KÖRNYEZETI NEVELÉS MÓDSZERTANA II.

TO0209

Módszertár - kelléktár

Budapest, Óvodapedagógia II. évfolyam nappali tagozat

Szőlőskert Református Óvoda

Készítették : Antal Melinda, Doktor Bettina, Horváth Helga,

Kiss Zsanett, Kovács Helga, Küzmös Cintia, Szőke Natália,
Tóth Ráhel Viktória

1
 MÓDSZERTÁR-
KELLÉKTÁR/
Mesterségek hete
Készítette:

Antal Melinda ( RWHHE3 ) - érdekességek

Doktor Bettina ( QM48VW ) – 1-2 mondat tárgycsoportról, mesék,

érdekességek, játék

Horváth Helga ( IW3K35 ) – mondókák, énekek, kézműves

Kiss Zsanett ( YFM75T ) – képzőművészeti alkotások, mesék, versek,

kézműves

Kovács Helga ( EWGM3Z ) – mozgás, játék, dráma, 1-2 mondat a

tárgycsoportról

Küzmös Cintia ( B3PWYZ ) – versek, rejtvények, kézműves

Szőke Natália ( YZI4BP ) – mesék, kézműves

Tóth Ráhel Viktória ( U3O26X ) – bemutató készítése

2
Bevezetés
Hazánk tárgyi kultúrája (Küzmös Cintia)
Magyarország bővelkedik a múltban oly sokat használt eszközökkel, melyeket a mai kor embere
csupán poros padlásokból, letűnt emlékekből idézhet fel. Számos olyan tárgy létezik a régmúltból,
melynek fogalma, használata ismeretlen, vagy alig ismert a huszadik század gyermekének. Mi
azonban, szeretnénk ezen változtatni. Hiszen nem mehetünk el szó nélkül népünk hagyománya
mellett. Igenis tudnunk kell, honnan jöttünk, mert csak így vallhatjuk magunkat igaz, magyar
embernek. Tisztelnünk kell népünk kultúráját, hagyományát, és majd gyermekeinknek, unokáinknak
tovább kell adnunk az ismereteinket, a tudásunkat, miként majd ők is továbbadják az ő utódaiknak.
Így a magyar nép tradíciói generációról generációra szállhatnak az évek során. Határt nem ismerve
léphetnek majd egy új világba.

Beadandónkban egy projekttervet állítottunk össze, mely középső/nagycsoportos óvodásoknak

készült. Koncepciónk a „Mesterségek hete” címet viseli. A hét folyamán különböző
tevékenységekben, játékokban vehetnek részt a gyerekek, amik a régi, magyar mesterségeket
hivatottak bemutatni. Hiszen a mai gyerekeknek is tudniuk kell, hogy a nagyszüleik, dédszüleik nem
kaptak meg mindent a boltokban. Különböző mesterségekre specializálódott emberek készítették el a
különböző tárgyakat. Ezeket a tárgykészítő mestereket, és tárgyaikat mutatjuk be a gyerekeknek.

A külső világ tevékeny megismerése keretein belül a szülőket megkérnénk, hogy különböző, régen
használatos tárgyakat hozzanak be az óvodába. Majd ezekből egy kis kiállítást alakítanánk ki, így a
gyerekek felfedezhetik, akár kézbe is vehetik, az idősekben már nosztalgiát idéző eszközöket.
Kézműves programokkal is színesítenénk az óvodáskorúak elfoglaltságát, miközben hagyományőrző
zenéket játszanánk le a háttérben, az alkotó munka elmélyítése érdekében. A kisgyermek elsődleges
tevékenységét, a játékot sem hagynánk ki a színes programokat ígérő tervezetből. Kinti, illetve benti
mulatságokkal is készülnénk, a szórakozni kívánó apróságoknak. Meséket mondanánk nekik, vagy épp
1-1 rövid verset tanítanánk nekik. Ének-zene foglalkozás keretein belül mondókákat, énekes
játékokat tanítanánk, énekelnénk velük, vagy éppen zenehallgatás keretében a nehezebb
népdalokból adnánk elő nekik néhányat. A hét folyamán szeretnénk, ha a gyermekeket áthatná a
hazánk iránt érzett szeretet, valamint a népünk iránti tisztelet. A fő hangsúlyt kifejezetten a régi,
magyar tárgyakra fektetnénk. Kik, mikor, hol, miért, hogyan használták őket, különböző
érdekességeket mesélnénk nekik róluk. A projekt végén drámajátékot mutathatnánk be a szülőknek.

Számtalan régi, még ma is művelt mesterség tarkítja népünk munkaerőpiacát. Sajnos ezek nagy része
már nem igen kedveltek a fiatalok körében. Ez által, nem fog tudni öröklődni a hagyomány, melyet
évszázadok óta ránk hagytak elődeink. Ezért is készítettük ezt a projektet, hogy ösztönözzük
szaktársainkat, embertársainkat egy hagyománytisztelő nép kimunkálására.

Projektünk megszervezése közben rá kellett jönnünk, hogy a gondoltál jóval több ősi szakma létezik,
így kénytelenek voltunk szortírozni közülük. Javarészt próbáltunk olyanokat választani, amik nem oly
idegenek a fiatalok számára sem.

3
Néhány bemutatásra szánt tárgy: (Kiss Zsanett, Szőke Natália)

4
 1.) Ruhák (csizma, szűr, bocskor,
bunda, párta)
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Doktor Bettina)
Az emberi öltözet a legrégibb időtől kezdve nem csupán védte a beleöltözőt, hanem díszítette is és
kifejezte társadalmi helyzetét. Az elmúlt évszázadok etnográfusok által vizsgált népviseletei ebben az
értelemben kifejezték a társadalom paraszti, falusias rétegeihez való tartozást.
A népviselet elemei, öltözetdarabok: Ide tartozik a vászonból készített ing, gatya és a nadrág, pendely,
szoknya, kötényfélék, övek, a juh szőrös bőréből készített elejbőr, kacagány, bőrmellények,
ködmönök, subák, bundák, nadrágok, a gyapjúszövetből készített szűr, zeke, daróc, nadrág. A teljes
öltözethez hozzátartoznak még: a fejrevalók (kalap, süveg, báránybőr sipka, koszorú, párta, főkötők,
fejkendők), a kendők, a lábbelik, valamint az ékszerek, kalapdíszek, szalagok.
Az öltözetdarabokból úgy lesz viselet, hogy a helyi kívánalmak szerint kiválasztott darabokat
meghatározott rendben felöltik. E viseleteket a közönség általában egy-egy helység, táj jellemzésére
kiválasztott képekből ismeri. Egy ilyen rajz, fotó vagy festmény azonban az adott társadalom
öltözködésének csak egy-egy pillanatnyi, különböző esetlegességektől függő megvalósulását rögzíti.
Maga a viselet több ennél: azoknak a szabályoknak, „ajánlásoknak” teljes rendszerével jellemezhető,
amely szerint a helyi társadalom különböző tagjai, különböző alkalmakra öltözetüket összeállítják.1

2. Képzőművészeti alkotás kép (Kiss Zsanett)

1. ábra Hornok Magdolna: A tímár 2

1
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-22.html
2
http://www.tolnaart.hu/hornokm/index.htm

5
 3. Mondókák (Horváth Helga)
1. ÉnÓ. 39. - kiolvasó
Jákobnak volt hat fia, Mind a hat csizmadia;
Simi, Samu, Sámuel, Dini, Dani, Dániel!3

2. ÉnÓ. 6. - kiolvasó
Azért varrták a csizmát, Hogy táncoljunk benne;
Ha rongyos is, ha foltos is, Illik a tánc benne.
Hej, guci, galaguci, Kiguba!4

4. Énekek (Horváth Helga)

1. Jaj, pártám, jaj, pártám,

Gyöngyösi koszorúm.
2. Gyöngyösi koszorúm,
Gyöngyvel rakott pártám.

3
FORRAI Katalin: Ének az óvodában. Bp.: Móra Könyvkiadó, 2016. 148. p. (a továbbiakban FORRAI, 2016.)
4
FORRAI, 2016. 136. p.
5
http://csemadok.sk/nepzenei-adatbazis/jaj-partam-jaj-partam-2/

6
6

6
FORRAI, 2016. 264. p.
7
FORRAI, 2016. 188. p.

7
 8

5. Versek
Nyulász Péter: Csizmavers (Küzmös Cintia)

Csiz tegnap és csiz holnap.

Pici lábak iszkolnak.
Nem is máskor, hanem ma,
csattog rajtuk a csizma.9

Kányádi Sándor: Aki fázik (Kiss Zsanett)

Aki fázik, vacogjon,

fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
nyakig érő csizmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára –
mindjárt megmelegszik. 10

8
A bundának nincs gallérja - http://falovacska.hu/falovacska_muzsika_hirek/a-bundanak-nincs-gallerja/
9
https://egyszervolt.hu/vers/csizmavers.html

10
LOVÁSZ Andrea (szerk.): Válogatós – Óvodások verses kalendáriuma hétköznapokra és ünnepekre.
Szentendre: Cerkabella Könyvkiadó 2016. 14. p. (a továbbiakban: LOVÁSZ, 2016.)

8
Weöres Sándor: Vásár (részletek) (Kiss Zsanett)

Van-e csizma eladó,

Hóba-sárba mindig jó?
Van kiscsizma eladó, szép varrás a szárán,
Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.

Van-e ködmön eladó,

Szélbe-fagyba mindig jó?
Van kisködmön eladó, szép hímzés a vállán,
Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám. 11

6. Mesék

Az együgyű csizmadia mint csodadoktor (Kiss Zsanett)

Volt egyszer egy együgyű, szegény csizmadia. Szegény feje erősen habókás volt, de azért jó
mesterember volt. Egyszer a felesége nagyon beteg lett, a feje fájt. Próbált a csizmadia ott a falun
mindenféle ráolvasást, de a felesége csak nem gyógyult meg. Abban az időben vidéken még nemigen
voltak doktorok. Az együgyű csizmadia csak hallomásból tudta, hogy van doktor is, valahol a
fővárosban, mégpedig olyan doktor, aki mindent meg tud gyógyítani. Elment hát a fővárosba, elment
ahhoz a doktorhoz, mégpedig ő egyedül, nem vitte a feleségét. Azt sem tudta, hogy az orvos
megvizsgálja a beteget. A doktornál sokan voltak, a váróteremben kellett állni sokat. Mikor a
csizmadiára került a sor, az a maga együgyűségében kucsmában akart bemenni a doktor elé, mert azt
sem tudta, hogy levegye-e a kucsmáját. Az ajtóban álló ember csak az utolsó pillanatban vette észre,
hogy valaki kucsmában akar a doktor elé állni, ezért nagy hirtelen az együgyű csizmadia fejéhez
kapott, de úgy, hogy véletlenül akkorát ütött a csizmadia fejére, hogy annak leperdült a kucsmája. Így
jutott be az együgyű csizmadia az orvoshoz. Azt hitte, itt ez a szokás.
Kérdi tőle a doktor:
– Mi a baj?
– Doktor úr, az a baj, hogy a feleségem nagyon beteg, gyógyítsa meg! Hogy egy recept?
– A felesége a beteg? Akkor miért nem ő jött ide?
– Mert beteg! Nehezen jár!
– S maga jött el helyette? Miért?
– Mert én jól tudok járni – mondta a csizmadia. – Adja csak ide nekem a receptet!
A doktor azonban így nem akart receptet adni. Elküldte az együgyű csizmadiát.
Az együgyű csizmadia közben jól körülnézett, hogy miért is doktor ez a doktor, és mi az az
egész doktorság. Látta, hogy a doktor fogasán van egy magas, hegyes kalap. A szobában meg sok a
könyv, sok papír van az asztalon. Egy embere meg az ajtóban áll, csupán azért, hogy aki bemegy,
annak üssön egyet a fejére – így hitte, mert hát ő kapott egyet. Ezt mind jól megjegyezte magának.
Kívülről is megmérte a doktor házát. A kapu mellett tábla, rajta a doktor neve, meg deák nyelven
valami, amiről csak gondolni lehet, azt jelenti, hogy ez az orvos mindent meg tud gyógyítani. Ahogy

11
WEÖRES Sándor: Bóbita. Bp.: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1995. 54-55. p. (a továbbiakban: WEÖRES, 1995.)

9
így áll, jön ki a doktortól egy ember, kezében egy papír, a recept. Megkérdi az együgyű csizmadia az
embert, mit fizetett érte.
– Öt forintot.
– Nem adná el kéz alatt?
– Ezt nem lehet eladni – mondja az ember.
– Akkor mutassa!
Megmutatja az ember a cédulát, rajta csupa ákombákom. Fog egy darab papirost a csizmadia,
rárajzolja, hogy „Recept”, s rámásolja azt az ákombákomot, ahogy tudta. Aztán elment a patikába,
kiváltani az orvosságot. A patikus nem tudta elolvasni az irkafirkát, de volt neki egy üveg ecetes vize;
az olyan olvashatatlan receptekre abból szokott mérni. Mikor a csizmadia hazaért, adott a
feleségének az orvosságból. Az meg is gyógyult attól már másnapra. – No – mondja a feleségének az
együgyű csizmadia –, látod, használt az orvosság! Tudod, mi az ára egy ilyen receptnek? Öt forint!
Nálunk úgysincsen doktor; én jól megnéztem, mi az a doktorság. Jó foglalkozás az, jobban ereszt,
mint a csizmadiaság. Tudd meg, hogy én is doktor leszek! A felesége eszesebb volt valamivel az
együgyű csizmadiánál, összeszidta az emberét nagy mérgesen.
– Te lennél doktor?! Még írni se tudsz! El tudod gondolni, mennyit tanulhatnak azok a
doktorok, amíg doktorok lesznek! Hajaj! De a csizmadia azt felelte, hogy az is csak mesterség, s mivel
pedig ő jó mesterember, alaposan, jól megnézte, s így jól is tudja, mi az orvosi mesterség. S máris
azon törte a fejét, mit csináljon, hogy elég pénze legyen az orvosi mesterség megkezdéséhez. Mert
ha pénze lenne, a pénzzel a városban kibérelne egy házat, megvenné azt az orvosnál látott hegyes
kalapot, venne receptnek való cédulákat, meg ceruzát, meg asztalt, könyvet, széket, mindent, ami
kell. De hogyan szerezzen pénzt? Nekifogott, csinált egy pár csizmát. Összeszedte minden tudását,
úgyhogy nagyon szép csizmát csinált. Betette a csizmát a tarisznyába, a tarisznyát a vállára vetette, s
elindult egyenest a királyhoz. Gondolta, ha a csizmát fölkínálja a királynak, a király majd jól megfizeti
az ajándékot. Mikor a palota elé, a kapuhoz ért, hát a kapus nem engedte be, hanem megkérdezte,
hogy mit visz, mit akar a királynál. Az együgyű csizmadia megmondta, hogy ő ez meg ez a csizmadia,
meg hogy csinált egy pár gyönyörű csizmát ajándékba a királynak. Jutalmat remél érte. – No – azt
mondja a kapus –, beengedlek. De csak úgy, ha az ajándéknak a felét nekem adod. A csizmadia mit
tehetett – a kapusnak ígérte a felét az ajándéknak. Mikor odaért a király ajtajához, ott meg egy másik
ajtónálló tartotta fenn. Az se akarta beengedni! De amikor kitudta, hogy mit is akar azzal a csizmával,
megszelídült, azt mondta: – Beengedlek, ha az ajándék felét nekem adod! Szegény együgyű
csizmadia, mit tehetett, odaígérte a második felét is az ajándéknak. Erre bement az ajtós,
bejelentette, hogy egy szegény csizmadia szeretne a királlyal beszélni. Aztán kinyitották előre az ajtót,
beléphetett.– Mit akarsz velem, te szegény ember? – kérdezte a király. Elővette a csizmadia a
csizmát, s azt mondta:– Felséges uram! Egy pár csizmát hoztam magának ajándékba. Elvette a király a
csizmákat, felpróbálta; mindjárt nagyon megszerette, olyan szép volt, úgy illett rá. Azt mondta: – Ez
csizma! Megér ez nekem egy tál aranyat is. Mindjárt kiméretem. De a csizmadia azt mondja a
királynak:– Felséges uram! Nem kell nekem a tál arany. Hanem méressen ki nekem inkább száz szál
vesszőt a hátamra. Csodálkozott ezen a király. De hát a kívánság – kívánság! Küldött a vesszőkért meg
a vesszőző padért. Amikor behozták a vesszőket meg a derest, azt mondotta a csizmadia, hogy hívják
be a kapunállót is, mert az első ötven vessző annak jár. Jött a kapunálló.
– Akarod a fele ajándékot? – kérdezte a csizmadia.
– Már hogyne akarnám! – felelte a kapunálló.
– Adjátok ki neki! – mondta nevetve a király.
A szolgák lekapták a kapunállót, kimérték neki becsületesen a száz vessző felét. Alig ért ez ki,
hívatták be az ajtónállót. Így járt az ajtónálló is: az is vállalta, az is megkapta a részét. A királynak
annyira megtetszett ez a nem is olyan együgyű csizmadia, hogy két tál aranyat adott neki. Azzal a
csizmadia haza is indult. Otthon elment a legközelebbi városba, kibérelt egy házat, vett egy asztalt,
egy hegyes kalapot, cédulákat, ceruzát, könyveket, széket. Odavitte a feleségét, kiíratta a házra, hogy
itt olyan doktor lakik, aki mindent meg tud gyógyítani. Odafogadott az ajtajához egy jó erős embert,
hogy aki majd bemegy hozzá, annak üssön a fejére. Úgy volt vele is, így akart csinálni ő is. Akadt is
betege hamarosan! A csizmadia csak írta a receptekre az ákombákomot, ahogy arra az ő receptjére

