Ének
4,13
Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Ámen
Zsolt. 108,2-7
Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és
zengedezzek lelkesen! Ébredj, lant és hárfa, hadd
ébresszem a hajnalt! Magasztallak, URam, a népek közt,
zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Mert szereteted az
égig ér, hűséged a magas fellegekig. Magasztaljanak a
mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy
megmenekülhessenek kedveltjeid!
Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és
mindörökkön örökké.
Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és
zengedezzek lelkesen!
Ének
Fil.
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
Kedves Kollégák!
Elérkezett a tanév számunkra is utolsó napja. Talán már
számolgatjátok a perceket, mikor lehet csak úgy
angolosan távozni, hogy átadjátok magatokat a jól
megérdemelt pihenésnek. Szükségünk is van rá. A
mögöttünk álló tanév is bővelkedett sok mindenben:
tanévkezdéskor gondolatban utaztunk, hetekig hordtunk
maszkot, és az oltások ellenére sem vetettük sokáig le.
De ebben az évben már nem családi körű szallagavatónk
volt, már majdnem lett szülők nevelők bálja az év végén,
megtartottuk az osztálykirándulásokat, elmehettünk
korcsolyázni, színházolni, tartottunk petőfinapot,
karitatív csonkahetet, csendesnapot és voltunk többfelé a
környéken. Másztunk várromhoz fel, katonai bunkerekbe
le, mentünk havas, jeges úton, és hátunkat melengető
napsütésben forgatási helyszínen. Másszóval: már
majdnem normális tanévünk volt. És a majdnem talán
még kimerítőbb, mint a nem vagy a normális. A mérleg
másik oldalán ott vannak a rekordszámú helyettesítések,
a digitális ilyen olyan mérések. És most csendesen
megállapíthatjuk: Elég immár (hogy egy evangélikus
énekeskönyvi éneket idézzek) Szóval: a tanárnak is
kicsöngetnek mindjárt.
De még mielőtt ez megtörténhetne egy útravalót hoztam
nektek. Egy gondolatot az előttünk lévő nyárra arról,
hogy hogyan is állunk mi hozzá az időhöz és a megélt
lehetőségekhez. Engedjétek meg hogy ezt egy történettel
kezdjem:
A padlás félhomályában a magas, hajlott hátú öregember
még jobban meggörnyedve igyekezett odajutni a
felhalmozott dobozokhoz az egyik padlásablak mellett.
A pókhálókat félresöpörve leemelte a felső dobozt, s a
fény felé tartva egyik fényképalbumot a másik után
szedegette ki belőle. Valaha csillogó, most már
megfakult tekintete vágyakozva várta, hogy meglássa
azt, akiért feljött ide.  Úgy indult az egész, hogy
emlékeiből előbukkant élete nagy szerelme, s tudta, hogy
ezekben az albumokban találhat fényképet róla.
Csendben, türelmesen lapozgatott, s pár pillanat múlva
már el is süllyedt az emlékek tengerében. Világának
forgása nem állt meg felesége elvesztésével, de a múlt
emléke sokkal élőbb volt lelkében, mint a jelen
magányossága. Ahogy félretette az egyik poros albumot,
előkerült valami, ami a rég felnőtt fia gyermekkori
naplójának tűnt. Nem emlékezett, hogy valaha is járt
volna a kezében, vagy hogy tudomása lett volna arról,
hogy kisfia naplót vezet. Minek őrizgette a feleségem
mindig a gyerekek régi lomjait ? - morfondírozott, ősz
fejét csóválva. Felnyitva a megsárgult lapokat, egy rövid
mondatra esett a tekintete, ami önkéntelen mosolyra
késztette. A szeme csillogása is visszatért egy percre,
ahogy a szívét megérintő kedves szavakat olvasta.
Hallotta a kisfiú hangját, aki túl gyorsan nőtt fel
ugyanebben a házban és akinek a hangja az évek során
teljesen elhalkult az emlékezetében. A padlás teljes
csöndje és a tiszta lelkű hét éves kisfiú szavainak varázsa
élete egy elfeledett korszakába repítette vissza az
öregembert. Újra belenyúlt a dobozba és ugyanarra az
évre szóló saját régi üzleti naplóját vette ki belőle. Leült
egy ócska asztal mellé az ablak alá és egymás mellé tette
