f�lfel�,
lihegett, a
homlok�n izzads�g csorgott, eg�szen belek�k�lt.
- Gyere le! - sz�lt r� a tan�t� �r.
De � nem, makacsul er�lk�d�tt tov�bb. Minden pillanatban v�rtam, hogy lezuhan,
f�lholtan.
Szeg�ny Nelli! Arra gondoltam, hogy ha �n voln�k a hely�ben, �s engem l�tna �gy az
�des-
any�m, hogy f�jna neki; mit nem adtam volna az�rt, hogy siker�lj�n felm�sznia, a
legsz�ve-
sebben l�thatatlanul f�ll�kd�stem volna szeg�nyk�t.
K�zben Garrone, Coretti, Derossi k�rusban biztatt�k:
- F�ljebb, f�ljebb, Nelli, rajta, m�g egy kicsit, ez az!
�s Nelli nagyokat ny�gve f�ljebb er�lk�d�tt, m�r csak k�t teny�rnyi hi�nyzott.
- Na m�g egy kicsit, nagyszer�! - kiab�lt�k a t�bbiek. - B�tors�g! Na m�g egy
kicsit!
�s Nelli megragadta a keresztrudat. Nagy taps fogadta.
- Gratul�lok! - mondta a tan�t� �r. - De most gyere le.
Nelli azonban f�l akart �llni a keresztr�dra, mint a t�bbiek, �s n�mi er�lk�d�s
ut�n f�l is
k�ny�k�lt r�, azt�n a t�rd�t is felh�zta, s v�g�l f�nn �llt, lihegve, mosolyogva
n�zett le r�nk.
Megint tapsoltunk, erre kifel� sand�tott az utc�ra. �n is kin�ztem, �s a ker�t�s
k�sz�n�v�nyei
k�zt megl�ttam a mam�j�t, f�l-al� s�t�lt a j�rd�n, de nem mert bekukucsk�lni.
Nelli lecs�szott, diadalord�t�ssal fogadtuk. Izgatottan csillogott a szeme, az arca
kipirult, r� se
lehetett ismerni. Amikor kij�tt�nk, a mam�ja el�be sietett, �t�lelte, s nyugtalanul
faggatta:
- Hogy ment, fiacsk�m, hogy ment?
�sszevissza kiab�ltunk:
- Remek�l!
- Ugyan�gy felm�szott, mint mi!
- Er�s fi� �m ez!
- �s gyors!
- Megcsin�l mindent, amit mi!
Azt l�tni kellett volna, milyen boldog lett. Meg akarta k�sz�nni nek�nk, de nem
b�rta, csak a
kez�nket szorongatta, Garron�t megsimogatta, azt�n vitte a fi�t. M�g l�ttuk, hogy
sietnek,
hadon�sznak, egym�s szav�ba v�gva besz�lnek. M�g soha nem l�ttam ilyen boldognak
�ket.

�DESAPA TAN�T�JA
11. kedd
De j�t kir�ndultunk tegnap a pap�val! Az t�rt�nt, hogy tegnapel�tt csod�lkozva
ki�ltott f�l,
amikor vacsora ut�n az �js�got olvasta.
- Azt hittem, m�r r�g meghalt! K�pzelj�tek, m�g �l az els�s tan�t�m, Vincenzo
Crosetti!
Nyolcvann�gy �ves! Itt olvasom, hogy a miniszt�rium kit�ntette, mert hatvan �vig
tan�tott,
hatvan �vig, �rtitek? �s csak k�t �ve hagyta abba a tan�t�st. Szeg�ny Crosetti!
Condov�ban
lakik, egy �ra vonaton, odaval�si a r�gi kert�sz�nknek a feles�ge, aki a chieri
vill�t gondozta.
Enrico - tette hozz� -, elmegy�nk, megl�togatjuk.
Eg�sz este r�la besz�lt. Elemi iskolai tan�t�j�nak neve ezernyi gyerekkori eml�k�t
id�zte fel
�desanyj�r�l, oszt�lyt�rsair�l.
- Crosetti! Negyven�ves volt, amikor hozz� j�rtam. Mintha most is l�tn�m. Kicsit
hajlottan
j�rt, tekintete tiszta volt, �s nem viselt szak�llt. Szigor� volt, de j�lesett,
mert �gy szeretett
benn�nket, mint az ap�nk, �s a legkisebb hib�t se hagyta sz� n�lk�l. Paraszti
sorb�l k�zd�tte
fel mag�t sok tanul�ssal, n�lk�l�z�sek k�zepette. Talpig ember volt. Any�m nagyon
szerette,
ap�m pedig a bar�tj�nak tekintette. Hogy ker�lhetett Torin�b�l Condov�ba?
Bizonyosan nem
ismer meg. Nem baj, �n majd r�ismerek. Negyvenn�gy �v telt el az�ta! Negyvenn�gy
�v,
Enrico. Holnap megl�togatjuk.
�s tegnap reggel kilencre kiment�nk a Susai p�lyaudvarra. Szerettem volna, ha
Garrone is
vel�nk j�n, de nem tudott, a mam�ja beteg. Nagyon sz�p tavaszi nap volt. A vonat
z�ld r�tek,
mezei vir�gok k�zt robogott, a leveg� megtelt illatukkal. Apa j�kedv� volt,
�tkarolta a v�llam,
�s �gy besz�lt velem, mint a bar�tj�val.
- Szeg�ny Crosetti! - n�zett ki az ablakon. - Ap�m ut�n � volt az els�, aki
szeretett �s j� volt
hozz�m. Sose felejtettem el a tan�csait, de m�g a szemreh�ny�sait se, olyankor
mindig
elszorult torokkal mentem haza. R�vid, vastag keze volt. Most is l�tom, ahogy
bej�tt az
oszt�lyba, mindig ugyanazzal a mozdulattal tette a botj�t egy sarokba, akasztotta
fogasra a
kab�tj�t. Kiegyens�lyozott, lelkiismeretes, j�indulat� ember volt, �gy figyelt
r�nk, mintha
mindig els� nap tan�tana. Most is a f�lemben cseng: "Bottini, ejnye, ejnye, fiam! A
mutat�-
ujjad meg a k�z�ps� ujjad val� a tollra!" Biztosan nagyon megv�ltozott negyvenn�gy
�v alatt.
Condov�ban el�sz�r megkerest�k a chieri kert�sz feles�g�t, eldugott kis boltja van.
A gyere-
kei is ott voltak, nagyon �r�ltek, s f�rj�r�l is besz�lt, a napokban j�n haza
G�r�gorsz�gb�l,
h�rom �vig volt oda dolgozni, meg a legid�sebb l�ny�r�l is hallottunk, � a torin�i
s�ketn�m�k
int�zet�ben van. Azt�n megmutatta az utat a tan�t� �rhoz, akit mindenki ismer.
Egy �sv�nyen kellett menn�nk, kifel� a falub�l, f�l egy vir�gos domboldalra.
Ap�m hallgatott, eml�keibe mer�lt, id�nk�nt elmosolyodott, �s megr�zta a fej�t.
Hirtelen meg�llt.
- Itt van. Lefogadom, hogy � az.
Apr�, feh�r szak�ll� �regember j�tt vel�nk szemben, sz�les karim�j� kalapot viselt,
�s botra
t�maszkodott: h�zta a l�b�t, �s remegett a keze.
- � az - ism�telte ap�m, �s megszapor�zta l�pteit.
Amikor a k�zel�be �rt�nk, meg�lltunk. Az �reg is megtorpant, ap�mra n�zett. Az arca
friss
volt, tekintete �l�nk, tiszta.
- Vincenzo Crosetti tan�t� �r? - k�rdezte ap�m, �s megemelte a kalapj�t.
Az �reg�r is levette a kalapj�t.
- �n vagyok - a hangja kicsit remegett, de er�s volt.
- Engedje meg, hogy egy r�gi tan�tv�nya megszor�tsa a kez�t, �s megk�rdezze, hogy
van.
Az�rt j�ttem Torin�b�l, hogy l�ssam.
Az �reg�r csod�lkozott.
- Megtisztel... nem tudom... Mikor volt a tan�tv�nyom? Bocs�sson meg. Ha szabadna a
nev�t.
Ap�m megmondta: Alberto Bottini, azt�n az �vet is, amikor hozz� j�rt, meg azt is,
hogy
melyik iskol�ba, majd �gy folytatta:
- Term�szetes, hogy nem eml�kszik r�m. De �n megismertem!
A tan�t� �r lehajtott fejjel gondolkodott, k�tszer-h�romszor elmormolta apa nev�t,
aki k�zben
mosolyogva figyelte. Az �reg�r hirtelen t�gra ny�lt szemmel f�ln�zett, �s lassan
azt k�rdezte:
- Alberto Bottini? A m�rn�k Bottini fia? A Consolata t�ren laktak, nem?
- De igen - ap�m a kez�t ny�jtotta.
- H�t... - folytatta - engedje meg, kedves uram, engedje meg... - k�zelebb l�pett,
�s �t�lelte
ap�t. Feh�r feje a papa v�ll�ig se �rt. Ap�m a homlok�ra hajtotta fej�t.
- Legyen olyan j�, �s j�jj�n velem - k�rte a tan�t� �r.
Sz� n�lk�l megfordult, s visszafel� indult. N�h�ny perc m�lva egy sz�r�h�z �rt�nk,
el�tte kis
feh�r h�z �llt, k�t bej�rata volt, az egyik feh�r kis verand�val.
A tan�t� �r kinyitotta a m�sodik ajt�t, feh�rre meszelt szob�ba vezetett benn�nket.
Az egyik
sarokban vas�gy, k�k-feh�r kock�s takar�val, a m�sikban asztalka kis
k�nyvespolccal; n�gy
sz�k �s egy r�gi t�rk�p volt m�g a szob�ban. J� almaillat �t�tte meg az orromat.
Le�lt�nk. Ap�m �s a tan�t� �r n�h�ny pillanatig hallgatagon n�zt�k egym�st.
- Bottini! - ki�ltott fel azt�n a tan�t� �r, �s a t�glapadl�ra meredt, melyet a nap
sakkt�bl�v�
var�zsolt. - Eml�kszem! Milyen j� asszony volt az �desanyja! �n az els�ben egy
ideig legel�l
�lt baloldalt, k�zel az ablakhoz. J�l eml�kszem? M�g a g�nd�r haj�t is magam el�tt
l�tom -
elgondolkodott. - �l�nk gyerek volt, nagyon �l�nk. M�sodikban torokgy�kot kapott.
Eml�k-
szem, amikor visszaj�tt az iskol�ba, kend�be bugyol�lt�k, �s nagyon sov�ny volt.
Tudja, az
elm�lt �vekben m�sok is megl�togattak a r�gi tan�tv�nyaim k�z�l: egy ezredes,
n�h�ny pap
meg el�kel� urak.
Megk�rdezte ap�mt�l, mi a foglalkoz�sa.
- Nagyon �r�l�k, nagyon �r�l�k - folytatta. - �s k�sz�n�m, hogy elj�tt. Egy ideje
m�r
nemigen l�togatnak. �s tartok t�le, hogy �n az utols�.
- Miket besz�l? - ki�ltott r� ap�m. - Ne mondjon ilyeneket. Hiszen j� er�ben van.
- Dehogy, dehogy. L�tja ezt a remeg�st? - mutatta a kez�t. - Rossz jel. H�rom �ve
kezd�d�tt,
akkor m�g tan�tottam. Eleinte f�ty�ltem r�, azt hittem, majd elm�lik. Nem m�lt el,
ink�bb
er�s�d�tt. Azt�n elj�tt a nap, amikor m�r nem tudtam �rni. �, mennyire f�jt, amikor
az els�
pac�t ejtettem az egyik tan�tv�nyom f�zet�be! H�ztam m�g valameddig, de azt�n nem
ment.
Hatvan �v ut�n b�cs�t kellett mondanom az iskol�nak, a gyerekeknek, a munk�nak.
Neh�z
volt, tudja, igen neh�z volt. Az utols� �ra ut�n hazak�s�rtek a gyerekek, �s
�nneps�get
rendeztek, de akkor is szomor� voltam, tudtam, hogy az �n �letemnek v�ge. M�r az
els�
�vben elvesztettem a feles�gemet �s az egyetlen fiamat. Csak k�t unok�m maradt
falun. Most
n�h�ny sz�z l�ra nyugd�jb�l �lek. Semmittev�ssel telnek a napok, mindig �gy �rzem,
sosem
akarnak v�get �rni. N�zze, az egyetlen elfoglalts�gom, hogy a r�gi iskolak�nyveket
�s
oszt�lynapl�kat lapozgatom meg azt a n�h�ny k�nyvet, amit aj�nd�kba kaptam -
mutatott kis
k�nyvt�r�ra. - Itt �rz�m az eml�keimet, az eg�sz m�ltamat... M�som nincs is a
vil�gon.
Azt�n hirtelen f�lvidult.
- Van valami meglepet�sem, kedves Bottini �r.
Odament a kis asztalhoz, kih�zott egy hossz� fi�kot, v�kony zsin�rral �sszek�t�z�tt
kis
csomagok voltak benne, mindegyiken n�gyjegy� sz�m. Kicsit keresg�lt, azt�n
kinyitott egyet,
v�giglapozott egy csom� pap�rt, azt�n kih�zott egy megs�rgult lapot, s odaadta
ap�mnak. Egy
negyven �vvel ezel�tti dolgozata volt. F�l�l ez �llt: Alberto Bottini, dikt�l�s,
1838. �prilis 3.
Ap�m nyomban r�ismert gyerekes �r�s�ra, �s mosolyogva olvasta. Azt�n hirtelen
k�nnybe
l�badt a szeme. F�l�lltam, k�rdeztem, mi baja.
�tfogta a derekamat, �s mag�hoz szor�tott.
- N�zd. L�tod? Ezek szeg�ny any�m jav�t�sai. Mindig kiegyenes�tette az l meg az i
bet�imet.
�s az utols� sorokat � �rta. Megtanulta ut�nozni a bet�imet, �s ha f�radt voltam
vagy �lmos, �
fejezte be helyettem. Dr�ga j� any�m!
Megcs�kolta a pap�rt.
- H�t - mutatott a kis csomagokra a tan�t� �r -, ezek az eml�keim. Minden �vben
eltettem egy
dolgozatot minden tanul�t�l, s most itt vannak, sz�pen rendben, �vsz�m szerint.
N�ha lapoz-
gatok k�zt�k, beleolvasok egyik-m�sikba, �s ezer dolog jut eszembe, mintha
�jra�ln�m az
�letem. H�ny �v m�lt el, kedves uram! Lehunyom a szemem, �s egyik arc a m�sik ut�n
t�nik
fel, egyik oszt�ly a m�sik ut�n, sz�z meg sz�z gyerek, s isten tudja, h�ny meg is
halt m�r.
Sokra j�l eml�kszem. A j�kat meg a rosszakat nem felejti el az ember, akik sok
�r�met
szereztek �s akik sok szomor�s�got okoztak, mert akadtak �m k�zt�k k�gy�k is,
tudja, nem is
kevesen! De tudja, most m�r olyan, mintha oda�t lenn�k, �s mindet egyform�n
szeretem.
Le�lt, �s megfogta a kezem.
- �s r�lam nem jut esz�be semmif�le csib�szs�g? - mosolygott ap�m.
- �nr�l? - a tan�t� �r is mosolygott. - Most nem, b�r ez nem jelenti azt, hogy
mintagyerek volt.
De ismerte a hat�rt, �s a kor�hoz k�pest komoly volt. Eml�kszem, mennyire szerette
az
�desanyj�t... De sz�p volt �nt�l, hogy megl�togatott! Hogyan hagyhatta f�lbe a
munk�j�t,
hogy megl�togasson egy szeg�ny �reg tan�t�t?
- Megmondom, Crosetti �r - felelte ap�m �l�nken. - Eml�kszem, amikor szeg�ny any�m
el�sz�r vitt iskol�ba. Addig m�g sose v�lt el t�lem k�t �r�ra sem, �s akkor b�zott
el�sz�r
idegen kezekre. Az els� iskolanapot �gy tekintette, mint kil�p�semet a vil�gba. �gy
fogta fel,
mint az els�t a sok elker�lhetetlen �s f�jdalmas v�l�s k�z�l, mikor a t�rsadalom
elszak�tja t�le
a fi�t, �s soha t�bb� nem adja vissza eg�szen. Meg volt illet�dve, �s �n is
izgatott voltam.
Remeg� hangon aj�nlott az �n figyelm�be, s amikor k�nnyes szemmel kiment, m�g
egyszer
visszan�zett az ajt�b�l. S akkor �nnek volt egy mozdulata: a sz�v�re tette a kez�t,
mint aki azt
mondja: "Asszonyom, b�zz�k bennem." Ebb�l a mozdulatb�l, ebb�l a tekintetb�l
r�j�ttem,
hogy meg�rti any�m �rz�seit, gondolatait, �s b�tor�tani akarja. �g�ret volt az a
mozdulat:
v�delmet, szeretetet, eln�z�st �g�rt. Sosem felejtettem el, �r�kre a sz�vembe
v�s�d�tt. H�t ez
az eml�k hozott ma ide. Hogy negyvenn�gy �v ut�n megk�sz�njem, dr�ga tan�t� �r.
Az �reg hallgatott, a hajamat simogatta, keze remegett, hajamr�l a homlokomra
cs�szott,
onnan a v�llamra.
K�zben ap�m a csupasz falakat n�zte, a szeg�nyes �gyat, a darabka kenyeret �s az
�veg olajat
az ablakban, mintha m�ltatlankodna: "Szeg�ny tan�t�m, h�t ezt �rdemelted hatvan�vi
tan�t�s
ut�n?"
A j� �reg azonban el�gedett volt, megint a csal�dunkr�l besz�lt meg ap�m t�bbi
tan�t�j�r�l, az
oszt�lyt�rsair�l, egyik-m�sikra eml�kezett, egyik n�ha hozott h�rt a m�sikr�l.
Azt�n ap�m
f�lbeszak�totta, k�rte, hogy j�jj�n le vel�nk a faluba eb�delni.
- K�sz�n�m, k�sz�n�m - mondta t�l�rad� �r�mmel, de azt�n elbizonytalanodott.
Ap�m mindk�t kez�t megfogta, �gy k�rlelte.
- De h�t hogyan egyek, ezekkel a szeg�ny t�ncol� kezeimmel? - k�rdezte a tan�t� �r.
- K�n ezt
n�zni m�soknak!
- Majd mi seg�t�nk, csak j�jj�n - biztatta ap�m.
Erre fej�t ingatta, de mosolyogva beleegyezett.
- Sz�p nap ez a mai - mondta, amikor becsukta a kaput. - Sz�p nap, kedves Bottini
�r. Nem
felejtem el, am�g csak �lek.
Ap�m karj�t ny�jtotta az �reg�rnak, aki azt�n engem fogott k�zen, �gy ment�nk v�gig
az
�sv�nyen. �tk�zben k�t mez�tl�bas kisl�nnyal tal�lkoztunk, teheneket vezettek, meg
egy
fi�val, aki szalmab�l�val a h�t�n rohant valahov�. A tan�t� �r elmondta, hogy
m�sodikosok,
�s reggelente kiviszik legeltetni az �llatokat, azt�n mez�tl�b v�gigdolgozz�k a
napot a
f�ldeken, este cip�t h�znak, �s be�lnek az iskolapadba.
Majdnem d�l volt m�r. M�ssal nem is tal�lkoztunk. Hamarosan oda�rt�nk a vend�gl�be,
nagy
asztalhoz �lt�nk, k�z�pre vett�k a tan�t� urat, �s nyomban ev�shez l�ttunk.
Kolostorban sem
lehetett volna nagyobb cs�nd, mint a vend�gl�ben. A tan�t� �r vid�m volt, de az
izgalomt�l
m�g jobban remegett a keze, alig tudott enni. Ap�m v�gta f�l neki a h�st, t�rt a
keny�rb�l,
s�zta meg az �telt. Szeg�ny �reg k�t k�zzel fogta a poharat, �gy is odakoccant a
foga. De
szapor�n �s �l�nken mes�lt ifj�kori olvasm�nyair�l, az akkori tanrendr�l,
f�ljebbval�i
dics�reteir�l meg az �jabb iskolai rendeletekr�l; der�s arca kiss� kipirult, a
hangja, a nevet�se
eg�szen fiatalosan csengett. Ap�m csak n�zte, n�zte, ugyanolyan kifejez�ssel, mint
engem
otthon, amikor f�lrehajtott fejjel mag�ban mosolyog rajtam. Azt�n a tan�t� �r
mell�re l�ttyent
a bor, ap�m felugrott, �s a szalv�t�val let�r�lgette.
- Ugyan, ugyan, ne f�radjon! - nevetett az �reg�r. Azt�n latin szavakat kevert a
besz�d�be.
V�g�l magasba emelte ide-oda t�ncol� pohar�t, s nagyon komolyan azt mondta: - H�t
az
eg�szs�g�re, m�rn�k �r, Isten �ltesse a gyerekeivel egy�tt! �s a kedves �desanyja
eml�k�re!
- Eg�szs�g�re, kedves tan�t� �r! - szor�totta meg a kez�t ap�m.
A terem v�g�b�l mosolyogva n�ztek benn�nket a vend�gl�s�k, l�tszott, hogy �r�lnek,
ami�rt
a tan�t�jukat �nneplik.
K�t �ra is elm�lt, mikor kij�tt�nk a vend�gl�b�l, a tan�t� �r minden�ron ki akart
k�s�rni az
�llom�sra. Ap�m megint a karj�t ny�jtotta, � meg a kezemet fogta. A botj�t �n
vittem. Az
emberek meg�lltak, megn�ztek benn�nket, mindenki ismeri a tan�t� urat, sokan
k�sz�ntek.
Egyszer csak gyerekhangokat hallottunk egy ablakb�l: sz�tagolva olvastak k�rusban.
Az
�reg�r elszomorodva meg�llt.
- L�tja, kedves Bottini �r, ez f�j nekem. A gyerekek hangj�t hallani az iskol�ban,
�s arra
gondolni, hogy m�s van k�zt�k. Hatvan �vig hallgattam ezt a muzsik�t, mintha a
sz�vemb�l
sz�lna... �s most itt �llok csal�d n�lk�l. Nincsenek m�r gyerekeim.
- Nem �gy van ez, tan�t� �r - ellenkezett ap�m -, sok-sok gyereke �l m�g szerte a
vil�gon, akik
megtartj�k j� eml�kezet�kben, ahogy �n se feledkeztem meg mag�r�l.
- Nem, nem - szomorkodott az �reg�r -, nincs iskol�m, nincsenek gyerekeim. �s
gyerekek
n�lk�l nem �lhetek tov�bb. Tudom, hogy �t�tt az �r�m.
- Ne mondjon ilyet, ne is gondoljon ilyesmire. Azt�n meg annyi j�t tett �let�ben!
Igaz�n
b�szke lehet!
Az �reg tan�t� �r egy pillanatra ap�m v�ll�ra hajtotta �sz fej�t, nekem pedig
megszor�totta a
kezemet.
Ki�rt�nk az �llom�sra. A vonat m�r indul�ban volt.
- Isten vele, tan�t� �r! - ap�m megcs�kolta az arc�t k�tfel�l.
- Isten vele, �s k�sz�n�k mindent - sz�v�re szor�totta ap�m kez�t.
Azt�n �n is megcs�koltam, �s �reztem, hogy k�nnyes az arca. A papa f�ltuszkolt a
kocsiba, s
ahogy � is f�lsz�llt, kikapta a tan�t� �r kez�b�l �cska botj�t, �s helyette a
saj�t, sz�p ez�stfej�,
monogramos botj�t nyomta a kez�be.
- K�rem, tartsa meg eml�k�l.
Az �reg�r vissza akarta adni, de apa m�r bent volt a kocsiban, �s az ajt�t is
becsukta.
- Isten vele, tan�t� �r!
- Isten vele, kedves fiam! - A vonat m�r mozgott. - �s az Isten �ldja, ami�rt
megvigasztalt egy
szeg�ny �reget.
- Viszontl�t�sra! - ki�ltotta apa meghatottan.
De a tan�t� �r a fej�t cs�v�lta, mint aki azt mondja: "Mi m�r nem l�tjuk egym�st."
- De, de, a viszontl�t�sra - er�s�tette meg apa.
- Odaf�nn! - mutatott reszket� ujj�val az �g fel� a tan�t� �r.
�gy t�nt el a szem�nk el�l, magasba emelt k�zzel.

L�BADOZ�BAN
20. cs�t�rt�k
Ki gondolta volna, mikor olyan j�kedv�en t�rtem haza a kir�ndul�sb�l, hogy t�z
napig nem
l�tom majd Isten szabad eg�t?! Pedig �gy lett: nagyon beteg voltam, �let-hal�l k�zt
lebegtem.
Hallottam, hogy anya zokog, l�ttam, hogy apa holts�padtan mered r�m, Silvia n�v�rem
�s az
�cs�m halkra fogja a szav�t, a szem�veges doktor pedig minden pillanatban ben�z, s
mond
valamit, amit nem �rtek.
Bizony, ott tartottam, hogy b�cs�t mondok itt mindennek. Szeg�ny mama! H�rom vagy
n�gy
napig azt se tudtam, mi t�rt�nik k�r�l�ttem, valami zavaros, s�t�t �lomba zuhantam.
Mintha
l�ttam volna az �gyamn�l az els�s tan�t� n�nimet, a zsebkend�j�be fojtotta
k�h�g�s�t, nehogy
zavarjon: hom�lyosan eml�kszem, hogy a tan�t� �r f�l�m hajol, �s megcs�kol, kicsit
sz�rt a
szak�lla. K�d�sen l�ttam Crossi v�r�s haj�t, Derossi sz�ke fej�t, a fekete ruh�s
calabriait �s
Garron�t, aki levelest�l hozott egy mandarint, de r�gt�n szaladt is vissza a beteg
mam�j�hoz.
Majd mintha valami hossz� �lomb�l �bredtem volna, �gy �reztem, jobban vagyok,
l�ttam,
hogy apa �s anya mosolyog, Silvia meg dudor�szik. De rossz �lom volt!
Azt�n mindennap jobban lettem. Elj�tt a kis k�m�ves, �s � nevettetett meg el�sz�r a
ny�lpof�j�val: milyen j�l csin�lja most, hogy megny�lt az arca szeg�nynek a
betegs�gt�l!
Coretti is itt volt, Garoffi is, hozott k�t tombolajegyet, "csud�latos zsebk�st"
lehet nyerni, egy
Bertola utcai �szerest�l vette. Tegnap meg, amikor aludtam, Precossi j�rt itt,
arc�t a kezemre
fektette, de nem �bresztett f�l, csak onnan tudom, hogy itt volt, mert a pap�ja
m�hely�b�l
j�hetett kormos arccal, a nyoma l�tszott a kezemen, nagyon meg�r�ltem neki, amikor
f�l�bredtem.
Hogy kiz�ld�ltek a f�k ez alatt a n�h�ny nap alatt! Amikor a papa odavisz az
ablakhoz, l�tom
a gyerekeket, amint k�nyveikkel az iskol�ba szaladnak, �s irigylem �ket. Nemsok�ra
�n is
mehetek. T�relmetlen�l v�rom, hogy l�thassam oszt�lyt�rsaimat, a padomat, az
udvart, az
utc�t, megtudjam, mi minden t�rt�nt k�zben, m�g az iskolak�nyveim k�z� is
visszav�gyom,
�gy �rzem, egy �ve nem l�ttam �ket! Szeg�ny mama, eg�szen lefogyott �s megs�padt! A
papa
is f�radtnak l�tszik. �s a pajt�saim, akik elj�ttek, �s l�bujjhegyen j�rtak
k�r�l�ttem, �s meg-
simogatt�k a homlokom! Szomor� vagyok, ha arra gondolok, hogy egyszer el kell
v�lnunk.
Derossival meg n�h�ny m�sik fi�val egy�tt tov�bb tanulok, de a t�bbiek? Ha kiv�rjuk
a
negyediket, v�ge, nem l�tom �ket t�bb�, nem j�nnek el, ha beteg leszek: Garrone,
Precossi,
Coretti, mennyi rendes fi�, j� pajt�s, �s soha t�bb� nem l�tom �ket!

