Brahma Szanhita

A teremtõ himnusza
A teremtõ himnusza
(Srí Brahma-szanhitá)
Magyar Vaisnava Kéziratszolgálat

Magyar Vaisnava Hindu Misszió
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Shree Brahma-sanhita
Shree Gaudiya Math, Calcutta, 1932
Fordította: Szvámí Bhakti Kamala Tírtha
Külön köszönet Giridhárí dász, Krsna-csaitanja dász, Lókanáth dász, Abhaj-

csaran dász, Andrássy Kristóf, Kungl Jánosné és Kungl Janka barátunknak,
akik a könyv megjelenését kedvesen segítették.
© Magyar Vaisnava Hindu Misszió

ISBN
A könyv témája iránt érdeklõdõk az alábbi címeken érdeklõdhetnek:
Nandafalva, faluközösség
6764 Balástya, T.368
Telefon: (60) 313-288 (Csépke Imre)
(30) 955-4622 (Cseh Károly)
Hindu Kultúra Háza

Bhágavata-széva Ásram
1126 Budapest, Böszörményi út 13-15. II.8
Telefon: (1) 356-6533 (Bányay Géza)
Hindu Kultúra Háza

Maháprabhu-széva Ásram
6722 Szeged, Kálmány L. u. 14
Telefon: (62) 324-330 (Kellár Márta)
Szádhu-szanga Ásram
7745 Hásságy, Külterület hrsz 012/2
Telefon: (30) 959-7450 (B.K. Tírtha)
) é[I é[I GauåGaaEra®aE JaYaTa" )
Minden dicsõséget Srí Srí Gurunak és Gaurángának!
Ajánljuk ezt a könyvet a magyarországi vaisnava

hit atyjának, Szvámí Bhakti Abhay Narayannak
születésének negyvenötödik esztendejében, továbbá
mindazok figyelmébe, akik az istenszeretet
misztériumát kutatják.
tanítványai és követõi
1999, Gaura-purním napján
góvindam ádi purusam tam aham bhadzsámi
Elõszó a magyar kiadáshoz
Kivételes ritkaságot szeretnénk olvasóink elé tárni: az óind fohász-

irodalom remekét, a Brahma-szanhitát.
Az anyagi világ a Legfelsõbb Személyes Isten energiájának
kiterjedése, éppúgy, mint a lelki birodalom vagy az élõlények. Az
óind védai civilizáció Brahmát tekinti az univerzum elsõ teremtett
lényének, az anyagvilág mérnökének, másodlagos teremtõjének. A
legmagasabb intelligenciájú Brahmá négy arca a négy égtáj felé
tekint, s így, valamint a világot benépesítõ lények õsatyjaként,
mérvadó személyiség a lelki tudományokban. A teremtés kezdetén
Brahmá a mindenség eredetének kutatásába kezdett, és isteni
sugallatra mantrameditációba mélyedt. A mantra az elme
megvilágosodását szolgáló fohász, s Brahmá e mantra révén ébredt rá
a személyes Isten kilétére, akit Góvindaként (Isten, Krsna egyik neve)
magasztal.
A Brahma-szanhitá különleges szerepet tölt be az óind filozófiai
irodalomban. Keletkezése a régmúlt homályába vész, hiszen az
univerzum elsõ élõlénye beszél benne önnön megvilágosodásáról még
a teremtés kezdetén. Ezt követõen a középkorban tûnt föl a szöveg
jelenlegi változata, amikor az Ádi-Késavának szentelt dél-indiai
templomban (Travancore állam) Csaitanja Maháprabhu (1476-1524),
szentéletû misztikus, vallásreformer és isteni avatár zarándokútja
során rábukkant. A féltve õrzött kéziratról másolatok készültek,
amelyek lassan elterjedtek a Visnu-hit (vaisnavizmus) követõi között.
Mindössze az ötödik fejezet (hatvankét vers, himnusz) maradt fenn
a Brahma-szanhitá száz fejezetébõl, de így is nagyon összetett a
témaválasztása. Szó esik benne a teremtésrõl, a lelki világ
természetérõl, a különféle mantrákról, fohászokról, az istentudat
mûvelésérõl, a félistenekrõl és a legfelsõbb isteni oltalomról.
7
GaaeivNdMaaidPauåZaMa& TaMahMa& >aJaaiMa
Filozófiai magvassága mellett a Brahma-szanhitá mégis költõi

lendületû fohászairól nevezetes. E fohászok nem a homályos nihilista
semmirõl, vagy egy vakító világosságról szólnak, hanem a
kitapintható, személyes lelkiségrõl. Az anyagi síkon tapasztalható
személyességet és változatosságot a formális logika alapján sokan
elképzelhetetlennek tartják a lelkiekkel kapcsolatban, ám Brahmá,
megvilágosodását követõen – az egyéni és kollektív tapasztalás, az
intuíció és a transzcendencia után – a valóság ötödik fázisáról számol
be: a transzcendentális változatosságban és személyességben
bõvelkedõ lelki világról. Ez a konkrét és személyes istenkép talán
szokatlan, de az ihletett himnuszok szépsége bármiféle
meggyõzõdéstõl függetlenül is lenyûgözõ.
Kötetünk elsõ felében Bhaktivindó Thákur (1838-1914)
megvilágításában mutatjuk be a Brahma-szanhitát, aki Dzsíva
Gószvámí (1511-1608) kommentárjára alapozta mûvét. A második
részben az egyes versek szó szerinti fordításait is közöljük, az óind
filozófia és a szanszkrt nyelv iránt komolyabban érdeklõdõ olvasóink
örömére.
B. K. Tírtha
8
Elõszó az angol nyelvû kiadáshoz
Az anyagias viselkedésmód semmiképp sem vihet közelebb ahhoz

a transzcendentális egyeduralkodóhoz, aki szüntelenül hívja a
feltételekhez kötött rab lelkeket: legyenek társai az odaadás, az örök
szolgálatkészség révén. A tünemény vonzalmak gyakran az egyöntetû
monizmussal ellentétes változatosság élvezetére csábítják az érzõ
lelket. Mennyire hajlamos is az ember a múló töprengésre, csapongó
fantáziálásra – még ha saját mûveltsége gyarapítására törekszik is –
hogyha az empíria körén kívüli, érzékei felfogásán túli helyzetet
próbálja elképzelni. Ez a képzelt ezoterikus látvány gyakran arra
készteti, hogy a mindenben benne rejlõ Abszolút Igazságot, Istent a
mulandó és változékony dolgok külsõdleges vizsgálatában próbálja
meg föllelni. E hajtóerõnek engedelmeskedve a mindenben benne
rejlõ Isten helyzetét egy közelebbrõl meg nem határozható,
személytelen valamihez köti, melynek sem égen, sem földön nem
találni semmiféle ismérvét.
E könyvecske minden bizonnyal segíti a nyugtalan, kutató lelket
tovább, az érzékek felfogóképességén kívül esõ immanens személy
felé vivõ úton. Rögtön az elsõ sorok forradalmasítják a kutató lélek
tartózkodó nézeteit, mert hisz néven nevezik az Abszolútat: Krsna. A
töprengõ elme hajlamos másféle jelzõvel illetni ezt az ismeretlent.
Eddigi tapasztalatai alapján inkább nevezné az univerzum
Teremtõjének vagy a tüneményvilágon túli Lénynek – minden
természeti objektumtól s a változás legcsekélyebb gyanújától is
mentesen. Azt igyekezne bizonygatni, hogy a mindenség kútfõjét nem
szabadna egyértelmû megnevezéssel illetni, hanem csak célozgatnunk
volna szabad erre a láthatatlan, nem hallható, megfoghatatlan,
szagtalan és teljességgel érzékelhetetlen valamire. Korlátolt
tapasztalataira támaszkodva bátran szövögeti elméleteit errõl a
9
„dologról”. A komoly érdeklõdõ viszont valósággal szomjúhozni

fogja a tudós bölcsek följegyzéseit, hogy cáfolhassa a primitív, barbár
hallucinációkat. Az emberiség gondolati rendszereiben ismeretes
megnevezéseket egybevetve a döntõbíró a saját szeszélyeinek
legmegfelelõbb nómenklatúra mellett tör lándzsát. Az individuum
szolgalelkûsége kétség kívül sértõ módon bizonygatja igazát
mindazokkal szemben, akik döntésének megindoklását kérik tõle. A
baj orvoslása érdekében a jelenségvilág õsatyjának himnuszai sokat
segítenek a megnevezés kérdésének tisztázásában, s olyan névvel
szolgálnak, amely eloszlatja a tüneményvilágot kiszipolyozva
megtapasztaló ember minden csalóka képzelgését.
Az elsõ himnusz az Abszolút Igazság felsõbbségét hirdeti, hiszen
az Õ lényét nem érintheti korlátolt idõ, tudatlanság vagy
kényelmetlenség. Ezek ugyanis csak következményei valaminek, Õ
viszont az õsok. Az elsõ vers tehát a par-excellence Legfelsõbb Urat,
Krsnát igyekszik körülírni, aki örök érvénnyel nyilvánul meg
múlhatatlan, teljességgel gyönyörteli és mindenre kiterjedõ
tudományában, mint a kezdet és vég nélküli idõ forrása s végsõ oka,
valamint a világi s a transzcendens lények éltetõ fönntartója.
A következõ sorok az Abszolút különféle aspektusairól szólnak,
akik a legvégsõ kútfõ, a mindenkit vonzáskörében tartó Krsna
kiáramlásai. A további felsorolásban szó esik a megszakítatlan, véget-
érhetetlen és transzcendentális boldogság síkjáról, s arról is, hogy
Krsna a forrása a kiváltó-, illetve az alap-ok néven ismeretes
alkotóelemeknek is. E transzcendentális név: „Krsna” magában
hordozza az örök lelki raszákat, de az érzõ lények szellemi alkatában
tükrözõdõ töredékes raszák homályos fogalmának is Õ a forrása. E
torz viszonyokat világi képzelgésünk tápláléka gyanánt sikerrel
mutatják be az írók s a szónokok.
A Brahma-szanhitá versei egyértelmûen tisztázzák a fenomenális
és numenális, a jelenségvilági és a magánvaló fogalmának eredetét. A
testet öltött õserõ himnuszai kimerítõen elemzik a különb s különbféle
gondolati iskolák henotheista elméleteit, amelyek ugyan az ezoterikus
10
agyszülemények leplébe burkolóznak, de semmit sem mondanak az

Immanens múlhatatlan és megváltoztathatatlan, transzcendens
megnyilvánulásának valódi, örök arculatáról. E himnuszok a
jelenségvilág élvezõitõl élesen elkülönülõ Abszolút Személy részleges
aspektusaival is foglalkoznak.
A fõbb gondolatok és eszmék alapos megfigyelése és
összehasonlító tanulmányozása bárkinek könnyebbséget és
megvilágosodást nyújt – legyen a vizsgálódó akár materialista vagy
egyenesen ateista, agnosztikus vagy szkeptikus, naturalista, pantheista
vagy panantheista, akik háromdimenziós tudományuk szûk korlátai
közt buzgólkodnak.
E könyvecske Brahmá száz fejezetben rögzített fohászainak csupán
ötödik része. A Travancore-i kormányzóság Tiruvattar nevezetû
falujában álló Ádi-Késava templomban a Legfelsõbb Úr, Csaitanja
Maháprabhu talált rá erre az írásra, amely e feltételes világ minden
istenszeretõ emberének, s különösképp a Krsnát szeretettel szolgáló
híveknek nagy örömére szolgál. E könyvecske leginkább a
Bhágavata-puránához mérhetõ. S bár az a Puránák pantheonjának
elõkelõ tagja, ugyanazt az eszmét képviseli, mint a jelen Panycsarátra.
A bhakta hívõk nem feledik, hogy e két könyv, a Bhágavata-purána
és a Brahma-szanhitá egyazon személyhez, az evilági s a transz-
cendens lények kútfõjéhez, Krsnához vezet, aki a páratlanul változatos
világmindenséget is megteremtette.
A vádaskodás és becsmérlés a véges világra korlátozódik, ám a
transzcendenciának nem sajátja az ilyesfajta akadékoskodás, mert a
teljes horizontot felöleli, ahol semmi sem torzítja a kilátást.
A kiadó a háládatosság birodalmába kerül, ha könyveinek
kincsestárát lajstromozzák. Bhaktivinód Thákur bengáli nyelven
világosított fel minket minden lények legmagasztosabb forrásáról, egy
odaadó követõje pedig a szélesebb olvasóközönség kedvéért angolra
fordította mûvét. A versfordítások és a magyarázatok Csaitanja
kortárs követõjének, Dzsíva Gószvámínak alapvetõ fontosságú
írásmûveire vezethetõk vissza.
11
E könyvecske alapos áttanulmányozása bizonnyal betölti majd a

tiszta vallásosságra áhítozók szíve vágyát. Az anyagi szemszögbõl
vizsgálódók gyakori megjegyzése szerint az istenhit úgymond
provinciális eszméje sokrétûnek, sõt, a relatív világ erkölcsi
megfontolásaival szöges ellentétben állónak írja le a transzcendentális
birodalom egységét. Ámde ezzel a téves felfogással nem érthetünk
egyet, hiszen a történetiség és az allegóriák minden korlátját
felülmúló, érzékletes képet kapunk a kitapintható transzcendenciáról.
Élvezetvágyunkat más irányba kell terelnünk, ha számításba vesszük
azt a transzcendens lényt, aki a természet minden hiányosságán és
korlátján túl van. Nyomatékosan kérjük hát az olvasót, nagy
figyelemmel, egyszersmind felszabadult örömmel tanulmányozza a
Krsnában megnyilvánult transzcendencia mibenlétét.
E könyv publikálása angol nyelven is szükségesnek mutatkozott
mindazok érdekében, akik a lelki igazság manifesztációs
csúcspontjára is kíváncsiak. A Brahma-szanhitá témája merõben
különbözik a világi költemények és írásmûvek tömegétõl, mert azok
csak érzéki vágyaink szûk körére korlátozódnak. E könyv mintegy
négy évszázaddal ezelõtt bukkant fel Dél-Indiában, s most hosszú idõ
múltán ugyanebben az országban lát napvilágot, mint ahogyan a
Gangesz anyát is saját vizének feláldozásával imádják.
Sziddhánta Szaraszvatí
Gaudíja Math, Calcutta, 1932. augusztus 1.
12
1. vers
ísvarah paramah krsnah szacs-csid-ánanda-vigrahah

anádir ádir góvindam szarva-kárana-káranam
Krsna a Legfelsõbb Úr. Lelki teste örökkévaló, tudatos és
gyönyörteli. Góvinda Õ, mindennek az eredete, aki maga kezdet
nélküli; Õ minden ok végsõ oka.
K Krsna a páratlan legfelsõbb Lény, akinek neve és formája éppúgy

örökkévaló, mint tulajdonságai és kedvtelései. Maga a Krsna
elnevezés szerelmet keltõ, mindenkit vonzó természetére utal. Ez az
örökérvényû megnevezés lényének legbensõbb sajátságát fejezi ki.
Múlhatatlan, gyönyörûséges égszínkék teste az örökkévaló tudás
vakító ragyogásában tündöklik. Fölfoghatatlan lelki energiája mindent
betölt, ám lelki tulajdonságai révén mégis megõrzi mindenkit vonzó
emberi alkatát. Két kezében tartja fuvoláját. Múlhatatlan alakjában
szépségesen mutatkozik meg mindent felölelõ végsõ szubjektivitása.
Lényében örökös, intenzív létezésének, korlátlan tudásának és
mámorító szépségének vonzereje mutatkozik meg. A mindent átható
Felsõlélek (Paramátmá) vagy a fenntartó Visnu az Õ személyének
evilági hasonmása csupán. Nyilvánvaló, hogy egyedül Krsna a
Legfõbb Isten. Páratlan, egyetlenegy és minden másnál elbûvölõbb
transzcendentális alakja lelki érzékeinek és felbecsülhetetlen
sajátságainak fényében ragyog, amelyek mindig megõrzik
jelentõségteljes helyzetüket, egyszersmind alkalmazkodnak mindent
harmonizáló hatalmához is. Ez a lenyûgözõ transzcendentális alak
teljesen azonos Krsnával, Krsna lelki lénye pedig teljességgel azonos
saját testével.
E transzcendentális látványt nyújtó, elbûvölõ alak az üdvösség,
tudatosság és öröklét kristálytiszta megtestesítõje, az óhajtott és
olyannyira vonzó végcél. Ennélfogva Brahman, az egynemû,
13
alaktalan végtelenség – a tudatos boldogság tétlen és határozatlan

vetülete – csak árnyék a gyönyör, lét és tudat hármasának ragyogása
mellett. Krsna, ez a transzcendentális jelenség igazi mivoltában a
mérhetetlen Brahman s a mindent átható Felsõlélek õseredeti forrása.
Egyes kedvtelései során úgy látják Krsnát, mint Góvindát, s ez a
látvány hû képe a valóságnak, mert Krsna a transzcendentális tehenek
gazdája (Gópati), a pásztorok vezére (Gópapati), a fejõslányok
szeretõje (Gópípati), a földi Gókula fejedelme (Gókulapati) és Gólóka
lakóinak imádottja (Gólókapati). Mint uralkodó és uralt fél, Õ minden
ok végsõ oka. A teremtés szent vizén fekvõ részleges hasonmásának,
a Felsõléleknek pillantása által gerjesztve az anyagi természet, e
másodlagos, uralt energia létrehozza az anyagi univerzumot. A
Felsõlélek közbülsõ energiája pedig úgy hozza világra az egyéni
lelkeket, ahogy a Nap szórja sugarait.
Ez az írás Krsnáról szól, ezért a bevezetés elsõ versében az Õ neve
csendül fel elõször.
2. vers
szahaszra-patra-kamalam gókulákhjam mahat padam

tat-karnikáram tad-dháma tad-anantámsa-szambhavam
Krsna legeslegkiválóbb tartózkodási helye ezernyi szirmú és
pártájú lótuszvirághoz hasonlatos. Ez a Gókula néven ismeretes
hajlék az Õ végtelen aspektusából (Ananta) hajtott ki. E virág
kelyhe Krsna igazi otthona.
A A második vers Krsna transzcendentális kedvteléseinek lelki

színhelyét festi le. Gólókához hasonlóan Gókula sem a teremtett világ
része. Transzcendentális természete Krsna mérhetetlen és egyre
bõvülõ energiáját tükrözi. Ennek az energiának Baladév a talpköve.
Baladév transzcendentális lénye kettõs jellegû, egyrészt határtalan
lelki megnyilvánulásként szerepel, másrészt korlátlan életteret biztosít
14
a tompa, érzéketlen tárgyaknak. Az anyagi univerzumról, a mindenség

egynegyed résznyi kiterjedésérõl az alkalmas helyen még lesz szó. A
pompás transzcendentális növényzetben dúskáló, dicsfény övezte,
határtalan, felfoghatatlan és mindenható szféra alkotja a mindenség
háromnegyed részét, ahol a bánatot hírbõl sem ismerik. Ez a
páratlanul fenséges birodalom a mindenség nagyobbik része, ami a
végtelen lelki szféra szembeszökõ gazdagságát tükrözi. E régió az
anyagi természeten messze túl, a Viradzsá-folyam túlpartján fekszik, s
a végtelen Brahman fényköre övezi. A határtalan léleknek ez a
méltóságteljes ereje a fénylõ szféra csúcsán fakad, s a varázsos
Gókulára vagy az öröklétû Gólókára vetül, amit e tündöklõ ragyogás
ritka szépsége tesz még lenyûgözõbbé. Egyesek ezt a régiót a
legfelsõbb Nárájan hajlékának, az eredeti forrásnak tekintik. Vagyis
Gókula – ami azonos Gólókával – a legeslegfelsõbb sík. A felsõbb,
transzcendentális Gólókát és az alsóbb, evilági Gókulát ugyanaz a
lelki atmoszféra lengi be.
Szanátan Gószvámí a bölcseleti írások esszenciáját adó mûvében, a
Brhad-bhágavatámrtában a következõket írja: „Ezen a földön (Krsna)
éppúgy hódol kedvteléseinek, akárcsak Gólókán. A két hely
különbsége csupán magasabb és alacsonyabb fekvésükben rejlik,
vagyis Krsna Gólókán épp ugyanazt a szerepet tölti be, mint amit
1
Gókula világi síkján játszik.”
Gyakorlatilag nincs különbség Gólóka és Gókula között, eltekintve
attól, hogy a világi síkon létezõ Gókula akkor hasonlítható csak a
transzcendentális Gólókához, amikor Krsna itt a Földön hódolt
kedvteléseinek. Dzsíva Gószvámí a „Hat értekezés” egyik darabjában,
a Bhagavat-szandarbhában is megfogalmazta ugyanezt. Gólóka Vrn-
dávan Krsna örök hajléka. Gólóka és Vrndávan egy és ugyanaz, s bár
egyek, kifürkészhetetlen hatalmánál fogva Krsna mégis Gólókát tette
meg lelki birodalma központjának, a Mathurá tartománybéli Gókula
1
jathá krídati tad bhúmau gólóké ’pi tathaiva szah
adha-úrdhvatajá bhédó ’najóh kalpaté kévalam
15
pedig – bár a háromnegyed résznyi vibhútinak, a lelki fenségnek

egyik megnyilvánulása, fizikálisan mégis ennek az anyagi világnak
alkotja részét. A korlátolt emberi elme számára érthetetlen, miképpen
férhet bele az egynegyed résznyi, alantas anyagi univerzumba a
minden képzeletet fölülmúló, határtalan kiterjedésû háromnegyed
rész. Gókula lelki, ennélfogva az anyagi tér s idõ etc. régiójában
elfoglalt helyzetét sem korlátozza semmi; határtalan tulajdonságainak
teljes pompájában nyilvánul meg. Ám a függõ helyzetben lévõ lélek
csalóka érzékeire hallgatva hajlamos Gókulára erõszakolni saját
anyagi elképzeléseit, így próbálva intellektusa hatalmába kaparintani
azt. A megfigyelõ szeme elõl a felhõk ugyan eltakarhatják a Napot,
bár igazából nincs olyan felleg, amely azt beburkolhatná. A vaksi
tekintet számára mégis olybá tûnik, mintha felhõ fedné a Napot. A
felhõbe burkolt értelmû, érzékû és ítéletû rab lélek hasonlóképp
tekinti Gókulát a mérhetõ világ részének.
Csakis az képes felfedezni Gólókát Gókulában és Gókulát Góló-
kában, aki nagy szerencséje folytán minden világias ragaszkodást
föladott már. A lélek üdv-tudatosságából fakadó felvilágosultság (gjá-
na), amit a valóság s a valótlanság buzgó megkülönböztetése táplál,
sohasem adhat hiteles képet a Vaikuntha-birodalomról. Ez a régió
ugyanis messze túl van a mindent egybemosó Abszolútum, a
Brahman elementáris, de ugyanakkor ködként megfoghatatlan
igazság-tudat-öröm zónáján. Az önerejû megvilágosodás kísérlete, a
gjána tehát teljességgel hiábavaló, hiszen még hozzávetõleges képet
sem nyújthat Gólókáról vagy Gókuláról. Ennek magyarázata abban
rejlik, hogy a gjána mûvelõi, a spekulatív üdvkeresõk saját finomabb
érzékeikre támaszkodva kutatják a valóságot, ám cseppet sem
törõdnek a mérhetetlen energiákkal rendelkezõ Krsna kegyeinek
elnyerésével. Az eggyéolvadó felszabadulás monista üdvkeresõi ezért
nem juthatnak el Gólóka Vrndávanra.
Az Úr kegyeinek elnyerésében a kihasználáson alapuló karma
éppoly hiábavaló próbálkozás, mint a meditációs jóga-kísérletek. Így a
Brahman „egységén” túli lelki aktivitás síkjára egyik sem vezet el.
16
Krsna kegyét csakis a tiszta odaadás (suddha-bhakti) mûvelõi

remélhetik. Krsna, a páratlan energiák Ura az, akinek kegye folytán
leoldódnak a lélekrõl az illuzórikus anyagi természet gúzskötelékei, s
így szerencsés módon megpillanthatja Gólókát.
Az odaadásban kétféle tökéletességrõl (bhakti-sziddhi) beszélhe-
tünk. Az elsõ az ember evilági útja során elért lelki tökély, ami nem
más, mint az eredendõ lelki önvaló fölismerése (szvarúpa-sziddhi), a
másik pedig a halandók világának elhagyásakor elért tökéletesség
(vasztu-sziddhi). A szvarúpa-sziddhit elérve Gólókát látjuk Gókulá-
ban, a vasztu-sziddhi síkján pedig Gókulát fedezhetjük fel Gólókában.
Nagy misztérium ez! A végsõ üdvösség nem más, mint az örök
lelkiség sikeres visszaállítása. Az igazi én csak akkor ismerhetõ fel, ha
Krsna édes akarata folytán mind a durva, mind a finom szövedékû
fátyol lehull a rab lélek szemérõl. Gókulát mindaddig különbözõnek
látjuk Gólókától, amíg odaadásunk teljesen makulátlanná nem válik.
A transzcendentális sík ezerszirmú lótuszvirág kelyhéhez hasonla-
tos végtelen megnyilvánulása nem más, mint Gókula, Krsna örök
hajléka.
3. vers
karnikáram mahad jantram sat-kónam vadzsra-kílakam

sad-anga-sat-padí-szthánam prakrtjá puruséna csa
prémánanda-mahánanda-raszénávaszthitam hi jat
dzsjótí-rúpéna manuná káma-bídzséna szangatam
E transzcendentális lótuszvirág hatszögletû kelyhe az a biroda-
lom, ahol Krsna lakozik. Ez az otthona az Abszolút bensõ lényébõl
fakadó uralt s uralkodó arculatának. Középütt a támasz, a gyé-
mánthoz hasonlatos, önnön fényében ragyogó Krsna áll, mint az
összes energiák lelki forrása. A tizennyolc transzcendentális
17
szótagból álló szent mantra hat részre tagoltan, hatszög alakban

nyilvánul meg.
K Krsna transzcendentális kedvtelései kétfélék: megnyilvánultak,

illetve rejtettek. A világi szemlélõ számára is látható vrndávani
kedvtelések a megnyilvánult lílák, míg a szemmel nem láthatók a
rejtett kedvtelések. A rejtett lílák Gólókán mindig láthatók, Gókulában
viszont csak akkor fedezheti föl õket az emberi szem, ha Krsna úgy
kívánja. Dzsíva Gószvámí a következõket írja a Krsna-szandarbhában:
„A megnyilvánult lílákban Krsna rejtett kedvtelései mutatkoznak meg.
A Gólóka-lílá Krsna rejtett mulatságait fedi, miket itt az anyagi
világban láthatunk.” Ezt a véleményt Rúpa Gószvámí is alátámasztja a
Laghu-bhágavatámrta címû munkájában. Gókula magasabb szintû,
anyagtól független megnyilvánulása Gólóka, vagyis Gólóka Gókulá-
nak a magasztos, transzcendens manifesztációja. Gólókán
szakadatlanul folynak Krsna lelki idõtöltései, Gókulán viszont nem
mindig láthatók kedvtelései. A rejtett játékok kétféle módon
mutatkoznak meg a rab lelkek elõtt: a mantra imádat által (mantró-
pászanámají), amikor a felszabadulást eredményezõ, önátadást
kifejezõ lelki imaformulát némán recitálják, illetve a Krsna iránti
szeretet spontán fellobbanásakor (szváraszikí). Dzsíva Gószvámí
szerint a mantra- imádat a megfelelõ helyen, egy bizonyos kedvtelésre
vonatkozóan megszakítás nélkül gyakorlandó. Gólóka e meditatív
megnyilvánulása az eredménye annak, ha Krsnát mantrákkal imádják.
A többféle síkon, változatos, spontán hangulatban zajló kedvtelések
viszont önkéntelenek, vagyis a Krsna iránt spontán fellángoló,
szívbõljövõ szeretet megnyilvánulásai (szváraszikí).
E vers kétféleképp értelmezhetõ. Egyik jelentés szerint a tizennyolc
lelki szótagból álló mantra recitálásával imádott kedvtelésben az adott
mantra szavai Krsnának egy-egy játékát tükrözik. Vegyük például a
„klím krsnája góvindája gópídzsana-vallabhája szváhá” mantrát,
amely az alábbi hat lelki elembõl áll: 1) krsnája; 2) góvindája; 3)
18
gópídzsana; 4) vallabhája; 5) szvá; 6) há. E magasztos szavak egymás

mellé helyezésébõl adódik a mantra.
Ilyen ez a nagyszerû, hatszögletû misztikus lelki szimbólum. Az
elsõdleges mag (klím) a szimbólum tengelye. Akinek elméjében egy
percre sem halványul ennek az eszköznek a képe, s aki mindig ilyes-
fajta lelki dolgokra összpontosítja gondolatait, az Csandradhvadzsá-
hoz (Sivához) hasonlóan felismerheti az igazságot. A szvá szó a saját
belsõ lényének, igazi énjének ismerõjére, a lélekre (ksétragja) utal, há
pedig a transzcendentális természetet jelöli. A mantrának ezt a
jelentését a Hari-bhakti-vilász is alátámasztja. Így tehát a mantra-
imádat révén föltárul az Úr egy bizonyos helyen zajló kedvtelése. Ez a
mantra-imádat célja.
Versünk általános jelentése tehát az, hogy aki bebocsájtást szeretne
Krsna titkos kedvteléseibe, annak a Krsnával kapcsolatos lelki
tudomány odaadó mûvelése mellett nagy buzgalommal szolgálnia is
kell Õt. E lelki tudomány elemei az alábbiak: 1) Krsna lénye (krsna-
szvarúpa); 2) Krsna Vradzsabéli kedvteléseinek természete (krsnaszja-
csin-maja-vradzsa-lílá-vilásza-szvarúpa); 3) Vradzsabéli lelki
társainak, a pásztorok és a fejõslánykák természete (tat-parikara-gópí-
dzsana-szvarúpa); 4) a gópík nyomdokait követõ önátadás mibenléte
(tad-vallabha); 5) a megtisztult lélek transzcendens tudásának
természete (suddha-dzsívaszja csid-«gjána»-szvarúpa) és 6) Krsna
lelki szolgálatának igaz természete (csit-prakrtir arthát krsna-szévá-
szvabháva), aminek lényege az, hogy a Krsnához fûzõdõ teljességgel
ezoterikus kapcsolat (rasza) az egyén tiszta tudatra eszmélésekor
bontakozik ki. A rasza nem más, mint a végsõ lelki menedék, az
Abszolút Igazság uralkodó arculatának (Krsna) tisztán lelki szolgálata.
E transzcendentális viszonyban az individuum az Abszolút uralt
felének (Rádhikának) lelki szolgálójaként, makulátlan odaadását
feltétlen önfeláldozásban kifejezve cselekszik. A gólókai és gókulai
kedvtelések az odaadás fokozatos fejlõdése során a meditatív mantra-
imádatban, míg a tökéletesség szintjén a határtalan, túláradó
örömérzetben tapasztalhatók meg. Ez Gólóka és Gókula jelentõsége,
19
amirõl a késõbbiekben részletesebben is szót ejtünk. A „dzsjóti-

rúpéna-manuná” szavak értelmében a mantra lelki jelentõsége oly
módon érvényesül, hogy a szolgálatkészséggel párosuló istenszeretet
lelki óhaja folytán bárki örök szerelemre lobbanhasson Krsna iránt.
Gókulában örökösen zajlanak ezek a gyönyörteljes lelki kedvtelések.
4. vers
tat-kinydzsalkam tad-amsánám tat-patráni srijám api

Gókula örök birodalmának kelyhe Krsna hatszögletû lakhelye.
E transzcendentális lótuszvirág szirmai a pásztorfiúk otthonai,
akik Krsna parányi szerves részei. Páratlan szeretettel vonzódnak
Krsnához, akitõl – lényüket tekintve – nem is különböznek. A
szirmok mint falak emelkednek, s gyönyörû szépen ragyognak. E
lótuszvirág kihajló levelei pedig a Rádhiká vezette gópíknak
nyújtanak transzcendentális ligetszerû hajlékot (dháma).
A Az anyagtól független Gókula lótuszvirághoz hasonlatos alakú. Az

örök birodalom hatszögletû, aminek közepén a tizennyolc lelki
szótagú mantra fókuszában található Rádhá és Krsna. Körülöttük
pedig ott van hasonlóképp lelki természetû örök társaik, híveik és
szolgáik sokasága. Rádhá-Krsna az elsõdleges õsok, az eredeti mag. A
Gópálatápaní-upanisadban az áll: „Az ómkára a mindenható Gópált
energiájával együtt jelzi, a klím pedig nem különbözik az ómkárától.”
Vagyis a káma-bídzsa (klím), minden szeretet õseredeti oka Rádhá és
Krsna kettõsére vonatkozik.
5. vers
csatur-aszram tat-paritah svétadvípákhjam adbhutam

csatur-aszram csatur-múrtés csatur-dháma csatus-krtam
20
csaturbhih purusárthais csa csaturbhir hétubhir vrtam

súlair dasabhir ánaddham úrdhvádhó dig-vidiksv api
astabhir nidhibhir dzsustam astabhih sziddhibhisz tathá

manu-rúpais csa dasabhir dik-pálaih paritó vrtam
sjámair gaurais csa raktais csa suklais csa pársadarsabhaih

sóbhitam saktibhisz tábhir adbhutábhih szamantatah
Gókula határát egy titokzatos négyszögletû térség, Svétadvípa
övezi. Svétadvípa négy részre tagozódik, ahol Vászudéva, Szan-
karsana, Pradjumna és Aniruddha lakhelyei találhatók. E négy
önálló hajlékot a négy emberi életcél – a vallásosság, gazdagság,
szenvedély és felszabadulás –, valamint az ezeknek alapot adó
véda-mantrák – Rg, Száma, Jadzsur és Atharva – övezik. Tíz
szigony szegezõdik a tíz tájék – a nyolc égtáj, valamint a zenit és a
nadir – felé. A nyolc égtájat a Mahápadma, Padma, Sankha,
Makara, Kaccshapa, Mukunda, Kunda és Níla nyolc ékszere, a
nyolc misztikus képesség szimbóluma díszíti. Mantrák képében tíz
õrizõje (dik–pála) van az égtájaknak. Minden felõl ott
tündöklenek az Úr kékes, sárgás, vöröses és fehér színárnyalatú
társai, valamint a Vimalá vezette csodás hatású energiák.
E E vers Gókula környezetét írja le. Gókula eredendõen a

transzcendentális szeretet és odaadás székhelye. Így a földi Vradzsa-
mandalában található Jamuná-folyó, a Góvardhan-hegy, vagy a
Rádhá-kunda Gókulán is föllelhetõ. Mi több, a Vaikuntha minden
ékessége is ott ragyog. A négy teljesértékû hasonmás saját lakhelyén
hódol kedvteléseinek. A paravjóma Vaikuntha belõlük sugárzik ki. A
Vaikuntha üdvössége, illetve a világiakra jellemzõ vallásosság,
gyarapodás és szenvedély értelemszerûen csak a keletkezésük okát
jelentõ mag formájában lelhetõk fel Gókulán, ahol a Védák énekükkel
Gókula Urát magasztalják. Tíz szigony tartja távol s rettenti vissza a
21
Krsna kegyét nélkülözõ meditáció segélyével Gókulára igyekvõket. E

tíz szigonyon akad fenn minden kevély próbálkozó, aki meditációval
(jóga) vagy empirikus tudással (gjána) igyekszik Gólókára jutni.
Brahma-dhámán, Gólóka külsõ környezetében e szigonyok jelentik a
legteljesebb önmegsemmisítést (nirvána). Ilyen szigony a három
anyagi attribútum (szattva, radzsasz, tamasz) s az idõ hármas
tagozódása (múlt, jelen, jövõ) is. A nyolclépcsõs jógarendszert
gyakorló aszkéták, az astánga-jógík, vagy a mindent egybemosó
felszabadulásra vágyó spekulatív üdvkeresõk Gólóka felé igyekezvén
a tíz égtáj felé meredezõ szigonyoktól sebzetten a kiábrándultság
feneketlen bugyraiba buknak alá.
Aki a tiszteletteljes imádat érzéseivel közeledik Gólóka felé,
könnyen elámul a lelki birodalom szépségén, kábulatba ejti a nyolc
misztikus képesség (animá, laghimá, etc.) vagy a mahápadmához
hasonlatos fenség, s így megállapodnak a Gólókát övezõ Vaikunthán.
Az ostobák a hétrétû világba buknak, ahol a (tíz égtáj) mantra-
õreinek uralma alá kerülnek. Az említettek számára Gólóka
elérhetetlen és felfoghatatlan marad. Isten önnön kiterjedései, az isteni
gondviselés koronkénti hirdetõi viszont mindig serényen támogatják a
Gólókára makulátlan odaadással igyekvõ bhaktákat. Isten e magasztos
megjelenési formáit sajátos környezetükhöz tartozó szolgáik veszik
körül. Lakhelyük a Gólókát övezõ Svétadvípa.
Vrndávan Dász Thákur – aki Csaitanja Maháprabhu kedvteléseiben
Vjásza inkarnációja volt – Navadvípot is Svétadvípa néven említi.
Ezen a Svétadvípán az örök navadvípi kedvtelések jelentik a gókulai
játékok tetõpontját. Ennélfogva Navadvíp, Vradzsa és Gólóka egy és
ugyanaz az oszthatatlan régió. Különbségük csupán az odaadó
érzelmek végtelen változatosságában lelhetõ fel. S itt egy olyan titok
lappang, amit csakis a legönzetlenebb, lelki istenszerelemben élõ nagy
lelkek ismerhetnek föl, Krsna közvetlen kegye folytán. Az igazság a
következõ: az anyagi világ tizennégy szférára osztható – alsóbbakra és
22
2
felsõbbekre. A nõk s gyermekek oldalán élõk, akik tetteik
gyümölcseit akarják élvezni, föl s alá keringenek a Bhúr, Bhuvah és
Szvah szférák határai közt. A lemondásban élõ brahmacsárík,
aszkéták s a feltételezett igazság ragaszkodó hívei, a világi vágyaktól
szabadulni akaró közömbös vérmérsékletû egykedvûek, valamint a
nem cselekvõk a Mahah, Dzsanah, Tapah és Szatja szférákban
vándorolnak. Mindezen régiók fölött fekszik a négyarcú Brahmá
világa, amin túl a tejóceánon fekvõ Ksíródakasájí Visnu végtelen
Vaikuntha-birodalma húzódik. A paramahansza szannjászík és a Hari
kezétõl elesett démonok a Viradzsá-folyamon átkelve, vagyis a
tizennégy világon túljutva Brahman fényességes birodalmába
kerülnek, a nirvánába, vagyis röpke idõre levetik a mulandó hamis
énérzet palástját. A tudástól ösztönzött gjána-bhakták, a tiszta
odaadástól sarkallt suddha-bhakták, a szeretetteljes odaadásban
elmélyedt préma-bhakták, a tiszta szerelem által serkentett prémapara-
bhakták s az ellenállhatatlan istenszerelemtõl lenyûgözött prémátma-
bhakták – akik mind Isten fenséges arculatát imádják – Vaikunthára,
Nárájan transzcendens birodalmába kerülnek.
Gólókát viszont egyedül a tiszta istenszeretettõl átitatott bhakták
érhetik el, ha Vradzsa makulátlan lelki lényeinek nyomdokait követik.
Az egyes bhakták helyét Gólókán Krsna kifürkészhetetlen hatalma
szabja meg, a Legfelsõbbhöz fûzõdõ viszonyuk (rasza) természetének
megfelelõen. A vradzsabéli, illetve navadvípi makulátlan bhakták
nyomdokait követõ tiszta hívõk Krsna, illetve Csaitanja Maháprabhu
környezetébe kerülnek. A Vradzsában és Navadvípán is részt vállaló
bhakták egyidejûleg élvezhetik a Krsna és Csaitanja birodalmában
nyújtott szolgálat örömeit. Dzsíva Gószvámí írja Gópála-csampú címû
mûvében: „A legmagasztosabb transzcendentális hajlék Gólóka, azaz
a lelki tehenek (gó) s az isteni pásztorok (gópa) hajléka. Itt zajlanak a
2
A felsõbb bolygók: Bhúr- (Föld), Bhuvar-, Szvar-, Mahar-, Dzsana-, Tapó-,
Szatja-lóka; Az alsóbb bolygók: Tala, Atala, Vitala, Nitala, Talátala,
Mahátala, Szutala
23
személyes Abszolút Igazság, Krsna rasza-kedvtelései. Ugyanez a

birodalom, bizonyos raszák miatt Svétadvípa néven is ismeretes. E
raszák a legfelsõbb szféra érinthetetlen tisztaságának fölfoghatatlan
megnyilatkozásai. Gólóka és Svétadvípa tehát elválaszthatatlanul
egyek Gólóka transzcendentális birodalmában.” Értelemszerûen a
Svétadvípként megnyilvánuló Gólóka is örök, mert Vradzsában Krsna
nem élvezheti az istenszeretet gyönyöreinek minden ízét. Ezért
magára ölti uralt felének, Rádhikának érzelmeit és ragyogó testszínét,
s örök kedvtelését töltve élvezi a Krsna-raszát.
Sacsídéví méhének óceánjából úgy jött e világra Krsna-Csaitanja,
akár a Hold. Alászállásának három oka volt. Szerette volna
megtapasztalni Rádhiká szerelmének mélységét, a Rádhiká által ízlelt
istenszeretet csodás édes ízét s azt a határtalan örömöt, amit Rádhiká
átél Krsna szeretetében. Dzsíva Gószvámí így ír legrejtettebb
vágyairól: „Hadd fedjem fel a titkok titkát! A Gólókától cseppet sem
különbözõ Navadvípán, a Gangesz partján mutatja meg Csaitanja
Maháprabhu, mi a makulátlanul tiszta odaadás. Elmélyült szannjászí
õ, egyszersmind maga Góvinda, a Legfelsõbb Személy, a tiszta tudat
emberhez hasonlatos, kétkarú megtestesítõje, minden lelkek lelke. Túl
van Õ a három világi kötõerõn. Õ az egyedüli és legfõbb Isten,
minden formának forrása, a Legfelsõbb Lélek, a sárga, vörös, kék és
fehér színben alászálló Isten. Õ a lelki (csit) energiában bõvelkedõ
tiszta tudat közvetlen megszemélyesítõje. Egy bhakta szerepét játsza,
de Õ az odaadás adományozója, akit egyedül éppen e rajongó
odaadáson keresztül lehet megismerni. A Krsnától cseppet sem
különbözõ Gauracsandra szállt alá a Gólókával azonos Navadvíp örök
birodalmába, hogy Rádhá és Krsna gólókai szerelmének édességét
megízlelhesse.” A Védák s az egyéb szent írásmûvek több helyütt is
3
alátámasztják, hogy Gauracsandra azonos Krsnával. Krsna elsõdleges
3
ászam varnás trajah (Bhág. 10.8.13.)
krsna-varnam tvisákrsnam (Bhág. 11.5.32.)
jathá pasjah pasjati rukma-varnam (Mundaka-upanisad 3.1.3.)
24
energiájának, a Jógamájának közremûködésével jelent meg a földi

