1.

A görög líra műfaji változatossága

A lírai költészet kialakulására a Kr.e 7-6.század történelmi-társadalmi eseményei voltak döntő

hatással: a görög törzsek ( ión, dór, akháj) hódításba kezdtek kolóniák létesülnek
megnövekedtek a vagyoni-társadalmi különbségek sok poliszban felbomlott az arisztokratikus
társadalom 1 vezető áll az államok élére, a türannosz ezekkel együtt megrendültek a régi
ideálokdicső múlt elhalványul jelen felé fordulnak, egyén kerül középpontba.

Két forrása volt: népköltészet és eposz ( forma: hexametert átveszik, ahhoz járul egy pentameter
disztichon)

Rengeteg műfaj alakult ki:

-elégia: kezdetben a görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek, ma borongós
hangvételű, lírai költeményt jelent. pl. Türtaiosz: Spártai harcosokhoz

-epigramma: régebben sírfelirat volt,rövid, tömör, csattanóval záródó mű, mely disztichonban
íródott. 2 része van: előkészítés, csattanó. pl. Catullus: Gyűlölök és Szeretek

-iambosz: csipkelődő, támadó vers. pl. Szolón: Kétféle ember

-himnusz: múzsához, istenekhez szóló dicsőítő alkotás, mely emelkedett és magasztos hangulatú. pl.
Szapphó: Aphroditéhoz

-dal: egynemű lírai érzést megjelenítő mű. pl. Alkaiosz: Bordal, Anakreón: Engem a szerelem

Szapphó:

-Leszbosz szigetén bontakozik ki a dalköltészető lesz a legjelentősebb képviselője

1.Aphroditéhoz

Szapphó Aphroditéhoz című verse a lírai verskompozíció gyönyörű példája. A himnusz megszólítással,

az istennőhöz való fohásszal kezdődik, ezt követi korábbi epizódok (korábbi isteni segítség)
felidézése, majd a vers zárlatában visszatér a fohász, a segélykérés.

A vers indítása  (jelen)  emlékeztet az epikus költő segélykérésére, ugyanakkor a folytatás, a téma
egészen más, bár szintén a múlthoz kapcsolódik. A múltat (a múlt hasonló eseményeit) azonban
összeköti a jelennel a szituáció azonossága. Ez az azonosság föloldja, megszünteti jelen és múlt éles
határát, melyet jelez a két idősík egymásba olvadása (igemódok) is. A hatodik szakasz már a jövőre, a
szerencsés, vágyott következményre utal.

Aphrodité szerepe „többrétegű”: egyrészt a vágyódás, szenvedés okozója, másrészt a korábbi

szerelmek megvalósulásának segítője, támogatója (megszólalása tanácsadás), a vers zárlatában már
„küzdőtárs”. A verset mindvégig eksztatikus vibrálás, szélsőséges hullámzás jellemzi. A kérés,
könyörgés néha követelődzésnek tűnik, a szerelem érzése is változik, benne sejlik a pillanatnyiság és
az elmúlás is.

A kompozíciózártsága (A–B–A forma) némiképp ellentmond a tartalom szenvedélyességének,

ziláltságának, bár az istennő „okos” szavai is ellenpontozzák az ember érzelmileg túlfűtött szavait.
Alkaiosz:

-harcolt az athéni háborúban, Szapphó barátja volt

- vallásos himnuszok, politikai versek, bordalok ( bordal: ivás közbeni éneklésre szánt dal, ami a
borivást magasztalja pl. Balassi: Borivóknak való)

1.Az állam hajója

Társadalmi-politikai költészetének legsikerültebb fennmaradt darabja A hajó című vers. A vers

allegorikus képe (hajó) toposszá vált az európai irodalomban. Az allegória „képes beszéd”, valamilyen
erkölcsi kérdés vagy elvont fogalom megjelenítése vagy személyként való ábrázolása
(antropomorfizáció). A mű egészén végigvitt és részletezett metafora. A hajó–állam–társadalom
azonosítás vagy az ember viharos tengeren hányódó hajójának képe mint az élet ábrázolása vissza-
visszatér az európai (és a magyar) lírában.

Anakreon:

-élet élvezete, szerelem gyönyöre a fő gondolat nála ( Carpe Diem)

- későn esik szerelembe, ez jelenik meg a verseiben Engem a szerelem..

1.Engem a szerelem…

Az Engem a Szerelem műfaja dal (egynemű érzést, hangulatot kifejező, vallomásos jellegű, egyszerű,
rövid vers). Hangneme bánatos, elégikus. Témája egy pillanatnyi érzés, a szerelem és az öregség
érzése. Az idős költő beleszeretett egy fiatal lányba, de az elszaladt előle és kicsúfolta őt, kigúnyolta
fehér haját („fehér fejem”).

A vers beszélője a jelenet epikus elbeszélésével tulajdonképpen egy tapasztalatot ad át nekünk a

fiatalságról és az öregségről. Ez a kis történet egy érzés, egy lelkiállapot kifejezésére szolgál: a lírai én
szenved, s szenvedésének két oka is van. Az egyik, hogy idős kora ellenére rátör a szerelem érzése, a
másik, hogy vágyainak tárgya, a fiatal, „aranyhajú” lány kineveti emiatt.

A vers beszélője passzív. A Szerelem által rámért kínokat ugyanolyan passzívan viseli el, amilyen
passzívan elszenvedi az elfutó, összekacsintó fiatal lányok csúfolódását.