T H IC H N H A T H A N H

SZÍVEM , A NAP

Az éber tudatosságtól
szemlélődésbőlJakadó Jelismerésekig

U r s u s Libris

2005
A mi eredeti címe:
Thich Nhat Hanh:The Sun My Heart
Parallax Press
Berkeley, California

© 1988 by Unified Buddhist Church

© Hungárián translation: Szabó Zsigmond, AgócsTamás, 200S

Fordította:
Szabó Zsigmond

Lektorálta:
Agócs Tamás

Borítóterv és tipográfia:
Varsányi György

A könyv elkészítésében közreműködtek:

Danka Miklós
Darvas Judit
Malik Tóth István
Plósz Béla

ISBN 963 866 347 2

 TARTALOM

B EV EZET ÉS........................................................................................................................... 7

ELSŐ FEJEZET

Napfény és zöld levelek...................................................................... 9

MÁSODIK FEJEZET

A méhek tá n c a ..................... 43

HARMADIK FEJEZET

Egy porszemben a mindenség ......................................................... 7 1

NEGYEDIK FEJEZET

Születés és halál hálójának szétszakítása...................................... 9 5

ÖTÖDIK FEJEZET

Nézz mélyen a tenyeredbe! .......................................................•.. 1 2 5

JEG Y EZETEK ..................................................................................................................Í 4 5

 Bevezetés

A meditációt gyakorlók az idők kezdete óta tudják, hogy a saját

szemükkel kell látniuk, és a saját koruk nyelvezetét kell használ­
niuk meglátásaik kifejezésére. A bölcsesség eleven folyam, nem
lehet egyszer s mindenkorra rögzíteni, műtárgyként tárolni. Csak
akkor folyhat tovább a jövő nemzedékek számára, ha a tanítvány
felfedezi a bölcsesség forrását a saját életében. A tudás tüzének
táplálása mindannyiunk közös feladata, mindannyiunké, akik
megpróbálunk ösvényt vágni a sűrű rengetegben.
Élményeink, a belőlük kibontakozó belátás és a kifejezésé­
re szolgáló nyelv elválaszthatatlanok a kortól, amelyben élünk.
A Kelet egy ideje oly mértékben a nyugati civilizáció technikai
vívmányainak és anyagi gazdagságának hatása alá került, hogy tel­
jesen elhanyagolja saját spirituális értékeit. Világunkban elsősor­
ban a technológia mozgatja a gazdaságot és a politikát, holott a
tudományos kutatás élharcosai éppen olyasvalamit kezdenek fel­
fedezni, amit a Kelet szellemi hagyományai már régóta tudnak.

7
Ha az emberiségnek sikerül túlélnie az elkövetkező néhány évti­
zedet, joggal remélhetjük, hogy tudomány és bölcsesség újra kö­
zeledni fognak egymáshoz, és Kelet és Nyugat egymásra talál az
igaz szellem felé vezető úton. Akikben ennek a nagy szintézisnek
az ígérete gyökeret vert, máris részt vállalhatnak a teljes tudatos­
ság mindennapi gyakorlásával az egymásra találást előkészítő
munkában.
Ez a kis könyv nem azért íródott, hogy a szerző a tudását fi­
togtathassa. (Mellesleg nem is igen van mit fitogtatnia.) Inkább a
barátod szeretne lenni, mintsem a könyved. Magaddal viheted a
buszra vagy metróra, mint a sáladat és a kabátodat. Bármikor ap­
ró, örömteli pillanatokban részesülhetsz általa. Egypár megálló
alatt elolvashatsz belőle egy-egy bekezdést, aztán visszacsúsztat­
hatod a zsebedbe, és később, amikor van egy kis időd, újra előve-
heted és folytathatod. Ha egy-egy bekezdés elsőre túl nehéznek,
érthetetlennek tűnik, hagyd, ugord át, és tégy próbát a követ­
kezővel. Később visszatérhetsz rá, és talán másodszorra már nem
tűnik annyira bonyolultnak. Az utolsó, ötödik fejezet talán
könnyebb, olvasmányosabb, mint a többi. Akár ott is elkezdheted.
Ami nagyon fontos: olvasás közben támaszkodj a saját tapasz­
talataidra. Ne illetődj meg túlságosan az én fogalmaimtól és gon­
dolataimtól. Ne ess a szavaim csapdájába. Csak társszerzőként
válhatsz az éber tudatosságtól a megvilágosodásig vezető út örö­
mének a részesévé, csak aktív közreműködőként szerezheted meg
az út végigjárásához szükséges erőt.

Nhat Hanh, 1988 . január

 E L S Ő F E J E Z E T

Napfény és zöld levelek

Thanh Thuy* és az almaié

Ma három gyerek, két kislány és egy kisfiú jött hozzánk a faluból

Thanh Thuyjal játszani. Mind a négyen kiszaladtak a házunk mö­
götti domboldalra hancúrozni. Egy jó óra múlva jöttek csak visz-
sza, és inni kértek. Elővettem az utolsó üveg házi almalevünket,
és töltöttem nekik egy-egy pohárral, Thanh Thuynak, mint házi­
gazdának, utoljára. Az ő poharába került az üveg alján maradt
gyümölcspép. Mikor észrevette a lebegő rostokat, elhúzta a száját
és közölte, hogy nem kéri. így aztán a kislány ivás nélkül ment
vissza a rétre barátaival játszani.
Fél óra múlva éppen a szobámban meditálok, amikor hal­
lom, hogy hív. Egy pohár hideg vizet próbált engedni magának, de
még lábujjhegyen sem éri el a vízcsapot. Emlékeztetem az aszta-

A vietnami nevek magyaros átírására nem találtam hiteles útmutatást, így megmaradt az ere­
deti, franciás átírás. (A lektor)

9
Ion levő almalére, és kérem, hogy azt igya meg. Megfordul és ala­
posan szemügyre veszi a poharat: a gyümölcshúsdarabkák szépen
leülepedtek, a nedű ismét tiszta és csábító. Odamegy az asztal­
hoz, és két kézzel szájához emeli a poharat. Miután megissza az
almaié felét, visszateszi a poharat az asztalra, és így szól:
— Ez még ugyanaz az almaié, Szerzetes bátyó?
— Bizony ugyanaz — mondom —, csak most már tiszta és fi­
nom, mert ült kicsit.
Thuy újra a pohárra néz:
— Tényleg finom. Ő is meditált, mint te, Szerzetes bátyó?
Elnevetem magam és megsimogatom a fejét:
— Mondjuk inkább, én utánzóm őt, amikor ülök; ez köze­
lebb jár az igazsághoz.

Minden este, amígThuy a lefekvéshez készülődik, én ülök és

meditálok. Megengedtem neki, hogy a szobámban aludjon, nem
messze az ülőpárnámtól. Megállapodtunk, hogy amíg én ülök,
ő szépen, csendben lefekszik. Ebben a békés légkörben könnyen
elnyomja az álom, öt-tíz perc és már alszik is. Amikor befejezem
az ülést, betakarom.
ThanhThuy vietnami menekültek gyermeke. Most lesz négy
és fél éves. Apjával kelt át a tengeren és érkezett Malajziába tavaly
áprilisban, míg az anyja Vietnamban maradt. Franciaországba ér­
kezése után édesapja több hónapra nálunk hagyta, amíg ő munkát
keresett Párizsban. Megtanítottam neki a vietnami ábécét és né­
hány otthon kedvelt népdalt. Feltűnően intelligens. Két hét alatt
annyira megtanult olvasni, hogy lassan ki tudja betűzni Lev Tolsz­
toj „Bolondok országa” című meséjét, amit franciából fordítottam
le vietnamira.

10
 ThanhThuy minden este látja, hogy ülök. Csak annyit mond­
tam neki, hogy „ülő meditációt végzek”, de hogy mit jelent ez va­
lójában, vagy hogy miért csinálom, arról egy árva szót sem szól­
tam neki. Amint látja, hogy arcot mosok, felveszem a köntösöm
és meggyújtok egy illatos füstölőt, már tudja, hogy hamarosan
meditálni fogok, és ez azt jelenti, hogy eljött a fogmosás, pizsa­
mába bújás és szó nélküli lefekvés ideje. Még soha nem kellett er­
re külön figyelmeztetnem.
Thuy minden bizonnyal azt hiszi, az almaié is „ül” egy kicsit,
hogy kitisztuljon — épp ahogy „Szerzetes bátyó” is szokott. Kér­
déséből ítélve úgy hiszem, ez az alig négy és fél éves kislány min­
den magyarázat nélkül érti a meditáció értelmét: az almaié kitisz­
tul, ha pihen egy kicsit; ugyanígy elménk is kitisztul, ha egy kicsit
meditálunk. Ez a tisztaság felüdít minket, erőt és derűt merít­
hetünk belőle. Ahogy felüdülünk, környezetünk is felüdül. A gye­
rekek is szívesen vannak velünk, nem csak egy kis csoki vagy me­
sehallgatás kedvéért. Azért szeretnek a közelünkben lenni, mert
érzik a belőlünk áradó üdeséget.

Este vendég érkezett.Töltök neki egy pohárral a maradék al­

maiéból, és leteszem a meditációs terem közepén álló asztalra.
Thuy már mélyen alszik. Azt javaslom a barátomnak, hogy üljünk
egy kicsit nyugodtan, csendben, mint az almaié.

A tapasztalás folyója

Körülbelül negyven percig ülünk így csendben. Szelíd mosolyt ve­

szek észre barátom ajkán, az almalevet nézi, mely teljesen kitisztult.
 — És a te elméd, barátom, az is kitisztult? Még ha nem is let­
tél olyan tökéletesen áttetsző, mint az almaié, nem érzed-e, hogy
egy kicsit nyugodtabb vagy, ha csak egy kicsit is, de kevésbé űzött,
nyughatatlan, zavarodott? Az ajkadról a mosoly még nem tűnt el
teljesen, de azt hiszem, kétled, hogy valaha is olyan tiszta és vilá­
gos lesz az elméd, mint ez az almaié, még ha órákig ülünk is itt.
A pohár szilárdan áll az asztalon, az alja széles és egyenes.
Te nem tudsz ilyen biztosan ülni. Azok a parányi gyümölcshűsda-
rabkák a természet törvénye folytán akadálytalanul süppednek a
pohár fenekére, viszont a te gondolataid nem engedelmeskednek
ilyen törvénnyszerűségnek. Épp ellenkezőleg; rendezetlenül,
össze-vissza csaponganak, lázasan hemzsegnek, mint egy felboly-
dult méhkas, ezért úgy gondolod, sosem fognak úgy leülepedni,
mint az almalében a pempő.
Hiszen, mint mondod, egy eleven, érző és gondolkodó lény
nem hasonlítható egy pohár almaléhez. Egyetértek, de azt is
tudom, hogy képesek vagyunk arra, amire az almaié, sőt még
többre is. Mi nemcsak ülés közben lehetünk teljesen „leülepe­
dett” állapotban, békében és nyugalomban, de járás, sőt munka
közben is.
Talán nem hiszel nekem, mivel az eltelt negyven perc alatt
komolyan akartad, mégsem sikerült elérned azt a békességet,
amiben reménykedtél. Thuy csendesen alszik, alig hallhatóan szu­
szog. Pihekönnyű a légzése. Gyújtsunk meg még egy gyertyát, mi­
előtt folytatnánk a beszélgetést!
A kis Thuy könnyedén, erőfeszítés nélkül adja meg magát az
álomnak. Biztos tudod, milyen az, amikor nem jön álom a sze­
medre, és minél inkább igyekszel elaludni, annál kevésbé sikerül.
Erőnek erejével próbálsz úrrá lenni nyugtalanságodon, és közben

12
érzed, hogy az erőfeszítés csak fokozza a belső ellenállást. Ugyan­
ezzel a belső ellenállással szembesülnek sokan, amikor elkezdenek
meditálni. Minél inkább meg akarnak nyugodni, annál nyugta­
lanabbak, szétszórtabbak lesznek. Vietnamban ezt démonoknak
vagy a rossz karmának szokták tulajdonítani, de az ellenállás való­
jában éppen abból az erőfeszítésből származik, amellyel megpró­
bálják leküzdeni. A megnyugvásra tett erőfeszítés gerjeszti ezt a
belső ellenállást: minthogy el akarják nyomni, ellenszegül. Gon­
dolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít. Ha meg
akarjuk állítani a folyót, számolnunk kell a víz ellenállásával. Sok­
kal jobb, ha rábízzuk magunkat az áramlásra, egybefolyunk vele,
és így előbb-utóbb talán sikerül arra terelnünk, amerre akarjuk.
Semmiképpen nem szabad a sodrásnak ellenszegülnünk.
Vegyük tehát tudomásul, hogy a folyó folyik, mi pedig kö­
vetjük útját. Egyetlen belépő mellékfolyó, a folyót tápláló egyet­
len kicsi ér sem kerülheti el a figyelmünket. Minden gondolatot,
érzést, testi érzetet tudatosítanunk kell — felbukkanásuktól kezd­
ve egészen addig, amíg el nem enyésznek. Látod, máris csökken
az ellenállás, majd lassan-lassan tovatűnik. A tapasztalás folyója to­
vább hömpölyög, de immár nem sötétben halad. Útját beragyog­
ja a tudatosság, az éber figyelem napfénye. Örökké fenntartani
magunkban ezt a napfényt, hogy megvilágítson minden kavicsot,
minden kis eret, a kanyargó folyó összes kacskaringóját: ez a me-
ditációs gyakorlat lényege. Meditálni elsősorban annyit jelent,
mint alaposan megfigyelni és változásukban nyomon követni eze­
ket a részleteket.
A teljes éberség pillanatában mindig úgy érezzük, mi irányí­
tunk, noha a folyó ugyanúgy folyik tovább. Nagy nyugalom és bé­
ke száll meg bennünket, de nem az almaié nyugalma. A békesség

13
nem azt jelenti, hogy gondolatainkat és érzéseinket befagyasztjuk.
A megnyugvás nem érzéstelenítés, a nyugodt elme pedig nem gon­
dolatoktól, érzetektől és érzelmektől mentes üresség. A békesség
nem szórakozottság. Nyilvánvaló, hogy lényünk egészét nem csak
gondolatok és érzések alkotják. Lelki életünkhöz hozzátartozik a
harag, a gyűlölet, a szégyen, a hit, a kétely, a türelmetlenség, az un­
dor, a vágy, a szomorúság és a szorongás is. A remény, a gátlások,
az intuíció, az ösztönélet, a tudat alatti és tudattalan folyamatok
szintén hozzánk tartoznak. A buddhizmus részletesen tárgyalja a
nyolc fő és az ötvenegy alárendelt tudati alakzatot. Ez a rendszere­
zés felöleli a nyugati pszichológia által tárgyalt összes jelenséget is.
Ha van egy kis időd, érdemes belenézni ezekbe az írásokba.

Napfény és zöld levelek

A kezdők gyakran azt gondolják, hogy a meditáció során el kell

nyomniuk minden érzést és gondolatot, melyeket összefoglaló
néven „hamis tudatnak” neveznek, hogy megteremtsék az össze-
szedettséget és a megértést, vagyis a „helyes tudatot” elősegítő fel­
tételeket. A figyelemnek egy tárgyra való összpontosításával, lég­
zésszámlálással vagy más egyéb módszerrel kísérlik meg kiiktatni
feltoluló gondolataikat és érzéseiket. Természetesen a légzés­
számlálás és az egy tárgyra való összpontosítás önmagában kiváló
módszer, csak nem szabad őket elfojtásra használni. Mert ahol el­
nyomunk valamit, ott óhatatlanul felüti a fejét a lázadás — „a rep­
resszió” elkerülhetetlenül maga után vonja a „rebelliót”. Az igaz
tudat és a hamis tudat egy és ugyanaz. Ha az egyiket elnyomjuk,
elnyomjuk a másikat is. Mindkét tudat mi magunk vagyunk: a tu-

‘4
(latunk az énünk. Nem nyomhatjuk el. Tisztelettel kell bánnunk
vele, nagy gyengédséggel és erőszakmentesen. Miután még azt
sem tudjuk, mi is az énünk, honnan tudhatnánk, hogy helyes-e,
hamis-e, hogy el kell-e valamit fojtanunk, és ha igen, akkor mit?
Nem tehetünk mást, mint engedjük, hogy az éber figyelem fénye
beragyogja és megvilágítsa „énünket”, hogy közvetlenül szemügy­
re vehessük.
Mint ahogy minden virág és levél csak része a növénynek, és
ahogy minden hullám csak része az óceánnak, úgy minden érzet,
érzés és gondolat is csak egy része önmagunknak. A virágok és a
levelek a növény természetes kifejeződései, a hullámok az óceán
természetes megnyilvánulásai. Kár lenne elfojtani vagy visszatar­
tani őket, úgysem lehet. Viszont megfigyelni annál inkább. Es
minthogy léteznek, nyomába eredhetünk az eredetüknek, ami
azonos a sajátunkéval.
Az éber figyelem napfénye a szívünkből sugárzik. Ez tesz
bennünket képessé arra, hogy tisztán lássuk önmagunkat. A nap
nemcsak az éppen megjelenő gondolatokra és érzésekre ragyog
rá, hanem önmagát is megvilágítja.

Térjünk vissza egy kicsit csendesen „pihenő” almalevünkre.

A tudatfolyam továbbra is hömpölyög, de immár a teljes tudatos­
ság napfényében úszva, békésen. Derűsek vagyunk. A tudatfolyam
és a tudatosság fényforrása között nem ugyanolyan a viszony, mint
a folyó és a Nap között. Legyen akár éjfél, akár déli verőfény,
ragyogó napsütés vagy borítsák az eget felhők, a Mississippi vizé­
nek édes mindegy, nagyjából ugyanúgy folyik. De amint a tuda­
tosság napja bevilágítja a tapasztalás folyóját, a tudat egy csapásra
átalakul. Mert ez a nap és ez a folyó egyazon természetűek.
 Vegyük például a levelek színe és a napfény közötti kapcso­
latot. Ezek is egytermészetűek. Éjszaka a csillagok fénye és a
holdfény csak a levelek és fák cikkcakkos körvonalát rajzolja ki,
tömegüket, színüket alig-alig tárja fel. De ha hirtelen kisütne a
nap, a zöldek teljes gazdagsága azonnal kibontakozna. Az áprilisi
levelek friss zöldje nem létezhetne napfény nélkül. Egyszer egy
erdőben ülve a „Pradnyápáramitá Szív-szútra” nyomán a követ­
kező sorokat írtam:

A napfény zöld levelek,

a zöld levelek napfény,
a napfény nem különbözik a zöld levelektől,
a zöld levelek nem különböznek a napfénytől;
ugyanez áll mindenformára és színre.'

Amint felragyog a tudatosság napja, alapvető változás követ­

kezik be. A meditáció minden erőfeszítés nélkül felkelti bennünk
a tudatosság napját, hogy tisztábban láthassunk. Meditálás közben
mintha két énünk lenne. Van egyrészt a gondolatok és érzések
áramló folyója, másrészt az ezt megvilágító tudatosság napja.
Melyik a valódi énünk? Melyik igaz? Melyik hamis? Melyik jó?
Melyik rossz? Lassan a testtel, barátocskám! Nyugodj meg egy ki­
csit, tedd félre a fogalmi gondolkodás éles fegyverét, ne akard
mindenáron kettévágni magad! Mindkettő te magad vagy, egyik
sem igaz, egyik sem hamis. Mindkettő egyszerre igaz és hamis.
Tudjuk, hogy a fény és a szín nem két egymástól elkülönít­
hető jelenség. Ugyanígy, énünk napja és énünk folyója sem külön­
bözik egymástól. Ülj nyugodtan, engedd, hogy alig látható, finom
mosoly jelenjen meg az arcodon, engedd ragyogni a belső napot!

16
I lunyd le a szemed, ha úgy érzed, hogy így jobban tudsz figyelni
rá! Lám, a tudatosság napja maga is csak egy része a folyónak!
Ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik, mint bármely
más lelki jelenség: fölébred és elnyugszik, létrejön és elenyészik.
A tudósnak meg kell világítania a mikroszkóp alá helyezett tár­
gyat, hogy szemügyre vehesse. Ugyanígy, ha énünket akarjuk meg­
figyelni, fényt kell ráirányítanunk, az éber figyelem fényét.
Az imént arra kértelek, hogy tedd félre a fogalmi megkülön­
böztetés éles kardját, ne próbáld feldarabolni önmagadat. Pedig
ez akkor sem sikerülne, ha akarnád. Gondolod, hogy a napfényt
elválaszthatod a levelek zöldjétől? Ugyanígy, a megfigyelőt sem
különítheted el attól, amit megfigyel. Amikor felragyog az éber­
ség napja, a gondolatok és érzések természete megváltozik. Azo­
nossá válnak a megfigyelő tudattal, de mégsem olvadnak bele tel­
jesen, mint ahogy a levelek zöldje is különbözik a napsugártól.
Ne kapkodj, ne próbáld az éppen csak megkérdőjelezett fogal­
mat, a „kettőét”, azonnal az ellentétével, az „eggyel” pótolni.
Maradj a kettő között. A tudatos figyelem folyamatosan világító
fénye egyszersmind önmaga tárgya is. Amikor meggyújtunk egy
lámpát, az saját magát is fénybe burkolja. „Tudom, hogy tu­
dom ...” „Tudatában vagyok, hogy tudatában vagyok...” Amikor
azt gondolod, hogy a tudatosság fénye éppen kialudt benned, ab­
ban a pillanatban villan fel újra, a fénysebességnél is gyorsabban.

A sötétség fénnyé válik

Figyeld csak meg a tudatosság fényében a tudatodban lezajló vál­

tozásokat! Lám, még a légzésed is más: szinte egybeolvadt a meg­

>7
figyelővel: éned és a levegő ki-be áramlása már nem kettő, de
nem is egy. Ugyanez történik gondolataiddal és érzéseiddel, me­
lyek, hatásaikkal együtt, hirtelen átlényegülnek. Ha nem ítélkezel
felettük, és nem próbálod őket erőnek erejével elnyomni, szépen
összefonódnak a megfigyelő tudattal.
Időről időre talán nyugtalanná válsz, és ez a nyugtalanság
sehogy sem akar elmúlni. Ilyenkor csak ülj nyugodtan, kövesd lé­
legzetedet, mosolyodj el, és tudatosságod fényét irányítsd a nyug­
talanságra! Ne ítéld el, ne próbáld mindenáron megszüntetni,
hiszen ez a zavarodottság te magad vagy, létrejött, fennáll egy da­
rabig, majd magától elenyészik. Ne akard most mindenáron felku­
tatni az eredetét, ne siettesd az elmúlását! Egyszerűen csak engedd
a tudatosság fényében feltárulni. Észre fogod venni, hogy lassan­
ként önmagától átalakul, összekapcsolódik és egybeolvad veled,
a megfigyelővel. Minden tudatállapot, amit ekképp megvilágítasz,
egyformán fellazul és felveszi a megfigyelő tudat természetét.
A meditáció egész ideje alatt tartsd fenn az éber figyelem
napfényének ragyogását! Ahogy a Nap minden levelet, minden fű­
szálat megvilágít, ugyanúgy világítja meg minden gondolatunkat
és érzésünket tudatosságunk fénye. Ebben a fényben minden ér­
tékítélettől, igenléstől vagy elutasítástól mentesen felismerhetjük
és tudatosíthatjuk őket, ahogy megszületnek, fennállnak, majd
elenyésznek. Semmiképpen sem szabad a tudatosságot a zabolát­
lan gondolatok — az „ellenség” — megfékezésében támogató „szö­
vetségesnek” tekintened. Ne csinálj csatamezőt a tudatodból, ne
dúljon ott semmiféle háború! Ki is harcolhatna ki ellen, hisz min­
den érzésed — az öröm, a bánat, a harag, a gyűlölet — része
önmagadnak. A tudatosság inkább egy gyengéd és figyelmes
nővérre vagy bátyra hasonlít, aki eligazít és megvilágítja utad. '

18
Türelmes, világos, józan jelenlét, sohasem erőszakos vagy meg­
különböztető. Segít felismerni és azonosítani a különféle tudati
eseményeket, de nem minősít, nem osztja őket két ellentétes tá­
borra, hogy a „jó” harcoljon a „rossz” ellen. Jó és rossz ellentétét
szokás a fény és a sötétség párharcához hasonlítani, pedig ha más
oldalról nézzük, láthatjuk, hogy a fény nem űzi el a sötétséget. Ha
felragyog a fény, a sötétség nem tűnik el, nem távozik, hanem
egybeolvad a fénnyel, fénnyé válik.

Pár perce azt tanácsoltam vendégemnek, hogy lazítsa el ar­

cizmait és mosolyogjon, a meditáció ugyanis nem küzdelem és
harc, nem valamely probléma legyőzése, hanem pusztán megfi­
gyelés. Erről árulkodik az elfogulatlan mosoly. Ha tudsz moso­
lyogni, akkor biztosan nem erőszakoskodsz önmagaddal, akkor a
ludatosság napja ragyog benned, akkor biztosan ura vagy a hely­
zetnek. Mosolyod tanűsítja, hogy önmagad vagy, és némi békes­
ségre leltél. Ettől a békességtől szeretnek a gyerekek a közeled­
ben lenni.

Kabátgomboló vers

Mi még többre is képesek vagyunk, mint az öntisztuló almaié.

