Ilyen volt iskolásnak lenni az 56-os forradalomban

Budapesti gyerekek élete a forradalom és a megtorlás idején.

Szerencsére ma már sokat lehet tudni az 1956-os eseményekről és a fiatalok szerepvállalásáról –

mindenképpen lényegesen többet, mint amit még én tanulhattam az iskolában. Most viszont
tekintsünk bele a kamaszoknál kisebb iskolás gyerekek forradalom alatti – és azutáni – életébe.
Az 1956. október 23-i forradalom és az azt követő megtorlás fenekestül felforgatta a 10-15 éves
korosztály életét is. Ezek a gyerekek már érzékelték a körülöttük zajló események jelentőségét, a
mindennapi életükben megtapasztalták a reménykedésből rettegésbe forduló közhangulatot,
azonban az ideológiai csatározásokból még vajmi keveset érthettek.
56-os gyerekek
Mivel a Magyar Televízió csak 1957 februárjában indult (milyen érdekes, hogy pont akkor, erről
még lesz később szó), így az információk legfőbb forrásának ebben az időben a rádió számított.
A gyerekek a rádió híradásai és a naponta kétszer megjelenő napilapok cikkei mellett elsősorban
a családtagok és az ismerős felnőttek beszámolóiból értesültek a történtekről. Illetve, ha valaki
első kézből szeretett volna tájékozódni, annak az volt a módja, hogy fogta magát és kiment az
utcára megnézni, hogy mi is történik.
 
1956.október 23.: „Mikor az utcára mentem láttam, hogy a „Corvin”-nál három nagy
teherautó vitte az egyetemistákat. Az autó tetején egy fiú állt és ezt kiabálta a többiekkel:
Ruszkik haza! Elég volt Rákosiból! Ne csináljunk semmit késve Nagy Imrét a vezetésbe!
Később Maját elkísértem hittanra, mert ő nem mert egyedül elmenni. Hazafelé jövet egy
tüntető tömeggel találkoztunk, amely a Népszínház utcánál megállt és elénekelte a
Himnuszt. … Az ágyban még hallottam, hogy kiabálják: Ledöntjük a Sztálin szobrot! Vesszen
Gerő!”
Iskola a forradalom idején
A fővárosi iskolák a forradalom kitörésekor azonnal bezártak, aminek egyik nyilvánvaló oka a
közbiztonság hirtelen megromlása volt. A másik, kevésbé nyilvánvaló okot pedig a városi
tömegközlekedés – elsősorban a villamos pályák megsemmisülése jelentette. A tanulók, ha
akartak volna, sem tudtak volna biztonságban eljutni az iskolába.
1956.október 24.: „A kapuból még láttam, hogy 10 orosz tank akart a studióhoz menni, de
a tömeg elé dűtött egy hatos villamost. Utána anyuval elmentem megnézni, hogy mi újság
a kőrúton? Láttuk a Szikra égő könyveit.
Én ugyan sajnáltam a sok jó könyvet, de mindenki azt mondta, had égjen. Liptai aki itt lakik
az átjáróban és velem jár a Kígyósihoz lopott is két könyvet.”
„Reggel olvastam az ágyban, majd anyuval a kőrútra mentünk megnézni, hogy van e valami
ennivaló? Ekkor láttam először a Sztálin szobrot. ”
 A következő egy hét az általános bizakodás jegyében telt. Október 31-én szerdán már úgy tűnt –
erről a rádió is beszámolt, – hogy az orosz csapatok kivonulnak az országból. És bár csütörtökön
mégis újabb hadtestek érkeztek Magyarország területére, november 3-án szombaton a hírekben
már azt közölték, hogy a gyárakban hétfőn újra indul a munka és újrakezdődik az iskolai tanítás
is. Aztán mégsem így lett.
1956.október 29.: „Az ország címere ismét a Kossuth címer. … Délfele kiabálást hallottunk
kinéztünk és láttuk, hogy a „Nemzeti színház”-nál egy nagy tömeg kiabálja: „Ruszkik haza!”
Délután Jancsinál voltam. Este Ványi albérlője Jancsi mondta, hogy az egyetemisták a
Kilián laktanya védőjét akarják honvédelmi miniszternek, aki Maléter Pál. ”
Iskola a megtorlás alatt
Vasárnap, november 4-én hajnalban Budapest ismét lövöldözésre ébredt. A Magyar Rádió
elhallgatott, és helyén a Szabad Európa bemondta, hogy Nagy Imrét elfogták az oroszok. A Kádár-
kormány már másnap megalakult, de a fővárosban továbbra is zajló harcok, és a kezdődő
országos sztrájk miatt iskolába még egy jó hónapig nem lehetett menni.

