Magyarországi művészet a kezdetektől 1800-ig

 894 - honfoglalás – ekkor Árpád a fejedelem – benyomulás a Kárpát-medencébe –

elfoglalják a római városokat – a fejedelem Aquincum romjai között telepedik le
 a lovas nomád magyarok a sztyeppei kultúrával érkeztek a Kárpát medencébe
 az ebből a korból származó emlékek nagy része a kisművészetek köréből való – ezen
belül az arany- és fémművességből – legtöbb előkelők sírjaiból került elő → stilizált
növényi ornamentika (palmetta) és az állatábr. a legjellemzőbb
 hajfonatkorongok, karperecek, ruhadíszek, övdíszek, tarsolylemezek, lószerszámok
 a tarsolylemezek alkotják a honfoglalás kori emlékek leggazdagabb csoportját –
anyaguk gyakran aranyozott ezüst, dombíratással, véséssel és poncolással
 díszített fegyverek – Nagy Károly szablya és Attila kard

 Géza fejedelem (970k.-997) – a keresztény állam kiépítésének csírái már itt is →

ekkor az esztergomi Várhegyen már templomépítői munkálatok folyhattak, valamint 996-
ban kezdődött a pannonhalmi főmonostor építése is
 Szent István (997-1038) – az intézményhálózat alapjainak a lefektetése (a 11. század
végére épül ki teljesen) – Szent István maga is alapított monostorokat, azonban az 1000
körüli magyar templomokról keveset tudunk → lassú építkezések, könnyen pusztuló
anyagok
 a templomok építésénél dolgozó kőfaragók motívumkincsét valószínűleg nem
befolyásolta a az arany- és fémművességben megnyilvánuló művészetük → a római, az
ókeresztény és a Karoling-kori maradványokat ismerték és hasznosították is – alapvetően
a korabeli európai példaképekhez nyúltak
 a Szent István kori templomépítészetről elsősorban a monostorok tájékoztatnak
(pannonhalmi főmonostor – kétszentélyű, keleten két oldalon toronypár – Ottó-kori hatás)
 az első nemzetségi monostorok többsége igénytelen épület lehetett, és valószínűleg
könnyen pusztuló anyagból készült – akadnak igényesebbek is (tarnaszentmáriai templom,
feldebrői monostortemplom)
 a monostorokhoz viszonyítva kevés adatunk van az első székesegyházakról és
plébániatemplomoktól – ennek oka nem csak a pusztulás, hanem a későbbi átépítések is
 Szent István 10 székesegyházat alapított – ebből ma már csak négy áll (a győri, a
veszprémi, a nyitrai és a gyulafehérvári) → ezek eredeti formája rekonstruálhatatlan
 az első székesegyházak alaprajza igen változatos volt
 a később alapított egyházmegyék (Győr, Eger, Pécs) székesegyházai sokkal
egységesebbek → három apszis + a kereszthajó elhagyása
 a székesfehérvári Szűz Mária-prépostsági templomot temetkezőhelyéül építette Szent
István, s jó ideig a királyok koronázási és temetkezési helyéül szolgált
 a magyar egyház első székesegyházairól és monostortemplomairól kevés adattal
rendelkezünk – azonban minden bizonnyal nyitott fedélszékkel készültek, az apszisok
félköríves záródásúak és igen nagy méretűek voltak, példaképként valószínűleg a német-
római császárság területének építkezései szolgáltak, a nyugati rész kialakítása
bővítményekben és díszítésekben (karzat)

 a 11. századi templomok épületszobrászati díszítésben aligha bővelkedtek – ez

különösen érvényes lehet az első épületekre
 egy csoportot alkot néhány palmettás oszlopfő és koronázópárkány töredék (Pilis,
Dömös, Veszprém) – faragásuk általában élesen metszett
 egy másik palmettás csoport a szekszárdi monostor köré vonható – ezek stílus,
technika és megformálás szempontjából változatosak – azonban van egy alapmotívumuk:
öt levélből formált, virágot felidéző palmetta, ami fonatból képzett medalionformát tölt ki
– talán balkáni közvetítéssel érkezett bizánci hatás, de felmerült a lombardiai eredet is
 a 11. századi épületszobrászat egyik fő eleme a szalagfonat és az abból formált
motring, emellett fontos szerep jut a kemény formákból alkotott, élesen metszett
palmettáknak ( ez a római művészetben gyökerezik)
 az oszlopfők díszítettségén kívül a belső tér jobbára kisépítészeti alkotásokkal
képzelhető el – ezeknek kevés nyomuk maradt
 a korai síremlékek többségét az altemplomok fogadták be (tihanyi apátságban I.
András)
 a kora Árpád-házi királyok világi közigazgatási hálózatának alapját a korábbi római
kori castrumok és törzsfői szálláshelyek kínálták
 Géza fejedelem – az esztergomi Várhegy északi oldalán rezidenciát alakít ki →
később István a Várhegy déli oldalán építetett palotát + Szent Adalbert érsekség – ezeket
erőrendszer védte
 fejlődés → egymással laza összefüggésben lévő településhálózat alakult ki a Várhegy
alatt
 Esztergomhoz hasonlóan Székesfehérvár is hamar kialakult → városmag: Szűz Mária-
prépostsági templom és királyi palota
 Esztergom é Székesfehérvár → az Árpádházi-királyok idején e két város között
oszlottak meg a legfontosabb funkciók
 a középkori állam közigazgatási alapját a megye rendszer kiépítése jelentette (megye ~
királyi várispánság) – Géza fejedelem kezdte el, fia István folytatta, az ő idején már 47
 ispáni vár állt (valamennyi az ispán nevét viselte) → csak ezután épült ki az egyházi
hálózat (püspökségek és esperesi körzetek) – ezek a 13. század közepéig alig változtak

 az egyházak liturgikus könyvekkel való ellátása a megyéspüspök feladat, a kellékekről

pedig a király vagy a templom alapítói gondoskodtak → Szent István bőkezű volt – a
székesfehérvári Szűz Mária-prépostság igen gazadagon felszerelt lehetett – kézművesek
állított templomi szolgálatba
 Krisztus-corpus Újszászról, Gizella-kereszt
 Esztergomban működő királyi pénzverő műhely - LANCEA REGIS (királyi lándzsa)
és REGIA CIVITAS (királyi város) körfelirat ezüst dénárok

