Az Árpád-kor hadszervezete

(1000-1301)

1. A kalandozó magyarok harcmodora

2. Államalapítás, hadszervezet

A politikai viszonyok megváltozásának egyik elkerülhetetlen következménye a katonai

kultúra megváltozása, azaz a harcmodorban és fegyverzetben beállt változás. A keresztény
Európához csatlakozás a 11-12. században általában együtt járt a következőkkel is:
 ezüstpénzverés megindítása
 oklevélkiállítás meghonosítása
 törvények írásba foglalása és szerkesztése
 a nehézlovas fegyverzet és harcmodor legalább egyes elemeinek átvétele
Ezek csak keretek, közülük nem valósult meg mindenhol mindegyik, pláne nem rövid időn
belül. A katonai reformokat segítette az, hogy a páncélinges katona egyrészt jelentette a
múlttal való szakítást, másrészt pedig mutatta az ország katonai fölényét.

Magyarország esetében:

István győzelme az ország vezetéséért vívott harcban idegen segítséggel történt, azaz az
idegenek katonai szakértelme sokat számított
(forrásrészlet az Intelmek 6. fejezetéből)

Államalapítás

István legyőzte az erdélyi Gyulát, Ajtonyt (aki a Maros, Tisza, Duna között élt)
nem pogányság vs. kereszténység, hanem hatalmi harc a régi hatalmi elit és az új királyi
udvar között, utóbbi idegenek segítségét is igénybe vette
(pl.: számos forrás említi, hogy a törzsfők és ellenállók között akadtak megkeresztelkedettek,
és ugyanígy a királyi udvarban is voltak, akik megtartották pogány szokásaikat)

Vármegyerendszer

 a hadszervezet alapja
 miért volt szükség rá? a király biztosítani tudja az ország feletti ellenőrzést
 vármegye élén: ispán (kir. nevezi ki, teljes bizalmát élvezi)
 az ispánoknak megfelelő katonai és gazdasági erő kellett,
 udvarispánságok és várispánságok kialakítása a vármegyével párhuzamosan
 udvarispánság: a királyi vagyont kezeli és működteti
 várispánság: a királyi várakat szolgálja ki (a megye központi várispánságának élén állt
a megyésispán)
 források szerint a hadba vonuláskor is a vérmegyerendszer jelentette az alapot

Hadszervezet (a hadakozás, mint kiváltságolt életforma)

István
 az István-kori törvények a társadalom harcra kész tagjait MILES-nek nevezi (ekkor:
kétpólusú társadalom, amely közszabadokból=liberekből és szolgákból=servikből állt,
de a szabadok réteg már ekkor elkezdett differenciálódni)
 differenciálódás pl.: ispán, vitéz, közrendű nem ugyanaz a rang
  közszabad jogállás legfontosabb kötelezettsége a HADAKOZÁS volt
 de: a hivatásos harcosok különálltak a közszabadokon belül
 de nincs szükség ennyi harccal foglalkozóra (már VÉGE a kalandozásoknak), pláne
nem a gyenge értékű katonákra
 cél: megadóztatni a katonailag gyengébb és kis vagyonnal rendelkező közszabadokat,
felettük függelmi viszonyt kialakítani (az egyházi vagy királyi birtokon)
 eszköze: belháborúk, felkelések: a vesztesek földönfutóvá váltak

László
 Lászlónál fordulópont a folyamatban
 először tűnt fel a nobilis-ignobilis (nemes-nemtelen) megjelölés, mint társadalmi és
jogi kategória (persze ez még nem a nemes-jobbágy)
 valamint megjelenik a hadiszolgálat szabályozása – részvétel gyakorisága és
hosszúsága
 pl: megkülönböztették a támadó és a védekező háborút, azt, amelyikben jelen volt és
amelyikben nem jelent meg a király
 a király célja, hogy védje a rendelkezésére álló hadra fogható katonákat
 a katonáskodó réteg szegényebb rétegje nem rendelkezik földtulajdonnal, így
szabadként telepedik meg a királyi birtokokon, ez a szabadság viszont fokozatosan
megváltozik: egyfajta kötött szabadságú jogállás lesz  a korábban önként vállalt
katonáskodás KÖTÖTTSÉG lesz
 de: jogilag nem a szolgarendű várnépekhez tartoztak (de ehhez vannak közel), hanem
hadakozó várnépként álltak a várszervezet rendelkezésére

