Forrás: http://www.doksi.

hu

A jó óvónő jellemzése

1.Bevezetés

Az óvodai életet azért érdemes kipróbálnia minden gyermeknek, mert a

szocializáció, azaz a társas érintkezés fejlődésére nagyszerű hatással van. Közösségben
élni a gyermek számára annyit jelent, mint alkalmazkodni a különböző helyzetekhez.
Ehhez természetesen új szabályok elsajátítására van szüksége, például arra, hogy nem
mindig teheti azt, amit szeretne, így tudomásul kell vennie bizonyos korlátokat is. Az
óvodában töltött idő alatt egyre természetesebbé és mélyebbé válik az egymás iránti
érdeklődés, a figyelem, a segítőkészség. A közösség olyan erőfeszítésekre készteti,
melyek fejlődő akaratát olyan működésbe hozzák, amire magányos tevékenység során
nem lenne képes. Az évek alatt pedig kialakul a közösségi tudata, amire a későbbiekben
nemcsak az iskolában lesz szüksége. Megtanulja, hogy a követelményeket a közösség
közvetíti, felerősíti, így már nemcsak passzív alanya, hanem aktív részese lesz az őt
körülvevő csoportnak. Bár óvodáskorban a gyermekek barátságai még instabilak és
olykor meglehetősen csapongóak, a gyermek itt tehet szert első kortársaihoz kötődő
kapcsolataira, és elkezdődhet a szülőtől való fokozatos elszakadás.

2.Óvodánk célja és feladatai

1
Forrás: http://www.doksi.hu

Óvodai nevelésünk célja, hogy a gyermekek élménygazdag környezetben, az

egyéni fejlődési ütemük tiszteletben tartásával, önálló gondolkodású, autonóm
személyiségekké váljanak. A ránk bízott gyerekeket formálni, alakítani,
önmegvalósítási szándékukat, gyermeki szabadságukat és jogaikat tiszteletben tartva,
érzelmileg elfogadva, kiegészíteni a családi neveléssel a benne még jelen lévő
hagyományokat erősítve nevelni a mindennapi élettel a mindennapi életre.
Olyan gyermekeket nevelni, akik harmonikus mozgással, fejlett kommunikációs
készséggel, beszédkészséggel és beszédkultúrával rendelkeznek.
Nevelőmunkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy hagyományait és környezetét
ismerő és tisztelő, környezetével kiegyensúlyozott viszonyban élő, embertársait szerető
felnőttekké váljanak.

2.1.Az óvodai nevelés feladata

2
Forrás: http://www.doksi.hu

A környezeti nevelés és a néphagyomány ápolás komplex felfogásából, a

műveltségi tartalmakat, amelyekkel közvetíteni akarunk összehangoljuk, hogy azok
kiegészítsék, teljessé tegyék egymást. Nyugodt, érzelmi biztonságot nyújtó, családias
légkör megteremtésén keresztül a gyermekek meglévő tapasztalatainak
felhasználásával, tovább alakítsuk a társakkal való kapcsolatot, viselkedési szokásokat,
a nyelvi kifejező készségeket.
A gyermekek életkoruknak, fejlettségüknek megfelelően tájékozottak legyenek az
őket körülvevő világról. A tapasztalatok, élmények, a személyes példamutatások
váltsanak ki olyan pozitív érzéseket, mint a szeretet, vonzalom, gondoskodás, tisztelet,
kellemes és jó érzések sokaságát.

A környezetvédelmi tevékenység gyakorlása: a környezet tevékeny

megismerésével, a természet szeretetére, annak tisztaságára, épségének megóvására, a
környezet esztétikájára nevelés.

3.Óvodaérettség

3
Forrás: http://www.doksi.hu

A gyerekek körülbelül hároméves korukra válnak képessé arra, hogy néhány órát
szüleik nélkül is el tudjanak tölteni. Ennek azonban vannak belső feltételei, ilyen
például az éntudat, vagyis az, hogy tudja, lénye világosan elkülönül az őt körülvevő
világtól. Rendelkeznie kell egy szilárd belső képzettel a szeretett személyekről, így
fantáziája segítségével bármikor elő tudja hívni saját megnyugtatására anyja, apja arcát.
Ettől a szülők nélkül töltött idő már nem tűnik végtelen, reménytelen várakozásnak,
szorongáskeltő helyzetnek.