Nemcsak ülve tudunk szépen leülepedni és kitisztulni, de állva,
fekve, séta vagy akár munka közben is. Mi akadályozhatná meg,
hogy ragyogni engedd a tudatosság napját, miközben sétálsz, teát,
kávét főzöl vagy éppen mosol? Tanulóként aTu Hieu kolostorban
legelőször én is a hétköznapi tevékenységekre való összpontosí­
tást tanultam meg: kertészkedni, összegereblyézni a leveleket a tó
körül, mosogatni és közben hagyni, hogy az éber figyelem napja

‘9
világítsa meg minden mozdulatomat. Az összpontosítást DocThe
zen mester „A mindennapi gyakorlás alapjai” című kézikönyvének
utasításai alapján gyakoroltam. Ez a kis könyv arra tanított meg,
hogy a leghétköznapibb, legjelentéktelenebb cselekedetünk is
alkalmas a teljes tudatosság elmélyítésére. Bármit is teszünk,
legyünk egész valónkkal jelen. Miközben ébredezünk, legyünk
tudatában, hogy ébredezünk; ha a kabátunkat gomboljuk, figyel­
jünk oda a mozdulatainkra, és legyünk tudatában annak, hogy
most gombolkozunk; ha kezet mosunk, legyünk tudatában, hogy
kezet mosunk. DocThe mester rövid versikéket írt nekünk, szer­
zetesnövendékeknek, hogy azokat mondogatva kézmosás, begom-
bolkozás és a többi tevékenységünk közepette könnyebben meg­
szilárdulhassunk az éber tudatosságban. A begombolkozáshoz a
következő verset írta:

Miközben gombolkozom,
azt kívánom, hogy a lények
tartsák melegen szívüket,
s ne tévedjenek el.

Ilyen versikék mondogatásával könnyebben fenntarthatjuk

tudatosságunkat, hogy cselekvéseink, gondolataink és érzéseink
folyamatosan éberségünk mindent átható ragyogásában pompáz­
hassanak. Kiskoromban, emlékszem, anyám gyakran mondogatta
nővéremnek, hogy egy lánynak oda kell figyelnie minden egyes
mozdulatára. Boldog voltam, hogy én fiúnak születtem, és nem
kell ilyen figyelmesnek lennem. Csak jóval később, amikor el­
kezdtem meditálni, döbbentem rá, hogy ezerszer jobban oda kell
figyelnem minden egyes mozdulatomra, mint annak idején a

20
nővéremnek. És nemcsak a mozdulataimra, hanem még a gondo­
lataimra és az érzéseimre is! Anyám, mint minden lányos anya, jól
tudta, hogy ha egy leány odafigyel a mozdulataira, tartására, meg­
szépül. Mozdulatai nem kapkodok, idegesek és ügyetlenek lesz­
nek, hanem lágyak, nyugodtak és kecsesek. Anyám, anélkül, hogy
tudta volna, meditálni tanította nővéremet.
Épp ilyen szépséges látvány lesz az, aki a teljes tudatosság
gyakorlatát végzi. Egy zen mester már a harangot kongató, udvart
söprögető vagy éppen az asztalt megterítő tanítvány mozdulatai­
ból meg tudja ítélni annak érettségét; le tudja mérni, mennyire
hatja át a „meditatív” jelenlét a tanítvány viselkedését, személyisé­
gét. E jelenlét a folyamatos éberség-gyakorlat gyümölcse, amit a
mester a zen aromájának nevez.

Három óra egy csésze teára

A meditáció titka csak ennyi: tudatában lenni létezésed minden

egyes másodpercének. Tartsd fenn folyamatosan az éber tudatos­
ság ragyogását mind a testi, mind a lelki valóságban, minden kö­
rülmények között: hadd világítson meg minden egyes felmerülő
eseményt! Miközben teát iszol, légy teljesen jelen, vegyél részt
teljes lényeddel a teázásban! így a teázás vagy kávézás nap mint
nap igazi gyönyörűséggé válhat. Te általában mennyi időt szánsz
egy csésze teára vagy feketére? New Yorkban vagy Tokióban pél­
dául az ember két elintézendő dolog között beugrik egy gyors­
büfébe, rendel, állva felhörpinti a kávéját, fizet, és máris rohan
tovább. Az egész nem tart tovább két-három percnél. Közben or­
dít a zene, az ember a körülötte cikázó idegeneket bámulja és

21
közben már a soron következő elintéznivalón jár az esze. Ez nem
kávézás! Volt már alkalmad valódi teaszertartáson részt venni?
Három óráig is eltarthat egy ilyen esemény, miközben nem törté­
nik semmi egyéb, mint egy-két csésze tea közös elfogyasztása.
A résztvevők beszéddel sem zavarják egymás élvezetét, csak
együtt vannak és teáznak. „Micsoda felelőtlen magatartás! — gon­
dolhatnád. — Hát ezek az emberek nem törődnek a világ folyásá­
val, egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi történik odakint! ?” Azt
azonban el kell ismerned, hogy akik így töltik el idejüket, azok
tudnak igazán teázni, ismerik a baráti együtt-teázgatás örömét.
Két órát szánni egy csésze teára, elismerem, kissé túlzás.
Ezer más dolgunk is van: rendben tartani a kertet, kimosni a
szennyest, elmosogatni, könyvet kötni, írni. Ezek a munkák, meg­
lehet, látszatra nem olyan kellemesek, mint a teázás vagy a kirán­
dulás a hegyekbe. Mégis, ha teljes éberséggel, maradéktalan oda­
adással végezzük őket, örömünket lelhetjük bennük. Még egy
nagy vacsoravendégség utáni mosogatás is lehet élvezetes.

Az újszülött Buddha Jürösztése

Szerintem a mosogatás csak akkor idéz kellemetlen képzeteket,

ha az ember nem csinálja. Többnyire inkább halogatjuk, és ha egy
mód van rá, másra hárítjuk ezt az „alantas” műveletet. Ritkán
szánjuk rá magunkat önként és szívesen. Pedig ha egyszer ott
állunk a mosogató előtt feltűrt ingujjban, könyékig mosogató­
lében, akkor már nem is olyan borzasztó. Jómagam szeretek elbí­
belődni minden egyes tányérral, érezni a vizet, a tányér felületét,
odafigyelni minden mozdulatra. Tudom, hogy ha minél hamarabb

22
Ilii akarok lenni az egészen, hogy végre leülhessek teázni, akkor
nyűggé válik a dolog, minden percét nyögöm és utálom. Kár len­
ne ezt az időt ilyen kínos lázongásban, elégedetlenségben eltöl­
teni, hiszen önmagában minden perc, életünk minden pillanata
csoda. Maguk a tányérok és a tény, hogy itt vagyok és mosogatom
őket, csoda! írtam már erről az „Éberség csodája” című köny­
vemben. Minden elmosott csésze, minden kitalált vers, minden
megkondított harang egyformán csoda, mind pont ugyanolyan
értékes. Egyszer, amint épp egy bögrét mosogattam, hirtelen
megéreztem, hogy a mozdulataim éppolyan lágyak és ünnepélye­
sek, mintha az újszülött Buddhát füröszteném. Ha a Buddha ezt
olvasná, biztosan örülne neki, egyáltalán nem sértené, hogy egy
bögréhez hasonlítottam.
Az éber tudatosság napfényében minden cselekedet és gon­
dolat egyformán tökéletes. A tudat tiszta ragyogásában megszűnik
a különbség szentség és hétköznapiság között. A mosogatás persze
egy kicsit tovább tart így, viszont teljesen jelen vagyok minden
egyes pillanatban, ráadásul boldogan. A mosogatás így egyszerre
eszköz és cél —hisz nemcsak azért mosogatok, hogy tisztára mos­
sam az edényeket, hanem azért is, hogy egyszerűen csak mosogas­
sak és a maga teljességében éljek át minden pillanatot.
Ha képtelen vagyok örömömet lelni a mosogatásban, mert
csak a végét várom és a teára gondolok, akkor valószínűleg a teá­
mat is ugyanolyan kevéssé tudom majd élvezni. A csészével a ke­
zemben valami másra fogok gondolni, valami újabb teendőre,
ami eltereli a figyelmemet a várva várt tea kellemetes ízéről és
illatáról. Az elképzelt jövő mindig továbbráncigál az éppen átél­
hető jelenből, soha nem engedve, hogy megnyugodjak a jelen pil­
lanatban.

23
 Az éber tudatosság fenntartása munka közben

„Kenyérkereső” foglalkozásunkat is űzhetjük ugyanabban a szel­

lemben, mint a mosogatást. A közösségben, ahol élek, könyvkö­
tés a mindennapi mesterségem. Egy fogkefe, egy apró henger és
egy körülbelül két és fél kilós vályogtégla segítségével egy nap
alatt kétszáz könyvet kötök be. Mielőtt hozzáfognék a lapok egy-
befűzéséhez, kirakom őket sorban, oldalszám szerint, egy nagy
asztal körül. Ezután megkerülöm az asztalt, és mire körbeérek,
tudom, hogy kezemben van a megfelelő számú papírlap egy szig-
natúrához. Miközben körbejárom az asztalt, tudom, hogy sehová
sem igyekszem, így lassan lépdelek, s miközben összegyűjtöm az
egymást követő oldalakat, tudatában vagyok minden egyes moz­
dulatomnak. Lassan lélegzem, tudatosítva minden egyes lélegzet-
vételt. Békés nyugalomban szedegetem össze a papírlapokat, ra­
gasztom össze az íveket és kötöm fel a könyv borítóját.
Ezzel a munkamódszerrel nyilván nem tudok egy nap alatt
olyan sok könyvet előállítani, mint egy könyvkötő szakiparos vagy
gép, de legalább nem gyűlölöm azt, amit teszek. Ha az ember sok
pénzt akar költeni, akkor keményen és gyorsan kell dolgoznia, ám
ha szerényebb életstílussal is megelégszik, akkor megengedheti
magának, hogy lassan, nyugodtan, éber tudatossággal végezze a
napi munkáját. Sok fiatalt ismerek, akik inkább csak napi négy-öt
órát dolgoznak, és kevés pénzzel beérik, csak hogy egyszerűen és
boldogan élhessenek. Talán ez lenne a legjobb megoldás társadal­
mi problémáinkra is: ha kevesebb fölösleges dolgot termelnénk és
fogyasztanánk, ha megosztanánk a munkát azokkal, akiknek nin­
csen, ha az úgynevezett „fejlett világ” is önmérsékletet tanúsítana
és megtanulna szerényebben, egyszerűbben élni, akkor sok min-
tini megváltozna. Néhány egyén és közösség bebizonyította már,
hogy lehetséges. Ugye ígéretes jel ez a jövőre nézve?
Azt kérdezhetnénk, hogy miként tarthatjuk fenn és hogyan
lokozhatjuk tudatosságunkat mosogatás, könyvkötés, gyári vagy
Irodai munkánk közben. Ezt a kérdést, azt hiszem, mindenkinek
magának kell megválaszolnia. Kinek-kinek meg kell tennie min­
den tőle telhetőt, hogy folyamatosan az éberség tiszta fénye vilá­
gítsa be az öntudatát. Mindenki felfedezheti a neki megfelelő
módszert, vagy kipróbálhat egy olyan jól bevált, hagyományos
technikát, mint DocThe zen mester mondókáinak ismételgetése
vagy a légzésfigyelés. Tudatosíthatunk minden egyes lélegzet-
vételt, alaposan megfigyelve a levegő önkéntelen ki-be áramlását,
tüdőnk tágulását és összehúzódását. Ha közben bármiféle gondo­
lat vagy érzés merül fel bennünk, ne hadakozzunk ellene, egysze­
rűen csak engedjük el, hadd sodródjon tovább magától, a léleg­
zettel együtt! Sokat segíthet a légzésre való összpontosításban, ha
gyakorlás közben, főleg eleinte, a szokásosnál kissé lassabban, de
természetesen lélegzünk.

A Buddha mosolya

l’róbáld csak ki a légzésfigyelés módszerét! Pár másodpercre biz­

tosan sikerül figyelmedet a levegő ki-be áramlásán tartva tudatod
tiszta éberségében megmaradnod. Hamarosan elkalandozik ugyan
a figyelmed, de egy kicsit azért máris ott tudtál maradni, ugye?
Sikerült! Ne küzdj, inkább mosolyogj, lazítsd el az arcodat, hadd
tükröződjön rajta az elégedettség! A mosolyodról rögtön fel lehet
ismerni az éberség szelíd sugárzását. Ez a könnyű, elengedett mo-

25
Noly, 1111 i.1 1 világosságának természetes kifejeződése, a Buddha
It'lu'letlinom lélmosolya. Ez a mosoly áradjon szét benned gya­
korlás közben!
Hány és hány művész próbálta ezt a sejtelmes, szelíd félmo­
solyt Buddha kőarcára varázsolni! Talán ismered ezt a mosolyt az
Angkor-Vat-i vagy a gandhárai Buddha-szobrokról. Biztos vagyok
benne, hogy e szobrok megalkotói belülről ismerték ezt a mo­
solyt. Vagy el tudod képzelni, hogy egy dühöngő, békéden,
acsarkodó művész meg tudjon jeleníteni egy ilyen tüneményt?
A vietnami Tra Cu-hegyen álló Parinirvána-szobor alkotóját volt
szerencsém személyesen megismerni. O mondta el, hogy a mun­
ka hat hónapja alatt szigorúan vegetáriánus étrendet tartott, rend­
szeresen meditált és szútrákat tanulmányozott. Mona Lisa híres
mosolya is ilyen leheletfinom, inkább csak egy sejtelem, semmint
határozott arckifejezés. Es mégis, ez az alig észrevehető apróság
elegendő ahhoz, hogy arcizmaid teljesen ellazuljanak, vonásaid ki­
simuljanak, és egy csapásra elfeledd minden nyűgöd, fáradtságod.
Ez az ajkadon bujkáló szelíd mosoly éberséged közvetlen kife­
jeződése, mely mindig segít megmaradni a jelen-tudatosságban.
Ez a mosoly képes visszavezetni ahhoz a belső békességhez, amit
oly régen elvesztettél.
Erdőben, folyóparton vagy parkban sétálva is tudsz a légzés­
re figyelni, sohasem feledkezve meg a csodatevő félmosolyról. Ha
fáradtnak vagy idegesnek érzed magad, dőlj hanyatt, két karodat
ejtsd a földre, lazítsd el az izmaidat és az egész testedet, és köz­
ben maradj éber, vagy csak egyszerűen figyeld a légzésed és mo­
solyogj! Nagyszerű módja ez a lazításnak, mélyen pihentető és
üdítő. Különösen hatékony, ha rendszeresen végzed, és napjában
többször tudsz rá szánni egy kis időt.

26
 Biztos vagyok benne, hogy a tudatos légzés és a vele járó de­
rűs mosoly egyre több örömet fog szerezni mind neked, mind a
veled együtt élőknek. Vásárolhatsz szeretteidnek ajándékba akár­
milyen drágaságot, de az éberségednél, érzékenységednél, léleg­
zetednél, mosolyodnál úgysem adhatsz igazibb örömet fakasztó
ajándékot. Es ez még pénzbe sem kerül.

Ütemes légzés

I la túl szétszórt, nyugtalan vagy ahhoz, hogy egyszerűen a légzé­

sedre összpontosíts, akkor folyamodj a légzésszámlálás módsze­
réhez! Az első ki- és belégzés közben mondd magadban: „egy”,
a következő ki- és belégzés közben: „kettő”, és így tovább egészen
tízig, mindvégig egy pillanatra sem feledkezve meg a számolásról!
Tíz után kezdd megint elölről, s addig folytasd, ameddig le nem
nyugszol. Ha közben elvesztenéd a fonalat, kezdd el újra, térj
vissza az „egy”-hez. Ha ezzel a módszerrel sikerül egy kicsit meg­
nyugodnod, utána már képes leszel figyelmedet számolás nélkül is
a légzéseden tartani.
Kaszáltál-e már valaha életedben? Ot-hat évvel ezelőtt egy­
szer hazahoztam egy kaszát, hogy megpróbáljam lekaszálni a ház
körül a füvet. Tíz napig is eltartott, amíg ráéreztem a kaszálás
helyes technikájára. Minden számít: ahogy állsz, ahogy tartod a
szerszámot, hogy milyen szögben áll a fűszálakra a kasza éle.
Rájöttem, hogy ha a karom mozgását sikerül összehangolnom a
lélegzetem ritmusával, és sietség nélkül, éber tudatossággal vég­
zem a munkát, sokkal kevésbé fáradok el, és tovább tudok dolgoz­
ni. Ellenkező esetben tíz perc alatt teljesen kimerülök. Miután így

27
kísérleteztem egy darabig, megkértem egy olasz származású pa­
rasztembert, aki a szomszédba jött látogatóba, mutassa meg a
kasza helyes használatát. Habár neki sokkal nagyobb gyakorlata
volt ebben, a tartása, a mozdulatai többnyire nem nagyon külön­
böztek az általam kikísérletezettektől. Ám a legnagyobb meglepe­
tést az okozta, hogy ő is a légzéséhez idomította a mozgás ritmu­
sát. Azóta valahányszor kaszálni látom valamelyik szomszédomat,
azt gondolom magamban: lám, ő is az éberséget gyakorolja!
A kaszálás előtt sok más szerszámmal — csákánnyal, gereb-
lyével, ásóval is — gyakoroltam már a légzés és a mozgás össze­
hangolását. Azt tapasztaltam, hogy a legnehezebb munkák, a
kőhordás és talicskázás kivételével, amelyeket elég nehéz teljes
tudatossággal végezni, szinte minden egyéb kerti munka — az
ásás, a barázdák készítése, a fűmagok elvetése, a trágya szétteríté­
se vagy a locsolás is — végezhető egy olyan nyugodt, ellazult tu­
datállapotban, amely megengedi az éberség folyamatos fenntartá­
sát. Az elmúlt években egyre inkább igyekszem elkerülni, hogy
munka közben kifárasszam magam, és kiessek a nyugodt légzés
ritmusából. Hosszú távon nem kifizetődő, ha az ember rosszul bá­
nik a testével. Nagyon fontos, hogy a gondját viselje, hogy olyan
gyöngéden bánjon vele, mint a zenész féltett hangszerével. Ezért
bánok erőszakmentesen a testemmel, hiszen a test nemcsak a
szellemi ut gyakorlásának eszköze, hanem maga az Út. Nemcsak
szentély, hanem mester is. Szeretem és megbecsülöm a szerszá­
maimat, melyeket a kertészkedéshez és a könyvkötéshez haszná­
lok. Munka közben a légzésem ütemét követem, s úgy érzem, a
szerszámaim is egy ütemre lélegeznek velem.

28
 Vers és borsmenta

Nem tudom, mit csinálsz nap mint nap, de azt tudom, hogy egyes
tevékenységeket könnyebb tudatosan végezni, mint másokat,
libcr tudatossággal írni például nagyon nehéz. Mostanra már sike­
rült eljutnom odáig, hogy legalább tudom, mikor fejezek be egy
mondatot. De a mondat írása közben még most is gyakran meg­
ír ledkezek magamról. Ezért az utóbbi években több időt töltöt­
tem fizikai munkával, mint írással. Egyszer valaki azt mondta
nekem: „Paradicsomot vagy salátát ültetni bárki képes, de csak
nagyon kevesen tudnak olyan szép könyveket, meséket és verse­
ket írni, mint On. Kérem, ne vesztegesse az idejét fizikai mun­
kára!” Én sohasem vesztegettem az időmet. A virágültetés, a mo­
sogatás vagy a fűnyírás számomra éppoly örökérvényű, nemes
cselekedet, mint a versírás. Nem értem, hogy egy vers mitől érne
többet, mint egy borsmenta. Nekem ugyanolyan öröm növénye­
ket ültetni, mint verset írni. Szerintem egy fej saláta vagy egv
borsmentanövény is ugyanolyan messzemenő hatású térben és
időben, mint egy vers.
Amikor annak idején, 1964-ben, részt vettem a Buddhista
Tanulmányok Főiskolájának megalapításában, elkövettem egy sú­
lyos hibát. A hallgatók, köztük fiatal szerzetesek és apácák, csak
könyveket, szent szövegeket és elméleteket tanulmányoztak.
Végül egy maroknyi tudásnál és a diplomájuknál szinte semmi
többet nem szedtek össze. Hajdanában, amikor a novíciusokat be­
fogadták a kolostorba, szinte azonnal kivezették őket a vetemé­
nyeskertbe, hogy megtanulják a teljes tudatossággal gyakorolt
gyomlálás, locsolás és dugványozás művészetét. Első olvasmány­
ként DocThe mester kis mondóka-gyűjteményét kapták kézhez,

29
amelyben benne voltak a gombolkozáshoz, a vízhordáshoz, a kéz­
mosáshoz, a folyón való átkeléshez vagy a reggeli papucskeresés­
hez való versikék, hogy azokat mondogatva egész nap, minden
tevékenységük közepette gyakorolhassák az éberséget. Képzésük­
nek csak egy későbbi szakaszában kezdték tanulmányozni a szút-
rákat, a buddhista filozófia irodalmát, vehettek részt filozófiai
vitákban vagy magánbeszélgetéseken mesterükkel, az elméleti
képzésnek azonban továbbra is kéz a kézben kellett járnia a gya­
korlati feladatok végzésével. Ha még egyszer részt vennék egy
buddhista tanintézmény megszervezésében, biztos, hogy a hagyo­
mányos kolostori életmódra alapoznám. Olyan közösséget igye­
keznék kialakítani, amelyben a diákok az éber tudatosság napfé­
nyében étkezhetnének, alhatnának, dolgozhatnának és élhetnék a
mindennapi életüket — talán úgy, mint a franciaországi Bárka
Közösségben (Communauté de l’Arche), Sántinikétánban vagy a
vietnami Phuong Bői közösségekben. Biztos vagyok benne, hogy
a lelkigyakorlatos házak, meditációs központok életrendje hason­
ló módon szerveződik minden világvallásban. Ezek jó mintákat
kínálnak az egyetemek számára is.

Szellemi otthonteremtés

Azt hiszem, mindnyájunknak „tartoznunk kell valahová”, egy el­

vonuló központhoz vagy egy kolostorhoz, ahol a táj minden rész­
lete, a harangszó és még az épületek is arra szolgálnak, hogy visz-
szatérítsenek minket az éber tudatosság állapotába, ahova időről
időre visszavonulhatunk a hétköznapok forgatagából egy-két nap­
ra vagy néhány hétre megnyugodni, regenerálódni. Még ha nem

30
is lmlunk mindig odamenni, néha elég, ha csak rágondolunk, és
máris érezzük, ahogy kiül arcunkra a boldog mosoly, s megbéké­
lünk.
Azoknak, akik egy ilyen szellemi erőtér nyugalmában élnek,
mindig békességet és elevenséget kell sugározniuk; ez a tudatosan
élt élet gyümölcse. Mindig nyitottnak, segítőkésznek kell lenniük
.1 hozzájuk forduló látogatókhoz, és arra kell törekedniük, hogy
nyugalmukkal, békéjükkel segítsék a megnyugodni vágyókat,
hogy vigasztaljanak, sebeket gyógyítsanak. Mindannyiunknak
szüksége van egy ilyen szellemi otthonra, ahova időről időre
visszavonulhatunk, hasonlóan ahhoz, ahogy kiskorunkban mindig
az édesanyánknál kerestünk menedéket.
Az ötvenes évek végén többedmagammal felépítettem az
Illatozó Pálmafák (Phuong Bői) remeteséget a közép-vietnami
I )alat-erdőben. Akkor ez volt a szellemi hazánk. Aztán később,
a La Bői Kiadó, a Szociális Ifjúmunkásképző Iskola, a Vah Hanh
egyetem és a Thuong Chieu kolostor létrehívásakor is mindig
Phuong Bői lebegett a szemünk előtt, igyekeztünk ezeket az új in­
tézményeket is úgy berendezni, hogy a maguk módján szellemi
otthonunkká válhassanak. A szociális munkát végző, a társadalom
jobbításán munkálkodó embereknek különösen nagy szükségük
van egy ilyen gyógyító hatású helyre. Amikor a háború megakadá­
lyozta, hogy visszatérjünk szellemi őshazánkba, Phuong Boiba,
áttettük székhelyünket a Thuong Chieu kolostorba. Amikor pedig
ez utóbbit is fel kellett adnunk, elkezdtük tervezni mostani ottho­
nunkat, a Szilvafák Falvát (Plum Viliágé) Franciaországban.

31
 Szívből dalolni
;i

Manapság az embernek általában roppant sok dolga van. Mintha

sosem jutna elegendő időnk önmagunkra — pedig nekünk sokkal
kevesebb fizikai munkát kell végeznünk, mint elődeinknek. Van­
nak az ismerőseim között olyanok, akik azt állítják, hogy még
enni, sőt lélegzetet venni sincs idejük — és sajnos el kell hinnem
nekik. Mit tehetünk ez ellen az elviselhetetlen rohanás ellen?
Hogyan vehetnénk kezünkbe a saját időnket, hogy lassítsunk egy
kicsit a tempón?
Először is gyújtsuk fel magunkban a tiszta tudatosság fényét,
és abban tanuljunk meg újra éberen teát inni, mosogatni, járni,
ülni, vezetni és dolgozni. Nem törvényszerű, hogy elragadjanak
bennünket az események, és teljesen elveszítsük az uralmat az
életünk felett. Nem vagyunk magatehetetlenül sodródó farönkök
egy megáradt folyón vagy száraz falevelek, amit a legkönnyebb
fuvallat is felkap és elrepít. A jelen tudatosság fényében a legegy­
szerűbb mozdulatunk is új, váratlan jelentést kap. Minden új
értelemmel telítődik, új mélységeket mutat meg magából. Ráéb­
redünk, hogy nem vagyunk gépek csupán, hétköznapi tevékeny­
ségeink pedig nem értelmetlen, unalmas ismétlődések. Rádöbbe­
nünk, micsoda felfoghatatlan csoda az élet, a világmindenség és
benne mi magunk.
Ha elönt bennünket a kétségbeesés, és valami leküzdhetet­
len szétszórtság vesz rajtunk erőt, tegyük fel magunknak a kér­
dést: „Hé, mit csinálsz? Ébresztő! Hát meddig fogod még értel­
metlenül vesztegetni az életedet?” E kérdések újra felgyújtják
bennünk a jelen tudatosság fényét, és figyelmünk azon nyomban
visszatér a légzésünkre. E visszazökkenésből fakad a mindent fel­

32
oldó mosoly, és munkánk minden pillanata máris új életre kel. Ha
énekelni támad kedved, hát énekelj! A szívedből dalolj!

