 Főoldal

 Pszichoterápia

 Paleo Magazin

 Könyveim

 English

Küldje el emailben!

Feliratkozás hírlevélre

 Vitaminkedvezmények

 Paleo táplálkozás

 Paleo gyógyulás

 Médiaszereplés

 Antidepresszánsok

 Cikk archívum

 Hírlevél archívum

A Google adatkezelési elvei

 Taubes-Couzens:
A Cukoripar édes kis hazugságai
Forrás:Gary Taubes; Cristin Kearns Couzens: Big Sugar's Sweet Little Lies
Fordította: Szendi Gábor
Hogyan akadályozta meg a Cukoripar, hogy a tudósok megkérdezhessék: A cukor öl?
 
A Google adatkezelési elvei
 

1976 egy derűs tavaszi keddjén a Cukorszövetség két vezetője átvette a PR-szakma Oscar-
díját (1-2) a "közvélemény formálásában elért kiválóságért". (3) A cukoripart közel egy
évtizeden át válságok sora sújtotta, ahogy a média és a közvélemény kezdte rossz szemmel nézni
a cukrot, a tudósok pedig az elhízás, a cukorbetegség és a szívbetegségek valószínű okozójának
kezdték tekinteni. A díjat azért a szorgos munkáért kapták, amellyel sok időre tisztára mosták a
cukrot.

Azt történt ugyanis, hogy különféle cukormárkák gyártóitól összegyűjtöttek közel 800 000 dollár
éves költségvetést (ma 3,4 millió dollár), majd orvosi és táplálkozási szakemberekből álló
csapatot toboroztak, hogy eloszlassák a fogyasztók cukorral szembeni félelmeit. Az ezt követő
évtizedek során a cukrot olyan ártalmatlannak tűnő tápanyaggá változtatták, hogy még az
Amerikai Szívgyógyászok Szövetsége és az Amerikai Diabétesz Szövetség is jóváhagyta, mint
az egészséges étrend részét.
 A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg

A cukor és a krónikus betegségek közötti feltételezett összefüggésekkel kapcsolatos kutatások az

1980-as évek végére nagyrészt leálltak, és a tudósok az ilyen jellegű kutatásokat karrierjük
zsákutcájának tekintették. A Cukorszövetség erőfeszítései olyan hatékonyak voltak, hogy a mai
napig nincs teljes konszenzus a cukor potenciális veszélyeiről.
Az iparág PR-kampánya nagyjából egybeesett az amerikaiak "kalóriadús édesítőszerek" (9),
köztük az asztali cukor és a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (HFCS) fogyasztásának
jelentős növekedésével. Ezt a növekedést viszont a cukorral egyre inkább összefüggésbe hozott
krónikus betegségek ugrásszerű terjedése kísérte. 1970 óta az Egyesült Államokban az elhízási
arány (10) több mint kétszeresére nőtt, míg a cukorbetegség (11) előfordulása több mint
háromszorosára emelkedett. (12)
Pontosan hogyan is sikerült a cukoriparnak ez a fordulat? A válasz több mint 1500 oldalnyi
bizalmas iratban, valamint az iparág stratégiájában kulcsszerepet játszó, elhunyt kutatók és
tanácsadók nemrégiben közzétett irataiban rejlik (13).
40 éve a cukoripar célja az, hogy kétségbe vonja azokat a tanulmányokat, amelyek szerint a
cukor megbetegíti az embereket.
Ez a több évtizedes, a tudományos adatokhamisítására irányuló erőfeszítés az oka annak, hogy az
USA Földmüvelésügyi minisztériumának étrendi irányelvei még ma is csak homályos
általánosságokban beszélnek a cukorról (14), és az FDA szerint a cukor "általánosan
biztonságosnak elismert". (15) Ez az oka annak, hogy a cukros termékek szabályozása mindig
megfeneklik.
Valójában egyre több kutatás utal arra, hogy a cukor és kémiailag szinte azonos rokona, a
kukoricából gyártott fruktózszirup okozta betegségek évente több százezer amerikai halálát
okozzák. Ezek a krónikus betegségek visszaszorulnának, ha korlátoznák a hozzáadott cukrok
fogyasztását. Robert Lustig, a Kalifornia-San Franciscó-i Egyetem vezető szaktekintélye a
Nature folyóiratban fejtette ki ezt a "Mérgező igazság a cukorról" (18) című cikkében.
Kollégáival megállapították, hogy a szacharóz és a HFCS ugyanúgy függőséget okoz, mint a
cigaretta és az alkohol, és hogy túlzott fogyasztásuk elhízást és a 2-es típusú cukorbetegséget
okoz.
 A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg

A Cukorszövetség válasza: "az állítások nem rendelkeznek tudományos bizonyítékokkal ".

