Hogyan lesz a

villámlásból
mennydörgés
A rock and roll néha úgy működik, mint egy tanácsadó testület. A Pixies
új, Nomatterday című dalában azt tanácsolják nekünk, hogy ne vizeljünk a
szökőkútba, majd hasonló bölcsességgel teszik hozzá, hogy whoa-whoa-whoa-
whoa-whoa-whoa-whoa, aminek persze semmi értelme nincs, igaz, azzal sem lesz
jobb az életünk, ha tisztában vagyunk a szökőkút rendeltetésszerű használatával.
A Pixies Doggerel  című új albumával és a szökőkutas Nomatterday  című dallal
viszont minőségi időt tölthetünk el.
Rendes ember tehát nemcsak hogy nem pisil a szökőkútba, de nem is megy bele,
hacsak nem Anita Ekbergnek hívják. A Pixies azonban nem Fellini mestert akarta
helyzetbe hozni, hanem Sergio Leonét, illetve zeneszerzőjét, Morriconét, akit a
zenekar rendesen megidéz a spagettiwestern-hangulatú Vault of Heaven és
a Who’s More Sorry Now? című dalokban. Ugyanakkor beköszön még a Sonic
Youth is, akikkel együtt a Pixies alapvetően határozta meg a kilencvenes évek
indie rockjának irányát, hogy mást ne mondjunk, a Nirvana nem futott volna be,
ha nem nyúlja le Kurt Cobain jó diák módjára a Surfer Rosa (1988) és
a Doolittle (1989) hangképét.

A nyúlás illata
Maga Kurt Cobain nyilatkozta 1994 elején a Rolling Stone magazinnak, hogy
a  Smells Like Teen Spirit  nemes egyszerűséggel Pixies-lopás. Az 1993-ban
feloszlott Pixies az indie pop egyik legnagyobb legendája, mégis szinte teljesen
ismeretlen volt nálunk annak ellenére, hogy e két lemezt 1989 körül leadta a
Petőfi rádió, és a jó fejeknek ugyanúgy megvolt, ahogy a Sugarcubes vagy a
Sonich Youth korai albumai is. Aztán a jófejeskedésnél is fontosabb lett a
rendszerváltás. A Pixiesnek nem lett különösebb kultusza itthon, pedig Kim Deal
basszusgitáros témáit majdnem Lovasi Andrásnak is sikerült levennie a Kispál
korai dalaiban.
Kim Deal az indie pop egyik legfontosabb basszusgitárosa, szerepe közel akkora,
mint a Joy Divisionből és a New Orderből ismert Peter Hooknak. Deal azonban
már egy ideje nincs a Pixiesben. Persze nemcsak örömteli a Pixies örökségét
cipelni, de egyben teher is: a 2004-es újraegyesülésük után Kim Deal már nem
akart új lemezt készíteni, azt mondta, hogy mint zenerajongó nem szeretne új
Pixies-albumot hallgatni. A fanatikusok viszont akartak, de nem olyan, rutinból
lezenélt munkákat, mint amilyen az Indie Cindy (2014), a Head Carrier (2016) és
a Beneath the Eyrie (2019), hanem olyat, amilyen a 2022-es Doggerel lett.

Dadaista surf-rock
Tom Dalgety producerrel ezúttal 40 dalból válogatták ki azt a 12 dalt, amelyet az
énekes és ritmusgitáros Black Francis a karantén idején írt. A széles skálán
megszólaló dalokban ott van a gothic-country, a poszt-grunge és a power-pop
világa, Morriconétól (Vault Of Heaven) a Fleetwood Macig (Who’s More Sorry Now)
nagy a merítés, mégis egységes albumot hallhatunk.

Fotó: Poós Zoltán

Az utóbbi években egyre rutinszerűbben működő dadaista surf-rock zenekarnak
talán Paz Lenchantin melodikus basszusjátéka adta a legnagyobb löketet. A
nyolcadik lemezükkel együtt a 2013-as újraegyesülésük óta pont annyi albumot
adtak ki, mint amennyit az 1987 és 1993 közötti nagy korszakukban, azonban
csak a Doggerel ér fel az első négy album makulátlan színvonalához. Persze mit
tegyen egy zenekar, amelyik lefektette a modern alternatív rock alapjait, és
amelyik nélkül sem a grunge, sem a 90-es évek indie popja nem képzelhető el?
Kísérőajándékok
Semmi különöset, innen már minden jutalomjáték saját maguknak és a
közönségüknek is, az is, hogy a folyamatos turnézások közben néha készítenek
olyan remek dalokat, mint a Dregs of the Wine vagy a Thunder and Lightning. Ezek
afféle kísérőajándékok, amelyek a koncerteken remekül kiegészítik a Surfer Rosa,
a Doolittle, a Bossanova dalait.
Ha egy zenekar ilyen meggyőző erővel állítja elő a mariachi noirt, akkor azt kell
mondjuk: a legendát nemcsak az emlékek építik, arra a jelen is rá tud erősíteni.
Azt énekli Black Francis a Thunder and Lightningban, hogy számold meg a
mérföldeket, amíg a villámlásból mennydörgés lesz. Nos, megszámoltuk, de nem
mérföldekben, hanem években. A 2014-es Indie Cindytől nyolc évet kellett várni
a Doggerel mennydörgésére.