Volt annak két iciri piciri kis ökre, Egy, kettő, három, négy, Hét-pupu zivatar, Sárguló, ritkuló
rguló, ritkuló lombú fák,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.
Bejárja az iciri piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri piciri tekergőt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
kis őzike, hová mégy? felássuk a kertet. üresen ásító fészkek.
-Elég, hogyha tudom én: Ki dolgozni nem akar, A fák alatt egy kis legény
tavasz elé futok én! gyümölcsöt se nyelhet. vidáman fütyörészget.
Egy, kettő, három, négy, Hét-karu zivatar Almát tallózgat lomb között
te kis nyuszi hová mégy? felmossuk a konyhát. lapító almát, körtét.
-Se erdőbe, se rétre: Ki dolgozni nem akar, (Kár, hogy a dióágakat
a szép tavasz elébe! meghúzzuk a kontyát. a verők összetörték.)
Egy kettő, három, négy, Hét-fejü zivatar Megrakja a zsebét, kebelét,
te kis madár vígan légy: tanuljuk a leckét. s kiül az őszi napra.
olyan szép dalt daloljál, Ki tanulni nem akar, Mellette dióval tele
szebb legyen a tavasznál! vegyen más fejecskét. üldögél kalapja.
Követ keres, két jó követ,
föl sem kell állni érte.
Körülötte már ott csücsül
utcája kicsi népe.
Elkezdődik a lakoma.
A szomszédban lekvárt főznek.
Süt a nap, finom szilvaíz
illata van az ősznek.