K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége

Mindenki K¥¢£át keresi.

Néhányan nem tudnak róla, de K¥¢£át keresik õk is.
K¥¢£a Isten, minden létezõ Forrása, Oka mindannak, ami van, volt és valaha lesz.
Isten végtelen, ezért számtalan Neve van. Allah-Buddha-Jehova-R§ma: mind K¥¢£a, mind
Egy. Isten nem absztrakt. Személyisége, melynek személytelen és személyes jegyei egyaránt
vannak, a LEGFELSÕBB, ÖRÖK, GYÖNYÖRTELJES és teljes TUDÁSSAL rendelkezik.
Ahogyan az óceán egyetlen csöppje olyan minõségû, mint maga az óceán, hasonlóképpen
rendelkezik a mi tudatunk is ISTEN tudatának tulajdonságaival. Az anyagi energiával (az
anyagi testtel, az érzékek örömével, az anyagi tulajdonnal, énképzetünkkel stb.) való
azonosulásunk és ragaszkodásunk miatt eredeti TRANSZCENDENTÁLIS TUDATUNK
beszennyezõdött, s mint egy porlepte tükör, nem képes tiszta képet adni.
Az IDEIGLENESSEL való kapcsolatunk életeink során egyre mélyebb lett. Ezt az
átmeneti testet, mely nem más, mint egy zsák csont és hús, összetévesztjük igazi énünkkel, s
ezt az ideiglenes állapotunkat véglegesnek fogadjuk el.
Korszakokon keresztül nagy szentek voltak élõ példái annak, hogy az ISTEN-TUDAT
nem ideiglenes, hanem állandó állapota minden élõ Lélekben megnyilvánulhat. Minden
lélekben isteni tulajdonságok rejlenek.
K¥¢£a azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: „Az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi
szennyezõdésektõl megtisztult yog¦ a Legfelsõbb Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a
legmagasabb rendû boldogságot.” (6.28)
A YOGA (Isten és énünk megvalósításának tudományos módszere) az a folyamat, mellyel
megtisztíthatjuk tudatunkat, véget vethetünk a további szennyezõdéseknek, és eljuthatunk a
Tökéletesség, a teljes TUDÁS és a BOLDOGSÁG szintjére.
Ha van Isten, akkor szeretném Õt látni. Nincsen értelme olyasmiben hinni, mely nem
igazolható. A K¥¢£a-tudat és a meditáció az a módszer, amellyel megláthatod Istent. Láthatod
Istent, hallhatod Õt és játszhatsz Vele. Lehet, hogy õrültségnek hangzik, de Õ valóban ott van
veled.
Oly sok yoga-folyamat van — R§ja, Jñ§na, Ha±ha, Kriy§, Karma, Bhakti —, s
mindegyiket MESTEREI javasolják nekünk.
Sv§m¦ BHAKTIVEDANTA, ahogy neve is jelzi, BHAKTI yog¦, aki az ODAADÁS
ösvényét járja. Minden gondolatával, szavával és TETTÉVEL ISTENT szolgálva, SZENT
NEVEIT zengve egy bhakta gyorsan kifejlesztheti Isten-tudatát, s a
Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a
K¥¢£a, K¥¢£a, Hare Hare
Hare R§ma, Hare R§ma
R§ma R§ma, Hare Hare
mantra éneklésével kétségtelenül eljut a K¥¢£a-tudatig. (A puding próbája az evés!)
Arra kérlek, ragadd meg a lehetõséget, amelyet ez a K¥¢£a-könyv nyújt, s próbálj
elmerülni benne! Tûzz ki egy idõpontot, hogy találkozhass Istennel, a YOGA (az
ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS) felszabadító folyamatán keresztül, s ADJ ESÉLYT A BÉKÉNEK!
Amire szükséged van, nem más, mint szeretet (K¥¢£a). Hari Bol.
George Harrison, 1970. március 31.
Elõszó
niv¥tta-tar¢air upag¦yam§n§d
bhavau¢adh§c chotramano 'bhir§m§t
ka uttama-ªloka-gu£§nuv§d§t
pum§n virajyeta vin§ paªughn§t
(¼r¦mad-Bh§gavatam 10.1.4)
Manapság ha a nyugati országokban valaki megpillantja a K¥¢£a-könyvet, nyomban
felteszi a kérdést: „Ki az a K¥¢£a? És ki az a leány K¥¢£ával?”
 A válasz azonnal elhangzik: K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. S hogy miért?
Mert teljes pontossággal illenek Rá azok a leírások, amellyel a Legfelsõbb Lényrõl, Istenrõl
szólnak. K¥¢£a Isten, mert mindenkit vonzó. Azon az alapelven kívül, hogy mindenkit vonzó,
az Isten szónak nincs más jelentése. Hogyan lehet valaki mindenkit vonzó? Ha valaki nagyon
gazdag, ha óriási vagyona van, az emberek számára vonzóvá válik. Éppen így ha valaki
rendkívüli hatalommal rendelkezik, ha nagyon híres vagy nagyon szép, ha bölcs vagy nem
ragaszkodik semmiféle anyagi tulajdonhoz, az emberek vonzódni kezdenek hozzá.
Mindennapi tapaztalataink során megfigyelhetjük, hogy valakit a következõ tulajdonságok
tehetnek vonzóvá: (1) gazdagság, (2) hatalom, (3) hírnév, (4) szépség, (5) bölcsesség és (6)
lemondás. Arról, aki egyidõben, korlátlanul rendelkezik e hat fenséges tulajdonsággal,
tudhatjuk: Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Isten e fenséges tulajdonságairól Par§ªara
Muni, a kiváló védikus szaktekintély adott leírást.
Számtalan gazdag, hatalmas, híres, gyönyörû embert láttunk már, sok tanult tudóst és
sokakat, akik az élet lemondott rendjében élnek, nem ragaszkodva semmiféle anyagi
tulajdonhoz. Ám az emberiség történetében nem találunk senkit, aki korlátlanul és egyidõben
gazdag, hatalmas, híres, szép, bölcs és lemondott lenne, mint K¥¢£a. K¥¢£a, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége történeti személyiség, aki ötezer évvel ezelõtt jelent meg a Földön.
Százhuszonöt évig volt itt jelen, s pontosan úgy viselkedett, akár egy emberi lény, de
cselekedetei példa nélkül állók voltak. Megjelenése pillanatától eltávozása pillanatáig minden
cselekedete páratlan volt a világ történelmében, ezért aki tudja, mit értünk az „Isten” kifejezés
alatt, az elfogadja K¥¢£át, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Senki sem egyenlõ
Istennel és senki sem hatalmasabb, mint Õ. Ez az értelme a jól ismert szólásnak: „Isten
hatalmas.”
Az embereknek számtalanféle csoportja él a világon, akik mind másképpen beszélnek
Istenrõl, de a Védikus Írások és a különbözõ korok nagy §c§ryái, az Istenrõl szóló
tudományban jártas hiteles tekintélyek — mint ¼a¯kara, R§m§nuja, Madhva, Vi¢£usv§m¦, az
Úr Caitanya, valamint követõik a tanítványi láncolaton — mindannyian egyetértenek abban,
hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mi, a védikus kultúra követõi, elfogadjuk
az egész univerzum védikus történelmét. Ezt az univerzumot különbözõ bolygórendszerek,
név szerint Svargaloka, a felsõ bolygórendszer, Martyaloka, középsõ bolygórendszer és végül
P§t§laloka, az alsó bolygórendszer alkot. E Föld modern történészei képtelenek történelmi
bizonyítékokkal szolgálni azokról az eseményekrõl, amelyek ötezer évvel ezelõtt történtek.
Az antropológusok azt állítják, hogy a Homo sapiens negyvenezer évvel ezelõtt még nem
jelent meg ezen a bolygón, mivel az evolúció akkor még nem jutott el arra a szintre. Ezzel
szemben a védikus történelemkönyvek, a Pur§£ák és a Mah§bh§rata az emberiség
történelmének olyan korszakairól beszélnek, amelyek millió és millió évre nyúlnak vissza.
Ezekbõl az írásokból többek között K¥¢£a sokmillió évvel ezelõtti megjelenéseinek
történetét is megismerhetjük. A Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezetében K¥¢£a elmondja
Arjunának, hogy mindketten számtalanszor megszülettek már a múltban, s hogy Arjunával
ellentétben Õ (K¥¢£a) képes minden egyes születésére emlékezni. Ez érthetõen szemlélteti a
különbséget K¥¢£a és Arjuna tudása között. Arjuna mindamellett, hogy hatalmas harcos és
egyben a Kuru dinasztia mûvelt fia volt, mégis közönséges emberi lény volt, míg K¥¢£a, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége határtalan tudást mondhat Magáénak. S mivel tudása
határtalan, emlékezete sem ismer semmiféle határt.
K¥¢£a tudása oly tökéletes, hogy képes emlékezni minden eseményre, ami megjelenései
idején történt a múltban, a sok millió év alatt, ám Arjuna emlékezõtehetségét és tudását
behatárolja az idõ és a tér, hiszen õ közönséges emberi lény. A negyedik fejezetben K¥¢£a
kijelenti, hogy emlékszik arra, mikor néhány millió évvel ezelõtt a napistent, Vivasv§nt
oktatta a Bhagavad-g¦t§ tudományára.
Manapság az ateista emberek körében divattá vált, hogy valamiféle misztikus folyamat
követésével megkíséreljenek Istenné válni. Az ateisták általában vagy képzeletük, vagy
merész meditációik segítségével próbálnak Istenné válni. K¥¢£a azonban nem ilyen Isten. Õ
nem titokzatos meditációs folyamatok kitalálásával, misztikus yoga-gyakorlatok végzésével
vagy szigorú lemondásokat végezve válik Istenné. Helyes kifejezéssel élve Õ sohasem válik
Istenné, mert Õ Isten minden körülmények között.
Anyai nagybátyja, Ka°sa börtönében, ahol apja és anyja raboskodott, K¥¢£a négykarú
Vi¢£u-N§r§ya£aként jelent meg anyja testén kívül. Aztán újszülötté változott, s arra kérte
apját, vigye Õt Nanda Mah§r§ja és felesége, Yaªod§ házába. K¥¢£a még apró csecsemõ volt,
amikor a hatalmas démon — P¡tan§ — megpróbálta megölni Õt. P¡tan§ a keblét nyújtotta
K¥¢£ának, ám K¥¢£a kiszívta a démon életét. Ez a különbség a valódi Isten s egy misztikus
folyamattal létrehozott Isten között. K¥¢£ának nem volt alkalma gyakorolni a misztikus yoga
folyamatát, mégis minden pillanatban — csecsemõkorában, gyermekkorában, ifjúként és
felnõttként egyaránt — tanújelét adta, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. K¥¢£a
címû könyvünkben minden olyan tettérõl olvashatunk, amelyet emberi lényként hajtott végre.
Bár emberi lényként cselekszik, mindig megtartja azonosságát mint az Istenség Legfelsõbb
Személyisége.
Mivel K¥¢£a mindenkit vonzó, tudnunk kell, hogy minden vágyunkat K¥¢£ára kell
irányítanunk. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy az egyén tulajdonosa, ura a testnek, de K¥¢£a,
aki Felsõlélekként jelen van mindenki szívében, a legfelsõbb tulajdonosa és a legfelsõbb ura
mindenki testének. Ezért ha szeretetvágyunkat kizárólag K¥¢£ára irányítjuk, nyomban
megvalósulhat az univerzális szeretet, egység és béke. Ha valaki a fa gyökerét öntözi, azzal az
ágak, gallyak, levelek és virágok is vízhez jutnak. Ha valaki ellátja étellel a gyomrot, azzal
kielégíti az összes többi testrészt is.
Azt a tudományt, amely által a figyelmünket a Legfelsõbbre irányíthatjuk és
szeretetünkkel Õt áraszthatjuk el, K¥¢£a-tudatnak nevezik. Azért alapítottuk meg a K¥¢£a-
tudat mozgalmát, hogy mindenkinek lehetõsége nyíljon arra, hogy vágya — hogy másokat
szeressen — beteljesüljön pusztán azáltal, hogy szeretetét K¥¢£ára irányítja. Az egész világ
vágyik arra, hogy mások iránti szeretetének szunnyadó hajlamát fölébressze, de a különféle
módszerek kiagyalása — a szocializmus, a kommunizmus, az altruizmus, a
humanitarianizmus, a nacionalizmus és minden egyéb, amit a világ békéje és jóléte érdekében
találnak ki — hasznavehetetlen és kiábrándító, mert tudatlanok vagyunk a K¥¢£ára irányuló
szeretet mûvészetét illetõen. Általában az emberek azt hiszik, hogy az erkölcsi alapelvek és a
vallási rítusok terén tett fejlõdés következményeképpen boldogok lesznek. Mások azt
gondolják, hogy a boldogságot az anyagi gyarapodás által lehet elérni, megint mások pedig
azt hiszik, hogy pusztán érzékeik kielégítésével boldogok lesznek. A valóság azonban más: az
ember csakis K¥¢£át szeretve válhat boldoggá.
K¥¢£a képes tökéletesen viszonozni szeretetünket, különféle kapcsolatokon keresztül,
amelyeket ízeknek, rasáknak nevezünk. Tizenkét szeretetteljes kapcsolat van. K¥¢£át lehet
szeretni úgy, mint a legfelsõbb ismeretlent, a legfelsõbb mestert, a legfelsõbb barátot, a
legfelsõbb gyermeket és mint a legfelsõbb szeretõt. Ez az öt alapvetõ szeretet-rasa. K¥¢£át
közvetett módon is lehet szeretni, hét különbözõ kapcsolatban, amelyek látszólag
különböznek az öt fõ kapcsolattól. Mindent összevetve, ha valaki pusztán K¥¢£ára irányítja
szunnyadó szeretetvágyát, élete sikeres lesz. Ez nem csupán feltételezés, hanem tény, amelyet
a gyakorlatban is meg lehet valósítani. Az ember saját maga érezheti, milyen hatással van
életére a K¥¢£a iránti szeretet.
A Bhagavad-g¦t§ kilencedik fejezetében a K¥¢£a-tudat tudományát minden tudás és
minden titok királyának, a transzcendentális megvalósítás legfelsõbb tudományának nevezik.
Mégis közvetlenül tapasztalhatjuk eredményeit, mert nagyon könnyen végezhetõ és rendkívül
örömteli tudomány. A K¥¢£a-tudatban a legparányibb fejlõdés is életünk maradandó kincsévé
válik, mert a K¥¢£a-tudat minden körülmények között örök. Mára már bizonyított tény, hogy
napjainkban a nyugati világ zavarodott és kiábrándult ifjúsága is érzi annak a hatását, ha
szeretni vágyását egyedül K¥¢£ára irányítja.
Azt mondják, végezhet az ember szigorú lemondásokat, vezekelhet vagy végrehajthat
nagy áldozatokat élete során, ám ha nem ébreszti fel K¥¢£a iránti szunnyadó szeretetét, akkor
minden vezeklése fölöslegesnek bizonyul. Ha azonban valaki már felébresztette K¥¢£a iránti
szeretetét, mi értelme van a szükségtelen lemondásoknak és vezekléseknek?
A K¥¢£a-tudat mozgalma az Úr Caitanya egyedülálló ajándéka e kor elesett lelkei
számára. Végtelenül egyszerû módszer ez, amelyet négy éve már a nyugati országokban is
gyakorolnak, és semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ez a mozgalom képes kielégíteni az
emberiség szunnyadó szeretetvágyát. A K¥¢£a-könyv is arra szolgál, hogy segítse a K¥¢£a-
tudat mozgalmát a nyugati világban. Ez a transzcendentális irodalom két kötetben jelent meg,
számtalan illusztrációval. Az emberek szeretnek regényeket olvasni, pusztán hogy lekössék
idejüket és energiájukat. E vágyukat most K¥¢£ára irányíthatják, s az eredmény a lélek
maradandó elégedettsége lesz — az egyén és a közösség életében egyaránt.
A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a K¥¢£a-tudat ösvényén a legkisebb elõrelépés is
megmenthet minket a legnagyobb veszélytõl. Ezer és ezer példát lehetne idézni olyan
emberekrõl, akik a legnagyobb veszedelemtõl menekültek meg pusztán a K¥¢£a-tudatban elért
csekély fejlõdésüknek köszönhetõen. Éppen ezért arra kérünk mindenkit, hogy éljen e
transzcendentális irodalom adta lehetõséggel. Az olvasó észre fogja venni, hogy minden
oldalán a mûvészet, a tudomány, az irodalom, a filozófia és a vallás mérhetetlen tudásának
kincsestára tárul elé, s végigolvasva csupán ezt az egyetlen könyvet, a K¥¢£a-könyvet, az Isten
iránti szeretet is virágozni kezd.
Hálás köszönetem illeti ¼r¦m§n George Harrisont — aki szintén vibrálja a Hare K¥¢£a
mantrát — tizenkilencezer dollár értékû nagylelkû hozzájárulásáért, amely e kötet
kinyomtatásásnak teljes költségét fedezi. Adjon K¥¢£a ennek a kedves ifjúnak további
fejlõdést a K¥¢£a-tudatban.
Végül örök áldásomat adom ¼r¦m§n ¼y§masundara d§sa adhik§r¦ra, ¼r¦m§n Brahm§nanda
d§sa brahmac§rira, ¼r¦m§n Hayagr¦va d§sa adhik§r¦ra, ¼r¦m§n Satsvar¡pa d§sa adhik§r¦ra,
¼r¦mat¦ Devah¡ti-devire, ¼r¦mat¦ Jadur§£¦ d§s¦ra, ¼r¦m§n Mural¦dhara d§sa brahmac§r¦ra,
¼r¦m§n Bh§radv§ja d§sa adhik§r¦ra, ¼r¦m§n Pradyumna d§sa adhik§r¦ra és mindazokra, akik a
különféle területeken végzett áldozatos munkájukkal segítették e könyv sikeres kiadását.
Hare K¥¢£a.
¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦
megjelenési napja
1970. február 26.
ISKCON Központ
3764 Watseka Avenue
Los Angeles California
Bevezetés
k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! he
k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! he
k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! rak¢a m§m
k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! p§hi m§m
r§ma! r§ghava! r§ma! r§ghava! r§ma! r§ghava! rak¢a m§m
k¥¢£a! keªava! k¥¢£a! keªava! k¥¢£a! keªava! p§hi m§m
>Caitanya-carit§m¥ta (Madhya 7.96)
E K¥¢£a-könyv írása közben hadd ajánljam elõször tiszteletteljes hódolatomat lelki
tanítómesteremnek, Om Vi¢£up§da 108 ¼r¦ ¼r¦mad Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦
Mah§r§ja Prabhup§dának. Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat a kegy óceánjának, az
Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhunak. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Maga K¥¢£a, aki
egy bhakta szerepében jelent meg, hogy az odaadó szolgálat legfelsõbb rendû elvét terjessze.
Az Úr Caitanya Nyugat-Bengál Gau¨adeªaként ismert vidékén kezdett el prédikálni. Mint a
Madhva-Gau¨¦ya-samprad§ya tagja, felajánlom tiszteletteljes hódolatomat tanítványi
láncolatunknak is. A Madhva-Gau¨¦ya-samprad§yát Brahma-samprad§yának is nevezik, mert
a tanítványi lánc eredetileg Brahm§tól származik. Brahm§ a szent N§radát tanította, N§rada
Vy§sadevát, Vy§sadeva pedig Madhva Muninak, azaz Madhv§c§ryának adta át a tudást.
M§dhavendra Pur¦, a Madhva-Gau¨¦ya-samprad§ya megalapítója Madhv§c§rya tanítványi
láncolatához tartozott. Számtalan híres tanítványa volt — mind a sanny§sa (lemondott)
rendbõl, mind a családosok rendjébõl —, köztük Nity§nanda Prabhu, Advaita Prabhu és
¾ªvara Pur¦. ¾ªvara Pur¦ volt az Úr Caitanya Mah§prabhu lelki tanítómestere. Hadd ajánljuk hát
fel tiszteletteljes hódolatunkat ¾ªvara Pur¦nak, Nity§nanda Prabhunak, ¼r¦ Advaita Ýc§rya
Prabhunak, ¼r¦v§sa Pa£¨itának és Gad§dhara Pa£¨¦tának. Hadd ajánljuk fel tiszteletteljes
hódolatunkat Svar¡pa D§modarának, aki az Úr Caitanya Mah§prabhu személyes titkáraként
tevékenykedett; majd hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat ¼r¦ V§sudeva Dattának és
¼r¦ Govindának, az Úr Caitanya állandó kísérõjének, Mukundának, az Úr Caitanya örök
barátjának, valamint Mur§ri Guptának. Végül hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat
V¥nd§vana hat Gosv§m¦jának, ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦
Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦
Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak.
A Bhagavad-g¦t§ban Maga K¥¢£a magyarázta el, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Valahányszor az emberek eltérnek a vallásos élet szabályaitól és túlsúlyba
kerülnek a vallástalan cselekedetek, Õ megjelenik a földön. Amikor az Úr K¥¢£a megjelent,
szükség volt arra, hogy csökkentse a felhalmozódott bûnös cselekedetek terhét e bolygón,
ebben az univerzumban. Az anyagi teremtés ügyeiben az Úr Mah§-Vi¢£u, K¥¢£a teljes értékû
kiterjedése a felelõs.
Amikor az Úr megjelenik, inkarnációja Vi¢£utól ered. Mah§-Vi¢£u az anyagi teremtés
eredeti oka, s Belõle árad ki Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, majd Kª¦rodakaª§y¦ Vi¢£u. Az ebben az
univerzumben megjelenõ inkarnációk általában Kª¦rodakaª§yi Vi¢£u teljes értékû kiterjedései.
Éppen ezért a tengernyi bûnös cselekedet terhének csökkentése nem K¥¢£ának, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének a feladata, de amikor K¥¢£a megjelenik, minden Vi¢£u
kiterjedés Vele tart. K¥¢£a különféle kiterjedései — N§r§ya£a, a V§sudeva-Sa¯kar¢a£a-
Pradyumna-Aniruddha négyszeres kiterjedés, a hal-inkarnáció, Matsya részleges, teljes értékû
kiterjedése és többi yuga-avat§ra (korszakonként megjelenõ inkarnáció), valamint a
manvantara-avat§rák, a különbözõ Manu-inkarnációk — mind megjelennek K¥¢£ával, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségével együtt. K¥¢£a a tökéletes egész, s minden teljes értékû
kiterjedés és inkarnáció örökké Vele van.
Amikor K¥¢£a megjelent, az Úr Vi¢£u is Vele volt. K¥¢£a valójában azért jelenik meg,
hogy bemutassa v¥nd§vanai kedvteléseit, hogy meghódítsa a szerencsés feltételekhez kötött
lelkeket és hazahívja õket, vissza Istenhez. A démonok elpusztítása épp egyidõben történt
v¥nd§vanai cselekedeteivel, s e tetteket K¥¢£ának csupán Vi¢£u része hajtotta végre.
A Bhagavad-g¦t§ nyolcadik fejezetének huszadik versében az áll, hogy létezik egy másik,
örökkévaló természet, a lelki világ, amely transzcendentális ehhez a megnyilvánult és
megnyilvánulatlan anyaghoz képest. A megnyilvánult világot láthatjuk a sok csillag és
bolygórendszer formájában, mint például a nap és a hold, de túl ezen létezik egy meg nem
nyilvánult régió, amelyet ebben a testben senki sem képes megközelíteni. E meg nem
nyilvánult anyagon túl található a lelki birodalom. Ezt a birodalmat a Bhagavad-g¦t§
legfelsõbbnek és öröknek írja le, amely sohasem pusztul el. Az anyagi természet fölött az
ismétlõdõ teremtés és megsemmisülés uralkodik, ám az a világ, a lelki természet örökké
változatlan marad.
K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lakhelyérõl szintén találhatunk leírást
a Brahma-sa°hit§ban, amely azt írja, e hely cint§ma£iból épült. Az Úr K¥¢£a lakhelyén,
amelyet Goloka V¥nd§vanának neveznek, érintõkõvekbõl készült paloták sorakoznak. A fákat
ott kívánságteljesítõ fáknak nevezik, a teheneket pedig surabhinak. Ezer és ezer szerencse-
istennõ szolgálja az Urat, akinek a neve Govinda, az Elsõdleges Úr, minden ok oka. Az Úr
fuvoláján játszik, szemei olyanok, akár a lótuszvirág szirmai, testének színe pedig egy
gyönyörû felhõ színéhez hasonló. Fején pávatollat visel, s olyannyira vonzó, hogy túltesz sok
ezer Cupidón. Az Úr K¥¢£a a G¦t§ban csak rövid utalást tesz saját lakhelyére, amely a lelki
birodalom legfelsõbb bolygója. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban azonban K¥¢£a valóban
megjelenik teljes kíséretével együtt, s kinyilvánítja cselekedeteit V¥nd§vanában, Mathur§ban
és késõbb Dv§rak§ban. K¥¢£a-könyvünk lapjain ezek a történetek tárulnak fel.
A családot, amelyben K¥¢£a megjelent, Yadu-dinasztiának nevezik. A Yadu-dinasztia
ahhoz a családhoz tartozik, amely Somától, a hold istenétõl ered. A királyi rendben kétféle
k¢atriya családot találunk: az egyik a hold, a másik pedig a nap királyától származik.
Valahányszor az Istenség Legfelsõbb Személyisége eljön, általában egy k¢atriya családban
jelenik meg, hiszen vissza kell állítania a vallás elveit, a becsületes életet. A védikus rendszer
értelmében a k¢atriya családok az emberi faj védelmezõi. Amikor az Istenség Legfelsõbb
Személyisége az Úr R§macandraként jelent meg, a napistentõl származó dinasztiában —
amelyet Raghu-va°ªának neveznek — szállt alá, amikor pedig az Úr K¥¢£aként jött el, a
Yadu-va°ªa családban született meg. A ¼r¦mad-Bh§gavatam Kilencedik Énekének
huszonötödik fejezetében megtaláljuk a Yadu-va°ªa királyainak felsorolását. Mindegyikük
kiváló, nagyhatalmú király volt. K¥¢£a apját Vasudevának hívták, és ¼urasena fia volt, a
Yadu-dinasztia leszármazottja. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége valójában nem tartozik
egyetlen dinasztiához sem ebben az anyagi világban, de az a család, amelyben megjelenik,
kegyébõl híressé válik. A szantálfa példája jól szemlélteti ezt. A szantálfa Malájföldön terem,
s jó tulajdonságai hazájától függetlenül léteznek, ám mivel leginkább Malájföldön terem,
malájföldi szantálfaként híres. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenkihez
egyaránt tartozik, ennek ellenére éppen úgy, ahogy a nap is keleten kel fel — habár léteznek
más égtájak is, ahol felkelhetne —, az Úr is saját választása alapján jelenik meg egy
családban, s az a család híressé válik.
Amikor K¥¢£a megjelenik, minden teljes értékû kiterjedése is megjelenik Vele. K¥¢£a
Balar§mával (Baladevával), bátyjával szállt alá. Balar§ma Sa¯kar¢anának, a négyszeres
kiterjedés egyikének az eredete, s egyben K¥¢£a teljes értékû kiterjedése. Ebben a könyvben
szeretnénk bemutatni azt, hogyan jelent meg K¥¢£a a Yadu-dinasztiában, s hogyan tárta fel
transzcendentális jellemvonásait. Minderrõl a ¼r¦mad-Bh§gavatam ad csodálatos leírást —
különösen a Tizedik Énekben —, s könyvünk alapjául is ez szolgált.
Az Úr kedvteléseit általában a felszabadult lelkek hallgatják és ízlelik meg, míg a
feltételekhez kötött lelkeket csupán a közönséges emberek anyagi tetteirõl szóló kitalált
történetek érdeklik. Az Úr transzcendentális tetteit leíró történeteket megtaláljuk a ¼r¦mad-
Bh§gavatamban és a többi Pur§£ában, a feltételekhez kötött lelkek mégis inkább a
közönséges történeteket tanulmányozzák. Nem nagyon érdeklik õket az Úr K¥¢£a kedvtelései,
amelyek pedig oly vonzóak, hogy minden embernek élvezetet nyújatnak. Az embereket
három csoportba sorolhatjuk ebben a világban. Az elsõbe a felszabadult lelkek tartoznak, a
másodikat azok képezik, akik megpróbálnak felszabadulni, a harmadik osztályt pedig a
materialisták alkotják. Akár felszabadult valaki, akár csupán törekszik a felszabadulásra, akár
érzéketlen materialista, az Úr K¥¢£a kedvteléseit mindenképpen érdemes tanulmányoznia.
A felszabadult lelkeket nem törõdnek az anyagi cselekedetekkel. Az az imperszonalista
feltételezés, amely szerint a felszabadulást követõen az egyén tétlenné válik, és nem lesz
szüksége arra, hogy bármit is halljon, nem bizonyítja azt, hogy a felszabadult lélek valóban
tétlen lenne. Az élõ lélek képtelen arra, hogy ne cselekedjen; feltételekhez kötött és a
felszabadult állapotában egyaránt tevékeny. A beteg ember szintén aktív, ám cselekedetei
egytõl egyig fájdalommal járnak. Ha azonban kigyógyul kóros állapotából, továbbra is
cselekvõ marad, de egészségesen végzett cselekedetei örömteliek lesznek. Éppen így a
személytelen filozófiát vallóknak sikerül megszabadulniuk kóros feltételekhez kötött
tetteiktõl, de semmit nem tudnak az egészséges állapotú cselekedetekrõl. Azok, akik valóban
felszabadultak és teljes tudással rendelkeznek, K¥¢£a cselekedeteinek elbeszéléseit hallgatják.
Az ilyen elfoglaltság tiszta lelki cselekedet.
A már valóban felszabadultak számára nagyon lényeges, hogy halljanak K¥¢£a
cselekedeteirõl, hiszen ez jelenti számukra a legfelsõbb ízt. Éppen így ha azok, akik
megpróbálják elérni a felszabadulást, a Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam elbeszéléseit
hallgatják, a felszabadulásukhoz vezetõ út akadály nélkül megnyílik elõttük. A Bhagavad-g¦t§
a ¼r¦mad-Bh§gavatam bevezetõ tanulmánya. A Bhagavad-g¦t§t tanulmányozva tökéletesen
megismerhetjük az Úr K¥¢£a helyzetét, s amikor elérjük lótuszlábait, megérthetjük a ¼r¦mad-
Bh§gavatam Róla szóló elbeszéléseit. Az Úr Caitanya ezért azt a tanácsot adta követõinek,
terjesszék mindenhol a k¥¢£a-kath§t.
K¥¢£a-kath§ K¥¢£áról szóló elbeszélést jelent. Kétféle k¥¢£a-kath§ van: az egyiket K¥¢£a
meséli el, a másikat K¥¢£áról mesélik el. A Bhagavad-g¦t§ Isten filozófiájának illetve
tudományának elbeszélése, amelyet K¥¢£a Maga mond el, a ¼r¦mad-Bh§gavatam pedig K¥¢£a
tetteinek és transzcendentális kedvteléseinek leírását tartalmazza. Mindkettõ k¥¢£a-katha. Az
Úr Caitanya utasítása az volt, terjesszük a k¥¢£a-kath§t szerte a világon, mert ha az anyagi lét
nyomorúságától szenvedõ feltételekhez kötött lélek kapcsolatba kerül a k¥¢£a-kath§val,
felszabadulásának ösvényén nyomban akadálytalanul haladhat. E könyv megjelentetésével is
az a szándékunk, hogy segítsünk az embereknek megérteni K¥¢£át, a k¥¢£a-kath§t, mert
ezáltal bárki megszabadulhat az anyagi világ okozta rabságtól.
Ez a k¥¢£a-kath§ még a legelkötelezettebb materialistáknak is tetszeni fog, mert K¥¢£a
kedvtelése a gop¦kkal (a tehénpásztorlányokkal) éppen olyan, mint ebben az anyagi világban a
fiatal lányok és fiúk szerelme. Az emberi társadalomban tapasztalt szexualitás valójában nem
természetellenes, mert ugyanez az érzés az Istenség Legfelsõbb Személyiségében is jelen van.
Az Úr gyönyörenergiáját ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦nak nevezik. A szexuális érzéseken alapuló
szerelmi vonzódás hozzátartozik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének eredeti arculatához,
s bennünk, feltételekhez kötött lelkekben — lévén parányi szerves részei a Legfelsõbbnek —
szintén megtalálható ez az érzés, ám eltorzult formában és parányi mértékben. Ha azok, akik
a szexuális életre vágynak ebben az anyagi világban, K¥¢£a és a gop¦k kedvteléseirõl hallanak,
transzcendentális boldogságot fognak érezni, annak ellenére, hogy talán anyaginak tûnik, s
eredményeképpen fokozatosan lelki szintre emelkedhetnek. A Bh§gavatamban az áll, hogy
aki hiteles forrásból, alázatosan hallgatja az Úr K¥¢£ának a gop¦kkal bemutatott kedvteléseit,
az felemelkedhet az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatának szintjére, s szívébõl a kéj
anyagi betegsége nyomtalanul eltûnik — más szóval megmenekül az anyagi szexualitástól.
K¥¢£a a felszabadultak és a felszabadulásra törekvõk számára egyaránt vonzó lesz,
akárcsak az érzéketlen, feltételekhez kötött materialisták számára. Par¦k¢it Mah§r§ja állítása
szerint — aki ¼ukadeva Gosv§m¦tól hallott K¥¢£áról — a k¥¢£a-kath§ minden embernek
áldásos, bármilyen körülmények között él is, s mindenki nagyra fogja értékelni. Par¦k¢it
Mah§r§ja azonban azt is megjegyzi, hogy azok, akik csupán állatok ölésével és önmaguk
elpusztításával foglalkoznak, nem vonzódnak a k¥¢£a-kath§hoz. Más szóval azok az egyszerû
emberek, akik az írások erkölcsi szabályait követik — függetlenül attól, milyen körülmények
között élnek —, minden bizonnyal vonzódni fognak, nem úgy mint azok, akik csupán
önmagukat pusztítják. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a paªughna szót használja ezzel kapcsolatban,
amely azt jelenti: állatölés vagy önpusztítás. Akik nem önmegvalósítottak és nem törõdnek a
lelki megvalósítással, azok öngyilkosságot követnek el. Ez az emberi létforma az
önmegvalósítást kell szolgálja, ezért ha valaki elmulasztja ezt a legfontosabb tevékenységet,
csupán idejét vesztegeti, akárcsak az állatok, ezért paªughnának nevezik. A szó másik
jelentése arra utal, aki valóban állatokat öl. Õk a húsevõk (sõt kutyaevõk), s a legkülönfélébb
módszerekkel ölik meg az állatokat, vadászattal, vágóhidak létrehozásával és még
sorolhatnánk. Az ilyen emberek képtelenek arra, hogy a k¥¢£a-kath§ iránt érdeklõdést
tanúsítsanak.
Par¦k¢it királyt különösen érdekelte a k¥¢£a-kath§, mert tisztában volt azzal, hogy õsei —
különösképpen nagyapja, Arjuna — kizárólag K¥¢£a jóvoltából gyõzedelmeskedtek a nagy
kuruk¢etrai háborúban. Ezt az anyagi világot szintén tekinthetjük Kuruk¢etra csatamezejének.
Mindenki megfeszített erõvel küzd e csatatéren a megélhetésért, s minden egyes lépésnél
veszély leselkedik rá. Par¦k¢it Mah§r§ja szerint a kuruk¢etrai csatamezõ olyan volt, mint egy
félelmetes állatokkal teli hatalmas óceán. Nagyapjának, Arjunának olyan nagy hõsökkel
kellett megküzdenie, mint Bh¦¢ma, Dro£a, Kar£a és sokan mások, akik nem közönséges
harcosok voltak. Az ilyen harcosokat az óceánban élõ timi¯gila halhoz hasonlítják, amely a
leghatalmasabb bálnát is könnyedén le tudja nyelni. A kuruk¢etrai csata hõs vitézei könnyedén
lenyelhettek volna sok-sok Arjunát, K¥¢£a kegyébõl azonban Arjuna képes volt
mindannyiukat megölni. Éppen úgy, ahogyan az ember minden különösebb erõfeszítés nélkül
át tudja lépni a borjú patanyomában összegyûlt kis tavat, Arjuna K¥¢£a kegyébõl könnyedén
keresztülszelte a kuruk¢etrai csata óceánját.
Par¦k¢it Mah§r§ja sok más okból is nagyra értékelte K¥¢£a cselekedeteit. Nem csak
nagyapját, de õt magát is K¥¢£a mentette meg. A kuruk¢etrai csata végére a Kuru-dinasztia
tagjai — beleértve a Dh¥tar§¢±ra oldalán harcoló ifjakat és unokákat, s a P§£¨avák oldalán
állókat egyaránt — mind elpusztultak a harc során. Az öt P§£¨ava fivér kivételével mindenki
meghalt Kuruk¢etra csatamezején. Par¦k¢it Mah§r§ja ezidõtájt anyja méhében volt. Apja,
Abhimanyu, Arjuna fia, szintén meghalt a csatában, így Par¦k¢it Mah§r§ja utószülött gyermek
volt. Anyja méhében volt akkor is, amikor Aªvatth§m§ bevetette brahm§stra fegyverét, hogy
megpróbálja elpusztítani a gyermeket. Amikor Par¦k¢it Mah§r§ja édesanyja, Uttar§, K¥¢£ához
fordult segítségért, K¥¢£a látta, hogy Uttar§ gyermeke veszélyben van, ezért behatolt Uttar§
méhébe mint Felsõlélek, és megvédelmezte Par¦k¢it Mah§r§ját. Par¦k¢it Mah§r§ja másik neve
Vi¢£ur§ta, mivel Maga az Úr Vi¢£u mentette meg õt, még anyja méhében.
Mindenkinek tanácsos tehát — bármilyen körülmények között éljen is —, hogy halljon
K¥¢£áról és cselekedeteirõl, mert Õ a Legfelsõbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége.
Õ minden-átható, jelen van mindenki szívében, s jelen van univerzális formájában is. Mégis,
ahogy a Bhagavad-g¦t§ írja, megjelenik eredeti formájában az emberi társadalomban, hogy
visszahívjon mindenkit transzcendentális lakhelyére, haza, vissza Istenhez. Mindenkinek
érdeklõdnie kellene a K¥¢£áról szóló tudás iránt, s ez a könyv is ezt a célt szolgálja: hogy az
emberek megismerhessék K¥¢£át, és kihasználhassák az emberi létforma adta lehetõségeket.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam Kilencedik Éneke ¼r¦ Baladevát Rohi£¦ — Vasudeva felesége —
fiaként említi. Vasudevának, K¥¢£a apjána tizenhat felesége volt, és ezek közül az egyik
Rohi£¦ volt, Balar§ma édesanyja. Balar§mát azonban Devak¦ fiaként is említik. Hogyan
lehetett egyszerre Devak¦nak is és Rohi£¦nak is a gyermeke? Ez volt az egyik kérdés, amit
Par¦k¢it Mah§r§ja feltett ¼ukadeva Gosv§m¦nak, s a kellõ idõben meg is kapta rá a választ.
Par¦k¢it Mah§r§ja arról is kérdezte ¼ukadeva Gosv§m¦t, miért vitték K¥¢£át rögtön Nanda
Mah§r§ja házába, Gokula V¥nd§vanába, közvetlenül azután, hogy megjelent Vasudeva
fiaként. Arról is szeretett volna tudni, milyen cselekedeteket hajtott végre az Úr K¥¢£a
V¥nd§vanában és Mathur§ban, de leginkább arra volt kíváncsi, miért ölte meg K¥¢£a anyai
nagybátyját, Ka°sát. Ka°sa — lévén anyja testvére — közvetlen feljebbvalója volt
K¥¢£ának, hogyan történhetett hát, hogy mégis megölte? Par¦k¢it Mah§r§ja azt is
megkérdezte, hány évig maradt az Úr K¥¢£a az emberi társadalomban, hány évig uralkodott
Dv§rak§ királyságában és hány feleséget fogadott el. Egy k¢atriya királynak általában több
felesége volt, ezért érdeklõdõtt Par¦k¢it Mah§r§ja, hány felesége volt K¥¢£ának. A K¥¢£a-
könyv nem más, mint ¼ukadeva Gosv§m¦ válaszai e kérdésekre, valamint Par¦k¢it Mah§r§ja
további kérdései.
Par¦k¢it Mah§r§ja és ¼ukadeva Gosv§m¦ különleges egyéniségek: Par¦k¢it Mah§r§ja
alkalmas volt arra, hogy K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit hallgassa, ¼ukadeva Gosv§m¦
pedig arra, hogy elbeszélje ezeket. Egy ilyen szerencsés találkozás alkalmával a k¥¢£a-kath§
rögtön feltárul, s beszélgetésüket hallgatva mindenki a legnagyobb áldáshoz juthat.
¼ukadeva Gosv§m¦ akkor mondta el mindezt, amikor Par¦k¢it Mah§r§ja a Gangesz partján
böjtölve teste elhagyására készült. Hogy biztosítsa ¼ukadeva Gosv§m¦t arról, nem fog
belefáradni a k¥¢£a-kath§ hallgatásába, Par¦k¢it Mah§r§ja õszintén így szólt: „Az éhség és a
szomjúság gondot okoz a közönséges embernek, mint amilyen én vagyok, de a K¥¢£áról szóló
történetek olyannyira csodálatosak, hogy az ember szakadatlanul hallgathatja õket, anélkül
hogy belefáradna, mert a hallgatót transzcendentális szintre emelik.” Megérthetjük, hogy
nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valaki olyan komolyan hallgassa a k¥¢£a-kath§t,
mint Par¦k¢it Mah§r§ja. Par¦k¢it Mah§r§ja égett a vágytól, hogy halljon K¥¢£áról, hiszen
bármelyik pillanatban utolérhette a halál. Mindannyiunknak, minden pillanatban tisztában kell
lennünk a halállal. Ez az élet nem nyújthat biztonságot: bármelyik pillanatban meghalhatunk,
tekintet nélkül arra, hogy fiatalok vagy öregek vagyunk. Ezért hát még mielõtt meghalnánk,
tökéletesen K¥¢£a-tudatossá kell válnunk.
Halála pillanatában Par¦k¢it király a ¼r¦mad-Bh§gavatamot hallgatta ¼ukadeva
Gosv§m¦tól. Amikor elmondta, mennyire vágyik arra, hogy K¥¢£áról halljon, ¼ukadeva
Gosv§m¦ nagyon elégedett volt. ¼ukadeva, a Bh§gavatamot vibrálók legkiválóbbja beszélni
kezdett K¥¢£a kedvteléseirõl, amelyek minden kedvezõtlen dolgot elpusztítanak e Kali-
korszakban. Megköszönte a király lelkesedését, s így szólt: „Óh, királyom, értelmed rendkívül
tiszta, hogy ennyire vágysz hallani K¥¢£a kedvteléseirõl.” Elmondta Mah§r§ja Par¦k¢itnak,
hogy K¥¢£a kedvteléseirõl hallani és azokról beszélni olyan áldásos folyamat, amely egyaránt
megtisztítja azt, aki beszél K¥¢£a transzcendentális cselekedeteirõl, aki hallgatja ezt és aki
kérdez Róla. Kedvtelései olyanok, akár a Gangesz vize, amely az Úr Vi¢£u lábujjainál ered:
mindhárom világot megtisztítja, a felsõ, a középsõ és az alsó bolygórendszereket egyaránt.
1. Az Úr K¥¢£a megjelenése
Réges régen, amikor a világra óriási teherként nehezedtek azok a fegyverek, melyeket a
föld királyai állítottak fel — akik valójában démonok voltak, ám magukat a királyi rendbe
tartozónak vallották —, az egész világ háborgott, s ezért Bh¡mi, a föld uralkodó istensége
elment Brahm§hoz, hogy elpanaszolja neki a démonikus királyok okozta szerencsétlen
állapotot. Bh¡mi tehéntestet öltve, könnyekkel a szemében jelent meg Brahm§ elõtt. Sírt és
zokogott, hogy fölkeltse az Úr Brahm§ együttérzését. Elmesélte, milyen gyászos világ
köszöntött a földre. Bh¡mi szavainak hallatán az Úr Brahm§t mélységes bánat töltötte el, s
azonnal a tejóceánhoz indult, Vi¢£u lakhelyére. Vele tartottak a félistenek is, élükön ¼ivával, s
Bh¡mi is követte õket. A tejóceán partját elérve Brahm§ békíteni kezdte az Úr Vi¢£ut, aki
egyszer már megmentette a földet, amikor egy transzcendentális vadkan formáját öltötte
magára.
A védikus mantrákban találunk egy imát, melyet puru¢a-s¡ktának neveznek. A félistenek
általában a puru¢a-s¡kta vibrálásával ajánlják fel tiszteletteljes hódolatukat Vi¢£unak, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A bolygók uralkodó istenségei — ahogyan az elõzõ
sorokból megtudhattuk — bármikor meglátogathatják az univerzum legfelsõbb urát, Brahm§t,
amikor valamilyen zavar támad bolygóikon, ám Brahm§ csak úgy járulhat a Legfelsõbb Úr,
Vi¢£u színe elé, hogy nem láthatja közvetlenül — csupán a tejóceán partján állhat meg.
Univerzumunknak van egy bolygója, ¼vetadv¦pa, s ezen a bolygón található a tejóceán. A
Védikus Írásokban arról olvashatunk, hogy amint a mi bolygónkon sósvizû óceán van, úgy
más bolygókon másféle óceánok vannak. Van, ahol tejóceánt, máshol olajóceánt, megint
máshol likõróceánt találunk — és így tovább, sokféle óceán létezik.
A puru¢a-s¡kta egy általános ima, melyet a félistenek azért vibrálnak, hogy megbékítsék
az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£ut. K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£unak azért
nevezik, mert a tejóceánon fekszik. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s Rajta keresztül
nyilvánul meg minden inkarnáció ebben az univerzumban.
A félistenek sorra felajánlották puru¢a-s¡kta imájukat az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének, de választ látszólag nem kaptak rá. Ekkor az Úr Brahm§ meditációba
mélyedt, az Úr Vi¢£u pedig egy üzenetet juttatott el hozzá, melyet Brahm§ továbbadott a
félisteneknek. Ez a védikus tudás elsajátításának folyamata. A védikus tudást elõször Brahm§
kapta meg a szívén keresztül az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl. Amint az a ¼r¦mad-
Bh§gavatam elején áll: tene brahma h¥d§, vagyis a Védák transzcendentális tudománya
Brahm§hoz került, szívén keresztül. Most is csupán Brahm§ volt képes megérteni az Úr Vi¢£u
üzenetét és továbbadni azt a félisteneknek, hogy azonnal cselekedhessenek. Az üzenet így
szólt: az Istenség Legfelsõbb Személyisége hamarosan meg fog jelenni a földön
leghatalmasabb energiáival, és mindaddig, amíg a földön marad, hogy véghezvigye
misszióját — hogy elpusztítsa a démonokat és megvédelmezze a bhaktákat —, a
félisteneknek Vele kell maradniuk, hogy segítsék Õt. Azonnal meg kell születniük a Yadu-
dinasztiában, ahol az Úr nemsokára megjelenik.
 Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a személyesen jelent meg Vasudeva fiaként.
Megjelenése elõtt azonban elõre küldte a félisteneket, hogy feleségeikkel együtt szent
családokban szülessenek meg ezen a világon, s az Úr segítségére legyenek missziója
teljesítésében. A tat-priy§rtham szó, amelyet eredetileg itt találunk, azt jelenti, hogy a
félisteneknek azért kell megjelenniük itt a földön, hogy az Úr kedvébe járjanak. Más szóval
minden élõlény, aki csupán azért él, hogy az Urat elégedetté tegye, félisten. A félisteneknek
az is a tudomásukra jutott, hogy az Úr K¥¢£a közvetlen kiterjedése, Ananta, aki millió és
millió csuklyáját kiterjesztve tartja fenn az univerzum bolygóit, szintén megjelenik, még az
Úr K¥¢£a megjelenése elõtt. Azt is megtudhatták, hogy Vi¢£u külsõ energiája, m§y§, aki
minden feltételekhez kötött lelket megigézett, szintén megjelenik, hogy segítsen a Legfelsõbb
Úr szándékát véghezvinni.
Miután kedves szavaival utasításokkal látta el és megnyugtatta a félisteneket és Bh¡mit,
az Úr Brahm§, aki a praj§patiknak, az univerzum õsatyáinak atyja, elindult saját birodalmába,
a legfelsõbb anyagi bolygóra, Brahmalokára.
A Yadu-dinasztia feje, ¼¡rasena király Mathur§ és ¼¡rasena tartományok fölött
uralkodott. ¼¡rasena király uralkodásának köszönhetõen Mathur§ lett a Yaduk királyainak
fõvárosa. A Yadu-dinasztia jámbor nemzetség volt, s tudták, hogy ¼r¦ K¥¢£a örökké jelen van
Mathur§ban, akárcsak Dv§rak§ban.
Történt egyszer, hogy ¼¡rasena király fia, Vasudeva éppen hazafelé tartott menyegzõjérõl
ifjú feleségével, Devak¦val. Devaka, Devak¦ apja tekintélyes hozományt gyûjtött össze
szeretett leányának. Száz és száz aranydísszel ékesített hintóval járult hozzá házasságukhoz.
Ka°sa, Ugrasena fia — hogy húga, Devak¦ kedvébe járjon — önszántából tartotta Vasudeva
lovainak gyeplõjét, s a kocsit is õ hajtotta. A védikus civilizáció szokásai szerint amikor egy
lány férjhez megy, a fiútestvér házukba kíséri leánytestvérét és sógorát. A fiatal
menyasszonynak nehezére eshet elválnia apja családjától, ezért bátyja egészen apósa házáig
kíséri. A teljes hozomány, melyet Devaka ajánlott fel, négyszáz aranyfüzérrel talpig
feldíszített elefántból, tizenötezer díszes paripából és ezernyolcszáz szekérbõl állott. Kétszáz
gyönyörû lányról is gondoskodott, hogy kövessék leányát. A k¢atriya házasság szabályai —
melyeket a mai napig követnek Indiában — kimondják, hogy amikor egy k¢atriya megnõsül,
akkor néhány tucat a menyasszony fiatal barátnõi közül a király házába megy, ráadásként a
menyasszony mellé. A királynõ híveit szolgálólányoknak hívják, de valójában õk a királynõ
barátnõi. Ez a szokás már idõtlen idõk óta él, s az Úr Krsna megjelenése elõtti idõkben, ötezer
évvel ezelõtt is kétségkívül követték ezt a hagyományt. Vasudeva tehát feleségével együtt
kétszáz gyönyörü lányt is magával vihetett házába.
A võlegény és a menyasszony a fogaton ültek. Ezer és ezer hangszer zengett, hogy
emelkedettebbé tegyék a pillanatot, kagylókürtök, kürtök, dobok, üstdobok szóltak csodálatos
hangversenyként. Az esküvõi menet békésen haladt útján, amint Ka°sa hajtotta a szekeret.
Ám egyszer csak csodálatos hang szólalt meg a magasból, Ka°sához intézve szavait:
— Ka°sa, milyen ostoba vagy! A húgod és sógorod fogatát hajtod, és nem tudod, hogy
húgod nyolcadik gyermeke meg fog ölni téged!
Ka°sa Ugrasena fia volt, a Bhoja-dinasztiából. Azt mondják, a Bhoja-dinasztia királyai
közül Ka°sa volt a legdémonikusabb. Amint meghallotta az égi jóslatot, megragadta Devak¦
haját, és nyomban meg akarta ölni kardjával. Vasudeva szíve megdermedt. Hogy
megnyugtassa kegyetlen, szégyentelen sógorát, okosan és nagy meggyõzõ erõvel a
következõképpen szólt hozzá:
— Ka°sa! Kedves sógorom! Te vagy a Bhoja-dinasztia leghíresebb királya, s az emberek
a legnagyobb harcosként és derék királyként ismernek. Hogyan lehet az, hogy dühödben
képes lennél megölni egy nõt, aki ráadásul a saját húgod, egy ilyen szerencsés napon,
esküvõje napján? Miért félsz ennyire a haláltól? A halál már születésed pillanatától veled van.
Születésed napjától kezdve a halál felé tartasz. Ha huszonöt éves vagy, az azt jelenti, hogy
huszonöt éve a halál útját járod. Minden pillanatban, minden másodpercben a halál áll utad
végén. Miért kellene hát félned tõle? A végsõ halál elkerülhetetlen. Meghalhatsz ma,
meghalhatsz száz év múlva, de nem kerülheted el a halált. Miért is kellene félned annyira? A
halál nem más, mint jelen tested megsemmisülése. Amint ez a test megszûnik mûködni, és
elvegyül az anyagi természet öt elemével, jelenlegi cselekedetei és ezeknek visszahatásai
alapján a testben lévõ élõlény egy másik testet fogad el. Éppen olyan ez, mint amikor az
ember sétál az utcán, elõre rakja az egyik lábát, és amikor megbizonyosodik arról, hogy biztos
talajra lépett, felemeli a másikat. Így cserélõdnek a testek egymás után, a lélek pedig egyikbõl
a másikba vándorol. Nézd csak meg, milyen óvatosan másznak a hernyók az egyik ágról a
másikra! Hasonlóképpen az élõlény is akkor változtatja a testét, amikor a felette álló hatalmak
már eldöntötték, milyen lesz a következõ teste. Mindaddig, amíg az élõlény feltételekhez
kötve él ebben az anyagi világban, addig anyagi testeket kell elfogadnia, egyiket a másik után.
Következõ testét ezen életének cselekedetei és azok visszahatásai alapján adják neki a
természet törvényei.
— Ez a test pontosan olyan, mint amilyet álmainkban látunk. Alvás közben, álmunkban
elménk millió és millió testet teremt. Aranyat láttunk már, és láttunk hegyet is, s ha
összevonjuk e két fogalmat, akkor álmunkban láthatunk egy aranyhegyet. Álmunkban néha
olyan testünk van, amivel repülni tudunk, s ilyenkor teljesen megfeledkezünk jelenlegi
testünkrõl. Így változnak ezek a testek is. Amikor egy bizonyos testben vagy, elfelejted az
elõzõt. Álmunkban annyiféle testtel találkozhatunk, de ha felébredünk, elfelejtjük mindet.
Valójában ezek az anyagi testek elménk mûködésének termékei, ám jelen pillanatban nem
emlékszünk elõzõ testeinkre.
— Az elme természete csapongó. Néha elfogad valamit, majd azonnal el is utasítja
ugyanazt. Mûködése nem más, mint az érzékkielégítés öt tárgyának — forma, íz, illat, hang és
tapintás — elfogadása és elutasítása. Az elme — spekuláló természete miatt — kapcsolatba
kerül érzékkielégítése tárgyaival, s amikor az élõlény vágyik egy bizonyos fajta testre,
megkapja azt. Ezért a test a természet törvényeinek adománya. Az élõlény elfogad egy testet,
s újra az anyagi világba kerül, hogy élvezzen és szenvedjen testének adottságai szerint. Ha
nincs egy bizonyos típusú testünk, nem élvezhetünk és nem szenvedhetünk elménk elõzõ
életünkbõl átörökölt hajlamai szerint. Azt a bizonyos fajta testet elménk halálunk pillanatában
kialakult állapota szerint kapjuk.
— Az olyan ragyogó bolygók, mint a nap, a hold vagy a csillagok, visszatükrözõdnek a
különféle folyadékokban, a vízben, az olajban vagy a gíben. A tükörkép a folyadék mozgása
szerint mozog. A hold képe tükrözõdik a vízen, s a víz mozgása miatt a hold is mozogni
látszik, valójában azonban mozdulatlan. Hasonlóképpen az elme gondolatai alapján az élõlény
különféle testeket kap, bár valójában nincsen kapcsolata ezekkel. De az illúzió miatt,
elbûvölve m§y§ varázsától az élõlény úgy gondolja, hogy ahhoz a bizonyos testhez tartozik.
Ezt jelenti a feltételekhez kötött élet. Tegyük fel, hogy az élõlény most egy emberi testben
van. Azt hiszi, hogy az emberi társadalomhoz, egy bizonyos országhoz, egy bizonyos helyhez
tartozik. E szerint azonosítja magát, és szükségtelenül egy újabb test elfogadása felé halad,
amelyre valójában nincs szüksége. Az ilyen vágyak és az elme képzelgései az okai a
különbözõ anyagi testeknek. Az anyagi természet fedõ hatása olyan erõs, hogy az élõlény
bármilyen testet kap, megelégszik vele és nagy örömmel azonosítja magát azzal a testtel.
Kérlek, ne hagyd, hogy elméd és tested követelései eluralkodhassanak rajtad!
Így kérte Vasudeva Ka°sát, hogy ne legyen irigy húgára, akinek épp menyegzõjét ülték
aznap. Nem szabad, hogy irigyek legyünk, mert az irigység az oka a félelemnek mind ebben,
mind a következõ világban, amikor Yamar§ja (a halál utáni büntetés ura) elõtt állunk.
Vasudeva Devak¦ nevében szólt Ka°sához, emlékeztetve Ka°sát, hogy Devak¦ az édeshúga,
s ráadásul szerencsés pillanatban, esküvõje napján szólt hozzá. A fiatalabb leány- vagy
fiútestvért úgy kell védenünk, mint saját gyermekünket.
— Nehéz helyzetben vagy — érvelt Vasudeva —, mert ha megölnéd húgodat, az
kétségtelenül beárnyékolná hírneved.
Vasudeva egyrészt helyes tanácsokkal, másrészt filozófiai érvekkel próbálta megbékíteni
Ka°sát, de nem járt sikerrel. Ka°sa környezete démonikus volt, s emiatt õ maga is mindig
démonként viselkedett, annak ellenére, hogy nemes királyi család sarjaként nõtt fel. Egy
démon sohasem törõdik a jótanácsokkal. Olyan, mint egy megrögzött tolvaj, akinek hiába
adunk erkölcsi tanácsokat, nem hallgat rájuk. Akik démonikusak vagy ateisták,
természetüknél fogva ugyanilyen nehezen fogadnak el jótanácsot, bármilyen hiteles legyen is
az. Ez a különbség a félistenek és a démonok között. Akik elfogadják a jótanácsot és
megpróbálnak aszerint élni, azokat félisteneknek hívják, azokat pedig, akik képtelenek
elfogadni az ilyen jótanácsokat, démonoknak nevezik. Kudarcot vallva Ka°sa
megbékítésében Vasudeva azon gondolkodott, hogyan tudná megvédeni feleségét, Devak¦t.
Amikor veszély fenyegeti, az intelligens embernek lehetõleg ki kell kerülnie a veszélyes
helyzetbõl. De ha minden intelligenciája ellenére sem képes elkerülni a bajt, akkor nem
hibáztatható. A lehetõ legjobban kell teljesítenünk a kötelességünket, de ha szándékunk
ilyenkor esetleg mégis kudarcba fullad, az nem a mi hibánk.
— Legelõször Devak¦ életét kell megmentenem — töprengett Vasudeva —, és késõbb, ha
lesznek gyermekeink, majd meglátom, hogyan segíthetek rajtuk. Ha egy olyan gyermekem
jön majd a világra, aki — mint Ka°sa gondolja — képes lesz megölni õt, akkor mind a
ketten, Devak¦ és a gyermek is megmenekülnek, hiszen a Gondviselés törvénye
kifürkészhetetlen. De most, akárhogyan is, meg kell mentenem Devak¦ életét.
Nincsen semmi bizonyosság afelõl, hogy az élõlény miképpen kerül kapcsolatba egy
bizonyos fajta testtel, mint ahogy arról sem tudunk semmi biztosat, hogy a lángoló tûz miként
kerül kapcsolatba egy bizonyos fajta fával az erdõben. Amikor az erdõben tûz van, akkor
tapasztalhatjuk, hogy a tûz néha felkúszik az egyik fán, és átjut egy másikra a szél
segítségével. Hasonlóképpen az élõlény lehet nagyon körültekintõ kötelességei végzésében,
ám ennek ellenére nagyon nehéz megállapítania, miféle testet kap majd következõ életében.
Bharata Mah§r§ja nagyon pontosan hajtotta végre kötelességeit az önmegvalósítás érdekében,
de véletlenül ragaszkodni kezdett egy õzhöz, ezért következõ életében egy õz testében kellett
újraszületnie.
Miután Vasudeva azon töprengett, miképpen menthetné meg feleségét, nagy tisztelettel
kezdett beszélni Ka°sához, ámbár Ka°sa hihetetlenül bûnös volt. Megtörténik néha, hogy
egy olyan erényes ember, mint Vasudeva, kénytelen hízelegni egy olyan gonosztevõnek, mint
Ka°sa. Ez a módja minden diplomáciai érintkezésnek. Habár Vasudeva rettentõen aggódott,
kifelé mégis nyugodtnak mutatta magát. Azért szólította meg ilyen tisztelettel a szégyentelen
Ka°sát, mert az nagyon kegyetlen volt. Vasudeva a következõ szavakat intézte Ka°sához:
— Kedves sógorom! Kérlek, lásd be, hogy húgod semmiféle veszélyt nem jelenthet
számodra. Azt hiszed, veszély leselkedik rád, mert hallottad a prófétikus hangot az égbõl. De
a veszély húgod gyermekeitõl származhat csak, akik még a világra sem jöttek. És ki tudja?
Lehet hogy lesz, lehet, hogy nem lesz fiúgyermekünk a jövõben. Ha mindezt megfontolod,
láthatod, hogy pillanatnyilag biztonságban vagy. A húgodtól sem kell félned. Ha valaha is fia
születik, megígérem, hogy átadom õt neked, tedd vele, amit jónak látsz.
Ka°sa ismerte Vasudeva becsületszavának súlyát, így ez a beszéd meggyõzte. Egyelõre
letett arról, hogy húgát szörnyû módon elpusztítsa. Vasudeva fellélegzett és dicsérni kezdte
Ka°sát döntéséért. Ezután hazatért otthonába.
Telt-múlt az idõ, s Vasudevának és Devak¦nak sorra születtek gyermekei: nyolc fiú és egy
leány. Amikor az elsõ fiú megszületett, Vasudeva becsületszavát betartva azonnal elvitte
Ka°sához. Azt mondják, Vasudeva kiemelkedõ jellem volt, aki híres adott szaváról, s meg
akarta õrizni jó hírnevét. Vasudevának kimondhatatlanul fájt, hogy oda kell adnia újszülött
gyermekét Ka°sának, Ka°sa azonban repesett az örömtõl, hogy megkaphatta a gyermeket.
Vasudeva viselkedése láttán azonban mégis elfogta egy kissé a részvét. Ez az eset nagyon
tanulságos. Egy olyan nagy lélek számára, mint Vasudeva, semmi sem jelenthetett olyan nagy
fájdalmat, amely megakadályozná kötelessége végrehajtásában. Egy olyan tanult ember, mint
Vasudeva, habozás nélkül hajtja végre kötelességeit, egy olyan démon pedig, mint Ka°sa,
nem retten vissza semmilyen gonoszságtól. Ezért azt mondják, hogy egy szent képes eltûrni
az élet minden kegyetlen megpróbáltatását, egy tanult ember minden körülmények között
teljesíti kötelességeit, anélkül hogy kedvezõ feltételekre várna, egy olyan gonosztevõ, mint
Ka°sa bármilyen bûnös cselekedetre képes, egy bhakta pedig képes mindent feláldozni, hogy
örömet okozzon az Istenség Legfelsõbb Személyiségének.
Ka°sát elégedetté tette Vasudeva cselekedete. Csodálkozott, hogy Vasudeva betartotta
ígéretét, ezért örömmel és könyörületességgel így szólt hozzá:
— Kedves Vasudeva, nincs arra szükség, hogy elhozd nekem ezt a gyermeket. Ez a
gyermek nem jelenthet veszélyt számomra. Azt hallottam, hogy a nyolcadik gyermeketek fog
engem megölni. Miért vegyem el ezt a gyermeket szükségtelenül? Visszaviheted õt.
Amikor Vasudeva hazafelé indult elsõszülött gyermekével, elégedett volt Ka°sa
viselkedésével, mégsem hitt neki, mert tudta, hogy Ka°sa képtelen uralkodni magán. Egy
ateista sohasem tudja betartani a szavát. Aki nem tud uralkodni az érzékszervein, az nem lehet
szilárd semmilyen elhatározásában. C§£akya Pa£¨it, a nagy politikus azt mondta: „Sohase
bízz diplomatákban és nõkben.” Azok, akik ragaszkodnak a szabályozatlan
érzékkielégítéshez, sohasem szavahihetõek és sohasem megbízhatóak.
Ekkor azonban a nagy szent, N§rada látogatott el Ka°sához. Megtudta, hogy Ka°sában
részvét támadt Vasudeva iránt és visszaadta neki elsõszülött gyermekét. N§rada nagyon
szerette volna siettetni az Úr K¥¢£a megjelenését, ezért elmondta Ka°sának, hogy Nanda
Mah§r§ja, a tehénpásztorok, a feleségeik, a pásztorlányok V¥nd§vanában, Vasudeva apja,
¼¡rasena és összes rokona a Yadu-dinasztia V¥¢£i családjában mind az Úr megjelenésére
készülnek. N§rada figyelmeztette Ka°sát, hogy legyen óvatos a barátokkal, a jóakarókkal és
a félistenekkel szemben, akik azokban a családokban születnek meg. Ka°sa barátai és
tanácsadói mind démonok voltak, s a démonok mindig félnek a félistenektõl. Miután N§rada
elmondta neki, hogy félistenek születnek meg a Yadu családokban, Ka°sa felocsúdott.
Megértette, hogy mivel a félistenek már megszülettek, az Úr Vi¢£u is hamarosan megérkezik.
Azonnal elfogatta Vasudevát és Devak¦t, majd börtönbe zárta õket.
A börtönben láncra verve Vasudeva és Devak¦ évrõl évre egy-egy fiúgyermeknek adott
életet, és Ka°sa, mindegyikrõl azt gondolván, hogy Vi¢£u inkarnációja, sorra megölte õket.
Valójában csak a nyolcadik gyermektõl félt, de N§rada látogatása óta csak az járt a fejében,
hogy bármelyik gyermek lehet K¥¢£a. Ezért azt gondolta, legjobb, ha megöli Vasudeva és
Devak¦ összes gyermekét.
Ka°sa tettén nem kell csodálkoznunk. Számtalan példa van a világ történelmében olyan
emberekre, akik a királyi családokban apjukat, testvérüket, egész családjukat vagy épp
barátaikat ölték meg törekvéseik érdekében. Nincsen ebben semmi meglepõ: a démonikus
emberek bárkit megölnek gyalázatos nagyravágyásuk miatt.
N§rada kegyébõl Ka°sában tudatosult elõzõ élete. Megtudta, hogy a múltban egy
K§lanemi nevû démon volt, és Vi¢£u ölte meg õt. A Bhoja családban megszületve
elhatározta, hogy halálos ellensége lesz a Yadu-dinasztiának. K¥¢£a ebben a családban
szándékozott megszületni, és Ka°sa rettegett attól, hogy K¥¢£a megöli õt, amint azt elõzõ
életében is megtette.
Elõször bebörtönözte apját, Ugrasenát, mivel õ volt a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-
dinasztiák legfõbb királya, ugyanakkor ¼¡rasenának, Vasudeva apjának királyságát is
elfoglalta. Ezek után az egész terület királyának kiáltotta ki magát.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv elsõ fejezetéhez, melynek
címe: „Az Úr K¥¢£a megjelenése”.
2. A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent K¥¢£ához
Ka°sa nemcsak elfoglalta a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák földjét, valamint
¼¡rasena királyságát, hanem Pralamba, Baka, C§£¡ra, T¥£§varta, Agh§sura, Mu¢±ika, Ari¢±a,
Dvivida, P¡tan§, Keª¦ és Dhenuka démoni királyokkal is szövetségre lépett. Magadhában (a
mai Bihar állam területén) akkoriban Jar§sandha uralkodott. Diplomatikus politikájával
Ka°sa a kor leghatalmasabb királyságát szilárdította meg Jar§sandha védelme alatt. Késõbb
B§£§sura és Bhaum§sura királyokkal is szövetséget kötött, mígnem õ lett a legerõsebb. Akkor
egyre ellenségesebbé vált azzal a Yadu-dinasztiával szemben, amelyben K¥¢£a szándékozott
megszületni.
Ka°sa zaklatása miatt a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák királyai a környezõ
államokban kerestek menedéket, a Kuruk, a Pañc§lák államában, valamint Kekaya, ¼§lva,
Vidharba, Ni¢adha, Videha és Koªala államokban. Ka°sa megtörte a Yadu-, Bhoja- és
Andhaka-dinasztiák egységét. Megszilárdította egyedüli hatalmát azon a földrészen, amelyet
akkoriban Bh§rata-var¢ának neveztek.
Amikor Ka°sa sorra megölte Vasudeva és Devak¦ hat gyermekét, sok barátja és rokona
elment hozzá s kérte õt, hagyjon fel ezekkel a szörnyû tettekkel — ám végül mindannyian
Ka°sa hívei lettek.
Amikor Devak¦ hetedszer is várandós lett, K¥¢£a teljes értékû kiterjedése, Ananta jelent
meg méhében. Devak¦ egyszerre örvendezett és bánkódott. Boldoggá tette, hogy Ananta
képében maga Vi¢£u jelent meg gyermekeként, de szomorkodott is amiatt, hogy amint a
gyermek megszületik, Ka°sa rögtön el fogja pusztítani. Ka°sa szörnyûséges tettétõl
rettegtek a Yaduk, így az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a megszánta õket, s
elrendelte belsõ energiája, Yogam§y§ megjelenését. K¥¢£a az egész világegyetem Ura, de
fõképpen a Yadu-dinasztiáé.
Yogam§y§ az Istenség Személyiségének elsõdleges energiája. A Védák szerint az Úr, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége számtalan energiával rendelkezik: par§sya ªaktir
vividhaiva ªr¡yate. Különféle energiái kívülrõl, illetve belülrõl hatnak, s mind közül
Yogam§y§ a legfõbb. K¥¢£a kívánsága szerint Yogam§y§nak Vrajabh¡mi földjén, a
csodálatos tehenek otthonában, V¥nd§vanában kellett megjelennie. Vasudeva egyik felesége,
Rohi£¦ épp V¥nd§vanában lakott Nanda király és Yaªod§ királynõ házánál. Ka°sa
kegyetlenkedése elõl — Rohi£¦hez hasonlóan — a Yadu-dinasztia több más tagja is az ország
távoli vidékeire menekült, sõt néhányan a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket.
K¥¢£a így szólt Yogam§y§hoz:
— Ka°sa börtönében él láncra verve Vasudeva és felesége, Devak¦, akinek méhében
most közvetlen kiterjedésem, ¼e¢a rejtõzik. Úgy rendezd, hogy Devak¦ méhébõl ¼e¢a
átkerüljön Rohi£¦ méhébe! Miután ezt megtetted, összes energiámmal együtt Én Magam
fogok megjelenni Devak¦ méhében. Devak¦ és Vasudeva fiaként születek majd meg, te pedig
Nanda és Yaªod§ leányaként fogsz megjelenni V¥nd§vanában.
— Húgomként jelensz majd meg, ezért az emberek ebben a világban drága ajándékokkal
fognak imádni: füstölõkkel, mécsesekkel, virágokkal és más áldozatokkal; te pedig gyorsan
kielégíted majd érzéki vágyaikat. Azok az emberek, akiknek anyagi ragaszkodásaik vannak,
különbözõ kiterjedéseidet Durg§, Bhadrak§l¦, Vijay§, Vai¢£av¦, Kumud§, Ca£¨ik§, K¥¢£§,
M§dhav¦, Kanyak§, M§y§, N§r§ya£¦, ¾ª§n¦, ¼§rad§ és Ambik§ néven fogják imádni.
K¥¢£a, a Legfõbb Erõforrás, illetve Yogam§y§, a legfelsõbb erõ, testvérekként jelentek
meg. Bár nehéz különbséget tenni az Erõforrás és az erõ között, az erõ mindig az erõforrás
alárendeltje. A materialisták az energiát, az erõt imádják, a transzcendentalisták viszont az
Erõforrást. K¥¢£a a Legfelsõbb Energiaforrás, Durg§ pedig a legfõbb energia, a legfõbb erõ az
anyagi világban. A védikus kultúrában az emberek a Legfelsõbb Erõforrást és energiáját
egyaránt imádták. Ezer és ezer templomot emeltek Vi¢£unak és Dev¦nek, s gyakran
egyidejûleg imádják õket. Durg§nak, K¥¢£a külsõ energiájának imádója tehát könnyen elérhet
bármilyen anyagi sikert, de aki transzcendentális felemelkedésre vágyik, annak K¥¢£a-
tudatban kell imádnia a Legfõbb Energiaforrást.
K¥¢£a azt is tudatta Yogam§y§val, hogy teljes értékû kiterjedése, Ananta ¼e¢a Devak¦
méhében jelent meg. Mivel Ananta külsõ erõ hatására kerül át Rohin¦ méhébe, Sa¯kar¢a£ának
fogják nevezni. Õ a forrása annak a lelki erõnek (bala), amely lehetõvé teszi, hogy az ember
elérhesse az életben a tökéletes boldogságot (rama£a). Így tehát Anantát, a részleges
kiterjedést, megjelenése után Sa¯kar¢a£ának vagy Balar§mának fogják nevezni.
Az Upani¢adok szerint Balar§ma kegye nélkül senki sem érheti el az önmegvalósítás
legmagasabb szintjét (n§yam §tm§ bala-h¦nena labhya¤). A bala szó nem fizikai erõt jelent.
Senki sem érhet el lelki tökéletességet fizikai erõvel. Lelki erõre van szükségünk, amelyet
Balar§ma, vagyis Sa¯kar¢a£a adhat meg nekünk. Ananta, azaz ¼e¢a jelenti azt az erõt, mely
pályájukon tartja a bolygókat. Anyagi szinten ezt a fenntartó erõt gravitációnak hívják, de
valójában ez Sa¯kar¢a£a energiájának megnyilvánulása. Balar§ma — vagy Sa¯kar¢a£a —
Maga a lelki erõ, az eredeti lelki tanítómester. Így az Úr Nity§nanda Prabhu, aki szintén
Balar§ma inkarnációja, az eredeti lelki tanítómester. A lelki tanítómester tehát Balar§mát, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét képviseli, aki a lelki erõt adja. A lelki tanítómester a
Caitanya-carit§m¥ta szerint K¥¢£a kegyének megnyilvánulása.
Amikor Yogam§y§ végighallgatta K¥¢£a utasításait, tiszteletét kifejezve körüljárta Õt,
majd parancsa szerint megjelent az anyagi világban. Mikor az Istenség Leghatalmasabb
Személyisége Devak¦ méhébõl Rohi£¦ méhébe helyezte át ¼e¢át, mindkét asszony a
Yogam§y§ — vagy ahogy másképp nevezik: yoga-nidra — varázsa alatt állt. Mindenki azt
gondolta, hogy Devak¦ hetedik terhessége megszakadt. Így bár Balar§ma Devak¦ fiaként jelent
meg, átkerült Rohi£¦ méhébe, hogy az õ fiaként szülessen meg. Ezt követõen ¼r¦ K¥¢£a, aki
mindig kész arra, hogy tiszta bhaktáját minden hatalmával felruházza, az egész teremtés
Uraként megjelent Vasudeva elméjében. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy az Úr K¥¢£a
Vasudeva tiszta szívében jelent meg elõször, aztán került át Devak¦ szívébe. Õ nem
megtermékenyítés útján került Devak¦ méhébe. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége
felfoghatatlan képességei folytán bármilyen módon megnyilvánulhat. Megjelenése nincs a
köznapi értelemben vett megtermékenyítéshez kötve.
Mikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége megjelent szívében, Vasudeva teste ragyogni
kezdett, akár a nap, melynek sugarai elviselhetetlenül perzselõek a közönséges ember
számára. K¥¢£ának az a formája, ahogyan Vasudeva makulátlanul tiszta szívében megjelent,
nem különbözik K¥¢£a eredeti formájától. Bárhol jelenjen meg K¥¢£a, azt a helyet —
különösen ha a szívben jelenik meg — dh§mának hívják. A dh§ma nemcsak K¥¢£a
formájára, hanem nevére, tulajdonságaira és környezetére is vonatkozik, hiszen mindezek
egyidõben nyilvánulnak meg.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége teljes energiájával úgy került Vasudeva elméjébõl
Devak¦ elméjébe, ahogyan a lenyugvó nap sugarai festik meg a keleten kelõ holdat.
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége Vasudeva testébõl került át Devak¦ testébe:
Õ túl van a közönséges élõlényeket korlátozó feltételeken. Amikor K¥¢£a itt van, Vele együtt
minden teljes értékû kiterjedése — mint N§r§ya£a és inkarnációi, N¥si°ha vagy Var§ha — is
megjelenik, de egyikük sincs alávetve az anyagi lét feltételeinek. Devak¦ méhében az Istenség
Legfõbb Személyisége jelent meg, aki egyedülálló, s az egész teremtés oka. Devak¦ az
Abszolút Igazságot hordozta méhében, de mivel Ka°sa börtönében sínylõdött, helyzete a
rejtett parázshoz vagy az eltékozolt tudáshoz volt hasonlatos. Amikor a tüzet az edény falai
eltakarják, a tûz fényes sugarai nem láthatók. Éppúgy nem ér sokat az a tudás sem, amely nem
az emberek javát szolgálja. Így, bár az Istenség Legfelsõbb Személyiségének fogantatása
gyönyörûvé varázsolta Devak¦t, a börtön mélyén senki sem láthatta transzcendentális
szépségét.
Ka°sa azonban felfigyelt rá. Rögtön tudta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége
jelent meg húga méhében, mert Devak¦ még sohasem volt ilyen gyönyörû. Ka°sa megértette,
hogy valami csodálatos dolog történik Devak¦val, s ettõl teljesen megzavarodott. Tudta, hogy
az Istenség Legfelsõbb Személyisége meg fogja ölni õt, és azt is tudta, hogy K¥¢£a jött el érte.
Gondolkodóba esett: „Mit tegyek Devak¦val? Biztos, hogy Vi¢£u vagy K¥¢£a rejtõzik a
méhében, tehát az is bizonyos, hogy K¥¢£a eljött, hogy végrehajtsa a félistenek misszióját.
Még ha most rögtön meg is ölöm Devak¦t, K¥¢£a küldetését akkor sem tudom
megakadályozni.” Ka°sa tisztában volt azzal, hogy Vi¢£u szándékát senki sem hiúsíthatja
meg. Minden értelmes ember belátja, hogy Isten törvényét nem lehet áthágni. A Legfelsõbb
akarata a démonok minden mesterkedése ellenére is teljesül. „Ha most azonnal megöletem
Devak¦t — töprengett tovább Ka°sa —, Vi¢£u még ádázabbul fogja végrehajtani akaratát.
Éppen most megölni Devak¦t szörnyû tett lenne. Jóhírét mindenki igyekszik megõrizni, még
az ilyen nehéz helyzetben is. Ha most megölném Devak¦t, az nagyon rossz hírbe hozna. Végül
is Devak¦ egy asszony, aki most az én felügyeletem alatt áll, s ráadásul éppen áldott
állapotban van. Ha megölném, jámbor tetteim eredményei megsemmisülnének és életem
bizonyára csúfos véget érne. A kegyetlen ember már életében is olyan, akár egy halott, hisz
senki sem szereti igazán, s holta után is csak átkozzák. Mivel testével azonosítja önmagát,
kétségkívül lealacsonyodik, s a pokol legsötétebb régióiba kerül.” Így meditált Ka°sa azon,
hogy azonnal megölje-e Devak¦t vagy sem.
Ám végül mégsem oltotta ki húga életét, inkább úgy döntött, kivárja az elkerülhetetlen
jövendõt. Elméje azonban az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránti gyûlöletbe merült.
Türelmesen várta a gyermek világrajöttét, hogy testvéreihez hasonlóan vele is végezzen majd,
s közben egyre inkább elhatalmasodott rajta a K¥¢£a iránti gyûlölet. Alvás, evés, pihenés és
séta közben — élete minden pillanatában — gondolatai szüntelenül K¥¢£a körül jártak.
Elméje annyira elmerült abban, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondolt, hogy
maga körül mindenben csak K¥¢£át vagy Vi¢£ut látta. Ka°sát ennek ellenére mégsem
tekinthetjük bhaktának, hiszen ellenségként gondolt K¥¢£ára. A legkiválóbb bhakták
gondolatai is mindig K¥¢£ában merülnek el, ám a bhakta szeretettel gondol Rá, nem pedig
ellenségesen. A K¥¢£a-tudat azt jelenti, hogy szeretettel gondolunk K¥¢£ára: ha nem
szeretettel gondolunk Rá, az nem K¥¢£a-tudat.
Ekkor Brahm§ és ¼iva, valamint számos félisten és nagy bölcs — köztük N§rada —
láthatatlanná válva felkeresték Ka°sa palotáját, hogy válogatott fohászaikkal az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét magasztalják. A bhakták fölöttébb kedvelik ezeket az imákat,
amelyek beteljesítik vágyaikat. A félistenek elõször arról beszéltek, hogy ¼r¦ K¥¢£a mindig hû
marad adott szavához. A Bhagavad-g¦t§ban ugyanis K¥¢£a kijelenti, hogy az anyagi világba a
jámborok oltalmazása és a gonoszok megsemmisítése végett száll alá. Ez az Õ ígérete. A
félistenek megértették, hogy azért jelent meg Devak¦ méhében, hogy teljesítse ígéretét.
Legfelsõbb Abszolút Igazságnak — satyam param — szólították K¥¢£át, s boldogok voltak,
hogy küldetésének betöltése érdekében végre megjelent Devak¦ méhében.
Minden ember az igazság után kutat — ez a filozófikus élet. A félistenek kijelentik, hogy
K¥¢£a maga a Legfelsõbb Abszolút Igazság. Aki tökéletes K¥¢£a-tudatra tesz szert, az elérheti
az Abszolút Igazságot. K¥¢£a az Abszolút Igazság. A relatív igazságok nem állják meg a
helyüket az örök idõ három szakaszában, a múltban, a jelenben és a jövõben, K¥¢£a azonban
az örökkévaló idõ mindhárom szakaszában az Igazság. Az anyagi világban minden az
örökkévaló idõ irányítása alatt áll a múltban, a jelenben és a jövõben. K¥¢£a viszont már a
teremtést megelõzõen is létezett. A teremtéskor is minden Õbenne nyugszik, s Õ a teremtés
megsemmisülése után is létezni fog. K¥¢£a tehát minden körülmények között az Abszolút
Igazság. Így ha létezik igazság az anyagi világban, az K¥¢£ától, a Legfõbb Igazságtól ered. Ha
létezik fenség az anyagi világban, annak K¥¢£a az oka. Ha létezik hírnév ebben az anyagi
világban, annak a hírnévnek K¥¢£a a forrása. Ha létezik erõ ebben az anyagi világban, annak
az erõnek K¥¢£a az eredete, s ha van bölcsesség és mûveltség ebben az anyagi világban,
annak a forrása K¥¢£a. Láthatjuk: K¥¢£a a forrása minden relatív igazságnak.
Az anyagi világot öt alapvetõ elem alkotja: föld, víz, tûz, levegõ és éter. Ezek az elemek
K¥¢£ából áradtak ki. A materialista tudósok ezt az öt anyagi elemet tekintik a teremtés
okának, pedig a durva és finom fizikai elemeket valójában K¥¢£a hozza létre. Az anyagi
világban tevékenykedõ élõlények is az õ határenergiájának termékei. A Bhagavad-g¦t§
hetedik fejezete világosan feltárja, hogy a teremtés nem más, mint K¥¢£a kétféle energiájának,
felsõbbrendû és alsóbbrendû energiájának kombinációja. Az élõlények alkotják a
felsõbbrendû energiát, míg a halott anyag K¥¢£a alsóbbrendû energiája. Megnyilvánulatlan
állapotában minden K¥¢£ában pihen.
A félistenek az anyagi természet részletes elemzésével folytatták tiszteletteljes imáik
felajánlását az Istenség Személyisége legfelsõbb formájának, K¥¢£ának. Mi is az anyagi
megnyilvánulás? Az anyagi megnyilvánulást a fához lehetne hasonlítani. A fák a földben
gyökereznek, az anyagi megnyilvánulás fája pedig az anyagi természetben gyökerezik. Azért
hasonlítják az anyagi megnyilvánulást a fákhoz, mert mikor eljön az ideje, a fákat kidöntik.
Szanszkritul a fát v¥ksának nevezik. Ez azt jelenti: „amit végül kidöntenek”. Ezért az anyagi
megnyilvánulás fáját nem tekinthetjük Abszolút Igazságnak. Az anyagi természet az idõ
befolyása alatt áll, K¥¢£a teste viszont örökkévaló. Õ létezett már az anyagi teremtés kezdete
elõtt is, létezik annak fennmaradása idején, és elpusztulása után is létezni fog.
A Ka±ha Upani¢ad szintén az anyagi megnyilvánulás talaján álló fa példáját hozza fel. Ez
a fa kétféle gyümölcsöt hoz: örömöt és bánatot. Akik a test fáján élnek, olyanok, mint két
madár. Az egyik K¥¢£a helyhez kötött aspektusa, Param§tm§, a másik pedig az egyéni
élõlény. Az utóbbi az anyagi megnyilvánulás fájának gyümölcseivel táplálkozik, olykor a
keserûség, máskor az öröm termésébõl csipegetve. A másik madár, Param§tm§ azonban
önmagában is elégedett, ezért közömbös az anyagi teremtés gyümölcsei iránt. A Ka±ha
Upani¢ad azt írja: a test fáján ülõ egyik madár csipeget a gyümölcsökbõl, míg a másik csupán
tanúja a tetteinek. A fa gyökere három irányba ágazik el, s ez a hármas gyökér az anyagi
természet három kötõereje: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. Ha valaki társul a
kötõerõkkel — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerõivel —, a gyökerek
terjeszkedéséhez hasonlóan meghosszabbítja saját anyagi létét.
Négyféle ízû gyümölcs terem a fán: vallásosság, anyagi gyarapodás, érzékkielégítés és
végül felszabadulás. Az élõlények a kötõerõkhöz fûzõdõ viszonyuk szerint megízlelik a
vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás különbözõ fajtáit.
Valójában minden anyagi tevékenységet tudatlanság jellemez, de mivel három kötõerõ van, a
jóság vagy a szenvedély olykor elfedi a tudatlanságot. Az anyagi gyümölcsök ízét ötféle
érzékszerv fogja fel. Az öt tudást szerzõ érzékszervet hatféle korbács ostorozza: a bánat, az
illúzió, a bizonytalanság, a halál, az éhség és a szomjúság. Az anyagi testet hét réteg fedi: bõr,
izom, hús, velõ, csont, zsír és sperma. A fa nyolc ága a föld, a víz, a tûz, a levegõ, az éter, az
elme, az értelem és a hamis ego. A testnek kilenc kapuja van: a két szem, a két orrlyuk, a két
fül, a száj, a nemiszerv és a végbél. Tízféle belsõ levegõ kering a testben, többek között a
pr§£a, ap§na, ud§na, vy§na és sam§na. A fán ülõ két madár tehát — mint az a fenti
magyarázatból is kitûnik — az egyéni lélek, illetve az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
helyhez kötött aspektusa.
Az anyagi megnyilvánulás alapvetõ oka az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége kiterjeszti Magát, és Õ irányítja az anyagi világ három
kötõerejét is. Vi¢£u a jóság minõségéért, Brahm§ a szenvedély, az Úr ¼iva pedig a tudatlanság
kötõerejéért felelõs. Az anyagi megnyilvánulást a szenvedély minõsége révén Brahm§ teremti,
a jóságon keresztül Vi¢£u tartja fenn, ¼iva pedig a tudatlanság kötõerejénél fogva
megsemmisíti. Végsõ soron azonban az egész teremtés K¥¢£án alapszik. Õ a teremtés oka,
fenntartója és megsemmisítõje. Amikor az anyagi megnyilvánulás feloszlik, az Úr
energiájának finom formájában a Legfelsõbb testében nyugszik.
— A Legfelsõbb Úr, K¥¢£a most az anyagi megnyilvánulás fenntartása miatt jelenik
meg — hangzott a félistenek imája. A Legvégsõ Ok egy, de az anyagi kötõerõk befolyása
alatt álló kevésbé mûvelt emberek az anyagi világ megnyilvánulásának különféle okait vélik
felfedezni. Az igazi bölcs azonban látja, hogy egyetlen ok van, K¥¢£a. A Brahma-sa°hit§
szerint K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden ok végsõ oka: sarva-k§ra£a-
k§ra£am. A teremtés Brahm§ feladata, a fenntartásról és a megsemmisítésrõl pedig K¥¢£a
kiterjedései, Vi¢£u és ¼iva gondoskodnak.
— Kedves Urunk! — imádkoztak a félistenek. — Örök, személyes formádat módfelett
nehéz megérteni. Az egyszerû emberek aligha lennének képesek erre, ezért személyesen
megjelenve kinyilvánítod örökkévaló eredeti formádat. Különbözõ inkarnációidat megértik az
emberek, de kétkarú, örök K¥¢£a-formád láttán, mely pontosan ugyanúgy jár-kel az emberek
között, mintha közülük való lenne, csupán zavarba jönnek. Örökkévaló formád látványa egyre
fokozódó transzcendentális örömet okoz bhaktáidnak, de az abhakták számára nagy veszélyt
jelent. — A Bhagavad-g¦t§ szerint K¥¢£a nagyon kedves a s§dhuknak: paritr§£§ya
s§dh¡n§m. Ugyanakkor a démonok számára roppant veszélyes, hiszen azért is jelenik meg,
hogy elpusztítsa õket. Ezért az Úr kedves a bhakták számára, ugyanakkor veszélyes a
démonokra nézve.
— Óh, lótuszvirág szemû Urunk, Te vagy a tiszta jóság forrása! A sam§dhiban
transzcendentálisan lótuszvirág lábaidon meditáló nagy szentek számára, akik így Rólad szóló
gondolataikban mélyednek el, az anyagi világ tudatlanságának hatalmas óceánja csupán egy
borjú patanyomában összegyûlt víznek tûnik csupán. — A meditáció célja az, hogy elménket
lótuszlábainál kezdve az Istenség Személyiségére összpontosítsuk. Pusztán az Úr lótuszlábain
meditálva a nagy szentek könnyûszerrel átjutnak az anyagi létezés parttalan óceánján.
— Óh, önragyogó Urunk! A nagy szentek, akik lótuszvirág lábaid transzcendentális
bárkáján szelték át a tudatlanság óceánját, nem vitték magukkal ezt a csónakot, így az
továbbra is az innensõ parton ringatózik. — A félistenek szép hasonlattal élnek. Ha valaki
átevez egy folyón, a csónak is a túlpartra kerül. Vajon hogyan juthatnának át akkor az innensõ
parton lévõk, ha a csónak a túlsó parton maradt? A félistenek imája szerint azonban az
innensõ oldalon tartózkodó bhakták is átszelhetik az anyagi természet óceánját, mert a csónak
még mindig ezen a parton van: a tiszta bhakták nem vitték magukkal a túlsó partra. Ha valaki
csak megközelíti ezt a csónakot, számára az anyagi tudatlanság óceánja már nem lesz több,
mint egy borjú patanyomában összegyûlt víz, amit könnyedén átléphet. A feltételekhez kötött
lelkekkel együttérzõ nagy szentek kegye folytán a csónak továbbra is az Úr K¥¢£a
lótuszlábainál ringatózik. A Legfelsõbb Személy lótuszvirág lábain bármikor meditálhatunk, s
így könnyen átkelhetünk az anyagi létezés végeláthatatlan óceánján.
A meditáció azt jelenti, hogy elménket az Úr lótuszvirág lábaira összpontosítjuk. A
lótuszlábak az Istenség Legfelsõbb Személyiségére utalnak. Az imperszonalisták nem ismerik
fel az Úr lótuszvirág lábait, ezért meditációjuk tárgya mindig személytelen. A félistenek
határozott véleménye szerint az ürességen vagy a személytelenségen meditálók nem juthatnak
át a tudatlanság óceánján. Az ilyen imperszonalisták csak képzelik, hogy már felszabadultak.
— Óh, lótuszvirág szemû Urunk! Értelmük nem tiszta, mert nem törõdnek azzal, hogy
isteni lótuszlábaidon meditáljanak. — Bár a személytelen filozófia hívei átmenetileg
felemelkedhetnek az imperszonalista megvalósítás szintjére, ám amiatt, hogy elmulasztották
lótuszlábaid imádatát, újra a feltételekhez kötött anyagi létbe esnek vissza. Szigorú
lemondások és vezeklések árán belemerülnek a személytelen Brahmanba, a Brahman
kisugárzásba. Elméjük azonban nem mentes az anyagi szennyezettségtõl, mert csupán tagadni
próbálták az anyagi gondolkodásmódot. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy felszabadultak,
s így újra elbuknak. A Bhagavad-g¦t§ szerint az imperszonalistáknak sok-sok nehézséggel
kell szembeszállniuk, amíg felismerik a végsõ célt. A ¼r¦mad-Bh§gavatam már az elsõ
oldalakon felhívja figyelmünket arra, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége odaadó
szolgálata nélkül senki sem szabadulhat meg a gyümölcsözõ tettek kötelékeitõl. ¼r¦ K¥¢£ának
a Bhagavad-g¦t§ban, illetve a bölcs N§radának a ¼r¦mad-Bh§gavatamban elhangzó szavait
ezúttal a félistenek is megerõsítik: — Aki nem fogadja el az odaadó szolgálatot, az nincs
tisztában a tudás végsõ céljával, és nem élvezi kegyedet. — Az imperszonalisták csak azt
gondolják, hogy már felszabadultak, pedig parányit sem vonzódnak az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez, sõt nem ismerik fel K¥¢£a transzcendentális formáját sem, mert úgy vélik,
megjelenésekor anyagi testet ölt. Errõl a Bhagavad-g¦t§ is említést tesz: avaj§nanti m§°
m¡¨h§¤. Az imperszonalisták akkor is visszaesnek, ha az anyagi kéjt legyõzve mégis sikerül
felszabadulniuk. Ha pusztán a tudás kedvéért foglalkoznak a tudománnyal, s nem fogadják el
az Úrnak végzendõ odaadó szolgálatot, akkor nem érhetik el a kívánt célt, s nyereségük
csupán a tetteikbe ölt fáradozás. A Bhagavad-g¦t§ világosan kijelenti, hogy a Brahmannal
való azonosság felismerése még nem minden. A Brahmannal való azonosság megvalósítása
hozzásegíthet az anyagi ragaszkodástól és ellenszenvtõl mentes öröm és lelki egyensúly
eléréséhez, de ennek a szintnek az elérése után tovább kell lépni az odaadó szolgálat felé.
Miután valaki a Brahman-megvalósítás szintjét elérve elfogadja az odaadó szolgálatot,
beléphet a lelki királyságba, és örökké ott élhet az Istenség Legfelsõbb Személyisége
társaságában. Ez az odaadó szolgálat végsõ eredménye. Az imperszonalistákkal szemben az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének bhaktái sohasem esnek vissza. Ha egy bhakta netán
visszaesik, akkor is szeretettel kötõdik K¥¢£ához. Számos akadály tornyosulhat elõttük az
odaadó szolgálat útján, de a bhakták könnyedén és félelem nélkül legyõzik a nehézségeket.
Mivel meghódoltak K¥¢£a elõtt, biztosak benne, hogy az Úr mindig megvédi õket. Biztosan
számíthatnak K¥¢£a segítségére, hiszen már meghódoltak elõtte. A Bhagavad-g¦t§ban maga
K¥¢£a jelenti ki: „Az én hívem nem vész el soha.”
— Drága Urunk! Ebben az anyagi világban eredeti, tiszta formádban, a jóság örökkévaló
alakjában jelentél meg, mely fölöttébb áldásos az élõlényekre nézve. Kihasználva
megjelenésedet könnyen megérthetik az Istenség Legfelsõbb Személyisége természetét és
formáját. A négy életrend tagjai, a brahmac§r¦k, a g¥hasthák, a v§naprasthák és a sanny§s¦k
egyaránt kihasználhatják ezt a kedvezõ alkalmat.
— Óh, drága Urunk, szerencse istennõjének férje! A bhakták, akik összekapcsolódtak
odaadó szolgálatoddal, nem esnek vissza emelkedett helyzetükbõl, mint az imperszonalisták.
Védelmedet élvezve könnyedén átkelnek m§y§ hadvezéreinek feje fölött, akik megpróbálnak
akadályokat gördíteni a felszabadulás útjába. Drága Urunk, az élõlények nagy szerencséjére
megjelentél transzcendentális formádban, így szemtõl szembe láthatnak Téged, és a védikus
rituációkkal, misztikus meditációval, illetve az odaadó szolgálattal imádhatnak, ahogyan azt
az Írások tanácsolják. Óh, drága Urunk! Ha nem jelentél volna meg örök, transzcendentális
formádban, amely tudással és boldogsággal teli, s képes elpusztítani minden spekulatív
tudatlanságot a helyzetedet illetõen, akkor az emberek csak találgatnának Rólad, aszerint,
hogy az anyagi természet melyik kötõerejének befolyása alatt állnak.
¼r¦ K¥¢£a megjelenése szétoszlatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl kialakult
hiedelmeket. Istenrõl mindenki az anyagi kötõerõkhöz fûzõdõ kapcsolata szerint alkot képet.
A Brahma-sa°hit§ egyhelyütt a legidõsebb élõlénynek nevezi K¥¢£át. A vallásos emberek
egy része ezért nagyon öregnek képzeli el Istent, s így mindig öregembernek ábrázolják. Ám a
Brahma-sa°hit§ meg is cáfolja elõzõ állítását: habár K¥¢£a a legidõsebb az élõlények között,
örökkévaló formája mindig fiatal. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezzel kapcsolatban a vijñ§nam
ajñ§na-bhid§pam§rjanam kifejezést használja. A vijñ§nam szó az Istenség Legfelsõbb
Személyiségérõl szóló transzcendentális tudásra vonatkozik, s emellett tapasztalati tudást is
jelent. A transzcendentális tudást a tanítványi lánc leszálló folyamata által kell elfogadni.
Brahm§ is ennek megfelelõen ismerteti K¥¢£áról szóló tudományát a Brahma-sa°hit§ban. A
Brahma-sa°hit§ is vijñ§nam tehát, mivel Brahm§ transzcendentális tapasztalatait tartalmazza
K¥¢£a lelki világbeli formájáról és kedvteléseirõl. Az ajñ§nabhid§ jelentése: az, ami szétzúz
minden elmebeli spekulációt. Tudatlanságukban az emberek megpróbálják elképzelni az Urat:
néha nincs formája, néha van, saját elképzelésük alapján. A Brahma-sa°hit§ K¥¢£a-képe
azonban vijñ§nam: Brahm§ tudományos, tapasztalati tudása, amelyet ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu is elfogadott. Efelõl nincs kétség. ¼r¦ K¥¢£a formája, színe vagy fuvolája minden
kétséget kizáróan valóság. A vijñ§nam tehát minden spekulatív tudást legyõz. — Ezért ha
nem jelennél meg eredeti formádban K¥¢£aként — folytatták a félistenek —, sem a spekulatív
tudás, az ajñ§na-bhid§ sötétsége nem szûnne meg, sem a vijñ§nam nem lenne
megvalósítható. Ajñ§na-bhid§pam§rjanam: megjelenésed eloszlatja a spekulatív tudatlanság
sötétségét, s megalapozza a Brahm§éhoz hasonló hiteles tekintélyek valódi, tapasztalati
tudományát. Az anyagi természet három kötõerejéhez láncolt emberek az anyagi természet
kötõerõi szerint képzelik el saját Istenüket. Különféle formákban mutatják be a Legfelsõbbet,
ám megjelenésed tisztázza valódi formádat.
Az imperszonalisták legnagyobb tévedése az, hogy azt gondolják, amikor Isten
inkarnációja jön, akkor a jóság kötelékében lévõ, anyagi formát vesz fel. K¥¢£a vagy
N§r§ya£a teste azonban mindig transzcendentális minden anyagi elképzeléshez képest. Még a
legkiválóbb imperszonalista, ¼a¯kar§c§rya is elismerte, hogy n§r§ya£a¤ paro 'vyakt§t: az
anyagi teremtést az anyag avyakta (személytelen) megnyilvánulása, vagyis az érzékelhetetlen
teljes anyaghalmaz okozza, s hogy K¥¢£a transzcendentális ehhez az anyagi felfogáshoz
képest. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezzel kapcsolatban a ªudha-sattva, azaz „transzcendentális”
kifejezést használja. K¥¢£a nem a jóság anyagi kötõerejéhez tartozik, Õ az anyagi jóság felett
áll. A boldogság és a tudás örök transzcendentális helyzetében van.
— Kedves Urunk, amikor megjelensz különbözõ inkarnációidként, a sajátos helyzetnek
megfelelõen különféle formákat veszel föl, s más-más néven szólítanak. Neved Úr K¥¢£a,
mert mindenki számára vonzó vagy, transzcendentális szépséged miatt pedig
¼y§masundarának neveznek. ¼y§ma azt jelenti, „feketés színû”, mégis azt mondják, hogy
gyönyörûbb vagy, mint Cupidók ezrei: kandarpa-ko±i-kaman¦ya. Bár testszínedet a sötét
viharfelhõ árnyalatához hasonlítják, ám mivel Te vagy a Transzcendentális Abszolút,
szépséged sokszorosan fölülmúlja Cupido csodálatos testének lenyûgözõ vonásait is. Néha
Giridh§r¦nak neveznek, mert fölemelted a Govardhana-hegyet. Nandanandana, illetve
V§sudeva és Devak¦nandana néven is szólítanak majd, hiszen Nanda Mah§r§ja, illetve Devak¦
és Vasudeva fiaként jelentél meg. Az imperszonalisták úgy vélik, különféle formáidat és
neveidet bizonyos tetteiddel és tulajdonságaiddal kapcsolatban kapod, mert õk anyagi
szempontból próbálnak felfogni Téged.
— Óh, kedves Urunk, abszolút természeted, transzcendentális formád, neved,
tulajdonságaid vagy tetteid nem elmebeli spekulációval, hanem kizárólag az odaadó szolgálat
által ismerhetõk meg. Aki akár egy kicsit is megízleli lótuszvirág lábaid szolgálatát,
felfoghatja transzcendentális természetedet, formádat és tulajdonságaidat. Mások akár
évmilliókig is törhetik a fejüket, mégsem fogják megérteni valódi helyzetedet. — Más szóval
azok, akik nem bhakták, nem érthetik meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át,
mert a Yogam§y§ függönye eltakarja elõlük K¥¢£a valódi tulajdonságait. Ezt K¥¢£a is
megerõsíti a Bhagavad-g¦t§ban: n§ha° prak§ªa¤ sarvasya: „Én nem nyilvánulok meg bárki
elõtt.” Amikor K¥¢£a jelen volt, mindenki láthatta Õt a kuruk¢etrai csatamezõn, de nem
mindenki értette meg, hogy õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mégis, aki az õ
jelenlétében esett el, felszabadult az anyagi kötelékek alól, s a lelki világba jutott.
— Óh, Urunk! Az imperszonalisták és azok, akik nem bhakták, nem érthetik meg, hogy
neved azonos formáddal. — Az Úr abszolút, ezért neve és tényleges formája között nincs
különbség. Az anyagi világban van különbség a név és a forma között. A mangó gyümölcs
egész más, mint ez a szó: „mangó”. A mangót senki sem ízlelheti meg azáltal, ha csak
ismételgeti: „mangó, mangó, mangó”. De a bhakta, aki tudja, hogy K¥¢£a neve és formája
között nincs különbség, vibrálja a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare
R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantrát, és megérti, hogy mindig K¥¢£a
társaságában van.
Az Úr K¥¢£a azok számára mutatja be transzcendentális kedvteléseit, akik nem nagyon
fejlettek a Legfelsõbbrõl szóló abszolút tudásban. Õk azáltal is elérhetik a végsõ célt, ha
K¥¢£a kedvteléseire gondolnak. Mint ahogy K¥¢£a transzcendentális neve és formája között
nincs különbség, transzcendentális kedvtelései sem különböznek formájától. A nagy bölcs,
Vy§sadeva a kevésbé értelmes emberek (a nõk, a dolgozók és a kereskedõk) számára állította
össze a Mah§bh§ratát. A Mah§bh§ratában K¥¢£a cselekedetei révén van jelen. A
Mah§bh§rata történelem, és K¥¢£a transzcendentális cselekedeteit tanulmányozva, ezeket
hallva és ezekre emlékezve a kevésbé értelmes emberek is fokozatosan felemelkedhetnek a
tiszta bhakták szintjére.
Arról a tiszta bhaktáról, aki gondolatait állandóan K¥¢£a lótuszvirág lábaira szögezi, s
mindig nagy odaadással szolgálja Õt, nem szabad azt gondolnunk, hogy ebben az anyagi
világban él. ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ szerint már ebben a testében felszabadultnak kell tekintenünk
azt, aki testét, elméjét és cselekedeteit mindig K¥¢£a-tudatos tettekkel foglalja le. A
Bhagavad-g¦t§ ezt szintén megerõsíti: aki nagy odaadással szolgálja a Legfelsõbbet, már
túljutott az anyagi állapoton.
K¥¢£a azért jelenik meg, hogy bhaktáinak és a nem bhaktáknak egyaránt esélyt adjon az
élet végsõ céljának felismerésére. Hívei közvetlenül is megpillanthatják és imádhatják Õt,
akik pedig még nem bhakták, lehetõséget kapnak arra, hogy megismerjék K¥¢£a tetteit, s így
ugyanerre szintre juthassanak el.
 — Óh, kedves Urunk, óh, legfelsõbb irányító! Amikor megjelensz a földön, a Ka°sához
és Jar§sandhához hasonló démonok elpusztulnak, és szerencse köszönt a világra. Amikor e
földön jársz, lótuszlábaid nyomokat hagynak: a zászló, a háromágú szigony és a villám jelét.
Ezzel tünteted ki a földet, és bennünket is a mennyei bolygókon, akik láthatjuk e csodás
jeleket.
— Óh, kedves Urunk! — folytatták a félistenek. — Te megszületetlen vagy, s így
megjelenésed egyetlen oka az lehet, hogy örömödet leled kedvteléseidben. — Bár a
Bhagavad-g¦t§ szerint K¥¢£a azért szállt alá, hogy megvédelmezze bhaktáit és elpusztítsa a
démonokat, mégis inkább a bhaktákkal való örömteli találkozás kedvéért jelenik meg,
semmint a démonok elpusztítása végett. Az abhaktákkal az anyagi természet is képes végezni.
— Az anyagi természet külsõ energiájának tettei és visszahatásai — a teremtés,
fennmaradás és megsemmisülés — automatikusan megy végbe, de a szent nevednél oltalmat
keresõ bhakták kellõ védelemben részesülnek, hiszen neved nem különbözik személyedtõl. —
A bhakták megvédelmezése és a démonok elpusztítása tulajdonképpen nem feladata az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Amikor megjelenik, azt csak transzcendentális
öröméért teszi. Megjelenésének nem lehet más oka.
— Kedves Urunk! Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk lótuszvirág lábaidnál! Ezúttal a
Yadu-dinasztia legkiválóbbjaként jelensz meg, míg korábban hal, ló, teknõs vagy hattyú
inkarnációdban, R§macandraként, Paraªur§maként vagy más inkarnációdban jelentél meg.
Csupán azért jöttél, hogy oltalmazd bhaktáidat, s most, jelenlegi megjelenésedben mint az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, arra kérünk Téged, hogy hasonló módon oltalmazz minket
mind a három világban, s háríts el minden akadályt a békés élet útjából.
— Óh, kedves Devak¦ Anya! Méhedben az Istenség Legfelsõbb Személyisége rejtõzik,
aki teljes értékû kiterjedéseivel együtt száll alá. Õ az Istenség eredeti Személyisége, akinek
megjelenése mindenkire áldást hoz. Ne félj hát bátyádtól, Bhoja királyától, hiszen fiad, ¼r¦
K¥¢£a, az eredeti Istenség Személyisége a jámbor Yadu nemzetség megoltalmazása végett
száll alá. Nem egyedül jelenik meg, hanem közvetlen, teljes értékû kiterjedésével,
Balar§mával.
Devak¦ rettegett Ka°sától, aki eddig sorban megölette gyermekeit, ezért nagyon aggódott
K¥¢£a miatt. A Vi¢£u Pur§£a szerint a félistenek feleségeikkel együtt többször is felkeresték
Devak¦t, s bátorították, hogy ne féljen attól, hogy bátyja, Ka°sa elpusztítja születendõ
gyermekét. K¥¢£a, aki méhében volt, nemcsak azért jelenik meg, hogy enyhítse a világ terheit,
hanem különösen azért, hogy megvédje a Yadu nemzetség érdekeit, s hogy megvédje Devak¦t
és Vasudevát. K¥¢£a Vasudeva elméjébõl került át Devak¦ elméjébe és onnan méhébe, ezért
imádta az összes félisten Devak¦t, K¥¢£a anyját.
Így imádták a félistenek az Úr Brahm§val és az Úr ¼ivával az élen az Úr transzcendentális
formáját, majd mennyei bolygóikra távoztak.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv második fejezetéhez,
melynek címe: „A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent K¥¢£ához”.
3. Az Úr K¥¢£a születése
A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a kijelenti, hogy megjelenése, születése és cselekedetei mind
transzcendentálisak, s aki valóban megérti ezeket, az azonnal alkalmassá válik arra, hogy
eljusson a lelki világba. K¥¢£a megjelenése — születése — nem hasonlítható az átlagember
világra jöttéhez, aki korábbi cselekedetei miatt kénytelen anyagi testet ölteni. A Bhagavad-
g¦t§ második fejezete megmagyarázza ezt: az Úr saját örömére jelenik meg. Amikor
elérkezett K¥¢£a megjelenésének ideje, a csillagok állása kedvezõre fordult. A csillagképben a
Brahm§ közvetlen irányítása alatt álló Rohi£¦ csillag hatása dominált, ami nagyon jó jelnek
számít. Az asztrológia a csillagok adott helyzetén túl a bolygók egymáshoz viszonyított
helyzete alapján megkülönböztet kedvezõ, illetve kedvezõtlen pillanatokat. K¥¢£a
születésekor a bolygórendszerek állása minden téren kedvezõ jeleket mutatott.
Szerte a világon — keleten, nyugaton, délen és északon — jólét és béke uralkodott.
Szerencsés csillagok ragyogtak az égen, s a városokban, falvakban, a legelõkön s az emberek
elméjében a jószerencse jegyei mutatkoztak. A folyók bõvízûen hömpölyögtek, a tavakat
szebbnél szebb lótuszvirágok borították. Az erdõket pávák és más pompás madarak sokasága
népesítette be, hangos csivitelésük betöltötte a ligeteket. A pávák párjukkal táncot lejtettek, s
a virágillatot sodró kellemes szellõ mindenkit elbûvölt. A br§hma£ák — akik
tûzceremóniával szokták bemutatni áldozataikat — otthonukat most nagyon kedvezõnek
tartották a felajánlás elvégzéséhez. A démonikus királyok gonoszsága majdnem lehetetlenné
tette a br§hma£ák számára a tûzáldozatok bemutatását, most azonban háborítatlanul
lobbanhatott fel a tûzceremóniák lángja. Az áldozati tilalom miatt kiábrándultság vett erõt a
br§hma£ák elméjén, intelligenciáján és tettein. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
eljövetelét tudtul adó transzcendentális égi hangok azonban az õ elméjüket is örömtelivé
tették K¥¢£a születésének pillanatában.
A Gandharvák és a Kinnarák énekükkel, Siddhaloka lakói és a C§ra£ák pedig imáikkal
dicsérték az Istenség Személyiségét. A mennyei bolygókon az angyalok feleségeikkel és az
Apsarákkal együtt boldog táncra perdültek, a nagy szentek és félistenek örömükben virágesõt
szórtak a Földre. A tengerpart felõl hullámok moraja hallatszott, a tenger fölött úszó felhõk
pedig lágyan mennydörögtek.
Amikor minden készen állt, az éj sötétjében a mindenki szívében jelen lévõ ¼r¦ Vi¢£u az
Istenség Legfelsõbb Személyiségeként megjelent Devak¦ elõtt, aki maga is félistennõnek tûnt.
Megjelenése a keleti horizonton feltûnõ teliholdhoz volt hasonlatos. Felmerülhet azonban az
az ellenvetés, hogy ¼r¦ K¥¢£a a holdfogyatkozás nyolcadik napján jelent meg: hogyan lehetett
akkor telihold? K¥¢£a azonban a hold jegyében álló Yadu nemzetség szülötteként szállt alá,
ami olyan örömmel töltötte el a holdat, hogy a Legfelsõbb Úr kegyébõl mégis teljes
pompájában jöhetett fel az égre.
A Khamanikya címû csillagászati írás részletesen ismerteti a csillagok állását K¥¢£a
megjelenésének idején. Ez a forrás is megerõsíti, hogy abban az áldásos pillanatban a
Legfelsõbb Brahman, az Abszolút Igazság jelent meg.
Vasudeva csodálatos négykarú gyermeket látott maga elõtt. Kezében kagylókürtöt,
buzogányt, cakrát és lótuszvirágot tartott. Mellkasán a ¼r¦vatsa jele díszlett, kaustubha köves
nyakéket és sárga selyemruhát viselt. Teste tündöklõ fekete felhõként ragyogott, s fejét
vaid¡rya drágakõvel kirakott sisak koronázta. Haja dúsan omlott alá, s szinte elborították a
pompás karkötõk, fülönfüggõk és egyéb ékszerek. Vasudeva ámulva figyelte a csodálatos
jelenséget. Hogyan lehet egy újszülött gyermek így felékesítve? Megértette, hogy kétségkívül
maga az Úr K¥¢£a jelent meg elõtte, s mélyen meghatódott. Vasudeva szerényen azon
töprengett, vajon miért éppen az õ fiaként szállt alá eredeti formájában az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, mikor õ csak egy egyszerû ember, aki az anyagi természet befolyása alatt áll, s
jelenleg Ka°sa börtönében sínylõdik. Egyetlen közönséges gyermek sem születik négy
karral, gyönyörû ruhákban és felékszerezve, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének összes
ismertetõjegyével. Újra és újra gyermekére pillantott, s azt latolgatta, miképpen emlékezhetne
meg a kivételes eseményrõl. „A fiúgyermek születését mindig méltóképpen megünneplik —
gondolta —, az én családomban pedig, bár börtönbe vetettek, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége jelent meg. Vajon hogyan emlékezhetnék meg méltó módon errõl a szerencsés
pillanatról?”
Amikor Vasudeva, akit másképpen Ýnakadundubhinak is neveznek, ránézett újszülött
gyermekére, s olyan boldogság töltötte el, hogy sok ezer tehenet akart a br§hma£áknak
adományozni. A védikus hagyományok szerint a k¢atriya uralkodók számos adományt
osztanak szét az áldásos ceremóniák során. A br§hma£áknak és a bölcseknek például
aranydíszekkel felékesített teheneket szokás ajándékozni. Vasudeva is szeretett volna
adományozó szertartást rendezni, hogy megünnepelje K¥¢£a megjelenését, de erre nem volt
módja, hiszen Ka°sa börtönében szenvedett. Ezért aztán csupán gondolatban adományozott
sok-sok ezer tehenet a br§hma£áknak.
Amikor Vasudeva meggyõzõdött arról, hogy újszülött fia Maga az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, leborulva, összekulcsolt kézzel imádkozni kezdett hozzá. Transzcendentális
állapotában még Ka°sától való félelmérõl is megfeledkezett. Az újszülött csecsemõ
ragyogása betöltötte az egész termet.
Vasudeva imáival az Úr K¥¢£ához fordult:
— Óh, kedves Uram, tudom, ki vagy! Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a
Felsõlélek minden élõlény szívében, az Abszolút Igazság. Örökkévaló formádban jelentél
meg, amit most magunk elõtt látunk. Tudom, hogy azért jelentél meg, hogy megszabadíts
Ka°sától való félelmemtõl. Nem tartozol az anyagi világhoz, mert Te vagy az, aki az anyagi
természetre pillantva elõidézed a kozmikus megnyilvánulást.
Felvetõdhet a kérdés, miképpen lehetséges, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
aki pillantása révén teremti az anyagi világot, Devak¦ méhébe került. De Vasudeva rögtön
eloszlatja a félreértéseket.
— Kedves Uram, nincs abban semmi rendkívüli, hogy Devak¦ méhében jelentél meg,
hiszen a teremtés is hasonlóan zajlott le. Mah§-Vi¢£uként az Okozati-óceánon feküdtél, s
légzésed nyomán számtalan univerzum jött létre. Ezután Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként minden
univerzumban megjelensz, K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként pedig az élõlények szívébe, sõt az
atomokba is behatolsz. Hasonlóképpen költöztél Devak¦ méhébe is. Úgy tûnik, mintha a
méhében lennél, ám mégis mindent átható maradsz. Hogy behatolásod és kívülállásod
érthetõbbé váljon, a következõ anyagi példát lehetne felhozni. A teljes anyagi energia a
tizenhat összetevõre tagolódva is megõrzi teljességét. Az anyagi test nem más, mint az öt
durva anyagi elem — föld, víz, tûz, levegõ és éter — keveréke. Egy anyagi test láttán azt
gondolhatnánk, hogy ennek alkotóelemei újonnan lettek teremtve, pedig valójában azok a
testen kívül is léteznek. Ugyanígy jelensz meg Devak¦ méhében is, bár egyúttal azon kívül is
létezel. Mindig saját hajlékodon tartózkodsz, mégis különbözõ formák millióit vagy képes
egyidejûleg magadra ölteni.
— Nagy intelligenciára van szükség ahhoz, hogy megérthessük megjelenésed, hiszen az
anyagi energia is Belõled árad. Ahogyan a napból sugárzik a fény, úgy árad ki Belõled is az
anyagi energia. A napsugarak sosem fedik el a napot, s az anyagi energia sem fedhet el Téged,
hiszen csak egyik kiáramlásod. Látszólag úgy tûnik, mintha az anyagi kötõerõk befolyása
alatt állnál, pedig valójában azok soha nem fedhetnek be. Csak a kiváló értelemmel megáldott
filozófusok képesek megérteni ezt. Más szóval, bár Te az anyagi energián belül jelensz meg,
az sohasem fed be Téged.
A Védikus Írások szerint a Legfelsõbb Brahman kisugárzása az, ami mindent ragyogóvá
varázsol. A Brahma-sa°hit§ból megtudhatjuk, hogy a brahmajyoti, a Brahman-sugárzás a
Legfelsõbb Úr testébõl árad, s ez a sugárzás minden teremtés forrása. A Bhagavad-g¦t§ is
hozzáteszi, hogy a brahmajyoti K¥¢£a testének ragyogása. K¥¢£a tehát mindennek az eredeti
oka. A csekély értelmûek szerint azonban az Istenség Legfelsõbb Személyisége is anyagi
tulajdonságokat fogad el, mikor alászáll az anyagi világba. Ezek a következtetések azonban
nem mások, mint a kevéssé intelligens emberek meggondolatlan kijelentései.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége közvetve és közvetlenül mindenütt létezik, az
anyagi teremtésen belül és kívül egyaránt. Nemcsak Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként van jelen az
anyagi teremtésben, hanem az atomokba is behatol. A lét tehát K¥¢£a jelenlétének
következménye. K¥¢£a lététõl semmi sem választható el. A védikus utasítások szerint
mindennek az alapokát, a Felsõlelket kell felkutatnunk, mert semmi nem létezik a Legfelsõbb
Lélektõl függetlenül. Az anyagi természet is az Õ energiájának egyik átalakulása. A halott
anyag és az életerõ — a lélek — egyaránt K¥¢£a kiterjedése. Csak az ostobák képzelik azt,
hogy azzal, hogy az Úr megjelenik, egyben az anyagi feltételeket is elfogadja. Még ha úgy is
tûnik, hogy anyagi testet fogadott el, akkor sem függ az anyagi körülményektõl. K¥¢£a tehát
azért jelent meg, hogy megcáfolja az Istenség Legfelsõbb Személyiségének megjelenése és
távozása körüli tökéletlen következtetéseket.
— Óh, Uram! Megjelenésed, léted és távozásod az anyagi kötõerõk fölött áll. Te vagy
mindennek az irányítója, a Legfelsõbb Brahman menedéke, így Veled kapcsolatban semmi
sem elképzelhetetlen vagy ellentmondásos. Ahogy Te elmondtad, az anyagi természet az
irányításod alatt mûködik, ahogyan egy kormánytisztviselõ is a kormányfõ utasításai alapján
dolgozik. Az alsóbbrendû tevékenységek nem befolyásolnak Téged. A Legfelsõbb Brahman
és minden megnyilvánulás Benned lakozik, s az anyagi természet mûködését is Te irányítod.
— ¼uklamnak neveznek, vagyis „fehérnek”. Ez a kifejezés az Abszolút Igazság
szimbolikus megnevezésére szolgál, aki minden anyagi tulajdonságtól mentes. Brahmát
raktának, vörösnek is nevezik, mert a teremtés érdekében a szenvedély minõségét képviseli.
A sötétség ¼iváé, mert õ semmisíti meg a világegyetemet. A kozmikus megnyilvánulás
teremtését, fenntartását és megsemmisítését tehát energiáid végzik, de a fenti tulajdonságok
mégsem befolyásolnak Téged. A Védák is megerõsítik, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége mentes az anyagi tulajdonságoktól — harir hi nirgu£a¤ s§k¢§t —, s nincs jelen
Benne a szenvedély és a tudatlanság.
— Óh, Uram, Te vagy az Istenség Személyisége, a leghatalmasabb, s Te tartod fenn a
kozmikus megnyilvánulás rendjét is. Bár Te vagy a legfõbb irányító, végtelenül kegyesen
mégis megjelentél családomban. Meggyõzõdésem, hogy beteljesíted missziódat, s mind egy
szálig végzel a démonikus uralkodókkal és királyi ruhába bújt követõikkel.
— Tudom, hogy azért jelentél meg, hogy elpusztítsd a barbár Ka°sát és híveit.
Megjövendölték neki, hogy kezed között leli majd halálát, ezért sorra megölette bátyáidat, s
most is csak születésed hírére vár. Amint tudomást szerez megjelenésedrõl, nyomban idesiet
majd fegyvereivel, hogy megpróbáljon elpusztítani!
Vasudevát követõen Devak¦ mondta el imáit, akit Ka°sa tette még mindig rémületben
tartott. Devak¦ így szó¬t:
— Drága Uram! A Védikus Írások eredetinek nevezik Vi¢£uból kiáramló örök formáidat,
N§r§ya£át, az Úr R§mát, Hayaª¦r¢át, Var§hát, N¥si°hát, V§manát, Baladevát s milliónyi más
inkarnációdat. Joggal neveznek eredetinek, hiszen inkarnációid kívül állnak az anyagi
teremtésen. Formád már az univerzum teremtése elõtt is létezett. Mindent átható örök
formáidat tökéletes tudás és boldogság jellemzi. Ezek a formák önmagukban ragyogóak,
változatlanok. Anyagi tulajdonságoktól mentesen, a transzcendentális jóság szintjén végzik
kedvteléseiket. Nem vagy egy adott testhez kötve, hiszen örökkévaló transzcendentális
formáid önmagukban is mind teljesek. Tudom, hogy Te vagy a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ Vi¢£u.
— Sok millió év múltán az Úr Brahm§ élete véget ér. Akkor megsemmisül majd a
kozmikus megnyilvánulás, s az öt fizikai elem — föld, víz, tûz, levegõ és éter — a mahat-
tattvába olvad. Az idõ parancsára a mahat-tattva behatol az anyagi energia teljes
megnyilvánulatlan halmazába, ez a teljes anyagi energia pedig a pradh§nába, az energia
forrásába olvad bele. Ezt követõen a pradh§na Beléd hatol, így a teljes kozmikus
megnyilvánulás megsemmisülése után egyedül Te maradsz fenn, transzcendentális neveddel,
formáddal, tulajdonságaiddal és környezeteddel.
— Óh, kedves Uram, felajánlom tiszteletteljes hódolatomat Neked, mert Te vagy a
megnyilvánulatlan teljes energia irányítója, az anyagi természet végsõ forrása. Uram, a teljes
kozmikus megnyilvánulás a pillanatok és az esztendõk, vagyis az örök idõ befolyása alatt áll.
Te irányítasz eredetileg mindent, s Te vagy minden energia forrása.
— A feltételekhez kötött lelkek kivétel nélkül folytonosan egyik testbõl a másikba, egyik
bolygóról a másikra menekülnek, s mégsem szabadulnak meg a születés és halál támadásaitól.
De a mikor egy félelemmel teli élõlény lótuszlábaidnál vesz menedéket, nem kell többé
rettegnie a félelmetes haláltól. — Devak¦nak ezt a kijelentését az Úr Maga támasztja alá a
Bhagavad-g¦t§ban. Az élõlény vándorolhat szerte az egész univerzumban Patalalokától
Brahmalokáig, mégsem menekülhet el a születés, a halál, a betegség és az öregség elõl —
mondja K¥¢£a. De ha eljut Isten birodalmába, nem kell többé visszatérnie az anyagi világba.
— Kérlek hát, oltalmazz meg Ugrasena fiától, Ka°sa kegyetlen kezétõl! Hozzád
imádkozom, ments ki e félelmetes helyzetbõl, hiszen Te mindig kész vagy megvédeni a
Téged szolgálókat. — Errõl Maga K¥¢£a biztosítja Arjunát a Bhagavad-g¦t§ban: „Óh,
Kaunteya, hirdesd bátran, az én hívem nem vész el soha!”
 Devak¦ oltalomért könyörgött K¥¢£ához, de anyai szeretetének is hangot adott: — Jól
tudom, hogy transzcendentális formádat csak a nagy bölcsek pillanthatják meg meditációjuk
során, mégis rettegek a gondolattól, mi történik majd, ha Ka°sa is tudomást szerez
megjelenésedrõl. Kérlek, változz át, tedd magad láthatatlanná anyagi szemeink számára! —
Más szóval arra kérte az Urat, hogy közönséges gyermekként jelenjen meg. — Egyedül
megjelenésed miatt rettegek Ka°sától, óh, Madhus¡dana. Bátyám talán még nem értesült
megjelenésedrõl. Kérlek hát, rejtsd el négykarú formádat, amely Visnu jelvényeit — a
kagylókürtöt, a cakrát, a buzogányt és a lótuszvirágot — tartja kezében! Kedves Uram, a
kozmikus megnyilvánulás pusztulása után az egész univerzum visszakerül Bensõdbe, s engem
mégis abban a kegyben részesítettél, hogy megjelentél méhemben. Csodálattal tölt el, hogy
bhaktád nagy örömére úgy cselekszel, mint egy közönséges halandó.
K¥¢£a végighallgatta Devak¦ szavait, s így válaszolt:
— Kedves anyám! Sv§yambhuva Manu korszakában atyám, Vasudeva a Praj§patik
egyike volt, s Sutap§nak hívták, te pedig az õ felesége, P¥ªni voltál. Mikor Brahma növelni
kívánta a népességet, benneteket is utódok nemzésére szólított fel, ti azonban szigorú
lemondásokkal szabályoztátok érzékeiteket. A yoga-rendszer légzõgyakorlatai révén képesek
voltatok elviselni az anyagi természet minden kellemetlenségét, az esõs évszakot, a vadul
tomboló szélvihart és a perzselõ napsugarakat. A vallási elvek hûséges követésével szívetek
megtisztult, s az anyagi természet befolyása fölött is úrrá lettetek. Mértékletességbõl csupán
lehullott faleveleken éltetek, s a nemi vágyakat is legyõzve, egy kivételes áldás reményében
kitartóan imádtatok Engem. A félistenek idõszámítása szerint tizenkétezer évig vezekeltetek,
mindvégig Rám szögezve elméteket. Meditációtok és odaadó szolgálatotok nagyon boldoggá
tett. Ezért, óh, bûntelen anya, szíved mindig tiszta marad! Óhajodnak eleget téve akkor is
megjelentem elõtted ebben a formában, s azt tudakoltam, mi a legfõbb kívánságod.
Elmondtad, mennyire szeretnéd, ha fiadként jelennék meg. Habár személyesen is láthattál,
mégsem az anyagi kötöttségbõl való teljes felszabadulást kérted, hanem azt, hogy legyek a
fiad.
Az Úr tehát kiválasztotta anyját és apját — P¥ªnit és Sutap§t —, hogy jelenjenek meg az
anyagi világban. Mikor a Legfelsõbb Úr emberi formában jelenik meg, szüksége van apára és
anyára, ezért P¥ªnit és Sutap§t választotta szüleinek, akik éppen emiatt nem kívánták a
felszabadulást. ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális odaadó szolgálata a felszabadulásnál is fontosabb.
K¥¢£a azonnal felszabadíthatta volna P¥ªnit és Sutap§t, de késõbbi megjelenéseire gondolva
inkább az anyagi világban tartotta õket, mint azt a következõ versek elmagyarázzák. Elnyerték
hát a Legfelsõbb kegyét, s az Úr teljesítette óhajukat. A vezekléssel felhagyva visszatértek a
házasélethez, hogy gyermeket nemzzenek, aki maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége.
Mikor elérkezett az ideje, P¥ªni teherbe esett és világra hozta gyermekét.
— Nevem akkor P¥ªnigarbha volt — mondta az Úr Devak¦nak és Vasudevának. — A
következõ milleneumban szintén megszülettetek mint Aditi és Kaªyapa, s Upendra néven
lettem újra gyermeketek. Törpeként jelentem meg, ezért V§manadevának is neveztek. Abban
az áldásban részesítettelek benneteket, hogy háromszor jelenek meg fiatokként. Elõször
P¥ªnigarbha néven, P¥ªni és Sutap§ gyermekeként születtem meg, majd újra megszületve
Aditi és Kaªyapa gyermekeként Upendrának hívtak. Most harmadszorra mint K¥¢£a jelentem
meg nektek, Vasudeva és Devak¦. Azért jelentem meg Vi¢£u-formámban, hogy meggyõzzelek
benneteket arról, hogy újra Én, az Istenség Legfelsõbb Személyisége születtem meg.
Közönséges csecsemõként is megjelenhettem volna, de akkor, óh, anyám, nem hitted volna el,
hogy ismét az Istenség Legfelsõbb Személyisége költözött méhedbe. Kedves szüleim, nagy
szeretettel és odaadással már többször is felneveltetek saját fiatokként, ezért nagyon boldog
vagyok és lekötelezettnek érzem magam. Biztosítalak benneteket, ezúttal hazatérhettek, vissza
Istenhez, hiszen tökéletesen végrehajtottátok missziótokat. Tudom, mennyire aggódtok
Miattam, s milyen rettentõen féltek Ka°sától. Kérlek hát, Vasudeva, hamar vigyél Gokulába,
és cserélj ki Yaªod§ újszülött kislányával! — Szavai végeztével K¥¢£a szülei szeme láttára
közönséges csecsemõvé változott, majd elhallgatott.
 Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének kérésére Vasudeva éppen Gokulába készült
fiával a karján, amikor Nandának és Yaªod§nak lánya született. Õ volt Yogam§y§, az Úr
belsõ energiája. Yogam§y§ megjelenésének hatására Ka°sa palotájában mindenki —
fõképpen az ajtónállók — mély álomba merültek, s feltárultak a palota leláncolt kapui.
Koromsötét éjszaka volt, de Vasudeva ölében a kis K¥¢£ával éppoly tisztán látott, akár a
nappali verõfényben.
A Caitanya-carit§m¥ta a napfényhez hasonlítja K¥¢£át. Amint K¥¢£a megjelenik, a
sötétséghez hasonlatos illuzórikus energia nem maradhat ott. A börtönajtók maguktól
feltárultak, s amikor Vasudeva ölében K¥¢£ával kilépett a kapun, szertefoszlott a sötétség.
Odakint villámlott, heves vihar és felhõszakadás tombolt, de az Úr ¼e¢a kígyó formájában
csuklyáival ernyõt formált Vasudeva feje fölé, s megvédte õt az esõtõl. Vasudeva a
Yamun§hoz indult. A folyó tajtékzott és hatalmas hullámokat vetett, ám éppúgy utat nyitott
nekik, akár az Indiai-óceán R§macandrának, aki hidat épített az öböl vizén. A túlparton
Vasudeva Nanda Mah§r§ja palotájához sietett. A tehénpásztorok mind mélyen aludtak,
Vasudeva pedig a kedvezõ alkalmat kihasználva csöndesen belépett Yaªod§ házába. Fiát
kicserélte Yaªod§ újszülött leányával, majd sietve visszatért Ka°sa börtönébe, s Devak¦ ölébe
fektette a gyermeket. Újra magára tette a láncokat, nehogy Ka°sa megsejtse, mi minden
történt az éjszaka.
Yaªod§ csak azt tudta, hogy megszületett gyermeke, de a szülés fáradalmaitól
elgyöngülve mély álomba merült, s mikor felébredt, már nem emlékezett, vajon fia vagy
leánya született-e.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmadik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr K¥¢£a születése”.
4. Ka°sa bosszúja
Miután Vasudeva gondosan bezárt minden kaput és ajtót, az õrök hirtelen felriadtak, és
meghallották a csecsemõ sírását. Ka°sa már várta a hírt. Amikor az õrök jelentették neki a
gyermek megszületését, egy szempillantás alatt kiugrott ágyából. „Megszületett hát
könyörtelen végzetem!” — kiáltotta. Ka°sa, amint a halált érezte közeledni, teljesen
megzavarodott, haja égnek állt félelmében. Azonnal a börtönbe sietett, ahol a gyermek világra
jött.
Devak¦ alázatosan könyörögve fordult a közelgõ Ka°sához:
— Kedves bátyám, kérlek, ne öld meg ezt a kislányt! Ígérem, fiadhoz fogom feleségül
adni, csak kérlek, kegyelmezz neki! Nem leány okozza majd veszted, úgy szól a jóslat.
Fiúgyermek fog majd végezni veled, kegyelmezz hát ennek a kislánynak! Óh, kedves bátyám,
újszülött gyermekeimet, akik olyanok voltak, mint a ragyogó nap, mind elpusztítottad.
Tudom, ez nem a te hibád, hiszen gonosz barátaid tanácsára cselekedtél, ezért könyörgöm,
most kegyelmezz meg leányomnak!
Ka°sa olyan könyörtelen volt, hogy meg sem hallgatta húga megindító rimánkodását.
Elragadta tõle a gyermeket, s kegyetlenül szét akarta zúzni egy kövön. Ilyen a gonosz testvér,
aki képes feláldozni minden kapcsolatot saját érzékkielégítése kedvéért. A gyermek azonban
hirtelen kisiklott a kezei közül, a magasba emelkedett, és Vi¢£u húgának nyolckarú formáját
öltötte fel. Pompás ruhát viselt, virágfüzérek és ékszerek díszítették. Nyolc kezében íjat,
lándzsát, nyilakat, kardot, kagylókürtöt, cakrát, buzogányt és pajzsot tartott.
Siddhaloka, C§ra£aloka, Gandharvaloka, Apsaroloka, Kinnaraloka, Uragaloka és sok más
bolygó félistenei imákat vibrálva ajándékokkal halmozták el a gyermeket, aki valójában
Durg§ félistennõ volt, s aki e megjelenését követõen számtalan néven vált ismertté szerte a
világon. A magasból Durg§ így szólt Ka°sához:
— Hogyan is pusztíthatnál el, te gonosztevõ! A gyermek, aki majd végez veled, már
elõttem megszületett valahol a világban. Légy hát könyörületes szegény húgodhoz!
A félistennõ szavai félelemmel töltötték el Ka°sát. Megesett a szíve rokonain. Nyomban
leoldozta láncaikat, s nagyon alázatosan így szólt hozzájuk:
 — Kedves húgom és sógorom! Igazi démonként viselkedtem, mikor megölettem
unokaöcséimet. Egészen megfeledkeztem bensõséges viszonyunkról. Nem is tudom, mi lesz
majd bûnös tetteim következménye — talán arra a pokolbolygóra jutok, ahová a br§hma£ák
gyilkosai kerülnek. Ám mégis meglep, hogy hamisnak bizonyult az égi jóslat. Úgy tûnik,
nemcsak az emberek közt akadnak csalók, de még a mennyek lakói sem szólnak igazat. Most
látom csak, mennyi bûn terhel, amiért hittem nekik, és elpusztítottam gyermekeiteket! Kedves
Vasudeva és Devak¦, ti olyan nagyszerû lelkek vagytok! Mit is mondhatnék nektek? Egyedül
azt kérem, ne bánkódjatok gyermekeitek halálán! Mindannyian egy felsõbb hatalom irányítása
alatt állunk, s ez a felsõbb erõ óhatatlanul elszakít bennünket egymástól. Mikor eljön az ideje,
kénytelenek leszünk megválni rokonainktól és barátainktól, de tudnunk kell, hogy a lélek
sértetlen marad az anyagi test pusztulásakor. Számtalan edény készül például agyagból, s
idõvel el is törnek, de a föld ennek ellenére megmarad olyannak, amilyen volt. A
körülményeknek megfelelõen ugyanígy születnek és pusztulnak el az anyagi testek is, de a
lélek örök. Nincs hát ok a búslakodásra. Amíg nem értjük meg, hogy az anyagi test
különbözik a lélektõl, kénytelenek leszünk egyik testbõl a másikba vándorolni. Kedves
húgom, te olyan kegyes vagy! Kérlek, bocsáss meg, s ne szomorkodj gyermekeid halálán,
amelyet én okoztam, hisz valójában nem is én cselekedtem: a sors rendelte így, s az embernek
még akarata ellenére is ezek szerint kell cselekednie. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az
önvaló elpusztítható, s a test halálával a lélek is megsemmisül, vagy hogy a másik élõlény
megölhetõ. Ezek a félreértések kényszerítik az embert az anyagi létfeltételek közé. Mindaddig
ki leszünk téve annak a gyötrelemnek, hogy élõlényeket pusztítunk el és bennünket is
elpusztítanak, amíg meg nem gyõzõdünk a lélek örök voltáról. Kedves húgom, Devak¦ és
sógorom, Vasudeva, kérlek, szánjatok meg, s bocsássátok meg ellenetek elkövetett szörnyû
vétkeimet! Oly gonosz szívû vagyok, ti pedig oly nemeslelkûek, kérlek hát benneteket,
legyetek könyörületesek hozzám, és bocsássatok meg nekem!
Ka°sa könnyekkel a szemében könyörgött húgához és sógorához. Hitt Durg§-dev¦
szavainak, akit az imént meg akart ölni. Személyesen oldozta le Vasudeva és Devak¦
bilincseit, s olyan kedvesen bánt velük, ahogy az egy családtaghoz illik.
Devak¦ megbocsátott Ka°sának, amikor látta, hogy az töredelmesen megbánta bûneit.
Megynyugodott, s elfelejtkezett Ka°sa kegyetlen tetteirõl, amelyeket gyermekeivel szemben
elkövetett. Korábbi kegyetlenségérõl megfeledkezve Vasudeva is mosolyogva fordult
sógorához:
— Óh, kedves Ka°sa, igazat szóltál az anyagi testrõl és a lélekrõl. Minden élõlény
tudatlanságban születik, hiszen anyagi testével azonosítja önmagát. Ez a felfogás a
tudatlanságnak köszönhetõ, s ez a tudatlanság az alapja mind az ellenségeskedésnek, mind a
barátságnak. Az öröm, a bánat, a félelem, az irigység, a kapzsiság, az illúzió és az õrültség az
anyagi életfelfogás különféle arculatai. Az ellenségeskedés oka az anyagi testben keresendõ, s
mivel ilyen cselekedetekben merülünk el, megfeledkezünk az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez fûzõdõ örök kapcsolatunkról.
Ka°sa jóindulatát kihasználva Vasudeva elmondta neki, hogy istentelen tettei az élet
hibás értelmezésébõl, az anyagi test és az önvaló azonosításából erednek. Ka°sa elégedetten
hallgatta Vasudeva tanító szavait, s egyre kevésbé érezte bûnösnek magát. A beszélgetés után
húga és sógora beleegyezésével megkönnyebbülten tért haza.
Másnap azonban Ka°sa összehívatta bizalmasait, és elmondta nekik, mi történt az elmúlt
éjjel. Gonosz tanácsadói, a félistenek esküdt ellenségei egyre rosszkedvûbben hallgatták
beszámolóját. Nem voltak sem tapasztaltak, sem mûveltek, mégis tanácsokkal látták el
Ka°sát:
— Óh, királyunk! Kutassuk fel a gyermekeket a városokban, falvakban, szerte a
legelõkön, s kivétel nélkül végezzünk a tíz napnál fiatalabbakkal! Tettünk ellen még a
félistenek sem tehetnek semmit. Félnek harcba bocsátkozni velünk, s még ha akarnák sem
mernék keresztezni szándékunkat. Rettegnek félelmetes íjadtól, s nemegyszer tapasztaltuk,
hogy életüket mentve megfutamodtak, mikor nyilak özönét zúdítva rájuk te szálltál harcba
ellenük. Sok közülük képtelen volt tovább harcolni, s letekerve turbánjaikat, zászlóikat
bevonva meghódoltak elõtted. Összetett kézzel könyörögtek, hogy kíméld meg életüket:
„Uram, mindannyian rettegünk hatalmas erõdtõl. Kérlek, engedj futni bennünket e halálos
csatából!” — mondták. Azt is számtalanszor láttuk, hogy hányszor megkegyelmeztél már
azoknak, akik tönkrezúzott harci szekerük, íjuk és nyilaik láttán harcosi kötelességüket
elfelejtve, félelemtõl reszketve letették a fegyvert. Kicsit sem kell tehát tartanunk a
félistenektõl. Békeidõben, távol a csatamezõtõl kérkednek ugyan hõsiességükkel, de a
csatában tehetetlen, gyáva harcosoknak bizonyulnak. Az Úr Vi¢£u, az Úr ¼iva és az Úr
Brahm§ mindig kész az Indra vezette félistenek segítségére sietni, de tõlük sem kell tartanunk.
Ami az Úr Vi¢£ut illeti, õ az élõlények szívében rejtõzik, ahonnan nem szabadulhat. ¼iva
minden tettõl visszavonult, és az erdei remeték életét éli, Brahm§ pedig szüntelenül vezekel
vagy meditál. Félelmetes hatalmaddal szemben Indra sem több, mint egy gyönge szalmaszál.
Aggodalomra tehát semmi ok, ám mégsem szabad lebecsülnünk õket, mert a félistenek esküdt
ellenségeink, s a védekezésre is fel kell készülnünk. Ha rendületlenül szolgálunk téged és
mindig parancsra készen állunk, egyszer s mindenkorra leszámolhatunk a félistenekkel.
— Az elhanyagolt betegség olykor gyógyíthatatlanná válik — folytatták a démonok. —
Az érzékeket nagyon nehéz legyõzni, ha az ember szabadjára engedi õket. Hasonlóképpen
kell ügyelnünk a félistenekre is, nehogy úgy megerõsödjenek, hogy ne lehessen térdre
kényszeríteni õket. A félistenek ereje Vi¢£uban rejlik, mert minden vallásos elv végsõ célja az
Õ kielégítése. A védikus elõírások, a br§hma£ák, a tehenek, a mértékletesség, az áldozatok, a
jótékony cselekedetek és a kegyes adományok mind Vi¢£u örömét szolgálják. Kezdjük meg
hát azonnal a leszámolást a védikus tudományt mûvelõ br§hma£ákkal és az áldozati
rituációkat végzõ nagy bölcsekkel! Pusztítsuk el a teheneket, akik az áldozatokhoz oly fontos
vajat adják! Adj engedélyt, hogy megölhessük õket!
¼r¦ Vis£u transzcendentális testének részei a br§hma£ák, a tehenek, a védikus tudomány,
a lemondás és az igazságosság, az érzékek és az elme szabályozása, a vallásosság, a
jótékonyság, a türelem, valamint az áldozatok bemutatása. Az Úr Vi¢£u minden élõlény
szívében jelen van, õ Brahm§, ¼iva és a többi félisten vezetõje. — Úgy gondoljuk, hogy az
Úr Vi¢£uval úgy végezhetünk, ha leszámolunk a nagy szentekkel és a br§hma£ákkal —
mondták a tanácsadók.
A mindent felemésztõ örök idõ befolyása alatt álló Ka°sa — aki maga is kezdettõl fogva
gonosztevõ volt — gonosz tanácsadóira hallgatva úgy döntött, hogy végezni fog a szentéletû
Vai¢£avákkal és br§hma£ákkal. Parancsba adta a szentek bántalmazását, aztán visszavonult
palotájába. Ka°sa követõinek a szenvedély kötõerejének hatására és a tudatlanság illúziója
miatt egyetlen céljuk az volt, hogy ellenségeskedjenek a szentekkel. Az ilyen tettek csak
megrövidítik az ember életét. A démonok csak a halált siettetik. A szentéletûek üldözése
azonban nem csak idõ elõtti halált hoz. Olyan bûn ez, hogy aki ezt teszi, fokozatosan elveszíti
minden szépségét, hírnevét, vallásos elveit, s nem emelkedhet felsõbb bolygókra. A démonok,
elmebeli spekulációiktól vezérelve csupán minden jólét megsemmisítõi. A bhakták és a
br§hma£ák lótuszlábai ellen elkövetett sértés sokkal súlyosabb, mint az Istenség Legfelsõbb
Személyisége elleni sértés. Így válik az istentelen civilizáció a szerencsétlenségek legfõbb
forrásává.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyedik fejezetéhez,
melynek címe: „Ka°sa bosszúja”.
5. Nanda és Vasudeva találkozása
K¥¢£a Vasudeva és Devak¦ fiaként jelent meg, de Ka°sa gonoszsága miatt Vasudeva nem
ünnepelhette meg gyermeke születését. Így aztán nevelõatyja, Nanda Mah§r§ja rendezett
vidám ünnepséget. Reggel közzétették, hogy Yaªod§ fiúgyermeknek adott életet. Védikus
szokás szerint Nanda Mah§r§ja tudós br§hma£ákat és asztrológusokat hívott, hogy
elvégezzék a születési ceremóniát. A gyerek világrajötte után kiszámítják születésének
pillanatát és elkészítik eljövendõ életének horoszkópját. Egy másik ceremónia is történik a
születés után: a családtagok fürdõt vesznek, megtisztítják magukat, majd felékszerezve,
szépen felöltözve a gyermek és az asztrológus elé járulnak, s meghallgatják, mit mond az
asztrológus az újszülött jövõjérõl. Nanda Mah§r§ja és a rokonok a ház elõtt üldögéltek. Az
összegyûlt br§hma£ák a rituális áldó mantrákat vibrálták, miközben a csillagászok a születési
ceremóniát végezték. A szertartás során a félisteneket és a család õsapáit is imádták. Nanda
Mah§r§ja kétszázezer felékesített, ékszerekkel díszített tehenet osztott szét a br§hma£ák
között. Nemcsak teheneket adott ajándékba, hanem aranyszegélyû ruhákat, halmokban
tornyosuló gabonát és tengernyi ékszert is.
Az anyagi világban a pénzszerzés természetébõl fakadóan az ember olykor nem egészen
becsületes és jámbor úton gyarapítja vagyonát. A Védák szerint kétes eredetû vagyonunkat
úgy tisztíthatjuk meg, hogy aranyat és teheneket ajándékozunk a br§hma£áknak, az újszülött
gyermek megtisztítására pedig a gabona adomány szolgál. Meg kell értenünk, hogy az anyagi
világban mindig szennyezett körülmények között élünk, ezért életünket, vagyonunkat és
önmagunkat is meg kell tisztítanunk. Életünket a napi fürdõ, a test külsõ és belsõ
tisztántartása és a tízféle tisztító folyamat teszi tisztává. Vagyonunkat lemondással, az Úr
K¥¢£a imádatával és adományozással, önmagunkat pedig a Védák tanulmányozásával, az
önmegvalósítás folyamatával és a Legfelsõbb Abszolút Igazság megértésével tisztíthatjuk
meg. A Védikus Irodalom elmondja, hogy születése alapján mindenki ª¡dra, és a tisztító
folyamatok elfogadásával válik kétszer születetté. A Védák tanulmányozásával az ember
viprává válik, amely a br§hma£a szintet megelõzõ szint. Amikor az ember tökéletesen
megérti az Abszolút Igazságot, br§hma£ának nevezik. Ha a br§hma£a még tökéletesebbé
válik, akkor Vai¢£ava, vagyis bhakta lesz.
A szertartáson az összegyûlt br§hma£ák védikus mantrákat vibráltak, hogy szerencsét
hozzanak a gyermeknek. A mantrák vibrálásának különbözõ módszerei vannak, mégpedig a
s¡ta, m§gadha, vand¦ és virud§val¦. A mantrák és énekek vibrálásával egyidõben kint
megszólaltak a kürtök és az üstdobok. A vidám ünneplés zaja a legtávolabbi házakba, sõt még
a legelõkre is elhallatszott. A házak falait kívül-belül mûvészi rizspép-festményekkel
díszítették, s még az utcákat is illatos vízzel locsolták fel. A padlásokat és tetõket
fellobogózták és virágfüzérekkel, faágakkal díszítették, zöld lombokból és virágokból kapukat
készítettek. A teheneket, bikákat és borjakat kurkumás olajjal dörzsölték át, ásványokkal —
vörös oxiddal, sárga agyaggal és magnéziummal — festették be, pávatoll-füzérekkel, színes
kelmékkel és aranyláncokkal díszítették õket.
Mikor az elragadtatott tehénpásztorok megtudták, hogy Nanda Mah§r§ja megrendezi fia
születésnapi ceremóniáját, önfeledt örömükben elõvették legszebb ruháikat, s fejükre nagy
turbánt csavartak. Ragyogó fülönfüggõkkel és nyakláncokkal felékszerezve, ajándékokkal
megrakodva indultak Nanda Mah§r§jához.
A tehénpásztorok feleségei is nagyon megörültek, amikor megtudták, hogy megszületett
Yaªod§ gyermeke. Õk is drága ruhát öltöttek, pompás ékszerekkel és a legfinomabb
illatszerekkel csinosították ki magukat.
Ahogyan a lótuszvirág törékeny szépségét a szirmok hamvassága adja, a gop¦k lótuszvirág
arcát is ilyen hamvassá varázsolta a ku¯kuma finom pora. A gyönyörû gop¦k ajándékokkal
megrakodva siettek Nanda Mah§r§ja házába. Telt csípõjük és dús keblük ugyan akadályozta
õket a futásban, K¥¢£a iránti szeretetükben mégis úgy siettek, ahogy a lábuk bírta. Fülükben
gyöngyös fülbevalók fityegtek, nyakukat drágaköves függõk ékesítették, szájukat rúzsok és
balzsamok díszítették, csuklójukon csinos aranykarkötõket viseltek. Ahogy lázasan siettek a
köves úton, a virágfüzérek, amelyek testüket ékesítették, leestek a földre, mintha csak
virágesõ hullott volna az égbõl. A sok ékszer ringott testükön, még gyönyörûbbé varázsolva
õket. Így érkeztek meg Nanda és Yaªod§ házához.
— Óh, drága gyermek, légy hosszú életû, hogy oltalmazhass bennünket! — áldották meg
a gyermeket, s közben olajjal, joghurttal, tejjel és vízzel kevert õrölt kurkumát ajánlottak fel
Neki. Nemcsak a gyermek K¥¢£a testét hintették meg vele, de a körülöttük állókra is bõven
jutott.
 Az asszonyok örömét látva a tehénpásztorok sem akartak kimaradni a mulatságból:
joghurttal, vízzel, tejjel és gível kezdték locsolni a gop¦kat, aztán pedig vajjal dobálták
egymást. Nanda Mah§r§ja boldogan nézte a tehénpásztorok és feleségeik kedvtelését, s
bõkezûen osztogatta az adományokat az összegyûlt énekeseknek és a ceremóniára érkezett
számos kiváló zenésznek. Egyesek az Upani¢adok és a Pur§£ák híres verseit idézték, mások a
család õseit dicsõítették vagy csodálatosan énekeltek. Sok nagyon mûvelt, tanult br§hma£a
volt jelen, és Nanda Mah§r§ja — mivel elégedett volt az ünnepséggel — tömérdek tehenet,
ékszert és díszes ruhát adományozott nekik.
Láthatjuk ebbõl, hogy a tehéntartás milyen fényûzõ életet biztosított V¥nd§vana lakóinak.
A pásztorok a vaiªya közösséghez tartoztak, és fõ feladatuk a tehenek védelme és a
földmûvelés volt. Viselkedésük, ruháik és ékszereik pompája árulkodott gazdagságukról,
pedig csupán egy kis faluban laktak. A tejtermékek olyan bõséggel halmozódtak kamráikban,
hogy szinte tékozlóan szórták egymásra a vajat. Jólétük forrása a tej, a joghurt, a tisztított vaj
és számtalan egyéb tejtermék volt. A gazdag termésnek köszönhetõen dúskáltak az
ékszerekben, a díszekben és a drága ruhákban, ám mindezt nem tartották meg maguknak,
hanem eladományozták õket, ahogyan Nanda Mah§r§ja tette.
Az Úr K¥¢£a nevelõapja, Nanda Mah§r§ja sorban fogadta a vendégeket, s mindenki
kívánságát teljesítette, megadva nekik mindent, amire vágytak. A tudós br§hma£ák, akiknek
nem volt más jövedelemforrásuk, teljesen a k¢atriya és a vaiªya közösségre voltak utalva, s a
születésnapi vagy házassági ünnepségeken mindig kaptak ajándékokat. Nanda Mah§r§ja az
örömünnep alkalmával imádta az Úr Vi¢£ut, s az egybegyûltek minden óhaját teljesíteni
akarta. Legfõbb célja mindvégig az volt, hogy újszülött fia, K¥¢£a boldog legyen. Nem is
sejtvén, hogy gyermeke az eredete magának az Úr Vi¢£unak, Vi¢£u oltalmába ajánlotta
gyermekét.
Rohi£¦dev¦, Balar§ma anyja, Vasudeva legszerencsésebb felesége volt. Férje ugyan nem
volt vele, Rohi£¦dev¦ mégis szépen felöltözött, s eljött, hogy K¥¢£a fia születése alkalmából
gratuláljon Nanda Mah§r§jának. Felékszerezve, virágfüzérrel és nyaklánccal nyakában jelent
meg, s fel-alá sétált. A védikus hagyományok szerint férje távollétében az asszonynak
szerényen kell öltöznie, ám ezúttal Rohi£¦ eltért a szokásoktól, s az alkalomhoz illõen szépen
felöltözött.
K¥¢£a születési ceremóniájának pompájából kitûnik, milyen gazdag volt akkoriban
V¥nd§vana. Az Úr K¥¢£a Nanda király és Yaªod§ mama házában született meg, ezért a
szerencse istennõjének is meg kellett mutatnia gazdagságát V¥nd§vanában. Nyilvánvaló volt,
hogy V¥nd§vana a szerencse istennõje kedvteléseinek színhelyévé vált.
A születési ceremónia után Nanda Mah§r§ja Mathur§ba indult, hogy befizesse éves adóját
Ka°sa adószedõinek. Mielõtt útnak eredt volna, összehívatta a falu idõsebb tehénpásztorait,
és rájuk bízta V¥nd§vanát. Mikor Nanda Mah§r§ja megérkezett Mathur§ba, Vasudeva
nyomban megtudta a hírt. Nagyon szeretett volna gratulálni Nanada Mah§r§jának, s rögtön
felkereste. Mikor Vasudeva megpillantotta Nandát, úgy érezte, kezdi visszanyerni erejét.
Nanda túláradó örömmel ölelte meg Vasudevát, aztán melegen üdvözölte és hellyel kínálta.
Vasudeva ekkor már nagyon aggódott két fia miatt, akikrõl tudtán kívül Nanda gondoskodott,
s most aggódva érdeklõdött Felõlük. Balar§ma és K¥¢£a egyaránt Vasudeva fia volt. Balar§ma
Rohi£¦, Vasudeva másik felesége méhébe került át, akinek szintén Nanda viselte gondját,
K¥¢£át pedig személyesen Vasudeva cserélte ki Yaªod§ leányával. Nanda tudta Balar§máról,
hogy Vasudeva gyermeke, de K¥¢£áról még csak nem is sejtette az igazságot. Vasudeva
azonban tudta ezt, s izgatottan kérdezett K¥¢£áról és Balar§máról.
— Kedves bátyám! — szólt Vasudeva. — Meglett ember vagy, s mindig is szerettél volna
fiúgyermeket. Ebben eddig nem lehetett részed, de most nagy szerencse ért, az Úr kegyébõl
fiad született. Kedves barátom, engem Ka°sa börtönbe vetett, most mégis újra szabad
vagyok. Úgy érzem, mintha újjászülettem volna. Már nem is reméltem, hogy valaha látlak
még, de lám, Isten kegyébõl ismét találkozunk!
 Ezt követõen Vasudeva K¥¢£a iránti aggodalmáról beszélt. K¥¢£a az emberek tudtán kívül
került Yaªod§ szülõágyába, s a pompás születési ceremónia után Nanda azonnal Mathurába
indult. Vasudeva nagyon megörült a kedvezõ híreknek, s ezért mondta: „Mintha újjászülettem
volna.” Nem is remélte, hogy K¥¢£a életben marad, hiszen Ka°sa eddig összes gyermekét
elpusztította.
— Kedves barátom — folytatta Vasudeva —, szinte lehetetlen, hogy együtt éljünk
szeretteinkkel. Bár van családunk, vannak rokonaink, fiaink és lányaink, a természet rendje
szerint mégis el kell válnunk tõlük. Ez azért van, mert az anyagi világban minden élõlény
gyümölcsözõ cselekedeteinek hatása alatt áll, s bár néhányan találkoznak, együttélésüket
hosszú idõre semmi sem biztosítja. Gyümölcsözõ tettei szerint minden ember a saját útját
járja, s így kénytelen elszakadni a többiektõl. A tenger hullámain is számtalan növény, hínár
lebeg. Olykor egymás mellé sodródnak, olykor örökre eltávolodnak: az egyik növény erre
megy, a másik arra. Amíg együtt élünk, családunk nagyon boldoggá tehet bennünket, de az
idõ hullámai hamarosan elszakítanak bennünket egymástól.
Vasudeva szavait az magyarázza, hogy Devak¦tól nyolc fia született, ám szerencsétlen
módon mindegyiküktõl meg kellett válnia. Nem tarthatta meg egyetlen életben maradt fiát,
K¥¢£át sem. Nagyon hiányzott neki, s mégsem tárhatta föl a teljes igazságot.
— Kérlek, mesélj V¥nd§vana gazdagságáról! — szólt. — Tengernyi jószágotok van,
vajon boldogok-e? Van-e elegendõ legelõ és ivóvíz, s vajon nyugalmas-e a vidék, ahol
éltek? — Vasudeva nagyon aggódott K¥¢£a biztonságáért, ezért kérdezõsködött annyit. Jól
tudta, hogy Ka°sa és hívei démonokat küldenek majd K¥¢£a ellen, s arról az elhatározásukról
is hallott, hogy minden csecsemõt el akarnak pusztítanak, akik a K¥¢£a megjelenését
megelõzõ tíz nap alatt születtek. Vasudeva nagyon féltette K¥¢£át, ezért érdeklõdött
otthonának biztonsága felõl. Rohi£¦ és Balar§ma felõl is kérdezett, akiket szintén Nanda
gondjaira bízott, s emlékeztette Nanda Mah§r§ját, hogy Balar§ma nem ismeri igazi apját.
— Balar§ma téged tekint apjának — mondta —, s most van még egy gyermeked, K¥¢£a.
Úgy látom, nagyon szépen viseled gondjukat. — Érdemes felfigyelnünk arra, ahogyan
Vasudeva Nanda Mah§r§ja jószágai felõl érdeklõdött. Az állatokat, s különösen a teheneket
úgy óvták, akár a gyermekeket. Vasudeva k¢atriya volt, Nanda Mah§r§ja pedig vaiªya. A
k¢atriyák feladata az állampolgárok védelmezése, a vaiªyáké pedig a tehenek oltalmazása. A
tehenek éppoly fontosak, mint az emberek, s ahogy az embereknek meg kell adnunk minden
védelmet, éppen úgy kell a tehenekrõl is gondoskodni.
Vasudeva azzal folytatta, hogy a vallási elvek betartása, a vagyon gyarapítása és a
szabályozott érzékkielégítés a rokonság, az ország, sõt az egész emberiség együttmûködésén
múlik. Mindenkinek kötelessége tehát, hogy óvja embertársait és a teheneket, biztosítsa
jólétüket és békéjüket, s így könnyen elérhetõ a vallási elvek, a gazdaság és a szabályozott
érzékkielégítés fejlõdése. Vasudeva elmondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem tud
személyesen gondoskodni Devak¦tól született fiairól, s úgy érzi, számára a vallás, az anyagi
gyarapodás és az érzékkielégítés is elveszett.
— Kedves Vasudeva! — válaszolt Nanda Mah§r§ja, miután végighallgatta Vasudevát. —
Tudom, mennyire lesújt, hogy Ka°sa könyörtelenül végzett Devak¦tól született
gyermekeiddel. Legutóbb azonban leányodat nem tudta megölni, aki így a mennyei bolygókra
jutott. Kedves barátom, kérlek, ne csüggedj! Elfeledett múltbéli tetteink irányítanak
bennünket, s mindenki ki van téve korábbi tettei visszahatásának. Igazi tudós az, aki jártas a
karma és annak visszahatásai filozófiájában, s érje öröm vagy bánat, sosem zaklatja föl magát.
— Kedves Nanda Mah§r§ja! — felelte Vasudeva. — Amint befizetted az adót, kérlek,
mielõbb térj haza! Félek, hogy valami baj történik Gokulában.
Barátságosan elbeszélgettek, majd Vasudeva hazaindult. Nanda Mah§r§ja és a
tehénpásztorok, akik azért jöttek Mathur§ba, hogy befizessék az adót, dolguk végeztével
szintén hazatértek.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötödik fejezetéhez, melynek
címe: „Nanda és Vasudeva találkozása”.
6. P¡tan§ elpusztítása
Nanda Mah§r§ja hazafelé tartva Vasudeva figyelmeztetésén töprengett. Baráti jótanács
volt ez, s Nanda megrettent, hátha tényleg veszély fenyegeti Gokula lakóit. Aggodalmában
rögtön az Istenség Legfelsõbb Személyiségénél keresett védelmet. Egy bhakta számára
teljesen természetes, hogy amikor veszély fenyegeti, K¥¢£ára gondol, hiszen nincs más
menedéke. Amikor egy gyermek veszélyben van, apjánál és anyjánál keres menedéket. A
bhakták ehhez hasonlóan szüntelenül az Istenség Legfelsõbb Személyisége oltalmát élvezik, s
mivel K¥¢£án kívül nincs más menedékük, mi sem természetesebb, minthogy veszély esetén
azonnal az Úrra gondolnak.
Miután Ka°sa tanácskozott elvetemült minisztereivel, utasította P¡tan§ boszorkányt —
aki jártas volt abban, hogy kisgyermekeket öljön meg szörnyû, bûnös módon —, hogy szerte
az országban, minden városban, a falvakban, a mezõkön végezzen a csecsemõkkel. Ezeknek a
boszorkányoknak csak ott van hatalmuk, ahol nem vibrálják és nem hallgatják K¥¢£a szent
nevét. Bárhol vibrálják K¥¢£a szent nevét, még ha figyelmetlenül is, ott a rossz dolgok —
boszorkányok, szellemek, szerencsétlenségek — messze elkerülik a házat. Különösen igaz ez
azokon a helyeken, ahol komolyan vibrálják K¥¢£a szent nevét, fõképpen pedig
V¥nd§vanában, ahol a Legfelsõbb Úr személyesen is jelen volt. Az ilyen boszorkányokat
khecar¦knak hívják, ami azt jelenti, hogy tudnak röpülni. Északnyugat-India elhagyatott
vidékein ma is élnek olyan nõk, akik a boszorkányság fekete mûvészetét gyakorolják. Egyik
helyrõl a másikra tövestõl kiszaggatott fákon röpködve jutnak el. P¡tan§ is ismerte ezt a
fekete mágiát, ezért a Bhagavatam õt is khecar¦nak nevezi. Nanda Mah§r§ja félelmének
azonban K¥¢£a iránti ragaszkodása volt az oka, hiszen P¡tan§ — hatalma ellenére — nem
jelenthetett veszélyt K¥¢£a számára.
P¡tan§ engedély nélkül jutott be Gokula tartományába, Nanda Mah§r§ja rezidenciájára.
Gyönyörû fiatalasszonynak öltözve lépett be Yaªod§ anya házába. Telt idomaival,
fülbevalóival, a hajába font virágokkal s domború csípõjével különösen vonzó volt. Elragadó
pillantása és mosolya elbûvölte V¥nd§vana lakóit. Az ártatlan tehénpásztorlányok úgy vélték,
lótuszvirággal a kezében maga a szerencse istennõje jött el V¥nd§vanába, hogy láthassa férjét,
K¥¢£át. Ragyogó szépsége miatt senki sem gyanakodott rá, így háborítatlanul léphetett be
Nanda Mah§r§ja házába. P¡tan§, akinek lelkén már oly sok kisgyermek élete száradt,
kiságyán fekve találta K¥¢£át, s rögtön látta páratlan tulajdonságait. „Ez a gyermek olyan
hatalommal bír, hogy azonnal képes lenne elpusztítani az egész univerzumot!” — gondolta.
P¡tan§ felismerése nagyon fontos. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a minden
élõlény szívében jelen van. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy Tõle származik az értelem és a
feledés is. P¡tan§ rögtön felismerte a csecsemõben az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Bár
K¥¢£a kisgyermekként rúgkapált, ez nem jelentette azt, hogy hatalma egy parányit is csorbát
szenvedett volna. Az Isten imádatát antropomorfnak tartó materialista elképzelés nem felel
meg a valóságnak, hiszen egyetlen élõlény sem válik Istenné meditáció és lemondások által,
Isten azonban mindig Isten marad. K¥¢£a újszülöttként éppoly tökéletes, mint felnõtt ifjúként.
A M§y§v§da filozófia szerint az élõlény valaha Isten volt, de most m§y§ hatása alá került.
Pillanatnyilag tehát nem Isten, de újra azzá lesz, ha megszûnik m§y§ befolyása. Ez az elmélet
azonban nem áll fenn a parányi élõlények esetében. Az élõlények az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének parányi szerves részei. Parányi szikrái a legnagyobb tûznek, de mégsem õk
az eredeti tûz, vagyis K¥¢£a. K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Vasudeva és
Devak¦ házában való megjelenésének elsõ percétõl fogva.
K¥¢£a úgy viselkedett, mint egy egyszerû kisgyermek, s lehunyta szemét, mintha látni
sem akarná P¡tan§t. A bhakták sokféleképpen magyarázzák ezt az epizódot. Egyesek szerint
K¥¢£ának nem tetszett P¡tan§ látványa, aki sok-sok kisgyermek után ezúttal Vele akart
végezni. Mások szerint P¡tan§ különös sugallatot érzett, s K¥¢£a azért hunyta le szemét,
nehogy megrémítse és így eltántorítsa szándékától a boszorkányt. Vannak, akik a Bhagavad-
g¦t§ra hivatkoznak: paritr§£§ya s§dh¡n§° vin§ª§ya ca du¢k¥t§m, vagyis K¥¢£a a jámborok
felszabadítása és a gonoszok megsemmisítése érdekében jelenik meg. Az elsõ démon, akivel
K¥¢£ának végeznie kellett, nõ volt, pedig a védikus szabályok tiltják az asszonyok, a
gyerekek, a br§hma£ák és a tehenek bántalmazását. K¥¢£ának meg kellett ölnie P¡tan§t, s
mivel egy nõ megölése a védikus ª§strák szerint tilos, nem tehetett mást, behunyta szemét.
Mások szerint azért csukódtak le pillái, mert dajkájának tekintette P¡tan§t. A boszorkány
azért jött, hogy megszoptassa K¥¢£át, aki oly kegyes, hogy P¡tan§t gonosz szándéka ellenére
is dajkájának, illetve anyjának fogadta el.
A Védák szerint hét anyánk van: a szülõanya, a lelki tanítómester felesége, a király illetve
a br§hma£a felesége, a tehén, a dajka és az anyaföld. P¡tan§ azért jött, hogy ölébe vegye és
tejével táplálja K¥¢£át, aki ezért anyjának tekintette õt. Ez is ok arra, hogy lehunyja szemét,
hiszen olyan asszonyt kell megölnie, akit dajkájának vagy anyjának tart. P¡tan§ megölése
azonban nem különbözik szülõanyja vagy nevelõanyja iránti szeretetétõl. A késõbbiekben
megtudhatjuk a Védákból, hogy P¡tan§t anyjaként kezelte, és ugyanazt a lehetõséget adta
meg neki, amit Yaªod§nak, aki felszabadult az anyagi világ rabságából. Amikor K¥¢£a
lehunyta szemét, P¡tan§ ölébe vette a gyermeket, és sejtelme sem volt arról, hogy könyörtelen
végzetét öleli magához. Ha valaki kötélnek nézi az összetekeredett kígyót, meghal. P¡tan§
sok-sok gyermeket elpusztított már, mielõtt eljött K¥¢£ához, most azonban azt a kígyót ölelte
magához, aki az õ életét fogja kioltani.
Amikor P¡tan§ ölébe vette K¥¢£át, mind Yaªod§, mind Ro¤in¦ jelen volt, mégsem tettek
semmit ellene. Pompás öltözéke és látszólagos szeretete megtévesztette õket. Nem is sejtették,
hogy a szép külsõ halálos ellenséget takar. A boszorkány jóelõre erõs méreggel dörzsölte be
keblét, s rögtön szoptatni kezdte K¥¢£át. Azt remélte, hogy a csecsemõ nyomban elpusztul.
K¥¢£a azonban haragosan fogadta el P¡tan§ keblét, s a mérgezett tejjel együtt a démon
életlevegõjét is kiszívta. K¥¢£a nagyon kegyes, hiszen P¡tan§ démon azért jött, hogy
megszoptassa Õt, s Õ teljesítette a vágyát, anyjaként fogadva el a démont. De hogy
meggátolja további gyalázatos tetteiben, azonnal végzett vele. P¡tan§ démont K¥¢£a ölte meg,
s így az elérte a felszabadulást. Amikor K¥¢£a kiszívta életlevegõjét, P¡tan§ a földre zuhant, s
kezét-lábát szétvetve kiáltozott: „Óh, gyermek, hagyj, hagyj!” Hangosan kiabált, s egész teste
nedves volt a verítéktõl.
Eget-földet betöltõ jajveszékelése hallatán az emberek azt hitték, az ég mennydörög. A
boszorkány-rémálomnak vége volt, és P¡tan§ visszanyerte igazi démoni alakját. Szörnyû
száját kinyitotta és szétvetette végtagjait. Úgy hevert a földön, akár az Indra villáma által
agyonsújtott V¥tr§sura. Hosszú haja összegubancolódott, s a földre zuhanva teste tizenkét
mérföld hosszúra nõtt, pozdorjává zúzva az útjába kerülõ fákat. Az emberek döbbenten
nézték P¡tan§ hatalmas testét. Fogai felszántott úthoz, orrlyukai pedig barlangokhoz voltak
hasonlatosak, keble kisebb dombként emelkedett, haja pedig sûrû, rõtes bozótot alkotott.
Szemgödrei mély kutak voltak, combja folyópartként magasodott, kezei erõs hídnak tûntek,
míg hasa kiszáradt tóra emlékeztetett. A pásztorok és asszonyaik félelemmel vegyes
csodálkozással figyelték az eseményeket. Elesésének szörnyû zaja megrémisztette õket, heves
szívdobogásuk sokáig nem csillapult.
Amikor a gop¦k látták, hogy a kicsi K¥¢a félelem nélkül játszik P¡tan§ ölében, gyorsan
felkapták Õt. Yaªod§ és Rohi£¦ a többi idõsebb gop¦val együtt áldó ceremóniákba kezdett.
Megragadták egy-egy tehén farkát és körüljárták K¥¢£át. Tehénvizeletben is megfürdették, s a
tehenek lába porával hintették be testét, hogy minden további veszélytõl megóvják. Láthatjuk
ebbõl, milyen fontos szerepet játszik a tehén a család, a társadalom és általában az élõlények
életében. Bár K¥¢£a transzcendentális testének semmiféle védelemre nincs szüksége, mégis
bedörzsölték tehéntrágyával, megfürdették tehénvizeletben, s behintették a tehenek lába
porával, ezzel is példázva a tehén fontosságát.
A tisztító folyamat után a gop¦k Yaªod§val és Rohi£¦vel az élen Vi¢£u tizenkét nevét
kezdték vibrálni, hogy minden gonosz befolyástól megóvják K¥¢£a testét. Kezet és lábat
mostak, s három korty vizet ittak, ahogy az a mantrák vibrálása elõtt szokás. A következõ
mantrát kezdték vibrálni:
 — Kedves K¥¢£a, az Úr, akit Ma£im§nnak is neveznek, védelmezze combodat, ¼r¦ Vi¢£u,
akit Yajñának is neveznek, õrizze lábadat, az Úr Acyuta óvja karodat, az Úr Hayagr¦va
hasadat! Az Úr Keªava védje szívedet, az Úr Vi¢£u a kezedet, az Úr Urukrama arcodat, az Úr
¾ªvara pedig fejedet! Az Úr Cakradhara oltalmazzon elölrõl, az Úr Gad§dhara hátulról! Az íjat
hordozó Úr Madhus¡dana óvja jobb oldalad, kagylókürtjével az Úr Vi¢£u védje bal oldalad,
az Istenség Személyisége, Upendra óvjon felülrõl, T§rk¢ya pedig a föld alól is oltalmazzon!
Az Úr Haladhara óvjon mindenfelõl, az Istenség Személyisége, H¥¢¦keªa õrizze érzékeidet, az
Úr N§r§ya£a óvja életlevegõd, és ¼vetadv¦pa ura, N§r§ya£a, óvja szívedet is! Az Úr
Yogeªvara õrizze elmédet, az Úr P¥ªnigarbha értelmedet, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége pedig õrizze lelkedet! Mikor játszol, Govinda oltalmazzon mindenfelõl, s
amikor alszol, az Úr M§dhava védjen meg minden veszélytõl! Vaiku£±ha Ura védjen meg
minden veszélytõl, ha sétálsz vagy üldögélsz; s mikor eszel, az áldozatok Ura védjen Téged!
K¥¢£a különbözõ testrészei oltalmazása érdekében Yaªod§ mama Vi¢£u neveit vibrálta.
Yaªod§ meg volt gyõzõdve arról, hogy neki kell megvédenie fiát a szellemektõl és gonosz
lelkektõl — ilyenek például a Чk¦n¦k, Y§tudh§n¦k, K¡¢m§£¨§k, Yak¢ák, R§k¢asák,
Vin§yakák, Ko±arák, Revat¦k, Jye¢±h§k, P¡tan§k, M§t¥k§k, Unm§dák —, akik megzavarják az
érzékeket és az életlevegõt, s akiknek hatására az ember megfeledkezik létérõl. Olykor nagy
zavart keltve álmunkban jelennek meg, vagy öregasszonyként szívják a kisgyermekek vérét.
De egyetlen szellem vagy gonosz lélek sem tud megmaradni ott, ahol K¥¢£a szent nevét
vibrálják. A védikus utasítások külön kiemelik a tehén és Vi¢£u szent neveinek fontosságát.
Errõl Yaªod§ mama is mélyen meg volt gyõzõdve, ezért ajánlotta oltalmukba gyermekét.
K¥¢£a megóvása érdekében Vi¢£u összes szent nevét elvibrálta. A védikus kultúrában már az
idõk kezdetétõl teheneket tartottak és Vi¢£u neveit vibrálták. A Védák mai követõi — fõleg a
családosok — legalább tíz-tizenkét tehenet tartanak, s otthonukban Vi¢£u felavatott m¡rtiját
imádják.
K¥¢£a mindig gondoskodik saját védelmérõl, ám az idõsebb v¥nd§vanai gop¦k annyira
elmerültek K¥¢£a iránti szeretetükben, hogy szerették volna minden bajtól megvédelmezni.
Sejtelmük sem volt arról, hogy a kisgyermek maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A
tisztító és védelmezõ ceremóniákat követõen Yaªod§ ölébe vette és szoptatni kezdte K¥¢£át.
Úgy érezte, a Vi¢£u-mantrák kellõ oltalmat nyújtanak gyermekének. Idõközben a pásztorok is
hazatértek Mathur§ból, s nagyon elcsodálkoztak P¡tan§ hatalmas tetemének láttán.
Nanda Mah§r§ja visszaemlékezett Vasudeva szavaira, s magában nagy bölcsnek, kiváló
misztikus yog¦nak nevezte barátját, aki máskülönben nem jósolhatta volna meg a távollétében
történõ eseményeket. Vraja lakói hamarosan hozzáláttak a holttest feldarabolásához, s egy
hatalmas máglyán égették el P¡tan§ tetemét. A meggyújtott máglyából kellemes illatú füst
szállt az ég felé. Ez amiatt volt, hogy K¥¢£a pusztította el a démont, aki így minden bûntõl
megszabadulva mennyei testet nyert. Jó példa ez arra, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége mindenkihez nagyon kegyes. P¡tan§ gyilkos szándékkal jött el K¥¢£ához, ám
tejével táplálta Õt, ezért azonnal megtisztult, és teste is transzcendentálissá vált. P¡tan§
legfõbb szenvedélye a vér volt, s egyedül a kisgyermekek elpusztításában lelte örömét. Annak
ellenére azonban, hogy irigy volt K¥¢£ára, mégis felszabadult, hiszen saját tejével táplálta
K¥¢£át. Vajon milyen kegyben részesülhetnek akkor K¥¢£a szeretõ szülei? P¡tan§ annak
ellenére, hogy irigy volt K¥¢£ára, mégis felszabadulást ért el, mert tejét adta Neki. Mit
mondhatunk akkor azokról, akik apaként vagy anyaként vonzódnak K¥¢£ához?
A tiszta bhakták mindig nagy szeretettel és odaadással szolgálják K¥¢£át, mert õ az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, a minden élõlény szívében jelenlevõ Felsõlélek. Az Írások
szerint a legcsekélyebb szolgálat is mérhetetlen transzcendentális áldással jár. Erre utal a
Bhagavad-g¦t§ is: svalpam apy asya dharmasya, vagyis a K¥¢£a-tudat útján már egy kis
elõrehaladás is a legnagyobb áldást hozza az embernek, akár tudatosan, akár tudtán kívül teszi
az elsõ lépéseket. Ha K¥¢£át úgy imádjuk, hogy egy fáról virágokat ajánlunk fel Neki, az a fa
testébe zárt élõlény számára is áldásos. Amikor virágokat, gyümölcsöket ajánlunk fel
K¥¢£ának, a fa, amely a gyümölcsöt és a virágot adta, közvetve szintén nagy áldásban
részesül. Az arcana, vagyis az imádat tehát mindenki számára kedvezõ. K¥¢£át hatalmas
félistenek — Brahm§, ¼iva — imádják, s P¡tan§nak abban a szerencsében volt része, hogy
ugyanez a K¥¢£a kisgyermekként játszadozott az ölében. Lótuszvirág lábai — amelyeket nagy
bölcsek és bhakták imádnak — érintették P¡tan§ testét. Az emberek általában ételfelajánlással
imádják K¥¢£át, P¡tan§ azonban közvetlenül táplálta tejével. Ha a K¥¢£ához ellenséges
szándékkal közelítõ P¡tan§ ilyen kegyben részesült, vajon milyen áldásban lesz része
azoknak, akik szeretettel és odaadással szolgálják Õt?
Az embernek — még ha pusztán a haszon reményében is — K¥¢£át kell imádnia. Bár
P¡tan§ gonosz lélek volt, mégis ugyanolyan felemelkedést nyert, mint az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének édesanyja. Nyilvánvaló, hogy lelki szintre emelkedtek a K¥¢£ának tejet adó
gop¦k és tehenek is. K¥¢£a bárkinek bármit megadhat — a felszabadulástól az anyagi
gazdagságig mindent. Ezért senki számára nem lehet kétséges, hogy P¡tan§ felszabadult,
hiszen K¥¢£a a testébõl kapott tejet. És hogyan vonhatnánk kétségbe a gop¦k felszabadulását,
akik annyira szerették K¥¢£át? A K¥¢£át oly nagy szeretettel és odaadással szolgáló
v¥nd§vanai gop¦k, pásztorfiúk és tehenek egyaránt megszabadultak az anyagi lét
nyomorúságától.
Amikor V¥nd§vana lakói megérezték az égõ P¡tan§ füstjének aromáját, kérdezgetni
kezdték egymást: vajon honnan jöhet ez az aroma? Beszélgetés közben rájöttek, hogy P¡tan§
égõ teste kelti a különleges illatot. Nagy szeretettel áldották meg a kis K¥¢£át, aki elpusztította
a démont. P¡tan§ elhamvasztása után Nanda Mah§r§ja nyomban hazatért, ölébe ültette fiát s
boldogan szívta be hajának illatát. Nagyon boldog volt, hogy gyermeke megmenekült a
veszélybõl. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ áldását adta: mindazok, akik meghallgatják, hogyan
pusztította el K¥¢£a P¡tan§ démont, kétségkívül elnyerik Govinda kegyét.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatodik fejezetéhez,
melynek címe: „P¡tan§ elpusztítása”.
7. T¥£§varta felszabadítása
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége hat fenséggel rendelkezik: Õ a leggazdagabb, a
legerõsebb, a leghíresebb, s tudása, szépsége és lemondása is tökéletes. K¥¢£a különféle teljes
és örökkévaló inkarnációk alakjában jelenik meg. A feltételekhez kötött léleknek számtalan
alkalma nyílik arra, hogy megismerje K¥¢£a inkarnációinak transzcendentális tetteit. A
Bhagavad-g¦t§ szerint K¥¢£a kedvtelései és cselekedetei nem anyagiak, azaz meghaladják
anyagi felfogásunkat: janma karma ca me divyam. A feltételekhez kötött lelkeknek azonban
hasznukra válik, ha hallanak K¥¢£a rendkívüli tetteirõl, mert ezáltal társulhatnak az Úrral. Ha
cselekedeteirõl hallunk, pusztán hallás útján felemelkedhetünk a transzcendentális
természetbe. A feltételekhez kötött lélek hajlik arra, hogy szépirodalmi mûvekbõl, drámákból,
regényekbõl ismerje meg a hozzá hasonló feltételekhez kötött lelkek életét. Ezt a vágyunkat
azonban — hogy másokról halljunk — ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális kedvteléseinek
hallgatására is irányíthatjuk, s így elérhetjük a transzcendentális természetet. K¥¢£a
kedvtelései nemcsak csodálatosak, hanem az elmének is örömet okoznak.
Aki él a lehetõséggel és hallgatja az Úr kedvteléseit, az rögtön megtisztulhat az anyagi
természettel való hosszú társulás miatt a szívében lerakódott portól. Az Úr Caitanya azt
tanította, hogy csupán K¥¢£a transzcendentális nevének hallásával az ember megtisztíthatja
szívét minden anyagi szennyezõdéstõl. Az önmegvalósításnak különféle folyamatai vannak,
de ha az odaadó szolgálat e folyamatát, amelyben a hallás a legfontosabb tevékenység,
valaki — bármely feltételekhez kötött lélek — elfogadja, akkor azon nyomban megtisztul az
anyagi szennyezõdéstõl, s így alkalmassá válik arra, hogy megértse eredeti helyzetét. A
feltételekhez kötött élet az anyagi fertõzöttség eredménye, ám amint ettõl megtisztulunk,
eddig szunnyadó kötelességünk — az Úr szolgálata — felébred bennünk. Ha visszaállítjuk a
Legfelsõbbhöz fûzõdõ örök kapcsolatunkat, alkalmasak leszünk rá, hogy barátságot kössünk a
bhaktákkal. Par¦k¢it Mah§r§ja saját tapasztalatai alapján azt tanácsolja, hogy mindenki
hallgassa az Úr transzcendentális kedvteléseit. Ez a K¥¢£a-könyv ugyanezt a célt szolgálja:
szeretné hozzásegíteni az olvasót az emberi lét végsõ céljának megismeréséhez.
 Amikor indokolatlan kegyébõl K¥¢£a alászáll az anyagi világba, éppúgy cselekszik, akár
egy közönséges halandó. Sajnos az imperszonalisták és az ateisták valóban hozzájuk hasonló
egyszerû embernek tekintik, s ezért gúnyolják Õt. A Bhagavad-g¦t§ban Maga az Úr ítéli el
õket: avaj§nanti m§° m¡¨h§¤. A m¡¨h§k, vagyis az ostobák nagy szerencsétlenségükre nem
fogadják el, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s így közönséges halandónak,
vagy az átlagosnál kicsit nagyobb hatalmú személyiségnek tekintik. Az ilyen szerencsétlen
emberek olykor K¥¢£a inkarnációjaként próbálnak föltûnni, természetesen anélkül, hogy az
megfelelne a hiteles írások kijelentéseinek.
Amint K¥¢£a egy kicsit felcseperedett, már nem csak a hátán feküdt, hanem hasra fordulva
is rúgkapálni kezdett. Yaªod§ és Nanda Mah§r§ja újabb ceremónia elõtt állt: K¥¢£a egyéves
lett. Mindent gondosan elõkészítettek az ünnepségre. K¥¢£a születésnapjáról a védikus elvek
követõi mind a mai napig megemlékeznek. (Ezt az eseményt Indiában minden hindu
megünnepli, függetlenül attól, hogy melyik vallási irányzatot követi.) A tehénpásztorok és
feleségeik nagy örömmel tettek eleget Nanda Mah§r§ja meghívásának. A vendégek a kiváló
muzsikusok játékát élvezték, a meghívott tudós br§hma£ák pedig — hogy szerencsét
hozzanak K¥¢£ára — mantrákat vibráltak. Idõközben Yaªod§ hozzálátott K¥¢£a fürdetéséhez.
Ez az abhi¢eka ceremónia, amelyet V¥nd§vana templomaiban Janm§¢±am¦ alkalmával —
vagyis K¥¢£a születésnapján — napjainkig megtartanak.
Yaªod§ tengernyi gabonát és aranydíszekkel ékesített kitûnõ tehenet készített elõ
adományként a tanult és tiszteletreméltó br§hma£ák számára. Õ maga is szépen megfürödve
és felöltözve vette ölébe a frissen mosdatott és az alkalomhoz illõen felöltöztetett K¥¢£át, s
leült, hogy a br§hma£ák védikus himnuszait hallgassa. Eközben K¥¢£a elszunnyadt, s Yaªod§
óvatosan lefektette. A barátok, rokonok és a meghívott v¥nd§vanaiak fogadásával elfoglalva
egészen megfeledkezett a szoptatásról. K¥¢£a ezért felsírt éhségében, de hangját elnyomta a
vendégsereg zsivaja. Egyre haragosabb sírásra fakadt, hiszen éhes volt, s anyja nem figyelt rá.
Magasba emelt lótuszlábaival rugdalózni kezdett, akár egy közönséges kisgyermek. Egy
kéziszekér alatt pihent, s ahogy lába véletlenül hozzáért a szekér kerekéhez, a szekér
összedõlt. Réz-és fémtálak, konyhai edények halmozódtak rajta, amelyek most nagy
csörömpöléssel gurultak a földre. A kerék leesett tengelyérõl, a küllõk szanaszét szóródtak.
Yaªod§ mama, Nanda Mah§r§ja, a gop¦k és a tehénpásztorok elképedve találgatták, vajon
mitõl borulhatott föl a kocsi. A szent szertartásra összegyûlt vendégek apraja-nagyja
összefutott. Egyikük sem jutott közelebb az igazsághoz, ám a gyerekek, akik azzal voltak
megbízva, hogy K¥¢£ával játsszanak, elmondták a tömegnek, hogy a szekér K¥¢£a rúgása
nyomán borult fel. Bizonygatták, hogy a saját szemükkel látták. Egyesek hittek nekik, mások
viszont azt mondták: „Hogyan hihettek ezeknek a gyerekeknek?” A tehénpásztorok és a
pásztorlányok nem is sejtették, hogy kisgyermekként az Istenség Legfelsõbb Személyisége
fekszik ott: Õ mindenre képes. K¥¢£a bármit szabadon megtehet, a lehetséges és a lehetetlen
egyaránt hatalmában áll. Míg a felnõttek vitatkoztak, K¥¢£a csak sírdogált. Yaªod§ egy rossz
szó nélkül vette ölébe gyermekét. Hívatta a br§hma£ákat, és a gonosz szellemek távoltartása
érdekében azt kérte tõlük, vibráljanak védikus himnuszokat, õ pedig szoptatni kezdte K¥¢£át.
Ha egy gyermeket semmiféle veszély nem fenyeget, akkor békésen szívja anyja tejét. Késõbb
az erõsebb pásztorok megjavították a szekeret, s szépen felrakták rá a szétszóródott
edényeket. Aztán a br§hma£ák joghurtot, vajat, kuªa-füvet és vizet áldoztak az áldozati tûzbe.
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének mutattak be áldozatot, jószerencsét kérve a
kisgyermeknek.
A jelenlévõ br§hma£ák mind kiváló br§hma£ák voltak. Senkire nem voltak irigyek,
szerény, igazságos, minden erõszaktól mentes életet folytattak, és sohasem tartottak igényt
hamis megbecsülésre. E hiteles br§hma£ák Nanda Mah§r§ja teljes bizalmát élvezték, s
áldásuk hatásosságában senki sem kételkedett. Nanda Mah§r§ja gyógynövényfürdõbe
merítette gyermekét, miközben a br§hma£ák a ¹g-, Yajur- és S§ma-veda himnuszait
vibrálták.
 A Védák mantráit — úgy tartják — csak a hiteles br§hma£ák olvashatják, s ez is a
meghívottak kiválóságát bizonyítja. Nanda Mah§r§jának teljes hite volt bennük, s ezért kérte
fel éppen õket a ceremónia elvégzésére. Minden áldozatnak más a célja, de a védikus
mantrákat mindig hiteles br§hma£áknak kell vibrálniuk. A jelenlegi Kali-korszakban azonban
minden rituális áldozat tilos, hiszen nincsenek megfelelõen képzett br§hma£ák. ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu ezért ebben a korszakban csak egyetlen áldozatot ajánlott, a sa¯k¦rtana-yajñát,
vagyis a mah§-mantra vibrálását: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare
R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare.
Most, hogy a br§hma£ák újra elvégezték a rituális ceremóniákat s újra elvibrálták a
védikus himnuszokat, Nanda Mah§r§ja ismét sok-sok gabonát és tehenet adományozott nekik.
A virágfüzérekkel feldíszített jószágokra arannyal hímzett takarókat terítettek, szarvukra
aranykarikákat húztak, patájukat ezüstlemezzel borították. Nanda Mah§r§ja csodálatos
gyermekének boldog jövõje érdekében ajándékozta a teheneket a br§hma£áknak, akik
viszonzásképpen szívbõl jövõ áldásukat adták — s a br§hma£ák áldása mindig beteljesedik.
Egy nap — nem sokkal a ceremónia után — Yaªod§ az ölébe véve kényeztette gyermekét,
de hamarosan túl nehéznek érezte a kis K¥¢£át. Kedve ellenére letette a földre, s a házi
teendõk után nézett. Abban a pillanatban hirtelen ott termett Ka°sa egyik szolgája, T¥£§varta,
aki forgószél formájában a vállára kapta a gyermeket. A hatalmas porfelhõ, melyet
V¥nd§vanában kavart, pillanatok alatt mindenkit elvakított, s olyan koromfekete sötétség
borult a falura, hogy az ott élõk az orrukig sem láttak. A nagy zûrzavarban Yaªod§ szem elõl
vesztette gyermekét, akit elragadott a forgószél. Bánatában keserves sírással a földre roskadt,
akár a borját vesztett anyajószág. Mindenfelé K¥¢£át kezdték keresni, de nyomát sem lelték.
T¥£§varta démon K¥¢£ával a vállán a felhõk magasába emelkedett. Ám a kisgyermek hirtelen
olyan nehéz lett, hogy a démon képtelen volt tovább emelkedni, s ezzel a forgószél elült. A
csecsemõ K¥¢£a egyre súlyosabban nyomta a démon vállát; akár egy hegy, úgy nehezedett rá.
Megragadta a démon nyakát, s az akárhogy igyekezett, nem tudott kiszabadulni K¥¢£a erõs
szorításából. Hiábavaló erõlködésében szeme kidülledt, majd félelmetes kiáltással holtan
zuhant V¥nd§vana földjére, akár a ¼iva nyilától átlõtt Tripur§sura. A köves talajon tagjai
összezúzódtak, s tetemét V¥nd§vana egész népe láthatta.
A gop¦k megkönnyebbülten kapták fel K¥¢£át, aki vidáman játszadozott az elpusztult
démon tetemén. A pásztorok és feleségeik boldogan ölelték át szeretett K¥¢£ájukat, de közben
folyton a rejtélyes eseten töprengtek. A démon magával ragadta és el akarta pusztítani K¥¢£át,
mégis holtan zuhant a földre.
— A gonosz embert a visszahatások pusztítják el — magyarázták néhányan a
történteket. — K¥¢£a azonban végtelenül jámbor, ezért minden veszélytõl megmenekül. Elõzõ
életünkben mi magunk is sokat fáradozhattunk az emberek érdekében. Bizonyára bõkezûen
adakoztunk, és nagy áldozatokkal imádtuk az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Ezek a
jámbor cselekedetek oltalmazzák most gyermekünket.
— Mennyit vezekelhettünk már elõzõ életeink során! — vették át a szót a gop¦k. —
Bizonyára az Istenség Legfelsõbb Személyiségét is imádtuk, áldozatokat hoztunk,
adományokat osztottunk, s banyanfák ápolásával vagy kutak ásásával szolgáltuk a köz javát.
E jámbor tetteknek köszönhetõen kaptuk vissza gyermekünket, akire másképp minden
bizonnyal a halál várt volna. Visszatért hát K¥¢£a, hogy kedvre derítse rokonait! — A csodás
események nyomán Nanda Mah§r§ja újra meg újra átgondolta Vasudeva szavait.
Néhány nappal késõbb, amint Yaªod§ gyöngéden babusgatta K¥¢£át, keblébõl bõségesen
megindult a tej. Mikor ujjaival szétnyitotta gyermeke ajkait, egyszerre megpillantotta az
univerzumot. K¥¢£a szájában bolygóival és csillagaival együtt látta az egész égboltot, a
Napot, a Holdat, a tüzet a levegõt, tengereket, szigeteket, hegyeket, erdõket, folyókat, az
összes mozgó és mozdulatlan élõlényt. Yaªod§ szíve nagyot dobbant. „Milyen csodálatos!” —
suttogta. Nem talált szavakat a nem mindennapi látványra, s lehunyta a szemét, csodálatos
gondolatokba mélyedve.
 K¥¢£a akkor is az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ha anyja ölében kisgyermekként
vagy a kuruk¢etrai csatamezõn kocsihajtóként nyilvánítja ki univerzális formáját. Ez a tény is
az imperszonalisták kitalációit cáfolja, hiszen az egyéni lélekbõl sohasem lesz Isten, sem
meditáció, sem más mesterséges folyamat révén. Isten mindig, minden formában és minden
körülmények között Isten, az élõlény pedig mindig az Õ parányi, szerves része. Így tehát
sohasem érheti el az Istenség Legfelsõbb Személyiségének felfoghatatlan, természetfeletti
hatalmát.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetedik fejezetéhez, melynek
címe: „T¥£§varta felszabadítása”.
8. Az univerzális forma látványa
T¥n§varta elpusztítását követõen Vasudeva arra kérte családi papjukat, Gargamunit,
keresse fel Nanda Mah§r§ját, és a csillagok állása alapján határozza meg, milyen jövõ vár
K¥¢£ára. A számtalan lemondást vállaló szentéletû bölcs, Gargamuni a Yadu nemzetség
családi papja volt.
Érkezésének Nanda Mah§r§ja nagyon örült, s nyomban felállt, hogy összetett kézzel
felajánlja hódolatát. Úgy fogadta vendégét, mintha magát az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét köszöntötte volna otthonában. Meleg szeretettel üdvözölte, kényelmes
ülõhellyel kínálta, majd tisztelettudóan így szólt hozzá:
— Óh, kedves br§hma£a, látogatásod világosságot hoz a családos ember otthonába.
Bennünket teljesen lefoglalnak a családi ügyek, s megfeledkezünk valódi feladatunkról, az
önmegvalósításról. Azért jöttél házunkba, hogy felvilágosíts minket a lelki életrõl. Egyedül
emiatt keresed fel a családosok otthonát.
A szentéletû br§hma£ának tulajdonképpen semmi dolga az örökké csak a pénzzel
foglalkozó családfenntartók otthonában. Az egyetlen ok, amiért a br§hma£ák és a szentek a
családosok otthonába mennek, hogy felvilágosítsák õket. S hogy miért nem mennek a
családosok a szent br§hma£ákhoz tudásért? A válasz az, hogy a családosok meglehetõsen
egyszerû emberek. Legfontosabb kötelességüknek a család fenntartását tekintik, s az
önmegvalósítást, lelki tudományt csupán másodlagosnak vélik. Õk maguk tehát nem keresik
fel a szenteket, ám a könyörületes szentek és br§hma£ák mégis ellátogatnak hozzájuk.
Nanda Mah§r§ja mint nagyhírû asztrológust tisztelte Gargamunit. A csillagászati
elõrejelzések, a nap- és a holdfogyatkozások meghatározása bonyolult számításokon alapszik.
Az asztrológia feltárja a jövendõt is, s Gargamuni jól ismerte ezt a tudományt. E tudás
segítségével az ember pontosan megismerheti korábbi tetteit, melyek visszahatása révén van
része boldogságban vagy szenvedésben.
Nanda Mah§r§ja a br§hma£ák legkiválóbbjának szólította Gargamunit. A br§hma£ák a
Legfelsõbbrõl szóló tudomány mesterei. Senkit nem lehet br§hma£ának tekinteni, aki nem
rendelkezik tudással a Legfelsõbb Abszolútról. Az itt használt kifejezés a brahma-vid§m,
amely azt jelenti: „a Legfelsõbb kiváló ismerõje”. A képzett br§hma£a alkalmas arra, hogy
elvégezze az alacsonyabb rendû kasztok, a k¢atriyák és a vaiªyák tisztító szertartásait. A
ª¡drák nem követik ezeket a ceremóniákat. A br§hma£ákat tehát a k¢atriyák és a vaiªyák lelki
tanítómestereinek, papjainak tartják. Nanda Mah§r§ja a vaiªya közösséghez tartozott.
Gargamunit kiváló br§hma£aként fogadta el, ezért arra kérte, végezze el nevelt fiainak,
K¥¢£ának és Balar§mának a tisztító ceremóniáját. Egyetértett azzal, hogy nemcsak két fiának,
hanem minden embernek el kell fogadnia születése után egy képzett br§hma£át lelki
tanítómesterének.
— Vasudeva arra kért, gondoskodjak a két gyermek, különösen K¥¢£a tisztító
szertartásáról — válaszolta Gargamuni. — Én vagyok a Yaduk családi papja, s nekem úgy
tûnik, mintha K¥sna Devak¦ gyermeke lenne.
Csillagászati számításaiból Gargamuni megtudta, hogy K¥¢£a Devak¦ szülötte, s Nanda
Mah§r§ja gondoskodik Róla, aki K¥¢£a származásáról mit sem sejt. Arra is utalt, hogy
mindkét kisfiú Vasudeva gyermeke. Balar§máról mindenki tudta, hogy Vasudeva fia, hiszen
szülõanyja, Rohi£¦ V¥nd§vanában élt, de Nanda Mah§r§ja nem tudott arról, hogy K¥¢£a is
Vasudeva gyermeke. Gargamuni szavaiból azonban az is kiderült, hogy K¥sna anyja Devak¦
volt. Óva intette Nanda Mah§r§ját a tisztító szertartás megrendezésétõl, mert így a gonosz
Ka°sa elõtt is feltárult volna K¥¢£a valódi származása. Az asztrológiai számítások szerint
Devak¦nak nem lehetett volna leánya, bár a legutóbb megszületett kislányt mindenki Devak¦
gyermekének hitte. Gargamuni arra is célzott, hogy a leánygyermeket, aki Yaªod§ szülötte s a
fiút, aki Devak¦é, kicserélték. A csodálatos leánygyermek Durg§dev¦ volt. Ka°sa tõle tudta
meg, hogy végzete már megszületett valahol a világon.
— A gonosz Ka°sa minden bizonnyal el fogja pusztítani gyermekedet, ha megtartjuk a
névadó ünnepséget, s bebizonyosodik, hogy õ az a fiú, akinek megszületésérõl a
leánygyermek beszélt Ka°sának. Nem szeretném, ha ilyen terhek nyomnák lelkemet a
jövõben.
— Ha ilyen veszélyes a helyzet — válaszolta Nanda Mah§r§ja —, akkor valóban le kell
mondanunk a fényes névadó ünnepségrõl. Talán jobb lenne, ha csupán elvibrálnád a védikus
mantrákat, és csöndben elvégeznéd a tisztító szertartást. Mi is a kétszer születettek közé
tartozunk, s meg kell ragadnom az alkalmat, hogy eljöttél hozzánk. Kérlek hát, minden külsõ
pompa nélkül tartsuk meg a ceremóniát!
Nanda Mah§r§ja titokban akarta tartani a névadó ünnepséget, ugyanakkor szerette volna
kihasználni a szerencsés lehetõséget, hogy Gargamuni elvégezheti a szertartást. A nagy bölcs
végül engedett a kérlelésnek, és titokban Nanda Mah§r§ja tehénistállójában elvégezte a a
ceremóniát.
— Rohi£¦ fia a család és a rokonság kedvence lesz, ezért R§mának fogják nevezni —
mondta. — Rendkívüli ereje miatt felnõtt korában Balar§ma lesz a neve, családod és a Yadu
nemzetség bensõséges viszonya miatt pedig Sa¯kar¢a£ának fogják szólítani.
Gargamuni tehát három nevet is adott Rohi£¦ fiának: Balar§ma, Sa¯kar¢a£a és Baladeva,
de származásának titkát továbbra sem fedte fel. Balar§ma ugyanis szintén Devak¦ méhében
fogant, s csak késõbb került át Rohi£¦ ölébe. K¥¢£a és Balar§ma tehát édestestvérek voltak,
mindketten Devak¦ gyermekei.
— Másik gyermeked — folytatta Gargamuni — a különbözõ yugákban (korszakokban)
más és más külsõt öltött. Bõre elõször fehér volt, aztán vörös, majd sárga, most pedig feketés
színben jelent meg. Korábban Vasudeva gyermeke volt, egyik neve legyen hát V§sudeva, a
másik pedig K¥¢£a. Egyesek így szólítják majd, mások pedig amúgy, de ne feledd, hogy
számtalan tette alapján már sokféleképpen nevezték fiadat.
Gargamuni célzott arra, hogy K¥¢£át Giridh§r¦nak is szólítják majd, hiszen magasba fogja
emelni a Govardhana-hegyet. A múltat és jövendõt jól ismerõ bölcs így folytatta:
— Mások semmit sem tudnak fiadról, de én jól ismerem kedvteléseit és neveit.
V¥nd§vanában Õ lesz a pásztorok és a tehenek kedvence. Neked is szerencsét hoz majd, s
jelenlétében minden anyagi szenvedést képes leszel legyõzni. Óh, Vraja királya! Elõzõ
születései során gyermeked nemegyszer megvédte már az erényeseket. A legnehezebb
helyzetben is megmentette õket a gonosztevõktõl. Fiad oly rendkívüli hatalommal
rendelkezik, hogy leendõ híveinek nem kell többé ellenségtõl tartaniuk. Ahogy a félistenek ¼r¦
Vi¢£u oltalmát élvezik, fiad bhaktáit N§r§ya£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége fogja
oltalmazni. Gyermeked mindenben utoléri majd N§r§ya£át, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét gazdagság tekintetében éppúgy, mint a szépség vagy a hatalom terén.
Gondoskodj szépen fiadról, hogy nyugodt körülmények között nõhessen fel!
—Óh, királyom, mivel N§r§raya£a kiváló híve vagy, Urad rendkívüli gyermekkel áldott
meg. Fiad semmiben sem különbözik ¼r¦ N§r§ya£ától, de mindig légy résen, mert számtalan
démon fogja háborgatni õt.
Gargamuni meggyõzte Nanda Mah§r§ját, hogy fia nem más, mint N§r§ya£a. A nagy bölcs
sokáig beszélt a gyermek transzcendentális tulajdonságairól, majd hazatért otthonába. Nanda
Mah§r§ja végtelenül szerencsésnek érezte magát, amiért ilyen rendkívüli áldásban részesült.
Nem sokkal ezután K¥¢£a és Balar§ma kezdett négykézláb mászni. Yaªoda és Rohi£¦
boldogan figyelte a gyermekek játszadozását. A derekukra és a bokájukra kötött csengettyûk
kedvesen csilingeltek, s öröm volt nézni, ahogy a földön csúsztak-másztak. Ha valamitõl
megijedtek, éppúgy anyjukhoz bújtak, akár a többi kisgyerek. Elõfordult, hogy elestek,
meghemperedve V¥nd§vana agyagos, sáros földjén, s futottak anyjukhoz. Yaªod§ és Rohi£¦
sáfránnyal és szantál-péppel kenték be gyermekeiket, akik aztán újra meghemperedtek a
sárban és az agyagban. Ahogy hozzájuk szaladtak, Yaªoda és Rohi£¦ nagy szeretettel
nyomban ölbe kapták, betakarták õket szárijukkal és megszoptatták õket. Szoptatás közben
látták elõbújó apró fogaikat, s gyarapodásuk egyre fokozódó örömmel töltötte el õket.
A csintalan kisfiúk nemegyszer bemásztak a tehénistállóba, és a borjak farkába
kapaszkodva felálltak. A jószágok megzavarodva összevissza szaladgáltak, maguk után húzva
a gyermekeket az agyagban és a tehéntrágyában. Yaªoda és Rohi£¦ hívó szavára ilyenkor
összeszaladtak a közelben lakó gop¦k, s nevetve figyelték K¥¢£a hancúrozását. Gyermeki
kedvtelése mindannyiukat transzcendentális boldogsággal töltötte el.
K¥¢£a és Balar§ma pajkosak voltak, s Yaªodáéknak mindent el kellett követniük, hogy
megóvják õket a madaraktól, a tehenektõl, a bikáktól, a majmoktól, a víztõl vagy épp a tûztõl.
Egyetlen nyugodt pillanatuk sem volt. Vagy a gyermekekért aggódtak, vagy a munkájuk után
néztek. K¥¢£a és Balar§ma hamarosan fölálltak, s megtették elsõ lépéseiket. Yaªoda, Rohi£¦
és a gop¦k transzcendentális öröme nem ismert határt, mikor a többi kisgyerekkel együtt
K¥¢£áék járni kezdtek.
A gop¦k, Yaªod§ mama barátai is nagyon élvezték K¥¢£a és Balar§ma gyermeki
csínytevéseit. Hogy még több transzcendentális örömet merítsenek, egyszer bepanaszolták a
csintalan fiúkat. K¥¢£a éppen anyja lábainál üldögélt, mikor betoppantak, s panaszkodni
kezdtek Rá úgy, hogy Õ is hallhassa.
— Óh, kedves Yaªoda! Elég volt már a csínytevésekbõl, fékezd meg végre K¥¢£át! Reggel
és este Balar§mával együtt eloldozzák a borjakat, még a fejésidõ elõtt. Így aztán üres
sajtárokkal térhetünk haza, hisz a borjak az összes tejet megisszák. Ha megdorgáljuk õket,
csak állnak és lenyûgözõen mosolyognak. Mit is tehetnénk? De van más is, amiben különösen
örömüket lelik. Mindig megdézsmálják a vajat és a joghurtot! Hiába próbáljuk elrejteni
készleteinket, mindenütt ráakadnak. Mikor pedig rajtacsípjük õket, még nekik áll följebb, s
megkérdezik: „Miért mondjátok, hogy loptunk? Azt hiszitek, hogy nálunk otthon nincs elég
vaj meg joghurt?” Az is elõfordult már, hogy az elcsent finomságokat a majmok között
osztogatták szét. Mikor aztán már az állatok is jóllaktak, ócsárolni kezdték az ennivalót:
„Milyen haszontalan ez a tej, vaj meg joghurt, hiszen már a majmoknak sem kell!” Összetörik
az edényeket, a cserepeket pedig szanaszét dobálják! A mennyezetre is próbáltuk már
felakasztani a joghurtos és vajasedényeket. Ezeket nem érik el a földrõl, ám az örlõgépre
ládákat állítanak, s arra másznak föl. Ha netán még így sem férnek hozzá a finomságokhoz,
egyszerûen lyukat ütnek az edény falán. Hiába próbáljuk sötét helyre dugni a tejes és
joghurtos köcsögöket vagy a vajat, ékszereik ragyogó fényénél úgy is megtalálják. Ha esetleg
mégsem találják meg készleteinket, akkor meg a kicsiket kezdik csipkedni. Mikor aztán
eltörik a mécses, egyszerûen odébbállnak. Talán az lenne a leghelyesebb, ha nem adnátok
rájuk ezeket a tündöklõ ékszereket!
Panaszukat meghallgatva Yaªoda megígérte, nem fogja felékszerezni K¥¢£át, nehogy
megtalálja a sötétben a vajat. A gop¦k azonban most is ellenkeztek:
— Nem, mégse foszd meg K¥¢£át ékszereitõl! Mire lenne ez jó? Nem tudjuk miféle fiúk
õk, de ékszereik nélkül is olyan ragyogó fényt árasztanak, hogy a sötétben is mindent tisztán
látnak.
— Rendben van — válaszolta Yaªoda —, akkor tegyétek olyan helyre a vajat meg a
joghurtot, hogy ne férhessenek hozzá!
— Igen, eddig is ezzel próbálkoztunk, de a házimunka túlságosan lefoglal bennünket.
Ezek a csintalan fiúcskák pedig észrevétlenül bejutnak a házba, és mindent tönkretesznek. Ha
semmit sem sikerült elcsenniük, összetörik az edényeket, vagy mérgükben a tiszta padlóra
pisilnek, sõt köpködnek is! Nézd csak fiadat! Egész nap azon töri a fejét, hogyan csenje el a
vajunkat, most meg Balar§mával együtt úgy ülnek itt, mintha áldott jó gyerekek lennének!
Nézd csak, milyen arccal hallgatnak!
A sok panasz hallatán Yaªoda elhatározta, megbünteti fiát, de amikor a megszeppent
K¥¢£ára pillantott, csak mosolyogni tudott.
Egyik nap Balar§ma játék közben összebeszélt a többi fiúval, s azt mondták Yaªodának,
hogy K¥¢£a földet evett. Yaªoda kézen fogta K¥¢£át, és megkérdezte:
— Mondd csak, kedves K¥¢£ám, miért ettél földet? Látod, barátaid Balar§mával együtt
panaszkodnak rád!
— Óh, drága anyám — válaszolt a megszeppent K¥¢£a —, nem ettem földet! Bátyám és a
többi fiú is hazudik. Játék közben Balar§ma megharagudott Rám, és összebeszélt a
többiekkel, hogy bepanaszoljanak nálad. Árulkodásukkal csak fel akartak mérgesíteni, hogy
aztán megszidj Engem. Ha azt hiszed, igaz, amit mondtak, gyõzõdj meg magad: belenézhetsz
a számba, ettem-e földet vagy sem!
— Rendben van! Nyisd ki szépen a szád, hadd nézzem! — válaszolta Yaªoda.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége anyja kérésére rögtön kitátotta száját, akárcsak egy
közönséges gyermek. K¥¢£a szájában Yaªoda teljes anyagi pompájában pillantotta meg az
egész anyagi teremtést. Minden irányban a végtelen kiterjedésû világegyetemet látta, a
bolygókat, a holdat és a csillagokat, a levegõt, a tüzet, az óceánokat és tengereket, a szigeteket
és a hegyláncokat. Látta az elemeket, a vizet, az eget, a kiterjedt éteri létet a totális egóval, az
érzékek termékeit és az érzékek kontrollálóját, a félisteneket és az érzékek tárgyait — például
a hangot és az illatot —, valamint az anyagi természet három kötõerejét. Felfedezte az
élõlényeket, az örök idõt, az anyagi és lelki természetet, a tetteket, a tudatot s a teremtés
különbözõ formáit. Yaªoda a kozmikus megnyilvánulás összes alkotóelemét megtalálta fia
szájában, s látta magát is, amint ölében K¥¢£át szoptatja.
Megilletõdve azon kezdett töprengeni, vajon álmot látott-e vagy a valóságot. Arra a
meggyõzõdésre jutott, hogy bizonyára álmodott, vagy pedig az Istenség Legfelsõbb
Személyisége illuzórikus energiája játszott vele. Úgy gondolta, talán megháborodott, vagy
túlságosan zaklatott az elméje, hogy ilyen csodálatos dolgokat lát. Az is eszébe ötlött, hátha
fia tett szert olyan misztikus képességekre, amik zavarba hozták.
— Hódolatomat ajánlom az Istenség Legfelsõbb Személyiségének — mondta Yaªoda, —
akinek energiája hatása alatt érzékeljük a testet, s mindent, ami hozzá tartozik. Felajánlom
tiszteletteljes hódolatomat Neki, akinek illuzórikus energiájától megtévesztve azt képzelem,
hogy Nanda Mah§r§ja a férjem, K¥¢£a a fiam, hogy Nanda Mah§r§ja tulajdona az enyém is, s
hogy a gop¦k és a pásztorok az alattvalóim. Mindez nem más, mint a Legfelsõbb Úr
illuzórikus energiájának köszönhetõ tévedés. Bárcsak szüntelenül élvezhetném oltalmadat, óh,
Uram!
Idõközben K¥¢£a ismét kiterjesztette belsõ energiáját, hogy a filozófikus gondolatok
helyett újra az anyai gyöngédség foglalja le Yaªodát. Yaªod§ egy pillanat alatt megfeledkezett
a filozófikus gondolatokról, s az anyai szeretet határtalan boldogságában ismét úgy vette
ölébe K¥¢£át, mint saját kisgyermekét. „A durva anyagi tudomány segítségével lehetetlen
felfogni K¥¢£át — gondolta magában. — A legfelsõbbet csakis a misztikus yogán, a S§¯khya
filozófián, illetve az Upani¢adokon és a Ved§ntán keresztül lehet megérteni.”
Yaªod§ saját fiaként gondolt az Istenség Legfelsõbb Személyiségére. Korábbi számtalan
jámbor tette folytán részesülhetett abban a kegyben, hogy ¼r¦ K¥¢£a, az Abszolút Igazság, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége az õ fiaként jelent meg, s tejével táplálhatta. Nanda
Mah§r§ja is csak sok-sok áldozat és kegyes cselekedet folytán mondhatta fiának K¥¢£át.
Meglepõ azonban, hogy Vasudeva és Devak¦ nem élvezhették K¥¢£a gyermekkori
kedvteléseinek transzcendentális gyönyörét, pedig K¥¢£a édes gyermekük volt. A nagy
bölcsek és szentéletûek a mai napig is dicsõítik K¥¢£a gyermekkori tetteit, Vasudeva és
Devak¦ mégsem élvezhették személyesen gyermekük kedvteléseit. Ennek okát ¼ukadeva
Gosv§m¦ tárta föl Par¦k¢it Mah§r§ja elõtt. Brahm§ a Vasuk legkiválóbbját, Dro£át is
felszólította a népesség szaporítására. Dro£a feleségével, Dhar§val együtt Brahm§ kegyét
kérte, aki azzal áldotta meg õket, hogy ha újra megszületnek az anyagi világban, részesei
lesznek K¥¢£a kedvteléseinek, s a Legfelsõbb a legelbûvölõbb gyermeki formájában fogja
lekötni minden figyelmüket. K¥¢£a velük töltött gyermekkora olyan áldásos, hogy ezeket
hallván bárki legyõzheti a születés és halál tudatlanságát. Az Úr Brahm§ áldása szerint Dro£a
jelent meg Nanda Mah§r§ja képében, Dhar§ pedig Yaªodaként, Nanda Mah§r§ja feleségeként
született meg. Az õ gyermekük lett K¥¢£a. Így bontakozott ki az Istenség Legfelsõbb
Személyisége iránti tiszta odaadásuk. A K¥¢£ához fûzõdõ szeretetteljes viszony a pásztorok és
a gop¦k szívében is hasonlóképpen alakult ki. Brahm§ áldásának beteljesítése érdekében ¼r¦
K¥¢£a teljesértékû kiterjedésével, Balar§mával együtt jelent meg. Kedvteléseik a
végtelenségig fokozták a v¥nd§vanaiak transzcendentális boldogságát.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcadik fejezetéhez,
melynek címe: „Az univerzális forma látványa”.
9. Yaªod§ mama megkötözi K¥¢£át
Egy alkalommal Yaªod§ szolgálója éppen más háztartási teendõkkel volt elfoglalva, így
Yaªod§ anya maga fogott hozzá a vajköpüléshez. Munka közben boldogan gondolt fiára, s
kedvteléseirõl énekelt. Ahogy két kézzel köpülte a vajat, karkötõi egymásnak ütõdve
csilingeltek, fülbevalói megrezzentek. Szárija szorosan meg volt kötve, de keble hevesen
hullámzott, s K¥¢£a iránti rajongó szeretetében megindult a teje. Arcára kiült a verejték, s ide-
oda libbent a haját díszítõ virágfonat. A kis K¥¢£a serényen dolgozó anyja elé toppant.
Nagyon szerette Yaªodát, s azt akarta, hagyja félbe a kedvéért a köpülést. Éhes volt, s csak azt
várta, hogy anyja megszoptassa, hiszen egy anyának ez a legfõbb kötelessége, a vajköpülés
ráér késõbb is.
Yaªod§ ölébe vette és kebléhez emelte gyermekét. K¥¢£a mohón szívta tejét, õ pedig kisfia
bájos arcában gyönyörködött. Hirtelen mégis letette K¥¢£át, s a tûzhöz szaladt, mert közben
felforrt a tej. K¥¢£a mérges lett, amiért anyja ilyen könnyen otthagyta. Ajka és szeme egészen
elvörösödött a haragtól. Összeszorította a száját, s mérgében egy kõvel bezúzta a vajasedényt.
Kiszedegette a vajat, s hamis könnyekkel a szemében egy félreesõ zugban falatozni kezdett.
Közben Yaªod§ már levette a tejet és visszatért munkájához. Megpillantotta az összetört
köpülõedényt, s rögtön tudta, hogy ez csak fia mûve lehetett. Mosolyogva gondolt arra, hogy
milyen okos is K¥¢£a, hiszen rossz fát tett a tûzre, de a büntetés elõl megpróbál elbújni.
Mindenfelé kereste a fiát, míg végül egy felfordított mozsáron ülve rá is akadt. K¥¢£a épp a
mennyezetre felfüggesztett edénybõl osztogatta a vajat a majmoknak. Óvatosan tekingetett
jobbra-balra, hisz tudta, milyen csintalanságot mûvel. Yaªod§ csöndesen fia háta mögé
lopózott, ám K¥¢£a észrevette. Leugrott a mozsárról, s fejvesztetten menekülni kezdett.
Yaªod§ pálcával a kezében eredt K¥¢£a nyomába. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
akarta elcsípni, akit a meditáló yog¦k még csak meg sem tudnak közelíteni. A Legfelsõbb, akit
a yog¦k és a spekulálók sosem érhetnek el, kisgyermekként játszott hûséges bhaktájával,
Yaªod§val. Yaªod§ nagyon igyekezett, hogy utolérje a fürge kisfiút, de vékony dereka és
nõies termete akadályozta a gyors mozgásban. Haja kibomlott, s a beletûzött virágok a földre
hullottak. Fáradt is volt már, de végül sikerült nyakoncsípnie csintalan kisfiát. K¥¢£a már-már
elsírta magát. Kis ökleivel szemét dörzsölgette, fekete szemfestéke is elkenõdött. Tekintete
izgatottan csapongott, ahogy anyjára pillantott, aki indokolatlan ijedtségét látván meg akarta
nyugtatni fiát. Yaªod§ volt K¥¢£a legfõbb jóakarója, s most gondolkozni kezdett: „Mi lesz
Vele, ha tõlem is ennyire fél?” Elhajította a pálcát, s arra gondolt, inkább megköti fia kezét.
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét azonban még Yaªod§ sem kötözheti meg. Yaªod§ azt
hitte, K¥¢£a az õ kisfia, s nem is sejtette, hogy gyermekét semmi sem korlátozhatja. K¥¢£a
végtelen és mindent átható. Számára nincs kívül és belül, nincs kezdet vagy vég. Õ a teljes
kozmikus megnyilvánulás, s bár az érzékek számára is felfoghatatlan, Yaªod§ mégis egy
famozsárhoz akarta kötözni. A kötél azonban egy arasszal rövidebbnek bizonyult a kelleténél.
Egy másik darab zsineget toldott az eredetihez, de még ez sem volt elég. Végül a házban
fellelhetõ összes zsineget összekötözte, de a zsineg így is rövidnek bizonyult, egy arasznyi
mindig hibádzott. Yaªod§ elmosolyodott, de semmit sem értett az egészbõl. Belefáradt már
gyermeke kötözgetésébe. Kimelegedett és virágfüzére is lehullott már. Ekkor ¼r¦ K¥¢£a
megszánta anyját, s hagyta magát megkötözni. Yaªod§ék otthonában egyszerû
kisgyermekként hódolt kivételes kedvteléseinek.
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét természetesen senki sem irányíthatja. A tiszta
bhakta meghódol az Úr lótuszlábainál, aki megóvhatja mindentõl, vagy el is pusztíthatja, a
bhakta azonban sosem feledkezik el arról, hogy meghódolt K¥¢£ánál. Az Urat hasonló
transzcendentális örömmel tölti el, ha bhaktája védelmére bízhatja magát, ezért engedett
Yaªod§nak is.
K¥¢£a felszabadulással jutalmazza híveit, de Yaªod§ iránti kivételes kegyét még Brahm§,
¼iva vagy a szerencse istennõje sem élvezhette. A yog¦k és a spekulálók nem értik, hogy
K¥¢£a minden öröm kimeríthetetlen forrása. Így aztán sosem érthetik meg Nanda Mah§r§ja és
Yaªod§ gyermekét, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, míg a bhakták könnyen eljuthatnak
Hozzá.
Miután Yaªod§ K¥¢£át a famozsárhoz kötözte, újra a házi teendõk után nézett. ¼r¦ K¥¢£a,
az örömök kimeríthetetlen forrása a közelben álló két arjuna fára tekintett, s elgondolkodott:
„Yaªod§ mama nem hagyta, hogy jóllakjam a tejével, ezért eltörtem a köpülõedényt. A vajat
szétosztogattam a majmok között, erre a famozsárhoz kötözött. De tudok én még
megátalkodottabb is lenni!” Azon kezdte törni a fejét, miképpen dönthetné ki a magas arjuna
fákat.
Ezeknek a fáknak azonban történetük van. Elõzõ életükben Kuvera fiai voltak,
Nalak¡varának és Ma£igr¦vának hívták õket. Nagy szerencséjükre K¥¢£a éppen rájuk
pillantott. Elõzõ életük során N§rada, a nagy bölcs megátkozta õket, hogy ezáltal a
legnagyobb kegyben részesüljenek, és személyesen is találkozhassanak K¥¢£ával. Ezt az
„áldásos átkot” feledékenységükkel érdemelték ki, de ennek történetét már a következõ
fejezet meséli el.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv kilencedik fejezetéhez,
melynek címe: „Yaªod§ mama megkötözi K¥¢£át”.
10. Nalak¡vara és Ma£igr¦va felszabadítása
A következõ történet, mely a nagy szent, N§rada gyönyörteljes vágyából született,
Nalak¡vara és Ma£igr¦va megátkozását mondja el, valamint azt, hogyan szabadította fel õket
K¥¢£a.
A két nagy félisten, Nalak¡vara és Ma£igr¦va Kuverának, a félistenek kincstárosának fiai
voltak, aki az Úr ¼iva hûséges követõje volt. Az Úr ¼iva kegyébõl Kuvera anyagi
gazdagságának nem voltak határai. Miként a gazdag emberek fiai, Kuvera e két fia is
vonzódott a borhoz és a nõkhöz. Egyszer a két félisten hasonló örömökre vágyva elment az Úr
¼iva kertjébe, Kail§sa tartományban, a Mand§kin¦ Gangesz partján. Sokat ittak, és az illatozó
virágokkal teli kertben a társaságukban lévõ gyönyörû hölgyek édes énekét hallgatták.
Mámorosan sétáltak be a Gangesz lótuszvirágokkal teli vizébe, s úgy élvezték a fiatal lányok
társaságát, ahogyan a hím elefánt a nõstényekét a vízben.
Miközben ilyen kellemesen töltötték idejüket, N§rada, a nagy szent éppen arra járt.
Megértette, hogy Nalak¡vara és Ma£igr¦va italtól mámorosak, s észre sem veszik, hogy
elmegy mellettük. A fiatal lányok nem voltak annyira kábultak, mint a félistenek, ezért
szégyellték meztelenségüket, és sietõsen eltakarták magukat N§rada láttán. Kuvera fiai
azonban annyira elbódultak, hogy fel sem fogták, hogy N§rada jelent meg elõttük, s még
testüket sem takarták el. N§rada a két félisten elesettsége láttán segíteni akart rajtuk, s ezért
indokolatlan kegyébõl megátkozta õket.
A nagy szent együttérzõen véget akart vetni hamis, részeges élvezetüknek és a fiatal
lányokkal való társulásuknak, s azt kívánta, szemtõl szembe találkozhassanak K¥¢£ával. A
következõ szavakat intézve hozzájuk megátkozta õket:
— Az anyagi élvezet iránti vágy a szenvedély kötõerejének növekedésébõl ered. Az, akit
az anyagi világban gazdagság kísér, általában három dologhoz ragaszkodik: a
mámorítószerekhez, a szexualitáshoz és a szerencsejátékhoz. Az anyagilag tehetõs
emberek — eltelve felhalmozott vagyonukkal — olyan kegyetlenné válnak, hogy állatokat
mészárolnak le és vágóhidakat építenek. Azt gondolják, hogy sohasem fognak meghalni. Az
ilyen ostoba emberek elfelejtkeznek a természet törvényeirõl, és túlságosan ragaszkodnak a
testükhöz. Elfelejtik azt, hogy a civilizáció fejlettsége ellenére testük — még a félistenek
esetében is — végül hamuvá fog égni. Életünkben, bármilyen is kívülrõl ez a test, belülrõl
nem alkotja más, mint ürülék, vizelet és a számtalanféle féreg. Elmerülve a más testekkel
kapcsolatos féltékenységben és harcban, a materialisták képtelenek megismerni az élet végsõ
célját, ugyanakkor ennek ismerete nélkül következõ életükben általában pokoli szintre
csúsznak le. Ezek az ostoba emberek átmeneti testük alapján mindenféle bûnös cselekedetet
végeznek, s még arra is képtelenek, hogy megfontolják, vajon ez a test valóban hozzájuk
tartozik-e. Általában azt mondják, hogy a test ahhoz tartozik, aki eteti. Ezért fontolóra
vehetjük, hogy ez a test személyesen hozzánk tartozik-e, vagy ahhoz, akit szolgálunk. A
rabszolgatartó rendelkezik a rabszolga teste felett, mivel õ eteti. Megkérdezhetjük: vajon a
test a nemzõ apához tartozik-e, aki a magot adó gazdája e testnek, vagy az anyához, aki
méhében hordta ki gyermekét?
Az ostobák számtalan bûnös tettet követnek el amiatt, hogy magukat a testükkel
azonosítják. Eléggé intelligensnek kell lennünk ahhoz, hogy megértsük, kihez tartozik ez a
test valójában. Egy ostoba ember más élõlényeket öl meg, hogy fenntartsa saját testét, ám
azon nem gondolkodik el, hogy teste vajon hozzá, apjához, anyjához vagy épp nagyapjához
tartozik-e. Néha a nagyapa vagy az apa a leányát azzal a gondolattal adja a kérõhöz, hogy
leánya gyermekét majd fiaként kapja vissza. A test erõsebb emberé is lehet, aki arra
kényszeríti, hogy dolgozzon neki. Néha a szolga testét azzal adják el a tulajdonosnak, hogy az
majd az övé lesz. Az élet végeztével a test a tûzé lesz és hamuvá ég, vagy az utcára dobják,
ahol a kutyák és a keselyûk martalékává válik.
Mielõtt a test fenntartása érdekében mindenféle bûnös cselekedetet követnénk el, meg kell
értenünk, kihez is tartozik ez a test. A test a természet terméke, s végül újra beolvad az anyagi
természetbe, tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a test az anyagi természethez
tartozik. Nem szabad tévesen azt hinnünk, hogy a test a miénk. Miért kell ártatlan állatokat
ölni azért, hogy fenntartsuk testünket és hamis birtoklásérzetünket? Amikor egy embert
elvakít a gazdagság áltekintélye, nem törõdik semmiféle erkölcsi szemponttal, hanem
belefeledkezik a bor és a nõk élvezetébe, az állatok gyilkolásába. Ilyen körülmények között a
szegény ember gyakran jobb helyzetben van, mert önmagára mindig más testekkel
kapcsolatban gondol. A szegény ember nem akar fájdalmat okozni más testeknek, mert
tapasztalta, hogy amikor õt érte sérelem, akkor fájdalmat érzett. Ezért a nagy szent, N§rada
úgy döntött, hogy mivel a két félistenen, Nalak¡varán és Ma£igr¦ván annyira eluralkodott a
hamis tekintélyérzet, olyan körülmények közé kell kerülniük, ahol nem élvezhetik tovább
gazdagságukat.
Az, akit megszúr egy tû, nem kívánja másoknak ugyanazt, mint ahogyan egy józanul
gondolkodó szegény ember sem kíván másoknak hasonló körülményeket. Általában azt
látjuk, hogy azok, akik szegényes körülmények között nõttek fel, ám késõbb gazdagok lettek,
életük végén jótékonysági intézményeket alapítanak, hogy segítsenek a szegénység sújtotta
embereken. Röviden szólva az, aki képes az együttérzésre, képes arra, hogy átérezze mások
fájdalmát és örömét. A szegény ember ritkán válik felfuvalkodottá hamis büszkeség miatt, s
így megszabadulhat minden ragaszkodásától. Megelégszik azzal, amit létfenntartásához kap
az Úr kegyébõl.
Szegénységben maradni a lemondás egy fajtáját jelenti. A védikus kultúra szokásai szerint
a br§hma£ák szegényen élnek, hogy távol maradhassanak az anyagi gazdagság hamis
tekintélyérzetétõl. Az anyagi gyarapodásból származó hamis tekintély nagy akadályt jelent a
lelki felszabadulásban. A szegény ember nem lesz természetellenes módon kövér, mert nem
eszik túl sokat. Azáltal pedig, hogy nem eszik többet a szükségesnél, az érzékei nem válnak
fékezhetetlenekké. Ha pedig az érzékei nem zabolátlanok, akkor õ maga sem válik
erõszakossá.
 A szegénység másik elõnye az, hogy a szentek könnyebben betérnek egy szegény
emberhez, s így a szegény ember élvezheti a szentek társaságát. Egy nagyon gazdag ember
azonban senkit sem enged a házába, ezért a szentek sem tehetik be oda a lábukat. A védikus
szokások szerint a szent koldusként viselkedik, így azzal az ürüggyel, hogy kéreget a
családfenntartóktól, betérhet bárkihez. A családfenntartó, aki — mert a család ügyeivel volt
elfoglalva — rendszerint teljesen elfelejtkezett lelki életérõl, így élvezheti a szentek
társaságának áldását. A szegénynek nagy az esélye arra, hogy a szentekkel való társulás
eredményeképpen felszabaduljon. Mi haszna az olyan embereknek, akik bár büszkék
vagyonukra és tekintélyükre, meg vannak fosztva a szentek és az Istenség Legfelsõbb
Személyisége bhaktáinak társaságától?
A nagy szent, N§rada arra gondolt, hogy olyan feltételek közé kell helyeznie a két
félistent, ahol nem lehetnek hamis módon büszkék vagyonukra és tekintélyükre. N§rada
részvétet érzett irántuk, és meg akarta menteni õket elesett helyzetükben. A sötétség
kötõerejének hatása alatt álltak, s mivel képtelenek voltak arra, hogy uralkodjanak érzékeiken,
ragaszkodtak a szexuális élethez. Egy olyan szentnek, mint N§rada, kötelessége volt
kimenteni õket szörnyû helyzetükbõl. Az állati életben az állat nem képes megérteni, hogy
mezítelen. Kuvera a félistenek kincstárnoka volt, nagyon felelõsségteljes személyiség,
Nalak¡vara és Ma£igr¦va pedig, akik a fiai voltak, részegségük miatt állatias és felelõtlen
helyzetbe kerültek, és képtelenek voltak felfogni, hogy mezítelenek. Az emberi civilizáció
egyik alapelve az, hogy testünk alsó részét el kell takarni, s amikor egy férfi vagy egy nõ
megfeledkezik errõl, akkor lealacsonyodik. N§rada ezért arra gondolt, hogy a legjobb büntetés
lenne számukra, ha mozdulatlan élõlényekké, fákká változnának. A természet törvényei
szerint a fák mozdulatlanok, s bár a tudatlanság kötõereje alatt állnak, mégsem árthatnak senki
másnak. A nagy szent, N§rada úgy gondolta, a legjobb az lenne, ha a testvérek az õ kegyébõl
büntetésül fákká változnának, de továbbra is megtartanák emlékezetüket, hogy tudják, miért
kapták ezt a büntetést. Testének cseréje után az élõlény általában elfelejti elõzõ életét, de az
Úr kegyébõl különleges esetekben — mint ahogyan ez Nalak¡varával és Manigr¦vával
történt — képes rá emlékezni. N§rada ezért úgy gondolta, hogy a két félisten a félistenek
idõszámítása szerint száz évig maradjon fa, s ezután szerencséjükre, indokolatlan kegyébõl
szemtõl szembe láthatják majd az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Ezután újra
félistenekként és az Úr nagy bhaktáiként születhetnek meg.
N§rada viszatért lakhelyére, N§r§ya£§ªramába, a két félisten pedig fává változott,
melyeket iker arjuna fáknak neveztek. A félistenek N§rada indokolatlan kegyébõl megkapták
azt a lehetõséget, hogy Nanda kertjében nõjenek, és szemtõl szembe megpillanthassák az Úr
K¥¢£át.
Bár a gyermek K¥¢£át mamája a fából készült köpülõedényhez kötözte, egyre közelebb
jutott a két fához, hogy beteljesítse nagy bhaktája, N§rada jóslatát. Az Úr K¥¢£a tudta, hogy
N§rada az Õ nagy híve, s hogy a fák, melyek elõtte állnak mint iker arjuna fák, valójában
Kuvera két fia. „Most be kell teljesítenem nagy bhaktám, N§rada jövendölését” — gondolta.
Ekkor elindult a két fa közötti ösvényen. Õ maga átjutott a két fa között, a nagy fából készült
köpülõ azonban elakadt. Ezt kihasználva az Úr K¥¢£a húzni kezdte a kötelet, amely a
mozsárhoz volt kötve. Amint negy erõvel húzta, a két fa hatalmas robajjal gyökerestõl kidõlt,
s a két kidõlt fából két csodálatos alak lépett elõ, fénylõen, mint a lángoló tûz. Jelenlétükben
mindent fény árasztott el, minden elborított a világosság és minden gyönyörûvé vált. A két
megtisztult test azonnal a gyermek K¥¢£a elé lépett, s meghajoltak, hogy hódolataikat és
imáikat ajánlják a következõ szavakkal:
— Drága Urunk, K¥¢£a! Te vagy az eredeti Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden
misztikus erõ mestere. A mûvelt br§hma£ák jól tudják, hogy a kozmikus megnyilvánulás nem
más, mint energiád egyik kiterjedése, mely néha megnyilvánul, néha megnyilvánulatlan
marad. Te vagy az élõlények életének, testének és érzékeinek fenntartója. Te vagy az
örökkévaló Isten, az Úr Vi¢£u, aki mindenható és elpusztíthatatlan irányítója mindennek. Te
vagy az eredeti forrása a kozmikus megnyilvánulásnak, mely az anyagi természet három
kötõerejének hatása, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság alatt mûködik. Felsõlélekként az
élõlények számtalan formájában jelen vagy, és nagyon jól tudod, mi történik testükben és
elméjükben. Ezért Te vagy az élõlények minden cselekedetének legfelsõbb irányítója. Habár
mindenen belül vagy, ami az anyagi természet kötõerejének hatása alatt áll, Rád nincsenek
hatással ezek a tisztátalan kötõerõk. Az anyagi kötõerõk irányítása alatt senki nem értheti meg
a Te transzcendentális tulajdonságaidat, melyek a teremtés elõtt is léteztek már. Ezért hívnak
Téged a Legfelsõbb Brahmannak, akit mindig dicsõítenek személyes, belsõ energiái. Ebben az
anyagi világban Téged csak különféle inkarnációidon keresztül lehet megismerni. Habár
különféle testeket fogadsz el, ezek a testek valójában nem részei az anyagi teremtésnek. Õk
mindig teljesek transzcendentális energiáid végtelen gazdagságával, erejével, szépségével,
hírével, bölcsességével és lemondásával. Az anyagi létben különbség van a test és a test
tulajdonosa között, de mivel Te saját, eredeti lelki testedben jelensz meg, a Te esetedben ez a
különbség nem létezik. Amikor megjelensz, rendkívüli cselekedeteid mutatják, hogy Te vagy
az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Az ilyen cselekedetek az anyagi világban senki
számára nem lehetségesek. Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki most
megjelenve az élõlények születését, halálát és felszabadulását is okozod, és birtokában vagy
minden közvetlen kiterjedésednek. Te bárkit kegyedben részesíthetsz. Óh, Urunk, óh, minden
szerencse és jóság forrása! Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked! Te vagy a mindenható
Istenség Legfelsõbb Személyisége, a béke forrása, a legfelsõbb Yadu király dinasztiájában.
Óh, Urunk! Apánk, Kuvera félisten a Te szolgád, mint ahogyan a nagy szent, N§rada is, s az õ
kegyükbõl láthatunk most Téged. Azért imádkozunk hát, hogy csupán a Te dicsõségedrõl
beszélve és a Te transzcendentális cselekedeteidet hallgatva hadd végezzünk
transzcendentális, szeretõ odaadó szolgálatot Neked. Hadd foglaljuk le szolgálatodban
kezünket és más testrészeinket, elménket hadd rögzítsük lótuszlábaidra, fejünket pedig hadd
használjuk mindenható univerzális formád elõtti meghajlásra, óh, Urunk!
Amikor a két félisten, Nalak¡vara és Ma£igr¦va befejezték imáikat, a gyermek K¥¢£a,
Gokula ura és tulajdonosa, Yaªod§ kötelével a mozsárhoz kötözve elmosolyodott és így szólt:
— Már tudomásomra jutott, hogy nagy bhaktám, a bölcs N§rada kimutatta indokolatlan
kegyét, s megmentett benneteket a büszkeség alantas helyzetébõl, mely a félisteni
családokban birtokolt egészen különleges szépségbõl és gazdagságból eredt. Attól mentett
meg benneteket, hogy a pokoli élet legalacsonyabb szintjére kerüljetek. Mindezt már elõre
tudtam. Nemcsak azért vagytok szerencsések, mert megátkozott benneteket, hanem azért is,
mert alkalmatok nyílt látni õt. Az a feltételekhez kötött lélek, aki véletlenül megpillanthat egy
olyan nagy szentet, mint N§rada, aki mindig békés és kegyes mindenkihez, azonnal
felszabadul. Olyan ez, mint a nap teljes fényének áldását élvezni: a látást akkor semmi sem
akadályozza. Ezért óh, Nalak¡vara és Ma£igr¦va, életetek most sikeressé vált, mert
eljutottatok az Irántam érzett eksztatikus szeretethez. Ez az utolsó születésetek az anyagi
létezésben. Most visszamehettek apátok birodalmába, a mennyei bolygóra, s odaadó
szolgálatot végezve még ebben az életben felszabadultok.
Ezek után a félistenek többször körüljárták az Urat, újra meg újra leborultak elõtte, majd
távoztak, az Úr pedig ottmaradt kötelekkel a mozsárhoz kötve.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizedik fejezetéhez, melynek
címe: „Nalak¡vara és Ma£igr¦va felszabadítása”.
11. Vats§sura és Bak§sura démonok megölése
Amikor a két iker arjuna fa kidõlt, úgy hangzott, mintha villám csapott volna le. Gokula
apraja-nagyja odafutott, élükön Nanda Mah§r§jával. Megdöbbenve látták, hogy a két óriási fa
kidõlt. Nem tudták, hogyan történhetett, s tanácstalanok voltak. Amikor megpillantották
K¥¢£át Yaªod§ köteleivel a mozsárhoz kötözve, arra gondoltak, hogy minden bizonnyal egy
démon mûve lehet. Másképp hogy történhetett volna? Ugyanakkor zavarba is jöttek, mert
K¥¢£ával örökké szokatlan események történtek. Amíg az idõsebb tehénpásztorok így
siránkoztak, a kisebb gyerekek, akik a közelben játszottak elmesélték, hogy a fák azért dõltek
ki, mert K¥¢£a a kötélnél fogva elhúzta a mozsarat, melyhez oda volt kötve. „K¥¢£a odaért a
két fa közé — magyarázták —, a mozsár pedig felborult és megakadt a fák között. Krsna
húzni kezdte a kötelet, a fák pedig kidõltek, s két fénylõ alak lépett ki belõlük, akik beszélni
kezdtek K¥¢£ához.”
A tehénpásztorok nagy része nem hitt a gyermekeknek. Nem hitték, hogy ilyen dolgok
megtörténhetnek. Néhányan azonban mégis elhitték.
— A te gyermeked más, mint a többi gyermek. Éppenséggel megtehet ilyen dolgokat —
mondták Nanda Mah§r§jának.
Nanda Mah§r§ja elmosolyodott, amikor fia különleges képességei kerültek szóba.
Elõrelépett és eloldozta a csomót, hogy kiszabadítsa csodálatos gyermekét, akit ezután az
idõsebb gop¦k nyomban ölbe vettek. Visszavitték az udvarba, majd tapsolni kezdtek neki,
csodálatos tetteit dicsõítve. K¥¢£a, mint egy közönséges gyermek, velük tapsolt. A Legfelsõbb
Úr, K¥¢£a, a gop¦k varázsa alá kerülve énekelni és táncolni kezdett, mintha csak játék lenne a
kezükben.
Yaªod§ gyakran megkérte K¥¢£át, hogy hozzon neki egy deszkát, amire leülhet. Bár a
deszka nehezebb volt, mint amit egy gyerek elbír, K¥¢£a mindig odavitte az anyjának.
N§r§ya£a imádata közben apja néha arra kérte, hogy vigye oda neki fapapucsát, és K¥¢£a
nagy nehezen fejére téve a papucsokat odavitte apjának. Ha arra kérték, hogy emeljen fel
valami nehezet, és õ képtelen volt rá, akkor csupán a karjait emelgette. Szülei minden
pillanatban benne lelték örömüket. Az Úr kisgyermeki tetteivel jelent meg V¥nd§vana lakói
között, mert meg akarta mutatni az abszolút igazság után kutató nagy filozófusoknak és
szenteknek, hogy a Legfelsõbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége alárendeli Magát
tiszta bhaktái vágyainak, s azok irányítják Õt.
Történt egyszer, hogy egy gyümölcsárus érkezett Nanda Mah§r§ja házába. — Aki
gyümölcsre vágyik, jöjjön és vegyen tõlem! — kiabálta, s hívó szavára a gyermek K¥¢£a
fogott egy maréknyi gabonát, és elindult, hogy gyümölcsre cserélje. Abban az idõben az
emberek mindenhez csere útján jutottak, s K¥¢£a láthatta szüleit, amint gyümölcsre és más
termékekre cserélték gabonájukat, s most õket utánozta. Ám tenyere parányi volt, és nem is
tartotta szorosan az öklét, így a magok mind kihullottak belõle. Az árust, aki mindent látott,
magával ragadta az Úr szépsége, s azonnal elfogadta a néhány szem gabonát, amely K¥¢£a
tenyerében lapult, és cserébe megtöltötte kezeit gyümölccsel. Közben azonban azt is
észrevette, hogy gyümölcsöskosara színültig megtelt drágakövekkel. Minden áldást az Úr ad.
Aki adományoz valamit az Úrnak, az nem lehet vesztes, csakis nyertes, sokmilliószorosan.
Egyik nap az Úr K¥¢£a, az iker arjuna fák felszabadítója Balar§mával játszott a Yamun§
folyó partján a többi gyerek társaságában. Dél felé járt az idõ, s Rohi£¦, Balar§ma édesanyja
értük indult, hogy hazahívja õket. De Balar§ma és K¥¢£a annyira elmerültek a játékban
barátaikkal, hogy nem akartak hazamenni, csak játszottak és játszottak. Amikor Rohi£¦ látta,
hogy nem tudja hazacsalogatni õket, hazament és Yaªod§ mamát küldte el értük. Yaªod§
mama annyira szerette fiát, hogy amint kiért, hogy hazahívja a gyerekeket, melle megtelt
tejjel.
— Drága gyermekem, kérlek, gyere haza! Az ebéd ideje már régen elmúlt — kiáltotta. —
Kedves K¥¢£ám, óh, én kedves lótusz szemû gyermekem, kérlek gyere, hadd etesselek meg
tejemmel! Már épp eleget játszottál, s biztosan nagyon éhes is vagy és elfáradtál a hosszú
játékban, kedves gyermekem. — Aztán Balar§mához fordult:
— Drágám, családod dicsõsége, kérlek, gyere haza tüstént öcséddel, Krsnával! Reggel óta
játszotok, biztosan elfáradtatok már. Kérlek, gyertek haza és ebédeljetek meg! Apátok,
Nandar§ja vár Rátok. Neki ennie kell, gyertek hát haza, hogy ehessen.
Amint K¥¢£a és Balar§ma meghallották, hogy Nanda Mahar§ja vár rájuk és távollétükben
nem tudja elkölteni az ebédjét, elindultak hazafelé. Játszótársaik panaszkodni kezdtek:
— K¥¢£a épp akkor hagy minket itt a játék közepén, amikor a legjobb. Legközelebb nem
engedjük el!
 Játszótársai megfenyegették K¥¢£át, hogy legközelebb nem engedik velük játszani. K¥¢£a
erre megijedt, s ahelyett, hogy hazaindult volna, nyomban visszafordult, hogy tovább
játszhasson a fiúkkal. Yaªod§ megszidta a gyerekeket, K¥¢£ához pedig így szólt:
— Kedves K¥¢£ám, azt hiszed, hogy utcagyerek vagy? Nincs otthonod? Kérlek, tüstént
indulj haza! Az egész tested csupa por, kora reggel óta játszol! Gyere haza és fürödj meg!
Egyébként is ma van a születésnapi ünnepséged: haza kell jönnöd, hogy teheneket
adományozhass a br§hma£áknak. Nem látod, hogy játszótársaidat is mind díszes ruhákba
öltöztette fel anyjuk? Neked is tisztának kell lenned és ünneplõ ruhába kell bújnod. Gyere hát
haza, fürödj meg, öltözz fel szépen, s utána megint folytathatod a játékot.
Így hívta haza Yaªod§ mama K¥¢£át és Balar§mát, akiket olyan nagy félistenek imádnak,
mint az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva, õ mégis úgy gondolt Rájuk, mint gyermekeire.
Amikor Yaªod§ gyermekei, K¥¢£a és Balar§ma hazatértek, Yaªod§ alaposan megfürdette
és díszes ruhába bújtatta Õket. Ekkor a br§hma£ákért küldött, és gyermekein keresztül, K¥¢£a
születésnapja alkalmából sok tehenet adományozott nekik. Így rendezte meg K¥¢£a
születésnapi ünnepségét otthon.
Valamivel késõbb az idõsebb tehénpásztorok Nanda Mah§r§ja vezetésével összegyûltek.
Azon tanakodtak, miképp szüntessék meg Mah§vanban a démonok okozta zavarokat. A
gyûlésen Upananda, Nanda Mah§r§ja testvére is jelen volt. Tanultnak és tapasztaltnak, K¥¢£a
és Balar§ma jóakarójának ismerték. Elöljáró volt, s most így szólt a gyülekezet résztvevõihez:
— Kedves barátaim! El kell hagynunk ezt a helyet, mert a démonok folyton-folyvást
idejárnak, hogy megzavarják békénket. Különösen a kisgyermekeket próbálják elpusztítani.
Gondoljatok csak K¥¢£a esetére P¡tan§val! Csupán az Úr Hari kegyébõl történhetett meg,
hogy K¥¢£a megszabadult a gonosz démon kezei közül. Ezután a forgószél démona emelte
K¥¢£át az égbe, ám az Úr Hari kegyébõl újra megmenekült, s a démon egy sziklára zuhanva
szörnyethalt. Nemrég két fa közelében játszott, s a két fa kidõlt, a gyermeknek azonban
semmi baja nem esett, az Úr Hari újra megmentette Õt. Csak képzeljétek el azt a
szerencsétlenséget, ha akár Õt, akár egy másik gyereket — aki Vele játszott — megsebesíti
egy kidõlõ fa! Ha mindezeken elgondolkozunk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ez a
hely már nem biztonságos többé. Költözzünk el! Az Úr Hari kegyébõl eddig megmenekültünk
minden bajtól. Most már óvatosnak kell lennünk, el kell hagynunk ezt a helyet, s máshová
kell költöznünk, ahol békésen élhetünk tovább. Azt hiszem, mindnyájunknak V¥nd§vana
erdejébe kell mennünk, ahol frissen zöldell a fû és minden növény. Az a hely pompás legelõ a
teheneknek, s mi is, családunkkal, a gop¦k gyermekeikkel boldogan élhetnének ott.
V¥nd§vana szomszédságában van a csodálatos Govardhana-hegy, csodálatos friss füvével,
takarmánnyal az állatok számára. Nem lesz tehát nehéz az ottani élet. Ezért azt javaslom, ne
vesztegessünk el több idõt, hanem induljunk el azonnal arra a gyönyörû helyre. Sietve
készítsük elõ szekereinket, s induljunk el, a teheneket magunk elõtt terelve!
Upananda érveit meghallgatva a tehénpásztorok nyomban egyetértettek vele.
— Induljunk azonnal!
Háztartásukat, szerszámaikat szekerekre rakták, s felkészültek a v¥nd§vanai útra. A falu
öregjei, asszonyai és a gyerekek szekerekre ültek, a tehénpásztorok pedig íjakkal,
nyílvesszõkkel felfegyverkezve követték õket. A tehenek, a bikák — a borjakkal együtt — a
menet élén haladtak. A férfiak, akik íjaikkal és nyilaikkal körbevették õket, megfújták
dudáikat és kürtjeiket, s a nagy hangzavar közepette elindultak V¥nd§vanába.
Ki az, aki le tudná írni Vraja hölgyeinek szépségét? Díszes, drága szárijaikat felöltve
mindannyian a szekereken ültek, s szokásukhoz híven a gyermek K¥¢£a kedvteléseirõl
beszélgettek. Yaªod§ mama és Rohi£¦ egy külön szekéren utaztak, K¥¢£át és Balar§mát
ölükben tartva. Útközben K¥¢£ához és Balar§mához beszéltek, s a beszélgetés gyönyörétõl
hihetetlenül megszépültek.
Így érkeztek meg V¥nd§vanába, ahol az élet örök, békés és boldogsággal teli.
Körülkerítették V¥nd§vanát, s szekereiket leállították. Megpillantva a csodálatos Govardhana-
hegyet a Yamun§ folyó partján, nekiláttak, hogy felépítsék házaikat. A hasonló korúak együtt
sétálgattak, a gyerekek szüleikkel beszélgettek — egyszóval V¥nd§vana lakosai boldogok
voltak.
Ebben az idõben bízták K¥¢£ára és Balar§mára a borjakat. A tehénpásztorfiúk elsõ
kötelessége a kisborjak védelme volt, s a fiúkat apró gyermekkoruktól kezdve erre tanították.
Így hát K¥¢£a és Balar§ma a többi kis tehénpásztorfiúval elindult, hogy õrizzék a borjakat, s
hogy együtt játsszanak. Míg a borjakat terelgették, a testvérek gyakran megszólaltatták
fuvoláikat. Labdáztak az §malak¦ és a bel gyümölccsel, ahogyan a kisgyerekek szoktak
labdázni. Amikor táncoltak, bokacsengettyûik csilingelve megszólaltak. Máskor takarókba
bújva bikát és tehenet játszottak. Ezek voltak K¥¢£a és Balar§ma játékai. A testvérek a bikák,
a tehenek, a madarak és más állatok hangját is utánozták, sõt bikaviadalt is rendeztek. Így
tették boldoggá Õket gyermekkoruk kedvtelései, látszólag éppúgy, akár az anyagi világ
gyermekeit.
Egyszer, amint K¥¢£a és Balar§ma épp a Yamun§ folyó partján játszadoztak, találkoztak
egy Vats§sura nevû démonnal, aki egy borjú alakját magára öltve elhatározta, hogy elpusztítja
a testvéreket. A démon könnyen el tudott rejtõzni a borjak között. K¥¢£a azonban észrevette,
és nyomban figyelmeztette Balar§mát. A testvérek a démon nyomába eredtek, s
odalopakodtak hozzá. K¥¢£a megragadta a borjú-démon két hátsó lábát és a farkát, aztán teljes
erejébõl meglengette, és felhajította egy fára. A démon nyomban kilehelte lelkét, s a fa
tetejérõl a földre zuhant. Amikor meglátták, hogy a démon holtan hever a földön, játszótársai
dicsérni kezdték K¥¢£át:
— Nagyszerû volt! Jól elláttad a baját! — mondták, s a félistenek nagy örömükben
virágesõt szórtak. Így vigyáztak minden délelõtt a borjakra a teljes teremtés fenntartói, Krsna
és Balar§ma, így töltötték V¥nd§vanában tehénpásztorként gyermekkori kedvteléseiket.
A tehénpásztorfiúk minden nap elvitték megitatni a borjakat a Yamun§ folyóra, s
általában a fiúk is mind velük ittak. Egyik nap itatás után a parton üldögélve egy hatalmas
állatot pillantottak meg, amely egy kacsára emlékeztetett, de akkora volt, mint egy hegy. Háta
olyan erõs volt, mint a villám. Amikor meglátták a különös teremtményt, megijedtek. Ez az
állat Bak§sura volt, Ka°sa barátja. Váratlanul jelent meg, és hegyes, éles csõrével minden
teketória nélkül megtámadta K¥¢£át, s nyomban le is nyelte. A tehénpásztorfiúk —
Balar§mával az élen — levegõért kapkodtak, mintha csak halálukon lennének. De Bak§sura,
amikor lenyelte K¥¢£át, K¥¢£a izzó sugárzása miatt hirtelen égetõ tüzet érzett a torkában. A
démon ekkor gyorsan a magasba dobta K¥¢£át, és csõrével összecsípve megpróbálta megölni
Õt. Bak§sura nem tudta, hogy bár K¥¢£a Nanda Mah§r§ja gyermekének szerepét játssza, Õ az
Úr Brahm§nak, az univerzum teremtõjének eredeti apja. Yaªod§ mama gyermeke — aki a
félistenek számára minden gyönyör forrása, aki gondoskodik a szentekrõl — megfogta az
óriás kacsa csõrét, majd tehénpásztor társai szeme láttára szétfeszítette, ahogy a gyerekek a
fûszálat szokták kettészakítani. Az égbõl a mennyei bolygók lakói a legillatosabb virágot, a
mallit szórták virágesõként, hogy köszöntsék Õt. A virágesõ mellett zengtek a kürtök, a dobok
és a kagylókürtök.
Amikor a fiúk megpillantották a virágesõt és meghallották az égi hangokat,
megdermedtek a csodálattól. Amikor meglátták K¥¢£át, mindannyian — Balar§mát is
beleértve — olyan boldogságot éreztek, mintha az életüket nyerték volna vissza. Amint látták,
hogy K¥¢£a feléjük tart, odaszaladtak, s egymás után sorra magukhoz ölelték Nanda fiát. Ezek
után összeterelték a rájuk bízott borjakat és hazaindultak.
Otthon Nanda fiának csodálatos tetteirõl kezdtek mesélni. Amikor a gop¦k és a
tehénpásztorok meghallgatták a fiúk elbeszélését, végtelen boldogságot éreztek, hiszen
nagyon szerették K¥¢£át, s dicsõségének, gyõzelmes cselekedeteinek hallatán még
gyengédebb érzésekkel gondoltak Rá. Úgy gondolták, hogy K¥¢£a a halál torkából menekült
meg, s ezért nagy szeretettel és gyengédséggel nézték arcát. Tele voltak aggodalommal, de
nem tudták levenni szemüket K¥¢£áról. A gop¦k és a férfiak arról kezdtek beszélni, hogy a
sok-sok démon hogyan és hányszor támadta már meg K¥¢£át, K¥¢£a mégis sértetlen maradt, a
démonok pedig mind elpusztultak. Sokáig beszélgettek arról, milyen ijesztõ testben jelentek
meg, hogy megöljék Õt, de Hari kegye megvédte a legparányibb karcolástól is, míg a
démonokra csúfos vég várt. Ekkor visszaemlékeztek Gargamuni szavaira, aki a Védákban és
az asztrológiában való jártasságával megjósolta, hogy a fiút sok démon fogja megtámadni.
Most láthatták: a jóslat szóról szóra beteljesült.
Az idõsebb tehénpásztorok, Nanda Mah§r§jával együtt, az Úr K¥¢£a és Balar§ma
csodálatos cselekedeteirõl beszélgettek, s annyira elmerültek a beszélgetésbe, hogy egészen
megfeledkeztek az anyagi lét háromféle szenvedésérõl. Ez a K¥¢£a-tudat eredménye. Azt, ami
Nanda Mah§r§ja élvezetére vált ötezer évvel ezelõtt, ma is élvezhetik azok, akik K¥¢£a-
tudatban élnek, ha K¥¢£a és társai transzcendentális kedvteléseirõl beszélgetnek.
K¥¢£a és Balar§ma néha az Úr R§macandra majmait utánozták, akik hidat építettek az
óceán fölé, néha Hanum§nt, aki átugrott a víz fölött Ceylonra. Így éltek boldog gyermekkori
kedvteléseiknek hódolva V¥nd§vanában.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenegyedik fejezetéhez,
amelynek címe „Vats§sura és Bak§sura démonok megölése”.
12. Agh§sura démon elpusztítása
Egyszer az Úrnak kedve támadt, hogy barátaival, a tehénpásztorfiúkkal kora reggel az
erdõbe induljon, s ott együtt ebédeljenek. Amint felkelt az ágyából, megfújta bivalykürtjét,
hogy összehívja barátait. Sokezer barátja sereglett össze, s a borjakat maguk elõtt terelve
indultak az erdõbe. Mindegyiküknél bot, fuvola és egy kürt, illetve az ebédet tartalmazó
tarisznyájuk volt, és mindegyikük sokezer borjúra vigyázott. Szívük boldog és vidám volt
ezen a kiránduláson. Minden fiú gondoskodott a rábízott borjakról. Szebbnél szebb
aranyékszereket viseltek, és tréfából különféle virágokat, leveleket, ágacskákat, pávatollakat,
vörös agyagot szedegettek össze az erdõben, s ezekkel díszítették föl magukat. Az erdõn át
haladtukban az egyik fiú elcsente társának az ebédjét, és továbbadta egy harmadiknak.
Amikor a fiú, akitõl ellopták az ebédjét, rájött a csínyre, megpróbálta visszaszerezni, ám
közben a többiek egymásnak dobálták tovább az ebédjét. Ilyen és ehhez hasonló tréfákat
ûztek nap mint nap.
Amikor az Úr K¥¢£a elõresietett, hogy körülnézzen, a fiúk futva próbálták Õt beérni, és
versenyeztek, ki lesz az elsõ, aki megérinti K¥¢£át. Nagy versengés kezdõdött.
— Odamegyek és megfogom K¥¢£át! — mondta egyikük.
— Az bizony nem fog sikerülni, mert én érintem meg Õt elõször! — válaszolta egy másik.
Voltak, akik fuvoláztak vagy bivalykürtjüket fújták, néhányan a pávák nyomába eredtek nagy
boldogan, vagy utánozták a kakukk hangját. Aztán megkergették az égen szálló madarak
földre vetett árnyékát. Néhányan a majmokhoz szaladtak és csöndben leültek melléjük,
néhányan pedig a pávák táncát utánozták. Mások elkapták a majmok farkát, s azzal játszottak,
majd amikor azok felugrottak a fára, oda is követték õket. Amikor a majmok rájuk
vicsorítottak, õk visszavicsorogtak rájuk. Néhány fiú a Yamun§ partján a békákkal játszott, és
amikor azok félelmükben a vízbe ugrottak, a fiúk egy nagy fejessel utánuk vetették magukat.
Amint a vízbõl kijövet meglátták árnyékukat, árnyjátékokat játszottak, nagyokat nevetve.
Üres kutakba kiabáltak bele, s amikor a visszhang elérte õket, csúfolódtak és kacagtak rajta.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége személyesen jelenti ki a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a
transzcendentalisták három formában valósítják meg õt: mint Brahman, Param§tm§ és az
Istenség Legfelsõbb Személyisége. Itt a kijelentés megerõsítéseként az Úr K¥¢£a, akinek testi
kisugárzása a személytelen Brahman megvalósítást adományozza, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségeként bhaktáinak okoz örömet. Azok, akik a külsõ energia, a m§y§ hatása alatt
állnak, csupán gyönyörû gyermeknek tekintik Õt. K¥¢£a tökéletes transzcendentális
gyönyörben részesítette azokat a tehénpásztorfiúkat, akik Vele játszottak. Csak számos
jámbor cselekedet elvégzése után juthattak el odáig, hogy személyes társai lehetnek az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Ki érthetné meg igazán V¥nd§vana népének
transzcendentális szerencséjét? Szemtõl szemben láthatták az Istenség Legfelsõbb
Személyiséget, akit — bár Õ ott van a szívükben — sok yog¦ még komoly lemondások
eredményeképpen sem képes megpillantani. A Brahma-sa°hit§ban is olvashatunk errõl.
Kutathatunk K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége után a Védák és az Upani¢adok
lapjain, de aki olyan szerencsés, hogy találkozhat egy bhaktával, az szemtõl szemben láthatja
az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. A hosszú életeken keresztül végzett sok-sok jámbor
cselekedet után a tehénpásztorfiúk személyesen találkozhattak K¥¢£ával, és barátokként
játszottak Vele. Nem tudták felfogni, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
hanem odaadó szeretettel, meghitt barátjukként játszottak Vele.
Egyszer egy Agh§sura nevû démon megelégelte K¥¢£a és barátai gyermekkori
kedvteléseit. Képtelen volt elviselni a látványt, hogy K¥¢£a ott játszik elõtte, így megjelent a
fiúk elõtt, hogy végezzen mindegyikükkel. Ez az Agh§sura olyan félelmetes démon volt, hogy
még a mennyek lakói is rettegtek tõle. A mennyek lakói mindennap nektárt ittak, hogy
meghosszabbítsák életüket, mégis féltek Agh§surától, ezért így tûnõdtek: „Mikor pusztul el
végre ez a démon?” A nektárt azért itták, hogy halhatatlanok legyenek, mégsem voltak
bizonyosak halhatatlanságuk felõl. Azok a fiúk azonban, akik K¥¢£ával játszottak, egyáltalán
nem féltek a démonoktól. Õk már megszabadultak minden félelemtõl. Minden materialista
védekezés, mely a haláltól próbál minket megvédeni, kétséges, míg ha valaki K¥¢£a-tudatos, a
halhatatlanság biztos számára.
Agh§sura démon megjelent K¥¢£a és barátai elõtt. Agh§sura P¡tan§ és Bak§sura öccse
volt. „K¥¢£a megölte bátyámat és nõvéremet. Most én fogom megölni Õt barátaival és a
borjakkal együtt!” — gondolta. Agh§surát Ka°sa biztatta fel, s így már eltökélten érkezett.
Arra is gondolt, hogy ha gabonát és vizet ajánl fel testvérei emlékére, és megöli K¥¢£át a
tehénpásztorfiúkkal együtt, akkor V¥nd§vana lakói velük együtt pusztulnak. A szülõknek a
gyermekük az életük, a szemük fénye. Ha a gyermek meghal, nagy szeretetük miatt a szülõk
sem tudnak tovább élni.
Agh§sura elhatározta, hogy V¥nd§vana egész lakosságát elpusztítja. Egy yoga-siddhi, a
mahim§ segítségével óriásivá növelte testét. A démonok általában nagyon jártasak abban,
hogy különféle misztikus erõkre tegyenek szert. A yoga rendszerében a mahim§-siddhi
képességgel úgy tudja magát az ember kiterjeszteni, ahogyan csak akarja. Agh§sura démon
egy nyolc mérföldes, óriási kígyóvá változott. E csodálatos testben megjelenve kitátotta
száját, mintha egy barlang bejárata lenne. Terve az volt, hogy sorra elnyelje a pásztorfiúkat,
köztük K¥¢£át és Balar§mát is, ezért végignyúlt az ösvényen.
A hatalmas kígyó-démon kitátotta száját, melynek alja a földet, a felsõ ajka pedig a
felhõket érte. Állkapcsa egy nagy hegy mérhetetlen barlangjának látszott, fogai pedig a hegy
csúcsainak tûntek. Nyelve széles út volt, s úgy lélegzett, mintha hurrikán tombolna. Szemei
izzottak. A tehénpásztorfiúk elõször szobornak gondolták a démont, de miután tüzetesebben
szemügyre vették, látták, hogy inkább óriási kígyóra hasonlít, mely száját kitátva fekszik az
úton. Beszélgetni kezdtek róla:
— Olyan, mint egy nagy állat, és úgy ül, mintha mindannyiunkat el akarna nyelni.
Nézzétek csak, nem egy nagy kígyóra hasonlít, aki meg akar enni minket?
— Igen, amit mondtok, az igaz! — szólt egyikük. — A felsõ ajka napfénynek tûnik, alsó
része pedig pontosan olyan, mint a vörös nap sugarainak tükrözõdése a földön. Barátaim,
nézzétek csak szájának jobb és bal sarkát! Akár egy nagy hegy barlangja, s magasságát fel
sem lehet becsülni. Az álla hegycsúcsként emelkedik. Az az út olyan, mint a nyelve, és a
szájában olyan sötét van, mint egy barlangban. Az a forró szél, mely úgy fúj mint egy
hurrikán, tulajdonképpen a lélegzete, s ez a kibírhatatlan bûz, ami a szájából jön, nem más,
mint a beleinek a szaga.
— Ha egyszerre mennénk be a nagy kígyó szájába — tanakodtak tovább —, akkor hogyan
tudna minket egyszerre lenyelni? De még ha képes is lenne rá, arra akkor sem képes, hogy
K¥¢£át bekebelezze. K¥¢£a azonnal megölné, ahogy megölte Bak§surát is.
Így beszélgettek a tehénpásztorfiúk, s közben mind K¥¢£a gyönyörû, lótuszhoz hasonlatos
arcát nézték, majd mosolyogni és tapsolni kezdtek. Aztán elindultak és sorra besétáltak a nagy
kígyó szájába.
 Eközben K¥¢£a, aki a mindenki szívében jelenlévõ Felsõlélek, megértette, hogy a nagy
szobor nem más, mint egy démon. Miközben azt tervezgette, hogy miképpen fogja
megmenteni kedves barátait a pusztulástól, a fiúk borjaikkal és teheneikkel együtt mind
besétáltak a kígyó szájába. Ám K¥¢£a nem követte õket. A démon csupán arra várt, hogy
K¥¢£a is besétáljon a szájába. „Már mindenki bent van a számban, kivéve K¥¢£át, aki megölte
testvéreimet” — gondolkozott.
K¥¢£a az, aki vigyáz mindenki épségére. Ám amikor azt látta, hogy barátai már nincsenek
védelmezõ kezeiben, hanem a hatalmas kígyó gyomrába kerültek, akkor egy pillanatra
elszomorodott. Azon is elámult, milyen csodálatosan mûködik a külsõ anyagi energia. Aztán
azon kezdett el gondolkozni, hogyan tudná elpusztítani a démont, s hogyan menthetné meg
barátait és a borjakat. Nem volt miért aggódnia, mégis így gondolkozott. Kis habozás után Õ
is besétált a démon szájába. Ekkor a félistenek, akik azért gyûltek össze, hogy a felhõk mögül
nézzék a mulatságot, felkiáltottak:
— Óh, jaj! Óh, borzalom! — Ugyanakkor Agh§sura démon barátai — fõképp Ka°sa —,
akik húshoz és vérhez voltak szokva, hangosan ujjongani kezdtek örömükben, amikor
megtudták, hogy Agh§sura K¥¢£át is bekebelezte.