10
emlékezett. Mondta a betegeknek, hogy vigyék a patikába, csináltassák meg, s ahányan isznak belőle,
mind megjavulnak. Mindenkivel fizettetett öt forintot. A városban volt egy patika, ott két fiatal
legény árulta az orvosságot. Ezek nézték-nézték a csizmadia receptjét, persze nem tudták elolvasni.
De szégyellték a doktornak visszaküldeni, inkább minden beteget megkérdeztek, hogy mije fáj, s úgy
adtak orvosságot, amit ők gondoltak. Így jó szerencséje volt a doktornak. Az a híre támadt s terjedt
aztán mind erősebben, hogy igazán mindentudó. Mentek a betegek; volt, aki meggyógyult, volt, aki
nem gyógyult meg, mint általában a beteg. Egyszóval az együgyű csizmadiából mindentudó híresség
lett. Volt a városban egy nagy úr, egy gróf, aki nagyon szerette a szép lovakat. Egyszer egy éjjel
ellopták a tolvajok a legszebb két lovát. Keresték mindenfelé, de sehol sem találták meg. Akkor
előhívatta a gróf a kocsisát, s azt mondta neki nagy mérgesen, hogy ha három nap alatt meg nem
találja a lovakat, akkor törvény elé állítja s fejét véteti! Járt a szegény kocsis mindenfelé, egyik nap,
másik nap kereste, de sehogy sem akadt a lovak nyomára. Harmadik nap már nem is ment ki a
boldogtalan kocsis a mezőre keresni, hanem nagy búsan csak benn sétált a városban, alá-fel az utcán.
Egyszer, amint ment, meglátta azt a feliratot, hogy itt olyan doktor lakik, aki mindent tud! Gondolja
magában a szegény kocsis, nekem úgyis a fejemet veszik, megpróbálom, bemegyek ehhez is, talán ez
tud valamit a lovakról. Amikor bement, állnia kellett a váróteremben egy fél óráig, mint már ilyen
nagy helyen szokás. Az sem volt éppen semmi neki. Amikor pedig belépett az orvoshoz az ajtón,
akkora ütést kapott, hogy majd elszédült tőle. – No, mi baj van? – kérdi a doktor. Látta, hogy milyen
szomorú a szegény kocsis. Alig állt a lábán a sok járástól, virrasztástól. – A baj, az én nagy bajom az –
mondja –, elvesztettem a lovakat! Holnap reggel elveszik a fejemet is. Talán maga tud valamit
segíteni?– Én mindent tudok – mondja a csizmadia oda se figyelve –, adok is rögvest egy receptet.
Menj vele a patikába, aztán idd meg az orvosságot. Ettől mindjárt elmúlik a te bajod; mert ettől
minden baj elmúlik! Nem nagyon hitte a szegény kocsis, de csak megfizetett mindent, s elment a
patikába. Ott a patikusok látták, hogy a kocsis alighogy áll a lábán a nagy álmosságtól. Azt persze nem
tudták, hogy azért, mert már nagyon sokat járt s virrasztott. Hát adtak neki jó ébresztő port. Azt
mindjárt be is vette a kocsis. De azért egy darabig azután is álmos volt nagyon. Félt, hogy még az a
szégyen éri, hogy itt a városban dől le s alszik el. Ment hát a város szélére, mert tudta, hogy ott
elhagyott pincék vannak. Éppen hogy elért az egyik pincéig, lefeküdt, aludni akart. De csak nem jött
álom a szemére. Éjszaka lett. Egyszerre csak valahol az éjszakai nagy csendben nyerítést hall! Az
ébresztő por úgy megélesítette a hallását, hogy rögtön megismerte, az ő lovai nyerítettek! Erre ő is
nyerített egyet. A lovai is megismerték a hangját, visszanyerítettek neki. No, erre már kezdett múlni a
kocsis baja. Kiáltott a lovainak:– Várjatok, lovaim, mindjárt kihozlak benneteket, csak még egy kis
orvosságot veszek be. – Bevett még egy kis ébresztő port, ettől a szaglása is olyan éles lett, akár a
kutyáé. Szag után megtalálta a lovakat. Aztán már hajtotta is őket vidáman, baj-bánat nélkül haza a
gazdájához, nagy örömmel. A gróf is örvendezett. Kérdezte, hogy találta meg a lovakat. A kocsis
mindent elmondott neki, hogy miképpen történt. Csodálkozott a gróf, hogy milyen nagy okos doktor
van a városban. Még ajándékot is küldött a csizmadiának. Így telt-múlt az idő, a csizmadiának
mindenben szerencséje volt. Amíg egyszer csak országos baj nem támadt! Udvari emberek jöttek
hozzá, a csodadoktor csizmadiához. Elmondták neki, hogy a király udvarában történt baj, mégpedig
nagy. A királylánynak elveszett a drága aranygyűrűje, éppen amikor menyasszonynak öltöztették.
Vegye hát elő a mindentudó ember minden eszét és minden szerszámját, és jöjjön azonnal a király
elé. A szegény csizmadia megijedt, nem akart menni, de hát menni kellett. A király palotája előtt
muzsikával álltak elébe, virágot szórtak az útjába, úgy fogadták, mint híres-neves nagy embert.
Kérdezte a király tőle:– Mindentudó vagy? Meg tudod-e találni a gyűrűt? Ha nem, készülj a halálra!
Mit mondhatott a szegény csodadoktor? Azt mondta:– Meg én, felséges királyom – legalábbis
megpróbálom! Adasson nekem külön szobát három napra, s mindenféle ételt-italt. Külön szakács
szolgáljon ki! Pedig dehogy hitte, hogy megtalálhatja azt a gyűrűt. Már a szerencséjében sem bízott.
Úgy számított magában, hogy ezen a három napon legalább jól él, hiszen úgyis karóba kerül a feje.
Harmadnapra még a feleségét is elhozatta; ha már meg kell halnia, utoljára legyen együtt vele. Mikor
megérkezett az asszony, leültek az asztalhoz, várták az utolsó vacsorát, és beszélgettek. Szegény
csodadoktor már az emberek butaságában sem bízott. Az első szakács aközben bevitte az ételt. – No,
látod, ez az első. De ebben sem bízhatunk – mondja a csodadoktor a feleségének. Úgy gondolta, hogy

11
az az első a három szakács közül. De a szakács rögtön elkezdett ám reszketni. Alig talált ki a szobából.
Mindjárt ment a másik két szakácshoz, elmondta nekik, hogy mit mondott a csodadoktor. A másik
szakács már be sem akart menni a szobába! De hát muszáj volt neki. – No, nézd, feleségem, ez meg a
második. Ebben sem bízhatunk – mondta a csodadoktor. A második szakács még a falnál is fehérebb
lett. A harmadik szakács már tudta, hogy végük van. De hát muszáj volt bevinni az ételt. Azt mondja a
doktor: – No, látod, feleségem, ez a harmadik. Ebben sem bízhatunk. Erre a szakács rögtön térdre
esett előtte, elővette a gyűrűt, s azt mondta:– Jaj, mindentudó csodadoktor úr, mentsen meg
bennünket! Itt a gyűrű, mi loptuk el! Kegyelem szegény fejünknek! Mind a hárman adunk még egy-
egy erszény aranyat is. Megörült erre a csodadoktor nagyon, s kegyelmet adott. Azt mondta a
főszakácsnak, fogjon meg egy pulykát, a gyűrűt nyelesse le vele, de jól vigyázzon, el ne tévessze,
melyik pulykával csinálta. Reggel muzsika szólott a doktor ajtajánál. De ekkorra már a hóhér is
felkészült. Nem volt más választás, vagy a gyűrű – vagy a halál. De a csizmadia csodadoktor nagyon
kevélyen állott a királyi ház népe elé. Ezt mondta:– Álljanak elébem mind a vendégek: asszony,
ember, minden! Mikor mind ott voltak, így szólt:– Felséges uram, a gyűrűt keresem. De itt embernél
nincs a gyűrű. Vezessék ide az állatokat! Odavittek elébe minden állatot, ami csak volt a király
udvarában. Legutoljára vitték a pulykákat. De a főszakács mindig ott állt a doktor mellett. S megsúgta
neki, hogy melyik pulykában van a gyűrű. – No, nézzétek – kiáltott a doktor. – Felséges uram, ez a
pulyka a tolvaj. Fogjátok meg rögtön! Most már aztán hamar előkerült a gyűrű. Csodálkozott is
mindenki a csodadoktor nagy tudásán. Hányták rá a virágot, mindent. A király meg egy hintót adott
neki ajándékba. Hogy azon menjen haza. Örült a szegény csizmadia, hogy így elvihette az irháját.
Azután mindjárt azon gondolkodott, kérdezte a feleségét is, hogyan szabaduljon meg a doktorságtól.
A felesége okosabb volt nála, kitalálta:– Mikor hazaérünk, meggyújtjuk a házat, amiben lakunk. Mikor
javában ég a ház, akkor te mindenki szeme láttára be akarsz majd ugrani a tűzbe, hogy jaj, odaég
minden tudós könyved. De én majd nem engedem, így aztán megszabadulunk az átkos papíroktól,
receptektől, az egész mesterségtől. Hazaértek, úgy is tettek. Utána aztán visszament az ember a
csizmadia mesterséghez. S máig is csinálja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb csizmákat.12

A mindent járó malmocska (Szőke Natália)

Volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, volt egy
szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több.
Na, gyerek, az volt elég, de bezzeg nem volt harapnivaló. Két kicsi ökröcskéje, akkora, hogy alig
látszottak ki a földből: ez volt a szegény ember gazdasága, egyebe nem volt a föld kerekségén.
Sokat tűnődött, sokat búcsálódott a szegény ember a feleségével, hogy azt a sok gyereket hogy
tudják eltartani.
Bú volt éjjelük, bú volt nappaluk. Megpróbáltak mindent, semmihez sem volt szerencséjük. Hej, mert
a szegény embernek szegény a szerencséje is!
Azt mondja egyszer a szegény ember:
- Feleség, elmegyek ezekkel a haszontalan ökröcskékkel az erdőbe, hátha az Isten mutat valamit.
Befogta az ökröcskéket egy kis szekerecskébe, s elment az erdőbe.
Amint ott száraz ágat gyűjtögetett, s rakosgatta a szekerecskére, mit látnak szemei! Egy szép
tisztáson játszadozik két szép úri gyermek, egy fiú s egy leányka.
Odamegy a gyermekekhez, szóba ereszkedik velük, s megtudja tőlük, hogy a leányka a
napjötti* királynak a leánykája, a fiú pedig a napmenti* királynak a fia.
Mert úgy tudjátok meg, hogy éppen ezen a tisztáson volt a határa a napjötti s a napmenti országnak.
Amint beszélgetnek egymással, meglátják a gyermekek a két ökröcskét, s a királyúrfinak úgy
megtetszettek a szetemnyi állatocskák, hogy mindjárt rászegült* a szegény emberre, s nem hagyott
neki békét, amíg az ökröcskéket el nem adta.

12
ILLYÉS Gyula: Hetvenhét magyar népmese. Bp.: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1979. 50-56. p. (a
továbbiakban: ILLYÉS: 1979.).

12
Nem akarta a szegény ember semmiképpen az ökröcskéket eladni, de addig beszélt a gyermek, hogy
így, hogy úgy megfizeti az édesapja, hogy a szegény ember megvált az ökröcskéktől. Azt mondta a
királyúrfi:
- Csak ne búsuljon, bátyámuram! Adja ide az ökröcskéket, holnap aztán jöjjön el az édesapámhoz, s ő
majd becsületesen megfizeti az árát.
Hát jól van, a királyúrfi elhajtja az ökröcskéket. A szegény ember pedig jól megrakja száraz ággal-
boggal a szekerecskét, s hazahúzta nagy kínlódva.
Hiszen volt otthon haddelhadd! Sírt a szegény asszony mérgében, szitkozódott, hogy ez a két kicsi
ökröcskéjük volt, s ebből is kifogyasztá az ura nagy bolondul. Most már elmehetnek világgá ezzel a
sok rongyos gyermekkel, nincs semmijük a föld kerekén.
Eleget vigasztalta a szegény ember a feleségét, hogy ne békétlenkedjék. Hiszen jó helyre adta az
ökröcskéket, bizonyosan jó árát is kapja. Sanyarú sorsuk talán jóra is fordul ezzel a vásárral. Hiszen
akárcsak a fekete földnek beszélt volna. Nem volt otthon maradása a szegény embernek. Még aznap
indult a napmenti király udvarába.
Áldott szerencséjére, nem volt messze a király udvara. Másnap reggel már oda is ért.
Hát amint bemegy az udvarra, ott van a királyúrfi, játszik a két kis ökröcskével. Hajtja: csá, Rendes,
Virág, hi elé, hóha-hó! Ahogy éppen a szántó-vető emberektől hallotta.
De ahogy meglátta a szegény embert a királyúrfi, mindjárt szaladott elejébe nagy örömmel. Megfogta
a kezét, s vezette föl a palotába.
- Jöjjön, bácsi, jöjjön! Hanem azt mondom ám kigyelmednek, hogy akármit ajánl az édesapám,
semmit egyebet el ne fogadjon, csak a mindent járó malmocskát.
Bemegy a szegény ember a királyhoz, elémondja, hogy ő volt a gazdája annak a két kis ökröcskének.
- No, hát csak kérjen kend akármit - mondá a király -, mert igazán nagy öröme van a fiamnak az
ökröcskékben.
Ott volt az asztalon a mindent járó malmocska. Olyan volt, mint egy gyermekjáték.
"No - gondolja a szegény ember magában -, szép árát kapom az ökröcskéimnek, ha ezt a malmocskát
kérem. Úgy szemlélem, hogy játék helyett játékot akar adni a királyúrficska. De hát isten neki,
fakereszt, ő már nem kíván egyebet. Hadd teljék kedve az úrficskának." Mondja is a királynak:
- Felséges királyom, én azért a két kicsi ökröcskéért semmi nagyot nem kívánhatok, adja nekem azt a
malmocskát.
Csak láttátok volna, hogy megváltozott színében a király! Mondta a szegény embernek:
- Kérj akármit! Annyi aranyat adok, amennyit elbírsz, csak ezt a malmocskát ne kívánd!
"Úgy-e - gondolta magában a szegény ember -, mégsem gyermekjáték lesz ez, ha olyan nehéz szívvel
válik meg tőle a király!"
Mondta ismét nagy alázatosan:
- Ó, felséges királyom, mit gondol, hogy azért a haszontalan ökröcskékért valami sokat érőt kívánjak.
Adja nekem ezt a malmocskát, hadd legyen, mivel játszadozzanak az én gyermekeim is.
Erősen szerette a király a fiacskáját, nem akarta hát kedvét szegni a szegény embernek. Od'adta a
malmocskát.
De mikor kiment a szegény ember, még akkor is utánakiáltott:
- Hallod-e, te szegény ember, ha megbánnád a vásárt, hozd vissza a malmocskát, szívesen adok más
egyebet helyette!
Azt mondja a királyúrficska, mikor az udvaron voltak:
- No, bácsi, igazán jól tevé, hogy nem fogadott el egyebet.
- Ó, ne mondja, királyúrfi - kesergett a szegény ember -, nem is merek hazamenni. A feleségem, mikor
hazamentem az ökröcskék nélkül, majd megevett a szájával. Hát még most, ha hazaviszem ezt a
haszontalan játékot.
- Hát én meg azt mondom kigyelmednek, hogy egyet se búsuljon, hanem menjen haza békességgel.
Tegye le a malmocskát az asztalra, s mondja neki: "Mindent járó malmocskám, járj nekem
aranypénzt, sült ételt, főtt ételt!" Meglátja kigyelmed, hogy csak úgy omlik ki belőle minden, amit
kíván. Amikor megelégelte a járását, csak annyit mondjon neki: "Mindent járó malmocskám, elég
már!" Mindjárt megáll a malmocska.

13
Hej, istenem, örült a szegény ember, nem találta helyét szertelen nagy örömében.
Megköszönte a királyúrficskának iránta való nagy szívességét. Aztán hóna alá fogta a malmocskát,
sietett hazafelé, hogy a lába is alig érte a földet.
Útközben, amint nagy sebesen igyekezett hazafelé, egyszer csak látja, hogy valami rettentő nagy
feketeség közeledik feléje. Nem tudta elgondolni, hogy mi isten csodája lehet ez. A feketeség csak
jött közelebb-közelebb, s hát Uram, Jézus, mi volt?! Egy éktelen nagy fekete kalap.
Nézi, nézi, hogy mi van a kalap alatt. Hát a kalap alatt egy ember volt.
Alig tudott szegény ember lépegetni elébb-elébb, úgy el volt gyengülve, mint az őszi légy.
Jókedve volt a szegény embernek. Kérdezi tréfásan:
- Hé, atyafi, nem szorítja fejét a kalap?
- Ne csúfolódjék velem - mondja nagy búsan az ember -, inkább adjon egy falás kenyeret, mert három
napja nem ettem!
Mondja a szegény ember:
- Én jó szívvel adnék, atyafi, de nekem sincs.
Kikotorászta minden zsebét, hadd lássa az az ember, hogy csakugyan nincs semmije.
Azám, egyszerre csak eszébe jut, hogy hiszen van neki egy csudamalma. Mindjárt megpróbálja, hogy
igazat mondott-e a királyfi. Leteszi a malmocskát a földre, s szól neki:
- Mindent járó malmocskám, járj nekem mindenféle ételt s italt!
Még ki sem mondta jóformán, zúgni, zakatolni kezd a malmocska, s hát úgy omlott belőle mindenféle
drága étel-ital, hogy a szem nem győzte belepni. Annyit őrölt egy szempillantásra, hogy elég lett
volna egy falunak. Csak akkor hagyta félbe az őrlést, mikor a szegény ember mondta:
- Mindent járó malmocskám, elég már!
Na, esznek-isznak, dúskálnak a mindenféle jóban. Cifra kedvük kerekedik. Énekelnek, táncolnak,
aztán ismét leheverednek, diskurálnak, s ahogy szóból szó kerekedik, azt mondja a nagy kalapú
ember:
- Hiszen, atyafi, ügyes portéka ez a malmocska, hanem az én kalapom se kutya. Egyet mondok, s
kettő lesz belőle: cseréljünk!
- Nem ment el a szép eszem - mondja a szegény ember -, mikor ez a malmocska eltartja az egész
nemzetségemet, míg a világ s még két nap. A kend kalapja csak madárijesztőnek jó.
- Úgy-e?! - mondja a nagy kalapú ember. - Hiszen mindjárt lát kend csudát.
Azzal leveszi fejéről a kalapot, s szól neki:
- Kalap, tüzelj!
Na hiszen, ha ott lettetek volna, láttok olyant, amilyent még soha ez életben. Puskagolyó,
kartácsgolyó, ágyúgolyó, piff-puff-paff! bumm! csak úgy repült, csak úgy ömlött ki a kalapból, éppen,
mint a záporeső.
Nem is szakadt vége, míg az ember azt nem mondta:
- Elég.
- Hiszen - mondja a szegény ember -, ez is ügyes portéka, de nekem mégsem kell, mert ettől ugyan
éhen halhatok.
Hanem a nagy kalapú ember addig beszélt, hogy ilyen s hogy olyan nagy hasznát veheti a kalapnak,
hogy a szegény embert mégis kiforgatta az eszéből, s cseréltek.
Aztán elváltak egymástól. Ez is, az is ment a maga útjára, de a szegény ember egy jó hajításnyira sem
ment, erősen megbánta a cserét. S amint közeledett a háza felé, majd felvetette a bánat s a
keserűség, hogy az Isten úgy el tudta venni az ő eszét.
Hanem, hogy a szavamat ne felejtsem, volt annak a nagy kalapú embernek egy botja is. S mikor
elváltak egymástól, azt a botot ott felejtette a földön.
A szegény ember fölvette a botot. Gondolta, jó lesz, ha valahol az úton megtámadják.
Hát amint évelődnék, búcsálódnék magában, megszólal a bot:
- Miért búsulsz, édes gazdám?
Nagyot néz a szegény ember. "Nini, hát ez a bot beszél?!"
Megint kérdi a bot:
- Miért búsulsz, édes gazdám?