a két naplót . Az övé bőrkötésű volt, a neve aranyozott
betűkkel belevésve. A fiáé gyűrött, kopott volt, alig
látszott már rajta a János felirat. Öreg ujjaival
végigsimított a betűkön, mintha újra tisztán láthatóvá
akarná tenni az idő és a használat során megkopott nevet.
Kinyitotta saját naplóját, s tekintete egy mondatra esett,
ami egyedül állt egyik lapon. Feltűnt, mert a többi napok
tele voltak bejegyzésekkel. Önnön gondos keze írásával
ezek a szavak álltak az oldalon: „Az egész napot
elvesztegettem Jimmyvel való horgászatra. Nem fogtunk
semmit.” Nagyot sóhajtott, majd remegő kézzel
megkereste a gyerek naplójában ugyanazt a napot, június
4-ét. Erősen megnyomott, még tétova, nagy betűkkel ez
volt odaírva: „Apával horgászni voltunk. Életem
legszebb napja.”
Jó lenne, ha mi nem az apa módján látnánk pedagógus
időnket, a tanévben eltöltött időt. Kérlek titeket, hogy a
szünetben gondoljátok át, mire is szántok időt, és
próbáljátok ki, hogy nemcsak a nyaralás alatt, hanem a
szünet minden napján beterveztek egy kis pihenőidőt.
Most már tényleg mindjárt kicsengetnek nekünk is.
Engedjétek meg, hogy így az utolsó percekben lelki
útravalót adjak nektek a kimerültség orvoslására:
Az első tanácsom a nyárra: Pihentesd a szervezeted a
nyáron is! Isten nem arra tervezte a testünket, hogy
pihenés nélkül, szakadatlan járjon. Ezért is a
legpihentetőbb alkalom a feltöltődésre néha egy jó kis
ebéd utáni szundikálás.
Töltődj fel érzelmileg! Ez mindenkinél másképp
működik. Van, aki töltődésképp nyugalomba vonul.
Mások szórakozással kapcsolódnak ki. Megint mások
rokoni, baráti látogatások révén tudnak megújulni.
Fedezd fel, mi jelenti számodra az érzelmi feltöltődést,
és iktasd azt be állandó jelleggel a nyári hetekbe, hogy a
tanév napjaiban is szerepelhessenek.
Tedd újra középpontba a lelki életedet! Mindenképp
iktasd be napi csendességet. Szánj időt az Istennel való
együttlétre ahelyett, hogy problémáid kötnék le
gondolataid. A dicsőítés minden mást szélesebb távlatba
helyez. Emlékeztet rá, hogy Isten még mindig ott foglal
helyet trónusán. Ő át fog segíteni, bármilyen
nehézségekkel is küzdesz most. A probléma, melyen
egész héten át emésztetted magad, az ő közelségében
egyszerre csak már nem is lesz olyan hatalmas.
Mindannyiunk életében szükség van pihenése, És ez nem
kell, hogy pont vasárnap legyen. A hét bármely napja
lehet, de kell hogy legyen idő a pihenésre, a családodra,
önmagadra, amikor megpihenhet a szervezeted, töltődni
tudsz érzelmileg, és lelki életet élhetsz, hogy nehogy a
hiábavalóság csapdájába essünk. Mert a mindenre van
erőm a Krisztusban, aki megerősít engem, nem ezt
jelenti, hanem sokkal inkább bölcsességet, azt hogy
ismerem a határaim, és tudom, mindennek a rendelt
idejét az életemben. Ámen
Mennyei Atyánk, elérkeztünk idei tanévünk utolsó
napjához. Neked szeretnénk megköszönni mindazt,
amivel megajándékoztál és neveltél bennünket. Te
tudod, hogy mi minden zajlott le a lelkünkben, mennyi
pozitív és negatív esemény és történés ért
mindannyiunkat. Köszönjük, hogy megőriztél bennünket
egészségünkben és gyógyulást adtál betegségeinkben,
akár testiek vagy lelkiek is voltak. Megállunk most
előtted és neked adunk hálát ezért, mert tudjuk, hogy
nélküled nem ment volna.
Köszönjük, hogy diákokat bízol ránk, akiket taníthatunk
és akik előtt bizonyságot tehetünk rólad. Áld meg őket is
velünk együtt.

Könyörgünk, őrizz meg mindnyájunkat a nyár folyamán,

add, hogy keressünk Téged és Igédet, add, hogy
pihenésben is legyen részünk, add, hogy bölcsen és
tartalmasan tudjuk felhasználni az időt, add, hogy szép
élményekkel gazdagodjunk. Légy velünk, vigyázz ránk,
hogy Jézus nyomában maradhassunk és tekintetünket és
szívünket mindig Rád vessük! Hallgass meg kérünk,
amikor szent Fiad tanítása szerint még így imádkozunk
hozzád: Miatyánk…

MIATYÁNK

Áldás

Ének