Miközben a démon megpróbálta összezúzni K¥¢£át és társait, K¥¢£a hallotta a félistenek
jajveszékelését: „Óh, jaj, óh borzalom!” Ekkor azonban hirtelen növekedni kezdett a démon
torkában. A démon hatalmas teste ellenére csuklani kezdett K¥¢£a óriásivá nõtt méreteirõl.
Nagy szemei félelmetesen forogtak, és hamarosan megfulladt. Az életlevegõ nem tudott
eltávozni belõle, de végül koponyájának tetején egy lyukon keresztül kirobbant. Miután
Agh§sura démon holtan esett össze, K¥¢£a pusztán transzcendentális pillantásával életre
keltette a tehénpásztorfiúkat és a kisborjakat, majd szépen kisétáltak a démon szájából.
Mialatt K¥¢£a Agh§sura szájában volt, a démon lelke ragyogó fényként távozott belõle,
világosságot árasztva mindenfelé, s most az égen várakozott. Amint K¥¢£a a barátaival és a
borjakkal kilépett a démon szájából, a félistenek szeme láttára ez a sugárzó fény K¥¢£a
testével vált eggyé.
A félisteneket határtalan öröm töltötte el, s virágesõt szórva imádták K¥¢£át, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét. A mennyek lakói ujjongva táncolni kezdtek, Gandharvaloka népe
pedig válogatott imákat ajánlott fel Neki. A dobosok dobjaikat verték, a br§hma£ák védikus
himnuszokat vibráltak, az Úr bhaktái pedig boldogan kiáltoztak: — Jaya! Jaya! Minden
dicsõséget az Istenség Legfelsõbb Személyiségének!
Amikor az Úr Brahm§ meghallotta az örömteli hangokat, melyek betöltötték a felsõ
bolygórendszert, azonnal lejött, hogy megnézze, mi történt. Látta, hogy a démon elpusztult, és
csodálattal telt el az Istenség Személyiségének dicsõséges, emberfölötti tette láttán. A démon
hatalmas szája napokig nyitva maradt, majd fokozatosan kiszáradt, és a tehénpásztorfiúk
kedvteléseinek színtere lett.
K¥¢£a és barátai még ötévesek sem voltak abban az idõben, amikor K¥¢£a elpusztította
Agh§surát. Ebben a életkorban a gyerekeket kaum§rának hívják. Öttõl tízéves korig
pauga£da, tíztõl tizenöt éves korig pedig kaiªora a nevük, s ezután nevezik õket ifjúnak.
Vrajában kerek egy évig nem beszéltek az Agh§sura démonnal történt kalandról. Amikor
azonban a kisfiúk betöltötték hatodik életévüket, nagy csodálattal kezdték mesélni szüleiknek
az esetet. Hogy miért csak akkor, azt a következõ fejezetbõl fogjuk megtudni.
¼r¦ K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, aki sokkal hatalmasabb, mint az
Úr Brahm§, egyáltalán nem jelent nehézséget azzal a lehetõséggel jutalmazni valakit, hogy
beleolvadjon az Õ örökkévaló testébe. Ezzel jutalmazta meg Agh§surát is. Agh§sura
rettentõen bûnös élõlény volt, egy bûnös számára pedig lehetetlen, hogy eggyé váljon az
Abszolút Igazsággal. Ebben a különleges esetben azonban az történt, hogy K¥¢£a belépett
Agh§sura testébe, s így a démon teljesen megtisztult bûnei visszahatásaitól. Azok, akik
mindig az Úr örökkévaló m¡rti vagy elmebeli formáján meditálnak, azok eljuthatnak Isten
birodalmába és társulhatnak az Istenség Legfelsõbb Személyiségével. Elképzelhetjük hát
Agh§sura emelkedett helyzetét, akinek a testébe az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a
személyesen belépett. A nagy bölcsek, a meditációt végzõk és a bhakták állandóan szívükben
hordozzák az Úr formáját, vagy az Úr m¡rtijának formáját nézik a templomban, mely által
megtisztulnak minden anyagi tisztátalanságtól, és testük elhagyása után Isten birodalmába
jutnak. Ezt a tökéletességet azzal érhetjük el, hogy az Urat örökké az elménkben tartjuk.
Agh§sura esetében az Istenség Legfelsõbb Személyisége személyesen lépett be testébe, ezért
Agh§sura jobb helyzetbe került, mint egy egyszerû bhakta vagy a legkiválóbb yog¦.
Mah§r§ja Par¦k¢it elmélyülten hallgatta az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit — aki
megmentette Mah§r§ja Par¦k¢it életét, míg anyja méhében volt —, s egyre többet szeretett
volna hallani Róla. Tovább kérdezõsködött ¼ukadeva Gosv§m¦tól, aki elbeszélte neki a
¼r¦mad-Bh§gavatamot.
Par¦k¢it király egy kicsit elcsodálkozott, hogy Agh§sura démon megölésérõl kerek egy
évig nem beszéltek, egészen addig, amíg a tehénpásztorfiúk el nem érték a pauga£¨a kort.
Mah§r§ja Par¦k¢it nagyon szerette volna megtudni ennek az okát, mert biztos volt benne, hogy
ez az eset is K¥¢£a energiái mûködésének köszönhetõ.
A k¢atriyák, vagyis a vezetõk örökké politikával foglalkoznak, s így nagyon kevés
lehetõségük nyílik arra, hogy az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl halljanak. Par¦k¢it
Mah§r§ja a transzcendentális kedvteléseket hallgatva nagyon szerencsésnek érezte magát,
mert ¼ukadeva Gosv§m¦ szavait hallhatta, aki a lehitelesebb tekintély volt a ¼r¦mad-
Bh§gavatam ismétlésében. Mah§r§ja Par¦k¢it kérésére ¼ukadeva Gosv§m¦ folytatta
elbeszélését az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl, formájáról, tulajdonságairól,
hírnevérõl és környezetérõl.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenkettedik fejezetéhez,
melynek címe: „Agh§sura démon elpusztítása”.
13. Brahm§ elrabolja a tehénpásztorfiúkat és a borjakat
¼ukadeva Gosv§m¦t nagyon fellelkesítette, hogy Par¦k¢it Mah§r§ja megkérdezte tõle:
miért nem beszéltek teljes egy éven keresztül a tehénpásztorfiúk Agh§sura démon haláláról?
— Kedves királyom, érdeklõdésed még élvezetesebbé teszi K¥¢£a transzcendentális
kedvteléseit — mondta.
Azt mondják, egy bhaktának az a természete, hogy elméjét, energiáját, beszédét, hallását
szüntelenül elfoglalja azzal, hogy állandóan K¥¢£áról hall és Õt dicsõíti. Ezt nevezik K¥¢£a-
tudatnak. Akit magával ragadnak a K¥¢£áról szóló történetek és örömmel mesél róluk, annak
számára ez a téma sohasem lesz unalmas vagy idejétmúlt. Ez a legfontosabb jellemzõje a
transzcendentális témáknak, ellentétben az anyagiakkal. A nem transzcendentális témák
nagyon hamar unalmassá válnak, ráadásul senki sem képes sokáig ugyanazt hallgatni:
mindenki változatosságra vágyik. A transzcendentális témákat nitya-nava-nav§yam§nának
nevezik. Ez azt jelenti, hogy beszélhetünk és hallhatunk az Úrról, mégsem fáradunk bele
sohasem, hanem frissek maradunk és egyre többet és többet kívánunk hallani róla.
A lelki tanítómester kötelessége az, hogy õszinte, érdeklõdõ tanítványának feltárjon
minden bizalmas tudást. Így hát ¼ukadeva Gosv§m¦ magyarázni kezdte, miért nem beszéltek
egy teljes esztendõn keresztül Agh§sura elpusztításáról.
— Hallj most hát errõl a titokról figyelmesen! — szólt a királyhoz ¼ukadeva Gosv§m¦. —
Agh§sura elpusztítása és barátai megmentése után a démon szájából az Úr K¥¢£a barátait a
Yamun§ folyó partjára vezette, s így szólt hozzájuk:
— Kedves barátaim, nézzétek csak, micsoda nagyszerû hely! Megebédelhetünk és
játszhatunk a Yamun§ puha, homokos fövenyén. Nézzétek, milyen csodálatos lótuszok
nyílnak a vízben, s milyen illatosak! A madarak éneke, a pávák rikoltozása, a levelek
susogása visszhangként felelnek egymásnak, s ez csak gazdagítja azt a fenséges látványt,
melyet a fák nyújtanak. Ebédeljünk meg itt, hiszen már késõre jár és éhesek vagyunk.
Maradjanak a borjak mellettünk, hadd igyanak a Yamun§ból! Amíg ebédelünk,
legelészhetnek körülöttünk a zöld pázsiton.
K¥¢£a javaslatának a pásztorfiúk nagyon megörültek.
 — Igen! Üljünk le és ebédeljünk meg! — mondták. A borjakat elengedték, hadd legeljék
a zöld füvet. Leültek, s K¥¢£át közrefogva sorra kinyitották az otthonról hozott dobozokat. Az
Úr ¼r¦ K¥¢£a a kör közepén ült, a fiúkkal szembe fordulva. Ettek és élvezték, hogy szemtõl
szembe láthatják K¥¢£át. Úgy tûnt, mintha K¥¢£a egy lótuszvirág közepe lenne, a
tehénpásztorfiúk pedig — Õt körülvéve — a lótusz szirmainak látszottak. A fiúk virágokat,
leveleket, fakérget gyûjtöttek, dobozaik alá rakták, majd hozzáfogtak ebédjükhöz K¥¢£a
társaságában. Evés közben megnyilvánult eredeti kapcsolatuk K¥¢£ával, s tréfálkozva örültek
egymás társaságának. Az Úr K¥¢£a — míg ebédelt barátaival — fuvoláját övébe bújtatta,
kürtjét és botját pedig ruhája bal oldalán beszúrva viselte. Bal kezében, virágszirom
finomságú ujjai között egy falatot tartott, mely joghurtból, vajból, rizsbõl és
gyümölcssalátából állt. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki elfogadja a nagy
áldozatokat, most nevetett és tréfálkozott, élvezettel költve el ebédjét barátaival
V¥nd§vanában. Még a félistenek is figyelték õket a mennyekbõl, ám tehénpásztorfiúk pusztán
a transzcendentális gyönyört élvezték az Istenség Legfelsõbb Személyisége társaságában.
Ekkorra azonban a legelészõ borjak behatoltak a sûrû erdõbe, és a friss fû csábítására
lassan eltûntek szem elõl. Amikor a fiúk észrevették, hogy borjaiknak hûlt helyük, aggódni
kezdtek értük, s K¥¢£a után kiáltoztak: „K¥¢£a! K¥¢£a!” K¥¢£a a megtestesült félelem
elpusztítója. Mindenki fél a megtestesült félelemtõl, ám maga a félelem retteg K¥¢£ától. A
„K¥¢£a” szót kiáltozva a fiúk azonnal felülkerekedtek félelmükön. K¥¢£a annyira szerette
barátait, hogy nem akarta, hogy azok a finom ebédet félbehagyva a borjak után eredjenek. Így
szólt hát:
— Kedves barátaim, nem szükséges, hogy félbehagyjátok az ebédeteket. Egyetek csak!
Én magam eredek a borjak nyomába. — K¥¢£a nyomban a borjak után indult, hogy felkutassa
õket. Barlangokban, erdõkben kereste õket, a sziklák hasadékaiban, az erdõk mélyén, de sehol
sem talált rájuk.
Amikor K¥¢£a megölte Agh§surát, és a félistenek ámulva figyelték az eseményeket,
Brahm§, aki a Vi¢nu köldökébõl kinõtt lótuszban született, szintén látott mindent. Nagyon
meglepõdõtt, hogyan hajthat végre ilyen csodálatos tetteket egy ilyen kicsi fiú, mint K¥¢£a.
Tudta, hogy a kis tehénpásztorfiú maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége, mégis — hogy
az Úrnak még több dicsõséges kedvtelésének legyen tanúja — elrabolta mind a borjakat és a
tehénpásztorfiúkat, s magával vitte õket. Az Úr K¥¢£a ezért hiába kereste mindenfelé a
borjakat, nem találta õket, ráadásul még pajtásait is elvesztette, akik a Yamun§ partján
ebédeltek. Tehénpásztorfiúként az Úr K¥¢£a nagyon parányi volt az Úr Brahmához képest, de
mivel Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, azonnal tudta, hogy Brahm§ lopta el a borjakat
és a barátait. „Brahm§ ellopta az összes borjút, és egytõl egyig elrabolta a pásztorfiúkat.
Hogyan térjek egyedül vissza V¥nd§vanába? Szüleik nagyon el lesznek keseredve!” —
gondolta K¥¢£a.
Hogy örömet okozzon az édesanyáknak, s hogy meggyõzze Brahmát az Istenség
Személyiségének felsõbbrendûségérõl, borjakká és tehénpásztorfiúkká terjesztette ki Magát.
A Védákban az áll, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége energiája által sokféle
élõlényként jelenhet meg. Ezért nem jelentett nehéz feladatot számára, hogy borjakká és
tehénpásztorfiúkká változzon. Kiterjedései pontosan olyanok voltak, mint a tehénpásztorfiúk,
akik mind különbözõek voltak, mind arcra, mind testi felépítésre, és ruhájuk díszei,
viselkedésük és személyes tetteik is mind eltértek egymástól. Mindenkinek más az ízlése, s
mivel egyéni lelkek vagyunk, mindannyian egészen másképpen cselekszünk és viselkedünk.
K¥¢£a most mégis a tehénpásztorfiúk saját, egyéni helyzetébe terjesztette ki Magát. Borjakká
is változott, akik szintén eltérõ méretûek, színûek voltak, másként cselekedtek. Ez csupán
azért volt lehetséges, mert minden K¥¢£a energiájának a kiterjedése. A Vi¢£u Pur§£ában
olvashatjuk: parasya brahma£a¤ ªakti¤. Bármit látunk a kozmikus megnyilvánulásban —
legyen az anyag vagy az élõlények cselekedetei —, csupán kiterjedése az Úr energiájának,
mint ahogy a hõ és a fény a tûz kiterjedései.
 A tehénpásztorfiúk és a borjak alakjában megjelenve, körülvéve magát saját
kiterjedéseivel, K¥¢£a megérkezett V¥nd§vanába. Az otthoniak mit sem sejtettek abból, ami
történt. Átlépve V¥nd§vana határát a tehenek istállóik felé vették útjukat, a tehénpásztorfiúk
pedig hazatértek édesanyjukhoz.
Az édesanyák hallották a gyerekek fuvoláinak hangját a kapu elõtt, s kijöttek a házból,
hogy fogadják s megöleljék õket. Anyai szeretetük miatt tej csordogált a mellükbõl, és
megengedték fiaiknak, hogy igyanak belõle. Tejüket tulajdonképpen nem is fiaiknak, hanem
az Istenség Legfelsõbb Személyiségének ajánlották fel, aki fiaikként jelent meg. Újabb
lehetõség volt ez V¥nd§vana anyái számára, hogy tejükkel táplálják az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét. K¥¢£a nemcsak Yaªod§nak, hanem ez alkalommal a többi idõsebb gop¦nak is
megadta a lehetõséget, hogy megetessék Õt.
A fiúk szokás szerint mind édesanyjukkal kezdtek törõdni. Az anyák az este elérkeztével
füröszteni kezdték gyermeiket, tilakával és ékszerekkel díszítették fel õket, majd a napi
munka után enni adtak nekik. A legelõrõl visszatérõ tehenek is hívogatni kezdték borjaikat. A
borjak azonnal anyjukhoz siettek, akik nyomban nyaldosni kezdték õket. A kapcsolat a
tehenek és borjaik, illetve a gop¦k és fiaik között semmit nem változott, pedig nem a valódi
borjak és pásztorfiúk voltak. Az igazság az, hogy a tehenek ragaszkodása borjaikhoz, illetve a
gop¦k fiaik iránti ragaszkodása látszólag minden ok nélkül megnövekedett. Érzelmeik
természetes módon fellángoltak, bár a borjak és a fiaik nem saját gyermekeik voltak.
V¥nd§vanában a teheneket és a gop¦kat erõsebb ragaszkodás fûzte K¥¢£ához, mint saját
gyermekeikhez, ám ez után az eset után, gyermekeikhez való ragaszkodásuk pontosan úgy
növekedett, ahogy K¥¢£a iránti szeretetük hágott egyre magasabbra és magasabbra. Kerek egy
éven át K¥¢£a Maga volt jelen a borjak és a tehénpásztorfiúk alakjában.
Amint a Bhagavad-g¦t§ban olvashatjuk, K¥¢£a Felsõlélek kiterjedése mindenki szívében
jelen van. Most ahelyett, hogy Felsõlélekként jelent volna meg, egy éven át borjakként és
tehénpásztorfiúkként láthatták Õt.
Egy napon, amikor K¥¢£a és Balar§ma éppen a borjakra vigyáztak az erdõben, néhány
legelészõ tehenet pillantottak meg a Govardhana-hegy tetején. A tehenek leláttak a völgybe,
ahol a fiúk a borjakat terelgették. Egyszerre csak borjaikat meglátva futni kezdtek a völgy
felé. Egymás mellett lefelé szökelltek le a hegyrõl, mellsõ és hátsó lábuk szinte összeért
sietségükben. Olyannyira vonzódtak borjaikhoz, hogy még a rögös úttal sem törõdtek, mely a
Govardhana-hegyrõl a lejtõig vezetett. Teli tõggyel és felcsapott farokkal szaladtak
borjaikhoz. Amikor lefelé vágtáztak a hegyrõl, tõgyeikbõl a borjak iránt érzett heves anyai
szeretetük miatt tej csordult a földre, pedig a borjak nem voltak sajátjaik. A teheneknek voltak
saját borjaik, s azok a borjak, melyek a Govardhana-hegy lábánál legelésztek, sokkal
nagyobbak voltak. Nem akartak a tõgyükbõl szopni, hanem megelégedtek a fûvel. Ám a
tehenek odajöttek és szeretettel nyalogatni kezdték a borjakat, a borjak pedig szopni kezdtek.
Amikor a tehenek lefelé szaladtak a Govardhana-hegyrõl, a pásztorok, akik vigyáztak
rájuk, megpróbálták útjukat állni. A tehenekre a felnõttek, borjaikra pedig a fiúk vigyáztak, és
a borjakat igyekeztek elkülöníteni, hogy ne igyák meg az összes tejet. Ezért próbálták a rájuk
vigyázó pásztorok is megállítani õket, de kudarcot vallottak. Kudarcuk miatt csalódottan
szégyenkeztek, s mérgesek is voltak. Boldogtalannak érezték magukat, ám amikor leértek és
meglátták gyermekeiket, amint a borjakat legeltették, hirtelen eluralkodott rajtuk a
szeretetteljes ragaszkodás. Csodálatos dolog történt. A pásztorok csalódottan jöttek le a
Govardhana-hegy tetejérõl, zavartak és mérgesek voltak, ám amint meglátták saját
gyermekeiket, szívük elolvadt a ragaszkodástól. Mérgük, csalódottságuk és boldogtalanságuk
egy pillanat alatt elszállt. Atyai szeretetükben túláradó érzésekkel emelték fel és szorították
magukhoz gyermekeiket. Beleszagoltak gyermekeik hajába, akiknek társasága határtalan
boldogsággal töltötte el õket. Miután megölelték gyermekeiket, újra visszaindultak
teheneikkel a Govardhana-hegyre. A visszafelé vezetõ úton gyermekeikre gondoltak, s
szemük megtelt a szeretet könnyével.
 Amikor Balar§ma felfigyelt erre az egészen különleges hangulatváltozásra a tehenek és
borjak, illetve az apák és gyermekeik között — amikor sem a borjaknak, sem a gyermekeknek
nem volt szüksége ennyi gondoskodásra —, eltûnõdött, mi lehet az oka a különös
eseménynek. Meglepõdve látta, hogy V¥nd§vana lakói ennyire ragaszkodnak gyermekeikhez:
pontosan úgy, ahogy azt elõzõleg K¥¢£ával szemben tették, s a tehenek is annyira
ragaszkodtak borjaikhoz, ahogy K¥¢£ához. Ezért Balar§ma arra következtetett, hogy a
szeretetnek ez a különleges megnyilvánulása nem lehet más, mint valamiféle misztikus dolog,
amely vagy a félistenek vagy egy különleges ember mûve. Másképp hogyan történhetett
volna ez a csodálatos változás? Arra gondolt, hogy ez a rejtélyes változás csakis K¥¢£a mûve
lehetett, akit Balar§ma az imádandó Istenség Személyiségének tekintett. „Ezt K¥¢£a rendelte
így, és még én sem tudom befolyásolni misztikus erejét” — gondolkozott. Így hát Balar§ma
rájött, hogy a tehénpásztorfiúk és a borjak mind K¥¢£a kiterjedései.
Balar§ma K¥¢£át faggatta az igazságról.
— Kedves K¥¢£a! — mondta. — Elõször arra gondoltam, hogy a tehenek, a borjak és a
tehénpásztorfiúk mind szentek vagy félistenek, most azonban úgy látom, hogy õk a Te
kiterjedéseid. Te magad játszol borjúként, tehénként és tehénpásztorfiúként. Milyen titok
lappang emögött? Hová tûntek a borjak, a tehenek és a pásztorfiúk, és miért jelensz meg Te
tehenek, borjak és tehénpásztorfiúk alakjában? Kérlek, mondd el, mi ennek az oka!
Balar§ma kérésére K¥¢£a röviden elmesélte a történetet: hogyan lopta el Brahm§ a
borjakat és a pásztorfiúkat, s hogyan leplezte Brahm§ tettét azzal, hogy borjak és tehenek
alakját vette föl, hogy az emberek ne vegyék észre az eredeti tehenek, borjak és
tehénpásztorfiúk eltûnését.
Miközben K¥¢£a és Balar§ma beszélgetett, Brahm§ egy pillanat múlva (melyet életének
mértékegysége szerint kell számítanunk) visszatért. A Bhagavad-g¦tából jól ismerjük Brahm§
életének mértékegységeit. Ezerszer a négy korszak, azaz négymillió-háromszázezerszer ezer
földi év jelenti Brahm§ tizenkét óráját. Hasonlóan Brahm§ egy pillanata földi számítás szerint
egy évet jelent. Brahm§ saját idõmérése szerint egy pillanat múlva visszajött, hogy megnézze,
milyen mulatság lett abból, hogy ellopta a fiúkat és a borjakat. Ugyanakkor félt is, hiszen a
tûzzel játszott. K¥¢£a a mestere volt, õ pedig szórakozásból bajt okozott azzal, hogy ellopta a
fiúkat és a borjakat. Brahm§ valóban aggódott, úgyhogy nem maradt el soká: egy pillanat
múlva — az õ idõmérése szerint — vissza is jött. Azt látta, hogy a tehénpásztorfiúk, a borjak,
a tehenek mind K¥¢£ával játszanak, ugyanúgy, mint amikor elrabolta õket, bár biztos volt
benne, hogy egyetlen fiút vagy borjat sem hagyott ott, mind elaltatta õket misztikus erejével.
Brahm§ gondolkozni kezdett: „Én mindannyiukat magammal vittem, és tudom, hogy még
mindig alszanak. Hogy lehet az, hogy ugyanazok a tehenek, tehénpásztorfiúk és borjak most
itt játszanak K¥¢£ával? Lehet, hogy nem hat rájuk misztikus erõm? Lehet, hogy egy éve
egyfolytában K¥¢£ával játszanak?” Brahm§ megpróbálta megérteni, hogy kik lehetnek
valójában, és hogyan lehet az, hogy nem hatott rájuk misztikus ereje. Ám nem sikerült
megértenie: õ maga is saját misztikus erejének hatása alá került. Misztikus erejének hatása
úgy nyilvánult meg, mint hó a sötétségben vagy mint a szentjánosbogár nappal. A
szentjánosbogár éjszaka világít, nappal pedig a hegy tetején vagy a földön ragyog a hó.
Éjszaka azonban a hó nem ragyog, és a szentjánosbogárnak sincsen semmiféle fénye nappal.
Ugyanígy, amikor Brahm§ parányi misztikus ereje K¥¢£a misztikus erejével találkozott, olyan
volt csupán, akár a hó vagy a szentjánosbogár. Ha valaki kevéske természetfölötti erejét
akarja fitogtatni egy nagyobb misztikus erõ jelenlétében, akkor csak csökkenti, nem pedig
növeli saját erejének hatását. Még egy olyan kiváló személyiség is, mint Brahm§,
nevetségessé vált, amikor K¥¢£a elõtt akarta megmutatni misztikus erejét. Brahm§t elfogta a
kétség saját misztikus erejét illetõen.
Hogy meggyõzze Brahm§t arról, hogy a tehenek, a borjak és a pásztorfiúk nem az
eredetiek, K¥¢£a mindegyiküket Vi¢£u-formává változtatta. A valódi borjak és
tehénpásztorfiúk aludtak Brahm§ misztikus ereje hatására, s a jelenlévõk, akiket Brahm§
látott, K¥¢£a, illetve Vi¢£u közvetlen kiterjedései voltak. Vi¢£u nem más, mint K¥¢£a
kiterjedése, ezért jelentek meg Vi¢£u-formák Brahm§ elõtt. A Vi¢£u alakok egytõl egyig
kékes színûek voltak, sárga ruhát viseltek, négy kezükben buzogány, cakra, lótuszvirág és
kagylókürt ékeskedett. Fejükön drágakövekkel kirakott arany sisak villogott. Gyöngyök és
fülbevalók díszítették, gyönyörû virágok koszorúzták õket. Mellkasukon a ªr¦vatsa jelet
viselték, karjukon karperecek és más ékszerek csillogtak. Nyakuk olyan sima volt, akár a
kagylókürt, lábukon csengõk csilingeltek, derekukat aranyövek ékesítették, ujjaikon
drágaköves gyûrûk díszlettek. Brahm§ azt is észrevette, hogy az Úr Vi¢£u egész testét
lótuszlábától feje tetejéig friss tulas¦ bimbók borítják. A Vi¢£u-formák másik jellemzõje az
volt, hogy kivétel nélkül transzcendentálisan gyönyörûek voltak. Mosolyuk holdfényre
emlékeztetett, tekintetük a felkelõ naphoz volt hasonlatos. Pillantásukból látszott, hogy õk a
teremtõi és fenntartói a tudatlanság és a szenvedély kötõerejének. Vi¢£u a jóság kötõerejét,
Brahm§ a szenvedélyét, az Úr ¼iva pedig a tudatlanság kötõerejét képviseli. Ezért a kozmikus
megnyilvánuláson belül mindent fenntartó Vi¢£u a teremtõje és fenntartója Brahm§nak és az
Úr ¼ivának is.
Az Úr Vi¢£u ezen megnyilvánulása után Brahm§ azt látta, hogy sok más Brahm§, ¼iva és
félisten, sõt még a legjelentéktelenebb élõlények is, egészen a hangyákig és a legapróbb
szalmaszálig — mozgó és mozdulatlan élõlények — mind Vi¢£u körül táncolnak. Táncukat
csodálatos zene kísérte, s mindegyikük az Úr Vi¢£ut imádta. Brahm§ megértette, hogy
mindezek a Vi¢£u-formák önmagukban tökéletesek, kezdve az anim§, az atomnál kisebbé
válás tökéletességétõl egészen a kozmikus megnyilvánulásnyi végtelenné válásig. Brahm§,
¼iva és az összes félisten összes misztikus ereje és a kozmikus megnyilvánulás huszonnégy
eleme mind tökéletesen megnyilvánultak Vi¢£u személyiségében. Az Úr Vi¢£u hatására az
összes alacsonyabbrendû erõ az Õ imádatával volt elfoglalva. Õt imádta az idõ, a tér, a
kozmikus megnyilvánulás, a megújulás, a vágy, a cselekedet és az anyagi természet három
kötõereje. Brahma arra is rájött, hogy az Úr Vi¢£u minden igazság, tudás és gyönyör forrása.
Õ a három transzcendentális megnyilvánulás, nevezetesen az örökkévalóság, a tudás és a
gyönyör kombinációja, s Õ az imádat célja az Upani¢adok követõi számára. Brahm§ rájött
arra is, hogy a tehenek, a fiúk és a borjak különbözõ formái, melyek Vi¢£u-formákká
változtak át, nem egy yog¦ vagy egy félisten misztikus erejének megnyilvánulásai. A tehenek,
a borjak és a tehénpásztorfiúk nem a vi¢£u-m§y§nak, Vi¢£u energiájának köszönhetõen
változtak át vi¢£u-m¡rtikká, azaz Vi¢£u-formákká, hanem õk Maguk voltak Vi¢£u. Vi¢£u
bizonyos tulajdonságai és a vi¢£u-m§y§ olyan, mint a hõ és a tûz. A hõben megtalálhatjuk a
tûz tulajdonságát, a hõt, a hõ maga mégsem tûz. A fiúk, a tehenek és a borjak Vi¢£u-
formáinak megnyilvánulásai nem a hõre hasonlítottak, hanem a tûzre, hiszen valójában õk
voltak Vi¢£u. Vi¢£u jellemzõje a tökéletes igazság, teljes tudás és teljes gyönyör. Másféle
anyagi példát is lehet erre hozni, olyan tárgyak példáját, melyek számtalan formában
tükrözõdnek. A nap például visszatükrözõdhet vízzel telt edényekben, de a nap a sok
edényben megjelenve valójában nem maga a nap. A visszatükrözõdött számtalan nap nem
rendelkezik tényleges hõvel és fénnyel, habár olyan, mint az eredeti nap. Ám mindazok a
formák, melyeket K¥¢£a elfogadott, kivétel nélkül teljes értékû Vi¢£u-formák voltak. Satya
azt jelenti, hogy igazság, jñ§na teljes tudást, §nanda pedig teljes gyönyört jelent.
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének transzcendentális formái olyan hatalmasak,
hogy az Upani¢adok imperszonalista követõi nem képesek a tudás olyan szintjére eljutni,
hogy megértsék ezeket. Különösképpen az Úr transzcendentális formái megközelíthetetlenek
az imperszonalisták számára, mert õk az Upani¢adok tanulmányozásán keresztül csupán
annyit képesek megérteni, hogy az Abszolút Igazság nem anyag, s hogy nem anyagilag
behatárolt energia. Az Úr Brahm§ megértette K¥¢£át és Vi¢£u kiterjedéseit, és megértette azt
is, hogy a kozmikus megnyilvánulás minden mozgó és mozdulatlan élõlénye a Legfelsõbb Úr
energiájának kiterjedése miatt létezik.
Kudarcot vallva korlátozott képességeivel, tudatában tizenegy érzékének behatárolt
tevékenységével Brahm§ legalább arra rájött, hogy õ is az anyagi energia teremtménye,
pontosan úgy, mint egy báb. Amint a bábnak nincsen saját ereje a tánchoz, csupán a
bábjátékos irányítja, a félistenek és az élõlények szintén alárendeltjei az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy az egyedüli mester K¥¢£a,
mindenki más csupán szolga. Az egész világ az anyagi varázslat hatása alatt áll, s az
élõlények úgy sodródnak, mint szalmaszál a vízen, s a létért való harc soha nem szûnik.
Amint azonban valaki tudatossá válik arról, hogy õ az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
örök szolgája, m§y§ hatása, vagyis a létért folytatott illuzórikus küzdelem megszûnik.
Az Úr Brahm§, aki teljhatalommal irányítja a tudás istennõjét, s akit a Védák
leghitelesebb forrásának tekintenek, teljesen zavarba jött, s képtelen volt megérteni az
Istenség Legfelsõbb Személyiségében megnyilvánuló különleges hatalmat. Az anyagi
világban még egy olyan személyiség, mint Brahm§ sem képes megérteni a Legfelsõbb Úr
hatalmas misztikus erejét. De nemcsak a megértésben vallott Brahm§ kudarcot, hanem attól is
zavarba jött, amit maga elõtt látott: az Úr K¥¢£a megnyilvánulásától.
K¥¢£a megsajnálta Brahm§t, amiért képtelen volt meglátni, miként nyilvánította ki Vi¢£u-
energiáját azáltal, hogy tehenek és tehénpásztorfiúk alakjában jelent meg, ezért miközben
kinyilvánította Vi¢£u-kiterjedéseit, gyorsan befedte környezetét a yogam§y§ függönyével. A
Bhagavad-g¦t§ leírja, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét a yogam§y§ függönye fedi
el szemünk elõl. A valóságot a mah§m§y§ fedi be, vagyis a külsõ energia, mely nem engedi a
feltételekhez kötött lelkeknek, hogy megértsék: a kozmikus megnyilvánulás mögött az
Istenség Legfelsõbb Személyisége áll. Az az energia azonban, amely részben felfedi az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét, részben pedig korlátoz a látásban, az yogam§y§. Brahm§
nem egy közönséges feltételekhez kötött lélek. Magasan a félistenek fölött áll, most mégsem
tudta megérteni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének megnyilvánulását, ezért K¥¢£a
akarattal nem mutatta ki energiájának további megnyilvánulásait. A feltételekhez kötött lélek
nemcsak megzavarodik tõlük, hanem megérteni sem képes ezeket a dolgokat. A yogam§y§
függönye leereszkedett, hogy Brahm§t ne zavarja meg még jobban.
Amikor Brahm§ megszabadult zavarodottságától, úgy tûnt, mintha holtából ébredt volna
fel, s nagy nehezen nyitogatni kezdte szemeit. Így közönséges szemeivel megpillanthatta az
örökkévaló kozmikus megnyilvánulást. Maga körül látta V¥nd§vana fákkal teli
transzcendentális földjét, ahol minden élõlény transzcendentális a közönséges természethez
képest. V¥nd§vana erdejében még a tigrisek és hozzájuk hasonló vadállatok is békésen élnek
együtt az õzekkel és az emberekkel. Megértette, hogy mivel az Istenség Legfelsõbb
Személyisége jelen van V¥nd§vanában, ezért ez a hely transzcendentális az összes többihez
képest, s hogy ott nincsen sem kéj, sem mohóság. Brahm§ így találta meg ¼r¦ K¥¢£át az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét, aki egy kis tehénpásztorfiú szerepét játszotta, s a kicsiny
gyermeket egy falattal a bal kezében pillantotta meg, amint barátait, teheneit és borjait
kereste, pontosan úgy, ahogy egy évvel ezelõtt tette eltûnésükkor.
Brahm§ azonnal leszállt hattyújáról, s akár egy aranybot, leborult az Úr elõtt. A Vai¢£avák
a tisztelet felajánlására a da£¨avat szót használják, amely azt jelenti, hogy „eldõlni, mint egy
bot”. A magasabb szinten álló Vai¢£aváknak úgy kell felajánlanunk tiszteletteljes
hódolatunkat, hogy egyenesen, botként borulunk le elõttük. Ezért Brahm§ úgy ajánlotta fel
tiszteletét az Úrnak, hogy botként dõlt el elõtte, és mivel Brahm§ aranyszínû, ezért
aranybotnak tûnt, amint az Úr K¥¢£a elõtt feküdt. Brahm§ négy fejének mind a négy sisakja
megérintette Úr K¥¢£a lótuszlábait. Brahm§ örömében sírni kezdett, és könnyeivel mosta meg
K¥¢£a lótuszlábait. Az Úr csodálatos cselekedeteire emlékezve, újra meg újra leborult és
felkelt. Hosszú ideig ajánlotta fel tiszteletteljes hódolatát, majd felállt és megtörölte szemét.
Maga elõtt látva az Urat, remegve, nagy tisztelettel, alázattal és figyelemmel imáit kezdte
ajánlani.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenharmadik fejezetéhez,
melynek címe: „Brahm§ elrabolja a tehénpásztorfiúkat és a borjakat”.
14. Az Úr Brahm§ imái K¥¢£ához
Brahm§ így szólt:
 — Drága Uram! Te vagy az egyedül imádandó Legfelsõbb Úr, az Istenség Személyisége,
ezért felajánlom tiszteletteljes hódolatomat és imáimat, hogy örömet szerezzek Neked. Tested
színe olyan, akár az esõfelhõ, sárga öltözékedbõl pedig ragyogó aura sugárzik szerte.
— Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Nanda Mah§r§ja fiának, aki kagylókürttel,
fülében ékszerekkel és pávatoll dísszel a fején áll elõttem. Arca csodálatos, s fején sisakot
visel, erdei virágok füzére díszíti, kezében pedig egy falat ételt tart. Bivalykürtöt, nádpálcát és
fuvolát hord magával, s most itt áll elõttem apró lótuszlábaival. Drága Uram! Mondhatják az
emberek, hogy én vagyok a védikus tudományok mestere, s hogy én vagyok ennek az
univerzumnak a teremtõje, de most bebizonyosodott, hogy arra sem vagyok képes, hogy
megértselek Téged, habár személyesen megjelensz elõttem kisgyermekként. Barátaiddal,
teheneiddel és borjaiddal játszol, s emiatt az emberek arra is gondolhatnak, hogy semmilyen
iskolát sem végeztél. Falusi fiúnak látszol, amint kezedben az elemózsiával a borjaidat
keresed, s mégis olyan különbség van a Te tested és az enyém között, hogy felbecsülni sem
tudom energiádat. Amint azt elmondtam a Brahma-sa°hit§ban: a Te tested nem anyagi.
A Brahma-sa°hit§ban az áll, hogy az Úr teste minden tekintetben lelki, nincsen
különbség teste és lelke között. Bármely testrésze képes a többi szerepét betölteni. Az Úr
láthat a kezével, hallhat a szemével, elfogadhat felajánlásokat a lábával, s teremthet a szájával.
— Pásztorfiúként való megjelenésed a bhakták javát szolgálja — folytatta Brahm§ —, és
bár sértést követtem el Ellened azzal, hogy elraboltam a teheneidet, a pásztorfiúkat és a
borjakat, mégis megértem, hogy kiterjesztetted rám kegyedet. Ez a Te transzcendentális
tulajdonságod: nagyon vonzódsz híveidhez. Irántam érzett szereteted ellenére sem vagyok
képes értékelni testi cselekedeteid potenciáját. Meg kell értenünk, hogy ha én, Brahm§, az
univerzum leghatalmasabb személyisége képtelen vagyok felfogni az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének gyermeki testét, akkor mit beszéljünk másokról? Ha nem tudom felismerni
gyermek tested lelki potenciáját, akkor mit érthetek meg transzcendentális kedvteléseidbõl?
Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ban is elhangzik, aki egy kicsit is meg tudja érteni az Úr
transzcendentális megjelenését, eltávozását és kedvteléseit, az teste elhagyása után nyomban
alkalmassá válik arra, hogy belépjen az Úr birodalmába. Ezt a kijelentést a Védák is
megerõsítik, s hozzáteszik: csupán azáltal, hogy megismerjük az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, kiszabadulhatunk az ismétlõdõ születés és halál körforgásából. Ezért
mindenkinek azt tanácsolom, ne saját spekulatív tudása alapján próbáljon Téged megismerni.
— Ahhoz, hogy megértsünk Téged, a legjobb módszer az, hogy alázatosan fel kell adnunk
minden spekulatív folyamatot, s hallanunk kell Rólad, akár személyesen Tõled —
kijelentéseid olvashatók a Bhagavad-g¦t§ban és sok más hasonló Védikus Írásban —, akár
egy önmegvalósított bhaktától, aki a Te lótuszlábaidnál keresett menedéket. Az ilyen bhaktát
minden spekulációt félretéve kell hallgatnunk. Az embernek még világi pozícióját sem
szükséges megváltoztatnia, csupán meg kell hallgatnia üzenetedet. Téged lehetetlen anyagi
érzékekkel megérteni, mégis csupán azzal, hogy hall Rólad, az ember fokozatosan legyõzheti
a félreértésekbõl származó tudatlanságot. Csupán kegyedbõl feltárod Magad bhaktáidnak.
Téged semmilyen más eszközzel nem lehet legyõzni. A spekulatív tudás az odaadó szolgálat
nélkül pusztán haszontalan idõpazarlás az Utánad való kutatásban. Az odaadó szolgálatnak
olyan ereje van, hogy bárkit, aki egy parányi szolgálatot végez, képes a tökéletesség
legmagasabb szintjére emelni. Ezért senkinek sem szabad figyelmen kívül hagynia az odaadó
szolgálat csodálatos folyamatát, és más spekulatív bölcseletet alkalmaznia. Elméleti úton szert
tehetünk egyfajta részleges tudásra kozmikus megnyilvánulásaidat illetõen, de lehetelen
megérteni Téged Magad, mindennek a forrását. Kárbaveszett munka azoknak a törekvése,
akiket csak a spekulatív tudás érdekel, hasonlóképpen ahhoz az emberhez, aki csupán a
lehántolt rizs üres burkát csépelve próbál meg rizshez jutni. Egy kevéske hántolatlan rizst még
ki lehet csépelni az örlõgéppel, s így hozzájuthatunk néhány szem rizshez. De a hántolás után
semmi haszna tovább csépelni a pelyvát — egyszerûen csak fölösleges munka.
— Drága Uram! Sok példa van az emberiség történelmében arra, hogy valaki kudarcot
vallva a transzcendentális szint elérésében testét, elméjét és szavait lefoglalva hozzákezdett az
odaadó szolgálathoz, s elérte a tökéletesség legmagasabb szintjét: belépett birodalmadba. Az a
folyamat, amely spekulációval vagy misztikus meditációval próbál Téged megérteni,
hasztalan az odaadó szolgálat nélkül, ezért kell az, hogy anyagi cselekedeteinkben is a Te
odaadó szolgálatodat végezzük, s a közeledben maradjunk azáltal, hogy hallgatjuk és
vibráljuk transzcendentális cselekedeteidet. Már csupán azzal, hogy valaki ragaszkodik ahhoz,
hogy dicsõségedrõl zengjen s másokat hallgasson, akik dicsõségedet éneklik, képes elérni a
legtökéletesebb szintet, s eljut a Te birodalmadba. Ezért ha valaki állandóan kapcsolatban van
Veled dicsõséged hallásán és vibrálásán keresztül, munkája gyümölcsét pedig Neked ajánlja
föl, az nagyon könnyen és boldogan jut el a Te legfelsõbb hajlékodra. Téged azok érthetnek
meg, akik megtisztították szívüket minden szennyezettségtõl. A szív számára ezt a tisztulást
dicsõséged hallása és vibrálása teszi lehetõvé, óh Uram.
Az Úr mindenható. Amint azt az Úr K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban kijelenti: „Mindent Én
tartok fenn, ugyanakkor mégsem vagyok benne semmiben.” Az Úr mindent átható, ezért nem
létezik semmi anélkül, hogy Neki ne lenne tudomása róla. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének mindent átható természetét az élõlény behatárolt tudása nem képes felfogni.
Ezért aki elérte elméje szilárdságát azzal, hogy elméjét az Úr lótuszlábaira rögzítette, képes a
Legfelsõbb Urat bizonyos mértékig megérteni. Az elme dolga az, hogy az érzékkielégítés
érdekében mindent körüljárjon. Ezért csak az tudja legyõzni elméjét, aki érzékszerveit az Úr
szolgálatába állította, s így szilárdan megmarad az Úr lótuszlábainál. Azt az állapotot, amikor
az elme az Úr lótuszlábaira koncentrál, sam§dhinak nevezik. Amíg az ember el nem éri a
sam§dhi szintjét, nem értheti meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségének természetét.
Lehetnek filozófusok és tudósok, akik a kozmikus természetet vizsgálják atomról atomra, sõt
olyan fejlõdést is elérhetnek, hogy képesek megszámolni a kozmosz atomjait, a bolygókat és a
csillagokat az égen, a nap ragyogó molekuláit vagy az ég más csillagait és világító égitesteit,
ám az Istenség Legfelsõbb Személyiségének tulajdonságait lehetetlen megszámolni.
Ahogyan a Ved§nta-s¡tra elején olvashatjuk, a Legfesõbb Személy minden tulajdonság
eredete. Általában nirgu£ának nevezik. Nirgu£a azt jelenti, hogy felbecsülhetetlenek a
tulajdonságai. Gu£a tulajdonságot jelent, nir pedig azt jelenti: „felbecsülhetetlen”. Az
imperszonalisták ezt a szót tulajdonságok nélkülinek fordítják, mivel képtelenek az Úr
transzcendentális tulajdonságait felbecsülni, s arra következtetnek, hogy a Legfelsõbb Úrnak
nincsenek tulajdonságai. Valójában azonban a helyzet egészen más. A valódi helyzet az, hogy
Õ az eredeti forrása minden tulajdonságnak. Minden tulajdonság folyamatosan Belõle árad.
Hogyan lenne képes egy korlátokkal rendelkezõ ember felmérni ezeket? Az egyik pillanatban
felmérhetjük az Úr tulajdonságait, ám a következõ pillanatban megsokszorozódnak, így hát az
Úr transzcendentális tulajdonságait lehetetlen felmérni. Ezért nevezik Õt nirgu£ának.
Tulajdonságait nem lehet felbecsülni.
Nem szabad energiánkat haszontalanul arra pazarolnunk, hogy elmebeli spekulációval
próbáljuk felbecsülni az Úr képességeit. Nincsen szükség a spekulatív módszerre, sem arra,
hogy testünkkel, a misztikus yogával érjünk el tökéletességet. Csupán azt kell megértenünk,
hogy a boldogság és a bánat e test számára már eleve elrendeltetett. Szükségtelen dolog azzal
kísérleteznünk, hogy elkerüljük a testi létezés keserûségeit, avagy hogy különféle
testgyakorlatokkal boldogságot érjünk el. A legjobb az, ha testünkkel, elménkkel és
szavainkkal meghódolunk az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, s mindig az Õ szolgálatát
végezzük. Egyedül ez a transzcendentális törekvés gyümölcsözõ, más törekvések az Abszolút
Igazság megértésére sohasem sikeresek. Az intelligens ember ezért nem spekulációval és nem
misztikus erõ segítségével próbálkozik, hogy megértse a Legfelsõbb Személyt, az Abszolút
Igazságot. Inkább elmélyed az odaadó szolgálatban, s magát az Istenség Legfelsõbb
Személyiségétõl teszi függõvé. Tudja, hogy bármi történik a testével, az múltbeli
gyümölcsözõ tetteinek tudható be. Ha valaki ilyen egyszerû életet él, odaadó szolgálatban,
akkor automatikusan örökül kapja az Úr transzcendentális hajlékát. Valójában mindenki a
Legfelsõbb Úr része, a Legfelsõbb Úr gyermeke. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy
részesüljön az Úr transzcendentális gyönyörébõl, ám az anyaggal való kapcsolat miatt
feltételekhez kötött élõlények elestek az örökségtõl. Ha valaki magáévá teszi az odaadó
szolgálat egyszerû gyakorlatát, akaratlanul is alkalmassá válik arra, hogy megszabaduljon az
anyagi szennyezõdéstõl, s felemelkedjen arra a transzcendentális síkra, ahol társulhat a
Legfelsõbb Úrral. Az Úr Brahm§ rendkívül önhittnek mutatkozott az Úr K¥¢£a elõtt. Próbára
akarta tenni az Úr személyes erejét. Elrabolta K¥¢£a pajtásait és a borjakat, hogy lássa,
hogyan szerzi õket vissza az Úr. Tette után Brahm§ belátta, hogy módfelett öntelt kísérlet volt
ez, hogy próbára tegye erejét az elõtt, akitõl energiáját és hatalmát kapja. Magához térve az Úr
Brahm§ rájött, hogy bár nagyon hatalmas élõlény az anyagi világ többi élõlényéhez képest, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének hatalma és energiája mellett azonban ereje eltörpül. Az
anyagi világ tudósai csodálatos dolgokat találtak fel, például az atomfegyvereket. Ha az
atomfegyvereket ezen a bolygón — akár egy városban, akár lakatlan területen — próbálják ki,
a félelmetes fegyverek pánikot keltenek. Ha azonban a Napon próbálnák ki õket, mi lenne a
jelentõségük? Nyomban jelentéktelenné válnának. Hasonlóképpen Brahm§ csínye, mellyel
ellopta ¼r¦ K¥¢£a borjait és pajtásait, a misztikus erõ csodálatos megnyilvánulása lehetne, de
amikor ¼r¦ K¥¢£a megannyi borjú és tehénpásztorfiú formájában terjesztette ki energiáját, és
minden erõfeszítés nélkül tartotta fenn õket, Brahm§ megértette, hogy ereje jelentéktelen.
Brahm§ Acyutának nevezte az Úr K¥¢£át, mert az Úr sohasem feledkezik meg a bhaktája
által nyújtott legkisebb szolgálatról sem. Olyan kegyes híveihez, s annyira ragaszkodik
hozzájuk, hogy a legkisebb szolgálatot is a legnagyobbként fogadja el. Brahm§ nagy
szolgálatot tett az Úrnak. Mint az univerzum leghatalmasabb élõlénye, kétségtelenül hûséges
szolgája K¥¢£ának, s ezért volt képes megbékíteni K¥¢£át. Arra kérte az Urat, fogadja el õt
szolgájának, akinek parányi hibája és szemtelensége megbocsátható. Belátta, hogy helyzete
tette õt büszkévé. Az Úr Brahm§ a szenvedély kötõerejének inkarnációja ebben az anyagi
világban, s a szenvedély természetébõl adódóan követte el ezt a hibát. Ám arra kérte az Úr
K¥¢£át, hogy mindennek végeztével legyen részvéttel alattvalója iránt, és bocsássa meg neki
ezt a súlyos vétket.
Brahm§ rádöbbent valódi helyzetére. Õ valóban a legnagyobb tanítója ennek az
univerzumnak, továbbá az anyagi természetért is felelõs, mely az anyagi elemek teljességébõl,
a hamis egóból, az éterbõl, levegõbõl, tûzbõl, vízbõl és földbõl áll. Egy ilyen univerzum talán
gigantikus méretû, ám meg lehet mérni, pontosan úgy, ahogyan testünket hét könyökkel
mérjük le. Az ember testének hossza általában hét könyök a saját karjával mérve.
Univerzumunk óriási testnek tûnhet, de ez nem más, mint hét könyökhossz az Úr Brahm§
mértékegységei szerint. Ettõl az univerzumtól függetlenül számtalan más univerzum is
létezik, amelyek kívül esnek az Úr Brahm§ hatáskörén. Ahogy számtalan atomrészecske
halad át egy szúnyogháló résein, ugyanúgy millió és millió univerzum árad ki Mah§-Vi¢£u
testének pórusaiból, s Maga Mah§-Vi¢£u nem más, mint K¥¢£a teljes kiterjedésének része.
Habár az Úr Brahm§ univerzumunk legfelsõbb teremtménye, mégis mi a jelentõsége az Úr
K¥¢£a jelenlétében?
Brahm§ ezért magát egy gyermekhez hasonlította anyja méhében. Ha a gyermek a kezével
vagy a lábával játszik benn az anyaméhben, s játék közben véletlenül hozzáér anyja testéhez,
vajon az anya megbántódik-e emiatt? Természetesen nem. Az Úr Brahm§ hatalmas
személyiség, mégis — mint minden létezõ — az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
méhében van. Az Úr energiája mindent átható, nincs olyan hely a teremtésben, ahová ne jutna
el. Minden az Úr energiája által létezik, s így ennek az univerzumnak a Brahm§ja, s
számtalan, millió és millió univerzum Brahm§i is az Úr energiáján belül léteznek. Ezért az
Urat anyaként fogadják el, s minden, ami az anyaméhen belül van, az anya gyermekének
tekinthetõ. S a jó anya sohasem bántódik meg, még akkor sem, ha a gyermeke rúgkapálásával
megsérti a testét.
Az Úr Brahm§ elmondta, hogy egy lótuszvirágban jött a világra, amely N§r§ya£a
köldökébõl nõtt ki a három világ — azaz a három bolygórendszer, Bh¡rloka, Bh¡varloka és
Svarloka — pusztulása után. Az univerzum három részre tagolódik: Svarga, Martya és P§t§la.
Ez a három bolygórendszer a pusztuláskor elmerül a vízben. Ekkor N§r§ya£a közvetlen
kiterjedése ráfekszik e vízre, s köldökébõl lassan egy lótusz szára nõ ki. Ebbõl a
lótuszvirágból születik Brahm§. Ebbõl természetesen következik, hogy Brahm§ anyja nem
más, mint N§r§ya£a. Mivel az Úr minden élõlény nyugvóhelye az univerzum elpusztulása
után, N§r§ya£ának nevezik. A n§ra szó minden élõlény együttesét jelenti, aya£a pedig
nyugvóhelyet jelent. Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u formáját N§r§ya£ának nevezik, mert a vízen
pihen, s Õ a nyugvóhelye minden élõlénynek. N§r§ya£a emellett mindenkinek a szívében is
jelen van, mint ahogy azt a Bhagavad-g¦t§ is írja. Ebben az értelemben szintén N§r§ya£a,
mert aya£a a tudás forrását is jelenti, ahogyan nyugvóhelyet is jelent. A Bhagavad-g¦t§ azt is
megerõsíti, hogy az élõlény emlékezete a szívben jelenlévõ Felsõléleknek köszönhetõ. A test
cseréjével az az élõlény mindent elfelejt múltbeli életérõl, de N§r§ya£a, a Felsõlélek jelen van
a szívében, s emlékezteti az élõlényt, hogy múltbeli vágyai szerint cselekedjen. Az Úr Brahm§
be akarta bizonyítani, hogy K¥¢£a az eredeti N§r§ya£a, hogy Õ N§r§ya£a forrása, s hogy
N§r§ya£a nem külsõ energiájának megnyilvánulása, m§y§, hanem a lelki energia kiterjedése.
A külsõ energia — m§y§ – cselekedetei a kozmikus világ teremtése után nyilvánulnak meg,
N§r§ya£a eredeti, lelki energiája pedig a teremtés elõtt mûködött. N§r§ya£a kiterjedései tehát
K¥¢£ától K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£uig, K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£utól Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uig,
Garbhodakaª§y¦ Vi¢£utól K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uig, K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£utól mindenki szívéig,
mind lelki energiájának megnyilvánulásai. Nem az anyagi energia irányítja õket, ezért nem
ideiglenesek. Minden, ami kapcsolatba kerül az anyagi energiával, az ideiglenes, s minden,
ami a lelki energia terméke, az örök. Az Úr Brahm§ újra megerõsítette állítását, kijelentve,
hogy K¥¢£a az eredeti N§r§ya£a. Kijelentette, hogy a gigantikus univerzális forma még
mindig a Garbhodaka-óceánon fekszik.
— Az univerzum e hatalmas, gigantikus teste energiádnak egy másik megnyilvánulása, s
mivel a vízen fekszik, szintén N§r§ya£a, s mi mindannyian e N§r§ya£a forma méhében
vagyunk. Mindenhol különféle N§r§ya£a megnyilvánulásaidat látom, látlak a vízen, érezlek a
szívemben, s most látlak magam elõtt is. Te vagy az eredeti N§r§ya£a.
— Drága Uram! Ebben az inkarnációdban bebizonyítottad, hogy Te vagy m§y§ legfelsõbb
irányítója. A kozmikus megnyilvánulásban maradsz, ugyanakkor az egész teremtés Benned
van. Ezt a tényt már bebizonyítottad Yaªod§ mamának is, amikor a szádban kinyilvánítottad
az egész univerzális teremtést. Felmérhetetlen energiád, yogam§y§ által minden külsõ
segítség nélkül vagy képes e tettekre.
— Drága Uram, K¥¢£a! Az egész kozmikus megnyilvánulás, melyet jelen pillanatban
látunk, a Te testedben helyezkedik el. Mégis kívülrõl látlak Téged, s Te engem ugyanúgy
kívül látsz. Hogyan történhetnének meg ezek a dolgok a Te felfoghatatlan energiád hatása
nélkül?
Az Úr Brahm§ kihangsúlyozta, hogy anélkül, hogy elfogadnánk az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének beláthatatlan energiáját, nem lehetünk képesek a tényeket úgy
megmagyarázni, ahogyan azok valójában vannak.
— Drága Uram! — folytatta Brahm§. — Figyelmen kívül hagyva minden mást, s csupán
a ma történteket tekintve — amit én láttam —, vajon mindez nem a Te felfoghatatlan energiád
által történt-e? Elõször egyedül láttalak Téged, s ezek után kiterjesztetted Magad, s a barátaid,
a borjak és V¥nd§vana népe képében jelentél meg. Ezek után — a pásztorfiúkkal együtt —
négykarú Vi¢£u-formában láttalak. Õket imádta minden földi elem, minden félisten,
beleértve engem is. Aztán újra tehénpásztorfiúkká változtak, Te pedig egyedül maradtál,
ahogyan annak elõtte voltál. Hát nem azt jelenti-e ez, hogy Te vagy a Legfelsõbb Úr,
N§r§ya£a, s hogy Belõled ered minden, aztán újra Beléd tér vissza, mégis ugyanolyan
maradsz, mint azelõtt?
Azok, akik nincsenek tudatában felfoghatatlan energiádnak, nem érthetik meg, hogy Te
egyedül terjeszted ki magad teremtõ Brahm§vá, fenntartó Vi¢£uvá és pusztító ¼ivává. Akik
nincsenek tudatában a valóságnak, azok valójában úgy gondolkoznak, hogy én, Brahm§
vagyok a teremtõ, Vi¢£u a fenntartó, ¼iva pedig a pusztító. Valójában Te egyedül vagy
minden — a teremtõ, a fenntartó és az elpusztító is. Éppen így terjeszted ki magad különféle
inkarnációidban, a félistenek között mint V§manadeva, a nagy szentek között mint
Paraªur§ma, az emberek között pedig saját Magadként, Úr K¥¢£aként vagy Úr
R§macandraként jelensz meg. Az állatok között vadkan-inkarnációként, a halak között pedig
hal-inkarnációként jelensz meg. S mégsem jelensz meg soha: Te örökkévaló vagy.
Megjelenésed és eltávozásod beláthatatlan energiád által válik lehetõvé, csak azért, hogy
védelmet nyújts hû bhaktáidnak és elpusztítsd a démonokat. Óh, Uram! Óh, mindenható
Istenség Legfelsõbb Személyisége, óh, Felsõlélek, óh, minden misztikus erõ irányítója! Senki
sem ismeri igazán transzcendentális kedvteléseidet, amint ezeket ebben a három világban
kinyilvánítod. Senki sem tudja felmérni, hogyan terjesztetted ki yogam§y§dat és
inkarnációidat, s hogyan cselekedtél transzcendentális energiáddal. Én drága Uram, ez az
egész kozmikus megnyilvánulás olyan, mint egy villanó álom, s ennek az ideiglenes jelenléte
csupán zavarja az elmét. Eredményképpen tele vagyunk aggodalommal ebben a létben: ebben
az anyagi világban élni nem jelent mást, mint szenvedést és aggodalmat. Az anyagi világnak
ez az ideiglenes léte mégis örömtelinek és boldognak tûnik, mert a Te testedbõl fejlõdött ki,
mely örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli.
— A következtetésem ezért az, hogy Te vagy a Legfelsõbb Lélek, az Abszolút Igazság és
a legfelsõbb, eredeti személy; s habár annyiféle Vi¢£u-formában — élõlényekbe és
energiákba — terjesztetted ki Magad, felfoghatatlan transzcendentális energiád által Te vagy
a legfelsõbb, páratlan, a legfelsõbb Felsõlélek. A számtalan élõlény csupán szikrája az eredeti
tûznek. A Felsõlélek személytelen felfogása téves, hiszen látom, hogy Te vagy az eredeti
személy. Aki csekély tudással rendelkezik, azt gondolhatja, hogy mivel Nanda Mah§r§ja fia
vagy, Te nem az eredeti személy vagy, hanem úgy születtél, mint egy emberi lény. Tévednek.
Te vagy a valódi eredeti személy; ez az én véleményem. Annak ellenére, hogy Nanda fia
vagy, Te vagy az eredeti személy, s ehhez semmi kétség nem fér. Te nem ebbõl az anyagi
sötétségbõl származol. Te vagy a forrása az eredeti brahmajyotinak, mint ahogy az anyagi
fényforrásoknak is. Amint az a Brahma-sa°hit§ban áll, a brahmajyoti nem más, mint
személyes, transzcendentális testi kisugárzásod. Sokféle Vi¢£u-inkarnáció és különbözõ
tulajdonságaidat képviselõ inkarnáció van, ám ezek nincsenek Veled egy szinten. Te vagy az
eredeti fényforrás, az eredeti lámpa. Más inkarnációk birtokolhatják ugyanazt a fényerõt, mint
az eredeti, de az eredeti lámpa a forrása minden fénynek. S mivel Te nem az anyagi világ
teremtményei közül való vagy, léted, ahogyan vagy, a világ pusztulása után is folytatódni fog.
— Te vagy az eredeti személy, ezért a Gop§la-t§pan¦ (egy védikus Upani¢ad) és a
Brahma-sa°hit§ egyaránt úgy ír Rólad: govindam §di puru¢a°. Govinda az eredeti személy,
minden ok oka. A Bhagavad-g¦t§ban szintén az áll, hogy Te vagy a forrása a Brahman-
kisugárzásnak. Senki sem gondolhatja, hogy tested hétköznapi anyagi test. A Te tested
ak¢ara, elpusztíthatatlan. Az anyagi test folytonosan ki van téve a háromféle szenvedésnek,
ám a Te tested sac-cid-§nanda-vigraha: gyönyörrel, tudással és örökkévalósággal teljes. Te
nirañjana is vagy, mert kedvteléseidet Yaªod§ mama kicsiny gyermekeként vagy a gop¦k
uraként sohasem szennyezik be az anyagi kötõerõk. S bár számtalan tehénpásztorfiúként,
borjúként és tehénként nyilvánulsz meg, energiád nem csökken. Mindig teljes vagy
önmagadban. A Védikus Irodalom szerint ha a teljeset elvesszük a teljesbõl — a Legfelsõbb
Abszolút Igazságból —, akkor is a teljes Legfelsõbb Abszolút Igazság marad. Bár a teljesnek
sok kiterjedése létezik, a teljes mindig ugyanaz marad, egyedülállóan. Mivel kedvteléseid
lelkiek, nincs arra mód, hogy az anyagi kötõerõk beszennyezzék. Amikor szüleidnek,
Nandának és Yaªod§nak rendeled alá Magad, potenciád nem csökken; ez csupán bhaktáid
iránti szereteted kifejezése. Nincs aki vetélytársad lehetne. Akinek nincs elegendõ tudása, az
arra következtethet, hogy kedvteléseid és megjelenésed anyagiak. Te azonban
transzcendentális vagy mind a tudatlansághoz, mind a tudáshoz képest. Ezt megerõsíti a
Gop§la-t§pan¦ is. Te vagy az eredeti am¥ta (a halhatatlanság nektárja); elpusztíthatatlan vagy.
Amint a Védákban írják: am¥ta° ª§ªvata° brahma. Brahman az örökkévaló, legfelsõbb
eredete mindennek, Õ, akinek nincsen sem születése, sem halála.
 — Az Upani¢adokban az áll, hogy a Legfelsõbb Brahman ragyogó, mint a nap,
mindennek Õ az eredete, s bárki, aki megérti az eredeti lényt, megszabadul az anyagi
feltételekhez kötött élettõl. Bárki, aki az odaadó szolgálat által ragaszkodni kezd Hozzád,
megismerheti valódi helyzetedet, megjelenésedet, születésedet, eltávozásodat és
cselekedeteidet. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ leírja, csupán azzal, hogy megértjük örök
helyzetedet, megjelenésedet és eltávozásodat, jelen testünk elhagyása után azonnal
felemelkedhetünk a lelki birodalomba. Ezért ahhoz, hogy keresztülszelje az anyagi
tudatlanság óceánját, az intelligens ember a Te lótuszlábaidnál keres menedéket, s így
könnyedén eljut a lelki világba. Számtalan úgynevezett meditáló van, akik nem tudják, hogy
Te vagy a Legfelsõbb Lélek. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ mondja, Te vagy a mindenki szívében
jelenlévõ Felsõlélek, ezért nincs szükség máson meditálni, mint egyedül Rajtad. Aki örökké
eredeti K¥¢£a-formádon meditál, az könnyedén átszelheti a tudatlanság óceánját. Ám
azoknak, akik nem tudják, hogy Te vagy a Legfelsõbb lélek, az anyagi világban kell
maradniuk, úgynevezett meditációjuk ellenére is. Ha valaki bhaktáiddal társulva rájön arra,
hogy az Úr K¥¢£a az eredeti Felsõlélek, akkor lehetõsége nyílik, hogy átkeljen az anyagi
tudatlanság óceánján. Így emelkedhet fölül azon a tévedésén, hogy a kötelet kígyónak
gondolja: amint valaki megérti, hogy a kötél nem kígyó, megszabadul a félelemtõl. Ezért aki
megért Téged — vagy személyes tanításodon keresztül, melyrõl a Bhagavad-g¦t§ szól, vagy
tiszta bhaktáid segítségével, ahogyan a ¼r¦mad-Bh§gavatamban és más Védikus Irodalomban
láthatjuk —, aki megérti, hogy Te vagy a megértés végsõ célja, annak számára nincs többé
félelem ebben az anyagi létezésben.
— Annak számára, aki a Neked végzett odaadó szolgálatban merül el, nincs jelentõsége a
felszabadulásnak vagy kötöttségnek, ahogyan nem félelmetes a kötél annak, aki tudja, hogy a
kötél nem kígyó. Egy bhakta tudja, hogy az anyagi világ Hozzád tartozik, s ezért mindent a
Te transzcendentális, szeretetteljes szolgálatodban használ. Így számára nincsen kötõdés.
Annak, aki a napon lakik, a nap nem kel föl és nem nyugszik le, nincs nappal és nincs éjszaka.
Azt is mondják, hogy Te, K¥¢£a, éppen olyan vagy, mint a nap, m§y§ pedig mint a sötétség.
Amikor a nap fönn van az égen, eltûnik a sötétség, s ugyanígy azok számára, akik mindig
Veled vannak, nincs szó rabságról vagy felszabadulásról — már felszabadultak. Másrészt akik
tévesen felszabadultnak gondolják magukat anélkül, hogy menedéket keresnének
lótuszlábaidnál, visszaesnek, mert értelmük nem tiszta.
Aki azt gondolja, hogy a Felsõlélek különbözik Tõled, s a Felsõlélek után valahol máshol,
a Himalája erdeiben és barlangjaiban kutat, annak a helyzete nagyon sajnálatos.
— A Bhagavad-g¦t§ban azt tanítod, hogy fel kell adnunk az önmegvalósítás minden más
folyamatát, s csupán meg kell hódolnunk Elõtted, mert ez a tökéletesség. Te mindenben a
Legfelsõbb vagy, így azok, akik a Brahman-sugárzás után kutatnak, szintén Téged keresnek.
Akik a Felsõlélek megvalósítására törekednek, szintén Te utánad kutatnak. A Bhagavad-
g¦t§ban azt mondtad, hogy részleges megnyilvánulásaidban, Felsõlélekként Te magad hatoltál
be ebbe a kozmikus megnyilvánulásba. Jelen vagy mindenki szívében, és nincs szükség arra,
hogy máshol kutassunk a Felsõlélek után. Aki így tesz, az tudatlan. Aki azonban
transzcendentális, az felülemelkedik ezen a helyzeten, s megérti, hogy határtalan vagy; hogy
belül és kívül egyaránt létezel. Te mindenhol jelen vagy. Ahelyett, hogy máshol kutatna a
Felsõlélek után, a bhakta önmagában, elméjében koncentrál Rád. Valójában csak az tud
Téged keresni, aki megszabadult az élet anyagi felfogásától, mások nem képesek erre. Annak
a példája, amikor valaki a kötelet kígyónak nézi, csak azokra alkalmazható, akik még mindig
tudatlanságban vannak. Valójában a kígyó léte a kötél mellett csupán az elmében létezik,
ahogyan m§y§ is csak az elmében van jelen. M§y§ nem más, mint a Rólad való tudatlanság.
Aki megfeledkezik Rólad, az m§y§ feltételekhez kötött állapotába kerül. Ezért aki belül és
kívül ragaszkodik Hozzád, az nem kerül illúzió alá.
— Aki eljut oda, hogy valamilyen odaadó szolgálatot végezzen, megértheti dicsõségedet,
míg aki Brahman vagy Param§tm§ megvalósítására törekszik, az nem képes megérteni
számtalan tulajdonságodat anélkül, hogy az odaadás ösvényére lépne. Lehet valaki sok
imperszonalista tanítvány lelki tanítómestere, félrevonulhat az erdõben, egy barlangban vagy
a hegyekben, remeteként meditálhat sok-sok évig, mégsem értheti meg dicsõségedet anélkül,
hogy az odaadó szolgálat áldásában részesülne. Brahman vagy Param§tm§ megvalósítása sok-
sok év után is lehetetlen anélkül, hogy valakit ne érintene meg az odaadó szolgálat csodálatos
hatása.
— Drága Uram, azért a szerencséért imádkozom, hogy akár ebben az életemben, akár egy
másik életben, bárhol szülessek is meg, a bhaktáid közé tartozhassak. Akárhol legyek, azért
imádkozom, hogy hadd végezzem odaadó szolgálatodat. Nem törõdöm azzal, milyen
életformát kapok a jövõben, hiszen látom, hogy tehénként, borjúként vagy tehénpásztor
fiúként is híveid oly szerencsések, hogy mindig a Te transzcendentális szeretõ szolgálatodban
és társaságodban lehetnek. Ezért egyetlen vágyam, hogy egy lehessek közülük, ahelyett, hogy
ilyen magasrangú személyiség legyek, mint most, hiszen olyan tudatlan vagyok. V¥nd§vana
gop¦jai és tehenei olyan szerencsések, hogy tejükkel táplálhatnak Téged. Akik nagy
áldozatokat hajtanak végre és rengeteg értékes kecskét áldoznak föl, nem érik el azt a
tökéletességet, melyet megértésed jelent. Ám pusztán odaadó szolgálattal ezek az ártatlan
falusi asszonyok és tehenek is elégedetté tehetnék Téged tejükkel. Nagy megelégedéssel ittad
a tejüket, ugyanakkor sohasem vagy elégedett azokkal, akik áldozatot mutatnak be. Ezért
csodálkozom Nanda Mah§r§ja, Yaªod§ mama, a tehénpásztor fiúk és a gop¦k nagyon
szerencsés helyzetén, hiszen Te az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az Abszolút Igazság
úgy élsz itt, mint legbensõségesebb szeretetük célja. Drága Uram, senki sem tudja
valóságában felfogni V¥nd§vana lakóinak jószerencséjét. Mi mind félistenek vagyunk, az
élõlények különféle érzékeinek irányító istenei, és büszkék vagyunk arra, hogy ilyen
kiváltságokat élvezhetünk, de tulajdonképpen helyzetünk nem hasonlítható össze V¥nd§vana
szerencsés lakóinak helyzetével, hiszen õk valóban élvezik jelenlétedet, élvezik társaságodat,
cselekedeteiken keresztül. Meglehet, büszkék vagyunk arra, hogy az érzékek irányítói
lehetünk, ám V¥nd§vana népe olyannyira transzcendentális, hogy nincsenek a mi irányításunk
alatt. Valójában õk az érzékeiknek a Neked végzett szolgálaton keresztül szereznek örömet.
Ezért nagyon szerencsésnek tartanám magam, ha a jövõben megszülethetnék V¥nd§vana
földjén eljövendõ életeim egyikében. Drága Uram, mindezek következtében engem nem
érdekel sem az anyagi gazdagság, sem a felszabadulás. Nagyon alázatosan azért imádkozom
lótuszlábaid elõtt, hogy bárhogyan is, de megszülethessek V¥nd§vana erdejében, hogy
részesülhessek V¥nd§vana bármelyik bhaktája lábának porából. Még ha csupán azt a
lehetõséget kapom is meg, hogy alázatos fûként nõhetek ezen a földön, az is dicsõséges
születés lesz számomra. De ha nem lehetek annyira szerencsés, hogy megszülessek
V¥nd§vana erdejében, akkor csupán azért könyörgöm, hogy megszülethessek V¥nd§vana
közelében, hogy amikor a bhakták V¥nd§vanán kívül járnak, rajtam sétáljanak át. Még ez is
nagy szerencse lenne számomra. Csupán egy olyan születésre vágyom, melyben a bhakták
lábáról származó por rám szállhat. Azt látom, hogy itt mindenkit eltölt a K¥¢£a-tudat, semmi
másról nem tudnak, mint K¥¢£a lótuszlábáról, mely után maguk a Védák kutatnak.
A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a védikus tudás célja nem más, mint megtalálni K¥¢£át.
A Brahma-sa°hit§ban azt is olvashatjuk, hogy csupán a Védikus Irodalom rendszeres
olvasásával nagyon nehéz megtalálni K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Egy
tiszta bhakta kegyébõl azonban nagyon is könnyû utolérni Õt. V¥nd§vana tiszta bhaktái olyan
szerencsések, hogy örökké láthatják Mukundát, az Úr K¥¢£át. A mukunda szót kétféle módon
lehet értelmezni. Muk felszabadulást jelent. Az Úr K¥¢£a képes felszabadulást, s ennél fogva
transzcendentális gyönyört is nyújtani. Ez a szó mosolygó arcára is utal, mely olyan, mint a
kunda virág. Mukha egyben arcot is jelent. A kunda virág csodálatos, s olyan, mintha
mosolyogna — emiatt alakult ki ez a hasonlat.
A különbség V¥nd§vana tiszta bhaktái és más bhakták között az, hogy V¥nd§vana
népének nincs egyéb vágya, mint hogy K¥¢£a társaságát élvezhesse. K¥¢£a nagyon kegyes
bhaktáihoz, akik mindig társaságára vágynak, és kész arra, hogy teljesítse vágyaikat.
V¥nd§vana bhaktáinak szeretete önkéntelen megnyilvánulás. Nem követik a szabályokat,
hiszen õk már természetes úton kifejlesztették K¥¢£a iránti transzcendentális szeretetüket. A
szabályok azok számára vannak, akik még nem érték el a transzcendentális szintet. Brahm§
szintén az Úr bhaktája, õ azonban arra kényszerül, hogy kövesse a szabályokat. Azért
imádkozik K¥¢£ához, hogy megszülethessen V¥nd§vanában, s így felemelkedhessen a spontán
szeretet szintjére.
— Uram, néha zavarban vagyok, hogyan leszel képes V¥nd§vana lakóinak odaadó
szolgálatát viszonozni — folytatta az Úr Brahm§. — Jól tudom, hogy minden kegy legfelsõbb
forrása vagy, mégis zavarban vagyok azt illetõen, hogyan tudod visszafizetni mindezt a
szolgálatot, amit V¥nd§vana népétõl kapsz. Úgy gondolom, végtelenül kegyes és nagylelkû
vagy, hiszen még P¡tan§t is felszabadulással jutalmaztad, s egy anyának kijáró tisztességgel
fogadtad, pedig azért jött, hogy becsapjon Téged azzal, hogy szeretõ anyaként közeledett
Hozzád. Más démonokat, akik ugyanahhoz a családhoz tartoztak — például Agh§sura és
Bak§sura —, szintén felszabadulással ajándékoztál meg. Ilyen körülmények között valóban
zavarban vagyok. V¥nd§vana népe mindenét odaadta Neked. Odaadták testüket, elméjüket,
szeretetüket, otthonukat, mindent az érdekedben használtak. Hogyan leszel képes visszafizetni
ezt az adósságot? Már odaadtad magad P¡tan§nak! Azt hiszem, V¥nd§vana népének örökre
adósa maradsz. Nem tudod viszonozni szeretõ szolgálatukat. Drága Uram, értem, hogy
V¥nd§vana népének csodálatos szolgálata abban áll, hogy természetes ösztöneiket is a Te
szolgálatodba állították. Azt mondják, hogy a ragaszkodás az anyagi tárgyakhoz és az
otthonhoz az illúziónak köszönhetõ, amely az élõlényt feltételekhez kötötté teszi az anyagi
világban. Ez azokra érvényes, akik nem K¥¢£a-tudatúak. V¥nd§vana lakói számára nem
létezik az otthonhoz és a vagyonhoz való ragaszkodás. Ragaszkodásukat Feléd irányították,
otthonuk pedig templom lett, mert örökké ott vagy velük, s mivel minden mást elfelejtettek a
Te érdekedben, nincsen számukra semmiféle akadály. A K¥¢£a-tudatú ember számára nincsen
akadály, sem a szívében, sem az otthonában. Számukra nincsen illúzió.
— Azt is értem, hogy megjelenésed tehénpásztorfiúként, egy tehénpásztor gyermekeként
egyáltalán nem anyagi cselekedet. Ragaszkodásuk annyira lekötelezett Téged, hogy velük
maradsz, hogy transzcendentális jelenléteddel, szeretõ odaadó szolgálattal töltsd el õket.
V¥nd§vanában nincsen különbség anyagi és lelki között, hiszen mindent a Te szeretõ
szolgálatodra áldoznak. Kedves Uram, v¥nd§vanai kedvteléseidet csupán azért végzed, hogy
bhaktáidat lelkesítsd. Aki anyaginak véli v¥nd§vanai kedvteléseidet, azt becsapták.
— Drága K¥¢£ám, akik gúnyolnak Téged, mondván, hogy anyagi tested van, akár egy
hétköznapi embernek, azokat a Bhagavad-g¦t§ démonikusnak és csekély értelemmel
megáldottnak nevezi. Te mindig transzcendentális vagy. A nem bhakták örökké becsapottak,
mert anyagi teremtményként tekintenek Rád. Valójában csupán azért öltötted föl ezt a testet,
amely egy egyszerû tehénpásztorfiú testére emlékeztet, hogy fokozd bhaktáid odaadását és
transzcendentális gyönyörét.
— Drága Uram, nincs mit mondani azokról, akik azt állítják, hogy már megvalósították
Istent, vagy megvalósításukon keresztül õk maguk váltak Istenné. Ami engem illet, õszintén
be kell vallanom, lehetetlen, hogy megismerjelek Téged testem, elmém vagy akár szavaim
segítségével. Mit mondhatnék el Rólad, hogyan valósíthatnálak meg Téged érzékeimmel?
Még Rád gondolni sem vagyok képes tökéletesen az elmémmel, amely az érzékek mestere.
Tulajdonságaidat, cselekedeteidet és testedet nem ismerheti meg senki ebben az anyagi
világban. Csupán kegyed által értheti meg mindenki — valamilyen mértékben —, ki vagy Te.
Drága Uram, Te vagy a Teremtés Legfelsõbb Ura, bár néha tévedésbõl azt gondolom, hogy én
vagyok a mestere ennek az univerzumnak. Ennek az univerzumnak az irányítója vagyok, de
számtalan univerzum van, rajtuk számtalan Brahm§val, akik szintén egy univerzum fölött
uralkodnak. Valójában azonban Te vagy mindegyikük mestere. A mindenki szívében
jelenlévõ Felsõlélekként mindenrõl tudsz; ezért kérlek, fogadj el engem meghódolt
szolgádként! Abban reménykedem, hogy megbocsájtod nekem, hogy zavartalak
kedvtelésedben, barátaid és borjaid körében. Most kérlek, engedd meg, hogy azonnal
távozzam, hogy tovább élvezhesd barátaid és borjaid társaságát, jelenlétem nélkül.
 — Drága K¥¢£a! Neved azt sugallja, hogy mindenkit vonzó vagy. A nap és a hold szintén
Neked köszönhetik vonzerejüket. A nap vonzerejével gyönyörûvé varázsolod a Yadu-
dinasztia életét, a hold vonzerejével növeled a föld, a félistenek, a br§hma£§k, a tehenek és az
óceán erejét. Legfölsõbb vonzerõddel elpusztítod a démonokat, Ka°sát és másokat, ezért
végsõ következtetésem az, hogy Te vagy az egyetlen imádandó Isten a teremtésben. Kérlek,
fogadd alázatos hódolatomat, egészen az anyagi világ elpusztításáig. Mindaddig, amíg
napfény ragyog ebben a világban, kérlek, fogadd alázatos hódolatomat!
Brahm§, az univerzum ura tiszteletteljes és alázatos hódolatát ajánlotta az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének, háromszor körüljárta Õt, s készült, hogy visszatérjen
Brahmalokára, saját birodalmába. Viselkedését látva az Istenség Legfelsõbb Személyisége
megadta neki a lehetõséget, hogy visszatérjen. Az Úr Brahm§ eltávozott, s az Úr K¥¢£a ismét
olyan formában jelent meg, mint azon a napon, amikor a tehenek és a tehénpásztorfiúk
eltûntek.
K¥¢£a a Yamun§ folyó partján hagyta barátait, ebéd közben, s bár kerek egy év után tért
vissza, a tehénpásztorfiúk úgy érezték, hogy egyetlen másodpercen belül történt mindez. Így
hatnak K¥¢£a különféle energiái és cselekedetei. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy K¥¢£a
Maga jelen van mindenkinek a szívében, s Õ az oka az emlékezetnek és a felejtésnek. Minden
élõlényt az Úr legfelsõbb energiája irányít, s ezek az élõlények néha emlékeznek eredeti
helyzetükre, néha megfeledkeznek róla. K¥¢£a barátaira ugyanez az energia hatott, s így nem
érthették meg, hogy egy teljes évig messze-messze voltak a Yamun§ folyó partjától, Brahm§
illúziójának varázsa alatt állva. Amikor K¥¢£a megjelent a fiúk elõtt, azt gondolták: „K¥¢£a
visszatért egy perc alatt”. Nevetni kezdtek, amikor arra gondoltak, hogy K¥¢£a nem akarta
elhagyni ebédelõ barátai társaságát. Ujjongva hívták K¥¢£át:
— K¥¢£a, kedves barátunk, milyen hamar visszajöttél! Csodálatos! Még hozzá sem
kezdtünk az ebédhez, egy falatot sem ettünk! Szépen kérünk, egyél velünk! — K¥¢£a
elmosolyodott, és elfogadta a meghívásukat. Nagyon szeretett barátaival lenni. Ebéd közben
K¥¢£a gondolkozni kezdett: „Ezek a fiúk azt hiszik, hogy egy pillanat alatt tértem vissza. Nem
tudják, hogy egy egész évet voltam távol, s az Úr Brahm§ misztikus tetteivel voltam
elfoglalva.”
Az ebéd végeztével K¥¢£a és barátai a borjakkal együtt visszatértek otthonaikba,
Vrajabh¡miba. Hazafelé nagy élvezettel nézték Agh§sura óriási kígyó-tetemét. Mikor K¥¢£a
visszatért Vrajabh¡miba, V¥nd§vana apraja-nagyja várta. Sisakját pávatoll díszítette,
virágokkal felékesítve. Nyakában virágfüzér pompázott, testét a Govardhana-hegy
barlangjaiból származó színes ásványokkal festette ki. A Govardhana-hegy mindig híres volt
természetes vörös festékérõl, és K¥¢£a barátaival együtt ezekkel festette ki testét.
Mindegyiküknél bivalykürt, pálca és egy fuvola volt, s borjaikat mind saját nevükön
szólították. Nagyon büszkék voltak K¥¢£a csodálatos cselekedeteire, s a faluba vezetõ úton
mindannyian az Õ dicsõségét énekelték. V¥nd§vana minden gop¦ja látta, amint a
gyönyörûséges K¥¢£a megérkezik a faluba. A tehénpásztorfiúk csodálatos dalokat költöttek
arról, miképpen pusztult el a kígyó, s hogyan menekültek meg attól, hogy lenyelje õket.
Néhány dal Yaªod§ mama gyermekeként, néhány pedig Nanda Mah§r§ja fiaként szólt
K¥¢£áról.
— Olyan csodálatos, hogy kimentett minket a nagy kígyó csapdájából és megölte õt! —
mondták. Mit sem tudtak arról, hogy Agh§sura megölése óta egy év telt már el.
Ezzel kapcsolatban Mah§r§ja Par¦k¢it megkérdezte ¼ukadeva Gosv§m¦t: V¥nd§vana
lakóiban hogyan fejlõdött ki a szeretetet K¥¢£a iránt ilyen hirtelen, amikor K¥¢£a egyik
családhoz sem tartozott?
— Az eredeti pásztorfiúk távollétében, amikor K¥¢£a a pásztorfiúkként terjesztette ki
magát, hogyan volt az lehetséges, hogy a szülõkben nagyobb szeretet ébredt K¥¢£a iránt, mint
ahogyan saját fiaikat szerették? — kérdezte Par¦k¢it Mah§r§ja. — Ugyanakkor hogyan lehet
az, hogy a tehenek ezekhez a borjakhoz jobban ragaszkodtak, mint sajátjaikhoz? — ¼ukadeva
Gosv§m¦ elmondta Mah§r§ja Par¦k¢itnak, hogy minden élõlény leginkább saját maga énjéhez
ragaszkodik. A külsõ kellékek — mint például otthon, család, barátok, ország, közösség,
gazdagság, bõség, hírnév stb. — mind másodlagos tényezõk az élõlény boldogságához. Ezek
a dolgok csupán azért teszik elégedetté az embert, mert örömet okoznak az énnek. Ezért van
az, hogy ilyen énközpontúak vagyunk, és sokkal inkább ragaszkodunk a testünkhöz és
énünkhöz, mint hozzátartozóinkhoz, mint akár a felelségünkhöz, akár gyerekünkhöz, vagy
akár barátainkhoz. Amint az embert valamilyen azonnali veszély fenyegeti, akkor elõször
magáról gondoskodik, és csak utána másokról. Ez természetes. Ez mutatja azt, hogy
mindennél jobban szereti önmagát. A saját én után a ragaszkodás következõ tárgya az anyagi
test. Akinek azonban nincs információja a lélekrõl, az annyira ragaszkodik saját anyagi
testéhez, hogy még öregkorában is különféle mesterséges módszerekkel akarja megõrizni
testét, azt gondolván, hogy öreg és használhatatlan teste még megmenthetõ. Akár lelki, akár
anyagi életfelfogásban él az ember, éjt nappallá téve nagyon fáradságosan dolgozik, hogy
örömet okozhasson saját énjének. Azért ragaszkodunk az anyagi javakhoz, mert örömet
okoznak érzékeinknek, illetve testünknek. A testhez való ragaszkodás csak azért létezik, mert
az „én”, a lélek a testen belül van. Ha valaki fejlettebb síkra jut el, megértheti, hogy a lélek
azért kedves annyira, mert K¥¢£a része. Végsõ soron K¥¢£a az, aki mindenki számára kedves
és vonzó. Õ a Felsõlelke mindennek, ezért hogy tanítson minket, K¥¢£a alászáll és elmondja
nekünk, hogy a mindenkit vonzó központ Õ Maga. Semmi nem lehet vonzó, ami nem
K¥¢£ának valamilyen kiterjedése.
Mindennek, ami vonzó a kozmikus megnyilvánuláson belül, K¥¢£a az oka. Így hát K¥¢£a
a forrása minden gyönyörnek. Az aktív alapelve mindennek K¥¢£a, s a fejlett
transzcendentalisták mindent Vele kapcsolatban látnak. A Caitanya-carit§m¥ta azt mondja,
hogy a mah§-bh§gavata, a legkiválóbb bhakta K¥¢£át minden mozgó és mozdulatlan élõlény
élõ erejeként látja. Ebben a kozmikus megnyilvánulásban mindent K¥¢£ával kapcsolatban lát.
Annak a szerencsés embernek, akinek K¥¢£a a mindene, s Nála keresett menedéket, a
felszabadulás már a birtokában van. Már nincsen többé az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-
g¦t§ szintén megerõsíti. Bárki, aki K¥¢£ának végez odaadó szolgálatot, már a brahma-bh¡ta,
azaz a lelki szinten van. A K¥¢£a név kegyelmet és felszabadulást sugall. Bárki, aki
menedéket kér K¥¢£a lótuszlábainál, bekerül abba a csónakba, amely a tudatlanság óceánját
szeli át. Számára az anyagi megnyilvánulás határtalan kiterjedése olyan jelentéktelenné
zsugorodik, mint egy borjúpata nyoma. K¥¢£a a középpont minden nagy lélek számára, s Õ
nyújt menedéket az anyagi világnak is.
Aki a K¥¢£a-tudat síkjára lépett, annak Vaiku£±ha, vagyis a lelki világ nincs messze. Az
ilyen ember nem az anyagi világban él, ahol minden lépésnél veszély leselkedik rá. ¼ukadeva
Gosv§m¦ tökéletesen elmagyarázta a K¥¢£a-tudatot Mah§r§ja Par¦k¢itnak, sõt az Úr Brahm§
imáit és kijelentéseit is elbeszélte neki. Ezek a leírások, melyek elmesélik az Úr K¥¢£a
kedvteléseit a tehénpásztorfiúkkal, ebédjüket a Yamun§ folyó partján, valamint az Úr Brahm§
imáit, mind transzcendentálisak. Mindazoknak, akik hallják, elismétlik vagy elmesélik e
történeteket, lelki vágyaik minden bizonnyal teljesülni fognak.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizennegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr Brahm§ imái K¥¢£ához”
15. Dhenuk§sura elpusztítása
K¥¢£a és bátyja, Balar§ma a gyermekkorból — melyet kaum§rának hívnak — a
paugan¨a korba lépett, mely hatéves koruktól tízéves korukig tart. Ekkortájt történt, hogy a
tehénpásztorok egyszer összeültek tanácskozni, és megegyeztek abban, hogy az ötödik évüket
betöltött fiúkat megbízzák a tehenek legeltetésével. Megkapva ezt a feladatot K¥¢£a és
Balar§ma boldogan sétáltak végig V¥nd§vanán, megtisztítva a földet lábnyomaikkal.
A tehénpásztorfiúk és Balar§ma társaságában K¥¢£a — fuvoláján játszva — átvezette a
teheneket a v¥nd§vanai erdõn, mely telis-tele volt csodálatos virágokkal, bokrokkal,
legelõkkel. Az erdõ, melyet méhek, virágok, gyümölcsök tettek gazdaggá, olyannnyira
megtisztult, hogy egy bhakta tiszta elméjéhez vált hasonlatossá. Madarak csiripeltek, tiszta
vizû tavak kínálták vizüket, hogy enyhítsék az arra járó fáradtságát. Elmét és testet frissítõ,
édes illatú szellõ fújdogált. K¥¢£a barátaival és Balar§mával igazán jól érezték magukat a
csodálatos környezetben. K¥¢£a látta a fákat, amint a sok gyümölcstõl és a friss hajtásoktól
roskadozva egészen a földig hajolnak, mintha csak lótuszlábait érintve Õt köszöntenék. A fák
nagyon elégedetté tették K¥¢£át viselkedésükkel, gyümölcseikkel, virágaikkal, s
elmosolyodott, amikor megértette vágyukat.
K¥¢£a bátyjához, Balar§mához fordult:
— Kedves bátyám, Te mindannyiunk fölött állsz, s a Te lótuszlábaidat még a félistenek is
imádják. Nézd csak, hogyan hajolnak földig a gyümölcstõl roskadozó fák, hogy lótuszlábaidat
imádják! Úgy tûnik, megpróbálnak kijutni abból a sötétségbõl, mely arra kényszerítette õket,
hogy elfogadják jelenlegi testüket. Azok a fák, melyek V¥nd§vanában születtek, nem
közönséges élõlények. Elõzõ életükben a személytelen felfogást vallották magukénak, ezért
most egy mozdulatlan létformába kerültek. Lehetõségük nyílik arra, hogy láthassanak Téged
V¥nd§vanában, s személyesen társulva Veled további lelki fejlõdésért imádkozzanak Hozzád.
A fák általában a sötétség kötõerejében lévõ élõlények. Az imperszonalista filozófusok
ugyanebben a sötétségben élnek, de ennek véget vethetnek azzal, hogy kihasználják a
lehetõséget, melyet jelenléted nyújt. Azt hiszem, azok a méhek, amelyek körülötted
döngicsélnek, elõzõ életükben a bhaktáid lehettek. Nem tudnak lemondani társaságodról, mert
Nálad nincsen jobb, szeretõbb mester. Te vagy a Legfelsõbb, az eredeti Istenség
Személyisége, s a méhek örökké a Te dicsõségedet hirdetik. Néhány közülük biztosan nagy
szent s a Te bhaktád, Uram, s a méh testet azért választották csupán, mert a Te társaságodról
egy pillanatra sem képesek lemondani. Kedves bátyám, Te vagy a Legfelsõbb imádandó
Istenség. Nézd csak, hogyan táncolnak a pávák nagy eksztázisukban Elõtted! Így köszöntenek
az õzek is, akik éppúgy viselkednek, mint a gop¦k. Nagy örömmel üdvözölnek Téged az erdei
kakukkok is, mert úgy tartják, megjelenésed nagy áldás otthonaikban. V¥nd§vana lakói —
legyenek fák vagy állatok — mind Téged dicsõítenek. Készek arra, hogy legjobb képességeik
szerint és úgy üdvözöljenek, ahogyan nagy lelkek szoktak nagy lelkeket fogadni otthonukban.
A föld számára is oly ritka kegy és szerencse, hogy lótuszlábaid nyomával ékesíted testét.
— V¥nd§vana népének természetes, hogy egy olyan kiváló személyiséget, mint Te, így
fogadjanak. Milyen szerencsések a gyógyfüvek, futónövények és a virágok, hogy
megérinthetik lótuszlábaidat! Ahogy kezeddel megérinted ezeket az ágakat, õk is
megdicsõülnek. A dombok és a folyók is oly dicsõségesek, hiszen reájuk tekintesz. A
legdicsõségesebbek mégis Vraja hölgyei, a gop¦k — akiket elbûvöl szépséged —, mert erõs
karoddal öleled át õket.
K¥¢£át és Balar§mát boldoggá tették V¥nd§vana lakói, s a Yamun§ folyó partjára néha
barátaik is elkísérték õket. A fiúk a méhek zümmögését utánozva, énekelve követték K¥¢£át
és Balar§mát, akiket erdei virágfüzérek ékesítettek. Séta közben hol a tavon úszkáló hattyúk
hangját, hol pedig a pávák táncát utánozták K¥¢£ának, s K¥¢£a is megnevettette barátait,
amikor nyakát nyújtogatva utánozta a táncot.
A K¥¢£a gondjaira bízott tehenek mindegyikének volt neve, s K¥¢£a nagy szeretettel
szólítgatta õket. Hívó szavát hallva a tehenek hangos bõgéssel válaszoltak, s a
tehénpásztorfiúk nagyon élvezték a szívderítõ párbeszédet. Utánozták a madarak hangját,
különösen a cakorát, a pávát, a kakukkot és a bh§radv§ját. Máskor az oroszlán és a tigris
hangjától megriadt gyengébb állatok menekülését látva — K¥¢£ával és Balar§mával együtt —
az állatokat utánozva menekülni kezdtek. Amikor elfáradtak, leültek, s Balar§ma
pihenésképpen fejét az egyik fiú ölébe hajtotta. K¥¢£a nyomban ott termett és masszírozni
kezdte Balar§ma lábait. Máskor fogott egy pálmalevelet, s azzal legyezte Õt, kellemes
szellõvel ûzve el fáradságát. Amíg Balar§ma pihent, a többiek táncoltak, énekeltek, birkóztak
egymással vagy ugrándoztak. Ilyenkor K¥¢£a kezüket megragadva azonnal csatlakozott
hozzájuk. Nagyokat nevetett, élvezte a társaságukat és dicsérte a játékukat. Amikor elfáradt,
egy nagy fa gyökerei között vagy egy társa ölében keresett menedéket, s leheveredett. Amikor
párnájául egy fa gyökereit vagy egy pajtása ölét választotta, a tehénpásztorfiúk közül
néhányan a lábát masszírozták és levelekbõl készült legyezõvel legyezték. Néhány tehetséges
fiú édes hangon énekelt, hogy örömet szerezzen Neki, fáradtsága így hamar elszállt. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a — akinek lábait a szerencse istennõje szolgálja —
belsõ energiáját kinyilvánítva, egyszerû falusi gyerekként jelent meg, megosztva társaságát a
tehénpásztorfiúkkal, mintha csak közülük való lenne. Ám annak ellenére, hogy csupán falusi
gyereknek tûnt, néha tanújelét adta annak, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége.
Vannak olyan emberek, akik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének mutatják magukat,
becsapva az ártatlanokat. Az ilyen emberek azonban csupán a csalásra képesek, arra már nem,
hogy megmutassák Isten hatalmát.
Mialatt K¥¢£a legszerencsésebb barátai körében, belsõ energiáit kimutatva töltötte
kedvteléseit, újabb alkalom kínálkozott Számára, hogy megmutassa Isten emberfeletti erejét.
Legbizalmasabb barátai, ¼r¦d§m§, Subala és Stokak¥¢£a egyszer így szóltak nagy szeretettel
K¥¢£ához:
— Kedves Balar§ma! Neked nagyon nagy erõd van, és karjaid is roppant erõsek. Kedves
K¥¢£a, Te nagyon értesz ahhoz, hogyan kell a gonosz démonokkal elbánni. Kérlek Titeket,
emlékezzetek rá, hogy nem messze innen van egy erdõ, T§lavana. Telis-tele van gyümölcstõl
roskadozó fákkal. Sok lehullott már belõlük, de egy részük még éretten lóg a fán. Csodálatos
hely, csakhogy Dhenuk§sura démon miatt szinte lehetetlen odajutni. Senki sem jut el a fákig,
hogy leszedhesse gyümölcseit. Kedves K¥¢£a és Balar§ma! Ez a démon szamártestben jelent
meg, társaival együtt, akik hasonló testet öltöttek. Egytõl egyig nagyon erõsek, így nagyon
nehéz megközelíteni az erdõt. Kedves testvéreink! Egyedül Ti vagytok azok, akik el tudjátok
látni a baját egy ilyen démonnak. Rajtatok kívül senki sem mer odamenni, mert félti az életét.
Az állatok sem járnak oda, madarak sem fészkelnek ott — mind elhagyták az erdõt. Ezért
csupán az édes aromát lehet érezni, amely onnan árad. Úgy tûnik, eddig még senki sem
kóstolta meg sem a fákról lecsüngõ, sem a földre lehullott gyümölcsöket. Kedves K¥¢£a,
õszintén szólva nagyon vonz bennünket a gyümölcs illata. Kedves Balar§ma, menjünk oda
mindannyian, és kóstoljuk meg a gyümölcsöket! Már mindenhol érezni az illatukat. Nem
érzitek Ti is?
Mivel kedves, mosolygó barátaik így kérlelték K¥¢£át és Balar§mát, Õk pedig szívesen a
kedvükbe jártak, elindultak az erdõ felé társaik kíséretében. Amint a T§lavana erdõ ösvényére
léptek, Balar§ma egy elefánt erejével rázni kezdte a fákat, amitõl minden gyümölcs a földre
hullott. A hulló gyümölcsök hangjára Dhenuk§sura, a szamártestet öltött démon, aki a
közelben lakott, hatalmas robajjal indult feléjük, úgy megremegtetve még a földet is, hogy a
fák meginogtak, mintha csak földrengés rázta volna meg õket. A démon elõször Balar§mát
támadta meg: hátsó lábával erõsen mellkason rúgta. Balar§ma nem szólt semmit, erre a
démon óriási dühvel és még nagyobb erõvel rúgta meg újra. Ekkor Balar§ma egyik kezével
hirtelen megragadta a szamár lábait, megpörgette maga körül és fák koronája közé hajította. A
démon már akkor kiadta páráját, amikor Balar§ma a lábánál fogva megpörgette maga körül.
Balar§ma a legmagasabb pálma lombjai közé hajította fel a démont, aki olyan nehéz volt,
hogy súlyától a pálma rádõlt a többire, jónéhány fát kidöntve. Mintha egy nagy hurrikán
söpört volna keresztül az erdõn, sorra döntve ki a fákat, egyiket a másik után. Balar§ma
különleges erejének megnyilvánulása egyáltalán nem megdöbbentõ, hiszen Õ az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, akit Ananta ¼e¢an§gaként ismernek, s aki sokmillió fejével a
bolygókat tartja. Az egész kozmikus megnyilvánulást Õ tartja fenn, pontosan úgy, ahogyan
két szál összetartja egy anyag szövését.
Amint a démon a fák közé repült, Dhenuk§sura barátai és társai egy szempillantás alatt ott
termettek, s hatalmas erejükkel Balar§m§ra és K¥¢£ára támadtak. Eltökélték, hogy
megbosszulják barátjuk halálát. De K¥¢£a és Balar§ma egyenként, pontosan úgy, ahogyan
Dhenuk§surával tették, hátsó lábaiknál fogva megragadták és megpörgették õket. Így
végeztek mindannyiukkal, fellódítva õket a pálmafák tetejére. A szamarak élettelen testei
olyan látványt nyújtottak, mintha színes felhõk gyûltek volna össze a fák koronáiban. A nem
mindennapi esemény hírére a felsõbb bolygók félistenei virágesõt szórtak K¥¢£ára és
Balar§mára, megszólaltatták dobjaikat, s odaadó imákat ajánlottak fel.
 Dhenuk§sura elpusztítása után néhány nappal az emberek újra járni kezdtek az erdõbe
gyümölcsért, s az állatok is félelem nélkül térhettek vissza a gazdag legelõkre.
V¥nd§vanába visszatérve K¥¢£a és Balar§ma fuvoláikon játszottak, barátaik pedig az
erdõben véghezvitt csodálatos tettüket dicsérték. Arcukat, melyet belepett a tehenek patáitól
felvert por, tilaka díszítette, K¥¢£a hajában pedig pávatoll ékeskedett. Amint Balar§mával
együtt fuvoláztak, a fiatal gop¦kat végtelen boldogság töltötte el, hogy láthatták K¥¢£át
hazatérni. V¥nd§vana gop¦jai mindig nagyon szomorúak voltak K¥¢£a távollétében. Egész nap
az erdõn járó K¥¢£ára gondoltak, vagy arra, hogyan legelteti teheneit a legelõn. Amint
megpillantották K¥¢£át, minden aggodalmuk elszállt, és úgy nézték arcát, mint ahogy a méhek
döngik körül a lótuszvirág mézét. Mikor K¥¢£a megérkezett a faluba, a fiatal gop¦k csak
mosolyogtak és nevettek, Õ pedig fuvoláján játszva élvezte gyönyörû, mosolygó arcuk
szépségét.
Ezek után K¥¢£át és Balar§mát a szeretõ anyák, Yaªod§ és Rohi£¦ üdvözölték, s
igyekeztek szeretett gyermekeik minden kívánságát teljesíteni. Mind a ketten ugyanabban az
idõben szolgálták ki transzcendentális fiaikat, áldással halmozva el Õket. Nagy figyelemmel
viselték gondját gyermekeiknek: megfürösztötték és felöltöztették Õket. K¥¢£a sárga,
Balar§ma pedig kék ruhát kapott, s szebbnél szebb ékszerekkel, virágfüzérekkel együtt.
Kipihenve egész napi munkájuk fáradalmait, felfrissültek s csodálatosak voltak.
Finom ételeket kaptak anyjuktól, amit az utolsó falatig jóízûen meg is ettek. Evés után
tiszta ágyba fektették õket, s az anyák tetteikrõl szóló dalokat énekeltek Nekik. Amint
ledõltek az ágyra, el is nyomta Õket az álom. Ilyen boldogan élt tehénpásztorfiúként
V¥nd§vanában K¥¢£a és Balar§ma, s már az magában jámbor cselekedetnek számít, ha valaki
meghallgatja a két testvér transzcendentális tetteirõl és kedvteléseirõl szóló történeteket, s
másoknak is elmeséli ezeket.
A teheneket legeltetni a Yamun§ partjára K¥¢£a hol barátaival és Balar§mával, hol pedig
csak barátaival járt. Lassan beköszöntött a nyár. Egy napon a pásztorfiúk és a tehenek nagyon
megszomjaztak a legelõn, s a Yamun§ vizével oltották szomjukat. A folyó vizét azonban egy
K§liya nevû hatalmas kígyó fertõzte meg mérgével.
A víz olyan fertõzött volt, hogy a pásztorfiúk az elsõ kortyok után egy szempillantás alatt
holtan estek össze. Ekkor K¥¢£a, aki minden élet élete, kegyes tekintetével rájuk pillantott. A
tehénpásztorfiúk és a tehenek nyomban visszanyerték eszméletüket, s döbbenten tekintgettek
egymásra. Megértették, hogy meghaltak, mert ittak a Yamun§ vizébõl, s tudták, hogy K¥¢£a
kegyes pillantása adta vissza életüket. Nagy hálával gondoltak K¥¢£a misztikus erejére, akit
Yogeªvarának, minden misztikus yog¦ urának ismernek.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenötödik fejezetéhez,
melynek címe: „Dhenuk§sura elpusztítása”.
16. K§liya legyõzése
Amikor az Úr K¥¢£a meghallotta, hogy K§liya, a fekete kígyó megmérgezte a Yamun§
vizét, rögtön cselekedett, s arra kényszerítette a kígyót, távozzon a folyóból. A Yamun§ vize
újra megtisztult.
Amikor a történetet ¼ukadeva Gosv§m¦ elmesélte, Mah§r§ja Par¦k¢it mind többet és többet
akart hallani K¥¢£a gyermekkori kedvteléseirõl. Arról kérdezte ¼ukadeva Gosv§m¦t,
miképpen büntette meg K¥¢£a K§liyát, aki hosszú évekig élt a Yamun§ vizében. Mah§r§ja
Par¦k¢it egyre nagyobb lelkesedéssel hallgatta K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit, s
érdeklõdése egyre nagyobb kíváncsiságra vallott. ¼ukadeva Gosv§m¦ elmesélte a történetet:
Volt a Yamun§ közepén egy nagy tó. Ebben a tóban lakott K§liya, a fekete kígyó.
Mérgével beszennyezte az egész vidéket, mert a nap huszonnégy órájában ontotta mérgezõ
leheletét. Ha egy madár repült arra, azon nyomban holtan zuhant a vízbe.
A Yamun§ mérges párájától a partmenti fák és füvek is mind elszáradtak. Az Úr K¥¢£a
látta, mit tett az óriási szörnyeteg mérge: a folyó — amely V¥nd§vana elõtt hömpölygött —
halálossá vált.
 K¥¢£a — aki azért jelent meg, hogy elpusztítsa a világ ellenségeit — a Yamun§ partján
felmászott egy nagy kadamba fára. A kadamba sárga, kerek virág, melyet csak V¥nd§vana
környékén találunk meg. A fa tetején aztán meghúzta övét, s karjait megmozgatva — akár egy
birkózó — beleugrott a mérgezett tó kellõs közepébe. A kadamba fa, amelyrõl K¥¢£a a vízbe
ugrott, az egyetlen fa volt a környéken, amely még élt. Néhány magyarázó azt mondja, K¥¢£a
lótuszlábainak érintésétõl a fa azonnal életre kelt, némely Pur§£ában pedig az áll, hogy
Garu¨a, Vi¢£u örök hordozója tudta, mire készül K¥¢£a, s néhány csöpp nektárt cseppentett a
fára, hogy megõrizze életét. Amikor az Úr K¥¢£a a vízbe ugrott, a folyó elöntötte a partot,
mintha egy hatalmas kõszikla esett volna bele. K¥¢£a erején senki ne csodálkozzon, hiszen
Tõle ez egyáltalán nem szokatlan: Õ minden erõ forrása.
K¥¢£a ide-oda úszkált, mint egy nagy, erõs elefánt, óriási lármát csapva, melyet a nagy,
fekete kígyó is meghallott. A hangzavar kibírhatatlan volt számára, s megértette, hogy
birodalmát támadás érte. Azon nyomban K¥¢£a elõtt termett, s csodálatos látványban volt
része. K¥¢£a gyönyörü volt. Színe egy felhõéhez volt hasonlatos, lábai akár a lótuszvirágok.
Testét a ¼r¦vatsa jele, drágakövek és sárga ruha díszítették. Arcán csodálatos mosoly jelent
meg, s hatalmas erejét kimutatva játszott a Yamun§ folyóban. K¥¢£a lenyûgözõ látványa
ellenére K§liya szívét elöntötte a düh, s óriási gyûrûivel megragadta K¥¢£át. A szörnyûség
láttán — hogy K¥¢£át körbefogták a kígyó gyûrûi — minden tehénpásztorfiú és V¥nd§vana
összes lakója megdermedt a félelemtõl. Életüket, tulajdonukat, ragaszkodásukat, tetteiket —
egyszóval mindenüket K¥¢£ának ajánlották. Így aztán amikor ilyen nagy veszedelemben
látták Õt, elfogta õket a félelem, s aggodalmukban a földre rogytak. A teheneket, a bikákat, a
kisborjakat elöntötte a bánat, s aggódva nézték K¥¢£át. Félelmükben hangosan bõgve, földbe
gyökerezett lábbal álltak a parton, s nem tudtak segíteni szeretett K¥¢£ájukon.
Eközben szerte a világon rossz elõjelek mutatkoztak. A föld remegett, meteorok hullottak
az égbõl, az embereknek reszketett a bal oldaluk — ezek a jelek nagy veszedelmet sejtettek. A
kedvezõtlen jelek láttán a tehénpásztorok — Nanda Mah§r§jával együtt — aggódni kezdtek.
Ráadásul azt is megtudták, hogy K¥¢£a egyedül — bátyja, Balar§ma nélkül — ment ki a
legelõre. Amint Nanda, Yaªod§ és a tehénpásztorok ezt megtudták, méginkább úrrá lett rajtuk
az aggodalom. K¥¢£a iránti nagy szeretetükben — nem ismervén K¥¢£a hatalmát —
aggodalom és bánat töltötte el õket. Semmi nem volt, ami drágább lett volna számukra, mint
K¥¢£a, hiszen mindenüket Neki ajánlották: minden tulajdonukat, ragaszkodásukat, elméjüket,
cselekedeteiket. K¥¢£a iránti szeretetükben azt gondolták: „Óh, K¥¢£a ma minden bizonnyal
elpusztul...”
V¥nd§vana egész népe kijött a faluból, hogy lássa K¥¢£át. A gyülekezettel gyerekek,
fiatalok, öregemberek, öregasszonyok, állatok jöttek; tudták, hogy K¥¢£a az életük egyedüli
fenntartója. Ezalatt Balar§ma, aki minden tudás mestere, csak állt és mosolygott. Õ tisztában
volt azzal, K¥¢£a milyen erõs, s hogy semmi ok az aggodalomra, hiszen K¥¢£a egy
közönséges kígyóval harcol az anyagi világban. Ezért hát Balar§ma nem osztozott a többiek
aggodalmában. V¥nd§vana lakói félelmükben keresni kezdték K¥¢£át, követni kezdték
lábnyomait, s egyre közeledtek a Yamun§ partjához. K¥¢£a lábnyomait követve — melyet
zászló, íj és kagylókürt jele díszített — a v¥nd§vanaiak megérkeztek a folyó partjára. Ott
aztán megpillantották a síró teheneket és a pásztorfiúkat, akik azért sírtak, mert K¥¢£át a
fekete kígyó gyûrûi között látták. Ettõl aztán méginkább kétségbeestek. Miközben Balar§ma
csak mosolygott aggodalmukon, Vrajabh¡mi népe a bánat óceánjába merült, mert mindenki
azt gondolta, K¥¢£ának vége. Bár nem sokat tudtak K¥¢£áról, szeretetük semmihez sem
hasonlítható szeretet volt. Amint meglátták, hogy K¥¢£a a Yamun§ folyóban K§liya kígyó
fogságába került, s hogy a tehénpásztorfiúk mennyire kétségbe vannak esve, egyszerûen csak
K¥¢£a barátságára, mosolygó arcára, közös kalandjaikra tudtak gondolni. Azt hitték, K¥¢£a
K§liya csapdájába került, s egyszerre úgy érezték, üressé vált a három világ. Az Úr Caitanya
is azt mondta, üresnek látja a három világot K¥¢£a távollétében. Ez a K¥¢£a-tudat
legmagasabb szintje. V¥nd§vana lakói szinte kivétel nélkül elérték a K¥¢£a iránti legmagasabb
rendû eksztatikus szeretetet.
 Amikor Yaªod§ mama a folyópartra ért, azonnal be akart menni a Yamun§ vizébe, ám a
többiek nem engedték. Yaªod§ ájultan rogyott a földre. A többi barát, akiket ugyanúgy sújtott
a bánat, sûrû könnyeket hullatva álltak ott, de hogy Yaªod§ mamát vigasztalják, hangosan
mesélni kezdtek K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl. Yaªod§ mama mozdulatlan maradt —
mintha elszállt volna belõle az élet —, tudatát K¥¢£a arcára rögzítette. Nanda és a többiek,
akik mindenüket, még életüket is K¥¢£ának ajánlották, készek voltak, hogy bemenjenek a
Yamun§ vizébe, de az Úr Balar§ma nem engedte õket, hiszen tudta jól, hogy semmiféle
veszedelem nem fenyeget.
K¥¢£a két órán át maradt K§liya gyûrûi között, mintha csak közönséges gyerek lenne.
Amikor azonban látta, hogy Gokula lakói, anyját, apját, a gop¦kat, a pásztorfiúkat és a
teheneket is beleértve már épp a halálukon vannak, és semmi nem mentheti meg õket a
közelgõ végzettõl, azonnal kiszabadította magát. Testét óriásira növelte, s amikor a kígyó
megpróbálta megragadni Õt, a gonosz állat hatalmas ellenállásba ütközött. A nagy
erõlködésben gyûrûi lecsúsztak K¥¢£áról, s nem maradt más hátra, mint hogy kiengedje
szorításából az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. K§liya ekkor dühbe gurult, csuklyáit
szétterjesztette. Orrán mérges gázokat fújt, szemei tüzeltek, száján lángot lehelt. A nagy kígyó
rövid ideig mozdulatlanul várt. Kétágú nyelveivel ajkait nyalogatva most már kétszer akkora
csuklyákkal nézett K¥¢£ára, s tekintete tele volt méreggel. K¥¢£a azonnal lecsapott rá,
ahogyan Garu¨a csap le a kígyókra. A megtámadott K§liya csak az alkalmat kereste, amikor
megmarhatja K¥¢£át, ám K¥¢£a körbe-körbe forgott körülötte. Ahogy körbe-körbe forogtak, a
kígyó egyre jobban elfáradt, ereje láthatóan elhagyta. K¥¢£a — lenyomva a kígyó csuklyáit —
azonnal a fejére ugrott. Lótuszlábai vörössé váltak a kígyó fejét díszítõ drágakõ sugaraitól,
aztán Õ, aki az eredeti mestere minden mûvészetnek, a táncnak is, táncolni kezdett a kígyó
ide-oda ringó fejein. A mennyei bolygók lakói nyomban virágesõvel köszöntötték, dobjaikat
ütötték, fuvoláikon játszottak, imákat és himnuszokat énekeltek. A Gandharvák, a Siddhák és
a félistenek mind nagyon elégedettek voltak.
Miközben K¥¢£a K§liya fejein táncolt, a kígyó megpróbálta Õt lelökni a többi fejével.
K§liyának majdnem száz feje volt, ám K¥¢£a mindegyiken fölülkerekedett. Lótuszlábaival
taposni kezdte K§liya fejeit, s ez már több volt, mint amennyit a kígyó el tudott viselni.
K§liya lassan oda jutott, hogy saját életéért kellett küzdenie. Mindenféle szörnyû dolgot
hányt, s közben tüzet fújt. Ahogyan a mérgezõ anyagok eltávoztak testébõl, K§liya bûne is
csökkent. Nagy dühében küzdeni kezdett az életéért, s megpróbálta egyik fejét felemelni,
hogy megölje az Urat. K¥¢£a azonban ezt a fejét is megragadta, egyetlen rúgásával lenyomta,
s táncolni kezdett rajta. Úgy tûnt, mintha az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Vi¢£ut
imádná: a mérgek, melyek a kígyó száján át távoztak, virágfelajánlásoknak tûntek. Ekkor
K§liya testébõl méreg helyett vér kezdett el távozni. Halálosan kimerült. Úgy látszott, mintha
egész testét összetörték volna az Úr rúgásai. Elméjében azonban kezdte megérteni, hogy
K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s meghódolt Neki. Ráébredt, hogy K¥¢£a a
Legfelsõbb Úr, mindennek az Ura.
A kígyó feleségei, a N§gapatn¦k látták, hogy férjüket rúgásaival gyõzte le az Úr, aki
méhében tartja az egész univerzumot. K§liya feleségei készen álltak arra, hogy imádják az
Urat, bár nagy igyekezetükben ruhájuk, hajuk, a díszeik meglazultak és rendetlenné váltak.
Õk is hódolatukat ajánlották a Legfelsõb Úr elõtt, és imádkozni kezdtek Hozzá. Megjelentek
K¥¢£a elõtt, s maguk elõtt terelve gyermekeiket, a Yamun§ partján leborulva aggódva
ajánlották tiszteletteljes hódolatukat. A N§gapatn¦k tudták, hogy K¥¢£a a meghódolt lelkek
menedéke, s arra vágytak, hogy imáikkal az Úr kedvébe járva megszabadítsák férjüket a
közelgõ vésztõl.
— Óh, drága Urunk! — ajánlották imáikat a N§gapatn¦k. — Te egyenlõ vagy
mindenkihez, nem teszel különbséget fiaid, barátaid és ellenségeid között. Ezért az a büntetés,
melyet oly kegyesen K§liyának ajánlottál, csodálatos kegy. Óh, Urunk! Azért szálltál alá,
hogy elpusztítsd a világban a zavaró dolgokat, s mivel Te vagy az Abszolút Igazság, nincsen
különbség a kegy és a büntetés között, amelyet Te adsz. Ezért úgy gondoljuk, ez a látszólagos
büntetés K§liya számára valójában áldás. Úgy hisszük, büntetésed kegy számunkra, hiszen
amikor Te büntetsz valakit, az azt jelenti, hogy bûnös cselekedeteinek visszahatásai
megsemmisülnek. Az már érthetõ számunkra, hogy ez az élõlény, aki egy kígyó testét öltötte
fel, rengeteg bûnt követhetett el, másképp hogyan kaphatott volna kígyó testet? Azzal, hogy a
fejein táncolsz, kígyó teste cselekedeteinek minden visszahatása semmivé válik. Ezért nagy
szerencse, hogy megharagudtál rá, s így büntetted meg õt. Csodálkozva látjuk, milyen nagy
örömet okozott Neked ez a kígyó, aki minden bizonnyal vallásos életet élt elmúlt életei során.
Lemondása és vezeklése mindenki megelégedésére szolgálhatott, s bizonyos, hogy az
univerzum összes élõlénye javát szolgáló jócselekedeteket hajtott végre.
A N§gapatn¦k megerõsítik, hogy lehetetlen K¥¢£ával kapcsolatba kerülni anélkül, hogy
elõzõ életeinkben ne végeztünk volna jámbor tevékenységet az odaadó szolgálatban. Amint az
Úr Caitanya ajánlja ¼ik¢§¢±akájában, odaadó szolgálatot kell végeznünk a Hare K¥¢£a mantra
alázatos vibrálásával, magunkat alacsonyabbnak képzelve az utcán heverõ szalmaszálnál,
elutasítva minden elismerést, ugyanakkor minden elismerésünkkel jutalmazva másokat. A
N§gapatn¦k döbbenten vették észre, hogy bár K§liyának kígyó teste volt, melyet elõzõ bûnös
cselekedetei miatt kapott, mégis kapcsolatba kerülhetett az Úrral, mégpedig úgy, hogy az Úr
lótuszlábai a fejeit érintették. Bizonyos, hogy ez nem csupán a jámbor tettek eredménye. Ez a
két egymással ellentétes tény megdöbbentette õket. Így folytatták imáikat:
— Óh, Urunk! Nagyon csodálkozunk azon, hogy K§liya olyan szerencsés, hogy
lótuszlábaid porát viselheti a fején. Nagy szentek vágyakoznak erre a szerencsére. Még a
szerencse istennõje is lemondásokat végez, csupán hogy megkaphassa lótuszlábaid porának
áldását. Miképpen lehetséges hát, hogy K§liya ilyen könnyedén kaphatott e porból a fejére?
Hiteles forrásokból hallottuk, hogy akik lótuszlábaid porának áldásában részesülnek, nem
törõdnek még az univerzum legelõkelõbb helyzetével, az Úr Brahm§ posztjával sem, sõt a
mennyei bolygók királysága vagy a földi királyság sem érdekli õket. Arra sem vágynak, hogy
a földnél magasabbrendû bolygókat — például Siddhalokát — irányítsák, s a yoga útján
szerezhetõ misztikus erõ sem érdekli õket. A tiszta bhakták afféle felszabadulásra sem
vágynak, hogy eggyé váljanak Veled. Óh, Uram! K§liya olyan létformában született, melyet
az anyagi természet legalantasabb kötõerõi táplálnak, s melyet düh kísér, a kígyók királya
mégis kivételesen ritka helyzetet ért el. Az élõlények, akik ebben az univerzumban
vándorolnak különféle életformákon keresztül, a Te kegyedbõl könnyedén megkaphatják a
legnagyobb áldást.
A Caitanya-carit§m¥ta megerõsíti, hogy az élõlények különféle testeket elfogadva
vándorolnak ebben az univerzumban, de K¥¢£a és a lelki tanítómester kegyébõl megkaphatják
az odaadó szolgálat magját, s így a felszabadulásukhoz vezetõ ösvény akadály nélkül áll
elõttük.
— Ezért tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked! — folytatták a N§gapatn¦k. — Drága
Urunk, mivel Te vagy a Legfelsõbb Személy, Felsõlélekként benne vagy minden élõlényben,
s bár transzcendentális vagy a kozmikus megnyilvánuláshoz képest, mégis Benned nyugszik
minden. Te vagy a megszemélyesült és kimeríthetetlen idõ. A teljes idõ benned létezik, ezért
Te vagy a látnoka és megtestesülése a totális idõnek, a múlt, a jelen, a jövõ, a hónap, a nap, az
óra és a pillanat formájában. Óh, Urunk! Te tökéletesen látsz minden cselekedetet, minden
órában, minden napban, minden hónapban, minden évben, múltban, jelenben és jövõben.
Saját Magad vagy az univerzális forma, ugyanakkor különbözöl az univerzumtól. Egyidejûleg
egy vagy ezzel az univerzummal, és különbözöl is tõle. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk
hát Neked. Te Magad vagy az egész univerzum, de Te vagy az univerzum teremtõje is. Te
vagy a védelmezõje, fenntartója és eredeti oka az univerzumnak. Három minõség-
inkarnációd — Brahm§, Vi¢£u és Maheªvara — által vagy jelen ebben az univerzumban,
mégis transzcendentális vagy az anyagi teremtéshez képest. Bár Te vagy az oka a különféle
élõlények megjelenésének is — az érzékszerveiknek, az életüknek, elméjüknek és
értelmüknek —, Téged megismerni azonban csak a Te belsõ energiád segítségével lehet.
Hadd ajánjuk tiszteletteljes hódolatunkat Neked, aki végtelen vagy, tisztább a legtisztábbnál, a
teremtés központja és mindennek tudója. A legkülönfélébb filozófikus elmélkedõk próbálnak
Téged elérni. Te vagy minden filozófiai törekvés végsõ célja, s Rólad ír minden filozófiai és
egyéb tanítás. Hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat Neked, mert Te vagy az eredete
minden írásnak, Te vagy a forrása minden tudásnak. Te vagy az igazság gyökere, Te vagy a
Legfelsõbb Lény, aki a legmagasabb rendû tudásban tud részesíteni minket. Te vagy az oka
minden vágynak, s Te vagy az oka minden elégedettségnek is. Te vagy a Védák
megszemélyesülése, ezért tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!
Óh, drága Urunk, Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a. Te vagy a
legfelsõbb élvezõ, s most Vasudeva fiaként jelentél meg, aki a tiszta jóság megnyilvánulása.
Te vagy az elmét és az értelmet irányító Istenség, Pradyumna és Aniruddha; Te vagy a
Vai¢£avák Ura. Catur-vyuha kiterjedéseiden keresztül — V§sudeva, Sa¯kar¢ana, Aniruddha
és Pradyumna — Te vagy az oka az elme és az értelem fejlõdésének. Csupán a Te tetteid
miatt borítja felejtés az élõlényeket vagy fedezik fel valódi énjüket. Ezt a Bhagavad-g¦t§
tizenötödik fejezete is megerõsíti: az Úr Felsõlélekként mindenki szívében jelen van, s
jelenléte következtében az élõlény vagy elfelejti, vagy felidézi eredeti azonosságát. Mi
részben megérthetjük, hogy a szívünkben tanúja vagy minden tettünknek, ugyanakkor annak
ellenére, hogy mindannyiunk képes rá bizonyos mértékben, mégis módfelett nehéz felfogni
jelenlétedet. Te vagy a végsõ irányítója mind az anyagi, mind a lelki energiának, Te vagy a
legfelsõbb vezetõ, ugyanakkor különbözöl ettõl a kozmikus megnyilvánulástól. Te vagy a
tanúja, a teremtõje és az alkotó eleme ennek a kozmikus megnyilvánulásnak. Ezért hát
tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked! Drága Urunk, a kozmikus megnyilvánulás
teremtése számodra semmilyen fáradsággal nem jár, s különbözõ energiáid — a jóság, a
szenvedély és a tudatlanság kötõerõi — kiterjesztésével megteremted, fenntartod és
elpusztítod ezt a kozmikus megnyilvánulást. A teljes idõ-energia uraként az anyagi energiára
vetett pillantásoddal megteremted ezt az univerzumot, feltöltöd anyagi energiával az anyagi
természet különféle erõit, melyek minden élõlényben máshogyan mûködnek. Mindezért senki
nem tudja felfogni, hogyan történnek cselekedeteid ebben a világban. Óh, drága Urunk! Habár
a teremtés, a fenntartás és az elpusztítás érdekében kiterjeszted Magad ennek az
univerzumnak a három uralkodó Istenévé — nevezetesen az Úr Brahm§vá, az Úr Vi¢£uvá és
az Úr ¼ivává —, valójában az Úr Vi¢£u az, aki áldást hozhat az élõlényekre. Ezért azok
számára, akik igazán békések, s akik a legfelsõbb békére törekednek, a Te békés
megjelenésed, az Úr Vi¢£u imádata ajánlott. Urunk, imáinkat nyújtjuk Neked. Látod, hogy ez
a szegény kígyó hamarosan feladja az életét. Jól tudod, hogy mi, nõk, az életünket,
mindenünket a férjünknek adtuk, így azért imádkozunk hozzád, bocsáss meg férjünknek,
K§liyának, mert ha meghal, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Csupán ránk való tekintettel
kérünk, bocsáss meg ennek a sértegetõnek! Óh, drága Urunk! Minden élõlény a Te sarjad, Te
látsz el mindenkit. Ez a kígyó is a Te gyermeked, s Te meg tudsz bocsátani neki. Megsértett
Téged, de kétségtelen, hogy nem volt tudatában hatalmadnak. Azért imádkozunk, hogy ez
alkalommal bocsáss meg neki. Drága Urunk, szeretõ szolgálatunkat ajánljuk Neked, hisz örök
szolgáid vagyunk. Utasíthatsz bennünket, s megkérhetsz bármire, amire csak akarsz. Minden
élõlény megszabadulhat a kétségbeeséstõl, ha követi utasításaidat.
A N§gapatn¦k imái után az Úr K¥¢£a megszabadította K§liyát a büntetés alól. K§liya már
öntudatlan volt az Úr ütéseitõl. Tudatát visszanyerve és megszabadulva a büntetéstõl, K§liya
életereje visszatért. Összetett kezekkel, alázatosan imádkozni kezdett a Legfelsõbb Úrhoz,
K¥¢£ához:
— Drága Uram! Olyan életformában születtem, hogy természetemtõl fogva dühös és irigy
vagyok, hiszen a tudatlanság legsötétebb régióiban létezem. Te, Uram, jól tudod, milyen
nehéz feladni természetes ösztöneinket, habár ezek által az ösztönök által vándorlunk egyik
testbõl a másikba. — A Bhagavad-g¦t§ azt is megerõsíti, hogy nagyon nehéz megszabadulni
az anyagi természet szorításából, de ha valaki meghódol az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a elõtt, akkor az anyagi természet kötõerõi már nem hatnak rá. — Kedves
Uram! — folytatta K§liya. — Te vagy ezért az anyagi természet kötõerõinek eredeti
teremtõje, mely által az egész univerzum létrejött, Te vagy az okozója az élõlények tudatának,
mely által különféle testekhez jutottak. Kígyóként születtem, ezért természetes ösztönömnél
fogva a düh uralkodik rajtam. Hogyan lenne lehetséges a Te kegyed nélkül feladnom
természetemet? M§y§ energiád szorításából nagyon nehéz kikerülni. M§y§ energiád
rabszolgái vagyunk. Kérlek Uram, bocsáss meg a természet adta anyagi hajlamaim miatt, s
most büntess meg vagy hagyj élni, ahogyan kívánod!
K§liya szavainak hallatán az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki kicsiny gyermekként
viselkedett, így utasította kígyót:
— Innen azonnal az óceánba kell távoznod. Indulj, ne késlekedj! Magaddal viheted
gyermekeidet, feleségeidet, mindenedet, amid csak van. Ne szennyezd többé a Yamun§ vizét!
Hadd igyanak belõle minden veszély nélkül a teheneim és a pásztorfiúk.
Az Úr ezután kijelentette, hogy a K§liyának adott utasítást mindenkinek hallania kell,
hogy többé senki se féljen tõle.
Mindazok, akik hallják a K§liya kígyóról és büntetésérõl szóló történetet, nem kell többé
tartaniuk a kígyók irigy természetétõl. — Ha valaki megfürdik a K§liya tóban ott, ahol
tehénpásztor barátaimmal együtt fürödtünk, ha valaki egy teljes napot koplal és vizet ajánl az
õsatyáknak a tó vizébõl, az megszabadul minden bûnös tettének visszahatásától — mondta az
Úr, és megnyugtatta K§liyát: — Te Garu¨ától való félelmedben jöttél ide, mert fel akart falni
óceánparti csodás birodalmadban. Látva a jeleket a fejed tetején, ahol megérintettelek
lótuszlábaimmal, Garu¨a többé nem fog bántani.
Az Úr elégedett volt K§liyával és feleségeivel. Utasításait hallva K§liya feleségei imádni
kezdték K¥¢£át, gyönyörû ruhák, virágok, füzérek, ékszerek, díszek, szantálfa pép, lótuszvirág
és ízletes gyümölcsök felajánlásával, örömet okozva Garu¨a Urának. Aztán az Úr K¥¢£a
utasítására elhagyták a Yamun§ tavát.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenhatodik fejezetéhez,
melynek címe: „K§liya legyõzése”.
17. K¥¢£a eloltja az erdõtüzet
Mah§r§ja Par¦k¢it, miután végighallgatta K§liya büntetésének történetét, megkérdezte
¼ukadeva Gosv§m¦tól: miért kellett K§liyának elhagynia csodálatos birodalmát, s miért volt
Garu¨a olyan ellenséges vele? ¼ukadeva Gosv§m¦ beszélni kezdett:
Volt egy sziget, a kígyók birodalma, melyet N§g§laya néven ismertek, s K§liya a
birodalom egyik legtekintélyesebb kígyója volt. Garu¨a — mivel a kígyók a táplálékát
jelentették —, rendszeresen a szigetre járt, ahol kedvére válogathatott a kígyókból. Sokat
megevett közülük, ám néhányukat szükségtelenül pusztította el. A kígyók nemzetségében
félelem ütötte fel a fejét, s királyuk, V§suki az Úr Brahm§ védelmét kérte. Az Úr Brahm§ úgy
rendelkezett, hogy Garu¨a ne okozhasson több bajt: minden félholdkor a kígyóknak fel kellett
ajánlaniuk egy kígyót Garu¨ának. A balszerencsés kígyót egy fa alá tették, áldozati
ajándékként. Garu¨a elégedett volt, s többé nem zavarta a kígyókat.
K§liya azonban kihasználta a helyzetet. Ostobaságában büszke lett összegyûjtött mérgére,
hatalmas erejére. „Miért kellene Garu¨ának felajánlani ezt az áldozatot?” — gondolta, s
ahelyett, hogy fölajánlották volna, õ maga ette meg az áldozatra szánt kígyót. Amikor Garu¨a,
az Úr Vi¢£u híve és hordozója ezt megtudta, rettentõen feldühödött, s nyomban a szigetre
röpült, hogy végezzen ellenségével. K§liya megpróbált Garu¨ával szembeszállni, s kiállt
ellene számtalan fejével, sok-sok éles méregfogával. Meg akarta marni Garu¨át, T§rk¢ya fiát,
aki dühösen, hatalmas erejével — mellyel kiérdemelte, hogy az Úr Vi¢£u hordozója legyen —
, ragyogó arany szárnyai segítségével lecsapott K§liyára. K§liya, akit Kadr¡sutaként, Kadr¡
fiaként is ismernek, a K§liyad§ha nevû tóba, a Yamun§ folyó alá menekült, ahol Garu¨a már
nem tudta elérni.
S hogy miért találhatott K§liya menedéket a Yamun§ folyó vizében? Garu¨a nemcsak
K§liya kígyó szigetére járt táplálékért, de a Yamun§hoz is gyakran ellátogatott, hogy halat
fogjon magának. Élt ott egy yog¦, Saubhari Muni, aki rendszerint a víz alatt meditált, s így
érthetõen jó barátságban volt a halakkal. A Muni arra kérte Garu¨át, hogy ne jöjjön oda, és ne
zavarja a halakat. Garu¨a, habár senki nem parancsolhat neki, hiszen õ az Úr Vi¢£u
hordozója, nem tagadta meg a nagy yog¦ kérését. Azonban — bár nem maradt ott, hogy a
halakat pusztítsa — egy halat mégis elragadott, aki történetesen épp a halak egyik vezére volt.
Saubhari Muni mérges lett. Hogy megvédje a halakat, megátkozta Garu¨át: „Ettõl a naptól
fogva ha Garu¨a idejön, hogy halat fogjon — én mondom ezt, minden erõm tudatában —
, életének azon nyomban vége.”
K§liya tudott errõl az átokról, s ezért biztos volt abban, hogy Garu¨a soha többé nem
megy oda. Így aztán a legbölcsebbnek azt tartotta, hogy ott, a Yamun§ vizében keressen
menedéket. Ám terve, hogy Saubhari Muninál védelmet talál, nem sikerült: Garu¨a Ura,
K¥¢£a elûzte a Yamun§ból. Garu¨a közvetlenül az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
irányítása alatt áll, és olyan hatalmas, hogy nincs alávetve senki parancsának vagy átkának.
Garu¨a megátkozásával — aki a ¼r¦mad-Bh§gavatam leírása szerint az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, Bhagav§nt viszi hátán — Saubhari Muni valójában sértést követett el. Habár
Garu¨a nem próbálta megtorolni a sértést, a Muni nem menekült meg sértésének — melyet
egy Vai¢£ava ellen követett el — visszahatásától. Saubhari Muni leesett kiváló yog¦ szintjérõl,
s érzékeit élvezõ családfenntartó lett belõle az anyagi világban. Saubhari Muni leesése —
akinek a meditációban, a lelki gyönyörben kellett volna feloldódnia — intõ példa a
Vai¢£avák sértegetõi számára.
Amikor K¥¢£a végül elõjött K§liya tavából, minden barátja és rokona láthatta Õt a
Yamun§ partján. Elõttük állt csodálatos díszeiben, candana péppel, csillogó ékszerekkel és
drágakövekkel ékesítve és szinte talpig arannyal borítva. V¥nd§vana népe, a tehénpásztorfiúk
és a pásztorok, Yaªod§ mama, Nanda Mah§r§ja, a tehenek, a borjak, akik látták K¥¢£át
visszatérni a Yamun§ból, egytõl egyig úgy érezték, mintha az életüket kapták volna vissza.
Ha valaki visszakapja az életét, természetes, hogy öröm és ujjongás lesz úrrá rajta.
Mindannyian keblükre ölelték K¥¢£át, s végtelenül megkönnyebbültek. Yaªod§ mama,
Rohi£¦, Nanda Mah§r§ja és a tehénpásztorok kimondhatatlanul boldogok voltak, s K¥¢£át
magukhoz ölelve úgy érezték, életük végsõ célját érték el most.
Balar§ma is megölelte K¥¢£át, Õ azonban csak nevetett, hiszen míg mindenki aggódott, Õ
jól tudta, hogy K¥¢£át semmi baj nem érheti. A Yamun§ folyó fái, a tehenek, a bikák, a
borjak, mind-mind túláradó boldogsággal teltek el, hogy K¥¢£a újra megjelent közöttük.
V¥nd§vana br§hma£ái feleségeikkel együtt azonnal odaszaladtak, hogy K¥¢£át és családját
köszöntsék. A br§hma£ák a társadalom lelki tanítómesterei, s most K¥¢£a megmenekülése
alkalmából áldásaikat adták K¥¢£ának és családjának. Arra is megkérték Nanda Mah§r§ját,
adjon nekik adományt ez alkalomból. K¥¢£a visszatért, s Nanda Mah§r§ja boldogan
adományozott a br§hma£áknak: számtalan tehenet és rengeteg aranyat osztott ki közöttük.
Eközben Yaªod§ mama sírva ölelte magához és ültette ölébe K¥¢£át.
Lassan közeledett az éjszaka, s a v¥nd§vanai népen teheneikkel, borjaikkal együtt olyan
fáradság vett erõt, hogy elhatározták: a folyóparton pihennek le. Az éjszaka közepén,
miközben az igazak álmát aludták, hirtelen hatalmas erdõtûz kerekedett, s olyan gyorsan
terjedt fáról fára, mintha egy pillanat alatt el akarná emészteni V¥nd§vana lakóit. Amint
megérezték a tûz hevét, azonnal K¥¢£ánál, az Istenség Legfelsõbb Személyiségénél kerestek
menedéket, pedig K¥¢£a csupán gyermekük szerepét játszotta.
— Óh, drága K¥¢£a! Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége! Óh, kedves Balar§ma,
minden erõ birtokosa! Mentsetek meg ettõl a mindent elemésztõ tûztõl! Rajtatok kívül
nincsen más menedékünk. Ez az elsöprõ tûz mindannyiunkat elnyel! — A v¥nd§vanaiak nem
ismertek más menedéket, mint K¥¢£a lótuszlábait. Az Úr K¥¢£a — falujának népét szánva —
egy pillanat alatt elnyelte az egész erdõtüzet, s megmentette õket a pusztulástól. K¥¢£a
számára semmi sem lehetetlen. Õ határtalan, s határtalan erejével megtehet mindent, amire
csak vágyik.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenhetedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a eloltja az erdõtüzet”.
18. Pralamb§sura démon elpusztítása
 A pusztító tûz eloltása után K¥¢£át körülvették rokonai, barátai, a tehenek, a borjak, a
bikák, s a kör közepén, dicsõítésük és énekük közepette tért vissza V¥nd§vanába, a tehenek
földjére. Miközben K¥¢£a és Balar§ma a tehénpásztorfiúk és lányok társaságában boldogan
élte világát V¥nd§vanában, lassan beköszöntött a nyár. Ezt az évszakot Indiában nem nagyon
szeretik a nagy hõség miatt, de V¥nd§vanában mindenkit boldoggá tett, mert olyan volt, akár a
tavasz, csupán amiatt, hogy az Úr K¥¢£a és Balar§ma ott éltek, hiszen Õk az irányítói még az
Úr Brahm§nak és az Úr ¼ivának is. V¥nd§vanának számtalan vízesése van, melyek örökké
ontják vizüket, s hangjuk olyan édes, hogy még a szöcskék hangját is elnyomja. A víz
mindenhová eljut, az erdõ így örökké zöldell s mindig csodálatos.
V¥nd§vana népe sohasem szenvedett a nap hevétõl vagy a nyári hõségtõl. A tavakat
mindig zöld fû és szebbnél szebb lótuszvirágok vették körül: kalh§ra, kañja és utpala
virágok, s a lengedezõ szellõ V¥nd§vana szerte hordozta az lótuszvirágok illatos virágporát. A
Yamun§, a tavak és a vízesések hullámainak csöppjei csodás hûsítõként hatottak mindenkire,
akiket így nem zavart a nyár melege.
V¥nd§vana csodálatos hely. A virágok örökké nyílnak, s gyönyörû õzek laknak erdejében.
Madarak csiripelnek, pávák rikoltoznak és táncolnak, méhek zümmögnek, a kakukkok pedig
öt hangon éneklik szépséges dalaikat.
K¥¢£a, a gyönyör forrása, fuvoláját fújva, bátyja, a tehénpásztorfiúk és a tehenek
kíséretében megérkezett V¥nd§vana erdejébe, hogy élvezze csodálatos hangulatát. A fák
zöldellõ sûrûjében sétáltak, melyek virágai pávatollakra emlékeztették õket. Ezekbõl a
virágokból fûztek füzéreket, testüket pedig sáfrány-festékkel díszítették. Táncoltak, énekeltek,
néha egymással birkóztak. Miközben K¥¢£a táncolt, néhány tehénpásztorfiú énekelt, a többiek
pedig fuvolájukon kísérték. Voltak, akik bivalykürtjeiket fújták, vagy csupán tapsoltak,
K¥¢£át dicsérve:
— Kedves testvérünk! Olyan csodálatosan táncolsz! — A tehénpásztorfiúk egytõl egyig
félistenek voltak, akik a mennyei bolygókról szálltak alá, hogy részt vegyenek K¥¢£a
kedvteléseiben. A félistenek tehénpásztorfiúknak öltözve biztatták K¥¢£át táncában, úgy,
ahogyan egy mûvész biztatja a másikat dicséretével. Sem K¥¢£a, sem Balar§ma nem esett
még át a hajvágási ceremónián, ezért hajukat úgy fogták össze, mint a varjú a tollait. Örökké
bújócskát játszottak barátaikkal, ugrándoztak, birkóztak egymással. Míg barátai énekeltek és
táncoltak, K¥¢£a is dicsérte õket.
— Kedves barátaim! Milyen szépen táncoltok és énekeltek! — A pásztorfiúk bel és
§malaki gyümölcsökkel labdáztak, egymást kihívva és megérintve szembekötõsdit játszottak.
Néha az erdei õzeket utánozták, néha a madarakat, néha békák kuruttyolását utánozva
tréfálkoztak egymással, vagy éppen a faágakon hintáztak. Sokszor játszottak „király és
alattvalói”-t. Balar§ma és K¥¢£a örökké játszottak barátaikkal, s nagyon élvezték V¥nd§vana
hûsét patakjaival, folyóival, csodálatos fáival, gyümölcsöseivel és virágaival.
Egyszer, miközben elmerültek transzcendentális játékukban, egy nagy démon,
Pralamb§sura csatlakozott hozzájuk. Terve az volt, hogy elrabolja Balar§mát és K¥¢£át. Habár
K¥¢£a egy tehénpásztorfiú szerepét játszotta, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége mégis
mindent tudott a múltról, a jelenrõl és a jövõrõl. Így aztán amikor Pralamb§sura hozzájuk
szegõdött, K¥¢£a nyomban gondolkozni kezdett, miképpen pusztítsa el a démont. Látszólag
azonban barátságosan fogadta:
— Kedves barátom! — mondta. — Milyen jó, hogy eljöttél, hogy együtt játssz velünk! —
K¥¢£a összehívta barátait és így szólt:
— Most párosával fogunk játszani, párokban fogunk egymással megküzdeni! —
Javaslatára a tehénpásztorfiúk összesereglettek. Némelyikük K¥¢£a oldalára állt, némelyikük
pedig Balar§ma oldalára, s mindent elrendeztek a páros játékhoz. A páros harc legyõzött
feleinek a hátukon kellett vinniük a gyõzteseket. Játszani kezdtek, s közben figyeltek a
tehenekre is, amint Bh§nd¦ravana erdején haladtak keresztül. Balar§ma csapata — melyben
ott volt ¼r¦d§m§ és V¥¢abha is — került ki gyõztesen, és K¥¢£a csapatának a hátán kellett
hordoznia õket, keresztül a Bh§nd¦ravana erdõn. Az Istenség legfelsõbb Személyiségének, a
legyõzött K¥¢£ának ¼r¦d§m§t kellett a hátára vennie, Bhadrasena pedig V¥¢abhát cipelte.
Játékukat utánozva Pralamb§sura, aki egy tehénpásztorfiú alakját öltötte magára, Balar§mát
vitte a hátán. Pralamb§sura volt a leghatalmasabb démon, és úgy gondolta, K¥¢£a a
legerõsebb a tehénpásztorfiúk között. Ezért, hogy elkerülje K¥¢£át és társait, messze elvitte
Balar§mát. A démon kétségkívül nagyon erõs volt, ám Balar§mát vitte a hátán, akit hegyhez
hasonlítanak. Egyre súlyosabbnak kezdte érezni terhét, s ettõl lassan visszanyerte eredeti
alakját. Igazi valójában megjelenve arany sisakot és fülbevalót viselt, s villámló felhõhöz
hasonlított, aki a holdat hordozza vállán. Balar§ma látta, hogy a démon teste egészen a
felhõkig növekszik, szemei lángolnak, mint a tûz, szájából kivillannak éles fogai. Balar§ma
elõször meglepõdött a démon külsejét megpillantva, és tûnõdni kezdettt: „Hogyan lehetséges,
hogy hordozóm hirtelen így megváltozott?” Tiszta elméjével azonban rögtön megértette, hogy
egy démon az, aki épp el akarja rabolni barátaitól, és arra vágyik, hogy megölje Õt. Erõs
öklével nyomban lesújtott a démon fejére, ahogyan a mennyei bolygók királya sújtja
villámaival a hegyeket. Balar§ma öklének ütésétõl a démon holtan esett össze, akár egy
szétzúzott fejû kígyó. Szájából vér szivárgott. Amikor a földre zuhant, mennydörgésszerû
hang hallatszott, mintha egy nagy hegy omlott volna össze Indra király villámaitól. A
pásztorfiúk mind odaszaladtak. A szörnyûség láttán megdöbbenve dicsõíteni kezdték
Balar§mát: „Jól csináltad! Jól tetted!” Nagy szeretettel mind megölelték Balar§mát. Úgy
gondolták, a halálból tért vissza, s áldásaikat és jókívánságaikat ajánlották neki. A mennyei
bolygók félistenei boldogan szórták virágesõjüket Balar§ma transzcendentális testére, és õk is
áldásukat adták, amiért elpusztította a hatalmas démont, Pralamb§surát.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenkilencedik fejezetéhez,
melynek címe: „Pralamb§sura démon elpusztítása”.
19. Az erdõtûz elnyelése
Miközben K¥¢£a, Balar§ma és barátaik Pralamb§surával törõdtek, a tehenek, mivel senki
nem figyelt rájuk, egyre beljebb kószáltak az erdõ sûrûjében, friss fû után kutatva. A kecskék,
tehenek, bivalyok erdõrõl erdõre vándorolva végül elérkeztek az I¢¦k§±av¦ erdõhöz. I¢¦k§±av¦
erdejében csábítóan zöldellt a fû, ám amint odaértek, észrevették, hogy körös-körül lángol az
erdõ. Aggodalmukban hangosan bõgni kezdtek. Balar§ma, K¥¢£a és barátaik rettentõen
megijedtek, amikor hasztalan keresték az állatokat. Lábnyomaikat és a lelegelt fû nyomát
követve eredtek utánuk. A pásztorfiúk megrémültek, hogy elvesztették megélhetésük egyetlen
forrását, a tehéncsordát. A teheneket keresve az erdõben rettentõen elfáradtak és
megszomjaztak. Aztán hirtelen meghallották teheneik bõgését. K¥¢£a hangosan kiáltozni
kezdte teheneik nevét, s szavára a tehenek boldogan válaszoltak. Ekkorra az erdõtûz már
egészen körbevette õket. A szél egyre erõsebben fújt, a lángok mind magasabbra és
magasabbra csaptak. Úgy tûnt, élõt-élettelent elemészt a tûz. A tehenek és a pásztorfiúk
rémületükben olyan tekintettel néztek Balar§mára, ahogyan egy haldokló tekint az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének képmására.
— Kedves K¥¢£a és Balar§ma! — kiáltották. — Elemészt bennünket a lángoló tûz heve!
Adjatok menedéket lótuszlábaitoknál! Jól tudjuk, hogy meg tudtok védeni bennünket ettõl a
veszedelemtõl. Drága K¥¢£a! Te vagy a legjobb barátunk! Miért kell hát így szenvednünk?
Teljes mértékben Tõled függünk. Te vagy a vallásos élet ismerõje, s mi senki mást nem
ismerünk Rajtad kívül.
Az Istenség Személyisége meghallotta barátai hívó szavát, és kedves tekintetét rájuk vetve
válaszolt. Pillantásával meggyõzte barátait, hogy nincs okuk a félelemre. Ekkor K¥¢£a, a
Legfelsõbb Misztikus, a hatalmas Istenség Személyisége egy pillanat alatt elnyelte a tüzet. A
tehenek és a pásztorfiúk megmenekültek a fenyegetõ vésztõl. A pásztorfiúk szinte magukon
kívül voltak a rémülettõl, ám ahogy visszanyerték öntudatukat és kinyitották szemüket, látták,
hogy újra az erdõben vannak K¥¢£ával, Balar§mával és a tehenekkel. Megdöbbenve látták,
hogy megmenekültek a lángoló tûztõl, s megmenekültek a tehenek is. Titokban arra
gondoltak, K¥¢£a nem lehet hétköznapi gyerek: minden bizonnyal egy félisten.
 Este K¥¢£a, Balar§ma, barátaik és a tehenek fuvolaszó közepette tértek haza V¥nd§vanába.
Amint a falu határába értek, a gop¦k ujjongani kezdtek. Egész áldott nap K¥¢£ára gondoltak, s
az Õ távollétében egy pillanat is tizenkét évnek tûnt számukra.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenkilencedik fejezetéhez,
melynek címe: „Az erdõtûz elnyelése”.
20. Az õsz
V¥nd§vanában mindenki K¥¢£a és Balar§ma kalandjairól, Pralamb§sura elpusztításáról és
az emésztõ tûz elnyelésérõl beszélt. A tehénpásztorok feleségeiknek, szomszédaiknak —
egyszóval mindenkinek ezeket a történeteket mesélték, s a történetek mindenkit csodálattal
töltöttek el. Arra a következtetésre jutottak, hogy K¥¢£a és Balar§ma félistenek, akik nagyon
kegyesen gyermekekként jelentek meg V¥nd§vanában.
Elérkezett az esõs évszak. Indiában a nyár tikkasztó hõsége után az esõs évszak szívesen
látott vendég. Az égen gyülekezõ felhõk, melyek eltakarják a napot és a holdat, kedvére
voltak az embereknek. Minden pillanatban várták az esõt. A nyár után az esõs évszak kezdetét
életadó forrásnak tekintették, s még a mennydörgés és villámlás is örömmel töltötte el az
embereket.
Az esõs évszak jellemzõit az anyagi természet három kötõerejével befedett élõlény
jellemzõihez lehet hasonlítani. A végtelen égbolt olyan, mint a Legfelsõbb Brahman, az
élõlények pedig olyanok, mint a borult ég, mint Brahman, melyet a természet három kötõereje
fed be. Eredetileg mindenki Brahman része. A Legfelsõbb Brahmant, a végtelen eget sohasem
takarhatja felhõ, legfeljebb csak egy részét. Errõl a Bhagavad-g¦t§ is ír: az élõlények részei az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének, ám csupán jelentéktelen részei. Az anyagi természet
kötõerõi fedik be õket, ezért vannak az anyagi világban. A brahmajyoti, a lelki sugárzás
olyan, mint a napfény, mert amint a napfény fénylõ molekuláris részecskékbõl áll,
hasonlóképpen a brahmayoti nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének parányi
részecskéi. A Legfelsõbb Úr végtelen sok parányi kiterjedése közül néhányan az anyagi
természet hatása alá kerülnek, míg a többiek szabadok maradnak. A felhõk a földrõl a nap
segítségével gyûjtik össze a vizet. Nyolc hónapon keresztül párologtatja a nap a föld
felszínének vizeit. A víz felhõk formájában gyûlik össze, s akkor hullik le, amikor épp
szükség van rá. Olyan ez, mint amikor az állam adót gyûjt a néptõl, melyet az emberek
munkájuk eredményébõl tudnak megfizetni, a mezõgazdaságból, a kereskedelembõl és az
iparból. Az állam a bevétel és az eladás után is adót szed. Akárcsak a nap, amikor vizet
párologtat el a földbõl. Amikor a föld felszínének újra szüksége van vízre, ugyanez a napfény
változtatja át a vizet felhõkké, s juttatja el az esõt mindenhová a földön. Éppen így a beszedett
adót az államnak újra ki kell osztania az emberek között, az oktatás, a közmunkák és az
egészségügyi ellátás formájában. Egy jó kormány számára ez mindenképpen alapvetõ dolog.
Az államnak nem szabadna csupán azért adót szednie, hogy fölöslegesen elpazarolja azt: a
beszedett adót a köz javára kell fordítania.
Az esõs évszakban az országban mindenhol erõs szél fúj, ide-oda terelgetve a felhõket,
hogy vizük mindenhová eljuthasson. Amikor nyáron hirtelen szükség van vízre, a felhõk
olyanok, mint a gazdag ember, aki szükség esetén szétosztja kincsét még akkor is, ha esetleg
egész kincstára kiürül. Hasonlóképpen merítik ki a felhõk magukat, szétosztva a vizet a
földgolyó egész területén.
Azt mondják, hogy amikor Mah§r§ja Daªaratha, az Úr R§macandra apja az ellenséggel
harcolt, úgy támadta meg õket, mint a földmûves, aki éppen a káros növényeket és fákat
gyomlálja ki, amikor pedig adományozásra volt szükség, akkor úgy osztotta pénzét, ahogy
egy felhõ ontja magából az esõt. A felhõk olyan bõkezûen árasztják magukból az esõt, mint
egy vagyonát osztogató, hatalmas és bõkezû ember. A felhõk adta esõ mindenre elég, még a
sziklákra, a dombokra, az óceánokra és a tengerekre is jut belõle, ahol pedig nem is lenne rá
semmi szükség. Ilyen a bõkezû ember is, aki kincseit osztogatja: nem törõdik azzal, hogy
adományára szükség van-e vagy sem, nagylelkûen szétosztja vagyonát.
 Az esõzés elõtt a földet elhagyja minden erõ, s minden kiszárad. Az esõzés után azonban
zöldellni kezdenek a földek, minden egészségesnek és életerõsnek tûnik. Újabb hasonlattal
élve elmondhatjuk, olyan ez, mint amikor valaki lemondásokat végez, hogy anyagi vágyai
teljesülhessenek. A föld virágzását az esõs évszak után az anyagi vágyak beteljesüléséhez
hasonlítják. Amikor egy országot egy nemkívánatos kormány irányít, az emberek és a pártok
különféle vezekléseknek és lemondásoknak vetik alá magukat, hogy átvehessék az állam
irányítását, s amikor megszerzik a hatalmat, virágzásnak indulnak a bõkezû fizetésektõl,
amelyet maguknak osztanak ki. Valójában az embernek csak a lelki boldogság eléréséért
szabad lemondást és vezeklést végeznie. A ¼r¦mad-Bh§gavatam arról ír, hogy a Legfelsõbb
Úr megvalósításához tapasyát kell elfogadnunk, vagyis vezekelnünk kell. Azzal, hogy
elfogadjuk az odaadó szolgálat lemondását, visszanyerhetjük lelki életünket, s így végtelen
lelki gyönyörben lesz részünk. Ám amikor valaki anyagi nyereség érdekében végez
lemondásokat vagy vezekléseket, akkor — amint ezt a Bhagavad-g¦t§ is írja — csupán
átmeneti áldáshoz jut, melyekre a kevésbé intelligens emberek vágyakoznak.
Az esõs évszak alatt esténként rengeteg szentjánosbogarat lehet a fák koronáján látni,
melyek úgy ragyognak, mint a kis lámpácskák. Az ég fényforrásait azonban, a csillagokat, a
holdat nem láthatjuk. A Kali-korszakban az ateisták és a bûnös életûek válnak nagyon is
láthatóvá, míg azok, akik lelki felszabadulásuk érdekében követik a védikus szabályokat, a
háttérbe szorulnak. Ez a korszak — a Kali-yuga — az élõlények esõs évszaka. Ebben a
korban a valódi tudást a civilizáció anyagi fejlõdése takarja el. Feltörnek a komolytalan
filozófia-gyártók, az Istentagadók és az úgynevezett vallásos alapelvek kitalálói is, akár a
szentjánosbogarak. Azokat, akik szigorúan követik a védikus alapelveket illetve az írások
utasításait, eltakarják a kor felhõi. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogyan használják ki
az ég igazi fényforrásai, a nap, a hold és csillagok adta fényt ahelyett, hogy a szentjánosbogár
fényére hagyatkoznának. A szentjánosbogár valójában nem képes arra, hogy világítson az
éjszaka sötétjében. Néha kitisztul az ég az esõs évszakban, s a hold, a csillagok és a nap is
elõbújnak. Hasonlóképpen a Kali-yugában is tapasztalhatunk némi fejlõdést. Az Úr Caitanya
védikus mozgalma — a Hare K¥¢£a mantra terjesztése — emiatt hallható. Akik igazán
szeretnének valódi fényt találni, ki kell használniuk a mozgalom adta lehetõségeket ahelyett,
hogy az elméjükben spekulálók és az ateisták fényei felé tekintgetnének.
Az elsõ esõzés után, mikor mennydörög az ég, minden béka kuruttyolni kezd, mint azok a
tanítványok, akik egyszerre hangosan olvasni kezdik könyveiket. A tanítványoknak általában
kora reggel kell kelniük. Nem maguktól kelnek fel, hanem akkor, amikor a templom, vagy az
iskola csengõje megszólal. A lelki tanítómester utasítására azonnal felkelnek, és reggeli
kötelességeik befejeztével leülnek, hogy a Védákat tanulmányozzák vagy a védikus
mantrákat vibrálják. Mindenki a Kali-yuga sötétségében alszik, ám amikor egy nagy §c§rya
megjelenik, csupán az õ hívó szavára mindenki a Védák tanulmányozásába fog, hogy igazi
tudásra tegyen szert. Az esõs évszakban sok piciny tavacska, tó és patak töltõdik föl vízzel,
melyek az év többi részében mindig szárazak. A materialisták hasonlóképpen kiszáradnak, s
csak néha, amikor úgynevezett jómód veszi õket körül otthonnal, gyerekekkel és
bankszámlával, akkor tûnnek virágzónak. Utána azonban újra kiszáradnak, mint a tavak és a
patakok. Vidy§pati, a költõ azt mondta, hogy a barátok, a család, a gyermek, a feleség
társasága valóban örömet okoz, de ez az öröm olyan, mint a sivatagban egy csöpp víz.
Mindenki boldogság után vágyódik, ahogy a sivatagban vágyunk egy csöpp víz után. Ha a
sivatagban egy csöpp vizet találunk, a víz ott van, de mi a haszna? Materialista életünkben
óceánnyi boldogság után vágyódunk, ám a barátok között és a szerelemben egy csöppnél
többet nem találhatunk. Sohasem lehetünk elégedettek, mint ahogy a kis patakok és a tavak
sem töltõdnek fel vízzel a száraz évszakban.
Az esõtõl a fû, a fák, az egész növényzet csodálatosan kizöldül. Néha a füvet piros
bogarak lepik el, s ahogy a zöld, a piros és az esernyõszerû gombák színe egymással
keveredik, az egész kép megváltozik, mint az az ember, aki hirtelen meggazdagodott. Egy
földmûves boldog, ha földje szépen terem, de a kapitalisták — akik nem törõdnek a
természetfölötti erõk mûködésével — ettõl boldogtalanok lesznek, mert félnek a
konkurrencia árfolyamától. Van, ahol a kormány tiltja a földmûveseknek, hogy túl sok búzát
termeljenek. Nem tudnak arról, hogy a gabonát az Istenség Legfelsõbb Személyisége adja. A
védikus szabályok szerint eko bah¡n§° yo vidadh§ti k§m§n: az Istenség Legfelsõbb
Személyisége tartja fenn a teremtést, ezért Õ megadja mindazt, ami szükséges az élõlények
számára. Amikor a népesség megszaporodik, akkor a Legfelsõbb Úr dolga, hogy táplálja õket.
Akik azonban ateisták és bûnözõk, nem szeretik a bõséges termést, mert az rontja az
üzletüket.
Az esõs évszak alatt a föld, az ég, a víz minden teremtett élõlénye felfrissül, pontosan úgy,
mint amikor valaki az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi. Ezt a valóságban is
tapasztalhatjuk tanítványaink körében, a K¥¢£a-tudat Nemzetközi Szervezetében. Mielõtt
tanítvánnyá váltak volna, mindig piszkosnak látszottak, holott természetüknél fogva szépek
voltak. Nem tudtak semmit a K¥¢£a-tudatról, ezért szerencsétlennek és piszkosnak tûntek.
Amióta azonban elfogadták a K¥¢£a-tudatot és követik a szabályokat, egészségesebbek lettek,
s csak úgy sugárzik a testük. Amikor felöltik sáfrányszínû ruháikat, homlokukon tilakkal,
tulas¦-füzérrel a kezükben és a nyakuk körül, úgy tûnik, mintha egyenesen Vaiku£±háról
érkeztek volna.
Az esõs évszakban, amikor a folyók az óceánok és a tengerek felé hömpölyögnek, úgy
tûnik, mintha felkavarnák az óceánt és a tengert. Aki a misztikus yoga folyamatát gyakorolja,
s nem igazán fejlett a lelki életben, azt könnyen befolyásolhatják a szexuális vágyak. A magas
hegyeknek mit sem számít a sûrû esõ, amelynek ki vannak téve. Aki fejlett a K¥¢£a-tudatban,
azt nem zavarja meg az sem, ha megpróbáltatások érik, mert aki lelkileg fejlett, az élete
megpróbáltatásait az Úr kegyeként fogadja. Így válhat tökéletesen alkalmassá arra, hogy
belépjen a lelki birodalom kapuin.
Az esõs évszakban vannak utak, melyeket senki sem használ, így benövi õket a fû. Arra a
br§hma£ára jellemzõ ez, aki nem szokta sem tanulmányozni, sem gyakorolni a védikus
parancsok tisztító folyamatait: m§y§ hosszú fûszálai befedik õt. Ilyen állapotban
megfeledkezik örökkévaló természetérõl, megfeledkezik az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez fûzõdõ örökös szolgálatáról. M§y§ hosszúra nõtt fûszálaitól eltérítve az
ilyen ember magát m§y§ teremtményének véli, megadja magát az illúziónak, s elfelejti a lelki
életet.
Az esõs évszak alatt hol itt, hol ott villámlik. Ez a jelenség az erkölcstelen asszonyhoz
hasonlítható, aki nem tudja elméjét egyetlen férfira rögzíteni. A felhõ nagylelkû emberhez
hasonlít, mert esõt ad, és megélhetést nyújt sok ember számára. Az a férfi, aki alkalmas rá,
hasonló módon tart el sok élõlényt, akár családtagokról, akár munkásokról legyen szó. Attól
azonban, ha felesége elválik tõle, sajnos az egész élete megzavarodhat. Amikor egy férfi
nehéz helyzetbe kerül, az egész család széthullik, a gyermekek szétszóródnak, az üzlet bezár.
Ezért ajánlott, hogy az a nõ, aki fejlõdni akar a K¥¢£a-tudatban, békében éljen a férjével, és
semmilyen körülmények között ne váljanak el. A férjnek és a feleségnek uralkodniuk kell
szexuális vágyaikon, elméjüket a K¥¢£a-tudatra kell koncentrálniuk, hogy életük sikeres
legyen. Az anyagi világban a férfinek egy nõre van szüksége, a nõnek pedig egy férfira.
K¥¢£a-tudatban kell élniük, békességben, s nem szabad, hogy nyughatatlanok legyenek, mint
a villám, mely hol ebben, hol abban a felhõben villan fel.
Néha a mennydörgésen kívül a szivárvány is megjelenik, mint egy húr nélküli íj. Az íj
ívelt formáját az okozza, hogy a két végét húr köti össze. A szivárványnak nincsen ilyen
húrja, s mégis milyen csodálatosan hajlik az égen. Hasonlóképpen amikor az Istenség
Legfelsõbb Személyisége alászáll ebbe az anyagi világba, hétköznapi halandónak nézik.
Valójában azonban nem függ semmiféle anyagi körülménytõl. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt
mondja, hogy Õ belsõ energiája által jelenik meg, mely mentes külsõ energiájának
kötöttségétõl. Ami kötöttség a hétköznapi teremtmény számára, az szabadság az Istenség
Személyiségének. Az esõs évszakban a holdfényt felhõk takarják, csupán néha tûnik elõ.
Néha úgy látszik, hogy a hold is a felhõkkel együtt mozog, valójában azonban egy helyben
áll — csupán a felhõk miatt látjuk úgy, mintha mozogna. Aki magát a mozgó anyagi világgal
azonosítja, annak lelki fényét az illúzió fedi be, és az anyagi tettek mozgása miatt azt hiszi,
hogy az élet különbözõ szakaszain halad keresztül. Ennek a hamis én az oka, mely a lelki és
az anyagi lét választóvonala, ahogy a mozgó felhõ elválasztja a holdfényt és a sötétséget. Az
esõs évszakban, amikor a felhõk elõször jelennek meg, a pávák örömtáncot lejtenek. Ez
azokra hasonlít, akik magukat az élet anyagi felfogásába ûzték. Ha találkoznak egy olyan
emberrel, aki az Úr szeretõ szolgálatát végzi, akkor megvilágosulhatnak, s táncolhatnak, akár
a pávák. Gyakorlatban is tapasztalhatjuk ezt, mert sok tanítvány, mielõtt eljött volna a K¥¢£a-
tudatba, unalmas és mogorva volt, de a bhaktákkal kapcsolatba kerülve most ujjongó
pávaként táncol.
A föld nedvességétõl cserjék, bokrok hajtanak ki. Hasonlóképpen az, aki lemondásokat
végez, egészen kiszárad, de miután befejezte vezeklését, eredményét elnyerve elkezdi életét
az érzékkielégítésben, a családjával, közösségével, szerelmével, otthonával és más
környezetével. Néha láthatjuk, hogy a gólyák és a kacsák a tavak és a folyók partján
vándorolnak, pedig a part tele van piszkos hulladékkal és tövises futónövényekkel. Akik
K¥¢£a-tudat nélkül élnek családi életet, még a különféle kellemetlenségek ellenére is mindig
az anyagi világban maradnak. A családi életben — és semmiféle életben — sem lehetünk
tökéletesen boldogok K¥¢£a-tudat nélkül. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura azért imádkozik,
hogy hadd társulhasson egy olyan bhaktával — akár családossal, akár a lemondott életrendbõl
származóval —, aki az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában mélyed el, s örökké sírva
kiáltja az Úr Caitanya szent nevét. A materialista számára az anyagi világ bántóvá válik, míg
a K¥¢£a-tudatos bhakta minden körülmények között boldog.
A szántóföldek körül felállított kerítések néha eltörnek a sûrû esõtõl, mint ahogyan a
minden hitelességet nélkülözõ ateizmus a Kali-korszakban áttöri a védikus utasítások határait.
Az emberek fokozatosan istentelenségbe merülnek. Az esõs évszak alatt a szél kergette felhõk
esõt hoznak, melyet mindenki nektárként üdvözöl. Amikor a Védák követõi, a br§hma£ák
arra bíztatják a társadalom tehetõs embereit, a királyokat és a gazdag kereskedõket, hogy
járuljanak hozzá adományaikkal a nagy áldozatok bemutatásához, akkor e vagyon szétosztása
szintén nektár. A társadalom négyes felosztása — a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák és a
ª¡drák szerinti felosztás — arra szolgál, hogy az emberek békésen és együttmûködve éljenek
együtt, s ez csak akkor lehetséges, ha a Védákban jártas br§hma£ák vezetik õket, akik
áldozatot mutatnak be és az anyagi javakat egyenlõen osztják el.
V¥nd§vana erdeje föléledt az esõtõl, és tele volt érett datolyával, mangóval, szederrel és
más gyümölcsökkel. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége barátaival és az Úr
Balar§mával elindult az erdõbe, hogy élvezze az õsz hangulatát. A tehenek teleették magukat
friss fûvel, egészségesek voltak, tõgyeik tejtõl duzzadtak. Az Úr K¥¢£a nevén szólította
mindannyiukat, s ragaszkodásukból a tehenek azonnal Hozzá siettek. Örömükben tej
csordogált tõgyeikbõl. Az Úr K¥¢£a nagyon boldog volt, amikor a Govardhana-hegy lábainál
végigsétált V¥nd§vana erdején. A Yamun§ partján fákat pillantott meg, melyeket méztõl
csöpögõ méhkasok díszítettek. A Govardhana-hegyen rengeteg vízesés volt — csobogásuk
nektár volt a fülnek —, s K¥¢£a hallotta õket, ahogy benézett a barlangokba. Amikor az esõs
évszak lassan õszbe fordult, néha, különösképpen akkor, amikor esett az erdõben, K¥¢£a és
társai vagy egy fa alatt, vagy pedig a Govardhana-hegy egyik barlangjában üldögéltek, és
boldogan eszegették az érett gyümölcsöket, nagy élvezettel beszélgetve. Amikor K¥¢£a és
Bal§rama egész nap az erdõben voltak, Yaªod§ mama édességet, gyümölcsöt, joghurttal
kevert rizst küldött Nekik, s K¥¢£a a Yamun§ partján egy kõre ülve evett meg mindent.
Miközben K¥¢£a, Balar§ma és barátai ettek, a teheneket, a borjakat és a bikákat is szemmel
tartották. A tehenek fáradtnak tûntek, nehezükre esett teli tõggyel álldogálni. Leülve s a füvet
rágcsálva azonban nagyon boldogok lettek, s K¥¢£a elégedett volt, amint rájuk pillantott.
Büszke volt, hogy láthatta az erdõ szépségét, mely nem más, mint saját energiájának
megnyilvánulása.
 Az esõs évszak idején K¥¢£a dicsérni szokta a természet különös játékait. A Bhagavad-
g¦t§ban az áll, hogy az anyagi energia, vagyis a természet nem független
megnyilvánulásaiban. A természet K¥¢£a felügyelete alatt mûködik. A Brahma-sa°hit§ban
az áll, hogy az anyagi természet, melyet Durg§ként ismerünk, K¥¢£a árnyékaként cselekszik.
Bármilyen üzenetet kap K¥¢£ától, az anyagi természet engedelmeskedik. Az esõs évszak
természetes szépségét is K¥¢£a terve hozta létre. A tavak hívogató vize hamarosan kitisztult, s
friss szellõ fújt mindenfelé. Lassan beköszöntött az õsz. Az égrõl eltûntek a felhõk, újra
felvette természetes kék színét. Az erdõ tiszta vizében nyíló lótuszvirágok a yoga
gyakorlásában kudarcot vallott yog¦ra hasonlítottak, akik újra visszanyerték szépségüket,
mert újra a lelki élet felé fordultak.
Az õsz mindent gyönyörûvé varázsolt. Amikor egy materialista gyakorolni kezdi a K¥¢£a-
tudatot és a lelki életet, ugyanolyan tisztává válik, mint õsszel az ég és a víz. Az õsz eltünteti
az égrõl a gomolygó sötét felhõket, a földrõl pedig a zavaros vizet, s még a beszennyezett
földet is megtisztítja. Éppen így tisztul meg kívül-belül az, aki a K¥¢£a-tudat gyakorlásába
kezd. K¥¢£át ezért úgy nevezik: Hari. Hari azt jelenti: „aki elvesz”. K¥¢£a azonnal eltávolítja
tisztátalan szokásait annak, aki a K¥¢£a-tudat felé fordul. Az õszi felhõk fehérek, nincsen
bennük esõ. Hasonlóan a visszavonult ember, aki nem tartozik többé felelõsséggel családja
(felesége és gyermekei) iránt, aki tökéletesen elmélyed a K¥¢£a-tudatban és megszabadul
minden aggodalomtól, olyan fehér, akár az õszi felhõk. Õsszel a vízesések tiszta vizet hoznak
hegytetõkrõl, ám gyakran kiapadnak, hasonlóan azokhoz a nagy szentekhez, akik néha
szótlanok, néha pedig tudásukat osztogatják. Azok a kicsiny tavak, amelyek az esõs évszak
alatt megduzzadtak, õsszel lassan kiszáradnak. Az apró kis állatok, akik ezekben a kicsiny
tavakban élnek, nem értik meg, hogy számuk napról-napra csökken, ahogyan az anyag
vonzásában elmélyült ember nem képes megérteni, hogy élete napról-napra rövidebb. Az
ilyen emberek csupán a tehenek, a tulajdon, a gyermekek, a feleség, a társadalom és a barátok
fenntartásával törõdnek. Az egyre kevesebb víz és a nap perzselõ hõsége miatt õsszel az apró
állatokon, amelyek a kis vizekben laknak, aggodalom lesz úrrá. Olyanok õk, mint az
önuralom nélküli ember, aki mindig boldogtalan, mert nem képes sem az életet élvezni, sem
családtagjait eltartani. Az agyagos föld lassan kiszárad, s a frissen kihajtott növények is
száradni kezdenek. Hasonlóképpen szûnik meg lassan a családi örömök iránt érzett vágya
annak, aki a K¥¢£a-tudatba fog.
Az õsz megjelenésével az óceán vize megnyugszik, lecsendesedik, éppen úgy, mint az, aki
fejlett az önmegvalósításban, s nincs rá hatással az anyagi természet három kötõereje. Õsszel
a földmûvesek úgy gazdálkodnak a vízzel a földeken, hogy erõs falakat építenek, nehogy a
földön összegyûlt víz elfolyjon. Nincs remény újabb esõre, ezért meg akarják menteni azt,
ami még a földön maradt. Hasonlóképpen az, aki fejlett az önmegvalósításban, megõrzi
energiáját azzal, hogy uralkodik az érzékein. Ezért javasolt az, hogy az ötvenedik életévünk
után vonuljunk vissza a családi élettõl, és õrizzük meg testi erõnket a K¥¢£a-tudatban való
fejlõdésünk érdekében. Csak az érheti el a felszabadulást, csak az mélyedhet el Mukunda
transzcendentális szeretõ szolgálatában, aki uralni tudja az érzékeit.
Õsszel perzselõen süt a nap, de éjszaka a tiszta holdfény miatt az emberek
megkönnyebbülnek egész napos fáradalmaik után. Ha valaki Mukundánál, K¥¢£ánál keres
menedéket, megszabadul attól a fáradtságtól, melyet a test énként való hamis azonosítása
jelent. Mukunda, azaz K¥¢£a a vigasztalója V¥nd§vana hölgyeinek is. Vrajabh¡mi hölgyei
mindig szenvednek attól, hogy nem lehetnek együtt K¥¢£ával. Amikor találkoznak Vele az
õszi holdfényes éjszakában, távollétében érzett kimerültségük is elszáll. Amikor az éj kitisztul
s eltûnnek a felhõk, éjszaka gyönyörûen ragyognak a csillagok. Aki a K¥¢£a-tudatban él és
megszabadult minden tisztátlan szokástól, olyan széppé válik, mint a csillagok az õszi égen.
Habár a Védák a karmát mint az áldozatok felajánlásának formáját írják elõ, végsõ célját a
Bhagavad-g¦t§ mondja el: a K¥¢£a-tudatot azután kell elfogadnunk, miután tökéletesen
megértettük a Védák célját. Ezért a bhaktáknak a K¥¢£a-tudatú, tiszta szívét a tiszta õszi
éghez lehetne hasonlítani. Õsszel a tiszta égen ragyog a hold és ragyognak a csillagok. Az Úr
K¥¢£a maga jelent meg a Yadu-dinasztia egén, s épp olyan volt, mint a hold, melyet a
csillagok, a Yadu-dinasztia tagjai vesznek örül. Amikor már elegendõ virág nyílik az erdõ
kertjében, friss, illatos szellõ üdíti fel azt, aki szenvedett a nyártól s az esõs évszaktól. Ám a
gop¦knak még ezek a szellõk sem hoznak megnyugvást, mert õk K¥¢£ának ajánlották a
szívüket. Az emberek többsége örömét leli a kellemes õszi szellõben, ám a gop¦k
boldogtalanok voltak, hiszen K¥¢£a nem ölelte õket.
Az õsz elérkeztével a tehenek, az õzek, a madarak többnyire utódok világra hozására
készülnek. Ebben az évszakban minden hím szexuális vágyai hatása alá kerül. Olyan, mint az
a transzcendentalista, aki a Legfelsõbb Úr kegyébõl megkapja élete végsõ áldását. ¼r¦la R¡pa
Gosv§m¦ azt az utasítást adta Upadeª§m¥ta címû mûvében, hogy nagy lelkesedéssel,
türelemmel és meggyõzõdéssel, az anyagi szennyezõdésektõl mentesen kell követnünk a
szabályokat, és ragaszkodnunk kell a bhakták társaságához. Annak számára, aki türelemmel
követi az odaadó szolgálat szabályozó elveit, elérkezik majd az idõ, amikor látni fogja az
eredményt, mint ahogyan a feleségek is élvezik gyümölcsét annak, hogy teherbe estek.
Õsszel tengernyi lótuszvirág nyílik a tavakon, mert nincsen liliom. A liliom és a
lótuszvirág egyaránt a napfénytõl nõ, de õsszel az erõs napfény csak a lótuszt segíti. Ezt a
példát az olyan országgal kapcsolatban szoktuk emlegetni, ahol a király vagy a kormány
nagyon erõs, s a nemkívánatos elemek — tolvajok, rablók — egyáltalán nem tudnak
elszaporodni. Amikor az emberek nyugodtak afelõl, hogy nem fogják rablók megtámadni
õket, elégedetté válnak. Egy erõs kormány a perzselõ õszi naphoz hasonlítható. A liliomok a
nemkívánatos tolvajokat és rablókat jelölik, a lótuszvirágok pedig az állam elégedett
polgárait. Õsszel a földeken tengernyi az érett gabona. Ilyenkor az emberek nagyon boldogok,
és sok-sok ceremóniát hajtanak végre, például a Nav§nna ceremóniát, amelyben az új gabonát
ajánlják fel az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A gabonát elõször a m¡rtiknak ajánlják
fel a különféle templomokban, s mindenkit meghívnak, hogy kóstolják meg a friss gabonából
készült édesrizst. Más vallási ceremóniákat és imádatokat is rendeznek, különösen Bengálban,
ahol a legnépszerûbb szertartás a Durg§-p¡j§.
V¥nd§vanában az õsz az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a és Balar§ma jelenléte
miatt csodálatos volt. A kereskedõk közössége, a királyi rend és a nagy szentek szabadon
tehettek bármit, hogy elérjék kívánt eredményüket. Hasonlóan megkapták kívánt áldásukat a
transzcendentalisták, akik megszabadultak az anyagi test börtönétõl. Az esõs évszak idején a
kereskedõk nem mozdulhatnak ki, ezért nem szerezhetik meg várt nyereségüket. Még a
királyi rend tagjai sem utazhatnak, hogy összegyûjtsék adóikat. A szentek számára, akiknek
vándorolniuk kell ahhoz, hogy terjesszék a transzcendentális tudást, szintén akadályt jelent az
esõs évszak. Ám õsszel mindannyian otthagyják remeteségüket. A transzcendentalista, legyen
jñ§n¦, yog¦ vagy bhakta, az anyagi test miatt nem tudja élvezni a lelki eredményt. De amint
elhagyja testét, halála után a jñ§n¦ beleolvad a Legfelsõbb Úr lelki sugárzásába, a yog¦
magasabb bolygórendszerekbe vándorol, a bhakta pedig a Legfelsõbb Úr bolygójára indul,
Goloka V¥nd§vanára vagy Vaiku£±hára, s így élvezi az örök lelki életet.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszadik fejezetéhez,
melynek címe: „Az õsz”.
21. A fuvola hangjától elbûvölt gop¦k
Az erdõ nyíló virágai, boldogan zümmögõ méhei boldoggá tették K¥¢£át. A csiripelõ
madarak és az ágaikkal nyújtózó fák között K¥¢£a teheneit legeltetve, ¼r¦ Balar§ma és a
tehénpásztorfiúk társaságában — megfújta transzcendentális fuvoláját. K¥¢£a fuvolájának
hangját meghallva a gop¦k V¥nd§vanában mind Reá emlékeztek azzal, hogy csodálatos
fuvolajátékáról kezdtek mesélni. A Vele töltött idõ jutott eszükbe, s ez úgy megzavarta
elméjüket, hogy képtelenek voltak tovább beszélgetni. A transzcendentális hangvibráció
mellett arra is visszaemlékeztek, milyen ruhát viselt K¥¢£a: fején pávatollat hordott, akár egy
táncos, s füle mögé kék virágokat tûzött. Sárga ruhája aranyként sugárzott, nyakát a vaijayanti
nyaklánc ölelte körül. Mindenkit elragadó öltözékében K¥¢£a az ajkairól áradó nektárral
töltötte meg fuvolája réseit. Így gondoltak Rá a gop¦k, amint V¥nd§vana erdejében sétál,
melyet K¥¢£a és társai lábnyomai dicsõítettek.
K¥¢£a csodás fuvolajátékos volt, s a gop¦kat magával ragadta a hang, mely nemcsak
számukra, de minden teremtett lélek számára vonzó volt, bárki hallotta.
— A szem tökéletessége, ha láthatja K¥¢£át és Balar§mát, amint fuvolájukon játszva,
teheneiket legeltetve barátaikkal az erdõ felé haladnak — mondta az egyik gop¦ barátainak.
Akik kívül és belül állandóan K¥¢£a transzcendentális látványán meditálnak
fuvolajátékára gondolva, s arra, hogyan indul el V¥nd§vana erdejébe, azok valóban elérték a
sam§dhi tökéletességét. A sam§dhi (transz) azt jelenti, hogy az érzékek minden mûködése
egy pontra irányul, s a gop¦k azt mondják, hogy K¥¢£a kedvtelései jelentik minden meditáció
és minden sam§dhi tökéletességét. A Bhagavad-g¦t§ azt is megerõsíti, hogy aki állandóan
K¥¢£áról szóló gondolataiban merül el, az a legkiválóbb yog¦.
Egy másik gop¦nak az volt a véleménye, hogy K¥¢£a és Balar§ma a teheneket legeltetve
pontosan olyanok, mint két színész, akik éppen játszani készülnek a színpadon. K¥¢£a
ragyogó sárga, Balar§ma pedig kék ruhába öltözött, kezükben friss mangóágat, pávatollat és
virágcsokrot tartottak. Lótuszvirágokból készült füzérekkel felékesítve édes dalokat énekeltek
barátaikkal. Az egyik gop¦ így szólt barátnõjéhez:
— Hogy lehet, hogy K¥¢£a és Balar§ma ilyen szépségesek?
— Drága barátom! — mondta egy másik gop¦. — El sem tudjuk képzelni, hogy
bambuszból készült fuvolája milyen lemondásokat végezhetett, hogy most K¥¢£a nektári
ajkait élvezheti! — K¥¢£a néha megcsókolja a gop¦kat, ezért ajkainak transzcendentális
nektárja csakis számukra létezik, s ajkait saját tulajdonuknak tekintik. Ezért az egyik gop¦
megkérdezte:
Hogy lehet az, hogy a fuvola, amely csupán egy szál bambusz, örökké K¥¢£a ajkainak
nektárját élvezi? A Legfelsõbb Úrnak végez szolgálatot, ezért a fuvola apja és anyja biztosan
nagyon boldogok.
A tavakat és a folyókat tartják a fák anyjának, mivel a fák csak vizet isznak. V¥nd§vana
vizei, tavai és folyói ezért tele voltak boldog lótuszvirágokkal, hiszen a fák így gondolkoztak:
„Hogy lehet az, hogy fiunk, a bambusz K¥¢£a nektári ajkait élvezi?” A bambuszok, melyek a
folyók és tavak partján álltak, szintén boldogok voltak, hogy leszármazottjuk az Úr szolgálatát
végzi, hasonlóan azokhoz a fejlett tudású emberekhez, akik örömüket lelik abban, hogy
utódaikat az Úr szolgálatában látják. A fákat öröm töltötte el, ezért folyton mézet teremtek,
mely az ágaikon lelógó méhkasokból csöpögött alá.
Néha a gop¦k így beszéltek barátaiknak K¥¢£áról:
— Kedves barátaink! A mi V¥nd§vanánk az egész föld dicsõségét hirdeti, mivel ezt a
bolygót Devak¦ fia lótuszlábainak nyoma dicsõíti. Amikor Govinda a fuvoláján játszik, a
pávák szinte megbolondulnak. Amikor az állatok, a fák, a bokrok — a Govardhana-hegy
tetején vagy a völgyben — meglátják a pávákat táncolni, csöndben megállnak, s figyelmesen
hallgatják a fuvola transzcendentális hangját. Biztosak vagyunk abban, hogy ezt az áldást
egyetlen más bolygón sem lehet elérni.
Habár a gop¦k falusi tehénpásztorlányok és asszonyok voltak, mégis volt tudásuk
K¥¢£áról. Hasonlóképpen a legmagasabb szintû igazságot ismerhetjük meg, ha helyes
forrásból halljuk a Védákat.
— Drága barátaim! — szólalt meg egy másik gop¦. — Nézzétek csak az õzeket! Csupán
néma állatok, mégis közel mehetnek Nanda Mah§r§ja fiához, K¥¢£ához. Nemcsak K¥¢£a és
Balar§ma ruhája vonzza õket, hanem amint meghallják fuvolájának játékát, férjeikkel együtt
tiszteletüket és hódolatukat ajánlják az Úrnak azzal, hogy nagy ragaszkodással tekintenek Rá.
A gop¦k irigyek voltak az õzekre, mert az õzek férjeikkel együtt ajánlhatták fel
szolgálatukat K¥¢£ának. Õk nem tartották ilyen szerencsésnek magukat, hiszen férjeiket
sohasem töltötte el a boldogság, ha õk K¥¢£ához akartak menni.
— Kedves barátaim! — mondta egy gop¦. — K¥¢£a olyan gyönyörûen van felöltözve,
hogy úgy tûnik, Õ az ösztönzõje azoknak a ceremóniáknak, melyet az asszonyok hajtanak
végre. Még a mennyei bolygók lakóinak feleségei is vonzódni kezdenek K¥¢£ához, ha
meghallják fuvolájának hangját. Férjük társaságában utaznak repülõiken, K¥¢£a fuvolájának
hallatán mégis izgatottak lesznek. Hajuk kibomlik, feszes ruhájuk meglazul. — Mindez azt
jelenti, hogy K¥¢£a transzcendentális fuvolájának hangja az univerzum legtávolabbi sarkába is
eljut. Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy a gop¦k tudtak a különféle repülõgépekrõl.
Újra megszólalt egy gop¦:
— Kedves barátaim! Nézzétek, a tehenek is elbûvölten állnak, amikor K¥¢£a
transzcendentális fuvolájának hangját hallják! Úgy érzik, mintha nektár csordogálna, s
azonnal hegyezni kezdik hosszú füleiket, hogy részesülhessenek a fuvola nektárjából. A
borjakat ilyenkor anyjuk tõgyével a szájukban láthatjuk, csakhogy közben képtelenek szopni.
Az odaadástól áthatva mozdulatlanul állnak, s patakzik a könny a szemükbõl, megmutatva,
miként ölelik K¥¢£át szívükre. — Mindebbõl láthatjuk, hogy V¥nd§vanában még a tehenek és
a borjak is tudták, hogyan kell K¥¢£a után sírni, hogyan kell õt a szívükre ölelni. A K¥¢£a-
tudatos ragaszkodás a legmagasabb fokon a sírásban is megnyilvánulhat.
Az egyik fiatal gop¦ édesanyjához fordult:
— Drága anyám! Azok a madarak, akik K¥¢£ára néznek, oly nagy figyelemmel ülnek a
faágakon. Úgy tûnik, mindenrõl megfeledkeztek, csupán K¥¢£a fuvolájának hangjára
figyelnek. Ez bizonyítja, hogy nem egyszerû madarak, hanem nagy bölcsek és bhakták, akik
azért jelentek meg V¥nd§vana erdejében, hogy K¥¢£a fuvolájának hangját hallhassák.
A nagy szenteket és bölcseket a védikus tudomány érdekli, de a védikus tudomány
lényege a Bhagavad-g¦t§ban áll: vedaiª ca sarvair aham eva vedya¤. A Védák ismeretén
keresztül K¥¢£át kell megérteni. A madarak viselkedésébõl látszik, hogy még a védikus tudás
nagy bölcsei is K¥¢£a transzcendentális vibrációját fogadták el, elutasítva a védikus tudomány
többi ágát. Meghallva K¥¢£a fuvolájának transzcendentális hangját, a Yamun§ folyó
lecsendesítette hullámait, s lótuszvirágokkal a kezében csendesen továbbhömpölygött, hogy
szeretettel átnyújtsa virágait Mukundának, s vágyakozva átölelhesse lótuszlábait.
Az õszi napfény perzselõ heve néha kibírhatatlan volt, ezért miközben K¥¢£a, Balar§ma és
barátaik fuvoláikon játszottak, fölöttük az égen együttérzõ felhõk jelentek meg. Árnyat adó
ernyõként úsztak föléjük, hogy K¥¢£ával barátkozhassanak. A szertelen bennszülött lányokat
tökéletesen elégedetté tette, amikor beszórták arcukat és mellüket V¥nd§vana porával, amely
vörös volt K¥¢£a lótuszlábainak érintésétõl. V¥nd§vana leányainak keble telt volt és vágyakkal
teli, ám amikor szeretõik hozzáértek mellükhöz, egyáltalán nem voltak boldogok. Amikor az
erdõ mélyén sétáltak, észrevették, hogy K¥¢£a sétája közben vörösre festette a leveleket és
virágokat a ku¯kuma porával, amely lótuszlábairól hullott le. K¥¢£a lótuszlábait a gop¦k
tartották mellükön, amelyet szintén ku¯kuma borított, ám amikor K¥¢£a Balar§mával és
barátaival V¥nd§vana erdejében sétált, a vörös por a földre hullott. A vágyakozó helybéli
lányok, miközben a fuvoláján játszó K¥¢£át figyelték, meglátták a vörös ku¯kumát a földön, s
azonnal arcukra és mellükre szórták. Ettõl nyomban elégedetté váltak, s már nem szolgált
örömükre, amikor szeretõik érintették meg melleiket. — Az ember minden vágya kielégülhet,
ha a K¥¢£a-tudattal kerül kapcsolatba.
Egy másik gop¦ a Govardhana-hegy dicsõségérõl kezdett beszélni:
— Milyen szerencsés Govardhana hegye! Az Úr K¥¢£a és Balar§ma társaságát élvezi,
akik sétálni szoktak rajta. Govardhanát örökké érintik az Úr K¥¢£a lótuszlábai. Lekötelezettje
az Úr K¥¢£ának és Balar§mának, ezért gyümölcsöket, gyökereket, füveket, tavaiból pedig
kristálytiszta vizet ajánl fel az Úrnak. A Govardhana-hegy legszebb ajándéka mégis a friss
zöld fû a tehenek és a borjak számára. Tudja, hogy azzal kell az Úr kedvében járni, hogy
kedves társai, a tehenek és a tehénpásztorfiúk kedvében jár.
— Milyen csodálatos volt minden, amikor K¥¢£a és Balar§ma fuvolájukon játszva
átsétáltak V¥nd§vana erdején, barátságot kötve az ottani állatokkal és növényekkel! —
mondta egy gop¦. Amikor K¥¢£a és Balar§ma transzcendentális fuvolájukon játszottak, az
állatok szédülten hagyták félbe mozdulataikat, a mozdulatlan élõlények pedig — a fák, a
virágok — remegni kezdtek az eksztázistól.
 K¥¢£a és Balar§ma mindig hordtak magukkal kötelet — vállukon és kezükben —, akár az
egyszerû tehénpásztorfiúk. Amikor a teheneket fejték, a pásztorfiúk összekötötték az állatok
hátsó lábait. Ez a kötél szinte mindig ott lógott a pásztorfiúk vállán, s nem hiányzott K¥¢£a és
Balar§ma válláról sem. Annak ellenére, hogy Õk az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
pontosan úgy cselekedtek, mint a tehénpásztorfiúk, mindent csodálatossá és vonzóvá
varázsolva. Miközben K¥¢£a azzal foglalatoskodott, hogy teheneit legeltette V¥nd§vana
erdejében vagy a Govardhana-hegyen, a gop¦k a faluban szünet nélkül Rá gondoltak, s
csodálatos kedvteléseirõl meséltek. Tökéletes példája ez a K¥¢£a-tudatnak: örökké elmerülni a
K¥¢£áról szóló gondolatokban. A gop¦k viselkedése élõ példa számunkra, ezért az Úr
Caitanya kijelentette, hogy senki sem imádhatja a Legfelsõbb Urat olyan szinten, amely jobb
lenne a gop¦kénál. A gop¦k nem születtek elõkelõ br§hma£a vagy k¢atriya családban. Vaiªya
családban születtek, ráadásul nem gazdag kereskedõ családban, hanem tehénpásztorok között.
Nem voltak igazán mûveltek, bár sok minden hallottak a br§hma£áktól, a védikus tudás
hiteles forrásaitól. A gop¦k egyetlen vágya az volt, hogy örökké elmerülhessenek K¥¢£áról
szóló gondolataikban.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „A fuvola hangjától elbûvölt gop¦k”.
22. K¥¢£a ellopja a hajadon gop¦k ruháit
A védikus civilizációban a hajadon lányoknak tíztõl tizennégyéves korukig az Úr ¼ivát
vagy Durg§ istennõt kellett imádniuk, hogy jó férjet kapjanak. V¥nd§vana hajadonjai már
régóta vonzódtak a gyönyörû K¥¢£ához, a Hemanta évszak (tél) elején mégis imádni kezdték
Durg§ istennõt. Hemanta elsõ hónapját Agrah§yának nevezik (ez október-novembernek felel
meg), s V¥nd§vana hajadonjai ekkor egy fogadalommal Durg§ istennõ imádatába kezdtek.
Elõször havi¢y§nnát ettek, egy olyan ételt, amelyet úgy készítenek el, hogy rizst és felesborsót
fõznek össze, fûszerek és kurkuma nélkül. Ezt az ételt a Védák arra ajánlják, hogy az ember
ezzel tisztítsa meg a testét a rituális ceremóniák elvégzése elõtt. V¥nd§vana hajadon
gop¦jai — miután kora reggel megfürödtek a Yamun§ban — naponta imádták K§ty§yan¦
istennõt, azaz Durg§t. Ehhez az imádathoz a Yamun§ folyó partján homokból készítenek egy
szobrot. A Védák különféle anyagokat ajánlanak a m¡rtik készítéséhez: lehet festeni,
készülhet akár fémbõl, akár drágakõbõl, fából, földbõl vagy kõbõl, sõt az imádó szívében is
megnyilvánulhat. A M§y§v§d¦ filozófusok a m¡rti formákat a képzelet szüleményeinek
tekintik, ám a Védák szerint a m¡rtik azonosak a Legfelsõbb Úrral vagy a megfelelõ
félistennel.
A hajadon gop¦k elkészítették Durg§ istennõ m¡rtiját, aztán candana péppel,
virágfüzérekkel, füstölõkkel, mécsesekkel, gyümölcsökkel, gabonával és különféle gallyakkal
imádták. A szertartás után valamilyen áldásért szokás imádkozni, s a hajadon lányok nagy
odaadással imádkoztak K§ty§yan¦ istennõhöz:
— Óh, Istenség Személyiségének legfelsõbb, külsõ energiája, óh, legfelsõbb misztikus
erõ! Óh, ennek az anyagi világnak legfelsõbb irányítója, istennõ, légy kegyes hozzánk és add,
hogy Nanda Mah§r§ja fia, K¥¢£a feleségül vegyen bennünket!
A Vai¢£avák általában nem imádják a félisteneket. Azok számára, akik szeretnének
fejlõdni a tiszta odaadó szolgálatban, ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura szigorúan megtiltotta a
félistenek imádatát. Mégis, a gop¦k, akiknek K¥¢£a iránti ragaszkodását semmivel sem lehet
összemérni, látszólag Durg§t imádták. A félistenek imádói néha arra hivatkoznak, hogy a
gop¦k is Durg§ istennõt imádták, de meg kell értenünk, hogy mi a gop¦k célja ezzel. Az
emberek általában anyagi áldásért imádják Durg§t, a gop¦k azonban azért imádkoztak az
istennõhöz, hogy az Úr K¥¢£a feleségei lehessenek. Ennek az a magyarázata, hogy ha a
cselekedetek középpontja K¥¢£a, akkor a bhakta bármit elfogadhat, hogy elérje célját. A gop¦k
bármire hajlandóak voltak, hogy elégedetté tegyék, hogy szolgálhassák az Úr K¥¢£át. Ez volt
a gop¦k mindenek fölött álló, csodálatos jellemvonása. Durg§ istennõt egy teljes hónapig
imádták, hogy K¥¢£a a férjük legyen. Minden áldott nap azért imádkoztak, hogy Nanda
Mah§r§ja fia, K¥¢£a feleségül vegye õket.
 A gop¦k reggelente a Yamun§ folyó partjára mentek fürödni. Összegyûltek, megfogták
egymás kezét, s hangosan énekeltek K¥¢£a csodálatos kedvteléseirõl. Az indiai lányok és nõk
között õsi szokás, hogy ruhájukat a folyóparton hagyják, s aztán teljesen ruhátlanul merülnek
a vízbe. A folyónak arra a szakaszára, ahol a lányok és a nõk fürödtek, a férfiaknak szigorúan
tilos volt menniük, s ez a szokás a mai napig is fennmaradt. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége nagyon jól ismerte a fiatal hajadon gop¦k elméjét, s teljesítette kívánságukat.
Azért imádkoztak, hogy K¥¢£a feleségei lehessenek, s K¥¢£a teljesíteni akarta vágyaikat.
A hónap vége felé K¥¢£a, barátaival együtt megjelent a folyóparton. K¥¢£a egyik neve
Yogeªvara, azaz Õ a mestere minden misztikus erõnek. Egy yog¦ képes arra, hogy a meditáció
gyakorlása közben más emberek lelki folyamatait tanulmányozza, így természetesen K¥¢£a is
tisztában volt a gop¦k vágyaival. Amikor megjelent a folyóparton, gyorsan összegyûjtötte a
gop¦k minden ruháját, felmászott egy közeli fára, és mosolyogva így szólt hozzájuk:
— Kedves lányok! — mondta. — Kérlek titeket, gyertek ide egymás után, könyörögjetek
a ruháitokért, s utána vigyétek el! Nem tréfálok veletek, igazat beszélek. Nincs kedvem
tréfálni, hiszen a különféle szabályozó elvek betartásával egy hónapig imádtátok K§ty§yan¦
istennõt. Kérlek titeket, ne egyszerre gyertek ide! Gyertek egyenként, szeretném látni
mindannyiótok egyéni tökéletes szépségét, hiszen oly karcsúak vagytok. Kérlek benneteket,
egyenként gyertek. Kérlek, teljesítsétek, amit kértem!
Amikor a lányok a vízben meghallották K¥¢£a tréfás szavait, egymásra néztek és
mosolyogtak. Mivel szerelmesek voltak K¥¢£ába, nagy örömmel hallgatták kérését.
Szemérmesen egymásra néztek, de nem mertek kijönni a vízbõl, hiszen meztelenek voltak.
Már hosszú ideje a vízben voltak, s fázni és remegni kezdtek, ám Govinda kedves, tréfás
szavaitól elméjük nagy gyönyörûségben úszott. Így szóltak K¥¢£ához:
— Nanda Mah§r§ja kedves fia, arra kérünk, ne ûzz velünk ilyen tréfát! Egyáltalán nem
igazságos, hogy ezt teszed velünk. Nagyon tiszteletre méltó fiú vagy, Nanda Mah§r§ja
gyermeke, s nagyon kedves vagy számunkra, de nem szabadna ilyen tréfát ûznöd velünk,
hiszen itt reszketünk a hideg vízben. Add vissza szépen a ruháinkat most rögtön,
máskülönben szenvedést okozol nekünk!
Késõbb alázatosan könyörögni kezdtek K¥¢£ához:
— Kedves ¼y§masundara — mondták —, örök szolgáid vagyunk! Bármire is utasítasz
bennünket, azt habozás nélkül kötelességünk megtenni, mivel vallásunk ezt tanítja. De ha
ilyen lehetetlen dolgot követelsz tõlünk, akkor bizony el kell mennünk Nanda Mah§r§jához,
hogy beáruljunk. Ha Nanda Mah§r§ja nem tesz semmit, akkor Ka°sa királynak mondjuk el
csínyedet.
— Kedves lányok — válaszolta K¥¢£a, miután meghallgatta a hajadon gop¦k
könyörgését —, ha úgy gondoljátok, hogy örök szolgáim vagytok, s készek arra, hogy
kövessétek az utasításaimat, akkor azt kérem tõletek, hogy mosolygó arccal gyertek
egyenként ide és vigyétek el a ruháitokat! Nem érdekel, ha nem jöttök ide és beárultok az
apámnak, mert tudom, hogy az apám öreg és nem tud semmit tenni ellenem.
Mikor a gop¦k látták, hogy K¥¢£a milyen makacs elhatározásában, nem láttak más
megoldást az engedelmességen kívül. Egymás után jöttek ki a vízbõl, de mivel teljesen
meztelenek voltak, bal kezükkel megpróbálták eltakarni testük bizalmasabb pontjait, s úgy
álltak ott remegve. Egyszerû megjelenésükkel olyan tiszták voltak, hogy az Úr K¥¢£a végtelen
örömet érzett. Minden hajadon gop¦, aki K§ty§yan¦hoz imádkozott, hogy K¥¢£át nyerje el
férjének, most elégedetté vált. Egy nõ csak a férje elõtt lehet meztelen, más férfi elõtt soha. A
hajadon gop¦k azt akarták, hogy K¥¢£a legyen a férjük, és K¥¢£a teljesítette vágyukat. Nagyon
elégedett volt a gop¦kkal, ezért a vállára vette ruháikat és így szólt:
— Kedves lányok, nagy sértést követtetek el azzal, hogy meztelenül mentetek a Yamun§
folyóba. Ezért a Yamun§ uralkodó istensége, Varu£adeva neheztel rátok. Ezért kérlek
benneteket, érintsétek meg összetett kézzel homlokotokat, és boruljatok le Varu£a félisten
elõtt, hogy ettõl a bûnõs tettõl megszabadulhassatok.
 A gop¦k egyszerû lelkek voltak, s K¥¢£a bármit mondott, igazságként fogadták el. Hogy
megszabaduljanak Varu£adeva dühétõl, és hogy a fogadalmukat végül is betartsák, s
mindenek fölött hogy kielégíthessék imádott Urukat, K¥¢£át, hûen teljesítették K¥¢£a
utasítását. Így váltak K¥¢£a legcsodálatosabb szeretõivé és legengedelmesebb szolgáivá.
Semmi sem hasonlítható a gop¦k K¥¢£a-tudatához. Valójában nem törödtek sem
Varu£ával, sem más félistenekkel, csak K¥¢£át szerették volna boldoggá tenni. K¥¢£a nagyon
elégedett volt, nagyon kedvére való volt a gop¦k egyszerû viselkedése, ezért azonnal odaadta
nekik ruháikat. Bár becsapta a fiatal hajadonokat, s meztelenül várakoztatta õket Maga elõtt,
tréfálkozott velük, ellopta a ruháikat és szinte bábukként kezelte õket, a gop¦k mégis örültek, s
nem panaszkodtak rá. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu a gop¦knak ezt a viselkedését írja le, amikor
így imádkozik: „Drága Uram, K¥¢£a, megölelhetsz vagy rám is taposhatsz, vagy
összetörheted szívemet azzal, hogy soha nem jelensz meg elõttem. Bármit megtehetsz, amit
csak akarsz, mert teljesen szabadon cselekszel. Minden cselekedeteddel együtt örökké az
Uram vagy, és nincs más, akit imádnék.” Így gondolnak a gop¦k K¥¢£ára.
A gop¦k nagy örömet okoztak K¥¢£ának, s mivel azt akarták, hogy Õ legyen a férjük,
K¥¢£a így szólt hozzájuk:
— Kedves lányok! Tudom, hogy azért imádtátok K§ty§yan¦ istennõt, mert Rám
vágytatok, és ezzel tökéletesen egyetértek. Ha valaki elméjében örökké Rám gondol, még ha
kéj vezérli, akkor is felemelkedik. Ahogy a megpirított mag sem hajt ki soha, ugyanúgy a
szeretõ szolgálatommal kapcsolatos vágyak sem eredményeznek semmiféle gyümölcsöt, nem
úgy, mint a közönséges karmában.
A Brahma-sa°hit§ban azt találjuk: karm§£i nirdahati kintu ca bhakti-bh§j§m. A
gyümölcsözõ cselekedetek mindenkit lekötnek, de a bhakták nem szenvednek semmilyen
visszahatástól, mert az Úr tökéletes kielégítéséért dolgoznak. Hasonlóan, a gop¦kat látszólag a
kéj vezette K¥¢£a felé, de ezt nem szabad az egyszerû nõk vágyaihoz hasonlítani. Maga K¥¢£a
magyarázza el ennek az okát. Az odaadó szolgálatban végzett cselekedetek
transzcendentálisak a gyümölcsözõ tettekhez képest.
— Kedves gop¦k! — folytatta K¥¢£a. — Mivel K§ty§yan¦ istennõt azzal a vággyal
imádtátok, hogy férjetek legyek, ezért beteljesítem vágyatokat. Megígérem nektek, hogy
következõ õsszel találkozni fogunk, és férjetekként örülhettek nekem.
A fák árnyékának védelmében K¥¢£a nagyon boldognak érezte magát, és séta közben
V¥nd§vana népéhez beszélt:
— Kedves Stokak¥¢£a, kedves Var¡thapa, kedves Bhadrasena, kedves Sud§m§, kedves
Subala, kedves Arjuna, kedves Viª§la, kedves Þabha! Nézzétek csak ezeket a végtelenül
szerencsés fákat, V¥nd§vana fáit! Mások jólétének szentelték életüket. Mindegyikük tûri a
természeti csapásokat, a hurrikánt, a zuhogó esõt vagy a csípõs fagyot, mégis fáradtságunkat
enyhítik és védelmet nyújtanak. Kedves barátaim, úgy gondolom, ezeknek a fáknak
dicsõséges az életük. Kedvesen védelmeznek másokat, s olyanok, mint a jótékony, elõkelõ
nemesek, akik sohasem tagadják meg az adományt attól, aki hozzájuk fordul. Ezek a fák
senkitõl sem tagadják meg a menedéket. Ellátják az emberi társadalmat leveleikkel,
virágaikkal, gyümölcseikkel, gyökereikkel, illatukkal, árnyékot biztosítanak és tüzelõt. Õk a
nemes élet tökéletes példái. Olyanok, mint az a nemes ember, aki feláldozza mindenét — a
testét, elméjét, tetteit, értelmét és szavait — az élõlények jólétéért.
Így sétált az Istenség Legfelsõbb Személyisége a Yamun§ folyó partján, meg-meg érintve
a fák leveleit, gyümölcseit, virágait és ágait, dicsõítve jótékony tetteiket. Az emberek saját
látásmódjuk szerint különféle jótékony cselekedetekkel próbálnak segíteni az emberi
társadalmon, de olyan jótéteményt, ami az emberek számára örök jólétet biztosít, csak a
K¥¢£a-tudat terjesztése adhat. Mindenkinek készen kell állnia arra, hogy ezt a mozgalmat
terjessze. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu tanítása az, hogy legyünk szerényebbek a fûszálnál és
legyünk türelmesebbek a fánál. Maga az Úr K¥¢£a beszél itt a fák türelmérõl, és a K¥¢£a-
tudatot prédikálóknak tanulniuk kell az Úr K¥¢£a és az Úr Caitanya tanításából, a Tõlük
származó tanítványi láncolaton keresztül.
 V¥nd§vana erdején áthaladva, a Yamun§ partján egy szép tisztáson K¥¢£a leült és hagyta,
hadd igyanak a tehenek a Yamun§ átlátszó, hideg vizébõl. K¥¢£a, Balar§ma és a fáradt
tehénpásztorfiúk ugyancsak szomjukat oltották. K¥¢£a a fürdõzõ gop¦k társasága után a
délelõtt további részét a tehénpásztorfiúkkal töltötte.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonkettedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a ellopja a hajadon gop¦k ruháit”.
23. K¥¢£a felszabadítja az áldozatot bemutató br§hma£ák feleségeit
Eltelt a délelõtt, s mivel a tehénpásztorfiúk nem reggeliztek, kezdtek megéhezni. Azonnal
K¥¢£ához és Balar§mához siettek.
— Kedves K¥¢£a és Balar§ma! — mondták. — Ti mindketten mindenhatóak vagytok, s
arra is képesek vagytok, hogy sok démont megöljetek. Olyan éhesek vagyunk! Tegyetek
valamit, hogy csillapodjon éhségünk!
K¥¢£a és Balar§ma eleget tettek barátaik kérésének, s ezzel a tettükkel egyben kimutatták
kegyüket az áldozatot végzõ br§hma£ák feleségei iránt is. Ezek az asszonyok az Úr bhaktái
voltak, s K¥¢£a megragadta az alkalmat, hogy megáldhassa õket. Így szólt a
tehénpásztorfiúkhoz:
— Kedves barátaim, menjetek el a br§hma£ákhoz! Házaik közel vannak, s éppen most
mutatják be az §¯girasa néven ismert védikus áldozatot annak érdekében, hogy a mennyei
bolygókra jussanak. Mindannyian menjetek oda!
— Ezek a br§hma£ák nem Vai¢£avák — figyelmeztette barátait az Úr K¥¢£a. — Nem
vibrálják neveinket, K¥¢£át és Balar§mát. Csupán a védikus himnuszok vibrálásával
foglalkoznak, bár a védikus tudás célja az, hogy Engem elérjenek. Nem vonzódnak
neveinkhez, K¥¢£ához és Balar§mához, ezért jobb, ha nem kértek semmit az Én nevemben.
Jobb, ha Balar§ma nevében kértek adományt.
Adományokat általában magas szinten álló br§hma£áknak adnak, K¥¢£a és Balar§ma
azonban nem br§hma£a családban születtek. Balar§mát egy k¢atriya, Vasudeva fiaként,
K¥¢£át pedig egy vaiªya, Nanda Mah§r§ja fiaként ismerték. Egyikük sem tartozott a
br§hma£a közösséghez. Ezért K¥¢£a úgy gondolta, megeshet, hogy az épp áldozatot végzõ
br§hma£ákat nem lehet rávenni arra, hogy egy k¢atriyának vagy egy vaiªyának
adományozzanak.
— Ha Balar§ma nevében kértek, Neki mint k¢atriyának talán adnak valami adományt,
sokal inkább, mint Nekem, aki csak egy vaiªya vagyok.
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének utasítására a tehénpásztorfiúk elmentek a
br§hma£ákhoz és adományért esedeztek. Összetett kézzel a földre borulva ajánlották fel
tiszteletüket.
— Óh, földi istenek! Jó szerencsét kívánunk nektek! Az Úr K¥¢£a és Balar§ma utasítására
jöttünk el hozzátok, kegyesen hallgassatok hát meg bennünket! Bizonyára jól ismeritek õket.
A közelben vigyáznak a tehenekre, s mi is velük voltunk. Azért jöttünk, hogy ennivalót
kérjünk tõletek. Br§hma£ák vagytok, így jól ismeritek a vallásos elveket. Ha úgy gondoljátok,
hogy adományoznotok kell nekünk, akkor adjatok egy kis ételt, amit majd megehetünk
K¥¢£ával és Balar§mával. Az emberi társadalomban ti vagytok a tiszteletre méltó br§hma£ák.
Azt mondják rólatok, hogy ismertek minden vallásos szabályt.
A tehénpásztorfiúk egyszerû falusi gyerekek voltak, így nem lehetett elvárni tõlük, hogy
ismerjék a vallásos rituációk védikus szabályait, mégis utaltak a Védákra, hiszen K¥¢£a és
Balar§ma társasága megadta nekik a megfelelõ tudást. Azzal, hogy a pásztorfiúk úgy
szólították meg a br§hma£ákat, mint „minden vallásos elv ismerõit”, arra utaltak, hogy
amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a és Balar§ma enni akarnak, a
br§hma£áknak habozás nélkül adniuk kellene, mivel — ahogy az a Bhagavad-g¦t§ban is
áll — yajñ§t, azaz áldozatot csak Vi¢£u kielégítéséért kell végezni.
— Az Úr Vi¢£u mint K¥¢£a és Balar§ma már várják az ételt — folytatták a
tehénpásztorfiúk —, adjatok hát ide minden ennivalót!
 Azt is elmagyarázták a br§hma£áknak, hogy milyen ételt fogadhatnak el. A Vai¢£avák, az
Úr tiszta bhaktái általában nem végeznek semmilyen közönséges áldozati szertartást, de
nagyon jól ismerik a dik¢§, a paªu-sa°sth§ és a sautr§ma¯i szertartásokat. Ételt elfogadni a
dik¢§ elvégzése után szabad, valamint az állatáldozat és a sautr§ma¯i elõtt, mert ez egy olyan
ceremónia, amelyben likõröket is felajánlanak.
— A szertartásnak ebben a szakaszában még elfogadhatjuk az ennivalót — mondták a
pásztorfiúk —, most még nem tilos. Most még ideadhatjátok az ételeket.
Bár az Úr K¥¢£a és Balar§ma társai egyszerû tehénpásztorfiúk voltak, megtehették, hogy
az áldozatot, védikus rituációt végzõ br§hma£áknak utasításokat adjanak. Ám a sm§rta-
br§hma£ák, akiknek elméje az áldozatokban mélyedt el, nem értették az Úr transzcendentális
bhaktáinak utasítását. Még azt sem fogták föl, hogy Maga a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a és
Balar§ma koldul tõlük. Habár meghallgatták a K¥¢£a és Balar§ma nevében beszélõ fiúk
minden érvét, mégsem törõdtek velük, sõt szóra sem méltatták õket. Azok br§hma£ák, akik
nem bhaktái az Úrnak, hiába mûvelik magas szinten a védikus áldozatok tudományát, hiába
gondolják magukról, hogy fejlett szinten állnak, valójában tudatlanok és ostobák.
Cselekedeteik végeredményben hasznavehetetlenek, mivel nem ismerik a Védák igazi célját,
K¥¢£a megértését úgy, ahogyan arról a Bhagavad-g¦t§ beszél. Hiába értenek a
tudományokhoz és a rituációkhoz, nem értik K¥¢£át, s így a Védákról is felületes tudással
rendelkeznek. Az Úr Caitanya ezért azt mondta, az embernek nem kell br§hma£a családban
születnie: ha ismeri K¥¢£át a K¥¢£a-tudat tudományával, akkor magasabb szinten áll, mint egy
br§hma£a, és alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.
Egy áldozat bemutatásának több összetevõje van: deªa, a hely, k§la, az idõ, p¥thag-
dravya, különféle tartozékok, mantra, a himnuszok, tantra, a szent iratok bizonyítékai, agni, a
tûz, ¥tvij, azok, akik jártasak az áldozatok elvégzésében, devat§, a félistenek, yajam§na, az
áldozat bemutatója, kratu, maga az áldozat és dharma, a mûveletek. Mindezek K¥¢£a
kielégítéséért vannak. Az Írások megerõsítik, hogy minden áldozatnak Õ az élvezõje, mivel Õ
az Istenség Legfelsõbb Személyisége és a Legfelsõbb Abszolút Igazság, túl minden anyagi
érzékelésen és spekuláción. Úgy jelent meg, mint egy közönséges kisfiú, de azok, akik
magukat anyagi testükkel azonosítják, nem érthetik meg Õt. A br§hma£ákat az anyagi test
kényelme és a svarga-v§sa érdekelte, vagyis az, hogyan emelkedhetnének felsõbb
bolygórendszerekbe, s ezért képtelenek voltak arra, hogy K¥¢£a helyzetét megértsék.
Amikor a tehénpásztorfiúk látták, hogy a br§hma£ák szóra sem méltatják õket,
csalódottan visszatértek K¥¢£ához és Balar§m§hoz, s elmesélték Nekik, mi történt. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége meghallgatta õket és elmosolyodott.
— Ne szomorkodjatok amiatt, hogy a br§hma£ák visszautasítottak benneteket. Ez a
koldulás velejárója. Ha az ember koldul vagy gyûjtöget, ne gondolja, hogy mindenhol sikerrel
jár. Ha nem jár szerencsével, akkor sem szabad csalódottá válnia. — Az Úr K¥¢£a megkérte a
pásztorfiúkat, menjenek el ismét, de most az áldozatot végzõ br§hma£ák feleségeihez, akik —
mondta — valójában kiváló bhakták.
— Mindig Rólunk szóló gondolataikban merülnek el — mondta az Úr K¥¢£a. —
Menjetek csak el hozzájuk, s nevemben és Balar§ma nevében kérjetek ételt tõlük. Biztos
vagyok benne, hogy annyi ételt adnak, amennyit csak akartok.
K¥¢£a utasítását követve a fiúk azonnal a br§hma£ák feleségeihez indultak. Az asszonyok
gyönyörûen felékszerezve ültek házaikban, amikor a tehénpásztorfiúk odaértek. Miután
felajánlották nekik tiszteletteljes hódolatukat, így szóltak:
— Kedves anyáink! Kérünk benneteket, fogadjátok tiszteletteljes hódolatunkat, és
hallgassatok meg minket! Tudjátok-e, hogy K¥¢£a és Balar§ma a közelben vannak
teheneikkel? Õk küldtek ide bennünket. Mindannyian nagyon éhesek vagyunk, és azért
jöttünk, hogy ételt kérjünk tõletek. Kérlek, adjatok valamit enni K¥¢£ának, Balar§mának és
nekünk!
A br§hma£ák feleségein nyomban nagy aggodalom lett úrrá ennek hallatán K¥¢£áért és
Balar§máért. Nem kellett õket meggyõzni K¥¢£a és Balar§ma fontosságáról: amint
meghallották a nevüket, azonnal látni szerették volna Õket. Állandóan K¥¢£ára gondoltak, s
nagyon fejlett lelki szinten álltak, s ezzel a misztikus meditáció legfelsõbb módszerét
gyakorolták. Mindannyian azzal kezdtek foglalatoskodni, hogy sok-sok edényt színültig
töltsenek finomabbnál finomabb ételekkel. Az áldozatok bemutatásának köszönhetõen az
ételek csodálatosak voltak. A lakoma összeállítása után õk is elkészültek, hogy K¥¢£ához, a
legkedvesebbhez siessenek, ahogy a folyók ömlenek a tengerbe.
A br§hma£ák feleségei már régóta szerették volna K¥¢£át látni. Férjük, apjuk, fiaik,
rokonaik kérlelték õket, hogy ne menjenek el, de nem engedelmeskedtek. Ha egy bhaktát
K¥¢£a magához hív, nem törõdik az akadályokkal. Az asszonyok a Yamun§ folyó partja felõl
közeledtek V¥nd§vana erdeje felé. Az erdõ zöldellt a színpompás virágoktól és növényektõl.
A sûrûben megpillantották a tehenekre vigyázó K¥¢£át és Balar§mát, szeretett barátaik
társaságában.
A br§hma£ák feleségei aranyosan csillogó ruhában látták meg K¥¢£át. Nyakában erdei
virágokból készült virágfüzér, fején pávatoll ékeskedett. A V¥nd§va£a ásványaival kifestett
K¥¢£a úgy állt ott, akár egy táncmûvész a színpadon. Látták, hogy egyik keze barátja vállán
pihen, másikban pedig lótuszvirágot tart. Füleit liliomok díszítették, homlokán tilaka jelet
viselt, s mindemellett elragadóan mosolygott. Ott állt szemük elõtt az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, akirõl olyan sokat hallottak, aki olyan kedves volt számukra, akire örökké
gondoltak. Most szemtõl szembe álltak Vele, s K¥¢£a a szívükbe hatolt szemeiken keresztül.
Teljes szívükkel ölelték át K¥¢£át, s így a távollét fájdalma azonnal tovatûnt. Olyanok
voltak, mint a nagy szentek, akik fejlett tudásuk segítségével belemerültek a Legfelsõbb
létébe. Az Úr K¥¢£a — a mindenki szívében lakozó Felsõlélek — ismerte a br§hma£ák
feleségeinek gondolatait. Eljöttek Hozzá rokonaik, apjuk, férjük, testvéreik tiltása és minden
otthoni kötelesség ellenére. Eljöttek, csak hogy láthassák K¥¢£át, aki az életük, a mindenük
volt. Követték az utasítást, melyet K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban ad: fel kell adnunk minden
kötelességet és vallást, s meg kell hódolnunk Õelõtte. A br§hma£ák feleségei tökéletesen
hajtották végre ezt az utasítást. K¥¢£a elragadó mosolyával kezdett beszélni hozzájuk. Amikor
K¥¢£a a br§hma£ák feleségeinek szívébe hatolt s õk megölelték, akkor ebbe belemerülve a
feleségek transzcendentális boldogságot éreztek, de sem a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a, sem pedig
õk nem vesztették el egyéni létüket, bár egynek érezték magukat. Ha egy szerelmes minden
személyes érdeket elfeledve átadja magát szerelmének, akkor azt mondjuk, eggyé váltak. Az
Úr Caitanya az eggyéválásnak ezt az érzését a ¼ik¢§¢±aka címû versében tanítja: K¥¢£a
szabadon cselekedhet, azt teheti, amit csak akar, de a bhaktának mindig egységben kell lennie
K¥¢£ával, vagyis az Õ vágyaival összhangban kell cselekednie. Ez az eggyéválás nyilvánult
meg a br§hma£ák feleségeinek K¥¢£a iránti szeretetében.
— Kedveseim, br§hma£ák feleségei! — köszöntötte õket. — Nagyon szerencsések
vagytok, üdvözöllek benneteket! Kérlek, mondjátok el, mit tehetek értetek! Idejöttök, mit sem
törõdve apátok, férjetek, rokonaitok, testvéreitek minden tiltakozásával — s ez így van
rendjén. Aki így cselekszik, az igazán tudja, mi az érdeke, mert az érdek nélkül, akadályoktól
mentesen Nekem végzett transzcendentális szolgálat minden élõlény számára kedvezõ.
Az Úr K¥¢£a itt megerõsíti, hogy a feltételekhez kötött lélek akkor áll a legtökéletesebb
szinten, ha meghódol a Úrnak. Minden más felelõsségrõl le kell mondani. Az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének való teljes meghódolás a legnagyobb szerencse a feltételekhez
kötött lélek számára, mivel a Legfelsõbb Úr a szeretet végsõ célja. Végsõ soron mindenki
szereti K¥¢£át, de ennek megvalósítása a tudás fejlettségétõl függ. Megérthetjük, hogy a lélek
az énünk, s hogy a lélek nem más, mint a Legfelsõbb Úr szerves része. Ezért a Legfelsõbb Úr
a szeretet végsõ célja, így meg kell hódolnunk Neki. Ez a meghódolás nagy áldás a
feltételekhez kötött léleknek. Minden, ami számunkra nagyon kedves, életünk, vagyonunk,
otthonunk, feleségünk, gyermekeink, országunk, társadalmunk, nem mások, mint az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének kiterjedései. Õ a szeretet középpontja, mert különbözõ
kiterjedéseiben Õ ad nekünk boldogságot életünk különféle helyzeteiben, testi, gondolati és
lelki szinten.
 — Kedveseim, most hazatérhettek — mondta K¥¢£a a br§hma£ák feleségeinek. —
Szolgáljátok tovább férjeiteket, vezessétek a háztartást, hogy férjeitek elégedettek legyenek,
mivel így az áldozatot, amelyet elkezdtek, sikeresen fogják elvégezni. Férjeitek háztartók,
hogyan is végezhetnék kötelességüket a segítségetek nélkül?
— Kedves Urunk! — válaszolták a br§hma£ák feleségei —, az ilyen utasítás nem méltó
Hozzád. Örök ígéreted, hogy mindig megvéded a bhaktáidat, s ezt most be kell tartanod.
Bárki hódoljon meg Neked, soha nem kell többé visszatérnie az anyagi létezés feltételei közé.
Elvárjuk, hogy teljesítsd ígéretedet. Mi meghódoltunk tulas¦ levelekkel borított
lótuszlábaidnál, ezért nem vágyunk vissza rokonainkhoz, barátainkhoz, társaságunkhoz, és
nem akarjuk feladni a menedéket, amelyet lótuszlábaid jelentenek nekünk. Mit kellene
tennünk? Férjünk, testvéreink, apánk, anyánk, fiaink, barátaink nem fogadnak vissza
bennünket azok után, hogy eljöttünk. Nincs menedék, ahová visszatérhetnénk. Kérünk Téged,
ne kívánd tõlünk, hogy hazatérjünk, hanem engedd meg, hogy örökre lótuszlábaidnál
maradhassunk, s így örökké védelmed alatt élhessünk.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így válaszolt:
— Kedveseim, biztosak lehettek abban, hogy ha hazatértek, sem férjetek, sem fiatok, sem
testvéreitek, sem apátok nem fognak benneteket megtagadni. Az Én tiszta bhaktáim vagytok,
ezért mindenki elégedett lesz veletek, a rokonaitok és a félistenek egyaránt. — K¥¢£a
mindenki szívében jelen van mint Felsõlélek. Ha valaki az Úr K¥¢£a tiszta bhaktája lesz,
akkor mindenki számára kedvessé válik. Az Úr K¥¢£a tiszta bhaktája senkinek sem ellensége.
Egyetlen józan ember nem lehet ellensége egy tiszta bhaktának. — Az Irántam érzett
transzcendentális szeretet — folytatta K¥¢£a — nem testi kapcsolattól függ. Ha valaki
elmélyed abban, hogy mindig Rám gondol, az nagyon hamar eljut Hozzám, az Én örök
társaságomba.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége utasítására a br§hma£ák feleségei visszatértek
férjeikhez. A br§hma£ák örömmel fogadták õket, s ezután mindig együtt végezték az
áldozatokat, ahogyan a ª§strák elõírják. A Védák szerint a vallásos rituációkat a férjnek és a
feleségnek közösen kell végrehajtaniuk. Feleségeik hazatérése után a br§hma£ák nagyon
pontosan és szépen hajtották végre az áldozatokat. Az egyik br§hma£a felesége azonban, akit
erõvel távol tartottak K¥¢£ától, csupán emlékezni tudott Rá úgy, ahogyan leírták neki K¥¢£a
jellemvonásait. Annyira belemerült az emlékezésbe, hogy elhagyta a természet törvényei által
feltételekhez kötött anyagi testét.
¼r¦ Govinda, a mindig örömteli Istenség Személyisége így tárta fel transzcendentális
kedvteléseit, közönséges embernek tûnve, s így élvezte a br§hma£ák feleségei által felajánlott
ételt. Így vonzotta az embereket a K¥¢£a-tudathoz, s így vonzotta Magához szavaival és
szépségével a tehénpásztorfiúkat, a teheneket és V¥nd§va£a leányait.
Miután a feleségek visszatértek K¥¢£ától, az áldozatokat végzõ br§hma£ák megbánták
bûnös tettüket, hogy nem adtak enni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Végül is
belátták, hogy tévedtek, mert a védikus rituáció végzése közben semmibe vették, közönséges
embernek tekintették az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, s nem küldtek Neki ételt.
Feleségeik odaadását és hitét látva elítélték saját cselekedetüket. Nagyon bánták, hogy míg
feleségeik fel tudtak emelkedni a tiszta odaadó szolgálat szintjére, õk maguk nem értették
meg, hogyan kell felajánlani transzcendentális szeretõ szolgálatukat a Legfelsõbb Léleknek, s
hogyan kell szeretni Õt.
— Pokolba a br§hma£a születéssel! — mondták egymásnak. — Pokolba a Védikus Írások
tanulmányozásával! Pokolba a nagy áldozatok bemutatásával, a szabályok betartásával és az
írások alapján bemutatott rituációkkal, melyekben olyan jártasak vagyunk! Pokolba
mindezekkel, hiszen nem értük el az Istenség Legfelsõbb Személyisége transzcendentális
szeretõ szolgálatát, K¥¢£át, aki fölötte áll az elme, a test és az érzékek spekulációinak.
A védikus rituációkban jártas tanult br§hma£ák jogosan bánkódtak, mivel a K¥¢£a-tudat
elérése nélkül vallásos kötelességeik elvégzése puszta idõ- és energiavesztegetés volt.
 — K¥¢£a külsõ energiája oly hatalmas — beszélgettek tovább —,hogy a legnagyobb
misztikus yog¦t is illúzióban tudja tartani. Mi, képzett br§hma£ák azt tartottuk magunkról,
hogy mi vagyunk az emberi társadalom minden osztályának tanítói, pedig csupán a külsõ
energia illúziójának foglyai vagyunk. Nézzétek csak, milyen szerencsések ezek az asszonyok,
milyen odaadóan áldozzák életüket az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának!
Könnyedén feladták azokat a családi kötöttségeket, amelyekrõl máskülönben nagyon nehéz
lemondani. A családi élet olyan, mint egy sötét verem, hogy anyagi problémáinkban tartson
minket.
A nõk általában egyszerû teremtések, ezért könnyen elkezdhetik a K¥¢£a-tudatot, s ha
kifejlõdik K¥¢£a iránti szeretetük, akkor könnyedén megszabadulnak m§y§ rabságából, amely
nagyon nehéz még az úgynevezett intelligens és tanult embernek is. A védikus tanítások
szerint a nõknek általában nem engedik meg a felavatás tisztító folyamatát, a brahmin zsinórt,
a lelki tanítómester §ªramájában sem lakhatnak mint brahmac§ri£¦k. Nem tanácsos számukra
a szigorú önfegyelmezés, s általában nem túlzottan jártasak a az önmegvalósítás
filozófiájának megvitatásában. Természetükbõl adódóan nem nagyon tiszták, és nem
ragaszkodnak a kedvezõ cselekedetekhez.
— Mégis milyen csodálatos, hogy elérték az összes misztikus yog¦ Ura, K¥¢£a
transzcendentális szeretetét! Mindannyiunkon túltettek K¥¢£a iránti odaadásukkal és szilárd
hitükkel — vallották be a br§hma£ák egymásnak. — Mivel túlságosan ragaszkodunk az
anyagi élethez, azt gondoljuk, hogy mesterei vagyunk minden tisztító folyamatnak, pedig még
a célunkat sem ismerjük. Habár K¥¢£a és Balar§ma emlékeztetett bennünket a
tehénpásztorfiúk segítségével, mi nem törõdtünk velük. Azt gondoljuk, kegyes tréfa volt ez az
Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl, hogy elküldte a barátait hozzánk ételt kérni. Nem lett
volna szükség arra, hogy ideküldje õket, ha akarta volna, kielégíthette volna éhségüket.
Ha valaki tagadja, hogy K¥¢£a önfenntartó, csupán azért, mert azt hallja, hogy K¥¢£a
tehenekre vigyáz, hogy megélhetésüket biztosítsa, vagy azt gondolja, hogy K¥¢£a valóban
éhes, akkor meg kell hogy értse, hogy K¥¢£át még a szerencse istennõje is örökké szolgálja,
aki így tudja legyõzni nyughatatlan természetét. A Védikus Írások — például a Brahma-
sa°hit§ — azt is leírják, hogy K¥¢£át az otthonában nem csupán egy, hanem ezer és ezer
szerencse istennõje szolgálja. Ezért illúzió azt gondolni, hogy K¥¢£a ételt koldul a
br§hma£áktól. Ez valójában csak egy csel volt, mellyel K¥¢£a azt mutatta meg, hogyan lehet
elnyerni a kegyét a tiszta odaadó szolgálattal. A védikus ceremóniák tartozékainak, a
megfelelõ helynek és idõnek, a rituációkhoz tartozó különféle eszközöknek, a védikus
mantráknak, az áldozatot bemutató papnak, a tûznek és a félisteneknek, az áldozat
bemutatójának és a vallási szabályoknak a célja K¥¢£a megértése, mert K¥¢£a az Istenség
Legfelsõbb Személyisége. Õ a Legfelsõbb Úr, Vi¢£u, minden misztikus yog¦ ura.
— Mivel úgy jelent meg a Yadu-dinasztiában, mint egy kisgyermek, ostobán nem értettük
meg, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége — mondták a br§hma£ák. — Arra
azonban büszkék vagyunk, hogy ilyen komoly hitveseink vannak: még szigorú életünk sem
térítette el õket az Úr tiszta, transzcendentális szolgálatától. Ezért ajánljuk fel tiszteletteljes
hódolatunkat az Úr K¥¢£a lótuszlábainak, az Úr K¥¢£ának, akinek m§y§ néven hívott
illuzórikus energiája a gyümölcsözõ cselekedetekhez köt minket. Imádkozzunk az Úrhoz,
hogy kedvesen bocsásson meg nekünk azért, hogy ennyire vonzódunk külsõ energiájához.
Úgy tagadtuk meg kérését, hogy nem tudtunk transzcendentális dicsõségérõl.
A br§hma£ák megbánták bûnös tettüket. Személyesen akartak K¥¢£ához menni, hogy
felajánlják tiszteletteljes hódolatukat, de féltek Ka°sától, s így nem mentek el. Láthatjuk,
nagyon nehéz tökéletesen meghódolni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének addig, míg
meg nem tisztulunk az odaadó szolgálat segítségével. A tanult br§hma£ák és feleségeik
példája nagyon tanulságos. A br§hma£ák feleségei tiszta odaadó szolgálatuk hatására nem
törõdtek semmilyen akadállyal, azonnal K¥¢£ához siettek. A br§hma£ák pedig, akik
elismerték az Úr hatalmát, mégsem mentek el K¥¢£ához, mert túlságosan ragaszkodtak
gyümölcsözõ cselekedeteikhez, s féltek Ka°sától.
 Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonharmadik
fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a felszabadítja az áldozatot bemutató br§hma£ák
feleségeit”.
24. A Govardhana-p¡j§
K¥¢£a és Balar§ma, miközben a védikus áldozatokat végzõ br§hma£ákkal törõdtek,
észrevették, hogy a tehénpásztorok is hasonló áldozatra készülnek, hogy megnyugtassák
Indrát, a félistenek urát, aki esõvel látja el a földet. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy
K¥¢£a bhaktájának szilárd és erõs hite van abban, hogy ha a K¥¢£a-tudatot gyakorolja és
K¥¢£ának végez transzcendentális szeretõ szolgálatot, számára megszûnik minden más
kötelezettség. Az Úr K¥¢£a tiszta bhaktájának nem kell a Védák elõírta rituációkat elvégeznie,
s a félisteneket sem kell imádnia. Pusztán a védikus ceremóniákkal vagy a félistenek
imádatával nem nyerheti el senki K¥¢£a odaadó szolgálatát. Aki azonban az Úrnak végez
odaadó szolgálatot, az már maga mögött tudhatja az összes védikus utasítást.
Hogy bhaktái ne foglalkozzanak tovább az efféle cselekedetekkel, K¥¢£a szilárdan meg
akarta alapozni a vegyítetlen odaadó szolgálatot V¥nd§vanában. Tudta — hiszen Õ a mindent
ismerõ Istenség Legfelsõbb Személyisége —, hogy a tehénpásztorok Indrának akarnak
áldozatot bemutatni, de az illendõség kedvéért szerényen és tisztelettudóan megkérdezte
Nanda Mah§r§ját és a többi idõsebb pásztort:
— Kedves apám! Miért készültök ilyen nagy áldozatra? Milyen áldással jár egy ilyen
áldozat, s kinek szánjátok, hogyan hajtjátok végre? Kérlek, mondj el nekem mindent! Nagyon
szeretném megismerni ezt a folyamatot, kérlek hát, azt is mondd el, mi a célja egy ilyen
áldozatnak!
K¥¢£a kérdéseire Nanda Mah§r§ja nem szólt semmit. Azon töprengett, vajon egy ilyen
kisfiú képes-e arra, hogy megértse egy bonyolult yajña lényegét. Az Úr K¥¢£a azonban
kérlelni kezdte:
— Kedves apám! A szenteknek és a nagylelkûeknek nem lehet titkuk. Senkirõl sem
gondolják, hogy a barátjuk vagy az ellenségük, mindenki számára nyitottak. De még azoknak
sem szabad titkolózniuk a családtagok és a barátok elõtt, akik nem túl nagylelkûek. Csupán az
ellenség elõtt titkolózhatnak. Ezért semmit sem titkolhatsz Elõlem. A gyümölcsözõ
cselekedetek mindenkit lefoglalnak. Néhányan ismerik tettük célját és következményeit,
néhányan úgy cselekednek, hogy nincsenek tisztában sem a céljukkal, sem a tettük
következményeivel. Aki teljes tudással rendelkezik, az tökéletesen eléri a célját, de akinek
nincsen elegendõ tudása, az nem várhat tökéletes eredményt. Ezért kérlek, mondd el, mi a
célja az áldozatnak, amelyre készültök. A védikus utasítások szerint jártok-e el, vagy ez
csupán egy népszerû ceremónia? Kérlek, mondj el mindent részletesen az áldozattal
kapcsolatban!
— Kedves fiam! — válaszolt Nanda Mah§r§ja, miután végighallgatta K¥¢£át. — Ez a
ceremónia többé-kevésbé hagyományokon alapszik. Mivel az esõzés Indra király kegyétõl
függ, a felhõk pedig az õ képviselõi, s mert a víz nagyon fontos számunkra, ki kell mutatnunk
hálánkat az esõ irányítója, Indra Mah§r§ja felé. Arra készülünk, hogy örömet szerezzünk
Indrának, mert eddig mindig elegendõ esõvel látott el bennünket, hogy jó termésünk legyen.
A víz nagyon fontos. Esõ nélkül nem termelhetünk gabonát, esõ nélkül nem élhetünk. A
sikeres vallási ceremóniákhoz, javaink gyarapításához, s végül a felszabaduláshoz is
elengedhetetlen. Ezért nem szabad lemondanunk a vallásos ceremóniákról. Ha valaki feladja
ezek követését pusztán kéjtõl, mohóságtól vagy félelemtõl vezérelve, az nem hoz soha
szerencsét.
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége csöndben hallgatta apja szavait, majd
beszélni kezdett hozzá és V¥nd§vana minden tehénpásztorához. Szavai azonban rettentõen
feldühítették Indrát. K¥¢£a ugyanis azt tanácsolta, hogy ne végezzék el az Indra kielégítésére
szánt áldozatot. Elõször is azért — mondta —, mert a Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy nincs
szükség a félistenek imádatára ahhoz, hogy anyagi javainkat gyarapítsuk. A félistenek
imádatából származó áldás mindig átmeneti, s csak a kevéssé intelligens ember vonzódik
átmeneti eredményekhez. Másodszor pedig bármit is adnak a félistenek imádóiknak, az
valójában csakis az Istenség Legfelsõbb Személyisége beleegyezésével történhet. A
Bhagavad-g¦t§ világosan leírja: mayaiva vihit§n hi t§n. Bármilyen áldást kapjon az ember a
félistenektõl, azt valójában az Istenség Legfelsõbb Személyisége adja. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége beleegyezése nélkül senki sem biztosíthatja a jólétet másoknak. Az anyagi
természet hatására a félistenek néha büszkék lesznek, önmagukat hiszik a Legfelsõbbnek, s
megpróbálják elfelejteni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének felsõbbrendûségét. A
¼r¦mad-Bh§gavatam azt írja, hogy K¥¢£a fel akarta dühíteni Indrát. K¥¢£a azért jelent meg,
hogy elpusztítsa a démonokat és megvédelmezze bhaktáit. Indra király természetesen nem
démon, hanem bhakta, de büszkesége miatt K¥¢£a meg akarta leckéztetni. Fel akarta dühíteni
Indrát azzal, hogy megakadályozza, hogy V¥nd§vana tehénpásztorai elvégezzék az Indra-
p¡j§t. K¥¢£a úgy beszélt, mintha ateista lenne és támogatná a karma-m¦m§°s§ filozófiát.
Ennek a filozófiának a hívei nem fogadják el az Istenség Személyiségének legfelsõbb
hatalmát. Az a véleményük, hogy ha valaki jól dolgozik, annak biztosan meglesz az
eredménye. Ha van Isten, mondják, nincs szükség arra, hogy imádják, mert ha az ember nem
dolgozik, úgysem ad semmi áldást. Azt állítják, hogy Isten vagy a félistenek helyett az
embernek a kötelességeire kell koncentrálnia, s akkor fáradozása biztosan gyümölcsözõ lesz.
Az Úr K¥¢£a e karma-m¦m§°s§ filozófia alapján kezdett beszélni apjához.
— Kedves apám, nem látom szükségét annak, hogy a sikeres földmûvelésért, a gazdag
termésért a félisteneket kellene imádnotok. Minden élõlény olyan helyzetbe kerül
születésekor, amit elõzõ élete karmája meghatároz, s úgy hagyja el a testét, hogy viszi
magával azt a karmát, amit ebben az életében szerzett. Hogy a lélek milyen élõlény testét ölti
fel, az attól függ, milyen tetteket hajtott végre ebben az életben. Az élet számtalan féle anyagi
boldogsága, aggodalma kényelme és problémája mind múltbéli vagy jelenlegi testünkben
elkövetett különféle tetteink következményei.
Nanda Mah§r§ja és a többi idõsebb pásztor úgy vélték, hogy egy bizonyos félisten
imádata nélkül az ember nem érhet el eredményeket anyagi cselekedeteiben. Ez valóban így
van. Néha például megesik, hogy a beteg annak ellenére is meghal, hogy kiváló orvosi
ellátásban részesül. Ebbõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem csak a jó orvostól és a
kiváló ápolástól függ, hogy a beteg meggyógyul-e vagy sem. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének a segítségére is szükség van. Egy gyerek jólétének nem a szülõ
gondoskodása az oka. Azt is tapasztalhatjuk néha, hogy a szülõk minden gondoskodása
ellenére a gyerek megbetegedhet, sõt meg is halhat, hiszen a gyerek biztonságát és jólétét nem
csupán az apa és az anya gondoskodása biztosítja. Ebbõl megérthetjük, hogy az anyagi
igyekezet nem elegendõ a jó eredmény eléréséhez, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
beleegyezése is szükséges. Nanda Mah§r§ja ezért azt hangsúlyozta, hogy ki kell elégíteniük
Indrát, az esõzést biztosító félistent, ha eredményesen akarnak gazdálkodni. Az Úr K¥¢£a erre
az érvre azt válaszolta, hogy a félistenek csak akkor adnak valamit, ha az ember elvégezte
elõírt kötelességeit. A félistenek nem adhatnak semmit annak, aki nem végezte el a
kötelességét. Így láthatjuk, hogy a félistenek nem jutalmaznak meg senkit saját jószántukból,
hanem függenek attól, hogy az ember elvégezte-e elõírt kötelességeit vagy nem.
— Kedves apám! Nincs szükség Indra imádatára — mondta az Úr K¥¢£a. — Mindenki
megkapja, amit érdemel. Mindenkinek a természetes hajlama határozza meg, hogy mivel
foglalkozik, s az élõlények — emberek és félistenek egyaránt — természetes hajlamuk szerint
jutnak munkájuk gyümölcséhez. Az élõlények azzal, hogy magasabb vagy alacsonyabb rendû
testbe jutnak, munkájuk révén teremtik meg az ellenségeiket, barátaikat vagy közömbös
környezetüket. Figyelmesen, természetes tehetségünk szerint kell végeznünk munkánkat, s
nem szabad, hogy a félistenek imádata elterelje figyelmünket. Minden félisten elégedett lesz
velünk, ha rendben végrehajtjuk kötelességeinket, nincs szükség arra, hogy imádjuk õket.
Csak végezzük szépen a számunkra elõírt kötelességeket! Valójában az ember nem lehet
boldog, ha nem végzi el a számára elõírt munkát. Aki nem végzi el megfelelõen a munkáját,
azt az erkölcstelen nõhöz hasonlítják. A br§hma£ák számára az az elõírt kötelesség, hogy
tanulmányozzák a Védákat, a k¢atriyák kötelessége az állampolgárok védelmezése, a vaiªyák
kötelessége a megfelelõ földmûvelés, a tehenek védelme és a kereskedelem, a ª¡drák elõírt
kötelessége pedig az, hogy szépen szolgálják a felsõbb kasztba tartozókat, a br§hma£ákat, a
k¢atriyákat és a vaiªyákat. Mi a vaiªya csoporthoz tartozunk, s az a kötelességünk, hogy a
földet mûveljük, eladjuk a terményeinket, védjük a teheneket, s ha kell, gyûjtsünk vagyont.
K¥¢£a önmagát a vaiªyák közé sorolta, mert Nanda Mah§r§ja sok-sok tehenet védelmezett,
K¥¢£a pedig vigyázott rájuk. K¥¢£a négyféle elfoglaltságot jelölt ki a vaiªyák részére. A
földmûvelést, a kereskedelmet, a tehenek védelmét és a pénzügyeket. A vaiªyák ugyan ezek
közül bármelyikkel foglalkozhatnak, ám a v¥nd§vanaiak fõleg a tehenek védelmével törõdtek.
K¥¢£a tovább magyarázott apjának:
— Ez a kozmikus megnyilvánulás az anyagi természet három kötõereje, a jóság, a
szenvedély és a tudatlanság hatása alatt áll, s ez az oka a teremtésnek, a fenntartásnak és a
pusztulásnak. A szenvedély az oka a felhõk keletkezésének, ezért a szenvedély módja az,
amely valójában az esõt okozza, az esõ után pedig az emberek megkaphatják a földeken
végzett munkájuk gyümölcsét. Mi köze hát Indrának ehhez? Mit tehet, ha nem elégítitek ki?
Semmi fontosat nem ad nekünk. Még az óceánt is öntözi, pedig annak semmi szüksége vízre.
Indra a vizeknek és a szárazföldnek egyaránt ad vizet, s ez nem függ a mi imádatunktól. Ami
minket illet, nem kell másik városba, faluba vagy országba mennünk. Sok szép palota és
épület lehet más városokban, mi mégis elégedettek vagyunk itt V¥nd§vana erdejében.
Különösebb kapcsolatunk csak a Govardhana-heggyel és V¥nd§vana erdejével van. Ezért arra
kérlek, drága apám, olyan áldozatot mutass be, amely kielégíti az itteni br§hma£ákat és a
Govardhana-hegyet, és ne törõdjünk Indrával!
— Drága fiam — válaszolta Nanda Mah§r§ja K¥¢£a szavaira —, kérésedre elõkészítünk
egy másik áldozatot is, a helyi br§hma£ák és a Govardhana-hegy kielégítésére. Ám elõbb
hadd mutassuk be az Indra-yajñát is!
— Kedves apám, ne késlekedj! A helyi br§hma£ák és a Govardhana-hegy kielégítésére
szánt áldozat nagyon sokáig tart. Jobb, ha az Indra-yajñához elõkészített eszközökkel azonnal
elkezded a helyi br§hma£áknak és a Govardhana-hegynek szánt áldozatot.
Nanda Mah§r§ja végül mindenbe beleegyezett. A tehénpásztorfiúk megkérdezték K¥¢£át,
hogyan kell bemutatni a yajñát, s K¥¢£a elmagyarázta nekik.
— A yajñára összegyûjtött gabonából és gíbõl készítsetek finom ételeket, fõzzetek rizst,
d§lt, halavát, süssetek pakor§t, purit, készítsetek többféle finom édességet tejbõl, édesrizst,
rabrit, édes golyókat, sandeªt, rasagull§t, és csináljatok la¨¨ut. Hívjatok meg tanult
br§hma£ákat, hogy vibrálják a Védákat és mutassák be a tûzáldozatot. A br§hma£áknak
adományozzatok sok gabonát és pénzt! Díszítsétek föl a teheneket és jól etessétek meg õket.
Az alacsonyabb rendû állatoknak — például a kutyáknak — és az érinthetetlennek hívott
ca£¨§láknak, az ötödik kasztba tartozóknak ugyancsak bõségesen adjatok pras§damot.
Miután friss zöld fûvel megetettétek a teheneket, elkezdhetitek a Govardhana-p¡j§ néven
ismert áldozatot. Ezzel az áldozattal nagy örömet okoztok számomra.
K¥¢£a bemutatta a vaiªya társadalom egész gazdasági rendszerét. Az emberi és az állati
társadalomban mindenkinek megvan a maga szerepe, a teheneknek, a kutyáknak és a
kecskéknek is. Mindenkinek együtt kell mûködnie a társadalom jólétéért, melyhez
hozzátartoznak mozdulatlan részei is, a hegyek és a földek. A vaiªyák különösen az anyagi
gyarapodásért felelõsek, a gabona termesztésért és a tehenek védelmezéséért. Az ételt annak
kell eljuttatniuk, akinek szüksége van rá, és pénzgazdálkodásukkal is segíteniük kell a többi
embert.
Láthatjuk, hogy habár a macskákról és a kutyákról — melyek manapság olyan fontosak
lettek — sem szabad megfeledkeznünk, a tehenek védelme ennél mégis sokkal fontosabb. A
ca£¨§lákat, azaz az érinthetetleneket ugyancsak nem hanyagolhatják el a felsõbb osztályok
tagjai. Mindenki fontos egy emberi társadalomban, de vannak, akik közvetlenül felelõsek a
fejlõdésért. Amikor a K¥¢£a-tudat jelen van, automatikusan szolgálja mindenki érdekeit. A
K¥¢£a-tudatú mozgalomban minden évben megtartják a Govardhana-p¡j§t. Az Úr Caitanya
ajánlotta nekünk ezt a ceremóniát, mivel ¼r¦ K¥¢£a földjén V¥nd§vana és a Govardhana-hegy
ugyanolyan imádandó, mint maga K¥¢£a. ¼r¦ K¥¢£a maga is megerõsítette, hogy a
Govardhana-p¡j§ ugyanolyan, mintha Õt imádnánk. Ettõl a naptól kezdve végzik az
Annak¡±a néven ismert Govardhana-p¡j§t. V¥nd§vanában és környékén a ceremónia során
minden templomban tengernyi ételt fõznek és osztanak szét az emberek között. A felajánlott
ételt gyakran az emberek közé dobják, akik nagy élvezettel szedik fel a földre hullott
pras§damot. Ebbõl láthatjuk, hogy a K¥¢£ának felajánlott étel nem válik tisztátlanná, még ha
a földre esik, akkor sem, hanem minden esetben megõrzi tisztaságát. Az emberek
mindenhonnan nagy élvezettel gyûjtik össze és fogyasztják el a pras§damot.
¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége azt tanácsolta a tehénpásztoroknak, hogy
hagyják abba az Indra-yajñát és kezdjék el a Govardhana-p¡j§t, hogy megbüntessék a
mennyei királyságára oly büszke Indrát. Az egyszerû és becsületes tehénpásztorok Nanda
Mah§r§ja vezetésével elfogadták K¥¢£a tanácsát, s a ceremóniát végre is hajtották. A
Govardhana-p¡j§ után tisztelettel körbejárták a hegyet. (V¥nd§vanában még a mai napig is
szokás, hogy az emberek szépen felöltöznek, és teheneiket maguk elõtt terelve körbejárják a
Govardhana-hegyet.) Az Úr K¥¢£a utasítására Nanda Mah§r§ja és a tehénpásztorok tanult
br§hma£ákat hívtak, hogy vibrálják a védikus himnuszokat és ajánlják föl a pras§damot.
V¥nd§vana lakói összegyûltek, feldíszítették a teheneiket, friss füvet adtak nekik, aztán a
teheneket maguk elõtt hajtva körbejárták a Govardhana-hegyet. A gop¦k is gyönyörûen
felöltözve ültek föl a szekerekre, miközben K¥¢£a kedvteléseinek dicsõségérõl énekeltek. A
Govardhana-p¡j§n résztvevõ papok, br§hma£ák megáldották a tehénpásztorokat és
feleségeiket, a gop¦kat. Mindezek után K¥¢£a felöltötte transzcendentális formáját, s hogy
meggyõzze bhaktáit, hogy a Govardhana-hegy azonos Vele, kijelentette V¥nd§vana lakóinak,
hogy Õ a Govardhana-hegy. Ezután enni kezdte a felajánlott ételt. Mind a mai napig úgy
tisztelik Govardhana hegyét, mint ¼r¦ K¥¢£át, s a nagy bhakták úgy imádják a hegy
kõdarabjait, mint a templomokban K¥¢£a m¡rtiját. Sokan a hívõk közül elvesznek egy-egy
követ vagy kavicsot Govardhana hegyébõl, és otthon imádják, mert ezeknek a köveknek az
imádata ugyanolyan, mint a m¡rti-imádat. Miközben K¥¢£ának az a formája, aki a felajánlott
ételt kezdte enni, különállóként nyilvánult meg, addig K¥¢£a Maga és V¥nd§vana lakói
felajánlották hódolatukat a m¡rtinak és a Govardhana-hegynek. Hódolatának felajánlása
közben K¥¢£a kijelentette:
— Nézzétek csak, hogyan jelent meg Govardhana-hegy ilyen hatalmas formában, s
milyen kegyes hozzánk, hogy elfogadja minden felajánlásunkat! Aki semmibe veszi
Govardhana-p¡j§ imádatát, annak ellenére, hogy Én személyesen végzem, az nem lehet
boldog. Sok-sok kígyó él a Govardhana-hegyen, s akik elhanyagolják a Govardhana-p¡j§val
járó elõírt kötelességüket, azokkal ezek a mérges kígyók végeznek. V¥nd§vana minden
lakójának és a Govardhana-hegy közelében élõknek mind imádniuk kell a hegyet, ahogyan
megmutattam, hogy szerencsések legyenek teheneikkel együtt.
V¥nd§vana népe a Govardhana-p¡j§ bemutatásával követte K¥¢£a, Vasudeva fia
utasítását, majd mindannyian hazatértek otthonaikba.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonnegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „A Govardhana-p¡j§”.
25. Pusztító esõ V¥nd§vanában
Amikor Indra megértette, hogy K¥¢£a megakadályozta az áldozatot, amelyet V¥nd§vana
tehénpásztorai ajánlottak fel, mérgét a Nanda Mah§r§ja vezette v¥nd§vanai népre zúdította,
bár tökéletesen tudta, hogy K¥¢£a személyesen védelmezi õket. A felhõk ura, Indra a
s§mvartakát hívta. Ennek a felhõnek a segítségét akkor kéri, amikor az egész kozmikus
megnyilvánulás elpusztítására van szükség. Indra megparancsolta a s§mvartakának, hogy
menjen V¥nd§vana fölé, és árassza el vizével az egész területet. Indra démonikusan magát
gondolta a mindenható legfelsõbb személyiségnek. Ha a démonok nagy hatalomra tesznek
szert, szembeszegülnek a legfelsõbb irányítóval, az Istenség Személyiségével. Indrát, bár nem
volt démon, anyagi helyzete mégis felfuvalkodottá tette, s szembe akart szállni a legfelsõbb
irányítóval. Azt gondolta magáról, legalábbis akkor, hogy olyan hatalmas, mint K¥¢£a.
— Nézd csak V¥nd§vana népének szemtelenségét! Egyszerû erdõlakók, de mivel
rajonganak barátjukért, K¥¢£áért, aki nem más, mint egy közönséges emberi lény, szembe
mertek szállni a félistenekkel — mondta Indra.
K¥¢£a kijelenti a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a félistenek imádói nem túl intelligensek. Azt is
elmondja, hogy az embernek fel kell adnia mindenféle imádatot, s elméjét a K¥¢£a-tudatra
kell összpontosítania. Az, hogy K¥¢£a felgyújtotta Indra haragját és késõbb megbüntette õt,
nagyon világos figyelmeztetés a bhaktáknak, hogy azok számára, akik a K¥¢£a-tudatot
gyakorolják, nincs szükség semmilyen félisten imádatára, még ha a félisten ettõl dühös lesz,
akkor sem. K¥¢£a mindentõl megvédelmezi bhaktáit, s a bhaktáknak teljesen az Õ kegyétõl
kell függniük.
V¥nd§vana lakóinak tettét átkozva Indra így szólt:
— Szembeszálltak a félistenek hatalmával, ezért szenvedni fognak az anyagi létben! A
félistenek imádatát elhanyagolva nem kelhetnek át az anyagi szenvedés óceánjának
akadályain. Ezek a tehénpásztorok V¥nd§vanában semmibe vették hatalmamat ennek a
fecsegõ fiúnak, K¥¢£ának a tanácsára. Még gyermek, s mivel ennek a gyereknek hittek,
felbõszítettek engem!
Indra megparancsolta a s§mvartaka felhõnek, hogy menjen és pusztítsa el V¥nd§vanát:
— V¥nd§vana népe túlságosan büszke lett gazdagságára, s túlságosan magabiztosak lettek
barátjuk, K¥¢£a jelenlétében. Ez a bõbeszédû gyerek — bár azt gondolja, hogy nagy tudással
rendelkezik — mit sem tud a teljes kozmikus megmyilvánulásról. Komolyan vették K¥¢£át,
ezért meg kell õket büntetni. Megparancsolom neked, s§mvartaka, hogy menj oda és áraszd el
özönvízzel V¥nd§vanát! El kell pusztítani õket teheneikkel együtt!
A falvakban, a városokon kívül az embereknek a tehenekre kell támaszkodniuk jólétük
érdekében. Ha a tehenek elpusztulnak, az emberek szûkölködni fognak az anyagi javakban.
Amikor Indra elrendelte a s§mvartaka felhõnek és társainak, hogy menjenek V¥nd§vanába, a
felhõk nagyon megijedtek. Ám Indra király megnyugtatta õket:
— Csak menjetek! Én is megjelenek majd elefántomon, hatalmas viharok kíséretében.
Megmutatom hatalmamat, hogy megbüntessem V¥nd§vana lakóit!
Indra király parancsára a félelmetes felhõk megjelentek V¥nd§vana fölött, és teljes
erejükbõl, szakadatlanul zúdítani kezdték vizüket V¥nd§vanára. Szünet nélkül villámlott és
mennydörgött, fújt a viharos szél, szüntelenül ömlött az esõ. Úgy esett, mintha hegyes, éles
nyilak záporoztak volna. A felhõk megállás nélkül ontották az esõt, s lassan elárasztották
V¥nd§vana földjét vízzel, elborítva dombokat, völgyeket. Az árvíz mindenkit megrémisztett,
de fõképpen az állatok számára volt veszélyes. Az esõ mellett ráadásul erõs szél is fújt, és
V¥nd§vanában minden teremtett élõlény reszketett a zord hidegtõl. Nem tudtak mást kitalálni,
hogy megmeneküljenek: Govindához fordultak, hogy menedéket keressenek lótuszlábainál.
Különösen a tehenek szenvedtek a szakadó esõtõl. Fejüket lehajtva borjaikat testükkel
védelmezve az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez fordultak, hogy menedéket kérjenek
lótuszlábainál. V¥nd§vana lakói imádkozni kezdtek az Úr K¥¢£ához:
— Kedves K¥¢£a! — mondták. — Te mindenható vagy, és oly kegyes bhaktáidhoz.
Kérünk Téged, védj meg bennünket a dühös Indra haragjától!
Imáikat meghallgatva K¥¢£a megértette, hogy Indra, megfosztva a tisztelettõl, amelyet az
áldozat elvégzése jelentett volna, szakadó esõt zúdított V¥nd§vanára, jéggel és viharos széllel
együtt, amely ebben az évszakban sohasem fordult még elõ. K¥¢£a megértette: ez nem más,
mint Indra haragja.
— Ez a félisten, aki a legfelsõbbnek gondolja magát, megmutatta erejét, de Én hozzám
illõen válaszolok neki, és megtanítom arra, hogy nem õ az univerzum egyedüli irányítója. Én
vagyok a Legfelsõbb Úr mindenek fölött, s megfosztom hamis tekintélyétõl, amelyet hatalma
okoz. A félistenek az Én bhaktáim, ezért nem szabad, hogy elfelejtsék felsõbbrendûségemet.
Õ azonban valahogyan felfuvalkodottá vált anyagi hatalma miatt, s így most õrült módjára
cselekszik. Úgy fogok cselekedni, hogy megszabadítsam hamis tekintélyétõl. Védelmet adok
tiszta bhaktáimnak V¥nd§vanában, akik most teljesen kegyemtõl függnek és akiket védelmem
alá vettem. Megmentem õket misztikus erõm segítségével — gondolta K¥¢£a, s egyszerre
csak egyik kezével a magasba lemelte a Govardhana-hegyet, pontosan úgy, ahogy egy gyerek
egy gombát emel fel a földrõl. Transzcendentális kedvtelésében örömét lelve az Úr így szólt
bhaktáihoz:
— Kedves testvéreim, kedves apám, V¥nd§vana kedves lakói! Bátran bejöhettek a
Govardhana-hegy esernyõje alá, amelyet felemeltem. Ne féljetek a hegytõl, s ne féljetek, hogy
elejtem! Nagyon szenvedtetek a szakadó esõtõl és a viharos széltõl; ezért felemeltem a hegyet,
amely meg fog védelmezni benneteket, akár egy nagy ernyõ. Azt hiszem, ez a legjobb
megoldás arra, hogy megszabadítsalak benneteket a fenyegetõ vésztõl. Legyetek boldogok
állataitokkal együtt e nagy esernyõ alatt!
Az Úr K¥¢£a biztatására V¥nd§vana népe a nagy hegy alá sereglett, s végre biztonságban
voltak vagyonukkal és állataikkal együtt.
V¥nd§vana népe és állataik egy álló hétig maradtak ott, anélkül hogy éhség, szomjúság
zavarta volna õket. Döbbenten nézték, hogyan tartja a magasban K¥¢£a a hegyet bal kezének
kisujjával. Indra, a mennyek királya, K¥¢£a különleges misztikus ereje láttán elámult.
Szándéka meghiúsult. Azonnal hívta a felhõket, s megparancsolta nekik, hogy állítsák meg az
esõzést. Az ég kitisztult, újra sütött a nap, nem fújt már a viharos szél. Ekkor K¥¢£a, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, akit a Govardhana-hegy felemelõjeként ismernek, így
szólt:
— Kedves tehénpásztorok! Most már elmehettek, s vihetitek feleségeiteket, gyerekeiteket,
teheneiteket és értékeiteket. Vége az özönvíznek, a folyók sem áradnak már.
A pásztorok szekerekre rakták holmijukat, s lassan útnak indultak teheneikkel. Miután
mindent elvittek, K¥¢£a óvatosan visszatette a Govardhana-hegyet, pontosan oda, ahol azelõtt
állt. Amikor minden szépen elrendezõdõtt, V¥nd§vana lakói K¥¢£ához futottak, s nagy
eksztázisukban megölelték. A gop¦k, akik kimondhatatlanul szerették K¥¢£át, tehéntúrót
ajánlottak fel Neki, melybe könnyeik is belehullottak, s szüntelenül szórták Rá áldásaikat.
Yaªod§ mama, Rohi£¦, Nanda és Balar§ma, aki a legerõsebb az erõsek között, egymás után
megölelték és szeretetükben újra meg újra megáldották K¥¢£át. A mennyei bolygókon,
Siddhalokán, Gandharvalokán és C§ra£alokán a félistenek örömmámorban úsztak. Virágesõt
szórtak a földre, megszólaltatták kagylókürtjeiket, ütötték a dobokat, Gandharvaloka népe
pedig isteni érzéseitõl átszellemülten tamburán játszott, hogy örömet szerezzen az Úrnak.
Ezután az Istenség Legfelsõbb Személyisége barátai és az állatok körében hazatért. A gop¦k
— ahogyan mindig is teszik — túláradó érzelemmel az Úr K¥¢£a dicsõséges kedvtelésérõl
kezdtek tiszta szívbõl énekelni.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonötödik fejezetéhez,
melynek címe: „Pusztító esõ V¥nd§vanában”.
26. A csodálatos K¥¢£a
Anélkül, hogy megértették volna K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
bonyolultságát, s anélkül, hogy ismerték volna rendkívüli lelki gazdagságát, V¥nd§vana
ártatlan tehénpásztorfiai és tehénpásztorai beszélni kezdtek K¥¢£a csodálatos tetteirõl,
amelyek minden emberi cselekedetet felülmúlnak. Egyikük így szólt:
— Drága barátaim, ha végiggondoljuk csodálatos cselekedeteit, hogyan lehetséges az,
hogy egy ilyen rendkívüli fiú idejöhet és velünk együtt élhet V¥nd§vanában? Ez valóban
lehetetlen! Képzeljétek csak el! Csupán hét éves! Hogyan volt lehetséges, hogy puszta kézzel,
egyik kezével fölemelje a Govardhana-hegyet és fönt tartsa, akár az elefántok királya a
lótuszvirágot? Egy lótuszvirágot fölemelni a legjelentéktelenebb dolog az elefánt számára, s
K¥¢£a épp így emelte föl a Govardhana-hegyet, a legkisebb erõfeszítés nélkül. Még szinte
újszülött volt, s nem is látott még tökéletesen, amikor megölt egy nagy démont, P¡tan§t:
amint mellébõl szopni kezdett, nyomban kiszívta a démon életlevegõjét. K¥¢£a pontosan úgy
pusztította el P¡tan§ démont, ahogyan az örök idõ végez az élõlényekkel.
 — Csupán három hónapos volt, amikor egyszer elaludt egy kézzel húzható szekér alatt.
Mivel megéhezett, sírni kezdett anyja melle után, s lábaival rugdosni kezdett fölfelé. Apró
lábainak rúgásától a szekér azon nyomban darabokra tört.
— Egyéves korában T¥£§varta démon szélvész alakjában elragadta Õt, s bár nagyon
magasra emelte az égben, K¥¢£a egyszerûen belekapaszkodott a démon nyakába, és arra
kényszerítette, hogy a földre zuhanjon és azonnal elpusztuljon.
— Egyszer mamája — felháborodásában, merthogy K¥¢£a vajat lopott — egy
famozsárhoz kötözte. A gyermek két yamala-arjunának nevezett fa felé húzta a mozsarat,
aminek az lett a következménye, hogy mindkét fa kidõlt.
— Egy napon, amikor bátyjával, Balar§mával a borjakat õrizte az erdõben, megjelent
Bak§sura, K¥¢£a azonban szétfeszítette a démon csõrét. Amikor pedig Vats§sura démon
férkõzött a K¥¢£a õrizte tehenek közé azzal a szándékkal, hogy megölje K¥¢£át, K¥¢£a
nyomban fölismerte, végzett vele és felhajította egy fa tetejére.
— T§lavana erdejében — ahol K¥¢£a bátyjával, Balar§mával sétálgatott — Dhenuk§sura
démon támadta meg õket szamár képében, de Balar§ma könnyedén végzett vele: hátsó
lábainál fogva megragadta és földobta egy pálmafára. Bár Dhenuk§surának segítettek társai
— szintén szamarak képében —, õket is mind megölték, s ettõl kezdve T§lavana erdeje nyitva
állt V¥nd§vana állatai és lakói számára.
— Amikor Pralamb§sura K¥¢£a tehénpásztorfiú barátai között jelent meg, K¥¢£a úgy
rendezte, hogy Balar§ma végezzen a démonnal. Mindezek után K¥¢£a megmentette barátait és
a teheneket a félelmetes erdõtûztõl. Megfenyegette K§liya kígyót a Yamun§ tavában, s elûzte
a folyóból, így megtisztította a méregtõl a Yamun§ vizét.
Nanda Mah§r§ja másik barátja így szólt:
— Kedves Nandám! El sem tudjuk képzelni, miért vonz minket ennyire K¥¢£a fiad!
Szeretnénk elfelejteni Õt, de egyszerûen lehetetlen. Miért vagyunk ilyen természetes
szeretettel iránta? Képzeld csak el, milyen csodálatos! Egyik oldalról csupán egy hétéves fiú
— a másik oldalról viszont azt a hatalmas hegyet, a Govardhanát olyan könnyedén fölemelte!
Óh, Nanda Mah§r§ja, erõs gyanúnk támadt: a te fiad, K¥¢£a minden bizonnyal a félistenek
egyike. Közel sem közönséges fiú: talán Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége!