Alom és ébredés

í gy politológus professzor egyszer megkérdezte tőlem, hogy

mire gondolok meditálás közben. „Nem gondolok semmire —
feleltem. — Csak odafigyelek arra, ami van, ami éppen törté­
nik.” Hitetlenkedett, pedig ez az igazság. Ülés közben szinte egy­
általán nem használom az értelmemet. Nem elemzem a dolgokat,
nem töröm a fejem semmiféle, matematikai feladványhoz vagy
rejtvényhez fogható, bonyolult probléma megoldásán. Még ha
egy kung-ant (japánul kóant) vizsgálok, akkor sem értelmezni
vagy megfejteni igyekszem azt, hanem egyszerűen csak hagyom,
hogy jelen legyen, és szemlélgetem, mivel tudom, hogy a kung-an
nem megoldásra váró rejtély. A vizsgálódás a jelen tudatosság
lényében nem értelmi elemzést, hanem folyamatos tudomásulvé­
telt, be nem avatkozó szemlélődést jelent. A meditáció nem gon­
dolkodás! A gondolkodás sok erőfeszítést igénylő fáradtságos
munka, amire a jelen tudatosságban való megpihenéshez, a folya­
matos éberség fenntartásához nincs semmi szükség. Hajlamosak
vagyunk azt hinni, hogy a meditáció nehéz szellemi munka, ami
alaposan igénybe veszi a „szürkeállományt”, pedig erről szó sincs.
A jól meditáló ember nem attól meditál jól, hogy roppant mély­
ségekbe gondol bele vagy rendkívüli éleslátással elemez. Nem,
semmiféle szellemi erőfeszítést nem tesz, nem akar semmilven
nehézségnek a végére járni. Épp ellenkezőleg, hagyja pihenni az
elmét.

33
 Beszélgetésünk kezdete óta egyszer sem mondtam vendé­
gemnek, hogy gondolkozzon, használja az eszét. Csupán arra kér­
tem, hogy figyeljen, és „ismerjen fel” bizonyos dolgokat velem
együtt. Ehhez összpontosításra van szükségünk, nem gondolko­
dásra. Oda kell figyelnünk a dolgokra, mindenfajta elgondolás,
értelmezés nélkül. Az odafigyelés elvárástól mentes, puszta fi­
gyelmet jelent. E tiszta figyelem olyan eszköz, amely az álomból
eljuttat az ébrenlétbe. Ha nem veszed észre, hogy dühös vagy,
hogy valamit érzel, gondolkozol, ülsz vagy állsz, és így tovább, az
olyan, mintha aludnál. Camus a „Közönyben” azt mondja az an-
tihős Merseault-ról, hogy „élőhalott”. A jelen tudatosság világos­
sága nélkül olyan az életünk, mintha egy sötét szobában élnénk
bezárva. Ám amint felgyullad a lámpa, felébredünk az álomból.
A szanszkrit buddh ige azt jelenti: „felébredni”, aki pedig felébred,
azt buddhának hívják. A buddha olyasvalaki, aki mindig ébren van.
Időről időre mi is bírjuk ezt az éber tudatosságot, így ilyenkor mi
is „alkalmi buddhák” vagyunk.

Éberség, összpontosítás, belátás

Az éber tudatosság (páliul szati, szanszkritul szmriti) első megkö­

zelítésben egyszerűen annyit tesz: „tudatában lenni valaminek”,
„emlékezni valamire” vagy „tudomást venni valamiről”. De jelen­
ti ez a szó magának a tudatosításnak, felismerésnek, felidézésnek
a folyamatát is, és nekünk ez utóbbi, tágabb jelentését kell szem
előtt tartanunk. Éber tudatosság alatt eddig elsősorban puszta fi­
gyelem általi felismerést értettünk, de vannak ennek a fogalom­
nak egyéb jelentéskomponensei is. E tudatosság az összpontosítást

34
(SMmádhi) és a belátást vagy bölcsességet (pradnyá) is magában
foglalja. Az összpontosítás és a belátás egyszerre jelölik az éber tu­
datosság intenzitását és következményeit. Ha az éberség lámpása
kigyullad, abban a szempillantásban magától megjelenik az össz­
pontosítás („egyhegyűség”) és a belátás (tisztánlátás) képessége is.
Az összpontosítást és a belátást gyakran valami következményé­
nek, eredményének tekintjük. De ha ez az eredmény, vajon mi le­
ltet az oka, az időbeli előzménye? A leállás, megtorpanás és a
figyelmes szemlélődés. Ha egy pillanatra megállítjuk a gondolko­
dást, és alaposan szemügyre vesszük a dolgokat, máris tisztábban
látunk. Mi is az, pontosan, aminek abba kell maradnia? A fele-
dékenységnek, a szétszórtságnak, a zavarodottságnak, az összeku-
szálódott, magát nem találó tudatnak kell megszűnnie, amihez a
jelen tudatosság hiányát kell megszüntetni. E megszüntetés azon­
ban nem a gondolatok elfojtását jelenti. A feledékenységnek min­
den erőszak nélkül, mintegy magától kell éber emlékezetté ala­
kulnia, mint ahogyan az éberség hiánya is önmagát megszüntetve
olvad bele a jelen tudatosságba. A sötétség nem eltűnik, hanem
maga is fénnyé válik.

Kukoricát főzni

A meditáció nem valamiféle értelmi elemzés, érvelés begyakorlá­

sa. A logika éles kardja nem játszik szerepet az éber tudatosság,
összpontosítás és belátás kifejlesztésében, nem segíti elő a meg­
torpanást és a vizsgálódást. Vietnamban gyakran főzünk magunk­
nak egy fazék kukoricát. Lassú tűzön, sokáig melegítjük, mígnem
a szemek órák alatt lassan megduzzadnak és kinyílnak. A napsugár

35
egyenletes melegének nem tud ellenállni a hó és a jég; ha itt a ta­
vasz, felengednek a befagyott vizek, és elolvad a hó. A tyúk egyen­
letes testmelegével veszi körül a tojásait, amíg belül a kiscsibék
lassan kiformálódnak, végül csőrükkel feltörik a tojáshéjat, és ki­
bújnak a napvilágra. Ez a három kép azt érzékelteti, miképpen hat
életünkre a meditáció rendszeres gyakorlása.
Ennek a gyakorlásnak a végső célja az, hogy meglássuk a va­
lóság igazi arcát, amely tudat és tudat-tárgy. Ha a tudattal szem­
ben álló, attól elkülöníthető külvilágról beszélnénk, akkor máris
beleesnénk abba a csapdába, hogy a világegyetemről dualista
(kettős) elképzelést alakítanánk ki magunkban. Ezért beszélünk
inkább tudatról és tudat-tárgyról, hogy ezzel is elejét vegyük a
bármely fogalmi megkülönböztetésből óhatatlanul előálló félre­
értéseknek. A meditáció hatása olyan, mint a kondért alulró nya­
logató tűzé, a simogató, minden fagyot meglágyító napsugáré
vagy a kiscsibéket kiköltő tyúkanyó testmelegéé. Ez a hatás nem
kitervelt, nem okoskodás, elemzés révén érvényesül, hanem az
egyenletes( türelmes összpontosítás idézi elő. Pusztán lehetővé
tesszük, hogy az igazság magától megmutatkozzon; képtelenek
vagyunk matematikailag leírni, geometriailag ábrázolni vagy filo-
zófiailag elemezni. Értelmileg semmiképp sem alkothatunk róla
képet.

A kuang-an mint meditációs tárgy

„Az igazságot nem lehet fogalmakkal megragadni.” Néha felmerül

bennem a kérdés, vajon ki mondhatta ezt legelőször. De bárki be­
láthatja, hogy ez tényleg így van, ha figyelmét összeszedve bár-

36
 inrly jelenség megfigyelésére összpontosít. A fogalmi gondolko­
dás éles kardja apró, élettelen, egymástól látszólag független
fészekre szabdalja szét az igazságot. Ugyanakkor sok híres tudós
beszámolt már arról az élményéről, hogy a jelentős felfedezések
általában váratlanul, a megérzés villanásszerű közvetlenségével
jutnak az ember eszébe. A döntő áttörést jelentő intuícióhoz
képest az értelem munkája mindig másodlagos: a logikus gondol­
kodás csak a felfedezés utólagos magyarázatának, alátámasztásá­
nak az eszköze. Gyakran a legváratlanabb pillanatban merül fel az
új ötlet, amikor a tudós éppen nem is a problémán töri a fejét.
A megvilágosodásszerű, döntő meglátás attól következik be,
hogy a tudós egy ideje már csendesen szemlélődik a kérdésen,
étkezés, járás-kelés, beszélgetés, sőt még alvás közben is, a nap
minden másodpercében. Aki egy kung-anon meditál, éppen
ugyanígy jár el. Gyakran azt a kifejezést használjuk, hogy valaki
egy kung-anon meditál, de pontosabb volna úgy fogalmazni, hogy
vizsgálgatja vagy szemlélődik rajta. Az élet bármely problémáját
ugyanígy vizsgálódásunk tárgyává tehetjük. Minden érzelem,
,i szenvedély, a gyűlölet, a szomorúság, a harag, a szenvedés,
és minden gondolat, a születés és a halál, a forma és az üresség,
a lét és a nemlét egyformán alkalmas arra, hogy a „szemlélődés
támasztéka” legyen.

Az éber tudatosság egyszerre ok és okozat

Az éber tudatosság egyszerre ok és okozat, összpontosítás és be­

látás, megállás és szemlélődés. Amint felvillan az éber tudatosság
lénye, máris összeszedettebb a figyelmünk, nyugodtabbak, kie­

37
gyensúlyozottabbak vagyunk, és világosabban látjuk önmagunkat.
Ha a generátor működik, a vezetékben kering az áram és a vil­
lanykörte ég. Közben, ha az áramtermelőt folyamatosan működ­
tetjük, az így termelt energiával feltölthetjük az akkumulátort.
Ugyanígy tölt fel minket és erősíti bennünk az összeszedettség és
belátás képességét a folyamatosan fenntartott éber tudatosság. Ezt
nevezzük „intenzív gyakorlásnak”. Még álmunkban is sugárzik az
éber tudatosság napfénye, és folyamatosan érleli kung-anunkat
anélkül, hogy tudnánk róla. Néha még az álmaink világát is bevi­
lágítja az éberség. Nagyon intenzív gyakorlások idején gyakran
azon veszem észre magam, hogy még álmomban is megtartom az
éber tudatosság világosságát.

Felfogni a fefoghatatlant

A tudományos kutatás annál hatékonyabb, minél szűkebb terület­

re összpontosítja a figyelmét. Minél jobban körülhatárolt a tárgy,
minél célzottabb a vizsgálat, annál részletesebb felbontású, éle­
sebb képet kapunk. Az atom alkotórészeinek huszadik századi
kutatása azonban ahhoz a meglepő belátáshoz vezetett, hogy min­
den egyes részecske az összes többi hatása alatt áll, de még a meg­
figyelő tudós elméje is befolyásolja. Az elméleti fizikusok egy cso­
portja megalkotta a „kezdeti impulzus (bootstrap)” fogalmát, ami
lényegében azt a gondolatot fejezi ki, hogy a világegyetem min­
den egyes létezője az összes többi létező függvénye, bármely do­
log az összes többivel kölcsönösen függő viszonyban van. A józan
ész azt diktálná, hogy a részecskék ugyanolyan független, a kör­
nyezetüktől jól elkülöníthető dolgok legyenek, mint a hétközna-
pl szemlélet tárgyai, mondjuk egy asztal vagy egy toll. Ezzel
K/emben a modern fizika azt állítja, hogy minden elemi részecske
függ az összes többi részecskétől, és egyiknek sincs önálló létezé­
se, semmiféle egyedisége — vagyis tulajdonképpen „minden elemi
részecske az összes többi részecskéből áll”. Ez a gondolat hasonlít
az „Avatamszaka-szútrában” kimondott nevezetes tételhez: „Min-
I » í
nrn c^y.
Ha a valóság kölcsönhatás, „kölcsönös lét”, akkor hogyan ha­
li (Ihatunk el a lényegéig? A cao-tung (japánul szótó) zen iskola azt
tanítja követőinek, hogy csakis elfogulatlan, ítélkezés- és spekulá­
ciómentes szemlélődéssel juthatunk el az igazsághoz. így fejezik
ezt ki: „Hogyan is foghatnánk fel a felfoghatatlant? Nem gondol­
kozással — ez a zen veleje.”4 Szívesen használom a vietnami quan
chicu kifejezést, mivel azt a gondolatot fejezi ki, hogy ha valamit
Nzcmügyre akarunk venni, előbb meg kell világítanunk azt; friss
Nzemmel kell néznünk a dolgokat, mindenféle értelmezéstől,
okoskodástól és értékeléstől szabadon. Ha a nap huzamosan süt a
tündér rózsára, a virág kinyílik és feltárja szívét. Ugyanígy tárul fel
szelíden a valóság a kitartó figyelem fényében. A meditációban a
tiszta szemlélődés alanya és tárgya nem válik külön.

Egy csipetnyi só és a tenger

A huszadik századot megelőzően mindenfajta tudományos mód­

szertan élesen elkülönítette a megfigyelőt a megfigyelés tárgyától,
liz az elv, a részecskefizika területétől eltekintve, még ma is gya­
korta érvényesül. A virológust és a mikroszkóppal vizsgált vírust
például továbbra is két különálló, független létezőnek tekintik.5

39
 A meditáció filozófiája azonban élesen ellentmond ennek a
szemléletnek. Emlékezzünk vissza a napfény és a zöld levelek
viszonyára! Ha a tudatunk világosságát ráirányítjuk valamire, az
a valami nyomban átalakul: összekeveredik, egybeolvad a tuda­
tossággal. Ha például boldogok vagyunk, és ezt tudatosítjuk,
magunkban megállapíthatjuk: „Tudatában vagyok annak, hogy
boldog vagyok.” Ha egy lépéssel még tovább megyünk, azt is
megállapíthatjuk: „Tudatában vagyok, hogy tudatában vagyok a
boldogságomnak.” Máris három szintet különböztetünk meg: ma­
gát a boldogságot, a boldogság tudatát és a boldogság tudatának a
tudatát. Csak azért szedem ízekre ezt a jelenséget (és persze még
folytathatnám akármeddig), hogy megmutassam, miként jár el a
fogalmi elemzés — miközben ez a három, egymástól megkülön­
böztetett szint mindvégig osztatlan egységet alkot bennünk.
Az éberségmeditációt tanító „Szatipatthána-szútra”6 olyan ki­
fejezéseket használ, mint „megfigyelni a testben a testet”, „megfi­
gyelni az érzésekben az érzéseket”, „megfigyelni a tudatállapotok­
ban a tudatállapotokat”, „megfigyelni a tudat tárgyaiban a tudat
tárgyait”. Vajon miért ismétli meg a szöveg a „test”, az „érzelmek”,
a „tudatállapotok” és a „tudat tárgyai” kifejezéseket? Egyes abhid-
hamma-mesterek szerint a nyomaték kedvéért. Én másképp lá­
tom. Szerintem ezek a mondatok azért épülnek így fel, hogy fel­
hívják a figyelmünket: nehogy elkülönítsük egymástól a meditálót
és a meditáció tárgyát. A meditációban együtt kell élnünk a tárgy-
gyal, azonosulnunk kell vele, bele kell olvadnunk, mint egy csipet­
nyi sónak a tengervízbe, hogy felmérhessük, milyen sós a tenger.
Ugyanígy van ez a kung-annal is. Nem objektív megoldásra
váró, intellektuális problémáról van szó. A kung-an nem is kung-
an akkor, ha nem a miénk, hanem valaki másé. A saját élet-halál

40
kérdésünk kell hogy legyen, amit nem lehet a mindennapi életünk
ŐNS/efüggésrendszeréből kiragadni. Egész lényünket át kell járnia,
minden porcikánkat át kell itatnia. Saját kung-anunk termőtalajá­
vá kell válnunk, saját testünkkel kell táplálnunk ahhoz, hogy a vi­
lágait és a gyümölcsét élvezhessük.
A felfogást, megértést jelentő francia comprendre és angol
ívmprehend szó a latin com— „együtt”, „együvé”, „össze-” — és pie-
licndere — „venni”, „fogni”, „megragadni” — szavak összetételéből
származik. „Felfogni” tehát szó szerint azt jelenti: „megfogni, és
eggyé válni valamivel”. Ha valakit csak kívülről elemzőnk, és meg
Nem kíséreljük beleélni magunkat a helyzetébe, ha nem azonosu­
lunk vele, és egy pillanatra sem képzeljük bele magunkat az illető
bőrébe, soha nem fogjuk igazán megérteni. Martin Buber pszicho­
lógus írta, hogy egy személynek Istenhez való viszonyát semmi­
képpen nem lehet egy alanynak egy tárgyhoz való viszonyaként
elgondolni, minthogy Isten nem lehet semmiféle objektív meg­
ismerés tárgya. A huszadik századi fizikusok pedig felismerték,
hogy „nem létezhet teljesen objektív, vagyis a megfigyelő tudatá­
tól független jelenség. És viszont: minden szubjektív jelenség va­
lamely objektív tényként jelenik meg.” 7

4>
 M Á S O D I K F E J E Z E T

A méhek tánca

Ne engedd, hogy mások irányítsák sorsodat!

Egy este, a környékbeli dombokon tett hosszú séta után, amikor

visszatértem a kunyhómba, az ablakokat és az ajtót tárva-nyitva
találtam. Nem csuktam be őket rendesen indulás előtt, napköz­
ben pedig erős szél támadt, kicsapta az ablakokat és keresztülsö­
pört a házon, szétszórva az íróasztalomon hagyott papírlapokat.
Amint hazaértem és megláttam ezt a felfordulást, mindent sietve
becsuktam, meggyújtottam a lámpát, összeszedtem a földről a pa­
pírokat és hozzáláttam a rendberakásukhoz. Aztán begyújtottam a
kályhába, pattogott a túz, és hamarosan átmelegedett a szoba.
Néha magányosnak, fáradtnak, elveszettnek érezzük magun­
kat az arctalan tömegben, és szinte fázunk. Egyetlen vágyunk,
hogy valahova visszahúzódhassunk melegedni, elszigetelhessük
magunkat a külvilág zűrzavarától, mint ahogy én a kunyhómban
odakuporodhattam a tűz mellé a kint tomboló hideg, nyirkos szél
elől. Az érzékszerveink olyanok, mint a ház ablakai — a külvilág-

43
ra nyíló ablakok, melyeken olykor besüvít a szél, nagy felfordulást
okozva odabenn. Ha nem vigyázunk, és túl gyakran felejtjük nyit­
va ezeket a nyílásokat, a külvilágból érkező képek és hangok telje­
sen elárasztják tudatunkat, belénk hatolnak, s mi magatehetetle-
nül, egyre kétségbeesettebben vergődünk az ingerek áradatában.
Ebben a kiszolgáltatott, elidegenedett helyzetben zárul körénk a
leglagyosabb, legvigasztalanabb magány. Hányszor kapjuk magun­
kat azon, hogy valami rettenetes filmet nézünk a tv-ben, és még­
is képtelenek vagyunk abbahagyni? A ricsajtól, a fegyverropogás-
tól megfájdul a fejünk, az erőszak, a butaság az idegeinkre megy,
és mégis fásultan bámuljuk tovább a műsort. Miért kínozzuk ma­
gunkat? Nem lenne jobb néha becsukni az ablakokat és lehúzni a
rolót? Vagy a magánytól félünk ennyire — az ürességtől, a ma­
gunkra utaltságtól, amivel szembe kellene néznünk, ha egyszer
kénytelenek lennénk, szórakoztatás hiányában, saját magunkra
figyelni?
Az vagy, amit érzékelsz és tapasztalsz. Ha dühös vagy, maga
vagy a harag. Ha szerelmes vagy, szerelemmé válsz. Ha egy havas
hegycsúcsot nézel, te vagy a hegycsúcs. Ha egy ostoba tv-műsort,
akkor az. Almodban az álmod vagy. Bármivé átlényegülhetünk,
nem kell hozzá varázspálca: ha teret engedünk tudatunkban a kér­
déses tartalomnak, tudatunk fölveszi annak alakját és hasonul hoz­
zá. De ha egyszer ez így van, akkor miért engedünk be minden­
féle ócskaságot, miért nem csukjuk be tudatunk ablakait olyan
tévéfilmek előtt, amelyeket pénzéhes és szenzációhajhász produ­
cerek készítenek számunkra csalétkül, hogy könnyen meggazda­
godjanak? Miért nézünk végig olyan szörnyűségeket, amelyektől
összeszorul a gyomrunk és az öklünk, ideges szívdobogás jön
ránk, és utána hullafáradtan, elcsigázva támolygunk ki a moziból?
f

Ki teszi lehetővé, hogy ilyen filmek és műsorok készüljenek

különösen a kicsiknek? Mi magunk! Mi, bamba fogyasztók,
akik túl igénytelenek vagyunk, akik mindent megnézünk, váloga­
tás nélkül, akik túlságosan lusták, fásultak és elidegenedettek va­
gyunk ahhoz, hogy magunk alkossuk meg az életünket. Bekap­
csoljuk a televíziót, aztán úgy felejtjük: átengedtük másoknak a
kezdeményezést, hogy kényükre-kedvükre alakítsanak, manipu­
láljanak, tönkretegyenek minket. Elveszítjük önmagunkat, saját
sorsunk irányítása kicsúszik a kezünkből, és olyanokhoz kerül,
akik nem biztos, hogy felelősen cselekszenek. Nekünk kellene tu­
datosabban és körültekintőbben választanunk. Meg kell fontol­
nunk, hogy melyek azok a programok, amelyek károsítják az ideg-
rendszerünket, értelmünket, szívünket és tudatunkat, és melyek
azok, amelyek a javunkra válnak.
Persze nemcsak a filmek és televíziós adások tudatos megvá-
logatásáról van szó. Gondoljuk csak meg, mennyi csábító, figyel­
münket szétziláló ingerrel vesszük magunkat körül folyamatosan!
Csak egyetlen nap alatt hányszor és hányszor feledkezünk beléjük
öntudatlanul! Tudatosan óvnunk kell ezektől az elterelő hatások­
tól életünket, lelki nyugalmunkat! Ez nem azt jelenti, hogy az ab­
lakainkat mindig zárva kell tartanunk, és teljesen el kell zárkóz­
nunk a külvilágtól, hiszen ebben az úgynevezett „külső” világban
rengeteg csoda van. Nyíljunk meg bátran előttük! Vegyük őket
szemügyre az éberség világosságában! Ha egy bájosan csevegő pa­
tak partján üldögélünk, ha gyönyörű zenét hallgatunk vagy egy
remek filmet nézünk, akkor se hagyjuk, hogy az inger árja, a pa­
tak, a zene vagy a film cselekménye teljesen magával ragadjon
minket. Mindvégig maradjunk tudatában önmagunknak és a lég­
zésünknek — az élmény így csak intenzívebbé válik. Ha bensőnket

45
beragyogja az éber tudatosság napja, a ránk leselkedő veszélyek
zöme elhárul — a patak vize tisztább és áttetszőbb, a zene harmo­
nikusabb lesz, s a rendező gondolatai is élénkebben elevenednek
meg a mozivásznon.
A kezdő meditálónak sokat segít, ha a nagyvárosból vidék­
re vonul, ahol nincs annyi lárma és ricsaj, ami a „nyitva felejtett
ablakokon át” óhatatlanul beszűrődik, és könnyen fölborítja belső
nyugalmát. A természetben könnyebb ellazulnia, eggyé válnia
az erdő hősével, újra magához térnie, feltöltődnie. Az erdő friss
illata és mély csendje segít ébernek maradni. Ha megerősödött
benned az éber tudatosság, ha már kihagyás nélkül, minden pilla­
natban éber tudsz maradni, akkor talán szívesen térsz vissza a
nagyvárosba, és ott is maradsz, de kevésbé zaklatottan. Ám amíg
képtelen vagy erre, addig nagy gonddal kell óvnod és táplálnod
éber tudatosságodat pillanatról pillanatra, körültekintően meg­
válogatva az ehhez legalkalmasabb környezetet és szellemi táplá­
lékot!

Ha meg vagyJázva, ne zuhanyozz hideg vízben!

