PETERECZ ZOLTÁN: Három amerikai pénzügyi felügyelő az 1920-as évek Európájában,

Aetas, 27. évf., 2012, 3. szám, 88−95.

A tanulmány alapvetően az Amerikai Egyesült Államok első világháború utáni izolacionista

külpolitikájából kiindulva vizsgálja Európát, szűkebb tekintetben az európai
gazdaságpolitikát és a világégést követő gazdasági, pénzügyi helyreállítást. A tanulmány
viszonylag rövid, ebből is adódik, hogy meghatározott országokra -Magyarország,
Németország és Lengyelország - fókuszál meghatározott és szelektált szempontok alapján.
Vagyis nem célja átfogó képet adni a háborús pusztulás utáni 1920-as évek európai gazdasági
stratégiájáról, gazdaságáról; sokkal inkább az USA befolyását tanulmányozza a térségben,
amerikai pénzügyi ellenőrök és az országokba érkező befektetések példáján.
Peterecz egyik fontos alapgondolata, hogy az ekkorra már a világ elsőszámú nagyhatalmává
vált Amerika “kivonult” Európából a párizsi békekonferenciát és a Nemzetek Szövetségének
megalapítását követően: a tényleges amerikai politikai jelenlét tehát hiányzik Európából,
viszont közvetett módon mégis erős hatással van az USA az európai viszonyokra. A
tanulmány egyik hiányossága, hogy nem igazán következetes abban, hogy bemutassa az
amerikai “kivonulás” hátterét, bár az is igaz, hogy tekintélyes mennyiségű szakirodalmat
kínál lábjegyzetben a témában mélyebben elmélyülni kívánóknak. A tanulmány három
különböző országot mutat be, ahol a gazdasági helyreállítás és az ország újjáépítésének
bizonyos szegmensei amerikai felügyelet, ellenőrzés alá kerültek a húszas években. Peterecz
szerint azért fontos téma az amerikai ellenőrök tanulmányozása, mert működésük egyfajta
lenyomatát adják az Amerikai Egyesült Államok Közép-Európával kapcsolatos hivatalos és
nem hivatalos magatartásának - pontosabban: politikájának.
Magyarország tekintetében a legfontosabb megállapítás, amire a szerző jutott, hogy Jeremiah
Smith Jr. népszövetségi küldöttként, ugyanakkor amerikai emberként érkezett az országba:
előbbiből származik, hogy nagyon széles körű felhatalmazással rendelkezett a magyar
politikát illetően. A magyar kormány számára ugyanis a kölcsön - melynek összege kb. 50
millió amerikai dollár volt - a nemzetközi piacra való belépést jelentette, kvázi létfeltétele
volt a háború utáni magyar kormánynak. E körülményekből adódóan Smith és a magyar
kormány között bizalmas viszony és kölcsönös együttműködés volt a jellemző, nem szabad
azonban elsiklani afölött, hogy Smith befolyása jelentős volt a magyar politikára, tehát a jó
viszony fenntartása magyar részről nem lehetett kérdés, hiszen az ország alárendelt szerepet
töltött be a pénzügyi talpraállítás folyamatában. Smith 1924 és 1930 között tartózkodott
Magyarországon.

1
A tanulmány kiemeli, hogy Amerika számára a legfontosabb Németország volt, melynek
rendezése a Dawes-terv keretein belül zajlott. Az német területekre vezényelt Seymour
Parker Gilbert, titulusát tekintve a Jóvátételi Fizetések Biztosa volt 1924 és 1930 között:
Németország esetében a leghangsúlyosabb teendő ugyanis a jóvátétel fizetésének biztosítása
volt. Gilbert posztját a tanulmány a korabeli Európa egyik legfontosabb pénzügyi
pozíciójának nevezi, állítását pedig azzal az elképzeléssel magyarázza, hogy Gilbert feladata
tulajdonképpen a német fizetési képességek és az előirányzott helyreállítási terv közötti
kényes egyensúly biztosítása volt. A feladatot Peterecz nagy kihívásként láttatja, véleménye
szerint Németország kulcsterület volt Amerika számára Európa egészének helyreállítását
tekintve: ha Németországban működnek a rekonstrukciós programok, az Európa többi részére
is pozitív befolyással lesz. A tanulmány Németországot taglaló részében fontos szerepet kap
az a tény, hogy Gilbert magyarországi kollégájával ellentétben nem népszövetségi
küldöttként érkezett, hanem az amerikai kormánnyal szoros kapcsolatban állt: volt
miniszterként ezer szállal kötődött az USA vezetéséhez. Peterecz azt a következtetést vonja le
Gilbert kiválasztásának alapos mérlegeléséből, hogy az USA tulajdonképpen csak azt a
látszatot igyekezett fenntartani, hogy nem vállal politikai szerepet Európa talpraállításában,
nem tartozik felelősséggel a térség iránt, valójában azonban vezető szerepet töltött be és
igyekezett diktálni a feltételeket. Gilbert összességében inkább sikertelen volt, a tanulmány
az ellenőr személyiségét sem tartja a feladathoz és kihíváshoz passzolónak, ami ennél
azonban fontosabb összefüggés, hogy maga a Dawes-terv sem volt képes tartós megoldást
kínálni a problémákra: pl. a német önkormányzatok és városok folyamatosan újabb és újabb
hitelt vettek fel, a német ipar azonban továbbra is gödörben maradt. Vagyis Gilbert sem
szakmai, sem emberi szempontból nem felelt meg a feladatnak.
Lengyelország szintén kiemelt jelentőséggel bírt Amerika számára, fontossága földrajzi
helyzetéből származott: a bolsevizmus terjedésének védvonalának tekintették az országot az
amerikaiak és tulajdonképpen Nyugat-Európa is. A lengyelek számára pedig az Egyesült
Államokkal való gazdasági és politikai kapcsolat jelentette a lehetséges béke és prosperitás
megvalósításának esélyét az feltételezett kétoldali - orosz és német - fenyegető nyomás elől.
Charley Dewey 1927 és 1930 között látta el pénzügyi ellenőri feladatait Lengyelországban,
Gilberthez hasonlóan szoros kormányzati kötődése volt Amerikához. Deweyjóval szűkebb
hatáskörben működhetett - főleg magyar - kollégáihoz képest, nem volt beleszólása pl. a
lengyel pénzügyminisztérium működésébe. Peterecz megállapítja, hogy Dewey legfontosabb
feladata tulajdonképpen az amerikai kölcsönök érkezésének segítése volt, következésképpen
nem rendelkezett tényleges befolyással a lengyel politikára. Továbbá a tanulmány

2
megállapítja, hogy Lengyelország igyekezett elkerülni bárminemű szoros külső kontrollt, e
gondolkodásmód eredménye is lehetett, hogy Dewey szerepe viszonylag jelentéktelen
maradt.