A v¥nd§vanai tehépásztorok dicsõítõ szavai hallatán Nanda Mah§r§ja így szólt:
— Drága barátaim! Válaszul csupán Gargamuni megállapítását tárhatom föl, így talán
kétségetek is eloszlik. Amikor Gargamuni a névadó ceremónia elvégzésére megérkezett, azt
mondta, hogy ez a fiú különbözõ korokban, más és más színben száll alá. Ebben a korban
V¥nd§vanában jelenik meg sötét színben, és K¥¢£aként ismerik. Elõzõleg fehér színû volt,
azután vörös, majd sárga. Gargamuni azt is elmondta, hogy a fiú valaha Vasudeva fia volt, s
mindenki, aki elõzõ születését ismeri, V§sudevának hívja õt. Valójában azt mondta, hogy
fiamnak számtalan neve van, különbözõ tulajdonságai és cselekedetei alapján. Garg§c§rya
biztosította, hogy a fiú megjelenése kedvezõ lesz családom számára, s hogy képes lesz
transzcendentális, gyönyörteljes örömöt nyújtani V¥nd§vana összes tehénpásztorának és
tehenének. Bár gyakran ütközünk nehézségekbe, e fiú kegyébõl könnyen megszabadulunk
ezektõl. Gargamuni arról is beszélt, hogy hajdanában ez a fiú megmentette a világot
végzetétõl, s minden becsületes embert kiszabadított a becstelenek kezébõl. Azt is elmondta,
hogy azt a szerencsés embert, aki ragaszkodik ehhez a fiúhoz, K¥¢£ához, soha nem gyõzhetik
le és pusztíthatják el ellenségei. Egészében véve olyan Õ, mint az Úr Vi¢£u, aki mindig a
félistenek pártjára áll, akiken éppen ezért soha nem kerekednek felül a démonok. Garg§c§rya
arra következtetett, hogy gyermekem, ha felnõ, épp olyan lesz, mint Vi¢£u, transzcendentális
szépségében, tulajdonságaiban, cselekedeteiben, befolyásában és gazdagságában egyaránt, így
nem kell meglepõdnünk csodálatos tettei láttán.
— Miután ezt elmondta, Garg§c§rya hazatért, s ettõl kezdve tanúi lehetünk a gyermek
csodálatos cselekedeteinek. Garg§c§rya véleménye alapján úgy gondolom, hogy fiam minden
bizonnyal maga N§r§ya£a vagy éppen N§r§ya£a teljes értékû kiterjedése.
 Amikor a tehénpásztorok figyelmesen végighallgatták Nanda Mah§r§ját Garg§c§rya
megállapításairól, mind nagyobb elismeréssel gondoltak K¥¢£a csodás tetteire, s végtelen
boldoggá és elégedetté váltak. Dicsõíteni kezdték Nanda Mah§r§ját, hiszen a vele folytatott
beszélgetés eloszlatta minden kételyüket K¥¢£áról. Így szóltak:
— K¥¢£a, a végtelenül kedves, gyönyörû és kegyes védelmezzen minket! Amikor a dühös
Indra félelmetes esõt küldött ránk jéggel és szélviharral, Õ rögtön megszánt és megmentett
minket azzal, hogy felemelte a Govardhana-hegyet, úgy, ahogy egy gyermek fölemel egy
gombát. Milyen csodálatos módon mentett meg bennünket! Pillantson ránk és teheneinkre
továbbra is kegyesen! Hadd éljünk békességben úgy, hogy a csodálatos K¥¢£a védelmez
minket!
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonhatodik fejezetéhez,
melynek címe: „A csodálatos K¥¢£a”.
27. Indrának, a mennyek királyának imái
Amikor K¥¢£a a Govardhana-hegy felemelésével megmentette V¥nd§vana lakóit Indra
haragjától, megjelent elõtte egy surabhi tehén Goloka V¥nd§vanáról, Indra, a mennyei
bolygók királyának társaságában. Indra király tisztában volt K¥¢£ával szemben elkövetett
bûnével, ezért félve lépett elõ. Nyomban leborult K¥¢£a lótuszvirág lábai elé, habár saját
koronája is úgy ragyogott, mint a napfény. Indra tisztában volt K¥¢£a felsõbbrendû
helyzetével, hiszen Õ volt az ura, mégis képtelen volt elhinni, hogy K¥¢£a V¥nd§vanában, a
tehénpásztorok között jelent meg. Amikor K¥¢£a ellenszegült Indra hatalmának, Indra nagyon
dühös lett, mert úgy gondolta, hogy mindenható ebben az univerzumban, és senki sem lehet
hatalmasabb nála. Hamis felfuvalkodottsága, áltekintélye azonban romba dõlt. Alárendelt
helyzetének tudatában, összetett kézzel állt meg K¥¢£a elõtt, s imáival dicsõíteni kezdte az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét:
— Drága Uram! — mondta Indra. — Hamis tekintélyemtõl felfuvalkodottan úgy éreztem,
megbántottál azzal, hogy nem engedted meg a tehénpásztoroknak az Indra-yajña bemutatását.
Azt gondoltam, Te akarod élvezni az áldozatnak szánt felajánlásokat, s úgy éreztem, hogy a
Govardhana-áldozat nevében elveszed a nyereség engem illetõ részét. Tévesen ítéltelek meg.
Most kegyedbõl megértettem, hogy Te vagy a Legfelsõbb Úr, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, s transzcendentális vagy minden anyagi tulajdonsággal szemben. A Te
helyzeted transzcendentális, viªuddha-sattvam, amely az anyagi jóság szintje fölött áll, s
transzcendentális lakhelyedet nem érik el az anyagi problémák. Neved, híred, formád,
tulajdonságaid és kedvteléseid mind az anyagi természet fölött állnak, nem háborgatja õket a
három anyagi kötõerõ. Lakhelyed csak azok számára érhetõ el, akik számos lemondásnak és
vezeklésnek vetették alá magukat, s akiket már nem befolyásolnak az olyan anyagi
tulajdonságok, mint a szenvedély és a tudatlanság. Aki azt gondolja, hogy amikor megjelensz
ebben az anyagi világban, akkor elfogadod az anyagi természet kötõerõit, az téved. Az anyagi
tulajdonságok hálója sohasem képes arra, hogy hatalmába kerítsen Téged, és Te sohasem
fogadod el ezeket a tulajdonságokat, amikor jelen vagy ezen a bolygón. Téged, Uram,
sohasem befolyásolnak az anyagi természet törvényei.
— Kedves Uram, Te vagy a kozmikus megnyilvánulás eredeti atyja. Te vagy a legfelsõbb
tanítómestere ennek a kozmikus világnak, s Te vagy az eredeti tulajdonosa mindennek.
Örökkévaló idõként Te vagy hivatott arra, hogy megbüntesd a vétkeseket. Ebben az anyagi
világban sok olyan bolond van, mint én, akik magukat a Legfelsõbb Úrnak vagy a
legfontosabb személynek képzelik az univerzumban. Te olyan kegyes vagy, hogy anélkül,
hogy megbüntetnéd õket sértéseikért, arra találsz módot, hogy legyõzzék hamis tekintélyüket
és képesek legyenek felismerni azt, hogy Te vagy egyedül az Istenség Legfelsõbb
Személyisége.
— Drága Uram, Te vagy a legfelsõbb apa, a legfelsõbb tanítómester és a legfelsõbb király.
Jogod van ahhoz, hogy megbüntesd az élõlényeket, valahányszor nem megfelelõen
viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetõje mind jóakarói fiaiknak,
tanítványaiknak és állampolgáraiknak. A jóakaróknak joguk van ahhoz, hogy megszidják a
tõlük függõket. Te a saját kedved szerint, áldásodat osztva, a formák örökkévaló
változatosságában jelensz meg a földön. Azért jössz, hogy dicsõítsd a földet, de fõképpen
azért, hogy megbüntesd azokat, akik tévesen Istennek nevezik magukat. Az anyagi világban
örök verseny folyik az élõlények között azért, hogy vezetõi legyenek társadalmuknak, s
miután kudarcot vallottak a legfelsõbb irányító szerepének betöltésében, ezek a bolondok még
Istennek, a Legfelsõbb Személynek is képzelik magukat. Sok ilyen bolond él ebben a
világban, mint amilyen én vagyok, de idõvel, ahogy visszanyerik értelmüket, meghódolnak
Elõtted, s újra a Te szolgálatod felé fordulnak. Ez a célja annak, hogy megbünteted azokat,
akik irigyek Rád.
— Drága Uram, nem ismervén fel határtalan erõdet, sértést követtem el lótuszlábaid ellen,
mivel tévesen büszke voltam anyagi gazdagságomra. Ezért légy kegyes, Uram, és bocsásd
meg, hogy ilyen ostoba voltam! Légy kegyes és add rám áldásaidat, hogy ne cselekedjek újra
ilyen bolond módjára. Ha úgy gondolod, Uram, hogy a sértés nagyon súlyos és
megbocsáthatatlan, akkor kérlek, vedd figyelembe, hogy örök szolgád vagyok, Te pedig azért
jelentél meg ebben a világban, hogy védelmet nyújts örök szolgáidnak és elpusztítsd a
démonokat, akik rettenetes haderõt tartanak fenn csupán azért, hogy a puszta létezést is
terhessé tegyék a föld számára. Örök szolgád vagyok, kérlek bocsáss meg kegyesen!
— Drága Uram, Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Tiszteletteljes
hódolatomat ajánlom Neked, mert Te vagy a Legfelsõbb Személy és a Legfelsõbb Lélek. Te
vagy Vasudeva fia és Te vagy a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a, minden tiszta bhakta mestere. Földre
borulva kérlek, fogadd el hódolatomat! Te vagy a legfelsõbb tudás megszemélyesítõje. Te
megjelenhetsz bárhol, ahol kedved támad, bármely örökkévaló formádban. Te vagy minden
teremtés gyökere, a Legfelsõbb lelke minden élõlénynek. Tudatlanságomnak köszönhetõen
bajt hoztam V¥nd§vanára azzal, hogy szakadó esõt és súlyos jégverést zúdítottam rá.
Dühömben cselekedtem így, mert megállítottad azt az áldozatot, melyet az én örömömre
mutattak volna be. De Te, drága uram, olyan kedves vagy, hogy kegyeddel árasztasz el, mert
elpusztítod hamis büszkeségemet. Ezért menedéket kérek lótuszlábaidnál. Drága Uram, Te
nemcsak legfelsõbb irányítója, hanem a lelki tanítómestere is vagy minden élõlénynek.
Miközben Indra eképpen imádkozott Hozzá, K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
csodálatos mosolyával így szólt:
— Kedves Indrám! Azért állítottam meg az áldozatot, hogy kimutassam indokolatlan
kegyemet, és emlékeztesselek arra, hogy örök mestered vagyok, s nemcsak a tiéd, hanem az
összes félistené is. Mindig emlékezned kell arra, hogy minden anyagi gazdaságodat az Én
kegyemnek köszönheted. Mindenkinek, mindig emlékeznie kell arra, hogy Én vagyok a
Legfelsõbb Úr. Bárkinek kimutathatom a kegyemet vagy bárkit megbüntethetek, mert senki
sem áll Fölöttem. Ha azt látom, hogy valakit legyõzõtt hamis büszkesége, hogy
kimutathassam indokolatlan kegyemet, elveszem minden gazdagságát.
K¥¢£a néha elveszi a gazdag ember minden kincsét, hogy megkönnyítse számára azt az
utat, mellyel meghódolhat Elõtte. Ez az Úr különleges kegye. Elõfordulnak olyan esetek is,
amikor valaki, akinek anyagi szempontból tekintélyes vagyona van, az Úr odaadó
szolgálatának következtében teljesen elszegényedik. Mindezek mellett mégsem szabad azt
gondolnunk, hogy azért sújtja a szegénység, mert a Legfelsõbb Urat imádja. Az igazi
magyarázat az, hogy ha valaki tiszta bhakta, mégis valamilyen félreértés miatt uralkodni akar
az anyagi természeten; akkor az Úr azzal mutatja ki különleges kegyét, hogy elveszi minden
anyagi gazdagságát, míg végül meghódol a Legfelsõbb Úr elõtt.
Így oktatva Indrát az Úr K¥¢£a arra kérte õt, térjen vissza mennyei királyságába, és mindig
emlékezzen arra, hogy õ sohasem a legfelsõbb, hanem mindig alárendeltje az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének. Azt javasolta Indrának, hogy továbbra is maradjon a mennyek
királya, de óvakodjon a hamis büszkeségtõl.
Ezek után a transzcendentális surabhi tehén, aki Indrához hasonlóan azért jött, hogy
K¥¢£át láthassa, tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Istenség Legfelsõbb Személyiségének.
 — Kedves Uram, K¥¢£a! — kezdte imáját a surabhi tehén. — Minden misztikus yog¦
közül a leghatalmasabb vagy, hiszen Te vagy az egész univerzum lelke, és egyedül Belõled
származik ez a kozmikus megnyilvánulás. Ezért, bár Indra mindent megtett, hogy megölje
leszármazottaimat, V¥nd§vana teheneit, õk a Te védelmed alatt maradtak, és Te meg is védted
mindegyiküket. Mi senki mást nem ismerünk Legfelsõbbként, és nem is megyünk védelemért
semmilyen más istenhez vagy félistenhez. Ezért Te vagy a mi Indránk, Te vagy a teljes
kozmikus megnyilvánulás legfelsõbb atyja, s Te vagy a védelmezõje és felszabadítója a
teheneknek, a br§hma£áknak, a félisteneknek és mindazoknak, akik tiszta bhaktáid. Óh,
univerzum Felsõlelke, hadd fürdessünk Téged a tejünkkel! Óh, Uram, Te azért jelentél meg
csupán, hogy megszabadítsd a földet a tisztátalan cselekedetek terhétõl.
Ezt követõen K¥¢£át a surabhi tehenek tejében, Indrát pedig az elefántja ormányából ömlõ
mennyei Gangesz vizében fürdették meg. Ezután a mennyek királya a surabhi tehenekkel, az
összes félistennel és azok anyjával úgy imádták az Úr K¥¢£át, hogy Gangesz vízzel és a
surabhi tehenek tejével fürdették meg, nagy örömet okozva az Úr K¥¢£ának, Govindának. A
felsõbb bolygórendszerek, Gandharvaloka, Vidhy§dharaloka, Siddhaloka és C§ra£aloka lakói
az Úr dicsõségét zengték Szent Neveinek vibrálásával, s feleségeik, leányaik boldogan
perdültek táncra. Nagy örömet okoztak az Úrnak a szakadatlan virágesõvel is. Minden szépre
és jóra fordult, s a tehenek elárasztották tejükkel a földet. A folyók vizei kiáradtak, táplálékot
nyújtva a fáknak, melyek színpompás virágokat, ízletes gyümölcsöt teremtek. A fákról méz
csöpögött, a hegyek és dombok gyógyfüvekkel, értékes kövekkel lettek teli. K¥¢£a jelenléte
mindent csodálatossá varázsolt, s még az irigy állatok természete is gyökerestül megváltozott.
Indra király elégedetté tette K¥¢£át, aki a tehenek Ura V¥nd§vanában, s akit Govindaként
ismernek. Engedélyt kapott, hogy visszatérhessen mennyei királyságába, s a számtalan
félistennel, akik kíséretében voltak, átszelte az univerzumot. Ez a történet szép példa arra,
hogyan képes a K¥¢£a-tudat áldást hozni a világra. Láthattuk: még az alacsonyabb rendû
állatok is megfeledkezhetnek irigy természetükrõl, s félisteni tulajdonságokra tehetnek szert.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonhetedik fejezetéhez,
melynek címe: „Indrának, a mennyek királyának imái”.
28. K¥¢£a kiszabadítja Nanda Mah§r§ját Varu£a fogságából
A Govardhana ceremóniát újhold napján tartották meg. Ezt követõen Indra király áradó
esõt, jégverést zúdított rájuk, mely hét teljes napig tartott. Ekkorra már kilenc nap telt el a
növekvõ holdból, majd a tizedik napon Indra király imádta az Úr K¥¢£át, s ezzel a történet
szerencsésen véget ért. Ezek után a telihold tizenegyedik napja, Ek§daª¦ napja érkezett el.
Nanda Mah§r§ja egész nap böjtöt tartott, ezért Dv§daª¦ napján, az Ek§daª¦t követõ napon kora
reggel elindult, hogy fürdõt vegyen a Yamun§ban. Messze bent úszott a folyóban, amikor
hirtelen Varu£adeva egyik szolgája elragadta, s a félisten Varu£a elé vitték azzal a váddal,
hogy nem a megfelelõ idõben fürdött a folyóban. A csillagászati számítások alapján azt az
idõpontot, amikor megfürdött a folyóban, démonikusnak tartják. Nanda Mah§r§ja még
napfelkelte elõtt, kora reggel indult a Yamun§ra, s hogy, hogy nem, túl korán volt még, s ezért
kedvezõtlen volt az idõpont, amikor megfürdött. Így esett Varu£a fogságába.
Amikor Varu£a szolgái elvitték Nanda Mah§r§ját, Nanda Mah§r§ja társai fennhangon
hívni kezdték K¥¢£át és Balar§mát. K¥¢£a és Balar§ma azonnal megértették, hogy Varu£a
elrabolta Nanda Mah§r§ját, és mivel ígéretet tettek, hogy megvédik õt, elindultak Varu£a
birodalmába. V¥nd§vana lakói, az Úr tiszta bhaktái, akiknek nincs más menedékük, mint az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, segítségért kiáltottak hozzá, mint a gyerekek, akik szüleik
védelmén kívül semmi mást nem ismernek. Varu£a félisten nagy tisztelettel fogadta K¥¢£át és
Balar§mát, s így szólt:
— Kedves Uram, ebben a szent pillanatban jelenléted miatt életem, mint Varu£a félisten,
sikeressé vált. Habár én vagyok a tulajdonosa a vizek minden kincsének, tudom, hogy ez a
gazdagság nem segít hozzá a sikeres élethez. Ám abban a pillanatban, ahogy Rád nézek,
életem tökéletessé és sikeressé válik, mert Téged megpillantva nem kell többé anyagi testet
elfogadnom. Ezért óh, Uram, Istenség Legfelsõbb Személyisége, Legfelsõbb Brahman,
mindenek Felsõlelke, hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neked! Te vagy a legfelsõbb
transzcendentális személy: az anyagi természet nincsen Rád hatással. Nagyon sajnálom, hogy
emberem olyan ostoba volt, s nem tudván, mit kell és mit nem kell tennie, tévedésbõl
fogságba ejtette apádat, Nanda Mah§r§ját. Kérlek, bocsáss meg szolgáim vétkéért! Azt
hiszem, mindez a Te terved volt, hogy személyes megjelenéseddel mutasd ki irántam
kegyedet. Kedves K¥¢£a. Kedves Govinda! Légy kegyes hozzám! Édesapád itt van, s akár
most azonnal hazaviheted õt.
Így mentette meg az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége apját, s nagy
ujjongással vitte barátaihoz. Nanda Mah§r§ja elámult: milyen gazdag ez a félisten, s mégis
milyen nagy tisztelettel beszélt K¥¢£ával! Döbbenten kezdte mesélni a történteket barátainak
és hozzátartozóinak.
K¥¢£a tettei mind csodálatosak voltak, Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ mama azonban
mégsem tudtak úgy gondolni Rá, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségére. Szeretett
gyermekükként gondoskodtak róla. Nanda Mah§r§ja nem tudta elfogadni, hogy K¥¢£át azért
dicsõítette Varu£a, mert Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Inkább úgy vélekedett, hogy
K¥¢£a olyan csodálatos gyermek, hogy még Varu£a is tiszteletben tartja. Nanda Mah§r§ja
barátai, a tehénpásztorok mind szerették volna tudni, hogy valóban K¥¢£a-e a Legfelsõbb
Személy, s hogy megadja-e mindnyájuk számára a felszabadulást. Miközben errõl
beszélgettek, K¥¢£a megértette gondolataikat, s hogy megnyugtassa õket, útjuk a lelki
királyságba vezet, megmutatta nekik a lelki világot. A hétköznapi emberek az anyagi világban
csupán látástól vakulásig dolgoznak, s nincs tudásuk arról, hogy van egy másik világ, egy
másik királyság, melyet lelki világnak neveznek, ahol az élet örök, gyönyörteljes és tudással
teli. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy aki eljut a lelki világba, annak sohasem kell visszatérnie
ebbe a halállal és szenvedéssel teli teremtésbe.
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége alig várja, hogy felvilágosíthassa a
feltételekhez kötött lelkeket arról, hogy van egy lelki égbolt, messze-messze az anyagi égen
túl, amely transzcendentális a teljes anyagi energián belül teremtett számtalan univerzumhoz
képest. K¥¢£a természetesen minden feltételekhez kötött lélekhez kegyes, de — ahogyan a
Bhagavad-g¦t§ leírja — bhaktái felé különösen hajlik. Kívánságaikat meghallva azonnal arra
gondolt, hogy V¥nd§vanában a bhaktáknak tudniuk kell a lelki világról, a Vaiku£±ha
bolygókról. Ebben az anyagi világban minden feltételekhez kötött lélek a tudatlanság
sötétjében él, a testi felfogás elméletének köszönhetõen.
Mindenki azt hiszi, hogy ebbõl az anyagi világból származik, s ezzel a világnézettel él,
tudatlanságban, a különféle létformák egyikében. Az egyéni test cselekedeteit karmának,
gyümölcsözõ tettnek nevezik. A feltételekhez kötött lelkek testi életfelfogásuk miatt saját
testüknek megfelelõ munkát végeznek. Ezek a cselekedetek határozzák meg azután jövõbeli
feltételekhez kötött életüket. Általában nagyon keveset tudnak a lelki világról, ezért nem
kezdik el a bhakti-yogát, a lelki cselekedeteket. Akik sikeresek a bhakti-yoga végzésében,
jelen testük elhagyása után egyenesen a lelki világba jutva a Vaiku£±ha bolygók egyikére
kerülnek. V¥nd§vana lakói mind tiszta bhakták. Testük elhagyása után õk Vaiku£±halokánál is
magasabb helyzetbe, K¥¢£alokára jutnak. Akik mindig a K¥¢£a-tudatban, az érett, tiszta
odaadó szolgálatban mélyednek el, megkapják a lehetõséget, hogy az anyagi világ
univerzumaiban elnyerjék K¥¢£a társaságát. K¥¢£a folytonosan végzi kedvteléseit hol ebben,
hol abban az az univerzumban. Ahogyan a nap is a földgolyó oly sok területén halad át, úgy a
k¥¢£a-l¦l§, az Úr K¥¢£a transzcendentális megjelenése és kedvtelései is folyamatosan
történnek hol ebben, hol abban a bolygórendszerben. Azok a fejlett bhakták, akik tökéletesen
megvalósították a K¥¢£a-tudatot, azonnal átkerülnek abba az univerzumba, ahol K¥¢£a
megjelenik. Abban az univerzumban kapják meg a bhakták az elsõ lehetõséget, hogy
közvetlenül, személyesen társuljanak K¥¢£ával. Ahogyan láthatjuk ezt K¥¢£a v¥nd§vana-
l¦l§jában ezen a bolygón, a bhakták folytatják a felkészülést. K¥¢£a megmutatta a Vaiku£±ha
bolygók igazi jellemzõit, hogy V¥nd§vana lakói megismerhessék végsõ céljukat.
 K¥¢£a megmutatta az örök és mindig létezõ lelki világot, mely végtelen és tudással teli.
Ebben az anyagi világban a formák különbözõ fejlettségi fokokon nyilvánulnak meg, s ennek
arányában nyilvánul meg a tudás is. Egy gyermek tudása például nincs olyan szinten, mint a
felnõtté. Az élõlények mind más és más szinten állnak: a vízi állatok, a növények, a fák, a
csúszómászók, a rovarok, a madarak, a vadállatok, a civilizált és civilizálatlan emberi
létformák más és más szintet jelentenek. Az emberi létforma fölött a félistenek állnak, a
C§ra£ák, a Siddhák egészen Brahmalokáig, ahol az Úr Brahm§ lakik, s ezek között a
félistenek között is a tudás különféle fokozatait találjuk meg. Ám az anyagi világon túl, a
Vaiku£±ha bolygókon mindekinek tökéletes a tudása. Ott és K¥¢£alokán minden élõlény az Úr
odaadó szolgálatát végzi.
A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy a tökéletes tudás annyit jelent, mint K¥¢£át az Istenség
Legfelsõbb Személyiségeként elfogadni. Arról is olvashatunk a Védákban és a Bhagavad-
g¦t§ban, hogy a brahmajyotiban, illetve a lelki égben nincsen szükség sem a nap, sem a hold
fényére, sem pedig elektromosságra. Azok a bolygók mind önragyogóak, s mindegyikük örök.
A brahmajyotiban, a lelki égben nem létezik teremtés és pusztulás. A Bhagavad-g¦t§
megerõsíti, hogy az anyagi égbolton túl létezik egy örök lelki világ, ahol minden örök. A lelki
világról csak a nagy bölcsek és a szentéletûek adhatnak leírást, azok, akik fölül tudtak
emelkedni az anyagi természet három kötõerején. Ha valaki nincs állandóan ezen a
transzcendentális szinten, nem értheti meg a lelki természetet.
Ezért ajánlatos, hogy kezdjük el a bhakti-yoga gyakorlását, s mélyedjünk el huszonnégy
órán át a K¥¢£a-tudatban, mely az anyagi természet kötõerõinek hatáskörén túlra vezet
bennünket. A K¥¢£a-tudatban könnyen megérthetjük a lelki világ, illetve Vaiku£±haloka
természetét. V¥nd§vana népe örök K¥¢£a-tudatban élt, így nagyon könnyen megértették a
Vaiku£±halokák transzcendentális természetét.
K¥¢£a a tehénpásztorokat — élükön Nanda Mah§r§jával — elvezette ahhoz a tóhoz, ahol
késõbb Akr¡ra is megpillantotta a Vaiku£±ha bolygórendszert. Elõször fürdõt vettek, majd
eléjük tárult a Vaiku£±halokák valódi természete. Megpillantva a Vaiku£±halokákat és a lelki
világot, Nanda Mah§r§ja és a kíséretében lévõ pásztorok mennyei boldogságot éreztek, s
kilépve a folyóból, megpillantották azt a K¥¢£át, akit válogatott imáikkal dicsõítettek.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonnyolcadik
fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a kiszabadítja Nanda Mah§r§ját Varu£a fogságából”.
29. A r§sa tánc kezdete
A ¼r¦mad-Bh§gavatam leírja, hogy a r§sa tánc ªarat évszak teliholdas éjszakáján történt.
Az elõzõ fejezetekbõl megtudhattuk, hogy a Govardhana-p¡j§ ünnepét K§rttika hónapjában,
közvetlenül a sötét-holdas éjszakát követõ napon tartották meg. Ezután következett a
Bhr§t¥dvit¦y§ ceremónia, s aztán történt, hogy Indra kimutatta haragját hatalmas esõzést és
jégesõt küldve V¥nd§vanára. Ezután az Úr K¥¢£a hét napig tartotta a magasban a Govardhana-
hegyet, egészen az újhold kilencedig napjáig. Ezt követõen a tizedik nap azzal telt el, hogy
V¥nd§vana lakói K¥¢£a csodálatos tetteirõl beszéltek egymás között. A következõ napon
Ek§daª¦ volt, melynek szabályait Nanda Mah§r§ja is betartotta. Másnap, Dv§daª¦ napján
Nanda Mah§r§ja lement fürödni a Gangeszhez, ahol Varu£a szolgái elragadták, s K¥¢£a
kiszabadította rabságából. Ezután pillantotta meg Nanda Mah§r§ja a többi tehénpásztorral
együtt a lelki világot.
¼arat évszak teliholdas éjszakái lassan végetértek. ݪvina teliholdas éjszakáját ªarat-
p¡r£im§nak nevezik. A ¼r¦mad-Bh§gavatam leírásából az derül ki, hogy K¥¢£ának egy teljes
évet kellett várnia erre a holdra, mielõtt élvezhette volna a r§sa táncot a gop¦kkal. Hétéves
volt, amikor a Govardhana-hegyet felemelte, a r§sa táncra ezért nyolcéves korában került sor.
A Védikus Irodalomból megtudhatjuk, hogy azt a csoportos táncot nevezik r§sa táncnak,
amelyben a mûvész sok táncoló lány között táncol. Amikor K¥¢£a meglátta ªarat évszak
teliholdas éjszakáját, virágokkal díszítette fel Magát, különösképpen a csodálatosan illatozó
mallik§ virággal. Emlékezett a gop¦k imádságaira K§ty§yan¦ istennõhöz, amikor azért
imádkoztak, hogy K¥¢£a legyen a férjük. Arra gondolt, hogy a ªarat évszak teliholdas
éjszakája éppen alkalmas idõpont egy szép táncra, s így az a vágyuk, hogy K¥¢£a a férjük
legyen, akkor beteljesülhet.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezzel kapcsolatban a bhagav§n api szavakat használja. Ez azt
jelenti, hogy bár K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Neki nincsen semmilyen vágya,
mely beteljesülésre várna, mert Õ mindig birtokában van hatféle fenségének. Ez alkalommal
mégis szerette volna a gop¦k társaságát élvezni. A bhagav§n api szavak arra utalnak, hogy ez
nem közönséges tánc fiatal fiúk és lányok között. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezzel kapcsolatban a
yogam§y§ up§ªrita¤ szavakat használja, mely azt jelenti, hogy a tánc a gop¦kkal yogam§y§
szintjén, s nem a mah§m§y§ szintjén történik. A fiatal fiúk és lányok tánca ebben az anyagi
világban a mah§m§y§, a külsõ energia birodalmába tartozik. K¥¢£a és a gop¦k r§sa tánca
azonban a yogam§y§ irányítása alatt áll. A yogam§y§ és a mah§m§y§ közötti különbséget a
Caitanya-carit§m¥ta az arany és a vas közötti különbséghez hasonlítja. Bizonyos
szempontból az arany és a vas egyformán fém, ám a minõségük különbözõ. Hasonlóképpen a
r§sa tánc és az Úr K¥¢£a társulása a gop¦kkal fiatal fiúk és lányok hétköznapi társaságának
tûnik, de minõségük minden szempontból különbözik. A komoly Vai¢£avák elfogadják ezt a
különbözõséget, mert tudják, mi a különbség a K¥¢£a iránti szeretet és a kéj között.
A mah§m§y§ szinten a tánc alapja az érzékkielégítés. Ám amikor K¥¢£a fuvolája
hangjával a gop¦kat hívta, õk azzal a transzcendentális vággyal szaladtak sietve a r§sa tánc
helyére, hogy K¥¢£át tegyék elégedetté. K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§mi, a Caitanya-carit§m¥ta
szerzõje elmagyarázta, hogy a kéj és a szeretet egyaránt érzékkielégítés, csakhogy a szeretet
K¥¢£a érzékeinek kielégítéséért van. Akkor tehát, amikor valaki saját érzékkielégítése
érdekében cselekszik, azt anyagi cselekedetnek hívják, amikor azonban K¥¢£a kielégítéséért
tesz valamit, az lelki cselekedet. Az érzékkielégítés minden tettben megtalálható. Lelki
szinten az érzékkielégítés az Istenség Legfelsõbb Személyiségéért, K¥¢£áért történik, míg
anyagi szinten a cselekvõ mindezt önmagáért teszi. Anyagi szinten, amikor egy szolga a
mesterét szolgálja, nem a mestere, hanem a saját érzékeinek kielégítésére törekszik. A szolga
nem szolgálná mesterét, ha nem kapna érte fizetést. Ez azt jelenti, hogy a szolga csupán saját
érzékeinek kielégítése érdekében szolgálja gazdáját. Lelki szinten a szolga az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét fizetség nélkül szolgálja, és szolgálatát nem hagyja el semmilyen
körülmények között. Ez a különbség a K¥¢£a-tudat és az anyagi tudat között.
K¥¢£a nyolcéves volt, amikor a gop¦kkal a r§sa tánc élvezetébe merült. A gop¦k közül
ekkor már sokan férjnél voltak, mivel Indiában, különösen azokban az idõkben a leányok már
nagyon fiatalon férjhez mentek, sõt nagyon sok példa van arra is, hogy a lányok gyermeket
szültek tizenkét éves korukban. A körülmények úgy hozták, hogy a gop¦k, akik K¥¢£át férjül
kívánták, már mind férjes asszonyok voltak. Ennek ellenére tovább reménykedtek abban,
hogy K¥¢£a egyszer a férjük lesz, s szerelmes szeretõkként viselkedtek Vele. Ezért hát K¥¢£a
szerelmi ügyeit a gop¦kkal parak¦ya-rasának hívják. Parak¦ya-rasának azt nevezik, amikor
egy nõs férfi vagy egy férjes asszony más feleséget, illetve férjet kíván magának.
Valójában mindenkinek K¥¢£a a férje, mert Õ a legfelsõbb élvezõ. A gop¦k azt akarták,
hogy K¥¢£a a férjük legyen, de lehetetlen volt, hogy minden gop¦t feleségül vegyen. Megvolt
bennük az a természetes hajlam, hogy úgy fogadják el K¥¢£át, mint legfelsõbb férjet, ezért
hívják a gop¦k és K¥¢£a közötti viszonyt parak¦ya-rasának. Ez a parak¦ya-rasa örökké létezik
a lelki világban, Goloka V¥nd§vanában, ahol nincs jelen az a fajta mámor, amely a parak¦ya-
rasát az anyagi világban jellemzi. Az anyagi világban a parak¦ya-rasa elítélendõ dolog, míg a
lelki világban megtaláljuk K¥¢£a és a gop¦k felsõbbrendû kapcsolatában. Sok más kapcsolat is
létezik K¥¢£ával: mester és szolga közötti, barát és barát közötti, szülõ és gyermek közötti,
szeretõ és szeretett közötti viszony. E rasák közül a parak¦ya-rasát tartják a legmagasabb
szintûnek.
Ez az anyagi világ torzított tükörképe a lelki világnak. Éppen olyan, mint egy fa tükörképe
a vízparton: a fa koronája legalulra kerül. Hasonlóan a parak¦ya-rasa, ha torzítva tükrözõdik
az anyagi világban, elítélendõvé válik. Ezért, amikor az emberek utánozzák K¥¢£a és a gop¦k
r§sa táncát, akkor a transzcendentális parak¦ya-rasának csupán az eltorzított, visszataszító
tükörképet élvezik. Ezt a transzcendentális parak¦ya-rasát soha nem lehet élvezni az anyagi
világban. A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt írja, hogy még álmunkban vagy képzeletünkben sem
szabad utánoznunk a parak¦ya-rasát. Akik ezt teszik, azok a leghalálosabb mérget isszák.
Pontosan abban a pillanatban, amikor K¥¢£a, a Legfelsõbb Élvezõ ªarat évszak teliholdas
éjszakáján a gop¦k társaságát kívánta élvezni, minden csillag ura, a hold, teljes pompájában
megjelent az égen. ¼arat hónap teliholdas éjszakája az év legszebb éjszakája. Indiában, Uttar
Pradesh tartományban, Agra városában van egy nagy épület, melynek Taj Mahal a neve, s
melynek síremlékét a legkiválóbb márványból készítették. ¼arat évszak teliholdas éjszakáján
sok külföldi látogat el oda, hogy láthassa a hold csodálatos tükrözõdését a síremléken. A
teliholdas éjszakát szépségéért még ma is megünneplik.
Keleten feljött a telihold, piros színnel vonva be mindent. A holdkeltétõl mintha az egész
égboltot piros ku¯kumával szórták volna be. Amikor a férj hosszas távollét után tér haza,
felesége arcát piros ku¯kumával díszíti. Hasonlóképpen festette meg ªarat évszak régen várt
holdkeltéje is a keleti eget.
A hold megjelenése csak fokozta K¥¢£a vágyát, hogy táncolhasson a gop¦kkal. Az erdõ
telis-tele volt illatozó virágokkal, üde és ünnepélyes volt minden. Amikor az Úr K¥¢£a
belefújt fuvolájába, a gop¦k elbûvölve hallgatták szerte V¥nd§vanában. A fuvola hangja iránti
vonzódásuk az ezerszeresére nõtt az éppen kelõ teliholdtól, a vörös horizonttól, a hûs, nyugodt
estétõl és a nyíló virágoktól. A gop¦k természetüknél fogva nagyon vonzódtak K¥¢£a
szépségéhez, amikor pedig meghallották fuvolája hangját, vágyakozni kezdtek arra, hogy
K¥¢£a érzékeit kielégítsék.
Amint meghallották a fuvola hangját, minden mást félretettek, és siettek oda, ahol K¥¢£a
állt. Ahogy szaladtak, fülbevalóik ide-oda táncoltak. Mindannyian arra helyre futottak,
amelyet Va°ª¦va±ának neveznek. Néhányan épp tehenet fejtek, de a fejést félbehagyva tüstént
K¥¢£ához futottak. Egyikük éppen tejet hozott, és egy edényben felrakta forralni a tûzhelyre, s
azzal sem törõdve, hogy túlforr és kifut, azonnal szaladt, hogy K¥¢£át láthassa. Néhányan
gyermeküket szoptatták, mások a családjuknak adtak éppen enni, de félbehagytak mindent, és
lélekszakadva futottak oda, ahol K¥¢£a a fuvoláján játszott. Mások férjüknek adtak enni, vagy
maguk ettek éppen, de nem törõdve sem férjük szolgálatával, sem az evéssel, elfutottak.
Néhányan ki akarták festeni arcukat, és szépen fel akartak öltözni, mielõtt K¥¢£ához mennek,
de sem magukat kifesteni, sem felöltözni nem voltak képesek nagy aggodalmukban, hogy
K¥¢£át nem láthatják azonnal. Arcukat sebtiben festették ki, találomra öltötték fel a ruháikat, s
ráadásul ruháik alsó részét felülre, felsõ részét pedig alulra vették föl.
Miközben a gop¦k lélekszakadva elhagyták házaikat, férjük, apjuk, testvéreik megütközve
és csodálkozva találgatták, hová mehetnek. Fiatalok voltak, s férjük, bátyjuk, apjuk vigyázott
rájuk. Õrzõik megtiltották nekik, hogy K¥¢£ához menjenek, õk azonban tudomást sem vettek
errõl. Ha valaki K¥¢£a vonzásába kerül és tökéletesen K¥¢£a-tudatúvá válik, akkor nem
törõdik semmiféle anyagi kötelességgel, legyen az bármennyire sürgõs is. A K¥¢£a-tudat
mindenkit képes megszabadítani anyagi cselekedeteitõl. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ írta azt a
csodálatos verset, amelyben az egyik gop¦ azt javasolja társnõjének: „Kedves barátnõm, ha az
anyagi társaságot, barátságot és szerelmet akarod élvezni, akkor arra kérlek, ne nézz arra a
mosolygó fiúra, Govindára, aki fuvoláján játszva a Yamun§ folyó partján áll, s akinek ajka a
telihold sugaraitól ragyog.” ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ arra utal ezzel a verssel, hogy akit elragad
K¥¢£a szépsége és mosolygó arca, az elveszíti minden vonzalmát az anyagi élvezetek iránt. Ez
a próbája a K¥¢£a-tudatban való fejlõdésnek. Az, aki fejlõdik a K¥¢£a-tudatban, elveszíti
érdeklõdését az anyagi cselekedetek és saját érzékeinek kielégítése iránt.
Néhányan a gop¦k közül nem mehettek K¥¢£ához: férjük erõszakkal bezárta és nem
engedte õket. Nem tudtak eljutni K¥¢£ához, ezért szemüket behunyva meditálni kezdtek
K¥¢£a transzcendentális formáján. Elméjükben mindig jelen volt K¥¢£a. Õk bizonyultak a
legnagyobb yog¦knak, mint ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ban is áll: „Aki hittel és szeretettel a
szívében mindig K¥¢£ára gondol, az a legkiválóbb yog¦.” A yog¦ elméjét mindig az Úr Vi¢£u
formájára rögzíti: ez az igazi yoga; s K¥¢£a minden vi¢£u-tattva eredeti formája. A gop¦k nem
tudtak eljutni K¥¢£ához, ezért tökéletes yog¦kként meditálni kezdtek Rajta.
A gyümölcsözõ cselekedeteknek az élõlény feltételekhez kötött állapotában kétféle
eredménye van. Az a feltételekhez kötött élõlény, aki folyton bûnös tetteket követ el,
szenvedni fog, annak pedig, aki jámbor cselekedeteket végez, anyagi élvezetben lesz része.
Mindkét esetben — legyen szó anyagi boldogságról vagy szenvedésrõl — az élvezõt vagy a
szenvedõt megköti az anyagi természet.
K¥¢£a társainak, a gop¦knak, akik ott gyûlnek össze, ahol K¥¢£a megjelenik, több
csoportja van. A gop¦k többsége K¥¢£a örök társa. Ahogy ez a Brahma-sa°hit§ban áll:
§nanda-cin-maya-rasa-pratibh§vit§bhi¤. A lelki világban K¥¢£a társai — legfõképpen a
gop¦k — az Úr K¥¢£a gyönyörenergiájának megnyilvánulásai. Õk ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦
kiterjedései. Amikor azonban K¥¢£a az anyagi világ valamelyik univerzumában mutatja ki
transzcendentális kedvteléseit, akkor nemcsak örök társai tartanak Vele, hanem azok is, akik
az anyagi világból emelkedtek föl ebbe a helyzetbe. Azok a gop¦k, akik ebben az anyagi
világban vettek részt K¥¢£a kedvteléseiben, elõzõleg egyszerû emberek voltak. Ha
gyümölcsözõ cselekedetek kötötték is le valaha õket, állandó meditációjuk K¥¢£án tökéletesen
megszabadította õket a karma visszahatásaitól. Fájdalmas vágyakozásuk, melyet az okozott,
hogy nem láthatták K¥¢£át, megszabadította õket minden bûnös visszahatástól, és K¥¢£a iránti
szeretetük transzcendentális eksztázisa K¥¢£a távollétében jámbor anyagi cselekedeteik
minden visszahatása fölé emelte õket. A feltételekhez kötött élõlény jámbor vagy bûnös
cselekedetei miatt születésnek és halálnak van kitéve, de a gop¦k, akik K¥¢£án kezdtek
meditálni, felülmúlták mindkét helyzetet, megtisztultak, s így felemelkedtek azoknak a
gop¦knak a szintjére, akik K¥¢£a gyönyörenergiájának kiterjedései. Azok a gop¦k, akik
elméjükben szerelmükként gondoltak K¥¢£ára, mind tökéletesen megtisztultak az anyagi
természet gyümölcsözõ cselekedeteinek minden visszahatásától, s néhányan azon nyomban
feladták testüket, melyet csupán az anyagi természet három kötõereje hozott létre.
Par¦k¢it Mah§r§ja figyelmesen hallgatta ¼ukadeva Gosv§m¦t, amint elmagyarázta azoknak
a gop¦knak a helyzetét, akik K¥¢£ával együtt összegyûltek a r§sa tánchoz. Amikor
meghallotta, hogy néhányan a gop¦k közül csupán azzal, hogy egyszerûen csak úgy gondoltak
K¥¢£ára, mint szeretõjükre, megszabadultak az anyagi születés és halál összes
szennyezettségétõl, így szólt:
— A gop¦k nem tudták, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Gyönyörû
fiúnak tartották, s mint szerelmüket fogadták el. Csupán azáltal, hogy szerelmükre gondoltak,
hogyan volt lehetséges, hogy megszabaduljanak az anyagi feltételektõl?
Tudnunk kell, hogy K¥¢£a és az élõlények minõségileg azonosak. K¥¢£a szerves részeként
az élõlények szintén Brahman, de K¥¢£a a Legfelsõbb — Õ Parabrahman. A kérdés az, hogy
ha egy bhakta számára lehetõvé válik, hogy egyszerûen K¥¢£ára gondolva megszabaduljon az
anyagi szennyezett szinttõl, akkor mások miért nem tudják ezt elérni azzal, hogy gondolnak
valakire? Ha valaki a férjére, a fiára vagy bármely élõlényre gondol — hiszen minden élõlény
Brahman —, miért nem szabadul meg az anyagi természet szennyezettségétõl? Ez egy nagyon
fontos kérdés, mert az ateisták örökké utánozzák K¥¢£át. Manapság a Kali-yugában rengeteg
csaló—aki magát olyannak képzeli, mint K¥¢£a—az embereket azzal csapja be, hogy elhiteti
velük: rájuk gondolni éppen olyan jó, mint K¥¢£ára. Par¦k¢it Mah§r§ja azért tette fel ezt a
kérdést, mert megértette az ilyen démonikus utánzókat vakon követõk veszélyes helyzetét.
Szerencsére a ¼r¦mad-Bh§gavatam leírja ezeket azért, hogy figyelmeztessen: K¥¢£ára
gondolni vagy egy közönséges emberre gondolni nem ugyanaz.
Valójában még ha a félistenekre gondolunk, az sem hasonlítható össze azzal, ha K¥¢£ára
gondolunk. A Vai¢£ava Tantra arra figyelmeztet minket, hogy aki Vi¢£ut, N§r§ya£át vagy
K¥¢£át a félistenekkel azonos szintre helyezi, azt p§sa£¨ának, gazembernek nevezik.
Mah§r§ja Par¦k¢it kérdésére ¼ukadeva Gosv§m¦ a következõképpen válaszolt:
—Kedves király, kérdésedre már megkaptad a választ.
 Par¦k¢it Mah§r§ja tisztázni szerette volna a helyzetet, így tanítómestere nagyon intelligens
módon válaszolt neki: „Miért kérdezed újra ugyanazt a dolgot, amit már elmagyaráztam
neked? Miért vagy ilyen feledékeny?” A lelki tanítómester mindig felsõbbrendû helyzetben
van, s így joga van ahhoz, hogy megszidja tanítványát. ¼ukadeva Gosv§m¦ tudta, hogy
Par¦k¢it Mah§r§ja a kérdést nem saját maga miatt, hanem a jövõ ártatlan embereinek
figyelmeztetése végett tette fel, azok miatt, akik K¥¢£át másokkal egyenlõnek gondolják.
Ezután ¼ukadeva Gosv§m¦ ¼iªup§la felszabadulására emlékeztette Par¦k¢it Mah§r§ját.
¼iªup§la örökké irigy volt K¥¢£ára, és irigysége lett az oka, hogy K¥¢£a megölte. Mivel K¥¢£a
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼iªup§la pusztán azzal, hogy látta Õt, elnyerte a
felszabadulást. Ha egy irigy ember felszabadulást érhet el pusztán azzal, hogy elméjét K¥¢£ára
szögezi, akkor mit mondhatnánk a gop¦król, akik oly kedvesek K¥¢£ának, s akik mindig nagy
szeretettel gondolnak Rá? Kell, hogy legyen különbség ellenség és barát között. Ha K¥¢£a
ellenségei meg tudtak szabadulni az anyagi szennyezettségtõl és eggyé tudtak válni a
Legfelsõbbel, akkor a Legfelsõbb kedves barátai, például a gop¦k, feltétlenül felszabadulnak
és elnyerik társaságát. A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£át H¥¢¦keªának nevezik. ¼ukadeva Gosv§m¦
elmondta, hogy K¥¢£a H¥¢¦keªa, a Felsõlélek, míg a hétköznapi ember nem más, mint
feltételekhez kötött lélek, akit anyagi test takar. Ám K¥¢£a teste és K¥¢£a Maga egy és
ugyanaz, hiszen Õ H¥¢¦keªa. Aki különbséget tesz K¥¢£a és K¥¢£a teste között, az ostoba.
K¥¢£a H¥¢¦keªa és Adhok¢aja. Par¦k¢it Mah§r§ja ezt a két szót használta példájában: H¥¢¦keªa
a Felsõlélek, Adhok¢aja pedig az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki transzcendentális az
anyagi természethez képest. Csupán hogy kimutassa indokolatlan kegyét az egyszerû
élõlények iránt, úgy jelenik meg, ahogyan van. Sajnos az ostoba emberek közönséges
embernek gondolják, s így azt érik el, hogy a pokolra jutnak. ¼ukadeva Gosv§m¦ újra
megerõsítette, hogy K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége elpusztíthatatlan,
felmérhetetlen s mentes minden anyagi szennyezettségtõl.
¼ukadeva Gosv§m¦ folytatta magyarázatait Par¦k¢it Mah§r§jának arról, hogy K¥¢£a nem
közönséges halandó. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden lelki tulajdonság
birtokában. Indokolatlan kegyébõl jelenik meg ebben az anyagi világban, s mindannyiszor
eredeti formájában, úgy, ahogyan van, változatlanul. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti. Ott
az Úr azt mondja, hogy a lelki energiában jelenik meg, s nem az anyagi energia befolyása
alatt. Az anyagi energia az Õ ellenõrzése alatt áll, s a Bhagavad-g¦t§ azt írja, hogy az anyagi
erõk az Õ felügyelete alatt mûködnek. Az is megerõsítést nyer a Brahma-sa°hit§ban, hogy az
anyagi energia, Durg§, úgy mûködik, mint az árnyék, mely a tárggyal együtt mozdul. A
következtetés az, hogy ha valaki valamilyen módon ragaszkodni kezd K¥¢£ához vagy
vonzódik hozzá szépsége, tulajdonságai, gazdagsága, híre, ereje, lemondása vagy tudása
miatt, akár kéjen, dühön, félelmen, vonzalmon vagy barátságon keresztül, annak biztos a
felszabadulása, s mentessé válik az anyagi szennyezettségtõl.
A Bhagavad-g¦t§ tizennyolcadik fejezetében az Úr azt is kijelenti, hogy az, aki a K¥¢£a-
tudatot terjeszti, nagyon kedves Számára. Egy prédikálónak sok problémával kell
szembenéznie, miközben küzd, hogy a tiszta K¥¢£a-tudatot terjessze. Van, hogy testi épségét
veszélyezteti, máskor pedig még a halállal is szembe kell néznie. K¥¢£a nevében cselekedve
mindez nagy lemondásnak számít. Ezért mondja K¥¢£a azt, hogy az ilyen prédikáló nagyon
kedves Neki. Ha K¥¢£a ellenségei felszabadulást remélhetnek csupán azért, mert elméjüket
Õrá szögezik, akkor mit mondjunk azokról, akik olyan kedvesek K¥¢£ának? A következtetés
az, hogy azok felszabadulása, akik a K¥¢£a-tudat terjesztésével foglalkoznak, minden
körülmények között biztos. Ezek a prédikátorok azonban sohasem törõdnek a
felszabadulással, mert aki a K¥¢£a-tudatban foglalta le magát és odaadó szolgálatot végez, az
már elérte a felszabadulást. ¼ukadeva Gosv§m¦ ezért biztosította Par¦k¢it Mah§r§ját arról,
hogy bizonyos lehet e tekintetben, mert ha valaki vonzódik K¥¢£ához, az eléri az anyagi
kötõerõktõl való felszabadulást, mivel K¥¢£a a transzcendentális mestere minden misztikus
erõnek.
 Amikor a gop¦k—amint ezt korábban olvashattuk—mind összegyûltek K¥¢£a elõtt, K¥¢£a
beszélni kezdett hozzájuk, szójátékaival hol bátorítva, hol elkedvetlenítve õket. K¥¢£a a
legnagyobb szónok. Õ a Bhagavad-g¦t§ elbeszélõje, s mindenrõl—filozófiáról, politikáról
vagy a gazdaságról—a legmagasabb szinten tud beszélni. Ugyanakkor a gop¦k elõtt beszélt,
azok elõtt, akik annyira kedvesek voltak Számára. El akarta bûvölni õket szavaival, ezért így
szólt:
—Óh, V¥nd§vana hölgyei! Végtelenül szerencsések vagytok, s nagyon kedvesek
Számomra. Nagy örömet okoz Nekem, hogy eljöttetek ide, s remélem V¥nd§vanában minden
a legnagyobb rendben van. Most kérlek, rendelkezzetek Velem! Mit tehetek értetek? Mi volt a
célja, hogy az éjszaka kellõs közepén idejöttetek? Kérlek, üljetek le, s mondjátok el, mit
tehetek értetek!
A gop¦k azért jöttek K¥¢£ához, hogy élvezzék társaságát, táncoljanak Vele, megcsókolják
és megöleljék Õt. Ám amikor K¥¢£a mindenféle etikett betartásával, hivatalos modorban
fogadta õket, nagyon meglepõdtek. Úgy beszélt velük, mint ahogyan társasági hölgyekkel volt
szokás. Mosolyogni kezdtek hát egymás között, és sóváran figyelték K¥¢£át, amint hozzájuk
beszélt. Amikor K¥¢£a látta, hogy mosolyognak Rajta, így szólt:
— Kedves barátaim! Tudnotok kell, hogy éjszaka van és az erdõ nagyon veszélyes.
Ilyenkor a dzsungel vérengzõ vadállatai—tigrisek, medvék, sakálok, farkasok—mind
zsákmány után járnak. Nagy veszélyben vagytok. Nem lehettek sehol sem biztonságban.
Bármerre mentek, láthatjátok, hogy az állatok körülöttünk szaglásznak, prédára lesve. Azt
hiszem nagy veszélyt vállaltatok, hogy idejöttetek az éjszaka kellõs közepén. Arra kérlek
benneteket, azonnal forduljatok vissza!
Amikor látta, hogy a gop¦k továbbra is csak mosolyognak, így szólt:
—Nagyra becsülöm a szépségeteket, mindannyiótoknak csodálatosan karcsú a
derekatok.—A gop¦k mindegyike válogatott szépség volt. Bájukra a sumadhyam§ szót
használják, mert azt mondják, egy nõ szépségének mércéje a sumadhyam§, vagyis dereka
karcsúsága.
K¥¢£a azt a benyomást akarta kelteni bennük, hogy még nem elég idõsek ahhoz, hogy
vigyázni tudjanak magukra. Valóban védelemre szorultak, s nem volt valami bölcs dolog,
hogy az éjszaka közepén eljöttek K¥¢£ához. K¥¢£a arra is utalt, hogy Õ Maga is fiatal még, s a
lányok is mind fiatalok.—Nem vet ránk jó fényt, hogy fiatal lányok és fiúk együtt töltik az
éjszakát—mondta K¥¢£a. Megjegyzése hallatán a gop¦k nem látszottak igazán boldognak, s
ezért K¥¢£a egy másik oldalról próbálta megközelíteni õket.
—Kedves barátaim, tisztában vagyok vele, hogy családotok beleegyezése nélkül
hagytátok el otthonaitokat. Azt hiszem szüleitek, fiaitok, nem is beszélve férjeitekrõl, nagyon
aggódhatnak, hogy nem találnak benneteket. Zaklatott elmével keresnek titeket mindenfelé,
míg ti itt vagytok. Egyszóval ne késlekedjetek! Kérlek, térjetek haza és nyugtassátok meg
õket!
A gop¦k kissé zavarba jöttek és mérgesek lettek K¥¢£a nyílt javaslatától, ezért figyelmüket
gyorsan az erdõ szépségére terelték. A hold élénk sugaraival beragyogta az egész erdõt,
csendes szellõ simogatta a nyíló virágokat, borzolta a fák zöld leveleit. K¥¢£a kihasználta,
hogy a gop¦k az erdõt nézik, s így szólt:
—Biztosan azért jöttetek ide, hogy lássátok V¥nd§vana gyönyörû erdejét ezen az
éjszakán—mondta—, de most már bizonyára elégedettek vagytok. Hamar térjetek vissza
otthonaitokba! Tudom, hogy mindannyian nagyon erkölcsösek vagytok, ezért most, hogy
láttátok V¥nd§vana erdejének csodálatos szépségét, arra kérlek benneteket, térjetek haza és
folytassátok hûségesen férjeitek szolgálatát. Bár még nagyon fiatalok vagytok,
néhányótoknak már gyermeke is van, akiket most otthon hagytatok, s biztosan sírnak már
utánatok. Kérlek benneteket, azonnal menjetek haza, és szoptassátok meg õket! Azt is
megértem, hogy nagyon ragaszkodtok Hozzám, és fuvolajátékom hallatán a transzcendentális
vonzódás hozott ide benneteket. Szeretetteljes érzésetek és Irántam érzett vonzalmatok
helyénvaló, mert Én vagyok az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Minden élõlény az Én
részem, és természetes módon ragaszkodnak Hozzám. Ragaszkodásotok örömmel tölt el, s
csak köszönteni tudlak benneteket ezért. Most már visszatérhettek otthonaitokba. Van
azonban még valami, amit el kell magyaráznom nektek. Egy erényes asszony számára a
legjobb vallásos szabály, ha férjét kétszínûségtõl mentesen szolgálja. Egy asszonynak
nemcsak hûségesnek és szemérmesnek kell lennie a férjével szemben, hanem
szeretetteljesnek kell mutatkoznia férje barátaival, kötelességtudónak apósával és anyósával,
és szeretettel kell bánnia férje fiatalabb testvéreivel is. A legfontosabb dolog pedig, hogy az
asszonynak törõdnie kell a gyermekeivel.
K¥¢£a az asszonyok kötelességeirõl beszélt, s elmondta, milyen fontos, hogy férjeiket
szépen szolgálják. Ha nem is a legkiválóbb jellemû, ha nem nagyon gazdag vagy szerencsés,
ha öreg vagy magatehetetlen állandó betegségei miatt, a feleségnek sohasem szabad
elhagynia, ha arra vágyik, hogy teste elhagyása után a felsõbb bolygók egyikére jusson. A
társadalom elítéli, amikor egy nõ hûtlenné válik férjéhez, s egy másik férfi után néz. Az ilyen
tulajdonságok megfosztják a nõket attól a lehetõségtõl, hogy a mennyei bolygókra jussanak, s
eredményképpen lealacsonyodnak. Egy házas asszony ne keressen más férfit magának, mert a
védikus szabályok ezt nem szentesítik.
—Ha úgy gondoljátok, hogy nagyon ragaszkodtok Hozzám és társaságomra vágytok, azt
tanácsolom nektek, hogy ne személyemet élvezzétek. A legjobb számotokra, ha hazamentek
és csupán beszéltek Rólam, gondoltok Rám, s azzal, hogy pusztán emlékeztek Rám és
éneklitek a nevemet, bizonyosan eléritek a lelki szintet. Nincsen szükség arra, hogy mellettem
álljatok. Kérlek, menjetek haza!
Az utasítás, melyet az Istenség Legfelsõbb Személyisége a gop¦knak adott, egyáltalán nem
volt gúnyos. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége különösen a nõk erkölcsösségét
hangsúlyozta itt ki, s ezért ezt az elvet minden komoly nõnek követnie kell, aki el akar jutni az
élet egy magasabb szintjére. Az élõlények számára K¥¢£a a középpontja minden
vonzalomnak. Amikor ez a vonzalom megnyilvánul K¥¢£a iránt, akkor túllépünk a védikus
parancsokon. A gop¦k számára ez lehetséges volt, hiszen õk szemtõl szembe láthatták K¥¢£át.
Ez egyetlen feltételekhez kötött nõ számára sem lehetséges. Sajnos néha egy-egy csaló—
utánozva K¥¢£a viselkedését a gop¦kkal—az Õ helyzetébe képzeli magát, követve a
monizmus, az egység filozófiáját, felelõtlenül arra használva a r§sa-l¦l§t, hogy sok ártatlan
nõt csábítson el, félrevezetve õket, lelki megvalósítás ürügyén. Figyelmeztetésként az Úr
K¥¢£a az elõzõekben célzott arra, hogy ami lehetséges volt a gop¦knak, nem lehetséges az
egyszerû nõknek. Habár a nõk felemelkedhetnek fejlett K¥¢£a-tudatuk által, nem szabad, hogy
egy magát K¥¢£ának nevezõ szélhámos elcsábítsa õket. Ahogyan az elõbbi tanácsokból
megtudhattuk, egy nõnek odaadó cselekedeteit K¥¢£a nevének vibrálására és a Rajta való
meditálásra kell összpontosítania. Nem szabad, hogy a csaló abhaktákat, azokat a férfiakat
kövessék, akiket sahajiy§knak neveznek, s akik mindent nagyon könnyedén vesznek.
Amikor K¥¢£a eképpen kedvüket szegve beszélt a gop¦khoz, a gop¦k nagyon
elszomorodtak, mert azt hitték, meghiúsul az a vágyuk, hogy a r§sa táncot élvezzék K¥£¢ával.
Aggodalom töltötte el õket, nagy szomorúságukban lélegzetük szaporábbá vált. Ahelyett,
hogy K¥¢£a arcába néztek volna, lehajtották a fejüket s földre szegezték a tekintetüket,
lábukkal pedig ákom-bákomokat rajzolgattak a porba. Súlyos könnyeket hullattak, mely
elmázolta arcukon a festéket. Könnyük összekeveredett a mellükre festett ku¯kumával és a
földre hullott. Egy szót sem tudtak szólni K¥¢£ához, csak álltak ott csöndesen. Ez a csönd azt
jelentette, hogy szívüket súlyos seb érte.
A gop¦k nem voltak hétköznapi emberek. Lényegében K¥¢£ával azonos szinten álltak; õk
K¥¢£a örök társai. Amint ezt a Brahma-sa°hit§ is megerõsíti, K¥¢£a gyönyörenergiájának
kiterjedései õk, s mint K¥¢£a energiája, nem különböznek Tõle. Habár K¥¢£a szavai letörték
õket, nem szerettek éles szavakat használni Vele szemben. Most mégis rendre akarták
utasítani K¥¢£át szívtelen szavaiért, ezért akadozó hangon szólaltak meg. Nem akartak bántó
szavakat használni, hiszen K¥¢£a volt a mindenük, Õ volt a legkedvesebb számukra. A gop¦k
szívükben csak K¥¢£át hordozták. Tökéletesen meghódolt és odaadó lelkek voltak.
Természetes, hogy amikor ilyen fájdalmas szavakat hallottak, megpróbáltak válaszolni, de
kísérletük könnyekbe fulladt. Végül nagy nehezen szóhoz jutottak.
—K¥¢£a—mondták—,milyen kegyetlen vagy! Nem szabadna így beszélned. Mi teljesen
meghódolt lelkek vagyunk. Kérlek, fogadj el minket és ne beszélj velünk ilyen kíméletlenül.
Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, és természetesen azt teheted, amit jónak látsz,
ám nem helyes, hogy a Te helyzetedben ilyen szívtelenül bánsz velünk. Magunk mögött
hagyva mindent eljöttünk Hozzád, hogy menedéket kérjünk lótuszlábaidnál. Tudjuk, hogy
tökéletesen függgetlen vagy, tetszésed szerint bármit megtehetsz, mégis arra kérünk, ne
utasíts el bennünket. Odaadó híveid vagyunk. Úgy kellene elfogadnod bennünket, ahogyan az
Úr N§r§ya£a fogadja el bhaktáit. Az Úr N§r§ya£ának sok bhaktája van, akik azért imádják õt,
hogy felszabadulhassanak, Õ pedig meg is adja nekik a felszabadulást. Hogyan utasíthatnál el
bennünket, amikor számunkra nincs más menedék, mint a Te lótuszlábaid?
—Óh, kedves K¥¢£a—folytatták—,Te vagy a legfelsõbb irányító, efelõl nincs kétség. Az
asszonyoknak adott utasításaid, melyekben hûségre kötelezted õket férjeik iránt, kegyesnek
gyermekeik felé, ahol felelõssé teszed õket a házimunkáért és engedelmességre kötelezed õket
a család idõsebb tagjaival szemben, bizonyosan egybeesnek a ª§strák kijelentéseivel.
Ugyanakkor mi azt is tudjuk, hogy a ª§strák minden erre vonatkozó utasítása tökéletesen
követhetõ azzal, hogy nem hagyjuk el a Te lótuszlábaid menedékét. Férjeink, barátaink,
családunk tagjai és gyermekeink csupán a Te jelenléted miatt fontosak és kedvesek
számunkra, mivel Te vagy a Felsõlélek minden élõlény szívében. A Te jelenléted nélkül
minden jelentéktelenné válik. Ha Te elhagyod a testet, a test azonnal elpusztul, és a ª§stra
szabályai szerint a halott testet azon nyomban a folyóba kell dobni vagy el kell égetni. Ezért
hát Te vagy a legdrágább személy a világon. Hitünket és szeretetünket Beléd helyezvén nem
veszíthetjük el sem férjünket, sem barátainkat, sem fiainkat, sem leányainkat. Ha egy nõ
elfogad Téged mint a legfelsõbb férjet, akkor nem veszíti el férjét, mint az anyagi
életfelfogásban. Ha mi elfogadunk Téged mint legfelsõbb férjünket, akkor nem merülhet fel
sem a távollét, sem a válás, sem az özvegység fogalma. Te vagy az örök férj, az örök fiú, az
örök barát, az örök mester, s ha valaki kapcsolatba kerül Veled, az örökké boldog lesz. Te
vagy a tanítója a vallásos elveknek, ezért legelõször a Te lótuszlábaidat kell imádni. Amint ezt
a ª§strák is állítják, §c§rya-up§san§: a Te lótuszlábaid imádata a legfontosabb alapelv. A
Bhagavad-g¦t§ azt is írja, hogy Te vagy az egyedüli élvezõ, Te vagy az egyedüli tulajdonos,
Te vagy az egyedüli barát. Ezért eljöttünk Hozzád, magunk mögött hagyva minden
úgynevezett barátot, közösséget, szerelmet, és most Te lettél a mi élvezõnk. Hadd legyünk
vég nélküli élvezeted tárgyai! Legyél a tulajdonosunk, mivel ez természetes vágyad, és legyél
a legfelsõbb barátunk, hiszen természetednél fogva az vagy. Hadd öleljünk meg Téged úgy,
mint a legfelsõbb szeretõt!
— Kérlek, ne ábrándíts ki minket abból a régi álmunkból, hogy a férjünk legyél!—
mondták a gop¦k a lótusz szemû K¥¢£ának.—Minden intelligens ember, aki törõdik
érdekeivel, Rád irányítja minden szeretetét. Akiket egyszerûen csak félrevezetett a külsõ
energia, azok elégedettek akarnak lenni hamis elméleteikkel. Tõled függetlenül akarják
élvezni az életüket. Az úgynevezett férjek, barátok, fiak, lányok, apák vagy anyák mind
egyszerûen csak az anyagi bajok forrásai. Senki nem vált még boldoggá ebben az anyagi
világban azáltal, hogy egy úgynevezett apja, anyja, férje, fia, lánya vagy barátja volt. Habár az
apától és az anyától azt várják el, hogy megvédjék gyermekeiket, mégis sok gyermek van, aki
szenved az éhségtõl, vagy épp nincs otthona. Sok kiváló orvos van, de ha a beteg meghal,
egyikük sem tudja életre kelteni. A védekezésnek az anyagi világban sokféle módja van, de ha
valaki halálra van ítélve, a védekezés semmilyen formája nem segíthet, és a Te védelmed
nélkül a védekezés úgynevezett forrásai a gyötrelem folyamatos forrásaivá válnak. Ezért
Hozzád fordulunk, kedves Urunk, mindenek Ura, s arra kérünk, ne öld meg azt a régi
vágyunkat, hogy legfelsõbb férjünk legyél.
—Kedves K¥¢£a, mint asszonyok, természetesen elégedettek vagyunk azzal, hogy szívünk
tele van a családi teendõk ügyes-bajos dolgaival, csakhogy Te már elloptad a szívünket. Nem
vagyunk képesek többé lefoglalni csupán családi ügyekkel. Arra kérsz minket, hogy térjünk
haza. Ez helyénvaló tanács, de szerencsétlenségünkre bódultan állunk itt. Lábainkban ahhoz
sincs erõ, hogy akár egy lépést is távolodjunk lótuszlábaidtól. Ezért ha kérésedre haza is
térünk, mit fogunk ott csinálni? Minden képességünket elvesztettük ahhoz, hogy Nélküled
tudjunk cselekedni. Ahelyett, hogy asszonyokként a szívünket a családi élet problémáival
foglalnánk le, egy másfajta vágy jelent meg benne, mely szünet nélkül lángol. Ezért most arra
kérünk Téged, kedves K¥¢£a, oltsd ki ezt a tüzet gyönyörû mosolyoddal és azzal a
transzcendentális vibrációval, mely ajkaidról fakad. Ha nem egyeznél bele abba, hogy
megtedd nekünk ezt a szívességet, minden bizonnyal elemésztene bennünket a tûz, melyet
elválásunk okozna. Ebben az állapotunkban csupán Rád és gyönyörû vonásaidra gondolnánk,
s azon nyomban elhagynánk testünket. Azt gondoljuk, így majd lehetõségünk nyílik arra,
hogy következõ életünkben a Te lótuszlábaidnál kapjunk helyet. Kedves K¥¢£a, ha Te azt
állítod, hogy ha hazamegyünk, otthon férjeink ki fogják elégíteni vágyaink tüzét, mi csak azt
válaszolhatjuk, hogy ez többé már nem lehetséges. Lehetõséget adtál arra, hogy élvezeted
tárgyaivá válhassunk az erdõben. Egyszer, még a múltban megérintetted a mellünket, melyet
mi áldásként fogadtunk, pontosan úgy, ahogy a szerencse istennõi tették, akik Vaiku£±halokán
nyújtanak Neked élvezetet. Miután megízleltük ezt a transzcendentális élvezetet, többé senki
mástól, csupán Tõled kívánjuk, hogy teljesítsd szerelmes vágyainkat. Kedves K¥¢£a, a
félistenek örökké imádják a szerencse istennõjének lótuszlábait, aki mindig a Vaiku£±ha
bolygókon, mellkasodon pihen. Nagy lemondásoknak és vezekléseknek vetette magát alá
azért, hogy menedéket kapjon a Te lótuszlábaidnál, melyet mindig tulas¦ levelek borítanak. A
Te lótuszlábaid biztos menedéket jelentenek szolgáidnak, s a szerencse istennõje ahelyett,
hogy ottmaradna mellkasodon, eljön onnan és lótuszlábaidat imádja. Most leborulunk
lótuszlábaid poránál. Arra kérünk, ne utasíts vissza minket, hiszen tökéletesen meghódolt
lelkek vagyunk.
—Kedves K¥¢£a! Téged Harinak is ismernek. Te vagy az, aki elpusztítod az élõlények
minden nyomorúságát, különösen azokét, akik elhagyják otthonukat és családjukat, hogy
életüket Neked ajánlják. Azzal a vággyal hagytuk el otthonunkat, hogy életünket a Te
szolgálatodnak szentelhessük. Könyörgünk, fogadj el minket szolgáidnak! Arra nem is
vágyunk, hogy azt kérhessük Tõled, fogadj el minket feleségeidnek. Fogadj el minket csupán
szolgálóidként! Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s gyönyörûséget találsz a
parak¦ya-rasában, s transzcendentális csábítóként vagy híres, ezért eljöttünk, hogy
kielégítsük transzcendentális vágyaidat. Természetesen saját élvezetünket is keressük, hiszen
mosolygó arcod láttán felébredtek vágyaink. Felöltözve, teljes díszünkben Eléd járultunk, ám
amíg meg nem ölelsz minket, öltözetünk és szépségünk nem lesz tökéletes. Te vagy a
Legfelsõbb Személy, s ha Te mint puru¢a-bh¡¢ana, mint férfias dísz, tökéletessé teszed
öltözékünket, akkor minden vágyunk és pompánk beteljesedik és tökéletessé válik.
—Kedves K¥¢£a, ahogyan most tilakkal feldíszítve és fülbevalókkal a füledben állsz
elõttünk, ahogyan borzas hajad szépséges arcodat keretezi, ahogyan egészen különleges
mosolyodat látjuk—rabul ejtett minket. Karjaid, melyek minden pillanatban biztonságot
nyújtanak a meghódolt lelkeknek, ugyanígy elbûvölnek. Habár nagyon vonzódunk
mellkasodhoz, melyet a szerencse istennõje ölel, mégsem vágyunk az õ helyére. Azzal is
megelégszünk, ha szolgálóid lehetünk. Ha pedig mégis erkölcstelenséggel vádolnál
bennünket, arra csak azt mondhatjuk: hol van ebben a három világban olyan nõ, akit nem
ragad el szépséged és azok a csodálatos énekek, melyeket transzcendentális fuvoládon
vibrálsz? E három világban Veled lapcsolatban nincsen különbség férfi és nõ között, mivel
mind a kettõ a határenergiához, a prak¥tihez tartozk. Mindamellett egyikük sem az élvezõ,
azaz egyikük sem a férfi, mert mindenki a Te élvezetednek a tárgya. Nincs olyan nõ ebben a
három világban, aki ne térne le a tisztesség útjáról, ha már vonzódik Hozzád, mivel szépséged
olyan fenséges, hogy nemcsak a férfiakat és a nõket, hanem a teheneket, a madarakat, a
vadállatokat, sõt még a fákat, a gyümölcsöket, a virágokat és mindent, mindenkit
megbabonáz, mit sem szólva rólunk. Úgy látszik, tagadhatatlan, hogy amint az Úr Vi¢£u
örökké védelmezi a félisteneket a démonok támadásaitól, hasonlóképpen Te is megjelentél
V¥nd§vanában, hogy megvédelmezd népét a különféle veszedelmektõl. Óh, vigasztalanok
barátja, légy kegyes, és érintsd meg kezeiddel lángban égõ mellünket és fejünket, hiszen
meghódoltunk Elõtted, mint szolgálólányaid! Ha mégis arra gondolsz, hogy lótuszhoz
hasonlítható tenyered hamuvá égne, ha tûzben égõ mellünkre helyeznéd, akkor engedd meg,
hogy megnyugtassunk: kezednek fájdalom helyett élvezetben lesz része, mint a
lótuszvirágnak, mely bár nagyon finom és puha, mégis élvezi a nap perzselõ hevét.
A gop¦k aggódó ellenvetéseinek hallatán az Istenség Legfelsõbb Személyisége
elmosolyodott. Az Úr, aki nagyon kedves a gop¦khoz, bár önmagában teljes és egész,
megölelte és megcsókolta õket, ahogyan kívánták. Amint K¥¢£a mosolyogva végignézett a
gop¦k arcán, szépségük százszorosára növekedett. Ahogy körükben társaságukat élvezte,
K¥¢£a olyan volt, mint a telihold, melyet millió és millió ragyogó csillag vesz körül. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége száz és száz gop¦ társaságában, színpompás virágfüzérrel
ékesítve néha egyedül, néha pedig velük együtt énekelve barangolt V¥nd§vana erdejében. Így
érték el a Yamun§ hûvös, homokos partját, ahol liliom és lótusz nyílott. A gop¦knak és
K¥¢£ának nagy élvezetet jelentett egymás társasága ebben a transzcendentális atmoszférában.
A Yamun§ partján sétálva K¥¢£a átkarolta a gop¦k fejét, mellét, csípõjét. Egymást csipkedve,
tréfálkozva, egymásra pillantgatva örültek egymásnak. Attól, hogy K¥¢£a megérintette a
gop¦k testét, vágyuk, hogy megöleljék Õt, csak növekedett. E kedvtelésük mindannyiuknak
nagy boldogságot jelentett. A gop¦k az Istenség Legfelsõbb Személyisége kegyébõl minden
áldást megkaptak, mert társaságát az anyagi szexualitás leghalványabb árnyalata nélkül tudták
élvezni.
A gop¦k azonban hamarosan büszkén arra kezdtek gondolni, hogy õk az univerzum
legszerencsésebb asszonyai, mert K¥¢£a a társaságával ajándékozta meg õket. Az Úr K¥¢£a,
akit Keªavának is ismernek, azonnal megértette büszkeségüket, melyet az a nagy szerencse
okozott, hogy személyesen élvezhették társaságát. Így aztán, hogy kimutassa indokolatlan
kegyét és letörje hamis büszkeségüket, kimutatva lemondásban rejlõ fenségét, azon nyomban
eltûnt a gop¦k szeme elõl. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindig birtokában van
hatféle fenségének, s ez az eset a lemondására példa. Ez a lemondás tökéletesen szemlélteti
K¥¢£a teljes függetlenségét. Õ mindig teljes önmagában, nem függ semmitõl, s ez az a szint,
ahol a transzcendentális kedvtelések történnek.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonkilencedik
fejezetéhez, melynek címe: „A r§sa tánc kezdete”.
30. K¥¢£a elbújik a gop¦k elõl
Amikor K¥¢£a váratlanul eltûnt a gop¦k szeme elõl, a gop¦k mindenfelé keresni kezdték.
Sehol sem találták, s félni kezdtek, szinte megõrültek az iránta érzett aggodalomtól. Nagy
szeretetükben és ragaszkodásukban csupán K¥¢£a kedvtelései jártak a fejükben.
Gondolataikban elmerülve észrevették, hogy emlékezetük kihagy, s könnybe lábadt
szemeikkel újra látták K¥¢£a kedvteléseit, csodálatos beszélgetéseiket, ölelését, csókjait és
más cselekedeteit. Annyira vonzódtak K¥¢£ához, hogy utánozni kezdték táncát, járását,
mosolyát, mintha maguk volnának K¥¢£a. K¥¢£a távollététõl megzavarodtak: mindegyikük
bizonygatni kezdte a másiknak, hogy õ maga K¥¢£a. Hamarosan összegyûltek és fennhangon
szólongatták K¥¢£át, bebarangolva az erdõt az egyik végétõl a másikig. Valójában K¥¢£a
mindent átható. Jelen van az égben, az erdõben, a szívekben, minden pillanatban, mindenhol.
A gop¦k az erdõ fáit és bokrait kezdték faggatni K¥¢£áról, és sorra szólították meg õket:
— Kedves banyan fa, nem láttad-e elmenni errefelé Nanda Mah§r§ja fiát, nevetve és
fuvoláján játszva? Ellopta a szívünket és eltûnt elõlünk. Ha láttad Õt, kérlek mondd meg:
melyik irányba ment? Kedves aªoka fa, kedves n§ga virág fa és campaka virág fa, nem
láttátok-e errefelé menni Balar§ma öccsét? Büszkeségünk miatt eltûnt közülünk.
A gop¦k tudták, miért tûnt el közülük K¥¢£a olyan hirtelen. Megértették, hogy miközben
jelenlétét élvezték, magukat az univerzum legszerencsésebb teremtményeinek tekintették, s
mivel büszkék voltak, K¥¢£a egy pillanat alatt eltûnt szemük elõl, csupán azért, hogy letörje
büszkeségüket. K¥¢£a nem szereti, ha a bhaktái büszkék Neki végzett szolgálatuk miatt.
Bárkinek a szolgálatát elfogadja, azt azonban nem szereti, ha egy bhaktája büszkébb lesz
másoknál. Ha ilyen érzés kerekedik felül a bhaktában, K¥¢£a úgy vet ennek véget, hogy
megváltoztatja a bhakta iránti viselkedését.
A gop¦k ekkor a tulas¦ bokorhoz fordultak:
— Kedves tulas¦, te nagyon kedves vagy K¥¢£ának, hiszen leveleid örökké az Õ
lótuszlábait érintik. Kedves m§lat¦ virág, mallik§ virág, kedves jázmin! Miután K¥¢£a
transzcendentális élvezetet nyújtott nekünk, erre jött, s meg kellett, hogy érintsen
mindannyiótokat. Nem láttátok M§dhavát erre jönni? Óh, mangófák, kenyérfák, körtefák,
asana fák! Óh, földi szeder, bel fa, kadamba virág fája! Ti olyan jámborak vagytok, s itt
laktok a Yamun§ partján. K¥¢£a bizonyosan járt erre, legyetek hát olyan kedvesek és
mondjátok meg nekünk: merre ment?
Ezután a gop¦k a földre pillantva, melyen lépkedtek, így szóltak hozzá:
— Kedves föld, nem tudjuk, mennyi vezeklésen és lemondáson mentél keresztül azért,
hogy most az Úr K¥¢£a lábnyomait viselheted magadon. Nagyon boldog vagy, s mindezek a
fák és növények testeden, melyek nem mások, mint hajszálaid, szintén olyan örömteliek. Az
Úr K¥¢£a egészen biztosan elégedett volt veled, másképp hogyan ölelhetett volna át téged,
amikor mint Var§ha, a vadkan, megjelent? Amikor a víz alá süllyedtél, Õ emelt ki téged
onnan, agyaraival felfogva teljes súlyodat.
A fák és bokrok után arcukat a gyönyörû õzek felé fordították, akik kedvesen néztek
rájuk: — Úgy tûnik — mondták nekik —, hogy K¥¢£a, aki maga a legfelsõbb N§r§ya£a, ezen
az úton haladt el társával, Lak¢m¦val, a szerencse istennõjével. Másképp hogyan is éreznénk
virágfüzérének illatát, mely a szerencse istennõjének mellérõ származó ku¯kumától piroslik?
Errefelé kellett menniük, s megérintette testeteket, ezért vagytok most ilyen boldogok, s ezért
néztek ilyen kedvesen ránk. Legyetek olyan kedvesek, s mondjátok meg nekünk: merrefelé
ment K¥¢£a? Õ V¥nd§vana jóakarója. Hozzátok is éppolyan kegyes mint hozzánk, ezért
miután elhagyott bennünket, biztosan közöttetek jelent meg. Óh, szerencsés fák, K¥¢£ára
gondolunk, Balar§ma öccsére. Erre sétált, egyik kezét a szerencse istennõjének vállán
pihentetve, másik kezében egy lótuszvirágot tartva, s biztosan nagyon elégedett volt
felajánlott hódolataitokkal, s nagy örömmel pillantott rátok.
Néhány gop¦ társait kezdte faggatni:
— Kedves barátaim, miért nem kérdezitek ezeket a liánokat, melyek oly örömmel ölelik át
a nagy fákat, mintha az a férjük volna? Úgy tûnik, virágaikat megérintették K¥¢£a körmei;
másképp mitõl volnának ilyen örömteliek?
Mindenfelé K¥¢£a után kutatva a gop¦k elfáradtak, s beszédük lassan egy õrült beszédéhez
kezdett hasonlítani. Csupán úgy tudtak megnyugodni, hogy K¥¢£a kedvteléseit utánozták.
Egyikük P¡tan§t, a démont utánozta, másikuk K¥¢£át játszotta el, és szopni kezdett a
mellébõl. Egy harmadik gop¦ egy kis szekeret utánzott, míg egy negyedik a szekér alá feküdt,
s felfelé rúgkapált lábaival, hogy szétrúgja a szekér kerekeit, ahogyan K¥¢£a tette, hogy
megölje ¼aka±§sura démont. A földön fekve utánozták a kisgyermek K¥¢£át, s az egyik gop¦
T¥£§varta démont játszotta el: erõszakkal a magas égig ragadta a gyermek K¥¢£át. Egy másik
társuk utánozni kezdte K¥¢£át, amint járni tanul, bokacsengõjén csilingelve. Ketten K¥¢£át és
Balar§mát, mások a tehénpásztorfiúkat utánozták. Az egyik gop¦ Bak§sura formáját vette föl,
míg egy másik arra kényszerítette, hogy zuhanjon le, mint ahogyan a démon tette, amikor
K¥¢£a megölte. Egy másik gop¦ Vats§surát gyõzte le. Utánozták azt is, ahogyan K¥¢£a szokta
nevükön szólítani teheneit. Egyikük egy fuvolán kezdett el játszani, míg egy társa úgy kezdte
õt dicsérni, ahogyan K¥¢£a pajtásai szokták K¥¢£át dicsérni fuvolajátékáért. Egy másik gop¦
társnõjét vette a vállára, ahogyan K¥¢£a szokott játszani barátaival. Elmerülve K¥¢£ával
kapcsolatos gondolataiban a gop¦, aki társát vitte a vállán, kérkedni kezdett azzal, hogy õ
maga K¥¢£a: — Mindenki figyelje azt, amit csinálok! — Egy másik gop¦ kezével magasba
emelte ruháját: — Ne féljetek a szakadó esõtõl és a viharos széltõl, én megmentelek
benneteket! — mondta, a Govardhana-hegy felemelését utánozva. Egy gop¦ a lábát
erõszakosan társa fejére helyezve így szólt: — Te gaz K§liya! Nagyon szigorúan meg foglak
büntetni! El kell hagynod ezt a helyet! Azért szálltam alá erre a földre, hogy megbüntessek
minden gonosztevõt! — Egy másik a következõt mondta barátnõjének: — Nézzétek csak, az
erdõ tüzének lángjai közelednek, hogy elpusztítsanak mindent! Csukjátok be a szemeteket, s
én azon nyomban megszabadítalak benneteket a veszedelemtõl!
A gop¦k õrültként viselkedtek K¥¢£a távollétében. Fáktól, bokroktól kérdezõsködtek
Felõle. Néhány helyen megtalálták talpának nyomait a földön, s a lábnyomok láttán
felkiáltottak: — Óh, itt vannak K¥¢£a lábának nyomai! Itt vannak a talpán lévõ jelek! Tisztán
látható a zászló, a lótuszvirág, a háromágú szigony és a villám. — Követni tudták a
nyomokat, de hamarosan újabb lábnyomokat fedeztek fel, s ettõl hirtelen elszomorodtak. —
Gyertek csak barátaim, nézzétek! Hát ez a lábnyom kié? Itt vannak Nanda Mah§r§ja fiának
lábnyomai mellett! Egész biztos, hogy K¥¢£a volt az, aki erre jött, kezét egy másik gop¦n
nyugtatva, pontosan úgy, ahogyan egy elefánt jár, oldalán kedves párjával. Ez a gop¦ — meg
kell értenünk — gyengédebb szeretettel szolgálhatta K¥¢£át, mint mi. K¥¢£a elhagyott minket,
az Õ társaságáról azonban nem tudott lemondani, magával vitte Õt. Drága barátaim,
képzeljétek csak el, mennyire transzcendentálisan dicsõséges ennek a helynek a pora! K¥¢£a
lótuszlábainak porát még az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és a szerencse istennõje, Lak¢m¦ is
imádja. Nagyon szomorúvá tesz minket, hogy ez a gop¦ ment el K¥¢£ával. Õ részesül K¥¢£a
csókjainak nektárjában, itthagyva minket bánatunkkal. Óh, barátaim, nézzétek csak! Ezen a
helyen nem látszik a gop¦ lábnyoma. K¥¢£a itt biztosan a vállára vette R§dh§r§£¦t, hogy
megóvja az elszáradt fûszálak szúrásától. Óh, R§dh§r§£¦ annyira kedves Neki! K¥¢£a biztosan
virágot is szedett itt, hogy örömet szerezzen R§dh§r§£¦nak. Itt lábujjhegyre állhatott, hogy a
fa magas ágairól virágot szedhessen, mert lábnyomának csupán a fele látszik. Nézzétek, csak
barátaim, itt biztosan leült R§dh§r§£¦val, hogy virágot tûzzön a hajába. Biztosak lehettek
benne, hogy mindketten itt ültek. K¥¢£a független, semmilyen más forrásból származó örömre
nincs szüksége, ezért csupán hogy bhaktáját elégedetté tegye, úgy viselkedett R§dh§r§£¦val,
ahogyan egy vágyakozó fiú viselkedik barátnõjével. K¥¢£a olyan kegyes, mindig eltûri a
barátnõi által okozott zavarokat.
A gop¦k mind annak a gop¦nak a hibáit kezdték sorolni, akit K¥¢£a magával vitt: — A
legfõbb gop¦, R§dh§r§£¦, akit K¥¢£a egyedül vitt el magával, most biztosan nagyon büszke,
magát a legnagyobbnak gondolván a gop¦k között. Hogyan tehette volna meg K¥¢£a, hogy
minket hátrahagyva egyedül csak Õt vigye Magával, ha nem lenne különlegesen okos és
gyönyörû? R§dh§r§£¦ minden bizonnyal elvitte K¥¢£át az erdõbe és azt mondta Neki:
„Kedves K¥¢nám, nagyon elfáradtam, nem tudok tovább menni. Kérlek, vigyél engem oda,
ahová csak akarsz!” K¥¢£a erre azt válaszolhatta R§dh§r§£¦nak: „Rendben van, ülj fel akkor a
vállamra!” Ám K¥¢£a biztosan el is tûnt abban a szempillantásban, s most R§dh§r§£¦ biztosan
sóvárog utána: „Én kedvesem, én legkedvesebbem! Olyan szép vagy és olyan erõs, merre
mentél? Legengedelmesebb szolgád vagyok, s úgy érzem, nagyon megbántottál, kérlek, gyere
vissza és legyél megint velem!” K¥¢£a azonban nem jön vissza hozzá csupán távolról figyeli
õt és élvezi a bánatát.
A gop¦k K¥¢£a után kutatva egyre beljebb és beljebb hatoltak az erdõbe, s amikor
megértették, hogy K¥¢£a egyedül hagyta R§dh§r§£¦t, nagyon elszomorodtak. Ez a K¥¢£a-tudat
próbaköve. Kezdetben kissé féltékenyek voltak, hogy az összes gop¦t hátrahagyva K¥¢£a
egyedül R§dh§r§£¦t vitte Magával. De amint rájöttek arra, hogy K¥¢£a R§dh§r§£¦t is elhagyta,
s R§dh§r§£¦ egyedül kesereg utána, együttérzésük felébredt. A gop¦k megtalálták R§dh§r§£¦t,
és meghallgatták õt, miként viselkedett helytelenül K¥¢£ával, hogyan lett büszke, s hogy
milyen büntetést kapott érte. A gop¦k együttéreztek R§dh§r§£¦val, s Vele együtt indultak
tovább az erdõ mélye felé, mígnem a holdfény is eltûnt szemük elõl.
Amikor észrevették, hogy egyre sötétebb és sötétebb lesz, megálltak. Elméjük és
intelligenciájuk tökéletesen elmerült K¥¢£ában, mindannyian K¥¢£a beszédét és tetteit
utánozták. Mivel szívüket és lelküket teljes egészében K¥¢£ának ajánlották, dicsõségérõl
kezdtek énekelni, teljesen megfeledkezve családjukról. A gop¦k arra várva, hogy K¥¢£a
visszatérjen hozzájuk, összegyûltek a Yamun§ partján, és ¼r¦ K¥¢£a dicsõségérõl énekeltek:
Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma,
Hare Hare.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincadik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a elbújik a gop¦k elõl”.
31. A gop¦k éneke
— Kedves K¥¢£a! — mondta az egyik gop¦. — Amióta Vrajabh¡mi földjén megszülettél,
minden oly dicsõséges körülöttünk. V¥nd§vana földje dicsõséges lett, s mintha a szerencse
istennõje személyesen lenne jelen. Csupán mi vagyunk nagyon boldogtalanok, mert Téged
keresünk, de hiába minden igyekezetünk, nem találunk Rád. Életünk teljességgel Rajtad
múlik, ezért arra kérünk, gyere el hozzánk újra!
Egy másik gop¦ így szólt:
— Kedves K¥¢£ám, a tiszta õszi esõktõl áttetszõ vizû tavon nyíló lótuszvirágnak is Te
vagy a szíve, lelke. A lótuszvirágok csodálatosak, ám a Te tekinteted nélkül mind
elhervadnak. Nélküled mi is meghalunk. Valójában nem vagyunk sem feleségeid, sem
szolgálóid, sohasem költöttél ránk pénzt, minket csupán pillantásod vonz. Ha pillantásod
nélkül halunk meg, felelõs leszel halálunkért. Egy nõ megölése minden bizonnyal nagy bûn, s
ha Te nem jössz el, s mi meghalunk, akkor ez a bûn a Te lelkedet nyomja majd. Kérünk hát,
siess hozzánk! Ne gondold azt, hogy az embert csak fegyverrel lehet megölni. Minket a Te
távolléted öl meg. Gondold csak végig, felelõs vagy a nõk haláláért. Nagyon hálásak vagyunk
Neked, hiszen már oly sokszor megvédelmeztél bennünket: megvédtél a Yamun§ mérgezett
vizétõl, K§liya kígyótól, Bak§surától, Indra haragjától és a szakadó esõtõl, az erdõtûztõl s
annyi más váratlan eseménytõl. Te vagy a legnagyobb és a legerõsebb mindenki között.
Csodálatos Tõled, hogy minket annyi bajtól mentettél meg, ám meglep bennünket, hogy most
elkerülsz minket. Kedves K¥¢£a, kedves barátunk! Nagyon jól tudjuk, hogy Te valójában nem
vagy Yaªod§ mama és a tehénpásztor Nanda Mah§r§ja fia. Te vagy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, minden élõlény Felsõlelke. Az Úr Brahm§ kérésére, indokolatlan kegyedbõl
jelentél meg, hogy megvédelmezd a világot. Csak a Te kegyességeden múlott, hogy
megjelentél a Yadu-dinasztiában. Óh, Yadu-dinasztia legkiválóbbja, akit a félelem kerít
hatalmába az anyagi életforma láttán, s a Te lótuszlábaidnál keres menedéket, attól sohasem
vonod meg védelmedet. Mozdulataid édesek, s független vagy, egyik kezeddel a szerencse
istennõjét érintve, a másikban pedig lótuszvirágot tartva. Csodálatos vagy, ezért kérünk, gyere
el hozzánk, és áldj meg bennünket a kezedben lévõ lótuszvirággal.
Kedves K¥¢£a, Te oszlatod el V¥nd§vana lakóinak minden félelmét, Te vagy a legerõsebb
hõs, és nagyon jól tudjuk, hogy gyönyörû mosolyoddal képes vagy elpusztítani nemcsak
bhaktáid büszkeségét, de a nõkét is. Csupán szolgálóid, rabszolgáid vagyunk, ezért arra
kérünk Téged, fogadj el minket azzal, hogy megmutatod nekünk csodálatos lótusz arcod.
— Kedves K¥¢£a, lótuszlábaid érintésétõl eltöltött bennünket a vágy. E lótuszlábak
minden bizonnyal elpusztítják azoknak a bhaktáknak a bûnös tetteit, akik menedéket kerestek
lábaidnál. Olyan kegyes vagy, hogy még az egyszerû állatok is lótuszlábaidnál keresnek
védelmet. Ez a lakhelye a szerencse istennõjének is, s ezekkel a lábakkal táncolsz K§liya
kígyó fején. Most arra kérünk Téged, kegyesen helyezd mellünkre lótuszlábaidat, s csillapítsd
vágyunkat, hogy megérinthessünk Téged.
— Óh, Urunk, elragadó lótusz szemeid oly szépek és kedvesek, édes szavaid olyan
varázserõvel bírnak, hogy még a legnagyobb tudósokat is elragadják. Minket is magával
ragadott beszéded, arcod és szemed szépsége. Ezért arra kérünk, tégy minket elégedetté
nektárcsókjaiddal. Drága Urunk, szavaid és azok a szavak, melyek cselekedeteidet írják le,
olyanok, akár a nektár, ezért csupán ismételve vagy hallgatva szavaidat, az ember
megszabadulhat az anyagi létezés lángoló tüzétõl. A leghatalmasabb félistenek, az Úr Brahm§
és az Úr ¼iva is örökkön a Te szavaid dicsõségét zengik, hogy eltöröljék az anyagi világ
élõlényeinek bûnös cselekedeteit. Ha valaki csupán hallgja transzcendentális szavaidat,
nagyon gyorsan elérheti a jámbor cselekedetek szintjét. A Vai¢£avák számára szavaid
transzcendentális gyönyört árasztanak, s azok, akik abban mélyednek el, hogy a Te
transzcendentális üzenetedet terjesztik szerte a világon, a legjótékonyabbak szentek. — (Ezt
R¡pa Gosv§m¦ is megerõsíti, amikor az Úr Caitanyát a legkegyesebb inkarnációnak nevezi,
aki minden ellenszolgáltatás nélkül terjesztette el a világon K¥¢£a szavait és a K¥¢£a iránti
szeretetet.)
— Kedves K¥¢£a — folytatták a gop¦k, — milyen ravasz vagy! Elképzelheted, mennyire
elszomorít minket már az is, ha furfangos mosolyodra, kedves tekintetedre, V¥nd§vana
erdejében tett sétáinkra gondolunk, s arra, amikor Rajtad meditáltunk. A magányos
tisztásokon elhangzott beszélgetéseink szívet melengetõek voltak. Most azonban mindannyian
szomorúan emlékezünk vissza viselkedésedre. Kérlek, ments meg minket! Kedves K¥¢£a,
nagyon jól tudod, mennyire elszomorít bennünket, amikor elhagyod V¥nd§vana földjét, s
teheneidet az erdõbe viszed legeltetni. Hogy szenvedünk attól, amikor arra gondolunk, hogy a
száraz fû és a kavicsok mennyire bánthatják finom lótuszlábaidat az erdõben! Annyira
ragaszkodunk Hozzád, hogy örökké lótuszvirág lábaidra tudunk csak gondolni.
— Óh, K¥¢£a! Amikor visszatérsz a legelõrõl az állatokkal, megpillanthatjuk göndör hajad
keretezte arcodat, melyet belep a tehenek patái alól felszálló por. Látjuk lágyan mosolygó
arcodat, és vágyunk, hogy élvezzük jelenlétedet, csak fokozódik. Óh, K¥¢£a, Te vagy a
legfelsõbb szeretõ, s Te mindig oltalmat nyújtasz a meghódolt lelkeknek. Mindenki
kívánságát teljesíted, s lótuszlábaidat még Brahm§, az univerzum teremtõje is imádja.
Mindenkinek, aki lótuszlábaidat imádja, fenntartás nélküli áldásodat adod. Arra kérünk hát,
légy kegyes, s tartsd lótuszlábaidat mellünkön, s szabadíts meg bennünket gyötrelmeinktõl.
Drága K¥¢£a, a Te csókjaid után kutatunk, melyeket még a fuvoládtól sem vonsz meg.
Fuvolád hangja elbûvöli az egész világot, a mi szívünket is. Ezért légy oly kedves, térj vissza
hozzánk, és csókolj meg minket nektár ajkaiddal!
Amikor K¥¢£a végül újra megjelent az összesereglett gop¦k között, csodálatos volt, olyan,
aki minden fenséget magáénak mondhat. A Brahma-sa°hit§ban olvashatjuk: §nanda-cin-
maya-rasa-pratibh§vit§bhi¤. K¥¢£a önmagában nem különlegesen szép, ám amikor kiterjeszti
energiáját — különösképpen gyönyörenergiáját, amelyet R§dh§r§£¦ képvisel —, csodálatos
látványt nyújt. A M§y§v§da elmélet, mely szerint az Abszolút Igazság nem rendelkezik
energiával, csupán a hiányos tudásnak tulajdonítható. Különféle potenciáinak
megnyilvánulása nélkül valójában az Abszolút Igazság nem teljes. Ýnanda-cin-maya-rasa azt
jelenti, hogy az Õ teste az örökkévaló gyönyör és tudás transzcendentális formája. K¥¢£át
mindig körülveszik különféle energiái, ezért Õ tökéletes és gyönyörû. A Brahma-sa°hit§ból
és a Skanda-Pur§£ából megtudhatjuk, hogy K¥¢£át örökké a szerencse istennõinek ezrei
veszik körül. A gop¦k egytõl egyig a szerencse istennõi, s K¥¢£a kézen fogva vezette Õket a
Yamun§ partján.
A Skanda-Pur§£a azt is írja, hogy a sokezer gop¦ között tizenhatezer kiemelkedõ gop¦
van, közülük száznyolcan nagyon fontosak, nyolcan vannak, akik a többieknél is fontosabbak,
s a nyolc közül ketten, R§dh§r§£¦ és Candr§val¦ a két fõ gop¦, s közülük is R§dh§r§£¦ a
legkiemelkedõbb.
Amikor K¥¢£a a Yamun§ felõl az erdei ösvényre tért, a holdfény épp kezdte szétoszlatni a
mindent körülvevõ sötétséget. Kunda és kadamba virágok pompáztak — az õ évszakuk volt
ez —, s az enyhe szellõ mindenfelé magával vitte illatukat. A méhek a szellõvel együtt
röpültek, azt gondolván illatáról, hogy méz. A gop¦k a homokot elsimítva és ruhát terítve rá
ülést készítettek K¥¢£ának.
Az összesereglett gop¦k többségükben mind a Védák követõi voltak. Elõzõ életükben, az
Úr R§macandra megjelenése idején a Védák kiváló tudósai voltak, akik arra vágytak, hogy az
Úr R§macandra társaságát a szeretõi kapcsolatban élvezhessék. R§macandra megadta nekik
azt a kegyet, hogy jelen lehessenek az Úr K¥¢£a megjelenésekor, aki majd beteljesíti
vágyaikat. K¥¢£a megjelenésekor a Védák tudósai gop¦kként születtek meg V¥nd§vanában, s
mint fiatal gop¦k elnyerhették K¥¢£a társaságát, elõzõ életük vágyai alapján. Tökéletes
vágyaik végsõ célját érték el, s annyira boldogok voltak, hogy semmilyen más vágyuk nem
maradt. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is leírja: aki eljut az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, az
többé már semmi másra nem vágyik. Amikor a gop¦k K¥¢£ával lehettek, nemcsak
keserûségük, de a K¥¢£a távollétében feltörõ szomorúság is elhagyta õket. Úgy érezték,
nincsen más vágyuk, ami beteljesülhetne. K¥¢£a társaságában teljes elégedettséggel terítették
ruháikat a földre. Ruhájuk finom szövésû lenbõl készült, s a ku£kumától piroslott, mely
mellüket díszítette. K¥¢£a volt szemük fénye, ezért nagy gonddal kényelmes ülõhelyet
készítettek Neki.
A gop¦k között ülve K¥¢£a még szebb lett. A nagy yog¦k, közöttük az Úr ¼iva, az Úr
Brahm§ sõt az Úr ¼e¢a is, megpróbálják figyelmüket a szívükben K¥¢£ára összpontosítani, a
gop¦k azonban saját szemükkel látták K¥¢£át maguk elõtt, a ruháikon ülve. A gop¦k
társaságában K¥¢£a csodálatos volt. A három világ leggyönyörûbb hölgyei voltak, s most
K¥¢£a körül gyûltek össze.
Felmerülhet a kérdés, hogyan ült le K¥¢£a mindegyik gop¦ mellé úgy, hogy ugyanakkor
egyedül ült közöttük. Ebben a versben van egy fontos szó: ¦ªvara. Amint ezt a Bhagavad-
g¦t§ban is olvashatjuk, ¦ªvara¤ sarva-bh¡t§n§m. ¾¢vara a Legfelsõbb Úrra mint a mindenki
szívében jelenlévõ Felsõlélekre utal. K¥¢£a a gop¦k között Param§tm§ kiterjedésének
potenciáját is megmutatta. Mások által láthatatlanul ott ült minden egyes gop¦ mellett. Olyan
kegyes volt hozzájuk, hogy nem a szívükben ült, hogy a yoga meditációján keresztül
megérthessék, hanem Õ maga ült le melléjük. Azzal, hogy melléjük ült, különleges kegyével
tüntette ki a gop¦kat, akik a teremtés válogatott szépségei voltak. Megkapva leginkább
imádott Urukat, a gop¦k kedvébe próbáltak járni azzal, hogy hol a szemöldöküket táncoltatták,
hol mosolyogtak, hol mérgüket leplezték. Néhányan ölükbe vették K¥¢£a lótuszlábait, s
masszírozni kezdték. Aztán mosolyogva, õszintén feltárták visszafojtott haragjukat is:
— Kedves K¥¢£a, mi V¥nd§vana egyszerû asszonyai vagyunk, és nem sokat tudunk a
Védákról, arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Te azonban nagyon mûvelt vagy, ezért Téged
kérdezünk meg, mert Te helyesen tudsz válaszolni kérdésünkre. Úgy látjuk, hogy a szeretõk
között háromféle ember van. Az egyikük egyszerûen csak elfogadja, a másik szívesen
viszonozza a szeretetet, még ha a másik ellenkezik, akkor is. A harmadik azonban nem is
ellenkezik és nem is fogadja szívesen a szerelmi dolgokat. E három közül melyiket részesíted
Te elõnyben? Melyiket neveznéd tisztességesnek, õszintének?
— Kedves barátaim! — válaszlta K¥¢£a. — Azok, akik csupán viszonozzák a másik fél
szeretetének megnyilvánulásait, semmiben sem különböznek a kereskedõktõl. Szeretetteljes
kapcsolatukban csupán annyit adnak, amennyit kaptak a másik féltõl. Valójában itt nincs is
szó szeretetrõl. Ez csupán üzlet. Önérdekû, énközpontú viselkedés. Jobb ennél a második
ember, aki a szeretett fél ellenkezése ellenére is szeret, sõt még azok is jobbak a
kereskedõknél, akikben a szeretetteljes viszony iránti hajlam legkisebb jele sem található meg.
Az õszinte szeretet az apa és az anya viselkedésében található meg, ahogyan a gyermeküket
szeretik, annak ellenére, hogy a gyermek azt nem viszonozza. A harmadik fajta ember nem
viszonozza és nem is utasítja el a szeretetet. Õk további két csoportra oszthatók. Az egyik az
önmagában elégedett, aki nem igényli senkinek sem a szeretetét. Õket §tm§r§máknak
nevezik, amely azt jelenti, hogy õk csupán az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondolnak,
s így nem törõdnek azzal, hogy valaki szereti õket vagy sem. A másik csoportba a hálátlanok
tartoznak. Érzéketlennek hívják õket. Az ebbe a csoportba tartozó emberek általában lázadni
szoktak feljebbvalóik ellen. Az a fiú például, aki megkapott szeretõ szüleitõl mindent,
érzéketlen lehet irántuk, és lehet, hogy nem viszonozza szülei szeretetét. Õket nevezik guru-
druhának, mely azt jelenti, hogy a szülõktõl vagy a lelki tanítómestertõl minden kedvezõ
dolgot megkaptak, ám elutasítják.
K¥¢£a közvetetten válaszolt a gop¦k kérdésére, még azokra is, amelyek arra utaltak, hogy
K¥¢£a nem fogadta megfelelõ módon érzéseiket. K¥¢£a elmondta, hogy Õ, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége önmagában elégedett. Neki nincsen szüksége senkinek a
szeretetére, ugyanakkor azt is kijelentette, hogy Õ nem hálátlan.
 Kedves barátaim — folytatta K¥¢£a —, meglehet, hogy tetteim és szavaim bosszantanak
benneteket, de tudnotok kell, hogy Én néha nem viszonzom bhaktáim odaadását. Úgy látszik,
hogy bhaktáim nagyon ragaszkodnak hozzám, Én azonban néha nem viszonzom megfelelõ
módon az érzéseiket azért, hogy még jobban és jobban növeljem Irántam érzett szeretetüket.
Ha Engem könnyen el lehetne érni, akkor azt gondolnák Rólam: „K¥¢£a olyan olcsó.” Ezért
néha nem adok választ. Az a nincstelen, aki összegyûjt egy kis vagyont, s azután egyszerre
csak elveszíti, a nap huszonnégy órájában elveszett kincsére fog gondolni. Hasonlóképpen,
hogy bhaktáim szeretetét növeljem, néha elveszettnek tûnök számukra, s õk ahelyett, hogy
elfelejtenének Engem, úgy érzik, érzelmeik megsokszorozódnak Irántam. Kedves barátaim,
egy pillanatig se gondoljátok azt, hogy úgy viselkedem veletek, ahogyan egyszerû
bhaktáimmal szoktam. Én tudom, hogy kik vagytok. Elhagytatok minden társadalmi és vallási
kötelezettséget, s feladtátok kapcsolatotokat a szüleitekkel is. Anélkül, hogy törõdnétek akár a
társadalmi szokásokkal, akár a vallásos kötelességekkel, eljöttetek Hozzám, hogy szeressetek
Engem, ezért Én annyira elköteleztem Magam nektek, hogy nem tudok veletek úgy bánni,
mint bármely egyszerû bhaktával. Ne higgyétek, hogy távol voltam tõletek: a közeletekben
maradtam. Azt néztem csupán, mennyire aggódtok Értem távollétem alatt. Ezért arra kérlek
benneteket, ne próbáljatok Bennem hibát találni. Mivel kedves vagyok számotokra, kérlek,
bocsássatok meg Nekem, ha valamit rosszul csináltam. Számomra a mennyei bolygók
félisteneinek hosszú élete sem elengendõ ahhoz, hogy képes legyek visszafizetni ezt a soha
nem szûnõ szeretetet Irántam. Lehetetlen ezt a nektárt akár visszafizetni, akár csupán
kimutatni hálámat szeretetetekért. Ezért kérlek benneteket, saját jámbor cselekedeteitek
szolgáljanak számotokra elégtételként. Példamutató ragaszkodásotok a legnagyobb
nehézségeken is felülkerekedett, melyek a családi kapcsolatokból származnak. Kérlek,
legyetek elégedettek csodálatos jellemetekkel, hiszen Én nem tudom nektek visszafizetni
adósságomat.
V¥nd§vana bhaktáinak példás odaadó szolgálata az odaadás legtisztább formája. A hiteles
ª§stra megemlíti, hogy az odaadó szolgálat ahaituka és apratihat§ kell legyen. Ez azt jelenti,
hogy a K¥¢£a iránti odaadó szolgálatot nem lehet politikai vagy vallási szokásokkal gátolni;
az odaadó szolgálat szintje mindig transzcendentális. Különösképpen a gop¦k nyilvánították ki
tiszta odaadó szolgálatukat K¥¢£a iránt olyan mértékben, hogy K¥¢£a az adósuk maradt. Az
Úr Caitanya azt mondta, hogy V¥nd§vanában a gop¦k odaadó szolgálata felülmúl minden más
módszert az Istenség Legfelsõbb Személyiségének megközelítésében.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „A gop¦k éneke”.
32. A r§sa tánc
A gop¦k K¥¢£a engesztelõ szavaitól boldogok voltak. De nem csupán szavai tették õket oly
elégedetté, hanem az Istenség Legfelsõbb Személyisége kezének, lábainak érintésétõl
egyszeriben megszabadultak az elkülönülés elviselhetetlen fájdalmától is. Aztán az Istenség
Legfelsõbb Személyisége elkezdte r§sa táncát. R§sa táncnak a sok leány körében járt táncot
nevezik. K¥¢£a a három világ legcsodálatosabb, legszerencsésebb leányaival táncolt. A
v¥nd§vanai gop¦k, akik annyira szerették K¥¢£át, most kéz a kézben táncoltak Vele.
K¥¢£a r§sa táncát sohasem szabad semmiféle világi tánchoz, semmiféle táncmulatsághoz,
társasági tánchoz hasonlítani. A r§sa tánc teljes mértékben lelki. Hogy ezt bebizonyítsa,
K¥¢£a, a legnagyobb misztikus megsokszorozta Önmagát, s ott állt minden egyes gop¦ mellett.
Két karjával átfogta egy-egy gop¦ vállát, s táncolni kezdett közöttük. A gop¦k nem vették
észre, hogy K¥¢£a misztikus erejével megsokszorozódott, mert mindegyikõjük elõtt
egymagában jelent meg. Minden gop¦ azt gondolta, K¥¢£a egyes-egyedül vele táncol. A
tisztás fölött egyszerre csak megjelentek repülõiken a mennyei bolygók lakói, hogy õk is
láthassák K¥¢£a csodálatos táncát a gop¦kkal. A Gandharvák és a Kinnarák énekelni kezdtek, s
feleségeikkel virágesõt szórtak a táncolókra.
Miközben a gop¦k és K¥¢£a táncoltak, hallatszott bokacsengettyûik, karkötõik és ékszereik
csilingelõ muzsikája. K¥¢£a csillogó zöld, zafír ékkõnek tûnt egy drágakõvel kirakott arany
nyakék közepén. Táncuk közben testükön különös jelek mutatkoztak. Lábaik mozgása,
karjaik, ahogy egymás vállára helyezték, szemöldökük tánca, mosolyuk, a gop¦k mellének és
ruháinak rezdülése, fülbevalóik, arcuk, virágokkal teletûzdelt hajuk, ahogyan énekeltek és
táncoltak — mindez együtt úgy hatott, mint a felhõk, a mennydörgés, a hópelyhek és
villámlás. K¥¢£a teste összegyûlt felhõknek tûnt, daluk mintha mennydörgés lett volna, a
gop¦k szépsége villámlás volt az égen, az arcukra kiülõ harmatcseppek hópelyhek voltak.
K¥¢£a és a gop¦k teljesen elmerültek a táncban.
A gop¦k nyakát pirosra festette a vágy, hogy mind jobban és jobban élvezhessék K¥¢£át,
aki — hogy elégedetté tegye õket — daluk ritmusára tapsolni kezdett. Valójában az egész
világot K¥¢£a éneke tölti be, de a különféle élõlények más és más módon érzékelik ezt. A
Bhagavad-g¦t§ megerõsíti: ye yath§ m§° prapadyante. Ahogyan K¥¢£a táncol, táncol minden
teremtett lény, de különbség van a lelki világ és az anyagi világ tánca között. Ezt mondja el a
Caitanya-carit§m¥ta szerzõje is: a táncmester K¥¢£a, s mindenki más csupán az Õ szolgája.
Mindenki K¥¢£a táncát próbálja utánozni. Akik K¥¢£a-tudatosak, azok alkalmazkodnak K¥¢£a
táncához: nem próbálnak Tõle függetlenül táncolni. Ám az anyagi világban mindenki
utánozni akarja K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Az élõlények K¥¢£a m§y§
energiájának parancsa szerint táncolnak, s azt gondolják, egyenlõek K¥¢£ával. Ez nem így
van. A K¥¢£a-tudatból hiányzik ez a téves felfogás, mert a K¥¢£a-tudatú ember tudja, hogy
K¥¢£a a legfelsõbb mester, s mindenki más az Õ szolgája. K¥¢£a öröméért kell táncolnunk,
nem pedig utánoznunk kell az Istenség Legfelsõbb Személyiségét vagy megpróbálnunk
egyenlõvé válni Vele. A gop¦k örömet akartak szerezni K¥¢£ának, ezért ahogyan énekelt,
válaszoltak rá és buzdították: „Nagyszerû! Nagyszerû!” Gyakran játszottak csodálatos
dallamokat Neki, az Õ örömére, s K¥¢£a azzal viszonozta, hogy dicsõítette éneküket.
Amikor a gop¦k elfáradtak a tánctól, a mozgástól, karjukat K¥¢£a vállára tették. Hajuk
kibomlott, s a virágok a földre hullottak. Karjukat K¥¢£a vállán pihentetve elmerültek K¥¢£a
testének illatában, amely a lótuszból, más illatos virágokból és a szantálpépbõl áradt.
Elöntötte õket a K¥¢£a iránti vonzódás, s csókokat adtak Neki. Néhány gop¦ arcát K¥¢£a
arcához érintette, K¥¢£a pedig megrágott bételdiót adott nekik szájából csókjaik közben, s
ezek a bételdiók lelki fejlõdésüket jelentették.
A gop¦k a sok énekléstõl és tánctól hamarosan kimerültek. K¥¢£a ott táncolt mellettük, s
hogy fáradságukat enyhítsék, hullámzó mellükre helyezték K¥¢£a kezét. K¥¢£a kezei —
akárcsak a gop¦k melle — örökké kedvezõek, s találkozásuktól mindkettõ százszorosan is
azzá válik. A gop¦k olyannyira élvezték K¥¢£ának, a szerencse istennõje férjének társaságát,
hogy megfeledkeztek arról, hogy férjeik is a világon vannak, s K¥¢£a karjaival a vállukon,
Vele énekelve és táncolva minden mást elfelejtettek. Füleikbe lótuszvirágot tûztek, s arcukat
szantálpéppel díszítették — írja a ¼r¦mad-Bh§gavatam a gop¦k szépségérõl a r§sa tánc
közben.Tilakot viseltek, mosolygó ajkukat izzadságcsöppek borították. Karpereceik és
bokacsengõik édesen csilingeltek, s K¥¢£a végtelen örömére hajukból a virágok K¥¢£a
lótuszlábaihoz hullottak.
A Brahma-sa°hit§ leírja, hogy a gop¦k K¥¢£a gyönyörenergiájának kiterjedései. Kezével
testüket megérintve, elragadó szemeikbe pillantva K¥¢£a úgy lelt élvezetet a gop¦kban, mint
amikor egy gyerek játszik saját testének tükörképével. Amikor megérintette testüket, a gop¦k
lelki energiával töltõdtek fel. Zilált ruhájukat képtelenek voltak rendben tartani, pedig
mindenhogy próbálták. Hajuk, ruhájuk kibomlott, s elvesztették ékszereiket is, amint
belefeledkeztek K¥¢£a társaságába.
Miközben K¥¢£a a gop¦k társaságát élvezte r§sa táncuk közben, a megdöbbent félistenek
feleségeikkel összegyûltek az égen. A hold, melyet megbabonázott egyfajta vágy, csodálattal
figyelte a táncot. A gop¦k K§ty§yan¦ istennõhöz imádkoztak, hogy K¥¢£a a férjük legyen, s
K¥¢£a most teljesítette vágyukat: ahány gop¦ volt, annyi formában sokszorozta meg Önmagát,
s pontosan úgy élvezte õket, mint egy férj.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta, hogy K¥¢£a önellátó, azaz §tm§r§ma; nincs szüksége
senkire, hogy elégedetté váljon. A gop¦k férjül akarták Õt, s Õ teljesítette vágyukat. Amikor
K¥¢£a látta, hogy a gop¦k elfáradtak a táncban, kezével végigsimította a gop¦k arcát, hogy
enyhítse kimerültségüket. K¥¢£a kedvességét a gop¦k szerelmes pillantásukkal viszonozták.
K¥¢£a kezének áldásos érintését élvezték, s mosolygó arcuk szépségüktõl ragyogott.
Transzcendentális gyönyörrel kezdtek énekelni K¥¢£a dicsõségérõl. A gop¦k tiszta bhakták
lévén minél jobban élvezték társaságát, annál inkább világossá vált számukra dicsõsége is —
ilyen kölcsönös kapcsolatban álltak K¥¢£ával. Boldoggá akarták tenni K¥¢£át
transzcendentális kedvteléseit dicsõítve. K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
mindennek a mestere, s a gop¦k imádni akarták Õt a kivételes kegyért, amelyben részesültek.
Hogy kipihenjék a r§sa tánc fáradságát, a gop¦k és K¥¢£a a Yamun§ vizébe merültek. A
liliomból készült virágfüzérek a gop¦k nyaka körül szirmaikra hullottak K¥¢£a öleléseitõl, s a
szirmok vörösek lettek a melleiket díszítõ ku¯kumától. Méhek zümmögték körbe õket, a
virágok mézére áhítozva. K¥¢£a és a gop¦k úgy merültek a Yamun§ vizébe, akár a hímelefánt
sok-sok felesége társaságában. A gop¦k és K¥¢£a önfeledten játszadoztak a vízben, egymás
társaságát élvezve, megfeledkezve a r§sa tánc fáradságáról. A gop¦k mosolyogva locsolták le
K¥¢£át, s K¥¢£ának ez nagyon tetszett. K¥¢£a élvezetét lelte a tréfás szavakban és a játékban.
A félistenek a mennyei bolygókról virágesõt szórtak Rájuk, ezzel dicsõítve K¥¢£a, a
legfelsõbb élvezõ csodálatos r§sa táncát, kedvtelését a gop¦kkal a Yamun§ folyóban.
K¥¢£a és a gop¦k végül kijöttek a vízbõl, s a Yamun§ partján továbbsétáltak a kellemes
szellõben, amely csodálatos virágillatot hordozott a folyó és a mezõk fölött. Séta közben
K¥¢£a verseket szavalt, az enyhe õszi holdfényben élvezve a gop¦k társaságát.
Õsszel a testi vágyak fölerõsödnek, ám K¥¢£a és a gop¦k kapcsolatában az a csodálatos,
hogy fel sem merült a szexuális vágy. Ez avaruddha-saurata¤, ahogyan ¼ukadeva Gosv§m¦
világosan kijelenti Bh§gavata leírásában, azaz a szexuális vágy teljes mértékû kontrollálása.
Különbség van az Úr K¥¢£a és a gop¦k tánca, valamint az anyagi világ élõlényeinek tánca
között. Hogy eloszlassa a további félreértéseket a r§sa tánccal, K¥¢£ával és a gop¦kkal
kapcsolatban, Par¦k¢it Mah§r§ja, a ¼r¦mad-Bh§gavatam hallgatója így szólt ¼ukadeva
Gosv§m¦hoz:
— K¥¢£a azzal a céllal jelent meg a földön, hogy visszaállítsa a vallás szabályozó elveit, s
hogy gátat vessen a vallástalanság terjedésének. Ám a gop¦kkal való viselkedése az anyagi
világban a vallástalan tetteket bátoríthatja. Meglep, hogyan élvezhette mások feleségeinek
társaságát az éjszaka kellõs közepén? Hogyan viselkedhetett így? — Par¦k¢it Mah§r§ja szavait
¼ukadeva Gosv§m¦ elismeréssel hallgatta. Válasza elõre jelzi a M§y§v§d¦ imperszonalisták
elítélendõ tetteit, akik K¥¢£a szerepében próbálnak tetszelegni, fiatal lányok és nõk társaságát
élvezve.
Az alapvetõ védikus utasítások soha nem adnak engedélyt arra, hogy valakinek szexuális
kapcsolata legyen bárki mással, mint a feleségével. Ahogyan K¥¢£a fogadta el a gop¦kat, az
egyértelmûen megsértette ezeket a törvényeket. Mah§r§ja Par¦k¢it megértett mindent
¼ukadeva Gosv§m¦tól, azonban hogy még inkább érthetõvé váljon K¥¢£a és a gop¦k
transzcendentális természete r§sa táncukban, elárulta meglepõdését. Nagyon fontos dolog ez
annak érdekében, hogy megakadályozzuk a prak¥ta-sahajiy§k nõkkel való gátlástalan
kapcsolatait.
Par¦k¢it Mah§r§ja számos nagyon fontos kifejezést használ állításában, melyek tisztázásra
szorulnak. Az elsõ ilyen szó a jugupsitam, amely elítélendõt, gyalázatost jelent. Mah§r§ja
Par¦k¢it elsõ kételye így hangzott: Az Úr K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki
azért jelent meg, hogy megszilárdítsa a vallás alapelveit. Miért találkozott akkor mások
feleségeivel az éjszaka közepén, miért táncolt velük, miért ölelte és csókolta meg õket? A
védikus parancsolatok ezt tiltják. Amikor a gop¦k elõször mentek Hozzá, K¥¢£a azt az
utasítást adta nekik, hogy térjenek haza. Elhívni mások feleségeit és fiatal lányokat, táncolni
velük — a Védák szerint minden bizonnyal elítélendõ. Miért tette hát K¥¢£a?
A másik szó, amelyet itt találunk, az §pta-k§ma. Akadnak talán olyanok, akik biztosak
abban, hogy K¥¢£a nagyon vágyakozó volt a fiatal lányok társaságában, de Par¦k¢it Mah§r§ja
kijelenti, hogy ez lehetetlen. K¥¢£a nem lehet kéjes. Mindenekelõtt azért nem, mert anyagi
számítás szerint akkor csupán nyolcéves volt, s nyolcéves korában egyetlen fiú sem lehet
kéjes. Az §pta-k§ma szó azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége önmagában
elégedett. Még ha kéjes lenne, akkor sem lenne szüksége mások segítségére vágyainak
kielégítéséhez. Egy másik vád az lehet, hogy bár Õ maga nem kéjes, azzá tették a gop¦k
vágyai. Mah§r§ja Par¦k¢it azonban erre egy másik szó használatával válaszol: yadu-pati. Ez a
szó arra utal, hogy K¥¢£a a Yadu-dinasztia legkiválóbb személyisége. A Yadu-dinasztia
királyait a legjámborabb királyoknak tartotta mindenki, s utódaik hasonló tulajdonságokkal
rendelkeztek. Ilyen kiváló családban megszületve hogyan történhetett volna meg, hogy —
még ha a gop¦król van is szó — elragadják érzékeit? A végkövetkeztetés tehát az, hogy kizárt
dolog, hogy K¥¢£a bármi elítélendõt kövessen el. Mah§r§ja Par¦k¢it azonban arra volt
kíváncsi, miért cselekedett így K¥¢£a. Mi volt az igazi szándék emögött? ¼ukadeva Gosv§m¦t
megszólítva Par¦k¢it Mah§r§ja a suvrata szót használta. Ez a szó azt jelenti: aki fogadalmat
tett, hogy jámboran cselekszik. ¼ukadeva Gosv§m¦ képzett brahmac§r¦ volt, s ez azt
jelentette, hogy soha nem élt szexuális életet, amely szigorúan tilos a brahmac§r¦k számára.
Azonban hogy tisztázzák a r§sa tánc gyanús körülményeit, Par¦k¢it Mah§r§ja ¼ukadeva
Gosv§m¦tól érdeklõdött. ¼ukadeva Gosv§m¦ nyomban megadta választ: amikor a legfelsõbb
irányító áthágja a vallás szabályait, az csupán nagyságának bizonyítéka. A tûz sok rossz
dolgot elemészthet, s ez csupán a tûz hatalmának megnyilvánulása. A nap képes vizet
felszívni még a vizeletbõl és az ürülékbõl is, miközben õ maga nem szennyezõdik be; sõt a
nap hatása a beszennyezõdött, megfertõzött területeket is fertõtleníteni tudja.
Azzal is érvelhetne valaki, hogy K¥¢£a a legfelsõbb személy, akinek cselekedeteit
követnünk kell. Válaszul erre ¼ukadeva Gosv§m¦ világosan kijelentette: ¦ªvar§£§° — a
legfelsõbb irányító néha talán megszegi utasításait, de ezt csupán Maga az irányító teheti meg,
követõi számára ez nem lehetséges. Az irányító szokatlan és különleges cselekedeteit
sohasem szabad utánoznunk. ¼ukadeva Gosv§m¦ arra figyelmeztet, hogy a feltételekhez kötött
lelkeknek, követõknek, akik valójában nem az irányítók, sohasem szabad még gondolni sem
arra, hogy az irányító nem mindennapi tetteit utánozzák. A M§y§v§d¦ filozófusok azt állítják
magukról, hogy õk Isten, de valójában nem tudnak úgy cselekedni, ahogyan K¥¢£a. Rávehetik
követõiket, hogy utánozzák a r§sa táncot, de arra nem képesek, hogy felemeljék a
Govardhana-hegyet. Sok tapasztalatunk van a múltból olyan M§y§v§d¦ gazemberekrõl, akik
követõiket becsapva kijelentették, hogy õk maguk K¥¢£a, csak hogy élvezhessék a r§sa
táncot. Sok példa van arra, hogy az ilyen csalókat az állam elfogta és börtönbe csukta.
Bhaktivinoda çh§kura szintén megbüntette Orissában azt a csalót, aki Vi¢£u inkarnációjának
kiáltva ki magát a r§sa-l¦l§t próbálta utánozni fiatal lányok körében, s ezért rengetegen
panaszt tettek ellene. Abban az idõben Bhaktivinoda th§kura Orissa tartomány elöljárója volt,
s a kormány rábízta ennek a csalónak az ügyét. Bhaktivinoda Th§kura komoly büntetést rótt
ki rá. A r§sa-l¦l§t senki sem utánozhatja, és ¼ukadeva Gosv§m¦ arra figyelmeztet, hogy az
embernek még gondolnia sem szabad arra, hogy utánozza. Kihangsúlyozta, hogy ha valaki
ostobaságában megkísérli imitálni a r§sa táncot, az meghal, éppen úgy, mint az, aki az Úr
¼ivát próbálja meg utánozni, aki kiitta a méregóceánt. Az Úr ¼iva kiitta a méregóceánt, s a
torkában tartotta. Ettõl lett az Úr ¼iva torka kék, s emiatt nevezik Õt N¦laka£±hának. De ha
egy közönséges halandó megpróbálja utánozni az Úr ¼ivát azzal, hogy mérget iszik és gañj§t
szív, az rövid idõn belül búcsút mondhat az életének.
Az Úr K¥¢£a és a gop¦k kapcsolata nem hétköznapi kapcsolat volt. A gop¦k legtöbbje
elõzõ életében a Védák tanulmányozásában jártas kiváló szent volt, s amikor K¥¢£a mint az
Úr R§macandra jelent meg, élvezni akarták társaságát. Az Úr R§macandra megáldotta õket:
vágyuk teljesülhet, amikor K¥¢£aként jelenik majd meg közöttük. A gop¦knak tehát régi
vágyuk, hogy az Úr K¥¢£a jelenlétét élvezzék. K§ty§yan¦ istennõhöz fordultak, hogy K¥¢£a a
férjük lehessen. Sok más körülmény is bizonyítja az Úr K¥¢£a felsõrendûségét, amelyek azt is
megmutatják, hogy Õt nem kötik az anyagi világ szabályai és törvényei. Néhány esetben
tetteivel csupán bhaktáinak próbál örömet szerezni. Ez azonban csupán Számára lehetséges,
mert Õ a legfelsõbb irányító. Az embereknek az utasításokat kell követniük, melyeket K¥¢£a a
Bhagavad-g¦t§ban adott, s nem szabad még gondolni sem arra, hogy utánozzák Õt a r§sa
táncban.
Hogy K¥¢£a felemelte a Govardhana-hegyet, hogy megölt számtalan olyan démont, mint
P¡tan§ — egyértelmûen rendkívüli tettek. Éppígy a r§sa tánc is különleges tett, amelyet
közönséges halandó nem utánozhat. Az egyszerû embernek, akinek a dolga az, hogy
végrehajtsa kötelességét, munkáját K¥¢£a megelégedésére kell végeznie, mint ahogyan Arjuna
tette. Ez az, amire képes. Arjuna harcos volt, s K¥¢£a azt akarta, hogy az Õ kedvéért
harcoljon. Arjuna beleegyezett annak ellenére, hogy elõször nem akart harcolni. Az egyszerû
embernek kötelességre van szüksége. Nem szabad K¥¢£át utánozva a r§sa-l¦l§ba merülnie:
azzal saját vesztét okozza. Tudnunk kell, hogy K¥¢£ának nem volt semmilyen személyes
érdeke mindabban, amit a gop¦k kedvéért tett. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti: na m§° karm§£i
limpanti. K¥¢£a nincs kitéve tettei visszahatásainak. Ezért Vele kapcsolatban nem lehet szó
arról, hogy tettei ellenkeznének a vallás elveivel. Õ fölötte áll minden tettnek és vallásos
elvnek, s az anyagi természet kötõerõi sem szennyezhetik be. Õ minden élõlény legfelsõbb
irányítója, az embereké, a félisteneké, az alacsonyabb rendû létformáké egyaránt. Az anyagi
természet legfelsõbb irányítója szintén Õ, ezért Számára nem létezik vallásos vagy vallástalan
elv.
¼ukadeva Gosv§mi azt is kijelentette, hogy a nagy bölcsek és bhakták, akik már
megszabadultak a feltételekhez kötöttségtõl, az anyagi természet szennyezett feltételei között
is bátran élhetnek, mert K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét õrzik szívükben. Így
aztán õk sem alárendeltjei a az öröm és a fájdalom törvényeinek, az anyagi természet
kötõerõinek. Hogyan lenne hát lehetséges az, hogy K¥¢£a, aki saját belsõ energiájában jelenik
meg, a karma törvényeinek hatására cselekedjen?
A Bhagavad-g¦t§ban az Úr egyértelmûen kijelenti: bármikor jelenik is meg, belsõ
energiája által teszi, s nem kényszerül arra, hogy a karma törvényei szerint fogadjon el testet,
mint egy egyszerû élõlény. Minden élõlény arra van ítélve, hogy elõzõ cselekedetei alapján
elfogadjon egy bizonyos fajta testet. Ám K¥¢£a nem olyan testben jelenik meg, amelyet
múltbeli tettei alapján kell elfogadnia. Az Õ teste transzcendentális gyönyörének eszköze,
amely belsõ energiája hatására cselekszik. K¥¢£a nincs kitéve a karma törvényeinek. A
M§y§v§d¦ monista filozófusoknak is a természet törvényei általt diktált testet kell
elfogadniuk, ezért állításuk, hogy egyek K¥¢£ával, Istennel, csupán képzelõdés. Az ilyen
emberek, akik magukat K¥¢£ával egyenlõnek kiáltják ki, s a r§sa táncot próbálják élvezni,
nagy veszélyt jelentenek az embereknek. Az Úr K¥¢£a már jelen volt a gop¦k és férjeik
testében mint Felsõlélek. Õ minden élõlény irányítója, ahogyan azt a Ka±ha Upani¢ad is
kimondja: nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m. A Felsõlélek irányítja az egyéni lélek tetteit, Õ
maga pedig minden cselekedet tanúja, s maga a cselekvõ.
A Bhagavad-g¦t§ azt is megerõsíti, hogy K¥¢£a mindenki szívében jelen van, s Tõle
származik az emlékezés, a felejtés, valamint minden tett. Õ az eredeti személy, akit a védikus
tudomány által meg kell ismernünk. Õ a Ved§nta filozófia szerzõje s legkiválóbb ismerõje. A
magukat ved§ntistának és M§y§v§d¦nak nevezõk nem érthetik meg K¥¢£át teljes valójában.
Õk csupán követõiket vezetik félre azzal, hogy minden hitelességet nélkülözve K¥¢£a tetteit
utánozzák. K¥¢£a, mindenki Felsõlelke minden élõlény testében jelen van, ezért nem követ el
illetlenséget azzal, ha valakit néz vagy akár megölel.
Felmerülhet az a kérdés, hogy ha K¥¢£a Önmagában teljes, miért mutatott be olyan
kedvteléseket a gop¦kkal, amelyek zavarják a világ úgynevezett moralistáit. A válasz: az ilyen
cselekedetekkel csupán különleges kegyét mutatja ki az elesett, feltételekhez kötött lelkek
iránt. A gop¦k szintén K¥¢£a belsõ energiájának kiterjedései, de mivel K¥¢£a vágyott a r§sa
táncra, õk is úgy jelentek meg, mint egyszerû emberi lények. Az anyagi világban a gyönyör
végsõ soron a nõ és férfi közötti szexuális kapcsolatban nyilvánul meg. A férfi azért él, hogy
vonzódjon a nõkhöz, a nõk pedig azért élnek, hogy vonzódjanak a férfiakhoz. Ez az anyagi
világ alapelve. Amint ezek a vonzalmak találkoznak, az emberek mind jobban és jobban
belebonyolódnak az anyagi létezésbe. Hogy különleges kegyében részesítse õket, K¥¢£a
kimutatta r§sa-l¦l§ táncát, csupán hogy felkeltse vonzódásukat. Mivel nagyon vonzódnak a
szexuális élethez, alkalmat kapnak, hogy K¥¢£ával élvezzék ugyanezt, s így
megszabaduljanak az anyagi világ feltételekhez kötöttségétõl. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
második énekében Par¦k¢it Mah§r§ja is elmagyarázza, hogy az Úr K¥¢£a tettei és kedvtelései
orvosságok a feltételekhez kötött lélek számára. Pusztán azzal, hogy valaki hall K¥¢£áról,
megszabadul minden anyagi betegségtõl. Az emberek az anyagi élvezetek rabjai, s gyakran
olvasnak szexuális témájú írásokat, ám K¥¢£a és a gop¦k transzcendentális kedvteléseinek
hallatán megszabadulnak az anyagi szennyezõdéstõl.
Hogy kitõl és hogyan kell errõl hallaniuk, azt ¼ukadeva Gosv§m¦ szintén elmagyarázza.
Gondot az okoz, hogy a világ tele van M§y§v§d¦kkal, akik a ¼r¦mad-Bh§gavatam hivatásos
elõadói lesznek, s az emberek — nem ismervén a M§y§v§d¦ filozófia hatását — tõlük
hallgatva a ¼r¦mad-Bh§gavatamot csak megzavarodnak. Nem ajánlott, hogy az emberek
egymás között a r§sa-l¦l§ról beszélgessenek, mert mind a M§y§v§d¦ filozófia hatása alatt
álnak. Amikor azonban olyan valakinek a magyarázatait hallgatják, akik erre képzettek,
minden bizonnyal fölemelkedhetnek a K¥¢£a-tudat szintjére, s megszabadulhatnak a fertõzött
anyagi életformától.
A másik lényeges pont az, hogy a gop¦k nem anyagi testükben voltak jelen: lelki
testükben táncoltak K¥¢£ával. Férjeik mind azt gondolták, hogy a gop¦k békésen alszanak
mellettük. A gop¦k úgynevezett férjei K¥¢£a külsõ energiájának bûvöletében éltek, s emiatt
nem érthették meg, hogy feleségeik elmentek, hogy K¥¢£ával táncoljanak. Mi hát az alapja a
vádnak, hogy K¥¢£a mások feleségével táncolt? A gop¦k teste, amely a férjüké volt, ott feküdt
az ágyban, de K¥¢£a lelki részecskéi Vele táncoltak. K¥¢£a a legfelsõbb személy, a teljes
lélek, s a gop¦k lelki testével táncolt. Ezért nincs ok arra, hogy K¥¢£át bárki is megvádolja.
Ahogyan a r§sa tánc véget ért, az éjszaka (Brahm§ éjszakája, hosszú-hosszú idõ, ahogyan
a Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk) br§hma-muh¡rtába fordult. Br§hma-muh¡rta a
napfelkelte elõtti másfél óra, s ajánlatos, hogy az ember ebben az idõpontban keljen fel. Napi
fürdõje végeztével kezdjen lelki tevékenységbe: végezze el a ma¯gala-§ratit és vibrálja a
Hare K¥¢£a mantrát. Ez az idõszak nagyon kedvez a lelki cselekedeteknek. Amikor ez a
kedvezõ pillanat elérkezett, K¥¢£a arra kérte a gop¦kat, menjenek el. Bár egyáltalán nem
akarták elhagyni társaságát, nagyon engedelmesen viselkedtek, s nagyon kedvesek voltak
K¥¢£ához. Amint K¥¢£a arra kérte õket, hogy térjenek haza, megtették gondolkodás nélkül.
¼ukadeva Gosv§m¦ a r§sa-l¦l§nak ezt az epizódot kiemelve arra tanít bennünket, hogy ha
valaki a megfelelõ forrásból hall K¥¢£a — aki Maga Vi¢£u — és a gop¦k — akik energiájának
kiterjedései — kedvteléseirõl, az megszabadul a legveszélyesebb betegségtõl, a kéjtõl. Ha
valaki valóban hall a r§sa-l¦l§ról, az tökéletesen megszabadul a szexuális élet utáni vágytól, s
a lelki megértés síkjára léphet. Általában az történik, hogy mivel az emberek M§y§v§d¦kat
hallgatnak és õk maguk is M§y§v§d¦k, csupán méginkább belemerülnek a szexuális életbe. A
feltételekhez kötött lelkeknek egy hiteles lelki tanítómestertõl kell hallaniuk, aki úgy tanítja
õket, hogy egészében megérthessék a r§sa-l¦l§t, másképp csak megzavarja õket. Ezáltal a
lelki élet legmagasabb szintjére kerülhetnek. Az anyagi kéj a szív egyfajta betegsége, s a
feltételekhez kötött léleknek, hogy kigyógyuljon ebbõl a betegségbõl, hallania kell — ám nem
a M§y§v§d¦ csalók szájából. Ha a megfelelõ forrásból, a megfelelõ megértéssel hallgat,
állapota teljesen megváltozik.
¼ukadeva Gosv§m¦ a ªraddh§nvita szót alkalmazza arra a személyre, aki képzett a lelki
életben. A ªraddh§, azaz a hit jelenti a kezdetet. Akinek kifejlõdött a hite K¥¢£ában, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségében a Legfelsõbb Lélekben, az alkalmas arra, hogy
beszéljen Róla és halljon Róla. ¼ukadeva Gosv§m¦ az anuª¥£uy§t szót is megemlíti: az
embernek a tanítványi lánc képviselõjétõl kell hallania. Anu követést jelent, de azt is jelenti:
mindig. Mindig követnünk kell a tanítványi láncolatot, s nem szabad hivatásos felolvasókat,
M§y§v§d¦kat és közönséges embereket hallgatnunk. Anuª¥£uy§t tehát azt jelenti, hogy a
tanítványi láncolat hiteles képviselõjétõl kell hallanunk, aki mindig a K¥¢£a-tudat tetteivel
foglalja le magát. Ha valaki így akar hallani, a siker biztos lesz: a r§sa-l¦l§ hallgatásával a
lelki élet legmagasabb szintjére kerül.
¼ukadeva Gosv§m¦ ezenkívül használ még két fontos szót: bhaktim és par§m. Bhakti°
par§m az odaadó szolgálat végzését jelenti, túllépve a kezdõ szintet. Akik csupán a templomi
imádathoz vonzódnak, de nem ismerik a bhakti filozófiáját, azok a kezdõ szinten állnak. Ez a
fajta bhakti nem a tökéletes szint. A bhakti, az odaadó szolgálat tökéletes szintje mentes
minden anyagi szennyezõdéstõl. A szennyezõdés legveszélyesebb fajtája a kéj, azaz a
szexuális élet. A bhakti° par§m odaadó szolgálat olyan erõteljes, hogy minél inkább fejlõdik
valaki ezen az úton, annál inkább elveszíti vonzódását az anyagi élet iránt. Aki valóban
áldáshoz jut a r§sa-l¦l§ táncról hallva, kétségtelenül transzcendentális helyzetet ér el, s
szívébõl a kéj nyomai eltûnnek.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura elmondja, hogy a Bhagavad-g¦t§ alapján Brahm§
napja és éjszakája négymillió-háromszázezerszer ezer földi évig tart. Viªvan§tha Cakravart¦
çh§kura szerint a r§sa tánc Brahm§ éjszakáján keresztül tartott, ám a gop¦k errõl mit sem
tudtak. Hogy vágyukat kielégítse, K¥¢£a ilyen hosszúra nyújtotta az éjszakát. Arra a kérdésre,
hogy hogyan volt ez lehetséges, Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura emlékeztet bennünket arra,
hogy K¥¢£a, akit egy rövidke zsineggel meg lehet kötözni, az egész univerzumot megmutatta
szájában Yaªod§ mamának. Hogyan volt ez lehetséges? A válasz az, hogy Õ mindent
megtehet, hogy bhaktáinak örömet okozzon. A gop¦k K¥¢£át akarták élvezni, s Õ alkalmat
adott rá, hogy hosszú ideig Vele lehessenek. Mindezt ígéretéhez híven tette. Amikor a gop¦k a
Yamun§ban fürödtek C¦ragh§±ánál, K¥¢£a megígérte nekik hogy egy éjjel teljesíteni fogja
kívánságukat. Ezért egy éjjelen át élvezhették K¥¢£át mint szeretett férjüket. Ám ez az éjszaka
nem egy közönséges éjszaka volt, hanem Brahm§ millió és millió év hosszú éjjele. K¥¢£a
számára minden lehetséges: Õ a legfelsõbb irányító.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harminckettedik fejezetéhez,
melynek címe: „A r§sa tánc”.
33. Vidy§dhara felszabadítása és ¼a¯kh§sura démon megölése
Egyszer V¥nd§vana tehénpásztorai — élükön Nanda Mah§r§jával — elhatározták, hogy
elmennek Ambik§vanába, hogy részt vegyenek a ¼ivar§tri szertartáson. A r§sa-l¦l§ õsszel
történt, s a következõ nagy ceremónia a Holi — Dolay§tr§ — ceremónia volt. A r§sa-l¦l§ és a
Dolay§tr§ szertartás között van még egy fontos ceremónia, melyet ¼ivar§trinak neveznek, s
amelyet különösképpen a ¼aiviták, az Úr ¼iva hívei követnek. Néha a Vai¢£avák is részt
vesznek ezen a ceremónián, mert az Úr ¼ivát a legkiválóbb Vai¢£avának fogadják el, ám nem
követik rendszeresen a ¼ivar§trit. A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt írja: a tehénpásztorok Nanda
Mah§r§ja vezetésével „egyszer elhatározták”. Ez azt jelenti, hogy nem vettek részt
rendszeresen a ¼ivar§tri ünnepségen, de egyszer kíváncsiságból el akartak menni
Ambik§vanába. Ambik§vana valahol Gujarat tartományban található. Azt mondják,
Ambik§vana a Sarasvat¦ folyó partján fekszik, ám Gujaratban semmiféle Sarasvat¦ folyót nem
találunk, egyetlen folyója a Savarmati. Indiában minden zarándokhelyet olyan csodálatos
folyók partján találunk, mint a Gangesz, a Yamun§, a Sarasvat¦, a Narmad§, a God§var¦ és a
K§ver¦. Ambik§vana a Sarasvat¦ partján feküdt, s Nanda Mah§r§ja és a többi tehénpásztor oda
indultak.
A tehénpásztorok nagy odaadással imádták az Úr ¼iva és Ambik§ m¡rtiját Ahol az Úr
¼ivának temploma van, ott Ambik§nak — Durg§nak — is emelnek egy templomot, mivel
Ambik§ az Úr ¼iva felesége, a legkiválóbb és legerkölcsösebb asszony, és soha nem hagyja el
férjét.
Megérkezve Ambik§vanába, V¥nd§vana tehénpásztorai elõször megfürödtek a Sarasvat¦
folyóban. Bárhova induljon valaki zarándokútra, elsõ kötelessége, hogy megfürödjön, s néha a
fejét is le kell borotválnia — ez a legfontosabb dolga. A fürdõ után Nanda Mah§r§ja és a
pásztorok hódolatukat ajánlották a m¡rtiknak, majd adományokat osztottak szét a szent
helyeken.
 A védikus rendszer szerint adományokat csak a br§hma£áknak lehet adni, s a védikus
ªastrákban az áll, hogy csak br§hma£ák és sanny§s¦k fogadhatják el az adományt. V¥nd§vana
tehénpásztorai arannyal és csodálatos virágfüzérekkel felékesített teheneket ajándékoztak a
br§hma£áknak, akik azért kaphatnak adományokat, mert nem végeznek kenyérkeresõ
munkát. Õk — amint ezt a Bhagavad-g¦t§ leírja — brahminikus kötelességeikkel
foglalkoznak: nagyon tanultaknak kell lenniük, lemondást és vezeklést kell gyakorolniuk. Ám
nem csupán nekik maguknak kell tanultnak lenniük, hanem tanítaniuk kell másokat is. A
br§hma£ák nemcsak azért vannak, hogy br§hma£ák legyenek, hanem hogy másokból is
br§hma£át neveljenek. Ha valaki egy br§hma£a tanítványa akar lenni, megkaphatja a
lehetõséget, hogy br§hma£a válhasson belõle. A br§hma£a örökké az Úr Vi¢£u imádatával
foglalkozik, ezért alkalmas arra, hogy bármilyen adományt elfogadjon, s ha túl sok adományt
kap, Vi¢£u imádatára fordítja. A Védikus Írások ezért azt ajánlják mindenkinek,
adományozzanak a br§hma£áknak, mert így kedvébe járhatnak az Úr Vi¢£unak és minden
félistennek.
A zarándokok megfürödnek, a m¡rtit imádják, adományoznak, s az is ajánlott ilyenkor,
hogy egy napot koplaljanak. Legalább három napot ugyanazon a szent helyen kell maradniuk,
amelybõl az elsõ nap koplalással telik. Csak éjszaka ihatnak egy kis vizet, mert az nem töri
meg a böjtöt.
A Nanda Mah§r§ja vezette tehénpásztorok az éjszakát a Sarasvat¦ folyó partján töltötték.
Egész nap koplaltak és csak éjszaka ittak egy kevés vizet. Ám miközben békésen aludtak, a
közeli erdõbõl egy nagy kígyó jelent meg elõttük, s éhségében le akarta nyelni Nanda
Mah§r§ját. Nanda kétségbeesetten kiabálni kezdett:
— K¥¢£a, drága fiam! Kérlek, ments meg ettõl a szörnyûségtõl! Ez a kígyó felfal! —
Nanda Mah§r§ja kiáltozására a tehénpásztorok mind felébredtek, s látták, mi történik. Égõ
fatuskókat kaptak fel, és azzal próbálták agyonütni a kígyót, de a kígyó az égõ tuskók ütései
ellenére sem tágított: le akarta nyelni Nanda Mah§r§ját.
Ekkor megjelent K¥¢£a, s megérintette a kígyót lótuszlábaival. Abban a pillanatban a
kígyó elhullatta hüllõ testét, s egy gyönyörû félisten, Vidy§dhara jelent meg helyette a
pásztorok elõtt. Olyan szépséges volt, hogy szinte imádatra méltónak tûnt. Fényesség és
sugárzás áradt a testébõl, nyakát aranydísz ékesítette. Tiszteletteljes hódolatát ajánlotta
K¥¢£ának, s nagy alázattal megállt Elõtte. K¥¢£a így szólt hozzá:
— Amint látom, egy szép félisten vagy, akit a szerencse istennõje részesít kegyében.
Hogyan lehet, hogy mégis ilyen alávaló tettet követtél el, s hogyan kaptad ezt a kígyó
testet? — A félisten ekkor mesélni kezdte elõzõ életének történetét.
— Kedves Uram! — mondta. — Elõzõ életemben Vidy§dhara volt a nevem, s szépségem
az egész világon ismert volt. Ünnepelt személyiség voltam, s repülõmön jártam a világot.
Egyik utamon egy nagy szentet pillantottam meg, A¯gir§t. Nagyon csúnya volt, s mivel én
nagyon büszke voltam szépségemre, kinevettem õt. E bûnös tett eredményeképpen átkozott
meg, hogy egy kígyó testét kelljen elfogadnom.
Meg kell jegyeznünk, hogy míg valaki nem részesül K¥¢£a kegyében, addig az anyagi
természet kötõerõinek befolyása alatt áll, bármilyen elõkelõ helyzete is legyen anyagilag.
Vidy§dhara tehetõs és emellett szépséges félisten volt. Fontos pozíciója mellett mindenfelé
utazhatott repülõjén, mégis azzal az átokkal sújtották, hogy következõ életében kígyóként
szülessen meg. A legtehetõsebb és legkiemelkedõbb ember is megszülethet egy utálatos
létformában, ha nem vigyáz és nem körültekintõ. Nem igaz, hogy az emberi létformát elérve
többé már nem süllyedhetünk lejjebb. Vidy§dhara saját maga állítja, hogy bár félisten volt,
mégis kígyóvá változott az átok hatására. Ám mivel K¥¢£a megérintette õt lótuszlábaival,
azonnal visszanyerte K¥¢£a-tudatát. Vidy§dhara elismerte, milyen bûnös életet élt elõzõ
életében. Egy K¥¢£a-tudatos ember tudja, hogy örökké K¥¢£a szolgájának a szolgája, a
legjelentéktelenebb, s bármi jót tesz, az csupán K¥¢£a, illetve a lelki tanítómester kegyébõl
lehetséges.
 — Testem tökéletes szépségére olyan büszke voltam — mondta Vidy§dhara K¥¢£ának —
, hogy odáig merészkedtem, hogy kigúnyoljam a nagy szentet, A¯gir§t, csúnya külseje miatt.
A¯gir§ megátkozott a bûnömért, így lettem kígyó. Most azonban úgy látom, a nagy bölcs átka
nem átok volt számomra, inkább hatalmas áldás. Ha nem átkozott volna meg, nem kellett
volna elfogadnom egy kígyó-testet, lótuszlábaid soha nem értek volna hozzám, és soha nem
szabadultam volna meg az anyagi szennyezõdéstõl.
Az anyagi létben négy dolgot tartanak értékesnek: az elõkelõ születést, a különleges
gazdagságot, a mûveltséget és a testi szépséget. Ezeket nagy kincsnek tartják az anyagi
világban. Sajnálatos módon ezek az anyagi elõnyök a K¥¢£a-tudat nélkül néha a bûn és
lealacsonyodás forrásaivá válnak. Annak ellenére, hogy Vidy§dhara egy csodálatos félisten
volt, büszkesége miatt arra ítéltetett, hogy egy kígyó testét öltse magára. A kígyót tartják a
legkegyetlenebb és legirigyebb élõlénynek, de azokat az embereket, akik irigyek másokra,
még a kígyóknál is rosszabbaknak tartják. A kígyót le lehet gyõzni, meg lehet fékezni
mantrákkal és füvekkel, de egy irigy embert senki nem tud kordában tartani.
— Drága Uram! — folytatta Vidy§dhara. — Most, mivel úgy gondolom, megszabadultam
minden bûnös cselekedettõl, az engedélyedet kérem, hogy visszatérhessek otthonomba, a
mennyei bolygókra. — Ez a kérés azt mutatja, hogy azok, akik ragaszkodnak a gyümölcsözõ
cselekedetekhez, vágyva a felsõ bolygók kényelmére, nem érhetik el az élet végsõ célját az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének beleegyezése nélkül. Azt is olvashatjuk a Bhagavad-
g¦t§ban, hogy a csekély értelemmel megáldottak az anyagi áldás reményében a különféle
félisteneket imádják, pedig a félistenek áldását csupán az Úr Vi¢£u, K¥¢£a engedélyével
kapják meg. A félisteneknek nincsen erejük anyagi javakat adományozni. Még ha valaki az
anyagi áldáshoz ragaszkodik, akkor is imádhatja K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, és Tõle kérheti azt: K¥¢£a képes még anyagi áldást is osztani. Van azonban
különbség, hogy K¥¢£ától vagy a félistenektõl kérjük. Dhruva Mah§r§ja anyagi áldásért
imádkozott K¥¢£ához, de amikor megkapta a Legfelsõbb Úr kegyét és meglátta Õt, annyira
elégedett volt, hogy visszautasított minden anyagi jutalmat. Az intelligens ember nem imádja
a félisteneket és nem kér szívességet tõlük, hanem K¥¢£a-tudatúvá válik, s ha bármi anyagira
vágyik, azt K¥¢£ától kéri.
Vidy§dhara, miközben arra várt, hogy K¥¢£a engedélyt adjon neki visszatérnie a mennyei
bolygókra, így szólt:
— Lótuszlábaid érintése most megszabadított minden anyagi szenvedéstõl. Uram, Te
vagy a leghatalmasabb minden misztikus között, Te vagy az eredeti Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Minden bhakta Ura vagy, s Te tartod fenn a bolygórendszereket. Most az
engedélyedre várok. Úgy fogadhatsz el, mint aki tökéletesen meghódolt Neked. Nagyon jól
tudom, hogy azok, akik szakadatlanul szent nevedet vibrálják, minden bûnös visszahatástól
megszabadulnak, azokkal együtt, akik elég szerencsések ahhoz, hogy lótuszlábaid
megérintsék õket. Ezért biztos vagyok abban, hogy megszabadultam a br§hma£a átkától
csupán azzal, hogy lótuszlábaid hozzám értek.
Vidy§dhara megkapta az Úr K¥¢£a engedélyét, hogy visszatérjen otthonába, a felsõ
bolygórendszerbe. Megkapva ezt a jutalmat tiszteletteljes hódolatát ajánlotta, körüljárta az
Urat, aztán visszatért mennyei bolygójára. Nanda Mah§r§ját nem fenyegette tovább a veszély,
hogy a kígyó lenyeli.
A tehénpásztorok, akik azért jöttek, hogy elvégezzék az Úr ¼iva és Ambik§ imádásának
rituális szertartását, befejezték dolgukat, s hazafelé készülõdtek. A V¥nd§vanába vezetõ úton
K¥¢£a csodálatos tetteit idézték fel újra és újra. Vidy§dhara felszabadításának történetét
elmesélve K¥¢£a iránti ragaszkodásuk csak erõsödött. Azért jöttek, hogy az Úr ¼ivát és
Ambik§t imádják, de K¥¢£ához kezdtek mind jobban és jobban ragaszkodni, mint ahogyan a
gop¦k is azért imádták K§ty§yan¦ istennõt, hogy egyre jobban kötõdjenek K¥¢£ához. A
Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy akik túlságosan ragaszkodnak a félistenek — mint például az
Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Indra és Candra — imádatához, hogy valamiféle személyes haszonra
tegyenek szert, azok csekély értelmûek, akik elfelejtették az élet igazi célját. Ám a
tehénpásztorok, V¥nd§vana lakói nem voltak közönséges emberek. Bármit tettek, K¥¢£áért
tették. Ha valaki azért imádja a félisteneket, az Úr ¼ivát vagy az Úr Brahm§t, hogy egyre
jobban ragaszkodjon K¥¢£ához, az helyes, de ha valaki csak személyes nyereségért fordul a
félistenekhez, az elítélendõ.
Kalandjuk után nem sokkal, egy csodálatos éjszakán a hihetetlenül erõs K¥¢£a és bátyja,
Balar§ma, V¥nd§vana erdejébe indultak. Vrajabh¡mi hölgyei kísérték Õket, s nagyon jól
érezték magukat egymás társaságában. Vraja fiatal hölgyei csodálatos ruhákban jöttek el,
testük szantálfa péppel illatosítva, virágokkal díszítve. A hold fénylõ csillagok körében
ragyogott az égen, az enyhe szellõ pedig a mallik§ virágok illatát hordozta, s a méhek szinte
õrültként rajzottak az aroma után. A kellemes környezetet élvezve K¥¢£a és Balar§ma
csodálatos dallamokat kezdtek énekelni. A tehénpásztorlányok annyira elmerültek ütemes
énekükben, hogy szinte megfeledkeztek magukról. Hajuk kibomlott, ruhájuk zilált lett,
füzéreik a földre hullottak.
Miközben szinte az õrületig belefeledkeztek kedvtelésükbe, Kuverának, a mennyei
bolygók kincstárnokának egyik démon társa toppant eléjük. ¼a¯kh§surának hívták, s nevét
onnan kapta, hogy fején egy értékes, kagyló formájú ékszert viselt. Ahogy Kuvera két fia
gazdagságától és szépségétõl eltelve nem törõdött N§rada Muni jelenlétével, úgy ¼a¯kh§sura
is rettentõ felfuvalkodott volt anyagi gazdagsága miatt. Azt gondolta, hogy K¥¢£a és Balar§ma
csupán két egyszerû pásztorfiú, akik sok-sok gyönyörû lány társaságát élvezik. Az anyagi
világban a gazdag emberek általában azt gondolják, hogy minden gyönyörû nõnek az õ
élvezetüket kell szolgálnia. ¼a¯kh§sura is azt gondolta, hogy mivel Kuvera gazdag
társaságához tartozik, neki és nem K¥¢£ának és Balar§mának kell élveznie ennyi gyönyörû
lány társaságát. Ezért elhatározta, hogy oltalmába veszi õket. Megjelent K¥¢£a, Balar§ma és
Vraja hölgyei elõtt, s a tehénpásztorlányokat elragadva észak felé vette az útját. K¥¢£a és
Balar§ma jelenléte ellenére úgy parancsolgatott nekik, mintha a tulajdonosuk és férjük lenne.
Ahogy ¼a¯kh§sura erõszakkal elrabolta õket, Vraja hölgyei K¥¢£a és Balar§ma után kiáltoztak
segítségért. A két testvér nyomban utánuk eredt, hatalmas rönköket ragadva.
— Ne féljetek! Ne féljetek! — mondták a gop¦knak. — Jövünk és ellátjuk a baját ennek a
démonnak!
Nagyon gyorsan utolérték ¼a¯kh§surát. ¼a¯kh§sura túl erõsnek találta a két testvért, s a
gop¦kat maga mögött hagyva elfutott, mentve az irháját. Ám K¥¢£a nem engedte el. A gop¦kat
Balar§ma gondjaira bízta, s a menekülõ ¼a¯khasur§ nyomába eredt. K¥¢£a terve az volt, hogy
elveszi a kagyló formájú ékszert a démon fejérõl. Nem kellett sok idõ hozzá, K¥¢£a utolérte a
démont, öklével fejbe sújtotta, s a démon azonnal elpusztult. K¥¢£a visszatért, s az értékes
ékszert Vraja hölgyei jelenlétében bátyjának, Balar§mának ajándékozta.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincharmadik
fejezetéhez, melynek címe: „Vidy§dhara felszabadítása és ¼a¯kh§sura démon megölése”.
34. A gop¦k érzései K¥¢£a távollétében
V¥nd§vana gop¦jai annyira ragaszkodtak K¥¢£ához, hogy még az éjszakai r§sa tánc sem
tudta õket kielégíteni. Vele akartak lenni, élvezni akarták társaságát nappal is. Amikor K¥¢£a
az erdõbe indult barátaival, a tehénpásztorfiúkkal és a tehenekkel, a gop¦k — ha testükben
nem is, de szívükben — vele tartottak. S mivel szívük K¥¢£ával volt, az elkülönülés erõteljes
érzésén keresztül élvezhették K¥¢£a társaságát. A K¥¢£ától való távollét erõteljes érzésének
elérése jelenti az Úr Caitanya és az Õ közvetlen tanítványi láncához tartozó Gosv§m¦k
tanítását. Amikor nem vagyunk fizikai kapcsolatban K¥¢£ával, akkor társulhatunk Vele úgy,
ahogyan a gop¦k tették: az elkülönülés érzésen keresztül. K¥¢£a transzcendentális formája,
tulajdonságai, kedvtelései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó szolgálat van.
Az elkülönülés érzésével végzett odaadó szolgálat a legmagasabb szintre, a gop¦k szintjére
emeli fel a bhaktát.
¼r¦niv§s§c§ryának a hat Gosv§m¦hoz intézett imájában azt olvashatjuk, hogy a Gosv§m¦k
maguk mögött hagyva a királyi életformát és azt a gazdagságot, amelyet az állami szolgálat
jelentett, V¥nd§vanába mentek, ahol ajtótól ajtóig járva egyszerû koldusként éltek. Ám
annyira eltöltötte õket a gop¦k elkülönülésének érzése, hogy minden pillanatukban
transzcendentális gyönyört élveztek. Hasonlóan, amikor az Úr Caitanya Jagann§tha Pur¦ban
tartózkodott, R§dh§r§£¦ szerepét öltötte fel, átérezve K¥¢£ától való távollétét. Azok, akik a
M§dhava-Gau¨¦ya-samprad§ya tanítványi láncolatának tagjai, szintén érezniük kell K¥¢£a
távollétét, imádniuk kell transzcendentális formáját, beszélniük kell transzcendentális
tanításairól, kedvteléseirõl, tulajdonságairól, kíséretérõl és társairól. A lelki tanítómestereknek
gazdagítaniuk kell a bhaktákat, egészen az odaadás legmagasabb tökéletességéig. A K¥¢£a-
tudat tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, melyet az állandó elkülönülés
érzésével végeznek.
A gop¦k egymás között mindig K¥¢£áról beszélgettek:
— Kedves barátaim! — mondta az egyik gop¦. — Tudjátok-e, hogy amikor K¥¢£a a
földön fekszik, akkor bal könyökén pihen, fejét a bal tenyerén nyugtatja? Miközben finom
ujjaival fuvoláján játszik, elragadó szemöldökeit mozgatja, s a hang, mely fuvolájából árad,
olyan csodálatos légkört teremt, hogy a mennyei bolygók lakosai, akik feleségükkel és
szeretteikkel az ûrben utaznak, megállítják a repülõjüket, mert a fuvola hangja elbûvöli õket.
Ekkor a félistenek feleségei, akik repülõiken ülnek, szégyenkezni kezdenek ének- és
zenetudományuk miatt. Ráadásul a szerelem is feléled bennük, s szorosra kötött hajuk és
ruhájuk azonnal kibomlik.
— Drága barátaim — mondta egy másik gop¦ —, K¥¢£a olyan csodálatos, hogy a
szerencse istennõje örökké a mellén pihen, amelyet mindig arany nyaklánc ékesít. A
szépséges K¥¢£a azért játszik fuvoláján, hogy sok-sok bhaktája szívét földerítse. Õ az
egyetlen barátja a szenvedõ élõlényeknek. Amikor megszólaltatja fuvoláját, V¥nd§vana
tehenei és minden állata mozdulatlanná dermed, a szájukban lévõ falatot sem rágják tovább.
Füleiket hegyezik, csupán állnak kábultan. Nem is tûnnek élõnek; mintha csak odafestették
volna õket. K¥¢£a fuvolajátéka olyan csodálatos, hogy még az állatokat is elbûvöli, nem is
beszélve rólunk.
— Kedves barátaim, nemcsak az állatok, de V¥nd§vana folyói, tavai is megszédülnek,
amikor K¥¢£a arra jár pávatollal a hajában, testét V¥nd§vana ásványaival díszítve. A testét
ékesítõ levelekkel és virágokkal úgy fest, mint egy hõs. Amikor megszólaltatja fuvoláját, s
Balar§m§val a teheneket hívja, a Yamun§ vize megáll, s arra vár, hogy a szellõ port vigyen
neki K¥¢£a lótuszlábairól. A Yamun§ folyónak éppúgy nincs része szerencsében, mint
nekünk: nem kapja meg K¥¢£a kegyét. Hullámzását megállítva csak áll ott megbabonázva,
mint ahogyan mi abbahagyjuk a K¥¢£a iránti vágyunk okozta sírást.
K¥¢£a távollétében a gop¦k szünet nélkül hullatták könnnyeiket. Néha, amikor azt hitték,
K¥¢£a jön, abbahagyták a sírást, de amikor látták, hogy K¥¢£a nem jött, újra csalódottság vett
erõt rajtuk, és sírni kezdtek. K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden Vi¢£u-forma
eredete, a tehénpásztorfiúk pedig mind félistenek. Az Úr Vi¢£ut mindig félistenek — az Úr
¼iva, az Úr Brahm§, Indra, Candra és mások — veszik körül, akik imádják Õt. Amikor K¥¢£a
V¥nd§vana erdejében vándorolt, vagy a Govardhana-hegyen sétált, a tehénpásztorfiúk mindig
elkísérték. Séta közben — hogy teheneit hívja — fuvoláján játszott. Jelenlététõl a fák, a
bokrok, az erdõ növényei azonnal K¥¢£a-tudatosak lettek. Egy K¥¢£a-tudatú ember mindenét
feláldozza K¥¢£áért. A fák és a bokrok tudata nem túl fejlett, K¥¢£a és barátai társaságában
azonban még õk is K¥¢£a-tudatúak lettek. Mindenüket — gyümölcseiket, virágaikat, az
ágaikról csordogáló mézet — K¥¢£ának akarták adni.
K¥¢£a tilakkal a homlokán sétált a Yamun§ partján. Nyakát erdei virágokból készült füzér
ölelte körül, testét szantálpép és tulas¦ levelek fedték. A méhek szinte õrült módjára vágytak a
levegõ kincsére és édes nektárjára. Döngicsélésüktõl elégedetten K¥¢£a fuvoláján kezdett
játszani, s e hangok együttesen olyan édesek voltak a fülnek, hogy a vízi állatok, a gólyák, a
hattyúk, a kacsák mind elbódultak hallatán. Mozdulatlanná válva abbahagyták az úszást, a
röpülést. Lecsukott szemeikkel a K¥¢£a imádatán meditálók transzába mélyedtek.
— Drága barátaim! — szólalt meg az egyik gop¦. — K¥¢£át és Balar§mát gyönyörû
fülbevalók és igazgyöngybõl készült nyakékek díszítik. A Govardhana-hegy tetején játszanak,
s minden transzcendentális gyönyörbe merül, amikor K¥¢£a megfújja fuvoláját, magával
ragadva az egész teremtett világott. Amikor fuvoláján játszik, a felhõk félelmükben
abbahagyják a hangos mennydörgést. Nem akarják zavarni K¥¢£a fuvolájának vibrációját,
ezért csupán lágyan morajlanak, köszöntve barátjukat, K¥¢£át.
K¥¢£át a felhõk barátjának ismerik, mert akár a felhõk, K¥¢£a is megnyugtatja a megzavart
embereket. Amikor az emberek kibírhatatlan hõségtõl szenvednek, a felhõk boldoggá teszik
õket esõjükkel. Amikor az emberek az anyagi szenvedés lángoló tüzében élnek, K¥¢£a ad
nekik megnyugvást. K¥¢£a és a felhõk barátok; még színük is egyforma. A felhõk, hogy
rangosabb barátjukat üdvözöljék, esõcseppek helyett apró virágokat hullatnak, beborítva vele
K¥¢£a fejét, hogy megvédjék Õt az égetõ nap hevétõl.
— Kedves anyám! — szólt az egyik gop¦ Yaªod§ mamához. — Fiad olyan kiváló a
tehénpásztorfiúk között! Ismeri a mûvészetét, hogyan kell a teheneket terelni, s hogyan kell
fuvolán játszani. Saját dalokat költ, s hogy elõadja õket, szájához illeszti fuvoláját. Bármikor
szólal meg hangszere — legyen este vagy reggel —, mind a félistenek, az Úr ¼iva, Brahm§,
Indra, Candra meghajtják fejüket, s nagy figyelemmel hallgatják. Bár mind nagyon mûveltek
és tapasztaltak, K¥¢£a fuvolájának zenéjét nem képesek felfogni. Csupán hallgatják nagyon
figyelmesen, s próbálják megérteni, de csak zavarba jönnek tõle.
— Kedves barátaim — mondta egy gop¦ —, amikor K¥¢£a hazatér teheneivel, talpának
nyoma — a zászlóval, a villámmal, a szigonnyal és a lótuszvirággal — enyhíti azt a fájdalmat,
amelyet a föld érez, amint a tehenek arra mennek. Olyan vonzó, ahogyan jár, mindig Magánál
tartva fuvoláját! Csupán ha Rápillantunk, máris vágyak nõnek szívünkben, hogy társaságát
élvezhessük. Ilyenkor mozdulatlanná dermedünk, akár a fák. Még arról is elfelejtkezünk,
milyen a külsõnk valójában.
K¥¢£ának több ezer tehene volt, s színük szerint alkottak különbözõ csoportokat. Nevüket
szintén különbözõ színeik alapján kapták. Amikor K¥¢£a hazatért a legelõrõl, a teheneket
mindig összegyûlve találta. Ahogyan a Vai¢£avák száznyolc golyón mantráznak, amely a
száznyolc gop¦t képviseli, K¥¢£a száznyolc csoport tehenet számolhatott meg.
— Amikor K¥¢£a hazatér, tulas¦ füzér ékesíti — mesélte egy gop¦ barátnõjének. — Karját
egy tehénpásztor barátja vállán nyugtatva megfújja transzcendentális fuvoláját. A fekete
szarvas feleségeit elbûvöli a fuvola hangja, amely a vi£§ zengésére emlékezteti õket. Az õzek
K¥¢£ához szaladnak, s dermedten állnak ott, férjeikrõl elfelejtkezve. Úgy elragadja õket K¥¢£a
fuvolájának vibrációja, ahogyan bennünket transzcendentális tulajdonságainak óceánja.
Egy másik gop¦ Yaªod§ mamához fordult:
— Drága anyám, amikor fiad hazatér, a kunda virág bimbóival díszíti föl Magát, s hogy
felvidítsa és boldoggá tegye barátait, megfújja fuvoláját. A déli szellõ kellemessé teszi a
levegõt illatával és hûsével. A félistenek — a Gandharvák és a Siddhák — ezt a csodálatos
atmoszférát használják ki, hogy kürtjeiket és dobjaikat megszólaltatva imáikat ajánlják
K¥¢£ának. K¥¢£a nagyon kedves Vrajabh¡mi, V¥nd§vana népének, s amikor hazatér
teheneivel és barátaival, úgy emlékeznek meg Róla, mint a Govardhana-hegy felemelõje. A
legkiválóbb félistenek, az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva kihasználva a lehetõséget alászállnak,
hogy felajánlják esti imáikat, s csatlakoznak a tehénpásztorfiúkhoz, amint K¥¢£át dicsõítik.
— K¥¢£a olyan, mint a hold, amely Devak¦ méhének óceánjából született. Amikor este
hazaér, úgy tûnik, mintha fáradt lenne, mégis próbálja felvidítani jelenlétével V¥nd§vana
lakóit. Arca oly csodálatos, amikor virágfüzérekkel ékesítve hazaérkezik. Úgy sétál be
V¥nd§vanába, mint egy elefánt, s lassan hazatér. Hazatérésével a férfiak, az asszonyok, a
tehenek mind elfelejtik a hõséget, amelytõl napközben szenvedtek.
Így emlékeztek K¥¢£a távollétében a gop¦k K¥¢£a transzcendentális kedvteléseire és
tetteire. E leírásokból megérthetjük valamilyen mértékig, hogy K¥¢£a mennyire vonzó.
Minden és mindenki vonzódik K¥¢£ához — ez a tökéletes leírás K¥¢£a vonzásáról. A gop¦k
példája tanulságos lehet azok számára, akik szeretnének elmélyedni a K¥¢£a-tudatban. Bárki
könnyen társulhat K¥¢£ával azáltal, hogy transzcendentális kedvteléseire emlékezik. Mindenki
vágyik arra, hogy szeressen valakit — K¥¢£a legyen szeretete középpontjában, ez a K¥¢£a-
tudat lényege. Állandóan vibrálva a Hare K¥¢£a mantrát, örökké emlékezve K¥¢£a
transzcendentális kedvteléseire bárki tökéletesen K¥¢£a-tudatúvá válhat, s így életét
magasztossá és sikeressé teheti.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincnegyedik
fejezetéhez, melynek címe: „A gop¦k érzései K¥¢£a távollétében”.
35. Ka°sa elküldi Akr¡rát K¥¢£áért
V¥nd§vana szakadatlanul K¥¢£áról szóló gondolataiban mélyedt el. Mindenki K¥¢£a
kedvteléseire emlékezett, a transzcendentális gyönyör óceánjába merülve. Az anyagi világ
azonban olyan szennyezett, hogy az asurák, a démonok még V¥nd§vanában is megpróbálták
megzavarni a nyugalmat.
Egy Ari¢±§sura nevû démon nagy testû, nagy szarvú, óriási bikaként jelent meg a faluban,
patáival dühösen a földet kapálva. Megremegett a föld, mintha csak földrengés rázta volna
meg. Rémisztõen bömbölt, s miután feldúlta patáival a folyópartot, rátört a falura. Ijesztõ
bömbölésére elvetéltek a vemhes tehenek, a várandós asszonyok. Teste óriási volt, izmos,
erõs, s akár a hegyeket, felhõ vette körül. Ari¢±§sura láttán V¥nd§vana népét olyan
kimondhatatlan félelem kerítette hatalmába, hogy a tehenek a többi állattal együtt
lélekszakadva menekültek el a faluból.
V¥nd§vana lakói kétségbeesett helyzetükben kiáltozni kezdtek:
— K¥¢£a! K¥¢£a! Kérlek, ments meg bennünket! — K¥¢£a is látta, hogy a tehenek futva
menekülnek, s azonnal megnyugtatta õket:
— Ne féljetek!— Aztán Ari¢±§sura elé toppant. — Élõlények alja, te! Miért rémisztgeted
Gokula népét? Mit akarsz elérni? Ha hatalmammal akarsz szembeszállni, kész vagyok
megküzdeni veled.
K¥¢£a megállt a bika elõtt, karját egy barátja vállán nyugtatva. A bika rettentõen
feldühödött K¥¢£a szavaitól, s nagy dühében K¥¢£ára támadt. Patáival a földet kapálva
fölemelte a farkát, s úgy tûnt, mintha farka körül is felhõk lebegnének. Vörösen izzó szeme
ide-oda járt a dühtõl. Szarvait K¥¢£ára szögezve Rátámadt, akár Indra villáma. K¥¢£a azonban
hirtelen megragadta szarvait, s úgy lökte el, mint az óriási elefánt kisebb testû ellenségét. A
démon kimerültnek látszott és ömlött róla a verejték, mégis erõt vett magán, s felállt újra.
Maradék erejét összeszedve, dühösen fújtatva K¥¢£a felé vágtatott. Ám K¥¢£a újra
megragadta, s szarvait letörve földhöz teremtette a hatalmas állatot. Aztán rúgni kezdte
lábával — mint ahogyan a nedves ruhát csapkodják a földön —, amitõl Ari¢±§sura végiggurult
a földön, dühösen kapálózva. Vérezve, vizeletét-ürülékét elengedve, kigúvadt szemekkel
távozott a halál birodalmába.
A mennyei bolygók félistenei nyomban virágesõvel ünnepelték K¥¢£át csodálatos
hõstettéért. Már így is a v¥nd§vanai nép szíve-lelke volt, de most, hogy elpusztította a bika
alakjában megjelenõ démont, méginkább szívükbe zárták. Gyõzedelmesen vonultak be
Balar§m§val V¥nd§vanába, s az emberek kitörõ boldogsággal dicsõítették Õket. Ha valaki
csodálatos hõstettet hajt végre, annak rokonai, hozátartozói, barátai is mind örvendeznek.
Ezután a kaland után N§rada, a nagy bölcs fölfedte K¥¢£a titkát. N§rada Munit deva-
darªanának is nevezik, mert csak a félistenek és a felistenekkel azonos szinten állók
pillanthatják õt meg. N§rada azonban Ka°sánál is járt, és Ka°sa látta õt, holott egyáltalán
nem állt a félistenekkel egyenlõ szinten. Ka°sa természetesen K¥¢£át is látta, nem csak
N§rada Munit, de az embernek általában megtisztult szemekre van szüksége ahhoz, hogy
megpillanthassa az Urat és bhaktáit. A tiszta bhaktákkal való társulás felfoghatatlan áldást
jelenthet, amelyet ajñ§ta-suk¥t¦nak neveznek. Ez azt jelenti, hogy az ember nem tudja,
miképpen és hogyan, de fejlõdik a lelki életben, ha az Úr bhaktáját látja. N§rada Muni
küldetése az volt, hogy siettesse az eseményeket. K¥¢£a azért jelent meg, hogy elpusztítsa a
démonokat, s Ka°sa volt a legnagyobb a démonok között. N§rada fel akarta gyorsítani az
eseményeket, ezért megjelent Ka°sa elõtt, s elétárta az igazságot:
— Vasudeva nyolcadik gyermeke fog végezni veled — mondta Ka°sának —, s ez a
gyermek nem más, mint K¥¢£a. Vasudeva félrevezetett, s most azt hiszed, nyolcadik
gyermeke leány volt. Valójában azonban az a leány Yaªod§ és Nanda Mah§r§ja gyermeke, s
Vasudeva csupán kicserélte a gyermekeket, hogy félrevezessen. K¥¢£a Vasudeva fia, ahogyan
Balar§ma is. Kegyetlenségedtõl tartva Vasudeva távol tõled, V¥nd§vanában rejtette el Õket.
K¥¢£a és Balar§ma titokban éltek Nanda Mah§r§ja védelme alatt. Azok az asurák, a társaid,
akiket V¥nd§vanába küldtél, hogy gyermekeket öljenek meg, mind K¥¢£a és Balar§ma keze
között lelték halálukat.
Amint Ka°sa meghallota N§rada Muni szavait, felkapta éles kardját és azonnal végezni
akart Vasudevával kétszínûségéért. De N§rada leintette:
— Nem Vasudeva készül arra, hogy megöljön téged; miért aggódsz miatta? Jobban
tennéd, ha K¥¢£ával és Balar§mával végeznél!
Hogy dühét csillapítsa, Ka°sa mégis elfogta Vasudevát és Devak¦t, s láncra verve
tömlöcbe vetette õket. Aztán hívatta Keª¦ démont, s megparancsolta neki, menjen
V¥nd§vanába és hozza el K¥¢£át és Balar§mát. Mintha arra kérte volna: menjen V¥nd§vanába,
ahol K¥¢£a és Balar§ma megölik õt, s így elnyerheti a felszabadulást. Ka°sa ekkor
legkiválóbb elefántidomítóit is magához rendelte, C§£¡rát, Mu¢±ikát, ¼alát, Toªalát és
másokat.
— Barátaim! Hallgassatok figyelmesen! Nanda Mah§r§ja házában, V¥nd§vanában él két
testvér, K¥¢£a és Balar§ma. Valójában Vasudeva fiai Õk. Ahogyan tudjátok, sorsom az, hogy
K¥¢£a végezzen velem, így szólt a jövendölés. Most azt kérem tõletek, hirdessetek birkózó
viadalt. Az ország minden tájáról érkeznek majd emberek, hogy láthassák a mulatságot. A két
fiút, K¥¢£át és Balar§mát idehozatom, s a ti dolgotok nem más, mint hogy megöljétek Õket az
arénában.
A birkózó viadalok még ma is népszerûek India északi részén, s a ¼r¦mad-Bh§gavatamból
megtudhatjuk, hogy ötezer évvel ezelõtt is kedvelt szórakozás volt. Ka°sa ilyen
birkózóversenyt hirdetett meg, s rengeteg embert meghívott az ünnepségre.
— Gondoskodjatok arról — mondta az elefántidomítóknak Ka°sa —, hogy
Kuvalay§p¦¨a elefánt a kapunál legyen, s K¥¢£át és Balar§mát már megérkezésükkor
próbáljátok megölni!
Ka°sa többek között azt is elrendelte, hogy mutassanak be állatáldozatot az Úr ¼iva
imádatára, s végezzék el a Dhanur-yajña szertartást, valamint azt a ceremóniát, amelyet
Caturdaª¦n, a telihold tizennegyedik napján szoktak bemutatni. Ez a nap az Ek§daª¦ utáni
harmadik nap, melyet az Úr ¼iva imádatára szentelnek. Az Úr ¼iva egyik teljes értékû
kiterjedését K§labhairavának nevezik, s az Úr ¼ivának ezt a formáját a démonok imádják:
állatokat áldoznak föl neki, amelyeket szeme elõtt ölnek meg. Indiának azon a részén, amelyet
Vaidhyan§tha-dh§mának neveznek, még mindig él ez a szokás, ahol a démonok állatáldozatot
végeznek K§labhairava m¡rtijának. Ka°sa is ezekhez a démonokhoz tartozott. Gyakorlott
diplomata lévén gyorsan elrendelte, hogy gonosz társai megöljék K¥¢£át és Balar§mát.
Aztán Akr¡rát hívatta. Akr¡ra a Yadu család sarja volt, azé a Yadu-dinasztiáé, amelyben
K¥¢£a is megszületett Vasudeva gyermekeként. Amikor Akr¡ra megjelent Ka°sánál, Ka°sa
tisztelettudóan kezet rázott vele, majd így szólt:
— Kedves Akr¡ra, nincs náladnál jobb barátom a Bhoja- és a Yadu-dinasztiában. Te vagy
a legnagylelkûbb közöttük, úgyhogy barátodként adományért esedezem. Úgy keresek nálad
menedéket, ahogyan Indra király kéri az Úr Vi¢£u védelmét. Arra kérlek, indulj tüstént
V¥nd§vanába, s keresd meg Nanda Mah§r§ja két fiát, K¥¢£át és Balar§mát! Vidd magaddal
ezt a szép hintót, amelyet a két fiúnak készítettünk elõ, s hozd ide Õket tüstént! Ez a kérésem.
Tervem az, hogy végzek K¥¢£ával és Balar§mával. Amint megérkeznek, a város kapujánál a
hatalmas elefánt, Kuvalay§p¦¨a fog várni Rájuk. Õ minden bizonnyal elpusztítja Õket. Ám ha
valahogyan mégis megmenekülnének, a birkózók fognak végezni Velük. Így szól a tervem. A
két fiú elpusztítása után Vasudevát és Nandát fogom megölni, a V¥¢£i- és a Bhoja-dinasztia
támaszait. Azután apámat, Ugrasenát, majd bátyját, Devakát távolítom el az élõk sorából,
mert mindketten ellenségeim, s csak akadályozzák politikámat. Megszabadulok hát minden
ellenségemtõl. Jar§sandha, az apósom, s majom-barátom, Dvivida segítségével eltörlöm a föld
színérõl azokat a királyokat, akik a félisteneket támogatják. Ezzel megszabadulok minden
ellenségemtõl, s akadály nélkül uralhatom a világot. ¼ambara, Narak§sura és B§£§sura
szintén kedves barátaim, s gondolkodás nélkül fognak segíteni nekem, amint háborút indítok
a félistenek oldalán álló királyok ellen. Megszabadulok majd minden ellenségemtõl. Menj hát
hamar V¥nd§vanába, s vedd rá K¥¢£át és Balar§mát: jöjjenek el, nézzék meg Mathur§
szépséges városát, s élvezzék a birkózó viadalt.
Ka°sa tervét végighallgatva Akr¡ra így szólt:
— Óh, király, terved kitûnõ! Segítségével minden akadályt elháríthatsz diplomáciád
útjából. De légy józan: tetteid egyaránt lehetnek gyümölcsözõek vagy eredménytelenek.
Ember tervez, Isten végez. Készíthetünk nagy terveket, de a legfelsõbb irányító jóváhagyása
nélkül könnyen kudarcot vallunk. Ebben az anyagi világban mindenki tudja, hogy a
természetfölötti erõk a végsõ elrendelõi mindennek. Az ember tervezhet nagy dolgokat, de
tudnunk kell, hogy az eredménynek, a boldogságnak és a boldogtalanságnak lesz alárendelve.
Terved ellen azonban nincs ellenvetésem. Barátod vagyok, s teljesítem kérésedet: elhozom
neked K¥¢£át és Balar§mát, ahogy kívánod.
Ka°sa, miután tanácsokkal látta el barátját, visszavonult, Akr¡ra pedig hazatért
otthonába.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincötödik fejezetéhez,
melynek címe: „Ka°sa elküldi Akr¡rát K¥¢£áért”.
36. Keª¦ démon és Vyom§sura legyõzése
Ka°sa utasítását követõen Keª¦ démon egy rettentõ ló alakját öltötte magára. Lobogó
sörénnyel, patájával a földet rúgva ért V¥nd§vana határába. Nyerítésével rémületbe ejtette az
egész világot. K¥¢£a látta, hogy V¥nd§vana népe megdermedt az ijedségtõl, amint szörnyû
hangját meghallották, s látták, hogy farkával az égig csapkod, akár egy hatalmas felhõ. K¥¢£a
megértette, hogy a ló harcba akarja hívni. Az Úr elfogadta a kihívást, s megállt Keª¦ démon
elõtt. K¥¢£a szavára a ló-démon oroszlánüvöltéshez hasonló hangot hallatva támadt K¥¢£ára.
Sebesen száguldott K¥¢£a felé, s aztán erõs, kõszikla-kemény patáival el akarta tiporni. K¥¢£a
azonban egy pillanat alatt legyõzte. Megragadta a lábait, s — egy kicsit mérgesen — körbe-
körbe kezdte forgatni Maga körül, aztán messzire elhajította, ahogyan Garu¨a hajít el egy
nagy kígyót. A ló azonnal elveszítette eszméletét, ám rövid idõ múlva magához tért, s rettentõ
dühvel, teljes erejével K¥¢£a felé törtetett, száját hatalmasra tátva. Amint azonban K¥¢£ához
ért, K¥¢£a a ló szájába nyomta bal kezét. A démon iszonyatos fájdalmat érzett: mintha izzó
vas mélyedne szájába. Fogai nyomban kihullottak. K¥¢£a keze ekkor nõni kezdett a démon
szájában, s Keª¦ torka elszorult. Fulladozni kezdett, testét kiverte a veríték, lábait ide-oda
dobálta. Ahogy utolsót lélegzett, szemei kidülledtek, ürülék és vizelet hagyta el a testét.
Életereje elszállt, s K¥¢£a akadály nélkül kihúzhatta kezét élettelen szájából. Egy csöppet sem
lepõdött meg azon, hogy ilyen könnyen el tudott bánni Keª¦ démonnal, ám a félistenek
ámulatukban virágesõvel ünnepelték tette miatt.
A kaland után nem sokkal N§rada Muni, a bhakták legkiválóbbja jelent meg K¥¢£a elõtt
egy félreesõ helyen, s így szólt:
— Drága Uram! Te vagy a határtalan Felsõlélek, minden misztikus erõ legfelsõbb
irányítója, az univerzum Ura, a mindent átható Istenség Személyisége. A kozmikus
megnyilvánulás nyugvóhelye vagy, minden bhakta Ura, s minden élõlény mestere. Drága
Uram! Mint minden élõlény Felsõlelke, úgy maradsz rejtve szívükben, mint ahogyan a tûz
rejtõzik a tûzifában. Te vagy minden tettük tanúja, Te vagy a legfelsõbb irányító szívükben.
Önellátó vagy; a teremtés elõtt is léteztél, s energiád teremtette az egész anyagi univerzumot.
Tökéletes terved alapján ezt az anyagi világot a természet kötõerõinek kölcsönhatásai hozták
létre, s Te vagy az, aki fenntartod és elpusztítod e világot. E folyamatok Rád nincsenek
hatással, Te vagy a legfelsõbb, az örök irányító. Uram, azért jelentél meg e világban, hogy
elpusztítsd azokat a királyokat, akik valójában nem mások, mint gonosz démonok. A királyi
rend ruhájába bújva csak becsapják az embereket. Azért szálltál alá, hogy teljesítsd szavad: a
vallás elveinek megvédelmezése és a gonoszok megsemmisítése érdekében jelensz meg ezen
a világon. Éppen ezért, óh, Uram, biztos vagyok abban, hogy holnapután saját szememmel
láthatom C§£¡rát, Mu¢±ikát, mind a birkózókat és az elefántokat, s Ka°sát magát, amint
végzel velük. Aztán úgy remélem láthatom majd ¼a¯kha, Yavana, Mura és Narak§sura
démonok halálát is. Aztán tanúja leszek, hogyan ragadod el a p§rij§ta virágot a mennyek
birodalmából, s hogyan gyõzöd le magát a mennyek királyát.
— Látni fogom azt is — folytatta N§rada Muni —, hogyan veszed feleségül a
hercegnõket, a hõs királyok leányait, k¢atriya árat fizetve értük. (Ha egy k¢atriya feleségül
akarja venni egy nagy király gyönyörû és mûvelt leányát, meg kell küzdenie vetélytársaival, s
ha gyõztesen kerül ki, elnyeri a hercegnõ kezét.)
— Látni fogom azt is — folytatta N§rada Muni —, hogyan mented meg pokoli
helyzetébõl N¥ga királyt. E hõsies tettedet Dv§rakában hajtod majd végre. Azt is látni fogom,
hogyan szerzed meg feleségedet és a Syamantaka ékszert, hogyan mented ki a halál kezébõl a
br§hma£a fiát, amikor már egy másik bolygóra távozott. Látni fogom, hogyan ölöd meg
Pau£¨raka démont, s hogyan égeted porrá K§ª¦ királyságát. Látni fogom, hogyan pusztítod el
Cedi királyát és Dantavakrát óriási harcban, Yudhi¢±hira Mah§r§ja nevében. Ezeket és
számtalan más hõstettedet láthatom majd, mialatt Dv§rakában leszel. Tetteidet, melyeket
csupán kegyedbõl hajtasz végre, híres költõk fogják megénekelni, míg világ a világ. A
kuruk¢etrai csatában barátod, Arjuna kocsihajtójának szerepét vállalod Magadra, s mint a
legyõzhetetlen halál-inkarnáció, az örök idõ, legyõzöd az az összegyûlt hadakat, s óriási
haderõt látok majd elesve a csatamezõn. Óh, Uram, hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat
lótuszvirág lábaidnál! Uram, Te, aki a tökéletes tudás és gyönyör transzcendentális síkján
vagy, teljes vagy Önmagadban, s fölötte állsz minden vágynak. Belsõ energiáddal
megteremted m§y§ hatását, s határtalan energiád senki sem képes fölmérni. Óh, Uram, Te
vagy a legfelsõbb irányító! Belsõ energiád hatása alatt állsz, s azt gondolni, hogy Te függsz
bármely teremtményedtõl, puszta délibáb.
— A Yadu-, azaz V¥¢£i-dinasztia szülötteként jelentél meg, s e megjelenésed a földön
eredeti, örök, gyönyörteljes tudást birtokló formádban csupán kedvtelésed. Semmitõl nem
függsz, csakis Önmagadtól; ezért felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszvirág lábaidnak.
N§rada Muni célja az volt, hogy megértesse az emberekkel: K¥¢£a tökéletesen független.
Tettei — akár megjelenése a Yadu családban, akár Arjunához fûzõdõ barátsága — nem
kötelezik arra Õt, hogy cselekedetei gyümölcseit élvezze. E tettek mind kedvtelései. Számára
mindez csupán játék, míg számunkra valóság.
Tiszteletteljes hódolatát ajánlva az Úr K¥¢£ának, N§rada Muni engedélyt kért, hogy
távozhasson. K¥¢£a, miután elpusztította Keª¦ démont, visszatért az erdõbe barátaival a
teheneket legelteni, mintha mi sem történt volna. Az Úr K¥¢£a örökké transzcendentális
kedvteléseit tölti V¥nd§vanában barátaival, a tehénpásztofiúkkal és a gop¦kkal, de néha az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének hõsiességét is kimutatja a démonok elpusztításakor.
K¥¢£a késõbb a Govardhana-hegy tetejére indult játszani a tehénpásztorfiúkkal, s rabló-
pandúrt játszottak. Néhányan a rablók szerepét vállalták, néhányan a pandúrokét, a többiek
pedig a bárányok voltak. Játékukban elmerülve észre sem vették, hogy Vyom§sura — „a
démon, aki az égen repül” — toppan közéjük. Vyom§sura Maya démon fia volt, s õk ketten
csodálatos varázslatokra voltak képesek. Vyom§sura úgy jelent meg, mint egy
tehénpásztorfiú, aki az egyik rablót játszotta, s elrabolta azokat a fiúkat, akik a bárányok
szerepében voltak. Egymás után ragadta el a pásztorfiúkat, szinte kivétel nélkül mindegyiket.
Egy hegy hatalmas barlangjába zárta õket, s a barlang bejáratát sziklákkal torlaszolta el.
K¥¢£a azonban átlátott a démon ravaszságán, s utánaeredve megragadta, mint ahogyan az
oroszlán ragadja el a bárányt. A démon megpróbált heggyé változni, hogy megmeneküljön, de
K¥¢£a nem engedte ki többé szorításából. Földhöz teremtette, s véget vetett a démon életének.
Vyom§sura úgy lelte halálát, mint az állatok a vágóhídon. K¥¢£a ezután kiszabadította a
pásztorfiúkat a barlangból. Barátai és a félistenek boldogan dicsõítették csodálatos tettéért, s
aztán mindannyian — K¥¢£a, a pásztorfiúk és a tehenek — visszatértek V¥nd§vanába.
 Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harminchatodik fejezetéhez,
melynek címe: „Keª¦ démon és Vyom§sura legyõzése”.
37. Akr¡ra megérkezik V¥nd§vanába
N§rada Muni nem beszélt arról, hogy K¥¢£a Vyom§surát is meg fogja ölni, s ez azt jelenti,
hogy Vyom§surát K¥¢£a ugyanazon a napon ölte meg, mint K骦 démont. Keª¦ démon kora
reggel lelte halálát. A tehénpásztorfiúk ezután K¥¢£ával a Govardhana-hegyre indultak a
teheneket legeltetni, s ott történt, hogy K¥¢£a legyõzte Vyom§surát. Mind a két démonnal még
reggel végzett.
Ka°sa arra kérte Akr¡rát, hogy estig érkezzen meg V¥nd§vanába. Miután Akr¡ra
meghallgatta Ka°sa utasítását, másnap hajnalban fogatával V¥nd§vanába indult. Akr¡ra az
Úr nagy bhaktája volt, s miközben V¥nd§vanába tartott, az Urat dicsõítette. A bhakták
gondolatai mindig K¥¢£ával vannak elfoglalva, s Akr¡ra örökké az Úr K¥¢£a lótusz szemeire
gondolt.
Nem tudta, miféle jámbor tetteket hajthatott végre, hogy most lehetõsége nyílik
megpillantani az Úr K¥¢£át. Akr¡ra azt gondolta, hogy ha K¥¢£a úgy akarja, minden
bizonnyal látni fogja Õt. Végtelenül szerencsésnek érezte magát, hogy K¥¢£ához mehet,
akinek megpillantására a legnagyobb misztikus yog¦k vágynak. Biztos volt abban, hogy elõzõ
életének minden bûnös visszahatása megsemmisül, s szerencsés emberi élete sikeressé válik.
Arra is gondolt, hogy Ka°sa milyen kegyes hozzá: elküldte õt K¥¢£áért és Balar§máért, s így
megadta neki a lehetõséget, hogy megláthassa az Urat.
— A múltban nagy bölcsek és szentek szabadultak meg az anyagi világból pusztán azzal,
hogy megpillanthatták K¥¢£a lótuszlábainak csillogó körmét. Ugyanez az Istenség Legfelsõbb
Személyisége most mint egyszerû ember jött el, s olyan szerencsés vagyok, hogy szemtõl
szembe láthatom Õt — gondolta Akr¡ra. Égett a vágytól, hogy pillantását azokra a
lótuszlábakra vethesse, melyeket hatalmas félistenek, az Úr Brahm§, N§rada és az Úr ¼iva
imádnak, melyek V¥nd§vana földjét járják, s a gop¦k ku¯kumával díszített melleit érintik.
— Milyen szerencsés vagyok — gondolta Akr¡ra —, hogy ma megláthatom ezeket a
lótuszlábakat! S minden bizonnyal láthatom K¥¢£a csodálatos arcát, tilakkal díszített
homlokát és orrát. Látni fogom mosolyát, hullámzó, fekete haját. Biztos vagyok benne, hogy
minderre lehetõséget kapok: az õzek ma a jobb oldalamon haladtak el. Ma valósággá válik
számomra, hogy valóban megpillantsam Vi¢£uloka lelki birodalmának szépségét, hiszen
K¥¢£a a Legfelsõbb Vi¢£u, s saját akaratából jelent meg. Õ minden szépség forrása, ezért
szemem az Õ látványával telik be ma.
Akr¡ra minden kétséget kizárva tudta, hogy K¥¢£a a Legfelsõbb Vi¢£u. Az Úr Vi¢£u
rápillant az anyagi energiára, s ezzel a kozmikus megnyilvánulás mûködésbe lép. És bár az Úr
Vi¢£u a teremtõje ennek az anyagi világnak, saját energiája által mégis mentes marad az
anyagi energia befolyásától, s belsõ energiájával képes szétoszlatni az anyagi energia
sötétségét. Éppen így K¥¢£a, az eredeti Vi¢£u, belsõ energiájának kiterjesztésével teremtette
V¥nd§vana lakóit. A Brahma-sa°hit§ szintén megerõsíti, hogy K¥¢£a lakhelye és környezete
mind belsõ energiájának kiterjedései. Ugyanez az energia a földön V¥nd§vanaként jelenik
meg, ahol K¥¢£a szülei, barátai, a tehénpásztorfiúk és a gop¦k társaságát élvezi. Akr¡ra
szavaiból kiderül, hogy mivel K¥¢£a az anyagi természet kötõerõi felett áll, V¥nd§vana lakói,
akik az Úr szeretetteljes odaadó szolgálatát végzik, szintén transzcendentálisak.
Akr¡ra azon is gondolkodott, miért van szükség az Úr transzcendentális cselekedeteire.
Úgy gondolta, hogy K¥¢£a transzcendentális tettei, tulajdonságai és kedvtelései áldást
jelentenek az emberek számára. Az Úr transzcendentális formájáról, tulajdonságairól,
kedvteléseirõl és környezetérõl beszélgetve az emberek örökké K¥¢£a-tudatúak maradhatnak,
s ezáltal az egész univerzum jámboran, békésen fejlõdve élhet. Ám a K¥¢£a-tudat nélkül a
civilizáció nem más, mint a halott test díszítése. A halott testet nagyon szépen fel lehet
díszíteni, de K¥¢£a-tudat nélkül ezeknek a díszeknek semmi hasznuk. Az emberi társadalom
K¥¢£a-tudat nélkül haszontalan és élettelen.
 — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a most úgy jelent meg, mint a Yadu-
dinasztia leszármazottja — gondolkozott Akr¡ra. — A vallás elvei az Õ törvényei. Akik e
törvények szerint élnek, azok a félistenek, s azok, akik nem engedelmeskednek e
tövényeknek, a démonok. Azért jelent meg, hogy megvédelmezze a félisteneket, akik nagyon
engedelmesen követik törvényeit. A félisteneknek és a bhaktáknak nagy örömet okoz, hogy
K¥¢£a törvényeinek engedelmeskedjenek, s K¥¢£a boldogan megad nekik minden védelmet.
K¥¢£ának ezek a tettei — hogy megvédelmezi a bhaktákat és elpusztítja a démonokat, amint
az a Bhagavad-g¦t§ban áll — mindig jószerencsét hoznak az emberekre, amikor elmesélik és
hallják õket. Az Úr dicsõséges tetteit örökké zengeni fogják a bhakták és a félistenek.
— K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden lelki tanítómester lelki
tanítómestere. Õ az elesett lelkek felszabadítója, s a három világ Ura. Megláthatja Õt bárki,
akinek szemét az Istenszeretet írja fedi. Ma megláthatom az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, aki transzcendentális szépségével elragadta még a szerencse istennõjét is,
hogy örökké Vele éljen. Amint megérkezem V¥nd§vanába, kocsimról leszállva borulok majd
a földre, hogy tiszteletteljes hódolatomat ajánljam a Legfelsõbb Úrnak, az anyagi világ és
minden élõlény Urának. K¥¢£a lótuszlábait a legnagyobb misztikus yog¦k imádják, s ezért én
is imádni fogom lótuszlábait, s egyike leszek a tehénpásztorfiúknak, barátainak
V¥nd§vanában. Amikor leborulok az Úr K¥¢£a elõtt, bizonyára fejemre helyezi majd félelem
nélküli kezét, melyet minden feltételekhez kötött léleknek fölajánl, aki lótuszlábainál keresett
menedéket. K¥¢£a a végsõ célja minden olyan ember életének, aki fél az anyagi léttõl. Ezért
amikor meglátom Õt, menedéket fog nyújtani lótuszlábainál. Mennyire vágyom arra, hogy
lótuszkezei megérintsék fejemet!
Akr¡ra áldást várt K¥¢£a kezétõl. Tudta, hogy Indrát, aki a mennyek királya és a három
világ — a felsõ, a középsõ és az alsó bolygórendszer — mestere, szintén megáldotta az Úr,
csupán azért, mert Indra egy kevéske vizet ajánlott föl Neki, s K¥¢£a elfogadta felajánlását.
Ehhez hasonlóan Bali Mah§r§ja, aki csupán három lépés földet adományozott
V§manadevának, s vízzel kínálta, amit az Úr V§manadeva elfogadott, Indra helyzetébe
emelkedett. Amikor a gop¦k elfáradtak r§sa táncukban K¥¢£ával, K¥¢£a kezével, mely olyan
illatos, mint a lótusz virága, végigsimított a gop¦k arcán gyöngyözõ verejtéken, s fáradtságuk
azon nyomban elszállt. Akr¡ra K¥¢£a legfelsõbb kezétõl várt áldást, hiszen K¥¢£a mindenkit
áldásában részesít, aki a K¥¢£a-tudat felé fordul. Ha valaki a mennyek királyáéhoz hasonló
anyagi boldogságra vágyik, megkaphatja ezt a kegyet K¥¢£a kezétõl. Ha az anyagi lét
szenvedéseitõl szeretne megszabadulni, vagy ha K¥¢£a iránt érzett transzcendentális
szeretetében arra vágyik, hogy személyesen társulhasson Vele és megérinthesse
transzcendentális testét, szintén megkaphatja K¥¢£a kezének áldását.
Akr¡ra azonban mégis félt egy kicsit, hiszen K¥¢£a ellenségének küldötte volt.
— Az ellenség követeként megyek, hogy láthassam K¥¢£át — gondolta. — Ám K¥¢£a a
mindenki szívében jelen van mint Felsõlélek, ismernie kell hát szívemet. — Habár Akr¡ra
K¥¢£a ellenségének bizalmát élvezte, szíve tiszta volt, s az Úr K¥¢£a tiszta bhaktája volt.
Hogy láthassa K¥¢£át, Ka°sa haragjával játszott. Biztos volt azonban abban, hogy annak
ellenére, hogy Ka°sa követeként érkezik, K¥¢£a nem fogja ellenségének tekinteni.
— Habár Ka°sa követeként bûnös küldetésben veszek részt, mégis, amikor K¥¢£a elé
járulok, összetett kezekkel, a legnagyobb alázattal fogok Elõtte állni. Biztosan elégedett lesz
odaadó viselkedésemmel, s talán szeretettel elmosolyodik és rámtekint, megszabadítva
minden bûnös visszahatástól. Akkor elérem a transzcendentális gyönyör és tudás szintjét.
K¥¢£a ismeri szívemet, ezért amikor Elé járulok, meg fog ölelni. Én nemcsak a Yadu-
dinasztia leszármazottja vagyok, hanem az Úr odaadó, tiszta bhaktája. Kegyes ölelésétõl
testem, szívem és lelkem megtisztul múltbeli életeim minden bûnös visszahatásától. Amikor
hozzám ér, a legnagyobb alázattal, összetett kezekkel azonnal fel fogok állni. K¥¢£a és
Balar§ma biztosan „Akr¡ra bácsinak” fognak szólítani, s ezzel egész életem dicsõségessé
válik. Nem lehet sikeres annak az élete, akire az Istenség Legfelsõbb Személyisége figyel föl.
 Láthatjuk hát, hogy odaadásunkkal és szolgálatunkkal kell megpróbálnunk kiérdemelni az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének figyelmét, amely nélkül az ember élete mit sem ér.
Amint az a Bhagavad-g¦t§ban áll, az Istenség Személyisége mindenkivel egyenlõ. Számára
nincs barát vagy ellenség, mégis hajlik olyan bhaktái felé, akik szeretõ odaadással szolgálják
Õt. A Bhagavad-g¦t§ azt is kijelenti, hogy a Legfelsõbb Úr mindig viszonozza a bhakta
odaadó szolgálatát. Akr¡ra arra gondolt, hogy K¥¢£a olyan, akár egy kívánság teljesítõ fa a
mennyei bolygókon, amely az imádót vágyai szerint látja el gyümölccsel. Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége mindennek a forrása. Egy bhaktának tudnia kell, hogyan
szolgálhatja Õt úgy, hogy K¥¢£a észrevegye. A Caitanya-carit§m¥ta elmagyarázza: egyszerre
kell szolgálnunk a lelki tanítómestert és K¥¢£át, s így fejlõdhetünk a K¥¢£a-tudatban. K¥¢£át a
lelki tanítómester utasításai alapján szolgálni hiteles odaadó szolgálatnak minõsül, mert a lelki
tanítómester K¥¢£a képviselõje. ¼r¦ Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura azt mondja, hogy ha
valaki elégedetté teszi a lelki tanítómesterét, akkor azzal a Legfelsõbb Úrnak okoz örömet.
Olyan ez, mint egy állami hivatali beosztás. Az osztályvezetõ felügyelete alatt kell
dolgoznunk, s ha õ elégedett egy beosztottjának a szolgálatával, akkor elõlépteti és felemeli a
fizetését.
— Amikor K¥¢£a és Balar§ma elégedettek lesznek imáimmal — töprengett tovább
Akr¡ra —, biztosan kézenfognak majd és meghívnak otthonukba. Tisztelettel vendégül
látnak, aztán Ka°sa és társai ténykedésérõl fognak kérdezõsködni.
Így meditált K¥¢£án Mathur§ból V¥nd§vanába tartva Akr¡ra, ¼vaphalka fia.
Naplementére végül elérte V¥nd§vanát. Úgy érkezett meg, hogy nem is érezte, milyen hosszú
út áll mögötte. V¥nd§vana határába érkezve a nap éppen nyugovóra tért. Amikor Akr¡ra
megpillantotta a földön a tehenek és az Úr K¥¢£a lábnyomait, talpának jeleivel, a zászlóval, a
szigonnyal, a villámmal és a lótuszvirággal, nagy tisztelettel leugrott kocsijáról. Elborították
az eksztázis jelei. Sírt és egész testében remegett. Megpillantva a port, amely K¥¢£a
lótuszlábait érintette, felülmúlhatatlan boldogságában a földre vetette magát s
meghemperedett.
Akr¡ra V¥nd§vanába vezetõ útja követendõ példa. Aki V¥nd§vanába szeretne utazni,
követnie kell Akr¡ra nyomdokait, s elméjében örökké az Úr kedvteléseire és tetteire kell
gondolnia. Amint az ember eléri V¥nd§vana határát, tekintet nélkül anyagi helyzetére és
tekintélyére, magára kell szórnia V¥nd§vana porát. Naro±±ama D§sa çh§kura így ír híres
énekében: vi¢aya ch§riy§ kabe ªuddha habe mana. „Amikor elmém megtisztul, elhagyva az
anyagi érzéki élvezetek szintjét, akkor képes leszek meglátni V¥nd§vanát.” Nem mehetünk
V¥nd§vanába egyszerûen csak úgy, hogy megvesszük a jegyünket. A V¥nd§vanába vezetõ
utat Akr¡ra mutatta meg.
Amikor Akr¡ra megérkezett V¥nd§vanába, meglátta K¥¢£át és Balar§mát, amint a tehenek
fejésére ügyeltek. K¥¢£án sárga, Balar§mán pedig kék ruha volt. Akr¡ra azt is látta, hogy
K¥¢£a szemei éppen olyanok, mint az õsszel nyíló, csodálatos lótuszvirág. K¥¢£át és
Balar§mát fiatalságuk tavaszában pillanthatta meg. Habár külsõre nagyon hasonlítottak
egymásra, K¥¢£a kékes színû volt, Balar§ma pedig fehér. Mindketten a szerencse istennõjének
menedékei voltak. Arányos testük, szépséges kezük, megnyerõ arcuk mellett olyan erõsek is
voltak, akár az elefántok. Akr¡ra most — miután elõször nyomaikat pillanthatta meg —
szemtõl szembe láthatta K¥¢£át és Balar§mát. A leghatalmasabb személyiségek voltak, mégis
mosolygó arccal néztek Akr¡rára. Akr¡ra megértette, hogy mindketten a tehenek
legeltetésébõl, az erdõbõl tértek vissza, s miután megfürödtek és tiszta ruhába bújtak,
virágfüzérekkel, értékes drágakövekbõl készült nyakláncokkal díszítették fel magukat.
Testüket szantálpéppel kenték be, s Akr¡rát áhítattal töltötte el a szantálpép illata, valamint
K¥¢£a és Balar§ma személyes jelenléte. Nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy szemtõl
szembe láthatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét és közvetlen kiterjedését, Balar§mát,
hiszen tisztában volt vele, hogy Õk a teremtés eredeti személyiségei.
Ahogyan a Brahma-sa°hit§ban olvashatjuk, K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
minden ok oka. Akr¡ra megértette, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége teremtményei
érdekében, a vallásos elvek visszaállítása és a démonok elpusztítása végett jelent meg
személyesen. A testükbõl áradó sugárzással a testvérek eloszlatták a föld minden sötétségét,
mintha csak zafír- vagy ezüsthegyek lennének. Akr¡ra tüstént leszállt hintójáról, s akár egy
bot, K¥¢£a és Balar§ma elõtt a földre borult. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
lótuszlábait megérintve elöntötték a transzcendentális gyönyör hullámai, hangja elakadt, s
képtelen volt megszólalni. K¥¢£a transzcendentális jelenléte miatt szemébõl szakadatlanul
patakzott a könny. Eksztázisában úgy tûnt, nem lát semmit és képtelen megszólalni. Az Úr
K¥¢£a, aki nagyon kegyes bhaktáihoz, kezével fölemelte Akr¡rát, s Magához ölelte. Úgy
látszott, nagyon elégedett Akr¡rával. Aztán Balar§ma is megölelte, majd kézenfogták és
házukba vezették, ahol kényelmes ülõhellyel és vízzel kínálták, hogy lábait megmoshassa. Az
alkalomhoz illõ ajándékokkal is kedveskedtek neki, melyek egy része mézbõl készült. Amikor
Akr¡rát kényelmes helyére ültették, K¥¢£a és Balar§ma egy-egy tehenet adományozott neki,
majd ízletes ételekkel kínálták, melyeket Akr¡ra el is fogadott. Amikor Akr¡ra befejezte az
evést, Balar§ma bételdiót, fûszereket és szantálfa pépet adott neki, hogy még elégedettebbé
tegye Akr¡rát, s még kényelmesebbé tegye helyzetét. A vendéglátás védikus szokásait az Úr
K¥¢£a is tökéletesen betartotta, hogy másokat is megtanítson, hogyan kell egy vendéget
illendõen fogadni. Védikus szabály, hogy még ha a vendég az ellenségünk, akkor is úgy kell
fogadnunk, hogy ne érezze magát egy csöppet sem veszélyben a vendéglátó házában. Ha a
vendéglátó szegény ember, akkor legalább egy gyékény ülõhelyet és egy pohár vizet kell
felajánlania vendégének. K¥¢£a és Balar§ma kiemelkedõ személyiségéhez illõen fogadták
Akr¡rát.
Miután Akr¡rát üdvözölték és leültették, Nanda Mah§r§ja, K¥¢£a nevelõapja így szólt:
— Kedves Akr¡rám, mit is kérdezhetnék tõled? Tudom, hogy Ka°sa védelme alatt állsz,
aki mindenkinél kegyetlenebb és démonikusabb. Az õ védelme olyan, mint ahogyan a
vágóhíd gazdája védelmezi az állatokat, akiket késõbb le fog vágni. Ka°sa olyan önzõ, hogy
még saját húgának gyermekeit is megölte, miképpen tudnám hát õszinte szívvel elhinni, hogy
Mathur§ lakóit védelmezi? — Ez a kijelentés nagyon lényeges. Ha az állam politikai vezetõit
csak saját dolgaik érdeklik, sohasem ügyelnek a lakosság jólétére.
Miközben Nanda Mah§r§ja beszélt, Akr¡ra egészen megfeledkezett a Mathur§tól
V¥nd§vanáig tartó egésznapos út fáradalmairól.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harminchetedik fejezetéhez,
melynek címe: „Akr¡ra megérkezik V¥nd§vanába”.
38. Akr¡ra megpillantja Vi¢£ulokát a Yamun§ folyóban
Az Úr K¥¢£a és Nanda Mah§r§ja nagyon melegen fogadták Akr¡rát, s éjszakára is
alvóhelyet ajánlottak fel neki. A két testvér, K¥¢£a és Balar§ma eközben vacsorázni indult.
Akr¡ra az ágyán üldögélve arra gondolt, hogy minden, amire Mathur§ból V¥nd§vanába tartva
vágyakozott, most beteljesült. Az Úr K¥¢£a, a szerencse istennõjének férje minden vágyát
teljesíti annak a bhaktájának, aki örömet okoz Neki. Egy tiszta bhakta azonban semmit nem
kér az Úrtól saját hasznára.
Vacsorájuk végeztével K¥¢£a és Balar§ma eljöttek Akr¡rához, hogy jóéjszakát kívánjanak
neki. K¥¢£a anyai nagybátyja, Ka°sa felõl kérdezte Akr¡rát.
— Hogyan bánik a barátaival? S hogy vannak a rokonaim? — kérdezte, aztán Ka°sa
tervei felõl is érdeklõdött. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége elmondta Akr¡rának,
mennyire örül neki, s rokonai, barátai jólétérõl és egészségérõl kérdezett tõle. K¥¢£a azt is
elmondta, mennyire sajnálja, hogy éppen Ka°sa a birodalom feje. Õ a legnagyobb akadály a
kormányban, s a nép semmi jót nem várhat, amíg õ uralkodik.
— Apám számtalan megpróbáltatáson ment keresztül csupán azért, mert Én vagyok a
fia — mondta K¥¢£a. — Sok fiát elveszítette emiatt. Nagyon szerencsésnek érzem Magam,
hogy barátomként és rokonomként jöttél. Kedves barátom, kérlek, mondd el, mi V¥nd§vanába
jöttöd célja?
K¥¢£a kérésére Akr¡ra, a Yadu-dinasztia sarja elmesélte, milyen események történtek
akkoriban Mathur§ban. Azt is elmondta, hogy Ka°sa meg akarta ölni Vasudevát, K¥¢£a apját.
Minden elmesélt, ami azután történt, hogy N§rada Muni elárulta Ka°sának: K¥¢£a Vasudeva
fia, akit apja Nanda Mah§r§ja házában rejtett el. Akr¡ra mindent elmesélt Ka°sáról.
Elmondta, hogyan találkozott N§rada Ka°sával, s hogyan küldte Ka°sa õt, Akr¡rát
V¥nd§vanába. Akr¡ra azt is elárulta K¥¢£ának, hogy N§rada mindent elmondott Ka°sának
arról, hogy K¥¢£a rögtön születése után Mathur§ból V¥nd§vanába került, s hogy elpusztította
az összes démont, akiket Ka°sa küldött. Aztán feltárta idejövetelének célját: K¥¢£át el kell
vinnie Mathur§ba. Az események hallatán K¥¢£a és Balar§ma, akik oly ügyesek az ellenfél
elpusztításában, csak csöndben nevettek Ka°sa tervein.
Arra kérték Nanda Mah§r§ját, hívjon el minden tehénpásztorfiút Mathur§ba, hogy részt
vehessenek a Dhanur-yajña ceremónián. Ka°sa azt akarta, hogy mindnyájan vegyenek részt
az ünnepségen. K¥¢£a kérésére Nanda Mah§r§ja összehívta a tehénpásztorfiúkat, s megkérte
õket, gyûjtsenek össze minden tejet és tejterméket, amit felkínálhatnak a szertartásra.
V¥nd§vana bírójának azt az utasítást adta, tudassa mindenkivel V¥nd§vanában, hogy Ka°sa
Dhanur-yajña ceremóniát rendez, s mindenki szívesen látott vendég. Nanda Mah§r§j§ kiadta a
parancsot a tehénpásztorfiúknak: másnap reggel útra kelnek. Elõkészítette a teheneket és a
bikákat is, akik Mathur§ba viszik õket.
Amikor a gop¦k látták, hogy Akr¡ra azért jött, hogy K¥¢£át és Balar§mát Mathur§ba
vigye, rettentõ aggodalom lett úrrá rajtuk. Néhányuknak elkeseredésében szinte fekete lett az
arca, lélegzetük forró lett, szívük hevesen dobogott. Észrevették, hogy hajuk és öltözetük
meglazult. A hírre, hogy K¥¢£a és Balar§ma Mathur§ba indulnak, a házimunkájukat serényen
végzõk abbahagyták dolgukat, mintha mindenrõl megfeledkeztek volna, pontosan úgy, mint
ahogyan valaki a halálba indul, egy pillanat alatt elhagyva ezt a világot. Mások azonnal
elájultak a K¥¢£ától való távolléttõl. Elragadó mosolyára, beszélgetéseikre emlékezve a
gop¦kat elöntötte a bánat. Az Istenség Személyiségének tulajdonságaira kezdtek gondolni,
hogyan sétált szerte V¥nd§vanában s hogyan rabolta el mindannyiuk szívét tréfás szavaival.
K¥¢£ára és közelgõ elválásukra gondolva a gop¦k dobogó szívvel gyûltek össze. Tökéletesen
elmélyedtek K¥¢£áról szóló gondolataikban, s szemükbõl patakzott a könny.
— Óh, Sors, mily kegyetlen vagy! — mondták. — Úgy látszik, nem tudod, hogyan kell
másoknak kimutadnod kegyedet. Elrendelésedbõl barátok találkoznak s válnak el, még
vágyaik teljesülése elõtt. Olyan ez, mint a gyerekek játéka, nélkülöz minden értelmet. Milyen
gyalázatos dolog, hogy megmutattad nekünk a csodálatos K¥¢£át, akinek kékes, hullámzó haj
szépíti magas homlokát és kecses orrát, s aki örökké mosolyog, hogy elûzze a perlekedést
ebben az anyagi világban, s most el akarsz választani bennünket Tõle! Kegyetlen vagy! A
legmeglepõbb az, hogy úgy jelentél meg, mint Akr¡ra, amely annyit jelent: nem kegyetlen.
Kezdetben nagyra becsültük munkádat, hogy szemeket adtál nekünk, melyekkel K¥¢£a
gyönyörû arcát láthatjuk, ám most bolond módjára el akarod venni szemünket, hogy ne
láthassuk itt többé K¥¢£át. K¥¢£a, Nanda Mah§r§ja fia is oly kegyetlen! Mindig új barátokat
keres, nem szeret túl hosszú ideig barátságban lenni senkivel. Mi, V¥nd§vana gop¦jai
elhagytuk otthonunkat, barátainkat, rokonainkat, s K¥¢£a szolgálói lettünk — ám Õ tudomást
sem vesz rólunk s elmegy. Még csak ránk sem néz, pedig tökéletesen meghódoltunk Neki.
Most Mathur§ fiatal leányai kapnak lehetõséget. Már várják K¥¢£a érkezését, s most õk fogják
élvezni édesen mosolygó arcát, s õk isszák nektárját. Tudjuk, hogy K¥¢£a állhatatos és
elkötelezett, mégis rettegünk attól, hogy amint meglátja Mathur§ leányainak szépséges arcát,
megfeledkezik Magáról. Attól félünk, hogy hatásuk alá kerül, bennünket pedig, falusi
lányokat, egyszerûen csak elfelejt. Nem lesz soha többé kedves hozzánk. Nem is várjuk hát,
hogy visszatérjen V¥nd§vanába. Nem fogja elhagyni Mathur§ lányainak társaságát.
A gop¦k megpróbálták elképzelni a Mathur§ban történõ eseményeket. K¥¢£a végigsétál az
utcákon, a város hölgyei és fiatal lányai pedig házuk erkélyeirõl nézik Õt. Mathur§ városában
több nemzetség él: Daª§rha, Bhoja, Andhaka és S§tvata nemzetségek, melyek mind annak a
Yadu-dinasztiának az ágai, amelyben K¥¢£a megjelent. Õk szintén nagyon várják K¥¢£a
érkezését. Mindenki tudta, hogy K¥¢£a, a szerencse istennõjének nyugvóhelye, minden
gyönyör és minden transzcendentális tulajdonság forrása Mathur§ városába indul.
 A gop¦k ekkor vádolni kezdték Akr¡rát tetteiért: Akr¡ra elveszi tõlük K¥¢£át, aki sokkal
több, mint legkedvesebb számukra, aki szemeik gyönyörûsége. Akr¡ra elviszi Õt szemük elõl
anélkül, hogy egy szót szólna vagy megvigasztalná õket. Nem szabadna ilyen kegyetlennek
lennie, együtt kellene érezzen velük.
— A legmegdöbbentõbb, hogy K¥¢£a, Nanda fia gondolkodás nélkül már fel is ült
szekerére. Láthatjuk ebbõl, hogy K¥¢£a nem igazán intelligens. Vagy ha intelligens is, nem
igazán civilizált. Nem csak Õ, de a tehénpásztorok is oly érzéketlenek, hogy a bikákat és a
borjakat máris a Mathur§ba vezetõ útra hajtják. V¥nd§vana öregjei is éppilyen kegyetlenek.
Észre sem veszik szenvedésünket, s nem akadályozzák meg, hogy K¥¢£a Mathur§ba menjen.
Még a félistenek sem szánnak meg bennünket: semmit nem tesznek, hogy K¥¢£a ne menjen el
Mathur§ba.
A gop¦k imádkozni kezdtek a félistenekhez, sújtsák a földet bármilyen természeti
csapással, hurrikánnal, viharral, szakadó esõvel, csak K¥¢£a ne tudjon Mathur§ba menni.
Azután fontolgatni kezdték: „Bár idõs szüleink és gyámjaink mind itt vannak, mégis mi
magunk fogjuk megakadályozni, hogy K¥¢£a elmenjen Mathur§ba. Nincs más választásunk.
Mindenki ellenünk fordult, hogy elvigyék tõlünk K¥¢£át Mathur§ba. Nélküle azonban mi
egyetlen pillanatig sem élhetünk.” A gop¦k elhatározták, hogy elállják az utat, ahol K¥¢£a
szekerének kell áthaladnia.
— Nagyon hosszú éjszakát — amely egy pillanatnak tûnt csupán — töltöttünk a r§sa
táncban K¥¢£ával. Édes mosolyát néztük, megöleltük Õt és beszélgettünk Vele — mondták a
gop¦k. — Hogyan tudnánk most egyetlen pillanatig is tovább élni, ha elhagy bennünket?
Esténként, a nap végeztével bátyjával, Balar§mával és barátaival szokott hazatérni. Arcát a
tehenek patájának felvert pora borítja, mosolyog, fuvoláján játszik s oly kedvesen néz ránk!
Hogyan tudnánk elfelejteni? Hogyan tudnánk elfelejteni K¥¢£át, szívünket és lelkünket?
Nappalainkon és éjszakáinkon már annyiféleképpen elrabolta szívünket, s ha most elmegy,
nem tudunk már tovább élni.
A gop¦k egyre boldogtalanabbak lettek, hogy K¥¢£a elhagyja V¥nd§vanát. Elméjüket nem
tudták zabolázni, s hangosan sírni kezdtek, K¥¢£a neveit kiáltva: — Óh, drága D§modara!
Drága M§dhava!
A gop¦k egész éjjel sírtak. Amint a nap felkelt, Akr¡ra elvégezte reggeli fürdõjét, majd
hintójára szállt, hogy Mathur§ba induljon K¥¢£ával és Balar§mával. Nanda Mah§r§ja és a
pásztorok, miután szekereiket megrakodták tejtermékekkel, joghurttal, tejjel, gível teli
agyagedényekkel, ökrösfogataikra szálltak, majd K¥¢£a és Balar§ma hintóját követve
elindultak. K¥¢£a arra kérte a gop¦kat, ne állják el az utat, a gop¦k mégis körülállták a hintót,
hogy szomorú szemeikkel K¥¢£ára pillanthassanak. K¥¢£át meghatotta a gop¦k fájdalma, ám
kötelessége az volt, hogy Mathur§ba induljon, N§rada jóslata szerint. Ezért aztán vigasztalni
kezdte a gop¦kat: nem szabad szomorkodniuk, hiszen visszatér hozzájuk, amint elvégzi
kötelességét. De a gop¦kat nem lehetett meggyõzni, hogy menjenek haza. A szekér elindult
nyugat felé, s ahogy haladt, a gop¦k addig kísérték elméjükben, ameddig csak lehetett. Addig
figyelték a szekérre tûzött zászlót, míg el nem tûnt szemük elõl, s végül már csak a kerekek
felverte porfelhõt látták a távolban. A gop¦k mozdulatlanul álltak, amíg a szekér teljesen el
nem tûnt a távolban. Mintha festett képek lettek volna, úgy álltak ott. Mindegyikükbe
belehasított a fölismerés, hogy K¥¢£a nem tér vissza rögtön, s csalódott szívvel ki-ki hazatért
otthonába. K¥¢£a távollétében azonban éjjel és nappal kedvteléseire gondoltak, s csupán ez
nyújtott vigaszt számukra.
Az Úr, Akr¡ra és Balar§ma társaságában, fogatát szélsebesen a Yamun§ folyó felé
vezette. Csupán azzal, hogy megfürdik a Yamun§ban, bárki megszabadulhat bûnös tettei
minden visszahatásától. K¥¢£a és Balar§ma megfürödtek a folyóban, s megmosták arcukat.
Miután ittak a Yamun§ kristálytiszta, átlátszó vizébõl, újra a szekérre ültek. A szekér nagy fák
árnyékában állt, s a két testvér ott üldögélt. Akr¡ra engedélyt kért Tõlük, hogy
megfürödhessen a Yamun§ban. A védikus szabályok szerint fürdõt véve egy folyóban, az
embernek félig a vízbe merülve el kell vibrálnia a G§yatr¦ mantrát. Miközben Akr¡ra a
folyóban állt, hirtelen megpillantotta K¥¢£át és Balar§mát a vízben. Nagyon meglepõdött,
hiszen egészen biztos volt abban, hogy a szekéren ülve hagyta Õket. Zavarában nyomban
kijött a vízbõl, s elindult, hogy megnézze, hol vannak a fiúk. Meglepetésére a két fiú
ugyanúgy a fogaton ült, mint azelõtt. Ekkor gondolkozni kezdett, vajon igazából látta-e Õket
a folyóban, s visszament a folyóhoz. Ez alkalommal azonban nem csak K¥¢£át és Balar§mát,
hanem számtalan félistent, a Siddhákat, a C§ra£ákat és a Gandharvákat is megpillantotta.
Mind az Úr elõtt álltak, aki elõttük feküdt. Akr¡ra látta ¼e¢an§gát is, ezernyi csuklyájával. Az
Úr ¼e¢an§ga kékes színû öltözetet viselt, s nyakai fehérek voltak, mint a hófödte hegycsúcsok.
¼e¢an§ga ölében Akr¡ra K¥¢£át pillantotta meg, négykarú formájában. Méltóságteljesen ült, s
szemei a lótuszvirág vörös szirmaihoz voltak hasonlatosak.
Akr¡ra tehát visszatértekor Balar§mát pillantotta meg, amint ¼e¢an§ga formáját ölti fel, s
K¥¢£át, aki Mah§-Vi¢£uként jelent meg. Látta a csodálatos mosolyú Istenség Legfelsõbb
Személyiségének négykarú formáját, aki mindenki számára kedves volt, s mindenkire
rávetette pillantását. Csodálatos volt kecses orrával, magas homlokával, erõteljes füleivel és
vörös ajkaival. Erõs karjai elérték a térdét, vállai magasan emelkedtek, mellkasa szélesen
domborodott, akár a kagylókürt. Köldöke mélyen ült, s hasát három redõ díszítette. Széles,
erõs dereka asszonyi csípõre hasonlított, combja pedig olyan volt, mint az elefánt ormánya.
Lábai, alsó végtagjai csodálatosak voltak. Körmei csillogtak, s lábbujjai mintha lótuszvirág
szirmai lettek volna. Fejdíszét értékes drágakövek díszítették, derekán csodálatos öv feszült,
széles mellén átvetve pedig szent zsinórt viselt. Csuklóján és karján karperecek csillogtak,
bokáin csengettyûk függtek, tenyere pedig olyan volt, akár a lótusz virága. Ragyogó szépséget
árasztott, s a Vi¢£u-m¡rti jelképei — a kagylókürt, a buzogány, a cakra és a lótuszvirág,
melyeket négy kezében tartott — még csodálatosabbá tették. Mellkasán viselte Vi¢£u jeleit, és
nyakát friss virágfüzér ölelte körül. Gyönyörûség volt Rápillantani. Akr¡ra látta, hogy az Urat
bensõséges társai veszik körül: a négy Kum§ra — Sanaka, San§tana, Sananda és
Sanatkum§ra —, Sunanda, Nanda, a félistenek, köztük Brahm§ és az Úr ¼iva. Ott volt a kilenc
nagy bölcs, ott voltak bhaktái, Prahl§da Mah§r§ja és N§rada, s jelen volt a nyolc Vasu is, akik
tiszta szívükkel és tiszta szavaikkal épp imáikat ajánlották az Úrnak. Akr¡rát elárasztotta az
odaadás érzése, s egész testében remegett, amint megpillantotta a transzcendentális Istenség
Személyiségét. Bár egy pillanatra megdöbbent, újra visszanyerte tiszta tudatát, s meghajtotta
fejét az Úr elõtt. Összetett kézzel, elcsukló hangon imáit kezdte ajánlani az Úrnak.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincnyolcadik
fejezetéhez, melynek címe: „Akr¡ra megpillantja Vi¢£ulokát a Yamun§ folyóban”.
39. Akr¡ra imái
— Drága Uram! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, mert Te vagy minden ok
legvégsõ oka, az eredeti, kimeríthetetlen személy, N§r§ya£a. A Te köldöködbõl nõ ki az a
lótuszvirág, melyen Brahm§ az univerzum teremtõje született. Míg Brahm§ csupán ennek a
univerzumnak a létrehozója, Te minden ok oka vagy. E kozmikus megnyilvánulás elemei —
föld, víz, tûz, levegõ, éter, ego, a teljes anyagi energia, a természet, a határenergia, az
élõlények, az elme, az érzékek, az érzékek tárgyai s a félistenek, akik a kozmoszt irányítják —
mind a Te testedbõl lettek. Te vagy mindennek a Felsõlelke, transzcendentális formádat
mégsem ismeri senki. Ebben az anyagi világban mindenki az anyagi természet kötõerõinek
hatása alatt áll. A félistenek — mint például Brahm§ —, akiket az anyagi természet fed be,
nem ismerik pontosan transzcendentális létedet, amely túl van az anyagi természet három
kötõerejének kozmikus megnyilvánulásán. Nagy szentek és misztikusok imádnak Téged mint
az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, minden élõlény, minden kozmikus megnyilvánulás és
minden félisten eredeti okát, a mindent magába foglalót. A tanult br§hma£ák közül sokan
rituális ceremóniák végzésével imádnak Téged, s a különféle istenek nevében különféle
áldozatokat ajánlanak fel. Vannak olyanok, akik a transzcendentális tudomány imádatát
kedvelik. Nagyon békések, s csupán arra vágynak, hogy feladhassák minden anyagi
cselekedetüket. Õk a Téged kutató filozófiai tudományban, a jñ§na-yogában mélyednek el.
 — Vannak azután bhakták — Bh§gavatáknak is ismerik õket —, akik Téged az Istenség
Legfelsõbb Személyiségeként imádnak. A Pañcar§tra rendszer alapján megfelelõ avatást
kaptak, testüket tilakával díszítik, s különbözõ vi¢£u-m¡rti formáidat imádják. Mások, akiket
¼aivitáknak neveznek, s különféle §c§ryák követõi, az Úr ¼iva formájában imádnak Téged.
A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a félistenek imádata közvetve azonos a Legfelsõbb Úr
imádatával. Ez a fajta imádat azonban nem a helyes út, mert az imádandó Úr az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a. Az olyan félistenek, mint Brahm§ és ¼iva is az anyagi
minõségek inkarnációi, melyek szintén N§r§ya£a testének kiáradásai. A teremtés elõtt semmi
nem létezett, csupán N§r§ya£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A félistenek imádata
nincsen azonos szinten N§r§ya£a imádatával.
— Akik a félisteneknek adóznak odaadásukkal — mondta Akr¡ra —, azok elméjüket egy
félistenre rögzítik, de mert Te vagy minden élõlény Felsõlelke — beleértve a félisteneket is —
, a félistenek imádata közvetett módon Hozzád jut el. Az esõs évszakban a kis folyók sebesen
ömlenek alá a hegyekbõl, de a tengert nem éri el mindegyik. A félistenek imádói közül is
akad, aki elér Téged, s akad, akik nem. Számukra semmi sem biztos, sikerük imádatuk erején
múlik.
A védikus alapszabályok szerint a félistent imádó hívõnek N§r§ya£a — Yajñeªvara —
számára is kell áldozatot bemutatnia, mivel a Bhagavad-g¦t§ megemlíti, hogy a félistenek
nem teljesíthetik az imádó vágyait N§r§ya£a, azaz K¥¢£a beleegyezése nélkül. A pontos
kifejezés, amelyet a Bhagavad-g¦t§ használ ebben az esetben, a mayaiva vihit§n hi t§n, amely
azt jelenti, hogy a félistenek csak akkor adhatnak bármilyen áldást, ha a Legfelsõbb Úr erre
felhatalmazza õket. A félisteneket imádók magukhoz térve gondolkozni kezdenek: „A félisten
csak akkor részesíthet áldásában, ha a Legfelsõbb Úr erre felhatalmazza. Miért ne imádjam
hát Magát a Legfelsõbb Urat?” A félistenek imádói néha eljuthatnak az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez, de azok, akik a félisteneket mindenhatónak gondolják, nem érhetik el a
végsõ célt.
— Drága Uram! — folytatta imáit Akr¡ra. — Az egész világot a természet három
kötõereje, a jóság, szenvedély és a tudatlanság tölti ki. Az anyagi világban mindenkit ezek a
kötõerõk fednek be, Brahm§tól egészen a mozdulatlan fákig, növényekig. Uram, tiszteletteljes
hódolatomat ajánlom Neked, aki a három kötõerõ fölött állsz. Rajtad kívül mindenkit
elragadnak e kötõerõk hullámai. Óh, Uram! A tûz a Te szád, a föld a lábad, a nap a Te
szemed, az ég a köldököd, az égtájak füleid. Az ûr a Te fejed, a félistenek a karjaid, az
óceánok és tengerek a hasad, a szél és a levegõ a Te erõd és életerõd. A fák, bokrok, füvek
tested szõrszálai, a felhõk a hajad, a hegyek a csontjaid és körmeid, a nappalok és az éjszakák
szemhéjad pillantása, Praj§pati, az õsatya a nemzõ szerved, az esõ a magod.
— Drága Uram, az élõlények — a különféle félistenek, uralkodók, királyok — mind
Benned nyugszanak, a nagy egész parányi, szerves részeiként. Tapasztalati úton nem lehet
megismerni Téged. Transzcendentális létedet csupán úgy foghatjuk fel, mint a hatalmas
óceánt, amelybe a különféle élõlények is beletartoznak, vagy mint a kadamba gyümölcsöt,
melybõl apró szúnyogok bújnak elõ. Óh, Uram, bármely örök formádban vagy
inkarnációdban jelenj meg ebben a világban, célod mindig az, hogy megszabadítsd az
élõlényeket a tudatlanságtól, az illúziótól, s enyhítsd szenvedésüket. Ezért minden teremtett
lélek megértheti inkarnációidat és kedvteléseidet, s örökké dicsõítheti tetteidet. Senki nem
becsülheti föl inkarnációid, formáid számát, és senki nem becsülheti föl, mennyi univerzum
létezik Benned.
— Hadd ajánljam ezért tiszteletteljes hódolatomat hal-inkarnációdnak, aki a teremtés
pusztulásakor jelent meg, habár Te vagy minden ok oka. Hadd ajánljam tiszteletteljes
hódolatomat Hayagr¦va inkarnációdnak, aki Madhu és Kai±abha démonok elpusztítója. Hadd
ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neked, aki hatalmas teknõsként jelentél meg, hogy
megtartsd hátadon a Mandara-hegyet, s aki vadkan formádban megjelenve megmentetted a
földet, amely a Garbhodaka-óceánba süllyedt. Hadd ajánljam Neked tiszteletteljes
hódolatomat, aki megjelentél mint N¥si°hadeva, hogy megszabadítsd bhaktáidat a félelemtõl,
melyet az ateisták kegyetlen tettei jelentettek számukra. Hadd ajánljam tiszteletteljes
hódolatomat Neked, aki V§manadeva megjelenésedben átlépted a három világot, pusztán
lótuszlábaid kiterjesztésével. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, aki megjelentél mint
a B¥ghuk Ura, hogy eltöröld a föld színérõl az ateista k¢atriyákat. Hadd ajánljam tiszteletteljes
hódolatomat Neked, aki az Úr R§maként jelentél meg, hogy elpusztítsd a démonokat, s köztük
R§va£át. Minden bhakta a Yadu-dinasztia fejeként imád Téged. Hadd ajánljam tiszteletteljes
hódolatomat Neked, aki megjelentél mint az Úr V§sudeva, Sa¯kar¢a£a, Pradyumna és
Aniruddha. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neked, aki az Úr Buddhaként
megjelenve félrevezeted az ateistákat és a démoni természetûeket. Végül hadd ajánljam
tiszteletteljes hódolatomat Neked, aki Kalki inkarnációdban megbünteted a királyi rendet,
akik a mlecchák, a védikus elveket nem követõk szintjére süllyedtek.
— Drága Uram, ebben az anyagi világban mindenkit fogva tart illuzórikus energiád.
Valódi azonosságukat nem ismerve, tévesen tulajdonosnak képzelve magukat az élõlények
egyik testbõl a másikba vándorolnak a gyümölcsözõ tettek és visszahatásaik ösvényén. Uram,
e feltételekhez kötött élõlények közé tartozom én is. Boldognak képzelem magam
otthonommal, feleségemmel, gyermekeimmel, birtokommal, javaimmal. Akár ha
álomvilágban élnék, hiszen e dolgok egyike sem állandó. Ostoba vagyok, hogy örökké ilyen
gondolatokban merülök el, igaznak és öröknek fogadva el õket. Drága Uram, igazi valómat
nem ismerve mindent elfogadtam, ami átmeneti — mint ezt az anyagi testet is, amely nem
lelki, s ezért minden nyomorúság forrása. Ettõl az életfelfogástól megzavarva kettõsségekben
gondolkodtam, s elfeledkeztem Rólad, minden transzcendentális gyönyör forrásáról.
Transzcendentális társaságod hiányában olyan vagyok, mint az ostoba, aki a a viruló
növények övezte tó helyett a sivatagban kutat víz után. A feltételekhez kötött lelkek
szomjukat akarják oltani, ám nem tudják, hol keressenek vizet. Otthagyják a tavat, amely a
víz forrása, s a sivatagba rohannak, ahol egy csöpp víz sincsen. Uram, én teljesen képtelen
vagyok arra, hogy uralkodjak elmémen, melyeket zabolátlan érzékeim vezérelnek most, s
mely a gyümölcsözõ tettekhez és eredményeihez vonzódik. Intelligenciám éppen ezért
szánalomra méltó. Drága Uram! Lótuszlábaidat senki nem értheti meg az anyagi létezés
feltételekhez kötött helyzetében, én valahogyan mégis lótuszlábaid közelébe kerültem.
Csupán indokolatlan kegyednek köszönhetem mindezt, úgy gondolom. Te bárhogyan
cselekedhetsz, mert Te vagy a legfelsõbb irányító. Megértettem, hogy ha valaki alkalmassá
válik arra, hogy megszabaduljon az ismétlõdõ születés és halál útjától, csupán a Te
indokolatlan kegyedbõl fejlõdhet tovább, míg végül ragaszkodni nem kezd önzetlen odaadó
szolgálatodhoz.
Akr¡ra az Úr elõtt leborulva így szólt:
— Drága Uram! Transzcendentális, örök formád tudással teli. Pusztán azzal, hogy az
ember elméjét formádra rögzíti, teljes tudással érthet meg mindent, ami létezik, mert Te vagy
minden tudás eredeti forrása. Te vagy a legfelsõbb hatalom, különféle energiáid birtokában.
Te vagy a Legfelsõbb Brahman, a Legfelsõbb Személy, a legfelsõbb irányító s az anyagi
energiák mestere. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, mert Te vagy V§sudeva, a teljes
teremtés nyugvóhelye. Te vagy a mindent átható Istenség Legfelsõbb Személyisége, s Te
vagy a mindenki szívében lakó Legfelsõbb Lélek, aki cselekedeteiket irányítja. Uram,
tökéletesen meghódoltam Neked. Kérlek, add védelmedet!
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harminckilencedik
fejezetéhez, melynek címe: „Akr¡ra imái”.
40. K¥¢£a megérkezik Mathur§ba
Miközben Akr¡ra imáit ajánlotta az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, az Úr eltûnt a
vízbõl, akár egy ügyes színész, aki leveti jelmezét, s újra eredeti alakjában jelenik meg. A
vi¢£u-m¡rti eltûnt, s Akr¡ra kijött a vízbõl. Rituális szertartásának végeztével Balar§ma és
K¥¢£a szekerének közelébe érve még mindig a csodálat tartotta hatalmában. K¥¢£a
megkérdezte tõle: valami csodálatosat látott talán a vízben vagy az égen?
 — Óh, Uram! — felelte Akr¡ra. — Minden csodálatos dolog ebben a világban, történjék
akár az égen, akár a vízben, akár a födön, valójában a Te univerzális formádban jelenik meg.
Mi az a csodálatos dolog hát, amit nem láthatok Téged látva? — Ez az állítás megerõsíti a
védikus magyarázatot, mely szerint az, aki K¥¢£át ismeri, ismer mindent, s aki K¥¢£át látta,
mindent látott, bármilyen csodálatos dologról legyen is szó. — Kedves Uram — folytatta
Akr¡ra —, semmi nem lehet csodálatosabb transzcendentális formádnál. Ha láthatom
transzcendentális formádat, mi más lehet még, amit látnom kellene?
Akr¡ra ezután azonnal útnak indult fogatukkal. Naplementére majdnem elérték Mathur§
határait. A V¥nd§vanából Mathur§ba vezetõ úton az emberek mind K¥¢£át és Balar§mát
nézték, nem tudták Róluk szemeiket levenni. Idõközben a v¥nd§vanaiak — Nanda Mah§r§ja
és Upananda vezetésével — hegyen-völgyön keresztülvágva már megérkeztek Mathur§ba, s
csak K¥¢£a és Balar§ma érkezésére vártak. Mathur§ városának kapujában K¥¢£a és Balar§ma
leszálltak a kocsiról, s kezet ráztak Akr¡rával.
— Most elmehetsz; mi csak késõbb, társainkkal együtt megyünk be a városba — mondta
K¥¢£a Akr¡rának.
— Óh, Uram! — válaszolta Akr¡ra. — Nem mehetek egyedül Mathur§ba, Téged
hátrahagyva. Meghódolt szolgád vagyok, kérlek ne utasíts el! Kérlek, gyere velem bátyáddal
és tehénpásztor barátaiddal együtt, s tisztítsd meg házamat jelenléteddel! Drága Uram, ha
eljössz házamba, lótuszlábaid pora megszenteli otthonomat. A víz, amely lótuszlábaid
verejtékébõl ered — a Gangesz —, mindenkit megtisztít, az õsatyákat, a tûz-istent és minden
félistent beleértve. Bali Mah§r§ja pusztán azzal hírnévre tett szert, hogy megmosta
lótuszlábaidat, s minden rokona a mennyei bolygókra jutott, a Gangesz vize érintésének
köszönhetõen. Bali Mah§r§ja a legnagyobb gazdagságot élvezte, s késõbb elérte a
felszabadulás legmagasabb szintjét. A Gangesz vize nem csupán megszenteli a három világot,
hanem ráadásként az Úr ¼iva tartja a fején. Óh, urak Legfelsõbb Ura! Tiszteletteljes
hódolatomat ajánlom!
— Felkeresem majd otthonodat bátyámmal, Balar§mával — válaszolta az Istenség
Legfelsõbb Személyisége —, de csak miután végeztem a Yadu dinasztiára irigy démonokkal,
s így örömet okoztam családunk tagjainak.
Akr¡ra kicsit szomorúan hallgatta az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szavait, de
teljesítette K¥¢£a akaratát. Behajtott Mathur§ba, jelentette Ka°sának K¥¢£a érkezését, majd
hazatért.
Miután Akr¡ra elment, az Úr K¥¢£a, Balar§ma és a tehénpásztorfiúk elindultak, hogy
megnézzék a várost. Látták Mathur§ csodálatos márványból épített, erõs városkapuját,
színarany ajtóival. Körös-körül tündöklõ gyümölcsösök és virágoskertek pompáztak, s a
várost mindenhol ágyúkkal vették körül, hogy az ellenség ne juthasson be könnyedén. Az
útkeresztezõdések arannyal voltak borítva, s a tehetõs polgárok házai mintha csak ugyanazon
mester munkái lettek volna, egyformán sorakoztak. A házakat értékes drágakövek díszítették,
s mindegyiket csodálatos gyümölcsfák és virágok övezték. A verandákat és a folyosókat
selyemmel, drágakövekkel és igazgyönggyel kirakott hímzésekkel díszítették. Az erkélyek
ablakai elõtt galambok turbékoltak, pávák sétáltak. A gabonakereskedõk boltjait tengernyi
féle virág és virágfüzér, frissen nõtt fû, illatos nárcisz és rózsa borította el. A házak kapujánál
vízzel teli edények sorakoztak, az ajtók környékét pedig — amelyekre kisebb-nagyobb
lámpásokat akasztottak — joghurttal, szantálpéppel kevert vízzel és virágokkal szórták teli.
Minden ajtó fölé friss mangóágakat és selyemkoszorúkat tûztek.
Amikor szárnyra kapott a hír, hogy K¥¢£a, Balar§ma és a tehénpásztorfiúk megérkeztek
Mathur§ba, a város apraja-nagyja összeszaladt. A nõk és a lányok nyomban a háztetõkre
futottak, hogy láthassák Õket. Rettentõ izgalommal várták K¥¢£a és Balar§ma érkezését, s
nagy lelkesedésükben a nõk nem öltöztek föl kellõképpen: néhányan rosszul vették föl
ruháikat, néhányan csupán egyik szemüket festették ki, mások csak egyik bokaperecüket vagy
fülbevalójukat vették föl. Nagy sietségükben illõ öltözet nélkül szaladtak, hogy a tetõkrõl
láthassák K¥¢£át. Voltak, akik épp enni készültek, ám amint meghallották, hogy K¥¢£a és
Balar§ma a városban vannak, ételüket otthagyva szaladtak a tetõre. Mások éppen fürödtek, s
még mielõtt készen lettek volna, futottak, hogy láthassák K¥¢£át és Balar§mát. Voltak, akik
gyermeküket szoptatták éppen, ám gyermekeiket letéve siettek K¥¢£át és Balar§mát látni.
Lassú lépteivel, arcán mosollyal K¥¢£a azon nyomban elrabolta szívüket. A szerencse
istennõjének férje úgy sétált végig az utcán, akár egy elefánt. A mathur§i nõk régóta hallottak
már K¥¢£áról és Balar§máról, csodálatos jellemükrõl, s égtek a vonzódástól és a vágytól, hogy
láthassák Õket. Most, amint végre megpillantották az utcán K¥¢£át és Balar§mát,
megláthatták édes mosolyukat, örömük eksztázisba csapott át. Amint végre megpillantották
K¥¢£át és Balar§mát, szívükbe zárták s teljes vágyukkal megölelték Õket. Hajuk égnek állt az
eksztázistól. Sokat hallottak már K¥¢£áról, de sohasem látták még Õt, s vágyuk most teljesült.
Mathur§ palotáinak tetõirõl boldogságtól sugárzó arccal virágesõt szórtak K¥¢£ára és
Balar§mára. Miközben a két testvér végigsétált az utcákon, a br§hma£ák is elõjöttek
házaikból, hogy szantálvízzel és virágokkal, méltóan köszönthessék Õket városukban.
Mathur§ lakói a v¥nd§vanaiak nemes és jámbor tetteit kezdték dicsõíteni egymás között. Arra
gondoltak, mennyi jámbor cselekedetet hajthattak végre V¥nd§vana tehénpásztorai elõzõ
életük során, hogy most nap mint nap láthatják K¥¢£át és Balar§mát mint tehénpásztorfiúkat.
K¥¢£a és Balar§ma így haladtak Mathur§ utcáin, amikor egyszer csak megpillantották egy
kelmefestõ mosodáját. K¥¢£a örömmel néhány szép ruhát kért a kelmefestõtõl, s megígérte,
hogy ha a legszebb ruhákat ajándékozza Neki, nagy boldogságot okozva ezzel K¥¢£ának,
minden jószerencse a kelmefestõre köszönt. K¥¢£a nem volt koldus, és ruhára sem volt
szüksége. Kérésével arra tanít, hogy mindenkinek készen kell állnia arra, hogy megadjon
K¥¢£ának mindent, amire csak vágyik. Ez a K¥¢£a-tudat célja.
A kelmefestõ azonban — szerencsétlenségére — Ka°sa szolgája volt, s nem törõdött az
Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége kérésével. Ez az eredménye a rossz
társulásnak. Nyomban odaadhatta volna a ruhákat az Istenség Legfelsõbb Személyiségének,
aki minden jószerencsét megígért neki, a bûnös démon azonban — lévén Ka°sa szolgája —
nem fogadta el az ajánlatot. Ahelyett hogy elégedetté vált volna, rettentõ dühös lett, s
megtagadta az Úr kérését.
— Hogyan?! Azt akarod, hogy a királynak szánt ruhákból adjak?! — mondta. Aztán
kioktatta K¥¢£át és Balar§mát: — Kedves fiaim, soha ne legyetek olyan szemtelenek, hogy
olyan dolgokat kérjetek, amelyek a királyt illetik meg. Másképp a király emberei ellátják a
bajotokat. Börtönbe vetnek és megbüntetnek Benneteket, s akkor igazán bajba kerültök. Én
már tapasztaltam ezt! Aki törvénytelenül a király tulajdonát akarja használni azt nagyon
szigorúan megbüntetik.
Szavaira azonban az Úr K¥¢£a, Devak¦ fia méregbe gurult, s keze felsõ részének ütésével
egyszeriben elválasztotta a kelmefestõ fejét a nyakától. A kelmefestõ holtan zuhant a földre.
Az Úr K¥¢£a ezzel megerõsítette a Brahma-sa°hit§ kijelentését: bármelyik testrészével
képes megtenni bármit, amit csak akar. Puszta kézzel, kard nélkül vágta le a kelmefestõ fejét.
Ez bizonyítja, hogy a Legfelsõbb Úr mindenható. Ha meg akar tenni valamit, minden külsõ
segítség nélkül képes megtenni.
A szörnyû esemény láttán a kelmefestõ emberei a ruhákat otthagyva nyomban
szétszaladtak. K¥¢£a és Balar§ma gyorsan a birtokukba vették a ruhákat, s kedvük szerint
felöltöztek. A maradék ruhákat a tehénpásztorfiúknak adták, akik szintén úgy öltöztek fel,
ahogyan csak akartak. Amit nem használtak fel, az mind ottmaradt. Aztán folytatták útjukat.
Egy szabó, aki az Úr bhaktája volt, kihasználta az alkalmat, hogy szolgálhasson: a kelmékbõl
szép ruhákat varrt K¥¢£ának és Balar§mának. K¥¢£a és Balar§ma szépen felöltöztek hát, s úgy
festettek, mint a telihold vagy a holdtölte alkalmával színes kelmékkel feldíszített elefántok.
K¥¢£a nagyon elégedett volt a szabóval, s a s§r¡pya-mukti áldásában részesítette, amely azt
jelenti, hogy teste elhagyása után felszabadulást érhet el, s olyan testet kaphat, mint N§r§ya£a
négykarú formája a Vaiku£±ha bolygókon. Arról is biztosította, hogy amíg csak él, annyi
gazdagságot gyûjthet össze, hogy élete végéig élvezheti érzékei kielégítését. Ezzel K¥¢£a azt
bizonyította, hogy a K¥¢£a-tudatos bhakták soha nem szenvednek hiányt az anyagi
érzékkielégítésben. Mindig lehetõségük lesz rá, de testük elhagyása után Vaikun±haloka lelki
bolygóira vagy K¥¢£alokára, Goloka V¥nd§vanába távoznak.
Miután szépen felöltöztek, K¥¢£a és Balar§ma egy Sud§m§ nevû virágárushoz mentek.
Amint háza elé értek, a virágárus nyomban kijött házából, s nagy odaadással arcra borult,
hogy felajánlja tiszteletteljes hódolatát. Kényelmes ülõhellyel kínálta K¥¢£át és Balar§mát,
majd megkérte a segédjét, hozzon virágokat és candanával megkent bétel diót. A virágárus
nagyon megörvendeztette az Urat viselkedésével. Aztán szerényen és alázatosan imáit
ajánlotta az Úrnak.
— Kedves Uram, eljöttél házamba, s most úgy érzem, minden õsöm és imádandó
elöljáróm mind elégedetté vált és felszabadult. Drága Uram, Te vagy e kozmikus
megnyilvánulás minden okának legfelsõbb oka. Ám a föld népének áldására teljes értékû
kiterjedéseddel megjelentél, hogy védelmet nyújts bhaktáidnak és elpusztítsd a démonokat.
Te mindenkivel egyformán bánsz, minden élõlény barátjaként. Te vagy a Felsõlélek, s nem
teszel különbséget barát és ellenség között, mégis boldog vagy, ha bhaktáidat odaadó
szolgálatukért méltóan megjutalmazhatod. Uram, azért imádkozom Hozzád, hogy mondd meg
nekem, mit kívánsz tõlem, hiszen örök szolgád vagyok. Nagy kegy lenne számomra, ha
megengednéd, hogy tegyek Érted valamit.
A virágárus Sud§m§ szíve megtelt boldogsággal, amint otthonában láthatta K¥¢£át és
Balar§mát, s leghõbb vágya teljesült be, amikor szebbnél szebb virágokból két csodálatos
füzért készíthetett és ajánlhatott fel Nekik. K¥¢£a és Balar§ma nagyon örültek õszinte
szolgálatának. K¥¢£a köszöntötte a virágkereskedõt majd áldását adta neki, melyet mindig
kész megadni a meghódolt lelkeknek. Amikor a virágkereskedõ megkapta az Úr áldását, azért
kezdett könyörgni az Úrhoz, hogy hadd maradjon örök szolgája, s hadd végezhessen odaadó
szolgálatot, mely által minden élõlénynek jót tehet. Láthatjuk ebbõl, hogy a K¥¢£a-tudatban az
Úr bhaktájának nem szabad elégedettnek lennie csupán saját odaadó szolgálatának
fejlõdésével: arra is vágynia kell, hogy másokkal jót tegyen. V¥nd§vana hat Gosv§m¦ja ezt a
példát követte. A róluk szóló imában ezért azt olvashatjuk: lok§n§° hita-k§ri£au — a
Vai¢£avák, az Úr bhaktái nem önzõek. Bármilyen áldást kapjanak az Istenség Legfelsõbb
Személyiségétõl, mindenki másnak adni akarnak belõle. Ez a legnagyobb emberbaráti
cselekedet. A virágkereskedõvel elégedetten az Úr K¥¢£a nemcsak arra adta áldását, hogy
teljesüljön minden vágya, hanem anyagi gazdagságot, családjának jólétét, hosszú életet
ajándékozott neki, s mindent, amit csak szíve kívánt ebben az anyagi világban.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a megérkezik Mathur§ba”.
41. K¥¢£a eltöri az íjat az áldozati arénában
A virágkereskedõ házát elhagyva K¥¢£a és Balar§ma egy púpos fiatalasszonyt pillantottak
meg az utcán, kezében egy tál szantálpéppel. K¥¢£a, minden gyönyör forrása fel akarta
vidítani társait, s tréfálkozni kezdett a púpos asszonnyal:
— Óh, sudár ifjú hölgy! — szólította meg. — Mondd, kinek viszed azt a tál szantálpépet,
ami a kezedben van? Azt hiszem, Nekem kellene adnod inkább; ha megtennéd, biztos vagyok
benne, hogy szerencse köszöntene rád. — K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s
mindent tudott a púpos asszonyról. Kérésével arra utalt: mi haszna, hogy az asszony egy
démont szolgál? Jobban tenné, ha K¥¢£át és Balar§mát szolgálná, s szolgálatának azonnal
eredményét látná.
— Kedves ¼y§masundara! — válaszolt a fiatal asszony. — Kedves sötétszínû fiú!
Bizonyára tudod, hogy Ka°sa szolgálója vagyok, s naponta viszek neki szantálpépet. A király
nagyon elégedett velem, hogy mindennap ilyen csodálatos dolgot ajánlok föl neki, de most
látom, senkit nem szolgálhatna jobban e szantálpép, mint Benneteket, testvérek.
K¥¢£a és Balar§ma szépségétõl, szavaiktól, mosolyuktól, pillantásuktól s minden
mozdulatuktól elbûvölve a púpos asszony nagy elégedettséggel és odaadással kente be
testüket a szantálpéppel. A transzcendentális testvérpár, K¥¢£a és Balar§ma csodálatos
színûek és gyönyörûek voltak színes ruháikban. Felsõtestük eleve szépséges volt, s amikor a
púpos asszony a szantálpéppel bekente Õket, még gyönyörûbbnek látszottak. K¥¢£ának nagy
örömet szerzett az asszony szolgálata, s arra gondolt, hogyan viszonozhatná. Egy K¥¢£a-
tudatos bhaktának nagy szeretettel és odaadással kell szolgálnia K¥¢£át, hogy magára vonja az
Úr figyelmét. K¥¢£ának semmi más nem szerez örömet, mint a Neki végzett transzcendentális
szeretõ szolgálat. Erre gondolva K¥¢£a lábujjaival a púpos asszony lábaira lépett, kezével
megfogta az arcát, s nagyot rántott rajta, hogy kiegyenesítse. A púpos asszony abban a
pillanatban sudár, karcsú, gyönyörû leánnyá változott, széles csípõkkel, szép, formás
keblekkel. K¥¢£át elégedetté tette a púpos asszony szolgálata, s kezének érintésétõl a púpos
asszonyból a legcsodálatosabb leány lett. Láthatjuk ebbõl az esetbõl, hogy K¥¢£át szolgálva
egy bhakta azonnal a legkiválóbb helyzetbe kerül. Az odaadó szolgálatnak olyan ereje van,
hogy bárki, aki elfogadja, minden szent tulajdonságra szert tesz. K¥¢£át nem a púpos asszony
szépsége ragadta meg: szolgálata miatt vonzódott hozzá. Amint szolgálta az Urat, nyomban a
leggyönyörûbb fiatal lány lett belõle. Egy K¥¢£a-tudatos bhaktának nem kell mûveltnek vagy
szépnek lennie. Miután K¥¢£a-tudatossá vált és K¥¢£át szolgálja, mûveltté és széppé válik.
Amikor az asszony K¥¢£a kegyébõl szépséges fiatal lány lett, nagyon lekötelezve érezte
magát, s K¥¢£a szépségéhez is nagyon vonzódott. Semmivel sem törõdve ruháját kezdte
húzogatni, kacéran mosolygott, s bevallotta, hogy kéjes vágyak kerítették hatalmába. Még
arról is megfeledkezett, hogy az utcán áll, K¥¢£a bátyja és minden barátja elõtt.
— Drága hõsöm — mondta õszintén K¥¢£ának —, nem tudlak így elengedni. El kell
jönnöd hozzám! Nagyon vonzódom Hozzád, s a legszebb fogadtatásban részesítelek majd,
hiszen a legkiválóbb vagy a férfiak között; s Neked is kedvesnek kell lenned hozzám. —
Egyszerû szavaival arra kérte K¥¢£át, menjen el hozzá és elégítse ki vágyait.
K¥¢£a természetesen egy kissé zavarba jött bátyja, Balar§ma elõtt, de tudta, hogy a leány
egyszerû teremtés és vonzódik Hozzá, így csupán mosolygott szavain. Tehénpásztor barátaira
pillantva így szólt:
— Gyönyörû leány, meghívásod boldoggá tesz, s miután elvégeztem minden más
dolgomat itt, elmegyek hozzád. Egy ilyen gyönyörû lány az egyedüli vigasz az olyan ember
számára, mint Én, aki nõtlen és távol van otthonától. Te minden bizonnyal alkalmas vagy
arra, hogy megnyugvást adj elmémnek, mely zaklatott vágyakkal teli.
K¥¢£a kedves szavai elégedetté tették a leányt, s az Úr — otthagyva õt — a piac felé
indult, ahol a város népe összegyûlt, hogy ajándékaikkal — bételdióval, virágokkal és
szantálfa péppel — fogadják Õt.
A kereskedõk a piactéren nagy tisztelettel imádták K¥¢£át és Balar§mát. Amint K¥¢£a
áthaladt az utcákon, a környezõ házak asszonyai mind kiszaladtak, hogy láthassák, s a
fiatalabbak közül sokan szinte elájultak, elbûvölve K¥¢£a szépségétõl. Hajuk kibomlott,
ruháik meglazultak, s teljesen megfeledkeztek magukról.
K¥¢£a megkérdezte az embereket, hol lesz az áldozati ceremónia. A Dhanur-yajña
áldozatot Ka°sa hirdette meg, s hogy megjelölje a különleges szertartást, egy óriási íjat
helyezett el az áldozati oltár közelében. Az íj hatalmas volt és nagyon szép, akár a szivárvány
az égen. Ka°sa király fegyveresei és testõrei õrizték az íjat az áldozati arénában. Ahogy
K¥¢£a és Balar§ma az íj felé tartottak, a testõrök figyelmeztették Õket, hogy ne menjenek
közelebb. Ám K¥¢£a tudomást sem vett róluk. Határozottan odament, s bal kezével
megragadta a hatalmas íjat. A tömeg szeme láttára felhúrozta, majd megfeszítette és a
közepén kettétörte, akár az elefántok a cukornádat. A jelenlévõk mind elámultak K¥¢£a
erejének láttán. Az íj ropogása betöltötte az eget és a földet, s Ka°sa füléhez is elért. Amikor
meghallotta, mi történt, hirtelen reszketni kezdett az életéért. Az íjat õrzõ testõr, aki ott állt
õrségben, rettentõ mérges lett. Katonáinak azonnal megparancsolta, hogy rántsanak fegyvert.
— Fogjátok el! Fogjátok el! Öljétek meg! Öljétek meg! — kiabálták, s K¥¢£a felé
szaladtak. Bekerítették K¥¢£át és Balar§mát, akik az õrök fenyegetõ mozdulatai láttán
méregbe gurultak. Fölkapták a kettétört íj egy-egy darabját, s ütni kezdték vele az õröket. A
zûrzavar közepette Ka°sa még egy csapat fegyverest küldött Rájuk, ám K¥¢£a és Balar§ma
megküzdöttek velük is, s egytõl egyig megölték õket.
 K¥¢£a nem ment beljebb az áldozati arénában, hanem a kapukon kisétálva táboruk felé
vette útját. Útközben nagy élvezettel szemlélte Mathur§ városát. Mathur§ lakói K¥¢£a tettét és
csodálatos hõsiességét látva arra gondoltak, hogy a testvérek bizonyára félistenek, akik most
eljöttek Mathur§ba, s ámulattal nézték Õket. A két testvér gondtalanul rótta az utcákat, mit
sem törõdve Ka°sa rendeleteivel és törvényeivel.
Elérkezett az este. K¥¢£a és Balar§ma tehénpásztor barátaikkal együtt a városfalakon
kívülre siettek, ahol szekereik gyülekeztek. Ka°sa láthatta, hogy a testvérek Mathur§ba
érkezése semmi jót nem tartogat számára. Tudta, hogy másnap komoly veszedelem vár rá az
áldozati arénában.
Amikor K¥¢£a és Balar§ma V¥nd§vanából Mathur§ba indult, V¥nd§vana lakói elképzelték
Mathur§ polgárainak nagy szerencséjét, hogy láthatják K¥¢£a csodálatos szépségét, akit tiszta
bhaktái és a szerencse istennõje imádnak. Elképzelésük beteljesedett, hiszen Mathur§ lakói
K¥¢£át látva teljesen elégedetté váltak.
Amikor K¥¢£a visszatért táborukba, a szolgák gondjaikba vették. Lótuszlábait megmosták,
kényelmesen leültették, tejjel és ízletes ételekkel kínálták. Miután megvacsorázott s
elgondolkodott a másnapi eseményeken, békésen nyugovóra tért.
Ka°sa, amikor megtudta, hogy csodálatos íját K¥¢£a eltörte, õreit és katonáit pedig
megölte, megértette valamennyire az Istenség Legfelsõbb Személyisége erejét. Megértette,
hogy halála közeleg: Devak¦ nyolcadik gyermeke jelent meg. Elkövetkezõ végzetére gondolva
egész éjjel nem lelte nyugtát. Rossz látomásai támadtak, s tudta, hogy K¥¢£a és Balar§ma,
akik átlépték a város határát, számára halálának hírnökei. Ka°sa álmában és ébren is nagyon
rossz elõjeleket látott. Amikor a tükörbe pillantott, nem látta fejét — holott a helyén volt —, s
a csillagokat megkétszerezõdve látta az égen. Árnyékán lyukakat fedezett föl, s fülében egy
magas, csilingelõ hang szólalt meg. Az elõtte álló fák mintha aranyból lettek volna, s lábai
nem hagytak nyomot sem a porban, sem a vizes agyagban. Álmában mindenféle szellemet
látott, szamárfogaton utazva, s arról is álmodott, hogy valaki mérget nyújt át neki, õ pedig
megissza. Azt is álmodta, hogy ruhátlanul, egy virágfüzérrel a nyakában sétál, miközben
testét olajjal keni. Ka°sa ébren és álmában a halál elõjeleit látta, s megértette, hogy biztos
halál vár rá. Aggodalmában ezen az éjszakán a szemét sem hunyta le. Az éjszaka elteltével
azonban buzgón nekilátott, hogy megrendezze a birkózó viadalt.
Az arénát megtisztították, zászlókkal, füzérekkel, virágokkal díszítették föl, a dobogó is
zászlóktól, szalagoktól pompázott. A viadal kezdetét üstdobok pergése adta hírül. A nagy
tiszteletben álló királyok, br§hma£ák és k¢atriyák számára külön páholyokat rendeztek be. A
királyokat trónusra ültették, de a többieknek is kényelmes ülõhelyet adtak. Végül Ka°sa is
megérkezett minisztereivel és titkáraival, s leült azon az emelvényen, amelyet külön neki
készítettek. Ám szíve — pedig a legelõkelõbb fejedelmek között ült — halálfélelmében
hevesen dobogott. A kegyetlen halál még az olyan hatalmas személyiségeket sem kíméli, mint
Ka°sa. A halál, ha eljön az õ ideje, nem törõdik az elõkelõ ranggal.
Amikor minden készen állt, a birkózók, akik meg akarták mutatni ügyességüket a
közönségnek, besétáltak az arénába. Testüket csodálatos díszek és ruhák fedték. A
leghíresebb birkózók, C§£¡ra, Mu¢±ika, ¼ala, K¡±a és Toªala a zenétõl felvillanyozva fürgén
vágtak keresztül az arénán. Ka°sa a tiszteletre méltó v¥nd§vanai tehénpásztorokat is
üdvözölte, élükön Nanda Mah§r§jával. Miután átadták Ka°sának ajándékaikat — a
tejtermékeket, amit magukkal hoztak —, a tehénpásztorok is elfoglalták helyüket a király
oldalán, a nekik szánt emelvényen.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a eltöri az íjat az áldozati arénában”.
42. K¥¢£a legyõzi Kuvalay§p¦¨a elefántot
Reggel, miután megfürödtek és elvégezték reggeli kötelességeiket, K¥¢£a és Balar§ma
meghallották az üstdobok hangját. Rögtön felkerekedtek és a viadal színhelyére siettek, hogy
láthassák a mulatságot. A birkózó tér bejáratánál megpillantották a hatalmas elefántot,
Kuvalay§p¦¨át, õrével együtt, aki az elefántot a kapuba állítva elállta K¥¢£a és Balar§ma útját.