Gókulában. Sacsídéví ölébõl hasonlóképp a Jógamájá segítségével jött
a világra Navadvípban mint Csaitanja Gauracsandra, ezzel is
kedvtelésének hódolva. Mindezek a lelki tudomány abszolút
igazságai, s nem az Isten bûverejének rabságában görnyedõ emberi
fantázia szüleményei.
6. vers
évam dzsjótir-majó dévah szad-ánandah parát parah

átmárámaszja taszjászti prakrtjá na szamágamah
Gókula Ura az Istenség transzcendentális személyisége, az örök
eksztatikus alkatú Lény. Legfõbb Õ mind a kiválóságok között, s
önfeledten élvezi a lelki birodalom gyönyöreit. Világi energiájával
nincs kapcsolata.
A A gólókai és gókulai kedvtelések Krsna megszemélyesült gyönyör-

energiájának köszönhetõk. Rádhiká, eme felsõbb energia kegyessége
folytán a közbülsõ energiát alkotó individuális lelkek is bekerülhetnek
e játékok szereplõi közé. A csalóka energia – amely természeténél
fogva a lelki (csit) energiának torz tükörképe – a Viradzsá innensõ
partján található. A Viradzsá-folyam a Brahma-dháma mezsgyéje,
Brahma-dháma pedig a Gólókát körülölelõ Mahá-Vaikuntha
határvidéke.
Mivel Gólóka minden anyagi vonástól mentes, ezért a megtévesztõ
energia – amely távol áll attól, hogy Krsnával bármiféle kapcsolata
legyen – szégyell Ura szeme elé kerülni.
mahán prabhur vai (Svétasvatara-upanisad. 3.12.)
25
7. vers
májajáramamánaszja na vijógasz tajá szaha

átmaná ramajá rémé tjakta-kálam sziszrksajá
Krsna sohasem érintkezik illúziókeltõ energiájával (májá), bár
az nincs teljesen elszakítva tõle. Mikor pedig föltámad az Úrban
az anyagi világ megteremtésének óhaja, saját lelki (csit)
energiájával, Ramával egyesül, így számára csak áttételes az a
szeretõ kedvtelés, melynek során idõ-aspektusát kivetítve az
illúziókeltõ energiára pillant.
A Az illúziókeltõ energia közvetlenül nem áll kapcsolatban Krsnával,

de az áttételes viszony létezik. A Krsna transzcendentális
kedvteléseinek külsõ környezetében, Mahá-Vaikunthán lakozó Mahá-
Szankarsan teljesértékû hasonmásrésze Mahá-Visnu, aki az Okozati-
óceánon fekszik. Visnu az elsõdleges ok, mikor az illúziókeltõ
energiára pillant. Krsna s a külsõ energia még ebben a pillantásban
sem kerülnek közvetlen kapcsolatba, mert a lelki (csit) energia, Ramá
vállalja a rápillantás feladatát, lévén az Úr makulátlanul tiszta, örök
hûségû energiája. Az illúziókeltõ energia, mint a lelki (csit) potencia,
Ramá cselédje, a Ramával egyesülõ teljesértékû hasonmást szolgálja.
Az idõ Ramá természetfölötti hatalma, amely véghezviszi a mûvet, és
ebben lelhetõ fel a teremtõ férfi erõ.
8. vers
nijatih szá ramá déví tat-prijá tad-vasam tadá

tal-lingam bhagaván sambhur dzsjótí-rúpah szanátanah
já jónih szápará saktih kámó bídzsam mahad dharéh
Ramádéví, a lelki (csit) energia, a Legfelsõbb Úr szeretett párja
a Sors, minden lénynek felülvigyázója. Krsna isteni teljessége
26
alkotja meg az anyagi világot. A teremtéskor jelenik meg az az

isteni fénykör, amely az Õ szubjektív részének (szvámsa)
természetét mutatja. Ez a fénykör az isteni Sambhu, a férfi
szimbólum, a Legfelsõbb Úr manifesztálódott jelképe. E fénykör
az örök világosság halovány árnyéka csupán. Ez a makulátlan
jelkép az Istenségnek ama szubjektív része, mely a Sorsnak
(nijati) alávetett anyagvilág nemzõjeként mûködik. Az anyagi
teremtés fogamzó képessége a Sorsból válik ki. Õ Májá, a
korlátozott, nem abszolút energia, az evilági nõi termékenység
szimbóluma. E kettõ párosodásából fakad a torz tudat, a
Legfelsõbb Úr teremtõi vágy-magjának (káma-bídzsa) torz
tükörképe.
E E vers a Májával való másodlagos társulás folyamatát tárja fel. A

teremtõ vággyal rendelkezõ Szankarsana Krsnának az a szubjektív
része, aki az anyagi világ megteremtésében kezdeményezõ szerepet
vállal. Õ az elsõdleges purusa-avatár, aki az Okozati-óceán vizén
heverve Májára, vagyis a korlátozott energiára veti pillantását. Ez a
pillantás az anyagvilág teremtésének oka. Sambhu, a világi
nemzõszimbólum az Úr ragyogásának csak halovány árnyképe. E
szimbólum behatol az isteni energiának, Ramának árnyékaként
szereplõ Májá ölébe. A Mahá-Visnu által teremtett vágyak
föltámadásának elsõ jele a mahat, vagyis az eltévelyedett tudat
jelentkezése. Nem más ez, mint a nemzésre érett mentalitás. Az
eredeti vágy-mag (káma-bídzsa) tükrözõdése a mahat-tattvában, az
egyetemes nemzõelvben bontakozik ki, s így vesz részt a teremtés
folyamatában. E kijelentés rejtett tartalma az, hogy a közremûködõ s a
kiváltó okokat alkalmazva valójában Purusa akarata teremt. Az
együttható ok a Májá, vagyis a nõi nemzõszerv, a kiváltó ok pedig
Sambhu, vagyis a férfi nemiszerv. Az akarat Mahá-Visnué, Purusáé,
aki az uralkodó isteni személyiség. Más szavakkal úgy is mondhatjuk,
hogy a világi lények alakjában megmutatkozó önálló lételv (a
pradhána) az anyagi tényezõ; a teret biztosító elem (ádhára), vagyis a
27
természet pedig a Májá. A kettejük egyesülését eredményezõ

megtestesült akarat a helyzetet uraló isteni személy (Purusa), aki
Krsna szubjektív része, az anyagvilág megnyilvánítója. Mind a három
teremtõ. A szerelmes teremtõ vágy magja Gólókán a tiszta tudat
megtestesülése. Az anyagi világban tapasztalható nemi vágy magja
ezzel szemben Kálíé s a többieké, akik csak árnyai az isteni
energiának. S bár az anyagi élvezetvágy a lelki teremtõ óhaj mintájára
keletkezik, attól mégis nagyon messze áll. Az evilági nemi vágy
magja csupán torz tükrözõdése az eredeti teremtõ vágy-magnak.
Sambhu megjelenésérõl a tizedik és tizenötödik vers szól.
9. vers
linga-jónj-átmiká dzsátá imá máhésvarí-pradzsáh

Az anyagvilág nagyurának hitvesétõl (Mahésvarí, Májá)
származó utódok mind az evilági férfi és nõi nemzõszervek
egyesülésébõl születnek.
A A Legfelsõbb Úr négy negyedrésznyi kiterjedése az Õ teljes

fensége. E mindenség háromnegyed része a Vaikuntha birodalom,
Gólóka s a lelki világ egyéb szférái, ahol ismeretlen a bánat, az
enyészet vagy az aggodalom. A Májá mulandó birodalmában a dévák,
az emberek s a többi lények az anyagi világokkal egyetemben a
korlátozott energia uralma alá tartoznak. Mindezen lények a férfi s a
nõi nemzõszervek megtestesítõi, mint együttható- és kiváltó okok,
vagyis más szóval a férfi és nõi nemzõszervek közösülése révén
születnek. A világi tudomány által felhalmozott összes ismeret a nemi
érintkezés természetét tükrözi. A fák, növények, sõt, az „élettelen”
dolgok is a férfi s nõ közösülése folytán öltenek testet. Feltétlen
figyelmet érdemel, hogy bár a férfi és nõi nemi szervek emlegetése
ugyan illetlenségnek számít, a tudományos szakirodalomban e szavak
– a fent említett jelentéstartalommal – nagyon is helyénvalóak és
28
jelentõségteljesek. Az illem a társadalmi szokások külsõségeire

vonatkozik. Ám a tudomány, méghozzá a legnagyobb tudomány nem
tagadhatja el az igazságot a társadalmi szokások tiszteletben tartása
indokán. Ennélfogva elengedhetetlen a fenti szavak használata, amik
pontosan tükrözik a világi nemi vágy magvát, a jelenségvilág
alapelvét. E szavakon a férfi energia, az uraló aktív erõ, illetve a nõi
energia, az uralt aktív tényezõ értendõ.
10. vers
saktimán purusah szó ’jam linga-rúpí mahésvarah

taszminn ávirabhúl lingé mahá-visnur dzsagat-patih
Mahésvara Sambhu, az anyagvilág kiváltó oka egy férfi
nemzõszerv formájában egyesül párjával, a korlátozott energiával
(Májával), aki az együttható ok. Mahá-Visnu, a világ ura csak
egyet pillant, s ezáltal szubjektív részecskéjét nyilvánítja meg
Sambhuban.
N Nárájan a transzcendentális szférában (para-vjóma) lakozik, ahol a

lelki fenség az uralkodó. Mahá-Szankarsan, aki Nárájan szubjektív s
mégis teljesértékû hasonmása, Krsna négyes isteni formáinak egyike.
Mahá-Szankarsan teljesértékû hasonmása pedig Mahá-Visnu, aki lelki
erejének köszönhetõen örökösen a lelki és anyagi birodalom határát
alkotó Viradzsá-folyam semleges áramán pihen. A teremtéskor a
korlátolt árnyékenergiára, a tõle oly messzire lévõ Májára veti
pillantását. Ekkor párosodik az anyagi õselemek (pradhána) ura,
Sambhu, az anyagi lények életelvének megtestesítõje Májával, az
evilági együttható okkal. Sambhu azonban semmit sem tehet a Krsna
közvetlen lelki hatalmát reprezentáló Mahá-Visnutól függetlenül.
Ezért a torz tudat (mahat) csak akkor születhet meg, ha Krsna
elsõdleges isteni hasonmása, Mahá-Visnu jóváhagyja a kiváltó és
együttmûködõ okok közeledését, vagyis Májá és pradhána kölcsönös
29
törekvését. Mahá-Visnu szándékával megegyezõen Siva párja egymás

után szüli a világi énérzést (ahankára), az öt világi elemet (bhúták,
például az ûr etc), azok attribútumait (tanmátrák), valamint a rab lélek
korlátolt érzékszerveit. Az individuális lelkek Mahá-Visnu
ragyogásának fényparányaiként manifesztálódnak. Ezt a késõbbiekben
részletesen tárgyaljuk majd.
11. vers
szahaszra-sírsá purusah szahaszráksah szahaszra-pát

szahaszra-báhur visvátmá szahaszrámsah szahaszra-szúh
Az anyagvilág urának, Mahá-Visnunak ezernyi-ezer a feje,
szeme, keze s lába. Ezernyi-ezer avatár forrása Õ ezernyi-ezer
szubjektív részhasonmásában. Õ az univerzum lelke s ezernyi-ezer
individuális léleknek is teremtõje.
A A Védák himnuszaiban imádott Mahá-Visnu végtelen sok

érzékszervvel és mérhetetlen energiákkal rendelkezik. Õ az õseredeti
avatár-purusa, minden avatár forrása.
12. vers
nárájanah sza bhagaván ápasz taszmát szanátanát

ávirászít káranárnó nidhih szankarsanátmakah
jóga-nidrám gatasz taszmin szahaszrámsah szvajam mahán
A Paravjómában lakozó Szankarsan önálló hasonmása Mahá-
Visnu, akit e világban Nárájannak neveznek. Ettõl az örök
személytõl származik az Okozati-óceán hatalmas lelki víztömege.
Ezernyi szubjektív részecskéjével együtt e Legfelsõbb Személy a
30
transzcendentális Okozati-óceán víztükrén pihen isteni álmában

(jóga-nidrá).
A A jóga-nidrá, vagyis az isteni szendergés olyan eksztatikus

transzállapot, amikor a Legfelsõbb Úr saját lényének örömét élvezi. A
fent említett Ramádéví az Úr isteni energiájaként, a Jógamájá
formájában megtestesülõ Jóganidrá.
13. vers
tad-róma-bila-dzsálésu bídzsam szankarsanaszja csa

haimánj andáni dzsátáni mahá-bhútávrtáni tu
Szankarsan lelki magjai – Mahá-Visnu pórusaiból – megannyi
arany ondósejtként születnek, beburkolva az öt durva fizikai elem
által.
A A lelki Okozati-óceánon fekvõ õseredeti avatár oly hatalmas, hogy

isteni testének pórusaiból univerzum-magoncok miriádjai
keletkeznek. Ezek az univerzumok a határtalan transzcendentális régió
csökevényes hasonmásai. Amíg Mahá-Visnu isteni formájába vannak
beágyazódva, aranytojásokként a lelki szféra homályos reflexióiként
leledzenek, ám amikor feltámad Mahá-Visnu teremtõ vágya, a világi
együttható- és kiváltó okokat képezõ durva elemek parányi részecskéi
körülölelik e ragyogó aranytojásokat. Mikor aztán Mahá-Visnu
kilélegzésekor az aranyló ondósejtek kijutnak testébõl, s a korlátozott
energia, Májá határtalan tágas befogadó terébe kerülnek, a durva
elemek terjeszkedésének köszönhetõen nagyobbodni kezdenek.
14. vers
pratj-andam évam ékámsád ékámsád visati szvajam
31
szahaszra-múrdhá visvátmá mahá-visnuh szanátanah

Ez a Mahá-Visnu elkülönült hasonmásai képében minden egyes
univerzumba behatol. Ezek az univerzumokba behatoló isteni
részecskéi ugyanolyan fenséges megjelenésûek, mint Õ maga,
vagyis õk az ezernyi-ezer fejû örök egyetemes lélek, Mahá-Visnu.
A A lelki Okozati-óceánon fekvõ Mahá-Visnu Mahá-Szankarsannak

a kiterjedése. Saját szubjektív részecskéi képében Õ, Mahá-Visnu
hatolt be az univerzumokba. Ezek az individuális hasonmás-részek a
fogantatás óceánján fekvõ második isteni Purusa megtestesítõi, akik
minden tekintetben azonosak Mahá-Visnuval. Ezt a második Purusát
nevezik minden lélek belsõ isteni útmutatójának (Garbhódakasájí
Visnu, univerzumi Felsõlélek).
15. vers
vámángád aszrdzsad visnum daksinángát pradzsápatim

dzsjótir-linga-majam sambhum kúrcsa-désád avászrdzsat
Ez a Mahá-Visnu teremtette Visnut a bal tagjából,
Hiranjagarbha Brahmát (Pradzsápatit), a lények õsnemzõjét a
jobb tagjából, szemöldökeinek közébõl pedig Sambhut, az isteni
férfias fényudvar-manifesztációt.
A A Tejóceánon heverõ isteni Purusa, Visnu az egyéni lelkek

irányadója, a szívben lakozó Felsõlélek. Õ a magprincípium
megtestesítõje, az elsõdleges õsnemzõ, más néven Hiranjagarbha. Õ a
Legfelsõbb Úr része, aki nem tévesztendõ össze a négyfejû
Brahmával. Ez a Hiranjagarbha a végtelen számú univerzumok
Brahmáinak magot, teremtõ energiát adó õslényege. Az isteni férfias
fényudvar-manifesztáció nem más, mint Sambhu, az elsõdleges isteni
férfi nemzõszimbólum, az õs-Sambhu teljesértékû kiterjedése, akinek
természetérõl már beszéltünk. Ksíródakasájí Visnu önálló léttel bíró
32
szerves része (szvámsa-tattva) Mahá-Visnunak, ennélfogva Õ minden

úrnak is ura. Az õsnemzõ Brahmá és Sambhu Mahá-Visnu elkülönült,
kiszakadt részei (vibhinnámsa), azaz bizonyos feladatokkal
felruházott félistenek. Mivel Isten energiája testének bal felén
összpontosul, ezért Visnu Mahá-Visnu balfelébõl, annak vegyítetlen
lelki (csit) energiájának esszenciájából nyilvánul meg. Visnu
ugyanakkor maga az Istenség, az individuális lelkek belsõ útmutatója,
a Felsõlélek. Õ az Istenség Személyisége, akinek nagyságát a Védák
egy hüvelykben határozzák meg. Õ a fenntartó, akit a felfelé törekvõ
élvezetvágyók (karmík) Nárájanként, az áldozatok uraként imádnak, s
akiben mint Felsõlélekben a meditatív transzállapotot gyakorló jógík
szeretnék elveszteni önazonosságukat.
16. vers
ahankárátmakam visvam taszmád étad vjadzsájata

A világi egoizmus elvét ereklyeként magában rejtõ univerzum
Sambhutól származik. Ez az õ szerepe az egyéni lelkekkel
kapcsolatban.
I Isten a legfõbb, az Abszolút Igazság, az egoista függetlenségtõl

mentes lények élete. Az anyagvilágban az individuális lelkek
függetlenségre törekvõ, egoista lényekként jelennek meg, mint a
makulátlan lelki (csit) energia korlátozott és torz tükörképei. Sambhut,
az õsi isteni nemzõ férfiasságot szimbolizálják, s ekképpen
egyesülnek a befogadó princípiummal, az evilági nõi öllel, ami a lelki
(csit) energiának, Ramádévínek a hibás vetülete.
Sambhu ilyenképpen az elementáris õsanyagnak, mint kiváltó
oknak a megtestesítõje. Ahogy a világ fokozatos megteremtésének
során rendre megnyilvánulnak az univerzumok, a Visnu
szemöldökeinek közébõl született Sambhuban a magasabb szintet
képviselõ Rudra is megmutatkozik. Sambhut azonban minden
33
körülmények közt teljes mértékben az evilági egoizmus jellemzi.

Amennyiben a Felsõlélekbõl fénysugarakként kiterjedõ
megszámlálhatatlan sokaságú lelki részecskék tudatára ébrednek,
hogy õk a Legfelsõbb Úr örök szolgái, nem kerülnek kapcsolatba az
anyagvilággal. Ebben az esetben a Vaikuntha birodalomba jutnak. Ám
ha valódi kilétüket feledve uralkodni akarnak a Májá fölött, akkor
Sambhu az egoizmus princípiumaként átitatja lényüket, s így azt
hiszik, a világon mindenki az õ élvezetüket kell, hogy szolgálja. Így
hát az egoista anyagi világnak éppúgy Sambhu az eredendõ õsoka,
mint az anyagi testével azonosuló lélek temészetellenes önérzetének.
17. vers
atha taisz tri-vidhair vésair lílám udvahatah kila

jóga-nidrá bhagavatí taszja srír iva szangatá
Ezt követõen ugyanez a hatalmas Istenszemély magára ölti
Visnu, Pradzsápati és Sambhu alakját, behatol az anyagi
univerzumba, s fenntartja, teremti, illetve megsemmisíti azt. E
kedvtelése az anyagvilágban zajlik, s mivel az torzult környezet, Õ
inkább Jóganidrá istennõvel társul, aki a lelki (csit) energiájának
része. Ez a lelki energia a múlhatatlan gyönyör rajongó
transzában bõvelkedik, ami csakis az Õ isteni személyiségére
jellemzõ.
A Az Istenség elkülönült részei, Pradzsápati és Sambhu az önös

egoizmus befolyása alatt állnak. Így párjaik, Szávitrí-déví, illetve
Umá-déví is csak halovány árnyképei a lelki (csit) energiának,
melynek megszemélyesítõje, Ramá vagy Laksmí egyedül Visnuhoz
tartozik.
34
18. vers
sziszrksájám tató nábhész taszja padmam vinirjajau

tan-nálam héma-nalinam brahmanó lókam adbhutam
Mikor Visnu meg óhajtja teremteni ezt az univerzumot,
köldökébõl egy arany lótuszvirág sarjad. Ez az arany lótusz,
szárával egyetemben Brahmá hajléka, más néven Brahmalóka
vagy Szatjalóka.
Az „arany” kifejezés itt a tiszta tudat homályos tükrözõdésére
vonatkozik.
19. vers
tattváni púrva-rúdháni káranáni paraszparam

szamavájáprajógács csa vibhinnáni prthak prthak
csics-cshaktjá szadzzsamánó ’tha bhagaván ádi-púrusah

jódzsajan májajá dévó jóga-nidrám akalpajat
A rendezõ elv hiánya miatt eredendõ állapotukban az õselemek
egymástól függetlenül léteztek. Akkor az Istenség Személyisége, az
elsõdleges Úr saját lelki (csit) energiájával társulva mozgásba
hozta Máját, s a harmonizáló, összerendezõ elv segítségével
egyesítette a különálló elemeket, így teremtvén meg az anyagi
világot. Jómaga mindemellett Jóganidrá társaságát élvezte.
A „Az anyagi energia, a prakrti az Én utasításom alatt mûködik,

4
létrehozva a mozgó s mozdulatlan lényeket.” A Bhagavad-gítá e
versének értelmében a lelki (csit) energia fonák vetülete, Májá
kezdetben tétlen állapotban volt, s az õsanyag, az anyagi ok is
4
majádhjakséna prakrtih szújaté sza-csarácsaram (Bg.9.10.)
35
elkülönült állapotban leledzett. Krsna óhaja szerint nyilvánul meg ez a

világ, a Májá együttható okának és Mahá-Visnu óhajának mint kiváltó
oknak egyesülése folytán. Ennek ellenére a Legfelsõbb Úr saját lelki
(csit) energiájának, Jóganidrának társaságát élvezi.
Jóganidrá vagy Jógamájá jelentése a következõ: a csit energia
természete az Abszolút Igazságot tükrözi, így megvilágosító,
kinyilatkoztató jellegû, míg fonák vetülete, a Májá, a tudatlanság
homályába burkolózik. Ha Krsna a tudatlanság-burokba zárt világi
szférában akar megnyilvánítani valamit, azt lelki energiájának és
tétlen nem-lelki energiájának összekötésével teszi. Ez a Jógamájá, ami
tulajdonképpen kettõs jelentést hordoz. Egyrészt transzcendentális
képzetet, másrészt viszont tétlen, világi képzetet kelt. Krsna, valamint
az önálló egyéniséggel rendelkezõ hasonmásai, illetve makulátlan
elkülönült szikrái, a tiszta dzsívák transzcendentális fogalmat alkotnak
a lelki s a nem-lelki energia együttesérõl, míg a rab lelkekben ködös
anyagi képzet születik ugyanerrõl. Az anyagi rabságban sínylõdõ
lelkek észlelõképessége elõl Jóganidrá fátyla rejti el a lelki valóságot.
Errõl az alábbiakban részletesen is szót ejtünk.
20. vers
jódzsajitvá tu tánj éva pravivésa szvajam guhám

guhám pravisté taszminsz tu dzsívátmá pratibudhjaté
Mind e különálló dolgokat összegyúrva megnyilvánította a
megszámlálhatatlan sokaságú világi univerzumokat (virad-
vigraha), Õ maga pedig behatolt ezek legrejtettebb zugába is.
Ekkor éledtek föl a világvége kataklizmáját átalvó individuális
lelkek.
A A guhá (rejtett zug) szót különféleképpen értelmezik a szent írások.

Egyes helyeken az Úr meg nem nyilvánult kedvteléseit nevezik így,
másutt az egyes univerzumok Felsõlelkének lakóhelyét, vagy a
36
minden egyes egyéni lélekben ott lakozó Szellem nyugvóhelyét.

Sokszor az ember szívének legbelsõ zugát hívják így. Guhá tehát
mindenképp olyan hely, ami rejtve van az átlagember szeme elõl. Az
univerzum elõzõ nagy világkorszakának végeztével, a Brahmá életét
lezáró kataklizma során Hari testébe olvadt dzsíva-lelkek korábbi
önzõ vágyaik szerint jelennek meg újra ebben a világban.
21. vers
sza nitjó nitja-szambandhah prakrtis csa paraiva szá

A lélek örökkévaló, s örökre a rokonság kezdet nélküli köteléke
fûzi a Legfelsõbb Úrhoz. A lélek transzcendentális spirituális
energia.
M Miként a napsugarak örök kapcsolatban állnak a Nappal, úgy a

lelkeket is örök kapcsolat fûzi a Legfelsõbb Úrhoz. A lelkek – a világi
dolgokkal ellentétben – múlhatatlanok, lévén Isten transzcendentális
fényességének parányi részecskéi; ezért csekélyke mértékben, de
rendelkeznek az isteni tulajdonságokkal. Ennélfogva a lélek a tudás-,
a megismerõ-, az egoizmus-, az élvezõ-, a közbenjáró- és a cselekvõ-
elv megtestesítõje. Krsna a mindent átható, mindenhová kiterjedõ
Legfelsõbb Úr, míg atomparány részei, a lélekszikrák más
természetûek. Kapcsolatuk lényege abban rejlik, hogy Krsna a legfõbb
mester és Úr, a lelkek pedig az Õ örök szolgái. A lelkek az Úrhoz
fûzõdõ rajongó viszonyuk tekintetében a kellõ mértékben
rendelkeznek Isten tulajdonságaival is. „Óh, Erõskarú, ezen
alsóbbrendû természeten kívül van egy felsõbbrendû energiám,
mégpedig az anyagi természettel küzdõ élõlények, akik fenntartják az
5
univerzumot.” A Gítá eme verse arról tudósít, hogy a lelkek Isten
transzcendentális energiájának részei. A tiszta lélek tulajdonságai
5
aparéjam itasz tv anjám prakrtim viddhi mé parám (Bg.7.5.)
37
minden tekintetben magasabb rendûek, mint az Úr acsit energiájára

jellemzõ nyolcféle jellemvonás, mint például az önzés. Vagyis az igen
parányi kiterjedésû lélekszikra-energia magasabb rendû az acsit
energiánál, a Májánál. A lélekszikra-energia másik neve tataszthá,
vagyis közbülsõ energia, mert az anyagi és a lelki világ határvonalán
áll. Parányiságánál fogva hajlamos arra, hogy az anyagi energia
befolyása alá kerüljön, ám amíg engedelmeskedik Krsnának, a Májá
urának, addig nem fenyegeti ez a veszély. A világi szenvedés – a
születés és újjászületés – az illúziókeltõ energia fogságában
kifürkészhetetlenül régóta sínylõdõ rab lelkek megbéklyózottságának
tulajdonítható.
22. vers
évam szarvátma-szambandham nábhjám padmam harér abhút

tatra brahmábhavad bhújas csatur-védí csatur-mukhah
A Visnu köldökébõl kihajtó lótuszvirághoz sokrétû lelki
kapcsolat fûz minden egyes lelket. Ez a lótusz a négy Védában
járatos négyarcú Brahmá eredete is.
A A világ rejtett zugába behatoló isteni személy köldökébõl kihajtó

lótuszvirág az egyéni lelkek együttes tömegének tartózkodási helye.
Az önös élvezetet megtestesítõ négyarcú Brahmá eredete az õs-
Brahmá, vagy Hiranjagarbha, az evilági férfielv. Brahmá úgy tekint az
evilági lények tömegére, mint saját testére. Ebbõl Brahmá
felhatalmazott isteni mivolta, illetve Krsnától elkülönült parány
mivolta is kiviláglik.
23. vers
szanydzsátó bhagavacs-cshaktjá tat-kálam kila csóditah
38
sziszrksájám matim csakré púrva-szamszkára-szamszkrtah

dadarsa kévalam dhvántam nánjat kim api szarvatah
Mikor a lótuszvirágban megszületett, az isteni energia vezetését
követve a teremtés tettén kezdett meditálni, korábbi impresszióit
is figyelembe véve, de bármerre tekintett is, nem látott egyebet,
mint sötétséget.
B Brahmá teremtésvágya kizárólag korábbi tapasztalataiból fakad. A

lelkek mindegyike korábbi születése szerint van megáldva egy
bizonyos természettel, s így kezd újra cselekedni. Nevezik ezt
láthatatlan törvényszerûségnek is, vagy az egyén korábbi tettei
eredményének. Az egyéni lélek hajlama a korábbi kalpában végzett
tetteinek természete szerint alakul. Egyes arra méltó élõlények így
akár Brahmá pozícióját is betölthetik.
24. vers
uvácsa puratasz taszmai taszja divjá szaraszvatí

káma-krsnája góvinda hé gópí-dzsana itj api
vallabhája prijá vahnér mantram té dászjati prijam
Ekkor a tudás istennõje, Szaraszvatí, a Legfelsõbb Úr isteni
párja így szólt Brahmához: „Óh, Brahmá, ez a mantra (klím
krsnája góvindája gópí-dzsana-vallabhája szváhá) minden
bizonnyal betölti majd szíved vágyát.
A A káma-bídzsa után álló tizennyolc isteni szótagból álló mantra

páratlan s a legkiválóbb. E mantrának kettõs arculata van. Egyrészt
arra késztet minden tiszta lelket, hogy a mindenkit vonzó Krsna
nyomába eredjen, Gókula s az isteni pásztorlánykák urát keresse. Ez
az élõlény lelki hajlamának legtisztább megnyilvánulása. Ha egy
bhakta megszabadult minden anyagi kívánságtól és kész szolgálni az
Urat, akkor elnyeri szíve vágyát, az istenszeretetet. Ám e páratlanul
39
csodás mantra még a nem makulátlan tisztaságú bhakta szíve vágyát is

beteljesíti. A transzcendentális káma-bídzsa a Gólókabéli isteni
Logosz sajátja, míg a világi, torz vetülete az anyagi vágyak
beteljesítõje.
25. vers
tapasz tvam tapa éténa tava sziddhir bhavisjati

Óh, Brahmá, e mantra segítségével gyakorold a lelki társulást,
s minden vágyad beteljesül!”
26. vers
atha tépé sza szucsiram prínan góvindam avjajam

svétadvípa-patim krsnam gólóka-sztham parát param
prakrtjá guna-rúpinjá rúpinjá parjupászitam

szahaszra-dala-szampanné kóti-kinydzsalka-brmhité
bhúmis csintámanisz tatra karnikáré mahászané

szamászínam csid-ánandam dzsjótí-rúpam szanátanam
sabda-brahma-majam vénum vádajantam mukhámbudzsé

vilásziní-gana-vrtam szvaih szvair amsair abhistutam
Brahmá fölöttébb szerette volna megörvendeztetni Góvindát,
ezért hosszú idõn át önfegyelmezõ gyakorlatoknak vetette alá
magát a Gólókabéli Krsna, Svétadvípa Ura örömére. A
következõképpen meditált: „Létezik ott, Gólóka transzcendentális
földjén egy ezerszirmú isteni lótuszvirág, mit milliónyi rost
40
gazdagít. E lótusz kelyhében egy hatalmas, felséges trónus áll,

amin ott ül Krsna, a ragyogó transzcendentális gyönyör
múlhatatlan megtestesítõje. Lótuszvirág ajkaival isteni fuvoláján
játszik, amelyrõl mennyei hangok szállnak fel. Szerelmes
pásztorlánykái imádják Õt társnõikkel, hasonmásaikkal együtt,
kívül pedig ott van az összes evilági tulajdonságot (a gunákat)
megtestesítõ külsõ energiája is.
K Krsna nem-lelki energiáját, Máját a tevõleges evilági sóvárgás

itatja át, s bár Durgá és mások képében az anyagi igazság, aktivitás és
tehetetlenség (szattva-, radzsasz- és tama-guna) megtestesítõje,
meditációjának tárgya mégis teljességgel transzcendentális, hiszen
nagy tisztelettel és hódolattal szintén Krsnán, mint imádata legfõbb
tárgyán meditált.
Akinek szívében anyagi vágyak tenyésznek, imádja Májádéví
imádottját, mert az ember vágyait Májádéví imádottjának imádása
teljesíti be, nem pedig közvetlenül Májádéví imádása. Ez egybevág a
Bhágavata-purána alábbi versével: „Akár vágyak nélküli az ember
(mint a bhakta), akár rengeteg vágya van, vagy csak a felszabadulást
akarja, a teljes tökéletesség érdekében – ami a bhakti-jógában tetõzik
– igyekezzen minden erejével az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
6
imádni.” Vagyis e vers szerint egy józan embernek minden jó
adományozóját, a mindenható Legfelsõbb Személyt kell osztatlan
odaadással imádnia. Fölösleges a különféle világi áldásokat osztogató
istenségek imádata, akik a Legfelsõbb Úr elhatárolt megnyilvánulásai.
Így Brahmá is a Gólókabéli Krsnán meditált, de csak távolabbról,
mint Májádéví. Az igazi odaadás mentes minden anyagi óhajtól.
Brahmá s mások imádata nem makulátlan odaadás, de még az egyén
önzõ vágyainak elérését célzó imádatban is van tiszta odaadás. E mû
utolsó öt verse részletesen is beszél errõl, mert az önmegvalósult
6
akámah szarva-kámó vá móksa-káma udáradhíh
tívréna bhakti-jógéna jadzséta purusam param(Bhág.2.3.10.)
41
szintet megelõzõen a bûnbeesett lélek számára ez a legkönnyebben

járható út Isten szolgálatában.
27. vers
atha vénu-ninádaszja trají-múrti-mají gatih

szphurantí pravivésásu mukhábdzsáni szvajambhuvah
gájatrím gájatasz taszmád adhigatja szaródzsadzsah

szamszkrtas csádi-guruná dvidzsatám agamat tatah
Ezután megnyilváníttatott a Védák anyja, a Gájatrí, amit
Krsna fuvolájának isteni hangja közvetített. E fuvolaszó a
magától született Brahmá fülébe csendült, így a Gájatrí hamarost
eljutott Brahmá lótuszvirág ajkaira. Krsna fuvolájának hangját
hallván a lótuszvirágban született Brahmá így kapta meg a
Gájatrít, s ezzel kétszer születetté vált, hiszen beavatást nyert a
legfõbb tanítótól, magától Istentõl.
K Krsna fuvolájának hangja az örökkévalóság tudatos és gyönyörteli

rezgése, s az összes Véda archetípusa benne rejlik. A Gájatrí a Védák
versmértéke, ami rövid meditációt és fohászt foglal magába. A
Gájatrí-versek közül a Káma-gájatrí a legnagyszerûbb, mert az ebben
foglalt meditáció és fohász olyan isteni kedvteléseket ölel fel, amik
egyetlen más Gájatríban sem lelhetõk meg. E tizennyolc szótagú
káma-gájatrí mantra a következõképp hangzik: klím káma-dévája
vidmahé puspa-bánája dhímahi tan nó ’nangah pracsódaját. E Gájatrí
utal egyrészt Gópídzsana-vallabha transzcendentális kedvteléseinek
megismerésére – amik csakis a tökéletes meditáció nyomán
tárulkoznak fel –, másrészt a tisztán lelki szerelemisten eléréséért
esedezõ fohászkodásra. A lelki világban ez a leghathatósabb törekvés,
aminek a raszáktól harmatos, magasztos istenszerelem lesz az
eredménye. Brahmá nyomban kétszer születetté vált, ahogy e fohász a
42
fülébe jutott, s azonnal zengeni is kezdte a Gájatrí-mantrát. E Gájatrí

minden igaz beavatottja lelkileg újjászületik. A világi természet,
illetve származás útján a rab lelkeknek jutó kétszer-született állapot, a
bráhmanaság meg sem közelíti ama kétszer születettek helyzetét, akik
tényleges bebocsájtást nyernek a lelki világba. A beavatás, illetve
ennek következtében a lelki újjászületés a legmagasztosabb dolog,
hiszen a dzsíva-lélek így válik méltóvá a lelki világba való
bebocsáttatásra.
28. vers
trajjá prabuddhó ’tha vidhir vigjáta-tattva-szágarah

tustáva véda-száréna sztótrénánéna késavam
A három Védát megtestesítõ Gájatríra emlékezvén Brahmá
megvilágosodott, és tengernyi tudás birtokába került. Majd az
alábbi himnusszal imádta Srí Krsnát, az összes Véda leglényegét:
A A káma-gájatrín meditálva Brahmá egyre inkább Krsna örök

szolgálójának érezte magát. Az anyag s lélek különbségét fürkészve
Brahmá tengernyi tudásra tett szert, bár Krsna szolgálóinak sok titka
rejtve maradt elõtte. A Védák minden tanítása föltárult Brahmá elõtt, s
e tudás birtokában ajánlotta himnuszát a Legfelsõbb Úrnak, Krsnának.
Csaitanja Maháprabhu a legmeghittebb tanítványait oktatta erre a
himnuszra, mivel ez a vaisnava filozófia minden isteni igazságát
felöleli. Kérjük hát az olvasót, mindennap igyekezzék nagy
figyelemmel és gondossággal tanulmányozni e himnuszt, s próbálja
megismerni annak szellemiségét!
29. vers
csintámani-prakara-szadmaszu kalpa-vrksa-
43
laksávrtésu szurabhir abhipálajantam

laksmí-szahaszra-sata-szambhrama-szévjamánam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, az elsõ õsatyát, aki
szurabhi teheneket legeltet, s akit milliónyi kívánságfától övezett,
lelki csodakövekbõl épült hajlékain laksmík és gópík százezrei
szolgálnak szüntelen, mélységes tisztelettel és ragaszkodással.
C Csintámani transzcendentális drágakövet jelent. A lelki (csit)

energia ezekbõl építi a lelki világot, miként a májá az öt anyagi
elembõl formálja az evilági univerzumokat. A Legfelsõbb Úr
hajlékának, Gólókának az építõanyaga, a csintámani sokszorta ritkább
s lenyûgözõbb, mint a bölcsek köve. Egy kívánságfa általában a
jámborság, vagyon, vágybeteljesülés és üdvözülés gyümölcseit termi,
míg Krsna honának kívánságteljesítõ fái a sokszínû istenszeretet
formájában hozzák megszámlálhatatlan sokaságban gyümölcseiket. A
minden óhajt teljesítõ tehenek (káma-dhénuk) csak akkor adnak tejet,
ha fejik õket. Ellenben a Gólókabéli káma-dhénuk az istenszeretet
forrásaiként ontják tengernyi tejüket, transzcendentális gyönyört
záporozva a tiszta bhaktákra, ami messzi ûzi szomjúságukat és
éhségüket. A laksa és szahaszra-sata kifejezések határtalan számokra
utalnak. Szambrahma vagy szádara jelentése: szeretettõl átitatva. A
laksmí szó itt a gópíkra utal, ádi-purusa pedig az õseredeti Úrra.
30. vers
vénum kvanantam aravinda-dalájatáksam

barhávatamszam aszitámbuda-szundarángam
kandarpa-kóti-kamaníja-visésa-sóbham
44
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, a szépségesen fuvolázót,

kinek nyitott szeme akár a lótuszvirág szirma, kinek fejét pávatoll
ékesíti, s szépségesen szép alakja a kékes fellegek árnyalatát
tükrözi, s akinek egyedülálló bájossága kupidók millióit ejti rabul.
E E vers Krsnának, Gólóka legfõbb urának páratlan szépségérõl szól.