14
Feleli a szegény ember:
- Búsulok az eszemért, ami nem is volt, s búsulok a malmocskáért, amit bolond fejjel elcserélék.
Abban a szempillantásban kifordult a bot a kezéből. Elsurrant valamerre, az isten tudja, merre. Elég
az, hogy egy percre, kettőre vissza is fordult, s hozta magával a mindent járó malmocskát.
Na de már most csakugyan nem volt búra oka a szegény embernek. Bezzeg hogy otthon is volt
becsülete, mikor megmutatta, hogy mit tud az ő malmocskája. De úgy meggazdagodtak, hogy
minden fia hat ökörrel járt szántóba, s még a kutyának is kalácsot vetettek kenyér helyett.
Hát telt-múlt az idő. Egyszer kint áll a kapuban a szegény ember (az ám, szegény ember!), s látja,
hogy jön az utcán egy úriember a feleségivel s a fiával gyalog. Nézi, nézi, s hát az az úriember maga a
király. Elejbük megy, köszönti illendőképpen, s kérdi:
- Ugyan bizony, felséges királyom, hová, merre mennek ilyen gyalogszerrel?
- Hej - mondja a király -, nagy bajban vagyunk! Az északi király elvette az országomat, s most
megyünk világgá, nincs itt maradásunk.
Mondja a szegény ember:
- Azért ugyan egyet se búsuljon, felséges királyom, majd segítek én a kigyelmed baján, csak tessék
beljebb kerülni az én szegény házamba.
Bemennek a házba, ott az egyszeri szegény ember jó vacsorát főzet, de olyant, hogy a király is meg a
királyné is megnyalta a száját utána.
Mikor aztán lenyugodtak a vendégek, fejibe nyomta a nagy kalapot, kezibe vette a botot, s elindult,
hogy megkeresse az északi király seregét.
Hiszen nem sokáig kellett, hogy keresse, úgy ellepték az északi király katonái a napmenti országot,
hogy ég s föld feketéllett tőlük.
Az egyszeri szegény ember kiment egy hegy tetejére, ott a kalapot letette, nekiirányította az
ellenségnek, s kiáltott:
- Kalap, tüzelj!
Elküldötte a botot is, hadd üsse a fejüket, ott nem sántulnak meg.
Hej, édes Istenem, lett egyszerre szörnyű nagy pusztulás! Még hírmondónak sem maradott az északi
király seregéből.
Azzal megfordult az egyszeri szegény ember, ment haza, s jelentette a királynak, hogy semmi baj,
mehet vissza a palotájába.
A király a szemének sem akart hinni, mikor látta azt a rettentő nagy pusztulást, hogy egy szál ellenség
nem sok, annyi sincs az országában. Megvette az egyszeri szegény embertől a kalapot meg a botot.
Adott neki temérdek kincset, de annyit, hogy hat hatökrös szekérrel egy hétig hordatták a rengeteg
sok aranyat-ezüstöt.
Azonközben fölcseperedett a királyúrfi is, s feleségül vette a napjötti királykisasszonyt.
Volt nagy dínomdánom, lakodalom. Ott is az egyszeri szegény ember járta legelöl a kállai kettőst.
Még most is járja, ha tudja. Holnap legyen a ti vendégetek!13

A csillagász, a lopó, a vadász meg a szabó (Szőke Natália)

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy szegény ember, s született négy fia. De valahogy olyan szegény
maradt, hogy nem tudott egyiküknek se örökséget adni. Azt mondta hát nekik:
– Menjetek, fiaim, próbáljatok szerencsét. Tanuljatok ki valami mesterséget.
El is indult a négy fiú, mentek, mendegéltek, míg csak el nem értek egy keresztúthoz, ami éppen
négyfelé ágazott. Ott aztán elbúcsúztak egymástól, de előbb megbeszélték, hogy négy esztendő
múlva ugyanazon a helyen találkoznak, ha meg nem halnak addig.

13
http://mek.oszk.hu/04800/04833/04833.htm#68

15
Telt-múlt az idő, a négy fiú meg szépen kitanult közben. Az elsőből csillagász lett, a másodikból lopó,
a harmadikból vadász, a legfiatalabból szabó. S a megbeszélt napon mindegyikük elindult hazafelé.
Mikor a keresztúton összetalálkoztak, mindjárt továbbindultak az édesapjukhoz, hogy jelentsék neki:
kitanulták a mesterségüket.
– Jól van, fiúk, én hiszek nektek – mondta az öreg. – De azért mégis szeretnék bizonyságot látni.
Mondd csak, fiam, te csillagász, mit látsz annak a fának a tetején? De jól nézd meg!
– Hát, látok egy fészket, egy aranymadár ül benne öt tojáson.
– Na, lopó – fordult a másikhoz az öreg –, ha tenéked ez a mesterséged, lopd el azt az öt tojást, de
úgy, hogy a madár észre ne vegye.
A lopó egyből fölmászott a fára, észrevétlenül ellopta az öt tojást, s odaadta az apjának. Az öreg meg
letette az asztalra. Mindegyik sarkára egy tojást, az ötödiket meg a közepére. S odahívta a harmadik
fiút.
– Na, fiam, te vadász, ha csakugyan ez a mesterséged, lássuk, hogyan lövöd ezt az öt tojást egy
golyóval kétfelé!
A vadász rögtön fogta a puskáját, megpróbálta – és sikerült neki. Az öreg erre is csak bólintott.
– Jól van, fiam, te is jól kitanultad a mesterséged. Hanem te, negyedik fiam, te szabó, terád vár a nagy
feladat most már! Úgy varrd össze ezt az öt tojást, hogy a fiókáknak semmi bajuk se legyen bennük.
A szabó nem sokat töprengett, fogta a tűt, és összevarta a tojásokat. De hogy sikerült-e az
összevarrás, az még nem biztos: majd ha kikelnek a fiókák, akkor tudjuk meg.
S az öreg újra odaintett a második fiának:
– Na, lopó, vidd vissza a fészekbe a tojást, hadd lássuk meg, mi lesz pár nap múlva.
Hogy mi lett? Pár nap múlva kikeltek a fiókák, de olyan hibátlanul, hogy még az anyjuk is meg volt
elégedve velük. Csak egy halvány kis piros csík volt a nyakukon: csupán ennyi nyoma maradt a szabó
öltögetésének.
Így aztán az öreg is megnyugodott végképp, hogy a négy fiú jól kitanulta a mesterségét. Most már
csak az volt hátra, hogy ne csak játszogassanak az ügyességükkel, hanem valami hasznost is
cselekedjenek.
S akkor – hogyan, hogy nem – éppen meghallották, hogy a királynak elveszett a lánya.
A csillagász rögtön kapta a messzelátóját, s nyomban meglátta a királylányt, amint a tenger kellős
közepén ül, egy sziklán. Azazhogy nem is csak ült, hanem aludt; s nem is a puszta sziklán, hanem a
hétfejű sárkány ölében.
A négy fiú tüstént jelentkezett a királynál, s kértek tőle egy erős hajót, hogy majd ők megmentik a
királylányt.
A hajót megkapták, s el is értek szerencsésen a sziklához.
Ott verte őket a hullám a nagy tenger kellős közepén, ők meg csak tanakodtak.
A vadász mind csak azon volt, hogy veszi a puskáját, és lelövi a hétfejű sárkányt, de a csillagásznak
sehogy se tetszett a dolog. Mert mi lesz, ha véletlenül a lányt éri a golyó?
– Hanem te, lopó – mondta az öccsének –, ha a tojásokat el tudtad lopni, lopd el most a lányt!
S úgy is történt. Kikötöttek a szikla aljában, a lopó lesurrant a hajóról, s még ötvenet se számoltak,
már ott volt ismét a fedélzeten, karjában az alvó királylánnyal. Aztán szélnek fordították a hajót, és
elindultak a tenger partja felé.
Csakhogy azonközben a sárkány is fölébredt ám! Kinyitotta a hét pár szemét, és látta, hogy oda a
királykisasszony! Azonnal felrepült a magasba, messze a sziget fölé, messze a hullámok fölé, és
egyszerre a hét pár szemével megpillantotta a hajót.

16
„Csak ott lehet a királykisasszony, sehol másutt!” – gondolta, és tüzes forgószélként a hajó felé
repült.
A vadász meg észrevette. Fölkapta a puskáját – süvített a golyó, és éppen jó helyre süvített: a
kegyetlen sárkány szívébe.
Az már kevésbé volt jó, hogy a sárkány irdatlan nagy teste éppen a fedélzetre zuhant le, és az iszonyú
zuhanástól ízzé-porrá ment a hajó… Alig maradt épen pár szál deszka meg árboc-csonk – azokba
kapaszkodott a négy fiú meg a királylány. S csak verte, dobálta őket a hullám.
S akkor így kiáltott fel a vadász:
– Így nem maradhatunk sokáig, mert megfagyunk csuromvizesen. Te vagy a szabó, öcskös, találj ki
valami okosat!
S a szabó azonnal munkához látott. Addig ügyeskedett a hullámok között, míg valahogy össze nem
szedte a roncsokat, jó erős öltésekkel összevarrta őket. Csakhamar újra együtt volt a hajó, ott úszott
a tengeren, ha nem is olyan büszkén, mint azelőtt, de arra mégis jó volt, hogy hazavitorlázzanak vele.
Volt is öröm aztán a királyi udvarban! Sírt az öreg király, csókolgatta az elveszett lányát, a legényektől
meg azt kérdezte:
– Most azt mondjátok meg, melyikőtök érdeme a nagyobb, ahhoz adom a lányomat feleségül.
Azt mondja erre a csillagász:
– Csakis az enyém, hiszen én láttam meg, hogy hol van, a tenger közepén, a sziklán.
Mire a lopó rögtön:
– Csakis én érdemlem meg, mert én loptam el a sárkánytól.
Mire a vadász dühösen:
– Hiába loptad el, mert ha én le nem lövöm a sárkányt, valamennyiünket fölfalt volna.
Mire a szabó még dühösebben:
– Engem illet a leány, mert ha én össze nem varrom a hajót, mind odavesztünk volna a tengerbe.
S szó szót követve, majdnem hogy összevesztek. Végül is az öreg királynak kellett igazságot tenni. S
azt mondta:
– Négyőtökhöz nem adhatom a lányomat feleségül, ezt ti is beláthatjátok. Hanem adok mind a
négyőtöknek egy-egy királyságot. Mert szép az én királykisasszony lányom, de még szebb, ha
békességben éltek.
S úgy is lett. Kaptak egy-egy királyságot, s még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.14

A bíró okos lánya (Szőke Natália)

Mint sokan tudjuk, Mátyás király járt-kelt mindenfelé. Vagy egy kis faluban sétált, a községben,
szétnézgelődött, hogy él a nép. Van egy táblafelirat a bíró házán. ITT ÉL A KÖZSÉG BÍRÓJA, AKI
MINDEN GOND NÉLKÜL ÉL. Ezt Mátyás király nagyon megfigyelte. Megnézte, felírta a bírónak a
címét.
- Na, ha minden gond nélkül élsz, akkor adok én egy kis gondot.
Ha már arra volt ilyen büszke, hogy minden gond nélkül lehet bíró. Elment haza Mátyás király.
Régen voltak ilyen vizeskorsók, kőkorsók, olyan csörgős korsók. Ki volt lyukadva az oldala egy-két
ilyen kőkorsónak. Mátyás király leküldte a bírónak, hogy foltozza be a korsó oldalát, mert ha nem,
akkor lefejezi.
Megkapja a bíró a korsót, a levelet is hozzája. Nagy gondnak, bánatnak adta a fejét. Nagyon
gondolkozott. Volt neki egy tizennyolc éves lánya. Meg merte kérdezni, hogy:

14
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00107a/meszoly00137/meszoly00137.html

17
- Édesapám, még én magát nem láttam szomorkodni soha, csak most a napokban. Mondja, mi baja
magának? Nagyon el van szomorodva.
- Minek mondjam, lányom, úgyse tudsz te ezen segíteni.
- Édesapám, hátha tudok rajta segíteni.
- Ide figyelj, édes lányom, a felséges király leküldött egy korsót, hogy foltozzam be, mert ha nem,
akkor lefejeztet.
- Ejnye, apó, ezen búslakodik annyira, ezen töri magát annyira? Csomagolja be a korsót, küldje vissza
a királynak, hogy fordítsa ki a korsót, mert minden ruhának a visszájára szoktuk a foltot tenni.
- Jól van.
El is küldte a királynak a korsót. Mátyás királynak.
- Hát ez jó, ez helyes, kifordítani nem lehet a kőkorsót.
Majd akkor a király leküldött egy malomkövet, hogy nyúzza meg a bíró a malomkövet. Akkor megint
nagy gondnak eredt a bíró úr, hogy most már lefejezi, mert egy malomkövet hogy lehessen
megnyúzni? A lány szintén megkérdezte:
- Édesapám, miért olyan szomorú megint?
- Édes lányom, már ezen aztán nem tudsz segíteni.
- Hátha, édesapám, nem lehet tudni.
- Most leküldött a felséges király egy malomkövet, hogy nyúzzam meg, mert ha nem, akkor lefejeztet.
- Hát, édesapám, ezen is gondolkodik maga?! Egész nyugodtan küldje fel a malomkövet vissza. Írja
meg a felséges királynak, hogy először engedje le a véréről, mert semmi állatot nem lehet megnyúzni,
míg el nem vágják a nyakát, le nem eresztik a vérét. Ő is először eressze le a véréről a malomkövet.
Felküldte a királyhoz a malomkövet. Akkor a király írta a bírónak, hogy menjen fel személyesen.
Felment a bíró, körülbelül arra a gondolatra, a megfelelt díjért, jutalmáért, de arra kérte a király, hogy
mondja me, ki adta a jó javaslatokat neki. Hát a bíró minden további nélkül megmondta, hogy:
- Van nekem egy tizennyolc éves lányom, az adta a javaslatot mind a két dologra.
- Jól van, bíró, helyes! Hazamegy, megmondja a lányának, hogy én üzenem, hogy jöjjön fel hozzám
Budára, se ruhába’, se meztelenül, se lóháton, se kocsin, se gyalog. Ajándékot hozzon is meg ne is.
Mert ha nem, lefejeztetem.
Persze az apa nagyon szomorúan ment haza a felséges királytól, hogy ilyen parancsot víz a lányának.
Hát, ezt nem létezik megcsinálni. Ennyi mindent sehogy se. Elmondja a bíró a lányának.
- Na, lányom, most már véged van.
- Miért, édesapám?
- Azt üzente a felséges király, hogy menjél fel hozzá Budára, de se ruhába’, se meztelen, akkor se
lóháton, se kocsin, se az úton, se az út mellett. Ajándékot vigyél is meg ne is.
- Jól van, édesapám, elmegyek. Ezen nem kell megijedni, édesapám, rendben van.
Levetkőzött a lány meztelenre. Csak a melltartó volt, semmi más. Se teljesen meztelen ne legyen
ugye, se ruhába ne legyen, hát csak a melltartó volt pont, semmi más. Semmi ruha. Fogott egy
bakkecskét, az egyik lábát rátette a bakkecskére, a másik lábával meg ment egy lábon mellette az út
szélén. Fogott egy fehér galambot, vitte a kezében. Így ment fel Budára a király eleibe.
Mikor odaért, persze meglátta a király, ilyen csoda jelenetet, hogy milyen lovagló huszár megy eleibe.
Akkor a lány:
- Felséges királyatyám, parancsolatodra megérkeztem. Nézzél meg! Az ajándék, tessék!
Kitartotta a galambot a tenyerén, a galamb elrepült. Azt mondja a király:
- Édes lányom, nagyon jól van, de inkább csak a csúnyádat dugtad volna el.
Erre a lány azt felelte:
- Felséges királyatyám, azt az Isten teremtette rám, de a mellemet én neveltem. Ezt én szégyellem,
ezért dugtam én ezt el.
Így megjutalmazta a király a lányt, ez lett a vége. 15

15
N.n.: A bíró okos lánya In. 100 magyar népmese. Pécs: Alexandra Kiadó, 2015. 86. p. (a továbbiakban 100
magyar népmese, 2015.)

18
 7. Rejtvények, találós kérdések (Küzmös Cintia)

Éjjel üres, nappal tele,

Hóban, sárban bújhatsz bele,
Orra, sarka, hosszú szára,
Sarkantyús illik a huszárra.
(csizma)16

8. Játékok

Elvesztettem zsebkendőmet (Doktor Bettina)

Kellékek: egy textil zsebkenő, keszkenő, vagy papírzsebkendő.

Előkészület: a gyerekek lazán körben ülnek.
Feladat: egy játékos a körön kívül marad, és a zsebkendővel a kezében körbejár, majd hirtelen elejti.
Közben a gyerekek az Elvesztettem zsebkendőmet kezdetű dalt éneklik.
Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte,
Annak, aki megtalálja, csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni,
Szabad az én galambomnak egy pár csókot adni.
Akinek a háta mögé esett a zsebkendő, az a gyerek felugrik, felkapja a kendőt, s futásnak ered.
Igyekszik elkapni a menekülő társát, mielőtt az egy teljes kört megtéve leülne a helyére. Ha sikerül
elfognia, változatlan felállásban folyik tovább a játék, ha nem, szerepet cserélnek.17

16
https://ovonenileszek-hu.webnode.hu/mondokak-es-versek/talalos-kerdesek/
15
http://www.zsurjatekok.hu/talalati_lista/jatekok/jatekok/elvesztettem_zsebkendomet

19
 2.) Kerámia dolgok (köcsög, korsó)
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Kovács Helga)

A népi fazekasmesterség a feldolgozásra kerülő nyersanyag minőségétől függően különböző

szakágakra bomlik:
Tálas (nem tűzálló agyagból készült ólommázas, főleg lapos edényeket készít)
Korsós (nem tűzálló agyagból készült ólommázas, főleg korsót, kantát, mázatlan vörös és fekete
edényeket készít)
Fazekas (tűzálló földből ólommázas főző- és sütőedényeket készít)
Kályhás (tűzálló földből ólommázas, koronggal készült kályhaszemet és korong nélkül, préseléssel
előállított kályhacsempét készít)
A fazekasok egyik ismert, tájnyelvi elnevezése a gerencsér. A fazekasság legfontosabb nyersanyaga az
agyag, amelyet a lakóhelyükhöz közel bányásznak, vagy (főként a tűzálló agyag esetében) messziről
hozatnak.
Fazekas művészetünket több tényező formálta, alakította az évszázadok folyamán.
Befolyásolta a rendelkezésre álló nyersanyagok megléte (vagy hiánya) és minősége, a fazekasok
technikai felkészültsége. Meghatározta a mindenkori felvevőpiac igénye, az adott közösség életmódja
és a népek vándorlásán keresztül a különböző kultúrák hatása.18

18
http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/4_0999_012_101030.pdf

20
 2. Képzőművészeti alkotás képe (Kiss Zsanett)

19

2. ábra Józsa Judit: Józsa János, édesapám, fazekasmester

3. Kézműves (közös alkotás)

1. Só-liszt gyurma edénykék, tányérok
 Hozzávalók a gyurmához: 200 g liszt, 200g aprószemű só, 125 ml víz, 1,5-2 evőkanál étolaj
 Eszközök: ecset, víz, törlőkendő, festék
 Elkészítés: A gyurmát a gyerekekkel is elkészíthetjük a hét elején, de egyből fel kell használni,
mert könnyen szárad. Összegyúrjuk a hozzávalókat, ha túl puha, szórunk még hozzá lisztet.
Ezután gyurmázhatnak a gyerekek. Körülbelül 3 napra meleg helyre rakjuk száradni. Ez után
festhetjük.20

19
http://www.jozsajudit.hu/
20
BEKE Mari: 77 magyar népi játék. Bp.: Corvina Kiadó, 2017. 22-24. p. (a továbbiakban: BEKE 2017.)

21
 4. Mondókák (Horváth Helga)
1. ÉnÓ. 41. - hunyóválasztó
Kicsi csupor, kis kancsó, Te leszel most a húnyó!21

5. Énekek (Horváth Helga)

22

6. Versek (Küzmös Cintia)

Pósa Lajos: A kis korsó

Galambszelid Juliskának
Van egy kis korsója,
Tarka virág van rá festve
S tavasz pillangója.

Tulipános láda mellett

Áll a kis kamrában,
Őrzik, mint a szemük fényét,
Ugy őrzik mindnyájan.

Galambszelid jó Juliska
Meg nem válna tőle -
Fogja, fogja... utnak indúl...
Csörög a csörgője.

A merre megy, előtte a

Füvek meghajolnak,
Üdvözlik a gerliczék is,
Neki turbékolnak.

21
FORRAI, 2016. 148. p.
22
FORRAI, 2016. 191. p.

22
Gyöngyöző friss, csorgó kutnál,
Illatos berken túl,
Megmeriti tiszta vízzel
S ujra tovább indúl.

Gyalogúton fölfelé megy

Magas dombtetőre,
Domb tetején van a falu
Csöndes temetője.

Galambszelid Juliskának
Nénikéje ott van,
Szomorufűz árnya alatt,
Lenn egy sirhalomban.

Megöntözi nénje sirját.

Virúl a hant tőle -
S haza indúl korsójával.
Csörög a csörgője.

