Néprajzi textíliák tárolása, konzerválása
és kiállítása
Újvári Mária
„Mi a népviselet? Röviden szólva, a viseletnek olyan faj-
tája, amely egy adott nép körében az általános divattól
többé-kevésbé eltér, bizonyos területhez van kötve, múlt-
ja van és többé-kevésbé állandó. A divatban a jelen szelle-
me, ízlése nyilvánul, mely holnap gáncsolja és eldobja
azt, a mit tegnap teremtett, míg a népviseletben a múlté,
az állandóságé, mely egyben a jövõ számára is dolgozik.
Igazi népviselet az, melynek minden darabját a nép maga
csinálja, az tehát a legszorosabb kapcsolatban van a házi-
iparral. ...”
„Nõi kézimunkák alatt értjük mindenfajta szövetek
(vásznak, szõnyegek, takarók, kötések, csipkék stb.) elõ-
állítását s ezek kidolgozását, kivarrását, a mit közönsége-
sen is annak szoktunk mondani. Ezek, alkalmazásukat te-
kintve, két osztályba sorolhatók: egyikbe tartoznak azok,
melyek a ruházat egyes darabjait szolgáltatják, .... a má-
sikba pedig azok, melyekkel házi kényelemre, lakásbe-
rendezésre szolgáló tárgyakat állítanak elõ...”
E két idézet Bátky Zsigmond 1906-ban megjelent mû-
1
vébõl való. Amikor népviseletet és kézimunkákat említ,
akkor azokról a tárgytípusokról szól, melyeket ma össze-
foglalóan néprajzi textíliáknak nevezünk. Ezek a textilfaj-
ták legtöbbször természetes szálas anyagokból készültek
(cellulózalapúak: len, kender, pamut; fehérje alapúak:
gyapjú, kecskeszõr, nyúlszõr; hernyószál alapú: selyem),
de már nagy számban találunk mesterséges anyagból
(viszkóz, mûselyem, poliészter) készült textíliákat is
a néprajzi gyûjteményekben.
A leggyakoribb azonban a vászon, a gyapjú és a szûr-
posztó. A magyar néprajzi anyagban gyakoriak a vegyes
összetételû szövetek, pl. Erdélyben a festékes kilim szõ-
nyegek, melyek láncfonala kenderfonal, vetüléke házilag
font és növényi színezékkel megfestett gyapjú. A gyapjú
a viseleteknek is gyakorta alapanyaga. Ilyenek: a szûr,
szûrujjas, guba, a székely harisnya, a férfi felsõkabát, nõi
harisnya, vállkendõ.
A házi vásznat egyaránt használták viseletek készíté-
séhez, a háztartásban és a gazdasági életben. Mellettük
egyre növekvõ arányban megjelentek a manufakturális
elõállítású anyagok (vásznak, gyolcsok, kékfestõ, posztó-
félék), majd késõbb a 19–20. században a gyári kész anya-
gok. Ezeket már rõfösök árusították, kínálatuk meghatá-
rozó volt a viseletek alakulásában A 18. századtól2 a vász-
1 Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Bu-
dapest, 1992.
2 Ezt pontosan tudjuk a váci Fehérek templomának kriptafeltárás-
nál elõkerült leletekbõl. Ld. Ráduly Emil: A váci Fehérek templo-
nat kiszorítja a „tarka” kartonféle, mely a nõi viseletek
legfõbb alapanyaga lesz. Ugyanettõl az idõszaktól a dí-
szítmények is megszaporodnak: selyemszalagok, fémszá-
las sújtások, zsinórok, gyöngyök, selyemvirágok, viasz-
csokrok jelennek meg a népi viseleteken. Új technikákat
vesznek át az úri viseletkészítõktõl, a gombkötõ, zsinór-
készítõ, fejkendõkészítõ, hímzõ, drukkoló, selyemken-
dõ-rojtozó mesterek termékei széles körben elterjednek.
Színesebbé, összetettebbé, ugyanakkor számunkra nehe-
zebben megõrizhetõvé válik a néprajzi anyag.