Krsna, a mindent átfogó Tudat saját személyes, lelki formával
rendelkezik. Krsna alakja nem a világi szépségek szemrevételezésébõl
összegyúrt fantázia-szülemény. Brahmá azt jegyezte le, amit
makulátlan odaadású, rajongó transzállapotában látott. Krsna
fuvolázik, s e fuvola igézõ hangja minden élõlény szívét rabul ejti. A
lótuszvirág szirma fölöttébb kellemes látványt nyújt, s Krsna
gyönyörûséges szemei holdként tündöklõ orcájának határtalan
fenségét és szépségét tükrözik. A mi lelki szemeinket is Krsna nyitja
fel. A Krsna haját pávatoll-figurákkal ékesítõ kellem nem más, mint
Krsna lelki szépségének jele. Milyen kellemes és különösképp hûs
látványt nyújtanak az ég kékes fellegei! Krsna testszíne hasonlóképp
transzcendentális sötétkék árnyalatú. Krsna szépsége és bájossága
milliószorosan fölülmúlja Kupidó szépségét.
31. vers
álóla-csandraka-laszad-vanamálja-vamsí-
ratnángadam pranaja-kéli-kalá-vilászam
sjámam tri-bhanga-lalitam nijata-prakásam
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, kinek nyakában a hold-
medállal ékes virágfüzér leng, kinek két kezét fuvolája s
drágaköves ékszerek díszítik, aki mindig szerelmes kedvteléseinek
hódol, s akinek három ívben kecsesen hajló Sjámaszundar
formája örökkön örökké létezik.
45
A A csintámani kezdetû vers Góvinda lelki neveirõl és

transzcendentális hajlékáról szól, a vénum kvanantam kezdetû
Góvinda lenyûgözõ szépségû örök formájáról, míg a fenti vers a
hatvannégy tökéletességet
7
megtestesítõ Góvinda szerelmi
kedvteléseirõl tudósít. Góvinda szerelmi kedvteléseiben mindazok a
lelki viszonyok benne foglaltatnak, amikrõl az eksztatikus kapcsolat
(rasza) tárgyalása során szó eshet.
32. vers
angáni jaszja szakaléndrija-vrtti-manti

pasjanti pánti kalajanti csiram dzsaganti
7
1. testi vonásai gyönyörûek, 2. minden áldásos tulajdonság birtokosa, 3.
ragyogó, 4. megnyerõ, 5. nagyhatalmú, 6. erõs, 7. örökifjú, 8. csodanyelveken
beszél, 9. szavahihetõ, 10. elragadó beszédû, 11. kiváló szónok, 12. bölcs, 13.
jeles tudós, 14. lángelme, 15. mûvészi vénájú, 16. csalafinta, 17. ügyes, 18.
fennkölt, 19. eltökélt, 20. a hely idõ és körülmény megítélésében járatos, 21.
mindent a szentírásokon keresztül lát, 22. tiszta, 23. önfegyelmezett, 24. állha-
tatos, 25. fegyelemezett érzékû, 26. megbocsájtó, 27. magasztos, 28. higgadt,
29. elfogulatlan, 30. nagylelkû, 31. vallásos, 32. hõsies, 33. kedves, 34. tiszte-
lettudó, 35. egyszerû, 36. bõkezû, 37. alázatos, 38. szégyellõs, 39. megoltal-
mazza a meghódolt lelkeket, 40. boldog, 41. bhaktái jóakarója, 42. végtelen
áldásos, 43. megadja magát a szerelemnek, 44. befolyásos, 45. híres, 46.
mindenki ragaszkodásának tárgya, 47. a jók s szegények menedéke, 48. a nõi
szívek elrablója, 49. mindenki imádottja, 50. gazdag, 51. eredeti helyzetét
mindig megõrzi, 52. mindentudó, 53. zsenge örökifjú, 54. örökkévaló, tudatos
és üdvös személyiség, 55. minden misztika mestere, 56. legfõbb hatalmú, 57.
testébõl számtalan univerzum származik, 58. az avatárok forrása, 59. megölt
ellenfeleinek fölszabadítója, 60. még az elégedett szentek számára is vonzó,
61. kedvtelséei örömteli óceánhoz hasonlóak, 62. szerelmi viszonyában
mindig rajongó bhaktái veszik körül, 63. fuvolájának hangja elbûvöli a há-
rom világot, 64. személyes szépsége és gazdagsága páratlan
46
ánanda-csinmaja-szad-uddzsvala-vigrahaszja
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek alakja
transzcendentális gyönyörrel, igazsággal és valódi létezéssel teljes,
s ezért kápráztatóan tündöklik. E transzcendens alak minden
tagja egymaga is képes ellátni az összes többi testtag bármely
feladatát, s Õ az, aki a lelki s anyagi univerzumok számtalan
sokaságát örökké látja, fönntartja s megnyilvánítja.
A A lelki dolgok ízének hiányában súlyos kétség támad a világi

tudomány rabszíjára fûzött emberekben. Krsna kedvteléseirõl hallván
úgy vélik, a Krsnával kapcsolatos tények (tattva) csak némely tudós
elméjének szüleményei, amiket fantáziadús képzeletük a világi elvek
anyagából gyúrt össze. Hogy eme veszélyes kételyt eloszlassa,
Brahmá a fenti versben s az azt követõ három versszakban elõbb
racionális módon különbséget tesz anyag s lélek között, majd
igyekszik megértetni Krsna tiszta kedvteléseit (lílá), amit Brahmá
vegyítetlen tiszta eksztatikus transzában ismerhetett föl. Brahmá azt
akarja a tudtunkra adni, hogy Krsna alkata a teljes lét, a teljes tudás és
a teljes gyönyör, míg az anyagi módon tapasztalható jelenségek
nyilvánvalóan tudatlansággal terheltek. A lelki és anyagi dolgok
között sajátságos különbség van. Alapvetõ igazságnak kell
tekintenünk, hogy a lelki jelenségek az elsõdlegesek, az eredeti
Istenszemély az abszolút forrás, akinek az egyediség és sokrétûség
örök és elidegeníthetetlen jellemvonása. Ez a változatosság jellemzi
Krsna transzcendentális hajlékát, alakját, nevét, tulajdonságait és
játékait. Krsna szerelmi kedvteléseit csakis az értékelheti igazán, aki
tiszta lelki bölcselettel rendelkezik, ugyanakkor az illúziónak még az
árnyékától is mentes. A lelki csit energiából kiáradó, s
transzcendentális csodakövekbõl (csintámani) álló lelki hajlék, a
kedvtelések eme színhelye ugyanúgy lelki, mint Krsna teste. A Májá
csak torz tükörképe a lelki energiának, s így az általa teremtett
változatosság is csak eltorzult vetülete a lelki változatosságnak. Az
47
anyagvilágban a lelki sokféleségnek csak halovány árnyképét

tapasztalhatjuk. E hasonlóság ellenére a két változatosság merõben
különbözik egymástól. A matéria legfõbb hibája a tökéletlenség, ezzel
szemben a lelki sokrétûség mentes minden hibától és szennytõl. Krsna
teste és lelke nem különbözik, míg a bukott lények esetében e kettõ
között éles az eltérés. A lelki szférában nincs meg az a különbözõség,
ami az anyagvilágban a test s a lélek, a testrészek s azok gazdája, a
jelzõ s a jelzett dolog között fennáll. A rab lelkek esetében ez a
különbözõség kétségkívül létezik. S bár Krsnának is vannak testtagjai,
mégis mindegyik szerve egyszerre a teljes lénye is. Tagjaival isteni,
lelki funkciók változatos sokaságát gyakorolja. Ugyanakkor mégis
egy és oszthatatlan egész, hibátlan és teljes transzcendentális lény. A
dzsíva-lélek éppúgy anyagtalan mint Krsna, vagyis egyazon
kategóriába tartoznak. Különbségük abban rejlik, hogy a Krsnában
teljes pompájukban és tökéletességükben meglévõ lelki vonásokat a
dzsíva-lélek csak elenyészõen csekély mértékben birtokolja. S ezek is
csak akkor mutatkoznak meg – persze csak korlátozott teljességükben
–, ha a dzsíva-lélek visszanyeri makulátlan lelki természetét. Csak
akkor kerülhet igazán közel az Abszolút Lényhez, ha Krsna kegye
folytán magával ragadja az eksztatikus energia lelki árama. Ám Krsna
mégis egyetemes hódolatnak örvend, mert bizonyos egyedi
jellemvonásokkal csak és kizárólag Õ rendelkezik. E négy páratlan
tulajdonsága nem nyilvánul meg sem Nárájanban, a Vaikuntha
urában, sem az õseredeti purusa-avatárokban, de még a legfõbb
félistenekben, így Sivában sem, a közönséges lélekszikrákról mit sem
szólva.
33. vers
advaitam acsjutam anádim ananta-rúpam

ádjam purána-purusam nava-jauvanam csa
védésu durlabham adurlabham átma-bhaktau
48

Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki a Védákon keresztül
elérhetetlen marad, viszont a lélek makulátlanul tiszta odaadása
által könnyen megismerhetõ; kinek alakja páratlan, múlhatatlan,
kezdet nélküli s korlátlan, aki maga a kezdet s az örök Purusa, s
aki mégis a múlhatatlan ifjúság öröküde szépségében tündöklik.
A Advaita jelentése oszthatatlan igazság, Abszolút Tudás. A végtelen

Brahman az Isten személyes lényébõl áradó ragyogás, mindenben
benne rejtõzködõ aspektusa (a Paramátmá) pedig része csupán, ám az
Úr mégis egy és oszthatatlan marad. A Legfelsõbb Személybõl
miriádszámra áradnak ki önálló létû hasonmásrészei, az avatárok, s
milliónyi dzsíva-lélek árad belõle, mint elkülönült lelki szikrák. Ennek
ellenére mindig csorbítatlan marad, mint a legtökéletesebb,
oszthatatlan egész. Ezt jelenti az acsjuta kifejezés. Hiába szerepel
kedvtelései között az úgynevezett születés is, Õ mégis kezdet nélküli.
S bár megjelenését követõen távozik is e világból, mégis örökkévaló.
Habár eredete nincsen, megjelenésekor mégis szülei fiaként száll alá, s
bár lényét tekintve örökkévaló, alakja mégis egy üde ifjúé. Summa
summárum megállapíthatjuk, hogy sokféle tulajdonságának
látszólagos ellentmondásait minden képzeletet fölülmúló hatalma
egyetemes harmóniában oldja fel. Ilyen a transzcendentális természet
(csid-dharma), szemben az anyagival.
Három ívben kecsesen hajló alakja, ahogy fuvoláját tartja, az örök
ifjúság üdeségében ragyog, s messze fölötte áll a korlátozott idõ s tér
minden hiányosságának. A lelki birodalomban nincs múlt, sem jövõ,
csak a makulátlan és állandó jelenidõ. A lelki szférában nincs
különbség a dolgok s azok tulajdonságai között, s olyasfajta identitás
sem létezik, mint itt, a körülhatárolt evilági régióban. Így aztán a tér s
az idõ korlátai közé szorult evilági felfogás számára egymással
ellentétesnek tûnõ tulajdonságok között a lelki birodalomban finom és
kellemes összhang uralkodik. Miképpen ismerheti fel a dzsíva-lélek
ezt a semmi máshoz nem fogható létszférát? A rab lélek behatárolt
49
értelmét megfertõzi a tér s az idõ befolyása, ezért képtelen

megszabadulni önnön korlátoltságától. Ám ha az ész hatalma kevés a
transzcendencia felismeréséhez, mi segíthet akkor? Válaszképpen
Brahmá elmondja, hogy az Abszolút túl van a Védák hatókörén. A
Védák alapja a hang, a hangrezgés pedig az anyagi természet terméke.
Így hát a Védák nem nyújthatnak közvetlen képet a transzcendens
világról, Gólókáról. Halvány vetületét is csak akkor közvetíthetik, ha
átitatja õket a csit-energia. Gólóka viszont mindama dzsíva-lelkek
elõtt megnyilatkozik, akikben föltámad az odaadás, minek révén
elnyerhetik a rajongó szeretet-energia (hládiní-sakti) áldását, az isteni
tudást (szamvit). Az odaadás eksztázisa határtalan és kristálytiszta
lelki tudással teljes.
A makulátlan odaadással összhangban lévõ, sõt, annak felsõbbségét
elismerõ lelki tudás – amely tehát nem saját öntörvényûségét
igyekszik bizonygatni – képes föltárni gólóka-tattvát, a legfõbb
transzcendencia alapelvét.
34. vers
panthász tu kóti-sata-vatszara-szampragamjó
vájór athápi manaszó muni-pungavánám
szó ‘pj aszti jat-prapada-szímnj avicsintja-tattvé
Góvindát imádom, az õseredeti Urat. Lótuszvirág lábaujjának
csak a hegyéig jutnak az abszolútumra vágyó jógík – akik
légzésük szabályozásával a pránájámára adják magukat –, vagy a
gjáník, akik ezermilliónyi esztendõn át próbálnak Brahman
nyomára akadni azáltal, hogy elutasítanak minden evilági dolgot.
A A vegyítetlen odaadás egyet jelent Góvinda lótuszvirág lábainak

elérésével. Az astánga-jógík évmilliókig gyakorolják a meditációt,
aminek eredményeként eljutnak a kaivalja, az egyetemes azonosság
50
síkjára. A monisták is hasonlóan hosszas fáradozással próbálják

megkülönböztetni a lelkit az anyagitól. A korlátozott szféra elemeit az
„ez sem az, ez sem az” módszerével igyekszenek sorjában kizárni,
hogy beolvadhassanak az Istenség egyöntetû, minden korláton túli
személytelen aspektusába. Ám az ilyesfajta próbálkozások legföljebb
a Krsna lótuszvirág lábait övezõ határmezsgyéig vihetnek el, s nem
közvetlenül Õhozzá! Magyarán a kaivalja vagy a Brahmanban való
feloldódás még csak átmeneti zóna a korlátozott anyagvilág s a
transzcendens birodalom között. Amíg eme fokon nem lépünk túl,
nem észlelhetjük a lelki szféra sokszínûségét. A kaivalja és a
feloldódás Brahmanban nem nyújt valódi örömöt, inkább csak a világi
ragaszkodásból fakadó szenvedések hiányára utal. Ha pedig a
szenvedés hiányát már boldogságnak nevezzük, akkor ez az öröm
igencsak csekélyke, s minden különösebb jelentõség nélkül való. Az
anyagelvûség állapotának megszüntetése nem elegendõ. A dzsíva-
lélek számára az az igazi nyereség, ha önmegvalósult állapotában
örvendhet örökkévaló létezésének. Ez pedig csakis a vegyítetlen
odaadás kegyelmével érhetõ el, ami szükségszerûen transzcendentális
természetû. Az absztrakt és meddõen unalmas töprengés tehát nem
segít e cél elérésében.
35. vers
ékó ‘pj aszau racsajitum dzsagad-anda-kótim

jacs-csaktir aszti dzsagad-anda-csajá jad-antah
andántara-sztha-paramánu-csajántara-sztham
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki egy és oszthatatlan;
egy személyben az isteni energia s annak birtokosa. Világok
millióinak megteremtése közben energiája megmarad Tõle
elválaszthatatlannak. Az univerzumok Õbenne léteznek,
51
ugyanakkor a maga teljességében jelen van a világegyetemben

szétszórt atomok mindegyikében is.
K Krsna minden lény közül a legfelsõbb. A világi korlátozottsággal

szemben Õt a lelki lényegûség jellemzi. Fölfoghatatlan hatalmánál
fogva óhaja szerint teremthet számtalan világegyetemet. Az anyagi
univerzumok eredete külsõ energiájának átalakulásában keresendõ.
Környezete, hajléka is túl van az emberi felfogás határán, mivelhogy
minden világ – legyen akár korlátozott, akár transzcendens – Krsná-
ban létezik, Õ pedig a maga teljességében és egészében ott lakozik a
világok e sokaságának minden atomjában. Ez a mindent átható
természet is csak részleges kép a Legfelsõbbrõl. Az Úr tehát mindent
átható, ám eme mindenüvé kiterjedõ formájában is ott van Õ, az
emberi felfogás határán túl lévõ transzcendentális Istenség. Ez a tény
az egyidejû és felfoghatatlan azonosság és különbözõség magasztos
tanát támasztja alá, megcáfolva a fertõzõ májávádí felfogást s egyéb
személytelen nézeteket.
36. vers
jad-bháva-bhávita-dhijó manudzsász tathaiva

szamprápja rúpa-mahimászana-jána-bhúsáh
szúktair jam éva nigama prathitaih sztuvanti
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akit az odaadástól
átszellemült férfiak a Védák himnuszaival magasztalnak,
elnyervén szépségük, hatalmuk, trónusaik és jármûveik pompáját.
A A raszát tárgyalva ötféle odaadással, illetve szolgálatmóddal

találkozunk. A sánta-rasza semleges viszonyt jelent, a dászja a
tisztelettudó szolgálat, a szakhja a barátság, vátszalja a szülõi
vonzalom, srngára pedig az ifjúi szerelem.
52
A bhakták sajátságos szolgálatviszonyuk ideáitól átszellemülve

folytonosan imádják Krsnát, s végül elérik eszményüket. Eljutnak
valódi énjük igazi természetéig, amely pontosan egybevág sajátságos
raszájukkal. Szentséges szolgálatuknak megfelelõen nyilvánul meg
lelki azonosságuk, így övezi õket dicsõség, nyerik el jármûveiket,
trónusaikat és isteni erényeiket, amik tovább fokozzák valódi
természetük szépségét.
A sánta-rasza pártolói a Brahmá-Paramátmá régióba, az örök
békesség honába jutnak, a dászja-raszára vágyók Nárájan fenséges
lelki hajlékára, Vaikunthára kerülnek, míg a szakhja-, vátszalja- és
mádhurja raszák hívei Krsna közvetlen hajlékára, a Vaikunthán is túl
lévõ Gólókára jutnak. E régiókban a Védák által említett
himnuszokkal, valamint sajátos raszáikhoz illõ kellékekkel és
dolgokkal imádják Krsnát. A Védák – a lelki energia befolyásának
köszönhetõen – bizonyos helyeken megemlítik a Legfelsõbb Úr
kedvteléseit is. Az üdvözült lelkek szintúgy eme lelki energia
útmutatása szerint zengik az Úr nevét, s hirdetik tulajdonságait,
kedvteléseit.
37. vers
ánanda-csinmaja-rasza-pratibhávitábhisz
tábhir ja éva nidzsa-rúpatajá kalábhih
gólóka éva nivaszatj akhilátma-bhútó
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki Rádhikával lakozik
hajlékán, Gólókán. Rádhiká Góvinda rajongó szeretetének
megtestesülése, aki fölöttébb járatos a hatvannégyféle
mûvészetben, s mindig meghitt barátnõi, a szakhík társaságát
élvezi. A szakhík Rádhiká kiterjedései, s Góvinda örök,
gyönyörteli lelki raszája élteti s itatja át õket.
53
B Bár az Abszolút egy személyben az energia s annak forrása, s

ilyenképpen egységes, mégis örök, önálló egyéniségekként létezik,
mint Rádhá és Krsna. A kifürkészhetetlen természetû csábító szerelem
(srngára-rasza) Krsnában éppúgy benne lüktet, mint alakot öltõ
rajongásában, Rádhikában. Eme viszony (rasza) kétféleképpen
nyilvánul meg: mint megalapozó (álambana), és ösztönzõ (uddípana).
Az álambana két eleme a fenntartott (ásraja) és a fenntartó (visaja). A
fenntartott nem más, mint Rádhiká, valamint a gópík, a fönntartó
pedig Krsna Góvinda, Gólóka Ura. A gópík e szerelmi viszonyban az
8
ásraja hasonmásai. Gólókán Krsna az õ társaságukban hódol örök
kedvteléseinek. Nidzsa-rúpatajá jelentése „az eksztatikus energiából
megnyilvánult tulajdonságokkal rendelkezõ”. A hatvannégyféle
mûvészet és tudomány a következõ: 1. ének (gíta), 2. hangszeres zene
(vádja), 3. tánc (nrtja), 4. színmûvészet (nátja), 5. festészet (álékhja),
6. szépítkezés mûvészete, arcfestés és a test ékesítése színes
kenõcsökkel és illatszerekkel (visésakaccshédja), 7. rizs- és
virágfelajánlások készítésének mûvészete (tandula-kuszuma-bali-
vikára), 8. ágyak virágokkal való beborításának mûvészete
(puspásztarana), 9. a fogtisztításhoz, ruhatisztításhoz, valamint a
szépítkezéshez való szerek alkalmazásának mûvészete (dasana-
vaszanánga-rága), 10. ékszerek hátterének készítése (mani-bhúmiká-
karma), 11. az ágytakaró elhelyezésének mûvészete (sajjá-racsaka),
12. vízi zene (udaka-vákja), 13. a vízpaskolás, fröcskölés mûvészete
(udaka-ghátaka), 14. színkeverés és alkalmazás mûvészete (csitra-
jóga), 15. koszorúfonás (málja-grathana-vikalpa), 16. fejék, diadém
fölrakásának mûvészete (sékharápída-jódzsana), 17. gyakorlati
öltözõszobai-, öltözködési ismeretek (népathja-jóga), 18. a fülek
8
rádhára szvarúpa krsna-préma-kalpalatá
szakhí-gana haja tára pallava-puspa-pátá
Rádhiká az odaadás bokra, a gópík, szakhik és manydzsárík pedig e bokor
ágai, virágai és levelei. (Cscs. M.8.209.)
54
ékesítése (karnapátra-bhanga), 19. illatszerezés (szugandha-jukti), 20.

ékszerezés, ékszerhasználat (bhúsana-jódzsana), 21. zsonglõrködés
(aindra-dzsála), 22. egy bizonyos fajta mûvészet (kaucsumára), 23.
bûvészmutatványok a kéz segítségével (haszta-lághava), 24. saláta-,
kenyér-, sütemény és delikátféleségek készítésének mûvészete (csitra-
sákápúpa-bhaksja-vikára-krijá), 25. finom italok készítése és
színezése (pánaka-rasza-rágászava-jódzsana), 26. hímzés és szövés,
kézimunka (szúcsí-vája-karma), 27. zsinórjáték (szútra-krídá), 28.
lanton és kis kétfenekû dobon való játék (víná-damuraka-vádja); 29.
fejtörõk készítése és megoldása, valamint versek egymást követõ,
sorozatszerû elmondása, mint az emlékezet és ügyesség próbája
(pratimálá), 30. mások által nehezen megválaszolható nyelvezet
használata (durvacsaka-jóga), 31. könyvek recitálása (pusztaka-
vácsana), 32. anekdoták, rövid történetek elõadása (nátikákhjájiká-
darsana), 33. talányos versek megfejtése (kávja-szamaszjá-púrana),
34. pajzs, bot és nyílvesszõk rendezése (pattiká-vétra-bána-vikalpa),
35. fonás orsón (tarku-karma), 36. ácsmesterség (taksana), 37.
építészmérnöki tudomány (vásztu-vidjá), 38. ezüstpróba és
drágakõismeret (raupja-ratna-paríksá), 39. fémöntészet (dhátu-váda),
40. ékkövek színének fölismerése (mani-rága-gjána), 41.
ásványismeret (ákara-gjána), 42. gyógyítás növényekkel,
gyógynövénykúrák ismerete (vrksájur-véda-jóga), 43. kos-, illetve
kakas- és egyéb madárviadal módozatainak ismerete (mésa-kukkuta-
lávaka-juddha-vidhi), 44. hím és tojó kakaduk, papagájok szavának
megértése (suka-sáriká-prapálana vagy pralápana), 45. aromaterápia,
illatszeres gyógykezelés és tisztítókúrák (utszádana), 46. fésülködés,
hajrendezés, frizurakészítés (késa-márdzsana-kausala), 47. jelbeszéd,
ujjbeszéd (aksara-mustiká-kathana), 48. barbár vagy idegen
okoskodás, szofizma kitalálása (mléccshita-kutarka-vikalpa), 49.
vidéki dialektusok, tájnyelvek ismerete (désa-bhásá-gjána), 50.
mennyei szózatból való jövendölés, vagy játékkocsi készítése virágból
(puspa-sakatiká-nirmiti-gjána), 51. gépészet, mechanikai ismeretek
(jantra-mátrká), 52. amulettek alkalmazása (dhárana-mátrká), 53.
55
társalgási készség (szamvácsja), 54. verselés gondolatban (mánaszí

kávja-krijá), 55. irodalmi alkotás, vagy gyógyszerkészítés (krijá-
vikalpa), 56. alkotójukról elnevezett templomok építõjeként való
mûködés tudománya (cshalitaka-jóga), 57. szótártani és verstani
ismeretek (abhidhána-kósa-ccshandó-gjána), 58. álöltözetek ismerete
(vasztra-gópana), 59. bizonyos szerencsejátékok ismerete (djúta-
visésa), 60. kocka- és mágnesjáték (ákarsa-krídá), 61. gyerekjátékok
használata (bálaka-krídakarma), 62. rendtartás, fegyelem
megõrzésének tudománya (vainájikí vidjá), 63. a gyõzelem mûvészete
(vaidzsajikí vidjá), 64. a mester hajnali zenés ébresztésének
mûvészete (vaitálikí vidjá).
Mindeme mûvészetek eredeti, örök formájukban Gólókán léteznek
mint a raszák alkotóelemei, a földön pedig Jógamájá jóvoltából a
vrndávani kedvtelésekben lelhetõk fel, igencsak gazdag bõségben.
Rúpa Gószvámí ezért állítja, hogy Krsna teljes szépségében
örökkön örökké Gólókán él, és végtelen lelki kedvteléseit élvezi.
Olykor eme játékok egy-egy változata a világi síkon is megnyilvánul.
Krsna egyéb kedvteléseit is kinyilvánítja, például úgy tesz, mintha
megszületne. Játékaiban összes társa, kísérõje is részt vesz, akiket
óhajával összhangban különféle lelki érzelmekkel tölt el az isteni
játszi kedv. Krsnának az evilági síkon megnyilvánuló idõtöltései a
látható kedvtelések. A világi tudás szemhatárán túli kedvtelései
Gólókán zajlanak. Látható kedvtelései során Krsna felkeresi Gókulát,
Mathurát és Dvárakát, s ami idõtöltése e három helyütt nem nyilvánul
meg, az Gólóka Vrndávan lelki helyszínein zajlik.
A fentiekbõl megállapíthatjuk tehát, hogy a látható és a nem látható
kedvtelések cseppet sem térnek el egymástól. Dzsíva Gószvámí, a
bhakti filozófiájának apostola a fenti strófát kommentálva, illetve az
Uddzsvala-nílamani jegyzeteiben és a Krsna-szandarbhában a
következõket írja: „Krsna látható kedvteléseit a lelki (csit) energia
nyilvánítja meg. Mivel e kedvtelések összhangban vannak az
anyagvilág mûködési elveivel, mutatnak bizonyos sajátságokat,
amelyek a korlátozó energia, a májá hatására igaznak s valóságosnak
56
tûnnek, bár e vonások a transzcendens birodalomban nem léteznek.

Születés, démonok elpusztítása, vagy a csábító szerelem csak néhány
példa az ilyen sajátságokra. A gópík Krsna megtestesült rajongásának
(Rádhikának) hasonmásai, így egyedül s kizárólag csak Krsnához
tartoznak. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy köztük úgymond «tör-
vénytelen» kapcsolat egyszerûen lehetetlen. A gópík «elcsábítása» a
látható kedvtelések során csupán anyagi vetülete a transzcendens
valóságnak.”
Dzsíva Gószvámí szavainak rejtett értelme eloszlatja az olvasó
minden esetleges kételyét. Õ az abszolút igazság hirdetõje (tattva-
ácsárja), mindig Rúpa és Szanátan Gószvámí nyomdokait követi. Mi
több, Krsna kedvteléseiben manydzsáríként vesz részt, így teljességgel
járatos a lelki valóság minden részletében.
Vannak, akik képtelenek fölfogni Dzsíva Gószvámí szárnyaló
gondolatait. Inkább saját fantáziájuk szüleményeivel hozakodnak elõ,
s céltalan módon mindenben az ellentmondást keresik. Rúpa és Szaná-
tan Gószvámí véleménye szerint nincs lényegi eltérés a látható és a
nem látható isteni kedvtelések között, a különbség mindössze annyi,
hogy az elõbbi az anyagi szférában nyilvánul meg, az utóbbi viszont
nem. A transzcendens megnyilvánulásokban mind a megfigyelõ, mind
a megfigyelt jelenség abszolút tiszta. Az a különösen szerencsés
ember, aki Krsna kegyét is élvezi, képes lerázni az anyagvilág láncait
és kötelékeit, s miután a gyakorló odaadás szintjén tapasztalható
raszák változatos íze megélt valósággá válik a számára, bebocsájtást
nyerhet a transzcendens szférába. A makulátlanul tiszta és tökéletes
Gólókabéli kedvtelések csakis az ilyen személy elõtt tárulnak föl, csak
õ érezheti meg azok zamatát. Ám az ilyen befogadókészség ritka.
Krsna kegyébõl még a világi síkon élõ ember is megérezheti a lelki
raszák ízeit (ez a vasztu-sziddhi), amire a tényleges istenszeretõ
szolgálat teszi képessé õt. Az ilyen személy az evilági Gókula-lílák
képében pillanthatja meg az örök gólókai kedvteléseket.
Az igazság e kétfajta – tegyük hozzá, méltó – kutatója között
kétség kívül jelentõs a különbség. A gólókai kedvtelések csakis
57
tökéletesen transzcendentális síkon tapasztalhatók meg a maguk

teljességében (szvarúpa-sziddhi). Amíg az ember nem jut el erre az
emelkedett szintre, korlátai bizony sokáig akadályozzák. Sõt, a lélek
saját önmegvalósításának mértékében tapasztalja meg a valós
valóságot. Így hát a Gólókáról alkotott kép is változatos, sokrétû.
Az odaadó látásmódtól csakis a világiassághoz túlzottan
ragaszkodó rab lelkek vannak megfosztva. Közülük némelyeket az
illúziókeltõ csábenergia sokszínûsége ejti tõrbe, mások a körforgásból
kirepítõ tudás hatására egyfajta önmegsemmisítésre törekszenek. Még
õk is láthatják a Legfelsõbb Úr evilágban megnyilvánuló kedvteléseit,
de ezeket csak anyagi módon képesek felfogni, ami távol áll a lelki
valóságtól. Vagyis az önmegvalósítás fokával arányosan egyre
részletesebb és átfogóbb a Gólókáról alkotott kép. Summa
summárum, Gókula éppúgy mentes mindenféle salaktól s éppoly
szent, mint Gólóka, de a Jógamájá hatására mégis anyagi síkon
nyilvánul meg. A transzcendens régiók látható vagy láthatatlan
jelenségeiben nyoma sincs a korlátolt anyagvilág természetébõl
fakadó tisztátalanságnak, szennynek és tökéletlenségnek. Némi
különbség mégis mutatkozik a lelki jelenségek között, attól függõen,
hogy az Abszolút kutatói az önmegvalósítás mely fokán állnak.
Tisztátalanság, hiba, idegen elemek, illúzió, tudatlanság, istentelenség,
antagonisztikus ellentétek, felszínesség, durvaság – mindezek csak a
rab lelkek anyagi természete által elkorcsosított látásmódra,
intellektusra, elmére és hamis énérzetre vonatkoznak, a
transzcendenciában nyomuk sincs. Minél tisztábbá válunk ezektõl az
otromba szégyenfoltoktól, annál könnyebb fölismernünk az
Abszolútat. A szentírások makulátlan igazságot tárnak föl. Ám az,
hogy az igazság kutatói ezt a valóságot tényleg folttalannak, avagy
hiányosnak látják-e, kinek-kinek a saját fejlettségétõl függ.
A fönt említett hatvannégyféle mûvészet a maga csorbítatlan
teljességében Gólókán létezik. Ezekben torzulást, hiányosságot, vagy
durvaságot csakis akkor lát az Abszolút megismerésére törekvõ jelölt,
ha önmegvalósítása még hiányos, nem teljes fokú. Rúpa és Szanátan
58
Gószvámí szerint a Gókulában látható módon is megnyilvánult

kedvtelések Gólókán minden korláttól mentesek, teljesen tiszták. A
csit energia, vagyis Jógamájá minden megnyilvánulása makulátlan. S
mivel a szóban forgó transzcendentális szeretõi viszonyt is Jógamájá
szüli, az szükségképpen mentes minden folttól, és csakis az abszolút
realitásra vonatkozik.
De álljunk meg egy pillanatra! Mi is az abszolút valóság? Rúpa
Gószvámí „púrvókta-dhíródáttádi” kezdetû verseinek magyarázata
során Dzsíva Gószvámí alapos megfontolás után jelenti ki, hogy a
transzcendentális szeretõi viszony vibhrama-vilásza, vagyis
nyilvánvalóan különbözik attól, mint aminek látszik. Ilyen például a
Jógamájá által rendezett úgynevezett születés játéka is.
A „tathápi patih pura-vanitánám dvitíjó vradzsa-vanitánám” verset
magyarázva Dzsíva Gószvámí az alábbi tartalmas következtetéseinek
ad hangot. Rúpa és Szanátan Gószvámí konklúzióiban is benne
foglaltatik a Jógamájá által kiérlelt látszólagos ellentmondás
(vibhrama-vilásza) közegén keresztül megnyilvánuló élvezetes
kedvtelések tana. De mivel Dzsíva Gószvámí bizonyította Gólóka és
Gókula azonosságát, el kell ismerjük, hogy a gókulai kedvtelések
mögött is ott rejlik a transzcendens valóság. A férj a házasság
kötelékében választott magának párt, a szeretõ viszont más
feleségének szerelmét igyekszik elnyerni a csábítás eszközével, s
ennek érdekében az erkölcsi korlátokat is hajlandó felrúgni, hiszen
választottja szerelmét tartja élete leglényegének, végsõ céljának.
Gólókán nincs házastársi kötelék, ennélfogva férji szerep sem létezik.
S mivel a gópík önálló egyéniségek, akiket nem köt senkihez
házasság, így õk sem lehetnek házasságtörõk. Tehát nem beszélhetünk
sem házas (szvakíja) sem pedig szeretõi (parakíja) viszonyról.
A világi síkon látható módon megmutatkozó kedvtelésekben
viszont megvolt a házasság intézménye. Ám Krsna fölötte áll ennek a
szent köteléknek. A tisztán szerelmi viszonyon alapuló kapcsolatot
Jógamájá hozta létre, s Krsna a csábítás transzcendentális raszáját épp
a házasság korlátainak áttörésével ízlelte meg. A Jógamájá által
59
teremtett erkölcsi korlátok semmibevételének játéka is csak a világi

síkon, az anyag szemüvegén keresztül nézõ ember számára látható.
Krsna kedvteléseiben valójában nincs ilyesfajta léhaság. A csábítói
szerelem kétség kívül minden rasza kvintesszenciája. Mennyire
lebecsülnénk Gólókát, ha azt állítanánk, hogy ez az érzés ott nem
létezik! Nos, nem ez a helyzet. Gólóka páratlan birodalmából sem
hiányozhat a rasza élvezetének e legteljesebb, legkielégítõbb formája.
Krsna minden avatár kútfõje, így egy bizonyos alakja Gólókán, egy
másik elhatárolható formája pedig Gókulában éli át ugyanazt az
intenzív érzést. Ezért a jogszerû viszonyok kereteinek látszólagos
felrúgása – ami a világi látásmód számára oly szembeszökõ –
valamilyen módon Gólókán is fellelhetõ. Az Írások nem egy verse az
önnön magából fakadó, sajátságos természetébõl adódó gyönyörben
9
jelöli meg Krsna legtalálóbb jellemvonását. Magasztos lelki hajlékán,
Vaikunthán Krsna saját csit-energiáját készteti arra, hogy Laksmíként
megjelenjék s így hites férjként élvezi társaságát. Míg a törvényes
hitestársi érzések dominálnak, a vonzalom csak a szolgálatkész
viszonyig (dászja-rasza) bomlik ki. Ám Gólókán Krsna ezernyi gópíra
osztja saját csit-energiáját, s örök szerelmi kedvteléseinek hódol
velük, a birtoklásérzetrõl teljesen megfeledkezve. Ugyanis a másik
birtoklásának érzete kizárja a hozzáférhetetlenség felfokozott raszáját.
Éppen ezért a gópík természetes, velük született módon, öröktõl fogva
másvalaki hitvesének érzik magukat. A gópík érzelmeire
válaszképpen Krsna a viszontszeretõ csábító szerepében hódol a
rásza-táncnak s egyéb szerelmes kedvteléseinek, melyek során
kedvenc társa, a fuvolája segédkezik. Gólóka az örök,
önmegnyilvánult rasza transzcendentális hona, messze túl a korlátolt
9
átmárámó ‘pj aríramat;
átmanj avaruddha-szauratah;
rémé vradzsa-szundaríbhir jathárbhakah pratibimba-vibhramah
60
felfogás határán. Ennélfogva a csábítói szerelem érzelmei Gólókán is

