Absztraktok az Álom és szabadság konferenciához

Szummer Csaba: Álmodó tudat a fenomenológiában és a daseinanalízisben

Míg Husserl szinte kizárólag éber normál állapotban írja le a mentális aktivitást, a
daseinanalízis jelentős figyelmet szentel az álmoknak. Az álmodás a mentális élet
része, ezért a fenomenológia nem kerülheti el, hogy foglalkozzon vele. Az álmok
fenomenológiai vizsgálatát ugyanakkor több dolog is megnehezíti. Az álmok
vizsgálatánál a husserli fenomenológia fontos impulzusokat kaphat a
daseinanalitikusok által összegyűjtött empirikus anyagtól, miközben a
daseinanalízis felhasználhatja a Husserl utáni fenomenológiai kutatások
eredményeit az álomról és a képzeletről.

Sárkány Péter: A szabadság szituációja

A szabadságot a pszichoterápia előfeltételezi és célként is megfogalmazza.

Előadásom először arra kérdez rá, hogy Ludwig Binswanger (1881-1966)
daseinanalízise alapján miként értelmezhető a szenvedő ember és a terapeuta
szabadsága. Ezt követően pedig a releváns szakirodalom segítségével a
daseinanalízis fenomenológiai módszerét és tudományelméleti sajátosságát
elemzem.

Schwendtner Tibor: Hans Castorp álma. Szabadság és középszerűség

Thomas Mann nevelési regényében

Thomas Mann A varázshegy című regénye erősen vitatott abban a tekintetben is, hogy
nevelési regényről, avagy hanyatlástörténetről beszélhetünk. A „Hó” című fejezet és a
benne szereplő álom értelmezése e tekintetben is kulcsfontosságúnak tűnik. Az álmot,
amely persze nem valódi álom, hanem írói konstrukció, a daseinanalízis
perspektívájából próbáljuk értelmezni – vezérfonalul pedig a szabadság és a képzés
(Bildung) kapcsolatát választjuk. Abból indulunk ki, hogy Mann egyik fő kérdése az,
hogy a belső szabadság képzés révén történő növelésének, kibontakoztatásának
vannak-e korlátai. Castorp álmát úgy értelmezzük, mint amely feltárja az egzisztencia
számára, hogy milyen feltételekkel juthat el e belső – a képzés által kidolgozott –
szabadsághoz. Castorp tovább jut az álommal, mint amit képes egzisztenciálisan
elsajátítani, ezért azt azonnal el is felejti. Thomas Mann ábrázolása rávilágít arra,
hogy 1.) az álmaink annak az egzisztenciális küzdelemnek a hírvivői, melyet
önmagunkkal és a világgal folytatunk; 2.) az álmok által képviselt szabadságfokhoz
fel is kell nőnünk, hogy azok üzenetét képesek legyünk elsajátítani.

Torma Anita: Álom és pszeudo-ébrenlét Husserl fenomenológiájában

Edmund Husserl álom-értelmezései a belső időtudat fenomenológiájának

fejlődésével a fantázia és az emlékezet analíziseivel együtt módosulnak. 1909-es
jegyzeteiben a meg-jelenítő aktusokat már az időtudat kontextusában
magyarázza nem-aktuális jelen „meg-jelenítéseként”. Az álmot a fantáziával és
visszaemlékezéssel szemben észlelésszerűen jelenként éljük meg, nem pedig
olyan fantázia-jelenként, amely az észlelési jelen mezejével konfliktusban áll.
Husserl az elalvás folyamatát vizsgálva több helyen is leírja a folyamatot, ahogy
az én elalváskor fokozatosan visszavonja érdeklődéseit. Alvó állapotában
legfeljebb a legerősebb affekciók érik el, amelyek alvó állapotából fel is
ébreszthetik. Az álom ezzel szemben egy olyan különös állapot, amelyben az alvó
én „virtuálisan” felébred. (Ezt Husserl pszeudo-észlelésnek nevezi.) Ezzel
kapcsolatban az egyik fő kérdés az álom-én énszerűségére és az alvó énnel való
azonosságára vonatkozik. Ez a kérdés azonban szorosan összefügg azzal, hogy
mit értünk azon, hogy az álmodó én alszik, miközben hamis módon „ébren van”.
Előadásomban tehát alvás és ébrenlét kérdését az álom felől vizsgálom, miközben
a feltett kérdésekre egyrészt az álomnak a husserli kéziratokban való
tárgyalásából kiindulva, másrészt a téma fenomenológiai irodalmának vitáihoz
kapcsolódva keresem a választ.

Fazekas Tamás: Mérhető-e a szabadság foka az álmok által?

Az egzisztenciális szabadlét nem mérhető, mert felmérhetetlen. Az hétköznapi

szabadság viszont nagyon nehezen mérhető objektíven, mert minden embernek
különböző igényei és lehetőségei vannak, amelyek akár naponta változhatnak. A
daseinanalízis pszichoterápiás gyakorlatában ezért nem mérőszalaggal mérjük a
szabadság fokát, hanem a kliens saját létlehetőségei által. Ezeket pedig az álmok
által tudjuk legjobban felmérni, mert ott mutatkoznak meg a legtisztábban az
egyes egzisztenciálék többé vagy kevésbé beszűkülten. A szabadság
beszűkültségének fokát pedig az álomfolyamat változása által lehet
legegyszerűbben mérni.

Vajda Mihály: Álmodni hegyekről és nagyvárosokról

Álmodom hegygerincről, álmodom ismeretlen nagyvárosról. Sokszor. Hogy értem

ezt freudul, hogy értem ezt heideggerül. Még nem tudom, de majd csak kitalálom.

Krékits József: Az álom szabadsága vagy a szabadság álma?

Előadásomban az „álom” kifejezés szó szerinti és metaforikus jelentéséből

indulok ki és próbálom az utóbbi jelentést - „Van egy álmom” (M. L. King) – az
előbbire visszavezetni. Éjszakai álmainkban és nappali álmodozásainkban
egyaránt megjelenik egyfajta szabadságvágy, amely azonban mindenki számára
más és más. Ugyanakkor megjelenik a változástól és a szabadságtól való félelem
is álmainkban szorongásos és rémálmok formájában. Egy kliensem esetrészletén
keresztül szeretném bemutatni, hogyan jelenik meg az álmokban egyrészt a
szabadság vágya, másrészt a jelen biztonsága elvesztésének félelme az álmaiban,
és azt, hogy mit kezd ezzel a daseinanalitikus pszichoterápia. Az előadás végére
talán összeáll a válasz is a címben feltett kérdésre.