MUNK�SFI�K
20. cs�t�rt�k
Mi�rt mondod, hogy soha t�bb�, Enrico? Hiszen csakis t�led f�gg. Negyedik ut�n te
gimn�-
ziumba m�sz, �k dolgozni. De ugyanabban a v�rosban maradtok, lehet, hogy hossz�
�vekig.
Akkor mi�rt ne tal�lkozn�tok? K�z�piskol�s vagy egyetemista korodban is bemehetsz
hozz�juk
a boltba vagy a m�helybe, ahol dolgoznak, s nagyon fogsz �r�lni, ha gyerekkori
pajt�saiddal
feln�ttk�nt, munkapad mellett �jra tal�lkozol. Azt szeretn�m �n l�tni, hogy ne menj
el Coretti-
hoz vagy Precossihoz, ak�rhol vannak is! Elm�gy, �s �r�kat t�ltesz vel�k, s
megl�tod, mennyi
mindent tanulhatsz t�l�k �let- �s emberismeretben, olyasmit, amit senki m�st�l nem
tudhatsz
meg: a mesters�g�kr�l, a k�rnyezet�kr�l, a haz�dr�l. �s vigy�zz: ha nem �rz�d meg a
bar�ts�gukat, akkor nagyon neh�z lesz m�sutt hasonl� bar�tokra lelned, olyanokra,
akik k�v�l
esnek azon a k�zegen, melynek tagja vagy. S ez esetben egyetlen t�rsadalmi oszt�ly
keretei
k�zt kell le�lned az �letedet, pedig az az ember, aki egy sz�k k�rrel �rintkezik
csup�n, olyan,
mint a tud�s, aki be�ri egyetlen k�nyv elolvas�s�val. Azt javaslom teh�t, hogy
�rizd meg
ezeket a j� bar�taidat akkor is, ha �tjaitok elv�lnak, �s k�l�n�sen a munk�sfi�kkal
tartsd a
kapcsolatot. Tudod: az �rtelmis�giek a munka tisztjei, a munk�sok pedig a
k�zkaton�i, de a
t�rsadalomban �pp�gy, mint a hadseregben, a k�zleg�ny legal�bb olyan nemes �rt�k,
mint a
tiszt, mert a munka nemes�t, nem pedig a kereset, a munka rangja �rt�k�ben rejlik,
nem pedig
rend�s�g�ben, s ha valakinek nagyobb az �rdeme, akkor a k�zkaton�nak, a munk�snak,
�ppen
azoknak, akiknek kevesebb jut a haszonb�l. T�rsaid k�z�l teh�t a munka
k�zkaton�inak
gyerekeit tiszteld els�sorban; sz�leik �ldozat�t �s munk�j�t becs�ld benn�k. �s
f�ty�lj minden
vagyoni �s t�rsadalmi k�l�nbs�gre, eszerint csak alja ember osztogatja �rz�seit �s
kedvess�-
g�t. Arra gondolj, hogy az az �ldott er�, mely haz�nkat megv�ltotta, j�form�n mind
munk�sok
�s parasztok v�r�b�l sz�rmazott. Szeresd Garron�t �s Precossit, Corettit �s a kis
k�m�vesedet,
mert mell�kben fejedelmi sz�v dobog, �s esk�dj meg magadnak, nem lehet a szerencse
oly
forgand�, hogy elszak�thasson kedves gyerekkori bar�taidt�l. Esk�dj meg, hogy ha
negyven �v
m�lva egy mozdonyvezet�ben a j� �reg Garrone pajt�sod kormos arc�ra ismersz... nem,
nem
kell megesk�dn�d, bizonyos vagyok benne, hogy felugrasz a mozdonyra, �s akkor is a
nyak�ba
borulsz, ha net�n az Olasz Kir�lys�g szen�tora lenn�l.
�desap�d

GARRONE �DESANYJA
28. p�ntek
Szomor� h�r fogadott, amikor visszat�rtem az iskol�ba. Garrone napok �ta nem j�tt
iskol�ba,
mert s�lyos beteg volt a mam�ja. Szombat este azt�n meghalt. Amikor tegnap reggel a
tan�t�
�r bej�tt, �gy sz�lt:
- Szeg�ny Garron�t a legnagyobb b�nat �rte, ami egy gyereket �rhet. Elvesztette az
�desanyj�t.
Holnapt�l megint j�r iskol�ba. Fi�k, arra k�rlek benneteket, hogy tisztelj�tek a
f�jdalm�t.
K�sz�nts�tek komolyan �s szeretettel, ne viccel�djetek vele, ne akarj�tok
megnevettetni.
�s ma reggel, kicsit k�s�bb, mint a t�bbiek, bej�tt szeg�ny Garrone. Megf�jdult a
sz�vem,
amikor megl�ttam. S�padt volt, szeme v�r�s, alig �llt a l�b�n, mintha egy h�napig
beteg lett
volna, szinte r� se lehetett ismerni, tiszta feket�ben volt, nagyon sajn�ltuk. Egy
pisszen�s se
hallatszott, mindenki �t n�zte. Amikor megl�tta az iskol�t, ahov� �desanyja majdnem
minden-
nap elk�s�rte; amikor megpillantotta a padot, mely f�l� vizsganapokon annyiszor
hajolt az
�desanyja, hogy m�g egy-k�t tan�ccsal ell�ssa, ahol annyiszor v�rta t�relmetlen�l,
hogy
kimehessen m�r a mam�ja el�, k�ts�gbeesett zokog�sban t�rt ki. A tan�t� �r mag�hoz
�lelte.
- S�rj csak, s�rj, szeg�ny kisfiam, de vigasztal�dj. Az �desany�d m�r nincs itt, de
nem hagyott
el, most is szeret �s... �s majd tal�lkoztok, mert te is �ppen olyan j� �s
becs�letes vagy, mint �
volt. Szedd �ssze magad.
A hely�re k�s�rte, mell�m. Nem mertem r�n�zni. El�vette a f�zeteit meg a k�nyveit,
melyek-
hez napok �ta nem ny�lt, s amikor kinyitotta az olvas�k�nyvet s egy kis k�pet
pillantott meg,
mely egy any�t �br�zolt a fi�val, megint s�rva fakadt, s a karj�ra hajtotta fej�t.
A tan�t� �r
intett: hagyjuk b�k�n, s elkezdte az �r�t. Szerettem volna mondani valamit neki, de
nem
tudtam, mit. Megfogtam a karj�t, �s a f�l�be s�gtam:
- Ne s�rj, Garrone.
Nem v�laszolt, a fej�t se emelte f�l, de kez�t az eny�mbe tette. Amikor kiment�nk,
senki se
sz�lt hozz�, de n�ma tisztelettel k�rbevett�k. Amikor megl�ttam a mam�t,
odaszaladtam
hozz�, s �t akartam �lelni, de ell�k�tt. Garron�ra n�zett. Azonnal r�j�ttem, mi�rt,
�s �szre-
vettem, hogy Garrone f�lreh�z�dik �s r�m mered. Kimondhatatlan szomor�s�g volt a
szem�ben, mint aki azt mondja:
"Te meg�lelheted a mam�dat, �n soha t�bb�! Neked van anyuk�d, az eny�m meghalt!" -
�s
ekkor j�ttem r�, hogy a mama mi�rt l�k�tt el, s �gy ment�nk ki, hogy nem fogtam meg
a kez�t.

GIUSEPPE MAZZINI
29. szombat
Garrone ma reggel is s�padtan j�tt az iskol�ba, a szeme duzzadt volt a s�r�st�l,
alig n�zett
azokra a kis aj�nd�kokra, amiket a padj�ra k�sz�tett�nk. A tan�t� �r azonban hozott
egy
k�nyvet, s felolvasott bel�le egy oldalt, vigasztal�sul. De el�bb sz�lt, hogy
holnap d�lben
egykor legy�nk a V�rosh�z�n, egy fi�t kit�ntetnek, mert pajt�s�t kimentette a
P�b�l, s h�tf�n
az e havi elbesz�l�s helyett ennek az �nneps�gnek a le�r�s�t dikt�lja majd le.
Azt�n Garron�-
hoz fordult, aki lehajtott fejjel �ld�g�lt.
- Garrone, pr�b�ld meg, �rd te is, amit dikt�lok.
Tollat fogtunk, s a tan�t� �r dikt�lni kezdett:
Giuseppe Mazzini 1805-ben sz�letett Genov�ban, �s 1872-ben halt meg Pis�ban. Nagy
�r� �s
l�ngesz� hazafi volt, az olasz forradalom legf�bb apostola; negyven �vig �ld�zt�k a
hazaszeretete miatt, szeg�nyen, sz�mkivet�sben bujdosott, de h�siesen kitartott
elvei �s c�ljai
mellett. Giuseppe Mazzini, aki im�dta �desanyj�t, t�le �r�k�lte lelki nagys�g�t �s
nemess�g�t,
�gy �rt egyik h�s�ges bar�tj�nak, hogy megvigasztalja �lete legnagyobb f�jdalm�ban.
Szavai,
majdnem sz�r�l sz�ra ezek voltak: "Bar�tom, soha t�bb� nem l�tod �desany�dat ezen a
f�ld�n. Ez a rettenetes igazs�g. Nem l�togatlak meg, mert kiv�teles �s szent
f�jdalmadat
mag�nyban kell elszenvedned, �s egyed�l kell �rr� lenned rajta. �rted, mit akarok
mondani
azzal, hogy: �rr� kell lenned rajta? �rr� kell lenned azon, ami f�jdalmadban
kev�sb� szent, �s
kev�sb� tiszt�tja meg a lelket; azon, ami az embert nem megnemes�ti, hanem
elgy�ng�ti �s
lealacsony�tja. �m a f�jdalmadnak nemesebb r�sze, mely az embert f�lemeli �s naggy�
teszi,
veled kell hogy maradjon �r�kre, sose hagyhat el t�bb�. Itt lenn a f�ld�n semmi sem
p�tolhat
egy j� �desany�t. Azok k�zt a f�jdalmak �s �r�m�k k�zt, melyeket az �let tartogat
sz�modra,
soha t�bb� nem feledkezel meg r�la. De oly m�don eml�kezz r�, szeresd �s szomorkodj
a
hal�la miatt, mely m�lt� �hozz�. Bar�tom, hallgass r�m. A hal�l nem l�tezik, nincs.
Leg-
al�bbis nem lehet meg�rteni. Az �let - �let, �s k�veti az �let t�rv�ny�t, a
halad�st. Tegnap itt a
f�ld�n volt egy �desany�d, ma m�r egy angyalod van, odaf�nt. Mindaz, ami j�, er�ben
gyarapodva t�l�li f�ldi l�t�nket. �desany�d szeretete is. Most er�sebb, mint
valaha. �s te is
nagyobb felel�ss�ggel tartozol �desany�dnak, mint azel�tt. T�led f�gg, a munk�dt�l,
hogy
tal�lkozol-e m�g vele egy m�sik l�tben. Teh�t az ir�nta �rzett szeretetb�l �s
tiszteletb�l kell
m�g jobb� lenned, mert neki szerzel �r�met vele. Ezent�l minden cselekedetedn�l f�l
kell
tenned a k�rd�st: Helyeseln� az �desany�m? Hal�l�val lett egy �rangyalod, akinek
minden
tettedr�l sz�mot kell adnod. L�gy j� �s er�s, �llj ellent a f�jdalomnak, gy�jts
er�t a nagy
szenved�sekhez - ezt k�v�nja t�led az �desany�d."
- Garrone! - tette hozz� a tan�t� �r. - L�gy j� �s er�s, ezt k�v�nja t�led az
�desany�d. �rted?
Garrone b�lintott. Nagy k�nnyek hullottak s�r� cseppekben a kez�re, a f�zet�re, a
padra.

CIVILKUR�ZSI
(Az �prilisi elbesz�l�s)
D�li egykor a tan�t� �rral egy�tt ott voltunk a V�rosh�za el�tt, hogy l�ssuk,
amikor �tadj�k a
kit�ntet�st annak a fi�nak, aki pajt�s�t kimentette a P�b�l.
A homlokzati erk�lyen nagy h�romsz�n� z�szl�t lengetett a sz�l.
Bement�nk a V�rosh�za udvar�ra. M�r tele volt. H�tul piros ter�t�vel letakart
asztal �llt, rajta
pap�rok, m�g�tte egy sor aranyozott sz�k a polg�rmester �s a v�rosi tan�cstagok
sz�m�ra.
K�kmell�nyes, feh�r harisny�s altiszteket is l�ttam. Jobboldalt v�rosi rend�r�k
sorakoztak f�l,
soknak a mell�n kit�ntet�s csillogott, mellett�k v�mtisztek �lltak, a m�sik oldalon
�nnepl�
ruh�s t�zolt�k; egy csom� k�zkatona is b�m�szkodott mindenfel�: lovasok, l�v�szek,
t�z�rek.
�s voltak ott el�kel� urak, tisztek, asszonyok, gyerekek, falusi-v�rosi n�pek. Mi
beszorultunk
egy sarokba m�s iskol�k tanul�i �s tan�t�i k�z�, egy csom� falusi gyerek is �llt a
k�zel�nkben,
�gy t�z �s tizennyolc �v k�ztiek, hangosan nevettek, besz�lgettek. Hamar r�j�tt�nk,
hogy
Borgo P�b�l val�k, �s annak a fi�nak a bar�tai, ismer�sei, akit most t�ntetnek majd
ki. A
V�rosh�za ablakaiban tisztvisel�k n�zel�dtek; a k�nyvt�rterem erk�ly�n is
b�m�szkod�k
gy�lekeztek, annyian voltak, hogy majd� kinyomt�k a korl�tot; szemben a kapubej�r�
f�l�tti
erk�lyen egy csom� iskol�s l�ny szorongott, a katonatisztek l�nyainak fenntartott
int�zetb�l is
j�ttek, sz�p k�k f�tylukr�l f�l lehetett ismerni �ket. Olyan volt az eg�sz, mint a
sz�nh�zban.
Az udvar m�ly�n zenekar j�tszott halkan. A magas falakon megcsillant a napf�ny.
Sz�p volt.
Egyszer csak minden�tt tapsolni kezdtek az udvaron, az erk�lyeken, az ablakokban.
L�bujjhegyre �lltam, hogy l�ssam, mi t�rt�nik.
A piros ter�t�s asztal m�g�tt sz�tny�lt a t�meg, s egy b�csi meg egy n�ni j�tt be.
A b�csi egy
gyerek kez�t fogta.
Ez a fi� mentette meg a pajt�sa �let�t.
A b�csi a pap�ja volt, egy k�m�ves, �nnepl�t viselt. A n�ni - a mam�ja - kicsi
volt, sz�ke, �s
fekete ruh�t vett fel. A fi� is sz�ke volt, �s kicsike, sz�rke zubbonyt adtak r�. A
sok ember �s
a nagy taps zavarba hozta �ket, meg�lltak, mintha f�ldbe gy�kerezett volna a l�buk.
Egy
v�rosh�zi altiszt vezette �ket az asztal jobb oldal�ra.
Egy pillanatra n�ma csend t�madt, azt�n megint tapsvihar t�rt ki. A fi� f�ln�zett
az ablakokba,
azt�n a l�nyint�zetiek erk�ly�re; kalapj�t a kez�ben tartotta, �s �gy l�tszott,
nemigen �rti, mi
folyik itt. Kicsit mintha Corettihoz hasonl�tott volna, legal�bbis az arca, csak
pirospozsg�sabb
volt. A sz�lei az asztalt n�zt�k.
K�zben mellett�nk a Borgo P�-i gyerekek �gaskodtak, integettek a pajt�suknak, hogy
vegye
m�r �szre �ket.
- Pin! Pin! Pinot! - kiab�ltak neki.
A fi� r�juk n�zett, s a kalapja m�g� rejtette mosoly�t.
A rend�r�k hirtelen hapt�kba v�gt�k magukat. Meg�rkezett a polg�rmester, egy csom�
b�csi
k�s�ret�ben. A polg�rmester tiszta �sz volt, a mell�n z�ld-feh�r-piros szalagot
viselt. Az asztal
mell� �llt, a t�bbiek m�g�tte �s k�toldalt helyezkedtek el.
A zenekar elhallgatott, a polg�rmester intett, cs�ndet k�rt. Besz�lni kezdett. Az
els� szavait
nem �rtettem j�l, csak annyit vettem ki, hogy azt mondja el, mit tett az a fi�.
Azt�n f�lemelte a
hangj�t, s akkor m�r minden szav�t tiszt�n hallottam.
- ...Amikor a partr�l megl�tta, hogy pajt�sa a foly�ban k�szk�dik a hal�llal,
let�pte ruh�it, �s
haboz�s n�lk�l a v�z fel� rohant. "Megfulladsz!" - kiab�lt�k neki a t�bbiek, de nem
t�r�d�tt
vel�k. Megragadt�k, de kit�pte mag�t; hi�ba sz�longatt�k, m�r a v�zben volt. A
foly� meg
volt duzzadva, m�g egy feln�tt f�rfinak is nagy lett volna a kock�zat. De a fi�,
apr� teste �s
nagy sz�ve minden erej�vel, harcba sz�llt a hal�llal: idej�ben el�rte �s megragadta
a
szerencs�tlent, akit m�r ellepett a v�z, s a felsz�nre h�zta. K�ts�gbeesetten
k�zd�tt az �rral,
mely mindkettej�ket el akarta ragadni, s a pajt�s�val is harcolnia kellett, mert a
v�z al� akarta
h�zni. T�bbsz�r elmer�lt, de valahogy mindig a felsz�nre k�zd�tte mag�t;
rend�thetetlen
makacss�ggal vitte v�ghez c�lj�t, mintha nem is egy gyerek mentene egy m�sik
gyereket,
hanem egy f�rfi, egy apa v�vna �lethal�lharcot a fia, minden rem�nys�ge -
megment�s��rt.
V�g�l Isten nem hagyta, hogy ekkora b�tors�g a semmibe vesszen: a fi� elragadta
�ldozat�t a
hatalmas foly�t�l, a partra vonszolta, s a t�bbiekkel egy�tt els�seg�lyben
r�szes�tette. Azt�n
sz�p nyugodtan hazament, s otthon elbesz�lte, mi t�rt�nt, de mintha semmi k�l�n�s
nem lett
volna benne. Uraim! Sz�p �s tiszteletre m�lt�, ha egy f�rfi h�si tettekre k�pes. De
egy
gyerekn�l, akiben semmif�le �rdek vagy amb�ci� nem munk�l, egy gyerekn�l, akiben
annyival
t�bb b�tors�gnak kell lennie, amennyivel kevesebb az ereje, egy gyerekn�l, akit�l
semmit nem
k�vetelhet�nk, aki semmire sincs k�telezve, akit m�r akkor is nemeslelk�nek �s
kedvesnek
tartunk, ha meg�rti �s elismeri az �ldozatot, nemhogy maga hozza meg - egy
gyerekn�l a
h�siess�g egyenesen csod�latos! T�bbet nem is mondok, uraim. Nem akarom f�l�sleges
dics�retekkel elrontani ezt a nagys�g�ban is egyszer� cselekedetet. Itt van �n�k
el�tt a
megment�. Katon�k, k�sz�nts�tek bajt�rsatokk�nt, any�k, �ldj�tok meg fiatokk�nt,
gyerekek,
jegyezz�tek meg a nev�t, v�ss�tek agyatokba arc�t, hogy soha t�bb� ne felejts�tek
el. Gyere
ide, fiam. Olaszorsz�g kir�ly�nak nev�ben �tadom az �letment� kit�ntet�st.
Hatalmas �ljen reszkettette meg az �p�letet.
A polg�rmester a fi� mell�re t�zte az �rdemrendet. Azt�n �t�lelte �s megcs�kolta a
gyereket.
�desanyja a szem�hez emelte kez�t, �desapja lehajtotta fej�t. A polg�rmester kezet
szor�tott
vel�k, s a szalaggal �tk�t�tt elismer� oklevelet �tadta a n�ninek.
Azt�n ism�t a fi�hoz fordult.
- K�v�nom, hogy e sz�modra oly dics�, sz�leidnek oly boldog nap eml�ke eg�sz
�letedben
tartson meg a tisztess�g �s a becs�let �tj�n. Isten veled.
Ezzel a polg�rmester kiment, a zenekar pedig r�zend�tett, s m�r �gy l�tszott, v�ge
az �nnep-
s�gnek, amikor a t�zolt�k sorfala sz�tny�lt, s megjelent egy nyolc-kilenc �ves fi�
- egy n�ni
l�kte be, aki azt�n r�gt�n elt�nt. A fi�cska a kit�ntetetthez szaladt, �s a karj�ba
vetette mag�t.
�jabb �ljenz�s, taps, beleremegett az udvar. R�gt�n tudta mindenki: ez a megmentett
fi�,
az�rt j�tt, hogy k�sz�netet mondjon megment�j�nek, aki megcs�kolta, �s kivezette a
t�meg-
b�l. El�l ment a k�t gyerek, m�g�tt�k a sz�l�k. Nagy nehezen tudtak csak utat t�rni
a
t�megben: rend�r�k, gyerekek, katon�k, asszonyok, a legnagyobb �sszevisszas�gban
�llt�k
k�r�l �ket. Mindenki el�bbre akart nyomakodni, a kisebbek l�bujjhegyre �lltak, hogy
jobban
l�ssanak, a k�zelben �ll�k megfogt�k a fi� kez�t. Amikor az iskol�sok el�tt mentek
el, nagy
kalaplenget�s fogadta �ket. A Borgo P�-iak �ri�si �nnepl�st rendeztek, a karj�t, a
zubbony�t
h�zg�lt�k, �s kiab�ltak:
- Pin! �ljen Pin! Hurr�!
�ppen mellettem ment el. �gett az arca a boldogs�gt�l, a kit�ntet�s egy z�ld-feh�r-
piros
nemzetisz�n� szalagon l�gott. A mam�ja s�rt �s nevetett egyszerre, �desapja a
bajusz�t
p�d�rte, s a keze �gy remegett, mintha l�zas volna. Az ablakokban �s az erk�lyeken
m�g
mindig tapsoltak. Amikor a kapualjhoz �rtek, a l�nyok erk�ly�r�l vir�ges� hullott
r�juk; m�g a
f�ld is tele lett �rv�csk�val, margar�t�val �s iboly�val. Sokan lehajoltak �rt�k, s
�tadt�k a fi�
�desanyj�nak.
Az udvar v�g�ben gy�ny�r� dalt j�tszott a zenekar, mintha egy foly� partj�n ez�st�s
hangok
csilingeltek volna egyre messzebbr�l �s messzebbr�l.

M�JUS
ANGOLK�ROS GYEREKEK
5. p�ntek
Ma nem mentem iskol�ba, mert rosszul �reztem magam, �s �desanya mag�val vitt az
angolk�ros gyerekek int�zet�be, ahov� a h�zmestern� kisl�ny�t akarta beaj�nlani, de
engem
kinn hagyott, nem engedett be...
Nem �rtetted, m�rt hagylak kint, ugye, Enrico? Nem akartalak ki�ll�tani oda az
iskola k�ze-
p�re, mint egy l�tv�nyoss�got, hogy n�zz�tek, ott egy er�s, eg�szs�ges gyerek.
�gyis el�g sok
alkalmuk ad�dik szeg�nyeknek, hogy f�jdalmas �sszehasonl�t�sokat tegyenek. De
szomor� is a
sorsuk! S�r�s fojtogatta a torkomat, amikor bementem. Tal�n hatvanan vannak,
kisl�nyok,
kisfi�k vegyesen... Mennyi meggy�t�rt v�gtag! Szeg�ny �sszezsugorodott, megg�rb�lt
kezecs-
k�k, l�bacsk�k! Cs�nya, torz kis testek. Pedig az arcuk milyen b�jos, a szem�kb�l
szeretet �s
�rtelem sug�rzik. Az egyik v�kony orr�, hegyes �ll� kisl�nynak viszont olyan volt
az arcocs-
k�ja, mint egy �regasszony�, de angyali szel�den mosolygott. Sokan el�lr�l sz�pek,
teljesen
�pnek l�tszanak, de ha megfordulnak... �sszeszorul az ember sz�ve. Ott volt az
orvos is, aki
megvizsg�lta �ket. F�lfektette a padra, f�lh�zta a ruh�csk�jukat, megtapogatta
puffadt
hasukat, dagadt �z�leteiket, de egy�ltal�n nem sz�gyenkeztek, l�tszott, hozz�
vannak szokva,
hogy levetk�ztess�k, megvizsg�lj�k, ide-oda forgass�k �ket. �s gondold el, most m�r
jobb
�llapotban vannak, mint voltak, alig-alig vannak f�jdalmaik. Mennyit szenvedhettek,
amikor a
betegs�g el�rehaladt�val torzulni kezdtek a tagjaik, s l�tniok kellett, hogy egyre
kev�sb�
szeretik �ket, �r�kra magukra maradnak a szoba sark�ban vagy az udvar v�g�ben, alig
kapnak enni, sokszor ki is cs�folj�k vagy h�napokig k�nozz�k �ket mindenf�le
f�slikkal,
ortop�dk�sz�l�kekkel - �s hi�ba! Most viszont, h�la a kezel�snek, a j�
t�pl�lkoz�snak �s a
torn�nak, jobban vannak m�r. A tan�t�n� torn�ztatta �ket. K�nszenved�s volt n�zni,
amint a
padok alatt vez�nysz�ra kiny�jtott�k bek�t�z�tt, l�cek k�z� szor�tott, form�tlan,
b�tyk�s kis
l�baikat. A legsz�vesebben �sszecs�koltam volna �ket! N�h�nyan nem tudtak f�l�llni
a
padban, ott �ltek, fej�ket karjukra hajtott�k, �s a mank�jukat simogatt�k. Akadtak
olyanok is,
akik kez�kre t�maszkodva pr�b�ltak f�lt�p�szkodni, de s�padtan, kifulladva estek
vissza,
k�zben mosolyogtak, titkolt�k szenved�s�ket. �, Enrico, ti nem becs�litek meg az
eg�szs�get,
term�szetesnek veszitek, hogy �pek vagytok! A sz�p, er�s, eg�szs�ges gyerekek
jutottak eszem-
be, akiket anyjuk b�szk�n, diadalmasan mutogat, �s a legsz�vesebben a sz�vemhez
szor�tottam
volna azokat a szeg�ny fejecsk�ket, annyira elfogott a k�ts�gbees�s. Ha magamban
�ln�k, azt
mondtam volna: t�bb� egy tapodtat se mozdulok innen, nektek akarom szentelni az
�letem,
any�tok lenn�k, utols� leheletemig szolg�ln�lak benneteket...
K�zben �nekeltek: �des, szomor�, sz�vhez sz�l�an v�konyka hangon. Mikor a tan�t�n�
meg-
dics�rte �ket, l�tszott, hogy boldogok, ahogy v�gigment k�zt�k, a kez�t, a karj�t
cs�kolgatt�k,
annyira h�l�sak annak, aki szereti �ket, annyira ragaszkodnak hozz�. J� esz�ek is,
kit�n�en
tanulnak, mes�lte a tan�t�n�. Kedves, fiatal n�; j�s�gos arca csupa szomor�s�g,
mintha
mindaz a szenved�s ott t�kr�z�dne rajta, amit csak enyh�teni akar maga k�r�l.
Milyen kedves
l�ny! Nincs ember, aki �ldozatk�szebben keresn� kenyer�t.
�desany�d

�LDOZAT
9. kedd
A mama nagyon j�, �s Silvia n�v�rem �r� hasonl�t, ugyanolyan kedves �s j�sz�v�.
Tegnap este �ppen Az Appenninekt�l az Andokig c�m� elbesz�l�st m�soltam - a tan�t�
�r
mindenkinek adott bel�le egy r�szt, mert nagyon hossz� -, amikor Silvia
l�bujjhegyen bej�tt.
- Gyere be velem a mam�hoz - suttogta hadarva. - Hallottam, ma reggel arr�l
besz�ltek, hogy
a pap�nak valami �zleti �gye nem siker�lt, szomor� volt, �s a mama vigasztalta.
Neh�z
helyzetben vagyunk, �rted? Nincs p�nz�nk. A papa azt mondta, hogy �ssz�bb kell
h�z�dnunk,
ha azt akarjuk, hogy rendbe j�jjenek a dolgok. Nek�nk is �ldozatokat kell hoznunk,
nem
gondolod? Na, benne vagy? Akkor j�, majd �n besz�lek a mam�val, te csak b�logass,
�s
becs�letszavadra �g�rd meg, hogy azt teszed, amit �n mondok.
Ezzel k�zen fogott, �s a mam�hoz vitt, aki �ppen varrt a d�v�nyon. Gondterheltnek
l�tszott. �n
az egyik oldal�ra �ltem, Silvia a m�sikra.
- Ide figyelj, mama - Silvia r�gt�n a k�zep�be v�gott -, hallottam, amit
besz�ltetek. Mondani
akarunk valamit - a mama csod�lkozva n�zett r�nk. Silvia folytatta: - A pap�nak
nincs p�nze,
igaz?
- Miket besz�lsz? - pirult el anya. - Nem igaz! Mit tudsz te err�l? Ki mondta?
- Tudom - Silvia nagyon hat�rozott volt. - Na, figyelj, mama. Nek�nk is �ldozatokat
kell
hoznunk. M�jus v�g�re �g�rt�l nekem egy legyez�t, Enrico meg a v�zfest�k�t v�rja.
Nem
akarunk semmit, nem akarjuk, hogy ilyesmikre pocs�kolj�tok a p�nzt, an�lk�l is
boldogok
vagyunk, �rted? - A mama mondani akart valamit, de Silvia belefojtotta a sz�t: -
Nem, �gy
lesz �s k�sz. M�r elhat�roztuk. �s am�g a pap�nak nincs p�nze, addig nem kell
gy�m�lcs meg
m�s se, el�g a leves, reggelire meg egy�nk kenyeret, �gy kevesebb kell �telre,
�g�rj�k, �gy is
mindig j�kedv�ek lesz�nk. Igaz, Enrico? - B�lintottam. - El�gedettek lesz�nk -
hajtogatta
Silvia, s a kez�vel befogta a mama sz�j�t. - �s ha m�sr�l is le kell mondanunk,
sz�vesen
megtessz�k, �s eladjuk az aj�nd�kainkat is, �n mindenemet odaadom, �s majd �n
seg�tek
neked, t�bb� nem adunk ki semmi munk�t a h�zb�l, mindennap veled dolgozom, mindent
megcsin�lok, amit akarsz, mindent! Mindent! - ki�ltott f�l, �s �t�lelte a mama
nyak�t. - Csak
ne legyenek gondjaitok, csak legyetek megint vid�mak �s nyugodtak �s j�kedv�ek,
mert
nagyon szeret�nk benneteket, az �let�nket is odaadn�nk �rtetek!
M�g sose l�ttam a mam�t ilyen boldognak, m�g sose cs�kolta meg �gy a homlokunkat,
s�rt,
nevetett �s egy sz�t se tudott sz�lni. K�s�bb azt bizonygatta Silvi�nak, hogy
valamit f�lre-
�rtett, szerencs�re nem olyan v�szes a helyzet, de az�rt ezerszer megk�sz�nte, amit
mondtunk,
�s eg�sz este j�kedv� volt, s amikor a papa hazaj�tt, elmondott neki mindent. A
papa egy sz�t
se sz�lt, szeg�ny papa! De ma reggel az asztalon... boldog is voltam meg szomor�
is: a
szalv�ta alatt ott volt a v�zfest�kes doboz, Silvi�nak meg a legyez�.