A merre megy, előtte a

Füvek meghajolnak,
Üdvözlik a gerliczék is,
Neki turbékolnak.23

7. Mesék

Boldizsár Ildikó: Katyika és Matyika. (Doktor Bettina)

Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy fiatal pár. Nagyon boldogok voltak, nagyon
szerették egymást. Úgy hívták az asszonyt, hogy Katyika, az embert meg úgy, hogy Matyika. Egyszer
jókor reggel azt mondja az ember: - Katyikám, én most elmegyek az erdőbe fáért, te meg itthon
maradsz. Úgy igyekezz, hogy mire hazajövök, jó ebédet készíts, és az ebéd mellé jóféle itóka is
legyen! - Jól van, Matyikám, meglesz. Elment Matyika az erdőbe. Katyika meg visszafeküdt az ágyba.
Azt gondolta: - Korán van még fölkelni, alszom egy kicsit. Hanem jól eltelt az idő, egyszer csak azon
vette észre magát Katyika, hogy mindjárt dél lesz, és ő még nem csinált semmit. Felkiáltott: - Jaj,
mindjárt hazajön a Matyikám, az ebéd meg sehol, még tüzet sem raktam! Hozzálátott gyorsan,
mindjárt tüzet rakott, hozott egy szál kolbászt a padlásról, és odatette sülni. Sült is a kolbász szép
ropogósán. - Hej - azt mondja Katyika -, hogy megörül majd ennek az én Matyikám! Mert azt mondta,
hogy jó ebédet készítsek neki. Igen ám, de hirtelen eszébe jut neki, hogy azt is mondta Matyika, hogy
jóféle itóka is legyen az ebéd mellé. Otthagyja a kolbászt Katyika, s fut le a pincébe, hogy felhozzon
egy kancsó bort. Megcsapolja a hordót, aláteszi a kancsót, de jaj, eszébe jut, hogy az ajtót meg nyitva
felejtette. Hagyja a bort, és fut vissza a konyhába. De mire felért, addigra a kutya már ellopta a
kolbászt, s hozta a szájában kifelé. Kiabálni kezdett a kutyával Katyika: - Jaj, kutya, mit csinálsz? Én ezt

23
http://mek.oszk.hu/08200/08210/08210.htm

23
a Matyikámnak sütöttem. Teszed le rögtön azt a kolbászt!De a kutya rá se nézett, csak
keresztülugrott a kerítésen, aztán szaladni kezdett a mezőn. De Katyika is keresztülugrott a kerítésen,
és szaladt utána, de mindhiába, a kutya vissza se nézett rá, csak futott előre. Egyszer csak azt mondja
az asszony: - Én nem futok többet utána, mert úgysem érem utol, inkább hazamegyek. Alighogy
hazaér, eszébe jut, hogy a hordót megcsapolta, és úgy hagyta. Mi van a hordóval és a borral? Szalad a
pincébe, hát az itóka mind egy cseppig elfolyt a hordóból, bokáig érő bor borítja a pince földjét. - Jaj
Istenem, mit mond majd Matyikám, ha hazajön? Elfolyattam a drága bort és tönkretettem a pincét!
No, de talán segíthetek rajta. Elment a kamrába, s kihozott két zsák lisztet, s lehintette a pince
földjére, hogy a liszt feligya a bort. Hát a liszt rögtön fel is itta, nem volt már bor sehol. - Jaj - azt
mondja -, hogy megörvend majd Matyikám, ha hazajön, s meglátja, hogy milyen szép a pince földje.
Ilyen szép még sose volt! Azzal megy be a szobába, és látja az ablakból, hogy már jön is haza Matyika.
Az az első szava: - Katyikám, kész van-e az ebéd? - Bizony jó ebédet csináltam én, de a kutya elvitte. -
Ne beszélj, hát hogyan vitte el? - Hát úgy, hogy leszaladtam a pincébe borért, s addig a kutya elvitte a
kolbászt. Eleget szaladtam utána, de mégsem értem utol. Azt mondja erre Matyika: - Hej, te Katyika,
te Katyika, de nagy átok vagy, hogy nem tudtál rá vigyázni. - Hát - azt mondja Katyika -, vigyáztam én
eleget, de miért nem mondtad előbb, hogy vigyázzak, akkor nem mentem volna borért a pincébe.
Nem volt mit tenni, indul Matyika a pincébe a borért. Ha már enni nem tud, legalább egy pohár bort
hadd igyon. Látja ám, hogy csupa fehér a pince földje. - Mi van itt, Katyikám? - Jaj, kedves Matyikám -
azt mondja Katyika -, látod, milyen szép a pince földje? A bor elfolyt, s nem tudtam mást tenni, lisztet
hintettem reája. - Istenem, Istenem, mit tettem, fejemre kit vettem, kit vettem én feleségül!
Koldusbotra juttatsz engemet - siránkozott Matyika. - Most mit csináljak? Nem teszek egyebet,
hallod-e, eladom a földemet, s eladom a marháimat, hogy legalább a pénz megmaradjon
öregségünkre. Így hát Matyika eladta a földet, s eladta a marhákat, csak két tehenecskét hagyott
meg, azokkal járogatott az erdőre. Azt mondja egyszer Matyika: - Nézd csak, Katyika, megkaptuk a
pénzt a földekért s a marhákért. Én ezt most elteszem, elásom a földbe, hogy ne lehessen
hozzányúlni. Ezt nem szabad elkölteni. Azzal megmutatta a feleségének, hogy hova ássa a pénzt.
Csinált egy gödröt az istálló küszöbe alá, oda betette az aranyakat, s már ment is az erdőbe. Katyika
meg otthon maradt, s lefeküdt aludni. Egyszer csak arra ébred, hogy egy fazekas kiabál az úton: -
Fazekat vegyenek, lábast vegyenek, tálat, ami kell, mindent vegyenek, ami kell! Kiugrott Katyika az
ágyból: - Hát - azt mondja a fazekasnak - mit kér a fazekakért? - Pénzt, mi mást. - És a tálakért? Sárga
pénzért adja-e? Hogyne adnám. - Akkor jöjjön ide - hívja a fazekast Katyika az istállóhoz -, itt van egy
fazék sárga pénz, ássa ki, vegye ki! Kiássa a fazekas a pénzt, s megörül nagyon, látja, hogy arany van a
gödörben. - Mit ad ezekért a sárga pénzekért? - kérdi tőle Katyika. - Az egészért? - Az egészért. -
Neked adom az összes fazekat, tálat, lábost, még a kocsit is lovastól. Odaadok én mindent - mondja a
fazekas. - Jól van - mondja Katyika -, akkor húzza be a kocsit az udvarra. A fazekas behúzta a kocsit az
udvarra, s letette a fazekakat és a tálakat, majd kapta az arannyal teli edényt, és már ott sem volt.
Katyika meg kiütögette sorra a fazekak fenekét, és ráhúzta őket a kerítéslécekre. Szép mázas fazekak
voltak, csak úgy fénylettek a napfényben. - Jaj - azt mondja Katyika -, hogy megörül majd Matyikám,
hogy ilyen szép kerítése van! Jön nemsokára Matyika, és már messziről csodálkozik, hogy mi lehet az
a nagy fényesség a házuk körül. Hát nem tudja kitalálni. Amikor közelebb ér, látja ám, hogy a kert és a
kerítés tele van fényes fazekakkal. Kérdi Katyikát, hogy ki hozta azt a sok fazekat a kertbe. - Én,
Matyikám, én. - Aztán hol kaptad ezt a sok fazekat? - A fazekastól vettem. - És mit adtál értük? - A
sárga pénzt az istálló küszöbe alól. - Megmondtam, hogy ahhoz nem szabad nyúlni! - Én nem is
nyúltam hozzá, a fazekas ásta ki a pénzt. - Megmondtam, hogy vigyázni kell a pénzre! Hát most mit
tegyek? Miből élünk meg öregségünkre? - Tudod mit, Matyika? Menjünk a fazekas után, valahol még

24
utolérjük, s visszavesszük a pénzt. - Merre ment el? - A város felé. - Nahát akkor gyerünk utána, hátha
elérjük, de tegyél el valami útravalót, mert nagyon éhes vagyok. Katyika becsomagolt egy nagy
kenyeret, hat sajtot, s hozzá még két kiló vajat, hogy legyen bőven ennivalójuk. Elindulnak, s mennek
előre. De Matyika jobban tudott sietni, mint Katyika, így a menyecske lassan úgy lemaradt
Matyikétől, hogy alig látta az urát. Elkezdte nézegetni az utat, és látja ám, hogy a szekerek milyen
mélyen összekaristolták a földet. Megsajnálta az utat. - Te jó isten - mondja -, milyen sebesült ez az
út. Hogy fájhat neki ez a sok seb. Megkenem vajjal, hadd gyógyuljon meg. Azzal a két kiló vajat
rákente az útra. Amint ott kente, kenegette az utat, hát egyszer csak elért egy nagy árokhoz. Ahogy
lehajol az árokhoz, hogy azt is megkenegesse, hát egy sajt kiesik a kosárból, és behengeredik az
árokba. Odakiáltja neki Katyika: - Hát te meg hova mész? Gyere vissza azonnal! Nekem nincs időm
arra, hogy téged megvárjalak, mert utol kell érnem Matyikámat. De hiába hívja vissza a sajtot. Az csak
gurul előre az árokban, s addig gurul, amíg beburul egy nagy lyukba. Fogja Katyika a másik sajtot, s
utána gurítja: - Eredj, hívd vissza, szaladj utána, hívd vissza! A másik sajt is behengeredik a lyukba. -
Gyertek hamar - kiabál Katyika mit csináltok ott? Te is ott maradtál? Nem várok sokáig! De hiába
kiabál, a sajtok csak nem jönnek vissza. Akkor fogja a harmadik sajtot, és azt is behajítja a lyukba: -
No, a te szavadra biztos visszajönnek. De semmi nem történt. Mérges lett erre Katyika, és mérgében
az összes sajtot bedobja a lyukba: - Mit csináltok ti ott? Elaludtatok? De a sajtok továbbra is csak
hallgatnak. Futni kezd akkor az ura után Katyika, s hamarosan utol is éri. Azt kérdezi tőle Matyika: -
Mit csináltál te, hogy úgy elmaradtál mellőlem? - Hallgasd meg - mondja Katyika. - Megsajnáltam az
utat, hogy annyi sebe van, ezért rákentem a két kiló vajat, hogy minél előbb meggyógyuljon. Amint
ott hajladoztam, egy sajt kiszökött a kosárból, és begurult egy lyukba. Erre én utánahajítottam a
másikat, hogy hívja vissza az elsőt, de az is ott maradt. Akkor behajítottam a harmadikat is, aztán a
negyediket, ötödiket és hatodikat is. De nem jött vissza egyik sem. Akkor megharagudtam, s azt
mondtam: hát maradjatok is ott, s eljöttem. - Te megbolondultál! - mondja Matyika. - Azt a vajat nem
azért tetettem el veled, hogy rákend az útra, és a sajtokat sem azért, hogy belökdösd, behajigáld őket
egy lyukba. Olyan éhes vagyok, mint a farkas, hát most mit eszünk? Azt mondja erre Katyika: - Nézd,
van itt egy kis kenyér. Leülnek, és falatozni kezdenek. De alig esznek egy pár falatot, Matyika a fejére
csap, és felkiált: - Most jut eszembe! Gondod volt otthon az ajtóra, hogy bezárd vagy azt is nyitva
hagytad? Ha nyitva hagytad, a házunk helyén csak négy szeget találunk, mire hazamegyünk. - Miért
nem mondtad előbb? - jajgatott Katyika. - Akkor gondoskodtam volna az ajtóról. Miért nem mondtad
előbb? - Jaj, te nyomorúság a világon - jajgat Matyika is -, menj azonnal vissza, zárd be az ajtót, és ha
már otthon vagy, hozzál valami harapnivalót is. Azzal Matyika leül egy fa alá, Katyika meg futva indul
haza. Eltelik egy kis idő. Várja az ember, várja, lesi Katyikát, de az csak nem jön. Egyszer nagy sokára
látja, hogy egy kocsi közeledik. Nahát - gondolja - valaki biztosan felvette Katyikát, s így hamarabb
ideér. Mikor közelebb ér a kocsi, látja ám, hogy nem is kocsi az, hanem a felesége hozza a fején az
ajtót. Az asszony egyik kezében tarisznya, a másikban meg korsó. Odakiabálja neki: - Mit csinálsz,
Katyika? - Gondom volt az ajtóra. Levettem, és hozom, nehogy baja essen. Ennivalót is hozok. -
Először tedd le azt az ennivalót, hadd egyem valamit. Odaviszi Katyika a tarisznyát és a korsót, hát a
tarisznya teli van makkal és mogyoróval, a korsó meg ecettel. - Nem vagyok én disznó, hogy makkot
és mogyorót egyek. Miért nem hoztál kenyeret vagy valami finomat? - kérdi tőle Matyika. - Miért
nem mondtad előbb, hogy mit hozzak? Most mondod? - siránkozik Katyika. Közben besötétedett.
Matyika leült egy fa alá, és azt mondta: - Most már nem megyünk innen sehova, megvárjuk, amíg
reggel lesz. Katyika is leült a fa alá, de az ajtót nem tette le a fejéről, és a tarisznyát sem rakta le a
kezéből. Egyszer csak megszólal Matyika: - Jó lenne felmenni a fára, éjszaka ott biztonságosabb. El is
indul, az asszony meg ajtóval a fején utána. Ott hallgatóznak a fán, de aludni nem tudnak. Egyszer

25
csak távolról hallanak valami beszédet. Azt mondja Matyika: - Ezek biztosan tolvajok, mert éjszaka itt
nem jár más. Így is volt. Éppen az alá a fa alá telepedett le tizenkét tolvaj, amelyen Katyika és Matyika
kuporgott. Tüzet raktak, letették az aznap rabolt kincseket egy halomba, és osztozkodni kezdtek.
Odasúgja Matyika Katyikának a fán: - Ne szuszogjunk, ne lélegezzünk hangosan, mert a tolvajok
meghallják, és miszlikbe aprítanak minket. Amikor a rablók elosztották a kincseket, azt mondja a
legidősebb: - No, most pihenjünk egy kicsit. Leheveredtek a tűz mellé, és mert fáradtak voltak,
gyorsan elaludtak. Azt mondja Katyika a fán: - Matyikám, én ezt az ecetet kiöntöm innét, nem bírom
már tovább tartani. - Megbolondultál? Mit akarsz? Ha leöntöd az ecetet, a rablók felébrednek. - Én
nem bánom, lesz, ami lesz - mondja Katyika, és már önti is lefelé az ecetet. Felébred az egyik rabló, s
odaszól a többieknek: - Halljátok-e, már nincs messze a reggel, mert a harmat leesett. - Azzal aludt is
tovább. Megint megszólal Katyika a fán: - Matyika, én leszórom ezt a sok mogyorót innen, mert nem
bírom tovább tartani. - Ne tedd ezt, mert rájuk hull, fölébrednek, s vége az életünknek. - Én nem
bánom, lesz, ami lesz - mondja Katyika, és már önti is lefelé a mogyorót. Felkiált az egyik rabló: -
Halljátok-e, de hirtelen megérett a mogyoró! Egyszerre lehullott mind a fáról. De a rablók nem
törődtek vele, aludtak tovább. Egy idő múlva azt mondja Katyika: - Matyikám, én ezt az ajtót
lehajítom innen, nem emelem tovább. - Jaj - csitítgatja Matyika -, ne tedd ezt, mert akkor biztosan
észreveszik, hogy itt vagyunk. - Én nem bánom, lesz, ami lesz - mondja Katyika, és már hajítja is lefelé
az ajtót. De erre már fölébredtek a rablók, és megijedtek nagyon. - Ördög van a fán! Ördög van a fán!
- kiabálták, és futottak, amerre láttak. A pénzt mind otthagyták a fa alatt. No, akkor Matyikának se
kellett több, leugrott a fáról, felkapta a sok pénzt, s azt mondta: - Na most már menjünk haza mi is.
Visszaszereztük azt a pénzt, amit elherdáltál, most már éljünk belőle boldogan. Hazamentek, a
pénzből vettek marhát, földet, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. 24

24
http://www.nepmese.hu/mesetar/mesek/trefas-mesek/katyika-es-matyika

26
 8. Rejtvények, találós kérdések (Küzmös Cintia)

Szomjasan megy el a kútra,

De vissza már sírva kel útra.
Rajta kívül más só nincsen,
Ami nem olvad el a vízben.
(korsó)25

9. Mozgás (Kovács Helga)

ÉNÓ 38.
Fogójáték (kiszámoló):

Itt a köcsög! Mi van benne?

Arany alma, arany körte!
Add tovább! Add tovább!
Te meg fizesd az árát!

Körben állnak a gyerekek, egymástól fél lépés távolságra. Középen áll a „király”, köcsög van a
kezében, kavicsokat zörget benne. A mondóka kezdésekor valakinek odaadja a köcsögöt, az minden
sornál egy másik gyerek kezébe kerül. Akihez a végén jut, az lesz a fogó.26

ÉNÓ 99.
Körjáték:

Komatálat hoztam, meg is aranyoztam.

Ha nem tetszik komának, küldje vissza komának.

Egy gyerek a körön belül jár, kezében a „komatál”. A dal végén odaáll egy gyerek elé, átadja a tálat, és
azt mondja: „Tiszteltet…” és a saját nevét mondja.
Aki átveszi azt mondja: „Köszönöm szépen”.
(Népszokásból lett gyermekjáték. Karácsony előtt „kóstolót küldenek egymásnak a komák. Az üres
tálat finom falatokkal küldi vissza a megkínált.)27

25
https://ovonenileszek-hu.webnode.hu/mondokak-es-versek/talalos-kerdesek/
26
FORRAI, 2016. 147. p.
27
FORRAI, 2016. 173. p.

