Művelődésszociológia

Sigmund Freud: Álomfejtés

Készítette: Benkő Klára

Andragógia szak
Levelező tagozat
II. évfolyam
Az álomfejtés már a klasszikus ókori civilizációkban is kifinomult művészettél vált, és
egészen az újkorig fejlődött tovább. A felvilágosodás korában azonban a babona világába
süllyedt, mígnem Sigmund Freudnak sikerült innen kiszabadítania, és tudományos alapokra
helyeznie. Sigmund Freud a századforduló legkiemelkedőbb neurológusa, a pszichoanalitikus
iskola megalapítója. A pszichoanalízis alapelmélete, az elfojtás fogalmához kötődik. Az
elfojtás révén tudattalanná váló (főként gyermekkori) emlékek és események nagy erővel
befolyásolják az egyén jellemét, viselkedését a későbbiekben. Ebből kiindulva Freud arra a
megállapításra jutott, hogy bizonyos tudatlanná vált emlékek és gondolatok, főként szexuális
és agresszív tulajdonságúak, neurózist okozhatnak. Módszerével, a szabad asszociációval
ezeket az elfojtott vágyakat felszínre lehet hozni. Mint orvos Freud felismerte, hogy az álmok
az ember belső világát tükrözik, megfejtésük pedig létfontosságú lehet, mert az álmodó lelki
és testi állapotáról alapvető információkat közölnek.
Két műve foglalkozik az álmok értelmezésével. Az egyik Az álomfejtés (Traumdeutung), ami
tudományosabb, bővebb, és nehezebben érthető. Ennek egy rövidített, kivonatolt,
értelmezhetőbb változata Az álomról (1901, Über den Traum) című kis könyv. A kötet
hatszáz példányban jelent meg, és kezdetben alig néhányat adtak el belőle. Később azonban
igen népszerűvé vált, ahogy a pszichoanalitikus mozgalom egyre nagyobb tekintélyre tett
szert.
Freud a kötetben arra tesz kísérletet, hogy megmutassa: az álom értelmezhető. Az ő
álomértelmezései azonban jelentős mértékben különböznek az addigi technikáktól. Mint írja,
előtte két lehetséges módon magyarázták az álmokat. Az egyik a szimbolikus módszer,
amikor az álom tartalmát egészében veszik szemügyre, és így rendelnek hozzá valamilyen
jelentést, ilyen József értelmezése a Biblia első könyvében, amikor megfejtette a fáraó álmát a
hét bő és a hét szűk esztendőről. A másik a kódolási módszer, amikor az egyes motívumokhoz
külön-külön rendelnek valamilyen jelentést (pl. egy álmoskönyvben külön-külön megnézik az
álomban megjelenő képek jelentését.
Az úgynevezett tudományelőtti korszakban az emberek az álmot magasabb isteni vagy ördögi
hatalom kegyes vagy ellenséges megnyilatkozásának vélték. Mikor a természettudományi
gondolkodás elterjedt, ez a babonás hit pszichológiává fejlődött ki – és kialakult az a
szemlélet, hogy az álom az álmodónak saját lelki alkotása. Azonban ahogy a mitológiai,
babonás feltevés elvetődött, az álmok világa több téren magyarázatot követelt: keletkezései
feltételei, az éber állapot lelki világához való viszonya, függése azoktól az ingerektől melyek
alvás közben érik az álmodót, tartalmának olykor megbotránkoztató sajátosságai, a benne
elképzelt képek, s a hozzájuk főződő indulatok közötti aránytalanság, az álom illékonysága.
A legjobban felkapott téma azonban egyértelműen az álmok jelentésének boncolgatása, amely
témának rögtön kétféle értelmezése is akad. Az első értelmezés szerint az álmodás pszichikai
jelentőségét vizslatja, van-e élettudományi jelentősége, míg a másik arra a kérdésre keresi a
választ, hogy lehet-e az álmot megmagyarázni, annak jelentést tulajdonítani.