A T�ZV�SZ
11. cs�t�rt�k
Reggel fejeztem be Az Appenninekt�l az Andokig r�m es� r�sz�nek lem�sol�s�t, �s
�ppen
valami t�m�n gondolkoztam, amib�l meg�rhatom a mai szabad-fogalmaz�st, amikor a
l�pcs�h�zb�l szokatlan zsivajt hallottam, azt�n bej�tt k�t t�zolt�, �s enged�lyt
k�rt ap�t�l,
hogy megn�zhesse a k�lyh�kat meg a k�m�nyeket, mert a tet�n az egyik kigyulladt, �s
nem
tudni, ki�.
- Csak tess�k - mondta ap�m, s n�lunk ugyan sehol se volt t�z, az�rt v�gigj�rt�k a
szob�kat, �s
minden�tt hallgat�ztak a faln�l, hogy nem hallj�k-e t�z pattog�s�t a k�rt�kben.
- Na, Enrico, h�t itt a t�ma a fogalmaz�shoz - sz�lalt meg apa, mik�zben a szob�kat
j�rt�k. -
A t�zolt�k. Elmondok valamit, pr�b�ld meg�rni. K�t �ve, k�s� este a Balbo
sz�nh�zb�l j�vet
t�rt�nt. Amikor befordultam a R�ma utc�ba, szokatlan f�nyt �s szalad� embereket
l�ttam: egy
h�z �gett, l�ngok, f�stfelh�k csaptak ki az ablakokb�l, a tet� al�l, k�ts�gbeesett
emberek
sikoltoztak az ablakokban, a kapu el�tt hatalmas t�meg tolongott.
- Elevenen �gnek meg! Seg�ts�g! T�zolt�k! - kiab�lt�k.
Ebben a pillanatban kocsi �llt meg, s n�h�ny t�zolt� ugrott le r�la, �k voltak az
els�k, a
V�rosh�z�n tart�zkodtak �ppen. Berohantak a h�zba. Ekkor sz�rny� dolog t�rt�nt: a
harmadik
emeleten egy asszony jelent meg az ablakban, megfogta a rost�lyt, kil�pett rajta, s
h�ttal az
utc�nak ott f�gg�tt a m�lys�g f�l�tt, eg�szen �sszeg�rb�lt a szob�b�l kicsap� f�st
�s l�ng el�l
menek�lve, m�r a fej�t nyaldosta a t�z. A t�meg iszonyodva ki�ltott f�l. A
t�zolt�k, akiket
feltart�ztattak a r�m�lt m�sodik emeleti lak�k, m�r �t is t�rtek egy falat, �s
berontottak egy
szob�ba, amikor meghallott�k a figyelmeztet�st:
- A harmadikra! A harmadikra!
Mint a ny�l, rep�ltek f�ljebb. Recseg�s-ropog�s fogadta �ket, tet�gerend�k d�ltek
le, a
folyos�k l�ngban �lltak, fojtogat� f�st gomolygott. A benn rekedt lak�khoz csak a
tet�n �t
tudtak eljutni. Azonnal f�lkapaszkodtak, s egy pillanat m�lva m�r a cserepeken
ugr�ndozott
egy fekete �rnyalak a f�stben. Az els�nek �rkezett k�pl�r volt. De a t�zt�l elz�rt
lak�shoz csak
a padl�sablak �s az eresz k�zt h�z�d� sz�k kis r�szen �t lehetett eljutni, m�sutt
minden
l�ngban �llt, ezt a kis helyet azonban h� �s j�g bor�totta, nem volt mibe
kapaszkodni.
- Itt lehetetlen �tjutni! - ord�tott a t�meg lent.
A k�pl�r kil�pett a tet� sz�l�re, visszafojtott l�legzettel, borzadva n�zte
mindenki, de �tjutott.
Hatalmas �ljenz�ssel �nnepelt�k meg, a t�zolt� tov�bbrohant, s mikor eljutott a
vesz�lyez-
tetett helyre, balt�val esett neki a cserepeknek, gerend�knak, tet�l�ceknek, s
lyukat v�gott,
amin leereszkedhetett.
K�zben az asszony kint l�gott az ablakban, a l�ngok m�r szinte a fej�t nyaldost�k,
meg egy
pillanat, �s lezuhan. A ny�l�s azonban elk�sz�lt, s l�ttuk, amint a t�zolt� leveszi
k�tel�keit, �s
leereszkedik, k�zben a t�rsai is oda�rtek. Ebben a pillanatban magas l�tr�t
t�masztottak a tet�
p�rk�nyzat�nak, az el� az ablak el�, ahonnan a l�ngok kicsaptak. �r�letes ki�ltoz�s
hallatszott. Mindenki azt hitte: k�s�.
- Benn�gnek! - kiab�lt�k.
- A t�zolt�k is ott vesznek!
- Meghaltak m�r!
A rost�lyos ablakban egyszer csak megjelent a k�pl�r fekete alakja - tet�t�l talpig
megvil�-
g�tott�k a l�ngok. Az asszony belekapaszkodott a nyak�ba, � mindk�t kez�vel
megfogta a
derek�t, f�lh�zta, �s beemelte a szob�ba. Ezer torokb�l t�rt fel a ki�lt�s,
elnyomta a t�z
ropog�s�t is. De a t�bbiek? Hogy j�nnek le? A p�rk�nyhoz t�masztott l�tra egy m�sik
ablak
el�tt �llt, el�g messze az � ablakukt�l. Hogyan jutnak el a l�tr�ig? Am�g a t�meg
tanakodott,
az egyik t�zolt� kil�pett az ablakon, jobb l�b�val az ablakp�rk�nyra nehezedett, a
ballal a
l�pcs�ig ny�jt�zkodott, s �gy, a leveg�ben f�ggve egyenk�nt �tkarolta a lak�kat,
akiket bentr�l
adogattak ki a t�rsai, s odany�jtotta a l�tr�n �ll� t�zolt�nak, � pedig j�l a l�tra
fokaihoz
szor�tva �ket, lentr�l seg�t� t�rsaival sz�pen sorban leengedte mindannyiukat.
Els�nek azt a
n�t seg�tett�k le, aki a r�csba kapaszkodva f�ggeszkedett egy ideig, azt�n egy
kisl�ny k�vet-
kezett, majd egy m�sik asszony s v�g�l egy �regember. Mindannyian �ps�gben le�rtek.
Az
id�s ember ut�n leereszkedtek a f�nt maradt t�zolt�k is, utols�nak az a k�pl�r �rt
f�ldet, aki
els�nek sietett az asszony seg�ts�g�re. A t�meg mindegyik�ket tapsork�nnal fogadta,
�m azt,
aki utols�nak �rt le, �s els�nek ment fel, els�k�nt kock�ztatta �let�t a
m�lys�gben, aki leg-
k�nnyebben meghalhatott volna, ha valakinek meg kell halnia, val�s�gos h�sk�nt
�nnepelt�k,
kezek ny�ltak fel�je, h�l�s szeretettel �s csod�lattal, az el�bb m�g senki se tudta
a nev�t, most
meg ezer sz�j visszhangozta: Giuseppe Robbino, Giuseppe Robbino...
Ez az igazi b�tors�g, tudod, Enrico, amelyik nem ismer t�tov�z�st, egyenesen �s
vakon t�r
c�lja fel�. Majd egyszer elviszlek t�zolt�gyakorlatra, s megmutatom neked Robbino
k�pl�rt,
�r�ln�l, ha megismerhetn�d, nem?
- H�t persze - feleltem.
- Akkor most fordulj h�tra - mondta ap�m.
Megperd�ltem. A k�t t�zolt� �ppen befejezte a szeml�t, s indult kifel�.
Apa a kisebbik fel� intett, akinek rangjelz�sek voltak a v�ll�n.
- Szor�ts kezet Robbino k�pl�rral - sz�lt a papa.
A k�pl�r meg�llt mosolyogva, kez�t ny�jtotta. Megszor�tottam, erre szalut�lt, �s
m�r ment is
el.
- Ne felejtsd el - figyelmeztetett apa. - Sok ezer kezet szor�tasz m�g meg
�letedben, de sokat
mondok, ha t�z lesz k�zt�k, amelyik fel�r az �v�vel.

AZ APPENNINEKT�L AZ ANDOKIG
(A tan�t� �r m�jusi elbesz�l�se)
Sok-sok �vvel ezel�tt egy tizenh�rom �ves genovai fi�, egy munk�scsal�d gyereke,
sz�l�-
v�ros�b�l Amerik�ba ment, m�ghozz� egyes-egyed�l, az �desanyj�t akarta megkeresni.
Anyja k�t �ve, hogy Buenos Airesbe, az Argentin K�zt�rsas�g f�v�ros�ba utazott, �s
egy
gazdag csal�dhoz szeg�d�tt szolg�l�nak, hogy r�vid id� alatt annyi p�nzt
kereshessen,
amennyivel balszerencse folyt�n elszeg�nyedett �s elad�sodott csal�dj�t kih�zza a
cs�v�b�l.
Sok b�tor asszony v�llalkozik a hossz� �tra, s azt�n h�la a j� keresetnek, mely
D�l-
Amerik�ban a szolg�l�kat v�rja, n�h�ny �v m�lva eg�szen sz�p summ�val t�r haza.
A szeg�ny anya v�res k�nnyeket s�rt, amikor el kellett v�lnia tizenegy �s
tizennyolc �ves
fiait�l, de elment, b�tran �s tele rem�nys�ggel. Az utat szerencs�sen �tv�szelte, s
amikor meg-
�rkezett Buenos Airesbe, f�rje unoka�ccs�nek, egy ott �l� genovai boltosnak a
seg�ts�g�vel
nyomban tal�lt munk�t egy rendes argentin csal�dn�l, akik tisztess�gesen
megfizett�k, �s j�l
b�ntak vele. Egy ideig rendszeresen leveleztek. �gy �llapodtak meg, hogy f�rje az
unoka�csnek c�mezi a leveleket, s � tov�bb�tja az asszonynak, aki a v�laszt szint�n
a rokonon
kereszt�l juttatja el a csal�dj�hoz. A boltos m�g mell�kelt is n�h�ny sort a
levelekhez.
Nyolcvan l�r�t keresett havonta, mag�ra egy vasat se k�lt�tt, �gyhogy
negyed�venk�nt sz�p
kis �sszeget k�ldhetett haza, amib�l f�rje, aki talpig becs�letes ember volt,
t�rleszthette a
legs�rg�sebb ad�ss�gokat, s visszaszerezhette r�gi j� h�r�t. K�zben � is dolgozott,
el�gedett
lehetett a dolgok �ll�s�val, s az a jogos rem�ny is �ltette, hogy feles�ge
hamarosan vissza-
t�rhet, mert a h�z bizony nagyon �res volt n�lk�le, k�l�n�sen a kisebbik fi�
s�nylette meg az
anya hi�ny�t, hiszen im�dta, s nem tudott belet�r�dni t�voll�t�be.
K�zben eltelt egy �v, amikor egy r�vid lev�l ut�n, melyben az asszony azt �rta,
hogy
betegeskedik, nem kaptak t�bb� h�rt. Az apa k�tszer is �rt unoka�ccs�nek, de az nem
v�laszolt. �rtak annak az argentin csal�dnak is, ahol az asszony szolg�lt, de tal�n
rosszul �rt�k
a nevet, nem kaptak v�laszt. Valami szerencs�tlens�gt�l tartottak, s �rtak a Buenos
Aires-i
olasz konzul�tusra, k�rt�k, hogy kerestess�k az asszonyt. H�rom h�nap m�lva a
konzul felelt
is: az �js�gokban felh�v�st tettek k�zz�, de senki sem jelentkezett,
felvil�gos�t�st sem adott
senki. Csak az t�rt�nhetett, hogy az asszony valami okb�l - tal�n hogy
csel�dked�s�vel ne
vessen rossz f�nyt csal�dj�ra - nem az igazi nev�n helyezkedett el. �jabb h�napok
teltek el, �s
semmi. Apa �s fiai m�r teljesen k�ts�gbeestek; a kisebbik vigasztalhatatlan volt.
Mit
tegyenek? Kihez forduljanak? Az apa els� gondolata az volt, hogy feles�ge ut�n
utazik, �s
megkeresi. De a munk�ja? Ki tartja el a fiait? A nagyobbik gyereket se ind�thatta
�tnak, mert
�ppen keresni kezdett, �s sz�ks�g volt a fizet�s�re. Ebben az aggodalomban teltek
napjaik, s
�jra meg �jra ugyanazok a f�jdalmas p�rbesz�dek zajlottak le k�zt�k, vagy csak
n�ztek
egym�sra, sz�tlanul.
Az egyik este azt�n Marco, a kisebbik, elsz�ntan �gy sz�lt:
- �n megyek Amerik�ba, megkeresem a mam�t!
�desapja szomor�an cs�v�lta fej�t, nem is v�laszolt. Sz�p gondolat, de
kivihetetlen. Egy
tizenh�rom �ves gyerek egyed�l utazz�k Amerik�ba, mikor csak a haj��t egy h�nap! A
fi�
azonban makacsul kitartott elhat�roz�sa mellett. Naponta �jra meg �jra elsorolta,
mit hogyan
gondol, s olyan okosan �s megfontoltan �rvelt, mint egy f�rfi.
- M�sok is �tra keltek m�r - mondogatta -, �s kisebbek, mint �n. Ha egyszer a haj�n
vagyok,
�n is oda�rek, mint ak�rki m�s. S ha m�r ott vagyok, csak meg kell keresnem a b�csi
boltj�t.
Sok olasz �l ott, ak�rki megmutatja az utat. Ha pedig megvan a b�csi, megvan a mama
is, ha
pedig nem tal�lom meg a b�csit, h�t elmegyek a konzul�tusra, �s megkeresem az
argentin
csal�dot. S ha b�rmi t�rt�nik, m�g mindig munk�ba �llhatok, jut ott mindenkinek
�ll�s, �n is
tal�lok, annyit mindenk�ppen megkeresek, amib�l megvehetem a jegyet hazafel�.
Lassacsk�n meggy�zte �desapj�t, aki nagyra tartotta a fi�t, tudta, milyen okos �s
b�tor, s a
n�lk�l�z�s meg a lemond�s sem ismeretlen sz�m�ra, r�ad�sul j� tulajdons�gait
megkett�zi a
nagy c�l: hogy megtal�lja �desanyj�t. A d�nt�shez hozz�j�rult az is, hogy egy g�z�s
kapit�-
nya, egy ismer�s�k bar�tja, tudom�st szerzett a dologr�l, �s felaj�nlotta, hogy
harmadik
oszt�lyon ingyen elviszi a fi�t Argent�n�ba. �jabb t�tov�z�s ut�n az apa v�gre
beleegyezett az
utaz�sba. Egy tariszny�ba ruh�t csomagoltak, zseb�be n�h�ny scud�t tettek, odaadt�k
a rokon
c�m�t, s egy sz�p �prilisi est�n haj�ra �lt a gyerek.
- Marco, �des kisfiam - b�cs�zott k�nnyes szemmel az �desapa az indul� g�z�s
fed�lzet�n -,
l�gy b�tor. A c�lod oly sz�p, hogy Isten megseg�t.

Szeg�ny Marco! Er�s fi� volt, s kem�ny megpr�b�ltat�sokra is felk�sz�lt, m�gis,

amikor
megl�tta, hogy elt�nik szeme el�l sz�p Genov�ja, s � kint tal�lja mag�t a ny�lt
tengeren egy
kiv�ndorl� parasztokkal zs�folt haj�n, csupa ismeretlen k�zt azzal a kis
moty�j�val, akkor
bizony elfogta a szomor�s�g. K�t napig j�form�n �tlen-szomjan gubbasztott a haj�
orr�ban,
�lland�an s�r�ssal k�szk�dve. Szomor� gondolatok j�rtak a fej�ben, a
legrettenetesebb �jra
meg �jra makacsul k�s�rtette: az, hogy �desanyja m�r nem �l. R�vid, gy�trelmes
�lmaiban
mindig egy ismeretlen arcot l�tott: r�szv�ttel n�zett r�, azt�n a f�l�be s�gta:
"�desany�d
meghalt." Ilyenkor elfojtott sikollyal �bredt. Amikor azonban �thaladtak a
Gibralt�ri-szoro-
son, �s megpillantotta az Atlanti-�ce�nt, kiss� �sszeszedte mag�t, �s rem�nykedni
kezdett. De
nem sok�ig: az a v�gtelen egyhang� tenger, a n�vekv� h�s�g, a k�r�l�tte h�nykol�d�
szerencs�tlen szeg�ny emberek, az egyed�ll�t szorongat� �rz�se ism�t legy�rte.
Egybefolytak
eml�kezet�ben az �res, egyhang� napok, mint amikor beteg az ember. Mintha m�r egy
�ve
utazna a tengeren. �s reggel, amikor fel�bredt, mindig elfogta a d�bbenet, hogy
egyed�l van a
hatalmas v�ztenger k�zep�n, �ton Amerik�ba. �ppily val�sz�n�tlen, �lomb�li csod�nak
�rezte
a fick�ndoz�, sz�ps�ges rep�l�halakat, a csod�latos tr�pusi naplement�ket, amikor
hatalmas,
v�rsz�n� felh�k par�zslanak az �gen, mint az �jszakai foszforeszk�l�st, mely izz�
l�vatenger
k�p�be �lt�zteti az �ce�nt.
J�tt azt�n rossz id� is, amikor a h�l�terembe szorultak, �s minden ingott,
recsegett-ropogott,
az emberek jajgattak �s k�romkodtak - ilyenkor azt hitte, �t�tt az utols� �r�ja.
M�skor
s�rg�san pihent a tenger, a h�s�g elviselhetetlenn� fokoz�dott, az unalom �rj�t�v�
- ezekben a
v�ge�rhetetlen, balj�s �r�kban mozdulatlanul ter�ltek el a kimer�lt utasok. �s az
�t nem akart
v�get �rni: tenger �s �g, �g �s tenger, a ma olyan, mint a tegnap, a holnap olyan,
mint a ma,
�r�kk�n-�r�kk� ugyanaz. Hossz� �r�kig t�masztotta a korl�tot, �s n�zte a tengert
k�bultan,
zavaros gondolatai az �desanyja k�r�l keringtek, m�g v�g�l szeme lecsuk�dott, feje
mell�re
csuklott - akkor meg �jra l�tta azt az ismeretlen arcot, hallotta sz�nakoz�
hangj�t: "�desany�d
meghalt" - erre f�lriadt, s megint nyitott szemmel �lmodott a hat�rtalan tengert
b�mulva.

Huszonh�t napig tartott az �t! A v�g�re valahogy jobban �rezte mag�t. Az id�
megjavult, a
leveg� friss volt. Megismerkedett egy lombardiai �regemberrel, a fi�hoz k�sz�lt
Amerik�ba,
aki Rosario k�zel�ben volt f�ldm�ves. Elmes�lt neki mindent az �v�ir�l, s az �reg
meg-
veregette a tark�j�t.
- F�l a fejjel, fi�, megl�tod, �ps�gben, eg�szs�gben tal�lod any�dat.
T�rsas�ga megvigasztalta, nem k�nozt�k m�r a szomor� sejtelmek. A haj�orrban �lt a
pip�zgat� �reg paraszt mellett, fej�k f�l�tt tiszt�n ragyogtak a csillagok,
k�r�l�tt�k �nekeltek
a kiv�ndorl�k, s Marco sz�zadszor is elk�pzelte, milyen lesz az, amikor meg�rkezik
Buenos
Airesbe, l�tta mag�t abban a bizonyos utc�ban, megtal�lta a boltot, �s csak �gy
r�p�lt apja
unoka�ccse fel� a k�rd�ssel: "Hol a mama? Menj�nk oda r�gt�n!" �s rohanv�st
elindulnak.
Szaladnak, szaladnak, azt�n f�l egy l�pcs�n, egy ajt� kiny�lik... Itt abbamaradnak
a k�pek,
minden belev�sz abba a le�rhatatlan ell�gyul�sba, mely arra k�szteti, hogy nyak�b�l
el�vegye
a kis medaliont, s k�ny�rg� szavakat mormogva cs�kolgassa.

A huszonhetedik napon teh�t meg�rkeztek. Sz�p m�jusi hajnalban vetett horgonyt a

g�z�s a
sz�les Plata foly�n, melynek egyik partj�n ter�l el a hatalmas f�v�ros, Buenos
Aires. A sz�p
id�t j� el�jelnek v�lte. Mag�nk�v�l volt az �r�mt�l �s a t�relmetlens�gt�l. N�h�ny
m�rf�ld-
nyire van m�r csak a mam�t�l! Nemsok�ra megl�tja! Amerik�ban van, az �j Vil�gban, s
volt
mersze egyed�l j�nni! A hossz� utat most semmis�gnek �rezte, mintha csak �lm�ban
rep�lte
volna �t. Olyan boldog volt, hogy nem is ijedt meg, s el sem szomorodott, amikor a
zseb�be
ny�lt, s �szrevette, hogy a biztons�g kedv��rt k�t csom�ba k�t�tt vagyonk�j�nak
egyik fele
elt�nt. Kirabolt�k, alig n�h�ny l�r�ja maradt, de mit �rdekelte most, hogy
�desanyja k�zel�ben
van m�r! Fogta a h�tizs�kj�t, s a t�bbi olasszal �tsz�llt a kis g�z�sre, mely a
part k�zel�be
sz�ll�totta, ahonnan egy Andrea Doria nev� cs�nak vitte a m�l�ig. Kisz�llt,
elb�cs�zott �reg
lombardiai bar�tj�t�l, s nyak�ba vette a v�rost.

Az els� �tkeresztez�d�sn�l meg�ll�tott egy j�r�kel�t, s k�rte, hogy mutassa meg az

utat a Los
Artes utc�ig. �ppen egy olasz munk�sba botlott. A f�rfi k�v�ncsian megn�zte, s azt
k�rdezte,
tud-e olvasni. A fi� b�lintott.
- Akkor mindig egyenesen m�sz erre - mutatott az utc�ra, amelyb�l kifordult -, a
sarkon
mindig elolvasod a keresztutca nev�t, s addig m�gy, m�g a ti�det nem l�tod.
A fi� megk�sz�nte, s nekiv�gott az �tnak.
A v�gtelen�l hossz�, egyenes, de sz�k utc�t alacsony feh�r h�zak vagy ink�bb kis
vill�k
szeg�lyezt�k. Rengeteg ember, kisebb-nagyobb kocsi ny�zsg�tt mindenfel� f�lsiket�t�
zajjal;
imitt-amott hatalmas, sz�nesebbn�l sz�nesebb z�szl�k lengedeztek, nagybet�kkel
hirdett�k,
hogy ekkor meg ekkor indulnak g�zhaj�k ismeretlen nev� v�rosokba. Az �tkeresztez�-
d�sekben Marco meg�llt, k�r�ln�zett, �s �jabb k�t utc�t l�tott, melyek egyenesen a
tengert
id�z� v�gtelen amerikai s�ks�gba vezettek. A v�ros is �ri�sinak tetszett, �gy
�rezte, napokig-
hetekig mehetne, s mindig csak ugyanilyen utc�kat l�tna - hogy eg�sz Amerika
ezekb�l �ll.
Minden keresztez�d�sn�l megdobbant a sz�ve: na, ez az. Minden asszonyr�l azt hitte,
az
�desanyja. �ppen el�tte is ment valaki, akinek l�tt�ra el�llt a l�legzete. Jobban
megn�zte: egy
n�ger n� volt. Egyre gyorsabban haladt. Egy keresztez�d�sn�l azt�n f�ldbe
gy�kerezett a l�ba:
Los Artes - olvasta. Befordult, a 117-es sz�m� h�zn�l tal�lta mag�t, a rokon boltja
a 175-ben
volt. M�r szinte rohant. A 171-n�l meg kellett �llnia, annyira kifulladt. "�,
�desany�m!
Anyuk�m! H�t most m�r mindj�rt megl�tlak!" Kis r�vid�ru�zlet el�tt tal�lta mag�t.
Ez az.
Bement. �sz haj�, szem�veges asszony �llt a pultn�l.
- Mit k�rsz, fi�? - �rdekl�d�tt spanyolul.
- Francesco Merelli �zlete ez? - alig tudta kiny�gni a k�rd�st.
- Francesco Merelli meghalt - a n� olaszul v�laszolt.
�gy �rezte, mintha mellbe v�gt�k volna.
- Mikor halt meg?
- H�t el�g r�gen - hangzott a v�lasz. - N�h�ny h�napja. Rosszul ment neki, �s
megsz�k�tt. Azt
mondj�k, Bahia Blanc�ba ment, j� messzire. De amint oda�rt, meghalt. Az �zlet most
az
eny�m.
A fi� els�padt.
- Merelli ismerte az �desany�mat - mondta azt�n gyorsan -, anya itt szolg�l
Mequinez �r�kn�l.
Csak � tudta volna megmondani, hol laknak Mequinez�k. Az�rt j�ttem Amerik�ba, hogy
megkeressem az �desany�mat. Merelli tov�bb�totta neki a leveleinket. Meg kell
tal�lnom a
mam�t.
- Szeg�ny fiam. �n nem tudom, hol laknak, de megk�rdezhetem az inast. Ismerte
Merelli
kifut�j�t. Tal�n tud valamit.
H�trament, sz�lt a fi�nak, aki azonnal el�ker�lt.
- Mondd - k�rdezte a boltosn� -, eml�kszel, hogy Merelli kifut�ja vitt leveleket
egy asszony-
nak, aki bennsz�l�ttekn�l szolg�l?
- Igen, tudom, hov� vitte, a Los Artes utca v�g�re.
- �, k�sz�n�m! - ki�ltott fel Marco. - H�nyas sz�m, mondja meg... nem tudja?
K�s�rjen el!
K�s�rjen el, most r�gt�n, m�g van egy kis p�nzem, hogy...
Olyan h�vvel mondta, hogy a fi� meg se v�rta a gazd�ja enged�ly�t, m�r b�lintott
is:
- Menj�nk - �s gyors l�ptekkel nekiindult.
Egy sz�t se sz�ltak, szinte v�gigrohantak a hossz� utc�n, azt�n meg�lltak egy kis
feh�r h�z
el�tt, a sz�p vasker�t�sen �t kicsi udvart l�ttak, sok-sok vir�gcserepet. Marco
megh�zta a
cseng�t.
Fiatal l�ny ker�lt el�.
- Itt laknak Mequinez�k? - k�rdezte szorongva a fi�.
- Itt laktak - felelte a kisasszony; kiss� spanyolosan besz�lte az olaszt. - Most
mi lakunk itt,
Zeballos�k.
- �s Mequinez�k hov� k�lt�ztek? - Marco sz�ve a tork�ban dobogott.
- Cordov�ba.
- Cordov�ba! - sikoltott fel Marco. - Hol van az? �s a szolg�l�juk vel�k ment? A
szolg�l�juk
az �desany�m! Az �desany�m! Magukkal vitt�k a mam�mat?
- Nem tudom. Tal�n az ap�m tudja, megismerkedett vel�k, amikor elutaztak. V�rjon
egy
percet.
Elszaladt, �s hamarosan az apj�val j�tt vissza, egy magas, �sz szak�ll� emberrel. A
f�rfi
sok�ig n�zte a kis genovai sz�ke haj�t, sasorr�t, �s rokonszenvesnek tal�lta.
- �desany�d genovai? - k�rdezte olaszul.
Marco b�lintott.
- Akkor vel�k ment, genovai volt a szolg�l�juk, ez biztos.
- Hov� mentek?
- Cordov�ba. Az egy nagyv�ros.
A fi� megad�an s�hajtotta:
- Akkor... akkor megyek Cordov�ba.
- Szeg�ny k�ly�k! - ki�ltott fel sajn�lkozva a h�zigazda. - Szeg�ny k�ly�k! Cordova
t�bb sz�z
m�rf�ld ide!
Marco hal�lra v�ltan kapaszkodott a ker�t�sbe.
- N�zz�k csak - nyitotta ki az ajt�t meghatottan a f�rfi -, gyere be, megl�tjuk,
mit tehet�nk. -
Le�lt, Marc�t is hellyel k�n�lta, elmondatta vele a t�rt�net�t, figyelmesen
hallgatta, hosszan
t�n�d�tt, azt�n hat�rozottan �gy sz�lt: - Nincs p�nzed, ugye?
- H�t valami kev�s van.
A h�zigazda megint gondolataiba mer�lt, majd oda�lt az asztalhoz, �rt egy levelet,
le-
pecs�telte, �s odaadta.
- Figyelj ide, te kis olasz. Ezzel a lev�llel elm�gy Boc�ba. Ez kicsike v�ros,
f�lig genovai,
k�t�rai j�r�s ide. Ak�rki megmutatja az utat. Ott megkeresed ezt az urat, akinek a
levelet
c�meztem, mindenki ismeri. Odaadod a levelet. � majd eljuttat Rosario v�ros�ba, �s
beaj�nl
valakihez, aki tov�bb seg�t Cordov�ba. Ott m�r megtal�lod a Mequinez csal�dot meg
az
�desany�dat. Addig is fogadd el ezt - n�h�ny l�r�t adott neki. - Na menj, �s ne
szomorkodj,
f�ldit minden�tt tal�lsz, nem maradsz magadra. Isten veled!
Marco alig tudott kiny�gni egy k�sz�n�m�t, fogta a tariszny�j�t, elb�cs�zott
kalauz�t�l, �s
lassan elindult Boca fel�. Szomor�an �s k�bultan ment v�gig a zajos v�roson.

Ami ett�l a perct�l m�snap estig t�rt�nt vele, az a f�radts�g, a cs�ggedts�g �s a

zaklatotts�g
miatt �gy maradt meg benne, mint egy l�z�lom. M�snap alkonyatkor, miut�n az
�jszak�t
valami nyomor�s�gos od�ban t�lt�tte egy kik�t�i rakod�munk�s mellett, a napot pedig
egy
kupac gerend�n �ld�g�lte v�gig a haj�k, b�rk�k, g�z�s�k sz�zait n�zegetve, egy
gy�m�lccsel
megrakott nagy vitorl�s far�ban tal�lta mag�t. A haj� Rosari�ba tartott h�rom j�l
megtermett,
napbarn�tott genovai haj�s vez�nylet�vel; a f�l�nek oly kedves genovai t�jsz�l�s
kiss�
megvigasztalta.
H�rom nap �s n�gy �jjel tartott az �t, �s a fi� nem gy�z�tt csod�lkozni. H�rom nap
�s n�gy
�jszaka a csod�latos Para�a foly�n, melyhez k�pest az olasz P� csak egy kis patak.
A Para�a
t�bb mint n�gyszer olyan hossz�, mint It�lia. A vitorl�s lassan haladt az �r
ellen�ben. K�gy�-
f�szkekkel, narancsf�kkal �s f�zekkel teli, hossz�, �sz� erd�kh�z hasonlatos
tigrislakta
szigetek k�zt haj�k�ztak, majd sz�k csatorn�kon kellett kereszt�lverg�dni�k; azt�n
nagy,
nyugodt tavakra eml�keztet� vizek ut�n ism�t kanyarg� csatorn�kon man�vereztek,
buja
n�v�nyzet� partok k�zt. M�ly csend vette k�r�l �ket. A hossz� szakaszokon mag�nyos,
nagy
v�zfel�letek azt a benyom�st keltett�k a kis utaz�ban, mintha ember nem l�tta
foly�n haladna,
�s a viharvert vitorl�s valami ismeretlen vil�g f�lfedez�s�re indult volna. Min�l
tov�bb
utaztak, ann�l ijeszt�bbnek tal�lta az irdatlan foly�t. Azt k�pzelte, hogy
�desanyj�t majd a
foly� eredet�n�l tal�lja meg, s az �t legal�bb k�t �vig tart. Naponta k�tszer evett
egy kis
kenyeret s�zott hallal a matr�zok t�rsas�g�ban, akik b�k�n hagyt�k, mikor l�tt�k
m�lys�ges
szomor�s�g�t.
�jszaka a fed�lzeten aludt, a szabad �g alatt, s valah�nyszor f�lriadt, megd�bbent
a ragyog�
holdvil�gon, mely feh�r f�nybe f�rdette a nagy vizet �s a t�voli partokat. Sz�ve
�sszeszorult.
"Cordova! - hajtogatta. - Cordova! - a n�v olyan titokzatosan csengett, mint a
mesebeli v�ro-
sok�. �m azt�n arra gondolt: Any�m is erre ment el, ezeket a szigeteket, ezeket a
partokat
l�tta" - s ett�l mindj�rt bar�ts�gosabbnak tal�lta a furcsa, kihalt vid�ket, hiszen
�desanyja te-
kintete megpihent rajta... Est�nk�nt az egyik haj�s �nekelgetett. Hangja �desanyja
altat�dalait
juttatta esz�be. Az utols� �jszaka s�rva fakadt, mikor meghallotta az �neksz�t. A
matr�z
elhallgatott, azt�n odasz�lt a fi�nak:
- Ugyan, ugyan, te k�ly�k! A fen�be is! Egy genovai sose s�r, mert t�vol van az
otthon�t�l! A
genovaiak diadallal j�rj�k be a f�l vil�got!
Szavai f�lr�zt�k a fi�t, fel�bresztett�k genovai �ntudat�t, �kl�vel nagyot csapott
a
korm�nyr�dra:
"Igaza van! - mondta mag�ban. - Ha nekem is be kell j�rnom a f�l vil�got, �s �vekig
kell m�g
utaznom, sz�z m�rf�ldeket kell gyalogolnom, akkor is addig megyek, m�g megtal�lom a
mam�t! Ha f�lholtan �rkezek is meg, �s ott esem �ssze a l�bain�l! Csak m�g egyszer
l�thassam! �ssze kell szednem magam!"
Ebben a lelki�llapotban �rkezett meg hajnalt�jt a f�ls� Para�a partj�n fekv�
Rosari�ba, ahol a
legk�l�nb�z�bb orsz�gok z�szlai lengedeztek az �rbocokon.