Holott a Cukorszövetség belső feljegyzései már 1962-ben elismerték a cukor és a krónikus
betegségek közötti lehetséges kapcsolatot, de akkoriban a cukoripar vezetőinek sokkal sürgetőbb
problémájuk volt: a testsúlytudatos amerikaiak tömegesen váltottak át a ciklamáttal és
szacharinnal édesített diétás üdítőkre. 1963 és 1968 között a diétás üdítők részesedése az
üdítőitalok piacán 4 százalékról 15 százalékra emelkedett.
Így a cukoripar több mint 600 000 dollárt (ma körülbelül 4 millió dollárt) költött a ciklamát
édesítőszer minden elképzelhető káros hatásának tanulmányozására. 1969-ben az FDA be is
tiltotta a ciklamátokat. Később kiderült, hogy a ciklamátok akkora adagban okoztak a
rágcsálókban rákot, hogy az emberekre nem vihető át (25). 1977-ben a szacharint is majdnem
betiltották olyan állatkísérletes eredmények alapján, amelyekről kiderült, hogy emberek esetében
szintén értelmezhetetlenek.
Eközben a kutatók arról számoltak be, hogy a vérzsírok - különösen a koleszterin és a
trigliceridek - a szívbetegségek kockázati tényezői. John Yudkin, az Egyesült Királyság vezető
táplálkozási szakértője azzal került a címlapokra (26), hogy azt állította, hogy a szívbetegségek
elsődleges oka cukor és nem a zsír.
1967-ben a Cukorszövetség kutatási részlege elkezdte vizsgálni a cukor és az
érelmeszesedéskapcsolatát, ám a Nemzetközi Cukorkutatási Alapítvány (ISRF) alelnöke azt
ajánlotta, hogy tartsák titokban a vizsgálatok eredményeit. Különös aggódtak a Pennsylvaniai
Egyetem egyik kutatójának eredményei miatt, mieszerint a cukor már kis mennyiségben is
megemeli a triglicerid szintet. Az ISRF ijedtében azonnal beszüntette a kutatás támogatását (27).
Az ipar hasonló stratégiát követett, amikor a cukorbetegségről volt szó. 1973-ra a cukor, a
cukorbetegség és a szívbetegségek közötti kapcsolat eléggé nyilvánvalóvá vált. Egy nemzetközi
szakértői csoport - köztük Yudkin és Walter Mertz, a Mezőgazdasági Minisztérium Emberi
Táplálkozástudományi Intézetének vezetője - azt vallotta, hogy a cukorfogyasztás eltérő
menyiségei a legjobb magyarázat a népességcsoportok közötti cukorbetegség arányában
mutatkozó különbségekre. A kutatások szerint a túl sok cukor fogyasztása elősegíti a betegség
drámai terjedését az egész népességben. A bizottság egyik résztvevője, George Campbell
diabetológus szerint, ha évente fejenként 35 kg-nál több cukrot adnának el - ami körülbelül a fele
annak, amit ma Amerikában fejenként fogyasztanak -, az járványt okozna.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg

A független tudósok ilyen ellenséges híreivel szemben az ISRF szkeptikus kutatókkal saját
konferenciát rendezett. A jelenlévők mindegyike egyetértett abban, hogy "még sok kutatásra van
szükség ahhoz, hogy biztos következtetésre jussunk" - olvasható a konferencia egyik neves
diabetológiai folyóiratban közzétett áttekintésében (29). Az eladások csökkentek, s ennek fő oka
"hogy egyesek a cukorfogyasztást bizonyos betegségekkel hozzák összefüggésbe".
A montreali konferenciát követően az ISRF szerint azt kéne kutatásokkal kimutatni, hogy
"egyesek érzékenyek a cukorra". Ez egyfajta részigazság lett volna.
A cukoripari cégek ezt az irányt nem támogatták. Ehelyett a cukor teljes felmentése volt a cél, a
legtöbb pénzt olyan kutatók kapták, akiknek a vizsgálatai tagadták a cukor megbetegítő hatását.
Röviden, ahelyett, hogy határozott kutatást végeztek volna, hogy megtudják az igazságot a
termékükről, legyen az jó vagy rossz, a szövetség ragaszkodott egy PR-sémához, amelynek célja,
hogy "megalapozza a cukor élelmiszer biztonságosságát". Az egyik első intézkedése olyanok
toborzása volt, akik hajlandóak voltak megvédeni a cukor helyét az egészséges táplálkozásban
(40)
Az iparág előnyére vált, hogy egyre inkább terjedt az a nézet, hogy a koleszterin és az étkezési
zsírok - különösen a telített zsírok - a szívbetegségek valószínű okai. Ez Ancel Keys
táplálkozástudományi szakértő agyszüleménye volt, akinek a Minnesotai Egyetem laboratóriuma
már 1944-ben pénzügyi támogatást kapott a cukoripartól. Az 1950-es évektől az 1980-as évekig
Keys maradt a zsírhipotézis legharciasabb támogatója, és gyakran összeütközésbe került
nyilvánosan Yudkinnal, a cukorhipotézis leghangosabb támogatójával.
A kormányzati testületekben a cukoripar által beépített tudósok a cukoripar által pénzelt
tanulmányokra hivatkozva utasították el a cukor ártalmasságát.
A Cukorszövetség foglalkoztatni kezdte a koleszterin teória képviselóit. Megszerezték
szakértőnek Edwin Biermant (42) a Washingtoni Egyetemről, aki szerint a cukorbetegeknek nem
kell a cukorral foglalkoznuk, amíg nem híznak el. Bierman azt vallotta, hogy a szívbetegséget a
táplálékkal bevitt zsír (és a kövérség) okozza, a cukornak pedig nincs jelentős hatása.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg

Bierman hatására a cukorbetegség és a cukor kapcsolata háttérbe szorult. Elsősorban Bierman

volt az, aki meggyőzte az Amerikai Diabétesz Szövetséget, hogy liberalizálja a cukorbetegek
étrendjében ajánlott szénhidrátok (beleértve a cukrot is) mennyiségét, és inkább arra
összpontosítson, hogy a cukorbetegeket csökkentsék a zsírfogyasztást. Bierman ezt öt olyan
tanulmány idézésével támasztotta alá, amiből kettőt a cukoripar pénzelt.
A Big Sugar megbízható szószólóra talált Frederick Stare személyében is, akinek harvardi
tanszékét olyan cégek finanszírozták, mint a Kellogg, a Kraft és a Coca-Cola.
Stare és tanszéke régóta kapcsolatban állt a Big Sugarral. A cukoripar csak 1952 és 1956 között
mintegy 30 vizsgálatot finanszírozott a tanszékén. 1960-ban a tanszék egy új, 5 millió dolláros
épületet épített, amelyet nagyrészt a cukoripar támogatott.
Az 1970-es évek elejére Stare az iparág legmegbízhatóbb szószólói közé tartozott, és a
Kongresszusban a cukor egészséges voltáról tett tanúvallomást, miközben a részlege
folyamatosan pénzt kapott a cukorgyártóktól
Az Élelmiszer- és Táplálkozási Tanácsadó Testület első intézkedése a "A cukor az ember
étrendjében" című, 88 oldalas, Stare által szerkesztett és 1975-ben kiadott fehér könyv
összeállítása volt, amelynek célja "a cukorral kapcsolatos meglévő tudományos tények
rendszerezése" volt. Ez egy összeállítás volt a "a cukor ellenségeinek" (45) cáfolására.. A
Cukorszövetség 25 000 példányban terjesztette a médiában, levelet mellékelve "A tudósok
eloszlatják a cukorral kapcsolatos félelmeket" címmel. (47)
Az FDA számára a cukrot értékelő testület vezetője: George Irving volt, a Nemzetközi
Cukorkutatási Alapítvány korábbi elnöke.
A tervek szerint Stare 3 és fél perces interjúját a cukor veszélytelenségéről 200 rádióállamos adta
volna le. Időközben Stare -t (49) 1976-ban egy független szervezet a "Professzorok a pénzért"
című tanulmányban leleplezték, így a Big Sugar ejtette őt.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg

Miközben Stare és kollégái a "Cukor az emberi táplálkozásban" című dokumentumot

szerkesztették, az FDA megkezdte első felülvizsgálatát arról, hogy a cukor a hivatalos
szakzsargon szerint általánosan biztonságosnak (GRAS) tekinthető-e. (50). Az FDA
alvállalkozásba adta a feladatot egy bizottságnak, amelyet viszont George W. Irving biokémikus
vezetett, aki korábban a cukoripar kutató intézetét vezette.
Az FDA utasításai egyértelműek voltak: ahhoz, hogy egy anyagot potenciális egészségügyi
kockázatként lehessen megjelölni, "hitelt érdemlő bizonyítéknak vagy alapos oknak kellett erre
lennie" - ami akkoriban a cukor esetében már megvolt. A bizottság "felülvizsgálata" azonban a
cukoripar által legyártott, "A cukor az emberi táplálkozásban" kötetre támaszkodott. Öt jelentést
idéztek -mindegyiket a cukoripar pénzelte -, amelyek ellentmondtak annak, hogy a
cukorfogyasztás cukorbetegséghez vezet.
1976 januárjában a bizottság előzetese szerint, bár a cukor valószínűleg hozzájárul a
fogszuvasodáshoz, nem jelent "veszélyt a lakosságra". A cukorbetegséggel való kapcsolatot
"közvetettnek" minősítették, a szív- és érrendszeri betegségekkel való kapcsolatot pedig
"kevésbé egyértelműnek" nevezték, mivel a zsír nagyobb szerepet játszik. A bizottság ezután
megköszönte a Cukorszövetségnek, hogy "információkkal és adatokkal" járult hozzá
munkájukhoz.
Az USDA Szénhidráttáplálkozási Laboratóriumának tudósai a felülvizsgálat tervezetéről tartott
nyilvános meghallgatásra benyújtották azt, amit ők "bőséges bizonyítéknak tartottak arra, hogy a
cukor az elhízásért, a cukorbetegségért és a szívbetegségekért felelős egyik étrendi tényező".
Mint később az American Journal of Clinical Nutrition című folyóiratban (52) kifejtették, a
lakosság egy része - akkoriban talán 15 millió amerikai - nyilvánvalóan nem tudta elviselni a
cukorban és más szénhidrátokban gazdag étrendet. A cukorfogyasztást - mondták - "legalább 60
százalékkal" kellene csökkenteni, a kormánynak pedig országos kampányt kellene indítania,
hogy tájékoztassa a lakosságot a túlzott cukorfogyasztás veszélyeiről".
A szövetség azonnal hirdetést készített az újságok és magazinok számára, melyben felkiáltott: "A
cukor biztonságos!". "Nem okoz halálos betegségeket" - hirdették -, és "nincs megalapozott
tudományos bizonyíték arra, hogy a cukor cukorbetegséget, szívbetegséget vagy bármilyen más
betegséget okozna... Ha legközelebb hallja, hogy egy akadékoskodó a cukrot támadja, óvakodjon
attól szélhámostól. Ne feledje, hogy nem tudja alátámasztani a vádjait. "