K¥¢£a megértette, mit akar, s ruháját meghúzva felkészült, hogy megküzdjön az elefánttal.
Szigorú hangon — mintha a felhõk visszhangoznának — így szólt az õrhöz:
— Gyalázatos teremtmény, állj el az útból, s engedj át a kapun! Ha utamba állsz,
elefántoddal együtt a halál birodalmába küldelek!
Az õr K¥¢£a szavaira feldühödött, s ahogyan jóelõre tervezték, támadásra bõszítette az
elefántot, hogy K¥¢£át kihívja. Az elefánt úgy lépett K¥¢£a elé, mint az elkerülhetetlen végzet.
Aztán vágtatni kezdett Felé, s ormányával megpróbálta megragadni, de K¥¢£a ügyesen az
elefánt mögé került. Az elefánt nem látott tovább az ormányánál, s nem látta K¥¢£át, aki a
lábai mögött rejtõzött, mégis megpróbálta megfogni az ormányával. K¥¢£a azonban
könnyedén kiszabadult, s újra az elefánt háta mögé szaladt. Megragadta az elefánt farkát,
farkánál fogva húzni kezdte, s hatalmas erõvel húsz-huszonöt méterre elhúzta, mint ahogyan
Garu¨a visz magával egy jelentéktelen kis kígyót. K¥¢£a egyik oldalról a másikra, jobbra-
balra húzta az elefántot, ahogyan gyerekkorában a borjakat húzta a farkuknál fogva. Aztán az
elefánt elé állt, egy hatalmas pofont adott neki, s a háta mögé szaladva újra eltûnt a szeme
elõl, majd a földre vetve magát az elefánt lábai elõtt elgáncsolta, hogy a földre zuhanjon.
K¥¢£a nyomban fölpattant, ám az elefánt, azt gondolván, hogy K¥¢£a még mindig a földön
hever, megpróbálta felnyársalni, s ezért agyaraival teljes erejébõl a földet kezdte döfködni. Az
elefánt dühödt volt és ingerült, hajtója azonban a fején ülve egyre csak bõszítette. Az elefánt
erre bõszen K¥¢£ának rontott. Ahogy az elefánt a közelébe ért, K¥¢£a megragadta az agyarait,
s a földre kényszerítette a hatalmas állatot. Amikor az elefánt és õre a földre zuhantak, K¥¢£a
fölpattant az elefántra, egy ütéssel eltörte a hátát, s végzett a gazdájával is. Az elefánt agyarát
vállára véve, izzadságcsöppekkel s az elefánt vérével díszítve K¥¢£a nagy elégedettséget
érzett. A birkózó aréna felé vette útját. Az Úr Balar§ma a másik elefántagyarat emelte a
vállára, s tehénpásztor barátaik kíséretében az arénába léptek.
Amint K¥¢£a Balar§mával és barátaival a birkózó arénába toppant, mindenki szemében
másként jelent meg, aszerint, ki milyen kapcsolatban (rasában) állt Vele. K¥¢£a minden
gyönyör és minden rasa forrása — legyen az kedvezõ vagy kedvezõtlen. A birkózók számára
mennydörgésként hatott, az emberek legtöbbjének szemében pedig a legcsodálatosabb
személyiség volt. A nõk számára vágyaikat felébresztve a legvonzóbb férfit jelentette, magát
Cupidót. A jelenlévõ tehénpásztorok rokonukként tekintettek Rá, aki ugyanabból a faluból,
V¥nd§vanából érkezett, a k¢atriya királyoknak pedig Õ volt a legerõsebb uralkodó. Szülei,
Nanda és Yaªod§ számára a legszeretõbb gyermek volt, s Ka°sának, Bhoja királyának Maga
volt a megtestesült halál. A kevésbé értelmes emberek számára egy tehetetlen fiúnak tûnt, a
jelenlévõ yog¦k számára a Felsõlélek volt, a V¥¢£i-dinasztia tagjai pedig legünnepeltebb
leszármazottjukat látták Benne. Minden jelenlévõ máshogyan látta hát K¥¢£át, aki
Balar§mával és a tehénpásztorfiúkkal megjelent a birkózók arénájában. Ka°sának, amikor
meghallotta, hogy K¥¢£a már megölte Kuvalay§p¦¨át, az elefántot, nem maradt semmi
kétsége K¥¢£a rettentõ ereje felõl, s iszonyatos félelem töltötte el. Az összesereglett tömeg
számára K¥¢£a és Balar§ma, hosszú karjaikkal és csodálatos öltözékükben nagyon vonzóak
voltak. Úgy tûnt, mintha színpadi elõadásra készültek volna, s magukkal ragadták minden
ember figyelmét.
Mathur§ polgárait, akik K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét látták, öröm járta
át, s mintha a mennyek nektárját innák, sóvár szemekkel pillantottak rá. K¥¢£a látványa olyan
boldogsággal töltötte el õket, hogy úgy tûnt, mintha nem csupán arcának nektárját innák,
hanem testének illatát beszívva, ízét érezve ölelnék át karjaikkal Õt és Balar§mát. Egymás
között a transzcendentális testvérpárról kezdtek beszélgetni. Régóta hallottak már K¥¢£a és
Balar§ma szépségérõl és tetteirõl, s most szemtõl szembe láthatták Õket. Úgy gondolták,
K¥¢£a és Balar§ma az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, N§r§ya£ának két teljes értékû
inkarnációja, akik V¥nd§vanában jelentek meg.
Mathur§ lakói K¥¢£a kedvteléseirõl kezdtek mesélni, arról, hogyan született meg
Vasudeva fiaként, hogyan került Gokulába, Nanda Mah§r§ja és felesége védelmébe, s
elmeséltek mindent, ami addig történt, hogy K¥¢£a Mathur§ba indult. Elmesélték P¡tan§
démon megölését, T¥£§varta elpusztítását, aki forgószél formájában jelent meg. Felidézték,
hogyan szabadította fel az ikerpárt, akik yamala-arjuna fákként éltek.
— ¼a¯k§sura, Keª¦, Dhenuk§sura és a többi démon mind K¥¢£a és Balar§ma kezei között
lelték halálukat V¥nd§vanában, s K¥¢£a a pusztító erdõtûztõl is megmentette a v¥nd§vanai
tehénpásztorokat. Megleckéztette K§liya kígyót a Yamun§ vizében, s letörte Indrának, a
mennyek királyának hamis büszkeségét. Egy kezével hét teljes napig tartotta a magasban a
Govardhana-hegyet, s megmentette V¥nd§vana népét a szûnni nem akaró esõzéstõl,
hurrikántól és szélvihartól — mesélték Mathur§ lakói, s más szívderítõ történetekkel
folytatták: — V¥nd§vana hölgyeinek oly nagy örömet okozott, hogy láthatták K¥¢£a szépségét
és részt vehettek tetteiben, hogy elfelejtkeztek az anyagi létezés céljáról. K¥¢£át látva, K¥¢£ára
gondolva minden anyagi fáradtságról megfeledkeztek.
A mathur§i polgárok a Yadu-dinasztiáról is beszéltek. A Yaduk az univerzum
legünnepeltebb családja maradnak, mert K¥¢£a ebben a dinasztiában jelent meg, mondták.
Aztán Balar§máról kezdtek beszélni. Csodálatos lótusz-szemeit dicsérve megjegyezték: ez a
fiú elpusztította Pralamba démont, s sok más démont is rajta kívül. Miközben K¥¢£a és
Balar§ma tetteirõl beszélgettek, meghallották a zenekarok hangját, ami a birkózó viadal
kezdetét adta hírül.
A híres birkózó, C§£¡ra így szólt K¥¢£ához és Balar§mához:
— Kedves K¥¢£a és Balar§ma! Hallottunk tetteitekrõl a múltban. Nagy hõsök vagytok, s a
király ezért hívatott Benneteket. Azt hallottuk, karotok roppant erõs, s a király — és minden
jelenlévõ — látni szeretné birkózó tudományotokat. Egy alattvalónak örömet kell okoznia és
engedelmeskednie kell királyának, s így cselekedvén jószerencse lesz jutalma. Aki azonban
nem engedelmeskedik, az boldogtalan lesz a király haragjától. Tehénpásztorfiúk vagytok, s
hallottuk, hogy teheneiteket legeltetve az erdõben sokat birkóztok egymással. Azt szeretnénk
tehát, hogy csatlakozzatok hozzánk a birkózásban, hogy elégedetté tegyük az embereket és a
királyt.
K¥¢£a rögtön megértette C§£¡ra szándákát, s fölkészült, hogy megküzdjön vele. Ám
tekintettel a körülményekre így szólt:
— Bhoja királyának alattvalója vagy, s a dzsungelben élsz. Közvetve Mi is az õ alattvalói
vagyunk, s megpróbáljuk õt elégedetté tenni, amennyire csak tudjuk. Nagy kegy részérõl,
hogy felajánlja számunkra, vegyünk részt a birkózásban, de az igazság az, hogy Mi csupán
egyszerû fiatal fiúk vagyunk, akik V¥nd§vana erdejében szoktunk néha játszani hasonló korú
barátainkkal. Nincs kifogásunk az ellen, hogy hasonló korú és erejû ellenfelekkel
megmérkõzzünk, de ha olyan hatalmas birkózókkal állnánk ki, mint te, annak a közönség sem
örülne. Az ellenkezne a vallásos elvekkel. — mondta K¥¢£a, arra célozva, hogy az ünnepelt,
nagyerejû birkózók nem hívhatnák ki küzdelemre K¥¢£át és Balar§mát.
— Kedves K¥¢£a! — válaszolta C§£¡ra. — Jól tudjuk, hogy sem gyerek nem vagy, sem
fiatal fiú. Transzcendentális vagy mindenkihez képest, bátyáddal, Balar§mával együtt.
Megölted Kuvalay§p¦¨a elefántot, aki sokezer elefánttal volt képes harcolni. Csodálatos
módon pusztítottad el. Hatalmas erõd alapján legerõsebb birkózóinknak is méltó ellenfele
lehetsz. Ezért azt akarom, hogy küzdj meg velem, bátyád, Balar§ma pedig Mu¢±ikával kel
birokra.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenkettedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a legyõzi Kuvalay§p¦¨a elefántot”.
43. K¥¢£a megöli Ka°sát
Miután Ka°sa birkózói elszántságukban így beszéltek, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, Madhu démon elpusztítója C§£¡rával, az Úr Balar§ma, Rohi£¦ fia pedig
Mu¢±ikával mérkõzött meg. Kéz kéz ellen, láb láb ellen vetve feszültek ellenfeleiknek, hogy
gyõztesen kerüljenek ki. Tenyér a tenyérhez, láb a lábhoz, fej a fejhez, mellkas a mellkashoz
feszítve birkóztak. Ahogy ide-oda tolták egymást, a harc heve nõttön nõtt. Egyikük elkapta a
másikat és a földhöz teremtette, a másik pedig hátulról került elébe, hogy egy fogással
legyõzze. A küzdelem minden lépéssel egyre hevesebbé vált. Fölemelték egymást, húzták,
ellökték, kezüket-lábukat összekulcsolták, a birkózás minden mesterfogását bemutatták,
ahogyan ellenfelüket próbálták földre kényszeríteni.
Az aréna közönsége azonban egyáltalán nem volt elégedett, mert a küzdõ felek nem
voltak egyenrangú ellenfelek. K¥¢£át és Balar§mát csupán kisfiúknak tartották C§£¡rával és
Mu¢±ikával szemben, akik hatalmasak voltak, s kemények, mint a kõszikla.
— Kedves barátaim, ez nagyon veszélyes dolog! — mondta együttérzõen az emberek
legtöbbje, K¥¢£át és Balar§mát pártfogolva.
— Ráadásul a király elõtt folyik a küzdelem, ilyen egyenlõtlen feltételek mellett! —
mondták mások. A közönség nem élvezte már a viadalt. Nem támogattak olyan küzdelmet,
amelyben az erõs és a gyenge szállt harcba egymással.
— Mu¢±ika és C§£¡ra olyanok, mint a villám, s olyan erõsek, mint a hatalmas hegyek,
K¥¢£a és Balar§ma pedig csupán két aranyos, fiatal fiú. Nincs már igazság e földön. Akik
ismerik az igazság civilizált alapelveit, nem maradnak itt tovább, hogy ezt az egyenlõtlen
küzdelmet nézzék. Akik kiveszik a részüket ebbõl a birkózó viadalból, azok ostobák, ezért
akár szólnak ellene, akár nem, a bûnös cselekedetek visszahatását el fogják szenvedni.
— De drága barátaim! — szólalt meg valaki a gyülekezetben. — Csak nézzétek K¥¢£a
arcát! Izzadságcsöppek díszítik arcát, ahogy ellenségét ûzi, s ettõl arca a lótuszvirághoz vált
hasonlóvá. Látjátok-e, milyen különlegesen szép lett az Úr Balar§ma arca is? Egy pirosas
árnyalat jelent meg fehér arcán, mert nagyon kemény küzdelmet vív Mu¢±ikával.
A gyülekezet hölgyei is beszélgetni kezdtek:
— Képzeljétek csak el, milyen szerencsés V¥nd§vana földje, ahol Maga az Istenség
Legfelsõbb Személyisége van jelen, örökké virágfüzérekkel díszítve, bátyjával, az Úr
Balar§mával a teheneket terelgetve. Kis tehénpásztor barátai veszik mindig körül, s mindig
transzcendentális fuvoláján játszik. V¥nd§vana lakói oly szerencsések, hogy örökké láthatják
K¥¢£a és Balar§ma lótuszlábait, amelyet olyan hatalmas félistenek, mint az Úr ¼iva, az Úr
Brahm§ és a szerencse istennõje imádnak. Föl sem tudjuk mérni, mennyi jámbor cselekedetet
hajthattak végre Vrajabh¡mi lányai, hogy most az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
élvezhetik, s transzcendentális testének páratlan szépségét láthatják. Az Úr szépségéhez
semmi nem hasonlítható. Szépségben és testének ragyogásában senki nem érheti utol és
múlhatja fölül. K¥¢£a és Balar§ma minden fenség — gazdagság, erõ, szépség, hírnév, tudás és
lemondás — forrása. Milyen szerencsések a gop¦k, hogy a nap huszonnégy órájában láthatják
K¥¢£át és gondolhatnak Rá, akár tehenet fejnek, akár rizst hántolnak, akár vajat köpülnek
reggelente. Ha házukat takarítják és a padlót mossák, akkor is örökké K¥¢£áról szóló
gondolataikban merülnek el.
A gop¦k tökéletes példái annak, hogyan kell végeznünk a K¥¢£a-tudatot még akkor is, ha
különféle anyagi tennivalók kötnek le bennünket. Örökké K¥¢£ára gondolva az embert nem
szennyezhetik be az anyagi cselekedetek. A gop¦k tökéletes transzban, sam§dhiban vannak, a
misztikus tökéletesség legmagasabb szintjén. A Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, hogy az, aki
örökké K¥¢£ára gondol, minden yog¦ közül a legkiválóbb.
— Drága barátaim — mondta az egyik hölgy a többieknek —, a gop¦k tetteit a vallásosság
legmagasabb szintjének kell elfogadnunk; másképp hogyan kaphatták volna meg a
lehetõséget, hogy láthatják K¥¢£át reggel, amikor a legelõre indul teheneivel és kis
tehénpásztor barátaival, és este, amint hazatér? Nap mint nap láthatják Õt fuvoláján játszva,
arcán csodálatos mosolyával.
Amikor az Úr K¥¢£a, minden élõlény Felsõlelke megértette, hogy az összesereglett
hölgyek nagyon aggódnak Érte, úgy döntött, nem folytatja a küzdelmet, hanem rögtön megöli
a birkózókat. K¥¢£a és Balar§ma szülei — Nanda Mah§r§ja, Yaªod§ mama, Vasudeva és
Devak¦ — szintén nagyon aggódtak, hiszen nem ismerték gyermekeik határtalan erejét. Az Úr
Balar§ma ugyanúgy harcolt Mu¢±ikával, mint ahogyan K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége küzdött és birkózott C§£¡rával. Az Úr K¥¢£a nem kímélte C§£¡rát: öklével
háromszor egymás után megütötte. A közönség legnagyobb ámulatára a nagy birkózó
megrázkódott, aztán utolsó erejét összeszedve úgy támadott K¥¢£ára, mint ahogyan a héja
csap le áldozatára. Két kezét összekulcsolva ütni kezdte K¥¢£a mellét, ám az Úr K¥¢£a még
annyira sem érezte meg ütéseit, mint az elefánt, amikor egy virágfüzérrel megütik. K¥¢£a
hirtelen megragadta C§£¡ra két kezét, s körbe-körbe kezdte forgatni, s C§£¡ra már ettõl a
forgástól elveszítette életét. K¥¢£a ekkor a földre dobta, s C§£¡ra úgy hullott a földre, akár
Indra zászlaja, díszei pedig szerteszét szóródtak.
Mu¢±ika is megtámadta Balar§mát, s Balar§ma hatalmas ütéssel viszonozta ellenfele
ütését. Mu¢±ika remegni kezdett, szájából vér és hányadék folyt. Nyomorultan feladta életét, s
a földre zuhant, mint a hurrikán kitépte fák. A két bajnok véres veresége után egy K¡±a nevû
birkózó lépett elõ. Az Úr Balar§ma nyomban megfogta bal kezével, s minden sajnálat nélkül
végzett vele. Aztán ¼ala lépett az arénába, ám K¥¢£a villanásnyi idõ alatt fejberúgta úgy, hogy
koponyája betört. Toªala élete ugyanilyen csúfosan ért véget. Ahogy K¥¢£a és Balar§ma sorra
végzett a legnagyobb birkózókkal, a többiek életüket féltve elmenekültek. K¥¢£a és Balar§ma
barátai, a tehénpásztorfiúk mind Hozzájuk szaladtak, s boldogan gratuláltak Nekik. Dobszó
közepette beszélték a gyõzelem eseményeit, K¥¢£a és Balar§ma lábain pedig csilingeltek a
csöngettyûk.
Az összegyûlt tömeg eksztázisában tapsolni kezdett, gyönyörûségüknek nem volt határa.
A br§hma£ák K¥¢£át és Balar§mát dicsõítették nagy eksztázisban. Csupán Ka°sa volt
kedvetlen: nem tapsolt és nem ajánlott fel jutalmat K¥¢£ának. Haragudott még a dobokra is,
amelyek K¥¢£a gyõzelmét hirdették, és nagyon bánta, hogy birkózóit K¥¢£a vagy megölte,
vagy elmenekültek az arénából. Ezért aztán azonnal megparancsolta, hogy hallgattassák el a
dobokat, s így szólt barátaihoz:
— Megparancsolom, hogy ezt a két fiút, Vasudeva két fiát azonnal ûzzétek el
Mathur§ból! A tehénpásztorfiúkat, akik velük jöttek, fosszátok ki és kobozzátok el minden
vagyonukat! Nanda Mah§r§ját azonnal fogjátok el és öljétek meg csalásáért, s azzal a
gazember Vasudevával is végezzetek késedelem nélkül! Apámat, Ugrasenát is öljétek meg,
aki parancsom ellenére mindig ellenségeimet segítette!
Az Úr K¥¢£a azonban méregbe gurult Ka°sa szavainak hallatán. Egy pillanat alatt
átugrott Ka°sa király hatalmas testõreinek feje fölött. Ka°sa felkészült K¥¢£a támadására,
mert kezdettõl fogva tudta, hogy Õ lesz halálának legvégsõ oka. Azonnal kardot rántott, s
készen állt, hogy karddal és pajzzsal válaszoljon K¥¢£a kihívására. Ahogyan Ka°sa egyre
nagyobb hévvel suhogtatta kardját, az Úr K¥¢£a, a legfelsõbb, hatalmas Úr, rettentõ erejével
megragadta ellenfelét. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az egész teremtés menedéke,
akinek lótusz köldökébõl az egész teremtés megnyilvánul, azon nyomban leütötte Ka°sa
fejérõl a koronát, s kezével megragadta hosszú haját. Aztán trónusából az arénába rántotta
Ka°sát, a földre lökte, s mellkasára ülve ütni kezdte, újra és újra. Puszta öklének ütéseitõl
Ka°sa eltávozott az élõk sorából.
Hogy megnyugtassa szüleit: Ka°sa valóban halott, az Úr K¥¢£a Magával vonszolta
Ka°sa testét, mint az oroszlán az elejtett elefántot. A tömeg felmorajlott a látványra, ki
örömében, ki pedig keserûségében. Attól a naptól fogva, hogy meghallotta, hogy Devak¦
nyolcadik fia fogja megölni, Ka°sa örökké K¥¢£ára gondolt, amint cakráját tartja kezében.
Annyira félt a haláltól, hogy a nap huszonnégy órájában szünet nélkül K¥¢£ának erre a
formájára gondolt, akár evett, akár sétált, akár lélegzett, s így természetes, hogy megkapta a
felszabadulás áldását. A Bhagavad-g¦t§ szerint sad§ tad-bh§va-bh§vita¤: következõ
születését az ember aszerint kapja, milyen gondolatokban mélyed el jelen életében. Ka°sa
örökké a cakráját tartó K¥¢£ára gondolt, N§r§ya£ára, aki cakrát, kagylókürtöt, lótuszvirágot
és buzogányt tart kezében.
A hiteles források véleménye szerint Ka°sa a s§r¡pya-muktit érte el halála után, amely
annyit jelent, hogy N§r§ya£ához hasonló testet kapott. A Vaiku£±ha bolygókon mindenki
olyan testet kap, mint N§r§ya£áé, és Ka°sa is erre a bolygóra jutott el halála után. Példájából
megérthetjük, hogy még az is elérheti a felszabadulást s Vaiku£±halokára juthat, aki
ellenségként gondol K¥¢£ára. Mit mondhatunk hát azokról a tiszta bhaktáktól, akik örökké
szeretettel gondolnak K¥¢£ára? Még K¥¢£a ellensége is, ha K¥¢£a megöli, felszabadul, s a
személytelen brahmajyotiba kerül. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége tökéletesen jó, ezért
bárki, aki Rá gondol, legyen az barát vagy ellenség, felszabadulást ér el. Egy bhakta
felszabadulása és egy ellenség felszabadulása azonban nem ugyanaz. Az ellenség s§yujya,
néha pedig s§rupya felszabadulást kap.
Ka°sának volt nyolc fivére, mind fiatalabbak Ka°sánál. Vezetõjük Ka¯ka volt, s amikor
megtudták, hogy legidõsebb bátyjukat megölték, összefogtak, s nagy dühükben K¥¢£ára
támadtak. Ka°sa és fivérei K¥¢£a anyai nagybátyjai voltak, K¥¢£a anyjának, Devak¦nak a
testvérei. Amikor K¥¢£a megölte Ka°sát, anyai nagybátyját ölte meg, amely ellenkezett a
védikus szabályokkal. K¥¢£a ugyan független minden védikus szabálytól, mégis csupán akkor
szegi meg a védikus parancsokat, ha elkerülhetetlen. Ka°sát senki más, csupán K¥¢£a tudta
elpusztítani, ezért K¥¢£ának kötelessége volt, hogy megtegye. Ka°sa fivéreinek megölését
azonban Balar§ma vállalta magára, mert Rohi£¦, habár Vasudeva felesége volt, nem volt
Ka°sa testvére. Azonnal fegyvert ragadott (valószínûleg az elefántagyarat, melyet Magánál
hordott), s sorra megölte a nyolc testvért, egyiket a másik után, ahogyan az oroszlán öl meg
egy falka õzet. K¥¢£a és Balar§ma igazolták az állítást, mely szerint az Istenség Legfelsõbb
Személyisége a jámborok megvédelmezése és a gonosz démonok, a félistenek esküdt
ellenségei elpusztítása végett jelenik meg.
A felsõbb bolygórendszerek félistenei virágesõt szórtak, hogy K¥¢£át és Balar§mát
köszöntsék. A félistenek között olyan hatalmas személyiségek is megjelentek, mint az Úr
Brahm§ és az Úr ¼iva, s együtt ünnepelték Ka°sa halálát. Szóltak a dobok, hullott a virágesõ,
s a félistenek feleségei eksztázisban táncoltak
Ka°sa és nyolc testvére feleségeit elborította a gyász férjeik hirtelen halála miatt, s
homlokukat verve sûrû könnyeket hullattak. Hangosan jajveszékelve és férjeik testét ölelve
így szóltak a halott testekhez:
— Óh, drága férjeink, akik oly kedvesek vagytok, s mindig védelmezitek a rátok
bízottakat! Most, halálotok után mi is halottak vagyunk, otthonotokkal, gyermekeitekkel
együtt. Elhagyott minket a szerencse. Halálotokkal minden kedvezõ szertartásnak, az íj-
áldozatnak is vége. Drága férjeink, rosszul bántatok azokkal, akik hiba nélküliek, s ennek
eredménye, hogy meg kellett halnotok. Ez elkerülhetetlen volt, hiszen aki ártatlanokat bánt,
azt a természet törvényei megbüntetik. Jól tudjuk, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Õ a legfelsõbb mestere és legfelsõbb élvezõje mindennek, ezért az, aki
ellenszegül hatalmának, nem lehet boldog, s végül — ahogyan ti is — a halállal kerül szembe.
K¥¢£a, aki szerette nagynénjeit, s mindig kedves volt hozzájuk, megvigasztalta õket,
amennyire lehetett. A haláluk utáni rituális ceremóniákat K¥¢£a irányításával hajtották végre,
hiszen Õ volt a halott hercegek unokaöccse. Dolguk végeztével K¥¢£a és Balar§ma azonnal
kiszabadították apjukat és anyjukat, Vasudevát és Devak¦t, akiket Ka°sa börtönbe zárt. K¥¢£a
és Balar§ma szüleik lábaihoz borulva ajánlották fel imáikat. Vasudeva és Devak¦ sokat
szenvedtek amiatt, hogy K¥¢£a a gyermekük volt; K¥¢£a miatt zaklatta õket Ka°sa örökké.
Vasudeva és Devak¦ jól tudták, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ezért — bár
K¥¢£a megérintette lábaikat, valamint hódolatát és imáit ajánlotta nekik — nem ölelték Õt
meg, csupán fölálltak, hogy meghallgassák az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Annak
ellenére, hogy fiukként született meg, Vasudeva és Devak¦ mindig tudatában voltak K¥¢£a
helyzetének.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenharmadik
fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a megöli Ka°sát”.
44. K¥¢£a visszahozza tanítójának fiát
Amikor az Úr K¥¢£a látta, hogy Vasudeva és Devak¦ még mindig tiszteletteljesen állnak
elõtte, nyomban kiterjesztette rájuk yogam§y§ hatását, hogy úgy tudjanak bánni K¥¢£ával és
Balar§mával, mint gyermekeikkel. Ahogyan az anyagi világban az élõlények között az apai,
anyai, gyermeki kapcsolatot az illuzórikus energia hatása idézi elõ, úgy yogam§y§ hatására
egy bhakta olyan kapcsolatba kerülhet az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, melyben
gyermekének tekintheti a Legfelsõbb Urat. Ilyen helyzetet teremtett K¥¢£a yogam§y§
energiájának segítségével, s bátyjával, Balar§mával mint a S§tvata dinasztia legkiválóbb fiai
jelentek meg. K¥¢£a alázatosan, nagy tisztelettel így szólt Vasudevához és Devak¦hoz:
— Drága apám és anyám! Ti mindig nagyon aggódtatok életünkért, mégsem
élvezehettétek jelenlétünket sem kisbabáitokként, sem cseperedõ gyermeketekként, sem
kamaszodó fiatokként. — K¥¢£a ezzel Nanda Mah§r§ja apaságát és Yaªod§ mama anyaságát
is mint a legdicsõségesebbet magasztalta, mert bár K¥¢£a és Balar§ma nem édes gyermekeik
voltak, mégis élvezhették gyermekkori kedvteléseiket. A természet elrendezésébõl a testet
öltött élõlény gyermekkorát a szülõk élvezik. Még az állatvilágban is láthatjuk, hogy a szülõk
vonzódnak kölykeikhez, s cselekedeteiktõl elbûvölve gondoskodnak jólétükrõl. Ami
Vasudevát és Devak¦t illeti, õk mindig is aggódtak gyermekeik, K¥¢£a és Balar§ma épségéért.
Ezért történt, hogy születése után K¥¢£át azonnal új otthonába vitték, s Balar§ma is átkerült
Devak¦ méhébõl Rohi£¦ méhébe.
Vasudeva és Devak¦ nem élvezhették K¥¢£a és Balar§ma gyermeki kedvteléseit, s telve
voltak az Irántuk érzett aggodalommal.
— Sajnos sorsunk úgy rendelte — mondta K¥¢£a —, hogy saját szüleink nem nevelhettek
föl bennünket, hogy élvezhessék otthonukban a gyermekkor örömeit. Drága apám és anyám,
az ember soha nem tudja visszafizetni a tartozását szüleinek, akiktõl ezt a testet kapta, amely
az anyagi létezés minden áldását biztosíthat számára. A védikus szabályok szerint az emberi
életforma megadja a lehetõséget az élõlénynek arra, hogy vallásos cselekedeteket hajtson
végre, hogy minden vágya teljesüljön, s hogy minden gazdagságot megkaphasson. Csupán
ebben az emberi létformában van esély arra, hogy az élõlény megszabaduljon az anyagi
létezéstõl. Ez a test az apa és az anya együttes törekvésének eredménye. Minden embernek
lekötelezettnek kell lennie szüleivel szemben, s meg kell értenie, hogy soha nem tudja
visszafizetni nekik tartozását. Ha egy fiú felnõve nem próbálja elégedetté tenni szüleit
cselekedeteivel vagy azzal, hogy anyagilag segíti õket, akkor teste elhagyása után a halál ura
minden bizonnyal megbünteti, s arra kényszeríti, hogy saját húsát egye. Aki védelmezni tudná
öreg szüleit, erényes feleségét, gyermekeit, lelki tanítómesterét, a br§hma£ákat vagy más
rábízottakat, ám nem teszi, azt már halottnak lehet tekinteni annak ellenére, hogy esetleg még
lélegzik. Drága anyám és apám, ti örökké aggódtatok értünk, mi azonban sajnos nem
szolgálhattunk benneteket, olyan okok miatt, amelyeken nem tudtunk változtatni. Kérlek,
bocsássatok meg bûnünkért!
Amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége ártatlan fiúként, kedves szavaival így szólt,
Vasudevát és Devak¦t elragadták a szülõi érzelmek, s boldogan ölelték meg gyermeküket.
Csodálatukban meg sem tudtak szólalni, s nem tudtak válaszolni K¥¢£a szavaira, csupán nagy
szeretettel, patakokban folyó könnyekkel csöndben megölelték K¥¢£át és Balar§mát.
Anyját és apját megvigasztalva az Istenség Legfelsõbb Személyisége — aki Devak¦
fiaként jelent meg — most nagyapjához, Ugrasenához fordult, s kijelentette, hogy a Yadu
birodalom királya ezentúl õ, Ugrasena. Ka°sa erõszakkal uralta a trónt, apja jelenléte
ellenére, akit börtönbe záratott. Ám Ka°sa halála után apja kiszabadult, s a Yadu birodalom
uralkodójának kiáltották ki. Azokban az idõkben — ahogyan az elõzõekbõl kiderült — India
nyugati részén számtalan apró királyság volt, melyek fölött a Yadu-, az Andhaka-, a V¥¢£i- és
a Bhoja-dinasztiák uralkodtak. Ugrasena Mah§r§ja a Bhoja-dinasztiához tartozott, K¥¢£a tehát
közvetve azt jelentette ki, hogy a Bhoja-dinasztia királya lesz a többi kisebb királyság
uralkodója is. Arra kérte ezzel Ugrasena Mah§r§ját, hogy uralkodjon Fölöttük is, hiszen Õk is
az alattvalói. A praj§ szó utódot és alattvalót is jelent, így hát K¥¢£a is a praj§hoz tartozott,
lévén Ugrasena Mah§r§ja unokája és a Yadu-dinasztia sarja. K¥¢£a tehát önként elfogadta
Ugrasena hatalmát.
— Yay§ti átkának köszönhetõen a Yaduk királyai sohasem szállnak szembe a trónnal —
mondta K¥¢£a. — Nagy öröm, hogy szolgálhatunk téged. Együttmûködésünkkel
királyságodat erõsebbé és biztosabbá tehetjük, s a többi dinasztia királyai habozás nélkül
fizetik majd adóikat. Védelmünk alatt még a mennyei bolygók félistenei is tisztelni fognak.
Kedves nagyapám! Hajdani nagybátyám, Ka°sa miatti félelmükben a Yadu, a V¥¢£i, az
Andhaka, a Madhu, a Daª§rha és a Kukura nemzetségek királyait sok zaklatás érte, sokat
aggodalmaskodtak. Most megnyugtathatod õket azzal, hogy gondoskodsz biztonságukról, s az
egész birodalom békében élhet.
A szomszédos birodalmak királyai mind elhagyták otthonukat Ka°sától való
félelmükben, s az ország távoli tartományaiban húzódtak meg. Most, hogy Ka°sa halott és
újra Ugrasena került a trónra, megkapták javadalmaikat és minden kényelmet biztosítottak
számukra, s így visszatérhettek otthonaikba. E nagyszerû politikai lépés után Mathur§
polgárai boldogan éltek városukban, K¥¢£a és Balar§ma erõs karjainak védelme alatt. A K¥¢£a
és Balar§ma jelenlétének köszönhetõ jó kormányzás miatt Mathur§ népe tökéletesen elégedett
volt. Minden anyagi vágyuk teljesült, semmiben nem szûkölködtek, s mivel minden áldott nap
szemtõl szembe láthatták K¥¢£át és Balar§mát, hamarosan minden anyagi nyomorúságukról
teljesen megfeledkeztek. Amint megpillantották K¥¢£át és Balar§mát az utcán, csodálatos
ruháikban, mosolyogva, nézelõdve, szeretõ eksztázis árasztotta el õket csupán attól, hogy
személyesen láthatták Mukundát. Mukunda arra utal, aki felszabadulást nyújthat az embernek,
s transzcendentális gyönyörben részesítheti. K¥¢£a jelenléte olyan éltetõ nektárként hatott,
hogy nem csupán a fiatalok, de Mathur§ idõsebb polgárai is fiatalos energiával és erõvel
töltõdtek fel, ahogyan nap mint nap láthatták Õt.
Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ is Mathur§ban éltek most, hiszen K¥¢£a és Balar§ma ott
voltak, de egy idõ után visszakívánkoztak V¥nd§vanába. K¥¢£a és Balar§ma eléjük mentek, s
nagy szeretettel megölelték õket.
— Drága apám és anyám! — szólt K¥¢£a. — Vasudeva és Devak¦ fiaként születtem meg,
mégis ti voltatok igazi apám és anyám, hiszen születésemtõl és kisgyermekkoromtól nagy
szeretettel és gondoskodással neveltetek. Jobban szerettetek Bennünket, mint más a saját
gyermekét. Valójában ti vagytok igazi apánk és anyánk, mert úgy neveltetek Bennünket,
amikor szinte árvák voltunk, mintha saját gyermekeitek lennénk. Saját anyánk és apánk
bizonyos okokból arra kényszerült, hogy elhagyjon Minket, s ti védelmeztetek meg
Bennünket. Drága apám és anyám, tudom, hogy hiányozni fogunk nektek V¥nd§vanába
visszatérve és Bennünket itthagyva, de kérlek, legyetek bizonyosak abban, hogy visszatérek
V¥nd§vanába, miután elégedetté teszem valódi apámat és anyámat, Vasudevát és Devak¦t,
valamint nagyapámat és a többi rokont.
K¥¢£a és Balar§ma kedves szavai és ajándékai — ruhák, ékszerek, kiváló szerszámok —
örömet okoztak Nanda Mah§r§jának és Yaªod§nak. Barátaikat és szomszédaikat — akik
Velük tartottak V¥nd§vanából Mathur§ba — szintén megnyugtatták. Balar§ma és K¥¢£a iránti
túláradó atyai szeretetében Nanda Mahar§jának könnybe lábadt a szeme, s gyermekeit
megölelve a tehénpásztorokkal együtt V¥nd§vana felé indult.
Kevéssel ezután Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképezõ szent zsinórral,
amely elengedhetetlen az emberi társadalom felsõbb kasztjai számára. Vasudeva a család
papját és a tanult br§hma£ákat hívatta, akik rendben elvégezték K¥¢£a és Balar§ma számára a
szent zsinór ceremóniáját. A szertartás alkalmából Vasudeva ékszereket, selyemmel és
arannyal feldíszített teheneket adományozott a br§hma£áknak. Amikor K¥¢£a és Balar§ma
megszületett, Vasudeva ugyanígy teheneket akart adományozni a br§hma£áknak, ám mivel
Ka°sa börtönében sínylõdõtt, csupán elméjében hajthatta végre jótékony tettét. Ka°sa halála
után azonban valóban megajándékozhatta tehenekkel a br§hma£ákat. K¥¢£a és Balar§ma
átestek hát a szent zsinór ceremóniájának avatásán, s elismételték a G§yatr¦ mantrát. A
G§yatr¦ mantrát a tanítvány a szent zsinór szertartása után kapja meg, s K¥¢£a és Balar§ma
kötelességtudóan vibrálták e mantrát. Annak, aki ezt a mantrát vibrálja, követnie kell
bizonyos szabályokat és fogadalmakat. K¥¢£a és Balar§ma annak ellenére, hogy mindketten
transzcendentális személyek, nagyon szigorúan követték e szabályozó elveket.
Mindkettõjüket családi papjuk, Garg§c§rya — akit általában Gargamuniként ismernek —
avatta fel, a Yadu-dinasztia §c§ryája. A védikus kultúra szerint minden családban lennie kell
egy §c§ryának, azaz lelki tanítómesternek. Nem tekinthetõ tökéletesen mûvelt embernek az,
aki nem kapott avatást egy §c§ryától, s nem kapott tõle képzést. Ezért azt mondják, aki egy
§c§ryához fordul, az valóban tökéletes tudással rendelkezik. Az Úr K¥¢£a és Balar§ma az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden mûveltség és tudás mestere. Bár nem volt
szükségük rá, de hogy az egyszerû embereknek példát mutassanak, még Õk is elfogadtak egy
lelki tanítómestert, egy §c§ryát, lelki tudásuk fejlõdése érdekében.
Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a G§yatr¦ mantrába, az §c§rya
felügyelete alatt egy ideig távol él otthonától, hogy a lelki életrõl tanuljon. Ez alatt az idõ alatt
mint kétkezi szolga kell szolgálnia lelki tanítómesterét. Az §c§rya felügyelete alatt élõ
brahmac§r¦nak sok szabályt és elõírást kell betartania, s K¥¢£a és Balar§ma szigorúan
követték ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, S§nd¦pani Muni utasításai szerint élve
mesterük lakhelyén, Észak-Indiában. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert az
Istenség Legfelsõbb Személyiségével egyenlõ szinten kell elfogadni és tisztelni. K¥¢£a és
Balar§ma nagy odaadással, pontosan követték ezeket a szabályokat, s alávetették Magukat a
brahmac§rya elveinek, elégedetté téve ezzel lelki tanítómesterüket, aki a védikus tudományra
oktatta Õket. S§nd¦pani Muni a bonyolult védikus bölcseletrõl, a kiegészítõ írásokról —
többek között az Upani¢adokról — tanította Õket. K¥¢£a és Balar§ma k¢atriyák voltak, ezért
hadtudományt, politikát és etikát is tanultak. A politika tudománya hat részbõl áll: hogyan kell
békét kötni, hogyan kell harcolni, hogyan békítsük ki ellenfelünket, hogyan kövessük az oszd
meg és uralkodj elvet, hogyan nyújtsunk másoknak menedéket. S§nd¦pani Muni részletesen és
alaposan elmagyarázta e tudományt K¥¢£ának és Balar§mának.
Az óceán a folyó vizének forrása. A felhõk az óceán vizének párolgásával jönnek létre, s
ugyanez a víz öntözi meg esõ formájában a föld felszínét, s aztán folyóként visszatér az
óceánba. K¥¢£a és Balar§ma, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden tudás forrása, de
mivel egyszerû fiúk szerepét játszották, követendõ példát állítottak elénk: helyes forrásból
kell tudást szereznünk. Ezért fogadták el, hogy egy lelki tanítómestertõl tegyenek szert
tudásra.
K¥¢£a és Balar§ma minden mûvészetet és tudományt elsajátított úgy, hogy csupán egyszer
hallották tanítójuktól. Hatvannégy nap és hatvannégy éjszaka alatt megtanultak minden
mûvészetet és tudományt, amelyre az emberi társadalomban szükség van. Napközben
tanítójuk leckéit hallgatták, s mire leszállt az éj, mindent tudtak már arról a tudományágról.
Elõször az éneklés és a dalszerzés tudományát sajátították el, s a dallamok felismerésében
is jártassá váltak. Tanultak a fülnek kellemes és kellemetlen ritmusról és hangsúlyról, arról,
hogyan énekeljenek különféle ritmusokat és dallamokat, hogyan kísérjék éneküket különféle
dobokkal. Megtanultak ritmusokra, dallamokra és dalokra táncolni. Megtanultak színdarabot
írni, festészetet tanultak, a falusi mûvészettõl a legmagasabb szintû festészetig. Megtanulták,
hogyan fessenek tilakát homlokukra, s hogyan díszítsék homlokukat és arcukat különféle
pöttyökkel. Megtanulták annak a mûvészetét, hogyan fessenek a padlóra rizsbõl és lisztbõl
készült folyékony péppel. Az ilyen festmények nagyon népszerûek a családi vagy a
templomban végzett kedvezõ szertartásokon. Megtanulták, hogyan készítsenek pihenõhelyet
virágokból, hogyan díszítsenek kelméket és leveleket színes festékkel, miképpen kell a
drágaköveket szépen elhelyezni az ékszerekben, s azt is megtanulták, hogyan harangozzanak
a vizesedényekkel. A vizesedényeket — mindegyiket más szintig — megtöltik vízzel, s
amikor valaki megüti õket, mind más és más hangmagasságban szólal meg, s ha együtt többet
is megszólaltatnak, csodálatos dallam keletkezik. Megtanultak vízzel fröcskölni, miközben
barátaikkal a folyóban vagy a tóban fürdenek, megtanulták a virágokkal való díszítés
tudományát. Ez a díszítõmûvészet — amelyet phulla-b§¨inak neveznek — még ma is látható
nyáron, V¥nd§vana templomaiban. Az emelvényt, a trónust, a falakat és a mennyezetet
virágokkal borítják be, s középen egy illatos virágokból készült kicsiny kút áll. A nyári
hõségben kimerült emberek felfrissülnek e virágoktól.
K¥¢£a és Balar§ma azt is megtanulták, hogyan díszítsék hajukat többféle módon, s hogyan
rögzítsék a fejdíszüket a hajukhoz. Megtanultak színdarabot elõadni, színészeket felöltöztetni,
fülük mögé virágot tenni. Megtanulták, hogyan kell szantálfa pépet és vizet permetezni, hogy
minden finom illatos legyen, s megtanultak varázsolni is. A varázslásnak van egy olyan ága,
amelyet bah¡-r¡p¦nak neveznek, s aki ismeri ezt a tudományt, úgy öltözhet fel, hogy még
barátai sem ismernek rá. K¥¢£a és Balar§ma megtanulták, hogyan készítsenek italokat a
különféle idõpontoknak megfelelõen, tanultak a szirupokról, az ízekrõl és a mámorosság
hatásairól. A varrás és hímzés mûvészetérõl is tanultak, s megtanulták azt is, hogyan kell
vékony zsinegekkel bábokat mozgatni. Megtanulták a hangszerek, a v¦£§, a sitar, az esaraj és
a tambura felhúrozását, hogy harmonikus hangzásuk legyen. Rejtvények készítésérõl és
megoldásáról is tanultak. A könyvek olvasásának mûvészetét is elsajátították, amelyekbõl a
legostobább tanuló is nagyon gyorsan megtanulhat olvasni és írni. Megtanultak drámát írni és
drámát próbálni, keresztrejtvényt megoldani, kitölteni az üres kockákat és értelmes szavakká
egészíteni õket.
Megtanultak képregényt írni, ami a világ sok országában még most is nagy divat. Ebben a
mûvészetben a történetet képek mutatják be: ha például egy férfit és egy házat ábrázol a kép,
az egy hazatérõ férfit jelképez. K¥¢£a és Balar§ma építészetet is tanultak, többek között azt,
hogyan kell lakóházakat építeni. Megtanulták, hogyan ismerjék fel a különféle drágaköveket
színük és fényük alapján. Megtanulták, hogyan kell õket aranyba és ezüstbe foglalni.
Megtanulták, hogyan ismerjék föl a földben az ásványokat. Manapság ez egy nagyon
különleges tudomány, de régebben ez minden egyszerû ember számára ismert dolog volt.
Tanulmányozták a füveket és a gyógynövényeket, megtanulták, hogyan kell orvosságot
készíteni belõlük. Megtanultak növényeket keresztezni, hogy különféle gyümölcsöket
hozzanak létre. Megtanulták, hogyan idomítsanak bárányt és kakast, hogy viadalokat
rendezhessenek velük. Megtanulták, hogyan kell beszélni tanítani a papagájokat, hogy
válaszoljanak a ember kérdéseire
Gyakorlati pszichológiát is tanultak (amelyet néha hipnózisnak is neveznek): hogyan tud
valaki más elméjére hatni, hogyan tudja rávenni õket, hogy az õ akarata szerint cselekedjenek.
Megtanulták, hogyan kell a hajat megmosni és különféle színekkel befesteni és bodorítani.
Megtanulták, hogyan kell mások könyvébõl olvasni anélkül, hogy valóban látnák.
Megtanulták megmondani, mit rejt a másik tenyere. Ezt a mûvészetet utánozzák néha a
gyerekek — bár nem igazán pontosan. Az egyikük valamit a markába szorít, s megkérdezi a
másikat: „Tudod-e, mi van a tenyeremben?” A másik megpróbálja kitalálni, de valójában nem
tudja, mit rejt társa tenyere. Ám van egy olyan tudomány, amellyel az ember megtudhatja és
meg is mondhatja, mi van a másik ember tenyerében.
K¥¢£a és Balar§ma rengeteg ország nyelvét is megtanulta, s nem csak emberi nyelveket:
K¥¢£a az állatokkal, madarakkal is tudott beszélni. Erre a Gosv§m¦k Vai¢£ava írásaiban
találunk bizonyítékokat. K¥¢£a és Balar§ma megtanulták, hogyan kell virágokból hintókat,
repülõgépeket készíteni. A R§m§ya£ában arról olvashatunk, hogy miután az Úr R§macandra
legyõzte R§va£át, La¯k§tól Bh§rata-var¢áig egy virágokból készült repülõn, a pu¢pa-rathán
repült. A fiúk megtanulták, hogyan mondják meg a jövõt a különféle jelekbõl. A
Khan§rvacana címû könyvben minden jó és kedvezõtlen jel leírását megtaláljuk. Ha valaki a
házából kilépve meglát valakit egy teli vödör vízzel, az nagyon jó jel. Ha azonban üres
vödörrel lát valakit, rossz elõjel. Ha valaki egy tehenet lát, amint éppen fejik, s borja az
oldalán áll, az jó jel. Ha valaki ismeri ezeket a jeleket, megmondhatja a jövõt; s K¥¢£a ismerte
ezt a tudományt. Azt is megtanulta, hogyan kell m§t¥k§t készíteni. A m§t¥k§ egy olyan
keresztrejtvény, amelyben három betû van egy sorban, s bármelyik oldalról számoljuk,
kilencet kapunk. Sokféle m§t¥k§t készítenek, sokféle célból.
K¥¢£a megtanulta, hogyan kell drágaköveket, például gyémántot vágni. Megtanulta,
hogyan kell az elméjében rögtönzött versekkel kérdezni és válaszolni. Megtanulta a fizikai
egyesülések és változások hatásának és visszahatásának tudományát. Megtanulta a
pszichiátria mûvészetét, amellyel megértheti egy másik személy pszichológiai változásait.
Megtanulta, hogyan kell vágyainkat kielégíteni. A vágyakat nagyon nehéz kielégíteni, s ha
valaki olyasvalamire vágyik, amely soha nem teljesülhet, e tudás segítségével az ilyen
vágyakat is le lehet gyõzni és ki lehet elégíteni. E mûvészet ismeretében a felmerülõ szexuális
vágyak is mérsékelhetõk, még a brahmac§r¦ életben is. Ez az a mûvészet, amellyel az ember
még az ellenségét is barátjává tudja tenni, vagy a fizikai elemek közvetlen hatását egy másik
tárgyra tudja irányítani.
Az Úr K¥¢£a és Balar§ma, akik minden tudás forrása, megmutatták, hogy a felsorolt
mûvészeteket és tudományokat tökéletesen megértették, s aztán fölajánlották tanítójuknak,
hogy bármire vágyik, teljesítik. Amikor a tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének
ilyen felajánlással okoz örömet, azt guru-dak¢in§nak nevezik. Nagyon fontos, hogy a
tanítvány elégedetté tegye tanítóját, cserébe azért a sok-sok — akár anyagi, akár lelki —
dologért, amit megtanult tõle. Amikor K¥¢£a és Balar§ma ugyanígy felajánlották
szolgálatukat, tanítójuk, S§nd¦pani Muni arra gondolt, bölcs dolog lenne valami különlegeset
kérni Tõlük, olyat, amit egy közönséges tanítvány nem tud megtenni. Megkérdezte hát a
feleségét is, mit kívánjanak Tõlük. Feleségével együtt látták K¥¢£a és Balar§ma különleges
képességeit, s megértették, hogy a két fiú nem más, mint az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Ezért aztán elhatározták, hogy azt kérik Tõlük: hozzák vissza fiukat, aki
Prabh§sa-k¢etránál az óceánba fulladt.
Amikor K¥¢£a és Balar§ma meghallották, hogy tanítójuk fia hogyan lelte halálát, azonnal
kocsijukra szálltak, s az óceánhoz indultak. A partot elérve arra kérték az óceán uralkodó
istenségét, adja vissza tanítójuk fiát. Az óceán istensége nyomban megjelent az Úr elõtt, s
alázatosan tiszteletteljes hódolatát kezdte ajánlani.
— Te voltál az oka — mondta neki K¥¢£a —, hogy tanítónk fia nemrégiben a vízbe
fulladt. Megparancsolom, hogy hozd vissza a fiút!
— A fiút valójában nem én vittem el — válaszolta az óceán istensége. — Egy Pañcajana
nevû démon ragadta õt el. Ez a hatalmas démon az óceán mélyén lakik, egy kagyló formáját
öltve magára. Tanítód fia minden bizonnyal e démon gyomrában van, aki elnyelte õt.
K¥¢£a erre nyomban a víz mélyére merült, s megtalálta Pañcajana démont. Azonnal
megölte, ám tanítójának fiát nem találta meg a gyomrában. Fogta a halott démon kagyló-
testét, s visszatért Prabh§sa-k¢etra partjára, ahol hintójuk állt. Onnan Samyaman¦ felé vette
útját, Yamar§ja, a halál ura rezidenciája felé. Amint bátyjával, Balar§mával — akit
Hal§yudhának is neveznek — megérkezett, kagylókürtjébe fújt.
A hangra megjelent Yamar§ja, s tiszteletteljes hódolatát ajánlva köszöntötte az Úr K¥¢£át.
Yamar§ja jól tudta, kicsoda K¥¢£a és Balar§ma, ezért azonnal felajánlotta alázatos szolgálatát
az Úrnak. K¥¢£a úgy jelent meg a földön, mint egyszerû emberi lény, valójában azonban Õ és
Balar§ma a mindenki szívében jelenlévõ Felsõlélek voltak. Õk nem mások, mint Maga Vi¢£u,
aki egyszerû fiúk szerepét játssza most. Amint Yamar§ja felajánlotta szolgálatait az Úrnak, az
Úr K¥¢£a azt kérte tõle: adja vissza tanítójának fiát, aki tettei visszahatásaként került
Yamar§jához.
— Mint a legfelsõbb hatalom — mondta K¥¢£a —, parancsom az, hogy azonnal add
vissza tanítóm fiát!
Yamar§ja visszaadta a fiút az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, s K¥¢£a és Balar§ma
apjához vitték a gyereket.
— Van-e még valami, amit kérni szeretnél Tõlünk? — kérdezték tanítójukat, ám az így
válaszolt:
— Drága fiaim, már eleget tettetek értem. Tökéletesen elégedett vagyok. Mi mást
kívánhat még egy ember, akinek olyan tanítványai vannak, mint Ti? Kedves fiaim, most
hazamehettek. Dicsõséges tetteiteknek az egész világon híre megy. Ti minden áldás fölött
álltok, mégis kötelességem, hogy megáldjalak Benneteket. Abban az áldásban részesítelek
Benneteket, hogy bármit mondtok, örökké élni fog, mint a Védák parancsai. Tanításotokat
nem csupán ebben az univerzumban és ebben a korszakban tisztelik majd: mindenhol, minden
korban örökké megújuló és lényeges lesz.
Tanítója áldásának köszönhetõen K¥¢£a Bhagavad-g¦t§ja örök és elismert nemcsak ebben
az univerzumban, hanem más bolygókon és bolygórendszereken is.
Tanítójuk utasítására K¥¢£a és Balar§ma azonnal hazatértek kocsijukon. Úgy röpültek,
mint a szél, mennydörögve, akár a felhõk. Mathur§ népe, akik régóta nem látták K¥¢£át és
Balar§mát, örültek, hogy újra megpillanthatják Õket, s olyan boldogságot éreztek, mint
amikor valaki elveszett kincsét kapja vissza.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvennegyedik
fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a visszahozza tanítójának fiát”.
45. Uddhava látogatása V¥nd§vanában
Nanda Mah§r§ja K¥¢£a és Balar§ma nélkül tért vissza V¥nd§vanába, csupán a
tehénpásztorok és pásztorfiúk voltak vele. Szívfájdító jelenet volt ez a gop¦k, Yaªod§ mama,
¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ és V¥nd§vana népe számára. Sok bhakta próbált már meg magyarázatot
adni K¥¢£a távollétére V¥nd§vanából, mert a hozzáértõk véleménye szerint K¥¢£a, az eredeti
Istenség Legfelsõbb Személyisége egyetlen lépést sem tesz V¥nd§vanán kívül, mindig
V¥nd§vanában marad. A tapasztalt bhakták magyarázata az, hogy K¥¢£a valójában nem volt
távol V¥nd§vanától: visszatért Nanda Mah§r§jával, ahogyan megígérte.
Amikor K¥¢£a Akr¡ra szekerén Mathur§ba tartott, s a gop¦k elállták az utat, K¥¢£a
megígérte nekik, hogy kötelessége végeztével azonnal visszatér Mathur§ból. Arra kérte õket,
ne szomorkodjanak, s ezzel meg is békítette õket. Ám amikor látták, hogy nem tért haza
Nanda Mah§r§jával, úgy gondolták, becsapta õket, vagy nem tudta betartani ígéretét. A
legkiválóbb bhakták azonban kijelentik: K¥¢£a nem volt csaló, s ígéretét sem szegte meg.
K¥¢£a eredeti azonosságában visszatért Nanda Mar§j§val együtt, s bhava kiterjedésében a
gop¦kkal és Yaªod§ mamával maradt. K¥¢£a és Balar§ma nem eredeti formájukban, hanem
V§sudeva és Sa¯kar¢a£a kiterjedésükben maradtak Mathur§ban. A valódi K¥¢£a és Balar§ma
bhava megnyilvánulásukban V¥nd§vanában voltak, míg Mathur§ban prabhava és vaibhava
kiterjedéseikben jelentek meg. Ez K¥¢£a fejlett bhaktáinak a hiteles véleménye.
Amikor Nanda Mah§r§ja hazafelé készülõdött V¥nd§vanába, arról beszélgetett K¥¢£ával
és Balar§mával, hogyan tudnak majd a fiúk Nanda Mah§r§jától távol élni. Közösen döntöttek
úgy, hogy elválnak. Vasudeva és Devak¦, akik K¥¢£a és Balar§ma édesszülei voltak, szerették
volna maguknál tartani gyermekeiket, hiszen Ka°sa már halott volt. Amíg Ka°sa élt, K¥¢£a
és Balar§ma Nanda Mah§r§ja gondjaira bízva élt V¥nd§vanában. Most azonban szüleik azt
akarták, hogy gyermekeik maradjanak velük, fõképpen azért, hogy elvégezhessék a szent
zsinór tisztító szertartását. A megfelelõ nevelést is biztosítani akarták Számukra, hiszen ez az
apa kötelességei közé tartozik. A másik dolog, amiért szerették volna, ha K¥¢£a és Balar§ma
Mathur§ban maradnak, az volt, hogy Ka°sa cinkosai — akik nem a városban éltek — azt
tervezték, megtámadják Mathur§t. K¥¢£a jelenlétére emiatt is nagy szükség volt. K¥¢£a nem
akarta, hogy Dantavakra, Jar§sandha és más ellenséges királyok V¥nd§vanára támadjanak. Ha
K¥¢£a elment volna V¥nd§vanába, ellenségei nemcsak Mathur§t támadták volna meg, hanem
V¥nd§vana békés lakóit is zaklatták volna. Ezért hát K¥¢£a úgy határozott, Mathur§ban
marad, Nanda Mah§r§ja pedig hazatért V¥nd§vanába. Habár V¥nd§vana lakói szenvedtek
K¥¢£a távollététõl, K¥¢£a mindig velük volt kedvteléseivel, l¦l§jával, s ez eksztatikus
boldogsággal töltötte el õket.
K¥¢£a elhagyta V¥nd§vanát, s V¥nd§vana lakói, különösen Yaªod§ mama, Nanda
Mah§r§ja, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦, a gop¦k és a tehénpásztorfiúk minden lépésüknél Rá gondoltak.
„Milyen kedvesen játszott K¥¢£a! Milyen csodálatosan fújta fuvoláját! Tréfálkozott velünk,
megölelt bennünket...” L¦l§-smara£ának nevezik ezt az érzést, amely a legkiválóbb bhakták
által leginkább ajánlott folyamat a K¥¢£ával való kapcsolatban. Az Úr Caitanya, amikor
Pur¦ban volt, a l¦l§-smara£a kapcsolatot élvezte K¥¢£ával. Azok, akik az odaadó szolgálat és
az eksztázis legemelkedettebb szintjén állnak, kedvteléseire emlékezve képesek örökké
K¥¢£ával élni. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura csodálatos transzcendentális írást hagyott
ránk, a K¥¢£a-bh§van§m¥tát, amely nem más, mint K¥¢£a kedvteléseinek leírásai. Ilyen
könyveket olvasva a bhakták szüntelenül elmélyedhetnek a K¥¢£áról szóló gondolatokban.
Bármilyen könyv, amely K¥¢£a kedvteléseirõl, k¥¢£a-l¦l§ról ír — K¥¢£a-könyvünk és a ¼r¦
Caitanya tanítása címû könyvünk is — valóban vigaszt nyújt a K¥¢£a távollététõl szenvedõ
bhaktáknak.
 Az, hogy K¥¢£a és Balar§ma nem tértek vissza V¥nd§vanába, a következõképpen érthetõ
meg: nem szegték meg szavukat, hogy visszatérnek, s valójában nem is hagyták el
V¥nd§vanát, jelenlétükre azonban nagy szükség volt Mathur§ban.
Idõközben Uddhava, K¥¢£a unokatestvére, Vasudeva fivérének fia jött el Dv§rak§ból,
hogy K¥¢£át láthassa. Közel egykorú volt K¥¢£ával, s külsõre szinte minden vonásai K¥¢£ára
emlékeztetett. Tanítójának házából hazatérve K¥¢£a nagy örömmel fogadta Uddhavát, aki
legkedvesebb barátja volt. K¥¢£a V¥nd§vanába akarta õt küldeni egy üzenettel, hogy
megvigasztalja az ottaniakat bánatukban, melyet távolléte okozott.
Ye yath§ m§° prapadyante, írja a Bhagavad-g¦t§: K¥¢£a mindig odaadó szolgálatának
megfelelõen viszonozza bhaktája fejlõdését. A gop¦k K¥¢£a távollétében a nap huszonnégy
órájában Rá gondoltak, s K¥¢£a is örökké a gop¦kra, Yaªod§ mamára, Nanda Mah§r§jára és
V¥nd§vana népére gondolt. Úgy tûnt, távol van tõlük, mégis megértette transzcendentális
bánatukat, és azonnal el akarta küldeni hozzájuk Uddhavát egy vigasztaló üzenettel.
Uddhavát a V¥¢£i-dinasztia legkiválóbb tagjaként ismerték, szinte K¥¢£ával egyenlõnek.
Hûséges barát volt, s mint B¥haspatinak, a mennyei bolygók tanítójának és papjának
közvetlen tanítványa, rendkívül intelligens, jó ítélõképességû és nagyon mûvelt volt. K¥¢£a
Uddhavát, nagyon kedves barátját akarta V¥nd§vanába küldeni, hogy tanúja lehessen, milyen
magas szintû, eksztatikus odaadó szolgálatot végeznek V¥nd§vana lakói. Még ha B¥haspati
tanítványa, s a legmûveltebb az anyagi tudományokban, akkor is tanulnia kell a gop¦któl és a
v¥nd§vanaiaktól, hogyan szeresse K¥¢£át a legmagasabb szinten. Hogy K¥¢£a Uddhavát
küldte el V¥nd§vanába az üzenettel, mellyel meg akarta nyugtatni õket, Uddhava iránti
különleges kegye volt.
Az Úr K¥¢£át Harinak is nevezik, ami azt jelenti: „aki elveszi a meghódolt lelkek minden
aggodalmát”. Az Úr Caitanya kijelenti: soha, sehol nem lehet egyetlen imádat sem olyan
magasztos, mint amit a gop¦k valósítottak meg. A gop¦k bánata miatt aggódva K¥¢£a
udvariasan arra kérte Uddhavát, menjen el V¥nd§vanába. Kezet rázott Uddhavával és így
szólt:
— Drága barátom, Uddhava, kérlek, menj azonnal V¥nd§vanába és próbáld megnyugtatni
atyámat s anyámat, Nanda Mah§r§ját és Yaªod§-dev¦t, s a gop¦kat. Bánat szorítja össze a
szívüket, mintha nagybetegek lennének. Menj és add át nekik üzenetemet! Remélem,
betegségük ettõl enyhül majd valamelyest. A gop¦k mindig elmerülnek Rólam szóló
gondolataikban; Nekem ajánlották testüket, vágyukat, életüket és lelküket. Ám nemcsak a
gop¦kért aggódom, hanem mindenkiért, aki feláldoz Értem közösséget, barátságot, szerelmet
és jólétet. Kötelességem, hogy megoltalmazzam e kiváló bhaktákat. A gop¦k Számomra a
legkedvesebbek, hiszen mindig Rám gondolnak, s úgy eltölti õket a távollétem okozta
szomorúság, hogy szinte belehalnak az aggodalomba. Csupán az tartja bennük még a lelket,
hogy arra gondolnak: hamarosan visszatérek hozzájuk.
Az Úr K¥¢£a kérésére Uddhava nyomban hintójára szállt, s útnak indult Gokulába K¥¢£a
üzenetével. Naplementekor érte el V¥nd§vanát, épp amikor a tehenek hazatérõben voltak a
legelõrõl. Uddhavát és szekerét belepte a tehenek patái által felvert por. Párzásért tehenek
után futó bikákat pillantott meg, tejtõl duzzadó tõgyû tehenek szaladtak borjaik után, hogy
megszoptassák õket. Egész V¥nd§vanában csak fehér teheneket és borjakat látott; s hallotta a
fejés hangjait is. A falu minden házát feldíszítették a nap- és a tûzisten tiszteletére, a
vendégek, a tehenek, a br§hma£ák és a félistenek fogadására. Az otthonokat mécsesek és
füstölõk szentelték meg. Egész V¥nd§vanát csodálatos virágoskertek övezték, a levegõ
madarak és méhek hangjával volt teli. A tavakat lótuszvirágok borították, kacsák és hattyúk
ringatóztak vizük tükrén.
Uddhava Nanda Mah§r§ja házához érkezett, ahol V§sudeva képviselõjeként fogadták.
Nanda Mah§r§ja hellyel kínálta és leült vele, hogy a K¥¢£ától, Balar§mától és a mathur§beli
rokonoktól hozott üzenetrõl kérdezze. Tudta, hogy mivel Uddhava nagyon bensõséges barátja
K¥¢£ának, jóhírekkel kellett érkezzen.
 — Kedves Uddhavám, barátom, hogy van Vasudeva? Bizonyára nagyon boldog most,
hogy kiszabadult Ka°sa börtönébõl, és együtt lehet barátaival és gyermekeivel, K¥¢£ával és
Balar§mával. Kérlek, beszélj róla és hogylétérõl! Mi is boldogok vagyunk, hogy Ka°sa, a
gonosz démon elpusztult. Mindig irigy volt a Yaduk családjára, barátaira és rokonaira, s
bûnös tetteiért halállal lakolt, összes fivérével együtt.
— Mondd, vajon K¥¢£a emlékszik-e még apjára és anyjára, barátaira és társaira
V¥nd§vanában? Szeretettel gondol-e teheneire, gop¦jaira, Govardhana-hegyére és legelõire?
Vagy talán elfelejtette mindannyiójukat? Van-e remény, hogy visszajön barátaihoz és
rokonaihoz, hogy újra láthassuk gyönyörû arcát nemes orrával és lótusz szemeivel?
Mindnyájan emlékszünk még, hogyan mentett meg bennünket az erdõtûztõl, hogyan védett
meg minket a Yamun§ban élõ nagy kígyótól, K§liyától, hogyan oltalmazott bennünket oly
sok más démontól, és csupán arra tudunk gondolni, mennyi hálával tartozunk Neki, hogy oly
sok veszedelemtõl megvédett bennünket. Kedves Uddhavám! Amikor K¥¢£a gyönyörû arcára,
szemeire és v¥nd§vanai cselekedeteire gondolunk, olyannyira megrendülünk, hogy mozdulni
sem tudunk. K¥¢£ára gondolunk csupán, mosolyára, arra, hogyan pillantott ránk. Amikor a
Yamun§ partjára vagy V¥nd§vana tavaihoz megyünk, a közeli Govardhana-hegyre vagy a
legelõkre, még mindig ott látjuk hogy K¥¢£a lábnyomait a földön. Emlékszünk Rá, amikor ott
játszott, hiszen örökké arra járt. Amikor alakja megnyilvánul elménkben, azonnal elmerülünk
a Róla szóló gondolatokban.
— Úgy hisszük ezért, hogy K¥¢£a és Balar§ma elõkelõ félistenek lehetnek a mennyei
bolygókon, akik most közönséges kisfiúkként jelentek meg nálunk, hogy küldetésüket
végrehajtsák a földön. Ezt már Gargamuni is megjövendölte, amikor elkészítette K¥¢£a
horoszkópját. Ha K¥¢£a nem lenne különleges személyiség, hogyan tudta volna megölni
Ka°sát, aki tízezer elefánt erejével bírt? Ka°sa mellett hatalmas erejû birkózókkal és az
óriási elefánttal, Kuvalay§p¦dával is szembeszállt. Úgy ölte meg ezeket az állatokat és
démonokat, akár az oroszlán ejti el zsákmányát. Milyen csodálatos, ahogyan K¥¢£a egyik
kezével fölemelve nyomban eltörte a hatalmas, súlyos íjat, amit három pálmafa törzsébõl
illesztettek össze! Milyen csodálatos, hogy hét napon át tartotta egy kezével a magasban a
Govardhana-hegyet! Milyen csodálatos, ahogyan végzett a démonokkal, Pralamb§surával,
Dhenuk§surával, Ari¢±§surával, T¥£§vartával és Bak§surával! Olyan erõsek voltak, hogy még
a mennyei bolygók félistenei is rettegtek tõlük, ám K¥¢£a könnyedén a halálba küldte õket.
Miközben Nanda Mah§r§ja K¥¢£a rendkívüli hõstetteirõl beszélt Uddhavának, elöntötte a
bánat, s hangja elakadt. Yaªod§ mama férje oldalán ült, s csöndben hallgatta Nanda Mahar§ja
szavait K¥¢£a kedvteléseirõl, csupán a könnye patakzott megállíthatatlanul, s érzelmeitõl tej
csordult ki a kebleibõl. Amikor Uddhava látta, hogy Nanda Mah§r§ján és Yaªod§n ennyire
erõt vesz a megindultság, amint K¥¢£ára, az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondolnak,
és látta K¥¢£a iránti mindent felülmúló szeretetüket, Õt is magával ragadták érzelmei, s így
szólt:
— Kedves Yaªod§ mama és Nanda Mah§r§ja! A legnagyobb tiszteletet érdemlitek az
emberek között, mert senki más, csakis ti tudtok ilyen transzcendentális eksztázisban
meditálni.
— Balar§ma és K¥¢£a mindketten az Istenség eredeti Személyiségei, akikbõl a kozmikus
megnyilvánulás árad. Õk a legkiválóbbak mindenki között, s mindketten az anyagi teremtés
tényleges okai. Az anyagi természetet a puru¢a inkarnációk irányítják, akik K¥¢£a és
Balar§ma utasítására cselekszenek. Részleges képviselõjük által behatolnak minden élõlény
szívébe, s Õk a forrásai minden tudásnak és felejtésnek. Ezt a Bhagavad-g¦t§ tizenötödik
fejezete is megerõsíti: „Én jelen vagyok mindenki szívében, s Én vagyok az oka emberi
tudásnak és felejtésnek. Én vagyok a Ved§nta eredeti szerzõje, és Én vagyok a Védák valódi
ismerõje.” Ha halála pillanatában valaki akár csak egy pillanatra is képes tiszta elméjét
K¥¢£ára rögzíteni, alkalmassá válik arra, hogy anyagi testét feladva eredeti lelki testében
jelenjen meg, mint ahogyan a nap kel föl teljes tündöklésében. Ilyen módon távozva az
életébõl, azonnal a lelki birodalomba, Vaiku£±hára jut — mondta Uddhava.
 Ez a K¥¢£a tudat gyakorlásának eredménye. Ha a K¥¢£a-tudatot jelenlegi testünkben, még
egészségesen és jó elmeállapotban gyakoroljuk, csupán a szent mah§-mantra, a Hare K¥¢£a
vibrálásával minden lehetõségünk meglesz arra, hogy a halál pillanatában K¥¢£ára rögzítsük
elménket. Ha megtesszük, életünk minden kétség nélkül sikeres lesz. Ha azonban elménk az
anyagi élvezetek reményében örökké gyümölcsözõ cselekedetekben merül el, akkor
természetes, hogy halálunk pillanatában is ezek a gondolatok jelennek meg elménkben, és
arra kényszerülünk, hogy újra elfogadjunk egy anyagi, feltételekhez kötött testet, amelyben
tovább szenvedhetünk az anyagi lét három nyomorúságától. Mindig elmerülni a K¥¢£a-
tudatban: ez volt V¥nd§vana népének példája, melyet Nanda Mah§r§ja, Yaªod§ és a gop¦k
mutattak be. Ha csupán követni tudjuk lábnyomaikat, életünk minden kétséget kizárva
sikeressé válik, s beléphetünk a lelki birodalom kapuján, Vaiku£±¤ára.
— Kedves Yaªod§ mama és Nanda Mah§r§ja! — folytatta Uddhava. — Elméteket
eképpen teljesen és kizárólagosan az Istenség Legfelsõbb Személyisége transzcendentális
formájára, N§r§ya£ára, a személytelen Brahman eredetére rögzítettétek. A Brahman-sugárzás
nem más, mint N§r§ya£a testének ragyogása, s mivel ti szünet nélkül K¥¢£áról és Balar§máról
szóló eksztatikus gondolataitokban merültök el, mi más tett lenne még, amit el kellenne
végeznetek? Üzenetet hoztam K¥¢£ától: hamarosan visszatér V¥nd§vanába, és személyes
jelenlétével tesz majd boldoggá mindkettõtöket. K¥¢£a megígérte, hogy visszatér
V¥nd§vanába, miután bevégezte kötelességét Mathur§ban, s ígéretét bizonyosan teljesíti.
Ezért hát arra kérlek mindkettõtöket, legkiválóbbak a szerencsések között, hogy ne
bánkódjatok K¥¢£a távolléte miatt.
— Már így is a nap huszonnégy órájában Õt látjátok, mégis eljön és meglátogat
benneteket nagyon hamarosan. Valójában jelen van mindenhol és mindenki szívében,
ahogyan a tûz jelen van a fában. K¥¢£a a Felsõlélek, ezért senki sem az ellensége, senki sem a
barátja, senki sem egyenlõ Vele, és senki sem kevesebb, mint Õ, és senki sem múlhatja Õt
fölül. Valójában nincs apja, nincs anyja, fivére vagy rokona, sem társaságra, sem barátságra
vagy szerelemre nincs szüksége. Nincs anyagi teste; sohasem jelenik meg vagy születik meg
úgy, mint egy közönséges földi halandó. Nem jelenik meg sem magasabb, sem alacsonyabb
rendû fajokban, mint azt a közönséges élõlények teszik, akik múltbeli cselekedeteik
következtében kényszerülnek arra, hogy megszülessenek. Csak híveinek megvédelmezéséért
jelenik meg belsõ energiája által. Soha nem kerül az anyagi természet kötõerõinek hatása alá,
ám amikor megjelenik ebben az anyagi világban, mégis úgy cselekszik, mint egy közönséges
élõlény az anyagi természet kötõerõinek hatása alatt. Valójában azonban Õ ügyel az anyagi
teremtésre, s a természet anyagi kötõerõi nincsenek Rá hatással. Õ teremti, tartja fenn és
semmisíti meg az egész kozmikus menyilvánulást. Tévesen hisszük K¥¢£át és Balar§mát
közönséges emberi lénynek, mint a szédülõ ember, aki úgy látja, hogy az egész világ
körülötte forog. Az Istenség Személyisége senkinek sem a fia: valójában Õ mindenki apja,
anyja és legfelsõbb irányítója. Efelõl nincs kétség. Minden tapasztalható és nem tapasztalható,
létezõ, létezett vagy a jövõben létrejövõ, minden, a legkisebbtõl a legnagyobbig az Istenség
Legfelsõbb Személyiségén belül létezik. Minden Benne nyugszik, de Õ kívül van minden
megnyilvánuláson.
Nanda és Uddhava K¥¢£áról beszélgetve töltötték az egész éjszakát. Hajnalban a gop¦k
elõkészültek a reggeli §ratira, meggyújtották lámpáikat és joghurttal kevert vajjal szórtak be
mindent. A ma¯gala-§rati végeztével nekifogtak, hogy vajat köpüljenek a joghurtból, s a
visszatükrözõdõ lámpák fényeitõl ékszereik még jobban ragyogtak. A köpülõ rúd, karjaik,
fülbevalóik, karpereceik, kebleik — minden mozgott, s a ku¯kuma pora a kelõ naphoz
hasonló sáfrányos csillogást adott arcuknak. K¥¢£a dicsõségérõl énekeltek, s hangjuk a
köpülés hangjaival elvegyülve felszállott az égbe és megszentelte az egész atmoszférát.
Napfelkelte után a gop¦k, mint minden nap, most is jöttek, hogy felajánlják tiszteletüket
Nanda Mah§r§jának és Yaªodának. Amint azonban a ház elõtt megpillantották Uddhava arany
hintóját, kérdezõsködni kezdtek egymástól, vajon kié lehet a hintó. Néhányan megkérdezték,
nem Akr¡ra tért-e vissza, aki elvitte K¥¢£át. Akr¡rát nem nagyon kedvelték: Ka°sa
szolgálatában állt, s õ vitte el K¥¢£át Mathur§ városába. A gop¦k mind arra gyanakodtak, hogy
Akr¡ra tért vissza, egy újabb kegyetlen tervvel a fejében. „Halott testek vagyunk csupán
legfelsõbb Urunk, K¥¢£a nélkül. Mi mást tudna még ellenünk elkövetni?”
Miközben a gop¦k beszélgettek, Uddhava befejezte reggeli fürdõjét, imáit és mantráit, s
eléjük lépett.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenötödik fejezetéhez,
melynek címe: „Uddhava látogatása V¥nd§vanában”.
46. Uddhava átadja K¥¢£a üzenetét a gop¦knak
Amikor a gop¦k meglátták Uddhavát, s észrevették, hogy szinte tökéletes mása K¥¢£ának,
megértették, hogy K¥¢£a kedves bhaktája áll elõttük. Karjai hosszúak voltak, szemei a
lótuszvirág szirmaihoz voltak hasonlatosak. Sárga színû ruhát viselt, s nyakában
lótuszvirágokból készült füzér illatozott. Arca csodálatos volt. A s§r¡pya felszabadulást
elnyerve — mely által az Úréhoz hasonló testet kapott — Uddhava szinte a megszólalásig
hasonlított K¥¢£ára. A gop¦k K¥¢£a távollétében kötelességtudóan látogatták reggelenként
Yaªod§ mamát. Tudták, hogy Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ mama örökké bánatosak, ezért
legfontosabb kötelességüknek tartották, hogy tiszteletüket tegyék V¥nd§vana
legmegbecsültebb idõs házaspárja elõtt. K¥¢£a barátainak látványa Nandát és Yaªod§t K¥¢£ára
emlékeztette és ez megnyugtatta õket, s a gop¦kat is örömmel töltötte el, hogy Nandát és
Yaªod§t láthatják.
Amikor a gop¦k azt látták, hogy Uddhava még külsejével is K¥¢£át képviseli, úgy
gondolták, hogy olyan léleknek kell lennie, aki tökéletesen meghódolt az Istenség Legfelsõbb
Személyisége elõtt. „Ki ez a fiú, aki pontosan olyan, mint K¥¢£a? Szemei ugyanúgy a
lótuszvirág szirmához hasonlóak, ugyanazt a nemes orrot, gyönyörû arcot látjuk, ráadásul
ugyanúgy mosolyog, mint K¥¢£a. Minden tekintetben K¥¢£ára, ¼y§masundarára, a gyönyörû
sötét fiúra emlékeztet. Még az öltözéke is hasonló. Honnan jött ez a fiú? Ki az a szerencsés
lány, aki férjének tudhatja?” — beszélgettek egymás között. Nagyon szerettek volna megtudni
róla mindent, s mivel csupán egyszerû falusi lányok voltak, körülállták Uddhavát.
Amikor a megtudták, hogy Uddhava K¥¢£ától hozott üzenetet, egyszeriben végtelen
boldogságot éreztek, s nyomban félrehívták Uddhavát egy csöndes helyre, hogy leülhessen.
Bensõségesen akartak vele beszélgetni, s nem akartak zavarba jönni ismeretlen személyek
elõtt. Nagy alázattal, udvarias szavakkal üdvözölték.
— Jól tudjuk, hogy K¥¢£a legbizalmasabb barátainak vagy egyike, s azért küldött téged
V¥nd§vanába, hogy vigaszt nyújts szüleinek. Tudjuk, hogy a családi kötelékek erõsek. Még az
élet lemondott rendjébe lépett nagy szentek sem tudják elfelejteni családtagjaikat. K¥¢£a ezért
küldött téged a szüleihez; más dolga nemigen akad V¥nd§vanában. A városban él; miért
érdekelné Õt V¥nd§vana falva vagy a tehenek legelõje? Ezek a dolgok már haszontalanok
számára, városi lett.
— Biztosan semmi dolga olyanokkal, akik nem családjához tartoznak. A barátság a
családon kívüliekkel csupán addig tart, amíg valamilyen önzõ érdek fûzõdik hozzá. Miért
törõdjön valaki azokkal, akik nem családjának tagjai, s fõképpen azokkal, akik mások
feleségei? K¥¢£át õk csupán addig érdeklik, amíg szüksége van rájuk érzékeinek
kielégítéséhez, akár a méhek, akik csak addig zümmögik körül a virágot, amíg mézüket ki
nem szívják. Pszichológiai tény, hogy egy prostituáltat nem érdekli tovább szeretõje, ha az
elvesztette a pénzét. Ha egy király alattvalói úgy találják, hogy a király nem tudja
megvédelmezni õket, elhagyják a birodalmát. A tanítvány elfelejti tanárát és iskoláját, amint
befejezte tanulmányait. A pap elhagyja a hívõt, ha megkapta jutalmát, s a gyümölcsöt hozó
évszak elteltével a madarakat többé már nem érdeklik a fák. A vendég a vacsora végeztével
elmegy, s soha nem látja többé vendéglátóját. Az erdõtûz után, amikor egy tenyérnyi zöld
füvet sem találnak, az õzek és a többi állat új erdõket keresnek; s a férfi, miután szíve hölgye
boldoggá tette, hamarosan elhagyja õt — mondták a gop¦k, s számtalan hasonlatukkal K¥¢£át
vádolták.
 Uddhava megértette, hogy a v¥nd§vanai gop¦k teljesen K¥¢£áról és az Õ gyermekkori
cselekedeteirõl szóló gondolataikban merülnek el. K¥¢£áról beszélgetve megfeledkeztek
házkörüli teendõikrõl, s amint érdeklõdésük nõttön nõtt K¥¢£a iránt, magukról is egészen
megfeledkeztek.
A gop¦k egyike, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦, akinek K¥¢£ával személyes kapcsolata volt, Rá
gondolva annyira elmerült gondolataiban, hogy egy méhecskével kezdett el beszélgetni, aki
arra repülve lótuszlábait próbálta megérinteni. Mialatt egy másik gop¦ Uddhavával
beszélgetett, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ a méhecskét szólította meg, mintha õ lenne K¥¢£a hírvivõje:
— Kicsi méh, aki a virágokból szoktál mézet inni, kinevezlek K¥¢£a hírvivõjének, hiszen
természetetek oly hasonló. Láttam a bajuszodon a piros ku¯kumát, mely akkor kenõdött K¥¢£a
virágfüzérére, amikor egy másik lányt, vetélytársamat ölelte magához. Milyen büszke vagy,
hogy megérintetted azt a virágfüzért, amelytõl most bajuszod vöröslik! Egy üzenettel jöttél
ide, arra vágyva, hogy megérinthesd lábaimat, ám kedves méhecském, hadd
figyelmeztesselek: ne érj Hozzám! Nem vagyok kíváncsi megbízhatatlan mestered üzenetére.
Te egy megbízhatatlan mester megbízhatatlan szolgája vagy.
Lehet, hogy ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ szándékosan gúnyolódott a méhecskével, hogy
Uddhavával, a hírnökkel gáncsoskodjon. ¼r¦mati R§dh§r§£¦ úgy tekintett Uddhavára, mint aki
nemcsak külsõre hasonlít K¥¢£ára, hanem mint aki azonos Vele. Szavai azt mondták:
Uddhava ugyanolyan megbízhatatlan, mint maga K¥¢£a. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ fel akarta sorolni
az okokat, miért is volt elégedetlen K¥¢£ával és hírnökével.
— A gazdád, K¥¢£a, szakasztott olyan, mint te vagy — mondta a méhecskének. —
Rászállsz egy virágra, s miután egy csöppnyi mézet ittál, továbbállsz, azonnal repülsz egy
újabb virágra, s belekóstolsz. Pontosan olyan vagy, akár a gazdád, K¥¢£a. Csupán egyszer
engedte, hogy megízleljem ajkainak érintését, s aztán elhagyott mindannyiunkat. Tudom azt
is, hogy a szerencse istennõje, Lak¢m¦, aki mindig lótuszvirágok között van, örökké K¥¢£a
szolgálatában merül el. De nem tudom, miképpen hódította meg õt K¥¢£a, s miért ragaszkodik
K¥¢£ához, amikor jól ismeri a természetét. Mi okosabbak leszünk, mint a szerencse istennõje.
Minket nem csaphat be többé sem K¥¢£a, sem a hírnöke.
A hiteles források szerint Lak¢m¦, a szerencse istennõje nem más, mint ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦
egyik alárendelt kiterjedése. Ahogy K¥¢£ának számtalan vi¢£u-m¡rti kiterjedése van,
hasonlóképpen az Õ gyönyörenergiája szintén számtalan kiterjedéssel rendelkezik, akik a
szerencse istennõi. Ezért a szerencse istennõje, Lak¢m¦j¦ örökké arra vágyik, hogy a gop¦k
szintjére emelkedhessen.
— Te bolond kis méh — folytatta ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ —, megpróbálsz elégedetté tenni és
jutalomhoz jutni azzal, hogy K¥¢£a dicsõségérõl énekelsz, de hiába igyekszel. Mi minden
kincsünket elveszítettük. Otthonunktól, családunktól távol élünk. Nagyon is jól ismerjük
K¥¢£át, jobban, mint te. Bármit is mondasz nekünk Róla, régen tudott dolog lesz számunkra.
K¥¢£a a városban él, s most már leginkább Arjuna barátjaként ismerik. Rengeteg új barátnõje
van, akik kétségtelenül nagyon boldogok társaságában. Keblük vágytól lángoló tüzét K¥¢£a
enyhítette, s most boldogok. Ha most odamész hozzájuk és K¥¢£át dicsõíted nekik, biztosan
örülni fognak, ha megjutalmazhatnak téged ezért. Hízelgéseddel vigasztalni igyekszel, ezért
hajtottad fejedet lábaim alá. Én azonban átlátok a szitán. Tudom, hogy csalárd gazdád, K¥¢£a
hírnöke vagy, ezért kérlek, hagyj engem!
— Látom, jól értesz ahhoz, hogy két szembenálló felet kibékíts, de tudnod kell, hogy nem
bízok sem benned, sem K¥¢£ában. Elhagytuk családunkat, férjünket, gyermekeinket és
rokonainkat egyedül K¥¢£áért, Õ mégsem érzi elkötelezve Magát irántunk. Itthagyott minket
elveszve. Gondolod, hogy újra bízhatnánk Benne? Tudjuk, hogy K¥¢£a nem tud sokáig
meglenni fiatal lányok társasága nélkül. Ez az Õ természete. Mathur§ban azonban nehéz
dolga lesz, mert többé már nem a faluban, ártatlan tehénpásztor lányok körében van. Elõkelõ
társaságában nehéz lesz Neki barátságot kötni a fiatal lányokkal. Lehet, hogy korteskedni
jöttél ide, vagy hogy odavigyél minket. De miért akarná K¥¢£a, hogy odamenjünk? Képes
arra, hogy lányokat csábítson el, nemcsak V¥nd§vanában és Mathur§ban, hanem az egész
univerzumban. Elragadó, csodálatos mosolya olyan vonzó, szemöldökének mozgása olyan
szép, hogy a mennyei bolygók, a középsõ bolygórendszer és a pokolbolygók hölgyei csupán
szavára várnak. Mah§-Lak¢m¦, a szerencse istennõinek legkiválóbbja is arra vágyik, hogy
valamiképpen szolgálhassa Õt. Kik vagyunk mi az univerzumban ezekhez a hölgyekhez
képest? Csupán jelentéktelen falusi lányok.
— K¥¢£a nagylelkûnek tünteti fel Magát, s nagy szentjei is csak Õt dicsõítik. Képességét
akkor használná igazán jól, ha kegyébe fogadna minket, mert eltiport és elhagyott bennünket.
Szegény hírnök, te csupán egy oktalan szolga vagy. Te nem sokat tudsz K¥¢£áról, milyen
hálátlan és keményszívû volt Õ, nemcsak ebben, hanem elõzõ életei során is. Mindezt
nagyanyánktól, Paur£am§s¦tól hallottuk. Elmondta nekünk, hogy K¥¢£a elõzõ életében
k¢atriya családban született, s R§macandraként ismerték. Abben az életében ahelyett, hogy
k¢atriya módjára ölte volna meg barátja ellenségét, V§l¦t, úgy végzett vele, akár a vadász az
áldozatával. A vadász biztonságos búvóhelyet keres magának, s anélkül öli meg az állatot,
hogy szemtõl szembe kiállna vele. R§macandrának mint k¢atriyának V§l¦val szemtõl szembe
kellett volna harcolnia, de barátja rábeszélésére egy fa mögül ölte meg õt, megszegve a
k¢atriyák vallásos elveit. Aztán pedig annyira elbûvölte S¦t§ szépsége, hogy S¡rpa£akh§t,
R§va£a húgát csúffá tette: levágta az orrát és a füleit. ¼¡rpa£akh§ felajánlotta szerelmét, és
Neki mint k¢atriyának eleget kellett volna tennie egy nõ kívánságának. Õ azonban olyannyira
S¦t§dev¦ hatása alatt állt, hogy nem tudta elfelejteni Õt, ezért csúffá tette ¼¡rpa£akh§t. Még
mielõtt k¢atriya lett volna, megelõzõ életében egy bhr§ma£a fiúként született meg, akit
V§manadevának hívtak, s egyszer adományt kért Bali Mah§r§j§tól. Bali Mah§r§j§ olyan
jószívû volt, hogy mindenét odaadta, ám K¥¢£a mint V§manadeva hálátlanul elfogatta, mint
egy varjút, s a P§t§la királyságba taszította le. Mi mindent tudunk K¥¢£áról, tudjuk, hogy
milyen hálátlan. Egyetlen baj van csupán: annak ellenére, hogy olyan kegyetlen és kõszívû,
nagyon nehezünkre esik nem beszélni Róla. Nemcsak mi nem tudunk lemondani arról, hogy
beszéljünk Róla, de még a nagy bölcsek és szentek is örökké Róla beszélgetnek. Mi,
v¥nd§vanai gop¦k, nem akarunk többé barátkozni ezzel a fekete fiúval, csak épp azt nem
tudjuk, hogyan leszünk képesek arra, hogy ne emlékezzünk tovább tetteire, s ne beszéljünk
soha többé róluk.
K¥¢£a abszolút, ezért úgynevezett bántó cselekedetei is ugyanúgy élvezetesek, mint
kedves tettei. A szentek és a komoly bhakták, mint például a gop¦k semmilyen körülmények
között nem tudják elfelejteni K¥¢£át. Az Úr Caitanya ezért így imádkozott: „K¥¢£a, Te
minden tekintetben szabad és független vagy. Megölelhetsz, vagy eltaposhatsz a lábaiddal —
ahogyan Neked tetszik. Összetörheted a szívemet azzal, hogy életem során egyszer sem
pillanthatlak meg Téged, mégis szeretetem egyetlen tárgya maradsz.”
— Azt gondolom — folytatta ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ —, hogy nem szabadna hallanunk
K¥¢£áról, mert abban a pillanatban, ahogy transzcendentális tettei nektárjának akár egyetlen
csöppje is eljut a fülünkbe, azonnal a vonzódás és elutasítás kettõssége fölé emelkedünk.
Tökéletesen megszabadulva az anyagi ragaszkodás szennyezettségétõl, nyomban feladjuk az
anyagi világ, a család, az otthon, a feleség, a gyerekek iránti ragaszkodásunkat, mindent, ami
kedves lehet egy ember számára. Elveszítve minden kincsünket boldogtalanná tesszük
hozzátartozóinkat és magunkat is. K¥¢£a után kezdünk ekkor kutatni, akár emberi lényként,
akár az élet más formáiban, még akár madárként is, s önként elfogadjuk a koldus szerepét.
K¥¢£át, nevét, tulajdonságait, formáját, kedvteléseit, környezetét és társait igazán megérteni
nagyon nehéz.
¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ tovább folytatta szavait K¥¢£a fekete hírnökéhez:
— Kérlek, ne beszélj többet K¥¢£áról! Jobb lenne, ha valami másról beszélnél. Mi már
kudarcra vagyunk ítélve, akár a fekete pöttyös õz az erdõben, akit elbájolt a vadász édes
muzsikája. Így bûvöltek el bennünket is K¥¢£a édes szavai, és újra meg újra lábai körmeinek
ragyogására gondolunk. Egyre nagyobb vágggyal kívánjuk társaságát, ezért arra kérlek, ne
beszélj többet K¥¢£áról!
 R§dh§r§£¦ beszélgetése a méh-hírnökkel, K¥¢£a elleni vádjai s az, hogy ugyanakkor
képtelen arra, hogy ne beszéljen többet K¥¢£áról, a legmagasabb transzcendentális extázis
jelei, melyet mah§bh§vának neveznek. A mah§bh§v§ extatikus megnyilvánulása csakis
R§dh§r§£¦ és társai körében lehetséges. A nagy §c§ryák, mint például ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ és
Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura tanulmányozták ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ szavait, s leírást adtak
különféle érzéseirõl, melyek a udgh¡r£§, zavarodottság és jalpa-pratijalpa, a zavarodott
beszéd. R§dh§r§£¦ban megtalálhatjuk az ujjvala jeleit, az Isten iránti szeretet legragyogóbb
drágakövét. Miközben R§dh§r§£¦ a méhecskéhez beszélt, az egy darabig ide-oda röpködött,
majd hirtelen eltûnt R§dh§r§£¦ szeme elõl. K¥¢£ától való távolléte miatt végtelenül bánatos
volt, s ezért kimondhatatlan eksztázist érzett, ahogyan a méhecskével beszélgetett. Amint
azonban a méhecske eltûnt, R§dh§r§£¦ szinte beleõrült a gondolatba, hogy a hírnök méh
visszatér K¥¢£ához és elmond Neki mindent, amit Ellene beszélt. „K¥¢£a nagyon szomorú
lesz, ha meghallja” — gondolta, s ezekkel a gondolatokkal egy újabb eksztázis kerítette
hatalmába.
Közben azonban a méh ide-oda röpködve újra megjelent elõtte. „K¥¢£a még mindig
kegyes hozzám — gondolta R§dh§r§£¦. — Annak ellenére, hogy hírnöke ilyen fájdalmas
üzenetet vitt Számára, Õ olyan kedves, hogy újra elküldte hozzám a méhet, hogy Hozzá
vezessen.” Ez alkalommal ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ nagyon vigyázott, nehogy K¥¢£a ellen szóljon
valamit.
— Kedves barátom, üdvözöllek! — mondta a méhecskének. — K¥¢£a olyan kegyes, hogy
újra elküldött téged. Olyan kegyes, s úgy kedvel Engem, hogy visszaküldött téged Hozzám,
annak ellenére, hogy elvitted Neki Ellene szóló üzenetemet. Kedves barátom, kérj tõlem, amit
csak akarsz! Bármit megadok, amiért olyan kegyes voltál Hozzám. Eljöttél, hogy magaddal
vigyél K¥¢£ához, mert Õ nem tud idejönni; új barátnõi veszik körül Mathur§ban. De te egy
kicsiny kis méh vagy! Hogyan is vihetnél Engem oda? Hogyan leszel képes segíteni nekem
abban, hogy találkozhassak K¥¢£ával, miközben pihenõre tér a szerencse istennõjével, akit a
keblére ölel? Ne is törõdj vele... Felejtsük el a gondolatát, hogy Én odamegyek vagy
odaküldelek. Kérlek, mesélj arról, hogy megy K¥¢£a sora Mathur§ban. Mondd, emlékszik-e
még nevelõapjára, Nanda Mah§r§jára, szeretõ anyjára, Yaªod§ra, tehénpásztor pajtásaira és
szegény barátaira, ránk gop¦kra? Biztos vagyok benne, hogy néha énekel rólunk. Úgy
szolgáltuk Õt, mint szolgálólányok, minden fizetség nélkül. Van-e remény, hogy K¥¢£a újra
visszatér és átölel bennünket karjaival? Teste mindig az aguru parfümjétõl illatos... Kérlek,
kérdezd meg mindezt K¥¢£ától!
Uddhava a közelben állt, s R§dh§r§£¦ minden szavát hallotta, aki mintha csak megõrült
volna K¥¢£a miatt. Kimondhatatlanul elámult, hogy a gop¦k a mah§bh§va legmagasabb rendû
eksztázisában örökké K¥¢£ára gondolnak. Írott üzenetet hozott K¥¢£ától, s most meg akarta
mutatni a levelet a nekik, hogy megnyugtassa õket.
— Kedves gop¦k — szólt hozzájuk —, emberi létetek küldetése sikerrel járt. Ti mind
csodálatos bhaktái vagytok az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, ezért méltóak vagytok
minden ember imádatára. Imádandók vagytok mindhárom világban, hiszen elmétek oly
csodálatosan elmélyed V§sudeváról, K¥¢£áról szóló gondolataitokban. Õ minden jámbor
cselekedet és rituális szertartás — az adományozás, a lemondás, a fogadalmak szigorú
követése, a különféle vezeklések vállalása és az áldozati tûz meggyújtásának célja. Õ a célja a
különbözõ mantrák vibrálásának, a Védák olvasásának, az érzékek uralásának és az elme
folytonos meditációjának is. Mindez csupán néhány az önmegvalósításhoz és az élet
tökéletességének eléréséhez vezetõ sokféle folyamatból. Valójában azonban csak arra
szolgálnak, hogy K¥¢£át valósíthassa meg gyakorlójuk, bekapcsolódva az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének transzcendentális szolgálatába.
Ez a Bhagavad-g¦t§ utolsó utasítása is egyben, mert habár ott az önmegvalósítás különféle
folyamatairól olvashatunk, végül K¥¢£a azt ajánlja, hogy adjunk fel mindent és hódoljunk
meg csupán Õelõtte. Minden más folyamat arra szolgál, hogy megtanítson bennünket,
miképpen kell végül meghódolni K¥¢£a lótuszlábainál. A Bhagavad-g¦t§ azt is mondja, hogy
a meghódolás folyamata annak számára ér véget, aki sok-sok életen át õszintén, bölcsen és
lemondással végezte az önmegvalósítás folyamatát.
Mivel ennek a lemondásnak a tökéletessége teljes mértékben megnyilvánult a gop¦k
életében, Uddhavát öröm töltötte el transzcendentális helyzetük láttán.
— Kedves gop¦k — folytatta Uddhava —, gondolkodásotokat, mely K¥¢£ával való
kapcsolatotokban fejlõdött ki, még a legkiválóbb bölcseknek és szenteknek is módfelett nehéz
elérni. Ti az élet legtökéletesebb szintjét értétek el. Nagy szerencse rátok nézve, hogy feladva
családotokat, otthonotokat, rokonaitokat, férjeiteket és gyermekeiteket a Legfelsõbb
Személyiségért, elméteket K¥¢£ára rögzítve elhatároztátok, hogy nektek csak K¥¢£a kell.
Elmétek tökéletesen elmerült K¥¢£ában, a Legfelsõbb Lélekben, s az egyetemes szeretet
akaratlanul is kifejlõdött bennetek. Végtelenül szerencsésnek tartom magam, hogy kegyetek
révén ilyen helyzetben láthatlak benneteket.
Amikor Uddhava elmondta, hogy üzenetet hozott K¥¢£ától, a gop¦kat sokkal jobban
érdekelte az üzenet, mint emelkedett helyzetük leírása. Nem nagyon szerették, ha kiválóságuk
miatt dicsérték õket. Égtek a vágytól, hogy hallhassák az üzenetet, melyet Uddhava hozott
K¥¢£ától.
— Kedves gop¦k! — szólt Uddhava. — K¥¢£a azért küldött, hogy elhozzam ezt az
üzenetet nektek, K¥¢£a csodálatos és nemes híveinek. Azért engem küldött, mert
legbizalmasabb szolgája vagyok.
Uddhava nem adta a gop¦k kezébe K¥¢£a írását, hanem õ maga olvasta fel nekik. Az
üzenet nagyon komoly volt, így nemcsak a gop¦k, de minden empirikus filozófus megértheti
belõle, hogy az Isten iránti tiszta szeretet miként alkot szerves egységet a Legfelsõbb Úr
különféle energiáival. A Védikus Írásokból megérthetjük azt, hogy a Legfelsõbb Úrnak
sokféle energiája van: par§sya ªaktir vividhaiva ªr¡yate. A gop¦k olyan bensõséges barátai
voltak K¥¢£ának, hogy miközben K¥¢£a nekik szóló üzenetét írta, annyira meg volt hatódva,
hogy nem tudott világosan fogalmazni. Uddhavának, B¥haspati tanítványának helyén volt az
intelligenciája, s ezért ahelyett, hogy átadta volna az írott üzenetet, bölcsebbnek tartotta
személyesen felolvasni és megmagyarázni nekik.
— Kedves gop¦k! — olvasta Uddhava az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
szavait. — Drága barátaim, kérlek, értsétek meg, hogy számunkra nem létezik elválás, soha,
semmikor, semmilyen körülmények között, mert Én mindent átható vagyok.
K¥¢£a mindent áthatóságát a Bhagavad-g¦t§ a kilencedik és hetedik fejezetében
magyarázza el. K¥¢£a személytelen formájában mindent átható. Minden Benne nyugszik, de
személyesen nincsen jelen mindenhol. A hetedik fejezetben azt is olvashatjuk, hogy az öt
fizikai elem — a föld, a víz, a tûz, a levegõ, az éter — valamint a három finomfizikai elem —
az elme, az intelligencia és az egó — mind az Õ alsóbbrendû energiái. De van egy másik, egy
felsõbbrendû energia, az élõlény, s az élõlények is követlenül részei K¥¢£ának. Ezért K¥¢£a a
forrása mind az anyagi, mind a lelki energiának. Okként és hatásként mindenben benne van.
Nemcsak a gop¦k, de minden élõlény, mindig és minden körülmények között
elválaszthatatlanul összekapcsolódik K¥¢£ával. A gop¦k azonban tökéletesen és teljes
mértékben tudatában vannak K¥¢£ával való kapcsolatuknak, míg az élõlények m§y§ hatása
alatt megfeledkeznek K¥¢£áról, különálló lényeknek gondolván magukat, akiknek nincs
kapcsolata K¥¢£ával.
A K¥¢£a iránti szeretet, a K¥¢£a-tudat ezért az igazi tudás tökéletes szintje, ahol a dolgokat
a maguk valójában érthetjük meg. Az elménk sohasem lehet üres. Az elmét mindig lefoglalja
valamilyen gondolat, és a gondolat tárgya sohasem lehet más, mint K¥¢£a energiájának
nyolcféle eleme. Aki ismeri a gondolatok e filozófiai felfogását, az bölcs, s meghódol K¥¢£a
elõtt. A gop¦k e tudás tökéletes szintjének megszemélyesítõi. Õk nem elmebeli spekulálók;
elméjük mindig K¥¢£ában nyugszik. Az elme nem más, mint K¥¢£a energiája. Azt, aki képes
gondolkozni, érezni, cselekedni és akarni, valójában nem lehet különválasztani K¥¢£ától. Azt
a szintet azonban, ahol képes megérteni örök kapcsolatukat, K¥¢£a-tudatnak nevezzük. Azt a
beteges állapotot, amikor az ember nem képes megérteni örök viszonyát K¥¢£ával,
szennyezett szintnek, avagy m§y§nak hívják. A gop¦k a tiszta transzcendentális tudás szintjén
állnak, ezért elméjüket mindig a K¥¢£a-tudat tölti ki. Ahogyan például nem különíthetõ el a
tûz és a levegõ, hasonlóképpen K¥¢£a és az élõlények is elválaszthatatlanok. Amikor az
élõlények elfelejtik K¥¢£át, nincsenek eredeti helyzetükben. A gop¦k, mivel mindig K¥¢£ára
gondolnak, a tudás abszolút tökéletességének szintjén vannak. Az úgynevezett empirikus
filozófusoknak az a véleménye, hogy a bhakti folyamata a kevésbé értelmesek számára van,
de ha a „tudomány embere” nem éri el a bhakti szintjét, tudása tisztátalan és tökéletlen marad.
Valójában K¥¢£ával való kapcsolatunk tökéletességét az elkülönülésben érzett szeretet
jelenti — bár ez is illúzió, hiszen az elkülönülés nem létezik. A gop¦k nem tartoztak az
illuzórikus, feltételekhez kötött élethez, ezért még filozófiai szemszögbõl sem különültek soha
el.
A kozmikus megnyilvánulás ugyancsak elkülöníthetetlen K¥¢£ától. „Semmi sem
független Tõlem; az egész kozmikus megnyilvánulás Rajtam nyugszik, s léte nem különálló.
Én léteztem a teremtés elõtt.” A Védikus Irodalom megerõsíti: a teremtés elõtt csak N§r§ya£a
létezett; sem Brahm§, sem ¼iva nem léteztek. Eko n§r§ya£a §s¦n brahm§ na ¦ª§na¤. Az egész
kozmikus megnyilvánulást az anyagi természet három kötõereje irányítja. Úgy mondják, hogy
Brahm§, a szenvedély minõségének inkarnációja teremtette ezt az univerzumot, de Brahm§
csupán másodlagos teremtõ: az eredeti teremtõ N§r§ya£a. Ezt ¼a¯kar§c§rya, is megerõsíti:
n§r§ya£a¤ paro vyakt§t. N§r§ya£a transzcendentális, túl e kozmikus teremtésen.
K¥¢£a megteremti, ellátja és elpusztítja az egész kozmikus megnyilvánulást különféle
inkarnációi révén. Minden K¥¢£a és minden K¥¢£ától függ, de Õt lehetetlen érzékelni az
anyagi energiában, melyet m§y§nak neveznek, illúziónak. A lelki energiában azonban K¥¢£át
minden lépésnél, minden körülmények között érzékelhetjük. A megértésnek ezt a tökéletes
szintjét képviselik a gop¦k. Ahogyan K¥¢£a független a kozmikus megnyilvánulástól, habár az
teljes mértékben Tõle függ, ugyanúgy független az élõlény is az õ anyagi feltételekhez kötött
életétõl, bár az anyagi test a lelki lét alapján fejlõdött ki. A Bhagavad-g¦t§ az egész kozmikus
megnyilvánulást az élõlények anyjaként, K¥¢£át pedig apjaként fogadja el. Ahogy az apa
azzal termékenyíti meg az anyát, hogy az élõlényt a méhébe juttatja, úgy juttatja K¥¢£a is az
élõlényeket az anyagi természet méhébe. Gyümölcsözõ cselekedeteik szerint különféle
testekben jelennek meg, az élõlény mégis minden körülmények között független ettõl a
feltételekhez kötött anyagi világtól.
Ha tanulmányozni kezdjük az anyagi testünket, megérthetjük, hogy miként független
mindig az élõlény a test börtönétõl. Az anyagi test minden cselekedete az anyagi természet
három kötõerejének kölcsönhatása miatt jön létre. Láthatjuk, hogy a test pillanatról pillanatra
megannyi változáson megy keresztül, a lélek azonban mentes minden változástól. Az anyagi
természet mûködését nem lehet befolyásolni, megsemmisíteni vagy elõidézni. Így aztán az
élõlény az anyagi test csapdájában van, s mindhárom állapotában — ébren, alvás közben és
öntudatlanul — léte feltételekhez kötött. Az elme az élet mindhárom állapotában cselekszik:
az élõlény alvás közben, avagy álmodva valóságosnak lát valamit, ébrenlétében pedig
ugyanazt a dolgot valótlannak látja. A következtetés az, hogy amit bizonyos körülmények
között valóságosnak fogad el, azt más feltételek között valótlannak látja. Ezek a dolgok az
empirikus filozófus, a s§¯khya-yog¦ kutatásának tárgyai. Ahhoz, hogy helyes eredményt
kapjanak, a s§¯khya-yog¦k különféle lemondásoknak és vezekléseknek vetik alá magukat:
érzékeik uralását és a lemondást gyakorolják.
Az élet végsõ céljának meghatározására irányuló folyamatok folyókhoz hasonlítanak.
K¥¢£a az óceán; s ahogyan folyók mind az óceán felé folynak, a tudás megszerzésére irányuló
minden törekvés is K¥¢£a felé vezet. Amikor a sok-sok születésen keresztül tett számtalan
erõfeszítés után az ember valóban elérkezik K¥¢£ához, akkor eléri a tökéletes szintet.
„Mindenki az Én megvalósításom útját járja, de azok, akik a bhakti nélküli folyamatot
fogadják el, törekvésüket nagyon nehéznek fogják találni” — mondja a Bhagavad-g¦t§. Kleªo
'dhikataras te¢§m: K¥¢£át nem lehet megérteni úgy, hogy ne érkeznénk el a bhaktihoz.
 A G¦t§ három utat említ: karma-yoga, jñ§na-yoga és bhakti-yoga. Azoknak, akik
túlságosan ragaszkodnak a gyümölcsözõ cselekedetekhez, ajánlatos, hogy olyan
cselekedeteket végezzenek, melyek a bhaktihoz vezetik õket. Azoknak, akik az empirikus
filozófia hiábavalóságához kötõdnek, szintén azt ajánlja a Bhagavad-g¦t§, cselekedjenek úgy,
hogy megérthessék a bhaktit. A karma-yoga különbözik a közönséges karmától, a jñ§na-yoga
pedig az egyszerû jñ§nától. Végül is — amint az Úr a Bhagavad-g¦t§ban kijelenti: bhakty§
m§° abhij§n§ti, K¥¢£át csak az odaadó szolgálaton keresztül lehet megérteni. Az odaadó
szolgálat tökéletes szintjét a gop¦k érték el, mert semmi másról, csupán K¥¢£áról akartak
tudni. Ezt a Védák is megerõsítik: yasmin eva vijñ§te sarvam eva vijñ§ta° bhavati. Ez azt
jelenti, hogy egyedül K¥¢£át ismerve az ember szert tesz az összes többi tudásra is.
— Nektek már nincsen szükségetek az Abszolútról szóló transzcendentális tudásra —
folytatódott K¥¢£a üzenete. — Életetek elsõ pillanatától kezdve hozzászoktatok, hogy Engem
szeressetek. — Az Abszolút Igazság ismeretére azoknak van szükségük, aki felszabadulásra
vágynak az anyagi lét alól. De az, aki elérte a K¥¢£a iránti szeretetet, már a felszabadulás
szintjén van. A Bhagavad-g¦t§ leírja, hogy bárki, aki a feltétel nélküli odaadó szolgálatban
mélyed el, az már elérte a felszabadulás transzcendentális szintjét. A gop¦k nem az anyagi
világ fájdalmait, hanem K¥¢£ától való elszakadásuk fájdalmát érezték. K¥¢£a ezért mondta
nekik: „Kedves gop¦k, csupán hogy növeljem Irántam érzett különleges szerelmeteket,
szándékosan váltam el tõletek. Azért tettem ezt, hogy állandóan meditáljatok Rajtam.”
A gop¦k a meditáció tökéletes szintjén állnak. A yog¦k sokkal inkább kedvelik a
meditációt, mint az Úrnak végzett odaadó szolgálatot, mert nem tudják, hogy a yoga
tökéletességét az odaadás elérése jelenti. A gop¦k meditációja K¥¢£án a yoga tökéletessége,
amint azt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti. K¥¢£a nagyon jól ismerte a nõi természetet. Amikor
egy nõ szerelme távol van, állandóan rajta elmélkedik és így örökké maga elõtt látja. K¥¢£a a
gop¦k viselkedésén keresztül arra tanít, hogy aki állandóan olyan transzba mélyed, mint a
gop¦k, az minden bizonnyal eléri K¥¢£a lótuszlábait.
Az Úr Caitanya az embereknek a vipralambha-sevát tanította, amely nem más, mint az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének szóló, elkülönülésben végzett odaadó szolgálat. A hat
Gosv§m¦ szintén azt tanította, hogyan kell K¥¢£át az elkülönülés olyan érzésével imádni,
amelyet a gop¦k éreztek K¥¢£a távollétében. ¼r¦niv§s§c§rya nagyon érthetõen megvilágítja ezt
számunkra a Gosv§m¦kat dicsõítõ imáiban: a Gosv§m¦k — a gop¦khoz hasonlóan — örökké a
transzcendentális érzések óceánjába merültek el. Amikor V¥nd§vanában éltek, örökké K¥¢£a
után kutattak: „Hol van K¥¢£a? Hol vannak a gop¦k? Hol vagy, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦?” Sohasem
mondták: „Most már láttuk R§dh§t és K¥¢£át, úgyhogy missziónk teljesült.” Missziójuk
beteljesületlen maradt, sohasem találkoztak R§dh§val és K¥¢£ával. A r§sa tánc idején azok a
gop¦k, akik nem tudták K¥¢£ával élvezni a r§sa-l¦l§t, feladták testüket csupán azzal, hogy Rá
gondoltak. Elmerülni a K¥¢£a-tudatban, érezni K¥¢£a távollétét — a leggyorsabb módszer,
hogy elérjük K¥¢£a lótuszlábait. K¥¢£a személyes kijelentésétõl a gop¦k meggyõzõdtek a
távollét érzéseinek erejérõl. Õk valóban tapasztalták azt a természetfeletti folyamatot, amelyet
K¥¢£a imádata jelent, s nagyon megkönnyebbültek, amikor megértették, hogy K¥¢£a soha
nincs távol tõlük: mindig velük van.
Így aztán boldogan fogadták Uddhavát, s így szóltak:
— Hallottuk, hogy megölték Ka°sa királyt, aki örökké bajt okozott a Yadu-dinasztiának.
Ez jó hír számunkra. Reméljük, hogy a Yadu család tagjai nagyon boldogok K¥¢£a
társaságában, aki bhaktái minden kívánságát teljesíteni tudja. Kedves Uddhava, mondd,
gondol-e még ránk néha K¥¢£a, Mathur§ elõkelõ társasági hajadonjai körében? Tudjuk, hogy
Mathur§ asszonyai és lányai nem falusi lányok és asszonyok. Felvilágosult teremtések, s
rendkívül gyönyörûek. Szemérmes mosolyuk, tekintetük és más nõies vonásaik biztosan
K¥¢£a kedvére valók. Jól tudjuk, hogy K¥¢£a mindig is nagyra becsülte a szép hölgyek
modorát. Úgy látszik, Mathur§ asszonyai rabul ejtették Õt. Kedves Uddhava, kérlek, mondd
meg nekünk, gondol-e még ránk K¥¢£a más hölgyek gyûrûjében?
 — Emlékszik-e még K¥¢£a arra az éjszakára a kumuda virágok között a holdfényben,
amikor V¥nd§vana olyan csodálatosan szép volt? — kérdezte az egyik gop¦. — Táncolt
velünk, s a levegõt betöltötte bokacsengettyûinek csilingelõ hangja. Nagyon kedvesen
beszélgettünk akkor; vajon emlékszik-e erre az éjszakára? Mi emlékszünk, s távolléte oly
fájdalmas. K¥¢£a távolléte felkavar bennünket, mintha csak lángban égne egész bensõnk.
Mondta-e, hogy visszatér V¥nd§vanába, hogy eloltsa ezt a tüzet, ahogyan a felhõ jelenik meg
az égen, hogy eloltsa az erdõtüzet egy felhõszakadással?
— K¥¢£a megölte ellenségét és megszerezte Ka°sa birodalmát — mondta egy másik
gop¦. — Lehet, hogy elvette a király egyik leányát, s most boldogan él rokonai és barátai
körében. Miért kellene Neki idejönnie V¥nd§vanába?
— K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a szerencse istennõjének férje, s elégedett
Önmagában. Neki semmi dolga nincsen sem velünk, V¥nd§vana erdejének lányaival, sem
Mathur§ városának lányaival. Õ a Felsõlélek, és semelyikünk sem érdekli Õt sem itt, sem
ott — tette hozzá egy gop¦. Egy másik így szólt:
— Reménytelen dolog visszavárni K¥¢£át V¥nd§vanába. Csalódottságunk helyett inkább
boldogoknak kellene lennünk. Még Pi¯gal§, a híres prostituált is azt mondta, hogy a
csalódottság a legnagyobb gyönyör. Mi mindannyian tudjuk ezt, mégis oly nehéz
lemondanunk a reményrõl, hogy K¥¢£a visszatér hozzánk. Ki az, aki képes elfelejteni
bizalmas beszélgetéseit K¥¢£ával, akinek mellkasán a szerencse istennõje pihen örökké, annak
ellenére, hogy K¥¢£a egyáltalán nem vágyódik utána? Kedves Uddhava, V¥nd§vana a folyók,
erdõk és tehenek földje. K¥¢£a fuvolájának hangja töltött be mindent, s K¥¢£a bátyjával, ¼r¦
Balar§mával élvezte csodálatos légkörét társaságunkban. Ezért V¥nd§vana környéke
állandóan K¥¢£ára és Balar§mára emlékeztet minket. A szerencse-istennõ lakhelyének, K¥¢£a
lábainak nyomait V¥nd§vana földje viseli magán, s e jelek miatt nem tudjuk elfelejteni K¥¢£át.
A gop¦k elmondták azt is, hogy V¥nd§vana földjét még mindig a bõség és a jószerencse
jellemzi, nem szenvednek hiányt semmiben, ám a gazdagság ellenére sem tudták elfelejteni
K¥¢£át és Balar§mát.
— Örökké a csodálatos K¥¢£a vonzó szépségére gondolunk, lépésére, mosolyára, tréfás
szavaira. K¥¢£a viselkedésétõl mindannyian elveszettnek érezzük magunkat, s lehetetlen Õt
elfelejtenünk. Örökké imádkozunk Hozzá: „Drága Urunk, szerencse istennõjének férje,
V¥nd§vana Ura és aggodalommal teli bhaktáid megmentõje! A kétségbeesés óceánjába
merültünk, ezért arra kérünk, térj vissza V¥nd§vanába, s ments ki bennünket e szánalomra
méltó helyzetbõl!
Uddhava a gop¦k transzcendentálisan természetellenes állapotának — melyet K¥¢£ától
való távollétük okozott — minden apró részletét megfigyelte, s bölcsnek látta, hogy újra és
újra elmesélje K¥¢£a kedvteléseit. A materialista emberek örökké az anyagi szenvedés lobogó
tüzében égnek. K¥¢£ától való távollétük eredményeképpen a gop¦k is transzcendentális
lángoló tûzben égtek. Ez a lángoló tûz, amely elkeserítette a gop¦kat, különbözik az anyagi
világ tüzétõl. A gop¦k állandóan K¥¢£a társaságára vágynak, míg a materialista ember anyagi
kényelmét akarja élvezni.
Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura azt mondja, hogy K¥¢£a egyetlen pillanat alatt — míg
szemüket becsukták — mentette meg a lángoló tûztõl a tehénpásztorfiúkat. Uddhava
hasonlóképpen azt mondta a gop¦knak: megmenekülhetnek az elkülönülés fájdalmától, ha
szemüket lehunyva K¥¢£a cselekedetein meditálnak; minden tettén, amit csak társaságában
kezdettõl fogva élvezhettek. Kívülrõl Uddhava leírásait hallgatva a gop¦k képesek voltak látni
K¥¢£a kedvteléseit, belül pedig emlékezni tudtak azokra. Uddhava szavaiból a gop¦k
megértették, hogy K¥¢£a nem hagyta el õket. Mialatt állandóan K¥¢£ára gondoltak, K¥¢£a
Mathur§ban állandóan rájuk gondolt. Uddhava üzenetei és tanácsai az azonnali haláltól
mentették meg a gop¦kat, és a gop¦k felismerték az áldást, amelyet Uddhava nyújtott
számukra. Uddhava tulajdonképpen a gop¦k nevelõ lelki tanítómestereként cselekedett, s
viszonzásul a gop¦k úgy imádták õt, mintha K¥¢£át imádnák. A hiteles írások azt ajánlják,
hogy a lelki tanítómestert úgy kell imádni, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, mert a
lelki tanítómester K¥¢£a legbizalmasabb szolgája. A hiteles személyiségek azt is elfogadták,
hogy a lelki tanítómester K¥¢£a külsõ megnyilvánulása.
Amikor a gop¦k megértették, hogy K¥¢£a velük van, megszabadultak az égetõ
transzcendentális tûztõl. Belülrõl, szívükben emlékeztek társaságára, kívülrõl pedig Uddhava
segített nekik meggyõzõ utasításaival, hogy felfoghassák K¥¢£át.
Az írásokban az Istenség Legfelsõbb Személyiségét adhok¢ajának nevezik, amely azt
jelenti, hogy anyagi érzékekkel Õt nem lehet fölfogni. Annak ellenére azonban, hogy túl van
az anyagi érzékelésen, mégis jelen van mindenki szívében. Ugyanakkor mindent átható
Brahmanként jelen van mindenütt. Az Abszolút Igazság mindhárom megnyilvánulása —
Bhagav§n, az Istenség Személyisége; Param§tm§, a helyhezkötött Felsõlélek; valamint a
mindent átható Brahman — megvalósítható csupán azáltal, hogy tanulmányozzuk a gop¦k
helyzetét Uddhavával való találkozásukkor, ahogyan ezt a ¼r¦mad-Bh§gavatam leírja.
¼r¦niv§s§c§rya azt mondja, hogy a hat Gosv§m¦ örökké a gop¦k cselekedeteinek
gondolataiban merült el. Caitanya Mah§prabhu szintén a gop¦k módszerét ajánlotta, mint az
Istenség Legfelsõbb Személyisége imádatának legkiválóbb módszerét. ¼r¦la ¼ukadeva
Gosv§m¦ is kijelentette, hogy bárki, aki a helyes forrásból hall a gop¦k és K¥¢£a
cselekedeteirõl és követi az utasításokat, felemelkedhet az odaadó szolgálat legmagasabb
szintjére, s képes lesz feladni az anyagi kéj élvezetét.
Uddhava tanácsai hallatán a gop¦k megnyugodtak, s arra kérték Uddhavát, maradjon még
néhány napot V¥nd§vanában. Uddhava beleegyezett, és nem pár napig, hanem néhány
hónapig maradt közöttük. Uddhava segítségével a gop¦k mindig K¥¢£a transzcendentális
üzenetére, kedvteléseire gondoltak, s úgy érezték, mintha közvetlenül társulnának K¥¢£ával.
V¥nd§vana népének nagy örömet okozott Uddhava jelenléte. Miközben örökké K¥¢£a
cselekedeteirõl beszélgettek, a napok úgy szálltak, akár a pillanatok. V¥nd§vana légköre, a
Yamun§ folyó és csodálatos gyümölcsöket termõ kertjei, a Govardhana-hegy, a barlangok, a
nyíló virágok mind arra ösztönözték Uddhavát, hogy K¥¢£a kedvteléseirõl meséljen. A
v¥nd§vanaiak éppúgy élvezték Uddhava társaságát, ahogyan hajdanán K¥¢£áét.
Uddhavát magával ragadta a gop¦k viselkedése, ahogyan teljes szívükbõl ragaszkodtak
K¥¢£ához, s K¥¢£a iránti aggodalmuk is föllelkesítette. Tiszteletteljes hódolatát kezdte nekik
ajánlani, s dalokat írt, melyekben a gop¦k transzcendentális tulajdonságait dicsõítette:
— Minden élõlény közül, akik emberi létformát fogadtak el, a gop¦k azok, akik a
legkiválóbban teljesítették be missziójukat. Gondolataik szünet nélkül, örökké K¥¢£a
lótuszlábainál idõznek. A nagy bölcsek és szentek szintén megpróbálnak elmerülni K¥¢£a —
aki nem más, mint Mukunda, a felszabadulás adományozója — lótuszlábain való
meditálásukban, de a gop¦k, akik szerelemmel fogadják el az Urat, minden yoga-folyamattól
függetlenül, örökké ezt teszik. A következtetés az, hogy annak, aki elérte a gop¦k helyzetét,
nem kell Brahm§ként a világra jönnie, sem br§hma£a családban megszületnie, s
br§hma£ának sem kell felavattatnia magát.
¼r¦ Uddhava megerõsítette az Úr K¥¢£ának a Bhagavad-g¦t§ban tett kijelentését, hogy aki
a helyes cél érdekében menedéket keres Nála, legyen az ª¡dra vagy akár annál alacsonyabb
helyzetben lévõ is, eléri az élet végsõ célját. A gop¦k az egész világ számára felállították az
odaadás mércéjét. Követve a gop¦k nyomdokait, állandóan K¥¢£ára gondolva elérhetjük a
lelki élet tökéletességének legmagasabb szintjét. A gop¦k nem születtek mûvelt családban,
tehénpásztorok gyermekei voltak, mégis elérték a K¥¢£a iránti legmagasabb rendû szeretetet.
Az önmegvalósításhoz, azaz K¥¢£a megvalósításához nincs szükség arra, hogy valaki elõkelõ
családban szülessen meg. Az egyetlen dolog, amire szükség van, az az Isten iránti szeretet
eksztatikus kifejlõdése. A K¥¢£a-tudatban a tökéletesség eléréséhez más tulajdonság nem
szükséges, mint az, hogy folyamatosan foglaljuk le magunkat K¥¢£a, a legízesebb nektár,
minden gyönyör forrása szeretõ szolgálatában. Ha elkezdjük a K¥¢£a-tudat gyakorlását, úgy
érezzük majd, mintha nektárt innánk — akár tudással, akár tudás nélkül, de hatni fog. A
K¥¢£a-tudat aktív alapelve mindenhol megnyilvánul, függetlenül attól, hogy ki, hol és hogyan
született. K¥¢£a minden kétség nélkül kiterjeszti áldását bárkire, aki a K¥¢£a-tudat felé fordul.
A legnagyobb áldást a gop¦k érték el, annak ellenére, hogy tehénpásztorok családjában
születtek; olyan áldást, melyet még a szerencse istennõje sem kaphatott meg, nem beszélve a
mennyei bolygók lakóiról, akik birodalmában a nõk testének illata olyan, mint a lótuszvirág
illata. A gop¦k olyan szerencsések, hogy a r§sa-l¦l§ idején K¥¢£a személyesen ölelte át õket
karjaival, s arcukat is megcsókolta. A gop¦kon kívül ezt egyetlen nõ sem érheti el a három
világban.
Uddhava nagyra becsülte a gop¦k kiemelkedõ helyzetét, és arra vágyott, hogy leboruljon
és lábuk porát a fejére szórhassa. Ám mégsem merte megkérni a gop¦kat, hogy ajánlják fel
neki lábaik porát, valószínûleg nem egyeztek volna bele. Ezért hogy a gop¦k lábainak porát
tudtuk nélkül fejére szórhassa, azt kívánta, bárcsak egy jelentéktelen fûcsomó lehetne
V¥nd§vana földjén.
A gop¦k annyira vonzódtak K¥¢£ához, hogy amikor meghallották fuvolájának játékát,
családjukat, gyermekeiket, tiszteletet és nõi szemérmességüket nyomban félretéve szaladtak
oda, ahol K¥¢£a állt. Nem fontolgatták, hogy az úton menjenek-e vagy a dzsungelen át. Alig
érzékelhetõen, de lótuszlábaik pora V¥nd§vana füveire és növényeire hullott. Nem mervén a
gop¦k lábának porát a fejére szórni ebben az életében, Uddhava arra vágyott, hogy következõ
életében fûcsomóként születhessen meg, hogy megkaphassa a gop¦k lábai porának áldását.
Uddhava kimondhatatlanul becsülte a gop¦k különleges szerencséjét, akik K¥¢£a
lótuszlábait — melyeket nemcsak a szerencse istennõje imád, hanem olyan magasrangú
félistenek is, mint Brahm§ és az Úr ¼iva, s amelyen nagy yog¦k meditálnak szívükben —
csodálatos mellükre helyezve megszabadultak minden anyagi szennyezõdéstõl. Uddhava azt
kívánta, legyen képes örökké imádkozni a gop¦k lábairól származó por áldásáért. A gop¦k
elbeszélései az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl híressé váltak mind a három
világban.
Néhány napot V¥nd§vanában töltve Uddhava visszavágyott K¥¢£ához, s engedélyt kért
Nanda Mah§r§jától és Yaªod§ mamától, hogy elmehessen. Találkozott a gop¦kkal, hogy
búcsút mondjon nekik is, s tõlük is engedélyt kérve hintójába szállt, hogy Mathur§ felé
induljon.
Amikor épp indulni akart, V¥nd§vana lakói, élükön Nanda Mah§r§j§val és Yaªod§
mamával, eljöttek, hogy búcsút intsenek neki, s V¥nd§vanából származó értékes kincseikkel
ajándékozták meg. K¥¢£a iránti ragaszkodásuk miatt patakokban ömlött a könnyük.
Mindannyian áldást kértek Uddhavától. Arra vágytak, hogy örökké emlékezzenek K¥¢£a
dicsõséges tetteire, hogy elméjüket örökké K¥¢£a lótuszlábaira rögzíthessék, szavaikat mindig
K¥¢£a dicsõítésére, testüket pedig az Elõtte való meghajlásra és a Reá való emlékezésre
használhassák. V¥nd§vana népének imája az önmegvalósítás legkiválóbb szintjét jelzi. A
folyamat nagyon egyszerû: elménket eltérés nélkül örökké K¥¢£a lótuszlábaira kell
rögzítenünk, mindig K¥¢£áról kell beszélgetnünk, s testünket K¥¢£a állandó szolgálatával kell
lefoglalnunk. Az emberi létformában az embernek életét, tehetségét, szavait, intelligenciáját
mind az Úr szolgálatába kell állítania. Csak az ilyen cselekedetek emelhetik az emberi lényt a
tökéletesség legmagasabb szintjére. Ez minden hiteles forrás véleménye.
— A legfelsõbb irányító akaratából és saját tetteink eredményeképpen bárhol
megszülethetünk — mondták V¥nd§vana lakói. — Nem számít, hol születünk meg, csupán
azért imádkozunk, hogy K¥¢£a-tudattal foglalhassuk le magunkat. — Az Úr tiszta bhaktája
sohasem vágyik arra, hogy a mennyei bolygókra jusson, s arra sem, hogy Vaiku£±hára vagy
Goloka V¥nd§vanába kerüljön, hiszen nem saját boldogságára vágyik. Egy tiszta bhakta
egyenlõnek látja a mennyet és a poklot. K¥¢£a nélkül a menny is pokol, s K¥¢£ával a pokol is
menny. Amikor Uddhava illõen viszonozta V¥nd§vana tiszta bhaktáinak imádatát, visszatért
Mathur§ba mesteréhez, K¥¢£ához. Tiszteletteljes hódolatát ajánlotta, meghajolt az Úr K¥¢£a
és Balar§ma elõtt, s nekifogott, hogy V¥nd§vana lakóinak csodálatos odaadó életérõl
meséljen. Aztán átadta az ajándékokat, melyeket Vasudevának és Ugrasenának, K¥¢£a
apjának és nagyapjának küldött V¥nd§vana népe.
 Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenhatodik fejezetéhez,
melynek címe: „Uddhava átadja K¥¢£a üzenetét a gop¦knak”.
47. K¥¢£a örömet okoz bhaktáinak
K¥¢£a napokig hallgatta Uddhavát, amint V¥nd§vanában tett látogatásának részleteirõl
mesélt, apja és anyja állapotáról, a gop¦król és a tehénpásztorfiúkról. Az Úr K¥¢£át boldoggá
tette, hogy Uddhava vigaszt tudott nyújtani nekik tanácsaival és az általa küldött üzenettel.
K¥¢£a elhatározta, hogy elmegy Kubj§, a púpos asszony házába, aki Mathur§ városába
érkeztekor szantálfa pépet ajánlott fel Neki. A Bhagavad-g¦t§ azt mondja, K¥¢£a mindig arra
törekszik, hogy elégedetté tegye bhaktáit, a bhakták pedig Neki próbálnak örömet szerezni.
Amint a bhakták szívükben örökké K¥¢£ára gondolnak, hasonlóképpen Magában K¥¢£a is
mindig a bhaktáira gondol. Amikor Kubj§ gyönyörû félvilági nõvé változott, azt kívánta,
K¥¢£a jöjjön el hozzá, hogy fogadhassa és a maga módján imádhassa Õt. A világi hölgyek
általában azzal próbálják elégedetté tenni látogatóikat, hogy felajánlják nekik testüket. Ám
Kubj§t olyan vágy kerítette hatalmába, hogy az érzékeit K¥¢£ával kívánta kielégíteni. Amikor
K¥¢£a arra vágyott, hogy elmenjen Kubj§ házába, nyilvánvalóan nem vágyakozott érzékei
kielégítésére. Azáltal, hogy Kubj§ felajánlotta Neki a szantálfa-pépet, már elégedetté vált.
Annak ürügyén, hogy Kubj§ vágyait beteljesítse, elhatározta, hogy elmegy a házába, de nem
Kubj§ érzékeinek kielégítése kedvéért, hanem hogy tiszta bhakta válhasson a gyönyörû
lányból. K¥¢£át szerencse istennõinek ezrei szolgálják, ezért Neki nincsen arra szüksége, hogy
egy félvilági nõhöz menjen el, de mivel mindenkihez kegyes, elhatározta, hogy meglátogatja
Kubj§t. Úgy mondják, hogy a hold még a tisztességtelen ember udvarába is besüt. K¥¢£a sem
tagadja meg transzcendentális kegyét senkitõl, akár tiszta szeretetbõl, akár kéjbõl, dühbõl
vagy félelembõl szolgálta is Õt valaki. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy ha valaki
szolgálni kívánja K¥¢£át, de ugyanakkor saját érzéki vágyait is szeretné kielégíteni, akkor
K¥¢£a úgy rendezi, hogy a bhakta elfelejti vágyait, tökéletesen megtisztul és örökké az Úr
szolgálatát végzi.
Hogy ígéretét betartsa, K¥¢£a Uddhava kíséretében elindult Kubj§ házába. Amikor odaért
látta, hogy a házat úgy díszítették fel, hogy az fölébressze a férfiak vágyait. A falon ruhátlan
alakokat ábrázoló képek függtek, fölöttük a mennyezeten gyönggyel kivarrt zászlók, s a
berendezés kényelmes ágyakból, párnázott ülõhelyekbõl állt. A virágfüzérekkel díszített
szobákban füstölõket gyújtottak, hangulatos lámpák égtek, s mindent illatos vízzel
permeteztek be.
Amikor Kubj§ meglátta, hogy K¥¢£a eljött hozzá, hogy beteljesítse ígért látogatását,
azonnal felállt székébõl, hogy fogadja. Sok barátnõje társaságában nagy tisztelettel és
megbecsüléssel kezdett el Vele beszélgetni. Kényelmes ülõhellyel kínálva K¥¢£át illõ módon
imádni kezdte. Kubj§ és barátnõi hasonlóan fogadták Uddhavát is, de mivel Uddhava nem állt
K¥¢£ával azonos szinten, õ csupán a földre ült.
Amint az ilyen alkalmakkor szokás, K¥¢£a minden késedelem nélkül belépett Kubj§
hálószobájába. Közben Kubj§ megfürdött és testét szantálfa péppel kente be. Szép ruhát öltött,
értékes ékszerekkel és virágfüzérekkel ékesítette fel magát. Bétel diót és más mámorító
ételeket rágva, illatszerektõl illatozva jelent meg K¥¢£a elõtt. Mosolygó tekintete és táncoló
szemöldökei tele voltak nõies szemérmességgel, amint bájosan ott állt az Úr K¥¢£a elõtt, akit
M§dhavaként, a szerencse istennõjének férjeként is ismernek. Amikor K¥¢£a látta, hogy
Kubj§ habozik Eléje lépni, megragadta karperecek díszítette kezét. Nagy szeretettel Maga
mellé húzta és leültette. Csupán azáltal, hogy elõzõleg szantálfa pépet ajánlott fel a
Legfelsõbb Úrnak, K¥¢£ának, Kubj§ megszabadult múltbeli bûnös tetteinek minden
visszahatásától, s így alkalmassá vált arra, hogy K¥¢£ával lehessen. Kubj§ ekkor megfogta
K¥¢£a lótuszlábait, s vágytól égõ mellére helyezte. K¥¢£a lótuszlábainak illatától azonban
abban a pillanatban megszabadult kéjes vágyaitól. Így vált lehetõvé számára, hogy karjaival
átölelhesse K¥¢£át, s így beteljesüljön régi vágya, hogy Õt vendégeként házában fogadja.
A Bhagavad-g¦t§ban azt olvashatjuk, hogy az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát
nem végezhetjük addig, amíg meg nem szabadultunk minden bûnös anyagi visszahatástól.
Pusztán azért, mert szantálfa pépet ajánlott fel K¥¢£ának, Kubj§ elnyerte jutalmát. Nem
tanították õt K¥¢£a imádatának semmilyen formájára, ezért saját mesterségével akart örömet
szerezni Neki. A Bhagavad-g¦t§ leírja, hogy saját mesterségünkben is bármivel imádhatjuk az
Urat, ha õszintén ajánjuk fel K¥¢£a élvezetére.
— Kedves barátom! — szólt ekkor Kubj§. — Kérlek, maradj velem néhány napig, s
élvezd velem együttlétünket. Nem tudlak elengedni, kérlek, teljesítsd kérésemet!
Amint a védikus forrásokban olvashatjuk, az Istenség Legfelsõbb Személyisége sokféle
energiával rendelkezik. Tapasztalt vélemények alapján Kubj§ K¥¢£a puru¢a-ªakti energiáját,
¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ pedig a cit-ªakti energiáját képviseli. Kubj§ arra kérte K¥¢£át, hogy töltsön
vele még néhány napot, ám K¥¢£a udvariasan meggyõzte õt, hogy nem maradhat tovább.
K¥¢£a csupán alkalmanként látogatja meg az anyagi világot, a lelki világgal való kapcsolata
azonban örök. K¥¢£a mindig jelen van a Vaiku£±ha bolygókon és Goloka V¥nd§vana
bolygóján. A lelki világban való jelenlétét a praka±a-l¦l§ kifejezés jelöli.
Kedves szavaival elégedetté téve Kubj§t, K¥¢£a Uddhavával együtt hazatért. A ¼r¦mad-
Bhagavatam figyelmeztet bennünket arra, hogy K¥¢£át nem könnyû imádni, hiszen Õ az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, a legfõbb vi¢£u-tattva. K¥¢£át imádni vagy társulni Vele
nem egyszerû dolog. Azokat a bhaktákat, akik szeretõi kapcsolaton keresztül ragaszkodnak
K¥¢£ához, külön figyelmezteti: nem elõnyös számukra, ha a K¥¢£a közvetlen társaságán
keresztül érzékkielégítésre vágyakoznak. Az érzékkielégítés cselekedetei valójában anyagiak.
A lelki világban vannak olyan megnyilvánulások, mint a csók vagy az ölelés, de nincsen
érzékkielégítés, mint az anyagi világban. Ez a figyelmeztetés fõleg a sahajiy§knak szól, akik
K¥¢£át hétköznapi emberi lénynek tekintik, s arra vágynak, hogy K¥¢£ával eltorzult formában
elégíthessék ki kéjes érzékeiket. A lelki kapcsolatban az érzékkielégítés a legjelentéktelenebb
dolog. Aki ilyen érzékkielégítésre vágyik K¥¢£ával, azt nagyon csekély értelmûnek tartják,
akinek fölfogását meg kell változtatnia.
Nem sokkal ezután történt, hogy K¥¢£a — ígéretéhez híven — meglátogatta Akr¡rát.
Akr¡ra K¥¢£ával szolgai kapcsolatban állt, ezért K¥¢£a szeretett volna valamilyen szolgálatot
kérni tõle. Az Úr Balar§mával és Uddhavával együtt érkezett Akr¡ra házába. Akr¡ra eléjük
sietett, megölelte Uddhavát és tiszteletteljes hódolatát felajánlva meghajolt az Úr K¥¢£a és
Balar§ma elõtt. K¥¢£a, Balar§ma és Uddhava viszonozták hódolatát, majd Akr¡ra
kényelmesen leültette vendégeit. Amikor mindannyian elhelyezkedtek, Akr¡ra megmosta
lábaikat, a vízzel pedig megszórta saját fejét. A szokások szerint szebbnél szebb ruhákat,
virágokat és szantálpépet ajánlott föl Nekik. K¥¢£át, Balar§mát és Uddhavát nagyon
elégedetté tette Akr¡ra viselkedése. Ezek után Akr¡ra homlokát a földhöz érintve leborult
K¥¢£a elõtt, majd ölébe véve K¥¢£a lótuszlábait, lágyan masszírozni kezdte õket. Akr¡ra
tökéletesen elégedetté vált K¥¢£a és Balar§ma jelenlétével. Szemeit a K¥¢£a iránti szeretet
könnyei homályosították el, s a következõ imával szólt az Úrhoz:
— Drága Uram, K¥¢£a! Milyen kegyes vagy, hogy elpusztítottad Ka°sát és társait! A
legnagyobb veszedelemtõl mentetted meg az egész Yadu-dinasztiát, akik örökké emlékezni
fognak arra, hogy megoltalmaztad õket. Drága Úr K¥¢£a és Balar§ma, Te vagy az eredeti
személyiség, akitõl minden ered, Te vagy minden ok eredeti oka. Felfoghatatlan energiával
rendelkezel, s mindent áthatsz. Rajtad kívül nincs más ok és okozat, sem durva, sem finom.
Te vagy a Legfelsõbb Brahman, akit a Védák tanulmányozásával lehet elérni. Felfoghatatlan
energiád segítségével válsz valóban láthatóvá számunkra. Saját energiáddal teremted meg ezt
a kozmikus megnyilvánulást, s Te Magad is belehatolsz. Amint az öt anyagi elem — föld, víz,
tûz, levegõ, éter — jelen van mindenben, amely különféle testek formájában nyilvánul meg,
Te egyedül hatolsz bele a saját energiád teremtette különféle testekbe. Egyéni lélekként lépsz
a testbe, s aztán mint a független Felsõlélek hatolsz bele. Az anyagi testet alsóbbrendû
energiád teremtette. Az élõlények, az egyéni lelkek parányi szerves részeid, a Felsõlélek pedig
nem más, mint helyhez kötött megnyilvánulásod. Az anyagi test, az élõlény és a Felsõlélek
együttesen egy egyéni élõlényt alkot, de eredetileg mind az a Legfelsõbb Úr különféle
energiái.
 — Az anyagi világban Te teremted, tartod fenn és pusztítod el a teljes megnyilvánulást a
három kötõerõ, a jóság, a szenvedély és tudatlanság kölcsönhatásai által. Te azonban nem
kerülsz az anyagi kötõerõk mûködésének hatása alá, mivel a Te legfelsõbb tudásodat semmi
sem múlhatja felül, nem úgy, mint ahogyan az egyéni élõlény tudását.
A Legfelsõbb Úr belép ebbe az anyagi teremtésbe, a teremtést, a fenntartást és a pusztítást
a megfelelõ idõben elõidézve, míg szerves parányi része, az élõlény, az anyagi elemek közé
kerül, és megkapja a számára teremtett anyagi testet. Az Úr és az élõlény között az a
különbség, hogy az élõlény része a Legfelsõbb Úrnak, és hajlamos arra, hogy az anyagi
kötõerõk kölcsönhatásai legyõzzék. K¥¢£a, a Param Brahman vagy a Legfelsõbb Brahman
mindig a tökéletes tudás birtokában van, és Õt az ilyen cselekedetek sohasem befolyásolják.
K¥¢£át ezért Acyutának is nevezik, amely azt jelenti: aki sohasem esik le. K¥¢£a lelki
azonosságáról szóló tudását semmilyen anyagi cselekedet nem tudja befolyásolni, míg parányi
szerves részei, az élõlények hajlamosak arra, hogy az anyagi történések befolyása alá
kerüljenek. Az egyéni élõlények örökké Isten szerves részei, parányi szikrái az eredeti tûznek,
K¥¢£ának, ám hajlamosak arra, hogy kialudjanak.
— A kevéssé intelligens emberek — folytatta Akr¡ra — transzcendentális formádat az
anyagi energia termékének vélik. Ez az elképzelés azonban egyáltalán nem érvényes Rád.
Teljes mértékben lelki vagy, s Közted és tested között nincsen különbség. Ezért nem merülhet
fel, annak a kérdése, hogy feltételekhez kötött vagy-e vagy felszabadult: minden körülmények
között felszabadult vagy. A Bhagavad-g¦t§ azt mondja: csupán az ostobák és a csalók vélnek
Téged hétköznapi embernek. Téged közülünk valónak, az anyagi energia által feltételekhez
kötöttnek vélni tévedés, amely a tökéletlen tudás eredménye. Amikor az emberek eltérnek a
Védák eredeti tudományától, a közönséges élõlényeket megpróbálják azonosítani Veled, aki
azért jelentél meg a földön eredeti formádban, hogy visszaállítsd azt az eredeti tudást, mely
kimondja, hogy az élõlények nem egyek és nem azonos szintûek a Legfelsõbb Istennel.
Kedves Uram, Te mindig a tiszta jóságban (ªuddha-sattva) vagy. A Te megjelenésed azért
szükséges, hogy újra megalapozd a védikus tudást az ateista filozófia ellenében, mely azt
mondja ki, hogy Isten és az élõlény egy és ugyanaz. Kedves Uram, ez alkalommal Vasudeva
otthonában jelentél meg fiaként, ¼r¦ Balar§mával, közvetlen kiterjedéseddel együtt. Missziód
nem más, mint eltörölni a föld színérõl minden ateista királyi családot, s megsemmisíteni
hatalmas katonai erejüket. Azért jelentél meg, hogy enyhíts a föld terhén, s hogy missziód
beteljesítsd, családodat dicsõítva a Yadu-dinasztia sarjaként jelentél meg.
— Drága Uram, otthonomat ma megtisztítottad jelenléteddel; a legszerencsésebb ember
lettem a világon. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akit félistenek, pit§k, királyok,
fejedelmek s más élõlények imádnak, s aki mindenki Felsõlelke, eljött a házamba. A
lótuszlábairól származó víz megtisztítja a három világot, s most kegyesen eljött hozzám. Ki az
a valóban bölcs ember a három világban, aki ne kérne menedéket lótuszlábaidnál s ne hódolna
meg Elõtted? Ki az, aki jól tudván, hogy senki sem lehet annál gyengédebb, mint amilyen Te
vagy bhaktáiddal szemben, olyan ostoba, hogy nem akar a Te bhaktád lenni? Az egész
Védikus Irodalom azt hangoztatja, hogy Te vagy az élõlények legjobb barátja, s ezt a
Bhagavad-g¦t§ megerõsíti: suh¥da° sarva-bh¡t§n§m. Te vagy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, aki teljes mértékben képes vagy arra, hogy teljesítsd bhaktáid vágyait. Te
mindenki igaz barátja vagy, s annak ellenére, hogy átadod Maga bhaktáidnak, eredeti
energiád sohasem merül ki. A Te energiád sohasem csökken és sohasem növekszik.
— Drága Uram, még a kiváló misztikus yog¦k és félistenek számára is nehéz, hogy
felfogják cselekedeteidet vagy megközelítsenek Téged, Te azonban indokolatlan kegyedbõl
beleegyeztél, hogy elgyere otthonomba. Az anyagi létezésben eltöltött utam legszebb pillanata
ez. A Te kegyedbõl most megértettem, hogy feleségem, gyermekeim és vagyonom csupán az
anyagi létezéshez kötöznek. Kérlek, vágd el ezt a csomót, s szabadíts meg engem attól, hogy a
hamis közösség, barátság és szerelem megpróbáltatásaiba merüljek el.
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a nagyon elégedett volt Akr¡ra imáival, s mosolyával mind jobban és
jobban elbûvölve Akr¡rát kedvesen így válaszolt:
 — Kedves Akr¡rám, alázatosságod ellenére feljebbvalómnak, apámmal egy szinten
állónak, tanítómnak és legsegítõkészebb barátomnak tartalak. Imádandó vagy számomra, s
mivel nagybátyám vagy, mindig a védelmedet élvezem. Azt kívánom, hogy gondoskodj
Rólam, hiszen gyermekeid egyike vagyok, ám ettõl a rokoni viszonytól függetlenül is mindig
méltó vagy a dicsõítésre. Aki jó szerencsére vágyik, annak tiszteletteljes hódolatát a hozzád
hasonló személyiségeknek kell ajánlania, mert te a félisteneknél is kiválóbb vagy. Az
emberek a félisteneket imádják, ha érzékkielégítésre vágynak, s a félistenek imádatuk után
áldásban részesítik híveiket. De az ilyen bhakta, mint amilyen te vagy, a legnagyobb áldásban
részesítheti az emberiséget. A szentek, a bhakták szabadon oszthatják mindenkinek áldásukat,
míg a félistenek csak azután áldhatnak meg valakit, ha az imádta õket. Csak azután
élvezhetjük egy zarándokhely áldását, miután odamentünk, s a félistenek imádatában hosszú
idõbe telik, amíg az az ember kívánságai teljesülnek, de az olyan szentéletûek, mint Te,
azonnal teljesíteni tudják egy bhakta valamennyi kérését. Te, kedves Akr¡rám, örök barátunk
és jóakarónk vagy, mindig készen arra, hogy a javunkat szolgáld tetteiddel. Arra kérlek most,
menj Hastin§purába, és nézd meg, hogyan alakul a P§£¨avák sorsa.
K¥¢£a szeretett volna hírt kapni P§£¨u fiairól, akik nagyon fiatalon vesztették el apjukat.
Mivel K¥¢£a mindig kedves bhaktáihoz, szeretett volna hallani arról, mi történt velük. Ezért
aztán elküdte Akr¡rát Hastin§purába, hogy hozzon hírt róluk.
— Azt hallottam, hogy P§£¨u király halála után ifjú fiait, Yudhi¢±hirát, Bh¦mát, Arjunát,
Nakulát és Sahadevát özvegy édesanyjukkal együtt Dh¥tar§¢±ra gondjaira bízták, aki
gyámjukként vigyáz rájuk. Ám azt is hallottam, hogy Dh¥tar§¢±ra nemcsak születésénél fogva
vak, hanem túlzott szeretetében Duryodhanával, kegyetlen fiával szemben is az. Az öt
P§£¨ava P§£¨u király öt fia, de Dh¥tar§¢±ra — tervei és szándékai miatt — nem bánik velük
szeretettel. Kérlek hát, menj oda s tudd meg, hogyan bánik Dh¥tar§¢±ra a P§£¨avákkal! Híreid
alapján gondolkozni fogok, hogyan részesítsem õket kegyemben.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így utasította hát Akr¡rát, hogy utazzon
Hastin§purába, aztán Balar§ma és Uddhava kíséretében hazatért.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenhetedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a bhaktái kedvében jár”.
48. A gonosz Dh¥tar§¢±ra
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a utasítására Akr¡ra Hastin§purába indult.
Hastin§pura — úgy mondják — azon a helyen állt, ahol ma Új-Delhit találjuk. Új-Delhi egy
részét, amelyet még ma is Indraprasthának neveznek, az emberek a P§£¨avák õsi fõvárosának
tartják. A Hastin§pura elnevezés arra utal, hogy sok hast¦, vagyis elefánt élt ott, s a P§£¨avák
valóban rengeteg elefántot tartottak fõvárosukban, ezért nevezték Hastin§purának. Elefántot
tartani nagyon költséges dolog, s ahhoz, hogy sok elefántot tarthassanak, a királyságnak
különösen gazdagnak kellett lennie — amint azt Akr¡ra láthatta is Hastin§purában: a város
tele volt elefántokkal, lovakkal, hintókkal és fényûzõ gazdagsággal. Hastin§pura királyait az
egész világ uralkodóinak tekintették. Hírük a birodalom minden részébe eljutott, s
uralkodásukat a tanult br§hma£ák tanácsa irányította.
Miután a gazdag városban körülnézett, Akr¡ra Dh¥tar§¢±ra királyhoz indult, hogy
találkozzon vele. Bh¦¢ma nagyapát szintén ott látta Dh¥tar§¢±ra mellett ülni. Tõlük elbúcsúzva
Vidurához ment, majd Vidura húgát, Kunt¦t látogatta meg. Sorra látogatta B§hl¦ka királyát,
Somadatta fiát, Dro£§c§ryát, K¥p§c§ryát, Kar£át és Suyodhanát. (Suyodhana Duryodhana
másik neve.) Találkozott Dro£§c§rya fiával, Aªvatth§m§val, az öt P§£¨ava testvérrel és a
városban élõ többi baráttal és rokonnal. Akr¡rát úgy ismerték, mint G§ndin¦ fiát, így bárkivel
találkozott, mindenki örömmel üdvözölte. Miután mindenhol kényelmes ülõhellyel kínálták,
Akr¡ra rokonai hogyléte és sorsa felõl érdeklõdött.
Abból, hogy az Úr K¥¢£a õt küldte Hastn§purába, megérthetjük, hogy Akr¡ra éles
intelligenciájával alkalmas volt arra, hogy felmérje a diplomáciai helyzetet. P§£¨u király
halála után P§£¨u fiai jelenléte ellenére Dh¥tar§¢±ra jogtalanul bitorolta a trónt. Akr¡ra
Hastin§purában akart maradni, hogy megfigyelhesse a helyzetet. Tökéletesen tisztában volt
vele, hogy a gonosz Dh¥tar§¢±ra csupán saját fiainak akar kedvezni. Dh¥tar§¢±ra már elfoglalta
a trónt, s most arra készült, hogy megszabadul az öt P§£¨ava-testvértõl. Akr¡ra azt is tudta,
hogy Dh¥tar§¢±ra fiai, élükön Duryodhanával, tisztességtelen politikusok. Dh¥tar§¢±ra nem
Bh¦¢ma és Vidura jótanácsaira hallgatott, hanem az olyanok rosszindulatú javaslatait fogadta
el, mint Kar£a és ¼akuni. Akr¡ra úgy döntött, néhány hónapig Hastin§purában marad, hogy
átláthassa az egész politikai helyzetet.
Akr¡ra apránként azt is megtudta Kunt¦tól és Vidurától, hogy Dh¥tar§¢±ra türelmetlen és
irigy a P§£¨ava-testvérekkel szemben hatalmas erejük és kiváló hadi tudományuk miatt. A
P§£¨avák mindig bátor hõsökként cselekedtek, rendelkeztek a k¢atriyák minden jó
tulajdonságával, ezenkívül nagyon megbízható hercegek voltak, akik alattvalóik javát
tartották szemük elõtt. Akr¡rának az is a tudomására jutott, hogy az irigy Dh¥tar§¢±ra
meggondolatlan fiával egyetértésben megpróbálták megmérgezni és megölni a P§£¨avákat.
Kunt¦ Akr¡ra unokatestvére volt, ezért találkozásuk után atyai rokonai után kezdett
érdeklõdni. Szülõföldjére emlékezve sírva fakadt, s arról kérdezte Akr¡rát, vajon apja, anyja,
testvérei és barátai emlékeznek-e még rá. Különösen két dicsõséges unokaöccse, K¥¢£a és
Balar§ma felõl érdeklõdött.
— Emlékszik-e K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki oly kedves híveihez,
fiaimra? Emlékszik-e még ránk Balar§ma? — kérdezte. Kunt¦ úgy érezte magát, mint az õz a
tigrisek gyûrûjében, s helyzete valóban ilyen volt. Férje, P§£¨u király halála után neki kellett
gondoskodnia az öt P§£¨aváról, ám Dh¥tar§¢±ra örökké azt tervezte, hogy megöli õket. Kunt¦
úgy élt, mint egy szegény, ártatlan állat a tigrisek között. K¥¢£a bhaktája lévén azonban
örökké Rá gondolt, s csupán arra várt, hogy egy napon K¥¢£a eljön és megmenti õket. Arról
kérdezte Akr¡rát, vajon K¥¢£a tervezi-e látogatását, hogy jótanácsaival lássa el az apa nélkül
maradt P§£¨avákat, miként szabadulhatnának meg Dh¥tar§¢±ra és fiai mesterkedéseitõl.
— Drága K¥¢£ám, óh, drága K¥¢£ám! — kiáltott fel Kunt¦, miközben Akr¡rával fiai
helyzetérõl beszélgetve elöntötte a kétségbeesés. — Te vagy a legfelsõbb misztikus, a
univerzum Felsõlelke. Kedves Govindám, oly távol vagy most tõlem, mégis csupán azért
imádkozom, hogy meghódolhassak lótuszlábaidnál. Öt apátlan fiammal együtt bánat sújt
bennünket. Jól tudom, hogy lótuszlábaidon kívül nincsen más menedék és védelem. A Te
lótuszlábaid minden kiszolgáltatott lelket meg tudnak szabadítani, hiszen Te vagy az Istenség
Legfelsõbb Személyisége. Csak a Te kegyed által szabadulhatunk meg az ismétlõdõ születés
és halál béklyójától. Én drága K¥¢£ám, Te vagy a legtisztább, a Felsõlélek és minden yog¦
mestere. Mit is mondhatnék? Csupán tiszteletteljes hódolatomat ajánlhatom Neked. Kérlek,
fogadj el engem mint tökéletesen meghódolt hívedet!
K¥¢£a nem volt jelen, Kunt¦ mégis úgy ajánlotta fel imáit, mintha szemtõl szemben állt
volna Vele. Mindenki számára lehetséges ez, Kunt¦ nyomdokait követve. K¥¢£ának nem kell
fizikailag jelen lennie, hiszen lelki energiája által mindenhol jelen van, csupán arra van
szükség, hogy õszintén meghódoljunk elõtte. Amikor Kunt¦ megindultan imádkozni kezdett
K¥¢£ához, nem tudott uralkodni érzésein, s hangosan sírni kezdett Akr¡ra elõtt. Ott volt
Vidura is, s Akr¡rával együtt mindketten osztoztak a P§£¨avák édesanyjának bánatában, s
fiait, Yudhi¢±hirát, Arjunát és Bh¦mát dicsõítve próbálták megvigasztalni. Végül azzal
nyugtatták meg, hogy fiai emberfölötti erejére emlékeztették: nem szabadna nyugtalankodnia
miattuk, hiszen olyan hatalmas félistenektõl születtek, mint Yamar§ja, Indra és V§yu.
Akr¡ra elhatározta, hogy visszatér és beszámol Kunt¦t és öt fia nehéz helyzetérõl. Elõször
azonban néhány jótanácsot akart adni Dh¥tar§¢±rának, aki saját fiai útját egyengetve oly
ellenséges volt a P§£¨avákkal. Amikor Akr¡ra barátai és rokonai körében ülve megpillantotta
Dh¥tar§¢±rát, „V§rcitrav¦ryának” szólította õt. V§rcitrav¦rya azt jelenti: Vicitrav¦rya fia.
Vicitrav¦rya Dh¥tar§¢±ra apja volt, de valójában Dh¥tar§¢±ra nem Vicitrav¦rya, hanem
Vy§sadeva fia volt. Régebben az volt a szokás, hogy ha egy férfi nem volt képes gyermeket
nemzeni, akkor bátyja megtermékenyíthette feleségét. A jelenlegi Kali-korszakban ez
szigorúan tilos. Akr¡ra gúnyosan „V§rcitrav¦ryának” szólította Dh¥tar§¢±rát, mivel nem volt
apjának édes fia, hanem valójában Vy§sadeva fia volt. Amikor egy gyerek anyja méhében
férjének bátyjától fogan meg, a gyermek a férjet illeti, habár nem a férj nemzette. Akr¡ra
gúnyos megjegyzése arra utalt, hogy Dh¥tar§¢±ra az örökösödés alapján jogtalanul követelte a
trónt. A jog szerinti király P§£¨u volt, s P§£¨u fiai — a P§£¨avák — jelenlétében
Dh¥tar§¢±rának nem lett volna szabad elfoglalnia a trónt.
— Óh, Vicitrav¦rya fia — mondta Akr¡ra —, törvénytelenül bitorlod a P§£¨avák trónját.
De ha már a trónra kerültél, kérlek, fogadd el tanácsomat: uralkodj igazságosan és erkölcsösen
a birodalom fölött. Ha így cselekszel és alattvalóidat ezek szerint tanítod, neved és híred
örökre fennmarad. — Akr¡ra arra célzott, hogy bár Dh¥tar§¢±ra durván bánik unokaöccseivel,
a P§£¨avákkal, õk mindamellett az alattvalói. — Még ha nem is úgy bánsz velük, mint a trón
tulajdonosaival, hanem mint alattvalóiddal — folytatta Akr¡ra —, neked részrehajlás nélkül a
javukat kellene szolgálnod, mintha saját fiaid volnának. De ha nem eszerint cselekszel, ha
ennek épp az ellenkezõjét teszed, alattvalóid szemében népszerûtlen leszel, s következõ
életedben pokoli körülmények között kell majd élned. Ezért remélem, egyformán bánsz majd
saját fiaiddal és P§£¨u fiaival.
Akr¡ra azt is érzékeltette Dh¥tar§¢±rával, hogy ha nem bánik ugyanúgy P§£¨u fiaival,
mint a sajátjaival, biztosra veheti: testvérharc tör ki a két tábor között. Mivel az igazság a
P§£¨avák oldalán áll, minden bizonnyal õk kerülnének ki gyõztesen a harcból, míg
Dh¥tar§¢±ra fiai mind elpusztulnának. Így szólt Akr¡ra jövendölése Dh¥tar§¢±ra számára.
— Ebben az anyagi világban senki sem lehet a másik örök társa — folytatta tanácsait
Akr¡ra. — Alkalomadtán összetalálkozunk egy családban, egy társaságban, egy közösségben
vagy egy nemzetben, végül azonban — mivel mindannyiunknak fel kell adnunk testünket —
el kell válnunk egymástól. Ezért nem szabad szükségtelenül ragaszkodni családtagjainkhoz.
Dh¥tar§¢±ra ragaszkodása erkölcsileg helytelen volt és nem sok intelligenciára vallott.
Röviden szólva Akr¡ra arra célzott, hogy Dh¥tar§¢±ra rendíthetetlen családi ragaszkodása a
tényekkel kapcsolatos tudatlanságának vagy erkölcsi vakságának tudható be. Bár úgy tûnik,
együtt vagyunk egy családban, közösségben vagy nemzetben, mégis mindegyikünknek
megvan a saját sorsa. Mindegyikünk elõzõ tettei alapján kap újabb testet, s mindenkinek
személyesen kell élveznie vagy szenvednie saját karmája miatt. Nem lehetséges, hogy csupán
azzal, hogy másokkal együtt élünk, javítsunk sorsunkon. Néha megtörténik, hogy valaki nem
egészen tisztességes úton jut vagyonhoz, s fia elveszi tõle a pénzét annak ellenére, hogy az
apa oly nagyon megdolgozott érte — akár a kis hal az óceánban, aki a nagy, öreg hal testét
eszi. Az ember végsõ soron nem szerezhet vagyont tisztességtelen úton családja, társadalma,
közössége vagy nemzete számára sem. Példa erre az a számtalan hatalmas birodalom,
amelyek a múltban kialakultak, s ma már nem léteznek többé, mert utódaik elherdálták
minden kincsüket. Aki nem ismeri a gyümölcsözõ cselekedetek e kifinomult törvényét, s
feladja az erkölcs és az etika elveit, az csupán bûnös tetteinek visszahatását hordozza
magával. Ebül szerzett vagyonát valaki elveszi tõle, õ pedig a pokoli élet legsötétebb
régiójába kerül. Ezért nem szabad több gazdagságot felhalmoznunk, mint amennyit a sors ad;
mert másképpen vakká válunk, s nem ismerjük fel valódi érdekünket. Így cselekedve az
ember saját érdekeinek szolgálatára vágyva éppen az ellenkezõjét éri el: saját bukását segíti
elõ.
— Kedves Dh¥tar§¢±ra! — folytatta Akr¡ra. — Azt javaslom neked, ne légy vak az anyagi
létezés tényeivel szemben. Az anyagi feltételekhez kötött életet, akár szenvedéssel, akár
boldogsággal teli, álomnak kell tekintenünk. Meg kell próbálnunk uralkodni elménken és
érzékeinken, hogy békésen élhessünk K¥¢£a-tudatban való fejlõdésünk érdekében. — A
Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy mindenkinek zavart az elméje s mindenki tele van
aggodalommal, aki nem K¥¢£a-tudatú. Még azok sem érhetik el a békét, akik a
felszabadulásra vágynak vagy a Brahman-sugárzásban próbálnak elmerülni, s azok a yog¦k
sem, akik misztikus tökéletességre törekszenek. K¥¢£a tiszta bhaktái semmit sem követelnek
K¥¢£ától, elégedettek azzal, hogy szolgálhatják Õt. Valódi béke és az elme nyugalma csak a
tökéletes K¥¢£a-tudatban érhetõ el.
Akr¡ra erkölcsi tanításának hallatán Dh¥tar§¢±ra így válaszolt:
 — Kedves Akr¡ra! Nagylelkû vagy, hogy jótanácsaiddal látsz el, de sajnos nem tudom
elfogadni õket. Aki arra ítéltetett, hogy meghaljon, nem fogadja el az örökélet italát, a
jótanácsok ellenére sem. Jól látom, hogy tanácsaid értékesek. Ám zaklatott elmémben nem
maradnak meg, ahogyan a ragyogó villámlás sem tart ki egyetlen felhõnél. Csupán azt tudom,
hogy a legfelsõbb akaratnak senki nem állhat az útjába. Tudom, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a megjelent a Yadu családban, hogy enyhítsen a föld súlyos terhén.
Dh¥tar§¢±ra ezzel tudatta Akr¡rával, hogy töretlen hite van K¥¢£ában, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségben, bár ugyanakkor részrehajló családtagjaival szemben. K¥¢£a
nemsokára el fogja pusztítani minden rokonát, s reménytelen helyzetében Dh¥tar§¢±ra
menedéket fog kérni K¥¢£a lábainál. K¥¢£a, hogy kimutassa különleges kegyét a bhaktának,
általában elvesz tõle mindent, amihez anyagi ragaszkodás fûzi. Kétségbeesett anyagi
helyzetbe kényszeríti bhaktáját, hogy semmilyen más esélye ne legyen, mint elfogadni az Õ
lótuszlábait. Ez történt Dh¥tar§¢±rával a kuruk¢etrai csata végén.
Dh¥tar§¢±ra rájött, hogy két egymással szembenálló tényezõt lát maga elõtt. Megértette,
hogy K¥¢£a jelen van, hogy megszabadítsa a földet szükségtelen terhétõl. Fiai szükségtelen
terhek voltak, ezért felkészült rá, hogy halál vár rájuk. Ám ezzel együtt képtelen volt
megszabadulni fiai iránt érzett, erkölcsileg nagyon is kifogásolható ragaszkodásától. E két
ellentétes tényezõt megértve tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének:
— Az anyagi létezés ellentmondásos útjait nagyon nehéz megérteni. Csupán a Legfelsõbb
tervének felfoghatatlan beteljesüléseként fogadhatjuk el õket, aki felfoghatatlan energiája
révén megteremti ezt az anyagi világot, belehatol és mûködésre készteti a természet három
kötõerejét. A teremtés befejeztével minden egyes élõlénybe s még a legparányibb atomba is
behatol. Senki sem értheti meg a Legfelsõbb Úr kiszámíthatatlan tervét.
Dh¥tar§¢±ra kijelentésébõl Akr¡ra világosan megértette, hogy Dh¥tar§¢±ra nem fog
változtatni politikáján, hogy a P§£¨avák rovására mindenben fiainak kedvezzen. Akr¡ra,
barátait hátrahagyva Hastin§purában, nyomban hazatért a Yaduk birodalmába. Hazatérve
minden elmesélt K¥¢£ának és Balar§mának a hastin§purai helyzetrõl és Dh¥tar§¢±ra
szándékairól. K¥¢£a azért küldte Akr¡rát Hastin§purába, hogy mindent megfigyeljen, s az Úr
kegyébõl Akr¡ra sikerrel járt.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvennyolcadik
fejezetéhez, melynek címe: „A gonosz Dh¥tar§¢±ra”.
49. K¥¢£a felépíti Dv§rak§ erõdjét
Ka°sa halála után két felesége özvegyen maradt. A védikus civilizáció szerint egy nõ
sohasem lehet független. Élete három szakaszból áll: gyermekkorában apja gondoskodik róla,
fiatal nõként ifjú férje védelmét élvezi, férje halála után pedig vagy felnõtt gyermekei veszik
gondjaikba, vagy — ha nincsenek — vissza kell térnie apjához, s özvegyként az õ védelme
alatt él tovább. Úgy tûnik, Ka°sának nem voltak felnõtt fiai. Feleségei megözvegyülve apjuk
menedékébe tértek vissza. Ka°sának két felesége volt, Asti és Pr§pti. Mindketten Jar§sandha
lányai voltak, aki Bihar tartomány (akkoriban Magadhar§ja) ura volt. Apjuk házába hazatérve
elmesélték, milyen gyászos világ köszöntött rájuk Ka°sa halálát követõen. Magadha királyát,
Jar§sandhát, lányai szánalmas helyzetének láttán elöntötte a bánat, s ott helyben elhatározta,
hogy mindenkit kiírt, aki a Yadu-dinasztiához tartozik. Elhatározta, hogy az egész Yadu
családnak halállal kell lakolnia azért, mert K¥¢£a megölte Ka°sát.
Alaposan felkészült, hogy számtalan hadtestével, mely sokezer harci szekeret, lovat,
elefántot és gyalogost számlált, megtámadja Mathur§ királyságát. Jar§sandha tizenhárom
ilyen hadosztályt állított fel, hogy megtorolja Ka°sa halálát. Teljes haderejét egyesítve
megtámadta és körülzárta Mathur§t, a Yaduk fõvárosát. ¼r¦ K¥¢£a, aki egyszerû földi
halandóként jelent meg, felismerte Jar§sandha rettentõ erejét: óceánnak tûnt, amely bármely
pillanatban elöntheti a partot. Látta, hogy Mathur§ népét félelem tölti el. Magában
inkarnációja küldetésére gondolt, s arra, miképpen birkózzon meg feladatával, mely elõtte
állt. Missziója az volt, hogy elpusztítsa a föld nemkívánatos népességét, ezért kihasználta az
alkalmat, hogy ennyi emberrel, harci szekérrel, elefánttal és lóval szállhat szembe. Jar§sandha
hada megjelent K¥¢£a elõtt, s Õ elhatározta, hogy egész hadseregét elpusztítja azért, hogy
Jar§sandha meghátráljon, s aztán újra felállítsa seregét.
Mialatt az Úr K¥¢£a így gondolkodott, két csodálatos harci szekér szállt alá az égbõl,
hajtókkal, fegyverekkel, zászlókkal együtt. Amint K¥¢£a megpillantotta a két harci szekeret,
így szólt bátyjához, Balar§mához, akit Sa¯kar¢a£ának is hívnak:
— Kedves bátyám, Ýryanok legkiválóbbja! Te vagy az univerzum Ura, s különösen a
Yadu-dinasztia védelmezõje. A Yadu-dinasztia tagjai megrettentek, s nagy veszedelmet
sejtenek Jar§sandha katonái láttán. Harci szekered a fegyverekkel készen áll, hogy
megvédelmezd õket. Kérlek, szállj fel szekeredre, s ölj meg minden katonát, az ellenség egész
seregét. Mindketten azért szálltunk alá erre a földre, hogy elpusztítsuk a szükségtelen
haderõket, s hogy megvédjük a jámbor bhaktákat. Itt az alkalom, hogy küldetésünket
teljesítsük. Rajta hát!
K¥¢£a és Balar§ma, Daª§rha leszármazottjai elhatározták, hogy elpusztítják Jar§sandha
tizenhárom hadosztályát. K¥¢£a arra a kocsira ült, melyet D§ruka hajtott, és a kagylókürtök
búgására kis csapatával kivágtatott Mathur§ városából. Ám furcsa módon az ellenséges
hadsereg katonáinak — bár erejük sokszorosan felülmúlta a másik haderejét — szíve
megremegett, amint meghallották K¥¢£a kagylókürtjének hangját. Amikor Jar§sandha
meglátta K¥¢£át és Balar§mát, kicsit megsajnálta Õket, mert mind a ketten az unokái voltak.
Jar§sandha mégis Puru¢§dhamának szólította K¥¢£át, amely az emberiség alját jelenti. A
Védikus Irodalomból K¥¢£át Puru¢ottamaként ismerjük, mely az emberek legkiválóbbját
jelenti. Jar§sandhának nem volt szándékában K¥¢£át Puru¢ottamának szólítani, ám a nagy
tudósok meghatározták a puru¢§dhama szó valódi jelentését: „az, aki mindenki mást lejjebb
kényszerít”. Valójában senki nem lehet az Istenség Legfelsõbb Személyiségével egyenlõ vagy
Nála nagyobb.
— Szégyen számomra, hogy ilyen fiúkkal harcoljak, mint K¥¢£a és Balar§ma. — mondta
Jar§sandha. Mivel K¥¢£a megölte Ka°sát, Jar§sandha szándékosan úgy szólította mint saját
rokonainak gyilkosát. Ka°sa számtalan unokaöccsét pusztította el, de Jar§sandha errõl nem
vett tudomást, ám mivel K¥¢£a megölte anyai nagybátyját, Ka°sát, Jar§sandha nyomban
megbírálta Õt. Ez a démonikus hozzáállás. A démonok nem a saját hibájukat próbálják
megtalálni, hanem barátaikban keresnek hibát. Jar§sandha azzal is megvádolta K¥¢£át, hogy
még csak nem is k¢atriya. Nanda Mah§r§ja nevelte fel, ezért K¥¢£a nem k¢atriya, hanem
vai¢ya volt. A vai¢yákat általában guptáknak hívják, és ez a szó azt is jelentheti, hogy
„rejtett”. K¥¢£át tehát rejtegették, és Nanda Mah§r§ja nevelte fel. Jar§sandha három dologgal
vádolta K¥¢£át: megölte anyai nagybátyját, gyermekkorában elrejtették, s nem volt k¢atriya.
Ezért érezte magát megszégyenítve Jar§sandha, hogy Ellene kell harcolnia.
Jar§sandha aztán Balar§mához fordult és így szólt:
— És Te, Balar§ma! Harcolj az oldalán, s ha van türelmed, megvárhatod, amíg
nyílvesszõim megölnek. A mennyekbe juthatsz így! — A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy egy
k¢atriya kétféle áldásban részesülhet harc közben: ha gyõz, akkor gyõzelme eredményeit
élvezheti, de ha megölik a harcban, akkor is a mennyei királyságba kerül.
— Kedves Jar§sandha király! — válaszolta K¥¢£a. — A hõsök nem beszélnek sokat,
inkább megmutatják az erejüket. Olyan sokat beszélsz, hogy úgy tûnik, biztos vagy abban,
hogy meghalsz az ütközet végén. Nem hallgatunk téged tovább, mert mi haszna annak a
szavait hallgatni, aki a halál kezében van, vagy akit végveszély fenyeget?
Jar§sandha hatalmas hadseregével minden oldalról körülvette K¥¢£át, hogy harcoljon
Vele. Ahogyan a napot a felhõk és a por látszik befedni, K¥¢£át, a legfelsõbb napot
Jar§sandha serege takarta el. K¥¢£a és Balar§ma szekereit Garu¨a és pálmafák jelölték.
Mathur§ hölgyei egytõl egyig a házak, paloták, kapuk tetején álltak, hogy láthassák a
csodálatos ütközetet, ám amikor K¥¢£a harci szekerét Jar§sandha serege körülvette s eltakarta
szemük elõtt, úgy megrémültek, hogy sokan közülük ájultan zuhantak a földre. K¥¢£a látta,
hogy Jar§sandha serege lerohanta és szünet nélkül támadta kevéske katonáját, ezért
megragadta ¼§r¯ga nevû íját.
Egyik nyílvesszõt a másik után illesztette a húrra, s lõtte az ellenségre. Nyilai olyan
pontosak voltak, hogy Jar§sandha elefántjai, lovai és gyalogosai egymás után estek el. K¥¢£a
szünet nélkül zúgó nyilai a lángoló tûz forgószelére emlékeztettek, elpusztítva Jar§sandha
egész seregét. Amint K¥¢£a kilõtte a nyilait, az elefántok egymás után estek el, fejüket
nyílvesszõk vágták le. A lovakat lábán érte a találat, s a harci szekerek zászlóikkal,
katonáikkal, hajtóikkal sorra hullottak el. A gyalogság levágott fejekkel, kezekkel és lábakkal
hevert a csatamezõn. Ezer és ezer elefánt és ló pusztult el, vérük folyóként hömpölygött. Az
emberek levágott karjai kígyóknak, fejeik teknõsöknek, az elefántok elhullott testei apró
szigeteknek, a lovak pedig cápáknak tûntek. A legfelsõbb akarat elrendezésébõl véres folyam
hömpölygött a csatamezõn. A katonák karjai és lábai halakként úsztak benne, hajuk hínárként
lebegett, íjaik pedig a folyó hullámai voltak. A katonák és parancsnokok ékszerei kis
kavicsoknak tûntek a tovahömpölygõ vérfolyamban.
Az Úr Balar§ma, akit Sa¯kar¢a£aként is ismernek, buzogányával harcolt olyan hõsiesen,
hogy a vérfolyó, melyet K¥¢£a teremtett, kicsapott medrébõl. A gyávák megrémültek a
szörnyû látványtól, a bátrak pedig elégedetten beszélgettek egymás között a két testvér
hõsiességérõl. Jar§sandha hatalmas sereggel jelent meg a csatában, ám az Úr K¥¢£a és
Balar§ma harca a csatateret szörnyû vérfürdõvé változtatta, amely messze túlhaladta a
közönséges háború fogalmát. Az ember hétköznapi elmével nem foghatja fel, hogyan volt ez
lehetséges, de amint ezeket a cselekedeteket az Istenség Legfelsõbb Személyisége — akinek
akaratából minden lehetséges — kedvteléseiként fogadjuk el, nyomban érthetõvé válnak. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége puszta akaratából megteremti, fenntartja és elpusztítja a
kozmikus megnyilvánulást. Számára nem különösebben csodálatos dolog az ellenséggel
harcolva ilyen pusztítást elõidézni. K¥¢£a és Balar§ma azonban mint egyszerû halandók
vettek részt a harcban, s emiatt válik az egész történet csodálatossá.
Amikor Jar§sandha látta, hogy katonái mind egy szálig elpusztultak s egyedül õ maradt
életben, rettentõen kétségbeesett. ¼r¦ Balar§ma nyomban elfogta õt, akárcsak az oroszlán,
amikor egyetlen lendülettel foglyul ejti a másik oroszlánt. Miközben azonban az Úr Balar§ma
Jar§sandhát kötözte Varu£a kötelével és más közönséges kötelek segítségével, az Úr K¥¢£a —
fejében egy még nagyszerûbb tervvel — arra kérte Balar§mát, hogy ne kötözze meg foglyát.
K¥¢£a szabadon engedte Jar§sandhát, s a megszégyenített hõs elhatározta, hogy nem lesz
többé király: a királyi rendet elhagyva az erdõbe vonul, hogy meditáljon, s hogy
lemondásoknak és vezekléseknek vesse alá magát.
Amint azonban hazafelé tartott, elõkelõ barátai azt tanácsolták neki, ne vonuljon vissza,
hanem seregét felállítva szálljon szembe újra K¥¢£ával. A hercegek kioktatták Jar§sandhát,
hogy rendes körülmények között nem szenvedhetett volna vereséget a Yaduk haderejétõl: a
vereséget csupán a balszerencsének köszönheti. A hercegek tanácsa bátorságot öntött
Jar§sandhába. Hõsiesen harcolt — mondták neki —, ezért hát nem szabad, hogy veresége
elkeserítse, mivel csupán a múltban elkövetett hibái miatt történhetett meg. Végsõ soron nem
követett el hibát a csatában.
Így aztán Jar§sandhának, Magadha tartomány királyának — miután hadseregét
elveszítette, elfogták, s aztán szabadon engedték — nem maradt más hátra, mint hogy
hazatérjen birodalmába. Így gyõzte le az Úr K¥¢£a Jar§sandha katonáit. Habár K¥¢£a serege
Jar§sandha seregéhez képest parányi volt, mégsem érte a legkisebb veszteség sem, míg
Jar§sandha katonái egytõl egyig elpusztultak.
A mennyei bolygók lakói örömükben az Úr dicsõségérõl kezdtek énekelni, s virágesõvel
köszöntötték Õt elismerésük jeléül. Jar§sandha visszatért birodalmába, s így Mathur§
megmenekült a veszedelemtõl, amit Jar§sandha váratlan támadása jelentett. Mathur§ lakosai
énekeseket hívtak, a s¡tákat és a m§ghadhákat, valamint költõket, akik csodálatos dalokat
költöttek, s közösen dicsõítették az Úr K¥¢£a gyõzelmét. Harsonák, kürtök, üstdobok s sok-
sok más zeneszerszám — bher¦, t¡rya, v¦£§, fuvola, m¥da¯ga — hangja köszöntötte az Urat,
amint a gyõzelem után bevonult a városba. Az egész várost tisztára mosták, vízzel szórták fel
az utakat, s az örömmámorban úszó nép zászlókkal, füzérekkel díszítette fel házait, üzleteit és
az utcákat. A br§hma£ák mindenhol védikus mantrákat vibráltak. Az emberek feldíszítették a
keresztezõdéseket, a kapukat, a sétányokat és az utcákat is. Amikor K¥¢£a bevonult a
felékesített, ünneplõ Mathur§ba, a város hölgyei és lányai virágfüzérekkel várták, hogy még
szebbé varázsolják a szertartást. A védikus szokások szerint joghurtot és friss zöld füvet
kevertek össze s szórtak meg vele mindent, hogy a gyõzelem ünnepét szerencsésebbé tegyék.
Amint K¥¢£a végighaladt az utcákon, a hölgyek és asszonyok rajongástól csillogó szemmel
figyelték. K¥¢£a és Balar§ma kincseket, ékszereket és számtalan más hadizsákmányt hozott a
csatamezõrõl, hogy Ugrasena királynak ajándékozzák. K¥¢£a ezzel ajánlotta tiszteletét
nagyapjának, mivel õ volt abban az idõben a Yadu-dinasztia koronázott királya.
Jar§sandha, Magadha királya tizenhétszer ostromolta meg Mathur§ városát, ugyanazzal a
haditervvel és ugyanakkora hadsereggel. Minden egyes alkalommal vereséget szenvedett.
Katonáit K¥¢£a elpusztította, s csalódottan kellett meghátrálnia. A Yadu-dinasztia hercegei
minden alkalommal elfogták õt, majd megszégyenítve újra szabadon engedték, s Jar§sandha
minden egyes alkalommal szégyenérzet nélkül tért haza.
Miközben Jar§sandha tizennyolcadik támadására készült, egy Yavana király — aki
valahol Mathur§tól délre uralkodott — megirigyelte a Yadu-dinasztia gazdagságát, és szintén
megtámadta a város. Úgy tartják, hogy a Yavanák királyát, K§layavanát N§rada biztatta
támadásra. A történetet a Vi¢£u-pur§£ában találjuk meg:
Egyszer Gargamunit, a Yadu-dinasztia papját sógora kigúnyolta. Amikor a Yadu-dinasztia
királyai meghallották a tréfát, nevetni kezdtek rajta, ezért Gargamuni mérges lett a Yadu-
királyokra. Elhatározta, hogy olyan valakit küld a Yadukra, akitõl nagyon félnek majd. Az Úr
¼iva kedvébe járva megkapta áldását: fiúgyermekét, K§layavanát, akit egy Yavana király
feleségének méhében nemzett. K§layavana egyszer megkérdezte N§radától: „Kik a világ
legerõsebb királyai?” N§rada elmondta neki, hogy a Yaduk a legerõsebbek. Amint ezt
K§layavana megtudta, megtámadta Mathur§ városát, éppen akkor, amikor Jar§sandha is arra
készült, immáron tizennyolcadik alkalommal. K§layavana nagyon szeretett volna hadat
üzenni egy olyan királynak a világon, aki méltó ellenfele lehetne, de eddig még nem talált
ilyet. Egyszóval, miután N§rada mesélt neki Mathur§ról, arra gondolt, megtámadja a várost
harmincmillió Yavana katonával. Amikor Mathur§t megostromolták, az Úr ¼r¦ K¥¢£a
Baladevával együtt átgondolta, mekkora veszély fenyegeti a Yadu-dinasztiát két félelmetes
ellensége, Jar§sandha és K§layavana támadása miatt. Szorított az idõ, mert K§layavana már
minden oldalról ostromolta Mathur§t, és várható volt, hogy másnap Jar§sandha is megérkezik,
ugyanakkora seregével, mint az elõzõ tizenhét alkalommal. K¥¢£a biztos volt abban, hogy
Jar§sandha kihasználja az alkalmat, hogy K§layavana is megtámadta Mathur§t, s megpróbálja
majd elfoglalni a várost. Arra gondolt hát, fölkészül, hogy megvédje Mathur§ két fontos
stratégiai pontját. Amíg K¥¢£a és Balar§ma az egyik helyen harcolnak K§layananával, addig
Jar§sandha jöhet a másik oldalról és megtámadhatja a Yadu családot, bosszút állva rajtuk.
Jar§sandha nagyon erõs volt, s mivel tizenhétszer már legyõzték, bosszúra szomjazva
megölheti a Yadu család tagjait, vagy elfoghatja s magával hurcolhatja õket királyságába.
Ezért K¥¢£a elhatározta, hogy olyan erõdöt épít, ahová semmilyen kétlábú élõlény, sem
ember, sem démon nem juthat be. Elhatározta, hogy oda viszi majd hozzátartozóit, s így
nyugodtan harcolhat ellenségeivel.
Úgy látszik, Dv§rak§ régebben szintén Mathur§ királyságához tartozott, mivel a ¼r¦mad-
Bh§gavatamban az áll, hogy K¥¢£a a tenger közepén épített erõdöt. K¥¢£a erõdjének romjai
még mindig láthatók a Dv§rak§-öbölben.
Elõször erõs fallal vett körül egy kilencvenhat négyzetmérföldnyi területet, s maga a fal a
tengerben állt. A csodálatos építményt Viªvakarm§ tervezte és építette meg. Egyetlen építész
sem képes ilyen erõdöt emelni a tergerben, csupán Viªvakarm§, a félistenek mérnöke tud
ilyen csodás mestermûvet alkotni, bárhol az univerzumban. Ám ha az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének elrendezésébõl hatalmas bolygók lebeghetnek súlytalanul az ûrben, akkor
ehhez képest egy erõd, melyet a tengerre építettek kilencvenhat négyzetmérföldnyi területen,
nem is olyan csodálatos dolog.
A ¼r¦mad-Bhagavatamban arról olvashatunk, hogy az új, jól megépített várost, mely a
tengerben állt, szabályosan tervezett utak, utcák és ösvények hálózták be, sétányokkal,
kertekkel, melyekben kalpav¥k¢ák, kívánság teljesítõ fák nõttek. Ezek a fák nem olyanok,
mint az anyagi világ fái, mert ilyen fákat csak a lelki világban találunk. K¥¢£a legfelsõbb
akaratából minden lehetséges, így Dv§rak§ban, a K¥¢£a építette városban ilyen kívánság
teljesítõ fákat ültettek. A város palotákkal és gopurákkal, nagy kapukkal volt teli, s ezeket a
gopurákat még mindig megtalálhatjuk a nagyobb templomokban. Nagyon magas, egészen
különös mûvészi érzékkel készült kapuk ezek. Az palotákban és kapukon aranyból készült
víztartó edények (kalaªák) függtek, melyek kedvezõ jelnek számítanak.
A paloták szinte kivétel nélkül mintha felhõkarcolók lettek volna. Minden ház pincéjében
arannyal, ezüsttel, gabonával töltött edények sorakoztak, s a szobákban aranyból készült
víztartó edények álltak. A hálószobákat mindenhol drágaköves berakások díszítették, a padló
marakata ékkõvel kirakott mozaik volt. Vi¢£u-m¡rti, a Yaduk leszármazottainak imádott
m¡rtija állt minden házban. A lakónegyedeket úgy rendezték el, hogy minden kasztnak — a
br§hma£áknak, a k¢atriyáknak, a vaiªyáknak és a ª¡dráknak — külön negyedben jutott hely.
Ebbõl az derül ki, hogy a kasztrendszer már abban az idõben is létezett. A város közepén állt
Ugrasena király rezidenciája, a legragyogóbb palota mind között.
Amikor a félistenek látták, hogy K¥¢£a milyen csodálatos várost épít, elküldték a híres
p§rij§ta virágot a mennyei bolygókról, hogy ültessék el az új városban. Egy tanácskozótermet
is küldtek Dv§rak§ba, melyet Sudharm§nak neveztek, s az volt a különlegessége, hogy aki
egyetlen tanácskozáson is részt vett benne, le tudta gyõzni az öregkor tehetetlenségét. Varu£a
félisten egy hófehér, fekete fülû lovat ajándékozott, amely az elme sebességével tudott
száguldani. Kuvera, a félistenek kincstárnoka annak a mûvészetét adományozta a városnak,
hogyan érhetik el az anyagi gazdagság nyolc tökéletességét. A félistenek sorra adták át
tehetségük szerint kiválasztott ajándékaikat. Harminchárommillió félisten van, akik az
univerzum irányításának egy-egy területéért felelõsek, s ezek a félistenek most abból az
alkalomból, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége saját maga épít várost, mind átadták
ajándékaikat, hogy ezzel az univerzumban egyedülállóvá tegyék Dv§rak§t. Bizonyíték ez arra
is, hogy habár megszámlálhatatlan félisten van, egyikük sem független K¥¢£ától. Ahogyan a
Caitanya-carit§m¥ta írja, K¥¢£a a legfelsõbb úr, s mindenki más csupán szolgája. Amikor
K¥¢£a személyesen volt jelen ebben az univerzumban, minden szolgája megragadta az
alkalmat, hogy szolgálhassa Õt. Ezt a példát mindenkinek követnie kell, különösen azoknak,
akik K¥¢£a-tudatosak, mert nekik saját lehetõségük szerint kell szolgálniuk K¥£¢át.
Miután a tervek alapján minden felépült, K¥¢£a Mathur§ minden polgárát Dv§rak§ba vitte,
s az Úr Balar§mát a város atyjává nevezte ki. Aztán pedig — miután Balar§mával
megbeszélte — lótuszvirág füzérrel ékesítve elhagyta a várost, hogy megütközzön
K§layavanával, aki — minden harc nélkül — már el is foglalta Mathur§t.
Amikor K¥¢£a kilépett a város kapuin, K§layavana, aki még sohasem látta Õt,
csodálatosan szépnek találta sárga öltözékében. Áthaladva katonái között K¥¢£a olyan volt,
mint a hold, amint az égen végighalad az összegyûlt felhõk között. K§layavana olyan
szerencsés volt, hogy láthatta a ¼r¦vatsa vonalakat, a különleges jeleket az Úr ¼r¦ K¥¢£a
mellkasán és a Kaustubha ékszert, melyet K¥¢£a viselt. K§layavana Vi¢£u-formában látta az
Urat, erõs testével, négy karral és olyan szemekkel, mint a frissen nyílt lótuszvirág szirmai.
K¥¢£a derûs volt, csinos homlokával, szépséges arcával, mosolygós szemeivel, táncoló
szemöldökével és ringatózó fülbevalóival. K§layavana N§radától már hallott Felõle, és most,
hogy látta Õt, N§rada leírásai megerõsítést nyertek. K§layavana észrevette a különleges
jeleket és az ékszereket a mellkasán, gyönyörû lótuszvirágokból készült füzérét, lótuszhoz
hasonlatos szemeit és hasonlóan szép testi jegyeit. Magában arra gondolt, hogy ez a
csodálatos alak nem lehet más, mint V§sudeva, mert minden leírás, amit N§radától hallott,
tökéletesen ráillett K¥¢£ára. K§layavana döbbenten nézte, ahogy K¥¢£a minden fegyver és
harci szekér nélkül, gyalog közeledik. K§layavana harcolni jött K¥¢£ával, s most mégis úgy
adódott, hogy nem vehetett fegyvert a kezébe. Elhatározta, hogy puszta kézzel harcol majd
K¥¢£ával.
Arra készült, hogy elfogja K¥¢£át és megküzd Vele, K¥¢£a azonban csak ment tovább, rá
sem nézve K§layavanára. K§layavana a nyomába eredt, ám annak ellenére, hogy nagyon
gyorsan futott, nem tudta utolérni K¥¢£át. K¥¢£át még az elme sebességével — amelyre a
yog¦k tesznek szert — sem lehet utolérni. Csupán az odaadó szolgálat az, amellyel meg lehet
Õt fogni, ám K§layavana nem végzett odaadó szolgálatot. El akarta fogni K¥¢£át, de képtelen
volt utolérni, ezért a háta mögött követte csupán.
K§layavana szélsebesen futni kezdett. „Most közelebb vagyok, most elkapom!” —
gondolta, de terve nem sikerült. K¥¢£a messze-messze elcsalogatta, s befutott egy barlangba.
K§layavana azt hitte, hogy K¥¢£a megfutamodik a harc elõl, s egy barlangban keres
menedéket. Ezért aztán becsmérelni kezdte K¥¢£át:
— Óh, K¥¢£a! Azt hallottam, hogy a Yadu-dinasztia nagy hõse vagy, de most már látom,
hogy gyáva vagy s megfutamodsz a harctól. Ez nem méltó hírnevedhez és családod
hagyományaihoz. — K§layavana sebesen futott K¥¢£a után, mégsem tudta elérni: nem volt
mentes a bûnös élet szennyezõdéseitõl.
A védikus kultúra szerint mindazokat, akik nem követik a a magasabb kasztok, a
br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák, sõt a dolgozók szabályozó elveit, azokat mleccháknak
vagy yavanáknak nevezik. A védikus társadalmi rendszer úgy van megtervezve, hogy azok,
akiket ª¡draként fogadnak el, felemelkedhetnek a br§hma£ák szintjére, a sa°sk§ra kulturális
fejlõdésének tisztító folyamata által. A Védikus Írások ítélete szerint senki sem br§hma£a
vagy mleccha csupán születése alapján, mert születése szerint mindenki ª¡dra. Az embernek
a tisztító folyamat által kell felemelkednie a brahminikus élet szintjére. Ha nem teszi, ha
továbbra is lefelé süllyed, akkor mlecchának vagy yavanának nevezik. K§layavana a
mlecchák és a yavanák kasztjába tartozott. Bûnös cselekedetek szennyezték be, ezért nem
tudta megközelíteni K¥¢£át. Azok a dolgok, melyek a magasabb kaszt tagjainak tilosak — a
szabályozatlan szexuális élet, a húsevés, a szerencsejáték és a mámorító-kábítószerek —, a
mlecchák és yavanák életének részei. Ilyen bûnös cselekedetek kötelékében senki nem
fejlõdhet Isten megvalósításának útján. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy csak az tud odaadó
szolgálatot végezni, csak az tudja gyakorolni a K¥¢£a-tudatot, aki tökéletesen megszabadult
bûnös tettei minden visszahatásától.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenkilencedik
fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a felépíti Dv§rak§ erõdjét”.
50. Mucukunda felszabadítása
Amikor K¥¢£a a barlang felé futott, K§layavana utánaeredt, s közben sértõ szavakkal
becsmérelte az Úr K¥¢£át. K¥¢£a hirtelen eltûnt a démon szeme elõl, ám K§layavana a
barlangba is követte Õt. A barlangban azonban megpillantott egy embert, aki a földön aludt.
K§layavanában égett a harci vágy, hogy K¥¢£ával megküzdhessen, s amikor K¥¢£a helyett
egy fekvõ embert pillantott meg, azt gondolta, K¥¢£a alszik ott. K§layavana rettentõen büszke
volt erejére, s azt hitte, K¥¢£a megfutamodott a harc elõl. Ezért aztán — mivel azt hitte,
K¥¢£át látja — teljes erejébõl megrúgta az alvó embert, aki már hosszú-hosszú ideje feküdt
ott. Amikor K§layavana rúgásától az alvó ember felébredt, szemét kinyitva körbenézett. Idõ
elõtt ébresztették föl, ezért kimondhatatlanul dühös volt. Amikor végül K§layavanára
pillantott, dühében lángok csaptak ki a szemébõl, s K§layavanát egyetlen pillanat alatt
hamuvá égette.
Amikor Par¦k¢it Mah§r§ja meghallotta ezt a történetet, az alvó emberrõl kérdezte
¼ukadeva Gosv§m¦t.
— Ki volt az az ember? Miért aludt ott? Hogyan tett szert olyan erõre, hogy pillantásával
azonnal hamuvá égette K§layavanát? Miért feküdt éppen egy hegy barlangjában? — kérdezte
Par¦k¢it Mah§r§ja, s még számtalan kérdést feltett ¼ukadeva Gosv§m¦nak. ¼ukadeva válaszolt:
 — Kedves királyom! A barlangban fekvõ ember Ik¢v§ku király családjában született,
abban a családban, amelyben az Úr R§macandra is megjelent, s a kiváló M§ndh§t§ király fia
volt. Õ maga is nagy lélek volt, s Mucukunda néven ismerték szerte a világban. Mucukunda
király szigorúan követte a brahminikus kultúra védikus szabályai, s mindig betartotta
fogadalmát. Olyan hatalommal rendelkezett, hogy még a félistenek — köztük Indra is — arra
kérték, hogy segítse õket a démonok elleni csatában. Így aztán rengeteg küzdelemben vett
részt, hogy megvédelmezze a félisteneket.
A félistenek hadvezére, K§rttikeya nagyon elégedett volt Mucukunda király harcával, ám
egyszer arra kérte a királyt, vonuljon vissza a háborúskodástól, s pihenje ki magát, eleget
hadakozott már a démonokkal.
— Kedves királyom! — mondta K§rttikeya, a hadvezér Mucukundának. — Mindenedet
feláldoztad a félistenek kedvéért. Csodálatos birodalmadat, melyre sohasem támadt ellenség,
elhagytad, lemondtál vagyonodról és minden tulajdonodról, és soha nem törõdtél személyes
vágyaiddal. Oly sokáig voltál távol birodalmadtól a félistenek oldalán a démonok ellen
harcolva, hogy feleséged, gyermekeid, rokonaid, minisztereid már mind eltávoztak az élõk
sorából, idejük lejárt. Az idõ senki fiára sem vár. Az idõ nagy úr; minden rokonod eltávozott
már, amint elérkezett az idejük. Az idõ hatalmas és erõs, mert az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét képviseli; ezért hát erõsebb a legerõsebbnél. Az idõ a legbonyolultabb dolgokat
is könnyedén megváltoztatja. Senki nem állhat útjába. Ahogyan az állatidomár saját tetszése
szerint idomítja állatait, úgy az idõ is tetszése szerint befolyásol mindent. Senki sem
kerekedhet felül a legfelsõbb idõ elrendezésein.
A félisten arra kérte Mucukundát, kérjen bármilyen áldást, amellyel elégedetté teheti õt,
egyet kivéve: a felszabadulást. Egyetlen élõlény sem ajándékozhat felszabadulást, csak az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, Vi¢£u. Emiatt nevezik az Úr Vi¢£ut Mukundának, a
felszabadulás adományozójának.
Mucukunda király hosszú évek óta nem aludt, s a folytonos háborúskodásban nagyon
kimerült. Ezért aztán amikor a félisten felajánlotta, hogy áldásában részesíti, csupán az
alvásra tudott gondolni.
— Kedves K§rttikeya, félistenek legkiválóbbja! Aludni szeretnék, s a következõ áldást
kérem tõled: add meg nekem a képességet, hogy puszta tekintetemmel porrá égethessem azt,
aki megpróbálja álmomat megzavarni vagy idõ elõtt fölébreszt. Kérlek, részesíts ebben az
áldásban! — A félisten beleegyezett, s azzal is megáldotta, hogy teljesen kipihenheti magát.
Mucukunda király a barlangba vonult.
K§layavana K§rttikeya áldásának erejétõl égett hamuvá Mucukunda egyetlen pillantására.
K¥¢£a valójában azért ment a barlangba, hogy felszabadítsa Mucukundát vezeklése alól, ám
nem Õ jelent meg elõtte elõször. Úgy rendezte, hogy Mucukunda K§layavanát pillantsa meg
elõször, s K¥¢£a csak most lépett a király elé. Így cselekszik az Istenség Legfelsõbb
Személyisége: egyetlen dolgot tesz, s azzal sok mást is elrendez. Fel akarta szabadítani
Mucukunda királyt, ugyanakkor meg akarta ölni K§layavanát, aki Mathur§ városára támadt.
Ezzel a tettével minden szándékát elérte.
Amikor az Úr K¥¢£a megjelent Mucukunda elõtt, a király megpillantotta Õt sárga
ruhájában, mellkasán a ¼r¦vatsa jellel, nyaka körül a Kaustubha ma£ival. Négykarú vi¢£u-
m¡rtiként jelent meg, s nyakában a Vaijayant¦ virágfüzér a térdéig ért. Egész teste ragyogni
látszott, arcán csodálatos mosoly ült, s füleiben drágakövekkel kirakott fülbevalók függtek.
Úgy tûnt, csodálatosabb annál, mint amit egy ember felfogni képes. S nem csupán megjelent
ebben a formájában Mucukunda elõtt, hanem ragyogó pillantását is rávetette,
visszavonhatatlanul magával ragadva a király elméjét. Bár Õ volt az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, a legidõsebb lény mindenki között, mégis fiatal ifjúnak látszott, egy vadonélõ
õz mozgásával. Megjelenése különleges hatalmat sugallt, tekintélyétõl és erejétõl minden
emberi lény félhetett.
Amikor Mucukunda király megpillantotta K¥¢£a fénylõ alakját, kíváncsi lett, kit lát, s
alázattal megkérdezte az Urat:
 — Drága Uram! Kérlek, áruld el, hogy kerültél ebbe a barlangba? Ki vagy Te? Amint
látom, lábaid olyanok, mint a lótuszvirág finom szirma. Hogyan jöttél át az erdõn, amely
bozóttal és tüskékkel teli? Csupán ámulni tudok. Nem Te vagy-e hát az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, a leghatalmasabb? Nem Te vagy-e minden fény és tûz forrása? Vagy az olyan
kiváló félistenek közül való vagy, mint a nap, a hold vagy Indra, a mennyek királya? Vagy
netán más bolygó uralkodó istensége vagy?
Mucukunda jól tudta, hogy a felsõbb bolygórendszerek mindegyikének van egy uralkodó
istensége. Nem volt ostoba, mint a mai kor embere, aki azt gondolja, hogy míg a földet
élõlények sokasága népesíti be, más bolygók lakatlanok. Mucukunda kérdése, hogy vajon
K¥¢£a nem egy számára ismeretlen bolygó istensége-e, nagyon helyénvaló volt. Mucukunda
király az Úr tiszta bhaktája volt, s nyomban megértette, hogy az Úr K¥¢£a, aki teljes
pompájában jelent meg elõtte, nem lehet egyetlen anyagi bolygó istensége sem. Õ minden
bizonnyal az Istenség Legfelsõbb Személyisége, számtalan Vi¢£u-formával, s a király ezért
Puru¢ottamának, az Úr Vi¢£unak tekintette Õt. Mucukunda azt is észrevette, hogy a barlang
sûrû sötétsége az Úr jelenlétében nyomtalanul eloszlott. Nem lehetett más, csakis az Istenség
Legfelsõbb Személyisége. Mucukunda jól tudta, hogy bárhol jelenjen meg az Úr személyesen
transzcendentális neve, tulajdonságai vagy épp formája által, ott a tudatlanság sötétsége nem
maradhat tovább. Olyan Õ, mint a fáklya a sötétben: fénnyel áraszt el mindent, amire addig
sötétség borult.
Mucukunda alig várta, hogy megtudja, ki is valójában az Úr K¥¢£a, ezért így szólt:
— Óh, emberek legkiválóbbja! Ha úgy gondolod, hogy érdemes vagyok arra, hogy
megtudjam kilétedet, kérlek, mondd meg, ki vagy! Kik a szüleid? Mi a mesterséged és
melyek családod hagyományai? — Mucukunda arra gondolt, elõbb magát kell felfednie az Úr
elõtt, másképp nincs joga ahhoz, hogy az Úr kilétérõl érdeklõdjön. Az etikett szerint egy
kevésbé jelentõs személy nem kérdezhet egy nála fontosabb személy kilétérõl, míg elõször föl
nem fedi saját kilétét. Ezért Mucukunda így szólt az Úr K¥¢£ához:
— Kedves Uram! El kell mondanom Neked, ki vagyok. Ik¢v§ku király ünnepelt
családjához tartozom, ám én magam közel sem vagyok olyan kiváló, mint õsapám volt.
Nevem Mucukunda. Apám M§ndh§t§, nagyatyám pedig Yuvan§ªva volt, a nagy király.
Többezer évig harcoltam pihenés nélkül, míg végül olyannyira kimerültem, hogy testemet
elhagyta minden erõ, s képtelen voltam tenni bármit is. Hogy visszanyerjem erõmet, e
magányos barlangban pihentem le. Ám egy ismeretlen ember erõvel, akaratom ellenére
felébresztett, ezért sértéséért hamuvá égettem csupán azzal, hogy rávetettem pillantásomat.
Most azonban végtelen szerencsémre megláthattalak Téged hatalmas és szépséges formádban.
Azt hiszem, Te vagy az oka, hogy ellenségem elpusztult. Drága Uram! Be kell vallanom,
hogy tested sugárzása miatt, mely elviselhetetlen a szememnek, nem látlak jól. Teljes
mértékben megértettem, hogy sugárzásod hatására veszítettem el minden erõmet. Megértem
most már, hogy méltó vagy minden élõlény imádatára.
Látván Mucukunda király égetõ vágyát, hogy megtudja, ki is Õ valójában, az Úr K¥¢£a
mosolyogva így szólt:
— Óh, király! Születésemrõl, megjelenésemrõl, eltávozásomról, tetteimrõl beszélni szinte
lehetetlen. Bizonyára tudod, hogy Anantadeva inkarnációm millió és millió szájával idõtlen
idõk óta énekel nevemrõl, híremrõl, tulajdonságaimról, tetteimrõl, megjelenésemrõl,
eltávozásomról és inkarnációimról, ám mind a mai napig sem tudott mindent elmondani.
Lehetetlen pontosan megtudni, mennyi formám és nevem van. Egy materialista tudós
megszámolhatja a föld atomjait, ám végtelen sok nevemet, formámat és cselekedetemet
számon tartani akkor sem tudja. Számtalan nagy bölcs és szent próbálta már fölsorolni
tetteimet és formáimat, ám mind sikertelenül. Te azonban olyannyira vágysz rá, hogy
megtudd, ki a vagyok, hogy elmondom neked: csupán azért jelentem meg itt a földön, hogy
elpusztítsam az emberek démonikus elveit, s visszaállítsam a Védák vallásos szabályait.
Brahm§, az univerzum uralkodó istensége hívott ide emiatt, s a Yaduk dinasztiájában jelentem
meg, mint családjuk egyik tagja. Vasudeva fiaként születtem meg a Yadu-dinasztiában, így
V§sudevának, Vasudeva fiának ismernek. Talán arról is tudsz, hogy megöltem Ka°sát, akit
elõzõ életében K§laneminek hívtak, valamint Pralamb§surát és sok más démont.
Ellenségeimként cselekedtek, s el kellett pusztítanom õket. Az a démon, aki elõtted megjelent,
szintén az ellenségem volt, s te nagyon kegyesen hamuvá égetted pillantásoddal. Kedves
Mucukunda király! Kiváló bhaktám vagy, ezért hogy indokolatlan kegyemben részesítselek,
megjelentem ebben a barlangban. Bhaktáimmal szeretetteljesen elfogult vagyok, s te elõzõ
életedben, jelenlegi életed elõtt is hûséges hívem voltál, indokolatlan kegyemért imádkoztál.
Azért jöttem tehát hozzád, hogy teljesítsem óhajod. Szíved vágya most teljesült, láthatsz
engem. Kedves királyom! Kérj Tõlem bármilyen áldást, amit csak kívánsz, Én teljesítem.
Örök törvényem, hogy aki Nálam keres menedéket, annak minden óhaja teljesülhet
kegyembõl.
Amikor az Úr K¥¢£a arra utasította Mucukunda királyt, hogy kérjen valamilyen áldást
Tõle, a királyt boldogság töltötte el, s rögtön Gargamuni jóslatára emlékezett, aki hosszú-
hosszú idõvel ezelõtt megmondta, hogy Vaivasvata Manu huszonnyolcadik milleneumában az
Úr K¥¢£a meg fog jelenni a földön. Ahogyan Gargamuni jóslata eszébe jutott, megértette,
hogy a Legfelsõbb Személy, N§r§ya£a jelent meg elõtte mint az Úr K¥¢£a. Nyomban az Úr
lótuszlábaihoz vetette magát, s imádkozni kezdett:
— Óh, Uram! Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége! Tudom, hogy e bolygó minden
egyes élõlényét külsõ energiád tartja illúzióban, s egytõl egyig az érzékkielégítésbõl származó
csalóka elégedettség rabjai. Illuzórikus tetteikben elmélyedve nem vonzódnak ahhoz, hogy
lótuszlábaidat imádják, s mivel nem tudnak arról az áldásról, melyet a lótuszlábaidnál való
meghódolás nyújt, az anyagi létezés számtalan nyomorúságának vannak kitéve. Ostobán az
állítólagos társadalomhoz, barátsághoz, szerelemhez ragaszkodnak, amely csupán tengernyi
szenvedés forrása. Külsõ energiád illúziója alatt férfi és nõ, mindenki ragaszkodik az anyagi
létezéshez, s életük abból áll, hogy a csalók és rászedettek hatalmas társadalmában egymást
becsapják. Ezek az ostobák, nem is sejtve, milyen szerencsések, hogy megkaphatták ezt az
emberi létformát, vonakodnak attól, hogy lótuszlábaidat imádják. Külsõ energiád hatására
csupán az anyagi tettek ragyogásához ragaszkodnak, az úgynevezett társadalomhoz,
barátsághoz és szerelemhez, akár az ostoba állatok, akik egy sötét kútba estek. — Mucukunda
király a sötét kút példáját hozza fel. A szántóföldeken rengeteg kút van, melyet sok-sok év óta
nem használnak, ezért benõtte õket a fû. A szerencsétlen állatok nem veszik észre, beleesnek,
és ha nem mentik ki õket, menthetetlenül elpusztulnak. Néhány fûcsomó csábítására az
állatok sötét kútba esnek, ahol a halál vár rájuk. Az ostoba ember sem tud arról, milyen fontos
az emberi életforma, s életét csupán érzékkielégítésre elvesztegetve értelmes cél nélkül hal
meg.
— Drága Uram! Az anyagi természet egyetemes törvénye alól én sem vagyok kivétel.
Ostoba vagyok, aki csak idejét vesztegeti. Ráadásul különösen nehéz helyzetben vagyok,
hiszen a királyi rendhez tartozva még felfuvalkodottabbá váltam, mint az emberek általában.
Egy átlagember azt gondolja, õ a tulajdonosa a testének vagy a családjának, de én nagyobb
léptékben kezdtem így gondolkozni. Az egész világ ura akartam lenni, s amint az
érzékkielégítés gondolatai önteltté tettek, testi életfelfogásom egyre erõsebb és erõsebb lett.
Ragaszkodásom otthonomhoz, feleségemhez, gyermekeimhez, a pénzhez és világ fölötti
uralmamhoz egyre égetõbb lett, szinte nem ismert határokat. Gondolataim szünet nélkül
anyagi életem feltételei körül forogtak, s e gondolatokhoz mindig ragaszkodtam.
— Óh, Uram! Annyi értékes életet elvesztegettem haszontalanul! Ahogy téves
életfelfogásom egyre erõsödött bennem, erre az anyagi testre — mely nem más, mint egy
halom hús és csont — úgy gondoltam, mint mindennek a lényegére, s hiúságomban azt
hittem, az emberi társadalom királya vagyok. Ezzel a téves, testi életfilozófiával jártam a
világot hadseregemmel — katonákkal, kocsihajtókkal, elefántokkal, lovakkal. Tábornokaim
mellett, hatalmamtól felfuvalkodottan nem vettelek észre Téged, aki a legjobb barátként
mindig jelen vagy szívemben. Nem törõdtem Veled, s ez elõkelõ anyagi körülményeim bûne
volt. Azt hiszem, hozzám hasonlóan egyetlen élõlény sem törõdik a lelki megvalósítással, s
örökké tele van aggodalommal: „Mit kell tennem? Mi lesz a következõ lépés?” — gondolják.
Az anyagi vágyak azonban olyan erõsen lekötöznek bennünket, hogy õrültségünktõl nem
tudunk szabadulni.
— Mégis annak ellenére, hogy ennyire elmerülünk anyagi gondolatainkban, az
elkerülhetetlen idõ — mely csupán egyike formáidnak — mindig megteszi kötelességét, s
amint a kiszabott idõ lejár, anyagi álmodozásunk tetteinek rögtön véget vetsz, Uram. Mint
idõ, véget vetsz minden cselekedetünknek, ahogyan az éhes fekete kígyó kíméletlenül lenyeli
a kicsiny egeret. A kegyetlen idõnek köszönhetõ, hogy a királyi test, melyet egész élete során
aranyruha borított, amely csodálatos lovak húzta hintón vagy arannyal felékesített elefántok
hátán utazott, s amelyet az emberi társadalom királyaként ünnepeltek, az elkerülhetetlen idõ
hatására elbomlik, s csupán arra lesz jó, hogy férgek és bogarak falják fel, hogy hamuvá
váljon vagy épp állatok ürülékévé. E csodálatos testet királyi testnek ismerhetik el, amíg él, de
halála után még a király testét is állatok falják fel, ezért ürülék lesz belõle, vagy hamuvá ég a
krematórimban, vagy elhantolják, ahol férgek, bogarak élnek belõle.
— Drága Uram! Nem csak halálunk után, hanem még életünkben is számtalan módon az
elkerülhetetlen idõ teljhatalmú irányítása alatt állunk. Még ha király vagyok is, a világ
meghódításából hazatérve számtalan anyagi feltételnek vagyok kitéve. Amikor gyõztesen
térek haza, sorra érkeznek a meghódolt királyok, hogy tiszteletüket ajánlják, ám amint
palotám belsejébe lépek, csupán eszköz leszek királynõim kezében, s az érzékkielégítésért a
nõk lábai elé hullok. Az anyagi élet olyan bonyolult, hogy az élvezet reményében az
embernek annyit kell dolgoznia, hogy jóformán soha nincs alkalma békésen élvezni munkája
gyümölcsét. Hogy minden anyagi lehetõsége meglegyen, az embernek komoly lemondásokat
és vezekléseket kell végrehajtania, hogy a mennyei bolygókra emelkedhessen. Ha valaki
megkapja a lehetõséget arra, hogy nagyon gazdag vagy nemesi családban szülessen meg, még
akkor is örökké aggódnia kell, hogy helyzetét megtarthassa, s felkészüljön a következõ életre
számtalan áldozat bemutatásával és adományozással. Még a királyi élet is aggodalommal teli.
Nem csupán a birodalom irányítása jelent tengernyi gondot, hanem az is, hogyan emelkedhet
az ember a mennyei bolygókra.
— Emiatt aztán módfelett nehéz az anyagi élet szövevényébõl kikerülni, ám ha valaki
valahogyan kegyedben részesül, csupán kegyed által megkapja a lehetõséget, hogy egy tiszta
bhaktával társuljon. Ez a kezdete az anyagi, feltételekhez kötött élet bonyodalmaitól való
megszabadulásnak. Drága Uram! Csupán a tiszta bhaktákkal társulva érhet el bárki is Téged,
aki az anyagi és lelki létezésnek egyaránt irányítója vagy. Te vagy minden tiszta híved végsõ
célja, s e tiszta bhakták társaságában ébresztheti fel az ember Irántad érzett szunnyadó
szeretetét. K¥¢£a-tudatunk fejlõdése a tiszta bhakták társaságában megszabadít bennünket az
anyagi élet gondjaitól.
— Drága Uram! Olyan kegyes vagy, hogy bár nem kerestem kiváló bhaktáid társaságát,
mégis különleges kegyedben részesítettél, melyet amiatt érdemeltem ki, hogy egy rövid idõre
egy olyan tiszta bhakta társaságát élvezhettem, mint Gargamuni. Indokolatlan kegyedbõl
történhetett csupán, hogy elvesztettem minden vagyonomat, királyságomat, egész családomat.
Nem hiszem, hogy ezektõl a bonyodalmaktól a kegyed nélkül megszabadulhattam volna. A
királyok és uralkodók néha a lemondás útját választják, hogy elfelejtsék királyi életüket, de
különleges, indokolatlan kegyedbõl én már elveszítettem királyi gazdagságom. Más királyok
azon fáradoznak, hogy a lemondás nehézségeit vállalva szabaduljanak meg a királysághoz és
a családhoz fûzõdõ ragaszkodásuktól, a Te kegyedbõl azonban nekem nem kell koldussá
lennem vagy vezekelnem.
— Óh, Uram! Azért imádkozom Hozzád, hogy fogadj lótuszlábaid transzcendentális
szeretõ szolgálatába. Ez a tiszta bhakták vágya, akik megszabadultak már minden anyagi
szennyezõdéstõl. Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s bármit megadhatsz nekem,
amit csak akarok, a felszabadulást is beleértve. De ki az az ostoba, aki miután örömet okozott
Neked, olyan dolgot kér, ami újra az anyagi világba bonyolódását eredményezheti? Egyetlen
józan ember sem kérne Tõled ilyen áldást. Ezért hát meghódolok Elõtted, mert Te vagy az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, Te vagy a mindenki szívében jelenlévõ Felsõlélek, s Te
vagy a személytelen Brahman-sugárzás. Ezen felül Te vagy ez az anyagi világ is, mert ez a
világ csupán külsõ energiád megnyilvánulása. Minden szempontból Te vagy a legfelsõbb
menedék mindenki számára. Akár anyagi síkon, akár lelki síkon, mindenkinek lótuszlábaid
menedékét kell keresnie. Ezért hát alávetem magam akaratodnak, Uram. Sok-sok születésen
át szenvedtem az anyagi létezés háromféle nyomorúságától, s mostanra belefáradtam. Csupán
érzékeim ösztökéltek, s soha nem voltam elégedett. Menedéket keresek lótuszlábadnál, mely a
békés élet forrása, s amely az anyagi szennyezõdés okozta minden bánatot eloszlat. Óh, Uram,
Te vagy mindenki Felsõlelke, s Te mindent megértesz. Most megszabadultam az anyagi
vágyak minden szennyezõdésétõl. Nem akarom tovább élvezni ezt az anyagi világot, lelki
sugárzásodba merülni sem kívánok, s arra sem vágyom, hogy helyhez kötött
megnyilvánulásodon, Param§tm§n meditáljak, mert tudom, hogy csupán azzal, hogy
menedéket kerestem lótuszlábaidnál, tökéletes békét és nyugalmat érek el.
Mucukunda király szavaira az Úr K¥¢£a így válaszolt:
— Kedves királyom, szavaid nagy örömmel töltenek el. E bolygó minden földjének
királya voltál, s most meglepetésemre azt látom, hogy elméd megtisztult minden anyagi
szennyezõdéstõl. Alkalmassá váltál arra, hogy odaadó szolgálatot végezz. Elégedett vagyok,
hogy bár fölajánlottam neked: bármilyen áldást kérhetsz Tõlem, te nem használtad ezt arra,
hogy anyagi áldást kérj. Látom, hogy elméd Rajtam nyugszik, s semmiféle anyagi tévedés
nem zavarja már.
— Három anyagi minõség van: jóság, szenvedély és tudatlanság. Amikor valaki a
szenvedély és a tudatlanság anyagi kötõereje alatt áll, különféle tisztátalanságok és kéjes
vágyak ösztönzik arra, hogy kényelmet találjon ebben az anyagi világban. Ha valaki a jóság
kötõerejében van, lemondások és vezeklések segítségével próbál megtisztulni. Amikor valaki
eléri a valódi br§hma£a szintet, arra vágyik, hogy az Úr létébe merüljön. Ám amikor valaki
nem vágyik másra, csak hogy az Úr lótuszlábait szolgálhassa, akkor felülemelkedett
mindhárom kötõerõn. A tiszta K¥¢£a-tudatú ember ezért minden anyagi tulajdonságtól
mentes. Királyom! Azért ajánlottam fel neked bármilyen áldást, mert próbára akartalak tenni,
mennyire vagy fejlett az odaadó szolgálatban. Most láthattam, hogy a tiszta bhakták síkján
állsz, mert elmédet soha nem zavarja meg az anyagi világ mohósága vagy kéje. A yog¦k, akik
érzékeik szabályozásával törekszenek a felemelkedésre, s akik a pr§£§y§ma légzõgyakorlatait
végezve Rajtam meditálnak, még nem szabadultak meg ilyen tökéletesen az anyagi vágyaktól.
Számtalan esetben elõfordult, hogy a legkisebb kísértésre az ilyen yog¦k újra az anyagi síkon
találták magukat.
A legjobb példa erre Viªv§mitra Muni esete. Viªv§mitra Muni egy pr§£§y§mát, a légzést
gyakorló hatalmas yog¦ volt, ám amikor Menak§, a mennyei bolygók világi hölgye
meglátogatta, elveszítette önuralmát, s egy leánygyermeket nemzett, ¼akuntal§t. Ezzel
szemben Harid§sa çh§kurát, aki tiszta bhakta volt, soha nem tudták megzavarni, még akkor
sem, amikor prostituáltak környékezték meg.
— Kedves királyom! — folytatta az Úr K¥¢£a. — Ezért abban az áldásban részesítelek,
hogy mindig emlékezni fogsz Rám. Így könnyedén átszelheted ezt az anyagi világot, anélkül
hogy az anyagi kötõerõk beszennyeznének. — Az Úr kijelentése megerõsíti, hogy aki tiszta
K¥¢£a-tudatban az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi lelki tanító mestere
felügyelete alatt, azt az anyagi kötõerõk sohasem szennyezik be.
— Óh, király! K¢atriya vagy, s elkövetted azt a bûnt, hogy állatokat mészároltál le
vadászataid alkalmával és politikai tetteid közben. Hogy megtisztulj, gyakorold a bhakti-
yogát, s elméd mélyedjen el mindig Bennem. Hamarosan megszabadulsz e hitvány tettek
minden visszahatásától. — Ebbõl az állításból láthatjuk, hogy habár a k¢atriyáknak
megengedett az állatok ölése vadászat közben, ám a bûnös tettek szennyezõ visszahatásaitól
nem mentesülnek. Nem számít tehát, hogy valaki k¢atriya, vaiªya vagy br§hma£a, élete
végén ajánlatos elfogadnia a sanny§sa rendet, hogy teljes mértékben az Úr odaadó
szolgálatában merüljön el, s így múltbeli életének minden bûnös visszahatásától
megszabaduljon.
Az Úr megnyugtatta Mucukundát:
— Következõ életedben kiváló Vai¢£avaként fogsz megszületni — mondta —, a
br§hma£ák legjobbjaként, s abban az életedben egyetlen elfoglaltságod az Én
transzcendentális szolgálatom lesz.
Egy Vai¢£ava a legkiválóbb br§hma£a, mert anélkül, hogy ne tenne szert egy hiteles
br§hma£a tulajdonságaira, senki nem érheti el a Vai¢£ava szintjét. Amikor valaki Vai¢£ava
lesz, teljes mértékben az élõlények — minden élõlény — jólétéért cselekszik. A legmagasabb
rendû jótékony cselekedet a K¥¢£a-tudat terjesztése. Akiket K¥¢£a különleges kegyében
részesít — olvashatjuk itt —, azok tökéletesen K¥¢£a-tudatúvá válnak, s a Vai¢£ava-filozófia
prédikálásában mélyednek el.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenedik fejezetéhez,
melynek címe: „Mucukunda felszabadítása”.
51. K¥¢£a, a Ranchor
Mucukunda, az Ik¢v§ku-dinasztia ünnepelt leszármazottja — miután megkapta K¥¢£a
áldását — körbejárta az Urat, majd távozott. A barlangból kilépve azonban meglepõdve vette
észre, hogy az emberek termete szinte törpére zsugorodott, s a fák is sokkal kisebbek lettek.
Mucukunda rögtön megértette: elérkezett a Kali-yuga. Ezért aztán semmi mással nem törõdve
észak felé vette az útját. Nemsokára elérte a Gandham§dana-hegységet, melyen szantálfák és
más virágot hozó fák nõttek, illatukkal boldoggá téve az arra vándorlót. Mucukunda király
elhatározta, hogy ott marad a hegyekben, hogy élete hátralévõ részét lemondással és
vezekléssel töltse. Gandham§dana hegye a Himalája legészakibb részén emelkedik, ahol
Nara-N§r§ya£a lakhelye van. Ez a hely még ma is megvan: Badarik§ªramának nevezik.
Badarik§ªramában Mucukunda király az Úr K¥¢£a imádatába kezdett, feledve az anyagi világ
minden fájdalmát és örömét, s minden más kettõsségét.
Az Úr K¥¢£a visszatért Mathur§ határába, s megküzdött K§layavana seregével, egytõl
egyig elpusztítva katonáit. Aztán összegyûjtötte az elesettektõl a hadizsákmányt, amelyet
utasítására ökrös szekerekre raktak, s Dv§rak§ felé indult.
Jar§sandha idõközben újra megtámadta Mathur§t, ez alkalommal egy nagyobb
hadsereggel, amely huszonhárom ak¢auhi£¦t számlált. Az Úr K¥¢£a meg akarta menteni a
várost Jar§sandha király hatalmas seregének tizennyolcadik támadásától. Hogy elejét vegye a
további öldöklésnek, s hogy egyéb fontos tennivalóira figyelhessen, harc nélkül elhagyta a
csatateret. Az Úr K¥¢£a természetesen nem félt, de egy közönséges halandó szerepét játszva
úgy tett, mint akit megfélemlített Jar§sandha tengernyi katonájának és fegyvereinek látványa.
Fegyver nélkül hagyta el a harcmezõt, s bár lótuszlábai oly finomak, mint a lótuszvirág
szirmai, hosszú-hosszú utat tett meg gyalog.
Jar§sandha azt hitte, K¥¢£a és Balar§ma megrémültek hatalmas hadereje láttán, s
elmenekültek a csatából. Harci szekereivel, lovaival és gyalogságával üldözõbe vette Õket.
Jar§sandha közönséges halandóknak gondolta K¥¢£át és Balar§mát, s azzal próbálkozott, hogy
az Úr tetteit felmérje.
K¥¢£át Ranchornak is nevezik, amely azt jelenti: „aki elhagyta a csatateret”. Indiában,
különösen Gujaratban, számtalan temploma van K¥¢£ának, melyet Ranchorj¦ templomának
neveznek. Ha egy király harc helyett elmenekül a csatából, általában gyávának nevezik, ám
amikor K¥¢£a cselekszik így kedvtelését töltve, akkor bhaktái dicsõítik és imádják érte. A
démonok örökké azzal próbálkoznak, hogy behatárolják K¥¢£a fenségét, míg a bhakták
sohasem próbálják meghatározni az Úr erejét és gazdagságát, hanem meghódolnak Elõtte és
imádják Õt. A tiszta bhakták nyomdokaiban haladva megérthetjük, hogy K¥¢£a, a Ranchorj¦
nem félelembõl menekült el a csatából, hanem mert más terve volt: leendõ elsõ felesége,
Rukmi£¦ bizalmas levelére kellett fordítania figyelmét, ahogyan ezt a késõbbiekben
megtudjuk majd. Hogy elhagyta a csatamezõt, az hat fensége egyikének megnyilvánulása
csupán. K¥¢£a a leghatalmasabb, a leggazdagabb, a leghíresebb, a legbölcsebb, a
leggyönyörûbb, s Õ a leglemondóbb is. A ¼r¦mad-Bh§gavatam világosan kijelenti: K¥¢£a
annak ellenére hagyta el a csatateret, hogy elegendõ haderõvel rendelkezett. Õ katonái nélkül,
egyedül le tudta volna gyõzni Jar§sandha seregét, ahogyan megtette már azelõtt tizenhétszer.
Ezért hogy elmenekült a csatából, az csupán legmagasabb rendû fenségére, lemondására
példa.
A testvérek a hosszú úttól látszólag elfáradtak. Hogy enyhítsenek kimerültségükön,
felkapaszkodtak egy magas hegyre, amely mérföldekkel emelkedett a tengerszint fölé. A
hegységet Pravar¢a£ának nevezték, mert csúcsát mindig Indra felhõi takarták. Jar§sandha
biztosra vette, hogy K¥¢£a és Balar§ma félnek hadseregétõl, s a hegytetõn rejtõznek. Elõször
megpróbálta megtalálni Õket, hosszú ideig kutatva Utánuk, ám amikor nem járt sikerrel,
elhatározta, hogy a hegycsúcs körül felgyújtva az erdõt csapdába ejti és megöli Õket. Olajjal
fellocsolta a csúcs környékét, s meggyújtotta. Amint a lángok elharapóztak, K¥¢£a és
Balar§ma a hegy tetejérõl, nyolvannyolc mérföld magasból a földre ugrott. Így aztán míg a
hegycsúcs lángokban állt, elmenekültek, hogy Jar§sandha észre sem vette. Jar§sandha úgy
gondolta, a testvérek bennégtek, s nincs szükség további csatározásra. Erõfeszítéseit
sikeresnek könyvelte el magában, s elhagyta Mathur§t, hogy hazatérjen Magadha
királyságába. K¥¢£a és Balar§ma eközben elérték a tenger ölelte Dv§rak§ városát.
Nem sokkal ezután történt, hogy ¼r¦ Balar§ma feleségül vette Revat¦t, Raivata királynak,
Ýnarta tartomány uralkodójának a leányát. Errõl a ¼r¦mad-Bh§gavatam kilencedik énekében
olvashatunk. Baladeva házassága után K¥¢£a feleségül vette Rukmi£¦t, aki Bh¦¢maka
királynak, Vidarbha tartomány uralkodójának volt a leánya. Ahogyan K¥¢£a az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, V§sudeva, úgy Rukmi£¦ a szerencse istennõje, Mah§-Lak¢m¦. A
Caitanya-carit§m¥ta szerint K¥¢£a és ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ kiterjedései egyidejûek: K¥¢£a
számtalan vi¢£u-tattva formában jelenik meg, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ pedig számtalan ªakti-tattva
formában, a szerencse istennõjének számtalan formájában terjeszti ki magát belsõ energiája
révén.
A védikus hagyományok alapján nyolcféle házasság van. A legjobb házassági rendszerben
a menyasszony és a võlegény szülei kitûzik az esküvõ napját, azután a võlegény — királyi
pompával — a menyasszony házába megy, ahol a br§hma£ák, a papok és a rokonok
jelenlétében a menyasszonyt neki adományozzák. Emellett azonban vannak más házassági
szokások is, például a g§ndharva és a r§k¢asa házasságok. Rukmi£¦ r§k¢asa házasságot kötött
K¥¢£ával, mert K¥¢£a számos vetélytársa — többek között ¼iªup§la, Jar§sandha és ¼§lva —
szeme láttára rabolta el õt. Miközben Rukmi£¦t épp ¼iªup§lának akarták adományozni, K¥¢£a
elragadta õt az esküvõi arénából úgy, mint ahogyan Garu¨a elragadta a nektárral telt serleget
a démonoktól. Rukmi£¦t, B¦¢maka király lányát különleges szépséggel áldotta meg a sors.
Rucir§nan§nak is nevezték, amely annyit jelent: „akinek olyan csodálatos arca van, mint a
nyíló lótuszvirág”.
K¥¢£a bhaktái mindig nagy lelkesedéssel hallgatják az Úr transzcendentális cselekedeteit.
Hogy harcol a csatában, leányt rabol és elmenekül a csatatérrõl — mind abszolút szinten
történõ transzcendentális tettek, amelyek felkeltik a bhakták transzcendentális érdeklõdését.
Egy tiszta bhakta nem tesz olyan különbséget, hogy az Úr néhány tettérõl hallani akar, a
többirõl pedig nem. Van az ál-bhaktáknak egy csoportja — a prak¥ta-sahajiy§k —, akik
csupán K¥¢£a és a gop¦k r§sa-l¦l§járól akarnak hallani, arról pedig nem, hogyan harcolt az Úr
az ellenségeivel. Nem tudják, hogy K¥¢£a harcias tettei és barátsága a gop¦kkal egyformán
transzcendentálisak és abszolútak. K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit, melyeket a ¼r¦mad-
Bh§gavatam ír le, a bhakták az alázatos halláson keresztül ízlelik meg, s egyetlen csöppjét
sem utasítják el. K¥¢£a és Rukmi£¦ házasságának története így szól:
Bh¦¢maka Mah§r§ját, Vidarbha királyát bölcs és odaadó uralkodóként ismerték. Öt fia
volt, s csupán egyetlen leánya. Legidõsebb fia Rukm¦ volt, a második Rukmaratha, a
harmadik Rukmab§hu, a negyedik Rukmakeªa, az ötödik Rukmam§l¦, s a fivérek egyetlen
húgát Rukmi£¦nek hívták. Gyönyörû volt és szemérmes, s az Úr K¥¢£ának szánták feleségül.
Bh¦¢maka király palotáját gyakran látogatták a szentek és a bölcsek, köztük N§rada Muni is.
Rukmi£¦nek volt alkalma beszélgetni velük, s tõlük hallott K¥¢£áról is. Hallott hat fenségérõl,
s csupán hírét hallva elhatározta, hogy meghódol lótuszlábai elõtt és felesége lesz. K¥¢£a
szintén hallott Rukmi£¦rõl. Rukmi£¦ben jelen volt minden transzcendentális tulajdonság:
intelligens, nyitott elméjû, különlegesen szép és igazságos királylány volt, ezért K¥¢£a úgy
határozott, Rukmi£¦ alkalmas arra, hogy felesége legyen. Bh¦¢maka király minden rokona
egyetértett abban, hogy Rukmi£¦t K¥¢£ához kell adni. De a legidõsebb fivér, Rukm¦ — a
többiek kívánsága ellenére — ¼iªup§lának, K¥¢£a esküdt ellenségének ígérte Rukmi£¦t.
Amikor a fekete szemû, világszép Rukmi£¦ ezt meghallotta, szívét elöntötte a keserûség.
Ám — lévén egy király leánya — értett a politikai cselszövéshez, s úgy döntött, semmi
értelme csupán keseregni: cselekedni kell minél elõbb. Rövid töprengés után elhatározta,
üzenetet küld K¥¢£ának, s hogy ne szedjék rá, egy komoly br§hma£át választott futárának,
mert az igaz br§hma£ák mindig becsületesek, s az Úr Vi¢£u hûséges bhaktái. Rukmi£¦ a
br§hma£át sietve útnak indította Dv§rak§ba.
Dv§rak§ kapujában a br§hma£a bejelentette az õrnek érkezését, s az õr K¥¢£ához vezette,
aki épp arany trónusán ült. A br§hma£a — mivel lehetõséget kapott arra, hogy Rukmi£¦
futára legyen — abban a szerencsében részesült, hogy megpillanthatta az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, K¥¢£át, minden ok eredeti okát. A br§hma£ák a négy társadalmi rend tanítói, s
az Úr ¼r¦ K¥¢£a, hogy megtanítsa mindenkinek, hogyan kell tisztelettel bánni a br§hma£ákkal
a védikus etikett szerint, tüstént fölállt, és felajánlotta neki trónusát. Amikor a br§hma£a leült
az arany trónra, az Úr ¼r¦ K¥¢£a imádni kezdte õt, mint ahogyan a félistenek imádják K¥¢£át.
Arra tanított ezzel mindenkit, hogy bhaktáját imádni értékesebb, mint ha Õt Magát imádják.
Késõbb a br§hma£a megfürdött, evett egy keveset, s nyugovóra tért a puha selyemmel
borított ágyon. Az Úr K¥¢£a csöndesen odalépett hozzá, nagy tisztelettel ölébe vette lábait s
masszírozni kezdte. Aztán így szólt:
— Kedves br§hma£ám! Remélem, vallásos elveidet minden nehézség nélkül tudod
követni, s elméd mindig békés. — A társadalomban az emberek mind más és más mesterséget
ûznek, ezért ha az ember valaki hogylétérõl érdeklõdik, azt az illetõ mestersége szerint kell
tegye. Ha egy br§hma£át kérdezünk, az õ életének megfelelõen kell kérdeznünk, hogy ne
zavarjuk meg. A békés elme az alapja annak, hogy igazmondóak, tiszták, kiegyensúlyozottak,
önfegyelmezettek és türelmesek legyünk. A tudást elsajátítva és annak ismeretében, hogyan
kell az életben is alkalmaznia e tudást, az embernek nem lesz több kétsége az Abszolút
Igazság felõl. A br§hma£a tudta, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a védikus
társadalmi szokások miatt azonban mégis elfogadta tiszteletteljes szolgálatát. Az Úr K¥¢£a
egy földi ember szerepében jelent meg, s mivel a k¢atriya rendhez tartozott és emellett fiatal is
volt, kötelessége volt tiszteletet tanúsítania a br§hma£ák iránt.
— Óh, br§hma£ák legkiválóbbja — folytatta az Úr K¥¢£a —, légy mindig elégedett, mert
ha egy br§hma£a mindig elégedett önmagában, akkor soha nem tér el elõírt kötelességeitõl, s
csupán kötelességeihez ragaszkodva mindenki — különösen egy br§hma£a — elérheti, hogy
vágyai a legtökéletesebben teljesüljenek. Még azoknak is, akik a mennyek királyának,
Indrának a gazdagságával rendelkeznek, egyik bolygóról a másikra kell vándorolniuk, ha nem
elégedettek. Az ilyen ember soha, semmilyen körülmények között nem lehet boldog, míg az,
aki elégedett, legyen bármilyen földönfutó, boldog lehet, bárhol is él.
K¥¢£a intelme, amelyet a br§hma£ának elmondott, nagyon lényeges. Egy igaz br§hma£át
semmilyen helyzetben nem szabad zavarni. Mai korunkban, a Kali-korszakban az úgynevezett
br§hma£ák a ª¡drák vagy a még alacsonyabb szinten állók alantas helyzetébe kerültek, s
mégis képzett br§hma£áknak akarják magukat feltüntetni. Egy mûvelt br§hma£a azonban
mindig ragaszkodik kötelességeihez, és soha nem végzi a ª¡drák vagy a még alacsonyabb
szinten állók kötelességeit. A hiteles írások azt tanácsolják, hogy egy br§hma£a — ha nehéz
helyzetbe kerül — elfogadhatja a k¢atriya vagy a vaiªya kötelességeit, de soha ne végezze egy
ª¡dra feladatát. Az Úr K¥¢£a kijelentette, hogy egy br§hma£át sohasem zavarhat meg
semmilyen kedvezõtlen körülmény, ha szigorúan tartja magát a vallásos szabályokhoz.
 — Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a br§hma£áknak és a Vai¢£aváknak — folytatta az
Úr ¼r¦ K¥¢£a —, mert a br§hma£ák mindig elégedettek önmagukban, a Vai¢£avák pedig
örökké az emberi társadalom jólétéért fáradoznak. Õk, akik mentesek a hamis önzéstõl, s
akiknek elméje mindig békés, az emberek legjobb barátai.
Az Úr K¥¢£a hallani akart a br§hma£a hazájának uralkodóiról — a k¢atriyákról —, ezért
az iránt érdeklõdött, vajon boldog-e az ország népe. A királyt népének kedélyérõl lehet
megítélni. Ha az emberek minden tekintetben boldogok, tudhatjuk, hogy a király becsületes, s
kötelességét jól végzi. Az a király, akinek alattvalói boldogok, nagyon kedves K¥¢£ának.
K¥¢£a tudta, hogy a br§hma£a bizalmas üzenettel érkezett, ezért így szólt:
— Ha nincs ellenvetésed, megengedem, hogy beszélj küldetésedrõl. — A br§hma£a — az
Úrral megélt transzcendentális kedvtelések miatt elégedetten — elmesélte küldetése célját,
amiért az Úrhoz jött. Elõvette a levelet, melyet Rukmi£¦ írt K¥¢£ának, s így szólt:
— Halld hát Rukmi£¦ hercegnõ szavait: „Drága K¥¢£a, óh, csalhatatlan és
legcsodálatosabb! Bárki emberfia hall transzcendentális formádról és kedvteléseidrõl, fülein
keresztül azonnal belemerül neved, híred és tulajdonságaid óceánjába, így megszûnik minden
anyagi nyomorúsága, s szívébe zár Téged. Az Irántad érzett transzcendentális szeretetnek
hála, mindig lát Téged bensõjében, s ezzel a folyamattal minden vágya beteljesül.
Transzcendentális tulajdonságaidról én is hallottam, s talán szégyenemre válik, hogy ilyen
nyíltan beszélek, de rabul ejtettél és elragadtad a szívem. Gyaníthatod, hogy fiatal hajadon
vagyok, s kétségbe vonhatod szilárd jellememet. Mégis drága Mukundám, a legfelsõbb
oroszlán vagy az emberek között, a legfelsõbb mindenki között. Minden leány — akkor is, ha
még nem hagyta el otthonát — s a legerkölcsösebb asszony is arra vágyik, hogy feleséged
lehessen, mert páratlan jellemed, tudásod, gazdagságod és rangod magával ragadta õket.
Tudom, hogy a szerencse istennõjének férje vagy, s nagyon kedves vagy bhaktáidhoz; ezért
elhatároztam, örök szolgálód leszek. Drága Uram, lótuszlábaidnak áldozom életemet és
lelkemet. Téged választottalak férjemül, ezért arra kérlek, fogadj el feleségedként! A
legfelsõbb hatalom van birtokodban, óh, lótusz szemû Uram. Most már Hozzád tartozom. Ha
valami az oroszlán ínyére való, ám a sakál elragadja, nem nevetséges eset-e? Kérlek hát,
fogadj védelmedbe azonnal, még mielõtt ¼iªup§la és a hozzá hasonló hercegek elragadnának.
Drága Uram, elõzõ életemben talán tettem valamit a közjó érdekében, talán kutakat ástam és
fákat ültettem, vagy jámbor cselekedeteket hajtottam végre a rituális szertartások és áldozatok
követésével, s szolgáltam feljebbvalóimat, a lelki tanítómestert, a br§hma£ákat és a
Vai¢£avákat. E tetteimmel talán elégedetté tettem az Istenség Legfelsõbb Személyiségét,
N§r§ya£át. Ha így van, azt kívánom, hogy Te, K¥¢£a, az Úr Balar§ma fivére jöjj el értem és
fogd meg a kezem, hogy ¼iªup§la és társai ne érhessenek hozzám.”
Rukmi£¦ és ¼iªup§la menyegzõjének napját már kitûzték, ezért annak reményében, hogy
így változtathat rajta, Rukmi£¦ azt ajánlotta K¥¢£ának, hogy rabolja õt el. Azt a házasságot,
melyben a leányt erõnek erejével elrabolják, r§k¢asa házasságnak nevezik, s a k¢atriyák, az
irányító, harcias szellemû férfiak között gyakorta elõfordult. Esküvõje másnapra volt kitûzve,
ezért Rukmi£¦ azt tanácsolta K¥¢£ának, titokban menjen oda és rabolja el õt, majd küzdjön
meg ¼iªup§lával és szövetségeseivel, köztük Magadha királyával. Jól tudván, hogy senki nem
gyõzheti le, s hogy minden bizonnyal gyõztesként kerül ki a csatából, Rukmi£¦ Ajitának,
legyõzhetetlennek szólította K¥¢£át. Azt is elmondta Neki, ne törõdjön azzal, hogy
családjának számos tagja, köztük nõk is megsebesülhetnek vagy életüket veszíthetik, ha a
harcra a palotában kerül sor. Ahogyan egy király végiggondol minden diplomatikus utat,
mellyel célját elérheti, Rukmi£¦, aki egy király lánya volt, nagyon körültekintõen javaslatot
tett arra, hogyan lehet a szükségtelen és nemkívánatos öldöklést elkerülni.
Rukmi£¦ elmondta, hogy családjában az a szokás, hogy az esküvõ elõtt Durg§ istennõ,
családi m¡rtijuk templomába látogatnak. (A k¢atriya királyok többségükben hûséges
Vai¢£avák voltak, s az Úr Vi¢£ut imádták R§dh§-K¥¢£a vagy Lak¢m¦-N§r§ya£a formájában,
az anyagi jólét érdekében azonban mégis Durg§ istennõhöz fordultak. Ám soha nem követték
el azt a hibát, hogy a félisteneket mint a Legfelsõbb Urat fogadják el, a vi¢£u-tattva szinten,
ahogy néhány kevés értelemmel megáldott ember teszi.) Hogy elkerüljék rokonai
szükségtelen elpusztítását, Rukmi£¦ azt tanácsolta, hogy K¥¢£a számára a legkönnyebb volna
akkor elrabolnia õt, miközben a palotából a templom felé tart, vagy éppen amikor a
templomból visszatér a palotába.
Rukmi£¦ azt is megmagyarázta K¥¢£ának, miért vágyódik annyira arra, hogy K¥¢£a
felesége lehessen, amikor már minden készen állt házasságához ¼iªup§lával, aki — lévén egy
király fia — szintén megfelelõ võlegény volt. Rukmi£¦ elmondta, nem hiszi, hogy bárki is
hatalmasabb lenne K¥¢£ánál, még az Úr ¼iva sem, akit Mah§devának, a félistenek
legkiválóbbjának ismernek. Az Úr ¼iva is K¥¢£a kedvét keresi, hogy megszabadulhasson a
tudatlanság kötõerejének hálójától ebben az anyagi világban. Annak ellenére, hogy az Úr ¼iva
a nagy lelkek, a mah§tm§k között is a legkiválóbb, fején tartja a Gangesz tisztító vizét, amely
abból a lyukból származik, melyet az Úr Vi¢£u lábujja ütött az anyagi univerzum burkán. Az
Úr ¼iva a tudatlanság anyagi kötõerejéért felel, s hogy transzcendentális szinten maradhasson,
örökké az Úr Vi¢£un meditál. Ezért Rukmi£¦ jól tudta, hogy K¥¢£a kegyét megkapni nem
könnyû dolog. Ha még az Úr ¼ivának is meg kell tisztulnia ehhez, akkor Rukmi£¦nek, aki
csupán egy k¢atriya király leánya, bizonnyal nehéz lesz. Arra vágyott hát, hogy életét komoly
lemondások és vezeklések — böjt és a testi kényelem nélkülözése — végzésére szentelje.
Rukmi£¦ föl volt rá készülve, hogy ha ebben az életében, ezekkel a cselekedetekkel nem
nyerheti el K¥¢£a kegyét, életrõl életre lemondásokat fog végezni. A Bhagavad-g¦t§ban azt
olvashatjuk, hogy az Úr tiszta bhaktái nagy elszántsággal végzik az odaadó szolgálatot. Ez az
eltökéltség, amelyet Rukmi£¦-dev¦nél is látunk, az egyetlen ára annak, hogy K¥¢£a kegyét
megvásároljuk. Az embernek nagyon eltökéltnek kell lennie a K¥¢£a-tudatban: ez a módja,
hogy elérjük a végsõ célt.
A br§hma£a magyarázatot adott Rukmi£¦-dev¦ szavaira, majd így szólt:
— Kedves K¥¢£a, Yadu-dinasztia csillaga! Ezt a bizalmas üzenetet hoztam Számodra
Rukmi£¦tõl, s most átadom, hogy végiggondold, s aztán tégy úgy, ahogy jónak látod. Ám ha
tenni akarsz valamit, nyomban cselekednünk kell: nincs sok vesztegetni való idõnk.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a, a Ranchor”.
52. K¥¢£a elrabolja Rukmi£¦t
Rukmi£¦ üzenete megörvendeztette az Úr K¥¢£át. Megszorította a br§hma£a kezét és így
szólt:
— Kedves br§hma£ám! Nagyon boldoggá tesz, hogy Rukmi£¦ ennyire szeretne a
feleségem lenni, hiszen Én is szeretném elnyerni a kezét. Gondolataim mindig Bh¦¢maka
leánya körül járnak, s néha egész éjszaka le sem tudom hunyni a szemem, csak róla
ábrándozom. Tudom, hogy Rukmi£¦ és ¼iªup§la házasságát a leány bátyja Ellenem eszelte ki,
ezért eltökélt szándékom, hogy példás büntetésben részesítem a hercegeket. Ahogyan a puszta
fából az ember tüzet nyerhet, ha ügyesen bánik vele, ugyanúgy fogom kiszabadítani Rukmi£¦t
a gonosz hercegek gyûrûjébõl, miután elbántam velük.
Amint megtudta Rukmi£¦ esküvõjének pontos idejét, azonnal útnak indult. Arra kérte
kocsihajtóját, D§rukát, fogjon be és álljon menetkészen, mert Vidarbha királyságba utaznak.
A kocsihajtó K¥¢£a parancsára elõvezette az Úr négy különleges paripáját. Nevüket és
tulajdonságaikat a Padma Pur§£a írja le: az elsõ paripa, ¼aibya zöldes színû volt; a második,
Sugr¦va szürke, akár a jég; a harmadik, Meghapu¢pa színe a hirtelen érkezett felhõkére
emlékeztetett, s végül a negyedik, Balahaka hamuszürke volt. K¥¢£a felsegítette a br§hma£át
a befogatolt, indulásra kész kocsira, s Maga mellé ültette. Nyomban útnak indultak
Dv§rak§ból, s egy éjszaka alatt Vidarbha tartományba értek. Dv§rak§ királyság India nyugati
részén fekszik, Vidarbha pedig északon, s a köztük levõ távolság nem kevesebb, mint ezer
mérföld. Ezek a paripák azonban oly sebesek voltak, hogy egy éjszaka, azaz tizenkét óra alatt
célhoz értek, Ku£¨ina városába röpítették a hintót.
Bh¦¢maka nem szívesen adta lányát ¼iªup§lához, de idõsebb fia iránti szeretõ
ragaszkodásában — aki a házasságot kitervelte — mégis beleegyezett. Kötelességéhez híven
feldíszítette a várost, s mindent megtett a menyegzõ sikere érdekében. Az utcákat felsöpörték
és fellocsolták. Mivel Indiában trópusi éghajlat uralkodik, a levegõ mindig száraz, s így az
utak állandóan porosak. Ezért hát naponta legalább egyszer, Kalkuttában és a hasonló
nagyvárosokban pedig naponta kétszer is fellocsolják az utcákat. Ku£¨ina utcáit
fellobogózták, virágfüzérekkel díszítették, a fontosabb keresztezõdéseknél pedig
diadalkapukat emeltek. Az egész város ünnepi díszbe öltözött. Az ünneplõ ruhát viselõ
helybéliek, akik szantálpéppel, gyöngysoros nyakékekkel és virágfüzérekkel ékesítették fel
magukat, még szebbé tették a várost. Mindenhol füstölõk illatoztak, s az aguru aroma
fûszerezte a levegõt. A papokat és br§hma£ákat — akik a védikus himnuszokat vibrálták —
bõségesen megvendégelték, s a rituális szertartások szokása szerint rengeteg kincset és
tehenet adományoztak nekik. A király leánya, Rukmi£¦ lenyûgözõen szép volt. Tiszta üdeség
lebegte körül, csodálatos fogai igazgyöngyökként csillantak elõ. Szerencsét hozó szent zsinór
övezte csuklóját, testét hosszú selyem kelme borította, csodálatos ékszereket viselt. A tanult
papok a S§ma Veda, a ¹g Veda és a Yajur Veda himnuszait vibrálva védelmezték, majd az
Atharva Veda mantrái segítségével és tûzáldozatokkal igyekeztek kivédeni a csillagok baljós
állását.
Bh¦¢maka király jól tudta, hogyan kell bánni a br§hma£ákkal és papokkal az ilyen
alkalmakkor. Megkülönböztetett tisztelete jeléül rengeteg ezüstöt és aranyat, melasszal kevert
gabonát és aranydíszekkel ékesített tehenet adományozott a br§hma£áknak. Damagho¢a,
¼iªup§la atyja is rituális szertartásokkal igyekezett biztosítani családja jószerencséjét. ¼iªup§la
atyját azért nevezték Damagho¢ának, mert rendkívül értett az engedetlen alattvalók kordában
tartásához. Dama azt jelenti: korlátoz, gho¢a pedig hírest jelent. Damagho¢a tehát az
alattvalók szorosan tartásáról volt híres. Úgy gondolta, katonái rögtön végeznének K¥¢£ával,
ha netán megzavarná az esküvõi ceremóniát. Ezért az áldó szertartások után összevonta
Madasr§v¦ néven ismert csapatait, amely számtalan arany nyakláncokkal felékesített
elefántból, valamint hasonlóan díszes harci szekerekbõl és lovakból álló. Úgy tûnt, mintha
Damagho¢a — fiaival és kísérõivel — nem is házasságkötésre, hanem háborúzni érkezett
volna Ku£¨inába.
Amikor Bh¦¢maka király hírt kapott Damagho¢a és kísérete érkezésérõl, fogadásukra
kivonult városa elé. A városkapun kívül kertek sorakoztak, ahol a vendégek megpihenhettek.
A védikus szokások szerint házasságkötéskor a menyasszony atyja gondoskodik a võlegény és
népes kísérete kényelmérõl a szertartás két-három napja alatt. A Damagho¢a vezette násznép
több ezer emberbõl állt, köztük olyan elõkelõ királyokkal és személyiségekkel, mint
Jar§sandha, Dantavakra, Vid¡ratha és Pau£¨raka. Mindenki elõtt nyílt titok volt, hogy
Rukmi£¦ kezét eredetileg K¥¢£ának ígérték, és a ¼iªup§lával kötendõ esküvõt a menyasszony
bátyja, Rukm¦ tervelte ki. Lábra kapott a hír, hogy Rukmi£¦ futárt küldött K¥¢£ához, s a
katonák attól tartottak, K¥¢£a nagy felfordulást okozva megpróbálja majd elrabolni Rukmi£¦t.
Bujkált bennük némi félelem, de készen álltak arra, hogy szembeszálljanak K¥¢£ával és
megakadályozzák a leányszöktetést. ¼r¦ Balar§ma is hírét vette, hogy K¥¢£a — egyetlen
br§hma£a kíséretében — Ku£¨ina felé tart, s arról is tudomást szerzett, mekkora sereggel
érkezett ¼iªup§la. Gyanította, hogy meg fogják támadni K¥¢£át, ezért harci szekerekbõl,
gyalogosokból, lovakból és elefántokból álló erõs csapatával Maga is Ku£¨ina falai alá
vonult.
Közben a palotában Rukmi£¦ egyre K¥¢£át várta, de sem Õ, sem az üzenetét vivõ
br§hma£a nem jött. Mérhetetlen aggodalmában úgy érezte, elhagyta minden szerencse. „Már
csak egyetlen éjszaka van hátra az esküvõ napjáig — gondolta —, de még nem tért vissza a
br§hma£a, és ¼y§masundara sem érkezett meg. El sem tudom képzelni, mi lehet ennek az
oka...”
Elcsüggedve arra gondolt, K¥¢£a talán elégedetlenné vált valami miatt, s visszautasította
tisztességes ajánlatát, a br§hma£a pedig csalódottságában nem tért vissza. Gondolatban
százféle magyarázatot talált a késlekedésre, mégis minden percben várta megérkezésüket.
 Rukmi£¦nak az is eszébe jutott, hátha az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Durg§ istennõ vagy más
félistenek haragudtak meg rá. Úgy tartják, a helytelen imádat a félistenek haragját vonja maga
után. Indra is megharagudott, mikor V¥nd§vana lakói nem imádták õt — mivel K¥¢£a
megakadályozta az Indra-yajnát —, és haragjában meg akarta büntetni õket. Rukmi£¦ úgy
vélte, talán az Úr ¼iva vagy az Úr Brahm§ haragudott meg rá, mert nem megfelelõen imádta
õket, s most megpróbálják meghiúsítani terveit. Durg§ istennõ, az Úr ¼iva felesége is
bizonyára férje mellé állt, gondolta. Az Úr ¼iva másik neve Rudra, feleségéé pedig Rudr§£¦.
A Rudr§£¦ és a Rudra név arra utal, hogy mindketten gyakran taszítják örökös sírást okozó
nyomorúságba az embert. Rukmi£¦ Durg§ istennõre mint Girij§ra, a Himalája helység
leányára gondolt. A Himalája roppant kemény és fagyos, s Durg§t is épp ilyen
keményszívûnek és ridegnek tartotta. Ily módon gondolt a félistenekre K¥¢£a utáni
vágyakozásában Rukmi£¦, aki valójában gyerek volt még. A gop¦k K¥¢£át akarták férjükként
elnyerni, ezért K§ty§ya£¦hoz imádkoztak. Hozzájuk hasonlóan Rukmi£¦ sem anyagi
elõnyöket remélve gondolt a félistenekre, hanem K¥¢£a iránt érzett tisztelete miatt. Ha a
félisteneket K¥¢£a kegyének elnyeréséért imádják, az helyénvaló, s Rukmi£¦ teljesen
belemerült K¥¢£a körül járó gondolataiba.
Azzal nyugtatta magát, hogy Govinda még nem késett el, mégis úgy érezte, reménytelen a
további várakozás. Elméjét senkinek nem tárta föl, könnyezõ szemeit sem láthatta más, s
egyre hevesebb sírásra fakadva kétségbeesésében lehunyta szemét. Miközben mélyen
elgondolkozott, testén különféle kedvezõ jelek mutatkoztak: jobb szemhéja, karja és combja
remegni kezdett. Ezek a szerencsés jegyek kedvezõ fordulat bekövetkezésére utalnak.
Ekkor az aggódó Rukmi£¦ végre megpillantotta a hírnök br§hma£át. K¥¢£a, aki a
Felsõlélek minden élõlényben, tudott Rukmi£¦ izgatottságáról, és a palotába küldte a
br§hma£át, hogy tudassa a leánnyal megérkezését. A br§hma£át megpillantva Rukmi£¦ tudta
már, mit jelez testrészei remegése, és rögtön öröm töltötte el. Mosolyogva kérdezte a hírnököt,
vajon megjött-e K¥¢£a. A br§hma£a válaszolt: ¼r¦ K¥¢£a, a Yadu-dinasztia fia megérkezett.
Bátorította Rukmi£¦t: K¥¢£a megígérte, hogy rövidesen Magával viszi õt. Rukmi£¦ a
br§hma£a biztató üzenetétõl örömittasan mindenét neki akarta adományozni, de mivel
hirtelen nem akadt méltó ajándékra, csupán tiszteletteljes hódolatát ajánlotta. A hódolat
ajánlása egy felsõbbrendû személynek azt is jelenti, hogy a hódoló lekötelezettje a
megtiszteltnek. Rukmi£¦ tehát arra célzott, hogy örökké hálás lesz a br§hma£ának. Aki
elnyeri a szerencse istennõjének a kegyét — mint ahogyan e br§hma£a —, az minden
kétséget kizárva örökké boldogan és anyagi jólétben fog élni.
Mikor Bh¦¢maka király tudomást szerzett K¥¢£a és Balar§ma érkezésérõl, Õket is
meghívta lánya esküvõjére. Azonnal intézkedett, hogy fogadják, s katonáikkal együtt
méltóképpen elszállásolják Õket az egyik kerti házban. A védikus szokásokhoz híven a király
mézet és frissen mosott ruhát ajánlott fel K¥¢£ának és Balar§mának. Nemcsak Velük,
valamint Jarasandhával és a többi királlyal volt ilyen szívélyes, hanem a többi uralkodót és a
herceget is hatalmukhoz, korukhoz és anyagi javaikhoz méltóan fogadta. Ku£¨ina lakói
kíváncsian és nagy lelkesedéssel gyûltek K¥¢£a és Balar§ma köré, hogy szépségük nektárját
megízlelhesék. Könnybe lábadt szemmel csendben ajánlották Elõttük hódolatukat. Örömmel
gondoltak arra, milyen szép pár lenne K¥¢£a és Rukmi£¦. Nagyon szerették volna, ha
összeházasodnak, ezért így imádkoztak az Istenség Személyiségéhez: „Kedves Urunk, ha
jámbor tetteinkkel valaha is sikerült megörvendeztetnünk Téged, kérünk, légy kegyes
hozzánk és fogadd el Rukmi£¦ kezét!” Láthatjuk, Rukmi£¦ hercegnõt mindenki kedvelte, s
kimondhatatlan szeretetükben mindannyian szerencséjéért imádkoztak. Idõközben a
csodálatos ruhába öltözött menyasszony testõrei kíséretében a palotából Ambik§, Durg§
istennõ temploma felé indult.
A m¡rtik imádata a védikus kultúra kezdete óta létezik. Van az embereknek egy olyan
csoportja, akiket a Bhagavad-g¦t§ a veda-v§da-rata kifejezéssel jellemez: csak a rituális
védikus szertartásokban hisznek, de a templomi imádatban nem. Az ilyen ostoba embereknek
most alkalmuk nyílhat megjegyezni: bár K¥¢£a és Rukmi£¦ esküvõje több mint ötezer évvel
ezelõtt történt, mégis templomi imádatra készülõdtek. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja:
y§nti deva-vrat§ dev§n. „A félisteneket imádók a félistenek lakhelyére kerülnek.” Abban az
idõben sok ember imádta a félisteneket, de sokan voltak, aki közvetlenül az Istenség
Legfelsõbb Személyisége elõtt hódoltak meg. A félistenek imádata fõképpen az Úr Brahm§,
az Úr ¼iva, az Úr Ga£eªa, a napisten és Durg§ istennõ imádatát jelentette. Az Úr ¼ivát és
Durg§ istennõt még a királyi családok is imádták, míg a kisebb félisteneket csak az együgyû,
alacsonyabb helyzetben lévõ emberek. Ami a br§hma£ákat és a Vai¢£avákat illeti, õk egyedül
az Úr Vi¢£ut, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádják. A Bhagavad-g¦t§ elítéli, de nem
tiltja meg a félistenek imádatát, s egyértelmûen kijelenti, hogy a félisteneket a kevéssé
értelmes emberek anyagi elõnyökért imádják. Bár Rukmi£¦ a szerencse istennõje volt, mégis
ellátogatott Durg§ istennõ templomába, mert a család m¡rtiját imádták ott. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam szerint Durg§ istennõ temploma felé tartva Rukmi£¦ folyton K¥¢£a lótuszvirág
lábaira gondolt szívében. Nem anyagi elõnyökért kolduló közönséges emberként lépett a
templomba. Egyetlen célja volt: K¥¢£a. Mikor az emberek a félistenek templomait látogatják,
céljuk tulajdonképpen K¥¢£a, mert Õ az, aki a félisteneket felhatalmazza, hogy anyagi
áldásban részesíthessék imádójukat.
Rukmi£¦ hallgatagon és komolyan lépkedett a templom felé. Két oldalán anyja és
barátnõje kísérte, egy br§hma£a felesége volt középen, s körülöttük királyi testõrök haladtak.
(Indiában még ma is szokás, hogy a menyasszony egy félisten templomába látogat.) A
menethez kisebb-nagyobb dobok, kagylókürtök és harsonák — pa£avák, t¡ryák, bher¦k —
szolgáltatták a zenét, amelyek összeolvadó hangja nemcsak áldásos, de a fül számára is
kellemes volt. A tiszteletre méltó br§hma£ák feleségei az alkalomhoz illõen díszesen
felöltözve ezerszámra gyûltek össze. Virágfüzéreket, szantálpépet és színes kelméket
ajándékoztak Rukmi£¦nek, ezzel járulva hozzá az Úr ¼iva és Durg§ istennõ imádatához. A
megjelentek között több idõs asszony is volt, akik jól tudták, hogyan kell az imákat Durg§
istennõ és az Úr ¼iva számára elvibrálni, ezért õk vezették a m¡rtik elõtt az imádságot,
Rukmi£¦ és mások pedig követték õket.
— Kedves Durg§ istennõ! — ajánlotta imáit Rukmi£¦. — Tiszteletteljes hódolatomat
ajánlom neked és gyermekeidnek!
Durg§ istennõnek négy nevezetes gyermeke van: két leánya — a szerencse istennõje,
Lak¢m¦, valamint a tudás istennõje, Sarasvat¦ —, és két fia — az Úr Ga£eªa és az Úr
K§rttikeya —, akik mind istennõk illetve félistenek. Durg§ istennõt mindig nevezetes
gyermekeivel együtt imádják, s Rukmi£¦ is ezért ajánlotta így hódolatát. Azonban imái nem
hasonlítottak a közönséges emberek fohászaira, akik anyagi gazdagságért, hírnévért,
nyereségért, erõért esedeznek Durg§ istennõhöz. Rukmi£¦ K¥¢£a felesége akart lenni, ezért
imádkozott az istennõ kegyéért és áldásáért. Egyetlen vágya K¥¢£a volt, így nem ítélhetõ el,
hogy a félisteneket imádja. Míg Rukmi£¦ imádkozott, a m¡rtik elé helyezte az áldozatokat —
többek között vizet, különféle lángokat, füstölõket, kelméket, virágfüzéreket, valamint gível
készült ételeket, pur¦t és kacaur¦t, gyümölcsöket, cukornádat, bételdiót és fûszereket.
Rukmi£¦ mindezeket az idõs br§hma£a feleségek irányításával, nagy odaadással, a
szabályokat betartva ajánlotta fel. A rituális szertartás után az asszonyok az ételmaradékot
pras§damként Rukmi£¦nek kínálták, aki nagy tisztelettel elfogadta, majd hódolatát ajánlotta
az asszonyoknak és Durg§ istennõnek. A m¡rtik imádásának befejeztével Rukmi£¦ egyik
barátnõjét kézen fogva s a többiek kíséretében távozott a templomból.
Az esküvõre Ku£¨inába sereglett hercegek és látogatók mind a templom körül tolongtak,
hogy megpillanthassák Rukmi£¦t. A hercegek különösen égtek a vágytól, hogy láthassák õt,
mert mindegyikük szerette volna elnyerni a leány kezét. Amikor megpillantották, lenyûgözve
arra gondoltak, a Teremtõ egyenesen a hõs hercegek zavarba ejtésére teremtette õt. Termete
arányos, dereka karcsú volt. Ajka rózsaszín árnyalatba hajlott, bájos, üde arcát pedig még
gyönyörûbbé tette a szellõben hullámzó haja és díszes fülbevalói. Bokáján ékkövekkel
kirakott medálokat viselt. Testének ragyogását és szépségét mintha a legkiválóbb mûvészek
festették volna a költõk verseit tökéletesen megjelenítve. Rukmi£¦ keblei feszesek voltak, ami
arra utal, hogy fiatal leány volt, nem több mint tizenhárom-tizennégy éves. Szépségének
egyetlen célja volt: hogy felhívja magára K¥¢£a figyelmét. Bár a hercegek bámulták
lenyûgözõ vonásait, a büszkeség halvány árnyéka sem vetõdött rá. Tekintete élénken ide-oda
siklott, s amikor ajka ártatlanul mosolyra nyílt, fogai lótuszvirágként villantak elõ. Nagyon
lassan haladt otthona felé, hiszen minden pillanatban azt várta, mikor ragadja magával K¥¢£a.
Lábai kecses hattyúként mozogtak, s bokacsengettyûi halkan csilingeltek.
Az összegyûlt kiváló hercegek — amint korábban olvashattuk — majd eszüket vesztették
Rukmi£¦ szépsége láttán. Reménytelen vágyakozással gondoltak Rukmi£¦ kezének
elnyerésére, saját szépségüket az övéhez hasonlítgatva. ¼r¦mat¦ Rukmi£¦ azonban egyikükkel
sem törõdött: szíve minden vágya az volt, hogy K¥¢£a vigye õt innen Magával. Amint
balkezének ujján megigazította ékszereit, a hercegekre tekintve hirtelen megpillantotta
K¥¢£át. Rukmi£¦ még sosem látta Õt, de örökké Rá gondolt, s így azonnal felismerte. K¥¢£a,
mit sem törõdve a többi herceggel, Rukmi£¦t menten a kocsijába emelte, amelyet Garu¨a
zászlaja ékesített, s nyugodtan, félelem nélkül haladt tovább, akár a sakálok között az õzet
magával ragadó oroszlán. Eközben Balar§ma is megjelent, a Yadu-dinasztia harcosaival
együtt.
Jar§sandha, aki már annyiszor alulmaradt K¥¢£ával szemben, felhördült:
— Hogyan?! K¥¢£a elrabolja Rukmi£¦t és mi nem kapunk fegyvereinkhez? Miért vagyunk
akkor az íjászat hõs mesterei? Nézzétek csak, hercegek! Oda lesz jó hírünk, ha nem
cselekszünk! A sakál elragadta az oroszlán zsákmányát!
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenkettedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a elrabolja Rukmi£¦t”.
53. K¥¢£a legyõzi a hercegeket és Dv§rak§ba viszi Rukmi£¦t
A Jar§sandha vezette hercegek rettentõen feldühödtek, amikor látták, hogy K¥¢£a
elrabolja Rukmi£¦t. Rukmi£¦ szépségétõl lenyûgözve lovaik és elefántjaik hátáról a földre
estek, most azonban fölpattantak, hogy fegyvert ragadjanak. Felkapták íjaikat és nyilaikat, s
harci szekereiken, lovaikkal és elefántjaikkal üldözõbe vették K¥¢£át. A Yadu-dinasztia
katonái azonban útjukat állták, s szembefordultak velük. A két egymással hadban álló sereg
között szörnyû harc vette kezdetét. A K¥¢£a ellen forduló hercegek, akiket Jar§sandha
vezetett, mind kiváló harcosok voltak, s most úgy lõtték nyilaikat a Yadu katonákra, mint
ahogyan a felhõk árasztják el vizükkel a hegyvidéket: a hegyekben összegyûlve a felhõ nem
mozdul, ezért ott az esõzés sokkal hevesebb, mint bárhol másutt.
