Kicsoda Krisna?

Noha egy gyertya korlátlan számú másik gyertyát képes lángra lobbantani, s mindegyik ugyanolyan erõsségû
lánggal ég, mint az elsõ, az eredeti gyertya mégis megmarad. Hasonlóképpen terjeszti ki Magát számtalan
formába az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Belõle árad ki a teremtés során a lelki és az anyagi világ.
Minden ok eredendõ és legfelsõbb okaként Õ az irányítója és a birtokosa az egész kozmikus
megnyilvánulásnak. Különleges helyzetébõl fakadóan egyidejûleg egy is a teremtésével, és különbözik is tõle.
Habár személytelen aspektusában mindent átható, mégsem olvad fel saját teremtésében: az élõlények szívében s
eredeti, örök lakhelyén (a lelki világban) is személyiségét megõrizve van jelen, ahol örök társaival és a saját
szerves részeiként megnyilvánuló élõlényekkel boldogan hódol kedvteléseinek.
A Legfelsõbb Személy a legfelsõbb tudatos személy, s mivel hatalmát nem más forrásból kapja,
függetlenségét tekintve is a legfelsõbb. Erejének, gazdagságának, szépségének, tudásának, lemondásának és
hírnevének nincsenek határai. Õ a mindenség Legfelsõbb Ura, s az egész univerzum végsõ nyugvóhelye – senki
sem lehet egyenlõ Vele vagy nagyobb Nála.
Az Istenség legfelsõbb Személyiségeként minden tudás kimeríthetelen forrása és legszentebb tárgya. Õ az
örök vallás fenntartója és minden élõlény gondoskodó atyja, akikhez örök, szereteten alapuló kapcsolat fûzi. Õ
az élet legfõbb célja.

A Védák ezt a legfelsõbb eredeti okot K¥¢£ának nevezik. K¥¢£a határtalan tulajdonságai minden élõlény
számára vonzóak. A fenti leírás, habár érzékelteti az Istenség Legfelsõbb Személyiségének páratlan helyzetét,
talán túl elvontnak tûnik. Lehet, hogy egyszerû földi halandóként nem vagyunk nagy filozófusok, de ennek
ellenére is felmerülhet bennünk a kérdés, hogy kicsoda is valójában ez a csodálatos lény? Hogy néz ki? Mi a
kapcsolatunk Vele? Milyen is az a legfelsõbb lakhely? Vajon milyenek, akik ott élnek?
A szentírásokban rejlõ válaszok olyan különleges lelki energiával bírnak, hogy azokat hallgatva teljesen
megszabadulhatunk a szívünkben lévõ kedvezõtlen tulajdonságoktól, sõt, felébredhet bennünk a vágy az Úr
önzetlen, odaadó szolgálatára. Az Úr szent neveinek éneklése által tiszta szeretet ébredhet bennünk az Istenség
Legfelsõbb Személyisége iránt. E szeretet végül kitárja elõttünk is a lelki világ kapuit, hogy az ismétlõdõ
születés és halál birodalmát magunk mögött hagyva beléphessünk a teljes tudással és örökkévaló boldogsággal
teli lelki létezésbe.
A szentírások szerint az univerzum elsõ teremtett lénye, Brahm§, lemondásaival elégedetté tette Teremtõjét,
¼r¦ K¥¢£át, aki ezért lehetõvé tette számára, hogy bepillantást nyerjen a lelki világ Goloka nevû legmagasabb
szférájába. Brahm§ a társaival és környezetével együtt megpillantotta az Urat, és ennek a látványnak a
lélegzetelállító élményét Brahma-sa°hit§ címû csodálatos himnuszában énekelte meg.
A szentek tiszta szívébõl fakadó leírásokat hallgatva, a Védák lelki titkokat rejtõ oldalait olvasva, a Krisna-
völgyi templomban az oltárt és a falakat borító gyönyörû képeket szemlélve számunkra is feltárulhat az a
látvány, ami csodálatba ejtette még Brahm§t is, és egy olyan varázslatos világ nyílhat meg elõttünk, amely
sokkal igazabb és valóságosabb, mint az, amit nap mint nap magunk körül látunk.

Az Úr Brahm§ imái K¥¢£ához

„Govindát (¼r¦ K¥¢£át), az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádom, az eredeti Urat, aki
transzcendentális fuvoláján játszik. Szeme olyan, akár a lótuszvirág, hajában pávatollak díszlenek, testének színe
a friss fekete felhõ színére hasonlít, szépsége szerelemistenek millióinak szépségét homályosítja el… Azt a
transzcendentális lakhelyet imádom, ahol az élõlények vegyítetlen lelki lényegükben, a boldogság parttalan
óceánjában elmerülve végzik a Legfelsõb Úr, ¼r¦ K¥¢£a szeretõ szolgálatát, akire szeretetük egyetlen tárgyaként
tekintenek. Ott minden fa transzcendentális kívánságteljesítõ fa, a föld kívánságteljesítõ drágakövekbõl áll, a víz
csodálatos nektár. A lelki világban minden szó egy ének, minden lépés tánc, a fuvola a legkedvesebb társ,
minden önragyogó, s transzcendentális gyönyört sugároz. Ott minden a legmagasabb rendû lelki állapotában
nyújt élvezetet és ízt, a megszámlálhatatlanul sok surabhi-tehén pedig annyi tejet ad, akár egy transzcendentális
óceán. Ezt a birodalmat, ahol a transzcendentális, múlt és jövõ nélküli idõ csak az örökkévalóság elmúlhatatlan
pillanatainak jelenében létezik, s amelyet világunkban csupán néhány kiváló lélek ismer, Golokának nevezik.”