Miskolci Egyetem

Bölcsészettudományi kar

Kotonoha no niwa – A szavak kertje

- Az anime-manga szubkultúra szókincse a Mondo magazin tükrében -

Készítette: Krajcz Vivien Nóra Témavezető: Dr. Kecskés Judit

BA Magyar szak egyetemi docens

Magyar Nyelvtudományi Intézeti Tanszék

Miskolc
2014.
Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ........................................................................................................................... 3

2. Mi a szubkultúra?............................................................................................................ 5

3. A Mondo magazin története ............................................................................................ 6

3.1 A magazin jellemzése olvasói szemmel .................................................................... 7

4. Az anime-manga szókincs meghatározása nyelvészeti szempontból ........................... 8

4.1. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Mi is a manga? .............................. 10

4.2. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Mi is az anime?.............................. 14

4.2.1. Az anime és manga műfajai ............................................................................. 17

4.3. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Egyéb, a kultúrához köthető otaku

elemek ............................................................................................................................. 22

4.4. A Mondo magazin anime-manga szókincse: A szókincs további elemei ........... 24

5. Összegzés ........................................................................................................................ 27

6. Bibliográfia ..................................................................................................................... 28

7. Idegen nyelvi összefoglaló ............................................................................................. 29

8. Mellékletek ..................................................................................................................... 30

2
1. Bevezetés

Szakdolgozatom témájaként egy olyan japánból származó szubkultúra szókincsét

szeretném bemutatni és tanulmányozni, mely az elmúlt néhány évtizedben nemcsak
külföldön, hanem Magyarországon is egyre nagyobb teret hódított, és folyamatosan terjed.
Ez az anime-manga kultúra, melynek világszerte és itthon is rengeteg fiatal, valamint
idősebb képviselője is szép számmal akad. Elterjedését és hatásait az is bizonyítja, hogy
ma már iskolai tankönyvek tárgya is, mint például Bunné Csintalan Judit−Keresztező utak
című kézikönyve osztályfőnöki órákra (Bunné 2013: 36).
A szubkultúrának jómagam is hosszú ideig részese voltam, főleg
serdülőkoromban, mikor az ilyen jellegű szubkultúrák segítik a fiatalokat saját identitásuk
felkutatásában és megtalálásában, így teljes bizonyossággal állíthatom, ez a kultúra az
esetek többségében nagyon pozitív hatással van a fiatalokra, de az idősebbekre is egyaránt.
Mint minden ilyen csoportos, embereket összegyűjtő kultúrának, ennek is megvan
a saját kialakult nyelvezete, csoportnyelve, melyet teljes mértékben csak a csoport tagjai
ismernek és értenek meg. Ebben az esetben még azzal az érdekes ténnyel is számolnunk
kell, hogy a legtöbb szót, amit az anime-manga szubkultúra tagjai használnak, nemcsak itt
Magyarországon, de a világ minden táján ismerik és megértik azok, akik szintén ebbe a
csoportba tartoznak, a kultúra részesei és rajongói. Másik érdekes dolog, hogy ezek között
az alapvetően japán eredetű szavak között számos olyan található, melyet a japánok is más
nyelvből, az angolból vettek át. Van, amit megtartottak eredeti angol formájában és van,
amit rövidítettek, vagy valamilyen módon átalakítottak – legtöbb esetben japános kiejtéssel
módosították, valamint mozaik szavakkal is találkozhatunk.
A szókincs terjedése elsősorban a különböző nyomtatott és sugárzott médián
keresztül jut el a szubkultúra tagjaihoz, mint például az internet, televízió, magazinok, de
leginkább a csoport tagjai között, élőszóban vagy írásbeli kommunikációban terjed. A
szakdolgozat megírásához kifejezetten ezzel a kultúrával foglalkozó, nyelvészeti témában
írt szakirodalom egyáltalán nem állt rendelkezésemre, így nem volt könnyű teljes
egészében feltérképezni a szókincset. Szerencsére azonban, a szavak állandósága miatt
nem is volt lehetetlen, mivel az idő múlásával sem változik meg a szókincs, nincs
semmilyen kiesés vagy cserélődés, esetlegesen, de csak nagyon ritkán keletkezik új szó.
Ahhoz, hogy minden szót a megfelelő kontextusban tudjak tanulmányozni és
ismertetni, kicsit részletesebb bepillantásra volt szükség a szubkultúra mélyebb
szegmenseibe is, azonban minden egyes részt, csak a legszükségesebb mértékben

3
taglaltam. A dolgozatban az összes japán név, kifejezés és szó magyaros átírással, a keleti
névsorrendnek – ami megegyezik a magyarral – megfelelően szerepel.
Dolgozatom vizsgálati korpuszát egy hazánkban megjelenő, az anime-manga
kultúrával foglalkozó magazin a Mondo, szövegei adják, melyek segítségével bemutatom,
az anime-manga szókincset. A vizsgálat folyamán szinkrón anyagot fogok felhasználni,
hiszen a magazin 2007-es évfolyamának összes számát elemeztem, mely a legelső
évfolyam volt a magazin történetében. Az legelső lapszám nem januárban, hanem
májusban jelent meg, havi rendszerességgel, tehát 8 lapszám anyagát fogom feldolgozni.
A vizsgálat folyamán arra szeretnék választ kapni, hogy milyen gyakran fordulnak
elő a magazin nyelvezetében az anime-manga szubkultúrához köthető szavak, ezek pedig
milyen arányban japán, illetve angol eredetűek. Azzal az előfeltevéssel fogtam hozzá
dolgozatomhoz, hogy a szavak többsége japán lesz, hiszen a szubkultúra japán eredetű, s
ezt fogja tükrözni a szókölcsönzés is.

A vizsgált anyag bemutatása előtt először is szeretném definiálni mi a

szubkultúra, majd rátérnék a Mondo magazin bemutatására, a benne megjelenő anime-
manga kultúrához köthető szavak és fontosabb fogalmak nyelvészeti szempontból történő
meghatározására, valamint a kultúra alapjainak ismertetésére, a szókincs könnyebb
megértése érdekében.

4
2. Mi a szubkultúra?

„A XX. század második felében terjedt el egyre gyakrabban a különböző,

elsősorban szociológiai tanulmányokban, és aztán a köznyelvben is a szubkultúra kifejezés.
Nem csak ifjúsági szubkultúrák vannak természetesen, de a kutatások jó része ezekkel
foglalkozott. Nem könnyű magát a fogalmat definiálni, mert számos megközelítése van a
szubkultúráknak a társadalomtudományokban, de egy munkadefiníciót itt megkísérlünk
adni: A szubkultúra egy általában nagyobb, átfogóbb kulturálisközegben élőcsoporthoz,
társadalmi közeghez, térhez, réteghez köthető kulturális világ. Másodlagos értelemben
magukat e saját szimbólum-, norma- és hagyományrendszerrel rendelkező csoportokat,
kulturális-társadalmi formációkat nevezi a szakirodalom szubkultúráknak. Pl.: a
munkásosztály szubkultúrája, az egyetemisták szubkultúrája, rock, hip-hop-szubkultúra,
techno-szubkultúra stb.” (Mészáros 2006: 61).
Gyakran egy-egy ilyen szubkultúra ellen-kultúraként is viselkedik, hiszen tagjai
(legtöbb esetben még identitásukat kereső fiatalok) lázadnak a meglévő társadalmi norma
és értékrenddel szemben, a lehető legkülönfélébb módokon: viselkedésükkel,
megjelenésükkel, művészetükkel és életmódjukkal egyaránt. A szubkultúra-kutatások
kezdeti szakaszában legtöbbször deviánsnak tekintett csoportokra alkalmazták a kifejezést,
és a köznyelvben mai napig sokszor negatív felhangja van a kifejezésnek. Azonban az
ellenkezőjét is lehet tapasztalni, amikor valakik büszkén vallják magukat egy adott
szubkultúra tagjainak (Mészáros 2006: 61). A 20. század végén nagyon jelentős
attitűdváltozás ment végbe a kutatók gondolkodásában: a szociológusok manapság nem
tekintik deviánsnak a szubkultúrákat, inkább úgy vélekednek, hogy ezek valódi
szocializációs színterek, amelyek segítik a fiataloknak a felnőtt társadalomba való
beilleszkedését, de a mai napig sokféle megközelítése van ezeknek az ifjúsági kulturális
formációknak.
Ma már a kutatók egyetértenek abban is, hogy nem ifjúsági szubkultúráról, hanem
szubkultúrákról lehet beszélni. Az azonos értékrendet valló, egy szubkultúrába tartozó
fiatalok között nagyon erős a „mi-tudat”: az egy csoporthoz, egy szubkultúrához tartozó
fiatalokra jellemző, hogy közös magatartásformákat alakítanak ki, közös értékeik, közös
normáik vannak. Az értékek és a normák közvetítői a különféle kulturális jelenségek, mint
például a zene, a tánc, a ruházat, a szórakozás, a nyelvhasználat stb. (Matóné 2009: 4).