Partra sz�llt, s v�ll�n a tariszny�j�val f�lment a v�rosba, hogy megkeresse azt az

argentint,
akihez bocai p�rtfog�ja k�ldte a n�vjegy�re firkantott n�h�ny sorral. Rosari�ban
�gy �rezte,
mintha ismer�s v�rosban j�rna. Ugyanazok a v�ge�rhetetlen utc�k, keresztutak,
ugyanazok az
alacsony, feh�r h�zak, a tet�k f�l�tt mint p�kh�l� futottak a t�v�r�- �s
telefondr�tok. Nagy
ny�zsg�s: emberek, kocsik, lovak �sszezavarodott: mintha ism�t Buenos Airesbe
pottyant
volna, �s apja unoka�ccs�t kellene megkeresnie. Majdnem egy �r�t gyalogolt,
befordult itt,
kifordult amott, mintha ugyanazt az utat j�rn� k�rbe-karik�ba, v�g�l n�mi
k�rdez�sk�d�s ut�n
megtal�lta �j p�rtfog�ja h�z�t.
Megh�zta a cseng�t. Nagydarab, marcona sz�ke ember nyitott kaput, idegenes
kiejt�ssel,
bar�ts�gtalanul k�rdezte:
- Mit akarsz?
A fi� a h�ztulajdonos nev�t mondta.
- Tegnap este Buenos Airesbe utazott az eg�sz csal�d.
A fi� el�sz�r sz�hoz se tudott jutni, azt�n is csak hebegett:
- De �n... nekem senkim sincs itt! Egyed�l vagyok! - �s ny�jtotta a n�vjegyet.
A marcona alak elolvasta, azt�n durv�n annyit mondott:
- Tudom is �n! Egy h�nap m�lva �tadom, amikor hazaj�nnek.
- De �n, �n egyed�l vagyok! Mihez kezdjek? - k�ny�rg� hangon besz�lt.
- Eredj a fen�be! Van itt el�g a fajt�db�l! Menj koldulni Olaszorsz�gba!
Ezzel Marco orr�ra csukta a kaput.
A fi� d�bbenten �llt.
Azt�n lassan fogta a h�tizs�kj�t, s szorong� sz�vvel elindult. Zavaros gondolatok
kergett�k
egym�st a fej�ben. Mit tegyen? Hov� menjen? Rosari�b�l egy napig kell m�g vonatozni
Cordov�ba. Nincs p�nze jegyre. M�r csak annyija van, amib�l egy napig ellehet.
Honnan
szedjen p�nzt vonatjegyre? Dolgozhatna. De kit�l k�rjen munk�t? Kolduljon?! Nem,
azt nem,
hogy ism�t s�rtegess�k, megal�zz�k, mint az el�bb, nem, azt nem! Ink�bb a hal�l!
Erre a
gondolatra meg a v�gtelen s�ks�gba vesz� irdatlan hossz� utca l�tv�ny�ra ism�t
cs�gged�s
fogta el, h�tizs�kj�t a f�ldre dobta, s v�ll�t a falnak vetve r��lt, nem s�rt, csak
fej�t k�ts�gbe-
esetten a kez�be temette.

J�rtukban-kelt�kben az emberek meg-megl�kt�k; kocsiz�rg�st�l visszhangzott az utca,

n�h�ny b�m�sz gyerek k�r�l�llta. Hossz� id� telt el �gy.
F�lig olasz, f�lig lombardiai olasz sz�ra riadt f�l:
- Mi van veled, te gyerek?
F�ln�zett, s csod�lkoz�s�ban felugrott.
- H�t maga hogy ker�l ide?
Az �reg lombardiai paraszt volt, akivel �tk�zben �sszebar�tkozott. �tit�rsa
legal�bb annyira
megd�bbent, mint Marco. A fi� nem v�rta meg, m�g kik�rdezi, sebesen mes�lni
kezdett.
- �s most itt �llok - fejezte be - egy fill�r n�lk�l, dolgoznom kell, keressen
nekem valami
munk�t, hogy �sszegy�jthessek n�h�ny l�r�t, csin�lnom kell valamit, ak�rmit,
rakodom, utc�t
s�pr�k, kifut�nak megyek, f�ldeken dolgozom, be�rem egy falat keny�rrel, csak min�l
hamarabb tov�bbmehessek, �s megkereshessem a mam�t, k�rem, seg�tsen munk�hoz, az
Isten
szerelm�re, nem b�rom tov�bb!
- �rd�g �s pokol! - n�zett k�r�l az �reg paraszt, �s megvakarta az �llat. - Micsoda
�gy!...
Munk�t... �s gyorsan. N�zz�k csak. Az lehetetlen, hogy a f�ldijeink ne adn�nak
�ssze harminc
l�r�t!
A fi� szem�ben rem�nysug�r �bredezett.
- Gyere - sz�lt r� az �reg.
- Hov�? - a fi� v�ll�ra vette a h�tizs�kot.
- Gyere csak.
Elindultak, n�m�n mentek j� ideig, azt�n az �reg meg�llt egy vend�gl� el�tt, a
c�gt�bl�n egy
csillag alatt ezt lehetett olvasni: Italia csillaga. Az ember bekukkantott, azt�n
vid�man a
fi�hoz fordult.
- J�kor j�tt�nk.
Nagy terembe l�ptek be, az asztalokn�l sokan ittak, besz�lgettek. Az �reg odament
az els�
asztalhoz, s abb�l, ahogy az ott �l�ket k�sz�nt�tte, l�tszott, hogy nemr�g v�lt el
t�l�k. T�rzs-
vend�gek voltak, az arcuk v�r�s volt, hangosan koccintgattak, nevetg�ltek.
- Emberek - az �reg paraszt am�gy �llva belev�gott: -, itt ez a szeg�ny fi�,
f�ldink, egyed�l
j�tt Genov�b�l Buenos Airesbe, az anyj�t keresi. Buenos Airesben azt mondt�k neki:
"Nincs
itt, Cordov�ba k�lt�z�tt." Erre a k�ly�k Rosari�ba haj�zott, h�rom nap, h�rom �jjel
�ton volt,
k�t sor aj�nl�ssal be�ll�tott oda, ahov� k�ldt�k, de kir�gt�k. Egy vasa sincs. �s
olyan egyed�l
van, mint az ujjam. Pedig rendes k�ly�k. N�zz�nk ut�na, mit tehet�nk �rte. Nem
szedhetn�nk
�ssze annyi p�nzt, amennyib�l megveheti a vonatjegyet Cordov�ba? Csak nem hagyjuk
az �t
sz�l�n, mint egy k�bor kuty�t?!
- Azt m�r nem!
- M�g csak az k�ne!
�sszevissza kiab�ltak, az asztalt vert�k.
- F�ldink vagy mi a sz�sz!
- Gyere ide, fi�!
- Itt vagyunk mi, kiv�ndorl�k!
- N�zz�k csak, de helyes gyerek!
- Ide a p�nzt, emberek!
- Ez igen! Egyed�l j�tt id�ig! Leg�ny a talp�n!
- Igy�l egy kortyot, kis f�ldi!
- Elk�ld�nk a mam�dhoz, egyet se f�lj!
Megcsipkedt�k az arc�t, v�llon veregett�k, valaki elvette a h�tizs�kj�t; m�s
asztalokt�l is
odaj�ttek a kiv�ndorl�k, a fi� t�rt�nete k�rbej�rt a teremben; a szomsz�d szob�b�l
�tj�tt
h�rom argentin t�rzsvend�g is. T�z perc sem telt bele, �s a lombardiai paraszt
kalapj�ba
negyvenk�t l�ra gy�lt.
- L�tod - mutatta oda a fi�nak -, milyen hamar megy ez Amerik�ban?
- Igy�l! - ny�jtott valaki a fi�nak egy poh�r bort.
- �desany�d eg�szs�g�re! - mindenki f�lemelte pohar�t.
- Az �n... - akarta r�mondani Marco, de �r�m�ben s�rva fakadt, a poharat letette az
asztalra, �s
az �reg nyak�ba borult.
M�snap hajnalban m�r �ton volt Cordova fel�. Elsz�ntan, der�sen, j� rem�nyekkel �lt
vonatra.
A komor t�j azonban hamar elvette j�kedv�t. Az id� bor�sra fordult, a j�form�n �res
vonat
kietlen s�ks�gokon robogott kereszt�l. Egyed�l �lt a hossz� kocsiban, mely a
k�rh�zvonatokra
eml�keztette. Hi�ba n�zegetett jobbra-balra, csak v�gtelen pusztas�got l�tott, itt-
ott egy
cs�nya fa, g�rbe t�rzsek, ide-oda tekerg� �gak, sose l�tott m�g ilyeneket, mintha
bujk�ln�nak
vagy f�ln�nek ezek a f�k. A szomor�, s�t�t, gy�r n�v�nyzett�l olyan volt az eg�sz,
ak�r egy
hatalmas temet�. Marco szuny�k�lt f�l�r�t, azt�n k�r�ln�zett, de ugyanaz a l�tv�ny
fogadta. A
vas�t�llom�sokon sehol teremtett l�lek, az �p�letek, mint a remetelak. Amikor
meg�llt a
vonat, akkor se hallott egy emberi hangot, mintha valami sivatagba t�vedt volna
vele a
szerelv�ny. Mindegyik �llom�sr�l azt hitte, na, ez m�r az utols�, most m�r a vadak
r�miszt�
birodalma k�vetkezik. Jeges sz�l marta az arc�t. Amikor Genov�ban haj�ra sz�llt,
�prilis v�ge
fel� j�rt, �s ny�riasan �lt�z�tt, nem gondoltak r�, hogy Amerik�ban t�l lesz.
N�h�ny �ra m�lva
m�r nagyon szenvedett a hidegt�l, r�ad�sul kit�rt rajta az el�z� napok f�radts�ga,
sok meg-
pr�b�ltat�sa, �lmatlan �jszak�ja is. Elszunnyadt, sok�ig aludt, mert eg�szen
elg�mberedett,
mire fel�bredt. Rosszul �rezte mag�t. �s elfogta a r�m�let, hogy beteg lesz, meghal
�tk�zben,
�s kidobj�k a pusztas�gba, kuty�k, ragadoz� madarak pr�d�j�ul, mert l�tott az �t
ment�n
n�h�ny elhullott tehenet, s a l�tv�nyt�l megborzongott. �s a rosszull�tt�l, a komor
k�rny�kt�l
megint s�t�ten kezdett l�tni. Cordov�ban van-e egy�ltal�n az �desanyja? �s ha nincs
ott? Ha
az a Los Artes-i ember t�vedett? �s ha meghalt? Balsejtelmek k�zt aludt el ism�t, s
�lm�ban
Cordov�ban j�rt, �jszaka volt, s minden ajt�b�l, ablakb�l azt kiab�lt�k fel�je:
"Nincs itt!
Nincs itt! Nincs itt!"
Rettegve riadt f�l, a kocsiban h�rom szak�llas alakot l�tott sz�nes kend�be
bugyol�lva, �t
n�zt�k, s halkan besz�lgettek: az a gyan�ja t�madt, hogy gyilkosok, meg akarj�k
�lni a h�ti-
zs�kj��rt. A hideghez most m�r f�lelem is j�rult; felbolydult k�pzelete rettent�
k�pekkel
gy�t�rte. Azok h�rman pedig csak mereven n�zt�k, egyik�k el is indult fel�je. Marco
elvesztette a fej�t, �s kit�rt karral szaladt fel�je.
- Nincs semmim! - kiab�lta. - Szeg�ny vagyok. Olaszorsz�gb�l j�v�k, a mam�mat
keresem,
egyed�l vagyok, ne b�ntson!
R�gt�n meg�rtett�k �s meg is sajn�lt�k. Simogatt�k, nyugtatgatt�k, �rthetetlen
szavakkal
csit�tott�k, s amikor l�tt�k, hogy vacog a foga a hidegt�l, az egyik�k levette a
kend�j�t, �s a
fi�ra adta. Le�ltett�k, hogy aludjon egy kicsit. El is szunnyadt, s mire f�l�bredt,
Cordov�ban
voltak.

F�ll�legzett, �s nagy h�vvel ugrott le a vonatr�l. Egy vasutast�l megk�rdezte,

merre tal�lja
Mequinez m�rn�k h�z�t. V�laszul egy templom nev�t hallotta, a h�z mellette �ll. A
fi�
elrohant. �jszaka volt. Be�rt a v�rosba.
Mintha megint csak Rosari�ban j�rna, ugyanazok az egyenes utc�k, k�toldalt kis
feh�r h�zak,
egyenes, hossz� keresztutc�k. De embert alig l�tott. A gy�r l�mpaf�nyben furcsa,
sz�rk�s-
fekete arcokkal tal�lkozott, id�nk�nt, ahogy feln�zett, k�l�n�s alak� templomok
nagy s�t�t
t�mege rajzol�dott ki az �gbolton. A v�ros cs�ndes �s s�t�t volt, de a v�gtelen
sivataghoz
k�pest vid�mnak �rezte. Egy papt�l k�rdez�sk�d�tt, s hamar megtal�lta a templomot
meg a
h�zat; reszket� k�zzel h�zta meg a cseng�t, m�sik karj�t a mell�re szor�totta, hogy
lecsilla-
p�tsa tork�ban dobog� sz�v�t.
�regasszony nyitott ajt�t, gyerty�val a kez�ben. A fi� el�sz�r nem is tudott
megsz�lalni.
- Kit keresel? - k�rdezte az asszony spanyolul.
- Mequinez m�rn�k urat - v�laszolta Marco.
Az �regasszony keresztbe tette karj�t, fej�t cs�v�lta.
- H�t te is Mequinez m�rn�kkel j�ssz! Ennek m�r sose lesz v�ge? H�rom h�napja
abajgatnak
miatta. Pedig az �js�gok is meg�rt�k. �gy l�tszik, nem el�g, minden sarokra
plak�tot is k�ne
kitenni: Mequinez �r Tucumanba k�lt�z�tt!
A fi� k�ts�gbeesett mozdulatot lett. Azt�n d�h�dten kit�rt:
- H�t �n el vagyok �tkozva! Itt kell meghalnom az �t sz�l�n! �s nem l�tom meg
any�mat!
Meg�r�l�k! Felk�t�m magam! Istenem! Hogy is h�vj�k azt a v�rost? Merre van? Milyen
messze?
- �, szeg�ny fiacsk�m - sz�nakozott az �regasszony. - Nincs messze, semmis�g az
eg�sz!
N�gy-�tsz�z m�rf�ld.
Marco kez�be temette az arc�t, �s zokogva k�rdezte:
- �s most... mit csin�ljak?
- Mit is mondhatn�k, gyerekem - felelte az asszony -, nem tudom. - De azt�n esz�be
jutott
valami, �s gyorsan hozz�tette: - Figyelj ide, mondok egyet. Itt az utc�n jobbra
fordulsz, azt�n
bem�sz a harmadik h�zba, ott tal�lsz egy capatazt, egy keresked�t, aki holnap indul
Tucumanba egy szek�rkarav�nnal. K�rd meg, hogy vigyen mag�val, aj�nlkozz szolg�nak,
biztosan szor�t neked helyet, menj is r�gt�n.

Marco f�lkapta h�tizs�kj�t, sebtiben k�sz�nt, �s k�t perc m�lva egy nagy udvarban
tal�lta
mag�t, ahol l�mpaf�nyn�l gabon�szs�kokat rakodtak magas kerek�, dombor� tetej�,
hatalmas
t�rszekerekre, legink�bb a cirkuszkocsikra eml�keztettek. Magas, bajszos f�rfi
ir�ny�totta a
munk�t, fekete-feh�r kock�s k�penyt �s combig �r� csizm�t viselt. A fi� odament
hozz�, �s
f�l�nken elmondta, hogy Olaszorsz�gb�l j�n, az �desanyj�t keresi, �s k�ri, vigye
mag�val.
A capataz, vagyis a karav�n vezet�je tet�t�l talpig v�gigm�rte, azt�n sz�razon csak
annyit
mondott:
- Nincs helyem.
- Van tizen�t l�r�m - k�ny�rg�tt Marco -, odaadom a tizen�t l�r�mat. �s dolgozom az
�ton.
Vizet hordok, abrakot az �llatoknak, mindent megcsin�lok. �s be�rem egy darab
keny�rrel.
K�rem sz�pen, adjon egy kis helyet!
A capataz megint r�n�zett, �s most m�r kedvesebben v�laszolt:
- Nincs hely... k�l�nben is... nem Tucumanba megy�nk, hanem m�shov�, Santiago
dell�Ester�ba. Ki kellene, hogy tegyelek, �s m�g nagy utat gyalog k�ne megtenned.
- �, k�tszer annyit is megtenn�k! - ki�ltott f�l Marco. - Gyalogolok �n, abba hiba
nincs,
k�rem, szor�tson helyet nekem, k�ny�rg�k, ne hagyjon itt egyed�l!
- De az �t h�rom h�tig tart!
- Nem baj.
- �s neh�z �m!
- Kib�rok �n mindent.
- �s azt�n egyed�l kell tov�bbmenned!
- Nem f�lek �n. Mindenk�ppen meg kell tal�lnom a mam�t! K�rem!
A capataz a fi� arc�hoz emelt egy l�mp�st, �s belen�zett.
- H�t j�.
Marco megcs�kolta a kez�t.
- Az �jjel aludj az egyik kocsiban - tette hozz� a capataz, �s otthagyta -, holnap
reggel n�gykor
�breszt�. Buenas noches.

M�snap hajnali n�gykor a csillagok vil�g�n�l nagy nyikorg�s k�zepette �tnak indult
a hossz�
karav�n: hat �k�r h�zott minden szekeret, �s sok �llatot vittek v�lt�snak. A fi� az
egyik
szek�ren, a zs�kok tetej�n, megint m�ly �lomba zuhant. Amikor f�l�bredt, s�t�tt a
nap, �s a
karav�n valami kihalt helyen �llt, az emberek, a peonok k�rbe�ltek egy ny�rson s�lt
negyed
borj�t, a l�ngok csak �gy csapkodtak, akkora volt a sz�l. Egy�tt ettek, aludtak,
azt�n ism�t
elindultak, �gy ment eg�sz �ton, katon�s rendben. Minden reggel �tkor indultak,
kilenckor
meg�lltak, �s d�lut�n �tkor folytatt�k �tjukat, majd este t�zkor ism�t pihen�t
tartottak. A
peonok lovon utaztak, �s hossz� n�dp�lc�val buzd�tott�k gyorsabb j�r�sra a szekerek
el�
fogott �kr�ket. A fi� dolga volt, hogy t�zet rakjon a h�ss�t�shez, abrakoljon,
tiszt�tsa a
l�mp�sokat, iv�vizet hozzon. A t�j zavaros l�tom�ss� olvadt �ssze benne: apr�,
barna f�kb�l
�ll� erd�k; n�h�ny elsz�rt tanya, v�r�sre festett, csipk�s oromzat� h�zak; hatalmas
s�k tere-
pek, tal�n s�s tavak kisz�radt medrei, mert ameddig a szem ell�tott, minden s�t�l
feh�rlett; �s
cs�nd �s mag�ny �s s�ks�g, mindenfel�. H�be-h�ba tal�lkoztak k�t-h�rom lovassal,
nyomuk-
ban v�gtat� m�nes. A napok �ppoly egyform�k voltak, mint a tengeren: egyhang�ak �s
v�ge�rhetetlenek. Az id� azonban kegyes volt hozz�juk. A peonok viszont �gy b�ntak
a fi�val,
mint szeg�d�tt szolg�jukkal, �s napr�l napra t�bbet k�veteltek t�le: egyik-m�sikuk
verte is, �s
g�tl�stalanul kiszolg�ltatt�k magukat: hatalmas adag abrakokat cipeltettek vele,
messzire
k�ldt�k v�z�rt, s Marco majd� megszakadt, �jjel pedig nem tudott aludni, a szekerek
irgal-
matlanul r�ztak, s a kerekek, a kocsitengelyek f�lsiket�t�en nyikorogtak. R�ad�sul
felt�madt a
sz�l, �s finom, v�r�s, zs�ros porral bor�tott be mindent, a kocsik is tele lettek,
a ruha al� is
behatolt, az ember szeme-sz�ja is csupa por volt, nem l�tott t�le, fulladozott, s
egy percre sem
sz�nt a porz� sz�l, elviselhetetlen volt.
A fi� roskadozott a f�radts�gt�l �s az �lmoss�gt�l, ruh�ja elrongyol�dott, teste
csupa izzads�g
volt, reggelt�l estig csak szidt�k, pocskondi�zt�k. El is hagyta volna a
lelkiereje, ha a capataz
nem vet oda neki egy-k�t j� sz�t. Amikor nem l�tt�k, szeg�ny fi� n�ha beb�jt a
kocsi v�gibe,
�s ott s�rdog�lt, arc�t a h�tizs�kj�ba temetve, melyben m�r csak rongyok voltak.
Reggelente
egyre gy�ng�bben �s cs�ggedtebben kelt fel, s amikor kin�zett, mindig ugyanazt a
v�gtelen
s�ks�got l�tta, olyan volt, mint egy f�ld-�ce�n.
"�, az est�t m�r nem �rem meg, az est�t m�r nem �rem meg! - motyogta. - Itt
pusztulok el az
�ton!" S egyre f�radtabb lett, egyre rosszabbul b�ntak vele. Egyik reggel, amikor
k�sett a
v�zhord�ssal, �s a capataz nem volt ott, az egyik ember meg�t�tte. Att�l fogva -
csak �gy
kedvtel�sb�l - minden parancs mell� egy pofont is kapott.
- Na, ez a tied! Csavarg�! Na, ezt az �des j� any�dnak k�ld�m!
A sz�ve majd meghasadt, bele :is betegedett, h�rom napig fek�dt az egyik kocsiban
egy takar�
alatt, kiverte a l�z, s a capatazon k�v�l fel�je se n�zett senki, � adott inni
neki, n�zte meg a
pulzus�t. M�r azt hitte, itt a v�g, k�ts�gbeesetten h�vta az �desanyj�t:
- �, mama! Mama! Seg�ts! Gyere, mert meghalok! �, mama, szeg�ny mama, nem l�tlak �n
m�r soha t�bb�! Itt tal�lsz r�m holtan, az �ton!
�sszekulcsolta mell�n a kez�t, �s im�dkozott. Azt�n jobban lett, h�la a capataz
�pol�s�nak,
de a gy�gyul�ssal egy�tt elj�tt az �t legrettent�bb napja is, az a nap, amikor
egyed�l maradt.
T�bb mint k�t hete voltak m�r �ton. Amikor az el�gaz�shoz �rtek, ahol a tucumani �t
elv�lik a
Santiago dell�Ester�-it�l, a capataz k�z�lte, hogy el kell v�lniok. �tbaigaz�totta,
merre
tartson, a v�ll�ra seg�tette a h�tizs�kj�t, hogy ne zavarja a gyalogl�sban, azt�n
elb�cs�zott t�le.
A fi�nak arra is alig jutott ideje, hogy a kez�t megcs�kolja. A t�bbiek is mintha
megsajn�lt�k
volna, hogy egyed�l marad, s ak�rmilyen rosszul b�ntak is vele az �ton, most b�cs�t
intettek.
Marco visszaintegetett; mozdulatlanul �llt, am�g csak a karav�n el nem t�nt a v�r�s
porfelh�ben, azt�n szomor�an elindult.

Valami az�rt kezdett�l vigasz�ra szolg�lt. A v�gtelen �s egyhang� s�ks�gon �t

vezet� sok-
napos utaz�s ut�n most magas k�k hegyl�ncot l�tott maga el�tt, a cs�csokon h�
feh�rlett, s az
Alpokra eml�keztette. Ett�l valahogy k�zelebb ker�lt a haz�j�hoz. Az Andok
hegyvonulat�t
l�tta, a d�l-amerikai kontinens gerinc�t, mely a T�zf�ldt�l az �szaki Jeges-
tengerig h�z�dik a
sz�ztizedik sz�less�gi fokon. Annak is �r�lt, hogy melegedett a leveg�, s ez az�rt
volt, mert
�szaknak menve a tr�pusok fel� k�zeledett. Nagy t�vols�gokra egym�st�l tal�lt n�ha
tany�kat,
�cska kis boltokkal, itt vett valami ennival�t. Lovasokkal is tal�lkozott, id�nk�nt
n�ket �s
gyerekeket b�mult meg: mozdulatlanul, komolyan �ld�g�ltek a f�ld�n, arcuk, ki�ll�
pofa-
csontjuk f�ldsz�n� volt, szem�k ferde v�g�s�, j�l megb�mult�k Marc�t, hosszan
n�ztek ut�na,
lassan ford�tott�k el a fej�ket, mintha g�pek voln�nak. Pedig indi�nok voltak.
Az els� napon addig ment, m�g a l�ba b�rta, s egy fa alatt aludt. A m�sodik nap
kevesebbet
tudott megtenni, elfogta a cs�gged�s. Cip�je elszakadt, l�b�r�l leny�zta a b�rt,
gyomra
elgy�ng�lt a rossz t�pl�lkoz�st�l. Estefel� f�lelem fogta el. M�g Olaszorsz�gban
hallotta,
hogy ezen a t�jon k�gy�k tany�znak, s most minden pillanatban azt hitte, sziszeg�st
hall, meg-
meg�llt, azt�n fut�snak eredt, csupa retteg�s volt. Id�nk�nt nagyon sajn�lta mag�t,
cs�ndesen
s�rdog�lt ment�ben. Azt�n arra gondolt:
"Hogy szenvedne any�m, ha l�tn�, mennyire f�lek!" Ett�l b�tors�gra kapott. Azt�n,
hogy
elterelje figyelm�t a f�lelemr�l, a mam�j�ra gondolt, visszaid�zte, mit mondott,
amikor
Genov�b�l elindult, esz�be jutott, hogyan igazgatta el a takar�j�t kiskor�ban,
hogyan ringatta
a karj�ban, mondogatta: "Maradj m�g egy kicsit" - �s sok�ig �gy pihentek, fej�t
anyja v�ll�ra
hajtva. "Ugye, tal�lkozunk m�g, mama? - suttogta. - V�g�re �rek egyszer ennek az
�tnak is,
ugye, mama?"
�s ment, mendeg�lt az ismeretlen f�k k�zt, a hatalmas cukorn�d�ltetv�nyen, a
v�gtelen r�te-
ken, s el�tte mindig ugyanazok a k�k hegyek magasodtak �gig �r� cs�csaikkal. Eltelt
n�gy
nap, azt�n �t, azt�n egy h�t. Ereje fogyt�n volt, l�ba v�resre sebesedett. Azt�n
egy este azt
hallotta valakit�l:
- Tucuman �t m�rf�ldnyire van.
Nagyot ki�ltott �r�m�ben, �s szapor�bban l�pkedett, mintha minden erej�t
visszanyerte volna.
De ez csak r�vid ideig tartott. Egyszer csak v�gleg elhagyta ereje, s kimer�lten
rogyott �ssze
egy �rokparton. Sz�ve azonban boldogan dobogott. A csillagos �g f�nyesen ragyogott,
olyan
sz�pnek l�tta, mint m�g soha. Elalv�s el�tt a csillagokat n�zte, s arra gondolt,
hogy tal�n most
az �desanyja is �ket figyeli.
"�, mama, hol vagy? Mit csin�lsz most? A fiadra gondolsz? Gondoln�d, hogy Marco
ilyen
k�zel van hozz�d?"

Szeg�ny Marco, ha l�tta volna, milyen �llapotban van e percben az �desanyja, h�t
emberfeletti
er�fesz�t�sekre is k�pes lett volna, hogy tov�bbmenjen, s n�h�ny �r�val el�bb �rjen
oda. Az
�desanyja betegen fek�dt Mequinez�k vill�j�nak egyik f�ldszinti szob�j�ban. A
csal�d sok
szeretettel �s gondoskod�ssal vette k�r�l. Szeg�ny asszony m�r akkor se volt j�l,
amikor
Mequinez m�rn�k�knek hirtelen el kellett utazniok Buenos Airesb�l, s Cordov�ban, a
j�
leveg�n sem j�tt rendbe. Tov�bb rontotta �llapot�t az �lland� aggodalom, hogy nem
kap
levelet se a f�rj�t�l, se a rokonukt�l, balsejtelmek gy�t�rt�k, hogy valami
szerencs�tlens�g
t�rt�nt a csal�dj�val, nem tudta, induljon-e haza, vagy maradjon, mindennap valami
gy�sz-
h�rt�l rettegett. V�g�l is s�lyos beteg lett: kiz�r�dott a s�rve. K�t hete m�r f�l
se tudott kelni.
Oper�lni kellett volna, ha �letben akar maradni. Abban a pillanatban, amikor Marco
ut�na
rim�nkodott, �ppen a gazd�i �lltak �gya mellett, s igyekeztek r�venni, hogy hagyja
meg-
oper�lni mag�t, � azonban s�rt, hallani se akart a m�t�tr�l. Egy rendes tucumani
orvos m�r az
el�z� h�ten hi�ba j�tt el hozz�.