Az álmok, a különféle álomelméletek, az álmok nyelvezete, stb. sokakat motivált arra, hogy
gondolataikat, módszereiket, hiedelmeiket az érdeklődő olvasóközönség elé tárják. Sigmund
Freud könyvében kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat
szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a személyiséget mozgató
tudattalan dinamika. Az álom saját lelki tevékenységünk eredménye, mely túlnyomóan
vizuális képekben gondolkodik. Az álomelemek a lélek valóságos, igazi élményei, mint azok,
amelyek ébren érzékszerveink közvetítésével keletkeznek. Alvás közben a lélek elfordul a
külvilágtól, visszahúzódik a perifériáról, de a kapcsolat nem szakad meg teljesen, hiszen külső
ingerek érnek bennünket. Az álom “kódolási módszerekkel” értelmezhető. Lényege, hogy
nem az álom egészére, hanem külön – külön minden részletére irányul. A kódokat egy
meghatározott kulcs szerint más, ismert értelmű jelre lehet fordítani. A kiolvasott jelszavakból
valami összefüggést kereshetünk, szerkeszthetünk. Ebben segítséget nyújt az álomfejtő
könyvek garmada, de elengedhetetlen saját intuitív beállítódásunk megléte. Az álom
beilleszkedhet abba a pszichikus láncolatba, amely valamely káros eszméből kiindulva az
emlékezetben visszafelé nyomon követhető. Az álom teljes értékű lelki jelenség, méghozzá
vágyteljesülés: az ébrenlétből eredeztethető; igaz komplikált értelmi tevékenység az, amely
felépítette. Az álom beteljesedettként ábrázolja a vágyat. Ún. kényelmi álom. A cselekvés
helyébe álom lép, olyan, amilyen az életben is megesik. A kisgyermek álmai gyakran
”egyszerű” vágyteljesülések, és így szemben a felnőttek álmaival, sokszor nem is annyira
érdekesek. Az álom előszeretettel vesz fel tartalmában mellékes dolgokat az életből, arra,
hogy a legközönségesebb nappali benyomásokról álmodjam, holott indokoltan izgató élmény
késztet az álmodására. Az a legkézenfekvőbb magyarázata annak, hogy az álomtorzítás
jelenségével állunk szemben, melyet korábban egy cenzúraként uralkodó lelki hatalomra
vezethettünk vissza. Az álom a napi élményeket egységgé gyúrja, eggyé formálja.
Álomforrások lehetnek: friss és lelkileg jelentős esemény, több friss és jelentős élmény,
amelyet az álom egységbe tömörít, belső jelentős élmény (pl. emlék, gondolatmenet), melyet
az álom szabályszerűen egy friss, de közömbös benyomás említésével helyettesít. Szomatikus
álomforrások: ideginger és testi inger az álom szomatikus forrása, esetleg a kizárólagos
forrásai. Az álomanyag nem más, mint lelki maradványok és emlékezetnyomok gyűjteménye,
amelyeknek lélektanilag ez idő szerint még meg nem határozható aktuális jelleget kell
tulajdonítanunk. Az álom, amire felébredéskor emlékszünk, csak maradéka a teljes
álommunkának. Az álomképzés sűrítésen alapszik, azaz kihagyásos, tökéletlen és hézagos
ábrázolást nyújt számunkra. Az álom arra használja fel a szimbolikát, hogy lappangó
gondolatait burkoltan ábrázolja (szexuális szimbólumok). Álomfolyamatok lélektana: Az
álom teljes értékű lelki aktus. Hajtóereje mindig a teljesítő vágy. Vágy mivoltának
felismerhetetlensége, különössége és abszurditása annak a lelki cenzúrának az eredménye,
amely alá kialakulása közben került. A tudattalan vágy már a nap folyamán vagy az
alvásállapot beálltával utat tör magának a nappali maradványokig, és átviszi rájuk erejét. Így
egy friss anyagra átvitt vágy keletkezik, vagy pedig az elfojtott friss vágy a tudattalanból
kapott megerősítés révén újjáéled. Ez a vágy a tudatba igyekszik előnyomulni, ám beköltözik
a cenzúrába, és elszenvedi a torzítást. A tudattalan izgalmi folyamatának kétféle kimenetele
lehet. Vagy magára marad, akkor előbb – utóbb valahol kitör, vagy a tudatelőttes befolyása
alá kerül, mely ezt az izgalmat megköti, ahelyett, hogy elvezetné. Márpedig az utóbbi az, ami
az álomfolyamatnál végbemegy. Az álomfejtés a tudattalan lelki élet megismerésének királyi
útja. Amikor az álom vágyunkat mutatja, kétségtelenül a jövőbe visz bennünket, de ezt a
jövőt, amelyet az álmodó jelennek tekint, az elpusztíthatatlan vágy a múlt képére alakítja. Az
álom magyarázata, értelmezése feltétlenül hozzájárulhat egy – egy személyiség lelki
világának tudatos rekonstrukciójához.