5
3. A Mondo magazin története

A magazin történetéről, Markovics Roland főszerkesztőt kérdeztem, aki többek

közt elmondta, hogy a magazin első száma 2007 májusában, Budapesten a Petőfi
Csarnokban megrendezett SakuraCon-on debütált. Maga a Mondo megnevezés jelentése
japánul annyit tesz: ’ablak’. Ezzel arra akartak utalni a készítők, hogy ablakot nyitnak
japánra, és annak kultúrájára, mely így beáramolhat hazánkba, az érdeklődők nagy
örömére.
Kezdetekben, a népszerűsítésében sokat segített az akkoriban még élénk
honlapos/fórumos élet, illetve az egész országot lefedő televíziós reklám, az Animax
csatornán (2014-ben megszűnt). Később ez áttolódott részben a Mondo saját
rendezvényeire, a MondoCon-ra, melyet 2009-től rendeznek meg, évi három alkalommal.
Ezen kívül, követve a kor trendjét, az internet és egyéb marketing-eszközök segítségével
kezdték el reklámozni a magazint. Később, a Facebook megjelenésével, körülbelül 3 év
alatt, népes és aktív rajongói kört építettek ki. Az oldalt sokan használják, az olvasók
híreket, kérdéseket küldhetnek be, és pályázatokra is jelentkezhetnek.
A lap fogyása jól követte az olvasóközönség gazdasági helyzetét/vásárlóerejét. A
kezdetekben a nagyjából 7500 nyomott példányból kb. 6000 fogyott, majd 2008 végétől
kezdett érződni a gazdasági válság, ami érzékenyen érintette a hazai nyomtatott kiadói
piacot. A magazin esetében ez egy lassú, de folyamatos csökkenésben nyilvánult meg. A
fogyási mélypont kb. 2012 elején volt, ekkor kb. 3300-3500 friss szám fogyott a 6000
nyomtatottból. Ennek hatására döntöttek úgy készítők, hogy átállnak a jobb rentabilitás
miatt a kéthavi modellre. Az eddigi fogyási eredmények ezt igazolták: 2012 októbere óta
egyenletesen növekszik ismét az új számok eladása, jelenleg 4000−4200 darab fogy el a
megjelenés után, ami megközelítőleg 20%-os növekedés. Jelenleg a magazin helyzete így
stabilnak mondható.
A magazin egyébként eredetileg nem adaptált, tehát nem egy eredetileg külföldön
megjelent és behozott lapról van szó. Az indulás előtti szakaszban, a szerkezet és dizájn
tervezése közben azonban figyelembe vettek mintaként külföldi magazinokban látható
megoldásokat és ötleteket (pl.: Newtype).
Többször volt változás a magazin szerkezetében, külalakjában. 2007−2009 között
havonta, 64 oldalon jelent meg, középre behelyezett manga-inzerttel, mely a 2008-as
számok végén megszűnt. Először a 2009/09-es lapszámban történt drasztikusabb változás,

6
amikor is 80-ra nőtt az oldalszám, valamint új külső-belső dizájnt és ragasztott gerincet
kapott. Ezután a 2010/10-es számban indították az AS-blokk-ot, mely az akkor megszűnő
AnimeStars (szintén anime-manga kultúrával foglalkozó újság volt) szerkesztőségének
tagjai, ebben a külön rovatban kaptak helyet, az oldalszám változatlansága mellett. Az
újabb változás a 2012/08-as lapszám után történt, mikor ismét új külalak és belső
szerkezetváltás után átállt a lap kéthavi megjelenésre. Azóta is ebben a modellben,
kéthavonta, 80 oldalon jelenik meg.

3.1 A magazin jellemzése olvasói szemmel

A lapot kézbe véve, egy nagyon igényes, színes és kellemesen összeállított A/4-es
alapú újság jelenik meg előttünk. Mint azt korábban említettem, a legelső évfolyam
számait vizsgálom 2007-ből, így egy 64 oldalas, manga-melléklettel kiegészített
példányról van most szó.
A képek és szövegek nagyjából fele-fele arányban jelennek meg. Minden egyes
cikk gazdagon és mindig az aktuális téma képeivel illusztrált, előfordul, hogy a szövegek
mögötti háttér is egy nagyobb képpel van kitöltve, azonban ez nem zavarja az olvasót, a
szövegek tökéletesen kivehetőek. Egy-egy szalagcímnél előfordulnak duplaoldalas képek
is, melyeknek a figyelem felkeltése és a hatás fokozása a célja. A legtöbb magazinnal
ellentétben a Mondo nem reklámújság cikkekkel megtűzdelve. Nagyon minimális,
maximum 2-3 oldal reklám fordul elő benne, ezek többsége is inkább a belső borítókon
helyezkedik el, kihasználva így az egyébként nem hasznos felületet.
A tartalmat általában 7-9 főbb részre tagolták a készítők, melyek a következők:
 Feature (tulajdonság, fő jellemző): Az újság főbb témáit, az aktuális cikkeket,
beszámolókat tartalmazza a legújabb animékről és mangákról.
 Look (figyelő, kitekintő): Érdekességek, egyéb kiegészítő témák cikkei
tartoznak ide.
 Game (játék): Játékmegjelenések, kritikák és leírások a legújabb számítógépes
és konzol játékokról.
 Hardcore („kemény-mag”): Kifejezetten rajongói témákkal foglalkozik,
valamint otaku lore („rajongó-tan/tudomány”) szótárat tartalmaz.
 Jkult (japán kultúra): A japán kultúra egy-egy darabkáját ismerteti meg az
olvasóval, gésákról, szokásokról, érdekes helyekről ír japánban.

7
  Studio mondo (műterem): Az anime-manga stílusban rajzolni tanuló és tudó
művészek számára készült oktató jellegű cikkek, melyek különféle
rajzeszközök használatát mutatják be.
 Community (közösség): Az elkövetkezendő AnimeCon-okról, Cosplayről és
rajongói klubokat mutat be és közöl információkat.

Már itt, a kategóriák bemutatásánál megfigyelhetjük, hogy számos angol

kifejezést és szót használnak, ez a tendencia megfigyelhető később, az újság tartalmában
is, a japán szavakkal egyetemben. (Bemutató oldalak a magazinból lásd: 1-3 sz. melléklet.)

Most, miután bemutattam és ismertettem a Mondo magazint, szeretném bemutatni

a benne található anime-manga szókincset. A következő részekben azokat a szavakat,
melyek igen lényegesek a kultúra megértése és megismerése érdekében, részletesen
kifejtem, a többit pedig csak címszavakban fogom ismertetni. Majd a dolgozat végén lévő
szószedetben rendszerezem őket.