- Nem, kedves uram, kedves asszonyom - hajtogatta -, nem �rdemes, nem b�rn�m ki,
meg-
haln�k a k�s alatt. Jobb, ha csak �gy hagynak meghalni. Nem akarok �n m�r �lni.
Nekem m�r
v�gem. �s jobb is, ha meghalok, miel�tt megtudn�m, mi t�rt�nt a csal�dommal.
Gazd�i hi�ba tiltakoztak, biztatt�k, hogy az utols� levelet egyenesen Genov�ba
k�ldt�k, s j�n
v�lasz majd, hagyja, hogy megoper�lj�k, a fiai kedv��rt tegye meg. Fiai eml�t�s�re
azonban
m�g jobban elszomorodott.
- �des fiacsk�im - s�rt. - Szeg�ny fiaim - t�rdelte a kez�t. - Tal�n m�r nem is
�lnek! Jobb, ha
�n is meghalok. Az oper�ci� se gy�gy�tana meg, �rzem. K�sz�n�k mindent.
F�l�slegesen
j�nne csak vissza az orvos holnaput�n. Itt akarok meghalni. Ez az �n sorsom. �rzem,
tudom.
- Ne mondjon ilyet - fogt�k meg a kez�t k�rlelve. � azonban lehunyta szem�t, �s
kimer�lten
�lomba zuhant, mintha meghalt volna. Gazd�i egy ideig m�g mellette maradtak, �s a
halv�ny
vil�goss�gn�l sz�nakozva n�zt�k ezt a csod�latos any�t, aki hatezer m�rf�ldet
utazott az�rt,
hogy megmentse a csal�dj�t, s most annyi szenved�s ut�n meghal, pedig milyen
becs�letes, j�
�s szerencs�tlen szeg�nyke.
M�snap Marco kora reggel h�tizs�kj�val a v�ll�n, f�radtan �s s�ntik�lva, de nagy
v�rakoz�ssal
�rkezett meg Tucumanba, az Argentin K�zt�rsas�g egyik legfiatalabb �s legvir�gz�bb
v�ros�ba. Mintha megint Cordov�ba, Rosari�ba vagy Buenos Airesbe ker�lt volna:
ugyanazok
a v�gtelen hossz�, egyenes utc�k, alacsony feh�r h�zak, csak itt m�s volt a
n�v�nyzet, eg�szen
csod�latos, a leveg� pedig illatos, minden csupa napf�ny, az �g ragyog� k�k,
amilyet m�g
Olaszorsz�gban se l�tott. Ahogy ment az utc�kon, ugyanaz a l�zas izgalom fogta el,
mint
Buenos Airesben: minden h�z ablak�t, ajtaj�t megn�zte, minden asszony arc�ba
beleb�mult,
szorong� rem�nys�ggel, hogy valahol megpillantja az �desanyj�t. Mindenkit szeretett
volna
kik�rdezni, �s senkit se mert meg�ll�tani. Az emberek ut�nafordultak a rongyos,
poros fi�nak,
l�tszott rajta, hogy messzir�l j�tt v�ndor. Marco egy bizalomgerjeszt� arcot
keresett, akinek
feltehetn� azt a rettenetes k�rd�st, azt�n pillant�sa egy c�gt�bl�ra esett, olasz
nevet l�tott rajta.
Egy szem�veges f�rfit �s k�t asszonyt l�tott bent. Odabotork�lt az ajt�hoz, s
minden b�tor-
s�g�t �sszeszedve megk�rdezte:
- Meg tetszene mondani, merre tal�lom a Mequinez csal�dot?
- Mequinez m�rn�k�ket?
- Mequinez m�rn�k�ket - a fi� hangja eg�szen elv�konyodott.
- Mequinez�k nem Tucumanban laknak - k�z�lte a boltos.
Sz�vszaggat� ki�lt�s t�rt ki a fi�b�l.
A boltos az asszonyokkal egy�tt odasietett hozz�.
- Mi van veled? Mi bajod, fi�? - A f�rfi le�ltette Marc�t. - Mi�rt ez a nagy
k�ts�gbees�s?
Mequinez�k nem itt laknak, de a k�zelben, n�h�ny �r�nyira Tucumant�l.
- Hol? Hol? - ki�ltotta Marco, azonnal �letre kelt, s felugrott.
- Tizen�t m�rf�ldnyire - folytatta a f�rfi -, a Saladillo partj�n, ahol egy nagy
cukorgy�r �p�l,
van n�h�ny h�z, ott laknak Mequinez�k, mindenki meg tudja mondani, n�h�ny �ra alatt
oda�rsz.
- Egy h�napja j�rtam ott - mondta egy fiatalember, aki a ki�lt�sra sietett el�.
Marco t�gra nyitott szemmel r�b�mult, �s els�padva k�rdezte meg:
- L�tott n�luk egy olasz szolg�l�t?
- A genovait? L�ttam.
Marco g�rcs�s zokog�sban t�rt ki, egyszerre s�rt �s nevetett. Azt�n nagy
elsz�n�ssal k�rdezte
meg:
- Hogy kell odamenni, k�rem, gyorsan mondja meg az utat, r�gt�n indulok.
- De h�t egynapi �t - mondt�k k�rusban -, �s f�radt vagy, pihenned kell, indulj
holnap reggel.
- Nem, nem! Lehetetlen! - tiltakozott Marco. - Mutass�k meg az utat, egy pillanatot
se v�rok,
azonnal indulok, ha �tk�zben elpusztulok is!
L�tt�k, hogy rend�thetetlen, h�t nem is ellenkeztek tov�bb.
- Isten seg�tsen - ind�tott�k �tj�ra. - De vigy�zz az erd�ben. J� utat, kis olasz.
Egy f�rfi elk�s�rte a v�ros sz�l�ig, megmutatta, merre menjen tov�bb, ell�tta
n�h�ny j� ta-
n�ccsal is, �s n�zte, amint elindul. N�h�ny pillanat m�lva a f�k elnyelt�k a
s�ntik�l�
h�tizs�kos fi�t.

Rettenetes �jszak�ja volt a szeg�ny betegnek. F�jdalm�ban jajgatott, id�nk�nt el is

�jult. Az
asszonyok, akik �polt�k, elvesztett�k fej�ket. Mequinezn� is ben�zett hozz�
id�nkint. M�r
att�l tartottak, hogy hi�ba is sz�nn� r� mag�t az oper�ci�ra, k�s� lenne, mire az
orvos reggel
meg�rkezik. Vil�gos pillanataiban azonban l�tszott, hogy a beteg nem a testi
f�jdalmakt�l
szenved els�sorban, hanem att�l, hogy csal�dj�t n�lk�l�znie kell.
- Istenem! Istenem! Ilyen t�vol t�l�k kell meghalnom! - t�pte a haj�t
k�ts�gbees�s�ben a
s�padt asszony megsemmis�lt, elv�ltozott arccal. - Szeg�ny gyerekeim, anya n�lk�l
maradnak,
szeg�ny kisfiam! Szeg�ny Marc�m, milyen kicsi is m�g, �s milyen kedves, j� fi�! Nem
is
tudhatj�k, milyen �ldott j� gyerek! Asszonyom, ha tudn�! Alig b�rtam kib�jni az
�lel�s�b�l,
mikor elindultam, �gy s�rt, hogy megszakadt az ember sz�ve, mintha tudta volna,
hogy soha
t�bb� nem l�tja az anyj�t, szeg�ny kisfiam! Azt hittem, meghasad a sz�vem! Ink�bb
haltam
volna meg akkor, ott, b�cs�z�s k�zben, szakadt volna meg akkor a sz�vem! Szeg�ny
any�tlan
�rv�m, mennyire szeretett, mennyire ragaszkodott hozz�m, miv� lesz n�lk�lem, mehet
koldulni. Marco, Marco, l�tom, amint �hezik, esdekl�n ny�jtja a kez�t! �, istenem!
Nem!
Nem akarok meghalni! Orvost! H�vj�k az orvost! J�jj�n, v�gjon f�l, csin�ljon velem,
amit
akar, csak mentsen meg! Meg akarok gy�gyulni, el akarok utazni, menek�lni akarok,
holnap,
r�gt�n! Orvost! Seg�ts�g! Seg�ts�g!
�pol�i megragadt�k a kez�t, k�ny�r�gve csillap�tgatt�k, �s lassan mag�hoz is
t�r�tett�k,
Istenr�l, a rem�nyr�l besz�ltek neki. B�gyadtan h�traesett, s�rt, �sz haj�ba
markolt, �gy
ny�sz�rg�tt, mint egy gyerek, azt�n nagyot sikoltott, s id�nk�nt valamit motyogott:
- �, Genova, az �n Genov�m! Az otthonom! A tenger!... Marco, szeg�ny Marco! Hol
lehetsz
most, szeg�ny kis fiacsk�m!

�jf�lre j�rt, s az � szeg�ny Marc�ja miut�n �r�kat fek�dt kimer�lten egy �rok
partj�n, most
egy nagy-nagy erd�ben mendeg�lt, �ri�si f�k k�zt, a t�rzs�k akkora volt, mint egy
templom-
pill�r, hatalmas koron�jukat valahol csod�latos magasban vonta ez�st�s f�nybe a
hold. A
f�lhom�lyban ezer meg ezer fat�rzset l�tott, mindenf�le form�j�akat, egyeneseket,
hajlottakat,
g�cs�rt�seket, egyik-m�sik harciasan �s fenyeget�en �llt keresztben el�tte: volt,
amelyik
kid�lt, mint egy darabokra hullott torony, �s oly s�r�n s �sszevissza ben�tte a
n�v�nyzet, hogy
l�tszott, minden teny�rnyi hely�rt nagy k�zdelem folyt; m�sutt szorosan egym�s
mell�
csoportosultak, s hatalmas l�ndzs�s hegy�k a felh�ket verdeste; a term�szetnek
valami
eg�szen ritka t�nem�nye volt e roppant alakzatok csod�latos �sszevisszas�g�nak,
g�g�s
nagys�g�nak fels�ges �s ijeszt� l�tv�nya. Marco id�nk�nt r�csod�lkozott, �m azt�n
gondolatai
r�gt�n visszat�rtek �desanyj�hoz.
Teljesen kimer�lt, l�ba v�rzett, v�gtelen�l mag�nyosnak �rezte mag�t az irdatlan
erd�ben,
ahol csak nagy t�vols�gokra l�tott kis telep�l�seket - az �ri�sf�k t�v�ben olyanok
voltak, mint
a hangyaf�szkek - vagy imitt-amott az �t ment�n n�h�ny alv� b�l�nyt. Ereje v�g�n
j�rt,
m�gsem �rezte, hogy f�radt volna; egyed�l volt, m�gsem f�lt. A hatalmas erd�
felemel�en
hatott r�, �desanyja k�zels�ge pedig egy feln�tt f�rfi lelkierej�vel �s
b�tors�g�val ruh�zta fel,
az eml�kek - a tenger, a sok szenved�s, f�jdalom, melyet legy�z�tt, a k�nl�d�s,
melyen vas-
akarattal �rr� lett - b�szkes�ggel �s b�tors�ggal t�lt�tte el. S valami �j dolog is
t�rt�nt: �des-
anyj�nak a k�t�ves t�voll�te alatt elhom�lyosult �s megfakult k�pe hirtelen
kivil�gosodott,
hossz� id� �ta el�sz�r l�tta tiszt�n az arc�t, ott mosolygott, besz�lt eg�szen
mellette, szeme �s
sz�ja legapr�bb rezd�l�s�t is l�tta, minden mozdulat�t, gondolatainak �rny�k�t - s
az eml�kek
megszapor�zt�k l�pteit, kimondhatatlan szeretet �s gy�ng�ds�g fogta el, �rz�sei m�r
olyan
hevesek voltak, hogy szalad�sra k�sztett�k, hogy min�l hamar�bb l�thassa azt a
szel�den
k�nnyez� arcot. S ahogy futott a f�lhom�lyban, mondogatni kezdte, mit fog a f�l�be
suttogni
hamarosan:
- Itt vagyok, mama, itt vagyok, n�zd, �s soha t�bb� nem hagylak el, hazamegy�nk, �s
a haj�n
is mindig melletted leszek, t�bb� senki se v�laszthat el t�led, soha, senki, am�g
csak �l�nk!
K�zben nem is vette �szre, hogy az �ri�sf�k cs�csain a hold ez�stf�nye kihunyt a
hajnal
feh�rs�g�ben.

Reggel nyolckor egy asszisztens k�s�ret�ben m�r a beteg �gy�n�l �llt a fiatal
argentin orvos, s
megint r� akarta venni, hogy oper�ltassa meg mag�t, vele k�ny�rg�tt Mequinez m�rn�k
�s
feles�ge is. De hi�ba volt minden. Az asszony, ereje fogyt�n, nem b�zott m�r a
m�t�tben:
teljes bizonyoss�ggal �rezte, hogy belehal, esetleg n�h�ny �r�val t�l�li, s hi�ba
szenvedi v�gig
a nagy f�jdalmakat, a v�g�n �gyis elpusztulna.
- De h�t az oper�ci� biztosan siker�l, s meggy�gyul, asszonyom, csak egy kis
b�tors�g k�ne! S
ha nem egyezik bele, eg�szen biztos meghal - er�sk�d�tt az orvos.
Falra h�nyt bors� minden szava.
- Nem, nem - hajtogatta a beteg er�tlen�l -, m�r csak annyi b�tors�g van bennem,
hogy meg-
haljak, s akkor minek szenvedn�k f�l�slegesen. K�sz�n�m, doktor �r. De �gy van
meg�rva.
Hadd haljak meg b�k�ben.
Az orvos elb�tortalanodott, s nem er�ltette tov�bb. N�m�n �llt�k k�r�l.
Azt�n a beteg a gazdasszony�hoz fordult, s elrebegte utols� k�v�ns�g�t:
- Kedves asszonyom - nehezen besz�lt, s�rva -, k�rem a k�vet �r �tj�n... k�ldje el
azt a kis
p�nzemet meg a holmimat a csal�domnak. Rem�lem, �lnek m�g. A sz�vem azt s�gja, hogy
j�l
vannak. Tegye meg, hogy meg�rja nekik... hogy mindig r�juk gondoltam, hogy mindig
�rt�k
dolgoztam... a fiaim�rt... �s hogy mennyire f�j, hogy nem l�thatom viszont �ket...
de b�tran
haltam meg... megb�k�lten... �s hogy meg�ldom �ket... �s k�rem a f�rjemet meg a
nagyobbik
fiamat... vigy�zzanak a kicsire, szeg�ny Marc�mra... r� gondolok �letem utols�
pillanat�ban...
- l�zasan kiny�jtotta kez�t, s kiab�lni kezdett: - Marco! Kisfiam! �letem!... -
k�nnyes
szemmel k�r�ln�zett, s �szrevette, hogy a m�rn�k feles�ge kiment. Titokban
kih�vt�k. A h�z
ur�t kereste: � is elt�nt. Csak k�t �pol�ja �s az asszisztens maradt vele. A
szomsz�d szob�b�l
viszont szaladg�l�st, gyors, halk besz�det, elfojtott ki�lt�sokat hallott. A beteg
az ajt�ra
sz�gezte f�tyolos tekintet�t. Azt�n n�h�ny pillanat m�lva elv�ltozott arccal
megjelent az
orvos, ut�na a m�rn�k�k - �k is izgatottak voltak. Mindh�rman k�l�n�s kifejez�ssel
n�ztek r�,
�s suttogva vitatkoztak valamin. Mintha az orvos azt mondta volna:
- Ink�bb most r�gt�n.
A beteg nem �rtette, mir�l van sz�.
- Josefa - kezdte a m�rn�kn� remeg� hangon -, j� h�r�nk van. K�sz�lj�n fel.
Az asszony figyelmesen n�zett r�.
- Nagyon �r�l majd neki - folytatta a m�rn�k feles�ge egyre izgatottabban.
A beteg t�gra nyitotta szem�t.
- K�sz�lj�n fel r�, hogy olyasvalakit fog l�tni, akit nagyon-nagyon szeret.
Az asszony �l�nken f�lemelte fej�t, �s hol a m�rn�kn�re, hol az ajt�ra n�zett,
szeme
csillogott.
- Valaki - tette hozz� els�padva a h�z �rn�je - most �rkezett... v�ratlanul.
- Ki? - a beteg furcsa, fojtott ki�lt�sa ijeds�gr�l tan�skodott.
Egy pillanat m�lva nagyot sikoltott, s fel�lt, mozdulatlanul, t�gra ny�lt szemmel,
homlok�ra
szor�tott k�zzel, mint valami k�s�rtetre, b�mult az ajt�ban megjelen� fi�ra.
A rongyos, poros Marco �llt a k�sz�b�n, az orvos a karj�n�l fogva visszatartotta.
- Istenem! Istenem! Istenem! - kiab�lta az asszony.
Marco odarohant hozz�, az asszony kiny�jtotta sov�ny karj�t, �s olyan er�vel
szor�totta
mag�hoz, mint egy anyatigris, azt�n nevet�s, majd sz�raz zokog�s r�zta eg�sz
test�t, v�g�l
fuldokolva p�rn�j�ra zuhant.
De azonnal �sszeszedte mag�t, �r�m�ben sikoltozott, a fi� homlok�t cs�kolgatta.
- Hogy ker�lt�l ide? Mi�rt? Te vagy az? Hogy megn�tt�l! Ki hozott ide? Egyed�l
j�tt�l? Nem
vagy beteg? Te vagy az, Marco? Nem �lom! Istenem! Mondj valamit! - azt�n hirtelen
megv�ltozott a hangja: - Nem! Hallgass! V�rj! - Az orvoshoz fordult. - K�rem,
doktor, most
r�gt�n. Meg akarok gy�gyulni. K�szen vagyok, kezdhetj�k. Egy percet se vesz�ts�nk.
Vigy�k
el Marc�t, hogy ne hallja. Marco, sz�vem, semmis�g az eg�sz. Majd azt�n mes�lsz.
M�g egy
cs�kot. Most menj. K�szen vagyok, doktor �r.
Marc�t kivitt�k. A m�rn�k�k �s a k�t �pol�n� kisietett, csak a seb�sz �s az
asszisztens maradt
bent. Az ajt�t becsukt�k.
Mequinez �r igyekezett Marc�t egy t�volabbi szob�ba vinni, de hi�ba, a fi�t mintha
odasz�gezt�k volna a padl�hoz.
- Mi baja van? - k�rdezte. - Mi baja a mam�nak? Mit csin�lnak vele?
Mequinez halkan v�laszolt, s k�zben azon igyekezett, hogy kivigye a fi�t.
- Gyere. Figyelj ide. Majd megmondom. Az �desany�d beteg, egy kis oper�ci� kell,
majd
mindent megmagyar�zok, csak gyere velem.
- Nem - Marco egy tapodtat se mozdult -, itt akarok maradni. Mondja el itt.
A m�rn�k lassan besz�lt, k�zben pr�b�lta kivonszolni a fi�t. Marco most m�r nagyon
megijedt, remegni kezdett.
Hirtelen �les sikolt�s r�zta meg a h�zat, olyan volt, mint egy hal�los sebes�lt
sikolya.
Marco k�ts�gbeesett ord�t�ssal v�laszolt:
- Meghalt!
Az orvos jelent meg a k�sz�b�n.
- �desany�d meg van mentve.
A fi� r�meredt, azt�n zokogva a l�ba el� vetette mag�t.
- K�sz�n�m, doktor �r!
Az orvos f�lemelte, s azt mondta:
- �llj f�l!... Te mentetted meg az �desany�dat, te kis h�s.

NY�R
24. szerda
A genovai Marco az utols� el�tti kis h�s, akivel ebben az �vben megismerked�nk: m�r
csak
egy elbesz�l�s van h�tra, a j�niusi. K�thavi vizsga van m�g, �s huszonhat tan�t�si
nap, hat
cs�t�rt�ki sz�nnap �s �t vas�rnap. A leveg�ben �rezni az �v v�g�t. Az iskolaudvaron
lombosak, vir�gosak a f�k, �rny�kukban torn�zunk. A gyerekek ny�riasan j�rnak. J�
n�zni,
ahogy kij�nnek az oszt�lyb�l, eg�szen m�sok, mint t�len! Elt�ntek a v�llig �r�
hajak, minden
fej kopasz, �s csak meztelen l�bsz�rakat, csupasz nyakakat l�tni meg k�l�nb�z�
szalma-
kalapokat, der�kig �r� szalagokkal; sz�nes ingeket, nyakkend�ket, a kicsiken mindig
van
valami piros vagy k�k, hajt�ka, szeg�, bojt vagy �l�nk sz�n� d�sz, hogy a
legszeg�nyesebb
ruh�k is mutassanak. Sokan kalap n�lk�l j�rnak, mintha csak elsz�ktek volna egy
kicsit
otthonr�l. Egyesek feh�r tornaruh�t viselnek. Egy fi�, a Delcati tan�t� n�ni
oszt�ly�b�l, tet�t�l
talpig v�r�sben j�r, mint egy f�tt r�k. Matr�zruh�kat is l�tni. De a kis k�m�ves a
legszebb,
szalmakalapot hord, ett�l olyan, mintha egy f�l gyerty�ra l�mpaerny�t akasztottak
volna,
nagyon mulats�gos, amikor mindehhez ny�lpof�t v�g. Coretti is megv�lt macskapr�mes
sapk�j�t�l, most sz�rke selyem �tisapk�t hord. Votininak valami sk�tkock�s ruh�t
vett a
mam�ja, nagyon eleg�ns. Crossi der�kig kigombolt ingben j�r, Precossi k�k
kov�csingben
fesz�t. H�t Garoffi? K�nytelen volt levetni a k�penyt, pedig az takarta mozg�
boltj�t, most
l�tni, hogy minden zsebe tele van t�mve vicik-vacakokkal, tombolalist�i is
kikandik�lnak.
Most azt�n kider�l, ki mit hord mag�val: f�lbev�gott �js�gb�l hajtogatott
legyez�ket, tollsz�-
rakat, paritty�kat, f�veket, m�g cserebogarakat is, ki-kim�szk�lnak a zsebekb�l, �s
a kab�to-
kon s�tafik�lnak. A kisebbek vir�got hoznak a tan�t� n�niknek. A tan�t� n�nik is
ny�riasan
j�rnak, vid�m sz�nekben; csak a kis ap�ca hord mindig feket�t; a piros tollas
tan�t� n�ni se v�lt
meg piros tolld�sz�t�l, csak r�zsasz�n szalagot k�t�tt a nyak�ba, a gyerekmancsok
m�r
eg�szen �sszegy�rt�k, de � csak nevet, �s szaladg�l a csemet�i ut�n. A cseresznye,
a lepk�k,
az utcai zenekarok �s a kir�ndul�sok �vadja ez; a negyedikb�l sokan kisz�knek a
P�ra f�rdeni;
l�lekben m�r mindenki vak�ci�zik, mindennap t�relmetlenebb�l �s boldogabban j�v�nk
ki az
iskol�b�l. Csak az f�j, hogy Garron�t gy�szban kell l�tnunk, �s a szeg�ny els�s
tan�t� n�nim is
egyre sov�nyabb �s s�padtabb, �s mindjobban k�h�g. Eg�szen megg�rnyedve j�r, �s
olyan
szomor�an v�laszol, amikor k�sz�n�k neki!

K�LT�SZET
26. p�ntek
M�r kezded �rteni az iskola k�lt�szet�t, Enrico, de most m�g csak bel�lr�l l�tod az
iskol�t:
sokkal szebbnek �s k�lt�ibbnek �rzed majd harminc �v m�lva, amikor a gyerekeidet
viszed
iskol�ba, s k�v�lr�l n�zed majd, mint �n. V�rakoz�s k�zben sokszor k�rbej�rom a
cs�ndes
utc�n, �s a f�ldszinti ablakokra f�lelek. Az egyikb�l a tan�t�n� hangja hallatszik:
- �, micsoda t ez! Nem j�, kisfiam! Mit sz�lna hozz� az �desap�d?...
A szomsz�dos ablakb�l egy tan�t� �bl�s hangja dikt�l lassan:
- Vett �tven m�ter sz�vetet... m�terj�t n�gy �tven�rt... azt�n tov�bbadta...
Arr�bb a piros tollas tan�t�n� olvas:
- Ekkor Pietro Micca a meggy�jtott kan�ccal...
A mellette l�v� teremben mintha madarak tucatjai csiviteln�nek, ez azt jelenti,
hogy a tan�t�
egy pillanatra kiment. Tov�bbmegyek, �s a sarkon hallom, egy gyerek s�r, a tan�t�n�
korholja
�s vigasztalja. A t�bbi ablakb�l verssorokat, nagy emberek nev�t, mondatt�red�keket
hallok,
hazaszeretetre, b�tors�gra, er�nyre buzd�tanak. N�ha olyan cs�nd t�mad, mintha az
eg�sz
�p�let �res volna, lehetetlennek �rzi az ember, hogy h�tsz�z gyerek van benn, azt�n
hirtelen
zaj, vid�ms�g, nyilv�n egy j�kedv� tan�t� viccel�dik... Az emberek sokszor
meg�llnak �s
hallgat�znak, mindenki rokonszenvvel n�zi ezt a kedves �p�letet, mely annyi
rem�nys�g �s
fiatals�g t�rh�za. Tompa zaj, becsap�d� k�nyvek, t�sk�k, l�bdobog�s, oszt�lyr�l
oszt�lyra �s
lentr�l f�lfel� terjed� zajong�s - mintha valami j� h�rt adn�nak tov�bb - jelzi,
hogy a pedellus
j�r k�rbe a tan�t�s v�g�t jelz� cseng�vel. Erre a zajra asszonyok, gyerekek,
f�rfiak, fiatal-
emberek t�mege siet a kapu fel�, a gyerekeiket, a testv�reiket, az unok�jukat
v�rj�k. K�zben
az oszt�lyokb�l mintha pusk�b�l l�n�k ki, �gy z�dulnak az el�csarnokba a kisebbek,
rendet-
lenkedve, sutyorogva kab�tot, kalapot vesznek, majd a pedellus visszatereli �ket az
oszt�lyba.
Azt�n v�gre-valah�ra sz�p sorban, nagyokat dobbantva kivonulnak. Csak �gy
z�poroznak a
sz�l�k k�rd�sei:
- Tudtad a leck�t?
- H�nyast kapt�l?
- Mit adtak f�l holnapra?
- Mikor lesz ebben a h�napban a vizsga?
�s azok a szeg�ny anyuk�k is kinyitj�k a f�zeteket, megn�zik a leck�t, �rdekl�dnek,
h�ny
pontot kapott a csemet�j�k, akik nem is tudnak olvasni:
- Csak h�rmast kapt�l?
- Dics�retest?
- N�gyest?
�s megnyugszanak �s �rvendeznek, �s a tan�t�kat k�rdezgetik, �s leck�kr�l meg
vizsg�kr�l
besz�lnek.
Milyen sz�p is ez az eg�sz, milyen nagyszer� - a legnagyobb �g�ret a vil�g sz�m�ra!
�desap�d