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg

A Cukorszövetségnek hamarosan azzal szembesült, hogy 1977-ben McGovern szenátor

bizottsága azt javasolta, hogy az amerikaiak 40 százalékkal csökkentsék cukorbevitelüket. A
szövetség a McGovern-jelentést az FDA bizottsági jelentésére hivatkozva elsöpörte.(56)
McGovern kitartott, de a Big Sugar végül győzedelmeskedett. 1980-ban, amikor az USDA
először tette közzé (57) az étrendi piramist, nagymértékben támaszkodott (58) az FDA bizottsági
jelentésére , amit Bierman (59) írt. "A széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben úgy tűnik,
hogy a túl sok cukor nem okoz cukorbetegséget" - állapította meg az USDA iránymutatása. A
továbbiakban azt a tanácsot adták, hogy az embereknek "kerülniük kell a túl sok cukrot", anélkül,
hogy megmagyarázták volna, hogy ez mit jelent.
1982-ben az FDAhivatalossá akarta tenni, hogy a cukor biztonságos. A bejelentés nyilvános
kritikák özönét váltotta ki, ami arra késztette az ügynökséget, hogy újraindítsa az ügyet. Négy
évvel később egy ügynökségi munkacsoport - ismét az ipar által támogatott tanulmányokra
támaszkodva - arra a következtetésre jutott (60), hogy "nincsenek meggyőző bizonyítékok...,
amelyek azt bizonyítják, hogy a cukor a jelenlegi szinten történő fogyasztása veszélyt jelentene a
lakosságra nézve".
1999-re az átlagos amerikaiak több mint kétszer annyi cukrot fogyasztottak volna, mint amennyit
az FDA 1986-ban biztonságosnak ítélt.
Az USDA eközben frissítette saját étrendi irányelveit. Az 1985-ös irányelvek (61), amelyben
Fred Stare már a tanácsadó bizottság tagja volt, megtartották az előző kiadás homályos ajánlását,
miszerint "kerülni kell a túl sok cukrot", de egyértelműen kijelentették, hogy "a túl sok cukor az
étrendben nem okoz cukorbetegséget". Abban az időben az USDA saját szénhidrát-táplálkozási
laboratóriuma még mindig az ellenkezőjét bizonyította (62), és azt az elképzelést támogatta,
hogy "még az alacsony szacharózbevitel" is hozzájárulhat a szívbetegségek kialakulásához az
amerikaiak 10 százalékánál.

Az 1990-es évek elejére az USDA-nak a cukor egészségügyi hatásaira vonatkozó kutatásai

megszűntek. A tisztifőorvos(63) és a Nemzeti Tudományos Akadémia (64) jelentései azt a
mantrát ismételgették, hogy a cukor és a krónikus betegségek közötti kapcsolatra vonatkozó
bizonyítékok nem meggyőzőek, majd a "nem meggyőzőt" a "nem létezővel" tették egyenlővé.
Arra a kérdésre, hogy kommentálja az e cikkben leírt dokumentumok némelyikét, a
Cukorszövetség szóvivője azt válaszolta, hogy azok "jelenleg történelmi jellegűek, és nem
feltétlenül tükrözik a szövetség jelenlegi küldetését vagy működését". Az azonban elég
egyértelmű, hogy az iparág még mindig annak érdekében dolgozik a színfalak mögött, hogy a
szabályozó hatóságok hivatalosan soha ne deklarálják, mi is a biztonságosan fogyasztható
cukormennyiség. Az USDA 2010-es étrendi iránymutatásaitanulmányt idéztek arra, hogy a
cukros italok nem hizlalják a felnőtteket. A tanulmányt a cukoripar embere írta.
Amikor a világ egészségügyi szakértői azt merték javasolni, hogy az emberek fogyasszanak
kevesebb cukrot, az iparág kormányzati tisztviselőket kért fel a beavatkozásra.
Abban a néhány esetben, amikor a kormányzati hatóságok megpróbálták csökkenteni az emberek
cukorfogyasztását, az ipar nyíltan támadta őket. 2003-ban, miután a WHO azt javasolta, hogy az
emberek étrendjében az összes kalória legfeljebb 10 százaléka származzon hozzáadott cukorból,
Andrew Briscoe, a Cukorszövetség jelenlegi elnöke levélben (70) figyelmeztette a WHO
főigazgatóját, hogy a szövetség "minden rendelkezésre álló eszközt meg fog ragadni, hogy a
jelentést megalapozatlannak mutassa ki", és felszólította "a kongresszusi előirányzókat, hogy
támadják meg a WHO jövőbeli finanszírozását".
Az elmúlt években a tudományos közvélemény kezdett a cukor ellen fordulni. Az ipar minden
igyekezete ellenére a kutatók és a közegészségügyi hatóságok elfogadták, hogy mind a
szívbetegségek, mind a 2-es típusú cukorbetegség elsődleges kockázati tényezője a metabolikus
szindróma nevű állapot, amely a Betegségellenőrző és Megelőző Központ (CDC) szerint ma már
több mint 75 millió amerikait érint (75). A metabolikus szindrómát (76) a súlygyarapodás, a
megnövekedett inzulinszint és az emelkedett trigliceridszint jellemzi többek közt,
de .kapcsolatba hozták a rákkal és az Alzheimer-kórral is (77). "A cukor okozza a metabolikus
szindrómát".- mondta Lustig nemrégiben.
"Jelenleg" - kockáztatja meg Lustig - "egyáltalán nincs okuk arra, hogy megváltoztassák a
gyakorlatukat. A tudomány bizonyította, hogy a túlzott cukorfogyasztás orvosi és gazdasági
problémái egyértelműek. De az ipar foggal-körömmel fog küzdeni azért, hogy megakadályozza
ennek tudományos eredménynek az átültetését a közpolitikába."
A dohányiparhoz hasonlóan a cukoriparnak is szembe kell néznie azzal, hogy
terméke gyilkosnak bizonyul - a tudomány végül így vagy úgy megoldja a kérdést -, de ahogyan
azt a Big Tobacco is már régen megtanulta, még a feltartóztathatatlant is nagyon sokáig fel lehet
tartóztatni.
 