4. Az anime-manga szókincs meghatározása nyelvészeti szempontból

Az a tény, hogy a nyelvhasználatban mindig számos változat, köztük újítások

vannak jelen, a nyelv természetes kísérőjelensége, heterogenitásának kifejeződése. A
nyelvi változás saussure-i értelemben ott kezdődik, hogy a beszélőközösség egy része az
egyik vagy a másik nyelvi újítást átveszi, s használni kezdi. A lezáródását pedig az jelzi,
hogy ez az újítás elterjed-e és az egész nyelvközösségben általános használatúvá válik,
vagy rövid életűnek bizonyul: ahogy megjelent, úgy el is tűnik.
A nyelvi újítók természetesen valamely társadalmi csoporthoz tartoznak, a nyelvi
újítások első, szükségszerűen szűk beszélői köre pedig általában azonos társadalmi
helyzetű beszélőkből tevődik össze, a mi esetünkben ez a kör az anime és manga műfajok,
valamint japán kultúrája iránt rajongókból áll. Ennek a nyelvi változás szempontjából
fontos következménye az, hogy a nyelvi újítás felidézi többé vagy kevésbé környezetét is,
tehát a szubkultúrában a japán eredetű szavak, kiejtésük és hangzásuk alapján utalnak
származásukra. Ezáltal az újítás társadalmi megítélést, stiláris értéket, szóhangulati
minősítést kap („urizáló”, „választékos”, „közönséges”, „finom”, „szép”), s hogy milyet,
az hatással van az újítás jövőbeli pályafutására – ha egyáltalán lesz pályafutása és nem
reked meg magánál az újítás felbukkanásánál (Kiss−Pusztai 2005: 42−43).

8
 A szókészlet egyes elemeinek elterjedtsége eltérő. A nyelvek történetének minden
szakaszában számos olyan szó él, melyet a beszélők teljes köre ismer és használ,
ugyanakkor viszont a nyelvi változtatok sokfélesége pont a szóhasználat eltéréseiben
mutatkozik meg a legjobban.
A különbségek bizonyos része területi kötöttségű, a nyelvjárások létezésével
kapcsolatos, más részük a nyelvhasználat társadalmi (réteg- és csoportnyelvi) eltéréseire
vezethető vissza. Ezek együttesen is megjelenhetnek: egy-egy nyelvjárás beszélőinek
szóhasználatában jelentős, az életkor, foglalkozás vagy érdeklődési kör alapján létrejövő
különbségek is tapasztalhatók, ugyanakkor egy-egy foglalkozási ág szókészletében
szembetűnő területi eltérések is előfordulhatnak.
A nyelvet használó társadalom sok egyéb szempontból is tagolódik: társadalmi
hovatartozás, életkor, műveltség, foglalkozási terület, szabadidős tevékenység, hobbik stb.
alapján csoportok szerveződnek, melyeknek olyan nyelvi jellemzői alakulnak ki, amik a
csoport tagjainak összetartozását jelzi és egyben a kívülállóktól való megkülönböztetésre is
szolgál.
Egy szókészletben a változások következményeként mindig találhatók
archaizmusok és neologizmusok. Esetünkben, az anime-manga szókincs tekintetében
fogalmi neologizmusról beszélünk, mivel itt az új szavak megjelenésének oka egy új tárgy
vagy fogalom ismertté válása, melyek megértéséhez és elfogadásához szükség volt új
szavakra, melyek a kultúrával együtt érkeztek.
Az így létrejövő nyelvhasználati változatokat szociolektusoknak, csoport és
rétegnyelveknek nevezzük. Tehát megállapíthatjuk, hogy az anime-manga kultúra
megjelenésével egy olyan új keletű csoportnyelvről beszélünk, mely termékeny táptalajra
talált hazánkban, és megjelenése óta folyamatosan terjed a szubkultúra már meglévő és új
tagjai között (Zsilinszky 2005: 816−819).
Azután, hogy behatároltuk az anime-manga szubkultúra nyelvét, mint
csoportnyelv, most szeretném meghatározni magát a szókincset is, hogy milyen típusú
szavakról beszélünk.
„A nyelv szókészlete a nyelvi rendszernek közismerten leglazábban strukturált
részrendszere, amely könnyen fogad be új elemeket. A szókölcsönzés a közvetlen
kölcsönzésnek egyedüli reális válfaja olyan értelemben, hogy csak szavak és állandósult
szókapcsolatok kerülnek át közvetlenül egyik nyelvből a másikba; a hangok,
hangszínárnyalatok, toldalékok másodlagosan, szavak révén jutnak be az átadó nyelvből az
átvevő nyelvbe, s csak később válnak le ezekről és vándorolnak át első nyelvi szavakra”

9
(Lanstyák 2006: 15). Egy nyelv szókészlete egyrészt a magyar nyelvű nyelvészeti
szakirodalomban ősinek, illetve eredetinek nevezett elemekből, másrészt pedig idegen
nyelvekből átvettnek, illetve idegen eredetűnek nevezett elemekből áll.
Az idegen nyelvekből átvett, illetve idegen eredetű szavakon belül a magyar
történeti nyelvészet megkülönbözteti a jövevényszavakat és idegen szavakat. A ma
általánosan elfogadott vélemény szerint a jövevényszavak olyan idegen eredetű szókészleti
elemek, melyek teljesen beépültek az átvevő nyelvbe; idegen eredetük csupán történeti
tény, melynek a legtöbb beszélő nincsen tudatában. Ezzel szemben az idegen szavak még
nem értél el a beépültségnek ezt a mértékék, sok laikus, idegen nyelveket nem beszélő
ember is tudatában van annak, hogy ezek más nyelvből származnak (Lanstyák 2006: 17).
Az átadó nyelv hatása lehet új, az átadó nyelvi elemekre hangalakjukban is
hasonlító elemeknek az átvevő nyelvben való megjelenését idézi elő, vagy az átvevő nyelv
korábban is meglévő elemeinek új kombinációban való elrendeződését és új
kontextusokban való használatát eredményezi (Lanstyák 2006: 37).
„Történetileg az egynemű kalk olyan szó, illetve állandósult szókapcsolat, mely az
átadó nyelv valamely szavának, illetve állandósul szókapcsolatának hatására jött létre az
átvevőnyelvben úgy, hogy az átadó nyelvi szó, illetve állandósult szókapcsolat minden
egyes eleme átvevő nyelvi elemekkel helyettesítődött. A helyettesítés útján létrejött új
szókészleti elem többé-kevésbé követi az átadó nyelvi modell alaki szerkezetét, vagy
legalábbis jelentéstani szempontból hasonlóan motivált, mint modellje” (Lanstyák 2006:
41).
Így Lanstyák István tanulmánya alapján megállapíthatom, hogy ezek a szavak
kölcsönszavak, azon belül is elsődleges kölcsönszavak és az egynemű kalk szavak
csoportjába tartoznak.

4.1. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Mi is a manga?

Ha röviden és egyszerűen szeretnénk megfogalmazni: japán stílusú képregény. A

manga nem új keletű jelenség, gyökerei az 1800-as évekre vezethetőek vissza. Az
elnevezés egy ukijo-e festő, Hokuszai Katszusika (1760−1849) nevéhez fűződik, aki 13
kötetes vázlatgyűjteményének adta a manga, „önkéntelen, folyamatos képek” elnevezést.
A megnevezést később átvették azok a napilapok és magazinok, amelyek az első, többnyire
amerikai karikatúrákat és képregényeket jelentették meg, jelentése pedig „mókás, vicces
képek”-re módosult.