Kálmán
 adó- és hadireform, amely a szabadok differenciálódását segítette
 az adófizetés alól felmenti a saját földjén élő szabadot, cserébe reméli, hogy teljesíti a
hadba vonulási kötelezettségét
 hospesek (vendégek): adókedvezményt kaptak, hogy részt vegyenek a haditerhek
vállalásában  oka: katonai tapasztalatukra és szakértelmükre szükség volt
 ekkorra a hadakozás és a kiváltságolt életforma kapcsolata nyilvánvaló
 az országos haderő keretei: az istváni megyeszervezés eredményeként a megyék és
várispánságok voltak (csaták forrásaiban is ispánsági vagy várispánsági csapatok
vannak említve)
 hogy nézett ki a gyakorlatban?
1. megyésispáni kontingens: megyésispán+személyes kísérete+a várszervezet
hadakozó népei+a megtelepült milesek+a megye területén élő közszabadok és
hospesek
(várnépek: általában a várszervezet működését biztosították, főleg mezőgazdasági
munkát végeztek, de nyitva állt előttük a hadakozás is, sőt ez egyfajta feljebblépést
jelenthetett a társadalmi ranglétrán: 13. századtól szerviensek lehettek )
 a hivatásszerűen katonáskodók, akik a hadjáratokban saját lovon vettek részt és védték
a várakat  esélyük volt a személyes anyagi gyarapodásra és felemelkedésre, illetve
mentesülhettek az adófizetés alól

A várszervezet hadakozóinak tisztségei

 élükön: HADNAGY=MAIOR EXERCITUS (fontos szerep a mozgósításnál)
 VÁRNAGY=MAIOR CASTRI (a vár őrzése és karbantartása, utak és határok őrei
 ŐRNAGY=MAIOR SPECULATORUM (felderítők feje, csak határszéli
ispánságokban)
  HIRDETŐNAGY=MAIOR PRECOCUM (kikiáltó, hirdetői szolgálatot tevők
felügyelete+büntetések végrehajtása, börtönök felügyelete)
 +KIRÁLYI TESTŐRSÉG ÉS UDVARI KÍSÉRET=FAMILIA REGIS
 +az egyházak hadakózó népei
 +az etnikai különkormányzatok csapatai (pl.: székelyek, 12-13. sz.-tól szepesi és
erdélyi szászok, besenyők)

A 11-13. századi magyar lovasság csapatnemeiről

 újkori állandó hadseregek harcászati elveivel szemben a középkorban sokféle taktikai