A textilek és viseletek a múzeumok talán legkénye-
sebb tárgyai közé tartoznak. Rendkívül sérülékenyek,
ezért kezelésük, mozgatásuk, raktározásuk tervszerûsé-
get és nagy körültekintést igényel. A legtöbb sérülés a vi-
seleteknél és a síktextileknél is a helytelen bánásmód mi-
att következik be.
Ha azt mondjuk: megfelelõ mûtárgykörnyezet, szinte
mindenki egyre gondol: hõmérséklet, páratartalom, meg-
világítás, kártevõk elleni védelem. Valóban, ezt is jelenti,
de ennél egy kicsivel többet, hiszen hiába optimális egy
raktár hõmérséklete, ha rossz az épület állaga, hiába véd-
jük a tárgyakat a kártevõktõl, ha szabad polcokon, egy-
másra halmozva tároljuk a textíliákat, kitéve a por-
szennyezésnek, amely a rossz nyílászárók következtében
lepi el azokat.
A megelõzõ (preventív) konzerválás szemlélete ép-
pen ezen próbál változtatni: tudatosítani próbálja, hogy
a gyûjteményi anyag megóvása a múzeum egész mûködé-
sének függvénye, és nem csupán a restaurátorok és a gyûj-
teménykezelõk feladata. Sok esetben a mûtárgyvédelmi
problémák megoldása nem pénz, csupán odafigyelés,
a feladatok megosztásának kérdése. A megelõzõ mû-
tárgyvédelem szemlélete kapcsán a feladatok racionáli-
sabb, pénzkímélõbb megoldására nyílik lehetõség, de ez
csak közös együttmûködés alapján valósulhat meg.
A preventív konzerválás definíciója a következõ le-
het: a mûtárgyak épségét nem veszélyeztetõ tevékenysé-
gek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megakadályoz-
zunk mindenfajta elkerülhetõ károsodást.
ma kriptafeltárása, Mûtárgyvédelem 1997/26. Magyar Nemzeti
Múzeum, Budapest, 1999. 21–27. o.
57
Tárolás, raktározás
Az optimális textil- és viseletraktározáshoz ajánlatos
néhány alapvetõ tárolási alapelvet figyelembe venni.
A textíliákat erre a célra kialakított raktárhelyiség-
ben, ezen belül pedig anyagfajtánként még egymástól is
elkülönítve tároljuk, így az esetleges fertõzéseket lokali-
zálni tudjuk. A textilraktár lehetõleg az épület legésza-
kibb pontján helyezkedjen el, mivel ez a része melegszik
fel legkevésbé és itt szûrõdik be a legkevesebb fény. Töre-
kedjünk arra, hogy a természetes fényt kiszûrjük a raktár-
helyiségbõl, vagy ha ez nem lehetséges, az ablakokra az
UV sugarakat elnyelõ fényvédõ fóliát szereltessünk. Mi-
vel ennek beszerzése a legtöbb múzeum anyagi lehetõsé-
geit meghaladja, megoldást jelenthet a fehér molinóvá-
szon függönyök felszerelése is. A mesterséges fény ne ha-
ladja meg az 50 lux fényerõsséget.
Fontos szempont múzeumi textíliák raktározásánál
a klíma. Az ideális érték az állandó 55–60% relatív pára-
tartalom és a 16o C hõmérséklet lenne, ezt rendszeres mé-
résekkel be tudjuk állítani. Amennyiben az érték kisebb,
a légnedvesség párologtatók, párásító berendezések se-
gítségével, illetve a helyiség hõmérsékletének csökkenté-
sével növelhetõ.
A relatív páratartalom csökkentése a hõmérséklet
emelésével, légszárítók, klímaberendezések vagy puffer-
anyagok (szilikagél) alkalmazásával történhet. Mivel a hõ-
mérséklet emelkedése szintén károsítaná a textíliákat,
a légszárító- és klímaberendezés pedig általában elérhetet-
len a múzeumok többsége számára, legkönnyebben alkal-
mazható levegõszárítási mód a szilikagél alkalmazása.