27
 3. Szövés - fonás
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Kovács Helga)

A magyar parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött
be a kender és a len finom rostjainak fonallá fonása, majd ennek vászonná, textíliává szövése. Az így
nyert anyagokból a család és a gazdaság textilszükségletét egykor teljes egészében, majd egyre
csökkenő mértékben biztosították. Kender- és lenvászonból készültek a testi ruházat egyes darabjai,
gyapjúszőttesből a felsőruhák, ezenkívül a lakás és a háztartás, valamint a gazdaság területén tudták
sokrétűen hasznosítani a házilag előállított textíliákat. Ugyanakkor jelentős értéket képviselt az a sok
kötél- és madzagfajta, amit a kenderfeldolgozás melléktermékeként elhulló részekből fontak, szőttek,
sodortak. Így még a legapróbb és legdurvább hulladékrost sem minősült értéktelen szemétnek
(Gáborján 1955).
A fonás jórészt társaságban végzett munka volt. A hosszú késő őszi és téli délutánokon, estéken az
asszonyok, főleg pedig a lányok századunk elején is még a fonóházakban gyülekeztek, hogy
társaságban és vidámsággal törjék meg a fonás egyhangúságát. Társaságban a munka mellett tág
lehetőség kínálkozott a beszélgetésre, mesélésre, dalolásra, játékra, s mivel a fonóknak a legények is
vendégei, a két nembeli falusi fiatalság legfőbb szórakozó- és rendszeres találkozóhelyei voltak a
fonóházak.
Bár a kender- és lenfeldolgozás tipikusan a parasztcsaládok nőtagjainak volt a feladata, mégis sok
helyen a fonalat szövésre mestereknek, takácsoknak adták ki. Takácsok végezték a szövést a
Dunántúl nagy részén és Csallóközben, részben takácsok és részben a család nőtagjai a Duna-Tisza
közén és a Dél-Alföldön, végül megmaradt a szövés kizárólagosan házi munkának Észak- és Kelet-
Magyarországon, valamint Erdély magyarságánál. A település nagyságához mérten 1-2 takács vagy
jóval több, 8-10, némelykor 30 is dolgozott egy-egy faluban. Számuk a múlt században több volt,
századunkban azonban egyre fogyott. Előfordult a múlt században is, hogy nem volt takács egy-egy
kicsi faluban, ilyenkor a szomszédos községekbe vitték el szövetni a házilag elkészített fonalat.
A takács rőfszámra dolgozott, így kapta a fizetséget. Századunk húszas, harmincas éveiben a szövést
rőfönként másfél kilogramm búzáért vagy 2-3 csöves kukoricáért végezték, de az is általános volt,
hogy pénzt kaptak. „A takácsmesterségből senki sem tud megélni, akkor sem, ha sok a munka.
Nyáron részaratni mennek el a takácsok és csak télen szőnek” – mondták egybehangzóan idős
adatközlőink.28

28
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/03/72.html

28
 2. Érdekességek (Antal Melinda)
Fonóházak
A borsod-megyei Bánfalván és Szatmárban a leányok csepűből kis babákat gombolygatnak össze, azt
felállítják, aztán valamennyien meggyújtják a fejét, s amelyik lánynak merre dől az égő babája,
arrafelé fogják férjhez adni.
Szatmár megyében a guzsalyon maradt szöszaljból három csepűbábot állítanak: a középső a leányt, a
két szélső (a pap és kántor) a két kiválasztott legényt jelzi:
PLK
aztán a két szélsőt meggyújtják, s amelyiktől a leányt jelző bábu lángra gyúl, az a legény szereti a
leányt igazán, ha ellenben a leány bábuja gyúlatlan marad: egyik legény sem szereti.29

Gyékény

A „hajós nép”-ként nevezett növény merészkedik be a legmesszebbre a vízbe. Tömött sötétbarna

buzogány, más néven pályka. Állóvizekben és korhadó tőzeges mocsárban egyaránt virul. A gyékény
a faedénytől bedagad így a gyékénynek nagy becsülete volt. Szövött gyékények fedték a földes szoba
alját, falát, védte a hidegtől. Vándorló kereskedők ekhós szekereit hatalmas szövött gyékények
borították. A gyékénynek nagy előnye, hogy a víz lepereg róla.30

3. Kézműves (közös alkotás)

1. rongyszőnyegkészítés
 Eszközök: fonál, olló, rongycsíkok, kemény kartonlapok
 Elkészítés: A rongycsíkokat összebogozzuk, hogy egy hosszú kötelet kapjunk belőle.
A kartont akkorára vágjuk, amekkora szőnyeget szeretnénk. A két végét egymástól 1 cm
távolságra, körülbelül 1 centi mélyen bevagdossuk. A fonalat rábogozzuk az egyik oldalon az
egyik „fogra”, utána beleakasztjuk az ellenkező oldalon, vele szemben levő „fogba”, ezt addig
ismételjük, amíg minden bevágásba akasztottunk fonalat. A végén az utolsó „foghoz” bogozzuk
a fonalat. Így párhuzamos vonalakat kapunk. Ezeket a lépéseket a pedagógus végzi el. A
gyerekeknek így adjuk majd oda, mindenkinek egyet-
egyet.
Az óvodások feladata az lesz, hogy a rongykötél egyik
végét a karton egyik csücskében lévő fonálhoz kössék,
majd a fonál alatt, felett átbújtassák a kötelet. Ha a
soron végigértek, a következő soron mennek végig, és
így tovább a végéig. Ott ismét rábogozzák a fonálra a
kötél végét, a maradékot pedig levágjuk róla. Lehúzzuk
a kartonról a fonalat, és már kész is a szőnyeg.31

29
N. n. : Hagyományoktatás- módszertani füzetek. In: Népi játszóház. Bp.: Hagyományok Háza Népművészeti
Műhely. 2002. 16. p. (a továbbiakban: Népi játszóház, 2002.)
30
Népi játszóház, 2002. 34. p.
31
BEKE 2017. 78-80 p.

29
 4. Énekek (Horváth Helga)

32

5. Mesék (Doktor Bettina)

Tordon Ákos: Pilleruha

Volt egyszer egy takácsműhely, benne hét szövőszéken szőtt egyszerre a takács, akkora volt a
szövőtudománya. De ha jól meggondoljuk, nem is volt ebben semmi csodálatos, hiszen a Pók volt a
takácsmester, a pókok meg úgy jönnek erre a világra, hogy már töviről hegyire ismerik a
takácsmesterséget. Egy napon a káposztapille kopogtatott be hozzá:
– Jó napot, jó napot, Pók mester!
– Neked is jó napot, kis káposztapille!
– Látom, látom, sző kegyelmed…
– Szövök, szövök, szövögetek, hétféle selyemszövetet…
– Selyemszövet kellene nekem is… Pilleruhának való jó selyem! …Minden lepke olyan fényes, olyan
kényes, szivárványos, ragyogó, csak én vagyok ilyen szegényes…
– No, ezen könnyen segíthetünk! Hétszer hétféle csillogó selymem van… Mindből lehet pilleruhát
varratni… A feleségem szépen varr… Olyan ruhád lesz, kis káposztapille, hogy a Pillangók Királynője
sem visel különbet!…
Válogatott, válogatott a káposztapille, mire kiválasztotta, Pókné asszony már mértéket is vett róla,
mire kifizette a selyem árát, már kész is volt a selyemruha.
Hej, pomádé, parádé, karalábé! A káposztapille nem ismert magára. Hálálkodott a Póknak,
hálálkodott a Póknénak, s kilibegett az ajtón. Libegett, libegett a kertben.
– Nicsak, de kiöltözködött a kis káposztalepke! – szólt le a nap az égről.
– Rettentő! – komorodott el a lepke. – Megismert a nap! Nem elég díszes a pilleruhám!!!
Azzal visszaszállt a pók műhelyébe.
– Takácsom, takácsom, én kedves takácsom, egy a kívánságom: szebb ruhára vágyom!
Hét szövőszéken szőtt a Pók, úgy felelt munka közben:
– Válassz magadnak selymet…megvarrja a feleségem…!

32
FORRAI, 2016. 169. p.

30
Válogatott, válogatott a káposztapille, mire kiválasztotta legtarkábbat, Pókné asszony már mértéket
is vett róla, mire kifizette a selyem árát, már kész is volt a selyemruha.
Hej, pomádé, parádé, karalábé! a káposztapille nem ismert magára. Hálálkodott a póknak, hálákodott
a Póknénak, s kilibegett az ajtón. Libegett, lebegett a réten.
– Nicsak, de kiöltözködött a kis káposztalepke! -nevetett le rá a kék ég.
– Rettentő! – komorodott el a lepke. – rám ismert az ég is…!
Azzal visszaszállt a pók műhelyébe.
– Takácsom, takácsom, én kedves takácsom, egy a kívánságom: szebb ruhára vágyom!
Hét szövőszéken szőtt a Pók, úgy felelt munka közben:
– Válassz magadnak selymet…megvarrja a feleségem…!
Válogatott, válogatott a káposztapille. Válogatott három nap és három éjjel. Mire kiválasztotta
legcsillogóbbat, Pókné asszony már mértéket is vett róla, mire kifizette a selyem árát, már kész is volt
a selyemruha. A legcsillogóbb pilleruha.
Hej, pomádé, parádé, karalábé! A káposztapille nem ismert magára. Hálálkodott a póknak,
hálálkodott a Póknénak, s kilibegett az ajtón. Libegett, lebegett a tó felett.
– Lám, a kis káposztalepke! – mosolyodott el a tó. – A ragyogásával akarja becsapni a világot…
Elszégyellte magát a káposztapille. Szégyenében visszaszállt a takácsműhelybe. Bekopogott az ajtón,
de senki sem válaszolt a kopogásra, mert a Pók feleségestül elutazott ezüstös ökörnyálon. A
káposztapille levetette a csillogó pilleruhát, s odaakasztotta a kilincsre. Még most is ott van, ha el
nem fújta a szél. De azóta, ha bárhol lebeg a káposztalepket, így szól a nap, az ég, a tó:
– Nézzétek, milyen szép ez a kis fehér káposztalepke!33

6. Dráma (Kovács Helga)

Fonóházas jelenet
/ két oldalt két tornapad, a lányoké mellett egy szövőszék, lányok előtt fonalak, gombolyagok, ezeket
gombolyítják, fiúk padja mellett régi kukoricamorzsoló, előttük kas, benne kukoricacsövek, ezt
morzsolgatják, középen kisasztal, rajta citera, kenyeres fonott kosár.
Lányok, húzott bő szoknyában, hajukba piros szalag, fiúk ingbe, kalapba./

Zene: Kolompos:

Lányok: /Ülnek a padon/

Egy lány:
Búzát vittem a malomba
Azt hittem, hogy kukorica
Kukorica édes málé,
Nincs szebb élet, mint a lányé
Szép a kislány mint a páva.
Vígan jár a fonóházba.

33
http://jatsszunk-egyutt.hu/mesek-az-oltozkodesrol/

31
Ének:
Szőjünk, fonjunk kendőt,
Csipkés szélű kendőt,
Tulipán a szélébe,
Rózsa a közepibe.

Fiúk: /Ülnek a másik padon/

Egy fiú:
Hosszú téli estéken
Kukoricát morzsolgatunk
A jókedvünk is megjött már
Itt a farsang áll a bál.

Második fiú:
Ki először piros csőt lel
Lakodalma lesz az ősszel!

Ének: Lányok:
Szőjetek lányok
Fonjatok lányok
Hadd csendüljön,
Hadd pendüljön
Kinek szőjünk kendőt,
Szőjünk kendőt…..

Egy lány bekiabál:

Inkább táncoljunk!
/felállnak, táncos mozgás/
Este van már nyolc óra, ég a világ a boltba /körbe állnak, vállfogással körbejárás/
Sallárom, sallárom ég a világ a boltban.
Ott mérik a pántlikát, piros színű pántlikát /körbe maradva csípőn a kéz térd rogyasztás
helyben/
Sallárom, sallárom, piros színű pántlikát
Török Feri méreti, az asztalra leteszi /Török Ferit kézen fogva a körbe húzza Margó/
Sallárom, sallárom, az asztalra leteszi
Kulcsár Margó felveszi, a hajába biggyeszti /Feri és Margó a körben csárdásoznak, a többiek
körbe
Sallárom, sallárom, a hajába biggyeszti járnak úgy mint az első versszakban/
Biggyeszd Margó nem bánom, Úgy is te lész a párom / mindenki helyben tapsol/
Sallárom, sallárom, úgy is te lész a párom.

Mindenki az ének végeztével visszaül a helyére

Egy lány mondja, kezében kosárral, körbekínálja a süteményt:

Málét eszünk nem tortát

Azért vagyunk egyformák
Dolgozzatok, siessetek
Nektek is lesz mit ennetek.

32
Lány1:
Orrsom, orrsom, menj ki szépen,
Hozd ide a vőlegényem!

Lány2.:
Vetélőcském, szőjél szépen,
Hozd ide a vőlegényem,

Lány3:
Takaríts ki tűcske szépen,
Mindjárt itt a vőlegényem.

Egy fiú egy almát gurít a lányok közé…

Minden lány felkiált:
Itt járnak a legények!

Egy lány:
Gyertek, igazítsátok meg a ruhátokat, hajatokat, talán táncolni is szeretnétek.

Egy fiú feláll:

Társaságot nekünk is,
Ha kicsikét vagyunk is.

Második fiú feláll:

Kicsi nekem ez a ház,
Majd kirúgom a padlást.

Harmadik fiú feláll:

Én a csárdást úgy kijárom
Hat faluban nincsen párom
Danolok is ha kedvem van
Hogy még a madár se jobban.
Többi fiú is feláll, táncolnak:
Ez a lábam, ez, ez, ez
Jobban járja, mint emez,
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz:

Szembe állnak a lányokkal. ,csípőre tett kézzel/

Lányok, rövid a szoknyátok!

Lányok felállnak, csípőre tett kézzel válaszolnak:

Fiúk, lyukas a csizmátok!

Fiúk:
Csicsidor, kimpics, Csicsidor kimpics
Nem szőttél, nem fontál
Csupaszon maradtál.

33
Lányok:
Örök harag, csutka darab
Még a kutya meg nem harap.

Fiúk:
Kicsidő, kicsidő, tavaszi szép idő
Szőttél, fontál van is
Nem szőttél, nem fontál
Nincs is.

Zene:Kolompos: Hull a szílva /párt választanak – tánc- csárdás lépések, forgások/

Ének:/ mutogatás egymással szembe/

Nád a házam teteje, teteje,
Rászállott a cinege, cinege,
Hess le róla cinege, cinege,
Leszakad a teteje, teteje
Ha leszakad mi lesz véled,
Sárgalábú cinege, cinege,
Hess le róla cinege, cinege,
Le szakad a teteje, teteje.
Zene: Kolompos –körbejárás, levonulás a színpadról34

7. Rejtvények, találós kérdések (Küzmös Cintia)

Egyet fel, egyet le

így készült a szőnyeg.
Ma már csak a pók teszi,
csapdáját így készíti.
(szövés)

8. Mozgás (Kovács Helga)

Bársonyszövés

A Nádasmentén különösen kedvelt lány- és asszonyjáték volt. Inkább a beverést utánozta a

szövésből. Két lány leült a földre terített pokrócra, lábukat a kettejük közé tett lócára tették. Kezüket
összefogták, és húzni kezdték egymást.
Ha egyik vagy másik a kelleténél jobban meghúzta, akkor a lóca alatt hátsó részüket jól összeütötték.
Addig folytatták, míg jól ki nem fáradtak, majd mások következtek. Györgyfalván egy másik változatát
játszották, főleg az asszonyok.
Talpra-verősdinek nevezték. Csizmájukat lehúzva két asszony váltakozva csizmaszárukkal egymás
talpára jókat ütöttek. 35

34
http://mindenovi.gportal.hu/gindex.php?pg=27846666&nid=5442040
35
http://www.nyeomszsz.org/orszavak/pdf/VasasFonobelJatek.pdf

34
 4. Hangszerek
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Doktor Bettina)
A magyar népi hangszerek jelentős részét a jó hallású és a zenét kedvelő parasztok általánosan
használták, gyakran készítették is. De olyanok is akadnak, melyeket alkalmanként összeállt
zenekarok, sőt elsősorban zenével rendszeresen foglalkozók kezén találunk meg. A magyar faluhoz a
középkorban is hozzátartozott a zene és az ének.36

2. Érdekességek (Antal Melinda)

Töröksíp

A töröksíp kettős nádnyelvvel megszólaló fúvós hangszer. Európa déli és délkeleti részén, valamint az
arab és az ázsiai népeknél napjainkban is jól ismert. Magyarországra feltehetően a törökök
közvetítésével kerülhetett, akik harci felvonulásaiknál egyszerre több tucat sípot is megszólaltattak
óriási, nyakba akasztott dobjuk kíséretében. A nép ezért is nevezhette hadisípnak a hangszert.
Rákóczi idejében már a magyarok körében is népszerűvé vált, és akkoriban „tárogatósípnak”
nevezték. 37

3. Kézműves (Kiss Zsanett)

1. Kukoricahegedű

Kukorica szárából készítjük. A szár két íze (bütyke) között a hosszanti vájat mellett kiemelkedő
részen óvatosan felhasítjuk a héjat. Ugyanígy a másik szélén is, így egy száron két felhasított
szalagot kapunk. Ezek a húrok. Alájuk dugunk két pálcikát, egyiket az egyik, a másikat a másik íz
felé lehúzzuk: ezek kifeszítik a húrokat. Két ilyen darabot csinálunk, egyik a hegedű, másik a
vonó. Ha megnyálazzuk és összedörzsöljük őket, nyikorgó hangot adnak. 38

2. Fűzfasíp

A változatok alapján tavasszal készül, amikor már megindult a fában a nedvkeringés, és

könnyebben leválik a héja. Ujjnyi vastag fűzfaágat vágunk, és a bicska fokával körbeütögetjük.
Lehúzzuk a héját, a belsejéből levágunk egy karikát, abból egy darabkát, hogy legyen hol
átmennie a levegőnek, amikor fújjuk. A megszegett karikát visszadugjuk a fűzfa héjába, és
készen is van a sípunk. Lyukakat is vághatunk rá, ha dallamot akarunk fújni. 39

36
http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/120.html
37
MANDEL Róbert: Hangszerész mesterség. Bp.: Közművelődési Kiadó. 31. p.
38
LÁZÁR 2004. 219. p.
39
LÁZÁR 2004. 218. p.

35
 3. Mondókák (Horváth Helga)
1. ÉnÓ. 12.
Cini, cini, muzsika, táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dűl, meg balra dűl, Tücsök koma hegedül.40

4. Énekek (Horváth Helga)

41

42

5.

6.

7.

40
FORRAI, 2016. 139. p.
41
FORRAI, 2016. 234. p.
42
FORRAI, 2016. 157. p.

36
 5. Versek

Pósa Lajos: A bujdosó síp (Küzmös Cintia)

Húnyó vagyok, gyerekek!

Sípot, sípot keresek.
Észrevettem a tükörben:
Itt van a síp, itt a körben.
Hol vagy, hol vagy, ezüst sípom?
Elveszett az arany hidon.
Tarka szarka felkapta,
Józsikának od'adta.
Fujjad, fujjad egy kicsit,
Majd kapsz tőlem egy pacsit.
Ha nincs nálad: megint húnyok,
Tőled arczczal elfordúlok.
A kinél van, fujjon bele,
Hadd vidúljon a kebele.
Tudom én már, hova tünt?
Szárnya támadt, elrepült.
Messze gyémánterdőbe szállt,
Puha fészket ott nem talált,
Elszállott a selyemrétre,
Pálma, czédrus szigetére,
Csillogó kék csillagokba -
Magdi, onnan a markodba,
Ott van annak jó helye,
Húnyó, húnyó, ki vele!43

Csoóri Sándor: Duda (Kiss Zsanett)

Ez a duda, dádé,
jobb, mint az apádé,
kutya nyüszít benne,
nem csatakos kecske.

Duda, duda, szőrös,

hátam libabőrös,
kedvem lenne táncolni,
a homlokom ráncolni.44

43
http://mek.oszk.hu/08200/08210/08210.htm
44
LOVÁSZ 2016. 30. p.

37
 8. Mesék

Jávorfából furulyácska (Kiss Zsanett)

Volt a világon egy király, annak három lánya. Kiküldte egyszer az erdőbe földiepret szedni.
Megmondta nekik: aki leghamarabb teli szedi a kosarát, annak vesz legszebb ruhát.
A legkisebb lány volt amúgy is legszorgalmasabb, hamar teliszedte a kosarát. A két öregebb alig
szedett valamit, mással töltötték az időt. Amikor észrevették, hogy húguk nyerte meg a versenyt,
elöntötte őket a rossz irigység. Azt mondja a legöregebb halkan a középsőnek:
- Mit szól majd apánk, ha látja, hogy ilyen keveset szedtünk? A húgunk meg teliszedte a kosarát!
Majd megkérdezi: mit csináltunk? Mit felelünk? Hogy ki ne kapjunk, üssük agyon inkább a húgunkat.
Otthon azt mondjuk: elveszett az erdőben!
Kerestük sokáig, azért is nem tudtuk teliszedni a kosarunkat, azért jöttünk ilyen későn haza.
A középső lány nem akart beleegyezni, de a legöregebb végül mégis csak agyonütötte a szegény
legkisebbet. Azután elásta. Otthon az apjuknak azt hazudták, hogy a kis húguk elveszett az erdőben,
keresték mindenfelé, de nem találták, azért is nem szedhettek a nagy kereséstől elég epret, rájuk
esteledett, alig tudtak ők is hazajönni!
A király igen nagyon sajnálta a kislányát, bánatosan megsiratta, ő volt a legjobb a lányai közt.
A szegény legkisebbik királylányból pedig ott künn az erdőben jávorfácska nőtt.
Tavasszal juhász legeltetett azon a tájon. Amint egyszer a jávorfácska felé ment, gondolt egyet,
levágott róla egy ágat, és furulyát csinált belőle. Mindjárt meg is próbálta, belefújt.
De a furulya mindig csak ezt szólta:
Fújjad, fújjad, juhászlegény!
Én is voltam királylányka,
Királylányból jávorfácska,
Jávorfából furulyácska.
Arra ment egyszer maga a király is, hallgatta, hogy mit mond a furulya. Mindig a kislányára gondolt.
Most az jutott eszébe, milyen rejtelmesen tűnt is el az ő kislánya az erdőben.
Megkérdezte a juhászt, hol vette a furulyát.
Felelte a juhász:
- Itt vágtam az erdőben.
Gondolt egyet a király:
- Add csak ide azt a furulyát.
A juhász odaadta a furulyát. A király a szájához vette, belefújt. S a furulya most ezt szólta:
Fújjad, fújjad, királyatyám!
Én is voltam királylányka,
Királylányból jávorfácska,
Jávorfából furulyácska.
Megvette a király azon nyomban a juhászlegénytől a furulyát, hazavitte, odaadta a feleségének, hogy
fújja meg az is. Mikor a királyné fújta, ezt mondta a furulya:
Fújjad, fújjad, királyanyám!
Én is voltam királylányka,
Királylányból jávorfácska,
Jávorfából furulyácska.