Az ellenséges hercegek eltökélték, hogy legyõzik K¥¢£át s kiszabadítják Rukmi£¦t az
õrizetébõl, ezért minden erejüket összeszedve harcoltak. Rukmi£¦ K¥¢£a mellett ülve látta az
ellenség nyílzáporát, amellyel a Yaduknak szembe kellett nézniük. Félelmében hálásan
pillantott K¥¢£a arcára, amiért ilyen veszélyt vállal csupán az õ kedvéért. Szemében
szomorúság ült, ám K¥¢£a nyomban megértette, mi játszódik le benne, s bátorítani kezdte:
— Drága Rukmi£¦m, ne aggódj! Biztos lehetsz benne, hogy a Yadu-dinasztia harcosai
hamarosan végeznek az ellenséggel.
Miközben K¥¢£a Rukmi£¦t bátorította, a Yadu sereg parancsnokai — az Úr Balar§ma
vezetésével, akit Sa¯kar¢a£ának és Gad§dharának is neveznek — megelégelték az ellenség
arcátlan modorát, s nyilaik özönét zúdították lovaikra, elefántjaikra és harci szekereikre. A
csata egyre nagyobb hévvel dúlt, s a hercegek katonáikkal együtt sorra hullottak el.
Hamarosan levágott fejek — sisakok és fülbevalók — milliói borították a csatateret. A
katonák karját íjaikkal, nyilaikkal, buzogányaikkal együtt vágták le, fejeik halomban
tornyosultak, s lovaik ezerszámra hevertek a földön. A gyalogság összes katonája tevéikkel,
elefántjaikkal és szamaraikkal együtt levágott fejjel feküdt a porban.
Amikor a Jar§sandha vezette ellenséges katonák rájöttek, hogy seregüket K¥¢£a harcosai
lassan megsemmisítik, arra gondoltak, nem valami bölcs dolog csupán ¼iªup§la kedvéért
elveszni a csatában. ¼iªup§lának magának kellett volna kiszabadítania Rukmi£¦t K¥¢£a
kezébõl, s amikor a katonák látták, hogy ¼iªup§la nem képes szembeszállni K¥¢£ával, úgy
döntöttek, nem vesztegetik tovább szükségtelenül az erejüket: abbahagyták a harcot és
szétszéledtek.
A hercegek közül néhányan az illendõség kedvéért ¼iªup§lához mentek. Látták, hogy
¼iªup§la úgy elkeseredett, ahogyan csak az tud, aki feleségét veszítette el. Arca elsötétedett,
minden ereje elhagyta, s teste sugárzásának sem maradt nyoma.
— Kedves ¼iªup§la, ne csüggedj el ennyire! — mondták neki. — A királyi rendhez
tartozol, s a katonák vezére vagy. Nem lehet szó bánatról és boldogságról egy olyan személy
esetében, mint te, hiszen egyik állapot sem tart vég nélkül. Szedd össze magad! Ne bánkódj e
pillanatnyi vereség fölött. Végsõ soron nem mi vagyunk a színészek: ahogyan a bábfigura
táncol a bábjátékos kezében, úgy táncolunk mi a Legfelsõbb akaratára, s csupán az Õ
kegyébõl szenvedünk a boldogtalanságtól s élvezzük a boldogságot. Így aztán minden
körülmények között kiegyensúlyozottnak kell maradnunk.
A szörnyû vereséget Rukmi£¦ bátyja, Rukm¦ irigységének köszönhették. Amint Rukm¦
látta, hogy húgát K¥¢£a erõvel elrabolja, miután õ ¼iªup§lának ígérte kezét, végképp
elkeseredett. ¼iªup§lával, barátjával és leendõ sógorával együtt hazatért. Ám nem hagyta
nyugodni a vereség: eltökélte, hogy személyesen leckézteti meg K¥¢£át. Magához rendelte
katonáit — több ezer elefántból, lovakból, harci szekerekbõl és gyalogságból álló hadtestét —
, s talpig fegyverben a Dv§rak§ felé tartó K¥¢£a nyomába eredt. Hogy tekintélyét
visszaszerezze, ígéretet tett a visszatérõ királyoknak:
— Nem segítettetek ¼iªup§lának, hogy feleségül vehesse Rukmi£¦t, én azonban nem
hagyom, hogy K¥¢£a elrabolja húgomat! Alaposan meg fogom leckéztetni. Követni fogom,
bárhová ment! — Hatalmas hadvezérnek mutatva magát fogadalmat tett a hercegek elõtt:
— Nem térek vissza fõvárosomba, Ku£¨inába mindaddig, míg harcban le nem gyõzöm
K¥¢£át és nem szabadítom ki húgomat karmai közül. Mindannyiótok elõtt teszek erre
fogadalmat, s meglátjátok, hogy ígéretem be is tartom!
Kérkedõ szavai után Rukm¦ sebesen harci szekerére ült, s megparancsolta hajtójának,
hogy eredjen K¥¢£a nyomába.
— Harcolni akarok Vele, most azonnal! — mondta. — Ez a kis tehénpásztor milyen
büszke, hogy k¢atriyákkal harcolhat csalfa módon! De ma móresre tanítom. Olyan arcátlan
volt, hogy megszöktette húgomat, ám ezért hegyes nyilaimmal fogom megleckéztetni! — Így
fenyegette az Urat szemtelen szavaival az ostoba Rukm¦, mit sem tudva az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének erejérõl és tetteirõl.
Nagy ostobaságában K¥¢£a elé állt, s csak azt hajtogatta:
— Állj meg és küzdj meg velem! — Aztán megfeszítette íját, s három erõs nyilat lõtt ki
K¥¢£a felé. A Yadu-dinasztia legalávalóbb sarjának nevezte K¥¢£át, s felszólította, álljon elé,
hogy megleckéztethesse.
— Elraboltad a húgomat, ahogyan a varjú ellopja az áldozatra szánt vajat. Büszke vagy
haderõdre, mégsem tudsz a szabályok szerint harcolni. Megszöktetted húgomat, ezért most
megszabadítalak hamis büszkeségedtõl! Húgom csupán addig lesz birtokodban, míg örökre
földre nem kényszerítelek nyilaimmal!
Rukm¦ õrült beszéde hallatán az Úr K¥¢£a kilõtte nyilát, s elmetszette vele Rukm¦ íjának
húrját, hogy Rukm¦ nem tudott több nyilat kilõni. Ám nyomban felkapott egy másik íjat, s
újabb öt nyílvesszõt lõtt K¥¢£ára. Amint Rukm¦ másodjára is megtámadta, K¥¢£a újra
elmetszette Rukm¦ íjának húrját. Rukm¦ megragadott egy harmadik íjat, de K¥¢£a ezzel sem
tett mást, mint az elõzõ kettõvel. K¥¢£a ekkor — hogy móresre tanítsa — hat nyílvesszõt lõtt
Rukm¦ra, majd újabb nyolcat. Négy nyila a négy lóval végzett, egy a kocsihajtót találta el, a
maradék hárommal pedig Rukm¦ harci szekerének felsõ részét vágta le, a zászlóval együtt.
Rukm¦ a nyílzápor elõl menekülve kardokkal, pajzsokkal, szigonyokkal, lándzsákkal és
egyéb kézifegyverekkel kezdett hadakozni, de K¥¢£a egytõl egyig összetörte õket. Újra és újra
kudarcot vallva Rukm¦ felkapta kardját és eszeveszetten K¥¢£a felé kezdett futni, mint
ahogyan a légy röpül a tûz felé, ám amint K¥¢£a közelébe ért, K¥¢£a darabokra aprította
fegyverét. Ekkor K¥¢£a elõrántotta éles kardját, s azon volt, hogy rögtön megöli. De Rukm¦
húga, Rukmi£¦ megértette, hogy ez alkalommal K¥¢£a nem kegyelmezne bátyjának, ezért
lótuszlábai elé vetette magát, és a fájdalomtól remegõ hangon kérlelni kezdte férjét.
Rukmi£¦ elõször Yogeªvarának szólította K¥¢£át, amely azt jelenti: „aki fölfoghatatlan
fenséggel és energiával rendelkezik”. K¥¢£a fensége és energiája fölfoghatatlan, míg Rukmi£¦
bátyja csupán véges haderõt mondhatott magáénak. K¥¢£a felmérhetetlen, míg Rukm¦
életének minden lépésekor megmérhetõ. K¥¢£a határtalan erejével szemben ezért Rukm¦ még
egy jelentéktelen rovarhoz sem hasonlítható. Rukmi£¦ az istenek Istenének is nevezte K¥¢£át.
Számos hatalmas félisten van — az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Indra, Candra és Varu£a —, ám
K¥¢£a az Ura mindannyiuknak, míg Rukm¦ nem csupán közönséges ember, de közöttük is a
legalávalóbb, hiszen nincs tudása K¥¢£áról. Azok az emberek, akik nincsenek tisztában K¥¢£a
valódi helyzetével, az emberi társadalom alját képezik. Rukmi£¦ aztán Mah§bhujának
szólította K¥¢£át, mely azt jelenti: „határtalan erõvel rendelkezik”, majd Jagatpatinak, az
egész kozmikus megnyilvánulás mesterének nevezte. Hozzá képest Rukm¦ csupán egy
közönséges herceg — mondta Rukmi£¦.
Rukmi£¦ Rukm¦ helyzetét K¥¢£áéhoz hasonlítva megindultan kérlelte férjét, ne ölje meg
bátyját épp azon a szerencsés napon, amikor végre egymáséi lehetnek, hanem bocsásson meg
neki. Rukmi£¦ igazi nõi természetének adott hangot. Boldog volt, hogy K¥¢£át végül elnyerte
férjéül esküvõje napján, amikor másvalakihez kellett volna feleségül mennie, ám mégsem
akarta elveszíteni bátyját, aki tulajdonképpen szerette húgát, s olyasvalakinek ígérte kezét, aki
számításai szerint megfelelõbb volt. Miközben bátyja életéért könyörgött K¥¢£ának, Rukmi£¦
egész testében remegett az aggodalomtól, arca kiszáradt, hangja elcsuklott, s testének
remegésétõl díszei meglazultak és a földre hullottak. Zaklatott lelkiállapotában a földre
zuhant, s K¥¢£a nyomban megszánta: beleegyezett, hogy nem öli meg az ostoba Rukm¦t. Ám
ugyanakkor meg akarta büntetni egy kicsit, ezért aztán ruhájának egy darabjával megkötözte,
bajuszát, szakállát és haját pedig lenyisszantotta, csak itt-ott hagyva egy-két foltot.
Míg K¥¢£a Rukm¦val volt elfoglalva, a Yadu-dinasztia katonái Balar§ma vezetésével úgy
törték meg Rukm¦ seregének erejét, mint ahogyan az elefánt söpri félre útjából és töri össze a
lótuszvirág törékeny szárait a tóban. Amikor a Yadu-dinasztia hadvezérei visszatértek
K¥¢£ához, meglepõdve pillantottak Rukm¦ra. Balar§ma különösen együttérzett sógornõjével,
testvére ifjú feleségével, s hogy megnyugtassa õt, személyesen oldozta ki Rukm¦ kötelékeit, s
az idõsebb testvér jogán néhány feddõ szót intézett K¥¢£ához, hogy még elégedettebbé tegye
Rukmi£¦t.
— K¥¢£a, amit tettél, nem valami szép dolog. Ez a szörnyû tett ellenkezik családi
hagyományainkkal. Levágni valaki haját, bajuszát és szakállát olyan szinte, mintha megölnék.
Bárki is volt Rukm¦ azelõtt, most sógorunk, családunk tagja, s Te nem tehetsz vele ilyet.
Aztán hogy megnyugtassa Rukmi£¦t, így szólt hozzá:
— Ne szomorkodj azon, hogy bátyád ilyen különös külsõt nyert. Mindenki saját tettei
eredményét élvezi vagy szenvedi el. — Az Úr Balar§ma meg akarta értetni Rukmi£¦vel, hogy
nem szabad sajnálkoznia a történtek miatt, amit Rukm¦ saját tettei alapján érdemelt ki. Nincs
szükség arra, hogy túlságosan kedveljen egy olyan testvért, mint Rukm¦, mondta Balar§ma.
Aztán újra K¥¢£ához fordult:
— Kedves K¥¢£a, egy rokonnak meg kell bocsátani, még akkor is, ha olyan ostobaságot
követ el, hogy rászolgál a halálra, hiszen ha rádöbben bûnére, az már maga felér a halállal.
Nincs hát szükség arra, hogy elvedd az életét.
Balar§ma elmondta Rukmi£¦nek, hogy egy k¢atriyának az emberi társadalomban olyan
szigorú kötelességei vannak, hogy a hadviselés szabályai szerint még tulajdon bátyja is
ellensége lehet, s akkor egy k¢atriya sohasem habozik megölni még saját bátyját sem. Az Úr
Balar§ma arról akarta tanítani Rukmi£¦t, hogy Rukm¦ és K¥¢£a jogosan nem kegyelmeztek
egymásnak a csatában, annak ellenére sem, hogy sógorok voltak. A k¢atriyák a materialista
életmód szimbólumai, mondta ¼r¦ Balar§ma, akik nyomban büszkévé válnak, ha anyagi
nyereségrõl van szó. Ezért bármikor is legyen harc két hadviselõ k¢atriya között királyságért,
földért, vagyonért, nõkért, tekintélyért vagy hatalomért, mindent elkövetnek, hogy
ellenfelüket a legszörnyûbb helyzetbe taszítsák. Balar§ma azt mondta Rukmi£¦nek, hogy
szeretete bátyja iránt — aki oly sok ellenségeskedést szított már sokak között — közönséges
materialistához illõ meggondolatlanság volt. Bátyja jelleme egy kicsit sem volt méltó a
csodálatra, ha megnézzük, hogyan viselkedett barátaival, Rukmi£¦ mégis — ahogyan
bármelyik nõ tenné — szerette õt. Rukm¦ nem volt méltó arra, hogy Rukmi£¦ bátyja legyen, õ
mégis elnézõ volt vele szemben.
— Emellett azonban valakit barátnak, ellenségnek tekinteni vagy közömbösen gondolni rá
általában a testi felfogásban élõk jellemzõje — folytatta Balar§ma. — Az ilyen ostobákat
megzavarja a Legfelsõbb Úr illuzórikus energiája. A lélek minden anyagi megtestesülésben
ugyanazzal a tiszta tulajdonsággal rendelkezik, de akik nem eléggé intelligensek, azok csupán
a tiszta lelket befedõ testi különbséget látják ember és állat, mûvelt és mûveletlen, gazdag és
szegény között. Ezek a különbségek, melyeknek alapjául pusztán a test szolgál, olyanok,
mintha tûz és tûz között tennénk különbséget aszerint, milyen tüzelõbõl származnak.
Bármilyen méretû, formájú legyen a tüzelõ, a belõle keletkezett tûzben nem találjuk meg ezt a
különbséget. A lelki világban éppígy nincs különbség méret és forma szerint.
— Ez a test az anyagi megnyilvánulás része — folytatta Balar§ma erkölcsi és etikai
tanítását. — Az élõlény, azaz a lélek az anyaggal való kapcsolata miatt, a csalóka élvezetnek
köszönhetõen egyik testbõl a másikba vándorol, s ez a vándorlás az anyagi létezés. Az
élõlénynek az anyagi megnyilvánulással való kapcsolata sem nem egyesülés, sem nem
különállás. Kedves erényes sógornõm! Természetesen a lélek az oka ennek az anyagi testnek,
ahogyan a nap az oka a napfénynek, a látásnak és az anyagi megnyilvánulás formáinak. A
napfény és az anyagi megnyilvánulás példáján keresztül könnyen megérthetjük az élõlény és
az anyagi világ kapcsolatát. A nap reggel fölkel, melege és fénye pedig a nap folyamán egyre
fokozódik. A nap az oka minden anyagi formának és alaknak, mert a napnak köszönhetõen
egyesülnek és bomlanak szét az anyagi elemek. Amint azonban a nap lemegy, az anyagi
megnyilvánulásnak többé nincs kapcsolata a nappal, amely egyik helyrõl a másikra halad.
Amikor a keleti félgömb felõl a nyugati felé tart, a napfény hatására végbemenõ
kölcsönhatások következményei a keleti féltekén maradnak, de maga a napfény a nyugati
féltekén látható újra. Ehhez hasonlóan az élõlény különféle testeket és testi kapcsolatokat
fogad el illetve teremt adott körülmények között, de amint feladja ezt a testét s egy másikat
fogad el, elõzõ testéhez már semmi köze, mint ahogyan ahhoz a következõ testhez sem,
amelyet el kell fogadnia. Az élõlény mindig mentes az anyagi szennyezõdéstõl. A test
keletkezésének és elmúlásának tehát nincs köze az élõlényhez, mint ahogyan a hold
fogyásának és telésének nincs köze magához a holdhoz. Amikor a hold nõ, tévesen azt
gondoljuk, hogy a hold most nagyobb, s amikor fogyatkozik, azt hisszük, kisebb lett. A
valóságban azonban a hold mindig ugyanakkora marad, nincs köze az olyan látható
folyamatokhoz, mint a fogyó hold és a telõ hold.
— Az anyagi létezés tudatállapota az alváshoz és az álomhoz hasonlítható. Amikor az
ember alszik, tengernyi valótlan dolgot álmodik, s az álom miatt boldogságnak és
szenvedésnek van kitéve. Amikor az ember az anyagi tudat álmát alussza, hasonlóan szenved
annak hatására, hogy egymás után testeket fogad el és hagy el az anyagi létezésben. Az anyagi
tudat ellentéte a K¥¢£a-tudat: amikor valaki a K¥¢£a-tudat szintjére emelkedik, megszabadul
az élet hamis felfogásától.
¼r¦ Balar§ma tovább folytatta Rukmi£¦ és K¥¢£a tanítását a lelki tudományról.
— Kedves mosolygós Rukmi£¦! — mondta. — Ne bánkódj valótlan okok miatt, melyeket
a tudatlanság eredményez. Csupán a csalóka elképzelések teszik az embert boldogtalanná, ám
nyomban megszabadulhat tõle, ha a valós élet filozófiájáról kezd beszélni. Légy boldog
kizárólag ezen a síkon!
¼r¦ Balar§ma tanító szavai hallatán, melyek megvilágosítják az elmét, Rukmi£¦
megnyugodott. Boldog volt, s elméjének békéje — melyet lesújtott Rukm¦ szégyenteljes
helyzete — újra a régi volt. Ami Rukm¦t illeti, ígéretét nem tartotta be, s tervét nem sikerült
véghezvinnie. Katonáival és hadseregével azért jött, hogy legyõzze K¥¢£át és kiszabadítsa
húgát, ám éppen az ellenkezõje történt: minden katonája és teljes hadereje odaveszett. Rukm¦
megsemmisülten és a bánattól megtörve került ki a csatából, de az Úr kegyébõl folytathatta
életét sorsa által elõírt végzete felé. K¢atriya volt, s nem felejtkezett el ígéretérõl, mely szerint
nem tér addig haza városába, Ku£¨inába mindaddig, amíg meg nem öli K¥¢£át és ki nem
szabadítja húgát. Terve azonban kudarcba fulladt, ezért dühében elhatározta, hogy nem megy
vissza városába. Bhojaka±a falujában egy kis kunyhót épített magának, hogy ott élje le élete
hátralévõ napjait.
K¥¢£a, miután minden ellenségével elbánt s elrabolta Rukmi£¦t, Dv§rak§ba, fõvárosába
vitte menyasszonyát, s a Védák rituális szabályai szerint feleségül vette. A menyegzõt
követõen K¥¢£a lett a Yaduk királya Dv§rak§ban. Dv§rak§ népe boldogan fogadta az esküvõ
hírét, s minden házban szertartásokat rendeztek. Legszebb ruháikat és ékszereiket öltötték
magukra, s az ifjú pár, K¥¢£a és Rukmi£¦ elé járultak, hogy átnyújtsák ajándékaikat — ki-ki
tehetsége szerint. Yadupur¦ (Dv§rak§) házait fellobogózták, füzérekkel, virágokkal díszítették.
Minden ház ünnepi kapukat állított fel a nem mindennapi esemény tiszteletére, s a kapuk
mindkét oldalán vízzel telt korsók sorakoztak. A legfinomabb füstölõk illata szállt
mindenfelé, s éjszaka minden házat ezer és ezer lámpás világított meg.
Az egész város örömmámorban úszott K¥¢£a és Rukmi£¦ esküvõje miatt. A banán- és
bételdió fákat mindenhol gazdagon feldíszítették, hiszen e két fát nagyon kedvezõnek tartják a
vidám ünnepségek idején. Egy csapat elefánt is megjelent, akik a baráti birodalmak királyait
hozták hátukon. Az elefántoknak az a szokásuk, hogy amint meglátnak egy bokrot vagy egy
fát, játszi könnyedséggel gyökerestül kitépik a földbõl, s ide-oda dobálják. Ez alkalommal az
elefántok a banán- és bételfákat is szerteszét szórták, de a város még mámoros tettük ellenére
is csodálatos volt az ide-oda szétdobált fáktól.
A baráti Kuru és a P§£¨ava királyokat Bh¦¢ma, Dh¥tar§¢±ra, az öt P§£¨ava testvér,
Drupada király, Santardana király és Rukmi£¦ apja, Bh¦¢maka képviselte. Kezdetben ugyan
volt egy kis félreértés a két család között amiatt, hogy K¥¢£a megszöktette Rukmi£¦t, de
Bh¦¢maka, Vidarbha királya ¼r¦ Balar§ma és sok más szent rábeszélésének engedve mégis
eljött, hogy részt vegyen K¥¢£a és Rukmi£¦ esküvõi szertartásán. A lányszöktetés nem
számított boldog eseménynek a Vidarbha királyságban, de szokatlan sem volt a k¢atriyák
között, s majd minden házasságot így kötöttek. Bh¦¢maka király már a kezdet kezdetén arra
hajlott, hogy K¥¢£ának adja szépséges leánya kezét, s most teljesült a kívánsága. Boldogan
csatlakozott hát az esküvõ megünnepléséhez, annak ellenére, hogy legidõsebb fia alulmaradt a
csatában. A Padma Pur§£a megemlíti, hogy az esküvõre Nanda Mah§r§ja és a v¥nd§vanai
tehénpásztorfiúk is eljöttek, s rajtuk kívül kíséretükkel együtt a Kuru, S¥ñjaya, Kekaya,
Vidarbha és Kunti királyságok uralkodói is Dv§rak§ba látogattak ebbõl az alkalomból.
Rukmi£¦ elrablásának történetét versbe szedték, s az elõadómesterek mindenfelé e
költeményeket szavalták. Az összesereglett királyok és leányaik ámulva hallgatták K¥¢£a
lovagias tetteit. A vendégek és Dv§rak§ népe ujjongva, kitörõ boldogsággal pillantott K¥¢£ára
és Rukmi£¦re: a Legfelsõbb Úr, minden élõlény fenntartója és a szerencse istennõje
találkozott egymással.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenharmadik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a legyõzi a hercegeket és Dv§rak§ba viszi Rukmi£¦t”.
54. Pradyumna, K¥¢£a és Rukmi£¦ fia
Azt mondják, Rukmi£¦ méhébõl Cupido, az Úr V§sudeva közvetlen része született meg az
Úr K¥¢£a gyermekeként, s õ az, akit egykor az Úr ¼¦va haragja hamuvá égetett. Õ K§madeva,
a mennyei bolygók féktelen vágyakat gerjesztõ félistene. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének, K¥¢£ának számtalanféle parányi része van, de négyszeres kiterjedése —
V§sudeva, Sa¯kar¢a£a, Pradyumna és Aniruddha — közvetlenül a Vi¢£u-kategóriába
tartozik. K§mát, azaz Cupido félistent — aki késõbb Rukmi£¦ méhében fogant meg — szintén
Pradyumnának hívták, de õ nem azonos a Vi¢£u-kategóriába tartozó Pradyumnával. Õ j¦va-
tattva, de különleges hatalommal rendelkezett a félistenek között, mert Pradyumna mindent
felülmúló hõsiességének szerves része volt. Ez a Gosv§m¦k véleménye. Amikor az Úr ¼iva
haragja hamuvá égette Cupidót, az beleolvadt V§sudeva testébe, s hogy újra megkapja testét,
az Úr K¥¢£a testébõl Rukmi£¦ méhébe került. K¥¢£a fiaként születhetett hát meg, s
Pradyumna néven ünnepelték. Mivel közvetlenül az Úr K¥¢£a nemzette, tulajdonságai nagyon
hasonlítottak K¥¢£a tulajdonságaira.
Élt egy ¼ambara nevezetû démon, akinek azt rendelte a sors, hogy Pradyumna okozza
halálát. ¼ambara démon tudott végzetérõl, és amint megtudta, hogy megszületett Pradyumna,
asszonytestet öltött, elrabolta a szülõházból a csecsemõt, aki még tíz napos sem volt, s
egyenesen a tengerbe vetette. Ám ahogy mondják: „Akit K¥¢£a oltalmaz, azt senki sem ölheti
meg; s akinek K¥¢£a kezétõl kell pusztulnia, azt senki sem védheti meg.” Amikor Pradyumna
a vízbe esett, egy óriási hal nyomban bekapta. Ez a hal késõbb fennakadt egy halász
hálójában, aki ¼ambara démonnak adta el zsákmányát. A démon konyhájában dolgozott egy
szolgálólány, akit M§y§vat¦nak hívtak, s aki elõzõleg Cupido felesége volt, s Ratinak
nevezték. A halat ¼ambarának ajándékozták, aki meghagyta szakácsának, hogy készítsen
belõle egy finom fogást. A démonok és a r§k¢asák húst, halat és más nem vegetáriánus
ételeket esznek. Az olyan démonok, mint R§va£a, Ka°sa és Hira£yakaªipu annak ellenére,
hogy br§hma£a és k¢atriya apák fiaiként születtek, válogatás nélkül ették a húst. Ez a szokás
még ma is gyakori Indiában, és azokat, akik húst vagy halat esznek, többnyire démonoknak és
r§k¢asáknak nevezik.
Amikor a szakács felvágta a halat, belsejében egy gyönyörû kisgyermeket pillantott meg.
Nyomban M§y§vat¦ gondjaira bízta, aki épp a konyhában serénykedett. Az asszony elámult:
hogyan maradhatott életben egy ilyen bájos csecsemõ egy hal gyomrában? Az eset nagyon
zavarba ejtette. Ekkor azonban megjelent elõtte N§rada Muni, a nagy bölcs, és elmesélte neki
az egész történetet: hogyan született Pradyumna, hogyan rabolta õt el ¼ambara, s hogyan
dobta késõbb a tengerbe. M§y§vat¦ tudta, hogy azelõtt Rati volt, Cupido felesége; s amióta az
Úr ¼iva haragja hamuvá égette férjét, csupán azt várta, hogy férje visszatérjen hozzá anyagi
testben. Az asszony éppen rizst és d§lt fõzött a konyhában, de amikor a bájos gyermeket
gondjaira bízták, s megtudta, hogy a gyermek nem más, mint saját férje, Cupido, nagy
gondoskodással és szeretettel kezdte fürdetni. A gyermek azonban csodálatos módon
egyszeriben felcseperedett, s hamarosan gyönyörû ifjú lett belõle. Szemei olyanok voltak,
mint a lótuszvirág szirmai, hosszú karjai térdéig értek, s szépsége minden asszonyt elbûvölt,
aki véletlenül rápillantott.
M§y§vat¦ megértette, hogy elõzõ férje, Cupido született meg Pradyumnaként, és õ az, aki
most a szeme láttára csodálatos ifjúvá serdült. Lassanként õt is rabul ejtette Pradyumna
szépsége. Nõi bájával mosolygott rá, s nem titkolta, milyen vágyak kerítették hatalmába.
— Hogyan lehetséges, hogy az elõbb még anyai szeretettel gondoskodtál rólam, most
pedig vágyakozó asszonyként viselkedsz? Mitõl változtál meg? — kérdezte tõle Pradyumna.
— Drága uram, te az Úr K¥¢£a fia vagy — válaszolta Rati Pradyumna kérdésére. — Még
tíz napos sem voltál, amikor ¼ambara démon elrabolt s a tengerbe dobott, ahol egy nagy hal
nyelt le. Így kerültél hozzám. Elõzõ életedben azonban Cupidónak neveztek, s a feleséged
voltam; ne csodálkozz hát szerelmes vágyaimon. ¼ambara, aki számtalanféle misztikus
képességgel rendelkezik, meg akart ölni téged. Ezért mielõtt újra életedre törne, kérlek, isteni
hatalmadnál fogva végezz vele, amint csak lehet! Mióta ¼ambara elrabolt téged, édesanyád,
Rukmi£¦-dev¦ bánatba merült, akár a kakukk, ha elveszti fiókáit. Nagyon szeret téged, s mióta
elvettek tõle, élete olyan gyászos, mint a borját vesztett tehéné.
M§y§vat¦ ismerte a természetfölötti erõk titokzatos tudományát. Ezeket az erõket általában
m§y§nak nevezik, s azt a másik természetfölötti hatalmat, mellyel m§y§t fölül lehet múlni,
mah§m§y§nak hívják. M§y§vat¦ ismerte a mah§m§y§ misztikus erejét, s ezt a hatalmas erõt
átadta Pradyumnának, hogy legyõzhesse ¼ambara démon misztikus erejét. Felesége által
hatalmas erõre szert téve Pradyumna rögtön ¼ambara elé lépett és harcra szólította. Durva
szavakkal becsmérelve el akarta érni, hogy ¼ambara feldühödjön és harcba szálljon vele. A
démont sértették Pradyumna szavai. Úgy érezte magát, mint a kígyó, amelyre rátaposnak. A
kígyó nem tûri, hogy bárki is — legyen ember vagy állat — belerúgjon, azonnal megmarja
támadóját.
Pradyumna szavait durva rúgásnak érezte ¼ambara démon. Tüstént megragadta
buzogányát, s Pradyumna elõtt termett, hogy megvívjanak. Úgy morgott, mintha
mennydörögne, s buzogányával dühösen ütni kezdte Pradyumnát, ahogy a villám csap le a
hegycsúcsokra. Pradyumna saját buzogányával védte magát, s végül lesújtott a démonra.
¼ambar§sura és Pradyumna között ezzel nehéz küzdelem kezdõdött.
¼ambar§sura azonban ismerte a misztikus erõk mûvészetét, s képes volt a magasba
emelkedni s az ûrbõl harcolni tovább. ¼ambar§sura Maya démontól tanulta, hogyan kell bánni
a misztikus erõkkel, s most a magasba emelkedve különbözõ atomfegyverekkel támadt
Pradyumnára. Pradyumna, hogy visszaverje ¼ambar§sura misztikus erejét, felidézett egy
másik misztikus képességet, amit mah§vidyának hívnak, s amely nem tartozott a fekete
mágiához. A mah§vidya misztikus hatalma a jóság minõségén alapszik. ¼ambara érezte, hogy
rettenetes ellenféllel áll szemben, s a guhyakák, a gandharvák, a Piª§cák, a kígyók és a
r§k¢asák démonikus, misztikus erõit hívta segítségül. Ám annak ellenére, hogy megmutatta
misztikus képességeit, és a természetfölötti erõk védelmét élvezte, Pradyumna a démon
minden erejét és hatalmát semlegesítette a mah§vidy§ felsõbbrendû hatalmával. Mikor
¼ambar§sura végleg vereséget szenvedett, Pradyumna elõhúzta éles kardját, és azon nyomban
levágta a démon sisakkal és drága ékszerekkel díszített fejét. A démon elpusztításának
örömére a felsõbb bolygórendszerek félistenei virágesõt szórtak Pradyumnára.
Pradyumna felesége, M§y§vat¦ tudott az ûrben utazni, s így a levegõn keresztül érték el
Pradyumna apja, K¥¢£a városát, Dv§rak§t. Amint a palota fölé értek, úgy ereszkedtek alá,
akár egy villámot szóró felhõ. A palota belsejében — amelyet anta¤purának
(magánlakosztálynak) neveznek — Pradyumna és M§y§vat¦ nõket pillantott meg, s közéjük
telepedtek. Amikor az asszonyok meglátták Pradyumnát kék öltözetében, hosszú karjaival,
hullámos hajával, csodálatos szemével, mosolygó, kipirult arcával, ékszereivel és díszeivel,
elõször azt hitték, K¥¢£a jelent meg közöttük, s nem Pradyumna. K¥¢£a hirtelen
fölbukkanásától szégyenlõsen a palota zegzugos sarkaiban próbáltak elbújni.
Amikor az asszonyok végül észrevették, hogy Pradyumnán nem tudják felfedezni K¥¢£a
minden jellemzõjét, kíváncsian bújtak elõ, hogy megnézzék õt és feleségét, M§y§vat¦t.
Találgatni kezdték, ki lehet a gyönyörû ifjú. A nõk között ott volt Rukmi£¦-dev¦ is, aki
hasonlóan szépséges volt lótusz szemeivel. Pradyumnára nézve fia jutott eszébe, s az anyai
szeretet érzésétõl kebleibõl tej kezdett folyni. „Ki lehet ez a csodálatos ifjú? — ámult el. — A
leggyönyörûbb lény, akit valaha láttam. Ki az a szerencsés fiatal nõ, aki méhébe fogadhatta e
szépséges ifjút, és anyja lehetett? S ki az fiatal hölgy a társaságában? Hogyan találkozhattak?
A fiamra emlékeztet, akit elraboltak a szülõházból. Ha valahol él még, mostanra hasonló
ifjúvá serdülhetett õ is” — gondolkozott Rukmi£¦. Ösztönösen megérezte, hogy Pradyumna
nem más, mint elveszett fia. Azt is megfigyelte, hogy Pradyumna mindenben hasonlít
K¥¢£ára. Csodálkozni kezdett, hogyan tehetett szert K¥¢£a minden jellemzõ jegyére. Egyre
biztosabb volt benne, hogy az ifjú saját felnõtt fia, hiszen egyre nagyobb gyengédséget érzett
iránta, s bal karja is remegni kezdett, ami nagyon szerencsés elõjel.
Ebben a pillanatban megjelent az Úr K¥¢£a, apjával és anyjával, Devak¦val és
Vasudevával. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindent tudott, ám egy szót sem
szólt. Kívánságára azonban megjelent a nagy bölcs, N§rada, aki elmesélte az egész történetet:
hogyan rabolták el Pradyumnát, hogyan nõtt föl és hogyan került ide feleségével,
M§y§vat¦val, aki azelõtt Rati volt, Cupido felesége. Pradyumna titokzatos eltûnése és
felnövése mindenkit csodálattal töltött el, hiszen visszakapták halottnak hitt fiúkat, amikor
már szinte nem is reménykedhettek abban, hogy valaha is visszatér. Amikor megtudták, hogy
az ifjú nem más, mint Pradyumna, végtelen örömmel fogadták. A rokonok — Devak¦,
Vasudeva, az Úr K¥¢£a, az Úr Balar§ma, Rukmi£¦ és a család nõtagjai — sorra megölelték
Pradyumnát és feleségét, M§y§vat¦t. Amikor Dv§rak§ városában elterjedt a hír, hogy
Pradyumna visszatért, a meglepett polgárok izgatottan futottak a palotába, hogy megnézzék az
elveszett Pradyumnát.
— A halott fiú visszatért! Mi lehet ennél örömtelibb? — kiáltották.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ elmesélte, hogy amikor a palota lakói, Pradyumna anyja és
nevelõanyjai, elõször pillantották meg Pradyumnát, azt hitték, õ Maga K¥¢£a, s ezért
szégyellték el magukat, amikor szerelmesen gondoltak rá. Ennek az a magyarázata, hogy
Pradyumna személyes megjelenése pontosan olyan volt, mint K¥¢£áé, s emellett maga Cupido
volt. Ezért nem csoda, hogy Pradyumna anyja és a többi asszony mind összetévesztették õket.
A történetbõl megtudhattuk, hogy Pradyumna testi vonásai olyannyira hasonlítottak K¥¢£a
vonásaira, hogy elsõ pillantásra még anyja sem tudta megkülönböztetni õt K¥¢£ától.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvennegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „Pradyumna, K¥¢£a és Rukmi£¦ fia”.
55. A Syamantaka ékszer története
Dv§rak§dh§ma fennhatósága alatt élt egy király, Satr§jit. A napisten hûséges követõje
volt, aki egy Syamantaka nevû ékszerrel jutalmazta meg hívét. Ez a Syamantaka ékszer lett az
oka a Satr§jit király és a Yadu-dinasztia közötti félreértésnek, amely idõvel békésen
rendezõdött, amikor Satr§jit önként felajánlotta leánya, Satyabh§m§ kezét K¥¢£ának, a
Syamantaka ékszerrel együtt. Ám nemcsak Satyabh§m§, de J§mbavat¦, J§mbav§n leánya is
K¥¢£a felesége lett a Syamantaka miatt. A két menyegzõre még Pradyumna megjelenése elõtt
került sor, amelyrõl az elõzõ kötet utolsó fejezete írt. A történet, hogyan sértette meg Satr§jit a
Yadu-dinasztiát, s hogyan látta be késõbb hibáját, így szól:
Hûséges követõje lévén Satr§jit király jó barátságba került a napistennel. A napisten
nagyon elégedett volt vele, s egy különleges ékszert adományozott neki: a Syamantakát.
Amikor Satr§jit egy medálon nyakában viselte az ékszert, úgy tûnt, mintha a napisten mása
lenne. Az ékszert felöltve vonult be Dv§rak§ba, s az emberek mind azt hitték, maga a napisten
érkezett városukba, hogy meglátogassa K¥¢£át. Tudták, hogy K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét gyakran meglátogatják a félistenek, s amikor Satr§jit jött Dv§rak§ba,
mindenki — kivéve K¥¢£át — azt hitte, hogy magát a napistent látja. Bár Satr§jit királyt
mindenki ismerte, a Syamantaka ékszer káprázatos ragyogása miatt senki nem ismerte föl.
Egyszer Dv§rak§ néhány tisztes polgára szintén azt gondolta, hogy a napistent látja, s
tüstént szaladtak K¥¢£ához a hírrel: a napisten jött Hozzá látogatóba. K¥¢£a éppen sakkozott.
— Óh, Úr N§r§ya£a — mondta Neki egyikük —, Te vagy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége! Teljes értékû kiterjedésedben N§r§ya£aként — Vi¢£uként — négy kezedben a
kagylókürt, a cakra, a buzogány és a lótuszvirág jeleit tartod. Te vagy mindennek a
tulajdonosa, s mégis, annak ellenére, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a
vagy, megjelentél V¥nd§vanában Yaªod§m§t§ gyermekeként, akit mamája néha megkötözött,
s ezért a D§modara néven is ünnepelnek Téged.
Hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a — ahogyan Dv§rak§ lakói
fogadták el Õt —, azt a késõbbiekben a M§y§v§d¦ filozófia vezéralakja, ¼a¯kar§c§rya is
megerõsítette. Az Urat személytelen formájában fogadta el, de nem tagadta meg személyes
formáját sem. Minden, ami ebben az anyagi világban formával rendelkezik, alá van vetve a
teremtésnek, a fenntartásnak és a pusztulásnak. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének,
N§r§ya£ának nincs ilyen anyagi formája, amely hasonló korlátok közé kényszerülne, ezért
¼a¯kar§c§rya — hogy meggyõzze a kevéssé értelmes embereket, akik K¥¢£át közönséges
embernek vélik — kijelentette, hogy Isten személytelen. Ez a személytelenség azt jelenti,
hogy nincs anyagi feltételekhez kötve. Õ transzcendentális személy, anyagi test nélkül.
Dv§rak§ lakói nemcsak D§modarának, hanem Govindának is szólították az Úr K¥¢£át,
amely arra utal, mennyire szereti a teheneket és a borjakat. S hogy megemlékezzenek K¥¢£a
hozzájuk fûzõdõ bensõséges kapcsolatáról is, Yadunandanának is szólították — hiszen
Vasudeva fiaként a Yadu-dinasztiában született meg —, majd az egész univerzum Urának
nevezték. Büszkén arra, hogy Dv§rak§ polgárai lehetnek, akik naponta láthatják Õt, számtalan
néven szólították az Urat.
 Amikor Satr§jit Dv§rak§ba látogatott, a város népét büszkeség töltötte el, hogy lám, K¥¢£a
közönséges emberként él Dv§rak§ban, a félistenek mégis eljönnek, hogy láthassák Õt. Így
aztán bejelentették K¥¢£ának, hogy csodálatos, sugárzó testével a napisten érkezett Hozzá
látogatóba. Dv§rak§ lakói megerõsítették, hogy a napisten Dv§rak§ba látogatásán nincs miért
csodálkozni, hiszen akik az Istenség Legfelsõbb Személyisége után kutatnak, szerte az
univerzumban tudják, hogy az Úr megjelent a Yadu-dinasztiában, s a család tagjaként most
Dv§rak§ban él. A dv§rak§iak végtelenül boldogok voltak emiatt. Szavaik hallatán a mindent
átható Istenség Személyisége, K¥¢£a elmosolyodott. Elégedett volt alattvalóival, s elmondta
nekik, hogy akire napistenként tekintenek, nem más, mint Satr§jit király, aki azért jött
Dv§rak§ba, hogy mindenki láthassa gazdagságát, a napistentõl kapott értékes ékszert.
Satr§jit valóban nem azért jött, hogy K¥¢£ával találkozzon; túlságosan elbûvölte õt a
Syamantaka ékszer. Kincsét egy templomban helyezte el, hogy a br§hma£ák, akiket e célból
fogadott fel, imádják ékszerét. A csekély értelmû emberek jellemzõ példája ez, akik anyagi
dolgokat imádnak. A Bhagavad-g¦t§ arról ír, hogy a kevéssé intelligens emberek
gyümölcsözõ tetteik azonnali eredményére áhítozva az univerzum teremtett félisteneit
imádják. A materialista szó azt jelenti: az, akit csupán érzékeinek kielégítése érdekel ebben az
anyagi világban. Annak ellenére, hogy K¥¢£a késõbb arra kérte õt, adja Neki a Syamantaka
ékszert, Satr§jit megtagadta kérését, sõt imádni kezdte kincsét. S ki ne imádna egy ilyen
ékszert? A Syamantaka ékszer minden áldott nap arannyal jutalmazta gazdáját, nem is kevés
mennyiségben. Az arany mennyiségét bh§rával mérik. A védikus rendszer szerint egy bh§ra
tizenhat font aranynak felel meg, egy mound pedig nyolcvankét font. A Syamantaka ékszer
naponta százhetven font arannyal látta el imádóját. A Védikus Írásokból azt is megtudhatjuk,
hogy bárhol a világon imádják a Syamantakát, ott soha nem lehet éhínség, s ahol csupán jelen
van az ékszer, azt a helyet a szerencsétlenségek, a járványok és a betegségek messze
elkerülik.
Az Úr K¥¢£a meg akarta mutatni a világnak, hogy a legkiválóbb dolgokat mindig az
ország uralkodójának kell felajánlani. Ugrasena király, aki K¥¢£a nagyapja volt, sok dinasztia
fölött uralkodott, ezért K¥¢£a arra kérte Satr§jitot, ajándékozza a Syamantaka ékszert
Ugrasena királynak. K¥¢£a arra hivatkozott, hogy a legszebb és legjobb dolgokat a királynak
kell felajánlani, ám Satr§jit — aki a félistenek imádata miatt túlságosan materialista lett —
nem teljesítette K¥¢£a kérését. Azt gondolta, sokkal okosabb dolog, ha imádja az ékszert, s
így mindennap százhetven fontnyi arany ütheti a markát. Azokat a materialistákat, akiknek
ennyi arany van a birtokukban, nem érdekli a K¥¢£a-tudat. Ezért aztán — hogy különleges
kegyét kimutassa — K¥¢£a néha elveszi összegyûjtött vagyonukat, hogy így kiváló bhakták
válhassanak belõlük. Satr§jit azonban megtagadta K¥¢£a kérését, s nem adta oda az ékszert.
Nem sokkal ezután történt, hogy Satr§jit öccse, Prasena, hogy családja gazdagságával
kérkedjen, fogta az ékszert, és saját nyakába akasztva az erdõbe vágtatott lován, hogy
mindenki láthassa kincsét. Miközben az erdõben lovagolt, egy hatalmas oroszlán támadta
meg, megölte lovával együtt, az ékszert pedig magával vitte barlangjába. Megtudta ezt
J§mbav§n, a gorillák királya, s az oroszlánnal végezve magához vette az ékszert. J§mbav§n az
Úr hûséges bhaktája volt, még az Úr R§macandra idejébõl, s az értékes ékszernek nem
tulajdonított nagy jelentõséget: odaadta kisfiának, hogy játsszon vele.
Amikor Satr§jit öccse, Prasena nem tért vissza a városba, Satr§jit teljesen kétségbeesett.
Nem tudta, hogy öccsét megölte egy oroszlán, s hogy az oroszlánnal pedig J§mbav§n végzett.
Ehelyett azt hitte, hogy mivel K¥¢£a meg akarta szerezni az ékszert, ám õ nem adta Neki oda,
K¥¢£a erõszakkal elvette Prasenától a Syamantakát, azután pedig megölte õt. Satr§jit egész
Dv§rak§ban elterjesztette a hírt, s rágalmából szóbeszéd lett.
A rémhír, hogy K¥¢£a megölte Prasenát s elrabolta tõle az ékszert, futótûzként terjedt a
városban. K¥¢£ának nem tetszett, hogy hírét így beszennyezik, ezért elhatározta, hogy az
erdõbe megy és felkutatja a Syamantaka ékszert. Dv§rak§ néhány elöljáróját vitte csak
Magával, s együtt indultak, hogy megkeressék Prasenát, Satr§jit öccsét. Meg is találták,
holtan, s K¥¢£a megtalálta az oroszlánt is, amelyet J§mbav§n — akit ¹k¢ának is neveznek —
 puszta kézel, fegyver nélkül ölt meg. Aztán az erdõben egy hatalmas alagútra bukkantak,
amelyrõl az a hír járta, hogy ¹k¢a házába vezet. K¥¢£a tudta, hogy a dv§rak§iak félnének
bemenni az alagútba, ezért arra kérte õket, maradjanak kint, Õ pedig a sötét alagútban
elindult, hogy megkeresse ¹k¢át, J§mbav§nt. Ott aztán megpillantotta ¹k¢a fiát, aki az értékes
Syamantakával játszadozott. Hogy visszaszerezze tõle a kincset, K¥¢£a odament a fiúhoz és
megállt elõtte. Amikor a dajka, aki ¹k¢a gyermekére vigyázott, megpillantotta K¥¢£át maga
elõtt, arra gondolt, K¥¢£a el akarja rabolni az értékes Syamantaka ékszert, ezért rettenetes
félelmében hangosan kiabálni kezdett.
A dajka kiáltozására felbukkant a dühös J§mbav§n. Valójában az Úr K¥¢£a nagy bhaktája
volt, de dühében nem ismerte föl mesterét, s közönséges embernek vélte. Ez a Bhagavad-g¦t§
szavait juttathatja eszünkbe, amikor az Úr azt tanácsolja Arjunának, szabaduljon meg a a
dühtõl, a mohóságtól és a kéjtõl, hogy lelki szintre emelkedhessen. A kéj, a düh és a mohóság
egymás mellett ülnek a szívben, s akadályozzák az ember fejlõdését a lelki élet ösvényén.
J§mbav§n, nem ismerve föl Urát, harcra szólította fel K¥¢£át. Hatalmas csata kezdõdött
közöttük. Úgy küzdöttek egymás ellen, mint két ellenséges keselyû: ha valahol egy ehetõ
testet találnak, a keselyûk minden erejükkel harcolnak a prédáért. K¥¢£a és J§mbav§n elõször
fegyverekkel harcolt egymással, aztán köveket ragadtak, késõbb nagy fákat; majd puszta
kézzel keltek birokra, míg végül — mint megannyi villámcsapás — ököllel ütötték egymást.
Mindketten a gyõzelemre vártak, ám a csata napokig folytatódott, éjjel és nappal, megállás
nélkül. Így harcoltak huszonnyolc napon át.
Annak ellenére, hogy J§mbav§n volt akkoriban a legerõsebb élõlény, ¼r¦ K¥¢£a állandó
ökölcsapásaitól ízületei meglazultak, s szinte minden ereje elhagyta. Egész testérõl ömlött a
veríték, s halálosan kimerülve J§mbav§n csodálkozni kezdett. Ki lehet ellenfele, aki ennyire
elgyengítette õt? J§mbav§n tisztában volt emberfölötti testi erejével, s amikor K¥¢£a ütéseitõl
elfáradt, rájött, hogy K¥¢£a nem más, mint imádott Ura, az Istenség Legfelsõbb Személyisége.
Ez a történet nagyon tanulságos a bhakták számára. J§mbav§n elõször nem ismerte föl K¥¢£át,
mert látását elhomályosította az anyagi ragaszkodás, fia és az értékes Syamantaka ékszer
iránt, melyet nem K¥¢£a számára tartogatott. Dühös volt, amikor K¥¢£a megjelent, mert azt
gondolta, K¥¢£a el akarja venni tõle az ékszert. Ilyen az, ha valaki anyagi szinten áll: lehet
roppant erõs, ám az mit sem segít K¥¢£a megértésében.
Harcra vágyva K¥¢£a egy látszatküzdelmet akart vívni bhaktájával. A ¼r¦mad-
Bh§gavatamból már tudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége rendelkezik az
ember minden hajlamával és ösztönével. Harcias kedvében néha arra vágyik, hogy testi erejét
megmutatva harcolhasson, s ilyenkor kiválasztja egy erre alkalmas bhaktáját, hogy a bhakta
megadhassa Neki ezt az élvezetet. K¥¢£a most a J§mbav§nnal való küzdelem gyönyörére
vágyott. J§mbav§n természetétõl fogva bhakta volt, de miközben testi erejével szolgálta az
Urat, mégsem volt tisztában K¥¢£ával. Amint azonban K¥¢£a elégedetté vált a harctól,
J§mbav§n rögtön megértette, hogy ellenfele nem más, mint Maga a Legfelsõbb Úr. A
végkövetkeztetés az, hogy szolgálata által érthette meg K¥¢£át, hiszen K¥¢£át néha
verekedéssel is elégedetté lehet tenni.
— Óh, Uram, most már tudom, ki vagy! — mondta J§mbav§n. — Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége vagy, az Úr Vi¢£u, mindenki erejének, gazdagságának, hírének, szépségének,
bölcsességének és lemondásának forrása. — J§mbav§n állítását megerõsíti a Ved§nta-s¡tra,
amely a Legfelsõbb Urat minden dolog forrásának nevezi. J§mbav§n a Legfelsõbb
Személyként, az Úr Vi¢£uként ismerte fel K¥¢£át: — Drága Uram! Te vagy az univerzum
ügyeit teremtõk megteremtõje. — Ez a kijelentés nagyon tanulságos az egyszerû ember
számára, akit elbûvölnek a különlegesen okos emberek tettei. Az átlagember talán
meglepõdik egy nagy tudós felfedezései láttán, de J§mbav§n megerõsíti, hogy a tudósok
ugyan számtalan csodálatos dolgot tudnak teremteni, mégis K¥¢£a a teremtõje nem csupán
egy, hanem millió és millió tudósnak, szerte az univerzumban. — Nemcsak a teremtõk
teremtõje vagy, de Te hozod létre az anyagi elemeket is, amelyekkel az úgynevezett teremtõk
mesterkednek — folytatta J§mbav§n. A tudósok a fizikai elemeket vagy a természet
törvényeit használják föl, hogy valami csodálatosat hozzanak létre, de ezeket az elemeket és
törvényeket szintén K¥¢£a teremtette. Ez a valódi tudományos megértés. A csekély értelmûek
nem próbálják megérteni, ki teremtette a tudósok agyát. Megelégszenek csupán annyival,
hogy látják csodálatos felfedezéseiket.
— Drága Uram! — folytatta J§mbav§n. — Az idõ, mely egyesíti a fizikai elemeket,
szintén Téged képvisel. Te vagy a legfelsõbb idõ, amelyben minden teremtés végbemegy,
fennmarad és végül megsemmisül. A fizikai elemek és az idõfaktor mellett azok is a Te
parányi szerves részeid, akik a teremtés alkotóelemeit és lehetõségeit próbálják befolyásolni.
Az élõlény emiatt nem független teremtõ. Mindent a helyes szemszögbõl megvizsgálva bárki
láthatja, hogy Te vagy a legfelsõbb irányító, s Te vagy az Ura mindennek. Drága Uram,
tudom, hogy ugyanaz az Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy, akit én Úr R§macandraként
imádtam. Az Úr R§macandra egy hidat akart építeni az óceán fölé, és saját szememmel
láttam, hogyan kavarodott föl az óceán vize csupán attól, hogy az én Uram rápillantott. S
amikor az egész óceán zavarossá vált, az élõlények — bálnák, alligátorok, timi¯gila halak
[melyek hatalmas vízi állatokat, például bálnákat tudnak egyetlen nyeléssel bekebelezni] —
mind kétségbeestek. Az óceán arra kényszerült hát, hogy utat adjon, s engedje R§macandrát
átkelni La¯k§ [most Ceylon] szigetére. A híd — amely Cape Comorintól Ceylonig ívelte át az
óceánt — megépítésének történetét még ma is mindenki ismeri. Aztán lángba borult R§va£a
birodalma. R§va£ával harcolva hegyes nyilaid egész testét beborították, s feje a porba hullott.
Megértettem hát, hogy nem vagy más, mint az én Uram, az Úr R§macandra. Senki másnak
nincs ilyen felmérhetetlen ereje; senki más nem gyõzhetett volna így le engem.
Az Úr K¥¢£át elégedetté tették J§mbav§n imái és kijelentései, s hogy enyhítsen bhaktája
fájdalmán, lótuszvirág tenyerével végigütögette J§mbav§n testét. J§mbav§nból a hatalmas
küzdelem okozta kimerültség azon nyomban elszállt. Az Úr K¥¢£a aztán J§mbav§n királynak
nevezte õt, hiszen valójában õ az erdõ királya, nem pedig az oroszlán, akivel puszta kézzel,
fegyver nélkül elbánt. K¥¢£a elmesélte J§mbav§nnak, hogy a Syamantaka ékszerért jött,
amelyet úgy loptak el, hogy az Õ hírét szennyezték be az ostobák, s most szeretne
megszabadulni a rágalomtól. J§mbav§n nyomban megértett mindent, s hogy örömet szerezzen
az Úrnak, nem csupán a Syamantaka ékszerrel ajándékozta meg, hanem J§mbavat¦t, hajadon
lányát is Neki adta.
K¥¢£a megkapta J§mbavat¦t és a Syamantaka ékszert, s ezzel a történet a hegy
barlangjában véget ért. Huszonnyolc napon át vívta csatáját J§mbav§nnal, s Dv§rak§ lakói,
akik az alagút bejáratánál vártak Rá, tizenkét nap után úgy gondolták, valami
szerencsétlenség történhetett. Nem tudták biztosan, mi történt, s szomorúan, kimerülten
hazatértek Dv§rak§ba.
A család minden tagja, K¥¢£a anyja, Devak¦, apja, Vasudeva, legkiválóbb felesége,
Rukmi£¦, valamint minden barát, rokon és a palota minden lakója kétségbeesett, amikor a
dv§rak§iak K¥¢£a nélkül tértek vissza. K¥¢£a iránti szeretetükben Satr§jitot kezdék átkozni,
hiszen õ volt az oka K¥¢£a eltûnésének. Candrabh§g§ istennõhöz imádkoztak, hogy K¥¢£a
hazatérjen, s a félistennõ — imáikkal megelégedve — nyomban áldásában részesítette õket.
K¥¢£a megérkezett, új felesége társaságában, Dv§rak§ népét és K¥¢£a rokonait pedig
boldogság töltötte el: úgy örültek, mint amikor valaki halottnak hitt rokonát kapja vissza. Úgy
gondolták, K¥¢£át nagy veszély fenyegette a küzdelemben, s már szinte minden reményüket
elvesztették, hogy visszatér. Amikor azonban megpillantották a hazatérõ K¥¢£át, aki ráadásul
nem is egyedül, hanem új feleségével, J§mbavat¦val érkezett, nyomban nagy ünnepséget
rendeztek.
Késõbb Ugrasena király tanácskozni hívta össze a rangosabb királyokat és fejedelmeket.
Satr§jitot is meghívta, és K¥¢£a az egész gyülekezet elõtt elmesélte, hogyan szerezte vissza az
ékszert J§mbav§ntól. K¥¢£a vissza akarta adni Satr§jitnak a Syamantaka ékszert. Satr§jit
nagyon szégyellte magát, hogy alaptalanul megrágalmazta K¥¢£át, s miután elfogadta az
ékszert, csöndben, fejét lehorgasztva, szó nélkül elhagyta a királyok és fejedelmek
gyülekezetét, s hazatért. Aztán gondolkozni kezdett, hogyan szabadulhatna meg a szörnyû tett
bûnétõl, hogy beárnyékolta K¥¢£a hírét. Tudta, hogy fõbenjáró sértést követett el Ellene, s
helyre kell hoznia tettét, hogy K¥¢£a újra elégedett legyen vele.
Satr§jit király mindenképpen meg akart szabadulni az aggodalomtól, amelyet õ maga
okozott azzal, hogy egy anyagi dologhoz, a Syamantaka ékszerhez ragaszkodott. Rettentõen
bántotta, hogy sértést követett el K¥¢£a ellen, s õszintén szerette volna kijavítani hibáját. Így
aztán K¥¢£a belülrõl megadta neki a kellõ intelligenciát, és Satr§jit elhatározta, hogy nemcsak
az ékszert, de lányát, Satyabh§m§t is K¥¢£ának adja. Nem volt más lehetõsége arra, hogy
enyhítsen a helyzeten, ezért elrendezte leánya és K¥¢£a esküvõjét, s adományként az ékszert
és Satyabh§m§t is az Istenség Legfelsõbb Személyiségének ajándékozta. Satyabh§m§ olyan
szépséges és mûvelt volt, hogy Satr§jit annak ellenére, hogy számtalan herceg kérte lánya
kezét, a megfelelõ võre várt. K¥¢£a kegyébõl elhatározta, Neki adja lányát.
K¥¢£a elégedett volt Satr§jittal, s elmondta neki, hogy semmi szüksége a Syamantaka
ékszerre.
— Jobb, ha a templomban marad, ahol te tartottad, így mindannyian részesülhetünk az
áldásában. Ha az ékszer Dv§rak§ban van, nem lesz többé éhínség, járvány, s a forróság és a
hideg sem fog zavarni bennünket — mondta K¥¢£a.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenötödik fejezetéhez,
melynek címe: „A Syamantaka ékszer története”.
56. Satr§jit halála és ¼atadhanv§ elpusztítása
Miután Akr¡ra visszatért Hastin§purából, s beszámolt K¥¢£ának a P§£¨avák helyzetérõl,
sok minden történt. A P§£¨avákat egy sellak-házba költöztették, amelyet aztán rájuk
gyújtottak. Mindenki azt gondolta, hogy a P§£¨avák anyjukkal, Kunt¦val együtt odavesztek.
A hír eljutott az Úr K¥¢£ához és Balar§mához is. Közösen úgy döntöttek, Hastin§purába
látogatnak, hogy részvétüket fejezzék ki rokonaiknál. K¥¢£a és Balar§ma jól tudták, hogy a
P§£¨avákat nem ölhette meg a pusztító tûz, ennek ellenére oda akartak menni, hogy
osztozzanak a gyászban. Miután megérkeztek Hastin§purába, elõször Bh¦¢madevához mentek,
mert õ volt a Kuru-dinasztia vezére, aztán Vidurát, G§ndh§r¦t és Dro£át látogatták meg. A
családból senki más nem gyászolt, hiszen õk a P§£¨avák és Kunt¦ halálát kívánták. A család
néhány tagját azonban — élükön Bh¦¢madevával — mélyen lesújtotta a szerencsétlenség híre.
K¥¢£a és Balar§ma is kifejezték szomorúságukat, s nem beszéltek arról, mi is a helyzet
valójában.
Míg K¥¢£a és Balar§ma távol voltak Dv§rak§tól, a városban összeesküvést szõttek, hogy
ellopják Satr§jittól a Syamantaka ékszert. A szervezkedés vezére ¼atadhanv§ volt, aki — sok
más kérõ mellett — szintén Satr§jit szépséges leányát, Satyabh§m§t akarta feleségül venni.
Satr§jit több kérõnek is odaígérte gyönyörû lányát, de aztán meggondolta magát, és
Satyabh§m§t a Syamantaka ékszerrel együtt K¥¢£ának adta. Satr§jit nem szívesen adta oda az
ékszert a lányával, s mivel K¥¢£a ismerte gondolatait, elfogadta leánya kezét, ám az ékszert
visszaadta. Így hát Satr§jit — nagy megelégedésére — visszakapta az ékszert K¥¢£ától, s attól
kezdve egy percre sem vált meg tõle. Mialatt azonban K¥¢£a és Balar§ma távol voltak, a
dv§rak§iak — még Akr¡ra és K¥tavarm§ is, akik pedig az Úr K¥¢£a bhaktái voltak —
összeesküvést szítottak, hogy megszerezzék ¼atr§jittól az ékszert. Akr¡ra és K¥tavarm§ azért
vették részt a szervezkedésben, mert K¥¢£ának akarták adni a Syamantakát, hiszen tudták,
hogy szerette volna megkapni, ám Satr§jit nem a megfelelõ módon adta Neki. Mások azért
csatlakoztak az összeesküvéshez, mert bosszantotta õket, hogy nem kaphatták meg
Satyabh§m§ kezét. Voltak, akik arra biztatták ¼atadhanv§t, hogy ölje meg Satr§jitot, s úgy
vegye el tõle a kincset.
Itt szinte mindig felmerül a kérdés: miért csatlakozott az összeesküvéshez egy olyan
kiváló bhakta, mint Akr¡ra? És miért vett részt benne K¥tavarm§, aki szintén az Úr bhaktája?
J¦va Gosv§m¦ és más hiteles tekintélyek magyarázatai szerint Akr¡ra valóban kiváló bhakta
volt, azonban V¥nd§vana lakói megátkozták, amiért elvitte közülük K¥¢£át. Mivel megsebezte
érzelmeiket, átkuk miatt Akr¡ra csatlakozni kényszerült a gonoszok összeesküvéséhez.
K¥tavarm§ is bhakta volt, de mert bensõséges kapcsolatban állt Ka°sával, õt is bûnös
visszahatás szennyezte be, így õ is részt vett az összeesküvésben.
A szervezkedésben résztvevõk felbujtására ¼atadhanv§ egy éjjel betört Satr§jit házába, s
álmában megölte. ¼atadhanv§ jellemtelen gonosztevõ volt, s bár bûnös tettei miatt már nem
sok ideje volt hátra, úgy döntött, otthon, ágyában végez Satr§jittal. Mikor berontott a házba,
az asszonyok hangosan jajveszékelni kezdtek, de ¼atadhanv§ mit sem törõdött
ellenkezésükkel, gondolkodás nélkül, kegyetlenül lemészárolta Satr§jitot, akár a mészáros az
állatokat a vágóhídon. Mivel K¥¢£a távol volt otthonától, felesége, Satyabh§m§ apja házában
volt azon az éjjelen, amikor Satr§jitot megölték. Sírva kiáltotta: — Drága apám, drága apám!
Milyen kegyetlenül végeztek veled! — Satr§jit holttestét nem vitték azonnal hamvasztani,
mert Satyabh§m§ Hastin§purába akart menni K¥¢£ához. A testet egy olajtartályba helyezték,
hogy amikor K¥¢£a visszatér, láthassa, és méltó büntetést mérhessen ¼atadhanv§ra.
Satyabh§m§ rögtön Hastin§purába indult, hogy elmesélje K¥¢£ának atyja rettenetes halálát.
Mikor K¥¢£a megtudta Satyabh§m§tól apósa halálának történetét, úgy kezdett el
sajnálkozni, mint egy közönséges földi halandó. Nagy szomorúsága szintén különös dolog
volt. Az Úr K¥¢£ára nem vonatkozik a hatás-visszahatás törvénye, de mivel egy emberi lény
szerepét játszotta, mélyen együtt érzett gyászában Satyabh§m§val, s apósának halálhírére
könnyek szöktek a szemébe. — Óh, mily szerencsétlenség! — sajnálkozott. K¥¢£a, Balar§ma
és Satyabh§m§ azonnal visszatértek Dv§rak§ba, és megtervezték, hogyan öljék meg
¼atadhanv§t, s miként szerezzék vissza az ékszert.
¼atadhanv§ a város egyik legnagyobb gonosztevõje volt, mégis nagyon rettegett K¥¢£a
hatalmától, és érkezésének híre félelemmel töltötte el. Tudta, hogy K¥¢£a meg akarja ölni,
ezért rögtön K¥tavarm§nál keresett menedéket. K¥tavarm§ azonban így szólt:
— Sosem lennék képes megsérteni az Úr K¥¢£át és Balar§mát, mert Õk nem közönséges
emberek. Õk az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ki menthetné meg a haláltól azt, aki
megsértette K¥¢£át és Balar§mát? Az Õ haragjuk elõl senki sem menekülhet. — K¥tavarm§
hozzátette azt is, hogy Ka°sa sem menekülhetett el K¥¢£a haragja elõl, pedig hatalmas király
volt, s számtalan démon állt az oldalán; nem is beszélve Jar§sandháról, akit tizennyolcszor
gyõzõtt le K¥¢£a, és mindannyiszor csalódottan kellett elhagynia a harcteret.
Miután K¥tavarm§ elutasította, ¼atadhanv§ Akr¡ra segítségéért esedezett. De Akr¡ra
szintén azt felelte:
— Balar§ma és K¥¢£a nem mások, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s aki ismeri
korlátlan erejüket, az nem meri sem megsérteni Õket, sem harcba szállni Velük. K¥¢£a és
Balar§ma olyan hatalommal bírnak — mondta ¼atadhanv§nak —, hogy pusztán akaratukkal
megteremtik, fönntartják és elpusztítják a teljes kozmikus megnyilvánulást. Akiket azonban
megzavar az illuzórikus energia, azok képtelenek felismerni K¥¢£a erejét, aki az egész
kozmikus megnyilvánulást irányítja. — Példaként azt hozta föl, amikor K¥¢£a hétéves
korában fölemelte és hét napon át a magasban tartotta a Govardhana-hegyet, mint más
gyermek egy parányi ernyõt. Akr¡ra nyíltan megmondta ¼atadhanv§nak, hogy mindig
legtiszteletteljesebb hódolatát ajánlja K¥¢£ának, aki minden teremtett dolog Felsõlelke, és aki
minden ok eredeti oka. Mikor Akr¡ra sem nyújtott neki menedéket, ¼atadhanv§ úgy döntött,
átadja Akr¡rának a Syamantaka ékszert. Aztán felpattant szélsebes paripájára — amely
egyszerre négyszáz mérföldet volt képes megtenni —, és elmenekült a városból.
Mikor K¥¢£a és Balar§ma megtudták, hogy ¼atadhanv§ megszökött, kocsijukra szálltak,
melynek zászlaját Garu¨a jelölte, és rögtön a nyomába eredtek. K¥¢£a rettentõen haragudott
¼atadhanv§ra, és meg akarta ölni, mert megölte Satr§jitot, aki elöljáró volt. Satr§jit K¥¢£a
apósa volt, és a ª§strák úgy rendelik el, hogy aki egy rangosabb személy vagy gurudruha
ellen lázad, annak az elkövetett sértés súlyának arányában kell bûnhõdnie. Mivel ¼atadhanv§
megölte K¥¢£a apósát, ezért az Úr bárhogyan is, de végezni akart vele.
¼atadhanv§ lova teljesen kimerült, és Mithil§ban egy kertes ház közelében összeroskadt és
kimúlt. Mikor látta, hogy lovának már nem veheti hasznát, ¼atandhanv§ futva menekült.
Hogy igazságos legyen a küzdelem, K¥¢£a és Balar§ma is leszálltak kocsijukról, és gyalog
követték ¼atadhanv§t. Futás közben K¥¢£a elõvette cakráját — s lemetszette vele ¼atadhanv§
fejét. Meghalt hát ¼atadhanv§. K¥¢£a átkutatta ruháit, de sehol sem találta a Syamantaka
ékszert. Balar§mához visszatérve így szólt:
— Feleslegesen öltük meg ezt az embert, mert az ékszer nincs nála.
— Talán valaki más õrzi az ékszert Dv§rak§ban. A legjobb, ha visszafordulsz, s ott
kutatsz tovább utána. Én Magam szeretnék néhány napot Mithil§ban maradni; a király nagyon
jó barátom — mondta ¼r¦ Balar§ma, s Mithil§ városába indult, K¥¢£a pedig visszatért
Dv§rak§ba.
Mikor Mithil§ királya megpillantotta a városába érkezõ ¼r¦ Balar§mát, nagyon megörült.
Nagy tisztelettel és vendégszeretettel fogadta, s hogy Balar§maj¦ kedvében járjon, tengernyi
értékes ajándékkal halmozta el. ¼r¦ Balar§ma jónéhány évre Mithil§ királya, Janaka Mah§r§ja
tiszteletre méltó vendége maradt. Mialatt Mithil§ban tartózkodott, Duryodhana, Dh¥tar§¢±ra
legidõsebb fia kihasználta a lehetõséget, s elment Balar§mához, hogy megtanulja tõle a
buzogány forgatásának mesterségét.
¼atadhanv§ elpusztítása után K¥¢£a visszatért Dv§rak§ba, s hogy feleségét, Satyabh§m§t
megörvendeztesse, hírt adott atyja gyilkosának haláláról, s azt is elmondta, hogy
¼atadhanv§nál nem találták meg az ékszert. Ezek után K¥¢£a és Satyabh§m§ az eltávozott
Satr§jit tiszteletére elvégezték a vallásos szabályok elõírta szertartásokat, melyre a család
minden tagja és barátja összesereglett.
Amikor Akr¡ra és K¥tavarm§, akik fõvezérek voltak a Satr§jit elleni összeesküvésben —
hiszen õk bujtották fel ¼atadhanv§t a gyilkosságra —, megtudták, hogy ¼atadhanv§t K¥¢£a
megölte s most visszatért Dv§rak§ba, mindketten elmenekültek a városból. Dv§rak§ lakói azt
hitték, hogy Akr¡ra távolléte miatt járványok és természeti katasztrófák fenyegetik õket, de ez
csupán babona volt, mert ahol az Úr K¥¢£a jelen van, ott nem lehet sem járvány, sem éhínség,
és nem pusztíthat semmilyen természeti csapás. Akr¡ra távozása azonban láthatóan mégis
zavart keltett Dv§rak§ban. Egyszer K§ª¦ tartományban, a V§r§£as¦ fennhatósága alá tartozó
területen súlyos szárazság pusztított: egy csepp nem sok, annyi esõ sem esett. Ekkor K§ª¦
királya leányát, G§ndin¦t hozzáadta ¼vaphalkához, Akr¡ra apjához. K§ª¦ királya egy
asztrológus tanácsára cselekedett így, s valóban a király leánya és ¼vaphalka házasságkötése
után bõséges esõ kezdte áztatni a földeket. ¼vaphalka természetfölötti hatalma miatt fiának is
hasonló képességeket tulajdonítottak, s az emberek azt hitték, hogy ha Akr¡ra vagy apja a
városban van, akkor nem lesznek természeti csapások, éhínség vagy szárazság. Az a boldog
ország, ahol nincs éhínség és járvány, nincs túl nagy forróság vagy zord hideg, s ahol az
emberek szellemileg, lelkileg és fizikailag is boldogok. Ha valami zavar támadt, az emberek
azt a szerencsét hozó személyek távollétének tulajdonítják. Így az a szóbeszéd járta, hogy
Akr¡ra távolléte miatt kedvezõtlen dolgok történnek. Miután Akr¡ra elment, a város idõsebb
tagjai olyan kedvezõtlen jeleket vettek észre, melyeket a Syamantaka ékszer távolléte okozott.
Mikor az Úr ¼r¦ K¥¢£a meghallotta, hogy milyen szóbeszéd jár a városban, úgy döntött, hogy
visszahívja Akr¡rát a K§ª¦ királyságból. Akr¡ra K¥¢£a nagybátyja volt, ezért mikor
megérkezett Dv§rak§ba az Úr K¥¢£a a rangosabb személynek kijáró tisztelettel fogadta. K¥¢£a
minden élõlény Felsõlelke, s tudja, kinek mi játszódik le a szívében. Mindent tudott Akr¡ra és
¼atadhanv§ összeesküvésérõl, s mosolyogva szólította meg Akr¡rát. A nagylelkûek között
legkiválóbbnak nevezte, s így szólt:
— Kedves bátyám! Jól tudom, hogy ¼atadhanv§ nálad hagyta a Syamantaka ékszert.
Pillanatnyilag nincs az ékszernek jogos tulajdonosa, mert Satr§jitnak nincsen fiú utóda.
Leánya, Satyabh§m§ nem sokat törõdik a Syamantakával, de leendõ fia, Satr§jit unokája az
örökösödési szabályok szerint jogosan fogja magának követelni az ékszert — Az Úr K¥¢£a
ezzel arra utalt, hogy Satyabh§m§ már várandós, s fia lesz az ékszer jogos örököse, s
bizonyára el is fogja azt venni Akr¡rától.
— Ez az ékszer olyan hatalommal bír, hogy közönséges ember nem tudja magánál
tartani — folytatta K¥¢£a. — Tudom, hogy tetteidben jámbor vagy, ezért semmi kifogásom
nincs az ellen, hogy az ékszer nálad maradjon. Az egyetlen akadály csupán az, hogy bátyám,
¼r¦ Balar§ma nem hiszi el Nekem, hogy az ékszer nálad van. Ezért arra kérlek, nemes szívû
Akr¡ra, mutasd meg Nekem az ékszert rokonaim elõtt, hogy megbékéljenek és megszûnjön a
szóbeszéd. Nem tagadhatod, hogy nálad van, mert tudjuk, hogy gazdagságod egyre nõ, s az
áldozatokat színaranyból készült oltáron mutatod be. — Az ékszer tulajdonsága közismert
volt: bárhol legyen is, minden áldott nap közel kilenc mound színtiszta aranyat ad. Akr¡rát is
naponta ennyi arannyal látta el, s Akr¡ra bõkezûen osztogatta kincsét az áldozati
szertartásokon. Hogy Akr¡ra ilyen adakozóan bánik az arannyal, biztos jele annak, hogy a
Syamantaka ékszer nála van, mondta az Úr K¥¢£a.
Amint ilyen barátságosan és kedvesen Akr¡ra elé tárta az igazságot, Akr¡ra belátta, hogy
¼r¦ K¥¢£a elõtt semmi sem maradhat rejtve. Elhozta az ékszert, amely annak ellenére, hogy
egy ruhával leterítette, úgy ragyogott, mint a nap, s átnyújtotta K¥¢£ának. Az Úr K¥¢£a kezébe
vette a Syamantaka ékszert, és megmutatta minden jelenlevõ rokonnak és barátnak, majd
szemük láttára visszaadta Akr¡rának, hogy tudják: az ékszert Akr¡ra õrzi Dv§rak§ városában.
A Syamantaka ékszer története nagyon fontos mindannyiunk számára. A ¼r¦mad-
Bh§gavatamban az áll, hogy aki meghallgatja vagy elmeséli a Syamantaka ékszer történetét,
vagy csupán emlékezik rá, az megszabadul minden rágalomtól, bûnös tetteinek minden
visszahatásával együtt, s így eléri a legtökéletesebb békét.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenhatodik fejezetéhez,
melynek címe: „Satr§jit halála és ¼atadhanv§ elpusztítása”.
57. K¥¢£a öt királynõje
Az a hír járta, hogy az öt P§£¨ava fivér, anyjukkal, Kunt¦val együtt odaveszett —
ahogyan Dh¥tar§¢±ra tervezte —, amikor tûz ütött ki sellak-házukban, ahol éltek. A
testvéreket azonban felfedezték Draupad¦ esküvõi ceremóniáján, s ekkor újabb szóbeszéd kelt
szárnyra: mégsem vesztették életüket. Ez azonban már igaznak bizonyult. A P§£¨avák
visszatértek királyi városukba, Hastin§purába, s az emberek saját szemükkel láthatták õket.
Amikor a hír K¥¢£a és Balar§ma fülébe is eljutott, K¥¢£a látni akarta õket, s elhatározta, hogy
Hastin§purába látogat.
Ez alkalommal teljes hercegi pompájában érkezett a P§£¨avák városába, hadvezére,
Yuyudh§na és számos katonája kíséretében. Nem meghívásra érkezett, hanem mert bhaktái
iránti szeretetében látni akarta a P§£¨avákat. Bejelentés nélkül toppant be hozzájuk, s amint a
testvérek megpillantották Õt, sietve fölálltak. K¥¢£át Mukundának is nevezik, mert aki állandó
kapcsolatban áll Vele, vagy tökéletes K¥¢£a-tudatban tekint Rá, nyomban megszabadul
minden anyagi aggodalmától, sõt olyan áldásban lesz része, hogy elérheti a teljes lelki
boldogságot.
K¥¢£a érkezésével a P§£¨avákba visszatért az élet, mintha ájulásból vagy egyenesen a
halálból ébrednének. Ha valaki ájultan fekszik, érzékei és testrészei mozdulatlanok, ám
amikor visszanyeri eszméletét, érzékszervei újra mûködésbe lépnek. A P§£¨avák éppen így
fogadták K¥¢£át: mintha öntudatlan állapotból térnének magukhoz, úgy tért vissza életerejük.
Az Úr K¥¢£a mindegyikõjüket megölelte, s az Istenség Legfelsõbb Személyisége érintésétõl a
P§£¨avák megszabadultak az anyagi szennyezõdés minden visszahatásától, s arcukon a lelki
boldogság mosolya ragyogott fel. Az Úr K¥¢£a arcát látva mindenki transzcendentális
elégedettséget érzett. Az Úr K¥¢£a, bár Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, egy egyszerû
halandó szerepét játszotta, ezért rögtön megérintette Yudhi¢±ira és Bh¦ma lábát, akik
idõsebbek voltak Nála. Arjuna megölelte K¥¢£át, ahogyan hasonló korú barátok között
szokás, a két fiatalabb testvér pedig — Nakula és Sahadeva — tiszteletük jeléül megérintették
K¥¢£a lábát. Miután a társadalmi szokásoknak, a P§£¨avák és az Úr K¥¢£a rangjának
megfelelõen köszöntötték egymást, a P§£¨avák egy díszülõhelyet kínáltak K¥¢£ának. Amikor
kényelmesen elhelyezkedett, fiatal feleségük, a szépséges és bájos Draupad¦ lépett K¥¢£a elé,
hogy tisztelettel üdvözölje. A K¥¢£a kíséretében érkezett Y§davákat szintén nagy tisztelettel
fogadták, s S§tyakinak, valamint Yuyudh§nának is felajánlottak egy-egy díszes ülõhelyet.
Amikor mindenki helyet foglalt, a P§£¨avák is leültek az Úr K¥¢£a közelében.
 Az öt fivérnél tett látogatása után az Úr K¥¢£a ¼r¦mat¦ Kunt¦dev¦hez indult, a P§£¨avák
anyjához, aki egyben K¥¢£a apai nagynénje is volt. Tisztelete jeléül K¥¢£a megérintette
Kunt¦dev¦ lábait. Kunt¦dev¦ szeme könnybe lábadt, s nagy szeretettel ölelte magához az Úr
K¥¢£át. Aztán atyai rokonai — bátyja, Vasudeva, felesége és a többi rokon — hogylétérõl
kérdezõsködött. K¥¢£a szintén érdeklõdött nagynénjétõl a P§£¨ava család boldogulásáról.
Kunt¦dev¦t ugyan családi kötelékek fûzték K¥¢£ához, talákozásuk után mégis nyomban tudta,
hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Eszébe jutottak a múlt megpróbáltatásai, s hogy
K¥¢£a kegye hogyan mentette meg a P§£¨avákat és anyjukat. Tökéletesen tisztában volt vele,
hogy K¥¢£a kegye nélkül senki nem menthette volna meg õket a tûztõl, amelyet Dh¥tar§¢±ra és
fiai terveltek ki. El-elcsukló hangon mesélni kezdte K¥¢£ának életük történetét:
— Drága K¥¢£a! — mondta ¼r¦mat¦ Kunt¦. — Emlékszem arra napra, amikor bátyámat,
Akr¡rát ideküldted, hogy vigyen Neked hírt rólunk. Nem jelent ez mást, mint hogy örökké
eszedbe jutunk. Amikor Akr¡rát ideküldted, megértettem, hogy bennünket semmilyen
veszély nem fenyegethet. Életünk akkor kezdett szerencsésre fordulni. Azóta biztosan tudom,
nem maradtunk támasz nélkül. Családunk tagjai, a Kuruk talán veszélyeztetik életünket, de
biztos vagyok benne, hogy Te nem feledkezel meg rólunk, s megvédelmezed épségünket,
egészségünket. Az anyagi veszélyek sohasem fenyegetik azokat a bhaktákat, akik Rád
gondolnak; hogy eshetne hát nekünk bántódásunk, akikre Te gondolsz személyesen? Ezért
kedves K¥¢£a, szó sincs balszerencsérõl; a Te kegyed által helyzetünk mindig szerencsés.
Azonban csupán azért, mert oly rendkívüli kegyben részesítesz bennünket, senki se gondolja,
hogy egyesekkel szemben részrehajló, másokkal szemben pedig közömbös vagy. Te senkivel
sem teszel különbséget. Senki sem a kedvenced és senki sem az ellenséged. Mint az Istenség
Legfelsõbb Személyisége mindenkivel egyformán viselkedsz, s mindenki részesülhet
különleges védelmedben. Bár Te mindenkivel egyenlõen bánsz, a bhaktákhoz, akik örökké
Rád gondolnak, mégis jobban ragaszkodsz. A bhaktákat a szeretet kötelékei fûzik hozzád, s
így egy pillanatra sem feledkeznek meg Rólad. Te mindenki szívében jelen vagy, de mivel a
bhakták szüntelenül Rád gondolnak, Te is hasonlóképpen viszonzod ezt. Az anya is szereti
minden gyermekét, mégis jobban törõdik azzal, amelyik teljesen rá van utalva. Kedves K¥¢£a,
tudom biztosan, hogy mivel mindenki szívében jelen vagy, tiszta bhaktáid sorsát mindig
kedvezõen intézed.
Ezután Yudhi¢±hira király is dicsõítette K¥¢£át mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
s mindenki egyetemes barátját, s mivel K¥¢£a különösen törõdött a P§£¨avákkal, Yudhi¢±ira
király így szólt:
— Kedves K¥¢£a! Nem tudjuk, hogy milyen jámbor tetteket hajthattunk végre elõzõ
életeinkben, amiért ilyen kedves és kegyes vagy hozzánk. Tudjuk jól, hogy a hatalmas
misztikus yog¦k is — akik folyton meditálnak, hogy megtaláljanak Téged — csak nehezen
részesülnek ilyen kegyben, s személyes figyelmedet sem képesek elnyerni. Nem értem, miért
vagy ennyire kegyes hozánk. Nem vagyunk yog¦k, ellenkezõleg, az anyagi
szennyezõdésekhez kötõdünk. Családosok vagyunk, a politika és más világi ügyek töltik ki
életünket. Nem tudom mire vélni kegyességedet!
Yudhi¢±hira király kérésének engedve K¥¢£a az esõs évszak négy hónapjára — melyet
C§turm§syának neveznek — Hastin§purában maradt. Ez alatt az idõszak alatt a vándor
prédikátorok és a br§hma£ák általában megtelepednek valahol, és szigorú szabályokhoz
kötött életet élnek. Bár az Úr K¥¢£a minden szabályozó elv fölött áll, a P§£¨avák iránti
ragaszkodása miatt beleegyezett, hogy Hastin§purában maradjon. A város lakói kihasználták
az alkalmat, hogy K¥¢£a Hastin§purában van, s nemegyszer részesültek abban a kiváltságban,
hogy szemtõl szemben láthatták Õt. Az Úr közvetlen látványa transzcendentális
gyönyörûséggel töltötte el õket.
Egy nap, mialatt K¥¢£a a P§£¨aváknál vendégeskedett, Arjunával együtt elhatározták,
hogy vadászni mennek az erdõbe. Kocsijukra szálltak, melyet Hanum§n zászlaja díszített.
Arjuna különleges kocsiját mindig olyan zászló díszíti, melyen Hanum§n képe van, ezért
Arjunát Kapidhvajának is nevezik. (Kapi azt jelenti: Hanum§n, dhvaja pedig zászlót jelent.)
Arjuna tehát íjával és biztosan célba találó nyílvesszõivel az erdõbe indult. Páncélt viselt,
hiszen az ellenség legyõzését akarta gyakorolni. Az erdõbe érve arrafelé vette útját, amerre
különösen sok tigris, õz és más vad élt. K¥¢£a nem a vadászat végett kísérte el Arjunát, hiszen
Neki semmit sem kell gyakorolnia; Õ önmagában teljes. Azért tartott barátjával, hogy
láthassa, miként vadászik Arjuna, mert nemsokára számtalan ellenség legyilkolása várt rá. Az
erdõben Arjuna jónéhány tigrist, vadkant, bivalyt, gavayát (egyfajta vadállatot), orrszarvút,
õzet, nyulat, sündisznót és más állatot terített le nyilaival. Az áldozati felajánlásra alkalmas
zsákmányt a szolgák összeszedték és elvitték Yudhi¢±hira királyhoz. A többi ragadozót — a
tigriseket, az orrszarvúkat — azért ölték meg, hogy ne ne zavarják az erdõ nyugalmát. Az
erdõben sok-sok bölcs és szentéletû ember él, s a k¢atriya királyok feladatai közé tartozik az
is, hogy nyugalmat teremtsenek még az erdõben is.
Arjuna elfáradt és megszomjazott a vadászat hevében, ezért K¥¢£ával együtt a Yamun§
partjára indultak. Mikor a két K¥¢£a — azaz K¥¢£a és Arjuna (akit néha K¥¢£ának is
szólítanak, mint ahogy Draupad¦t is) — a folyóhoz ért, megmosta kezét, lábát, száját, és ivott
a Yamun§ kristálytiszta vizébõl. Miközben szomjukat csillapították és pihentek, egy gyönyörû
fiatal leányt pillantottak meg — épp a megfelelõ korban a házassághoz —, amint a Yamun§
partján sétálgatott magányosan. K¥¢£a megkérte barátját, Arjunát, menjen és kérdezze meg a
leánytól, ki õ. K¥¢£a kérésére Arjuna rögtön odament a csodaszép leányhoz. A leány alkata
vonzó volt, fogai csillogtak, s arcán mosoly ült. Arjuna megszólította:
— Kedves leány! Domború kebleid oly elbûvölõvé tesznek; megtudhatnám, ki vagy?
Csodálkozva láttuk, hogy egyedül kószálsz errefelé. Miért jöttél ide? Csupán találgathatunk,
hogy talán egy illõ férj után kutatsz. Ha nincs ellenedre, mondd el szándékodat! Mindenben
segítségedre leszek.
A gyönyörû leány a megtestesült Yamun§ folyó volt.
— Uram — felelte —, Én a napisten leánya vagyok, s most lemondást végzek, hogy az Úr
Vi¢£u lehessen férjem. Azt hiszem, Õ a Legfelsõbb Személy, s illõ férj lenne. Elmondtam hát
vágyamat, csak mert tudni akartad.
— Kedves Uram! — folytatta a leány. — Tudom, hogy te a hõs Arjuna vagy! Azt is el
kell azonban mondanom, hogy senki mást nem fogadok el férjemül, csak az Úr Vi¢£ut, mert
Õ az élõlények egyetlen védelmezõje, s Õ ad felszabadulást minden feltételekhez kötött
léleknek. Hálás leszek, ha imádkozol az Úr Vi¢£uhoz, hogy legyen elégedett velem. —
Yamun§ jól tudta, hogy Arjuna az Úr K¥¢£a nagy bhaktája, s ezért ha õ imádkozna Hozzá,
K¥¢£a sohasem tagadná meg kérését. K¥¢£ához közvetlenül közeledni néha hiábavalónak
tûnhet, de bhaktáján keresztül próbálkozva biztosan sikerrel járunk.
— Nevem K§lind¦, és a Yamun§ vízében lakom — tette hozzá a lány. — Atyám volt
olyan kegyes, és különleges házat épített nekem a Yamun§ vízében, én pedig megfogadtam,
hogy mindaddig nem fogom elhagyni a folyót, amíg rá nem találok az Úr K¥¢£ára.
K§lind¦ üzenetét Arjuna elvitte K¥¢£ának, ámbár K¥¢£a már mindent tudott, hiszen Õ a
mindenki szívében jelenlévõ Felsõlélek. Az Úr gondolkodás nélkül elfogadta K§lind¦t, s
megkérte, üljön fel a kocsira. Aztán mindannyian visszaindultak Yudhi¢±hira királyhoz.
Röviddel ezután Yudhi¢±hira király megkérte K¥¢£át, hogy segítsen felépíteni azt a házat,
melyet Viªvakarm§, a nagy építész, a mennyei birodalom ünnepelt mérnöke tervezne. K¥¢£a
azonnal hívatta Viªvakarm§t, és egy csodálatos várost építtetett vele, olyat, amilyet
Yudhi¢±hira király kívánt. Mikor a város felépült, Yudhi¢±hira Mah§r§ja megkérte K¥¢£át,
maradjon még velük néhány napig, hogy élvezhessék a társaságát. Az Úr K¥¢£a beleegyezett,
s még hosszú ideig velük maradt.
Ez idõ alatt mutatta be K¥¢£a azt a kedvtelését, melyben Indra király erdejét, a Kh§£¨ava
erdõt Agninak, a tûz istenének akarta ajándékozni. A Kh§£¨ava erdõ rengeteg gyógyfüvet
rejtett, s Agninak szüksége volt erejükre, hogy megfiatalodhasson. Õ maga azonban nem
nyúlt a Kh§£¨ava erdõhöz, hanem K¥¢£a segítségét kérte. Tudta, mennyire elégedett vele
K¥¢£a, amiért megajándékozta a Sudarªana cakrával. Így aztán K¥¢£a, hogy teljesítse Agni
vágyát, Arjuna kocsihajtójának szerepét vállalta Magára, s mindketten a Kh§£¨ava erdõbe
indultak. Miután Agni felemésztette a Kh§£¨ava erdõt, nagyon elégedetté vált. Ez
alkalommal a különleges G§£¨¦va íjat, négy fehér lovat, egy harci szekeret és egy
kifogyhatatlan tegezt ajánlott fel két különleges nyílvesszõvel, amelyeket valóságos
talizmánnak tartottak, s melyek rendkívüli erejét egyetlen harcos sem volt képes legyõzni.
Amikor Agni, a tûzisten a Kh§£¨ava erdõt emésztette föl, Arjuna kimentette a pusztító
tûzvészbõl Maya démont. Hálából az egykori démon Arjuna jóbarátja lett, s hogy
megörvendeztesse barátját, pompás gyûléscsarnokot emelt a Viªvakarm§ építette városban.
Ez a csarnok olyan talányos zegzugokkal is rendelkezett, hogy amikor Duryodhana
ellátogatott a házba, egészen összezavarodott — a vizet földnek, a földet pedig víznek nézte.
A P§£¨avák gazdagsága mélységesen sértette Duryodhana önérzetét, s így elszánt
ellenségükké vált.
Néhány nappal késõbb K¥¢£a megkérte Yudhi¢±hira királyt, hadd térjen vissza Dv§rak§ba.
Miután megkapta az engedélyt, S§tyakival, a Hastin§purában Vele élõ Yadu vezérrel és
K§lind¦vel visszatért birodalmába. Miután hazaértek, K¥¢£a kikérte a tanult asztrológusok
véleményét, vajon mely idõpont lenne alkalmas a házasságkötésre K§lind¦vel, majd fényes
esküvõt rendeztek. A házassági ceremónia mindkét családnak nagy örömére szolgált, s
mindannyian élvezték a nagyszerû eseményt.
Avant¦pura (a mai Ujjain) uralkodóit Vindának és Anuvindának hívták. Mindkét király
Duryodhana fennhatósága alá tartozott. Húguk, Mitravind§, képzett, tanult és elõkelõ leány
volt, K¥¢£a egyik nagynénjének leánya. Az összegyûlt hercegi kérõk közül kellett volna férjet
választania, de õ kitartóan K¥¢£ára vágyott, hogy férjéül kaphassa meg. Az összesereglett
kérõk között K¥¢£a is megjelent, s a többi herceg szeme láttára elrabolta Mitravind§t. A
hercegek, akik nem tudták K¥¢£át megállítani, csak néztek egymásra, s csalódottan
odébbálltak.
Nem sokkal ezután K¥¢£a elvette Koªala királyának leányát is. Koªala tartomány fölött a
jámbor Nagnajit király uralkodott, aki a védikus rituálék hûséges követõje volt. Legszebb
leányát Saty§nak hívták, de néha N§gnajit¦ néven is szólították, lévén Nagnajit király leánya.
A király annak a hercegnek ígérte leánya kezét, aki le tudja gyõzni hét erõs, megtermett
bikáját. A hercegek közül azonban senki sem volt képes legyõzni a hét bikát, ezért senki sem
tarthatott igényt Saty§ kezére. A bikák roppant izmosak voltak, s a hercegeknek még a szagát
sem állhatták. Rengeteg herceg érkezett a birodalomba, hogy megmérkõzzön a bikákkal, de
mind alulmaradtak a küzdelemben. A hír elterjedt az egész vidéken, s mikor K¥¢£a
meghallotta, hogy Saty§ kezét csak az nyeri el, aki legyõzi a hét bikát, elhatározta, hogy
Koªalába megy. Számtalan katonája kíséretében az Ayodhy§nak nevezett országrész felé
indult, hogy hivatalos látogatást tegyen.
Koªala királya boldogan hallotta, hogy K¥¢£a is eljött leánya kezét megkérni. Nagy
tisztelettel és rendkívüli pompával fogadta K¥¢£át országában. A gazdag, fényûzõ
környezetben méltó hellyel kínálta és illõ ajándékokkal halmozta el az elébe lépõ Urat. K¥¢£a
szintén tiszteletteljes hódolatát ajánlotta, azzal a gondolattal, hogy leendõ apósával áll
szemben.
Mikor Saty§, Nagnajit király leánya megtudta, hogy Maga K¥¢£a érkezett leánykérõbe,
végtelen boldogság töltötte el, hogy a szerencse istennõjének férje kegyesen eljött, hogy
elfogadja õt. Régóta dédelgetett álma volt, hogy összeházasodjon K¥¢£ával, és szigorú
lemondásokat végzett, hogy elnyerhesse a férjet, akire vágyott. „Ha a jámbor tetteket mindig
legjobb képességeim szerint hajtottam végre, s ha mindvégig õszintén gondoltam arra, hogy
K¥¢£a legyen a férjem, akkor talán K¥¢£a szívesen tesz eleget régi vágyamnak” — gondolta.
Elméjében imáit ajánlotta K¥¢£ának: „Nem tudom, miképpen lehet velem elégedett az
Istenség Legfelsõbb Személyisége. Õ mindenki Ura és mestere. Még a szerencse istennõje —
akinek helye az Istenség Legfelsõbb Személyisége mellett van —, az Úr ¼¦va, az Úr Brahm§
és a számtalan bolygók számtalan félistene is állandóan tiszteletteljes hódolatukat ajánlják az
Úrnak. Az Úr olykor különféle inkarnációiban alászáll a földre, hogy teljesítse bhaktái
vágyait. Õ oly kiváló és hatalmas, hogy nem tudom, hogyan tehetném elégedetté.” Úgy vélte,
hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét csak saját indokolatlan kegyébõl — melyben
bhaktáját részesíti — lehet boldoggá tenni, másképpen nem. Az Úr Caitanya is így
imádkozott a ¼ik¢§¢±aka soraiban: „Óh, Uram, örök szolgád vagyok, valahogy mégis
beleestem az anyagi létbe. Ha kegyesen fölemelnél, s lótuszlábaid porának egy atomjává
tennél, a legnagyobb kegyben részesítenéd örök szolgádat.” Az Urat csak az alázatos szolgálat
szellemével lehet megörvendeztetni. Minél odaadóbban szolgáljuk az Urat a lelki tanítómester
irányítása alatt, annál könnyebben haladunk az úton, amely Hozzá vezet. Sem áldást, sem
kegyet nem követelhetünk az Úrtól szolgálatunk viszonzásaként. Lehet, hogy elfogadja
szolgálatunkat, lehet hogy nem, de elégedetté csak a szolgálatkész hozzáállással tehetjük,
semmi mással.
Nagnajit király jámbor uralkodó volt, s legjobb tudása és képessége szerint kezdte imádni
a palotájában tartózkodó ¼r¦ K¥¢£át. Az Úr elé lépve így szólt:
— Kedves Uram, Te vagy a teljes kozmikus megnyilvánulás tulajdonosa, és Te vagy
N§r§ya£a, minden teremtett élõlény nyugvóhelye. Önellátó vagy és elégedett gazdagságoddal,
így hát hogyan ajánlhatnék Neked bármit is? S hogyan örvendeztethetnélek meg egy ilyen
felajánlással? Lehetetlen, hiszen én egy jelentéktelen élõlény vagyok. Valójában semmivel
sem tudlak Téged szolgálni.
K¥¢£a minden élõlény Felsõlelke, s így megértette Nagnajit király leányának, Saty§nak
gondolatait is. A király tiszteletteljes imádata, a kényelmes ülõhely, a finom ételek és a szállás
is mind megelégedésére szolgáltak. Ezért dicséretesnek gondolta, hogy mind a leány, mind az
apa közelebbi rokonságba szeretnének kerülni Vele. Elmosolyodott, és zengõ hangon így
szólt:
— Kedves királyom, Nagnajit! Te is jól tudod, hogy a hercegi rend azon tagjai, akik kötik
magukat rangjuk elõírásaihoz, sohasem kérnek senkitõl semmit, bármilyen magasrangúak
legyenek is. A Védák tanult követõi határozottan megtiltották, hogy egy k¢atriya király bármit
is kérjen másoktól. Ha egy k¢atriya megszegi ezt a szabályt, tettét a bölcs tudósok elítélik. Én
azonban a szigorú elõírások ellenére megkérem gyönyörû leányod kezét, hogy kedves
fogadtatásod viszonzásaképpen megalapozzam kapcsolatunkat. Tudd meg, hogy családi
hagyományaink szerint semmit sem ajánlunk cserébe leányodért. Semmilyen árat nem tudunk
fizetni cserébe, ha esetleg számítanál rá. — K¥¢£a tehát anélkül akarta megkapni Saty§ kezét,
hogy megküzdött volna a hét bikával.
K¥¢£a kijelentéseire Nagnajit király így szólt:
— Kedves Uram, Te vagy minden gyönyör, minden fenség és minden tulajdonság forrása,
akinek a szerencse istennõje, Lak¢m¦j¦ pihen mindig mellkasán. Így ki is lehetne jobb férje
leányomnak, mint Te? Magam is, leányom is mindig ezért imádkoztunk. Te vagy a Yadu-
dinasztia vezére. Talán tudod, hogy megfogadtam: annak a kérõnek adom leányomat, aki
megfelel egy próbatételnek, s ezt azért tettem, hogy megismerjem leendõ vejem bátorságát és
méltóságát. Te az Úr K¥¢£a vagy, minden hõs vezére. Biztos vagyok benne, hogy minden
nehézség nélkül megfékezed azt a hét bikát. Mindeddig egyetlen herceg sem járt sikerrel;
bárki próbálkozott is vele, csak kezét s lábát törte.
— K¥¢£a! Ha sikerül megzaboláznod és betörnöd a hét bikát, akkor kétségtelenül Téged
választunk leányom, Saty§ hõn óhajtott férjének — fejezte be kérését Nagnajit király.
Szavaiból K¥¢£a megértette, hogy a király nem akarja megszegni fogadalmát. Ezért hogy
kívánságát teljesítse, meghúzta övét, és felkészült, hogy megküzdjön a bikákkal. Nyomban
hét K¥¢£ára osztotta fel Magát. Mindegyikük rögtön elkapott egy-egy bikát, s az orránál fogva
megfékezte és betörte, mintha játékszerek volnának.
Hogy K¥¢£a hétfelé osztja fel Magát, nagyon lényeges dolog. Nagnajit király leánya,
Saty§ tudta, hogy K¥¢£ának számtalan felesége van már, mégis ragaszkodott Hozzá. Hogy
bátorítsa õt, K¥¢£a azonnal kiterjesztette Magát hét formában. Ennek magyarázata az, hogy
K¥¢£a egy, de korlátlan számú formával és kiterjedéssel rendelkezik. Bár K¥¢£ának ezer és
ezer felesége volt, ez nem jelenti azt, hogy amíg az egyikkel volt, addig a többieknek
nélkülözniük kellett volna a társaságát. Kiterjedései révén K¥¢£a mindegyik feleségével
együtt lehetett.
A bikák erejének és büszkeségének nyoma sem maradt, hírnevük szertefoszlott, amint
K¥¢£a az orruknál fogva megfékezte õket. Miután megzabolázta az állatokat, hatalmas erõvel
húzni kezdte õket, akár a gyerekek fából faragott játék bikáikat. K¥¢£a gyõzelmén
megdöbbenve Nagnajit király azonnal Elé vezette leányát, s boldogan átadta Neki. K¥¢£a
rögtön elfogadta Saty§t feleségének. Hamarosan megtartották a fényes esküvõt. Nagnajit
király feleségei is nagyon boldogok voltak, hogy leányuk, Saty§ kezét K¥¢£ának nyújtotta. A
király s a királynõk boldogan ünnepelték a szerencsés eseményt, s a házasság tiszteletére az
egész város velük ünnepelt. Mindenfelé szólt a zene, kagylókürtök, üstdobok s más
hangszerek hangja hallatszott. A tanult br§hma£ák áldásaikat szórták az ijfú párra, a város
lakói pedig az ünnep tiszteletére színes ruhákat és ékszereket öltöttek magukra.
Nagnajit király boldogsága nem ismert határokat, s gazdag hozományt adott leányának és
vejének. Elõször tízezer tehenet és háromezer szépen öltözött, tetõtõl talpig fölékszerezett
szolgálóleányt adott nekik. A hozományadás e rendszere még ma is él Indiában, fõleg a
k¢atriya hercegek körében. Ha egy k¢atriya herceg házasodik, akkor a menyasszonnyal együtt
legalább egy tucat hasonló korú szolgálóleányt is kap. A tehenek és a szolgálólányok után
kilencezer elefánttal és százszor annyi, azaz kilencszázezer szekérrel toldotta meg a király a
hozományt. Aztán a szekereknél százszor több, vagyis kilencven-millió lovat adott, és a
lovaknál százszor több rabszolgát. A hercegek általában mindennel ellátták a rabszolgákat és
a szolgálóleányokat, mintha gyermekeik vagy családtagjaik lennének. A hozomány átnyújtása
után Koªala tartomány királya leányát és kiváló vejét egy kocsira ültette, majd felfegyverzett
csapatok kíséretében útjukra bocsátotta õket. Amint sebesen új otthonuk felé vágtattak, a
király szívét eltöltötte az irántuk érzett szeretet.
Mielõtt K¥¢£a elvette volna Saty§t, sokan próbálták már legyõzni Nagnajit király bikáit, s
a Yadu- és más dinasztiák számos hercege akarta már elnyerni a királylány kezét. Amikor a
többi dinasztia csalódott hercegei meghallották, hogy K¥¢£a betörte a bikákat és megkapta
Saty§t, majd megpukkadtak az irigységtõl. Miközben K¥¢£a Dv§rak§ felé tartott, a csalódott
és legyõzött hercegek bekerítették és nyilaik özönét zúdították K¥¢£ára és az esküvõi menetre.
Támadásuk és szüntelenül süvítõ nyilaik kihívására K¥¢£a legjobb barátja, Arjuna válaszolt:
egymagában visszaverte az ellenséget, hogy házassága alkalmából megörvendeztesse K¥¢£át.
Azonnal megragadta G§£¨¦va íját, s elûzte a a támadókat. Mint ahogy az oroszlán elõl is
elmenekülnek a kisebb állatok, ha csak kergeti õket, Arjuna is úgy ûzte el a hercegeket, hogy
egyet sem ölt meg közülük. Ezek után az Úr K¥¢£a, a Yadu-dinasztia vezére és új felesége
nagy pompával vonultak be a gazdag hozománnyal együtt Dv§rak§ városába, ahol békés élet
köszöntött rájuk.
K¥¢£a másik nagynénje, ¼rutak¦rti — apja nõvére — Kekaya tartományban élt férjével.
Leányukat Bhadr§nak hívták, s õ is arra vágyott, hogy K¥¢£a felesége lehessen. Bátyja
minden feltétel nélkül adta húga kezét K¥¢£ának, s az Úr õt is hites feleségeként fogadta el.
Ezután K¥¢£a Madras tartomány királyának leányát vette el, akit Lak¢ma£§nak hívtak, s
minden jó tulajdonságot magáénak mondhatott. K¥¢£a õt is erõvel ragadta magával, ahogyan
Garu¨a ragadta ki a nektárral teli serleget a démonok kezébõl, a svaya°vara szertartásra
összegyûlt hercegek szeme láttára. A svaya°vara az a szertartás, amikor a menyasszony
maga választja ki párját az összesereglett hercegek közül.
K¥¢£a házasságainak története — ahogyan az öt leányt feleségül vette —, melyet e
fejezetben olvashatunk, még nem minden, hiszen rajtuk kívül sok ezer felesége volt
K¥¢£ának, akiket Bhaum§sura démon megölése után fogadott el. A hercegnõket Bhaum§sura
tartotta fogva a palotájában, ám K¥¢£a kiszabadította és feleségül vette õket.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenhetedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a öt királynõje”.
58. Bhaum§sura démon felszabadítása
 ¼ukadeva Gosv§m¦ a ¼r¦mad-Bh§gavatamban elmesélte Par¦k¢it királynak Bhaum§sura
történetét: hogyan rabolta el Bhaum§sura a számtalan királyi palotából a tizenhatezer
hercegnõt és hogyan tartotta fogságban õket, majd hogyan pusztította el õt a csodálatos
természetû Legfelsõbb Úr, K¥¢£a. A démonok rendszerint a félistenek ellenségei. Bhaum§sura
démon nagyon nagy hatalomra tett szert. Elrabolta Varu£a félisten trónjának kupoláját, aztán
ellopta Aditinek, a félistenek anyjának fülbevalóit, s a mennyei Meru Hegység Ma£iparvata
néven ismert területét is elfoglalta. Megelégelte ezt Indra, a mennyei bolygók királya, s
Dv§rak§ba ment, hogy bepanaszolja Bhaum§surát az Úr K¥¢£ánál.
Miután az Úr K¥¢£a meghallgatta Indrának, a mennyek királyának panaszát, feleségével,
Satyabh§m§val együtt azonnal elindultak Bhaum§sura birodalmába. Mindketten Garu¨a
hátára ültek, aki Pr§gjyoti¢apurába, Bhaum§sura fõvárosába röpítette õket. A jól megerõsített
Pr§gjyoti¢apurába nem volt könnyû bejutni. Négy hatalmas erõd õrizte a várost a négy égtáj
felõl, s minden oldalon rettenetes seregek látták el védelmét. Aztán vizesárok, sõt
magasfeszültségû vezetékek vették körül; a következõ védelmi vonal az anilából álló
gázszerû anyag volt, s végül a Mura démon emelte szögesdrótakadály következett. A várost
még a tudomány mai fejlettsége mellett is védettnek tekinthetjük.
Amikor K¥¢£a odaért, buzogányával szétzúzta a erõdöket, s nyilainak folytonos záporával
szétkergette a seregeket. Dicsõ Sudarªana-cakrájával ledöntötte a nagyfeszültségû korlátokat;
megsemmisítette a vizesárkokat és a gázfüggönyt, darabokra szaggatta Mura démon
elektromos dróthálózatát. Kagylókürtjének zengésétõl a nagy harcosok szívei megrepedtek,
összeomlott minden harci gépezet, legyõzhetetlen buzogányával pedig földig rombolta a
városfalat.
Kagylókürtje úgy zengett, mint ahogy az ég zeng a teljes kozmosz megsemmisülésekor.
Mura álmából ébredt a kagylókürt hangjára, s kiment, hogy megnézze, mi történik. Ennek a
Mura démonnak öt feje volt, s hosszú-hosszú ideje a vízben élt. Úgy ragyogott, ahogyan a nap
ragyog a kozmikus megnyilvánulás felbomlásakor, s természete olyan volt, mint a lángoló
tûz. Teste olyan vakítóan sugárzott, hogy látványa szinte elviselhetetlen volt a szem számára.
Mikor elõbújt, fölkapta háromágú szigonyát, és azzal rontott az Istenség Legfelsõbb
Személyiségére. Mura démon támadása olyan volt, mint amikor egy hatalmas kígyó támad
Garu¨ára. Roppant dühében kész lett volna felfalni a három világot. Elõször K¥¢£a
hordozójára, Garu¨ára támadt. Meglóbálta szigonyát, s öt szájából oroszlánüvöltéshez
hasonló hang tört elõ. Üvöltése betöltötte az egész atmoszférát, amíg a végén a világûr is,
lefelé és fölfelé, mind a tíz irányban tõle zengett, s hangja végigdübörgött az egész
univerzumon.
Az Úr K¥¢£a látta, hogy Mura démon szigonya egyre közelebb ér Garu¨ához. Gyorsan,
ügyes kézmozdulattal két nyilat lõtt ki, s darabokra törte velük a szigonyt, majd ezzel egy
idõben sok-sok nyílvesszõjével Mura démon szájait is átlyukasztotta. Mikor a démon látta,
hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége túljárt az eszén, nagy dühösen lesújtott Rá
buzogányával. Az Úr K¥¢£a azonban saját buzogányával darabokra zúzta ellensége fegyverét,
még mielõtt az elérte volna. A lefegyverzett démon ekkor erõs karjaival akart K¥¢£ára
támadni, de az Úr Sudarªana-cakrája azon nyomban levágta mind az öt fejét. Mura démon
úgy zuhant a vízbe, ahogyan egy hegyorom zuhan az óceánba, mikor Indra mennykõcsapása
sújtja.
Mura démonnak volt hét fia: T§mra, Antarik¢a, ¼rava£a, Vibh§vasu, Vasu, Nabhasv§n és
Aru£a. Atyjuk halálán felbõszülve dühösen, bosszúra szomjazva készültek a csatára K¥¢£a
ellen. Felfegyverezték magukat, aztán Pi±h§t, démon társukat kinevezték hadvezérnek.
Bhaum§sura parancsára mind egyszerre rohantak K¥¢£ára.
Mikor az Úr K¥¢£a elé értek, számtalan fegyverrel — kardokkal, buzogányokkal,
lándzsákkal, nyilakkal és szigonyokkal — támadtak Rá, de nem voltak tisztában azzal, hogy
az Istenség Legfelsõbb Személyiségének ereje határtalan és legyõzhetetlen. K¥¢£a nyilai apró
szilánkokra zúzták Bhaum§sura embereinek fegyvereit. Aztán K¥¢£a is fölkapta fegyvereit, s
a hadvezér Pi±h§ és segítõi megtépett harci díszben, fejüket, karjukat, lábukat vesztve
hullottak a porba. Mindegyikük Yamar§ja, a halál Ura elé került.
Bhaum§surát Narak§surának is nevezték, mert a megszemélyesült Föld fia volt. Mikor
látta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége fegyvereitõl katonái, vezérei és harcosai
sorra elesnek a csatamezõn, rettentõen feldühödött. Hatalmas elefántcsordával jött ki a
városból, amelyek mind a tengermelléken születtek és nevelkedtek, s mind nagyon
mámorosak voltak. A városfalakon kívül érve megpillantották az Úr K¥¢£át és feleségét az ég
magasában, mint egy fényesen sugárzó fekete felhõt, amely a nap közelében úszik.
Bhaum§sura démon rögtön támadott ¼ataghn¦ nevû fegyverével, mellyel egy csapásra
harcosok százait volt képes leteríteni, és segítõi szintén az Istenség Legfelsõbb
Személyiségére támadtak. Az Úr K¥¢£a azonban tollas nyilaival mind kivédte fegyvereiket. A
csata végére Bhaum§sura katonái és parancsnokai egytõl egyig elestek; levágott karokkal,
lábakkal, fej nélkül hevertek a földön, lovaik és elefántjaik mellett. Az Úr nyilai Bhaum§sura
összes fegyverét pozdorjává zúzták.
Az Úr Garu¨a hátán ülve harcolt, aki szintén segítette Õt, szárnyaival lesújtva a lovakra és
elefántokra, karmaival és hegyes csõrével az állatok fejét támadva. Garu¨a ütéseinek
fájdalmát az elefántok nem tudták elviselni, s fejveszetten menekültek el a csatatérrõl.
Bhaum§sura egyedül maradt, s már csak õ küzdött K¥¢£ával. Látván a kínt, amelyet Garu¨a,
K¥¢£a hordozója okozott harcosainak és elefántjainak, minden erejét összeszedte, s a
villamcsapás erejét fölümúlva dühödten sújtott a madárra. Szerencsére azonban Garu¨a nem
volt közönséges madár, s Bhaum§sura csapásait olyannak érezte, mint egy hatalmas elefánt a
virágfüzér ütéseit.
A démon belátta, hogy mesterkedései hatástalanok K¥¢£ával szemben, s minden küzdelme
hiábavaló, megölni nem tudja Õt. Még egyszer utoljára azonban megpróbálkozott vele: meg
akarta ragadni szigonyát, hogy végezzen K¥¢£ával. De K¥¢£a olyan ügyes volt, hogy éles
Sudarªana-cakrájával lemetszette a démon fejét, még mielõtt az kézbe vehette volna
fegyverét. Fülbevalókkal, sisakkal díszített feje a csatatér porába hullott. Bhaum§sura
halálakor a démonok rokonai fájdalmasan felkiáltottak, míg a szentéletûek az Úr hõsies tetteit
kezdték dicsõíteni. A mennyei bolygók lakói — kihasználva az alkalmat — virágesõt szórtak
K¥¢£ára.
Ekkor a megtestesült Föld jelent meg az Úr K¥¢£a elõtt, s kezében egy vaijayant¦
ékszerekbõl álló nyakékkel köszöntötte Õt. Visszahozta Aditi drágakövekkel és arannyal
borított tündöklõ fülbevalóit, valamint Varu£a trónjának kupoláját, s egy másik drága ékszert
is ajándékozott K¥¢£ának. Ezután imádkozni kezdett K¥¢£ához, a Legfelsõbb Személyhez, a
világ Urához, akit mindig kiváló félistenek imádnak. Hódolatát ajánlva a földre borult, és
odaadó rajongással beszélni kezdett.
— Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat az Úrnak, aki mindig jelen van négy
jelképével — a kagylókürttel, a cakrával, a lótuszvirággal és a buzogánnyal —, s aki az
összes félisten Ura. Kérlek fogadd tiszteletteljes hódolatomat! Kedves Uram! Te vagy a
Felsõlélek, s hogy bhaktáid vágyainak eleget tegyél, alászállsz a földre különbözõ
transzcendentális inkarnációidban, bhaktáid imádandó vágyainak megfelelõen. Légy kegyes, s
fogadd tiszteletteljes hódolatomat!
— Kedves Uram! A lótuszvirág a Te köldöködbõl hajt ki, s örökké lótuszvirág füzér
ékesít. Szemeid a lótuszvirág szirmaihoz hasonlóan nyílnak, elbûvölve mindenki szemeit.
Tiszta bhaktáid állandóan imádják puha, lótuszfinom lábaid, melyek megbékítik lótusz-
szívüket. Ezért újra és újra felajánlom tiszteletteljes hódolatomat.
— Te vagy minden vallás, hírnév, tulajdon, tudás és lemondás birtokosa, s Te vagy az öt
fenség menedéke. Bár mindent átható vagy, mégis megjelentél Vasudeva fiaként. Ezért
kérlek, fogadd tiszteletteljes hódolatomat! Te vagy az eredeti Istenség Legfelsõbb
Személyisége és minden ok legfõbb oka. Te vagy a tudás egyedüli tárháza. Hadd ajánljam hát
tiszteletteljes hódolatomat Neked! Te Magad születetlen vagy; s mégis a teljes kozmikus
megnyilvánulás atyja vagy. Te vagy a forrása s menedéke minden energiának. A világ
megnyilvánulását is Te okoztad, s így a kozmikus megnyilvánulás oka és egyben okozata is
Te vagy. Kérlek hát, fogadd tiszteletteljes hódolatomat!
— Kedves Uram! Ami a három istenséget illeti — Brahm§t, Vi¢£ut és ¼ivát —, õk sem
függetlenek Tõled. Mikor szükség van a kozmikus megnyilvánulás megteremtésére,
létrehozod szenvedély-inkarnációdat, Brahm§t; amikor fenn akarod tartani, kiterjeszted
Magad az Úr Vi¢£uvá, a jóság tárházává; s az Úr ¼ivaként jelensz meg, a tudatlanság
kötõerejének mestereként, hogy feloldd az egész teremtést. Transzcendentális helyzeted
mindig megtartod, annak ellenére, hogy létrehozod az anyagi természet ezen három
kötõerejét. Téged sohasem hálóznak be ezek az anyagi kötõerõk, mint a közönséges
élõlényeket.
— Uram, valójában Te vagy az anyagi természet, az univerzum atyja, az örök idõ, amely a
természet és az anyagi teremtõ kombinációját okozza. Mégis transzcendentális vagy mindezen
anyagi folyamatokhoz képest. Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége! Jól
tudom, hogy rajtad nyugszik a föld, a víz, a tûz, a levegõ, az éter, az öt érzéktárgy, az elme, az
érzékek és istenségeik, a hamis én és a teljes anyagi energia, vagyis minden élõ és élettelen e
tünemény világban. Minden Belõled származik, ezért semmit sem lehet elválasztani Tõled.
Mégis mivel helyzeted transzcendentális, semmi anyagit nem lehet azonosítani személyeddel.
Minden egyszerre egy Veled és különbözik Tõled, s azok a filozófusok, akik mindent
megpróbálnak elválasztani Tõled, kétségkívül tévednek.
— Kedves Uram! Hadd mondjam el Neked, hogy ezt a fiút itt Bhagadattának hívják, s
fiamnak, Bhaum§surának a gyermeke. A szörnyûség, melyet atyja halála idézett elõ, nagyon
megviselte, s félelme megzavarta. Ezért elhoztam, hogy meghódolhasson lótuszlábaidnál.
Kérlek, Uram, vedd oltalmadba ezt a gyermeket és áldd meg lótuszlábaiddal! Azért hoztam
Hozzád, hogy megszabadulhasson atyja bûnös tetteinek visszahatásaitól.
Az Úr K¥¢£a meghallgatta Földanya imáit, s megnyugtatta, hogy minden veszedelemtõl
megszabadul, Bhagadattának pedig csupán annyit mondott: „Ne félj!” Ezek után bevonult
Bhaum§sura fényûzõ palotájába, s a palota belsejében rátalált a tizenhatezer-száz elrabolt és
fogva tartott ifjú hercegnõre. Amikor a hercegnõk megpillantották az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, K¥¢£át, amint belép a palotába, azonnal rabul ejtette õket az Úr szépsége, s
indokolatlan kegyéért kezdtek fohászkodni. Gondolatban nyomban férjükké fogadták K¥¢£át,
s imádkoztak a Gondviseléshez, hogy valóban K¥¢£a feleségei lehessenek. Tiszta odaadással,
õszintén és komolyan ajánlották szívüket K¥¢£a lótuszlábainak. Mint a mindenki szívében
jelenlévõ Felsõlélek, K¥¢£a megértette tiszta vágyukat, s elfogadta õket feleségeinek. Ruhákat
és ékszereket adott nekik, mindegyiküket egy-egy gyaloghintóba ültette, és Dv§rak§ba vitette.
K¥¢£a tengernyi vagyont zsákmányolt a palotából, kocsikkal, lovakkal, ékszerekkel és
kincsekkel. Ötven négy-agyarú fehér elefántot is elvitetett Dv§rak§ba.
E kaland után az Úr K¥¢£a és Satyabh§m§ Amar§vat¦ba látogatott, a mennyek fõvárosába.
Egyenesen Indra király és felesége, ¼ac¦dev¦ palotájába mentek, akik örömmel fogadták õket,
s K¥¢£a átnyújtotta Indrának Aditi fülbevalóit.
Miközben K¥¢£a és Satyabh§m§ hazafelé tartottak Indra fõvárosából, Satyabh§m§nak
eszébe jutott K¥¢£a ígérete, hogy neki adja a p§rij§ta virágot. Kihasználva az alkalmat, hogy
épp a mennyei birodalomba látogattak, Satyabh§m§ kihúzott a földbõl egy p§rij§ta növényt,
és Garu¨a hátára tette. Egyszer N§rada p§rij§ta virággal kedveskedett K¥¢£a legrangosabb
feleségének, ¼r¦ Rukmi£¦dev¦nek. Satyabh§m§ emiatt úgy érezte, alulmaradt Rukmi£¦vel
szemben, s õ is szeretett volna egy virágot kapni K¥¢£ától. Az Úr megértette feleségei
versengõ asszonyi természetét, s elmosolyodott:
— Miért csak egy szál virágot kérsz Tõlem? Egy egész fát szeretnék adni neked p§rij§ta
virágokkal — mondta Satyabh§m§nak.
K¥¢£a szándékosan vitte magával feleségét, hogy õ maga szakíthassa le a p§rij§ta virágot.
Azonban a mennyei bolygók lakóit — köztük Indrát is — nagyon felbosszantotta, hogy
Satyabh§m§ az õ engedélyük nélkül tépte ki a p§rij§tát, amely a földön sehol nem nyílik.
Indra több félistennel együtt tiltakozni kezdett: nem akarták engedni, hogy K¥¢£a és
Satyabh§m§ elvigyék a virágot. Ám legkedvesebb felesége megörvendeztetéséért K¥¢£a
eltökélt és hajthatatlan maradt. A félistenek összecsaptak K¥¢£ával. De ahogy mindig, most is
K¥¢£a került ki gyõztesen a csatából, s diadalmasan hozta magával a földre, Dv§rak§ba a
p§rij§ta virágot, amelyet felesége választott. A növényt azután Satyabh§m§ palotájának
kertjében ültették el, s a csodálatos fa különösen gyönyörûvé varázsolta Satyabh§m§ kerti
házát. A p§rij§ta virággal együtt illata is a földre érkezett, s a mennyei hattyúk aromája és
méze után kutatva a földre jöttek.
Indra király viselkedése azonban nem nagyon tetszett a nagy bölcseknek, köztük
¼ukadeva Gosv§m¦nak sem. Indokolatlan kegyébõl K¥¢£a ellátogatott a mennyei
birodalomba, Amar§vat¦ba, hogy megajándékozza Indrát anyja fülbevalóival, amiket
Bhaum§sura elrabolt, s Indra boldog volt, hogy megkaphatta õket. Amikor azonban K¥¢£a
elvitt egy virágot a mennyei királyságból, Indra — önzõ érdeke unszolására — rögtön harcra
hívta ki. Feje érintette K¥¢£a lótuszlábait, míg imádkozott Hozzá, de amint elérte céljait,
egészen megváltozott. Így viselkednek a materialisták, akiket csupán saját hasznuk érdekel.
Céljuk elérése érdekében bárki elõtt hajlandók a legmélyebb hódolatra is, de amikor
személyes érdek már nem fûzõdik hozzá, elmúlik a barátság. Az önzõ természet nem csak a
föld gazdag embereire jellemzõ, hanem olyan személyiségekre is, mint Indra és más
félistenek. A túl sok vagyon önzõvé teszi az embert. Az önzõk képtelenek a K¥¢£a-tudathoz
fordulni, ezért a nagy bölcsek, mint például ¼ukadeva Gosv§m¦, elítélik õket. A túlságosan
nagy vagyon tehát akadályt jelent a K¥¢£a-tudatbeli fejlõdésben.
Indra legyõzése után K¥¢£a megtartotta esküvõjét a Bhaum§sura fogságából kiszabadított
tizenhatezer-száz leánnyal. Tizenhatezer alakba terjesztette ki Magát, és különbözõ
palotákban, de ugyanabban a kedvezõ pillanatban vette el õket. K¥¢£a ezzel a tettével is
megerõsítette az igazságot, hogy egyedül Õ — és senki más — az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Számára semmi nem lehetetlent, hiszen Õ az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. K¥¢£a mindenható, mindenütt jelen van és legyõzhetetlen, így tehát semmi
különös nincsen e kedvtelésében. K¥¢£a több mint tizenhatezer feleségének palotáit
csodálatos kertek, pompás bútorok gazdagították, melyeknek nem volt párjuk sehol a világon.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam e története nem túloz. K¥¢£a feleségei mind Lak¢m¦j¦nek, a szerencse
istennõjének kiterjedései voltak. K¥¢£a velük élt palotáikban, s éppúgy bánt feleségeivel, akár
az egyszerû földi halandók.
Mindig emlékeznünk kell arra, hogy K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége emberi
szerepet játszott. Bár megmutatta rendkívüli fenségét, hogy egyszerre több mint tizenhatezer
palotában több mint tizenhatezer leányt vett el feleségül, ennek ellenére úgy viselkedett velük,
mint egy közönséges ember, s szigorúan követte a férj és feleség közötti kapcsolat szabályait,
amelyet általában az emberek követnek. Ezért nagyon nehéz megérteni a Legfelsõbb
Brahman, az Istenség Személyisége tulajdonságait. Még Brahm§ és a többi félisten sem
képesek az Úr transzcendentális kedvtelései mögé látni. K¥¢£a feleségei végtelenül
szerencsések voltak, hiszen az Istenség Legfelsõbb Személyiségét mondhatták férjüknek,
pedig férjük személyisége még az olyan félistenek elõtt is rejtély, mint Brahm§.
K¥¢£a és a királynõk férj-feleségként beszélgettek, tréfálkoztak, nevetgéltek és ölelték
meg egymást, s házastársi viszonyuk egyre bensõségesebbé vált. K¥¢£a és feleségei
transzcendentális boldogságot élveztek házaséletükben. Bár a királynõk mindegyikét ezernyi
szolgálólány is kényeztette, õk maguk személyesen szolgálták K¥¢£át. Mindegyikük
személyesen fogadta a palotába belépõ Urat. Kényelmes ülõhellyel kínálták, elhalmozták az
imádat kellékeivel, lábát a Gangesz vízével mosták meg, bételdiót hoztak Neki, s lábait
masszírozták. Így frissítették fel az egész napos távollét után. Legyezõkkel hûsítették, illatos,
virágokból készült olajokkal kínálták, virágfüzérekkel szépítették, haját rendezgették vagy
arra kérték, feküdjön le és pihenjen; õk maguk fürdették és ízletes ételeket szolgáltak fel Neki.
Minden királynõ maga végezte ezeket a teendõket, s nem vártak szolgálóikra. K¥¢£a és
feleségei ideális házasságban éltek e földön.
 Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvennyolcadik fejezetéhez,
melynek címe: „Bhaum§sura démon felszabadítása”.
59. K¥¢£a és Rukmi£¦ beszélgetései
Egyszer az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége — aki a tudást adja minden
élõlénynek, Brahm§tól kezdve egészen a parányi hangyáig — épp Rukmi£¦ hálószobájában
üldögélt, aki a szolgálóleányokkal együtt az Õ szolgálatában mélyedt el. K¥¢£a Rukmi£¦
heverõjére telepedett, a szolgálók pedig c§marákkal (jakfarokból készült legyezõkkel)
hûsítették.
Ahogyan K¥¢£a tökéletes férjként bánt Rukmi£¦vel, az nem volt más, mint az Istenség
Személyisége legfelsõbb tökéletességének megnyilvánulása. Számos filozófus hirdet olyan
felfogást az Abszolút Igazságról, mely szerint Isten nem képest ezt vagy azt a dolgot
megtenni, s tagadják Isten inkarnációit, a Legfelsõbb Abszolút Igazság emberi formájának
létét. Azonban a valóság más: Istent nem vizsgálhatjuk tökéletlen érzékfelfogásunkkal. Õ a
mindenható, mindenütt jelenlévõ Istenség Személyisége, s legfelsõbb akaratából nemcsak
megteremteni, fenntartani és elpusztítani tudja a teljes kozmikus megnyilvánulást, de legfõbb
missziója végrehajtása végett közönséges emberi alakban is megjelenhet. Amint azt a
Bhagavad-g¦t§ is leírja, az Úr alászáll, valahányszor az emberek nem törõdnek többé
kötelességeik végrehajtásával. Nem külsõ befolyásra, hanem saját belsõ energiája által jelenik
meg, hogy visszaállítsa a helyes emberi cselekedeteket, s hogy megsemmisítse azokat az
akadályokat, amelyek gátolják az emberi civilizáció fejlõdését. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége transzcendentális kedvteléseinek ezen elvét követve örökkévaló formájában,
mint ¼r¦ K¥¢£a szállt alá, a Yadu-dinasztiában megjelenve.
Rukmi£¦ palotája csodálatos volt. A mennyezetrõl gyönggyel hímzett, csipkés
baldachinok függtek, s az egész palota drága ékszerek szikrázó fényében ragyogott. A
virágoskertekben India legillatosabb virágai, a baela és a c§meli pompáztak. E növények
bokrai kibomlott szirmaikkal még csodálatosabbá tették a palotát. A pompás virágillat
zümmögõ méhek rajait csalta a fák köré, éjjel pedig a lágy holdsugár fénye szûrõdött át az
ablak hálóján. A sok-sok p§rij§ta-fán dúsan nyíltak a virágok, s a kellemes szellõ
mindenhová magával vitte illatukat. Bent a palotában füstölõk égtek, s az illatos füst
átszivárgott az ablakredõnyök nyílásain. A szobában a díványokat hófehér lepedõk borították,
s az ágyak oly puhák és fehérek voltak, akár a tej habja. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a ilyen kényelemben
helyezkedett el, s élvezte Rukmi£¦j¦ és a szolgálóleányok kényeztetését.
Rukmi£¦ minden alkalmat igyekezett megragadni, hogy férjét, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét szolgálhassa, ezért kivette szolgálója kezébõl a c§marát, s maga kezdte
legyezni K¥¢£át. A c§mara aranyból készült nyelét drágaköves berakások díszítették, s
Rukmi£¦ csodálatos gyûrûkkel ékesített ujjai között még szebbnek látszott. Rukmi£¦ lábán
bokacsengettyûket és más ékszereket viselt, melyek lágyan csilingeltek szárija redõiben. Dús
keble ku¯kumával és sáfránnyal volt bedörzsölve, s ez a vöröses árnyalat méginkább fokozta
báját. Telt csípõjét ékköves csipke öv díszítette, s egy ragyogó medál szikrázott nyakában. Bár
már felnõtt fiai voltak, gyönyörû termetének mégsem volt párja a három világban, hiszen az
Úr K¥¢£át szolgálta. Ha csodálatos arcát vizsgáljuk, hullámos haja, gyönyörû fülönfüggõi,
mosolygó ajkai, aranyos nyakéke mind azért voltak, hogy nektárt záporozzanak, s mindez azt
bizonyítja, hogy Rukmi£¦ nem más, mint az eredeti szerencse-istennõ, aki állandóan
N§r§ya£a lótuszlábait szolgálja.
K¥¢£a és Rukmi£¦ dv§rak§i kedvteléseit a hiteles források N§r§ya£a és Lak¢m¦ rendkívüli
gazdagságban élvezett kedvteléseinek megnyilvánulásaként tartják számon. R§dh§ és K¥¢£a
v¥nd§vanai kedvtelései egyszerûek és falusiak voltak a dv§rak§i kifinomult, városi jellegû
idõtöltésekhez képest.
Rukmi£¦ szokatlanul tiszta jellemû volt, s viselkedésével elégedetté tette K¥¢£át. K¥¢£a jól
látta, milyen irigység fogta el Satyabh§m§t, amikor N§rada Muni megajándékozta Rukmi£¦t a
p§rij§ta virággal. Azonnal õ is hasonló virágot követelt K¥¢£ától, sõt addig nem nyugodott,
amíg egy egész fát nem ígért neki az Úr. K¥¢£a állta adott szavát, s lehozta a fát a mennyei
birodalomból a földi bolygóra. Ezek után K¥¢£a azt várta, hogy mivel Satyabh§m§nak
ajándékozott egy egész p§rij§ta-fát, Rukmi£¦ új követeléssel áll elõ. A higgadt Rukmi£¦
azonban meg sem említette a történteket, s elégedett volt csupán a szolgálatával. K¥¢£a látni
akarta Rukmi£¦ szépséges arcát, amikor haragszik, s azon mesterkedett, mivel mérgesíthetné
föl. Bár K¥¢£ának több mint tizenhatezer-száz felesége volt, mégis mindegyikükhöz családias
ragaszkodás fûzte. Gyakran teremtett olyan rendkívüli helyzetet, hogy egy-egy felesége
szerelmes haragjában megszidta Õt, s K¥¢£a mindig nagyon élvezte ezt a korholást.
Rukmi£¦ban azonban semmi hibát sem talált — hiszen õ kiváló volt és mindig K¥¢£át
szolgálta —, ezért szerelmesen mosolyogva beszélni kezdett hozzá. Rukmi£¦ a hatalmas
király, Bh¦¢maka leánya volt, s ezért most K¥¢£a nem Rukmi£¦nek, hanem hercegnõnek
szólította.
— Kedves hercegnõm! Oly meglepõ ez az egész! A királyi rend válogatott elõkelõségei
voltak kérõid. Bár nem voltak mind királyok, gazdagság és vagyon tekintetében mind
vetekedtek az uralkodókkal. Tisztelettudó, mûvelt, a királyok közt hírnevet szerzett, daliás
testalkatú és hatalmas erejû, példás jellemû és nagylelkû, minden tekintetben kiváló ifjak
voltak. Semmi kifogás sem merülhetett fel ellenük, s mindezen túl atyád és bátyád sem
ellenezte volna, ha egyikükkel házasságra lépsz. Már oda is ígértek ¼iªup§lának, s szüleid is
jóváhagyták az esküvõt. ¼iªup§la nagy király volt s vággyal teli — szinte megõrült
szépségedért. Ha hozzá mentél volna, azt hiszem, mindig hûséges szolgádként maradt volna
veled.
— ¼iªup§lához, kiválóságához képest Én semmi sem vagyok. És ezt magad is láthatod.
Csodálkozom, hogy visszautasítottad ¼iªup§lát és Engem fogadtál el, aki annyival hitványabb
vagyok nála. Úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok hozzád méltó, hiszen oly kiváló,
gyönyörû, józan és megfontolt vagy. Megtudhatnám, mi indított arra, hogy Engem válassz?
Most gyönyörû feleségemnek szólíthatlak, de be kell vallanom az igazat: Én minden hercegi
kérõdnél hitványabb vagyok.
— Elõször is talán tudod, mennyire féltem Jar§sandhától: nem mertem tovább a
szárazföldön maradni, ezért emeltem ezt a palotát a tengervíz kellõs közepén. Másoknak nem
tárom fel ezt a titkot, de neked tudnod kell, hogy nem vagyok valami nagy hõs; sõt gyáva
vagyok és félek tõlük. Most sem vagyok biztonságban, mert a környék nagy királyai
ellenséges szemmel néznek Rám. Én magam szítottam a viszályt azzal, hogy oly sokszor
bocsátkoztam csatába velük. Másrészt hiába ülök Dv§rak§ trónján, nincs jogom hozzá. Anyai
nagybátyám, Ka°sa megölésével ugyan szereztem egy királyságot, de ez nagyatyámra szállt,
így mégsincs birodalmam. Emellett határozott életcélom sincs. Az emberek nem értenek meg
Engem. Mert mi is az életem végsõ célja? Nagyon jól tudják, hogy V¥nd§vanában voltam
pásztorfiú. Az emberek elvárták, hogy nevelõapám, Nanda Mah§r§ja nyomdokait kövessem,
és hû maradjak ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦hoz és barátnõihez V¥nd§vana falujában. De egyszer csak
elhagytam õket, mert hírneves herceg akartam lenni. Mégsem sikerült királyságot szereznem
Magamnak, és hercegként sem uralkodhatok. Az emberek értetlenek az életcélomat illetõleg;
nem tudják, hogy pásztorfiú vagy herceg, hogy Nanda Mah§r§ja vagy Vasudeva fia vagyok-e.
Mivel nincs határozott életcélom, vannak, akik csavargónak tartanak. Ezért csodálkozom,
hogy egy ilyen csavargó férjet választottál.
— Emellett a társadalmi etikettet illetõen sem vagyok túl mûvelt. Egy férfinak meg
kellene elégednie egyetlen feleséggel, de látod, Én sokszor nõsültem, s tizenhatezernél is több
nejem van. Nem tehetem mindegyiküket boldoggá, mint kiváló férj. Nem valami kedvesen
bánok velük, s tudom, ezzel te is tisztában vagy. Gyakran okozok nekik bánatot, s mivel
kiskoromban falun nevelkedtem, nem ismerem elég jól a városi illem szabályait sem. Nem
tudok kedves szavakkal és viselkedéssel örömöt szerezni feleségeimnek. Az élet is azt
bizonyítja, hogy minden nõ, aki az Én utamat követi vagy vonzódik Hozzám, hátralévõ
életében csak sírni fog. V¥nd§vanában sok gop¦ vonzódott Hozzám, s lám, õket is elhagytam.
Bár még élnek, folyton sírnak az elkülönüléstõl. Azt hallottam Akr¡rától és Uddhavától, hogy
mióta elhagytam V¥nd§vanát, tehénpásztorfiú barátaim, a gop¦k, R§dh§r§£¦ és nevelõatyám,
Nanda Mah§r§ja állandóan csak sírnak utánam. Örökre elhagytam V¥nd§vanát, és most
Dv§rak§ királynõivel törõdöm, de egyikõtökkel sem bánok igazán jól. Mindebbõl könnyen
megértheted, hogy nincs valami szilárd jellemem, nem vagyok megbízható férj. Aki Hozzám
ragaszkodik, az végsõ soron egész életében gyászolni fog.
— Kedves gyönyörû hercegnõm! Tudnod kell, hogy ráadásul nincstelen is vagyok.
Születésem után egy fillér nélkül vittek el Nanda Mah§r§jához, akinél pásztorfiúként
nevelkedtem. Bár nevelõatyám több százezer tehenet tartott, én egynek sem voltam gazdája,
csupán rám bízták a gondozásukat és legeltetésüket. Most is pénztelen vagyok, és semmi sem
az Én tulajdonom. De nincs okom búslakodni szegénységem fölött — régen sem volt
semmim, miért siránkoznék azon, hogy most sincs? Bizonyára észrevetted, hogy bhaktáim
sem igazán dúsgazdag emberek; õk is meglehetõsen szegények a világi javakat illetõleg. A
gazdagokat, a világi vagyonok birtokosait nem érdekli a K¥¢£a-tudat, az Irántam való
odaadás. Ezzel szemben ha valaki erõszak folytán vagy a körülmények változása miatt
elveszti vagyonát, az lehet, hogy érdeklõdni fog Irántam, ha alkalma nyílik rá. A vagyonukkal
büszkélkedõk még annak a lehetõségét sem használják arra, hogy tudatossá váljanak Rólam,
ha a bhaktáimmal társulhatnak. Így hát a szegények talán érdeklõdnek Irántam, de a gazdagok
nem. Ezért nem volt bölcs dolog Engem választanod. Atyád és bátyád tanítottak, s így
láthatóan intelligens vagy, de életed társának megválasztásában végül is súlyos hibát követtél
el.
— De semmi baj, jobb késõn, mint soha! Szabadon választhatsz magadnak olyan férjet,
aki gazdagságban, családi hagyományokban, vagyonban, szépségben és tanultságban —
egyszóval minden tekintetben hozzád illik. Elkövetett hibáid megbocsájtatnak. Magad
jelölheted ki életed további útját, ahogy hasznosnak látod. Az emberek általában nem lépnek
házasságra náluknál magasabb vagy alacsonyabb rangúakkal. Vidarbha királyának kedves
leánya! Úgy vélem, házasságod elõtt nem mérlegeltél mindent kellõ bölcsességgel, s ezért
rosszul döntöttél, mikor Engem választottál férjednek. Azt hallottad, hogy kiváló a jellemem,
pedig valójában csak egy koldus vagyok. Csak hallottál Felõlem, s anélkül hogy láttál volna
vagy valóban ismerted volna helyzetemet, választottál Engem. Ezt nem jól tetted. Ezért
mondom: jobb késõn, mint soha! Visszautasíthatsz Engem, s választhatsz helyettem egy
elõkelõ k¢atriya herceget életed párjául.
K¥¢£a akkor javasolta Rukmi£¦nek a válást, mikor már felnõtt gyermekeik voltak.
Ajánlata teljesen váratlanul érte Rukmi£¦t, hiszen a védikus kultúrában nem létezett a válás, s
Rukmi£¦nek sem lehetett volna új férjet választania abban a korban, amikor már fiai is
házasok voltak. Rukmi£¦ K¥¢£a minden szavát õrültségnek tartotta, s meglepõdött, hogyan
beszélhet így férje. Egyszerû jellemébõl adódóan egyre jobban aggódni kezdett a K¥¢£ától
való elkülönülés gondolatától.
— Hiszen készülnöd kell a következõ életre is! — folytatta K¥¢£a. — Azt javaslom,
válassz olyasvalakit, aki ebben az életben és a következõben is segítségedre lehet, mert Én
képtelen vagyok erre. Gyönyörû hercegnõm! Jól tudod, hogy a hercegi rend tagjai —
¼iªup§la, ¼§lva, Jar§sandha, Dantavakra, sõt bátyád, Rukm¦ is — mind ellenségeim; ki nem
állhatnak Engem, sõt szívbõl gyûlölnek. Ezeket a hercegeket világi vagyonuk végtelenül
önteltté tette, s fütyülnek rá, ki járul elébük. Téged csak azért raboltalak el — saját
kívánságodra —, hogy megleckéztessem õket; de máskülönben nem szeretlek, habár te már
házasságunk elõtt is szerettél Engem.
—Ahogy már mondtam neked, Engem nem érdekel különösebben a családi élet vagy a
házastársi szerelem. Természetemnél fogva nem vonzódom túlságosan a családi élethez, a
feleséghez, a gyerekekhez, az otthonhoz és a vagyonhoz. Mint ahogy bhaktáim is
közömbösek ezekkel a világi dolgokkal szemben, úgy Én is az vagyok. Valójában az
önmegvalósítás érdekel: ez nyújt Nekem örömöt, és nem a családi élet — mondta az Úr
K¥¢£a, s aztán hirtelen félbeszakította mondandóját.
¼ukadeva Gosv§m¦, a kiváló hiteles tekintély megjegyzi, hogy K¥¢£a majd minden idejét
Rukmi£¦vel töltötte, s Rukmi£¦t egy kissé eltöltötte a büszkeség szerencséje miatt, hogy K¥¢£a
sosem hagyja el egy pillanatra sem. K¥¢£a azonban nem szereti, ha bhaktája büszke. Amint
azzá válik, K¥¢£a valahogyan megtöri ezt a büszkeséget. K¥¢£a ebben az esetben sok olyan
dolgot mondott, amit Rukmi£¦ nehéz szívvel hallgatott, s arra a végkövetkeztetésre jutott,
hogy bármennyire is büszke a helyzetére, K¥¢£a bármelyik pillanatban elhagyhatja õt.
Rukmi£¦ tudta, hogy férje nem közönséges ember, hanem az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, a három világ ura. Amíg K¥¢£át hallgatta, Rukmi£¦ attól rettegett, el kell válnia
az Úrtól, mert még sosem hallott ilyen kíméletlen szavakat Tõle. Az elkülönülés félelme
megzavarta, szíve hevesen vert. Anélkül, hogy válaszolt volna K¥¢£a szavaira, egyszerûen
sírva fakadt az aggodalomtól, mintha a bánat óceánjában fuldoklott volna. Lábujja körmeivel,
melyek vöröses fényt vetettek a padlóra, a földet kaparászta némán. Rózsaszín könnyei
elvegyültek fekete szemfestékével, s ahogy lefelé folytak, lemosták mellérõl a ku¯kumát és a
sáfrányt. Aggodalmában fel-felzokogott, s képtelen volt egy szót is szólni. Lehajtott fejjel,
földbe gyökerezett lábbal állt. Az iszonyatosan fájdalmas félelem és szomorúság miatt nem
tudott semmi érvet felhozni, ereje elhagyta, s teste egyszeriben úgy lefogyott, hogy karperecei
meglazulva koccantak össze. A c§mara, amivel K¥¢£át legyezte, kiesett kezébõl, elméje és
emlékezete összezavarodott, s ájultan rogyott össze. Szépen fésült haja szétzilálódott, s úgy
esett el, mint a banánfa, ha forgószél dönti ki.
Az Úr K¥¢£a rögtön látta, hogy Rukmi£¦ nem tekinti tréfának szavait, s az elkülönüléstõl
való félelmében került ilyen állapotba. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a nagyon szereti bhaktáit, s Rukmi£¦
állapotát látva szíve nyomban meglágyult. Egyszerre megsajnálta õt. K¥¢£a és Rukmi£¦
kapcsolata N§r§ya£a és Lak¢m¦ kapcsolata volt, ezért az Úr négykarú N§r§ya£a formájában
jelent meg felesége elõtt. Leszállt a kerevetrõl, kezével felemelte õt, hûsítõ tenyerével
megsimogatta arcát s félresimította összekuszálódott haját. Az Úr K¥¢£a saját kezével itatta
fel a könnyeket Rukmi£¦j¦ kebleirõl. Megértette Rukmi£¦ szeretetének komolyságát, s
Magához ölelte õt.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége gyakorlottan tud érveket felhozni a könnyebb
megértés kedvéért, s most megpróbálta visszavonni elõzõ szavait. Bhaktáinak Õ az egyedüli
menedéke, s nagyon jól tudja, hogyan örvendeztesse meg tiszta bhaktáit. K¥¢£a látta, hogy
Rukmi£¦ nem vette tréfának szavait. Hogy eloszlassa zavarát, így szólt:
— Vidarbha király kedves leánya, kedves Rukmi£¦! Kérlek ne érts félre! Ne légy ilyen
rideg velem! Tudom, hogy õszintén és komolyan ragaszkodsz Hozzám; örök társam vagy. A
szavak, amiket annyira a szívedre vettél, nem igazak. Dühössé akartalak tenni egy kicsit, s
vártam, hogy majd visszavágsz tréfálkozó szavaimra. De te sajnos komolyan vetted õket;
igazán nagyon sajnálom! Azt reméltem, piros ajkaid majd megremegnek a dühtõl, és éles
szavakkal büntetsz majd kijelentéseimért. Óh, szeretet tökéletessége, sohasem gondoltam
volna, hogy ilyen állapotba kerülsz! Úgy reméltem, hogy visszavágásként összevont
szemöldökkel nézel majd Rám, s így láthatom elbûvölõ, haragvó arcodat!
— Kedves, gyönyörû hitvesem! Jól tudod, hogy mivel családosok vagyunk, az otthoni
ügyek minden percünket kitöltik, így alig várjuk, hogy végre néhány tréfás szót szólhassuk
egymáshoz. Ez a mi legfõbb játékunk családi életünkben. A családosok éjt nappallá téve
dolgoznak, de a napi munka minden fáradtságától megszabadulnak, amint férj és feleség
találkoznak, s együtt lelik örömüket az életben. — Az Úr K¥¢£a egyszerû családfenntartónak
tüntette fel Magát, aki a feleségével váltott tréfálkozó szavakkal vidítja fel Magát, ezért újra
arra kérte Rukmi£¦t, ne vegye komolyan elõzõ mondatait.
Amikor az Úr K¥¢£ának kedveskedõ szavaival végre sikerült megnyugtatnia Rukmi£¦t,
Rukmi£¦ megértette, hogy K¥¢£a nem gondolta komolyan, amit mondott, csupán boldog
tréfálkozásnak szánta. Szavaitól megbékélt, az elkülönüléstõl való félelme lassan elszállt, s
mosolygós arcával boldogan tekintett Rá.
— Kedves lótuszvirág szemû Uram! — mondta. — Igazad volt, amikor azt mondtad,
hogy nem illünk egymáshoz. Számomra képtelenség Veled egyenrangúvá válni, hiszen Te
vagy minden tulajdonság forrása, a korlátlan Istenség Legfelsõbb Személyisége. Hogyan is
lehetnék méltó párod? Senki sem hasonlítható Hozzád, mert Te vagy minden hatalom
mestere, a három kötõerõ irányítója, s Téged imád Brahm§, az Úr ¼iva s a többi hatalmas
félisten. Ami engem illet, én az anyagi természet három kötõerejének szülötte vagyok, s e
három kötõerõ csupán akadálya az odaadó szolgálatban való fejlõdésnek. Hogyan lehetnék én
méltó párod? Kedves férjem, azt is jól mondtad, hogy félelmedben a tenger vizében kerestél
menedéket a királyok elõl. De kik az anyagi világ királyai? Nem hinném, hogy az úgynevezett
királyi családok lennének a világ uralkodói. A világon az anyagi természet három kötõereje az
úr s az igazi irányító. Te ott honolsz mindenki szívének legmélyén, s tökéletesen mentes
maradsz az anyagi kötõerõk hatásától, efelõl semmi kétség nincsen.
— Azt mondod, folyton ellenségeskedsz a világi királyokkal. De kik ezek a világi
királyok? Nem mások, mint a mindenkit irányító, legaljasabb érzékek. Természetes, hogy
harcba bocsájtkozol az anyagi érzékekkel. Sosem kerülsz a befolyásuk alá, sõt az Uruk vagy,
H¥¢¦keªa. Kedves Uram, azt mondtad, megfosztottak királyi hatalmadtól, s ez is igaz. De
nemcsak Te vagy megfosztva az anyagi világ fölötti hatalomtól, hanem minden szolgád, aki
akár egy kicsit is ragaszkodik lótuszlábaidhoz. Lemondanak errõl a hatalomról, mert a világi
rangot a lelki felvilágosulást gátló legsötétebb régiónak tartják. Szolgáid sem szeretik az
anyagi felsõbbrendûséget, hogyan szeretnéd hát Te? Kedves Uram! Az a kijelentésed is
helytálló, hogy nem úgy cselekszel, mint egy közönséges ember, akinek megvan a maga
életcélja. Még kiváló bhaktáid és szolgáid is, akik közismert bölcsek és szentéletûek,
megõrzik titkukat, és senki sem talál rá életük céljának nyitjára. A társadalom bolondnak és
kiábrándultnak tartja õket. Életcéljuk misztérium marad a közönséges emberek elõtt. Az
emberiség legalja nem ismerhet meg sem Téged, sem szolgáidat. A beszennyezett embernek
elképzelése sem lehet kedvteléseidrõl s bhaktáid kedvteléseirõl. Óh, határtalan! Ha bhaktáid
tettei és törekvései titokban maradnak a közönséges emberek elõtt, hogyan érthetnék meg a Te
céljaidat és törekvéseidet? Minden energia és minden gazdagság a Te szolgálatodban áll, s
mégis az oltalmadban pihen.
— Nincstelennek mondtad Magad, de ez az állapot nem azonos a nyomorral. Rajtad kívül
semmi sem létezik, ezért semmire sincs szükséged — Te Magad vagy minden. Semmit sem
kell külsõ forrásból beszerezned, mint másoknak. Veled minden ellentmondásos dolog
összeegyeztethetõ, hiszen abszolút vagy. Semmid sincs, és mégis mindenkinél gazdagabb
vagy. Az anyagi világban birtoklás nélkül senki sem lehet gazdag. Mivel Te abszolút vagy,
számodra lehetséges az az ellentmondás, hogy semmit sem birtokolsz, és mégis a
leggazdagabb vagy. A Védákban az áll, hogy bár nincsenek anyagi kezeid és lábaid, mégis
mindent elfogadsz, amit bhaktáid odaadással ajánlanak Neked. Nincs anyagi szemed és füled,
mégis mindent látsz és hallasz mindenhol. Bár semmid sincs, mégis hatalmas félistenek, akik
mások imáit és áldozatait fogadják el, jönnek és imádnak, hogy kegyedben részesülhessenek.
Hogyan lehetne Téged a szegények közé sorolni?
— Kedves Uram! Azt is mondtad, hogy a társadalom leggazdagabb rétegébõl valók nem
imádnak Téged. Ez is igaz, mert az anyagi vagyonuktól fölfuvalkodottá vált gazdagok azon
törik a fejüket, hogyan használhatnák javaikat érzékkielégítésre. Mikor a nyomorgó ember
végül meggazdagszik, azt kezdi tervezgetni, hogyan fordítsa vagyonát az érzékkielégítésre,
mert nem tudja, mire kell használnia a fáradságosan megkeresett pénzt. A külsõ energia
hatása alatt úgy véli, helyesen fordítja vagyonát érzékei kielégítésére, s így elhanyagolja a
transzcendentális szolgálatot. Kedves Uram, azt mondtad, hogy nagyon kedvesek Számodra a
nincstelenek, mert õk mindenrõl lemondanak. Bhaktáid egyedül csak Téged akarnak. Látom,
hogy a nagy bölcsek — mint N§rada Muni —, bár semmilyen anyagi tulajdonnal nem
rendelkeznek, mégis nagyon kedvesek Neked. Az ilyen személyek semmi mással nem
törõdnek, csak Veled.
— Kedves Uram! Azt mondtad, hogy akik társadalmi rangjuk szerint azonos szinten
állnak, valamint szépségben, gazdagságban, hatalomban, befolyás és lemondás tekintetében is
egyenlõek, azok összeillõ párt alkotnak. De ez csakis kegyed által lehetséges. Te vagy minden
fenség legfõbb, legtökéletesebb forrása, s így bármilyen elõkelõ helyzetbe kerüljön valaki, az
Tõled származik. A Ved§nta-s¡tra így ír: janm§dy asya yata¤, azaz Te vagy a legfelsõbb
forrás, amelybõl minden árad, Te vagy minden gyönyör tárháza. Ezért a tudással megáldott
ember csak Téged akar elérni, és semmi mást. Mindent feladnak, hogy megkapják
kegyedet — még a transzcendentális Brahman megvalósítást is. Te vagy az élet legfõbb,
legvégsõ célja. Te vagy az élõlények minden érdekének tárháza. A jószándékúak csak Utánad
vágyakoznak, és a siker érdekében föladnak mindent. Ezért megérdemlik, hogy
társulhassanak Veled. A K¥¢£a-tudatban a szolgálók és szolgáltak között az ember nincs
kitéve a szexuális vonzódás alapján mûködõ anyagi társadalom fájdalmainak és örömeinek.
Ezért mindenkinek — minden férfinak és nõnek — arra kellene törekednie, hogy a Te
közösséged, a szolgálók és szolgáltak közösségének tagja lehessen. Te vagy az Istenség
Legfelsõb Személyisége. Téged senki sem múlhat felül, de még Veled egyenlõvé sem válhat
senki. A tökéletes társadalmi rendszer az, amelynek középpontjában Te állsz, s amelyben
mindenki Téged mint Legfelsõbbet szolgál. Egy ilyen tökéletesen felépített társadalomban
mindenki örökké áldott boldogságban élhet.
— Kedves Uram, azt is mondtad, hogy csak koldusok dicsõítenek, s ez is megfelel a
valóságnak. De kik ezek a koldusok? Mind kiváló bhakták, felszabadult lelkek, illetve a
lemondott rendben élõk. Mind nagy lelkek és fejlett bhakták, akik nem törõdnek mással, mint
a Te dicsõítéseddel. Az ilyen nagy lelkek még a legelvetemültebb bûnösöknek is
megbocsájtanak. Ezek az úgynevezett koldusok az anyagi világ minden gyötrelmét eltûrve
csupán a lelki fejlõdésért élnek. Kedves férjem, ne gondold, hogy tapasztalatlanságból
fogadtalak el házastársamnak: e nagy lelkeket követtem. E kiváló koldusok nyomdokain
haladtam, s elhatároztam, életemet lótuszlábaidnak ajánlom.
— Azt mondtad, nincstelen vagy, és ez így is van, hiszen teljes mértékben odaadtad
Magad e nagy lelkeknek és bhaktáknak. Jól tudtam ezt, ezért olyan nagy személyiségeket is
visszautasítottam, mint Brahm§ és Indra király. Uram, a könyörtelen idõ egyedül a Te
irányításod alatt mûködik. Az idõ oly erõs és hatalmas, hogy a teremtésben bármit egyetlen
pillanat alatt elpusztíthat. Mindezeket egybevéve Jar§sandhát, ¼iªup§lát és többi hercegi
kérõmet nem tartottam többnek közönséges férgeknél.
— Óh, Vasudeva kedves fia! Óh, mindenható! Helytállóan mondtad azt is, hogy a nagy
királyoktól való félelmedben kerestél menedéket az óceán vizében, de az én tapasztalataim
ellentmondanak ennek, hiszen láttam, amint erõvel elragadtál engem az összes herceg szeme
láttára. Az esküvõi szertartáson csak megpendítetted íjadat, elûzve ezzel a többieket, és
kegyesen oltalmat nyújtottál nekem lótuszlábaidnál. Ma is elõttem van, ahogy elraboltál
engem. Akár egy oroszlán, amely erõvel veszi el részét az ûzött zsákmányból, egy
szempillantás alatt szétkergetve a gyöngébb állatokat.
— Kedves lótuszvirág szemû Uram, nem értem, miért töltenék napjaikat gyászban azok az
asszonyok és férfiak, akik lótuszlábaidnál keresnek menedéket. A világtörténelemben A¯ga,
P¥thu, Bharata, Yay§ti és Gaya mind hatalmas világbirodalmak uralkodói voltak, s rendkívüli
helyzetükkel senki sem versenghetett. Azonban hogy elnyerjék kegyedet, lemondtak elõkelõ
rangjukról, és az erdõbe vonultak vezekelni. Vajon szomorkodtak és gyászoltak volna, mikor
önként vállalták ezeket a lemondásokat, s lótuszlábaidat fogadták el a legfõbbnek?
— Kedves Uram, az javasoltad, válasszak másvalakit az uralkodók közül, és váljak meg a
Te társaságodtól. De kedves Uram, én jól tudom, hogy Te vagy minden jó tulajdonság
tárháza. Az olyan kiváló szentéletûek, mint N§rada Muni, kizárólag a Te transzcendentális
vonásaid dicsõítésében mélyednek el. S ha valaki egy ilyen szentéletûnél keres oltalmat,
azonnal megtisztul az anyagi szennyezettségektõl, s közvetlen kapcsolatba kerülve
szolgálatoddal, a szerencse istennõje is megáldja minden jóval. Ilyen körülmények között
melyik asszony lenne oly bolond, hogy — miután hiteles forrásokból hallott a Te
dicsõségedrõl, s valamiképpen megízlelte lótuszlábaid nektárját — az anyagi világból
válasszon magának férjet, akit a halál, a betegség, az öregség és az ismétlõdõ születés félemlít
meg? Én nem meggondolatlanul fogadtam el lótuszlábaidat, hanem megfontoltan és mindent
figyelembevéve döntöttem így. Kedves Uram, Te vagy a három világ mestere, s bhaktáid
minden vágyát teljesítheted ebben és a következõ világban egyaránt, mert Te vagy a
Felsõlélek mindenkiben. Ezért válaszottalak férjemnek, mert úgy érzem, Te vagy erre a
legmegfelelõbb. Gyümölcsözõ tetteim eredményeképpen bármilyen életformába
belekényszeríthetsz: nem törõdöm vele. Egyetlen vágyam az, hogy mindig lótuszlábaid
közelében lehessek, mert Te vagy az, aki megszabadíthatja bhaktáit az illuzórikus anyagi
léttõl, s mindig készen állsz arra, hogy átadd Magad bhaktáidnak.
— Kedves Uram, azt javasoltad, válasszak egy herceget, ¼iªup§lát, Jar§sandhát vagy
Dantavakrát. De milyen is a helyzetük ebben a világban? Látástól vakulásig azon igyekeznek,
hogy fenntartsák családjukat, akár az olajütõben éjjel-nappal robotoló bikák. Az öszvérekhez,
málhás állatokhoz hasonlítják vagy kutyának szidalmazzák õket, és szánalmasak, akár a
macskák. Valósággal feleségeik rabszolgáivá váltak. Az a szerencsétlen asszony, aki még
nem hallott dicsõségedrõl, megelégszik egy ilyen közönséges férjjel is, de a többiek, akik
tudják, hogy Téged nemcsak ezen a világon, de az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva csarnokaiban is
dicsõítenek, csak Téged kívánnak férjüknek. A férfi ebben az anyagi világban olyan, akár egy
halott test. Az élõlényt csupán beburkolja ez a test, amely nem más, mint egy szakállal,
bajusszal, szõrzettel, körmökkel és hajjal felcicomázott bõrzsák. Ebben a díszes zsákban van
egy nyalábnyi izom, egy halom csont, némi vér, összekeveredve ürülékkel, vizelettel,
nyálkával, epével és szennyes gázokkal, s mindenféle bacilusok és férgek tenyésznek benne.
Az ostoba asszonyok ezt a halott testet tartják férjüknek, s puszta félreértésbõl életük
társaként szeretik. Ez csak úgy lehet, hogy sohasem ízlelhették még meg lótuszlábaid
örökkévaló gyönyörûségét.
— Kedves lótuszvirág szemû férjem! Te Önmagadban is elégedett vagy. Neked nem
számít, szép vagyok-e, elõkelõ vagyok-e; egyáltalán nem törõdsz vele. Nincs semmi
csodálnivaló abban, hogy nem ragaszkodsz hozzám, ez teljesen természetes. Még a
legkiválóbb és leggyönyörûbb asszonyhoz sem ragaszkodsz. Akár kötõdsz hozzám, akár nem,
én csupán azt szeretném, ha odaadásom és figyelmem mindig lótuszlábaidra irányulhatna. A
szenvedély anyagi kötõereje is a Te teremtményed, ezért életem legnagyobb szerencséjének
tartom, mikor szenvedélyesen rám tekintesz. Nem vágyom semmi másra e kedvezõ
pillanatokon kívül.
Miután K¥¢£a meghallgatta Rukmi£¦ szavait és szerelmes haragja felkeltését célzó
mondataihoz fûzött magyarázatait, így szólt:
— Kedves hûséges feleségem, drága hercegnõm! Ilyen beszédet vártam tõled, s csak azért
tréfálkoztam veled, mert kíváncsi voltam, megingathatlak-e. Célomat elértem. Szavaimhoz
fûzött csodálatos magyarázataid tökéletesen fedik a valóságot, s Magam is megerõsítem
azokat. Óh, gyönyörû Rukmi£¦, te vagy a legkedvesebb feleségem! Végtelen örömmel
tapasztaltam, mennyire szeretsz. Biztos lehetsz abban, hogy mindig rendelkezésedre állok,
bármilyen vágyad vagy kívánságod is legyen, bármit várj is Tõlem. S az is igaz, hogy
bhaktáim, legkedvesebb barátaim és szolgáim mindig mentesek az anyagi szennyezõdésektõl,
bár soha nem kérik Tõlem ezt a felszabadulást. Bhaktáim sosem várnak Tõlem semmit, csak
azt, hogy Engem szolgálhassanak, s mivel teljesen Reám hagyatkoznak, még ha kérnek is
Tõlem valamit, az sem anyagi. Az ilyen vágyak és kívánságok az anyagi világból való
felszabadulás forrásai, s nem hoznak létre anyagi kötõdéseket.
— Kedves jámbor és erényes hitvesem! A szigorú szemérmesség alapján próbára tettem
férjed iránti szerelmedet, s te kitûnõen megfeleltél a vizsgán. Szándékosan zaklattak fel
természetedtõl távol álló szavaimmal, s meglepve látom, hogy Irántam való odaadásod egy
szikrányit sem változott. Kedves feleségem, Én vagyok minden áldás, még az anyagi világból
való megszabadulás adományozója is, s csak Én állíthatom meg a folytonos anyagi létezést.
Csak Én hívhatom haza az embereket, vissza Istenhez. Az, akinek odaadása hamis, anyagi
elõnyökért imád Engem, hogy a szexuális gyönyörben tetõzõ anyagi örömök világához
láncolja magát. Aki szigorúan vezekel és komoly lemondásokat végez az anyagi boldogság
elérése érdekében, az külsõ energiám illúziójában él. Az Engem anyagi elõnyökért és érzékeik
kielégítéséért szolgálók nagyon ostobák, hiszen a szexuális életen alapuló anyagi boldogság a
legalantasabb létformákban, a kutyák és disznók közt is elérhetõ. Ilyen örömökért senki se
forduljon Hozzám, mert ezeket a pokol feltételei között is élvezheti. Jobb, ha az ilyen
boldogság után vágyakozók, akik nem Engem óhajtanak, megmaradnak pokoli helyzetükben.
Az anyagi szennyezettség olyan erõs, hogy mindenki éjt nappallá téve dolgozik az anyagi
boldogságért. A hivalkodó vallásosság, lemondás, vezeklés, humánusság, emberbarátság,
politika, tudomány mind az anyagi haszon reményében van. Az azonnali anyagi haszon
érdekében a materialisták a félisteneket imádják, de az anyagi vonzalom bûvöletében olykor
az Úr odaadó szolgálatához fordulnak. Elõfordulhat, hogy azoktól, akik az Urat õszintén
szolgálják, mégis anyagi dolgokra vágyakoznak, az Úr rendkívül kegyesen megvonja az
anyagi boldogság forrásait. Mivel a bhakta nem talál lehetõséget az anyagi boldogságra, tiszta
odaadó szolgálatba kezd.
— Királynõk legkiválóbbja, kedvesem! — folytatta az Úr K¥¢£a. — Jól látom, hogy
neked nincsenek anyagi céljaid. Egyetlen kívánságod hogy Engem szolgálhass, és ezt már
régóta makulátlan odaadással végzed. A példás, tiszta odaadó szolgálat nemcsak az anyagi
világból szabadítja fel a bhaktákat, hanem a lelki világba is átsegíti õket, hogy örökösen
Engem szolgálhassanak. Az anyagi örömökhöz túlságosan ragaszkodók nem képesek ilyen
szolgálatot végezni. A nem tisztaszívû asszonyok, anyagi vágyakkal eltelve az érzékkielégítés
különféle módjait eszelik ki, s közben hûséges bhaktáknak mutatják magukat.
— Drága, tiszteletre méltó hitvesem! Bár sokezer feleségem van, náladnál egyikük sem
szerethet jobban. Különleges helyzetedet az is bizonyítja, hogy házasságunk elõtt sosem láttál
Engem, csak mások elbeszélésébõl ismertél. Hited mégis olyan szilárd volt, hogy a gazdag,
elõkelõ és szemrevaló hercegek közül senkit sem akartál férjeddé fogadni, hanem mindenáron
Hozzám ragaszkodtál. Nem törõdtél a megjelent királyi kérõkkel, és udvariasan egy
bensõséges levelet küldtél Nekem, melyben arra kértél, raboljalak el. Mikor Magammal
vittelek, bátyád, Rukm¦ erõvel utamat állta és harcra szólított. A párviadalban kíméletlenül
gyõzelmet arattam, õt magát pedig csúffá tettem. Aniruddha esküvõjén, mikor éppen
sakkoztunk, egy összeszólalkozás miatt ismét összecsaptunk Rukm¦val, s bátyám, Balar§ma
végül megölte õt. Meglepett, hogy egyetlen tiltakozó szó sem hagyta el ajkadat az események
láttán. Szótlanul tûrted a következményeket, aggódva, nehogy el kelljen válnod Tõlem.
Hallgatagságod örökre tieddé tett, örökre te irányítasz Engem. Elküldted hozzám hírnöködet a
leányrablásra felszólító üzenettel, s amikor késtem, az egész világot kezdted üresnek látni.
Úgy gondoltad, gyönyörû tested érintésére Rajtam kívül senki sem méltó, s az öngyilkosságot
fontolgattad, végezni akartál testeddel, ha nem érkezem meg. Drága Rukmi£¦m, az ilyen
kiváló és rajongó szeretet mindig megmarad lelkemben. Ami engem illet, nem áll
hatalmamban viszonozni színtiszta odaadásodat.
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának természetesen nem feladata, hogy
férj, fiú vagy apa legyen, hiszen minden Õhozzá tartozik, és minden az Õ irányítása alatt áll.
Boldogságához nem szorul rá mások segítségére. Az Úr K¥¢£a §tm§r§ma, azaz önmagában
elégedett, minden gyönyört Önmagából merít, mások hozzájárulása nélkül. Amikor azonban
emberi lényként száll alá, a férj, a fiú, a barát vagy akár az ellenség szerepét is tökéletesen
játssza, s így a királynõk — és különösen Rukmi£¦ji — tökéletes férjének szerepében teljes
tökéletességében élvezte a házastársi szeretetet.
A védikus kultúra ugyan megengedte a többnejûséget, de nem volt szabad rosszul bánni
az asszonyokkal. Más szóval csak akkor lehet valakinek több felesége, ha mindegyiküket
képes ideális családfõként elégedetté tenni. Az Úr K¥¢£a a világ tanítója, ezért — bár nem
volt szüksége feleségre — annyi formába tejesztette ki magát, ahány hitvese volt, s
mindegyikükkel ideális családfõként élt, betartva a védikus elõírásokkal összhangban álló
korlátozó elveket, szabályokat és kötelességeket, a társadalmi törvényeket és szokásokat.
Tizenhatezer-száznyolc felesége számára külön-külön palotát, udvartartást és környezetet
tartott fenn. Az Úr, bár egyetlen egy, tizenhatezer-száznyolc ideális családfõként jelent meg.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenkilencedik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a és Rukmi£¦ beszélgetései”.
60. K¥¢£a családfája
 K¥¢£a tizenhatezer-száznyolc felesége mindegyikével tíz fiút nemzett, akik mind
egyformán rendelkeztek atyjuk hatféle fenségével: erõvel, szépséggel, bölcsességgel,
hírnévvel, gazdagsággal és lemondással. Ahogy mondják: az alma nem esik messze a fájától.
K¥¢£a tizenhatezer-száznyolc felesége egytõl-egyig hercegnõ volt, s K¥¢£át mindegyikük a
legragaszkodóbb férjnek gondolta, mert nem mozdult mellõlük és sosem hagyta el palotáikat.
Mindegyik hercegnõ úgy vélte, K¥¢£a egyedül az õ engedelmes férje, azonban az Úr
valójában egyikükhöz sem vonzódott. Minden feleség azt gondolta, K¥¢£ának rajta kívül
nincs más asszonya, s az Úr nagyon kedveli õt. Az Úr K¥¢£a azonban §tm§r§ma, azaz
önmagában elégedett, s így egyikükkel szemben sem volt sem kedves, sem ellenséges.
Minden feleségével egyformán bánt, tökéletes férjként örvendeztette meg õket. Neki egyetlen
feleségre sem volt szüksége, s mivel nõk voltak, valójában nem érthették meg K¥¢£a
különleges helyzetét és a Mögötte rejlõ igazságot.
K¥¢£a hercegnõ-feleségei rendkívül gyönyörûek voltak, s mindnyájukat elbûvölte K¥¢£a
lótusz-sziromhoz hasonló szeme, lenyûgözõ arca, hosszú karjai, formás fülei, kedves
mosolya, tréfás beszéde és mézédes szavai. Vonásaitól megigézve vonzóan öltözködtek,
bájukkal igyekezve magukra vonni férjük figyelmét. Mosolyogva és szemöldöküket mozgatva
juttatták kifejezésre nõiességüket, s a házastársi szeretet hegyes nyilaival vették célba K¥¢£át.
Föl akarták kelteni K¥¢£a vágyakozását, de nem sikerült megzavarniuk Õt, vagy felébreszteni
szerelmi vágyát. Ez azt jelenti, hogy K¥¢£a a gyermeknemzésen kívül sosem lépett szexuális
kapcsolatba feleségeivel.
Dv§rak§ királynõi rendkívül szerencsés módon férjüknek és személyes társuknak
mondhatták az Úr Sr¦ K¥¢£át, aki még az olyan kiváló félistenek számára is
megközelíthetetlen marad, mint az Úr Brahm§. Úgy éltek együtt mint férj és feleség, és K¥¢£a
ideális férjként úgy bánt velük, hogy transzcendentális gyönyörûségük nõttön nõtt, mikor
mosolyogva egymásra pillantottak, beszélgettek vagy egymás társaságát élvezték. Mindegyik
feleségnek ezer és ezer szolgáló állt rendelkezésére, mégis mikor K¥¢£a belépett sok ezer
felesége palotáiba, minden asszony személyesen fogadta õt. Kényelmes ülõhellyel kínálták, s
az imádat minden kellékével elhalmozták. Személyesen mosták meg lótuszlábait, bételdiót
hoztak Neki, lábait masszírozták, hogy enyhítsenek fáradtságán. Legyezgetve hûsítették,
illatos szantálpépet, olajokat és illatszereket ajánlottak fel, virágfüzérekkel övezték nyakát,
haját rendezgették, ágyba fektették vagy fürdésében segítettek. Mindig, mindenben szolgálták
tehát K¥¢£át, különösen amikor evett. K¥¢£a feleségei örökké az Õ szolgálatában merültek el.
K¥¢£a tizenhatezer-száznyolc felesége közül — akiknek tíz-tíz fiat nemzett — íme az elsõ
nyolc királynõ gyermekeinek sora. Rukmi£¦tõl tíz fia született: Pradyumna, C§rude¢£a,
Sude¢£a, C§rudeha, Suc§ru, C§rugupta, Bhadrac§ru, C§rucandra, Vic§ru és C§ru.
Jellemzõikben egy hajszálra sem maradtak el atyjuk, az Úr K¥¢£a mögött.
Satyabh§m§ is tíz fiat szült, akiket a következõképpen neveztek: Bh§nu, Subh§nu,
Svarbh§nu, Prabh§nu, Bh§num§n, Candrabh§nu, B¥hadbh§nu, Atibh§nu, ¼r¦bh§nu és
Pratibh§nu. A következõ királynõ, J§mbavat¦ tíz fiának élén S§mba állt. Nevük S§mba,
Sumitra, Purujit, ¼atajit, Sahasrajit, Vijaya, Citraketu, Vasum§n, Dravi¨a és Kratu volt. Az Úr
K¥¢£a különösen ragaszkodott J§mbavat¦ fiaihoz. Nagnajit király leányától, Saty§tól is tíz fia
született: V¦ra, Candra, Aªvasena, Citragu, Vegav§n, V¥¢a, Ýma, ¼a¯ku, Vasu és Kunti.
Közülük Kunti rendkívül erõs volt. K§lind¦ is tíz fiat szült: ¼rutát, Kavit, V¥¢át, V¦rát,
Sub§hut, Bhadrát, ¼§ntit, Darªát, P¡r£am§sát és a legifjabbat, Somakát. Madras tartomány
királyának leányával, Lak¢ma£§val is tíz fiat nemzett, nevük Pragho¢a, G§trav§n, Si°ha,
Bala, Prabala, Çrdhvaga, Mah§ªakti, Saha, Oja és Apar§jita. Következõ nejétõl, Mitravind§tól
is tíz fia született: V¥ka, Har¢a, Anila, G¥dhra, Vardhana, Ann§da, Mah§°sa, P§vana, Vahni
és K¢udhi. Bhadr§, következõ felesége tíz fia Sa¯gr§majit, B¥hatsena, ¼¡ra, Prahara£a, Arijit,
Jaya, Subhadra, V§ma, Ýyu és Satyaka volt. E nyolc fõ felesége mellett további tizenhatezer-
száz neje volt K¥¢£ának, akik mindegyikével tíz-tíz fiút nemzett.
Rukmi£¦ legidõsebb fia, Pradyumna születésétõl fova M§y§vat¦ férje volt, majd késõbb
feleségül vette Rukmavat¦t, anyai nagybátyja, Rukm¦ leányát is. Tõle született Aniruddha
nevû fia. K¥¢£a családja — feleségei, fiai, unokáit és dédunokái — közel egymilliárd
családtagot számlált.
Rukm¦, K¥¢£a elsõ feleségének, Rukmi£¦nek a bátyja meggyötörve és megalázva maradt
alul a K¥¢£ával vívott csatában, de Rukmi£¦ kérésére meghagyták életét. Õ azonban továbbra
is acsarkodott K¥¢£ára, s mindig ellenségként viselkedett Vele szemben. Leányát mégis K¥¢£a
fia vette feleségül, leány-unokáját pedig K¥¢£a unokája, Aniruddha. Par¦k¢it Mah§r§ja ezen
nagyon meglepõdött, amikor ¼ukadeva Gosv§m¦tól megtudta.
— Nagyon csodálkozom azon, hogy Rukm¦ és K¥¢£a, akik olyan nagy ellenségek voltak,
leszármazottaik révén mégis rokoni viszonyba kerültek egymással — mondta Par¦k¢it
Mah§r§ja. Kíváncsi volt a titok nyitjára, ezért tovább kérdezte ¼ukadeva Gosv§m¦t, aki valódi
yog¦ volt, így belelátó képessége elõtt semmi se maradhatott rejtve. A tökéletes yog¦k — mint
amilyen ¼ukadeva Gosv§m¦ volt — mindent látnak a múltban, a jelenben és a jövõben, s az
ilyen yog¦k és misztikusok elõtt minden titok föltárul.
Par¦k¢it Mah§r§ja kérdésére ¼ukadeva Gosv§m¦ a következõképpen válaszolt:
— Pradyumna, K¥¢£a Rukmi£¦tõl született legidõsebb fia maga Cupido volt, akinek
lenyûgözõ és vonzó megjelenése olyannyira elbûvölte Rukm¦ leányát, Rukmavat¦t, hogy
svaya°vara ceremóniája alkalmával nem tudott más férjet választani, s a választásra
összegyûltek közül a többi herceg elõtt Pradyumnának adta füzérét. A kérõk viadalából
Pradyumna került ki gyõztesen, ezért Rukm¦ kénytelen volt neki adnia gyönyörû leányát. Az
ellenségeskedés még mindig ott izzott Rukm¦ szívében, amiért Rukmi£¦ elrablásával K¥¢£a
megsértette õt, de éppen húga megörvendeztetésére egyezett bele Rukmavat¦ és Pradyumna
házasságába, mikor leánya Pradyumnát választotta. Ezzel Pradyumna Rukm¦ veje lett. A
felsorolt tíz fia mellett Rukmi£¦nek volt egy gyönyörû, nagy szemû leánya is, akit K¥tavarm§
fia, Bal¦ vett el.
Rukm¦ esküdt ellensége volt K¥¢£ának, de nagyon szerette húgát, Rukmi£¦t, ezért
igyekezett minden lehetséges módon a kedvében járni. Ezért amikor Rukmi£¦ unokája,
Aniruddha feleséget keresett, Rukm¦ felajánlotta neki saját unokája, Rocan§ kezét. Az elsõ
unokatestvérek házasságát a védikus kultúrában nem helyeslik, de Rukmi£¦ kedvéért Rukm¦
leányát és leányunokáját is K¥¢£a fiához, illetve unokájához adta. Mikor megegyeztek
Aniruddha és Rocan§ esküvõjében, Aniruddha népes esküvõi menet kíséretében indult el
Dv§rak§ból. Egészen Bhojaka±áig vonultak, amit Rukm¦ azt követõen hódított meg, hogy
K¥¢£a elrabolta húgát. Az esküvõi menetet a nagyapa, vagyis az Úr K¥¢£a vezette, s Vele volt
az Úr Balar§ma, K¥¢£a elsõ felesége, Rukmi£¦, fia, Pradyumna, J§mbavat¦ fia, S§mba,
valamint számtalan rokon és családtag. Bhojaka±a városába érkezve békésen megtartották az
esküvõt.
Rukm¦ jó barátságban volt Kali¯ga királyával, aki azt az ostobaságot tanácsolta neki, hogy
játsszon sakkot Balar§mával, és fogadásban gyõzze le. A k¢atriya királyok körében nem volt
szokatlan a sakkjátszmákra kötött fogadás és a szerencsejáték. A sakkjátékra szólító felhívás
elõl nem lehetett kitérni. ¼r¦ Balar§maj¦ nem volt a legjobb sakkjátékos, s ezt Kali¯ga királya
is jól tudta. Azt javasolta hát Rukm¦nak, Balar§ma kihívásával próbáljon bosszút állni K¥¢£a
családtagjain. ¼r¦ Balar§maj¦ nem volt nagyon ügyes a sakkban, de minden versengésben
lelkesen vett részt. Elfogadta Rukm¦ kihívását és a sakktáblához ült. A téteket aranyérmékben
tették meg. Balar§ma elõször száz, majd ezer, végül tízezer aranyban fogadott, de minden
alkalommal vesztett, s Rukm¦ nyert.
¼r¦ Balar§ma vesztett játszmái alkalmat adtak Kali¯ga királyának K¥¢£a és Balar§ma
becsmérlésére. Gúnyolódott és elszántan vicsorította fogait Balar§mára. Mivel Balar§ma
vesztett, kissé türelmetlenül viselte a sértõen gúnyos szavakat, s egy kicsit izgatott lett. Rukm¦
ekkor százezer aranyat tett föl Balar§ma ellenében, s ezúttal Balar§mának kedvezett a
szerencse. Rukm¦ azonban alattomosságában kijelentette, hogy Balar§ma vesztett, s magát
kiáltotta ki nyertesnek. Hazugsága miatt Balar§maj¦ haragra gerjedt Rukm¦ ellen. Dühe olyan
hirtelen és mindent elborító volt, akár az óceán dagály-hulláma teliholdkor. Balar§ma szeme
természettõl fogva vöröses, s mérgében még mélyebb árnyalatú lett. Ezúttal Õ hívta újabb
játszmára Rukm¦t, és százmillió aranyat tett fel.
A sakkjáték szabályai szerint ismét Balar§ma nyert, de Rukm¦ galád módon újra csak
magát kiáltotta ki gyõztesnek. A jelenlévõ hercegekhez fordult, és külön is megemlítette
Kali¯ga királyának nevét. Ekkor azonban egy égi hang szakította félbe a vitát, amely
kijelentette: Balar§mát, a játszma tényleges nyertesét megsértették, és Rukm¦ teljesen
jogtalanul mondja magát gyõztesnek.
Az égi hang ellenére Rukm¦ továbbra is amellett kardoskodott, hogy Balar§ma vesztett, s
úgy tûnt, konokságával a halált hívta ki maga ellen. Barátja gonosz tanácsától elbizakodva
figyelemre sem méltatta az égi szózatot, becsmérelni kezdte Balar§maj¦t:
— Kedves Balar§maj¦! Te és a fivéred csak tehénpásztorok vagytok. Lehet, hogy jól
értetek a jószágok õrzéséhez, de hogyan is lehetnétek a sakk vagy a csatatéri nyilazás
mesterei? Ezeket a mûvészeteket csak a hercegi rend tagjai ismerhetik!
Rukm¦ gúnyos szavai és a körülálló hercegek hangos nevetésének hallatán az Úr
Balar§ma haragja felizzott. Hirtelen megragadott egy buzogányt, és egy szó nélkül fejbe
sújtotta Rukm¦t, aki Balar§ma egyetlen csapásától leterítve holtan rogyott a földre. Így ölte
meg Balar§ma Rukm¦t Aniruddha esküvõjének áldásos szertartásán.
Az ilyen események egyáltalán nem szokatlanok a k¢atriyák között, s Kali¯ga királya
nyomban menekülni kezdett, attól tartván, hogy õ lesz a következõ áldozat. De alig tett pár
lépést, Balar§maj¦ megragadta, és mivel a király Balar§mát és K¥¢£át becsmérelve állandóan a
fogát vicsorította, Balar§ma buzogányával minden fogát kiverte. A Kali¯ga királyát és
Rukm¦t támogató többi herceget is elérte Balar§ma buzogánya. Kezüket-lábukat összetörve, s
így a visszavágásra nem is gondolva menekültek el a véres események színhelyérõl.
Balar§ma és Rukm¦ összecsapása alatt az Úr K¥¢£a egyetlen szót sem szólt, mert jól tudta,
ha Balar§mát támogatná, azzal boldogtalanná tenné Rukmi£¦t, ha pedig igazságtalannak
mondaná Rukm¦ megölését, azzal Balar§mát szomorítaná el. Ezért hallgatott az Úr K¥¢£a
unokája esküvõjén sógora, Rukm¦ megölésekor, így sem Balar§mával, sem Rukmi£¦vel
meglévõ szeretetteljes kapcsolatát nem zavarta meg. Ezután a menyasszony és a võlegény
szertartásosan kocsira szállt, s a võlegény esküvõi menetének kíséretében Dv§rak§ba indultak,
az Úr K¥¢£a, Madhu démon legyõzõje védelmét élvezve. Így hagyták el Rukm¦ királyságát,
Bhojaka±át, és boldogan Dv§rak§ felé vették útjukat.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanadik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a családfája”.
61. U¢§ és Aniruddha találkozása
Aniruddha és U¢§ találkozása, amely nyomán komoly harcra került sor az Úr K¥¢£a és az
Úr ¼iva között, érdekes és különös epizód. Par¦k¢it Mah§r§ja szeretett volna hallani errõl, így
¼ukadeva Gosv§m¦ elmesélte az egész történetet:
— Kedves királyom, bizonyára hallottad már Bali király nevét. Kiváló bhakta volt, aki
mindenét — vagyis az egész világot — az Úr V§manának, Vi¢£u törpe br§hma£a
inkarnációjának adományozta. Bali királynak száz fia volt, köztük a legidõsebb, B§£§sura.
A hõs B§£§sura az Úr ¼iva követõje volt, s mindig készen állt szolgálni õt. Odaadása
révén magas társadalmi rangot vívott ki, s minden tekintetben megbecsülték. Okos és
nagylelkû volt, s tettei dicséretére váltak, mert becsületszavát és ígéretét mindig betartotta;
igazságos volt, és fogadalmát sohasem szegte meg. Abban az idõben ¼onitapura városa fölött
uralkodott. Az Úr ¼iva kegyébõl ezer keze volt, s olyan hatalomra tett szert, hogy még a
félistenek, köztük Indra király is alázatos szolgaként hódoltak elõtte.
Réges-rég, mikor az Úr ¼iva ünnepelt táncát, a t§£¨ava-n¥tyát járta — ami miatt
Na±ar§jának nevezik —, B§£§sura ezer kezével kísérte dobon táncát. Az Úr ¼ivát Aªuto¢ának
is nevezik, „akit könnyû megörvendeztetni”, s nagyon kedveli híveit. Õ a nála oltalmat
keresõk nagy védelmezõje, s az anyagi világ élõlényeinek mestere. B§£§sura szolgálatával
elégedetten így szólt:
— Kérj tõlem bármit, megkapod, mert nagyon elégedett vagyok veled!
 — Kedves Uram, ha kedved tartja, maradj városomban és oltalmazz ellenségeimtõl! —
válaszolta B§£§sura.
Egy alkalommal B§£§sura az Úr ¼iva elé járult, és felajánlotta tiszteletét. Napként
ragyogó sisakja az Úr ¼iva lótuszlábait érintette. Hódolatát ajánlva így szólt:
— Kedves Uram! A vágyakozók minden óhaja — amely addig nem teljesülhetett —
valóra válik, ha meghódolnak lótuszlábaid elõtt, amelyek olyanok, akár az ember minden
vágyát teljesítõ kívánságfák. Kedves Uram, adtál nekem ezer kart, de nem tudom, mit kezdjek
velük. Kérlek, bocsáss meg nekem, de úgy tûnik, a harcban nem tudom elég jól felhasználni
karjaimat. Nálad, az anyagi világ eredeti atyjánál méltóbb ellenfelet sehol sem találok, Uram.
Olykor rettentõen szeretnék harcolni karjaimmal, s mindig próbálok megfelelõ ellenfelet
találni, de mindenki elmenekül, mert ismerik természetfölötti erõmet. Mindig csalódnom kell,
és izgatott harci kedvemet kõsziklákon próbálom lecsillapítani. Így zúztam apró darabokra
már több hatalmas hegységet.
Az Úr ¼iva úgy vette észre, hogy adománya gondot okozott B§£§surának, és így szólt:
— Te gyalázatos! Mohó harci vágy él benned, de elkeseredsz, ha nem találsz ellenfelet
magadnak. Hiába gondolod, hogy rajtam kívül senki sem állhatna ki veled, mert bizony
mondom neked, méltó ellenfélre fogsz akadni. Akkor jön majd el napjaid vége, s gyõzelmi
lobogódat nem fogja tovább lengetni a szél. Meglátod majd, hogyan foszlik semmivé
áltekintélyed!
Az Úr ¼iva szavai hallatán B§£§sura — akin hatalma miatt elbizakodottság vett erõt —
ujjongva gondolt arra, hogy végre méltó ellenfélre akad majd. Boldogan tért haza, s várta a
napot, mikor megérkezik az a harcos, aki képes lesz legyõzni õt. B§£§sura ennyire ostoba
démon volt. Az esztelen, démonikus emberek, akik túlzott fényûzésükben kérkedni akarnak
gazdagságukkal, ostoba módon annak örülnek, ha kincseiket kimeríthetik. Nincsenek
tisztában a K¥¢£a-tudat áldásával, s így energiájukat képtelenek ésszerûen használni.
Tulajdonképpen kétféle ember van: K¥¢£a-tudatos és nem K¥¢£a-tudatos. Az utóbbiak
általában a félisteneknek hódolnak meg, míg a K¥¢£a-tudatúak az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét imádják, s mindent az Úr szolgálatában használnak fel. A nem K¥¢£a-tudatúak
ezzel szemben mindent az érzékkielégítés szolgálatába állítanak. B§£§sura tökéletes példa
erre. Nagyon szerette volna saját örömére párviadalban is kipróbálni rendkívüli erejét, de
mivel nem akadt méltó ellenfélre, erõs kezeivel a hegyeket zúzta apróra. Ezzel szemben
Arjuna, aki szintén rendkívüli harci erõvel bírt, erejét kizárólag K¥¢£a szolgálatában
alkalmazta.
B§£§surának volt egy gyönyörû lánya, U¢§. Már eladósorban volt, s amikor barátnõi
körében egyik este aludni tért, azt álmodta, hogy Aniruddha szeretõ társaságát élvezi, pedig a
valóságban sosem látta, sõt még csak nem is hallott felõle. Álmából felriadva hangosan így
kiáltott:
— Kedves szerelmem, hol vagy? — Ám rögtön szégyenkezés fogta el, amiért így elárulta
érzéseit barátnõi elõtt. U¢§ egyik társalkodónõje B§£§sura fõminiszterének leánya, Citralekh§
volt. Bensõséges barátnõk lévén Citralekh§ kíváncsian érdeklõdött:
— Gyönyörû hercegnõm! Kiáltásod meglep, hiszen még nem vagy férjnél, sõt egyetlen
ifjat sem láttál életedben! Ki az, akit keresel? Ki az a hozzád illõ ifjú?
— Drága barátnõm! — válaszolta U¢§ Citralekh§ kérdésére. — Álmomban egy gyönyörû
szép ifjút láttam. Napbarnított bõre, sárga öltözéke és lótuszvirág szemei elbûvöltek. Karjai
hosszúak voltak, s egész megjelenése olyan lenyûgözõ volt, hogy minden fiatal leányt rabul
ejtene. Nagy büszkeség tölt el, mert az ifjú megcsókolt, s én kimondhatatlanul élveztem
csókjai nektárját. Ám ezek után nyomban eltûnt, engem pedig magával ragadott a
kiábrándultság örvénye. Drága barátnõm, mennyire szeretném megtalálni ezt a csodálatos
ifjút, szívem hõn óhajtott urát!
— Megértem bánatodat — válaszolta Citralekh§ —, s biztosíthatlak: ha az ifjú ebben a
három világban — a felsõbb, középsõ és alsóbb bolygórendszereken — él, felkutatom õt,
hogy boldog légy. Ha az álomkép alapján ráismersz, én elhozom azt, aki megadja lelked
nyugalmát. És most hadd készítsek néhány képet! Nézd meg õket, és ha ráismersz
megálmodott férjedre, csak szólj! Nem számít, hol van, tudom, hogyan hozzam ide. Te csak
ismerd föl, s a többit bízd rám!
Citralekha eközben rajzolni kezdte a magasabb bolygókat benépesítõ félistenek, a
Gandharvák, a Siddhák, a C§ra£ák, a Pannagák, a Daityák, a Vidy§dharák és a Yak¢ák,
valamint az emberek arcképeit. (A ¼r¦mad-Bh§gavatam és más Védikus Írások hitelt
érdemlõen bizonyítják, hogy minden bolygón más és másféle élõlények élnek. Ostobaság
tehát azt állítani, hogy a Földön kívül nincs élet.) Citralekh§ rengeteg képet készített. Az
emberek arcképei között szerepeltek a V¥¢£i-dinasztia tagjai, Vasudeva, K¥¢£a atyja,
¼¡rasena, K¥¢£a nagyatyja, ¼r¦ Balar§maj¦ és az Úr K¥¢£a is. Mikor U¢§ megpillantotta
Pradyumna arcképét, kissé elpirult, Aniruddha képénél pedig annyira elszégyellte magát,
hogy fejét lehajtva elmosolyodott. Megtalálta azt, akit keresett. Citralekh§nak is megmutatta
szíve rabul ejtõjének képmását.
Citralekha nagyhatalmú misztikus yogin¦ volt, s mikor U¢§ rámutatott a képre, rögtön
tudta, hogy az K¥¢£a unokáját, Aniruddhát ábrázolja, bár elõzõleg egyikük sem látta az ifjút, s
nevét sem ismerték. Citralekh§ még azon az éjjelen átvágott az ûrön, s hamarosan
megérkezett a K¥¢£a védelmét élvezõ Dv§rak§ városába. Citralekh§ bejutott a palotába, ahol
megpillantotta a díszes ágyán pihenõ Aniruddhát. Misztikus hatalmánál fogva nyomban
¼onitapura városába vitte az alvó ifjút, hogy U¢§ is láthassa megálmodott férjét. U¢§
valósággal kivirágzott boldogságában, s elégedetten élvezte Aniruddha közelségét.
U¢§ és Citralekh§ jól megerõsített palotában éltek, ahová egyetlen férfi sem tehette be a
lábát, de még kíváncsi pillantásaik sem hatolhattak be. U¢§ és Aniruddha együtt éltek a
palotában, s U¢§ szerelme napról napra nõtt Aniruddha iránt. Drága ruhákkal, virágokkal és
füzérekkel, illatszerekkel és füstölõkkel kedveskedett az ifjúnak. Ágya melletti ülõhelyénél
finom italok — tej és sörbet — valamint ízletes rágható és nyelhetõ ételek sorakoztak.
Mindenekfölött azonban kedves szavaival és elõzékeny szolgálatával kényeztette az ifjút. U¢§
úgy imádta Aniruddhát, mintha az Istenség Legfelsõbb Személyisége lenne. Csodálatos
gondoskodásával elfeledtetett Aniruddhával minden mást, s kedvese osztatlan figyelmét és
szerelmét vonta magára. A szeretet és szolgálat ilyen légkörében Aniruddha teljesen
megfeledkezett magáról, s már arra sem emlékezett, mennyi ideje van távol otthonától.
Ám idõvel U¢§n olyan jegyek mutatkoztak, amelyekbõl kiderült, hogy egy férfival van
kapcsolata, s a jelek nyilvánvaló volta miatt senki elõtt sem lehetett tovább titokban tartani a
történteket. U¢§ boldog volt Aniruddha társaságában, de gyönyörûségében nem tudta, hol a
határ. A palota felügyelõje és az õrök parancsnoka könnyen rájöhettek, hogy bensõséges
kapcsolatban van valakivel, s még a további események elõtt mindent jelentettek uruknak,
B§£§surának. A védikus kultúrában a férfiakkal kapcsolatba került hajadon a család
legnagyobb szégyene, ezért a felügyelõ óvatosan figyelmeztette urát, hogy U¢§val
kapcsolatban bizonyos dolgok szégyentelen viszonyra utalnak. A szolgák azt állították, hogy
fáradhatatlanul, éjjel-nappal éberen õrizték a házat, senki ember fiát be nem engedve.
Gondosságuk folytán nem akadt egyetlen férfi sem, aki bepillanthatott volna a falakon túlra,
ezért õket is meglepte, miként szennyezõdhetett be U¢§ hírneve. Mivel nem tudtak a a titok
nyitjára rájönni, csupán elõadták a tényeket uruknak.
B§£§sura lesújtva vette tudomásul, hogy leánya nem érintetlen többé. Szívét súlyos
teherként nyomasztotta a hír, s azonnal U¢§ palotája felé indult. Ott aztán megpillantotta az
együtt üldögélõ és beszélgetõ U¢§t és Aniruddhát. Gyönyörû párt alkottak, hiszen Aniruddha
Pradyumna, vagyis maga Cupido fia volt. B§£§sura ugyan egymáshoz illõnek találta leányát
és Aniruddhát, de a családi hírnévre való tekintettel egyáltalán nem örült kapcsolatuknak.
Nem tudta, ki is valójában ez az ifjú, de be kellett ismernie, hogy nála szebb párt nem
választhatott volna U¢§ a három világból. Aniruddha bõre ragyogó barna volt, sárga ruhát
viselt, s szeme a lótusz szirmára emlékeztetett. Hosszú karjai voltak, s hullámos, kékes haj
övezte homlokát. Fülönfüggõinek ragyogó tüze és gyönyörû mosolya valóban lenyûgözõ volt.
B§£§sura haragja azonban nem enyhült.
 Mikor B§£§sura meglátta õket, Aniruddha éppen U¢§val játszott. Aniruddha csodálatos
ruhát viselt, és U¢§ gyönyörû virágfüzéreket illesztett nyakába. A nõk mellét díszítõ piros
ku¯kuma por is feltûnt itt-ott a füzéren, elárulva, hogy U¢§ megölelte Aniruddhát. B§£§surát
megdöbbentette, hogy Aniruddha még az õ jelenlétében is tovább ül U¢§val szemben.
Aniruddha azonban tisztában volt leendõ apósa haragjával, s azzal is, hogy számtalan katonát
rendelt a palotába, hogy elbánjanak vele.
Egyéb fegyver híján Aniruddha egy nagy vasrudat ragadott fel, amivel B§£§sura és
katonái elé állt. Határozott kiállásából mindenki tudhatta, hogy ha megtámadják, valamennyi
katonát a földre sújtja a vasrúddal. B§£§sura és harcosai úgy érezték, az ifjú úgy áll elõttük,
akár a halál ura, legyõzhetetlen fegyverével a kezében. B§£§sura parancsára a fegyveresek
mindenfelõl Aniruddhára támadtak, s megpróbálták lefogni, de az ifjú vasrúdjával hadakozva
összezúzta az eléje merészkedõk kezét, lábát, koponyáját, s a katonák egymás után hullottak
el. Úgy végzett velük sorra, akár az ugató kutyákkal leszámoló héja-raj vezére. Így
menekülhetett el Aniruddha a palotából.
B§£§sura, aki jónéhány harcmûvészetet ismert, az Úr ¼iva kegyébõl azt is tudta, hogyan
teheti ártalmatlanná ellenfelét a n§gap§ªával, a kígyó-hurokkal, s így foglyul ejtette a palota
kapuján át menekülõ Aniruddhát. U¢§ boldogtalanul és megzavarodottan fogadta Aniruddha
elfogatásának hírét. Szemébõl patakzott a könny, s önuralmát elveszítve hangosan zokogott.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „U¢§ és Aniruddha találkozása”.
62. Az Úr K¥¢£a harca B§£§surával
Amikor véget ért az esõs évszak négy hónapja, és Aniruddha még mindig nem tért haza, a
Yadu család tagjait komoly aggodalom fogta el. Nem értették, hová tûnhetett el a fiú.
Szerencsére azonban egy napon N§rada, a nagy bölcs látogatott hozzájuk, s elmesélte
Aniruddha eltûnésének történetét. Elmondta, hogyan vitték az ifjút ¼onitapurába, B§£§sura
birodalmának fõvárosába, s hogyan ejtette õt foglyul B§£§sura a n§gap§ªa segítségével,
annak ellenére, hogy Aniruddha minden katonát legyõzött. N§rada részletesen elmesélte az
egész történetet. Ezek után a K¥¢£át olyannyira szeretõ Yadu-dinasztia tagjai felkészültek
¼onitapura megtámadására. A család szinte valamennyi vezére — köztük Pradyumna,
S§tyaki, Gada, S§mba, S§ra£a, Nanda, Upananda és Bhadra — összefogott, és tizennyolc
ak¢auhi£¦ csapattestet állítottak falanxba. ¼onitapurába vonultak, s katonákkal, elefántokkal,
lovakkal és harci szekerekkel vették körül a várost.
B§£§sura tudomást szerzett a Yadu-dinasztia támadásáról, akik már a falakat, a
városkapukat és a közeli kerteket dúlták. Feldühödve azonnal kirendelte katonáit — akik
méltó ellenfelei voltak a Yaduknak —, hogy szembeszálljanak velük. Az Úr ¼iva olyan
kegyes volt B§£§surához, hogy õ maga vállalta a hadvezérséget, hõs fiai, K§rttikeya és
Ga£apati kíséretében. Nand¦ªvara — az Úr ¼iva — kedvenc bikáján ülve vezette a harcot az
Úr K¥¢£a és Balar§ma ellen. Csupán elképzelni tudjuk, milyen heves lehetett a küzdelem —
az egyik oldalon az Úr ¼iva és hõs fiai, velük szemben pedig az Úr K¥¢£a, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége és bátyja, ¼r¦ Balar§maj¦. Aki látta a csata hevét, megdöbbent, s
hátán végigfutott a hideg. Az Úr ¼iva Magával az Úr K¥¢£ával harcolt, Pradyumna
K§rttikeyával, Balar§ma pedig B§£§sura parancsnokával, a Kupakar£a támogatását élvezõ
Kumbh§£¨ával küzdött. K¥¢£a fia, S§mba B§£§sura fiával harcolt, B§£§sura pedig
S§tyakival, a Yadu-dinasztia hadvezérével. Így vette kezdetét a háború.
Az egész univerzumban híre ment a harcnak. Az Úr Brahm§ és a többi félisten a mennyei
bolygókról, a nagy bölcsek és szentek, a Siddhák, C§ra£ák és Gandharvák mind kíváncsian
szemlélték légi jármûveikrõl az Úr ¼iva és az Úr K¥¢£a, illetve csapataik összecsapását. Az Úr
¼ivát bh¡ta-n§thának is nevezik, mert hatalmas szellemek és alvilági lények — bh¡ták,
preták, pramathák, guhyakák, ¨§kin¦k, piª§cák, k¡¢m§£¨ák, vet§lák, vin§yakák és brahma-
r§k¢asák — támogatják. (A szellemek közül a brahma-r§k¢asák a leghatalmasabbak, akik
br§hma£ákból válnak szellemmé.)
 Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a dicsõ íjával, a ¼§r¯gadhanuval
könnyedén lesöpörte a szellemeket a csatatérrõl. Az Úr ¼iva ezután válogatott fegyvereit
vetette be az Istenség Személyisége ellen, de ¼r¦ K¥¢£a minden támadását visszaverte. A
brahm§strát — amely olyan, mint az atombomba — egy másik brahm§strával verte vissza, a
levegõ-fegyvert pedig a hegység-fegyverrel. Mikor az Úr ¼iva e heves forgószelet okozó
fegyverrel támadott, az Úr K¥¢£a a megfelelõ ellenszerrel, a hegység-fegyverrel állt elõ,
amely ott helyben megfékezte a hurrikánt. Az Úr ¼iva tûzvészfegyverét K¥¢£a szakadó esõvel
oltotta ki.
Az Úr ¼iva végül személyes fegyveréhez, a p§ªupata-ªastrához folyamodott, ami ellen
K¥¢£a a n§r§ya£a-ªastrát vetette be. ¼iva egyre elkeseredettebb küzdelmet folytatott
K¥¢£ával. Ekkor az Úr ásító fegyverét küldte harcban, amitõl az ellenfélen fáradtság vesz erõt,
beszünteti a harcot és ásítozni kezd. ¼iva is nagyokat ásítva, fáradtan adta föl a további
küzdelmet. K¥¢£a ezzel ¼iva támadásai helyett B§£§surának szentelhette figyelmét, és sorra
végzett az ellenségét õrzõ, kardokkal, buzogányokkal felfegyverkezett testõrökkel. Eközben
¼r¦ K¥¢£a fia, Pradyumna hevesen harcolt K§rttikeyával, a félistenek hadvezérével. K§rttikeya
megsebesült és erõsen vérzett, ezért otthagyta a csatateret, és harc helyett pávája hátán
távozott. Az Úr Balar§ma buzogányának ütései B§£§sura hadvezérét, Kumbh§£¨át zúzták
szét. K¡pakar£a is megsebesült, s a végzetes sérüléseket szenvedett hadvezérrel,
K¡mbh§£¨ával együtt esett el. B§£§sura katonái — irányítás híján — elmenekültek a
szélrózsa minden irányába.
B§£§sura haragja nõttön nõtt katonái és hadvezérei veresége láttán. Jobbnak látta, ha
otthagyja S§tyakit, K¥¢£a fõparancsnokát, és helyette Magára az Úr K¥¢£ára támad. Ezer
karját végre használhatta: ötszáz megfeszített íjáról kétezer nyílvesszõt elröpítve rontott
K¥¢£ára. Az ostobák sohasem képesek felmérni K¥¢£a erejét. K¥¢£a könnyedén kettébe törte
támadója íjait, s hogy ne menekülhessen el, lovait a földre kényszerítette, darabokra törve
ezzel B§£§sura harci szekerét. K¥¢£a ekkor megfújta P§ñcajanya nevû kagylókürtjét.
B§£§sura Ko±ara félistennõt imádta, s kapcsolatuk szinte anya és fia közötti kapcsolat
volt. Ko±ara B§£§sura életéért aggódva feldúltan jelent meg a színen. Zilált hajjal, meztelenül
állt az Úr K¥¢£a elé, aki nem szívlelhette a ruhátlan asszony látványát, és elfordította fejét.
B§£§sura kihasználva a pillanatnyi lehetõséget, elmenekült a csatatérrõl. Íjain a húrok mind
elpattantak, harci szekere vagy kocsihajtója sem maradt, így nem tehetett mást, visszatért
városába. A csatában mindene odaveszett.
K¥¢£a nyilaitól meggyötörve az Úr ¼iva társai, a lidércek és a kísértetek, bh¡ták, preták és
k¢atriyák egytõl egyig elhagyták a csatateret. Az Úr ¼iva utolsó mentsvárához folyamodott.
Legpusztítóbb halálos fegyverét, a ¼ivajvarát vetette be, amely rendkívüli hõségével mindent
föléget. Azt mondják, a teremtés végén a nap a szokásosnál tizenkétszer perzselõbbé válik.
Ezt a tizenkétszeres hõfokot nevezik ¼ivajvarának. Mikor a testet öltött ¼ivajvara megjelent,
úgy tûnt, a K¥¢£a felé tartó háromfejû és háromlábú szörnyeteg minden útjába kerülõt porrá
éget. Amerre ment, mindenfelé hatalmas lángok lobbantak fel, és K¥¢£a látta, hogy ¼ivajvara
egyenesen Felé közeledik.
Ahogyan létezik ¼ivajvara-fegyver, ugyanúgy létezik a N§r§ya£ajvara is, ami rendkívüli
hideget áraszt. Az ember a hõséget még valamiképpen elviselheti, de a fagy mindent elpusztít.
Ugyanez tapasztalható a halál idején is. A halál közeledtével a test hõmérséklete elõbb
negyvenkét fokra emelkedik, aztán a test összeomlik, majd jéghideggé válik. A ¼ivajvara
perzselõ hõségének egyetlen ellenszere volt — a N§r§ya£ajvara.
Amikor az Úr K¥¢£a észrevette, hogy az Úr ¼iva szabadjára bocsájtotta a ¼ivajvarát, nem
volt mit tennie, Õ is elszabadította N§r§ya£ajvarát. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a az eredeti N§r§ya£a, a
N§r§ya£ajvara fegyver irányítója. Amint bevetette fegyverét, a két jvara kíméletlenül
összecsapott. Ha a hõség erõsebb hideggel találkozik, természetes, hogy fokozatosan veszít
hõfokából, s ez történt a ¼ivajvara és a N§r§ya£ajvara harca esetében is. ¼ivajvara egyre hûlt
és hûlt, így az Úr ¼ivához kezdett segítségért kiáltozni, aki azonban a N§r§ya£ajvara
jelenlétében képtelen volt segítséget nyújtani. Hiába várva támogatás az Úr ¼ivától, ¼ivajvara
megértette: nincs más mód a menekülésre, meg kell hódolnia N§r§ya£ának, ¼r¦ K¥¢£ának. A
leghatalmasabb félisten, az Úr ¼iva sem tudott segíteni, a kisebb félistenekrõl nem is beszélve,
ezért ¼ivajvara végül meghódolt K¥¢£ának. Leborulva ajánlotta imáit, hogy elégedetté tegye
az Urat és elnyerje oltalmát.
Az Úr ¼iva és az Úr K¥¢£a végsõ fegyvereinek összecsapása bizonyíték arra, hogy a K¥¢£a
védelmében állókat senki sem ölheti meg, s akit nem oltalmaz, azt senki nem védheti meg. Az
Úr ¼ivát Mah§devának, a félistenek legnagyobbjának nevezik. Olykor az Úr Brahm§t tartják a
leghatalmasabbnak, aki képes teremteni, ám az Úr ¼iva képes elpusztítani még Brahm§
teremtését is. Azonban mind az Úr Brahm§, mind az Úr ¼iva csak egy-egy területen kiváló.
Az Úr Brahm§ teremt, az Úr ¼iva pusztít, de egyikük sem tud fenntartani. Az Úr Vi¢£u
azonban nemcsak fenntart, hanem valójában teremt és pusztít is. A teremtésre nincsen
hatással Brahm§, mert õt magát is Vi¢£u teremti, az Úr ¼iva pedig Brahm§ teremtménye.
¼ivajvara belátta tehát, hogy K¥¢£a, azaz N§r§ya£a nélkül senki sem lehet a segítségére, ezért
helyesen az Úr K¥¢£ánál keresett menedéket. Összetett kézzel imádkozni kezdett Hozzá:
— Kedves Uram! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, mert határtalan
képességekkel rendelkezel. Ezeket senki sem múlhatja felül, s így Te vagy mindenki Ura. Az
anyagi világban általában az Úr ¼ivát tartják a leghatalmasabbnak, ám az Úr ¼iva nem
mindenható — a mindenható Te vagy, ez a valóság. Te vagy az eredeti tudat, a tudás, amely
nélkül semmi nem lehet hatalmas. Az anyagi dolgok lehetnek rendkívüliek, de a tudás vagy
tudat érintése nélkül semmire nem képesek. A legcsodálatosabb, legnagyobb gép is
hasznavehetetlen, ha nem egy tudatos, hozzáértõ személy kezeli. Uram, Te vagy a teljes
tudás, és Személyedre az anyagi szennyezettség árnyéka sem vetõdik. Lehet hatalmas félisten
az Úr ¼iva, amiért képes elpusztítani a teljes teremtést, és lehet hatalmas az Úr Brahm§ is,
mivel az egész univerzumot õ teremti, de valójában sem Brahm§, sem az Úr ¼iva nem eredeti
oka a kozmikus megnyilvánulásnak. Te vagy az Abszolút Igazság, a Legfelsõbb Brahman, s
Te vagy az eredeti ok. A kozmikus megnyilvánulásnak nem a személytelen Brahman-
kisugárzás az õsoka, mert az is a Te személyeden nyugszik. Ahogy a Bhagavad-g¦t§
megerõsíti, a személytelen Brahman forrása az Úr K¥¢£a. Ezt a kisugárzást a napból áramló
napfényhez hasonlítják. Tehát nem a személytelen Brahman a végsõ ok, mert mindennek a
végsõ oka K¥¢£a legfõbb, örökkévaló formája. Az anyagi hatások és visszahatások a
személytelen Brahmanban zajlanak le, de a személyes Brahmanban, K¥¢£a örökkévaló
formájában nincs hatás és nincs visszahatás. Kedves Uram, tested ezért teljesen békés,
örömteli, s mentes az anyagi szennyezõdésektõl.
— A testben az anyagi természet három kötõerejének hatásai és visszahatásai ténykednek.
Az idõ mindenek fölött a legfontosabb tényezõ, mert az idõ könyörtelenségének az egész
anyagi megnyilvánulás ki van téve. Egy természeti jelenség létrejön, s amint megjelenik,
azonnal megfigyelhetjük a gyümölcsözõ tetteket is, amelyek következtében az élõlények
testet öltenek. Az élõlény a gyümölcsözõ tettek eredményeképpen testet kap, s felvesz egy
bizonyos természetet, ami az életlevegõbõl, az egóból, a tíz érzékszervbõl, az elmébõl és az öt
durva anyagi elembõl fölépülõ finom fizikai és durva fizikai test sajátja. Ezek hozzák létre
aztán azt a bizonyos fajta testet, amely gyökere, oka lesz a jövõbeli testeknek, amelyeket a
lélek vándorlása során magára ölt. Ezek a megnyilvánuló jelenségek anyagi energiád együttes
hatásai. Te vagy a külsõ energia oka, akit nem befolyásolnak a különféle elemek hatásai és
visszahatásai, s mivel transzcendentális vagy az anyagi energia kényszeréhez képest, Te vagy
a legfõbb béke. Az anyagi szennyezõdésektõl való megtisztulás végsõ szava is Te vagy. Ezért
minden egyéb menedéket föladva lótuszlábaidnál keresek menedéket.
— Kedves Uram! Megjelenésed Vasudeva fiaként, emberként nem más, mint teljes
szabadságod kedvteléseinek egyike. Bhaktáid örömére és a gonoszok vesztére többféle
inkarnációdban szállsz alá. Ezek az inkarnációk a Bhagavad-g¦t§ban tett ígéreted beteljesítése
végett érkeznek, mert kimondtad, hogy meg fogsz jelenni, amint az emberek eltérnek az élet
helyes rendjétõl. Mikor a helytelen elvek zavart keltenek, belsõ energiád által megjelensz,
Uram! Legfõbb gondod a félistenek és a lelki élethez vonzódók oltalmazása és fenntartása,
valamint az anyagi törvény és rend megfelelõ szintjének megóvása. A törvény és a rend
fenntartásával egyidõben az erõszak, amelyet a gonosztevõkkel és démonokkal szemben
alkalmazol, teljesen helyénvaló. S nem ez az elsõ inkarnációd; már számtalanszor
megjelentél.
— Kedves Uram! Be kell ismernem, súlyos büntetést mértél rám a fagyos N§r§ya£ajvara
bevetésével, amely veszélyes és elviselhetetlen számunkra. Kedves Uram, aki az anyagi
vágyak bûvöletében megfeledkezik a K¥¢£a-tudatról, aki nem ismeri lótuszlábaid végsõ
menedékét, s aki elfogadta ezt az anyagi testet, az ki lesz téve az anyagi természet háromféle
nyomorúságának. Ha nem hódol meg Elõtted, vég nélküli szenvedései folytatódnak.
Az Úr K¥¢£a végighallgatta ¼ivajvarát és így felelt:
— Óh, háromfejû ¼ivajvara, szavaid elégedetté tettek! Légy nyugodt, többé nem kell
szenvedned a N§r§ya£ajvarától. S nemcsak te szabadultál meg félelmedtõl: mindazoknak,
akik visszaemlékeznek ¼ivajvara és N§r§ya£ajvara küzdelmére, nem lesz többé részük
rettegésben! — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége szavait meghallgatva ¼ivajvara
tiszteletteljes hódolatát ajánlotta K¥¢£a lótuszlábainak, és távozott.
Idõközben B§£§sura valahogyan összeszedte magát kudarca után, s újult erõvel tért vissza
a csatatérre. Ezer kezében a legkülönfélébb fegyverekkel jelent meg a harci szekerén ülõ ¼r¦
K¥¢£a elõtt. Rettenetes dühében fegyvereit valóságos felhõszakadásként zúdította az Úr
K¥¢£ára. K¥¢£a a fegyverekkel a kezében szélvészként feléje száguldó B§£§sura láttán
elõvette borotvaéles Sudarªana cakráját, s egymás után levágta a démon ezer karját, akár éles
ollójával a kertész a faágakat. Mikor az Úr ¼iva látta, hogy személyes jelenléte sem mentheti
meg nagy hívét, B§£§surát, józanságát visszanyerve ¼r¦ K¥¢£a elé járult és a következõ
imákkal békíteni kezdte Õt:
— Drága Uram! Rólad, az imádandóról énekelnek a védikus himnuszok. Aki nem ismer
Téged, az a személytelen brahmajyotit tartja a végsõ, Legfelsõbb Abszolút Igazságnak, s nem
tud arról, hogy örökkévaló lakhelyeden ott vagy lelki sugárzásod mögött. Kedves Uram, ezért
neveznek Para° Brahmannak, s a Bhagavad-g¦t§ is ezzel a kifejezéssel jelöl Téged. Csak az
anyagi szennyezettségtõl teljesen megtisztult szívû szentéletûek foghatják föl
transzcendentális formádat, bár mindent átható vagy, akár az ég, s egyetlen anyagi dolog sincs
hatással Rád. Csak a bhakták érthetnek meg Téged, senki más. Legfelsõbb létezésed
személytelen felfogásában az ég a köldököd, a tûz a szád és a víz a magod. A mennyei
bolygók a fejed, az irányok a füleid, az Urv¦ bolygó lótuszlábad, a hold az elméd, a nap a
szemed, s ami engem illet, énedként cselekszem. Az óceán a hasad, s a mennyek királya,
Indra a karod. A fák és a növények a szõrszálak testeden, a felhõk pedig a hajad, s az Úr
Brahm§ az értelmed. A nagy elõdök, a Praj§patik jelképes képviselõid, a vallás pedig a
szíved. Ez legfelsõbb tested személytelen felfogása, de végsõ soron Te a Legfelsõbb Személy
vagy. Tested személytelen vonásai energiádnak csupán töredéknyi kiterjedései. Téged az
eredeti tûzhöz hasonlítanak, kiterjedéseid pedig a fény és a hõ.
— Kedves Uram! — folytatta az Úr ¼iva. — Habár univerzálisan is megnyilvánulsz, a
világegyetem részei a Te testrészeid, és felfoghatatlan képességed révén egyidejûleg vagy
helyhez kötött és egyetemes. A Brahma-sa°hit§ban is azt olvashatjuk, hogy állandóan
lakóhelyeden, Goloka V¥nd§vanában tartózkodsz, s mégis mindenütt jelen vagy. A
Bhagavad-g¦t§ bizonysága szerint a bhakták oltalmazása végett jelensz meg, s ez áldására
válik az egész univerzumnak. A félistenek egyedül a Te kegyedbõl igazgatják a világ dolgait,
s így a hét felsõbb bolygórendszert is a Te kegyed tartja fenn. A teremtés végén, energiáid
minden megnyilvánulása — akár félisteni, akár emberi, akár alacsonyabb rendû állati
formában — a Te bensõdbe hatol, s a kozmikus megnyilvánulás minden közvetlen és távoli
oka, a létezés minden megkülönböztetõ jegye nélkül Benned nyugszik. Végsõ soron nem
lehet különbséget tenni közötted és a Veled egyenrangú vagy a Neked alárendelt dolgok
között. Egyidejûleg vagy a kozmikus megnyilvánulás egészének és alkotóelemeinek is oka.
Te vagy a Legfõbb Egész, egyedüli és páratlan. A jelenség-megnyilvánulásnak három szintje
van: a tudatosság síkja, a féltudatosság az álomban és a tudattalanság. Te azonban mindezen
anyagi létezési szintekhez képest transzcendentális vagy. Egy negyedik dimenzióban létezel,
megjelenésed és eltávozásod saját Magadon kívül semmi mástól sem függ. Mindennek Te
vagy a legfõbb oka, azonban Te ok nélküli vagy. Te Magad idézed elõ megjelenésed és
távozásod. Transzcendentális helyzeted ellenére, Uram, hatféle fenséged és transzcendentális
tulajdonságaid hirdetése végett különféle inkarnációidban — többek között hal, teknõs,
vadkan, N¥si°ha, Keªava inkarnációdban — személyesen jelentél meg, különálló
megnyilvánulásaid által pedig különbözõ élõlényekként születtél meg. Belsõ energiád révén
jelensz meg Vi¢£u különféle inkarnációi képében, külsõ energiádban pedig az érzékelhetõ
világként mutatkozol meg.
— Egy borongós napon a közönséges ember szemében úgy tûnik, a felhõk eltakarják a
napot. De mivel valójában a felhõket is a nap teremti, azok akkor sem fedhetik el, ha az egész
eget beborítják. Ehhez hasonlóan a kevéssé intelligensek tagadják Isten létét, de a
felvilágosultak, látva a különféle élõlények és tetteik megnyilatkozásait, külsõ és
határenergiáid közvetítõ közegein át minden atomban látnak Téged. Határtalan erejû tetteidet
csak a legfelvilágosultabb bhakták tapasztalhatják, de akiket megzavar külsõ energiád
bûvölete, azok azonosítják magukat az anyagi világgal, és ragaszkodni kezdenek a
társasághoz, barátsághoz és szerelemhez. Ezzel csupán az anyagi létezés hármas
nyomorúságát ölelik magukhoz, s a szenvedés és a gyönyör kettõsségének áldozatává válnak.
Olykor elmerülnek a ragaszkodás óceánjában, máskor kiemelkednek belõle.
— Kedves Uram! Az élõlény kizárólag kegyességed és könyörületességed által nyerhet
emberi létformát, amely lehetõséget nyújt arra, hogy kikerüljön az anyagi lét nyomorúságos
viszonyaiból. Azonban az emberi testben lévõket is elsodorják az érzéki élvezetek hullámai,
ha nem képesek korlátozni érzékeiket. Õk nem kereshetnek menedéket lótuszlábaidnál, s így
nem merülhetnek el odaadó szolgálatodban. Az ilyen emberek élete szerencsétlen, s
tudatlanságuk sötétjében nemcsak önmagukat csapják be, hanem másokat is. Az emberi
társadalom K¥¢£a-tudat nélkül tehát nem más, mint csalók és becsapottak társadalma.
— Óh, Uram! Te vagy minden élõlény legkedvesebb Felsõlelke, és minden dolog
legfelsõbb irányítója. A mindig illúzióban lévõ élõlény fél a végsõ haláltól. A pusztán az
érzéki örömökhöz ragaszkodó ember önként fogadja el a nyomorúságos anyagi létet, s így az
érzéki gyönyörök délibábja után fut. Bizonnyal õ a legostobább ember, mert a nektárt
félretolva inkább mérget hajt föl. Kedves Uram, a félistenek — beleértve engem és az Úr
Brahm§t is —, valamint a nagy bölcsek és szentéletûek, akiknek szíve minden anyagi
ragaszkodástól megtisztult, kegyed folytán teljes szívükbõl meghódoltak lótuszlábaidnál.
Azért kerestünk Nálad oltalmat, mert elfogadtunk a Legfelsõbb Úrnak, mindannyiunk szíve-
lelkének. Te vagy a kozmikus megnyilvánulás eredeti oka, Te vagy legfõbb fenntartója, s Te
vagy az oka pusztulásának is. Te mindenkivel egyformán bánsz, minden élõlény legfelsõbb,
békés barátja vagy, s Te vagy mindannyiunk imádatának legfõbb célja. Kedves Uram, hadd
végezhessük mindig transzcendentális szeretõ szolgálatodat, hogy megszabadulhassunk az
anyagi élet bonyodalmától!
— Végül Uram, hadd említsem meg, hogy B§£§sura mennyire kedves nekem. Nagyon
értékes szolgálatot tett, ezért szeretném mindig boldognak látni. Elégedettségemben
biztonságot ígértem neki. Imádkozom Hozzád, hogy ahogy elégedetté tettek õsei, Prahl§da
király és Bali Mah§r§ja, úgy légy elégedett vele is.
Az Úr ¼iva imáit K¥¢£a végighallgatta, majd úrnak szólítva õt így szólott:
— Kedves Úr ¼ivám! Elfogadom szavaidat, s méltányolom B§£§surát illetõ kérésed is.
Tudom, hogy B§£§sura Bali Mah§r§ja fia, s így nem ölhetem meg, hiszen köt adott szavam.
Megígértem Prahl§da királynak, hogy a családjában megjelenõ démonokat sohasem fogom
elpusztítani. Ezért nem vettem el B§£§sura életét, csupán levágtam karjait, hogy megfosszam
áltekintélyétõl. Hatalmas hadserege teher volt a földnek, s mindannyiukat megöltem, hogy
enyhítsem e terhet. Négy karja megmaradt, s õ maga halhatatlanná vált: nem lesznek rá
hatással az anyagi kínok és gyönyörök. Tudom, hogy legfõbb híveidnek egyike, így
megnyugodhatsz, mert ezek után semmitõl sem kell félnie.
 B§£§sura az Úr K¥¢£a áldását elnyerve elébe járult, s fejét a földhöz érintve leborult
Elõtte. Egy díszes hintón nyomban ¼r¦ K¥¢£a elé hozatta Aniruddhát és leányát, U¢§t, s az Úr
azonnal gondjaiba vette õket. Az Úr ¼iva rendkívüli bõséggel áldotta meg az ifjú párt. Ezzel
K¥¢£a Dv§rak§ felé vette útját, egy ak¢auhi£¦ katonaság vezetésével. Idõközben Dv§rak§
lakóihoz eljutott a hír, hogy K¥¢£a, U¢§ és Aniruddha nagy pompával hazafelé tartanak, s
városuk minden szegletét fellobogózták, szalagokkal és virágfüzérekkel övezték fogadásukra.
A fõbb utakat és keresztezõdéseket gondosan megtisztogatták, fellocsolták szantálpéppel
kevert vízzel, s mindenfelé a szantálfa illata szállt. A város lakói barátaikkal és rokonaikkal
együtt elõkelõ pompával, boldogan várták K¥¢£át. Az üdvözlésére megszólaló kagylókürtök,
dobok és harsonák hangja betöltötte az eget. Így érkezett vissza K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége fõvárosába, Dv§rak§ba.
¼ukadeva Gosv§m¦ megnyugtatta Par¦k¢it királyt, hogy az Úr ¼iva és az Úr K¥¢£a
csatájának elbeszélése nem kedvezõtlen, mint a közönséges háborúk történetei. Ellenkezõleg,
ha valaki reggelente visszaemlékezik az Úr K¥¢£a és az Úr ¼iva harcára, s örül K¥¢£a
gyõzelmének, az küzdelmes élete során sohasem fog vereséget szenvedni.
B§£§sura harca K¥¢£ával, majd az, hogy az Úr ¼iva kegyébõl megmenekült, mind
megerõsítik a Bhagavad-g¦t§ szavait, mely szerint a félistenek imádói csak úgy nyerhetnek el
valamilyen áldást, ha azt a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a is jóváhagyja. Ebben a történetben is azt
láthatjuk, hogy bár B§£§sura az Úr ¼iva híve volt, mégis amikor K¥¢£a személyében
szembekerült a halállal, az Úr ¼iva képtelen volt megmenteni õt. ¼iva azonban K¥¢£ához
fordult bhaktája megmentése végett, s az Úr megkegyelmezett. Ez az Úr K¥¢£a helyzete. A
Bhagavad-g¦t§ ezzel kapcsolatban a mayaiva vihit§n hi t§n szavakat használja: a Legfelsõbb
Úr beleegyezése nélkül a félistenek semmilyen áldásban nem részesíthetik híveiket.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvankettedik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr K¥¢£a harca B§£§surával”.
63. N¥ga király története
Egy alkalommal az Úr K¥¢£a családjának tagjai, S§mba, Pradyumna, C§rubh§nu és
Gada — a Yadu-dinasztia hercegei — hosszú kirándulásra indultak a Dv§rak§ melletti
erdõbe. Útközben megszomjaztak, s miközben vizet kerestek, ráakadtak egy kútra. Ám a
kútban meglepetésükre víz helyett egy csodálatos lényt pillantottak meg. Mindnyájan
megdöbbenve nézték a hatalmas gyíkot, s szépségét csodálták. Úgy vették észre, az állat
csapdába esett, s nem tud a maga erejébõl kimászni, ezért megszánták és megpróbálták
kimenteni. Azonban akárhogy próbálkoztak, sehogyan sem tudtak segíteni rajta.
Otthon a hercegek mindent elmeséltek az Úr K¥¢£ának. K¥¢£a minden élõlény barátja,
ezért fiai kérésére személyesen ment a kúthoz, s bal kezével könnyedén kiemelte az óriási
gyíkot. Kezének érintésére azonban a hüllõ nyomban elhagyta elõzõ testét, és gyönyörû
félistenné, a mennyei bolygók lakójává változott. Teste úgy ragyogott, akár az olvadt arany,
drága ruhát viselt, és értékes nyakékek díszítették.
Az Úr K¥¢£a elõtt nem volt titok, hogyan kényszerült a félisten a gyík testébe, de hogy a
többiek is megérthessék, így szólt:
— Óh, szerencsés félisten! Látom, milyen ragyogó és pompás a megjelenésed. Ki vagy
te? A mennyei bolygók legkiválóbb félistenei közé tartozhatsz. A legjobbakat kívánom
neked! Azt hiszem, nem jószántadból kerültél ebbe a helyzetbe; bizonyára elõzõ tetteid miatt
kényszerültél egy gyík létformájába. Ám szeretném tõled hallani, hogyan történt mindez! Ha
úgy gondolod, hogy feltárhatod a titkot elõttünk, kérlek, mondd el, ki is vagy valójában!
Az óriási gyík N¥ga király volt. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége kérésének hallatán
leborult Elõtte, napfényként tündöklõ sisakját a földhöz érintve. Tiszteletteljes hódolatát
ajánlotta a Legfelsõbb Úrnak, majd így szólt:
— Kedves Uram! Ik¢v§ku király fia, N¥ga király vagyok. Ha csak egyszer is
számbavetted az adakozó kedvû embereket, már biztosan hallottad nevem. Kedves Uram, Te
vagy a tanú, s tisztában vagy az élõlények múltbéli, jelenlegi és eljövendõ tetteinek minden
részletével. Örökkévaló mindentudásod elõtt semmi sem marad rejtve, mégis arra kértél,
mondjam el történetemet, amit ezért most elejétõl végéig feltárok.
N¥ga király belefogott, hogy elmesélje históriáját, hogyan süllyedt e létformába karma-
k§£¨a tettei folytán. Rendkívül adakozó kedvû volt, s úgy mondta, annyi tehenet
ajándékozott, mint csillag az égen, mint a porszemek a földön vagy az esõcseppek a
zivatarban. A védikus rituális szertartások szerint az adományozóknak ajánlatos tehenekkel
megajándékozni a br§hma£ákat. N¥ga király szavaiból kitûnik, hogy komolyan követte ezt az
elvet, azonban egy apró tévedés miatt kénytelen volt gyík képében megszületni. Ezért
javasolta az Úr Bhagavad-g¦t§ban, hogy az adakozó hajlamúak, akik szeretnék élvezni az
ajándékozás áldásait, fordítsák adományaikat K¥¢£a megörvendeztetésére. Az adományozás
jámbor cselekedet, s ennek révén a felsõbb bolygórendszerekre, a mennyei bolygókra
emelkedhet az ember, de ez még nem jelenti azt, hogy onnan nem eshet vissza. N¥ga király
története is bizonyítja, hogy még a legjámborabb gyümölcsözõ tettek sem szolgálnak örök,
boldog élettel. A Bhagavad-g¦t§ szerint a jámbor és a bûnös tett eredményei egyaránt
megkötik az embert, hacsak nem yajñaként végzik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének.
N¥ga király elmondta azt is, hogy ajándékba adott tehenei nem közönséges állatok voltak.
Mindegyikük fiatal jószág volt, s még csak egyszer borjaztak. Sok tejet adtak, békések és
egészségesek voltak. Mindegyik tehenet tisztességes úton szerzett pénzen vette. Szarvaikat
arany, patáikat pedig ezüstlemezek borították, gyöngyökkel kivarrt selyemkelmék és
nyakékek díszítették õket. A gazdagon felékesített jószágok nem kerültek méltatlan kezekbe:
a király a legkiválóbb br§hma£áknak adta õket, akiket szép ruhákkal és aranyékszerekkel is
ellátott. Egytõl egyig hiteles br§hma£ák voltak, egyikük sem volt gazdag, s családtagjaiknak
is alig-alig tellett a betevõ falatra. Az igaz br§hma£a nem halmoz föl vagyont a fényûzõ élet
érdekében, mint a k¢atriyák vagy vaiªyák, hanem mindig megmarad szegénységében, jól
tudván, hogy a pénz a materialista élet felé téríti el az elmét. Ez az élet a valódi br§hma£a
fogadalma, s e br§hma£ák mindegyike szigorúan ragaszkodott ehhez a rendkívüli
fogadalomhoz. Járatosak voltak a védikus tudományban, végrehajtották a szükséges
lemondásokat és vezekléseket, nagylelkûek voltak, eleget téve azoknak a kívánalmaknak,
melyeket elvárnak a képzett br§hma£áktól. Mindenkivel egyformán barátságosan bántak,
fiatalok voltak és alkalmasak arra, hogy valódi br§hma£ák lehessenek. A jószágok mellett
földet, aranyat, házakat, lovakat és elefántokat is kaptak. A nõtlenek feleséghez és
szolgálókhoz jutottak, s emellett gabona, ezüst, edények, ruhák, ékszerek, bútorok, szekerek
illették õket. Ez az adományozás a védikus elõírásokkal összhangban álló áldozat volt. A
király elmondta, hogy nemcsak a br§hma£ákat ajándékozta meg, hanem más jámbor tetteket
is végzett: kutakat ásott, fákat ültetett az utak mentén, és víztárolókat építtetett az országutak
mellé.
— Mindezek ellenére — folytatta N¥ga király — egyszer az egyik br§hma£a tehene az én
jószágaim közé keveredett, amit én mit sem sejtve egy másik br§hma£ának ajándékoztam.
Amikor a br§hma£a épp magával akarta vinni, elõzõ gazdája magának követelte: „Ezt a
tehenet korábban én kaptam adományként, miért akarod most elvinni?” A két br§hma£a
vitatkozni kezdett, majd elém álltak és megvádoltak azzal, hogy visszavettem a korábban
elajándékozott jószágot. — Nagy bûn valamit elajándékozni, s aztán újra visszavenni,
különösen a br§hma£ákkal szemben. Mikor mindkét br§hma£a ugyanazzal vádolta, a király
nem értette, hogyan történhetett mindez. Alázatosan mindegyiküknek százezer-százezer
tehenet ajánlott fel azért az egyért cserébe, amin összekülönböztek. Imáiban — melyet a két
br§hma£ának felajánlott — elmondta, hogy õ maga csak a br§hma£ák szolgája, s bizonyára
valami félreértés történt. Hogy helyrehozhassa hibáját, a br§hma£ák kegyéért fohászkodott, s
kérte, fogadják el az adományt, amelyet a tehénért cserébe felajánlott, aztán újra és újra arra
kérte õket, ne juttassák pokolra hibája miatt. A br§hma£a tulajdona brahma-sva, s Manu
törvényei értelmében még az uralkodó sem foszthatja meg õket ettõl. Mindkét br§hma£a
ragaszkodott a jószághoz, amelyet semmilyen körülmények között sem lehet visszavenni, s
egyikük sem fogadta el cserébe a százezer tehenet. Így hát a király javaslatát visszautasították,
s mindketten haragosan távoztak, amiért megfosztották õket jogos tulajdonuktól.
Amikor a király számára is elérkezett az idõ, hogy testét elhagyja, Yamar§ja, a halál ura
színe elé került. Yamar§ja megkérdezte tõle, akarja-e elõbb jámbor tetteinek eredményeit
élvezni, vagy elõször inkább bûnös tetteiért vezekelne? Yamar§ja elárulta neki, hogy
rendkívül sok jámbor tette és adománya miatt még õ maga sem látja N¥ga gyönyörének
határát. Véget nem érõ lett volna a király anyagi boldogsága. Ennek ellenére N¥ga király
mégis úgy döntött, elõbb elszenvedi bûnös tetteinek visszahatásait, s csak azután élvezi majd
jámbor cselekedetei áldását. Ezért aztán Yamar§ja rögtön gyíkká változtatta.
N¥ga király hosszú idõt töltött gyíkként a kútban.
— Annak ellenére, hogy ilyen alacsonyrendû létbe kerültem — mondta N¥ga király az Úr
K¥¢£ának —, csupán Rád gondoltam, Uram; s emlékezetemet semmi sem tudta
meggátolni. — N¥ga király szavaiból is kitûnik, hogy a gyümölcsözõ tettek elveit követõk és
ennek anyagi eredményeit élvezõk nem eléggé intelligensek. Mikor a halál Ura, Yamar§ja
választás elé állította N¥ga királyt, õ jámbor tetteinek következményei mellett is dönthetett
volna, de ehelyett mégis jobbnak látta, ha elszenvedi bûnös tettei visszahatásait, hogy majd
zavartalanul élvezhesse jótettei eredményeit. Egészében véve nem rendelkezett fejlett K¥¢£a-
tudattal. A K¥¢£a-tudatúak Isten, vagyis K¥¢£a iránti szeretetüket fejlesztik, nem pedig a
jámbor vagy bûnös tettek iránti vonzalmukat, ezért õk nincsenek kitéve az ilyen tettek
következményeinek. A Brahma-sa°hit§ kijelenti, hogy az Úr kegyébõl a bhaktákra
nincsenek hatással a gyümölcsözõ tettekbõl eredõ visszahatások.
Jámbor tettei eredményeképpen N¥ga király valahogy mégis megláthatta K¥¢£át.
— Kedves Uram! — folytatta szavait. — Nagyon vágytam arra, hogy valamikor
személyesen is megpillanthassalak. Azt hiszem, szertartásokat végzõ és adakozó természetem,
s az a vágy, hogy megláthassalak Téged, tette lehetõvé, hogy emlékezhessem, ki voltam elõzõ
életemben, még gyíktestemben is. [Az elõzõ életére emlékezõ élõlényt j§ti-smarának
nevezik.] Kedves Uram, Te vagy a mindenki szívében jelenlévõ Felsõlélek. Sok olyan nagy
misztikus yog¦ van, aki a Védákon és Upani¢adokon keresztül láthat Téged. Szívükben
mindig Rajtad meditálnak, abban a reményben, hogy olyan emelkedett helyzetbe kerülhetnek,
ahol minõségileg egyenlõek Veled. Ezek a kiváló, szentéletû emberek szívükben állandóan
maguk elõtt látnak, de nem pillanthatnak meg szemtõl szemben. Ezért aztán magam is
meglepõdtem, hogy személyesen láthatlak. Tudom, oly sok mindennel foglalkoztam, fõleg
királyként. Bár fényûzés és gazdagság vett körül, s az anyagi lét megannyi örömének és
szenvedésének voltam kitéve, mégis oly szerencsés vagyok, hogy személyesen is
megpillanthatlak. Tudomásom szerint csupán az anyagi létezéstõl megszabadulva láthat így
Téged bárki is.
Mikor N¥ga király bûnös tettei következményeinek elfogadása mellett döntött, a jámbor
cselekedetei közben elkövetett hibája miatt gyík testet kapott, így nem emelkedhetett
közvetlenül egy magasabb rendû létformába, mint nagy félisten. Azonban nem csupán jámbor
tetteket végzett, hanem emellett állandóan K¥¢£ára gondolt, így hamarosan megszabadult a
gyík testtõl, s félisteni testet öltött. A Legfelsõbb Urat imádva az anyagi bõségre vágyakozók
nagy hatalommal rendelkezõ félisteni testet kapnak. Ezek a félistenek olykor szemtõl szemben
láthatják az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, de még mindig nem léphetnek be a lelki
birodalomba s a Vaiku£±ha bolygókra. Ha azonban továbbra is az Úr bhaktái maradnak, a
következõ alkalommal eljuthatnak oda.
A félisteni testet öltött N¥ga király mindenre visszaemlékezve így folytatta:
— Kedves Uram, Te vagy a Legfelsõbb Úr, s Téged imád minden félisten. Nem csupán
egy élõlény vagy a sok közül: Te vagy Puru¢ottama, a Legfelsõbb Személyiség. Te vagy az
élõlények boldogságának forrása, ezért neveznek Govindának. Te vagy az Ura azoknak az
élõlényeknek, akik anyagi testet öltöttek, s azoknak is, akik még nem. [A testet nem öltött
élõlények az anyagi világban gonosz lélekként kísértenek, vagy a szellemi légkörben élnek. A
lelki birodalomban, a Vaiku£±halokákon élõk olyan testtel rendelkeznek, amely nem anyagi
elemekbõl áll.] Kedves Uram, Te tévedhetetlen vagy, a legtisztább, a legfelsõbb minden
élõlény között, s ott lakozol mindenki szívében. Te vagy N§r§ya£a, az élõlények menedéke.
Minden élõlény szívében ott honolva Te vagy az érzékszervek tetteinek irányítója is, ezért
neveznek H¥¢¦keªának.
— Legfelsõbb Uram, K¥¢£a! Félisteni testet kaptam Tõled, így egy mennyei bolygóra kell
mennem. Az alkalmat megragadva könyörgöm, ajándékozz meg azzal az áldással, hogy
bármilyen létformába vagy bolygóra kerülök is, mindig emlékezhessem lótuszlábaidra.
Mindent átható vagy, s ok és okozatként mindenütt jelen vagy. Te vagy minden ok oka,
hatalmad és erõd határtalan. Te vagy az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, a Legfelsõbb Brahman, ezért újra és újra tiszteletteljes hódolatomat ajánlom.
Kedves Uram, tested örökkévaló, transzcendentális gyönyörûséggel és tudással teli. Te vagy
minden misztikus hatalom mestere, ezért Yogeªvarának is hívnak. Kérlek, tekints kegyesen
egy jelentéktelen porszemnek lótuszlábaid elõtt!
Mielõtt N¥ga király a mennyei bolygókra távozott volna, körüljárta az Urat. Leborult
elõtte, sisakja megérintette K¥¢£a lótuszlábait. A megjelenõ légi jármû láttán az Úr útjára
bocsájtotta, N¥ga király pedig felszállt a repülõre. Ahogy eltûnt szemük elõl, az Úr K¥¢£a
elmondta, milyen nagyra értékeli a király adakozó hajlamát, védikus szertartásait és odaadását
a br§hma£ák iránt. Ezért javasolt a védikus életszabályok követése azok számára, akik nem
tudnak közvetlenül az Úr bhaktái lenni, mert ez lehetõvé teszi, hogy majd valamikor
megpillanthassák Õt, akár közvetlenül a lelki birodalomba, akár a mennyei királyságba
kerülve, ahol van remény a lelki bolygók elérésére.
Az Úr K¥¢£a rokonai körében volt épp, akik k¢atriyák voltak, s hogy N¥ga király
példamutató jellemén keresztül tanítsa õket, így szólt:
— Még a tûz hatalmával bíró k¢atriya király sem bitorolhatja a br§hma£ák tulajdonát, s
nem használhatja azt saját céljaira. Ha ez így van, hogyan vehetnék el a br§hma£ák tulajdonát
azok a közönséges királyok, akik tévesen az anyagi világ leghatalmasabb uralkodóinak vélik
magukat? Nem hiszem, hogy van olyan méreg, amely veszélyesebb lenne, mint egy
br§hma£a tulajdonának bitorlása. A közönséges méregnek van ellenszere, meg lehet
szabadulni hatásától, de ha valakit a br§hma£ák meglopásának mérge fertõz, arra nincs
orvosság. N¥ga király a tökéletes példa erre. Nagy hatalom volt a kezében és jámbor életet élt,
de parányi tévedése, a br§hma£a tehenének akaratlan eltulajdonítása alantas gyík-létre
kárhoztatta õt. A közönséges méreg csak arra hat, aki megissza, s a közönséges tüzet kioltja a
víz, de a br§hma£a lelki hatalmának tüze, az ara£i tûz hamuvá égetheti a br§hma£át
megsértõ ember egész családját. [Régen a br§hma£ák nem gyufával vagy más
tûzszerszámmal gyújtották meg az áldozati tüzet, hanem roppant erejû mantrákkal, az
ara£ival.] Aki csak megérinti a br§hma£ák tulajdonát, harmadíziglen pusztulásra van ítélve.
De ha erõszakkal rabolják el egy br§hma£a tulajdonát, a tettes családja tíz nemzedékre
visszamenõleg, az eljövendõ tíz nemzedékkel együtt elveszett. Ha azonban valaki Vai¢£avává
vagy K¥¢£a bhaktájává válik, tíz nemzedékre visszamenõleg, s a tíz elkövetkezõ
nemzedékben családjának tagjai mind felszabadulnak.
— Ha egy gazdagságában, áltekintélyében és hatalmában felfuvalkodott ostoba király egy
br§hma£a tulajdonának elbitorlására vetemedik — folytatta az Úr K¥¢£a —, az csupán
pokolba vezetõ útját egyengeti, s nem is tudja, mennyit kell szenvednie majd esztelen tette
miatt. Ha valaki elrabolja egy bõkezõ br§hma£a tulajdonát, akit népes családjának eltartása is
terhel, az a tolvaj a Kumbh¦p§ka pokolbolygóra kerül, s nemcsak õ, de családja is ilyen
nyomorúságos sorsra jut. Aki eltulajdonít valamit, amit egy br§hma£a ajándékba kapott vagy
eladományozott, az legalább hatvanezer évig olyan nyomorúságos életre lesz kárhoztatva,
akár egy trágya-féreg. Ezért figyelmeztetlek titeket, fiaim és jelenlévõ rokonaim, még
véletlenül se vegyétek el a br§hma£ák tulajdonát, mert ezzel egész családotokat
beszennyezitek. Ha valaki csak vágyik ilyen javakra, nem beszélve arról, hogy meg is
próbálkozik azzal, hogy erõszakkal megszerezze, már az megrövidíti életét. Ellenségei
gyõzelmet aratnak fölötte, s miután elveszti királyi rangját, testét elhagyva kígyó lesz belõle,
csupán gondot okozva minden más élõlénynek. Kedves fiaim és rokonaim! Azt tanácsolom,
még akkor se vágjatok vissza, ha egy br§hma£a megharagszik rátok és szidalmazni kezd,
vagy akár bántalmaz titeket. Ellenkezõleg, mosolyogva tûrjétek és ajánljátok hódolatotokat a
br§hma£a elõtt. Jól tudjátok, hogy Magam is napjában háromszor ajánlom tiszteletteljes
hódolatomat a br§hma£áknak. Kövessétek hát tanácsaimat és példámat! Nem bocsájtok meg
annak, aki nem fogadja meg jótanácsaimat, sõt megbüntetem õt. Tanuljatok N¥ga király
történetébõl, mert aki bár tudatlanul, de elveszi a br§hma£ák tulajdonát, arra nyomorúságos
sors vár!
Ezzel az Úr K¥¢£a, aki mindig a feltételekhez kötött élõlények megtisztításán fáradozik,
nemcsak családtagjainak és Dv§rak§ lakóinak adott tanácsokat, hanem az egész emberi
társadalomnak. Szavai végeztével az Úr visszatért palotájába.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanharmadik
fejezetéhez, melynek címe: „N¥ga király története”.
64. Az Úr Balar§ma V¥nd§vanába látogat
Az Úr Balar§ma látni akarta atyját és anyját, Nanda Mah§r§ját és Yaªodát, ezért egy
napon nagy lelkesedéssel hintaján V¥nd§vanába indult. V¥nd§vana lakói is régóta várták már,
hogy viszontláthassák K¥¢£át és Balar§mát. Az Úr Balar§ma visszatértekor a pásztorfiúk és a
gop¦k már mind felnõttek, mégis megölelték Õt, s Balar§ma is megölelte õket. Aztán Nanda
Mah§r§ja és Yaªod§ elé járulva felajánlotta tiszteletteljes hódolatát, Yaªod§ mama és Nanda
Mah§r§ja pedig viszonzásul megáldották. Jagad¦ªvarának, a világegyetem Urának, mindenki
fenntartójának szólították. Ennek oka az volt, hogy K¥¢£a és Balar§ma gondoskodik minden
élõlényrõl, s távollétük Nanda és Yaªod§ számára nagy próbatétel volt. Ilyen érzésekkel
ölelték át Balar§mát, s ölükbe vonva szûnni nem akaró sírásban törtek ki, könnyeikkel áztatva
fiukat. Az Úr Balar§ma aztán felajánlotta tiszteletét az idõsebb tehénpásztoroknak, majd
fogadta az ifjabbak hódolatát, ezzel osztozva velük a barátság érzésében, koruknak és
egymáshoz fûzõdõ viszonyuknak megfelelõen. Vele egyidõs jóbarátaival kezet rázott, és
hangos nevetéssel mindegyiküket megölelte.
Miután a tehénpásztorok, a pásztorfiúk, a gop¦k, Nanda király és Yaªod§ fogadta Õt, az Úr
Balar§ma elégedetten leült, s mindannyian köréje telepedtek. Elõször az Úr Balar§ma
érdeklõdött hogylétük felõl, majd — hiszen már oly rég nem látták — a v¥nd§vanaiak
kérdezõsködtek. V¥nd§vana lakói az Úr lótuszvirág szemeitõl lenyûgözve mindent feláldoztak
K¥¢£áért. Nem akartak mást, mint K¥¢£át szeretni, és soha nem vágytak semmi másra: nem
akartak sem a mennyei bolygókra jutni, sem beleolvadni a Brahman-sugárzásba, s ezzel
egyesülni az Abszolút Igazsággal. Még gazdag életre sem vágytak, elégedettek voltak
egyszerû, falusi tehénpásztor életükkel. Szüntelenül K¥¢£ára gondoltak, nem vágyakoztak
személyes elõnyökre, s olyannyira szerették Õt, hogy távollétében szavuk is elakadt, mikor
Balar§maj¦tól Felõle kezdtek érdeklõdni.
Elõször Nanda Mah§r§ja és Yaªod§may¦ kérdeztek:
— Kedves Balar§mánk! Jól vannak-e barátaink? Jól van-e Vasudeva és családunk többi
tagjai? Most már K¥¢£ával együtt házas, családos emberek vagytok. Boldog családi életetek
közepette vajon visszaemlékeztek-e néha szegény atyátokra és anyátokra, Nanda Mah§r§j§ra
és Yaªod§dev¦re? Nagy örömhír, hogy a bûnös Ka°sa királyt elpusztítottátok, és
megszabadítottátok barátainkat, Vasudevát és másokat, akik Ka°sa zaklatásaitól szenvedtek.
Az is örömteli újság, hogy legyõztétek Jar§sandhát és K§layavanát — aki immáron halott —
, s most Dv§rakában laktok megerõsített palotátokban.
Amikor a gop¦k is megérkeztek, az Úr Balar§ma szeretettel pillantott rájuk. A K¥¢£a és
Balar§ma távollététõl oly régóta gyötrõdõ gop¦k rajongó örömükben a testvérek hogyléte felõl
érdeklõdtek. Külön is megkérdezték Balar§mától: vajon jól érzi-e Magát K¥¢£a Dv§rak§ Pur¦
felvilágosult asszonyai körében?
— Eszébe jut-e olykor atyja, Nanda és anyja, Yaªod§ vagy a többi barát, akikkel oly
bensõséges kapcsolatban állt, amíg V¥nd§vanában élt? Vajon nem tervezi-e, hogy
meglátogatja Yaªod§t? Eszébe jutunk-e mi, gop¦k, akik oly sajnálatra méltóak vagyunk az Õ
távollétében? Talán már meg is feledkezett rólunk a dv§rak§i úri hölgyek között! Mi azonban
mindig Rá emlékezünk, miközben virágokat szedünk és füzért fûzünk. K¥¢£a távollétében
minden idõnk sírdogálással telik. Bárcsak ellátogatna hozzánk és elfogadná virágfüzéreinket!
Kedves Balar§ma, Daª§rha leszármazottja! Jól tudod, hogy mindent feláldoznánk K¥¢£a
barátságáért. A családi kapcsolatokat általában még nagy szerencsétlenségben sem tudják
feladni az emberek, de mi semmivel sem törõdve elhagytuk atyáinkat, anyáinkat, nõvéreinket
és rokonainkat, amire mások talán képtelenek lennének. És akkor váratlanul K¥¢£a lemondott
rólunk, s elment. Minden komolyabb indok nélkül felrúgta meghitt kapcsolatunkat, és egy
idegen vidékre távozott. Azonban volt olyan eszes és ravasz, hogy kedves mondatokat találjon
ki. „Kedves gop¦k — mondta —, kérlek ne aggódjatok! Képtelen vagyok viszonozni a ti
szolgálatotokat!” Elvégre nõk vagyunk, hogyne hittünk volna Neki! Most már tudjuk, hogy
mézes-mázos szavai becsaptak minket.
A gop¦k egyike K¥¢£a távolléte ellen tiltakozva így szólt:
— Kedves Balar§maj¦, csupán falusi lányok vagyunk, így K¥¢£a könnyedén
félrevezethetett bennünket. No de Dv§rak§ asszonyait?! Ne gondold, hogy õk is olyan
ostobák, mint mi! Minket, falusi nõket becsaphatott K¥¢£a, de Dv§rak§ asszonyai okosak és
értelmesek. Nagyon csodálkoznék, ha egy ilyen városi hölgyet is megtévesztene K¥¢£a, s az
hitelt adna szavainak.
— Kedves barátom! — szólalt meg egy másik gop¦. — K¥¢£a a szavak nagymestere,
ebben senki sem érhet a nyomába. Olyan andalítóan beszél, s oly ékes szavakat használ, hogy
minden asszonyt félrevezetne. Emellett a csábító mosoly mûvészetében is tökéletes; így a
mosolygó K¥¢£a láttán minden nõ eszét veszti, s habozás nélkül átadja magát Neki.
— Kedves barátaim — folytatta másikuk —, mi haszna K¥¢£áról beszélni? Ha
mindenképpen beszélgetéssel akarjátok az idõt tölteni, beszéljünk inkább valami másról, ne
Róla. Ha a szívtelen K¥¢£a megvan nélkülünk, miért ne tölthetnénk mi is Nélküle az idõt?
Persze az Õ napjai nélkülünk is boldogan telnek, mi azonban nem tudunk boldogok lenni
nélküle.
Míg a gop¦k így beszéltek, K¥¢£a iránti érzelmeik egyre jobban felerõsödtek bennük, s
maguk elõtt látták K¥¢£a mosolyát, lenyûgözõ vonásait, jellemét, hallották szerelmes szavait
és érezték ölelését. Eksztatikus érzéseik miatt úgy tûnt, mintha K¥¢£a személyesen ott
táncolna elõttük. K¥¢£a drága emléke felszabadította könnyeiket, s minden egyébrõl
megfeledkezve sírva fakadtak.
Az Úr Balar§ma természetesen megértette a gop¦k rajongását, s meg akarta nyugtatni õket.
Kiválóan értett mások kiengeszteléséhez, s a gop¦k iránti mély tisztelettel olyan tapintatosan
kezdett K¥¢£áról mesélni, hogy egyre elégedettebben hallgatták szavait. Hogy a gop¦k öröme
ne érjen véget, Balar§ma két hónapig maradt V¥nd§vanába, a Caitra (március-április) és a
Vaiª§kha (április-május) hónap idejére. Minden idejét a gop¦k körében töltötte, s minden
éjszakát velük töltött az erdõben, hogy szeretõ vágyaikat csillapítsa. Így Balar§ma is élvezte a
r§sa táncot a gop¦kkal e két hónap alatt. Tavasz volt, s a szellõ lágyan fújdogált a Yamun§
partján, a rengeteg virág, különösen a kaumu¨¦ illatát sodorva. A hold az egész égboltot
betöltötte, mindent beragyogott, s a Yamun§ partját is — ahol Balar§ma a gop¦k társaságát
élvezte — tündöklõvé és csodálatossá varázsolta.
Varu£a félisten a fa odvaiból szivárgó méz alakjában küldte el leányát, V§ru£¦t. A méz
illata áthatotta az egész erdõt, s finom aromája hatalmába kerítette Balar§maj¦t. Mind Õt,
mind a gop¦kat elbûvölte V§ru£¦ íze, s együtt itták a folyékony mézet. Míg a természet adta
italt fogyasztották, a gop¦k az Úr Balar§ma dicsõségét zengték, aki nagyon boldognak érezte
magát; s mintha megrészegült volna a V§ru£¦ italtól, szemei kedvesen forogak. Erdei virágok
hosszú füzére díszítette, s e transzcendentális gyönyör miatt minden a boldogság csodálatos
szertartásának tûnt. Balar§ma elbûvölõen mosolygott, s az arcára kiülõ verejtékcseppek hûsítõ
reggeli harmatnak látszottak.
Balar§ma boldogságában a Yamun§ vizében is élvezni akarta a gop¦k társaságát, ezért
közelebb hívta a folyót. Azonban a Yamun§ nem engedelmeskedett a parancsnak, mert úgy
vélte, hogy Balar§maj¦ megrészegedett. Balar§mát mélységesen felbosszantotta a Yamun§
engedetlensége, és ekevasával menten föl akarta hasítani a talajt a folyó mellett. Az Úr
Balar§mának két fegyvere van, az eke és a buzogány, amelyek szolgálatát mindig elfogadja,
ha szükség van rá. Most erõnek erejével akarta új medrébe terelni a Yamun§t, ezért ekéjét
vette kézbe. Meg akarta büntetni az engedetlen folyót, amiért nem engedelmeskedett, s így
szólt hozzá:
— Te boldogtalan folyó! Nem engedelmeskedsz a parancsomnak?! Majd megtanítalak
Én! Nem jöttél Hozzám önként, hát majd idekényszerítelek ekémmel! Száz és száz apró ágra
osztalak!
Yamun§ a fenyegetéstõl és Balar§ma erejétõl megrémülve menten Elé járult, személyesen
borulva lábaihoz, s így imádkozott:
— Kedves Balar§ma! Mindenki között a legerõsebb vagy, s mindenki kedvel Téged.
Szerencsétlen módon megfeledkeztem kiváló, dicsõ helyzetedrõl, de már észhez tértem, s
tudom, részleges kiterjedésedben mint ¼e¢a, Te tartod fejeden a bolygórendszereket. Te vagy
az egész világegyetem fenntartója. Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége, teljes vagy hat
fenségedben! Megfeledkeztem mindenhatóságodról, s tévedésbõl nem engedelmeskedtem
parancsodnak, s ezzel nagy sértést követtem el. Ám tudnod kell, drága Uram, hogy én
meghódoltam Elõtted, aki nagyon ragaszkodsz bhaktáidhoz; kérlek, bocsásd hát meg
arcátlanságom és vétkem, s indokolatlan kegyedbõl bocsáss el!
Az Úr Balar§ma alázatossága miatt megbocsájtott Yamun§nak. Amikor a Yamun§ végül
közelebb húzódott, Balar§ma a gop¦kkal szerette volna vizében az úszás örömét élvezni, akár
a vízben játszadozó nõstények között fürdõzõ hímelefánt. Amikor az Úr Balar§ma a
fürdõzéstõl megelégedetten nemsokára kijött a vízbõl, egy szerencse-istennõ azonnal szép kék
ruhát és értékes arany nyakéket kínált Neki. A Yamun§ban vett fürdõ után kék ruhájában és
aranydíszekkel felékesítve az Úr Balar§ma mindenkit lenyûgözött. ¼r¦ Balar§ma fehér színû, s
illõen felöltözve pontosan úgy festett, akár Indra király fehér elefántja a mennyekben. A
Yamun§ folyó az Úr Balar§ma ekevágása nyomán még ma is több ágra oszlik, melyek
mindmáig az Úr Balar§ma mindenhatóságát dicsérik.
Az Úr Balar§ma és a gop¦k két hónapon át minden éjjel transzcendentális kedvteléseiknek
hódoltak, s az idõ olyan gyorsan elszaladt, mintha csak egyetlen éjszaka lett volna. Az Úr
Balar§ma jelenlétében a gop¦k és V¥nd§vana minden lakója oly boldog volt, akár hajdanán,
mikor az Úr K¥¢£a és az Úr Balar§ma mindig velük voltak.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvannegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr Balar§ma V¥nd§vanába látogat”.
65. K¥¢£a felszabadítja Pau£¨rakát és K§ª¦ királyát
Pau£¨raka király esete tanulságos történet, mert mindig sok ostoba gazember akadt, aki
Istennek gondolta magát. Volt egy oktalan, aki még az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
K¥¢£a jelenlétében is erre vetemedett. Pau£¨rakának hívták, és Istennek kiáltotta ki magát.
Míg Balar§ma V¥nd§vanában volt, Pau£¨raka király, Kar¡¢a tartomány ostoba és öntelt ura
futárt küldött az Úr K¥¢£ához. Az Úr K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, de
Pau£¨raka király hírvivõje útján kihívást intézett K¥¢£ához, azt állítván magáról, hogy õ
V§sudeva, nem pedig K¥¢£a. Manapság is sok oktalan követõje akad az ilyen
gonosztevõknek, s akkor is rengeteg ostoba tartotta Pau£¨rakát az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének. Pau£¨raka nem tudta helyesen megítélni saját helyzetét, ezért tévesen az Úr
V§sudevának gondolta magát. A hírnök tudtul adta K¥¢£ának, hogy indokolatlan kegyébõl
Pau£¨raka király, az Istenség Legfelsõbb Személyisége alászállt a földre a boldogtalan
emberek megmentése végett.
Több ostoba emberrel maga körül a hitvány Pau£¨raka arra a megállapításra jutott, hogy õ
V§sudeva, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Az ilyen következtetés gyerekes dolog. A
gyerekek játék közben olykor uralkodót választanak maguk közül, s a kiválasztott valóban
királynak érzi magát. Az ostobák tudatlanságukban ugyanígy választanak Istennek egy másik
ostobát maguk közül, aki valóban Istennek képzeli magát, mintha Istent játékból vagy
szavazással lehetne választani. A magát téves elképzelésében a Legfelsõbb Úrnak vélõ
Pau£¨raka Dv§rak§ba menesztette hírnökét, hogy K¥¢£a helyzetét aláássa. A hírvívõ K¥¢£a
királyi gyûlése elé járult, és felolvasta ura, Pau£¨raka üzenetét. Az üzenet így szólt:
„Egyedül én vagyok az Istenség Legfelsõbb Személyisége, V§sudeva. Nincs ember, aki
versenyezhetne velem. Határtalan indokolatlan kegyembõl Pau£¨raka királyként szálltam alá,
megsajnálva a szenvedõ, feltételekhez kötött lelkeket. Te jogtalanul foglaltad el V§sudeva
helyzetét, s nem szabad hirdetned ezt a téveszmét. Mondj le helyzetedrõl, óh, Yadu-dinasztia
sarja! Add fel V§sudeva minden szimbólumát, amelyet jogtalanul Magadhoz vettél! Ha
lemondtál tekintélyedrõl, jöjj és hódolj meg elõttem! Ha arcátlan módon nem hallgatnál
szavaimra, úgy párviadalra hívlak. Olyan csatát vívunk, amely majd meghozza a döntést!”
Pau£¨raka üzenetének hallatán a királyi gyûlés tagjai, köztük Ugrasena király is, percekig
nevettek. A gyûlésen résztvevõk hangos nevetését élvezve K¥¢£a így felelt a futárnak:
— Óh, Pau£¨raka hírnöke, vidd meg üzenetemet uradnak: ostoba gazember õ, semmi
más! Nyíltan gonosztevõnek nevezem, és nem fogok tanácsai szerint cselekedni. Sosem adom
fel V§sudeva jeleit, fõleg nem cakrámat, mert ez a cakra fog végezni nemcsak Pau£¨raka
királlyal, de minden követõjével is. Elpusztítom Pau£¨rakát és ostoba társait, a csalók és
becsapottak gyülekezetét! Akkor majd, te ostoba király, szégyenkezve kell eltakarnod
arcodat, s ha cakrám lemetszi fejedet, ragadozó madarak — keselyûk, héják és sasok prédája
lesz. Akkor majd ahelyett, hogy az Én menedékem lehetnél, amint most állítod, ezen alantas
madarak kegyére leszel utalva. Testedet a kutyák elé vetik, akik boldogan lakmároznak majd
belõle!
A hírnök megvitte az Úr K¥¢£a szavait mesterének, Pau£¨rakának, aki türelmesen
hallgatta a sértéseket. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a egy pillanatig sem várt tovább, azonnal harci szekerére
szállt, hogy megbüntesse a csaló Pau£¨rakát. Kar¡¢a királya akkoriban barátjánál, K§ª¦
királyánál vendégeskedett, ezért K¥¢£a körülvette K§ª¦ városát.
Pau£¨raka király nagy harcos volt, s amint K¥¢£a támadásának híre a fülébe jutott, két
ak¢auhi£¦ alakulattal kivonult a város elé. K§ª¦ királya három ak¢auhi£¦ egységgel követte
barátját. Mikor a két király felvonult K¥¢£ával szemben, az Úr elõször látta szemtõl szemben
Pau£¨rakát, aki a kagylókürt, a cakra, a lótuszvirág és a buzogány jelképével jelent meg
Elõtte. Kezében ott volt a ¼§r¯ga-íj, s mellkasán a ¼r¦vatsa jel díszlett. Nyakát a Kaustubha
ékszer utánzata övezte, s virágfüzére is pontos mása volt V§sudeváénak. Sárga selyemruhát
viselt, s kocsizászlóján ott díszelgett jelképe, Garu¨a, akárcsak K¥¢£a zászlaján. Fejét értékes
sisak koronázta, s fülönfüggõi tündöklõen ragyogtak, akár a kardhalak. Azonban egész
öltözetén és cicomáján látszott, hogy mindez csak utánzat. Mindenki láthatta, hogy semmiben
sem különbözik egy a V§sudevát alakító jelmezes színésztõl. Mikor az Úr K¥¢£a meglátta az
Õ mozdulatait és öltözékét majmoló Pau£¨rakát, nem tudta visszatartani nevetését, jóízûen
hahotázni kezdett.
Pau£¨raka király katonái azonmód K¥¢£ára támadtak. A különféle szigonyok,
buzogányok, kopjafák, lándzsák, kardok, tõrök és nyilak hullámokban zúdultak K¥¢£ára, de Õ
mindet visszaverte. Nemcsak a fegyvereket zúzta szét, hanem Pau£¨raka katonáit és
támogatóit is, ahhoz hasonlóan, ahogyan a pusztítás tüze mindent hamuvá éget az univerzum
pusztulásakor. K¥¢£a fegyverei szétkergették az ellenfél elefántjait, kocsijait, lovait és
gyalogságát. Az egész csatateret állati tetemek és összetört harci szekerek borították.
Mindenfelé lovak, elefántok, emberek, öszvérek és tevék hevertek. A feldúlt hadszintér
olyannak tûnt, mint az Úr ¼iva tánc-pódiuma a világ pusztulásakor, K¥¢£a harcosai azonban a
látványtól fellelkesülve még nagyobb erõvel vetették magukat a küzdelembe.
Ekkor az Úr K¥¢£a így szólt Pau£¨rakához:
— Pau£¨raka! Azt követelted, mondjak le Vi¢£u jelképeirõl, elsõsorban a cakráról. Hát
íme átadom neked, de légy óvatos! Engem utánozva, csalárd módon V§sudevának kiáltottad
ki magad. Ezért nincs is nálad nagyobb bolond! — K¥¢£a szavaiból kitûnik, hogy az emberi
társadalom legostobábbja az a gonosztevõ, aki Istennek nyilvánítja magát. — Most pedig,
Pau£¨raka — folytatta K¥¢£a —, kénytelen leszel felhagyni megtévesztõ viselkedéseddel. Azt
akartad, hódoljak meg elõtted, s most itt az alkalom! Meg fogunk küzdeni, és ha te
gyõzedelmeskedsz fölöttem, valóban meghódolok elõtted!
Mennydörgõ szavai után K¥¢£a egyetlen nyilával pozdorjává zúzta Pau£¨raka harci
szekerét, cakrájával pedig lemetszette fejét, akárcsak Indra a hegycsúcsok tetejét villámaival.
Nyilaival K§ª¦ királyának életét is kioltotta. Fejét — hogy rokonai és családtagjai is
láthassák — K§ª¦ városába hajította, oly könnyedén, mint ahogyan a hurrikán sodorja el a
lótuszvirág szirmát. Az Úr K¥¢£a végzett Pau£¨rakával és barátjával, K§ª¦r§jával a csatatéren,
majd visszatért fõvárosába, Dv§rak§ba.
Az Úr K¥¢£a hazaérkezésekor a Siddhák a mennyei bolygókról mind az Õ dicsõségérõl
énekeltek. Ami Pau£¨rakát illeti, õ valamiképpen mindig az Úr V§sudevára gondolt azáltal,
hogy úgy öltözött, mint Õ, s ezért az ötféle felszabadulás közül a s§r¡pyát nyerte el. A
Vaiku£±ha bolygókra jutott így, ahol a bhakták teste hû mása Vi¢£uénak, s négy kezükben a
négy szimbólumot tartják. Pau£¨raka tulajdonképpen a Vi¢£u-formán meditált, de mivel saját
magát tartotta az Úr Vi¢£unak, meditációja sértõ volt. Ám K¥¢£a vetett véget életének, ezért
ez a bûn is elenyészett; így nyerhette el a s§r¡pya felszabadulást és az Úrral azonos formát.
