Az ókori Kelet

Mai tudásunk szerint az első városok ötezer évvel

ezelőtt, Kr. e. 3000 körül alakultak ki. Létrejöttek az első
államok, és megjelent az írás használata is. A város
irányításához és rendjének fenntartásához
szükséges törvényeket írásban rögzítették. Ezzel az
emberiség történetében új korszak kezdődött el,
amelyet ókornak nevezünk.

Az első városok hazánktól és Európától keletre, Ázsiában

és Afrikában jelentek meg. Ezt a területet nevezzük ókori
Keletnek. Az itteni városok mára eltűntek, de az egykor itt
élt emberek tudása, építészete és művészete miatt a mai
modern világ is az ókori Keletet tekinti az emberi civilizáció
bölcsőjének.

Az ókori Kelet száraz és forró vidékein az emberek a

folyók partján telepedtek le, itt építették fel kunyhóikat. A
folyó közelében lévő földeken termesztették növényeiket,
mert itt jutottak elegendő mennyiségű vízhez, ami
szükséges volt az öntözéshez és állataik itatásához. Ezek
az egyszerű házakból álló kis települések voltak az első
falvak, ahol az emberek saját családjuk számára termelték
meg az élelmet.

Amikor megáradt a folyó, vizét árkokon keresztül a

földekre vezették, tehát öntözőcsatornákat hoztak létre,
és öntözéses gazdálkodást folytattak.

A bőséges termés miatt egyre több család élt egy-egy

faluban. A kedvezőbb fekvésű falvakból egyre nagyobb
települések, városok alakultak ki. A városokat védőfal
vette körül, emeletes házakat építettek, az utcákat téglával
kövezték ki.
 Mezopotámia (folyóköz)
A sumérok

A Kr. e. 3. évezred végén telepedtek le a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti

területre. Mezopotámia déli részen létrehozták az első nagyobb városokat:
Ur, Uruk, Kis, Umma, Nippur stb.
Gazdaságuk a templomgazdaság volt, melyben az adott állam hatalmi
központja maga a (torony)templom (zikkurat) volt. A megtermelt javakat
ide szállították és innen osztották el a hatalom legfőbb birtokosai (papi-
katonai vezető réteg). Az egyes sumér városok egymástól teljesen
függetlenek voltak.
Vallásukra a politeizmus (sokistenhit) jellemző.
A sumér írás az ékírás: agyagtáblákra íróvesszővel vésett stilizált
ábrázolások, írásjelek.

Az akkádok (Kr. e. 2350-2200)

Az Észak-Mezopotámia területén élő akkádok – akik legnagyobb városukról,

Agadéról kapták a nevüket – első nagy uralkodója, Sarrukín az egész
Mezopotámiát meghódítva egységes birodalmat hozott létre.
Kr. e. 2200 körül az Akkád Birodalom már meggyengült a belső
felkelésektől, de végső összeomlását a keletről érkező guti törzsek
támadása okozta.

Az Óbabiloni Birodalom (Kr.e. 1728-1600)

Egy nyugati sémi törzs (amoriták) fősége alatt jött létre az Óbabiloni
Birodalom, melynek központja Babilon városa volt. Babilon trónjára Kr.e.
1728 körül került Hammurapi, akinek sikerült uralma alá hajtania a
mezopotámiai városállamokat.

Hammurapi nevéhez fűződik híres törvénykönyve, mely az óbabiloni kor

egyik legfontosabb szövegemléke. A teljes „törvénykönyv” egy 2,25 méter
magas kőoszlopra, ún. sztélére vésve maradt ránk. (Talio elv: „szemet
szemért, fogat fogért”)

Az Óbabiloni Birodalom bukását a Kis-Ázsiai hettiták és a keleti hegyekből

érkező kasszita nép támadása okozták. A Hettita Birodalom fennállásának
később, Kr.e. 1200 körül az ún. tengeri népek támadása vetett véget.
Az Asszír Birodalom

A Kr.e.2. évezred második felében Asszíria fokozatosan a fennhatósága alá

vonta a térséget és katonaállamot hozott létre. A rablóhadjáratokat az a
leigázott népek erőszakos elköltöztetése, áttelepítése kísérte.

Asszíria fénykora a Kr.e. 9-7. században bontakozott ki. Hódító hadjárataik

során nemcsak Mezopotámiát, hanem Főníciát, Szíriát, Palesztinát, sőt egy
rövid időre Egyiptomot is leigázták.

A legnagyobb uralkodó Assurbanapli (Kr.e.7. század) volt, aki ninivei

könyvtárában összegyűjtötte az elmúlt évszázadok irodalmi emlékeit.
Az Újbabiloni Birodalom és a méd törzsek támadása során elpusztult Ninive
városa (Kr.e. 612), ami az asszírok bukását jelentette.

Újbabiloni Birodalom

Legjelentősebb uralkodója Nabu-kudurri-uszur (Kr.e. 6. század), akinek

királysága idején Babilon visszaszerezte régi tekintélyét. Nagyszabású
építkezésekbe kezdett, melynek eredményeként felépült a bibliából ismert
Bábel-torony. Az uralkodó, felesége, Szemirámisz kedvéért palotája tetején
tetőkertet hozott létre, amely utóbb az ókori világ egyik csodája
(Szemirámisz függőkertje) lett.

Az Újbabiloni Birodalom bukását a perzsák térhódítása okozta, akik

Kr.e.539-ben elfoglalták Babilon városát.

A Perzsa Birodalom

Kr.e. 550-ben Kürosz perzsa király megdöntötte a Méd Birodalmat, egységbe fogta a
törzseket és létrehozta az első perzsa birodalmat. Utóda, II. Kambüszész kiterjesztette a
hatalmát Egyiptomra és Líbiára. I. Dareiosz (Kr.e.522-486) megszervezte a birodalom
közigazgatását, posta-és úthálózatot hozott létre. A birodalom központja ekkor Szúsza
volt. A perzsák meghagyták a régi hagyományokat, törvényeket és nem erőltették a
perzsa szokások átvételét. I. Dareiosz, majd fia, Xerxész is háborúban állt az ókori
Hellásszal.