Petőfi: Az apostol

A szabadszállási választási kudarc nem múlt el nyomtalanul a költőben, ennek hatására született meg
talán legvitatottabb és máig legnépszerűtlenebb műve Az apostol. A munkáról nem tudósítottak a
hírlapok, mutatványt sem közöltek belőle. Az egyetlen adat magától a költőtől származik, egy mondat
az Arany Jánosnak küldött, augusztus 16-i levélből: „Én a minap fejeztem be egy hosszú költeményt
(melynek címe: Az apostol.”A munkát azonban még mindenképpen folytatta szeptemberben.

Láttuk, Petőfi minden élet- és pályaszakaszát verses epikai művel zárta le. Ezúttal azonban nemcsak
az 1848 márciusától júliusáig eltelt négy hónap kudarcainak történetét kellett összefoglalnia, hanem
szembe kellett néznie évek óta formált forradalmi világlátásának alapkérdéseivel is. Az 1846 ősze óta
tetten érhető „ember <-» polgár” konfliktus mellett ott volt a szolgából embert faragó szabadságvágy
és az embert polgárrá emelő boldogságvágy szembekerülése is. Szabadszállás után, az 1848 július-
augusztusi válság nem abban érhető tetten, mintha összeomlott volna a „szolga —» ember —»
polgár” hármas társadalmi világképe, hanem abban, hogy az addig lírai, kissé statikus modell a
valóságban konfliktusaival együtt igazolódott, és erre augusztusban még nem volt feloldás.

- a mű elbeszélő költemény, azaz verses formában írt epikus mű. A kötött formán kívül a
műfajjellegzetessége a nagyobb fokú líraiság, a lírára jellemző poétikaieszközök használata, illetve a
nagyobb fokú személyesség jelenléte. Ennek megfelelően Az apostol középpontjában a főhős
alakjához köthető lélekábrázolás áll. A mű szerkezete és az abból kibomló cselekmény is elsődlegesen
a főhőshöz kapcsolható lélekábrázolás hitelességét szolgálja. Ezért figyelhető meg nagyfokú
aránytalanság a cselekmény szerkezetében – míg a sorsdöntő események, elnagyoltan, vázlatosan
vannak megjelenítve (I–III. és XV–XIX.), addig a főhős alakulástörténetét, nevelődéstörténetét,
eszmeiségének kibomlását bemutató események a mű nagy részét képezik (V–XIV.)

-A mű főhősének, Szilveszternek tragédiája abban áll, hogy a „szolga —» ember —» polgár” út három
szintjét csak egyedül képes bejárni. Jellemformálódása, világnézetének érlelődése során nemcsak
végigéli a lehetséges stációkat, hanem a tévutakat is megtapasztalja: a bűnöző életformában
megrekedést éppúgy, mint a tehetség elhanyagolását, a hatalmi alárendelést vagy éppen az
elmerülést a családi élet örömeiben.

-A legmerészebb költői megoldásnak (és Az apostol teljes elutasítása egyik fő okának) az bizonyult,
hogy Petőfi az „ember <-> polgár” belső konfliktust a biedermeier családmodell ellenében ábrázolta.
Szilveszter és (meg nem nevezett) felesége nem köt egyházi házasságot, egybekelésük az élettársi
kapcsolatnak első rangos és mindjárt pozitív megjelenítése az irodalmunkban

-At apostol eszmei szótárának egyik legfontosabb hívószava a „nép”

- három fejezetben, a XII.-ben, a XVI.-ban és a XIX.-ben szerepel, mint a jegyzőjüket a pap intésére
cserbenhagyó falusiak tömege, Szilveszter könyvének először lelkes, majd a hatalom elítélő szavait
visszhangzó olvasói és végül a merénylőt gyalázó, a királyt éltető városi csőcselék. Háromszor ta-
gadják meg prófétájukat, mint Péter Krisztust. Olyan pillanatokban, amikor Szilveszter törekvései
már-már a siker reményével kecsegtetnek.--> megváltozik a nép fogalma, nem az, aki A nép nevében-
ben volt

-vélhető forrásai: Shelley The Revolt of Islam [Az Iszlám lázadása] című elbeszélő költeményét, Lord
Byrontól a The Prisoner of Chülon [A chilloni fogoly] című munkát, valamint a magyarországi
születésű Nikolaus Lenau Der Gefangene [A fogoly] című versét szokták fölemlegetni, A falu jegyzője,
A karthauzi. Saját verseiből is merít: Ivás közben, Az alföld, Az őrült , stb.
e elbeszélő költemény, azaz

verses formában írt epikus mű. A kötött formán kívül a műfaj

jellegzetessége a nagyobb fokú líraiság, a lírára jellemző poétikai

eszközök használata, illetve a nagyobb fokú személyesség jelenléte. Ennek megfelelően Az apostol
középpontjában a főhős alakjához köthető lélekábrázolás áll. A mű szerkezete és az abból kibomló
cselekmény is elsődlegesen a főhőshöz kapcsolható lélekábrázolás hitelességét szolgálja. Ezért
figyelhető meg nagyfokú

aránytalanság a cselekmény szerkezetében – míg a sorsdöntő események, elnagyoltan, vázlatosan

vannak megjelenítve (I–III. és

XV–XIX.), addig a főhős alakulástörténetét, nevelődéstörténetét,

eszmeiségének kibomlását bemutató események a mű nagy részét

képezik (V–XIV.)