A raktári bútorokat lehetõség szerint semleges anya-
gok felhasználásával kell elkészíttetni. Ehhez legalkalma-
sabbak jelenleg a fémbõl készült, fiókos textilszekré-
nyek, melyek könnyen kezelhetõk és a legjobban szûrik
a port. Amennyiben erre nincs lehetõségünk, és nyitott
polcokon vagyunk kénytelenek tárolni a textíliát, a pol-
cok elé elõmosott molinóvászon függönyt szereljünk fel3,
amely a por nagy részét kiszûri, elszennyezõdése esetén
pedig tisztítható.
Törekednünk kell arra, hogy egymásra rakva ne tárol-
junk viseletet, csak kitömve, semleges anyagokkal alátá-
masztva, hogy a tárgyak megõrizzék eredeti formájukat.
A ruhákat nem szabad összegyûrve, begombolva, szûk,
megtömött dobozokban tárolni. A szekrényekben vagy fi-
ókokban elhelyezett textíliáknál is ügyeljünk arra, hogy
ne zsúfoljuk tele és alkalmazzunk itt is alátámasztást.
Próbáljuk elkerülni a textíliák felesleges mozgatását.
Ez lehetséges, ha a polcokra, dobozokra a pontos leltári
számokat feltüntetjük, a legkényesebb darabok esetében
a fotójukat is kitehetjük. Kisebb tárgyakat, pl. táskákat,
kalapokat, kesztyûket, ha kitömünk, tartókra helyezünk,
elkerülhetjük a felesleges kézbevételüket (1–2. kép).
3 Ha a függönyt körben tépõzárral szereljük fel, még jobban kizár-
hatjuk a port
58
3. kép Korszerû cso-
magolóanyagok tá-
rolása (fátyolfólia,
polipropilén fólia,
molinó)
5. kép Férfivisele-
tek fátyolfólia
huzatban
Mellõzzük a hajtogatva történõ tárolást. Ha mégis el-
kerülhetetlen, a hajtásokat párnázzuk ki savmentes se-
lyempapírral, vagy elõre elkészített párnával, mely lehet
elõmosott vászonból vagy „Agro” fátyolfóliából4.
A tárolásnál használt csomagolóanyagok pH-semle-
gesek, savmentesek legyenek. Egy idõ után ezeket is elle-
nõrizni kell, ha elsárgultak, ki kell cserélni, vagy ki kell
mosni õket. Csomagolásra is megfelelõ az elõmosott, fe-
hérítetlen pamutvászon, a molinó. Ezt fiókok bélelésére,
ruhavédõ zsákként alkalmazva is használhatjuk. A textíli-
ák raktározásánál ideális, mivel könnyen beszerezhetõ,
viszonylag olcsó és mosás után újra felhasználható. Szin-
tén olcsó, csomagoláshoz kiváló és mosható az un.
„Agro” fátyolfólia (3. kép).
Függesztve csak a jó megtartású viseleteket tároljuk.
A vállfa lehetõség szerint fából készüljön, de ezt is megfe-
lelõen párnázzuk ki. Párnázáshoz poliészter vattát és tisz-
ta pamutvásznat használjunk. Ügyeljünk arra, hogy a ma-
gas gallérú ruhákhoz hosszú akasztójú vállfát használ-
junk, ami nem nyomja el a gallért. Függesztve
tárolhatjuk a népi viseletek közül a szoknyákat és a férfi
kabátokat. Ezekre is vászonból készült huzatot készít-
sünk és ne zsúfoljuk nagyon össze õket (4–5. kép).