Mikor K§ª¦ királyának feje berepült a városkapun, az emberek összeszaladtak, és
csodálkozva vizsgálgatták a különös tárgyat. Fülönfüggõket ismertek föl rajta, s ebbõl
megértették, hogy a furcs tárgy nem lehet más, mint valakinek a feje, s találgatni kezdték:
vajon kié lehet? Egyesek úgy vélték, K¥¢£áé, mert K¥¢£a K§ª¦r§ja ellensége volt, s talán K§ª¦
királya hajította be K¥¢£a fejét a városba, hadd örüljenek a város lakói az ellenség
pusztulásának. Ám végül rájöttek: nem K¥¢£a feje az, hanem K§ª¦r§jáé. Amikor nem volt már
kétségük felõle, K§ª¦r§ja feleségei odaszaladtak, és siratni kezdtek férjüket. — Drága
urunk — kiáltották —, haláloddal a mi testünk is halott immár!
K§ª¦ királyának volt egy fia, Sudak¢i£a. A rituális temetési szertartás után megfogadta,
hogy megöli atyja ellenségét, K¥¢£át, leróva ezzel apja iránti tartozását. Ezért a tanult
br§hma£ákkal, akik alkalmasak voltak arra, hogy segítsenek neki, Mah§deva, vagyis az Úr
¼iva imádatába kezdett. K§ª¦ királyságának ura Viªvan§tha (az Úr ¼iva). Az Úr Viªvan§tha
temploma ma is áll V§r§£as¦ban, s naponta több ezer zarándok gyûlik össze a templomban.
Sudak¢i£a imádata elégedetté tette az Úr ¼ivát, ezért meg akarta jutalmazni hívét. Sudak¢i£a
K¥¢£át akarta elpusztítani, ezért olyan különleges hatalomért imádkozott, amellyel megölheti
Õt. Az Úr ¼iva azt javasolta, hogy a br§hma£ák segítségével hajtsa végre az ellenség
elpusztítását segítõ rituális szertartást. Ezt a ceremóniát egyes Tantrák is megemlítik. Az Úr
¼iva elmondta Sudak¢i£ának, hogy ha pontosan hajtják végre a fekete mágia e szertartását,
meg fog jelenni Dak¢i£§gni, a gonosz szellem, és végrehajt minden parancsot. Csak igaz
br§hma£ák megölésével nem szabad megbízni; máskülönben az Úr ¼iva kísértet-társai is
segítségére lesznek, és teljesül ¼udak¢i£a vágya: ellensége halállal fog lakolni.
Az Úr ¼iva bátorításán fellelkesülve Sudak¢i£a biztos volt abban, hogy képes lesz megölni
K¥¢£át. Eltökélten fogadalmat tett a vezeklésre, és a papok segítségével hozzálátott a fekete
mágia mantráinak vibrálásához. Nem sokkal késõbb a tûzbõl egy hatalmas, démoni alak vált
ki, akinek haja, szakálla és bajusza az izzó réz színéhez volt hasonlatos. A tûzbõl kikelõ ádáz,
gigantikus démon szemébõl parázs hullott, s szemöldökeinek haragos mozgása még
félelmetesebbé tette. Kivicsorította hosszú, éles fogait, és hosszú nyelvét kiöltve nyaldosta
ajkait. Meztelen volt, s kezében hatalmas háromágú szigonyt tartott, amely lobogó tûzként
lángolt. Miután elõlépett az áldozati tûzbõl, kezében ügyesen forgatva szigonyát megállt,
majd Sudak¢i£a ösztökélésére sok száz gonosz szellem kíséretében a fõváros, Dv§rak§ felé
vette útját. Úgy tûnt, hogy a démon az egész ûrt porrá égeti, s a föld megremegett súlyos
léptei alatt. Mikor megérkezett Dv§rak§ba, a város népét páni félelem fogta el, akár az
állatokat erdõtûz idején.
K¥¢£a éppen a királyi gyûlésteremben sakkozott. Dv§rak§ lakói futottak Hozzá:
— Három világ Ura! — kiáltották. — Egy hatalmas tûzdémon készül fölperzselni egész
Dv§rak§t! Ments meg minket, kérlek! — Így járultak Dv§rak§ lakói az Úr K¥¢£a elé, hogy
védelmét kérjék a tûzdémon ellen, aki kész volt felégetni egész Dv§rak§t.
 Az Úr K¥¢£a, aki mindig megvédelmezi bhaktáit, látta, milyen rettentõ félelem lett úrrá
Dv§rak§ lakóin hatalmas tûzdémon láttán. Elmosolyodott és megnyugtatta õket:
— Ne aggódjatok! Én minden veszedelemtõl megoltalmazlak benneteket. — Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a mindent átható. Jelen van mindenki szívében belül, és kívül
is, a kozmikus megnyilvánulás formájában. Jól tudta, hogy a tûzdémon az Úr ¼iva
teremtménye, s hogy végezzen vele, Magához vette Sudarªana-cakráját, s kiadta neki a
parancsot: tegye meg, amit tennie kell. A Sudarªana-cakra millió és millió nap ragyogásával
tündökölt, s heve olyan volt, akár a kozmikus megnyilvánulás végén fellobbanó tûzé. Saját
sugárzása az egész világegyetemet, a földet és az ûrt is megvilágította, majd kezdte lehûteni
az Úr ¼iva tûzdémonját. Az Úr K¥¢£a Sudarªana-cakrája megfékezte hát a tûzdémont, aki —
mivel képtelen volt felemészteni Dv§rak§ városát — meghátrált.
Kudarcot vallva Dv§rak§ felperzselésével Dak¢i£§gni visszatért V§r§£as¦ba, K§ª¦r§ja
birodalmába. A mantrák fekete mágiájában segédkezõ br§hma£ák és Sudak¢i£a — aki
felfogadta õket — hamuvá égtek a tûzdémon vakító ragyogásától. A fekete mágia mantráinak
a Tantrában javasolt alkalmazása alapján ha a mantra nem képes elpusztítani az ellenséget,
úgy eredeti létrehozójára üt vissza, mert mindenképpen ölnie kell. Ebben az esetben
Sudak¢i£a és a segédkezõ papok voltak a kezdeményezõk, ezért mindannyian hamuvá égtek.
Ilyenek a démonok: létrehoznak egy fegyvert, amivel Istent akarják elpusztítani, de a fegyver
saját vesztüket okozza.
A tûzdémon nyomában a Sudarªana-cakra is eljutott V§r§£as¦ba. Ez a város hosszú idõn
át gazdag és híres település volt, s még ma is az, lévén India egyik legfontosabb városa.
Hatalmas paloták, gyûléstermek, piacterek és kapuk álltak V§r§£as¦ben, fontos
emlékmûvekkel. Minden útkeresztezõdésnél szónoklatokra alkalmas térség húzódott. Szerte a
városban kincstárépületek, elefántcsordák és ménesek, szekerek, gabonatárolók és
élelmiszerosztó helyek sorakoztak. V§r§£as¦ városa hosszú idõn keresztül dúskálhatott az
anyagi gazdagságban, de mivel K§ª¦ királya és fia, Sudak¢i£a az Úr K¥¢£a ellenségei voltak, a
Sudarªana Vi¢£u-cakra (az Úr K¥¢£a korong-fegyvere) felperzselte a legfontosabb területeket,
s nyomorba döntötte a várost. Látogatása pusztítóbb volt, mint egy mai kori bombázás. A
Sudarªana-cakra küldetését beteljesítve visszatért Urához, ¼r¦ K¥¢£ához Dv§rak§ba.
K¥¢£a fegyverének, a Sudarªana-cakrának V§r§£as¦ben véghezvitt pusztítása
transzcendentális és áldásos történet. Aki elmondja, vagy hittel és figyelemmel végighallgatja
ezt az elbeszélést, az megszabadul a bûnös tettek minden visszahatásától — mondta ¼ukadeva
Gosv§m¦, aki elmesélte ezt a történetet Par¦k¢it Mah§r§jának.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanötödik fejezetéhez,
melynek címe: „K¥¢£a felszabadítja Pau£¨rakát és K§ª¦ királyát”.
66. Dvivida gorilla felszabadítása
Mialatt ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl és
tulajdonságairól beszélt, Par¦k¢it király egyre nagyobb rajongással hallgatta õt, s még többet
és többet akart hallani. ¼ukadeva Gosv§m¦ ekkor elmesélte, hogyan ölte meg az Úr Balar§ma
Dvivida gorillát.
Dvivida gorilla annak a Bhaum§surának — vagy más néven Narak§surának — volt
jóbarátja, akit K¥¢£a pusztított el, amiért a világ minden tájáról tizenhatezer hercegnõt rabolt
el. Dvivida Sugr¦va király miniszteri tisztét töltötte be, s bátyja, Mainda is hatalmas gorilla-
király volt. Amikor Dvivida hallotta, hogy barátját, Bhaum§surát az Úr K¥¢£a megölte,
elhatározta, hogy az egész országban gonoszságokat követ majd el, megtorolva Baum§sura
halálát. Elsõ dolga az volt, hogy felgyújtotta a falvakat, a városokat, a kézmûves és bányász
településeket, a tejgazdálkodással és a tehéntartással foglalkozó kereskedõk otthonait. Olykor
hegyeket szakított ki a földbõl és darabokra zúzta õket, súlyos gondokat okozva ezzel az
egész országban, különösen Kathwar tartományban. Dv§rak§ városa is Kathwarban állt, s
mivel K¥¢£a ebben a városban élt, Dvivida szándékosan választotta ezt a tartományt
gonoszsága célpontjául.
 Dvivida ereje tízezer elefánt erejével ért föl. Néha a tengerparton erõs karjaival úgy
felkorbácsolta a vizet, hogy az elöntötte a környezõ városokat és falvakat. Gyakran látogatott
el a nagy bölcsek és szentek kunyhóihoz is, ahol összetiporta a gyönyörû kerteket és
gyümölcsösöket, sõt nemcsak ezzel okozott kellemetlenséget, hanem olykor ürülékét és
vizeletét a szent áldozati arénába engedte, megfertõzve az egész légkört. Férfiakat és
asszonyokat rabolt el otthonukból, és hegyi barlangokban rejtette el õket. Áldozatait a
barlangok mélyére vetette, s a bejáratot hatalmas sziklákkal torlaszolta el, akár a bh¥¯g¦
bogár, amely legyeket és egyéb rovarokat ejt foglyul, s aztán elrejti annak a fának az
üregeiben, amelyben maga is lakik. Egyre-másra szegte meg az ország törvényeit és rendjét,
sõt olykor az elõkelõ családok hölgyeit is erõszakkal megbecstelenítette.
Miközben szerte az országban garázdálkodott, egy-egy alkalommal lágy zene ütötte meg
fülét a Raivataka-hegység felõl, ezért aztán a hegyvidék felé vette útját. Ott aztán
megpillantotta az Úr Balar§mát bájos ifjú leányok gyûrûjében, amint táncolva és énekelve
élvezi társaságukat. Lenyûgözték Balar§ma elragadó vonásai, lótuszvirágból készült füzére, s
a csodálatos öltözékû és virágfüzérekkel felékesített fiatal lányok is elbûvölõek voltak.
Balar§ma teljesen mámorosnak látszott a V§ru£¦-italtól, s úgy tûnt, szemei is forognak az ital
hatására. Éppen olyannak látszott, mint az elefántok királya, feleségei körében.
Dvivida gorilla ügyesen tudott fára mászni és egyik ágról a másikra ugrálni. Olykor
megrázta a faágakat, és különös hangot hallatott: „Kila! Kila!”, s a hang nagyon megzavarta
Balar§mát kellemes hangulatában. Máskor Dvivida az asszonyok elõtt grimaszolt.
Természetüknél fogva a fiatal nõk készek mindent nevetve és tréfálkozva fogadni, így az
elébük toppanó gorillát sem vették komolyan, csak nevettek rajta. Dvivida azonban olyan
goromba volt, hogy még Balar§ma szeme láttára is altestét mutogatta nekik, vagy
szemöldökeit összevonva fogait vicsorította rájuk. Még Balar§ma jelenlétében is tiszteletlenül
bánt a nõkkel. Az Úr Balar§ma neve nemcsak hatalmára utal, hanem arra is, hogy örömmel
nyilvánítja ki rendkívüli erejét. Ezért felkapott egy követ és Dvivida felé hajította, de a gorilla
ügyesen félrelépett a kõ elõl, s aztán Balar§ma felbosszantására ellopta azt az agyagedényt,
amelyben a V§ru£¦t tartották. Dvivida korlátolt erejétõl megrészegülten kezdte leszaggatni
Balar§ma és a társaságában lévõ ifjú leányok drága ruháit. Felfuvalkodottságában úgy vélte,
Balar§ma nem tudja bántani õt, s tovább folytatta Balar§maj¦ és társnõi sértegetését.
Mikor az Úr Balar§ma személyesen is látta a gorilla okozta felfordulást, s megtudta,
mennyi gonoszságot mûvelt már szerte az országban, nagyon dühös lett, s elhatározta, hogy
megöli Dvividát. Menten fölkapta buzogányát, amibõl a gorilla megérthette: Balar§ma
támadni fog. Védekezésképpen egy hatalmas tölgyfát szakított ki a talajból, s teljes erejébõl
Balar§ma feje felé sújtott, aki azonban megragadta az óriási fatörzset, és sértetlenül állt ott,
akár egy hatalmas hegy. Visszavágásként Sunanda buzogányát kapta elõ, ütlegelni kezdte a
gorillát, s megsebesítette a fejét. Dvivida gorilla fejébõl bugyogva patakzott a vér, de ez a
hegyoldalból elõtörõ folyékony mangánhoz hasonlatos vérsugár csak fokozta szépségét.
Balar§ma buzogányának csapása egy cseppet sem zavarta meg, sõt újabb magas tölgyfát
tépett ki a földbõl, majd leveleitõl megfosztva Balar§ma fejére sújtott vele. Balar§ma azonban
pozdorjává zúzta a fatörzset buzogányával. A gorilla eszeveszett dühében megint megragadott
egy fát, s ütni kezdte vele az Úr Balar§ma testét, ám az Úr Balar§ma újra apró darabokra törte
a fát. A küzdelem tovább folytatódott. A gorilla újabb és újabb fatörzseket kiszaggatva támadt
Balar§mára, aki buzogányával mindet apró forgácsokra zúzta. Dvivida gorilla megint újabb
fatörzseket tépett ki a földbõl, hogy folytassa Balar§mával a harcot, azonban a szüntelen
hadakozás miatt hamarosan egyetlen fa sem maradt az erdõben. Fák híján Dvivida a
hegyekhez folyamodott, és a hatalmas kõdarabok csak úgy záporoztak Balar§ma felé. Harcias
kedvében az Úr Balar§ma apró kavicsokká zúzta az óriási sziklákat. Amikor nem volt már
több fa és kõ, a gorilla erõs ökleivel állt Balar§ma elé, s az Úr mellkasára sújtott. Ez
alkalommal azonban az Úr Balar§ma végképp feldühödött. A gorilla puszta kézzel támadt
Reá, ezért Õ sem használta fegyvereit, a buzogányt vagy az ekét, hanem öklével a gorilla
kulcscsontjára sújtott. Ez az ütés végzetesnek bizonyult, s Dvivida vért öklendezve,
eszméletlenül esett össze. Minden erdõ, minden hegység beleremegett, amint a földre zuhant.
A szörnyû küzdelem után a Siddhák és a felsõbb bolygórendszerek nagy bölcsei és
szentéletû lakói virágesõt hintettek az Úr Balar§mára, s fölényes hatalmát dicsõítették. —
Minden dicsõség az Úr Balar§mának! Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat lótuszlábaid
elõtt! Azzal, hogy megölted ezt a nagy démont, Dvividát, új, szerencsés korszak köszöntött a
világra. — Az égbõl a gyõzelem boldog hangjai zengtek. A nagy démon, Dvivida megölése,
valamint a virágesõ és a diadalt magasztaló imádat után Balar§ma visszatért fõvárosába,
Dv§rak§ba.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanhatodik fejezetéhez,
melynek címe: „Dvivida gorilla felszabadítása”.
67. S§mba házassága
Duryodhanának, Dh¥tar§¢±ra fiának volt egy Lak¢ma£§ nevû eladósorban lévõ lánya.
Lak¢ma£§ a Kuru-dinasztia mûvelt leánya volt, és számtalan herceg versengett a kezéért.
Ilyen esetekben svaya°vara ceremóniát rendeznek, amely során a lány saját döntése szerint
választhat férjet. A Lak¢ma£§ svaya°varájára összegyûltek között, mikor a leány férjet
választani készült, megjelent S§mba, K¥¢£a fia, aki J§mbavat¦tól, az Úr K¥¢£a egyik fõ
feleségétõl született. Azért hívták így, mert kedvenc gyermek lévén mindig anyja közelében
élt, s a S§mba név olyan fiúra utal, aki kedvence édesanyjának. Amb§ anyát jelent, a sa pedig
a -val,-vel rag. Ezt a sajátos nevet tehát azért kapta, mert állandóan anyjával volt. Ugyanebbõl
az okból J§mbavat¦sutának is nevezték. Amint azt korábban elmondtuk, K¥¢£a valamennyi fia
ugyanolyan képességekkel rendelkezett, mint nagyszerû édesapjuk, az Úr K¥¢£a. S§mba
Duryodhana leányát, Lak¢ma£§t akarta, noha a leánynak nem volt sok hajlandósága õhozzá
menni. Így azután S§mba elrabolta Lak¢ma£§t a svaya°varára összegyûltek körébõl.
Mivel S§mba erõszakkal vitte el Lak¢ma£§t a szertartásról, a Kuru-dinasztia tagjai —
köztük Dh¥tar§¢±ra, Bh¦sma, Vidura, Ujjain és Arjuna — a családi hagyományok elleni
sértésnek tekintették, hogy a fiú, S§mba elrabolta a leányt. Mindannyian tudták, hogy
Lak¢ma£§ egyáltalán nem akarta férjül választani õt, s így nem kapta meg a lehetõséget, hogy
maga választhassa meg jövendõbelijét, mert a fiú erõnek erejével magával vitte. Úgy
határoztak tehát, hogy megbüntetik S§mbát. Egyhangúan kijelentették, hogy S§mba arcátlanul
viselkedett és megsértette a Kuruk családi hagyományát. Ezért a Kuru család idõsebb
tagjainak tanácsa elõtt együttesen elhatározták, hogy fogságba ejtik a fiút, ám nem ölik meg.
Arra következtettek, hogy a leányt S§mbán kívül egyetlen más ifjúhoz sem adhatják
feleségül, hiszen az már megérintette õt. (A védikus rendszer szerint egy leányt nem adhatnak
hozzá senki máshoz, ha egyszer egy férfihez köze volt, s nem is egyezne bele senki, hogy
ilyen leányt vegyen el.) A család idõsebb tagjai, köztük Bh¦¢ma is, el akarták fogni S§mbát, s
a Kuru-dinasztia tagjai — élükön a legnagyobb harcosokkal — összefogtak, hogy móresre
tanítsák a fiút. A kis csatához Kar£át választották fõvezérnek.
Miközben azt tervezgették, hogyan fogják el S§mbát, a Kuruk közös véleménye az volt,
hogy a Yadu-dinasztia tagjai bizonyára nagyon megharagudnak majd rájuk S§mba elfogása
miatt. Minden esély megvolt arra, hogy a Yaduk elfogadják a kihívást és harcba szálljanak
velük, ám így gondolkodtak: „Mit tudtak tenni valaha is, amikor idejöttek, hogy harcba
hívjanak bennünket? A Yadu-dinasztia tagjait nem lehet együtt említeni a Kurukkal, mert a
Kuru királyok uralkodók, míg az õ királyaik csak ahhoz értenek, hogy földbirtokaikban
gyönyörködjenek. Ha idejönnek, hogy csatába hívjanak bennünket a fiú elfogása miatt —
gondolták —, felvesszük velük a harcot. Megleckéztetjük õket, és így hatalmunk alá
kerülnek, amint az érzékeket is legyõzi a misztikus yoga-folyamat, a pr§£§y§ma.” (A
misztikus yoga rendszerében a yog¦ uralja a testben lévõ levegõket, legyõzi érzékeit és
uralkodik fölöttük, hogy semmi más ne foglalja le õket az Úr Vi¢£ura irányuló meditáción
kívül.)
Tanácskozásuk után, amint megkapták a Kuru-dinasztia idõsebb tagjainak — Bh¦¢mának
és Dh¥tar§¢±rának — az engedélyét, öt kiváló harcos, Kar£a, ¼ala, Bhuriªrav§, Yajñaketu és
Duryodhana, a leány apja — valamennyien mah§-rath¦k —, valamint az õket vezetõ hatalmas
harcos, Bh¦¢madeva, elindultak, hogy elfogják a fiút, S§mbát.
A katonák harcosi képességeit többek között a mah§-rath¦, az eka-rath¦ és a rath¦ rangok
jelzik. A mah§-rath¦k férfiak ezreivel képesek egyedül is felvenni a harcot; s most mind
összegyûltek S§mba elfogására. S§mba is mah§-rath¦ volt, de most egyedül kellett
megküzdenie öt másik mah§-rath¦val. Mégsem rettent meg, amikor háta mögött
megpillantotta a Kuru-dinasztia valamennyi nagy harcosát, akik el akarták fogni õt.
Egyedül fordult szembe velük, megragadva csodálatos íját, éppen olyan tartásban, ahogy
az elszánt oroszlán áll a többi állat elé. Kar£a, aki a csapatot vezette, kihívóan kiáltott oda
neki:
— Miért menekülsz? Állj meg, hadd leckéztessünk meg! — Ha egy k¢atriyát egy másik
k¢atriya megállásra szólít fel és harcra hív, nem futamodhat meg, harcolnia kell. Így aztán
amint S§mba elfogadta a kihívást és megállt elõttük egyedül, záporként árasztották el a nagy
harcosok nyilai. Ám az oroszlán sem fél soha, akárhány farkas és sakál üldözze is, és S§mba,
a Yadu-dinasztia dicsõséges sarja, aki az Úr K¥¢£a fia lévén hihetetlen erõvel rendelkezett,
rettenetesen megharagudott a Kuruk harcosaira, amiért a szabályokat megsértve nyilaikat
használják ellene. Hõsies erõvel küzdött ellenük. Elõször is öt nyíllövéssel eltalálta az öt
kocsihajtót, további négy nyilat lõtt ki minden kocsira, hogy megölje a kocsihajtók lovait. Egy
nyilat a vezetõnek, egyet pedig Kar£ának szánt, csakúgy, mint a többi híres harcosnak. Míg
S§mba ilyen hevesen küzdött egymagában, az öt nagy harcos elismeréssel figyelte, milyen
hihetetlen erõvel harcol ellenük a fiú. Még a csata kellõs közepén is õszintén be kellett
látniuk, hogy S§mba csodálatos ifjú. De a harcot a k¢atriya szellem vezérelte, és így
együttesen, noha ez szabálytalan volt, arra kényszerítették S§mbát, hogy leszálljon kocsijáról,
amely darabokra tört. Az öt vitéz közül négynek gondja volt rá, hogy S§mba négy lovát
megölje, egyiküknek pedig sikerült elvágnia S§mba íján a húrt, hogy ne harcolhasson tovább
ellenük. Nagy nehézségek árán s kemény küzdelem után S§mbát megfosztották kocsijától, s
végül elfogták. Így arattak gyõzelmet a Kuru-dinasztia hõsei. A leányt, Lak¢ma£§t,
visszavették S§mbától, majd diadalmasan bevonultak Hastin§pura városába.
N§rada, a nagy bölcs nyomban megvitte S§mba elfogatásának hírét a Yadu-dinasztiának,
és elmesélte nekik az egész történetet. A Yadu család tagjait elöntötte a düh, hogy S§mbát
elfogták, ráadásul úgy, hogy szabálytalanul, öten támadtak rá. Így hát Ugrasenának, a Yadu
család fejének engedélyével felkészültek a harcra, hogy megtámadják a Kuru-dinasztia
fõvárosát.
Noha az Úr Balar§ma nagyon jól tudta, hogy a Kali-korszakban az emberek a
legcsekélyebb kihívásra is készek egymás ellen harcolni, nem tetszett neki a gondolat, hogy a
két nagy család, a Kuru- és a Yadu-dinasztia harcban álljanak egymással, még ha a Kali-yuga
befolyása alatt állnak, akkor sem. „Ahelyett, hogy harcolnék velük együtt — gondolta
bölcsen —, inkább oda megyek körülnézni, s megpróbálok közös megegyezéssel véget vetni a
háborúskodásnak.” Balar§ma arra gondolt, hogy ha a Kuru családot rá lehet bírni S§mba
szabadon bocsájtására feleségével, Lak¢ma£§val együtt, akkor elejét lehet venni a harcnak.
Nyomban gondoskodott tehát egy jó kocsiról, hogy tanult papok és br§hma£ák, valamint a
Yadu-dinasztia néhány idõsebb tagjának társaságában Hastin§purába menjen. Bízott benne,
hogy a Kuru család tagjai beleegyeznek ebbe a házasságba, és ezzel elkerülhetik a
testvérháborút. Ahogy az Úr Balar§ma a tanult br§hma£ák és a Yadu család idõsebb tagjainak
társaságában Hastin§pura felé tartott kocsiján, olyan volt, mint a tiszta égen ragyogó hold a
fénylõ csillagok között. Amint az Úr Balar§ma Hastin§pura határába ért, nem ment be a
városba, hanem letáborozott a városon kívül egy kis kerti házban. Azután megkérte Uddhavát,
hogy találkozzék a Kuru család vezetõivel, és tudakolja meg tõlük, akarnak-e harcolni a Yadu
családdal, vagy pedig egyezséget kötnek. Uddhava meglátogatta a Kuru-dinasztia vezetõit, s
találkozott a legfontosabb személyekkel, köztük Bh¦¢madevával, Dh¥tar§¢±rával,
Dro£§c§ryával, Balival, Duryodhanával és B§hl¦kával. Miután rangjukhoz méltóan
felajánlotta nekik hódolatát, elmondta, hogy az Úr Balar§ma megérkezett, s a városkapun
kívül egy kertben várakozik.
A Kuru család vezetõi, különösen Dh¥tar§¢±ra és Duryodhana szívbõl örültek ennek,
hiszen nagyon jól tudták, hogy az Úr Balar§ma családjuk jóakarója. Határtalan volt örömük a
hír hallatán, és nyomban üdvözölték Uddhavát. Hogy az Úr Balar§mát illendõen fogadhassák,
magukhoz vették a köszöntéséhez szükséges holmikat, és mindannyian a városkapukon túlra
indultak, hogy láthassák Õt. Rangjukhoz méltóan csodálatos tehenekkel és arghyával (§rati
vízzel, mézbõl készült édességekkel, vajjal, virágokkal, péppel illatosított virágfüzérekkel)
ajándékozták meg. Mindannyian tisztában voltak az Úr Balar§ma, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége kiemelkedõ helyzetével, s ezért nagy tisztelettel hajtottak fejet Elõtte. Kedves
szavakat váltva egymás hogylétérõl érdeklõdtek, s miután az üdvözlés véget ért, az Úr
Balar§ma hangosan és nagy türelemmel így szólt hozzájuk:
— Kedves barátaim! Ezúttal hírnökként jöttem hozzátok a teljhatalmú Ugrasena király
parancsával. Kérlek hát titeket, hallgassátok e parancsot nagy figyelemmel, s egyetlen perc
késedelem nélkül igyekezzetek végrehajtani! Ugrasena király nagyon jól tudja, hogy ti, a
Kuru család harcosai, szabálytalanul küzdöttetek a jámbor S§mba ellen, aki egyedül volt, és
nagy nehézségek árán, csellel elfogtátok õt. Mi mind hallottuk ezeket a híreket, de nem
vagyunk különösebben nyugtalanok, hiszen közeli rokonságban állunk egymással. Nem
hiszem, hogy meg kellene zavarnunk ezt a jó viszonyt. Továbbra is jó barátságban kell
maradnunk, s el kell kerülnünk a szükségtelen harcot. Ezért kérlek, azonnal engedjétek
szabadon S§mbát, és hozzátok Elém õt feleségével, Lak¢ma£§val együtt!
A Kuru-dinasztia vezetõinek azonban nem tetszettek az Úr Balar§ma parancsoló hangú,
követelõzõ, fensõbbséges és hõsies szavai. Dühükben izgatottan így szóltak:
— Ezek a szavak ugyancsak megdöbbentõek, de Kali korszakához nagyon is illenek;
másképpen hogyan ejthetne ki Balar§ma ilyen gyalázatos szavakat? A nyelvezet és a
hangsúly, amit használ, az egyszerûen sértõ, s e korszak hatására úgy fest, mintha a lábra illõ
cipõk a fej tetejére akarnának kerülni, ahol a sisakot hordják. A Yadu-dinasztiával sok
házasság köt bennünket össze, ezért megkapták a lehetõséget, hogy velünk éljenek, velünk
egyenek és velünk aludjanak, s most kihasználják kiváltságos helyzetüket. Mielõtt adtunk
nekik egy részt királyságunkból, hogy uralkodjanak felette, gyakorlatilag semmijük nem volt,
és most mégis õk próbálnak parancsolni nekünk! Megengedtük a Yadu-dinasztiának, hogy
használja a királyi jelvényeket: a legyezõt, a kagylókürtöt, a fehér ernyõt, a koronát, a trónt, a
királyi ülõhelyet, a baldachinos ágyat s mindent, ami a királyi ranghoz illik. Nem szabadott
volna a jelenlétünkben is használniuk ezeket, de nem akadályoztuk meg õket benne,
tekintettel családi kapcsolatainkra. Most mégis olyan arcátlanok, hogy parancsolgatnak
nekünk, mit csináljunk. Elég volt a pimaszságukból! Nem engedhetjük meg, hogy továbbra is
ezt tegyék, s azt sem fogjuk megengedni, hogy a királyi jelvényeket használják. Az lesz a
legjobb, ha mindet elvesszük tõlük: nem helyes tejjel etetni a kígyót, mert a kegyes tett
csupán szaporítja mérgét. A Yadu-dinasztia most azok ellen fordul, akik olyan bõkezûen
táplálták eddig. Virágzó jólétüket a mi ajándékainknak és kegyes viselkedésünknek
köszönhetik, mégis olyan szégyentelenek, hogy parancsolgatni próbálnak nekünk! Milyen
sajnálatosak tetteik! Nincs olyan ember a földön, aki a Kuru család olyan tagjai, mint Bh¦¢ma,
Dro£§c§rya és Arjuna engedélye nélkül bármit is élvezhetne. Ahogyan a bárány sem élvezheti
életét az oroszlán jelenlétében, úgy a mi óhajunk nélkül nem találhatnak élvezetet az életben
még az Indra király vezette félistenek sem a mennyekben, a közönséges emberi lényekrõl nem
is szólva.
Valójában a Kuru-dinasztia tagjai roppant büszkék voltak gazdagságukra, királyságukra,
fõnemességükre, családi hagyományaikra, nagy harcosaikra, családtagjaikra és hatalmas
birodalmukra. Még a civilizált társadalom általános illemszabályait sem tartották be, és az Úr
Balar§ma jelenlétében sértõen szóltak a Yadu-dinasztiáról. Modortalan szónoklatuk után
visszatértek városukban, Hastin§purába.
 Noha az Úr Balar§ma türelmesen hallgatta becsmérlõ szavaikat és csak figyelte
udvariatlan viselkedésüket, elég volt rápillantani, hogy nyilvánvalóvá váljon: haragra lobbant,
s nagy bosszúvággyal gondolkodik a megtorláson. Olyan düh jelent meg Rajta, hogy ránézni
is félelmetes volt. Hangosan elnevette magát s így szólt:
— Az már igaz, hogy ha egy ember túlságosan önteltté válik családja, vagyona, szépsége
vagy anyagi gyarapodása miatt, nem akar többé békében élni, hanem mindenki másnak hadat
üzen. Az ilyeneknek hasztalan dolog jótanácsokat adni a nemes viselkedésrõl vagy a békés
életrõl; ellenkezõleg: meg kell találni számukra a megfelelõ büntetés módját és eszközeit. —
Az anyagi jólét hatására az emberek általában olyanokká válnak, mint az állatok. Hiábavaló
dolog békés utasításokat adni egy állatnak, az egyetlen használható eszköz az argumentum ad
baculum: a bot.
— Lám, milyen arcátlanok a Kuru-dinasztia tagjai! — folytatta az Úr Balar§ma. — Békét
akartam kötni, mégpedig a Yadu-dinasztia összes többi tagjának, köztük Magának az Úr
K¥¢£ának a haragja ellenére, akik arra készültek, hogy megtámadják a Kuru-dinasztia egész
birodalmát. Én azonban megbékítettem õket, és minden kockázatot vállalva idejöttem, hogy
harc nélkül rendezzem az ügyet. És ezek a gazemberek mégis így viselkednek! Egyértelmû,
hogy nem akarnak békés megegyezést, hanem háborúra uszítanak. Nagy gõgjükben újra meg
újra megsértettek azzal, hogy a Yadu-családot gorombaságokkal illették.
— Még a mennyek királya, Indra is végrehajtja a Yadu-dinasztia parancsait, és ti
Ugrasena királyt, aki a Bhojáknak, a V¥¢£iknek, az Andhakáknak és Y§daváknak a feje,
csupán egy kis hadcsoport vezérének tartjátok! Gyönyörû következtetés! Nem törõdtök
Ugrasena királlyal, pedig parancsainak Indra király is engedelmeskedik! Csak gondoljátok
végig, milyen kimagasló helyzetben van a Yadu-dinasztia. A gyûlések házát és a mennyei
bolygó p§rij§ta fáját egyaránt megszerezték; ti mégis azt gondoljátok, hogy nem
parancsolhatnak tinektek? Talán még azt sem hiszitek, hogy az Úr K¥¢£a, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége a királyi trónon ülhet és irányíthat mindenkit? Hát jó! Ha ilyen az
észjárásotok, megérdemlitek, hogy nagyon jó leckét kapjatok. Bölcsen azt gondoltátok, hogy
a királyi jelvények, a legyezõ, a fehér ernyõ, a királyi trón és a többi fejedelmi tárgy nem a
Yaduk használatára valók? Azt jelentse ez, hogy még az Úr K¥¢£a, az egész teremtés Ura és a
szerencse istennõjének férje sem használhatja a királyi jelvényeket? A nagy félistenek mind
imádják K¥¢£a lótuszlábainak porát. A Gangesz vize elárasztja az egész világot, és mivel az Õ
lótuszlábaitól ered, partjai nagy zarándokhelyekké lettek. Valamennyi bolygó legfõbb
istenségei az Õ szolgálatával foglalkoznak, és magukat a legszerencsésebbnek tartják, hogy
sisakjaikat K¥¢£a lótuszlábainak pora éri. Hatalmas félistenek, mint az Úr Brahm§, az Úr
¼iva, s még a szerencse istennõje s jómagam is csak az Õ lelki személyiségének részei
vagyunk, s ti mégis azt hiszitek, hogy nem helyénvaló, ha Õ használja a királyi jelvényeket,
ha Õ ül a királyi trónon? Óh, jaj! Milyen sajnálatos, hogy ezek az ostobák minket, a Yadu-
dinasztia tagjait csak olyanoknak látnak, mint a sarut, míg önmagukat a sisakoknak tartják!
Most már világos, hogy a Kuru-dinasztia vezetõi megzavarodtak anyagi javaiktól és
vagyonuktól. Minden kijelentésük õrültség volt. Azonnal meg kell leckéztetnem és észhez
kell térítenem õket. Helytelen lenne, ha nem tennék semmit ellenük. Még ezen a napon
megszabadítom az egész világot a Kuru-dinasztia jármától! Rövidesen elintézem õket!
Az Úr Balar§ma olyan dühödtnek látszott, hogy úgy tûnt, hamuvá tudná égetni az egész
kozmikus teremtést. Szilárdan megvetette a lábát, kezébe fogta ekéjét, s a földet kezdte vele
hasítani. Hastin§pura egész városát elválasztotta a földtõl, aztán a Gangesz folyó áradó vize
felé húzta. Szerte Hastin§purában remegett a föld, mintha földrengés lenne, s úgy tûnt, az
egész város összeomlik.
Mikor a Kuru-dinasztia tagjai látták, hogy városuk a Gangesz vizébe zuhan, s mikor
hallották népük félelemkiáltásait, észhez tértek, és megértették, mi történt. Nyomban
elõhozták leányukat, Lak¢ma£§t. Elõvezették S§mbát is, aki el akarta rabolni õt, és — háta
mögött a leánnyal — maguk elé állították. A Kuru család valamennyi tagja összekulcsolt
kézzel jelent meg az Úr Balar§ma elõtt, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége
bocsánatáért könyörögjön. Most már józan belátásukat elõvéve így szóltak:
— Óh, Úr Balar§ma! Te vagy minden öröm forrása; Te tartod fenn és látod el az egész
kozmikus megnyilvánulást. Szerencsétlenségünkre nem voltunk tudatában felfoghatatlan
hatalmadnak. Kedves Urunk, tarts minket a legostobábbaknak! Értelmünk zavart volt és
kusza. Most azonban Eléd járultunk, hogy bocsánatodért könyörögjünk. Kérünk, bocsáss meg
nekünk! Te vagy az eredeti teremtõje, fenntartója és megsemmisítõje az egész kozmikus
megnyilvánulásnak, helyzeted mégis mindig transzcendentális. Óh, mindenható Úr, nagy
bölcsek beszélnek Rólad. Te vagy az eredeti bábjátékos, és a világon minden csupán a Te
játékszered. Óh, határtalan, Te mindent a hatalmadban tartasz, s mint gyermekjátékot, a
fejeden tartod valamennyi bolygórendszert. Mikor eljön a megsemmisülés ideje, az egész
kozmikus megnyilvánulást Magadba zárod. Akkorra semmi sem marad fenn, csak Te Magad,
aki az Okozati-óceánon fekszel Mah§-Vi¢£uként. Óh, kedves Urunk, azért jelentél meg ezen a
földön transzcendentális testedben, hogy fenntartója légy a kozmikus rendnek. Te fölötte állsz
minden haragnak, irigységnek és ellenségeskedésnek. Mindaz, amit teszel, még ha fenyítés is,
az egész anyagi létezésnek kedvezõ. Felajánljuk Neked tiszteletteljes hódolatunkat, mert Te
vagy az elpusztíthatatlan Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden fenség és erõ forrása.
Óh, megszámlálhatatlan világegyetem teremtõje, engedd, hogy leboruljunk Elõtted és
felajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat, újra meg újra. Teljesen átadtuk magunkat Neked, s
most arra kérünk, légy kegyes hozzánk, és add nekünk oltalmadat!
Amint a Kuru dinasztia jeles tagjai — Bh¦¢madeva nagyapától kezdve Arjunáig és
Duryodhanáig — felajánlották tiszteletteljes imáikat, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az
Úr Balar§ma szíve rögtön ellágyult, és biztosította õket arról, hogy nincs okuk félni, s nem
kell aggódniuk.
A k¢atriya királyok gyakran kezdeményeztek harcot a menyasszony és a võlegény kísérete
között. Mikor S§mba elrabolta Lak¢ma£§t, a Kuru-dinasztia idõsebb tagjai örömmel látták,
hogy valójában megfelelõ pár volt számára. Mégis, hogy lássák erejét, harcba szálltak vele, és
tekintet nélkül a harc szabályaira, együttesen fogták el. Mikor a Yadu-dinasztia elhatározta,
hogy kiszabadítja S§mbát a Kuruk fogságából, az Úr Balar§ma személyesen jött el, hogy
békét teremtsen, és mint hatalmas k¢atriya, megparancsolta nekik, hogy azonnal engedjék
szabadon S§mbát. A Kauravákat felületesen megsértette a parancs, így hát próbára tették az
Úr Balar§ma hatalmát. Csupán látni akarták Õt, amint megmutatja hihetetlen erejét. Nagy
örömmel adták át a leányt S§mbának, és a történet szerencsésen véget ért. Duryodhana, aki
nagyon szerette leányát, Lak¢ma£§t, nagy pompa közepette házasította össze S§mbával.
Hozományul elõször ezerkétszáz elefántot ajándékozott — mindegyik legalább hatvanéves
volt —, aztán tízezer szép lovat és hatezer hintót adott, melyek úgy ragyogtak, mint a
napsugár; ezer aranyékszerekkel feldíszített szolgálóleánnyal együtt. Az Úr Balar§ma, a
Yadu-dinasztia legjelesebb tagja a võlegény, S§mba násznagya lett, s szívesen fogadta a
hozományt. Elégedett volt a díszes fogadtatással, melyben a Kuruk részesítették, s az ifjú pár
társaságában elindult fõvárosa, Dv§rak§ felé.
Az Úr Balar§ma diadalmasan érkezett Dv§rak§ba, ahol találkozott városa népével, akik
valamennyien bhaktái és barátai voltak. Mikor összegyûltek, az Úr Balar§ma elmesélte nekik
a házasság egész történetét, s õk ámulva hallgatták, hogyan rengette meg Hastin§pura városát.
¼ukadeva Gosv§m¦ megerõsítette, hogy Hastin§pura nem más, mint a mai Új-Delhi, s a folyó,
amely keresztülfolyik a városon, a Yamun§, bár abban az idõben a Gangeszként ismerték. A
hiteles források — köztük J¦va Gosv§m¦ — szintén megerõsítik, hogy a Yamun§ és a Gangesz
ugyanaz a folyó, két különbözõ mederben. A Gangesznek az a része, amely Hastin§purán
keresztül egészen V¥nd§vanáig folyik, a Yamun§ nevet viseli, mert megszentelték az Úr
K¥¢£a transzcendentális kedvtelései. Hastin§purának a Yamun§ felõli részét az esõs évszak
alatt elárasztja a víz, és ez mindenkit arra a történetre emlékeztet, amikor az Úr Balar§ma
megfenyegette a várost, hogy a Gangeszbe dobja.
 Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanhetedik fejezetéhez,
melynek címe: „Samb§ házassága”.
68. N§rada, a nagy bölcs meglátogatja az Úr K¥¢£a otthonait
Amikor N§rada, a nagy bölcs meghallotta, hogy az Úr K¥¢£a tizenhatezer hercegnõt vett
el feleségül Narak§sura — azaz Bhaum§sura — démon elpusztítása után, rettentõen
elcsodálkozott, hogyan terjeszthette ki Magát az Úr tizenhatezer alakban, s hogyan tudott
ugyanabban az idõben, ám más-más palotában tizenhatezer feleségével megházasodni.
Nagyon kíváncsi volt, hogyan látja el családfõi teendõit ennyi feleségével az Úr, s mivel
szerette volna látni kedvteléseit, elindult, hogy meglátogassa K¥¢£át otthonaiban. Dv§rak§ba
érkezve N§rada színpompás virágoskerteket és ligeteket, termésüktõl roskadozó
gyümölcsfákat pillantott meg. Csodálatos madarak énekétõl, a pávák rikoltásától zengett a
környék. A víztárolók és az apró tavak vizét kék és piros lótuszvirágok borították, ám olyan tó
is akadt, amelyen számtalanféle liliom bontotta virágát. Szépséges hattyúk és darvak úsztak a
vízen, hangjuk messzire hallatszott. A városban közel kilencszázezer hatalmas palota állt, a
legkiválóbb márványból, ezüst kapukkal, ajtókkal. Oszlopaik kívánság teljesítõ kövekkel,
zafírral, smaragddal voltak kirakva, s ragyogásuk a padlókon tükrözõdött. A fõbb utakat, a
sétányokat, az utcákat, a keresztezõdéseket és a piactereket csodálatosan feldíszítették. A
szebbnél szebb építésû lakóházak, gyûléstermek és templomok gyönyörûvé varázsolták
Dv§rak§ városát, s a hatalmas sugárutak, keresztezõdések, sétányok, utcák, a házak bejáratai
mind ragyogtak a tisztaságtól. Az utak két oldalát cserjék díszítették, s egymástól szabályos
távolságban ültetett fák kínálták árnyékukat az arra járóknak, hogy ne zavarja õket a napfény.
Dv§rak§ csodálatos városában az Úr K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
számtalan otthona volt. Szerte a világból hatalmas királyok és hercegek látogatták palotáit,
hogy Õt imádhassák. A várost maga Viªvakarm§, a félistenek mérnöke tervezte, s a paloták
megépítése tehetsége és leleményessége minden jelét magán viselte. Az Úr K¥¢£ának több
mint tizenhatezer palotája állt a városban, s mindegyikben egyik királynõje élt. Egy ilyen
palotába lépett be N§rada, a kiváló bölcs. Az oszlopok korallból épültek, a mennyezetet
drágakövek borították, a falak és az oszlopok közötti boltívek zafíroktól csillogtak.
Viªvakarm§ számtalan baldachint épített szerte az egész palotában, amelyeket gyöngysorok
díszítettek. A székek a többi berendezéssel együtt arannyal és gyémánttal berakott
elefántcsontból készültek, s drágakövekkel ékesített lámpák oszlatták el a sötétséget. Annyi
füstölõ és illatos mézga égett, hogy illatozó füstjük az ablakon át távozott, s a lépcsõkön
pihenõ pávák felhõnek nézve a füstöt, boldogan táncra perdültek. Számtalan szolgálóleány is
tartozott a palotához, s mindegyikük arany nyakláncokat, karkötõket, szépséges szárit viselt.
A férfi szolgálók is gyönyörû ruhákban, fejükön turbánnal, füleikben ékköves fülbevalókkal
végezték háztartással kapcsolatos szolgálatukat.
N§rada megpillantotta az Úr K¥¢£át, amint a palota úrnõjével, Rukmi£¦dev¦vel üldögélt,
aki épp egy c§mara legyezõt tartott a kezében. Bár ezernyi egyformán gyönyörû és kiváló,
hasonló korú szolgálólány volt jelen, Rukmi£¦dev¦ személyesen legyezte az Úr K¥¢£át. K¥¢£a
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s még N§rada is Õt imádja, mégis, amikor K¥¢£a
meglátta a palotába belépõ N§radát, nyomban leszállt Rukmi£¦ ágyáról, s fölállt, hogy
tisztelettel fogadja a nagy bölcset. Az Úr K¥¢£a az egész világ tanítója, s hogy mindenkinek
megmutassa, hogyan kell kifejeznünk tiszteletünket a N§rada Munihoz hasonló szentek iránt,
leborult, fejdíszét a földhöz érintette. Ám nemcsak leborult, hanem megérintette N§rada lábait
is, majd összetett kézzel arra kérte, üljön székébe. Az Úr K¥¢£a a Legfelsõbb Személy, akit
minden bhakta imád, s Õ minden bhakta imádott lelki tanítómestere. A lótuszlábaitól eredõ
Gangesz vize megtisztítja mindhárom világot. Minden képzett br§hma£a imádja Õt, s ezért
brahma£ya-devának is nevezik.
A brahma£ya szó arra utal, aki teljes mértékben rendelkezik a brahminikus
tulajdonságokkal: igazságos, önfegyelmezett, tiszta, ura az érzékeinek, egyszerû, a
gyakorlatban is megvalósított teljes tudása van és odaadó szolgálatot végez. Az Úr K¥¢£a
birtokában van e tulajdonságoknak, s azok imádják Õt, akikben szintén megtalálhatók ezek a
jellemzõk. K¥¢£ának ezer és ezer neve van — Vi¢£u-sahasra-n§ma —, s mindegyiket
transzcendentális tulajdonságai alapján kapta.
Az Úr K¥¢£a Dv§rak§ban a tökéletes ember kedvteléseit élvezte, s amikor megmosta a
bölcs N§rada lábait, a vízbõl a fejére is tett. N§rada nem tiltakozott, mert jól tudta, hogy az Úr
csupán másokat tanít ezzel arra, hogyan kell tisztelettel bánni a szentekkel. Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, az eredeti N§r§ya£a, minden élõlény örök barátja a védikus
szabályok szerint imádta N§rada Munit. Kedves, nektári szavakkal üdvözölte, s bhagav§nnak
szólította, amely azt jelenti: az, aki önellátó, s aki minden tudás, lemondás, erõ, hírnév,
szépség és a többi hasonló fenség birtokában van. Az Úr K¥¢£a megkérdezte N§radát: —
Miben lehetek szolgálatodra?
— Drága Uram! — válaszolt N§rada. — Ez a viselkedés nem meglepõ Tõled, hiszen Te
vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden élõlény Ura. Minden élõlény legfelsõbb
barátja vagy, ugyanakkor Te vagy a gazemberek és az irigyek legfõbb büntetõje. Tudom,
hogy azért jelentél meg a földön, hogy rendben fenntartsd az egész univerzumot.
Megjelenésedet semmilyen külsõ hatás nem befolyásolja, saját édes akaratodból jelensz meg
vagy távozol. Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy megpillanthattam lótuszlábaidat
ezen a napon. Aki ragaszkodni kezd lótuszlábaidhoz, az a semlegesség felemelõ helyzetébe
kerül, s az anyagi természet kötõerõi nem szennyezik be többé. Óh, Uram, végtelen vagy, s
fenségednek nincsen határa. A hatalmas félistenek, az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva is arra
törekszenek, hogy szívükbe helyezzenek Téged és meditáljanak Rajtad. Az anyagi létezés
sötét kútjába került feltételekhez kötött lelkek csupán lótuszlábaidat elfogadva szabadulhatnak
ki örök rabságukból, Te vagy hát az egyetlen menedéke minden feltételekhez kötött léleknek.
Uram, kedvesen azt kérdezed, mit tehetsz értem. Válaszomban csupán azt kérem: add, hogy
soha ne felejtsem el lótuszlábaidat. Nem törõdöm azzal, hová kerülök, pusztán azért
imádkozom, hogy örökké megadasson nekem, hogy lótuszlábaidra gondolhassak.
Az áldás, amelyet a bölcs N§rada kért az Úrtól, a tiszta bhakták követendõ imája. Egy
tiszta bhakta sohasem kér semmilyen anyagi vagy lelki áldást, egyetlen imája az, hogy soha,
semmilyen körülmények között ne felejtse el az Úr lótuszlábait. Egy tiszta bhakta nem törõdik
azzal, hogy a mennyekbe kerül-e vagy a pokolba; mindenhol elégedett, csak emlékezhessen
az Úr lótuszlábaira. Az Úr Caitanya is ezt az imát tanította ¼ik¢§¢±aka versében, amelyben
világosan az áll: nem akar mást, mint életrõl életre odaadó szolgálatot végezni. Egy tiszta
bhakta még a születés és halál körforgásától sem akar megszabadulni. Neki nem számít,
megszületik-e újra a számtalan életformák egyikében; egyetlen vágya, hogy semmilyen
körülmények között ne felejtse el az Úr lótuszlábait.
N§rada elhagyta Rukmi£¦ palotáját, s mivel szerette volna látni az Úr K¥¢£a belsõ
energiája, yogam§y§ mûködését, betért egy másik királynõ palotájába. Az Úr K¥¢£a éppen
sakkozott feleségével és Uddhavával. Nyomban felállt, s helyét N§rada Muninak kínálta föl, s
ugyanazokkal a kellékekkel imádva fogadta õt, mint Rukmi£¦ palotájában tette. Az Úr K¥¢£a
úgy tett, mintha nem tudná, mi történt Rukmi£¦ palotájában, s így szólt N§radához:
— Óh, bölcs, amikor idejössz, teljes vagy önmagadban. Mi családosok vagyunk és mindig
szükséget szenvedünk valamiben, te azonban soha nem kéred senkinek a segítségét, mert
önmagadban elégedett vagy. Így hát milyen fogadtatásban részesíthetnénk, és mit adhatnánk
neked? Br§hama£a vagy, ezért kötelességünk, hogy felajánljunk neked bármit, amit tudunk.
Kérlek, rendelkezz Velem! Mit tehetek érted?
N§rada mindent tudott az Úr kedvteléseirõl, s anélkül, hogy bármit is szólt volna,
csöndesen elhagyta a palotát, megdöbbenve az Úr K¥¢£a tettein. Aztán egy újabb palotába
látogatott. N§radaj¦ K¥¢£át itt szeretõ apaként pillantotta meg, aki épp gyermekeit dédelgeti,
egy másik palotában pedig K¥¢£a épp fürödni készülõdött. A szent N§rada mind a
tizenhatezer királynõ palotáját meglátogatta, s K¥¢£a mindegyik palotában mással volt
elfoglalva.
Az egyik palotában N§rada K¥¢£át az áldozati tûz mellett találta, amint a felajánlást és a
Védák családosok számára elõírt rituális ceremóniáit hajtotta végre. Egy másik palotában épp
a pañca-yajña áldozatot mutatta be, amely kötelezõ a házasok számára, s amelyet pañca-
ª¡nának is neveznek. Tudatosan vagy tudatlanul mindenki elkövet ötféle hibát — különösen a
házasok. Amikor a kancsóból vizet veszünk, megöljük a vízben lévõ baktériumokat. Amikor
darálunk valamit vagy eszünk, szintén elpusztítunk számtalan baktériumot, mint ahogyan
padlósöprés vagy tûzgyújtás közben is; az utcára kilépve pedig hangyákat és más rovarokat
ölünk meg. Akár tudatában vagyunk, akár nem, minden tettünkkel élõlények életét oltjuk ki.
Ezért minden háztartónak kötelessége elvégezni a pañca-ª¡na áldozatot, hogy
megszabaduljon e bûnös tettek visszahatásaitól.
Az egyik palotában N§rada azt látta, hogy az Úr K¥¢£a a rituális yajñák elvégzése után a
br§hma£ákat látja vendégül. Egy másik otthonában épp a G§yatr¦ mantrát vibrálta némán, a
harmadikban a kard és pajzs használatának mûvészetét gyakorolta. Volt, ahol épp lovagolt,
elefántok hátán ült, vagy épp harci szekerén vágtatott. Egy másik palotájában ágyán feküdve
pihent, máshol karosszékében ülve hallgatta bhaktái dicsõítõ imáit. Egy helyen N§rada azt
látta, hogy K¥¢£a miniszterekkel — köztük Uddhavával — tárgyal a legfontosabb üzleti
ügyekrõl. Egy újabb palotába érve N§rada látta K¥¢£át, aki világi hölgyek társaságát élvezte
épp fürdõmedencéjében, s aki a következõ palotában feldíszített teheneket adományozott a
br§hma£áknak. Látta Õt, amint a Pur§£ák — történetek — elbeszéléseit, például a
Mah§bh§ratát hallgatta. Olyan kiegészítõ írások ezek, melyek az egyszerû embereknek adják
át a védikus tudást azáltal, hogy az univerzum történelmének jelentõs eseményeit mesélik el.
Egyik palotájában N§rada feleségével tréfálkozva találta az Úr K¥¢£át, máshol együtt
végezték a vallásos szertartásokat. Mivel a családosoknak kiadásaik fedezésére a vagyonukat
is növelniük kell, N§rada látta, hogy K¥¢£a vagyona gyarapításával is foglalkozott, egy
palotájában pedig a családi élet örömeit élvezte a ª§strák szabályainak betartása mellett.
N§rada látta Õt, amint elméjét rögzítve az Istenség Legfelsõbb Személyiségén meditál, aki
túl van ezen az anyagi univerzumon. A meditáció — ahogyan a hiteles írások ajánlják — arra
szolgál, hogy az ember elméjét az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, Vi¢£ura szögezhesse.
Az Úr K¥¢£a Maga az eredeti Vi¢£u, de mivel emberi szerepben jelent meg, személyes
példájával megtanít bennünket, mit is jelent a meditáció. Egyik otthonában az Úr K¥¢£a
idõsebb feljebbvalóinak próbált kedvébe járni, s ellátta õket mindennel, amire csak szükségük
volt. Volt, ahol épp a hadviselés tudományáról tárgyalt, máshol az ellenségek között akart
békét teremteni, megint máshol bátyjával, az Úr Balar§mával beszélgetett az emberi
társadalom javát szolgáló legjámborabb tevékenységrõl. N§rada tanúja lehetett az egyik
helyen, amikor az Úr K¥¢£a épp fiai és leányai esküvõjén volt jelen, akik a nagy pompával
megtartott szertartáson hozzájuk illõ menyaszonyaikkal illetve võlegényeikkel házasodtak épp
össze. Az egyik palotában búcsút intett egy leányának, a másikban pedig menyét üdvözölte.
Az egész város elámult a fényûzõ ceremóniák láttán.
Egyik palotájában az Úr K¥¢£a áldozatokat végzett, hogy elégedetté tegye a félisteneket,
akik csupán az Õ minõségi kiterjedései. Volt, ahol épp a közjóért fáradozott. Mély kutakat
ásatott, hogy elegendõ víz legyen, pihenõ épületeket és kerteket építtetett az idegeneknek,
hatalmas monostorokat és templomokat a szenteknek. Olyan kötelességek ezek, melyeket a
Védák ajánlanak a családosoknak, hogy anyagi vágyaik beteljesülhessenek.
Az Úr egy helyen k¢atriya királyhoz illõen az erdõben vadászott, csodálatos sindhi
lovakon vágtatva. A védikus szabályok szerint a k¢atriyák bizonyos állatokat megölhettek,
akár azért, hogy fenntartsák az erdõ békéjét, akár azért, hogy az állatot felajánlják az áldozati
tûzben. Számukra engedélyezett volt, hogy ily módon gyakorolják az ölés mûvészetét, mert
kegyelem nélkül meg kellett ölniük ellenségeiket, a társadalom békéjének megõrzése
érdekében. Az egyik helyen N§rada az Úr K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét,
minden misztikus erõ mesterét álruhát öltve pillantotta meg, amint kémként próbálta
kipuhatolni a város vagy a palota egyik vagy másik lakójának szándékát.
N§rada, a kiváló szent tanúja lehetett az Úr tetteinek, aki minden élõlény Felsõlelke, ám
most emberi szerepben jelent meg, hogy belsõ energiájának cselekedetei
megnyilvánulhassanak. N§rada magában mosolyogva így szólt az Úrhoz:
 — Óh, Uram, minden misztikus képesség mestere, nagy misztikusok meditációjának
középpontja! Titokzatos hatalmad fölfoghatatlan még az olyan misztikusok számára is, mint
az Úr Brahm§ vagy az Úr ¼iva. De kegyesen, amiért mindig lótuszlábaid transzcendentális
szeretõ szolgálatát végzem, felfedted elõttem belsõ energiád tetteit. Drága Uram, imádandó
vagy mindenki számára, s a félistenek, valamint a tizennégy bolygórendszer uralkodó
istenségei mind tökéletesen tisztában vannak transzcendentális hírneveddel. Most pedig
kérlek, add áldásodat, hogy az univerzumokon keresztül utazva transzcendentális tetteid
dicsõségérõl énekelhessek!
— Kedves N§radám, óh, félistenek bölcse! — válaszolta az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, az Úr K¥¢£a. — Jól tudod, hogy Én vagyok a legfelsõbb irányító, minden
vallásos elv tökéletes követõje, aki megköveteli ezen elvek betartását. Azért tartom be Magam
is a vallásos szabályokat, hogy az egész világot megtanítsam erre. Drága fiam, azt szeretném,
ha belsõ energiám megnyilvánulása nem zavarna meg téged.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége azért foglalkozott a családi élet úgynevezett
teendõivel, hogy az embereket megtanítsa, hogyan tehetik szentté a családi életet annak
ellenére, hogy esetleg ragaszkodnak az anyagi létezés börtönéhez. Valójában a családfenntartó
élet arra kötelez, hogy folytassuk az anyagi létet, ám az Úr kegyesen bemutatta a
családosoknak, hogyan szentelhetik meg egyszerû, hétköznapi családi életüket.
N§rada tehát láthatta, amint ugyanaz a K¥¢£a tizenhatezer helyen élt egyszerre teljes
értékû kiterjedéseiben. Fölfoghatatlan energiájának köszönhetõen minden királynõ
palotájában látható volt. Az Úr K¥¢£a határtalan képességekkel rendelkezik, s N§rada
végtelenül megdöbbent, amikor újra és újra szemügyre vette belsõ energiájának
megnyilvánulását. Az Úr K¥¢£a személyes példát mutatva úgy élt, mint aki nagyon
ragaszkodik a civilizált élet négy alapelvéhez: a valláshoz, az anyagi gyarapodáshoz, az
érzékkielégítéshez és a felszabaduláshoz. Az anyagi létezés e négy elve elengedhetetlen az
emberi társadalom lelki fejlõdése érdekében, s bár az Úr K¥¢£ának nem volt rá szüksége,
hogy ezt tegye, csupán amiatt cselekedett családfõként, hogy az emberek saját érdekükben
követhessék nyomdokait. Az Úr K¥¢£a minden tekintetben elégedetté tette a bölcs N§radát,
aki — boldogan, hogy láthatta az Úr cselekedeteit Dv§rak§ban — elhagyta a várost.
Az Úr K¥¢£a dv§rak§i tetteirõl mesélve ¼ukadeva Gosv§m¦ azt is elmondta Par¦k¢it
Mah§r§jának, hogyan szállt alá belsõ energiája segítségével erre földre az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, s hogyan mutatja meg személyes példájával azokat az alapelveket, amelyeket
követve az ember elérheti az élet végsõ célját. Dv§rak§ több mint tizenhatezer királynõje nõi
báját és mosolyát mind az Úr transzcendentális szolgálatába állította, az Úr pedig elégedetten,
tökéletes férjként viselkedett velük, a családi életet élvezve. Mindenkinek tudnia kell
azonban, hogy csupán az Úr ¼r¦ K¥¢£a végezheti e kedvteléseket, aki az egész kozmikus
megnyilvánulás teremtésének, fenntartásának és pusztításának eredeti oka. Bárki, aki
figyelmesen végighallgatja az Úr dv§rak§i kedvteléseit, vagy segíti a K¥¢£a-tudat
mozgalmának egyik prédikátorát, könnyedén haladhat a felszabaduláshoz vezetõ ösvényen,
megízlelheti az Úr K¥¢£a lótuszlábainak nektárját, s így odaadó szolgálatot végezhet.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvannyolcadik
fejezetéhez, melynek címe: „N§rada, a nagy bölcs meglátogatja az Úr K¥¢£a otthonait”.
69. Az Úr K¥¢£a mindennapi teendõi
A védikus mantrákból megtudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
semmit sem kell tennie: na tasya k§rya° karana° ca vidyate. Ha azonban a Legfelsõbb
Úrnak semmit sem kell tennie, hogyan beszélhetünk az Õ teendõirõl? Az elõzõ fejezetbõl
világossá vált, hogy senki sem képes az Úr K¥¢£ához hasonlóan cselekedni. Meg kell
jegyeznünk: az Úr K¥¢£a tetteit követnünk kell, de nem imitálhatjuk azokat. K¥¢£a ideális
családfõi életét lehet követni, de arra senki nem képes, hogy sok alakban kiterjedve utánozza
Õt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy bár az Úr K¥¢£a emberi szerepet játszott, mégis
megtartotta helyzetét mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Követhetjük azt is, ahogyan
K¥¢£a emberi lényként feleségeivel bánt, ám hogy ugyanabban az idõben volt együtt mind a
tizenhatezrükkel, azt már nem tudjuk utánozni. Következésképpen ideális családfõk lehetünk,
ha K¥¢£a nyomdokain haladva úgy cselekszünk, ahogyan Õ is tette minden nap; azonban
életünk egyetlen szakaszában sem imitálhatjuk Õt.
Az Úr K¥¢£a mind a tizenhatezer feleségével tért nyugovóra, de kora hajnalban, már
három órával a napfelkelte elõtt felkelt. A természet elrendezésébõl a kakasok kukorékolása
figyelmeztet bennünket a br§hma-muh¡rta órájára. Nincs szükség ébresztõórára, hisz a
kakasok minden hajnalban jelzik: itt az idõ felkelni. K¥¢£a a kukorékolásra szokott ébredni,
de korai fölkelése nem volt kedvére feleségeinek. Olyannyira ragaszkodtak Hozzá, hogy Õt
átkarolva feküdtek ágyukban, és amint a kakasok megszólaltak, az asszonyok sajnálkozva
korholták a kukorékolást.
A palotákhoz tartozó kertek mindegyikében p§rij§ta virágok pompáztak. A p§rij§ta nem
egy mesterséges virág, emlékezzünk csak vissza: K¥¢£a a mennyei bolygókról hozta a
p§rij§ta fákat, s mindegyik kertjébe ültetett belõle. Amikor K¥¢£a felkelt ágyából, hajnaltájt a
gyönge szellõ a p§rij§ta illatát sodorta Felé. Ettõl az aromától megrészegülve a méhek
zümmögni, a madarak csiripelni kezdtek, s együtt zengõ énekük a K¥¢£ának imáikat ajánló
hivatásos verselõk vibrálására emlékeztetett. ¼r¦mat¦ Rukmi£¦dev¦, az Úr K¥¢£a legfõbb
felesége tudta, hogy a br§hma-muh¡rta a nap legkedvezõbb idõpontja, mégis elégedetlenséget
érzett, mert egyáltalán nem volt boldog, hogy férjét el kell engednie maga mellõl. Az Úr
K¥¢£a azonban ennek ellenére azonnal felkelt. Az eszményi családfõ megtanulhatja Tõle,
hogyan kell korán kelni, bármilyen kényelmesen feküdjön is ágyában, felesége karjaiban.
Fölkelés után az Úr K¥¢£a kiöblítette száját, megmosta kezét és lábát, s nyomban leült,
hogy meditálni kezdjen saját Magán. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nekünk is magunkon
kell meditálnunk. A mi dolgunk, hogy K¥¢£án, R§dh§-K¥¢£án meditáljunk. Ez a valódi
meditáció, s mivel K¥¢£a Maga K¥¢£a volt, arra tanított bennünket, hogy a br§hma-muh¡rta
idején R§dh§-K¥¢£án meditáljunk. K¥¢£a nagy elégedettséget érzett e meditáció által, s
ugyanígy mi is transzcendentális örömöt és megelégedettséget fogunk érezni, ha R§dh§n és
K¥¢£án meditálva töltjük a br§hma-muh¡rta idejét, s ha arra gondolunk, hogyan tanította ¼r¦
Rukmi£¦dev¦ és K¥¢£a ideális házasságával korai kelésre és azonnali K¥¢£a-tudatos
elfoglaltságra az egész emberiséget. Nincs különbség a R§dh§-K¥¢£a örökkévaló formái
fölötti meditálás és a mah§-mantra, a Hare K¥¢£a vibrálása között. Ami K¥¢£a meditációját
illeti, Õ csak saját Magán meditálhatott. A meditáció tárgya vagy Brahman, vagy Param§tm§,
vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, de K¥¢£a e három aspektus együttvéve: Õ az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, Bhagav§n; Õ a helyhez kötött Param§tm§, teljes értékû
részleges kiterjedése; s Õ a mindent átható Brahman-sugárzás, K¥¢£a transzcendentális
testének személyes sugarai. Vagyis K¥¢£a mindig egy, Vele kapcsolatban nem létezik
különbségtétel. Ez az eltérés K¥¢£a és a közönséges élõlények között. A közönséges élõlényre
számtalan különbségtétel vonatkozik: nem azonos testével, és különbözik a többi élõlénytõl.
Az ember különbözik a többi embertõl és az állattól, sõt még testét is különféle testrészek
alkotják. Van kezünk és lábunk, de kezünk különbözik a lábunktól. A kéz nem végezheti a láb
munkáját, s a láb sem a kézét. A szem nem hall, mint a fül, s a fül nem lát, mint a szem.
Ezeket a különbségeket svaj§t¦ya vij§t¦yának nevezik.
A test behatároltsága, ami miatt az egyik testrész nem mûködhet úgy, mint a másik, teljes
mértékben hiányzik az Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl. Az Õ esetében nincs különbség
Önmaga és teste között. Õ teljes egészében lelki, ezért nincs anyagi különbség teste és lelke
között, s éppen így milliónyi inkarnációjától és teljes értékû kiterjedésétõl sem különbözik.
K¥¢£a elsõ kiterjedése Baladeva, s Baladevából árad ki Sa¯kar¢a£a, V§sudeva, Pradyumna és
Aniruddha. Sa¯kar¢a£ából egy újabb kiáradása, N§r§ya£a származik, N§r§ya£ából pedig egy
második Sa¯kar¢a£a-V§sudeva-Pradyumna-Aniruddha négyes kiterjedés. K¥¢£ának még
számtalan kiterjedése létezik, de mindezek egyek. Számtalan inkarnációja is van, például az
Úr N¥si°ha, Vadkan-, Hal-, és Teknõs-avat§ra, de nincs különbség K¥¢£a eredeti, emberhez
hasonló kétkarú formája és e gigantikus állat formák között. Testrészeinek mûködése sem
különbözik a többi testrész mûködésétõl. Kezei betölthetik a láb, szemei a fül szerepét, s akár
orra is bármely más testrész mûködését végezheti. Szaglása, ízlelése és hallása is egy és
ugyanaz. Mi, korlátozott élõlények, kénytelenek vagyunk egy bizonyos célra egy adott
testrészünket használni, de az Úr K¥¢£a számára nincsenek ilyen megkülönböztetések. A
Brahma-sa°hit§ kimondja: a¯g§£i yasya sakalendriya-v¥tti. Õ bármely testrészével képes
egy másik testrésze szerepét is is ellátni. Tehát K¥¢£a és az Õ személyisége elemzésébõl
kitûnik, hogy Õ a teljes egész. Ezért amikor meditál, saját Magán meditál. A közönséges
emberek önmeditációját a szanszkritban a so 'ham, vagyis „puszta utánzás” kifejezéssel
jelölik. K¥¢£a elmélkedhet saját Magán, hiszen Õ a teljes egész, de mi nem utánozhatjuk Õt, s
nem meditálhatunk magunkon. A mi testünk csak megjelölés, de K¥¢£a teste nem az.
K¥¢£ának a teste is K¥¢£a. K¥¢£ában semmi idegen nincs; ami jelen van Benne, az szintén
mind K¥¢£a. Õ tehát a legfelsõbb, elpusztíthatatlan, teljes létezés, vagyis a Legfelsõbb
Igazság.
K¥¢£a létezése nem relatív lét. Rajta kívül minden más csak relatív igazság, míg Õ a
Legfelsõbb Abszolút Igazság. Léte semmi mástól nem függ, csak saját Magától. A mi
létezésünk ezzel szemben relatív. Például csak a napfénynél, a holdvilágnál vagy a
villanyfénynél láthatunk. Látásunk tehát viszonylagos, s a napfény, a holdvilág és a
villanyfény is relatív, s csupán azért mondjuk, hogy világítanak, mert úgy látjuk õket.
K¥¢£ában nincs függõség és viszonylagosság. Az Õ tettei nem függenek mások
megbecsülésétõl, s Õ Maga nem függ senki segítségétõl. Fölötte áll a tér és az idõ korlátozott
létezésének, s mivel transzcendentális a térhez és az idõhöz képest, nem fedheti be m§y§
illúziója, akinek tevékenysége korlátokhoz kötött. A Védikus Irodalom arról tudósít, hogy az
Istenség Legfelsõbb Személyisége sokféle energiával rendelkezik. Ezek az energiák az Õ
kiáramlásai, így nincs különbség Õ maga és energiái között. Egyes filozófusok azonban mégis
azt mondják, alászállásakor K¥¢£a anyagi testet ölt. De még ha ezt el is fogadjuk, azt akkor is
meg kell állapítanunk, hogy mivel az anyagi energia nem különbözik Tõle, teste sem anyagi
módon mûködik. A Bhagavad-g¦t§ kimondja, hogy saját belsõ energiája, §tma-m§y§ által
jelenik meg.
K¥¢£át a Legfelsõbb Brahmannak nevezik, mert Õ a teremtés, a fenntartás és a pusztulás
oka. Az Úr Brahm§, az Úr Vi¢£u és az Úr ¼iva ezen anyagi minõségek kiterjedései. Ezek az
anyagi minõségek hatással vannak a feltételekhez kötött lelkekre, de K¥¢£ával kapcsolatban
nincsenek ilyen hatások és visszahatások, mert e minõségek egyidejûleg egyek Vele és
különböznek is Tõle. K¥¢£a Maga sac-cid-§nanda-vigraha, vagyis a gyönyör és a tudás
örökkévaló formája, akit felfoghatatlan hatalma miatt a Legfelsõbb Brahmannak neveznek.
Amikor Brahmanon, Param§tm§n vagy Bhagav§non meditál, saját Magán, s nem Rajta kívül
álló dolgon elmélkedik. Ezt a fajta meditációt a közönséges élõlény nem utánozhatja.
Meditációja után K¥¢£a minden nap kora reggel tiszta, megszentelt vízben fürdõt vett.
Ezután tiszta ruhát öltött, palástot borított vállára, és mindennapos vallási tevékenységébe
fogott. Számos vallási feladata közül elsõként az áldozati tûznél mutatott be felajánlást, majd
némán elvibrálta a G§yatr¦ mantrát. Az Úr K¥¢£a mint eszményi családfõ a családfenntartók
számára elõírt vallási kötelességeket is pontosan végrehajtotta. Mikor feltûnt a kelõ nap,
külön imákat ajánlott a napistennek. A napistent és a Védikus Írásokban megemlített
félisteneket az Úr K¥¢£a testrészeiként említik, s egy családfõnek kötelessége hódolni a
félistenek, a nagy bölcsek, valamint az õsatyák elõtt.
A Bhagavad-g¦t§ szerint az Úrnak semmiféle kötelessége nincs ebben a világban, de
közönséges emberként mégis példás életet él. A védikus rituációk szabályai szerint ajánlotta
hódolatát a félisteneknek. A félistenek és õsök imádatának szabályait tarpa£ának nevezik,
aminek jelentése „örömet okozó”. Az elõdök talán kénytelenek voltak egy másik bolygón
testet ölteni, de a tarpa£a folyamatával még õk is elégedetté tehetõk, bárhol is legyenek. A
családfõnek kötelessége, hogy biztosítsa családtagjai boldogságát, s a tarpa£a módszerét
követve elõdeit is boldoggá teheti. Mint tökéletes, példamutató családfõ, az Úr ¼r¦ K¥¢£a is
követte a tarpa£a módszert, s tiszteletteljes hódolatát ajánlotta családja idõsebb, rangosabb
tagjainak.
 Következõ dolga a tehén-adományok szétosztása volt a br§hma£ák között. Az Úr K¥¢£a
nem kevesebb mint tizenháromezer-nyolcvannégy selyemmel letakart, gyöngy-nyakékes
tehenet adományozott, amelyek szarvait arannyal, patáit ezüsttel borították be. Tõgyük csak
úgy duzzadt a sok tejtõl, mvel elsõszülött borjaik mind mellettük álldogáltak, s emellett
nagyon szelíd és békés jószágok voltak. A teheneken kívül a br§hma£ák pompás selymeket,
egy-egy õzbõrt és elegendõ szezám-magot kaptak. Az Urat általában go-br§hma£a-hit§ya ca-
ként említik, ami azt jelenti, hogy elsõ dolga gondoskodni a tehenekrõl és br§hma£ákról. Az
Úr tehát gazdagon feldíszített és minden szükséges dologgal ellátott teheneket adományozott
a br§hma£áknak. Ezután minden élõlény javán fáradozva kedvezõ dolgokat — tejet, mézet,
gít (tisztított vajat), aranyat, drágaköveket és tüzet — érintett meg. Bár az Úr
transzcendentális teste tökéletességének köszönhetõen természeténél fogva csodálatosan szép,
mégis sárga ruhát öltött, és felvette Kaustubha kövekbõl álló nyakékét. Nyakában virágfüzért
viselt, testét szantálfa-péppel dörzsölte be, s más szépítõszerekkel és díszekkel ékesítette
Magát. Úgy mondják, transzcendentális testén még az ékszerek is ragyogóbban csillogtak.
Miután fölékesítette Magát, a márványból faragott tehén és borjú szobrára pillantott, majd
ellátogatott Isten vagy a félistenek — például az Úr ¼iva — templomába. Sok br§hma£a
naponta eljött, hogy még reggelijük elõtt láthassák a Legfelsõbb Urat. Alig várták, hogy
megpillanthassák Õt, az Úr K¥¢£a pedig üdvözölte õket.
Következõ dolga a különbözõ kasztokhoz tartozó városiak, illetve a palotában lakók
megörvendeztetése volt. Ezernyi vágyuk teljesítésével tette õket boldoggá, s örömük láttán
Maga is elégedetté vált. A Neki felajánlott virágfüzéreket, bételdiót, szantálpépet és a többi
illatszert szétosztogatta, elsõsorban a br§hma£áknak és a család idõsebb tagjainak, azután a
királynõknek, a minisztereknek, s ha még mindig maradt, azt saját használatára tette félre.
Mikorra végzett napi teendõivel és feladataival, elõállt kocsihajtója, D§ruka. Összetett kézzel
tudatta, hogy a csodálatos hintó útra készen áll; s az Úr kilépett a palotából. Uddhava és
S§tyaki kíséretében kocsijára szállt, s úgy utazott, akár a kora reggel kocsiján feltûnõ
napisten, mikor lángoló sugarait szórja szét a föld felszínén. Távoztakor a királynõk nõies
bájukkal pillantottak Rá. Az Úr mosolyogva viszonozta üdvözlésüket, s ez olyannyira
lenyûgözte az asszonyokat, hogy azon nyomban a távollét fájdalmas érzése vett erõt rajtuk.
Ezután az Úr a Sudharm§ gyûléscsarnokba indult. Emlékezzünk vissza, a Sudharm§
csarnok a mennyei bolygókról került a földre, és Dv§rak§ városában állították fel újra. A
gyûléscsarnok jellegzetessége az volt, hogy az ide belépõ megszabadult a hatféle anyagi
gyötrelemtõl: az éhségtõl, a szomjúságtól, a szomorúságtól, az illúziótól, az öregségtõl és a
haláltól. Ezek az anyagi lét hálójának fonalai, s amíg valaki a gyûlésteremben tartózkodott,
nem hatott rá e hat anyagi kötelék. K¥¢£a mind a tizenhatezer palotában búcsút intett, majd —
újra egy alakot öltve — a Yadu-dinasztia más tagjainak kíséretében bevonult a Sudharm§
csarnokba. Ott — miközben mindenki láthatta transzcendentális ragyogásának sugarait —
elfoglalta helyét a kitüntetett királyi trónuson. A Yadu-dinasztia kiválóságai körében K¥¢£a
úgy tündökölt, akár a telihold az égen, a sok-sok fénylõ csillaggal körülvéve. Amint elfoglalta
trónját, a gyûlésteremben a hivatásos tréfamesterek, táncosok, zenészek és táncosnõk mind
bemutatták tudományukat, hogy elégedetté tegyék és jókedvre derítsék az Urat. Elõször a
tréfamesterek jutottak szóhoz, akik vidám szavaikkal felvidították az Úr és társai reggeli
hangulatát. Ezután a színészek következtek, majd a táncosnõk mutatták be mûvészetüket. Az
elõadásokat a m¥da¯ga dobok, a v¦£§, a fuvolák és csengettyûk valamint egy másik dob, a
p§khvaj hangjai kísérték. A zenébe olykor-olykor bekapcsolódott a kagylókürt kedvezõ
zengése is. A hivatásos énekesek, a s¡ták és a m§gadhák daloltak, mások pedig
táncmûvészetüket csillogtatták. Mint bhakták, így ajánlották tiszteletteljes hódolatukat az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A gyülekezetben jelenlévõ tanult br§hma£ák védikus
himnuszokat vibráltak, s legjobb tudásuk szerint el is magyarázták azokat az összegyûlteknek;
néhányan pedig az elmúlt korok kiváló uralkodóinak hõstetteirõl beszéltek el történeteket. Az
Úr társaival együtt elégedetten hallgatta õket.
 Egyszer egy idegen érkezett a gyûlésterem kapujához. Senki sem ismerte az összegyûltek
közül, de az Úr K¥¢£a engedélyével az õr beengedte a csarnokba. Az ajtónálló parancs szerint
az Úr K¥¢£a elé vezette az ismeretlent, aki összetett kézzel ajánlotta tiszteletteljes hódolatát.
Annak idején, amikor Jar§sandha király elfoglalta a környezõ birodalmakat, jónéhány —
mintegy húszezer — uralkodó nem hajtott fejet elõtte, ezért mindannyiukat elfogatta és
börtönbe vetette. Az idegen, akit az ajtónálló az Úr K¥¢£a színe elé vezetett, a bebörtönzött
királyok követe volt. Az Úr elõtt állva belefogott, hogy elmesélje sorsukat.
— Óh, drága Uram, Te vagy a transzcendentális gyönyör és tudás örökkévaló formája!
Messze túl vagy az anyagi világ materialistáinak minden elmebeli találgatásán és szavaik
minden leírásán. Dicsõséged parányi töredékét azok érthetik csak meg, akik teljesen
meghódoltak lótuszlábaidnál, s az ilyen emberek — kizárólag a Te kegyed által —
mentesülhetnek az anyagi aggodalmaktól. Kedves Uram! Én nem vagyok ilyen meghódolt
lélek, s még mindig az anyagi létezés kettõsségeiben és illúziójában élek. Azért jöttem
oltalmat keresni lótuszlábaidnál, mert rettegek a születés és halál körforgásától. Kedves Uram,
úgy vélem, számos hozzám hasonló élõlény él még, akik örökre belebonyolódtak
gyümölcsözõ tetteikbe és azok visszahatásaiba. Nem hajlandók odaadó szolgálattal követni
utasításaidat, pedig ez az, ami boldogítja a szívet, s az ember létére tekintve is a
legkedvezõbb. Ellenkezõleg, õk a K¥¢£a-tudatos élet ellenségei, s az anyagi lét illuzórikus
energiájától hajtva vándorolnak a három világban.
— Kedves Uram! Ki becsülhetné fel kegyedet és fenséges tetteidet? Az örökkévaló idõ
legyõzhetetlen erejeként mindig jelen vagy, meghiúsítva a materialisták fáradhatatlan
próbálkozásait, akiknek újra és újra csalódniuk kell. Ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom
Neked mint az örökkévaló idõnek. Kedves Uram, Te vagy minden világ tulajdonosa, s most
teljes értékû kiterjedéseddel, az Úr Balar§mával együtt szálltál alá a földre. Azt mondják,
megjelenésed mostani inkarnációdban a jók oltalmazását és a gonoszok elpusztítását
szolgálja. Ha ez így van, miképpen lehetséges az, hogy a Jar§sandha és a hozzá hasonló
gonosztevõk a Te hatalmad ellenére is ilyen nyomorúságos helyzetbe taszíthatnak minket?
Megdöbbenve állunk a történtek elõtt, s nem értjük, hogyan lehetséges mindez. Talán
Jar§sandha felhatalmazást nyert megbüntetésünkre korábbi bûneink miatt, de a
kinyilatkoztatott Írásokból tudjuk, hogy a lótuszlábaidnál meghódolók azonnal mentesülnek
bûnös életük visszahatásaitól. Ezért a bebörtönzött királyok engem bíztak meg, hogy
elmondjam: szívünk mélyérõl oltalmadba ajánljuk magunkat, s reméljük, Fenséged teljes
védelemben részesít majd minket. Eljutottunk életünk végkövetkeztetéséhez. Uralkodói
rangunk nem más, mint múltbéli jámbor tetteink jutalma, mint ahogyan korábbi bûnös
tetteink miatt szenvedünk Jar§sandha börtönében is. Megértettük, hogy mind a jámbor, mind
a bûnös tettekbõl eredõ visszahatások idõlegesek, s ebben a feltételekhez kötött életben
sohasem lehetünk boldogok. Anyagi testünket az anyagi természet kötõerõi szerint kaptuk,
így állandó aggodalmak gyötörnek minket. Az anyagi létfeltételek azt jelentik, hogy viselnünk
kell e halott test terhét. A gyümölcsözõ tettek eredményeképpen kénytelenek voltunk e testek
teherhordó öszvéreivé válni, s a feltételekhez kötött élet kényszerítõ ereje miatt feladtuk a
boldog K¥¢£a-tudatos életet. Most rádöbbentünk, hogy mi vagyunk a világon a
legostobábbak. Tudatlanságunk folytán belebonyolódtunk az anyagi visszahatások hálójába.
Ezért keresünk most menedéket lótuszlábaidnál, amelyek gyökerestõl eltávolítják a
gyümölcsözõ tettek eredményeit, megszabadítva ezzel bennünket az anyagi fájdalmak és
örömök szennyétõl.
— Kedves Uram! Mivel már lótuszlábaidnál meghódolt lelkek vagyunk,
megszabadíthatsz bennünket a gyümölcsözõ tettek csapdájától, mely Jar§sandha alakjában ért
el bennünket. Elõtted is ismert, hogy Jar§sandha tízezer elefánt erejével bír, s hatalmánál
fogva mindannyiunkat börtönbe vetett, éppúgy, mint ahogy az oroszlán megbûvöli a
birkanyájat. Kedves Uram! Tizennyolc egymást követõ alkalommal vívtál meg Jar§sandhával,
s tizenhétszer gyõzelmet arattál, fölülmúlva rendkívüli erejét. Azonban tizennyolcadszor
emberi viselkedésedet mutattad ki, s úgy tûnik, vereséget szenvedtél. Jól tudjuk, Jar§sandha
sosem gyõzedelmeskedhet Fölötted, mivel a Te hatalmad, erõd, erõforrásaid és tekintélyed
mind határtalanok. Senki sem lehet Veled egyenlõ, és senki sem múlhat fölül Téged. Hogy a
tizennyolcadik összecsapás alkalmával látszólag vereséget szenvedtél Jar§sandhától, az nem
más, mint emberi viselkedésed megnyilvánulása. Azonban az ostoba Jar§sandha szerencsétlen
módon nem értette meg tréfádat, s azóta roppant felfuvalkodottá vált anyagi hatalmától és
tekintélyétõl. Minket is elfogatott és tömlöcbe vettetett, pedig jól tudta, hogy bhaktáid lévén a
Te korlátlan uralmad alá tartozunk.
— Elmondtam, milyen rettentõ helyzetbe kerültünk, kérlek hát, mérlegeld a helyzetet, és
dönts, ahogyan jónak látod. Mint a rabságban sínylõdõ királyok hírnöke és képviselõje Eléd
tártam mondanivalómat, s tolmácsoltam imáinkat. Minden király ég a vágytól, hogy láthasson
és személyesen hódolhasson meg lótuszlábaid elõtt. Kedves Uram! Légy kegyes hozzájuk, és
tégy meg mindent jószerencséjükért!
Épp akkor, amikor a bebörtönzött királyok hírnöke az Úr elé tárta kérésüket, megérkezett
N§rada, a nagy bölcs. Nagy szent lévén a haja aranyként tündökölt, s amikor belépett, mintha
maga a napisten jelent volna meg az összegyûltek között. Az Úr K¥¢£át még maga az Úr
Brahm§ és az Úr ¼iva is imádandó mesterének tekinti, mégis, amikor az Úr megpillantotta a
belépõ N§radát, a bölcs fogadására minisztereivel és tanácsadóival együtt rögtön felállt, és
fejet hajtva ajánlotta tiszteletteljes hódolatát. A bölcs N§rada kényelmesen letelepedett, s az
Úr K¥¢£a a szükséges felajánlásokkal hódolt elõtte, ahogyan azt a szentek fogadásának
szabályai elõírják. Miközben igyekezett elégedetté tenni N§radát, kedves hangján így szólt
hozzá:
— Óh, félistenek kiváló bölcse! Úgy hiszem, minden a legnagyobb rendben van a három
világban. Te képes vagy arra, hogy az ûrön át beutazd az univerzum felsõ, középsõ és alsó
bolygórendszereit, s szerencsére amikor találkozunk, a három világ minden hírérõl
értesülhetünk tõled, mert a Legfelsõbb Úr ezen kozmikus megnyilvánulásában semmi sem
marad rejtve elõtted. Te mindent tudsz, ezért szeretnék néhány kérdést föltenni. Jól megy-e a
P§£¨avák sora, s vajon mit tervez most Yudhi¢±hira király? Kérlek, mondd el, mit akarnak
tenni!
— Drága Uram! — válaszolt a nagy bölcs, N§rada. — A Legfelsõbb Úr teremtette
kozmikus megnyilvánulásról beszéltél, de én tudom, hogy Te vagy a mindent átható teremtõ.
Energiáid oly kiterjedtek és felfoghatatlanok, hogy még egy olyan hatalmas személyiség, mint
Brahm§, e világegyetem ura, sem képes fölbecsülni elképzelhetetlen hatalmadat. Kedves
Uram, felmérhetetlen energiád révén Felsõlélekként mindenki szívében ott honolsz, akár a
tûz, amely mindenkiben ott lobog, ám mégsem láthatja senki közvetlenül. A feltételekhez
kötött életben minden élõlény az anyagi természet három kötõerejének irányítása alatt áll, s
így anyagi szemeikkel képtelenek felfedezni Téged, aki mindenben jelen vagy. Kegyed által
azonban már többször láthattam felfoghatatlan energiád mûködését, így nem lep meg
kérdésed, mikor a P§£¨avák állapotáról érdeklõdsz, ami pedig egyáltalán nem ismeretlen
Elõtted. Kedves Uram, elképzelhetetlen energiáid által megteremted, fenntartod, majd újra
elpusztítod ezt a kozmikus megnyilvánulást. Az is csak felfoghatatlan energiád révén
lehetséges, hogy az anyagi világ — habár csupán a lelki világ árnyéka — tényleges
valóságnak tûnik. Senki sem tudja, mit szándékozol a jövõben tenni, s transzcendentális
helyzeted örökké felfoghatatlan marad mindenki számára. Én is csupán tiszteletteljes
hódolatomat ajánlhatom újra és újra. A tudás testi felfogásában mindenkit anyagi vágyai
vezérelnek, s így az élõlények anyagi testeket fejlesztenek ki maguknak a születés és halál
körforgásában. E téves létfelfogásba mélyedve nem is tudják, hogyan szabadulhatnának meg
az anyagi test börtönébõl. Uram, indokolatlan kegyedbõl alászállsz, és kinyilvánítod ragyogó
és dicsõséges transzcendentális kedvteléseidet. Nem tehetek mást, tiszteletteljes hódolatomat
ajánlom Neked!
— Kedves Uram, Te vagy a legfelsõbb Param-brahman, s közönséges emberi lényként
bemutatott kedvteléseid pusztán tréfás lelemények, akár egy színpadi játék, ahol a színész
nem önmagát alakítja. Unokatestvéreidrõl, a P§£¨avákról érdeklõdtél, jótevõjük szerepét
játszva, ezért feltárom Elõtted szándékukat. Halld szavaimat! Yudhi¢±hira király olyan
gazdagságban dúskál, amelyet csupán a legfelsõbb anyagi bolygórendszerben, Brahmalokán
lehet elérni. Nincs már olyan anyagi áldás, ami után vágyakozna, s most mégis a R§jas¡ya
áldozat bemutatására készül, csak hogy elnyerje társaságodat s megörvendeztessen Téged.
— Yudhi¢±hira király olyan gazdag, hogy már itt a földön elérte mindazt a bõséget, amit
Brahmaloka nyújt — folytatta N§rada. — Tökéletesen elégedett, és semmire nincs már
szüksége. Mindenben bõvelkedik, de indokolatlan kegyed elnyerése érdekében most Téged
akar imádni. Kérlek, teljesítsd vágyait! Yudhi¢±hira király hatalmas áldozati szertartására a
félistenek és a világ híres uralkodói mind összegyûlnek majd, óh, Uram!
— Kedves Uram! Te vagy a Legfelsõbb Brahman, az Istenség Személyisége. Aki a hallás,
dicsõítés és emlékezés elõírt folyamatát követve átadja magát odaadó szolgálatodnak, az
minden bizonnyal megszabadul az anyagi természet kötõerõinek szennyétõl; nem is beszélve
azokról, akik személyesen láthatnak és megérinthetnek Téged. Kedves Uram, Te vagy minden
áldásos dolog jelképe! Transzcendentális neved és híred az egész világegyetemet betölti, a
felsõ, a középsõ és az alsó bolygórendszereket is beleértve. A lótuszlábaidat fürdetõ
transzcendentális vizet a felsõ bolygórendszerekben Mand§ki£¦nek, az alsóbb bolygókon
Bhogavat¦nak, a földi bolygórendszerben pedig Gangesznek nevezik. Ez a megszentelt,
transzcendentális víz az egész világegyetemen áthullámzik, megtisztítva mindent ott, ahol
elhalad.
Mielõtt a nagy bölcs, N§rada megérkezett volna Dv§rak§ba a ¼udharm§ gyûlésterembe, az
Úr K¥¢£a éppen Jar§sandha birodalmának megtámadásáról tárgyalt minisztereivel és
titkáraival. Mivel komolyan fontolgatták a háborút, nem nagyon tetszett nekik N§rada ötlete,
hogy az Úr K¥¢£a Yudhi¢±hira Mah§r§ja hatalmas R§jas¡ya szertartására látogasson
Hastin§purába. Az Úr K¥¢£a — hiszen még az Úr Brahm§nak is Õ az Ura — rögtön látta
tanácsadói szándékát. Ezért hogy megnyugtassa õket, mosolyogva így szólt Uddhavához:
— Kedves Uddhava! Te mindig is bizalmas jóakaróm és barátom voltál, ezért a te
szemeiddel szeretném látni a helyzetet, mert hiszek abban, hogy tanácsaid mindig helyesnek
bizonyulnak. Hiszek benne, hogy te pontosan megérted az egész problémát. Véleményedet
kérem hát: mit tegyek? Bízom benned, s úgy fogok cselekedni, ahogyan te mondod.
Uddhava jól tudta, hogy bár az Úr úgy cselekszik, mint egy közönséges ember, mégis
mindent tud: ismeri a múltat, a jelent és a jövendõt. Ám mivel az Úr az õ tanácsát kérte, s
Uddhava szolgálni akarta Urát, beszélni kezdett.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvankilencedik
fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a mindennapi teendõi”.
70. Az Úr K¥¢£a Indraprastha városában
A bölcs N§rada és az Úr K¥¢£a többi társa elõtt Uddhava mindent átgondolva így szólt:
— Kedves Uram! Elõször is hadd mondjam el, hogy a bölcs N§rada arra kért, látogass el
Hastin§purába unokatestvéred, Yudhi¢±hira király megörvendeztetésére, aki a R§jas¡ya
fényes áldozatát készíti elõ. Úgy hiszem, azonnal oda kellene menned, hogy segítsd a királyt
nagy vállalkozásában. A bölcs N§rada meghívását helyénvaló elsõdlegesnek tekinted, de
ugyanakkor az is kötelességed, hogy oltalmazd a meghódolt lelkeket. S ha a helyzetet
megértjük, mindkét célodat elérheted, Uram. Ha nem gyõzedelmeskedünk minden király
fölött, senki sem végezheti el a R§jas¡ya szertartást; más szóval meg kell értenünk, hogy
Yudhi¢±hira király sem mutathatja be ezt a nagy áldozatot a háborúskodó Jar§sandha
legyõzése nélkül. A R§jas¡yát csak az hajthatja végre, aki mindenhol gyõzelmet aratott. Ezért
hogy mindkét célunkat elérjük, mindenekelõtt le kell számolnunk Jar§sandhával. Azt hiszem,
ha Jar§sandhát valahogyan legyõznénk, minden szándékunk valóra válna. A tömlöcbe vetett
királyok kiszabadulnának, s boldogan élvezhetnénk transzcendentális neved hírét, amiért
megmentetted az ártatlan uralkodókat, akiket Jar§sandha fogságban tartott.
— Jar§sandha azonban nem közönséges ember. Nagy harcosok számára is jelentett már
kudarcot, hiszen testi ereje felér tízezer elefántéval. Egyedül Bh¦masena lenne képes legyõzni
õt, aki úgyszintén tízezer elefánt erejével bír. A legjobb lenne, ha Bh¦masena egyedül
küzdene meg vele, mert így elkerülnénk oly sok harcos fölösleges halálát. Jar§sandhát szinte
lehetetlen legyõzni, ha ak¢auhi£¦ csapataival áll ki. Ezért a helyzethez illõ taktikát kell
választanunk. Mindannyian jól tudjuk, milyen odaadó Jar§sandha a br§hma£ákkal szemben.
Bõkezûen bánik velük, és sosem utasítaná vissza egy kérésüket sem. Azt gondolom,
Bh¦masena br§hma£ának öltözve menjen el Jar§sandhához, kérjen tõle adományt, s aztán
küzdjön meg vele személyesen. Hogy Bh¦masena gyõzelme biztos legyen, Te Magad kísérd el
õt. Ha Te ott vagy, biztos, hogy Bh¦masena kerül ki gyõztesen a harcból, hiszen a Te
jelenlétedben a lehetetlen is lehetõvé válik, mint ahogyan az Úr Brahm§ a Te hatásodra
teremti meg, az Úr ¼iva pedig a Te hatásodra pusztítja el a világegyetemet.
— Valójában Te vagy az, aki teremted és elpusztítod az univerzumot, az Úr Brahm§ és az
Úr ¼iva csupán a felszínen látható okok. A teremtést és pusztítást tulajdonképpen
személytelen képviselõd, a láthatatlan idõ végzi. Minden az idõ kezében van, s ha az Úr
Brahm§n és az Úr ¼iván keresztül e személytelen képviselõd ilyen csodákra képes, akkor
személyes jelenléted hogyne segítene Bh¦masenának, hogy legyõzhesse Jar§sandhát? Drága
Uram! Ha Jar§sandhát eléri a vég, a bebörtönzött királyok feleségei férjük szabadulása
miatt — melyet a Te kegyednek köszönhetnek — örömükben a Te dicsõségedet fogják
hirdetni. Oly boldogok lesznek, akár a gop¦k, amikor megmenekültek ¼a¯kh§sura karmai
közül. A nagy bölcsek, Gajendra, az elefántkirály, S¦t§, a szerencse istennõje, sõt atyád és
anyád is mind indokolatlan kegyedbõl szabadultak fel. Minket is megmentettél, s így mi is
állandóan tetteid transzcendentális dicsõségét zengjük.
— Úgy vélem tehát, ha elõször Jar§sandhával számolnánk le, ez sok más gondot is
egycsapásra megoldana. Ami a Hastin§purában rendezendõ R§jas¡ya áldozatot illeti, azt
mindenképpen meg fogják tartani, vagy a bebörtönözött királyok jámbor tettei, vagy
Jar§sandha bûnös cselekedetei miatt.
— Uram, úgy látszik, személyesen kell Hastin§purába menned, hogy legyõzd a
démonikus királyokat, köztük Jar§sandhát és ¼iªup§lát, hogy kiszabadítsd a jámbor
uralkodókat, s hogy egyúttal elvégezd a nagy R§jas¡ya áldozatot. Mindezeket számbavéve azt
hiszem, azonnal indulnod kell Hastin§purába.
Uddhava tanácsait a gyûlésezõk mindegyike elfogadta, s úgy vélték, az Úr K¥¢£a
látogatása Hastin§purába mindenféleképpen kedvezõ lenne. A kiváló bölcs, Nar§da, a Yadu-
dinasztia idõsebb tagjai és Maga K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mind
egyetértettek Uddhava véleményével. Az Úr K¥¢£a engedélyt kért atyjától, V§sudevától és
nagyatyjától, Ugrasenától, majd nyomban parancsot adott szolgáinak, D§rukának és Jaitrának,
hogy mindent készítsenek elõ az utazáshoz. Amikor minden készen állt, az Úr külön is búcsút
vett Balar§mától és Ugrasenától, a Yaduk királyától, elköszönt feleségeitõl és gyermekeitõl,
majd — miután rakományukat elõreküldte — Õ Maga is felszállt kocsijára, amelyen Garu¨a
zászlaja lengett.
Indulás elõtt az Úr K¥¢£a az imádat kellékeinek felajánlásával elégedetté tette a bölcs
N§radát. N§radaj¦ K¥¢£a lótuszlábaihoz akart borulni, de mivel az Úr egy közönséges ember
szerepét játszotta, csupán elméjében ajánlotta fel tiszteletét, s transzcendentális formáját
szívébe zárva a levegõn át elhagyta a gyûléstermet. A bölcs N§rada általában nem a földön
jár, hanem az ûrben utazik.
N§rada távozása után K¥¢£a a bebörtönzött királyok hírnökéhez fordult.
— Nincs okotok aggodalomra, mert hamarosan leszámolok Magadha királyával,
Jar§sandhával — mondta az Úr K¥¢£a, majd sok szerencsét kívánt a fogságban sínylõdõ
királyoknak és a hírnöknek. Az Úr K¥¢£a bíztató szavait hallva a hírvivõ az Úr közelgõ
látogatásának örömhírével térhetett vissza a bebörtönzött királyokhoz. Az uralkodók boldogan
fogadták a hírt, s türelmetlenül várták az Úr K¥¢£a érkezését.
Az Úr K¥¢£a kocsija harci szekerekkel, elenfántokkal, lovassággal, gyalogsággal és királyi
kísérettel útjára indult. Harsonák, dobok, trombiták, kagylókürtök, kürtök és tülkök zengése
töltötte be az egész környéket. A szerencse istennõje, K¥¢£a eszményi felesége, Rukmi£¦dev¦
vezetésével az Úr tizenhatezer királynõje is követte Õt, fiaikkal együtt. Drága, díszes ruhákat
öltöttek, testüket szantálkenõccsel dörzsölték be, nyakukba illatos virágfüzéreket akasztottak.
Selyemmel, zászlócskákkal és aranysujtásokkal díszített gyaloghintóikon haladtak csodálatos
férjük, az Úr K¥¢£a nyomában. A gyalogosok pajzsokkal, karddal és dárdával felfegyverkezve
töltötték be az asszonyok királyi testõrségének tisztjét. A menet végén az Úr K¥¢£át követõk
feleségei és gyermekei, valamint számos társaságbeli hölgy haladt. Tengernyi málhás állat —
bikák, bivalyok, öszvérek és szamarak — vitték a táborhely kellékeit, az ágyakat és a
szõnyegeket. Az asszonyok tevehátra erõsített külön hordszékekben utaztak. Az emberek
üdvrivalgása kísérte a látványos menetet, amely színes zászlóktól, napernyõktõl és
legyezõktõl, különféle fegyverektõl, ékszerektõl, öltözékektõl, sisakoktól és
hadfelszerelésektõl tarkállott. A napfényben tündöklõ menet a magas hullámokat vetõ,
cápáktól hemzsegõ óceánhoz volt hasonlatos.
Az Úr K¥¢£a menetoszlopa Hastin§pura (Új-Delhi) felé útközben áthaladt Ýnartha
királyságán (ma Gujarat tartomány), Sauv¦rán (ma Sauret), majd R§jasth§n nagy sivatagán és
Kuruk¢etrán. Útjukat magas hegyek, zúgó folyók, városok és falvak, legelõk és bányavidékek
övezték. Hastin§pura felé az Úr átkelt két nagy folyón, a D¥¢vat¦n és a Sarasvat¦n, majd
keresztülhaladt P§nch§la és Matsya tartományokon, míg végül megérkezett Indraprasthába.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a látogatása nem mindennapi esemény.
Amikor Yudhi¢±hira király meghallotta, hogy az Úr K¥¢£a fõvárosába, Hastin§purába érkezik,
rajongó örömében egész testében borzongott, s az Úr méltó fogadására kivonult a városa elé.
Megparancsolta, hogy hangszerekkel és énekkel üdvözöljék az Urat, s a város br§hma£ái
hangosan vibrálni kezdték a védikus himnuszokat. Az Úr K¥¢£át H¥¢¦keªának, az érzékek
urának is nevezik, s Yudhi¢±hira király úgy vonult ki fogadására, ahogyan az érzékek
találkoznak az élet tudatával. Yudhi¢±hira király K¥¢£a unokabátyja volt. Nagyon szerette az
Urat, s mikor megpillantotta, szívét mély szeretet és ragaszkodás töltötte el. Hosszú ideje nem
látta K¥¢£át, s most roppant szerencsésnek érezte magát, hogy újra találkozhattak. A király
örömében újra és újra nagy szeretettel átölelte az Úr K¥¢£át.
Az Úr K¥¢£a örökkévaló formája a szerencse istennõjének állandó menedéke. Amint
megölelte Õt, Yudhi¢±hira király megtisztult az anyagi lét minden szennyétõl. Nyomban
transzcendentális gyönyör töltötte el, s a boldogság óceánjába merült. Könnyek szöktek a
szemébe, rajongásában egész testét remegés rázta, s teljesen megfeledkezett arról, hogy az
anyagi világban él. Ezután Bh¦masena, a második P§£¨ava testvér ölelte át mosolyogva az Úr
K¥¢£át, s úgy tekintett Reá, mint saját anyai unokatestvérére. Elragadtatottságában Bh¦masena
is megfeledkezett egy idõre anyagi létezésérõl. Ezt követõen az Úr ¼r¦ K¥¢£a Maga ölelte
keblére a másik három P§£¨avát, Arjunát, Nakulát és Sahadevát. A három testvér szemeit
könnyek borították, s Arjuna újra és újra átölelte K¥¢£át, hiszen meghitt jóbarátok voltak. A
két ifjabb P§£¨ava testvér K¥¢£a ölelése után lótuszlábaihoz borulva fejezte ki hódolatát. Az
Úr K¥¢£a aztán tiszteletét ajánlotta a jelenlévõ br§hma£áknak s a Kuru-dinasztia idõsebb
tagjainak, Bh¦¢mának, Dro£ának és Dh¥tar§¢±rának. Más tartományok, többek között a Kuru,
a S¥ñjaya és Kekaya tartományok uralkodói is megjelentek, s K¥¢£a méltóképpen viszonozta
üdvözlésüket és hódolatukat. A s¡ták, m§gadhák, vandinák és más hivatásos verselõk a
br§hma£ákkal együtt ajánlották tiszteletteljes imáikat az Úrnak. A mûvészek és a zenészek —
köztük a Gandharvák — valamint a királyi tréfacsinálók az Úr K¥¢£a megörvendeztetésére
játszani kezdtek dobjaikon, kagylókürtjeiken, üstdobjaikon, a v¦£§kon, m¥da¯gákon és
harsonákon, s táncukkal kedveskedtek Neki. Így vonult be Hastin§pura hatalmas, minden
tekintetben fényûzõ városába az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akinek híre
mindenhová elér. Mindenki az Úr K¥¢£a dicsõségérõl beszélt, transzcendentális nevét,
tulajdonságait, formáját és minden fenségét magasztalva.
Hastin§purában az utcákat és az utakat a mámoros elefántok ormányaikkal illatosított
vízzel locsolták fel. Mindenfelé színes szalagok, színes zászlók ékesítették a házakat és
utcákat. A fontosabb útkeresztezõdéseknél aranydíszes diadalívek emelkedtek, a kapuk
mindkét oldalán arany vizeskorsókat állítottak fel — mindez a város gazdagságát hirdette. A
nagy ünnepségen a város apraja-nagyja csoportokba verõdve vett részt. Színes, vadonatúj
ruhát öltöttek, ékszerekkel, virágfüzérekkel és finom illatszerekkel csinosították magukat. A
házakat a párkányok szögleteiben, a falakon, oszlopokon, alapzatokon és a fõgerendákon
elhelyezett ezernyi lámpás világította meg, s a távolból a lámpások fényei a D¦p§val¦
ünnepségre emlékeztettek. (Ezt az ünnepséget a hindu újév napján tartják.) A házakban illatos
füstölõk égtek, s az ablakokon át kiszivárgó aroma szerte a környéken kellemessé varázsolta a
levegõt. A házak tetején zászlókat lobogtatott a szél, s a tetõkön tárolt arany vizesedények
tündöklõen ragyogtak.
Így vonult be az Úr K¥¢£a a P§£¨avák városába, s a csodálatos környezetben lassan
lépkedett az úton. Mikor az ifjú leányok meghallották, hogy az Úr K¥¢£a — az egyetlen
személy, akire érdemes pillantani — halad el az úton, izgatottan várták, hogy tekintetüket a
hírneves K¥¢£ára vethessék. Hajuk kibomlott, szorosra kötött szárijuk meglazult, annyira
siettek Hozzá. Minden házimunkájukat félredobták, s még akik férjük mellett az ágyban
pihentek, azok is nyomban az utcára szaladtak, hogy láthassák K¥¢£át.
A menetben tengernyi elefánt, ló, hintó és gyalogos haladt, s aki a tömeg miatt nem látta
jól õket, az fölkapaszkodott a háztetõkre. Mindannyian boldogan nézték az ezernyi
feleségével elhaladó Úr K¥¢£át, virágesõt hintettek a felvonulókra, s elméjükben átölelték és
szívélyes fogadtatásban részesítették az Urat. Királynõi közt látva Õt — akár a csillagok közt
ragyogó teliholdat — az összegyûltek beszélgetni kezdtek.
— Kedves barátnõm — mondta az egyik leány —, el sem tudom képzelni, vajon miféle
jótéteményekkel érdemelhették ki e királynõk, hogy örökké élvezhetik K¥¢£a mosolygó arcát
és szerelmes pillantásait!
Az úton elhaladó K¥¢£át a gazdag, tiszteletreméltó és minden bûnös tettõl megtisztult
polgárok alázatos szolgaként imádták, s lépten-nyomon szerencsét hozó holmikkal
ajándékozták meg, hogy köszöntsék városukban.
A palotába belépõ Úr K¥¢£át megpillantva az asszonyokat egytõl egyig elragadták a
szeretet hullámai. Szeretetükrõl és ragaszkodásukról árulkodó csillogó szemmel üdvözölték
Õt, az Úr K¥¢£a pedig mosolyogva fogadta szeretetüket és köszöntésüket. A P§£¨avák anyja,
Kunt¦ is határtalan szeretettel és ragaszkodással tekintett unokaöccsére, az Úr K¥¢£ára, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségére. Menten fölkelt díványáról, és menye, Draupad¦
kíséretében járulva Elé, anyai szeretettel ölelte át. Ahogy Yudhi¢±hira király K¥¢£át a palotába
vezette, örömében olyan zavarba jött, hogy nem is tudta, mit kellene tennie, hogy K¥¢£át
méltó fogadtatásban és imádatban részesítse. Az Úr K¥¢£a kedvesen felajánlotta hódolatát és
tiszteletét Kunt¦nak és a palota többi idõsebb hölgyének. Húga, Subhadr§ is ott állt Draupad¦
mellett, s mindketten tiszteletteljes hódolatukat ajánlották az Úr lótuszlábainak. Anyósa
intésére Draupad¦ kelméket, ékszereket és virágfüzéreket hozott, amelyekkel a királynõket,
Rukmi£¦t, Satyabh§m§t, Bhadr§t, J§mbavat¦t, K§lind¦t, Mitravind§t, Lak¢ma£§t és az odaadó
Saty§t fogadták. Elõször az Úr K¥¢£a legfõbb feleségeit üdvözölték, majd a többi királynõt is
méltó fogadtatásban részesítették. Yudhi¢±hira király gondoskodott K¥¢£a pihenésérõl,
valamint kísérõi — vagyis feleségei, katonái, miniszterei és titkárai — kényelmes
elhelyezésérõl. Úgy rendelkezett, hogy amíg a P§£¨avák vendégeként náluk tartózkodnak,
mindennap a fogadtatás új és új jeleivel kedveskedjenek nekik.
Ekkor történt, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a Arjuna segítségével megengedte a tûzistennek,
Agn¦nak, hogy föleméssze a Kh§£¨ava erdõt. Az erdõtûzbõl — mellyel Agnit elégedetté
tették — K¥¢£a kimentette az ott rejtõzõ May§sura démont. Megmentése miatt May§sura a
P§£¨avák és az Úr K¥¢£a lekötelezettjének érezte magát, ezért csodálatos gyûléscsarnokot
emelt Hastin§pura városában. Az Úr K¥¢£a, Yudhi¢±hira király megörvendeztetésére több
hónapig maradt a városban. Vendégeskedése alatt boldogan barangolta be a környéket,
Arjunával kocsijukat hajtva, sok harcos és katona kíséretében.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenedik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr K¥¢£a Indraprastha városában”.
71. Jar§sandha király felszabadítása
 A tiszteletre méltó polgárok, barátok, rokonok, br§hma£ák, k¢atriyák és vaiªyák nagy
gyülekezetében, fivérei jelenlétében Yudhi¢±hira király így szólt az Úr K¥¢£ához:
— Óh, Uram! A R§jas¡ya yajña az áldozatok királya, melyet az uralkodónak kell
bemutatnia. Ezzel az áldozattal a félisteneket kívánom elégedetté tenni, akik a Te
felhatalmazott képviselõid ebben az anyagi világban, s azt szeretném, ha kegyesen segítenél
engem e hatalmas próbálkozásban, hogy sikerrel végre tudjuk hajtani. Nekünk, P§£¨aváknak
nincs mit kérnünk a félistenektõl; mi tökéletesen elégedettek vagyunk azzal, hogy bhaktáid
lehetünk. „Akiket megzavarnak az anyagi vágyak, azok a félisteneket imádják” — mondod a
Bhagavad-g¦t§ban; de a mi szándékunk más. Azért akarom bemutatni a R§jas¡ya áldozatot,
hogy a félisteneket elhívjam és megmutassam nekik: nincsen Tõled független hatalmuk.
Mindannyian a szolgáid, s Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Az ostobák tudás
hiányában egyszerû földi halandónak tekintenek, hibát keresnek Benned vagy hírnevedet
próbálják aláásni — ezért akarom bemutatni a R§jas¡ya yajñát. Meghívok minden félistent,
az Úr ¼ivát, az Úr Brahm§t és a mennyei bolygók többi hatalmas irányítóját, s az univerzum
minden tájáról érkezett félistenek e nagyszerû gyülekezete elõtt bebizonyítom, hogy Te vagy
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s mindenki a Te szolgád.
— Drága Uram! Akik folytonos K¥¢£a-tudatban élnek, s örökké lótuszlábaidra vagy
sarudra gondolnak, kétségtelenül megszabadultak már az anyagi élet minden
szennyezõdésétõl. Akik teljes K¥¢£a-tudatban a Te szolgálatodban állnak, akik Rajtad
meditálnak vagy Neked ajánlják imáikat, mind megtisztult lelkek, s örökké K¥¢£a-tudatos
szolgálatukban elmélyedve megszabadultak az ismétlõdõ születés és halál körforgásától. Még
ha nem is vágynak arra, hogy megszabaduljanak az anyagi létezéstõl és az anyagi gazdagság
élvezetétõl, K¥¢£a-tudatos tettük által minden vágyuk teljesül. Akik lótuszlábaid tiszta
bhaktái, nem vágynak semmiféle anyagi gazdagságra. Mi teljes mértékben meghódoltunk
lótuszlábaid elõtt. Kegyedbõl oly szerencsések vagyunk, hogy szemtõl szembe láthatunk
Téged, s ezért nem vágyunk anyagi gazdagságra. A védikus bölcselet kijelentése szerint Te
vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s én meg akarom erõsíteni e tényt. Meg akarom
mutatni a világnak, hogy Téged az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként elfogadni
különbözik attól, amikor csupán egy nagy hatalommal bíró történelmi személyiségnek
tekintenek. Meg akarom mutatni a világnak, hogy bárki elérheti az élet legtökéletesebb
szintjét, csupán azzal, ha meghódol lótuszlábaidnál, éppen úgy, mint ahogyan egy fa gyökerét
öntözve az ágak, gallyak, levelek és virágok is mind elégedettek lesznek. Ha valaki a K¥¢£a-
tudat folyamatába kezd, élete anyagilag és lelkileg is teljessé válik.
— Ez azonban nem jelenti azt, hogy részrehajló vagy a K¥¢£a-tudatos emberekkel
szemben, s a többiekkel másképp bánsz. Te mindenkivel egyformán viselkedsz, s ezt Te
Magad jelented ki. Nem lehetsz egyesekkel részrehajló, másokkal pedig közömbös, hiszen
mint Felsõlélek mindenki szívében jelen vagy, s mindenkinek saját gyümölcsözõ tettei
eredményét adod meg. Mindenkinek lehetõséget adsz, hogy úgy élvezze ezt az anyagi világot,
ahogyan akarja. Felsõlélekként minden élõlény testében jelen vagy, saját tetteik eredményével
jutalmazod õket, s megadod a lehetõséget arra is, hogy a K¥¢£a-tudatban fejlõdve odaadó
szolgálatod felé forduljanak. Nyíltan kijelented, hogy meg kell hódolnunk Elõtted, feladva
minden mást, s akkor gondot viselsz majd ránk, megszabadítva minden bûn visszahatásától.
Olyan vagy, akár a mennyei bolygók kívánság teljesítõ fái, akik az ember minden vágyát
teljesítik. Mindenkinek lehetõsége van arra, hogy elérje a tökéletességet, de ha valaki nem
vágyik erre, s kisebb áldásban részesíted, az nem azért van, mert Te különbséget teszel.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja szavaira az Úr K¥¢£a így válaszolt:
— Óh, Yudi¢±hira király! Óh, ellenség legyõzõje, igazság megszemélyesítõje! Teljes
mértékben támogatom elhatározásodat, hogy bemutatod a R§jas¡ya áldozatot. Ha e hatalmas
yajñát elvégzed, hírneved örökre fennmarad az emberi civilizáció történelmében. Drága
királyom, tudd meg, hogy a nagy bölcsek, õseid, a félistenek, rokonaid és barátaid Velem
együtt óhajtják, hogy bemutasd az áldozatot, s azt gondolom, minden élõlény elégedettségét
éred el majd ezzel. Elõször azonban arra kérlek, gyõzd le a világ minden királyát, s a
hadizsákmánnyal gyûjts össze mindent, ami szükséges egy ilyen hatalmas ceremónia
bemutatásához. Óh, Yudhi¢±hira király, négy fivéred kiváló félistenek — köztük Varu£a és
Indra — közvetlen képviselõi. [Úgy mondják, Bh¦ma Varu£ától született, Arjuna Indra
félistentõl, Yudhi¢±hira király pedig Yamar§jától.] Testvéreid kiváló hõsök, te magad pedig a
legjámborabb és legönfegyelmezettebb király vagy — ezért is neveznek Dharmar§jának. A
Nekem végzett odaadó szolgálatban mind oly kiválóak vagytok, hogy Velem vetekedtek.
Az Úr K¥¢£a elmondta Yudhi¢±hira királynak, hogy annak a szeretete tudja Õt legyõzni,
aki legyõzte érzékeit. Aki nem gyõzi le az érzékeit, nem gyõzheti le az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét — ez az odaadó szolgálat titka. Az érzékek legyõzése azt jelenti, hogy örökké
az Úr szolgálatában foglaljuk le õket. A P§£¨ava testvérek különleges tulajdonsága az volt,
hogy érzékeiket mindig az Úr szolgálatában használták. Aki így használja érzékeit, az
megtisztul, s megtisztult érzékekkel a bhakta transzcendentális szeretõ szolgálatot végezhet az
Úrnak, s legyõzheti Õt.
— Nincs senki szerte az univerzum három világában — folytatta az Úr K¥¢£a — még a
hatalmas félistenek között sem, aki fölülmúlhatná bhaktáimat hat fenségük — gazdagság, erõ,
hírnév, szépség, tudás és lemondás — közül akár csak egyben is. Ezért ha le akarod gyõzni a
világ királyait, nincs esélyük arra, hogy õk kerüljenek ki gyõztesen.
Amikor Yudhi¢±hira király végighallgatta az Úr K¥¢£a bátorító szavait, arca a
transzcendentális boldogságtól felragyogott, mint a szirmait bontó virág. Fivéreit — akik
közül õ volt a legidõsebb — utasította, hogy minden irányban hódítsák meg a világ királyait.
Az Úr K¥¢£a felhatalmazta a P§£¨avákat, hogy hajtsák végre az Úr misszióját: büntessék meg
a világ engedetlen bûnöseit, s nyújtsanak védelmet hûséges bhaktáinak. Vi¢£u-formájában az
Úr négy fegyvert tart négy kezében: két kezében a lótuszvirágot és a kagylókürtöt, a másik
kettõben pedig a buzogányt és a cakrát. A buzogány és a cakra az engedetlen bûnösök és a
démonok számára van, míg a lótuszvirág és a kagylókürt a bhaktáknak szól. Mivel azonban az
Úr a Legfelsõbb Abszolút, minden fegyverének ugyanaz a hatása. Buzogányával és
cakrájával megbünteti a gonosztevõket, hogy fölébredjenek s rájöjjenek: nem õk jelentenek
mindent, fölöttük ott áll a Legfelsõbb Úr. A kagylókürtöt megfújva és áldást osztva a
lótuszvirággal pedig mindig bhaktáit biztatja: senki nem gyõzheti le õket, még a legnagyobb
veszedelemben sem. Yudhi¢±hira király az Úr K¥¢£a biztatására legfiatalabb testvérét,
Sahadevát arra utasította, hogy a S¥ñjaya törzs katonáival a délen fekvõ birodalmakat hódítsa
meg. Nakulát Matsyadeªa katonáival a nyugati birodalmak királyainak legyõzésére kérte,
Arjunát Kekayadeªa hadseregével az északi terület királyai ellen küldte, Bh¦masena pedig
Madradeªa (Madras) harcosaival a keleti országrész királyai ellen indult.
Meg kell jegyeznünk, hogy amikor Yudhi¢±hira király fiatalabb testvéreit a szélrózsa
minden irányába hódítani küldte, nem jelentette azt, hogy hadat üzentek azoknak a
királyoknak. A P§£¨ava testvérek azért mentek, hogy mindenhol elmondják a királyoknak:
Yudhi¢±hira király a R§jas¡ya yajña bemutatására készül. Arra kérték õket, fizessenek adót,
hogy elvégezhessék a áldozatot. Az adó megfizetése azt jelentette, hogy a király alárendeli
magát az uralkodó, Yudhi¢±hira király hatalmának, s akkor volt csupán harc, ha egy király
megtagadta ezt. A P§£¨ava fivérek hatalmának és erejének köszönhetõen azonban mindenfelé
meghódították a királyokat, s így elegendõ adóval és adománnyal térhettek vissza Yudhi¢±hira
királyhoz.
Yudhi¢±hira Mah§r§ját azonban aggodalom fogta el, amikor meghallotta, hogy Magadha
tartomány királya, Jar§sandha nem fogadta el uralkodói teljhatalmát. Aggodalma láttán az Úr
K¥¢£a elmondta neki Uddhava tervét Jar§sandha király legyõzésére. Bh¦masena, Arjuna és az
Úr K¥¢£a ekkor br§hma£ának öltözve Girivrajába, Jar§sandha király városába indultak. Így
hát Uddhava terve, amelyet még Hastin§purába indulása elõtt K¥¢£a elé tárt, most
megvalósulhatott.
Jar§sandha kötelességtudó családfenntartóként élt, s nagyon tisztelte a br§hma£ákat.
Hatalmas harcos, k¢atriya király volt, de soha nem szegte meg a védikus utasításokat. A
Védák útmutatásai szerint a br§hma£ákat az összes többi kaszt lelki tanítómestereinek kell
tekinteni. Az Úr K¥¢£a, Arjuna és Bh¦masena a valóságban k¢atriyák voltak, ám most
br§hma£áknak öltözve jelentek meg Jar§sandha elõtt, amikor a király — hogy
adományozhasson nekik — vendégként fogadta a br§hma£ákat. A br§hma£ának öltözött Úr
K¥¢£a így szólt a királyhoz:
— Dicsõséget kívánunk Felségednek! Királyi palotád e három vendége messze útról
érkezett hozzád, hogy adományt kérjen tõled. Reméljük, megadod nekünk, bármit is kérünk.
Ismerjük jó tulajdonságaidat. Az, aki türelmes, mindig kész arra, hogy mindent eltûrjön, még
a szenvedést is. Ahogyan a bûnözõk a legszörnyûbb tettet is elkövetik, az adakozó
szellemûek — amilyen te is vagy — mindent megadnak, amit csak kérnek tõlük. Egy olyan
kiváló jellem, mint te vagy, nem tesz különbséget rokon és kívülálló között. A híres ember
örökké él, még halála után is, ezért az az ember, aki képes arra, hogy tetteivel megörökítse
hírnevét, ám mégsem teszi, az még a legnagyobbak szemében is elítélendõ. Nem lehet eléggé
elítélni az ilyen embert, s egész életében keseregni fog azon, hogy megtagadta az
adományozást. Felséged bizonyára hallotta már a kiváló adakozók dicsõséges nevét,
Hariªcandráét, Rantideváét, Mudgaláét — aki a rizsföldön összegyûjtött magokon élt — és a
nagyszerû ¼ibi Mah§r§jáét, aki megmentette egy galamb életét azzal, hogy saját testének
húsával táplálta. Ezek a nagyszerû egyéniségek mind halhatatlan hírnevet szereztek
maguknak csupán azzal, hogy feláldozták ezt az átmeneti és elpusztítható testet.
Az Úr K¥¢£a — br§hma£ának öltözve — így tanította Jar§sandhát arra, hogy a hírnév
örök, ám a test elpusztítható. Ha valaki elpusztítható testét feláldozva örök hírnévre tesz szert,
az az emberi civilizáció történelmének tiszteletre méltó alakja lesz.
Miközben az Úr K¥¢£a Arjuna és Bh¦ma társaságában Jar§sandhához beszélt,
Jar§sandhának föltûnt, hogy hármójuk közül egyik sem látszik igazán br§hma£ának.
Testükön olyan jeleket fedezett föl, amelyekbõl megérthette: k¢atriyákkal áll szemben.
Vállaikon látható volt az íj nyoma, s daliás termetükbõl, mély, parancsoló hangjukból is
egyértelmûen arra következtetett, hogy vendégei nem br§hma£ák, hanem k¢atriyák. Az is
átfutott elméjén, hogy mintha már látta volna õket valahol. Ám annak ellenére, hogy k¢atriyák
voltak, most br§hma£ákként jöttek ajtajához koldulni, ezért elhatározta, hogy teljesíti
kívánságukat, hiszen mint koldusok jelentek meg elõtte, s ez csorbát ütött rangjukon. „Ebben
az esetben — gondolta — kész vagyok bármit megadni nekik. Még ha a testemet kérik sem
fogok vonakodni, hogy felajánljam nekik.” Bali Mah§r§ja jutott eszébe, aki elõtt az Úr Vi¢£u
jelent meg br§hma£a képében, koldusként, s egész gazdagságát, egész birodalmát elvette tõle.
Azért tette, hogy Indrát áldásában részesítse, akit Bali Mah§r§ja — legyõzve õt —
megfosztott királyságától. Bali Mah§r§ját ugyan becsapták, hírneve azonban mint nagy
bhakta, aki képes mindenét eladományozni, még mindig dicsõséges szerte a három világban.
Bali Mah§r§ja rájött, hogy a br§hma£a Maga az Úr Vi¢£u volt, aki azért jött, hogy Indra
nevében elvegye tõle gazdag királyságát. ¼ukr§c§rya, lelki tanítómestere és családi papja
ugyan figyelmeztette erre, õ azonban nem vonakodott megadni a br§hma£ának mindent, amit
csak akart, s így végül mindenét a br§hma£ának adta. „Szilárd elhatározásom — gondolta
Jar§sandha —, hogy ha e múlandó test feláldozásával halhatatlan hírnévhez juthatok, úgy
fogok tenni. Annak a k¢atriyának, aki nem a br§hma£ák jutalmazásáért él, élete minden
bizonnyal elítélendõ.”
Jar§sandha — aki valójában nagyon bõkezû volt a br§hma£áknak nyújtott adományok
terén — így szólt az Úr K¥¢£ához, Bh¦mához és Arjunához:
— Kedves br§hma£ák! Azt kértek tõlem, amit csak akartok. Ha úgy kívánjátok, fejemet is
kész vagyok átadni nektek.
Ekkor azonban az Úr K¥¢£a így szólt Jar§sandhához:
— Kedves király! Tudd meg, hogy nem vagyunk igazi br§hma£ák, s nem is ételt vagy
gabonát koldulni jöttünk hozzád. K¢atriyák vagyunk, s azért jöttünk, hogy párbajra kérjünk
föl. Reméljük, egyetértesz javaslatunkkal. Tudd meg, hogy P§£¨u király második fia,
Bh¦masena áll elõtted, a harmadik fiúval, Arjunával együtt, Én Magam pedig régi ellenséged,
K¥¢£a vagyok, a P§£¨avák unokatestvére.
 Amikor az Úr K¥¢£a felfedte titkukat, Jar§sandha hangosan nevetni kezdett, majd egetverõ
dühében, mennydörgõ hangon így szólt:
— Ti ostobák! Ha harcolni akartok velem, rajta! De Te, K¥¢£a, gyáva vagy, jól tudom!
Nem harcolok Veled, mert kétségbeestél, amikor szembekerültél velem a csatában.
Félelmedben elmenekültél városodból, Mathur§ból, s most a tengerben kerestél menedéket.
Meg kell tagadnom a harcot Veled. Ami Arjunát illeti, fiatalabb nálam, s nem vagyunk méltó
ellenfelek, így vele sem állok ki; ám azt hiszem, Bh¦masena alkalmas vetélytárs, hogy
megküzdjön velem!
Ezzel Jar§sandha felkapott egy súlyos buzogányt, Bh¦masena kezébe dobta, aztán õ maga
is megragadott egyet, s a városfalakon kívülre vonultak, hogy megküzdjenek.
Elkezdõdött a csata Jar§sandha és Bh¦masena között. Harci vágyban égve
buzogányaikkal — melyek olyan súlyosak voltak, mint a villámcsapás — ütni kezdték
egymást. Egyformán kiváló buzogányharcosok voltak, s ütéseik olyan mesteriek voltak, mint
két táncos játéka a színpadon. Amikor buzogányaik összecsaptak, hangjuk olyan volt, mintha
két harcoló elefánt agyara ütközött volna, vagy mintha az elektromos vihar szórná villámait.
Amikor két elefánt küzd egymással a cukornádmezõn, mindketten megragadnak egy-egy
cukornádat, s ormányaikkal erõsen megfogva ütik vele ellenfelüket, s a cukornádat
pozdorjává zúzzák heves ütéseikkel. Jar§sandha és Bh¦masena buzogányai a súlyos ütésektõl,
melyet ellenfelük testére — vállára, karjára, kulcscsontjára, mellére, csípõjére, derekára és
lábára — mértek, apró darabokra tört, s így a két szemben álló harcos erõs ökleikkel támadtak
egymásra. Mindketten rettentõ dühösen ütötték a másikat. Ökölcsapásaik hangja olyan volt,
mintha vasrudakat ütnének egymáshoz, s harcuk két elefánt harcának tûnt. Azonban egyikük
sem tudott a másik fölé kerekedni, mert mindketten kiváló harcosok voltak, egyformán erõsek
és ügyesek. Sem Jar§sandha, sem Bh¦masena nem fáradt el s nem maradt alul a harcban, bár
megállás nélkül ütötték egymást. Az egész napos harc után az éjszakát mint barátok töltötték
Jar§sandha palotájában, s másnap reggel újra folytatódott a küzdelem. Huszonhét napon át
küzdöttek így egymással.
A huszonnyolcadik napon Bh¦masena így szólt K¥¢£ához:
— Kedves K¥¢£a! Be kell ismernem, hogy nem tudom legyõzni Jar§sandhát! — Az Úr
K¥¢£a azonban ismerte Jar§sandha titokzatos születésének körülményeit. Jar§sandha két
részben, két különbözõ anyától született. Amikor apja meglátta, hogy gyermeke életképtelen,
az erdõbe vitte a két testrészt, amelyekre késõbb egy fekete szívû boszorkány, Jar§ rátalált. A
boszorkány aztán a fejétõl a talpáig összeillesztette a két testrészt. Az Úr K¥¢£a e történetet
ismerve azt is tudta, hogyan lehet elpusztítani Jar§sandhát. Elmondta Bh¦mának, hogy mivel
Jar§sandhát két testrészének összeillesztése keltette életre, e két rész elválasztásával lehet õt
elpusztítani. Az Úr K¥¢£a Bh¦masena testébe juttatta erejét, s elmondta neki, hogyan ölheti
meg Jar§sandhát. Felkapott egy faágat, s kezével hosszában kettéhasította — ezzel
megmutatva Bh¦masenának, hogyan végezhet Jar§sandhával. Az Úr K¥¢£a, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége mindenható, s ha meg akar ölni valakit, azt senki nem tudja
megvédelmezni, s ha meg akar menteni valakit, azt senki sem pusztíthatja el.
Az Úr K¥¢£a javaslatát követve Bh¦masena lábainál megragadva nyomban a földre dobta
Jar§sandhát, aztán egyik lábát lenyomva két kezével megragadta Jar§sandha másik lábát, s
kettétépte testét a feje tetejéig. Ahogyan az elefánt kettéhasít egy faágat, úgy hasította ketté
Bh¦masena Jar§sandhát. A közelben álló nézõk láthatták, hogy Jar§sandha teste immáron két
félbõl állt, egy lábbal, egy csípõvel egy herével, egy mellel, fél gerinccel, fél mellkassal, egy
kulcscsonttal, egy karral, egy szemmel, egy füllel és fél arccal.
Amint Jar§sandha halálának híre elterjedt, Magadha népe jajveszékelni kezdett, az Úr
K¥¢£a és Arjuna azonban megölelték Bh¦masenát, hogy üdvözöljék gyõzelmét. Annak
ellenére, hogy Jar§sandha elpusztult, sem K¥¢£a, sem a két P§£¨ava testvér nem tartott igényt
trónjára. Megölésével csupán az volt a szándékuk, hogy megakadályozzák Jar§sandhát abban,
hogy zavarja a világ békéjét. A démonok örökké zavart okoznak, a félistenek pedig mindig
azzal törõdnek, hogy békét teremtsenek a világban. Az Úr K¥¢£a missziója az, hogy
védelmezze az igazságosakat és elpusztítsa a démonokat, akik zavarják a nyugalmat. Ezért az
Úr K¥¢£a Jar§sandha fiát, Sahadevát hívatta, s a megfelelõ rituális szertartásokkal arra kérte,
foglalja el apja trónját, s uralkodjon békében birodalma fölött. Az Úr K¥¢£a az egész
kozmikus teremtés Ura, s azt akarja, hogy mindenki békében és K¥¢£a-tudatban éljen. Miután
Sahadevát a trónra ültette, az Úr kiszabadította azokat a királyokat és hercegeket, akiket
Jar§sandha jogtalanul a fogságában tartott.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „Jar§sandha király felszabadítása”.
72. Az Úr K¥¢£a visszatér Hastin§pura városába
A királyok és hercegek, akiket az Úr K¥¢£a Jar§sandha halála után kiszabadított, a világ
különbözõ részeinek uralkodói voltak. Jar§sandha király katonai ereje olyan hatalmas volt,
hogy könnyedén legyõzte a húszezer-nyolcszáz királyt és herceget. Egy hegy erõdként
kiépített barlangjába börtönözte be õket, ahol hosszú ideig raboskodtak. Amikor az Úr K¥¢£a
kegyébõl kiszabadultak, boldogtalannak látszottak, ruhájuk tépett volt, arcuk szinte
összeaszott a nélkülözéstõl. Az éhségtõl teljesen elgyengültek, arcuk minden szépségét és
fényét elveszítette. Olyan hosszú ideig voltak a börtönben, hogy testük minden porcikája
elgyöngült és megnyomorodott. Bár ilyen nyomorúságos helyzetben szenvedtek, mégis
alkalmuk volt az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, Vi¢£ura gondolni.
Most maguk elõtt látták az Úr K¥¢£a transzcendentális testének színét, melynek árnyalata
az égen frissen érkezett felhõk színére emlékeztette õket. Négykarú Vi¢£u-formájában jelent
meg elõttük, csodálatos sárga selyemruhában, kezeiben a buzogány, a kagylókürt, a cakra és a
lótuszvirág jelképeivel. Mellkasát aranyszínû vonalak jelölték, mellének bimbói pedig a
lótuszvirág kelyhére hasonlítottak. Szemei olyan szélesnek tûntek, mint a lótuszvirág szirmai,
mosolygó arca pedig örök békét, gazdagságot sugárzott. Ragyogó fülbevalói csodálatosak
voltak, sisakját értékes drágakövek díszítették. Az Úr gyöngybõl készült nyaklánca,
bokaperecei, karkötõi csodálatosan illettek testére, s transzcendentális szépséggel ragyogtak.
A nyakában függõ Kaustubha ékszer szikrázóan csillogott a csodálatos virágfüzér mellett,
amelyet az Úr viselt. Amikor a királyok és a hercegek a tengernyi szenvedés után meglátták
az Úr K¥¢£a csodálatos, transzcendentális formáját, teljes szívükkel pillantottak Rá, mintha
szemeikkel nektárt innának, nyelvükkel ízlelnék testét, orrukkal illatát éreznék, s karjukkal
átölelnék Õt. Csupán azzal, hogy szemben állhattak az Istenség Legfelsõbb Személyiségével,
bûnös tetteik minden visszahatásától megszabadultak. Ezért aztán minden fenntartás nélkül
meghódoltak az Úr lótuszlábainál. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy anélkül, hogy valaki
mentessé válna a bûnös visszahatásoktól, nem tud teljes mértékben meghódolni az Úr
lótuszlábai elõtt. Az Úr K¥¢£át megpillantva a hercegek mind megfeledkeztek a múlt
megpróbáltatásairól, s most összetett kézzel, nagy odaadással ajánlották imáikat Neki.
— Drága Urunk! Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége, félistenek Ura! Te egyetlen
pillanat alatt megszabadítod bhaktáidat a szenvedéstõl, mert õk teljesen meghódoltak Neked.
Óh, drága K¥¢£a, óh transzcendentális gyönyör és tudás örök Istensége! Elpusztíthatatlan
vagy, s mi tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked. Csupán indokolatlan kegyednek
köszönhetjük, hogy megszabadultunk Jar§sandha börtönébõl, s most azért imádkozunk
Hozzád, hogy ments ki bennünket az anyagi létezés illuzórikus energiájának börtönébõl is.
Kérlek, szabadíts meg bennünket a születés és halál állandó körforgásából! Eleget
tapasztaltunk az anyagi élet nyomorúságából, amelyben teljesen elmerültünk, megízlelve
keserûségét, s most Hozzád jöttünk, hogy lótuszlábaidnál kérjünk menedéket. Óh, Urunk, óh,
Madhu démon legyõzõje, most már tisztán látjuk, hogy Jar§sandha egy parányit sem volt
hibás. Valójában a Te indokolatlan kegyed az, amely megfosztott bennünket királyságunktól,
mert oly büszkén neveztük magunkat uralkodónak és királynak. Az a király vagy uralkodó,
aki túlságosan önteltté válik hamis tekintélye és hatalma miatt, nem kap lehetõséget arra, hogy
megértse eredeti helyzetét és az örök életet. Illuzórikus energiád hatása alatt az ilyen ostoba
király vagy uralkodó büszke lesz rangjára, mint az az ostoba, aki a sivatagi délibábot valódi
víztárolónak véli. Az ostobák azt gondolják, anyagi javaik megvédelmezik õket, s elmerülve
az érzékkielégítésben az örökös élvezetek hazájának fogadják el ezt az anyagi világot. Óh,
Urunk, óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége! Megvalljuk Neked, hogy azelõtt rettentõ
büszkék voltunk vagyonunk miatt. Mindannyian oly irigyek voltunk, hogy le akartuk gyõzni
egymást, s örökké a hatalomért háborúztunk, még számos alattvalónk élete árán is.
Ez a politikai hatalom betegsége. Amint egy király vagy egy nemzet anyagi bõségre tesz
szert, nyomban katonai erõszakkal akar uralkodni a többi nép fölött. A kereskedõ ugyanígy
akarja megszerezni valamely üzleti ágnak az egyedüli jogát, s irányítani akarja a többi
kereskedõt. Az áltekintélytõl lealacsonyodva, gazdagságában elmerülve az emberi társadalom
ahelyett, hogy a K¥¢£a-tudatért küzdene, csupán pusztulást okoz, s megzavarja a békés életet.
Így aztán az emberek megfeledkeznek az élet valódi céljáról: az Úr Vi¢£u, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége kegyének elérésérõl.
—Óh, Urunk! — folytatták a királyok. — Csupán szörnyû tettek tornyosulnak mögöttünk:
alattvalóinkat megöltük, s a szükségtelen halálba csalogattuk õket, politikai szeszélyeink
kénye-kedvére. Nem törõdtünk azzal, hogy Te mindig jelen vagy elõttünk a kegyetlen halál
képében. Olyan ostobák voltunk, hogy mások halálát okoztuk, elfelejtkezve a magunk
közelgõ haláláról. Az idõ azonban a Te képviselõd, óh, Urunk, s megtorlását nem lehet
elkerülni. Az idõ olyan hatalmas, hogy senki nem menekülhet befolyása elõl; így aztán
megkaptuk a visszahatásokat kegyetlen tetteinkért, s most megfosztva minden vagyonunktól
utcai koldusokként állunk Elõtted. Helyzetünket indokolatlan, tiszta kegyednek tekintjük,
hiszen most megértettük, hogy büszkeségünk alaptalan büszkeség volt, s akaratodból
gazdagságunkat egyetlen pillanat alatt visszavehetted. Csupán indokolatlan kegyedbõl
lehetséges, hogy képesek vagyunk most lótuszlábaidra gondolni, s ez a mi legnagyobb
nyereségünk. Óh, Urunk, mindenki tudja, hogy a test csupán betegségek táptalaja. Mostanra
megöregedtünk, s ahelyett hogy büszkék lennénk testi erõnkre, napról napra gyengülünk.
Nem érdekel bennünket már az érzékkielégítés vagy az anyagi testbõl szerzett csalóka
boldogság. Kegyedbõl arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy az anyagi boldogság
hajszolása nem más, mint vizet keresni a sivatag délibábjában. Nem érdekelnek tovább
jámbor tetteink eredményei sem, a nagy áldozatok, hogy a mennyei bolygókra juthassunk.
Megértettük, hogy a magasabb életszínvonalra emelkedés csodálatosan hangzik, de ebben az
anyagi világban sehol nem lehet boldog az ember. Azért imádkozunk most Hozzád, légy
kegyes és taníts bennünket, hogyan végezhetünk transzcendentális szeretõ szolgálatot
lótuszlábaidnak, hogy soha ne felejtsük el örök kapcsolatunkat Veled. Nem akarunk
felszabadulni az anyagi létezés kötelékei alól. Bármely létformában is szülessünk meg
akaratodból, csupán azért imádkozunk, hogy soha, semmilyen körülmények között ne
felejtsük el lótuszlábaidat. Drága Urunk, meghódolunk lótuszlábaidnál, tiszteletteljes
hódolatunkat felajánlva Neked, mert Te vagy a Legfelsõbb Úr, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a, Vasudeva fia. Te vagy a Felsõlélek mindenki szívében, s Te vagy az Úr
Hari, aki az anyagi létezés minden nyomorúságától megszabadít bennünket. Uram, a Te
neved Govinda, minden gyönyör forrása, mert aki a Te érzékeidnek örömet ad, az saját
érzékeit is elégedetté teszi ezzel. Óh, Urunk, híred örökké él, mert véget vethetsz bhaktáid
minden szenvedésének. Kérlek, fogadj el bennünket meghódolt szolgáidnak!
Miután végighallgatta a Jar§sandha fogságából kiszabadított királyok imáit, az Úr K¥¢£a,
aki mindig megvédelmezi a meghódolt lelkeket, s aki a kegy óceánja a bhakták számára,
kedves, transzcendentális hangján, mely mély volt és jelentõségteljes, így válaszolt nekik:
— Óh, királyok, áldásomat adom rátok! Ettõl a naptól kezdve töretlenül ragaszkodni
fogtok odaadó szolgálatomhoz. Ez volt a vágyatok, s most teljesítem. Tudjátok meg, hogy
Felsõlélekként mindig jelen vagyok szívetekben, s mivel arcotokat Felém fordítottátok, Én,
mindenki Ura örök jótanácsokkal foglak szolgálni benneteket, hogy soha ne felejtsetek el, s
végül hazatérhessetek, vissza Istenhez. Kedves királyok! Elhatározásotok, hogy lemondtok
minden anyagi élvezetrõl s helyette odaadó szolgálatom felé fordultok, jó szerencsétek jele.
Mától kezdve gyönyörteljes élettel lesztek megáldva. Amit imátokban elmondtatok Rólam, az
mind való igaz. Valóban, annak a gazdagsága, aki nem teljesen K¥¢£a-tudatú, csupán
kudarchoz vezet, s csak abban segíti, hogy az illuzórikus energia áldozatává váljon. A
múltban számtalan engedetlen király élt, például Haihaya, Nahu¢a, Vena, R§va£a és
Narak§sura. Néhányuk félisten volt, néhányuk pedig démon, de helyzetük hibás megítélése
miatt elveszítették rangjukat. Nem maradhattak tovább birodalmaik királyai, s belevesztek a
szörnyûséges, feltételekhez kötött élet erõszakába.
— Mindannyiótoknak meg kell értenie, hogy mindennek, ami anyagi, van egy kezdete,
aztán növekszik, kiterjed, hanyatlik, majd végül eltûnik. Minden anyagi test alá van vetve
ennek a hat feltételnek, s minden viszonylagos dolog, amelyet a test felhalmoz, kétségkívül
áldozatává válik a végsõ megsemmisülésnek. Ezért senki ne ragaszkodjon pusztulásra ítélt
dolgokhoz. Amíg ebben az anyagi testben tartózkodik, az embernek nagyon óvatosnak kell
lennie a világi dolgokban. Ebben az anyagi világban az élet legtökéletesebb formája az, ha az
ember transzcendentális szeretõ szolgálatom mellett kötelezi el magát, s becsületesen
végrehajtja elõírt kötelességeit, helyzetének megfelelõen. Ti mind k¢atriya családokhoz
tartoztok, ezért a királyi rend számára elõírt kötelességek szerint becsületesen kell élnetek, s
alattvalóitokat minden tekintetben boldoggá kell tennetek. Tartanotok kell magatokat a
k¢atriya élet elvárásaihoz. Ne nemzzetek gyermeket puszta érzékkielégítésbõl, inkább
törõdjetek minden ember jólétével. Mindenki elõzõ élete tisztátalan vágyai miatt születik meg
ebben az anyagi világban, s így alá van vetve a természet könyörtelen törvényeinek, a
születésnek és halálnak, a boldogságnak és a boldogtalanságnak, a nyereségnek és a
veszteségnek. Az embert nem szabad, hogy megzavarják a kettõsségek, hanem örökké
szolgálatomhoz kell ragaszkodnia. Így elméje kiegyensúlyozott marad, s minden
körülmények között elégedett lesz, hiszen mindent úgy tekint, hogy az Én adományom, s
eltérés nélkül végezheti odaadó szolgálatomat. Boldog és békés életet élhet így az ember, még
anyagi körülmények között is. Más szóval közömbösnek kell lennünk az anyagi test és annak
melléktermékei iránt; nem szabad, hogy hatással legyenek ránk. Az embernek elégedettnek
kell lennie a lélek érdekében, s szolgálnia kell a Felsõlelket. Elméjét Velem kell lefoglalnia,
az Én bhaktámmá kell válnia, Engem kell imádnia, s egyedül Nekem kell felajánlania
tiszteletteljes hódolatát. Így könnyedén átszelheti a tudatlanság óceánját, s végül visszatérhet
Hozzám. Életetek teljen hát örökké az Én szolgálatomban!
Miután ellátta õket utasításaival, az Úr K¥¢£a nyomban intézkedett a királyok és a
hercegek kényelmérõl, számtalan szolgát és szolgálóleányt rendelve melléjük, hogy
gondoskodjanak róluk. Arra kérte Sahadevát, Jar§sandha király fiát, lássa el õket mindennel,
amire szükségük van, s bánjon velük tisztelettel és megbecsüléssel. Az Úr K¥¢£a utasításának
megfelelõen Sahadeva tiszteletét ajánlotta nekik, majd ékszerekkel, ruhákkal, virágfüzérekkel
ajándékozta meg õket. Miután megfürödtek és szépen felöltöztek, a királyok újra boldognak
és elõkelõnek látszottak. Ízletes ételekkel kínálták õket, s az Úr K¥¢£a mindent megtett
kényelmükért, amint azt királyi rangjuk megkívánta. A királyok végtelenül boldogok voltak,
hogy az Úr K¥¢£a ilyen kegyesen bánik velük, s arcuk úgy ragyogott, mint a csillagok az égen
az esõs évszak után. Csodálatos ruháikban és díszeikben, ragyogó fülbevalókkal ékesítve
beültek arannyal és drágakövekkel kirakott, díszes lovak húzta hintóikba. Miután látta, hogy
mindegyikõjükrõl kellõképpen gondoskodtak, az Úr K¥¢£a kedves hangján arra kérte õket,
térjenek vissza birodalmaikba. A világ történelmében egyedülálló nagylelkûségével az Úr
K¥¢£a egytõl egyig szabadon bocsátotta a Jar§sandha börtönét megjárt királyokat, akik
boldogságukban az Úr szent nevét zengték, szent alakjára gondoltak, s az Istenség Legfelsõbb
Személyisége transzcendentális kedvteléseit dicsõítették. Így tértek haza királyságaikba.
Alattvalóik kitörõ örömmel fogadták visszatérésüket, s az Úr K¥¢£a kedvessége hallatán még
nagyobb boldogság árasztotta le õket. A királyok az Úr K¥¢£a utasításai szerint uralkodtak
tovább birodalmaikban, s így mindannyian — alattvalóikkal együtt — boldogan éltek. Ez a
K¥¢£a-tudatos társadalom élõ példája. Ha az emberek szerte a világon az anyagi
tulajdonságok alapján a négy rendre osztanák föl a társadalmat az anyagi és lelki fejlõdés
érdekében, K¥¢£át helyezve a középpontba, valamint követve a Bhagavad-g¦t§ban adott
utasításait, kétségkívül az egész emberi társadalom boldogan élhetne. Ezt kell megtanulnunk
ebbõl a történetbõl.
Miután Bh¦masena által Jar§sandha halálát elõidézte, s miután Jar§sandha fia, Sahadeva
méltóképpen kifejezte Elõtte tiszteletét, az Úr K¥¢£a Bh¦masenával és Arjunával visszatért
Hastin§purába. A város határába érve megfújták kagylókürtjeiket, hírül adva mindenkinek, ki
érkezett, s örömmel töltve el mindenkit, aki hallotta. Csupán K¥¢£a ellenségei voltak
csalódottak a kagylókürt vibrációjának hallatán. Hastin§pura lakói azonban teljes szívükbõl
örvendeztek, hiszen megértették, hogy Jar§sandha nincs többé. Yudhi¢±hira Mah§r§ja
R§jas¡ya áldozatát most már semmi nem akadályozhatta meg. Bh¦masena, Arjuna és K¥¢£a,
az Istenség Legfelsõbb Személyisége Yudhi¢±hira király elé léptek, s fölajánlották
tiszteletüket. Yudhi¢±hira Mah§r§ja figyelmesen végighallgatta Jar§sandha megölésének s a
királyok kiszabadításának történetét. Azt is meghallgatta, hogyan végzett K¥¢£a
Jar§sandhával. A király nagyon szerette K¥¢£át, s a történet meghallgatása után még erõsebb
szeretettel kötõdött Hozzá. Szemébõl az eksztázis könnyei hullottak, s meghatottságában
egyetlen szót sem tudott szólni.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenkettedik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr K¥¢£a visszatér Hastin§pura városába”.
73. ¼iªup§la felszabadítása
Yudhi¢±hira király boldogan hallgatta Jar§sandha megölése történetének részleteit.
— Drága K¥¢£ám! — mondta. — Óh, gyönyör és tudás örökkévaló formája! Az anyagi
világ kiváló irányítói az Úr Brahm§val, az Úr ¼ivával és Indra királlyal együtt mind arra
vágynak, hogy megkaphassák utasításaidat és teljesíthessék õket, s bármikor éri õket olyan
szerencse, hogy parancsot adsz nekik valamire, azonnal elfogadják és szívükbe zárják
szavaidat. Óh, K¥¢£a, határtalan vagy, mi azonban bármennyire is királyoknak és
uralkodóknak gondoljuk magunkat, bármennyire büszkék vagyunk jelentéktelen rangunkra,
helyzetünk mégis sajnálatra méltó. Megérdemelnénk, hogy megbüntess bennünket, ám
csodálatos módon büntetés helyett kegyesen utasításokat fogadsz el tõlünk és rendben
végrehajtod õket. Mások megdöbbennek azon, hogy egy közönséges ember szerepét játszod,
mi azonban tudjuk, hogy csupán úgy viszed véghez tetteidet, ahogyan a színész játszik.
Valódi helyzeted örökké kiemelkedõ, akár a napé, amely akár fölkel, akár lenyugszik, mindig
ugyanazon a hõfokon marad. Mi különbséget érzünk a felekelõ és a lemenõ nap hõmérséklete
között, valójában azonban a nap heve sohasem változik. Helyzeted mindig
transzcendentálisan kiegyensúlyozott, semmiféle anyagi körülmény nem tesz boldoggá és
nem zavar meg. Te vagy a Legfelsõbb Brahman, az Istenség Személyisége, s számodra nem
létezik relativitás. Óh, drága M§dhavám! Téged senki nem gyõzhet le. Az anyagi
megkülönböztetések — „ez én vagyok”, „ez te vagy”, „ez az enyém”, „ez a tiéd” — mind
hiányoznak Belõled. E megkülönböztetések mindenkinél, még az állatoknál is
megfigyelhetõk, csupán a tiszta bhakták mentesek e hamis különbségtételektõl. Mivel ezek a
megkülönböztetések hiányoznak bhaktáidból, Benned sem lehetnek jele.
Miután Yudhi¢±hira király szavaival elégedetté tette az Úr K¥¢£át, elõkészítette a R§jas¡ya
áldozatot. Minden kiváló br§hma£át és bölcset meghívott, s az áldozati aréna felelõs
papjainak jelölte ki õket. A legkiválóbb br§hma£ákat és bölcseket hívta meg: K¥¢£a-
dvaip§yana Vy§sadeva, Bharadv§ja, Sumantu, Gautama, Asita, Vasi¢±ha, Cyavana, Ka£va,
Maitreya, Kava¢a, Trita, Viªv§mitra, V§madeva, Sumati, Jaimini, Kratu, Paila, Par§ªara,
Garga, Vaiªamp§yana, Atharv§, Kaªyapa, Dhaumya, Paraªur§ma, ¼ukr§c§rya, Ýsuri,
V¦tihotra, Madhucchand§, V¦rasena és Ak¥tavra£a voltak vendégei. Mellettük tiszteletben álló
öregeket is meghívott, Dron§c§ryát, Bh¦¢mát (a Kuruk nagyapját), K¥p§c§ryát és Dh¥tar§¢±rát.
Meghívta Dh¥tar§¢±ra minden fiát, élükön Duryodhanával, valamint a kiváló bhaktát, Vidurát.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja hatalmas áldozati ceremóniájára a világ minden tájáról érkeztek a
királyok, minisztereikkel és titkáraikkal, s a nép tanult br§hma£ái, lovagias k¢atriyái, tehetõs
vaiªyái és hûséges ª¡drái is megjelentek.
 A br§hma£a papok és bölcsek, akik felelõsek voltak az áldozati ceremóniáért, a szokásos
módon egy arany ekével építették meg az áldozati arénát, majd a védikus szertartások szerint
Yudhi¢±hira királyt a nagy áldozat végrahajtójává avatták. Réges-régen, amikor Varu£a
végzett el egy hasonló áldozatot, az áldozati eszközök mind aranyból voltak, s most
Yudhi¢±hira király R§jas¡ya yajñájában is minden szükséges kellék aranyból készült.
Yudhi¢±hira király meghívására az elõkelõ félistenek, az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és Indra, a
mennyek királya is jelen voltak kíséretükkel, valamint a felsõbb bolygórendszerek —
Gandharvaloka, Siddhaloka, Janaloka, Tapoloka, Nagaloka, Yak¢aloka, R§k¢asaloka,
Pak¢iloka, C§ra£aloka — uralkodó istenségeivel együtt, s híres királyok és királynõk is
érkeztek a hatalmas áldozatra. Az összegyûlt nagy tiszteletnek örvendõ bölcsek, királyok és
félistenek mind egyetértettek abban, hogy Yudhi¢±hira király a legalkalmasabb arra, hogy
vállalja a R§jas¡ya yajña felelõsségét — senkinek nem volt ellenvetése. Mindenki tisztában
volt Yudhi¢±hira király helyzetével: az Úr K¥¢£a csodálatos bhaktája volt, s ezért semmilyen
nagy tett nem volt tõle szokatlan. A mûvelt br§hma£ák és papok gondoskodtak arról, hogy
Yudhi¢±hira Mah§r§ja éppen úgy végezze az áldozatot, mint ahogyan korszakokkal ezelõtt
Varu£a félisten. A védikus szokások szerint amikor áldozat bemutatására kerül sor, a
ceremónián résztvevõket a soma növény levével, egyfajta életet adó itallal kínálják. Azon a
napon, amikor a soma italt készítették, Yudhi¢±hira Mah§r§ja nagy tisztelettel fogadta azt a
papot, aki azért érkezett, hogy az áldozat szertartásai során minden hibát észrevegyen. A
védikus mantrákat tökéletes kiejtéssel és hangsúllyal kell vibrálni. Ha a mantrákat vibráló
pap bármilyen hibát elkövet, az ezzel a feladattal megbízott br§hma£a nyomban kijavítja, s
így a rituális szertartást tökéletesen mutathatják be. Ha egy áldozatot nem tökéletesen
mutatnak be, nem érheti el a kívánt eredményt. A jelenlegi Kali-korszakban nincsenek erre
képzett br§hma£ák és papok, ezért az ilyen áldozatok végzése tilos. A ª§strák egyetlen
áldozatot ajánlanak csak: a Hare K¥¢£a mantra vibrálását.
Egy másik fontos mozzanat az, hogy elõször az áldozati ceremóniára összegyûltek között
legkiválóbb személyiséget kell imádni. Miután minden készen állt Yudhi¢±hira Mah§r§ja
áldozatához, a következõ kérdés az volt: kit imádjanak elõször a ceremónia során? Ezt a
szertartást Agrap¡j§nak nevezik — agra annyit jelent, mint elsõ, a p¡j§ szó pedig imádatot
jelent. Az Agrap¡j§ hasonló ahhoz, mint amikor egy elnököt választanak meg. Ebben az
áldozati gyülekezetben mindenki kiváló volt, s így számtalan név felmerült, ki lenne a
tökéletes jelölt az Agrap¡j§ elfogadására.
Amikor még mindig nem tudtak dönteni, Sahadeva emelkedett szólásra az Úr K¥¢£át
támogatva.
— Az Úr K¥¢£a, a Yadu-dinasztia legnagyszerûbb sarja, bhaktái védelmezõje a
legkiválóbb e gyülekezetben — mondta. — Ezért hát azt gondolom, minden ellenvetés nélkül
Õt részesítsük abban a tiszteletben, hogy imádatunkat Neki mutatjuk be elõször. Számtalan
félisten van jelen — köztük az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Indra, a mennyek királya —, és
számtalan jeles személyiség, de senki nem lehet K¥¢£ával egyenlõ vagy Nála kiválóbb, idõt,
teret, gazdagságot, erõt, hírnevet, bölcsességet vagy lemondást figyelembe véve. Minden,
amit gazdagnak tartunk, eredetileg K¥¢£ában van jelen. Ahogyan az egyéni lélek az anyagi
test növekedésének alapfeltétele, K¥¢£a ennek a kozmikus megnyilvánulásnak a Felsõlelke.
Minden védikus ceremónia — az áldozatok bemutatása, a tûzbe történõ felajánlás, a védikus
himnuszok vibrálása és a misztikus yoga gyakorlása — arra szolgál, hogy K¥¢£át valósítsák
meg általuk. Akár a gyümölcsözõ tettek, akár a filozófiai spekuláció útját követi valaki, a
végsõ cél K¥¢£a, s az önmegvalósítás minden hiteles folyamata K¥¢£a megértésére szolgál.
Óh, nemes hölgyek és urak, K¥¢£áról beszélnem nem szükséges, mert mindannyian — lévén
jeles személyiségek — ismeritek a Legfelsõbb Brahmant, az Úr K¥¢£át, akinek esetében
nincsen anyagi különbség test és lélek, energia és energiaforrás vagy egyik és másik testrész
között. Mindenki K¥¢£a parányi szerves része, így nincsen minõségi különbség az Úr és az
élõlények között. Minden K¥¢£a lelki vagy anyagi energiájának kiáradása. K¥¢£a energiái
olyanok, mint a tûz heve és fénye: nincsen különbség a hõ és a fény minõsége, valamint maga
a tûz között.
— K¥¢£a bármelyik testrészével azt teheti, amit éppen óhajt. Mi egy bizonyos cselekvést
csupán bizonyos testrészünk segítségével tudunk végrehajtani, de Õ mindent megtehet,
bármely testrészével. Transzcendentális teste örök, teljes tudással és gyönyörrel teli, ezért nem
megy keresztül a hatféle anyagi változáson: születésen, léten, növekedésen, szaporodáson,
hanyatláson és pusztuláson. Õt semmiféle külsõ energia nem kényszeríti, ezért Õ a legfõbb
oka minden létezõ dolog teremtésének, fenntartásának és feloszlásának. Csupán K¥¢£a
kegyébõl gyakorolhatja mindenki a vallást, foglalkozhat anyagi gyarapodással, az
érzékkielégítéssel, s végül az anyagi világ börtönébõl való megszabadulás elérésével. Az élet
fejlõdésének e négy alpelvét is csupán K¥¢£a kegyébõl lehet gyakorolni. Ezért hát Neki kell
felajánlanunk e hatalmas áldozat elsõ imádatát, s ezzel mindenkinek egyet kell értenie.
Ahogyan a gyökeret öntözve az ágak, gallyak, levelek és virágok is vízhez jutnak; vagy
ahogyan a gyomornak táplálékot adva a test minden részének táplálása és anyagcseréje
biztosított, úgy az elsõ imádatot K¥¢£ának felajánlva a gyülekezet minden résztvevõje — a
hatalmas félistenekkel együtt — elégedett lesz. Ha valaki adományozni kíván, a legjobb
számára, ha egyedül K¥¢£ának adja adományát, aki a Felsõlélek mindenki szívében, tekintet
nélkül testére és személyére. K¥¢£a Felsõlélekként jelen van minden élõlény szívében, s ha
elégedetté tudjuk Õt tenni, akkor minden élõlény egycsapásra elégedetté válik.
Sahadeva olyan szerencsés volt, hogy ismerte K¥¢£a dicsõségét, s miután röviden beszélt
errõl, elhallgatott. Beszédét a nagy áldozati gyülekezet résztvevõi megtapsolták, s
megerõsítették szavait:
— Amit mondtál, mind igaz! — mondogatták. Yudhi¢±hira király a jelenlévõk —
különösen a br§hma£ák és a tanult bölcsek — helyeslésének hallatán a védikus parancsolatok
szabályai szerint bemutatta imádatát az Úr K¥¢£ának. Elõször is testvéreivel, feleségeivel,
gyermekeivel, rokonaival és minisztereivel együtt megmosta az Úr K¥¢£a lótuszlábaid, a vizet
a fejükre szórták, majd a király sárga selyemruhákat és halomban tornyosuló ékszereket és
díszeket ajánlott föl Neki.
Yudhi¢±hira Mah§r§ját olyan eksztázis kerítette hatalmába miközben K¥¢£át, szeretetének
egyetlen tárgyát imádta, hogy szemébõl patakokban folyt a könny, s hiába akarta oly nagyon,
nem látta jól az Úr K¥¢£át. A jelenlévõk felállva, összetett kézzel vibrálták: „Jaya! Jaya!
Nama¤! Nama¤!” Együttesen ajánlották tiszteletteljes hódolatukat K¥¢£ának, miközben az
égbõl virágesõ hullott rájuk.
Az összegyûltek között ott volt ¼iªup§la is, K¥¢£a esküdt ellensége. Az
ellenségeskedésnek több oka volt, de legfõképpen az, hogy K¥¢£a elrabolta Rukmi£¦t az
esküvõi ceremóniáról. Ezért aztán ¼iªup§la nem tudta elviselni, hogy K¥¢£át ünneplik és
tulajdonságait dicsõítik. Ahelyett, hogy boldogan hallgatta volna az Úr dicsõségét, rettentõ
dühös lett. Amikor mindenki felállva ajánlotta hódolatát K¥¢£ának, ¼iªup§la ülve maradt, de
amint egyre dühösebben figyelte a K¥¢£át körülövezõ tiszteletet, hirtelen fölpattant, s karját a
magasba emelve vakmerõen, olyan hangosan, hogy az Úr K¥¢£a is tisztán hallhassa, így szólt:
— Óh, nemes egybegyûltek! Most már értem a Védák kijelentését, hogy az idõ az úr
mindenek fölött, s minden igyekezetünk ellenére végrehajtja tervét. Az ember megpróbál a
lehetõ legjobban élni, ám amikor elérkezik a halál ideje, azt senki nem állíthatja meg. E
gyülekezetben oly sok jeles személyiség jelen van, mégis azt látom, hogy az idõ befolyása
olyan hatalmas, hogy mindenkit félrevezetnek egy ifjú szavai, aki ostobaságában K¥¢£áról
beszél. Számtalan tanult bölcs és koros személyiség van jelen, s mégis elfogadják egy ostoba
fiú állításait. Ez azt jelenti, hogy az idõ hatása még e tiszteletben álló kiválóságok
intelligenciáját is félrevezeti. Teljes mértékben egyetértek a jelenlévõ nagy tiszteletnek
örvendõ elõkelõségekkel, miszerint alkalmasak arra, hogy kiválasszák az elsõként imádandó
személyt, de nem értek egyet egy ilyen ifjúval, mint Sahadeva, aki oly nagy rajongással
beszélt K¥¢£áról, Õt ajánlva az áldozat elsõ imádatához. Úgy látom, e gyülekezetben
számtalan nagy lélek van jelen, akik hatalmas lemondásokon mentek keresztül, akik
kimagaslóan mûveltek, s rengeteget vezekeltek. Tudásukkal és tanácsaikkal sokakat
menthetnek meg az anyagi létezés szenvedésétõl. Nagy ¥¢ik, akiknek tudása nem ismer
határokat, számtalan önmegvalósított lélek, számtalan br§hma£a jött el e szertartásra, s azt
gondolom, bármelyiküket kiválaszthatnánk az elsõ imádatra, hiszen hatalmas félistenek,
királyok és uralkodók imádják õket. Nem értem, miért ezt a tehénpásztorfiút, K¥¢£át
választottátok, félreállítva oly sok kiválóságot! K¥¢£át nem tartom különbnek egy varjúnál —
hogyan lenne alkalmas arra, hogy e nagy áldozat elsõ imádatát elfogadja?!
— Még azt sem tudjuk biztosan, melyik kaszthoz tartozik, vagy hogy mi is elõírt
kötelessége! — mondta ¼iªup§la. Valójában K¥¢£a egyik kaszthoz sem tartozik, és Számára
semmiféle elõírt kötelesség nem létezik. A Védák kijelentik: a Legfelsõbb Úrnak nem kell
semmit sem tennie elõírt kötelességként. Mindent különféle energiái hajtanak végre helyette.
— K¥¢£a nem származik nemesi családból — folytatta ¼iªup§la. — Olyan független, hogy
senki nem tudja, miféle vallásos elvet követ. Úgy látszik, kívül esik minden vallásos szabály
ítéletén. Mindig függetlenül cselekszik, nem törõdve semmilyen védikus parancsolattal vagy
szabállyal. Ezért aztán nincsen jó tulajdonsága. — ¼iªup§la akaratlanul is dicsõítette K¥¢£át,
amikor azt mondta, Õ fölötte áll a védikus szabályoknak. Ez igaz, hiszen K¥¢£a az Istenség
Legfelsõbb Személyisége. Hogy nem rendelkezik jó tulajdonságokkal, az azt jelenti, hogy
nincsenek anyagi tulajdonságai, s mivel Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, függetlenül
cselekszik, nem törõdve semmilyen társadalmi vagy vallási szabállyal.
— Ilyen körülmények között — folytatta ¼iªup§la — hogyan lenne alkalmas arra, hogy
elfogadja az áldozat elsõ imádatát? K¥¢£a olyan ostoba, hogy elhagyta Mathur§t, amelynek
lakói egytõl egyig a védikus kultúrát követõ kiválóságok voltak, s az óceán kellõs közepén
keresett menedéket, ahol még csak nem is beszélnek a Védákról. Ahelyett, hogy nyitottan
élne, egy erõdöt épített a vízben, s most ott él, ahol a védikus tudományról szó sem esik. S
akárhányszor elhagyja az erõdöt, csupán az embereket zaklatja, mint valami tolvaj, rabló vagy
csavargó.
¼iªup§la szinte eszét vesztette dühében, amikor látta, hogy K¥¢£át választják a gyülekezet
legfelsõbb, elsõként imádott személyének, s olyan beszámíthatatlanul beszélt, hogy látszott:
minden jó szerencse elhagyta. Szerencsétlenségére tovább sértegette K¥¢£át, ám K¥¢£a
türelmesen, egyetlen tiltakozó szó nélkül hallgatta. Ahogyan az oroszlán nem törõdik az
üvöltõ sakálfalkával, az Úr K¥¢£a is csöndes és nyugodt maradt. K¥¢£a ¼iªup§la egyetlen
vádjára sem válaszolt, de a gyülekezetben jelenlévõk mindegyike — néhányukat kivéve, akik
¼iªup§lával értettek egyet — felháborodtak, hiszen egy tiszteletre méltó személynek
kötelessége, hogy ne tûrjön el semmiféle gyalázást az Úrral vagy bhaktáival szemben.
Néhányan, akik azt gondolták, nem tudnak semmit tenni ¼iªup§la ellen, tiltakozva, kezüket
fülükre tapasztva, ¼iªup§la tettét elítélve elhagyták a gyülekezetet, hogy ne halljanak több
gyalázatot. Védikus utasítás, hogy azonnal távozni kell onnan, ahol az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét sértegetik. Ha valaki ezt nem teszi meg, jámbor tetteinek búcsút mondhat, s
nyomorúságos életfeltételek közé süllyed.
A jelenlévõ királyok — akik mind a Kuru-, Matsya-, Kekaya- és S¥ñjaya-dinasztiához
tartoztak — iszonyatos méregbe gurultak, s tüstént felkapták kardjaikat és pajzsaikat, hogy
lemészárolják ¼iªup§lát, aki oly ostoba volt, hogy egy csöppet sem zavartatta magát, holott a
királyok egytõl egyig készek voltak arra, hogy megöljék. Nem gondolt ostoba beszédének
érveire és ellenérveire, s amikor látta, hogy a királyok készek végezni vele, ahelyett hogy
abbahagyta volna ostobaságát, kardot és pajzsot ragadva felugrott, hogy megküzdjön velük.
Amikor az Úr K¥¢£a látta, hogy az áldásos R§jas¡ya áldozat arénájában kitört a harc,
lecsillapította õket. Indokolatlan kegyébõl elhatározta, Õ Maga öli meg ¼iªup§lát. Amikor
¼iªup§la a rátámadni készülõ királyokat kezdte gyalázni, az Úr K¥¢£a fölkapta cakráját,
amely éles, akár a borotva, s nyomban elválasztotta ¼iªup§la fejét a testétõl.
A tömeg felmorajlott, amint ¼iªup§la meghalt. A zûrzavart kihasználva a ¼iªup§lát
támogató néhány király életét féltve nyomban kereket oldott. Azonban a szerencsés ¼iªup§la
lelke a jelenlévõk szeme láttára az Úr K¥¢£a testébe olvadt, pontosan úgy, ahogyan egy
lángoló meteor csapódik a bolygó felszínére. ¼iªup§la lelkének K¥¢£a transzcendentális
testébe olvadása Jaya és Vijaya történetére emlékeztetnek bennünket, akik a négy Kum§ra
átka következtében a Vaiku£±ha bolygókról az anyagi világba zuhantak. Hogy
visszatérhessenek, mindkettõjüknek három egymás utáni alkalommal K¥¢£a halálos
ellenségeiként kellett megszületniük, s e három életük végeztével visszatérhettek a Vaiku£±ha
világba, s társaiként szolgálhatták az Urat.
Habár ¼iªup§la K¥¢£a ellenségeként cselekedett, minden pillanatában K¥¢£a-tudatos volt.
Örökké K¥¢£áról szóló gondolataiba mélyedt, s így elõször elérte a s§yujya-mukti
felszabadulást, a Legfelsõbb létébe olvadással, végül pedig visszajutott a személyes szolgálat
eredeti helyzetébe. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy aki halála pillanatában a Legfelsõbb
Úrra gondol, teste elhagyása után azonnal Isten birodalmába kerül. ¼iªup§la felszabadulása
után Yudhi¢±hira király megjutalmazta a jelenlévõ királyokat. A papokat és a tanult bölcseket
is megfelelõ adománnyal látta el, amiért segítettek az áldozat bemutatásában, majd
kötelességei elvégzése után megfürdött. Az áldozat végén a fürdõ szintén része az áldozatnak,
s avabh¥tha fürdõnek nevezik.
Így tette lehetõvé az Úr K¥¢£a, hogy a Yudhi¢±hira Mah§r§ja vezette R§jas¡ya yajñát
sikeresen végrehajthassák, majd unokatestvérei és rokonai kérésére néhány hónapot még
Hastin§purában maradt. Bár Yudhi¢±hira Mah§r§ja és testvérei egyáltalán nem akarták, hogy
az Úr K¥¢£a elhagyja Hastin§purát, K¥¢£a mégis engedélyt kért Yudhi¢±hira királytól, hogy
visszatérhessen Dv§rak§ba, s királynõi valamint miniszterei kíséretében útnak indult.
A történetet, hogyan került Jaya és Vijaya a Vaiku£±ha bolygókról az anyagi világba, a
¼r¦mad-Bh§gavatam Hetedik Éneke írja le. ¼iªup§la megölése közvetlenül kapcsolódik Jaya
és Vijaya történetéhez, de a legfontosabb tanulság, amelyet e történetbõl levonhatunk az, hogy
az Istenség Legfelsõbb Személyisége abszolút lévén bárkit felszabadíthat, akár ellenségeként,
akár barátjaként cselekszik. Téves tehát az a felfogás, hogy az Úr valakivel baráti,
másvalakivel pedig ellenséges kapcsolatban áll. Hogy ellenségként vagy barátként viselkedik,
az mindig abszolút szinten van, anyagi megkülönböztetés nélkül.
Miután Yudhi¢±hira király az áldozat végeztével fürdõtt vett, s megállt a tanult bölcsek és
br§hma£ák körében, olyan csodálatos volt, hogy úgy látszott, mintha maga a mennyek királya
állna ott. Yudhi¢±hira Mah§r§ja a yajñán résztvevõ félisteneket is bõségesen megjutalmazta, s
aztán mindenki távozott, nagy elégedettséggel, a király tetteit magasztalva és az Úr K¥¢£át
dicsõítve.
Amikor ¼ukadeva Gosv§m¦ elmesélte Par¦k¢it Mah§r§jának, hogyan ölte meg K¥¢£a
¼iªup§lát, s hogyan hajtotta végre Yudhi¢±hira Mah§r§ja sikerrel a R§jas¡ya áldozatot, azt is
kihangsúlyozta, hogy a sikeres yajña végén csupán egyvalaki volt boldogtalan: Duryodhana.
Duryodhana bûnös élete miatt irigy természetû volt, s úgy jelent meg a Kuru-dinasztiában,
mint egy szörnyû betegség, hogy végezzen az egész családdal.
¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának: az Úr K¥¢£a kedvteléseinek
elbeszélései — ¼iªup§la és Jar§sandha elpusztítása, valamint a bebörtönzött királyok
kiszabadítása — mind transzcendentális hangvibrációk, s bárki, aki hiteles forrásból hallgatja
ezeket, élete bûnös tetteinek minden visszahatásától nyomban megszabadul.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenharmadik fejezetéhez,
melynek címe: „¼iªupála felszabadítása”.
74. Miért érezte sértve magát Duryodhana a R§jas¡ya áldozat végén?
Yudhi¢±hira Mah§r§ját aj§taªatruként ismerik, amely azt jelenti: akinek nincsen ellensége.
Így aztán a számtalan ember, félisten, király, bölcs és szent mind boldogan látták, hogy
Yudhi¢±hira király sikeresen végezte el a R§jas¡ya áldozatot. Egyedül Duryodhana volt
csalódott, s ez a tény meglepte Par¦k¢it Mah§r§ját. Arra kérte ¼ukadeva Gosv§m¦t,
magyarázza el ennek az okát. ¼ukadeva Gosv§m¦ így szólt:
— Óh, Par¦k¢it király, nagyatyád, Yudhi¢±hira Mah§r§ja nagy lélek volt. Szeretetre méltó
egyéniségéhez vonzódva mindenki a barátja lett, s ezért aj§taªatrunak hívták, amely annyit
jelent: aki soha nem szerez ellenségeket. Yudhi¢±hira király a Kuru-dinasztia minden sarját
megbízta a R§jas¡ya áldozat egy-egy területének irányításával. Bh¦masena volt felelõs a
konyháért, Duryodhana a kincstárért, Sahadeva a vendégek fogadásával volt megbízva,
Nakula a felhalmozott készletekre vigyázott, Arjuna az idõsek kényelmérõl gondoskodott. A
legmegdöbbentõbb az volt, hogy K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége vállalta az
érkezõ vendégek lábának megmosását. A királynõ, Draupad¦ — a szerencse istennõje — az
étel felszolgálásának irányításáért felelt, s a nagylelkûségérõl híres Kar£a az adományok
osztásával foglalkozott. Ugyanígy S§tyaki, Vikar£a, H§rdikya, Vidura, Bh¡riªrav§ és
Santardana — B§hl¦ka fia — is mind a R§jas¡ya áldozat megszervezésének különféle
területein tevékenykedtek. Olyan szeretet fûzte õket Yudhi¢±hira királyhoz, hogy nem akartak
mást, mint õt elégedetté tenni.
Miután az Úr K¥¢£a kegyébõl ¼iªup§la meghalt s a lelki létbe merült, s miután a R§jas¡ya
yajña véget ért s minden barát, vendég és jóakaró elegendõ tiszteletben és jutalomban
részesült, Yudhi¢±hira király a Gangeszhoz indult, hogy fürdõt vegyen. Hastin§pura ma a
Yamun§ partján fekszik, s a ¼r¦mad-Bh§gavatam kijelentése — mely szerint Yudhi¢±hira
király a Gangeszhez indult — arra utal, hogy a P§£¨avák idejében a Yamun§ folyót
Gangeszként is ismerték. M¥da¯gák, kagylókürtök, dobok, üstdobok, kürtök és más
zeneszeszámok hangja szólt, a táncos lányok bokacsengettyûi csilingeltek, miközben a király
elvégezte az avabh¥tha fürdõt. Kitûnõ énekesek csoportjai játszottak a v¦£§kon, fuvolákon,
gongokon és cintányérokon, hangjuk messze zengett az égen. A számtalan királyságból — a
S¥ñjaya, K§mboja, Kuru, Kekaya és Koªala tartományokból — érkezett elõkelõ vendégek
szintén jelen voltak zászlóikkal, káprázatosan feldíszített elefántjaikkal, hintóikkal, lovaikkal
és katonáikkal, s a Yudhi¢±hira király vezette menettel együtt haladtak. A felelõs papok,
vallási miniszterek és br§hma£ák áldozatot mutattak be, s hangosan vibrálták a védikus
himnuszokat. A félistenek, valamint Pit¥loka és Gandharvaloka népe, számtalan bölccsel
együtt virágesõvel köszöntötte õket. Hastin§pura — Indraprastha — városának lakói testüket
illatos virágolajokkal dörzsölték be, színpompás ruhákba bújtak, s virágfüzérekkel,
ékszerekkel és más ékességekkel díszítették föl magukat. Annyira élvezték az ünnepséget,
hogy vízzel, olajjal, tejjel, vajjal, joghurttal kezdték locsolni egymást, sõt egymás testére
kenve élvezték az ünnepet. A prostituáltak a férfiak testét kenték be, õk pedig ugyanígy
viszonozták. A folyadékhoz kurkumát és sáfrányt kevertek, s színük ettõl ragyogó sárga lett.
A félistenek feleségei is megérkeztek égi jármûveiken, hogy tanúi legyenek a hatalmas
szertartásnak, s mindenki láthatta õket az égen. Az uralkodócsalád királynõi fényûzõ
pompával, testõrökkel körülvéve érkeztek gyaloghintóikon, s az Úr K¥¢£a, a P§£¨avák anyai
unokatestvére kedves barátjával, Arjunával a királynõket locsolta a vízbõl, olajból, tejbõl,
vajból és joghurtból álló keverékkel. A királynõk elszégyellték magukat, ugyanakkor
csodálatos mosoly ragyogott föl arcukon. Szárijuk teljesen átnedvesedett, s ennek
köszönhetõen csodálatos testük egy-egy részlete — különösen mellük és derekuk — láthatóvá
vált. Erre azonban a királynõk is folyadékkal teli vödröket ragadtak, s locsolni kezdték
sógoraikat. Boldogságukban hajuk kibomlott, s a testüket díszítõ virágok a földre hullottak.
Az Úr K¥¢£a, Arjuna és a királynõk örömteli játékának láttán a nem tiszta szívûeket érzéki
vágyak ragadták el. Más szóval ez a viselkedés tiszta nõk és férfiak között élvezetes, de
azokat, akik anyagilag szennyezettek, csupán kéjessé teszi.
Yudhi¢±hira király a pompás lovak húzta díszes hintóban, királynõi — köztük Draupad¦ —
társaságában olyan csodálatos látványt nyújtott, hogy úgy tûnt, mintha személyesen a nagy
R§jas¡ya yajña állna ott, az áldozat minden szertartásával együtt.
A R§jas¡ya áldozatot követõen a patn¦-sa°y§jának nevezett védikus szertartást mutatták
be. Yudhi¢±hira Mah§r§ja papjai ezt az áldozatot is — melyet az áldozatot végzõnek
feleségével együtt kell bemutatnia — rendben végrehajtották. Amikor Draupad¦ királynõ és
Yudhi¢±hira király avabh¥tha fürdõt vettek, Hastin§pura lakói a félistenekkel együtt
boldogságukban megszólaltatták dobjaikat, kürtjeiket, az égbõl pedig szakadatlanul hullott a
virágesõ. Amikor a király és a királynõ befejezték fürdõjüket a Gangesz vizében,
alattvalóik — minden var£a, azaz kaszt tagjai, a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák és a
ª¡drák — szintén a szent folyó vizébe merültek. A Gangeszban vett fürdõt a Védikus Írások
ajánlják, mert az ember ezáltal megszabadulhat minden bûnös visszahatástól. Ez a szokás
Indiában még ma is jelen van, különösen bizonyos kedvezõ alkalmakkor, amikor millió és
millió ember fürdik meg a Gangeszban.
Fürdõje után Yudhi¢±hira király új selyemruhát és palástot öltött, ékszerekkel is feldíszítve
magát. De nem csak õ öltözött föl és díszítette fel magát, hanem a papoknak és a yajñák
minden résztvevõjének ruhákat és ékszereket adományozott. Mindannyiójukat imádta ezzel.
Yudhi¢±hira király állandóan imádatát ajánlotta barátainak, családja tagjainak, rokonainak,
jóakaróinak és minden jelenlévõnek, s mivel Vai¢£ava volt, az Úr N§r§ya£a hûséges
bhaktája, tudta, hogyan kell mindenkivel jól bánni. A M§y§v§d¦ filozófusok próbálkozása,
hogy mindenkit Istennek lássanak, mesterséges módja annak, hogy mindenkit egyformának
tekintsenek, míg a Vai¢£ava, az Úr N§r§ya£a bhaktája minden élõlényt a Legfelsõbb Úr
parányi szerves részének tekint. Ezért aztán ahogyan egy Vai¢£ava bánik más élõlényekkel,
az abszolút szinten van. Ahogyan nem bánhatunk különállóként egyetlen testrészünkkel sem,
hiszen ugyanahhoz a testhez tartoznak, úgy egy Vai¢£ava nem lát különbséget egy ember és
egy állat között, mert mindkettõben egyaránt látja a lelket és a Felsõlelket.
Amikor mindenki felfrissült a fürdõtõl, selyemruhát öltött és drágaköves fülbevalókat
illesztett a fülébe, virágfüzéreket tett nyakába, turbánt tekert a fejére, palástot terített vállára
és gyöngyös nyakláncokkal díszítette magát, együttesen úgy látszott, mintha a mennyei
bolygók félistenei jelentek volna meg. Különösen igaznak bizonyult ez a nõkre, akik
csodálatosan öltöztek föl. Derekukon arany övet viseltek, s mosolygó arcukat a tilaka pöttyei
és ide-oda szálló hullámos hajuk varázsolta gyönyörûvé — s az összhatás lenyûgözõ volt.
A R§jas¡ya áldozat valamennyi vendége — a legmûveltebb br§hma£ákat, a segítõ
br§hma£ákat, a különféle var£ákhoz tartozó alattvalókat, a királyokat, félisteneket, bölcseket,
szenteket és Pit¥loka lakóit is beleértve — nagyon elégedett volt Yudhi¢±hira király
vendégszeretetével, s az áldozat befejezõdése után boldogan tértek haza otthonaikba. Még
útközben is Yudhi¢±hira király viselkedésérõl beszélgettek, s nem tudtak betelni
kiválóságának méltatásával, éppúgy, mint aki újra és újra iszik a nektárból, és soha nem érzi
azt elégnek. A vendégek távozása után Yudhi¢±hira király barátai — közöttük az Úr K¥¢£a —
bensõséges társaságába vonult vissza, s nem engedte elmenni õket. Az Úr K¥¢£a nem tudta
megtagadni a király kérését, ezért aztán a Yadu-dinasztia hõs sarjait, S§mbát és a többieket
visszaküldte Dv§rak§ba, Õ pedig ottmaradt, hogy boldoggá tegye a királyt.
Az anyagi világban mindenkinek van valamilyen vágya, amely beteljesülésre vár, de az
ember soha nem tudja tökéletesen kielégíteni azokat. Yudhi¢±hira királynak azonban K¥¢£a
iránti rendíthetetlen odaadása miatt minden vágya teljesült a R§jas¡ya yajña elvégzésével. A
R§jas¡ya yajña leírásából úgy tûnik, ez a ceremónia a gazdag vágyak hatalmas óceánja. Egy
ilyen óceánt átszelni lehetetlen a közönséges ember számára, ám Yudhi¢±hira király az Úr
K¥¢£a kegyébõl könnyedén átjutott rajta, s megszabadult minden aggodalomtól.
Amikor Duryodhana látta, hogy Yudhi¢±hira Mah§r§ja milyen hírnévre tett szert a
R§jas¡ya yajña bemutatásával, s hogy minden tekintetben tökéletesen elégedetté vált,
Duryodhana szívét az irigység tüze kezdte égetni, hiszen elméje mindig méreggel volt teli.
Megirigyelte az uralkodói palotát is, amelyet Maya démon épített a P§£¨aváknak. A palota
rejtélyes mûvészi kidolgozása elsõrendû volt, s méltó volt a kiváló hercegek, királyok vagy a
démonok vezetõinek rangjához. Ebben a hatalmas palotában éltek a P§£¨avák családjukkal,
és Draupad¦ királynõ békésen szolgálta férjeit. S mivel az Úr K¥¢£a is itt vendégeskedett
éppen, a palotát ezer és ezer királynõje tette még csodálatosabbá. Amikor a királynõk dús
kebleikkel, karcsú derekukkal a palotában sétáltak, s bokacsengettyûik minden mozdulatukra
dallamosan csilingelni kezdtek, a palota fényûzõbbnek tûnt, mint a mennyei királyságok.
Mellük egy részét sáfrányporral szórták be, s ezért igazgyöngybõl készült nyakékeik pirosas
színben játszottak. Fülbevalóikkal és leomló hajukkal csodálatosak voltak. Yudhi¢±hira király
palotájának szépségét látva Duryodhana szívét elöntötte az irigység. Különösen irigy és kéjes
volt, amikor a gyönyörû Draupad¦ra pillantott, hiszen különös vonzalmat táplált vele szemben
már a P§£¨avákkal kötött házassága kezdete óta. Draupad¦ férjet választó szertartásán
Duryodhana is jelen volt, s a többi herceggel együtt õt is elragadta Draupad¦ szépsége, de nem
nyerhette el a kezét.
Egyszer Yudhi¢±hira király épp arany trónusán ült palotájában, melyet Maya démon
épített. Négy fivére, rokonai és kiváló jóakarója, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a
szintén jelen voltak. Úgy tûnt, Yudhi¢±hira király gazdagsága az Úr Brahm§éval vetekszik.
Amint barátai és az imáikat csodálatos dalokban elõadó verselõk társaságát élvezte,
Duryodhana és öccse lépett a palotába. Duryodhanát sisak díszítette, s kezében kard volt.
Örökké irigy és dühös volt, s ezért egy apró kihívásra éles szavakkal, dühösen támadt az
ajtónállókra. Bántotta, hogy nem tudott különbséget tenni víz és föld között. Maya démon
mesterfogásának köszönhetõen a palota egy-egy részletét úgy alakították ki, hogy aki nem
ismerte a fortélyát, az földnek nézte a vizet és víznek a földet. Duryodhana is áldozatul esett
az illúziónak, s a vizet szárazföldnek nézve át akart kelni rajta. Amikor Duryodhana
ostobaságának köszönhetõen elesett, a királynõk nevetve élvezték a jelenetet. Yudhi¢±hira
király megértette Duryodhana érzéseit, s megpróbálta lecsillapítani a királynõket, ám az Úr
K¥¢£a intett neki, hogy ne zavarja meg a mulatságukat. K¥¢£a azt akarta, hogy a bolondját
járassák Duryodhanával, s hogy mindnyájan élvezhessék ostobaságát. Mindenki nevetni
kezdett, s Duryodhana vérig sértõdve, a dühtõl remegve állt elõttük. Fejét meghajtva azonnal
elhagyta a palotát, csöndben, egyetlen tiltakozó szó nélkül. Mindenkit bántott az eset, hogy
Duryodhana ilyen dühösen távozott, s Yudhi¢±hira király is nagyon szomorú volt. A váratlan
esemény ellenére azonban az Úr K¥¢£a csöndben maradt. Semmit sem mondott sem a
történtek mellett, sem ellene. Úgy tûnt, Duryodhanát az Úr K¥¢£a legfelsõbb akarata sodorta
illúzióba. Ez volt a Kuru-dinasztia két pártja ellenségeskedésének kezdete, amely úgy látszott,
része K¥¢£a tervének, hogy csökkentse a világ terhét.
Így szólt hát ¼ukadeva Gosv§m¦ válasza Par¦k¢it király kérdésére, miért nem volt elégedett
Duryodhana a nagy R§jas¡ya áldozat után.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvennegyedik fejezetéhez,
melynek címe: „Miért érezte sértve magát Duryodhana a R§jas¡ya áldozat végén?”
75. Harc ¼§lva és a Yadu-dinasztia között
Miközben ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£a egyszerû emberként véghezvitt tetteirõl
beszélt, annak a csatának a történetét is elmesélte, amelyre a Yadu-dinasztia és ¼§lva démon
között került sor, aki egy csodálatos léghajóra tett szert, melyet Saubhának neveztek. ¼§lva
király ¼iªup§la nagy barátja volt, s amikor ¼iªup§la Rukmi£¦vel készült házasságot kötni,
¼§lva is ott volt a võlegényt kísérõk között. A Yadu-dinasztia katonái és az ellenséges
királyok között kitört csatában ¼§lvát a Yadu katonák legyõzték. Ám veresége ellenére a
királyok elõtt fogadalmat tett, hogy eltörli a föld színérõl a Yadu-dinasztia minden
leszármazottját. A Rukmi£¦ esküvõjén elszenvedett kudarc óta kitörölhetetlen irigység élt
benne az Úr K¥¢£a iránt, s valóban ostoba volt, mert ígéretet tett, hogy megöli K¥¢£át.
Az ilyen ostoba démonok általában az Úr ¼ivánál vagy hasonló félisteneknél keresnek
menedéket, hogy titkos terveiket véghezvihessék. Így aztán ¼§lva is az Úr ¼iva lótuszlábainál
hódolt meg, hogy erõre tegyen szert. Komoly lemondást hajtott végre, amelynek során nem
evett mást naponta, mint egy marék hamut. Az Úr ¼iva, P§rvat¦ férje általában nagyon kegyes,
s nagyon hamar elégedetté lehet tenni, ha valaki komoly vezeklésekkel akar örömet okozni
neki. Így aztán miután ¼§lva egy évig végezte lemondását, az Úr ¼iva elégedetten arra kérte,
kérjen bármit, óhaját teljesíti.
¼§lva egy olyan léghajót kért az Úr ¼ivától, mely olyan erõs, hogy egyetlen félisten,
démon, ember, Gandharva, N§ga, sõt R§k¢asa sem tudja elpusztítani. Ráadásul azt is
kikötötte, hogy a léghajó oda menjen, ahová csak kívánja, s legyen különösen veszélyes és
félelmetes a Yaduk dinasztiájára. Az Úr ¼iva nyomban teljesítette kívánságát, és ¼§lva Maya
démon segítségével megépítette vasból készült léghajóját, amely olyan erõs és hatalmas volt,
hogy senki nem árthatott neki. Olyan óriási szerkezet volt, akár egy nagy város, s olyan
magasan és sebesen szállt, hogy senki nem vehette észre, így aztán szinte lehetetlen volt
megtámadni. Vezetõje még az éjszaka sötétjében is képes volt oda repülni vele, ahová csak
akart. A csodálatos léghajóval ¼§lva Dv§rak§ fölé röpült, hiszen a repülõvel legfõbb terve az
volt, hogy megtámadja a Yaduk városát, akiket kitartóan ellenségnek tekintett.
¼§lva az égbõl támadt Dv§rak§ra, s hatalmas gyalogságával is körülvette a várost. A
földön támadó katonák a legszebb helyeket döntötték romba elõször: a csodálatos ligeteket, a
város kapuit, a palotákat és a felhõkarcolókat, a várost körülvevõ magas falat s az emberek
kedvelt pihenõhelyeit. Eközben a a magasból a léghajó hatalmas sziklákkal, farönkökkel,
villámlással, mérges kígyókkal és számtalan más veszélyes eszközzel támadott a városra.
¼§lva olyan szélvihart teremtett, hogy Dv§rak§ra áthatolhatatlan sûrûség borult a por miatt,
ami az eget is beborította. Léghajója olyan rémületbe ejtette a várost, amelyet csak
Tripur§sura okozott hajdanán a földön. Dv§rak§ Pur¦ lakóinak a gyötrelemtõl egy pillanatnyi
nyugalmuk sem volt.
Dv§rak§ város kiváló hõsei — élükön olyan vezérekkel, mint Pradyumna — támadással
válaszoltak ¼§lva katonáinak és léghajójának. A nép szenvedését látva Pradyumna azonnal
felsorakoztatta katonáit, õ maga pedig személyesen indult egy harci szekéren, hogy bátorítsa a
város lakóit és megnyugtassa õket, biztonságban vannak. Parancsára a harcosok, S§tyaki,
C§rude¢£a és S§mba — Pradyumna ifjabb fivérei —, valamint Akr¡ra, K¥tavarm§,
Bh§nuvinda, Gada, ¼uka és ¼§ra£a mind kihajtottak a városból, hogy szembeszálljanak
¼§lvával. Kivétel nélkül nagy harcosok voltak — mindegyikük katonák ezreivel tudott
elbánni —, talpig fegyverben, ezer és ezer kocsihajtóval, elefánttal, lóval és gyalogossal a
hátuk mögött. Ádáz csata kezdõdött a két fél között, ahogyan korábban a démonok és a
félistenek harcoltak egymással. A harc olyan heves volt, hogy aki látta, megborzongott.
Pradyumna azonnal elhárította ¼§lva, Saubha királya léghajójának misztikus
megnyilvánulásait. ¼§lva a repülõ misztikus erejével éjszakai sötétséget teremtett, ám
Pradyumna hirtelen megjelent, akár a felkelõ nap. Ahogyan a felkelõ nappal az éjszaka
sötétsége azonnal eloszlik, úgy semmisült meg Pradyumna megjelenésével ¼§lva ereje.
Pradyumna minden nyílvesszõjének végét arany toll ékesítette, s éles vashegyben végzõdtek.
Huszonöt nyilát kilõve Pradyumna súlyosan megsebesítette ¼§lva hadvezérét, majd száz
nyilat lõtt ki ¼§lvára. Ezután egy-egy nyilával sorra lelõtte a katonákat, a kocsihajtókat
egyenként tíz nyílvesszõvel ölte meg, aztán a lovakkal és az elefántokkal végzett,
mindegyikükkel három-három nyílvesszõ segítségével. Csodálatos hõsiessége láttán mindkét
fél kiváló harcosai Pradyumnát dicsõítették.
Ám a ¼§lva uralma alatt lévõ léghajó még mindig titokzatos volt. Néha számtalan repülõ
tûnt fel az égen, néha egy sem látszott. Néha látható volt a léghajó, néha láthatatlan, s a Yadu
harcosok igazán zavarban voltak a különleges léghajó hollétét illetõen. Néha a földön
pillantották meg, néha a magasban röpült, néha egy hegycsúcson pihent meg, néha a víz
felszínén lebegett. A csodálatos szerkezet úgy szállt az égen, mint egy kavargó zsarátnok —
egy pillanatra sem állt meg. Ám titokzatos mozgása ellenére a Yadu-dinasztia hadvezérei és
katonái azonnal ¼§lvára támadtak, bárhol tûnt föl léghajójával és harcosaival. Kilõtt nyilaik
úgy ragyogtak, mint a nap, s oly veszedelmesek voltak, akár a kígyó nyelve. ¼§lva katonáit
elfogta a rémület a szûnni nem akaró nyílzápor láttán, melyet a Yadu hõsök zúdítottak rájuk,
¼§lva pedig eszméletét vesztette a nyilak támadásától.
A ¼§lva oldalán harcoló katonák szintén rettentõ erõsek voltak, s nyilaik megállás nélkül
támadták a Yaduk hõsöket. Ám a Yaduk hatalmas erejükkel és eltökéltségükkel egy tapodtat
sem mozdultak stratégiai helyükrõl. Készek voltak akár meghalni a csatatéren, akár gyõzelmet
aratni. Biztosak voltak abban, hogy ha harc közben elesnek, a mennyei bolygók várnak rájuk,
ha pedig gyõznek, a világot élvezhetik majd. ¼§lva hadvezérének neve Dyum§n volt.
Hatalmas harcosnak ismerték, s bár Pradyumna huszonöt nyila találta már el, hirtelen
Pradyumnára támadt félelmetes buzogányával, s olyan erõvel sújtott le rá, hogy Pradyumna
eszméletlenül rogyott a földre. „Meghalt! Meghalt!” — hallatszott mindenfelõl. A
buzogányütés, ami Pradyumna mellkasát érte, olyan súlyos volt, hogy bármely közönséges
ember mellkasát összetörte volna.
 Pradyumna harci szekerét D§ruka fia hajtotta. A védikus harcászat szabályai szerint a
kocsihajtónak és a kocsin küzdõ harcosnak segíteniük kell egymást a harcban, így aztán —
mivel a kocsihajtónak védelmeznie kell a kocsin harcoló katonát a veszélyes és kockázatos
helyzetekben — D§ruka fia elvitte Pradyumnát a csatamezõrõl. Két órával késõbb, egy
csöndes helyen Pradyumna magához tért, s amikor meglátta, hogy nem a harcmezõn, hanem
valahol máshol van, kocsihajtójára kiáltott:
— Óh, mily szörnyûséget tettél! Miért hoztál el a csata színterérõl? Kedves kocsihajtóm,
sohasem hallottam még arról, hogy családunkban bárki is elhagyta volna a csatateret harc
közben! Tetted lerombolta becsületemet! Mindenki azt mondja majd, harc közben
elmenekültem! Kedves kocsihajtóm, meg kell, hogy vádoljalak: gyáva vagy és puhány!
Mondd, hogyan álljak így nagybátyám, Balar§ma és atyám, K¥¢£a elé, s mit mondjak Nekik?
Mindenki rólam fog beszélni, s azt mondják majd, elmenekültem a csatából; s ha errõl
kérdeznek, mit válaszolhatnék nekik? Sógornõim gúnyos szavaikkal tréfáik célpontjává
tesznek majd: „Óh, drága hõs, hogyan lettél ilyen gyáva? Hogyan lett belõled eunuch?
Hogyan süllyedhettél ilyen mélyre ellenfeleid szemében?” Kedves kocsihajtóm, azt hiszem
súlyos sértést követtél el, hogy elhoztál a csatatérrõl!
— Drága uram — válaszolta a kocsihajtó —, én hosszú életet kívánok neked. Azt
gondolom, semmi rosszat nem tettem, hiszen a kocsihajtónak kötelessége, hogy segítse a
harcost a szekéren, ha veszélybe kerül. Drága uram, te tökéletesen megállod a helyed a
csatatéren. Ám a kocsihajtónak és a katonának védelmezniük kell egymást a csatában.
Tudatában voltam a harc szabályainak, s csak kötelességemet teljesítettem. Az ellenség olyan
súlyos ütést mért rád buzogányával, hogy elvesztetted az eszméletedet. Veszélyes helyzetbe
kerültél, ellenségtõl körülvéve, ezért hát kötelességem volt azt tenni, amit tettem.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenötödik fejezetéhez,
melynek címe: „Harc ¼§lva és a Yadu-dinasztia között”.
76. ¼§lva felszabadítása
Kocsihajtójával, D§ruka fiával beszélgetve Pradyumna megértette, mi is történt valójában.
Száját és kezét megmosva felfrissítette magát, majd íjaival és nyilaival felvértezve arra kérte
hajtóját, vigye oda, ahol ¼§lva fõparancsnoka harcol. Pradyumna rövid távolléte alatt
Dyum§n, ¼§lva fõparancsnoka fölénybe került a Yadu-dinasztia katonáival szemben, ám
megjelenve a csatatéren Pradyumna azonnal megállította és nyolc nyilat lõtt ki rá. Néggyel
négy lovát, eggyel a kocsihajtóját ölte meg, egy másikkal íját vágta ketté, megint egy
másikkal a zászlóját szakította darabokra, s az utolsóval pedig a fejét választotta el testétõl.
A többi harcvonalban Gada, S§tyaki és S§mba pusztították ¼§lva katonáit. A harcban azok
a katonák is elestek és az óceánba zuhantak, akik ¼§lva mellett a léghajón küzdöttek. Ádáz
csata kezdõdött a két ellenfél között, s megállás nélkül huszonhét napig tartott. Míg Dv§rak§
városában folyt a küzdelem — mely Yudhi¢±hira király nagy áldozata, a R§jas¡ya yajña és
¼iªup§la megölése után tört ki —, az Úr K¥¢£a Indraprasthában tartózkodott a P§£¨avák és
Yudhi¢±ira király társaságában. Amikor megtudta, hogy Dv§rak§t nagy veszedelem fenyegeti,
engedélyt kért a P§£¨ava család idõsebb tagjaitól, különösen nagynénjétõl, Kunt¦devitõl, s
azonnal Dv§rak§ba indult.
Az Úr K¥¢£a arra gondolt, hogy mialatt Õ Balar§mával ¼iªup§la megölése után
Hastin§purába érkezett, ¼iªup§la emberei minden bizonnyal megtámadták Dv§rak§t.
Dv§rak§ba érve látta, hogy a város komoly veszélyben forog. Balar§maj¦t megbízta a város
katonai védelmével, majd megkérte kocsihajtóját, D§rukát, hogy készüljön fel az indulásra.
— D§ruka, azonnal vigyél Engem oda, ahol ¼§lva harcol! — mondta neki. — ¼§lva
hatalmas és titokzatos ember, de ne félj tõle egy kicsit sem. — Az Úr K¥¢£a parancsára
D§ruka felültette Õt harci szekerére, és sebesen ¼§lva felé hajtott.
Az Úr K¥¢£a kocsijának zászlaját Garuda jele ékesítette, s amint a Yadu-dinasztia katonái
meglátták a zászlót, megértették, hogy K¥¢£a megjelent a csatában. Ekkorra már ¼§lva szinte
minden katonáját elveszítette. Amikor észrevette, hogy az Úr K¥¢£a megjelent a színen, egy
hatalmas, pusztító fegyvert irányított K¥¢£ára, mely meteorként süvöltve szállt keresztül az
égen. Úgy ragyogott, hogy megvilágította az eget, ám az Úr K¥¢£a megjelent, s egyetlen
nyilával ezer és ezer darabra aprította a veszedelmes fegyvert.
Az Úr K¥¢£a tizenhat nyilat lõtt ¼§lvára, majd egy nyílzáporral hatalmába kerítette a
repülõt, ahogyan a nap uralja a tiszta eget végtelen számú fényes molekulájával. ¼§lva egy
heves ütést mért K¥¢£a bal oldalára, ahol K¥¢£a a ¼§r¯ga íját hordozta, s az íj kiesett K¥¢£a
kezébõl. Ez valóban különleges eset volt. A nagy személyiségek és félistenek, akik szemtanúi
voltak ¼§lva és K¥¢£a harcának, kétségbeesve kiáltottak fel: — Óh, jaj! Óh, jaj!
¼§lva azt hitte, íme gyõzött, s mennydörgõ hangon így szólt K¥¢£ához:
— K¥¢£a, Te hitvány! Erõszakkal elraboltad Rukmin¦t, a jelenlétünkben! Kijátszottad
barátomat, ¼iªup§lát, s Te magad vetted feleségül Rukmi£¦t! Yudhi¢±hira Mah§r§ja R§jas¡ya
yajñáján pedig, a hatalmas gyülekezetben, miközben ¼iªupála elméje máshol járt, éltél az
alkalommal és megölted õt. Mindenki azt gondolja, hogy nagy harcos vagy, akit senki sem
képes legyõzni. Most bebizonyíthatod erõdet! S ha tovább állsz még elõttem, akkor hegyes
nyilaimmal oda küldelek, ahonnan sohasem fogsz visszatérni!
— Te ostoba ¼§lva, értelmetlen, amit beszélsz! Nem vagy tisztában azzal, hogy a halálod
már a fejed fölött lóg. Az igazi hõs nem beszél sokat, vitézségét inkább hõsies tetteivel
bizonyítja! — mondta az Úr K¥¢£a, s dühében olyat vágott buzogányával ¼§lva
kulcscsontjára, hogy ¼§lva vérezni kezdett belül, és úgy reszketett, mint aki a hidegtõl
azonnal össze akar esni. Ám mielõtt K¥¢£a még egyszer megüthette volna, ¼§lva misztikus
erejénél fogva eltûnt a szeme elõl.
Kis idõ múlva egy titokzatos idegen lépett az Úr K¥¢£a elé. Hangosan sírva borult az Úr
lótuszlábaihoz, s így szólt:
— Te vagy apád, Vasudeva kedvence, ezért édesanyád, Devak¦ Hozzád küldött, hogy
megtudd a szerencsétlenséget: ¼§lva elfogta édesapádat és erõnek erejével elhurcolta õt, akár
egy mészáros, aki kegyetlenül elragad egy állatot.
Amikor az Úr K¥¢£a meghallotta az ismeretlentõl a sorscsapást, elõször kétségbeesett,
mint egy közönséges ember. Arcán mély gyász tükrözõdött, s szánalomra méltó hangon
felkiáltott:
— Óh, hogyan történhetett ez? Bátyám, Balar§ma ott van, s Õt senki sem gyõzheti le. Õ
vigyáz Dv§rak§ városára, s tudom, hogy mindig éber. Hogyan juthatott be ¼§lva a városba, s
hogyan foghatta el apámat? Akárki is ez a ¼§lva, ereje határos, miképp történhetett hát, hogy
felülkerekedett Balar§maj¦ erején és elvitte apámat úgy, ahogy ez az ember itt elmondta? Óh,
jaj! Mily könyörtelen a végzet!
Mialatt ¼r¦ K¥¢£a eképpen gondolkodott, ¼§lva egy férfit hurcolt Elé, aki a megszólalásig
hasonlított apjára, Vasudevára. Azonban mindez csupán ¼§lva misztikus hatalmának illúziója
volt.
— Te gazember! — kiáltotta ¼§lva K¥¢£ának. — Nézd csak! Itt van az apád, aki nemzett
Téged, s akinek a kegyébõl még mindig életben vagy. Lásd, hogyan ölöm most meg õt, s ha
maradt még valamennyi erõd, akkor próbáld csak megmenteni! — mondta ¼§lva, a misztikus
csaló, s K¥¢£a szeme láttára azon nyomban levágta a hamis Vasudeva fejét. Aztán sietve
elvitte a halott testet és felszállt repülõjére.
Az Úr K¥¢£a az önmagában teljes Istenség Legfelsõbb Személyisége, de ebben az esetben
emberi szerepet játszott, ezért egy rövid idõre elborította a bánat, mintha valóban elvesztette
volna apját. A következõ pillanatban azonban megértette, hogy apjának elhurcolása és
megölése csupán ¼§lva misztikus erejének volt köszönhetõ, melyet Maya démontól tanult.
Visszanyerve józan tudatát, sem az üzenethozót, sem apja fejét nem látta, csupán azt, hogy
S§lva távozott repülõjén, amely már fenn repül az égen. Ekkor elhatározta, hogy levágja
¼§lvát.
K¥¢£a tette ellentmondásos pont a hiteles források és a szentek körében. Hogyan jöhetett
zavarba K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden erõ és tudás birtokosa? A
siránkozás, a szomorúság és a zavartság a feltételekhez kötött lelkek jellemzõi, hogyan
hathattak ezek a dolgok a Legfelsõbbre, akinek tökéletes tudás, erõ és gazdagság van a
birtokában? Valójában teljesen lehetetlen, hogy az Úr K¥¢£át félrevezessék ¼§lva misztikus
varázslatai. Egy kedvtelését mutatta be azzal, hogy emberi szerepet játszott. Azok a kiváló
szentek és bölcsek, akik az Úr K¥¢£a lótuszlábainak odaadó szolgálatát végzik, s akik ezen az
úton eljutottak az önmegvalósítás legmagasabb rendû tökéletességéig, túljutottak az élet testi
felfogását tükrözõ zavarodottságon. Számukra az Úr K¥¢£a az élet végsõ célját jelenti.
Hogyan befolyásolhatta hát ¼§lva misztikus bûvészkedése K¥¢£át? A következtetés az, hogy
ez a zavarodottság az Úr K¥¢£a legfelsõbb személyiségének fensége volt.
Amikor ¼§lva azt gondolta, hogy misztikus jelenségeivel megzavarta K¥¢£át, sikerén
felbuzdulva még nagyobb erõvel támadt, s nyílzáport küldött Rá. ¼§lva lelkesedése azonban a
tûzbe repülõ legyekéhez volt hasonlatos. Az Úr K¥¢£a mérhetetlen erõvel kilõtt nyilaival
megsebesítette ¼§lvát, akinek páncélja, nyila és sisakja darabokra tört. K¥¢£a buzogányának
óriási ütésétõl ¼§lva csodálatos léghajója darabjaira esett és a tengerbe zuhant. Ám ¼§lva
ügyesen a szárazföldre ugrott ahelyett, hogy a repülõvel lezuhant volna. Ott aztán újra
K¥¢£ára rontott, de amikor hirtelen Rátámadt buzogányával, az Úr K¥¢£a levágta kezét, mely
buzogányával együtt a porba hullott. Az Úr K¥¢£a végül úgy döntött, megöli ¼§lvát, s
megragadta csodálatos cakráját, mely úgy ragyogott, mint a nap az anyagi teremtés
pusztulásakor. Amikor az Úr ¼r¦ K¥¢£a kezében cakrájával felállt, hogy végezzen ¼§lvával,
olyan volt, mint a vörösen kelõ nap a hegyek fölött. Levágta ¼§lva fejét, s a fej a sisakkal és a
fülbevalókkal együtt a földre gurult. ¼§lva éppen úgy halt meg, mint annak idején V¥t§sura,
akivel Indra, a mennyei bolygók királya végzett.
Ahogy S§lva meghalt, katonái és követõi siránkozni kezdtek: „Óh, jaj! Óh, jaj nekünk!”
Miközben S§lva emberei jajgattak, a félistenek a mennyei bolygókról virágesõt szórtak
K¥¢£ára, dobokkal és kürtszóval hirdették gyõzelmét. Ebben a pillanatban azonban megjelent
a színen ¼iªup§la többi barátja, Dantavakrával az élen, hogy megküzdjön K¥¢£ával és
megtorolja ¼iªup§la halálát. Dantavakra éktelen haragra gerjedve toppant az Úr K¥¢£a elé.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenhatodik fejezetéhez,
melynek címe: „¼§lva felszabadítása”.
77. Dantavakra, Vid¡ratha és Romahar¢a£a megölése
¼iªup§la, ¼§lva és Pau£¨ra halála után az ostoba király, Dantavakra meg akarta ölni
K¥¢£át, hogy megbosszulja barátja, ¼§lva halálát. Olyan dühös volt, hogy személyesen jelent
meg a csatamezõn, megfelelõ fegyverek és lõszer, sõt harci szekér nélkül. Egyetlen fegyvere
hatalmas, izzó haragja volt. Kezében csak egy buzogányt tartott, de olyan erõs volt, hogy
amikor megmozdult, mindenki érezte, hogy megremeg a föld. Amikor az Úr K¥¢£a meglátta a
hõsiesen közeledõ Dantavakrát, azonnal leszállt kocsijáról, hiszen a harci etikett szabálya az
volt, hogy csak egyenlõ ellenfelek vívhatnak egymással. Az Úr K¥¢£a tudta, hogy Dantavakra
egyedül van, s csupán egyetlen buzogánnyal van fölfegyverkezve, ezért Õ is így tett, s
buzogányát kezébe fogva készült föl a harcra. Amikor K¥¢£a megjelent elõtte, Dantavakra
hõsies elõretörése hirtelen megtört, ahogyan az óceán tomboló hullámai törnek meg a parton.
Dantavakra, Kar¡¢a királya határozottan megállt buzogányával, s a következõképpen szólt
az Úrhoz:
— Nagy öröm és szerencsés alkalom, K¥¢£a, hogy szemtõl szemben állhatunk egymással!
Kedves K¥¢£ám, végül is anyai unokatestvérem vagy, s így nem ölhetlek meg, de sajnos nagy
hibát követtél el, hogy a barátomat, ¼§lvát megölted. Sõt mi több, nem elégedtél meg barátom
elpusztításával: velem is végezni akarsz, jól tudom. Eltökélt szándékod miatt meg kell, hogy
öljelek: darabokra téplek a buzogányommal! Bár rokonok vagyunk, mégis ostoba vagy,
K¥¢£a. Te vagy legádázabb ellenségünk, így hát ma meg kell öljelek, mint ahogy valaki a
testén nõtt kelést pusztítja el egy sebészeti mûtéttel. Én mindig lekötelezettje vagyok
barátaimnak, éppen ezért úgy vélem, adósa lettem drága barátomnak, ¼§lvának. Csak azzal
tudom ezt az adósságot visszafizetni neki, hogy megöllek Téged.
Ahogyan az elefánt gondozója próbálja irányítani az állatot háromágú szigonyának
ütéseivel, úgy próbált Dantavakra K¥¢£a fölé kerekedni csupán sértõ szavaival. Miután
befejezte szidalmait, Dantavakra K¥¢£a fejére ütött a buzogányával, üvöltve, akár egy
oroszlán. Az ütés erõs volt, K¥¢£a azonban egy hüvelyknyit nem mozdult el, és egy szemernyi
fájdalmat sem érzett. Megragadta Kaumodak¦ nevû buzogányát, s gyakorlott mozdulattal
olyan hevesen mellbe ütötte Dantavakrát, hogy annak kettéhasadt a szíve. Dantavakra
nyomban vért kezdett hányni, haja összekuszálódott, s kezét-lábát széttárva a földre zuhant.
Néhány pillanat alatt Dantavakrából egy földön heverõ, élettelen test maradt. Dantavakra
halála után — ahogyan ¼iªup§la halálakor is — minden ott álló szeme láttára egy parányi lelki
sugárzás áradt ki a démon testébõl, s csodálatos módon az Úr K¥¢£a testébe olvadt.
Dantavakrának volt egy bátyja, Vid¡ratha, akit Dantavakra halálakor elborított a gyász.
Bánatában és haragjában hangosan fújtatva szintén megjelent az Úr K¥¢£a elõtt, kezében egy
karddal és egy pajzzsal, hogy megbosszulja bátyja halálát. Azon nyomban meg akarta ölni
K¥¢£át. Amikor az Úr K¥¢£a megértette, hogy Vid¡ratha csak az alkalmat keresi, hogy
kardjával lecsaphasson Rá, elõvette Sudarªana cakráját, a korongot, amely olyan éles, akár a
borotva, s egy szempillantás alatt levágta Vid¡ratha fejét, sisakjával és fülbevalóival együtt.
Így hát ¼§lva megölése és csodálatos repülõjének elpusztítása után az Úr K¥¢£a
Dantavakrát és Vid¡rathát is legyõzte, s végül visszatért városába, Dv§rak§ba. E nagy
hõsöket senki más, csakis K¥¢£a tudta elpusztítani, s ezért a mennyei bolygókon minden
félisten, s a földön minden ember Õt dicsõítette. A nagy szentek és aszkéták, a Siddha és
Gandharva bolygók lakói, a Vidy§dharák, a V§sukik, a Mah§n§gák, a gyönyörû angyalok,
Pit¥loka lakói, a Yak¢ák a Kinnarák és a C§ra£ák mind virágesõvel árasztották el K¥¢£át, s a
nagy örvendezésben gyõzelmének dalait énekelték. Az egész várost ünnepien földíszítve
Dv§rak§ lakói fényes ünnepséget rendeztek. Amikor az Úr K¥¢£a keresztülhaladt a városon, a
V¥¢£i-dinasztia minden tagja, s a Yadu-dinasztia hõsei nagy tisztelettel követték õt. Ez csak
néhány az Úr transzcendentális kedvtelései közül, aki minden misztikus erõ mestere s az
egész kozmikus megnyilvánulás Ura. Akik ostobák, akik olyanok, akár az állatok, néha azt
gondolják, hogy K¥¢£a legyõzhetõ, valójában azonban Õ az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, és senki sem kerekedhet Fölé. Örökké gyõztes marad mindenkivel szemben, Õ
az egyetlen Isten, és mindenki más az Õ engedelmes szolgája.
Történt egyszer, hogy az Úr Balar§ma fülébe eljutott a hír, hogy a Kuru-dinasztia
szemben álló felei harcra készülõdnek egymás ellen, Duryodhana, illetve a másik oldalon a
P§£¨avák vezetésével. Az Úr Balar§mának nem teszett a gondolat, hogy csupán közvetítõ
legyen, a harc megakadályozása érdekében. Elviselhetetlennek érezte, hogy ne cselekedjen
egyik fél oldalán sem. Elhagyta Dv§rak§t azzal az ürüggyel, hogy a szent zarándokhelyeket
látogatja meg. Elsõként a Prabh§sak¢etrának ismert zarándokhelyre indult. Megfürdött,
elégedetté tette a helyi br§hma£ákat, valamint áldozatokat mutatott be a félisteneknek, a
pit§knak, a nagy szenteknek és az egyszerû embereknek a védikus rituális ceremóniáknak
megfelelõen. Ez a szent helyek látogatásának védikus módja. Ezután néhány tiszteletre méltó
br§hma£a kíséretében elhatározta, hogy a Sarasvat¦ folyó partján is meglátogatja a különbözõ
szent helyeket. Tiszteletét tette P¥th¡daka, Bindusara, Tritak¡pa, Sudarªanat¦rtha,
Viª§lat¦rtha, Brahmat¦rtha és Cakrat¦rtha zarándokhelyeken, s a kelet felé folyó Sarasvat¦
partjának minden szent helyén. Ezután a Yamun§ és a Gangesz partjainak legfontosabb szent
helyeit járta be, s végül eljutott a Naimi¢§ra£yának nevezett szent helyre.
Naimi¢§ra£ya még ma is létezik Indiában, s a régi idõkben a lelki élet és az
önmegvalósítás megértésére törekvõ nagy bölcsek és szentek találkozóit rendezték meg itt.
Amikor az Úr Balar§ma odaérkezett, a transzcendentalisták nagy összejövetelén — melyet
évezredekre terveztek — épp hatalmas áldozatot mutattak be. Amint megpillantották az Úr
Balar§mát, a gyülekezet minden résztvevõje, a nagy bölcsek, aszkéták, br§hma£ák és tanult
tudósok rögtön fölemelkedtek üléseikrõl, s nagy megbecsüléssel és tisztelettel üdvözölték Õt.
Néhányan fölajánlották tiszteletteljes hódolatukat, az idõsebb nagy szentek és br§hma£ák
pedig felállva adták áldásukat. A köszöntések után az Úr Balar§mának egy méltó ülõhelyet
kínáltak föl, s minden jelenlévõ imádni kezdte Õt. Balar§ma jelenlétében mindenki felállt,
mert tudták, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A mûveltség vagy a tanultság
annyit jelent, mint megérteni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, ezért — bár az Úr
Balar§ma a földön mint k¢atriya jelent meg — minden br§hma£a és szent fölállt, mert tudták,
kicsoda az Úr Balar§ma.
Az Úr Balar§ma azonban — miután imádták és helyet ajánlottak föl Neki —
megpillantotta Romahar¢a£át, Vy§sadeva — Isten irodalmi inkarnációja — tanítványát, aki
még mindig a vy§s§sanán ült. Nem állt föl ülõhelyérõl és tiszteletét sem ajánlotta fel az
Úrnak. Mivel a vy§s§sanán ült, ostobán hatalmasabbnak gondolta magát az Úrnál. Nem szállt
le ülésérõl s nem borult le az Úr elõtt. Az Úr Balar§ma ekkor végiggondolta Romahar¢a£a
történetét: Romahar¢a£a kevert, azaz s¡ta családban született; br§hma£a anya és k¢atriya apa
szülötte volt. Ezért bár Romahar¢a£a k¢atriyának tartotta Balar§mát, nem szabadott volna
ülve maradnia egy magasabb ülõhelyen, sõt születési helyzete alapján nem is fogadhatta volna
el a magasabb ülõhelyet, mert sok tanult br§hma£a és szent is jelen volt. Az Úr Balar§ma azt
is észrevette, hogy Romahar¢a£a nemcsak nem szállt le a kitüntetett ülésrõl, de föl sem állt, s
tiszteletét sem ajánlotta fel, amikor Balar§ma a gyûlésre megérkezett. Az Úr Balar§mának
nem tetszett Romahar¢a£a arcátlansága, s nagyon dühös lett rá.
Amikor valaki a vy§s§sanán ül, általában nem kell felállnia, hogy fogadja azt, aki belépett
az összejövetel színhelyére, de ez esetben más volt a helyzet, hiszen az Úr Balar§ma nem
közönséges ember. Ezért bár a br§hma£ák szavazása alapján került a vy§s§sanára,
Romahar¢a£a S¡tának követnie kellett volna a többi jelenlévõ tanult bölcs és br§hma£a
viselkedését, s tudnia kellett volna, hogy az Úr Balar§ma az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. A tiszteletadás mindig megilleti Õt, még akkor is, ha egy közönséges ember
esetében az ilyen tiszteletadást el lehet kerülni. K¥¢£a és Balar§ma azért jelentek meg, hogy
visszaállítsák a vallásos elveket. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ megállapítja: a legmagasabb rendû
vallásos elv meghódolni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A ¼r¦mad-Bh§gavatam is
megerõsíti, hogy a vallás legtökéletesebb szintje az Úr odaadó szolgálata.
Amikor az Úr Balar§ma látta, hogy Romahar¢a£a S¡ta annak dacára, hogy minden Védát
áttanulmányozott, nem érti a vallásosság legmagasabb rendû elvét, nem támogathatta
Romahar¢a£a helyzetét. Romahar¢a£a S¡ta lehetõséget kapott, hogy tökéletes br§hma£a
legyen, de az Istenség Legfelsõbb Személyiségével szembeni helytelen viselkedése miatt
alantas születése rögtön a felszínre került. Romahar¢a£a S¡ta br§hma£ává vált, bár nem
br§hma£a, hanem pratiloma családban született. A védikus felfogás szerint kétféle vegyes
családi örökség van: az anuloma és a pratiloma . Amikor egy férfi egy alacsonyabb kasztbeli
nõt vesz feleségül, leszármazottjukat anulomának nevezik, amikor pedig magasabb kasztbeli
nõvel házasodik össze, gyermeküket pratilomának nevezik. Romahar¢a£a S¡ta pratiloma
családhoz tartozott, mert apja k¢atriya volt, anyja pedig br§hma£a. Mivel Romahar¢a£a lelki
megvalósítása nem volt tökéletes, az Úr Balar§mának eszébe jutott Romahar¢a£a pratiloma
származása. Minden ember megkapja az esélyt, hogy br§hma£ává váljon, de ha a br§hma£a
rangot nem megfelelõen használja s nincs kellõ megvalósítása, akkor br§hma£ává
emelkedése nem érvényes.
Miután látta Romahar¢a£a S¡ta hiányos megvalósítását, az Úr Balar§ma elhatározta, hogy
megbünteti õt felfuvalkodottsága miatt, s így szólt:
— Ez az ember méltó arra, hogy halálbüntetésre ítéljék, mert bár lévén az Úr Vy§sadeva
tanítványa, jó tulajdonságai vannak, s kiváló mesterétõl megtanulta az egész Védikus
Irodalmat, nem volt alázatos az Istenség Legfelsõbb Személyiségének jelenlétében. — Ahogy
a Bhagavad-g¦tában olvashatjuk, az, aki valóban mûvelt br§hma£a, automatikusan nagyon
szerénnyé válik. De Romahar¢a£a S¡ta — bár nagyon tanult volt, s lehetõséget kapott arra,
hogy br§hma£ává váljon — egyáltalán nem vált alázatossá. Ebbõl megérthetjük, hogy ha
valaki anyagi eredményei miatt felfuvalkodottá válik, nem tehet szert br§hma£ákhoz illõ
alázatos viselkedésre. Az ilyen ember tudása épp olyan, mint a kígyó fejét díszítõ drágakõ.
Annak ellenére, hogy fején értékes ékszert visel, a kígyó még kígyó marad, s éppoly
félelmetes, mint minden más közönséges kígyó. Aki nem válik alázatossá és szerénnyé,
hatalmas tudása a Védákról, a Pur§£ákról és minden ª§stráról csupán külsõ öltözékké válik,
mint a színpadon táncoló színészek jelmeze.
 — Azért jelentem meg, hogy megbüntessem a csalókat, akik belül tisztátlanok, de kívül
nagyon tanultnak és vallásosnak adják ki magukat — tûnõdött az Úr Balar§ma. — Tettem,
hogy elpusztítom e bûnösöket, helyénvaló, hogy további bûnös cselekedeteikben
megakadályozzam õket.
Az Úr Balar§ma nem vett részt a kuruk¢etrai csatában, de helyzete miatt a vallásos elvek
visszaállítása volt elsõdleges kötelessége. Ezeket fontolóra véve az Úr Balar§ma egyetlen
kuªa szállal, egyetlen fûszál ütésével megölte Romahar¢a£a S¡tát. Ha valaki azt kérdezi,
hogyan ölhette meg az Úr Balar§ma Romahar¢a£a S¡tát csupán azzal, hogy a kuªa fû
egyetlen szálával ráütött, a választ megtalálja a ¼r¦mad-Bh§gavatamban a prabhu („mester”)
szó használata által. Az Úr helyzete örökké transzcendentális, és mivel Õ mindenható, úgy
cselekedhet, ahogyan Neki tetszik, anélkül, hogy engedelmeskednie kellene az anyagi
törvényeknek és elveknek. Így volt lehetséges az Úr Balar§ma számára, hogy egy szál kuªa
fûvel megölje Romahar¢a£a S¡tát.
Romahar¢a£a S¡ta halálának láttán a jelenlévõk felhördültek s kiabálni kezdtek. Bár
minden br§hma£a és szent tudta, hogy az Úr Balar§ma az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
nyomban tiltakozni kezdtek az Úr tette miatt, s szerényen így szóltak:
— Kedves Urunk, azt gondoljuk, tetted nem fér össze a vallásos elvekkel. Kedves
Yadunandana, el kell mondanunk Neked, hogy mi br§hma£ák választottuk Romahar¢a£a
S¡tát e kivételes helyzetbe a nagy áldozat idejére. A vy§s§sanán azért ült, mert mi
választottuk õt oda, s ha valaki a vy§s§sanán ül, nem helyes felállnia, hogy bárkit is fogadjon.
Ezenkívül zavartalan életet ígértünk Romahar¢a£a S¡tának. De mivel megölted õt anélkül,
hogy tudtál volna e tényekrõl, azt gondoljuk, tetted egyenlõ a br§hma£a-gyilkossággal.
Kedves Urunk, minden elesett lélek fölszabadítója, biztosan tudjuk, hogy Te minden védikus
elv ismerõje vagy. Te vagy minden misztikus erõ mestere, ezért a védikus parancsok Rád nem
vonatkoznak a szokásos módon. De arra kérünk, mutasd meg mások iránti indokolatlan
kegyedet azáltal, hogy vezekelsz Romahar¢a£a S¡ta elpusztításáért. Mi azonban nem
adhatunk tanácsot, miféle tettet kell végrehajtanod, hogy jóvátedd ezt, csupán azt javasoljuk,
fogadj el valamilyen folyamatot a jóvátételre, hogy mások is követhessék cselekedetedet.
Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges ember követni fogja.
— Igen, vezekelnem kell tettemért, amely talán részemrõl helyes, de másoktól nem —
válaszolta az Úr. — Úgy gondolom, kötelességem az írások utasítása alapján megfelelõ
vezeklésnek alávetnem Magam, s egyben Romahar¢a£a S¡tának is új életet adok, hosszú
élettel, elegendõ erõvel és tökéletes érzékszervekkel. Ha kívánjátok, nemcsak ezt, hanem
bármi mást is örömmel adományozok neki, amit kértek. Boldog leszek minden áldást
megadni, csak hogy kívánságotok teljesüljön.
Az Úr Balar§ma kijelentése határozottan megerõsíti, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége minden tekintetben mentes a tettektõl. Talán helytelennek lehet ítélni, hogy
megölte Romahar¢a£a S¡tát, Õ azonban rögtön jóvá tudja tenni tettét úgy, hogy az
mindenkinek nagy áldására válik. Ezért senki sem utánozhatja az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének tetteit, csupán követnie szabad az Úr utasításait. A jelenlévõ kiváló, tanult
szentek mind megértették, hogy bár helytelennek vélték az Úr Balar§ma tettét, az Úr rögtön
képes volt nagyobb haszonnal jóvátenni azt. Egyikük sem akarta alábecsülni az Úr küldetését,
hogy megölje Romahar¢a£a S¡tát, s ezért mindnyájan imádkozni kezdtek:
— Óh, kedves Urunk! Kuªa fegyvered nem mindennapi használata, amellyel megölted
Romahar¢a£a S¡tát, maradjon úgy, ahogy van, s mivel a Te vágyad volt õt megölni, nem kell
újra életre keltened. Ám emlékezz arra, hogy mi szentek és br§hma£ák önként adtunk neki
hosszú életet, ezért az ilyen áldás nem semmisülhet meg. — A gyülekezet tanult
br§hma£áinak kérése kétértelmû volt. Azt akarták, hogy áldásuk sérthetetlen maradjon, s így
Romahar¢a£a S¡ta folytathassa életét a nagy áldozat végéig, ugyanakkor azonban nem
akarták érvényteleníteni az Úr Balar§ma tettét, mellyel megölte õt.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége ezért kiválóságához méltóan megoldotta a kérdést, s
így szólt:
 — Mivel a fiú az apa testébõl keletkezik, a Védák kijelentik, hogy a fiú az apa
képviselõje. Ezért én azt mondom, hogy Ugraªrav§ S¡ta, Romahar¢a£a S¡ta fia mától kezdve
lépjen apja helyére és folytassa a tanácskozást a Pur§£ákról, s mivel ti hosszú életet ígértetek
Romahar¢a£a számára, az áldás szálljon át fiára. A fiú, Ugraªrav§ megkap minden áldást,
amit felajánlottatok neki: zavartalan, hosszú életet, egészséges testet, tökéletes
érzékszervekkel.
Az Úr Balar§ma ekkor arra kérte a szenteket és a br§hma£ákat, hogy a Romahar¢a£a
fiának felajánlott áldások mellett kérjenek Tõle bármit, s Õ azonnal teljesíti. Így az Úr — újra
felvéve egy egyszerû k¢atriya szerepét — elmondta a szenteknek, hogy nem tudja, mi módon
tudná jóvátenni Romahar¢a£a megölését, de bármit is tanácsolnak, Õ örömmel elfogadja.
A br§hma£ák megértették az Úr szándékát, s azt tanácsolták Neki, úgy vezekeljen, amely
áldásos rájuk nézve. Így szóltak:
— Kedves Urunk! Él egy rettentõ erejû démon, Ilvala fia, akit Balvalának hívnak. Minden
kéthetenként teliholdkor, valamint a holdtalan napokon eljön a szent áldozati helyre és
megzavar bennünket kötelességeink végrehajtásában az áldozat során. Óh, Daª§rha család
sarja, mindnyájan arra kérünk Téged, öld meg ezt a démont! Azt gondoljuk, ha kegyesen
megtennéd, az jóvátétel lenne Részedrõl a mi érdekünkben. A démon néha idejön, s szennyes,
tisztátlan dolgokat dobál ránk, gennyet, vért, ürüléket, vizeletet és bort minden mennyiségben,
beszennyezve ezzel a szent helyet. Balvava megölése után tizenkét hónapig folytathatod
utadat a szent zarándokhelyekre, s így tökéletesen megszabadulsz minden bûntõl. Ez a mi
határozatunk.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenhetedik fejezetéhez,
melynek címe: „Dantavakra, Vid¡ratha és Romahar¢a£a megölése”.
78. Az Úr Balar§ma felszabadítja Balvalát, és a szent helyekre látogat
Az Úr Balar§ma a Balvala démonnal való találkozásra készülõdött. Amikor a démon a
szent helyre támadt, mindig hatalmas szélvihar kerekedett, porral lepve be még az eget is, s a
levegõben kibírhatatlan bûz terjengett. A gonosz Balvala ürülékkel, vizelettel és hasonló
tisztátalan dolgokkal árasztotta el az áldozati arénát. E támadása után õ maga is megjelent,
kezében egy hatalmas háromágú szigonnyal. Szénfekete testû, hatalmas démon volt. Haja,
szakálla és bajusza rézvörös színben játszott, sûrû szakálla és bajusza miatt szája
félelmetesnek és kegyetlennek tûnt. Amint az Úr Balar§ma megpillantotta Balvalát, felkészült
a támadásra. Elõször azt latolgatta, hogyan tudná darabokra zúzni a hatalmas démont, aztán
ekéjét és buzogányát hívta, amelyek nyomban megjelentek Elõtte. Az elsõ adandó
alkalommal a földre rántotta Balvalát, aki a levegõben repült, s dühösen fejére vágott
buzogányával. Balar§ma ütésétõl a démon homloka betört, s patakokban ömlött belõle a vér.
Balvala, aki oly sokat háborgatta a jámbor br§hma£ákat, most hangos jajveszékeléssel zuhant
a földre, akár egy óriási, vörösoxid tetejû hegy, melyet villámcsapás sújtott.
Naimi¢§ra£ya népe, tanult bölcsei és br§hma£ái boldogan látták a démon pusztulását, s
tiszteletteljes imáikat kezdték ajánlani az Úr Balar§mának. Szívbõl jövõ áldásaikat adták az
Úrra, s mindannyian egyetértettek abban, hogy az Úr Balar§ma semmiben sem vall kudarcot,
bármit is kíván tenni. Azután szertartásosan megfürdették az Úr Balar§mát, ahogyan a
félistenek fürdetik Indrát, amikor gyõzedelmeskedik a démonok fölött. A br§hma£ák és a
bölcsek elsõrendû, vadonatúj ruhákkal és ékszerekkel ajándékozták meg az Úr Balar§mát, s
nyakába akasztották a gyõzelem virágfüzérét, minden szépség forrását, amely örökkévaló, s
így sohasem szárad el.
Ezek után az Úr Balar§ma engedélyt kért a Naimi¢§ra£yánál összegyûlt br§hma£áktól, s
néhány br§hma£a társaságában a Kau¢ik¦ folyóhoz indult. Fürdõt vett a szent helyen, s a
Saray¡ folyó felé vette útját, majd a folyó eredéséhez is ellátogatott. A Saray¡ partján haladva
lassan Pray§ghoz érkezett, ahol három folyó találkozik: a Gangesz, a Yamun§ és a Sarasvat¦.
Itt is fürdõt vett az elõírások szerint, bemutatta imádatát Isten templomaiban, majd —
ahogyan a Védikus Irodalom meghagyja — áldozatot mutatott be õseinek és a bölcseknek.
Apránként elérkezett a bölcs Pulaha §ªramájához, s onnan a Gomat¦ folyó partján fekvõ
Ga£¨ak¦hoz indult. A Vip§ª§ folyóban is megfürödve a ¼o£a folyó felé vette útját. (A ¼o£a
folyó még ma is az egyik legnagyobb folyó Behar tartományban.) Itt is megfürdött, elvégezte
a védikus szertartásokat, majd útját folytatva Gay§ zarándokvárosba érkezett, ahol egy híres
Vi¢£u-templom áll. Apja, Vasudeva tanácsára ebben a Vi¢£u-templomban õseinek mutatott be
áldozatot. Innen a Gangesz deltájához ment, ahol a szent Gangesz folyó a Bengáli-öbölbe
ömlik. Ezt a szent helyet Ga¯g§s§garának nevezik, s a mai napig is minden év januárjának
végén szentek és jámbor emberek hatalmas gyülekezetének ad helyet, ahogyan Pray§gnál is
minden évben összegyûlnek a szentek a Magh Melának nevezett találkozón.
Miután Ga¯g§s§garában fürdõt vett és elvégezte a rituális ceremóniákat, az Úr Balar§ma a
Mahendra Parvata hegység felé indult, ahol találkozott Paraªur§mával, az Úr K¥¢£a
inkarnációjával. Az Úr Balar§ma leborulva ajánlotta tiszteletét neki. Aztán Dél-India felé
vette útját, s a God§var¦ folyó partjához érkezett. A God§var¦ban megfürödve elvégezte a
szükséges rituális ceremóniákat, s újabb folyókhoz indult: ellátogatott a Ve£§, a Pamp§ és a
Bh¦marath¦ folyókhoz. A Bh¦marath¦ partján áll a Sv§m¦ K§rttikeya m¡rti, s az Úr Balar§ma
K§rttikeya meglátogatása után ¼ailapurába, Mah§r§¢±ra tartomány legnagyobb kerületébe és
zarándokvárosába érkezett. Aztán Dravi¨adeªába indult. Dél-India öt területbõl áll, s
Pañcadravi¨ának nevezik. Észak-India szintén öt részre tagolódik, s neve Pañcagau¨a. Az
újabb kor kiemelkedõ §c§ryái — ¼a¯kar§c§rya, R§m§nuj§c§rya, Madhv§c§rya, Vi¢£usv§m¦
és Nimb§rka — mind e Dravi¨a tartományokban születtek, míg az Úr Caitanya Bengálban
jelent meg, ami az öt Gau¨adeªa része.
Dél-India — Dravi¨a — legfontosabb zarándokhelye Ve¯ka±§cala, közismert nevén
B§laj¦. E szent hely után az Úr Balar§ma Vi¢£uk§ñc¦ba látogatott, onnan pedig a K§ver¦ folyó
partjára indult. A K§ver¦ folyóban fürdõt vett, majd Ra¯gak¢etra irányában haladt tovább. A
világ legnagyobb temploma Ra¯gak¢etrában áll, ahol Vi¢£u m¡rtiját Ra¯gan§tha néven
dicsõítik. Ra¯gan§thának egy hasonló temploma áll V¥nd§vanában is, bár az kisebb, mint
Ra¯gak¢etra temploma.
Vi¢£uk§ñc¦ felé tartva az Úr Balar§ma útközben ¼ivak§ñc¦ba is ellátogatott, Ra¯gak¢etrát
követõen pedig Mathur§ba ment, amelyet dél-indiai Mathur§nak neveznek. Aztán
Setubandhára érkezett, arra a helyre, ahol az Úr R§macandra építette meg kövekbõl álló hídját
Indiától La¯k§ig (Ceylonig). Ezen a szent helyen az Úr Balar§ma tízezer tehenet
adományozott a helyi br§hma£a papoknak. Védikus szokás, hogy amikor egy gazdag látogató
érkezik egy zarándokhelyre, lovakat, teheneket, ruhákat, ékszereket adományoz az ottani
papoknak. A zarándokhelyek látogatása és a papok megajándékozása a megélhetésükhöz
szükséges dolgokkal a mai Kali-korszakra szinte teljesen eltûnt. A nép gazdagabb rétegét —
mivel elhanyagolják a védikus kultúrát — nem érdeklik már a zarándokhelyek, s a br§hma£a
papok, akiket a látogatók tartottak el, szintén lealacsonyodtak kötelességüket illetõen, hogy
segítsék a zarándokokat. A zarándokhelyek br§hma£áit pa£¨ának vagy pa£¨itának nevezik.
Ez arra utal, hogy valamikor nagyon mûvelt br§hma£ák voltak, akik a zarándokokat
részletesen felvilágosították, mi a célja a zarándokhelyek látogatásának, s
együttmûködésüknek mindkét fél hasznát vette.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam leírásából kitûnik, hogy amikor az Úr Balar§ma a
zarándokhelyeket látogatta sorba, tökéletesen követte a védikus rendszert. Miután
Setubandhában teheneket adományozott, a K¥tam§l§ és a T§mrapar£¦ folyókhoz indult.
Mindkét folyót szentként dicsõítik, s az Úr Balar§ma mindkettõben megfürdött. Aztán a
Malaya-hegy irányában haladt tovább. A Malaya hatalmas hegy, s csupán egyike a Malaya-
hegyekként ismert hegység hét csúcsának. A nagy bölcs, Agastya Muni élt ott, s az Úr
Balar§ma õt is meglátogatva földre borulva ajánlotta neki tiszteletét. A bölcs megáldotta az
Úr Balar§mát, aki ezután a Muni engedélyével az Indiai-óceánhoz indult.
A partfokon Durg§ istennõ hatalmas temploma áll, amelyben Kany§kum§r¦ néven imádják
õt. Ezt a templomot az Úr R§macandra is meglátogatta, s ebbõl megtudhatjuk, hogy a
templom millió és milló éve állhat ott. Az Úr Balar§ma innen Ph§lgunat¦rtha zarándokvárosba
ment, amely az Indiai- vagy Déli-óceán partján terül el. Ph§lgunat¦rtha ünnepelt
zarándokhely, mert az Úr Vi¢£u Ananta inkarnációja fekszik ott. Ph§lgunat¦rthából az Úr
Balar§ma egy újabb zarándokhelyre, Pañc§psarasába látogatott. A szabályok szerint itt is
fürdõt vett, s elvégezte a rituális szertartásokat. Ezt a helyet az Úr Vi¢£u szentélyeként tartják
számon, ezért az Úr Balar§ma tízezer tehenet adományozott a helyi br§hma£a papoknak.
Cape Comorin után Kerala felé fordult. Kerala országa még ma is létezik Dél-Indiában,
Dél-Kerala néven. Kerala után Gokar£at¦rthába látogatott, ahol az Úr ¼ivát imádják
szüntelenül. Balar§ma ezután Ýry§dev¦ templomába indult, amelyet minden oldalról víz vesz
körül. A szigetrõl ¼¡rp§rakába ment, majd fürdõt vett a T§p¦, Payo¢£¦ és Nirvindhy§
folyókban. A Da£¨ak§ranya erdõ volt legközelebbi állomása, az az erdõ, amelyben az Úr
R§macandra töltötte számûzetését. Az Úr Balar§ma útja ezután a Narmad§ folyóhoz vezetett,
Közép-India legnagyobb folyójához. A szent Narmad§ partján fekszik a M§hi¢mat¦ Pur¦
néven ismert zarándokhely. Az elõírásoknak megfelelõen az Úr R§macandra itt is megfürdött,
majd visszatért Prabh§sat¦rthába, ahonnan útnak indult.
Prabh§sat¦rthába visszatérve megtudta a br§hma£áktól, hogy a kuruk¢etrai csatában
résztvevõ k¢atriyák legnagyobb része elpusztult. Balar§ma megkönnyebbülve hallotta, hogy a
világ megszabadult terhétõl. Az Úr K¥¢£a és Balar§ma azért jelentek meg e földön, hogy
csökkentsék a terhet, amelyet a nagyravágyó királyok hadai jelentettek. Ez a materialista élet:
az emberek nem elégszenek meg azzal, ami az élethez leginkább szükséges, hanem
nagyravágyóan képtelen vágyakat találnak ki, ám törvénytelen kívánságaik teljesülését a
természet vagy Isten törvényei megakadályozzák, éhínség, járványok és más katasztrófák
formájában. Az Úr Balar§ma megtudta, hogy bár szinte minden k¢atriya elpusztult, a Kuruk
még mindig harcolnak. Ezért aztán visszatért a csatamezõre, épp aznap, amikor Bh¦masena és
Duryodhana küzdöttek egymással. Mindkettõjük jóakarója lévén az Úr Balar§ma meg akarta
akadályozni harcukat, de Bh¦masena és Duryodhana nem adták fel a küzdelmet.
Amikor az Úr Balar§ma megjelent elõttük, Yudhi¢±hira király és öccsei, Nakula és
Sahadeva, az Úr K¥¢£ával és Arjunával együtt nyomban felajánlották tiszteletteljes
hódolatukat, de egy szót sem szóltak. Az ok, amiért hallgattak az volt, hogy az Úr Balar§ma
valami okból kedvelte Duryodhanát, aki Tõle tanulta meg a buzogányharc mûvészetét.
Miközben folyt a küzdelem, Yudhi¢±hira király és a többiek azt gondolták, az Úr Balar§ma
azért jött, hogy védelmébe vegye Duryodhanát, s ezért csöndben maradtak. Duryodhana és
Bh¦masena szenvedélyesen vívtak buzogányaikkal, s a hatalmas nézõsereg gyûrûjében
mesteri ügyességgel próbáltak lesújtani ellenfelükre. Úgy tûnt, mintha táncolnának, ám
mindenki tudta, hogy rettentõ dühösek.
Az Úr Balar§ma véget akart vetni a küzdelemnek, s így szólt:
— Kedves Duryodhana király, kedves Bh¦masena! Jól tudom, hogy mindketten kiváló
harcosok vagytok, akiket hõsökként ismer az egész világ, mégis azt gondolom, Bh¦masena
ereje felülmúlja Duryodhanáét, míg Duryodhana a buzogányforgatás mûvészetében jártasabb,
mint Bh¦masena. Úgy vélem, egyikõtök sem kevesebb a másiknál, így aztán nagyon kevés
esély van arra, hogy bármelyikõtök alulmaradjon a harcban. Ezért hát arra kérlek benneteket,
ne fecséreljétek idõtöket e küzdelemmel. Azt akarom, hogy hagyjátok abba ezt a fölösleges
párbajt.
Az Úr Balar§ma jótanácsa Bh¦masena és Duryodhana javát egyformán szolgálta, õket
azonban olyannyira elvakította az egymás iránt érzett düh, hogy csupán a régóta tartó
személyes ellenségeskedésre tudtak gondolni. Fejükben csupán az járt, hogyan végezzenek a
másikkal, s nem tulajdonítottak különösebb jelentõséget az Úr Balar§ma utasításának. Szinte
õrültként egyedül azokra a súlyos vádakra és gonoszságokra gondoltak, amelyekkel korábban
egymást illették. Az Úr Balar§ma ismerte a rájuk váró sorsot, ezért nem avatkozott többé bele
a dologba. Elhatározta, hogy nem marad tovább, visszatér Dv§rak§ városába.
Dv§rak§ba érve rokonai és barátai — Ugrasena királlyal és a többi idõs elöljáróval az
élen, akik mind Elé siettek, hogy üdvözöljék — kitörõ örömmel fogadták. Aztán újra
Naimi¢§ra£ya szent zarándokhelyére látogatott, s a bölcsek, a szentek és a br§hma£ák felállva
köszöntötték Õt. Megértették, hogy az Úr Balar§ma — bár k¢atriya volt — visszavonult a
harctól, s ez örömmel töltötte el a br§hma£ákat és a bölcseket, akik mindig a béke és a
nyugalom pártján állnak. Nagy szeretettel ölelték magukhoz az Úr Balar§mát, s arra biztatták,
mutasson be áldozatokat Naimi¢§ra£ya szent helyén. Az Úr Balar§mának valójában nem volt
feladata, hogy az emberek számára ajánlott áldozatokat elvégezze. Õ az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, s ezért Õ az élvezõje minden áldozatnak. Az áldozatok végrehajtásával az
embereknek mutatott példát, hogyan kell a Védák parancsainak engedelmeskedni.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Balar§ma aztán az élõlények és a kozmikus
megnyilvánulás kapcsolatáról tanította Naimi¢§ra£ya bölcseit és szentjeit; arról, hogyan kell
fölfognia az embernek az univerzumot, hogyan viszonyuljon hozzá, hogy a tökéletesség végsõ
célját elérje, majd beszélt annak a megértésérõl, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás az
Istenség Legfelsõbb Személyiségén nyugszik, s hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége
mindent átható, aki Param§tm§ arculatában jelen van a legparányibb atomban is.
Az Úr Balar§ma ezután elvégezte az áldozat bemutatása után szokásos avabh¥tha fürdõt,
majd új selyemruhát öltött, s rokonai, barátai körében csodálatos ékszerekkel díszítette föl
Magát. Olyannak tûnt, mint a fénylõ hold az égen a ragyogó csillagok között. Az Úr Balar§ma
Maga Ananta, az Istenség Személyisége, s ezért túl van minden elmebeli, értelmi és testi
megértésen. Úgy szállt alá, mint egy közönséges földi halandó, s csupán saját kedvébõl úgy is
viselkedett, s tetteit kedvteléseiként magyarázhatjuk csak meg. Soha, senki nem becsülheti föl
kedvtelései határtalan megnyilvánulásait, mert az Úr mindenható. Az Úr Balar§ma az eredeti
Vi¢£u, ezért bárki, aki reggel és este az Úr Balar§ma kedvteléseire emlékezik, kétségtelenül
az Istenség Legfelsõbb Személyiségének nagyszerû bhaktája lesz, s élete így minden
tekintetben sikeressé válik.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvennyolcadik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr Balar§ma felszabadítja Balvalát, és a szent helyekre látogat”.
79. Az Úr K¥¢£a és Sud§m§ br§hma£a találkozása
¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£a és az Úr Balar§ma kedvteléseirõl mesélt Par¦k¢it
királynak, aki a történetek hallatán, melyek transzcendentális boldogságot nyújtanak annak,
aki hallja õket, így szólt:
— Óh, uram! Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a a felszabadulás és az Isten
iránti szeretet adományozója egyszerre. Bárki, aki az Úr bhaktája lesz, minden külön törekvés
nélkül eléri a felszabadulást. Az Úr határtalan, ezért a kozmikus megnyilvánulás teremtése,
fenntartása és elpusztítása érdekében végzett cselekedetei szintén határtalanok. Éppen ezért
szeretnék többi kedvtelésérõl is hallani, amelyekrõl eddig még nem beszéltél. Drága
mesterem, a feltételekhez kötött lelkek az anyagi világban mind reményvesztettek lettek, mert
a boldogság gyönyörét az érzékek kielégítésében keresték. Az anyagi élvezet utáni vágy
örökké szorítja a feltételekhez kötött lelkek szívét, én azonban tapasztaltam, hogyan
szabadítják meg az embert az érzékkielégítés anyagi tetteinek hatásától az Úr K¥¢£a
kedvteléseinek transzcendentális történetei. Azt hiszem, nincs intelligens ember, aki
elutasítaná azt a folyamatot, amelyet az Úr transzcendentális kedvteléseinek folytonos
hallgatása jelent. Csupán hallgatásukkal bárki örök transzcendentális gyönyörbe merülhet, s
így nem vonzódik majd az anyagi érzékkielégítéshez.
Par¦k¢it Mah§r§ja két fontos szót használ kijelentésében: vi¢a££a és viªe¢ajña. A vi¢a££a
szó rosszkedvût jelent. A materialisták számtalan módszert és eszközt kitalálnak, amellyel
teljesen elégedetté akarnak válni, ám mindig rosszkedvûek maradnak. Itt felmerülhet az a
gondolat, hogy néha a transzcendentalisták is rosszkedvûek maradnak. Par¦k¢it Mah§r§ja
azonban egy másik szót is használ: viªe¢ajña. A transzcendentalistáknak két csoportja van, az
imperszonalisták és a perszonalisták. Viªe¢ajña a perszonalistáknak felel meg, akiket a
transzcendentális változatosság érdekel. A bhakták boldogan hallgatják a Legfelsõbb Úr
személyes tetteinek leírását, míg az imperszonalisták, akik jobban ragaszkodnak az Úr
személytelen arculatához, csupán a felszínen vonzódnak az Úr személyes cselekedeteihez. Így
aztán annak ellenére, hogy kapcsolatba kerülnek az Úr kedvteléseivel, nem valósítják meg
teljes mértékben, milyen áldáshoz juthatnak általa, s gyümölcsözõ tetteiknek köszönhetõen
ugyanabban a rosszkedvû állapotban maradnak, mint a materialisták.
— A képesség, hogy beszélni tudunk — folytatta Par¦k¢it Mah§r§ja —, csupán akkor lesz
tökéletes, ha szavaink az Úr transzcendentális tulajdonságait írják le. Kezünk képessége,
mellyel munkát végezhet, csupán akkor válik sikeressé, ha az Úr odaadó szolgálatát végezzük
vele, s éppen így elménk is csak akkor ér el békét, ha teljes K¥¢£a-tudatban csupán K¥¢£ára
gondol. Ez nem azt jelenti, hogy elmélkedõnek kell lennünk; csupán azt kell megértenünk,
hogy K¥¢£a, az Abszolút Igazság helyhez kötött aspektusa, Param§tm§ által mindent átható.
Ha csupán arra gondol valaki, hogy K¥¢£a mint Param§tm§ jelen van mindenhol, még az
atomokban is, tökéletessé tette elméje mûködését, a gondolkodást, az érzést és az akaratot.
Egy tökéletes bhakta nem úgy látja az anyagi világot, mint ahogyan az az anyagi szemek
számára megjelenik, mert mindenhol imádott Urának jelenlétét látja az Õ Param§tm§
megnyilvánulásában.
A fül szerepét is tökéletessé lehet tenni pusztán azzal, hogy az Úr transzcendentális
cselekedeteinek leírását hallgatjuk, a fejünk képességét pedig akkor használhatjuk ki a
legteljesebben, ha az Úr és képviselõi elõtt borulunk le, mondta Par¦k¢it Mah§r§ja. Az Úr
valóban jelen van mindenki szívében, s ezért a kimagaslóan fejlett bhakták minden élõlénynek
felajánlják tiszteletüket, a testet az Úr templomának tekintve. Ezt a szintet azonban nem érheti
el mindenki egyik pillanatról a másikra, mert ez a legkiválóbb, elsõrangú bhakták helyzete. A
másodosztályú bhakta K¥¢£a képviselõinek tekinti a Vai¢£avákat, az Úr bhaktáit; a kezdõ,
harmadosztályú bhakta pedig a templomi m¡rtik elõtt hajt csupán fejet, valamint a lelki
tanítómester elõtt, aki az Istenség Legfelsõbb Személyiségének közvetlen megnyilvánulása.
Ezért hát a kezdõ, a haladó és a legfejlettebb, tökéletes szinten is tökéletessé tehetjük fejünk
képességét, ha leborulunk az Úr vagy képviselõje elõtt. Szemeink számára szintén az Úr és
képviselõi látása jelenti a tökéletességet, s így bárki a legtökéletesebb szintre emelheti
különbözõ testrészeinek mûködését csupán azáltal, hogy az Úr vagy az Õ képviselõje
szolgálatában használja õket. Ha valaki nem képes többre, az leborulhat az Úr és képviselõje
elõtt, s ihat caran§m¥t§t, azt a vizet, amely az Úr vagy bhaktája lótuszlábait fürdette.
Par¦k¢it Mah§r§ja szavaitól ¼ukadeva Gosv§m¦t az odaadás eksztázisa borította el, mert
hallhatta, milyen fejlett megértésre tett szert Par¦k¢it Mah§r§ja a Vai¢£ava filozófia terén.
¼ukadeva Gosv§m¦ már eddig is az Úr cselekedeteirõl beszélt, s Par¦k¢it Mah§r§ja kérésére
nagy örömmel folytatta a ¼r¦mad-Bh§gavatam elbeszélését.
Az Úr K¥¢£ának volt egy nagyon kedves br§hma£a barátja. Mint tökéletes br§hma£a,
magas szintû transzcendentális tudással rendelkezett, s emiatt egy parányit sem vonzódott az
anyagi élvezetekhez. Nagyon békés volt, s minden érzéke fölött uralkodni tudott. Eszerint
tehát tökéletes bhakta volt, mert anélkül, hogy valaki tökéletes bhaktává válna, nem érheti el a
legmagasabb szintû tudást. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy aki tökéletes tudásra tesz szert,
az meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Más szóval aki életét az Istenség
Legfelsõbb Személyisége szolgálatának szentelte, az eljutott a tökéletes tudáshoz, melynek
eredményeképpen megszabadul az anyagi élethez fûzõdõ ragaszkodásától. Az anyagi világtól
való elkülönülés nem jelent mást, mint az érzékek teljes szabályozását, melyek örökké az
anyagi élvezethez vonzódnak. A bhakta érzékei megtisztulnak, s az Úr szolgálatába állnak. Ez
az odaadó szolgálat mezeje.
Az Úr K¥¢£a br§hma£a barátja családos volt, de nem törõdött a vagyongyûjtéssel, hogy
kényelemben élhessen; elégedett volt csupán azzal, amit sorsa szerint minden törekvés nélkül
megkapott. Ez a tökéletes tudás jele. Akinek tökéletes tudás van birtokában, az tudja, hogy
nem lehet boldogabb, mint amit sorsa elrendelt számára. Az anyagi világban mindenki arra
ítéltetett, hogy bizonyos mennyiségû boldogtalanságtól szenvedjen, és bizonyos mennyiségû
boldogságot élvezzen, s a boldogság és boldogtalanság mértéke eleve elrendeltetett minden
élõlény számára. Senki sem fokozhatja vagy csökkentheti az anyagi élet boldogságát. Ezért a
br§hma£a nem törekedett anyagi boldogságra, idejét inkább arra használta, hogy fejlõdést
érhessen el a K¥¢£a-tudatban. Külsõre nagyon szegénynek tûnt, hiszen nem öltözött
fényûzõen, s feleségének sem tudott szép ruhákkal szolgálni. Olyan szegényes körülmények
között éltek, hogy még enniük sem volt mindig elegendõ, s így mindketten nagyon soványak
voltak. A br§hma£a felesége nem törõdött saját kényelmével, annál inkább jámbor férjéével.
Az elgyöngüléstõl remegve — habár nem szerette utasítani a férjét — így szólt:
— Kedves uram! Jól tudom, hogy az Úr K¥¢£a, a szerencse istennõjének férje a barátod. A
bhaktája is vagy, s Õ mindig kész segíteni hívein. Még ha azt gondolod, hogy semmiféle
odaadó szolgálatot nem végzel, akkor is meghódoltál Neki, s az Úr a meghódolt lelkek
védelmezõje. Azt is tudom, hogy az Úr K¥¢£a a védikus kultúra példás alakja. Mindig
támogatja a brahminikus kultúrát, s nagyon kedves a kiváló br§hma£ákhoz. Milyen
szerencsés vagy, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége a barátod! Õ az egyetlen
menedék az olyanok számára, mint te, mert teljesen meghódoltál Neki. Szentéletû vagy,
mûvelt, s érzékeid fölött teljes mértékben uralkodsz, így aztán az Úr K¥¢£a az egyetlen
oltalmad. Kérlek, menj el Hozzá! Biztos vagyok benne, hogy azonnal megérti, milyen
szegénységben élsz. Családfenntartó vagy, s pénz nélkül sok az aggodalmad, s amint
megismeri helyzetedet, minden bizonnyal elegendõ vagyont ad majd neked, hogy
kényelemben élhess. Az Úr K¥¢£a a Bhoja-, V¥¢£i- és Andhaka-dinasztiák királya, s azt
hallottam, soha nem hagyja el fõvárosát, Dv§rak§t. Olyan kedves és nagylelkû, hogy mindent,
még saját Magát is azonnal odaadja annak, aki meghódol Neki. Így aztán ha kész saját Magát
a bhaktájának adni, mi lenne csodálatos abban, hogy anyagi javakkal jutalmaz valakit?
Természetesen nem ad túl sok vagyont ingatag bhaktája kezébe, ám azt hiszem, a te
esetedben tökéletesen tudja, mennyire szilárd vagy az odaadó szolgálatban, s gondolkodás
nélkül anyagi áldásban részesít majd, hogy az élet puszta szükségleteit be tudd szerezni.
A br§hma£a felesége így kérlelte alázatosan férjét, hogy menjen el az Úr K¥¢£ához. A
br§hma£a azt gondolta, nincs szükség arra, hogy bármilyen anyagi áldást kérjen az Úr ¼r¦
K¥¢£ától, ám felesége unszolására végül beleegyezett. „Ha odamegyek, személyesen láthatom
az Urat — gondolta. — Ez még akkor is nagyszerû lehetõség, ha nem kérek semmiféle anyagi
áldást Tõle.” Elhatározta hát, hogy meglátogatja az Úr K¥¢£át. Megkérdezte feleségét, van-e
valami otthon, amit felajánlhatna K¥¢£ának, hiszen nem mehet barátjához üres kézzel. Az
asszony nyomban összeszedett négy marék rizstörmeléket szomszédaitól, s egy darabka
ruhába kötve férjének nyújtotta, hogy adja K¥¢£ának. A br§hma£a egy percet sem
vesztegetett tovább, fogta az ajándékot és elindult Dv§rak§ felé, Urához. Teljesen elmerült a
gondolatban, hogy láthatja az Úr K¥¢£át, s szívében semmi más nem volt, csakis K¥¢£a.
A Yadu-dinasztia királyainak palotáit megközelíteni természetesen nem volt könnyû
dolog, ám a br§hma£áknak szabad bejárásuk volt. Amikor az Úr K¥¢£a br§hma£a barátja más
br§hma£ákkal együtt odaérkezett, három katonai táboron, s ott hatalmas kapukon kellett
keresztülmenniük. A kapuk és a katonai táborok után megpillantotta a tizenhatezer palotát, az
Úr K¥¢£a tizenhatezer királynõjének otthonait. Amint br§hma£a belépett az egyik gazdagon
díszített, csodálatos palotába, úgy érezte, a transzcendentális gyönyör óceánjában úszik, hol
lemerülve, hol a felszíre emelkedve.
Az Úr K¥¢£a éppen Rukmi£¦ királynõ ágyán üldögélt. Már messzirõl látta, hogy egy
br§hma£a érkezett otthonába, s felismerte benne barátját. Nyomban felállt, hogy vendége elé
siessen, s karjaival átölelve üdvözölte õt. Az Úr K¥¢£a minden transzcendentális gyönyör
forrása, mégis nagy boldogságot érzett, amikor megölelte a szegény br§hma£át, hiszen
nagyon kedves barátjával találkozott. Saját ágyára ültette, s Õ Maga hozott gyümölcsöket és
italokat, hogy felajánlja a br§hma£ának, ahogyan az a tiszteletre méltó vendégek fogadásakor
illik. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a a legtisztább, de emberi szerepében most megmosta a br§hma£a lábát, s
megtisztulása érdekében a saját fejére szórta a vizet. Aztán illatos kenõcsökkel, szantálfa
péppel, aguruval és sáfránnyal dörzsölte be a br§hma£a testét. Számtalanféle füstölõt
gyújtott, s a szokások szerint §ratit ajánlott föl neki égõ lámpákkal.
— Drága barátom, nagy szerencsénkre szolgál, hogy eljöttél Hozzánk! — mondta az Úr
K¥¢£a, miután illendõen köszöntötte vendégét, a br§hma£a pedig evett és ivott.
 A szegény br§hma£a nem volt szépen öltözve. Ruhája szakadozottnak és piszkosnak tûnt,
teste szikár és vékony volt. Nem látszott tisztának, s gyönge teste miatt csontjai is
kidomborodtak. A szerencse istennõje, Rukmi£¦dev¦ rögtön legyezni kezdte a br§hma£át egy
c§marával, a palota többi hölgye azonban nagyon meglepõdött, milyen nagy lelkesedéssel
fogadta az Úr K¥¢£a vendégét. Csodálkoztak, hogyan üdvözölhet személyesen K¥¢£a egy
ágrólszakadt, nem tiszta és szegényes öltözékû br§hma£át, de rájöttek: ez a br§hma£a nem
volt közönséges ember. Tudták, hogy minden bizonnyal nagy és jámbor tetteket hajthatott
végre; másképp miért törõdne ennyire vele az Úr K¥¢£a, a szerencse istennõjének férje? Azon
is elcsodálkoztak, hogy az Úr K¥¢£a saját ágyára ültette a br§hma£át, de leginkább akkor
ámultak el, amikor azt látták, hogy az Úr éppen úgy öleli meg, mint bátyját, Balar§maj¦t,
hiszen az Úr K¥¢£a Rukmi£¦n és Balar§mán kívül senkit nem szokott megölelni.
Miután tehát ilyen szívélyes fogadtatásban részesítette és saját, párnák borította ágyára
ültette a br§hma£át, az Úr K¥¢£a így szólt:
— Drága barátom! A legragyogóbb értelmûek közé tartozol, s jól ismered a vallásos élet
elveit. Bizonyára méltó feleséget fogadtál el, miután tanítónk házában befejezve
tanulmányaidat, s megfelelõen viszonozva fáradozását hazatértél otthonodba. Tudom jól,
hogy már kezdetben sem vonzódtál az anyagi életúthoz, s nem vágytál arra, hogy gazdag
légy, s ezért pénzszûkében vagy. Az anyagi világban nagyon ritka az olyan, aki nem vonzódik
az anyagi jóléthez. Az ilyen lemondott emberek a legkevésbé sem vágynak arra, hogy
érzékeik kielégítése érdekében kincseket és vagyont halmozzanak föl, de néha pénzt kell
keresniük, hogy példás családi életet élhessenek. Megmutatják, hogyan lehet az ember ideális
családfõ s ugyanakkor kiváló bhakta azáltal, hogy vagyonát megfelelõen osztja szét. Az ilyen
példás családosokat úgy kell tekintenünk, mint akik az Én nyomdokaimban haladnak.
Remélem, drága br§hma£a barátom, emlékszel még iskolás éveinknek azokra a napjaira,
amelyeket együtt töltöttünk. Tulajdonképpen minden tudás, amelyet az életben
megszereztünk, tanulóéveinkbõl maradt meg.
— Ha valaki egy megfelelõ tanár irányításával elegendõ tudásra tesz szert tanulóévei alatt,
élete a jövõben sikeressé válik. Könnyedén átszelheti a tudatlanság óceánját, s többé nem
kerülhet az illuzórikus energia hatása alá. Kedves barátom, mindenkinek apját kell tekintenie
elsõ tanítójának, mert az apa kegyébõl kapta ezt a testet. A következõ lelki tanítómesterünk
az, aki a transzcendentális tudományba avat be bennünket, s akit ugyanúgy kell imádni, mint
ahogyan Engem. Lelki tanítómester több is lehet. Az, aki a lelki témákról oktatja a tanítványt,
a ªik¢§-guru, aki pedig fölavatja a tanítványt, a d¦k¢§-guru. Mindketten az Én képviselõim.
Lehet több olyan lelki tanítómester, aki tanít, de avató lelki tanítómester csupán egy van. Az
az ember, aki megragadja az alkalmat és megfelelõ tudást sajátít el e lelki tanítómesterektõl,
az átkelhet az anyagi létezés óceánján, s úgy tekinthetõ, hogy megfelelõen használta ki az
emberi életformát. A gyakorlatban is megvalósított tudása van arról, hogy az élet végsõ célja,
amelyet csupán ebben az emberi létformában lehet elérni, nem más, mint lelki tökéletességre
szert tenni, s így hazatérni, vissza Istenhez.
