Székely György

A belső koncentrációról

részlet Az ember rejtélyéről c. művéből

Benső, tudati megerősödése révén, az ember kiemelkedhet a hétköznapi tudat állapotából,

miközben hasonló élménye lesz, mint amikor az álmodásból az éber képzetalkotásba megy át.
Aki az álmodásból az ébrenlétbe lép, tapasztalhatja, hogyan hatol be a képzetek egymásután-
jába az akarat, míg az álomban akarásmentesen átadja magát a képek sorozatának.
Ami a felébredésben nem tudatos folyamatok révén történik, az más szinten a lélek tudatos
ténykedése útján érhető el. Az ember a köznapi tudatos gondolkodást erősebb akaratkifejtéssel hat-
hatja át, mint ahogy a fizikai világ hétköznapi átélésében történik. Ezen az úton áttérhet a gondol-
kodásról a gondolkodás tapasztalására.
A közönséges tudat nem a gondolkodást tapasztalja, hanem a gondolkodáson át a gondolt
gondolatot. Létezik azonban olyan belső munka, amelynek útján elérhető, hogy az ember ne a go n-
dolatban, hanem magában a gondolkodási tevékenységében éljen. Egy gondolat, amely nem egysze-
rűen a szokásos élet menetéből merül fel, hanem akarattal kerül a tudatba, hogy gondolat-
mivoltában éljük át, más lelkierőket mozgósít, mint az olyan, amely a föllépő külső benyomásokból
vagy a mindennapi lelkiélet folyamán alakul. És ha a tudat a mindennapi életben csekély intenzitás-
sal gyakorolt odaadó figyelmet a gondolat gondolat-mivolta irányában ismételten megújítja – a
gondolatra mint gondolatra koncentrál – akkor olyan erőket fedez föl magában, amelyeket a min-
dennapi életben nem vesz használatba, amelyek mintegy szunnyadnak, látensek maradnak. Olyan
erők ezek, amelyeket csak tudatos alkalmazásukban lehet fölfedezni. Ezek azonban a tudatot a föl-
fedezésük előtt nem lehetséges tapasztalásokra hangolják. A gondolatok rájuk jellemző sajátos éle t-
tel telítődnek, amelyet a gondolkodó (meditáló) saját tudati lényével összefüggőnek érez. Az így
értett látó tudat a köznapi tudatból nem testi (fiziológiai) folyamatok révén jön létre, ellentétben
azzal, ahogyan az éber tudat az álomtudatból fölmerül.
Az álomból a nappali tudatra ébredésben a test beállítottsága változik meg a valósággal való
viszonylatában. A köznapi tudatból a látó tudatba történő felébredésben a szellemi- lelki képzetalko-
tás beállítottsága változik meg a szellemi világ irányában.
A gondolkodás életének ilyen felfedezéséhez tudatos akarat szükséges. Ez azonban nem le-
het azonos azzal az akarattal, amely a köznapi tudatban mutatkozik meg. Az akarat módja és iránya
is bizonyos mértékben meg kell változzék ahhoz képest, ahogyan az a pusztán érzet i világ tapaszta-
lásában beáll. A köznapi életben az ember a középpontjában érzi magát annak, amit akar vagy kí-
ván; a kívánásban ui. mintegy visszafogott akarat működik. Az akarat az énből indul ki és beleme-
rül a vágyba, a testi mozgásba, a cselekvésbe. Az ilyen irányú akarat nem hatékony a köznapi tu-
datból való felébredésben. Létezik azonban az akaratnak olyan irányultsága, amely bizonyos ért e-
lemben ellentétes az előbbivel. Ez az akarat működik, amikor, - tekintet nélkül a külső eredmények-
re - az ember saját énjét kísérli meg irányítani.
A törekvésben, hogy a gondolkodás az értelemnek megfelelő legyen, az érzésvilág tökélete-
sítésében, az önnevelés minden impulzusában ez a második akarati irány nyilvánul meg. Az ilyen
irányú akarati erők fokozatos erősítése szükséges, hogy a köznapi tudatból felébredjünk. Hatékony
segítségére lehet az embernek e cél elérése érdekében, ha a természet életét fokozott benső érzés-
intenzitással szemléli. Például megkísérelheti, hogy egy növényt szemlélve ne csak formáját fogla l-
ja gondolatokba, hanem mintegy vele érezze belső életét, ahogyan az a szárban fölfelé nyúlik, a
levelekben széltében fejlik ki, a virágzatban belső lénye a külvilág felé fölnyílik, és így tovább. Az
ilyen gondolkodással halkan együtt rezdül az akarat; és ez az odaadottságban kifejtett akarat irányít-
ja a tudatot; nem a lélekből származik, hanem hatása irányul arra.
Természetszerűleg először azt gondolja az ember, hogy a lélekből származik; a folyamat át-
élésében azonban fölismeri, hogy az akarat ezen megfordulásán át a lélek egy rajta kívül álló szel-
lemi erőt ragad meg. Ha az akarat ebben az irányban megerősödött és a gondolkodás életét az érin-
tett módon áthatja, akkor a köznapi tudat köréből egy másfajta emelkedik ki, amely a köznapihoz
úgy viszonylik, mint ez az álomképek szövődéséhez. És az ilyen látó tudat képes arra, hogy a sze l-
lemi világot tapasztalólag megismerje.