 A pogánylázadások megtizedelték a Szent István kori templomokat → I.Géza (1074-

77) hozzáfogott az egyházszervezet újjáépítéséhez (váci püspökség, mogyoródi és
garamszentbenedeki monostor)
 I. (Szent) László (1077-1095) folytatta testvére tevékenységét, sőt elrendelte a
megrongálódott épületek helyreállítását is → így épül ki a tényleges, a jövőt hosszú időre
meghatározó szerzetesi és világi egyházszervezet, s az eddig prerománnak nevezett
korszakot felváltja a romanika (párhuzamosan az európai művészet fejlődésével)
 Szent László újabb egyházmegyék alapításáról gondoskodott
 A 11-12. század fordulóján több korábban megkezdett épületen folytatnak építkezést
(esztergomi Szent Adalbert-székesegyház, dömösi Szent Margit társaskáptalan)
 A 11. század végén teret hódít a figurális szobrászat (gyulafehérvári székesegyház
timpanonja – Maiestes Domini ábrázolás, az aracsi síremlék)

 1083 után kiformálódik a Szent István kultusz a képzőművészetben (legkorábbi

emléke a székesfehérvári Szűz Mária templom területéről előkerülő Szent István
szarkofág – ez minden bizonnyal szentté avatásának alkalmából készült)

 A világi és szerzetesi egyházak felszereltségéről írott források tájékoztatnak – ugyanis

a magyarországi kereszténység első századából kevés tárgyi emlék maradt fenn
 A fémből készült hatalmas ereklyetartók eleve hiányozhattak, valamint eltűntek a
hatalmas ereklyetartó keresztek – emiatt nagyon fontosak az írott forrásaink ezekről (a
tihanyi monostor alapítólevelének hátoldalán lévő összírás, bakonybéli apátság Szent
László kor jegyzéke)
 Az oltárok felszereltsége a 11. században meglehetősen egyszerű volt: ereklyetartót
foglalt magába vagy állítottak a tetejére, a mise alkalmával valószínűleg csak kelyhet és
paténát helyeztek rá, a kereszt ekkor még nem volt az oltár nélkülözhetetlen tartozéka →
inkább körmeneti kereszteket állítottak az oltárra vagy annak közelébe

 Az egyházszervezet könyvigénye külföldi behozatalból nem volt megoldható →

szükség volt scriptoriumok felállítására – ezekről különböző jegyzékek tanúskodnak
(zágrábi Evangelistarium, Sacramentarium és Benedictionale)

 A korszak falfestészetéről, mozaikművészetéről kialakult kép eléggé szegényes

 Korábban ezzel kapcsolatban csak annyit tudtak, hogy a székesfehérvári Szűz Mária-
prépostság templomának padlózata színes, ornamentális díszítésű volt → azonban az
utóbbi évtizedekben számos új emlék került napvilágra

 A 12. század építészete erősen támaszkodott a 11-12. század fordulójának emlékeire

→ épülettípusok követése, bőségesebb és igényesebb díszítés, eddigieket felülmúló
reprezentációs törekvések – ebben a korszakban inkább a szerzetesi építkezések
virágoztak, a székesegyházak építése megtorpanni látszik
 A 12. század első felében a jelentősebb építkezések a Szent Benedek rendhez
tartoznak – ezek variánsai nem a rend, hanem a megrendelő igényeit tükrözik – a 12.
századra már 40 monostorral rendelkeztek
 A 12. század első felének egyik legjelentősebb építkezése a pannonhalmi monostorban
folyt - a 11-12. század fordulójától számos magánegyház is épül Magyarországon
 A 12. század elején több székesegyházon, rangosabb templomon folyó építkezésről
mindössze épületszobrászati emlékek és kisépítészeti alkotások tanúskodnak – ezek
kapcsolata a lombard plasztikával nyilvánvaló
 A korszak legjelentősebb emlékei az esztergomi Szent Adalbert székesegyház
második oltárszentelését (1156) megelőző klasszicizáló, akantuszos korintoszi oszlopfők
 A 12. száza utolsó negyedének két fő jellemvonása: feltűnnek a monumentális igényű,
romanikára jellemző, narratív ábrázolások + egy-egy nagyobb faragóműhely
határozottabb profillal jelenik meg
 A korszak legjelentősebb épületszobrászati emléke a második pécsi székesegyházhoz
fűződik → a Szent Kereszt oltár felett baldachin, zsúfoltan díszített kapu, domborművek:
 Teremtés és Bűnbeesés, Jézus születése, Krisztus passiója, Sámson története, Utolsó ítélet
– ezek többsége a kriptalejáróknál található