38
Hallgatják mindketten, hogy mit mond a furulya. A királyné már régóta abban a hitben volt, hogy
többet tudnak a lányai a kis húguk elvesztéséről, mint amennyit mondanak. Behívatja hát őket.
Ahogy belépnek, a királyné odaadja a kisebbik lányának, hogy fújja meg a furulyát. A furulya azon
nyomban elkezdi:
Fújjad, fújjad, rossz nénécském!
Én is voltam királylányka,
Királylányból jávorfácska,
Jávorfából furulyácska.
- Most fújd meg te - mondta a királyné a legöregebbik lányának.
De bizony az már nem akarta. De nem térhetett ki. Kezébe nyomták a furulyát, meg kellett fújnia.
Alighogy megfújta, a furulya máris elkezdte:
Fújjad, fújjad, én gyilkosom!
Én is voltam királylányka,
Királylányból jávorfácska,
Jávorfából furulyácska.
A gonosz testvér kiejtette kezéből a furulyát. Aztán térdre csuklott, úgy szánta bánta bűnét, s
rimánkodott kegyelemért. De a király rögtön kiparancsolta a házából, a fővárosból, az egész
országból azzal, hogyha visszatér, a fejét veszik. Az erdőben nőtt jávorfácskát pedig nagy gonddal
kiásatta, és az ablaka alá ültette.45

45
ILLYÉS 1979. 176-178. p.

39
 5. Sütés, főzés (mézeskalács,
kemence, dagasztóteknő, péklapát)
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Doktor Bettina)

A magyar parasztházakban az újkor nagyobb részében az ételkészítés helye nyílt tüzelőpadka és zárt
tüzelők (kemence, kályha) belseje volt. A zárt tüzelők – az erdélyi nyílt tűzhelyes lakóház kivételével –
a lakótér fűtését és ezenkívül mindenütt a kenyérsütést szolgálják. Más ételek sütése-főzése céljából
a kemencét csak kivételesen fűtik be, így a benne sült tészta hangsúlyosan ünnepi szerepű. A
hétköznapi tésztasütés elsősorban a téli időszakban gyakori, amikor a kemencében, kályhában úgyis
ég a tűz. Ilyenkor az ott sült tök és krumpli is fontos vacsora, ill. reggeli étel. A nyílt tűzhelyen jól
készíthető, zsiradékba merítve sült tésztaféle gyakoriságát az olvasztott zsír hiánya (→ szalonna) és az
olajhasználat jellege is korlátozta. A szabad tűznél sült kalács, a palacsinta, fánk viszonylagos
gyakorisága a nyílt tűzhelyes lakóház vidékének regionális jellegzetessége.46

2. Érdekességek (Antal Melinda)

Mézeskalács
A mézeskalácsosság komoly, nagy múltú mesterség. A mézeslepénynek igen sok fajtáját, formáját
készítették a régi időkben, de mindig nagy örömet szerzett annak, aki kapta. Finom nyalánkság, és
egyben kedves ajándék, emlék. 47

Kövön sütés

Az étel elkészítésének igen egyszerű, sokáig kedvelt módja volt a kövön sütés. A sütőkő néhány cm
vastag, kb. 40x60 cm méretű, laposra csiszolt homokkődarab, amit két hasáb alakú kőre állítanak, és
alatta tüzelnek. Az átforrósodott követ szalonnabőrrel jól megzsírozzák; minél több zsírt szív be a kő,
annál használhatóbbá, annál hosszabb életűvé válik. A sütőkövet SOHA nem mossák, ha melegen víz
éri, elreped. Gyakran a kemence szája előtti padkán is találunk sütőkövet, sok helyen még a
tűzhelybe is beépítik. Később vas háromlábra tették, majd a követ is vaslap váltja föl. Így alakul ki a
sütőkőből a palacsintasütő serpenyő és a kenyérpirításra is használt rácsozott rostély. A kövön sütés
eszközei: sütőkő, fakés, zsírópálca szalonnadarabbal.48

46
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-1377.html
47
Népi játszóház, 2002. 56. p.
48
Népi játszóház, 2002. 128. p.

40
 3. Képzőművészeti alkotás képe (Kiss Zsanett)

49

3. ábra Munkácsy Mihály: Köpülő asszony 4. ábra Hornok Magdolna: Tolnai teknővájó

4. Kézműves (közös alkotás)

1. Karton mézeskalács
- Eszközök és hozzávalók: sötétbarna kartonból kivágott
szívek (annyi, ahány gyerek van) a közepükön egy-egy
alufólia-négyzettel (amit ráragasztunk); fehér tempera,
ecset, víz, törlőkendő VAGY ragasztó, papírlyukasztóval
kivágott formák
- Elkészítés: A szíveket kidíszítik a gyerekek: Vagy formákat
festenek rá, vagy papírformákat ragasztanak rá. A fehér
festék vagy papír lesz a cukormáz a mézeskalácsszíveken.

5. Mondókák (Horváth Helga)

1. ÉnÓ. 5. - kiolvasó
Ángyom sütött rétest, Nem adott belőle,
Kivitte a kertbe, Rózsás keszkenőbe,
Feltette a fára, Legényke számára.50

2. ÉnÓ. 58.
Szita, szita, sűrű szita, Ma szitálok, holnap sütök,
Neked egy kis cipót sütök,
Megvajazom, megzsírozom,
Mégis, mégis neked adom.51

49
https://pontoldal.wordpress.com/2014/01/06/omazs-141/munkacsy_kopulo-asszony/
50
FORRAI, 2016. 136. p.
51
FORRAI, 2016. 153. p.

41
 6. Énekek (Horváth Helga)

52

53

54

55

52
FORRAI, 2016. 189. p.
53
FORRAI, 2016. 213. p.
54
FORRAI, 2016. 188. p.
55
FORRAI, 2016. 170. p.

42
 7. Versek (Küzmös Cintia)

Juhászné Bérces Anikó: Kemencében

Kemencében tűz,
Hideget elűz.
Meleget lehel,
Így kergeti el.

Hogyha melléülsz,
Te megmenekülsz,
Nem árthat a tél,
Fújhat jeges szél.

Tűzifa ropog,
Láng libeg, lobog,
Vitustáncot jár,
Hajlik szaporán.

Életről mesél,
Sül a friss kenyér,
Búzaszem adta,
Áldás van rajta.56

8. Mesék (Szőke Natália)

Kányádi Sándor: A mindennapi kenyér

Egy kisfiú nagyon szerette a kenyeret, de ha jóllakott, a maradékot elmirzselte-morzsálta. Vagy éppen
eldobta.
Hiába szidta az édesanyja. Hiába fenyegette fakanállal. Hiába koppintott a körmére. Hiába pallott a
fenekére. Nem fogott rajta.
Végül maga a kenyér is megsokallta a dolgot, s elbújt a kisfiú elől.
– Éhes vagyok, édesanyám. Kérek szépen kenyeret.
– Nincsen – mondta az édesanyja.
– Hová lett? Hol van?
– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszament a pékhez.
Szaladt a kisfiú a pékhez.

56
https://www.poet.hu/vers/203740
43
 – Kérek szépen kenyeret.
– Nincsen – mondta a pék, tenyerét kifordítva.
– Hová lett? Hol van?
– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, lisztté változott, és visszafutott a molnárhoz.
Futott a kisfiú is a molnárhoz.
- Kérek szépen kenyeret.
– Tőlem, fiam, még lisztet is hiába kérsz.
– Hová lett? Hol van?

– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszaváltozott búzává, s visszabújt a kalászba.

Rohant a kisfiú a búzaföldre. De ott már kalászt egyet se látott.
– Kérnék szépen kenyeret – pityeredett el a kisfiú.
– Nincsen – mondta a földmíves, amint egy zsákot éppen beürített a vetőgépbe.
– Hová lett? Hol van?
– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszabújt a földbe. Majd csak jövő nyáron lesz kenyér
belőle.
Nagyon éhes volt már a kisfiú, és elkezdett keservesen sírni. A földmíves megsajnálta.
– Add csak ide a sapkádat!
A kisfiú odaadta.

A földmíves megtöltötte búzával.

– Na, szaladj vele a molnárhoz! Szaladt a kisfiú, hogyne szaladt volna! Még a lába se érte a földet. A
molnár a búzát megőrölte. Kapta a kisfiú a lisztet, vitte a pékhez. A pék sütött belőle egy szép
ropogós cipót. Ott mosolyog az most is az asztalon. Ha megéhezik a kisfiú, csak kanyarít egy szép
karéjt neki az édesanyja. És mosolyogva nézi, hogy az ő szép, okos kisfia milyen jóízűen eszi meg az
utolsó morzsáig. A világért sem mirzselne-morzsálna el még egy hangyának valónyit se belőle, mert
most már ő is tudja, hogy mennyi fáradsággal jár a mindennapi kenyér előteremtése.57

57
http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/mesek-a-kenyerrl/1348-
kanyadi-sandor-a-mindennapi-kenyer

44
 9. Rejtvények, találós kérdések (Küzmös Cintia)
Ha búbos, akkor sem banka,
Sutján melegedik a macska,
A kenyérnek a születése helye,
Bence gyakran rejtezik benne.
(kemence)58

10. Mozgás (Kovács Helga)

ÉNÓ 133. Recse, recse pogácsa

Recse, recse, pogácsa,

Túrós asszony csinálta.
Szél fújja pántlikáját,
Kapd el, kislány a szoknyáját,
Csüccs!

A gyermekek egymás kezét fogva lassú, nyugodt lépésekkel körbejárnak (negyedre egy lépés). Egy
gyermek a körön belül ellentétes irányban halad. „Csüccs”: leguggolnak, és akinek a belül álló elkapja
a szoknyáját, azzal szerepet cserél.59

58
https://ovonenileszek-hu.webnode.hu/mondokak-es-versek/talalos-kerdesek/
59
FORRAI, 2016. 188.p.

45
 6. Gémeskút
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Doktor Bettina)
A legelterjedtebb kútszerkezet a magyar nyelvterületen. A földbe ásott kútgödörből a kétkarú emelő
elvén működő szerkezet emeli ki a vizet. Részei: a földbe mélyített ágas (gyakran élő fából kialakítva),
melynek villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, e tengelyen forog az emelő
szerepét betöltő gém. A kútgödör fölé nyúló végére erősítik a vödörtartó rudat, amelyen az
abronccsal erősített favödör függ. A vízzel telt vödör súlyának egyensúlyozására a gém másik végére
kő vagy fatuskó nehezéket (koloncot) erősítenek. A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban
készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös használatú gémeskutak is. Nagyobb
vízfogyasztású helyeken (pl. legelőkön) iker gémeskutat is készítettek, ahol a szokásosnál nagyobb
kútgödörből két gémeskút segítségével merték a vizet. A gémeskút az egész magyar nyelvterületen
elterjedt, sok helyütt a legutóbbi évtizedekig az egyetlen vízhúzó szerkezet volt.60

2. Képzőművészeti alkotás képe (Kiss Zsanett)

61

5. ábra Markó Károly: Magyar alföldi táj gémeskúttal

60
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-624.html
61
http://mng.hu/gyujtemeny/magyar-alfoldi-taj-gemeskuttal-21528

46
 3. Versek (Küzmös Cintia)
Pete Margit: Nem vittem vizet...

Faluszél, nagyanyám háza,

gémeskút, emlékek tára:
Nem vittem vizet az itatóba,
nem vittem frisset, talán várta...
Sohasem értettem,
miért félt úgy engem.
"Itt legyél mellettem,
Jógyerek, itt velem!"
Kiskacsák, árokpart, tócsa,
vadvirág, csokorba fogva.
Vödör víz kútmélyről "felhúzva".
Nem vittem vizet az itatóba...
Nem értettem sosem,
mért félt mégis engem.
"Jógyerek, itt velem,
itt legyél mellettem!"
Kis sámli... Magas kútkáva...
Nagyanyám, jaj, meg ne lássa!
Vödörből frisset az itatóba
nem vittem, vihettem volna.
Akkor nem értettem,
mégis, mért félt engem:
"Te itt legyél velem!"
Tán hatéves lehettem.62

4. Mesék
Tordon Ákos: A kismadár kertje (Doktor Bettina)

Van nekem egy kertem. Benne télen-nyáron rigó ül az ágon. Feketerigó. Reggelente rigófüttyel
köszönt engem, s ha a kertben üldögélek, mindig a fölibém hajló ágra telepedik, onnét mondja a
meséit. Mert bizony az én rigóm mesemondó kisrigó. ezt a mesét is tőle hallottam:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mázas korsó, benne egy szem borsó. Ezt a borsószemet
elvetette a kertjébe az egyszeri kismadár. Mert kertje is volt az egyszeri kismadárnak, a fészke
mellett.
Ezután nem tett egyebet: eldicsekedett fűnek-fának, hogy mennyi borsó terem majd neki a
kertjében, gond nélkül élhet belőle télen. Ki is kelt a borsó. Icipici szára zöldellt a világba. Megörült a
kismadár, sietett az Esőhöz.

62
https://www.poet.hu/vers/220559

47
– Eső, Eső, kedves Eső – kopogtatott be hozzá – siess hozzám, kikelt a borsóm, locsold meg a kertem!
– Ebben a hónapban szabadságon vagyok – válaszolta az Eső mérgesen a háborgatásért, és becsapta
ajtaját.
– Jaj, elszárad a borsóm!- ijedezett a kismadár, s a kútágasra rebbent. Onnét kiáltott le a kútnak: –
Gémeskút, kedves kút, siess hozzám, kikelt a borsóm, locsold meg a kertem!
– No még ilyet! – képedt el az öreg gémeskút. S a kútágas akkorát reccsent mérgében, hogy ijedten
röppent fel róla a kismadár.
Ahogy becsapta ajtaját az eső, tüstént lelohadt a mérge és sajnálni kezdte az egyszeri kismadarat. Fel
is keltette a fiát, Záport:
– Eredj, édes fiam, locsold meg kicsit a kismadár kertjét, kertjében a borsót!
A gémeskútnak is megesett a szíve a kismadáron, s küldte a teli vödröt, öntözze meg a borsót. No,
nagyot nézett a Zápor, amikor feleúton megpillantotta a lassan ballagó vödröt.
– Ki látott már ilyen csodát: maga megy a teli vödör! – rikkantotta és megkérdezte, hová-kihez.
– A kismadár borsóját megyek meglocsolni – válaszolta a vízzel teli vödör.
– Nem oda Buda! – zendült a Zápor szava. – A kismadár borsóját én locsolom meg!
Azzal már zúdult is a Zápor az égből a kismadár kertjére.
– Jaj, itt az özönvíz, vízözön! – ijedt meg a kismadár a lombok alatt, s csak akkor könnyebbedett meg
a szíve, amikor a szivárvány hídját verte fel a z égre. Akkorra ért oda a vizesvödör.
– Hát te mit keresel a kertemben? – csodálkozott a kismadár.
– Locsolni jöttem! – felelte a vödör, s azzal loccs! – már meg is öntözte a zápor fürdette borsót. A
kismadár siránkozva nézte a tenger tócsát.
– Jaj, oda a borsóm! – sírdogált. De a borsót nem mosta el a tenger tócsa! Sőt: egykettőre bokrosodni
kezdett.
– Borsócskám, borsócskám, de megnőttél! – örvendezett borsójának a kismadár. – Bizony eljött a
kapa ideje!
Azzal elröppent a kapás emberhez.
– Kedves ember, kapás ember – kopogtatott be az ablakon- hozd a kapád, kapáld meg a borsóm.
– Jó, jó, kismadár, megkapálom én szívesen, ha meg tudunk egyezni a fizetség dolgában!
Abban egyeztek meg, hogy a fele termést a kapás kapja. Meg is kapálta a borsót még aznap.
Másnapra már szedhették is róla a borsót. Csoda egy borsó volt! Színarany volt minden szeme!
Bizony elállt az ember szeme-szája, amikor beállított a fizetségért! Csak a kismadár kesergett:
– Ó, én szerencsétlen, szegény kismadárka, egyszer vetek borsót, egyszer gazdálkodom, hogy legyen
télire való eleségem, akkor is csak aranyborsó terem nekem!
– Add nekem az aranyborsót, kismadár – mondta az ember – cserébe minden télen magot szórok
neked az ablakpárkányra!
A kismadár örömest odaadta az aranyborsót, s azóta minden télen odaszáll járandóságáért az
ablakpárkányra; mert azt mondanom sem kell, hogy mindörökre felhagyott a gazdálkodással. Kertje
sincs többé, de fészke ott van minden kertben, a ti kertetekben is.63

63
http://mesemorzsa.blogspot.hu/2016_01_21_archive.html

48
49
A pityke és a kökény (Szőke Natália)

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy asszony. Annak volt egy pitykéje meg egy kakasa.
Amint a pityke a bokrok alatt kapirgált, talált egy szem kökényt. Le akarta nyelni, de a torkán akadt.
Szalad a pityke a kakashoz, és kéri, hogy hozzon neki vizet, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
A kakas szalad a kúthoz, és azt mondja:
- Kút, adj nekem vizet, vizet viszem pitykének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
A kút azt mondja:
- Én nem adok addig vizet, míg nekem nem hozol zöld ágat.
A kakas szalad a fához, és mondja neki:
- Fa, adj nekem zöld ágat, ágat viszem a kútnak, kút ad nekem vizet, vizet viszem pitykének, mert
mindjárt megfullad a kökénytől.
A fa azt mondja:
- Nem adok addig ágat, míg nem hozol koszorút.
A kakas szalad a koszorúshoz:
- Koszorús, adj nekem koszorút, koszorút viszem fának, fa ad nekem ágat, ágat viszem kútnak, kút ad
nekem vizet, vizet viszem pitykének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
A koszorú azt mondja:
- Nem adok én addig koszorút, míg nekem nem hozol cipőt.
Kakas szalad a cipészhez, és azt mondja:
- Cipész, adj nekem cipőt, cipőt viszem koszorúsnak, koszorús ad nekem koszorút, koszorút viszem
fának, fa ad nekem ágat, ágat viszem kútnak, kút ad nekem vizet, vizet viszem pitykének, mert
mindjárt megfullad a kökénytől.
A cipész azt mondja:
- Én nem adok cipőt, míg nem hozol csirizt.
Szalad a kakas a macskához, és azt mondja:
- Macska, adj nekem csirizt, csirizt viszem cipésznek, cipész ad cipőt, cipőt viszem koszorúsnak,
koszorús ad nekem koszorút, koszorút viszem fának, fa ad ágat, ágat viszem kútnak, kút ad nekem
vizet, vizet viszem pitykének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
A macska azt mondja:
- Nem adok addig csirizt, míg nem hozol tejet.
A kakas szalad a tehénhez, és azt mondja:
- Tehén, adj nekem tejet, tejet viszem macskának, macska ad csirizt, csirizt viszem cipésznek, cipész
ad cipőt, cipőt viszem koszorúsnak, koszorús ad nekem koszorút, koszorút viszem fának, fa ad ágat,
ágat viszem kútnak, kút ad nekem vizet, vizet viszem pitykének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
A tehén azt mondja:
- Nem adok addig tejet, míg nem hozol szénát.
Kakas szalad a kaszáshoz, és azt mondja:
- Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad tejet, tejet viszem macskának, macska
ad csirizt, csirizt viszem cipésznek, cipész ad cipőt, cipőt viszem koszorúsnak, koszorús ad nekem

50
koszorút, koszorút viszem fának, fa ad ágat, ágat viszem kútnak, kút ad nekem vizet, vizet viszem
pitykének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
A kaszás azt mondja:
- Nem adok addig szénát, míg nem hozol kenyeret.
A kakas szalad a kenyereshez, és azt mondja:
- Kenyeres, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad szénát, szénát viszem
tehénnek, tehén ad tejet, tejet viszem macskának, macska ad csirizt, csirizt viszem cipésznek, cipész
ad cipőt, cipőt viszem koszorúsnak, koszorús ad nekem koszorút, koszorút viszem fának, fa ad ágat,
ágat viszem kútnak, kút ad nekem vizet, vizet viszem pitykének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
A kenyeres azt mondja:
- Nem adok én addig kenyeret, míg nem hozol fát. A kakas kiszalad az erdőbe, szedett száraz fát, és
elvitte a kenyeresnek.
A kenyeres adott neki kenyeret, kenyeret vitte kaszásnak. Kaszás adott neki szénát, szénát vitte
tehénnek. Tehén adott neki tejet, tejet vitte macskának. Macska adott neki csirizt, csirizt vitte
cipésznek. Cipész adott neki cipőt, cipőt vitte koszorúsnak. Koszorús adott neki koszorút, koszorút
vitte fának. Fa adott neki ágat, ágat vitte kútnak. Kút adott neki vizet, vizet vitte pitykének, de pityke
már akkor megfulladt a kökénytől.64

5. Mozgás (Kovács Helga)

ÉNÓ 175. Mély kútba tekintek

Mély kútba tekintek,

Aranyszálat szakítok.
Benne látom testvérkémet,
Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba.