akadálytalanul érvényesülnek.
Az isteni fenség természetéhez tartozik az is, hogy a Vaikuntha
birodalomban nem ismeretes az avatárok forrása, Krsna iránti szülõi
vonzalom (vátszalja-rasza). A legfenségesebb örömök honában, Góló-
kán viszont a szülõi vonzalomnak csak az eredeti, látszólag önös
érdekû érzelmi hangulata létezik. Gólókán ott él Nanda és Jasódá,
viszont nincs születés. Ennek hiányában pedig Nanda és Jasódá
látszólag önös szülõi ragaszkodásának nincs igazi alapja, hiszen nem
lehetnek Krsna tényleges édesszülei. Szülõi ragaszkodásuk tehát nem
tényleges apaságukban, illetve anyaságukban gyökerezik, hanem
10
természetes érzelmeik megnyilvánulása. E rasza kiteljesedése végett
a látszólagos szülõi önzés, mint örök elõfeltétel mégiscsak létezik. A
szeretõi viszonyban ugyanilyen örök elõfeltételként létezik a csábítás
és a természetes házasság érzése, így hát nincs is ezekben semmi
rossz, s nem is ellenkeznek az Írásokkal. Mikor Gólóka
transzcendentális lényei alászállnak Vradzsába, az említett két önzõ
érzelem kézzelfoghatóbbá válik még a világias szemlélõ számára is.
Az eredeti állapothoz képest tehát mindössze ennyi a változás. A
vátszalja-raszában Nanda és Jasódá szülõi érzelmei öltenek
egyértelmûbb alakot, például Krsna úgynevezett megszületésében,
vagy más gyermeki kedvteléseiben. A mádhurja-raszában a gópík és
Krsna szeretõi-csábítói érzelmei éppen azzal válnak kitapinthatóvá,
hogy a gópík férjezettek, Abhimanju, Góvardhan s mások feleségei.
Valójában senki sem lehet a gópík férje, sem Gólókán, sem Gókulán.
Ezért mondják az Írások, hogy a gópík nem élnek házaséletet
férjeikkel, s ezért Rúpa Gószvámí, a rasza-elv felhatalmazott tanítója
is kétféle hõst említ a szeretõi raszában: az egyik a hites férj, a másik a
11
csábító szeretõ. Dzsíva Gószvámí is elismeri, hogy Krsna az örök
szeretõ Gólókán és Gókulán, illetve férj a Vaikuntha bolygókon és
10
vesd össze: dzsajati dzsana-nivászó dévakí-dzsanma-vádah...
11
patis csópapatis cséti prabhédáv iha visrutáv iti
61
12
Dvárakában. Gólóka Ura és Gókula Ura a tökéletes csábító. Krsna
szándékosan túllép ama tulajdonságán, miszerint önmagában is
teljesen elégedett. Ennek oka pedig a másvalaki hites feleségével való
együttlét vágyában keresendõ. Krsna helyett másvalaki feleségének
lenni – ez csupán a gópík felvett, színlelt érzése, amivel Krsna óhaját
igyekeznek viszonozni. Igazából nincsenek féltékeny férjeik,
érzelmeik mégis olyanná formálják természetüket, mintha
másvalakinek lennének a hites feleségei. Az örök élvezet honában
tehát minden sajátság örökéletû, így az a vágy is örök, amely a
szeretõt az erkölcs korlátainak áthágására ösztönzi. Vradzsában ez a
sajátság a világias felfogású emberek számára is kissé
kézzelfoghatóbb formában mutatkozik meg, mint Gólókán.
Gólókán tehát felfoghatatlan azonosság és különbözõség
mutatkozik a világi házastársi, illetve szeretõi viszonyra emlékeztetõ
raszák között. Joggal mondhatjuk, Gólókán a kettõ között nincs
különbség, de éppoly indokolt azt állítani, hogy bizony a két kapcsolat
között van eltérés. A szeretõi érzelmek lényege a birtoklásérzet
megszûnése, a tulajdonlás, a kiheztartozás érzése pedig tagadja a
szeretõi érzelmeket. Csakhogy a szeretõi érzelmek eme tagadása olyan
viszonyt jelent az Úr és lelki társnõi között, ami túl van a házasság
vallási-erkölcsi parancsain. Az isteni szerelem e két aspektusát ötvözi
a szeretõi viszony, a mádhurja-rasza, mindkét érzelemnek helyt adva.
Gókulában ez a viszonyrendszer teljességgel egybevág a gólókai
állapotokkal, az eltérés mindössze annyi, hogy másfajta benyomást
kelt a világi szemlélõben. Gólóka hõsében, Góvindában a férji és
szeretõi érzelmek egyformán megvannak, túl minden jámborságon és
elvetemültségen, minden durva vonástól mentesen. Ugyanez igaz
Gókula hõsére is, habár a megvalósulás terén vannak eltérések, amik
Jógamájának köszönhetõk. Ha valaki azt igyekezne bizonygatni, hogy
amit Jógamájá mutat, az a legfõbb igazság – lévén a csit-energia
terméke –, s ennek okán a szeretõi viszony, a csábítás is valós valóság,
12
patih pura-vanitánám dvitíjó vradzsa-vanitánám
62
igazat kell adnunk neki, mert véleménye nem megalapozatlan, s talán

a minden vétektõl mentes rasza-ízlelésben is fölfedezhetõ egy hasonló
önzõ érzelmi kötõdés lenyomata. Ám a világias felfogású emberben
kialakuló beteges kép vétkes gondolat, s ily módon nem is létezhet a
tiszta lelki birodalomban. Dzsíva Gószvámí ezzel helytálló
következtetésre jutott, ám ugyanakkor – fölfoghatatlan módon –
vitapartnereinek ellentétes nézete is indokolt. Félrevezetõ csak a
házastársi és szeretõi viszonyról folytatott hosszas, meddõ empirikus
szócséplés lehet. Dzsíva Gószvámí, illetve az ellenkezõ nézet
képviselõinek magyarázatait elfogulatlanul áttanulmányozva eloszlik
minden valós kétely szülte ellenkezésünk. A Legfelsõbb Úr
makulátlan hívének állítása a színtiszta igazság, aminek semmi
szüksége a sántító pro és kontra érvekre. Nézeteik különbözõségében
egy misztikus vonás is felfedezhetõ. A világias ítélõkészségû ember
képtelen átérezni a tiszta bhakták végtelenül szeretetteljes
véleménykülönbségének szellemét, mert hiszen hiányzik belõle a
makulátlan odaadás. Ezért aztán hajlamos saját hiányosságait,
pártosságát és ellenvéleményét a bhaktákra hárítani. Szanátan
Gószvámínak a Vaisnava-tósání címû mûvében foglalt konklúzióját –
amit a „rásza-panycsádhjáji, gópínám tat-patínám csa” kezdetû vers
magyarázatában fejt ki – Visvanáth Csakravartí Thákur, az Úr igaz
híve például mindenfajta ellenkezés nélkül, mély tisztelettel ismerte
el.
Bármiféle nézetkülönbség merüljön is föl a tisztán lelki
kedvtelésekkel, vagy Gólókával kapcsolatban, jusson eszünkbe a
Csaitanja Maháprabhu, valamint társai, a Gószvámík szentséges
ajkairól felhangzott jótanács, miszerint az Abszolút Igazságot örök
lelki változatosság és sokrétûség jellemzi, ami messze meghaladja a
jelenségvilág változatosságát, ám a jellegtelenség soha nem a sajátja.
Az isteni rasza az alany s tárgy (vibháva), az ismertetõ jegyek
(anubháva), a sajátságos érzelmi megnyilvánulások (száttvika) és a
másodlagos, átmeneti érzelmek (vjabhicsárí) négyes változatosságával
együtt szép, s így létezik mindörökre Gólókán és Vaikunthán. A
63
gólókai rasza Jógamáján keresztül mint vradzsa-rasza nyilvánul meg

az anyagi síkon, a bhakták üdvére. S ami a gókulai raszában
megfigyelhetõ, az határozott és tiszta formában a gólókai raszában is
megtalálható. Ennélfogva a házasság és a csábítás különbsége, az
egyes bhakták sajátságos raszái, a föld, víz, folyó, a hegy, az
oszlopcsarnok, a liget s a tehenek, egyszóval Gókula összes jellemzõje
sajátságos, megfelelõ módon létezik Gólókán is. Gólókáról csupán a
világi felfogású embereknek e transzcendentális dolgokról alkotott
anyagi nézetei hiányoznak. Gólóka különféle síkokon nyilvánul meg
az emberben, a Vradzsa-béli kedvtelések személyes fölismerésével
arányosan. Ezért fölöttébb nehéz olyan örökérvényû kritériumokat
megfogalmazni, amik alapján el lehetne dönteni, mi evilági, és mi
makulátlan a gókulai raszákban. Minél tisztábbá teszi az istenszeretet
gyógyírja az odaadó hívõ látásmódját, annál kézzelfoghatóbban
nyilvánul meg a transzcendencia. Így hát fölösleges a további
hipotetikus spekuláció, ami cseppet sem mozdítja elõ az ember lelki
tisztánlátását, hiszen Gólóka mint olyan, fölfoghatatlan. Ha fogalmi
eszközökkel igyekeznénk kifürkészni a felfoghatatlant, legföljebb az
üres pelyvát csépelnénk, ami nem vezet sehová. Ezért az ember
legfõbb kötelessége az, hogy a meddõ adatgyûjtés helyett a tiszta
odaadás gyakorlásával igyekezzék megtapasztalni az Abszolútat.
Feltétlenül ajánlatos tartózkodni minden olyan eszköztõl vagy úttól,
ami az Abszolút személytelenségének látszatát erõsítené az emberben.
A makulátlan, minden világi koncepciótól mentes párakíja-rasza
rendkívül ritka kincs, amit csak kevesen érnek el. A gókulai
kedvtelések elbeszélései errõl a színtiszta odaadásról szólnak. A
vegyítetlen és spontán istenszeretet szavát követõ bhakta minden
odaadó törekvését alapozza ezekre az elbeszélésekre! Önmegvalósult
szintre emelkedve még üdvösebb alapelveket ismerhet fel. A
paráznasággal vegyes látszat-odaadás, amit az evilági rab lelkek oly
buzgón gyakorolnak, tiltott világi istentelenség. Az ilyesfajta
praktikák terjedése mélységesen elkeserítette Dzsíva Gószvámít, aki
ennek hatására fogalmazta meg véleményét. Egy tiszta vaisnavának e
64
konklúzió valódi szellemét kell megragadnia. Micsoda sértés az

ácsárjával szembeni tiszteletlenség, és a nézeteivel ellentétes tanok
hirdetése!
38. vers
prémánydzsana-ccshurita-bhakti-vilócsanéna
szantah szadaiva hrdajésu vilókajanti
jam sjámaszundaram acsintja-guna-szvarúpam
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akit a szeretet írjával
megkent szemû tiszta bhakták felfoghatatlan, számtalan
tulajdonságban bõvelkedõ gyönyörû kékesfekete Sjámaszundar
formájában mindig a szívükben látnak.
A A Sjámaszundar-forma Krsna önellentmondásos, egyszerre

személyes és személytelen formája. A tiszta bhakták odaadó
transzukban mindig ezt a formát érzékelik makulátlanul tiszta
szívükben. E Sjáma-alak kékes árnyalata nem olyan, mint ami az
anyagvilágban tapasztalható, mert az Õ bõrszíne múlhatatlan gyönyört
sugárzóan változatos árnyalatú, ami a halandó szem számára
13
láthatatlan. Vjásza a „bhakti-jógéna manaszi” kezdetû verseiben
fogalmazta meg transzának élményeit. Ezt elemezve kitûnik, hogy
Krsna maga az Istenség Személyisége, aki csakis az igaz bhakták
szívében fedezhetõ fel, mert az ilyen színtiszta szív az Õ egyetlen és
igazi tartózkodási helye, amit hívének odaadó transzállapotában foglal
el. Mikor Krsna alászállt Vradzsába, odaadó hívei, de az abhakták is
saját szemükkel láthatták Õt, viszont csak a bhakták dédelgették úgy,
mint szívük legdrágább kincsét. A bhakták odaadó szeretettel
csordultig teli szívükben ma is Vradzsa lakójaként érzékelik Krsnát,
13
bhakti-jógéna manaszi szamjak pranihite (Bhág.1.7.4)
65
bár fizikális szemük nem látja Õt. Az odaadó látásmód nem más, mint
a dzsíva-lélek makulátlanul tiszta lelki mivoltának látása. Minél
tisztultabb e látásmód az odaadás gyakorlásának köszönhetõen, annál
élesebben látható Krsna alakja. S amikor egy kezdõ bhakta odaadása
kiteljesedik a bháva-bhaktiban, akkor Krsna kegyébõl tiszta szeme
kenetet kap, az istenszeretet gyógyírjának kenetét, ami képessé teszi
arra, hogy szemtõl szemben láthassa Krsnát. A versben említett
„szívükben látják” kifejezés arra utal, hogy minél tisztultabb a szív az
odaadás gyakorlása folytán, annál tisztábban látható Krsna is. E vers
lényege tehát az, hogy Krsna formája Sjámaszundar vagy Natavara
(Táncmûvész), Muralídhara (a Fuvolatartó), illetve Tribhanga (a
Három ívben hajló) nem az elme szüleménye, hanem
transzcendentális alak, akit a bhakta odaadó transzában lelki
szemeivel pillanthat meg.
39. vers
rámádi-múrtisu kalá-nijaména tisthan

nánávatáram akaród bhuvanésu kintu
krsnah szvajam szamabhavat paramah pumán jó
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki személyesen mint
Krsna, illetve különféle avatárok – például Ráma (Nrszinha,
Vámana etc.) – képében száll alá a világba. Avatárjai az Õ önálló
létû hasonmásai.
A Krsna önálló létû rész-hasonmásai, az avatárok, mint például

Ráma, a Vaikuntháról szállnak alá, míg eredeti formájában Krsnaként
egyenesen Gólókáról érkezik s Vradzsával együtt nyilvánul meg a
világban. E gondolat rejtett mondandója az, hogy Csaitanja Mahá-
prabhu alászállása is közvetlenül Isten megjelenése, hiszen Csaitanja
nem különbözik Krsnától.
66
40. vers
jaszja prabhá prabhavató dzsagad-anda-kóti-

kótisv asésa-vaszudhádi vibhúti-bhinnam
tad brahma niskalam anantam asésa-bhútam
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek tündöklése az
Upanisadokban megénekelt Brahman forrása, ami az anyagi
univerzum mérhetetlen fenségétõl élesen elkülönülve mint az
oszthatatlan, végtelen és korlátlan tudás jelenik meg.
A A májá által teremtett anyagi univerzum csak egy a számtalan

külsõdleges megnyilvánulás közül, melyek helyt adnak a térnek,
idõnek és a durva fizikai jelenségeknek. Isten személytelen aspektusa,
az egyöntetû Brahman messzi túl van az anyagi teremtésen. Csakhogy
ez a megkülönböztethetetlen Brahman nem más, mint a Góvinda teljes
gazdagságának háromnegyedét képezõ Vaikuntha-birodalom külsõ
falának csillogása. Az egyöntetû Brahman oszthatatlan, ennélfogva
egyedülálló és páratlan, a végtelen és mindent felölelõ létösszesség.
41. vers
májá hi jaszja dzsagad-anda-satáni szúté

traigunja-tad-visaja-véda-vitájamáná
szattvávalambi-para-szattvam visuddha-szattvam
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki a végsõ lényeg, lévén
Õ a legfõbb lény, minden lét alapja. Külsõdleges energiája testesíti
meg a három világi tulajdonságot (szattva, radzsasz és tamasz), s
ez a külsõ energia szórja az anyagi világra vonatkozó védikus
tudományt.
67
A A világi teremtõ erõ (radzsasz) szüli a világon létezõket. A világi

megõrzõ tényezõ (szattva) a radzsasszal együtt tartja fenn az ily
módon létrejötteket, míg a tamasz minõsége a pusztulás elvét
képviseli. A három világi vonással vegyes fenntartó elv evilági
jelenség, míg ugyanez vegyítetlen tisztaságában transzcendentális. Az
öröklétûség az abszolút létezés sajátja. Csakis az a személy tekinthetõ
nem evilági, minden anyagi vonástól mentes lelki lénynek, aki már az
abszolút lét esszenciájában fürdik. Õ a tudatos gyönyör. A Védáknak
a három világi tulajdonságra vonatkozó szabályozó elveit a káprázat-
energia munkálta ki.
42. vers
ánanda-csinmaja-raszátmatajá manahszu
jah práninám pratiphalan szmaratám upétja
lílájiténa bhuvanáni dzsajatj adzsaszram
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, kinek fensége saját
kedvtelésein keresztül gyõzedelmesen uralja az anyagvilágot, s aki
az emlékezõ lelkek gondolataiban mint az örökké gyönyörteljes,
tudatos rasza transzcendentális lénye tükrözõdik.
C Csakis az meditál igazán Krsnán, aki a lelki útmutatások

szellemében mindig és állandó jelleggel emlékezik a szerelmi
raszáknak hódoló Krsna nevére, alakjára, tulajdonságaira és
kedvteléseire. Krsna vonzereje mellett eltörpül a világi szerelemisten
szépsége, mert Krsna minden szívnek a meghódítója. A Krsnára
emlékezõk tiszta, befogadásra kész tudatában környezetével együtt
mindig ott van a folyton kedvteléseinek hódoló Krsna. S e
megnyilvánult isteni hajlékon zajló játékok messze-messze
fölülmúlják az anyagvilág minden szépségét és fenségét.
68
43. vers
gólóka-námni nidzsa-dhámni talé csa taszja

déví-mahésa-hari-dhámaszu tésu tésu
té té prabháva-nicsajá vihitás csa jéna
Legalacsonyabban fekszik Déví-dháma, az anyagi világ, amin
túl Mahésa-dháma, Siva hajléka következik. E fölött áll Hari-
dháma (Hari hajléka), majd mindenek fölött Krsna személyes
birodalma, Gólóka. Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akitõl
eme egymás fölött álló birodalmak irányítói sajátságos
hatalmukat kapták.
G Gólóka birodalma mindenek fölött áll. A magasztos Gólókára

fölfelé nézõ Brahmá saját szférájából tekinti át az egyes világokat.
Elsõ s legalsó az anyagi világ, Déví-dháma, amely tizennégy szférára
(Szatjalóka etc.) tagolódik. Déví-dháma fölött Siva-dháma húzódik,
melynek Mahákála-dháma nevezetû része sötétbe burkolózik. Siva-
dháma eme sötét darabján átszüremlik a vakító fényû Szadásivalóka
világossága, melyen túl Hari-dháma, a transzcendentális Vaikuntha-
bolygók húzódnak. Déví-dhámának a májá mûködésében tükrözõdõ
ereje, illetve Sivalókának az idõ, tér s anyag hármasságában
megmutatkozó energiája nem más, mint az elkülönült részecskék
energiája. Õbennük az Úr teljességének visszfénye csillan meg.
Hari-dháma viszont örök transzcendentális fenségben tündöklik, s a
teljes pompájában kibontakozó tökéletes lelki gyönyör Gólóka minden
egyéb fenségét fölülmúlja. Az említett szférák minden hatalma
Góvinda, a Legfelsõbb Úr közvetlen vagy áttételes irányítása alatt áll.
44. vers
szrsti-szthiti-pralaja-szádhana-saktir éká
69
cshájéva jaszja bhuvanáni bibharti durgá

iccshánurúpam api jaszja csa cséstaté szá
A külsõ energiát, Máját – aki természetére nézve a lelki csit-
energia árnyéka –, az emberek Durgáként imádják, mint az
anyagvilág teremtõ, fenntartó és megsemmisítõ közremûködõjét.
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek óhaja szerint
viselkedik Durgá is.
A A következõkben a fönt említett Déví-dháma vezéristennõjérõl lesz

szó. Az a világ, amelyben Brahmá is lakozik, s ahonnan Gólóka
Urához intézi himnuszait a tizennégy rétegû Déví-dháma, melynek
uralkodó istennõje Durgá. Durgának tíz karja van, melyek a tízféle
gyümölcsözõ tettet, tisztító rítust jelképezik. Hátasállata az oroszlán,
hõsies merészségét tükrözendõ. Mint a hitványság legyõzõje eltapossa
Mahísászurát, a bivalydémont. Durgának két fia van, Kárttikéja, a
szép és Ganésa, a híres, õ maga pedig Laksmí és Szaraszvatí, a világi
bõség, illetve tudás megszemélyesítõi között foglal helyet. Durgá húsz
fegyvere a Védák által a bûnök visszaszorítására javallt jámbor
tetteket jelképezi. Egyik kezében a pusztító idõ fenségét jelzõ kígyót
tartja. Ilyen tehát e sokféle alakkal bíró Durgá. Durgának börtöne
(durga) is van. Ha a közbülsõ energiához (tataszthá sakti) tartozó
dzsíva-lelkek megfeledkeznek Krsna szolgálatáról, az anyagvilág
börtönébe, Durgá tömlöcébe kerülnek. Ebben a börtönben a karma
kereke a fenyítõeszköz, a Durgára kiszabott feladat pedig nem más,
mint e raboskodó, büntetés alatt álló dzsívák megtisztítása. Góvinda
óhajának eleget téve Durgá mindig ezen munkálkodik. S ha a rab
lélek egy önmegvalósult tiszta lénnyel kapcsolatba kerülve ráébred,
hogy elfeledte Góvindát, s föltámad szívében a Krsna szolgálata iránti
természetes vágy, akkor az Úr akaratából éppen Durgá lesz
fölszabadulásának elõmozdítója. Ezért ildomos, ha Krsna önzetlen
szolgálatával mindenki igyekszik kivívni a börtönvilág
õrasszonyának, Durgának nyílt és õszinte kegyét. A vagyon, javak,
70
felgyógyulás, házastárs és fiak formájában megnyilvánuló áldásokról

tudnunk kell, hogy mind csak Durgá megtévesztõ adománya.
Durgá tíz istennõi formájában (dasa-mahá-vidjá) hódol világi
játékainak, így tévesztve meg a rab lelkeket. A dzsíva Krsnának örök,
atomnyi lélekszikrája. Ha megfeledkezik ura szolgálatáról, nyomban
alávettetik az anyagvilágba, a Májá bûvkörébe. Májá a világi
gyümölcsözõ tettek (karma) örvényébe rántja, s ráadja rabruháját, az
öt anyagi elembõl, azok attribútumaiból s a tizenegy érzékbõl szabott
anyagi testét. Ebben a mélybe rántó örvényben a dzsíva
megtapasztalja az örömöt s bánatot, mennyet s poklokat. Durva
testburka alatt rejlik az elme, az értelem s a hamis énképzet szálaiból
szõtt finomabb alkata is, aminek révén egyik testét föladva másikba
költözik. A tudatlansággal és gonosz vágyakkal átitatott finomabb
testalkatát mindaddig képtelen levetni, amíg föl nem szabadul. Ám
ahogy levedli ezt a szubtilis testburkot, megfürödhet a Viradzsá
habjaiban és eljuthat az Úr hajlékára, Hari-dhámára. Ennyiben
foglalható össze Durgá feladata, amit Góvinda óhaja szerint igyekszik
14
teljesíteni. A Bhágavata-purána egyik verse is Durgá s a rab lelkek
viszonyáról beszél.
A világias emberek általában ezt a Durgát imádják. Ám a fenti
versben említett Durgá nem más, mint a Legfelsõbb Úr lelki
birodalmának külsõ burkolata, egyben Krsna örök szolgálója. Ily
módon õ is transzcendens valóság, akinek árnyékvetülete, az evilági
Durgá csak szolgálójaként cselekszik. (Lásd a harmadik vers
magyarázatát!)
45. vers
ksíram jathá dadhi vikára-visésa-jógát
14
viladzsjamánajá jaszja szthátum íksá-pathé ’mujá
vimóhitá vikatthanté mamáham iti durdhijah
71
szanydzsájaté na hi tatah prthag aszti hétóh

jah sambhutám api tathá szamupaiti kárjád
A savanyított tej joghurttá válik, s a joghurt sem nem azonos
saját eredetével, a tejjel, de nem is különbözik attól. Ugyanez igaz
Sambhu helyzetére is, aki nem más, mint az énáltalam imádott
õseredeti Úr, Góvinda sajátságos transzformációja, kinek feladata
a megsemmisítés munkája.
M Mahésa-dháma uralkodó istenségérõl, Siváról tudnunk kell, hogy õ

nem egy Krsnától különbözõ második isten. Aki ilyen különbséget
próbál tenni, súlyos vétket követ el a Legfelsõbb ellen. Sambhu
minden hatalmával egyetemben csak alárendeltje Góvindának, s
ennélfogva valójában nem különböznek egymástól. Azonosságuk úgy
értendõ, ahogyan a savanyított tej válik joghurttá. Hasonlóképp válik
Isten is alárendeltté, amikor egy-egy sajátságos vonást magára öltve
különálló egyéniségeket vesz fel. Ezeknek a lényeknek nincs önálló,
független akaratereje, kezdeményezõkészsége. Az említett módosító
tényezõ az illuzórikus energia bódító jellegének s a közbülsõ energia
hiányos mivoltának elegye, amit a teljesértékû lelki energia tudással
vegyes eksztatikus jellegének egy csipetnyi íze is fûszerez. Az
Istenség szubjektív részének eme sajátságosan módosult tükrözõdése
Szadásiva, a Sambhu formájában fényeskedõ férfias istenszimbólum,
akibõl Rudra megnyilvánul. Sambhu képében Góvinda guna-
avatárként szerepel, s hármas missziót tölt be: az anyagvilág
teremtésében az anyagi elemek összességeként õ az anyagi ok, a
fenntartás során elpusztítja az aszurákat, a megsemmisítésben pedig
mint a pusztítás mûvének véghezvivõje szerepel. Sambhu tehát
Góvinda elkülönült részaspektusa, aki Góvinda teljesértékû,
szubjektív részének tudja magát. Az idõ képében megszemélyesülõ
elmúlás is azonosítható Sambhuval, amint azt Dzsíva Gószvámí az
írásokból vett hiteles idézeteivel is alátámasztják. A Bhágavata-purána
„vaisnavánám jathá sambhu...” kezdetû strófáiból világossá válik,
72
hogy Sambhu párjával, Durgával együtt Góvinda óhaja szerint

cselekszik, saját idõ-energiáján keresztül. Sambhunak a tantra-
sásztrákban s egyéb mûvekben foglalt tanítása szerint a feltételekhez
kötött lét más-más síkján álló lelkek számára ajánlatos jámbor tettek
(dharma) a lelki szolgálathoz vezetõ lépcsõfokok. Góvinda akaratának
engedelmeskedve Sambhu az illúzió-tan (májáváda), s a spekulatív
ágama-sásztrák kultuszának hirdetésével is a tiszta odaadás hitvallását
ápolja és õrzi. Az egyéni lelkek ötven tulajdonsága sokkal teljesebb
mértékben tükrözõdik Sambhuban, mint egy közönséges lényben, sõt,
részlegesen öt olyan tulajdonsággal is bír, ami a dzsívák számára
elérhetetlen. Így hát Sambhut nem nevezhetjük dzsíva-léleknek. Õ a
dzsívák ura, akire mégis a Góvindától való elkülönültség a jellemzõ.
46. vers
dípárcsir éva hi dasántaram abhjupétja

dípájaté vivrta-hétu-szamána-dharmá
jasz tádrg éva hi csa visnutajá vibháti
Az egyik lámpásról meggyújtott többi mécsesben külön-külön
lobog az eredetinek lángja, minõségileg mégis egyformák.
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki különféle
manifesztációiban hasonló elevenséggel s egyenlõképp mutatja
meg magát.
H Hari-dháma uralkodó istenségei, Hari, Nárájan, Visnu s a többiek

Krsna önálló létû részei. Ejtsünk szót most róluk! Krsna fenséges
arculata Nárájan, a Vaikuntha-birodalom ura, akinek hasonmása
Káranódakasájí Visnu, az elsõdleges ok. E Visnu része Garbhó-
dakasájí, akinek viszont Ksíródakasájí Visnu a részkiterjedése. A
„Visnu” név a mindent átható, mindenütt jelenlévõ s mindentudó
személyiséget jelöli. A fenti vers Ksíródakasájí Visnu természetét
73
mutatja be, s ezen keresztül fény vetül az Istenség önálló létû

részeinek tetteire is. A világot tápláló erõ, a szattva-guna
megtestesítõje, Visnu természete merõben különbözik Sambhuétól,
mert Visnut nem árnyékolják anyagi tulajdonságok. Visnu azonos
szinten áll Góvindával, mindkettejüket a makulátlan lételv jellemzi.
Visnu tehát, mint a megnyilvánult oksági tényezõ, természetére nézve
azonos Góvindával. A három anyagi tulajdonság közé tartozó
fönntartó erõ (szattva-guna) nem tiszta, hiszen evilági aktivitással és
tehetetlenséggel ötvözõdik. Brahmá az Istenség elkülönült része, aki a
világi aktivitás jegyében nyilvánul meg, s az Úr szubjektív részeire
jellemzõ hatalommal van fölruházva. Sambhu hasonlóképp Isten egy
elkülönült része, a világi tompaság gazdája. Õ is rendelkezik az Úr
önálló létû részeire jellemzõ tetterõs természettel. S hogy miért
nevezzük õket elkülönült részeknek? Nos, a lelki esszenciát
teljességgel nélkülözõ világi aktivitás, illetve tompaság kötelékében
lévõ élõlény igen távol áll magától Istentõl vagy hasonmásrészeitõl. S
bár a világi fönntartó erõ sem makulátlan, irányítója, Visnu mégis a
tökéletesen tiszta jóságban jelenik meg, ami a világi fönntartó elvnek
is alkotóeleme. Ennélfogva Visnu teljesértékû, szubjektív isteni rész,
aki a felsõbbrendû Ísvarák kategóriájába tartozik. Õ ura az anyagi
bûvenergiának, s nem vegyül azzal. Visnu tulajdonképpen Góvinda
önnön természetének követe a mindenség õsokának formájában.
Góvinda hatvan fenséges tulajdonsága teljes egészében megtalálható
méltóságteljes Nárájan arculatában is. Brahmát és Sivát már anyagi
vonások árnyékolják be. S bár Visnu is guna-avatár, vagyis Istennek
egy világi kötõerõvel kapcsolatos megnyilvánulása, mégis folttalan.
Nárájan megjelenése Mahá-Visnuként, Mahá-Visnu megjelenése
Garbhódakasájíként, majd az õ megnyilvánulása mint Ksíródakasájí
az Istenség mindenütt való jelenlétét tükrözi. Visnu maga Isten, a két
további guna-avatár pedig az összes többi félistennel együtt az Õ
fennhatósága alá rendelt felhatalmazott lény. A legfelsõbb, önragyogó
Góvinda önálló, fenséges aspektusából terjed ki Káranódakasájí,
Garbhódakasájí, Ksíródakasájí s az összes többi leszármaztatott isteni
74
avatár, alászálló követ, mint például Ráma és mások, hasonlóképpen

az egy lámpásról meggyújtott sok-sok lángocskához, melyek Góvinda
lelki energiájából táplálkozva ontják fényüket.
47. vers
jah káranárnava-dzsalé bhadzsati szma jóga-

nidrám ananta-dzsagad-anda-sza-róma-kúpah
ádhára-saktim avalambja parám szva-múrtim
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki a végtelenség
formáját kimutatva bõvelkedik mindent felölelõ energiájában, s
pórusaiban a világok megszámlálhatatlan sokaságával az Okozati-
óceán vizén heverve élvezi teremtõ álmát, a jóga-nidrát.
E Ejtsünk szót a Mahá-Visnunak fekhelyül szolgáló Ananta

természetérõl! Ananta, a végtelenség kígyója – akinek ölén Mahá-
Visnu pihen – nem más, mint az Istenség egy sajátságos megjelenési
formája. Krsna e szolgája Sésa néven is ismeretes.
48. vers
jaszjaika-nisvaszita-kálam athávalambja
dzsívanti lóma-viladzsá dzsagad-anda-nátháh
visnur mahán sza iha jaszja kalá-visésó
Brahmá s az anyagi világok többi urai, akik Mahá-Visnu
pórusaiból születnek csak addig élnek, amíg Mahá-Visnu kilégzése
tart. Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek Mahá-Visnu
csak rész-hasonmása.
75
E versszak Visnu magasztos fenségét mutatja be.
49. vers
bhászván jathásma-sakalésu nidzsésu tédzsah

szvíjam kijat prakatajatj api tadvad atra
brahmá ja ésa dzsagad-anda-vidhána-kartá
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akitõl éppen úgy kapja az
erõt Brahmá az anyagvilág irányításához, mint ahogyan a Nap
csillantja meg saját fényének töredékét a szúrjakánta ékkõben s a
többi tündöklõ drágakõben.
K Kétféle Brahmá létezik. Bizonyos kalpákban a Legfelsõbb Úr

energiája áthat egy arra méltó dzsíva-lelket, aki így képes betölteni
Brahmá hivatalát, s létrehozza az univerzumot. Ám azokban a
kalpákban, amikor nincs e szerepre méltó dzsíva, az elõzõ kalpa
Brahmájának felszabadulását követõen az Istenség saját energiáját
átcsoportosítva megteremt egy sajátságos Brahmát, aki az Úr alászálló
képviselõje, avatárja, a világi aktivitás (radzsó-guna) mezején. Brah-
má elvileg magasabb szinten áll, mint a közönséges élõlények, de nem
közvetlenül Isten. Sambhuban még több leledzik az isteni
természetbõl, mint Brahmában. A dzsívák ötven tulajdonsága
teljesebb mértékben található meg Brahmában, akinek emellett öt
olyan sajátsága is van, ami a dzsívákból hiányzik. Sambhu viszont
mindeme ötvenöt tulajdonságot még Brahmánál is teljesebb
15
mértékben birtokolja.
15
A hatvannégy isteni tulajdonság (ld. 34. vers lábjegyzete!) közül az elsõ
ötven található meg a közönséges élõlényekben (dzsíva-tattva), de csak töre-
dékes mértékben. Egyes vélemények szerint Brahmá ezeket a tulajdonságokat
teljes mértékben birtokolja, Sambhu pedig nála többet, ötvenöt tulajdonságot
76
50. vers
jat-páda-pallava-jugam vinidhája kumbha-

dvandvé pranáma-szamajé sza ganádhirádzsah
vighnán vihantum alam aszja dzsagat-trajaszja
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek lótuszvirág lábait
Ganésa mindig elefántfejének domborulatain tartja, hogy erõt
meríthessen feladatához, a három világ haladásának útján
tornyosuló akadályok elhárításához.
G Ganésa sajátságos hatalommal van felruházva, ugyanis képes

elhárítani minden akadályt az anyagi felvirágzás útjából. Ganésát azok
imádják, akik arra méltók. Az öt fõ félisten közé tartozik, akárcsak az
anyagi tulajdonságokkal rendelkezõ Brahmá. Ganésa egy isteni
energia által felhatalmazott félisten, kinek dicsõsége teljes mértékben
Góvinda kegyétõl függ.
51. vers
agnir mahí gaganam ambu marud disas csa

kálasz tathátma-manaszíti dzsagat-trajáni
jaszmád bhavanti vibhavanti visanti jam csa
A három világ kilenc elembõl tevõdik össze; tûz, föld, éter, víz,
levegõ, égtáj-irányok, idõ, lélek, és elme alkotja. Góvindát
imádom, az õseredeti Urat, kibõl mindezek származnak, akiben
modhat magáénak (Siva-tattva), míg Nárájan (Visnu-tattva) hatvan isteni tu-

lajdonsággal rendelkezik. Krsna további négy vonása csak Õrá jellemzõ.
77
mindezek léteznek, s akibe mindezek beolvadnak az univerzumi

kataklizma idején.
A A három világban néhány alapelemen kívül más nem is létezik.

