szavakat, kicsiket, nagyokat. Hisz nem volt olyan rég, a postás keres még, sok régi jó barát emleget, gondol rád. A nappalt még csak jól bírom, emléked este fáj nagyon. Mindegy, vállalom vagy tagadom, de szent igaz, hogy akarom: Nem tudok nem gondolni rád, nélküled üres lett a ház, néptelen. A hűvös kezekért, a fénylő szemekért, a sok-sok mosolyért, köszönet mindenért. A nappalt még csak jól bírom, emléked este fáj nagyon. Arcod ott dereng a falakon, a hangod szól egy szalagon. Nem lehet nem gondolni rád. Mindegy, vállalom vagy tagadom, de szent igaz, hogy akarom: Nem tudok nem gondolni rád, nélküled üres lett a ház, néptelen. Ha egyszer visszatérsz, és veled jön a fény, majd újra nevetünk boldogan te meg én. Volt sok szép örömöm, mégis csak köszönöm.