A S�KETN�MA KISL�NY
28. vas�rnap
Nem is fejezhettem volna be jobban a m�just, mint ezzel a ma reggeli l�togat�ssal.
A cs�nget�sre mindannyian kiszaladunk. A papa csod�lkoz� hangj�t hallom:
- Giorgio! Hogy ker�l ide?
A chieri kert�sz�nk volt, akinek most Condov�ban �l a csal�dja. Giorgio Genov�b�l
j�tt,
ahov� el�z� nap �rkezett meg G�r�gorsz�gb�l. H�rom �vig dolgozott k�lf�ld�n a
vas�tn�l.
Nagy csomagot cipelt.
Kicsit meg�regedett, de most is pirospozsg�s �s j�kedv�.
Ap�m befel� tess�kelte, de Giorgio nem j�tt be, csak meg akart tudakolni valamit.
- Hogy van a csal�dom? Mi van Gigi�val? - k�rdezte komoly arccal.
- N�h�ny napja l�ttam, akkor j�l volt.
Giorgio megk�nnyebb�lten s�hajtott f�l:
- �, h�la az �gnek! Nem mertem r�gt�n a S�ketn�m�khoz menni, el�bb szerettem volna
tudni,
mi h�r fel�le. Itt hagyom a csomagom, �s rohanok �rte. H�rom �ve nem l�ttam szeg�ny
kisl�nyomat! H�rom �ve nem l�ttam az eny�imet!
- K�s�rd el Giorgi�t - sz�lt nekem apa.
- Bocs�nat, m�g valamit - fordult vissza Giorgio a l�pcs�r�l.
Apa azonban k�zbev�gott:
- J� sora volt?
- Igen - felelte Giorgio -, h�la Istennek. Valamennyi p�nzt is f�lretettem. De azt
akartam
k�rdezni: jutott valamire a kisl�nyom az int�zetben? Mikor elmentem, olyan volt,
mint egy
szeg�ny kis �llat. Nem nagyon hiszek �n ezekben az int�zetekben. Megtanult jelekkel
besz�l-
ni? A feles�gem �rta, hogy tanul besz�lni, j�l halad. De arra gondoltam, mire j� az
eg�sz, ha
�n nem ismerem a jeleket? Hogy �rtj�k majd meg egym�st szeg�ny kicsivel? Ez csak
arra j�,
hogy egym�s k�zt tudjanak besz�lni azok a szerencs�tlenek. H�t mi van vele? Mi van
vele?
Apa mosolyogva v�laszolt:
- Nem �rulok el semmit. N�zze meg maga, menjen, ne vesztegesse itt az idej�t.
�tnak indultunk. Az int�zet k�zel van.
A kert�sz nagy l�ptekkel ment, s szomor�an panaszkodott:
- Szeg�ny kis Gigia! Ilyen fogyat�koss�ggal sz�letni! Hogy sose hallhass�k t�le a
sz�lei, hogy
papa, mama, �s � se hallhassa soha, hogy kisl�nyom, hogy sose mondhasson,
hallhasson egy
sz�t se! �s m�g nagy szerencse, hogy akadt egy j�t�kony ember, aki fizeti az
int�zetet. Csak
h�t oda nyolc�ves kora el�tt nem veszik be a gyerekeket. Gigia most m�r h�rom �ve
bent van.
Nemsok�ra tizenegy �ves. Megn�tt, mondd csak? �s vid�m?
- Mindj�rt megl�tja, mindj�rt megl�tja - feleltem, �s gyorsabban szedtem a l�bam.
- De h�t hol van m�r az az int�zet? - t�relmetlenkedett. - A feles�gem akkor hozta
be, amikor
�n elutaztam. De mintha itt kellene m�r lennie.
�ppen oda�rt�nk. Egyenesen a t�rsalg�ba ment�nk. Egy fel�gyel� j�tt el�nk.
- Gigia Voggi �desapja vagyok - mutatkozott be a kert�sz. - Most r�gt�n szeretn�m
l�tni a
l�nyomat.
- �ppen j�tszanak, de sz�lok a tan�t�n�nek - ezzel m�r szaladt is.
A kert�sz nem tudott nyugton maradni, besz�lgetni se volt kedve, a k�peket
n�zegette a falon.
Ny�lt az ajt�, fekete ruh�s tan�t�n� j�tt be, k�zen fogva egy kisl�nnyal.
Apa �s l�nya egyszerre pillantott�k meg egym�st, s egy m�sodperc m�lva sikoltva
�ssze is
�lelkeztek.
A l�ny r�zsasz�n-feh�r cs�kos ruh�t viselt, hozz� feh�r k�t�nyt. Magasabb volt
n�lam. S�rva
kapaszkodott mindk�t karj�val apja nyak�ba.
Giorgio kiszabad�totta mag�t, tet�t�l talpig v�gign�zte Gigi�t, a szeme csillogott,
�s �gy
lihegett, mintha kilom�tereket futott volna.
- De megn�tt! - ki�ltott f�l. - �s milyen sz�p lett! �, szeg�ny dr�ga Gigi�m!
Szeg�ny kis n�-
m�m! �n a tan�t�n�je? Mondja neki, hogy mutogasson nekem, h�tha �rtek valamit a
jeleib�l,
azt�n majd lassacsk�n megtanulom. Sz�ljon neki, hogy mondjon nekem valamit azokkal
a
jelekkel.
A tan�t�n� mosolygott, �s halkan odasz�lt a kisl�nynak:
- Ki ez a l�togat�?
Gigia furcsa, vastag, torz hangon, mint egy vadember, amelyik el�sz�r sz�lal meg a
mi
nyelv�nk�n, de mosolyogva, tiszt�n �rthet�en v�laszolt:
- Az �-des-a-p�m.
A kert�sz h�tral�pett, �s akkor�t ki�ltott, mint egy �r�lt:
- Besz�l! H�t ez lehet?! Lehet?! Besz�l?! H�t besz�lsz, kisl�nyom? Mondd h�t,
besz�lsz? -
�t�lelte, h�romszor is homlokon cs�kolta. - H�t nem jelekkel besz�lnek, tan�t�n�
k�rem, nem
az ujjukkal, �gy? Hogy lehet az?
- Nem, Voggi �r, nem jelekkel besz�lnek. Az m�r elavult m�dszer. Itt �j m�dszerrel
tan�tunk,
besz�ltetj�k a gyerekeket. H�t nem tudta?
- Semmit sem tudtam! - �muldozott Giorgio. - H�rom �vig k�lf�ld�n voltam! Biztosan
�rt�k,
csak nem �rtettem. Fafej� vagyok, tudja? �, �des kis bogaram, h�t meg�rtesz engem?
Hallod,
amit mondok?
- Nem, dehogy, kedves Voggi �r! A hangot nem hallja, hiszen s�ket. A sz�jmozg�s�b�l
olvassa le, mit mond, ennyi az eg�sz, de nem hallja a szavait, �s azt se hallja,
amit � mond. De
kiejti a hangokat, ahogy bet�r�l bet�re megtan�tottuk neki, hogyan kell tartani a
sz�jat, moz-
gatni a nyelvet, milyen er�t kell kifejteni a mellkasnak �s a toroknak, hogy hangot
tudjon
kiadni.
A kert�sz nem �rtette, t�tott sz�jjal b�mult. M�g nem hitt benne.
- Mondd, Gigia - k�rdezte a l�ny�t�l, s a f�l�hez hajolt -, �r�lsz hogy a papa
hazaj�tt? -
F�lemelte a fej�t, �s v�rta a v�laszt.
A l�ny gondterhelten n�zett r�, s nem felelt.
Giorgio zavartan �lldog�lt.
A tan�t�n� nevetett.
- Kedves uram, az�rt nem v�laszol, mert nem l�tta a sz�jmozg�s�t, a f�l�be besz�lt!
Most
ism�telje meg, de �gy, hogy j�l l�ssa a sz�j�t.
Az apa megfogadta a tan�csot, s j�l l�that�an �jra megk�rdezte:
- �r�lsz, hogy a papa hazaj�tt? �s hogy t�bb� nem is megy el?
Gigia figyelmesen n�zte a sz�jmozg�s�t, igyekezett m�g �desapja sz�j�ba is
beletekinteni,
azt�n �gyesen v�laszolt:
- I-gen, �-r�-l�k, hogy ha-za-j�t-t�l, �s t�b-bet nem is m�sz el.
Apja hevesen �t�lelte, azt�n gyors k�rd�sekkel �rasztotta el, hogy megbizonyosodj�k
a dolog
fel�l:
- Hogy h�vj�k a mam�t?
- An-to-ni-�-nak.
- Hogy h�vj�k a h�godat?
- A-de-laide.
- Mi a neve ennek az int�zetnek?
- S�-ket-n�-m�k in-t�-ze-te.
- Mennyi k�tszer t�z?
- H�sz.
Azt hitt�k, t�ncra perd�l �r�m�ben, ehelyett s�rva fakadt. �r�m�ben.
- Szedje �ssze mag�t - sz�lt r� a tan�t�n� -, �r�lnie k�ne, nem s�rni. L�tja,
megr�katja a
kisl�ny�t. H�t nem �r�l?
A kert�sz megragadta a tan�t�n� kez�t, �s k�tszer-h�romszor is megcs�kolta.
- K�sz�n�m, ezerszer k�sz�n�m, k�sz�n�m, dr�ga tan�t�n�! �s bocs�ssa meg, ha nem
telik
t�lem szebb szavakra!
- De nem csak besz�lni tud - dicsekedett a tan�t� n�ni -, hanem �rni is. Meg
sz�molni. Tudja a
haszn�lati t�rgyak nev�t. Tud valamit t�rt�nelemb�l, f�ldrajzb�l. Most m�r rendes
oszt�lyba
j�r. Ha elv�gzi a h�tral�v� k�t oszt�lyt, sokkal, de sokkal t�bbet tud majd. Mire
kimegy,
szakm�t tanulhat. Vannak n�vend�keink, akik bolti el�rus�t�k lettek, �s ugyan�gy
dolgoznak,
mint m�sok.
A kert�sz ism�t csak �lm�lkodni tudott. Megint �sszezavarodott. A l�ny�ra n�zett, s
a
homlok�t r�ncolta. �l� k�rd�jell� v�lt.
A tan�t�n� odafordult a fel�gyel�h�z.
- H�vjon be egy el�k�sz�t�st.
Hamarosan nyolc-kilenc �ves kisl�nnyal t�rt vissza. N�h�ny napja volt csak az
int�zetben.
- Ez a kisl�ny - magyar�zta a tan�t�n� - most tanulja az elemi dolgokat. N�zze,
hogyan. Az e
hangot mutatom meg neki. Figyeljen. - A tan�t�n� kinyitotta a sz�j�t, �gy, ahogy az
e hang
k�pz�sekor kell, s intett a kisl�nynak, hogy ut�nozza. A kisl�ny engedelmeskedett.
Erre a
tan�t�n� intett, hogy mondja ki az e hangot. Adott is ki egy hangot, csak nem e-t,
hanem o-t.
- Nem - mondta a tan�t�n� -, nem ez az. - Megfogta a kisl�ny mindk�t kez�t. Az
egyiket
nyitott teny�rrel a saj�t tork�ra, a m�sikat a mell�re tette, �s megism�telte: - E.
- A kisl�ny
�rezte kez�vel a tan�t�n� tork�nak �s mell�nek rezg�s�t, erre ism�t kinyitotta a
sz�j�t, s
remek�l kimondta az e-t. Azt�n a tan�t�n� ugyan�gy megtan�totta a c �s a d
kiejt�s�re. - Most
m�r �rti? - k�rdezte Gigia �desapj�t.
Giorgio most m�r mindent �rtett, de m�g jobban csod�lkozott.
- �s �gy tan�tanak besz�lni? - k�rdezte n�mi t�n�d�s ut�n. - Van t�relm�k
mindegyiket �gy
tan�tani? Egyenk�nt? �vekig?... De h�t maguk szentek! Angyalok! Ezt nem lehet
megfizetni!
Mit is mondhatn�k?... �, k�rem, hadd maradjak egyed�l a kisl�nyommal. Csak �t
percig.
F�lrevonta Gigi�t, k�rdezgette, a l�nyka v�laszolt, �desapja meg csillog� szemmel
nevetett, a
t�rd�t csapdosta, id�nk�nt megfogta Gigia kez�t, elragadtatottan n�zte, mag�nk�v�l
volt az
�r�mt�l, mintha a kisl�ny hangja az �gb�l j�nne, azt�n a tan�t�n�h�z fordult:
- Megk�sz�nhetn�m az igazgat� �rnak?
- Nincs itt - v�laszolta a tan�t�n�. - De van itt valaki, akinek k�sz�netet
mondhat. N�lunk
minden kisl�nyt egy nagyobb t�rsa vesz gondjaiba, mintha a n�v�re vagy a mam�ja
volna.
Gigi�t egy tizenh�t �ves s�ketn�ma l�nyk�ra b�ztuk, egy p�k kisl�nya, nagyon j�
gyerek, �s
nagyon szereti Gigi�t, k�t �ve minden reggel seg�t neki �lt�zk�dni, megf�s�li,
varrni tan�tja,
rendben tartja a holmij�t, besz�lget vele. Gigia, hogy h�vj�k az int�zeti
anyuk�dat?
A kisl�ny mosolyogva felelte:
- Ca-te-ri-na Gior-da-no - azt�n az �desapj�hoz fordult: - Na-gyon j� hoz-z�m.
A tan�t�n� intett a fel�gyel�nek, aki szinte azonnal vissza is j�tt egy sz�ke,
magas, vid�m
l�nnyal, � is r�zsasz�n cs�kos ruh�t viselt, csak a k�t�nye volt sz�rke. Meg�llt az
ajt�ban,
elv�r�s�d�tt, lehajtotta a fej�t, s nevetett. Az arca kisl�nyos volt, de am�gy
feln�tt n�nek
l�tszott.
Gigia el�be szaladt, megfogta a kez�t, s az apja fel� h�zta.
- Ca-te-ri-na Gior-da-no - mutatta be vastag hangj�n az �desapj�nak.
- �, k�sz�n�m, maga nagyon rendes l�ny! - ki�ltott f�l az apa, �s kiny�jtotta
kez�t, hogy
megsimogassa, de azt�n visszah�zta: - Az Isten �ldja meg. Sok-sok szerencs�t �s
boldogs�got
k�v�nok mag�nak is meg a csal�dj�nak is. Nagyon j� l�ny maga, hogy seg�t az �n
szeg�ny
Gigi�mnak, egy becs�letes munk�s, egy szeg�ny csal�dapa k�v�n mag�nak tiszta
sz�vb�l
minden j�t!
A nagyl�ny lehajtott fejjel, mosolyogva megsimogatta a kicsit. A kert�sz �gy n�zett
r�, mint
egy f�ldre sz�llt angyalra.
- Ma elviheti a kisl�ny�t - k�z�lte vele a tan�t�n�.
- H�t hogyne vinn�m! - ki�ltott f�l a kert�sz. - Elviszem! - Gigia elszaladt
fel�lt�zni. - H�rom
�ve nem l�ttam! - hajtogatta. - Most hogy besz�l! R�gt�n hazaviszem Condov�ba! Csak
el�bb
s�t�lok egyet Torin�ban, k�zen fogva az �n kis n�m�mmal, elviszem n�h�ny
ismer�sh�z,
hogy l�ss�k, hallj�k! �, de sz�p nap is ez! Ez a boldogs�g! Add a kezed a pap�nak,
Gigia! - A
kisl�ny, aki kab�tban, f�k�t�ben j�tt vissza, kez�t ny�jtotta.
- �s k�sz�n�m mindny�juknak! - �llt meg a k�sz�b�n Giorgio. - K�sz�n�m tiszta
sz�vb�l! De
m�g visszaj�v�k megk�sz�nni mindenkinek!
Egy pillanatig gondolkodott, azt�n elengedte a kisl�ny kez�t, visszament a terembe,
a mell�-
ny�ben keresg�lt, azt�n kiab�lni kezdett, mint aki megkerg�lt:
- Tess�k, itt van, szeg�ny �rd�g vagyok, de itt hagyok h�sz l�r�t az int�zetnek,
tess�k, itt egy
sz�p �j h�szl�r�s!
Nagyot csapott az asztalra, s letette a p�nzt.
- Nem, nem, j� ember - a tan�t�n� eg�szen el�rz�keny�lt. - Tegye el a p�nz�t. Nem
fogad-
hatom el. Tegye el. Nem engem illet. Majd j�jj�n vissza, amikor itt lesz az
igazgat�nk. De �
se fogadja el, biztos lehet benne. Maga nagyon sokat dolgozott ez�rt a p�nz�rt. �s
mi en�lk�l
is h�l�sak vagyunk.
- Nem, nem, itt hagyom - makacskodott Giorgio -, azt�n... azt�n, majd megl�tjuk.
A tan�t�n� azonban az apa zseb�be dugta vissza a p�nzt, s nem engedett id�t, hogy
vissza-
utas�tsa.
A kert�sz fej�t cs�v�lta, de belenyugodott, azt�n intett a tan�t�n�nek �s a
nagyl�nynak, k�zen
fogta Gigi�t, �s kiment.
- Gyere, gyere, kisl�nyom, �des kincsem!
- �-de-sz�-pen-s�t-a-nap! - ki�ltott fel Gigia azon a vastag hangj�n.

J�NIUS
GARIBALDI
3. szombat
Holnap orsz�gos �nnep. M�ra nemzeti gy�szt rendeltek el. Tegnap meghalt Garibaldi.
Tudod,
ki volt? T�zmilli� olaszt szabad�tott fel a Bourbonok zsarnoks�ga al�l. Hetven�t
�ves kor�ban
halt meg. Nizz�ban sz�letett, apja haj�skapit�ny volt. Nyolc�ves kor�ban
megmentette egy
asszony �let�t; tizenh�rom �vesen egy emberekkel zs�folt haj�t mentett meg a
pusztul�st�l,
huszonh�t �ves kor�ban a marseille-i �b�l viz�b�l h�zott ki egy �ngyilkoss�gra
k�sz�l�
fiatalembert, negyvenegy �ves kor�ban a t�zv�szt�l mentett meg egy haj�t az
�ce�non. T�z
�vig Amerik�ban harcolt egy idegen n�p szabads�g��rt, h�rom h�bor�t k�zd�tt v�gig
az
osztr�kok ellen Lombardia �s Trentino felszabad�t�s��rt, 1849-ben R�m�t v�dte a
franci�kt�l,
l860-ban Palerm�t �s N�polyt szabad�totta fel, 1867-ben ism�t R�m��rt csat�zott.
1870-ben
Franciaorsz�got v�dte a n�metek ellen. A h�siess�g l�ngja �gett benne, �s zseni�lis
hadvez�r
volt. Negyven csat�t v�vott, �s harminch�tben gy�z�tt. A harcok sz�neteiben az�rt
dolgozott,
hogy a kenyer�t megkeresse, vagy f�lreh�z�dott egy mag�nyos szigeten, �s f�ldet
m�velt. Volt
tan�t�, tenger�sz, munk�s, keresked�, katona, t�bornok, n�pvez�r. Nagy ember volt,
egyszer� s
j�. Gy�l�lte az elnyom�kat, szeretett minden n�pet, a gyeng�ket megv�dte; mindig
csak a j�ra
v�gyott, a kit�ntet�seket visszautas�totta, a hal�lt semmibe vette, Olaszorsz�got
im�dta. Ha
megf�jta a harci riad�t, vit�zek l�gi�i siettek z�szlaja al�: nagyurak hagyt�k ott
palot�jukat,
munk�sok a m�hely�ket, di�kok az iskol�t az�rt, hogy dics�s�ge f�ny�ben
harcoljanak. A
csat�ban mindig v�r�s inget viselt. Er�s, sz�p sz�ke f�rfi volt. A csatatereken
mint a vill�m, a
szeretete gyermeki, a f�jdalom t�r�s�ben szent. Ezer �s ezer olasz halt meg a
haz�j��rt boldo-
gan, mert l�tta, hogy vez�re gy�ztesen halad el�re, sok ezren adt�k volna �rte
�let�ket, milli�k
�ldott�k s �ldj�k �r�kre.
Meghalt. Az eg�sz vil�g siratja. Most m�g nem �rted az eg�szet. De majd sokat
olvasol a
tetteir�l, hallasz r�la �letedben, �s lassan, lassan, ahogy feln�sz, n� naggy�
szemedben a k�pe
is. Mire feln�tt f�rfi leszel, m�r �ri�snak fogod l�tni, s mikor m�r nem leszel a
vil�gon, mikor
m�r fiaid fiainak fiai sem �lnek m�r, az emberek m�g mindig a n�pek felszabad�t�j�t
�ltetik
benne, s minden olasz hazafinak f�lder�l a homloka �s a sz�ve, ha meghallja a
nev�t.
�desap�d

A HADSEREG
11. vas�rnap
Nemzeti �nnep. Garibaldi hal�la miatt egy h�ttel elhalasztva.
Elment�nk a Castello t�rre, megn�zni a d�szszeml�t. A katon�k a hadtestparancsnok
el�tt
vonultak f�l, de nagy t�megek is n�zt�k �ket. Trombit�k harsogtak, k�l�nb�z�
zenekarok
j�tszottak a felvonul�knak, s ap�m mindig megmondta, kiket l�tok, milyen csapatok
dics�s�g�t hirdetik a z�szl�k.
Els�nek a tisztiiskol�sok j�ttek, bel�l�k lesznek a m�szaki �s a t�z�rs�gi tisztek,
k�r�lbel�l
h�romsz�zan voltak, di�kos �s katon�s k�nnyeds�ggel, mer�sz eleganci�val l�pkedtek
fekete
ruh�jukban.
Ut�nuk a gyalogs�g k�vetkezett: az aostai dand�r, mely Goit�n�l �s San Martin�n�l
harcolt, a
bergam�i dand�r, mely Castelfidard�n�l k�zd�tt; n�gy ezred, sz�zad sz�zad ut�n, a
t�bb ezer
v�r�s sipkabojt, mint hossz�-hossz�, v�rsz�n� kett�s vir�gf�z�r fesz�lt, lengett a
fejek f�l�tt,
r�zs�tosan �sszek�tve a n�z�k k�toldalt sokasod� t�meg�t.
A gyalogs�g ut�n a m�szakiak haladtak, a h�bor� munk�sai, fekete tollas sisakban �s
karmazsinpiros zsin�ros ruh�ban; de m�g�tt�k, a k�z�ns�g feje f�l�tt m�r fel is
t�nt t�bb sz�z
egyenes hossz� toll: az alpesi vad�szok j�ttek, Olaszorsz�g kapuinak v�delmez�i,
magasak,
pirospozsg�sak, a fej�k�n calabriai kalap, a hajt�k�juk �l�nkz�ld, amilyen
hegyeiken a f�.
M�g az alpesi vad�szok vonultak, amikor felmorajlott a t�meg: a rohaml�v�szek
nevezetes
tizenkettedik z�szl�alja k�vetkezett, �k voltak az els�k, akik a Porta Pi�n �t
bevonultak
R�m�ba, csupa f�rge, eleven, barna fiatalember, a kalapjukba t�z�tt toll csak �gy
libegett a
sz�lben; mint egy fekete foly�, h�mp�ly�gtek v�gig a t�ren, �dvrivalg�snak is
beill� trombita-
harsog�sukt�l visszhangzott a k�rny�k. Fanf�rjaik z�g�s�t azt�n tompa d�b�rg�s
nyomta el:
j�tt a t�z�rs�g. H�romsz�z p�r t�zes paripa h�zta a magas l�szerkocsikat, melyeken
s�rga
zsin�ros egyenruh�jukban b�szk�n fesz�tettek a sz�p sz�l katon�k; a k�nny�
�gy�talpakon,
bronz �s ac�l �gy�cs�vek csillogtak, a l�szerkocsik ugr�ltak-z�ty�gtek a k�vezeten,
bele-
remegett a f�ld.
Azt�n j�tt lassan, neh�zkesen a hegyi t�z�rs�g, l�tszott, hogy kem�ny
megpr�b�ltat�sokra
termett, katon�i tagbaszakadtak, �szv�rei er�sek, retteg�st �s hal�lt hintenek,
amerre csak
megfordulnak.
S v�g�l magasra tartott l�ndzs�val, a napf�nyben ragyog� sisakban, lobog�
z�szl�kkal ez�st�s
�s aranyl� csillog�sba burkol�zva el�v�gtatott a sz�p genovai lovasezred.
A leveg� megtelt csilingel�ssel, nyer�t�ssel. Ezred�k t�z csatamez�n s�p�rt v�gig
Santa
Luci�t�l Villafranc�ig.
- De sz�pek! - ki�ltottam f�l.
Ap�m azonban szinte szemreh�ny�an fogadta lelkesed�semet:
- A hadsereg nem sz�p l�tv�nyoss�g - magyar�zta. - Ezeket az er�s, csupa rem�ny
fiatalokat
b�rmelyik nap felsz�l�thatj�k a haza v�delm�re, s n�h�ny �ra alatt goly�z�por �s
g�ppuskat�z
martal�kaiv� lehetnek. Ha azt hallod valami �nnepen, hogy a hadsereget vagy a haz�t
�ltetik,
ne ezekre az ezredekre gondolj, hanem egy v�res, halottakkal bor�tott harcmez�t
k�pzelj
m�g�j�k, s akkor az �ljenz�s a sz�ved m�ly�b�l j�n majd, �s egy val�s�gosabb �s
igazibb
Olaszorsz�g-k�p jelenik meg el�tted.

OLASZORSZ�G
13. kedd
�nnepnapjain �gy k�sz�ntsd haz�dat:
Nemes It�lia, haz�m f�ldje, ahol a sz�leim megsz�lettek, s ahol nyugszanak majd,
ahol �lni s
meghalni fogok, ahol a gyerekeim sz�letnek s elpihennek majd! Sz�ps�ges
Olaszorsz�g, te
sok-sok sz�zada nagy �s dics�, de csak n�h�ny �ve szabad �s egys�ges, annyi nagy
szellemet
adt�l a vil�gnak, s annyian haltak meg �rted csatamez�k�n �s veszt�helyeken!
H�romsz�z
v�ros �s harmincmilli� ember fens�ges anyja, �n, a gyerek, m�g nem �rtlek s nem
ismerlek
eg�szen, de igaz sz�vemb�l tisztellek �s szeretlek, s b�szke vagyok r�, hogy a te
sz�l�tted
vagyok, hogy a fiadnak mondhatom magam. Szeretem gy�ny�r� tengereidet, g�g�s
hegyeidet,
csod�latos eml�km�veidet �s halhatatlan dics�s�gedet, sz�ps�gedet �s nagys�godat;
eg�sz
f�ldedet tisztelem �s szeretem, ahogy azt a r�sz�t is, ahol el�sz�r l�ttam meg a
napot, �s
hallottam nevedet eml�teni. Ugyanolyan szeretettel �s h�l�val gondolok a vit�z
Torin�ra, mint
a b�szke Genov�ra, a tud�s Bologn�ra, a var�zslatos Velenc�re, a hatalmas Mil�n�ra,
egy-
forma fi�i tisztelettel szeretlek benneteket, nemes Firenze, rettent� Palermo, sz�p
�s �ri�s
N�poly, csod�latos, �r�k R�ma! Szeretlek, haz�m! �s esk�sz�m, a fiaidat �gy
szeretem majd,
mint testv�reimet, hogy sz�vb�l becs�l�m �l� �s holt nagyjaidat, hogy becs�letes �s
szorgal-
mas honpolg�rod leszek, �llhatatosan arra t�rekszem, hogy mind nemesebb� v�ljak,
m�lt�v�
hozz�d, s t�lem telhet�en dolgozom az�rt, hogy sz�nedr�l elt�nj�n a nyomor, a
tudatlans�g, a
b�n, az igazs�gtalans�g, hogy nyugodtan �lhess �s gyarapodhass, er�dh�z �s jogodhoz
m�lt�
f�nyben. Esk�sz�m, hogy eszemmel, karommal, sz�vemmel al�zatosan �s b�tran
szolg�llak,
ahogy csak tudlak, s ha elk�vetkezik egy nap, amikor �letemet �s v�remet kell adnom
�rted,
akkor odaadom �letemet �s v�remet, s neveddel ajkamon halok meg �rted!
�desap�d

32 FOK
16. p�ntek
�t nap telt el a nemzeti �nnep �ta, s ezalatt m�g h�rom fokkal melegebb lett. A
ny�r kell�s
k�zep�n j�runk, s egyre f�radtabbak vagyunk, lekopott r�lunk a sz�p tavaszi r�zs�s
sz�n, s ha
k�r�ln�zek, csupa v�kony nyakat-l�bat l�tok, k�kadoz� fejet, lecsuk�d� szemet.
Szeg�ny
Nelli nagyon szenved a h�s�gt�l, az arca viaszs�rga, id�nkint m�lyen elalszik,
fej�t a f�zetre
hajtja. Garrone viszont, mint mindig, most is figyelmes, el�je �ll�t egy nyitott
k�nyvet, hogy a
tan�t� �r meg ne l�ssa. Crossi �gy hajtja v�r�s kobakj�t a padra, mintha nem is
tartozna a
t�rzs�hez. Nobis panaszkodik, hogy sokan vagyunk, rontjuk k�r�l�tte a leveg�t.
Irt�zatos er� kell, hogy valaki ilyenkor tanulni tudjon! Az ablakb�l l�tom azokat a
sz�p �rnyas
f�kat, de j� is volna alattuk szaladg�lni, szomor�s�g �s d�h fog el, hogy itt kell
rostokolnom a
padban. Azt�n �sszeszedem magam, mikor l�tom, hogy a mama f�rk�szve n�zi a kapuban,
nem vagyok-e nagyon s�padt, s ha tanulok, minden oldaln�l megk�rdi:
- B�rod m�g? - �s reggelenk�nt, mikor f�lkelt, mindig biztat: - Na, b�tors�g, m�r
csak n�h�ny
nap van h�tra, azt�n szabad leszel, kipihenheted magad, mehetsz a parkba.
Igaza is van, ha eml�keztet azokra a gyerekekre, akik a f�ldeken dolgoznak t�z�
napban vagy
a foly�k vak�t�, perzsel� feh�r kavicsai k�zt, vagy �veghut�kban dolgoznak �ll� nap
mozdu-
latlanul a g�zl�ng f�l� hajolva - �k m�g kor�bban kelnek, �s vak�ci�juk sincs. H�t
akkor fel a
fejjel!
Most is Derossi a p�lda, sosincs melege, sose �lmos, most is �l�nk, vid�m azokkal a
sz�ke
f�rtjeivel, k�nnyen tanul, �s m�sokat is �bren tart maga k�r�l, mintha a leveg� is
f�lfriss�lne a
hangj�t�l. M�g ketten tudnak �beren figyelni: a kem�nyfej� Stardi, aki a k�p�t
szurk�lja, hogy
ne aludjon el, s min�l f�radtabb, s min�l nagyobb a h�s�g, ann�l jobban
�sszeszor�tja a fog�t,
�s ann�l t�gabbra nyitja a szem�t, mintha egyenesen f�l akarn� falni a tan�t� urat;
az �zletel�
Garoffi meg teljesen elmer�lt a legyez�gy�rt�sban, piros pap�rb�l hajtogatja �ket,
�s
gyufac�mk�kkel d�sz�ti.
De a legkem�nyebben Coretti �ll a l�b�n. Szeg�ny hajnali �tkor kel, seg�t az
apj�nak f�t hor-
dani. Az iskol�ban azt�n tizenegykor m�r nem b�rja nyitva tartani a szem�t, mell�re
csuklik a
feje. Ha felriad, a tark�j�t �t�geti, s enged�lyt k�r, hogy kimehessen, �s
megmoshassa az
arc�t, a szomsz�dait is megk�rte, hogy r�zz�k f�l �s csipkedj�k meg. Ma d�lel�tt
m�gis �gy
elaludt, mint akit fejbe vertek.
- Coretti! - kiab�lt r� a tan�t� �r. Nem is hallotta. A tan�t� �r m�rges lett: -
Coretti!
Erre a szenesember fia, aki egy h�zban lakik vele, f�l�llt.
- Reggel �tt�l h�tig apr�f�t hordott.
A tan�t� b�csi erre hagyta, hadd aludjon, s tov�bb magyar�zott m�g egy f�l�r�t.
Azt�n oda-
ment Coretti padj�hoz, sz�p finoman az arc�ba f�jt, �gy �bresztette fel. Coretti
r�m�lten
h�k�lt h�tra, amikor megl�tta a tan�t� urat, de az a k�t keze k�z� vette a fej�t,
�s megcs�kolta
a haj�t.
- Nem haragszom, fiacsk�m. Nem lustas�gb�l aludt�l, hanem az�rt, mert elf�radt�l a
munk�-
ban.

