Lehet-e nálunk ZÖLD a zöld-hidrogén?

Megkésett rövid hozzászólás a Portfolio internetes portál 2020. december 10-én közölt
„Napenergiával termelt hidrogén kerül a földgáztárolóba” című cikkhez
A cikkről röviden
A cikk beszámol arról, hogy az ITM „power to gas” innovációs pályázatán milyen célra kik és
milyen technológiák kifejlesztésére/megvalósítására nyertek el támogatást. Indoka, hogy
„Az ilyen megoldásokra az időjárásfüggő napelemes termelés felfutásával egyre nagyobb
szükség lesz, mert biztosíthatják az ingadozó villamosenergia-termelés befogadásához
szükséges hálózati rugalmasságot.”
A hozzászólás csak azon megoldással foglalkozik, amely a naperőműben termelt
villamosenergiával elektrolízissel hidrogént állít elő, azt tárolja, majd télen visszaalakítja
villamosenergiává.
Röviden a hozzászólás
Egy naperőmű becsült éves tartamdiagramja a nettó kapacitás százalékában:

A tartamdiagram értelmezéséhez: pl. a naperőmű a kapacitásának legalább 20 %-ával az év

1600 órájában üzemel.
A csúcskihasználási óraszám nálunk 1100 óra/év (lényegében a diagram sárga területe). A
napos órák száma jó években kereken 2000 óra. A nappali órák száma 4500 óra/évre tehető.
(Megjegyezhető, hogy egy atomerőművi blokk csúcskihasználási óraszám képessége elérheti
a 8760 óra/év értéket.)
A vízbontó berendezés szempontjából lényeges, hogy a naperőmű évente legalább 200-szor
„elindul” illetve „leáll” – télen időarányosan kevesebbszer.

1
Amikor azt vizsgáljuk, hogy villamosenergiából vízbontással hidrogént állítunk elő, azt
tároljuk, s felhasználásával télen pl. tüzelőanyag-cellában ismét villamosenergiát állítunk elő,
néhány fontos dolgot lehet rögzíteni:

 Mind a vízbontó, mind a tüzelőanyag-cellás technológiák fejlesztése – elsősorban a

drága katalizátorok olcsóbb anyagokkal történő helyettesítése érdekében – nem
zárult le. Ezen berendezések beruházási költségének csökkenése prognosztizálható.
 Mind az elekrolizáló, mind a tüzelőanyag-cellás megoldások hatásfok-növelésére
komoly erőfeszítésekről olvasni. A hatásfok-növelés egyik iránya az üzemelési
hőmérséklet növelése. Ismeretem szerint az elektrolizálók már 180 oC, a tüzelőanyag-
cellák pedig 800 oC fölötti fejlesztési stádiumban vannak. Elvben az előbbiek
hőhasznosítást is végezhetnek, az utóbbihoz akár egy további villamosenergia-
termelő hőkörfolyamat is csatolható.
 Mindkét berendezésnél csak néhány MW egységteljesítményű megoldások érhetők
el a piacon. Egy 2020-as szakcikkben* idézett tanulmány szerint: ha a hálózatból
vételezett villamosenergiával előállított és nagy nyomáson tárolt hidrogénből
tüzelőanyag-cellában ismét hálózatra adott villamosenergiát állítunk elő, az átalakítás
eredő hatásfoka 25 %. Az egységteljesítmények növekedésével az eredő hatásfok
növekedése, a fajlagos beruházási költségek csökkenése várható.
 Naperőművekben termelt villamosenergiára a fűtési szezon középső 4 hónapjában
szükség van, ezen időszakban nem érdemes vízbontással hidrogént előállítani.
Viszont jellemzően január-februárban lehet célszerű a tárolt hidrogént
villamosenergia-termelésre hasznosítani, amikor is összekapcsolható
hőszolgáltatással.
A fentiek alapján néhány kérdés is megfogalmazható:

 Kérdés, milyen villamosenergia téli/nyári ár-arányok prognosztizálhatóak a jövőben.

Érvényesíthető-e a télen termelt szerény mennyiségű villamosenergia árában a 4-
szeres energiaigény és a termelésre rakódó tetemes beruházási és üzemeltetési
költségek hányada?
 Nem tudni, mennyi a naperőműben felesben termelt villamosenergia mennyisége. Az
bizonyosan valószínűsíthető, hogy hidrogén-termelés miatt napelemes kapacitásokat
nem szabad létesíteni. Úgy tűnik, a NES-ban 2030-ra (túl)tervezett 6000 MW
napelemes kapacitás miatt egy drága menekülési útvonalaként tekinthetünk a
hidrogén-gazdaság megteremtésének tervére. Szerencsére ez évben elérjük azt a
2000 MW-os naperőmű kapacitás értéket, amelynél a NES felülvizsgálandó. Ennek
során célszerű lehet a különböző változatokat egy klímarealista változattal is
kiegészíteni.
 Nyilvánvaló, hogy az elektrolizációs folyamat működtetése pusztán a nehezen
tervezhető naperőművek feles energiájára nem alapozható, azért sem, mert a
tervezett hőhasznosítás ekkor éppen ellenfázisban lenne a hőigényekkel. A szakaszos
működés rontja a hatásfokot is. Egyfajta működési folytonossághoz kell „másik”
villamosenergia is. Vajon tudható-e, hogy az honnan jön? Kereskedők vannak s
áramtőzsde, s piactorzító megoldások. A biomasszából termelt villamosenergia rövid

2
 időn belül hivatalosan sem tekinthető CO2-mentesnek (nem is az, az EU már
vizsgálja). Közben szó volt olyan hírről is, hogy az atomerőmű majd besegít. Azonban
valamely erőműből pótolni kell az atomerőmű vízbontásra kieső termelését.
Tekinthető-e emiatt ZÖLDnek az így előállított hidrogén? Ki fizeti meg a legolcsóbban
termelő erőművünk kieső szolgáltatását helyettesítő, esetleg CO 2 adóval terhelt
villamosenergia árát? És a télen a hidrogénből termelt, becsülten 8-10-szeres árat?
A sokoldalú elemzést igénylő témához csak néhány gondolatomat osztottam meg. A most
támogatott projektek nagyságrendje néhány MW lehet, nem rengeti meg a villamosenergia-
piacot. A projektek értékelése távolabbi feladat. Most tekintsünk rá úgy, mint olyan
befektetésre, amely az egyetemek közreműködése eredményeként is egyrészt újabb K+F+I
projekteket, szabadalmakat, termékeket eredményezhet, másrészt a hallgatói képzéseken
keresztül majd egyes külpiacokon jól értékesíthető mérnöki tudás-bázist hoz létre.

2021. 02. 16.

LS

* A https://www.eike-klima-energie.eu/2020/06/20/energietraeger-wasserstoff-jetzt-wird-
der-wasserstoff-gruen-angestrichen-teil-1/ még érvényesnek tartja Ulf Bossel egy 2010-es
cikkét: A hidrogén nem megoldás az energetikára (https://leibniz-
institut.de/archiv/bossel_16_12_10.pdf).