A hivatásos kritikusnak meg kell tanulnia bizonyos távolságtartás­

sal, elfogulatlanul szemlélni a megvizsgálandó műalkotást. Miköz­
ben könyvet olvas vagy filmet néz, tudatában kell lennie kritikusi
felelősségének. Nem szabad bedőlnie az alkotók mesterkedései­
nek: ő nem válhat az érzelmi manipuláció áldozatává, hanem ural­
kodnia kell magán. Ha folyamatosan az éber tudatosság állapotá­
ban tartózkodsz, te is valami ehhez hasonló önuralmat tanúsítasz.
Nem csukod be teljesen a külvilágra nyíló ablakokat, de nem is

46
válsz a kívülről érkező ingerek rabjává. Az érzékszervek által köz­
vetített tartalmak önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak;
csakis azért kell körültekintően megválogatnunk, hogy mit enge­
dünk be érzékszerveink ablakán, és mit nem, mert még nem
vagyunk elég erősek ahhoz, hogy közvetlenül, mindenféle óvin­
tézkedés és védelem nélkül tegyük ki magunkat ezeknek a hatá­
soknak. Éppen olyan óvatlanság volna ez, mint influenzásán hideg
vízben zuhanyozni.
Emlékszem, egyszer sok-sok évvel ezelőtt, még Vietnam­
ban, meghívtak a La Bői Könyvkiadóba előadást tartani az iro­
dalom és a művészetek szerepéről. Azt mondtam, hogy az iroda­
lomnak és a művészeteknek egyrészt a feltárás és a tudatosítás,
másrészt a gyógyítás a leglényegesebb feladatuk. A művésznek
egyfelől fel kell tárnia a valós helyzetet, az emberi viszonyokat,
a társadalom jelen állapotát, másfelől eszközöket kell ajánlania a
gyógyulásra, a szenvedés enyhítésére. A Buddhát azért nevezik
többek között az orvosok királyának, mert tanítása minden érző
lény bajára gyógyírt kínál, s még a legreménytelenebb helyzetek­
ben is alkalmazható. Sziddhártha herceg elhagyta palotáját,
lemondott a királyi trónról és világi életéről, hogy az erdőben,
egy folyó partján ülve meditáljon sok-sok éven keresztül. Csak
miután megtalálta a szenvedés ellenszerét, akkor tért vissza az
emberek közé. A modern ember zajos és szennyezett, igazság­
talansággal teli társadalmi környezetben él, mégis bármikor me­
nedékre lelhet egy csendes parkban, vagy megpihenhet egy-egy
pillanatra a folyóparton. A kortárs zene és irodalom, valamint a
szórakoztatóipar nem nagyon segít hozzá a gyógyuláshoz, hanem
épp ellenkezőleg: tovább fokozza az általános keserűséget, kétség-
beesést és fásultságot. Ezért nagyon fontos, hogy védjük magun­

47
kát és megtanuljuk, mikor tárjuk ki az „ablakainkat”, és mikor
jobb, ha zárva tartjuk őket. Ez az első lépés a meditáció ösvényén.
Rájöttem, hogy szükségem van a megfelelő környezetre,
hogy olyan dolgokkal kell körülvennem magam, amelyek hozzájá­
rulnak az egészségem, boldogságom és lelki békém megőrzésé­
hez. S hogy hol találom meg ezeket? Odakint, a „külvilágban”. Egy
erdei patakpart, egy kisgyerek tekintete, egy jó barát, egy fel­
emelő koncert, egy jó könyv vagy egy finom, tápláló ebéd — ezek
a dolgok nem elérhetetlenek. De éberség nélkül, az éber tudatos­
ság világossága nélkül egyiket sem tudnám maradéktalanul élvez­
ni és kellően méltányolni.

Viseld gondját a kertedben álló almafának!

Egy patak partján üldögélve, amint hallgatjuk a víz csobogását, fi­

gyeljük a hullámok táncát, a fény játékát, nézzük a színes kavicso­
kat a mederben és a tavaszi fű harsány zöldjét, teljesen átadjuk
magunkat a pillanat boldogságának. Szinte eggyé válunk a víz üde,
csillogó tisztaságával. De hirtelen eszünkbe jut valami, elkomorul
a tekintetünk, összeszorul a szívünk, és máris elegünk van az
egészből. Kibillentünk, már egyáltalán nem érezzük egynek ma­
gunkat a környezetünkkel. Hiába vagyunk a természetben, a bé­
kés patakparton, ha gondolataink továbbra is a nagyváros dzsun­
gelében bolyonganak. Ugyanígy van ez a velünk együtt élőkkel is:
egy gyerek vagy egy társ jelenlétének melegsége, frissessége tel­
jesen megnyugtathatja, lecsendesítheti a legháborgóbb kedélyt is.
De ha nem elég nyitott rájuk a szívünk, sokszor tudomást sem ve­
szünk szeretteink jelenlétéről, s úgy viselkedünk, mintha ott sem
lennének. Ahhoz, hogy értékük szerint tudjuk őket megbecsülni,
tudatosítanunk kell magunkban a jelenlétüket. Ha hanyagságból
vagy feledékenységből nem figyelünk rájuk, hanem állandóan csak
elégedetlenkedünk velük és követelőzünk, könnyen el is veszít­
hetjük őket. Csak akkor döbbenünk rá, mennyi mindent jelen­
tettek nekünk, amikor már nincsenek ott. Ilyenkor megbánjuk
korábbi érzéketlenségünket, de sajnos hiába. Ha már egyszer to-
vábbálltak tőlünk, minden sajnálkozásunk hiábavaló.
A világ körülöttünk telis-tele van csodákkal: egy pohár víz,
egy napsugár, egy levél, egy hernyó, egy virág, egy nevetés, egy
esőcsepp. Ha éberen élsz, akkor bárhol, bármiben könnyedén ész­
reveszed a csodát. Minden emberi lény a csodák végtelenje:
az ezernyi színben pompázó formákat látó szem, a méh zümmö­
gésétől és a mennydörgés robajáig minden hangot érzékelő fül,
a parányi porszemtől a világmindenségig mindent egyformán
elgondolni képes agyvelő, az összes érző lény szívével együtt dob­
banó szív. Fásultságunkban, mindennapi gondjainktól elcsigázva
sokszor megfeledkezünk ezekről a csodákról, pedig mindig ott
vannak.
Vess csak egy figyelmes pillantást a kertedben álló almafára!
íme egy igazi csoda! Figyeld csak éberen, az éber tudatosság vilá­
gosságánál! Ha egyszer észreveszed, jól gondját fogod viselni,
és te is részesülni fogsz csodálatosságából. Egy-két hét figyelmes
gondoskodás, és máris zöldebbek és fényesebbek a levelei.
Ugyanígy van ez a körülötted élő emberekkel is. A folyamatos
éberség figyelmesebbé, megértőbbé, gyengédebbé tesz; az éber
jelenlét nemcsak téged gazdagít és tesz vonzóbbá mások szemé­
ben, hanem az ő életüket is tartalmasabbá teszi. Egyetlen békét
sugárzó ember jelenléte átalakíthatja az egész társadalmat.

49
 Mindent a tudatunk teremt. Amíg nézed, te magad vagy a
szikrázó hegycsúcs, tudatosságod nélkül nem létezhetne. Be is
hunyhatod a szemed, de ameddig rágondolsz, addig ott a hegy.
Meditációban ülve, „zárt ablakok mögött”, az egész világminden­
ség jelenlétét érzékeled. Miért? Mert tudatos vagy. Ha lehunyod
a szemed, csak azért teszed, hogy jobban láss. Nem a „külső” ké­
pek és hangok az ellenségeid, hanem a saját feledékenységed, az
éber tudatosság hiánya.

Ne hagyd magad gyarmatosítani!

Miközben ezeket a sorokat írom, a francia munkások a heti 35

órás munkaidőért küzdenek. Óriási áldozatokat hoznak, minden
politikai eszközt latba vetnek, hogy céljukat elérjék. De ha sike- ;
rül kiharcolniuk, vajon hogyan fogják felhasználni ezt az öt óra
plusz szabadidőt? Ha ugyanúgy töltik el, mint az összes szombat
estéjüket, a kocsmában vagy a televízió előtt ülve, akkor csak el­
pocsékolják. Természetesen mindenkinek szüksége van lazításra,
szórakozásra, csak az a kérdés, hogy milyen minőségű az idő, amit
magunkra fordítunk. Ha van egy kis szabadidőnk, általában vala­
mi pótcselekvésbe menekülünk — például bekapcsoljuk a tv-t,
és kényszeresen bámuljuk —, csak hogy ne kelljen egyedül marad­
nunk a gondolatainkkal. A tévénézéstől általában csak még jobban
elfáradunk, még idegesebbek és zaklatottabbak leszünk, de csak
ritkán vesszük észre magunkon ezeket a hatásokat. Nehezen kiví­
vott szabadidőnket máris elkobozzák tőlünk a tévétársaságok és
hirdetőik termékei. Végül „gyarmatosítanak” minket, s a fogyasz­
tás programja kezdi irányítani egész életünket, csak gyarmatosí­

5o
tóink gazdagodását szolgálva. Életbevágóan fontos tehát, hogy
megtanuljuk drága szabadidőnket értelmesen, pihentetően fel­
használni.
Válogatnunk kell a műsorok között, de fel kell fedeznünk ma­
gunknak szép helyeket, s időt kell szakítanunk a barátainkkal való
rendszeres együttlétre is. Olyan könyveket, hanglemezeket válasz-
szunk, amelyek jól illenek hozzánk. így sokkal nyugodtabb, ki­
egyensúlyozottabb életet élhetünk a saját tudatos választásaink
alapján, s nem űz bennünket a fogyasztás démonja. Sose feledd:
azzá válsz, amit Te magad választottál! Nézted már a tengert a fel­
kelő nap fényében? Jártál már verőfényes délben hegytetőn?
Feküdtél már hanyatt a nyári réten, kitárt karokkal, a tüdődet szí­
nültig töltve az illatos, tiszta levegővel, szemben a végtelen űrrel?
Nem volt soha az az érzésed, hogy te és az ég, a tenger, a hegycsúcs
nem is különböztök egymástól? De ha nincs a közelben tenger vagy
magas hegycsúcs, akkor is elég leülni egy csendes helyen, kereszt -
hetett lábakkal, egyenes derékkal, és nyugodtan, mélyen lélegezni,
hogy a hegy, a tenger és az egész világmindenség beléd áramoljon.

A megismerés tárgya nem különbözik a megismerőtői

A tudat mindig valaminek a tudata. Ha a tudat a hegyre irányul,

heggyé válik. Ha a tengerre, akkor a tenger alakját ölti magára.
A „megismerni” szó egyszerre utal a megismerés tárgyára és a
megismerőre. Ha a testünkön meditálunk, a testünk vagyunk és
semmi egyéb, figyelmünket a testünkre korlátozzuk, még ha tud­
juk is, hogy e test nem különbözik a világmindenség összes többi
részétől. Ha az univerzum végtelenségén meditálunk, ezzé a vég­

51
télén térré válunk (ákása-ananti-ájatana). Ha a tér és az idő végte­
lenjét egyaránt magában foglaló tudat a meditációnk tárgya, elér­
jük a korlátlan tudatosság állapotát (vidnyána-ananti-ájatana). Ha a
létezők önazonosságának a hiányán meditálunk, elérjük a semmi
állapotát (akinycsani-ájatana). Végül, ha a megismerő és meg­
ismert megkülönböztethetetlenségén meditálunk, eljutunk a
„sem érzékelés, sem nem érzékelés” állapotába (naiva-szamdnyá-
nászamdnyá-ájatana). A négy úgynevezett „forma nélküli tudatálla­
potot” nem is olyan nehéz elérni, mint gondolod — feltéve, hogy
az éber tudatosság a megismerés minden pillanatát átvilágítja.
Te magad is nyugodtan megpróbálkozhatsz e négy meditáció
bármelyikével, de ez tulajdonképpen nem is olyan lényeges. A lé­
nyeg az, hogy soha ne engedd a tudatosságodat külön állni attól,
amit éppen a tárgyának tekintesz. Mert ha éber és összeszedett
maradsz, a tested, a hegycsúcs, a rohanó folyó mind eggyé válik a
tudatoddal.

Megszabadulni a „külső” és „belső” képzetétől

Biztos felfigyeltél már rá, hogy valahányszor a „külvilág” vagy

„külső valóság” kifejezéseket használom, idézőjelek közé teszem
őket. Ez azért van, mert számomra a „külső” valójában nem külső.
Gondolj csak bele: a világ tényleg kívül van a testeden? És a tuda­
todon? És vajon a testünk — a vér, a hús, a csontok — a „külvilág­
hoz” tartozik? Hát az agy, az idegrendszer? Egyesek azt mondják,
hogy ha más nem is, legalább a központi idegrendszert alkotó né­
hány száz négyzetcentiméternyi felület bizonyára „belsőnek” te­
kinthető. Pedig ez nem így van, hiszen az agyunk ugyanúgy teret
 loglal el, mint bármely más testrészünk — a tér pedig a „külvilág”
része, nemde?
Másrészt mi a helyzet a tudattal — az tényleg „idebenn” van?
Hol található? Meg tudjuk-e határozni a helyét a térben? Nem.
Csak vizsgálni tudjuk, amint épp önmagát vizsgálja. Próbáld csak
meg úgy tekinteni a tudatodat, mintha anyagi létező lenne! Annyit
biztosan tudunk, hogy a tudatunk összefügg bizonyos agyi folya­
matokkal, a központi idegrendszer működésével. Emlékezés, ér­
zékelés, gondolkodás, észlelés, megismerés — ezeknek a mentális
funkcióknak van fizikai alapjuk; elkezdődnek és abbamaradnak,
bizonyos intenzitással rendelkeznek. El tudjuk-e helyezni őket
térben és időben? Térbeli helyük a központi idegrendszer, időben
pedig a múlt, a jelen és a jövő bármely pillanatában megjelenhet­
nek. Ezek szerint maga a tudat is az úgynevezett „külvilág” részé­
nek tekinthető. Folytasd csak a kutatást, és hamarosan azt fogod
találni, hogy látszatra minden „odakint” van, a „külvilágban”. Igen
ám, de akkor mihez képest „külső” ez a világ? Hogyan lehetséges
egyáltalán „odakint” „idebent” nélkül?
Vigyázz, nehogy elhamarkodottan arra következtess, hogy
az egész „külső” valóság a tudatban van, s hogy ez utóbbi magában
foglalja az egész világegyetemet! Ez a következtetés változatlanul
a „külső” és a „belső” megkülönböztetésén alapulna. Azt állítani,
hogy „minden dolog a tudatban van, semmi sincs a tudaton kívül”,
ugyanolyan képtelenség, mint az az állítás, hogy „a tudat nem
más, mint ami a külvilágot felfogja”.
Tanácstalanságunk az „odakint” és „idebent” szokásszerű, fo­
galmi megkülönböztetéséből ered. A hétköznapi életben ez egy
nagyon hasznos, sőt nélkülözhetetlen különbségtétel. Ha itthon,
„idebenn” tartózkodunk, nem kell melegen felöltöznünk, még
egy hideg téli napon sem. Ha ellenben „odakinn” van dolgunk,
jobban tesszük, ha jól felöltözünk, különben megfázunk. Az olyan
fogalompároknak, mint a fenn és a lenn, az egy és a sok, a jövés­
menés, születés és halál, mind megvan a maguk értelme a hétköz­
napi életünkben, olyannyira, hogy nélkülük nem is nagyon boldo­
gulnánk. Ám ha magunk mögött hagyjuk a hétköznapi cselekvést
megkönnyítő konvenciók világát, hogy a valóság igaz természetén
elmélkedjünk, akkor ezek a fogalmak is mind érvényüket vesztik.
Például amikor szemünket a csillagos égre és a Holdra emeljük,
azt mondjuk, hogy ezek „odafenn” vannak. Pedig a Föld túlsó ol­
dalán tartózkodó megfigyelő számára ugyanekkor ez az irány „le­
felé” van. Ha tehát a világegyetemet egységben tekintjük, meg
kell szabadulnunk a „fenn” és „lenn” fogalompártól, mint ahogy az
összes többitől is.

A valóság nem korlátozható

A fogalmakról való lemondás döntő jelentőségű a meditáció gya­

korlásában. Amikor testünket, érzelmeinket, gondolatainkat, ész­
leleteinket figyeljük, óhatatlanul térben és időben helyezzük el
őket, ugyanúgy, mint a fizikai tárgyakat. A lélektani jelenségeket
hasonló módon képzeljük el, mint az élettani vagy fizikai jelensé­
geket.
Felmerülhet benned a következő kérdés: Vajon amikor az el­
me önmagát próbálja megfigyelni, saját megfigyelésének a tárgyá­
vá válik, akkor ténylegesen önmagát ragadja-e meg, vagy csak az
elme egyfajta kivetülését, tükröződését érzékeli? Ez egy igen jó
kérdés. De ugyanígy felvetődik az a másik kérdés is, hogy amikor

5 4
az élettani vagy fizikai jelenségek válnak megfigyelésünk tárgyává,
vajon azok megőrzik-e a vizsgálat során valódi természetüket;
nem válnak-e éppen a megfigyelés hatására a valóság puszta tük­
röződéseivé, a vizsgálat természetéből fakadó kivetítéssé? Elménk
kategóriákat gyárt — tér és idő, fent és lent, belső-külső, én és a
másik, ok és okozat, születés és halál, egy és sok, és így tovább —,
hogy a lelki és fizikai jelenségeket ezek szerint osztályozza, még
mielőtt alkalma nyílna alaposabban szemügyre venni őket és meg­
állapítani valódi természetüket. Olyan ez, mintha különböző
formájú, illetve méretű üvegeket töltenénk meg vízzel, így pró­
bálván kideríteni a víz alakját és mennyiségét. Az igazság téli van
ezeken a fogalmakon. Ezért, ha a közelébe akarunk férkőzni, ne­
künk is meg kell szabadulnunk a hétköznapi életben jól bevált ka­
tegóriáktól. A relativitáselméletben is kifejezésre jut az a belátás,
miszerint a világegyetem jobb megértéséhez le kell mondanunk az
abszolút és kölcsönösen független tér és idő képzetéről. A kvan­
tummechanika szerint, ha meg akarjuk érteni az atomnál is pará­
nyibb elemi részecskék törvényszerűségeit, akkor meg kell szaba­
dulnunk az anyag/üres tér, ok/okozat, előre/hátra fogalmaitól,
noha a hétköznapi életben meg se tudnánk moccanni nélkülük.

A belátás nem a gondolkodás, hanem a meditáció gyümölcse

A kvantummechanika kutatói jól tudják, hogy a megfigyelő tuda­

ta szoros kapcsolatban van a mindenkori megfigyelt tárggyal, és
ennek megfelelően egyre nagyobb figyelmet szentelnek a tudat
mibenlétének kiderítésére irányuló kutatásoknak. 1979-ben a
Francé-Culture rádió egyhetes konferenciát rendezett a spanyo­

55
lországi Córdobában „Tudat és tudomány” címmel. Több neves
tudós volt jelen ezen a tanácskozáson, és közülük többen is han­
got adtak azon meggyőződésüknek, hogy a tudat és a „külső” va­
lóság természete nem különbözik egymástól.
Noha egyes kutatók már bepillantást nyertek a tudat alap­
vető természetébe, tartok tőle, hogy a többségük továbbra is úgy
szeretné tanulmányozni, mint holmi vizsgálati tárgyat a laborató­
riumában. Pedig akkor az már nem maga a tudat, hanem annak bi­
zonyos fogalmi keretek közé szorított kivetülése, visszatük­
röződése. Elevenítsük csak fel a „Szatipatthána-szútra” már idézett
mondatait: „Figyeld meg a testben a testet, az érzésekben az érzé­
seket, figyeld meg a tudatban a tudatot, a tudat tárgyaiban a tudat
tárgyait!” Ez azt jelenti, hogy teljes tudatossággal kell jelen len­
nünk a testünkben, éberen belakva azt, és nem tanulmányozhat­
juk úgy, mint egy tőlünk független tárgyat. Éljünk együtt az éber
tudat világosságában az érzéseinkkel, a tudatunkkal és a tudattar­
talmainkkal! Ne elégedjünk meg annyival, hogy időről-időre „ta­
nulmányozzuk” őket! Amikor a testünkön meditálunk, igyekszünk
minél tökéletesebben átélni, figyelmünk teljes világosságával felé­
je fordulni és azonosulni vele. A virág is csak akkor nyílik ki, ha a
napsugár megérinti és felmelegíti a bimbót — beléhatol, és eggyé
válik vele. A meditáció az igazságnak nem valamely képzetét tár­
ja elénk, hanem közvetlen bepillantást enged magába az igazság­
ba. Ezt nevezzük tiszta belátásnak vagy tisztánlátásnak. Ez a fajta
belátás a figyelem, az elmélyülés és a folyamatos összpontosítás
gyümölcse.
Az általános értelemben vett gondolkodás csupán előre
gyártott fogalmi építőelemeket húz elő az emlékezet raktárából,
hogy ezekből különféle építményeket konstruáljon. Gondolata­

56
ink, ezek az építmények — a nyomorúságos kulipintyótól a fé­
nyűző palotáig —, mind ilyen, elemekből felhúzott emlék-művek.
De az önmagára utalt fogalmi gondolkodás nem képes igazi új­
donságra, váratlan, kreatív teljesítményre. Csak akkor válhat iga­
zán hasznossá és termékennyé, ha a tiszta belátás fénye világítja
meg. A belátás viszont nem gondolkodásból születik, hanem az
éber tudatosságban való hosszas érlelődés eredménye. A belátást
néha gondolati formába lehet önteni, de a szóban megfogalmazott
gondolatok sokszor túl merevek és korlátozottak ahhoz, hogy a
belátás egészét kifejeződésre juttassák. Néha egy-egy tekintet
vagy nevetés sokkal jobban kifejezi a belátást, mint egy szó vagy
gondolat.

A méhek tánca

Olvastál-e már könyvet vagy láttál-e már filmet a méhek életéről?

Amikor egy dolgozóméh felderítőútja során virágos domboldalra
lel, visszarepül a kaptárhoz, és beszámol társainak a lelőhelyről,
mégpedig úgy, hogy eltáncolja nekik a virágok pontos helyzetét.
Még nagyon távoli helyeket is képes így jelezni. K. von Frisch-től
tudunk erről a meghökkentő jelenségről, aki évekig tanulmá­
nyozta a méhek táncnyelvét.8
Mi emberek is tudunk táncolni. És nem is csak a testünkkel:
van, aki fest, mások zenélnek vagy írnak. Az írott vagy kimondott
szavak, az ecsetvonások, a hangjegyek is tekinthetők tánclépések­
nek. E mozdulatok, különféle koreográfiákból származó gesztu­
sok többé-kevésbé sikerültek, nagyon eltaláltak vagy éppen hami­
sak lehetnek aszerint, hogy mennyire sikerült beléjük lehelni az

57
értelem elevenségét. De ügyességre nemcsak a kezét finoman
mozgató művésznek vagy a szavait gondosan megválogató szó­
noknak van szüksége: a közlés sikere a befogadó leleményén és
fogékonyságán is múlik. Szóban különösen nehéz kitörni a meg­
szokott fogalmi keretek közül. Még ha a szónoknak sikerül is
elkerülnie a merev kategorizálást, a hallgatóság akkor is könnyen
a kimondott szavak csapdájába eshet. Emlékszel még az üres üve­
gekre? Formájuk és méretük már azelőtt adott volt, hogy feltöl­
tő ttük volna őket tartalommal. A zen gyakorlók ezért azt taná­
csolják, hogy tekintsünk el a szavak használatától — de nem azért,
hogy kétségbe vonjuk az igazságukat, hanem hogy elkerüljük a
fogalmakon való fennakadás veszélyét. Ezzel arra bátorítanak ben­
nünket, hogy próbáljuk minél ügyesebben használni a szavakat,
a hallgatóság érdekében.
Az időszámítás szerinti II. században Nágárdzsuna megalkot­
ta a „Mádhjamaka-sásztrát”, melyben fogalmi eszközökkel teszi
tönkre a fogalmakat. Nem arra törekedett, hogy új tanítást alkos­
son, hanem arra, hogy összetörje az összes üveget, az összes tartályt,
az összes vázát, az összes edényt, hogy ezzel bebizonyítsa: a víz bár­
mifajta formától függetlenül is létezik. Egy nagyszabású táncrend
fő vonalait vázolta fel az utókor számára. Olyan tánc koreográfiá­
ját hagyta ránk, amelynek áramlása áttöri szokványos fogalmaink,
kategóriáink gátjait, hogy ily módon közvetlen kapcsolatba kerül­
hessünk a valósággal, és ne kelljen annak puszta tükröződéseivel
megelégednünk.
 Az ismeretek akadályozzák a belátást

A fontos tudományos felismeréseket hirtelen belátás szüli, nem

pedig a gondolkodás. A tudós nemcsak értelmi eszközöket és labo­
ratóriumi berendezéseket vesz igénybe a kutatáshoz, hanem egész
lényével, minden porcikájával részt kell vennie a probléma megol­
dásában. Az értelem előkészíti a talajt és elveti a magokat a tudat­
ban, de azután, amíg a magok ki nem csíráznak, semmi egyebet
nem tehet. Bármit is próbálna, sötétben tapogatódzás, üresjárat
volna csak. Aztán hirtelen, a legváratlanabb pillanatban, a hajtások
megerednek és kibújnak az értelem napfényére. Az áttörés pillana­
ta csak akkor következhet be, ha a tudós nem erőszakoskodik, nem
kapkod, hanem hagyja maguktól kifejlődni a palántákat. Folyama­
tosan „ül” a problémán, mint a kotlós a tojásain, ébren és álmában,
evés-ivás és séta közben is, mígnem egyszerre csak felötlik benne a
megoldás. Az új felismerés félresöpri az útjában álló régi ismerete­
ket, az értelem pedig kénytelen utat engedni neki, eltakarítva a
régi struktúra maradványait, hogy az új kibontakozhasson. A régi
ismeretek mindig akadályozzák az új felismerés világrajöttét — ezt
nevezi a buddhizmus, találóan, „a tudásból származó akadálynak”.
A nagy tudósok, csakúgy, mint a felébredett lények, mélyreható
belső változásokon mennek keresztül, és ebben a folyamatos ala­
kulásban a változás képességének elsajátításával szerzik meg a be­
látás eléréséhez szükséges tapasztalatokat. Amennyiben fontos
felismerésre jutnak, csak annak köszönhetik, hogy kutatásaik fo­
lyamán rendkívüli mértékben kifejlődött bennük az összpontosítás
és az éber, nyitott figyelem képessége.
A valóság megértése tehát nem felhalmozott tudás, ismeret-
anyag kérdése, hanem épp ellenkezőleg: a tudástól való megsza­

59
badulásért folytatott küzdelem eredménye. A belátás mindig
szétzúzza a régi ismereteket, hogy helyüket újabbak vehessék át,
amelyek jobban megfelelnek a valóságnak. Például amikor Koper­
nikusz felismerte, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem for­
dítva, az akkori csillagászati ismeretek nagy részét sutba kellett
dobni; sőt még olyan alapvető, a hétköznapi életben adottnak vett
tények is megkérdőjeleződtek, mint a „fenn” és a „lenn” fogalma.
Napjainkban a modern fizika az azonosság és az „ok-okozat”
klasszikus fogalmai ellen vívja a saját szabadságharcát. A tudo­
mány fejlődése — csakúgy, mint a Tao (a szellemi Út) — a bevett
elképzelések, ismeretek folyamatos felszámolását követeli meg
tőlünk.
Amikor Sákjamuni Buddha az öntermészet-nélküliség, az
éntelenség (anátman) tanát meghirdette, alaposan felforgatta vele
a világról, az életről alkotott elképzeléseinket. Azt a legalap­
vetőbb és legáltalánosabb meggyőződésünket zúzta szét, hogy
állandó énünk van. Ám akik belátják az „éntelenség” igazságát,
azok jól tudják, hogy az csak az „én” fogalmának megdöntésére
szolgál, nem pedig arra, hogy a valóságról alkotott régi képünket
új elmélettel helyettesítsük. Vagyis az „éntelenség” gondolata in­
kább eszköz, semmint cél. Ha merev elképzeléssé szilárdul, akkor
ugyanúgy fel kell számolni, mint az összes többi fogalmat.

