PE-Energia Akadémia 382

Merit Order – vagy úgy, hogy a legértelmetlenebb dolgok is esélyt

kapjanak
Hogyan lehet érvényesíteni egy alkalmatlan rendszert? Vagy másképp fogalmazva: hogyan
lehetséges, hogy érthetetlenül nagy számú szélturbinát építenek, amelyeket normális esetben
senki sem helyezne el szabad akaratából a természeti tájba. Ezek, különösen a szárazföldiek,
túl esetlegesen és túl kevés villamos energiát termelnek. Erős támogatásokat igényelnek, hogy
egyáltalán üzemben tarthatók legyenek. Ennek nézünk utána Holger Douglas cikke alapján.1

Szimbolikus kép: tőzsde New Yorkban, kép Demmig

Egy kis hókuszpókusz is kell ahhoz, hogy a „Merit Order” (az erőművek besorolásának
érdemi sorendrendje) bozótosa mögé bújjunk, hogy megértsük, miként kaphatnak a tőzsdén a
szélturbinák pont annyi pénzt az áramért, mint például a gáztüzelésű erőművek?

A Merit Order elve már régóta létezik, alapjait az un. gazdaságos terheléselosztás képezi,
csak a klímavédelmi politika kicsavarta. (A probléma megértéséhez tudnunk kell, hogy egy
együttműködő villamosenergia-rendszerben az üzemelő erőművek közötti terheléselosztás -
gazdasági szempontból - akkor optimális, ha az un. növekmény költségeik azonosak, ami
viszont a változó költségek teljesítményfüggésétől függ. A változó költségek nagy részét
viszont az üzemanyag költsége teszi ki. – PE). Az áramtőzsdék és a megújuló erőművek
megjelenésével a régi gyakorlat egyszerűen felborult. A kialakult új gyakorlat csendben és a
háttérben a klímavédelmet, közelebbről az az Energiewende fenntarthatóságát biztosítja.

Az áramtőzsdei aukciókon az áramszolgáltatóknak kell letenniük vételi árajánlataikat. Ezek az

árak általában az energiatermelés változó költségeinek alakulására támaszkodnak. E

1
Horger Douglas: Merit Order – oder damit auch das Unsinnigste eine Chance bekommt. EIKE, Aug.
31. 2022
„fejőslány számítás” szerint a szélenergia nem kerül semmibe, ezért a szélturbinákból
származó villamos energiát általában nulla változó költséggel értékelik. Tehát a
terheléselosztás során a megújuló erőműveket, mint a „legolcsóbban termelőket” veszik
figyelembe, ami nonszensz.

Ezután az ajánlatokat ellenőrzik, hogy melyik erőmű kínálja a legdrágább áramot. Azonban
csak azokat az erőműveket veszik figyelembe, amelyek ténylegesen hálózatra kapcsolva
üzemelnek. Tehát alapvetően nem a legdrágább szolgáltatót veszik figyelembe, hanem az
üzemelő erőművek közül a legdrágábban termelőt. Ez azt jelenti, hogy a szélenergia-
szolgáltató is megkapja a gázáram-szolgáltató árát.

Megkíséreljük ezt szemléltetni Rolf Schuster által éppen most megjelent vizsgálati
eredményei segítségével, amelyek a 2022. aug. 29-ei áramtermelési adatok
figyelembevételével készültek. E naphoz tartozóan az áramtermelési függvényeket az 1. ábra
szemlélteti. A maximális fogyasztási igény 57 046 MW volt, a tőzsdei áramár pedig elérte a
szinte elképzelhetetlen 871 €/MWh, azaz a 87,1 € Ct/kWh értéket.

1. ábra. Németország áramtermelési függvényei (2022. aug. 29.) és a tőzsdei áramár

alakulása

A 2. ábrán a Merit Order eljárással adódó terheléselosztás látható. A vízszintes tengelyen

különböző színekkel jelölve szemléletesen követhető, hogy miképpen sorolódnak be a
különböző erőművek és milyen teljesítménnyel. A konkrét számszerű értékek a 2022. aug.
29. 19:00 órai időponthoz tartoznak, amikor a tőzsdei ár elérte a maximális értékét. A
függőleges tengelyen a fajlagos termelői árak (€ Ct/kWh) szerepelnek, pontosabban, amennyit
az erőművek kapnak, hiszen a megújuló erőművek átvételi árát a megújuló törvény (EEG) írja
elő, azzal, hogy az átvétel kötelező.