A második fejezetet Freud egy meglepő kijelentéssel kezdi: ugyanis rájött, hogy az álom-
kérdés megfejtését a legjobban a félig még babonában leledző néphit közelíti meg. Erre a
következtetése az ő általa kifejlesztett pszichoanalízis segítette hozzá. Tehát amit korábban
felhasznált a lelki gyógyításban, azt használja az álmok megfejtésére egyaránt.
Freud ezután leírja módszerét, amelynek lényege a szabad asszociáció, azaz képzettársítás.
Elvárta pácienseitől, hogy tiszta tudatukra hozzanak és közöljenek kivétel nélkül mindent, ami
az álomról az eszükbe jut. Rájött, hogy az olyan képzetek, melyeket a páciensek később
értelmetlennek, kevésbé fontosnak tartottak; ugyanúgy hozzájárulhat az eredményhez. Az ezt
követő fejezetekben kifejti, az álomnak kétféle tartalmát különbözteti meg: a manifeszt és a
látens tartalmat. A manifeszt vagy nyilvánvaló álomtartalom az, amit látunk, amire
emlékszünk, amit el tudunk mondani. Ide tartoznak a tulajdonképpeni álomesemények. A
látens tartalom pedig a lappangó, ami az előbbi mögött van, amit az jelent: tudatalatti
vágyaink. Azt a lelki mechanizmust, amely a látens tartalmat manifeszt képekbe burkolja,
Freud elnevezi álommunkának. Így, ennek segítségével a konkrét gondolatok, vágyak elrejtik
magukat. Az álomnak az értelmezője tulajdonképpen az álommunkát végzi el visszafelé, azaz
dekódolja annak tartalmát. Az álommunka elnevezés csak az egész folyamatra értendő, ezen
belül Freud négy mozzanatot, munkafolyamatot különít el. Ezek a sűrítés, az eltolás, a képi
megjelenítés és másodlagos megmunkálás. A sűrítés azt jelenti, hogy az álommunka kettő
vagy több képzetet, amelyeknek van némi közös érintkezési pontjuk, összekapcsol, s a
keletkező keverék-képzet, ami valamiféle metafora, asszociatív kapcsolatban van a látens
tartalommal, tehát a jelentéssel. A második az eltolás: jelentős dolgokat az álomban
közömbös dolgok helyettesítik. Mert a jelentős dolgok, amelyek az álom lappangó tartalmát
képezik, fölizgatnák, esetleg föl is ébresztenék az álmodót. Mind a sűrítés, mind az eltolás
eredménye, hogy a látens tartalom egy másik formát ölt, nem jelenik meg közvetlenül, csak
szimbólumok formájában. Az álommunka végzi a képi megjelenítést is. Eredménye, hogy a
gondolatok, képzetek vizuális formát öltenek. Freud hangsúlyozza, hogy az álmok jórészt
vizuális képekből, látási tartalmú helyzetekből állnak. De Freud is észrevette, hogy az
álomtartalom nem kizárólag helyzetekből áll, vannak benne elszórtan vizuális képrészletek,
beszédtöredékek, sőt gondolatmorzsák is. Végül az álommunka tevékenységi körébe tartozik
a másodlagos megmunkálás. Ezt a mechanizmust az álommunka utólag végzi. Magyarázó
kísérlet betoldásokkal, apró változtatásokkal arra, hogy az álmot összefüggővé, a nappali
logika számára elfogadhatóvá tegye.