Ezek az alábbiak: a) az öt durva fizikai elem, b) a tíz égtáj-irány, c) az
idõ, d) a dzsíva-lélek, valamint e) a rab lelkek mentális alkata, ami az
elme, intelligencia és a hamis énérzet hármasaként alkotja finomabb
fizikai testüket. A rab lelkeknek fogalmuk sincs másról, mint e kilenc
elembõl összetevõdõ kitapintható világról. A magasabb szintre
vágyódó karmík felajánlásaikat az áldozati tûz lángjai közé öntik. A
savanyú ábrázatú töprengõ üdvkeresõk (gjáník) az egyéni léleknek a
természetébõl fakadó rajongó öröme után sóvárognak. A világ kilenc
alkotóeleme közé tartozik a szánkhja-rendszerben átmá, illetve prakrti
néven ismeretes tényezõ is, vagyis a spekulatív filozófusok (tattva-
vádík) használta fogalmak egyike sem hiányzik a fenti felsorolásból. S
mindeme tényezõk megjelenésének, fennmaradásának és
visszavonulásának Góvinda az okozója.
52. vers
jacs-csaksur ésa szavitá szakala-grahánám

rádzsá szamaszta-szura-múrtir asésa-tédzsáh
jaszjágjajá bhramati szambhrta-kála-csakró
A határtalan ragyogású Nap, a bolygók ura-királya, a jó lelkek
eszményképe olyan, mint a világ szeme. Góvindát imádom, az
õseredeti Urat, kinek parancsára rója pályáját a Nap is az idõ
kerekén.
A A Védák vallásának egyes követõi a Napot mint Brahmant

imádják. A napisten az öt fõ félisten egyike. Némelyek a világ forrását
a hõben jelölik meg, s ezért a legfõbb hõforrást, a Napot tekintik
78
világunk alapvetõ okának. Az ilyesfajta vélemények ellenére meg kell

említenünk, hogy a Nap nem más, mint a világ összes
hõmennyiségének, a hõszférának a forrása, melynek az ura Szúrja,
egy felhatalmazott félisten. A Nap kétségkívül Góvinda parancsára
végzi szolgálatát.
53. vers
dharmó ‘tha pápa-nicsajah srutajasz tapámszi

brahmádi-kíta-patagávadhajas csa dzsíváh
jad-datta-mátra-vibhava-prakata-prabháva
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek átruházott
hatalma tart fönn minden létezõ megnyilvánulást, minden erényt
és hibát, a Védákat, a vezekléseket s az élõlényeket, Brahmától
egészen az utolsó bogárig.
A A dharma (erény, vallási törvény) szó jelenti mindazokat a

varnákra és ásramokra vonatkozó elõírásokat, amiket a Védákon
alapuló húsz dharma-sásztra (szmrti) fogalmaz meg. A varna-dharma
a négy társadalmi osztály – bráhmanák, ksatriják, vaisják és súdrák –
sajátságos természetébõl fakadó kötelességeinek összessége, míg az
ásrama-dharma a négy életrend – brahmacsarja, grhasztha, vána-
prasztha és szannjásza – tagjaira vonatkozó elõírások gyûjteménye. E
kettõs rendszerû beosztás az emberiség teljes cselekvési szféráját
felöleli.
A hiba vagy bûn jelentése egyrészt tudatlanság, ami minden
bûnnek és bûnös vágynak a gyökere, másrészt maga a tényleges bûn,
a legelvetemültebb romlottság s az abból fakadó gonoszság, illetve a
közönséges bûnök, vagyis az erkölcstelen viselkedés mindennemû
változata.
79
Kinyilatkoztatott írás (sruti) a Rg-, Száma-, Jadzsur- és Atharva-

véda, illetve az Upanisadok, amik a Védák koronaékszerei.
Vezeklés (tapasz) jelenti mindama szabályozó elveket s
gyakorlatokat, amiket az önvaló természetszerû viselkedésének
fölelevenítése végett vállalnak. Nem ritkán – mint például a panycsa-
16
tapasz esetében – ezek a gyakorlatok meglehetõsen fáradalmasak,
sõt fájdalmasak. A nyolcfokú jóga és a mindent felölelõ Brahman
ismerete iránti elkötelezettség is ide sorolható. Mindez a sokféle
tevékenység a rab lelkek gyümölcsözõ tetteinek körforgásába tartozik.
A rab lelkek hosszú utazásba kezdtek: nyolcmillió-négyszázezer
létformában születnek meg szép sorjában. Sajátságos fajuk szerint
lehetnek dévák, dánavák, ráksaszák, mánavák, nágák, kinnarák és
gandharvák. Brahmától kezdve a parányi élõlényekig terjed a testet
öltõ rab lelkek mérhetetlen összessége, akik a karma forgó kerekén
más és más helyzetet foglalnak el éppen. A rab lelkek – mint
individuális lények – sajátságos energiával vannak felruházva, s
kisebb-nagyobb körre kiterjedõ hatalommal rendelkeznek.
Természetüknél fogva e hatalmuk nem bontakozhat ki teljes
mértékben. Hatalmuk mértéke és tulajdonviszonyaik természete a
Góvinda által rájuk ruházott javak arányától függ.
54. vers
jasz tv indragópam athavéndram ahó szva-karma-

bandhánurúpa-phala-bhádzsanam átanóti
karmáni nirdahati kintu csa bhakti-bhádzsám
16
ötös vezeklés, mikor az aszkéta nyáron négy oldalt tüzet rak maga körül,
az ötödik tûz pedig a nap heve
80
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki odaadó híveinek

minden gyümölcsözõ karmáját gyökerestõl irtja ki, s aki
részrehajlás nélkül, korábbi munkájuk szerint osztja ki a
cselekvés útját járók tetteinek gyümölcseit, hogy azokat
élvezhessék vagy elszenvedjék. S teszi ezt az indragópa nevezetû
parányi féreg esetében éppúgy, mint Indrával, a félistenek
királyával.
I Isten mindenféle részrehajlás nélkül olyasfajta cselekvésre készteti

az élõlényeket, ami korábbi születéseik tetteinek következménye. Így
élvezhetik õk munkájuk eredményét. Ám bhaktái iránti nagy
kegyességében a megpróbáltatások tüzével irtja ki belõlük a
karmának, vagyis a tudatlanságnak s az elvetemült vágyaknak még a
gyökerét is. A karma ugyan kezdet nélküli, mégis megszüntethetõ. A
tettek gyümölcsének élvezetéért cselekvõk karmája örökérvényû,
véget nem érõ és feloldozhatatlan. A lemondás (szannjásza) is
egyfajta karma, amely egy sajátságos életrendre vonatkozik, s csöppet
sem kedves Krsnának, ha a felszabadulás, az üdvözülés vágya
motiválja. Az ilyesfajta lemondás gyakorlói is learatják karmájuk
termését, ami – még önzetlenségük esetén is – az önös boldogságban
(átma-mamatá) érlelõdik be, viszont nem nyerik el Krsna kegyét.
Ezzel szemben a tiszta bhakták a karmától s gjánától mentesen mindig
Krsna érzékeinek örömöt szerezve szolgálják az Urat. Krsna
szolgálata az egyetlen óhajuk, ezen kívül semmiféle vágy nem lakik
szívükben. Krsna mindenestõl eltörölte e bhakták karmáját, anyagi
vágyait és tudatlanságát. Milyen csodálatos, hogy a pártatlan Krsna
ilyen messzemenõen elfogult bhaktáival szemben!
55. vers
jam kródha-káma-szahadzsa-pranajádi-bhíti-
vátszalja-móha-guru-gaurava-szévja-bhávaih
81
szanycsintja taszja szadrsím tanum ápur été

Góvindát imádom, az õseredeti Urat, mert mindazok, akik
Õrajta meditálnak, sajátos érzelmeikhez éppen illõ testalkatot
ölthetnek, gondoljanak rá akár haraggal vagy szenvedélyes
szeretettel, természetes baráti érzelmekkel vagy félelemmel, szülõi
vonzalommal vagy éppen téveszmékkel, tiszteletteljes hódolattal
vagy önkéntes szolgálatkészséggel.
A Az odaadásnak két változata ismeretes: a szabályok által vezérelt

(vaidhi), illetve a természetes érzelmek motiválta (rágátmiká). A
sásztrák szabályainak s a tanítók útmutatásának hithû követése
megerõsíti a bhaktit. Az ilyen odaadás mindig hû az Írások
parancsaihoz, s mindaddig életképes, amíg csak fel nem támadnak a
bhakta szívében a természetes istenszeretet érzései. A Krsna iránti
természetes, szívbõl fakadó szeretet a rága, az olthatatlan erõs
szolgálatvágy, ami tartalmas érzésekké (bháva) érlelõdik. Krsna kegye
akkor száll hívére, amikor annak szívében kibontakozik a bháva, a
megalapozott istenszeretet. Ám addig hosszú az út. A természetes
érzelmek vezérelte odaadás jobb, mint a szabályszerû, s hamar elvezet
az önmegvalósult állapothoz, sõt, Krsna számára is vonzó. A fenti
vers e spontán istenszeretet különféle fajairól szól. Ide tartozik a
Felsõbbrendû iránti teljes hódolatot tükrözõ semleges érzelem (sánta-
bháva), az imádat tárgyának minden kérését szívbõl végrehajtó
szolgálatkész dászja-bháva, a természetes barátságot tanúsító szakhja-
bháva, a szülõi ragaszkodás, a vátszalja-bháva s végül a szerelmi
kapcsolat, a madhura-bháva. Ezzel szemben a düh, félelem vagy a
tévképzet a szó szoros értelmében nem tekinthetõ odaadásnak, mert
bár ösztönszerûleg merülnek fel, ám pozitív viszony helyett
szembeszegülést tükröznek. Haraggal gondolt Krsnára Sisupál, az
aszura, félelemmel Kansza, s tévképzet jellemzi például a pantheista
iskola panditjait. Az õ esetükben tehát a düh, a félelem, illetve a
mindent felölelõ Brahmannal való azonosulásvágyból fakadó teljes
82
öneltagadás érzése nyilvánul meg. Bhaktiról tehát nem beszélhetünk,

mert hiányzik az odaadás tárgya iránti barátságos érzület. Az öt fõ
érzelmi viszony közül a semleges vonzalomban még szunnyad a rága
és közömbösség uralkodik, ennek ellenére e vonzalom bhaktinak
tekinthetõ, mert valamelyest pozitív érzület is rejlik benne. A további
négy érzelmi viszony mérhetetlen mód bõvelkedik a rága mindenféle
válfajaiban. A Bhagavad-gítában Krsna azt ígéri: „Mindenkit aszerint
17
jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát nekem.” Aki tehát
hagyja magát elragadtatni a félelem, düh vagy káprázat érzelmeitõl,
beolvadhat az Abszolútba – ez a szájudzsja-mukti. A semleges
érzelmi viszony hívei olyan formát ölthetnek, amit a Brahmanhoz,
illetve Paramátmához fûzõdõ ragaszkodás hat át. A dászja és szakhja
hívek egyéni alkalmasságuk függvényében férfi vagy nõi érzületek
jellemezte formát ölthetnek. A vátszalja-raszába tartozó hívek atyai,
illetve anyai érzelmeiknek megfelelõ testalkatot kapnak, míg Krsna
szerelmes kedvesei Vrndávan isteni fejõslánykái, gópík lehetnek.
56. vers
srijah kántáh kántah parama-purusah kalpa-taravó

drumá bhúmis csintámani-gana-mají tójam amrtam
kathá gánam nátjam gamanam api vamsí prija-szakhí
csid-ánandam dzsjótih param api tad ászvádjam api csa
sza jatra ksírábdhih szravati szurabhíbhjas csa szu-mahán

nimésárdhákhjó vá vradzsati na hi jatrápi szamajah
bhadzsé svétadvípam tam aham iha gólókam iti jam
vidantasz té szantah ksiti-virala-csáráh katipajé
17
jé jathá mám prapadjanté, tánsz tathaiva bhadzsámj aham (Bg.4.11.).
83
Svétadvípát imádom, azt az isteni hajlékot, hol a Laksmík

színtiszta lelki mivoltukban szeretõként szolgálják imádón Krsnát,
a Legfõbb Urat, aki az egyedüli imádottjuk. Ott minden fa
transzcendentális kívánságfa, a föld lelki csodakövekbõl való, a víz
valóságos nektár. Minden szó egy dal, minden lépés egy
táncmozdulat, s a fuvola a legkedvesebb társ. Az ottani világosság
lelki gyönyört áraszt, s minden, ami ott létezik isteni örömöt nyújt.
Svétadvípán a számtalan sok fejõstehén tengernyi tejet ad. Ott
örökké tart a transzcendentális jelen idõ, s nincs sem múlt, sem
jövõ, így aztán soha, még egy fél minutumnyi sem múlik el abból a
boldog jelenbõl. Az a néhány önmegvalósult lélek, ki e világon él,
Gólókának nevezi azt a birodalmat.
F Felsõfokú odaadásuk (rasza-bhadzsana)
ami azonban a legkevésbé sem egysíkú. A mindent egybemosó

legtökéletesebb
gyakorlásával a lelkek egy tisztán transzcendens régióba juthatnak el,
határzónába a dühösködõk, a félelemben s káprázatban élõk jutnak. A

bhakták viszont a Vaikunthán is túli isteni birodalomba, Gólókára
kerülnek, saját szolgálatkészségük, raszájuk milyensége szerint. Ez a
régió valójában nem más, mint a mérhetetlenül tiszta Svétadvípa, a
Fehér-sziget. Aki már itt az anyagvilágban is átéli a tiszta odaadást, s
ennek folytán megízleli a legmagasztosabb raszát, az már az evilági
Gókulában, Vrndávanban s Navadvípban is képes felfedezni Svétadví-
pa valóságát, amit Gólókának neveznek. Gólóka lelki világában a
tiszta tudatú élõlények önnön lelki szépségükben tündöklenek; ott van
a Szeretõ s imádottjai, a fák s a kúszónövények, a hegyek, folyók s
erdõségek, a víz, a szó s a mozdulat, a fuvola hangja, a nap s a hold, a
megízlelt öröm élvezete, vagyis a hatvannégy esztétikai mûvészet
minden képzeletet fölülmúló csodái, a nektári tejfolyamokat ontó
fejõstehenek s az örökké tartó, transzcendens jelen idõ.
A Gólóka kulcsát adó leírások a Védák s egyéb sásztrák, például a
Puránák vagy Tantrák számos helyén olvashatók. A Cshándógja-
upanisadban például az áll, hogy Gólókán mindama változatosság és
84
sokrétûség megtalálható, ami az anyagvilágban, sõt, annál sokszorta

színesebben. A transzcendens világ mérhetetlen változatossága egy
bizonyos középpont köré csoportosul, míg az anyagvilágbéli szétszórt,
s így jó- és balsorsnak a szülõje. Gólóka egyközéppontú
változatossága makulátlanul tiszta, s a transzcendentális tudatosság
örömét nyújtja. A Védák, s a bennük foglalt odaadás követõi, a
szentek éppen rajongó önátadásuk vezérelte látásmódjuk révén
ismerhetik föl ezt az isteni birodalmat. Krsna kegye s hatalma folytán
elenyészõen csekély emberi értelmük határtalanná tágul, s lehetõvé
válik számukra, hogy Krsna örömének részesei lehessenek.
Ám e vers egy részlete titkos jelentést is tartogat. A „param api”
kifejezés arra utal, hogy Krsna az egyedüli Abszolút Igazság a transz-
cendentális gyönyörök mindegyik ízében, „tad ászvádjam api” pedig
Krsna élvezetének tárgyát jelzi.
Rádhiká és Krsna szerelme három érzelmi állapotot ölel föl:
Rádhiká Krsna iránti szerelmének dicsõségét, a Rádhiká által ízlelt
Krsnából fakadó gyönyört (raszát) és a Rádhiká által megtapasztalt
boldogságot. Nos, mindezt a három érzelmi állapotot (bhávát) Krsna
mint Gauraszundar, vagyis Csaitanja Maháprabhu élvezheti. Ez a
három bháva képezi Csaitanja-Gauraszundar raszákban oly igen
bõvelkedõ szeretõ szolgálatának transzcendentális gyönyörét, ami
Svétadvípán ugyanúgy öröké létezik.
57. vers
athóvácsa mahá-visnur bhagavantam pradzsápatim

brahman mahattva-vigjáné pradzsá-szargé csa csén matih
panycsa-slókím imám vidjám vatsza dattám nibódha mé
Az igazság leglényegét felölelõ fohászok hallatán a Legfelsõbb
Úr, Krsna a következõképpen szólott Brahmához:
85
– Óh, kedves Brahmá! Ha Isten dicsõségének igaz tudásával

felvértezve úgy érzed, utódokat szeretnél, úgy kérlek, figyelmezz
rám, s halld azt a tudományt, amit az alábbi öt versben foglalok
össze!
N Nagy jóindulat töltötte el a Legfelsõbb Urat, hallván, milyen buz-

gón zengi Brahmá a szent neveket: Krsna, Góvinda, melyek az Úr
alakját, jellemzõit és kedvteléseit is magukba foglalják. Brahmát a
világi teremtés vágya hajtotta, ezért Krsna azt magyarázza el neki,
miképpen gyakorolhatja az osztatlan, tiszta odaadást még egy evilági
tettekkel elfoglalt lélek is. Ennek kulcsa abban rejlik, hogy a
hétköznapi tetteket ötvözni kell az Úr óhaja szerinti cselekvéssel.
„Tökéletes tudás az, amely Isten dicsõségérõl szól. Ha pedig olyan
utódokat szeretnél nemzeni, akik részesei ennek a tudásnak, úgy
figyelj jól a következõ öt strófában foglalt, odaadásról szóló
bölcseletre!”
Az alábbiakban tehát arról lesz szó, miként gyakorolható a bhakti
még a világi kötelességek végrehajtása során is, mindig a Legfelsõbb
Úr parancsainak engedelmeskedve.
58. vers
prabuddhé gjána-bhaktibhjám átmanj ánanda-csin-mají

udétj anuttamá bhaktir bhagavat-préma-laksaná
Mikor tudás és szolgálat (bhakti) fûti át a lelki tapasztalatokat,
akkor támad föl az istenszeretet jellemezte legeslegmagasztosabb,
osztatlan odaadás az összes lélek által imádott Krsna iránt.
I Igazi tudás az, ami föltárja az Abszolúthoz fûzõdõ kapcsolatunkat

(szambandha). Valódi bölcsességnek tehát az nevezhetõ, ami kiterjed
a lelkes (csit) és nem lelkes (acsit) dolgok, valamint Krsna önnön
természetének ismeretére, továbbá kölcsönös kapcsolataikat,
86
összefüggéseiket is föltárja. Itt a meddõ töprengés szóba sem jöhet,

hisz az ellenkezik a szolgálatkészséggel (bhakti). A tíz alapelv (dasa-
18
múla) elsõ hét elemét felölelõ tudás az Istenhez fûzõdõ viszony
ismerete. Az odaadás tudománya által meghatározott lelki cselekvés
(abhidhéja) – ami a hallásban, a beszédben, meditációban, az Úr
szentséges lábainak szolgálatában, a rituális imádatban, a
hódolatadásban, egyszerû szolgálatok ellátásában, barátkozásban és a
teljes meghódolásban ölt testet – nem más, mint Krsna kutatása. A
Bhakti-raszámrta-szindhu részletesen is szól minderrõl. Ha a
szunnyadó bhaktit felszítja az említett tudás és gyakorlat,
kibontakozik az istenszeretettõl hevülõ odaadás. Az ilyen odaadás a
legeslegmagasztosabb istenszeretet, az egyéni élõlény lelki
törekvéseinek végsõ és legteljesebb betetõzése.
18
A vaisnava filozófia tíz alapelve (dasa-múla) a következõ: 1. Az anyagi
univerzumban a Védikus Írásokat a hiteles tanítómesterek láncolata örökíti
tovább. Ezek a kinyilatkoztatott Írások jelentik ki, hogy: 2. Krsna a Legfel-
sõbb Abszolút Igazság. 3. Krsna a forrása minden energiának. 4. Krsna az
összes transzcendentális (egyéni- és Legfelsõbb lélek közötti) viszonynak az
óceánja. 5. Az élõlények (lelkek) Krsnának az elkülönült szerves részei. 6.
Eredeti helyzetükrõl megfeledkezve az élõlények illúzióba estek. 7. Ebbõl az
illuzórikus állapotból akkor szabadulhatnak, ha újra felélesztik a Legfelsõbb
Úr iránti rajongó lelki szeretetüket és vonzalmukat. 8. Minden egyidejûleg
azonos és különbözõ megnyilvánulása Srí Krsnának. 9. A tiszta odaadó szol-
gálat az egyetlen célravezetõ módszer az élet végsõ tökéletességének elérésé-
ben. 10. Az élet legfõbb tökéletessége pedig nem más, mint a tiszta istenszere-
tet. A fenti tíz alapelv közül az elsõ (a Védikus Írások) képviseli a legfõbb te-
kintélyi elvet (pramána tattva). A Legfelsõbb Úrral kapcsolatban a közvetlen
észlelés, a következtetés, vagy más irányadó források csak akkor fogadhatók
el, ha azt a Védikus Írások is elfogadják. A további kilenc elv konklúzív bizo-
nyíték (praméja tattva).
87
59. vers
pramánaisz tat-szad-ácsáraisz tad-abhjászair nirantaram

bódhajan átmanátmánam bhaktim apj uttamám labhét
A legmagasztosabb odaadás lassan, apró lépésenként érhetõ el
az önmegvalósítást célzó szüntelen törekvés révén, az Írások
bizonyítékai, az istenhívõ viselkedés, valamint a kitartó gyakorlás
segélyével.
B Bizonyíték minden odaadó szellemû írásmû, például a Bhágavata-

purána, a Védák, a Puránák vagy a Bhagavad-gítá. A hithû életmód a
jámborok (szádhuk) viselkedése, akik spontán szeretettõl vezérelve
nagy odaadással szolgálják Istent. A gyakorlás egyrészt a tíz alapelv
(dasa-múla) elsajátítása a szentírásokból, másrészt a Mindenható
megnevezését, alakját, tulajdonságait és tetteit megtestesítõ Szent Név
állandó és folytonos szolgálata, zengése. Az Írásokban foglaltak
szerint részesülhet az ember a szent név áldásában, amit követõen
állhatatosan, kitartóan kell szolgálni a szent nevet, éjjel s nappal
zengve azt. Vagyis a gyakorlás jelenti egyfelõl az Írások
tanulmányozását, másfelõl a szentekkel való társulást. A szent név
elleni tíz vétek éppen Hari szent nevének szolgálatával s az ezzel
egyidejû jámbor cselekvéssel küszöbölhetõ ki. A gyakorlat tehát nem
más, mint a szádhuk által a szent név szolgálatában tanúsított példa
vétek nélküli követése. A gyakorlásban mutatott állhatatosságnak
köszönhetõen a megtisztult lélekben fellángol a rajongó istenszerelem,
lelki törekvéseinek betetõzése.
60. vers
jaszjáh sréjasz-karam nászti jajá nirvrtim ápnuját

já szádhajati mám éva bhaktim tám éva szádhajét
88
Az odaadás bevezetõ gyakorlatai (szádhana-bhakti) elõsegítik a

szeretõ odaadás kibontakozását, aminél nincs üdvösebb állapot,
ami együtt jár a páratlan és legfõbb gyönyör megtapasztalásával,
s ami elvezet Énhozzám.
A A dzsíva-lélek számára a jólét legfõbb záloga a szeretõ odaadás,

amelyben beteljesedik üdvössége, végsõ felszabadultsága. Krsna
lótuszvirág lábaihoz kizárólag szeretõ odaadással lehet eljutni. S aki
az önátadás e beteljesült szintjét mindig szem elõtt tartva buzgón
gyakorolja a szeretetteljes odaadás bevezetõ elemeit, bizonnyal eljut
törekvései céljához, ám rajta kívül senki sem.
61. vers
dharmán anján paritjadzsja mám ékam bhadzsa visvaszan

jádrsí jádrsí sraddhá sziddhir bhavati tádrsí
kurvan nirantaram karma lókó ‘jam anuvartaté
ténaiva karmaná dhjájan mám parám bhaktim iccshati
Mindenféle egyéb jámbor tettet föladván szolgálj Engem nagy
hittel! Mindenki a hite szerinti felismerésre jut. A világi emberek
ábrándjaikat kergetve szünet nélkül tevékenykednek. Ám ha
eközben Énrajtam meditálnak, a legmagasztosabb szolgálat
formájában nyerik majd el a szeretõ odaadást.
A Az egyéni lélek természetes feladata a makulátlan odaadás

jellemezte cselekvés. Ehhez képest minden egyéb tett csak külsõség.
Az exoterikus és ezoterikus kötelességek (dharmák) sokféle
kategóriába oszthatók, mint például az egyéniség megszüntetését
célzó, mindent egybemosó Brahman-felfogás, vagy az astánga-jóga-
dharma, melynek célja a kizárólagos lét állapotának (kaivalja) elérése.
Ide tartoznak az istentagadó, haszonlesõ rituációk, melyek célja az
anyagi élvezet, továbbá a gjána-jóga-dharma, amely a tudást az
89
érdekmunkával igyekszik összeházasítani, de a meddõ, öncélú

aszkétaság is. Mindezektõl megválva hitben gyökerezõ tiszta
odaadással kell szolgálni Krsnát. A Krsnába vetett kizárólagos hit a
bizalom. A bizalomként megnyilatkozó hit a fokozatos tisztulás során
elõbb állandó elfoglaltsággá (nisthá) válik, majd a vonzalom (rucsi), a
ragaszkodás (ászakti) fokozatain keresztül valódi, tiszta érzelemmé
(bháva) érlelõdik. Minél tisztább a hit, annál teljesebb a
megvilágosodás.
– De mi lesz a létfenntartással s a világ dolgaival, ha az ember
folyton csak a bhakti megvalósításával foglalkozik? S ugyan mivé
válik ez a törekvés, ha a testi és társadalmi funkciók megszûntével
elenyészik a test? – merülhet fel az aggály. E félreértések
cáfolataképpen Krsna így fogalmaz:
– Eme világot az állandó tevékenység tartja fenn. Rajtam meditálva
végezd minden tettedet, mert így megszabadulhatsz attól a
tévképzettõl, hogy munkádat önzõ módon végezd. Így szolgálhatsz
Engem minden lépéseddel.
Az emberiség élete három síkon zajlik: testi, mentális és társadalmi
síkon. Testi tevékenység a táplálkozás, ülés, járás, pihenés, alvás,
tisztálkodás, ruházkodás és így tovább. A mentális szférába tartozik a
gondolkodás, az emlékezet, egy-egy impresszió megõrzése, az
egyéniségrõl való tudatosulás, öröm és bánat érzékelése, míg a
társadalmi tevékenység körébe tartozik például a házasságkötés, a
király és alattvalói kölcsönös kapcsolata, a barátság, vallási
ceremóniák látogatása, áldozatok bemutatása, kutak, víztározók
létesítése a közjó érdekében, gondoskodás a rokonokról, a
vendégszeretet gyakorlása, a tisztes állampolgári viselkedés, mások
tisztelete s így tovább. Ha e tetteket valaki saját önös élvezete
érdekében végzi, úgy az karma-kánda, haszonlesõ munka. Ha tettei
mögött a tudáson alapuló cselekvésmentesség vágya húzódik meg,
úgy aktivitása gjána-jóga vagy karma-jóga néven ismeretes, ha
viszont a bhakti eszményeire törekedve, azok elérése érdekében
cselekszik az ember, úgy tettei a gjána-bhakti-jóga, vagyis az
90
odaadással együttjáró mellékes gyakorlatok kategóriájába sorolhatók.

Tényleges, tiszta odaadásnak viszont csak az olyasfajta cselekvés
nevezhetõ, amit makulátlan imádatvágy hat át. S ha valaki az arra
alkalmas idõben a tiszta bhaktit gyakorolja, akkor is képes lesz Krsnán
meditálni, ha világi emberekkel kényszerül társulni. Ennek folytán
még „világi” cselekedetei során sem halványul benne az istenszeretet.
Ez az igazi befelé fordulás, az igazi önvaló felismerése, amint azt az
Isa-upanisad is alátámasztja: „A világegyetemen belül az Úr gyakorol
hatalmat minden élõ és élettelen fölött, Õ a birtokosa mindennek.
Ezért az embernek csak azon szükségszerû dolgokat szabad
elfogadnia, melyek az õ számára vannak félretéve, s minden mást
19
kerülnie kell, jól tudván, hogy azok kihez tartoznak.” A
szövegmagyarázók ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy mindent a
Legfelsõbb kegyének kell tekintenünk, történjék bármi, s akkor a
világi tett nem közönséges cselekedet többé, hanem Isten szolgálata,
bhakti (téna ísa-tjakténa viszrsténa). Az idézett upanisad-mantra
üzenete az, hogy ha az ember ilyen szellemben végzi hétköznapi
tetteit, még sok száz esztendei világi lét során sem bonyolódik bele a
20
karma szövevényébe. A hatvanegyedik szakasz két verse a gjána
szempontjából a világi tettek gyümölcseinek feladására buzdít, a
bhakti szemszögébõl viszont Krsna kegyének (praszádam) elnyerésére
utal, mivel tetteit Krsna érdekében végzi az ember. A világi tettek
mellett nem szabad elhanyagolni az odaadást, az imádat (arcsana)
útján ajánlatos meditálni Istenen.
Brahmá a teremtés vágyát dédelgette szívében. S ha e teremtõ
vágyát a Legfelsõbb Úr óhajának engedelmeskedve éli ki, úgy az
19
ísávászjam idam szarvam jat kinycsa dzsagatjam dzsagat
téna tjakténa bhunydzsíthá má grdhah kaszja szvid dhanam
(Ísa-upanisad 1.)
20
kurvann évéha karmáni dzsidzsívisécs cshatam szamáh,
évam tvaji nánjathétó ’szti na karma lipjaté naré (Ísa-upanisad 2.)
91
áttételes lelki cselekedetté (gauna-dharma) válik. Ez fokozza

hajlandóságát Isten szolgálatára, mert hogy az Úr oltalmát keresi.
Brahmá esetében az efféle ösztönzés kétségkívül helyénvaló, de
mit sem ér annak, akit Krsnán kívül eleve senki és semmi más nem
érdekel, mert szívében ott lángol a tisztán lelki istenszeretet Krsnához
fûzõdõ vonzalma (bháva).
62. vers
aham hi visvaszja csarácsaraszja

bídzsam pradhánam prakrtih pumáms csa
majáhitam tédzsa idam bibharsi
vidhé vidhéhi tvam athó dzsaganti
Halld, óh Vidhi, Én vagyok eme élõ és élettelen dolgokból álló
világ õsmagja. Én vagyok a teljes anyagkészlet (pradhána), az
együttható ok (prakrti) s a kiváltó ok (purusa) is. A benned lobogó
tûz – ami máskülönben Brahman sajátsága – szintén Énáltalam
ruháztatott reád. E tûznek köszönhetõen igazgathatod az élõ s
élettelen lények tüneményvilágát.
B Bizonyos gondolkodók úgy vélik, az egységes Brahman a végsõ

létezõ, ami csupán egyfajta ön-illúzió folytán mutat sokrétûséget.
Mások szerint a korlátozó elv, a Májá feltételekhez kötött állapotában
maga az anyagi jelenségvilág, egyébként feltételektõl mentes
állapotában Brahman. Sokan mondják, hogy Brahman a lényeg, a
jelenségvilág pedig csak tükrözõdés, sõt egyesek szerint minden a
dzsíva-lélek illúziója. Mások ugyan önállónak tekintik Istent, de a
dzsíva-lelket s a jelenségvilágot is öröknek és függetlenül létezõnek
tekintik. Sokan Istent tekintik a legfelsõbb lénynek, s minden egyebet,
a csit és acsit dolgokat is egylényegûnek, azonosnak tartják. Megint
mások szerint egyfajta felfoghatatlan befolyás hatására az igazság hol
egységesnek (monizmus), hol többrétûnek tûnik. Olyanok is vannak,
92
akik szerint a minden energiától mentes, nem-dualisztikus abszolút

értelmezhetetlen fogalom, mert Brahman az egyetlen és örök létezõ, a
tiszta energia felruházottja.
Ezek a spekulatív nézetek mind a Védákból s a Védánta-szútrákból
származtathatók. Valamelyes igazságuk ugyan van, ám nem minden
tekintetben helytállóak. Mit sem szólva a védaellenes szánkhja,
pátanydzsala, njája és vaisésika spekulációkról, vagy a bizonyos
védarészekben foglalt gyümölcsözõ tettek tanára kizárólagosan
alapozó púrva-mímámsza iskoláról, a fent említett tanok is látszólag a
Védántára alapozva, arra hivatkozva alakultak ki. Ám minden igaz
keresõnek félre kell tennie ezeket a spekulatív nézeteket, a
felfoghatatlan és egyidejû azonosság és különbözõség tanát állítva a
középpontba. Ez teszi méltóvá az embert arra, hogy igaz bhakta váljék
belõle. A legfõbb elv szerint az élõvilág dzsívákból áll, míg az
élettelen világ alkotóeleme az anyag. Az élõlények Krsna
felsõbbrendû (pará) energiája által nyilvánulnak meg, míg a
jelenségvilág az alsóbbrendû, másodlagos (apará) energia
megnyilvánulása. Krsna miden ok végsõ oka. Más szóval mindent
Krsna akarata irányít, bár Õ maga nem különbözik a közbülsõ
(tataszthá), illetve a külsõ (acsit) energiájától. E különálló energiák
transzformációjából születik az anyagösszesség (pradhána), az anyagi
ok (prakrti) s a kiváltó ok (purusa). Ami tehát az energiák természetét
illeti, Krsna a pradhána, a prakrti és a purusa is, ám mint az energiák
birtokosa ugyanakkor örökké különbözik is azoktól. Ez az egyidejû
azonosság és különbözõség is Krsna felfoghatatlan hatalmából fakad.
Krsna tanítását a Brahma-szampradája, a Brahmával kezdõdõ
tanítványi láncolat van hivatva továbbítani. Ezek szerint az élõlény, az
anyag és Krsna egyidejû, felfoghatatlan azonosságán és
különbözõségén alapuló kölcsönös kapcsolatrendszer ismeretében
gyakorolható az a tiszta odaadás, amely elvezet Krsna szeretetéhez.
93
é[q b]øSa&ihTaa
Srí Brahma-szanhitá
A mû szövege az eredeti szanszkrt versekkel,

azok latin betûs átírásával,
a szavak magyar megfelelõivel,
és a versek fordításával
wRìr" ParMa" k*/Z<a" SaiÀdaNaNdivGa] h" ) 1.

ANaaidraidGaaeRivNd" SavRk/ar<ak/ar<aMa( )) 1 ))
¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤

an§dir §dir govinda¤ sarva-k§ra£a-k§ra£am
¦ªvara¤ – az irányító; parama¤ – legfelsõbb; k¥¢£a¤ – Krsna; sat – öröklétû;
cit – abszolút tudású; §nanda – abszolút üdvös; vigraha¤ – akinek formája;
an§di¤ – kezdet nélküli; §di¤ – kezdet; govinda¤ – Góvinda; sarva-k§ra£a-
k§ra£am – minden ok oka
Krsna a Legfelsõbb Úr. Lelki teste örökkévaló, tudatos és

gyönyörteli. Góvinda Õ, mindennek az eredete, aki maga kezdet
nélküli; Õ minden ok végsõ oka.
SahóPa}ak/Mal/& Gaaeku/l/a:Ya& MahTPadMa( ) 2.

TaTk/i<aRk/ar& TaÖaMa TadNaNTaa&XaSaM>avMa( )) 2 ))
sahasra-patra-kamala° gokul§khya° mahat padam

tat-kar£ik§ra° tad-dh§ma tad-anant§°ªa-sambhavam
sahasra-patra – ezerszirmú; kamalam – lótuszvirág; gokula-§khyam –
Gókulaként ismeretes; mahat padam – legeslegkiválóbb lakhely; tat – annak a
(lótuszvirágnak); kar£ik§ram – kelyhe; tat – az Övé (Krsnáé); dh§ma –
hajlék; tat – az (Gókula); ananta – végtelen aspektusa, Balarám; a°ªa –
részébõl; sambhavam – keletkezik
Krsna legeslegkiválóbb tartózkodási helye ezernyi szirmú és

pártájú lótuszvirághoz hasonlatos. Ez a Gókula néven ismeretes
hajlék az Õ végtelen aspektusából (Ananta) hajtott ki. E virág kelyhe
Krsna igazi otthona.
k/i<aRk/ar& MahÛN}a& z$(k/ae<a& vJa]k/Il/k/Ma( ) 3.

z@®z$(PadISQaaNa& Pa]k*/TYaa Pauåze<a c ))
Pa]eMaaNaNdMahaNaNdrSaeNaaviSQaTa& ih YaTa( )
JYaaeTaqæPae<a MaNauNaa k/aMabqJaeNa Sa®TaMa( )) 3 ))
96
kar£ik§ra° mahad yantra° ¢a±-ko£a° vajra-k¦lakam

¢a¨-a¯ga-¢a±-pad¦-sth§na° prak¥ty§ puru¢e£a ca
prem§nanda-mah§nanda-rasen§vasthita° hi yat
jyot¦-r¡pe£a manun§ k§ma-b¦jena sa¯gatam
kar£ik§ram – kehely, párta; mahat – nagy; yantram – alak; ¢a±-ko£am –
hatszög; vajra – gyémántként; k¦lakam – központi támasz; ¢a±-a¯ga-¢a±-pad¦
– a hat részbõl álló, tizennyolc szótagú mantráé; sth§nam – megnyilvánulási
helye; prak¥ty§ – az Abszolút uralt, alárendelt aspektusával együtt; puru¢e£a
– az Abszolút uralkodó aspektusával együtt; ca – szintén; prema-§nanda – az
istenszeretet gyönyörének, boldogságának; mah§-§nanda – a nagy
transzcendens igazságnak; rasena – ízével, raszájával; avasthitam -
helyezkedik el; hi – bizonyosan; yat – ami; jyoti¤-r¡pe£a – transzcendentális;
manun§ – mantrával; k§ma-b¦jena – a káma–bídzsával (klím); sa¯gatam –
csatlakozott
E transzcendentális lótuszvirág hatszögletû kelyhe az a birodalom,

ahol Krsna lakozik. Ez az otthona az Abszolút bensõ lényébõl fakadó
uralt s uralkodó arculatának. Középütt a támasz, a gyémánthoz
hasonlatos, önnön fényében ragyogó Krsna áll, mint az összes
energiák lelki forrása. A tizennyolc transzcendentális szótagból álló
szent mantra hat részre tagoltan, hatszög alakban nyilvánul meg.
4. TaiTk/ÅLk/& Tad&XaaNaaMa( TaTPa}aai<a ié[YaaMaiPa )) 4 ))
tat-kiñjalka° tad-a°ª§n§m tat-patr§£i ªriy§m api

tat – annak (a lótuszvirágnak); kiñjalkam – szirmai; tat-a°ª§n§m – az Õ
(Krsna) töredék részei; tat – annak (a lótuszvirágnak); patr§£i – levelei;
ªriy§m – a gópíké (Rádháráníval az élen); api – is
Gókula örök birodalmának kelyhe Krsna hatszögletû lakhelye. E

transzcendentális lótuszvirág szirmai a pásztorfiúk otthonai, akik
Krsna parányi szerves részei. Páratlan szeretettel vonzódnak
Krsnához, akitõl – lényüket tekintve – nem is különböznek. A szirmok
mint falak emelkednek, s gyönyörû szépen ragyognak. E lótuszvirág
97
kihajló levelei pedig a Rádhiká vezette gópíknak nyújtanak

transzcendentális ligetszerû hajlékot (dháma).
cTauró& TaTPairTa" ìeTaÜIPaa:Ya&AÙuTaMa( ) 5.

cTauró& cTauMaRUTaeRXa( cTauDaaRMa cTauZk*/TaMa( ))
cTaui>aR" PauåzaQaŒê cTaui>aRheRTaui>avR*TaMa( )
XaUlE/dRXai>araNaÖMaUßaRDaae idiGvid¨viPa ))
Aíi>aiNaRiDai>aJaRuíMaíi>a" iSaiÖi>aSTaQaa )
MaNauæPaEê dXai>aidRKPaalE/" PairTaaev*TaMa( ))
XYaaMaEGaaŒrEê r¢E/ê Xau©E/ê PaazRdzR>aE" )
Xaaei>aTa& Xai¢/i>aSTaai>arÙuTaai>a" SaMaNTaTa" )) 5 ))
catur-asra° tat-parita¤ ªvetadv¦p§khya° adbhutam

catur-asra° catur-m¡rteª catur-dh§ma catu¢-k¥tam
caturbhi¤ puru¢§rthaiª ca caturbhir hetubhir v¥tam
ª¡lair daªabhir §naddham ¡rdhv§dho dig-vidik¢v api
a¢±abhir nidhibhir ju¢±am a¢±abhi¤ siddhibhis tath§
manu-r¡paiª ca daªabhir dik-p§lai¤ parito v¥tam
ªy§mair gauraiª ca raktaiª ca ªuklaiª ca p§r¢adar¢abhai¤
ªobhita° ªaktibhis t§bhir adbhut§bhi¤ samantata¤
catu¤-asram – négyszögletes hely; tat – azt (Gókula); parita¤ – körülvevõ;
svéta-dv¦pa – Svétadvípa (a Fehér sziget); §khyam – nevezetû; adbhutam –
misztikus; catu¤-asram – négyszögletû; catu¤-m¡rte¤ – a négy elsõdleges
kiterjedésé (Vászudéva, Szankarsana, Pradjumna és Aniruddha); catu¤-dh§ma
– négy hajlékból álló; catu¤-k¥tam – négy részre osztott; caturbhi¤ – négy
által; puru¢a-arthai¤ – emberi szükséglet által; ca – és; caturbhi¤ – négy által;
hetubhi¤ – ok által, vagy eredmény elõidézõje által; v¥tam – körülvett; ª¡lai¤
– szigonyokkal; daªabhi¤ – tízzel; §naddham – rögzített; ¡rdhva-adha¤ –
felfelé és lefelé (zenit és nadír felé); dik – égtájak (észak, kelet, dél, nyugat
felé); vidik¢u – köztes égtájak (északkelet, délkelet, délnyugat és
északnyugat); api – szintén; a¢±abhi¤ – nyolccal; nidhibhi¤ – ékkõvel; ju¢±am
– ellátott; a¢±abhi¤ – nyolccal; siddhibhi¤ – misztikus képességgel (animá,
98
laghimá, prápti, prákámja, mahimá, ísitva, vasitva és kámávaszájitá); tath§ –

szintén; manu-r¡pai¤ – mantrák formájában; ca – és; daªabhi¤ – tízzel; dik-
p§lai¤ – az égtájak õrizõi által; parita¤ – köröskörül; v¥tam – övezett,
körülvett; ªy§mai¤ – kék; gaurai¤ – sárga; ca – és; raktai¤ – piros; ca – és;
ªuklai¤ – fehér; ca – szintén; p§r¢ada-¥¢abhai¤ – legfõbb társai által;
ªobhitam – ragyogás; ªaktibhi¤ – energiákkal; t§bhi¤ – azokkal; adbhut§bhi¤
– rendkívüliekkel; samantata¤ – minden oldalon
Gókula határát egy titokzatos négyszögletû térség, Svétadvípa

övezi. Svétadvípa négy részre tagozódik, ahol Vászudéva, Szankar-
sana, Pradjumna és Aniruddha lakhelyei találhatók. E négy önálló
hajlékot a négy emberi életcél – a vallásosság, gazdagság, szenvedély
és felszabadulás –, valamint az ezeknek alapot adó véda-mantrák –
Rg, Száma, Jadzsur és Atharva – övezik. Tíz szigony szegezõdik a tíz
tájék – a nyolc égtáj, valamint a zenit és a nadir – felé. A nyolc égtájat
a Mahápadma, Padma, Sankha, Makara, Kaccshapa, Mukunda, Kunda
és Níla nyolc ékszere, a nyolc misztikus képesség szimbóluma díszíti.
Mantrák képében tíz õrizõje (dik–pála) van az égtájaknak. Minden
felõl ott tündöklenek az Úr kékes, sárgás, vöröses és fehér
színárnyalatú társai, valamint a Vimalá vezette csodás hatású
energiák.
6. Wv& JYaaeiTaMaRYaae dev" SadaNaNd" ParaTPar" )

AaTMaaraMaSYa TaSYaaiSTa Pa]k*/TYaa Na SaMaaGaMa" )) 6 ))
eva° jyotir-mayo deva¤ sad-§nanda¤ par§t para¤

§tm§r§masya tasy§sti prak¥ty§ na sam§gama¤
evam – így; jyoti¤-maya¤ – transzcendentális; deva¤ – az Úr; sat-§nanda¤ –
örök eksztázis a saját lénye; par§t para¤ – a legfõbb minden fontos között;
§tma-§r§masya – a lelki birodalom élvezetével elfoglalt; tasya – az Õ; asti –
van; prak¥ty§ – a világi energiával; na – nem; sam-§gama¤ – társuló
Gókula Ura az Istenség transzcendentális személyisége, az örök

eksztatikus alkatú Lény. Legfõbb Õ mind a kiválóságok között, s
99
önfeledten élvezi a lelki birodalom gyönyöreit. Világi energiájával

nincs kapcsolata.
MaaYaYaarMaMaa<aSYa Na ivYaaeGaSTaYaa Sah ) 7.