 III. Béla (1172-1196) – Esztergomban mind a királyi palota, mind a székesegyház

területén nagyarányú építkezésekbe kezdett → a palota átépítését korábbi épületek
lebontása előzte meg – a palota magját a szabálytalan négyzet alaprajzú lakótorony, az ún.
’Fehér torony’ alkotta (négyszintes lehetett)
 Az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház III. Béla kori átépítését egy állítólagos
tűzvész indokolta – Jób érsek építette újjá – a két torony között helyezkedett el a Porta
Speciosa (tágas, fedett átrium) – ez volt a templom fő ékessége
 A 12-13. század fordulójának a bencés rend hegemóniáját és a premontrei rend
előretörését a ciszterci rend megjelenése töri meg (II. Géza tette meg az első lépéseket a
rend megtelepítésében) – III. Béla francia kapcsolatai révén folytatta – a bencésektől
szigorúbb alapítási és építkezési előírásokkal rendelkeztek – a kolostornak rendszerint a
templomtól délre kellett elhelyezkednie
 A ciszterci kolostorok a 13. század közepéig királyi alapításuk, uralkodói tulajdonban
vannak – a ciszterci kolostorok ismerete különböző mértékű és jellegű
 Zirci apátság, szentgotthárdi monostor, pilisi monostor, pásztói monsotor, kerci
monostor

 A 12. század udvari reprezentációjának és kultúrájának a legtöbb és legváltozatosabb

emléke III. Béla korából maradt fenn – ennek egyik formája a temetkezési pompa – a
királynak és feleségének székesfehérváron találták meg a sírleletét
 A királyt francia műveltségű főpapok vették körül → Porta Speciosa programja, Gesta
 Figyelemre méltó csoportot alkotnak a pecsétek – különös jelentőségű az 1188 körül
használatban lévő aranybullája

 Az uralkodói jelvényegyüttes darabjai különböző korúak és rendeltetésűek

 A Szent Korona alsó része (corona greca) 11. századi bizánci munka – rajta megjelenő
személyek: I. Géza király, Konstantinos → bizánci női korona lehetett – az átalakítás,
mellyel elnyerte mai formáját III. Béla ideje alatt mehetett végbe – feltehetően a jogar is
ekkor nyerte el mai formáját
 A koronázási palástan Szent István, felesége Gizella és korán meghalt fiúk is feltűnik
(1031 körüli lehet) – hímzéstechnikája a bambergi Kunigunda-palásttal rokonítja – ezt is
átalakították III. Béla korában

 Az egyházi műveltség legfontosabb képviselői a kódexek - legkorábbi liturgikus

kéziratunk a Pray-kódex

 A 12. századi falfestészeti emlékek sorát időrendben a pécsváradi bencés apátsági

templom szentélyének boltozati falkép maradványa nyitja meg – Maiestas Domini
 A feldebrői bencés monostor altemploma a 12 században teljes kifestésre került

 A III. Béla korában megkezdett építkezések közül nem kevés II. András (1205-1235)
alatt fejeződött be (pl.: az esztergomi munkálatok, a pilisi kolostor kerengője, a kalocsai
székesegyház) → II. András korában váltja fel a korai templomot a háromhajós,
kereszthajós, szentélykörüljárós, kápolnakoszorús épület
 Esztergom hatása a kor építkezéseiben kétségtelen, de II. András kora már a gótika →
megjelennek a plasztikus, természetes felé hajló bimbók és levelek
 A 13. században II. András új intézkedéseinek köszönhetően monumentális,
reprezentációs kolostorok kerülnek megépítésre – a legtöbb kolostor bencés
 Türjei prépostság, zsámbéki monostor, jánoshidai Keresztelő Szent János templom
 A premontrei rend templomairól megállapítható, hogy nem egységes alaprajz szerint
épültek – szerkezeti elemi és díszítései is igen változatosak → ezzel szemben viszont a
bencés templomok alaprajzai meglehetősen egységesek → háromhajós, pilléres bazilikák,
félköríves apszissal, nyugati toronypárral, urasági karzattal (lébényi Szent Jakab-templom,
jáki templom)

 A korszak templomainak szobrászati díszítése a kapuzatra és az oszlopfőkre

összpontosul
 A 13. század első felében az építtetők szívesen ábrázoltatták magukat a nyugati kapu
ívmezőjében, utalva a donáció céljára → ezek az esztergomi Porta Speciosához vagy a
jáki templomhoz képest kevésbé igényesek, díszítésük szegényes (a gyulafehérvári
székesegyház ún. fejedelmi kapujának timpanonja)
 A figurális oszlopfők, gyámkövek és zárókövek két csoportot alkotnak : 1) könnyen
értelmezhető tartalmat hordoz (lébényi templom, vértesszentkereszt, gyulafehérvár) 2)
 egymással harcoló, állatra vadászó emberek, valamint a Physiologusból merített
torzlények és mesékből merített figurák harca vagy csoportos megjelenítése → ez
utóbbiak ikonográfiai forrása és stílusa is a lombard-emiliai épületplasztikában gyökerezik
 Kisépítészeti alkotásokban nem bővelkedik a korszak – néhány szentelvíztartó
képviseli a korszak figurális kőemlékeit

 Elsősorban a királyi udvarban és a jelentősebb egyházi központokban működhettek

ötvös- és fémmegmunkáló műhelyek – az aranyműveseknek már az Árpádok uralkodása
idején társadalmi megbecsülés járt → ezt oklevelek támasztják alá
 Az udvari aranyművesség emlékei ékszerek, pecsétek – a 13. század első felében
megjelennek a világi és egyházi méltóságviselők pecsétjei is
 A lovagi kultúra térhódítása → lovaspecsétek népszerűvé válása
 Az egyházi intézmények kör vagy mandula alakú pecsétet használtak, mezőjükben az
egyház védőszentje vagy annak attributúma – jelenetet ritkán véstek pecsétre

 A 13. századtól különböző kiváltságoknak köszönhetően fejlődésnek indulnak a

városok
 A 11-12. századi falusi templom ritka, a keletelés a 12. századtól természetes
 A 13. század második feléig gyakoriak a körtemplomok
 A falusi templomok kevéssé díszítettek
 A 13. század falfestészeti emlékekben nem bővelkedik – legkvalitásosabb talán a
veszprémi ún. Gizella-kápolna, és a jáki templom szentélye