Képtelenség beszámolni róla

Mi emberek belátásainkat fogalmakban rögzítjük, szavak és gon­

dolatok alakjában fejezzük ki őket. A belátás azonban nem pusz­
tán ismeretek, információ-törmelékek halmaza, hanem sokkal in­

60
kább közvetlen felismerés, lényeglátás, a tárggyal való egyesülés.
Az érzések birodalmában ez maga az érzet avagy érzelem. Az ér­
telem körében pedig észlelet, a szemléletben adott evidencia.
Mindenképpen valami szemléletes, intuícióval megragadható tar­
talom, nem pedig okoskodás, következtetés eredménye. Most és
mindenkor jelen van bennünk ez a közvetlen tisztánlátás és ősi
bizonyosság, de újra és újra be kell látnunk, hogy szavak és gon­
dolatok, vagyis fogalmak segítségével képtelenek vagyunk érzé­
keltetni. Ilyenkor jövünk rá, hogy megfelelő szavak hiányában
„képtelenség beszámolni róla”. Az ilyen közvetlen felismerésről,
megingathatatlan bizonyosságról mondja azt a buddhizmus, hogy
„kifejezhetetlen és megmagyarázhatatlan, nem lehet vita tárgya,
és lehetetlen bármilyen tan vagy gondolati rendszer keretei kö­
zött maradéktalanul számot adni róla”.

Ki az, aki tud?

Igen nagyra vagyunk a tudásunkkal és az intelligenciánkkal. Az

emberi faj kollektív emlékezetében az idők kezdete óta, mikor
még csak szervetlen anyagi struktúrák voltak, folyamatosan hal­
mozódott fel az evolúció során az a rengeteg információ, ami a
mai ember biológiai és kulturális öröksége. Ha „tudás”-ról beszé­
lünk, rögtön csak magunkra gondolunk, a homo sapiensre, annak
igen fejlett agyvelejére, mintha más fajok, beleértve az élettelen­
nek tekintett anyagot, nem lennének részesei ugyanennek a tudá­
snak. Nyilvánvaló, hogy például a méhek, a pókok vagy a darazsak
igen magasan specializált képességekkel rendelkező lények — fan­
tasztikus építményeket tudnak létrehozni! Ha szemügyre veszünk

6 i
egy kaptárt, pókhálót vagy darázsfészket, elismeréssel kell meg­
állapítanunk ezeknek a szerkezeteknek a szépségét. Mégis azt
mondjuk: „Ezek a rovarok nem tudnak gondolkodni, előrelátóan,
tervszerűen cselekedni, nincs matematikájuk, egyáltalán nem te­
kinthetők intelligensnek. A viselkedésük teljesen az ösztöneik irá­
nyítása alatt áll.” És mégsem tőlünk, emberektől származik e fész­
kek, hálók, kaptárok ötlete, hanem az „agyatlan” jószágok maguk
hozták létre ezeket az általunk is oly sokszor megcsodált, roppant
célszerű építményeket. Ha ők nem tudnak, akkor ki tud? Bizony,
ők tudnak. Ezek a fajok, evolúciójuk során, ezeket az ismereteket
sajátították el és vitték tökélyre.
Ha a növényeket figyeljük, ugyancsak a tudás, a „szakérte­
lem” különös csodáira bukkanhatunk. Az almafa például „tudja”,
hogyan kell kifejlesztenie a gyökereit, ágait, leveleit, virágát és
gyümölcsét. Erre azt mondhatod, hogy az almafának, központi
idegrendszer és intelligencia híján, nem is igen lehetne más vá­
lasztása. De vajon a bordáid, a mirigyeid, a gerincoszlopod mind
a saját intelligenciádat dicsérő lelemény? Te tervezted őket ilyen- j
re? Ugye nem? Ez is annak a „tudásnak” a műve, amely mindent
magában foglal, beleértve a gondolkozásra való képességünket is.

„Tudódás” a kékld égen

Próbáljunk meg egy pillanatra elvonatkoztatni az én képzetétől,

és olyan nyelven beszélni, amelyből hiányzik az alany! „Esik az
eső” — így mondjuk általában. Az „eső” az alany, és az „esik” az ál­
lítmány. De ennek így nincs sok értelme, hiszen ha egyszer vala­
mi esik, akkor annak biztosan esőnek kell lennie (télen lehet

62
persze hó is, de nem ez a lényeg). Elég lenne annnyit mondani,
hogy „esik”: „Esik Londonban” vagy „Párizsban esik”, alany nél­
kül; és a tényállást világosan kifejezik ezek az alany nélküli mon­
datok.
Elasználjuk a „tudni” igét is így, alany nélküli* „Tudódik ben­
ned.” „Tudódik a méhecskében.” „Tudódik az almafában.” Furcsá­
nak tűnnek első látásra ezek a mondatok, annyira megszoktuk a
nyelvi forma által belénk sulykolt alany-állítmányi szerkezetet,
hogy a „tudás” csak egy alanynak a tárgyhoz való viszonyában ér­
telmezhető. A „tudódik” szó itt alany nélküli történést jelent,
mint ahogy az „Esik Londonban”, „Esik Párizsban” mondatok ese­
tében sem különböztetjük meg az eseményt és annak alanyát. Ha
az „Esik Londonban” mondat azt jelenti, hogy Londonban eső van,
akkor a „tudódik valakiben” mondat nyilván azt jelenti, hogy az il­
letőben jelen van a tudás, nincs előle elrejtve.
Én úgy gondolom, hogy a tudás nem kötődik egymástól el­
különített alanyokhoz, hanem jelen van mindenütt, örök kibonta­
kozásban. A benned lévő tudomás ugyanaz a tudás, mint a másik­
ban működő tudás, vagy mint a méhecskében, az almafában, a
végtelen semmiben vagy aTejútban benne rejlő megismerés. Ha
van értelme az „Esik Londonban” mondatnak, akkor miért ne
mondhatnánk azt is, hogy „Tudódik a kéklő égen”?9 Egy zen mes­
ter például adhatná egyszer azt a feladatot tanítványainak, hogy az
elvonulás ideje alatt (mondjuk egy héten át) beszéljenek csak
ezen az alany nélküli nyelven, miközben az éntelenségen meditál­
nak. Biztos vagyok benne, hogy szép eredményeket hozna ez a kí­
sérlet.

„Ik”-es igeként. (A lektor)

63
 Megismerés a szélben

Játsszunk el egy kicsit ezzel a gondolattal, a Nágárdzsuna által

ránk hagyott tánckoreográfia szerint, hogy jobban megértsük a
tudás mibenlétét. Vegyük például a következő mondatot: „Tu­
dom, hogy fúj a szél.” A „tudom” szó egyes szám első személyre
utaló ragja itt nyilvánvalóan csakis az elmére és nem a testre
vonatkozik, vagyis ennek a mondatnak a tartalma így is visszaad­
ható: „Az elmém tudja, hogy fúj a szél.” Minthogy az elme a meg­
ismerés alanya, tulajdonképpen azt állítjuk ezzel, hogy „A megis­
merő tudja, hogy fúj a szél.” A „megismerő” az alany, a „tudja” az
állítmány, a „hogy fúj a szél” pedig a tárgy. „A megismerő tudja” —
nem hangzik ez nagyon furcsán? Mintha csak a megismerő tudat a
mindenkori tárgyától teljesen független létező volna, valahol az
agyunkban lakozna, és onnan tenne rövid kirándulásokat a „külső
valóságba”, hogy körülnézzen, mi is történik odakinn. Ahogy vala­
mely tárgy hosszúságát méterrúd segítségével mérjük le, a tuda­
tot is egy előre gyártott, ráadásul a tudat által kigondolt modell­
be igyekszünk belegyömöszölni. Természetesen ez nem lehet a
tudat a maga közvetlenségében és tisztaságában, csak a tudatnak
egy a tudat által közvetített fogalma.
Amikor úgy fogalmazunk, hogy: „Tudom, hogy fúj a szél”,
nem gondolunk külön arra, ami fúj, és magára a történésre, a szél-
fúvásra. A „szél” elválaszthatatlan a „fújás”-tól. Ha nincs fújás, szél
sincs. Ugyanígy van ez a „tudással” is. A tudat a tudás, a megisme­
rés, a megismerés pedig a tudat. A tudás mindig valaminek a tu­
dása, valamire vonatkozó tudás. Ha éppen a szél a tudomásunk
tárgya, akkor megállapíthatjuk, hogy e tudásunk nem különül el a
széltől, a kettő a megismerésben egymástól nem szétválasztható.

64
Elég lenne tehát csak annyit mondani, hogy „szél”, és kész. Ebben
a tagolatlan mondatban a „szél” jelenléte magában foglalja a rá vo­
natkozó tudomás jelenlétét és természetesen a szélfúvás esemé­
nyét is. Ha a „Tudom, hogy fúj a szél” mondatot a „szél” szóra ve­
zetjük vissza, átláthatunk nyelvtanunk félrevezető voltán, és egy
kicsit közelebb férkőzhetünk a valósághoz.
A mindennapi nyelvhasználat gyerekkorunk óta hozzászok­
tatott minket egy olyan gondolkodás- és kifejezésmódhoz, amely
az egymástól függetlenül létező dolgok eszméjén alapul. Ez a faj­
ta gondolkodás- és beszédmód a legfőbb akadálya annak, hogy
megérthessük a megkülönböztetések nélküli szemléletet, és hogy
felfogjuk a valóság nem kettős, fogalmakkal nem korlátozható
természetét.

Minden cselekvés egyben alanya is önmagának

Fúj a szél. Esik az eső. Folyik a folyó. Ezekből a mondatokból vi­

lágosan kitűnik, hogy az alany és az állítmány nem különbözik
egymástól, a két aspektus egy és ugyanabban a történésben egye­
sül. Hiszen ki látott már olyan szelet, amelyik nem fúj, olyan esőt,
ami nem esik, vagy olyan folyót, amelyik nem folyik? Ha alapo­
sabban szemügyre vesszük a dolgot, láthatjuk, hogy ezekben a
példákban az alany teljesen feloldódik a cselekvésben, illetve hogy
a cselekvés válik önmaga alanyává.
Minden nyelvben a létige a legalapvetőbb ige: lenni. Én va­
gyok, te vagy, a hegy van, a folyó van. A létige azonban nem a léte­
zés dinamikus, eleven természetét emeli ki. Erre inkább a cselek­
vést és történést kifejező igék alkalmasak. A keletkezni, létesülni,

65
 megtörténni szavak a folyamatos változás, alakulás, képződés gon­
dolatát fejezik ki, ami éppoly univerzális érvényű fogalom, mint a
lét. Olyannyira, hogy egy jelenség létét, mibenlétét lehetetlenség
a rá jellemző változástól, folyamatos alakulástól függetlenül el­
gondolni. A szélfúvás egyszerre léte és levése, keletkezése, válto­
zása is a szélnek. Az eső léte és önmagává válása az „esés”, a folyóé
pedig a „folyás”.
Az esőre azt mondjuk, hogy esik, pedig ez nem elég pontos
kifejezés. Esni ugyanis egy csomó más dolog is tud — mondjuk a
hó, a forint árfolyama vagy a tőzsdeindex. Akkor lenne ez igazán
pontos ige, ha csak az eső eshetne. Hiszen ugyanazzal a szóval fe­
jezzük ki ennek az eseménynek az alanyát és az állítmányát is: az
eső esik. Néha tényleg elég csak annyi, hogy „esik”, vagy hogy
„eső”, és pontosan tudjuk, miről van szó. Ugyanúgy mondhatjuk
azt is, hogy a „festő fest”, az „olvasó olvas”, a „meditáló meditál”.
Ezt a mintát követve kiterjeszthetjük az alany és állítmány azonos­
ságának az elvét más „eseményekre” is: „a király királykodik”, „a
hegy hegykedik”, „a felhő felhoz”. Hiszen mi egyébtől lenne király
a király, minthogy uralkodik, királyként viselkedik. A hegy is attól
hegy, hogy hegyként létezik, hegyként „cselekszik” és viselkedik.
Az uralkodó attól uralkodó, hogy úgy cselekszik és viselkedik,
ahogy ezt egy uralkodótól elvárják: irányítja az ország ügyeit, ki­
rályi audienciát tart és millió egyéb feladatot teljesít. Vagyis ha a
király szó magában foglalja a lehetséges „királyi megnyilvánulá­
soknak” ezt az egész sokaságát, akkor a legpontosabb és egyben a
leggazdaságosabb az volna, ha az „eső esik” mintájára azt mond­
hatnánk, hogy a „király királykodik”. Az első „király” az alany, a
második az állítmány, mégpedig nem egy elvont, bármire alkal­
mazható predikátum, hanem csak a király lényére szabott, egyedi

66
ige. Ily módon minden alany állítmánnyá változtatható, minden
főnévből képezhető ige, és az így kapott ige fejezi ki az adott do­
log létét, vagy inkább működését, „eseményét”. Nyelvérzékünk
kevésbé találja furcsának a „festő fest”, mint a „király királykodik”
mondatot, pedig valójában alig különböznek egymástól, a monda­
nivalójuk pedig teljesen ugyanaz. Több mint kétezer évvel ezelőtt
már Konfuciusz is kitalálta ezt a nyelvet. Azt mondta: „a király
királykodik, az alattvaló alattvalóskodik, a szülő szülősködik,
a gyerek gyerekeskedik”. Ami annyit tesz, hogy a király egyszerre
király és királyként cselekvő valaki, és e kettő egy és ugyanaz a
személy. Ehhez még további magyarázatokat fűzhetnénk, mint
például: „a királynak az a kötelessége, hogy elvégezze a királyi fel­
adatokat”, vagy: „a királynak királyként hűségesen helyt kell áll­
nia”, de ezzel végső soron semmit sem teszünk hozzá az eredeti
mondathoz: „a király királykodik”. Csak ha már egyszer megértet­
tük, hogy minden cselekvés-esemény önmaga alanya, sejlik fel
előttünk a „tudás” szó óriási jelentősége.

A tárgyak lelke

Olyannyira magától értetődőnek tűnhet, hogy a „tudni” és a „tu­

dás” szavak csak érzelmekkel és az észlelés képességével rendel­
kező lényekre alkalmazhatóak, hogy a tárgyakat általában „élette­
lennek, érzéketlennek, mindenfajta intelligenciát nélkülözőnek”
gondoljuk el. De csak a mi emberi nézőpontunk mutatja őket
ilyennek. Tudjuk, hogy egy kő számtalan molekulából áll; a mole­
kulákat pedig atomi és a szubatomi részecskék alkotják, amelye­
ket nukleáris és elektromágneses erők tartanak össze. Az atomok

67
egyáltalán nem tehetetlen, élettelen, szilárd anyagdarabkák, ha­
nem a hatalmas űrben állandóan nagy sebességgel mozgó, végte­
len parányi részecskék (protonok, neutronok, elektronok és
egyebek) által keltett rezgések. Miért éppen így viselkednek ezek
az elemi részecskék? Még mindig azt hisszük, hogy a kő csupán
halott, élettelen és érzéketlen rög? Lamartine, a francia költő
maguknak az érintetteknek tette fel a kérdést: „Van nektek, élet­
telen tárgyak, lelketek?” 10 Ha a szokásos elgondolásaink és hiedel­
meink szerint határozzuk meg a lélek mivoltát, akkor kétségtele­
nül nincs nekik, vagy legalábbis nem adják tanújelét. Ám ha egy
dinamikus, minden porcikájában eleven világmindenség elképze­
lését tesszük magunkévá, kissé elbizonytalanodunk: Talán mégis?

Egy jelenségnek megszámlálhatatlanul sokféle

megnyilvánulása van

A „tudás” megszámlálhatatlanul sokféle formában mutatkozik

meg.Tudás megy végbe mindenhol, ahol hallás, látás, érzés, össze­
hasonlítás, emlékezés, képzelet, aggodalom, remény vagy bármi
egyéb mentális funkció van jelen. A buddhizmus vidnyánavádin is­
kolája, amely a különféle „tudatformák” részletes feltérképezésé­
re szakosodott, a tudásnak (vagy megismerésnek) még ennél is
sokkal többféle megnyilvánulási formáját tartja számon. Az álaja-
vidnyánában, avagy „tároló-tudat”-ban, a tudás a „megőrzés, meg­
tartás és megnyilvánítás” funkcióit tölti be. A vidnyánavádinok fel­
fogása szerint minden érzet, észlelet, gondolat és ismeret ebből az
alapvető tároló-tudatból származik. Erre épül rá a manjána, a tu­
dásnak azon formája, amely a dolgokat független, önálló szubsz-

68
tanciával rendelkező tárgyisággal ruházza fel. A manó-vidnyána,
vagyis „elme-tudat”, az a központ, ahol a különböző érzetek, ész­
leletek és gondolatok összefutnak, lehetővé téve az aktív képzet-
alkotást, valamint a valóság különböző alkotórészeinek az elem­
zését. Az úgynevezett amala-vidnyána, „makulátlan tudat” pedig
tiszta, fehér fényként ragyogja be az egész tároló-tudatot.1'
Minden jelenséget áthat — legyen akár lelki, akár testi vagy
fizikai — egyfajta mozgalmasság, változékonyság, az élet dinami­
kus lüktetése. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez az eleven lükte­
tés a tudás egyetemes megnyilvánulása, legáltalánosabb értelem­
ben vett működése. Nem tekinthetjük e tudást holmi kívülről
származó dolognak, amely mintegy életet lehel a világegyetembe.
A „tudás” maga az univerzum élete. A tánc ugyanaz, mint a táncos.

ízleld meg magad az almaja tövében

Nem egyszerűen azért mondtam el mindezeket, hogy szórakoz­

tassalak, hogy szavakkal játszadozzam és megtornásztassam az
agyadat. Az itt felsorakoztatott gondolatmenetek eszközök csu­
pán, melyek segítségével szétzilálhatjuk és leépíthetjük bosszantó,
megrögzött gondolkodási sémáinkat, a mindennapi életünk során
kikovácsolódott szokásmintáinkat. Megannyi véső, feszítővas és
fejsze, hogy szétszedjük és lebontsuk a már haszontalanná vált ré­
gi bútordarabokat, fát aprítsunk belőlük a tudatosság tüzére. Fát
hasogatni úgy kell, hogy az ember éket illeszt egy repedésbe, és
addig üti, amíg a farönk végül ketté nem hasad. Ez a könyv is ar­
ra való, hogy érdeklődésednek és meditációs gyakorlatodnak
megfelelően „szöget üssön a fejedbe”. Ha nem érted pontosan,

69
amit eddig olvastál, az valószínűleg azért van, mert még nem
szoktál hozzá ehhez a fordított látásmódhoz. Lehet, hogy eddig
még senki sem próbált meg rávezetni téged a valóság nem kettős,
nem megkülönböztetésen alapuló szemléletére. Vagy az is lehet,
hogy az én táncom ügyefogyott és esetlen. De sebaj — majd meg­
próbálom másképpen is. Ha az egyik bejáraton nem lehet bemen­
ni, még számos másikat is ki lehet próbálni. A buddhizmus szerint
a Dharmának nyolcvannégyezer bejárata van, vagyis nyolcvan­
négyezer különféle módja van a Tanba való bevezetésnek. Szerin­
tem még ennél is többet kell nyitnunk. Nem az a lényeg, hogy
megértsd, amit mondok, hanem hogy te magad nyerj bepillantást
a valóság természetébe. Szavaim csak segédeszközök, hozzá­
vetőleges jelzések, kifejező tánclépések — nem maga a Hold, csak
a Holdra mutató ujj. A saját szemeddel kell megpillantanod, tel­
jes tudatosságban tágra nyílt szemeddel.
Remélem, nem fogsz szavaimból fogalomrendszert alkotni,
nem raktározod el a gondolataimat az emlékezeted raktárában po­
rosodó többi kacat mellé. Én semmit sem akarok rád tukmálni,
csak táncolni szeretnék neked, mint a méhecske a társainak. Ha
táncom hozzásegített, hogy megláss valamit, ne feledd, hogy te
magad pillantottad meg! Benned van, nem pedig az én táncom­
ban. Kérlek, menj, és ülj le egy alvó gyermek mellé! Figyeld! Vagy
menj ki a kertbe, és ülj le egy almafa alá! Vagy menj ki a konyhá­
ba, és készíts egy csésze teát! Bármit is teszel, tedd teljes tudatos­
sággal, figyelmesen, éberen! Soha ne feledkezz meg az éberségről!
Kérve kérlek, eszedbe ne jusson „eggyé válni” a kicsivel, az alma­
fával vagy a teával! Egyáltalán ne gondolj semmire! Tapasztald meg
magad a gyermekben, ízleld meg magad az almafa alatt, kóstold
meg magad egy csésze teában, miközben arcod mosolyra derül!

10
 H A R M A D I K F E J E Z E T

Egy porszemben a mindenség

A tudat és tárgya nem különböznek egymástól

Tegnap este, amikor séta után visszatértem a kunyhómba, gyorsan

be kellett csuknom minden ajtót és ablakot, mert odakinn hideg
szél fújt. Ma reggel viszont újra kinyitottam, és látom rajta ke­
resztül az erdő üde zöldjét. Süt a nap, és egy madár szívet gyö-
nyörködtetően dalol a közelben. A kisThuy már elment az isko­
lába. Kénytelen vagyok félbeszakítani egy kicsit a munkát, hogy
gyönyörködhessek a szemben fekvő erdős domboldalban. Egy­
szerre érzem a fák jelenlétét és a saját testemét. Nem kell mindig
zárva tartanunk az érzékelés ablakait ahhoz, hogy összeszedettek
maradjunk. Igaz, a kezdő meditáló könnyebben tud összpontosí­
tani a légzésre vagy valamelyik egyéb meditációs tárgyra, ha a ké­
pek és hangok előtt az érzékszervek kapuit bereteszeli. De az
összpontosítás nyitott szemmel és füllel sem lehetetlen. Az érzé­
kelés tárgyai nem csak kívülről hatolnak belénk. Még ha éppen
nem is nézelődünk, nem hallgatózunk, nem érzünk szagokat, nemli

li
(/.lelünk, és nem tapintunk, testünk belső érzeteit akkor sem tud­
juk megszüntetni. Ha a fogad fáj vagy görcs áll a lábadba, fájdal­
mat érzel. Ha minden szerved teljesen egészséges, akkor jól érzed
magad. A buddhizmus kellemes, kellemetlen és semleges érzése­
ket különböztet meg; ám valójában még az úgynevezett „semle­
ges” érzések is egészen kellemesek tudnak lenni akkor, ha tudato­
sítjuk őket.
A test belsejéből származó érzetek folyamatosan áradnak,
megszakítatlan folytonosságot képeznek, akár tudomást veszünk
róluk, akár nem. Az érzékszerveinket hiába is próbálnánk kikap­
csolni, az érzékelés kapuit teljesen bezárni valójában lehetetlen.
Még ha valahogy sikerülne is eltorlaszolnunk ezeket a bejáratokat,
az elme és a tudat továbbra sem pihennének, és az emlékezetünk
tárházából továbbra is áradnának a képek, fogalmak, gondolatok.
Egyesek azt hiszik, hogy a meditáció elzárkózást jelent a gondola­
toktól és érzelmektől, és visszatérést valamiféle tiszta, éteri álla­
potba, ahol a tudat csak önmagára irányul, és önmagát szemlélve
„igaz tudat”-tá válik.12
Akármilyen vonzó is első hallásra ez a gondolat, alapvetően
félrevezető és téves. Minthogy a tudat nem létezik a gondolatok­
tól és érzésektől elkülönítve, hogyan is hátrálhatna ki a gondola­
tok és érzések világából, hogyan is húzódhatna vissza teljesen ön­
magába? Amint így elnézem a szemközti fákat, a tudatom nem
megy ki belőlem az erdőbe, de nem is nyit rajtam kaput, hogy a
fákat beengedje. A tudatom a fára szegeződik, de a fa nem külön­
álló tárgy. Tudatom és a fa egy. Minden fa a tudat egyik csodálatos
megnyilvánulása.

72
 Erdő.
Sok-sok fa-test és az enyém.
Levelek integetnek,
Ájul a patak szavárafülel,
A szem a tudat egébe vész,
Mindenfalevélen mosolyfoszforeszkál.
Itt van ez az erdő,
Mert én is itt vagyok.
Am a tudat az erdőt elkísérte,
És zöldbe öltözött.

A bölcs mindig elmélyülésben (szamádhiban) tartózkodik,

de arról nem tud, hogy lenne egy „külvilág”, amit ki kell zárnia,
és egy „belső” világ, ahova vissza kell húzódnia. A világ akkor is
feltárulkozik, ha lehunyjuk a szemünket. A világ nem külső vagy
belső. Elevenen lüktető, egyformán teljes a szemlélődés bár­
mely tárgyában — a légzésben, az orr hegyén, egy kung-anban,
egy parányi porszemben vagy egy hatalmas hegyben. Bármi is le­
gyen a tárgy, nem különbözik a végső valóságtól. Sőt, magában
foglalja a valóság felfoghatatlan, felmérhetetlen gazdagságának
egészét.