AaTMaNaa rMaYaa reMae TYa¢/k/al/& iSaSa*äYaa )) 7 ))
m§yay§ramam§£asya na viyogas tay§ saha

§tman§ ramay§ reme tyakta-k§la° sis¥k¢ay§
m§yay§ – az illuzórikus energiával; aramam§£asya – Övé, a Sohasem
társulóé; na – nem; viyoga¤ – teljes elkülönülés; tay§ – tõle; saha – el;
§tman§ – az Õ saját; ramay§ – lelki energiájával, Rádháráníval; reme –
érintkezik; tyakta-k§lam – rápillantva azáltal, hogy idõ-energiáját
elõrebocsájtotta; sis¥k¢ay§ – a teremtés vágyával
Krsna sohasem érintkezik illúziókeltõ energiájával (májá), bár az

nincs teljesen elszakítva tõle. Mikor pedig föltámad az Úrban az
anyagi világ megteremtésének óhaja, saját lelki (csit) energiájával,
Ramával egyesül, így számára csak áttételes az a szeretõ kedvtelés,
melynek során idõ-aspektusát kivetítve az illúziókeltõ energiára
pillant.
iNaYaiTa" Saa rMaa devq TaiTPa]Yaa TaÜXa& Tada ) 8.

Taiç®& >aGavaNa( XaM>auJYaaeRTaqæPa" SaNaaTaNa" )
Yaa YaaeiNa" SaaPara Xai¢/" k/aMaae bqJa& MahÖre" )) 8 ))
niyati¤ s§ ram§ dev¦ tat-priy§ tad-vaªa° tad§

tal-li¯ga° bhagav§n ªambhur jyot¦-r¡pa¤ san§tana¤
y§ yoni¤ s§par§ ªakti¤ k§mo b¦ja° mahad dhare¤
niyati¤ – a szabályozó; s§ – Õ; ram§ – lelki energia; dev¦ – az istennõ; tat – az
Õ; priy§ – kedvese; tat – az Õ; vaªam – ellenõrzése alatt; tad§ – akkor (a
teremtéskor); tat – az Õ; li¯gam – férfi szimbólum, manifesztálódott jelkép;
bhagav§n – gazdagságban bõvelkedõ; ªambhu¤ –Sambhu; jyoti¤-r¡pa¤ –
fénykör; san§tana¤ – örök; y§ – ami; yoni¤ – világi nõi termékenységi
szimbólum; s§ – az; apar§ – nem abszolút; ªakti¤ – energia; k§ma¤ – vágy;
100
b¦jam – mag; mahat – a torz tudat, hibás észlelõképesség; hare¤ – a

Legfelsõbb Úré
Ramádéví, a lelki (csit) energia, a Legfelsõbb Úr szeretett párja a

Sors, minden lénynek felülvigyázója. Krsna isteni teljessége alkotja
meg az anyagi világot. A teremtéskor jelenik meg az az isteni fénykör,
amely az Õ szubjektív részének (szvámsa) természetét mutatja. Ez a
fénykör az isteni Sambhu, a férfi szimbólum, a Legfelsõbb Úr
manifesztálódott jelképe. E fénykör az örök világosság halovány
árnyéka csupán. Ez a makulátlan jelkép az Istenségnek ama szubjektív
része, mely a Sorsnak (nijati) alávetett anyagvilág nemzõjeként
mûködik. Az anyagi teremtés fogamzó képessége a Sorsból válik ki.
Õ Májá, a korlátozott, nem abszolút energia, az evilági nõi
termékenység szimbóluma. E kettõ párosodásából fakad a torz tudat, a
Legfelsõbb Úr teremtõi vágy-magjának (káma-bídzsa) torz tükörképe.
9. il/®YaaeNYaaiTMak/a JaaTaa wMaa MaaheìrqPa]Jaa" )) 9 ))
li¯ga-yony-§tmik§ j§t§ im§ m§heªvar¦-praj§¤

li¯ga – világi férfi nemzõszervek; yoni – és a világi nõi nemzõszervek;
§tmik§¤ – megtestesítõjeként; j§t§¤ – születtek; im§¤ – ezek; m§heªvar¦ – az
anyagvilág nagy ura hitvesének a; praj§¤ – leszármazottai
Az anyagvilág nagyurának hitvesétõl (Mahésvarí, Májá) származó

utódok mind az evilági férfi és nõi nemzõszervek egyesülésébõl
születnek.
10. Xai¢/MaaNa( Pauåz" Saae_Ya& il/®æPaq Maheìr" )

TaiSMaàaivr>aUiç®e MahaivZ<auJaRGaTPaiTa" )) 10 ))
ªaktim§n puru¢a¤ so ’ya° li¯ga-r¡p¦ maheªvara¤

tasminn §virabh¡l li¯ge mah§-vi¢£ur jagat-pati¤
ªaktim§n – társnõjével egyesült; puru¢a¤ – személy; sa¤ – õ (férfi); ayam –
ez; li¯ga-r¡p¦ – férfi nemzõszerv alakjában; mah§-¦ªvara¤ – Sambhu, az
101
anyagvilág ura; tasmin – abban; §virabh¡t – megnyilvánult; li¯ge – a

manifesztálódott jelképben; mah§-vi¢£u¤ – Mahá-Visnu; jagat-pati¤ – a világ
ura
Mahésvara Sambhu, az anyagvilág kiváltó oka egy férfi

nemzõszerv formájában egyesül párjával, a korlátozott energiával
(Májával), aki az együttható ok. Mahá-Visnu, a világ ura csak egyet
pillant, s ezáltal szubjektív részecskéjét nyilvánítja meg Sambhuban.
SahóXaqzaR Pauåz" Sahóaä" SahóPaaTa( ) 11.

SahóbahuivRìaTMaa Sahóa&Xa" SahóSaU" )) 11 ))
sahasra-ª¦r¢§ puru¢a¤ sahasr§k¢a¤ sahasra-p§t

sahasra-b§hur viªv§tm§ sahasr§°ªa¤ sahasra-s¡¤
sahasra-ª¦r¢§ – ezerfejû; puru¢a¤ – Mahá-Visnu, az elsõ purusa avatár;
sahasra-ak¢a¤ – az ezerszemû; sahasra-p§t – ezerlábú; sahasra-b§hu¤ –
ezerkarú; viªva-§tm§ – az univerzum felsõlelke; sahasra-a°ªa¤ – ezernyi
avatár forrása; sahasra-s¡¤ – ezernyi individuális lélek teremtõje
Az anyagvilág urának, Mahá-Visnunak ezernyi-ezer a feje, szeme,

keze s lába. Ezernyi-ezer avatár forrása Õ ezernyi-ezer szubjektív
részhasonmásában. Õ az univerzum lelke s ezernyi-ezer individuális
léleknek is teremtõje.
NaaraYa<a" Sa >aGavaNaaPaSTaSMaaTSaNaaTaNaaTa( ) 12.

AaivraSaqTk/ar<aa<aaeR iNaiDa" SaªzR<aaTMak/" )
YaaeGaiNad\a& GaTaSTaiSMaNa( Sahóa&Xa" SvYa& MahaNa( )) 12 ))
n§r§ya£a¤ sa bhagav§n §pas tasm§t san§tan§t

§vir§s¦t k§ra£§r£o nidhi¤ sa¯kar¢a£§tmaka¤
yoga-nidr§° gatas tasmin sahasr§°ªa¤ svaya° mah§n
n§r§ya£a¤ – Nárájan nevezetû; sa¤ – az; bhagav§n – Legfelsõbb Személyes
Isten, Mahá-Visnu; §pa¤ – víz; tasm§t – abból; san§tan§t – örök személy;
§vir§s¦t – keletkezett; k§ra£a-ar£a¤ – az Okozati-óceán; nidhi¤ – hatalmas
102
vízfelület; sa¯kar¢a£a-§tmaka¤ – Szankarsana szubjektív része; yoga-nidr§m

gata¤ – mély álomban; tasmin – abban (a vízben); sahasra-a°ªa¤ –
részecskék ezreivel; svayam – Õ maga; mah§n – a Legfelsõbb Személy
A Paravjómában lakozó Szankarsan önálló hasonmása Mahá-

Visnu, akit e világban Nárájannak neveznek. Ettõl az örök személytõl
származik az Okozati-óceán hatalmas lelki víztömege. Ezernyi
szubjektív részecskéjével együtt e Legfelsõbb Személy a
transzcendentális Okozati-óceán víztükrén pihen isteni álmában (jóga-
nidrá).
13. Tad\aeMaibl/Jaale/zu bqJa& SaªzR<aSYa c )

hEMaaNYa<@aiNa JaaTaaiNa Maha>aUTaav*TaaiNa Tau )) 13 ))
tad-roma-bila-j§le¢u b¦ja° sa¯kar¢a£asya ca

haim§ny a£¨§ni j§t§ni mah§-bh¡t§v¥t§ni tu
tat – az Õ (Mahá–Visnué); roma-bila-j§le¢u – bõrének pórusaiban; b¦jam –
magok; sa¯kar¢a£asya – Szankarsanáé; ca – és; haim§ni – arany; a£¨§ni –
tojások, vagy spermiumok; j§t§ni – születnek; mah§-bh¡ta – az öt durva
fizikai elem által; §v¥t§ni – beburkoltak; tu – bizonnyal
Szankarsan lelki magjai – Mahá-Visnu pórusaiból – megannyi

arany ondósejtként születnek, beburkolva az öt durva fizikai elem
által.
14. Pa]TYa<@MaevMaek/a&Xaadek/a&XaaiÜXaiTa SvYaMa( )

SahóMaUDaaR ivìaTMaa MahaivZ<au" SaNaaTaNa" )) 14 ))
praty-a£äm evam ek§°ª§d ek§°ª§d viªati svayam

sahasra-m¡rdh§ viªv§tm§ mah§-vi¢£u¤ san§tana¤
prati – mindegyik; a£äm – univerzum-tojás; evam – így; eka-a°ª§t eka-
a°ª§t – az Õ elkülönült részecskéi által; viªati – behatol; svayam –
személyesen; sahasra-m¡rdh§ – ezerfejû; viªva-§tm§ – az univerzum
Felsõlelke; mah§-vi¢£u¤ – Mahá-Visnu; san§tana¤ – örök
103
Ez a Mahá-Visnu elkülönült hasonmásai képében minden egyes

univerzumba behatol. Ezek az univerzumokba behatoló isteni
részecskéi ugyanolyan fenséges megjelenésûek, mint Õ maga, vagyis
õk az ezernyi-ezer fejû örök egyetemes lélek, Mahá-Visnu.
vaMaa®adSa*JaiÜZ<au& diä<aa®aTPa]JaaPaiTaMa( ) 15.

JYaaeiTailR/®MaYa& XaM>au& kU/cRdeXaadvaSa*JaTa( )) 15 ))
v§m§¯g§d as¥jad vi¢£u° dak¢i£§¯g§t praj§patim

jyotir-li¯ga-maya° ªambhu° k¡rca-deª§d av§s¥jat
v§ma-a¯g§t – bal tagjából; as¥jat – teremtette; vi¢£u° – Visnu; dak¢i£a-a¯g§t
– jobb tagjából; praj§patim – Hiranjagarbha Brahmát; jyoti¤-li¯ga – az isteni
megnyilvánult férfi fénykörbõl; mayam – összetevõdõ; ªambhum – Sambhu;
k¡rca-deª§t – két szemöldökének közébõl; av§s¥jat – teremtette
Ez a Mahá-Visnu teremtette Visnut a bal tagjából, Hiranjagarbha

Brahmát (Pradzsápatit), a lények õsnemzõjét a jobb tagjából,
szemöldökeinek közébõl pedig Sambhut, az isteni férfias fényudvar-
manifesztációt.
AhªaraTMak/& ivì& TaSMaadeTad( VYaJaaYaTa )) 16 ) ) 16.
aha¯k§r§tmaka° viªva° tasm§d etad vyaj§yata

aha¯k§ra – a világi egoizmus elve; §tmakam – ereklyeként õriz; viªvam – az
univerzum; tasm§t – belõle (Sambhuból); etat – ez; vyaj§yata – származik
A világi egoizmus elvét ereklyeként magában rejtõ univerzum

Sambhutól származik. Ez az õ szerepe az egyéni lelkekkel
kapcsolatban.
AQa TaEiñivDaEveRXaEl/IRl/aMauÜhTa" ik/l/ ) 17.

YaaeGaiNad\a >aGavTaq TaSYa é[qirv Sa®Taa )) 17 ))
104
atha tais tri-vidhair veªair l¦l§m udvahata¤ kila

yoga-nidr§ bhagavat¦ tasya ªr¦r iva sa¯gat§
atha – azután; tai¤ – azokkal; tri-vidhai¤ – háromrétû; veªai¤ – formákkal;
l¦l§m – kedvteléseket; udvahata¤ – folytató, továbbvivõ; kila – valóban;
yoga-nidr§ – Jóganidrá; bhagavat¦ – rajongó transzban és örök gyönyörben
bõvelkedõ; tasya – az Õ; ªr¦¤ – szerencseistennõ; iva – mint; sa¯gat§ – társul
Ezt követõen ugyanez a hatalmas Istenszemély magára ölti Visnu,

Pradzsápati és Sambhu alakját, behatol az anyagi univerzumba, s
fenntartja, teremti, illetve megsemmisíti azt. E kedvtelése az
anyagvilágban zajlik, s mivel az torzult környezet, Õ inkább Jóganidrá
istennõvel társul, aki a lelki (csit) energiájának része. Ez a lelki
energia a múlhatatlan gyönyör rajongó transzában bõvelkedik, ami
csakis az Õ isteni személyiségére jellemzõ.
18. iSaSa*aäYaa& TaTaae Naa>aeSTaSYa PaÚ& iviNaYaRYaaE )

Taàal/& heMaNail/Na& b]ø<aae l/aek/MaÙuTaMa( )) 18 ))
sis¥k¢§y§° tato n§bhes tasya padma° viniryayau

tan-n§la° hema-nalina° brahma£o lokam adbhutam
sis¥k¢§y§m – a teremtésvágy meglétekor; tata¤ – akkor; n§bhe¤ – köldökébõl;
tasya – az Övébõl; padmam – egy lótuszvirág; viniryayau – hajtott ki; tan-
n§lam – ennek szára; hema-nalinam – aranylótuszhoz hasonló; brahma£a¤ –
Brahmáé; lokam – hajléka; adbhutam – csodás
Mikor Visnu meg óhajtja teremteni ezt az univerzumot, köldökébõl

egy arany lótuszvirág sarjad. Ez az arany lótusz, szárával egyetemben
Brahmá hajléka, más néven Brahmalóka vagy Szatjalóka.
19. TatvaiNa PaUvRæ!aiNa k/ar<aaiNa ParSParMa( )

SaMavaYaaPa]YaaeGaaÀ ivi>aàaiNa Pa*Qak(/ Pa*Qak(/ ))
icC^¢Ya/a SaÂMaaNaae_Qa >aGavaNaaidPaUåz" )
YaaeJaYaNMaaYaYaa devae YaaeGaiNad\aMak/LPaYaTa( )) 19 ))
105
tattv§ni p¡rva-r¡¨h§ni k§ra£§ni parasparam

samav§y§prayog§c ca vibhinn§ni p¥thak p¥thak
cic-chakty§ sajjam§no ’tha bhagav§n §di-p¡ru¢a¤
yojayan m§yay§ devo yoga-nidr§m akalpayat
tattv§ni – elemek; p¡rva-r¡¨h§ni – korábban teremtettek; k§ra£§ni – okok;
parasparam – kölcsönösen; samav§ya – összesûrûsödés; aprayog§t – hiánya
miatt; ca – és; vibhinn§ni – különálló; p¥thak p¥thak – egyik a másiktól; cit-
ªakty§ – az Õ lelki energiájával; sajjam§na¤ – társulás; atha – akkor;
bhagav§n – az Istenség Legfelsõbb Személyisége; §di-p¡ru¢a¤ – a Legfõbb
Istenség; yojayan – egyesülésre késztet; m§yay§ – Májával; deva¤ – az Úr;
yoga-nidr§m – Jóganidrá; akalpayat – Õ társult
A rendezõ elv hiánya miatt eredendõ állapotukban az õselemek

egymástól függetlenül léteztek. Akkor az Istenség Személyisége, az
elsõdleges Úr saját lelki (csit) energiájával társulva mozgásba hozta
Máját, s a harmonizáló, összerendezõ elv segítségével egyesítette a
különálló elemeket, így teremtvén meg az anyagi világot. Jómaga
mindemellett Jóganidrá társaságát élvezte.
YaaeJaiYaTva Tau TaaNYaev Pa]ivveXa SvYa& GauhaMa( ) 20.

Gauha& Pa]ivíe TaiSMa&STau JaqvaTMaa Pa]iTabuDYaTae )) 20 ))
yojayitv§ tu t§ny eva praviveªa svaya° guh§m

guh§° pravi¢±e tasmi°s tu j¦v§tm§ pratibudhyate
yojayitv§ – a konglomerálás után; tu – azután; t§ni – õket; eva – kétségkívül;
praviveªa – Õ behatolt; svayam – saját maga; guh§m – rejtett mélyébe; guh§m
– rejtett mélyébe; pravi¢±e – miután behatolt; tasmin – abban; tu – azután;
j¦va-§tm§ – a dzsívák; pratibudhyate – föléledtek
Mind e különálló dolgokat összegyúrva megnyilvánította a

megszámlálhatatlan sokaságú világi univerzumokat (virad-vigraha),
Õ maga pedig behatolt ezek legrejtettebb zugába is. Ekkor éledtek föl
a világvége kataklizmáját átalvó individuális lelkek.
106
21. Sa iNaTYaae iNaTYaSaMbNDa" Pa]k*/iTaê ParEv Saa )) 21 ))
sa nityo nitya-sambandha¤ prak¥tiª ca paraiva s§

sa¤ – az (a lélek); nitya¤ – örök; nitya-sambandha¤ – örökkévaló kapcsolattal
rendelkezés; prak¥ti¤ – energia, hatalom; ca – és; par§ – lelki; eva –
bizonnyal; s§ – az
A lélek örökkévaló, s örökre a rokonság kezdet nélküli köteléke

fûzi a Legfelsõbb Úrhoz. A lélek transzcendentális spirituális energia.
22. Wv& SavaRTMaSaMbNDa& Naa>Yaa& PaÚ& hrer>aUTa( )

Ta}a b]øa>avd( >aUYaêTauveRdI cTauMaRu%" )) 22 ))
eva° sarv§tma-sambandha° n§bhy§° padma° harer abh¡t

tatra brahm§bhavad bh¡yaª catur-ved¦ catur-mukha¤
evam – így; sarva-§tma – minden lélekkel; sambandham – kapcsolatban áll;
n§bhy§m – köldökébõl; padmam – lótuszvirág; hare¤ – Visnuéból; abh¡t –
kihajtott; tatra – ott; brahm§ – Brahmá; abhavat – született; bh¡ya¤ – újra;
catu¤-ved¦ – a négy Védában járatos; catu¤-mukha¤ – négyarcú
A Visnu köldökébõl kihajtó lótuszvirághoz sokrétû lelki kapcsolat

fûz minden egyes lelket. Ez a lótusz a négy Védában járatos négyarcú
Brahmá eredete is.
23. SaÅaTaae >aGavC^¢Ya/a TaTk/al/& ik/l/ caeidTa" )

iSaSa*äaYaa& MaiTa& c§e/ PaUvRSa&Sk/arSa&Sk*/Ta" )
ddXaR ke/vl/& ßaNTa& NaaNYaiTk/MaiPa SavRTa" )) 23 ))
sañj§to bhagavac-chakty§ tat-k§la° kila codita¤

sis¥k¢§y§° mati° cakre p¡rva-sa°sk§ra-sa°sk¥ta¤
dadarªa kevala° dhv§nta° n§nyat kim api sarvata¤
sañj§ta¤ – megszületésekor; bhagavat-ªakty§ – az isteni energiánál fogva;
tat-k§lam – abban az idõben; kila – tényleg; codita¤ – vezetve; sis¥k¢§y§m – a
teremtés tettére; matim – elméje; cakre – megváltozott; p¡rva-sa°sk§ra-
107
sa°sk¥ta¤ – korábbi impresszióinak hatására; dadarªa – látott; kevalam –

csak; dhv§ntam – sötétséget; na – nem; anyat – mást; kim api – egyebet;
sarvata¤ – mindenfelé
Mikor a lótuszvirágban megszületett, az isteni energia vezetését

követve a teremtés tettén kezdett meditálni, korábbi impresszióit is
figyelembe véve, de bármerre tekintett is, nem látott egyebet, mint
sötétséget.
ovac PaurTaSTaSMaE TaSYa idVYaa SarSvTaq ) 24.

k/aMak*/Z<aaYa GaaeivNd he GaaePaqJaNa wTYaiPa )
vç>aaYa iPa]Yaa vöeMaRN}aMa( Tae daSYaiTa iPa]YaMa( )) 24 ))
uv§ca puratas tasmai tasya divy§ sarasvat¦

k§ma-k¥¢£§ya govinda he gop¦-jana ity api
vallabh§ya priy§ vahner mantram te d§syati priyam
uv§ca – szólt; purata¤ – színe elõtt; tasmai – neki; tasya – az Õ (a Legfelsõbb
Úré); divy§ – isteni; sarasvat¦ – a tudás istennõje; k§ma – káma-bídzsa (klím);
k¥¢£§ya – Krsnának; govinda (govind§ya) – Góvindának; he – óh; gop¦-jana
– a gópíké; iti – így; api – szintén; vallabh§ya – kedvesének; priy§ vahne¤ –
Agni hitvese, Szváhá (a szváhá szóval végzik az áldozatot); mantram –
mantra; te – neked; d§syati – megadja majd; priyam – szíved vágyát
Ekkor a tudás istennõje, Szaraszvatí, a Legfelsõbb Úr isteni párja

így szólt Brahmához: „Óh, Brahmá, ez a mantra (klím krsnája
góvindája gópí-dzsana-vallabhája szváhá) minden bizonnyal betölti
majd szíved vágyát.
TaPaSTv& TaPa WTaeNa Tav iSaiÖ>aRivZYaiTa )) 25 ) ) 25.
tapas tva° tapa etena tava siddhir bhavi¢yati

tapa¤ – lelki vezeklés, önfegyelem; tvam – te; tapa – gyakorolj; etena –
ezáltal; tava – a te; siddhi¤ – beteljesülésed; bhavi¢yati – lesz
108
Óh, Brahmá, e mantra segítségével gyakorold a lelki társulást, s

minden vágyad beteljesül!”
26. AQa TaePae Sa Sauicr& Pa]q<aNa( GaaeivNdMaVYaYaMa( )

ìeTaÜIPaPaiTa& k*/Z<a& Gaael/aek/SQa& ParaTParMa( ))
Pa]k*/TYaa Gau<aæiPa<Yaa æiPa<Yaa PaYaRuPaaiSaTaMa( )
Sahódl/SaMPaàe k/aei$ik/ÅLk/b*&ihTae ))
>aUiMaiêNTaaMai<aSTa}a k/i<aRk/are MahaSaNae )
SaMaaSaqNa& icdaNaNd& JYaaeTaqæPa& SaNaaTaNaMa( ))
XaBdb]øMaYa& ve<au& vadYaNTa& Mau%aMbuJae )
ivl/aiSaNaqGa<av*Ta& SvE" SvEr&XaEri>aíuTaMa( )) 26 ))
atha tepe sa sucira° pr¦£an govindam avyayam

ªvetadv¦pa-pati° k¥¢£a° goloka-stha° par§t param
prak¥ty§ gu£a-r¡pi£y§ r¡pi£y§ paryup§sitam
sahasra-dala-sampanne ko±i-kiñjalka-b¥°hite
bh¡miª cint§ma£is tatra kar£ik§re mah§sane
sam§s¦na° cid-§nanda° jyot¦-r¡pa° san§tanam
ªabda-brahma-maya° ve£u° v§dayanta° mukh§mbuje
vil§sin¦-ga£a-v¥ta° svai¤ svair a°ªair abhi¢±utam
atha – ezután; tepe – önfegyelmet gyakorolt, vezekelt; sa¤ – õ (Brahmá);
suciram – sokáig; pr¦£an – megörvendeztetve; govindam – Góvindát;
avyayam – múlhatatlan; ªvétadv¦pa-patim – Svétadvípa Urát; k¥¢£am –
Krsnát; goloka-stham – aki Gólókán tartózkodik; par§t param –
legeslegnagyobb; prak¥ty§ – a külsõ energia által; gu£a-r¡pi£y§ – a világi
tulajdonságokat megtestesítõ által; r¡pi£y§ – formával rendelkezõ;
paryup§sitam – kívülrõl imádott; sahasra-dala-sampanne – ezerszirmú
lótuszvirágon; ko±i-kiñjalka – milliónyi rosttal; b¥°hite – gyarapítva; bh¡mi¤
– földet; cint§ma£i¤ – mágikus csodakõ, bölcsek köve; tatra – ott; kar£ik§re
– kehelyben; mah§-§sane – nagy trónuson; sam§s¦nam – helyet foglalt; cit-
§nandam – transzcendentális gyönyör formája; jyoti¤-r¡pam – ragyogó alak;
san§tanam – örökkévaló; ªabda-brahma – isteni hang; mayam – összetételû;
109
ve£um – fuvola; v§dayantam – játszik; mukha-ambuje – lótuszvirág ajkainál;

vil§sin¦-ga£a – a gópíkkal; v¥tam – körülvéve; svai¤ svai¤ – az Õ sajátjai
által; a°ªai¤ – szubjektív egyéniséggel rendelkezõ részei által; abhi¢±utam –
imádott
Brahmá fölöttébb szerette volna megörvendeztetni Góvindát, ezért

hosszú idõn át önfegyelmezõ gyakorlatoknak vetette alá magát a
Gólókabéli Krsna, Svétadvípa Ura örömére. A következõképpen
meditált: „Létezik ott, Gólóka transzcendentális földjén egy
ezerszirmú isteni lótuszvirág, mit milliónyi rost gazdagít. E lótusz
kelyhében egy hatalmas, felséges trónus áll, amin ott ül Krsna, a
ragyogó transzcendentális gyönyör múlhatatlan megtestesítõje.
Lótuszvirág ajkaival isteni fuvoláján játszik, amelyrõl mennyei
hangok szállnak fel. Szerelmes pásztorlánykái imádják Õt társnõikkel,
hasonmásaikkal együtt, kívül pedig ott van az összes evilági
tulajdonságot (a gunákat) megtestesítõ külsõ energiája is.
AQa ve<auiNaNaadSYa }aYaqMaUiTaRMaYaq GaiTa" ) 27.

Sfu/rNTaq Pa]ivveXaaXau Mau%aBJaaiNa SvYaM>auv" ))
GaaYa}aq& GaaYaTaSTaSMaadiDaGaTYa SaraeJaJa" )
Sa&Sk*/TaêaidGauå<aa iÜJaTaaMaGaMataTa" )) 27 ))
atha ve£u-nin§dasya tray¦-m¡rti-may¦ gati¤

sphurant¦ praviveª§ªu mukh§bj§ni svayambhuva¤
g§yatr¦° g§yatas tasm§d adhigatya sarojaja¤
sa°sk¥taª c§di-guru£§ dvijat§m agamat tata¤
atha – azután; ve£u-nin§dasya – a fuvola hangja; tray¦-m¡rti-may¦ – a három
Véda anyja; gati¤ – eszköz (a Gájatrí mantra); sphurant¦ – megnyilváníttatva;
praviveªa – bejutott; §ªu – gyorsan; mukha-abj§ni – lótuszvirág orcák;
svayambhuva¤ – Brahmáé; g§yatr¦m – a Gájatrí; g§yata¤ – hangzás; tasm§t –
Õtõle (Krsnától); adhigatya – befogadván; saroja-ja¤ – a lótuszon született
(Brahmá); sa°sk¥ta¤ – beavatott; ca – és; §di-guru£§ – õstanító által;
dvijat§m – kétszer született pozícióját; agamat – elérte; tata¤ – azután
110
Ezután megnyilváníttatott a Védák anyja, a Gájatrí, amit Krsna

fuvolájának isteni hangja közvetített. E fuvolaszó a magától született
Brahmá fülébe csendült, így a Gájatrí hamarost eljutott Brahmá
lótuszvirág ajkaira. Krsna fuvolájának hangját hallván a
lótuszvirágban született Brahmá így kapta meg a Gájatrít, s ezzel
kétszer születetté vált, hiszen beavatást nyert a legfõbb tanítótól,
magától Istentõl.
28. }aYYaa Pa]buÖae_Qa iviDaivRjaTaTatvSaaGar" )

Tauíav vedSaare<a STaae}ae<aaNaeNa ke/XavMa( )) 28 ))
trayy§ prabuddho ’tha vidhir vijñ§ta-tattva-s§gara¤

tu¢±§va veda-s§re£a stotre£§nena keªavam
trayy§ – a három Véda megtestesülése által; prabuddha¤ – felvilágosult; atha
– azután; vidhi¤ – Brahmá; vijñ§ta – ismert; tattva-s§gara¤ – az igazság
tengere; tu¢±§va – imádta; veda-s§re£a – a Védák lényege; stotre£a –
himnusszal; anena – ezzel; keªavam – Srí Krsna
A három Védát megtestesítõ Gájatríra emlékezvén Brahmá

megvilágosodott, és tengernyi tudás birtokába került. Majd az alábbi
himnusszal imádta Srí Krsnát, az összes Véda leglényegét:
29. icNTaaMai<aPa]k/rSaÚSau k/LPav*ä

l/aav*Taezu Saur>aqri>aPaal/YaNTaMa( )
l/¨MaqSahóXaTaSaM>a]MaSaeVYaMaaNa&
GaaeivNdMaaidPauåz& TaMah& >aJaaiMa )) 29 ))
cint§ma£i-prakara-sadmasu kalpa-v¥k¢a-
lak¢§v¥te¢u surabh¦r abhip§layantam
lak¢m¦-sahasra-ªata-sambhrama-sevyam§na°
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
cint§ma£i – lelki csodakõ; prakara – valamibõl készült csoportok; sadmasu –
hajlékon; kalpa-v¥k¢a – kívánságteljesítõ fák; lak¢a – milliói által; §v¥te¢u –
111
körülvéve; surabh¦¤ – szurabhi tehenek; abhip§layantam – terelget; lak¢m¦ –

szerencseistennõk által; sahasra – ezrei által; ªata – százszámra; sambhrama
– mély hódolattal; sevyam§nam – szolgálva; govindam – Góvindát; §di-
puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, az elsõ õsatyát, aki szurabhi

teheneket legeltet, s akit milliónyi kívánságfától övezett, lelki
csodakövekbõl épült hajlékain laksmík és gópík százezrei szolgálnak
szüntelen, mélységes tisztelettel és ragaszkodással.
ve<au& Kv<aNTaMarivNddl/aYaTaaä& 30.

bhaRvTa&SaMaiSaTaaMbudSauNdra®Ma( )
k/NdPaRk/aei$k/MaNaqYaivXaezXaae>a&
ve£u° kva£antam aravinda-dal§yat§k¢a°

barh§vata°sam asit§mbuda-sundar§¯gam
kandarpa-ko±i-kaman¦ya-viªe¢a-ªobha°
ve£um – fuvolát; kva£antam – játszik, megszólaltat; aravinda-dala – (mint) a
lótusz szirmai; §yata – nyíló; ak¢am – akinek szeme; barha – pávatoll;
avata°sam – akinek fejéke; asita-ambuda – kék fellegek (árnyalatát
hordozva); sundara – gyönyörû; a¯gam – akinek alakja; kandarpa – Ámorok;
ko±i – millióit; kaman¦ya – elbûvöli; viªe¢a – páratlan, egyedülálló; ªobham –
bájossága, vonzereje; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti
személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, a szépségesen fuvolázót,

kinek nyitott szeme akár a lótuszvirág szirma, kinek fejét pávatoll
ékesíti, s szépségesen szép alakja a kékes fellegek árnyalatát tükrözi, s
akinek egyedülálló bájossága kupidók millióit ejti rabul.
Aal/ael/cNd\k/l/SaÜNaMaaLYav&Xaq 31.
rÒa®d& Pa]<aYake/il/k/l/aivl/aSaMa( )
112
XYaaMa& i}a>a®l/il/Ta& iNaYaTaPa]k/aXa&

§lola-candraka-lasad-vanam§lya-va°ª¦-
ratn§¯gada° pra£aya-keli-kal§-vil§sam
ªy§ma° tri-bha¯ga-lalita° niyata-prak§ªa°
§lola – leng; candraka – hold-medál; lasat – ékesített; vana-m§lya –
virágfüzér; va°ª¦ – fuvola; ratna-a¯gadam – ékkövekkel kirakott; pra£aya –
szerelem; keli-kal§ – kedvteléseiben; vil§sam – mulat mindig; ªy§mam –
Sjámaszundart; tri-bha¯ga – három hajlatú; lalitam – kecses, könnyed; niyata
– örökké; prak§ªam – megnyilvánult; govindam – Góvindát; §di-puru¢am –
az eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, kinek nyakában a hold-

medállal ékes virágfüzér leng, kinek két kezét fuvolája s drágaköves
ékszerek díszítik, aki mindig szerelmes kedvteléseinek hódol, s akinek
három ívben kecsesen hajló Sjámaszundar formája örökkön örökké
létezik.
32. A®aiNa YaSYa Sak/le/iNd\Yav*itaMaiNTa

PaXYaiNTa PaaiNTa k/l/YaiNTa icr& JaGaiNTa )
AaNaNdicNMaYaSaduÂvl/ivGa]hSYa
a¯g§ni yasya sakalendriya-v¥tti-manti

paªyanti p§nti kalayanti cira° jaganti
§nanda-cinmaya-sad-ujjvala-vigrahasya
a¯g§ni – tagjai; yasya – akié; sakala-indriya – az összes szervnek; v¥tti-manti
– funkcióját birtokolja; paªyanti – lát; p§nti – fenntart; kalayanti –
megnyilvánít; ciram – örökkévalóan; jaganti – az univerzumokat; §nanda –
gyönyör; cit – igazság; maya – teli; sat – valódi létezés; ujjvala – ragyogóan
113
tündöklõ; vigrahasya - akinek alakja; govindam – Góvindát; §di-puru¢am –

Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek alakja

transzcendentális gyönyörrel, igazsággal és valódi létezéssel teljes, s
ezért kápráztatóan tündöklik. E transzcendens alak minden tagja
egymaga is képes ellátni az összes többi testtag bármely feladatát, s Õ
az, aki a lelki s anyagi univerzumok számtalan sokaságát örökké látja,
fönntartja s megnyilvánítja.
AÜETaMaCYauTaMaNaaidMaNaNTaæPaMa( 33.
AaÛ& Paura<aPauåz& NavYaaEvNa& c )
vedezu dulR/>aMadulR/>aMaaTMa>a¢/aE
advaitam acyutam an§dim ananta-r¡pam

§dya° pur§£a-puru¢a° nava-yauvana° ca
vede¢u durlabham adurlabham §tma-bhaktau
advaitam – egyedülállót; acyutam – múlhatatlant; an§dim – kezdet nélkülit;
ananta-r¡pam – a végtelen nagy alakút, illetve a számtalan formával
rendelkezõt; §dyam – a kezdetet; pur§£a-puru¢am – a legõsibb személyt;
nava-yauvanam – az ifjúkora teljében lévõt; ca – is; vede¢u – a Védákon
keresztül; durlabham – elérhetetlent; adurlabham – könnyen elérhetõt; §tma-
bhaktau – a lélek tiszta odaadásán keresztül; govindam – Góvindát; §di-
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki a Védákon keresztül

elérhetetlen marad, viszont a lélek makulátlanul tiszta odaadása által
könnyen megismerhetõ; kinek alakja páratlan, múlhatatlan, kezdet
nélküli s korlátlan, aki maga a kezdet s az örök Purusa, s aki mégis a
múlhatatlan ifjúság öröküde szépségében tündöklik.
PaNQaaSTau k/aei$XaTavTSarSaMPa]GaMYaae 34.
114
vaYaaerQaaiPa MaNaSaae MauiNaPau®vaNaaMa( )

Saae_PYaiSTa YaTPa]PadSaqMNYaivicNTYaTatve
panth§s tu ko±i-ªata-vatsara-sampragamyo
v§yor ath§pi manaso muni-pu¯gav§n§m
so ‘py asti yat-prapada-s¦mny avicintya-tattve
panth§¤ – az út; tu – de; ko±i-ªata – ezermillió; vatsara – esztendõ;
sampragamya¤ – elhúzódik, kiterjed; v§yo¤ – szél; atha api – vagy; manasa¤
– elme; muni-pu¯gav§n§m – a legkiválóbb gjáník; sa¤ – az (az út); api –
csak; asti – van; yat – akinek a; prapada – lábujja; s¦mni – hegye; avicintya-
tattve – az anyagi felfogáson túl; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az
eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat. Lótuszvirág lábaujjának csak

a hegyéig jutnak az abszolútumra vágyó jógík – akik légzésük
szabályozásával a pránájámára adják magukat –, vagy a gjáník, akik
ezermilliónyi esztendõn át próbálnak Brahman nyomára akadni
azáltal, hogy elutasítanak minden evilági dolgot.
35. Wk/ae_PYaSaaE rciYaTau& JaGad<@k/aei$&

YaCî¢/riSTa JaGad<@cYaa YadNTa" )
A<@aNTarSQaParMaa<aucYaaNTarSQa&
eko ‘py asau racayitu° jagad-a£ä-ko±i°

yac-chaktir asti jagad-a£ä-cay§ yad-anta¤
a£¨§ntara-stha-param§£u-cay§ntara-stha°
eka¤ – egy; api – habár; asau – Õ; racayitum – teremt; jagat-a£ä –
univerzumok; ko±im – millióit; yat – akinek a; ªakti¤ – energiája; asti – van;
jagat-a£ä-cay§¤ – az összes univerzum; yat-anta¤ – akiben; a£ä-antara-
stha – amik az egész univerzumban szét vannak szórva; parama-a£u-caya –
115
az atomok; antara-stham – belül elhelyezkedõ; govindam – Góvindát; §di-

Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki egy és oszthatatlan; egy

személyben az isteni energia s annak birtokosa. Világok millióinak
megteremtése közben energiája megmarad Tõle elválaszthatatlannak.
Az univerzumok Õbenne léteznek, ugyanakkor a maga teljességében
jelen van a világegyetemben szétszórt atomok mindegyikében is.
YaÙav>aaivTaiDaYaae MaNauJaaSTaQaEv 36.