Bár az óvodákban az elsődleges kritérium a gyermek felvételéhez,

óvodaérettségéhez általában a szobatisztaság, vagy olykor a folyamatos beszéd és az,
hogy képes legyen az önálló étkezésre (ami még fontos lehet, hogy a szülőkön kívül
másoktól is elfogadjon ételt), a fent felsorolt képességek fontosabbak. Ha ugyanis ezek
megvannak, biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk valóban felkészült az óvodai
életre. Nem fogja elviselhetetlennek érezni a hosszas távollétet megszokott
környezetétől, édesanyjától, bizalommal lesz majd egy idegen felnőtt iránt is, és képes
lesz a tartós együttlétre, beilleszkedésre egy gyermekcsoport többé-kevésbé szervezett,
de mindenképpen bizonyos szabályok szerint működő, hierarchikus rendszerébe.

4
Forrás: http://www.doksi.hu

Az óvodai felvételhez minden esetben köteles egy szülői kérelem kitöltése, ennek
dátuma igazolja, hogy a felvétel, jelentkezés mikor történt. A vezető óvónő minden
esetben beírja a gyermek adatait az óvodai előjegyzési naplóba.
Közvetlenül az óvodai közösségbe kerülés előtt szükség van még egy orvosi
igazolásra is, mely arról számol be, hogy a gyermeknek van-e fertőző betegsége.

4.Beszoktatás

Mivel a sokrétű alkalmazkodás egyik kicsinek sem könnyű, érdemes némi időt
rászánni a beszoktatásra, hogy kislányok és kisfiúk később tartalmas és kellemes
emlékeket őrizzen erről az időszakról.

A beíratáskor érdemes összefoglalni a gyermek anamnézisét. Így tájékoztatják a

szülők az óvónőket az eddigi betegségekről, esetleges műtétekről, beavatkozásokról,
táplálék- és gyógyszerallergiáról. Sok óvodában arra is megkérik a szülőket, hogy
írjanak rövid jellemzést gyermekükről: milyen tulajdonságai vannak, milyen ételeket
kedvel, illetve nem eszik meg, mi a kedvenc meséje, dala, milyen büntetési és dicsérési
formát alkalmaznak otthon a nevelésben. Az óvodai fogadtatás az óvónő hatáskörébe
tartozik, ami magába foglalja a szülőkkel való elbeszélgetést, és a családi környezetben
történő ismerkedést a kicsivel. Így az óvónő és a gyermek kapcsolata és
együttműködése is könnyebbé, zökkenő mentesebbé válhat.

5
Forrás: http://www.doksi.hu

Azok a gyerekek, akik az óvoda megkezdése előtt bölcsödébe jártak, bizonyos

szempontból előnyben vannak azokkal a társaikkal szemben, akik egyenesen a
családjukból érkeznek az óvodába. Mivel ők már jobban hozzászoktak a
környezetvállaláshoz, a felnőttek, az óvónőkkel is általában hamarabb teremtenek
kapcsolatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevesebb törődést igényelnének a
beszoktatás folyamán az óvónő részéről. Náluk viszont a folyamat általában jóval
kevesebb időbe telik, hiszen tulajdonképpen csak az új helyszínt kell megszokniuk. A
legtöbb bölcsis 1-2 nap alatt tökéletesen megszokja az óvodát is.
A bölcsödéből érkező kicsik könnyebben be tudnak illeszkedni az óvodai
közösségbe, könnyebben segítik egymást, jobban tudnak alkalmazkodni egymáshoz és
az óvodai szabályokhoz, hamarabb beleélik magukat társaik helyzetébe, örömébe,
bánatába, és általában önállóbbak is.

Ha azonban a gyermek nem járt bölcsibe, sokat tehetnek a szülők azért, hogy
könnyebben vegye az akadályokat.
-Legyünk bizalommal az óvónő és az óvoda iránt.
-A legjobb, ha partnernek vesszük az óvónőt.

5.Óvodásaink megismerése

Bármennyire is kitűnő az óvónő felkészültsége, csak akkor tudhat igazán hatékony

pedagógiai munkát kifejteni a játék kapcsán, ha ismeri gyerekei szociális helyzetét,
életkörülményeit.