A parányi nem idebent van, a hatalmas nem odakint van

Most gyere, meditáljunk együtt! Kérlek, ülj le, helyezkedj el mi­

nél kényelmesebben, és irányítsd figyelmedet a légzésre! Figyeld,
ahogy egyre folyékonyabbá, finomabbá válik az orrodon ki-be
áramló levegő, egyre nyugodtabbá, könnyedebbé válik a légzés!

73
Egy kis idő elteltével irányítsd figyelmedet a testedben levő érzé­
sekre! Ha valahol fájdalmat, feszültséget, egyéb kellemetlenséget
vagy bármilyen kellemes érzést tapasztalsz, merülj el benne telje­
sen, és éber tudatossággal élvezd! Azután pedig próbáld meg föl­
fedezni a belső szerveid működését: figyeld a szív dobogását,
érezd a tüdőd tágulását és összehúzódását, összpontosíts a májad­
ra, a vesédre, az emésztőrendszeredre és így tovább! Normális
körülmények között e szervek zökkenőmentesen funkcionálnak,
és nem vonják magukra a figyelmedet, hacsak nincs valami fájdal­
muk. Ne feledkezz meg a véráramról, amely keresztülfolyik a bel­
ső tájakon, és friss, tápláló „vízzel” öntözi a „földeket”!
Jól tudod, hogy ez a folyó, a vér táplálja tested minden egyes
sejtjét, és fordítva, a sejtekből, szövetekből felépülő szervek táp­
lálják (emésztőrendszer), tisztítják (tüdő, vese, máj), tartják moz­
gásban, szabályozzák és juttatják el a szervezet legtávolabbi pont­
jára (szív és érrendszer) az éltető vért. A szervezet minden egyes
szerve, beleértve a mirigyeket és az idegrendszert is, függ az
összes többitől. A véráramnak szüksége van a tüdő tisztító mun­
kájára, tehát a tüdő a vérhez tartozik. És fordítva: vér nélkül el­
hal a tüdő, tehát a vér is része a tüdőnek. Ugyanígy mondhatjuk,
hogy a tüdő a szív tartozéka, a máj a tüdőé, és így folytathatnánk
akármeddig. Tulajdonképpen tehát arra jövünk rá, hogy minden
szerv egyrészt része az összes többi szervnek, másrészt magában
foglalja az összes többit is. Az „Avatamszaka-szútra” ezt nevezi
minden dolgok „kölcsönös (egymástól való) függésének” vagy
„kölcsönös létének”. Az okok és okozatok nem lineárisan, egyenes
vonalban követik egymást, hanem sokdimenziós hálót alkotnak,
megszámlálhatatlanul sok egymásba fonódó és egymást kölcsönö­
sen tükröző csomóponttal. Nemcsak hogy minden szerv magában

74
foglalja az összes többi szervet is, de minden egyes sejtben benne
van az összes többi is. Minden egyes benne van az összesben, az
összes pedig minden egyesben. Ezt az „Avatamszaka-szútra” egy­
értelműen így fejezi ki: „Egy minden, minden egy.”
Ha tökéletesen megértjük ezt az igazságot, azon nyomban
megszabadulunk az „egy” és a „sok” tévképzetétől, e minket oly
régóta fogva tartó, rossz gondolkodásmódtól. Amikor úgy fogal­
mazok, hogy „minden sejt tartalmazza az összes többi sejtet”, ne­
hogy félreértsd! Nem azt akarom mondani ezzel, hogy annyira
meg lehetne növelni egy sejt befogadóképességét, hogy az összes
többi beleférjen, hanem azt, hogy egy sejt létezése feltételezi az
összes többi sejt létezését, mivel önmagában, az egész orga­
nizmustól elkülönülve nem állhatna fenn. Egy tizenharmadik szá­
zadi vietnami zen mester ezt egyszer így fogalmazta meg: „Ha
nem lenne ez a porszem, ez a világmindenség sem létezhetne.” 15
A megvilágosodott lény látja a porszemben rejlő világmindensé­
get. Ugyanez talán nem mondható el a kezdő, a szellemi út elején
járó meditálóról; ő még nem látja olyan egyértelműen és világo­
san ennek igazságát, mint egy almát a kezében. Az értelmével
azonban felfoghatja a kölcsönös függés törvényét, és még ha nincs
is róla közvetlen, világos tudomása, már elkezdheti az éberség
gyakorlásával kóstolgatni, a figyelmes vizsgálat által fokozatosan
érlelni magában a belátást.
Az „Avatamszaka-szútra” első hallásra szokatlan, sőt félel­
metes kijelentéseket is tartalmaz. Ezek némelyike könnyen elri­
aszthatja azt az olvasót, aki még nem szoktatta magát hozzá medi­
tációban a „kölcsönös függés” szemléletéhez: „Minden egyes
porszemben megszámlálhatatlanul sok Buddha-világot látok, és
minden egyes világban sugárzó Buddhák átláthatatlan sokaságának

75
tisztán ragyogó, fényes tündöklését.” „Egy világot belehelyezni az
összes többi világba, majd az összes többit visszahelyezni ebbe az
egybe.” „Egy hajszál hegyén megszámlálhatatlanul sok Méru-hegy
fér el.”
A jelenségvilágban a dolgok egymástól elkülönülten mutat­
koznak, egyértelműen meghatározható tér- és időbeli elhelyezke­
dést mutatnak. „Ez” kívül van „azon”, és csak így tudom egyedisé­
gében felismerni. Amikor mélyen megértjük és szemléletünkké
tesszük a „kölcsönös függés” elvét, rádöbbenünk, hogy a dolgok­
nak ez a különállása csak látszat. Minden egyes létező az összes
többi létezőből épül fel, és magában foglalja az összes többi, ma­
gát is magában foglaló, létezőt. A kölcsönös függés felismerésé­
nek fényében összeomlik az „egy” és a „sok” fogalmi ellentéte, és
magával rántja a külső/belső, a kicsi/nagy megkülönböztetést, az
összes többi kettősséggel együtt. Amikor a költő, Nguyen Cong
Tru erre rájött, így kiáltott fel:

E világon és a világon túli világokban

A Buddhának sehol nincs párja!
A parányi nem idebent van.
A hatalmas nem odakint van.'4

Szívem, a Nap

Ha már beláttuk az „egy minden, minden egy” igazságát a saját tes­

tünk vonatkozásában, haladjunk egy lépéssel tovább, és meditál­
junk azon, hogy az egész univerzum jelen van bennünk! Tudjuk,
hogy ha szívünk leáll, az életünknek vége szakad. Ezért azzal is

76
tisztában vagyunk, milyen felbecsülhetetlen értéke van számunk­
ra ennek a kis pumpának — a szívünknek. Arra azonban már sok­
kal ritkábban gondolunk, hogy vannak más, a testünkön kívül
elhelyezkedő dolgok is, melyek éppoly nélkülözhetetlenek a fenn­
maradásunkhoz, mint a keblünkben dobogó szív. Gondoljunk csak
arra a hatalmas tűzgolyóra, arra a kiapadhatatlan fényforrásra,
amit Napnak nevezünk! Ha egyik pillanatról a másikra abbahagy­
ná ragyogását, az életünk ugyanúgy megszakadna, mintha csak a
szívünk mondta volna fel a szolgálatot. Vagyis nem túlzás azt állí­
tani, hogy a Nap a második, „külső” szívünk. Ez a hatalmas „szív”
biztosítja a Földön élő szervezetek fennmaradásához elengedhe­
tetlen hőenergiát. A növények fotoszintézise napfény nélkül lehe­
tetlen volna. A zöld levelek magukba szívják a napfény energiáját,
ugyanakkor a levegőből széndioxidot lélegeznek be. így táplálkoz­
nak a fák, a virágok és az óceán planktonjai is. Az állatok és mi
emberek viszont növények nélkül nem élhetnénk. Vagyis mi
mindannyian, akik itt a Földön élünk, közvetve vagy közvetlenül
„fogyasztói” vagyunk a Nap energiájának. Nem sorolom tovább a
Napnak, e „testünkön kívüli szívnek” a jótéteményeit, hiszen egy
egész könyv sem volna elég, hogy mind számba vegyem őket.
Csak azért idéztem ezt a példát, hogy érzékeltessem: testünk
valójában nem ott ér véget, ahol a bőrfelszín határolja. Sokkal na­
gyobb; hatalmas! Ha a Földünket övező légkör hirtelen eltűnne,
rögtön kihunyna az élet a Földön, s vele a „mi” életünk is. Nem lé­
tezik olyan jelenség az egész világmindenségben, az óceán fenekén
heverő apró kavicstól a tőlünk több millió fényévnyire található
óriás galaxisig, amivel ne állnánk bensőséges kapcsolatban. Walt
Whitman, a nagy amerikai költő írja: „Hiszem, hogy a csillagok
művénél egyetlen fűszál sem kevesebb” (Füst Milán fordítása).

77
Ez nem „filozófia”. Ezek a szavak a lélek mélyéről törnek fel.
Ugyancsak ő mondja: „Én nagy vagyok, sokaságok vannak ben-

Kölcsönös lét és kölcsönös áthatás

„Végtelenül összefüggő, kölcsönös lét” — ez lehetne a címe a

most végigjárt meditációnak, hiszen a jelenségek egymástól köl­
csönösen függő megnyilvánulásán meditáltunk. Ez a meditáció
abban segíthet, hogy megszabaduljunk az „egység” és „külön­
bözőség”, illetve az „egy” és „minden” fogalmi megkülönbözte­
tésén alapuló szemlélettől. Alkalmas tehát arra is, hogy az „én”
képzetét feloldjuk általa, hiszen e fogalom is az „egység/külön-
bözőség” fogalmi ellentétet előfeltételezi. Amikor egy porszem,
egy virág vagy egy ember jut az eszünkbe, gondolkodásunk nem
tud megszabadulni az „egység”, az „egy”, a számosság képzetétől.
Óhatatlanul éles határvonalat húzunk az egy és a sok, az egy és a
„nem egy” között. A hétköznapi életben való boldogulásunkhoz
szükségünk is van erre a megkülönböztetésre, mint ahogy a vonat
nem közlekedhet sínpár nélkül. Ám ha világosan felismerjük,
hogy a porszem, a virág és az ember egymástól kölcsönösen függ­
ve léteznek, rá fogunk döbbenni, hogy nincs egység különbözőség
nélkül. Ez a látásmód megmutatja, hogyan hatja át egymást köl­
csönösen az „egység” és a „különbözőség”. Az egység különbözőség.
Ezt mondja ki a kölcsönös lét vagy „kölcsönös áthatás” elve az
„Avatamszaka-szútrában”.
A kölcsönös lét azt jelenti, hogy minden létező kölcsönösen
azonos egymással: „Ez nem más, mint az\ az pedig ugyanaz, mint
ez.” A kölcsönös áthatás elve azt fejezi ki, hogy minden létező
benne van minden más létezőben: „Ez benne van abban, az pedig
ebben”. Ha meditációban sikerül elsajátítanunk a kölcsönös lét és a
kölcsönös áthatás szemléletét, világosan fölismerjük, hogy az
„egy” és a „sok” megkülönböztetése csak mesterséges fogalmi esz­
köz, amellyel megpróbáljuk kezelhetővé tenni a valóságot — kis­
sé ahhoz hasonlóan, mint ahogy a vízhordáshoz vödröt haszná­
lunk. De ahogy kiszabadulunk ennek a fogalmi konstrukciónak a
rabságából, nincs többé szükségünk a mozgásunkat kordában tar­
tó sínpályára; szabadon fölröppenhetünk és szárnyalhatunk a vég­
telen térben. Amint felismerjük, hogy egy gömbölyű, a saját ten­
gelye körül forgó és a Nap körül keringő bolygón élünk, a „fent”
és „lent” fogalmai értelmüket vesztik; ugyanígy, ha felismerjük a
dolgok egymástól való kölcsönös függését, megszabadulunk az
„egy” és a „sok” képzetétől.
Az „Avatamszaka-szútra” Indra isten drágaköves hálójának
képével szemlélteti a létezők közötti kölcsönhatások végtelen
gazdagságát, egymásba épülésük sokféleségét. Képzelj el egy
olyan hálót, amely csupa ragyogó drágakőből áll! Briliánsok meg­
számlálhatatlan sokasága, és mindegyik különbözik az összes töb­
bitől! Minden briliáns számtalan tükörfelülettel fordul a többi
felé, és mindegyiket visszatükrözi, ahogy az ő képe is megjelenik
az összes többi briliáns valamelyik felületén. Ebben a szemvakító
látomásban minden egyes drágakő tartalmazza az összes többi
drágakövet.
De hozhatok geometriai példát is. Képzelj el egy C közép­
pontú kört! Ezt a kört a C ponttól egyenlő távolságban elhelyez­
kedő pontok alkotják a síkban. A kör nem más, mint ezeknek a
pontoknak az összessége. Ha akár egy is hiányozna ezek közül a

79
pontok közül, a kör nem létezne. Ez éppen olyan, mint egy kár­
tyavár. Ha csak egy kártyát is kihúzol a helyéről, összeomlik az
egész. Minden egyes kártya függ az összes többitől, és ha egy is hi­
ányzik közülük, összedől az építmény. A kör bármely pontja függ
a kör összes többi pontjától. Ezen a példán is belátható az „egy
minden, minden egy” igazsága. Minden pont egyformán fontos
szerepet tölt be a kör kerületén, mint ahogy a kártyavárban is
minden egyes kártya egyformán nélkülözhetetlen. Mindegyik
szükséges az egész fennállásához, és az összes többi alkotórész
azonosságához is. Ezt jelenti, hogy minden dolog léte kölcsönö­
sen függ egymástól.
Hogy a dolgokat egymáshoz fűző kapcsolatok szövevényes­
ségét, kölcsönhatásaik gazdagságát még jobban el tudd képzelni,
mutatok még egy képet. Képzelj csak el egy gömböt, képzeld el
a felszínét és belsejét alkotó összes pontot! Megszámlálhatatlanul
sok ilyen pont van, ám ha egy is hiányozna közülük, a gömb nem
lenne gömb. Most képzeletben kössük össze e pontok mindegyi­
két az összes többivel! Kezdjük A ponttal, és húzzunk belőle egy
egyenest az összes többi pontba, majd folytassuk B ponttal, és
kössük össze minden egyes tőle különböző ponttal, A-val is, és így
tovább, amíg csak minden pontot össze nem kötöttünk az összes
többivel. így egy végtelenül sűrű szövésű hálót kapunk, amelyben
minden egyes pont kapcsolódik egymáshoz.
„A bódhiszattva látja a dolgok kölcsönösen egymástól függő
természetét: egyben látja az összest, és mindegyikben látja az
egyet; az egyben látja a sokaságot, és a sokaságban látja az egyet;
a megszámlálhatatlanban látja az egyet, és az egyben látja a meg-
számlálhatatlant. A dolgok születésüknél és létezésüknél fogva
mind múlandó természetűek, illékonyak és káprázatszerűek.

80
Nem zavarhatják meg a felébredett nyugalmát.” A modern fizika
bevezette a „kezdeti impulzus” fogalmát, ami nagyon közel áll a
buddhista „kölcsönös lét” és „kölcsönös áthatás” elvéhez. A „kez­
deti impulzus” értelmében nem beszélhetünk többé az anyagot
alkotó, egymástól egyértelműen elkülöníthető elemi részecs­
kékről. Az univerzum nem alkotóelemek összessége, hanem a
jelenségeket kölcsönös függésükben összetartó eseményháló,
melyben az egyes jelenségek tartalma az összes többi jelenséggel
való összehangoltságukból adódik. Kölcsönösen összefüggő ese­
mények dinamikus hálózata, ahol egyetlen eseménynek sincs ki­
tüntetett szerepe a többihez képest. Vagyis amit hagyományosan
részecskének szokás nevezni, az nem más, mint e részecskék egy­
máshoz való viszonya.16
Valaki feltehetné a kérdést: „Elfogadom, hogy minden jelen­
ség születése és fennállása függ az összes többi jelenségtől. De ha
ez egyszer így van, akkor honnan van ez az egész, ez a minden je­
lenséget felölelő teljesség?” Megkérhetnélek, hogy válaszolj neki?

Elmélyülés nyitott szemmel

A meditáció nem utánzás, hanem alkotás. Akik csak tanítóik maj-

molására képesek, azok nem jutnak túlságosan messzire a meditá­
ció művészetében. Az eredetiség ugyanolyan szükséges kelléke a
meditációnak, mint mondjuk a főzésnek. A jó szakács mindig kí­
sérletező, újító szellem. A jelenségek kölcsönös létén való szem­
lélődéshez sokféle tárgyat választhatunk: a belső szerveinket, a
vérünket, szívünket, gyomrunkat, májunkat, vesénket; de az el­
mélyüléshez ezer más eszköz is felhasználható: gondolatok, érzé­

81
sek, képek, egy vers, az álmok vagy egy folyó, egy csillag, egy fa­
levél és így tovább.
A jó gyakorló folyamatosan, a mindennapok sűrűjében is
meditál, minden alkalmat megragadva a kölcsönösen függő kelet­
kezés szemléletének elmélyítésére. Minden eseményben igyek­
szik felfedezni ezt az alapvető igazságot. Az egész nap folyamán
tökéletesen összeszedetten végzi a gyakorlást. Akár nyitva van a
szeme, akár csukva, meditációja természete szerint nem más,
mint elmélyült összpontosítás (szamádhi). Nyugodtan elfelejthe­
ted azt az elképzelésedet, hogy le kell hunynod a szemedet, ha ön­
magadba akarsz mélyülni, ha pedig kifelé szeretnél tekinteni, ak­
kor ki kell nyitnod! A gondolat éppúgy nem „belső” valami, mint
ahogy a hegy sem „külső” tárgy. Mindkettő a megismerés — se
nem külső, se nem belső — tárgya. A tökéletes elmélyedés és kon­
centráció akkor valósul meg, ha maradéktalanul jelen vagy a pil­
lanatban, mélységes összhangban az eleven valósággal. Az ilyen
ihletett pillanatokban eltűnik az alany és tárgy közötti megkülön­
böztetés, könnyen átlátjuk a valóság természetét, egyek vagyunk
vele, mivel félretettünk minden, a tudás méricskélésére használt
fogalmi eszközt, amit a buddhizmus „téves tudásnak” nevez.17

A tisztánlátás mindig együtt já r a szeretettel

Néha, miközben a gyerekeinket figyeljük játék közben, felötlik

bennünk, hogy vajon milyen jövő vár rájuk. Mi felnőttek már tud­
juk, hogy az élet mennyi gonddal, félelemmel, reménnyel és
csalódással van tele, és aggodalommal gondolunk a rájuk váró
küzdelmekre. Ilyenkor azonosulunk velük a legtökéletesebben,

82
úgyhogy szinte átlépünk az ő életükbe. Könnyű utat találnunk a
szívük mélyére, hiszen tőlünk származnak, a vérünkből fakadtak.
A meditációban ugyanezt a közvetlen azonosulást éljük át.
Ha a dolgok kölcsönös egymástól való függését szemléljük, köny-
nyen bepillanthatunk a valóság igazi természetébe, és átérezhet­
jük a minden lényt egyformán fogva tartó rettegést, szorongást,
kétségbeesést és reménységet. A levélen mászó zöld hernyót fi­
gyeljük, és átéljük ennek a kis csúszómászónak a pótolhatatlan
egyszeriségét; nem a saját, önös, emberi nézőpontunkból vesszük
szem ügyre, hanem a kölcsönösen függő létezésünkön alapuló
áthatásban gyökerezve. Ha egyszer a mélyére látunk ennek a min­
dent magába foglaló egységnek, és ráébredünk minden élet pó­
tolhatatlan egyediségére, nem visz rá a lélek bennünket, hogy
elpusztítsunk akár egy ilyen kis hernyót is. Ha pedig egy nap mé­
gis meg kell ölnünk, úgy érezzük, ezzel önmagunkat is megcson­
kítjuk, a hernyóval együtt bennünk is meghal valami.
Régen az emberek a megélhetésért vadásztak, így szereztek
táplálékot maguknak és családjuknak. Azért öltek, hogy éljenek,
nem puszta kedvtelésből. Manapság a vadászat sokaknak csak una­
loműző szórakozás. Ezzel szemben a kölcsönösen függő létesülés
igazsága nem egyszerűen az értelmünket megmozgató, spekulatív
játék, aminek semmiféle hatása nincs a mindennapjainkra és a lel­
ki fejlődésünkre. Épp ellenkezőleg: ha egyszer az ember a kölcsö­
nösen függő létezés fényében ráébred minden élet alapvető egy­
ségére, elkerülhetetlenül felébred benne az együttérzés minden
érző lény iránt. Ez a legbiztosabb jele a meditációban való előre­
haladásnak: ha ezt a megkülönböztetés nélküli szeretetet érzed a
szívedben, biztos lehetsz benne, hogy jól meditálsz és beérett a
gyakorlásod gyümölcse. A tisztánlátás mindig együtt jár a szere­
tettel; a látás ugyanaz, mint a szeretet. A felszínes megértést min­
dig felszínes együttérzés kíséri, míg a mély felismerés mélységes
együttérzést von maga után.

Megszakad a szívünk

Biztos láttál már természetfilmet zsákmányukra vadászó ragadozó

állatokról, szarvast széttépő tigrisről vagy békát bekebelező kí­
gyóról. Ezek a felvételek nagyon drámaiak. Miközben nézzük
őket, titkon reménykedünk, hogy a szarvas valahogy mégiscsak
kimenekül a tigris karmai közül, vagy hogy a békának sikerül
eliszkolnia a kígyó elől. Nem kellemes végignézni a szarvas tehe­
tetlen vergődését vagy azt, ahogyan a béka eltűnik a kígyó torká­
ban. Ezek bizony nem megrendezett jelenetek, hanem maga az
élet. S miközben a béka vagy a szarvas életéért aggódunk, ritkán
fordul meg a fejünkben, hogy a kígyónak és a tigrisnek is ennie
kell az életben maradáshoz. Pedig mi emberek is eszünk csirkét,
disznót, rákot, halat, sőt, a tigrishez és a kígyóhoz hasonlóan szar­
vashúst és békacombot is. De minthogy kellemetlen szembesül­
nünk az áldozatok fájdalmával, általában inkább az ő pártjukra ál­
lunk, az ő megmenekülésüket szeretnénk látni.
Nekünk, mint meditációt gyakorlóknak, az ilyen kiélezett
helyzetekben is meg kell őriznünk a tisztánlátásunkat. Nem állha­
tunk egyik fél oldalára sem, hiszen mindkettőjük életében részt
veszünk. Egyeseket egyáltalán nem zaklatnak fel az ilyen véres
jelenetek, sőt kifejezetten élvezik a látványt, amint a tigris széjjel­
tépi áldozatát, de a többség a szenvedés láttán inkább az áldozat­
tal hajlamos azonosulni. Ha egy ilyen jelenet a szemünk előtt ját-
s/.ódna le, biztosan megpróbálnánk valahogyan megmenteni a
szarvast és a békát. De vigyázzunk, nehogy csak azért tegyük,
hogy megszabaduljunk szorongásainktól! Ugyanúgy érezzük át az
éhen maradt ragadozó, a tigris és a kígyó szenvedését is! Minden
lény egyformán küzd az életéért. Minél mélyebben értjük meg
a valóságot, annál érzékenyebbé válunk — nemcsak a csodákra,
hanem azokra a borzalmas dolgokra is, amiktől megszakad a szí­
vünk. Megfigyelted már a pókok életét? Éltél át háborút? Szem­
besültél kínzással, börtönnel, öldökléssel? Voltál-e már tanúja an­
nak, ahogy egy kalóz a nyílt tengeren megerőszakol egy fiatal
lányt?

A megbékélés az együttérzés szellemébőlJak ad

Milliók figyelik a nagy sporteseményeket. Ha nézed a focit, bizo­

nyára mindig szurkolsz valamelyik csapatnak, így ujjongás és két­
ségbeesés közepette figyeled a mérkőzéseket. Annyira azonosulsz
kedvenceiddel, hogy tán még szuggerálni is próbálod a labdát, rú­
god a levegőt, és így próbálod az ellenfél kapuja felé terelgetni a
bőrt. Ha nem állsz valamelyik csapat oldalára, akkor talán nem is
tudod élvezni a meccset. Háborúban általában szintén állást fogla­
lunk valamelyik fél — többnyire a fenyegetett — oldalán. A béke­
mozgalmak ebből az érzelmi megközelítésből születnek. Fel
vagyunk háborodva, kiabálunk, tiltakozunk, és nagy felindultsá-
gunkban csak ritkán tudunk felülemelkedni a szembenállás logi­
káján és olyan szeretettel tekinteni a konfliktusban egymáshoz
láncolt ellenségekre, mint egy édesanya két verekedő gyermeké­
re. Az anya pártatlan a küzdelemben, csak a felek megbékítésére

*5
tüivk.s/ik. Ugyanígy mi is csak együtt érző szívvel tehetünk hatha­
tós erőfeszítéseket a megbékélés érdekében, az együttérzés szel­
leme pedig csak a dolgok kölcsönös létezésének mély átélésén
alapulhat, a kölcsönös egymásra utaltságon folytatott meditáció­
ban fejlődhet ki.
Ha szerencsénk van, ismerünk olyan embereket a környeze­
tünkben, akik szívükön viselik az állatok és a növények sorsát.
Talán még olyanokról is tudunk, akik a saját jólétük és biztonsá­
guk ellenére sem feledkeznek meg a földön évrőTévre milliókat
elpusztító éhínségről, járványokról, elnyomásról, és próbálnak is
tenni valamit embertársaik szenvedésének enyhítésére. Vannak,
akik a saját mindennapi gondjaik közepette sem képesek elfeled­
kezni mások szenvedéséről. Az ilyen emberek valamilyen mérté­
kig már biztosan fölfogták a kölcsönös egymásra utaltság igazsá­
gát. Tudják, hogy az anyagi fejlődésben visszamaradt országok
boldogulása nem függetleníthető a gazdag, technikailag és iparilag
fejlett országok helyzetétől. A nyomor és az elnyomás háborúhoz
vezet, manapság pedig már nincs olyan háború, amely ne érinte­
né közvetve vagy közvetlenül a Föld valamennyi országát. Minden
nemzet sorsa függ az összes többi nemzetétől.