— Kedves barátom, Én vagyok Param§tm§, a mindenki szívében jelenlévõ Felsõlélek, s
közvetlen utasításom az, hogy az emberi társadalom kövesse a var£a és §ªrama szabályait.
Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ban már elmondtam, az emberi társadalmat a tulajdonságok és
tettek alapján négy var£ára kell fölosztani. Ehhez hasonlóan saját életét is mindenkinek négy
szakaszra kell osztania. Élete elsõ szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelõ
tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya fogadalmához, hogy életét a lelki
tanítómester szolgálatának szentelhesse anélkül, hogy érzékei kielégítésében merülne el. Egy
brahmac§r¦nak lemondó és vezeklõ életet kell élnie. A családos ember a szabályozott
érzékkielégítés életét éli, ám senkinek sem szabad élete harmadik szakaszában is
családfenntartónak megmaradnia. Ebben az életszakaszban vissza kell térnie ahhoz a
lemondáshoz és vezekléshez, ahogyan korábban brahmac§r¦ként élt, s így megszabadul a
családi élethez fûzõdõ ragaszkodásától. Ha az anyagi életforma iránti vonzódása megszûnt,
elfogadhatja a sanny§sa rendet.
 — Mint minden élõlény Felsõlelke, jelen vagyok mindenki szívében, s tanúja vagyok
mindenki tettének, élete minden szakaszában, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól,
hogy élete melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és õszintén végzi
feladatát, amelyet a lelki tanítómestertõl kapott, s így lelki tanítómestere szolgálatának
szenteli életét, az nagyon kedves Nekem. A brahmac§rya életet illetõen, ha valaki képes arra,
hogy a lelki tanítómester irányítása alatt brahmac§r¦ként folytassa életét, az különösen jó.
Amint azonban szexuális vágyat érez, búcsút kell vennie lelki tanítómesterétõl, miután
kívánságának megfelelõen elégedetté tette, s a védikus rendszer alapján ajándékot kell adnia
neki, melyet guru-dak¢i£§nak neveznek. Ezután a családi életet elfogadva a vallásos rítusok
szerint meg kell házasodnia.
Ezek az utasítások, melyeket az Úr K¥¢£a kiváló br§hma£a barátjával beszélgetve
elmondott, nagyon jók arra, hogy irányítsák az emberi társadalmat. Az emberi civilizáció
olyan rendszere, amely nem támogatja a var£át és az §ªramát, nem más, mint kimûvelt állati
társadalom. Házasság nélkül szexuális életet élni egy nõnek vagy egy férfinak olyan dolog,
amelyet az emberi társadalom sohasem fogad el. Egy férfinak a brahmac§r¦ élet szabályait
követve kell élnie, vagy a lelki tanítómester engedélyével meg kell házasodnia. A házasságon
kívüli szexuális élet állati élet, hiszen csak az állatok társadalmában nincsen meg a házasság
intézménye.
A mai társadalom nem törekszik arra, hogy beteljesítse az emberi létforma misszióját,
mely nem más, mint hazatérni, vissza Istenhez. E küldetés teljesítése érdekében a var£a és
§ªrama rendszerét kell követni. Amikor egy társadalom szigorúan és tudatosan követi ezt a
rendszert, a küldetés sikerrel jár, ám amikor közvetve, egy felsõbb utasítás irányítása nélkül
követi, csupán zavart okoz az emberi társadalomban, ahol nem lehet többé nyugalom és
bõség.
— Drága barátom — folytatta K¥¢£a a beszélgetést br§hma£a barátjával —, gondolom,
emlékszel még, milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, amikor egyszer
gurunk feleségének kívánságára az erdõbe indultunk tûzifát gyûjteni? Miközben a száraz
faágakat szedegettük, véletlenül az erdõ sûrûjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Váratlanul
hatalmas homokvihar kerekedett, felhõk gyülekeztek, villámlott és rettenetesen mennydörgött.
Aztán leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. Ömleni kezdett az esõ, a
földet elárasztotta a víz, s nem találtuk a gurunk §ªramájába vezetõ utat. Emlékszel arra a
sûrû esõre? Nem is esõ volt, valóságos vízözön. A homokvihartól és a sûrû esõtõl mindenünk
fájt, s bármerre indultunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás kezét fogva
próbáltuk megtalálni az utat. Így telt el az egész éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk
tudomást szerzett eltûnésünkrõl, tanítványait a keresésünkre küldte. Õ maga is velük tartott, s
mire ránk találtak a dzsungelben, kimerültek és csüggedtek voltunk.
— „Drága fiaim — mondta együttérzõen gurudevánk —, dicséretre méltó, hogy ennyi
szenvedésen mentetek keresztül értem. Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan
kiválóak és hûségesek vagytok gurutokhoz, hogy magatok épségével nem törõdve ilyen
veszélyt vállaltatok értem. Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az olyan méltó
tanítványok, mint amilyenek ti vagytok, minden akadállyal szembeszállnak, hogy elégedetté
tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja visszafizetni a hiteles tanítvány adósságát a lelki
tanítómesternek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét lelki tanítómestere szolgálatának
szentelje. Óh, kétszer-születettek között legkiválóbbak, végtelenül boldoggá tettetek
cselekedetetekkel, ezért megáldalak benneteket: teljesüljön minden vágyatok, és minden
törekvésetek járjon sikerrel. Emlékezetetekben örökre maradjon meg a Védák megértése,
amelyet tõlem tanultatok, hogy minden pillanatban tudjatok tanítására emlékezni és
könnyedén idézhessétek utasításait. Így sohasem csalódhattok sem ebben, sem következõ
életetekben.”
— Drága barátom! — folytatta K¥¢£a. — Biztosan emlékszel, hogy számtalan hasonló
eset történt, míg lelki tanítómesterünk §ªramájában éltünk. Mindketten megvalósíthatjuk,
hogy a lelki tanítómester áldása nélkül senki nem lehet boldog. Csupán a lelki tanítómester
kegyébõl és áldásával érhet el békét és boldogulást az ember, s csak így teljesítheti be emberi
életének küldetését.
Az Úr K¥¢£át végighallgatva a tanult br§hma£a így szólt:
— Óh, drága K¥¢£ám, Te vagy a Legfelsõbb Úr, mindenki legfõbb lelki tanítómestere, s
mivel oly szerencsés voltam, hogy együtt élhettem Veled gurunk házában, azt hiszem, nincs
több tennivalóm a Védák elõírta kötelességekkel kapcsolatban. Drága Uram, a védikus
himnuszok, a rituális ceremóniák, a vallásos cselekedetek s minden más, ami az ember élet
tökéletességéhez szükséges, az anyagi gyarapodást, az érzékkielégítést és a felszabadulást is
beleértve, mind egy forrásból származnak: a Te legfelsõbb személyedbõl. Az élet különféle
folyamatai mind a Te megértésedre valók. Más szóval transzcendentális formád különbözõ
részei ezek. Mégis, egy tanítvány szerepét játszva együtt éltél velünk gurunk házában. Ez azt
jelenti, hogy csupán saját örömödre mutattad be e kedvteléseket; hiszen másképpen semmi
szükséged nem volt arra, hogy emberi lény szerepében jelenj meg.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenkilencedik
fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a és Sud§m§ br§hma£a találkozása”.
80. Az Úr K¥¢£a megáldja Sud§m§ br§hma£át
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden élõlény Felsõlelke nagyon jól tudja,
mi lakozik a szívünkben, s különösképpen kedveli azokat a bhaktáit, akik br§hma£ák. Az Úr
K¥¢£át brahma£yadevának is nevezik, amely azt jelenti, hogy Õt imádják a br§hma£ák. Ezért
érthetõ, hogy aki tökéletesen meghódolt az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, az már
elérte a br§hma£a szintet. Anélkül hogy br§hma£ává válnánk, nem érhetjük el a Legfelsõbb
Brahmant, az Úr K¥¢£át. K¥¢£a különösen törõdik azzal, hogy eloszlassa bhaktái aggodalmát,
s tiszta bhaktáiknak Õ az egyetlen menedéke.
Az Úr K¥¢£a sokáig beszélgetett Sud§m§ Viprával a múlt közös élményeirõl, s aztán
csupán azért, hogy élvezze egy régi barát társaságát, elmosolyodott és így szólt:
— Kedves barátom, mit hoztál Nekem? Készített számomra valami finomságot a
feleséged? — Az Úr K¥¢£a mosolyogva, nagy szeretettel tekintett barátjára. — Drága
barátom — folytatta —, biztosan hoztál Nekem valami ajándékot otthonról!
Az Úr K¥¢£a tudta, hogy Sud§m§ nem tudja eldönteni, átadja-e Neki az értéktelen
töredezett rizst, mely valójában nem volt alkalmas arra, hogy megegye, s gondolataiba látva
így szólt:
— Kedves barátom, Nekem nincsen szükségem semmire, de ha egy bhaktám szeretete
jeléül ad Nekem valamit, még ha jelentéktelen, akkor is nagy örömmel fogadom el. Ám ha
valaki nem a bhaktám, felajánlását még akkor sem fogadom szívesen el, ha az nagyon értékes.
Valójában azt fogadom el, amit szeretettel és odaadással ajánlanak Nekem, másképpen legyen
bármilyen értékes, nem okoz örömet. Tiszta bhaktám a legjelentéktelenebb dologgal is
kedveskedhet Nekem — egy kis virággal, egy levéllel vagy egy kevés vízzel —, mert ha
felajánlását szeretet itatja át, nemcsak boldogan fogadom el az ilyen áldozatot, hanem nagy
örömmel el is fogyasztom.
Az Úr K¥¢£a megnyugtatta Sud§m§ Viprát, hogy nagyon boldogan elfogadná azt a
rizstörmeléket, amit otthonról hozott, ám Sud§m§ szégyenében vonakodott, odaadja-e az
Úrnak vagy sem. „Hogyan ajánlhatnék ilyen hasznavehetetlen dolgot K¥¢£ának?” —
gondolta, s lehajtotta a fejét.
Az Úr K¥¢£a, a Felsõlélek azonban ismeri mindenkinek a szívét, ismeri mindenki
eltökéltségét és vágyát, így ismerte annak az okát is, amiért Sud§m§ Vipra meglátogatta Õt.
Tudta, hogy nagy szegénysége miatt felesége kérésére jött el Hozzá. Úgy tekintett Sud§m§ra,
mint nagyon kedves iskolatársára, s tudta, hogy Sud§m§ Iránta érzett baráti szeretetét
semmilyen anyagi vágy nem árnyékolja. „Sud§m§ nem azért jött, hogy kérjen valamit, hanem
felesége kérésének engedelmeskedve csupán azért látogatott meg, hogy az õ kedvére
tegyen” — gondolta az Úr K¥¢£a, s úgy határozott, hogy nagyobb gazdagsággal jutalmazza
Sud§m§ Viprát, mint amennyit a mennyek királya valaha is el tud képzelni.
 Aztán fölkapta a kis batyuba kötött rizstörmeléket, mely a szegény br§hma£a vállán lógott
köpenyébe csomagolva, s így szólt:
— Hát ez mi? Drága barátom! Finom, ízletes rizst hoztál Nekem! Azt hiszem, ebbõl
nemcsak Én lakom jól, hanem az egész teremtés is. — K¥¢£a szavaiból megérthetjük, hogy
mivel Õ az eredeti forrása mindennek, Õ a gyökere az egész teremtésnek. Amint a gyökér
öntözésével vízhez juttatjuk a fa minden részét, úgy válik minden K¥¢£ának ajánlott áldozat
vagy Neki végzett cselekedet a legmagasabb szintû jótéteménnyé mindenki számára, mert az
ilyen áldozat áldásából az egész teremtés részesül. A K¥¢£a iránti szeretet minden élõlényhez
eljut.
Míg Sud§m§ Viprához beszélt, az Úr K¥¢£a megevett egy morzsát a batyuból, ám amikor
a második szemet akarta bekapni, Rukmi£¦dev¦, a szerencse istennõje, kezét megragadva
megállította az Urat.
— Drága Uram, ez az egyetlen szem rizstörmelék elegendõ ahhoz, hogy gazdaggá tegye
azt, aki ezt felajánlotta Neked, nemcsak ebben, hanem következõ életében is. Drága Uram, Te
olyan kegyes vagy bhaktáidhoz, hogy egy morzsányi rizstörmelék is elégedetté tesz, és
elégedettséged gazdagságot biztosít bhaktádnak ebben s a következõ életében is.
Ebbõl is láthatjuk, hogy ha az ételt nagy szeretettel és odaadással K¥¢£ának ajánljuk, Õ
pedig elégedetten elfogadja azt a bhaktától, akkor Rukmi£¦dev¦, a szerencse istennõje annyira
lekötelezve érzi magát a bhaktával szemben, hogy személyesen megy el otthonába, s a világ
leggazdagabb otthonává varázsolja. Aki bõségesen eteti N§r§ya£át, annak házába a szerencse
istennõje, Lak¢m¦ önként vendégeskedik, s ez azt jelenti, hogy otthona gazdag lesz. A tanult
br§hma£a, Sud§m§ az éjszakát az Úr K¥¢£a házában töltötte, s úgy érezte, mintha a
Vaiku£±ha bolygókon lenne. Valójában ott is volt, hiszen bárhol legyen is az Úr K¥¢£a, az
eredeti N§r§ya£a és Rukmin¦dev¦, a szerencse istennõje, ott az élet semmiben sem különbözik
a lelki bolygók, Vaiku£±haloka életétõl.
Úgy látszott, hogy a kiváló br§hma£a, Sud§m§ semmit sem kap az Úr K¥¢£ától, míg
palotájában vendégeskedik, ennek ellenére mégsem kért semmit Tõle. Másnap hazaindult, s
végig az járt a fejében, hogyan fogadta õt K¥¢£a, s gondolataitól transzcendentális gyönyörbe
merült. Újra és újra felidézte, hogyan bánt vele az Úr K¥¢£a, s végtelenül boldog volt, hogy
láthatta Õt.
„A legnagyobb gyönyör az Úr K¥¢£át látni, aki olyannyira ragaszkodik a
br§hma£ákhoz — gondolta. — Mennyire szereti a brahmanikus kultúrát! Õ Maga a
Legfelsõbb Brahman, mégis barátkozik a br§hma£ákkal. Annyira tiszteli õket, hogy még egy
olyan szegény br§hma£át is Magához ölelt, mint amilyen én vagyok, pedig a szerencse
istennõjén kívül mást soha nem ölel mellére. Hogyan is lehetne összehasonlítani egy ilyen
szegény, bûnös br§hma£át, mint amilyen én vagyok, a Legfelsõbb Úrral, K¥¢£ával, aki
egyedüli menedéke a szerencse istennõjének? És mégis, br§hma£ának tartva engem, szívbõl
jövõ örömmel ölelt át transzcendentális karjaival. Az Úr K¥¢£a olyan kegyes volt hozzám,
hogy megengedte, hogy ugyanarra az ágyra ülhessek le, ahol a szerencse istennõje szokott
pihenni. Igazi testvéreként bánt velem. Hogyan tudnám felfogni, mennyire le vagyok
kötelezve Neki? Amikor elfáradtam, ¼r¦mat¦ Rukmi£¦dev¦, a szerencse istennõje saját kezével
legyezett a camarával. Nem törõdött kiemelkedõ helyzetével, hogy õ az Úr K¥¢£a elsõ számú
királynõje. A br§hma£ák iránti tiszteletébõl az Istenség Legfelsõbb Személyisége engem
szolgált, sõt valójában imádott is, amikor lábaimat masszírozta vagy saját kezével etetett. A
mennyei bolygókra vágyakozva, felszabadulásért, anyagi gazdagságért, a misztikus yoga
tökéletességéért az egész univerzum az Úr K¥¢£a lótuszlábait imádja. Mégis olyan kegyes volt
hozzám, hogy egy krajcárt sem adott, hiszen jól tudja, hogy én egy szegény ember vagyok,
aki ha pénzhez jut, könnyen beképzeltté válik, megõrül a gazdagságért, s így elfelejti Õt.”
Sud§m§ br§hma£a igazat mondott. A nagyon szegény ember, aki az Úrhoz imádkozik
anyagi jómódért, s valahogyan meggazdagszik, rögtön elfelejtkezik az Úr iránti
elkötelezettségérõl. Ezért az Úr nem ad vagyont a bhaktájának, hacsak nem nyomorog igazán,
sõt ha egy kezdõ bhakta õszintén imádja az Urat, de közben anyagi javakra is vágyik, az Úr
megakadályozza abban, hogy megkaphassa.
A br§hma£a gondolataiba mélyedve lassan hazaért. Ám otthonába érve azt látta, hogy
minden csodálatosan megváltozott. Kis házikója helyén értékes kövekbõl és drágakövekbõl
épített palotákat talált, melyek úgy ragyogtak, akár a nap, a hold és a tûz. De nemcsak
palotákat látott, hanem közöttük szépen rendezett ligeteket, melyekben gyönyörû férfiak és
nõk sétáltak. Csodálatos tavakat pillantott meg tele lótuszvirággal, szépséges liliomokkal, a
fákon színpompás madarakkal. Az otthonán végbement csodálatos változás láttán a br§hma£a
gondolkozni kezdett: „Hogy lehet, hogy ennyire másképpen látok mindent? Ez az én
otthonom, vagy valaki máshoz tartozik? Ha ez a hely nem más, mint ahol azelõtt laktam,
akkor miképpen változott meg ilyen csodálatosan?”
Mialatt a bölcs br§hma£a így töprengett, egy csoport szépséges férfi és nõ lépett elé, áldó
dalokat énekelve, a félistenekre hasonlító külsõvel, s üdvözölték. A br§hma£a felesége
megörült férje érkezése hírének, s nagy sietséggel jött ki elé a palotából. Olyan szép volt,
hogy szinte úgy tûnt, mintha maga a szerencse istennõje jött volna fogadni õt. Amint meglátta
maga elõtt a férjét, örömkönnyek szöktek a szemébe, hangja elcsuklott, s egy szót sem tudott
kiejteni, csupán lehunyta szemét elragadtatottságában. De nagy szeretettel és ragaszkodással
borult le férje elõtt, gondolatban pedig megölelte õt. Arany nyakékekkel és más díszekkel
talpig felékesítve állt férjével szemben, s szolgálóleányai között egy félisten feleségének tûnt,
aki éppen most érkezett repülõjérõl. A br§hma£a csodálkozva látta felesége szépségét, s nagy
ragaszkodással, egyetlen szó nélkül lépett be vele a palotába.
Lakosztályába érve észrevette, hogy az nem is lakosztály, inkább a mennyek királyának
rezidenciája. A palotát ékkövekbõl készült oszlopok vették körül. Az ágyak és heverõk
elefántcsontból készültek, melyeket arannyal és drágakövekkel raktak ki, az ágynemû pedig
olyan fehér volt, akár a tej habja, s olyan puha, mint a lótuszvirág szirma. Arany nyelû
legyezõket, arany trónusokat látott olyan puha párnákkal, akár a lótusz virága. Bársony és
selyem baldachinokat vett észre, gyönggyel hímzett csipkékkel díszítve. Az épület alapjait a
legkiválóbb áttetszõ márványból készítették, smaragd berakásokkal. A palota hölgyei
drágakõbõl készült lámpásokat tartottak kezükben, s a láng és a drágakõ együttese
csodálatosan ragyogott. Amikor a br§hma£a látta, hogy egyszeriben hogy meggazdagodott,
nem tudta megérteni e változás okát, s mélyen gondolkodóba esett, hogyan is történhetett
mindez.
— Életem elsõ pillanatától kimondhatatlanul szegény voltam — gondolta —, mi lehet hát
az oka, hogy hirtelen ekkora gazdagságra tettem szert? Semmilyen más okát nem látom
ennek, mint barátom, K¥¢£a, a Yadu-dinasztia vezére kegyes tekintetét. Ez biztosan mind az
Úr K¥¢£a indokolatlan kegyének ajándéka. Az Úr önmagában teljes, Õ a szerencse
istennõjének férje, így hát mindig birtokában van hat fenségének. Õ képes megérteni bhaktája
elméjét, s így nagylelkûen teljesíti vágyait. Mindezt nem tehette más, mint barátom, az Úr
K¥¢£a. Az én gyönyörû, sötétbõrû K¥¢£a barátom sokkal bõkezûbb, mint az esõfelhõ, mely
vízzel tölti fel az óceánt. Ahelyett, hogy nappal zavarná esõjével, a nagylelkû felhõ éjszaka
hozza el az esõt, hogy kedvében járjon a földmûvesnek, ám a földmûves reggel felébredve
mégis úgy találja, hogy nem esett elég esõ. Hasonlóképpen az Úr is teljesíti mindenki vágyát,
helyzetének megfelelõen, de aki nem K¥¢£a-tudatú, az az Úr adományát mindig kevesebbnek
tekinti, mint amire vágyott. Ezzel szemben amikor az Úr elfogad egy apróságot, amelyet
bhaktája nagy szeretettel és ragaszkodással ajánlott föl Neki, azt nagy és értékes ajándéknak
tartja. Élõ példája vagyok ennek. Csupán egy morzsányi rizstörmeléket ajándékoztam Neki,
viszonzásul pedig nagyobb gazdagságot kaptam tõle, mint amilyen a mennyek királyának van.
Az Úrnak valójában nincs szüksége arra, amit bhaktája felajánl, Õ önellátó. Ha egy
bhakta felajánl valamit, az saját javára válik, mert bármit is adjon az Úrnak, az milliószorosan
térül meg. Sohasem veszíthetünk azzal, ha K¥¢£ának ajándékozunk valamit, ehelyett
nyertesek leszünk, millió és milliószorosan.
 Sud§m§ br§hma£a végtelenül lekötelezve érezte magát az Úrral szemben, s így
gondolkodott: „Azért imádkozom, hogy barátja lehessek az Úrnak, hogy szolgálhassam Õt, s
hogy odaadással és szeretettel életrõl életre tökéletesen meghódolhassak Elõtte. Nem kívánok
semmiféle gazdagságot, csupán arra vágyom, hogy soha ne feledkezzem meg a Neki végzett
szolgálatról, s hogy társulhassak tiszta bhaktáival. Hadd szolgáljam elmémmel és tetteimmel
Õt, a megszületetlen Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át. Õ tudja, hány kiváló
személyiség veszítette már el helyzetét különleges gazdagsága miatt, s ezért ha a bhakta
gazdagságot kér Tõle, az Úr néha nem teljesíti vágyát, mert nagyon vigyáz híveire. Az a
bhakta, aki még nem érett az odaadó szolgálatban, leeshet helyzetébõl, ha anyagi gazdagságra
tesz szert — hiszen az anyagi világban van —, ezért az Úr nem ajándékozza meg anyagi
kincsekkel. Ez az Úr indokolatlan kegyének egy másik megnyilvánulása, amellyel elárasztja
bhaktáit. Legfõbb érdeke az, hogy a bhakta ne essen vissza. K¥¢£a olyan, mint a jóakaró apa,
aki nem ad túl sok pénzt éretlen fiának, de amikor fia felnõ és tudja, miképpen kell a pénzzel
bánni, egész kincstárát neki ajándékozza.
A mûvelt br§hma£a így azt a következtetést vonta le, hogy bármilyen kincset is kapott az
Úrtól, azt nem saját vég nélküli érzékkielégítésére, hanem az Úr szolgálatára kell
felhasználnia. A br§hma£a elfogadta a hirtelen kapott gazdagságot, de ezt a lemondás
szellemében tette, nem ragaszkodva az érzékkielégítéshez, s így békésen élt feleségével, az Úr
pras§damjaként élvezve vagyonát. Minden ételt felajánlott az Úrnak, s csak utána élvezte
mint pras§damot. Ha az Úr kegyébõl vagyonhoz, hírnévhez, erõhöz, tudáshoz vagy
szépséghez jutunk, akkor kötelességünk úgy tekinteni, hogy mindez az Úr ajándéka, s az Õ
szolgálatára, nem pedig saját érzékeink kielégítésére kell felhasználnunk. A tanult br§hma£a
ebben a tudatban maradt, s ahelyett, hogy a nagy gazdagság megrontotta volna, napról napra
egyre nagyobb ragaszkodást és szeretetet érzett az Úr K¥¢£a iránt. Az anyagi gazdagság
lealacsonyodást, de felemelkedést is okozhat, attól függõen, hogy mire használják. Ha a nagy
vagyont érzékkielégítésre használja valaki, akkor az visszaesését okozhatja, de ha az Úr
szolgálatában használja, akkor felemelkedésére szolgál.
Abból, ahogyan az Úr K¥¢£a Sud§m§ Viprával bánt, láthatjuk, mennyire elégedett az
Istenség Legfelsõbb Személyisége azzal, aki birtokában van a brahminikus tulajdonságoknak.
Egy olyan kiváló br§hma£a, mint Sud§m§ Vipra, természetes, hogy az Úr K¥¢£a bhaktája.
Ezért mondják azt: br§hma£a vai¢£ava¤. Egy br§hma£a egyben Vai¢£ava is. Néha azt is
mondják: br§hma£a¤ pa£¨ita¤. A pa£¨ita szó nagyon mûvelt embert jelöl, s egy br§hma£a
nem lehet ostoba és mûveletlen. Ezért kétfajta br§hma£a van, a Vai¢£ava és a pa£¨ita. Akik
egyszerûen csak mûveltek, azok pa£¨iták, de még nem bhaktái az Úrnak, azaz még nem
Vai¢£avák, s az Úr K¥¢£a nem nagyon elégedett velük. Csupán az, hogy valaki egy tanult
br§hma£a, még nem elég ahhoz, hogy vonzza az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. A
br§hma£ának nemcsak mûveltnek kell lennie az Írások — például a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ és
a ¼r¦mad-Bh§gavatam — elvárásai alapján, hanem egyben az Úr bhaktája is kell legyen. Élõ
példája ennek Sud§m§ Vipra. Tanult br§hma£a volt s nem ragaszkodott semmiféle anyagi
érzékkielégítéshez, ugyanakkor kiváló bhaktája volt az Úr K¥¢£ának. Az Úr K¥¢£a, aki az
összes lemondás és vezeklés élvezõje, nagyon kedveli az olyan br§hma£át, mint Sud§m§
Vipra, s viselkedésébõl is láthattuk, mennyire tiszteli õket. Ezért az emberi élet tökéletessége
az, ha valaki br§hma£a-vai¢£ava lesz, mint Sud§m§ Vipra.
Sud§m§ Vipra rájött arra, hogy bár az Úr K¥¢£át nem lehet legyõzni, mégis beleegyezik
abba, hogy a bhaktái gyõzedelmeskedjenek Fölötte. Rájött, milyen kegyes volt hozzá az Úr, s
így örökös transzban mindig K¥¢£ára gondolt. Bármilyen anyagi szennyezettség maradt is
szívében, K¥¢£ával való állandó társulása miatt megtisztult tõlük, s hamarosan a lelki
királyságba jutott, mely a szentek célja az élet tökéletes szintjén. ¼ukadeva Gosv§m¦
kijelentette, hogy bárki, aki hallja Sud§m§ Vipra és az Úr K¥¢£a történetét, megtudhatja,
mennyire ragaszkodik az Úr K¥¢£a a br§hma£a bhaktákhoz, mint amilyen Sud§m§ is volt.
Ezért ha valaki meghallgatja ezt a történetet, hamarosan olyan képzetté válhat, mint Sud§m§
Vipra, s így eljuthat az Úr K¥¢£a lelki birodalmába.
 Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanadik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr K¥¢£a megáldja Sud§m§ br§hma£át”.
81. Az Úr K¥¢£a és Balar§ma találkozik V¥nd§vana lakóival
Az Úr K¥¢£a és Balar§ma békésen éldegéltek csodálatos városukban, Dv§rak§ban. Ezalatt
történt, hogy bekövetkezett a teljes napfogyatkozás, amely olyan ritka alkalom, hogy csupán
minden kalpa végén, azaz Brahm§ egy napja elteltével tapasztalható. A napot ilyenkor egy
hatalmas felhõ takarja el, s a szûnni nem akaró esõ egészen Svargalokáig elárasztja az alsó
bolygórendszereket. Az asztronómiai számítások segítségével az emberek már jó elõre tudtak
a rendkívüli napfogyatkozásról, s ezért elhatározták — a férfiak és a nõk egyaránt —, hogy
összegyûlnek Kuruk¢etra Samanta-pañcaka elnevezésû szent helyén.
Samanta-pañcaka zarándokhelyet azért dicsõítik, mert itt mutatta be nagy áldozatait az Úr
Paraªur§ma, miután huszonegy alkalommal elpusztította a világ minden k¢atriyáját. A
k¢atriyák vére folyamként hömpölygött, s az Úr Paraªur§ma Samanta-pañcakánál öt óriási
tavat ásott, megtöltve azokat e vérfolyammal. Az Úr Paraªur§ma Vi¢£u-tattva. Amint azt az
¾ªopani¢ad kijelenti, egy Vi¢£u-tattvát semmiféle bûnös tett nem képes beszennyezni. Ám
hogy példás jellemét megmutassa, az Úr Paraªur§ma mégis nagy áldozatokat mutatott be
Samanta-pañcakánál, hogy vezekeljen úgynevezett bûnéért, a k¢atriyák lemészárlásáért.
Példájával megmutatta, hogy az ölés tudománya, még ha néha szükséges is, nem jó. Az Úr
Paraªur§ma vétkesnek érezte magát a k¢atriyák bûnös megöléséért; mennyivel bûnösebbek
vagyunk hát mi, amikor ilyen szörnyû, tiltott tetteket követünk el? Az élõlények elpusztítása
idõtlen idõk óta tilos, mindenhol a világban.
A napfogyatkozás alkalmából számtalan fontos személyiség látogatott a szent
zarándokhelyre. Köztük voltak olyan idõsebb tekintélyek, mint Akr¡ra, Vasudeva és
Ugrasena, a fiatalabb nemzedékbõl pedig Gada, Pradyumna, S§mba s a Yadu-dinasztia sok
más leszármazottja, akik azzal a szándékkal jöttek, hogy vezekeljenek bûnös tetteikért,
amelyeket kötelességük végrehajtása közben követtek el. A Yadu-dinasztia majd minden tagja
Kuruk¢etrára indult, ezért néhány kiemelkedõ személyiség — Aniruddha, Pradyumna fia,
valamint K¥tavarm§, a Yaduk hadvezére Sucandrával, ¼ukával és S§ra£ával együtt —
Dv§rak§ban maradt, hogy védelmezze a várost.
A Yadu-dinasztia sarjai egytõl egyig csodálatos természet adta szépséggel rendelkeztek,
ez alkalommal azonban szépségük szinte megszázszorozódott, amint arany nyakékekkel,
virágfüzérekkel felékesítve, díszes ruháikban és teljes fegyverzetükben megjelentek.
Gazdagon feldíszített, a félistenek légi jármûveire emlékeztetõ, hatalmas lovak húzta hintókon
indultak útnak, amelyek úgy haladtak, akár az óceán hullámai. Néhányan óriási, izmos
elefántok hátán ültek, amelyek mint a felhõk az égen, úgy mozogtak. Feleségeik csodálatos
gyaloghintóit a Vidy§dharákra emlékeztetõ gyönyörû férfiak vitték. A gyülekezet úgy festett,
mintha a mennyek félistenei rendeztek volna találkozót.
Amikor megérkeztek Kuruk¢etrára, a Yadu-dinasztia tagjai szertartásosan megfürödtek,
önfegyelmezéssel, ahogyan azt a ª§strák elõírják, s a napfogyatkozás teljes ideje alatt
böjtöltek, hogy megszabaduljanak bûnös tetteiktõl. Védikus szokás, hogy a napfogyatkozás
órái alatt adományokat osztanak — amennyit csak lehet —, ezért a Yaduk sok száz
csodálatosan feldíszített tehenet ajándékoztak a br§hma£áknak, amelyeknek az volt a
különlegességük, hogy arany bokacsengõt viseltek, s nyakukat virágfüzér övezte.
A napfogyatkozás után a Yadu-dinasztia tagjai újra megfürödtek az Úr Paraªur§ma
tavában, majd bõségesen megvendégelték a br§hma£ákat a legkiválóbb, vajjal készült fõtt
ételekkel. A védikus hagyományok alapján kétféle étel van: nyers és fõtt étel. A nyers ételek
közé nem a nyers gabona és a nyers zöldségek tartoznak, hanem a vízben párolt ételek, míg
fõtt ételnek a gível készült ételek számítanak. A cap§t¦, a d§l, a rizs és az egyszerû
zöldségfélék nyers ételnek számítanak, a gyümölccsel és a salátával együtt. Azonban a pur¦t,
a kacaur¦t, a samos§t, az édes golyókat fõtt ételnek nevezik. A meghívott br§hma£ákat ez
alkalommal a Yadu-dinasztia fõtt étellel látta vendégül.
 A Yaduk által bemutatott szertartások kívülrõl a karm¦k rituális ceremóniáira
emlékeztettek. Amikor egy karm¦ bemutat egy rituális szertartást, egyedül az
érzékkielégítésre törekszik — rangra, jó feleségre, nagy házra, jó gyermekekre és
egészségre —, a Yaduk célja azonban egészen más volt: örök hitüket és odaadásukat akarták
K¥¢£ának ajánlani. Mindannyian kiváló bhakták voltak, és a sok-sok születés során
végrehajtott számtalan jámbor tett eredményeképpen most lehetõséget kaptak arra, hogy
elnyerjék az az Úr K¥¢£a társaságát. Miközben a kuruk¢etrai zarándokhelyen fürödni indultak,
miközben követték a szabályozó elveket a napfogyatkozás ideje alatt, miközben a
br§hma£ákat látták vendégül — minden cselekedetükben csupán K¥¢£a iránti odaadásukra
gondoltak. Tökéletes, imádandó Uruk egyedül K¥¢£a volt és senki más.
Az a szokás, hogy miután a br§hma£ák eleget ettek, a vendéglátók — vendégeik
engedélyével — szintén pras§damot fogadnak el. Így aztán a br§hma£ák engedélyével a
Yadu-dinasztia tagjai is megebédeltek. Aztán pihenõhelyet választottak a hatalmas, árnyat adó
fák alatt, s miután kipihenték magukat, felkészültek a látogatók fogadására, akik között ott
voltak rokonaik, barátaik, a meghódolt királyok és uralkodók. Számtalan ország és tartomány
uralkodói jöttek el, köztük Matsya, Uª¦nara, Koªala, Vidarbha, Kuru, S¥ñjaya, K§mboja,
Kekaya, Madras, Kunti, Ýnartha, Kerala tartományok uralkodói, akik között ellenségeik és
barátaik egyaránt voltak. Ám minden látogatón túl a V¥nd§vanából érkezettek voltak a
legfontosabbak. V¥nd§vana népe, akiket Nanda Mah§r§ja vezetett, nagy aggodalomban éltek
K¥¢£a és Balar§ma távollétében. A napfogyatkozás eseményét kihasználva mindannyian
eljöttek, hogy szemük fényét, K¥¢£át és Balar§mát láthassák.
A v¥nd§vanaiak a Yadu-dinasztia jóakarói és meghitt barátai voltak. A hosszú távollét
után találkozásuk megindító jelenet volt. A Yaduk és V¥nd§vana népe olyan boldogok voltak,
hogy láthatják egymást és beszélgethetnek, hogy a látvány egyedülálló volt. Túláradó
örömmel találkoztak újra hosszú idõ után. Szívük hevesen dobogott, arcuk kivirult, akár a
frissen nyíló lótuszvirág, szemükbõl patakzott a könny, egész testükben borzongtak, s
mérhetetlen elragadtatásukban egy idõre szavuk is elakadt: a boldogság óceánjába merültek.
Miközben a férfiak egymás társaságának örültek, a nõknek is hasonló találkozásban volt
részük. Mély barátsággal ölelték meg egymást, lágyan mosolyogtak, s szeretettel pillantottak
egymásra. Amikor átölelték egymást, a mellüket díszítõ sáfrányból és a ku¯kumából
társuknak is bõven jutott, s mennyei boldogságot éreztek. Szívbõl jövõ ölelésüktõl arcukon
patakokban folyt a könny. A fiatalok tiszteletüket ajánlották az idõsebbeknek, akik
megáldották õket. Így üdvözölték hát egymást s kérdezõsködtek egymás hogylétérõl, ám
végül már csupán K¥¢£áról beszéltek. Minden szomszéd, minden rokon kapcsolatban állt az
Úr K¥¢£a e világi kedvteléseivel, s így minden tettük középpontjában Õ állt. Bármilyen —
akár társadalmi, akár politikai, akár vallásos, akár hagyomány szerinti — cselekedetet is
hajtottak végre, tetteik mind transzcendentálisak voltak.
Az emberi élet valódi emelkedettsége a tudáson és a lemondáson alapszik. Ahogyan a
¼r¦mad-Bh§gavatam mondja Elsõ Énekében, a K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat tudást és
lemondást eredményez. A Yadu-dinasztia tagja és V¥nd§vana tehénpásztorai K¥¢£ára
rögzítették elméjüket — ez minden tudás jellemzõje. Elméjük örökké K¥¢£ában merült el,
ezért megszabadultak minden anyagi cselekedettõl. Az életnek ezt a szintjét nevezik yukta-
vair§gyának, amint azt ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ kijelenti. A tudás és a lemondás ezért nem az
unalmas elmélkedést és a tettekrõl való lemondást jelenti. Ellenkezõleg: az embernek csupán
K¥¢£ával kapcsolatban kell beszélnie és cselekednie.
A kuruk¢etrai találkozón Kunt¦dev¦ és Vasudeva — akik testvérek voltak — szintén
hosszú idõ óta elõször látták egymást, fiaikkal, menyeikkel, feleségeikkel, gyermekeikkel és
családjuk többi tagjával együtt. Beszélgetésük elfeledtette velük a múlt minden
megpróbáltatását. Kunt¦dev¦ így szólt bátyjához, Vasudevához:
— Drága fivérem! Oly szerencsétlen vagyok, hiszen egyetlen vágyam sem teljesült soha,
másképp hogyan történhetett volna meg, hogy bár ilyen szent és minden tekintetben tiszteletre
méltó bátyám van, te mégsem kérdezted soha, hogyan megy sorom e szenvedéssel teli
életben? —Kunt¦dev¦ nyomorúságos napjaira emlékezett, amikor fiaival együtt számûzetésbe
kényszerült Dh¥tar§¢±ra és Duryodhana gonosz terve szerint.
— Drága fivérem! — folytatta. — Jól tudom, hogy amikor a Sors ellenünk fordul, még a
legközelebbi rokonaink is elfelejtkeznek rólunk, sõt apánk, anyánk és saját testvéreink sem
gondolnak ránk. Ezért hát, kedves bátyám, nem vádollak semmivel.
— Óh, kedves húgom, kérlek, ne szomorkodj — válaszolt Vasudeva —, s ne tégy
szemrehányást. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy csupán játékszerek vagyunk a
Gondviselés kezében. Mindenki az Istenség Legfelsõbb Személyisége irányítása alatt áll, s az
Õ irányítása alatt állnak a gyümölcsözõ cselekedetek és azok visszahatásai is. Drága húgom,
jól tudod, mennyit zaklatott bennünket Ka°sa király, s megtorlásai miatt mindannyian
szétszéledtünk. Örök aggodalomban éltünk; s csupán néhány napja térhettünk vissza
palotánkba, Isten kegyébõl.
Kunt¦dev¦ és Vasudeva beszélgetése után Vasudeva és Ugrasena fogadták a királyokat,
akik hozzájuk érkeztek látogatóba, s illendõen köszöntötték mindannyiukat. K¥¢£át látva
minden látogató transzcendentális boldogságot érzett, s végtelen nyugalom járta át õket. A
legkiemelkedõbb látogatók Bh¦¢madeva, Dron§c§rya, Dh¥tar§¢±ra, Duryodhana, G§ndh§r¦ és
fiai voltak, valamint Yudhi¢±hira király feleségével, a P§£¨avák Kunt¦dev¦vel; S¥ñjaya,
Vidura, K¥p§c§rya, Kuntibhoja, Vir§±a, Nagnajit király, Purujit, Drupada, ¼alya, Dh¥¢±aketu,
K§ª¦ királya, Damagho¢a, Viª§l§k¢a, Mithil§ királya, Madras (régebben Madra) királya,
Kekaya királya, Yudh§manyu, Suªarm§, Bh§l¦ka a fiaival, s még számtalan, Yudhi¢±hira
királynak meghódolt uralkodó.
Amikor megpillantották az Úr K¥¢£át több ezer felesége társaságában, szépségének és
fenségének látványa tökéletesen elégedetté tette õket. Mindenki, aki személyesen
meglátogatta az Úr Balar§mát és K¥¢£át — akik megfelelõ fogadtatásban részesítették õket —
, dicsõíteni kezdték a Yadu-dinasztia tagjait, különösen K¥¢£át és Balar§mát. Mivel Ugrasena
volt a Bhoják királya, õt tekintették a Yaduk vezetõjének, s a látogatók hozzá intézték
szavaikat:
— Óh, felséges Ugrasena, Bhoják királya! Ezen a világon csupán a Yaduk azok, akik
minden tekintetben tökéletesek. Minden dicsõséget nektek! Minden dicsõséget nektek!
Tökéletességetek különleges vonása, hogy ti örökké az Úr K¥¢£át látjátok, akit a számtalan
misztikus yog¦ is csupán hosszú évekig tartó lemondás és vezeklés eredményeképpen
pillanthat meg. Mindannyian, minden pillanatban közvetlen kapcsolatban állltok az Úr
K¥¢£ával.
— A védikus himnuszok kivétel nélkül az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át
dicsõítik, s a Gangeszt is azért tartják szentnek, mert vize az Úr K¥¢£a lótuszlábait mosta. A
Védikus Irodalom nem más, mint az Úr K¥¢£a parancsolatai, s mivel minden Véda
tanulmányozásának K¥¢£a megismerése a célja, K¥¢£a kedvteléseinek üzenete és szavai
mindig tisztítólag hatnak. Az idõ és a körülmények hatására szinte a föld minden gazdagsága
eltûnt, ám amióta K¥¢£a megjelent e bolygón, lótuszlábainak érintésétõl a jószerencse jelei
mutatkoznak újra. Jelenlétében lassan minden törékvésünk és vágyunk beteljesül. Felség,
Bhoják királya! A Yadu-dinasztiához házasságok fûznek, s vér szerinti rokonságban is állsz
velük. Ennek eredményeképpen örökös kapcsolatban vagy az Úr K¥¢£ával, nem jelent
számodra nehézséget, hogy láthasd Õt bármelyik pillanatban. Az Úr K¥¢£a sétál veled,
beszélget veled, együtt ül veled, pihen veled és ebédel veled. Látszólag a Yaduk mindig világi
ügyeikkel vannak elfoglalva, melyekrõl azt tartják, a pokolba vezetõ királyi út, de az Úr
K¥¢£a jelenlétének köszönhetõen, aki az Istenség Legfelsõbb Személyisége a Vi¢£u-
kategóriában, aki mindentudó, mindenhol jelenlévõ és mindenható, valójában mindannyian
megszabadultatok az anyagi szennyezõdésektõl, s elértétek a felszabadulás és a Brahman-lét
transzcendentális helyzetét.
Amikor a Nanda Mah§r§ja vezette v¥nd§vanai nép megtudta, hogy a napfogyatkozás
alkalmával K¥¢£a is jelen lesz Kuruk¢etrán, szintén elhatározták, hogy odamennek, s éppígy a
Yadu-dinasztia tagjai is mind jelen voltak. Nanda király a tehénpásztorok társaságában
mindent ökrös szekérre rakodott, s a v¥nd§vanaiak elindultak Kuruk¢etrára, hogy
találkozhassanak szeretett fiaikkal, az Úr Balar§mával és az Úr K¥¢£ával. A Yadu-dinasztiát
végtelen öröm töltötte el, amikor a tehénpásztorok megérkeztek. Amint megpillantották
V¥nd§vana lakóit, nyomban fölálltak, hogy üdvözöljék õket, s úgy érezték, mintha életüket
kapták volna vissza. Nagy lelkesedéssel várták a találkozást, s amikor végre ott álltak
egymással szemben, hosszú perceken keresztül ölelték át egymást, szívük nagy örömére.
Ahogy Vasudeva meglátta Nanda Mah§r§ját, fölugrott s szaladni kezdett felé, és túláradó
szeretettel megölelte. Vasudeva múltjáról kezdett mesélni: hogyan vetette Ka°sa börtönbe,
hogyan ölte meg gyermekeit, hogyan vitte születése után nyomban Nanda Mah§r§ja házába
K¥¢£át, s hogyan nevelte fel Nanda Mah§r§ja és felesége, Yaªod§ K¥¢£át és Balar§mát,
mintha saját gyermekeik lennének. Az Úr Balar§ma és K¥¢£a is megölelték Nanda királyt és
Yaªod§ mamát, aztán leborulva ajánlották tiszteletüket lótuszlábaiknak. Nanda és Yaªod§
iránti szeretetükben az Úr K¥¢£a és Balar§ma torka elszorult, s néhány pillanatig beszélni sem
tudtak. A legszerencsésebb Nanda király és Yaªod§ mama ölükbe vették fiaikat, s teljes
megelégedéssel ölelték meg Õket. K¥¢£a és Balar§ma távollétében hosszú ideje a legnagyobb
boldogtalanságban éltek, most azonban, hogy újra láthatták és megölelhették Õket, minden
szenvedésük véget ért.
Devak¦, K¥¢£a anyja, valamint Rohi£¦, Balar§ma anyja szintén megölelték Yaªod§ mamát.
— Óh, Yaªod§dev¦ királynõ! — mondták. — Te és Nanda Mah§r§ja hûséges barátaink
voltatok mindig, s valahányszor rátok gondolunk, nyomban barátságotok tettei jutnak
eszünkbe. Olyannyira lekötelezettjeitek vagyunk, hogy ha áldásotok viszonzásaképpen a
mennyek királyának gazdagságát adományoznánk nektek, az sem volna elég. Soha nem
felejtjük el kedvességeteket. Amikor K¥¢£a és Balar§ma megszülettek, a ti védelmezõ
kezeitekbe kerültek, még mielõtt valódi apjukat és anyjukat láthatták volna, s ti saját
gyermekeitekként neveltétek õket, s úgy gondoskodtatok róluk, mint fészkében fiókáiról a
madár. Etettétek, tápláltátok, szerettétek Õket, s hogy áldást hozzatok Rájuk, számtalan
jámbor tettet végrehajtottatok.
— Valójában nem is a mi fiaink; hozzátok tartoznak. Nanda Mah§r§ja és te vagytok igazi
apja és anyja K¥¢£ának és Balar§mának. Amíg ti gondoskodtatok Róluk, semmi nehézséggel
nem kellett szembenézniük. Védelmeteket élvezve nem volt okuk egy szemernyi félelemre
sem. Ez a szeretetteljes gondoskodás, melyet Nekik nyújtottatok, méltó emelkedett
helyzetetekhez. A legnemesebb lelkû emberek nem tesznek különbséget saját és mások
gyermekei között, s nincs nemesebb lelkû ember, mint Nanda Mah§r§ja és te.
Ami V¥nd§vana gop¦jait illeti, õk senki mást nem ismertek, csakis K¥¢£át, életük elsõ
percétõl kezdve. K¥¢£a és Balar§ma volt mindenük. Annyira ragaszkodtak K¥¢£ához, hogy azt
sem tudták elviselni, amikor szemhéjuk pislogás közben akadályozta látásukat, s egy
pillanatra nem láthatták K¥¢£át. Brahm§t, a test teremtõjét vádolták, amiért ostobán
szemhéjakat teremtett, amelyek lecsukódva nem engedik nekik, hogy K¥¢£át láthassák. Most
hosszú évek után, melyet K¥¢£ától távol töltöttek, Nanda Mah§r§jával és Yaªod§ mamával
együtt eljöttek, s K¥¢£a látványa kimondhatatlan eksztázissal töltötte el õket. Senki nem tudja
még elképzelni sem, mennyire vágytak a gop¦k arra, hogy újra láthassák K¥¢£át. Amint
megpillantották, szemeiken át szívük legmélyébe zárták, s teljes megelégedéssel ölelték
magukhoz. Habár csupán gondolatban ölelték meg K¥¢£át, olyan boldogság és elragadtatás
árasztotta el õket, hogy egy idõre egészen megfeledkeztek magukról. Ezt az eksztatikus
transzot, melyet azzal értek el, hogy K¥¢£át elméjükben megölelték, a legnagyobb yog¦k sem
érhetik el, akik szüntelenül az Istenség Legfelsõbb Személyiségén meditálnak. K¥¢£a
megértette, hogy a gop¦kat elragadta az eksztázis, amikor gondolatban megölelték Õt, s
ezért — hiszen jelen van mindenki szívében — belülrõl Õ is öleléssel viszonozta ölelésüket.
K¥¢£a Yaªod§ mama és többi anyja, Devak¦ és Rohi£¦ társaságában üldögélt, ám amikor
azok beszélgetni kezdtek, kihasználta az alkalmat, s egy magányos helyre indult, hogy
találkozzon a gop¦kkal. Amint a közelükbe ért, mosolyogni kezdett, s miután megölelte õket
és hogylétük felõl érdeklõdött, bátorításképpen így szólt hozzájuk:
 — Drága barátaim, jól tudjátok, hogy az Úr Balar§ma és Én csupán azért hagytuk el
V¥nd§vanát, hogy örömet szerezzünk rokonainknak és családunk tagjainak. Hosszú ideig
harcoltunk ellenségeinkkel, s kénytelenek voltunk elfelejtkezni rólatok, akik oly nagy
szeretettel ragaszkodtok Hozzám. Tudom, hogy hálátlan voltam, de azt is tudom, hogy ti
hûségesek vagytok Hozzám. Gondoltatok-e Ránk annak ellenére, hogy el kellett hagyjunk
benneteket? Drága gop¦k, most talán nem szerettek Rám emlékezni, mert úgy gondoljátok,
hálátlan voltam hozzátok? Szívetekre vettétek helytelen viselkedésemet?
— Tudnotok kell, hogy nem az Én akaratom volt, hogy elhagyjalak titeket: elválásunkat a
Sors rendelte így, aki végsõ soron a legfõbb irányító, s azt tesz, amit akar. Õ az oka, hogy az
emberek találkoznak egymással, majd kénye-kedvére újra elválasztja õket. Néha azt látjuk,
hogy a felhõk és az erõs szél következtében por atomnyi részecskéi elvegyülnek a gyapot
szálaival, s az erõs szél elülte után szerteszóródva újra különválnak. Ehhez hasonlóan a
Legfelsõbb Úr a teremtõje mindennek, s minden, amit látunk, energiájának különféle
megnyilvánulásai. Legfelsõbb akaratából néha találkozunk, néha elválunk, s így rá kell
jönnünk, hogy végsõ soron tökéletesen akaratától függünk.
— Szerencsére bennetek szeretet alakult ki Irántam, amely az egyetlen út, hogy a Velem
való társulás transzcendentális helyzetét valaki elérje. Minden élõlény, aki ilyen tiszta odaadó
szeretetet fejleszt ki magában Énirántam, végül hazatérhet, vissza Istenhez. A tiszta odaadó
szolgálat és szeretet az oka a legvégsõ felszabadulásnak.
— Drága gop¦k, tudjátok meg Tõlem, hogy egyedül energiám az, amely mindenhol
mûködik. Vegyünk példának egy agyagedényt. Semmi más, mint föld, víz, levegõ, tûz és ég
kombinációja. Mindig ugyanezekbõl a fizikai összetevõkbõl áll, keletkezésekor, léte alatt és
megsemmisülése után egyaránt. Földbõl, vízbõl, tûzbõl, levegõbõl, éterbõl készítik el, léte
során ugyanezek az összetevõk alkotják, s amikor eltörik és megsemmisül, különféle
alkotórészei az anyagi energia különféle részeiben raktározódnak el. Ehhez hasonlóan a
kozmikus megnyilvánulás teremtésekor, léte alatt és feloszlása után a dolgok — minden
dolog — csupán energiám különféle megnyilvánulásai. S mivel ez az energia nem Tõlem
különálló energia, megérthetjük, hogy Én mindenben jelen vagyok.
— Ugyanígy az élõlény teste sem más, mint az öt elem kombinációja, s az anyagi
feltételek között megtestesült élõlény szintén az Én szerves részem. Az élõlény azért
kényszerül az anyagi feltételek börtönébe, mert tévesen magát a legfelsõbb élvezõnek
gondolja. Ez a hamis énképzet okozza az élõlény rabságát az anyagi létezésben. Mint a
Legfelsõbb Abszolút Igazság, Én transzcendentális vagyok az élõlényekhez és az anyagi
megtestesüléshez képest. A kétféle energia, az anyagi és a lelki energia egyaránt legfelsõbb
irányításom alatt mûködik. Kedves gop¦k, arra kérlek benneteket, hogy szomorkodás helyett
próbáljatok mindent filozófiai hozzáállással fogadni. Akkor megértitek majd, hogy ti örökké
Velem vagytok, s nincs ok szomorúságra, amikor egymástól távol vagyunk.
Az Úr K¥¢£ának ez a nagyon fontos utasítása, melyet a gop¦knak adott, hasznos minden
bhakta számára, aki a K¥¢£a-tudatban tevékenykedik. Az egész filozófia a felfoghatatlan,
egyidejû egység és különbözõség elvén alapszik. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja,
személytelen arculatában Õ mindenhol jelen van. Minden Benne létezik, ám Õ személyesen
nincs jelen mindenütt. A kozmikus megnyilvánulás nem más, mint K¥¢£a energiájának
megnyilvánulása, s mivel az energia nem különbözik az energia forrásától, semmi sem
különbözik K¥¢£ától. Amikor ez az abszolút tudat, a K¥¢£a-tudat hiányzik, távol vagyunk
K¥¢£ától, ám amikor megjelenik, nincs szó távollétrõl. Az odaadó szolgálat folyamata nem
más, mint K¥¢£a-tudatunk felélesztése, s ha egy bhakta olyan szerencsés, hogy megérti: az
anyagi energia nem különbözik K¥¢£ától, akkor az anyagi energiát és termékeit az Úr
szolgálatában tudja használni. A K¥¢£a-tudat hiányában azonban a feledékeny élõlény — bár
K¥¢£a szerves része — tévesen az anyagi világ élvezõjének képzeli magát, s így az anyagi
világ szövevényében elveszve az anyagi energia arra kényszeríti, hogy folytassa anyagi létét.
A Bhagavad-g¦t§ ezt is megerõsíti. Az élõlényt az anyagi energia kényszeríti cselekvésre,
mégis tévesen azt gondolja, hogy õ minden, s õ a legfelsõbb élvezõ.
 Ha egy bhakta tökéletesen tisztában van azzal, hogy az Úr K¥¢£a arc§-vigraha, azaz m¡rti
formája a templomban ugyanaz a sac-cid-§nanda-vigraha, mint K¥¢£a Maga, akkor a
templom m¡rtijának végzett szolgálat az Istenség Legfelsõbb Személyiségének közvetlen
szolgálatává válik. Éppen így maga a templom, a templom minden tartozéka és a m¡rtiknak
felajánlott étel sem különbözik K¥¢£ától. Az embernek az §c§ryák által elõírt szabályokat kell
követnie, s így egy felsõbb irányítással K¥¢£a megvalósítása még itt az anyagi világban teljes
mértékben lehetségessé válik.
A gop¦k, akiket K¥¢£a az egyidejû egység és különbözõség filozófiájára tanított, örök
K¥¢£a-tudatban maradtak, s így megszabadultak minden anyagi szennyezõdéstõl. Amikor az
élõlény alaptalanul az anyagi világ élvezõjének mutatja magát, tudatát j¦va-koªának nevezik,
amely azt jelenti: a hamis én börtöne. Nemcsak a gop¦k, de mindenki más megszabadulhat e
j¦va-koªa rabságtól, ha követi K¥¢£a elõbbi utasításait. A K¥¢£a-tudatú ember mindig mentes a
hamis önzéstõl; mindent K¥¢£a szolgálatában használ, s egyetlen pillanatra sincs távol Tõle.
A gop¦k ezért így imádkoztak K¥¢£ához:
— Drága K¥¢£a! Köldöködbõl ered az eredeti lótuszvirág, amely Brahm§, a teremtõ
bölcsõje. Senki nem mérheti fel dicsõséged és fenséged, amely még a legkiválóbb
gondolkodók, a yoga képességek mesterei számára is örök talány marad. A feltételekhez
kötött lélek azonban, aki az anyagi létezés sötét kútjába zuhant, mégis könnyedén menedéket
találhat lótuszlábaidnál, s felszabadulásához így semmi kétség nem férhet. Drága K¥¢£a!
Bennünket örökké családi kötelességeink foglalnak le, ezért arra kérünk, hogy mint a kelõ
nap, maradj mindig szívünkben. Ez lenne legnagyobb áldásod számunkra.
A gop¦k örökre felszabadult lelkek, mert tökéletes K¥¢£a-tudattal rendelkeznek, s csupán
színlelték, hogy V¥nd§vanában családi ügyeikben merülnek el. V¥nd§vana lakói, a gop¦k a
hosszú távollét ellenére sem akartak K¥¢£ával menni fõvárosába, Dv§rak§ba. V¥nd§vanában
akartak maradni, hogy ott végezzék tovább dolgukat, hogy életük minden lépésénél K¥¢£a
jelenlétét érezzék, s nyomban arra kérték K¥¢£át, térjen vissza V¥nd§vanába. A gop¦k
transzcendentális szeretettel átitatott léte az alapelve az Úr Caitanya tanításának. A Ratha-
y§tr§ ünnepség, amelyen az Úr Caitanya részt vett, nem más, mint annak az érzelemnek a
felvonulása, amellyel K¥¢£át visszaviszik V¥nd§vanába. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ nem ment
K¥¢£ával Dv§rak§ba, hogy társaságát a királyi pompa légkörében élvezze, mert az eredeti
V¥nd§vana hangulatban akart Vele lenni. Az Úr K¥¢£a, akit mélységes ragaszkodás fûz a
gop¦khoz, soha nem hagyja el V¥nd§vanát, s a gop¦k, V¥nd§vana többi lakójával együtt örökre
a K¥¢£a-tudat teljes elégedettségét élvezik.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanegyedik
fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a és Balar§ma találkozik V¥nd§vana lakóival”.
82. Draupad¦ találkozik K¥¢£a királynõivel
Rengeteg látogató volt, akik azért jöttek el, hogy K¥¢£át láthassák. Közöttük voltak a
P§£¨avák is, Yudhi¢±hira király vezetésével. Az Úr K¥¢£a — miután beszélgetett a gop¦kkal, a
legnagyobb áldást adományozva nekik — üdvözölte Yudhi¢±hira Mah§r§ját és társait, akik
szintén azért jöttek, hogy találkozhassanak Vele. Elõször arról kérdezte õket, vajon
szerencsésen alakul-e sorsuk. Valójában nem lehet szó szerencsétlenségrõl annak az esetében,
aki az Úr K¥¢£a lótuszlábait látja, mégis amikor az Úr K¥¢£a illendõségbõl Yudhi¢±hira
Mah§r§ja hogylétérõl érdeklõdött, a király — boldogan, hogy K¥¢£a ilyen fogadtatásban
részesíti — így válaszolt:
— Óh, drága K¥¢£a! A teljesen K¥¢£a-tudatú nagy lelkek és bhakták örökké lótuszlábaidra
gondolnak, s tökéletesen elégedettek a transzcendentális gyönyör nektárját ízlelve. A nektár,
amelyet szakadatlanul élveznek, néha kicsöppen szájukon, s mint transzcendentális tetteid
elbeszélései hullanak másokra. A bhakta ajkáról fakadó nektárnak oly csodálatos hatása van,
hogy ha valaki olyan szerencsés, hogy alkalma adódik inni belõle, nyomban megszabadul a
születés és halál örök körforgásától. Anyagi létezésünk oka az, hogy elfelejtkeztünk Rólad,
ám szerencsére a felejtés sötétsége azonnal eloszlik, amint valaki olyan kivételes helyzetbe
kerül, hogy dicsõségedrõl hallhat. Ezért, drága Uram, hogyan lehetne szerencsétlen az, aki
örökké dicsõséges tetteidrõl hall?
— Mivel teljesen meghódoltunk Neked, s nincs egyéb menedékünk, mint lótuszlábaid,
mindig biztosak vagyunk jó szerencsénkben. Drága Uram, a határtalan tudás és a
transzcendentális gyönyör óceánja vagy. Az elme találgatásai alapján végzett tettek okozzák,
hogy az ember az anyagi élet három átmeneti szakaszában — ébrenlétben, álomban és mély
álomban — létezik. Ezek az állapotok azonban nincsenek jelen a K¥¢£a-tudatban: a K¥¢£a-
tudat gyakorlásával minden ilyen visszahatás érvényét veszti. Te vagy minden fölszabadult
lélek végsõ célja. Csupán független akaratodból szálltál alá a földre, belsõ energiád,
yogam§y§ által, s hogy az élet védikus elveit visszaállítsd, közönséges halandóként jelentél
meg. Te vagy a Legfelsõbb Személy, ezért nem érheti semmiféle szerencsétlenség azt, aki
tökéletesen meghódolt Elõtted.
Amíg az Úr K¥¢£a a számtalan látogatót fogadta, akik imáikat ajánlották Neki, a Kuru- és
a Yadu-dinasztia hölgyei kihasználták a találkozás adta lehetõséget, s az Úr K¥¢£a
transzcendentális kedvteléseirõl beszélgettek. Elõször Draupad¦ kérdezte K¥¢£a feleségeit:
— Óh, kedves Rukmi£¦, Bhadr§, J§mbavat¦, Saty§, Satyabh§m§, K§lind¦, ¼aibhy§,
Lak¢ma£§, Rohi£¦ és K¥¢£a többi felesége! Kérlek, meséljétek el, hogyan fogadott el
benneteket feleségeinek K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s hogyan házasodott
össze veletek a közönséges emberek házassági ceremóniája szerint.
Draupad¦ kérdésére Rukmi£¦dev¦, a legfõbb királynõ válaszolt:
— Kedves Draupad¦m! A hercegek — Jar§sandha és mások — ¼iªup§la királyhoz akartak
adni feleségül, s az esküvõhöz már minden készen állt. Ahogyan szokás, minden herceg, aki
jelen volt a házassági ceremónián, felkészült rá, hogy fegyvereivel harcba szálljon bárkivel,
aki arra vetemedik, hogy megpróbálja megakadályozni a házasságot. Ám az Istenség
Legfelsõbb Személyisége elrabolt engem, mint ahogyan az oroszlán elragadja a bárányt a
nyájból. Ez a tett azonban nem volt meglepõ K¥¢£a részérõl, mert bárki, aki ebben a világban
nagy hõsnek vagy királynak tartja magát, az Úr lótuszlábainak van alávetve. Minden király az
Úr K¥¢£a lótuszlábaihoz érinti sisakját. Kedves Draupad¦m, örök vágyam az, hogy életrõl
életre az Úr K¥¢£át szolgálhassam, aki minden gyönyör és szépség tárháza. Ez az egyetlen
vágyam és törekvésem az életben.
Ezután Satyabh§m§ kezdett beszélni.
— Kedves Draupad¦! Atyámat mélyen lesújtotta a bánat bátyja, Prasena halála miatt, és
alaptalanul az Úr K¥¢£át vádolta bátyja meggyilkolásával és a Syamantaka ékszer
elrablásával, amelyet valójában J§mbav§n vett magához. Az Úr K¥¢£a, hogy jelleme
tisztaságát bebizonyítsa, megvívott J§mbav§nnal és megmentette a Syamantaka ékszert,
amely késõbb fölszabadította apámat. Apám rettentõen szégyellte és sajnálta, hogy K¥¢£át
okolta bátyja haláláért. Miután visszakapta a Syamantaka ékszert, arra gondolt, helyre kell
hoznia hibáját, s így — bár másnak ígérte kezem — mégis fölajánlott engem és az ékszert
K¥¢£a lótuszlábainak, aki elfogadott mint szolgálóját és feleségét.
Satyabh§m§ után J§mbavat¦ válaszolt Draupad¦ kérdésére:
— Óh, kedves Draupad¦m! Amikor az Úr K¥¢£a megtámadta atyámat, J§mbav§nt, a ¹k¢ák
királyát, apám nem tudta, hogy az Úr K¥¢£a nem más, mint hajdani mestere, az Úr
R§macandra, S¦t§ férje. Nem jött rá, kivel áll szemben, s huszonhét napig megállás nélkül
harcolt az Úr K¥¢£a ellen. Amikor teljesen kimerült, megértette, hogy ¼r¦ K¥¢£a nem lehet
más, mint Maga az Úr R§macandra, hiszen senki más nem gyõzhette volna le õt.
Fölismerésében azonnal visszaadta a Syamantaka ékszert, s ráadásul — hogy elégedetté tegye
az Urat — odaadott engem is, hogy felesége legyek. Így lettem az Úr hitvese, s így vágyam,
hogy életrõl életre K¥¢£a szolgája lehessek, beteljesült.
Ezután K§lind¦ szólalt meg:
— Kedves Draupad¦m! Én szigorú lemondásokat és vezekléseket hajtottam végre, hogy
elnyerjem az Úr K¥¢£át férjemül. Amikor az Úr K¥¢£a ezt megtudta, kegyesen eljött hozzám
barátjával, Arjunával, s elfogadott engem feleségének. Elvitt a Yamun§ folyó partjáról, s
azóta házában élek mint söprögetõ, s Õ feleségeként bánik velem.
Ekkor Mitravind§ kezdett beszélni:
— Kedves Draupad¦m! Svaya°vara ceremóniámra sok-sok herceg sereglett össze. Az Úr
K¥¢£a szintén ott volt, s minden jelenlévõ herceget legyõzve elfogadott engem szolgálójaként.
Azonnal Dv§rak§ba vitt, éppúgy, mint ahogyan az oroszlán ragadja el az õzet a kutyafalka
elõl. Ekkor bátyáim meg akartak küzdeni Vele, ám egytõl egyig vereséget szenvedtek.
Beteljesült hát vágyam, hogy én is életrõl életre K¥¢£a szolgálója lehessek.
Saty§ így szólt Draupad¦hoz:
— Kedves Draupad¦! Atyám meghirdette a svaya°vara ceremóniát [amelynek során a
menyasszony személyesen választhat férjet], s hogy próbára tegye a kérõk erejét és
hõsiességét, kikötötte, hogy mindegyikük küzdjön meg hét hosszú és hegyes szarvú, vérengzõ
bikájával. Sokan megpróbálták legyõzni a bikákat, ám mind szerencsétlenül jártak: a bikák
mindannyiójuknak ellátták a baját, s sebesülten, vereséget szenvedve kellett hazatérniük.
Amikor azonban az Úr K¥¢£a került sorra, úgy küzdött meg velük, mintha játékszerek
lennének. Megfékezte õket, s mindegyiküket megkötözte orrlyukuknál fogva. Olyan
könnyedén szelídítette meg õket, mint a gyerekek a kecskegidákat. Atyám boldog volt, s nagy
pompával házasított össze az Úr K¥¢£ával. Hozományul hadsereget, lovakat, kocsikat,
elefántokat adott, szolgálóleányok százaival együtt. Az Úr K¥¢£a fõvárosába, Dv§rak§ba vitt.
Útközben hercegek támadták meg, de Õ mindegyiküket legyõzte. Így kaptam meg a
kiváltságot, hogy mint szolgálóleány, lótuszlábait szolgálhatom.
Saty§ után Bhadr§ kezdett beszélni:
— Kedves Draupad¦m! Az Úr K¥¢£a anyai nagybátyám fia, s én olyan szerencsés voltam,
hogy vonzódni kezdtem lótuszlábaihoz. Amikor apám észrevette érzéseimet, õ maga rendezte
el a házasságot. Felajánlotta az Úr K¥¢£ának, hogy vegyen feleségül, s hozományként egy
egész ak¢auhi£¦t, fölfegyverzett hadsereget adott Neki, számtalan szolgálóleánnyal és királyi
ajándékokkal együtt. Nem tudom, megkapom-e az Úr K¥¢£a védelmét életeim során, mégis
azért imádkozom Hozzá, hogy bárhol szülessek is meg, soha el ne felejtsem kapcsolatomat
lótuszvirág lábaival.
Ekkor Lak¢ma£§ szólalt meg:
— Kedves királynõm! Sokszor hallottam, amint a nagy szent N§rada az Úr K¥¢£a
kedvteléseit dicsõíti, s vonzódni kezdtem K¥¢£a lótuszlábaihoz. Amikor meghallottam
N§radától, hogy a szerencse istennõje, Lak¢m¦ szintén vonzódik K¥¢£a lótuszlábaihoz, attól
kezdve örökké Rá gondoltam, s vonzalmam nõttön nõtt. Kedves királynõm! Atyám nagyon
szeretett engem, s amikor megérezte, hogy vonzódom K¥¢£ához, kieszelt egy tervet. Szándéka
az volt, ami a te apádé is: a svaya°vara ceremónián a kérõknek nyílvesszõjükkel át kellett
lõniük egy hal szemein. A két svaya°vara ceremónián lezajlott verseny között a különbség
csupán az volt, hogy a te esetedben a hal jól láthatóan függött a mennyezetrõl, nálam azonban
egy lepel fedte be, s csak úgy volt látható, hogy a lepel visszatükrözõdött egy vízzel telt
edényben. Ez volt az én svaya°varám különlegessége.
— Az esemény híre egész világot bejárta, s amikor a hercegek fülébe is eljutott,
mindenfelõl özönleni kezdtek apám fõvárosába, teljes fegyverzetben, katonai tanácsadóik
vezetésével. Mindegyikük arra vágyott, hogy elnyerje kezemet, s egyik a másik után emelte
föl az íjat és a nyilat, hogy átlõje a halat. Ám sokan még felhúrozni sem tudták az íjat: meg
sem próbálták eltalálni a célt, s az íjat letéve távoztak. Néhányan nagy nehezen kifeszítették a
húrt az íj egyik végétõl a másikig, de képtelenek voltak rögzíteni, s a fölpattanó íj leterítette
õket. Kedves királynõm, csodálkozni fogsz, ha megtudod, mennyi híres király és hõs volt
jelen svaya°vara ceremóniámon. A nagy hõsök, Jar§sandha, Amba¢±ha, ¼iªup§la, Bh¦masena,
Duryodhana és Kar£a ugyan föl tudták húrozni az íjat, de a halat átlõni képtelenek voltak,
hiszen le volt takarva, s a tükörkép alapján nem tudták eltalálni. A P§£¨avák ünnepelt hõse,
Arjuna látta a hal tükörképét a vízben, de — bár rájött, hol van a cél — nyílvesszõjét kilõve
mégsem találta el a megfelelõ helyen. Az õ nyila azonban legalább érintette a halat, s így
bebizonyította: az összes többi hercegnél különb.
— Minden herceg, aki megpróbálta eltalálni a célt, a kudarca miatt csalódottan távozott,
sõt volt olyan kérõ is, aki úgy hagyta el a gyülekezetet, hogy szerencsét sem próbált. Amikor
azonban végül az Úr K¥¢£a emelte föl az íjat, olyan könnyedén felhúrozta, mint a gyerekek
játék íjaikat. A nyílvesszõt a húrra illesztette, s — csupán egyszer pillantva a vízben
tükrözõdõ hal képére — kilõtte, az átlõtt célpont pedig nyomban leesett. Az Úr K¥¢£a
gyõzelme délben vált teljessé, az abhijit pillanatában, amelyet az asztronómiai számítások
nagyon kedvezõnek tartanak. Az ebben a pillanatban felhangzó „Jaya! Jaya!” kiáltásokat az
egész világ hallhatta, s az égbõl dobszó hangja érkezett a mennyek lakóitól. A hatalmas
félistenek túláradó örömükben virágesõvel öntözték a földet.
— Ekkor léptem be az arénába. Ahogy lépkedtem, lábaimon a bokacsengettyûk édesen
csilingeltek. Csodálatos, új selyemruhát viseltem, hajamat virágok díszítették, s az Úr K¥¢£a
gyõzelme miatti elragadtatásomban kedvesen mosolyogtam. Kezemben meg-meg csillant a
drágakövekkel kirakott arany nyaklánc. Hullámos hajam keretezte arcomat, amely
fülbevalóim fényétõl ragyogott. Csillogó szemmel végignéztem a jelenlévõ hercegeken, s
amikor az én Uramhoz értem, az arany nyakláncot lassan nyakába illesztettem. Ahogy már
mondtam neked, elmémet már kezdettõl fogva rabul ejtette az Úr K¥¢£a, s a Neki nyújtott
nyakéket nagy gyõzelemnek tekintettem. Amint az arany nyakláncot az Úr nyakába
helyeztem, nyomban m¥da¯gák, pa±ahák, kagylókürtök, dobok, üstdobok s tengernyi
hangszer szólalt meg óriási hangzavart okozva. A zeneszóra kiváló táncosok, táncosnõk
kezdtek táncba, az énekesek pedig csodálatos dalokat zengtek.
— Kedves Draupad¦m! Amikor elfogadtam az Úr K¥¢£át mint imádandó férjemet, s Õ
szintén elfogadott engem szolgálójának, hangos moraj futott végig a csalódott hercegeken.
Mindegyiküket izgatottá tette kéjes vágyuk, de férjem, ügyet sem vetve rájuk, négykarú
N§r§ya£a formájában kocsijába emelt, amelyet négy kiváló ló húzott. A hercegek
ellenállására számítva felfegyverezte Magát, s megragadta ¼§¥¯ga nevû íját, de kiváló
kocsihajtónk, D§ruka sebesen Dv§rak§ városa felé hajtotta hintónkat. Az Úr K¥¢£a olyan
gyorsan ragadott el a hercegek szeme láttára, ahogyan az oroszlán ragadja el az õzet a
falkából. Néhány herceg meg akart állítani bennünket, és fegyvereikkel ellenünk fordultak,
akárcsak a kutyák, amikor az oroszlánnal próbálnak szembeszállni. Az Úr K¥¢£a ¼§¥¯ga
íjából kilõtt nyilaitól jónéhány herceg kezét, lábát, fejét és életét veszítette, a többiek pedig
elmenekültek a csatamezõrõl.
— Az Istenség Legfelsõbb Személyisége úgy érkezett meg az univerzum legünnepeltebb
városába, Dv§rak§ba, akár a ragyogó nap. Egész Dv§rak§t feldíszítették ebbõl az alkalomból.
Annyi zászló, füzér és diadalkapu borította, hogy szinte a napfény sem tudott behatolni
városba. Ahogyan már mondtam neked, apám nagyon szeretett, s amikor látta, hogy vágyam
teljesült, s megkaptam az Úr K¥¢£át férjemül, nagy boldogságában ajándékokat kezdett
osztani barátainak és rokonainak: értékes ruhákat, díszeket, ágyakat és ülõszõnyegeket. Az Úr
K¥¢£a önellátó, apám mégis — saját elhatározásából — kincsekbõl, katonákból, elefántokból,
hintókból, lovakból valamint nagyon ritka és értékes fegyverekbõl álló hozományt ajánlott föl
férjemnek, s boldogan nyújtotta át Neki. Kedves királynõm, ekkor rádöbbentem, hogy elõzõ
életemben bizonyára különlegesen jámbor tetteket hajtottam végre, s ennek eredményeként
szolgálhatom most házában az Istenség Legfelsõbb Személyiségét.
Amikor az Úr K¥¢£a legfõbb királynõi befejezték elbeszéléseiket, Rohi£¦, a többi
tizenhatezer királynõ képviselõje kezdte mesélni annak történetét, hogyan lettek õk K¥¢£a
feleségei.
— Kedves királynõm! Amikor Bhaum§sura meghódította az egész világot, elrabolt
minden gyönyörû királyleányt, s fogva tartott bennünket palotájában. Amikor rabságunknak
híre az Úr K¥¢£a fülébe jutott, megküzdött Bhaum§surával, s kiszabadított bennünket. Az Úr
K¥¢£a megölte Bhaum§surát és katonáit, és bár nem volt szüksége arra, hogy akár csak egy
feleséget is elfogadjon, kérésünkre mégis mind a tizenhatezrünket feleségül vette. Kedves
királynõm! Egyedüli jó tulajdonságunk az volt, hogy örökké az Úr lótuszlábaira gondoltunk.
Ez a módja annak, hogy megszabaduljunk a születés és a halál körforgásának börtönébõl.
Kedves Draupad¦ királynõ, kérlek, hidd el nekünk, hogy nem vágyunk semmiféle
gazdagságra, királyságra, birodalomra vagy a mennyei élvezetek. Nem kívánunk ilyen anyagi
gazdagságot élvezni. A yoga tökéletességének elérésére sem vágyunk, s az Úr Brahm§
helyzetét sem akarjuk elérni. A felszabadulás különbözõ fajtái — a s§lokya, s§r¢±i, s§m¦pya
és s§yujya — után sem vágyakozunk. Nem vonzódunk e tökéletességekhez. Egyedüli célunk,
hogy életrõl életre fejünkön tarthassuk a porszemeket, amelyek az Úr K¥¢£a lótuszlábait
érintették. A szerencse istennõje is vágyott rá, hogy keblén tartsa ezt a port az illatos
sáfránnyal együtt, s mi csupán arra a porra vágyunk, amely az Úr K¥¢£a lótuszlábai alatt gyûlt
össze, amikor V¥nd§vana földjén tehénpásztorfiúként járt. A gop¦k legnagyobb vágya ez, de a
tehénpásztorfiúknak és a bennszülött asszonyoknak is örök vágyuk, hogy fûszálként vagy
szalmaszálként születhessenek meg V¥nd§vana utcáin, hogy az Úr K¥¢£a lótuszlábai
lépkedjenek rajtuk. Kedves királynõm! Azt kívánjuk, hogy életrõl életre minden egyéb
vágytól mentesek maradhassunk!
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvankettedik
fejezetéhez, melynek címe „Draupad¦ talákozik K¥¢£a királynõivel”.
83. Vasudeva áldozati szertartásai
A napfogyatkozás idején Kuruk¢etrára látogató hölgyek között ott volt Kunt¦, G§ndh§r¦,
Draupad¦, Subhadr§, számtalan más királynõ, valamint V¥nd§vana gop¦jai is. Amikor az Úr
K¥¢£a feleségei elmesélték, miképpen fogadta el õket feleségül az Úr K¥¢£a, a Kuru-dinasztia
hölgytagjain a csodálat döbbenete lett úrrá. Bámulattal látták, milyen szeretettel és
vonzalommal ragaszkodnak férjükhöz. Amikor arról hallottak, mennyire szeretik a királynõk
K¥¢£át, nem tudtak könnyeiken uralkodni.
Miközben a hölgyek egymással társalogtak, s a férfiak is elmélyedtek a beszélgetésben, a
világ minden tájáról érkeztek a legjelentõsebb szentek és aszkéták, akik az Úr K¥¢£át és
Balar§mát akarták látni. A legkiválóbb bölcsek is eljöttek: K¥¢£a-dvaip§yana Vy§sa, a bölcs
N§rada, Cyavana, Devala, Asita, Viªv§mitra, ¼at§nanda, Bharadv§ja, Gautama, az Úr
Paraªur§ma (tanítványai körében), Vasi¢±ha, G§lava, Bh¥gu, Pulastya, Kaªyapa, Atri,
M§rka£¨eya, B¥haspati, Dvita, Trita, Ekata, továbbá a négy Kum§ra, Brahm§ fiai (Sanaka,
Sananda, San§tana és Sanatkum§ra), ezenkívül A¯gira, Agastya, Y§jñavalkya és V§madeva.
Amint a szentek és aszkéták megérkeztek, a királyok, Yudhi¢±hira királlyal, a
P§£¨avákkal, az Úr K¥¢£ával valamint Balar§mával együtt azonnal felálltak, s leborulva
ajánlották tiszteletüket az univerzum nagy tiszteletben álló bölcseinek. Hellyel kínálták õket, s
megmosták lábaikat. Ízletes gyümölcsöket, virágfüzéreket, füstölõt és szantálfa pépet
ajánlottak föl nekik, s a királyok, K¥¢£a és Balar§ma a védikus szabályok alapján bemutatták
imádatukat. Amikor a szentek kényelmesen helyet foglaltak, az Úr K¥¢£a, aki a vallás
megvédelmezéséért szállt alá, a királyok nevében beszélni kezdett hozzájuk. Amikor
megszólalt, mindannyian elhallgattak, hogy hallhassák K¥¢£a szavait, mellyel a bölcseket
üdvözölte.
— Minden dicsõséget az összegyûlt szenteknek és aszkétáknak! —mondta az Úr
K¥¢£a. — Ma érezhetjük, hogy életünk sikeressé vált. Ma életünk célját értük el, mert szemtõl
szembe láthatjuk a legkiválóbb felszabadult szenteket és aszkétákat, akiket megpillantani még
a mennyei bolygók félistenei is vágynak. Azok, akik kezdõk az odaadó szolgálatban, s csupán
a m¡rtiknak ajánlják tiszteletüket a templomban, ám a mindenki szívében jelenlévõ Urat nem
képesek felismerni, s akik érzéki vágyaik beteljesüléséért a félisteneket imádják, nem tudják
felmérni ezeknek a szenteknek a fontosságát. Nem kapják meg a lehetõséget, hogy
fogadhassák e szenteket, hogy láthassák õket saját szemükkel, hogy megérinthessék
lótuszlábaikat, hogy érdeklõdjenek jólétük felõl, s hogy odaadóan imádják õket.
A kezdõ bhakták vagy vallásos emberek nem ismerik fel a nagy mah§tmák jelentõségét.
Csupán a külsõségek miatt járnak templomba és ajánlják tiszteletteljes hódolatukat a
m¡rtiknak. Amikor valaki eljut a transzcendentális tudat következõ szintjére, megértheti a
mah§tmák és a bhakták fontosságát, s ezen a szinten már maguk is megpróbálnak a kedvükbe
járni. Ezért mondta az Úr K¥¢£a, hogy a kezdõ bhakta képtelen megérteni, milyen fontosak a
nagy szentek és az aszkéták.
— Senki sem tisztulhat meg csupán azzal, hogy a szent zarándokhelyekre utazik,
megfürdik és megnézi a templom m¡rtijait — mondta az Úr K¥¢£a. — Ha azonban találkozik
egy nagy bhaktával, egy mah§tmával, az Istenség Személyiségének képviselõjével, akkor
azonnal megtisztul. Ahhoz, hogy megtisztuljon az ember, az utasítások értelmében imádnia
kell a tüzet, a napot, a holdat, a földet, a vizet, a levegõt, az eget és az elmét. Csupán ezeket az
elemeket és az õket képviselõ istenségeket imádva szabadulhat meg az irigységtõl. Ám egy
nagy lélek szolgálatában az irigy ember minden bûnös tette azonnal semmivé válik. Nagyra
becsült szentek és tisztelt királyaim, higgyétek el Nekem, hogy aki saját énjeként fogadja el
ezt az anyagi testet, mely három elembõl, nyálkából, epébõl és levegõbõl áll, aki családját és
rokonait sajátjának tekinti, az anyagi dolgokat pedig imádnivalónak hiszi, vagy aki a szent
zarándokhelyeket csupán azért látogatja, hogy megfürödjön ott, ám sohasem társul a nagy
személyiségekkel, szentekkel és mah§tmákkal, az — legyen bár emberi testben — nem más,
mint egy állat, egy szamár.
A legfelsõbb tekintély, az Úr K¥¢£a méltóságteljes szavai hallatán néma csend lett úrrá a
szentek és aszkéták között. Ámulva hallgatták rövid beszédét az élet abszolút filozófiájáról.
Amíg valaki nem rendelkezik fejlett tudással, addig saját testét énjének, családtagjait
rokonának és barátainak, szülõföldjét pedig imádandónak tekinti. Az életnek ebbõl a
felfogásából származik a hazafiság eszméje. Az Úr K¥¢£a elítélte ezt a felfogást, és azokat a
személyeket is, akik vállalják a megpróbáltatásokat, hogy eljussanak a szent helyekre, ám
csupán megfürödni mennek oda, s nem társulnak az ott élõ nagy bhaktákkal és mah§tm§kkal.
Az ilyen embert a legostobább állathoz, a szamárhoz lehet hasonlítani. Mindazok, akik
hallgatták az Úr K¥¢£a beszédét, elgondolkoztak rajta, és arra a következtetésre jutottak, hogy
Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki egy olyan egyszerû ember szerepét játsza, aki
elõzõ tettei következményeként kénytelen elfogadni egy bizonyos fajta testet. Csupán azért
fogadta el e szerepet, hogy megtanítsa az embereket arra, miképpen tökéletesíthetik az emberi
élet misszióját.
Arra a következtetésre jutva, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a szentek
így szóltak:
— Drága Urunk! Nekünk, az emberi társadalom vezetõinek ismernünk kell az élet helyes
filozófiáját, mégis megzavar bennünket külsõ energiád varázsa. Meglepõdve látjuk
viselkedésedet, mely pontosan olyan, akár a közönséges emberé, s elrejti valódi
azonosságodat, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Kedvteléseidet ezért csodálatra
méltónak tartjuk.
— Drága Urunk, saját energiád által megteremted, fenntartod és elpusztítod a különbözõ
elnevezések és formák e kozmikus megnyilvánulását, pontosan úgy, ahogy a föld is
megteremti a kövek és fák sokféleségét, a különbözõ neveket és formákat annak ellenére,
hogy õ maga változatlan marad. Habár a legváltozatosabb megnyilvánulásokat teremted meg
energiáddal, Rád nem hatnak ezek a cselekedetek. Drága Urunk, megdöbbenve látjuk
csodálatos tetteidet. Habár az anyagi teremtéshez képest transzcendentális vagy, és Magad
vagy a Legfelsõbb Úr, valamint minden élõlény Felsõlelke, belsõ energiád által azért jelensz
meg ezen a földön, hogy megvédd bhaktáidat és elpusztítsd a gonosztevõket.
Megjelenéseddel visszaállítod az örök vallás elveit, melyrõl az emberiség az anyagi
energiával való hosszas társulás következtében megfeledkezett. Drága Urunk, a tulajdonságok
és a tettek alapján Te teremtetted az emberi társadalom rendjeit és lelki felosztását, s
valahányszor a gátlástalan emberek megmásítják e rendelkezéseket, megjelensz és újra
megalapozod azokat.
— Drága Urunk, a védikus tudás tiszta szívedet képviseli. A lemondások, a Védák
tanulmányozása és a meditálás transzai megnyilvánult és megnyilvánulatlan formáidon
keresztül megvalósításodhoz vezetnek. A teljes érzékelhetõ világ a Te személytelen energiád
megnyilvánulása, de Te magad, az eredeti Istenség Személyiségeként nem nyilvánulsz meg
benne. Te vagy a Legfelsõbb Lélek, a Legfelsõbb Brahman. Azok, akik a brahminikus kultúra
szerint élnek, képesek megérteni az igazságot, amit transzcendentális formád rejt. Te mindig
tisztelettel övezed a br§hma£ákat, ezért a brahminikus kultúra legkiválóbb követõjeként
ismernek, s ezért hívnak brahma£ya-devának is. Drága Urunk, Te vagy a szerencse végsõ
pontja, minden szent ember végsõ menedéke. Ezért úgy gondoljuk, elértük életünk,
tanulásunk, lemondásunk és lelki tudásszerzésünk tökéletességét azzal, hogy Veled
találkoztunk. Valójában Te vagy a végsõ célja mindannak, amit az ember transzcendentálisan
elérhet.
— Drága Urunk, végtelen tudásodnak nincs határa. Formád transzcendentális, örök léttel,
gyönyörrel és tudással rendelkezik. Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a
Legfelsõbb Brahman, a Legfelsõbb Lélek. Belsõ energiád, a yogam§y§ mögé rejtõzve most
ideiglenesen elrejted végtelen energiádat, mi mégis tisztában vagyunk kiemelkedõ
helyzeteddel, ezért mindannyian tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked. Drága Urunk,
emberi lényként élvezed transzcendentális kedvteléseidet, elrejtve transzcendentális fenséged
valódi jellemzõit. Ezért hát a jelenlévõ királyok, még a Yadu-dinasztia tagjai, akik örökké
Veled vannak, Veled esznek, Melletted ülnek, sem érthetik meg, hogy Te vagy minden ok
oka, mindenki lelke, a teremtés eredeti okozója.
— Éjszaka az álmában teremtett képzeletbeli alakokat az ember valóságosnak fogja fel, s
a képzelt álomtestet saját, valódi testének véli. Ezalatt elfelejti, hogy a hallucinációban
keletkezett test mellett, ébrenlétében létezik egy másik, valóságos teste is. A megzavart
feltételekhez kötött lélek hasonlóképpen gondolja valódi boldogságnak érzékei élvezetét
ébrenléti állapotában.
— Az emberi test érzékei élvezetének folyamata befedi a lelket, tudata pedig anyagilag
szennyezett lesz. Csupán az anyagi tudatnak köszönhetõ, hogy nem vagyunk képesek
megérteni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át. Minden nagy misztikus yog¦ arra
törekszik, hogy a yoga-rendszer érett gyakorlásával visszaszerezze K¥¢£a-tudatát, s így
megértve lótuszlábaidat transzcendentális formádon meditálnak. Ily módon szabadulnak meg
felhalmozódott bûnös cselekedeteiktõl. Azt mondják, a Gangesz vize képes az ember
tengernyi bûnét elmosni, ám a Gangesz csupán a Te lótuszlábaid miatt dicsõséges, mert nem
más, mint lótuszlábaid izzadsága. Ma nagy szerencse ért mindannyiunkat: közvetlenül
láthatjuk lótuszlábaidat. Drága Urunk, mi mindannyian meghódolt lelkek és a Te bhaktáid
vagyunk, ezért légy kegyes hozzánk és terjeszd ki ránk indokolatlan kegyedet. Jól tudjuk,
hogy akik állandó odaadó szolgálatuk által felszabadultak, azokat többé nem szennyezik be az
anyagi természet kötõerõi, s így alkalmassá váltak arra, hogy eljuthassanak Isten birodalmába,
a lelki világba.
Az Úr K¥¢£ának felajánlott imáik után az összesereglett szentek engedélyt kértek
Dh¥tar§¢±rától és Yudhi¢±hira királytól, hogy visszatérhessenek §sramáikba. Ekkor Vasudeva,
az Úr K¥¢£a apja s egyben a legünnepeltebb jámbor ember lépett a szentek elé, s lábaikhoz
borulva nagy alázattal tiszteletét ajánlotta nekik.
— Óh, nagy szentek! — mondta. — Nagyobb tisztelet övez benneteket, mint magukat a
félisteneket. Ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom nektek. Arra kérlek, teljesítsétek egy
kérésemet, ha ti is úgy akarjátok. Nagy áldásnak tekinteném, ha kegyesen elmagyaráznátok,
melyik a legmagasabb rendû gyümölcsözõ cselekedetet, mely megszünteti minden más tett
visszahatását.
A jelenlévõ szentek vezetõje a nagy bölcs, N§rada volt, ezért õ kezdett beszélni:
— Óh, bölcsek! — mondta. — Nem nehéz megérteni, hogy jósága és egyszerûsége miatt
Vasudeva, aki fiaként elfogadva K¥¢£át az Istenség Személyiségének apja lett, most
boldogulásáról akar kérdezni. Azt mondják, a családi kapcsolat lekicsinylést eredményez.
Vasudeva, akinek K¥¢£a a fia lett, nem viselkedik nagy tisztelettel és hódolattal Iránta.
Láthatjuk néha, hogy azok, akik a Gangesz partján élnek, nem tulajdonítanak jelentõséget a
Gangesznak, s messzire utaznak azért, hogy egy zarándokhelyen elvégezzék fürdõjüket. Az
Úr K¥¢£a, akinek a tudása semmilyen körülmények között sem másodlagos, személyesen
jelen van, ezért nincsen szükség arra, hogy Vasudeva tõlünk kérjen tanácsot.
— Az Úr K¥¢£ára nem hat a teremtés, fenntartás és pusztulás folyamata, tudására nincs
hatással semmi, ami Rajta kívül állna, s nem befolyásolják az idõ hatására állandóan változó
anyagi kötõerõk sem. Az Õ transzcendentális formája teljes tudással teli, melyre sohasem hat
a tudatlanság, a büszkeség, a ragaszkodás, az irigység vagy az érzékek kielégítése. Tudását
nem befolyásolják a karma törvényei sem jámbor, sem bûnös cselekedetek alapján, s a anyagi
energia három kötõereje sincsen hatással Rá. Senki sem nagyobb Nála vagy egyenlõ Vele,
mert Õ a legfelsõbb hatalom, az Istenség Személyisége.
— Egy egyszerû, feltételekhez kötött emberi lény azt gondolhatja, hogy a feltételekhez
kötött lélek, akit befednek anyagi érzékei, elméje és intelligenciája, egyenlõ lehet K¥¢£ával.
Valójában azonban K¥¢£a olyan, mint a nap, melyet a látszat ellenére sohasem takar el sem
felhõ, sem hó, sem köd, sem más bolygó. Amikor a kevésbé intelligens ember látását ilyen
hatások korlátozzák, a napot hiszi láthatatlannak. Hasonlóképpen azok, akik érzékeik
befolyása alatt állnak és ragaszkodnak az anyagi élvezetekhez, nem rendelkezhetnek tiszta
képpel az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl.
A jelenlévõ szentek ekkor az Úr K¥¢£a, Balar§ma és sok más király jelenlétében
Vasudevához fordultak, s kérésére tanácsaikkal látták el õt:
— Ahhoz, hogy legyõzzük a karma visszahatásait, illetve a gyümölcsözõ cselekedetek
iránti vágyainkat, nagy hittel és odaadással kell végeznünk az elõírt áldozatokat, Vi¢£ut
imádva. Az Úr Vi¢£u az élvezõje minden áldozati szertartás eredményének. Azok a nagy
személyiségek és bölcsek, akik elegendõ tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy az idõ
mindhárom dimenziójába — a múltba, a jelenbe és a jövõbe — belelássanak, s akik képesek
mindent tisztán látni a kinyilatkoztatott írások szemével, egybehangzóan kijelentik, hogy
ahhoz, hogy valaki megtisztítsa a szívét az anyagi szennyezõdés felgyülemlett porától, s hogy
szabaddá tegye az utat a felszabaduláshoz, s ezzel egyidõben transzcendentális gyönyörhöz
jusson, az Úr Vi¢£ut kell elégedetté tennie. Mindenkinek, aki a különbözõ társadalmi rendek
egyikében (legyen br§hma£a, k¢atriya vagy vaiªya) családfenntartóként él, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, Vi¢£u imádata — akit Puru¢ottamaként, az eredeti személyként is
ismernek — az egyetlen kedvezõ út.
— A feltételekhez kötött lelkek ebben az anyagi világban nagyon mélyen gyökerezõ
vágyakkal rendelkeznek, hogy uralkodhassanak az anyagi természet forrásain. Mindenki
vagyonra vágyik, mindenki a lehetõ legtöbb élvezethez akar jutni életében, mindenki
feleséget, otthont, gyermeket akar, s mindenki boldog akar lenni ebben a világban, következõ
életében pedig a mennyei bolygókra akar eljutni. Ezek a vágyak azonban csupán anyagi
rabságot eredményeznek. Ahhoz, hogy megszabaduljunk ezektõl a kötöttségektõl,
tisztességgel megszerzett vagyonunkat arra kell áldoznunk, hogy elégedetté tegyük az Úr
Vi¢£ut.
— Az Úr Vi¢£u odaadó szolgálata az egyedüli folyamat, hogy ellensúlyozni tudjuk anyagi
vágyainkat. Így aztán az önmagán uralkodó személy, még ha családfenntartóként él is, le kell
hogy mondjon a háromféle anyagi vágyról: a vagyongyûjtésrõl, felesége és gyermekei
élvezetérõl és a felsõbb bolygók elérésérõl. Végül feladhatja családos életét is, és a lemondott
életrend elfogadásával teljes mértékben elmélyedhet az Úr odaadó szolgálatában. Mindenki,
még ha rangosabb — br§hma£a, k¢atriya vagy vaiªya — rendbe született is, feltétlenül
elkötelezettje a félisteneknek, a szenteknek, az õsatyáknak és más élõlényeknek, s hogy
törlessze adóságait, áldozatokat kell bemutatnia, tanulmányoznia kell a Védikus Irodalmat és
a vallásos családi élete során gyermekeket kell felnevelnie. Ha kötelezettségét nem teljesítve
elfogadja a lemondott élet rendjét, visszaesik szintjérõl. A mai nappal te már leróttad
tartozásodat az õsatyáknak és szenteknek. Most az áldozatok bemutatásával
megszabadulhatsz a félistenekkel szembeni kötelezettségedtõl is, s így tökéletesen menedéket
vehetsz az Istenség Legfelsõbb Személyiségénél. Kedves Vasudeva, elõzõ életeidben
nyilvánvalóan már sok jámbor cselekedetet hajtottál végre; másképpen hogyan is lehetnél az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának és Balar§mának az apja?
A szent Vasudeva meghallgatta a bölcseket, majd tiszteletteljes hódolatát ajánlotta
lótuszlábaiknak. Ezzel kedvükben járt, s felkérte õket, végezzék el a yajñákat. A szentek —
akiket így az áldozat papjaivá választottak — viszonzásul arra kérték Vasudevát, hogy a
szent zarándokhelyen gyûjtsön össze mindent, ami a yajña bemutatásához szükséges. Amikor
Vasudevát felkérték, hogy kezdje el a yajñák bemutatását, a Yadu-dinasztia tagjai fürdõt
vettek, szépen felöltözködtek és feldíszítették magukat, majd lótuszvirágból készült füzért
akasztottak nyakukba. Vasudeva feleségei csodálatos ruhákat öltöttek, felékesítették magukat,
arany nyakékeket vettek fel, és elindultak az áldozati aréna felé, kezükben az áldozati
felajánláshoz szükséges dolgokkal.
Amikor minden készen állt, megszólaltak a m¥da¯gák, kagylókürtök, üstdobok és más
hangszerek. Táncosok, táncosnõk kezdték el bemutatójukat. A s¡ták és a m§gadhák — a
hivatásos énekesek — énekelve ajánlották imáikat, az édes hangú Gandharvák és feleségeik
pedig áldó dalokat énekeltek. Vasudeva szemét kollíriummal, testét pedig vajjal kente be,
majd tizennyolc feleségével, élükön Devak¦val leült a papok elé, hogy az abhi¢eka ceremónia
által megtisztuljon. Amint ezt a megelõzõ idõkben is tették, a ceremóniákat szigorúan az
írások utasításai alapján végezték, a hold és a csillagok jelenlétében. Mivel Vasudevát avatták
fel a szertartás elvégzéséhez, õzbõrbe öltöztették, míg feleségei gyönyörû szárikat, karkötõket,
nyakláncokat, bokacsengettyûket, fülbevalókat és számtalan ékességet viseltek. Vasudeva
nagyon csodálatos volt feleségei között: akár a mennyek királya, amikor ilyen áldozatra
készül.
Amikor az Úr K¥¢£a és az Úr Balar§ma feleségeikkel, gyermekeikkel és rokonaikkal leült
a hatalmas áldozati arénában, úgy tûnt, mintha az Istenség Legfelsõbb Személyisége a részeit
képezõ összes élõlénnyel és számtalan energiájával lenne jelen. Hallhattuk a ª§strákból, hogy
az Úr K¥¢£a számtalan energiával és parányi szerves résszel rendelkezik, de most az áldozat
színhelyén a valóságban is tapasztalhatta mindenki, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége különféle energiáival örökkévalóan létezik. Ekkor az Úr K¥¢£a N§r§ya£aként,
az Úr Balar§ma pedig Sa¯kar¢a£aként, az összes élõlény forrásaként jelent meg.
Vasudeva elégedetté tette az Úr Vi¢£ut a különbözõ áldozatok — a jyoti¢±oma, darªa és
p¡r£am§sa — bemutatásával. E yajñák közül néhányat pr§k¥tának, néhányat pedig
sauryasatrának vagy vaik¥tának neveznek. Ezek után az agnihotra áldozat következett, majd
az elõírások szerint elvégezték a felajánlásokat, az Úr Vi¢£u elégedettségére. Az áldozatban
tett felajánlások végsõ célja az, hogy Úr Vi¢£unak örömet szerezzünk. A Kali korszakban
azonban nagyon nehéz elõteremteni mindazt, ami egy ilyen áldozathoz szükséges. Az
embereknek nem áll módjukban, hogy a szükséges kellékeket megszerezzék, valamint
megfelelõ tudással és hajlammal sem rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen áldozatokat
végezzenek. Ezért ebben a Kali korszakban, amikor az emberek szerencsétlenek, tele vannak
aggodalommal s örökké sorscsapások érik õket, az egyetlen ajánlott áldozat a sa¯k¦rtana-
yajña, mellyel az Úr Caitanyát imádjuk. Ez az egyetlen ajánlott folyamat ebben a korszakban.
A különféle áldozatok befejezésével Vasudeva bõségesen megajándékozta a papokat,
kincseket, ruhákat, ékszereket, földet és szolgákat adományozva nekik. Ezek után Vasudeva
feleségei végezték el az avabh¥tha fürdõt, majd az áldozat patn¦-sa°y§jának nevezett részét
mutatták be. A szükséges felajánlások végeztével mindannyian megfürödtek Paraªur§ma
tavában, amelyet R§ma-hrada néven ismernek. Miután Vasudeva és feleségei megfürödtek,
ruháikat és ékszereiket, amelyet viseltek, szétosztották alattvalóik, a táncosok, énekesek és a
többi elõadó között. Meg kell jegyeznünk, hogy az áldozathoz feltétlenül szükséges, hogy
bõséges adományt osszanak szét. Elõször a papokat és a br§hma£ákat ajándékozzák meg, az
áldozat bemutatása után pedig a viselt ruhákat és díszeket az alacsonyabb rangú segítõknek
adományozzák.
Miután a használt holmikat az énekeseknek és a szavalóknak adták, Vasudeva és feleségei
új ruhákat és díszeket öltve a a br§hma£áktól kezdve a kutyákig minden élõlényt bõségesen
megvendégeltek. Aztán Vasudeva barátai, családjának tagjai, feleségei és gyermekei, a
Vidarbha-, Koªala-, Kuru-, K§s¦-, Kekaya- és S¥ñjaya-dinasztia királyai és családtagjaik mind
összegyûltek. A papok, a félistenek, a nép, az õsatyák, a szellemek és a C§ra£ák mind
elegendõ jutalomban részesültek az adományban kapott kincsekkel és a nekik kijáró
tisztelettel. Az összegyûltek aztán engedélyt kértek K¥¢£ától, a szerencse istennõjének
férjétõl, majd Vasudeva tökéletes áldozatát dicsõítve hazaindultak.
Amikor Dh¥tar§¢±ra király, Vidura, Yudhi¢±hira, Bh¦ma, Arjuna, Bh¦¢madeva, Dro£§c§rya,
Kunt¦, Nakula, Sahadeva, N§rada, az Úr Vy§sadeva s a többi rokon és családtag indulni
készült, az elválás fájdalommal töltötte el õket, ezért megindultan ölelték meg a Yadu-
dinasztia tagjait. Az áldozatra összegyûltek nagy része szintén távozni készült. Az Úr K¥¢£a
és az Úr Balar§ma Ugrasena királlyal együtt számtalan ajándékkal tette elégedetté és imádta
V¥nd§vana lakóit, akiket Nanda Mah§r§ja vezetett. Mély barátságuk miatt V¥nd§vana népe
még jó darabig együtt maradtak a Yadu-dinasztia tagjaival.
A szertartás befejeztével Vasudeva annyira elégedett volt, hogy boldogsága nem ismert
határokat. Családjának tagjai mind vele voltak s mindenki szeme láttára megragadta Nanda
Mah§r§ja kezét:
— Drága testvérem! — mondta. — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége nagyon erõs
kötelet teremtett: a szeretet és ragaszkodás kötelékét. Azt hiszem, még a legnagyobb bölcsek
és szentek számára is komoly feladatot jelent e köteléket elvágni. Drága testvérem, olyan
szeretet mutattál mindig irántam, amelyet én képtelen voltam viszonozni, ezért úgy vélem,
hálátlan vagyok. Úgy viselkedtél, ahogyan az a szentekhez illik, én azonban sohasem leszek
képes ezt visszafizetni. Nem áll módomban viszonozni baráti tetteidet. Ám bizonyos vagyok
benne: barátságunk sohasem szakad meg, örökké tartani fog annak ellenére, hogy képtelen
vagyok visszafizetni neked adósságomat. Remélem, hogy megbocsájtasz nekem
tehetetlenségemért.
— Drága testvérem, kezdetben sohasem tudtalak barátként szolgálni, hiszen börtönben
raboskodtam, s bár most igazán gazdag vagyok, az anyagi bõség vakká tett, s így most sem
tudok kellõképpen örömet okozni neked. Kedves testvérem, annyira kedves és tapintatos
vagy, hogy tiszteletedet ajánlod másoknak, ugyanakkor mit sem törõdsz a neked szóló
tisztelettel. Aki arra vágyik, hogy élete szerencsésen alakuljon, ne halmozzon fel túl sok
kincset, mert csak vakká és felfuvalkodottá válik; inkább törõdjön barátjaival és rokonaival.
Miközben beszélt, Vasudevát elárasztotta a barátság érzése a sok jó miatt, amelyet Nanda
Mah§r§ja tett érdekében. Szemei megteltek könnyel, és sírva fakadt. Nanda Mah§r§ja, hogy
barátjának, Vasudevának kedveskedjen, s mert oly erõs ragaszkodás fûzte az Úr K¥¢£ához és
Balar§mához, három hónapot töltött el közöttük. A Yadu-dinasztia tagjai ezalatt mindent
megtettek, hogy V¥nd§vana lakóit minden kívánságuk teljesítésével boldoggá tegyék.
Ruhákkal, ékszerekkel és számtalan értékes ajándékkal halmozták el õket, hogy kedvükben
járjanak, s tökéletesen elégedetté tették õket. Vasudeva, Ugrasena, az Úr K¥¢£a, az Úr
Balar§ma, Uddhava s a Yadu család számtalan tagja személyes ajándékaikkal lepték meg
Nanda Mah§r§ját és társait. Miután Nanda Mah§r§ja megkapta a búcsúzás ajándékait,
társaival együtt útnak indult Vrajabh¡mi, V¥nd§vana felé. Elméjük azonban K¥¢£ával és
Balar§mával maradt, s elméjük nélkül indultak el V¥nd§vanába.
Amint a V¥¢£i család tagjai egyre-másra távozó barátaik és látogatóik után pillantottak,
észrevették, hogy közeledik az esõs évszak, így hát elhatározták, visszatérnek Dv§rak§ba.
Elégedettek voltak, hiszen K¥¢£át tekintették mindenüknek. Dv§rak§ba visszatérve boldogan
meséltek Vasudeva áldozatáról, barátaikkal és jóakaróikkal történt találkozásukról s a sok
eseményrõl, mely zarándokútjuk során történt.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanharmadik
fejezetéhez, melynek címe: „Vasudeva áldozati szertartásai”.
84. Az Úr K¥¢£a lelki utasításokat ad Vasudevának, és visszahozza Devak¦ hat
halott fiát
 Védikus szokás, hogy a család fiatalabb tagjai reggelente tiszteletüket ajánlják az
idõsebbeknek. A gyermekeknek vagy a tanítványoknak minden reggel fel kell ajánlaniuk
tiszteletüket szüleiknek vagy lelki tanítómesterüknek. E védikus szabályt követve az Úr K¥¢£a
és Balar§ma is rendszeresen hódolatukat ajánlották apjuknak, Vasudevának és feleségeinek.
Egy napon — visszatérve a kuruk¢etrai áldozati ceremóniákról —, amikor K¥¢£a és Balar§ma
Vasudeva elé járult, hogy tiszteletüket ajánlják, Vasudeva élt az alkalommal, hogy két fia
emelkedett helyzetét méltassa, melyet lehetõsége volt megérteni az áldozatra összegyûlt nagy
bölcsek szavaiból. S nem csupán a bölcsektõl hallotta, hanem számtalanszor tapasztalta is,
hogy K¥¢£a és Balar§ma nem közönséges emberek: mindketten különleges tulajdonságokkal
rendelkeznek. Vasudeva hitt a bölcseknek, hogy fiai, K¥¢£a és Balar§ma az Istenség
Legfelsõbb Személyisége.
Szilárd hittel fiaiban így szólt:
— Drága K¥¢£ám, Te vagy a sac-cid-§nanda vigraha Istenség Legfelsõbb Személyisége,
s Te, kedves Balar§mám, Sa¯kar¢a£a vagy, minden misztikus erõ mestere. Megértettem
mostanra, hogy mindketten örökléttel rendelkeztek. Mindketten transzcendentálisak vagytok
ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz és okához, a Legfelsõbb Személyhez, Mah§-Vi¢£uhoz
képest. Ti vagytok mindennek az eredeti irányítója, s ti vagytok e kozmikus megnyilvánulás
nyugvópontja. Ti vagytok teremtõje, s Ti vagytok teremtõ alkotórészei is. Ti vagytok a
mestere, s valójában az egész megnyilvánulás csupán kedvtelésetekért van.
— A különféle anyagi állapotok, melyek az univerzum kezdetétõl a végéig az idõ
különféle szabályai alapján megnyilvánulnak, szintén Te vagy, mert egyaránt vagy oka és
okozata ennek a megnyilvánulásnak. Az anyagi világ két arculata, az uralkodó és az alárendelt
szintén Te vagy, és Te vagy a legfelsõbb transzcendentális irányító, aki felettük áll. Éppen
ezért túl vagy érzékeink felfogásán. Te vagy a legfelsõbb lélek, a megszületetlen és
változatlan. Rád nem hat az anyagi test hatféle változása. Az anyagi világ csodálatos
változatosságát is Te teremtetted, és mint a Felsõlélek minden egyes élõlénybe, még az
atomba is behatoltál. Te vagy mindennek a fenntartója.
— A mindenben jelenlévõ életerõ, amely az élet alapelveként hat, és a belõle származó
teremtõ energia sem mûködik függetlenül, hanem Tõled, a Legfelsõbb Személytõl függ, aki
ezen erõk mögött állsz. Akaratod nélkül nem mûködhetnek. Az anyagi energiának nincsen
tudata, s nem cselekszik függetlenül, anélkül hogy ösztönöznéd. Az anyagi természet Tõled
függ, ezért az élõlények csupán törekszenek a cselekvésre. Ám a Te beleegyezésed nélkül
semmit sem tehetnek és nem érhetik el azt az eredményt, amelyre vágynak.
— Az eredeti energia csupán a Te kiáradásod. Drága Uram, a hold fénye, a tûz heve, a
nap sugarai, a csillagok ragyogása, az elektromos fény, mely oly hatalmasként nyilvánul meg,
a hegyek súlya, a föld energiája, ízének minõsége, mind a Te különbözõ megnyilvánulásaid.
A víz tiszta íze és az életerõ, mely minden életet fenntart, mind a Te sajátod, Uram. A víz és
íze szintén Te vagy.
— Drága Uram, az érzékek ereje, az elme gondolkodó, érzõ és akaró képessége, az erõ, a
test mozgása és növekedése úgy tûnik, mind a testlevegõk mozgásainak tudható be, valójában
azonban ezek mind energiád megnyilvánulásai. A mérhetetlen ûr is Benned nyugszik. Az ég
vibrálása, mennydörgése, a legfelsõbb hang, az o°k§ra, a különféle szavak elrendezése,
melynek segítségével az egyik dolgot a másiktól megkülönböztetjük, mind a Te jelképes
képviselõid. Minden Te vagy. Az érzékek, az érzékek irányítói, a félistenek, a tudás
megszerzése — mely nem más, mint az érzékek célja —, valamint a tudás tárgya, mind Te
vagy. Az értelem döntése s az élõlény éles emlékezete is Te vagy. Te vagy a tudatlanság
egoista alapelve, mely ezt az anyagi világot okozza; a szenvedély egoista alapelve, mely az
érzékek oka; s a jóság egoista alapelve, mely az anyagi világ irányító istenségeinek eredete.
Az illuzórikus energia, m§y§, mely a feltételekhez kötött lélek egyik formából a másik
formába való állandó vándorlását okozza, szintén Te vagy.
— Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége, Te vagy minden ok eredeti oka, amint a föld is
az eredeti oka a fáknak, a bokroknak és a megnyilvánulás hasonló változatosságának. Amint a
föld is jelen van mindenben, úgy vagy Te is jelen Felsõlélekként az egész anyagi
megnyilvánulásban. Te vagy minden ok legvégsõ oka, az örök alapelv. Gyakorlatilag minden
a Te egyetlen energiád megnyilvánulása. Az anyagi természet három kötõereje — sattva,
rajas és tamas — valamint kölcsönhatásaik eredménye a Te képviselõd, yogam§y§ által
kapcsolódik Hozzád. Látszólag függetlenek, ám a valóságban a teljes anyagi energia Rajtad, a
Felsõlelken nyugszik. Mivel Te vagy mindennek a végsõ oka, az anyagi megnyilvánulás
kölcsönhatásai — születés, létezés, növekedés, átalakulás, leépülés és megsemmisülés —
nincsenek jelen Benned. Legfelsõbb energiád, yogam§y§ változatos megnyilvánulásokban
mûködik, de mivel a Te energiád, Te jelen vagy mindenben.
A Bhagavad-g¦t§ kilencedik fejezete nagyon szépen elmagyarázza ezt, amikor az Úr így
szól: „Személytelen formámban áthatom az egész anyagi energiát, minden Énbennem
nyugszik, de én nem vagyok jelen.” Vasudeva ugyanezt jelenti ki. Az, hogy Õ nincsen
mindenhol jelen, azt jelenti, hogy Õ mindentõl távol van, miközben energiája mindenhol
cselekszik. Ezt egy egyszerû példával is szemléltetni lehet: egy óriási gyárban az energia,
azaz a legfelsõbb igazgató szervezése a tevékenység minden területén megfigyelhetõ, de ez
nem jelenti azt, hogy az eredeti tulajdonos is jelen van. Bár a tulajdonos jelenlétét a munkás
minden részlegben, minden területen érzi, fizikai jelenléte mégis csupán formalitás, energiája
azonban mindenhol jelen van. Hasonlóan az Istenség Legfelsõbb Személyiségének jelenléte
mindenhol energiáinak mûködésében tapasztalható. Így nyer megerõsítést a Legfelsõbb Úrral
való felfoghatatlan egyidejû egység és különbözõség filozófiája. Az Úr egy, energiái azonban
különfélék.
— Az anyagi világ olyan, akár egy hatalmas folyam, melynek hullámai a természet három
kötõereje, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. — mondta Vasudeva. — Ez az anyagi test,
az érzékek, a gondolkodás, az érzelmek és az akarat képessége, a boldogtalanság, a
boldogság, a ragaszkodás és a kéj szintjei mind a a természet három kötõerejének különféle
termékei. Az ostobák, akik az anyagi történések mögött nem ismerik föl transzcendentális
azonosságodat, továbbra is gyümölcsözõ cselekedetekben merülnek el, s a születés és halál
folytonos körforgásának lesznek kitéve, anélkül, hogy bármi esélyük nyílna megszabadulni
tõle.
Ezt az Úr a Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezetében másképpen is megerõsíti, ahol azt
olvashatjuk, hogy bárki, aki ismeri a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a megjelenését és cselekedeteit,
megszabadul az anyagi természet börtönébõl, s hazatér, vissza Istenhez. Éppen ezért K¥¢£a
transzcendentális neve, formája, cselekedetei és tulajdonságai nem az anyagi természet
termékei.
— Drága Uram — folytatta Vasudeva —, ha valaki a feltételekhez kötött élõlény minden
hibája ellenére valahogyan kapcsolatba kerül az odaadó szolgálattal, akkor fejlett tudattal
rendelkezõ civilizált emberi testet kap, s ezáltal alkalmassá válik arra, hogy továbbra is
odaadó szolgálatot végezzen. Ám a külsõ energiától megtévesztve az emberek általában nem
használják ki az emberi életforma adta lehetõséget. Elmulasztják az alkalmat, hogy elnyerjék
az örök szabadságot, s oktalanul szétrombolják mindazt a fejlõdést, melyet sok-sok ezer életen
át értek el.
— Az élet testi felfogásában hamis énképzetünknek köszönhetõen ragaszkodunk e test
utódaihoz, s feltételekhez kötött életünkben mindnyájan hamis kapcsolataink és érzelmeink
áldozatává válunk. Az egész világ az anyagi kötöttségek e téves felfogása szerint mûködik. Én
tudom, hogy egyikõtök sem a fiam: Ti vagytok az eredeti irányító, az õsatya, az Istenség
Személyiségei, akiket Pradh§na és Puru¢a néven ismernek. Azért jelentetek meg a földön,
hogy könnyítsetek terhén a k¢atriya királyok elpusztításával, akik szükségtelenül megnövelték
hadaikat — errõl már beszéltetek nekem a múltban. Drága Uram, Te vagy a meghódolt lelkek
menedéke, az alázatosak és szelídek legfõbb jóakarója. Ezért menedéket keresek
lótuszlábaidnál, mely önmagában is megszabadíthat az anyagi lét megpróbáltatásaitól.
— Hosszú ideig anyagi testemet hittem énemnek, és bár Te az Istenség Legfelsõbb
Személyisége vagy, mégis fiamnak tekintettelek. Drága Uram, amikor elõször megjelentél
Ka°sa börtönében, akkor hallottam elõször arról, hogy Te vagy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, s azért szálltál alá, hogy megvédelmezd a vallás elveit, ugyanakkor elpusztítsd
a hitetleneket. Megszületetlen vagy, mégis alászállsz minden korszakban, hogy véghezvidd
missziódat. Drága Uram, ahogy az égen is sok forma tûnik fel és tûnik el szemünk elõl,
hasonlóképpen tûnsz fel és távozol sokféle örökkévaló formádban. Ezért ki az, aki
megérthetné kedvteléseidet vagy megjelenésed és távozásod titkát? Egyedüli dolgunk csupán
az, hogy dicsõítsük legfelsõbb kiválóságodat.
Így szólt isteni fiaihoz Vasudeva, s szavaira az Úr K¥¢£a és Balar§ma csak mosolygott.
Mivel nagyon ragaszkodnak bhaktáikhoz, Vasudeva dicsõítését kegyes mosollyal fogadták.
K¥¢£a megerõsítette Vasudeva szavait:
— Drága apánk! Bármit mondj, végül is a fiaid vagyunk. Mindaz, amit elmondtál Rólunk,
a lelki tudomány magas szintû filozófiai megértésére vall. Minden ellenvetés nélkül, teljes
mértékben elfogadom szavaidat.
Vasudeva elérte életének tökéletességét azzal, hogy az Úr K¥¢£át és Balar§mát fiainak
tekintette, de mivel a kuruk¢etrai zarándokhelyen összegyûlt szentek úgy beszéltek K¥¢£áról,
mint mindennek a végsõ okáról, K¥¢£a és Balar§ma iránti szeretetébõl elismételte szavaikat.
Az Úr K¥¢£a nem akarta, hogy a Vasudevához fûzõdõ apa és fiú kapcsolat megromoljon,
ezért válasza elején megerõsítette, hogy Õ Vasudeva örök fia, s Vasudeva K¥¢£a örök apja.
Az Úr K¥¢£a az élõlények lelki azonosságáról beszélt apjának.
— Drága apám! — mondta. — Mindenki, Engem és bátyámat, Balar§mát is beleértve,
Dv§rak§ város lakói és az egész kozmikus megnyilvánulás pontosan olyan, amilyennek
leírtad, de emellett minõségben mindannyian azonosak vagyunk.
Az Úr K¥¢£a azt akarta, hogy Vasudeva az elsõrangú bhakta, a mah§-bh§gavata szemével
lásson, aki minden élõlényt a Legfelsõbb Úr részeként lát, s a Legfelsõbb Urat is ott látja
mindenki szívében. Valójában mindenkinek van egy lelki azonossága, de az anyagi létezéssel
kapcsolatba kerülve az anyagi természet kötõerõi beszennyezik az élõlényt. Elhatalmasodik
rajta a testi életfelfogás, és megfeledkezik arról, hogy minõségileg a lélek azonos az Istenség
Legfelsõbb Személyiségével. Tévesen — csupán mert anyagi test burkolja — azt hiszi, hogy
az egyén különbözik a másik egyéntõl. A testek közötti különbség miatt a lelkek
különbözõnek tûnnek számára.
Az Úr K¥¢£a ezután az öt anyagi elem nagyon szép példáját említette. Az anyagi elemek
teljessége, az éter, a levegõ, a tûz, a víz és a föld mindenben jelen van az anyagi világban: egy
agyagedényben, egy hegyben, egy fában és egy fülbevalóban egyaránt. Ez az öt elem tehát
mindenben jelen van, különbözõ arányokban és mennyiségben. A hegy nem más, mint az öt
elem kombinációjának gigantikus formája, s a kis agyagedény ugyanazokból az elemekbõl áll,
csupán kisebb mennyiségben. Ezért minden anyagi tárgyat, legyenek különbözõ formájúak
vagy méretûek, ugyanazok az elemek építik föl. Éppen így az összes élõlény — az Úr
K¥¢£ától kezdve, beleértve a Vi¢£u-tattvát és a Vi¢£u-formák millióit, valamint az elõlények
különbözõ formáit, az Úr Brahm§tól kezdve a legapróbb hangyáig — mindannyian
ugyanolyan minõségû lelkek. Néhányan mennyiség tekintetében nagyok, a többiek pedig
parányiak, minõségileg azonban ugyanolyan természettel rendelkeznek. Ezért az Upani¢adok
megerõsítik azt, hogy K¥¢£a, a Legfelsõbb Úr a legfõbb minden élõlény között, aki fenntartja
és ellátja õket mindennel, ami az életükhöz szükséges. Aki ismeri ezt a filozófiát, annak
tökéletes tudása van. A tat tvam asi védikus kijelentés — „Te ugyanaz vagy” — nem azt
jelenti, hogy mindenki Isten, hanem hogy minõségileg mindenki ugyanazzal a természettel
rendelkezik, mint Isten.
K¥¢£a szavai — melyek röviden összefoglalták a lelki élet egész filozófiáját — nagy
elégedettséget okoztak Vasudevának. Megmámorosodva szóhoz sem jutott, csak hosszan
hallgatott. Közben Devak¦, az Úr K¥¢£a anyja ült le férje mellé. Elõzõleg hallott már arról,
hogy K¥¢£a és Balar§ma milyen kegyesek voltak tanítójukhoz, amikor visszahozták neki
halott fiát a halál ura, Yamar§ja fogságából. Amióta hallotta ezt az esetet, Devak¦ örökké
fiaira gondolt, akiket Ka°sa megölt, s fájdalom töltötte el, amikor rájuk emlékezett.
 Halott fiai iránti szánakozásában Devak¦ így szólt az Úr K¥¢£ához és Balar§mához:
— Drága Balar§ma! A Te neved azt sugallja, hogy örömet és erõt adsz mindenkinek, s
végtelen hatalmad meghaladja elménk és szavaink képességeit. Te pedig, drága K¥¢£ám,
minden misztikus yog¦ mestere vagy. Jól tudom, hogy minden Praj§pati — köztük Brahm§ és
segítõi — Ura vagy, s Te vagy az eredeti Istenség Személyisége, N§r§ya£a. Biztosan tudom
azt is, hogy azért szálltál alá, hogy elpusztítsd a gonosztevõket, akik az idõ múlásával rossz
útra tértek. Elvesztették uralmukat elméjük és érzékeik fölött, visszaestek a jóság szintjérõl és
szeszélyes, tiszteletlen életükkel figyelmen kívül hagyják a kinyilvánított írások utasításait.
Azért jelentél meg e földön, hogy csökkentsd a világ terhét azzal, hogy megölöd a bûnös
uralkodókat. Drága K¥¢£ám, én tudom, hogy Mah§-Vi¢£u, aki a kozmikus megnyilvánulás
Okozati-óceánján fekszik, aki az egész teremtés forrása, csupán a Te teljes részed egy
kiterjedése. A kozmikus megnyilvánulás teremtése, fenntartása és elpusztítása csupán teljes
értékû kiterjedéseden keresztül történik. Ezért hát minden fenntartás nélkül menedéket
keresek Nálad. Hallottam arról, amikor tanítótokat, S§nd¦pani Munit akartátok
megajándékozni, s õ arra kért Benneteket, hozzátok vissza neki halott gyermekét. Te és
Balar§ma azonnal visszahoztátok a fiút Yamar§ja fogságából, pedig már hosszú ideje halott
volt. Ebbõl értettem meg, hogy Te vagy minden misztikus yog¦ mestere. Arra kérlek hát,
teljesítsd ugyanígy az én vágyamat is: hozd vissza fiaimat, akiket Ka°sa megölt! Ha
láthatnám õket akár egyszer is, szívem megelégedne, s kimondhatatlanul boldog lennék.
Anyjukat végighallgatva az Úr Balar§ma és K¥¢£a nyomban yogam§y§ segítségét kérték,
s a Sutala elnevezésû alsóbb bolygórendszerbe indultak. Egyszer rég a démonok királya, Bali
Mah§r§ja megörvendeztette az Istenség Legfelsõbb Személyisége egyik inkarnációját,
V§manát, amikor mindenét Neki adományozta, ezért K¥¢£a Bali Mah§r§jának ajándékozta az
egész Sutalát, legyen az birodalma és királysága. Így hát amikor ez a kiváló bhakta, Bali
Mah§r§ja látta, hogy az Úr Balar§ma és K¥¢£a bolygójára érkeztek, azon nyomban a
boldogság óceánjába merült. Amint az Úr K¥¢£a és Balar§ma megjelentek elõtte, családjának
tagjaival együtt felállt helyérõl s az Úr lótuszlábaihoz borult. Bali Mah§r§ja a legszebb
ülõhelyet kínálta fel az Úr K¥¢£ának és Balar§mának, s miután kényelmesen elhelyezkedtek,
megmosta lábaikat, a vizet pedig saját fejére és családjának tagjaira szórta. Az a víz, mely az
Úr K¥¢£a és Balar§ma lábait mosta, még a legnagyobb félisteneket, köztük az Úr Brahm§t is
megtisztítja.
Ezek után Bali Mah§r§ja értékes ruhákat, ékszereket, szantálpépet, bételdiót, lámpákat és
finomabbnál finomabb ételeket hozatott. Az elõírások szerint családjával e kincsek
felajánlásával imádta az Urat, majd vagyonát és testét is felajánlotta lótuszlábainak. Bali
király olyan transzcendentális gyönyört érzett, hogy újra és újra megragadta az Úr
lótuszlábait, s a mellkasára, néha pedig a fejére tette. A szeretet és ragaszkodás könnyei
jelentek meg szemében, s egész teste borzongott. Elcsukló hangon kezdte imáit ajánlani
Nekik.
— Kedves Balar§ma, Te vagy az eredeti Anantadeva. Oly hatalmas vagy, hogy Anatadeva
¼e¢a és minden más transzcendentális forma eredetileg Belõled és az Úr K¥¢£ából erednek. Te
vagy az eredeti Istenség Személyisége, örökkévaló formád pedig gyönyörrel és tudással teljes.
Te vagy az egész világ teremtõje. Te vagy a jñ§na-yoga és a bhakti-yoga rendszerének eredeti
atyja. Te vagy a Legfelsõbb Brahman, az Istenség eredeti Személyisége. Tiszteletteljes
hódolatomat ajánlom ezért mindkettõtöknek. Az élõlények számára nem könnyû dolog
meglátni Benneteket, ám ha kegyetekkel árasztjátok el bhaktáitokat, könnyedén
megpillanthatnak Titeket. Így hát csupán indokolatlan kegyetekbõl történt, hogy idejöttetek és
felfedtétek Magatokat elõttünk, akik többnyire a tudatlanság és szenvedély kötõerõinek hatása
alatt állunk.
— Drága Uram, mi a daityák, azaz a démonok családjába tartozunk. A démonok vagy a
démonikus természetû Gandharvák, Siddhák, Vidy§dharák, C§ra£ák, Yak¢ák, R§k¢asák,
Piª§cák, szellemek és lidércek természetüknél fogva alkalmatlanok arra, hogy imádjanak
Téged, vagy bhaktáiddá váljanak, ehelyett csupán akadályok az odaadás útján. De Te az
Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy, aki képviseled az összes Védát, s a tiszta jóság
szintjén állsz. A Te helyzeted örökké transzcendentális. Éppen ezért néhányan közülünk —
habár a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében születtünk — menedéket kerestünk
lótuszlábaidnál, s odaadó híveiddé váltunk. Néhányan közülünk valóban tiszta bhakták,
néhányan pedig azért fogadták el lótuszlábaid menedékét, mert odaadásukért jutalmat várnak
cserébe.
— Mi démonok, csupán indokolatlan kegyedbõl lehetünk Veled közvetlen kapcsolatban,
amely szinte még a félistenek számára is lehetetlen. Senki sem tudja, miképpen cselekszel
yogam§y§ energiádon keresztül. Még a félistenek sem tudják felmérni belsõ energiád
hatását — hogyan lenne hát ez lehetséges számunkra? Ezért alázatos imával fordulok Hozzád:
kérlek, légy kegyes hozzám, aki tökéletesen meghódoltam Neked, s árassz el indokolatlan
kegyeddel, hogy születésrõl születésre emlékezhessem lótuszlábaidra. Egyetlen vágyam, hogy
egyedül élhessek, akár a paramaha°sák, akik békés elmével vándorolnak, s csupán a Te
lótuszlábaidra bízzák magukat. Arra is vágyom, hogy ha társulnom kell valakivel, az a Te
tiszta bhaktád legyen és senki más, mert õk minden élõlény örök jóakarói.
— Drága Uram, Te vagy az egész világ legfelsõbb irányítója és mestere, ezért kérlek,
fogadj szolgálatodba, hadd szabaduljak meg minden anyagi szennyezettségemtõl. Így
megtisztíthatsz engem, hiszen aki szeretõ szolgálatodat végzi, azonnal mentesül a Védákban
ajánlott összes szabályozó elv alól.
A paramahamsa szó „legfelsõbb hattyút” jelent. Azt mondják, a hattyú képes arra, hogy a
tej és víz keverékébõl kiválassza csupán a tejet, s meghagyja a vizet. Azt, aki képes az anyagi
világból kiválasztani annak lelki részét, s csupán a Legfelsõbb Lélektõl s nem az anyagi
világtól függve képes egyedül élni, szintén paramaha°sának hívják. Amikor valaki eléri a
paramaha°sa szintet, rá már nem vonatkoznak többé a védikus utasítások szabályai. A
paramaha°sa csak a tiszta bhakták társaságát fogadja el, azokét pedig, akik túlságosan
vonzódnak az anyagi világhoz, elutasítja. Azok tehát, akik túlságosan rabjai az anyagi
világnak, nem érthetik meg a paramaha°sa helyzetét, ám azok, akik olyan szerencsések,
hogy lelkileg fejlettek, menedéket keresnek a paramaha°sánál, s így sikeresen teljesítik az
emberi élet misszióját.
Az Úr K¥¢£a végighallgatta Bali Mah§r§ja imáit, majd így szólt:
— Óh, démonok királya! Sv§yambh¡va Manu milleneumában a Mar¦ci nevû Praj§pati hat
fiat, hat félistent nemzett felesége, Çr£§ méhében. Egyszer az Úr Brahm§t elkápráztatta
lányának szépsége, és vágyakozva követni kezdte. A hat félisten utálattal nézte az Úr Brahm§
tettét, ám ezzel sértést követtek el ellene. Így hát arra ítéltettek, hogy a démon Hira£yakaªipu
fiaiként szülessenek meg. Hira£yakaªipu gyermekei késõbb Devak¦ méhében jelentek meg, de
amint megszülettek, Ka°sa azonnal megölte õket. Óh, királyom! Devak¦ anya látni szeretné
hat halott fiát, hiszen oly szomorú korai haláluk miatt, melyet Ka°sa okozott. Tudom, hogy
mind veled vannak. Elhatároztam, hogy Magammal viszem õket, hogy megnyugtassam
anyámat, Devak¦t. Miután találkozott velük, ez a hat feltételekhez kötött lélek felszabadulhat,
s boldogan visszatérhet eredeti bolygójára. Nevük Smara, Udg¦tha, Pari¢va¯ga, Pata¯ga,
K¢udrabh¥t és Gh¥£¦, s most visszanyerhetik eredeti helyzetüket: félistenek lesznek.
Miután mindent elmondott a démonok királyának, K¥¢£a elhallgatott. Bali Mah§r§ja
megértette az Úr szándékát. Méltó imádatot mutatott be Neki, aztán az Úr K¥¢£a és az Úr
Balar§ma visszatértek Dv§rak§ba a hat feltételekhez kötött lélekkel, s a hat apró gyermeket
átnyújtotta anyjának. Devak¦t elárasztotta az öröm, s anyai érzelmeitõl elragadtatásában
mellébõl megindult a tej. Nagy elégedettséggel szoptatta meg gyermekeit. Újra meg újra az
ölébe vette õket, s meg-megszagolva fejecskéiket csak az járt a fejében: „Visszakaptam
elveszett gyermekeimet!” Vi¢£u energiájától lenyûgözve, anyai odaadással élvezte elveszett
gyermekei társaságát.
Devak¦ teje transzcendentális nektár volt, hiszen ugyanezt a tejet itta az Úr K¥¢£a is. Ezért
hát a gyerekek, akiket Devak¦j¦ a mellébõl táplált, melyet az Úr K¥¢£a teste is érintett, azonnal
önmegvalósított személyek lettek. Hódolatukat ajánlották az Úr K¥¢£ának, Balar§mának,
apjuknak, Vasudevának, valamint anyjuknak, Devak¦nak, majd mennyei bolygójukra
távoztak.
Távozásuk után Devak¦ megdöbbent a csodálattól, hogy elveszett gyermekeit visszakapta,
akik aztán újra visszatértek bolygóikra. A történteket csak az Úr K¥¢£a kedvteléseinek tudta
tekinteni, melyekben bármilyen csodára sor kerülhet, hiszen energiái felfoghatatlanok.
Anélkül, hogy elfogadnánk az Úr felfoghatatlan és végtelen energiáit, nem érthetjük meg,
hogy az Úr K¥¢£a a Legfelsõbb Lélek. Határtalan energiái által mutatja be határtalan
kedvteléseit, amelyeket senki sem képes teljességükben leírni vagy megismerni.
S¡ta Gosv§m¦, miközben Naimi¢§ra£ya erdejében a ¼aunaka ¹¢i vezette bölcseknek
elbeszélte a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, ezzel kapcsolatban is elmondta véleményét:
— Óh, kiváló bölcsek, kérlek értsétek meg, hogy az Úr K¥¢£a transzcendentális
kedvtelései mind örökkévalóak. Nem történelmi események közönséges elbeszélései: ezek az
elbeszélések azonosak Magával az Istenség Legfelsõbb Személyiségével. Ezért bárki, aki az
Úr kedvteléseirõl szóló történeteket hallgatja, azonnal megszabadul az anyagi létezés
szennyezettségétõl, a tiszta bhakták pedig nektárként élvezik e fülükbe jutó történeteket.
Ilyen történeteket beszélt el ¼ukadeva Gosv§m¦ is, Vy§sadeva dicsõ fia, s bárki, aki hallja,
és bárki, aki másoknak elmeséli ezeket, K¥¢£a-tudatossá válik, s csak a K¥¢£a-tudatos ember
térhet haza, vissza Istenhez.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvannegyedik
fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a lelki utasításokat ad Vasudevának, és visszahozza
Devak¦ hat halott fiát”.
85. Subhadr§ elrablása, valamint az Úr K¥¢£a látogatása ¼rutadevánál és
Bahul§ªvánál
Miután meghallgatta a történetet, Par¦k¢it Mah§r§ja egyre kíváncsibb lett, s egyre többet
akart hallani K¥¢£áról és kedvteléseirõl. Arról kérdezte hát ¼ukadeva Gosv§m¦t, hogyan
rabolta el K¥¢£a biztatására Arjuna Sudbhadr§t, Par¦k¢it Mah§r§ja nagyanyját, s hogyan
házasodtak össze. ¼ukadeva Gosv§m¦ elmesélte a történetet:
— Egyszer nagyapád, Arjuna, a nagy hõs, a szent zarándokhelyeket látogatta sorra, s
vándorlása közben eljutott Prabh§sak¢etrára. Ott hallotta a hírt, hogy az Úr Balar§ma arra
készül, hogy férjhez adja Subhadr§t, Arjuna anyai nagybátyjának, Vasudevának a leányát. Bár
Subhadr§ apja és fivére — Vasudeva és K¥¢£a — nem értettek egyet Vele, az Úr Balar§ma
Duryodhanához akarta adni húgát. Arjuna mégis arra vágyott, hogy elnyerje Subhadr§ kezét.
Ahogy Subhadr§ra és szépségére gondolt, Arjunát egyre jobban rabul ejtette a gondolat,
hogy feleségül veszi õt, s egy tervvel a fejében Vai¢£ava sanny§s¦nak öltözött, kezében
trida£¨át tartva. A M§y§v§d¦ sanny§s¦k egy da£¨át, azaz egy botot hordanak magukkal, míg
a Vai¢£ava sanny§s¦k hármat. A három bot, a trida£¨a azt jelzi, hogy a Vai¢£ava sanny§s¦
fogadalmat tett: testével, elméjével és szavaival az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
szolgálja. A trida£¨a-sanny§sa rendszere hosszú ideje létezik, s a Vai¢£ava sanny§s¦kat
trida£¨inak, trida£¨i-sv§m¦nak vagy trida£¨i-gosv§m¦nak nevezik.
A sanny§s¦k általában az országot járják, hogy prédikáljanak. Indiában azonban az esõs
évszak négy hónapja alatt — szeptembertõl decemberig — nem vándorolnak tovább, hanem
menedéket keresnek s megtelepednek valahol. Ezt C§turm§sya-vratának nevezik. Amikor
egy sanny§s¦ e négy hónapra menedéket keres egy faluban, a helybéliek kihasználják
jelenlétét, hogy lelki fejlõdést érjenek el. Arjuna egy trida£¨i sanny§s¦ öltözékében négy
hónapig Dv§rak§ban maradt, azt tervezgetve, hogyan nyerhetné el Subhadr§ kezét. Dv§rak§
népe — akárcsak az Úr Balar§ma — nem ismerte föl a sanny§s¦ban Arjunát, ezért mit sem
sejtve ajánlották tiszteletüket és hódolatukat neki.
Történt egyszer, hogy az Úr Balar§ma meghívta ebédre a sanny§s¦t. Tisztelettudóan a
legfinomabb ételekkel kínálta, s az álruhás sanny§s¦ evett is bõségesen. Közben azonban
egyre csak a szépséges Subhadr§t nézte, akinek bája még a legkiválóbb hõsöket és királyokat
is elbûvölte. Arjuna szemei ragyogni kezdtek a szerelemtõl, s csillogó szemmel nézte
Subhadr§t. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, elnyeri Subhadr§ kezét, s ez az erõs vágy
teljesen felkavarta az elméjét.
Arjuna — Mahar§ja Par¦k¢it nagyapja — különlegesen szép volt, s Subhadr§ vonzódott
daliás termetéhez. Magában õ is elhatározta, hogy csakis Arjunához megy feleségül. Õszinte
leány lévén boldogan mosolygott rá, s Arjuna is mind jobban és jobban vonzódott hozzá. Így
aztán Subhadr§ Arjunának adta magát, aki elhatározta, hogy mindenáron feleségül veszi. Éjjel
és nappal szüntelenül azon járt a feje, hogyan nyerhetné el Subhadr§ kezét, s úgy kínozta a
gondolat, hogy egy percnyi nyugalma nem volt.
Egy napon, amikor Subhadr§ hintójába ülve elhagyta a palotát, hogy megnézze a
templomban a m¡rtikat, Arjuna kapva kapott az alkalmon, s Vasudeva és Devak¦ elõzetes
beleegyezésével elrabolta Subhadr§t. Fölpattant Subhadr§ hintójára, s felkészült a
küzdelemre. Megragadta íját, s nyílözönével visszaverte az odasereglett katonákat, akik
megpróbálták Arjunát megállítani. Subhadr§ rokonsága és családjának tagjai kiabálni kezdtek,
õ azonban magával vitte Subhadr§t, akár az oroszlán, amint zsákmányát elragadva fut tovább.
Amikor az Úr Balar§ma megtudta, hogy a sanny§s¦ nem volt más, mint Arjuna, aki ilyen
cselhez folyamodott, hogy elrabolja Subhadr§t — ami sikerült is neki —, rettentõ dühös lett.
Ahogyan az óceán hullámai kavarodnak föl a telihold napján, úgy uralkodott el az Úr
Balar§mán a mérhetetlen düh.
Az Úr K¥¢£a Arjuna pártján álll, ezért a család több tagjával együtt megpróbálta
megbékíteni az Úr Balar§mát. Lábai elé borulva kérte, bocsásson meg Arjunának. Az Úr
Balar§mát végül meggyõzték arról, hogy Subhadr§ vonzódik Arjunához, s örömmel tudta
meg, hogy Subhadr§ Arjunát szeretné férjének. A dolog szerencsésen elrendezõdött, s az Úr
Balar§ma, hogy örömet szerezzen az ifjú házaspárnak, hozományról is gondoskodott:
tengernyi kincset, elefántokat, hintókat, lovakat, szolgákat és szolgálólányokat küldött nekik.
Mah§r§ja Par¦k¢it még többet szeretett volna hallani K¥¢£áról, s így Arjuna és Subhadr§
története után ¼ukadeva Gosv§m¦ egy újabb történet elbeszélésébe kezdett.
Élt Mithil§ban, Videha királyságának fõvárosában egy családos br§hma£a, ¼rutadeva, az
Úr K¥¢£a hûséges bhaktája. Töretlen K¥¢£a-tudatának köszönhetõen, s mert örökké az Úr
szolgálatában merült el, tökéletes békét ért el elméjében, és megszabadult minden anyagi
ragaszkodástól. Rendkívül mûvelt volt, s nem volt egyéb vágya, mint hogy teljesen K¥¢£a-
tudatban éljen. Bár a családfenntartók rendjében élt, soha nem törekedett arra, hogy
megélhetésére pénzt keressen: elégedett volt azzal, amit különösebb igyekezet nélkül is
elérhetett, s így tengette életét. Minden nap csupán annyit kapott, amennyi épp hogy elég volt
életéhez; nem többet és nem kevesebbet, ez volt a sorsa. Nem vágyott többre, mint amennyire
szüksége volt, s így békésen gyakorolhatta a br§hma£a élet szabályozó elveit, ahogyan azt a
kinyilatkoztatott írások elõírják.
Szerencsés módon Mithil§ uralkodója — a híres Bahul§ªva király —épp olyan jó bhakta
volt, mint ez a br§hma£a. Hírnevét jó királyként alapozta meg, s egy csöppet sem törekedett
arra, hogy birodalmát csupán az érzékkielégítés kedvéért megnövelje. A br§hma£a és
Bahul§ªva király az Úr K¥¢£a tiszta bhaktái maradtak Mithil§ban.
Az Úr K¥¢£a végtelenül kegyes volt e két bhaktájához, Bahul§ªva királyhoz és a
br§hma£ához, ¼rutadevához, ezért egy napon arra kérte kocsisát, D§rukát, hajtsa a hintóját
Mithil§ fõvárosába. Az Úr K¥¢£át a nagy bölcsek, N§rada, V§madeva, Atri, Vy§sadeva,
Paraªur§ma, Asita, Aru£i, B¥haspati, Kanva, Maitreya, Cyavana és sokan mások is elkísérték.
Falvakon és városokon haladtak keresztül, s a helybéliek mindenütt nagy tisztelettel fogadták
s felajánlásaikkal imádták õket. Amikor mind összesereglettek, hogy láthassák K¥¢£át, úgy
tûnt, mintha a nap lenne jelen minden bolygójával együtt. Útjuk során az Úr K¥¢£a és a
bölcsek áthaladtak Ýnarta, Dhanva, Kuruj§¯gala, Ka¯ka, Matsya, P§ñc§la, Kunti, Madhu,
Kekaya, Koªala és Ar£a birodalmakon is, s így az ott élõk — férfiak és nõk — mind szemtõl-
szemben láthatták K¥¢£át. Mennyei boldogság töltötte el õket, szívük megtelt az Úr iránt
érzett szeretettel, s amikor meglátták az Úr arcát, úgy érezték, szemeikkel nektárt isznak.
Amikor K¥¢£át látták, életük minden tudatlan félreértése szertefoszlott. Az Úr számtalan
birodalmon haladt keresztül, s amikor az emberek mind odamentek, hogy láthassák Õt, az Úr
csupán pillantásával minden jó szerencsével megáldotta õket és megszabadított mindenkit a
tudatlanság minden fajtájától. Néhol a félistenek is csatlakoztak az emberekhez, s az Urat
dicsõítve minden kedvezõtlen dologtól megtisztították a környéket. Így érkezett meg végül az
Úr Videha királyságba.
Érkezésének hírét az emberek határtalan boldogsággal fogadták, s az Úr elé indultak, hogy
üdvözöljék, s felajánlják Neki ajándékaikat, amelyeket a kezükben vittek magukkal. Amint az
Úr K¥¢£át megpillantották, szívükben azonnal transzcendentális gyönyör virágzott ki, épp
úgy, mint ahogyan a lótuszvirág bontja ki szirmait napfelkeltekor. Eddig csupán hallomásból
ismerték e nagy bölcseket, de sohasem látták õket. Most azonban az Úr K¥¢£a kegyébõl
találkozhattak velük és Magával az Úr K¥¢£ával.
Bahulásva király és a br§hma£a, ¼rutadeva, jól tudták, hogy az Úr azért jött, hogy
kitüntesse õket kegyével, s így az Úr lótuszlábaihoz borulva nyomban felajánlották
tiszteletüket. Összetett kézzel egyszerre hívták meg otthonukba az Úr K¥¢£át és a szenteket.
Hogy mindkettõjüknek örömet szerezzen, az Úr K¥¢£a kiterjesztette magát két formába, s
mindkettõjük házába elment. Ám sem Bahul§ªva, sem a br§hma£a nem tudta, hogy az Úr a
másik házába is ellátogatott: azt gondolták, csupán az õ otthonukban vendégeskedik. Hogy az
Úr és társai egyszerre voltak jelen mindkét házban, az nem más, mint az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének egyik fensége. A kinyilatkoztatott írásokban ezt vaibhava-prak§ªának
nevezik. Amikor az Úr K¥¢£a feleségül vette a tizenhatezer hercegnõt, szintén kiterjesztette
magát: tizenhatezer formában jelent meg, amelyek mindegyike ugyanolyan hatalommal
rendelkezett, mint Õ Maga. Ugyanígy terjesztette ki Magát számtalan tehénné, borjúvá és
tehénpásztorfiúvá V¥nd§vanában is, amikor Brahm§ ellopta Tõle teheneit, borjait és
tehénpásztor barátait.
Bahul§ªva, Videha uralkodója okos és nemes szívû király volt. Ámulva látta, hogy ennyi
sok szent, sõt Maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége is ellátogatott hozzá. Jól tudta, hogy
a feltételekhez kötött lélek, különösen ha világi dolgokkal foglalkozik, nem lehet tökéletesen
tiszta, míg az Istenség Legfelsõbb Személyisége és tiszta bhaktái örökké transzcendentálisak a
világ szennyezõdéseivel szemben. Ezért amikor azt látta, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége az összes nagy szent kíséretében az otthonában vendégeskedik, nagyon
meglepõdött, s hálát adott az Úr K¥¢£ának indokolatlan kegyéért.
Nagyon hálás volt, s szerette volna vendégeit a tõle telhetõ legjobb fogadtatásban
részesíteni. Gyönyörû ülõhelyeket és párnákat hozatott, s az Úr K¥¢£a a szentekkel együtt
kényelmesen leült. Bahul§ªva király elméjének nem volt nyugta, ám nem gondok gyötörték: a
szeretet és odaadás eksztázisa lett úrrá rajta. Szíve megtelt az Úr és társai iránti szeretettel és
ragaszkodással, szemeit elöntötték az elragadtatás könnyei. Bahul§ªva király arról is
gondoskodott, hogy megmossák isteni vendégeinek lábát, majd családjával együtt
mindannyian fejükre locsolták a vizet. Csodálatos virágfüzéreket, szantálpépet, füstölõket, új
ruhákat, ékszereket, lámpákat, teheneket és bikákat ajánlott föl nekik, s királyi rangjához
méltóan imádta õket. Amikor mindannyiukat bõségesen megvendégelte, s vendégei
kényelmesen leültek, Bahul§ªva az Úr K¥¢£a elé járult, és megfogta lótuszlábait. Ölébe véve
masszírozni kezdte, s közben édes hangon az Úr dicsõségérõl kezdett beszélni.
— Óh, drága Uram! Te vagy minden élõlény Felsõlelke, és mint a szívben jelenlévõ tanú,
jól ismered tetteinket. Kötelességtudóak lévén örökké lótuszlábaidra gondolunk, így
biztonságban vagyunk, s örökkévaló odaadó szolgálatodról sem feledkezünk meg. Örökké
lótuszlábaidra emlékezünk, s ezért most kedvesen meglátogattad otthonomat, hogy kitüntess
indokolatlan kegyeddel. Hallottuk, kedves Uram, hogy állításaid megerõsítették: tiszta
bhaktáid kedvesebbek Számodra, mint az Úr Balar§ma vagy örök szolgád, a szerencse
istennõje. Híveid kedvesebbek Neked, mint elsõ fiad, az Úr Brahm§, s én biztos vagyok
abban, hogy azért jöttél el hozzám is, hogy isteni kijelentésed bebizonyítsd. Nem tudom
elképzelni, hogyan lehetnek istentelenek és démoniak az emberek még azután is, hogy
megismerték indokolatlan kegyedet és ragaszkodásodat, mellyel bhaktáidat árasztod el, akik
töretlen K¥¢£a-tudatban élnek. Hogyan felejthetik el lótuszlábaidat?
— Óh, Uram, nem titok számunkra, mennyire kedves és nagylelkû vagy azzal, aki
mindent maga mögött hagy, hogy a K¥¢£a-tudatban mélyedhessen el. Néha saját Magadat
adod cserébe ezért a tiszta szolgálatért. Megjelentél a Yadu-dinasztiában, hogy teljesítsd
missziódat: hogy visszahívj minden feltételekhez kötött lelket, akik az anyagi létezés bûnös
tetteiben romlanak. Megjelenésed híre már az egész világot bejárta. Kedves Uram, Te vagy a
határtalan kegy, szeretet és ragaszkodás óceánja. Transzcendentális, örök formád gyönyörrel
és tudással teli. Csodálatos ¼y§masundara formád mindenki szívét elragadja. Tudásod
határtalan, s hogy az embereket odaadó szolgálat végzésérõl tanítsd, elküldted Nara-N§r§ya£a
inkarnációdat, aki szigorúan vezekel és komoly lemondásokat végez Badar¦n§r§ya£ában.
Ezért kérlek, fogadd alázatos hódolatomat lótuszlábaid elõtt! Kedves Uram, arra kérlek Téged
és társaidat, a nagy szenteket és br§hma£ákat, maradjatok otthonomban, hogy családunkat, a
hírneves Nimi király családját megszentelje lótuszlábaid pora e néhány nap alatt.
Az Úr K¥¢£a nem tudta megtagadni bhaktája kérését, s így a bölcsekkel együtt néhány
napot ott töltött, hogy megszentelje Mithil§ városát és minden lakóját.
Eközben a br§hma£át, aki szintén fogadta az Úr K¥¢£át és társait otthonában,
transzcendentális boldogság árasztotta el. Kényelmes ülõhelyekkel kínálta vendégeit, majd
ruháját teste köré csavarva táncolni kezdett. ¼rutadeva nem volt gazdag, így csak
szalmazsákot, fapadlót és gyékényszõnyeget tudott fölajánlani elõkelõ vendégeinek, az Úr
K¥¢£ának és a szenteknek, de legjobb tehetsége szerint üdvözölte õket. Ékesszólóan beszélt az
Úrról és a szentekrõl, majd feleségével mindegyikük lábát megmosta, s a vízzel egész
családját meglocsolta. ¼rutadeva nagyon szegény volt, mégis õ volt e pillanatban a
legszerencsésebb a világon. Miközben az Úr K¥¢£át és társait üdvözölte, egészen
megfeledkezett magáról transzcendentális örömében. Miután köszöntötte az Urat és társait,
gyümölcsöket, füstölõket, illatos vizet, illatos agyagot, tulas¦ leveleket, kuªa füvet és
lótuszvirágokat hozott, annyit, amennyi csak tehetségébõl tellett. Nem voltak fényûzõ
ajándékok, de mivel a br§hma£a odaadó szeretettel ajánlotta fel õket, az Úr K¥¢£a és társai
nagy örömmel fogadták. A br§hma£a felesége egyszerû ételeket fõzött, rizst és d§lt, ám az Úr
K¥¢£a és követõi nagy elégedettséggel fogyasztották el, mert odaadó szeretettel készültek.
Miközben az Úr K¥¢£át és társait látta vendégül, ¼rutadeva br§hma£a így gondolkozott: „A
családi élet mély, sötét kútjába estem, s oly szerencsétlen ember vagyok. Hogyan lehet, hogy
az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége és társai, a nagy szentek, akiknek a
jelenléte olyan szentté teszi a helyet, mint a zarándokhelyek, idejöttek a házamba?” Eközben
vendégei befejezték ebédjüket és kényelmesen hátradõltek üléseiken. ¼rutadeva br§hma£a
valamint felesége, gyerekei és más rokonai nyomban megjelentek, hogy felajánják
szolgálatukat az elõkelõ vendégeknek. Az Úr K¥¢£a lótuszlábait megérintve a br§hma£a így
szólt:
— Drága Uram! Te vagy a Legfelsõbb Személy, Puru¢ottama, aki fölötte állsz a
megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyagi teremtésnek. Az anyagi világ mûködésének és a
feltételekhez kötött lelkek tetteinek nincs közük helyzetedhez. Tisztában vagyok azzal, hogy
nem csak ma hallgatsz meg engem: Param§tm§ként a teremtés kezdete óta az élõlények
mindegyikének társa vagy.
A br§hma£a kijelentése nagyon tanulságos. Való igaz, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége Param§tm§ arculatában behatol az anyagi teremtésbe mint Mah§-Vi¢£u,
Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u és K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, s az Úr a feltételekhez kötött lélekkel
barátságban foglal helyet a testben. Minden élõlénnyel ott van, kezdettõl fogva, de az életrõl
alkotott hibás tudata következtében az élõlény nem érti ezt meg. Amikor azonban tudata
K¥¢£a-tudattá alakul át, nyomban rájön, hogyan segíti K¥¢£a a feltételekhez kötött lelkeket
megszabadulni az anyagi élet megpróbáltatásaitól.
— Óh, Uram! — folytatta ¼rutadeva. — Úgy hatoltál be az anyagi világba, mintha
aludnál. Egy feltételekhez kötött lélek miközben alszik, valótlan, átmeneti világokat teremt.
Illuzórikus tettek sokaságába merül bele: néha királlyá koronázzák, néha megölik, néha egy
ismeretlen városban találja magát — csupa ideig-óráig tartó cselekedet. Ehhez hasonlóan,
Uram, látszólag Te is alvás közben lépsz az anyagi világba egy idõleges megnyilvánulást
teremteni, nem személyes szükségletedbõl, hanem a feltételekhez kötött lélek érdekében, aki
Téged akar utánozni, az élvezõt. A feltételekhez kötött lélek élvezete az anyagi világban
idõleges és megtévesztõ. Önmagában még ezt a mulandó helyzetet sem képes megteremteni
hiú élvezete érdekében. Hogy idõleges és hiú vágyai beteljesüljenek, Te megjelensz ebben az
átmeneti megnyilvánulásban, hogy segítsd e feltételekhez kötött lelket, s így az anyagi világba
kerülésének kezdete óta állandóan társa vagy. Ezért amikor a feltételekhez kötött lélek
kapcsolatba kerül egy tiszta bhaktával és odaadó szolgálatba kezd transzcendentális
kedvteléseid hallásának, transzcendentális tetteid dicsõítésének, örökkévaló formád templomi
imádatának, a transzcendentális helyzeted megértését szolgáló beszélgetések és a Hozzád
szóló imák felajánlásának folyamatával, akkor fokozatosan megszabadul az anyagi létezés
szennyezõdésétõl. Szíve megtisztul minden anyagi portól, s így fokozatosan láthatóvá válsz
szívében. Bár örökké a feltételekhez kötött lélekkel vagy, csak akkor tárulsz föl elõtte, ha
megtisztul az odaadó szolgálat által. Akiket azonban megzavarnak a gyümölcsözõ
cselekedetek — végezzék azokat akár a Védák utasításai alapján, akár megszokásból —
, valamint akik nem kezdenek hozzá az odaadó szolgálathoz, azokat az élet testi felfogásának
külsõdleges boldogsága hódítja meg. Nekik sohasem tárod föl Magad, sõt távol, nagyon távol
maradsz tõlük. Ám aki odaadó szolgálatot végez, s szívét megtisztította szent neveid örökös
vibrálásával, nagyon könnyen megérti, hogy örök társa vagy.
— Azt mondják, szívén keresztül irányítod bhaktádat, aki így hamar hazajuthat, vissza
Hozzád. Ez a közvetlen utasítás fedi föl jelenlétedet a bhakta szívében. Csak egy bhakta képes
azonnal fölismerni, hogy jelen vagy a szívében, míg azok számára, akiknek csupán testi
felfogásuk van az életrõl, és csak az érzékkielégítéssel törõdnek, örökre rejtve maradsz
yogam§y§ függönye miatt. Ezek az emberek nem értik meg, milyen közel vagy hozzájuk,
szívükben helyet foglalva. A nem hívõ csak a végsõ halál képében ismer föl Téged.
Különbség van aközött, hogy a macska a kölykeit viszi-e szájában vagy egy egeret — ilyen
különbség van a két felismerés között is. Az egér halálát sejti a macska szájában, ezzel
szemben a macskakölykök anyjuk iránti ragaszkodást éreznek. Hasonlóan, Te megjelensz
mindenki számára, de a nem hívõ a végsõ, kegyetlen halálként lát Téged, míg a bhakta
számára Te vagy a Legfelsõbb tanácsadó és filozófus. Az ateisták éppen ezért Isten jelenlétét
mint halált tapasztalják, a bhakta azonban megérti, hogy Isten örökké jelen van szívében,
elfogadja tanácsait, és élete transzcendentálissá válik, melyre az anyagi világ szennyezõdései
nem hatnak.
Te vagy az anyagi természet mûködésének legfõbb irányítója és legfelsõbb ellenõrzõje.
Az istentagadók csupán tanulmányozzák az anyagi természet mûködését, de nem találják meg
az eredeti okot, Téged. Egy bhakta azonban rögtön látja, hogy az anyagi természetben minden
esemény mögött Te állsz. Yogam§y§ függönye bhaktád szemét nem tudja befedni, de a nem
hívõét eltakarja. Az, aki nem bhakta, nem pillanthat meg Téged szemtõl szemben, mint
ahogyan nem láthatja a napot az, akit a felhõk akadályoznak a látásban. Ám aki a felhõk fölött
száll, láthatja a napfényt teljes ragyogásában. Drága Uram, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom
Neked! Óh, önragyogó Úr, örök szolgád vagyok! Ezért kérlek, utasíts engem — mit tehetek
érted? A feltételekhez kötött lélek mindaddig érzi az anyagi szennyezõdés keservét, a
háromféle szenvedést, amíg nem vagy látható számára. Amint azonban K¥¢£a-tudatbeli
fejlõdése által láthatóvá válsz, egyszerre legyõzi az anyagi létezés minden nyomorúságát.
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége nagyon szereti bhaktáit. Amikor meghallotta
¼rutadevától tiszta odaadásának imáit, elégedetten fogta meg kezét:
— Kedves ¼rutadevám! — mondta. — E kiváló bölcsek és szentek nagyon kegyesek
voltak, hogy személyesen jöttek el hozzád. Nagy szerencsének kell tekintened ezt az alkalmat.
Olyan nemeslelkûek, hogy Velem utaznak, s bárhová érkezünk, csupán lábaik porának
érintése transzcendentálisan tisztává varázsol mindent a környéken. Az emberek eljárnak Isten
templomába. A szent zarándokhelyeket is meglátogatják, és hosszú napokig tartó imádatuk és
a szent hellyel való kapcsolatuk következtében lassan megtisztulnak. A nagy bölcsek és
szentek varázsa azonban oly hatalmas, hogy csupán megpillantva õket az ember egyszerre
tökéletesen megtisztul.
— Ezenkívül a zarándoklatoknak és a különféle félistenek imádatának tisztító hatása is a
szentek kegyének köszönhetõ. A zarándokhely a szentek jelenlététõl válik szent hellyé.
Kedves ¼rutadevám, amikor valaki br§hma£ának születik meg, rögtön az emberek
legkiválóbbja lesz. S ha egy ilyen br§hma£a önmagában elégedett marad, lemondást
gyakorol, tanulmányozza a Védákat és az Én odaadó szolgálatomat végzi, amint ez a
br§hma£ák kötelessége — vagy más szóval Vai¢£ava lesz —, milyen dicsõségessé válik!
Négykarú N§r§y§£a arculatom nincs olyan kedves számomra, mint egy Vai¢£ava br§hma£a.
Br§hmana azt jeleneti: aki kellõen jártas a védikus tudományban. Egy br§hma£a a tökéletes
tudás jelképe, s Én vagyok minden istenség eredeti megnyilvánulása. A csekély értelmû
emberek nem értenek meg Engem mint a legfõbb tudást, s nem értik meg egy Vai¢£ava
br§hma£a hatalmát sem. Az anyagi természet három kötõerejének hatása alatt becsmérelni
mernek Engem és tiszta bhaktáimat. Egy Vai¢£ava br§hma£a, vagyis az a bhakta, aki elérte a
brahminikus szintet, megvalósít Engem a szívében, s ezért feltétlenül arra a következtetésre
jut, hogy a kozmikus megnyilvánulás egésze és annak különféle arculatai az Úr energiái
hatásának következménye, s így tisztán látja az egész anyagi temészetet és a teljes anyagi
energiát. Az ilyen bhakta minden tettben egyedül Engem lát, semmi mást.
— Ezért hát kedves ¼rutadevám, fogadd e nagy szenteket, br§hma£ákat és bölcseket úgy,
hogy az én hiteles képviselõim. Õket hûségesen imádva még szorgalmasabban fogsz imádni
Engem. Ha valaki bhaktáimat imádja, azt jobbnak tekintem, mintha közvetlenül Engem
imádna. Ha valaki közvetlenül Engem próbál imádni anélkül, hogy bhaktáimat imádná, Én
nem fogadom el az ilyen imádatot, még ha nagy gazdagsággal mutatják be, akkor sem.
Így aztán a br§hma£a, ¼rutadeva, valamint Mithil§ királya az Úr utasítása szerint imádta
K¥¢£át és követõit, a nagy bölcseket és szent br§hma£ákat, lelki jelentõségüknek
megfelelõen. A br§hma£a és a király végül egyaránt elérték a legvégsõ célt: a lelki világba
kerültek. A bhakták az Úr K¥¢£án kívül senkit sem ismernek, s K¥¢£a is bhaktái iránt a
legszeretõbb. Az Úr K¥¢£a Mithil§ban maradt ¼rutadeva br§hma£a házában és Bahul§ªva
király palotájában. Aztán kegyével, transzcendentális tanácsaival elárasztva õket visszatért
királyi városába, Dv§rak§ba.
Ez a történet arra tanít bennünket, hogy Bahul§ªva királyt és ¼rutadeva br§hma£át az Úr
K¥¢£a egyformán elfogadta, mert mindketten tiszta bhakták voltak. Ez az a tulajdonság, amely
szükséges ahhoz, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége felismerjen bennünket. Ebben a
korszakban szokássá vált alaptalanul büszkének lenni arra, hogy valaki k¢atriya vagy
br§hma£a családban született, ezért látjuk, hogy vannak embereket, akiknek semmi egyéb
képzettségük nincs, mint hogy azt állítják magukról, hogy br§hma£a, k¢atriya vagy vaiªya
családból származnak. Az írásokban azonban az áll: kalau ª¡dra-sambhava. „Ebben a Kali
korszakban mindenki ª¡dra.” Ez azért van, mert a sa°sk§rának nevezett tisztító
folyamatokat, amelyek az anya várandósságától egészen a halálig tartanak, nem végzik el.
Senki sem sorolható be egy bizonyos kaszt — különösen egy magasabb kaszt: br§hma£ák,
k¢atriyák vagy vaiªyák — tagjai közé pusztán születési jogánál fogva. Ha valakit nem tisztít
meg a magot adó ceremónia, a Garbh§dh§na-sa°sk§ra, akkor azonnal a ª¡drák közé kell
sorolnunk, mivel egyedül a ª¡drák nem mennek keresztül ezen a tisztító folyamaton. A
szexuális élet a K¥¢£a-tudat tisztító folyamata nélkül csupán a ª¡drák vagy az állatok magot
adó folyamata. A K¥¢£a-tudat azonban a legmagasabb rendû tökéletesség, amely által
mindenki eljuthat a Vai¢£ava szintre, s aki ezt eléri, az egyben rendelkezni fog a br§hma£ák
minden képességével is. A Vai¢£avák arra törekednek, hogy megszabaduljanak a bûnös tettek
négy fajtájától: a meg nem engedett szexuális élettõl, a kábítószerek élvezetétõl, a
szerencsejátéktól és a húsevéstõl. Senki sem érheti el a brahminikus szintet, ha nem
rendelkezik ezekkel az alapvetõ tulajdonságokkal, és senki sem lehet tiszta bhakta, ha nem
válik képzett br§hma£ává.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanötödik fejezetéhez,
melynek címe: „Subhadr§ elrablása, valamint az Úr K¥¢£a látogatása ¼rutadevánál és
Bahul§ªvánál”.
86. A Védák felajánlják imáikat
Par¦k¢it király a transzcendentális témák megértésével kapcsolatban egy nagyon fontos
kérdést tett fel ¼ukadeva Gosv§m¦nak. A kérdés így szólt: „Mivel a védikus tudomány
általában az anyagi világ három kötõerejével foglalkozik, hogyan képes megközelíteni a
transzcendentális témákat, melyek túl vannak a három anyagi kötõerõn? Mivel az elme
anyagi, és a szavak vibrációja is anyagi hang, hogyan képes a védikus tudomány az elme
gondolatait anyagi hanggal kifejezve megközelíteni a transzcendenciát? Egy téma leírásához
szükséges forrásának, tulajdonságainak és mûködésének meghatározása. Ilyen leírás csupán
az anyagi elmével gondolkozva és anyagi szavakat vibrálva lehetséges. Bár Brahmannak, az
Abszolút Igazságnak nincsenek anyagi tulajdonságai, a mi beszédképességünk nem hatol az
anyagi tulajdonságok mögé. Hogyan tudnád akkor leírni szavaiddal Brahmant, az Abszolút
Igazságot? Nem értem, miképpen lehet anyagi hangokból álló kifejezések segítségével
megérteni a transzcendenst.”
Par¦k¢it király azzal a szándékkal tette fel kérdését, hogy megtudja ¼ukadeva Gosv§m¦tól,
vajon a Védák az Abszolút Igazságot végsõ soron személytelenként vagy személyesként
határozzák meg. Az Abszolút Igazság megértése három fokozaton keresztül érhetõ el: a
személytelen Brahman, a mindenki szívében helyhez kötött Param§tm§ és végül az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a.
A Védák a cselekedetek három fajtájával foglalkoznak. Az elsõ a karma-k§£¨a, a védikus
utasítások alapján végzett cselekedetek, amelyek által az ember fokozatosan megtisztulhat, s
így megérti valódi helyzetét. A második a jñ§na-k§£¨a, mely az Abszolút Igazság spekulatív
módon való megértésének folyamata, a harmadik pedig az up§san§-k§£¨a, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének, illetve néha a félisteneknek az imádata. A Védák ajánlják a
félistenek imádatát, de csak a félisteneknek az Istenség Személyiségéhez fûzõdõ kapcsolata
megértésével együtt. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének számtalan szerves része van.
Némelyiküket sv§°ªáknak, személyes kiterjedéseinek, másokat pedig vibhinn§°ªáknak,
élõlényeknek nevezik. E kiterjedések — a sv§°ªák és a vibhinn§°ªák egyaránt — az eredeti
Istenség Személyiségének kiáradásai. A sv§°ªa kiterjedéseket vi¢£u-tattvának, a vibhinn§°ªa
kiterjedéseket pedig j¦va-tattvának hívják. A különféle félistenek a j¦va-tattvához tartoznak. A
feltételekhez kötött lelkek az érzékkielégítés érdekében kerülnek az anyagi világ
tevékenységébe, ezért — ahogy a Bhagavad-g¦t§ mondja — azok számára, akik túlságosan
ragaszkodnak a különféle érzéki élvezetekhez, szabályozásuk érdekében ajánlott néha a
félistenek imádata. Akik például túlságosan ragaszkodnak a húsevéshez, azoknak a védikus
utasítások azt ajánlják, hogy ha a karma-k§£¨a szabályai szerint imádatot mutattak be K§l¦
istennõnek, s egy kecskét áldoztak neki (az áldozat nem lehet semmilyen más állat), akkor
megengedett a húsevés. Ennek célja nem az, hogy bárkit is húsevésre biztasson, hanem hogy
bizonyos szabályozott körülmények között lehetõvé tegye a húsevést azok számára, akik
ragaszkodnak hozzá. Ezért hát a félistenek imádata nem az Abszolút Igazság imádatát jelenti,
de az ember ezzel fokozatosan eljuthat odáig, hogy közvetve elfogadja az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét. A Bhagavad-g¦t§ban ezt a közvetett elfogadást avidhinek nevezik. Avidhi azt
jelenti: „nem hiteles”. Mivel a félistenek imádata nem hiteles, ezért az imperszonalisták az
Abszolút Igazság személytelen formáját hangsúlyozzák ki. Par¦k¢it király kérdése az volt,
hogy mi a védikus tudás végsõ célja: az Abszolút Igazság e személytelen jellegére
összpontosítani, vagy pedig személyes arculatára irányítani minden figyelmet? Végsõ soron a
Legfelsõbb Úr személytelen és személyes arculata egyaránt meghaladja anyagi felfogásunkat.
Az Abszolút személytelen megnyilvánulása, a Brahman-sugárzás nem más, mint K¥¢£a
személyes testi sugárzása. K¥¢£a testének sugarai az Úr egész teremtését beragyogják, s e
sugárzásnak azt a részét, melyet az anyagi felhõ betakar, a három anyagi tulajdonság —
sattva, rajas és tamas — teremtett kozmoszának nevezik. Hogyan tudják az Abszolút
Igazságot elméleti módszerrel felfogni azok, akik e felhõ takarta részben élnek, melyet anyagi
világnak nevezünk?
Par¦k¢it király kérdésére ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyisége teremtette az elmét, az érzékeket és az életerõt is, hogy egyik típusú testbõl a
másikba vándorolva kielégíthessük érzékeinket, s hogy lehetõvé tegye az anyagi feltételek
alóli felszabadulásunkat. Más szóval az érzékeket, az elmét és az életerõt érzékkielégítésre, a
lélek egyik testbõl a másikba vándorlására és a felszabadulás elérésére is lehet használni. A
védikus szabályok arra szolgálnak, hogy a szabályozó elvek alapján lehetõvé tegyék a
feltételekhez kötött lelkek számára az érzékkielégítést, s ugyanakkor lehetõvé tegyék, hogy
magasabb rendû életfeltételek közé kerüljenek, míg végül — ha tudatuk megtisztul —
visszakerülnek eredeti helyzetükbe, s hazatérnek, vissza az Istenhez.
Az élõlény értelmes, ezért ezt az értelmet arra kell használnunk, hogy elménk és érzékeink
fölött uralkodjon. Amikor az elme és az érzékek az intelligencia helyes használata
következtében megtisztulnak, akkor a feltételekhez kötött lélek felszabadul, másképp — ha
intelligenciáját helytelenül, nem az elme és az érzékek szabályozására használja — pusztán
érzékei kielégítése céljából tovább vándorol egyik típusú testbõl a másikba. A másik dolog,
amit ¼ukadeva Gosv§m¦ világosan kijelent válaszában, hogy az Úr teremtette az egyéni
élõlény elméjét, érzékeit és intelligenciáját. Sehol sem találjuk azt, hogy maguk az élõlények
valaha is teremtõdtek volna. Ahogyan a napsugár ragyogó részecskéi mindig a nappal együtt
léteznek, úgy léteznek örökké az élõlények is az Istenség Legfelsõbb Személyisége szerves
részeiként. A feltételekhez kötött élõlények, bár örökké léteznek mint a Legfelsõbb Úr részei,
néha az anyagi életfelfogás felhõjébe, a tudatlanság sötétségébe kerülnek. Az egész védikus
folyamat arra szolgál, hogy eloszlassa e sötétséget. Végül, amikor a feltételekhez kötött
élõlény elméje és érzékei megtisztulnak, visszakerül eredeti helyzetébe, melyet K¥¢£a-
tudatnak hívnak, s amely maga a felszabadulás.
A Ved§nta-s¡trában a legelsõ s¡tra — kódex — az Abszolút Igazság felõl érdeklõdik.
Ath§to brahma-jijñ§s§: mi az Abszolút Igazság természete? A következõ s¡tra választ ad: az
Abszolút Igazság természete az, hogy Õ mindennek az eredete. Bármit tapasztalunk, még
ezen anyagi életfeltételek között is, az nem más, mint az Õ kiáradása. Az Abszolút Igazság
teremtette az elmét, az érzékeket és az értelmet, s ez azt jelenti, hogy az Abszolút Igazságnak
rendelkeznie kell elmével, értelemmel és érzékekkel. Más szóval Õ nem személytelen. Maga
a teremtette szó azt jelenti, hogy transzcendentális intelligenciával rendelkezik. Ha egy
apának gyermeke születik, akkor a gyermeknek is lesznek érzékei, hiszen az apa is
rendelkezik velük. A gyermek kezekkel és lábakkal születik, mert az apának is vannak kezei
és lábai. Néha azt mondják, Isten a maga képére teremtette az embert. Az Abszolút Igazság
ezért a Legfelsõbb Személy, aki transzcendentális elmével, érzékekkel és intelligenciával
rendelkezik. Ha valakinek az érzékei, az elméje és az intelligenciája megtisztul az anyagi
szennyezõdéstõl, akkor megértheti az Abszolút Igazság eredeti, személyes arculatát.
A védikus folyamat arra szolgál, hogy a feltételekhez kötött lelket fokozatosan a
tudatlanság minõségébõl a szenvedély, a szenvedély minõségébõl pedig a jóság minõségének
szintjére emelje. A jóság minõsége elegendõ fényt biztosít ahhoz, hogy a dolgokat a maguk
valójában érthessük meg. Vegyük példának azt, amikor a földbõl egy fa nõ ki, a fából pedig
tüzet lehet csiholni. Tûzgyújtáskor elõször füstöt látunk, azután jelentkezik a hõ, majd
megjelenik a tûz. Ha a tûz valóban lobog, sokféle célra használhatjuk, ezért hát a tûz a végsõ
cél. Hasonlóképpen az élet durva anyagi szintjén a tudatlanság kötõereje uralkodik leginkább.
Ez a tudatlanság azzal a fokozatos civilizációbeli fejlõdéssel szûnik meg, amely a barbár
élettõl a civilizált létformáig vezet, amikor pedig valaki eljut a civilizált életforma szintjére,
akkor a szenvedély minõségébe tartozik. A barbár szinten, a tudatlanság kötõerejének szintjén
az érzékek kielégítésének egy rendkívül durva módját lehet tapasztalni, míg a szenvedély
kötõerejében, a civilizált életben sokkal kifinomultabb eszközökkel történik az
érzékkielégítés. Ha azonban valaki eljut a jóság kötõerejének szintjére, akkor megértheti,
hogy érzékei és elméje csupán azért végeznek anyagi cselekedeteket, mert az eltorzult tudat
befedi õket. Amikor ez az eltorzult tudat fokozatosan K¥¢£a-tudattá változik, megnyílik a
felszabadulás útja. Nincs szó tehát arról, hogy az érzékekkel és az elmével nem lehet
megközelíteni az Abszolút Igazságot. A következtetés inkább az, hogy az érzékek, az elme és
az intelligencia a szennyezettség durva szintjén nem láthatják meg az Abszolút Igazság
természetét, ám miután megtisztultak, megérthetik, mi az Abszolút Igazság. Ezt a tisztító
folyamatot odaadó szolgálatnak, vagyis K¥¢£a-tudatnak nevezzük.
A Bhagavad-g¦t§ érthetõen kijelenti, hogy a védikus tudás célja K¥¢£a megértése, K¥¢£át
pedig az odaadó szolgálattal lehet megérteni, mely a meghódolás folyamatával kezdõdik.
Ahogy azt a Bhagavad-g¦t§ állítja, mindig K¥¢£ára kell gondolnunk, mindig szeretõ
szolgálatot kell végeznünk Neki, mindig le kell borulnunk Elõtte s mindig imádnunk kell Õt.
Csupán ezzel a folyamattal lehet minden kétséget kizáróan eljutni Isten birodalmába.
Amikor valaki az odaadó szolgálat folyamatának köszönhetõen megvilágosult a jóság
minõségében, megszabadul a szenvedély és a tudatlanság kötõerejétõl. Az §tmane szó a
brahminikus képzettség szintjét jelzi, ahol engedélyezett az Upani¢adoknak nevezett Védikus
Írások tanulmányozása. Az Upani¢adok különféle leírásokat adnak a Legfelsõbb Úr
transzcendentális tulajdonságairól. Az Abszolút Igazságot, a Legfelsõbb Urat nirgu£ának
nevezik. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek tulajdonságai. A feltételekhez kötött lelkeknek
csakis azért lehetnek tulajdonságaik, mert Õ is rendelkezik tulajdonságokkal. Az Upani¢adok
tanulmányozásának célja az, hogy megértsük az Abszolút Igazság transzcendentális
sajátságát, mely ellentétben áll a tudatlanság, szenvedély és jóság anyagi tulajdonságaival. Ez
a védikus megértés módja. A nagy szentek, mint például a négy Kum§ra — Sanaka
vezetésével —, követték a védikus tudás ezen alapelveit, és a személytelen értelmezéstõl
fokozatosan eljutottak a Legfelsõbb Úr személyes imádatáig. Ezért ajánlott az, hogy kövessük
a nagy személyiségeket. ¼ukadeva Gosv§m¦ is közéjük tartozik, és Mah§r§ja Par¦k¢itnak adott
válasza hiteles válasz. Aki az ilyen nagy személyiségek nyomdokában halad, annak könnyû a
felszabadulás ösvényén elõrejutnia, s végül haza jut, vissza Istenhez. Ezzel a folyamattal lehet
tökéletessé tenni az emberi életet.
¼ukadeva Gosv§m¦ folytatta Par¦ksit Mah§r§jához intézett szavait:
— Óh, király! — mondta. — Elmesélek ezzel kapcsolatban egy szép történetet. Fontos
történet, mert N§r§ya£ával, az Istenség Legfelsõbb Személyiségével van kapcsolatban. A
történet N§r§ya£a ¹¢i és a kiváló bölcs, N§rada beszélgetése. N§r§ya£a ¹¢i — akit N§r§ya£a
inkarnációjaként fogadnak el — még mindig Badar¦k§ªramában tartózkodik, a Himalájában.
Egyszer N§radának, aki nagy bhakta és aszkéta a félistenek között, bolygóról bolygóra
utazgatva ahhoz támadt kedve, hogy személyesen találkozzon az aszkéta N§r§ya£ával
Badarik§ªramában, s felajánlhassa Neki tiszteletét. N§r§ya£a ¹¢i, Isten nagy szentként
megjelent inkarnációja, a teremtés kezdetétõl fogva szigorú lemondásokat és vezekléseket
végzett, hogy megtanítsa Bh§ratavar¢a lakóit arra, miképpen érjék el azt a legmagasabb szintû
tökéletességet, amelyet az Istenhez való visszatérés jelent. Lemondása és vezeklése követendõ
példa az emberek számára.
Badar¦k§ªrama a Himalája legészakibb részén fekszik, s örök hó borítja. A vallásos
indiaiak még most is látogatják ezt a helyet nyáron, amikor nincs olyan sûrû havazás. Egyszer
Isten inkarnációja, N§r§ya£a ¹¢i épp a bhakták körében ült egy Kal§pagr§ma nevû faluban.
Természetesen nem voltak közönséges szentek, akik körülötte ültek, s a nagy bölcs, N§rada is
megjelent közöttük. Miután tiszteletét ajánlotta N§r§ya£a ¹¢inek, N§rada pontosan ugyanazt
a kérdést tette fel, melyet Par¦k¢it király ¼ukadeva Gosv§m¦nak. N§rada kérdésére N§r§ya£a
¹¢i is elõdei nyomdokát követve válaszolt. Elmesélt egy történetet arról, miképpen vitatták
meg ugyanezt a kérdést Janalokán. Janaloka a Svargaloka bolygók fölött helyezkedik el,
amelyek közé például a Hold és a Vénusz is tartozik. Kiváló bölcsek és szentek élnek itt, s õk
szintén errõl a témáról, Brahman, illetve valódi azonossága megértésérõl beszélgettek.
A bölcs N§r§ya£a beszélni kezdett:
 — Kedves N§radám! Elmondok neked egy történetet, mely réges-régen történt. A
mennyei bolygók lakói nagy összejövetelre készültek, s szinte minden tekintélyes
brahmac§r¦ — köztük a négy Kum§ra, Sanat, Sanandana, Sanaka és San§tana Kum§ra is —
jelen volt. Az Abszolút Igazság, Brahman megértésérõl beszélgettek. Te nem voltál jelen
azon a gyûlésen, mert épp egyik kiterjedésemet, Aniruddhát látogattad meg lakhelyén,
¼vetadv¦pa szigetén. Ezen a találkozón a nagy szentek és brahmac§r¦k alaposan
megtárgyalták azt a témát, melyrõl most engem kérdezel, s nagyon érdekes beszélgetés volt.
Olyan kényes kérdések is felmerültek, amelyekre még a Védák sem tudtak választ adni.
N§r§ya£a ¹¢i elmondta N§radaj¦nak, hogy pontosan az õ általa feltett kérdést tárgyalták
meg a Janalokán összegyûltek. Ez a módja a parampar§n, a tanítványi láncolaton keresztül
történõ megértésnek. Par¦k¢it Mah§r§ját ¼ukadeva Gosv§m¦hoz küldték, õ N§radára
hivatkozott, aki hasonlóképpen kérdezte N§r§ya£a ¹¢it, aki egy még magasabb hiteles forrás
elé tárta a kérdést a Janaloka bolygón, ahol a nagy Kum§rák — Sanat, San§tana, Sanaka
Kum§ra és Sanandana — vitatták meg. E négy brahmac§r¦ — a Kum§r§k — a Védák és a
ª§strák elismert tudósai. Mérhetetlen tudásuk, mely mögött lemondások és vezeklések állnak,
nemes és példás jellemükön keresztül nyilvánul meg. Viselkedésük rendkívül szeretetre méltó
és nemes, s nem tesznek különbséget barát, jóakaró és ellenség között. Az olyan
személyiségek, mint a Kum§rák minden anyagi szemlélet fölött állnak, s mindig semlegesek
az anyagi kettõsségekkel szemben, mert transzcendentális szinten vannak. A négy testvér
közötti beszélgetés során Sanandanát választották ki maguk közül, hogy beszéljen, testvéreik
pedig a hallgatóságát képezték. Sanandana így szólt:
— A teljes kozmikus megnyilvánulás megsemmisülése után a teljes energia és atomnyi
formájában a teljes teremtés behatol Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u testébe. Az Úr akkor hosszú-
hosszú ideig álomba merül, s amikor újra szükség van a teremtésre, a Védák az Úr köré
gyûlnek, és csodálatos transzcendentális kedvteléseirõl beszélve dicsõíteni kezdik Õt. Akár a
király szolgái: reggel még a király ébredése elõtt a kijelölt szavalók körbeállják hálószobáját,
és énekelni kezdenek hõstetteirõl, a király pedig dicsõ tettei hallatán lassan fölébred.
A védikus szavalók, maguk a Védák így énekelnek:
— Óh, legyõzhetetlen, Te vagy a Legfelsõbb Személy! Senki sem egyenlõ Veled vagy
nagyobb Nálad. Senki nem lehet dicsõségesebb tetteiben. Minden dicsõséget Neked! Saját
transzcendentális természetednél fogva teljes mértékben rendelkezel a hat fenséggel, így
képes vagy megszabadítani minden feltételekhez kötött lelket m§y§ karmaiból. Óh, Urunk,
buzgón imádkozunk, hogy tedd meg ezt. Minden élõlény a Te szerves részed, ezért
természeténél fogva boldog, örökkévaló és tudással teli, de saját hibájukból megpróbálnak
utánozni Téged azzal, hogy a legfelsõbb élvezõk akarnak lenni. Figyelmen kívül hagyják
felsõbbrendûségedet, s így sértéseket követnek el. Sértéseik miatt anyagi energiád befolyása
alá kerültek, ezért transzcendentális tulajdonságaikat — boldogságukat, gyönyörüket és
tudásukat — befedték a három anyagi kötõerõ felhõi. A három anyagi kötõerõbõl álló
kozmikus megnyilvánulás börtön a feltételekhez kötött lélek számára. A feltételekhez kötött
lelkek nehéz küzdelmet vívnak, hogy megszabaduljanak az anyagi rabságból, s különbözõ
életkörülményeik alapján különféle tevékenységeket kaptak. De minden tevékenység a Te
tudtodon alapszik, s jámbor cselekedetekre csakis a Te kegyed ösztönözhet. Ezért hát anélkül,
hogy menedéket keresne lótuszlábaidnál, senki emelkedhet felül az anyagi energia
befolyásán. Valójában mi, a megszemélyesült védikus tudás örökké a Te szolgálatodban
állunk, hogy segítsünk a feltételekhez kötött lelkeknek megérteni Téged.
A Védák imája megmutatja: a Védák arra szolgálnak, hogy segítsék a feltételekhez kötött
lelkeket K¥¢£a megértésében. A ªrutik, azaz maguk a Védák újra meg újra az Urat
dicsõítették: „Jaya! Jaya!” Ez azt mutatja, hogy az Urat dicsõsége miatt magasztalják.
Legnagyobb dicsõsége indokolatlan kegye, melyben a feltételekhez kötött lelkeket részesíti, s
mellyel visszahódítja õket m§y§ karmaiból.
Végtelen számú élõlény van a testek legkülönbözõbb fajtáiban. Némelyek mozognak,
mások egy helyben állnak, s feltételekhez kötött életüknek csupán az az oka, hogy
elfelejtették az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez fûzõdõ örök kapcsolatukat. Amikor az
élõlény K¥¢£a helyzetét utánozva uralkodni akar az anyagi energia fölött, az rabul ejti õt, s
vágyai alapján nyolcmillió-négyszázezer különbözõ test között választhat. Bár ki van téve az
anyagi lét háromféle nyomorúságának, a megtévesztett élõlény tévesen azt gondolja, õ az ura
mindennek, amit lát. Az anyagi energia igézete — mely a háromféle anyagi kötõerõt
képviseli — olyannyira rabul ejti az élõlényt, hogy a Legfelsõbb Úr kegye nélkül nem képes
megszabadulni tõle. Az élõlény saját erejébõl nem tudja legyõzni az anyagi természet
kötõerõinek hatását, a Legfelsõbb Úr azonban — mivel az anyagi természet az Õ irányítása
alatt mûködik — fölötte áll e hatásoknak. Rajta kívül minden élõlényt — Brahm§tól kezdve a
legkisebb hangyáig — legyõz az anyagi energiával kialakított kapcsolat.
Mivel az Úr teljes mértékben birtokában van a gazdagság, az erõ, a hírnév, a szépség, a
tudás és a lemondás hat fenségének, ezért egyedül Õ emelkedik fölül az anyagi természet
varázsán. Ha az élõlény nem K¥¢£a-tudatos, nem közelítheti meg az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, az Úr azonban végtelen energiái révén belülrõl, a Felsõlélekként mégis
irányíthatja õt. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt tanácsolja: „Bármit teszel, tedd Értem, bármit
eszel, ajánld fel elõször Nekem, bármilyen adományt adsz, add elõször Nekem és bármilyen
lemondást vagy vezeklést végzel, végezd azt Énértem.” Ez vezeti a karm¦kat K¥¢£a-tudatuk
fokozatos fejlõdése útján. Hasonló módon K¥¢£a a filozófusokat is arra utasítja, hogy
különbséget téve Brahman és m§y§ között fokozatosan közelítsék meg Õt, mert amikor érett
tudásra tesznek szert, végül meghódolnak K¥¢£a elõtt. Ahogyan K¥¢£a mondja a Bhagavad-
g¦t§ban: „Sok-sok születés után a bölcs filozófus meghódol Elõttem.” A yog¦k is azt az
útmutatást kapták, hogy a szívükben lévõ K¥¢£ára összpontosítsák meditációjukat, s a K¥¢£a-
tudat töretlen folyamatával a yog¦ megszabadulhat az anyagi energia rabságából. A bhakták
azonban — amint az a Bhagavad-g¦t§ban áll — az elsõ pillanattól fogva szeretettel és
odaadással foglalják le magukat az odaadó szolgálatban, ezért az Úr úgy irányítja õket, hogy
akadály és eltérés nélkül elérhessék Õt. Az élõlény csakis az Úr kegyébõl értheti meg
Brahman, Param§tm§ és Bhagav§n pontos helyzetét.
A Védák kijelentései egyértelmûvé teszik, hogy a bemutatott Védikus Irodalom kizárólag
K¥¢£a megértéséért van. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy a Védákon keresztül egyedül
K¥¢£a az, akit meg kell értenünk. K¥¢£a mindig élvez, akár az anyagi, akár a lelki világban
van. Õ a legfelsõbb élvezõ, ezért számára nincsen különbség az anyagi és a lelki világ között.
A közönséges élõlények számára az anyagi világ akadály, mert az ellenõrzése alatt állnak, de
mivel K¥¢£a az irányítója az anyagi világnak, Neki semmi köze ezekhez az akadályokhoz. Az
Upani¢adok különféle részeiben ezért a Védák azt mondják: „Brahman örök, teljes tudással és
gyönyörrel teli, de az egy Istenség Legfelsõbb Személyisége jelen van minden élõlény
szívében.” Mivel mindent átható, nemcsak az élõlények szívébe, hanem minden egyes atomba
is képes behatolni. Felsõlélekként Õ az élõlények minden cselekedetének irányítója.
Mindegyikükben ott lakozik és tanúja tetteiknek. Lehetõvé teszi, hogy vágyaik szerint
cselekedjenek, és Általa részesülnek tetteik eredményeiben is. Õ mindenek élõ ereje,
ugyanakkor transzcendentális az anyagi tulajdonságokhoz képest. Mindenható, képes mindent
létrehozni, s természetes, felsõbbrendû tudása révén mindenkit az irányítása alá vonhat. Így
hát Õ mindenki mestere. Néha megjelenik a bolygó felszínén, de ezzel egy idõben jelen van
minden anyagban. Arra vágyva, hogy sokféle formában jelenjen meg, rápillantott az anyagi
energiára, így számtalan élõlény nyilvánult meg. Mindent az Õ felsõbbrendû energiája
teremtett, s a teremtésben minden tökéletesen, hibátlanul jelenik meg.
Azoknak, akik meg szeretnének szabadulni ettõl az anyagi világtól, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét, minden ok végsõ okát kell imádniuk. Õ olyan, mint a föld teljes
anyaga, melybõl különféle agyagedényeket készítenek. Az edények agyagból készülnek,
fennmaradnak egy darabig a földön, majd pusztulásuk után alkotóelemeik visszaolvadnak a
földbe. Habár az Istenség Személyisége az eredeti oka a megnyilvánulások különféle
fajtáinak, az imperszonalisták fõképpen a sarva° khalv idam brahma védikus kijelentést
hangsúlyozzák ki, amely azt jelenti: „Minden Brahman.” Az imperszonalisták nem veszik
számításba a Brahman legfelsõbb okából kiáradó számtalanféle megnyilvánulást. Csupán
azzal törõdnek, hogy minden Brahmanból ered, a megsemmisülés után minden a Brahmanba
tér vissza, valamint hogy a megnyilvánulás köztes szakasza is Brahman. Habár a M§y§v§d¦k
hisznek abban, hogy a megnyilvánulás elõtt a kozmosz Brahmanban nyugodott, a teremtés
után Brahmanban marad, s a pusztulás után Brahmanba merül, nem tudják, hogy mi Brahman.
A Brahma-sa°hit§ ezt érthetõen meghatározza: az élõlények, a tér, az idõ és az anyagi
elemek — többek között a tûz, föld, ég, víz és elme — képezik a teljes kozmikus
megnyilvánulást, melyet bh¡¤ bh¡va¤ sva¤-ként ismernek, s melyet Govinda nyilvánított ki.
Govinda erejének köszönhetõen virágzik, majd a megsemmisülést követõen behatol és
fennmarad Govindában. Az Úr Brahm§ ezért azt mondja: „Az Úr Govindát, az eredeti
személyiséget, minden ok okát imádom.”
A brahman szó a legnagyobbra és mindenek fenntartójára utal. A személytelen filozófia
híveit csábítja az ég mérhetetlen nagysága, hiányos tudásuk miatt azonban K¥¢£a nagyságához
nem vonzódnak. Mindennapi életünk során vonzódhatunk egy személy nagyságához, egy
nagy hegyéhez már kevésbé. Valójában a brahman kifejezés csakis K¥¢£ával kapcsolatban
alkalmazható. Ezért mondta Arjuna a Bhagavad-g¦t§ban, hogy K¥¢£a Para° Brahman, vagyis
minden dolog legfelsõbb nyugvóhelye.
K¥¢£a a Legfelsõbb Brahman, mert határtalan tudással, határtalan energiákkal, határtalan
erõvel, határtalan befolyással, határtalan szépséggel és határtalan lemondással rendelkezik.
Ezért a brahman szó csakis K¥¢£ára érthetõ. Arjuna megerõsíti, hogy mivel a személytelen
Brahman K¥¢£a transzcendentális testének kisugárzása, K¥¢£a nem más, mint Para°
Brahman. Minden Brahmanon nyugszik, maga Brahman azonban K¥¢£án nyugszik. Ezért
K¥¢£a a végsõ Brahman, azaz Para° Brahman. Az anyagi elemeket K¥¢£a alsóbbrendû
energiájaként fogadják el, mivel kölcsönhatásuk által következik be a kozmikus
megnyilvánulás, mely K¥¢£án nyugszik, majd a pusztulás után mint K¥¢£a finom energiája
újra beleolvad K¥¢£a testében. Ezért Õ az oka a megnyilvánulásnak és a pusztulásnak
egyaránt.
Sarva° khalv ida° brahma azt jelenti, hogy minden K¥¢£a. Ez a a mah§-bh§ghavaták
szemlélete, akik mindent K¥¢£ával kapcsolatban látnak. Az imperszonalisták azzal érvelnek,
hogy mivel K¥¢£a sokféle formába átalakulva jelent meg, ezért minden K¥¢£a, s mindennek az
imádata K¥¢£a imádatát jelenti. Erre a hamis érvre ad választ a Bhagavad-g¦t§: habár minden
K¥¢£a energiájának egy átalakulása, még sincsen jelen mindenhol. Õ egyszerre jelen is van és
nincs is jelen. Energiája révén mindenhol jelen van, de mint energiaforrás nincs jelen. Ez az
egyidejû jelenlét és hiány felfoghatatlan jelenlegi érzékeinkkel. Találunk azonban egy világos
magyarázatot az ¾ªopani¢ad elején, amely kijelenti, hogy a Legfelsõbb Úr olyannyira teljes,
hogy bár végtelen energia és azok átalakulásai áradnak ki Belõle, Õ Maga a legcsekélyebb
mértékben sem alakul át. Ezért mivel K¥¢£a mindennek az oka, az intelligens embernek az Õ
lótuszlábainál kell menedéket keresnie.
K¥¢£a mindenkinek azt javasolja, hódoljon meg egyedül Õelõtte, s ez a védikus tanítások
módszere. Mivel K¥¢£a minden ok oka, minden bölcs és szent Õt imádja a szabályozó elvek
betartásával. Amikor szükség van meditációra, akkor a nagy személyiségek szívükben K¥¢£a
transzcendentális formáján meditálnak, így elméjük mindig K¥¢£ában merül el. Elméjükben
K¥¢£ával foglalkozva a meghódított bhakták természetesen csupán K¥¢£áról beszélnek.
Ha K¥¢£áról beszélünk vagy énekelünk, azt k¦rtanának hívják. Az Úr Caitanya szintén azt
ajánlja nekünk: k¦rtan¦ya¤ sad§ hari¤. Ez azt jelenti, hogy gondoljunk mindig K¥¢£ára,
beszéljünk csupán Õróla, és senki másról. Ezt nevezik K¥¢£a-tudatnak. A K¥¢£a-tudat annyira
fenséges, hogy bárki, aki elfogadja e folyamatot, az élet tökéletességének legmagasabb
szintjére emelkedhet, messze-messze túlhaladva a felszabadulás fogalmát. K¥¢£a ezért a
Bhagavad-g¦t§ban azt ajánlja mindenkinek, hogy gondoljon mindig Rá, szolgálja Õt
odaadással, imádja Õt és ajánlja Neki hódolatát. Ily módon a bhakta teljes mértékben
átitatódik K¥¢£ával, s mivel mindig K¥¢£a-tudatban van, végül visszatér K¥¢£ához.
 Habár a Védák ajánlják a különféle félisteneknek mint K¥¢£a szerves részeinek imádatát,
mégis meg kell értenünk, hogy az ilyen utasítások a csekély értelmû emberek számára
vannak, akiket még mindig vonz az anyagi érzékek élvezete. Annak azonban, aki az emberi
élet missziójának tökéletes beteljesülésére vágyik, csupán az Úr K¥¢£át kell imádnia, mely
egyszerûvé teszi a folyamatot és teljesen biztossá teszi emberi életének sikerét. Habár az ég, a
víz és a föld mind része az anyagi világnak, mégis biztonságosabban érezzük magunkat, ha a
szilárd földön és nem a levegõben vagy a vízben vagyunk. Ezért hát az intelligens ember nem
a félistenek védelmét keresi, még ha K¥¢£a szerves részei, akkor sem, inkább támaszkodik a
K¥¢£a-tudat szilárd talajára. Ez szilárddá és biztonságossá teszi helyzetét.
Az személytelen filozófia követõi néha azt a példát hozzák fel, hogy ha valaki egy kõre
vagy egy darab fára áll, tulajdonképpen akkor is a földön áll, hiszen mind a kõ, mint a fa a
földön van. Erre azt a választ lehet adni, hogy ha az ember közvetlenül a földön áll, akkor
biztonságosabb helyzetben van, mintha egy fára vagy kõre állna, mely a földön hever. Más
szóval Param§tm§nál vagy a személytelen Brahmannál menedéket keresni nem jelent olyan
biztonságot, mint K¥¢£a közvetlen menedéke a K¥¢£a-tudatban. A jñ§n¦k és a yog¦k helyzete
ezért nem olyan biztonságos, mint K¥¢£a bhaktáié. Ezért hát az Úr K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban
azt mondja, hogy csak az kezdi imádni félisteneket, aki elvesztette józan ítélõképességét.
Azokkal kapcsolatban pedig, akik a személytelen Brahmanhoz ragaszkodnak, a ¼r¦mad-
Bh§gavatam azt mondja: „Drága Uram, akik azt gondolják magukról, hogy elméjük
találgatásai révén már felszabadultak, azok még nem tisztultak meg az anyagi természet
szennyezõdésétõl, mert képtelenek rátalálni lótuszlábaid menedékére. Habár felemelkednek a
személytelen Brahmanban való lét transzcendentális szintjéig, minden bizonnyal vissza
fognak esni emelkedett helyzetükbõl, mivel elmulasztják, hogy lótuszlábaidra vágyjanak.” Az
Úr K¥¢£a ezért azt mondja, hogy a félistenek imádói nem túlzottan intelligensek, mert csupán
ideiglenes és mulandó eredményeket érnek csak el. Törekvéseik a csekély értelmûek
törekvései. Az Úr azonban biztosítja bhaktáját: neki semmi oka félni a visszaeséstõl.
— Drága Urunk! — folytatták a Védák. — Minden szempontot átgondolva, ha valakinek
egy felette állót kell imádnia, akkor csupán már illendõségbõl is a Te lótuszlábaid imádatához
kell, hogy ragaszkodjon, hiszen Te vagy a teremtés, a fenntartás és a megsemmisülés
legfelsõbb irányítója. Te vagy a három világ, Bh¡r, Bhuvar és Svar irányítója; Te igazgatod a
tizennégy felsõ és alsó világot, valamint a három anyagi kötõerõt. A félistenek s azok, akik
fejlettek a lelki tudományban, örökké a Te transzcendentális kedvteléseidrõl hallanak és
beszélnek, mert ez olyan különleges hatással rendelkezik, amely megszünteti a bûnös élet
addig felgyülemlett visszahatásait. Az intelligens emberek a Te nektári cselekedeteidbe
merülnek, s türelmesen hallgatják azokat, így azonnal megszabadulnak az anyagi kötõerõk
szennyezettségétõl, s nem szükséges, hogy szigorú lemondásokon és vezeklésen menjenek
keresztül, hogy fejlõdjenek a lelki életben. Transzcendentális kedvteléseid hallása és
dicsõítése az önmegvalósítás legkönnyebb folyamata. Csupán a transzcendentális üzenet
alázatos hallásával megtisztul szívünk a szennyezõdésektõl. Így válik szilárddá a K¥¢£a-tudat
a bhakta szívében.
A kiváló hiteles szaktekintély, Bh¦¢madeva, szintén azon a véleményen volt, hogy az
Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl való hallás és vibrálás folyamata minden védikus rituális
szertartás lényege. „Drága Urunk! Az a bhakta, aki az odaadó szolgálatnak csupán ezzel a
folyamatával kíván felemelkedni, különösen a hallás és a vibrálás révén, nagyon gyorsan
kiszabadul az anyagi lét kettõségeinek csapdájából. A vezeklés és lemondás egyszerû
folyamatával a bhakta szívében lakozó Felsõlélek nagyon elégedett lesz, s úgy irányítja a
bhaktát, hogy hazatérhessen, vissza Istenhez.” A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy ha valaki
minden cselekedetét és minden érzékét az Úr odaadó szolgálatába állítja, tökéletes békét ér el,
mert a Felsõlélek elégedett vele. A bhakta így fölülemelkedik minden kettõsségen, hidegen és
melegen, tiszteleten és gyalázaton. Megszabadulva minden kettõsségtõl transzcendentális
gyönyörben lesz része, s nem szenved többé az anyagi létezés gondjaitól és aggodalmaitól. A
Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy az a bhakta, aki állandóan a K¥¢£a-tudatban merül el, nem
aggódik önmaga fenntartásáért vagy védelméért. Örökké elmélyed a K¥¢£a-tudatban, ezért
végül a legmagasabb szintû tökéletességet éri el. Amíg az anyagi létben van, élete nagyon
békés és gyönyörteli, mentes minden gondtól és aggodalomtól, s miután elhagyta testét,
hazatér, vissza Istenhez. Az Úr megerõsíti Bhagavad-g¦t§ban: „Az Én legfelsõbb lakhelyem
transzcendentális, ahová eljutva többé már senki nem tér vissza ebbe az anyagi világba. Bárki,
aki örök lakhelyemen az Én személyes odaadó szolgálatomat végezve eléri a legmagasabb
rendû tökéletességet, az az emberi élet legtökéletesebb szintjét éri el, s nem kell visszatérnie
ebbe a nyomorúságos anyagi világba.”
A Védák folytatták:
— Drága Uram, nagyon fontos, hogy az élõlények a K¥¢£a-tudatban tevékenykedjenek,
folytonos odaadó szolgálatot végezve az elõírt módszerekkel, a hallás, a dicsõítés valamint
utasításaid teljesítése folyamatával. Ha valaki nem merül el a K¥¢£a-tudatban és az odaadó
szolgálatban, akkor az élet jelei fölöslegesen mutatkoznak meg benne. Általában elfogadott
tény, hogy amíg egy ember lélegzik, addig él. Egy nem K¥¢£a-tudatos embert azonban
kovácsmûhely fújtatójához lehet hasonlítani. A fújtató egy nagy bõrzsák, mely kifújja és
beszívja a levegõt, s az az emberi lény, aki csupán éldegél a bõr- és csontzsákban anélkül,
hogy elfogadná a K¥¢£a-tudatot és a szeretõ odaadó szolgálatot, nem jobb egy fújtatónál. Egy
nem bhakta hosszú élete a fák hosszú életéhez, telhetetlen étvágya a kutyákéhoz és a
disznókéhoz, szexuális élvezete pedig a disznókéhoz és a kecskééhez hasonlítható.
A kozmikus megnyilvánulás azért jöhetett létre, mert az Istenség Legfelsõbb
Személyisége Mah§-Vi¢£uként belépett ebbe az anyagi világba. A teljes anyagi energia
Mah§-Vi¢£u tekintetétõl jött mozgásba, s csupán ekkor kezdõdött meg a három anyagi
kötõerõ kölcsönhatása. Ezért hát arra kell következtetnünk, hogy bármilyen anyagi
lehetõséget próbálunk élvezni, az csupán az Istenség Legfelsõbb Személyiségének kegyébõl
válik lehetségessé.
A testen belül a létezésnek ötféle szakasza létezik: annamaya, pr§£amaya, manomaya,
vijñ§namaya és végül §nandamaya. Az élet kezdetén minden élõlény ételtudatú. Egy
gyermek vagy egy állat csak akkor elégedett, ha finom ételt kap. A tudatnak ezt a szintjét,
amikor a cél a bõséges evés, annamayának hívják. Anna ételt jelent. Ezek után az létezés
tudatában élünk. Ha az ember tovább él, anélkül hogy megtámadnák vagy elpusztítanák,
boldognak érzi magát. Ezt a szintet pr§£amayának, avagy a lét-tudatnak nevezik. Ez után
következik az a szint, amikor az ember az elme síkján áll. Ekkor tudatát manomayának hívják.
Az anyagi civilizáció elsõdlegesen ezen a három szinten alapszik, az annamayán, a
pr§£amayán és a manomayán. A civilizált emberek elsõ elve a gazdasági fejlõdés, a
következõ a pusztulás elleni védekezés, melyet az elmebeli spekuláció tudatszintje, vagyis az
élet értékeinek filozófikus megközelítése követ.
Ha a filozófikus életmód fejlõdõ folyamatával valaki eléri az intellektuális élet szintjét és
megérti, hogy õ nem ez az anyagi test, hanem lélek, akkor a lelki élet fejlõdésével elérkezik a
Legfelsõbb Úr, a Legfelsõbb Lélek megértéséhez. Ha valaki kialakít Vele egy kapcsolatot és
odaadó szolgálatot végez, akkor az életnek azt a szintjét K¥¢£a-tudatnak, az §nandamaya
szintnek hívják. Ýnandamaya a tudás és örökkévalóság gyönyörteljes élete. Ahogy azt a
Ved§nta-s¡tra írja: §nandamayo 'bhy§s§t. A Legfelsõbb Brahman és az alárendelt Brahman,
vagyis az Istenség Legfelsõbb Személyisége és az élõlények természetüknél fogva egyaránt
örömteliek. Mindaddig, amíg az élõlények az élet négy alsóbbrendû síkján helyezkednek el,
az annamaya, pr§£amaya, manomaya és vijñ§namaya szintjén, addig az élet anyagi feltételei
között vannak, ám ahogy valaki eléri az §nandamaya szintet, felszabadult lélekké válik. A
Bhagavad-g¦t§ ezt a szintet brahma-bh¡ta szintnek nevezi. Azt írja, hogy az élet brahma-
bh¡ta szintjén nincsen sem aggodalom, sem vágyakozás. Ez a szint akkor kezdõdik, amikor
valaki egyformán viselkedik minden élõlénnyel szemben; majd elérkezik a K¥¢£a-tudat
szintjére, ahol állandóan arra vágyik, hogy szolgálhassa az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét. Az odaadó szolgálatban való fejlõdés utáni vágy nem ugyanaz, mint az anyagi
létben az érzékek kielégítése utáni vágy. Más szóval a vágyakozás megmarad a lelki életben
is, ám megtisztul. Amikor az érzékek megtisztulnak, megszabadulnak az anyagi szintektõl,
nevezetesen az annamaya, pr§£amaya, manomaya és a vijñ§namaya szintjétõl, és elérik a
legmagasabb szintet: az §nandamaya, a K¥¢£a-tudat gyönyörteljes életének síkját. A
M§y§v§d¦ filozófusok az §nandamayának a Legfelsõbbel való egybeolvadás szintjét tekintik.
Számukra §nandamaya azt jelenti, hogy a Felsõlélek és az egyéni lélek eggyé válik. De a
valóság az, hogy az egység a Legfelsõbbe való beleolvadást s egyéni létünk elvesztését
jelenti. A lelki létbe való beleolvadás a Legfelsõbb Úr örök és tudással teljes aspektusával
való minõségi azonosság felismerését jelenti. Ám a tényleges §nandamaya (gyönyörteljes)
szintet csak akkor érhetjük el, ha odaadó szolgálatot végzünk. Ezt a Bhagavad-g¦t§
megerõsíti. Mad-bhakti° labhate par§m: a brahma-bh¡ta §nandamaya szint csak akkor válik
teljessé, amikor kölcsönös szeretet alakul ki a Legfelsõbb és az alárendelt élõlények között.
Ha valaki nem jut el az élet §nandamaya szintjére, lélegzése a kovács fújtatójához, életének
hossza a fáéhoz lesz hasonlatos, s nem lesz különb az alacsonyrendû állatoknál, a tevéknél, a
disznóknál és a kutyáknál.
Kétségtelen, hogy az örök élõlényt sohasem lehet elpusztítani. Az élet alacsonyabb rendû
fajtáinak léte meglehetõsen nyomorúságos, míg az, aki a Legfelsõbb Úr odaadó szolgálatát
végzi, az élet gyönyörteljes, §nandamaya szintjén áll. A fent említett szintek mind
kapcsolatban állnak az Istenség Legfelsõbb Személyiségével. Habár mind az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, mind az élõlények léteznek minden körülmények között, a
különbség az, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindig az §nandamaya szinten van,
míg az alárendelt élõlények a Legfelsõbb Úr parányi részeiként jelentéktelen helyzetükben
hajlamosak arra, hogy az élet alacsonyabb szintjére süllyedjenek vissza. Bár a Legfelsõbb Úr
és az élõlények egyaránt léteznek minden szinten, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
mindig transzcendentális a mi életfelfogásunkhoz képest, legyünk akár kötöttek, akár
felszabadultak. Az egész kozmikus megnyilvánulás a Legfelsõbb Úr kegyébõl valósulhat
meg, az Õ kegye által marad fenn, majd a pusztuláskor a Legfelsõbb Úr létébe olvad vissza.
Így hát a Legfelsõbb Úr a legfelsõbb létezés is, minden ok oka. Ezért a következtetés az, hogy
a K¥¢£a-tudat kifejlesztése nélkül az ember élete nem más, mint idõvesztegetés.
Azoknak, akik túlzottan materialisták és nem képesek megérteni a lelki világ helyzetét és
K¥¢£a lakhelyét, a nagy szentek azt a yoga-folyamatot ajánlották, mellyel fokozatosan
felemelkedhetnek a hasra összpontosító meditálás szintjérõl, melyet m¡l§dh§ra vagy
ma£ip¡raka meditációnak neveznek. M¡l§dh§ra és ma£ip¡raka technikai meghatározások,
melyek a hason belül a belekre utalnak. Az túlságosan materialista felfogásúak úgy
gondolják, az anyagi gyarapodás a legfontosabb dolog, mivel az a meggyõzõdésük, hogy az
élõlény léte az evésen múlik csupán. Ezek az erõsen materialista felfogású emberek
megfeledkeznek arról, hogy bár annyit ehetünk, amennyi belénk fér, ha az ételt nem tudjuk
megemészteni, emésztési zavarokat és gyomorsavtúltengést okoz. Az evés önmagában tehát
nem oka az életenergiának. Az étel emésztéséhez egy másik, felsõbbrendû energiánál kell
menedéket keresnünk, melyet a Bhagavad-g¦t§ vaiªv§narának nevez. A Bhagavad-g¦t§ban
K¥¢£a azt mondja, Õ segíti az emésztést a vaiªv§nara formájában. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége mindent átható, ezért vaiªv§naraként való jelenlétében semmi különös nincsen.
Valójában K¥¢£a mindenhol jelen van. Egy Vai¢£ava ezért Vi¢£u templomaival jelöli
testét: elõször hasára fest fel egy tilaka templomot, majd a mellkasára, aztán a két kulcscsont
közé, a homlokra, majd elérkezik a fejtetõhöz, brahma-randhrához, s oda is felfesti a jelet. A
Vai¢£avák testét díszítõ tizenhárom tilaka-templom a következõ: a homlokon az Úr Keªava
temploma, a hason az Úr N§r§ya£a, a mellkason az Úr M§dhava, a nyakon, a két kulcscsont
között az Úr Govinda temploma található. A derék jobb oldalán Vi¢£u, a jobb karon az Úr
Madhus¡dana, a jobb vállon az Úr Trivikrama temploma van. Éppen így a derék bal oldalán
az Úr V§manadeva, a bal karon ¼r¦dhara, a bal vállon H¥¢¦keªa temploma van, a hát felsõ
részén lévõ templom neve Padman§bha, a hát alsó részénél lévõé pedig D§modara, a fej
tetején lévõ templomot pedig V§sudevának nevezik. Ez az a meditációs folyamat, mellyel a
test különbözõ részeiben az Úr jelenlétén meditálunk. Azok számára azonban, akik nem
Vai¢£avák, a bölcsek az élet testi felfogásán való meditációt javasolják — a beleken, a szíven,
a torkon, a szemöldökökön, a homlokon, majd a fejtetõn való meditálást. A nagy szenttõl,
Aru£ától alászálló tanítványi láncolat néhány bölcse a szíven meditál, mert a Felsõlélek a
szívben van az élõlénnyel együtt. Ezt megerõsíti a Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezete, ahol az
Úr azt mondja: „Én jelen vagyok mindenki szívében.”
A Vai¢£avák számára a test védelme — az Úr szolgálata érdekében — az odaadó
szolgálat része, míg az érzéketlen materialisták a testet fogadják el önvalóként. Õk a test
különféle részein való meditáció yoga-folyamatával imádják a testet, a ma£ip¡rak§n, a
daharán és a h¥dayán át fokozatosan a brahma-randhráig, a fejtetõig emelkedve. A
legkiválóbb yog¦, aki tökéletességet ért el a yoga-rendszer gyakorlásában, a brahma-randhrán
keresztül az anyagi vagy a lelki világ bármelyik bolygójára eljuthat. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
Második Éneke szemléletesen leírja, hogyan juthat el a yog¦ más bolygókra.
Ezzel kapcsolatban ¼ukadeva Gosv§m¦ azt javasolta, hogy a kezdõk a vir§±-puru¢át, az Úr
gigantikus univerzális formáját imádják. Aki nem hisz abban, hogy az Urat ugyanolyan
sikerrel lehet imádni m¡rtiként, az arc§ formában is, vagy az, aki nem tudja az elméjét erre a
formára rögzíteni, annak azt javasolják, imádja az Úr univerzális formáját. Az univerzum alsó
részét az Úr univerzális formája lábainak tekintik. Az univerzum középsõ részét az Úr
köldökének vagy hasának tartják, a felsõ bolygórendszerek, Janaloka és a Maharloka az Úr
szíve, a legfelsõbb bolygórendszer, Brahmaloka pedig az Úr fejének teteje. A nagy bölcsek
különféle folyamatokat javasolnak az imádó helyzetétõl függõen, de minden meditációs és
yoga-folyamat végsõ célja hazatérni, vissza Istenhez. Amint ez a Bhagavad-g¦t§ban áll, bárki,
aki eljut a legfelsõbb bolygóra, K¥¢£a lakhelyére, vagy akár csak a Vaiku£±ha bolygókra, az
sosem kerül újra ebbe a nyomorúságos anyagi élethelyzetbe.
A Védák azt javasolják tehát, hogy az ember Vi¢£u lótuszlábait tegye minden erõfeszítése
céljává. Tad vi¢£o¤ parama° padam: Vi¢£uloka, azaz a Vi¢£u bolygók az anyagi bolygók
fölött helyezkednek el. Ezeket az örök Vaiku£±ha bolygókat san§tana-dh§mának nevezik.
Sohasem pusztulnak el, még az anyagi világ megsemmisülésekor sem. A végkövetkeztetés az,
hogy ha az emberi lény nem teljesíti életének misszióját a Legfelsõbb Úr imádatával, s nem
tér vissza Istenhez, meg kell értenünk, hogy kudarcot vallott az emberi élet legfõbb céljának
elérésében.
A Védák az Úrnak felajánlott következõ imájukban arról beszélnek, ahogyan az Úr belép
a különféle fajokba. A Bhagavad-g¦t§ tizennegyedik fejezetében arról olvashatunk, hogy a
Legfelsõbb Úr szerves lelki része jelen van minden fajban és életformában. Az Úr Maga
jelenti ki a G¦t§ban, hogy Õ a magot adó atyja minden életformának és fajnak, akiket ezért az
Úr fiainak kell tekinteni. Az imperszonalistákat — akik mindent abból a szempontból néznek,
mely szerint az élõlények és a Legfelsõbb Úr egyenlõek — néha megzavarja, hogy a
Legfelsõbb Úr Param§tm§ként behatol mindenki szívébe. Azt gondolják, hogy mivel a
Legfelsõbb Úr az egyéni lélekkel együtt megjelenik a különféle testekben, nincsen különbség
az Úr és az egyéni élõlények között. „Miért kellene imádnia az egyéni lelkeknek Param§tm§t,
a Felsõlelket?” — teszik föl kihívó kérdésüket. Szerintük a Felsõlélek és az egyéni lélek
ugyanazon a szinten van, egyek, s nincs közöttük semmi különbség. Ám a Bhagavad-g¦t§
tizenötödik fejezete megmagyarázza, hogy van különbség: az Úr azt mondja, hogy bár jelen
van az élõlény mellett, ugyanabban a testben, Õ mégis felsõbbrendû. Belülrõl irányítja az
egyéni lelket, azaz intelligenciával látja el. A G¦t§ban világosan az áll, hogy az Úr adja az
intelligenciát az egyéni léleknek, s hogy mind az emlékezet, mind a felejtés a Felsõlélek
befolyásának köszönhetõ. Senki sem cselekedhet függetlenül, a Felsõlélek jóváhagyása
nélkül. Ezért az egyéni lélek múltbeli karmája szerint cselekszik, amelyre az Úr emlékezteti.
Természete a felejtés, de szívében az Úr jelenléte emlékezteti õt arra, mit akart tenni elõzõ
életében. Intelligenciája úgy nyilvánul meg, mint tûz a fában. Bár a tûz mindig tûz, nagysága
a fa méretének arányában nyilvánul meg. Ehhez hasonlóan bár az egyéni lélek minõségileg
egy a Legfelsõbb Úrral, jelenlegi testének korlátai szerint nyilvánul meg.
 A Legfelsõbb Úr, a Felsõlélek eka-rasa. Eka azt jelenti, egy, rasa pedig ízt jelent. A
legfelsõbb Úr transzcendentális helyzete az örökkévalóság, a boldogság, és a teljes tudás.
Eka-rasa helyzete a legparányibb mértékben sem változik meg, amikor minden egyes testben
tanúja és tanácsadója lesz az egyéni léleknek.
Az egyéni lélek azonban — az Úr Brahm§tól kezdve egészen a legapróbb hangyáig —
lelki energiáját a jelenlegi teste szerint nyilvánítja ki. A félistenek emberi lények testében
vagy az alacsonyabb rendû állatok testében lévõ egyéni lelkekkel azonos kategóriába
tartoznak. Ezért akik intelligensek, nem imádják a különféle félisteneket, akik feltételekhez
kötött testekben megjelenve csupán parányi képviselõi K¥¢£ának. Az egyéni lélek csak
testének formájához és felépítéséhez mérten tudja kimutatni erejét. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége azonban bármely alakban és formában ki tudja mutatni teljes energiáját,
változás nélkül. A M§y§v§d¦ filozófusok azon tétele, hogy Isten és az egyéni lélek egy és
ugyanaz, elfogadhatatlan, mert az egyéni léleknek a különféle testek fejlõdése szerint kell
erejét kifejleszteni. Az egyéni lélek egy kisgyermek testében nem tudja kimutatni egy felnõtt
ember teljes erejét, de az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a még anyja ölében
kisgyermekként fekve is ki tudta nyilvánítani teljes hatalmát, megölve P¡tan§t és a többi
démont, akik megpróbálták megtámadni õt. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lelki
energiája tehát eka-rasa, vagyis változatlan. Õ az imádat egyetlen tárgya, és ezt azok, akiket
nem szennyez be az anyagi természet ereje, tökéletesen tudják. Más szóval csak a felszabadult
lelkek imádhatják az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. A csekély értelemmel megáldott
M§y§v§d¦k a félistenek imádatát fogadják el, azt gondolva, hogy a félistenek és az Istenség
Legfelsõbb Személyisége ugyanazon a szinten állnak.
A Védák folytatták hódolatuk felajánlását.
— Óh, Urunk! — imádkoztak. — Sok-sok születés után azok, akik valóban bölccsé
váltak, teljes tudással lótuszlábaidat kezdik imádni. — Ezt megerõsíti a Bhagavad-g¦t§ is,
amikor az Úr azt mondja, hogy sok-sok születés után a nagy lelkek, a mah§tm§k
meghódolnak az Úrnak, jól tudván, hogy V§sudeva, K¥¢£a, minden ok oka. A Védák
folytatták: — Mint ahogy már elmagyaráztuk, az elmét, az értelmet és az érzékeket Istentõl
kaptuk, ezért amikor ezek az eszközök valóban megtisztulnak, akkor nincsen más választás,
mint az Úr odaadó szolgálatába állítani õket. Hogy az élõlény a különféle fajok csapdájába
esik, csupán annak köszönhetõ, hogy elméjét, intelligenciáját és érzékeit helytelenül használta
az anyagi cselekvések során. Az élõlény tetteinek eredményeképpen különféle testekre tesz
szert, melyeket az anyagi természet hozza létre az élõlények vágyai szerint. Mivel az élõlény
vágyik és rászolgál egy bizonyos fajta testre, ezért az anyagi természet megadja azt neki, a
Legfelsõbb Úr rendelkezése alapján.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam Harmadik Éneke elmagyarázza, hogy felsõbb irányításra az
élõlény egy adott hím magjába kerül, onnan pedig egy adott nõstény méhébe, hogy
kifejlesszen egy bizonyos fajta testet. Az élõlény saját választása szerint használja az érzékeit,
az intelligenciáját, az elméjét — és így tovább —, s így kifejleszt egy bizonyos fajta testet,
amelynek börtönébe kerül. Az élõlény tehát különféle fajokba kerül, félisteni, emberi vagy
állati testbe, helyzetének és körülményeinek megfelelõen.
A Védikus Irodalom elmagyarázza, hogy az élõlények, akik a különféle fajok csapdájába
esnek, a Legfelsõbb Úr szerves részei. A M§y§v§d¦ filozófusok az élõlényt összetévesztik
Param§tm§val, aki valójában az élõlény mellett ül, barátjaként. Mivel Param§tm§ (az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének helyhez kötött formája) és az egyéni élõlény egyaránt a testben
vannak, néha az a félreértés adódik, hogy nincsen különbség kettõjük között. Az egyéni lélek
és a Felsõlélek között azonban határozott különbség van, s ezt a Var§ha Pur§£a a
következõképpen magyarázza el: A Legfelsõbb Úrnak kétféle szerves része van: az élõlény,
akit vibhinn§°ªának hívnak, valamint a Param§tm§, a Legfelsõbb Úr teljes kiterjedése, akit
sv§°ªának neveznek. A Legfelsõbb Személy sv§°ªának nevezett teljes értékû kiterjedése
olyan hatalommal rendelkezik, mint Maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A
legcsekélyebb különbség sincs a Legfelsõbb Személy energiája és az Õ teljes értékû
kiterjedése, Param§tm§ energiája között. De a vibhinn§°ªának nevezett szerves részek az Úr
energiájának csupán parányi töredékével rendelkeznek. A N§r§ya£a-Pañcar§tra szerint az
élõlények, akik a Legfelsõbb Úr határenergiájához tartoznak, kétségtelenül a lelki lét
ugyanazon minõségével rendelkeznek, mint Maga az Úr, ám hajlamosak arra, hogy az anyagi
minõség hatása alá kerüljenek. Mivel a parányi élõlény hajlamos arra, hogy az anyagi
kötõerõk hatása alá kerüljön, j¦vának hívják. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét ¼ivának,
teljesen kedvezõnek is nevezik. A különbség tehát ¼iva és j¦va között az, hogy a teljesen
kedvezõ Istenség Személyisége sosem kerül az anyagi kötõerõk hatása alá, míg az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének parányi részei hajlamosak arra, hogy az anyagi természet
kötõerõinek hatása alá kerüljenek.
A Felsõlélek egy élõlény testében — bár csupán teljes értékû kiterjedése az Úrnak —
imádandó az egyéni élõlény számára. A nagy bölcsek ezért arra a végkövetkeztetésre
jutottak, hogy a meditáció folyamata arra szolgál, hogy az egyéni élõlény a Felsõlélek forma
(Vi¢£u) lótuszlábaira összpontosíthassa figyelmét. Ez a valódi sam§dhi. Az élõlény nem
szabadulhat meg az anyagi kötelékektõl saját erõfeszítése által. A Legfelsõbb Úr vagy a
szívében lévõ Felsõlélek lótuszlábainak odaadó szolgálatához kell folyamodnia. ¼r¦dhara
Sv§m¦, a ¼r¦mad-Bh§gavatam egyik kiváló magyarázója egy szép verset írt ezzel
kapcsolatban, amelynek jelentése a következõ: „Drága Uram, örökké a részed vagyok, de az
anyagi energiák csapdájába kerültem, amelyek szintén Belõled áradnak. Mint minden ok oka,
beléptél a testembe Felsõlélekként, és nekem olyan kiváltságban van részem, hogy Veled
együtt élvezhetem a tudással teli legfelsõbb, gyönyörteljes életet. Ezért drága Uram, kérlek,
utasíts engem, végezzek szeretõ szolgálatot Neked, hogy újra a transzcendentális boldogság
eredeti állapotába kerüljek.”
A kiváló személyiségek tudják, hogy az anyagi világba bonyolódott élõlény nem tud saját
erejébõl kiszabadulni. Szilárd hittel és odaadással e nagy személyiségek az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatát végzik. Ez a Védák véleménye.
— Óh, Urunk! — folytatták. — Nehéz tökéletes tudásra szert tenni az Abszolút
Igazsággal kapcsolatban. Te oly kegyes vagy az elesett lelkekhez, hogy különféle
inkarnációkban jelensz meg, a legkülönfélébb tetteket végrehajtva. Még mint történelmi
személyiség is megjelensz ebben az anyagi világban. Kedvteléseidrõl, melyek oly vonzóak,
akár a transzcendentális gyönyör óceánja, a Védikus Irodalom ad csodálatos leírást. Az
emberek természetes módon hajlanak afelé, hogy olyan elbeszéléseket olvassanak, amelyben
a közönséges j¦vákat dicsõítik. Ám amikor vonzódni a kezdenek Védikus Irodalomhoz,
amelyek a Te kedvteléseidet festik le, valóban belemerülnek a transzcendentális gyönyör
óceánjába. Ahogyan a fáradt ember felüdül egy tó vizébe merülve, úgy frissül fel és felejti el
minden fáradtságát kedvteléseid transzcendentális óceánjába merülve a feltételekhez kötött
lélek, aki már undorodik az anyagi cselekedetektõl. A legintelligensebb bhakták tehát nem
foglalkoznak az önmegvalósítás semmilyen más módszerével, csak az odaadó szolgálattal, és
örökké az odaadó élet kilenc folyamatával, fõképpen a hallással és a vibrálással foglalkoznak.
Transzcendentális kedvteléseid hallatán és azokat dicsõítve bhaktáid nem törõdnek még azzal
a transzcendentális gyönyörrel sem, amelyet a felszabadulás vagy a Legfelsõbb létébe olvadás
nyújthat. Õket nem érdekli az úgynevezett felszabadulás, s az sem, hogy anyagi tetteik által
magasabb bolygókra emelkedhessenek az érzékkielégítés kedvéért. A tiszta bhakták csakis a
paramaha°sák, a legkiválóbb felszabadult bhakták társaságát keresik, hogy örökké
hallhassanak és énekelhessenek dicsõségedrõl. A tiszta bhakták készek feláldozni az élet
minden kényelmét, még a családi élet és az úgynevezett társaság, barátság és szerelem anyagi
kényelmeit is ennek érdekében. Azok, akik megízlelték az odaadás nektárját, dicsõséged
éneklésének transzcendentális vibrációját is megízlelve — Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a
K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare — nem törõdnek semmi
más lelki gyönyörrel vagy anyagi kényelemmel, amelyek a tiszta bhakták számára
jelentéktelenebbnek tûnnek, mint az utcán heverõ szalmaszál.
A Védák folytatták:
 — Óh, drága Urunk! Amikor valaki képes arra, hogy megtisztítsa elméjét, érzékeit és
értelmét azáltal, hogy teljes K¥¢£a-tudatban odaadó szolgálatot végez, elméje a barátjává
válik; másképp az elme örök ellenség. Ha az elme az Úr odaadó szolgálatát végzi, az élõlény
bensõséges barátjává válik, mert képes mindig a Legfelsõbb Úrra gondolni. Te örökké kedves
vagy az élõlénynek, s ezért amikor az elme a Rólad szóló gondolatokban merül el, az embert
azonnal olyan elégedettség tölti el, amelyre sok-sok életen át vágyódott. Amikor elméje
szilárdan nyugszik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lótuszlábain, nem fordul
semmilyen alacsonyabb rendû imádat, az önmegvalósításnak semmilyen alacsonyabb rendû
folyamata felé. Ha valaki imádni kezd egy félistent, vagy az önmegvalósítás másféle
folyamatába kezd, a születés és halál körforgásának áldozatává válik, és senki sem becsülheti
föl, mennyire lealacsonyodik azáltal, hogy megszületik olyan alantas fajokban, mint a kutyák
és a macskák.”
¼r¦ Narottama d§sa çh§kura arról énekelt, hogy akik nem kezdik el az Úr odaadó
szolgálatát, hanem a filozófiai elmélkedés vagy a gyümölcsözõ cselekedetek folyamataihoz
vonzódnak, mérget isznak tetteik eredményeként. Arra kényszerülnek, hogy az élet
legkülönfélébb fajaiban szülessenek meg, s hogy visszataszító szokásokat sajátítsanak el, mint
amilyen a húsevés és a kábító, mámorító szerek fogyasztása. A materialisták általában a
mulandó anyagi testet imádják, és megfeledkeznek a testben élõ lélek jólétérõl. Néhányan az
anyagi tudományoknál keresnek menedéket, hogy testi kényelmüket növeljék, néhányan
pedig a félistenek imádják, hogy a mennyei bolygókra emelkedhessenek. Életük célja
kényelmet biztosítani az anyagi testnek, s közben a szellemi lélek érdekérõl elfelejtkeznek. A
Védikus Irodalom öngyilkosoknak nevezi õket, mert az anyagi testhez és kényelméhez való
ragaszkodás az élõlényt arra kényszeríti, hogy szakadatlanul a születés és halál körforgásában
vándoroljon, s ebbõl következõen szenvedjen az anyagi világ gyötrelmétõl. Az emberi
életforma lehetõséget ad arra, hogy az ember megérthesse helyzetét. Ezért az a
legintelligensebb, aki az odaadó szolgálat végzésébe kezd, hogy elméjét, érzékeit és testét
eltérés nélkül az Úr szolgálatába állítsa.
A Védák folytatták:
— Drága Urunk! Számtalan mûvelt misztikus yog¦ van, akik az élet legmagasabb szintû
tökéletességét akarják elérni. A testben lévõ életlevegõ szabályozásának yoga-folyamatát
végzik. Az elmét a Vi¢£u-formára rögzítve, az érzékek nagyon szigorú szabályozásával
gyakorolják a yogát, de a nehéz lemondás, vezeklés és önszabályozás után is ugyanaz a sors
vár rájuk, mint ellenségeidre. Más szóval mind a yog¦k, mind a kiváló, bölcs filozófusok
végsõ soron a személytelen Brahman-sugárzásba merülnek, ahová a démonok, az Úr örökös
ellenségei is eljutnak. Ka°sa, ¼iªup§la, Dantavakra és a hozzájuk hasonló démonok szintén
elérik a Brahman-sugárzást, mert állandóan az Istenség Legfelsõbb Személyiségén
meditálnak. A nõk — mint például a gop¦k — ragaszkodtak K¥¢£ához és elbûvölte õket
szépsége, elméjüket pedig a vágyak buzdítására koncentrálták K¥¢£ára. Azt akarták, hogy
K¥¢£a karjai öleljék át õket, amelyek olyan gömbölyûek voltak, mint a kígyó teste. Hasonló
módon mi, a védikus himnuszok, csupán lótuszlábaidra rögzítjük elménket. A nõk, mint a
gop¦k is, a vágyak ösztönzése miatt összpontosítanak Rád, mi pedig azért koncentrálunk
lótuszlábaidra, hogy hazajuthassunk, vissza Istenhez. Ellenségeid szintén Rád rögzítik
figyelmüket, s örökké azon gondolkoznak, hogyan ölhetnének meg Téged, a yog¦k pedig
hatalmas vezekléseket és lemondásokat vállalnak, hogy elérjék a Te személytelen
ragyogásodat. Bár más és más módon összpontosítják elméjüket, mindegyikük eléri a lelki
tökéletességet saját szemléletüknek megfelelõen, hiszen Te egyenlõen bánsz minden
bhaktáddal.
¼r¦dhara Sv§m¦ egy nagyon szép verset írt ezzel kapcsolatban: „Kedves Uram, örökké
lótuszlábaidra gondolni nagyon nehéz, s csupán a nagy bhakták számára lehetséges, akik már
elérték az Irántad érzett szeretetet, s akik transzcendentális szeretõ szolgálatodat végzik.
Drága Uram, azt kívánom, hogy az én elmém is valahogyan a Te lótuszlábaidra gondoljon,
legalább valamennyi idõre.”
 A Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza, hogy a különféle spiritualisták hogyan érik el a lelki
tökéletességet. Az Úr azt mondja, annak arányában biztosítja a bhakta számára a
tökéletességet, amelyre vágyik, amennyire a bhakta meghódol Neki. Az imperszonalisták, a
yog¦k és az Úr ellenségei az Úr transzcendentális ragyogásába hatolnak, de a személyes
filozófia hívei, akik V¥nd§vana lakóinak nyomdokaiban járnak, vagy akik szigorúan követik
az odaadó szolgálat útját, K¥¢£a személyes lakhelyére emelkednek, Goloka V¥nd§vanába
vagy a Vaiku£±ha bolygókra. Mind a személytelen, mind a személyes felfogást vallók
bejutnak a lelki birodalomba, a lelki világba, de míg az imperszonalisták a személytelen
Brahman ragyogásban kapnak helyet, addig a személyes filozófia követõi a Vaiku£±ha
bolygókra vagy V¥nd§vana bolygójára kerülnek aszerint, hogy milyen kapcsolatban kívánják
szolgálni az Urat.
A Védák kijelentették imájukban, hogy azok, akik az anyagi világ teremtése után
születtek, nem érthetik meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségének a létét anyagi
tudásukkal mesterkedve. Az ember egy bizonyos családban megszületve nem tudja fölfogni
dédnagyapja helyzetét, aki a jelenlegi nemzedék születése elõtt élt, s éppen így képtelenek
vagyunk megérteni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, N§r§ya£át, K¥¢£át, aki örökké
létezik a lelki világban. A Bhagavad-g¦t§ nyolcadik fejezete érthetõen kijelenti, hogy a
Legfelsõbb Személyt, aki örökké Isten lelki birodalmában él (san§tana-dh§ma), egyedül az
odaadó szolgálattal közelíthetjük meg.
Az anyagi teremtésben Brahm§ az elsõ teremtett lény. Brahm§ elõtt egyetlen élõ
teremtmény nem volt ebben az anyagi világban. Minden üres volt és sötét, mígnem
megszületett Brahm§ azon a lótuszvirágon, amely Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u köldökébõl nõtt.
Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u kiterjedése, K§ra£odakas§y¦ Vi¢£u Sa¯kar¢a£a
kiterjedése, Sa¯kar¢a£a pedig Balar§ma kiterjedése, aki a közvetlen kiterjedése az Úr
K¥¢£ának. Brahm§ teremtése után megszületett a félistenek két fajtája: azok, akik olyanok
mint a négy testvér, Sanaka, San§tana, Sanandana és Sanat-kum§ra, akik a világról való
lemondás képviselõi; valamint az olyan félistenek, amilyen Mar¦ci és leszármazottjai, akik az
anyagi világ élvezetére törekednek. A félistenek két fajtájból fokozatosan megnyilvánult a
többi élõlény, beleértve az emberi lényeket is. Így aztán ebben az anyagi világban minden élõ
teremtmény, beleértve Brahm§t, minden félistent és minden r§k¢asát, újkeletûnek tekinthetõ.
Ez annyit jelent, hogy mind mostanában születtek. Ezért ugyanúgy, mint ahogyan az, aki
nemrég született a családban, nem értheti meg távoli õsatyja helyzetét, ebben az anyagi
világban senki sem tudja megérteni a Legfelsõbb Úr lelki világbeli helyzetét, mert az anyagi
világ csak nemrég keletkezett. Bár az anyagi világ minden megnyilvánulása — az idõ-elemek,
az élõlények, a Védák, a durva és a finom elemek — hosszú ideig fennmaradnak, ám egy
bizonyos idõpontban jöttek létre. Mindent, ami ebben a teremtett helyzetben létrejött, vagy
mindent, amit a teremtés eredeti forrása megértésének módszereként fogadunk el, újabb
keletûnek kell tekinteni.
Az önmegvalósítás, Isten megvalósítása folyamatával a gyümölcsözõ cselekedeteken, a
filozófiai találgatáson vagy misztikus yogán keresztül az ember nem közelítheti meg minden
dolog legfelsõbb forrását. Amikor a teremtett világ véget ér, amikor nem léteznek többé a
Védák, nem létezik az anyagi idõ és nem léteznek a durva és finom anyagi elemek, s amikor
minden élõlény meg nem nyilvánult állapotban nyugszik N§r§y§£ában, akkor ezek a kitalált
folyamatok semmivé és üressé válnak, nem tudnak mûködni. Az odaadó szolgálatnak
azonban soha nincs vége az örök lelki világban. Ezért az önmegvalósításnak vagy Isten
megvalósításának az egyetlen tényleges folyamata az odaadó szolgálat, és ha valaki elkezdi
ezt a folyamatot, akkor Isten megvalósításának valódi folyamatát kezdi el. ¼r¦la ¼r¦dhara
Sv§m¦ erre vonatkozóan is költött egy verset, amely azt a gondolatot tolmácsolja, hogy
minden dolog legfelsõbb forrása, az Istenség Legfelsõbb Személyisége olyan hatalmas és
korlátlan, hogy az élõlények számára lehetetlen, hogy bármilyen anyagi dolog segítségével
megértsék Õt. Az embernek imádkoznia kell az Úrhoz, fogadja õt örökre odaadó szolgálatába,
hogy kegyébõl az ember megérthesse a teremtés legfelsõbb forrását. A teremtés legfelsõbb
forrása, a Legfelsõbb Úr csak a bhaktáknak fedi föl Magát. A Bhagavad-g¦t§ negyedik
fejezetében az Úr így szól Arjunához: „Kedves Arjunám, mivel a bhaktám és bensõséges
barátom vagy, feltárom elõtted a folyamatot, mellyel megérthetsz Engem.” Más szóval a
teremtés legfelsõbb forrását, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét nem érthetjük meg saját
erõfeszítéseink által. Odaadó szolgálattal elégedetté kell tennünk Õt, s akkor feltárja Magát
nekünk. Csak akkor érthetjük meg Õt valamilyen mértékben.
Sok filozófus van, aki saját elmebeli találgatásaival próbálja megérteni a legfelsõbb
forrást. Az elméjükben spekulálóknak hat csoportja van, akiknek spekulációit ¢a¨-
darªanának hívják. Mindannyian a személytelen filozófia hívei, s M§y§v§d¦kként ismertek.
Mindegyikük saját elképzelését próbálta megalapozni, bár késõbb mind megalkudtak és
kijelentették, hogy minden nézet ugyanahhoz a célhoz vezet, s ezért mind igaz. A
megszemélyesült Védák imái szerint azonban egyik sem igaz, mert tudományuk módszere az
ideiglenes anyagi világban keletkezett. Mindannyian elvétették a valódi célt: az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét, az Abszolút Igazságot csak az odaadó szolgálat által lehet
megérteni.
A filozófusok M¦m§°sakáknak nevezett csoportja — akiket az olyan bölcsek
képviselnek, mint például Jaimini — arra a következtetésre jutottak, hogy mindenkinek
jámbor cselekedetekkel vagy elõírt kötelességeivel kell foglalkoznia, s az ilyen cselekedetek
az embert a legmagasabb szintû tökéletességhez fogják vezetni. Azonban Bhagavad-g¦t§
ellentmond ennek kilencedik fejezetében, ahol az Úr K¥¢£a azt mondja, hogy jámbor
cselekedetekkel az ember a mennyei bolygókra emelkedhet, de amint e jámbor tettek
eredményeinek vége, az embernek el kell hagynia a mennyei bolygók anyagi élvezetének
magasabb színvonalát, s azonnal az alsóbb bolygókra kerül, ahol az élet nagyon rövid, és ahol
az anyagi boldogság is kisebb mértékû. A G¦t§ a k¢¦£e pu£ye martya-loka° viªanti szavakat
használja. Ezért a Mim§°saka filozófusok végkövetkeztetése, mely szerint a jámbor
cselekedetek az embert az Abszolút Igazsághoz vezetik, nem helytálló. Bár egy tiszta bhakta
természeténél fogva hajlik a jámbor cselekedetekre, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
kegyét azonban senki nem nyerheti el pusztán jámbor tettekkel. Ezek a cselekedetek
megtisztíthatják az embert a tudatlanság és a szenvedély okozta szennyezõdéstõl, de ezt a
tisztulást egy bhakta, aki a Bhagavad-g¦t§, a ¼r¦mad-Bh§gavatam és a többi hasonló írás
formájában örökké Isten transzcendentális üzenetérõl hall, minden külön törekvés nélkül eléri.
A Bhagavad-g¦t§ból megérthetjük, hogy még azt is, aki nem végez jámbor cselekedeteket, ám
tökéletesen elmélyed az odaadó szolgálatban, úgy tekinthetjük, hogy a lelki tökéletesség útján
jár. A Bhagavad-g¦t§ azt is elmondja, hogy aki szeretettel és hittel végzi az odaadó
szolgálatot, azt belülrõl az Istenség Legfelsõbb Személyisége vezeti. Maga az Úr ül a
szívében mint Param§tm§ vagy a lelki tanítómester, és pontos irányt mutat, amelynek
segítségével lassanként visszamehet Istenhez. A M¦m§°saka filozófusok végkövetkeztetése
nem a tényleges igazság, amely az embert a valódi megértéshez vezeti.
Rajtuk kívül vannak a S§¯khya filozófusok, metafizikusok vagy materialista tudósok, akik
az általuk feltalált tudományos módszerekkel tanulmányozzák ezt a kozmikus
megnyilvánulást, s nem ismerik fel Isten legfelsõbb tekintélyét a kozmikus megnyilvánulás
teremtõjeként. Hibásan arra a következtetésre jutnak, hogy az anyagi elemek kölcsönhatása a
teremtés eredeti oka. A Bhagavad-g¦t§ azonban nem fogadja el ezt az elméletet. Világosan
kijelenti, hogy a kozmikus mûködések mögött az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
irányítása áll. Ezt a tényt megerõsíti a védikus kijelentés: sad v§ idam agra §s¦t. Ez azt jelenti,
hogy a teremtés eredete a kozmikus megnyilvánulás elõtt létezett. Eszerint az anyagi elemek
nem lehettek az anyagi teremtés okai. Bár az anyagi elemeket elfogadják anyagi okokként, a
végsõ ok mégis Maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A Bhagavad-g¦t§ ezért azt
mondja, hogy az anyagi természet K¥¢£a irányítása alatt mûködik.
Az ateista S§¯khya filozófia végkövetkeztetése az, hogy mivel az anyagi világ hatásai
ideiglenesek, illuzórikusak, az ok szintén illuzórikus. A S§¯khya filozófusok az üresség
filozófiáját támogatják, az igazság azonban az, hogy az eredeti ok az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, s ez a kozmikus megnyilvánulás az Õ anyagi energiájának csupán ideiglenes
megnyilvánulása. Amikor ez az ideiglenes megnyilvánulás megsemmisül, oka — a lelki világ
örök léte — változatlanul fennáll. A lelki világot ezért san§tana-dh§mának, örök lakhelynek
nevezik. A S§¯khya filozófusok végkövetkeztetése ezért helytelen.
Ezenkívül vannak a Gautama és Ka£§da vezette filozófusok. Õk részletesen
tanulmányozták az anyagi elemek okát és hatását, és végül arra a végkövetkeztetésre jutottak,
hogy a teremtés eredeti oka az atomok kombinációja. A mostani materialista tudósok szintén
Gautama és Ka£§da nyomdokait követik, akik e param§£uv§da elméletet hirdették. Ezt
azonban semmivel nem lehet alátámasztani, mert nem az élettelen atomok az eredeti oka
mindennek. Ezt a Bhagavad-g¦t§, a ¼r¦mad-Bh§gavatam, valamint a Védák is megerõsítik,
ahol azt olvashatjuk: eko n§r§ya£a §s¦t, csak N§r§ya£a létezett a teremtés elõtt. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam és a Ved§nta-s¡tra szintén azt mondja, hogy az eredeti ok érez, és közvetlenül és
közvetve mindenrõl tudatos a teremtésen belül. A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a azt mondja: aha°
sarvasya prabhava¤, „Én vagyok mindennek az eredeti oka”, és matta¤ sarva° pravartate,
„Minden Belõlem jön létre”. Ezért az atomok alkothatják az anyagi lét alapkombinációját, ám
ezek az atomok mind az Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl jönnek létre. Ezért Gautama és
Ka£§da filozófiáját nem lehet alátámasztani.
Hasonló módon az A¢±§vakra és késõbb ¼a¯kar§c§rya vezette imperszonalisták a
személytelen Brahman-sugárzást fogadják el minden dolog okának. Elméletük szerint az
anyagi megnyilvánulás átmeneti és valótlan, míg a személytelen Brahman-sugárzás valóság.
Ám ezt a feltételezést sem lehet bizonyítani, mert az Úr Maga mondja a Bhagavad-g¦t§ban,
hogy ez a Brahman-sugárzás az Õ személyén nyugszik. A Brahma-sa°hit§ szintén
megerõsíti, hogy a Brahman-sugárzás K¥¢£a személyes testi sugárzása. A személytelen
Brahman tehát nem lehet a kozmikus megnyilvánulás eredeti oka. Az eredeti ok a teljesen
tökéletes, érzõ Istenség Személyisége, Govinda.
Az imperszonalisták legveszélyesebb elmélete az, hogy amikor Isten alászáll mint
inkarnáció, az anyagi természet három kötõereje által létrehozott anyagi testet fogad el. Ezt a
M§y§v§da felfogást az Úr Caitanya mint a legsértõbb elméletet ítélte el. Bárki — mondta —
, aki elfogadja, hogy az Istenség Személyiségének transzcendentális testét az anyagi természet
hozza létre, a legnagyobb sértést követi el Vi¢£u lótuszlábai ellen. Hasonló módon a
Bhagavad-g¦t§ is mondja, hogy csak az ostobák és a gazemberek gúnyolják ki az Istenség
Személyiségét, amikor emberi formában száll alá. Az Úr K¥¢£a, az Úr R§ma és az Úr
Caitanya emberi lényekként cselekedtek az emberi társadalomban.
A Védák mint durva elferdítést ítélik el a személytelen felfogást. A Brahma-sa°hit§ az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének testét §nanda-cinmaya-rasának írja le. Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége lelki testtel rendelkezik, nem pedig anyagi testtel. Testének bármely
részével élvezetet találhat, ezért mindenható. Az anyagi test tagjai csupán egy bizonyos
szerepet tudnak betölteni: a kezek fogni tudnak, de nem látnak vagy hallanak. Ám mivel az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének teste §nanda-cin-maya-rasa, azaz sac-cid-§nanda-
vigraha, Õ bármit élvezhet és bármit megtehet bármelyik testrészével. Hogy az Úr lelki testét
valaki anyaginak fogadja el, azt az a tendencia vezérli, mely az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét a feltételekhez kötött lelkekkel azonos szintre próbálja helyezni. A
feltételekhez kötött léleknek anyagi teste van, ezért ha Isten szintén anyagi testtel rendelkezik,
akkor könnyû elfogadtatni az személytelenség elméletét, mely szerint az Istenség Legfelsõbb
Személyisége és az élõlény egy és ugyanaz.
Valójában, amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége eljön, különféle kedvteléseit
mutatja be, még sincs különbség Yaªod§ mama ölében fekvõ gyermeki teste és úgynevezett
felnõtt teste között, amint a démonokkal harcol. Gyermeki testében is olyan démonokkal
harcolt, mint P¡tan§, T¥£§varta és Agh§sura, ugyanakkora erõvel, mint amivel fiatalon
harcolt Dantavakra és ¼iªup§la ellen. Az anyagi életben a feltételekhez kötött lélek mindent
elfelejt volt testérõl, amint egy új testet kap, de a Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk, hogy mivel
K¥¢£a sac-cid-§nanda testtel rendelkezik, nem felejtette el, hogy tanította a napistent a
Bhagavad-g¦t§ról évmilliókkal ezelõtt. Az Urat ezért Puru¢ottamának nevezik, mert Õ
transzcendentális mind az anyagi, mind a lelki léthez képest. Hogy Õ minden ok oka, az azt
jelenti, hogy Õ az oka a lelki világnak és az anyagi világnak egyaránt. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége mindenható és mindentudó. Ezért — mivel az anyagi test nem lehet sem
mindenható, sem mindentudó — az Úr teste semmiképpen nem anyagi. Azt a M§y§v§da
elméletet, mely szerint az Istenség Személyisége anyagi testben jön ebbe az anyagi világba,
semmivel nem lehet alátámasztani.
Arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy a materialista filozófusok tanai az ideiglenes,
csalóka létbõl származnak, mint az álom végkövetkeztetései. Az ilyen végkövetkeztetések
nem vezethetnek minket az Abszolút Igazsághoz. Az Abszolút Igazságot csakis az odaadó
szolgálaton keresztül lehet megvalósítani. Ahogyan az Úr mondja a Bhagavad-g¦t§ban,
bhakty§ m§m abhij§n§ti: „Engem csakis az odaadó szolgálat által lehet megérteni”. ¼r¦la
¼r¦dhara Sv§m¦ ezzel kapcsolatban is írt egy szép verset: „Uram, hadd foglalkozzanak mások
hamis vitákkal és unalmas elmélkedésekkel, nagy filozófiai tételeket alkotva. Hadd idõzzenek
a tudatlanság és illúzió sötétségében, a hiú élvezetben, mintha nagyon tanult tudósok
lennének, habár nem rendelkeznek tudással az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl. Ami
engem illet, arra vágyom, hogy pusztán a csodálatos Istenség Legfelsõbb Személyisége szent
neveinek — M§dhava, V§mana, Trinayana, Sa¯kar¢a£a, ¼r¦pati és Govinda — dicsõítésével
felszabaduljak. Pusztán transzcendentális neveidet zengve hadd szabaduljunk meg az anyagi
lét szennyezõdésétõl.”
A Védák így folytatták:
— Drága Urunk! Amikor egy élõlény — csupán kegyedbõl — a helyes
végkövetkeztetésre jut fenséges transzcendentális helyzetedet illetõen, akkor többé nem
törõdik az elméjükben találgató úgynevezett filozófusok kiagyalta elméletekkel. — Ez
Gautama, Ka£§da, Patañjali és Kapila (Nir¦ªvara) spekulatív elméleteire utal. Valójában két
Kapila van: az egyik Kapila Kardama Muni fia, Isten inkarnációja, a másik pedig egy újabb
kori ateista. Az ateista Kapilát gyakran tévesen az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
állítják be, aki Kardama Muni fiaként jelent meg, Sv§yambhuva Manu idejében. Az Úr
Kapila, Isten inkarnációja réges régen jelent meg. A jelen kor Vaivasvata Manu kora, míg Õ
Sv§yambhuva Manu idejében jelent meg.
A M§y§v§da filozófia szerint ez a megnyilvánult világ — ez az anyagi világ — mithy§,
azaz m§y§, nem valódi. A M§y§v§da prédikálás alapelve a brahma satya° jagan mithy§. A
M§y§v§d¦k szerint csak a Brahman-sugárzás igaz, a kozmikus megnyilvánulás pedig
látszólagos, valótlan. A Vai¢£ava filozófia azonban azt mondja ki, hogy ezt a kozmikus
megnyilvánulást az Istenség Legfelsõbb Személyisége idézi elõ. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr
kijelenti, hogy egyik teljes értékû kiterjedése által behatol ebbe az anyagi világba, s így a
teremtés bekövetkezik. A Védákból megérthetjük azt is, hogy ez az asat — ideiglenes —
kozmikus megnyilvánulás szintén a Legfelsõbb sat — valódi — kiáradása. A Ved§nta-
s¡trából szintén megtudhatjuk, hogy minden a Legfelsõbb Brahmanból árad. Így hát a
Vai¢£ava nem gondolja ezt a kozmikus megnyilvánulást hamisnak. A Vai¢£ava filozófus
ebben az anyagi világban mindent a Legfelsõbb Úrral kapcsolatban lát.
Az anyagi világnak ezt a felfogását nagyon szépen elmagyarázta ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦, aki
azt mondta, hogy annak a lemondásnak, amely az anyagi világról mint látszólagosról és
valótlanról mond le a nélkül a tudás nélkül, hogy az anyagi világ szintén a Legfelsõbb Úr
megnyilvánulása, nincs gyakorlati értéke. A Vai¢£avák azonban mentesek a világhoz való
ragaszkodástól, mert bár az anyagi világot általában az érzékkielégítés tárgyaként fogadják el,
nem helyeslik az érzékkielégítést, és ezért nem ragaszkodnak az anyagi cselekedetekhez. Egy
Vai¢£ava ezt az anyagi világot a védikus utasítások szabályozó elvei szerint fogadja el. Mivel
az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindennek az eredeti oka, egy Vai¢£ava mindent
K¥¢£ával kapcsolatban lát, még ebben az anyagi világban is. Ilyen fejlett tudással minden
lelkivé válik. Más szóval az anyagi világban is minden lelki, de tudásunk hiányában a
dolgokat anyaginak látjuk.
 A Védák azt a példát említették, hogy azok, akik aranyat keresnek, nem utasítják el az
arany fülbevalót, az arany karkötõt és semmi mást, ami aranyból készült, csak mert más
formájuk van, mint az eredeti aranynak. Minden élõlény a Legfelsõbb Úr szerves része, s
minõségileg egyek, de most a nyolcmillió-négyszázezer féle faj szerint különbözõ formákat
öltöttek, ahogyan ugyanabból az aranyból számtalanféle ékszert készítenek. Ahogyan az, akit
az arany érdekel, elfogad más formájú arany ékszereket is, úgy egy Vai¢£ava, aki jól tudja,
hogy minden élõlény minõségében ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
minden élõlényt Isten örök szolgájaként fogad el. Vai¢£avaként az embernek számtalan
lehetõsége adódik az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szolgálnia csupán azáltal, hogy jó
útra tereli e feltételekhez kötött, félrevezetett élõlényeket, tanítja õket a K¥¢£a-tudatban, és
haza vezeti õket, vissza Istenhez. Valójában az élõlények elméjét jelenleg megzavarja a három
anyagi kötõerõ, s emiatt vándorolnak, akár álmaikban, egyik testbõl a másikba. Amikor
azonban tudatuk K¥¢£a-tudattá változik, akkor nyomban rögzítik K¥¢£át a szívükben, és így
feltárul elõttük a felszabaduláshoz vezetõ út.
Minden Véda azt jelenti ki, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége és az élõlények
minõségileg azonosak — mindketten caitanyák, azaz lelkiek. Ezt megerõsíti a Padma Pur§£a
is, amelyben az áll, hogy kétféle lelki lény van: az egyiket j¦vának, a másikat pedig a
Legfelsõbb Úrnak hívják. Az Úr Brahm§tól kezdve a legkisebb hangyáig minden élõlény j¦va,
míg az Úr a Legfelsõbb négykarú Vi¢£u, Jan§rdana. Az §tm§ szót csak az Istenség
Legfelsõbb Személyiségére lehet alkalmazni, de mivel az élõlények az Õ szerves részei, néha
velük kapcsolatban is használják. Az élõlényeket emiatt j¦v§tm§nak hívják, a Legfelsõbb Urat
pedig Param§tm§nak. A Param§tm§ és a j¦v§tm§ egyaránt ebben az anyagi világban vannak,
ezért ennek az anyagi világnak nem az érzékkielégítés a célja. Az érzékkielégítés életfelfogása
illúzió, de a j¦v§tm§nak Param§tm§ szolgálatáról való felfogása egyáltalán nem illuzórikus,
még ebben az anyagi világban sem. Aki K¥¢£a-tudatos, az tökéletesen tisztában van ezzel, s
így nem tekinti hamisnak ezt az anyagi világot, hanem a transzcendentális szolgálat
valóságában cselekszik. Egy bhakta ezért ebben az anyagi világban mindent úgy lát, mint
lehetõséget arra, hogy szolgálhassa az Urat. Nem utasít el anyaginak tekintve semmit,
mindent összekapcsol az Úr szolgálatával. Mindig transzcendentális helyzetben van, és
minden, amit használ, lelkileg megtisztul, mert az Úr szolgálatában alkalmazza.
¼r¦dhara Sv§m¦ ezel kapcsolatban szintén írt egy szép verset: „Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét imádom, aki mindig valóságként nyilvánul meg még ebben az anyagi világban
is, amelyet néhányan valótlannak tartanak.” Az a felfogás, amely az anyagi világot
valótlannak tekinti, a tudás hiányának köszönhetõ. Aki azonban fejlett a K¥¢£a-tudatban, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét látja mindenben. Ez a valódi megértése a sarva° khalv
ida° brahma — „minden Brahman” — védikus aforizmának.
A Védák folytatták:
— Óh, Urunk! A csekély értelemmel megáldott emberek az önmegvalósítás más útjain
indulnak el, de valójában senkinek sincs esélye megtisztulni az anyagi szennyezõdéstõl, vagy
megállítani a születés és halál ismétlõdõ körforgását, ha nem tökéletesen tiszta bhakta. Drága
Urunk, minden különféle energiáidon nyugszik, s Te mindenkit ellátsz, ahogyan azt a Védák
írják (eko bah¡n§° yo vidadh§ti k§m§n). Ezért Te vagy minden élõlény ellátója és
fenntartója — a félisteneké, az emberi lényeké és az állatoké egyaránt. Mindenkit Te látsz el,
s jelen vagy mindenki szívében. Más szóval Te vagy az egész teremtés gyökere. Ezért azok,
akik a Te odaadó szolgálatodban mélyednek el, eltérés nélkül, örökké imádnak Téged. Ezek a
bhakták valójában az univerzális fa gyökerét öntözik. Az odaadó szolgálat által az ember
nemcsak az Istenség Személyiségét teszi elégedetté, de mindenki mást is, mert mindenkit Õ
tart fenn és Õ támogat. A bhakta megérti az Istenség Legfelsõbb Személyiségének mindent
átható arculatát, ezért õ a leggyakorlatiasabb emberbarát és altruista. Az ilyen tiszta bhakták
teljes mértékben a K¥¢£a-tudatban merülnek el, így nagyon könnyen legyõzik a születés és
halál körforgását, és átugranak a halál feje fölött.
 Egy bhakta sohasem fél a haláltól vagy a test cseréjétõl. Tudata K¥¢£a-tudattá vált, és még
ha nem tér vissza Istenhez, vagy ha másik anyagi testbe vándorol, akkor sem kell félnie. Jó
példa erre Bharata Mah§r§ja. Következõ életében õzzé vált, ám azutáni életében teljesen
megszabadult minden anyagi szennyezõdéstõl, és Isten birodalmába emelkedett. A Bhagavad-
g¦t§ megerõsíti, hogy egy bhaktát sohasem lehet legyõzni. Útja biztos a lelki birodalomba,
haza, vissza Istenhez. Még ha újra meg is kell születnie, folytatódó K¥¢£a-tudata egyre
magasabbra és magasabbra emeli õt, mígnem visszajut Istenhez. Egy tiszta bhakta nem
csupán saját személyes létét tisztítja meg, de bárki, aki tanítványává válik, végül szintén
megtisztul, és képes lesz arra, hogy minden nehézség nélkül bejusson Isten birodalmába. Egy
tiszta bhakta nemcsak könnyen átlép a halálon, de kegyébõl követõi is akadály nélkül képesek
erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan hatalmas, hogy a tiszta bhakta másokat is fel tud
lelkesíteni transzcendentális utasításaival, hogyan lehet átszelni a tudatlanság óceánját.
Egy tiszta bhakta tanítványának adott utasításai szintén nagyon egyszerûek. Senki sem
érzi nehéz feladatnak, hogy egy tiszta bhakta nyomdokaiban járjon. Bárki, aki követi az Úr
elismert bhaktáitól, az Úr Brahm§tól, az Úr ¼ivától, a Kum§ráktól, Manutól, Kapilától,
Prahl§da királytól, Janaka királytól, ¼ukadeva Gosv§m¦tól és Yamar§jától alászálló tanítványi
láncolatot, azelõtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja. Azok viszont, akik nem bhakták,
hanem az önmegvalósítás bizonytalan folyamataival — a jñ§nával, a yogával vagy a
karmával — törõdnek, még mindig beszennyezettnek tekinthetõk. Látszólag fejlettek az
önmegvalósításban, ám még magukat sem tudják felszabadítani, nem is beszélve azokról, akik
követik õket. Az ilyen abhaktákat a leláncolt állatokhoz hasonlítják, mert nem képesek
túljutni adott típusú hitük formaságainak határain. A Bhagavad-g¦t§ mint veda-v§dákat ítéli el
õket. Ezek az emberek nem értik meg, hogy a Védák az anyagi természet kötõerõi — a jóság,
a szenvedély és a tudatlanság — mûködésével foglalkoznak.
Az Úr K¥¢£a azt a tanácsot adta Arjunának, lépje túl a Védákban elõírt kötelességek
határait, s fogadja el a K¥¢£a-tudatot, az odaadó szolgálatot. Az Úr így szól a Bhagavad-
g¦t§ban: nistraigu£yo bhav§rjuna. „Kedves Arjunám, próbálj meg felülemelkedni a védikus
rítusokon.” Ez a transzcendentális helyzet, amely túl van a védikus rituális szertartásokon, az
odaadó szolgálat. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr világosan azt mondja, hogy akik kitartóan az Õ
odaadó szolgálatával foglalják le magukat, azok a Brahmanban vannak. A valódi Brahman-
megvalósítás K¥¢£a-tudatot s az odaadó szolgálat végzését jelenti. A bhakták tehát igazi
brahmac§r¦k, mert mindig K¥¢£a-tudatban, odaadó szolgálatban cselekszenek.
A K¥¢£a-tudat mozgalma ezért a legmagasabb rendû felhívást intézi minden hívõhöz. Arra
kéri õket a leghitelesebb forrásokra támaszkodva, hogy csatlakozzanak ehhez a
mozgalomhoz, mely által az ember megtanulhatja, hogyan szeresse Istent, s így túlléphet az
Írások utasításainak minden szabályán és szertartásán. Aki nem tud felülemelkedni a vallásos
elvek merev utasításain, azt ahhoz az állathoz hasonlítják, akit gazdája leláncolt. Minden
vallás célja Isten megértése és Iránta érzett szunnyadó szeretetünk felélesztése. Ha valaki
csupán a vallásos szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodik, s nem emelkedik föl az Isten
iránti szeretet szintjére, leláncolt állatnak tekinthetõ. Tehát aki nem K¥¢£a-tudatos, az nem
alkalmas arra, hogy megszabaduljon az anyagi lét szennyezõdéseitõl.
¼r¦la ¼r¦dhara Sv§m¦ egy másik szép versében azt írja: „Hadd foglalkozzanak csak mások
szigorú lemondásokkal, hadd zuhanjanak a hegytetõrõl a mélységbe, életüket föladva.
Vándoroljanak mások a szent zarándokhelyekre a felszabadulásért, vagy merüljenek el a
filozófia és a Védikus Irodalom tanulmányozásában. Hadd végezzék a misztikus yog¦k
meditációs szolgálatukat, és vitázzanak csak fölöslegesen a különféle szekták arról, melyikük
a legjobb. De a valóság az, hogy anélkül hogy K¥¢£a-tudatos lenne, anélkül hogy odaadó
szolgálatot végezne, s anélkül, hogy megkapná az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
kegyét, senki nem szelheti át ezt az anyagi óceánt.” Aki tehát intelligens, az felad minden
merev fölfogást, és csatlakozik a K¥¢£a-tudatú mozgalomhoz, a valódi felszabadulás
érdekében.
A Védák folytatták imáikat:
 — Óh, Urunk, személytelen arculatodatról a Védák adnak magyarázatot. Nincsenek
kezeid, de elfogadsz minden áldozatot, amelyet felajánlanak Neked. Nincsenek lábaid, mégis
gyorsabban jársz, mint bárki más. Nincsenek szemeid, mégis látsz mindent, ami történt a
múltban, történik a jelenben és történni fog a jövõben. Nincsenek füleid, mégis hallasz
minden kimondott szót. Bár nincsen elméd, ismersz mindenkit, s ismered tetteiket is, a
múltban, a jelenben és a jövõben; Rólad azonban nem tudja senki, ki vagy. Te ismersz
mindenkit, ám senki sem ismer Téged. Ezért hát Te vagy a legidõsebb és legfelsõbb
személyiség.
Ehhez hasonlóan a Védák egy másik részében az áll: „Neked semmit nem kell tenned.
Olyan tökéletes vagy tudásodban és képességeidben, hogy pusztán akaratod által minden
megnyilvánul. Senki sem egyenlõ Veled vagy hatalmasabb Nálad. Mindenki örök szolgádként
cselekszik.” Így írják le a védikus állítások, hogy az Abszolútnak nincsenek lábai, nincsenek
kezei, nincsenek szemei és fülei, nincsen elméje, energiáin keresztül mégis cselekedni képes,
és minden élõlénynek megadja, amire szüksége van. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ írja, keze és
lába mindenhová elér, mert Õ mindent átható. Az élõlények kezei, lábai, fülei és szemei a
szívükben jelenlévõ Felsõlélek irányítása alatt cselekszenek és mozognak. Ha a Felsõlélek
nincs jelen, akkor a kezek és a lábak nem lehetnek tevékenyek. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége azonban olyan hatalmas, független és tökéletes, hogy szemek, lábak és fülek
nélkül sem függ mások cselekedetétõl, sõt mások függnek Tõle, különféle érzékszerveik
mûködésében. A Felsõlélek ösztönzése és irányítása nélkül az élõlény nem tud cselekedni.
A valóság az, hogy végsõ soron az Abszolút Igazság a Legfelsõbb Személy. Ám mivel
különféle energiáin keresztül cselekszik, amelyeket az érzéketlen materialisták nem láthatnak,
ezek a materialisták személytelennek tekintik Õt. Az ember megfigyelheti az egyéni mûvészi
munkát egy virágot ábrázoló festményen, s megértheti, hogy a szín keverése, a megformálás
stb. a legaprólékosabb figyelmet követeli a mûvésztõl. A mûvész munkája világosan elénk
tárul egy nyíló virágokat ábrázoló festményen. Az érzéketlen materialisták azonban nem
látják Isten kezét az olyan mûvészi alkotásokban, mint például a természet valódi nyíló
virágai, ezért arra következtetnek, hogy az Abszolút Igazság személytelen. Valójában az
Abszolút személyes, de független. Neki nincs szüksége arra, hogy Õ maga ragadjon ecsetet,
hogy virágokat fessen. Energiái olyan csodálatosan mûködnek, hogy úgy tûnik, mintha a
virágok a mûvész segítsége nélkül jöttek volna létre. Az Abszolút Igazság személytelen
fölfogását csupán a kevésbé intelligens emberek fogadják el, mert anélkül, hogy az Úr
szolgálatában állna, senki sem értheti meg a Legfelsõbb cselekedeteit, sõt az Úr nevét sem
ismerheti. Az Úr cselekedeteirõl és személyes jellemvonásairól azonban a bhakta számára
minden megnyilvánul, szeretõ szolgálatra kész viselkedésén keresztül.