6
Forrás: http://www.doksi.hu

A bölcsödéből az óvodába lépő gyerekek megismeréséhez nagy segítséget

nyújthatnak a jól vezetett személyiséglapok.
Mindenképpen igyekezzünk elérni azt, hogy a csoportunkba kerülő gyerekek
szüleivel még az óvodába lépés előtt beszélgethessen. Meg lehetne szervezni például az
óvónők nyári beosztását, hogy ez idő alatt egy-egy órára behívják az új gyerekek
szüleit. Rendkívül fontosnak tartom az óvónő és a szülő közvetlen, személyes
kapcsolatát már a kezdet kezdetén.
A pedagógusé akkor a vezető szerep, ha ismeri a gyerek körülményeit, és
személyes kapcsolata alapján hatni tud a szülőkre.
Nagyon megkönnyíti pedagógiai munkánkat az, ha tudjuk, hogy a gyermek
magatartási formái, érzelmi reakciói, amiket a játék során észlelünk, milyen
élményekből, családi helyzetekből, nevelési eljárásokból fakadhatnak.

A szülőkkel ezeket a beszélgetéseket tapintatosan, a meghitt beszélgetés hangján

kell folytatnunk, nem valamiféle bürokratikus, hivatali feladat teljesítéseképpen.
Minden mama és papa érezze, hogyha többet tudunk gyermekéről, a családjáról,
nagyobb segítséget adhatunk az édesanyának és az egész családnak is.
A személyes érdeklődés jelentősége abban is, hogy a puszta adatok, információk
verbális tartalmán túl metakommunikációs információkhoz is jutunk általa.
Az óvodai nevelésben is hármas célrendszerről beszélhetünk: vannak közeli,
középtávú és távoli céljaink.
a.,Közvetlen, közeli: boldog, derűs, vidám, nyugodt, félelemmentes légkört
biztosítani minden óvodás számára. Megteremteni a szabad mozgás, a szabad

7
Forrás: http://www.doksi.hu

tevékenykedés, az önállóság, a kezdeményezés, az egymás melletti vagy együtt játszás

és munkálkodás legjobb lehetőségeit. Állandó szokásokat, hagyományokat, ritmikus
életrendet kialakítani, ezzel megkönnyítjük a harmonikus óvodai élet kialakulását is.
Segíteni a fejlődést, a közösségbe való beilleszkedést, a baráti kapcsolatok, kisebb
csoportok kialakítását. Törekedni minden gyermek adottságainak maximális
fejlesztésére. Igyekezni a gyermekek szociális helyzetéből adódó különbségek
csökkentésére oly módon, hogy a hátrányos helyzetben levő gyerekekkel többet
foglalkozunk, és igyekszünk gondozásban, törődésben, kultúrában azt nyújtani, ami
otthonukból hiányzik. Egyidejűleg segíteni a kiváló képességek kibontakozását.
b.,Középtávú célunk: az iskolára való előkészítés: Ennek lényege az, hogy a
gyerekek személyiségének fejlettsége olyan szintet érjen el, amely biztosítja, hogy az
iskolába jól be tudjanak illeszkedni, az ottani követelményeknek megfelelően tudjanak
viselkedni és tanulni.
A valóban lényegi követelmények a szocializáció szintje, a manuális készség, a
beszédkészség fejlettsége, az alapfogalmak és alapösszefüggések ismerete, a
feladattudat és a megfelelő feladatmegoldó képesség.
c.,Távolabbi célunk: testileg, lelkileg egészséges, érdeklődő, a világ
megismerésére, az összefüggések megértésére törekvő, kezdeményező, kooperációra
képes, aktív, kreatív, határozott jellemű, egyéni vonásokban, érzelmekben gazdag,
segítőkész személyiség kialakítása. „…ki kell alakulnia egy általános standard
programnak, de azon belül helye kell hogy legyen az egyéni változatának is” 1. Nem
szabad feláldozni az egyéni bájt, a sajátszerűséget, a különleges szépséget.
A társadalmi kívánalmaknak megfelelő állandó megújulás elmaradhatatlan
sajátossága kell, hogy legyen pedagógiai munkánknak.
„Minduntalan új eszmék és új szükségletek születnek, hogy meg tudjunk felelni a
közvéleményben és az erkölcsben bekövetkező változásoknak, ahhoz arra van szükség,
hogy maga a nevelés is változzék, következésképpen maradjon meg a képlékeny
állapotában, ami a változást lehetővé teszi.” 2

Az óvodai nevelés programja követelményeinek megfelelően az óvónő: „A játékot

úgy tekintse, mint a nevelési célok elérésének legfőbb eszközét” 3-, s ezeknek a céloknak

1
Makarenko
2
Durkheim
3
Az óvódai nevelés programja, 1980.78.1.

8
Forrás: http://www.doksi.hu

a szem előtt tartásával kell pedagógiai munkáját folytatnia és mindig megújítania. Ezen
azt értem, hogy mernünk kell az óvodát – minden pedagógiai, pszichológiai és
szociológiai – szempont érvényesítésével továbbfejleszteni, bízva abban, hogy az
iskolareformok erre építeni fognak, miután az iskola továbbfejlesztését az óvoda
munkájával, eredményével alapoztuk meg.

