Manfred Fischer:

Isten szeretetét nem lehet legyőzni

A hét első napján, nagyon korán, még szürkületben jöttek Jézus sírjához. Még ott volt a
borzalom a szemeikben. Képtelenek voltak megszabadulni a kereszten feszülő és odaszegezett
test látványától. Még ott csengtek a fülükben a feltörő kiáltások, és azok zihálása, akik nem
bírtak meghalni.

Aztán megérkeztek arra a helyet, ahova Jézus holttestét helyezték. Ott tudták, hogy
mindennek vége. El lett hallgattatva a száj, amelynek beszédére hallgattak. És azon
tépelődtek, Isten miért hagyta el őt.

Aztán ott találták a követ, ezt a hatalmas hengert, elgörgetve a sírbolt bejáratától. Aztán
bementek. De akárhova is pillantottak, sehol sem találták Jézus holttestét. Megrémültek, és
össze voltak zavarodva. De aztán eluralkodott rajtuk valami, amit korábban nem ismertek.
Betöltötte az értelmüket. Meghallották Isten szavát:
Miért keresitek az élőt a holtak között? Mit érdekel benneteket egy holttest? Miért a sírok
között keresitek Isten szeretetének a biztosítékát? Az, aki elhozta nektek Isten uralmát,
nincsen itt az elfeledés és a szertefoszlás helyén. Isten végtelen hatalma felébresztette őt egy
egészen másfajta küldetéshez. De mégis ugyanaz ő, akit ti is megismertetek. Istenként van
jelen, aki uralkodik élet és halál felett. Jelen van közöttünk: ő a kicsinyek szeretete, ő az öröm
a szomorkodóknak, a jó kilátás a reményvesztetteknek, erő a gyengéknek. Nem önmaga
kedvéért ébredt fel új életre, hanem azokért, akik a világ rombolásában tönkre mennek.

A hét első napján, egészen korán értek oda Jézus sírjához. A halottra emlékeztek. Aztán
napok és évek múlva újra jöttek. Számukra halott maradt, aki a földön csak rövid időt töltött.
Eljöttek Jézus sírjához, és a holttest őrzői lettek. Hiszen az embernek szüksége van
valamilyen biztos pontra az életben, és a sírkamra vitathatatlan és kézzelfogható dolog.
Csakhogy az ő gondolataikat is megváltoztatta ez a kérdés: Miért a földi világ nagy halottjai
között keresitek Jézust, és miért nem Istennél? Miért keresitek a jelenvalót az elmúltak
között? Miért keresitek az élőt élettelen kifejezésekben és elavult rendszerekben,
agyonkoptatott véleményekben és magyarázatokban, megcsontosodott gondolatokban és
pontos ismételgetésben? Miért keresitek őt ott, ahol semmi kiszámíthatatlan és meglepő sem
történik, ahol minden pontosan meg van határozva, és le van szabályozva? Miért keresitek őt
a félelmetek és merevségetek szüleményeiben? Miért keresitek őt a rideg és szenvtelen
együttléteitek sírboltjában? Miért keresitek az élőt a holtak hazájában?
Nincs itt. Nincs ott, ahol az emberek fájdalmas emlékeket ápol; nincsen az árnyak és
projekciók világában, ahol a hősöket imádják; nincs az üres ígéretek hazájában sem.
Nem felejtünk el téged! – Ő nem a múlt, és nem is valamiféle emlékmű.
Ott van ő, ahol zajlik az élet, ahol az emberek nevetnek és sírnak, ahol szeretnek és gyűlölnek,
ahol álmodoznak és kétségbeesnek.
Jézus feltámadt.
Találkozhatunk vele ezerféle alakban, szép és nehéz pillanatokban, tervekben és vágyakban.
Most sem tagadja meg a kicsinység útját. Ő az az erő, amely hordoz és betölt, amely örökké
veletek marad.