SaMPa]aPYa æPaMaihMaaSaNaYaaNa>aUza" )
SaU¢E/YaRMaev iNaGaMaPa]iQaTaE" STauviNTa
yad-bh§va-bh§vita-dhiyo manuj§s tathaiva

sampr§pya r¡pa-mahim§sana-y§na-bh¡¢§¤
s¡ktair yam eva nigama prathitai¤ stuvanti
yat – akiért; bh§va – odaadással; bh§vita – átitatott; dhiya¤ – kiknek szíve;
manuj§¤ – férfiak; tath§ eva – hasonlóképp; sampr§pya – elnyerve; r¡pa –
szépség; mahima – nagyság; §sana – trónusok; y§na – jármûvek; bh¡¢§¤ – és
ékszerek; s¡ktai¤ – védikus himnuszokkal; yam – akit; eva – bizonnyal;
nigama – a Védák által; prathitai¤ – elmondott; stuvanti – dicshimnuszt
ajánlanak; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam –
Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akit az odaadástól

átszellemült férfiak a Védák himnuszaival magasztalnak, elnyervén
szépségük, hatalmuk, trónusaik és jármûveik pompáját.
AaNaNdicNMaYarSaPa]iTa>aaivTaai>aSa( 37.
Taai>aYaR Wv iNaJaæPaTaYaa k/l/ai>a" )
Gaael/aek/ Wv iNavSaTYai%l/aTMa>aUTaae
116
§nanda-cinmaya-rasa-pratibh§vit§bhis
t§bhir ya eva nija-r¡patay§ kal§bhi¤
goloka eva nivasaty akhil§tma-bh¡to
§nanda – gyönyör; cit – és tudás; maya – összetételû; rasa – ízek; prati –
minden második; bh§vit§bhi¤ – a lefoglaltak; t§bhi¤ – õvelük; ya¤ – akik; eva
– bizonnyal; nija-r¡patay§ – az Õ saját alakjával; kal§bhi¤ – akik
gyönyörenergiájának részelemei; goloke – Gólóka Vrndávanban; eva –
bizonnyal; nivasati – lakozik; akhila-§tma – mint mindennek a lelke; bh¡ta¤
– aki létezik; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam –
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki Rádhikával lakozik

hajlékán, Gólókán. Rádhiká Góvinda rajongó szeretetének
megtestesülése, aki fölöttébb járatos a hatvannégyféle mûvészetben, s
mindig meghitt barátnõi, a szakhík társaságát élvezi. A szakhík
Rádhiká kiterjedései, s Góvinda örök, gyönyörteli lelki raszája élteti s
itatja át õket.
38. Pa]eMaaÅNaCûirTa>ai¢/ivl/aecNaeNa
SaNTa" SadEv ôdYaezu ivl/aek/YaiNTa )
Ya& XYaaMaSauNdrMaicNTYaGau<aSvæPa&
prem§ñjana-cchurita-bhakti-vilocanena
santa¤ sadaiva h¥daye¢u vilokayanti
ya° ªy§masundaram acintya-gu£a-svar¡pa°
prema – szeretet; añjana – írjával; churita – megkent; bhakti – odaadó;
vilocanena – szemmel; santa¤ – a tiszta bhakták; sad§ – mindig; eva –
ténylegesen; h¥daye¢u – szívükben; vilokayanti – látják; yam – akit; ªy§ma –
sötétkék; sundaram – gyönyörût; acintya – felfoghatatlan; gu£a –
tulajdonságokkal; svar¡pam – rendelkezõ természetût; govindam – Góvindát;
§di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
117
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akit a szeretet írjával megkent

szemû tiszta bhakták felfoghatatlan, számtalan tulajdonságban
bõvelkedõ gyönyörû kékesfekete Sjámaszundar formájában mindig a
szívükben látnak.
raMaaidMaUiTaRzu k/l/aiNaYaMaeNa iTaïNa( 39.

NaaNaavTaarMa( Ak/raed( >auvNaezu ik/NTau )
k*/Z<a" SvYa& SaMa>avTa( ParMa" PauMaaNa( Yaae
r§m§di-m¡rti¢u kal§-niyamena ti¢±han

n§n§vat§ram akarod bhuvane¢u kintu
k¥¢£a¤ svaya° samabhavat parama¤ pum§n yo
r§ma-§di – Ráma inkarnációja, s a többi inkarnáció; m¡rti¢u – különféle
formákban; kal§-niyamena – a teljesrészek parancsára; ti¢±han – létezõ; n§n§
– különféle; avat§ram – avatárok; akarot – végzett; bhuvane¢u – a
világokban; kintu – de; k¥¢£a¤ – Krsna; svayam – személyesen; samabhavat –
megjelent; parama¤ – a legfelsõbb; pum§n – személy; ya¤ – aki; govindam –
Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi –
imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki személyesen mint Krsna,

illetve különféle avatárok – például Ráma (Nrszinha, Vámana etc.) –
képében száll alá a világba. Avatárjai az Õ önálló létû hasonmásai.
YaSYa Pa]>aa Pa]>avTaae JaGad<@k/aei$ 40.

k/aei$ZvXaezvSauDaaid iv>aUiTai>aàMa( )
Tad( b]ø iNaZk/l/MaNaNTaMaXaez>aUTa&
yasya prabh§ prabhavato jagad-a£ä-ko±i-

ko±i¢v aªe¢a-vasudh§di vibh¡ti-bhinnam
tad brahma ni¢kalam anantam aªe¢a-bh¡ta°
118

yasya – akinek; prabh§ – sugárzása; prabhavata¤ – aki hatalmát tekintve
fölülmúlja; jagat-a£ä – univerzumok; ko±i-ko±i¢u – millióit; aªe¢a –
határtalan; vasudh§-§di – bolygókkal s egyéb megnyilvánulásokkal; vibh¡ti –
bõséggel; bhinnam – sokrétûvé válik; tat – azt; brahma – Brahman; ni¢kalam
– részek nélkülit; anantam – határtalant; aªe¢a-bh¡tam – teljeset; govindam –
Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi –
imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek tündöklése az

Upanisadokban megénekelt Brahman forrása, ami az anyagi
univerzum mérhetetlen fenségétõl élesen elkülönülve mint az
oszthatatlan, végtelen és korlátlan tudás jelenik meg.
41. MaaYaa ih YaSYa JaGad<@XaTaaiNa SaUTae

}aEGau<YaTaiÜzYavedivTaaYaMaaNaa )
Satvavl/iMbParSatv& ivXauÖSatv&
m§y§ hi yasya jagad-a£ä-ªat§ni s¡te

traigu£ya-tad-vi¢aya-veda-vit§yam§n§
sattv§valambi-para-sattva° viªuddha-sattva°
m§y§ – külsõ energia; hi – bizonnyal; yasya – akinek; jagat-a£ä –
univerzumok; ªat§ni – százait; s¡te – létrehozza; trai-gu£ya – a három világi
tulajdonságot megtestesítõ; tat – azé; vi¢aya – témája; veda – a védikus
bölcselet; vit§yam§n§ – áraszt, terjeszt; sattva-alambi – minden lét alapja;
para-sattvam – a végsõ létezõ lény; viªuddha-sattvam – az abszolút
szubsztancia-elv; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt;
tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki a végsõ lényeg, lévén Õ a

legfõbb lény, minden lét alapja. Külsõdleges energiája testesíti meg a
119
három világi tulajdonságot (szattva, radzsasz és tamasz), s ez a külsõ

energia szórja az anyagi világra vonatkozó védikus tudományt.
AaNaNdicNMaYarSaaTMaTaYaa MaNa"Sau 42.

Ya" Pa]ai<aNaa& Pa]iTaf/l/Na( SMarTaaMauPaeTYa )
l/Il/aiYaTaeNa >auvNaaiNa JaYaTYaJaó&
§nanda-cinmaya-ras§tmatay§ mana¤su
ya¤ pr§£in§° pratiphalan smarat§m upetya
l¦l§yitena bhuvan§ni jayaty ajasra°
§nanda – gyönyörteli; cit-maya – tudatos; rasa – raszáé; §tmatay§ – mivel Õ
a lény; mana¤su – elméikben; ya¤ – Õ, aki; pr§£in§m – az élõlények;
pratiphalan – visszatükrözve; smarat§m upetya – visszaemlékezõ; l¦l§yitena
– kedvtelések által; bhuvan§ni – az anyagi világot; jayati – gyõzedelmesen
uralja; ajasram – örökké; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, kinek fensége saját

kedvtelésein keresztül gyõzedelmesen uralja az anyagvilágot, s aki az
emlékezõ lelkek gondolataiban mint az örökké gyönyörteljes, tudatos
rasza transzcendentális lénye tükrözõdik.
Gaael/aek/NaaiMan iNaJaDaaiMan Tale/ c TaSYa 43.

devqMaheXahirDaaMaSau Taezu Taezu )
Tae Tae Pa]>aaviNacYaa ivihTaaê YaeNa
goloka-n§mni nija-dh§mni tale ca tasya

dev¦-maheªa-hari-dh§masu te¢u te¢u
te te prabh§va-nicay§ vihit§ª ca yena
120
goloka-n§mni – a Gólóka Vrndávanként ismeretes bolygó; nija-dh§mni – az

Istenség Legfelsõbb Személyiségének saját hajléka; tale – alsóbb részében; ca
– is; tasya – annak a; dev¦ – Durgá félistennõ; maheªa –Siváé; hari –
Nárájané; dh§masu – bolygóikon; te¢u te¢u – mindegyikén; te te – azok
megfelelõ; prabh§va-nicay§¤ – gazdagságok; vihit§¤ – megalapozott; ca –
szintén; yena – aki által; govindam – Góvindát; §di-purusam – az eredeti
Legalacsonyabban fekszik Déví-dháma, az anyagi világ, amin túl

Mahésa-dháma, Siva hajléka következik. E fölött áll Hari-dháma (Hari
hajléka), majd mindenek fölött Krsna személyes birodalma, Gólóka.
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akitõl eme egymás fölött álló
birodalmak irányítói sajátságos hatalmukat kapták.
44. Sa*iíiSQaiTaPa]l/YaSaaDaNaXai¢/rek/a
âYaev YaSYa >auvNaaiNa ib>aiTaR duGaaR )
wCâNauæPaMaiPa YaSYa c ceíTae Saa
s¥¢±i-sthiti-pralaya-s§dhana-ªaktir ek§
ch§yeva yasya bhuvan§ni bibharti durg§
icch§nur¡pam api yasya ca ce¢±ate s§
s¥¢±i – teremtés; sthiti – fenntartás, megõrzés; pralaya – megsemmisülés;
s§dhana – ügynök; ªakti¤ – energia; ek§ – egy; ch§y§ – árnyék; iva –
hasonlóan; yasya – akinek a; bhuvan§ni – az anyagi világ; bibharti –
fönntartja; durg§ – Durgá; icch§ – akarata; anur¡pam – összhangban; api –
bizonnyal; yasya – akinek a; ca – és; ce¢±ate – viselkedik; s§ – Õ (nõ);
govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt; aham –
én; bhaj§mi – imádom
A külsõ energiát, Máját – aki természetére nézve a lelki csit-

energia árnyéka –, az emberek Durgáként imádják, mint az anyagvilág
teremtõ, fenntartó és megsemmisítõ közremûködõjét. Góvindát
imádom, az õseredeti Urat, akinek óhaja szerint viselkedik Durgá is.
121
45. äqr& YaQaa diDa ivk/arivXaezYaaeGaaTa(

SaÅaYaTae Na ih TaTa" Pa*QaGaiSTa heTaae" )
Ya" XaM>auTaaMaiPa TaQaa SaMauPaEiTa k/aYaaRd(
k¢¦ra° yath§ dadhi vik§ra-viªe¢a-yog§t

sañj§yate na hi tata¤ p¥thag asti heto¤
ya¤ ªambhut§m api tath§ samupaiti k§ry§d
k¢¦ram – tej; yath§ – miként; dadhi – joghurt; vik§ra-viªe¢a – sajátságos
átalakulás; yog§t – alkalmazásával; sañj§yate – átváltozik; na – nem; hi –
bizonnyal; tata¤ – tejbõl; p¥thak – elkülönült; asti – van; heto¤ – ok; ya¤ –
aki; ªambhut§m – Siva természete; api – szintén; tath§ – így; samupaiti –
elfogadja; k§ry§t – sajátságos célból; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az
eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
A savanyított tej joghurttá válik, s a joghurt sem nem azonos saját

eredetével, a tejjel, de nem is különbözik attól. Ugyanez igaz Sambhu
helyzetére is, aki nem más, mint az énáltalam imádott õseredeti Úr,
Góvinda sajátságos transzformációja, kinek feladata a megsemmisítés
munkája.
dIPaaicRrev ih dXaaNTarMa>YauPaeTYa 46.

dIPaaYaTae ivv*TaheTauSaMaaNaDaMaaR )
YaSa( Taad*Gaev ih c ivZ<auTaYaa iv>aaiTa
d¦p§rcir eva hi daª§ntaram abhyupetya

d¦p§yate viv¥ta-hetu-sam§na-dharm§
yas t§d¥g eva hi ca vi¢£utay§ vibh§ti
d¦pa-arci¤ – a lámpás lángja; eva – mint; hi – bizonnyal; daª§-antaram – egy
másik lámpás; abhyupetya – terjeszkedve; d¦p§yate – megvilágítja; viv¥ta-
122
hetu – kiterjedt okával; sam§na-dharm§ – egyforma erõs; ya¤ – aki; t§d¥k –

hasonlóan; eva – valóban; hi – bizonnyal; ca – szintén; vi¢£utay§ –
kiterjedése, Visnu által; vibh§ti – megvilágítja; govindam – Góvindát; §di-
Az egyik lámpásról meggyújtott többi mécsesben külön-külön

lobog az eredetinek lángja, minõségileg mégis egyformák. Góvindát
imádom, az õseredeti Urat, aki különféle manifesztációiban hasonló
elevenséggel s egyenlõképp mutatja meg magát.
47. Ya" k/ar<aa<aRvJale/ >aJaiTa SMa YaaeGa

iNad\aMaNaNTaJaGad<@SaraeMakU/Pa" )
AaDaarXai¢/Mavl/MBYa Para& SvMaUiTaR&
ya¤ k§ra£§r£ava-jale bhajati sma yoga-

nidr§m ananta-jagad-a£ä-sa-roma-k¡pa¤
§dh§ra-ªaktim avalambya par§° sva-m¡rti°
ya¤ – aki; k§ra£a-ar£ava – az Okozati-óceán; jale – vizén; bhajati – élvezi;
sma – ténylegesen; yoga-nidr§m – teremtõ álmát; ananta – végtelen; jagat-
a£ä – univerzumok; sa – együtt; roma-k¡pa¤ – pórusai; §dh§ra-ªaktim – a
mindent felölelõ energia; avalambya – felöltve; par§m – nagyot; sva-m¡rtim
– saját szubjektív formáját; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki a végtelenség formáját

kimutatva bõvelkedik mindent felölelõ energiájában, s pórusaiban a
világok megszámlálhatatlan sokaságával az Okozati-óceán vizén
heverve élvezi teremtõ álmát, a jóga-nidrát.
48. YaSYaEk/iNaìiSaTak/al/MaQaavl/MBYa
JaqviNTa l/aeMaivl/Jaa JaGad<@NaaQaa" )
ivZ<auMaRhaNa( Sa wh YaSYa k/l/aivXaezae
123
yasyaika-niªvasita-k§lam ath§valambya
j¦vanti loma-vilaj§ jagad-a£ä-n§th§¤
vi¢£ur mah§n sa iha yasya kal§-viªe¢o
yasya – akinek; eka – egy; niªvasita – lélegzetvételének; k§lam – idejét; atha
– így; avalambya – oltalmát keresve; j¦vanti – élnek; loma-vila-j§¤ –
pórusaiból kifejlõdve; jagat-a£ä-n§th§¤ – az univerzumok mesterei
(Brahmák); vi¢£u-mah§n – a Legfelsõbb Úr, Mahá-Visnu; sa¤ – az; iha – itt;
yasya – akinek a; k§la-viªe¢a¤ – sajátságos teljesrésze, vagy kiterjedése;
govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt; aham –
én; bhaj§mi – imádom
Brahmá s az anyagi világok többi urai, akik Mahá-Visnu

pórusaiból születnek csak addig élnek, amíg Mahá-Visnu kilégzése
tart. Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek Mahá-Visnu csak
rész-hasonmása.
>aaSvaNa( YaQaaXMaXak/le/zu iNaJaezu TaeJa" 49.

SvqYa& ik/YaTa( Pa]k/$YaTYaiPa TaÜd}a )
b]øa Ya Wz JaGad<@ivDaaNak/TaaR
bh§sv§n yath§ªma-ªakale¢u nije¢u teja¤

sv¦ya° kiyat praka±ayaty api tadvad atra
brahm§ ya e¢a jagad-a£ä-vidh§na-kart§
bh§sv§n – a fénylõ nap; yath§ – ahogyan; aªma-ªakale¢u – különféle fajú
drágaköveken; nije¢u – saját; teja¤ –tündöklését; sv¦yam – saját; kiyat –
bizonyos fokig; praka±ayati – megmutatja; api – szintén; tadvat –
hasonlóképp; atra – itt; brahm§ – Brahmá; ya¤ – aki; e¢ah – õ (hímnemben);
jagat-a£ä-vidh§na-kart§ – az univerzum vezetõje; govindam – Góvindát;
§di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
124
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akitõl éppen úgy kapja az erõt

Brahmá az anyagvilág irányításához, mint ahogyan a Nap csillantja
meg saját fényének töredékét a szúrjakánta ékkõben s a többi tündöklõ
drágakõben.
50. YaTPaadPaçvYauGa& iviNaDaaYa ku/M>a

ÜNÜe Pa]<aaMaSaMaYae Sa Ga<aaiDaraJa" )
ivgNaaNa( ivhNTauMal/MaSYa JaGatrYaSYa
yat-p§da-pallava-yuga° vinidh§ya kumbha-

dvandve pra£§ma-samaye sa ga£§dhir§ja¤
vighn§n vihantum alam asya jagat-trayasya
yat – akinek; p§da-pallava – lótuszvirág lábai; yugam – kettõ; vinidh§ya –
tartván; kumbha-dvandve – páros domborulat; pra£§ma-samaye – a hódolat
ajánlásakor; sa¤ – õ; ga£a-adhir‡ja¤ – Ganésa; vighn§n – akadályokat;
vihantum – elpusztítani; alam – képes; asya – ezeket; jagat-trayasya – a
három világ; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam –
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek lótuszvirág lábait

Ganésa mindig elefántfejének domborulatain tartja, hogy erõt
meríthessen feladatához, a három világ haladásának útján tornyosuló
akadályok elhárításához.
51. AiGNaMaRhI GaGaNaMaMbu MaåiÕXaê

k/al/STaQaaTMaMaNaSaqiTa JaGatrYaai<a )
YaSMaad( >aviNTa iv>aviNTa ivXaiNTa Ya& c
agnir mah¦ gaganam ambu marud diªaª ca

k§las tath§tma-manas¦ti jagat-tray§£i
yasm§d bhavanti vibhavanti viªanti ya° ca
125

agni¤ – tûz; mah¦ – föld; gaganam – éter; ambu – víz; marut – szél; disa¤ –
égtájak; ca – szintén; k§la¤ – idõ; tath§ – szintúgy; §tma – lélek; manas¦ – s
az elme; iti – ilyenképpen; jagat-tray§£i – a három világ; yasm§t – akibõl;
bhavanti – származnak; vibhavanti – léteznek; viªanti – behatolnak; yam –
akit; ca – szintén; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt;
tam – Õt; aham – én; bhaj§mi – imádom
A három világ kilenc elembõl tevõdik össze; tûz, föld, éter, víz,
levegõ, égtáj-irányok, idõ, lélek, és elme alkotja. Góvindát imádom,
az õseredeti Urat, kibõl mindezek származnak, akiben mindezek
léteznek, s akibe mindezek beolvadnak az univerzumi kataklizma
idején.
YaÀäurez SaivTaa Sak/l/Ga]ha<aa& 52.

raJaa SaMaSTaSaurMaUiTaRr( AXaezTaeJaa" )
YaSYaajYaa >a]MaiTa SaM>a*Tak/al/c§/ae
yac-cak¢ur e¢a savit§ sakala-grah§£§°

r§j§ samasta-sura-m¡rtir aªe¢a-tej§¤
yasy§jñay§ bhramati sambh¥ta-k§la-cakro
yat – akinek a; cak¢u¤ – szeme; e¢a – a; savit§ – nap; sakala-grah§£§m – az
összes bolygóknak az; r§j§ – ura, királya; samasta-sura – az összes félistené;
m¡rti¤ – képe; aªe¢a-tej§¤ – határtalanul ragyogó; yasya – akinek; §jñay§ –
parancsára; bhramati - járja útját; sambh¥ta – befejezett; k§la-cakra¤ – az idõ
kereke; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt;
aham – én; bhaj§mi – imádom
A határtalan ragyogású Nap, a bolygók ura-királya, a jó lelkek

eszményképe olyan, mint a világ szeme. Góvindát imádom, az
õseredeti Urat, kinek parancsára rója pályáját a Nap is az idõ kerekén.
126
DaMaaeR_Qa PaaPaiNacYa" XåTaYaSTaPaa&iSa 53.

b]øaidk/I$PaTaGaavDaYaê Jaqva" )
YaÕtaMaa}aiv>avPa]k/$Pa]>aava
dharmo ‘tha p§pa-nicaya¤ ªrutayas tap§°si

brahm§di-k¦±a-patag§vadhayaª ca j¦v§¤
yad-datta-m§tra-vibhava-praka±a-prabh§v§
dharma¤ – erény; atha – szintén; p§pa-nicaya¤ – minden bûn; ªrutaya¤ – a
Védák; tap§°si – vezeklések; brahma-§di – Brahmától kezdve; k¦ta-pataga –
rovarokig; avadhaya¤ – le egészen; ca – és; j¦v§¤ – dzsívák; yat – aki által;
datta – átruházott; m§tra – kizárólag; vibhava – hatalmánál fogva; praka±a –
megnyilvánult; prabh§v§¤ – energiák; govindam – Góvindát; §di-puru¢am –
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, akinek átruházott hatalma tart

fönn minden létezõ megnyilvánulást, minden erényt és hibát, a
Védákat, a vezekléseket s az élõlényeket, Brahmától egészen az utolsó
bogárig.
54. YaiSTvNd\GaaePaMaQaveNd\Mahae Svk/MaR

bNDaaNauæPaf/l/>aaJaNaMaaTaNaaeiTa )
k/MaaRi<a iNadRhiTa ik/NTau c >ai¢/>aaJaa&
yas tv indragopam athavendram aho sva-karma-

bandh§nur¡pa-phala-bh§janam §tanoti
karm§£i nirdahati kintu ca bhakti-bh§j§°
yah – Õ (Góvinda); tu – de; indra-gopam – az indragópa nevezetû parányi
vörös rovart; atha v§ – mi több; indram – Indrát, a mennyek királyát; aho –
óh; sva-karma – saját gyümölcsözõ tettei; bandha – köteléke; anur¡pa –
szerint; phala – visszahatás; bh§janam – élvezetet vagy szenvedést; §tanoti –
127
ad; karmá£i – minden gyümölcsözõ tettet s visszahatásaikat; nirdahati –

megsemmisíti; kintu – de; ca – is; bhakti-bh§j§m – az odaadó szolgálatot
végzõk; govindam – Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt;
aham – én; bhaj§mi – imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, aki odaadó híveinek minden

gyümölcsözõ karmáját gyökerestõl irtja ki, s aki részrehajlás nélkül,
korábbi munkájuk szerint osztja ki a cselekvés útját járók tetteinek
gyümölcseit, hogy azokat élvezhessék vagy elszenvedjék. S teszi ezt
az indragópa nevezetû parányi féreg esetében éppúgy, mint Indrával,
a félistenek királyával.
Ya& §/aeDak/aMaSahJaPa]<aYaaid>aqiTa 55.

vaTSaLYaMaaehGauåGaaErvSaeVYa>aavE" )
SaiÄNTYa TaSYa Sad*Xaq& TaNauMaaPaureTae
ya° krodha-k§ma-sahaja-pra£ay§di-bh¦ti-
v§tsalya-moha-guru-gaurava-sevya-bh§vai¤
sañcintya tasya sad¥ª¦° tanum §pur ete
yam – akin; krodha – düh; k§ma – érzéki szenvedély; sahaja-pra£aya –
természetes baráti vonzalom; §di – s a többi; bh¦ti – félelem; v§tsalya – szülõi
ragaszkodás; moha – káprázat; guru-gaurava – tisztelet; sevya-bh§vai¤ –
önkéntes szolgálatkészséggel; sañcintya – meditálva; tasya – annak; sad¥ª¦m
– megfelelõt; tanum – testi formát; §pu¤ – elért; ete – e személyek; govindam
– Góvindát; §di-puru¢am – az eredeti személyt; tam – Õt; aham – én; bhaj§mi
– imádom
Góvindát imádom, az õseredeti Urat, mert mindazok, akik Õrajta

meditálnak, sajátos érzelmeikhez éppen illõ testalkatot ölthetnek,
gondoljanak rá akár haraggal vagy szenvedélyes szeretettel,
természetes baráti érzelmekkel vagy félelemmel, szülõi vonzalommal
128
vagy éppen téveszmékkel, tiszteletteljes hódolattal vagy önkéntes

szolgálatkészséggel.
56. ié[Ya" k/aNTaa" k/aNTa" ParMaPauåz" k/LPaTarvae

d(åMaa >aUiMaiêNTaaMai<aGa<aMaYaq TaaeYaMaMa*TaMa( )
k/Qaa GaaNa& Naa$(ya& GaMaNaMaiPa v&Xaq iPa]YaSa%q
icdaNaNd& JYaaeiTa" ParMaiPa TadaSvaÛMaiPac ))
Sa Ya}a äqraiBDa" óviTa Saur>aq>Yaê SauMahaNa(
iNaMaezaDaaR:Yaae va v]JaiTa Na ih Ya}aaiPa SaMaYa" )
>aJae ìeTaÜIPa& TaMahiMah Gaael/aek/iMaiTa Ya&
ivdNTaSTae SaNTa" iäiTaivrl/cara" k/iTaPaYae )) 56 ))
ªriya¤ k§nt§¤ k§nta¤ parama-puru¢a¤ kalpa-taravo

drum§ bh¡miª cint§ma£i-ga£a-may¦ toyam am¥tam
kath§ g§na° n§±ya° gamanam api va°ª¦ priya-sakh¦
cid-§nanda° jyoti¤ param api tad §sv§dyam api ca
sa yatra k¢¦r§bdhi¤ sravati surabh¦bhyaª ca su-mah§n
nime¢§rdh§khyo v§ vrajati na hi yatr§pi samaya¤
bhaje ªvetadv¦pa° tam aham iha golokam iti ya°
vidantas te santa¤ k¢iti-virala-c§r§¤ katipaye
ªriya¤ – Laksmík, a szerencse istennõi; k§nt§¤ – szerelmesek; k§nta¤ – az
élvezõ, szeretõ; parama-puru¢a¤ – az Istenség Legfelsõbb Személyisége;
kalpa-tarava¤ – kívánságfák; drum§¤ – az összes fák; bh¡mi¤ – a föld;
cint§ma£i-ga£a-may¦ – transzcendentális csodakövekbõl való; toyam – víz;
am¥tam – nektár; kath§ – beszéd; g§nam – dal; n§±yam – tánclejtés;
gamanam – lépés; api – szintén; va°ª¦ – fuvola; priya-sakh¦ – állandó társ;
cit-§nandam – transzcendentális gyönyör; jyoti¤ – ragyogás; param –
legfelsõbb; api – szintén; tat – az; §sv§dyam – mindenütt tapasztalt; api ca –
szintúgy; sa¤ – az; yatra – ahol; k¢¦ra-abdhi¤ – tejóceán; sravati –
hömpölyög; surabh¦bhya¤ – a szurabhi tehenekbõl; ca – és; su-mah§n –
nagyon nagy; nime¢a-ardha – fél pillanat; §khya¤ – nevezetû; v§ – vagy;
vrajati - elmúlik; na – nem; hi – bizonnyal; yatra – ahol; api – még ha;
samaya¤ – idõ; bhaje – imádom; ªveta-dv¦pam – Svétadvípát; tam – azt;
129
aham – én; iha – itt; golokam – Gólókát; iti – így; yam – ami; vidanta¤ –
ismerik; te – õk; santa¤ – önmegvalósult lelkek; k¢iti – ebben a világban;
virala – ritkán; c§r§¤ – menõ; katipaye – kevés
Svétadvípát imádom, azt az isteni hajlékot, hol a Laksmík színtiszta

lelki mivoltukban szeretõként szolgálják imádón Krsnát, a Legfõbb
Urat, aki az egyedüli imádottjuk. Ott minden fa transzcendentális
kívánságfa, a föld lelki csodakövekbõl való, a víz valóságos nektár.
Minden szó egy dal, minden lépés egy táncmozdulat, s a fuvola a
legkedvesebb társ. Az ottani világosság lelki gyönyört áraszt, s
minden, ami ott létezik isteni örömöt nyújt. Svétadvípán a számtalan
sok fejõstehén tengernyi tejet ad. Ott örökké tart a transzcendentális
jelen idõ, s nincs sem múlt, sem jövõ, így aztán soha, még egy fél
minutumnyi sem múlik el abból a boldog jelenbõl. Az a néhány
önmegvalósult lélek, ki e világon él, Gólókának nevezi azt a
birodalmat.
AQaaevac MahaivZ<au>aRGavNTa& Pa]JaaPaiTaMa( ) 57.

b]øNMahtvivjaNae Pa]JaaSaGaeR c ceNMaiTa" )
PaÄëaek/IiMaMaa& ivÛa& vTSa dtaa& iNabaeDa Mae )) 57 ))
athov§ca mah§-vi¢£ur bhagavanta° praj§patim

brahman mahattva-vijñ§ne praj§-sarge ca cen mati¤
pañca-ªlok¦m im§° vidy§° vatsa datt§° nibodha me
atha – azután; uv§ca – szólott; mah§-vi¢£u¤ – a Legfelsõbb Úr; bhagavantam
– a dicsõnek; praj§patim – Brahmának; brahman – óh, Brahmá; mahattva –
(Isten) dicsõségének; vijñ§ne – ismeretében; praj§-sarge – utódnemzésben;
ca – és; cet – amennyiben; mati¤ – hajlam; pañca-ªlok¦m – öt versszak; im§m
– ezt; vidy§m – tudományt; vatsa – óh, kedvesem; datt§m – áldottat; nibodha
– halld; me – tõlem
Az igazság leglényegét felölelõ fohászok hallatán a Legfelsõbb Úr,

Krsna a következõképpen szólott Brahmához:
130
– Óh, kedves Brahmá! Ha Isten dicsõségének igaz tudásával

felvértezve úgy érzed, utódokat szeretnél, úgy kérlek, figyelmezz rám,
s halld azt a tudományt, amit az alábbi öt versben foglalok össze!
58. Pa]buÖe jaNa>ai¢/>YaaMaaTMaNYaaNaNdicNMaYaq )

odeTYaNautaMaa >ai¢/>aRGavTPa]eMal/ä<aa )) 58 ))
prabuddhe jñ§na-bhaktibhy§m §tmany §nanda-cin-may¦

udety anuttam§ bhaktir bhagavat-prema-lak¢a£§
prabuddhe – izgatottan; jñ§na – tudás, megismerés által; bhaktibhy§m – és
odaadó szolgálat által; §tmani – a tiszta szellemi lélekben; §nanda-cit-may¦ –
teljes tudás és üdvösség; udeti – támad föl; anuttam§ – legeslegkiválóbb;
bhakti¤ – odaadás; bhagavat – Krsna iránt; prema – szeretet által; lak¢a£§ –
jellemzett
Mikor tudás és szolgálat (bhakti) fûti át a lelki tapasztalatokat,

akkor támad föl az istenszeretet jellemezte legeslegmagasztosabb,
osztatlan odaadás az összes lélek által imádott Krsna iránt.
59. Pa]Maa<aESTaTSadacarESTad>YaaSaEiNaRrNTarMa(
baeDaYaNaaTMaNaaTMaaNa& >ai¢/MaPYautaMaa& l/>aeTa( )) 59 ))
pram§£ais tat-sad-§c§rais tad-abhy§sair nirantaram

bodhayan §tman§tm§na° bhaktim apy uttam§° labhet
pram§£ai¤ – az Írások bizonyítékaival; tat – azoknak a; sat-§c§rai¤ –
vallásos viselkedéssel; tat – azoknak a; abhy§sai¤ – gyakorlás által;
nirantaram – állandó; bodhayan – föleszmélve; §tman§ – az intelligencia
révén; §tm§nam – az önvaló; bhaktim – odaadást; api – bizonnyal; uttam§m –
legfõbbet; labhet – elérheti
A legmagasztosabb odaadás lassan, apró lépésenként érhetõ el az

önmegvalósítást célzó szüntelen törekvés révén, az Írások
131
bizonyítékai, az istenhívõ viselkedés, valamint a kitartó gyakorlás

segélyével.
60. YaSYaa" é[eYaSk/r& NaaiSTa YaYaa iNavR*iTaMaaPanuYaaTa( )

Yaa SaaDaYaiTa MaaMaev >ai¢/& TaaMaev SaaDaYaeTa( )) 60 ))
yasy§¤ ªreyas-kara° n§sti yay§ nirv¥tim §pnuy§t

y§ s§dhayati m§m eva bhakti° t§m eva s§dhayet
yasy§¤ – az ami; ªréya¤-karam – felsõbbszintû jólét; na – nem; asti – van;
yay§ – ami által; nirv¥tim – legfõbb üdv; §pnuy§t – elérheti; y§ – aki;
s§dhayati – elvezet; m§m – hozzám; eva – bizonnyal; bhaktim – szeretõ
odaadást; t§m – azt; eva – bizonnyal; s§dhayet – végezni kell
Az odaadás bevezetõ gyakorlatai (szádhana-bhakti) elõsegítik a

szeretõ odaadás kibontakozását, aminél nincs üdvösebb állapot, ami
együtt jár a páratlan és legfõbb gyönyör megtapasztalásával, s ami
elvezet Énhozzám.
DaMaaRNaNYaaNa( PairTYaJYa MaaMaek/& >aJa ivìSaNa( ) 61.