Láthatóan balról indulva először a megújuló erőművek szerepelnek az említett és feltüntetett

átvételi árakkal. Tehát ez esetben nem versenyárakról van szó, hanem az EEG által
megszabott árakról, azaz politikai akarat érvényesül (amint a keretes szöveg említi). Az ábra
szerint ebben az időpontban a megújuló erőművek 12 GW teljesítményt adtak a hálózatra.
Aztán következnek a vízerőművek (kék színnel) 7,5 GW részesedéssel, A legnagyobb
részesedéssel az atomerőművek (sárga) és a szénerőművek (barna, szürke) rendelkeztek
(összesen 26,285 GW), majd következnek a legdrágábban termelő olaj- és gázerőművek
9,963 GW részesedéssel (lila). A gázerőművek termeltek a legdrágábban, 87,1 Ct/kWh érték
mellett. Az ábra jobb oldalán szerepelnek a hidegtartalékban álló szénerőművek (fekete
oszlopok), amelyeket az illetékes hatóság nem enged véglegesen leállítani, akkor sem, ha
üzemük gazdaságtalan. Szükség esetén utasítást kapnak az indításra.

2. ábra. A Merit Order eljárással adódó terhelési sorrend (2022. 08. 19. 17:00)

Érdemes megvizsgálni azt az esetet is, amikor az atomkiszállási és a szénkiszállási törvény

következményeként már nem üzemelnének atom- és szénerőművek. Ez látható 3. ábrán.

3. ábra. A Merit Order sorrend, ha már nem üzemelnek atom- és szénerőművek

A megújuló erőművek termelését meghatározzák az időjárási viszonyok, ill. a természeti

adottságok. Az atom- és szénerőművek szerepét pedig a gáz- és olajerőművek veszik át. A
magas gáz- és olajárak miatt rendkívüli módon emelkednek az áramárak. A tőzsdei áramár
elérhetné akár az 1,54 € / kWh értéket.
Egy további szimulációs számítással az is egyszerűen bemutatható, hogy miként lehetne
egyszerűen újra lecsökkenteni az energiaárakat. A 4. ábra azt az esetet szemlélteti, ha 8000
MW atomerőművi és 30 000 MW barna- és kőszénerőművi kapacitást biztosítanának a
német rendszerben. Röviden: ha visszatérnének a hagyományos biztonságos
energiatermeléshez. Az ábra szerint a meglévő megújuló erőművek (kihalásig) egyelőre
tovább üzemelhetnének. A CO2-adó elhagyásával az áramköltségek az ábrán szereplő
értékekhez képest még további 6-8 centtel csökkennének kilowattóránként. A lényeg, hogy
az áramárak drasztikusan újra lecsökkennének.

4. ábra. A terhelésmegosztás és az áramárak 8000 MW atomerőművi és 30 000 MW

szénerőművi kapacitás esetén

Hát a Merit Order valóban egy nagy hókuszpókusz. Minthogy a megújuló erőművek termelt
energiájának átvétele kötelező szabott áron, automatikusan odakerülnek az ábrák bal sarkába.
Ha érvényesíteni akarnánk a hagyományos terheléselosztás elvét, akkor ehhez az
eredményhez akkor jutnánk, ha a megújuló erőművek említett növekmény költség görbéit a
mindenkori teljesítményükhöz tartozó függőleges egyenesekkel ábrázolnánk, ami valóban
nonszensz. Az egyes erőművek növekmény költség görbéi a teljesítmény függvényében
ugyanis alulról domború emelkedő függvények. (A gazdaságos terheléselosztás elve már egy
korai egyetemi jegyzetből megismerhető.2 )

Röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Merit Order nem más, mint a klímapolitika
irracionális intézkedéseinek alátámasztása egy szakmainak álcázott eljárással, amely a
tetejében egy korábban bevált, világszinten alkalmazott (terheléselosztási) módszer
eltorzításával készült. Mivel a tőzsdei árak, különösen energiaszűkös időszakokban a
legdrágább (jelenleg gázerőművi) kínálati árhoz igazodnak, ezért árfelhajtó. Éppen azt
lehetetleníti el, hogy az optimális ellátást garantáló gazdaságos terheléselosztás
érvényesülhessen. Azt hivatott elhitetni, hogy a villamosenergia-ellátás szakmailag
2
Petz Ernő: Hőerőművek. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965.
(energetikailag) rendben van, pedig rendszerszinten a minimális hőfogyasztás helyett a
maximális profit biztosítását hivatott szolgálni.

