Nem a gyakoriság.

Nem is a közös programok.

– A tér/idő/alkalom
rendszerketrecébe nem
zárható
Korlátlan Jelenlét.

Életünk annyi,
amennyit teszünk bele
s veszünk belőle.

A HŐS: fél félni.

Ha vagyunk oly bátrak,

kérdezzük szívünket:

Nem sok az „ünnepnap”?

Nem kevés az Ünnep…?!

Életem után és halálom előtt

tétován töltöm az időtlen időt.

„Töltöm? Fogyasztom?”

                                          – Itt: se lent, se fönt

beszélget bennem a csend, meg a Csönd

Néhanapján még

eszembejut az eszem

s elmosolyodom

Dolgozni csak pontosan, szépen,

ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.

Bár zord a harc, megéri a világ,

Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Az élet már adott sokat,

Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.

Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,

most valóra válhat minden, ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.

Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember.

A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van.

Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a
magáét.
Tedd, amit úgy érzel, tenned kell,
Arra menj, amerre a szíved terel,
Hisz időd oly` kevés,
Légy hát a magad ura, míg élsz.

És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,
s egy tekintetük elhitesse véled:
szép dolgokért élsz - és érdemes élned.

Ma sem volt könnyű élni

Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem!

Nagyon szép kis társaság volt.

Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsuzásig...

A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk

megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

Fény vagy te is, lobogj hát,

Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.

Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam.
Valaki gyorsan él és bízik a sorsban,
Valaki lassan és sokszor megtorpan,
Választani kell, hogy mi is a cél,
A te álmod, az hol van?

Milyen szép, ha minden tengerhez, mely ránk vár, van egy folyó a számunkra.

Díszes ruhákban
mosolyunk égig ér már.
Belül: szívünk fáj.

Szomorú végben,
könnycsepp szélén csillan meg
egy újabb kezdet.

mi mást adhatnék
mint a végtelen időt
szűkre szabottan

Azt a virágot
fogod szagolni, amit
te szakítasz le.

Csúcsra érsz de nem

arra fogsz emlékezni
hanem az útra.

átlépsz egy határt

lelked ingóságain
letörlöd a port
Hosszan szorítom
apró emlékmorzsáim
gyermeklelkemben.

hiába forog
idő kereke - élnek
tovább szívünkben

Múltról mesélnek
régi képek, megkopott,
de szép emlékek.

Nehéz a búcsú.
De aki számít, távol
is közel marad.

A keskeny mezsgyén
rám vártok... pengeélen
táncoló álmok.

472

Hogy legyen mire mondani, hiányzik.

509

Olyasmiket csinálni,

amiktől fel szoktam ébredni

amikor kiderül, hogy csak álmodom.