A gyerekek kézfogással körbejárnak. Egy (vagy több) gyerek a kör közepén guggol. A dal végén így
kiált: „Kútba estem!” A körben állók megkérdezik: „Ki húzzon ki?” A válasz: „Húzz ki, Kati!” A
megnevezett megfogja a guggoló két kezét, húz rajta egyet és felállítja; azután bent marad helyette a
körben, ő esik kútba.

Vagy: Azt is kérdezheti a megnevezett: „Hány méterről?” A kútban guggoló mond egy számot, és a
két gyerek összefogott kézzel annyit szökell, amennyit mondott. 65

64
100 magyar népmese, 2015. 121. p.
65
FORRAI, 2016. 210.p.

51
 7. Ékszer (gyöngy, gyűrű)
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Doktor Bettina)

A legszorosabb értelemben: anyaga és megmunkálása folytán értékes vagy legalábbis tetszetős,

többnyire kisméretű dísztárgy, melyet az ember a testén visel. A magyar népi ékszerek fajtái,
aszerint, hogy a test melyik részére erősítik: → fülbevaló, → gyűrű, → karkötő, → nyakék. Az ékszer
ragyogásával, művészi hatásával kiemeli valamelyik testrészt, ünnepélyesebbé teszi viselője
megjelenését, jelzi vagyoni helyzetét, társadalmi rangját és gyakran → amulett- vagy gyógyító
szerepet is tulajdonítanak neki. Mindezekkel a funkciókkal hangsúlyozottabban rendelkezik, mint a
ruházat. – Az ékszer az őskor óta minden népnél elterjedt. Szinte megelőzte, később pedig
kiegészítette a ruházatot. Férfiak is, nők is folyamatosan viselnek ékszert napjainkig, változó
intenzitással. A magyar nép 19–20. sz.-i ékszerei általában polgárosultabbak, mint a viselet,
viszonylag kevés a régies, nem ipari előállítású ékszere. Csak gyermekek és néha pásztorok készítenek
ékszert természetes anyagokból: növényi szár, termés, csiga, lószőr, szaru stb. Kész ipari elemekből
helyi ízlés szerint házilag előállított ékszer több is van (pl. → gyöngysor)66

2. Érdekességek (Antal Melinda)

Gúzskarika

Régen mindennapi eszköze volt az ügyes kezű embernek. Vesszőgúzson forgott a kapu, gúzs
szorította a kerti seprű ágait a nyélhez. Játékainkhoz ma is sokféleképpen felhasználhatjuk.
Készíthetünk belőle gyűrűt, karperecet, nyakláncot, csörgőt. Vesszőválasztásnál törekedni kell a szép
hosszú, egyenes hibátlan vesszőre. Elkészítése nagyon egyszerű: a vastagabb végét tartjuk a
kezünkben, kis kört formálunk, a vékonyabbik végét pedig alulról belefűzzük a karikába, addig
haladunk így amíg a vesszőszál tart. A vékony végét két szál közé dugjuk, a vastagot pedig
metszőollóval laposan levágjuk. 67

3. Kézműves (közös alkotás)

1. Gyöngyfűzés (Népi ékszer)
 Hozzávalók: gumis damil, gyöngyök, olló68
2. Karkötőfonás
 Hozzávalók: olló, szalag vagy fonál
 Elkészítés: Minden gyereknek odaadunk 3 db, egyforma hosszú fonalat,
aminek a végeit összebogozzák, majd összefonják, és rákötjük a kezükre.
Kész a karkötő.

66
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1803.html
67
Népi játszóház, 2002. 102. p.
68
BEKE 2017. 204-205. p.

52
 3. Énekek (Horváth Helga)

69

4. Mesék (Doktor Bettina)

Mese a furfangos aranyművesről

Ponnappen igen ügyes kezű aranyműves hírében állott. Csodálatos tálakat, gyűrűket, aranyláncokat
készített, de sajnos a művésznek kissé enyves volt a keze. Tudta róla mindenki, hogy lop, mint a
szarka, s ha aranyat lát, nem tud kapzsiságának parancsolni. Történt egyszer, hogy a gazdag Vidván
Nambúdiri csodaszép nyakláncot akart a leányának csináltatni. Ponnappen megígérte, hogy tőle
telhető legjobb munkát fogja elvégezni. Vidván hallott róla, miféle agyafúrt tolvaj az ügyes kezű
aranyműves, ezért elküldte legravaszabb segédjét, hogy tartsa szemmel a mester minden lépését. S
noha Ponnappen tolvaj hírében állott, soha nem kapta még lopáson senki. De nem zörög a haraszt,
ha a szél nem fújja! Egyszóval az aranyműves nekifogott a munkának. Vidván külön házat bocsátott
rendelkezésére, ott kellett dolgoznia. A hűséges szolga éjjel-nappal szemmel tartotta őt, és amikor a
nyaklánc elkészült, lemérte súlyát. Hiánytalanul megvolt. Vidván az uraság, azonnal látni akarta a
láncot és üzent, hogy hozzák a színe elé. Selyembe göngyölték a nyakláncot, és nyomban indultak, a
mester és a szolgáló. Elöl ballagott az aranyműves a selyembe burkolt ékszerrel, mögötte lépdelt az
uraság szolgája. Útközben át kellett kelniük egy patakon. A nyaklánc véletlenül kiesett az aranyműves
kezéből, és nagyot csobbant a patakban. Ponnappen gondolkodás nélkül utána ugrott, sikerült

69
FORRAI, 2016. 183. p.

53
megtalálnia és felhoznia. Gyorsan megtörülközött, száraz ruhát vett magára, és rendben mentek
tovább. A gazdag Vidván Nambúdiri házba érve, tisztelettel eléje járultak, és átadták neki a csodaszép
láncot. Az uraság nagyon elégedett volt, és a munkadíján felül gazdagon megjutalmazta az
aranyművest. Hűséges szolgája egy zacskó aranyat kapott, amiért olyan gondosan őrködött. De az
uraság öröme nem tartott sokáig. Alig telt el két hét, a nyaklánc csúnya, szürkészöld színűre változott.
Senki sem értette, mi történhetett a csodálatos ékszerrel. Pedig ha látták volna, mit művel az
aranyműves útban hazafelé, rögtön megvilágosodott volna előttük az aranylánc titka! A ravasz,
enyveskezű aranyműves ismét leereszkedett a patakba, és kicsiny csomagot húzott ki az egyik kő alól.
Ez volt a valódi aranylánc. Míg a szolga árgus szemekkel figyelte, két láncot készített. Az egyiket
aranyból, a másikat ragyogóra fényesített rézből. Az aranyat ejtette a patakba, és a rézből készült
láncot adta át az uraságnak, aki álmodni se merte, hogy becsapták. A zsivány Ponnappen ezután a
hetivásáron eladta a valódi láncot három zsák aranyért, és sokáig gondtalanul, vidáman élt a
pénzből.70

5. Rejtvények, találós kérdések (Küzmös Cintia)

1. Fonalra felkerül,
belőle ékszer készül.
(gyöngy)

2. Eljegyzésre ezüst, gyémánt,

Esküvőre arany dukál.
(gyűrű)

6. Játék (Kovács Helga)

ÉNÓ 122. Csön, csön gyűrű

Csön, csön gyűrű, aranygyűrű,

Nálad, nálad ezüst gyűrű.
Itt csörög, itt pörög, itt add ki!

A játszók összetett kézzel ülnek. Egy társukat kiküldik hunyni, egy másik a gyűrűt osztva énekel.
Amikor a dal végére ér, a gyermek kezébe teszi a gyűrűt.
Halk és hangos énekléssel segítsünk a hunyónak a keresésben. Akkor énekelnek a leghangosabban,
amikor a hunyó az előtt áll, akinek a kezében van a gyűrű.71

70
http://www.nepmese.hu/component/mtree/mesek/trefas-mesek/mese-a-furfangos-aranymuvesrol
71
FORRAI, 2016. 183.p.

54
 8. Kapu (székelykapu)
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Doktor Bettina)

A székelykapuk fából készített, gazdag faragású (és festésű) műremekek. Két részből áll, kis- és
nagykapu. Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a
szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik, és közös tetővel látják el; ezt nevezzük
nagykapunak, más szóval székelykapunak, pontosabban fedeles nagykapunak. Nehezen találhatunk
két egyforma székely kaput, egyéniségüket a díszítésük adja meg. A díszítést három részben
tárgyalhatjuk, úgy, mint: faragás, festés illetve felirat.72

2. Képzőművészeti alkotás képe (Kiss Zsanett)

73

6. ábra Portik Sándor: Székelykapu kerekeskúttal

72
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kelykapu
73
https://napkeletnepe.hu/2018/01/17/szekelykapu-kerekeskuttal/

55
 3. Énekek (Horváth Helga)
74

75

76

74
FORRAI, 2016. 212. p.
75
FORRAI, 2016. 211. p.
76
FORRAI, 2016. 164. p.

56
 4. Versek (Küzmös Cintia)
Orgoványi Anikó: Kapu

Ha kinyitom, bemegyek,
ha becsukom bent leszek,
de hogyha már bent vagyok,
csak kimenni akarok.
Tölgyfa kapu mögöttem,
széles világ előttem.
Kint is vagyok, bent is vagyok,
holdudvarban megfordulok,
Napkorona fejemen,
Csillag csillan szívemen.77

Kui János: Székelykapu

Van egy kapu,

nagyméretű,
és az székely
eredetű,
motívumok
népiesek:
tulipán, és
más egyebek.
Széjjelnézek:
van-e társa? -
szomorkodik
egymagába,
égen-földön
nincsen párja.
Könnyen nyílik
meg előtted,
és amikor
hazatérek,
ott találom
az udvarba,
semmilyen zár
nincsen rajta.
Hagyományos -
őrizzük meg,
a forráshoz
visszatérek,
és faragok,
amíg élek.78

77
http://www.operencia.com/versek/286-versek-targyakrol/1950-orgovanyi-aniko-kapu
78
https://www.poet.hu/vers/142958

57
 5. Mozgás / Játék (Kovács Helga)

1. ÉNÓ 83. Hold, hold, fényes lánc

Hold, hold, fényes lánc,

fényes kapu zárja,
Nyisd ki kapud, Gergely gazda,
Vámot adok rája.

A gyermekek hosszú sorban kézenfogva járnak, a sor egyik végén kaput tartanak. A sor másik vége
bekanyarodik, átbújnak a kapu alatt, de továbbra is sorban maradnak. Amikor mindenki átbújt, a két
kapus átfordul. A sor másik végén lesz az új kapu, most az előbbi kapusok indulnak el, tehát az
egészsor visszafelé fordul, és úgy húzza át a „hurkot”.
Ügyes nagycsoportosokkal az eredeti formában is lehet játszani, amikor a kör két szemben lévő
oldalán van a kapu. Egyszer az egyik nyit ki és azon vonulnak át két oldalról egyszerre, azután a másik
oldal, a kapu után kettéválnak. A körben állók nem indulnak egyszerre, mindig csak az mozdul, akit a
szűkülő hurok magával húz.
Mikor a két vezető a másik oldalra ér (átfordulnak egymás keze alatt), azonnal kaput tartanak, hogy a
másik oldal indulhasson.79

2. ÉNÓ 152. Bújj, bújj, zöld ág

Bújj, bújj, zöld ág,

zöld levelecske!
Nyitva van az aranykapu,
Csak bújjatok rajta.

Rajta, rajta,
Leszakadt a pajta,
Leszakadt a pajta,
Bennmaradt a macska!

Ketten szembe fordulva, mindkét kézzel kaput tartanak. A sor kézfogással, nyolcast leírva átbújik a
kapu alatt. A dal végén karjuk közé fogják az odaérkezőt (2-3-at is lehet). „Kihez mész, almához vagy
körtéhez?” – kérdik. (A kapusok előzőleg megbeszélik, hogy ki lesz alma és ki körte).
Két ügyes kapus minden dal végére megbeszélhet valami új választanivalót, és el is döntik, hogy
abból melyik, melyik. (Ezt a többieknek, akik közben a kapu alatt bújnak, nem szabad hallani.) Pl.:
Kihez mész, cipőhöz vagy zoknihoz? A kérdezett válaszol, az „alma” vagy „körte” a kapus mögé áll, és
megfogja annak a vállát. Addig játsszák, míg minden játékos a kapusok mögé kerül. Lehet a végén a
két kapuoldalból két, erőpróbát játszó csapatot alakítani. A gyerekek egymás derekát megfogják, és
jelre vagy számolásra húzzák egymást. Amelyik sor a felezővonalon átlép, az vesztett. 80

79
FORRAI, 2016. 164.p.
80
FORRAI, 2016. 198.p.

58
 9. Játékok (rongybaba, hintaló, faló)
1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Doktor Bettina)

Utánzó játékszer: A vele való játszás áll a leánygyermek érzés- és gondolatvilágához legközelebb.
Babát formálnak egy összehajtott mellénykéből, bekötik sima részét kendővel és máris ringatják.
Rongybábu készítése: a bábu váza, testének kialakítása, törzse felcsavart rongy, feje fehér rongy: a
felöltöztetett rongybábu, arca festett.81

2. Mondókák (Horváth Helga)

1. ÉnÓ. 33.
Gyí te paci, gyí te ló, Gyí te Ráró, hóha hó.82

2. ÉnÓ. 36.
Hopp, hopp, katona,
Felülök a csikóra,
Én ülök a csikóra,
Ti meg ketten a lóra.83

3. Versek (Kiss Zsanett)

Kányádi Sándor: Faragott versike
Volt egy fa-katona.
Fából volt a lova;
kengyelje, kantárja
a kádár munkája,
fából volt a patkója:
fakovács patkolta;
fából volt faragva
a föld is alatta.
Fa-huszár, fa-vitéz,
hadd látom, mennyit kérsz.
Százat adj lovamért,
ezeret magamért!
Csapj oda, csapj bele,
égjen a tenyere!84

81
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/b-71FB5/baba-
babu-jatekbaba-71FB7/
82
FORRAI, 2016. 145. p.
83
FORRAI, 2016. 146. p.
84
LOVÁSZ 2016. 47. p.

59
 4. Mesék (Doktor Bettina)

A játékgyártó

Egyszer volt, hol nem volt egy játékgyártó öregember. Ez az öregember gyönyörű játékokat készített.
Nagyon sokat dolgozott vele. Egy játék több nap alatt készült el, szeretettel készítette. A játék
faragása közben elgondolkodott, próbálta elképzelni, hogy milyen is lesz majd a kisgyerek, aki
ajándékba megkapja.
Egy napon bejött a játékboltjába egy anyuka a gyermekével. Megvásárolta az egyik, legdrágább
játékot, amin az öreg több héten át szívvel-lélekkel munkálkodott, hogy tökéletes legyen.
A kisfiú először örült neki, majd észrevett egy másik, majd harmadik játékot. Mindet meg akarta
kapni. Anyukája nem szerette volna megvenni, ezt kisfiának tudtára adta. A fiú annyira mérges lett,
hogy földhöz vágta a játékot, amit anyukája megvásárolt neki.
Az anyuka gyorsan megragadta a gyerek kezét, a törött játékot, és kiszaladt a boltból.
Az öreg nagyon sajnálta a dolgot. De nem is annyira a játékát, hanem inkább hogy nem tudott
örömet okozni a kisfiúnak.
Teltek a napok, hetek, de a játék készítő öregembert nem hagyta nyugodni a történet. Felkerekedett
hát, hogy megkeresse a kisfiút. Pár nap múlva meg is találta. Anyukája csodálkozva engedte be az
ajtón.
Az öreg meghívta a kisfiút a boltjába, hogy együtt készítsenek egy játékot. Másnap a kisfiú izgatottan
megjelent a boltban.
Az öregember elővett egy fadarabot, vésőt. Megkérdezte a fiút, hogy mit szeretne készíteni. A kisfiú
egy kutyát szeretett volna egy kutyaházzal. Az öreg lépésről lépésre elmondta, hogyan készítheti el.
Nem segített, csak szavakkal.
A kisfiúnak sikerült egy aranyos kutyust és takaros házikót faragnia. Nagyon büszke volt alkotására.
Az öreg meg is dicsérte. A kisfiú boldogan ment haza anyukájához. A hetek óta a polcon, törötten álló
játékát is leporolta, megragasztotta.
Azóta visszajár a bácsihoz, a játékai még mindig megvannak, vigyáz rájuk. Most már felnőtt apuka lett
belőle, és gyermekeit is abba a játékboltba viszi...85

5. Dráma (Kiss Zsanett)

Kiszejárás:

A kiszejárás virágvasárnaphoz kötődő, eredetileg lányok által gyakorolt szokás, amely a tél elmúltát,
és a tavasz beköszöntét jelezte húsvét előtt egy héttel, vasárnap. Elnevezései: kiszejárás, kiszehajtás.
A kiszebábut a kisze nevének megfelelően öltöztették szép menyecskének vagy rongyos banyának. A
kisze a telet jelképezte, a lányok énekelve vitték végig a falun, a határba vagy a patakhoz, ezt

85
https://www.okosjatek.hu/rovid_esti_mese_gyerekeknek_az_okosjatek_tollabol

60
„kihordásnak” nevezték. Itt már a legények is csatlakoztak, hangos énekléssel a bábot levetkőztették,
majd vízbe hajították vagy elégették. A szokás lényege, hogy a településről a téllel együtt a bajt,
betegséget, rosszat elűzzék, hogy a helyére a tavasz, egészség, bőség jöjjön. Különböző hiedelmek
kötődtek még a kiszéhez: vigyáztak, nehogy a báb menet közben megforduljon, mert visszájára fordul
minden. Úgy gondolták, hogy aki először felkapja az öltöztetők közül, még abban az évben férjhez
megy. A bábu felöltöztetéséhez ruhát kölcsönző lányt és a ruhakölcsönadást megtagadót a menetben
kiénekelték. A kiszét jó messzire dobták a vízbe, hogy a falubeli gyerekek ki ne halásszák, mert akkor
ez a lány mégse megy férjhez ebben az évben. A kiszejárást mindig délután tartották. Közben ezt a
szöveget énekelték:

Haj ki kisze, ki kisze

A másik határba!
Gyere be sódar,
A mi kis kamránkba!
Kivisszük a betegséget,
Behozzuk az egészséget,
Haj ki kisze, haj!
Amikor a patakba dobták, ezt kiáltották:
Bolha, tetű mind lehulljon,
Dög, kolera itt maradjon!
Tyű!
Ezt követte a zöldágjárás, villőzés. A lányok tavaszi szokása, a természet megújulását jelképező
énekes játék, amely a kisze kihordását követte. A kiszehajtás után a patakparton letört fűzfaágakra
szalagokat kötöttek (villőág) a tavasz hírnökeként. Ezzel a szokással behozták a tavaszt a faluba.
Kaput formáltak az ágakból, úgy bújtak át alatta, előrehaladva, énekelve.