 Pontosan nem ismerjük a 11-12. század oltárait

 Az oltárok felszerelése még a 12-13. században is elég egyszerű volt –
lenélkülözhtetelenebb eszköz a kehely és a paténa – ezekből bizonyára sok volt
használatban, legtöbbször arany vagy ezüst volt az alapanyaguk
 A hirsaui reform következtében a 12. századtól a körmeneti kereszt elengedhetetlen
tartozéka az egyházi felszerelésnek – gyakran az oltárkereszt szerepét is átveszi (ez azért
lehetséges, mert a kereszt és a kereszttalp különálló részek voltak)
 A körmeneti keresztek két nagyobb csoportba sorolhatóak: 1) a 11. század végétől a
tatárjárásig forgalomban lévők – ezek többsége bronz vagy réz, 2) a limoges-i csoport
 Az első csoportban gyakoriak a keskeny, hosszú szárú és karú keresztek, a 12. század
felére pedig a hengeres törzsű keresztfa legallyazott formája jellemző (ceglédi bronz
feszület)
 A 12. század közepével kezdődő és a század végéig elhúzódó korszak másik
jellegzetes keresztje az, melynek öntött lemez a szára (pusztaszentmiklósi kereszt)
 A 13. század első felének körmeneti keresztjeit a Csajágon előkerült jellemezheti
leginkább → szárai négyzeteket körülfogó négyes karéjokban végződik
 A kereszttalpakból Magyarországon csak egyetlen maradt fenn
 Az ereklyetartók népesebb csoportját alkották a fa, olykor bőrrel bevont ládikák
(ezeket Limogesban zománcos lapokkal is díszítették)
 A régészeti feltárások gyakori leletei az enkolpionok – ezeket klerikusok és világi
személyek egyaránt viselték – jórészük bronzból öntött, karikán felfüggeszthető,
szétnyitható kis kereszt – előlapjukon felfeszített Krisztus, hátlapjukon Szűz Mária
 Az ereklyetartó mellkeresztek behozatallal vagy zarándoklatok során kerültek
Magyarországra, ahol helyi típus kialakításához vezettek
 A gyertya a 11-12. században az oltárok közelében áll → oltárra a 13. századtól kerül
 A gyertyatartó nem egyszer a bűn körébe tartozó lényeket jelenít meg (hajdúhadházi
szirén)
 Aquamanile = kézmosó edény → két típus: 1) állat-, jobbára oroszlánalakos, 2)
mitológiai és profán témák (abaújszántói kentauros aquamanile, 1200 k.)
 A magyarországi egyházak felszerelésében jelentős szerepet kaphattak a bizánci
liturgia tárgyai – kereskedelmi úton vagy hadjáratok révén érkeztek
 Az egyház a 12. században tette kötelezővé a felszentelt harang használatát (díszítetlen
csolnoki harang, 12. sz.)
 A 12-13. század fordulójától megsokasodnak a liturgia és az egyházi élet számára
nélkülözhetetlen könyvek

6. Magyarországi Árpád-kori művészet

 
- Forrás: A középkori kép kezdetei Magyarországon c. előadás anyaga és az ott feladott
könyvek (ezeket lásd itt: http://arthist.elte.hu/index.php?id=o_08092_msp40115 )
- A legfontosabb képeket megtaláljátok itt, és az innen elérhető oldalakon:
Az alapok tisztázása: a magyarországi Árpád-kor 1301-ig tartott, amikor III. András halálával
kihalt az Árpád-ház. Ez a korszak jórészt a romanika kora hazánkban, ám a gótika is igen
hamar (a 12. század végén!) megjelent. Amíg a 13. századra a Európában a gótika
kiteljesedése jellemző, addig Magyarországon a késői romanika gazdag utóvirágzása tart. Ez
azonban tudatos választás, a gótikával való szándékolt szembehelyezkedés. Ami fontos még:
majd látni fogjátok, hogy a művészetek kezdete mindenképpen import-jelenség
Magyarországon (értsd: az első darabokat külföldön készítették és hozták hazánkba, avagy
külföldi mesterek készítették helyben!).

Szent István a hagyomány szerint 10 egyházmegyét alapított. A székesegyházakból,

különösen azok 11. századi állapotából azonban legtöbb helyen semmi sem maradt
(átépítések, pusztítások).
István Székesfehérvárta továbbiakban Szfv.  alapította úgymond magának, tehát ott
temetkezett, stb. Ezt a szokást utódai is követték, így: Orseolo Pétert Pécsett temették el, Aba
Sámuelt Abasáron, I. András Tihanyt alapította, I. Béla pedig Szekszárdot. Továbbá a
királyok ezen szokását az előkelők is átvetták, egyik legkorábbi magánalapítás: 1061, Győr
nembeli Ottó comes zselicszentjakabimásképp: Kaposszentjakab  monostora.

1. Zalavár – Szent Adorján bencés monostorból származó töredékek

- mellvédtöredék zsákmányára lecsapó ragadozó madár ábrázolásával
- szalagfonatos kőgerenda (Karoling-kori, később felirattal látták el), vszeg kapu
szemöldökgerendája lehetett
- oltártöredék: sas könyvvel egy medalionban (Ez a legfontosabb töredék, melyből egy olyan
oltárantependium rekonstruálható, amely a közepén Maiestas Domini ábrázolást tartalmazott,
a 4 evangélista-szimbólumtól körülvéve. Azt azonban nem tudjuk, hogy a M.D.-t figurálisan
jelenítették-e meg [értsd: Kr. mandorlában] vagy csupán a Kereszt utalt az Isteni jelenlétre
[utóbbira példa Bölcs Jaroszlav kijevi fejedelem szarkofágja]. Azért nem tudjuk, mert a
korban mindkét ábrázolás elterjedt volt.)
- a töredékeket korábban a templom 1019-es felszentelési dátumához kötötték, azonban Tóth
Sándor állt elő új elképzelésekkel (pl. a töredékek díszítményeinek közeli rokonai
zselicszentjakabi apátság in situ megmaradt oszloplábazatainak palmettái), amelyek alapján a
zalavári töredékeket az 1060-70-es évek fordulójára keltezte, továbbá kapcsolatba hozta
azokat Szent István szarkofágjával is:
 