szituációban alkalmazták a könnyű fegyverzetű harcosokat (pl.: nehézlovasokkal
együtt, vagy gyalogságként is)
 így a taktikai különbségek és változatok elmosódottak, érdemesebb a fegyverzet
szerinti felosztás felől közelíteni
 ez pedig évszázadokon át duális felosztás volt: a 13-14. században fegyveresekre és
tegzesekre oszlott a magyar lovasság
 a korábbi időszakokból sajnos nincs forrás, amivel szembe lehetne állítani (Kálmán
törvényeiben pl.: páncélosok=loricatusok és páncél nélküliek= szerepelnek)
 mióta kétpólusú a magyar lovasság?
 a 9-10. században volt-e védőfelszerelése, közelharci fegyvere a magyar hadaknak?
 régészeti kutatások szerint: nem, mivel egyetlen sisak került elő, valamint közelharci
fegyverekből is viszonylag kevés került elő
 írott források szerint: védőfelszerelésnek nem fordultak elő nagyobb számban
páncélok, helyettük különféle textíliákból/bőrből készült „páncélt” viseltek
(akadályozta volna a mozgékony sereget)
 szaru-íjak  Regino prümi apát (aki fontos forrásokkal szolgál a magyarokhoz) említi
+régészeti leletek is bizonyítják (honfoglalás kori temetőkben sok fordul elő)
 a 11-12. században kisebb módosításokkal, de ugyanaz a reflexíj volt használatban,
mint a honfoglaláskor (a reflexíj előnye, hogy kisebb, mint a botíj, így lóháton is
használható)
 az elmúlt évszázadban állandóan vitatott kérdés volt a nehéz- és könnyűlovasság
aránya és etnikuma a középkorban
 ez az ún. huszár-vita (1930-as évek)
 kirobbantója Tóth Zoltán, aki szerint a hagyományos magyar íjász könnyűlovasság
már a 11. században megszűnt létezni és átadta a helyét egyfajta nyugati típusú
nehézlovasságnak, és ettől fogva a magyar seregben felbukkanó könnyűlovasok
kizárólag idegen népek harcosai voltak (besenyők, kunok)
 igazából ez a változás még nem következett be sem az Árpád-korban, sem az Anjou-
kor folyamán (Borosy András)
 a 12. századra a Magyar Királyság rendelkezett már számottevő nyugati típusú
nehézlovasságggal, de a magyar hadak jelentős részben megőrizték a könnyűlovas
jellegüket
 de a 2 fő csapatnem mellett a 3. ún. átmeneti típusú lovasság létezését nem tudjuk
bizonyítani
 a 11. sz. végén egy megfelelően felszerelt páncélos vitéz lova és fegyverzete min. 2 és
félszer annyiba került, mint egy átlagos lovasíjászé
Fegyverzet

 eltért a nyugatitól, de érvényesültek ny-i hatások

 KARD: a szablyát váltja fel, egyenes, kétélű, kb. 1 méter hosszú
 EGYENES TALPÚ KENGYEL megjelenése
 NY-I TÍPUSÚ LÁNDZSÁK megjelenése, a lándzsa számít a fő támadófegyvernek, de
már nem hajítják a 11. sz-tól, hanem a hónuk alá szorították vágta közben és nagy
erővel öklelték fel az ellenfelet
 balták, csákányok, buzogányok közelharcban hatékonyak, megjelenésük a keleti
bevándorlókhoz (kunok főleg) köthetők
 SZÁMSZERÍJ  13. sz-ra honosodott meg (II. Frigyes n-r-császár lovas
számszeríjászokat kért IV. Bélától 1238-ban)
 SARKANTYÚ
 FAPAJZS a lovas bal oldalát takarta, mandula formájú vagy íves oldalú, háromszög
formájú
 SODRONYING 1-2 mm vastag acélkarikákból állt, olykor térdig ért (a
tehetősebbek ugyanilyen kesztyűt és sodronyharisnyát is viseltek)
 13. századtól megjelentek a páncéllemezekkel kibélelt bőt vagy textilmellények
 SODRONYCSUKLYA/VASSISAK  a fejet védte
 13. századtól csöbör sisak,ami az egész fejet befedte

Taktika

 az Árpád-kori magyar vezérek rugalmasak voltak a hadviselésben

 létszámhátrányban kerülték a nyílt csatákat, túlerőben vagy kedvező körülmények
esetén nagy kedvvel vállalták a harcot
 más-más taktikát választottak a különféle ellenfelek ellen
 11-12. században is fontos szerep jutott már a várvédelemnek és várostromoknak
 a magyarok ismerték és alkalmazták a korabeli korszerű várvívás minden eszközét
(számszeríjak, kővető gépek, ostromtornyok)
 forrásokban néha magyar hajókról is szó esik: a folyami hajózás már az államalapítás
korában fontos szerepet játszott a kereskedelemben
 harcokban szállítóhajók működtek (katonákat, építőanyagot szállítottak)