E kitérő után visszatérhetünk Holger Douglas elemzéséhez:

A Merit Order érvényesítése rendkívülien sajnálatos hatás egy ország áramellátására: a drága
erőműveknek gazdaságilag alig van esélyük, a szél- és naperőművi kapacitás növekedésével
csökken a termelésük és az üzemük gazdaságtalanná válik. Pedig éppen ezek az erőművek
képesek a gyakran változó termelésű megújuló erőművek rugalmas helyettesítésére. Ez
viszont előfeltétele a biztonságos energiaellátásnak, különösen a szélcsendes időszakokban és
éjszaka.

A politikai cél, amiről a zöldek álmodoznak: 2030-ra meg kell duplázni az úgynevezett
megújuló energiaforrásokat. Több mint kétszer annyi fotovoltaikus rendszert és szélturbinát
kellene építeni, mint eddig összesen. (Megjegyezzük, hogy újabban Habeck gazdasági
miniszter 2030-ra 400 GW-ra ígéri a szél + naperőművi kapacitás kiépítését. Ez több, mint
háromszorosa a jelenleginek. – PE.)

Gyakorlatilag minden szélturbina és minden fotovoltaikus rendszer mögött ott kell lennie egy
hagyományos erőműnek, amely akkor is képes teljesíteni, amikor nem fúj a szél és nem süt a
nap. A szén- és atomerőművek képesek erre, mégis le kell állítani őket. De hát a helyettesítő
funkciót el kell látni, így maradnak a gázerőművek, amelyek a szén-dioxid kibocsátás
szempontjából hirtelen „jófiúkká válnak”, mert kevesebb CO2-t bocsátanak ki, mint a
széntüzelésű erőművek, de még mindig többet, mint az atomerőművek.

Ez azt jelenti: 2030-ig a gáztüzelésű erőművek számát is meg kell duplázni. A szélturbinák
évi kihasználási óraszáma átlagosan 1800 óra (összevetve az évi 8760 órával). E felett a
szükséges óraszámmal a gázerőművek lépnek be, ami a gázfogyasztást jelentősen megnöveli.
A gázcsúcs is 2030-ban várható, különösen, ha Habeck gazdasági miniszter és a zöld
politikusok továbbra is megtagadják az atomerőművek üzemeltetésének meghosszabbítását.

Miért is válik egyre súlyosabbá a helyzet?

Az alapvető probléma az energiahiány, ami felfelé tolja az árakat.

Ráadásul az elmúlt években sokkal gyengébb volt a széljárás; a 30 000 szélturbina

meglehetősen csekély villamosenergia-hozamot biztosított a gyenge széllel járó években.

Ráadásul az energiaforradalmároknak sikerült a jól működő és hatékony erőműparkkal

rendelkező Németországot, villamosenergia-felesleggel rendelkező országból energiaszegény
házzá alakítani, amelynek már nemzetközi szinten kell energiáért kuncsorognia. Baden-
Württemberg például korábban jelentős mennyiségű villamos energiát exportált
Franciaországba. Amióta Kretschmann (zöldek) miniszterelnök leállította a Philipsburgi
atomerőművet, felrobbantva a hűtőtornyokat (hogy a leállítás véglegesé váljon), milliárdos
érték elpusztításával, a tartománynak áramot kell importálnia. Ugyanakkor Európában is
áramhiány van jelenleg.

A helyzet azóta vált kritikussá, hogy Putyin orosz elnök fegyverként használja az energiát, és
megmutatja a nyugati energiafelhasználóknak, hogy mi az a gereblye (elgereblyézés? – PE).
Inkább fáklyázza a földgázt, minthogy a csővezetékekbe juttassa. Ez drámai hiányt okoz, és
magas földgázárakat, ami alapjaiban rázza meg a nyugati ipari országokat.

Ráadásul a vörös-fekete-zöld politikusok drasztikusan megemelték a széntüzelésű erőművek

üzemanyagának árát, miután megjelentek azok a csúnya szalagcímek, hogy Németország nem
érte el az úgynevezett „klímacéljait”.

2016-tól kezdődően, az akkori miniszterek, Gabriel és Altmaier, valamint Baake államtitkár

(aki az EEG megújuló törvényt is előkészítette) megreformálták az ETS szén-dioxid
tanúsítványrendszert. Ezzel végzetesen elkezdődött az energiatermelés megsemmisítésének
újabb gigantikus programja.