2. Szent István szarkofágja, Székesfehérvár
- korábban István 1038-as halála szolgált a datálás alapjául
- ma már az tűnik a legbiztosabbnak, hogy az 1083-as szentté avatásra készítették a
szarkofágot. Pontosabban nem készítették, hanem egy római szarkofágot faragtak át!
- az egyik rövidebb oldal: a szarkofág fedelén valószínűleg az isteni jelenlétre, az égi szférára
utaló kereszt és ciprusfa, alatta, a szarkofág oldalán pedig egy angyal emeli az égi szférába
István lelkét (az ábrázolás forrása valószínűleg a nyugaton a 10. sz. végén, bizánci
elefántcsontfaragványok közvetítésével megjelenő Mária halála-jelenetek egy részlete!). A
hosszanti oldalakon rozetták és kerubok: ezek is a Paradicsomot idézik.
 
3. Az ún. koronázási palást
- a tények: ez nem István koronázási palástja! Hanem egy casula, azaz miseruha,vagyis úgy
kell elképzelni, mint egy kúpot, aminek a tetejét levágjuk, és oda dugja az ember a fejét.
tulajdonképpen olyan, mint egy poncsó :)  amely egy olyan együttesnek a része volt, amelyet
István és Gizella 1031-ben a székesfehérvári Mária mennybemenetele-templomnak (=Szűz
Mária-prépostság) adományozott, és amely együttes ezen kívül számos más kelléket is
tartalmazott, pl. tunika, dalmatika, kehelytakaró, stb. Ebből az együttesből tehát valószínűleg
III. Béla idején (uralk.: 1172-96) kiemeltek egy casulát és palásttá alakították.
A palást mindenképpen Regensburggal hozható kapcsolatba (Gizella királynőt szoros szálak
fűzték e városhoz, pl. itt temették el anyját egy apácakolostorban, sírjára készült az ún.
Gizella-kereszt [ma: München]). Azt azonban nem tudjuk, hogy ott készítették-e avagy
regensburgi mesterek készítették Magyarországon – ez bizonyos szempontból mindegy is,
mindenképpen importjelenségről van szó. (Későbbi átalakítások, ill. főleg alábélelések: 17. és
19. sz-ban.)
- ikonográfia:
I. A 2 váll ábrázolásai. A jobb váll ábrázolása: 2 angyal mandorlát tart, körülötte evangélista
szimbólumok, középen Krisztus + (latin!) felirat: „Az égi királynak udvarol az égi sereg.” Bal
vállon: szintén 2 angyal, mandorla és ev. szimb.k, de a felirat egyértelművé teszi kiről van
szó: „Ragyog az égen a szent szülőanyának a képe.” Tehát Máriáról van szó. A 2 váll
ábrázolása összefügg: témája a Koinézisz: vagyis Kr. fogadja Máriát a mennyben! (ennek az
ünnepnek szentelték Fehérvár templomát is!)
II. A palást hátulján található „villáskereszt” (M.E. nevezte így, tulajdonképpen egy Y alakú
kereszt) feletti nagy mandorla Kr.a: ún. Christus Victor, illetve Kr. mint második Ádám-nak is
szokták emlegetni. Forrása: 91. zsoltár „Oroszlánon és sárkányon fogsz járni és megtiprod az
áspiskígyót és a baziliszkuszt.” Ennek megfelelően Kr. a mandorlában e 4 állaton tapos. Ez az
ikonográfiai típus az 5-6. sz.-tól ismert, pl.: lorschi evangeliarium fedőtáblája.
III. A „villáskereszt” szárán található mandorlában: Maiestas Domini, trónoló Kr., mellette a
palást szélességében árkádok alatt ülő apostolok találhatók, tehát az Utolsó Ítéletről, illetve a
Mennyei Jeruzsálemről van szó. Az árkádokban ülő apostolok ábrázolására Beatus-
kommentárokban található miniatúrákon találjuk meg a legközelebbi párhuzamokat.
IV. A palást alsó sávjában: medalionokban ábrázolt szentek (a korai egyház szentjei, pl.
Kozma és Damján, Szt. Vince, Kelemen, Lőrinc) + a „villáskereszten” szakálltalan férfiportré
(talán Imre herceg?), ill. tőle jobbra István, balra Gizella ábrázolása. István ábrázolásának
forrása: császári pecsétek uralkodói, kezükben lándzsával és glóbusszal. A többi szent is így,
mintegy uralkodókként vannak megjelenítve. Az itt megjelenített szentek mindegyikének erős
kultusza volt a 11. századi Rómában, tehát a paláston ez az alsó sáv Róma jelenlétét idézte
meg.
- az István és Gizella által adományozott együttes további darabjaira csak következtetni
tudunk. Pl. a paláston van egy rész, ami ma kötőként funkcionál, és e medalionokban ábrázolt
félalakok vannak (vszeg Kr. és az apostolok). Ez valószínűleg egy antependium (oltártakaró)
része lehetett, amit később „foltozásra” használtak a paláston.
- Az eredeti miseruha elején 2 főbb ábrázolás feltételezhető, amelyeknek ma egész kis nyomai
vannak csak rajta a paláston. 1. egy négyszögletű mezőben valószínűleg a keresztrefeszített
Kr. volt látható (Hogy élő vagy halott Kr. volt-e, azt sajnos nem tudjuk, mert mindkettő
elterjedt volt akkoriban! Erre nagyon jó pl. az ún. Gizella-kereszt: a kereszt elején élő, a
hátulján halott Kr-t ábrázoltak.). 2. Alatta egy mandorlában pedig Transfiguratio ábrázolást
feltételezhetünk.
 