6.Az óvónő és a gyermek játékai és feltételei

A csoportszobában törekedjünk arra, hogy minél hosszabb és zavartalanabb

legyen a játékidő. Váljék irányelvünkké: ne legyen sok várakozási idő, ne legyen sok
üresen eltöltött perc. Vizsgáljuk felül e szerint az óvodások napjának menetét, de ne
csak a csoport, hanem a csoport minden tagja szempontjából is. Amikor reggel
egyenként bejönnek a gyerekek a csoportszobába, segítsük a játék kibontakozását, és
azt, hogy reggeli után folytathassák. A kezdeményezést a kiscsoportban többnyire a
játékidő végére lenne jó hagyni, hogy ezzel ne vágjuk ketté és ne szakítsuk meg a
játékfolyamatokat.

9
Forrás: http://www.doksi.hu

Minél zsúfoltabbak az óvodák, annál fontosabb, hogy a csoportszoba minden

zugát kihasználjuk. Ezt úgy érhetjük el, ha a terem berendezésekor figyelembe vesszük
azt, hogy az adott korcsoport gyerekei mit szeretnek játszani, vagy mivel szeretnének
foglalatoskodni, és ennek megfelelően helyezzük el vagy rakjuk át a nap folyamán a
bútorokat, az eszközöket, a játékokat. Sajnos, nemegyszer láttam olyan csoportszobát,
amelynek egyik-másik részében úgy összezsúfolódtak a gyerekek, hogy nem tudtak
egymástól nyugodtan játszani, míg a terem középső, nagy területe teljesen üres és
kihasználatlan volt, csak nagy ritkán tolt át rajta egy-egy kislány babakocsit, egy-egy fiú
autót.
Különösen fontos, hogy az életkori követelményeknek megfelelően legyen
lehetőség földön, illetve asztalok mellett játszani.

7.„A jó óvónő”

Az, hogy gyermekünk milyen élményekkel gazdagodik az óvodában, nagyrészt az

óvónőjétől függ. Ő az, aki a gyermek napjának jelentős részében vele van, így
bizalommal kell viseltessen iránta. Ha gyermekünknek jó a kapcsolata a csoportját
vezető óvónővel, az a másokkal kötött társas kapcsolatait is pozitívan befolyásolja majd.
Azt is mondhatnánk, hogy néha fontosabb az óvónő személye, mint maga az óvoda.
Beszélnünk kell az óvónő személyiségéről, mint az óvodai játék legfontosabb
szubjektív feltételéről, akinek a felkészültsége alapvetően meghatározza azt, hogy a
játék, mint nevelési eszköz hatékony legyen.

10
Forrás: http://www.doksi.hu

7.1.Milyen legyen hát az óvónő?

Azon túl, hogy általános műveltséggel, tájékozottsággal és biztos felkészültséggel

kell rendelkeznie a gyermekneveléshez kapcsolódó szaktudományokból, ismernie kell a
különböző játékfajták sajátosságait, pedagógiai funkcióit.
Azonban ez még nem elég: az óvónőnek szeretnie kell minden gyereket. A „nehéz
gyereket”, a nehezen kezelhetőket, a félénkeket vagy agresszíveket még egy kicsit
jobban is, mert ezek a kedvezőtlen alkati adottságaik vagy szociális tényező
következtében lettek ilyenek, tehát fokozottabban kell törődni velük.
Az óvónőnél fontos persze a megjelenés, tehát legyen tiszta és ápolt, viselkedése
rendezett. Egy nett óvó nénihez bátrabban, oldottabban közelednek a kicsik is,
szívesebben követik példáját, utánozzák, nem utolsósorban pedig a szülők is nagyobb
bizalommal fordulnak hozzá. De a személyes vonzerő, azaz a belső tulajdonságok ennél
természetesen sokkal fontosabbak. Ha az óvó néniből árad az őszinte gyermekszeretet,
derűs, nyugodt és barátságos a viselkedése, stabil és kiegyensúlyozott, biztos, hogy
kincsre leltünk.