Küldje el emailben!

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon

fel hírlevelemre!
Feliratkozás hírlevélre

 
 
Hivatkozások:
1.         http://select.nytimes.com/
2.         http://www.prsa.org/
3.         http://www.prsa.org/
4.         http://www.ftc.gov/
5.         http://www.fda.gov/
6.       http://www.motherjones.com/
7.       http://www.motherjones.com/
8.       http://select.nytimes.com/
9.       http://www.google.com/
10.    http://www.cdc.gov/
11.    http://www.motherjones.com/
12.    http://www.nytimes.com/
13.      http://www.motherjones.com/
14.      http://www.cnpp.usda.gov/
15.      http://www.fda.gov/
16.      http://www.nytimes.com/
17.      http://www.nytimes.com/
18.      http://www.nature.com/
19.      http://www.motherjones.com/
20.      http://www.sugar.org/
21.      http://www.motherjones.com/
22.      http://www.motherjones.com/
 23.      http://select.nytimes.com/
24.      http://www.motherjones.com/
25.      http://www.cancer.gov/
26.      http://www.motherjones.com/
27.      http://www.motherjones.com/
28.      http://www.motherjones.com/
29.      http://www.motherjones.com/
30.      http://www.motherjones.com/
31.      http://www.motherjones.com/
32.      http://www.motherjones.com/
33.      http://www.motherjones.com/
34.      http://www.motherjones.com/
35.      http://www.motherjones.com/
36.      http://www.motherjones.com/
37.      http://www.motherjones.com/
38.      http://www.motherjones.com/
39.      http://www.motherjones.com/
40.      http://www.motherjones.com/
41.     http://www.google.com/
42.     http://www.economist.com/
43.     http://legacy.library.ucsf. edu/
44.     http://legacy.library.ucsf. edu/
45.     http://www.motherjones.com/
46.     http://www.motherjones.com/
47.     http://www.motherjones.com/
48.     http://www.motherjones.com/
49.     http://search.opinionarchives. com/
50.     http://www.fda.gov/
51.     http://www.motherjones.com/
52.     http://www.motherjones.com/
53.     http://babel.hathitrust.org/
54.     http://www.motherjones.com/
55.     http://www.motherjones.com/
56.     http://www.motherjones.com/
57.     http://www.cnpp.usda.gov/
58.     http://www.motherjones.com/
59.     http://ajcn.nutrition.org/
60.     http://jn.nutrition.org/
61.     http://www.cnpp.usda.gov/
62.     http://www.military-nutrition. com/
63.     http://profiles.nlm.nih.gov/
64.     http://www.nap.edu/
65.     http://www.google.com/
66.     http://www.nel.gov/
67.     http://www.sig-nurture.com/
68.     http://www.teaadvisorypanel.com/
69.     http://www.motherjones.com/
70.     http://www.cnpp.usda.gov/
71.     http://www.motherjones.com/
72.     http://www.motherjones.com/
73.     http://www.spokesmanreview. com/
74.     http://www.motherjones.com/
75.     http://www.who.int/
76.     http://www.motherjones.com/
77.     http://www.nhlbi.nih.gov/
78.     http://www.motherjones.com/
79.     http://jcem.endojournals.org/
80.     http://www.motherjones.com/