Hiányzik az együttérzés szelleme

A technikai civilizációban, ahol az anyagi értelemben vett előre­

jutás a társadalmi siker titka, az együttérzés szelleme gyakran hát­
térbe szorul. Pedig ha meditációban elmélyülünk, még egy han­
gya vagy egy hernyó életét is azonosnak találjuk a magunkéval.
Földművesként azonban bizonyára kudarcot vallunk, ha együttér­

86
zésből nem vagyunk hajlandók rovarirtó szereket használni. És ha
még egy állatot sincs szívünk bántani, akkor hogyan lennénk ké­
pesek fegyvert fogni embertársainkra? Nem válnánk be a Had­
ügyminisztérium munkatársaiként sem, ha lelkiismereti okokra
hivatkozva azon fáradoznánk, hogy minél több polgártársunk ta­
gadja meg a katonai szolgálatot. Ha kormányzónak választanak,
nem célszerű elleneznünk atomerőművek létesítését, mert ezzel
kihívhatjuk magunk ellen a hatalmi elit haragját. Sokunkat bánta­
nak ezek a visszás jelenségek, nem érezzük jól magunkat a társa­
dalomban, és minden eszközt kihasználunk, hogy elégedetlensé­
günket kifejezésre juttassuk.
Dávid Bohm, a Londoni Egyetem fizikaprofesszora szerint
ennél lényegesen többre van szükségünk: „Ha azt akarjuk, hogy
társadalmunk megváltozzon, egy-két felületes egyéni újítás, sőt a
gazdasági rendszer átalakítása nem elegendő. Az emberi tudatnak
kell alapvetően megváltoznia. Még nem látjuk világosan, hogyan
valósul majd meg ez az evolúciós ugrás, de abban már most egé­
szen biztosak lehetünk, hogy életbevágó és elkerülhetetlen átala­
kulásról van szó.” 18 A tudatnak és a gondolkodásnak ezt a Dávid
Bohm által felvetett átalakulását, mint láttuk, a kölcsönösen függő
keletkezés felismerése mozdíthatja elő. Ehhez a felismeréshez
mindannyian a magunk egyéni módján juthatunk el. Nem vezet­
het el hozzá semmilyen készen kapott nézetrendszer vagy ideoló­
gia, csakis a valóság közvetlen tapasztalata érlelheti meg bennünk
a belátást. A valóság összefüggő és oszthatatlan egész, amit a szok­
ványos, dolgokat feldaraboló, a tapasztalást részekre szabdaló
gondolkodásmódunkkal nem tudunk felfogni.

SJ
 Félelem nélküli élet és halál

Gyakorolj, szemlélődj kitartóan a kölcsönös függőség igazságán, és

hamarosan meglepő változásokat észlelsz majd magadon. Lassan
kitágul a látóköröd, és azon veszed észre magad, hogy féltő együtt­
érzéssel tekintesz a legparányibb élőlényre is. Korábban elnyomha-
tatlannak hitt haragod és megbántottságod lassan elenyészik, és
egyszerre csak minden érző lény gondját a szíveden viseled. És ami
a legfontosabb: nem félsz többé az élettől és a haláltól.
Talán már hallottad Erwin Schrödingernek, a hullámegyen­
let megalkotójának a nevét. Az énről, az életről és a halálról, az
univerzumról, az egyről és sokról szóló elmélkedését a következő
szavakkal zárja:

Aztán nyugodtan lefekhetsz a földre, kinyújtózhatsz, és

rábízhatod magad Földanya gondjaira, tudván tudva,
hogy egy vagy ővele, és ő is egy veled. Olyan megingat­
hatatlan, erős és sérthetetlen vagy, mint ő, sőt ezerszer
erősebb'és sérthetetlenebb. Amilyen biztos az, hogy egy
napon el fog nyelni téged, olyannyira biztos az is, hogy
ismét újraszül, hogy új küzdelmeket és szenvedéseket
élhess át. És nemcsak majd egyszer, hanem minden ál­
dott nap újjáéleszt, és nem is csak egyszer, hanem ezer­
szer és ezerszer, mint ahogy magába is ránt és eltemet
minden nap számtalanszor. Mert örökkön-örökké és
mindig és újra csak most van, ugyanaz a múlhatatlan
most, csak a jelennek nem szakad vége soha.19

88
 Ha ez a schrödingeri szemlélet mélyen áthatja a mindennap­
jainkat, rezzenéstelenül nézünk majd farkasszemet a halállal, és az
élet viszontagságaival is.

Múlt, jelen és jövő egy hajszál hegyén

Schrödingernek az időre vonatkozó megfigyelése felbátoríthat

bennünket arra, hogy egy újabb gondolattal továbblépjünk a köl­
csönös függőségen való meditációnkban. Amint észrevesszük a lé­
tezők kölcsönös egymásra utaltságát és a jelenségek kölcsönös
egymásba hatását, a külsőre és a belsőre, az egyre és a sokra vo­
natkozó elképzeléseink lassan kezdenek szertefoszlani, de még
nem tűnnek el teljesen. Mindaddig nem is szabadulhatunk meg
ezektől a képzetektől, amíg azt hisszük, hogy a jelenségek meg­
nyilvánulásához abszolút térre és időre van szükség.
A dharmalaksana („a jelenségek feletti meditáció”) buddhista
iskola korai időszakában a teret még végső valóságnak, a kelet­
kezés és pusztulás birodalmán kívül eső, abszolút realitásnak
tekintették. Csak a madhjamika („a lényegre irányuló meditáció”)
iskola képviselői ismerték fel, hogy a tér és az idő két téves, köl­
csönösen egymásra utalt szemléleti forma. Az „Avatamszaka-szút-
ra” a kölcsönös lét és a dolgok kölcsönös áthatásának már jól
ismert elve alapján elutasítja a külső/belső, kicsi/nagy, egy/sok
fogalmi ellentétpárok abszolút érvényét, és ennek megfelelően
egy önmagában álló, abszolút tér gondolatát is elveti. Az idő vo­
natkozásában ugyanakkor szétrombolja a múltat, a jelent és a jö ­
vőt elkülönítő fogalmi megkülönböztetést: a múlt és a jövő bele­
fér a jelenbe, a jelen és a múlt a jövőbe, a jelen és a jövő pedig a
múltba, és végezetül az egész örökkévalóság belesűríthető a le­
heti') legrövidebb pillanatba, a minden időtartamnál parányibb
Itsanába. Az idő, csakúgy, mint a tér, a kölcsönösen függő keletke­
zésben létesülő káprázat: a pillanat magában foglalja mind a há­
rom időt, a múltat, a jelent és a jövőt.

A múlt a jelenben és a jövőben,

a jövő a jelenben és a múltban,
minden idő és megannyi világkorszak
egyetlen nem hosszú, nem rövid
pillanatban — ez a megszabadulás.

Az egész jövő itt van:

a pillanatban az örökkévalóság.

Az „Avatamszaka-szútra” ehhez még hozzáfűzi: „Egy parányi

porszemben nemcsak a tér »határtalansága«, hanem az idő v é g ­
telensége« is elfér. A pillanatban (ksana) végtelen időre és határ­
talan térre nyílik kilátás.”20

Múlt, jelen és jövő egy hajszál hegyén,

és megszámlálhatatlan buddha-világok.

A kölcsönösen függő keletkezés és a relativitáselmélet

Az „Avatamszaka-szútra” azt állítja, hogy idő és tér tartalmazzák

egymást, kölcsönösen függnek egymástól, és a megismerésben
sem különíthetők el. Albert Einstein relativitáselmélete, amely

90
2000 évvel később keletkezett, ugyancsak tér és idő elválasztha-
tatlanságát állapítja meg. Eszerint az időt egy négydimenziós tér­
idő-folytonosság negyedik dimenziójának tekinthetjük.-1 Ez az új
kozmológiai elképzelés megcáfolja az univerzum fejlődésének
állandó keretét képező, abszolút tér hipotézisét, és egyben az
abszolút és egyetemes idő fogalmát is hatályon kivül helyezi. A re­
lativitáselmélet kimondja, hogy a tér csupán a dolgok egymás
közötti viszonyainak helyzetbeli elrendeződése egy adott vonat­
koztatási rendszer keretein belül, míg az idő az adott rendszeren
belül észlelhető események kronologikus elrendezése.
Az elmélet szerint csakis lokális időről van értelme beszél­
ni, egyetemes idő nem létezik. A „most” mindig csak egy konkrét
„itt” vonatkozásában érvényes, a világmindenség más, távol eső
részeivel kapcsolatban nincs jelentése. Elasonlóképpen, az „itt”
csakis a mindenkori „most”-ra vonatkozhat; múlt- és a jövőbeli
állapotokra nem. Ez azért van, mert a tér- és időmeghatározások
mindig egymásra utalnak, egymást kölcsönösen feltételezik. Szét­
választani, egymástól elkülöníteni őket lehetetlenség. Ez az elmé­
let lehetővé teszi számunkra, hogy a tér és idő relativitásáról szóló
tudományos felfedezések segítségével megdönthessük a határta­
lan tér és végtelen idő fogalmán alapuló téves elképzeléseinket,
mint például a „véges” és „végtelen”, „külső” és „belső”, „korábbi”
és „későbbi” megkülönböztetését. Ha a csillagos eget kémlelve
önkéntelenül felvetődik bennünk a kérdés, hogy vajon mi van a
világmindenség legszélső határán túl, ez csak annak a jele, hogy
még nem fogtuk fel a relativitást, nem szabadultunk meg a dol­
goktól függetlenül létező, abszolút tér hamis elképzelésétől. Ha
pedig azon morfondírozunk, hogy merre is tart a világegyetem,
miféle jövő vár az univerzumra, akkor még nyilván foglyai va-

9>
gyünk az öröktől fogva egyenletesen telő, abszolút idő téveszmé­
jének. A relativitáselmélet egyszerre jelent nagy áttörést a termé­
szettudományos és a filozófiai gondolkodás történetében. Kár,
hogy Einstein nem kívánt továbbrepülni az általa megalkotott
nagyszerű űrhajóval, még mélyebbre hatolni a valóság természe­
tének megértésében.

A túlpartra juttató tutaj

Az űj tudományos felfedezések mindig együtt járnak a valóság ter­

mészetére vonatkozó elavult elképzelések lerombolásával. A rela­
tivitáselmélet egyik érdeme, hogy az egységes téridő-folytonosság
elgondolásával fenekestül felfordította a térről és időről alkotott
klasszikus fogalmainkat. A relativitáselmélet szerint ugyanis min­
den dolog négydimenziós struktúra a görbült, négydimenziós tér­
időben. Szakítva a háromdimenziós, egyenes vonalú, euklideszi
modellel, Einstein egy olyan univerzumot képzelt el, amelyet gör­
bült vonalak alkotnak a négydimenziós téridő-folytonosságban.
1917-ben nyilvánosságra hozott elképzelése szerint a tér a négy-
dimenziós, időtengellyel kiegészülő „hipertér” háromdimenziós
vetülete. Ha megpróbáljuk ezt egy gömb példáján belátni, akkor
nem egy gömböt kell magunk elé képzelnünk, hanem egy „hiper-
hengert”, melynek minden egyes pillanata különálló gömb, vala­
hogy úgy, ahogyan a film egymástól elkülönített filmkockákból
tevődik össze. Az einsteini világegyetem egyszerre véges és végte­
len, hiszen nem egymástól elválasztott tér- vagy időbeli egyene­
sekből, hanem görbe téridő-vonalakból áll. Egy hangya akármed­
dig poroszkálhat egy narancs felszínén, bármeddig folytathatja az

92
útját egyenesen anélkül, hogy valaha is a végére érne, hiszen a be­
járt út görbe, és így önmagába visszatérő. Ugyanakkor a hangya
közben soha nem hagyhatja el a narancs felszínét, ami határt szab
a mozgásterének. Einstein modellje leszámolt az egyenes von­
alakból építkező elképzeléssel, és összeegyeztette a végest a vég­
telennel.
Ám ha a végtelen idő és a határtalan tér csupán szemléletünk
formái, akkor a görbült, négydimenziós téridő-folytonosság is
csupán egy újabb szemléleti forma, még ha közelebb is áll a va­
lósághoz. A teret ugyanis nem tudjuk elgondolni a benne lévő
„dolgok” nélkül, így a négydimenziós téridő sem egyéb, mint a
„dolog” és a „mozgás” fogalmától elválaszthatatlan elméleti konst­
rukció. A négydimenziós téridő-görbületet is csupán egy elgon­
dolásnak kell tekintenünk, amellyel felválthatjuk a háromdimen­
ziós tér, a végtelen idő és az egyenes vonalak képzetét. De még
ezt az újabb elképzelést is előbb-utóbb magunk mögött kell hagy­
nunk, ahogyan a tutajt is hátrahagyjuk a parton, miután átkeltünk
vele a folyón.

A régi elhagyására és az új Jelfedezésére való készség

A valóság rávetülő pillantásunk hatására alakul, mivel óhatatlanul

a már kialakult fogalmi eszköztárunk segítségével közelítjük meg.
A modern fizika művelői jól tudják ezt. Közülük néhányan már
készségesen leszámoltak több, régóta a tudományos gondolkodás
alapjául szolgáló elképzeléssel, mint például ok és okozat, vagy
múlt, jelen és jövő. De nem könnyű megszabadulnunk jól bejára­
tott fogalmainktól. Általában úgy gondoljuk, hogy csak elméle-

93
lekkel felfegyverkezve közelíthetjük meg a valóságot; elképzelé­
sek nélkül próbálkozni olyan volna, mint puszta kézzel csatába
menni. A tudós fegyverzete nem egyéb, mint a rendelkezésére ál­
ló fogalmi apparátus és az eddig megszerzett ismeretek rendsze­
re, és ezt a páncélzatot többnyire elég nehéz hátrahagyniuk. Azt
hiszem, általában mégis azok a tudósok képesek leginkább új fel­
fedezésekre, akiknek a legkevésbé esik nehezükre, hogy levessék
magukról ezt az öltözetet.
A spirituális útkeresőknek minden korban azt tanácsolják,
hogy az „én” és a „más” fogalmától a születés és halál, az állandó­
ság és állandótlanság, a lét és nemlét fogalmáig engedjenek el
minden elképzelést, hogy közvetlenül tapasztalhassák meg a való­
ság természetét. Ha az utóbbiról azt állítjuk, hogy felfoghatatlan,
akkor megtapasztalásának egyetlen alkalmas eszköze a minden fo­
galomtól megszabadított tudat lehet.

94
 N E G Y E D I K F E J E Z E T

Születés és halál hálójának szétszakítása

A tudat teremti meg a valóság form áját

Tegnap délután a kis Thuy meglepte a tanító nénit. Ebéd után

fogott egy söprűt, és fölsöpörte az osztálytermet anélkül, hogy
erre bárki külön megkérte volna. Korábban ilyet még egyetlen
falubeli gyerek sem tett. Később, iskola után, a tanító néni elkí­
sérte Thuyt a dombon álló házunkig, hogy beszámoljon nekem az
esetről. Elmeséltem neki, hogy nálunk Vietnamban bármelyik
szegény kisgyerek megtette volna ugyanezt kérés nélkül. Termé­
szetesnek veszik, hogy önállóan elvégezzék a házimunkát, erre
nem kell a felnőtteknek külön figyelmeztetniük őket.
Ma ünnep van Franciaországban, és így Thuy nem ment isko­
lába. Reggel együtt indultunk sétálni és fenyőtobozt gyűjteni. Azt
magyarázta nekem, hogy a tobozokat a Föld azért adja nekünk,
hogy legyen mivel tüzet gyújtanunk, és melegedhessünk mellette
télen. Én erre azt mondtam, hogy a tobozok azért vannak, hogy
belőlük kis fenyőfa-csemeték születhessenek, és nem elsősorban

95
azért, hogy elégessük őket. De nem sértődött meg, hogy ellent-
mondtam neki, sőt még fényesebben csillogtak a szemecskéi.
Emlékszel még a térre és időre vonatkozó elmélkedésünkre
az „Avatamszaka-szútra” és a relativitáselmélet alapján? Ha elvet­
jük az abszolút tér és az abszolút idő fogalmát, egy sor további,
korábban megkérdőjelezhetetlennek hitt alapfogalmunk is értel­
metlenné válik. A „kezdeti lendület” (bootstrap) elméletének
hívei felismerték, hogy az elemi részecskék, mint például az
elektron, nem létezhetnek önállóan, egymástól függetlenül. Ezek
valójában csak részecskék közötti kölcsönhatások, melyek szintén
nem önálló létezők, hanem újabb részecskék kölcsönhatásai.
Egyetlen részecske sem önálló, független entitás. Ez az elképzelés
nagyon hasonlít a „kölcsönösen függő keletkezés”, a kölcsönös lét
és kölcsönös áthatás buddhista felfogásához.
A relativitáselmélet is alapvetően megváltoztatta az elemi
részecskékre vonatkozó elképzeléseinket. Eszerint a tömeg és az
energia nem két különböző dolog, hanem ugyanannak a valóság­
nak kétféle megnyilvánulása, mint ahogy az „Eső esik” mondatban
is ugyanazzal a szótővel fejezzük ki az alanyt és az állítmányt. Ha
tisztában vagyunk vele, hogy a tömeg csak az energia formája, ak­
kor arra is rádöbbenünk, hogy a részecskék közti kölcsönhatások
tulajdonképpen a négydimenziós téridő dinamikus eseményei.
Korunk fizikusai szerint minden „elemi” részecske — éppúgy,
mint az „Avatamszaka-szútrában” szereplő porszem vagy egy haj­
szál hegye — egységbe ötvözi a teret és az időt. Ezek a részecskék
valóban „téridő-cseppek”, és ugyanúgy tartalmazzák a múlt, jelen
és jövő, valamint az anyag és tér egészét is, mint az „Avatamsza­
ka-szútra” szerint a lehető legrövidebb pillanat (ksana). Egy elemi
részecskét ma már nem egy térben lebegő háromdimenziós tárgy­

96
ként kell elképzelnünk, mint egy biliárdgolyót vagy egy porsze­
met. A modern fizika ennél valamivel több elvonatkoztatást köve­
tel meg tőlünk. Például az elektronok fölfoghatok „négydimenzi­
ós, téridőbeli dinamikus testeknek”, ám ugyanakkor beszélhetünk
róluk úgy is, mint „valószínűségi hullámokról”. Persze nem
szabad elfelejtenünk, hogy a „részecske”, „test”, „hullám” szavak a
kvantumelméletben nem egészen ugyanabban a jelentésben
szerepelnek, mint a hétköznapi nyelvben. A modern fizika meg­
kísérelt túllépni hétköznapi fogalmaink körén, és ennek követ­
keztében az elemi részecskéket elvont matematikai kifejezésekké
alakította át — legalábbis a szokványos, megkülönböztető tudás
szempontjából.
Egyes kutatók egyenesen azt állítják, hogy az elemi részecs­
kék tulajdonságai valójában csak a saját tudatuk kivetülései, vagy­
is hogy a megfigyelt tulajdonságok nem léteznek a megfigyelő
tudatától függetlenül. Ebből az következik, hogy az elemi részecs­
kék világában a felfogó tudat teremti meg a valóságot.

Megfigyelő és résztvevő

Napjaink fizikusai szerint a tudatot nem lehet egyértelműen elkü­

löníteni az általa megfigyelt tárgytól, vagyis a tudományos megfi­
gyelés immár nem tekinthető teljesen objektívnek. A tudós elmé­
je nem szakítható el maradéktalanul a vizsgálat tárgyát képező
jelenségtől. Ezért javasolta John Wheeler, hogy a „megfigyelő” szót
helyettesítsük a „résztvevő” kifejezéssel. Ahhoz ugyanis, hogy a szó
szigorú értelmében „megfigyelőről” beszélhessünk, egyértelmű
határvonalat kellene hogy húzhassunk az alany és tárgya közé.

97
Ezzel szemben a „résztvevő” szó azt sugallja, hogy az alanyt a
tárgytól elválasztó megkülönböztetés elmosódik, sőt el is tűnik,
így lehetővé téve a közvetlen tapasztalást. Ez a résztvevő/meg­
figyelő elképzelés nagyon közel áll a meditáció gyakorlatához.
Amikor a testünkön meditálunk, akkor — a „Szatipatthána-szútra”
szavaival élve — „a testünkben meditálunk a testünkön”. Ez a nyo­
matékosítás azt fejezi ki, hogy meditáció közben nem tekintjük a
testet a saját, megfigyelő tudatunktól különálló tárgynak. A medi­
táció nem abból áll, hogy gondolkozunk és ítéleteket formálunk a
tudat tárgyáról. Nem. A meditáció a tudat tárgyának közvetlen
észlelése. Az észlelésnek ezt a fajtáját nevezzük „megkülönbözte­
tésmentes észlelésnek” (nirvikalpa-dnyána).

A tudatnak a tárgytól történő megkülönböztetése olyan mé­

lyen belénk ivódott szokás, hogy csak fokozatosan, a meditáció ki­
tartó gyakorlása révén szabadulhatunk meg tőle. A „Szatipatthána-
szútra” négyféle meditációs objektumot különböztet meg: a tes­
tet, az érzéseket, a tudatot és a tudat tárgyait. Ezt a felosztást —
mely nem a különféle jelenségek elemzésére irányul, hanem a
meditációnkat hivatott segíteni — már a történeti Buddha közvet­
len tanítványai is használták. A szútra minden anyagi jelenséget a
„tudat tárgyának” tekint. Magától értetődik, hogy a test, az érzé­
sek, sőt maga a tudat is lehet a „tudat tárgya”. Az a tény, hogy min­
den jelenséget, beleértve az anyagi természetű létezőket, már ez
a korai szöveg a „tudat tárgyaként” kezel, világosan bizonyítja,
hogy a buddhizmus a kezdetektől fogva tagadja tudat és tárgyai
éles szembeállítását.

98
 A hegyek újra hegyek, a folyók újra folyók

Az elemi részecskéket kutató fizikus a laboratóriumában eltöltött

munkanap végén hazatér otthonába, és rácsodálkozik hétköznapi
környezete tárgyaira. Úgy érzi, mintha a szék vagy a gyümölcs el­
vesztette volna azt a szubsztancialitását, amivel korábban rendel­
kezni látszott. Azok a tudósok, akik behatóan megismerkedtek az
elemi részecskék világával, már nem nagyon hisznek az anyagi világ
valóságában, csak a saját tudatukéban. Alfréd Kastler ezt így fogal­
mazta meg: „Az anyagot csak két egymást kiegészítő szempontból
vizsgálhatjuk: egyrészt mint hullámokat, másrészt mint részecské­
ket. Le kell mondanunk arról az emberemlékezet óta tartó elkép­
zelésünkről, miszerint a világ tárgyakból és dolgokból épül fel.” 22
Noha a széket vagy a narancsot már nem annak a tömör,
anyagi szubsztanciának látjuk, mint korábban, ettől még továbbra
is leülhetünk rá, illetve jóízűen megehetjük. Mi magunk is lénye­
gében ugyanabból vagyunk, mint azok — még ha lényegi azonos­
ságunk nem is egyéb egy általunk megalkotott matematikai
egyenletnél. Aki meditál, tudja, hogy a jelenségek kölcsönösen
függnek egymástól, egymásba hatolnak és áthatják egymást, ezért
a hétköznapi életében is más szemmel néz egy székre vagy na­
rancsra, mint a többi ember. A hegyeket és folyókat szemlélve azt
látja, hogy „a folyók már nem folyók, és a hegyek nem hegyek
többé”. A hegyek „behatoltak” a folyókba, a folyók pedig „behatol­
tak” a hegyekbe (kölcsönös áthatás). A hegyek folyókká válnak, és
a folyók hegyekké (kölcsönös lét). Mindazonáltal ha fürödni sze­
retne, neki is a folyópartra kell kimennie, nem pedig a hegy­
tetőre. Amikor visszatér a mindennapi életbe, „a hegyek újra he­
gyek, a folyók újra folyók”.

99
 Sem forma, sem üresség

Az a tudós, aki felismerte az elemi részecskék közti kölcsönös

függés elvét, bizonyára más szemmel tekint majd a valóság egé­
szére, így a hétköznapi élet dolgaira is. E felismerésnek köszön­
hetően vélhetőleg lelki-szellemi életében is nagy változások men­
nek végbe. Azok a gyakorlók, akik fölismerik a dolgok kölcsönös
áthatásának, kölcsönös létének valóságát, hasonló átváltozáson
mennek keresztül. Az önmagukra és a tárgyi világra vonatkozó fo­
galmaik sorra feloldódnak, mindenben önmagukat pillantják
meg, és önmagukban fedezik fel az összes létezőt. Ez a szemlélet-
váltás a meditáció elsődleges célja, és ezért nemcsak a formális
gyakorlás ideje alatt kell fenntartanunk az éber tudati jelenlétet,
hanem a nap minden pillanatában. A gyakorló tudatosan jár, tuda­
tosan áll, tudatosan fekszik le, és éber tudatossággal végzi min­
dennapi teendőit. Nyilván a tudósok között is vannak olyanok,
akik egész nap a kutatási témájukra összpontosítanak, mégpedig
egész lényükkel, még evés vagy zuhanyzás közben is.
A „kölcsönös eredet” (paratantra) gondolata nagyon közel jár
a valóság átéléséhez. Megsemmisíti mindazokat a kettős fogal­
makat, mint egy/sok, belső/külső, idő/tér, szellem/anyag és a
többi, melyek segítségével az elménk megkísérli behatárolni, fel­
osztani és formába önteni a valóságot. A „kölcsönös eredet” gon­
dolata nemcsak arra jó, hogy véget vessen a valóságot feldaraboló
gondolati szokásoknak, hanem a valóság közvetlen megtapasztalá­
sához is eljuttathat. Mégsem szabad összetéveszteni magával a va­
lósággal, hiszen csak segédeszköz.
A paratantra az eleven valóság igazi természete, a dolgok lé­
nyegi önvalójának hiánya. Mint ahogy egy háromszög sem létezik

100
önmagában, csak három egyenes vonal metszeteként, úgy egyet­
len dologról sem mondhatjuk el azt, hogy minden mástól függet­
lenül, önmagától létezik. Minthogy a létezőknek nincs független
önazonosságuk, minden jelenség üresnek (súnja) mondható. Ez
nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem léteznek, hanem csak azt,
hogy híján vannak bárminemű lényegi önazonosságnak, a többi je­
lenségtől függetlenül megragadható, állandó identitásnak. Hason­
lóképpen, a modern fizikában a „részecske” kifejezés ma már nem
egy háromdimenziós, a többi részecskétől függetlenül létező,
üres térben lebegő porszemre vonatkozik.
Az „üresség” szó ebben az összefüggésben nem egészen azt
jelenti, mint a hétköznapi nyelvben. Meghaladja az „üresség” és
„forma” szokványos fogalmait. Üresnek lenni nem annyi, mint
nem létezni; az „üresség” szó az állandó önazonosság hiányára
utal. E félreértés megelőzésére használják egyes buddhista
szerzők a „valódi üresség” kifejezést, hogy a hétköznapi nyelv
„üresség” szavától megkülönböztessék. Hue Sinh, XI. századi zen
mester, kijelentette, hogy az üresség és a forma kifejezések nem
alkalmasak a tárgyak leírására, mert a valóság túl van ezen a meg­
különböztetésen :

A jelenségek egyben nem jelenségek,

sem létezők, sem nem létezők.
Aki ezt teljes mélységébenfölfogja,
rájébred, hogy minden létező buddha.