Az eredmény: nem sokkal az ukrajnai háború előtt egy tonna CO2 körülbelül 100 euróba, az
„őrült energiaút” előtt viszont kevesebb mint öt euróba került. Ez a szénerőműveket
ellehetetlenítette. Egy politikai célkitűzést így lehet törvényi eszközökkel elérni, aminek a
gazdasági versenyhez semmi köze sincsen.

Tehát Merkel, Gabriel & Co megfojtotta a széntüzelésű erőműveket. Nem csoda, hogy az
üzemeltetők le akarják állítani azokat.

Vegyük például a 2015-ben felavatott Moorburg erőművet (2×865 MW): e nagyon korszerű,
ötéves erőmű a vázolt új helyzetben (a szél- és naperőművek miatti visszaterhelések, CO2-
adó) gazdaságtalanná vált (2020 első félévében 806 millió euró veszteséget halmozott fel), az
egyike volt azoknak a kőszénerőműveknek, amely a leállításukra kihirdetett pályázaton
indulva, szerénynek mondható kártalanítás mellett végleges leállítását kérelmezte. 2021 jan 1-
vel piaci áramtermelése leállt, újabban a rendszerirányító vezénylése szerint tartalékot képez.

Ugyanakkor a földgázgáz már az ukrajnai háború előtt is jelentősen drágult. Az ok:

világszerte növekszik a földgáz iránti kereslet – részben azért, mert a német Energiewende
keretében sok pénzt költöttek arra, hogy például Egyiptomot meggyőzzék arról, hogy ne
építsenek több széntüzelésű erőművet. Ehhez a Siemens cég a német adófizetők által fizetett
gázturbinákat biztosított.

"Még nem tudni, hogyan alakul a hagyományos földgáz, az LNG és a palagáz termelése és
ára a jövőben, mivel a kitermelés és a szállítás technológiai újításai mellett a geopolitikai
tényezők is meghatározóak. Hasonlóképpen az olajárakra gyakorolt esetleges visszacsatolási
hatások is csak korlátozottan prognosztizálhatók" - írta már 2013-ban a Monopólium
Bizottság az "Energiewende" című külön jelentésében. Már akkor is úgy tűnt, hogy a verseny
alakulása problémás, különösen azokon a területeken, amelyek az energetikai átmenet és a
megújuló energiák tömeges támogatása során jöttek létre és bővültek. Ilyen körülmények
között az energiaellátás egyoldalú (a megújulóktól) függővé tétele (egy korábbi sokféleséggel
szemben), nem jár következmények nélkül, amelyek most drámai módon kerülnek napvilágra.
Ez legalábbis határtalan felelőtlenségről tanúskodik.

Merit Order – vagy úgy, hogy még a legértelmetlenebb dolognak is legyen esélye.

***

Már sokszor olvastunk hasonló értékeléseket, és sokszor körbejártuk e témát a honlapunkon.

Mégis újra és újra foglalkoznunk kell vele, hiszen az energiakrízis már a torkukat markolja.
És amint e cikk esetében kapóra jöttek Rolf Schuster magyarázó ábrái, igy lehetőségünk
nyílik a villamosenergia-ellátás, ill. -piac egy újabb oldalát megvilágítani.

Az árampiac teljesen elszakadt a korrekt versenytől, ami végül odavezetett többek között,
hogy az atomkiszállással párhuzamosan Németország legkorszerűbb, 46,5 %-os (!)
hatásfokkal rendelkező, viszonylag fiatal kőszénerőművi blokkjait is leállították. A szerző ezt
több mint felelőtlenségnek tartja. Többről van szó: a realitásoktól való elszakadásról, a
józanság elvesztéséről, röviden: politikai őrültséggel állunk szemben. A német politika az
önfelszámolás útját járja. Egy korábbi cikkünkben a bevezető ábra azt szemléltette, amint a
zöldek által kikövezett úton az ország autója az űrbe zuhan. Mert az út egyszerűen véget ért.

A szerző a Merit Orderrel kapcsolatos véleményét a cikket záró mondatával foglalja össze,
amely a címben is szerepel. Nekem ezzel kapcsolatban a hamiskártyás szó jut eszembe.

(Petz Ernő, 2022. 10. 08.)

AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA UTÁN!