Vannak a néprajzi gyûjteményekben is olyan textíliák
(pl. zászlók, terítõk, falvédõk, kendõk), amelyek fektetve
tárolást igényelnek (6. kép), azonban méretük miatt ez
4 Gyártja: HelioPlast Kft, 3580 Tiszaújváros Pf. 20
1. kép. Fõkötõ tárolása Hungarocell fejen, prolipropilén fólia
alatt

2. kép. Fátyolfóliába varrt csipketöredékek 4. kép. Cifraszûr tárolása bábun, Agro-fátyolfólia alatt

7. kép. Zászló papírhengeren, fóliába csomagolva 8. kép. Zászló portalanítása tüllön keresztül

9. kép. Helytelen kiállítási mód: nyers fenyõlécre alábélelés nél- 10. kép. Helytelenül, szegekkel a paravánhoz erõsített textília
kül felfüggesztett néprajzi viseletek

59
nehezen biztosítható. Ilyen esetben feltekerve raktároz-
hatók optimálisan. A hengerek szélessége egyezzen
a tárgy szélességével, átmérõje minél nagyobb legyen.
A papírhengert burkoljuk be savmentes papírba vagy po-
lipropilén fóliába és fehér vászonba. A textíliát kisimítva,
savmentes papírral vagy fátyolfóliával borítva, színével le-
felé fektetjük, majd egyenletesen feltekerjük (7. kép).
A feltekercselt tárgyra vászonhuzatot teszünk. A henge-
reket a végüknél fogva vízszintesen felfüggeszthetjük.
A gyapjú alapú textíliákat gyakrabban éri molyfertõ-
zés, ezért igyekezzünk külön helyiségben tárolni, mivel
így könnyebb az ellenõrzésük. Ezeknek a tárgyaknak ide-
ális a hûtve tárolása, mivel alacsony hõmérsékleten ki-
sebb az esélye a rovarfertõzésnek. Ajánlatos lenne
a 0–4oC, de már a 10–12oC is csökkentheti a veszélyt.
Emellett szellõztessük gyakran õket, tartsuk tisztán a rak-
tárt, továbbá permetezzünk a légtérbe rovarölõszert (pl.
Mitint5), amely hosszú ideig nyújt biztos védelmet.
A gyapjú tárgyaknál még mindig nincs jobb védekezés az
állandó ellenõrzésnél, szellõztetésnél, mozgatásnál.
Ha fertõzés érte az anyagot, mélyfagyasztásos eljárással
lehet a legkörnyezetkímélõbben fertõtleníteni. Az eljá-
rást a Néprajzi Múzeumban sikeresen alkalmazzák, a mú-
zeumok többségének azonban nincsenek meg az anyagi
eszközei a berendezés beszerzéséhez. Ha nincs más lehe-
tõség akkor a zárt térben (fólia alatt) párologtatott szer-
ves oldószer is megöli a kártevõket.
A cellulóz alapú textileket leginkább a mikroorganiz-
musok veszélyeztetik. A penészgombák spórái minde-
nütt jelen vannak, aktivizálódásukhoz csupán a számuk-
ra optimális 65% feletti páratartalom és hõmérséklet
szükséges. Ezért ezeknél a textíliáknál ügyelnünk kell
a megfelelõ fertõtlenítésre. A vászonnemût a paraszti
háztartásokban keményítve tárolták. Ez a múzeumi rak-
tárakban komoly fertõzés forrása lehet, mivel a keményí-
tõ kiváló táptalaja a penészgombáknak. Ezért javasolt
a pamutból, lenbõl, kenderbõl készült textíliák vizes, fer-
tõtlenítõ mosása raktározás elõtt. A szekrények és pol-
cok idõnkénti Preventollal6 történõ lemosása szintén cél-
szerû. A levegõbe permetezett 50:50% arányú víz-alko-
hol, esetleg a 2:70:30% arányú szalicilsav-alkohol-víz
keverék szintén hatásos baktérium- és gombaölõ.
A textilraktárakat tisztán és rendben kell tartani.
A por és a szennyezõdés, a biológiai kártevõk (baktériu-
mok, spórák) valamint a légtérbe kerülõ gáz halmazálla-
potú légszennyezõk nedvességgel érintkezve katalizálhat-
nak olyan kémiai reakciókat, amelyek a rostok károsodá-
sát, a színek levérzését, fertõzések terjedését okozzák.