Yaad*Xaq Yaad*Xaq é[Öa iSaiÖ>aRviTa Taad*Xaq ))
ku/vRiàrNTar& k/MaR l/aek/ae_YaMaNauvTaRTae )
TaeNaEv k/MaR<aa DYaaYaNMaa& Para& >ai¢/iMaCîTa )) 61 ))
dharm§n any§n parityajya m§m eka° bhaja viªvasan

y§d¥ª¦ y§d¥ª¦ ªraddh§ siddhir bhavati t§d¥ª¦
kurvan nirantara° karma loko ‘yam anuvartate
tenaiva karma£§ dhy§yan m§° par§° bhaktim icchati
dharm§n – erényes tettek; any§n – más; parityaja – feladva; m§m – engem;
ekam – egyedül; bhaja – szolgálj; viªvasan – hittel; y§d¥ª¦ y§d¥ª¦ – éppúgy;
ªraddh§ – hit; siddhi¤ – megvalósítás; bhavati – lesz, keletkezik; t§d¥ª¦ –
megfelelõ; kurvan – végezvén; nirantaram – szüntelenül; karma – tettek;
loka¤ ayam – a világ emberei; anuvartate – követik; tena – azok által; eva –
bizonnyal; karma£§ – tettek által; dhy§yan – meditálva; m§m – énrajtam;
par§m – legfelsõbbet; bhaktim – odaadást; icchati – elnyeri
132
Mindenféle egyéb jámbor tettet föladván szolgálj Engem nagy

hittel! Mindenki a hite szerinti felismerésre jut. A világi emberek
ábrándjaikat kergetve szünet nélkül tevékenykednek. Ám ha eközben
Énrajtam meditálnak, a legmagasztosabb szolgálat formájában nyerik
majd el a szeretõ odaadást.
62. Ah& ih ivìSYa cracrSYa

bqJa& Pa]DaaNa& Pa]k*/iTa" PauMaa&Xa( c )
MaYaaihTa& TaeJa wd& ib>aizR
ivDae ivDaeih TvMa( AQaae JaGaiNTa )) 62 ))
aha° hi viªvasya car§carasya

b¦ja° pradh§na° prak¥ti¤ pum§°ª ca
may§hita° teja ida° bibhar¢i
vidhe vidhehi tvam atho jaganti
aham – Én; hi – bizonnyal; viªvasya – a világé; cara-acarasya – a mozgó és
mozdulatlan dolgoké; b¦jam – magja; pradh§nam – anyagösszesség; prak¥ti¤
– anyagi ok; pum§n – purusa; ca – és; may§ – általam; §hitam – átruházott;
teja¤ – tûzenergia; idam – ez; bibhar¢i – amit viselsz; vidhe – óh, Brahmá;
vidhehi – szabályozd; tvam – te; atha u – most; jaganti – világokat
Halld, óh Vidhi, Én vagyok eme élõ és élettelen dolgokból álló

világ õsmagja. Én vagyok a teljes anyagkészlet (pradhána), az
együttható ok (prakrti) s a kiváltó ok (purusa) is. A benned lobogó tûz
– ami máskülönben Brahman sajátsága – szintén Énáltalam ruháztatott
reád. E tûznek köszönhetõen igazgathatod az élõ s élettelen lények
tüneményvilágát.
133
Szanszkrt kalauz
Magánhangzók
A a Aa § w i wR ¦
O ¡ ‰ ¥ Š ² ‹ ¬
W e We ai Aae o AaE au
/& ° (anuszvára) " ¤ (viszarga)
Mássalhangzók
Gutturális k/ ka % kha Ga ga ga gha x ¯a

Palatális c ca ^ cha Ja ja ‡ jha Ha ña
Cerebrális $ ±a # ±ha @ ä ! ¨ha <a £a
Dentális Ta ta Qa tha d da Da dha Na na
Labiális Pa pa f/ pha b ba >a bha Ma ma
Félhangzó Ya ya r ra l/ la v va
Sziszegõ hang Xa ªa z ¢a Sa sa
Aspiráta h ha
Számjegyek
0 0 1 1 2 2 3 3 4 4 5 5 6 6 7 7 8 8 9 9
134
A szanszkrt írásban a szöveget szótagokból állítják össze, melyek

egy vagy több mássalhangzóból és egy magánhangzóból állnak. A
magánhangzóknak az abc-ben feltüntetett írásjelei a szövegben csak a
szavak elsõ betûjeként találhatók meg, a szótagokban a
következõképpen csatoljuk õket a mássalhangzóhoz:
k/ ka k/a k§ ik/ ki k/I k¦ ku ku kU/ k¡

k*/ k¥ k›/ k² ke/ ke kE/ kai k/ae ko k/aE kau
Ha a mássalhangzón nincs más jel, akkor magába foglalja az „a”

magánhangzót. A viráma jel arra utal, hogy a szó végén nincs
magánhangzó: k/( k. A szó eleji „a” hang elmaradását az avagraha
(hiányjel) mutatja: _
Ha a szótagban több mássalhangzó is találkozik, a szótag ligratúrá-
ját az összekötendõ betûk elemeibõl állítjuk össze. Néhány példa a lig-
ratúrák képzésére: z( ¢ + <a £a = Z<a ¢£a; Ha( ñ + c ca = Ä ñca; x( ¯
+ Ga ga = ® ¯ga;
Rendhagyó módon képez ligratúrát az „r” mássalhangzó. Szótag
elején a ligratúra fölé írt vesszõvel (például: MaR rma), szótag végén a
ligratúra alá tett vesszõvel (például: § kra) jelöljük. Néhány további
rendhagyó mássalhangzótorlódás: ä k¢a; ê ªca; ¢ kta; j jña.
A magyar jelöléstõl eltérõ hangzók kiejtése:
§ – mint a magyar á
¦ – mint a magyar í
¡ – mint a magyar ú
¥ – mint ri a karika szóban
² – mint rí a rímel szóban
¬ – mint l és ¥ együtt
e – mint magyar é
ai – mint ai a bogarai szóban, egy hangzóként ejtve
135
o – mint a magyar ó
au – mint au az autó szóban
° – zengõ orrhang, mint n a francia bon szóban
¤ – befejezõ h hang, a szó végén visszhangszerûen ismétli az utolsó
magánhangzót (például az a¤ aha-ként ejtendõ)
kh – mint kh a Kheposz szóban
gh – mint gh a Ghana szóban
¯ – mint n az ing szóban
c – mint a magyar cs
ch – mint cs és h együtt
j – mint dzs a lándzsa szóban
jh – mint dzs és h együtt
ñ – mint a magyar ny
± – cerebrális (a nyelv csúcsával hátul képzett) t hang
±h – cerebrális t és h együtt
¨ – cerebrális d hang
¨h – cerebrális d és h együtt
£ – cerebrális n hang
y – mint a magyar j
ª – palatális (szájpadláson képzett) s, mint a német sprechen szóban
¢ – cerebrális s, mint sh az angol shine szóban
s – mint a magyar sz
A szanszkrtban nincs sem kemény szótaghangsúlyozás, sem pedig

szünet egy sorban a szavak között, csupán rövid és hosszú (kétszer
olyan hosszú, mint a rövid) szótagok folyékony váltakozása. A hosszú
szótagok azok, amelyek magánhangzói hosszúak (§, ¦, ¡, e, ai, o, au),
vagy amelyek rövid magánhangzóit egynél több mássalhangzó követi
(beleértve az anuszvárát és a viszargát). A hehezve ejtett
mássalhangzók (mint a kha és gha) egyes mássalhangzónak
számítanak.
136
137
Szójegyzék
Az alábbi szójegyzék tartalmazza mindazokat a szanszkrt és egyéb

kifejezéseket, amelyek a könyv anyagában elõfordulnak, emellett a
megemlített személyekrõl, egyes írásmûvekrõl és bizonyos földrajzi
helyekrõl is tájékoztat.
A hindu felfogás minden tényezõ mögött látja az irányító személyt,
félistent. A szövegben ezt a finom különbségtételt a szavak
kezdõbetûinek eltérõ írásmódjával jelöltük. Például a májá –
illúziókeltõ energia – kifejezést kisbetûvel írtuk, míg az azt
megszemélyesítõ félisten – Májádéví – nevét nagybetûvel.
abhakta – nem hívõ, istentagadó

abhidhéja – az odaadás tudománya által meghatározott lelki
cselekvés, ami a hallásban, a beszédben, meditációban, az Úr
szentséges lábainak szolgálatában, a rituális imádatban, a
hódolatadásban, egyszerû szolgálatok ellátásában, barátkozásban és
a teljes meghódolásban ölt testet
Abhimanju – az egyik gópí párja, Ardzsuna fia, Uttará hitvese
acsit – nem lelki, anyagi, „élettelen”
acsit-energia – a nem-lelki energia, Krsna alsóbbrendû potenciálja
ádhára – a teret biztosító elem, a természet
Ádi-Késava – „Elsõ Fürtöshajú”, Krsna egyik neve, illetve eme
aspektusának szentelt templom
advaita – „nem-kettõs”, monista, a világ egylényegûségét
hangsúlyozó filozófiai irányzat, amely a Védánta egyik
magyarázatán alapszik, s egytelen alapelvre, Brahmanra vezet
vissza minden létezést, az Abszolútum hiányos felfogása
ágama-sásztrák – spekulatív filozófiai tanrendszer írásai, melyek
végsõ kicsengése az istenszeretet
ahankára – „csinált én”, a lelki identitásról megfeledkezõ hamis testi,
illetve mentális önazonosítás, az anyagi létezés gyökere
álambana – megalapozó szeretõi vonzalom
Ananta Sésa – a végtelenség kígyója, isteni kiterjedés, a világok
fenntartója, akinek ölén Visnu pihen
animá – misztikus jóga-képesség, mellyel a jógí parányivá
zsugorodhat
Aniruddha – az elsõ négyes isteni kiterjedés tagja, az élõlény
érzékeinek s elméjének legfõbb ura, Pradjumna fia, Krsna unokája
anubháva – a raszák ismertetõ jegyei, tizenhárom mellékes rajongó
érzelmi állapot
apará-sakti – alsóbb energia, ld acsit-energia
arcsana – a templomi imádat rituális útja
ásraja – fenntartott, tárgy, a szeretõi vonzalomban Rádhiká és társnõi
ásram – a) menedék, szerzetesi közösség; b) lelki életrend (tanuló,
házas, visszavonult és lemondott)
ásrama-dharma – a négy lelki életrendbe tartozók kötelességei
astánga-jógí – a misztikus jóga nyolcfokú útjának követõje
ászakti – kibontakozó, érlelõdõ lelki ragaszkodás
aszura – „nem isten”, Istennel szembeszegülõ, képességeit rosszul,
istentelenül kamatoztató lény, ördögi lélek, démon
átma-mamatá – a lelki tudatosság önös jellegû boldogsága, az isteni
kegy áldását nélkülözõ lemondás gyümölcse
átmá – a) önvaló, egyéni lélek; b) a Legfelsõbb Lélek megnevezése
avatár – „aki alászáll”, isteni megtestesülés az anyagi világban
139
B
Baladév – Krsna elsõdleges vaibhava-prakás kiterjedése, aki csak

testszínében különbözik Krsnától, a világ fenntartó energiája
Balarám – ld Baladév
Bhagavad-gítá – „A Magasztos éneke”, a Mahábhárata eposz része,
Krsna és Ardzsuna párbeszéde, a hindu vallásfilozófia alapmûve
Bhagavat-szandarbha – vagy Sat-szandarbha, Dzsíva Gószvámí
hatrészes filozófiai értekezése (Krama-, Tattva-, Paramátma-,
Krsna-, Bhakti-, Príti-szandarbha)
Bhágavata-purána – a purána-irodalom legfontosabb darabja, a
jelenkorra leginkább érvényes kinyilatkoztatás
bhakta – Krsna odaadó híve, a bhakti gyakorlója
bhakti – odaadó szolgálat, szeretetteljes önátadás, istenszeretet, a
jelenkor ajánlott önmegvalósítási folyamata
Bhakti-raszámrta-szindhu – Rúpa Gószvámí 1552-ben befejezett
alapmûve az istenszeretet magasabb tudományáról
bhakti-sziddhi – az odaadás tökéletességei
Bhaktisziddhánta Szaraszvatí – (1874-1937) a Csaitanja-féle bhakti
nagyhatású tanítómestere, a Gaudíja Math alapítója
Bhaktivinód Thákur – (1838-1914) író, közéleti személyiség, a
Csaitanja-féle bhakti felvirágoztatója, jelentõs teoretikusa
bháva – az olthatatlan istenszeretet tartalmas, érett érzése,
megalapozott istenszeretet, a tiszta istenszeretet bevezetõ szakasza
Bhúr – az anyagvilág egyik szférája (vjáhrti), a földi, fizikális sík
bhúta – élõlény
Bhuvah – az anyagvilág egyik szférája (vjáhrti), a mentális sík
Brahmá – a másodlagos teremtõ, guna-avatár, a szenvedély
minõségének õre, az univerzum mérnöke
brahmacsarja – a) szüzességi fogadalom, szigorú érzékfegyelmezés;
b) a lelki életrendek közül az elsõ, a növendékek rendje
brahmacsárí – nõtlenségi fogadalomban élõ növendék
Brahma-dháma – a Gólókát körülölelõ Mahá-Vaikuntha határvidéke
Brahmalóka – Brahmá hajléka, a tizennégy rétegû anyagvilág
legmagasabb szférája
Brahman – az Abszolút Igazság elsõ aspektusa, a mindent felölelõ,
egyetemes lételv
bráhmana – Brahman ismerõje, a négy társadalmi rend közül a
legmagasabb (papok, tanárok, gondolkodók stb.)
Brahmá-szampradája – az istentudat Brahmá személyével induló
átörökítési láncolata
Brhad-bhágavatámrta – Szanátan Gószvámí inspirált alkotása
Cs
Csaitanja Maháprabhu – (1486-1534) a középkor legnagyobb

hatású vallásreforrmere, aki helyreállította a védikus tanítások
hitelességét és a Krsna iránti odaadást, a jelenkor isteni avatárja,
egy személyben Rádhá és Krsna
Csandradhvadzsa – Siva egyik neve
Cshándógja-upanisad – az ezoterikus ismereteket tárgyaló filozófiai
irodalom egyik legismertebb darabja
csintámani – lelki csodakõ, melynek érintése mindent
transzcendentálissá változtat
csit – lelki tudatosság, a lelki energia jelzõje
dánava – démoni nemzetség

dasa-múla – tíz alapelv, a vaisnavizmus alaptézisei
dászja – tisztelettudó, hûséges szolgálat, az Istenhez fûzõdõ
kapcsolatok egyike
dászja-bháva – szolgálatkész érzület
déva – félisten
141
Dévi–dháma – az anyagi világ, Durgá birodalma
dháma – hajlék, környezet
dharma – vallás, kötelesség, erkölcs
dharma-sásztrák – aVédákon alapuló világi s lelki kötelességeket
taglaló törvénykönyvek
Durgá – az anyagvilág elsõdleges úrnõje, félistennõ
Dváraka – Krsna isteni hajléka, ahol mint uralkodó és családfõ hódolt
kedvteléseinek
Dzsanah – az egyik felsõbolygóbéli régió
dzsíva – élõlény, egyéni lélek, a Legfelsõbb közbülsõ energiája,
amely természetére nézve lelki, parányiságánál fogva mégis
hajlamos az illúzió befolyása alá kerülni
Dzsíva Gószvámí – (1511-1608) Csaitanja követõi közül a
legfiatalabb, a világ egyik legtermékenyebb filozófus írója, Rúpa
és Szanátan unokaöccse
Felsõlélek (Paramátmá) – a minden individuális lélek mellett

megtalálható személyes isteni aspektus, Ksíródakasájí Visnu
Gájatrí – a) a bráhmanák szent fohásza, a Védák anyja; b) védai

versmérték
gandharva – mennyei zenész, énekes
Ganésa – Durgá elefántfejû fia, a híres, az anyagi akadályok
elhárítója
Garbhódakasájí Visnu – minden lélek belsõ isteni útmutatója,
univerzumi Felsõlélek
Gaudíja Math – Bhaktisziddhánta Szaraszvatí alapította vallási
intézmény
gauna-dharma – áttételesen lelki cselekedet
Gauracsandra – „aranyló hold”, Csaitanja Maháprabhu egyik neve
Gauraszundar – „aranyló szépségû” Csaitanja Maháprabhu neve
gjána – elméleti tudás, lelki tudomány
gjána-bhakta – töprengõ tudás befolyásolta hívõ
gjána-jóga – tudáson, töprengésen alapuló istenkeresõ folyamat
Gókula – az evilágban megnyilvánuló isteni hajlék
Gólóka – Krsna lelki hajléka
Gólóka-lílá – Krsnának a saját lelki környezetében élvezett
kedvtelései
gópa – pásztorfiú, Krsna barátja Vrndávanban
Gópál – „a tehenek védelmezõje”, Krsna neve
Gópála-csampú – Dzsíva Gószvámí értekezése
Gópálatápaní-upanisad – az Upanisadok egyik alapmûve
gópí – pásztorlányka, Krsna barátnõje Vrndávanban
Góvardhan – az egyik gópí férje
Góvardhan-hegy – Vradzsa Vrndávan egyik hegye, Krsna
kedvteléseinek egyik színhelye
Góvinda – „a transzcendentális érzékek öröme”, Krsna neve, a lelki
boldogság forrása
grhasztha – házasember, háztartó, a lelki életrendek közül a második
életszakasz
guna – kötelék, minõség, az anyagi világ három elemi tulajdonsága
Hari – „aki mindent elvesz”, Krsna neve

Hari-bhakti-vilász – Szanátan és Gópál Bhatta Gószvámík
szabálykönyve
Hari-dháma – Krsna hajléka, a lelki birodalom
143
Hiranjagarbha – a Tejóceánon heverõ isteni Purusa, az egyéni lelkek
irányítója, Felsõlélek
hládiní-sakti – Krsna belsõ gyönyörenergiája, megszemélyesülése
Rádhiká
Indra – az egyik fõ félisten, a mennyei birodalom királya

indragópa – fehér, illetve vöröses apró rovar
Ísvara –Úr, Irányító
Jamuná-folyó – Vrndávan szent folyama

Jasódá – Krsna nevelõanyja Vrndávanban
jóga – összeköttetés, istenkapcsolat, az önmegvalósítás folyamata
jóga-nidrá – isteni szendergés, teremtõ transz, Visnu álma
Jógamájá – a teljes belsõ isteni energia; a lelki illúzió fátyla, ami
elfedi Isten nagyságát és fenségét hívei elõl, ezzel biztosítva
fesztelen viszonyukat
kaivalja – a kizárólagos lét, az egyetemes azonosság síkja,

fölszabadulás
Kálí – Durgá egyik aspektusa
kalpa – Brahmá egy teljes napja, nyolcezer világkorszak (juga)
együttese
Kansza – Krsna nagybátyja és esküdt ellensége, Mathura királya
káma-bídzsa – klím, a Legfelsõbb Úr teremtõi vágy-magja
káma-dhénu – kívánságteljesítõ tehén
Káma-gájatrí – a tiszta istenszeretet szent himnusza
Káranódakasájí Visnu – vagy Mahá-Visnu, az elsõ Purusa-avatár,
akibõl az univerzumok kiáradnak
karma – a) cselekedet; b) a tettek visszahatásai; c) a hatás-
következmény oksági kapcsolatrendszere
karma-jóga – gyümölcsözõ tettek jellemezte vallásos folyamat,
helyes cselekvés
karma-kánda – haszonvágyó munka, a Védák által az anyagi
emelkedés javasolt útja
karmí – feltörekvõ élvezetvágyó személy
Kárttikéja – Durgá egyik fia, a szépséges
kinnara – mennyei muzsikus
klím – az istenszeretet elsõdleges magja, múla-mantra, ld. káma-
bídzsa
Krsna – „mindenkit vonzó”, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a
mindenkit vonzó személyes Isten eredeti formája
Krsna-szandarbha – Dzsíva Gószvámí filozófiai értekezése, a Sat-
szandarbha része
ksatrija – harcos, lovag, adminisztrátor, a második társadalmi rend
tagja
ksétragja – lélek, a test ismerõje
Ksíródakasájí Visnu – „a tejóceánon lakozó”, az egyéni élõlények
Felsõlelke
laghimá – a gravitációt legyõzõ misztikus jógaképesség (sziddhi),

levitáció
Laghu-bhágavatámrta – Rúpa Gószvámí egyik mûve
Laksmí – szerencseistennõ, Nárájan párja
lílá – isteni játék, kedvtelés
145
M
madhura-bháva – Krsna iránti szeretõi érzelem

mádhurja-rasza – Krsnához fûzõdõ szerelmi viszony
Mahá-Szankarsan – Nárájana önálló létû, teljesértékû hasonmása,
kiterjedése
Mahah – az egyik felsõbolygóbéli régió
Mahákála-dháma – Siva birodalmának sötétbe burkolózó része
mahat-tattva – egyetemes nemzõelv, a teljes anyagkészlet
Mahésa-dháma – Siva hajléka, a lelki szféra egyik régiója
Mahésvarí – Mahésvara párja
Mahísászura – bivalydémon, Durgá egyik ellenfele
májá – illúzió, Krsna külsõ energiája, amely megtéveszti az
élõlényeket
Májádéví – a külsõ energia megszemélyesült alakja
májáváda – illúzió-tan, Sankarácsárja monista filozófiája, ami
egyedül Brahman létét ismeri el valósnak, minden egyebet – így az
individuális létet is – illúziónak tekint
májávádí – az illúzió-tan követõje
mánava – a Manuk leszármazottai
mantra – az elme fölszabadítását szolgáló meditációs formula, lelki
erõvel teljes fohász
mantrópászanámají – a mantra imádat által megmutatkozó rejtett
isteni játékok (mikor a felszabadulást eredményezõ, önátadást
kifejezõ lelki imaformulát némán recitálják)
manydzsárí – legifjabb korú szolgáló pásztorlányka
Mathurá – Vrndávan melletti város, Krsna egyik hajléka, ahol
hercegként hódol kedvteléseinek
monizmus – a májáváda tan, a világ egylényegûségét valló filozófiai
irányzat, tagadja a világ és Isten dualizmusát, személytelen
istenképre vezet
Muralídhara – „fuvolatartó”, Krsna egyik neve
N
nága – kígyó
Nanda – Krsna nevelõatyja Vrndávanban
Nárájan – „élõlények oltalma”, Krsna egyik kiterjedése, a Vaikuntha
ura, Visnu-forma
Natavara – „táncmûvész” Krsna egyik neve
Navadvíp – „kilenc sziget”, szent hely a Gangesz mentén, Csaitanja
gyermeki és ifjúkori kedvteléseinek színhelye Bengálban
nijati – sors
nirvána – „ki az erdõbõl”, felszabadulás, kijutás az anyagi lét
labirintusából
nisthá – a bizalomként megerõsödött hit ösztönözte állandó lelki
elfoglaltság
njája – „hatalom”, logikatudomány, szenzualista jellegû elméleti
filozófiai iskola, alapeszköze az érzékelés és a következtetés, az
egyéb iskoláknál többet foglalkozik az érzékekkel és a külvilággal,
fõleg a bizonyítandó (szádhja) és az állított motívum (indíték –
hétu) objektív alapjainak tanulmányozásában érdekelt; exoterikus
tan, szemben a védánta ezoterikájával
Nrszinha – Krsna egyik megjelenési formája, lílá avatár
Okozati-óceán – Kárana-szamudra, az anyagi és a lelki szférát

elválasztó határzóna, a teremtés végtelen vize
ómkára – pranava, a védikus himnuszok kezdõmantrája, az Abszolút
s a mindenség hangzó szimbóluma
147
P
pandit – mûvelt, képzett tudós

panycsa-tapasz – öt vezeklés, tûzõ nyári napon a jógí négy oldalt
tüzet rak maga köré, az ötödik tûz maga a Nap heve
Panycsarátra – a rituális imádatra vonatkozó elõírások, szabályok
gyûjteménye
Paramátmá – Felsõlélek, a mindenhová elterjedõ személyes,
immanens isteni aspektus
pará-sakti – felsõbb lelki energia, Isten belsõ energiája, melyhez
közbülsõ elhelyezkedésük ellenére az egyéni lelkek is tartoznak
parakíja – szeretõi, csábítói viszony
paramahansza – „hattyútisztaságú szent”, a szannjász életrend
negyedik, legfelsõbb fokozata
paravjóma – lelki világ, a transzcendentális birodalom
pátanydzsala-jóga – nyolcfokú, misztikus jóga, fõ teoretikusa
Patanydzsali, önálló filozófiai iskola, célja megtanítani az embert
azokra a módszerekre, amik révén az emberi lélek találkozhat a
Legfelsõbb Lélekkel; az erre vezetõ legfõbb gyakorlat a mély,
elvont meditáció, célja: az érzékek és az elme kontrollálása, s így a
móksa elérése
pradhána – a világi lények alakjában megmutatkozó önálló lételv,
õsanyag
Pradjumna – a négyes isteni kiterjedés egyik tagja, az élõlények
intelligenciájának ura, imádata szilárd értelmet eredményez,
Brahmán keresztül közelíthetõ meg
Pradzsápati – õsnemzõ, õsatya, Brahmá egyik megnevezése
prakrti – az anyagi természet, a világ méhe, együttható ok
pránájáma – légzésszabályozás, a nyolcfokú jóga egyik
gyakorlatrendszere
praszádam – a) Krsna kegye általánosságban; b) megszentelt étel
préma-bhakta – a szeretetteljes odaadásban elmélyedt hívõ
prémapara-bhakta – a tiszta szerelem által serkentett hívõ
prémátma-bhakta – az ellenállhatatlan istenszerelemtõl lenyûgözött
hívõ
purána – régi
Puránák – a védikus irodalom egyik csoportja, õsi történeti
följegyzések és a lelki megvilágosodás szempontjából fontos
tanítások, események gyûjteményes mûvei
purusa – okozó maszkulin potenciál, a kiváltó ok
purusa-avatár – az anyagvilág teremtésében, illetve fenntartásában
közremûködõ isteni kiterjedés, a három Visnu-forma
púrva-mímámsza – „elsõdleges vizsgálódás”, a Védák
értelmezésével foglalkozó spekulatív filozófiai iskola, a hat
filozófia egyike, más néven karma-mímámsza, alapítója Dzsaimini;
célja a védikus rituációk korrekt interpretálása s a védikus
szövegek homályos pontjainak értelmezése, tisztázása
Rádhá-kunda – Rádhiká tavacskája Vradzsa-mandalban, a vaisnavák

legszentebb helye
Rádhiká – Krsna örök párja, legodaadóbb híve, szeretet-energiájának
megszemélyesítõje
radzsasz – világi teremtõ elv, a szenvedély minõségi köteléke
rága – szívbõl fakadó, természetes istenszeretet érzelme, olthatatlan
szolgálatvágy
rágátmiká – természetes érzelmek motiválta odaadás, spontán bhakti
ráksasza – emberevõ démon
Ramá – a belsõ isteni energia
Ráma – Krsna egyik lílá-avatárja, az eszményi egynejû uralkodó, a
Nap-nemzetség uralkodója
rasza – „íz, zamat”, Krsnához fûzõdõ eredeti viszony, Krsna tisztán
lelki szolgálata
149
rasza-bhadzsan – a tiszta bhakták felsõfokú odaadása, Krsna iránti
imádata
rucsi – lelki vonzalom, íz, kedv, hajlandóság
Rudra – „bömbölõ”, a Brahmá homlokából kipattanó Siva
Rúpa Gószvámí – (1489-1564) Csaitanja Maháprabhu egyik
közvetlen követõje és tanítványa, a középkori vaisnavizmus vezetõ
teoretikusa, a lelki gyakorlatok tanítómestere (abhidhéja-ácsárja),
sásztra-guru
Sacsídéví – a) Csaitanja Maháprabhu édesanyja; b) Indra hitvese

sakti – energia
Sambhu – Krsna guna-avatárja, elkülönült részaspektusa, az
anyagvilág teremtésében az anyagi elemek összességeként õ az
anyagi ok, a fenntartás során elpusztítja az aszurákat, a
megsemmisítésben pedig a pusztítást viszi véghez, az idõ képében
megszemélyesülõ elmúlás
sánta-bháva – Isten iránti semlegesség, békesség érzelmi
viszonyulása
sánta-rasza – Krsnához fûzõdõ semleges, nyugodt, békés viszony, az
istenszeretet legalsóbb foka
sásztra – szent írás
Sisupál – Krsna esküdt ellensége Mathurában
Siva – „áldásos”, a tudatlanságért felelõs guna-avatár, a
megsemmisítés véghezvivõje
Sjámaszundar – „a gyönyörû kékesfekete”, Krsna szépséges
aspektusa
Srí – a) a szerencse istennõje; b) szépség, a hat isteni fenség egyike; c)
tisztelgõ megszólítás
srngára – ifjúi szerelem
sruti – a kinyilatkoztatott írások: a négy Véda és az Upanisadok
suddha-bhakta – tiszta odaadástól sarkallt hívõ
suddha-bhakti – minden anyagi indítéktól vagy spekulatív vonástól
mentes tiszta odaadás
súdra – kétkezi munkás, szolga, a negyedik társadalmi rend tagja
Svétadvípa – „fehér sziget”, Visnu környezete, az anyagi szférában
megnyilvánuló transzcendentális hajléka
Sz
Szadásiva – a Legfelsõbb kiterjedése, akit az illúziókeltõ energia

bódító jellege és a közbülsõ energia hiányos jellege, valamint a
lelki energia tudatos rajongása befolyásol, Sambhu eredete
Szadásivalóka – Szadásiva hajléka, környezete
szádhana-bhakti – elõírásszerû, szabályokat követõ odaadó szolgálat
szádhu – szent ember
szájudzsja-mukti – a felszabadulás elsõ válfaja, amikor a hívõt
elragadja a félelem, düh vagy káprázat érzelme, s így az
eggyéválás vonzza
szakhí – barátnõ, Rádhiká segítõtársa
szakhja-rasza – Istenhez fûzõdõ baráti viszonyulás
szakhja-bháva – baráti érzelmek
szambandha – istenkapcsolat, az egyéni s a Legfelsõbb lélek kapcsola-
ta
szampradája – tanítványi lánc, az istenismeret átörökítési hagyomá-
nya
szamvit-sakti – az antarangá-sakti második eleme, transzcendentális
tudás-energia
Szanátan Gószvámí – (148?-1558) Csaitanja Maháprabhu egyik
közvetlen követõje, Rúpa Gószvámí testvére, az Istenhez fûzõdõ
kapcsolat tudományának mestere (szambandha-ácsárja)
szanhitá – „gyûjtemény”, egy-egy tudományos témakör
gyûjteményes forrásanyaga
151
Szankarsana – a négyes isteni kiterjedés tagja, a hamis én (ahankár)
megtestesítõje, imádata megszabadít a hamis önazonosítástól,
Siván keresztül közelíthetõ meg
szánkhja – „számbavétel, összefoglaló számítás”, a világ
alkotórészeit, a létkategóriákat analitikus módon elemzõ filozófiai
iskola, célja az anyag és lélek megkülöböztetése, a racionalizálás,
az üdvkeresés elméleti, filozófiai-spekulatív metódusa, teista
ágának fõ teoretikusa Kapila avatár
szannjásza – a világról lemondott szerzetesrend, a negyedik lelki
életrend
szannjászí – a negyedik, lemondott életrend tagja, a világról való
lemondás, illetve az Isten iránti teljes önátadás gyakorlója
Szaraszvatí – a tudományok és ékesszólás félistennõje, Brahmá párja
Szatjalóka – a tizennégy rétegû anyagvilág felsõbolygóinak egyike,
Brahmá hajléka
szattva – világi fenntartó elv, a jóság minõségi köteléke
száttvika – sajátságos érzelmi megnyilvánulás a raszákban
Szávitrí-déví – Brahmá hitvese
szmrti – a szent látnokok hagyományozta, kinyilatkoztatás értékû
szentírások
szurabhi – határtalanul tejelõ isteni tehén
Szúrja – Napisten
szúrjakánta – drágakõféleség
Szvah – a világ egyik szférája (vjáhrti), az intellektuális dimenzió
szvakíja – hites házastársi kötelék
szvámsa – „saját rész”, Krsna saját lényétõl nem különbözõ
kiterjedései, a kisebb hatalommal rendelkezõ isteni avatárok
forrása
szvámsa-tattva – önálló léttel bíró szerves hasonmásrész, isteni
kiterjedés
szváraszikí – a Krsna iránti szeretet spontán fellobbanásakor felismert
isteni kedvtelések
szvarúpa-sziddhi – a gólókai isteni kedvtelések teljes, transzcendens
megtapasztalása, az eredendõ lelki önvaló fölismerése
tamasz – a világi megsemmisítõ elv, a tudatlanság minõségi köteléke,

az anyagi kötõerõk legalantasabbja
tanmátra – az öt fõ anyagi elem s azok sajátosságai
tantra – vallási gyakorlatokat elõíró mûfaj
Tapah – az egyik felsõbolygóbéli régió
tapasz – lelki fejlõdés érdekében vállalt önfegyelmezõ gyakorlat, a
lelki erõ forrása
tataszthá-sakti – „föveny, partmenti sáv”, az anyagi s a lelki világot
elválasztó közbülsõ isteni energia, az individuális lelkek határtalan
sokasága
tattva – igazság, tétel, tény, kategória
tattva-vádí – elvi tudományok mûvelõje, spekulatív módszert
alkalmazó filozófus
Tribhanga – „három ívben hajló”, Krsna egyik neve
uddípana – ösztönzõ, felszító lelki vonzalom

Uddzsvala-nílamani – Dzsíva Gószvámí egyik mûve,
kommentárgyûjtemény
Umá – Siva párja
Upanisad – „odatelepedés”, a védikus irodalom mûfaja, a gyakorlati
filozófia, fõként a személytelen Abszolút témáját taglaló száznyolc
titkos tanítás
153
V
vaidhi-bhakti – szabályok vezérelte odaadás, törvényszerû bhakti,

rituális istenszolgálat
Vaikuntha – „aggodalom nélküli”, a lelki birodalom bolygói, ahol a
Legfelsõbbet magasztos, pompás módon mint Nárájant imádják
vaisésika – (visésa – megkülönböztetés) a lélek és anyag közötti
megkülönböztetés tudománya, a hat filozófiai iskola egyike,
Kanáda nevéhez fûzõdõ atomelmélet, amely a fizikai
megnyilvánulást tárgyalja, valamint ennek metafizikai
vonatkozásait
vaisja – kereskedõ, gazdálkodó, a harmadik társadalmi rend tagja
Vaisnava-tósáni – Szanátan Gószvámí mûve, a Bhágavata-purána
Tizedik Énekének magyarázata
vaisnava – Visnu híve, követõje, imádója
vánaprasztha – erdõlakó remete, a harmadik lelki életrend
Vámana – Krsna egyik avatárja, a törpe bráhmana
varna – „szín”, társadalmi osztály, kaszt
varna-dharma – bráhmanák, ksatriják, vaisják és súdrák
természetszerû kötelességei
vasztu-sziddhi – a halandók világának elhagyásakor elért
tökéletesség, világi síkon megtapasztalt lelki örömök
Vászudéva – a négyes isteni kiterjedés tagja, a világ teremtésében a
tiszta isteni tudatállapot megtestesítõje, Krsna egyik neve (amikor
önmagában, belsõ energiája nélkül van)
vátszalja-bháva – a szülõi ragaszkodás érzelmei
vátszalja-rasza – Krsnához fûzõdõ szülõi viszony
Védák – (véda – „tudás”) India kinyilatoztatott szent könyvei, Rg,
Száma, Jadzsur és Atharva gyûjtemények, tágabb értelemben a
védikus szellemben fogant mûvek is (pl. Puránák, Mahábhárata,
Rámájana stb)
Védánta-szútrák – a védai bölcselet csúcsát jelentõ vezérfonal, az
upanisad-tanokat szisztematikusan összegzõ, Vjásza szerkesztette
aforisztikus mû, átfogja és legalaposabban ismerteti a hindu
filozófia teljes spektrumát
vénu – Krsna egyik fuvolája
vibháva – a raszák alanya és tárgya, partnerei
vibhinnámsa – elkülönült, kiszakadt rész, egyéni lelkek
vibhrama-vilásza – látszólagos ellentmondás, az isteni kedvtelések
ama természete, miszerint másnak tûnnek, mint amik valójában
vibhúti – fenség, a lelki, illetve anyagi szférákban megnyilvánuló
isteni bõség
Vidhi – Brahmá egyik neve
vimalá – szent tisztaság, a kilenc fõ isteni energia egyike
virad-vigraha – univerzális test, a Legfelsõbbrõl alkotott ideiglenes
koncepció, amely a természeti jelenségeket azonosítja a Legfelsõbb
tagjaival
Viradzsá-folyam – másnéven Okozati-óceán (Kárana-szamudra), az
anyagi és a lelki szférát elválasztó transzcendentális határzóna,
amelyen Mahávisnu lakozik
visaja – fenntartó, támasz, alany, a szeretõi viszonyban Krsna
Visnu – „fenntartó”, a mindent személyesen átható teljesértékû isteni
kiterjedés, a jóság és fenntartás irányító istensége; aspektusai
Káranódakasájí, Garbhódakasájí és Ksíródakasájí
Visvanáth Csakravartí Thákur – a Védánta-szútrákat magyarázó
Baladév Vidjábhúsan tanítómestere, a Csaitanja utáni vaisnavizmus
egyik jeles teoretikusa
vjabhicsárí – átmeneti, mellékes vonások a raszák érvényesülése
során
Vjásza – a Védák s a védikus irodalom egyéb részeinek szerkesztõje,
a Védánta-szútrák szerzõje, a Legfelsõbb irodalmi feladatokra
felhatalmazott avatárja
Vradzsa-mandala – Vrndávan kiterjedtebb környéke
Vrndávan Dász Thákur – Csaitanja Maháprabhu egyik életrajzírója,
Vjásza inkarnációja a Csaitanja-lílában
Vrndávan – Krsna gyermekkori kedvteléseinek színhelye
155

Brahma Szanhita

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Brahma Szanhita

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A teremtõ himnusza

Magyar Vaisnava Kéziratszolgálat

Fordította: Szvámí Bhakti Kamala Tírtha

Külön köszönet Giridhárí dász, Krsna-csaitanja dász, Lókanáth dász, Abhaj-

© Magyar Vaisnava Hindu Misszió

A könyv témája iránt érdeklõdõk az alábbi címeken érdeklõdhetnek:

Hindu Kultúra Háza

Hindu Kultúra Háza

Minden dicsõséget Srí Srí Gurunak és Gaurángának!

Ajánljuk ezt a könyvet a magyarországi vaisnava

Elõszó a magyar kiadáshoz

Kivételes ritkaságot szeretnénk olvasóink elé tárni: az óind fohász-

Filozófiai magvassága mellett a Brahma-szanhitá mégis költõi

Elõszó az angol nyelvû kiadáshoz

Az anyagias viselkedésmód semmiképp sem vihet közelebb ahhoz

„dologról”. A komoly érdeklõdõ viszont valósággal szomjúhozni

agyszülemények leplébe burkolóznak, de semmit sem mondanak az

E könyvecske alapos áttanulmányozása bizonnyal betölti majd a

ísvarah paramah krsnah szacs-csid-ánanda-vigrahah

K Krsna a páratlan legfelsõbb Lény, akinek neve és formája éppúgy

alaktalan végtelenség – a tudatos boldogság tétlen és határozatlan

szahaszra-patra-kamalam gókulákhjam mahat padam

A A második vers Krsna transzcendentális kedvteléseinek lelki

a tompa, érzéketlen tárgyaknak. Az anyagi univerzumról, a mindenség

pedig – bár a háromnegyed résznyi vibhútinak, a lelki fenségnek

Krsna kegyét csakis a tiszta odaadás (suddha-bhakti) mûvelõi

karnikáram mahad jantram sat-kónam vadzsra-kílakam

szótagból álló szent mantra hat részre tagoltan, hatszög alakban

K Krsna transzcendentális kedvtelései kétfélék: megnyilvánultak,

gópídzsana; 4) vallabhája; 5) szvá; 6) há. E magasztos szavak egymás

amirõl a késõbbiekben részletesebben is szót ejtünk. A „dzsjóti-

tat-kinydzsalkam tad-amsánám tat-patráni srijám api

A Az anyagtól független Gókula lótuszvirághoz hasonlatos alakú. Az

csatur-aszram tat-paritah svétadvípákhjam adbhutam

csaturbhih purusárthais csa csaturbhir hétubhir vrtam

astabhir nidhibhir dzsustam astabhih sziddhibhisz tathá

sjámair gaurais csa raktais csa suklais csa pársadarsabhaih

E E vers Gókula környezetét írja le. Gókula eredendõen a

Krsna kegyét nélkülözõ meditáció segélyével Gókulára igyekvõket. E

személyes Abszolút Igazság, Krsna rasza-kedvtelései. Ugyanez a

energiájának, a Jógamájának közremûködésével jelent meg a földi

évam dzsjótir-majó dévah szad-ánandah parát parah

A A gólókai és gókulai kedvtelések Krsna megszemélyesült gyönyör-

mahán prabhur vai (Svétasvatara-upanisad. 3.12.)

májajáramamánaszja na vijógasz tajá szaha

A Az illúziókeltõ energia közvetlenül nem áll kapcsolatban Krsnával,

nijatih szá ramá déví tat-prijá tad-vasam tadá

alkotja meg az anyagi világot. A teremtéskor jelenik meg az az

E E vers a Májával való másodlagos társulás folyamatát tárja fel. A

természet pedig a Májá. A kettejük egyesülését eredményezõ

linga-jónj-átmiká dzsátá imá máhésvarí-pradzsáh

A A Legfelsõbb Úr négy negyedrésznyi kiterjedése az Õ teljes

jelentõségteljesek. Az illem a társadalmi szokások külsõségeire

saktimán purusah szó ’jam linga-rúpí mahésvarah

N Nárájan a transzcendentális szférában (para-vjóma) lakozik, ahol a

törekvését. Mahá-Visnu szándékával megegyezõen Siva párja egymás

szahaszra-sírsá purusah szahaszráksah szahaszra-pát

A A Védák himnuszaiban imádott Mahá-Visnu végtelen sok

nárájanah sza bhagaván ápasz taszmát szanátanát

transzcendentális Okozati-óceán víztükrén pihen isteni álmában

A A jóga-nidrá, vagyis az isteni szendergés olyan eksztatikus

tad-róma-bila-dzsálésu bídzsam szankarsanaszja csa

A A lelki Okozati-óceánon fekvõ õseredeti avatár oly hatalmas, hogy

pratj-andam évam ékámsád ékámsád visati szvajam