10
 Érdekes tény, hogy csak a nyugati világban használják a japán stílusú
képregényekre a manga kifejezést, míg a szigetországban minden képregényt így
neveznek, legyen az amerikai, koreai, európai vagy bármilyen más származású.
A manga eredetileg a hagyományos japán
ukijo-e festészet és az egyéb nyugati művészeti
hatások kereszteződéseként fokozatosan alakult ki, és
idővel elnyerte mai formáját.
Az igazi áttörést a manga történetében Tezuka
Oszamu (1928−1989) mangaka művész hozta meg,
akit gyakran a „Manga Istene”-ként is emlegetnek. Ő
volt az első, aki nem csak néhány panelből álló jon-
koma-t (Négy képkockából álló képregény, általában
csattanóval zárul.) rajzolt, és nem is az amerikaiakra
1. kép: Egy 1920-as évekből származó ukijo-e jellemző végtelen történetek tömkelegét alkotta meg,
festmény Gojó Hasigucsitól. A kép címe: Haját
fésülő nő, kékben. hanem egy 250 oldalas, teljes cselekménnyel
rendelkező, befejezett mangát hozott létre, ami 1949-ben jelent meg „Új kincses sziget”
címmel. A részletesen kidolgozott, filmjelenet-szerű képekkel ábrázolt történet, elképesztő
sikert aratott, ezzel pedig Oszamu Tezuka beírta magát a japán történelembe. Élete
folyamán még több mint 500 mangát rajzolt, a japán művészet ezen ágát pedig olyan
magaslatokba emelte, amivel megkezdhette világhódító útját (Jeromé-Hervé 2006: 10−12).
Manapság a manga a legnagyobb példányszámban kiadott nyomtatott műfaj
japánban, majdnem mindenki, minden korosztályból, nemtől függetlenül forgatja őket nap,
mint nap, szinte bárhol, bármikor. A manga egy alfajaként léteznek dódzsinsik is, amit az
különböztet meg a mangáktól, hogy a készítők (akik rajongók, de előfordulnak igazi
mangakák is közöttük) saját maguk adják ki. A dódzsinsik népszerű mangák vagy animék
szereplőit használják fel saját, az eredeti történetben nem megtörtént események
megrajzolásához. Előfordul az is, hogy híres mangakák álnéven, dódzsinsiként adják ki
erotikus vagy stílusuktól eltérő történeteiket.
A könyv formában megjelenő mangák mellett vannak speciális manga-folyóiratok
is, melyek kimagaslóan jó és nagy népszerűségnek örvendő mangákat jelentetnek meg.
Azonban az is gyakori, hogy szakácskönyveket, gyermeknevelési könyvet, sőt még a
különböző világmárkák termékeinek kabaláit (amiket természetesen a japánok találnak ki a
termék népszerűsítésére), használati utasításokat és a közterületeken elhelyezett
figyelmeztetéseket/tájékoztatásokat is manga-formában jelentetik meg. Ennek talán az

11
lehet az oka, hogy egy kedves, vidám figurával szemléltetett leírást, magyarázatot sokkal
hatékonyabban jegyez meg az ember, mint egy egyszerű kiírást.
A mangák különlegessége még, hogy
másképp kell olvasni őket, mint a nyugati könyveket
és képregényeket. Mivel a japán írás fentről lefelé
valamint jobbról balra történik, így a mangákat is
ennek megfelelően kell olvasni tehát hátulról, fentről
lefelé és jobbról balra. A nyugati ember számára ez
igencsak furcsa és szokatlan jelenség, és könnyen
azt hiheti, fordítva vette a kezébe, vagy a könyv
készítése során a nyomdában vétettek hibát.
Itt szeretnék még megemlíteni és kiemelni
néhány a keleti képregények és mangák közti
különbséget, mivel így sokkal szemléletesebb és
könnyebben érthető, miért is más a manga, mint 2.kép: Útmutató manga oldal olvasásához.

bármelyik másik képregény. Először is a mangákban jó néhány olyan elemet alkalmaznak,

amik a többi képregényben nem fordulnak elő, vagy ha mégis, azt már a manga-stílusból
vették át. Ezeket az elemeket később az
animékbe is átvitték. Íme, néhány jellemző elem:

 Sebességvonalak használata, amikor a

statikus rajzokat különböző eszközökkel
igyekszik dinamikussá tenni, a mozgás érzetét
kelteni a mangaka. Ez a módszer létezik a keleti
képregényekben is, azonban teljesen másképp
oldják meg.
3. kép: Példa sebességvonalak használatára.  Mozgás felbontása. Míg a nyugati
képregény jellemzően egy teljes mozdulatsort
igyekszik egyetlen momentumban megjeleníteni, a japánoknál gyakran mutatják be
ugyanazt a mozdulatot több szemszögből vagy ismétlődően, ezzel is
nyomatékosítva a mozdulat jelentőségét, drámaiságát.

12
  Torzulás/super deformed (SD) vagy csibi-
forma. A humoros mangákban sokszor fordul
elő, hogy az infantilisan viselkedő vagy
zavarba jött karakter átalakul saját
gyermekkori másává. Ebben az alakban
sokkal látványosabban kifejezhetőek a
karakter érzései, főként mivel az arcon a
szemek aránya még az átlag nagy szemű

manga karaktereknél is nagyobb, 4. kép: Hiraszava Jui a K-on! című

animéből csibi alakban.
hangsúlyosabb. Ez az eszköz az amerikai és
európai képregényekben ismeretlen (Bayer 2007: 50).
 Izzadság csepp a homlokon, vagy a fej egyéb területein: gyakran zavartságra,
szkepszisre utal vagy váratlan, kellemetlen helyzetben jelenik meg.
 A karakter hirtelen hanyatt vágódása, átmenet nélküli elterülése a földön
legtöbbször ostobaságokra, ironikus eseményekre adott reakció.
 Az egyik orrlyukban lévő buborékocska, aminek mérete be és kilégzéskor nő és
csökken, arra utal, hogy az alany alszik, vagy éppen mérhetetlenül unatkozik.
 Mivel a mangákban a leghatékonyabb kifejező eszköz a szem, így annak
rengeteg változatával találkozhatunk, melyek minden egyes érzelmet
tökéletesen vissza tudnak adni. Pl.:
o Két felfelé ívelő félkör (boldogság, öröm); lefelé ívelő félkör (bánat,
szomorúság, csalódottság);
o Szemek apró pici fekete
ponttá zsugorodása (értetlenség,
meglepettség);
o Két vízszintes egyenes vonal,
amelyből patakként csorognak a
könnyek (sírás, csalódottság,
örömében sírás);
o Pupilla teljes eltűnése a szem
kifehéredésével egyetemben (sokk,
önkontroll elvesztése), kivétel ez alól
5. kép: Különféle érzelemkifejezések az animékben és
mangákban. a nagy kerek pupilla nélküli, többször

13
 kontúrozott szem, ami ijedtséget vagy döbbent, szóhoz nem jutást, pánikot
fejez ki stb.
 Három vagy négy kicsi derékszög kereszt alakban elhelyezve a homlokon vagy
az öklön: dühöt, bosszúságot fejez ki, általában a megfelelő arckifejezéssel
párosítva jelenik meg.
 Folyóként/szökőkút szerűen előtörő orrvérzés (erotikus behatásokra adott
válasz, pl.: megjelenik egy csinos lány/nő mélyen dekoltált vagy sokat sejtető
ruhában.)

Japánban a manga-művészeket a mangaka névvel illetik, ami megfelel a

képregény rajzoló/készítő elnevezésnek. A legtöbb művész sok-sok év gyakorlás, és segéd-
mangakaként eltöltött idő után válhat igazi mangakává, aki mellé később szintén tanulni
vágyó segédek kerülhetnek. A szigetországban nagyon népszerű a manga rajzolás az
olvasása mellett, így manapság már számos iskola áll rendelkezésre azon nebulók számára
(akár külföldieknek is), akik elég tehetséget és kitartást tudhatnak magukénak, hogy
elsajátítsák ezt a mesterséget.

4.2. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Mi is az anime?