A porszennyezést a minimálisra kell csökkenteni. Ez egy-
szerû eszközökkel elérhetõ, de állandó odafigyelést igé-
nyel. A külsõ porszennyezés lecsökkenthetõ az ablakok
szigetelésével és az ajtóknál elhelyezett függönyökkel.
A helyiségen belül állandó és hatékony takarításra van
szükség. Ez finom szûrõkkel felszerelt porszívók segítsé-
5 Gyártja: Ciba-Geigy, kapható: Azúr Vegyszerbolt, 1085 Budapest,
József krt. 65.
60
6. kép. Nagyméretû zászlók vízszintes tárolása savmentes fóliá-
ban
gével, papír porzsákok használatával megoldható. A ned-
ves padlótisztítás csak nagy óvatossággal végezhetõ,
mivel nagyon megnövelheti a páratartalmat.
Az ún. átmenõ raktárak kialakítása rendkívül fontos
minden múzeumban, hogy az új tárgyakkal, csomagoló
anyagokkal ne hurcoljunk be fertõzést, biológiailag aktív
kártevõket. Ezek könnyen bejuthatnak egyébként toll-
párnával, kitömött rongybabákkal, száraz virágokkal,
aratási koszorúkkal stb.
A raktárablakokra szereltessünk fel védõhálót, ezzel
a repülõ rovarok ellen hatásosan tudunk védekezni és
megakadályozzuk az újrafertõzõdést. Helyezzünk el kár-
tevõcsapdákat és ellenõrizzük rendszeresen. Ezekben
azonnal látható a kártevõ jelenléte.
Minden múzeumnak van néhány, a tárgyak nagy több-
ségénél értékesebb, kvalitásos mûtárgya. Ezeket a tárgya-
kat elkülönítve, számukra az optimális feltételeket meg-
teremtve tároljuk, így egy esetleges fertõzésnél a legérté-
kesebb mûtárgyakat nem éri károsodás.
Múzeumon belüli szállítások alkalmával is rengeteg
sérülés éri a tárgyakat. Próbáljuk elérni, hogy ezekhez
a mozgatásokhoz megfelelõ eszközök (kiskocsi, kosa-
rak) álljanak rendelkezésre.
Tisztítás, konzerválás, restaurálás
A textíliák tisztítása – akár száraz, akár nedves tisztí-
tást alkalmazunk – visszafordíthatatlan folyamat, ezért
megkezdése elõtt el kell dönteni, hogy a szennyezõdések
hordoznak-e olyan információt, melyre szükség lehet.
Ugyanakkor, a textilen található szennyezõdés a textil to-
vábbi lebomlásához vezet, ezért a tisztítás egyben konzer-
válás is. A múzeumi textíliák tisztításánál nem a tisztaság
a cél, hanem a bomlástermékek eltávolítása azért, hogy
a savasodást megállítsuk.
6 Gyártja: Bayer AG, forgalmazza: Reanal, 1147 Budapest, Telepes
u. 58–60.
 A vízzel való tisztítás a legjobb a textília szempontjá-
ból, mivel a víz lágyítja, duzzasztja a textilszálakat, csök-
kenti a bennük lévõ feszültséget és sok ásványi anyagot el-
távolít. Elõtte azonban mechanikai úton távolítsuk el,
amit lehet. Ehhez használhatunk ecsetet, esetleg porszí-
vót is. Javasolt a tüllön keresztül történõ porszívás, így
a textilszálak kevésbé sérülnek (8. kép).
Mosás elõtt mindenképpen végezzünk levérzési pró-
bát, mert tönkre tehetjük a tárgyat, ha valamelyik színe-
zék megindul. Tegyünk tiszta papírvattát a tárgyból vett
apró mintaszál alá, majd cseppentsünk rá desztillált vi-
zet, illetve a felhasználandó mosószeres oldatot. Átned-
vesedés után, ha az alátét fehér marad, a színezék tartós,
ha elszínezõdik, más tisztítási módot vagy mosószert kell
választani, a nedves tisztítás nem ajánlott.