A gyerekekkel felelevenítenénk ezt a népszokást. Délelőtt elkészítenénk a kiszebábut. Közben

elmesélnénk a gyerekeknek, miről szólt ez a népszokás, megmagyaráznánk a ritkábban használt
szavakat (tetű, kolera). Mondogatnánk a szöveget. A bábu készítéséhez szükség van egy rövidebb és
egy hosszabb egyenes farúdra, botokra, kinőtt ruhákra, kendőre, a bábu kitöméséhez szalmára vagy
rongyokra, spárgára, ollóra, ecsetre. A kész bábut a gyerekekkel kivinnénk vízhez (ha van rá
lehetőség, ha nem, csak az udvarra, hiszen a jelképessége a fontos.) Az előre gyakorolt szövegeket
mondogatnánk.
A villőzést is kipróbálnánk, hiszen ahhoz csak zöld ágak kellenek. A legegyszerűbb kaputartó játékkal
is el lehet játszani (Bújj, bújj, zöld ág), viszont fontos, hogy mégiscsak új élmény lenne, hogy az
ágakkal tartunk kaput.86

6. Rejtvények, találós kérdések (Küzmös Cintia)

Fából készült ülőke, dől hátra és előre. Állatról van mintázva, rá kell ülni a hátára.
(faló/hintaló)

86
BEKE 2017. 102-103. p.

61
Lányok nagy kedvence, játszhatnak vele kedvükre. Textilből készült e játék, én is szívesen csinálnék.
(rongybaba

10. Hímes tojás

1. Tárgycsoportról 1-2 mondat (milyen mesterember készítette,
mire használták) (Doktor Bettina)

A húsvétra ajándékozott, fogyasztott, esetleg a következő húsvétig megőrzött, általában díszített

tojás. Egyházi áldásban részesítéséről a 4. sz.-ból, majd ennek hivatalos bevezetéséről a 12. sz.-ból
van tudomásunk; igénybevétele a vallású parasztság körében Mo.-on szinte napjainkig szokásban
volt. A húsvéti tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi
szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi.87

2. Érdekességek (Antal Melinda)

88
A tojásírás technikája
Kakastaréj
Közkedvelt hím. A kakas, mint férfierő jelképe a rá legjellemzőbb résszel,
a taréjjal van helyettesítve. A hím elhelyezése négy részre osztott
felületre történik. A kakastaréj szárát képező négy, enyhén spirális
vonallal úgy kerül össze a függőleges és vízszintes osztóvonalak
kereszteződésénél, hogy egy irányba görbülnek s ezzel a forgó
napkorong jelképét adják ki.89

7. ábra kakastaréj

3. Kézműves (közös alkotás)

1. Növényrátétes Tojásfestés
 Hozzávalók: nyomtatólap, ceruza, olló, régi
nejlonharisnyából kivágott négyszögek, cérna, tojás, vöröshagymahéj, egy
edényvíz
 Elkészítés: A gyerekeknek adjuk a lapokat, és
megmondjuk nekik,, hogy rajzoljanak rájuk kis virágokat, szíveket, bármit,
amit majd a tojáson szeretnének látni. Ezután kivághatják azokat. Mikor
végeztek, egyesével segítünk nekik a formákat a tojásokra helyezni, majd

87
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1459.html
88
Népi játszóház, 2002. 74. p.
89
Népi játszóház, 2002. 74. p.

62
 cérnával szorosan rákötni a harisnyát.
Az edényt, amiben megfőzzük a tojásokat, kibéleljük a hagymahéjjal, és
megkérjük a gyerekeket, hogy mindenki tegye óvatosan bele a maga tojását.
Ezután feltöltjük vízzel, és megfőzzük a tojásokat. Miután készen vannak,
még egy órát benne hagyjuk a vízben, hogy jól megfogja őket a hagymahéj
színe. Ezután levágjuk róluk a harisnyát, és kész is vannak.90

2. Írókázott tojás:
- Hozzávalók: tojás, méhviasz, gyertya, hagymahéj vagy tojásfesték, íróka

- Elkészítés: Egy nyeles tégelyben méhviaszt kell megolvasztani. Az írókát

belemártjuk, ezzel rajzolunk a főtt tojásra. Hideg festőlébe tesszük, amíg a
kívánt színerősséget el nem érjük. A viaszt a festés befejeztével gyertyaláng
fölé tartva leolvasztjuk, letöröljük. Mivel forró viasszal, gyertyával dolgozunk,
nagyon sok odafigyelést igényel felnőtt részéről! 91

4. Mondókák (Horváth Helga)

1. ÉnÓ. 59.
Úgy viruljanak a lányok, Mint a szép kis tulipánok.
Szívemből ezt kívánom, Hímes tojást elvárom.92

5. Versek (Küzmös Cintia)

Aranyosi Ervin: Nyuszi Gyuszi nevenapja

A falunkban él egy nyuszi,

úgy hívják őt: Nyuszi Gyuszi!
Névnapja volt épp a héten,
megünnepelte a réten.
Jöttek is a jó barátok,
nyuszifiúk, nyuszi lányok,
jó nagy mulatságot csaptak,
káposztatorzsát haraptak.
Patak vizét iszogatták,
s kergették a nyuszi-labdát,
Elfogyott a répatorta,
pedig Gyuszink odatolta.
Aztán kezdődött a játék,
Húsvétra kell sok ajándék:

90
BEKE 2017. 116-119. p.
91
BEKE 2017. 112-115. p.
92
FORRAI, 2016. 154. p.

63
– csokitojás, csokinyuszi –
ezt találta ki a Gyuszi.
Csokitáblák sorakoztak
és a nyuszik szórakoztak,
karmaikkal szobrot véstek,
tojást festeni sem késtek.
Felköszöntötték a Gyuszit,
aztán a sok csokinyuszit,
festett tojást széjjel hordták,
kertek alján széjjelszórták.
Húsvétkor, ha kerted járod,
ajándékuk megtalálod,
hímes tojást, csokinyuszit…
Köszöntsd hát fel Nyuszi Gyuszit!93

6. Mesék (Doktor Bettina)

K. László Szilvia: A csipogó hímes tojás

Egy húsvét reggelen, nyuszimama így szólt fiacskájához:

– Kisfiam! Segíts nekem, légy szíves! El kellene vinni egy tojást a Piros utcába, hogy piros tojás
készüljön belőle.
– Mindig én! – dohogott nyuszika, de azért engedelmesen elindult. Ment, mendegélt, aztán
szökdécselt, aztán azt játszotta, hogy feldobja és elkapja a tojást. Közben nagyokat nevetett és
kurjongatott, egyre jobban érezte magát. Egészen a következő pillanatig. Ekkor ugyanis nem sikerült
a dobás, jobban mondva az elkapás, a tojás az utcakövön kötött ki. Azt pedig mindenki tudja, hogy
ilyenkor mi történik! Na mi? Bizony, a tojás eltörött. A belseje kifolyt, a tojáshéjak, mint valami
kirakójáték széthullott darabjai, szanaszét hevertek a földön. A nyúlgyerek bánatosan lógatta a füleit,
és azon töprengett, mihez kezdjen most.
Eközben a baromfiudvar hátsó szegletében örömteli esemény történt. Tyúkanyó, aki már hosszú,
hosszú ideje melengette tojásait, halk csipogást hallott az egyik belsejéből. Rögtön tudta, hogy ez mit
jelent. Az egyik csemetéje hamarosan kibújik szűkké vált otthonából. Segített feltörni a tojáshéjat, és
a sárga gombolyag kigurult a tojásból. Hamarosan követte a többi is, és immáron öt pelyhes kiscsibe
téblábolt tyúkanyó körül.

Már csak egy tojás maradt épen a fészekben.

Ezt az egy tojást vette észre Nyuszika. Megörült a szerencsének, benyúlt a kerítés alatt, és boldogan
vitte magával kincsét. Mire tyúkanyó visszafordult, már csak hűlt helye volt hatodik gyermeke
bölcsőjének.
– Kotkodács, kotkodács, hol a hatodik tojás? – kotyogott bánatosan, és izgatottan totyogott a fészek
körül.
Nyuszika közben odaért a Piros utcába, és hamarosan át is vehette a pirosra festett hímes tojást.

93
http://versek.aranyosiervin.com/tag/himes-tojas/

64
Óvatosan vitte visszafelé. Vigyázott, hogy el ne törjön, nyuszimama vihesse a gyerekeknek.
Igen ám, de éppen mikor a baromfiudvar mellé ért, különös dolog történt! A tojás csipogni, majd
repedezni kezdett. Nyuszika megállt ijedtében, elhűlve meredt a különös hímes tojásra. Néhány perc
múlva pedig már csak a piros tojáshéj eltörött darabjai emlékeztették arra, honnan is tart éppen
hazafelé. A tenyerén egy sárga kiscsibe pihegett.
– Mama! Mama! – sipogta a kicsi, mire a felbőszült tyúkanyó oroszlánként rontott a nyúlgyerekre.
Alaposan helybenhagyta, és csak akkor volt hajlandó meghallgatni, hogy mi is történt valójában,
mikor visszakapta elveszett gyermekét.
Végül minden jól végződött. Tyúkanyó megbékélt, sőt adott egy ajándéktojást a pórul járt nyuszinak.
Húsvéti nyusziéknál azóta is emlegetik, hogy is volt az, mikor a hímes tojás csipogni kezdett! 94

7. Rejtvények, találós kérdések (Küzmös Cintia)

Ha feldobom fehér,
Sárga lesz mire leér,
S a kérdés nagyon agyafúrt,
Hogy ő volt előbb, vagy a tyúk.
(tojás)95

94
http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/uennepek-husvet/1174-
k-laszlo-szilvia-a-csipogo-himes-tojas
95
https://ovonenileszek-hu.webnode.hu/mondokak-es-versek/talalos-kerdesek/

65
Források
Könyv

1. BEKE Mari: 77 magyar népi játék. Bp.: Corvina Kiadó, 2017. p. 304.
2. FORRAI Katalin: Ének az óvodában. Bp.: Móra Könyvkiadó, 2016. p. 304.
3. ILLYÉS Gyula: Hetvenhét magyar népmese. Bp.: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1979. p.
560.
4. LÁZÁR Katalin: Gyertek, gyertek játszani! II. Játékközlés: Dunántúl. Bp.: Eötvös József Kiadó,
2004. p. 328.
5. LOVÁSZ Andrea (szerk.): Válogatós – Óvodások verses kalendáriuma hétköznapokra és
ünnepekre. Szentendre: Cerkabella Könyvkiadó 2016. p. 359.
6. MANDEL Róbert: Hangszerész mesterség. Bp.: Közművelődési Kiadó.
7. N. n. : 100 magyar népmese. Pécs: Alexandra Kiadó, 2015. p. 352.
8. N. n. : Hagyományoktatás- módszertani füzetek. In: Népi játszóház. Bp.: Hagyományok Háza
Népművészeti Műhely. 2002. p. 147.
9. WEÖRES Sándor: Bóbita. Bp.: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1995. p. 79.

Internetes hivatkozás

1. A játékgyártó. In. Okos játék [online]. [2018.04.17.]

https://www.okosjatek.hu/rovid_esti_mese_gyerekeknek_az_okosjatek_tollabol - Játék
mese

2. ARANYOSI Ervin: Nyuszi Gyuszi nevenapja. In. Aranyosi Ervin versei [online]. [2018.04.19.]
http://versek.aranyosiervin.com/tag/himes-tojas/ - Hímes tojás vers

3. BALASSA István, ORTUTAY Gyula: A magyar népzene és a népi hangszerek. In: Magyar
néprajz. In. MEK [online]. [2018.04.17.]

http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/120.html -Hangszerekről

4. BENEDEK Elek: A csillagász, a lopó, a vadász meg a szabó. In. DIA [online]. [2018.04.18.]
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00107a/meszoly00137/meszoly00137
.html

5. BENEDEK Elek: A mindent járó malmocska. In: Magyar mese-és mondavilág I. In. KEK [online].
[2018.04.18.]
http://mek.oszk.hu/04800/04833/04833.htm#68
6. BOLDIZSÁR Ildikó (szerk): Katyika és Matyika. In: Az egynapos király. In. Népmese [online].
[2018.04.17.]
http://www.nepmese.hu/mesetar/mesek/trefas-mesek/katyika-es-matyika - Kerámia mese

66
7. BOLDIZSÁR Zsuzsa: A magyar népi kerámia története. In. A képzés evolúciója [online]. [2018.
04. 20.]

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/4_0999_012_101030.pdf -
Kerámiákról

8. CSATLÓS Pálné: Fonóházas jelenet. In. Mindenovi [online]. [2018. 04. 20.]
http://mindenovi.gportal.hu/gindex.php?pg=27846666&nid=5442040 – Szövés dráma

9. Elvesztettem zsebkendőmet. In. Zsúrjátékok [online]. [2018.04.17.]

http://www.zsurjatekok.hu/talalati_lista/jatekok/jatekok/elvesztettem_zsebkendomet -
Ruhás játék

10. Fonóbeli játékok. In. NYEOMSZSZ [online]. [2018. 04. 20.]

http://www.nyeomszsz.org/orszavak/pdf/VasasFonobelJatek.pdf - Szövés mozgás

11. HATHALMI-Gabnay Ferenc: A játékbaba; Bartha Károly: Játék. In. Arcanum [online].
[2018.04.17.] https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-
lexikon-71DCC/b-71FB5/baba-babu-jatekbaba-71FB7/ - Játékokról

12. HORNOK Magdolna: A tímár, A tolnai teknővájó. In. Tolna art [online]. [2018. 04. 14.]
http://www.tolnaart.hu/hornokm/index.htm

13. Jaj pártám, jaj pártám. In. CSEMADOK [online]. [2018.04.21.] http://csemadok.sk/nepzenei-
adatbazis/jaj-partam-jaj-partam-2/ - Ruhák ének

14. JÓZSA Judit: Józsa János, édesapám, fazekasmester. In. Józsa Judit [online]. [2018. 04. 14.]
http://www.jozsajudit.hu/
15. JUHÁSZNÉ Bérces Anikó: Kemencében. In. Poet [online]. [2018.04.18.]
https://www.poet.hu/vers/203740

16. KÁNYÁDI Sándor: A mindennapi kenyér. –in. Óperencia [online]. [2018.04.17.]

http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/mesek-a-
kenyerrl/1348-kanyadi-sandor-a-mindennapi-kenyer - Sütés mese

17. K. LÁSZLÓ Szilvia: A csipogó hímes tojás. In. Óperencia [online]. [2018.04.17.]
http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-
toertenetek/uennepek-husvet/1174-k-laszlo-szilvia-a-csipogo-himes-tojas - Hímes tojás
mese

18. KUI János: Székelykapu. In. Poet [online]. [2018.04.19.]

https://www.poet.hu/vers/142958 - Székelykapu vers

19. Magyar néprajzi lexikon I. kötet. In. MEK [online]. [2018.04.17.]

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1803.html - Ékszerekről

20. Magyar néprajzi lexikon II. kötet. In. MEK [online]. [2018.04.17.]

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-624.html - Gémeskútról, Hímes tojásról

67
21. Magyar néprajzi lexikon IV. kötet. In. MEK [online]. [2018. 04. 20.]
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-22.html - Ruhákról, Sütésről

22. MARKÓ Károly: Magyar alföldi táj gémeskúttal. In. MNG [online]. [2014.04.14.]
http://mng.hu/gyujtemeny/magyar-alfoldi-taj-gemeskuttal-21528

23. Mese a furfangos aranyművesről. In. Népmese [online]. [2018.04.17.]

http://www.nepmese.hu/component/mtree/mesek/trefas-mesek/mese-a-furfangos-
aranymuvesrol - Ékszer mese

24. MUNKÁCSY Mihály: Köpülő asszony. In. Pontoldal [online]. [2014.04.14.]

https://pontoldal.wordpress.com/2014/01/06/omazs-141/munkacsy_kopulo-asszony/

25. NAGYBÁKAY Péter(szerk.): A kender, a gyapjú és a len népi feldolgozása. In: Anyagi kultúra 2.
In. MEK [online]. [2018.04.20.]

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/03/72.html - Szövésről

26. NYULÁSZ Péter: Csizmavers. In. Egyszervolt [online]. [2018.04.18.]

https://egyszervolt.hu/vers/csizmavers.html

27. ORGOVÁNYI Anikó: Kapu. In. Óperencia [online]. [2018. 04. 20.]
http://www.operencia.com/versek/286-versek-targyakrol/1950-orgovanyi-aniko-kapu -
Székelykapu vers

28. PETE Margit: Nem vittem vizet. In. Poet [online]. [2018.04.19.]
https://www.poet.hu/vers/220559 - Gémeskút vers

29. PORTIK Sándor: Székelykapu kerekeskúttal. In. Napkelet népe [online]. [2018.04.14.]
https://napkeletnepe.hu/2018/01/17/szekelykapu-kerekeskuttal/
30. PÓSA Lajos: A bujdosó síp. In: Gyermekversek. In. MEK [online]. [2018.04.18.]
http://mek.oszk.hu/08200/08210/08210.htm
31. PÓSA Lajos: A kis korsó. In: Gyermekversek. In. MEK [online]. [2018.04.18.]
http://mek.oszk.hu/08200/08210/08210.htm

32. Székelykapu. In. Wiki [online]. [2018.04.17.]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kelykapu - Székelykapuról

33. Találós kérdések. In: Óvónő a pályán. In. Óvónéni leszek [online]. [2018.04.18.]
https://ovonenileszek-hu.webnode.hu/mondokak-es-versek/talalos-kerdesek/

34. TORDON ÁKOS: A kismadár kertje. In. Mesemorzsa [online]. [2018.04.17.]

http://mesemorzsa.blogspot.hu/2016_01_21_archive.html - Gémeskút mese

35. TORDON Ákos: Pilleruha. In. Játsszunk együtt [online]. [2018.04.17.]

http://jatsszunk-egyutt.hu/mesek-az-oltozkodesrol/ - Szövés mese

68
Tartalomjegyzék
Cím oldalszám

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.
Néhány bemutatásra szánt tárgy. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.

1.) Ruhák (csizma, szűr, bocskor, bunda, párta…) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5-19.

2.) Kerámia dolgok (köcsög, korsó…) . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20-27.
3.) Szövés - fonás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28-34.
4.) Hangszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35-39.
5.) Sütés (mézeskalács, kemence, dagasztóteknő, péklapát…) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40-45.
6.) Gémeskút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 46-51.
7.) Ékszerek (gyöngy, gyűrű…) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52-54.
8.) Kapu (székelykapu) .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55-58.
9.) Játékok (rongybaba, hintaló, faló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59-61.
10.) Hímes tojás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62-65.

Források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66-68.

Tartalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .69.

69