A japán stílusú rajzfilmeket nevezzük így. Az anime eredetileg az angol

animation/ animated szóból származik, és mozgóképet, mozgást jelent. Mint ahogy már
korábban említettem, hasonlóan a mangához, japánban minden animációs- és rajzfilmet
így neveznek, származásától függetlenül. Az animék és a rajzfilmek készítésük
szempontjából alapvetően megegyeznek, de itt véget is ér a közös tulajdonságok listája,
ugyanis míg a legtöbb nyugaton készült rajzfilmet gyermekeknek készítik, az animéknek
csak egy része készül számukra.
A legtöbb esetben az animéket már befejezett vagy még éppen futó mangákból
készítik, de előfordul olyan is, mikor ez éppen fordítva történik meg: egy nagyon sikeres
anime sorozatból készítenek mangát. Akárcsak a mangákat, az animéket is minden
korosztály kedveli, és mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Az elmúlt
néhány évben azonban nyugaton is készítettek nem egy olyan rajzfilmsorozatot, melyek
kifejezetten a felnőtteket célozzák meg. (Pl.: Futurama, South Park, Family Guy, The
Simpsons, American Dad stb.) Az animékkel ellentétben, - amik általában nagyon erős

14
érzelmekre, életeket és világokat megváltó döntésekre építik történeteik fő vonalát -, ezek
többsége inkább stand up comedy vagy karikatúra jellegű történetek. Persze vannak
kivételek, hiszen animékből is készülnek kifejezetten humoros sorozatok.
De miben is különböznek az animék a többi rajzfilmtől, hogyan ismerhetjük fel
őket első pillantásra? A japán animátorok tulajdonképpen a manga rajzolási stílusát vitték
át az animációs filmekbe. Az egyes stúdiók általában nagyon alacsony költségvetéssel
dolgozhattak így, egy-egy anime elkészítése folyamán, a kiadások lefaragása egészen
egyedi animációs stílus kifejlesztését eredményezte, ahol olyan hatáselemeket
alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek. Például a mozgás
illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával ábrázolják: a szereplő szinte mozdulatlan,
miközben körülötte egy elmosódott háttér szemlélteti a mozgást és sebességet. Lassításokat
alkalmaznak, vagy hatalmas állókép pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és
mozdulatlanság által. Míg japánban ilyen módszerekkel igyekeztek behozni a lemaradást
az animációs filmek készítésének terén, addig Amerikában a valóságot egyre precízebben
visszaadó animációs színvonal volt a cél.
A nyugati világban úgy tekintenek a
képregényekre és a rajzfilmekre, mint gyerekes
szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában
van vele, hogy a képregények és az animációs film
egyes műfajaira a felnőtt tartalom a jellemző. Ez nem
csak az erőszakra és az erotikára, hanem a
gondolatvilágra is értendő. Az egyre filmszerűbb
rendezésmód a jelenik meg, ami jól látható a Ghibli
stúdió egész estés filmjeiben, például a
„Szentjánosbogarak sírjában” (1988) is, mely egy
háborús dráma, ami egy testvérpár tragédiájáról szól,
akik elvesztették szüleiket a II. Világháborúban, majd
6. kép: Szeita és húga Szecukó a
Szentjánosbogarak sírja című filmből. kénytelenek egyedül boldogulni a vereséget
szenvedett, feldúlt Japánban, azonban a tragikus vég elkerülhetetlen az árvák számára.
Mint ahogy azt korábban említettem, az animék gyakran nagyon fontos, a való
életben is előforduló döntésekre világíthatnak rá a történet folyamán, erős érzelmekkel és
szimbólumokkal körítve, mint pl.: szerelem, halál, bűntudat, bosszú stb. Ezekhez még a
legtöbb esetben valamilyen valós vagy kitalált vallás vagy vallási motívum is társul. A
japánok világnézete, ideológiája, vallási és morális értékrendje nagymértékben eltér a

15
nyugati (túlnyomó részt keresztény) emberekétől, így a legtöbb esetben, negatívan ítélik
meg az animéket. Mivel egy olyan ember számára, aki még nem találkozott a távol-keleti
eszmékkel, annak az ábrázolásmód szokatlan lesz, a történet pedig túl erőszakos, túl sok és
túlságosan nyílt szexuális töltetű elemet lát majd benne, vagy éppen az ellenkezőjét, egy
végtelenségig túlidealizált, cifra és mérhetetlenül csöpögős, romantikus történettel találja
szembe magát. Azonban, ha az ember előítéletek nélkül megpróbálja befogadni és
feldolgozni az animéken keresztül sugárzott információt, nagyon valószínű, hogy pozitívan
fog csalódni.
Az egyik leghíresebb, egész
estés animéket készítő stúdió a Ghibli,
melynek egyik alapító tagja és egyben
legjobb rendezője is, a „Japán
Disney” néven emlegetett Mijazaki
Hajaó. A stúdió által készített animék
nem csak japánban, de világszerte
7. kép: Jelenet a Csihiró Szellemországban című egész estés
nagy népszerűségnek örvendenek, mi animéből.
több, jó néhány neves díjjal is büszkélkedhetnek. Ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb
a „Csihiró Szellemországban” (2001) című történet, amely 35 különböző díjat nyert
nemzetközi filmfesztiválokon.
Az anime sorozatok átlagosan 12, 24 vagy 52 részből állnak és egy epizód
általában 20−25 perces. Kirívó esetben olyan is előfordulhat, hogy egy-egy sorozat 200
fölötti epizódszámot is elér, de ez nagyon ritka. Ilyen hosszú sorozat például a hazánkban
már évek óta népszerű „Naruto”, ami egy ifjú nindzsa tanonc és barátai
megpróbáltatásairól szól, az igazi nindzsává válás útján.
Az egész estés filmeken kívül vannak a sorozatokhoz készített kiegészítő
történetek, amelyek egy már befejezett sorozat mellékszálait zárják le, ezek az úgynevezett
OVA-k (Original Video Animation), vagy OAV-ok (Original Animated Video – magyarul
mindkettő eredeti animációs videót jelent). Ezek az elnevezések onnan származnak, mikor
még videó kazettán jelentek meg kiegészítő részek, ma már azonban DVD-n vásárolhatóak
meg a különböző üzletekben.

16
4.2.1. Az anime és manga műfajai

Nagyon nehéz mind az animékről, mind a mangákról általánosságban, és

összefoglalóan beszélni, főleg ha műfajaik meghatározásáról van szó, mivel az összes
annyira különböző és szerteágazó témákban készül. Mindegyik anime és manga más, és
annyira sok műfaj és stílus van, hogy igazi kihívás közös ismertető jegyet keresni és találni
bennük, azon kívül, hogy japán eredetűek.
Mint ahogy a filmeknél, itt is nagyon sokféle kategóriába sorolhatóak be a művek.
Ezek alapján a stílusok alapján választhatja ki mindenki a számára tetszőt, ami a
legközelebb áll hozzá, és amiket a legszívesebben megnézne, elolvasna. A filmekkel
ellentétben itt nem olyan műfajokkal találkozunk, mint horror, akció vagy sci-fi (ezek a
műfajok esetleg alkategóriaként jelennek meg, de nem ezek alapján kategorizálják őket).
Az animék és mangák esetében az elnevezéseket inkább a célközönség neme, kora vagy a
történetben domináló elemek adják.
Mivel a műfajok megegyeznek az animéknél és a mangáknál egyaránt, így nem
kell két külön felsorolást és magyarázatot kezdenem, egy-egy stílusnál együtt ismertetem
mindkettőt.

Az anime és manga műfajok tehát a következők:

Gyerek:
 Kodomo: A szó jelentése gyermek,
elsősorban kisgyerekek számára készített anime vagy
manga, melynek szereplői többségében szintén
gyerekek vagy állatok, ilyen például a hazánkban is
vetített „Kukucska kalandjai”. Külföldi példa még:
Hamtaro

8. kép: Szereplők a Hamtaro című

hörcsögökről szóló kodomo animéből.

17
 o Moé: Szintén gyerekek
számára készültek, de
jellemzője hogy a szereplők
nagyon pajkos és kävaji („cuki,
aranyos”) karakterek. A moé
önmagában egy jelző is, amit
9. kép: A Lucky Star című moé anime főszereplő
általában a nagyon okos, szép, diáklányai.
azonban szégyenlős, ügyetlen és szemüveges szereplők jellemzésére
használnak. Pl.: Little Snow Fairy Sugar, Lucky Star

Fiú:
 Sónen: Elsősorban fiúk számára készült
sorozatok, mint például a „Dragonball Z” vagy
„YuYu Hakusho”.
o Mecsa: Szintén sónen anime vagy manga,
melynek jellegzetessége hogy óriási, általában
emberek által irányítható harci robotok szerepelnek
benne. Pl.: Mobile Suit Gundam
o Szentáj/szuper szentáj: szó szerinti jelentése
„harci alakulat”, főszereplői szuperhős alakulatok.