A mosáshoz anionos és nem ionos felületaktív mosósze-
reket – pl. Evamin CC, Hostapon, Genapol LRO7 – és lágy-
vizet használjunk. Lágy vizet ioncserélõ gyantás készülék-
kel állíthatunk elõ, de ennek hiányában használhatunk nát-
rium-hexametafoszfátot (Calgon) vagy EDTE-t (etilén-dia-
min-tetra-ecetsav) is a vízlágyításhoz. A mosás csak rövid
ideig tartson, mert a hosszú mosási idõ alatt a szennyezõdé-
sek visszarakódnak a textilszálak közé. A mosószer mennyi-
sége ne legyen több, mint 0,5–2 g/liter. A mosáshoz hasz-
nált víz hõmérséklete múzeumi textíliák esetében nem ha-
ladhatja meg a 40oC -t. A mosást kevés mozgatással végez-
zük, idõtartama minél rövidebb legyen, hogy elkerüljük
a textil állapotának további fizikai romlását.
Fehérítést múzeumi textíliáknál nem alkalmazunk,
mivel a fehérítõ anyagok roncsolják a textilszálakat.
A cellulóz szálaknál a lilás, barnás foltok gombáktól, mik-
roorganizmusoktól erednek, ezért eltávolíthatatlanok.
Fertõtlenítõ mosáshoz baktericid és fungicid szereket
használhatunk, ilyenek a Preventol CMK8 (paraklór-me-
takrezol 0,05–0,1 %-os alkoholos oldata) és a Dodigen
9
226 (alkil-dimetil-benzil-ammóniumklorid).
A megfelelõ szárítási módszert mindig a tárgy állapo-
ta és jellege alapján döntsük el. A selymeket és damaszto-
kat üveglapon tanácsos szárítani, színoldalukkal lefelé.
Ezzel a módszerrel elkerülhetõ a vasalás, ami szintén
gyengíti a textíliát.
A hímzéseket és csipkéket polipropilén fóliával borí-
tott Hungarocell10 lapon, nem rozsdásodó rovartûkkel ki-
tûzve száríthatjuk. A viseleteket az eredeti formához iga-
zodva kitömjük polipropilén fóliával borított papírvattá-
val. Így szárítva szintén elkerülhetjük a vasalást.
A néprajzi textíliák megõrzésénél arra kell töreked-
nünk, hogy a tárgyon a legkisebb beavatkozást végezzük:
tehát csak a legszükségesebb javításokat, pótlásokat,
hiszen célunk az adott állapot konzerválása. Ezt a meg-
gyengült részek alátámasztásával, a szélek lefogó öltéssel
történõ rögzítésével érhetjük el. A tárgyat varrókonzer-
válással, ragasztással, vagy a kettõ kombinálásával rögzít-
hetjük az alátámasztó textilhez. A ragasztást csak a leg-
7 Gyártja: Clariant GmbH, forgalmazza: Clariant Hungaria Kft,
1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út
8 Gyártó, forgalmazó: ld. 7. jegyz.
végsõ esetben alkalmazzuk, mivel ez visszafordíthatatlan
folyamat, a ragasztóanyag nehezen, vagy egyáltalán nem
távolítható el a textilrostok közül. Csak törött, varrhatat-
lan selymeknél alkalmazzuk.
Varrókonzerválásnál az elõzõleg megfelelõ színre szí-
nezett alátámasztó textilt és a mûtárgyat üveglappal fe-
dett asztalon, száliránynak megfelelõen egymásra fektet-
jük, a széleiket lesúlyozzuk, hogy ne tudjanak elmozdul-
ni, majd a két anyagot csúsztatott fércelõ öltéssel,
középtõl kifelé haladva összevarrjuk. Az egyenlõ távol-
ságban elhelyezkedõ öltéssorok biztosítják az egyenletes
súlyelosztást. A szakadások lebegõ lánc- és vetülékfona-
lait átfogó öltéssekkel rögzítjük az alátámasztó textilhez.