11
Forrás: http://www.doksi.hu

Ha ezenfelül még a gyermekekhez egyéni tulajdonságaiknak megfelelően kötődik,

és ki is mutatja a kicsik iránti szeretetét, nyugodtak lehetünk: gyermekünk biztosan
szeretni fogja majd az óvó nénit. Az óvónő fegyvertárában még jó, ha szerepel egy jó
adag humorérzék és nyugodtság, amellyel a gyerekek közötti pillanatnyi feszültségeket,
az esetleges kudarcok miatti elkeseredést is fel tudja oldani, vagy ha a gyerekek
valamilyen oknál fogva (baleset, villámlás, stb.) pánikba esnének. Segítségükkel
feloldhatja a gyermekek félelmeit, ijedtségüket, eredményesen buzdíthatja őket.
A jó óvónő további fontos tulajdonságai a találékonyság, helyzetfelismerés,
alkalmazkodóképesség. Ezek már csak azért is lényegesek, hiszen ahány gyermek,
annyiféle bánásmód. Minden gyerekhez másképpen kell közelítenie, és minden
helyzethez másképpen kell alkalmazkodnia. Nem baj, ha megfelelő
metakommunikációs eszköztárral is rendelkezik, hiszen hanglejtésével, mimikájával,
tekintetével, mozdulataival is nagy hatást kelthet a gyermekekben. A gyermekekkel
való kapcsolat kialakításához fontos, hogy állandóan tevékenyen benne éljen a
közösségben.
Csak az óvó néni értheti meg a gyerekek játékát igazán, és csak az tudhat
megfelelő viselkedést tanúsítani, aki maga is szeret játszani. Akkor képes átérezni azt az
örömet, amit a játék az óvodásnak nyújthat, ha beleéli magát a gyerek játszóhelyzetébe.
Ez a megértés és együttérzés azonban nem alakul ki pusztán érzelmi alapon, ehhez az is
szükséges, hogy mindazok az ismeretek, amelyeket az óvónő a gyermekfejlődésről és a
játékról elsajátított, s amely információkat az egyes gyerekekről szerzett, mélyen
beépüljenek a tudatába. Ha ezek az ismeretek olyan mértékben asszimilálódnak, hogy
az óvónők magatartását spontán is irányítják, nem lesz szükség játék közben hosszas
fontolgatásra, ami egyébként gyakran előfordulhat.
A gyermek játékának nélkülözhetetlen sajátossága a spontaneitás. Az az óvónő,
akiben az empátia magas fokú, maga is spontán módon alakítja ki a játékban a
legmegfelelőbb magatartási formákat.
Pedagógusjelölteknek régen sokan azt tanították, hogy a jó pedagógus, ha bemegy
a csoportba, „kint hagyja gondjait”. Véleményem szerint a jó pedagógus egész lényét
olyan mértékben áthatja az együttérzés, a nevelői szándék, hogy nyomasztó gondok
vagy megrázó élmények kivételével minden egyéb gondját, gondolatát elfelejti a
gyerekek között, egész lényét betölti a hivatástudatával együtt járó empátia.

12
Forrás: http://www.doksi.hu

Óvodásaink képességeinek kibontakozását minden eszközzel biztosítsuk, és éppen

ezért minden apró sikerének, fejlődésének örüljünk. Például annak, hogy felfedezik,
miért forog az autó kereke, vagy hogyan kell három kockát úgy egymásra rakni, hogy
ne boruljon le; de annak is, hogy az eddig csak magában játszó gyerek társra talált; az
eleddig alig megszólaló összefüggő mondatokban közli játék közben gondolatait.
Nem elég az empátia, nem elég a gyerek sikerén érzett öröm, az is feltétlenül
szükséges, hogy erről óvodásaink folyamatosan tudomást szerezzenek. Ennek
érdekében sokszor kell feltennünk érdeklődő kérdéseket, sokszor kell elismerő,
lelkesítő, buzdító megjegyzésekkel bátorítanunk a kicsiket. De ennél még többet
jelentenek gesztusaink, pillantásaink, mosolyunk, hanglejtésünk és mindaz, ami a
verbális kommunikációt kíséri, vagy helyettesíti. Már a gyerekek nevét is különböző
hangszínnel, különböző érzelmi telítettséggel lehet kiejteni. Az sem mindegy, hogy
vezeték-, kereszt- vagy becenevén szólunk óvodásunkhoz. Ez is fontos
metakommunikáció számára. Sose szólítsunk egy gyereket se vezetéknevén!
A metakommunikáció az óvodai pedagógiai munkának rendkívül fontos eszköze.
Az óvónőnek ugyanakkor meg kell tanulnia a játék nyelvén kommunikálni a
gyerekekkel, ha a játék által nevelni akar. Tudnunk kell, hogy a konkrétan elhangzott
szavakon, a leírható mozzanatokon kívül milyen fontosak a kisgyerek számára a
pillantások, amelyekkel játékát kísérjük, a mosoly, amivel sikerélményét tudomásul
vesszük, a simogatás, amiből megtudhatja, hogy akkor is vele érzünk, amikor éppen egy
másik gyereknek mutatunk valamit, a rosszalló tekintet, amellyel éreztetjük, hogy – bár
nem akarjuk rendre utasítani – másképp kellene viselkednie. Az állandó kapcsolat az
óvónővel, az állandó törődés érzése egyik legfontosabb szubjektív előfeltétele az
óvodában a játék „spontán” kibontakozásának.