10. kép: A YuYu Hakusho című sónen

anime főszereplői

 Szeinen: A sónenhez hasonlít,

azonban ezeket felnőtt férfiak
számára készítik, gyakran a hárem
jelzővel is illetik az ebben a
kategóriában készült animéket,
mangákat, mert a főszereplő egy
fiú/férfi, akit rengeteg csinos női
karakter vesz körül, akikkel
„kénytelen” együtt élni, általában
11. kép: Tipikus szeinen jelenet: az egy szem férfi főszereplő
a saját házában. Ezt az élethelyzetet és az őt körülrajongó „háremhölgyek”.

gyakran tömik tele fan service (lásd: eccsi) jelenetekkel, de a hentáj műfajban is
találkozhatunk vele.

18
 Lány:
 Sódzso: Jelentése: lány. Elsősorban lányok
számára készített (legtöbbször romantikus)
animék/mangák. Kifejezetten nőies témákat,
problémákat vetnek fel a történetek. Pl.: Fruits Basket,
Marmalade Boy
o Mahó sódzso: A sódzso egy alkategóriája,
jelentése: mágikus lány. Olyan történetek, amikben
szerepet játszik egy vagy több, varázserővel felruházott
lány. Pl.: Sailor Moon, Tokyo Mew Mew. Ritkán, de
előfordul, hogy hentájban is használnak ilyen
szereplőket.
12. kép: Egy romantikus csókjelenetet  Dzsoszej: Felnőtt nők számára készülnek, ez az
ábrázoló oldal a Fruits Basket című
sódzso mangából. egyik legritkább műfaj.

Progresszív:
 Azok az anime vagy manga történetek
tartoznak ebbe a kategóriába, melyek
szakítanak a hagyományokkal, és nem
törődnek a műfajra jellemző klisékkel.
Legtöbb esetben művészfilmek vagy stilizált
művek tartoznak ide. Pl.: Neon Genesis
Evangelion

13. kép: Illusztráció a Neon Genesis

Elegáns: Evangelion című animéből.

 Bisónen: Szó szerinti fordításban

14. kép: Az Ouran Highchool Host Club szereplői
elegáns iskolai egyenruhájukban
„gyönyörű fiú”. Azok a történetek tartoznak ebbe a
műfajba, melyekben a fiúkat vagy férfiakat kicsit
nőies, gyengéd, érzékeny és igazán megnyerő
személyként ábrázolják. Pl.: Fruits Basket, Ouran
Highschool Host Club

19
  Bisódzso: A bishónen női változata, ezekben a
történetekben nagyon szép, csinos és elegáns
lányok szerepelnek. Pl.: Clannad, To Heart

15. kép: Csinos és elegáns lányok a To

Szexualitás: Heart című animéből

 Eccsi („illetlen szexualitás”):

Könnyű szexuális humort tartalmaz, ilyen
elemek találhatóak például a „Highschool of the
Dead” sorozatban. Az eccsi lényege a fiúk vagy
férfiak szórakoztatása szexuális töltetű,
16. kép: Tipikus ecchi jelenet fehérnemű villantással legtöbbször humoros vagy balesetszerű
a férfi nézők örömére.
jelenetekkel, melyben kivillan egy női szereplő
alsóneműje, esetleg domborulata. Más néven fan service-nek is nevezik. A
történet szempontjából mellékes elemek, céljuk csak a szórakoztatás.
 Hentáj („abnormális, perverz”): Általában
nyugaton az erotikus vagy pornográf töltetű
animékre használják ezt a megnevezést.
Japánban egyébként inkább a poruno vagy ero
néven keresik.
 Sónen-áj („fiúszerelem”): A történet
középpontjában két férfi vagy fiú szerelme áll.
Japánban egyre kevésbé használják ezt a
kifejezést, mert pedofíliára utalhat, így helyette
inkább az angol Boys Love-ot és annak
rövidítését BL alkalmazzák. Legtöbbször a
17. kép: Egy sónen-áj párt ábrázoló
sódzso kategóriába is szokták sorolni, mivel a illusztráció

20
 sónen-áj történetek rajongói legtöbbször lányok, mert ezekben a mangákban és
animékben rengeteg bisónen szereplő van. Pl.: Gravitation, Loveless
 Jaoi: A sónen-áj erotikusabb változata. Míg a sónen-áj történetekben a
szereplők között maximum egy-egy csók csattan el, addig a jaoiban konkrét
szexuális aktus is történik, melyeket akár részletesen is megjelenítenek. Pl.:
Papa to kiss in the dark

 Sódzso-áj („lányszerelem”): A
sónen-áj lány változata. Ezekben a történetekben
két lány vagy nő szerelmére fókuszálnak. Míg a
sónen-ájt a lányok, a sódzso-ájt legtöbbször a fiúk
olvassák, a bennük szereplő csinos bisódzsok
miatt. Pl.: Aoi Hana, Candy Boy
18. kép: Sódzso-áj illusztráció.
 Juri: Csak úgy, mint a jaoi a
sónen-ájnál, a juri is erősebb erotikus tartalommal bír a sódzso-ájnál. A
szexuális elemek kendőzetlenül jelenhetnek meg a történetek folyamán. Itt
kifejezetten a férfi célközönségre fókuszálnak. Pl.: G-Taste, Parade Parade
(Kálovics 2007: 28−29).

Mint azt láthatjuk elég színes és sokrétű a műfaji besorolása az animéknek és

mangáknak. Természetesen, mint a nyugati filmeknél, itt is gyakran előfordulhat a műfajok
keveredése vagy átfedése, tehát nem lehet minden művet szigorúan csak egy kategóriába
sorolni.

21
4.3. A Mondo magazin anime-manga szókincse: Egyéb, a kultúrához köthető otaku
elemek

Ha megkérdezünk egy hazai anime-manga rajongót, nagy valószínűséggel

büszkén vallja magát otakunak, ízig-vérig „rajongó”-nak. Nem így japánban, ahol az otaku
szót szintén a rajongókra használják, de negatív, sőt megvető értelemben véve. Náluk az
otakuk azok a személyek, akik már olyan mértékben megszállottjai valaminek, hogy
egyszerűen nincs életük. Nem ismerkednek senkivel, nem járnak sehová, a saját kis
virtuális világukban érzik a legjobban magukat és feleségül/férjül veszik kedvenc anime
karakterük mását, aki egy hatalmas dakimurán („ölelőpárnán”) díszeleg (lásd: 7. sz.
melléklet).
Ezzel szemben a nyugati országokban élő otakuk pont az ellenkezőjét csinálják:
AnimeCon-okra, „találkozókra” járnak, és rengetek másik, szintén rajongó emberrel
találkoznak, ahol egész napos szórakozást kínáló programokkal, érdekes előadásokkal,
anime és AMV vetítésekkel, valamint vásárral is várják az érdeklődőket, ahol mindenki
beszerezheti kedvenc főhősének akció figuráját, manga köteteket és egyéb rajongói
relikviákat.
A legtöbb találkozón számos versenyt rendeznek a kihívásra vágyó vendégek
számára, hogy összemérhessék tudásukat vagy éppen ügyességüket a többi rajongóval.
Ilyen versenyek például: a kvíz-, tánc-, karaoke-, rajz-, amv-, főző-, gamer-, fanfiction-,
valamint a látványos cosplay versenyek, de még lehetne folytatni a felsorolást, hiszen
mindig találnak ki új kihívásokat a szervezők a kreatívkodni vagy alkotni vágyók számára.
Itt kiemelnék néhány, fontosabb fogalmat, ami az anime találkozókhoz köthető:

 AnimeCon: A japán anime és az angol „convention” szóból keletkezett,

melynek jelentése: „találkozó”, „összejövetel”. Azok a rendezvények, ahol a
kultúra iránt érdeklődők találkozhatnak, megoszthatják egymással élményeiket,
összemérhetik különböző versenyszámokban tudásukat, valamint részt vehetnek
különféle fórumokon, előadásokon. Ezek a rendezvények mindig vidám és
színes forgatagok, ahol a legtöbb rajongó akár kedvenc szereplője, vagy kitalált
karaktere bőrébe bújva jelenhet meg. Hazánkban az AnimeCon-ok töltik be a
ComicCon-ok („képregény találkozó” – az amerikai képregények rajongói
számára) szerepét is, mivel nálunk nem tartanak ilyen rendezvényeket és
gyakran az anime-manga rajongók egyben amerikai képregény rajongók is.
Magyarországon évente háromszor rendeznek nagyobb conokat, ez pedig a

22
 MondoCon szokott lenni, a Mondo magazin hivatalos rendezvénye, melyet
Budapesten tartanak. Ezeken felül pedig az ország számos területén, kisebb
helyi rendezvényekre is sor kerül.
 AMV: Mozaikszó, az angol „Anime Music Video” rövidítése, szó szerinti
fordításban „Anime Zene Videó”. Ezek anime részletek zenére való
összevágásából született klipek, amiket a rajongók készítenek. Sokszor teljesen
más történetet tudnak alkotni egy-egy ilyen kisfilmben, ami az eredeti,
felhasznált animében nem történt meg. A technika fejlődésével egyre nagyobb
szerepet kapott, és ma már az ügyes és kreatív AMV vágók versenyezhetnek,
kinek a legötletesebb, leglátványosabb a munkája.
 DDR: Szintén egy angolból átvett mozaikszó, a teljes kifejezés a „Dance Dance
Revolution”, ami „táncforradalmat” jelent. A DDR valójában egy táncpad,
ezeken a táncpadokon pedig a zene ritmusára egy kijelzőn négy különböző
irányba mutató nyilacskák jelennek meg, és ezeknek megfelelően kell a
játékosnak a lába alatt lévő nyilakra lépkedni. Japánban régóta igen népszerű
szórakozás a fiatalok között, az utóbbi néhány évben pedig nálunk is elég
elterjedt, azonban a táncpadok ritkasága, valamint drága és körülményes
beszerzése miatt legtöbbször csak az AnimeCon-okon van rá lehetőség, hogy a
vállalkozó kedvű táncos lábúak kipróbálják.
 Gamer: A magyar megfelelője a „kocka” jelző lehetne, de a magyar kiejtés
szerinti „gémer” szót is használják azokra a számítógépes és konzol
játékosokra, akik már szinte sportszerűen űzik a játékokat. Hazánkban az
anime-manga kultúrába integrálódtak a gémerek is, éppen olyan okból, mint a
képregény rajongók, nem volt kifejezetten a számukra létrehozott rendezvény.
Ez azonban 2012-ben megváltozott, ugyanis abban az évben rendezték meg a
legelső PlayIT! rendezvényt, melynek célközönsége kifejezetten a gémer réteg.
 Cosplay: Az angol „costume” és „play” szavak összetételéből keletkezett. Ez a
„kösztümös játék” egyfajta a hobbi a rajongók körében. Az AnimeCon-okon a
cosplay versenyek olyanok, mint egy jelmezes farsangi felvonulás és a
rendezvény egyik legnépszerűbb színfoltja. A versenyzők hosszú hónapokig,
akár évekig is készíthetik kiválasztott kedvencük ruháját, kiegészítőit, vagy akár
fegyvereit, mire elkészül tökéletes, életnagyságú változata. Tehát a készítőknek
nagyon nagy kézügyességre és barkácsolásban, festésben, varrásban való nagy

23
 gyakorlatra van szükségük a munkák kivitelezéséhez. A hangsúly a jelmezek
minél pontosabb hasonlóságán és a lehető legszebb kivitelezésen van. Számos
nemzetközi versenyt is rendeznek az országok közötti cosplayesek számára,
ahol nagyon értékes díjakat nyerhetnek. Hazánk is büszkélkedhet jó pár, már
külföldi versenyt is nyert cosplayessel, mint például Mező Judit (Yuriko) és
Vörös Dóra (Cassidy). (lásd: 8. sz. melléklet)
 Fanart: Az angol rajongó (fan) és alkotás (art) szavakból keletkezett. Azokat a
műveket nevezik így, melyeket rajongók készítettek egy-egy már létező anime
vagy manga karakterről.
 Fanfiction: Lényegében ugyan az, mint a fanart, azzal a különbséggel, hogy itt
a rajongók nem rajzokat, hanem novellákat és regényeket írnak kedvenc
főhőseik szereplésével.

4.4. A Mondo magazin anime-manga szókincse: A szókincs további elemei

Az előző szakaszban a szókincs fontosabb elemeinek ismertetésének a végéhez

értem, melyek kifejtése lényeges volt a kultúra megismerésének szempontjából, most pedig
a további elemeket egy-két mondatos magyarázattal, listaszerűen sorolom fel.

Japán eredetű szavak:

Bonszáj: miniatűr fafélék.
Busidó: a szamuráj életmódra használt kifejezés.
Gaidzsin: japán kifejezés a kívülálló emberekre, külföldiekre.
Gentej: azokra a megvásárolható dolgokra szokták használni (legyen az élelmiszer vagy
műszaki cikk), ami csak különleges alkalmakkor, vagy meghatározott ideig lehet
beszerezni.
Gésa: szó szerinti jelentésében „művészeteket művelő” (nő). Társalkodó hölgyek, akik
meseszép kimonókba öltöznek és teaházakban szórakoztatják a vendégeket.
Ginko: japán fafajta.
Go: japán táblajáték.
Haiku: japán versfajta.
Jakuza: japán maffia.
Jpop: a Japan Pop angol szavakból keletkezett, jelentése: „japán popzene”.

24
Jurippuru: szó szerinti jelentése „liliom”, de a lányok közötti szerelemre szokták
használni.
Katana: különleges vékonypengéjű és rendkívül éles kard, melyet a szamurájok
használtak.
Kimonó: hagyományos női japán viselet.
Miko: papnő.
Miszó: nagyon sűrű, hagyományos japán szósz alapanyag.
Nekomimi: szó szerint: „cicafül”. Cicaszerű lány karakterekre is szokták használni, akiknek
aranyos cicafülei és farkincája is van.
Pocky: édesség, amely hasonlít a nálunk kapható ropira, egy vékony kis rudacska, ami
általában csokoládés vagy epres mázba van mártva, de a legkülönfélébb ízekben kapható.
Sintó: japán vallás.
Szaké: rizsből készült pálinka.
Szamuráj: középkori japán harcos.
Szeijú: japán szinkronszínész.
Szeppuku: egyfajta rituális öngyilkosság, melyet a szamurájok hajthatta végre, a
legmegtisztelőbb halálforma volt.
Tacsijomi: ezt a kifejezést a manga boltokban állva olvasásra használják.
Tankobón: az egyrészes (tehát nem sorozatba tartozó) mangákra és könyvekre használatos
kifejezés.
Visual kei: zenei műfaj.

Angol eredetű szavak:

CG: Computer Graphics – számítógépes grafika.
Comic book: képregény.
Cyberpunk: a science fiction egy alműfaja, mely a közeljövőben játszódik, a magas
technikai szintre és az alacsony életszínvonal ellentétjére fektetik a hangsúlyt az ilyen
történetekben.
Fanboy: (hímnemű) rajongó.
Fandom: az Fan (fanatic – „rajongó”) és ’dom’ (nálunk a –ság, −ség képzőnek feleltethető
meg) képzőből áll és rajongók gyűjtőfogalmaként használatos.
Fangirl: (nőnemű) rajongó.
Giveaway: (el)ajándékozás vagy nyereményjáték.