Már december volt, mire az ország újdonsült vezetése megpróbálkozott az iskola újraindításával,
egyelőre csak napi egy óra hosszára. A gyerekeket azzal igyekeztek visszacsábítani az
iskolapadba, hogy a külföldi segélyek egy részét az iskolákban osztották szét. A mikulás napján
fellobbanó tüntetések, és a rendszeressé váló sortüzek miatt azonban a próbálkozás néhány nap
alatt hamvába holt.
1956.december 6.: „Este Putzer néni lejött, és azt mondta, hogy látta a tüntetőket.
Mesélte, hogy volt egy csoport tüntető, akik Kádár mellett tüntettek. Ezek vörös zászlókat
vittek. A másik tüntető csoport, aki kádár ellen tüntetett, a Nyugatinál megdobálta a talán
150 főből álló kommunista csoportot. Erre a kormány ávósokat „rendőröket” küldött ki és
ezek vagy 100 embert agyonlőttek. Este apu hozott egy csomag cukrot és egy Mikulást. ”
A forradalom leverése után az emberek az inflációtól rettegve igyekeztek minden
készpénzüket elkölteni. Végre egy pár napig jó világ járt a gyerekekre is.
Oktatási reformok 1957-ben
Január 7-én hétfőn egy különösen havas karácsony és egy szomorú szilveszter után indult végül
újra az iskola, de még mindig csökkentett üzemmódban. A gyerekek itt szembesültek azzal, hogy
az osztálytársaik és a tanáraik közül jó páran disszidáltak, vagy vidékre költöztek a veszélyessé
vált fővárosból. A forradalmat követő oktatási reformok sem sokat várattak magukra.
Már január végén elterjedt a hír, hogy a hittanítók „rendszer ellenes uszító” magatartása miatt
megszűnik az iskolai hittanoktatás, a nyugati idegen nyelvek helyett pedig az orosz lesz a kötelező
tárgy. Ez elsősorban a hagyományosan népszerű németoktatásnak jelentett nagy érvágást. A
„Rákosi-Gerő klikk helytelen politikájú tankönyveit” sietve újakra cserélték és – biztos, ami biztos
– megemelték a maradék pedagógusok fizetését.
Március 15-re eltűntek a Kossuth-címerek az osztályokból és hamarosan újra indult az
úttörőmozgalom is. A diákok ekkor még délelőtt és délután felváltva jártak iskolába.
 
A Kádárkormány a különösen kegyetlen megtorlásokkal párhuzamosan jó érzékkel számos
népszerűséget növelő intézkedést is hozott: a szétlőtt épületek felújítási munkálatai már
novemberben elkezdődtek, 1957 első felében pedig útjára indult a lottó, megnyitották a
vidámparkot, és 1957. május 1-én a felvonulás közvetítésével hivatalosan is megszületett a
Magyar Televízió.
Bár a látványos hazafias gesztusok a gyerekeket is megérintették, az október 23-i forradalom havi
spontán megemlékezéseit egyre kevesebb tanár nézte jó szemmel. 1957 tavaszán újjáalakult az
úttörőszövetség, lassan visszakerültek az üzemekre a levert vöröscsillagok, és március 15-én
ismét kitűzték az iskolákra a vörös lobogót. Az élet lassan visszakerült, ha nem is a régi, de egy új
kerékvágásba, a remény helyét pedig átvették a félelem és a hallgatás, majd a szürke
mindennapok.
A Magyar Televízió első közvetítése az 1957-es május 1-i felvonulásról.