13
Forrás: http://www.doksi.hu

Az óvónőnek azzal is tisztában kell lennie, hogy személye, azonosulási minta

óvodásai számára.
Minta az óvónő magatartásának minden megnyilvánulása: beszéde, mozdulata, az
emberekhez való viszonya. Ezért olyan fontos, hogy szépen, szabatosan, tiszta
kiejtéssel, természetes hangsúllyal, halkan beszéljen, gyerekek és felnőttek iránt
egyaránt őszintén megértő, kedves, tiszteletet adó, a másikban mindig a jót észrevevő és
azt megbecsülő magatartást tanúsítson. Az óvodások nemcsak modorát utánozzák,
hanem egész személyiségükkel azonosítják magukat. Ezt nevezik identifikációnak,
aminek a nevelés szempontjából igen nagy jelentősége van.
Az óvónőnek törekednie kell arra, hogy nagyon jól ismerje önmagát. Érzelmileg
gazdag legyen, de ne indulatos. Figyelje meg önmagát. Hogyha valami „kihozza a
sodrából”, ha nagyon mérges, tegye fel önmagának a kérdést: vajon az adott mozzanat
kellőképpen indokolja-e indulatainak, érzelmeinek, ítéleteinek ilyen alakulását, és nem
lehetséges-e az, hogy valamilyen régi sérelem – amire már nem is gondol – váltotta ki
nemtetszését.

Ugyanakkor minden óvónő hagyja bátran, őszintén kibontakozni pedagógiai

munkája folyamán egyéni értékeit, képességeit. „Ahhoz azonban, hogy azonosulási
minta legyen, mernie kell önmagát adni, spontán, szabad módon kell viselkednie.” 4 A
játékban is merje az óvónő önmagát adni, hiszen azonos célokat különböző eszközzel
érhetünk el – azonos elvi alapokon is. Például: az az óvónő, akinek szép hangja van és
szeret énekelni, amikor a családjátékba bevonják vagy „utazik” a gyerekekkel,
énekeljen velük, játsszon dalos játékot. Aki jobban szeret barkácsolni vagy bábozni, az
azt alkalmazza többször játék közben. Minél színesebb, minél kreatívabb, minél

4
Buda, 1978.231.1.

14
Forrás: http://www.doksi.hu

ötletesebb az óvónő, annál követésre méltóbb, annál több örömet szerez óvodásainak, és
gazdagítva játékukat, hatásosabban neveli-fejleszti személyiségüket.
Arra azonban ügyelnie kell, hogy aktivitása, kreativitása úgy érvényesüljön a
játékban is, hogy azzal a gyerekek kreativitását növelje.
És amiben már a szülő is segíthet az óvónőnek: tudjon minél többet a rábízott
gyerekekről, hiszen így sokkal eredményesebben tud velük kapcsolatot teremteni,
kommunikálni.

Irodalomjegyzék

B. Méhes Vera:
Az óvónő és az óvodai játék

Mérei-Binét:
Gyermeklélektan

Bagdy Emőke:
Családi szocializáció és személyiségzavarok

15
Forrás: http://www.doksi.hu

Tardos Anna:
Néhány kérdés az óvoda és család kapcsolatáról

Dr. Bósi Mária:

Beszéd és óvoda

Dankó Ervinné:
Nyelvi kommunikációs nevelés az óvodában

16