Fordító: Zsuzsa Viola

Lektor: Zsófia Herczeg

A lábunk alatt

van egy láthatatlan világ.

Sokszínűbb, mint az összes

trópusi esőerdő együttvéve.

A világon mindenütt
a talaj rejtett világában

csak úgy nyüzsögnek a mikrobák

és az apróbb-nagyobb lények.

De legtöbbünk semmit vagy alig valamit tud

erről a lábunk alatti hatalmas világról.

Életem nagy részében

velem sem volt másképp.

Nagyon kíváncsi
és kalandvágyó gyermek voltam.

Sokat másztam fára,

és sokszor le is estem.

Sokszor piszkoltam be magam

úgy istenigazából.

A főiskolán fel kellett vennem

egy természettudományos órát,

és meglepődve fedeztem fel,

hogy a valódi kíváncsiság,

és az, hogy szerettem összekoszolni magam,

igazi karrierré válhat.

Nem sokáig kellett győzködnöm magam,

hogy szakot váltsak,

és így lettem ökológus.

Később az egyetemen azt tanulmányoztam,

hogy egy magszórást végző rovar eltűnése,

ebben az esetben
egy amerikai karcsúhangyafajé,

milyen hatással van

az általuk szaporított növényekre.

Kutatásunk során felfedeztük,

hogy a hangyák egyre magasabban fekvő

területekre költöznek,
hogy elmeneküljenek
a gyorsan változó éghajlat elől.

Ám így magukra hagyták

az általuk szaporított növényeket.

Vagyis miközben a hangyákkal

foglalkoztam az egyetemen,

hirtelen azon kaptam magam,

hogy a klímaváltozást tanulmányozom.

És mivel a hangyabolyok a talajban vannak,

sokat kellett tanulnom a talajról.

Fiatal, lelkes, kezdő ökológusként

nem is sejtettem,

hogy életem következő tíz évét

azzal töltöm majd,

hogy a talajban lévő seregnyi

láthatatlan mikrobát tanulmányozom,

és azt, hogyan használhatjuk fel

lenyűgöző képességeiket

a klímaváltozás kezelésére.

De mielőtt rátérnék erre,

kezdjük az elején.

A talajt a Föld bőreként is emlegetik.

Vastagsága csupán néhány méter,

De ettől függ a teljes mezőgazdaság

és minden földi életközösség.

A talaj segít
az élelmiszerellátás biztosításában,

tisztítja vizeinket,
erősíti az immunrendszerünket,

és forrása
néhány igen fontos gyógyszernek,

beleértve a még fel nem fedezetteket is.

A Föld rendkívül vékony talajrétege

és a benne lévő
töménytelen organizmus nélkül

nem volna mit ennünk,

és az emberiség a mai formájában

talán nem is létezne.

Sajnos a talaj kialakulása

sok időt vesz igénybe.

Több százezer év alatt alakul ki,

ahogy a sziklák szétmállanak,

a növények és az állatok pedig lebomlanak.

A talaj összegyűjti és tárolja a szenet.

Valójában sok milliárd tonna szén

van alattunk.

Két-háromszorosa a légkörben lévőnek.

A növények és a talaj
együtt dolgoznak azon,

hogy segítsék a bolygónkon található szén

legfontosabb átalakulási folyamatát,

a fotoszintézist.

A növények kivonják
a szén-dioxidot a levegőből,

és a víz valamint a napfény segítségével

cukrokká alakítják azt.

És persze új növények keletkeznek.

A növények és a cukrok
végül lebomlanak a talajban,

így táplálják a mikrobákat.

A növények által felvett szén nagy része

egy idő után a talajba kerül.

A szén körforgása folytatódik.

A szenet tartalmazó mikrobák

végül lebomlanak,

és a talajrészecskék megkötik a szenet,

így talajrögök,
ún. aggregátumok keletkeznek,

mivel a mikrobiális szén tapadós.

A talajrögökben lévő szén

fizikailag védett a további bomlástól.

Most már tudjuk,

hogy a talajban megkötött szén többsége

valójában elhalt mikroba,

vagy másképpen mikrobiális nekromassza.

Ez a nekromassza évtizedekig
vagy évezredekig megmaradhat a talajban,

különösen, ha nem bolygatjuk meg.

Azonban az elmúlt tizenkétezer évben

sok millió tonna szén tűnt el a talajból,

ahogy az emberek a mezőket és az erdőket

szántóföldekké és legelőkké alakították,

valamint városokat és utakat építettek.

A veszteségek egyik fő oka az eke volt,

amely a maga idejében jelentős

technológiai áttörésnek számított:

forradalmasította a mezőgazdaságot,

és más irányba terelte

az emberi történelmet.

A szántás során széttörnek

azok a gyökerek és talajrögök,

amelyekről tudjuk, milyen fontosak,

így a szenet már nem védi semmi

a lebomlástól.

Ma földjeink több mint harmadát

használjuk arra,

hogy a bolygón élők milliárdjait

etessük és ruházzuk.

Azonban ijesztő gyorsasággal

veszítjük el talajunkat,

és vele annak termőképességét.

Talaj nélkül

sokkal nehezebb lesz élelemmel ellátni

a Föld lakosságát,

amely 2050-re eléri a tízmilliárdot.