4. Corona Graeca
- az elnevezés a 18. sz-ból való, ekkor jöttek rá h 2 részből áll a korona
- a C.G. zománcainak legközvetlenebb előzményét a Monomachos-korona zománcai jelentik,
valamint az ún. Khakhuli triptichon bizonyos részei (ez egy a 18. században összerakott
triptichon, amelybe azonban 11. századi zománclapokat is beépítettek, pl. egy egykori
koronáról származó Szent György és Demeter, Mihály arkangyal és Mária ábrázolása, vagy
egy lap, amin VII. Dukasz Mihály és felesége, Alániai Mária látható), illetve Montecassino
feltételezhetőleg bizánci mesterek által történő egykori díszítése is közeli rokonságban
lehetett a koronánkkal.
- homlokoldal kiemelkedő lemeze: a Paradicsomban trónoló Kr. Pantokrator, alatta a 2
arkangyal, illetve mellettük Szt. Demeter és György. Hátul VII. Dukasz Mihály zománcképe
van kiemelt pozícióban (itt sok a bizonytalanság, hogy vajon eredetileg is ő szerepelt-e itt,
vannak olyan elképzelések h pl. Mária, de Marosi ErnőA továbbiakban M. E.   szerint ez volt ott
eredetileg is, csak amikor hozzáerősítették a korona felső részét, le kellett venni, de aztán
visszatették), alatta fia(Constantinos M.E. szerint ő az!) vagy unokaöccse(Constantios) és
Géza „Türkia hívő királya”, mellettük Szent Kozma és Damján. Az első és a hátulsó oldal
tehát az égi, illetve a földi hierarchiát jelenítik meg.
- a korona valószínűleg bizánci női korona lehetett, és azt nem Géza, hanem felesége
kaphatta. E nőci nevét nem tudjuk, csupán annyit, hogy a Szünodénosz családból származott.
- a felső rész M.E. szerint eredetileg egy Székesfehérváron készített liturgikus tárgy lehetett.
 
5. Feldebrő, Altemplom
- a ma altemplomként funkcionáló templomrész eredetileg egy hosszanti épület kriptája
lehetett (egyes elképzelések szerint a felső templom centralizáló lehetett, amit még a
középkorban háromhajóssá alakítottak, M.E. szerint ez nem így volt). Ma barokk állapotú
templom van felül, az altemplom azonban csodás árpád-kori falfestményeketA freskó szó
használata nem helyes, mert nem arról a technikáról van itt szó. A falképek így készültek: a nedves vakolatba
előkarcolták a kompozíció vázlatát és vörössel előrajzolták azt, majd a megszáradt vakolatra festették a
továbbiakat.  őrzött meg!
- az altemplom részei: egy téglalap alakú tér, amelyhez egyik hosszanti oldalán félköríves
apszis, azzal szemközti oldalán pedig egy négyzetes alaprajzú sírkamra kapcsolódik
- minden rész egyaránt tartalmaz falképeket, bár a sírkamra csak egy, bizonytalan ábrázolást.
Korábban voltak olyan feltételezések, hogy más-más kifestési réteghez tartoznak a hajó és az
apszis falképei, de ezt M.E. elveti.
- apszisban: kör alakú mezőben Kr., körülötte evangélista szimbólumokkal, illetve angyalok
töredékei.
- hajó: a boltszakaszokon angyalok tartotta és angyalok nélküli medalionok, benne szentek,
ószövetségi alakok mellképei. Plusz: a keresztboltozatok élei fokozatosan ellaposodnak, ezt a
kifestést végzők azonban érzékeltetni szerették volna, ezért a boltozatokat helyettesítő
ornamentális sávok tagolják a felületet.
- kiemelendő: Káin és Ábel áldozata, illetve a testvérgyilkosság ábrázolása. Ezek a hajóban, a
szentélytől jobbra található pillérfejezetek feletti hevederszakaszokon találhatók.
- kőfaragványokból csak kevés van, egy helyen próbálkoztak vmi palmettás fejezettel, de
feladták. Az egyetlen faragott fejezet az apszis előtti oszlopon van, de ez csupán egy
átdolgozott antik korinthoszi fejezet. Ezen kívül egy szalagfonatos lap töredéke, egy vállkő és
egy szirént ábrázoló kváder ismert.
- a sírkamrával kapcsolatban egyesek azt tartják, hogy Aba Sámuelt időlegesen itt temették el
(mielőtt Abasárra vitték), M.E. szerint arra utalnak a jelek, h valamilyen kultusszal
számolhatunk, talán Szt. Kereszt ereklyét őriztek itt.
- stílusanalógiák (Civate: San Pietro in Monte; Galliano: San Vincenzo; Lambachi bencés
apátság; Prüfeningi bencés apátság; Salzburg: Sankt Peter bencés apátság kéziratai [ezekről
lásd a román kori művészetről szóló tételt]) alapján a falfestményeket 1080-as évek és 1130-
40-es évek közé datálhatjuk.
 