APA
17. szombat
Se Corettivel, se Garron�vel nem fordulna el�, hogy �gy v�laszoljanak az
�desapjuknak,
ahogy az este feleselt�l, Enrico! Hogy fordulhatott el�? �g�rd meg, hogy soha t�bb�
nem
teszel ilyet! Ha �desap�d horkol�s�ra valami cs�ny�t akarn�l v�laszolni, gondolj
mindig arra
a k�ny�rtelen�l bek�vetkez� napra, amikor az �gy�hoz sz�l�t, s azt mondja: -
Enrico, itthagy-
lak.
Kisfiam, amikor utolj�ra hallod a hangj�t, s k�s�bb, amikor mag�nyosan siratod
el�rvult
szob�j�ban a k�nyvei k�zt, melyeket soha t�bb� nem nyit majd ki, akkor eszedbe jut,
hogy
id�nkint tiszteletlen�l viselkedt�l, s magad is azt fogod k�rdezni: "Hogy
fordulhatott el�?".
Akkor majd bel�tod, hogy � volt a legjobb bar�tod, s ha r�k�nyszer�lt, hogy
megb�ntessen,
jobban szenvedett t�le, mint te, s ha megr�katott, a javadat akarta. S akkor majd
megb�nsz
mindent, �s s�rva cs�kolgatod azt az asztalt, ahol hal�lra dolgozta mag�t a
gyerekei�rt. Most
m�g nem �rted; mert mindent titkol el�tted, csak a j�s�g�t �s a szeretet�t nem.
Fogalmad
sincs, h�nyszor roskadozik a f�radts�gt�l, h�nyszor �rzi azt, hogy m�r csak napok
vannak
h�tra az �let�b�l, s ilyenkor csak r�lad besz�l, te vagy a legf�bb gondja, hogy
szeg�nyen s
v�dtelen�l kell itthagynia. S valah�nyszor ilyesmiken j�r a feje, �jszaka bemegy a
szob�dba,
megn�z, s a l�t�sodb�l mer�t annyi er�t, hogy ak�rmilyen szomor� �s f�radt, vissza
tud menni
dolgozni. �s azt sem tudod, hogy gyakran az�rt akar veled lenni, mert valami
keser�s�g van
benne, valami kellemetlens�g �rte, mindenkivel el�fordul, s ilyenkor �gy keres meg
t�ged,
mint a bar�tj�t, veled vigasztal�dik, a te szeretetedhez menek�l, hogy megnyugodjon
�s ism�t
b�tors�got gy�jts�n.
Gondold el, mennyire f�jhat neki, hogy szeretet helyett hidegs�ggel �s
tiszteletlens�ggel
tal�lkozott! Hogyha olyan j� voln�l, mint egy kis angyal, akkor se tudn�d
viszonozni mindazt,
amit �rted tett �s tesz ma is. �s m�g valami: az �let kisz�m�thatatlan. J�het
valami szeren-
cs�tlens�g, �s megfoszthat az �desap�dt�l gyerekkorodban, k�t �v m�lva, h�rom h�nap
m�lva,
holnap. �, szeg�ny Enric�m, hogy megv�ltozna k�r�l�tted a vil�g! Milyen �res �s
szomor�
lenne az otthonod a gy�szruh�s mam�ddal! Kisfiam, most menj oda az ap�dhoz: a
szob�j�ban
van, �s dolgozik, settenkedj be hozz� l�bujjhegyen, hajtsd homlokodat a t�rd�re, �s
k�rj t�le
bocs�natot.
�desany�d

KIR�NDUL�S
19. h�tf�
Apa megbocs�tott, s azt is megengedte, hogy elmenjek arra a kir�ndul�sra, amit
szerd�ra
besz�lt�nk meg Coretti pap�j�val, a fakeresked�vel. Mindannyiunknak sz�ks�ge van
egy kis
j� leveg�re. Val�s�gos �nnep volt.
Kett�kor tal�lkoztunk tegnap a Statuto t�ren: Derossi, Garrone, Garoffi, a k�t
Precossi - apa �s
fia -, Coretti meg �n. J�l felpakoltunk gy�m�lccsel, kolb�sszal, kem�ny toj�ssal,
m�g b�r-
t�ml�ink is voltak meg b�dogpoharak. Garrone egy lop�t�k�t hozott feh�rborral,
Coretti apja
katonai kulacs�val jelent meg, benne v�r�sbor, a kis Precossi meg kov�csing�nek
h�na alatt
egy k�tkil�s cip�t tartott. Omnibusszal ment�nk a Sz�zanya templom�ig, onnan f�l,
neki a
domboknak.
De sz�p �de z�ld volt minden! Hemperegt�nk a f�ben, arcunkat belem�rtottuk a
patakok
viz�be, �tugr�ltunk a bokrokon. Coretti pap�ja messzir�l k�vetett benn�nket,
kab�tj�t a
v�ll�ra vetette, sz�vta a cser�ppip�j�t, �s id�nkint figyelmeztetett benn�nket,
hogy el ne
szaggassuk a nadr�gunkat.
Precossi f�ty�r�szett, m�g sose hallottam f�ty�lni. A kis Coretti a legk�l�nb�z�bb
dolgokat
m�velte �tk�zben. Mi mindent fabrik�l ez a p�tt�m emberke, az �cska rug�s k�s�vel:
malomkereket, vill�t, fecskend�t! �s a t�bbiek holmij�t is vinni akarta, �gy meg
volt rakva,
mint egy szam�r, d�lt r�la az izzads�g, de olyan vid�man ugr�lt, mint egy
bakkecske. Derossi
�lland�an meg�llt, az �sszes n�v�ny �s rovar nev�t tudja, fogalmam sincs, honnan
tud ennyi
mindent. Garrone meg folyton evett, de m�r nem r�gcs�lgat olyan vid�man, mint
r�gen,
amikor m�g �lt a mam�ja, szeg�ny Garrone. De most is ugyanolyan j�, mint r�gen,
keny�rre
lehet kenni: amikor valamelyik�nk �t akart ugrani egy �rkot, azonnal a t�loldalra
szaladt, �s
ny�jtotta a kez�t, �s amikor j�tt egy teh�n, mindig oda�llt Precossi �s a teh�n
k�z�, mert
Precossit gyerekkor�ban fell�kte egy teh�n, �s nagyon f�l t�l�k.
Eg�szen Santa Margherit�ig ment�nk, azt�n megint le a lejt�k�n, gurultunk,
hemperegt�nk a
domboldalon. Precossi megbotlott, �s elszakadt az inge, nagyon sz�gyellte, hogy
libeg az a
lel�g� darab, erre Garoffi, akin�l mindig akad n�h�ny gombost�, megt�zte, hogy ne
l�tssz�k,
Precossi meg nem gy�zte hajtogatni a "bocs�ss megjeit", azt�n ism�t fut�snak eredt.
Garoffi
itt se vesztegette hi�ba az idej�t: mindenf�le z�lds�get �sszeszedett sal�t�nak,
csig�t gy�jt�tt,
csillog� k�veket v�gott zsebre, h�tha aranyat vagy ez�st�t tartalmaznak. Azt�n
uzsgyi neki,
�rkon-bokron �t, �rny�kban, napon, f�l-le, m�g v�g�l kimelegedve �s lihegve
f�l�rt�nk egy
domb tetej�re, �s a f�be telepedt�nk uzsonn�zni.
Len�zt�nk, �s v�gtelen s�ks�got l�ttunk, t�volabb az Alpok k�k hegyvonulat�t, a
feh�r cs�-
csokkal. Farkas�hesek voltunk, a keny�r egy pillanat alatt elt�nt. Coretti papa
t�kleveleken
kolb�szadagokat osztogatott. Mindannyian egyszerre besz�lt�nk, a tan�t�kr�l, a
t�rsainkr�l,
akik nem j�hettek vel�nk, a vizsg�kr�l. Precossi kicsit sz�gyellt enni, Garrone
er�vel t�mte
bele a maga r�sz�nek jav�t. Coretti az apja mell� telepedett, t�r�k�l�sben, �gy
festettek,
mintha testv�rek voln�nak, mindketten v�r�s haj�ak, mosolyogva mutogatj�k feh�r
fogaikat.
A papa iszogatott, a mi marad�k italainkat is kih�rp�lgette.
- Nektek meg�rt a bor - hajtogatta -, a fakeresked�knek viszont egyenesen sz�ks�g�k
van r�! -
Megr�zogatta a fia orr�t. - Fi�k, szeress�tek ezt itt, igazi lovag, �n mondom! -
Nevett�nk, csak
Garrone maradt komoly. Coretti papa folytatta: - K�r, tudj�tok-e? Most olyan sz�pen
meg-
vagytok �gy egy�tt. De n�h�ny �v, �s ki tudja, Enrico meg Derossi �gyv�d lesz vagy
tan�r,
vagy tudom is �n, mi, a t�bbiek boltba ker�lnek. �s akkor l�ttek a bar�ts�gnak,
uraim!
- Ugyan m�r! - tiltakozott Derossi. - Nekem Garrone mindig Garrone marad. Precossi
mindig
Precossi lesz, �s a t�bbiek is, m�g ha minden oroszok c�rja lenne is bel�lem! Ahol
�k lesznek,
ott leszek �n is.
- Ez a besz�d, fi�! - emelte magasba a kulacsot Coretti pap�ja. - Helyes, helyes,
az �rd�gbe is!
Koccintsunk r�! �ljenek a j� bar�tok, �ljen az iskola, amely egy csal�dd� kov�csol
szeg�-
nyeket, gazdagokat! - �ssze�rintett�k a poharakat, s ittunk egy utols�t. - �ljenek
a negyven-
kilencesek! - tette hozz� f�l�llva, s fen�kig �r�tette kulacs�t. - �s ha ti is
katon�k lesztek,
ugyanolyan kem�ny leg�nyek legyetek, mint mi voltunk!
K�s�re j�rt, �nekelve, ide-oda szaladg�lva ereszkedt�nk le a dombr�l, azt�n hossz�
szakaszo-
kon k�zen fogva j�tt�nk. Mire a P�hoz �rt�nk, eg�szen bes�t�tedett, ezr�vel
r�pk�dtek a
szentj�nosbogarak.
A Statuto t�ren v�ltunk el, de el�bb meg�llapodtunk, hogy vas�rnap elmegy�nk a
Vittorio
Emanuele sz�nh�zba, az esti iskol�sok d�jkioszt�s�ra.
Sz�p nap volt. Igaz�n boldogan t�rtem volna haza, ha nem tal�lkozom szeg�ny els�s
tan�t�
n�nimmel! �ppen a l�pcs�n j�tt le, majdnem s�t�t volt, de amikor megismert, mind a
k�t
kezemet megfogta, s a f�lembe s�gta:
- Isten veled, Enrico, ne felejts el!
L�ttam, hogy s�r. F�lrohantam.
- Tal�lkoztam a tan�t� n�nivel - mondtam a mam�nak.
- Megy haza, �gyba fekszik - felelte anya, �s v�r�s volt a szeme. R�m n�zett, �s
szomor�an
hozz�tette: - Szeg�ny tan�t� n�nid... nagyon rosszul van.

D�JKIOSZT�S AZ ESTI ISKOL�SOKNAK

25. vas�rnap
Ahogy meg�llapodtunk, valamennyien elment�nk a Vittorio Emanuele sz�nh�zba, �s
megn�z-
t�k az esti iskol�sok d�jkioszt�s�t. Ugyanolyan zs�folts�g fogadott, mint m�rcius
14-�n, de
most f�leg munk�scsal�dok j�ttek el. A f�ldszintet a kar�nekesek foglalt�k el; egy
himnuszt
�nekeltek a Kr�mben elesett katon�k eml�k�re, de olyan sz�pen, hogy amikor v�ge
volt, a
k�z�ns�g f�l�llva tapsolt, kiab�lt, meg kellett ism�telni�k. Ut�na a polg�rmester,
a ker�leti
el�lj�r� meg a t�bbi hivatalos ember el� vonultak a d�jazottak. K�nyvet,
takar�kbet�tk�nyvet,
oklevelet, �rmeket kaptak. A f�ldszinten a sarokban ott l�ttam a kis k�m�vest, a
mam�ja
mellett �lt; arr�bb meg az igazgat� b�csit fedeztem fel, m�g�tte v�r�sl�tt a
m�sodikos tan�t�m
haja.
El�sz�r az esti rajztagozatosok, �tv�s�k, k�farag�k, nyomd�szok �s asztalosok meg
k�m�ve-
sek j�ttek, azt�n a kereskedelmi iskol�sok, ut�nuk a zeneiskol�sok, k�zt�k sok volt
a l�ny �s
az asszony, sz�pen ki�lt�ztek, mosolyogva fogadt�k a nagy �nnepl�st. V�g�l azok
j�ttek, akik
este v�gzik az elemi iskol�t, h�t az volt azt�n a l�tv�nyoss�g! A legk�l�nb�z�bb
kor�ak,
mesters�g�ek, ruh�zat�ak j�ttek: �sz haj� b�csik, munk�sfi�k, nagy, fekete szak�ll�
emberek
mindenf�le �zemekb�l. A fiatalabbak fesztelen�l viselkedtek, az id�sebbek ann�l
nagyobb
zavarban voltak: a k�z�ns�g a legid�sebbeknek meg a legfiatalabbaknak tapsolt. De
senki sem
nevetett, mint a mi �nneps�g�nk�n: minden�tt komoly, figyelmes arcokat lehetett
l�tni. Sok
kit�ntetettnek ott �lt a n�z�t�ren a csal�dja, pici gyerekek is voltak, amikor
megl�tt�k az
apjukat a sz�npadon, nevettek, hangosan kiab�ltak neki.
J�ttek parasztok, vas�ti hord�rok �s a Boncompagni utcai iskol�b�l. A Cittadella
utcai iskol�-
b�l j�tt egy cip�tiszt�t�, a papa ismeri, a ker�leti el�lj�r� adta �t neki az
oklevelet. Ut�na
akkora ember j�tt, mint egy �ri�s, ismer�snek l�tszott... A kis k�m�ves �desapja
volt, m�sodik
d�jat kapott. Eszembe jutott, hogy egy padl�sszob�ban tal�lkoztam vele a fia
beteg�gy�n�l, �s
r�gt�n a kis k�m�vest kerestem a n�z�t�ren, szeg�ny kis k�m�ves! Csillog� szemmel
n�zte az
apj�t, �s ny�lpof�val leplezte meghatotts�g�t.
Ebben a pillanatban tapsvihar t�rt ki, a sz�npadra n�ztem: egy kis k�m�nysepr� �llt
ott tiszt�ra
mosott arccal, de munkaruh�ban, a polg�rmester mondott neki valamit, �s kezet
fogott vele.
Ut�na egy szak�cs j�tt, majd a Rayneri utcai iskol�b�l egy utcasepr� k�vetkezett.
Nem is tudom pontosan, mit �reztem, nagy szeretetet �s nagy tiszteletet, arra
gondoltam,
mennyi f�rads�gba, �tvirrasztott �jszak�ba ker�ltek ezek a kit�ntet�sek. A szellemi
munk�hoz
nem szokott emberek rengeteg szellemi er�fesz�t�se, a munk�ban eldurvult kezek sok-
sok
k�nl�d�sa kellett a tudom�nyok elsaj�t�t�s�hoz!
Azt�n j�tt egy munk�sfi�, l�tszott, hogy apja kab�tj�t vette f�l erre az alkalomra,
hossz� volt
az ujja, ott a sz�npadon kellett felt�rnie, hogy �tvehesse a kit�ntet�st. Sokan
nevettek, de azt�n
a kacag�st elnyomta a taps. Ut�na egy feh�r szak�llas, kopasz �reg b�csi
k�vetkezett. A mi
iskol�nk esti tagozat�r�l t�z�rek, v�m�r�k, rend�r�k j�ttek.
A v�g�n az esti iskol�sok �jra el�nekelt�k a Kr�mben elesett katon�k eml�k�re �rt
himnuszt,
de most olyan h�vvel, olyan sz�vb�l j�v� szeretettel, hogy a k�z�ns�g nem is
tapsolt, annyira
meg volt hatva - lassan, n�m�n vonult ki a teremb�l. N�h�ny perc alatt tele lett az
utca. A
sz�nh�z kapuja el�tt, egy csom� ember gy�r�j�ben, h�na alatt a piros k�t�s�
jutalomk�nyvvel
ott �llt a k�m�nysepr�. Az emberek �tk�sz�ngettek az utca t�loldal�ra. A m�sodikos
tan�t�mat
k�t t�z�r k�s�rte. Egy csom� asszonyt is lehetett l�tni, �l�kben a gyerek, �k
vitt�k a papa
oklevel�t, �s b�szk�n mutogatt�k f�nek-f�nak.

A TAN�T� N�NI HAL�LA

27. kedd
Am�g mi a sz�nh�zban voltunk, szeg�ny tan�t� n�nim meghalt. Kett�kor hunyta le a
szem�t,
egy h�ttel azut�n, hogy n�lunk j�rt. Az igazgat� �r jelentette be ma d�lel�tt.
- Azok, akik tan�tv�nyainak mondhatt�k magukat, tudj�k, milyen j� volt, mennyire
szerette a
gyerekeket, az �desanyjuk se b�nhatott vel�k k�l�nb�l. Most nincs t�bb�. Sz�rny�
betegs�g
k�nozta �vek �ta. Ha nem kellett volna kenyeret keresnie, kezeltethette volna
mag�t, s akkor
tal�n fel is gy�gyul, de n�h�ny h�nappal bizonyosan meghosszabb�thatta volna az
�let�t, ha
szabads�got vesz ki. � azonban az utols� pillanatig a gyerekeivel akart maradni.
Tizenhete-
dik�n, szombaton d�lut�n azzal a bizonyoss�ggal b�cs�zott t�l�k, hogy t�bb� nem
l�tja �ket,
adott m�g n�h�ny j� tan�csot nekik, megcs�kolgatta �ket, �s s�rva elment. Most m�r
senki se
l�tja t�bb�. Ne feledkezzetek meg r�la, fi�k.
A kis Precossi, aki els�ben tan�tv�nya volt, a padra hajtotta a fej�t, �s els�rta
mag�t.
Tegnap este, iskola ut�n mindannyian elment�nk a lak�s�hoz, �s elk�s�rt�k a
templomba. Az
utc�n k�tlovas halottas kocsi �llt, s egy csom� v�rakoz� besz�lgetett halkan. Az
igazgat� �r is
ott volt meg az �sszes tan�t� az iskol�nkb�l, de m�g m�shonnan is j�ttek, ahol
r�gebben
tan�tott. Az oszt�ly�b�l szinte valamennyi gyerek kivonult, a gyerty�t a mam�k
vitt�k, de m�s
oszt�lyokb�l val�kat is l�ttam, vagy �tven l�ny is elj�tt a Barettib�l, koszor�t,
r�zsacsokrot
hoztak. M�r a kocsin is sok vir�g volt, egy nagy ak�ckoszor� is, fekete bet�s
felirattal:
"Tan�t�n�j�knek a r�gi negyedik oszt�lyos di�kok." �s a nagy koszor� al� egy
kisebbet
akasztottak: a mostani tan�tv�nyok�t.
A t�megben sok szolg�l�t is lehetett l�tni, asszonyaik k�ldt�k �ket gyerty�val, k�t
lib�ri�s inas
is volt ott f�kly�val, azt�n egy gazdag �r, az egyik gyerek apja, k�k selyemmel
b�lelt hint�ban
j�tt. Mindenki a kapu el�tt tolongott. N�h�ny gyerek a k�nnyeit t�r�lgette. Egy
ideig cs�ndben
v�rakoztunk, azt�n lehozt�k a kopors�t. Amikor betolt�k a kocsiba, sok kicsi
hangosan s�rt, az
egyik�k kiab�lt is, mintha csak most �rtette volna meg, hogy a tan�t� n�nije
meghalt, s olyan
g�rcs�sen zokogott, hogy el kellett vinni. A menet lassan elrendez�d�tt, s
megindult. El�l a
Szepl�tlen Fogantat�s z�rda z�ld ruh�s n�vend�kei, ut�nuk a M�ria-l�nyok, feh�rben,
k�k
szalaggal, azt�n a papok, a kocsi m�g�tt pedig a tan�t�k meg az els�s�k, legv�g�l a
t�bbiek.
Az emberek kin�ztek az ablakon, ki�lltak a kapuba, s amikor l�tt�k a sok gyereket
meg a
koszor�kat, r�gt�n mondt�k, hogy egy tan�t�n�t visznek. A kisebbeket k�s�r� anyuk�k
k�z�l
is sokan s�rtak.
Amikor oda�rt�nk a templomba, a kopors�t bevitt�k a f�olt�r el�: a tan�t�n�k
elhelyezt�k rajta
a koszor�kat, a gyerekek vir�ggal bor�tott�k be, azt�n �g� gyerty�val a kez�kben
k�rbe�lltuk,
�s gy�szdalokat �nekelt�nk a nagy, hom�lyos templomban. Azt�n hirtelen, amikor a
pap
kimondta az utols� �ment, mindenki eloltotta a gyerty�j�t, �s gyorsan kij�tt�nk, s
a tan�t� n�ni
mag�ra maradt. Szeg�nyke, milyen j� volt hozz�m, milyen t�relmes, �s mennyit
dolgozott
�let�ben! Azt a kev�s k�nyv�t a tan�tv�nyaira hagyta, de volt, aki tintatart�t vagy
f�zetet
kapott, minden�t a gyerekekre hagyta, s n�h�ny nappal a hal�la el�tt megk�rte az
igazgat�
urat, hogy a legkisebbeket ne engedje el a temet�s�re, nem akarja, hogy s�rjanak.
Mindig csak
j�t tett, m�gis mennyit szenvedett, �s most meghalt! Szeg�nyke, egyed�l maradt
abban a s�t�t
templomban!
Isten veled! Isten veled, kedves tan�t� n�ni, gyerekkorom dr�ga eml�ke maradsz
mind�r�kre!

K�SZ�N�M
28. szerda
Szeg�ny tan�t� n�ni m�g be akarta fejezni az iskola�vet: h�rom nappal a tan�t�s
befejez�se
el�tt ment el.
Holnaput�n lesz�nk utolj�ra az oszt�lyban, meghallgatjuk az utols� elbesz�l�st,
Haj�t�r�s a
c�me, azt�n... v�ge. Szombaton, j�lius elsej�n kezd�dnek a vizsg�k. H�t megint
elm�lt egy �v:
ha az el�k�sz�t�t is besz�m�tjuk, akkor a negyedik. �s ha nem hal meg a tan�t�
n�ni, akkor
igaz�n j�l v�gz�d�tt volna. Ha arra gondolok, mit tudtam tavaly okt�berben, akkor
�gy �rzem,
most sokkal t�bb van a fejemben, rengeteg �j dolog. �s a gondolataimat is jobban el
tudom
mondani, le tudom �rni, �s sok feln�tt helyett, aki nem tud sz�molni, bizonyos
sz�mad�sokat
meg tudn�k csin�lni, s m�s dolgokat is el tudn�k int�zni - sokkal, de sokkal t�bbet
�rtek
abb�l, amit olvasok, majdnem mindent. �r�l�k is neki... De h�nyan seg�tettek,
�szt�k�ltek
itthon, az iskol�ban, az utc�n, minden�tt, ahol j�rtam �s ahol tanulhattam valamit.
Most
k�sz�n�m meg mindenkinek. El�sz�r is neked, tan�t� b�csi, aki olyan j� �s eln�z�
volt�l
hozz�m, akinek annyi f�rads�g�ba ker�lt minden, amit megtanultam, s aminek most
annyira
�r�l�k, s amivel itt dicsekszem. Neked is k�sz�n�m, Derossi, hiszen annyiszor
magyar�zt�l
meg k�szs�gesen �s kedvesen egy csom� mindent, amit nem �rtettem, �s a vizsg�k
neh�zs�-
gein is seg�tett�l �tverg�dni. �s neked is k�sz�n�m, Stardi, bebizony�tottad, hogy
vasakarattal
mindent el lehet �rni; �s neked is, Garrone, aki mindenkihez olyan j� �s nemes
lelk� vagy, �s
nektek is, Precossi meg Coretti, p�ld�t mutattatok, hogyan kell b�tran legy�rni a
szenve-
d�seket, �s �r�met tal�lni a munk�ban; �s nektek t�bbieknek is ezerszer k�sz�n�k
mindent.
De els�sorban neked vagyok h�l�s, �desap�m, els� tan�t�m, els� bar�tom, aki annyi
j�
tan�ccsal l�tt�l el, �s annyi mindenre megtan�tott�l, s k�zben dolgozt�l is �rtem,
�s a
szomor�s�godat mindig elrejtetted el�lem, hogy k�nnyebb� tedd a tanul�st �s szebb�
az
�letemet. �s k�sz�n�k mindent �des mam�mnak, te vagy az az �rangyal, aki velem �r�l
s
velem kesereg, velem tanul, dolgozik, s�r. Hozz�d b�jok, mint kisgyerekkoromban, �s
azzal a
gy�ng�ds�ggel k�sz�n�k meg mindent, amit te pl�nt�lt�l bel�m tizenk�t �vi
�nfel�ldoz�ssal �s
szeretettel.