A Bhagavad-g¦t§ világosan kijelenti: bhokt§ra° yajña-tapas§m. „Az Úr az élvezõje
minden áldozatnak és minden lemondás eredményének.” Aztán így szól az Úr: sarva-loka-
maheªvaram. „Én vagyok minden bolygó tulajdonosa.” Ez tehát az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének helyzete. Bár jelen van V¥nd§vanában, s örök társai, a gop¦k és a
tehénpásztorfiúk körében transzcendentális gyönyört élvez, energiái — az Õ irányítása
alatt — mégis mûködnek az egész teremtésben, s nem zavarják meg örök kedvteléseit.
Csakis az odaadó szolgálaton keresztül lehet megérteni, hogyan cselekszik egyidejûleg
személytelenül illetve személyként az Istenség Legfelsõbb Személyisége, felfoghatatlan
energiái révén. Úgy cselekszik, mint a Legfelsõbb uralkodó, ezer és ezer királyt és fejedelmet
irányítva. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége a legfelsõbb, független irányító, és minden
félisten — beleértve az Úr Brahm§t, az Úr ¼ivát, Indrát, a mennyek királyát, a hold királyát és
a nap királyát — az Õ irányítása alatt cselekszik. A Védák megerõsítik, hogy a nap azért
ragyog, a szél azért fúj, a tûz azért adja melegét, mert fél az Istenség Legfelsõbb
Személyiségétõl. Az anyagi természet számtalanféle mozgó és mozdulatlan tárgyat hoz létre
az anyagi világban, ám egyikük sem mûködhet és hozhat létre semmit függetlenül, a
Legfelsõbb Úr irányítása nélkül. Mindegyikük hûbéresként cselekszik, mint ahogyan a
meghódolt királyok, akik felajánlják évi adójukat az uralkodónak.
 A védikus utasítások kijelentik, hogy minden élõlény annak az ételnek a maradékain él,
amelyet felajánlottak az Istenség Személyiségének. Nagy áldozatok során a parancsolat az,
hogy N§r§ya£ának, a legfõbb uralkodó Istenségnek kell jelen lennie, s az áldozat bemutatása
után a megmaradt ételt szétosztják a félistenek között. Ezt nevezik yajña-bh§gának. Minden
félisten kap a yajña-bh§gából, amelyet pras§damként fogad el. Ebbõl tehát arra
következtethetünk, hogy a félistenek hatalma nem független. Csupán végrehajtók õk, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének irányítása alatt, s pras§damot esznek, az áldozatok
maradékát. A Legfelsõbb Úr utasításait hajtják végre, pontosan az Õ terve szerint. Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége a háttérben van, és rendeleteit mások hajtják végre. Az csupán
látszat, hogy Õ személytelen. Érzéketlen materialistaként nem foghatjuk fel, hogy a
Legfelsõbb Személy az anyagi természet személytelen mûködése fölött áll. Az Úr ezért
elmagyarázza a Bhagavad-g¦t§ban, hogy semmi sincs, ami Nála felsõbbrendû lenne, s a
személytelen Brahman mint az Úr személyes sugárzásának megnyilvánulása csupán
alárendelt helyzetben van. ¼r¦p§da ¼r¦la ¼r¦dhara Sv§m¦ ezért errõl is írt egy szép verset:
„Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat az Istenség Legfelsõbb Személyiségének,
akinek nincsenek anyagi érzékei, de akinek irányításán és akaratán keresztül mûködik minden
anyagi érzék. Õ minden anyagi érzék vagy érzékszerv legfelsõbb ereje. Mindenható, s minden
dolog legfõbb végrehajtója, ezért imádandó mindenki számára. Neki, a Legfelsõbb
Személynek ajánlom tiszteletteljes hódolatomat.”
K¥¢£a Maga jelenti ki a Bhagavad-g¦t§ban, hogy Õ Puru¢ottama, amely annyit jelent: a
Legfelsõbb Személyiség. Puru¢a azt jelenti: személy, uttama pedig legfelsõbbet vagy
transzcendentálist jelent. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt is kijelenti, hogy Õ transzcendentális
minden érzõ és érzéketlen lényhez képest, ezért puru¢ottamaként ismerik; s egy helyen azt is
mondja, hogy ahogyan a levegõ van jelen a mindent átható égen, ugyanúgy van mindenki
Õbenne, s mindenki az Õ irányítása alatt cselekszik.
A Védák így folytatták imáikat:
Drága Urunk! Te egyenlõ vagy mindenkivel szemben, s nem vagy elfogult semmilyen
élõlény iránt. Szerves részeidként minden élõlény az élet különféle körülményei között
szenved illetve élvez. Olyanok õk, mint a tûz szikrái. Ahogyan a szikrák táncolnak a lángoló
tûzben, úgy táncol minden élõlény a Te segítségeddel. Megadsz nekik mindent, amire csak
vágynak, mégsem vagy felelõs az élvezetükért vagy szenvedésükért. A különféle
élõlények — félistenek, emberek, állatok, fák, madarak, vadállatok, baktériumok, férgek,
bogarak és vízi állatok — Rajtad nyugodva mind boldogok vagy szenvednek az életben.
Kétféle élõlény van: az örökké felszabadult nitya-mukta, valamint a nitya-baddha. A
nitya-mukta élõlények a lelki világban vannak, a nitya-baddhák pedig az anyagi világban. A
lelki világban az Úr és az élõlények egyaránt eredeti helyzetükben vannak jelen, akár a
szikrák a lobogó tûzben. Bár az Úr személytelen megnyilvánulásán keresztül mindent áthat,
az élõlények az anyagi világban megfeledkeztek K¥¢£a-tudatukról, ahogyan néha a tûzbõl
kipattanó szikrák is elvesztik eredeti ragyogásukat. Egy-egy szikra a száraz fûre hullva
hatalmas tüzet lobbant föl. Ez a tiszta bhaktákra utal, akikben felébred az együttérzés a
szegény, ártatlan élõlények iránt. A tiszta bhakta K¥¢£a-tudatot gyújt a feltételekhez kötött
lelkek szívében, s ezzel a lelki világ tüze az anyagi világban is megnyilvánul. Néhány szikra a
vízbe hullik, ahol nyomban elveszíti eredeti ragyogását, s szinte teljesen kialszik. Azokhoz az
élõlényekhez hasonlítanak, akik az érzéketlen materialisták között születtek meg, ahol K¥¢£a-
tudatuk szinte teljesen elhalványodott. Néhány szikra a földre hullik, s nem ragyog, de nem is
aludt még ki teljesen. Vannak tehát, akik nem rendelkeznek K¥¢£a-tudattal, vannak, akiknek
csak félig-meddig van K¥¢£a-tudatuk, s vannak, akik valóban K¥¢£a-tudatúak. A felsõbb
bolygók félistenei — az Úr Brahm§, Indra, Candra, a napisten és a számtalan más félisten —
mind K¥¢£a-tudatosak. Az emberi társadalom a félistenek és az állatok között helyezkedik el,
így néhányan közülük többé-kevésbé K¥¢£a-tudatosak, míg mások teljesen megfeledkeztek
róla. A harmadrangú élõlények — az állatok, a növények, vízi élõlények — teljes mértékben
elfelejtették a K¥¢£a-tudatot. A Védák példája a lobogó tûz szikráival kapcsolatban kiváló
példa arra, hogy megértsük a különféle élõlények helyzetét. Ám minden élõlény fölött ott van
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, Puru¢ottama, aki mindig független az anyagi
körülményektõl.
Fölmerülhet a kérdés, miért került a véletlen folytán az élõlény adott életkörülmények
közé. Ehhez elõször meg kell értenünk azt, hogy az élõlények számára nincsen véletlen; az
csak az élettelenek esetében létezik. A Védikus Irodalom szerint az élõlények tudással
rendelkeznek, ezért caitanyának nevezik õket, amely azt jelenti: „tudó”. Ezért a különbözõ
életformák nem a véletlen mûvei: saját választásuk alapján részesültek benne, hiszen van
tudásuk. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja: „Adj fel mindent, s hódolj meg egyedül
Énelõttem!” Ez a folyamat, mellyel megismerheti az Istenség Legfelsõbb Személyiségét,
mindenki elõtt nyitva áll, de az élõlényen múlik, hogy ezt választja-e vagy sem. A Bhagavad-
g¦t§ végén K¥¢£a egyenesen megmondja Arjunának: „Kedves Arjunám! Mindent elmondtam
neked, s most minden azon múlik, elfogadod-e.” Azoknak az élõlényeknek, akik lejöttek az
anyagi világba, saját választásuk volt, hogy ezt az anyagi világot élvezzék, s nem K¥¢£a
küldte ide õket. Az anyagi világ azok élvezetére lett teremtve, akik el akarták hagyni az Úr
örök szolgálatát, s maguk akartak a legfelsõbb élvezõk lenni. A Vai¢£ava filozófia szerint
amikor egy élõlény érzékeinek akar örömet szerezni, s megfeledkezik az Úr szolgálatáról,
helyet kap az anyagi világban, ahol vágyai szerint szabadon cselekedhet. Megteremt egy
élethelyzetet, amelyben vagy boldog, vagy szenved. Feltétlenül tudnunk kell, hogy mind az
Úr, mind az élõlények örökké tudatosak, s a halál egyikük számára sem létezik. A teremtés
nem azt jelenti, hogy élõlények megteremtõdnek. Az Úr az anyagi világ teremtésével
lehetõséget ad az élõlényeknek arra, hogy a K¥¢£a-tudat magasabb rendû síkjára
emelkedjenek. Ha a feltételekhez kötött élõlény nem él ezzel a lehetõséggel, akkor az anyagi
világ pusztulásakor N§r§ya£a testébe hatol, s mély álomba merülve ott marad a következõ
teremtésig.
Szemléletes példa erre az esõs évszak példája. Ebben az évszakban az esõt a teremtés
indító okának lehet tekinteni, mert a nedves föld kedvez a növényzet fejlõdésének. Hasonlóan,
amikor az Úr rápillant az anyagi természetre és bekövetkezik a teremtés, nyomban különféle
élõlények nyilvánulnak meg, különféle életkörülményeikkel, akárcsak a számtalanféle növény
esõ után. Ugyanattól az esõtõl a növények számtalan fajtája hajt ki. Az esõbõl mindenhová
egyformán jut, ám a növények az elültetett magtól függõen különféle formában bújnak ki a
földbõl. Ugyanígy különböznek vágyaink magjai is. Minden élõlénynek más és más a vágya, s
a vágy az a mag, mely egy bizonyos típusú testként fejlõdik ki. Ezt R¡pa Gosv§m¦ a p§pa-
b¦ja szóval magyarázza. P§pa bûnöst jelent. Minden anyagi vágyunk p§pa-b¦jának, vagyis a
bûnös vágyak magjának tekinthetõ. A Bhagavad-g¦t§ leírja: bûnös vágyunk nem más, mint
hogy nem hódolunk meg a Legfelsõbb Úr elõtt. Ezért az Úr azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban:
„Megvédelek a bûnös vágyak visszahatásaitól”. Ezek a bûnös vágyak nyilvánulnak meg a
különbözõ testekben, ezért senki sem vádolhatja az Urat pártossággal, hogy az egyik
élõlénynek ilyen, a másiknak olyan testet adott. A nyolcmillió-négyszázezer létformában
minden egyes test az egyéni élõlény elmebeli állapota alapján jött létre. Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, Puru¢ottama csupán a lehetõséget adja meg az élõlényeknek, hogy
vágyaik szerint cselekedhessenek, az élõlények pedig az Úr által felkínált lehetõséggel élve
úgy is tesznek.
Ugyanakkor az élõlények az Úr transzcendentális testébõl születtek. Az Úr és az élõlények
kapcsolatára a Védikus Irodalom ad magyarázatot, amelyben az áll, hogy a Legfelsõbb Úr
gondoskodik gyermekeirõl, megadva nekik mindent, amit kívánnak. Az Úr hasonlóan beszél a
Bhagavad-g¦t§ban: „Én vagyok minden élõlény magot adó atyja”. Könnyû megérteni, hogy
az apa életet ad gyermekének, az pedig saját vágya szerint cselekszik. Ezért az apa sohasem
felelõs gyermekei jövõjéért. Minden gyermek élhet apja tulajdonával és tanácsaival, s bár az
örökség és a tanácsok ugyanazok mindegyik gyermeke számára, vágyaik szerint mindegyikük
más és más életet teremt magának, melyben szenvedni vagy örülni fog.
 A Bhagavad-g¦t§ utasításai éppígy egyformán szólnak mindenkinek: meg kell hódolnunk
a Legfelsõbb Úr elõtt, Õ pedig gondoskodik rólunk és megvédelmez bennünket a bûnös
visszahatásoktól. Az Úr teremtésén belül mindenki számára egyenlõen biztosított az élet.
Minden, ami a földön, a vízen és az égen található, egyformán megadatott mindenkinek.
Mivel mindenki a Legfelsõbb Úr gyermeke, mindenki élvezheti az Úr által adott anyagi
lehetõségeket, de a szerencsétlen élõlények az egymás elleni harccal kedvezõtlen feltételeket
teremtenek. A harcért, a kedvezõ és kedvezõtlen feltételekért az élõlények felelõsek, és nem
az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ezért ha az élõlények követik az Úr Bhagavad-g¦t§ban
adott utasításait, valamint kifejlesztik K¥¢£a-tudatukat, akkor életük magasztossá válik, s
visszatérhetnek Istenhez.
Felmerülhet az az érv, hogy mivel ezt az anyagi világot az Úr teremtette, Õ a felelõs az
állapotáért. Közvetetten minden bizonnyal felelõs is annak teremtéséért és fenntartásáért, de
sohasem felelõs az élõlények helyzetéért. Az Úr teremtését egy esõfelhõhöz hasonlítják, amint
növényzetet teremt. Az esõs évszakban a felhõ különféle növényeket hív életre. Vízzel öntözi
a földet, de közvetlenül sohasem kerül vele kapcsolatba. Hasonlóan az Úr is csupán az anyagi
energiára vetett pillantásával teremti meg az anyagi világot. Ezt megerõsítik a Védák is: az Úr
rávetette pillantását az anyagi természetre, s ezzel megtörtént a teremtés. A Bhagavad-g¦t§ is
megerõsíti, hogy pusztán transzcendentális tekintetével a mozgó és mozdulatlan, élõ és halott
lét megannyi változatát teremtette meg.
Az anyagi világ teremtését ezért az Úr egyik kedvtelésének is tekinthetjük, mert akkor
teremti ezt az anyagi világot, amikor csak vágyik rá. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének vágya rendkívüli kegy Részérõl, mert lehetõséget ad a feltételekhez kötött
lelkeknek arra, hogy kifejlesszék eredeti tudatukat, s így visszatérhessenek Istenhez. Ezért hát
senki sem vádolhatja a Legfelsõbb Urat a teremtésért.
E témát megvitatva világos képet kaphatunk a személytelen és a személyes filozófia hívei
közötti különbségrõl. A személytelen felfogás a Legfelsõbb létébe olvadást ajánlja, az
ürességet hirdetõ filozófia pedig azt, tegyünk minden anyagi változatosságot semmissé.
Mindkét felfogást M§y§v§da filozófiaként ismerik. A kozmikus megnyilvánulás véget ér és
üressé lesz, amikor az élõlények N§r§ya£a testébe kerülnek a következõ teremtésig, s ezt
nevezhetjük személytelen állapotnak, de ez az állapot sohasem örök. Az anyagi természet
változatosságának megszûnése s az élõlények elmerülése Legfelsõbb testébe nem állandó
állapot, mert a teremtés újra bekövetkezik, s a Legfelsõbb testében lévõ élõlények — mivel
K¥¢£a-tudatuk nem fejlõdött ki — megint megjelennek az anyagi világban. A Bhagavad-g¦t§
megerõsíti azt a tényt, hogy ez az anyagi világ folytonosan teremtõdik és elpusztul, s a
feltételekhez kötött, K¥¢£a-tudat nélküli lelkek újra és újra visszatérnek, amikor az anyagi
teremtés megnyilvánul. Ha ezek a lelkek kihasználják a lehetõséget és kifejlesztik K¥¢£a-
tudatukat az Úr közvetlen utasításai alapján, akkor eljutnak a lelki világba, és soha többé nem
kell visszatérniük az anyagi teremtésbe. Ezért azt mondják, hogy az ürességet valló filozófia
és a személytelen filozófia képviselõi nem igazán intelligensek, mert nem keresnek
menedéket az Úr lótuszlábainál. Értelmük csekély, ezért különféle lemondásokat végeznek,
egyrészt hogy elérjék a nirv§£a szintjét, mely az anyagi feltételekhez kötöttség végét jelenti,
másrészt pedig hogy eggyé váljanak az Úrral, testébe belemerülve. Mindannyian vissza
fognak esni, mert figyelmen kívül hagyják az Úr lótuszlábait.
A Caitanya-carit§m¥tában a szerzõ, K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ az egész Védikus
Irodalmat áttanulmányozva és a hiteles forrásokat meghallgatva mondja el véleményét: K¥¢£a
az egyedüli, legfelsõbb mester, az élõlények pedig mind az Õ örök szolgái. Állítását a
megszemélyesült Védák is megerõsítik imáikban. A következtetés tehát az, hogy mindenki az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének irányítása alatt áll, az Õ vezetése alatt szolgál, s
mindenki fél Tõle. Tetteinket a Tõle való félelem miatt hajtjuk végre megfelelõen. Mindenki a
Legfelsõbb Úr alárendeltje, Õ mégsem tekint részrehajlóan senkire. Olyan Õ, akár a végtelen
ég; s mint ahogyan a szikrák táncolnak a tûzben, az élõlények olyanok, mint a végtelen égen
repülõ madarak. Néhányan nagyon magasan, mások lejjebb vagy egészen alacsonyan
szállnak. A madarak mind más és más feltételek között röpülnek, képességeik szerint, de
képességeikhez az égnek nincsen köze. Az Úr a Bhagavad-g¦t§ban is megerõsíti, hogy
meghódolása szerint minden élõlényt más és más helyzettel jutalmaz. Az Istenség
Személyisége ezt nem részrehajlásból teszi. Ezért az élõlények különbözõ helyzetük,
különbözõ állapotuk és különbözõ létformáik ellenére mindig az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének az irányítása alatt állnak, Õ mégsem felelõs életkörülményeikért. Ezért
ostoba és erõltetett dolog egyenlõnek gondolni magunkat a Legfelsõbb Úrral, és még nagyobb
ostobaság azt hinni, hogy senki sem látta még Õt. Mindenki látja Istent különbözõ
megjelenéseiben, a különbség csupán az, hogy az istenhívõk Istent mint a Legfelsõbb
Személyt, a legszeretettebbet, K¥¢£át látják, az ateisták viszont a halál személyében
találkoznak az Abszolút Igazsággal.
A Védák tovább imádkoztak:
— Drága Urunk, minden védikus kijelentésbõl azt tudhatjuk meg, hogy Te vagy a
legfelsõbb irányító, az élõlények pedig az irányítottak. Az Urat és az élõlényeket egyaránt
nityának, azaz örökkévalónak nevezik, így minõségileg egyek, ugyanakkor az egyes számban
lévõ nitya, a Legfelsõbb Úr az irányító, míg a többes számú nityák az irányítottak. Az egyéni,
irányított lélek jelen van a testben, ahogyan a legfelsõbb irányító, a Felsõlélek is, ám a
Felsõlélek irányítja az egyéni lelket. Ez a Védák véleménye. Ha az egyéni lelket nem
irányítaná a Felsõlélek, akkor mivel lehetne magyarázni a Védák állítását, mely szerint az
egyéni lélek egyik testbõl a másikba vándorol, múltbeli cselekedeteinek következményeit
élvezve vagy azoktól szenvedve? Az élõlény néha magasabb szintû életfeltételek közé kerül,
néha egészen alacsony szintre esik vissza. A feltételekhez kötött lelkek így nemcsak a
Legfelsõbb Úr irányítása alatt állnak, hanem az anyagi természet is uralma alatt tartja õket. Az
élõlény és a Legfelsõbb Úr közötti kapcsolat mint irányított és irányító, határozottan
bizonyítja, hogy míg a Felsõlélek mindent átható, az egyéni lélek sohasem az. Ha az lenne,
nem lehetne szó irányítottságról az esetében. Ezért hát az az elmélet, mely szerint a Felsõlélek
és az egyéni lélek azonosak, egy beszennyezett következtetés, s egyetlen értelmes ember sem
fogadja el. Az embernek ehelyett inkább azzal kell próbálkoznia, hogy megértse a legfelsõbb
örökkévaló és az alárendelt örökkévalók közötti különbséget.
— Óh, Uram, Te és a korlátokhoz kötött élõlények, a dhruvák egyaránt örökléttel
rendelkeztek — vonták le a következtetést a Védák. A végtelen örökkévalóság néha az
univerzális formaként érzékelhetõ, a Védikus Irodalom Upani¢adjai pedig a véges
örökkévalóságot jellemzik szemléletesen. Az Upani¢adokban az áll, hogy az élõlény eredeti,
lelki formája a hajszál tízezred részének felel meg, valamint nagyobb a legnagyobbnál és
kisebb a legkisebbnél. Az egyéni élõlény, aki örök szerves része Istennek, kisebb a
legkisebbnél. Anyagi érzékeinkkel sem a Legfelsõbbet, aki nagyobb a legnagyobbnál, sem az
egyéni lelket, aki kisebb a legkisebbnél, nem tudjuk érzékelni. Mindkettõt a Védikus Irodalom
hiteles forrásaiból kell megértenünk, mely azt mondja, hogy a Felsõlélek jelen van az élõlény
testében, s akkora, mint egy hüvelykujj. Így aztán felmerülhet a kérdés, hogyan fér el akkor
egy hangya szívébe? A válasz az, hogy a Felsõlélek hüvelykujjnyi mérete az élõlény testéhez
viszonyított arányát mutatja csak. Ezért a Felsõlelket és az egyéni lelket semmilyen
körülmények között nem lehet azonosnak tekinteni, habár mindketten ugyanabban a testben
vannak. A Felsõlélek a szívben él, hogy vezesse, irányítsa az élõlényt. Bár mindkettõ dhruva,
vagyis örök, az élõlény mindig a Legfelsõbb irányítása alatt áll.
Fölmerülhet az az érv, hogy mivel az élõlények az anyagi természetbõl születtek,
mindannyian egyenlõek és függetlenek. A Védikus Irodalom azonban azt írja, hogy az
Istenség Legfelsõbb Személyisége az, aki az élõlényekkel megtermékenyíti az anyagi
természetet, s azok csak azután jönnek létre. Ezért az egyéni élõlények megjelenése nem
egyedül az anyagi természetnek köszönhetõ, ahogyan egy gyermek, akit anyja világra hoz,
sem az anya független teremtménye. A nõt elõször egy férfi megtermékenyíti, s aztán születik
a gyermek. Így a gyermek, akit anyja hozott a világra, szerves része az apának is. Az
élõlények hasonló módon az anyagi természettõl származnak, de nem függetlenül. Az
élõlények jelenléte annak köszönhetõ, hogy legfelsõbb atya megtermékenyítette az anyagi
természetet. Az az állítás tehát, hogy az élõlények nem részei a Legfelsõbbnek, nem állja meg
a helyét. Egy test részei például nem tekinthetõk egyenlõnek az egész testtel, sõt a test
irányítja a testrészeket. Ugyanígy a legfelsõbb egész részei mindig függenek forrásuktól, s az
mindig irányítja õket. A Bhagavad-g¦t§ azzal erõsíti meg ezt, hogy az élõlények K¥¢£a részei:
mamaiv§°ªa¤. Ezért egyetlen józan ember sem fogadja el azt az elméletet, mely szerint a
Felsõlélek és az egyéni lélek ugyanabba a kategóriába tartoznak. Minõségileg azonosak,
mennyiségileg azonban a Felsõlélek mindig a Legfelsõbb, az egyéni lélek pedig mindig
alárendelt helyzetben van a Felsõlélekkel szemben. Ez a Védák következtetése.
Két fontos szót használnak ezzel kapcsolatban: yan-maya és cin-maya. A mayat szót a
szanszkrit nyelvtan szerint „átalakulás” és „teljesség” értelemben használják. A M§y§v§d¦
filozófusok értelmezésében a yan-maya vagy cin-maya arra utal, hogy az élõlény örökké
egyenlõ a Legfelsõbbel. De fontolóra kell vennünk azt is, hogy a mayat toldalékot „teljesség”
vagy „átalakulás” értelemben használják-e. Az élõlény sohasem rendelkezik semmivel olyan
mértékben, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ezért a mayat toldalékot nem lehet
abban az értelemben használni, hogy az egyéni élõlény önmagában teljes. Az egyéni léleknek
sohasem lehet elegendõ tudása; másképp hogyan került volna m§y§, az anyagi energia hatása
alá? Ezért az teljesség szó csakis az élõlény nagyságához viszonyítva fogadható el. A
Legfelsõbb Úr és az élõlények lelki egysége sohasem fogadható el mint egynemû egység.
Minden élõlény egyén. Ha az egynemû egység elmélete elfogadható lenne, akkor egyetlen
egyéni lélek felszabadulásával az összes többi is azonnal felszabadulna. A valóság azonban
az, hogy minden egyéni lélek más és más módon örül vagy szenved ebben az anyagi világban.
A mayat szót „átalakulás” néha pedig „melléktermék” értelemben is használják. A
személytelen elmélet szerint Maga Brahman különbözõ testeket fogadott el, s ez nem más,
mint lil§ja, kedvtelése. Ezer és ezer életforma van azonban, ezer és ezer különbözõ
életfeltétellel: emberek, félistenek, állatok; s ha mindegyikük a Legfelsõbb Abszolút Igazság
kiterjedése volna, akkor föl sem merülne felszabadulás kérdése, hiszen Brahman eleve
felszabadult. A M§y§v§d¦k másik magyarázata az, hogy minden milleneumban különféle
testek nyilvánulnak meg, s a milleneum végén e különféle testek, azaz Brahman kiterjedései
automatikusan eggyé válnak, véget vetve a különféle megnyilvánulásoknak. Ezek után —
elméletük szerint — a következõ milleneumban Brahman újabb testi formákba terjeszti ki
Magát. Ha elfogadjuk ezt az elméletet, akkor Brahman változni kényszerül. Ez azonban
elfogadhatatlan. A Ved§nta-s¡trából megérthetjük, hogy Brahman természeténél fogva
örömteli, ezért nem fogad el egy olyan testet, mely fájdalmaknak van kitéve. Valójában az
élõlények, akik parányi szerves részei Brahmannak, hajlamosak arra, hogy az anyagi energia
befedje õket. Ahogy azt már korábban elmagyaráztuk, Brahman parányi részecskéi olyanok,
akár a tûzben boldogan táncoló szikrák, akiknek azonban megvan az esélyük arra, hogy a
tûzbõl a füstbe kerüljenek, bár a füst sem más, mint a tûz egy másik állapota. Ez az anyagi
világ olyan, mint a füst, a lelki világ pedig mint a lobogó tûz. A számtalan élõlény az
illuzórikus energia hatása alá kerülve hajlamos arra, hogy leessen az anyagi világba,
ugyanakkor lehetõsége nyílik arra is, hogy újra felszabaduljon, ha a valódi tudásban
elmélyedve tökéletesen megszabadul az anyagi világ szennyezettségétõl.
Az asurák elmélete szerint az élõlények az anyagi természettõl, a prak¥titõl születtek, a
puru¢a érintésére. Ezt a felfogást sem fogadhatjuk el, mert mind az anyagi természet, mind az
Istenség Legfelsõbb Személyisége örökké létezik. Sem az anyagi természet, sem az Istenség
Legfelsõbb Személyisége nem születhet meg. A Legfelsõbb Urat ajaként, megszületetlenként
ismerik, s az anyagi természetet hasonlóan aj§nak hívják. Mindkét szó — aja és aj§ —
megszületetlent jelent, s mivel mind az anyagi természet, mind pedig a Legfelsõbb Úr
megszületetlen, lehetetlen, hogy õk nemzzék az élõlényeket. Mint ahogyan a víz a levegõvel
kapcsolatba kerülve számtalan buborékot hoz létre, úgy az anyagi természet és a Legfelsõbb
Személy egyesülése okozza az élõlények megjelenését az anyagi világban. Ahogyan a vízben
is különféle formájú buborékokat látunk, az élõlények szintén különféle formákban és
körülmények között jelennek meg az anyagi világban, az anyagi természet kötõerõinek hatása
alatt. Így hát nem helytelen arra a végkövetkeztetésre jutni, hogy az anyagi világban
számtalan formában — emberekként, félistenekként, állatokként — megjelenõ élõlények
mind különféle vágyaik alapján kapták testüket. Senki sem tudja, mikor ébredtek föl e vágyak
bennük, s ezért azt mondják, an§di-karma: az ilyen anyagi létezést lehetetlen nyomon
követni. Senki sem tudja, mikor kezdõdött el az anyagi élet, de tény, hogy volt egy kezdete,
mert eredetileg minden élõlény lélekszikra. Ahogyan annak is van kezdete, amikor a szikrák a
földre hullanak a tûzbõl, úgy az anyagi világba jövõ élõlényeknek is van kezdetük, de senki
sem tudja, mikor volt az. Ezek az élõlények a megsemmisülés idejére az Úr lelki létébe
olvadnak, mintha mély álomba merültek volna, ám eredeti vágyuk, hogy uralkodjanak az
anyagi természet fölött, mégsem szûnik meg. Amikor aztán a kozmikus megnyilvánulás újra
létrejön, elõjönnek, hogy beteljesítsék ugyanezeket a vágyakat, és ezért különféle fajokban
jelennek meg.
Az élõlényeket, akik a Legfelsõbbe oldvadnak a megsemmisüléskor, a mézhez
hasonlítják. A lépben különféle virágok és gyümölcsök ízei raktározódnak. Ha valaki mézet
iszik, nem tud különbséget tenni, melyik méz melyik virágból származik, de csodálatos íze
arra utal, hogy nem egynemû, hanem a legkülönfélébb ízek kombinációja. Egy másik példa
erre a folyók példája. Bár a számtalan folyó végül mind a tenger vizével keveredik, ez nem
jelenti azt, hogy a folyók egyéni azonossága elveszett. Bár a Gangesz és a Yamun§ vize
elkeveredik a tenger vizével, a Gangesz és a Yamun§ továbbra is függetlenül létezik. A
megsemmisüléskor az élõlények Brahmanba olvadása a különféle testek megsemmisülését is
magával hozza, az élõlények azonban — különféle ízükkel — egyénileg a Brahmanba
olvadva maradnak, az anyagi világ egy újabb megnyilvánulásáig. Amint a tengervíz sós íze és
a Gangesz édes íze különböznek, és ez a különbség állandóan megmarad, a a Legfelsõbb Úr
és az élõlények közötti különbség is örökre fennáll, még akkor is, ha a megsemmisülés idején
látszólag egybeolvadnak. A következtetés tehát az, hogy amikor az élõlények
megszabadulnak az anyagi feltételek minden szennyezõdésétõl, s a lelki birodalomba
olvadnak, egyéni ízük a Legfelsõbb Úrral való kapcsolatukban továbbra is létezik.
A Védák folytatták:
— Drága Urunk! Arra a következtetésre jutottunk, hogy minden élõlény vonzódik anyagi
energiádhoz, s mert tévesen az anyagi természet termékeinek vélik magukat, egyik fajta
testbõl a másikba vándorolnak, elfelejtve örök kapcsolatukat Veled. Tudatlanságuk miatt ezek
az élõlények magukat tévesen azonosítják a különféle fajokban; s különösen amikor emberi
életformába emelkednek, emberek bizonyos csoportjával, egy bizonyos nemzettel, fajjal vagy
úgynevezett vallással azonosítják magukat, megfeledkezve valódi azonosságukról mint örök
szolgáid. E hibás életfelfogásnak köszönhetõen az ismétlõdõ születés és halál vár rájuk.
Sokmillió ilyen élõlény közül ha egy a tiszta bhaktákkal való társulás eredményeképpen
elegendõ intelligenciára tesz szert, elérkezik oda, hogy megérti a K¥¢£a-tudatot, és
megszabadul az anyagi félreértés befolyásától.
A Caitanya-carit§m¥tában az Úr Caitanya megerõsíti, hogy az élõlények különféle
fajokban vándorolnak ebben az univerzumban, de ha egyikük kellõ értelemmel rendelkezik a
lelki tanítómester, valamint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a kegyébõl, elkezdheti
odaadó életét a K¥¢£a-tudatban. Hari° vin§ na m¥tim taranti: az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének segítsége nélkül az ember nem tud megszabadulni az ismétlõdõ születés és
halál karmai közül. Más szóval csak a Legfelsõbb Úr, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
tudja megmenteni a feltételekhez kötött lelkeket az ismétlõdõ születés és halál körforgásától.
A Védák folytatták:
— Az idõ befolyása — múlt, jelen, jövõ — és az anyagi szenvedések, a nagy hõség, a
zord hideg, születés, halál, öregkor és betegség, mind csupán szemöldököd mozdulatai.
Minden a Te irányításod alatt mûködik. — A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy minden anyagi
tevékenység az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a irányítása alatt történik. — Az
anyagi lét feltételei csupán akadályt jelentenek azoknak, akik nem hódolnak meg Elõtted. Ám
azok számára, akik tökéletesen K¥¢£a-tudatú, meghódolt lelkek, ezek a dolgok nem lehetnek a
félelem forrásai. — Amikor az Úr N¥si°hadeva megjelent, Prahl§da Mah§r§ja egy pillanatig
sem félt tõle, míg ateista apja nyomban a megszemélyesült halállal került szembe, amely
végzett vele. Az Úr N¥si°hadeva halálként jelenik meg az olyan ateisták elõtt, mint
Hira£yakaªipu, ám mindig kedves és minden öröm forrása az olyan bhakták számára, amilyen
Prahl§da. Egy tiszta bhakta nem fél a születéstõl, a haláltól, az öregkortól és a betegségtõl.
¼r¦p§da ¼r¦dhara Sv§m¦ egyik szép versében így ír: „Drága Uram, olyan élõlény vagyok,
akit állandóan megzavarnak az anyagi lét körülményei. Összeroppantam hatalmas kereke
alatt, s az anyagi világban elkövetett számtalan bûnös tettem miatt most a visszahatások
lángoló tüzében égek. Valahogyan mégis eljöttem Hozzád, hogy lótuszlábaid menedékét
kérjem. Kérlek, fogadj el engem s védelmezz!” ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura szintén így
imádkozik: „Kedves Uram, óh, Nanda Mah§r§ja fia, V¥¢abh§nu leányának társa! Hozzád
jöttem, hogy az anyagi lét feltételei között átélt oly sok szenvedés után menedéket kérjek
lótuszlábaidnál. Imádkozom, kérlek, légy kegyes hozzám. Kérlek, ne rúgj el Magadtól, mert
nincs más menedékem Rajtad kívül!”
A végkövetkeztetés az, hogy a bhakti-yogán, az odaadó szolgálaton kívül az
önmegvalósításnak, Isten megvalósításának minden egyéb folyamata rendkívül nehéz. Ezért
az egyetlen út, hogy megszabaduljunk az anyagi feltételekhez kötött élett szennyezõdésétõl —
különösen ebben a korban —, ha teljes K¥¢£a-tudatban menedéket keresünk az Úrnak végzett
odaadó szolgálatnál. Azok, akik nem K¥¢£a-tudatúak, csupán idejüket vesztegetik, s a lelki
életrõl nincsen nyilvánvaló bizonyítékuk.
Az Úr R§macandra azt mondta: „Mindig megerõsítem bizalmát és biztonságot nyújtok
annak, aki meghódol Elõttem, és határozottan úgy dönt, hogy az én örök szolgám. Ez az Én
természetem.” Hasonló módon az Úr K¥¢£a azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: „Az anyagi
természet befolyása legyõzhetetlen, de aki meghódol Nekem, könnyen fölébe kerekedhet.” A
bhakták nem törõdnek azzal, hogy az abhaktákkal vitatkozzanak elméleteik megsemmisítése
érdekében. Idejük vesztegetése helyett inkább teljes K¥¢£a-tudatban az Úr transzcendentális
szeretõ szolgálatában merülnek el.
A Védák folytatták:
— Óh, drága Urunk! A nagy misztikus yog¦k talán tudnak uralkodni az elme elefántján és
az érzékek hurrikánját, ha azonban nem keresnek menedéket egy hiteles lelki tanítómesternél,
akkor az anyagi befolyás áldozatává válnak, és sohasem érhetnek el sikert az
önmegvalósításért tett törekvéseikben. Az ilyen embereket, akiket senki sem vezet, a
kereskedõkhöz hasonlítják, akik olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs
kapitánya. — Saját erejébõl senki nem szabadulhat az anyagi természet karmai közül. Az
embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert, és az õ irányítása alatt kell
cselekednie, s így átszelheti az anyagi feltételek tudatlanságát. ¼r¦p§da ¼r¦dhara Sv§m¦ egy
újabb szép verse így szól ezzel kapcsolatban: „Óh, legkegyesebb lelki tanítómester, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének képviselõje, mikor fog elmém teljesen meghódolni
lótuszlábaidnál? Csak akkor, s csak a te kegyedbõl szabadulhatok meg minden akadálytól a
lelki életben, s életem gyönyörteli lesz.”
Valójában az eksztatikus sam§dhit, az Istenség Legfelsõbb Személyiségében való
elmerülést csupán a Neki végzett örökös szolgálattal lehet elérni, amely csak úgy
gyakorolható, ha az ember egy hiteles lelki tanítómester útmutatása szerint cselekszik. A
Védák ezért azt tanítják, hogy az odaadó szolgálat tudományának megismerése érdekében az
embernek meg kell hódolnia egy hiteles lelki tanítómesternek. A hiteles lelki tanítómester az,
aki a tanítványi láncolat tagja, és ismeri az odaadó szolgálat tudományát. A tanítványi
láncolatot ªrotriyamnak nevezik. Arra, aki a tanítványi láncolatban lelki tanítómesterré válik,
az jellemzõ, hogy száz százalékig szilárd a bhakti-yogában. Néha az emberek nem fogadnak
el lelki tanítómestert, s helyette a misztikus yoga gyakorlásával törekszenek az
önmegvalósításra, de számtalan kudarcra volt már példa, még az olyan nagy yog¦k esetében is,
mint Viªv§mitra. Arjuna azt mondta a Bhagavad-g¦t§ban, hogy az elme fölött uralkodni
gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán tombolását. Az elmét néha az
õrült elefánthoz hasonlítják. A lelki tanítómester irányítása nélkül az ember nem tud uralkodni
elméjén és érzékein. Más szóval ha valaki a misztikus yogát gyakorolja, s nem fogad el egy
hiteles lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes idejét vesztegeti. A
védikus kijelentés szerint senki sem rendelkezhet teljes tudással, ha nem áll egy §c§rya
irányítása alatt. Ýc§ryav§n puru¢o veda: az embernek el kell fogadnia egy §c§ryát, aki
mindent tud. Az Abszolút Igazságot nem lehet vitákon keresztül megérteni. Aki elérte a
tökéletes brahminikus szintet, az magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre,
mert a lelki tudás által arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ebben a világban semmiben
nincsen hiány, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenbõl elegendõ mennyiséget ad.
Egy valódi br§hma£a tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább egy hiteles lelki
tanítómesterhez fordul, hogy utasításokat fogadjon el tõle. Egy lelki tanítómester szükséges
képzettsége az, hogy õ brahma-ni¢±ha, azaz minden más cselekedetet feladva életét arra
áldozta, hogy csakis az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának dolgozik. Amikor
egy hiteles tanítvány megkeres egy hiteles lelki tanítómestert, alázatosan így imádkozik
hozzá: „Drága uram, kegyesen fogadj el engem tanítványodként, és taníts engem, hogy képes
legyek feladni az önmegvalósítás minden más folyamatát, s csupán a K¥¢£a-tudatban, az
odaadó szolgálatban mélyedjek el.”
A bhakta, aki lelki tanítómestere irányítása alatt az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatát végzi, így gondolkodik: „Óh, Uram, Te vagy minden öröm forrása! S mivel Te
jelen vagy, mi haszna a mulandó örömnek, amit a társaság, a barátság és a szerelem nyújt?
Akik nem ismerik az öröm legfõbb forrását, érzékkielégítésbõl próbálnak boldogsághoz jutni,
ám az mulandó és csalóka.” Ezzel kapcsolatban Vidy§pati, a kiváló Vai¢£ava bhakta és költõ
így ír: „Drága Uram, bár csak anyagilag érzékeljük, a társaság, a barátság és a szerelem
kétségtelenül örömöt jelenthet, de ez a boldogság nem elégíti ki sivataghoz hasonlatos
szívemet.” A sivatagban óceánnyi vízre van szükség. Mi haszna hát, ha csupán egyetlen csöpp
víz hullik a sivatagra? Anyagi szívünk számtalan vággyal teli, amiket nem lehet kielégíteni a
barátság és szerelem anyagi társadalmában. Akkor lehetünk elégedettek, amikor a szívünket
az öröm legfelsõbb forrása részesíti boldogságban. Ez a transzcendentális elégedettség csakis
teljes K¥¢£a-tudatban, az odaadó szolgálatban lehetséges.
— Óh, drága Urunk! — folytatták a Védák. — Te sac-cid-§nanda-vigraha vagy, a tudás
örökké gyönyörteli formája, s mivel az élõlények a Te személyiséged szerves részei, létük
természetes állapota az, hogy teljesen tudatosak Rólad. Aki ebben az anyagi világban
kifejlesztette e K¥¢£a-tudatot, azt többé nem érdekli a materialista életmód. Aki K¥¢£a-
tudatos, azt nem érdekli már a családi élet és a gazdagság, és csupán annyira van szüksége,
amennyi teste fenntartásához kell. Más szóval nem érdekli õt tovább az érzékkielégítés. Az
emberi élet tökéletessége a tudáson és a lemondáson alapszik, de nagyon nehéz a tudás és a
lemondás szintjének elérésére törekedni, amíg valaki családi életet él. Akik tehát K¥¢£a-
tudatosak, azok a bhakták társasága vagy a szent zarándokhelyek menedékét keresik.
Tisztában vannak a Felsõlélek és az egyéni élõlények kapcsolatával, és sohasem uralkodik el
rajtuk a testi életfelfogás. Szívükben teljes tudatossággal Téged hordoznak, ezért annyira
megtisztultak, hogy bárhová mennek, az a hely zarándokhellyé válik, s a víz, ami lábukat
mossa, számtalan bûnöst szabadíthat fel, akik az anyagi világban tengõdnek.
Amikor Prahl§da Mah§r§ját ateista apja arra kérte, meséljen arról, mi jót tanult, Prahl§da
Mah§r§ja azt válaszolta: annak a materialistának, aki amiatt, hogy az átmeneti és
viszonylagos igazságokkal foglalkozik, örökké aggodalommal teli, a legjobb, ha feladja a
családi élet vak kútját, s elvonul az erdõbe, hogy menedéket keressen a Legfelsõbb Úrnál.
Akik valóban tiszta bhakták, azokat mah§tm§kként, kiváló bölcsekként és tökéletes tudással
rendelkezõ személyiségekként dicsõítik. Örökké a Legfelsõbb Úrra és lótuszlábaira
gondolnak, és így könnyedén felszabadulnak. A bhaktákat, akik mindig ezen a szinten állnak,
feltöltik az Úr felfoghatatlan energiái, s így õk maguk is a felszabadulás forrásai lesznek
követõik és bhaktáik számára. Aki K¥¢£a-tudatos, az teljesen feltöltõdik lelkileg, s ezért aki
megérint egy ilyen tiszta bhaktát vagy menedéket keres nála, azt a lelki energia szintén
feltölti. Az ilyen bhakták sohasem büszkék az anyagi gazdagságra. Az Úr bhaktáját akkor
sem ragadja el a megkülönböztetésekbõl eredõ büszkeség, ha esetleg rendelkezik a jó
születés, a mûveltség, a szépség és a gazdagság négy anyagi fenségével. Az Úr nagy bhaktái
szerte a világban vándorolnak, az egyik zarándokhelyrõl a másikra, s útjuk során számtalan
feltételekhez kötött lélekkel találkoznak, akiket transzcendentális tudásban részesítve
társaságukkal felszabadítanak. V¥nd§vanában, Mathur§ban, Dv§rak§ban, Jagann§tha Pur¦ban
és Navadv¦pában élnek, mert ezeken a helyeken csak bhakták gyûlnek össze, s így
kihasználják a szent társulás elõnyét. E csodálatos bhakták templomokat és §ªramákat
nyitnak, hogy mindenki, aki K¥¢£a-tudatú, odamehessen, s hogy minden élõlény részesüljön e
társulásból. Ezeken a helyeken a bhakták egyre jobban fejlõdnek a K¥¢£a-tudatban, s ezt a
fejlõdést lehetetlen elérni a K¥¢£a-tudatot nélkülözõ közönséges családi életben.
A Védák folytatták:
— Drága Urunk! A transzcendentalistáknak két csoportja van: az imperszonalisták és a
perszonalisták. Az imperszonalisták véleménye az, hogy anyagi megnyilvánulás hamis, és
hogy egyedül az Abszolút Igazság valódi. A perszonalisták nézõpontja azonban az, hogy az
anyagi világ, bár ideiglenes, mégsem hamis, hanem valódi. Ezek a transzcendentalisták
különféle érvekkel támasztják alá filozófiáik érvényességét. Valójában az anyagi világ
egyidejûleg igaz és nem igaz. Igaz, mert minden a Legfelsõbb Abszolút Igazság kiterjedése,
és nem igaz, mert az anyagi világ léte ideiglenes: létrejön és megsemmisül. A lét különféle
feltételei miatt a kozmikus megnyilvánulásnak nincsen szilárd helyzete. — Akik az anyagi
világot hamisnak fogadják el s ezt hirdetik, azokat általában a brahma satya° jagan mithy§
mondással jellemzik. Azt az érvet hozzák föl, hogy az anyagi világban minden anyagból jött
létre. Sok dolog készül például agyagból, edények, tányérok, tálak; s megsemmisülésük után
számtalan más anyagi tárggyá alakulhatnak át. Ám az, hogy agyagból vannak, egyik esetben
sem változik. Ha egy agyagkorsó eltörik, tányérrá vagy tállá alakíthatják, de akár tányérról,
akár tálról, akár vizeskorsóról van szó, maga az agyag nem szûnt meg létezni. Ezért a
vizeskorsó, a tányér vagy a tál formái hamisak, de a létük mint agyag valóságos. Ez a
személytelen filozófiát követõk elmélete. A kozmikus megnyilvánulás minden bizonnyal az
Abszolút Igazságtól származik, de léte ideiglenes, ezért hamis. Az imperszonalisták
megértése az, hogy az Abszolút Igazság, amely mindig jelen van, az egyetlen igazság. Más
transzcendentalisták véleménye szerint azonban ez az anyagi világ, amelyet az Abszolút
Igazság hozott létre, szintén igaz. Az imperszonalisták ezzel szemben azt mondják, hogy az
anyagi világ nem tényleges, mert néha azt látjuk, hogy az anyag jön létre a lélekbõl, néha
pedig azt, hogy a lélek jön létre az anyagból. Ezek a filozófusok azt az érvet hangsúlyozzák,
hogy bár a tehéntrágya nem más, mint halott anyag, mégis azt látjuk néha, hogy skorpiók
bújnak elõ belõle, s halott anyag, a köröm és a haj nõ ki az élõ testbõl. Ezért nem mindig
egyformák azok a dolgok, amelyeket egy bizonyos dolog hozott létre. Erre az állításra
támaszkodva a M§y§v§d¦ filozófusok megerõsítik, hogy bár ez a kozmikus megnyilvánulás
minden bizonnyal az Abszolút Igazság kiáradása, a kozmikus megnyilvánulás nem
szükségszerûen valódi benne. E szerint a nézet szerint tehát az Abszolút Igazságot, a
Brahmant igaznak kell elfogadni, míg a kozmikus megnyilvánulást, bár az Abszolút Igazság
terméke, nem lehet valósnak tekinteni.
A M§y§v§d¦ filozófusok nézõpontja azonban a Bhagavad-g¦t§ szerint az asurák vagy
démonok nézõpontja. Az Úr azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: asatyam aprati¢±ha° te jagad
§hur an¦ªvaram. Az asurák nézõpontja a kozmikus megnyilvánulásról az, hogy az egész
teremtés hamis. Az asurák azt gondolják, hogy a teremtés oka az anyag puszta kölcsönhatása,
s nincsen irányító vagy Isten. De a valóságban ez nem így van. A Bhagavad-g¦t§ hetedik
fejezetébõl megérthetjük, hogy az öt durva elem — a föld, víz, levegõ, tûz és az ég —
, valamint a finom elemek — az elme, az értelem és a hamis én — a Legfelsõbb Úr nyolc
különálló energiája. Ezen az alacsonyabb rendû, anyagi energián túl van a lelki energia, az
élõlények. Az élõlényeket szintén az Úr felsõbbrendû energiájának fogadják el. Az egész
kozmikus megnyilvánulás az alacsonyabb rendû és a felsõbbrendû energiák kombinációja, az
energiák forrása pedig az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének sokféle energiája van, s ezt megerõsítik a Védák is. Par§sya ªaktir
vividhaiva ªr¡yate: Az Úr transzcendentális energiái változatosak, s mivel ezek a változatok a
Legfelsõbb Úrból áradnak ki, nem lehetnek hamisak. Az Úr örökké létezik, s energiái szintén
örökké léteznek. Néhány energia ideiglenes — néha megnyilvánul, néha
megnyilvánulatlan —, de ez nem jelenti azt, hogy hamis. Egy példát is említhetünk ezzel
kapcsolatban. Amikor valaki dühös, olyan dolgokat tesz, amelyeket rendes körülmények
között nem tenne, de hogy dühe megjelenik és eltûnik, az nem jelenti azt, hogy a düh
energiája valótlan. A Vai¢£ava filozófusok ezért nem fogadják el a M§y§v§d¦k állítását, mely
szerint ez a világ nem valóságos. Maga az Úr erõsíti meg, hogy az a nézõpont, hogy az anyagi
megnyilvánulásnak nincsen legfelsõbb oka, hogy nincsen Isten, s hogy minden csupán az
anyag kölcsönhatásainak teremtménye, az asurák nézõpontja.
A M§y§v§d¦ filozófusok néha a kígyó és a kötél példáját hozzák fel. Az éjszaka
sötétségében az összetekeredett kötelet néha tudatlanságból kígyónak nézik. De ha a kötélrõl
tévedésbõl azt gondoljuk, hogy kígyó, az nem jelenti azt, hogy a kötél vagy a kígyó valótlan, s
ezért a példa, amelyet a M§y§v§d¦k alkalmaznak az anyagi lélek valótlanságának
illusztrálására, nem megalapozott. Ha valamit valóságnak fogadunk el, amikor az egyáltalán
nem is létezik, akkor valótlannak hívják. De ha valamit egy másik dologgal összetévesztünk,
az nem jelenti azt, hogy az nem valós. A Vai¢£ava filozófusok egy nagyon jó példát
használnak, az anyagi világot egy agyagedényhez hasonlítva. Ha látunk egy agyagedényt,
láthatjuk, hogy az nem tûnik el hirtelen és nem alakul át valami mássá. Lehet, hogy az
agyagedény ideiglenes, de arra használjuk, hogy vizet hozzunk benne, s továbbra is
agyagedénynek látjuk. Ezért bár az agyagedény ideiglenes és különbözik az eredeti földtõl,
mégsem mondhatjuk azt, hogy hamis. Arra a végkövetkeztetésre kell jutnunk, hogy a föld
egésze és az agyagedény egyaránt valódi, mert az egyik a másiknak a terméke. A Bhagavad-
g¦t§ból tudjuk, hogy a kozmikus megnyilvánulás megsemmisülése után az energia az Istenség
Legfelsõbb Személyiségébe tér vissza. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége örökké létezik
különféle energiáival. Mivel az anyagi teremtés csupán kiáradása, nem mondhatjuk azt, hogy
ez az anyagi megnyilvánulás valamiféle üresség terméke. K¥¢£a nem üresség. Bármikor
beszélünk K¥¢£áról, Õ jelen van formájával, tulajdonságával, nevével, kíséretével és
környezetével együtt. Ezért K¥¢£a nem személytelen. Minden dolog eredeti oka nem üres és
nem személytelen, hanem a Legfelsõbb Személy. Lehet, hogy a démonok azt mondják, hogy
ez az anyagi teremtés an¦ªvara, azaz nincs irányítója vagy Istene, de ezek az állítások végsõ
soron nem állják meg a helyüket.
A M§y§v§d¦ filozófusok érve, mely szerint az élettelen anyag — mint a köröm és a haj —
az élõ testbõl származnak, nem helytálló. A köröm és a haj kétségtelenül élettelenek, de nem
az élõlénybõl származnak, hanem az élettelen anyagi testbõl. Hasonló módon az az állítás,
hogy a skorpió a tehéntrágyából ered, s amely arra utal, hogy egy élõlény az anyagból
származik, szintén nem helyes. A tehéntrágyából elõbújó skorpió kétségkívül élõlény, az
élõlény azonban nem a tehéntrágyából származik. Csupán az élõlény anyagi teste, azaz a
skorpió teste származik a tehéntrágyából. Az élõlények szikrái, amint a Bhagavad-g¦t§ból
tudjuk, bekerülnek az anyagi természetbe, s aztán megjelennek. Az élõlények testét a
különféle formákban az anyagi természet adja, de magát az élõlényt a Legfelsõbb Úr nemzi.
Az apa és az anya adják a testet, amelyre az élõlénynek szüksége van az adott körülmények
között. Az élõlény egyik testbõl a másikba vándorol vágyai szerint, amelyek az intelligencia,
az elme és a hamis én finom formájában kísérik õt testrõl testre. Egy felsõbb elrendezésbõl az
élõlény egy bizonyos fajta anyagi test méhébe kerül, majd kifejleszt egy hasonló anyagi testet.
A lélek tehát nem az anyagból származik: felsõbb elrendezésbõl vesz fel egy bizonyos fajta
testet. Jelenlegi tapasztalatunk szerint ez az anyagi világ az anyag és a lélek kombinációja, s a
lélek mozgatja az anyagot. A lélek — az élõlény — és az anyag a Legfelsõbb Úr különbözõ
energiái, s mivel mindkét energia a Legfelsõbb Öröknek, a Legfelsõbb Igazságnak a termékei,
ténylegesek, s nem valótlanok. Az élõlény a Legfelsõbb szerves része, ezért örökké létezik;
nem beszélhetünk hát születésrõl és halálról. Az úgynevezett születés és halál az anyagi test
miatt következik be. A sarva° khalv ida° brahma védikus kijelentés azt jelenti, hogy mivel
mindkét energia a Legfelsõbb Brahmanból árad, semmi, amit tapasztalunk, nem különbözik
Brahmantól.
Sok vita van az anyagi világ létezése körül, de a Vai¢£ava filozófia végkövetkeztetése a
legjobb. Az agyagedény példája nagyon szemléletes. Az agyagedény formája lehet, hogy
ideiglenes, de adott rendeltetése van. Az agyagedény arra szolgál, hogy vizet szállítson egyik
helyrõl a másikra. Hasonló módon ennek az anyagi testnek is, bár ideiglenes, van egy
meghatározott használata. Az élõlény a teremtés kezdetétõl fogva lehetõséget kap arra, hogy
külöféle anyagi testeket fejlesszen ki elraktározott vágyai szerint, amelyek idõtlen idõk óta
halmozódnak benne. Az emberi test különleges lehetõség, amelyben a kifejlesztett tudatot
alkalmazni is lehet.
A M§y§v§d¦ filozófusok néha azt az érvet hozzák föl, hogy ha ez az anyagi világ valós,
akkor miért tanácsolják a családosoknak azt, hogy adják föl az anyagi világgal való
kapcsolatukat, és fogadják el a sanny§sát? A Vai¢£ava filozófusok nézõpontja a sanny§sáról
azonban nem az, hogy mivel a világ hamis, az embernek fel kell adnia az anyagi tetteket. A
Vai¢£ava sanny§sa célja az, hogy mindent rendeltetése szerint használjunk. ¼r¦la R¡pa
Gosv§m¦ két szabályt mondott ki, hogyan bánjunk az anyagi világgal. Amikor egy Va¦¢£ava
lemond a materialista életmódról és elfogadja a sanny§sát, azt nem annak a felfogásnak az
alapján teszi, mely szerint az anyagi világ nem valóságos, hanem azért, hogy teljesen átadja
magát annak, hogy mindent az Úr szolgálatába állít. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezért a következõ
szabályt mondja ki: az ember ne ragaszkodjon az anyagi világhoz, mert az anyagi ragaszkodás
értelmetlen. Az egész anyagi világ, az egész kozmikus megnyilvánulás Istenhez, K¥¢£ához
tartozik. Ezért mindent K¥¢£a érdekében kell használnunk, s a bhaktáknak sohasem szabad az
anyagi dolgokhoz ragaszkodniuk. Ez a Vai¢£ava sanny§sa célja. Egy materialista ragaszkodik
a világhoz az érzékkielégítés miatt, míg egy Vai¢£ava sanny§s¦, bár nem fogad el semmit a
személyes érzékkielégítéséért, jól ismeri annak a mûvészetét, hogyan használjon mindent az
Úr szolgálatában. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezért bírálta a M§y§v§d¦ sanny§s¦kat, mert nem tudják,
hogy mindent az Úr szolgálatában kell használni, sõt a világot hamisnak tartják, és tévesen azt
gondolják, hogy már megszabadultak az anyagi világ szennyezõdésétõl. Mivel minden a
Legfelsõbb Úr energiájának kiterjedése, e kiterjedések ugyanúgy valóságosak, mint a Maga a
Legfelsõbb Úr.
Az, hogy a kozmikus világ csak ideiglenesen nyilvánul meg, nem jelenti azt, hogy
valótlan, vagy hogy megnyilvánulásának forrása ne lenne valódi. Mivel megnyilvánulásának
forrása igaz, a megnyilvánulás is igaz, ám az embernek tudnia kell, hogyan használja. Újra
felidézhetjük a példát: az ideiglenes agyagedény a föld egészébõl jön létre, de amikor
megfelelõen használjuk, az agyagedény nem hamis. A Vai¢£ava filozófusok tudják, hogyan
kell az anyagi világ ideiglenes dolgait használni, mint ahogyan egy józan ítélõképességû
ember tudja, hogyan használjon egy ideiglenesen megalkotott agyagedényt. Ha egy
agyagedényt nem a rendeltetésének megfelelõen használunk, az hamis. Éppen így hamis ez az
emberi test vagy ez az anyagi világ, ha érzékkielégítésre használjuk. Ha azonban az emberi
testet és az anyagi teremtést a Legfelsõbb Úr szolgálatában használjuk, akkor mûködésük
sohasem hamis. A Bhagavad-g¦t§ ezért megerõsíti, hogy a legcsekélyebb mértékû
szolgálatkész magatartás annak érdekében, hogy valaki a testét és az anyagi világot az Úr
szolgálatába állítsa, a legnagyobb veszélytõl szabadíthatja meg az embert. Ha helyesen
használjuk, akkor sem a felsõrendû, sem az alsórendû energiák — amelyek az Istenség
Legfelsõbb Személyiségébõl áradnak — nem hamisak.
Ami a gyümölcsözõ cselekedeteket illeti, azok fõképpen érzékkielégítésen alapszanak.
Ezért aki fejlett K¥¢£a-tudattal rendelkezik, az nem kezd ilyen cselekedetekbe. A
gyümölcsözõ cselekedetek eredménye az embert a felsõ bolygórendszerbe emelheti, de
ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ mondja: az ostobák jámbor cselekedeteik eredményeit kimerítve
a mennyei birodalomból újra visszatérnek az alsóbb bolygórendszerbe, majd újra azzal
próbálkoznak, hogy a felsõbb bolygókra jussanak. Egyetlen jutalmuk a fáradság, mellyel
odamentek s újra visszatértek. Akárcsak manapság azok az anyagi tudósok, akik arra
vesztegetik idejüket, hogy megpróbálnak eljutni a holdra, s onnan vissza. Akik gyümölcsözõ
cselekedetekkel foglalkoznak, azokat a megszemélyesült Védák andha-parampar§nak, a
védikus rituális szertartások vak követõinek nevezik. Ezeket a szertartásokat a Védák valóban
megemlítik, ám nem az intelligens emberek számára vannak. Az anyagi élvezetekhez
túlságosan ragaszkodó embereket rabul ejti a felsõbb bolygórendszerekbe emelkedés
lehetõsége, s ezért ilyen rituális cselekedetekbe kezdenek. Aki azonban intelligens, és egy
hiteles lelki tanítómesternél keresett menedéket annak érdekében, hogy a maguk valójában
lássa dolgokat, az nem kezd gyümölcsözõ cselekedetekbe, hanem az Úr transzcendentális
szeretõ szolgálatában mélyed el.
Azok, akik nem bhakták, anyagi céllal végzik a védikus rituális szertartásokat, s késõbb
csak zavarba jönnek. Szemléletes példával lehetne ezt illusztrálni: Egy intelligens ember,
akinek sokmillió dollárja van papírpénzben, nem csupán megtartja a pénzét, hanem használja
is, bár tökéletesen tudja, hogy a papírpénz önmagában nem más, mint papír. Ha valakinek
egymillió dollárja van papírpénzben, akkor valójában csak egy nagy köteg papír van a
kezében, de ha azt felhasználja valamire, akkor az hasznára válik. Hasonló módon bár az
anyagi világ lehet, hogy nem valódi, de — akár a papírt — lehet helyesen és hasznosan
alkalmazni. A papírpénz — annak ellenére, hogy nem más, mint papír — teljes értékkel
rendelkezik, mert a kormány adja ki. Éppen így lehet, hogy ez az anyagi világ is hamis vagy
ideiglenes, de mivel a Legfelsõbb Úrból árad, teljes értékkel rendelkezik. A Vai¢£ava
filozófus elismeri az anyagi világ értékét, és tudja, hogyan kell azt helyesen használni. A
M§y§v§d¦ filozófus azonban ezt nem teszi meg, akárcsak azok, akik a papírpénzt hamis
papírnak vélve lemondanak róla, s a pénzt nem tudják felhasználni. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezért
kijelenti, hogy aki ezt az anyagi világot hamisnak tekinti és elutasítja, s nem veszi tekintetbe,
hogy az anyagi világ fontos, mert az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szolgálatába
állítható, az ilyen lemondásnak nem sok értéke van. Aki ismeri ennek az anyagi világnak —
amely az Úr szolgálatáért van — a valódi értékét, aki nem ragaszkodik hozzá és lemond róla
azzal, hogy nem érzékkielégítése érdekében fogadja el, az valóban lemondott. Ez az anyagi
világ az Úr anyagi energiájának kiterjedése, ezért valóságos, s nem valótlan, mint ahogyan
néha a kígyó és a kötél példájából arra következtetnek.
A Védák folytatták:
— A kozmikus megnyilvánulás, ideiglenes létének változó természete miatt a csekély
értelmû emberek számára hamisnak tûnik. — A M§y§v§d¦ filozófusok arra használják a
kozmikus megnyilvánulás változó természetét, hogy bebizonyítsák azt az elméletüket, mely
szerint ez a világ hamis. A védikus értelmezés alapján a teremtéskor ez a világ nem létezett,
és a megsemmisülés után a világ nem lesz többé. Az ürességet hirdetõ filozófusok szintén
megragadják a védikus magyarázat adta lehetõséget, hogy arra a következtetésre jussanak: az
anyagi világ oka a semmi. A védikus kijelentések azonban nem azt mondják, hogy ez semmi.
A teremtés forrását és megsemmisülését a yato v§ im§ni bh¡t§ni j§yante kifejezéssel
határozzák meg: „Õ, akibõl a kozmikus megnyilvánulás kiárad, és akibe a megsemmisülés
után minden beleolvad.” A Ved§nta-s¡tra és a ¼r¦mad-Bh§gavatam elsõ fejezetének elsõ
verse ugyanezt magyarázza el a janm§dyasya szóval: „Õ az, akibõl minden dolog kiárad.”
Ezek a védikus állítások arra utalnak, hogy a kozmikus megnyilvánulás oka az Istenség
Legfelsõbb Abszolút Személyisége, s amikor megsemmisül, Benne merül el. Ugyanezt az
elvet erõsíti meg a Bhagavad-g¦t§: a kozmikus megnyilvánulás létrejön és újra megsemmisül,
s a megsemmisülés után a Legfelsõbb Úr létébe olvad. Ez az állítás határozottan megerõsíti,
hogy a bahira¯g§ m§y§nak nevezett energia — a külsõ energia — bár változó természetû,
mégis a Legfelsõbb Úr energiája, így nem lehet valótlan, csupán annak látszik. A M§y§v§d¦
filozófusok arra a következtetésre jutnak, hogy mivel ez az anyagi természet kezdetben nem
létezett, s nem létezik a megsemmisülés után, ezért hamis. Azonban a különféle
agyagedények példája alapján a védikus magyarázat így szól: bár az Abszolút Igazság
bizonyos melléktermékeinek léte ideiglenes, a Legfelsõbb Úr energiája állandó. Az
agyagedény vagy a vizeskorsó eltörhet és másik formát vehet föl — tányérrá vagy tállá
alakulhat —, de az anyagi alap, az anyag, amibõl készült — nevezetesen az agyag —
továbbra is ugyanaz. A kozmikus megnyilvánulás alapelve mindig ugyanaz: Brahman, az
Abszolút Igazság; ezért a M§y§v§d¦ filozófusok elmélete, mely szerint a kozmikus
megnyilvánulás valótlan, nem más, mint az elme szüleménye. Az, hogy a kozmikus
megnyilvánulás változó és ideiglenes, nem jelenti azt, hogy valótlan. A valótlanságot úgy
lehet meghatározni, mint „az, ami sohasem létezett, csak névleg létezik.” Például a ló tojásai,
az ég virágai vagy a nyúl szarva olyan jelenségek, amelyek csupán nevükben léteznek. A
lónak nincsenek tojásai, a nyúlnak nincsen szarva, az égen pedig nem nõnek virágok.
Számtalan dolog van, ami csak névleg vagy képzeletben létezik, de valójában nincsenek
valódi megnyilvánulásai. Ezeket a dolgokat lehet valótlannak nevezni. De egy Vai¢nava nem
tudja ezt az anyagi világot valótlannak elfogadni, csupán mert annak ideiglenes természete
megnyilvánul, majd újra megsemmisül.
A Védák azzal folytatták, hogy a Felsõlélek és az egyéni lélek, azaz a Param§tm§ és a
j¦v§tm§ nem lehet egyenlõ semmilyen körülmények között, bár mindketten ugyanabban a
testben vannak jelen, mint két madár, aki ugyanazon a fán ül. Ahogy azt a Védák kijelentik,
ez a két madár, bár barátokként ülnek egymás mellett, nem egyenrangúak. Az egyik csak
szemtanú, s Õ Param§tm§, a Felsõlélek; míg a másik a fa gyümölcsét csipegeti: ez a j¦v§tm§.
Amikor a kozmikus megnyilvánulás létrejön, akkor a j¦v§tm§, az egyéni lélek különféle
formákban jelenik meg a teremtésben, korábbi gyümölcsözõ cselekedetei szerint, és mivel oly
hosszú ideig megfeledkezett valódi létérõl, feledékenységének köszönhetõen egy bizonyos
testtel azonosítja magát, amelyet az anyagi természet törvényei szerint kap. Miután anyagi
formát vett föl, a természet három anyagi kötõerõjének irányítása alá kerül, s ennek alapján
cselekszik, hogy folytassa létét az anyagi világban. Miközben ilyen tudatlanságba süllyed,
természetes fenségét — bár parányi mértékben megmarad — szinte teljesen elveszíti. A
Felsõlélek, az Istenség Legfelsõbb Személyisége fensége nem csökken, annak ellenére, hogy
megjelenik ebben az anyagi világban. Fenségét és tökéletességét teljes mértékben megtartja,
és távol marad az anyagi világ minden szenvedésétõl. A feltételekhez kötött lélek az anyagi
világ csapdájába esik, míg a Felsõlélek, az Istenség Legfelsõbb Személyisége ragaszkodás
nélkül elhagyja azt, mint ahogy a kígyó vedli le bõrét. A különbség a Felsõlélek és a
feltételekhez kötött egyéni lélek között az, hogy a Felsõlélek, vagyis az Istenség Legfelsõbb
Személyisége fenntartja ¢ad-ai¢varyának, a¢ta-siddhinek és a¢ta-gu£ának nevezett
természetes fenségét.
A M§y§v§d¦ filozófusok szegényes tudásuk következtében elfelejtik, hogy K¥¢£a mindig
teljes hat fenségében, nyolc transzcendentális tulajdonságában és nyolc tökéletességében. Hat
fensége nem más, mint hogy senki sem lehet hatalmasabb K¥¢£ánál gazdagságban, erõben,
szépségben, hírnévben, tudásban és lemondásban. K¥¢£a nyolc transzcendentális tulajdonsága
közül az elsõ az, hogy Õt sohasem kerül kapcsolatba az anyagi lét szennyezõdésével. Ezt az
¾ªopani¢ad is megemlíti. Ap§pa-viddham: ahogyan a napot sohasem szennyezi be semmilyen
szennyezõdés, úgy a Legfelsõbb Urat sohasem szennyezi be semmilyen bûnös cselekedet. Bár
K¥¢£a tettei néha bûnösnek tûnnek, Õt sohasem szennyezik be ezek a tettek. K¥¢£a második
transzcendentális tulajdonsága az, hogy sohasem hal meg. A Bhagavad-g¦t§ negyedik
fejezetében arról beszél Arjunának, hogy Õ és Arjuna is már sokszor megjelentek ebben az
anyagi világban, de egyedül Õ emlékszik minden tettre a múltban, a jelenben és a jövõben. Ez
azt jelenti, hogy sohasem hal meg. A felejtésnek a halál az oka. Ahogy meghalunk, testünket
egy másikra cseréljük, s elfelejtünk mindent. K¥¢£a azonban sohasem felejt. Õ emlékezni tud
mindenre, ami a múltban történt; másképpen hogyan emlékezne arra, hogy elõször a
napistennek, Vivasv§nnak tanította a Bhagavad-g¦t§ yoga-rendszerét? Õ tehát sohasem hal
meg, és soha nem öregszik meg. K¥¢£a már dédapa volt, amikor megjelent a kuruk¢etrai
csatamezõn, mégsem látszott öregembernek. K¥¢£át nem lehet beszennyezni semmilyen
bûnös cselekedettel, K¥¢£a sohasem hal meg, K¥¢£a sohasem öregszik meg, K¥¢£a sohasem
bánkódik, K¥¢£a sohasem éhes és sohasem szomjas. Bármire is vágyik, az tökéletesen
törvényes, és bárhogy is dönt, azt senki sem változtathatja meg. Ezek K¥¢£a transzcendentális
tulajdonságai. K¥¢£át emellett Yogeªvaraként is ismerik. Rendelkezik a misztikus erõk
minden fenségével és képességével, például az a£ima-siddhivel, azzal az erõvel, mellyel
kisebbé válhat a legkisebbnél. A Brahma-sa°hit§ban az áll, hogy K¥¢£a behatolt az atomba
(a£¨§ntarastha-param§£u-cay§ntarastham). Hasonló módon K¥¢£a Garbhodaka¢§y¦
Vi¢£uként a gigantikus univerzumban van, és az Okozati-óceánon fekszik Mah§-Vi¢nuként
egy olyan hatalmas testben, amely ha kilélegzik, univerzumok milliói áradnak ki testébõl. Ezt
mahima-siddhinek nevezik. K¥¢£a a laghim§ tökéletességgel is rendelkezik: a legkönnyebbé
tud válni. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy azért van, hogy a bolygók lebegnek a levegõben,
mert K¥¢£a behatol minden univerzumba és atomba. Ez a súlytalanság magyarázata. K¥¢£a a
pr§pti tökéletességével is rendelkezik: mindent megszerezhet, amire csak vágyik. K¥¢£a az
¦¢it§val, irányító erõ képességével is rendelkezik, s a Legfelsõbb Irányítónak, Parameªvarának
hívják. Emellett K¥¢£a bárkit hatása alá tud vonni — ezt vaªit§nak nevezik.
K¥¢£a rendelkezik minden fenséggel, minden transzcendentális tulajdonsággal és minden
misztikus erõvel. Egyetlen közönséges élõlényt sem lehet Hozzá hasonlítani. Ezért a
M§y§v§d¦k elmélete, hogy a Felsõlélek és az egyéni lélek egyenlõek, csupán téves felfogás. A
végkövetkeztetés az, hogy K¥¢£a imádandó, a többi élõlény pedig az Õ szolgája. Ezt a
megértést önmegvalósításnak hívják. Minden más megvalósítás az önvalóról, amely nem ez
az örök szolgálói kapcsolat K¥¢£ával, m§y§ hatása. Azt mondják, m§y§ utolsó csapdája az,
hogy rávegye az élõlényt, próbáljon meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségével egyenlõvé
válni. A M§y§v§d¦ filozófus egyenlõnek tartja magát Istennel, de nem tud válaszolni arra a
kérdésre, miért került az anyagi világ csapdájába. Ha Õ a Legfelsõbb Isten, akkor hogyan
lehetséges, hogy a bûnös cselekedetek fölülkerekedtek rajta, s így a karma törvénye okozta
szenvedéseknek lett kitéve? Ha a M§y§v§d¦knak felteszik ezt a kérdést, nem tudnak helyesen
válaszolni. Az a kitaláció, hogy az ember egyenlõ az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, a
bûnös élet másik jele. Az ember nem kezdheti el a K¥¢£a-tudatot, míg teljesen meg nem
szabadult minden bûnös cselekedettõl. Az a tény, hogy egy M§y§v§d¦ egyenlõnek tartja
magát a Legfelsõb Úrral, azt jelenti, hogy még nem szabadult meg a bûnös cselekedetek
visszahatásaitól. A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt mondja, hogy ezek az emberek aviªuddha-
buddhik, ami azt jelenti, hogy tévesen azt gondolják, felszabadultak, bár egyenlõnek tartják
magukat a Legfelsõbb Igazsággal. Értelmük nem tiszta. A Védák azt mondják, hogy ha a
yog¦k és a jñ§n¦k nem szabadulnak meg a bûnös vágyaktól, akkor a folyamat, mellyel
önmegvalósítást akarnak elérni, sohasem lesz sikeres.
— Óh, Urunk! — folytatták a Védák. — Ha a szentéletûek nem törõdnek azzal, hogy
teljesen megsemmisítsék bûnös vágyaik gyökereit, akkor nem szerezhetnek tapasztalatot a
Felsõlélekrõl, bár az az egyéni lélek mellett ül. Sam§dh¦, vagyis meditáció azt jelenti, hogy az
embernek meg kell találnia a Felsõlelket önmagában. Aki nem mentes a bûnös
cselekedetektõl, nem láthatja a Felsõlelket. Akinek egy ékköves medál van a nyakláncán, de
elfelejtkezik róla, az majdnem olyan, mintha nem is lenne neki. Ha az egyéni lélek meditál, de
a valóságban nem érzékeli a Felsõlélek jelenlétét magában, akkor nem valósította meg a
Felsõlelket. — Azoknak, akik elindultak az önmegvalósítás útján, nagyon óvatosnak kell
lenniük, nehogy m§y§ befolyása beszennyezze õket. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ azt mondja, hogy
egy bhakta legyen teljesen mentes mindenféle anyagi vágytól. A bhaktára nem szabad, hogy
hatással legyenek a karma és a jñ§na eredményei. Az embernek csupán meg kell értenie
K¥¢£át, és egyedül az Õ vágyait kell teljesíteni. Ez a tiszta odaadás szintje. A
megszemélyesült Védák folytatták: — A misztikus yog¦k, akiket még mindig beszennyeznek
az érzékkielégítés utáni vágyak, sohasem lehetnek sikeresek törekvéseikben, s a Felsõlelket
sem valósíthatják meg az egyéni önvalóban. Emiatt az úgynevezett jñ§n¦k és yog¦k, akik csak
idejüket vesztegetik az érzékkielégítés számtalan fajtájával — akár elmebeli találgatásokkal,
akár korlátolt misztikus erejük kinyilvánításával —, sohasem szabadulnak meg a feltételekhez
kötött élettõl, és újra keresztül kell menniük az ismétlõdõ születés és halál körforgásán.
Életük, elkövetkezõ életükkel együtt a szenvedések forrása lesz. Ezek a bûnös emberek már
ebben az életükben szenvednek a megpróbáltatásoktól, s mert nem tökéletesek az
önmegvalósításban, következõ életükben további megpróbáltatások fogják sújtani õket. A
tökéletesség elérésére irányuló minden törekvésük ellenére azok a yog¦k, akiket beszennyez az
érzékkielégítés utáni vágy, folytatni fogják a szenvedésüket ebben és következõ életükben
egyaránt.
¼r¦la Vi¢van§tha Cakravart¦ çh§kura ezzel kapcsolatban azt jegyzi meg, hogy ha a
sanny§s¦k és a lemondott rendben élõk, akik az önmegvalósítás kedvéért elhagyták
otthonukat, nem végeznek odaadó szolgálatot az Úrnak, hanem a jótékonykodó
tevékenységekhez kezdenek vonzódni — például oktatási intézményeket, kórházakat nyitnak,
vagy akár monostorokat, templomokat alapítanak, templomot építenek a félisteneknek —
csupán nehézségeik adódnak ténykedésükbõl, s nemcsak ebben az életükben, de a
következõben is. A sanny§s¦k, akik nem használják ki ennek az életnek a lehetõségét, hogy
megvalósítsák K¥¢£át, egyszerûen csak idejüket és energiájukat vesztegetik cselekedeteikkel,
amelyek nem tartoznak a lemondott rend feladatai közé. Egy bhakta törekvése azonban, hogy
energiáját Vi¢£u-templom építésére használja, sohasem kárbaveszett igyekezet. Az ilyen
tetteket k¥¢£§rthe akhila-ce¢±§nak hívják, K¥¢£a örömére végzett különféle cselekedeteknek.
Hogy a jótékony emberbarát iskolát nyit, s hogy egy bhakta templomot épít, nincsenek
ugyanazon a szinten. Bár a jótékonykodó emberbarát részérõl egy mûvelõdési intézmény
megnyitása jámbor cselekedetnek számíthat, mégis alá van vetve a karma törvényeinek, míg
Vi¢£unak templomot építeni odaadó szolgálat.
Az odaadó szolgálat soha nincs a karma törvényének hatása alatt. Ahogyan a Bhagavad-
g¦t§ mondja, a bhakták felülemelkednek az anyagi természet három kötõerõjének
visszahatásán, s a Brahman megvalósítás szintjén állnak: brahma-bh¡y§ya kalpate. A
Bhagavad-g¦t§ azt mondja: sa gu£§n samat¦tyait§n brahma-bh¡y§ya kalpate. Az Istenség
Személyiségének bhaktái túllépik az anyagi természet három kötõerejének minden
visszahatását, s a transzcendentális Brahman szintjén helyezkednek el. A bhakták mind ebben,
mind pedig a következõ életben felszabadultak. Bármilyen tettet hajtanak végre az anyagi
világban Yajñának (Vi¢£unak, azaz K¥¢£ának), felszabadult tettnek kell tekinteni, míg
anélkül, hogy kapcsolatban lenne Acyutával, a tévedhetetlen Istenség Legfelsõbb
Személyiségével, senki nem állíthatja meg a karma törvénye okozta cselekedeteket. K¥¢£a-
tudatban élni felszabadult életet jelent. A végkövetkeztetés az, hogy míg egy bhakta az Úr
kegyébõl eléri a felszabadulást mind ebben, mind a következõ életében, addig a karm¦k, a
jñ§n¦k és a yog¦k nem szabadulnak fel sem ebben, sem következõ életükben.
A Védák folytatták:
— Drága Urunk! Aki kegyed által megismerte lótuszlábaid dicsõségét, az közömbössé
válik az anyagi boldogság és szomorúság iránt. — Az anyagi szenvedés elkerülhetetlen, amíg
ebben az anyagi világban vagyunk, de egy bhakta nem figyel az ilyen tettekre és
visszahatásaikra, melyek a jámbor és bûnös cselekedetek eredményei. Egy bhaktát nem bántja
és nem is okoz neki örömet, akár dicsõítik, akár becsmérlik õt az emberek. Néha magasztalják
transzcendentális cselekedetei miatt, néha megbírálják, még alaptalanul is. Egy tiszta bhakta
azonban mindig közömbös a közönséges emberek dicsõítésével és becsmérlésével szemben.
Cselekedetei valójában transzcendentális szinten vannak. Nem érdekli, hogy az anyagi
tettekben elmélyülõ emberek vajon magasztalják vagy szidalmazzák-e. Ha fenn tudja tartani
transzcendentális helyzetét, akkor felszabadulását ebben és a következõ életben az Istenség
Legfelsõbb Személyisége biztosítja számára. Egy bhakta transzcendentális helyzetét az
anyagi világban a tiszta bhakták társaságában tudja fenntartani, pusztán azáltal, hogy azokról
a dicsõséges tettekrõl hall, amelyeket az Úr hajtott végre a különféle korokban, különféle
inkarnációiban.
A K¥¢£a-tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura így
énekelt: „Kedves Uram, hadd végezzem transzcendentális szeretõ szolgálatodat, ahogyan azt
a megelõzõ korok §c§ryái tanították, és hadd éljek a tiszta bhakták társaságában. Ez az én
vágyam, életrõl életre.” Egy bhakta tehát nem nagyon törõdik azzal, hogy felszabadult-e vagy
sem; csak az odaadó szolgálatra vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem
tesz semmit, amit az §c§ryák ne hagynának jóvá. A K¥¢£a-tudat mozgalmának tevékenységét
a megelõzõ korok §c§ryái irányítják, akiket ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ vezet. A bhakták
társaságában, ezeket az elveket követve egy bhakta képes arra, hogy transzcendentális
helyzetét tökéletesen megtartsa.
A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja: aki tökéletesen ismeri Õt, az nagyon kedves Neki.
Négyféle jámbor ember kezdi el az odaadó szolgálatot. Ha egy jámbor ember szenved, az
Úrhoz fordul szenvedése enyhítéséért. Ha anyagi segítségre van szüksége, az Úrhoz
imádkozik, s ha valóban kíváncsi az Istenrõl szóló tudományra, akkor az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez, K¥¢£ához fordul. Hasonló módon az a jámbor ember, aki nagyon vágyik rá,
hogy megismerje K¥¢£a tudományát, szintén a Legfelsõbb Úrhoz fordul. Az emberek e négy
csoportja közül az utolsót Maga K¥¢£a dicsõíti a Bhagavad-g¦t§ban. Az, aki teljes tudással és
odaadással megpróbálja megérteni K¥¢£át, az elõzõ §c§ryák lábnyomait követve, akik jártasak
a Legfelsõbb Úrról szóló tudományban, azok megérdemlik a dicsõítést. Az ilyen bhakta
megérti, hogy az élet minden feltételét, akár kedvezõ, akár kedvezõtlen, a Legfelsõbb Úr
akarata teremti. Amikor pedig teljesen meghódol a Legfelsõbb Úr lótuszlábai elõtt, többé már
törõdik azzal, hogy élete kedvezõ-e vagy kedvezõtlen. Még a szerencsétlenséget is az Istenség
Személyiségének különleges kegyeként fogadja el. Valójában egy bhakta számára nincsen
szerencsétlenség. Mindent kedvezõnek tekint, ami az Úr akaratából történik, s bármilyen
körülmények közé kerül, csupán azért lelkesedik, hogy odaadó szolgálatot végezhessen. Ezt
az odaadó viselkedést a Bhagavad-g¦t§ megmagyarázza: egy bhakta sohasem keseredik el, ha
nehéz helyzetbe kerül, és nem is túlságosan boldog, a kedvezõ helyzetekben. Az odaadó
szolgálat magasabb szintjein egy bhakta még azzal sem törõdik, mit szabad és mit nem. Ezt a
helyzetet csak az §c§ryák nyomdokaiban haladva lehet megõrizni. Mivel a tiszta bhakta az
§c§ryák nyomában jár, bármit is tegyen odaadó szolgálatát végezve, azt úgy kell tekinteni,
hogy transzcendentális szinten van. Az Úr K¥¢£a ezért azt az utasítást adja nekünk, hogy egy
§c§ryát sohasem lehet megbírálni. Egy kezdõ bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy
azonos helyzetben van egy §c§ryával. El kell fogadnunk, hogy az §c§rya az Istenség
Legfelsõbb Személyiségével áll egy szinten, ezért egy kezdõ bhaktának sem K¥¢£át, sem az
Õt képviselõ §c§ryát nem szabad rosszindulatúan becsmérelnie.
Így imádkoztak a Védák az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez. Imáinkat ajánlani a
Legfelsõbb Úrnak annyit jelent, hogy transzcendentális tulajdonságaira, kedvteléseire és
cselekedeteire emlékezünk. Az Úr kedvtelései és tettei határtalanok, s lehetetlen számunkra,
hogy minden tulajdonságát felidézzük. A megszemélyesült Védák tehát legjobb tudásuk
szerint imádták az Urat, s végül így szóltak:
— Óh, drága Urunk! Bár az Úr Brahm§, a legfelsõbb bolygó, Brahmaloka uralkodó
istensége, és Indra király, a mennyei bolygók uralkodó félistene, s az olyan bolygók uralkodó
istenségei, mint amilyen a Nap és a Hold, mind megbízható irányítói ennek az anyagi
világnak, mégis oly keveset tudnak Rólad. Mit mondhatnánk akkor a közönséges emberi
lényekrõl és az elméjükben találgatókról? Senki nem képes arra, hogy felsorolja határtalan
transzcendentális tulajdonságaidat. Senki, még az elméjükben spekulálók és a felsõbb
bolygórendszerek félistenei sem képesek teljes mértékben felbecsülni formádat és
jellemzõidet. Mi azt gondoljuk, hogy még Te Magad sem ismered tökéletesen
transzcendentális tulajdonságaidat. Ennek az az oka, hogy határtalan vagy. Bár nem illõ azt
mondani, hogy nem ismered Magad, célszerû megérteni, hogy mivel határtalan tulajdonsággal
és energiával rendelkezel, s mert a tudásod szintén korlátlan, tudásod és az energiáid
kiterjedése között határtalan versengés folyik.
Mivel Isten és tudása egyaránt határtalan, amint Isten tudatossá válik valamennyi
energiájáról, érzékeli, hogy még több energiája van. Ily módon mind energiái, mind tudása
egyre növekszenek. Mivel mindkettõ korlátlan, nincs határa az energiáinak, és nincsen határa
a tudásnak sem, amellyel energiáit érti meg. Isten minden kétséget kizáróan mindentudó, a
megszemélyesült Védák mégis azt állítják, hogy még Õ Maga sem ismeri energiái teljes
kiterjedését. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem mindentudó. Amikor egy valóságos tényt
valaki nem ismer, azt tudatlanságnak nevezik, a tudás hiányának. Ezt azonban Isten esetében
nem így van, mert Õ tökéletesen ismeri Magát, energiái és cselekedetei azonban örökké
gyarapodnak. Ezért aztán Õ is fokozza tudását, hogy megérthesse õket. Mindkettõ korlátlanul
növekszik, és ezért nincsen vége. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy még Isten Maga
sem ismeri energiáinak és tulajdonságainak határát.
Minden józan ítélõképességû ember hozzávetõlegesen kiszámíthatja, mennyire határtalan
Isten, energiáinak és cselekedeteinek kiterjedéseiben. A Védikus Irodalomban az áll, hogy
számtalan univerzum jön létre Mah§-Vi¢£u kilélegzésekor yoga-nidr§jában, belélegzésekor
pedig számtalan univerzum hatol a testébe. Elképzelhetjük, hogy ezek az univerzumok,
amelyek a mi korlátolt tudásunk szerint határtalanul terjednek ki, olyan hatalmasak, hogy a
durva elemek, a kozmikus megnyilvánulás öt eleme — a föld, a víz, a tûz, a levegõ és az
ég — nemcsak az univerzumon belül van, de be is fedi az univerzumot hét rétegben, és
mindegyik réteg tízszer vastagabb az elõzõnél. Így aztán minden univerzumot biztonságos
rétegek védelmeznek. Számtalan univerzum létezik, Mah§-Vi¢£u transzcendentális testének
számtalan pórusában lebegve. Ahogyan a levegõben a madarakkal együtt lebegõ atomok és
porrészecskék számát lehetetlen megállapítani, ugyanúgy lebeg a számtalan univerzum az Úr
transzcendentális pórusaiban. Ezért mondják a Védák, hogy Isten meghaladja a a mi tudásunk
képességeit. Av§¯-m§nasa-gocara: Isten teljes megértése túl van a mi elmebeli találgatásaink
hatáskörén, ezért az, aki igazán mûvelt és józan, nem tartja magát Istennek, hanem
megpróbálja megérteni Istent, különbséget téve a lélek és az anyag között. Az ilyen figyelmes
megkülönböztetéssel az ember világosan megértheti, hogy a Legfelsõbb Lélek
transzcendentális mind a felsõbbrendû, mind alsóbbrendû energiához képest, bár közvetlen
kapcsolatban áll mindkettõvel. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr K¥¢£a elmagyarázza, hogy bár
minden az Õ energiáján nyugszik, Õ különbözik az energiától, független tõle.
A természetet és az élõlényeket néha prak¥tinek és puru¢ának nevezik. Az egész
kozmikus megnyilvánulás a prak¥ti és a puru¢a egyesülése. A természet az anyagi ok, az
élõlények pedig a ható okok. E két ok egyesülésének eredménye a kozmikus megnyilvánulás.
Ha az ember elég szerencsés, és helyes végkövetkeztetésre jut a kozmikus megnyilvánulást
illetõen, és mindennel kapcsolatban, ami benne történik, akkor tudja, hogy azt közvetve és
közvetlenül Maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége okozta. A Brahma-sa°hit§ leírja a
végkövetkeztetést: ¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤ / an§dir §dir govinda¤
sarva-k§ra£a-k§ra£am.
Sok töprengés és mérlegelés után, amikor az ember tökéletes tudásra tett szert, akkor arra
a következtetésre jut, hogy K¥¢£a, azaz Isten minden ok eredeti oka. Ahelyett, hogy találgatna
Isten méretérõl — arról, hogy milyen hosszú vagy milyen széles — vagy filozofálna, a
Brahma-sa°hit§ végkövetkeztetésére kell jutni: sarva-k§ra£a-k§ra£am. „K¥¢£a — azaz
Isten — minden ok oka.” Ez a tudás tökéletessége.
A Veda-stutit, a Védák Garbhodakaª§y¦ Vi¢£unak szóló imáit a tanítványi láncolatban
elõször Sanandana beszélte el testvéreinek, akik mind Brahm§tól születtek. A négy Kum§ra
Brahm§ elsõszülött fiai voltak, ezért p¡rva-j§tának is nevezték õket. A Bhagavad-g¦t§
kijelenti, hogy a parampar§ rendszer, a tanítványi láncolat magával K¥¢£ával kezdõdik. A
Védák imáiból szintén megérthetjük, hogy a parampar§ rendszer az Istenség
Személyiségével, N§r§ya£a ¹¢ivel kezdõdik. Emlékezzünk arra, hogy ezt a Veda-stutit
Sanandana Kum§ra beszélte el, és az elbeszélést megismételte N§r§ya£a ¹¢i
Badar¦k§ªramában. N§r§ya£a ¹¢i K¥¢£a inkarnációja, akinek küldetése az, hogy megmutassa
az önmegvalósítás útját szigorú lemondások végzésével. Ebben a korszakban az Úr Caitanya
mutatta meg a tiszta odaadó szolgálat útját, egy tiszta bhakta szerepében megjelenve, a
múltban pedig az Úr N§r§ya£a ¹¢i volt K¥¢£a egyik inkarnációja, aki komoly lemondásokat
végzett a Himalájában, s akitõl ¼r¦ N§rada Muni is hallott. N§r§ya£a ¹¢i kijelentésébõl,
melyet N§rada Muninak szánt, s ahogy azt Kum§ra Sanandana elbeszélte a Veda-stuti
formájában, megérthetjük, hogy Isten az egyetlen Legfelsõbb, s mindenki más az Õ szolgája.
A Caitanya-carit§m¥ta azt írja, ekale ¦ªvara k¥¢£a: „K¥¢£a az egyetlen Legfelsõbb Isten.”
Ýra saba bh¥tya: „Mindenki más az Õ szolgája.” Y§re yaiche n§c§ya, se taiche kare n¥tya:
„A Legfelsõbb Úr — saját akarata szerint — minden élõlényt különféle cselekedetekkel foglal
le, akik így kinyilvánítják különféle adottságaikat és hajlamaikat.” Ez a Veda-stuti tehát az
eredeti utasítás az élõlény és az Istenség Legfelsõbb Személyisége közötti kapcsolatot
illetõen. Az élõlény számára a megvalósítás legmagasabb szintje az odaadó élet elérése. Az
ember nem tud az odaadó életben, a K¥¢£a-tudatban elmélyedni, ha nem mentes az anyagi
szennyezõdéstõl. N§r§ya£a ¹¢i elmondta N§rada Muninak, hogy a Védák és a Védikus
Irodalom (vagyis a négy Véda, az Upani¢adok és a Pur§£ák) mindegyikének lényege azt
tanítja, hogy végezzünk transzcendentális szeretõ szolgálatot az Úrnak. Ezzel kapcsolatban
N§r§ya£a ¹¢i a rasa szót használta. Az odaadó szolgálatban ez a rasa a via medium, az Úr és
az élõlény közötti kölcsönös kapcsolat alapelve. A rasát a Védák is leírják. Raso vai sa¤: „A
Legfelsõbb Úr minden gyönyör forrása.” Az egész Védikus Irodalom, beleértve a Pur§£ákat,
a Védákat, az Upani¢adokat és a Ved§nta-s¡trákat, arra tanítják az élõlényeket, hogyan érjék
el a rasa szintjét. A Bh§gavatam szintén azt mondja, hogy a Mah§-pur§£a (a ¼r¦mad-
Bh§gavatam) kijelentései minden Védikus Irodalomban rasájának lényegét tartalmazzák.
Nigama-kalpa-taror galita° phalam. A Bh§gavatam a Védikus Irodalom fája érett
gyümölcsének lényege.
Tudjuk, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének légzésével jött létre a négy Véda,
név szerint a ¹g Veda, a S§ma Veda, a Yajur Veda és az Atharva Veda, és minden olyan
történet, mint a Mah§bh§rata és a Pur§£ák, amelyeket a világ történelmének is tekintenek. A
védikus történeteket, mint például a Pur§£ákat és a Mah§bh§ratát az ötödik Védának is
nevezik.
A Veda-stuti verseit minden védikus tudás lényegének kell tekinteni. A négy K¡m§ra és
minden más tekintélyes bölcs tökéletesen tudják, hogy minden Védikus Irodalom lényege a
K¥¢£a-tudatban végzett odaadó szolgálat, s errõl prédikálnak útjuk során a különbözõ
bolygókon, az ûrben. Ezek a bölcsek — N§rada Munit is beleértve — szinte alig utaznak a
földön: állandóan az ûrben vándorolnak.
A bölcsek — mint például N§rada és a Kum§rák — bejárják az egész univerzumot, hogy
tanítsák a feltételekhez kötött lelkeket; hogy megmutassák nekik, e világban nem az
érzékkielégítés a feladatuk, hanem az, hogy visszakerüljenek eredeti helyzetükbe, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége odaadó szolgálatába. Sok helyen olvashatjuk, hogy az élõlények
olyanok, mint a tûz szikrái, az Istenség Legfelsõbb Személyisége pedig olyan, mint maga a
tûz. Valahogyan azonban, amikor a szikrák kipattannak a tûzbõl, elvesztik természetes
ragyogásukat, így megállapíthatjuk, hogy az élõlények éppúgy kerülnek az anyagi világba,
ahogyan a szikrák pattannak ki egy hatalmas tûzbõl. Az élõlény utánozni akarja K¥¢£át, és
megpróbál uralkodni az anyagi természeten, így elfelejti eredeti helyzetét, s így fénye, lelki
azonossága kialszik. Ha azonban a K¥¢£a-tudathoz fordul, visszakerül eredeti helyzetébe. A
bölcsek és a szentek — mint N§rada és a Kum§rák — vándorolnak szerte az egész
univerzumban, hogy tanítsák az embereket, s hogy biztassák tanítványaikat, prédikálják õk is
az odaadó szolgálat e folyamatát, hogy minden feltételhez kötött lélek felébreszthesse eredeti
tudatát, a K¥¢£a-tudatot, és így megszabaduljon az anyagi élet nyomorúságos feltételeitõl.
¼r¦ N§rada Muni nai¢±hika-brahmac§r¦. Négyféle brahmac§r¦ van. Az elsõt s§vitrának
hívják, s ez arra a brahmac§r¦ra vonatkozik, akinek az avatás és a szent zsinór szertartása
után legalább három napig cölibátust kell fogadnia. A következõt pr§j§patyának hívják, s ez a
szó azt a brahmac§r¦t jelöli, aki az avatás után legalább egy évig követi a cölibátus
fogadalmát. A harmadikat br§hma-brahmac§r¦nak nevezik, s ez az elnevezés arra a
brahmac§r¦ra utal, aki az avatástól a Védikus Irodalom tanulmányozásának befejezéséig
cölibátusban él. Az ezutáni szintet nai¢±hikának hívják, s ez annak a brahmac§r¦nak felel
meg, aki egész életében nõtlen marad. Ezek közül az elsõ hármat upakurv§£ának nevezik, ami
azt jelenti, hogy a brahmac§r¦ késõbb a brahmac§r¦ idõszaknak elteltével megházasodhat. A
nai¢±hika-brahmac§r¦ azonban teljesen mentes a szexuális élettõl, s ezért a Kum§rákat és
N§radát nai¢±hika-brahmac§r¦ként ismerik. A brahmac§r¦ életforma legnagyobb elõnye az,
hogy növeli az emlékezõképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban kiemelik, hogy
mivel N§rada nai¢±hika-brahmac§r¦ volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki
tanítómesterétõl hallott, és soha nem felejtette el. Aki mindig, mindenre emlékezni tud, azt
ªruta-dharának hívják. Egy ªruta-dhara brahmac§r¦ mindent meg tud ismételni szó szerint,
amit hallott, anélkül, hogy feljegyzné, és anélkül, hogy könyvekben utána nézne. A nagy
bölcs N§rada rendelkezett ezzel a képességgel, s ezért N§r§ya£a ¹¢i utasításait követve az
odaadó szolgálat filozófiáját hirdetette szerte a világon. Mivel ezek a nagy bölcsek mindenre
emlékezni tudnak, komolyak, önmegvalósítottak, valamint tökéletesen szilárdak az Úr
szolgálatában. Így a nagy bölcs, N§rada, miután lelki tanítómesterét, N§r§ya£a ¹¢it hallgatta,
teljes megvalósításra tett szert. Megszilárdult az igazságban, és olyan boldogság töltötte el,
hogy imáit ajánlotta N§r§ya£a ¹¢inek.
A nai¢±hika-brahmac§r¦t v¦ra-vratának is nevezik. N§rada Muni N§r§ya£a ¹¢it K¥¢£a
inkarnációjának és a feltételekhez kötött lelkek legfelsõbb jóakarójának szólította. A
Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy az Úr K¥¢£a minden korszakban alászáll, hogy
megvédelmezze bhaktáit és megsemmisítse azokat, akik nem bhakták. N§r§ya£a ¹¢it, aki
K¥¢£a inkarnációja, szintén a feltételekhez kötött lelkek jóakarójaként szólítják. Ahogy azt a
Bhagavad-g¦t§ kijelenti, mindenkinek tudnia kell, hogy nincsen még egy olyan jóakaró, mint
K¥¢£a. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az Úr K¥¢£a mindenki jóakarója, s mindenkinek
menedéket kell keresnie Nála. Így erõsödhet meg az ember bizalma, s így válhat teljesen
elégedetté, tudva azt, hogy van valaki, aki minden védelmet képes megadni neki. K¥¢£a
Maga, inkarnációi és teljes értékû kiterjedései mind a feltételekhez kötött lelkek legfelsõbb
jóakarói, de K¥¢£a még a démonoknak is jóakarója, mert a felszabadulással jutalmazott
minden démont, aki meg akarta Õt ölni V¥nd§vanában. Ezért K¥¢£a jótékony tettei
abszolútak, mert cselekedeteiben nem jelent különbséget, hogy elpusztít egy démont vagy
megvéd egy bhaktát. Azt mondják, hogy P¡tan§ démon ugyanarra a szintre emelkedett, mint
K¥¢£a anyja. Amikor K¥¢£a megöl egy démont, tudnunk kell, hogy a démon legnagyobb
áldásban részesült ezáltal. Egy tiszta bhakta azonban mindig az Úr védelme alatt áll.
N§rada Muni felajánlotta hódolatát lelki tanítómesterének, majd Vy§sadeva §ªramájába
indult, aki a tanítványa volt. Vy§sadeva illendõen fogadta és kényelmes hellyel kínálta N§rada
Munit §ªramájában, N§rada Muni pedig elmesélte az egész történetet, amit N§r§ya£a ¹¢itõl
hallott. Így válaszolt ¼ukadeva Gosv§m¦ Par¦k¢it Mah§r§ja kérdéseire a védikus tudás
lényegét illetõleg, és arról, hogy mit tekintenek a Védák végsõ célnak. Az élet végsõ célja
kutatni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének transzcendentális áldásai után, és így az Úr
szeretõ szolgálatába szegõdni. Az embernek ¼ukadeva Gosv§m¦ és a tanítványi láncolat
minden Vai¢£avája nyomdokaiban kell haladnia, valamint tiszteletteljes hódolatát kell
ajánlania az Úr K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, Harinak. A Vai¢£ava
tanítványi láncolat négy ága — a Madhva-samprad§ya, a R§m§nuja-samprad§ya, a
Vi¢£usv§m¦-samprad§ya és a Nimb§rka-samprad§ya — a védikus végkövetkeztetések alapján
egyetértenek abban, hogy az embernek meg kell hódolnia az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének.
A Védikus Irodalom két részre osztható: a ªrutikra és a sm¥tikre. A ªrutik a négy Véda —
¹g, S§ma, Atharva és Yajur —, valamint az Upani¢adok; a sm¥tik pedig a Pur§£ák, mint a
Mah§bh§rata, amelybe beletartozik a Bhagavad-g¦t§ is. Ezek végkövetkeztetése az, hogy az
embernek ¼r¦ K¥¢£át az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként kell ismernie. Õ Parama-
puru¢a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akinek felügyelete alatt mûködik, teremtõdik,
fennmarad és elpusztul az anyagi természet. A teremtés után a Legfelsõbb Úr három
formában inkarnálódik: Brahm§, Vi¢£u és az Úr ¼iva. Mindannyian az anyagi természet
három kötõerõjéért felelõsek, de a végsõ irányítás az Úr Vi¢£u kezében van. A három kötõerõ
alatt az anyagi természet teljes mûködése az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának
az irányítása alatt áll. Ezt a Bhagavad-g¦t§ (may§dhyak¢e£a) és a Védák (sa aik¢ata) is
megerõsítik.
Az ateista S§£khyaita filozófusok azt az érvet hozzák fel, hogy az anyagi kozmikus
megnyilvánulást a prak¥ti és a puru¢a okozza. Azt mondják, hogy a természetet és az anyagi
energia hozza létre az anyagi okot és a ható okot. K¥¢£a azonban minden ok oka. Õ az oka
minden anyagi és ható oknak. A prak¥ti és a puru¢a nem a végsõ okok. A felszínen úgy tûnik,
hogy egy gyermek születése az apa és az anya egyesülésének köszönhetõ, ám az apa és az
anya végsõ oka egyaránt K¥¢£a. Õ tehát az eredeti ok, minden ok oka, ahogyan ezt a Brahma-
sa°hit§ megerõsíti.
A Legfelsõbb Úr és az élõlények behatolnak az anyagi természetbe. A Legfelsõbb Úr,
K¥¢£a, egyik teljes értékû kiterjedése által megnyilvánul K§ra£odakaª§y¦ Mah§-Vi¢£uként, az
Okozati-óceánon fekvõ gigantikus Vi¢£u-formaként. Aztán Mah§-Vi¢£u e gigantikus
formájából Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u kiterjedése belép minden univerzumba. Belõle Brahm§,
Vi¢£u és ¼iva terjed ki. Vi¢£u K¢¦rodakaª§y¦ként belép minden élõlény szívébe, valamint
minden anyagi elembe, beleértve az atomot is. A Brahma-sa°hit§ azt mondja,
a£¨§ntarastha-param§£u-cay§ntarastham: jelen van az univerzumban és minden atomban
egyaránt.
Az élõlény kis anyagi testtel rendelkezik, amely különféle fajokban és formákban jelenik
meg. Hasonlóan az univerzum nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
anyagi teste. Ezt a testet a ª§stra vir§±-r¡paként határozza meg. Ahogy az egyéni élõlényt
fenntartja saját testét, az Istenség Legfelsõbb Személyisége az egész kozmikus teremtést
fenntartja, belelépve abba. Amint az egyéni élõlény elhagyja az anyagi testet, a test azonnal
megsemmisül, s ugyanígy amikor az Úr Vi¢£u elhagyja az anyagi megnyilvánulást, minden
megsemmisül. Az egyéni lélek felszabadulása az anyagi létezés alól csak akkor biztosított,
amikor meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt. Ezt megerõsíti a Bhagavad-
g¦t§: m§m eva ye prapadyante m§y§m et§° taranti te. A felszabadulás oka tehát az Istenség
Legfelsõbb Személyisége elõtti meghódolás, és semmi más. Hogy miképpen szabadul fel az
élõlény az anyagi természet kötõerõi alól, miután meghódol az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének, azt a szobában alvó ember példája illusztrálja. Amikor egy ember alszik,
mindenki látja, hogy jelen van a szobában. Valójában azonban maga az ember nincs a testben,
mert miközben alszik, elfelejtkezik testi létérõl, bár mások azt látják, hogy teste jelen van.
Ehhez hasonlóan azt a felszabadult egyént, aki az Úr odaadó szolgálatában merül el, mások
talán úgy látják, mint aki csupán az anyagi világban családfenntartó kötelességeivel törõdik,
ám mivel tudatát K¥¢£ára rögzítette, nem él ebben a világban. Tevékenységei egészen mások,
pontosan úgy, ahogyan egy alvó ember tettei különböznek testének tevékenységétõl. A
Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy az a bhakta, aki minden idejét az Úr transzcendentális
szeretõ szolgálatára áldozza, már túljutott az anyagi természet három kötõerõjének
befolyásán. A lelki megvalósítás Brahman szintjén áll, bár úgy tûnik, mintha a testen vagy az
anyagi világon belül élne.
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezzel kapcsolatban kijelentette Bhakti-ras§m¥ta-sindhu címû
mûvében, hogy azt, akinek egyetlen vágya az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
szolgálata, az anyagi világ bármilyen feltételei közé kerülhet, akkor is j¦van-muktának, vagyis
felszabadultnak kell tartani, még ha testében vagy az anyagi világban él is. A
végkövetkeztetés tehát az, hogy aki teljesen a K¥¢£a-tudattal foglalja le magát, az
felszabadult. Egy ilyen személynek valójában nem kell semmit tennie az anyagi világban.
Azokat, akik nem K¥¢£a-tudatosak, karm¦knak és jñ§n¦knak nevezik. Õk a test és az elme
szintjén lebegnek, s így nem felszabadultak. Ezt a helyzetet kaivalya-nirasta-yoninak hívják.
Ám az, aki transzcendentális szinten van, megszabadult a születés és halál ismétlõdésétõl. Ezt
szintén megerõsíti a Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezete. Csupán az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a transzcendentális természetének ismeretében az ember megszabadul az
ismétlõdõ születés és halál láncaitól, és jelenlegi testének elhagyása után hazatér, vissza
Istenhez. Ez minden Véda végkövetkeztetése. A Védák imáit megértve az embernek meg kell
hódolnia az Úr K¥¢£a lótuszlábai elõtt.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanhatodik
fejezetéhez, melynek címe: „A Védák felajánlják imáikat”.
87. Az Úr ¼iva megmentése
Mint K¥¢£a nagy bhaktája, Par¦k¢it Mah§r§ja már fölszabadult lélek volt, mégis számtalan
kérdést tett fel ¼ukadeva Gosv§m¦nak, hogy tisztázza õket. „Mi a Védák célja?” — szólt
Par¦k¢it Mah§r§ja kérdése az elõzõ fejezetben, ¼ukadeva Gosv§m¦ pedig válaszolt, hiteles
magyarázatokat adva, amelyek a tanítványi lánc tagjaitól származnak, Sanandanától egészen
N§r§ya£a ¹¢iig, N§radáig, Vy§sadeváig és saját magáig. A következtetés az volt, hogy a
Védák végsõ célja az odaadó szolgálat, azaz a bhakti. Egy kezdõ bhakta talán fölteszi a
kérdést: „Ha az élet végsõ célja, a Védák végkövetkeztetése az, hogy mindenkinek föl kell
emelkednie az odaadó szolgálat szintjére, akkor miért van, hogy az Úr Vi¢£u bhaktái
általában nem élnek anyagi bõségben, míg az Úr ¼iva követõi nagyon is gazdagok?” Hogy
tisztázza ezt a kérdést, Par¦k¢it Mah§r§ja így szólt ¼ukadeva Gosv§m¦hoz:
— Kedves ¼ukadeva Gosv§m¦! Általában azt látjuk, hogy azok, akik az Úr ¼ivát imádják,
legyenek emberek, démonok vagy félistenek, nagyon meggazdagodnak, pedig az Úr ¼iva
maga úgy él, mint egy földönfutó. Az Úr Vi¢£u — a szerencse istennõjének irányítója —
bhaktái azonban egyáltalán nem látszanak jómódúaknak, sõt néha azt látjuk, hogy minden
anyagi gazdagság nélkül élnek. Az Úr ¼iva egy fa alatt él vagy a Himalája havában. Még egy
kunyhót sem épített magának, imádói mégis roppant gazdagok. K¥¢£a, vagyis az Úr Vi¢£u
azonban nagyon gazdagon él Vaiku£±hán és ebben az anyagi világban egyaránt, bhaktái
mégis koldusoknak tûnnek. Miért van ez így?
Mah§r§ja Par¦k¢it nagyon okos kérdést tett föl. A hívõk két csoportja, az Úr ¼iva és az Úr
Vi¢£u hívei között örök nézeteltérés van. Indiában mai napig bírálják egymást, s — különösen
Dél-Indiában —R§m§nuj§c§rya és ¼a¯kar§c§rya követõi néha találkozókat tartanak a védikus
végkövetkeztetés megértése érdekében, amelyekbõl általában R§m§nuj§c§rya követõi
kerülnek ki gyõztesként. Par¦k¢it Mah§r§ja tisztán akart látni ezzel kapcsolatban, ezért tette
föl ezt a kérdést ¼ukadeva Gosv§m¦nak. Az, hogy az Úr ¼iva úgy él, mint egy földönfutó,
ámbár hívei rendkívül gazdagok, míg az Úr K¥¢£a azaz Vi¢£u mindig gazdag, bhaktái mégis
szegénynek látszanak, olyan helyzet, amely ellentmondásosnak és rejtélyesnek tûnik egy jó
ítélõképességgel rendelkezõ ember számára.
¼ukadeva Gosv§m¦ válaszolt Mah§r§ja Par¦k¢it kérdésére. Elmondta, hogy az Úr ¼iva az
anyagi energia mestere. Az anyagi energiát Durg§ istennõ képviseli, aki az Úr ¼iva felesége, s
aki ezért tökéletesen meghódolt az Úr ¼ivának. Ezért hát megérthetjük, hogy az Úr ¼iva az
anyagi energia mestere. Az anyagi energia három tulajdonságban nyilvánul meg, a jóságban, a
szenvedélyben és a tudatlanságban, ezért e három tulajdonság ura az Úr ¼iva. Bár a
feltételekhez kötött lélek érdekében kapcsolatban áll ezekkel a tulajdonságokkal, az
irányítójuk, s nincs a hatásuk alatt. A feltételekhez kötött lélek hatása alá kerül e három
kötõerõnek, az Úr ¼iva azonban sohasem, mert õ a mestere ezeknek a tulajdonságoknak.
¼ukadeva Gosv§m¦ kijelentésébõl megérthetjük, hogy a különféle félistenek imádatának
eredménye nem azonos az Úr Vi¢£u imádatának következményeivel, ahogyan azt a kevésbé
intelligens emberek feltételezik. ¼ukadeva Gosv§m¦ világosan kijelenti, hogy az Úr ¼iva
imádatával az ember más áldáshoz jut, mint az Úr Vi¢£u imádatával. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is
megerõsíti: azok, akik a különféle félisteneket imádják, azt a kívánt eredményt érik el,
amellyel az illetõ félisten megjutalmazhatja õket. Hasonlóan, akik az anyagi energiát imádják,
megkapják a megfelelõ jutalmat az ilyen tettekért, s akik a pit§kat imádják, hasonló
eredményhez jutnak. Azok viszont, akik odaadó szolgálatot végeznek, azaz a Legfelsõbb
Urat, Vi¢£ut, K¥¢£át imádják, a Vaiku£±ha bolygókra vagy K¥¢£alokára kerülnek. Senki sem
közelítheti meg a transzcendentális régiót, a paravyomát, a lelki eget az Úr ¼iva, Brahm§ vagy
más félisten imádatával.
 Mivel ez az anyagi világ az anyagi természet három kötõerejének terméke, a
megnyilvánulás minden változata ebbõl a három tulajdonságból származik. Az anyagi
tudomány segítségével a mai kori civilizáció megannyi gépet hozott létre a kényelmes élet
érdekében, ezek mégis csupán a három anyagi minõség kölcsönhatásainak különféle
változatai. Bár az Úr ¼iva követõi rengeteg anyagi dolog megszerzésére képesek, tudnunk
kell, hogy õk csupán a három kötõerõ létrehozta termékekre tesznek szert. A három kötõerõ
tizenhat részre osztható. Ezek név szerint a tíz érzékszerv (öt tevékeny és öt tudást szerzõ
érzékszerv), az elme, az öt elem (föld, tûz, víz, levegõ és éter). Ez a tizenhat dolog a három
kötõerõ további kiterjedései. Az anyagi boldogság vagy gazdagság az érzékek kielégítését
jelentik, különösen a nemi szervekét, a nyelvét és az elméét. Elménk mûködése sok élvezetes
dolgot hoz létre, csupán a nemi szervek és a nyelv élvezetéért. Ebben az anyagi világban egy
ember értékét nemi szerve és nyelve mûködésének terminusaival szokták fölbecsülni, más
szóval, hogy mennyire képes szexuális képességét kihasználni, s mennyire tudja kényes
ízlését finom ételekkel kielégíteni. A civilizáció anyagi fejlõdése szükségessé teszi, hogy az
elme létrehozza az élvezet tárgyait, csupán azért, hogy az ember boldog legyen a két alapelv
szerint: örömöt szerezni a nemi szerveknek és örömöt szerezni a nyelvnek. Ebben rejlik a
válasz Par¦k¢it Mah§r§ja ¼ukadeva Gosv§m¦hoz intézett kérdésére, hogy miért olyan
gazdagok az Úr ¼iva imádói.
Az Úr ¼iva hívei csupán az anyagi tulajdonságok tekintetében gazdagok. Tulajdonképpen
a civilizáció ilyen fejlõdése az oka az anyagi lét szövevényének, s valójában nem is fejlõdés,
hanem hanyatlás. A következtetés az, hogy mivel az Úr ¼iva a három kötõerõ mestere, hívei
megkapják a három kötõerõ kölcsönhatásából származó dolgokat, érzékkielégítésük
érdekében. A Bhagavad-g¦t§ban azonban az Úr K¥¢£a arra tanít bennünket, hogy
transzcendentálissá kell válnunk a minõségek szerinti létezéssel szemben. Nistraigu£yo
bhav§rjuna: az emberi élet küldetése az, hogy emelkedjünk fölül a három minõségen.
Anélkül, hogy nistraigu£ya lenne, senki sem képes megszabadulni az anyagi létezés
örvénytõl. Más szóval, az Úr ¼ivától kapott kegy nem éppen áldásos a feltételekhez kötött
lelkek számára, bár kívülrõl az ilyen adomány gazdagságnak tûnik.
— Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Hari, transzcendentális az anyagi természet
három kötõerejéhez képest — folytatta szavait ¼ukadeva Gosv§m¦. A Bhagavad-g¦t§ban az
áll, hogy bárki, aki meghódol Õelõtte, megszabadul az anyagi természet három kötõerejének
irányítása alól. Ezért mivel Hari bhaktája transzcendentálisan fölötte áll a három anyagi
minõség irányításának, Hari Maga is kétséget kizáróan transzcendentális. A ¼r¦mad-
Bh§gavatamban az áll, hogy Hari, azaz K¥¢£a az eredeti Legfelsõbb Személyiség. Kétfajta
prak¥ti, azaz energia van: a belsõ és a külsõ energia. Mindkettõ fölött K¥¢£a uralkodik. Õ
sarva-d¥k, azaz a belsõ és külsõ energia minden mûködésének felügyelõje, s upadra¢±ának,
legfelsõbb tanácsadónak is nevezik Õt. Õ a legfelsõbb tanácsadó, ezért fölötte áll minden
félistennek, akik csupán követik a legfelsõbb tanácsadó utasításait. Ha valaki közvetlenül
követi a Legfelsõbb Úr utasításait, ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ban és a ¼r¦mad-
Bh§gavatamban áll, fokozatosan nirgu£ává válik, olyanná, aki fölötte áll az anyagi kötõerõk
kölcsönhatásainak. Nirgu£ának lenni annyit jelent, mint mentesnek lenni az anyagi
gazdagságtól, mert — ahogyan ezt már megmagyaráztuk — az anyagi gazdagság csupán
szaporítja a három anyagi kötõerõ tetteit és azok következményeit. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét imádva az ember ahelyett, hogy anyagi gazdagsága miatt büszkévé válna,
azzal a lelki fejlõdéssel gyarapszik, amelyet a K¥¢£a-tudat tudománya jelent. Nirgu£ának
lenni az örök béke, a félelemnélküliség, a vallásosság, a tudás és lemondás elérését jelenti.
Ezek a tulajdonságok jellemzik azt, aki megszabadult anyagi kötõerõk szennyezõdéseitõl.
¼ukadeva Gosv§m¦ Par¦k¢it Mah§r§ja kérdésére adott válaszát egy Yudhi¢±hira
Mah§r§jára — Par¦k¢it Mah§r§ja nagyapjára — vonatkozó történelmi példa idézésével
folytatta. A hatalmas áldozati arénában az aªvamedha ceremónia végeztével Yudhi¢±hira
Mah§r§ja a legkiválóbb hiteles tekintélyek jelenlétében ugyanerrõl kérdezett: hogyan van az,
hogy az Úr ¼iva követõi meggazdagodnak, míg az Úr Vi¢£u bhaktái nem? ¼ukadeva Gosv§m¦
azért utalt Yudhi¢±hira Mah§r§jára mint Par¦k¢it Mah§r§ja nagyapjára, hogy így emlékeztesse
Par¦k¢it Mah§r§ját arra, hogy rokoni szálak fûzik K¥¢£ához, s nagyapái is bensõséges
kapcsolatban álltak az Istenség Legfelsõbb Személyiségével.
K¥¢£a természete által örökké tökéletesen elégedett, amikor azonban Yudhi¢±hira
Mah§r§ja föltette ezt a kérdést, még elégedettebbé vált, hiszen ezek a kérdések és a
kérdésekre adott válaszok nagyon jelentõsek az egész K¥¢£a-tudatú társadalom számára.
Valahányszor K¥¢£a egy bizonyos bhaktának beszél valamirõl, az nem csak annak a
bhaktának szól, hanem az egész emberi társadalomnak. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének utasításai még a félistenek számára is fontosak — élükön Brahm§val, az Úr
¼ivával és másokkal —, s aki nem ragadja meg a lehetõséget, amit az Istenség Legfelsõbb
Személyisége utasításai jelentenek — aki azért szállt alá ebbe az anyagi világba, hogy minden
élõlényre áldást hozzon —, az minden bizonnyal nagyon szerencsétlen.
Az Úr K¥¢£a a következõképpen válaszolt Mah§r§ja Yudhi¢±hira kérdésére:
— Ha különös kegyemben részesítek egy bhaktát, és különösen törõdni akarok vele, elsõ
dolgom, hogy elveszem gazdagságát. — Amikor egy bhakta nincstelen koldus lesz, vagy
majdhogynem földönfutóvá válik, rokonai és családjának tagja többé nem törõdnek vele, és a
legtöbb esetben megszakítják vele kapcsolatukat. A bhakta ekkor kétszeresen is
boldogtalanná válik. Egyszer amiatt, mert vagyonát K¥¢£a elvette, másodszor pedig azért,
mert szegénysége miatt rokonai elhagyták. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy amikor egy
bhakta nyomorúságos feltételek közé kerül, az nem múltbeli bûnös tetteinek eredménye, amit
karma-phalának neveznek: szegénysége az Istenség Legfelsõbb Személyiségének mûve.
Hasonlóan, amikor egy bhakta meggazdagszik, az szintén nem jámbor cselekedeteinek
köszönhetõ. Mindkét esetben, akár elszegényedik, akár meggazdagszik egy bhakta, azt az
Istenség Legfelsõbb Személyisége rendezte így. K¥¢£a azért teremt ilyen helyzeteket bhaktája
számára, hogy az tökéletesen Tõle függjön, s hogy megszabadítsa minden anyagi
kötelezettségtõl. Ekkor a bhakta erejét, elméjét és testét — azaz mindenét az Úr szolgálatára
tudja összpontosítani. Ez a tiszta odaadó szolgálat. A N§rada-pañcar§tra elmagyarázta:
sarvop§dhi-vinirmuktam. Ez azt jelenti: „mentesnek lenni minden megjelöléstõl”. A családért,
társadalomért, közösségért, nemzetért vagy az emberiségért végzett munka mind csupán
megjelölés: „ehhez a társadalomhoz tartozom”, „ehhez a közösséghez tartozom”, „ehhez a
nemzethez tartozom”, „ehhez a fajhoz tartozom”. Az ilyen azonosítások mind csupán
megjelölések. Amikor egy bhakta az Úr kegyébõl megszabadul minden megjelöléstõl, odaadó
szolgálata tulajdonképpen nai¢karma. A jñ§n¦k nagyon vonzódnak a nai¢karma helyzethez,
amikor a cselekedeteknek többé nincs anyagi hatásuk. Amikor a bhakta tettei mentessé válnak
a visszahatásoktól, tovább már nem tartoznak a karma-phalam, azaz a gyümölcsözõ
cselekedetek kategóriájába. Ahogyan az elõbbiekben maguk a Védák elmagyarázták, egy
bhakta boldogságát vagy gyötrelmét az Istenség Személyisége hozza létre, éppen ezért a
bhakta nem törõdik azzal, hogy boldogságban vagy gyötrelmekben van-e része. Csak végzi
kötelességeit az odaadó szolgálatban. Bár viselkedése látszólag alá van rendelve a
gyümölcsözõ cselekedetek tetteinek és következményeinek, valójában mégis mentes a
cselekvés eredményeitõl.
Fölmerülhet a kérdés, miért teszi ki az Istenség Legfelsõbb Személyisége a bhaktát ilyen
megpróbáltatásoknak. A válasz az, hogy az Úrnak ez az elrendezése éppen olyan, mint amikor
az apa néha kíméletlen a fiához. Mivel a bhakta meghódolt lélek, akit a Legfelsõbb Úr
gondjaiba vett, az Úr bármikor, bármilyen életfeltételek közé helyezi is — legyen az
aggodalom vagy boldogság — meg kell értenünk, hogy emögött az elrendezés mögött az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének hatalmas terve áll. A P§£¨avákat K¥¢£a olyan
gyötrelmes helyzetbe hozta, hogy még Bh¦¢ma nagyapa sem tudta megérteni, hogy történhet
meg ilyen szerencsétlenség. Szomorúan látta, hogy bár az egész P§£¨ava családot Yudhi¢±hira
Mah§r§ja, a legjámborabb király vezette, s a két nagy harcos hõs, Bh¦ma és Arjuna
védelmezte õket, és bár a P§£¨avák mind meghitt barátai és rokonai voltak az Úr K¥¢£ának,
mégis milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük. Késõbb mégis bebizonyosodott,
hogy minden az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a terve alapján történt, nagy
missziójának részeként, hogy elpusztítsa a bûnösöket és megvédelmezze a bhaktákat.
Egy másik kérdés is felvetõdhet: ha egy bhakta különféle boldog és gyötrelmes
körülmények közé kerülhet az Istenség Legfelsõbb Személyiségének elrendezésébõl, s a
közönséges ember is hasonló helyzetekbe kerülhet elõzõ tettei eredményeként, akkor mi a
különbség a kettõ között? Miért jobb a bhakta, mint az egyszerû karm¦? A válasz az, hogy a
karm¦k és a bhakták nincsenek azonos szinten. Egy karm¦ bármilyen körülmények közé kerül,
folytatja vándorlását a születés és halál körforgásában, mivel a karma, a gyümölcsözõ
cselekedet magja a szívében van, és gyümölcsöt hoz, amikor lehetõsége van rá. A karma
törvénye miatt a közönséges ember örökösen belebonyolódik a születés és halál
ismétlõdésébe, míg a bhakta boldogsága és boldogtalansága — mivel nincs a karma
törvényének hatása alatt — a Legfelsõbb Úr ideiglenes elrendezésének része, amely nem
zavarja meg a bhaktát. Az Úr ilyen elrendezései csak egy átmeneti célt szolgálnak. Ha egy
karm¦ kedvezõ cselekedeteket hajt végre, a felsõbb bolygókra emelkedhet, s ha bûnös
cselekedeteket végez, pokoli életfeltételek közé kerül. De egy bhakta bármikor is cselekszik
úgynevezett jámbor vagy bûnös módon, nem emelkedik föl és nem is alacsonyodik le, hanem
a lelki világba kerül. Így aztán a bhakta boldogsága vagy boldogtalansága és a karm¦
boldogsága vagy boldogtalansága nincsenek ugyanazon a szinten. Ezt a tényt igazolják
Yamar§ja szavai is, amelyet szolgáihoz intézett Aj§mila felszabadításával kapcsolatban.
Yamar§ja elmondta szolgáinak, hogy azokhoz kell menniük, akik soha nem ejtették ki az Úr
szent nevét, és formájára, tulajdonságaira, kedvteléseire sem gondoltak soha. Yamar§ja azt
mondta, szolgái soha ne menjenek a bhakták közelébe, sõt amint egy bhaktával találkoznak,
azonnal ajánlják fel tiszteletteljes hódolatukat. Így tehát nem lehet kérdés egy bhakta
felemelkedése vagy lealacsonyodása az anyagi világon belül. Ahogyan szakadéknyi a
különbség aközött, hogy az anyánk vagy az ellenségünk büntet-e meg bennünket, úgy egy
bhakta boldogtalansága sem ugyanaz, mint egy közönséges karm¦é.
Itt egy újabb kérdés vetõdhet föl. Ha Isten mindenható, miért úgy próbálja jó útra téríteni
bhaktáját, hogy gyötrelmes helyzetbe hozza? A válasz az, hogy amikor a Istenség Legfelsõbb
Személyisége nyomorúságos feltételek közé helyezi bhaktáját, azt nem szándék nélkül teszi.
Néha az a célja, hogy amikor a bhakta szenved, K¥¢£a iránti ragaszkodó érzései fokozódnak.
Amikor K¥¢£a — mielõtt elhagyta volna a P§£¨avák városát, hogy hazatérjen — engedélyt
kért, hogy elmehessen, Kunt¦dev¦ így szólt: „Kedves K¥¢£ám! Gyötrelmes helyzetünkben
mindig velünk vagy. Most, hogy királyi rangra emelkedtünk, Te elhagysz bennünket. Így hát
jobban szeretnék gyötrelmekben élni, minthogy elveszítselek.” Amikor egy bhakta
megpróbáltatásokon megy keresztül, odaadása fokozódik. Ezért, hogy különleges kegyével
jutalmazza bhaktáját, az Úr néha nehéz helyzet elé állítja. Ezenkívül azt is mondják, hogy a
boldogság édesebb azoknak, akik már kóstolták a keserûséget. A Legfelsõbb Úr azért szállt
alá ebbe az anyagi világba, hogy megóvja bhaktáit a nyomorúságtól. Más szóval, ha a
bhakták nem kerülnének nyomorúságos helyzetben, az Úr nem jönne el. Ami pedig a
démonok vagy a bûnösök elpusztítását illeti, ezt könnyen megtehetné az Úr különféle energiái
által, ahogy sok-sok asurát is megölt külsõ energiája, Durg§ istennõ segítségével. Az Úrnak
nincs szüksége arra, hogy személyesen jöjjön el megölni ezeket a démonokat, amikor azonban
bhaktája bajba kerül, feltétlenül eljön. Az Úr N¥shi°hadeva nem azért jelent meg, hogy
Hira£yakaªiput megölje, hanem hogy Prahl§da Mahar§jával találkozzon és megáldja õt.
Prahl§da Mah§r§ja tehát nehéz helyzetbe került, ezért az Úr megjelent.
Amikor a sötét éjszaka után végre reggel fölkel a nap, amikor hideg vízhez jutunk a
perzselõ forróságban, s meleg vízhez, amikor fagyos a tél, az nagyon kellemes. Hasonlóan,
amikor egy bhakta, miután az anyagi világ körülményeirõl tapasztalatot szerzett, megízleli a
lelki boldogságot, amelyet az Úr adományozott, helyzete méginkább örömteli és élvezetes
lesz.
— Amikor bhaktám elveszíti minden vagyonát — folytatta az Úr —, és rokonai, barátai,
családjának tagjai mind elhagyják, senki sincs, aki gondoskodjék róla, ezért menedéket keres
az Úr lótuszlábainál. — ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura így énekelt errõl: „Drága Uram, K¥¢£a,
óh, Nanda Mah§r§ja fia, elõttem állsz most ¼r¦mati R§dh§r§£¦val, V¥¢abh§nu király
leányával. Meghódolok Elõtted. Kérlek, fogadj el! Kérlek, ne küldj el engem, mert nincs
egyéb menedékem Rajtad kívül!”
Amikor a bhakta látszólag nyomorúságos feltételek közé kerül, és vagyonát családjával
együtt elveszíti, megpróbálja visszaállítani eredeti gazdagságát. De bárhogyan is próbálkozik,
K¥¢£a újra és újra elveszi mindenét. Végül aztán csalódik az anyagi tettekben, s amikor
minden igyekezetében kudarcot vallott, teljesen meghódol az Istenség Legfelsõbb
Személyisége elõtt. Belülrõl az Úr azt tanácsolja neki, társuljon a bhaktákkal, s a bhaktákkal
társulva hajlani fog arra, hogy odaadó szolgálatot végezzen az Istenség Személyiségének, s
azon nyomban megkap minden segítséget az Úrtól, hogy fejlõdhessen a K¥¢£a-tudatban. A
nem bhakták azonban nagyon vigyáznak, nehogy elveszítsék anyagi adottságaikat, ezért
általában nem kezdenek az Istenség Legfelsõbb Személyiségének imádatába, hanem az Úr
¼ivát és a többi félistent imádják az azonnali haszon érdekében. A Bhagavad-g¦t§ ezért azt
mondja, k§¯k¢anta¤ karma£§° siddhi° yajanta iha devat§¤: a karm¦k annak érdekében, hogy
sikeresek legyenek ebben az anyagi világban, a különféle félisteneket imádják. Az Úr K¥¢£a
azt is mondja, hogy akik a félisteneket imádják, azoknak nem elég érett az intelligenciájuk.
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének bhaktái ezért — mivel erõsen ragaszkodnak
K¥¢£ához — nem fordulnak ostobán a félistenekhez.
Az Úr K¥¢£a így szólt Yudhi¢±hira Mah§r§jához:
— Az Én bhaktámat semmilyen szerencsétlenség nem rettenti el, örökké szilárd és
rendületlen marad. Ezért Én Magamat adom neki és támogatom õt, s így elérheti a
legnagyobb sikert az életben. — A kegyet, amelyet a Legfelsõbb Személy az igyekvõ
bhaktáknak nyújt, brahmannak írják le, amely azt jelzi, hogy e kegy nagysága csak a mindent
átható nagysághoz hasonlítható. Brahman határtalan nagyságot és határtalan kiterjedést jelent.
Ezt a kegyet paramának is nevezik, mert nincs semmi, ami hozzá hasonlítható ebben az
anyagi világban, valamint s¡k¢mamnak, magasztosnak is hívják. Az Úr kegye, melyben
próbálkozó bhaktáját részesíti, nem csak nagy és határtalanul kiterjedõ, de ez a kegy egyben a
bhakta és az Úr közötti a legmagasztosabb transzcendentális szeretet. Az ilyen kegyet cin-
m§tramnak is nevezik, azaz tökéletesen lelkinek. A m§tram szó használata abszolút lelkit
jelez, az anyagi minõség leghalványabb árnyalata nélkül. A kegyet satnak, öröknek, valamint
anantakamnak, azaz határtalannak is nevezik. Ha az Úr bhaktája ilyen határtalan lelki
áldásban részesül, miért kellene a félisteneket imádnia? K¥¢£a bhaktája nem imádja sem az
Úr ¼ivát, sem Brahm§t, sem a többi alárendelt félistent: tökéletesen átadta magát az Istenség
Legfelsõbb Személyisége transzcendentális szeretõ szolgálatának.
— A félistenek, az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva vezetésével — beleértve Indrát, Candrát,
Varu£át és másokat —, hajlamosak arra, hogy nagyon gyorsan elégedetté váljanak és nagyon
gyorsan dühbe guruljanak híveik jó illetve rossz viselkedése miatt — folytatta ¼ukadeva
Gosv§m¦. — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Vi¢£u esetében azonban ez nem így
van. — Ez azt jelenti, hogy ebben az anyagi világban minden élõlényt, még a félisteneket is,
az anyagi természet három kötõereje vezérel, ezért az anyagi világban leginkább a tudatlanság
és a szenvedély kötõereje az uralkodó. Azokat a hívõket, akik a félistenektõl kapnak áldást,
szintén megfertõzik az anyagi kötõerõk, különösképpen a szenvedély és a tudatlanság. Az Úr
K¥¢£a ezért a Bhagavad-g¦t§ban kijelenti, hogy a félistenektõl áldást kérni csekély
intelligenciára mutat, mert a félistenek áldásának eredményei idõlegesek. Könnyû anyagi
gazdagsághoz jutni a félistenek imádatával, de a következménye néha végzetes lehet. Emiatt a
félistenektõl származó áldásokat csak a csekély értelmû emberek értékelik nagyra. Azok, akik
a félistenektõl szereznek áldást, fokozatosan önteltté válnak anyagi vagyonuk miatt, és
megtagadják jótevõiket.
— Kedves királyom! — szólt ¼ukadeva Gosv§m¦ Par¦k¢it Mah§r§jához. — Az Úr
Brahm§, az Úr Vi¢£u és az Úr ¼iva az anyagi teremtés legfõbb hármasa, akik képesek arra,
hogy bárkit megáldjanak vagy megátkozzanak. Hármójuk közül az Úr Brahm§t és az Úr ¼ivát
könnyen elégedetté lehet tenni, ám nagyon könnyen dühbe is gurulnak. Amikor elégedettek,
fenntartás nélkül osztják áldásukat, s amikor dühösek lesznek, minden meggondolás nélkül
megátkozzák követõjüket. Az Úr Vi¢£u azonban nem ilyen. Az Úr Vi¢£u nagyon
körültekintõ. Bármikor akar Tõle egy bhakta valamit, Õ elõször is azt veszi fontolóra, vajon
az ilyen áldás végsõ soron jót tesz-e a bhaktának? Õ soha nem ad olyan áldást, amely végül
végzetesnek bizonyul bhaktája számára. Transzcendentális természetébõl eredõen örökké
kegyes, ezért mielõtt valamilyen áldást adna, megfontolja, vajon az áldásnak bizonyul-e majd
a bhakta számára. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége örökké kegyes, ezért tettei akkor is
kedvezõek, ha azért jelenik meg, hogy egy démont megöljön, vagy ha látszólag dühös egy
bhaktára. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét ezért a legfelsõbb jónak nevezik. Bármit is
tesz, az jó.
A félistenek — például az Úr ¼iva — áldásait illetõen a nagy szentek egy megtörtént
eseményt idéztek fel. Egyszer az Úr ¼iva, miután V¥k§sura démont, ¼akuni fiát áldásában
részesítette, Õ maga nagy veszélybe került. V¥k§sura egy áldásra vágyott, s megpróbálta
eldönteni, melyik félistent kell imádnia a három fõ istenség közül annak érdekében, hogy
jutalmát megkaphassa. Ekkor véletlenül találkozott a nagy szenttel, N§radával, és tanácsát
kérte, kihez forduljon, hogy lemondásaival gyors eredményt érhessen el.
— Kit tudnék a leggyorsabban elégedetté tenni a három istenség, az Úr Brahm§, az Úr
Vi¢£u és az Úr ¼iva közül? — kérdezte. N§rada Muni megértette a démon szándékát:
— A legjobb, ha az Úr ¼ivát imádod — tanácsolta neki —, úgy gyorsan megkapod a
kívánt eredményt. Õt nagyon hamar elégedetté lehet tenni és nagyon gyorsan lehet
megharagítani is. Próbálj hát örömet okozni az Úr ¼ivának!
N§rada példákkal is megerõsítette tanácsát: a démonok — többek között R§va£a és
B§£§¢ura — nagy vagyonra tettek szert csupán azáltal, hogy imáikkal elégedetté tették az Úr
¼ivát. A nagy bölcs, N§rada tisztában volt V¥k§sura démon természetével, ezért nem
tanácsolta neki azt, hogy Vi¢£uhoz vagy az Úr Brahm§hoz forduljon. Akik a tudatlanság
anyagi minõségében vannak — ahogyan V¥k§sura —, nem tudnak kitartani Vi¢£u imádata
mellett.
N§rada tanácsát megfogadva V¥k§sura Ked§ran§thába indult. A ked§ratn§thai
zarándokhely még mindig létezik, Kasmír közelében. Majdnem mindig hó borítja, de az év
egy részében, júliusban az idelátogató hívõk megnézhetik a m¡rtikat, hogy tiszteletüket
tegyék. Ked§ran§tha az Úr ¼iva követõi számára van. A védikus elvek alapján, amikor ételt
ajánlanak föl a m¡rtinak, tûzben ajánlják föl, ezért a tûzáldozat minden fajta ceremóniában
szükséges. A ª§strák kihangsúlyozzák, hogy az isteneknek csak tûzön keresztül lehet ételt
felajánlani. V¥k§sura ezért Ked§ran§thába ment, és áldozati tüzet gyújtott, hogy örömet
szerezzen az Úr ¼ivának.
A tûzgyújtás után — amit ¼iva nevében tett — saját testébõl levágott húsát ajánlotta föl,
hogy elégedetté tegye az Úr ¼ivát. Jó példája ez a tudatlanság kötõerejében történõ imádatnak.
A Bhagavad-g¦t§ sokféle áldozatot említ meg, melyek közül néhány a jóság minõségében
van, néhány a szenvedély minõségében, némelyik pedig a tudatlanság minõségében. A
tapasyának és az imádatnak sokféle változata van, mivel az emberek is különfélék ebben a
világban. De a végsõ tapasya, a K¥¢£a-tudat a legfelsõbb yoga és a legfelsõbb áldozat.
Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, a legfelsõbb yoga nem más, mint örökké a szívben
lakozó K¥¢£ára gondolni, a legtökéletesebb áldozat pedig a sa¯k¦rtana-yañja végzése.
A Bhagavad-g¦t§ megállapítja, hogy a félistenek imádói elveszítették értelmüket.
Ahogyan e fejezetbõl késõbb megtudhatjuk, V¥k§sura egy olyan harmadrangú, átmeneti
anyagi áldás reményében akarta az Úr ¼ivát kielégíteni, melynek valójában nem volt haszna.
Az asurák, a tudatlanság kötõerejében lévõk ilyen áldásokat fogadnak el a félistenektõl. A
tudatlanság minõségében történõ áldozattal teljesen ellentétben, az Úr Vi¢£u vagy K¥¢£a
imádatára szolgáló arcan§-vidhi folyamata nagyon egyszerû. Az Úr K¥¢£a kijelenti a
Bhagavad-g¦t§ban, hogy bhaktájától egy kevés gyümölcsöt, virágot vagy egy kevés vizet is
elfogad, amelyet akár gazdag, akár szegény, bárki beszerezhet. Természetesen attól, aki
gazdag, többet lehet elvárni, mint hogy csupán egy kevés vizet, egy darabka gyümölcsöt vagy
egy kis levelet ajánljon föl az Úrnak: lehetõségei szerint kell, hogy fölajánljon. Ám ha a
bhakta történetesen nagyon szegény, az Úr még a legcsekélyebb fölajánlást is elfogadja. Az
Úr Vi¢£u vagy K¥¢£a imádata nagyon egyszerû, s bárki végezheti ebben a világban. De a
tudatlanság kötõerejében történõ imádat, amelyet V¥k§sura végzett, nemcsak nagyon nehéz és
fájdalmas, de haszontalan idõvesztegetés is. A Bhagavad-g¦t§ ezért azt mondja, hogy a
félistenek imádói elveszítették intelligenciájukat: imádatuk folyamata rendkívül nehéz,
ugyanakkor az elért eredmény bizonytalan és mulandó.
Bár V¥k§sura hat napon át folytatta áldozatát, nem láthatta meg személyesen az Úr ¼ivát.
Ez volt ugyanis a célja: szemtõl szemben akarta látni az Úr ¼ivát, hogy áldást kérjen tõle. Ez
egy újabb különbség a démon és a bhakta között. Egy bhakta biztos afelõl, hogy bármit ajánl
föl a m¡rtinak teljes odaadó szolgálatban, az Úr elfogadja azt. Egy démon viszont szemtõl
szemben akarja látni imádott m¡rtiját, hogy így közvetlenül kapja meg áldását. Egy bhakta
nem a haszon reményében imádja Vi¢£ut vagy az Úr K¥¢£át, ezért hát ak§mának, vágyaktól
mentesnek nevezik, míg az abhaktát sarva-k§mának, azaz mindenre vágyónak hívják. A
hetedik napon V¥k§sura elhatározta, hogy levágja a fejét és felajánlja, hogy kielégíthesse az
Úr ¼ivát. Így hát megfürdött a közeli tóban, s anélkül, hogy megtörölte volna testét és haját,
nekilátott, hogy levágja a fejét. A védikus rendszer alapján az állatot, amelyet áldozatként
felajánlanak, elõször meg kell fürdetni, s míg az állat nedves, azalatt föláldozzák. Amikor a
démon így elõkészült, hogy levágja a fejét, az Úr ¼iva megsajnálta. Ez a könyörületesség a
jóság minõségének mutatója. Az Úr ¼ivát trili¯gának nevezik, ezért amikor könyörületes
természetét nyilvánította ki, az a jóság minõségének jele. Ez a szánalom minden élõlényben
megvan. Az Úr ¼iva együttérzése azért ébredt föl, mert a démon saját húsát ajánlotta az
áldozati tûzbe. Ez természetes együttérzés. Még egy közönséges embernek is kötelessége,
hogy ha lát valakit, aki öngyilkosságot készül elkövetni, megpróbálja megmenteni õt.
Ösztönösen cselekszik így, nem kell megkérni rá. Ezért amikor az Úr ¼iva megjelent a tûzbõl,
hogy megakadályozza a démont az öngyilkosságban, nem volt igazán nagy kegy részérõl.
Az Úr ¼iva érintése megmentette a démont az öngyilkosság elkövetésétõl. Sebei nyomban
begyógyultak, s teste olyan lett, mint azelõtt. Az Úr ¼iva ekkor így szólt a démonhoz:
— Kedves V¥k§surám, nincs szükség arra, hogy levágd a fejedet. Bármilyen áldást
kérhetsz tõlem, én teljesítem a vágyad. Nem tudom, miért akartad levágni a fejed, hogy
örömet szerezz nekem. Én azzal is elégedett vagyok, ha valaki egy kis vizet ajánl föl
nekem. — A védikus folyamat szerint a templomi ªiva-li¯gát, az Úr ¼iva templomi formáját
egyszerûen a Gangesz vizének felajánlásával is lehet imádni, mivel azt mondják, az Úr ¼iva
nagyon elégedett, amikor a Gangesz-víz a fejére ömlik. A hívõk általában Gangesz-vizet és a
bilva fa leveleit ajánlják föl, amelyeket különösen az Úr ¼ivának és Durg§ istennõnek szánnak
felajánlásra. E fa gyümölcsét is föl szokták ajánlani az Úr ¼ivának. Az Úr ¼iva biztosította
V¥k§surát, hogy õt nagyon egyszerû imádattal is elégedetté lehet tenni. Miért akarta hát olyan
elszántan levágni a fejét, és miért okozott magának oly sok fájdalmat azzal, hogy testét
darabokra vágja és a tûzbe ajánlja? Nem volt szükség ilyen szigorú önsanyargatásra.
Mindenesetre az Úr ¼iva együttérzésbõl és rokonszenvbõl kész volt arra, hogy megadjon neki
minden áldást, amit csak kíván.
A démon az Úr ¼iva felajánlotta lehetõséget kihasználva félelmetes és szörnyû áldást kért.
Nagyon bûnös volt, s a bûnösök nem tudják, miféle áldást kell kérni az istenségtõl. Ezért azt
kérte az Úr ¼ivától, áldja meg õt olyan képességgel, hogy amint megérinti valakinek a fejét,
az nyomban törjön be, áldozata halálát okozva. A démonokat a Bhagavad-g¦t§ du¢k¥t¦knak,
bûnösöknek nevezi. K¥t¦ dicséretest jelent, amikor azonban a du¢ szótagot hozzátesszük, azt
jelenti: szörnyûséges. Ahelyett, hogy meghódolnának az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének, a du¢k¥t¦k a különféle félisteneket imádják, hogy szörnyû anyagi
áldásokhoz jussanak. Néha ezek a démonok materialista tudósokként halálos fegyvereket
találnak föl. Nem tudnak semmi dicséretre méltó képességet felmutatni azáltal, hogy
fölfedeznének valamit, ami megmentheti az embert a haláltól, ehelyett olyan fegyvereket
találnak ki, amelyek csak meggyorsítják a halál folyamatát. Mivel az Úr ¼iva elég hatalmas
ahhoz, hogy bármilyen áldást adjon, a démon kérhetett volna tõle olyan jutalmat is, amely az
emberiség javát szolgálja, de személyes érdekbõl azt kérte, hogy bárki, akinek a fejét kezével
megérinti, nyomban haljon meg.
Az Úr ¼iva megértette a démon szándékát, s bánta már, hogy olyan jutalmat kínált föl
neki, amilyet csak akar. Nem akarta ígéretét visszavonni, de szíve mélyén rettentõen sajnálta,
hogy az emberiségre oly veszélyes áldásban kell részesíteni V¥k§surát. A démonok du¢k¥t¦k,
bûnösök, mert bár kiváló értelmi képességgel rendelkeznek és elismerésben van részük, ezt az
elismerést és tehetséget szörnyû tettek elkövetésére használják. A materialista démonok néha
halálos fegyvert találnak fel. Az ilyen felfedezés érdekében folytatott tudományos kutatás
bizonyára kiváló intelligenciát igényel, de ahelyett, hogy az emberiség számára áldásos dolgot
fedeznének fel, csak olyasmit találnak fel, ami meggyorsítja a halált, amely amúgy is biztos
minden ember számára. Éppen így V¥k§sura is, ahelyett hogy olyan dolgot kért volna az Úr
¼ivától, amely hasznára van az emberiségnek, nagyon veszélyes kéréssel állt elõ. Az Úr ¼ivát
bántotta, hogy így esett. Az Istenség Személyiségének bhaktái soha sem kérnek semmilyen
áldást az Úr Vi¢£utól, K¥¢£ától, de még ha kérnek is valamit Tõle, az semmiképpen nem
veszélyes az emberiségre. Ez a különbség a démonok és a bhakták között, az Úr ¼iva és az Úr
Vi¢£u imádói között.
Miközben ¼ukadeva Gosv§m¦ V¥k§sura történetét mesélte, Bh§ratának szólította
Mah§r§ja Par¦k¢itot, utalva arra, hogy Par¦k¢it Mah§r§ja bhakták családjában született.
Mah§r§ja Par¦k¢itot az Úr K¥¢£a megmentette, míg anyja méhében volt. Megkérhette volna az
Úr K¥¢£át, hogy szabadítsa meg a br§hma£a átkától, de nem tette. V¥k§sura démon azonban
halhatatlan akart lenni azáltal, hogy kezének érintésével megöl mindenkit. Az Úr ¼iva is rájött
erre, de mivel megígérte, megadta neki az áldást.
A démon azonban — hiszen nagyon bûnös volt — nyomban elhatározta, az áldást arra
használja föl, hogy megölje az Úr ¼ivát és elrabolja Gaur¦t (P§rvat¦t), saját élvezetére. Rögtön
elhatározta, hogy kezét az Úr ¼iva fejére helyezi. Az Úr ¼iva egyszerre különös helyzetben
találta magát: veszélybe került saját áldása miatt, amit a démonnak adományozott. Ez szintén
jellemzõ példa a materialista hívõre, aki visszaél a félistenektõl kapott hatalommal.
V¥k§sura démon minden teketória nélkül nyomban az Úr ¼ivához lépett, hogy kezét az õ
fejére helyezze. Az Úr ¼iva úgy megijedt, hogy testét remegés fogta el, s nyomban menekülni
kezdett a földrõl az égbe, az égbõl a többi bolygóra, mígnem a felsõbb bolygórendszerek
fölött elérte az univerzum határát. Az Úr ¼iva egyik helyrõl a másikra menekült, de V¥k§sura
egyre üldözte. A bolygók uralkodó istenségei — köztük Brahm§, Indra és Candra — nem
tudtak semmi kitalálni, hogyan szabadíthatnák meg az Úr ¼ivát a fenyegetõ veszélytõl.
Bármerre ment az Úr ¼iva, mindenhol néma csöndben fogadták.
Az Úr ¼iva Vi¢£uhoz fordult, aki ebben az univerzumban ¼vetadv¦pa bolygón él.
¼vetadv¦pa a helyi Vaiku£±ha bolygó, túl a külsõ energia hatáskörén. Az Úr Vi¢£u mindent
átható arculatában mindenhol jelen van, de az a hely, ahol személyesen is megjelenik, az
Vaikuntha-légkör. A Bhagavad-g¦t§ megállapítja, hogy az Úr minden élõlény szívében jelen
van. Így hát ott van az alacsonyabb rendû élõlények szívében is, ám ez nem jelenti azt, hogy
az Úr Maga alacsonyrendû. Bárhol van jelen, azt Vaiku£±hává alakítja, ezért az univerzum
¼vetadv¦pa nevû bolygója szintén Vaiku£±haloka. A ª§strákban az áll, hogy az erdõben élni a
jóság minõségébe tartozik, a nagyvárosok és a falvak a szenvedély minõségében vannak, azok
a helyek pedig, ahol a négy bûnös cselekedet, a tiltott szexuális élet, a kábítószerélvezet, a
húsevés és a szerencsejáték uralkodik, a tudatlanság minõségébe tartoznak. De Vi¢£u, azaz a
Legfelsõbb Személy templomában lévõ lakóhelyek mind Vaiku£±hának tekinthetõk. Nem
számít, hol áll, a templom maga Vaiku£±ha. Hasonlóan ¼vetadv¦pa bolygó, bár az anyagi
világban van, mégis Vaiku£±ha.
Az Úr ¼iva végül megérkezett ¼vetadv¦pa Vaiku£±hára. ¼vetadv¦pában nagy szentek
élnek, akik tökéletesen mentesek az anyagi világ irigy természetétõl, és túl vannak az anyagi
tettek négy alapelvének — név szerint a vallásosság, a gazdasági fejlõdés, az érzékkielégítés
és a felszabadulás — hatásán. Bárki, aki eljut e Vaiku£±ha bolygóra, soha nem tér vissza az
anyagi világba. Az Úr N§r§ya£át úgy dicsõítik mint aki nagyon szereti bhaktáit. Amint
megértette, hogy az Úr ¼iva nagy veszélyben forog, megjelent mint brahmac§r¦, és
személyesen indult az Úr ¼iva elé, hogy fogadja õt hosszú útja után. Az Úr mint tökéletes
brahmac§r¦ jelent meg, derekán övvel, szent zsinórral, õzbõrrel, brahmac§r¦ bottal és raudra-
füzérrel. (A raudra-füzér különbözik a tulas¦ füzértõl. A raudra-füzért az Úr ¼iva hívei
használják.) Brahmac§r¦nak öltözve az Úr N§r§ya£a megállt az Úr ¼iva elõtt. A tündöklõ
ragyogás, amely a testébõl áradt, nemcsak az Úr ¼ivát, de V¥k§sura démont is elkápráztatta.
Az Úr N§r§ya£a fölajánlotta tiszteletét és hódolatát V¥k§surának, hogy elnyerje
rokonszenvét, és figyelmét Magára vonja. Ezzel megállította a démont, s így szólt hozzá:
— Kedves V¥k§sura, ¼akuni fia! Fáradtnak látszol, mint aki nagyon messzirõl érkezett.
Mi a szándékod? Miért tettél meg ilyen nagy utat? Úgy látom, nagyon kimerült vagy; kérlek,
pihenj meg egy kicsit! Nem szabad fölöslegesen fárasztanod a testedet. Mindenki nagy
becsben tartja a testét, hiszen csupán azzal elégítheti ki elméje vágyait. Nem szabad
szükségtelenül gondot okoznunk ennek a testnek.
A brahmac§r¦ V¥k§surát ¼akuni fiának szólította, hogy bizonyítsa: ismerte apját, ¼akunit.
V¥k§sura úgy vette észre, hogy a brahmac§r¦ olyan valaki, akit családja jól ismer, s ezért
kedves szavainak módfelett megörült. Még mielõtt a démon válaszolni tudott volna, hogy
nincs ideje megpihenni, az Úr beszélni kezdett neki arról, milyen fontos a test. Az emberek —
különösen a démonok — nagyon fontosnak tartják a testüket, s így az Úr V¥k§surát is
könnyen meggyõzte testének fontosságáról.
Aztán hogy lecsillapítsa a démont, a brahmac§r¦ így szólt:
— Kedves uram, ha úgy gondolod, áruld el küldetésed célját, amely miatt annyi
nehézséget vállaltál, míg idejöttél. Talán tudok segíteni neked, hogy szándékodat könnyen
véghezvihesd. — Az Úr arra célzott, hogy mivel Õ a Legfelsõbb Brahman, minden bizonnyal
helyre tudja hozni az Úr ¼iva okozta kellemetlen helyzetet.
A démon a brahmac§r¦ alakjában megjelenõ Úr N§r§ya£a édes szavaitól teljesen
megbékélt, s végül elmondott mindent, ami az Úr ¼iva felajánlotta áldás kapcsán történt. Az
Úr így válaszolt a démonnak:
— Én nem hiszem, hogy az Úr ¼iva valóban ilyen áldást adott volna neked. Ahogy én
tudom, az Úr ¼iva nincs igazán józan elmeállapotban. Volt egy vitája apósával, Dak¢ával, aki
megátkozta õt, hogy legyen piª§ca (szellem). Így aztán a szellemek és lidércek vezére lett.
Egyetlen szavát sem hiszem! Ám ha te hiszel az Úr ¼ivának, kedves királyom, démonok
királya, akkor miért nem teszel egy próbát és teszed a kezedet a fejedre? Ha az áldás
hamisnak bizonyul, azonnal megölheted ezt a hazugot, az Úr ¼ivát, s így a jövõben nem
merészel majd hamis áldásokat osztogatni.
A démon az Úr N§r§ya£a nyájas szavai és legfelsõbb illúziója hatására annyira
megzavarodott, hogy elfelejtkezett az Úr ¼ivának és áldásának erejérõl. Nagyon könnyen rá
lehetett beszélni, hogy a kezét saját fejére tegye. Ám abban a pillanatban feje szétrobbant,
mintha villám csapott volna bele, s azonnal meghalt. A mennyek félistenei virágesõvel
árasztották el az Úr N§r§y§£át, minden dicsõséggel és köszönettel magasztalva Õt, s
felajánlották Neki hódolatukat. V¥k§sura halálának hírére a felsõbb bolygórendszerek lakói —
a félistenek, a pit§k, a Gandharvák és Janaloka lakói — szintén virágesõvel köszöntötték az
Istenség Személyiségét.
Így szabadította meg az Úr Vi¢£u egy brahmac§r¦ alakjában az Úr ¼ivát a fenyegetõ
vésztõl. Az Úr N§r§ya£a elmondta az Úr ¼ivának, hogy V¥k§sura démonnak bûnös tettei
eredményeképpen kellett halállal lakolnia. Legfõbb bûne és sértése az volt, hogy saját
mesterén, az Úr ¼iván akart próbát tenni. Az Úr N§r§ya£a így szólt az Úr ¼ivához:
— Kedves uram, vége az életének, aki nagy lelkekkel szemben követ el sértést. Saját
bûnös tettei okozzák vesztét, s ez biztosan igaz erre a démonra, aki oly súlyos sértést követett
el ellened.
 Így történt, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a kegyébõl — aki
transzcendentális minden anyagi tulajdonsággal szemben — az Úr ¼iva megmenekült attól,
hogy egy démon megölje. Bárki, aki hittel és odaadással hallgatja ezt a történetet, minden
bizonnyal megszabadul az anyagi szenvedéstõl, éppúgy, mint ellenségei kezébõl.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanhetedik fejezetéhez,
melynek címe: „Az Úr ¼iva megmentése”.
K¥¢£a mindenek felett álló hatalma
Egyszer régen a nagy szentek összegyûltek a Sarasvat¦ folyó partján, s bemutattak egy
nagy áldozatot, a Satrayajñát. Ezeken a találkozókon a nagy szentek általában védikus
témákról és filozófiai kérdésekrõl beszélgettek, s most a következõ kérdés vetõdött fel: ki a
Legfelsõbb az anyagi világ három uralkodó istensége — az Úr Brahm§, az Úr Vi¢£u és az Úr
¼iva — közül, akik az univerzumot irányítják? Sokáig tanakodtak ezen, majd felhatalmazták
Bh¥gut, a kiváló bölcset, az Úr Brahm§ fiát, tegye próbára mind a három uralkodó istenséget,
és számoljon be a szentek gyûlésének, ki a legnagyobb közöttük.
Megbízatásával a bölcs Bh¥gu elõször apja rezidenciájára, Brahmalokára indult. A három
istenség a három anyagi kötõerõ, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejének
irányítója. A terv, amit a szentek kieszeltek Bh¥gu számára, az volt, hogy tegyen próbát:
melyik fõ istenségnek van a jóság minõsége teljes egészében birtokában? Így hát
Bh¥gumuni — hogy próbára tegye, rendelkezik-e a jóság minõségével — apjához, az Úr
Brahm§hoz belépve szándékosan nem mutatta ki tiszteletét: sem hódolatát, sem imáit nem
ajánlotta föl. Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy tiszteletét ajánlja és az
alkalomhoz illõ imákat vibráljon, amikor apjához vagy lelki tanítómesteréhez közeledik.
Bh¥gumuni azonban ezt szándékosan elmulasztotta, csak hogy lássa, hogyan válaszol az Úr
Brahm§ erre a tiszteletlenségre. Az Úr Brahm§ rettentõ dühös lett fia arcátlansága láttán, s ez
kétségtelenül látszott is rajta. Már arra készült, hogy megátkozza Bh¥gut, de mivel Bh¥gu a fia
volt, az Úr Brahm§ hatalmas intelligenciával megfékezte dühét. Ez azt mutatja, hogy bár az
Úr Brahm§ban a szenvedély minõsége uralkodott, mégis képes volt felülkerekedni rajta. Az
Úr Brahm§ dühe és annak megfékezése olyanok, mint a tûz és a víz. A víz a tûzbõl
keletkezik, ugyanakkor a tüzet el lehet oltani vízzel. Ehhez hasonlóan bár az Úr Brahm§ a
szenvedély kötõerejének következtében nagyon dühös volt, mégis uralkodni tudott
szenvedélyén, mert Bh¥gumuni a fia volt.
Miután az Úr Brahm§t próbára tette, Bh¥gumuni egyenesen Kail§sa bolygóra indult, ahol
az Úr ¼iva él. Bh¥gumuni az Úr ¼iva fivére, ezért amikor Bh¥gumuni megérkezett, az Úr ¼iva
nagyon megörült, s fölállt, hogy megölelje testvérét. Amikor azonban az Úr ¼iva a közelébe
ért, Bh¥gumuni nem engedte, hogy megölelje.
— Kedves fivérem — mondta —, mindig olyan piszkos vagy! Hamuval kened be a tested,
így nem vagy éppenséggel nagyon tiszta. Kérlek, ne érj hozzám!
Amikor Bh¥gumuni elutasította fivére ölelését — azzal, hogy nem tiszta —, az Úr ¼iva
végtelenül dühbe gurult. Azt mondják, hogy sértést a testtel, az elmével és a beszéddel lehet
elkövetni. Bh¥gumuni elsõ sértése, melyet az Úr Brahm§val szemben követett el, elmével
elkövetett sértés volt. A második sértés, amit az Úr ¼ivával szemben követett el, tisztátalan
szokásait becsmérelve, beszéddel elkövetett sértés volt. Az Úr ¼ivában a tudatlanság
minõsége van túlsúlyban, ezért amikor meghallotta Bh¥gu sértegetését, szemei rögtön
elvörösödtek a méregtõl. Fékezhetetlen dühében megragadta háromágú szigonyát és készült,
hogy megölje Bh¥gumunit. Ám jelen volt P§rvati is, az Úr ¼iva hitvese — akinek
személyisége a három kötõerõ keveréke, s ezért Trigu£amay¦nak is nevezik —, s felidézve az
Úr ¼ivában a jóság minõségét, megmentette a helyzetet. Leborult férje lábai elõtt s nyájas
szavaival lebeszélte õt Bh¥gumuni megölésérõl.
Miután az Úr ¼iva haragjától megmenekült, Bh¥gumuni egyenesen ¼vetadv¦pa bolygóra
indult, ahol az Úr Vi¢£u feküdt virág-ágyán, felesége, a szerencse istennõje társaságában, aki
lótuszlábait masszírozta. Ott aztán Bh¥gumuni szándékosan elkövette a legnagyobb bûnt:
tettével megsértette az Úr Vi¢£ut. Az elsõ sértés, amit elkövetett, elmebeli sértés volt, a
második szóbeli, a harmadik pedig testi, s e sértések ebben a sorrendben súlyosbodnak. Az
elmében elkövetett sértés pozitív sértés, a szóbeli sértés ehhez képest súlyosabb, a testi
cselekedettel elkövetett sértés pedig a legfelsõbb fok a sértések között. Bh¥gumuni a
legnagyobb sértés követte el: lábával megérintette az Úr mellkasát, a szerencse istennõjének
jelenlétében. Természetesen az Úr Vi¢£u végtelenül kegyes. Nem lett dühös Bh¥gumuni tette
miatt, mert Bh¥gumuni egy kiváló br§hma£a volt. Egy br§hma£ának meg kell bocsájtani még
akkor is, ha esetleg sértést követ el, s az Úr Vi¢£u példát mutatott. Mégis azt mondják, attól
kezdve a szerencse istennõje, Lak¢m¦ nem volt túlságosan jóindulatú a br§hma£ákkal
szemben, s ezért — mivel a szerencse istennõje megvonta tõlük áldásait — a br§hma£ák
átalában nagyon szegények. Hogy Bh¥gumuni megérintette lábával az Úr Vi¢£u mellkasát,
kétségkívül nagy sértés volt. Az Úr Vi¢£u azonban olyan kiváló, hogy nem is törõdött vele. A
Kali-yuga úgynevezett br§hma£ái néha nagyon büszkék rá, hogy lábukkal megérinthetik az
Úr Vi¢£u mellkasát. De amikor Bh¥gumuni érintette meg lábával az Úr Vi¢£u mellkasát, az
egészen más volt, mert bár a legnagyobb sértést követte el, az Úr Vi¢£u, aki oly nagylelkû,
nem vette igazán komolyan.
Ahelyett, hogy dühös lett volna Bh¥gumunira vagy megátkozta volna õt, az Úr Vi¢£u
azonnal fölkelt ágyáról feleségével, a szerencse istennõjével együtt, fölajánlotta tiszteletteljes
hódolatát a br§hma£ának, Bh¥gumuninak, s így szólt:
— Kedves br§hma£ám, nagy áldás Számomra, hogy ide jöttél. Ezért kérlek, ülj le néhány
percre erre a vánkosra! Igazán sajnálom, hogy nem fogadtalak illõ módon, amikor elõször
beléptél. Nagy sértés volt ez Részemrõl; kérlek, bocsásd meg Nekem! Te olyan tiszta és
kiváló vagy, hogy a víz, amely a lábaidat mossa, képes megtisztítani még a zarándokhelyeket
is. Arra kérlek hát, tisztítsd meg a Vaiku£±ha bolygót is, ahol társaimmal élek. Kedves atyám,
óh, nagy szent, tudom, hogy lábaid olyan finomak, akár a lótusz virága, az Én mellkasom
pedig olyan kemény, mint a kõszikla. Félek, hogy fájdalmat éreztél, amikor megérintetted
lábaiddal mellkasomat; hadd érintsem hát meg lábaidat, hogy enyhítsem a fájdalmat, amit
elszenvedtél — s ezzel az Úr Vi¢£u masszírozni kezdte Bh¥gumuni lábát.
— Drága uram! — folytatta az Úr Bh¥gumunihoz intézett szavait. — Lábaid érintésével
megszentelted mellkasom, s most biztos vagyok benne, hogy a szerencse istennõje, Lak¢m¦,
boldogan él majd ott örökké. — Lak¢m¦ másik neve Cañcal§, ami arra utal, hogy soha nem
marad hosszú ideig egy helyen. Ezért látjuk néha, hogy egy gazdag ember családja néhány
generáció után elszegényedik, néha pedig azt tapasztaljuk, hogy egy szegény ember családja
nagyon meggazdagszik. Lak¢m¦, a szerencse istennõje Cañcal§ ebben az anyagi világban, míg
a Vaiku£±ha bolygókon örökké az Úr lótuszlábainál él. Mivel Lak¢m¦ Cañcal§ként híres, az
Úr N§r§ya£a arra utalt, hogy Lak¢m¦ talán nem él örökké az Úr mellkasán, ám mivel az Úr
mellkasa szentté vált Bh¥gumuni lábainak érintésétõl, nem áll fenn többé a lehetõség, hogy a
szerencse istennõje elhagyja. Bh¥gumuni azonban jól ismerte saját helyzetét s az Úrét, és
ámulva látta az Istenség Legfelsõbb Személyiségének viselkedését. Hálája miatt hangja
elcsuklott, s képtelen volt válaszolni az Úr szavaira. Könny patakzott a szemébõl, s nem tudott
semmit mondani. Csak állt némán az Úr elõtt.
Miután próbára tette az Úr Brahm§t, az Úr ¼ivát és az Úr Vi¢£ut, Bh¥gumuni vissszatért a
szentek gyülekezetébe a Sarasvat¦ folyó partjára, s elmesélte, mit tapasztalt. A szentek nagy
figyelemmel végighallgatták, aztán arra a következtetésre jutottak, hogy a három uralkodó
istenség között minden bizonnyal Vi¢£u rendelkezik legnagyobb mértékben a jóság
tulajdonságával. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezeket a szenteket brahma-v§din§mnak nevezi.
Brahma-v§din§m azt jelenti: akik az Abszolút Igazságról beszélnek, de még nem jutottak el a
végkövetkeztetésig. Brahma-v§d¦nak általában a személytelen filozófia híveit nevezik, illetve
azokat, akik a Védákat tanulmányozzák. Ebbõl megtudhatjuk, hogy az összegyûlt szentek
mind nagyon komoly tanulmányozói voltak a Védikus Irodalomnak, ám még nem jutottak
határozott következtetésre arra vonatkozóan, ki az Istenség Legfelsõbbb Abszolút
Személyisége.
 Miután meghallgatták, mit tapasztalt Bh¥gumuni a három uralkodó istenséggel, az Úr
¼ivával, az Úr Brahm§val és az Úr Vi¢£uval való találkozása során, a szentek arra
következtettek, hogy az Úr Vi¢£u a Legfelsõbb Igazság, az Istenség Személyisége. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam elmondja, hogy miután a részleteket is meghallgatták Bh¥gumunitól, a szentek
nagyon megdöbbentek, mert míg az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva rögtön fölháborodtak az ellenük
elkövetett sértés miatt, az Úr Vi¢£ut a legkevésbé sem zavarta meg, hogy Bh¥gumuni
megrúgta. Ebbõl az a tanulság, hogy a kis lángot egy parányi szellõ is megmozgathatja, de a
legnagyobb lámpát, a legnagyobb fényforrást, a napot semmi, még egy hurrikán sem
ingathatja meg. Egy ember kiválóságát azon lehet lemérnünk, mennyire képes türelemmel
viselni a bántó helyzeteket. A Sarasvat¦ folyó partján összegyûlt szentek arra a
következtetésre jutottak, hogy aki igazi békességet szeretne, s meg akar szabadulni a
félelemtõl, annak az Úr Vi¢£u lótuszlábainál kell menedéket keresnie. Ha az Úr Brahm§ és az
Úr ¼iva elvesztették béketûrésüket egy jelentéktelen sérelem miatt, akkor hogyan õrizhetnék
meg bhaktáik békéjét és nyugalmát? Az Úr Vi¢£ut illetõen azonban a Bhagavad-g¦t§ kijelenti,
hogy bárki, aki elfogadja az Úr Vi¢£ut, K¥¢£át, mint legfelsõbb barátot, az eléri a békés élet
legtökéletesebb szintjét.
A nagy bölcsek tehát úgy határoztak, hogy a vai¢£ava-dharma alapelveit követve az
ember valóban tökéletessé válhat. De ha valaki egy bizonyos szekta vallásos alapelveit követi
és nem válik fejletté az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, Vi¢£unak a megértésében,
minden ilyen önként végzett munka eredménytelen. A vallásos elvek követése nem jelent
mást, mint elérni a tökéletes tudás szintjét. Ha valaki eljut a tökéletes tudás szintjére, nem
érdeklik tovább az anyagi világ ügyei. Tökéletes tudás annyit jelent, mint ismerni saját
énünket és ismerni a Legfelsõbb Ént. A Legfelsõbb Személy és az egyéni lélek minõségben
egyek, ám mennyiségben különböznek. A tudománynak ez az analitikus megértése tökéletes.
Csupán azt megérteni, hogy „én nem anyag, hanem lélek vagyok”, még nem tökéletes tudás.
Az igazi vallásos alapelv az odaadó szolgálat, a bhakti. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti,
amelyben az Úr K¥¢£a azt mondja: „Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül
Énelõttem!” Ezért a dharma kifejezés csak a vai¢£ava-dharmára, illetve bhagavata-dharmára
alkalmazható, amelynek követésével minden más jó tulajdonságot és fejlõdést külön
erõfeszítés nélkül el lehet érni az életben.
A legtökéletesebb tudás: ismerni a Legfelsõbb Urat. Õt semmi más vallásos folyamattal
nem lehet megérteni, csakis az odaadó szolgálattal, ezért a tökéletes tudás azonnali
eredményhez az odaadó szolgálat végzésével juthatunk. A tudás megszerzése után többé már
nem érdekli az embert az anyagi világ. Ennek oka azonban nem az unalmas filozófiai
elmélkedés. Hogy a bhaktákat nem érdekli tovább az anyagi világ, az nem csupán elméleti
megértésük, hanem gyakorlati tapasztalatuk következménye. Amikor egy bhakta felismeri a
Legfelsõbb Úrral való társulás hatását, természetesen gyûlölni fogja az úgynevezett
társaságot, barátságot és szerelmet. Ez az eltávolodás nem egy mesterséges dolog, hanem a
transzcendentális íz élvezete által elért magasabb szintû életnek köszönhetõ. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam továbbá azt is kijelenti, hogy miután valaki ilyen tudásra tett szert és nem
ragaszkodik többé az anyagi érzékkielégítéshez, minden külön erõfeszítés nélkül eléri a
misztikus yoga-folyamat nyolc tökéletességét — köztük az a¯im§, a laghim§ és a pr§pti
siddhit is. Tökéletes példa erre Ambar¦¢a Mah§r§ja. Nem misztikus yog¦ volt, hanem
nagyszerû bhakta, odaadó viselkedésével mégis legyõzte a nagy misztikust, Durv§sát, amikor
nézeteltérésük támadt. Más szóval egy bhaktának nincs szüksége a misztikus yoga
gyakorlására ahhoz, hogy hatalomra tegyen szert. A hatalom mögötte áll az Úr kegyébõl
éppúgy, mint amikor egy kisgyerek meghódol a hatalmas apának: az apa minden hatalma
mögötte áll.
Amikor valaki az Úr bhaktájaként híressé válik, hírneve soha nem halványul el. Az Úr
Caitanya R§m§nanda R§yával beszélgetve megkérdezte: „Mi jelenti a legnagyobb hírnevet?”
R§m§nanda R§ya válaszolt: az Úr K¥¢£a tiszta bhaktájaként ismertnek lenni a tökéletes
hírnév. A következtetés ezért az, hogy a vi¢£u-dharma, vagyis az Istenség Legfelsõbb
Személyisége odaadó szolgálatának vallása az elmélkedõ ember számára van. Az elmélkedés
megfelelõ alkalmazása által bárki eljuthat arra a szintre, amelyen az Istenség Legfelsõbb
Személyiségére gondol. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondolva megszabadul az
anyagi világ hamis társulásának szennyezõdésétõl, így békét ér el. A világ megzavarodott
állapotban van, mert az emberi társadalomban nincsen elegendõ ilyen békés bhakta. Anélkül,
hogy bhakta lenne, senki nem tud minden élõlénnyel egyenlõen bánni. Egy bhakta egyformán
jószándékú az állatok, az emberek és minden élõlény iránt, mert minden élõlényt a Legfelsõbb
Úr szerves részének lát. A ¼r¦ ¾sopani¢ad világosan kijelenti, hogy aki eljut arra a szintre,
hogy minden élõlényt egyenlõnek lát, az nem gyûlõl és nem kedvel senkit. Egy bhakta nem
vágyik többre, mint amennyire szüksége van, ezért akiñcanának nevezik, ami azt jelenti:
minden körülmények között elégedett. Azt mondják, hogy a bhakta mindig kiegyensúlyozott,
legyen akár a pokolban, akár a mennyekben, s odaadó szolgálatán kívül minden mással
szemben közömbös. Ez az életmód a legtökéletesebb szint, amelyrõl bárki fölemelkedhet a
lelki világba, haza, vissza Istenhez. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének bhaktái
különösen vonzódnak a legmagasabb rendû anyagi minõséghez, a jóság minõségéhez. Egy
képzett br§hma£a a jóság jelképes képviselõje, ezért a bhakták vonzódnak a brahminikus
életformához. Nem érdekli õket a szenvedély vagy a tudatlanság, bár ezek a tulajdonságok
szintén a Legfelsõbb Úrtól, Vi¢£utól származnak. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban a bhaktákat
nipu£a-buddhinak nevezik, amely azt jelenti, hogy õk az emberiség legintelligensebb rétege.
A bhakta, akit nem befolyásol ragaszkodás és gyûlölet, nagyon békésen él, és nincsen rá
hatással a szenvedély és a tudatlanság.
Itt feltehetjük a kérdést: miért kell egy bhaktának ragaszkodnia ebben a világban a jóság
minõségéhez, ha transzcendentális minden anyagi kötõerõvel szemben? Számtalanféle ember
van az anyagi természet különféle kötõerõiben. Azokat, akik a tudatlanság kötõerejében
vannak, r§k¢asáknak, akik a szenvedély kötõerejében vannak, azokat asuráknak, akik a jóság
minõségében vannak, azokat pedig suráknak, félisteneknek nevezik. A Legfelsõbb Úr
irányítása alapján az emberek e három csoportját egyaránt az anyagi természet hozta létre, ám
azoknak, akik a jóság kötõerejében vannak, nagyobb esélyük van felemelkedni a lelki világba,
haza, vissza Istenhez.
Így történt, hogy a bölcsek — akik azért gyûltek össze a Sarasvat¦ folyó partján, hogy
eldöntsék, ki a legfõbb uralkodó istenség — valamennyien megszabadultak minden
kétségüktõl az Úr Vi¢£u imádatát illetõen. Ettõl kezdve mindnyájan az odaadó szolgálatban
merültek el, s így elérték, amire vágytak: visszatértek Istenhez.
Azok, akik valóban arra vágynak, hogy megszabaduljanak az anyagi világ
megpróbáltatásaitól, jobban tennék, ha egyszeriben elfogadnák ¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦nak a
¼r¦mad-Bh§gavatam elején tett kijelentését. Ott azt olvashatjuk, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam
hallása rendkívüli módon elõsegíti a felszabadulást, hiszen ¼ukadeva Gosv§m¦ beszélte el.
Ugyanezt S¡ta Gosv§m¦ is megerõsíti: ha valaki, aki cél nélkül vándorol ebben az anyagi
világban, kedvvel hallgatja ¼ukadeva Gosv§m¦ nektári szavait, minden bizonnyal helyes
következtetésre jut. Csupán azáltal, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének végez
odaadó szolgálatot, képes lesz megszüntetni az egyik testbõl a másikba történõ örökös
vándorlás kimerültségét. Más szóval a megfelelõ hallgatással bárki megállapodhat a Vi¢£u
iránti szeretõ odaadó szolgálatban, s minden bizonnyal megszabadul az anyagi életben való
vándorlástól. A folyamat nagyon egyszerû: hallásérzékelését arra kell használnia, hogy
¼ukadeva Gosv§m¦ nektári szavait hallgassa a ¼r¦mad-Bh§gavatam formájában.
A másik következtetés az, hogy soha nem szabad a félisteneket — még az Úr ¼ivát és az
Úr Brahm§t sem — úgy tekinteni, mint akik egyenlõ szinten állnak az Úr Vi¢£uval. Ha ezt
tesszük, akkor a Padma Pur§£a szerint rögtön ateistákká válunk. A Hariva°ªának ismert
Védikus Írásban szintén az áll, hogy csakis az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Vi¢£ut kell
imádni, s örökké vibrálni kell a Hare K¥¢£a mah§-mantrát vagy bármely más Vi¢£u mantrát.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam Második Énekében az Úr Brahm§ így szól: „Mind az Úr ¼iva, mind
én magam az Istenség Legfelsõbb Személyisége irányítása által cselekszünk különbözõ
képességeink szerint.” A Caitanya-carit§m¥ta szintén azt állítja, hogy az egyedüli mester
K¥¢£a, s mindenki más, az élet minden formájában csak K¥¢£a szolgája.
A Bhagavad-g¦t§ban az Úr megerõsíti, hogy Nála nincs felsõbb igazság. ¼ukadeva
Gosv§m¦ — annak érdekében, hogy fölhívja a figyelmet: minden vi¢£u-tattva forma között az
Úr K¥¢£a százszázalékosan az Istenség Legfelsõbb Személyisége — szintén elmesélt egy
esetet, amely akkor történt, amikor K¥¢£a jelen volt.
Egyszer egy br§hma£a feleségének gyermeke született. Sajnos azonban alighogy
megszületett, meg is halt. A br§hma£a fogta a gyereket és ment egyenesen Dv§rak§ba, a
király palotájához. A br§hma£a kimondhatatlanul szomorú volt, hogy gyermeke ily korán,
fiatal apja és anyja jelenlétében távozott el. Elméjét nem hagyta nyugodni a dolog. Hajdanán,
amikor még felelõsségteljes királyok voltak — egészen a Dv§para-yugáig, amikor az Úr
K¥¢£a jelen volt —, a király felelõs volt azért, ha egy gyermek idõ elõtt halt meg, amikor még
a szülei éltek, s ez így volt az Úr R§macandra idejében is. Ahogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ
Énekében elmagyaráztuk, a király olyannyira felelõsséget vállalt alattvalóiért, hogy õ ügyelt
arra is, ne legyen túl nagy hõség vagy hideg. Bár a király nem volt hibás, a br§hma£a, aki
elvesztette gyermekét, nyomban a palota kapujához ment és megvádolta:
— A király, Ugrasena, irigy a br§hma£ákra! — mondta. A pontos kifejezés, amit használt
ezzel kapcsolatban, a br§hma-dvi¢a¤. Azt, aki irigy a Védákra, egy képzett br§hma£ára vagy
a br§hma£a kasztra, brahma-dvitnek nevezik. A királyt tehát az a vád érte, hogy brahma-dvit,
sõt azzal is vádolták, hogy ªa±ha-dh¦, azaz valójában nem intelligens. Egy állam felelõs
vezetõjének nagyon intelligensnek kell lennie, hogy gondoskodjon az állampolgárok jólétérõl,
de a br§hma£a szerint a király egyáltalán nem volt intelligens, bár õ ült a királyi trónon. Ezért
a br§hma£a lubdhának is nevezte a királyt, ami kapzsit jelent. Más szóval egy király vagy egy
elnök nem tölheti be kiemelkedõ királyi vagy elnöki posztját, ha kapzsi és önzõ. Ám
természetes, hogy egy ilyen vezetõ önzõvé válik, ha ragaszkodik az anyagi élvezetekhez.
Ezért az itt használt másik kifejezés a vi¢ay§tmana¤.
A br§hma£a azzal is megvádolta a királyt, hogy k¢atra-bandhu. Ez a szó arra utal, aki
k¢atriyák vagy a királyi rend családjában született, de a királyi tulajdonságok hiányoznak
belõle. Egy királynak védelmeznie kell a brahminikus kultúrát, gondoskodnia kell alattvalói
jólétérõl, s nem szabad mohóvá válnia az anyagi élvezetekhez való ragaszkodás
következtében. Ha valaki a királyi rend k¢atriyájának adja ki magát, bár nem rendelkezik a
megfelelõ tulajdonságokkal, azt nem k¢atriyának, hanem k¢atra-bandhunak nevezik.
Hasonlóan, ha valaki br§hma£a apától született, de nincsenek brahminikus tulajdonságai, azt
brahma-bandhunak vagy dvija-bandhunak nevezik. Ez azt jelenti, hogy egy br§hma£át vagy
egy k¢atriyát nem egyszerûen születése alapján kell elfogadnunk. Képeznie kell magát e
bizonyos helyzet elérése érdekében, csak akkor fogadják õt el br§hma£ának vagy
k¢atriyának.
A br§hma£a megvádolta hát a királyt, hogy újszülött gyermeke halálát az õ
alkalmatlansága okozta. Rendkívül természetellenesnek találta, hogy gyermeke meghalt, s a
királyt tette érte felelõssé. A védikus történelemben is láthatjuk, hogy ha egy k¢atriya király
felelõtlen volt, néha a br§hma£ák tanácsa — amelyet a monarchia tartott fenn —
megfoszthatta õt trónjától. Mindebbõl kitûnik, hogy a védikus civilizációban az uralkodóra
nagy felelõsség hárult.
— Senkinek sem szabad hódolatát vagy imádatát ajánlania annak a királynak, akinek
egyedül azzal törõdik, hogy irigy legyen — mondta a br§hma£a. — Az ilyen király
vadászattal és állatok ölésével tölti idejét az erdõben, vagy bûnös tettekkel alattvalói életére
tör. Nincs önuralma, jelleme pedig rossz. Ha az alattvalók egy ilyen királyt imádnak és
tisztelnek, soha nem lesznek boldogok. Örökké szegények és boldogtalanok maradnak, tele
aggodalommal és bánattal.
Bár a mai államtudományban az uralkodó tisztjét megszüntették, az elnök nem tartozik
felelõsséggel az állampolgárok jólétéért. Ebben a Kali korszakban az állam felelõs vezetõje
valahogyan szavazatokhoz jut és magas pozícióba kerül, az állampolgárok körülményei
azonban változatlanok maradnak tele aggodalommal, bajjal, boldogtalansággal és
elégedetlenséggel.
A br§hma£ának a második és a harmadik gyermeke is holtan született. Kilenc gyereke
közül mindegyikre hasonló sors várt, s a br§hma£a minden alkalommal a palota kapujához
ment, hogy megvádolja a királyt. Amikor a kilencedik alkalommal is megjelent, Arjuna épp
ott volt, K¥¢£ával együtt. Amint meghallotta, hogy a br§hma£a azzal vádolja a királyt, hogy
nem védelmezi õt megfelelõen, a kíváncsian a br§hma£ához fordult:
— Kedves br§hma£ám! Miért mondod, hogy nincs egy igaz k¢atriya, aki országod népét
védelmezné? Nincs senki, aki k¢atriyának mutatva magát íjat és nyilat ragadna, hogy legalább
látszólag védelmet nyújtson? Úgy hiszed, e birodalom királyi nemesei csupán a
br§hma£ákkal együtt áldozatokat mutatnak be, de nincs bennük egy szikrányi hõsiesség
sem? — Arjuna arra célzott, hogy egy k¢atriyának nem szabad visszavonulnia, s csupán a
védikus rituálék végzésével foglalkoznia, hanem önzetlenül védelmeznie kell népét. A
br§hma£áktól, akik a lelki élet tetteivel törõdnek, nem várhatók el olyan cselekedetet,
amelyhez fizikai erõfeszítés szükséges. Ezért szükségük van arra, hogy a k¢atriyák
védelmezzék õket, hogy nyugodtan végezhessék magasabb rendû kötelességeiket.
— Ha a br§hma£ák arra kényszerülnek, hogy megváljanak feleségeiktõl és
gyermekeiktõl — folytatta Arjuna —, és a k¢atriya királyok nem vigyáznak rájuk, akkor ezek
a k¢atriyák nem mások, mint színészek. Egy színházi elõadás során egy színész játszhatja a
király szerepét, de senki nem vár áldást egy ilyen király-utánzattól. Hasonlóképpen ha egy
király vagy egy vezetõ nem képes védelmet nyújtani azoknak, akik a társadalom felépítésében
a társadalom fejei, akkor egyszerûen csaló. Az ilyen vezetõket csupán saját maguk fenntartása
érdekli, miközben az állam vezetõ pozícióit foglalják el. Óh, uram, én megígérem, hogy
védelmezni fogom gyermekeidet, s ha nem leszek rá képes, lángoló tûzben fogom magam
elégetni, hogy megszabaduljak a bûntõl, amely beszennyezett.
Arjuna szavaira a br§hma£a így szólt:
— Kedves Arjuna! Itt van az Úr Balar§ma is, de nem tudta megvédeni gyermekeimet. Az
Úr K¥¢£a is jelen van, mégsem tudott nekik védelmet nyújtani. A számtalan hõs, köztük
Pradyumna és Aniruddha, íjaikkal és nyilaikkal felvértezve sem tudták megóvni
gyermekeimet. —A br§hma£a nyíltan arra célzott, hogy Arjuna nem tudja megtenni azt,
amire az Istenség Legfelsõbb Személyisége is képtelen volt. Úgy érezte, Arjuna olyat ígért,
ami meghaladja erejét. — Ígéreted úgy veszem, mint egy tapasztalatlan gyerek ígéretét —
mondta. — Nem hiszek a szavadnak.
Arjuna megértette, hogy a br§hma£a minden hitét elvesztette a k¢atriya királyokban.
Ezért hogy biztassa, úgy beszélt, mintha elítélné barátját, az Úr K¥¢£át. Az Úr K¥¢£a és mások
füle hallatára szavaival legfõképpen K¥¢£át támadta:
— Óh, br§hma£a! Én nem vagyok sem Sa¯kar¢a£a, sem K¥¢£a, sem K¥¢£a fiai,
Pradyumna vagy Aniruddha. Az én nevem Arjuna, s a G§£¨¦va íjat hordom vállamon. Nem
sérthetsz meg engem, mert én hõsiességemmel az Úr ¼ivát is elégedetté tettem, amikor
mindketten az erdõben vadásztunk. Megküzdöttem az Úr ¼ivával, aki vadászként jelent meg
elõttem, s amikor vitézségemmel örömet okoztam neki, a p§ªupat§stra fegyverrel
ajándékozott meg. Ne kételkedj hõsiességemben! Visszahozom fiaidat, még ha magával a
halállal kell is harcba szállnom!
Arjuna ékesszóló szavai valahogyan meggyõzték a br§hma£át, s így hazatért. Amikor
felesége újabb gyermeket készült világra hozni, a br§hma£a egyre azt ismételgette: „Óh,
kedves Ajunám, kérlek gyere és védd meg gyermekemet!” Amint ezt Arjuna meghallotta,
szentelt vizet megérintve és szent mantrákat morvolva, hogy védelmezzék íját és nyilát a
veszedelemtõl, azonnal készen állt. Magához vette az íjat, amelyet az Úr ¼iva adományozott
neki, s miközben kifelé indult, az Úr ¼ivára és végtelen kegyére gondolt. Így jelent meg a
szülõház elõtt, G§£¨¦va íjával és számtalan más fegyverrel fölvértezve.
Arjunát — aki nem hagyta el Dv§rak§t, mert teljesítenie kellett a br§hma£ának tett
ígéretét — éjszaka szólították, amikor a br§hma£a felesége gyermekét készült világra hozni.
Miközben a szülõházba igyekezett, hogy jelen legyen, amikor a br§hma£a felesége megszüli
gyermekét, Arjuna az Úr ¼ivára emlékezett, s nem barátjára, K¥¢£ára. Azt gondolta, hogy
mivel K¥¢£a nem tudta megvédeni a br§hma£át, jobb, ha az Úr ¼ivánál kér menedéket. Példa
ez arra, hogyan fordul valaki a félistenekhez védelemért. A Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza ezt.
K§mais tais tair h¥ta-jñ§n§¤: aki a mohóság és a kéj következtében elveszítette
intelligenciáját, az elfelejti az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, s a félisteneknél keres
menedéket. Arjuna természetesen nem volt közönséges élõlény, ám mivel K¥¢£ával barátként
bánt, azt gondolta, K¥¢£a nem tudta megóvni a br§hma£át, s így jobb, ha az Úr ¼ivára
emlékezik. Ám késõbb bebizonyosodott, hogy Arjuna lépése, hogy K¥¢£a helyett az Úr
¼ivához fordult, egyáltalán nem volt sikeres. Arjuna megtett minden tõle telhetõt: különféle
mantrákat vibrálva kézbe vette íját, hogy minden oldalról védje a szülõházat. A br§hma£a
felesége fiúgyermeknek adott életet, s a gyerek annak rendje és módja szerint felsírt. Ám
egyszer csak az újszülött Arjuna nyilaival együtt egy pillanat alatt eltûnt a levegõben.
A br§hma£a háza K¥¢£a palotájának közelében állt, s K¥¢£a élvezettel szemlélte mindazt,
ami látszólag az Õ hatalmával dacolva történt. Õ volt az, aki tréfából eltüntette a br§hma£a
gyermekét és Arjuna íjait, köztük azt is, amelyet Arjuna az Úr ¼ivától kapott, s melyre oly
büszke volt. Tad bhavaty alpa-medhas§m: a kevéssé intelligens emberek zavarodottságukban
a félisteneknél keresnek menedéket, s megelégszenek azzal az áldással, amit tõlük kapnak.
Az Úr K¥¢£a és mások jelenlétében a br§hma£a vádolni kezdte Arjunát:
— Csak nézzétek, milyen ostoba vagyok! A tehetetlen Arjuna szavaiban hittem, aki
csupán a hamis ígéretek mestere! Óh, mily ostoba voltam, hogy hittem neki! Azt ígérte,
megvédelmezi gyermekemet, amiben még Pradyumna, Aniruddha, az Úr Balar§ma és az Úr
K¥¢£a is kudarcot vallott. Ha ezek a kiválóságok sem tudtak fiamra vigyázni, akkor ki tud?
Elítélem Arjunát hamis ígéretéért, elítélem dicsõ íját, valamint arcátlanságát, hogy
hatalmasabbnak kiáltotta ki magát, mint az Úr Balar§ma, az Úr K¥¢£a, Pradyumna és
Aniruddha. Senki sem mentheti már meg gyermekemet, hiszen már más bolygóra került.
Merõ ostobaságból Arjuna azt gondolta, visszahozhatja fiamat egy másik bolygóról.
Arjuna, akit a br§hma£a eképpen vádolt, felvértezte magát egy misztikus yoga-
képességgel, hogy bármely bolygóra eljuthasson a br§hma£a gyermekének felkutatására.
Ebbõl láthatjuk, Arjuna rendelkezett a yogának azzal a misztikus hatalmával, amelynek
segítségével a yog¦k arra a bolygóra utaznak, amelyikre csak akarnak. Elõször a Yamaloka
nevû bolygóra indult, ahol a halál ura, Yamar§ja él. Mindenhol kereste a gyermeket, de sehol
sem találta. Ezután nyomban Indrának, a mennyek királyának bolygójára ment. Amikor ott
sem talált rá az újszülöttre, a tûz félisteneinek és a Nair¥ti félistenek bolygóira indult, majd a
Holdra, aztán pedig V§yu- és Varu£alokára. Amikor itt sem találta a gyereket, leszállt a
Ras§tala bolygóra, a legalsóbb bolygórendszerbe. Számtalan bolygót bejárva végül
Brahmalokára érkezett, ahová még a misztikus yog¦k sem juthatnak el. Az Úr K¥¢£a kegyébõl
azonban Arjuna képes volt rá, hogy a mennyei bolygók fölé, Brahmalokára emelkedjen.
Amikor minden lehetséges bolygót végigjárva még mindig nem találta meg a gyermeket,
elhatározta, hogy a tûzbe lép, ahogyan ígérte a br§hma£ának, ha nem tudja visszahozni
újszülött gyermekét. Ám az Úr K¥¢£a nagyon kegyes volt Arjunához, aki legbensõségesebb
barátja volt. Meggyõzte, hogy ne lépjen tûzbe szégyenében, hiszen mivel Arjuna a barátja, ha
reménytelenségében a tüzet választaná, az végsõ soron az Õ becsületén ejtene csorbát.
Lebeszélte hát tettérõl, s biztosította, hogy Õ, K¥¢£a meg fogja találni a gyermeket. — Ne
kövess el ostobán öngyilkosságot! — mondta neki.
Miután így szólt Arjunához, az Úr K¥¢£a transzcendentális harci szekerét hívatta.
Arjunával szekérre szálltak, s észak felé vettek útjukat. Az Úr K¥¢£a, a leghatalmasabb
Istenség Személyisége könnyedén vissza tudta volna hozni a gyermeket, de soha ne felejtsük
el, hogy emberi szerepet játszott. Amint az embernek erõfeszítéseket kell tennie, ha
valamilyen eredményt akar elérni, az Úr K¥¢£a, akár egy közönséges emberi lény — s mint
barátja, Arjuna — elhagyta Dv§rak§t, hogy visszahozza a br§hma£a gyermekét. Azzal, hogy
megjelent az emberek között, s emberi lényként hódolt kedvteléseinek, K¥¢£a kétséget
kizáróan megmutatta, hogy nincs senki, aki Nála hatalmasabb lenne. „Isten hatalmas.” Ez az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének meghatározása. Amíg jelen volt ebben az anyagi
világban, K¥¢£a bebizonyította, hogy nincsen Nála hatalmasabb senki az univerzumban.
Arjunával kocsiján ülve K¥¢£a észak felé hajtott, számtalan bolygórendszeren keresztül,
amelyeket a ¼r¦mad-Bh§gavatam Saptadv¦pának nevez. Dv¦pa szigetet jelent, s ezeket a
bolygókat a Védikus Irodalom néha dv¦páknak nevezi. Azt a bolygót, amelyen mi élünk,
Jamb¡dv¦pának nevezik. Az ûr a levegõ hatalmas óceánjának tekinthetõ, s ebben a hatalmas
levegõ-óceánban számtalan sziget van, a különféle bolygók, mindegyikükön óceánokkal. A
bolygók némelyikén sósvizû óceánok vannak, némelyiken pedig tejóceánok. Máshol likõr-,
megint máshol gí- vagy olajóceánt találunk. Különféle hegységek magasodnak rajtuk, s
minden egyes bolygónak más a légköre.
K¥¢£a átszelte e bolygókat, s az univerzum burkához közeledett, melyet a ¼r¦mad-
Bh§gavatam hatalmas sötétségként jellemez. Valójában az anyagi világ egészét sötétnek írják
le. A nyílt ûrben jelen van a napfény, ezért világosság van, míg a burkolatban a napfény
hiányában sötétség uralkodik. Amikor K¥¢£a az univerzumot borító rétegek felé haladt, a
szekerét röpítõ négy ló — ¼aibya, Sugr¦va, Meghapu¢pa és Bal§haka — visszahõkölt a
sötétségtõl. Bizonytalanságuk azonban szintén K¥¢£a kedvtelésének része, hiszen K¥¢£a lovai
sem közönséges lovak; egyetlen közönséges ló sem tudna keresztülvágni az egész
univerzumon, s aztán külsõ burkolatának rétegeibe hatolni. Ahogyan K¥¢£a transzcendentális,
úgy szekere, lovai s körülötte minden szintén transzcendentális, messze túlhaladva az anyagi
világ minõségeit. Mindig emlékezzünk arra, hogy K¥¢£a egy egyszerû emberi lény szerepét
játszotta, s akaratából lovai is közönséges lovak szerepében jelentek meg, akik tétováznak,
behatoljanak-e a sötétségbe.
K¥¢£át Yogeªvarának is ismerik, ahogyan a Bhagavad-g¦t§ utolsó fejezeteiben kijelenti.
Yogeªvaro hari¤: minden misztikus erõ az Õ irányítása alatt áll. Életünk során számtalan
embert láthatunk, akik rendelkeznek a yoga misztikus képességeivel, s néha csodálatos
tetteket mutatnak be, de tudnunk kell, hogy K¥¢£a a mestere minden misztikus hatalomnak.
Ezért aztán amikor látta, hogy lovai visszahõköltek a sötétségtõl, nyomban elengedte
Sudarªana-cakráját, amely a napfénynél ezerszer és ezerszer fényesebben világította meg az
eget. Az univerzum burkának sötétségét is K¥¢£a teremtette, a Sudarªana-cakra pedig állandó
társa K¥¢£ának. Így szelte át a sötétséget, Sudarªana-cakráját Maga elõtt tartva. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam azt mondja, a Sudarªana-cakra úgy hatolt át a sötétségen, mint az Úr
R§macandra ¼§r¯ga íjáról kilõtt nyíla R§va£a hadseregén. Su azt jelenti: „nagyon szép”,
darªana pedig megfigyelést jelent. Az Úr K¥¢£a korongja, a ¼udarªana-cakra kegyébõl
minden nagyon szépen láthatóvá vált, és semmi nem maradt sötétségben. Így hatolt át az Úr
K¥¢£a és Arjuna az anyagi univerzumokat burkoló hatalmas sötétségen.
Ekkor Arjuna megpillantotta brahmajyotinak nevezett fénysugárzást. A brahmajyoti kívül
esik az anyagi univerzumok burkán, s mivel jelenlegi szemünkkel nem látható, avyaktának is
nevezik. Ez a lelki sugárzás a végsõ célja a ved§ntistákként ismert személytelen filozófiát
hirdetõknek. A brahmajyotit ananta-p§ramnak is nevezik, határtalannak és beláthatatlannak.
Amikor az Úr K¥¢£a és Arjuna a brahma-jyotinak ebbe a régiójába ért, Arjuna nem tudta
elviselni a ragyogó sugárzást, s lehunyta szemét. Az Úr K¥¢£a és Arjuna útját a
brahmajyotiba a Hari-va°ªa írja le. A Védikus Irodalomnak ebben az írásában K¥¢£a így szól
Arjunához: „Kedves Arjunám, a ragyogó sugárzás, a transzcendentális fény, amelyet látsz,
testem sugárzása. Óh, Bharata sarjainak vezére, ez a brahmajyoti Én Magam vagyok.”
Ahogyan a napkorongot és a napfényt nem lehet egymástól elválasztani, ugyanúgy
elválaszthatatlan K¥¢£a is testének sugaraitól. K¥¢£a kijelenti, hogy a brahmajyoti Õ Maga. Ez
világosan kiderül a Hari-va°ªából, amikor K¥¢£a azt mondja: aha° sa¤. A brahmajyoti a
lelki szikrákként ismert parányi részecskék, a cit-ka£ának nevezett élõlények kombinációja. A
védikus so 'ham szót — „Én vagyok a brahmajyoti” — az élõlényekre is lehet alkalmazni,
akik szintén kijelenthetik, hogy a brahmajyotihoz tartoznak. A Hari-va°ªában K¥¢£a további
magyarázatot is ad: „Ez a brahmajyoti lelki energiám kiterjedése.”
 — A brahmajyoti túl van m§y§-ªaktiként ismert külsõ energiám birodalmán — mondta
K¥¢£a Arjunának. Az anyagi világban létezve senki számára nem lehetséges e Brahman-
sugárzásról tapasztalatot szerezni. Az anyagi világban tehát nem nyilvánul meg ez a sugárzás,
míg a lelki világban igen. Ez a magyarázata a vyakta-avyakta szavaknak. A Bhagavad-g¦t§ azt
mondja, vyakto 'vyakt§t san§tana¤: mindkét energia örökké megnyilvánult energia.
Ezek után az Úr K¥¢£a és Arjuna egy hatalmas tömegû lelki vízbe jutottak. Ezt a lelki
vizet nevezik K§ra£§r£ava-óceánnak vagy Viraj§nak, amely azt jelenti, hogy ez az óceán az
eredete az anyagi világ teremtésének, s azért nevezik Viraj§nak, mert mentes az anyagi világ
három minõségének befolyásától. A M¥tyuñjaya Tantra — egy védikus írás — szemléletes
leírást ad errõl a K§ra£a-óceánról, azaz a Viraj§ról. Kijelenti, hogy ezen anyagi világ
legfelsõbb bolygórendszere Satyaloka, vagyis Brahmaloka, amely fölött Rudraloka és Mah§-
Vi¢£uloka helyezkedik el. A Mah§-Vi¢£ulokával kapcsolatban a Brahma-sa°hit§ azt írja, ya¤
k§ra£§r£ava-jale bhajati sma yoga: „Az Úr Mah§-Vi¢£u a K§ra£a-óceánon fekszik.
Kilélegzésekor számtalan univerzum jön létre, amikor pedig belélegez, számtalan univerzum
árad Belé.” Így jön létre az anyagi teremtés, majd újra visszavonul. Amikor az Úr K¥¢£a és
Arjuna a vízbe jutottak, úgy tûnt, a transzcendentális sugárzás hatalmas hurrikánja kitörni
készül, s a K§ra£a-óceán vize fölkavarodott. Az Úr K¥¢£a kegyébõl Arjunának része lehetett
abban az egyedülálló látványban, amit a csodálatos K§ra£a-óceán nyújtott.
K¥¢£a társaságában Arjuna egy hatalmas palotát pillantott meg a vízben. Ezer és ezer
drágakõvel kirakott pillért és oszlopot látott, s tündöklõ sugárzásuk olyan csodálatos volt,
hogy Arjunát nyomban magával ragadta. E palota belsejében Arjuna és K¥¢£a Anantadeva
gigantikus formáját látták, akit ¼e¢ának is neveznek. Az Úr Anantadeva —¼e¢an§ga — egy
óriási kígyó formájában volt jelen, ezernyi csuklyával, melyek mindegyikét értékes, sugárzó
ékkövek díszítették, csodálatos ragyogással. Anantadeva minden fején két roppant
félelmetesnek tûnõ szem volt. Teste fehéren csillogott, mint a Kail§sa-hegység csúcsa,
amelyet örök hó borít. Nyaka kék volt, ahogyan nyelve is. Arjuna láthatta tehát a ¼e¢an§ga-
formát, majd ¼e¢an§ga csodálatosan lágy, fehér testén megpillantotta a kényelmesen heverõ
Urat. Mah§-Vi¢£ut. Mindent átható és hatalmas volt, s Arjuna megértette, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyisége ebben a formájában nem más, mint Puru¢ottama. Azért nevezik
Puru¢ottamának, a legjobbnak, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, mert ebbõl a
formából árad ki az anyagi világban Vi¢£u egy másik formája, aki Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként
ismert. Az Úr Mah§-Vi¢£u-formája, Puru¢ottama, túl van az anyagi világon, s Uttamának is
nevezik. Tama sötétséget jelent, az ut pedig annyit jelent, mint „fölött; transzcendentális”, így
uttama azt jelenti: „az anyagi világ legsötétebb régiója fölött”. Arjuna azt is látta, hogy
Puru¢ottama, Mah§-Vi¢£u testének színe oly sötét volt, mint egy frissen érkezett felhõ az esõs
évszakban. Csodálatos sárga ruhát viselt, arcán örökké szépséges mosoly ragyogott, szemei
pedig, amelyek egy lótuszvirág szirmaihoz hasonlítottak, elragadóak voltak. Az Úr Mah§-
Vi¢£u fejdíszén értékes drágakövek szikráztak, gyönyörû fülbevalói pedig csak
megsokszorozták hullámzó hajának szépségét. Nyolc rendkívül hosszú karja egészen térdéig
ért. Nyakát a Kaustubha ékszer díszítette, mellkasán a ¼r¦vatsa jele tündöklött, amely azt
jelenti: „az a hely, ahol a szerencse istennõje pihen”. Az Úr térdéig érõ virágfüzért viselt,
melyet Vaijayanti-füzérnek neveznek.
Társai, Nanda és Sunanda vették Õt körül, s maga a Sudarªana korong szintén a közelben
állt. Amint a Védák mondják, az Úrnak számtalan energiája van, s ezek az energiák most saját
személyükben szintén körülötte álltak. Közülük a legfontosabbak a következõk voltak: pu¢±i,
a tápláló energia, ªr¦, a szépség energiája, k¦rti, a hírnév energiája és aj§, az anyagi teremtés
energiája. Ezen energiák az anyagi világ irányítóit ruházzák föl, az Úr Brahm§t, az Úr ¼ivát és
az Úr Vi¢£ut, valamint a mennyei bolygók királyait, Indrát, Candrát, Varu£át és a napistent.
Más szóval ezek a félistenek, akiket az Úr hatalmaz fel különféle energiáival, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének transzcendentális szeretõ szolgálatát végzik. A Mah§-Vi¢£u
forma K¥¢£a testének kiterjedése. A Brahma-sa°hit§ is kijelenti, hogy Mah§-Vi¢£u K¥¢£a
teljes értékû kiterjedésének része. Ezek a kiterjedések nem különböznek az Istenség
Legfelsõbb Személyiségétõl, de mivel K¥¢£a azért jelent meg ebben az anyagi világban, hogy
egyszerû emberi lényként mutassa ki kedvteléseit, mindketten — Õ és Arjuna — nyomban
leborultak, hogy tiszteletüket ajánlják az Úr Mah§-Vi¢£unak. A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt írja,
az Úr K¥¢£a tiszteletteljes hódolatát ajánlotta Mah§-Vi¢£unak, s ez azt jelenti, hogy az Úr
K¥¢£a csupán azért tette ez, mert Mah§-Vi¢£u nem különbözik Tõle. Azonban amikor K¥¢£a
Mah§-Vi¢£unak ajánlja hódolatát, az nem az aha¯grahop§san§ imádatforma, amelyet néha
azoknak ajánlanak, akik a tudomány áldozatát végezve próbálnak a lelki világba jutni.
Ezekrõl az emberekrõl a Bhagavad-g¦t§ is ír: jñ§na-yajñena c§py anye yajanto m§m up§sate.
Nem volt szükség arra, hogy K¥¢£a a hódolatát ajánlja, ám mivel Õ a tanítómester, arra
tanította Arjunát, hogyan kell tiszteletét ajánlania az Úr Mah§-Vi¢£unak. Arjuna azonban
megrémült az anyagi tapasztalatot meghaladó gigantikus formák láttán. Amikor látta, hogy
K¥¢£a hódolatát ajánlja az Úr Mah§-Vi¢£unak, rögtön követte példáját, s összetett kézzel állt
az Úr elé. A hatalmas Mah§-Vi¢£u elégedetten, kedves mosollyal így szólt:
— Kedves K¥¢£ám és Arjunám! Nagyon vágytam arra, hogy láthassalak benneteket, s
ezért hoztam el a br§hma£a gyermekeit, s emiatt tartottam itt õket. Arra vártam, hogy
mindkettõtöket lássalak ebben a palotában. Inkarnációimként jelentetek meg az anyagi
világban, hogy csökkentsétek a démonikus emberek erejét, amely súlyos teher a földnek.
Most, hogy elpusztítottátok e nemkívánatos démonokat, kérlek, gyertek vissza Hozzám.
Mindketten a nagy bölcs, Nara-N§r§ya£a inkarnációi vagytok. Mindketten teljesek vagytok
önmagatokban, mégis, hogy megvédelmezzétek a bhaktákat és megsemmisítsétek a
démonokat, s fõképpen, hogy visszaállítsátok a világban a vallás elveit, hogy folytatódjék a
béke és a nyugalom, az igaz vallás alapjait tanítjátok annak érdekében, hogy az emberek
mindenhol a világon benneteket követve békében és bõségben élhessenek.
Az Úr K¥¢£a és Arjuna felajánlották hódolatukat az Úr Mah§-Vi¢£unak, s a br§hma£a
gyermekeit magukhoz véve visszatértek Dv§rak§ba, ugyanazon az úton, amelyen a lelki
világba érkeztek. A br§hma£a gyermekei már felnõttek, s Dv§rak§ba visszaérve az Úr K¥¢£a
és Arjuna visszaadták a fiúkat apjuknak.
Arjuna azonban nem tudott magához térni az ámulattól a transzcendentális világban K¥¢£a
kegyébõl tett látogatás után. K¥¢£a kegyébõl azt is megértette, hogy bármilyen fenség
nyilvánuljon meg az anyagi világban, az mind Tõle származik. Bármilyen elõkelõ helyzetben
legyen valaki ebben az anyagi világban, azt K¥¢£a kegyének köszönheti. Ezért hát
mindenkinek, mindig K¥¢£a-tudatúnak kell lennie, teljes hálával K¥¢£a iránt, hiszen bármivel
is rendelkezik valaki, az K¥¢£a kegye.
Arjuna K¥¢£a kegyének köszönhetõ csodálatos kalandja egyike az Úr K¥¢£a
kedvteléseinek, amelyeket az anyagi világban tartózkodva mutatott be. Egyedülálló és a világ
történelmében páratlan kedvtelések ezek. Minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy K¥¢£a
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, mégis, amikor jelen volt ebben az anyagi világban, az
egyszerû ember szerepét játszotta, akinek számtalan világi kötelességet kell végrehajtania. A
példás családfenntartó szerepében játszott, s bár tizenhatezer felesége, tizenhatezer palotája és
százhatvanezer gyermeke volt, számtalan áldozatot is bemutatott, hogy megtanítsa a királyi
rendet, hogyan éljenek az anyagi világban az emberiség jóléte érdekében. Mint a legkiválóbb
Legfelsõbb Személy, mindenki vágyát teljesítette, a br§hma£áktól, az emberi társadalom
legmagasabb szinten álló személyiségeitõl egészen az egyszerû élõlényekig, a legelesettebb
helyzetû emberekkel együtt. Ahogyan Indra felelõs azért, hogy az egész világot esõvel lássa
el, mindenkit a kellõ idõben elégedetté téve, úgy K¥¢£a is elégedetté tesz mindenkit,
elárasztva bennünket kegyével. Küldetése az volt, hogy megvédelmezze a bhaktákat és
végezzen a démonikus királyokkal, s ezért ezer és ezer démont pusztított el. Volt, akit Õ maga
ölt meg, volt, akivel Arjuna végzett, akit Õ hatalmazott fel. Számos jámbor királyt juttatott
így a trónra, közöttük Yudhi¢±hira királyt, hogy irányítsák a világot. Isteni elrendezésébõl
megalapozta Yudhi¢±hira király jó kormányát, békét és nyugalmat hozva a Földre.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvannyolcadik
fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a mindent felülmúló hatalma”.
89. Az Úr K¥¢£a kedvteléseinek összefoglalása
A lelki világból visszatérve — amelyet K¥¢£a társaságában látogathatott meg — Arjuna
meg volt döbbenve. Magában arra gondolt, hogy bár csupán egy közönséges élõlény, K¥¢£a
kegyébõl lehetõvé vált számára, hogy személyesen megpillantsa a lelki világot, s nem csupán
a lelki világot, hanem az eredeti Mah§-Vi¢£ut is, az anyagi teremtés okát. Azt mondják, K¥¢£a
soha nem hagyja el V¥nd§vanát: v¥nd§vana° parityajya na p§dam eka° gacchati. K¥¢£a
Mathur§ban a legfelsõbb, Dv§rak§ban még magasabb szintû a helyzete, de a legeslegfelsõbb
V¥nd§van§ban. K¥¢£a kedvtelései Dv§rak§ban V§sudeva-kiterjedése által nyilvánulnak meg,
de nincs különbség a Mathur§ban és Dv§rak§ban megnyilvánuló V§sudeva-kiterjedés és
K¥¢£a eredeti, v¥nd§vanai megnyilvánulása között. E könyv elején beszéltünk arról, hogy
amikor K¥¢£a megjelenik, minden inkarnációja, teljes értékû kiterjedése és e teljes
kiterjedések kiterjedései is Vele tartanak. Így aztán különféle kedvtelései közül néhányat nem
Maga az eredeti K¥¢£a nyilvánít ki, hanem inkarnációjának különbözõ kiterjedései és teljes
értékû kiterjedései. Arjuna egészen zavarba jött attól, hogyan lehetséges, hogy K¥¢£a
meglátogatta a lelki világban K§ra£§r£avaª§y¦ Vi¢£ut. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura
magyarázatai ezt teljességében megvitatják.
Mah§-Vi¢£u szavaiból megtudhattuk, hogy alig várta, hogy K¥¢£át láthassa. Mégis azt
mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy Mah§-Vi¢£u magával vihesse a br§hma£a fiait, bizonyára el
kellett mennie Dv§rak§ba. Miért nem találkozott ott K¥¢£ával? Az egyik lehetséges válasz az,
hogy K¥¢£a még a lelki világ Okozati-óceánján fekvõ Mah§-Vi¢£u számára sem látható, ha Õ
nem ad rá engedélyt.
Mah§-Vis£u azért vitte magával egymás után a br§hma£a fiait, rögtön születésük után,
hogy K¥¢£a személyesen menjen értük, s így Mah§-Vi¢£u megpillanthassa Õt. Ha ez így van,
felmerül a következõ kérdés: miért ment Mah§-Vi¢£u személyesen Dv§rak§ba, ha nem
láthatta ott K¥¢£át? Miért nem küldte el egyik társát a br§hma£a fiaiért? A válasz az lehet,
hogy K¥¢£a jelenlétében nagyon nehéz bárkinek is bajt okozni Dv§rak§ lakói közül, ezért
mivel Mah§-Vi¢£u egyik társa sem tudta volna elvinni a br§hma£a fiait, Õ Maga ment értük.
Felmerülhet egy másik kérdés is: az Urat brahma£ya-devának, a br§hma£ák imádandó
Istenségének ismerjük; miért engedte hát, hogy egy br§hma£a ilyen keserves helyzetbe
kerüljön, és sorra keseregnie kelljen fiai elvesztése miatt, míg kilencedik fiát is elragadták
tõle? A válasz az, hogy mivel az Úr Mah§-Vi¢£u annyira szerette volna látni K¥¢£át, még attól
sem riadt vissza, hogy szerencsétlenséget okozzon egy br§hma£ának. Egy br§hma£ának bajt
okozni tiltott cselekedet, ám az Úr Vi¢£u annyira vágyott rá, hogy találkozhasson K¥¢£ával,
hogy kész volt ezért bármit megtenni. Amikor a br§hma£a egymás után veszítette el fiait, a
palota kapujához ment és azzal vádolta a királyt, hogy nem tudja megvédelmezni a
br§hma£ákat, s ezért nem méltó arra, hogy a királyi trónon üljön. Mindez azonban Mah§-
Vi¢£u terve volt, hogy a br§hma£a megvádolja a k¢atriyákat és K¥¢£át, s így K¥¢£a kénytelen
legyen elmenni Hozzá a br§hma£a fiaiért.
Van azonban még egy kérdés: ha Mah§-Vi¢£u nem láthatja K¥¢£át, hogyan lehetséges,
hogy K¥¢£a mégis arra kényszerült, hogy odamenjen a br§hma£a gyermekeiért? A válasz a
következõ: az Úr K¥¢£a nem emiatt látogatta meg Mah§-Vi¢£ut — csupán Arjuna kedvéért
tette. Olyan bensõséges barátság fûzte õket össze, hogy amikor Arjuna arra készült, hogy a
tûzben elégve végezzen magával, K¥¢£a teljes védelmet akart neki nyújtani. Arjuna azonban
nem állt el szándékától, hogy elégeti magát, ha a br§hma£a fiai nem térnek vissza. Ezért aztán
K¥¢£a megígérte neki: „Visszahozom a br§hma£a fiait. Ne vess véget életednek!”
Ha az Úr K¥¢£a csupán azért ment volna az Úr Vi¢£uhoz, hogy a br§hma£a fiait
visszahozza, nem várt volna addig, míg a kilencedik fiú is eltávozik. Ám amikor Mah§-Vi¢£u
a kilencedik gyermeket is elvitte, s Arjuna a tûzben akart véget vetni életének amiatt, hogy
ígérete hamisnak bizonyult, a helyzet komolysága arra késztette az Úr K¥¢£át, hogy
elhatározza, Arjunával együtt elmegy Mah§-Vi¢£uhoz. Arjuna Nara-N§r§ya£a felhatalmazottt
inkarnációja, s néha õt is Nara-N§r§ya£ának nevezik. Ez az inkarnáció szintén az Úr Vi¢£u
egyik teljes értékû kiterjedése. Ezért amikor K¥¢£a és Arjuna az Úr Mah§-Vi¢£uhoz ment,
úgy kell megértenünk, hogy Arjuna Nara-N§r§ya£a minõségében tett látogatást, mint
ahogyan K¥¢£a V§sudeva minõségében nyilvánította ki dv§rak§i kedvteléseit.
A lelki világban tett látogatása után Arjuna arra a következtetésre jutott, hogy bármilyen
fenséggel rendelkezzen valaki akár az anyagi, akár a lelki világban, az mind az Úr K¥¢£a
adománya. Az Úr K¥¢£a különféle formákban nyilvánul meg: vi¢£u-tattvaként és j¦va-
tattvaként, más szóval sv§°ªaként és vibhinn§°ªaként. A vi¢£u-tattvát sv§°ªának nevezik, a
j¦va-tattvát vibhinn§°ªának. Az Úr ezért különféle transzcendentális kedvtelései által
megnyilvánulhat akár sv§°ªa, akár vibhinn§°ªa kiterjedésében, ahogyan Õ akarja, mégis az
eredeti Istenség Legfelsõbb Személyisége marad.
A végkövetkeztetést K¥¢£a kedvteléseivel kapcsolatban a ¼r¦mad-Bh§gavatam Tizedik
Énekének kilencvenedik fejezetében találjuk. Ebben a fejezetben magyarázta el ¼ukadeva
Gosv§m¦, milyen boldogan él K¥¢£a Dv§rak§ban, teljes fenségét kinyilvánítva. K¥¢£a
fenséges ereje különféle kedvteléseiben már megmutatkozott, s most azt láthatjuk, hogyan
nyilvánul meg gazdagságának és szépségének fensége dv§rak§i rezidenciáján. Ebben az
anyagi világban, amely csupán eltorzult tükörképe a lelki világnak, a gazdagság és szépség
fenségét tartják a legfontosabbnak. Ezért amikor K¥¢£a jelen volt bolygónkon, gazdagsága és
szépsége semmihez nem volt mérhetõ a három világban. Tizenhatezer gyönyörû felesége
társaságát élvezte, s ami a leglényegesebb, sok ezer szépséges felesége egyedüli férjeként élt
Dv§rak§ban. Ezzel kapcsolatban ez különösen hangsúlyt kap: tizenhatezer feleségének
egyedüli férje volt. Természetesen hallhattunk már arról a világ történelmében, hogy a
hatalmas királyok több száz feleséget tartottak, de annak ellenére, hogy ezek a királyok is
egyedüli férjei voltak számtalan feleségüknek, nem élvezhették ugyanabban az idõben
mindannyiuk társaságát. K¥¢£ának azonban mind a tizenhatezer felesége ugyanabban az
idõben okozhatott örömet.
Bár mondhatjuk erre, hogy a yog¦k is képesek testüket számtalan formába kiterjeszteni, a
yog¦k kiterjedései és az Úr K¥¢£a kiterjedései nem egyenrangúak. K¥¢£át ezért néha
yogeªvarának is nevezik, minden yog¦ mesterének. A Védikus Irodalomban arról olvashatunk,
hogy Saubhari Muni, a yog¦, nyolc alakban tudta megsokszorozni magát. Ám ezek a
kiterjedések olyanok voltak csupán, mint a televízió kiterjedései. A televízióban látott kép
millió és milló kiterjedésben nyilvánul meg, de ezek nem cselekedhetnek egymástól eltérõen,
mert csupán az eredeti kép visszatükrözõdései, s kizárólag úgy mozoghatnak, ahogyan az
eredeti teszi. K¥¢£a kiterjedései nem anyagiak, mint a televízió vagy a yog¦ kiterjedései.
Amikor N§rada Muni meglátogatta K¥¢£a palotáit, azt látta, hogy K¥¢£a különféle
megjelenéseiben minden egyes királynõ palotájában mással foglalkozott.
Azt is mondják, hogy K¥¢£a Dv§rak§ban a szerencse istennõjének férjeként élt. Rukmi£¦
királynõ a szerencse istennõje, K¥¢£a többi felesége pedig az õ kiterjedései. Így aztán K¥¢£a, a
V¥¢£i-dinasztia vezetõje teljes gazdagságot élvezett a szerencse istennõjének társaságában.
Királynõi a leírások szerint örökké fiatalok és csodálatosak voltak, s bár K¥¢£ának unokái, sõt
dédunokái is voltak már, sem Õ, sem feleségei nem látszottak többnek tizenhat-húsz évesnél.
A fiatal királynõk oly gyönyörûek voltak, hogy mozgásuk az égen cikázó villámokhoz
hasonlított. A legkiválóbb ruhákat és ékszereket viselték, s örökké táncoltak, énekeltek vagy
labdáztak palotáik tetõteraszán. Amikor az anyagi világban lányokat látunk táncolni vagy
teniszezni, az úgy tûnik, nem más, mint az eredeti Istenség Személyisége, K¥¢£a és feleségei
eredeti kedvteléseinek eltorzult tükörképe.
Dv§rak§ városának utcáit mindig elefántok, lovak, hintók, gyalogos katonák népesítették
be. Amikor az elefántokat dolgoztatják, gazdáik likõrt adnak nekik inni, s azt mondják, hogy
bár Dv§rak§ elefántjai oly sok italt kaptak, hogy nagy részével az utcákat locsolták tele, mégis
mámorosan sétáltak mindenfelé. A katonák arany ékszerekkel gazdagon feldíszítve járták az
utcákat. Szerte a városban lovak és arany hintók igyekeztek céljuk felé, s bárhová vetette
pillantását a Dv§rak§ba látogató, mindenhol zöldellõ ligeteket, kerteket láthatott, fákkal,
bokrokkal, gyümölccsel és virágokkal gazdagon. A számtalan gyümölcsöt hozó és virágzó fa
körül kedvesen csiripelõ madarak és zümmögõ méhek édes hangú kórusa dalolt. Dv§rak§
városa minden fenséggel teljes volt. A Yadu-dinasztia hõsei a város legszerencsésebb
lakóinak gondolták magukat, s minden transzcendentális adottságának élvezetében részük
lehetett.
K¥¢£a királynõinek tizenhatezer palotája e csodálatos városban állt, s az Úr K¥¢£a,
mindezen lehetõségek legfelsõbb, örök élvezõje tizenhatezer formába terjesztette ki Magát, s
tizenhatezer palotájában egyidejûleg élte a családosok életét. Minden palotában csodálatos
kertek és tavak díszlettek. A tavak kristálytiszta vizén kék, sárga, fehér, vörös lótuszvirágok
nyíltak, és sáfrányporukat a szellõ szerte a környékre eljuttatta. Csodálatos hattyúk, kacsák,
darvak szólaltak meg dallamos hangjukon. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a gyakran merült e tavak és folyók
vizébe, hogy boldogan élvezze az úszás örömeit feleségeivel. Feleségei — akik a szerencse
istennõi voltak — a vízben, úszás vagy fürdés közben megölelték Õt, s a melleik szépségét
díszítõ vörös ku¯kuma pirossal festette meg az Úr K¥¢£a mellkasát.
Az személytelen filozófia hívei vakmerõen nem hiszik el, hogy a lelki világban az
élvezetek ilyen változatossága van jelen. Hogy a lelki világ valódi, örökké gyönyörteljes
élvezetét megmutassa, az Úr K¥¢£a alászállt e bolygóra, s bebizonyította, hogy a lelki világból
sem hiányzik az élet gyönyörének lehetõsége. Az egyetlen különbség az, hogy e lehetõségek a
lelki világban örökké tartanak, soha véget nem érnek, míg az anyagi világban ennek csupán
átmeneti, eltorzult visszatükrözõdéseivel találkozunk. Amikor az Úr K¥¢£a ilyen élvezetekben
merült el, a Gandharvák és a zenészek csodálatos hangversenyekkel dicsõítették Õt.
M¥dangák, dobok, üstdobok, húros hangszerek és rézkürtök szólaltak meg, ünnepivé
varázsolva a légkört. Ünneplõ kedvükben az Úr feleségei néha vízzel locsolták az Úr testét
egy fecskendõhöz hasonló eszközzel, s az Úr is lelocsolta õket. Míg eképpen hódoltak
kedvtelésüknek, úgy tûnt, mintha a mennyek egyik királya, Yak¢ar§ja élvezné számtalan
felesége társaságát. (Yak¢ar§ját Kuverának is nevezik, s õ a mennyei birodalom kincstárosa.)
Az Úr K¥¢£a feleségei mellének és derekának szépsége ezerszeresen tündökölt, ahogy a víztõl
átnedvesedtek, s leomló hosszú hajuk is e testrészeiket díszítette. A hajukba tûzött csodálatos
virágok lehullottak, s látszólag megbántva, hogy az Úr vizet locsolt rájuk, megpróbálták Tõle
elvenni a fecskendõt. Ebbõl azonban az lett, hogy az Úr megölelte õket, amint készségesen a
közelébe mentek. Ajkaikon a szerelem nyílt szándékát érezték, s ez a lelki gyönyör hangulatát
teremtette meg. Az Úr nyakát körülölelõ virágfüzér a királynõk melléhez ért, egész testüket
megfestve a sáfrány sárgájával. Önfeledt mennyei kedvtelésükben kibomlott hajuk egy folyó
csodálatos hullámainak tûnt. Amint az Úr és királynõi egymás testét locsolták vízzel, olyan
volt, mintha az elefánt élvezné számtalan nõstényelefánt társaságát egy tóban.
Miután határtalan élvezetük után kijöttek a vízbõl, levetették átnedvesedett ruháikat —
melyek roppant értékes öltözékek voltak —, hogy az énekesek és táncosok magukkal
vihessék. Ezeknek az énekeseknek és táncosoknak a királynõktõl és királyoktól alkalmanként
kapott értékes ruhák és díszek jelentették a megélhetést. A társadalom olyan jól megtervezett
rendszer volt, hogy különféle helyzetû tagjai — a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák és a
ª¡drák — minden nehézség nélkül megkereshették azt, ami életük fenntartásához szükséges
volt. A társadalmi rétegek között nem volt versengés. A kasztrendszer eredeti elve az volt,
hogy a hasonló mesterséget ûzõ emberek alkotta különféle csoportok ne versengjenek
egymással.
Így élvezte az Úr K¥¢£a tizenhatezer feleségének társaságát. Azok a bhakták, akik arra
vágynak, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét házastársi szerelemmel szerethessék,
felemelkedhetnek abba a helyzetbe, hogy K¥¢£a feleségei lehetnek, s K¥¢£a azzal, hogy
örökké kedves hozzájuk, lankadatlanná teszi Iránta érzett ragaszkodásukat. Szeretõ férjként
való viselkedése feleségeivel, mozdulatai, mosolya, ölelése, beszélgetései velük s minden más
tette feleségei végtelen szeretetét idézte elõ. Ez az élet legmagasabb szintû tökletessége. Ha
valaki mindig ragaszkodik K¥¢£ához, tudhatjuk róla, hogy felszabadult lélek, s élete sikeressé
vált. K¥¢£a úgy viszonozza valamennyi bhaktájának érzéseit, akik teljes szívükbõl szeretik
Õt, hogy képtelenek nem vonzódni Hozzá. K¥¢£a és bhaktái között olyan csodálatos
kölcsönös kapcsolat van, hogy a bhakta semmi másra nem tud gondolni, egyedül csak
K¥¢£ára.
A királynõk számára K¥¢£a imádatuk egyetlen középpontja volt. Mindig K¥¢£áról, a
lótuszvirág szemû, gyönyörû, feketés színû Istenség Személyiségérõl szóló gondolataikban
merültek el. Néha csöndben gondoltak Rá, néha a bh§va és anubh§va eksztázisában szinte
önkívületben beszéltek Róla, s néha — még K¥¢£a jelenlétében is — a tóban vagy a folyóban
Vele élvezett kedvteléseikrõl meséltek. Néhány ilyen beszélgetést írunk le most.
Az egyik királynõ így szólt a kurar¦ madárhoz:
— Óh, kedves kurar¦m, milyen késõre jár! Mindenki alszik, a világra nyugalom és béke
szállt. Ilyenkor az Istenség Legfelsõbb Személyisége is pihen, bár tudását semmilyen
körülmény nem zavarja meg. Akkor hát te miért nem alszol? Miért búslakodsz így egész
éjjel? Drága barátom, téged is elbûvöltek az Istenség Legfelsõbb Személyiségének vonzó
szavai, lótusz szeme és édes mosolya, akárcsak engem? Szívedet ugyanúgy égetik, mint az
enyémet?
— Óh, cakrav§k¦, miért nem hunyod le szemed? Férjedet keresed, aki talán messze
vidékre röpült? Miért szomorkodsz ily szánalomra méltóan? Óh, jaj, úgy tûnik, bánatod
nagyon mély... Vagy talán te is az Istenség Legfelsõbb Személyiségének örök szolgája akarsz
lenni? Azt hiszem, égsz a vágytól, hogy virágfüzért helyezhess az Úr lótuszlábaihoz, s aztán
hajadba illeszthesd.
— Óh, kedves óceán! Miért morajlasz éjjel és nappal? Nem szeretsz aludni? Bizonyára
álmatlanság támadott meg, vagy ha nem tévedek, az én kedves ¼y§masundarám vette el
ügyesen természetes méltóságodat és türelmedet. Emiatt szenvedsz álmatlanságban, akárcsak
én? Meg kell vallanom neked, erre a betegségre nincs gyógyír.
— Óh, kedves holdisten, azt hiszem, súlyos tüdõbaj támadott meg, s ezért leszel napról
napra egyre vékonyabb és vékonyabb. Uram, oly gyönge lettél, hogy erõtlen sugaraid nem
tudják eloszlatni az éjszaka sötétségét. Vagy talán az én drága Uram. az Úr ¼y§masundara
titokzatos, édes szavai bódítottak el, mint engem? A súlyos aggodalom miatt vagy ily komor?
— Óh, Himalája szellõje, mit tettem, hogy ilyen elszántan kínzol, felébresztve vágyamat,
hogy K¥¢£ával találkozzam? Nem tudod, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
fondorlatai már így is megsebeztek? Óh, Himalája szellõje, tudd meg, hogy már le vagyok
sújtva; nincs szükség arra, hogy újra és újra megsebezz.
— Óh, csodálatos felhõ, szépséges tested színe tökéletesen az én drága ¼y§masundarám
testének árnyalatát idézi fel. Azt hiszem, nagyon kedves lehetsz az én Uramnak, a Yadu-
dinasztia vezérének, s mivel oly kedves vagy Neki, éppúgy meditációba mélyedsz, ahogyan
én. Megértem, hogy szíved ¼y§masundaráért érzett aggodalommal teli. Úgy látom, égsz a
vágytól, hogy láthasd Õt, s látom, hogy emiatt könnycseppek hullanak szemedbõl, akár az
enyémbõl. Óh, drága sötét felhõ, õszintén be kell vallanom, hogy ¼y§masundarával közeli
kapcsolatot kialakítani csak végtelen aggodalmak árán lehet, míg máskülönben nyugodtan
ülhetnénk otthonunkban.
A kakukk általában az éjszaka elteltével, kora reggel kezd dalába. Amikor a királynõk
hajnalban meghallották hangját, így szóltak:
— Óh, kakukkmadár, hangod oly édes! Amint dalodat halljuk, nyomban ¼y§masundarára
emlékezünk, mert hangod épp olyan, mint az Övé. Hangodat éltetõ nektár itatja át, amely
képes visszahozni az életbe azt, aki legdrágább barátja távolléte miatt szinte halálán van.
Lekötelezettjeid vagyunk ezért. Kérlek, mondd meg, mivel köszönthetnénk és mit tehetnénk
érted!
A királynõk szüntelenül így beszéltek, s a hegyeket is megszólították:
— Óh, kedves hegység, mily nemeslelkû vagy! Súlyoddal fenntartod a föld kérgét, bár
mivel olyan hûségesen végzed kötelességedet, nem tudod, hogyan kell mozogni. Olyan súlyos
vagy, hogy nem mozdulsz, s nem is mondasz semmit, örökké gondolataidban elmélyülve
látunk. Bizonyára mindig komoly és fontos dolgokon töprengsz, ám mi pontosan tudjuk, mire
gondolsz. Biztosak vagyunk benne, hogy ¼y§masundara lótuszlábait szeretnéd magas
hegycsúcsodra helyezni, ahogyan mi szeretnénk azt domború melleinkhez érinteni.
— Óh, kedves folyók! Tudjuk, hogy a nyár miatt medretek kiszáradt, s vizetek sincs, s
emiatt nem ékesítenek benneteket már a szirmaikat bontó lótuszvirágok. Keskenynek és
sekélynek látszotok, s ebbõl tudjuk, hogy éppolyan helyzetben vagytok, akár mi.
Mindenünket elveszítettük, mert ¼y§masundara távol van, s nem halljuk többé kedves szavait.
Szívünk nem ver rendben, így mi is oly soványak és vékonyak lettünk. Ezért gondoljuk, hogy
épp olyanok vagytok, mint mi. Azért fogytatok el, mert nem kaptok többé vizet férjetektõl, az
óceántól a felhõkön keresztül.
A királynõk példája nagyon szemléletes példa. A folyómeder kiszárad, ha az óceán a
felhõk segítségével nem látja el többé vizével. Az óceán a folyó férje, s ezért kötelessége
ellátni õt vízzel. Ha egy férj nem gondoskodik arról, hogy felesége minden szükségeset
megkapjon, ami életéhez kell, hitvese olyanná válik, mint a kiszáradt folyó.
Az egyik királynõ egy hattyút szólított meg:
— Drága hattyúm, köszöntelek! Kérlek, gyere ide hozzám! Ülj le kérlek, s igyál egy kis
tejet. Óh, drága hattyúm, mondd, nincs számomra semmi üzeneted ¼y§masundarától? Az Õ
hírvivõjének tekintelek; s ha van valami híred, kérlek, mondd el! A mi ¼y§masundaránk
mindig független, soha nem kerül senki irányítása alá. Mind kudarcot vallottunk abban, hogy
irányítsuk Õt, ezért téged kérdezünk: jól van-e ¼y§masundara? Tudnod kell, hogy mennyire
állhatatlan. Barátsága csak ideig-óráig tart, s a legkisebb dolog miatt végeszakad. Meg tudnád
nekem magyarázni, miért ilyen rideg hozzám? Azelõtt azt mondta, én vagyok legkedvesebb
felesége. Emlékszik még szavaira? Óh, ne is törõdjünk ezzel... Üdvözöllek, s kérlek, ülj le!
Ám hiába is könyörögsz, hogy menjek ¼y§masundarához. Ha Õ nem törõdik velem, miért
bolondulnék én Utána? Sajnálom, de meg kell mondanom neked: egy szánalomra méltó lélek
követe vagy. Arra kérsz, menjek Hozzá, de én nem teszem. Hogyan? Te arról beszélsz, hogy
Õ jön hozzám? Arra vágyik, hogy teljesítse régi vágyamat? Rendben van, idehozhatod. Ám
ne hozd Vele legszeretettebb szerencse-istennõjét! Azt gondolod, egyetlen pillanatra sem
válik meg tõle? Nem tud idejönni egyedül, Lak¢m¦ nélkül? Viselkedése igazán bántó. Azt
jelentené ez, hogy Lak¢m¦ nélkül ¼y§masundara nem lehet boldog? Nem lehet boldog
egyetlen más feleségével sem? Azt jelenti ez, hogy a szerencse istennõje az Iránta érzett
szeretet óceánjával szereti Õt, s egyikõnk sem hasonlítható hozzá?
Az Úr K¥¢£a feleségei mind tökéletesen elmerültek Róla szóló gondolataikban. K¥¢£át
yogeªvarának, minden yog¦ mesterének ismerik, s dv§rak§i feleségei szívükben õrizték
yogeªvarát. Ahelyett, hogy a yoga misztikus erejének mestereivé próbálnánk válni, jobb, ha a
legfelsõbb yogeªvarát, K¥¢£át zárjuk szívünkbe. Életünk így tökéletessé válhat, s könnyedén
eljuthatunk Isten birodalmába. Tudnunk kell, hogy K¥¢£a királynõi, akik Dv§rak§ban Vele
éltek, elõzõ életükben a legkiválóbb bhakták voltak, akik K¥¢£ával házastársi kapcsolatot
akartak létrehozni. Ezért hát megkapták a lehetõséget, hogy állandó szeretetteljes kapcsolatot
élvezve feleségei lehessenek, s végül mind a Vaiku£±ha bolygókra kerültek.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége sohasem személytelen. Minden Védikus Írás
számtalan transzcendentális tettét és kedvtelését dicsõíti. A Védákban és a R§m§ya£ában
csakis tetteirõl írnak, s a Védikus Irodalom mindenhol az Õ dicsõségét zengi. Amint az érzõ
szívû emberek — például a nõk — meghallják az Úr K¥¢£a kedvteléseit, azon nyomban
vonzódni kezdenek Hozzá. Az érzékeny lelkületû emberek — amilyenek a nõk és a lányok —
nagyon könnyen fordulnak a K¥¢£a-tudat felé. Így hát akiket vonz a K¥¢£a-tudat mozgalma, s
megpróbálnak folytonos kapcsolatban maradni ezzel a tudattal, azok minden bizonnyal elérik
a legfelsõbb rendû felszabadulást: visszatérhetnek K¥¢£ához, Gokula V¥nd§vanába. Ha
K¥¢£a-tudata kifejlesztésével az ember a lelki világba juthat, elképzelhetjük, milyen boldogok
és áldottak voltak K¥¢£a királynõi, akik személyesen beszélgettek Vele, s szemtõl szemben
láthatták Õt. Senki nem tudná teljességében leírni az Úr K¥¢£a feleségeinek szerencséjét.
Személyesen gondoskodtak Róla, transzcendentális szolgálatot végezve Neki: fürdették,
etették, örömet okoztak Neki és szolgálták. Semmilyen lemondást nem lehet Dv§rak§
királynõinek szolgálatához hasonlítani.
¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának, hogy az önmegvalósítást illetõen a
dv§rak§i királynõk lemondása és vezeklése semmihez sem hasonlítható. Az önmegvalósítás
egyetlen célja K¥¢£a. Ezért bár K¥¢£a és a királynõk kapcsolata közönséges férj-feleség
kapcsolatnak tûnik, az alapvetõ elv, amit látnunk kell, a királynõk ragaszkodása K¥¢£ához. A
lemondás és vezeklés egész folyamata azt a célt szolgálja, hogy az embert eltávolítsa az
anyagi világtól, s erõsítse ragaszkodását K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránt.
K¥¢£a a menedéke mindenkinek, aki az önmegvalósítás útján halad. Mint példás családfõ,
feleségeivel élt, és végrehajtotta a Védák rituális szertartásait, hogy megmutassa a kevéssé
intelligens embereknek: a Legfelsõbb Úr soha nem személytelen. K¥¢£a feleségeivel és
gyermekeivel élt, a legnagyobb gazdagságban, akár egy közönséges feltételekhez között lélek,
hogy példát állítson azok elé, akik valóban feltételekhez kötöttek: bárki élhet családja
körében, amíg K¥¢£a áll a középpontban. A Yadu-dinasztia tagjai K¥¢£a családjában éltek, s
minden tevékenységük középpontjában Õ állt.
K¥¢£ához való ragaszkodásunk erõsítése sokkal fontosabb, mint a lemondás. A K¥¢£a-
tudat mozgalmának is ez a célja. Azon elv alapján prédikálunk, hogy nem számít, az ember
sanny§s¦-e vagy g¥hastha, csupán K¥¢£a iránti ragaszkodását kell erõsítenie, s élete
tökéletessé válik. Az Úr ¼r¦ K¥¢£át követve az ember élhet családjával, élhet bármilyen
társadalomban vagy nemzetben, ha célja nem az érzékkielégítésben való elmerülés, hanem a
K¥¢£a iránti ragaszkodás kifejlesztése. Négy elv van, amellyel a feltételekhez kötött lélek a
felszabadult élet szintjére emelkedhet, amelyeket a dharma, artha, k§ma és mok¢a (vallás,
anyagi gyarapodás, ézékielégítés és felszabadulás) kifejezésekkel jelölnek. Ha valaki az Úr
K¥¢£a családtagjai nyomdokait követve él családi életet, és minden tevékenységének
középpontjába K¥¢£át helyezi, egyidejûleg elérheti a siker e négy alapelvének mindegyikét.
Tudjuk, hogy K¥¢£ának tizenhatezer-száznyolc felesége volt — mind a legmagasabb
szinten álló felszabadult lelkek —, s közöttük Rukmi£¦ királynõ volt a legfõbb. Rukmi£¦ után
még hét fõ feleség következett. Nyolcuk fiainak nevét már felsoroltuk. Emellett K¥¢£ának
összes többi királynõjétõl is volt tíz-tíz fia, így összesen tizenhatezer-száznyolcszor tíz fia
volt. Ennek hallatán azonban senki ne lepõdjön meg. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy
K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki határtalan képességekkel rendelkezik.
Minden élõlényt fiának tart, így még ha tizenhatmillió fia ragaszkodna Hozzá személyesen,
azon sem kellene csodálkoznunk.
K¥¢£a legkiválóbb fiai közül tizennyolcan mah§-rathák voltak. Mah§-ratha az, aki több
ezer katonával, kocsihajtóval, lovassal és elefánttal tud egymaga megküzdeni. K¥¢£a e
tizennyolc mah§-ratha fiának hírét mindenhol ismerik, s majd minden Védikus Írás ír róluk.
Nevük a következõ: Pradyumna, Aniruddha, D¦ptim§n, Bh§nu, S§mba, Madhu, B¥hadbh§nu,
Citrabh§nu, V¥ka, Aru£a, Pu¢kara, Vedab§hu, ¼rutadeva, Sunandana, Citrab§hu, Vir¡pa,
Kavi és Nyagrodha. Közülük Pradyumnát tartják a legkiválóbbnak. Pradyumna Rukmi£¦
királynõ legidõsebb fia, s apjának, az Úr K¥¢£ának minden tulajdonságát örökölte. Anyai
nagybátyjának, Rukm¦nak a leányát vette feleségül, és ebbõl a házasságból született
Aniruddha. Aniruddhának olyan erõ volt birtokában, hogy tízezer elefánt ellen tudott harcolni.
Nagyanyja — Rukmi£¦ — bátyjának unokáját vette feleségül. Mivel a vérrokonság az ilyen
unokatestvérek között távoli, nem volt szokatlan az ilyen házasság. Aniruddha fiát Vajrának
hívták. Õ volt az egyetlen, aki túlélte a Yadu-dinasztia teljes pusztulását, melyet egy
br§hma£a átka idézett elõ. Egyetlen fia volt, Pratib§hu. Az õ fiát Sub§hunak, Sub§hu fiát
¼§ntasenának, ¼§ntasena fiát pedig ¼atasenának hívták.
¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta, hogy a Yadu-dinasztiában mindenkinek rengeteg gyermeke
volt. Ahogyan K¥¢£ának számtalan fia, unokája és dédunokája volt, a felsorolt királyok is
hasonlóan kiterjedt családdal rendelkeztek, s számtalan gyermekük mellett különleges
gazdagságban és fényûzésben is éltek. Egyikük sem volt gyönge vagy rövid életû, s ami a
legfontosabb, mindannyian a brahminikus kultúra állhatatos követõi voltak. A k¢atriya
királyoknak kötelességük, hogy ápolják a brahminikus kultúrát és védelemezzék a hiteles
br§hma£ákat, s a Yadu-dinasztia királyai mind eleget tettek e kötelességüknek. Olyan sokan
voltak, hogy még ha valaki több ezer évig élne, akkor is nagyon nehéz lenne mindannyiukról
leírást adni. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának, hogy megbízható
forrásból azt hallotta: csupán gyermekeik tanítására a Yadu-dinasztia nem kevesebb mint
harmincnyolcmillió- nyolcszázezer tanítót, §c§ryát fogadott fel. Ha ennyi tanítóra volt
szükség csupán gyermekeik tanítására, elképzelhetjük, mennyien lehettek összesen
családjukban. Katonai erejükrõl azt mondják, csak magának Ugrasena királynak tíz kvadrillió
katonát számláló testõrsége volt.
Mielõtt az Úr K¥¢£a megjelent volna ebben az univerzumban, számtalan háború dúlt a
démonok és a félistenek között. Rengeteg démon meghalt a csaták során, s mind lehetõséget
kaptak arra, hogy királyi családokban szülessenek meg a földön. Elõkelõ királyi rangjuk miatt
ezek a démonok rettentõen felfuvalkodottá váltak, s mással sem törõdtek, mint hogy
alattvalóikat sanyargassák. Az Úr K¥¢£a azért jelent meg ezen a bolygón a Dv§para-yuga
végén, hogy elpusztítsa ezeket a démonokat. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ mondja, paritr§£§ya
s§dh¡n§° v¦n§ª§ya ca du¢k¥t§m: az Úr azért jön, hogy megvédelmezze a bhaktákat és
elpusztítsa a bûnösöket. Néhány félistent szintén arra kért, jelenjen meg a földön és segítse Õt
transzcendentális kedvtelései során. Amikor K¥¢£a megjelent, örök szolgái kíséretében jött, de
a félisteneket is megkérte, szálljanak alá, hogy Õt segíthessék, így mindannyian megszülettek
a Yadu-dinasztiában. A Yadu-dinasztiának százegy nemzetsége élt a birodalom különbözõ
területein, s e nemzetségek minden egyes tagja isteni helyzetének megfelelõen tisztelte az Úr
K¥¢£át, s mindannyian teljes szívbõl bhaktái voltak. A Yadu-dinasztiában mindenki gazdag és
boldog volt, bõségben, aggodalomtól mentesen élt. K¥¢£a iránti fenntartás nélküli odaadásuk
miatt egyetlen király nem gyõzhette le õket. Szeretetük oly erõs volt, hogy még szokásos
tevékenységeik közben is — míg üldögéltek, aludtak, utaztak, beszélgettek, szórakoztak,
tisztítottak valamit vagy fürödtek — csupán K¥¢£áról szóló gondolataikba merültek, s nem
törõdtek saját testükkel. Ez jellemzõ az Úr K¥¢£a tiszta bhakt§ira. Ahogyan az ember úgy
elmerülhet egy gondolatban, hogy megfeledkezik minden testi tevékenységrõl, úgy a Yadu-
dinasztia tagjai ösztönösen cselekedtek testi szükségleteikkel kapcsolatban, ám figyelmük
valójában mindig K¥¢£ára irányult, elméjük örökké K¥¢£a-tudatba mélyedt.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£a öt sajátos tökéletességének kiemelésével zárja le a
¼r¦mad-Bh§gavatam Tizedik Énekének kilencvenedik fejezetét. Az elsõ tökéletesség az, hogy
mielõtt az Úr K¥¢£a megjelent volna a Yadu-dinasztiában, a Gangesz folyót tartották minden
dolog közül a legtisztábbnak — még a tisztátlan dolgok is megtisztultak pusztán vizének
érintésétõl. A Gangesz különleges erejének az volt az oka, hogy az Úr Vi¢£u lábujjainál ered.
Amikor azonban az Úr K¥¢£a, a Legfelsõbb Vi¢£u megjelent a Yadu-dinasztiában, Õ Maga
utazta be az egész Yadu birodalmat, s a Yadukkal kialakult bensõséges kapcsolata miatt
amellett, hogy egész családjuk híressé vált, hatásosabbá váltak mások megtisztításában, mint
maga a Gangesz.
Az Úr K¥¢£a megjelenésének második tökéletessége az, hogy bár látszólag
megvédelemezte a bhaktákat és elpusztította a démonokat, a bhakták és a démonok ugyanazt
az eredményt érték el. Az Úr K¥¢£a ötféle felszabadulást adományozhat, amelyek közül
Ka°sa és a hozzá hasonló démonok a s§yujya-mukti, a Legfelsõbbel való eggyéválás
felszabadulásának áldásában részesültek, míg a gop¦k megkapták a lehetõséget, hogy
személyesen együtt lehessenek Vele. A gop¦k megtartották egyéni létüket, hogy az Úr K¥¢£a
társaságát élvezzék, de Ka°sára az Úr személytelen brahmajyotija várt. Más szóval mind a
démonok, mind a gop¦k lelkileg felszabadultak, de mivel a démonok ellenségek voltak, a
gop¦k pedig barátok, a démonokat elpusztította az Úr, míg a gop¦knak menedéket nyújtott.
Az Úr K¥¢£a megjelenésének harmadik tökéletessége nem más, mint hogy a szerencse
istennõje, akit olyan félistenek imádnak, mint az Úr Brahm§, Indra és Candra, örökké az Úr
szolgálatában maradt, annak ellenére, hogy az Úr a gop¦kat részesítette elõnyben. Lak¢m¦j¦, a
szerencse istennõje minden tõle telhetõt megtett, hogy a gop¦kkal azonos szintre kerülhessen,
ám nem járt sikerrel. Mégis hûséges maradt K¥¢£ához, pedig általában nem marad egy helyen
még akkor sem, ha olyan félistenek imádják õt, mint az Úr Brahm§.
Az Úr K¥¢£a megjelenésének negyedik tökéletessége nevének dicsõségéhez kapcsolódik.
A Védikus Irodalom kijelenti, hogy ha valaki az Úr Vi¢£u neveit ezerszer elvibrálja, az
ugyanabban az áldásban részesíti, mintha az Úr R§ma nevét vibrálná el háromszor, míg az Úr
K¥¢£a nevét elég egyetlen egyszer kimondani, hogy ugyanahhoz az áldáshoz jusson. Más
szóval az Istenség Legfelsõbb Személyiségének — Vi¢£ut és R§m§t is beleértve — szent
nevei közül K¥¢£a szent neve a leghatalmasabb. A Védikus Irodalom ezért különösen
kihangsúlyozza K¥¢£a szent nevének vibrálását: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare
Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Ebben a korban az Úr Caitanya
vezette be K¥¢£a szent nevének vibrálását, könnyebben elérhetõvé téve így a felszabadulást,
mint bármely másik korban. Az Úr K¥¢£a tehát kiválóbb, mint más inkarnációi, bár
mindannyian egyformán az Istenség Legfelsõbb Személyisége.
Az Úr K¥¢£a megjelenésének ötödik tökéletessége az, hogy a legmagasabb rendû vallásos
elvet szilárdította meg a Bhagavad-g¦t§ban tett kijelentésével, miszerint ha valaki meghódol
Elõtte, azzal eleget tesz a vallásos rítusok minden elõírásának. A Védikus Irodalom húszféle
vallásos elvet említ, s a különféle ª§strák ezek mindegyikét leírják. Az Úr K¥¢£a azonban
olyan kegyes e kor elesett, feltételekhez kötött lelkeihez, hogy személyesen jelent meg s kért
mindenkit arra, adja föl a vallásos rítusok minden változatát, s csupán hódoljon meg Õelõtte.
E Kali korszakban a vallásos elvek háromnegyed része eltûnt, s fennmaradó negyedét is alig-
alig követik. Az Úr K¥¢£a kegyébõl azonban nem csupán a Kali-yuga e hiányossága szûnt
meg teljesen, hanem a vallás folyamata is olyan egyszerûvé vált, hogy csupán az Úr K¥¢£ának
végzett odaadó szolgálattal, szent neveinek dicsõítésével — Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a
K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare — elérhetjük a vallás
legmagasabb rendû célját: a lelki világ legfelsõbb bolygójára, Goloka V¥nd§vanába
kerülhetünk. Így nyomban felmérhetjük az Úr K¥¢£a megjelenésének áldását, s megérthetjük:
az, hogy megjelenésével képes volt az egész világot megmenteni, egyáltalán nem volt
különleges dolog Részérõl.
Így fejezi be ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£a kiemelkedõ helyzetének leírását, Õt
dicsõítve:
— Óh, Úr K¥¢£a, minden dicsõséget Neked! Jelen vagy mindenki szívében mint
Param§tm§, ezért neved Jananiv§sa — aki ott honol mindenki szívében.
Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, ¦ªvarah sarva-bh¡t§n§° h¥ddeªe 'rjuna ti¢±hati: a
Legfelsõbb Úr Param§tm§ formájában mindenki szívében ott él. Ez azonban nem azt jelenti,
hogy K¥¢£ának az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként nincs különálló létezése. A
M§y§v§d¦ filozófusok elfogadják Parabrahman mindent átható formájának létét, de amikor
Parabrahman, vagyis a Legfelsõbb Úr megjelenik, akkor azt gondolják, hogy az anyagi
természet irányítása alatt jelenik meg. Mivel az Úr K¥¢£a Devak¦ fiakén jelent meg, a
M§y§v§d¦ filozófusok közönséges élõlénynek tekintik Õt, aki megszületik ebben az anyagi
világban. Ezért ¼ukadeva Gosv§m¦ figyelmezteti õket: devak¦-janma-v§da. Ez azt jelenti,
hogy bár K¥¢£a Devak¦ fiaként híres, valójában Õ a Felsõlélek, a mindent átható Istenség
Legfelsõbb Személyisége. A bhakták azonban a devak¦-janma-v§da kifejezést másképpen
értelmezik. Tudják, hogy K¥¢£a valójában Yaªod§ mama fia volt. Bár K¥¢£a elõször Devak¦
fiaként jelent meg, rögtön átkerült Yaªod§ mama ölébe, és gyermekkori kedvteléseivel
Yaªod§ mamának és Nanda Mah§r§jának okozott boldog élvezetet. Ezt Vasudeva maga is
beismeri, amikor Kuruk¢etránál találkozott Nanda Mah§r§jával és Yaªod§val. Belátta, hogy
K¥¢£a és Balar§ma Yaªod§ mama és Nanda Mah§r§ja fiai voltak, míg Vasudeva és Devak¦
csak hivatalos apjuk és anyjuk volt. Valódi apjuk és anyjuk Nanda és Yaªod§ volt. Ezért
¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£át devak¦-janma-v§dának szólítja.
¼ukadeva Gosv§m¦ azután tovább dicsõíti az Urat: Õt ünnepli a yadu-vara-pari¢at, a Yadu
dinasztia gyülekezeti csarnoka, valamint Õ az elpusztítója számtalan démonnak. K¥¢£a, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége különféle anyagi energiáinak segítségével minden démont
megölhetett volna, de személyesen akart végezni velük, hogy felszabadíthassa õket. Pusztán a
démonok elpusztítása miatt nem lett volna szükség arra, hogy K¥¢£a megjelenjen az anyagi
világban: akaratából démonok ezreinek halálát okozhatta volna, személyes beavatkozása
nélkül. Valójában a tiszta bhakták kedvéért szállt alá, hogy gyermekként játszhasson Yaªod§
mamával és Nanda Mah§r§jával, s hogy boldoggá tegye Dv§rak§ lakóit. A démonok
elpusztításával és a bhakták megvédelmezésével az Úr K¥¢£a a valódi vallás elveit állította
föl, amely nem más, mint az Isten iránti szeretet. Az Isten iránti szeretet valódi vallásos elvét
követve még a sthira-carának nevezett élõlények is megszabadulnak minden anyagi
szennyezõdéstõl, s a lelki világba kerülnek. A sthira szó a mozdulatlan fákra és a többi
növényre utal, a cara pedig a mozgó állatokra, különösen tehenekre. Amikor K¥¢£a jelen volt,
felszabadította a fákat, a majmokat, minden növényt és állatot, akik megpillantották és
szolgálták Õt, V¥nd§vanában és Dv§rak§ban egyaránt.
Az Úr K¥¢£át különösen dicsõítik amiatt, hogy boldoggá tette a gop¦kat és Dv§rak§
királynõit. ¼ukadeva Gosv§m¦ elbûvölõ mosolyáért dicsõíti Õt, amely nemcsak V¥nd§vana
gop¦jait, hanem Dv§rak§ királynõit is magával ragadta. Ezzel kapcsolatban a vardhayan
k§madevam szavakat használják. V¥nd§vanában mint a sok gop¦ barátja, Dv§rak§ban pedig
mint a számtalan királynõ férje, K¥¢£a felfokozta érzéki vágyaikat, hogy élvezetet merítsenek
társaságában. Isten megvalósítása, vagyis az önmegvalósítás érdekében az embernek általában
több ezer évig tartó szigorú vezekléseknek és lemondásoknak kell alávetnie magát, hogy
esetleg lehetõvé váljon számára Isten megvalósítása. Azonban a gop¦k és Dv§rak§ királynõi
csupán felfokozott érzéki vágyaikkal, amellyel K¥¢£át barátjukként vagy férjükként kívánták
élvezni, a felszabadulás legmagasabb szintjét érték el.
Az Úr K¥¢£ának ez a viselkedése a gop¦kkal és a királynõkkel egyedülálló az
önmegvalósítás történelmében. Az emberek általában úgy gondolják, az önmegvalósítás
érdekében az erdõbe vagy a hegyekbe kell vonulniuk, hogy ott szigorú lemondásoknak és
vezekléseknek vessék alá magukat. De a gop¦k és a királynõk pusztán azzal, hogy
szerelemmel ragaszkodtak K¥¢£ához, s társaságát egy úgynevezett érzéki, gazdag és fényûzõ
életben élvezték, a legmagasabb szintû felszabadulást érték el, amelyet még nagy bölcsek és
szentek sem érhetnek el. Ka°sa, Dantavakra, ¼iªup§la és a hozzájuk hasonló démonok
szintén a legnagyobb áldást kapták: a lelki világba kerültek.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam elején ¼r¦la Vy§sadeva felajánlotta tiszteletteljes hódolatát a
Legfelsõbb Igazságnak, V§sudevának. K¥¢£ának. Ezután arra tanította fiát, ¼ukadeva
Gosv§m¦t, hogy prédikálhassa a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. Ezzel van összefüggésben az is, hogy
¼ukadeva Gosv§m¦ az Urat jayatiként dicsõíti. ¼r¦la Vy§sadeva, ¼ukadeva Gosv§m¦ és a
tanítványi láncolat minden §c§ryája nyomdokait követve a világon mindenkinek dicsõítenie
kell az Úr K¥¢£át, és saját érdekében el kell fogadnia a K¥¢£a-tudat mozgalmát. A folyamat
egyszerû és hasznos. Csupán vibrálnunk kell a mah§-mantrát: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a
K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Az Úr Caitanya ezért azt
ajánlotta, hogy az ember legyen közömbös az anyagi élet hányattatásaival szemben. Az
anyagi élet ideiglenes, így e megpróbáltatások ahogyan jönnek, úgy el is mennek, amikor
azonban szembekerülünk e viszontagságokkal, olyan türelmesnek kell lennünk, mint egy fa,
olyan alázatosnak és szerénynek, mint az utcán heverõ szalmaszál, s mindenképpen K¥¢£a-
tudatosnak kell maradnunk, a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare vibrálásával.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége K¥¢£a, minden élõlény felsõlelke, indokolatlan
kegyébõl alászáll, és különféle inkarnációiban kinyilvánítja számtalan transzcendentális
kedvtelését. Az Úr K¥¢£a különbözõ inkarnációinak vonzó kedvteléseit hallgatva a
feltételekhez kötött lélek lehetõséget kap a felszabadulásra, s Magának az Úr K¥¢£ának a
legelbûvölõbb és legnemesebb kedvtelései még vonzóbbak, hiszen az Úr K¥¢£a mindenkit
vonzó.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ szent nyomdokaiba lépve próbáltuk átadni e K¥¢£a-könyvet,
hogy a feltételekhez kötött lelkek jelen korunkban is olvashassák és hallhassák. Az Úr K¥¢£a
kedvteléseit hallgatva bárki kétséget kizárva elérheti a felszabadulást, s hazatérhet, vissza
Istenhez. ¼ukadeva Gosv§m¦ kijelenti, hogy ha az Úr transzcendentális kedvteléseinek és
cselekedeteinek történeteit hallgatjuk, fokozatosan átvágjuk az anyagi szennyezõdés csomóit.
Ezért ha az ember — tekintet nélkül arra, hogy kicsoda — az Úr K¥¢£a társaságára vágyik
Isten transzcendentális királyságában, ahol a lét gyönyörteljes és örökkévaló, akkor az Úr
K¥¢£a kedvteléseirõl kell hallania, s vibrálnia kell a mah§-mantrát: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a,
K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a transzcendentális kedvtelései olyan
hatásosak, hogy ha valaki csupán hallgatja, olvassa a K¥¢£a-könyv történeteit vagy
visszaemlékezik rájuk, minden kétséget kizáróan a lelki világba kerül, ahová máskülönben
nagyon nehéz eljutni. Az Úr K¥¢£a kedvteléseinek leírása annyira vonzó, hogy akaratlanul
arra ösztönöz bennünket, tanulmányozzuk át újra és újra, s minél többet tanulmányozzuk az
Úr kedvteléseit, annál inkább ragaszkodunk Hozzá. Ez a K¥¢£a iránti ragaszkodás teszi az
embert alkalmassá arra, hogy eljuthasson az Úr lakhelyére, Goloka V¥nd§vanába. Ahogyan az
az elõzõ fejezetbõl megtudtuk, az anyagi világon felülkerekedni azt jelenti, hogy
felülkerekedünk az anyagi természet szigorú törvényein. E szigorú törvények nem állíthatják
meg annak a fejlõdését, akit a lelki természet vonz. Ezt Maga az Úr erõsíti meg a Bhagavad-
g¦t§ban: az anyagi természet törvényeit nagyon nehéz legyõzni, de aki meghódol az Úrnak, az
könnyedén fölébe kerekedik a tudatlanságnak. Az anyagi természet nincs hatással a lelki
világra. Ahogy azt megtudtuk a ¼r¦mad-Bh§gavatam Második Énekébõl, a félistenek irányító
ereje és az anyagi természet befolyása nincs jelen a lelki világban.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ ezért azt mondta Par¦k¢it Mah§r§jának a Második Ének elején,
hogy minden feltételekhez kötött léleknek az Úr transzcendentális kedvtelései hallgatásában
és vibrálásában kell elmélyednie. Azt is elmondta, hogy régebben is sok király és uralkodó
vonult el a dzsungelba szigorú lemondásokat és vezekléseket végezni, hogy hazajuthassanak,
vissza Istenhez. Indiában még mindig láthatjuk, hogy sok fejlett transzcendentalista feladja
családi életét, s V¥nd§vanába megy, hogy egyedül éljen és kizárólag az Úr szent kedvteléseit
hallgassa és dicsõítse. A ¼r¦mad-Bh§gavatam is ezt a folyamatot ajánlja, s V¥nd§vana hat
Gosv§m¦ja követték is tanácsát. Manapság azonban számtalan karm¦ és álhívõ népesíti be
V¥nd§vana szent helyét, akik pusztán mímelik azt, amit ¼ukadeva Gosv§m¦ ajánlott. Azt
mondják, régen sok király és uralkodó vonult félre az erdõbe ezzel a szándékkal, de ¼r¦la
Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura nem ajánlja, hogy az ember megfelelõ érettség nélkül
fogadjon magányos életet V¥nd§vanában.
Aki kellõ érettség nélkül megy V¥nd§vanába, hogy ¼ukadeva Gosv§m¦ utasításait követve
ott éljen, az újra áldozatul fog esni m§y§nak, még V¥nd§vanában élve is. Hogy véget vessen
az efféle nem hiteles v¥nd§vanai remeteségnek, ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura egy
nagyon szép dalt írt, amelynek a következõ a magyarázata: „Kedves elmém, miért vagy oly
büszke arra, hogy Vai¢£ava vagy? Csupán azért végzed magányos imádatodat, s azért
vibrálod az Úr szent nevét, mert olcsó népszerûségre vágysz. A szent név vibrálása így
részedrõl puszta nagyravágyás. Olcsó elismerésre törekvésedet a disznó ürülékéhez lehet
hasonlítani, mert az efféle népszerûség csupán m§y§ egyik hatása.” Néha az emberek azért
mennek V¥nd§vanába, hogy érdemtelenül megbecsülést szerezzenek, s ahelyett, hogy mindig
a K¥¢£a-tudatban merülnének el, csak a pénzre és a nõkre, a boldogság ideig-óráig tartó
forrásaira gondolnak. Ennél sokkal jobb az, ha az ember minden birtokában lévõ pénzt és nõt
az Úr szolgálatában használ, mert az érzéki élvezet nem a feltételekhez kötött lelkek számára
van.
Az érzékek mestere H¥¢¦keªa, az Úr K¥¢£a, ezért az érzékeket mindig az Õ szolgálatába
kell állítani. Ami az anyagi tiszteletet illeti, számtalan démon volt — mint például R§va£a —
, akik szembe akartak szállni az anyagi természet törvényeivel, de mindegyikük kudarcot
vallott. Az embernek nem szabad démonikus módon, csupán a hamis tekintély érdekében
Vai¢£avának kiáltania ki magát, anélkül hogy az Urat szolgálná. Amikor valaki az Úr odaadó
szolgálatát végzi, a Vai¢£avának kijáró elismerésben akaratától függetlenül része lesz. Nincs
szükség arra, hogy az Úr dicsõségét prédikáló bhaktákra valaki irigy legyen. Mi magunk
tapasztaltuk, hogy néhány úgynevezett v¥nd§vanai b§b§j¦ azt tanácsolta: a prédikálásra semmi
szükség, jobb, ha az ember egy magányos helyre félrevonulva V¥nd§vanában a szent nevet
vibrálja. Ezek a b§b§j¦k nem tudják, hogy aki prédikál és az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét dicsõíti, azt a jó hírnév mindenképpen követi. Az embernek ezért nem szabad
kellõ érettség nélkül feladnia a családfenntartók õszinte életét, hogy erkölcstelen életet éljen
V¥nd§vanában. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ tanácsa, hogy az ember hagyja el otthonát és
vonuljon az erdõbe K¥¢£át kutatva, nem azok számára van, akik még nem érettek erre.
Par¦k¢it Mah§r§ja azonban megfelelõ érettséggel rendelkezett. Gyermekkorától kezdve imádta
az Úr K¥¢£a m¡rtiját, még családfenntartóként is, s élete során — annak ellenére, hogy
családfenntartó volt — soha nem ragaszkodott semmihez. Amikor megtudta, hogy meg fog
halni, nyomban feladott minden családi kapcsolatot, s leült a Gangesz partján, hogy a bhakták
körében hallhassa a ¼r¦mad-Bh§gavatamot.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Krisna-könyv nyolcvankilencedik
fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Krisna kedvteléseinek összefoglalása”.