Ez még jobban veszélyezteti

a már most eltűnőben lévő

és hihetetlen mértékben
alábecsült erőforrásunkat.

Nincs gép, mely visszahozhatná a talajt.

Nincs technológia,
ami több ezer évnyi sziklamállást

és biológiai aktivitást pótolhatna.

De újraépíthetjük talajunkat,
hogy több szenet kössön meg

a növények és mikrobák segítségével.

A talaj újraépítése szükségessé teszi,

hogy alapjaiban gondoljuk újra,

miért a technika és különböző

kemikáliák segítségével

akarjuk biztosítani azt,

amire a talaj önmaga is képes -

az élet támogatását.

A talajélet zöme mikrobiális.

Úgy 350 éve Antoni van Leeuwenhoek

holland tudós

kicsiny organizmusokat látott

a mikroszkópja alatt,

amelyeket “parányi
barmocskáknak” nevezett.

A molekuláris és számítási eszközök

gyors fejlődésével

bepillantást nyerhetünk abba, mik is ezek,

és mi a szerepük a világban.

Íme:

Egy teáskanálnyi talaj

organizmusok milliárdjait tartalmazza,

baktériumokat, gombákat,
egysejtűeket, ősbaktériumokat.

Ezek a mikrobák a mozgatórugói

a természet szénkörforgásának.

Nagyon fontos folyamatban vesznek részt;

a szerves anyagot

komplex szénmolekulákká alakítják át.

Ha a talajban több a szén,

az mindent megváltoztat.

Ahogy egyre több szén gyűlik össze,

a mezőgazdasági terület több vizet

és ásványi anyagot képes megtartani,

ami segít, hogy ellenállóvá váljon

a klímaváltozás hatásaival eszemben.

Az ellenállóképesség azt jelenti,

hogy a növények megbízhatóbban növekednek

még kiszámíthatatlan időjárás esetén is.

Ami még döbbenetes,

hogy a szénben gazdag talaj

segít visszafogni a klímaváltozást.

Ennek kulcsa a mezőgazdaság újragondolása.

A jó hír az, hogy van már néhány

gyakorlatban bevált eljárás arra,

hogyan juttathatunk több szenet a talajba,

hogyan építsük azt vissza.

Szánthatunk kevesebbet,

és biztosíthatjuk, hogy a gyökerek

egész évben behálózzák a talajt,

táplálják a mikrobákat,

és erősítsék a lábunk alatt zsibongó

mikrobiális gépezetet.

Képesek vagyunk rá.

Emellett a sokféleség
lényeges eleme ennek a tervnek.

Az összetett növénytársulás elősegíti

a sokrétű mikrobiális környezet

kialakulását,

amely aztán még több szenet

képes átalakítani és tárolni.

A sokféleség jó a talajnak,

és jó a klímaváltozás enyhítésére is.

Ahogy minden mikrobára,

úgy minden mezőgazdászra

és állattartóra is szükség van,

minden klímamegoldásra
és minden klímamegoldóra egyaránt.

Ezért...

az egészséges, szénben gazdag talaj

ma fontosabb, mint valaha.

A másik nagyszerű dolog

a szénben gazdag talajban,

hogy segít a gazdáknak

a megbízhatóbb
és fenntarthatóbb termesztésben,

ami ellenáll a klímaváltozás hatásainak.

Ez hatalmas nyereség
az élelmiszert előállítóknak,

nekünk, fogyasztóknak
és az éghajlat számára is.

Hogyan csináljuk hát?

Három egyszerű dolgot is tehetünk.

Az első, hogy védjük meg a talajt,

és a benne lévő szenet.

A második, hogy juttassunk

több szenet a talajba azzal,

hogy változatos, klímaváltozáshoz

alkalmazkodó növényeket termesztünk.

A harmadik pedig,
hogy hagyjuk a mikrobákat dolgozni.

Ne zavarjuk meg őket

a talaj bolygatásával.

Egyszerűen hangzik, merthogy az is.

De van néhány kérdés,

amely még megválaszolatlan,
és sok fejlesztésre van szükség.

Figyelnünk és mérnünk kell

a klímaváltozást.

Több klímaváltozásnak ellenálló

gabonafajtát kell nemesítenünk,

melyek mélyebbre eresztik a gyökereiket,

és mélyebbre juttatják a szenet.

Újra kell gondolnunk gazdasági

modelljeinket és mezőgazdaságunkat,

támogatnunk és ösztönöznünk kell

ezeket a szén-dioxid-megkötő
mezőgazdasági eljárásokat.

Sok a lehetőség az innovációra,

és tág tere nyílik a kutatásnak.

Jó hír ez nekünk, tudósoknak.

De nincs vesztegetni való időnk.

A klímaváltozás itt van,

és mindannyiunkat érint,

akár tudunk róla, akár nem.

Érint minden egyes ökoszisztémát,

beleértve a mezőgazdaságot.

A talaj szó szerint

az élet alapja ezen a bolygón,

az ok, amiért enni tudunk,

és a klímaváltozás megoldásának kulcsa.

Építsük hát újra a talajt,

segítsük bolygónkat azzal,

hogy odafigyelünk a földre.

Köszönöm.

(Taps)