25
Global: globális, világméretű.
Idol: példakép.
JRPG: Japanese Role Playing Game – japán szerepjáték.
Live action: élő szereplős film.
Platform: szó szerinti jelentése „felület”, számítógépes és konzol játékoknál használatos,
magára a technikai eszközre utal, hogy melyiken lehet játszani a szóban forgó játékot.
Reloaded: újratöltve.
Remake: újracsinálva, felújítva.
Roadmovie: filmes műfaj. Ezekben a filmekben a főszereplő utazásáról, utazásairól szól a
történet.
Steampunk: a science fiction egy alműfaja, a 19. századi western indusztrializmus világhoz
hasonló helyeken játszódik, ahol a technikai eszközöket gőzzel hajtják meg.
Subbing: feliratozás.
Visual novel: vizuális novella, túlnyomórészt illusztrációkkal tűzdelt történet, szinte csak a
párbeszédek szövegesek.
Weekly: szó szerinti jelentése: „heti”. A hetente megjelenő mangákra szokták használni.

A vizsgált anyagban összesen ötvenkét darab japán és huszonnyolc angol eredetű

szót találtam. Ez alapján kijelenthetem, hogy előfeltevésem helyes volt, és az anime-manga
szókincs túlnyomó részét japán eredetű szavak teszik ki a Mondo magazinban, mely a
kultúra származását is igazolja, ezeknek a szavaknak nagy részét az átadó nyelvből, a
japánból közvetlenül vettek át a kultúra képviselői. Ugyan ez igaz a szubkultúra angol
eredetű szavaira is, mivel olyannyira új keletűek, hogy közvetlen átvételüket az is igazolja,
hogy ezen szavak egyikét sem találtam meg az etimológiai szótárban. Azonban idővel
nemzetközi műveltségszavakká válhatnak, mivel nagy valószínűséggel külföldön is
számos ezzel a szubkultúrával foglalkozó folyóirat található.
Kivételt képeznek azonban a gésa, kimonó és szaké szavak, melyeket Zaicz Gábor
etimológiai szótára nemzetközi műveltségszavakként határoz meg, tehát ezek a szavak a
magyar nyelvbe való átvételük során, nem közvetlenül kerültek át az eredeti átadó
nyelvből, vagyis a japánból (Zaicz 2006).

26
5. Összegzés

Dolgozatomban egy magyarországi szubkultúrát megcélzó folyóirat, a Mondo

magazin szókincsével foglalkoztam. A magazin a japán kultúrával, de legfőképp annak egy
szegmensével, az anime-manga kultúrával foglalkozik és igyekszik kielégíteni a kultúra
iránt érdeklődő hazai olvasóközönség igényeit. A szókincs vizsgálata közben arra a
feltevésemre kerestem a választ, hogy a kultúrával átvett és a magazinban megjelenő
szavak többségében japán vagy angol eredetűek-e.
Ennek megállapítása előtt ismertettem a szubkultúra fogalmát, bemutattam a
Mondo magazint és a benne megjelenő anime-manga kultúra alapfogalmait és
részleteztem, de csak a megismeréséhez és megértéséhez szükséges legalapvetőbb szinten.
Előtte azonban nyelvészeti szempontból is megvizsgáltam a szókincset, hogy
meghatározhassam helyét a szakirodalom segítségével, a kölcsönszavak típusai között.
Végül a szavak bemutatása és tanulmányozása után megállapítottam, amit
előfeltevésemben is reméltem, hogy a kultúra szókincsének túlnyomó része japán eredetű
szavakat tartalmaz, melyeket az átadó nyelvből, tehát a japánból közvetlenül vettünk át.
A kultúra már körülbelül 2005 óta van jelen aktívan a szubkultúra képviselői
között, viszont már előtte is előfordult egy-egy darabkája hazánkban. Azonban annak
ellenére, hogy jó pár éve jelen van és egyre elterjedtebb, még mindig nagyon sokan nem
ismerik és nem is hallottak róla. Így dolgozatom másodlagos célja a szókincs
tanulmányozásán és bemutatásán kívül, a kultúra megismertetése és népszerűsítése is.
Véleményem szerint a fiatalok (de természetesen akár az idősebbek) számára nagyon
hasznos, ha egy ilyen, vagy ehhez hasonló szubkultúra tagjai lehetnek. Ha nyelvészeti
szempontból tekintek erre vagy akár egy másik idegen eredetű szubkultúrára, úgy
gondolom, sokat segíthet egy-egy idegen nyelv elsajátításánál, mivel felkelti az egyén
érdeklődését és motivációt is nyújt számára.
Remélem dolgozatommal kellően tudományos, de ugyanakkor érdekes betekintést
nyújtottam erre a japán eredetű szubkultúrára és szókincsére, valamint új információkkal
szolgálhattam az olvasó számára.

27
6. Bibliográfia

Bayer Antal 2007. Akkor mi is a manga?. Mondo 3: 50.

Bunné Csintalan Judit 2013. Keresztező utak. Kézikönyv osztályfőnöki órákra. Pedellus
Tankönyvkiadó. Debrecen.
Kálovics Dalma 2007. Shounen, seinen, mahou shoujo. Mondo 5: 28−29.
Kiss Jenő−Pusztai Ferenc (szerk.) 2005. Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó. Budapest.
42−43.
Lanstyák István 2006. Nyelvből nyelvbe. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. 15−41.
Matóné Szabó Csilla 2009. Egy japán eredetű szubkultúra: az animék és mangák világa.
Iskolakultúra 12: 3−22.
Mészáros György 2006. Mindennek fonákja? – vagy tán nem is az – az ifjúsági
szubkultúra jelenségéről. In: Trencsényi László (szerk.): A gyakorlati pedagógia
néhány alapkérdése. Iskolán kívüli nevelés. VII. ELTE PPK Neveléstudományi
intézet. Budapest. 61−65.
Jérome Schmidt−Hervé Martin Delpierre 2009. Manga. Jószöveg Műhely Kiadó.
Budapest.
Zaicz Gábor (főszerk.) 2006. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. A
magyar nyelv kézikönyvei XII. Tinta Könyvkiadó. Budapest.
Zsilinszky Éva 2005. Szókészlettörténet. In: Kiss Jenő−Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar
nyelvtörténet. Osiris Kiadó. Budapest. 816−819.

Megjegyzés:
A dolgozatban található összes kép forrása az internet.

28
7. Idegen nyelvű összefoglaló

In my thesis I have been analyse and done researches about a hungarian magazine
the Mondo magazine’s japanese vocabulary. The magazine’s main theme is the japanese
culture, especially the anime and manga segment from it, and the magazine tries to satisfy
the need of the hungarian fans of this culture. Meanwhile I was analyse the vocabulary,
I’m trying to find the answer for my main question: is the culture’s vocabulary in the
magazine mainly made of japanese or english origin words?
Before I have made my final results, I described the concept of subculture and the
Mondo magazine’s history and the base cocepts of the anime and manga subculture’s
vocabulary in it, but I explain everything just in the most necessary level. But before it I
have described the words in a linguistic aspect, and tried to describe that which loanword
category this vocabulary belongs to.
Finally after I have described and analysed the words of this culture, I have
determined what I have expected in the beginning of my thesis: most of the loanwords of
this culture is came from japanese origins which we loan directly from japanese.
This culture had been here in Hungary about since 2005, but before this time it
had been here too, but just in more smaller fragrances. But despite of the several years
while this culture here in our country, it’s not really known, and still a lot of people don’t
know anything about it and even never heard of it. In this case, my thesis’ secondary aim is
to make this culture a bit more known. In my opinion it’s a really useful thing to belong a
subculture and also a quality kind of learn a new language, because it gives you enough
motivaton towards foreign languages.
I hope that my thesis was sufficiently scientific and also gives interesting facts
about this japanese culture and it’s vocabulary, and may handed new informations to the
reader.

29
8. Mellékletek

1. Mondo magazin címlap 1.

30
2. Mondo magazin címlap 2.

31
3. Mondo magazin belső oldal 1.

32
4. Mondo magazin belső oldal 2.

33
5. Mondo magazin belső oldal 3.

34
6. Manga oldal 1.

35
7. Egy japán férfi a dakimurájával („ölelőpárna”).

36
8. Vörös Dóra (Cassidy) legutóbbi cosplay jelmeze, mellyel EuroCosplay 2013 zsűri kedvence
helyezést ért el Londonban az MCM Expo-n.

37