HAJ�T�R�S
(A tan�t� �r j�niusi elbesz�l�se)
J� n�h�ny �vvel ezel�tt, egy decemberi reggelen hatalmas g�zhaj� futott ki a
liverpooli kik�-
t�b�l, fed�lzet�n t�bb mint k�tsz�z emberrel, k�zt�k hetvenf�nyi leg�nys�ggel. A
kapit�ny s a
tenger�szek t�bbs�ge angol volt. Az utasok k�zt olaszok is akadtak: h�rom asszony,
egy pap s
egy zenekar tagjai. A haj� M�lta sziget�re igyekezett. Az id� bor�s volt.
A harmadoszt�ly� utasok k�zt a haj�orrban �ld�g�lt egy tizenk�t �ves, kor�hoz
k�pest apr�
termet�, de er�s olasz fi�. B�tor tekintet�, komoly kis szic�liai. Egyed�l �ld�g�lt
az el��rboc
mellett egy csom� k�t�len, kez�t szeg�nyes csomagj�n nyugtatta. Arca barna volt,
hull�mos
fekete haja a v�ll�t verdeste. Szeg�nyesen volt �lt�zve, v�ll�n rongyos takar� meg
egy kiv�n-
hedt b�rtarisznya. Gondterhelten n�zegette az utasokat, a haj�t, a szaladg�l�
matr�zokat, a
nyugtalan tengert. �gy festett, mint aki �ppen valami nagy csal�di
szerencs�tlens�get �lt �t:
gyerekarca �les ellent�tben �llt feln�ttes gondterhelts�g�vel.
Indul�s ut�n nem sokkal az egyik �sz haj� olasz matr�z k�zen fogva a fi�hoz
vezetett egy
kisl�nyt.
- �tit�rsat hoztam, Mario - ezzel elment.
A l�nyka le�lt a k�t�lhalomra, a fi� mell�.
Egym�sra n�ztek.
- Hov� m�sz? - k�rdezte a szic�liai.
- M�lt�ra s onnan N�polyba. - Azt�n m�g hozz�f�zte: - A sz�leimhez, Giulietta
Faggianinak
h�vnak.
A fi� egy sz�t se sz�lt.
N�h�ny pillanat m�lva kenyeret �s sz�r�tott gy�m�lcs�t vett el�, a l�nynak
k�tszers�ltje volt.
Ettek.
- Csak b�tran, gyerekek! - ki�ltott oda nekik az olasz tenger�sz. - Mindj�rt
kezd�dik a t�nc!
Egyre nagyobb lett a sz�l, a haj� er�sen himb�l�zott. A gyerekeket azonban
megk�m�lte a
tengeribetegs�g, �gyhogy �gyet se vetettek r�. A kisl�ny mosolygott. Nagyj�b�l
egyid�s volt a
fi�val, csak magasabb; finom von�s� barna arca kiss� megviselt, s a ruh�ja
szer�nyn�l is
szer�nyebb. R�vid g�nd�r haj�t piros kend�vel k�t�tte le, f�l�ben ez�stkarik�kat
viselt.
Ev�s k�zben elmes�lt�k t�rt�net�ket. A fi�nak se apja, se anyja. Apja munk�s volt,
nemr�g
halt meg Liverpoolban, mag�ra hagyva fi�t, akit azt�n az olasz konzul haj�ra tett,
hogy
menjen Palerm�ba, ahol t�voli rokonai �lnek. A l�nyt tavaly egy �zvegy nagyn�nje
Londonba
vitte, nagyon szerette, s a l�ny szeg�ny sors� sz�lei egy id�re az �r�ks�g
rem�ny�ben oda-
adt�k neki, de n�h�ny h�napja a nagyn�nit hal�lra g�zolta egy omnibusz, s egy
krajc�rt se
hagyott maga ut�n. A kisl�ny is a konzulhoz fordult, aki haj�ra tette Olaszorsz�g
fel�.
Mindkett�j�ket az olasz matr�z gondjaira b�zt�k.
- H�t - fejezte be a l�ny -, a sz�leim azt hitt�k, gazdagon megyek majd haza, pedig
h�t olyan
szeg�ny vagyok, mint a templom egere. De az�rt ugyan�gy szeretnek. �s a testv�reim
is.
N�gyen vannak, mind kicsi. �n vagyok a legnagyobb. �n �lt�ztetem �ket. Hogy �r�lnek
majd
nekem! L�bujjhegyen lopakodom majd be... De cs�nya a tenger! - Azt�n a fi�hoz
fordult: - �s
te a rokonaidn�l leszel?
- H�t... ha kellek nekik.
- Nem szeretnek?
- Nem tudom.
- �n kar�csonykor leszek tizenh�rom �ves - mondta a l�ny.
Azt�n a tengerr�l meg a k�r�l�tt�k l�v� emberekr�l besz�lgettek. Eg�sz nap egy�tt
maradtak,
id�nk�nt v�ltottak n�h�ny sz�t. Az utasok testv�reknek n�zt�k �ket. A l�ny
harisny�t k�t�tt, a
fi� t�prengett. Egyre nyugtalanabb lett a tenger. Este, amikor aludni mentek, a
l�ny �gy sz�lt:
- Aludj j�l, Mario.
- Nemigen lesz itt alv�stok, szeg�nyk�im! - ki�ltotta oda az olasz tenger�sz, mert
�ppen
arrafel� vitte �tja, a kapit�ny h�vatta.
A fi� �ppen j� �jszak�t akart k�v�nni Giuliett�nak, amikor egy v�ratlan v�zsug�r
olyan er�vel
sodorta el, hogy nekiv�gta egy sz�knek.
- Te j� �g, mennyire v�rzik! - kiab�lt a l�ny, s odaugrott hozz�.
Az utasok nem t�r�dtek vel�k. A kisl�ny Mario mell� t�rdelt, akit eg�szen
elk�b�tott az �t�s,
megt�r�lgette v�rz� homlok�t, levette piros kend�j�t, s bek�t�zte vele a fi� fej�t,
azt�n a
mell�hez szor�tva megcsom�zta a k�t cs�csk�t, de k�zben a dereka f�l�tt v�res lett
s�rga
ruh�ja. Mario mag�hoz t�rt, s fel�lt.
- Jobban vagy? - faggatta a l�ny.
- M�r semmi bajom - felelte a fi�.
- Aludj j�l - b�cs�zott Giulietta.
- J� �jszak�t! - k�sz�nt el Mario.
K�t egym�s melletti kis l�pcs�n mentek le a h�l�termekbe.
A tenger�sznek igaza lett. M�g �bren voltak, amikor elszabadult a pokol. Mintha
megvadult
lovak t�madtak volna egy f�ra, lev�lk�nt sodorta el egy v�zt�meg a darukra
f�ggesztett h�rom
cs�nakot meg a haj�orrban utaz� n�gy �kr�t. A haj�k�zben is rettent� z�rzavar
t�madt,
minden recsegett-ropogott; hajmereszt� kiab�l�s, sikoltoz�s, egyesek im�dkoztak. �s
a vihar
csak n�tt�n-n�tt. Hajnalfel� volt a legnagyobb. Hatalmas hull�mok ostromolt�k
oldalr�l a
haj�t, �tcsaptak a fed�lzeten, t�rtek-z�ztak, mindent a tengerbe sodortak. A g�zg�p
f�l�tti r�sz
beszakadt, a v�z iszonyatos er�vel z�dult be, s eloltotta a t�zet, a g�p�szek
menek�ltek.
Patakokban rohant a v�z minden�tt.
- A szivatty�khoz! - ki�ltotta egy d�rg� hang.
A kapit�ny volt. A matr�zok a szivatty�khoz rohantak. Egy hirtelen hull�m azonban
h�tulr�l
rontott a haj�nak, ajt�kat �s ablakokat t�pett f�l, s most m�r akad�lytalanul
z�dult a haj�
belsej�be.
Az utasok alig �ltek, bemenek�ltek a nagyterembe. Megjelent a kapit�ny.
- Kapit�ny! Kapit�ny! - kiab�lt�k. - Mi lesz vel�nk? Mi lesz vel�nk? Van rem�ny?
Mentsen
meg benn�nket!
A kapit�ny megv�rta, m�g cs�nd lesz, azt�n hidegen ennyit mondott:
- Nyugodjunk bele Isten akarat�ba.
Csak egy asszony ki�ltott fel:
- Irgalom!
A t�bbiek meg se tudtak sz�lalni. A r�m�let megb�n�totta �ket. Halotti cs�nd
t�madt. S�pad-
tan n�ztek egym�sra. A tenger irt�zatosan tombolt. A haj� neh�zkesen imbolygott.
Azt�n a
kapit�ny megpr�b�lt leereszteni egy ment�cs�nakot: �t tenger�sz volt benne, a
hull�m azon-
ban felbor�totta, k�t matr�z v�zbe fulladt, k�zt�k az olasz is, a t�bbieknek
siker�lt
megkapaszkodniuk a k�telekben, �s visszam�sztak a haj�ra.
Ett�l maguk a tenger�szek is elvesztett�k minden b�tors�gukat. K�t �ra m�lva a
g�z�s m�r
f�lig elmer�lt.
A fed�lzet rettenetes l�tv�nyt ny�jtott. Az asszonyok k�ts�gbeesetten szor�tott�k
magukhoz
gyerekeiket, a bar�tok b�cs�z�ul �t�lelt�k egym�st; akadtak olyanok is, akik
lementek a
kabinba, nem akart�k l�tni a tengert, amikor meghalnak. Az egyik utas f�be l�tte
mag�t, s a
h�l�terembe vezet� l�pcs�n haldoklott. Sokan �rj�ngve kapaszkodtak egym�sba, t�bb
asszony
g�rcs�kben fetrengett. N�h�nyan a pap k�r�l t�rdeltek. Zokog�s, gyereks�r�s,
jajgat�s. Itt-ott a
d�bbenett�l szoborr� merevedett alakok kapaszkodtak a k�telekbe t�gra ny�lt
szemmel, �res
tekintettel, holts�padtan, az �r�let hat�r�n. A k�t gyerek, Mario �s Giulietta, egy
�rbocba
kapaszkodva meredt a v�zre, szinte �nk�v�letben.
A tenger kiss� lecs�ndes�lt, de a g�z�s sz�p lassan tov�bb s�llyedt. M�r csak
percei voltak
h�tra.
- Eressz�tek le a g�zcs�nakot! - ki�ltotta a kapit�ny.
V�zre bocs�tott�k a marad�k cs�nakot, s h�rom utas meg tizenn�gy tenger�sz
besz�llt.
A kapit�ny a fed�lzeten maradt.
- J�jj�n, kapit�ny �r! - ord�tott�k lentr�l.
- Nekem a haj�n a helyem! - v�laszolta.
- Ha tal�lkozunk egy haj�val, megmenek�l�nk - ki�ltott�k a tenger�szek. - J�jj�n!
K�l�nben
itt v�sz.
- Maradok.
- Van m�g egy hely! - fordultak az utasokhoz a matr�zok. - Egy n�t!
Az egyik asszony a korl�thoz l�pett a kapit�ny t�mogat�s�val, de amikor megl�tta,
milyen
messze van a cs�nak, nem mert leugrani, visszahanyatlott a fed�lzetre. A t�bbi n�
j�form�n
mind �jultan vagy f�lholtan hevert.
- Egy gyereket! - ord�tott�k a tenger�szek.
A szic�liai fi� �s kis �tit�rsa a r�m�lett�l k�v� dermedten �llt, de most hirtelen
felt�madt
benn�k az �let�szt�n, s egyszerre engedt�k el az �rbocot, rohantak a korl�thoz, s
k�rusban
ki�ltott�k:
- Engem! - s egym�st taszig�lt�k, mint k�t d�h�dt bika.
- A kisebbiket! - kiab�lt�k a tenger�szek. - �gy is t�lterhelt a cs�nak! A
kisebbiket!
Erre a l�nyka leengedte karj�t, mintha vill�m csapott volna bele, mozdulatlann�
merevedett, s
kihunyt tekintettel Mari�ra n�zett.
Mario egy pillanatra visszab�mult r�, l�tta mell�n a v�rfoltot, esz�be jutott a
tegnapi este, s
mint egy isteni szikra, pattant ki agy�b�l egy �tlet.
K�zben a matr�zok k�rusban ord�tott�k t�relmetlen�l: - A kisebbiket! Indulunk!
Erre Mario elv�ltozott hangon kiab�lni kezdett:
- � a k�nnyebb! Te, Giulietta! T�ged v�rnak a sz�leid! Nekem senkim sincs! �tadom a
helyem! Menj te!
- A tengerbe vele!
Mario megfogta Giulietta derek�t, �s a tengerbe l�kte.
A l�ny sikoltott, �s a v�zbe zuhant. Az egyik matr�z elkapta a karj�t, �s beh�zta a
cs�nakba.
A fi� egyenesen �llt a haj�korl�tn�l, haja lobogott a sz�lben. Valami fens�ges
nyugalom �radt
bel�le.
A cs�nak elindult, alig tudott kimenek�lni az �rv�nyb�l, melyet a s�llyed� haj�
keltett.
A l�ny eddig j�form�n �nk�v�letben volt, de most f�ln�zett a fi�ra, �s felzokogott.
- Isten veled, Mario! - ki�ltotta, �s fel�je t�rta karj�t. - �g �ldjon! �g �ldjon!
- Isten veled! - felelte a fi�, �s b�cs�t intett.
A cs�nak gyorsan t�volodott a h�borg� hull�mokon. A g�z�s�n senki sem jajvesz�kelt
m�r. A
habok m�r a fed�lzet perem�t nyaldost�k.
A kisl�ny eltakarta az arc�t.
Amikor �jra k�r�ltekintett a tenger sz�n�n, a g�z�st m�r nem l�tta sehol.

J�LIUS
A MAMA UTOLS� LEVELE
1. szombat
H�t v�ge az iskola�vnek, Enrico, s �r�l�k, hogy az utols� nap eml�k��l ennek az
�nfel�ldoz�
fi�nak a k�pe marad meg benned.
Most elv�lsz a tan�t�idt�l, a pajt�saidt�l, �s szomor� h�rt kell tudatnom veled. Az
elv�l�s
nemcsak h�rom h�napra sz�l, hanem �r�kre. �desap�dat a foglalkoz�sa arra k�szteti,
hogy
elk�lt�zz�n Torin�b�l, s mi vele tartunk. �sszel utazunk el. �j iskol�ba kell
menned. Sajn�-
lod, ugye? Mert bizonyos vagyok benne, hogy szereted a r�gi iskol�dat, ahol
�lvezted a tanu-
l�s �r�m�t, ahol hossz� id�n �t ugyanazokkal a gyerekekkel, tan�t�kkal, sz�l�kkel
tal�lkozt�l
nap mint nap, ahol �desany�d �s �desap�d mindig mosolyogva v�rt a kapuban, ahol
kiny�lt az
�rtelmed, ahol j� pajt�sokra tal�lt�l, ahol minden sz� a javadat szolg�lta, m�g a
szemreh�ny�
sz� is. Vidd magaddal ezt a szeretetet, �s mondj sz�vb�l j�v� b�cs�t minden
gyereknek.
Szerencs�tlens�g is �rheti n�melyik�ket, kor�n elvesztik sz�leiket, m�sok ifjan
halnak meg.
Tal�n olyanok is lesznek, akik v�r�ket ontj�k a haz��rt, sokakb�l tisztess�ges,
becs�letes
munk�s v�lik, szorgos csal�dapa, s ki tudja, t�n olyan is akad, aki nagy
szolg�latokat tesz a
haz�j�nak, s nev�t dics�s�g �vezi majd.
Szeretettel b�cs�zz h�t t�l�k: lelked egy r�sz�t hagyd ann�l a nagy csal�dn�l,
amelybe mint
gyerek ker�lt�l, s amelyb�l k�sz fiatalemberk�nt l�psz ki, s amelyet a sz�leid is
annyira szeret-
nek, mert tudj�k, hogy t�ged is szeretnek ott. Enrico, az iskola olyan, mint egy j�
anya: alig
tudt�l besz�lni, amikor kivett a karomb�l, �s most egy nagy, er�s, j� �s szorgalmas
fi�t ad
vissza nekem. K�v�nj h�t minden j�t ennek az iskol�nak, s ne felejtsd el soha.
K�ptelen is
lenn�l r�. Feln�tt leszel, bej�rod a vil�got, hatalmas v�rosokat �s csod�latos
m�eml�keket
l�tsz majd, �s sokat elfelejtesz k�z�l�k - de ezt a szer�ny feh�r �p�letet a
behajtott zsalug�-
tereivel, ezt a kis udvart, ahol �rtelmed kiny�lt, �leted utols� napj�ig magad
el�tt l�tod majd,
ahogy �n se feledkezem el arr�l a h�zr�l, ahol az els� szavakat kimondtad.
�desany�d

A VIZSG�K
V�gre-valah�ra itt vannak a vizsg�k. Az iskola k�rny�k�n m�sr�l se hallani. Pap�k,
mam�k,
gyerekek, nevel�n�k, mind a vizsg�kr�l, pontokr�l, feladatokr�l besz�lnek; k�zepes,
el�gte-
len, kit�n�, csak ezt hallani.
Tegnap d�lel�tt volt a fogalmaz�s, ma a sz�mtan. Meghat� n�zni a sz�l�ket, amint
cse-
met�iket az utols� tan�csokkal l�tj�k el az utc�n, sokan a padig is elk�s�rik,
megn�zik, van-e
tinta a tart�ban, kipr�b�lj�k a tollat, m�g az ajt�b�l is visszafordulnak egy
biztat�s erej�ig: -
B�tors�g! �s figyelj j�l! �s vigy�zz!
A mi vizsgabiztosunk Coatti volt, az a b�mb�l� hang�, fekete szak�ll� tan�t� �r,
aki soha nem
b�ntet meg senkit. A gyerekek s�padoztak a f�lelemt�l. Amikor a tan�t� �r felt�rte
a pecs�tet a
V�rosh�za level�n, �s el�vette a t�telt, egy pisszen�s nem sok, de annyi se
hallatszott.
Hangosan ledikt�lta a t�m�t, azt�n rettent� pillant�sokkal v�gign�zett benn�nket,
de tudtuk,
ha tehetn�, a megold�st is boldogan ledikt�ln�.
Egy�rai munka ut�n sokan k�ts�gbeestek, mert a feladat neh�z volt. Valaki s�rva is
fakadt.
Crossi az �kl�vel �t�gette a fej�t. Sokan nem is tehetnek r�la, hogy nem tudt�k
megoldani a
feladatot, szeg�nyeknek nem volt idej�k tanulni, vagy a sz�leik nem t�r�dnek vel�k.
De ott
volt a gondvisel�s, Derossi szem�ly�ben. L�tni kellett volna, addig �gyeskedett,
m�g sokaknak
seg�tett, kital�lta, hogyan juttathat el suttyomban egy sz�mot, egy sz�mtani
m�veletet. Min-
denkire volt gondja, mintha csak � volna a tan�t�nk. Garrone, aki er�s sz�mtanban,
szint�n
seg�tett, akin csak tudott, m�g Nobison is, aki belebonyol�dott a feladatba, �s
igencsak
k�r�ludvarolta Garron�t.
Stardi t�bb mint egy �r�n �t mozdulatlanul �lt, meredten n�zte a feladatot, �kl�t a
homlok�ra
szor�totta, azt�n �t perc alatt le�rta a megold�st. A tan�t� �r a padok k�zt
s�t�lt.
- Nyugalom! Nyugalom! Csak nyugodtan! - hajtogatta.
�s amikor l�tta, hogy valaki elszontyolodik, mindent megtett, hogy f�lvid�tsa:
kit�totta a
sz�j�t, mint aki mindj�rt bekapja a szomorkod�t.
Tizenegy k�r�l kin�ztem a zsalu r�sein, �s l�ttam, hogy sok sz�l� t�relmetlen�l
f�l-al� s�t�l az
utc�n; Precossi pap�ja is ott volt k�k ingben, ahogy elugrott a m�helyb�l, m�g az
arca is
kormos volt. Crossi mam�j�t, a z�lds�gest is l�ttam. Nelli fekete ruh�s �desanyja
egy
pillanatig se tudott nyugton meg�llni. Valamivel d�l el�tt apa is meg�rkezett, s
f�ln�zett az
ablakomra: �des dr�ga apa! D�lre mindannyian v�gezt�nk. H�t azt l�tni kellett
volna, amikor
ki�z�nl�tt�nk. Minden sz�l� szaladt a gyerek�hez, k�rdezgette, a f�zeteket
lapozgatta,
�sszehasonl�totta a t�bbiek�vel.
- H�ny p�lda volt?
- Mennyi m�veletet kellett csin�lni?
- Ez a v�geredm�ny?
- �s a kivon�s?
- H�t a teljes megold�s?
- �s a tizedespont?
A tan�t�kat majd� sz�tszedt�k, annyifel� h�vt�k. Apa r�gt�n elvette a
piszkozatomat,
megn�zte, �s azt mondta:
- J�.
Mellett�nk Precossi apja, a kov�cs is megn�zte a fia f�zet�t, nyugtalanul
vizsg�lgatta, nem
igazodott ki rajta. Ap�hoz fordult.
- Megmondan� a v�geredm�nyt?
Apa felolvasta. Precossi papa �sszehasonl�totta.
- Helyes, fi�! - ki�ltott f�l boldogan. �sszen�ztek ap�val, olyan j� mosollyal,
mint k�t bar�t.
Apa a kez�t ny�jtotta, Precossi papa megszor�totta.
- Viszontl�t�sra a sz�belin! - b�cs�ztak.
N�h�ny l�p�s ut�n hallottuk, hogy valaki fejhangon d�dolgat: a kov�cs volt.

AZ UTOLS� VIZSGA
7. p�ntek
Ma reggel voltak az utols� sz�beli vizsg�k. Nyolcra valamennyien �sszegy�lt�nk az
oszt�ly-
ban, �s negyed kilenckor n�gyes�vel kezdtek kisz�l�tani benn�nket az el�csarnokba,
ahol egy
nagy, z�ld ter�t�s asztaln�l �lt az igazgat� �r meg n�gy tan�t�, k�zt�k a mi�nk is.
�n az els� n�gy k�zt voltam. Szeg�ny tan�t� b�csink! Most l�ttam, mennyire szeret
benn�n-
ket. Am�g a t�bbiek vizsg�ztattak minket, le nem vette a szem�t r�lunk.
Nyugtalankodott,
amikor elbizonytalanodtunk, f�lvidult, ha j�l v�laszoltunk, mindent �szrevett, �s
k�zzel-l�bbal
mutogatott, �gy jelezte: j�, nem j�, nem j�, figyelj, lassabban, rajta, rajta.
A legsz�vesebben s�gott volna. A hely�ben a sz�l�k se tehettek volna t�bbet.
Szerettem volna
mindenki el�tt odaki�ltani neki: "K�sz�n�m! K�sz�n�m! K�sz�n�m!"
Amikor a t�bbi tan�t� azt mondta nekem:
- J�, nagyon sz�p volt, kimehetsz - csillogott a szeme �r�m�ben.
Visszamentem az oszt�lyba, ott v�rtam ap�ra. Majdnem mindenki ott volt m�g. Garrone
mell�
�ltem. H�t vid�m �ppen nem voltam. Arra gondoltam, hogy utolj�ra �l�nk �gy egy�tt!
M�g
nem sz�ltam neki, hogy a negyediket nem j�rom vele, hogy el kell utaznunk
Torin�b�l.
Semmit se tudott. K�tr�t g�rnyedve �lt, nagy fej�t a padra hajtotta, a pap�ja
vasutasruh�s
f�nyk�p�re rajzolt keretet. A pap�ja nagy k�v�r ember, bikanyaka van, �s �ppen
olyan
becs�letes �s komoly a k�pe, mint a fi�nak. Ahogy megg�rnyedve �lt, el�l kicsit
kiny�lt az
inge, �s er�s, meztelen mell�n megl�ttam azt a kis aranykeresztet, amelyet Nelli
mam�j�t�l
kapott, amikor megtudta, hogy Garrone a sz�rnyai al� vette a fi�t.
Egyszer csak meg kellett mondani neki, hogy elmegyek.
- Garrone, �sszel apa elutazik Torin�b�l, �r�kre.
Megk�rdezte, �n is vele megyek-e. Igen, feleltem.
- Nem j�rsz vel�nk negyedikbe?
- Nem.
Erre hallgatott egy sort, rajzolgatott, azt�n megk�rdezte, de a fej�t nem emelte
f�l:
- Eml�kszel majd a harmadikos oszt�lyt�rsaidra?
- H�t persze, mindenkire, de f�leg... f�leg r�d. Ki is felejthetne el t�ged?
Komolyan r�m n�zett, a tekintete sok mindent el�rult, de mondani nem mondott
semmit, csak
fel�m ny�jtotta a bal kez�t - a jobbal �gy tett, mintha tov�bb rajzolgatna -,
megszor�tottam
er�s, megb�zhat� kez�t.
Ebben a pillanatban piros arccal besietett a tan�t� b�csi, �s halkan, gyorsan �s
vid�man azt
mondta:
- Nagyszer�, fi�k, eddig minden rendben, csak �gy tov�bb azok is, akik m�g
h�travannak!
Nagyon meg vagyok el�gedve.
�s kifel� menet �gy tett, mintha megbotlana, s a falhoz kellene t�maszkodnia,
nehogy elessen
- �gy akarta kimutatni j�kedv�t �s �r�m�t, �, akit sose l�ttunk nevetni! Olyan fura
volt, hogy
nevet�s helyett t�tva maradt a sz�nk, azt�n mosolyogtunk, de nem nevett�nk. Nem
tudom,
nekem valahogy f�jt is meg gy�ng�ds�get is �bresztett bennem ez a gyerekes
mozdulat. Kilenc
h�napi j�s�g, t�relem �s bossz�s�g jutalma ez a j�kedv� pillanat volt. Ez�rt
dolgozott annyit,
ez�rt j�tt be tan�tani betegen. Ezt, csak ezt k�rte t�l�nk cser�be szeretet��rt �s
gondosko-
d�s��rt! �gy �rzem, mindig �gy l�tom majd magam el�tt, s ha m�g �l, feln�ttkoromban
meg-
mondom neki: ett�l a mozdulat�t�l hogy megmelegedett a sz�vem.

B�CS�
10. h�tf�
D�lben egykor utolj�ra gy�lt�nk �ssze az iskol�ban, hogy megtudjuk a
vizsgaeredm�nyeket,
�s �tvegy�k a bizony�tv�nyt.
Az utca tele volt sz�l�kkel, az el�csarnokot is el�z�nl�tt�k, sokan az oszt�lyokba
is bementek,
eg�szen a tan�ri asztal mell� szorultak. A mi oszt�lyunkban m�g a fal �s az els�
padok k�zti
r�szt is megt�lt�tt�k. Elj�tt Garrone apja, Derossi mam�ja, a kov�cs Precossi,
Coretti, Nelli
anyuk�ja, a z�lds�ges, azt�n a kis k�m�ves pap�ja, Stardi apja �s sokan m�sok,
akiket m�g
nem is l�ttam. Akkora ny�zsg�s volt, mint a t�ren. Bej�tt a tan�t� �r, s nagy cs�nd
lett.
Kez�ben tartotta a n�vsort, s nyomban olvasni kezdte az eredm�nyeket:
- Abatucci, negyedikbe mehet, hatvan per hetven pont.
- Archinti, negyedikbe mehet, �tven�t per hetven.
Tov�bbmehetett a kis k�m�ves is, Crossi is.
Azt�n �gy folytatta:
- Ernesto Derossi, negyedikbe mehet, hetven per hetven pont. Els� lett.
A sz�l�k, akik ismert�k, kiab�ltak:
- �ljen Derossi, �ljen! �ljen!
� pedig fesztelen�l mosolygott, megr�zta g�nd�r sz�ke haj�t, s intett a mam�j�nak.
- Garoffi, Garrone, a calabriai - mehettek negyedikbe. Azt�n h�rom-n�gy olyan fi�
k�vetke-
zett, aki megbukott, az egyik�k s�rva fakadt, mert a pap�ja az ajt�b�l fenyeget�en
r�zta az
�kl�t. A tan�t� �r fel�je fordult.
- Nem, uram, m�r megbocs�sson, nem mindig a gyerek a hib�s. Elhagyta a szerencse.
El�fordul. - Azt�n tov�bb olvasta: - Nelli, negyedikbe l�phet, hatvankett� per
hetven.
Nelli mam�ja cs�kot intett. Stardi hatvanh�t per hetvennel mehetett tov�bb. Sz�p
eredm�nye
hallat�n se mosolygott, �kl�t se vette le a hal�nt�k�r�l. Utols�nak Votini
k�vetkezett, sz�pen
fel volt �lt�zve, haja lenyalva: mehetett negyedikbe.
Amikor a tan�t� �r v�gzett a felolvas�ssal, f�l�llt, s azt mondta:
- Fi�k, utolj�ra gy�lt�nk �gy �ssze. Egy �vet t�lt�tt�nk egy�tt, s �gy v�lunk el,
mint j� bar�-
tok, nem? Sajn�lom, hogy el kell szakadnom t�letek, kedves fiaim - elhallgatott, de
azt�n
folytatta: - Bocs�ssatok meg, ha t�relmetlen voltam, ha akaratlanul is
igazs�gtalans�got
k�vettem el, vagy t�l szigor�nak bizonyultam.
- Nem, nem - tiltakoztak a sz�l�k meg sok gyerek is. - Nem, tan�t� �r, sose.
- Bocs�ssatok meg - ism�telte a tan�t� �r -, �s tartsatok meg j� eml�kezetetekben.
J�v�re m�s
lesz veletek, de az�rt l�tjuk egym�st, s a sz�vemben is mindig ott lesztek.
Viszontl�t�sra, fi�k!
Ezzel odaj�tt k�z�nk, kiny�jtottuk a kez�nket, f�l�lltunk, megfogtuk a kez�t,
elkaptuk a
ruh�ja sz�l�t, sokan megcs�kolt�k, �s �tven hang ki�ltotta egyszerre:
- Viszontl�t�sra, tan�t� �r!
- K�sz�nj�k, tan�t� �r!
- J� eg�szs�get!
- Ne feledkezz�k meg r�lunk!
Eg�szen el�rz�keny�lt, mikor kiment. Mi is kit�dultunk. A t�bbi oszt�lyb�l is
z�dultak kifel�
a gyerekek, a sz�l�k. �ri�si kavarod�s t�madt, zsivaj, sz�l�k, gyerekek
k�sz�ntgettek el a
tan�t�kt�l, egym�st�l.
A piros tollas tan�t� n�nire n�gy-�t gyerek is r�csimpaszkodott, �s vagy h�szan
k�r�l�tte
tolongtak, majd megfulladt. A kis ap�c�nak f�lig �sszet�pt�k a kalapj�t, a
gomblyuk�ban
vir�gcsokrok l�gtak, a zsebeib�l vir�gok kandik�ltak ki. Sokan �nnepelt�k Robettit,
aki �ppen
ma dobhatta el a mank�it.
- A viszontl�t�sra j�v�re!
- Viszontl�t�sra okt�ber huszadik�n!
- Viszontl�t�sra mindenszentekkor! - hallatszott mindenfel�l.
Mi is elk�sz�nt�nk. Ilyenkor elfeledkezik az ember a veszeked�sekr�l! Votini, aki
mindig
f�lt�kenykedett Derossira, most els�nek �lelte meg. Elb�cs�ztam a kis k�m�vest�l,
�pp abban
a pillanatban cs�koltam meg, amikor az utols� ny�lpof�t v�gta, de remek fi�!
Precossit�l,
Garoffit�l is elk�sz�ntem, Garoffi k�z�lte, hogy az utols� tombol�n nyertem
valamit, s
odaadott egy csorba majolika pap�rnehez�ket. A t�bbiekt�l is elb�cs�ztam.
Sz�p volt l�tni, ahogy szeg�ny Nelli �t�lelte Garron�t, alig tudt�k elszak�tani
t�le. Mindenki
Garrone k�r�l csoportosult. Isten veled, Garrone, viszontl�t�sra; tapogatt�k,
�lelgett�k,
�nnepelt�k. Az apja nem gy�z�tt csod�lkozni, mosolyogva n�zegetett jobbra-balra.
Garron�t
�leltem �t utolj�ra, kint az utc�n, �s a mell�re szor�tott arccal fojtottam magamba
a s�r�st.
Megcs�kolt. Azt�n odarohantam a sz�leimhez.
- Mindenkit�l elb�cs�zt�l? - k�rdezte apa.
- Igen.
- Ha van valaki, akit megb�ntott�l, menj oda hozz�, �s k�rd meg, hogy felejtse el.
Nincs
senki?
- Nincs.
- H�t akkor Isten veled, iskola! - apa meghatottan n�zett vissza m�g egyszer.
- Isten veled! - ism�telte meg a mama.
�n egy sz�t se b�rtam kiny�gni.
-&-

II. Vittorio Emanuele - Viktor Em�nuel (1820-1878) 1849-t�l Szard�nia, 1861-t�l

Olaszorsz�g
kir�lya. Uralma idej�n j�tt l�tre az egys�ges Olaszorsz�g, amelynek sz�khely�t
1865-ben Torin�b�l
Firenz�be, majd 1871-ben R�m�ba tette �t. (szerk.)
Garibaldi, Giuseppe - olasz szabads�gh�s (1807-1882), az egys�ges Olaszorsz�g
egyik megterem-
t�je, az olasz nemzeti felszabad�t� �s forradalmi demokratikus mozgalom kimagasl�
vez�re. 1860
m�jus�ban �nk�nteseivel, a h�res "marsalai ezerrel", a v�r�singesekkel (k�zt�k t�bb
magyar is
harcolt az olasz szabads�g�rt) Szic�li�ba haj�zott, elfoglalta a szigetet,
megd�nt�tte a Szic�liai
Kett�s Kir�lys�got. A megh�d�tott ter�leteket �tadta II. Viktor Em�nuel sz�rd
kir�lynak, amivel
lehet�v� tette Olaszorsz�g egyes�t�s�t a Savoyai-dinasztia uralma alatt.
Kapcsolatban �llt a magyar
emigr�ci� n�h�ny vezet�j�vel (Kossuth, Klapka) is; a Habsburg elnyomat�s ellen
folytatott k�vet-
kezetes k�zdelme n�pszer�v� tette Magyarorsz�gon is. (szerk.)
Cavour, Gamillo Benso (1810-1861) - olasz �llamf�rfi, az egys�ges Olaszorsz�g
megteremt�je �s
els� minisztereln�ke. C�lj�ul t�zte ki Olaszorsz�g egyes�t�s�t Piemonte
vezet�s�vel, a Savoyai-
dinasztia uralma alatt, a forradalmi mozgalom - Mazzini �s Garibaldi - �tmeneti
felhaszn�l�s�val is;
az �tvenes �vekben kapcsolatba l�pett Kossuthtal �s a magyar emigr�ci� m�s
k�pvisel�ivel, 1859-
ben meg�llapod�st k�t�tt vel�k, s ennek eredm�nyek�nt magyar l�gi�t szerveztek az
osztr�kok ellen
k�zd� piemontei hadsereg keret�ben. (szerk.)
Mazzini, Giuseppe - olasz forradalm�r (1805-1872), a nemzeti felszabad�t�
mozgalom (risorgimento)
baloldali k�zt�rsas�gi demokrata sz�rny�nak vezet�je; a f�ggetlen olasz k�zt�rsas�g
megteremt�s�t
t�zte ki c�lj�ul, s ezt �ltal�nos n�pi felkel�s �s gerillaharc �tj�n akarta el�rni;
ez�rt mindv�gig
szemben �llt Cavour politik�j�val, aki a piemontei kir�lys�g vezet�s�vel t�rt�n�
egyes�t�sre t�re-
kedett. Mazzini 1860-ban nagy r�szt v�llalt Garibaldi gy�zelmes szic�liai
hadj�rat�nak megszerve-
z�s�ben. Hal�la ut�n nemzeti h�ss� nyilv�n�tott�k. (szerk.)
Az eset 1880. janu�r 27-�n �jszaka t�rt�nt (ez a szerz� jegyzete; azt mutatja,
hogy a reg�nynek ez a
r�sze val�sz�n�leg 1882-ben �r�dott. Az bizonyos, hogy a m� 1886-ban jelent meg)
Az olasz elemi iskolai oszt�lyz�sban pontoz�si rendszer volt. Az el�rhet� legt�bb
pont hetven volt.
A hatvan per hetven azt jelenti, hogy a hetven pontb�l hatvanat �rt el.
##