6. Admonti Biblia (másképp Csatári, v. Gútkeled Biblia)
- a könyv története: Salzburgban, a St. Peter bencés apátságban készülhetett, minden
bizonnyal NEM a magyarok számára, hanem talán Heiligenkreuznak. Bizonytalan módon
került a Gútkeled család egy tagjához, aki a Csatári Szt. Péter bencés apátság számára
ajándékozta. (ma már nem áll) Itt egy évszázadot időzhetett, majd egy bejegyzés szerint 1263-
ban elzálogosították egy vasvári zsidónak, bizonyos Farkasnak. Ő hamarosan túladott a
könyvön, nem kizárt hogy tőle egyenesen Admontba került, de itt biztosan csak a 15. sz-tól
kimutatható! Ma: Bécs, Österreichisches Nationalbibliothek (ill. két lap Párizsban)
- a könyv „műfaját tekintve” óriásbiblia, ezek a könyvek a 11. sz-ban terjedtek el, és igen
terjedelmesek voltak, a biblia egész szövegét tartalmazták. (A Biblia ma kétkötetes: ó- és
újszöv., de eredetileg egy kötetes lehetett!) Ezt a korban már szokatlan, a Szentírás teljes
szövegét tartalmazó Biblia-típust a gregoriánus reformmozgalom, az invesztitúraharc idején a
pápa hívei alakították ki és népszerűsítették. Ekkor ugyanis már nem volt természetes az
egész Szentírás olvasása, csupán azokat a részeket olvasták belőle, amelyek a perikópa
részévé váltak. A javított, a hiteles Biblia iránti igény a középkor valamennyi
reformmozgalmát jellemezte, s a Biblia minél tágabb körben való megismertetése is célja volt
ezeknek a mozgalmaknak.
- kéziratot stílusa leginkább a St. Peter bencés apátság könyvfestészeti emlékeihez köti. E
körön belül legközelebbi rokona a Walther-Biblia, amelynek több kompozícióját (Teremtés,
Szenvedő Jób, Józsua átvezeti népét a Jordánon, Dániel az oroszlánok között, zsoltározó
Dávid), figuratípusát és bizonyos motívumait átvették az Admonti Biblia készítői.
- A képek és az iniciálék kezek közötti felosztásában erősen megoszlik az irodalom. Általában
4 kezet szoktak elkülöníteni. A kódex képeinek, jelentősebb iniciáléinak többsége az
ószövetségi könyvekhez készült (csak 2 készült az újszöv.hez).
- hosszabban olvashattok a bibliáról itt:
http://www.oszk.hu/hun/kiallit/virtualis/3kodex/3kodex_admont_hu.htm
 
7. Dombó, Szent György bencés monostor (ma Szerbia)
- töredék egy keresztrefeszített Krisztussal, egy árkádos szentélyrekesztőről. Itt sok a kavar a
szentélyrekesztő körül, egy szerb régész és Tóth Sándor eltérő állásponton vannak, M.E.
szerint sincs igaza a régésznek, blabla. (A régész gondolatait elolvashatjátok itt:
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/
Kozepkori_del_alfold_es_szer/016_dombo.htm) Tehát a töredék: a kereszt rajta a korpusszal
– ennek rokonai azok a Szentföldről származó ereklyetartó mellkeresztek, amelyek a 11. sz-
ban elterjedtek voltak Mo-on is. A töredékből továbbá olyan árkádos rendszert
rekonstruálhatunk, amelyben szentek állhattak. Ennek párhuzamaképp azok a Velencében
őrzött bizánci kőikonok említhetők, amelyek pl. a Deéziszt, v Kozmát és Damjánt ábrázolják.
 
8. Pécsváradi Madonna
- Az előbb említett bizánci kőikonokhoz hasonlóan kell elképzelnünk: tulajdonképpen 3
márvány-töredék, amelyből egy árkád alatt ülő (vagy álló) Madonna a Gyermekkel
rekonstruálható.
- A legnagyobb fennmaradt darab a felső részről származik, indadíszben szőlőt csipegető
madarakat ábrázol. Ennek analógiáit a gernrode-i Szt. Ciriákusz női kolostor Szent Sír
építményén; a Paviában; Mainzban; illetve a como-i San Abondio ablakkeretezésén láthatjuk.
 
9. Székesfehérvár, Szűz Mária-prépostság figurális töredékei
- kapu töredékei: a szárköveken apostolok. A timpanonban Mennybemenetel v. Utolsó Ítélet
ábrázolása lehetett, de ebből semmi sem maradt.
- további töredék vszeg egy kapuzatról: tövishúzó ábrázolásával
- egy relief lakomajelenettel, valószínűleg Heródes lakomája, ami Szabadegyházán került elő
(település Szfv-tól nem messze), de minden valószínűség szerint Szfv-ról került oda.
- a fehérvári kapuzat töredékei egyértelmű kapcsolatban állnak a Jásdon (település Balaton-
felvidéken) előkerült hasonló szárköveken szereplő apostolfigurákkal: a szfv-i kapu
egyszerűsített változata a jásdi.
 
10. Pécs, székesegyház figurális töredékei (a mo-i romanika szobrászatának
legjelentősebb emlékei!)
- a szfv-i (és jásdi) töredékek még egy hellyel mutatnak egyértelmű kapcsolatot, ez Pécs! Sok
a vita, de M.E. szerint az a valószínűbb, hogy Pécs volt a stílus kiindulópontja és innen
mentek a mesterek Szfv-ra, ill. Jásdra.
- ún. népoltár, tul.képp: Szt. Kereszt-oltár. A három apszissal zárt, háromhajós templomtérben
a szentélyrész alatt hatalmas méretű, borda nélküli keresztboltozatokkal lefedett,
kockafejezetes oszlopokkal öt hajóra tagolt kripta épült. Fölötte a főhajóénál magasabb
szinten, - mint templom a templomban-, épült meg a székesegyház papságát befogadó kórus.
A székesegyház kriptája előtt állhatott ez a valószínűleg boltozott és gazdagon díszített
építmény, amelyben az ún. népoltár állt.
- néhány Ercsiben előkerült ornamentális töredék is a pécsi népoltárral hozható kapcsolatba.
itt 1186-ban temették el Tamás nádort, ez az adat segít a pécsi szobrászati emlékeket is
datálni!
- apostolok töredékei: fejek, testek (vszeg több apostol-ciklus is létezhetett, sajnos nem tudjuk
hol lehettek eredetileg. Egy koncepció szerint homlokzatdísznek készültek, de végül nem ott
helyezték el őket, lényeg h mki csak találgat.) Ide tartozik még egy angyal relief is, ami
egészen épen megmaradt, illetve feltámadottak alakjai. Mindez tehát Utolsó Ítélet
kompozícióra utal.
- további szobrászi dísz: az altemplom lejáratait díszítő narratív reliefsorok 1. északi
altemplomlejáró: Genezis-sorozat (Gerevich Tibor e sorozat mesterét itáliainak, közelebbről
paviainak vélte), valamint egy bizonytalan ikonográfiájú elem: árkád alatt álló férfialakok
(ötletek: apostolok, de olyan elképzelés is van, h a Teremtés napjainak ábrázolásáról van szó)
2. déli altemplomlejáró: Sámson-sorozat és Jézus gyermeksége- és szenvedése-sorozat.
Felmerült itt is a kérdés, hogy a reliefek ide készültek-e, M.E. szerint igen!
- egyéb töredékek egykori szentélyrekesztőről, kapuzatról