 
Agysérülés | Akne | Aluminium | Alvás, álmodás | Alzheimer betegség, demencia | Antidepresszánsok | Antidepresszáns és
agresszió | Antidepresszáns mellékhatások | Antidepresszáns és öngyilkosság | Antidepresszáns és
terhesség | Antipszichotikumok | Antropológia | Ásványianyag pótlás | Aszpartam | Autizmus | Autoimmun betegségek | Bél
(Bélflóra, Áteresztő Bélszindróma,IBS, SIBO, Féregterápia) | Bipoláris betegség | Boldogság | Bor, alkohol | Bőrbetegségek | C-
vitamin | Cukor | Cukorbetegség, diabétesz | Csoki | Csontritkulás | Csökkentett kalóriájú
táplálkozás | Depresszió | Depresszióipar | Diszkalkulia | D-vitamin | Edzés és sport | Egészségügyi
problémák | Elektrosokk | Elhízás | Endometriózis | Élethossz | Érelmeszesedés | Evolúció | Fiatalság megőrzése | Fitátok,
fitinsav | FODMAP-ek | Fogamzásgátlás | Freud | Fruktóz | Gabona | Génmódosítás | Glutén | Gyógyszer- és orvoslásproblémák,
botrányok | Gyulladás | Hajhullás | Hiperaktivitás | Humán Papiloma virus (HPV) | Hús,
fehérje | Influenza | Internet | Inzulinrezisztencia | Játszmák | K2-vitamin | Kábítószerek | Kalcium | Karácsony,
Mikulás | Kávé | Kedvezmények | Ketogén étrend | Klimax | Koleszterin | Koleszterinszint
csökkentők | Könyveim | Kreatin | Fejezetek | Köszvény | Közegészségügy,
ajánlások | Kriminalisztika | Kurkuma | Lektinek | Lűgosítás | Megemlékezés | Meddőség, termékenységi
zavarok | Méregtelenítés | Melanóma | Mellrák | Menstruáció | Mozgás és fogyás | Mozgásszervi
problémák | Myoma | Naptejek | Nemiség | Nevelés | Nem szteroid gyulladáscsökkentők
(NSAID) | Neurobiológia | Oltások | Omega-3 | Öngyilkosság | Öregedés | Paleo hírek, események | Paleolit táplálkozás | Paleolit
táplálkozás hatása | Paleoblogok | Paleolit könyvek, cikkek | Paleolit étrendi ajánlások | Paleoorvoslás, paleolit szemléletű
orvosok | Pajzsmirigy | Pánik | Placebo | Policisztás Ovárium Szindróma (PCOSZ) | Politika és tudomány | Prosztata | Pszichiátria
kritika, antipszichiátria | Pszichológia | Rák | Reflux | Rostok | Só | Szendi Gábor | Szénhidrátok | Szív- és érrendszeri betegségek
(infarktus, sztrók, magasvérnyomás) | Szója | Szorongás (fóbiák, szociális fóbia, stb.) | Táplálék kiegészítők | Táplálkozástudományi
mítoszok | Tej | Terhesség, szülés | Tesztoszteron | Történelem | Vallás | Válság | Vashiány, vastöbblet | Vegetarianizmus,
Vegaság | Vese problémák | Veszélyes élelmiszerek | Vitaminok, étrendkiegészítők | Zsír | Zsírmáj
Webdesign, szerkesztő, fenntartó: Szendi Gábor
Reszponzív webdesign:Poroszkai Attila
A webszájt tartalmának engedély nélküli másolása, átvétele sérti a szerzői jogot.