A varráshoz vékony, görbe tût használjunk, ez kevésbé
roncsolja az anyagot. Hogy megfelelõen „láthatatlan” le-
gyen a varrásunk, a legtöbb esetben színezett selyemszál-
lal varrunk, de – mûszál kivételével – lehet más, az erede-
ti textíliához hasonló, vékony szál is. Erre nincs pontos re-
cept, ezt mindig az adott tárgy jellege dönti el.
Kiállítási szempontok
A legkörültekintõbben tárolt, konzervált, restaurált
tárgy is rövid idõ alatt jóvátehetetlen károkat szenved-
het, ha – kiállításba kerülve – nem biztosítjuk számára
a megfelelõ körülményeket.
A textíliákat legcélszerûbb alátámasztva, azaz fektet-
ve kiállítani. Ha erre nincs lehetõség, akkor törekedjünk
arra, hogy csökkentsük a felfüggesztett textíliák súlyát
a legjobb súlyelosztással. Ez történhet például sík texti-
leknél tépõzár felvarrásával, vagy viseleteknél úgy, hogy
egy nehezebb szoknyára kantárt készítünk és a bábu vál-
lára annak segítségével függesztjük fel. Ne szögeljük, ra-
gasszuk, ne gyûrjük a kiállított textiltárgyakat és csak por-
mentes vitrinekben állítsuk ki õket (9–10 kép).
Nem minden esetben kell az eredeti tárgyat kiállítani,
az értékesebb textilekrõl készítsünk inkább rekonstrukci-
ót. Állandó kiállításban a viseleteket célszerû idõnként
kicserélni, mert a több éves kiállítás idõtartama alatt
anyaguk sokat öregedhet.
A nõi viseletek kiállításánál gyakori probléma, hogy
a bábukon a szoknyák nem állnak olyan szépen, mint ha
keményítve lennének. Ezt a hatást elérhetjük elõre elké-
szített farpárnák alkalmazásával. Ezeket a párnákat mo-
sott vászonba varrt vatelinból készíthetjük.
A kiállítási vitrinek belsõ megvilágítása sem lehet
több 50 luxnál. A vitrineknél alkalmazhatunk ki- és be-
kapcsolható világítást is, hogy ne érje indokolatlanul
fény a textíliát.
Végezetül, még egyszer felhívjuk a kollégák figyelmét
a megelõzõ konzerválásra, amely csoportmunka, közös,
tárgyközpontú gondolkodást és gondoskodást igényel
a mûtárgymegõrzés körülményeinek javítása érdekében.
9 Gyártja: Farbwerke Hoechst AG , forgalmazza: Clariant Hungaria
Kft, 1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 12.
10 Szigetelõanyagokat forgalmazó üzletekben kapható
61
IRODALOM

BÁTKY Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésé-

re. Budapest, 1992.
JÁRÓ Márta: Megelõzõ konzerválás múzeumi kiállításokon és
raktárakban. In: Isis. Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek
1. Szerk. Kovács P. Haáz Rezsõ Alapítvány, Székelyudvar-
hely, 2001. 9–19.
Standard in the museum care of costume and textile collecti-
ons. Museum & Galerie Comission. London, 1998.
RÁDULY Emil: A váci Fehérek temploma kriptafeltárása, Mû-
tárgyvédelem 26/1997. Magyar Nemzeti Múzeum, Szerk.
Török K. Budapest, 1999. 21–27. o.
TÍMÁRNÉ Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása. In: Mû-
tárgyvédelem 21. Magyar Nemzeti Múzeum, Szerk. Török
K. Budapest, 1992. 153–192. o
TÍMÁRNÉ Balázsy Ágnes: Mûtárgyak szerves anyagainak fel-
építése és lebomlása. Magyar Nemzeti Múzeum, 1993.
V. EMBER Mária: Régi textíliák. Budapest, 1980.

Újvári Mária
Textilrestaurátor
Tragor Ignác Múzeum
2600 Vác Pf.180
Telefon: 00–36–27–500–757
E-mail: ujavarimari@vipmail.hu

62