11. Garamszentbenedek, bencés apátság (alapítás: 1075 I. Géza)

12. Somogyvár, Szt. Egyed apátsági templom (alapítás 1091 I. László)

- valószínűleg szentélyrekesztő darabja, ismeretlen az ábrázolás értelme (talán Szent Egyed
miséjén bekövetkezett csoda ábrázolása) ennek mestere az óbudai reliefeket faragó itáliai
mester követője lehetett
- később, 1200 körül itt is pécsi mesterek dolgozhattak, és erőteljes plaszticitású, jórészt
félalakokat ábrázoló reliefeket készítettek
- a 13. sz. elején gazdag szobrászi dísszel ellátott korai gótikus kerengőt építettek az épülethez

13. Ják, Szent György-monostor

- építése a hagyomány szerint 1220 körül kezdődött és 1256-ban szentelték fel
- ma áll a templom és a Szent Jakab-kápolna, a kolostoregyüttes többi része elpusztult
- a templom szobrászi dísze gazdag, valószínűleg egy bambergből érkezett műhely művei (a
jáki kőfaragóműhely munkáinak tarthatjuk továbbá pl. a csempeszkopácsi, vagy a
magyarszecsődi templomok egy-egy kapuját, ezek jellegzetes motívuma a timpanonban
elhelyezett visszatekintő bárány egy kereszttel)
- falképek a 13. századból: 1. dekoratív ornamentika, 2. apszisban: Szent György a
sárkánnyal, 3. Nyugaton, a karzat alatti részen: ismeretlen értelmű ábrázolások, pl. 3 nőalak
töredéke, ill. máshol 4 férfi (donátorok?), ill. a kegyúri házaspár ábrázolása.
- a századfordulón erősen restaurálta Gyalus László

14. Szent Margit-prépostság, Dömös (felszentelés 1105 alapította Álmos hercegII. Béla
király apja )
- újdonság: a fejezeteken és kül. tagozatokon megjelenő állatalakok, szörnyek realisztikus
ábrázolása (pl. egy hatalmas oszlopfő a MNG-ban). a stílus eredete: Lombardia.

15. Szent Péter-prépostság, Óbuda

- számos töredék, legépebb: ún. tabániott találták  Krisztus-relief, amely valószínűleg egy
Felső-Itáliából érkezett mester alkotása a 12. sz. közepéről 

16. Esztergom
- III. Béla idején élte fénykorát
- Szent Adalbert-székesegyház + királyi vár építkezései is jelentősek!
- vár: elrendezés elve: német császári székhelyek nyomán: legvédettebb rész: ún. Fehér torony
(lakótorony), amihez 2 szintes, boltozott palotaegyüttes és kápolna csatlakozik
- legjelentősebb dolog: 1190 körül (III. Béla idején) átvették a II. Fülöp Ágost-kori Párizs
korai gótikus stílusát: székesegyház nyugati kapuzata: Porta Speciosa, a magyarországi korai
gótika fő műve!! a kapuzat ugyan 1763-ban elpusztult, de egy-két töredék megmaradt, illetve
a pusztulás előtt festmény és leírás is készült róla! Technikája: inkrusztáció=márványberakás
(bizánci eredetű) Timpanonban: trónoló Mária a gyermekkel, 2 oldalán Szent István király és
Szent Adalbert ajánlja Mária oltalmába az országot. Alattuk a szemöldökgerendán az aktuális
király (III. Béla) és esztergomi érsek (Jób) látható.

17. Ciszterciek
- az első ciszterci monostort II. Géza alapította 1142-ben Cikádoron. a rendnek monostorai
voltak: Zircen, Szentgotthárdon, Pilisben, Pásztón, Bélháromkúton. Csak a bélapátfalvi
templom 13. századi épülete maradt fenn. A pilisi kolostor szorosan kapcsolódott az udvari
művészethez, Gertrudis királynét itt temették el, síremlékén a francia klasszikus gótika
mesterei dolgoztak.

18. Pannonhalma, bencés apátsági templom

- a ma is álló templom a 3., Oros apát építtette újjá, 1224-ben készült el
- legfonotsabb: a templom máig létező déli kapuja, a Porta Speciosa, timpanonja szintén
inkrusztált: Szent Mártont és a koldust ábrázolja.

19. Gyulafehérvár
- egyetlen, lényegében máig árpád-kori alakjában álló székesegyházunk: mai formáját egy
1277-es ostrom utáni helyreállítás, valamint egy 13. sz. végi gótikus szentély határozza meg
(a szentélyt leszámítva a késői romanika jellemzi)

20. koldulórendek
- hamar megtelepedtek Mo-on, a dominikánusok 1221-ben, a ferencesek 1232-ben
- ferencesekre pl.: Sopron (szentély 1281 k.), Pozsony (felsz.:1297)