101
 A tü n d érró zsa m ég m in d ig v irá g z ik

Van egy meditációs gyakorlat, melynek neve: „meditáció a valódi

ürességen”. Ebben a gyakorló annak belátása révén szabadul meg
a léthez és a nemléthez kötődő gondolati szokásaitól, hogy e meg­
különböztetés az egymástól független és állandó jelenségek tév-
képzetéből fakad. Amikor az almafa éppen virágzik, a gyümölcse­
it még nem látjuk, ezért azt hihetjük, hogy a fán nincs alma, csak
virág. De csak azért vélekedünk így, mert nem látjuk, hogy az al­
ma már ott rejlik a virágban, holott idővel az alma a virágból bú­
jik elő.
Ha egy székre tekintünk, látjuk, hogy fából van, de általában
nem vesszük észre a tölgyet, amiből készült, az erdőt, az asztalost
és a saját tudatunkat. Ám ha meditálunk rajta, akkor a széket min­
den egyébbel összekötő, egymással összefonódó kapcsolatok vég­
telenségében megpillanthatjuk az egész világmindenséget. A szék
jelenlétében feltárul a tölgyfa jelenléte. A falevél jelenlétében fel­
tárul a napfény jelenléte. Az almafavirág jelenlétében feltárul
az alma jelenléte. A gyakorló így szemlélődve megpillantja a sok­
ban az egyet és az egyben a sokat. Még mielőtt megpillantaná a
széket, a valóság lüktető szívében már kitapintja annak jelenlétét.
A széket nem lehet elkülöníteni a világ többi részétől. A szék nem
egyéb, mint a közte és minden egyéb dolog között létesülő köl­
csönös kapcsolatoknak az egész univerzumra kiterjedő hálózata.
A szék azért van, mert az összes többi dolog létezik. És ha ez a
szék nem létezne, akkor semmi más sem létezhetne.
Valahányszor a „szék” szót kiejtjük, vagy a szék fogalma meg­
jelenik a tudatunkban, kettészeljük a valóságot. Egyik részét a
„szék” képezi, a másikat minden, ami „nem szék”. Ez az elkülöní-

1 02
tés egyszerre brutális és képtelen. A fogalomalkotás mindent ket­
tészelő kardja azért működik ilyen vakon, mert nem vesszük
figyelembe, hogy a „szék” teljes egészében „nem szék” elemekből
épül fel. Hogyan is lehetne elkülöníteni a kettőt, ha egyszer a szék
minden ízében ott van mindaz, ami nem szék? Egy megvilágoso­
dott lény a székre tekintve meglátja benne a nem szék elemeket,
és fölismeri, hogy a széknek nincsenek határai, sem kezdete, sem
vége.
Gyerekkorodban biztosan játszottál te is kaleidoszkóppal.
A két lencse és három tükör közé helyezett színes üvegszemcsék
gyönyörű képekké álltak össze. Valahányszor csak megforgattad a
hengert ujjaid közt, mindig egy vadonatúj, gyönyörű kép jelent
meg a szemed előtt. Ezekről a konfigurációkról joggal állítható,
hogy van kezdetük és végük, hiszen megjelennek, majd eltűnnek,
ám jól tudjuk, hogy a lényegi természetüket hordozó tükrök és
lencsék nem a képekkel együtt jönnek létre, és nem is semmisül­
nek meg azokkal együtt. Ez a sok ezer vagy millió variációt magá­
ba rejtő szerkezet nincs alávetve az egyes képeit meghatározó
„kezdet” és „vég” fogalmainak. Ugyanígy figyeljük a légzésünk ka­
leidoszkópját, miközben önmagunk és a világ kezdet- és végnél­
küliségén meditálunk.
Egy konkrét szék létét tagadni ugyanaz, mint az univerzum
létét tagadni. A létező szék nem válhat nem létezővé, még akkor
sem, ha apró darabokra fűrészeljük szét vagy elégetjük. Ha egy
széket sikerülne megsemmisítenünk, akkor az egész univerzumot
is el tudnánk pusztítani. A „kezdet” és „vég” fogalma szorosan
összefügg a „lét és nemlét” képzetével. Például mikor, melyik pil­
lanattól kezdve mondhatjuk, hogy egy bicikli létezik, és mikortól
azt, hogy már nem? Ha azt állítjuk, hogy egy bicikli attól kezdve

103
bicikli, hogy az utolsó hiányzó alkatrésze is a helyére kerül, akkor
mit is értsünk az alatt az egyébként teljesen értelmesnek tűnő ki­
jelentés alatt, hogy „ennek a biciklinek még hiányzik egy kereke”?
Ha ezt elvetjük, akkor melyik korábbi pillanatban kell kijelölnünk
a kerékpár életének kezdetét? Másrészt, miért beszélünk még
mindig „összetört bicikliről”, amikor az már összetört és használ­
hatatlanná vált? Ha elmeditálunk azon, vajon melyik az a pillanat,
amikor a bicikli létezőből nem létezővé válik, rádöbbenünk, hogy
nem sorolható sem a „létező” sem a „nem létező” kategóriába,
nem szorítható a kezdet és a vég határai közé.
Vajon Rabindranáth Tagore, az indiai költő létezett-e a szü­
letése előtt vagy sem? És vajon létezik-e még most, a halála után
is, vagy már megsemmisült? Ha elfogadjuk az „Avatamszaka-szút-
rából” ismert „kölcsönös áthatás” elvét; ha belátjuk a „kölcsönös
lét” fogalmának a modern fizika, a „kezdeti impulzus elmélete”
által is alátámasztott igazságát, akkor nem gondolhatjuk, hogy va­
laha is volt olyan pillanat, amelyben Tagore nem létezett, és hogy
lesz olyan, amelyben már nem létezik többé. HaTagore nem len­
ne, akkor az egész univerzum sem állhatna fenn — sem te, sem én
nem létezhetnénk. Tagore nem a születése okán létezik, és nem a
halála miatt semmisül meg..
Egyszer, egy délután, az észak-indiai Bihar tartományban
lévő Keselyű-hegy csúcsán üldögéltem, és néztem a gyönyörű
naplementét. Hirtelen észrevettem, hogy Sákjamuni Buddha még
mindig ott ül mellettem:

A hajdan volt nagy remete

még mindig ott ül
a Keselyű-hegy csúcsán,

104
 es nézi
afenséges naplementét.
Gótama Úr, milyen furcsa ez!
Ki mondta, hogy a tündérrózsa
háromezer évente csak egyszer hont virágot?
Ha jó a füled, önkéntelenül is meghallod
az emelkedő ár
morajlását.

Többen panaszkodtak már nekem, mennyire fájlalják, hogy

nem élhettek a történeti Buddha idejében. Szerintem ezek az em­
berek még akkor sem ismernék fel, hogyha az utcán szembe jön­
ne velük. Nemcsak Tagore és Sákjamuni Buddha, de mi mind­
annyian kezdet és vég nélküliek vagyunk. Én csak azért vagyok itt,
mert ti ott vagytok. És ha bármelyikünk nem létezne, a többiek
sem létezhetnének. A valóságot nem lehet a „lét” és „nemlét”, a
„születés” és „halál” fogalmi határai közé szorítani. A „valódi üres­
ség” kifejezés segíthet abban, hogy jobban megismerjük a valóság
természetét, hogy lebontsuk a minket fogva tartó, egymástól el­
választó, körénk mesterséges valóságot teremtő gondolatokat,
fogalmakat. Csak a szabad, előítéleteitől megszabadult elme ké­
pes a valóság mélyére hatolni. A tudósok is belátták már, hogy
hétköznapi fogalmaink nem alkalmasak nem fogalmi jellegű felis­
meréseink érzékeltetésére. A tudomány nyelve manapság gyakran
költői, szimbolikus jelleget ölt. A mikrofizikusok olyan fogalma­
kat használnak bizonyos részecskék jellemzésére, mint „báj” vagy
„szín”, mely jellegzetességeknek a „makrovilágban” nincs fogalmi
megfelelője. Egy szép napon a valóság majd megmutatja magát,
túl minden megfogalmazhatóságon és mérhetőségen.
 A Tathágata sosem érkezik, és sosem távozik

Ezt a fogalmakba nem önthető valóságot, valódi ürességet „olyan-

ságnak” vagy „ekkéntiségnek” (bhúta-tathatá) is szokás nevezni. Ez
a kifejezés azt jelenti: „a valóság éppen olyan, amilyen”, vagy
„pont ekként van”. Nem lehet szavak vagy fogalmak segítségével
felfogni vagy érzékeltetni, csak közvetlenül lehet megtapasztalni.
Képzeljük el, hogy egy mandarin hever az asztalon, és a vendé­
günk, aki még sohasem látott ilyet, megkérdezi tőlünk, hogy mi
az, és milyen az íze! Azt hiszem, ebben a helyzetben, hosszas szó­
beli magyarázkodás helyett, sokkal célszerűbb lenne, ha válasz­
ként odanyújtanánk neki egy gerezdet, hogy kóstolja meg. Ez
ugyanis lehetővé tenné számára, hogy nyelvi megfogalmazás nél­
kül maga ízlelje meg a mandarin „olyanságát”.
A Buddha, hogy tanítványait emlékeztesse a valóság kezdet
és vég nélküli, feltétlen jellegére, arra kérte őket, szólítsák őt Tat -
hágatának, „Ekként érkezettnek”. Ez nem valamiféle megtisztelő
cím. A Tathágata egyszerűen annyit tesz: „aki így jött” vagy „ek­
ként távozott”. Azt fejezi ki, hogy ő az, aki az olyanságból merül
fel, az olyanságban marad, és az olyanságba, a felfoghatatlanba tér
vissza. De van-e olyan dolog vagy lény egyáltalán, ami nem az
olyanságból ered? Te és én, a hernyó, a porszem mind-mind az
olyanságból merülünk fel, az olyanságban tartózkodunk, és egy­
szer ugyanabba az olyanságba térünk vissza, amiről lehetetlenség
fogalmat alkotni. A „felmerülünk”, „tartózkodunk”, „visszatérünk”
szavak tulajdonképpen nem is jelentenek semmit, hiszen soha
senki nem hagyhatja el az olyanságot. Buddha az „Anurádha-szűt-
rában” választ ad egy igen sok szerzetest nyugtalanító kérdésre:
„Mi történik a Tathágatával halála után? Tovább él? Megszűnik?

10 6
Egyszerre tovább is él és meg is szűnik? Vagy sem nem él tovább,
sem nem szűnik meg?”
A Buddha azt kérdezte Anurádhától:
— Mit gondolsz, fel lehet-e ismerni a Tathágatát a formáján
keresztül?
— Nem lehet, ó Mester!
— Fel lehet-e őt ismerni a formáján kívül?
— Nem lehet, ó Mester!
— Fel lehet-e ismerni a Tathágatát érzések, észlelés, tudat­
alakzatok, vagy tudomás révén?
— Nem lehet, ó Mester!
— Anurádha, ha egyszer a Tathágatát ebben az életben sem
leled, akkor miért gyötrőd magad azzal a kérdéssel, hogy a halá­
lom után tovább élek-e vagy megszűnők, avagy tovább is élek, és
ugyanakkor meg is szűnök, vagy sem nem élek tovább, és nem is
semmisülök meg?” "3
Róbert Oppenheimer, aki az atombomba atyjaként vonult
be a történelembe, történetesen olvasta az „Anurádha-szútra”
ezen passzusát. A tér, idő, lét és nemlét fogalmai által behatárolha­
tatlan elemi részecskék világában szerzett tapasztalatai alapján ér­
tette meg a párbeszéd jelentését. A következőket vetette papírra:

A legegyszerűbbnek tűnő kérdésekre gyakran nem tu­

dunk egyértelmű választ adni, vagy ha mégis megpróbá­
lunk választ adni rájuk, az első pillantásra inkább egyfaj­
ta talányos katekizmusnak, semmint a fizika tudománya
által kinyilatkoztatott, ellentmondást nem tűrő igazság­
nak tűnik. Ha például azt a kérdést tesszük fel, hogy az
elektron helyzete változatlan marad-e, akkor erre csak
 nőmmel felelhetünk. Ha azt kérdezzük, hogy az elek­
tron helyzete változik-e az időben, erre a kérdésre
ugyancsak kénytelenek vagyunk nemleges válszt adni.
Ha ezek után azt kérdezzük, hogy az elektron nyuga­
lomban van-e, akkor erre megint csak nem a válasz. Ha
pedig azt a kérdést tesszük föl, hogy mozgásban van-e az
elektron, arra megint csak azt mondhatjuk „nem”.24

Ebből a rövid részletből is kiderül, hogy a tudomány lassan

ugyanazt a nyelvet beszéli, mint a buddhizmus. Oppenheimer, mi­
után elolvasta az „Anurádha-Szútra” fentebb idézett mondatait,
kijelentette, hogy a tudósok a XX. század nagy mikrofizikai felfe­
dezéseit megelőzően nem voltak abban a helyzetben, hogy meg­
értsék a Buddha 2500 évvel ezelőtt megfogalmazott válaszait.

A születés és halál hálója szétszakítható

Létezik egy másik meditációs gyakorlat is, amely ugyanúgy alkal­

mazható, mint a „valódi üresség” fentebb ismertetett gyakorlata.
Ezt a gyakorlatot úgy nevezik: „elmélkedés a létezés csodálatos
természetén”. A „létezés” itt „jelenlétet”, jelen-tudatosságot je ­
lent; a „létezés csodálatos természetén” való szemlélődés pedig
annak tudatosítása, hogy minden egyes létezőben benne van az
egész világmindenség, és hogy az univerzum nem létezhetne, ha
bármely létező is hiányozna belőle. A kölcsönös függőség, a dol­
gok kölcsönös áthatása, a kölcsönös létezés tudatosítása után már
nem igazán van értelme egy dolog „létezéséről” vagy „nem létezé­
séről” beszélni, ezért „csodálatos létezésről” beszélünk.

108
 Noha Oppenheimer mind a négy, az elektron természetét
firtató eldöntendő kérdésre nemleges választ adott, ezzel nem azt
akarta mondani, hogy elektronok egyáltalában nem léteznek.
A Buddha sem állította, hogy aTathágata nem létezik, amikor kije­
lentette, hogy „a Tathagathát még ebben az életben sem találjátok
meg, nemhogy a halál után”. A „Nagy Pradnyápáramitá-szútra” a
„nem üresség” (asúnja) kifejezést használja e létállapot érzékelteté­
sére. A „nem üresség” ugyanazt fejezi ki, mint a „létezés csodála­
tossága”. A „valódi ürességnek” és a „létezés csodálatossága” vagyis
a nem üresség egyidejű tudomásul vétele szabadíthatja meg gon­
dolkodásunkat a „lét” és a „nemlét” kettősségének csapdájából.
Az elektronok, csakúgy, mint aTathágata, túl vannak a lét és
nemlét fogalmain. A „valódi üresség” természete és „a létezés cso­
dálatossága” megóvnak a lét és a nemlét szélsőségeinek kelepcé­
jétől, és közvetlenül a nem fogalmi valóságba avatnak be minket.
Hogyan gyakorolhatjuk a létezés csodálatossága feletti elmélke­
dést? Aki valamennyire is ismeri a relativitáselméletet, az tudja,
hogy a tér elválaszthatatlan egyrészt az időtől, másrészt az anyag­
tól. Aki így fogja fel a teret, annak számára sokkal többet jelent e
fogalom, mint azoknak, akik még mindig hisznek az időtől és
anyagtól független tér képzetében. Egy repülő méhet megpróbál­
hatunk előbb a relativitáselméletet ismerő fizikus szemével látni,
majd ezen is túlmenően megpillanthatjuk benne a valódi üressé­
get és a létezés csodálatosságát. Ha egész lényünkkel törekszünk
ennek a látásmódnak a kialakítására, és gyakoroljuk, hogy belehe­
lyezkedjünk ebbe a szemléletbe, egészen biztosan meg fogunk
szabadulni az élet és halál hálójának rabságából. A zen hagyomány­
ban az élet és halál hálójának szétszakítását mindig is a legfonto­
sabb kérdésként tartották számon. Hakuin zen mester egyszer a

109
halál jelét rajzolta fel nagy, széles ecsetvonásokkal, majd kis be­
tűkkel ezt írta alá: „Aki ennek a szónak a mélyére lát, igazi hős.”25
Sokáig azt hittem, hogy az élet és halál körforgásából való
megszabadulás csak egy nagyon távoli és szinte elérhetetlen cél
lehet. Amikor a saigoni Van Hanh Buddhista Egyetemen tanítot­
tam, és nap mint nap láttam a csontvázzá lesoványodott arahatok
(buddhista szentek) szobrait, azt gondoltam, hogy a megszabadu­
lás elérése feltétlenül megkívánja az önsanyargatást, a vágyak kí­
méletlen megtörését, a végkimerülésig folytatott aszkézist. De
később, amikor Közép-Vietnamban, a Phuong Bői Központban
gyakoroltam, megértettem, hogy az élettől és haláltól való meg­
szabadulás nem valamiféle elvont, hosszú távra szóló terv. A „szü­
letés” és a „halál” csak fogalmak. Ha meg tudunk szabadulni
ezektől a fogalmainktól, akkor magától a születéstől és a haláltól
is megszabadulunk. És ez egyáltalán nem lehetetlen.
A megszabaduláshoz azonban nem elég a puszta intellektuá­
lis megértés. Azzal, hogy belátjuk az univerzum minden létezőjé­
nek kölcsönös egymástól való függését, és rádöbbenünk a valódi
üresség értelmére és a létezés csodálatosságára, a megszabadulás
magjait vetjük el a tudatunkban. Ám ahhoz, hogy ezek a magok ki
is csírázzanak, meditálnunk kell. A meditáció gyakorlása révén
erősödhetünk meg annyira, hogy ténylegesen meghaladjuk a szü­
letés és a halál fogalmát és az összes többi tudatunk által kivetített
megkülönböztetést.
A fizikus, aki ugyan be tudja látni az elemi részecskék egy­
mást kölcsönösen átható függőségét, de nem képes túllépni e tény
intellektuális felfogásán, nem éri el a buddhista értelemben vett
megszabadulást, csak dekoratív külsőt ölt magára. Aki anélkül ta­
nulmányozza a buddhizmust, hogy meditációt gyakorolna, szintén

1w
csak díszes köntösként viseli magán az összegyűjtött tudást. Pedig
a sorsunk a saját kezünkben van. Megvan rá a lehetőségünk, hogy
addig gyakoroljunk, amíg végleg meg nem szabadulunk a születés
és a halál, a lét és a nemlét fogalmától.
A korábban javasolt meditációs tárgyak — a Nap, a narancs,
a szék, a hernyó, a bicikli, az elektronok és a többi kép — mind al­
kalmasak arra, hogy rávezessenek a valóság közvetlen megtapasz­
talására. Meditálj a Napon, mint második szíveden, „külső éned”
szívén! Tested minden porcikáját járja át a Nap tudomása! Medi­
tálj, amíg észre nem veszed a Napot a növényekben, az általad fo­
gyasztott zöldségfélék minden egyes tápláló falatkájában! Ha így
gyakorolsz, fokozatosan föltárul előtted a „végső valóság teste”
(dharmakája), és felismered „valódi természetedet”. Attól kezdve
már nem érinthet a születés és a halál, és ezzel eléred célodat.Tűé
Trung, XIV. századi zen mester, ezt írta:

Születés és halál,
sokáig kínoztatok,
de mostantól kezdve
már nem érinthettek.

Kérlek, meditálj ezeken a mondatokon, egészen addig, amíg

minden sejtedben nem érzed Tűé Trung testét!

Egyjalevél beavathat a nemJogalmi valóság közvetlenségébe

A kínai Lin-csi csan iskola dolgozta ki az úgynevezett kung-ant (ja­

pánul kóant) mint meditációs eszközt. A gyakorló tudatát folyama­
tosan egy tárgy, a kung-an témája köti le, és ezáltal nagyon inten­
zív összpontosítás válik lehetővé. íme néhány kérdés formájában
megfogalmazott kung-an:

Miijen volt a születésed előtti, eredeti ábrázatod?

Miijen hangot ad égj tenjér, ha csattan?
Minden visszatér az Egjbe. Hova tér vissza az Égj?

A kérdés formájában megfogalmazott problémák jobban

magukra terelik a figyelmet. Vannak olyan kung-anok is, amelyek
nyelvtanilag ugyan nem kérdő mondatok, de ugyanazt a nyugtala­
nító, megoldást sürgető hatást váltják ki, mint a fenti kérdések:

Égj kútjának nincs Buddha-természete.

Semmi sem szent.
Te-shan haja fehér, Tche-haiéfekete.

A kérdezés tehát fontos eleme a meditációs gyakorlásnak.

A kung-an gyakorlat célja az, hogy segítségével a gyakorló szétzúz­
za a kész fogalmakat, és megszüntesse a fogalomalkotás kénysze­
rét. Néha mégis az ellenkező hatást fejti ki: a kung-an olykor túl
hosszú időre zárja be a gyakorlót gondolatai börtönébe, a kény­
szeres fogalomalkotás csapdájába. Gyakran csak akkor hajlandó
elengedni a fogalmait és visszatérni önnönmagához, amikor gon­
dolkodása végképp zsákutcába jutott, és végső kimerültségében
elengedi magát. Úgy gondolom, hogy ez a zen kóan technika hát­
ránya.
A „kölcsönös függés” és a „létezés csodája” meditációk gya­
korlásához bármely jelenséget meditációnk tárgyául választhat -

1 12
juk, csak az a fontos, hogy huzamosabb ideig rajta tudjuk tartani
figyelmünket. Lehet meditációnk tárgya a Nap, egy levél vagy egy
hernyó. Ez a meditáció nem tűnik olyan rejtélyesnek, mint a
kung-an gyakorlat, ám ha órákon át kitartóan az éber tudatosság
fényét sugározzuk a kiválasztott tárgyra, akkor a siker nem ma­
radhat el. A gyakorlásnak ez a módja megkíméli a gyakorlót attól,
hogy túl hosszasan gyötörje az elméjét intellektuálisan nem meg­
oldható kérdéseken. A Nap, egy falevél vagy egy hernyó közvet­
lenül a nem fogalmi valóságba vezethetnek minket — közvetlen és
élő tapasztalathoz juttathatják a meditálót.

Akadályozatlan tudat és akadályozatlan tárgy

Egy másik fontos meditációs gyakorlat a „tudat és tárgya kölcsö­

nösen tartalmazzák egymást” címet viseli. E gyakorlat arra irá­
nyul, hogy felszámoljon minden, a tudat és a tárgyai között fenn­
álló megkülönböztetést. A kék eget, a rajta úszó fehér felhőket és
a tengert hajlamosak vagyunk egymástól különálló dolgoknak te­
kinteni. De ha jobban odafigyelünk, megpillanthatjuk hármójuk
közös természetét, és világosan beláthatjuk, hogy egyikük sem lé­
tezhetne a másik kettő nélkül. Ha azt mondjuk: „féltem az imént
látott kígyótól”, akkor a kígyót fizikai, a félelmet pedig lelki jelen­
ségnek tekintjük. A „tudat és tárgya kölcsönösen tartalmazzák
egymást” gyakorlata eszköz a valóság ilyenfajta szétválasztásnak
meghaladására.
Leibniz, német filozófus és matematikus, még a XVII. szá­
zadban állt elő azzal a merész feltételezéssel, hogy nemcsak a szí­
nek, a fény és a hőmérséklet, hanem az univerzumban észlelt

113
minden torma, tartalom és mozgás is a tudat által a valóságra ki­
vetített tulajdonság, az elme által projektált tünemény. A kvan­
tumelmélet fényében ma már senki sem gondolhatja komolyan,
mint Descartes, hogy a tudat és a tárgy két egymástól elválasz­
tott, egymástól függetlenül létező valóság.
Egyszerűen szólva, a „féltem a kígyótól” mondatban három
összetevőt különíthetünk el: az „ént”, a kígyót és a félelmet. A fé­
lelem pszichológiai ténye nemcsak az „én” és a kígyó fizikai
természetű adottságaitól elválaszthatatlan, de valójában kibogoz­
hatatlanul beleszövődik az egész univerzumot magába foglaló ese­
ményhálóba, és ugyanaz a természete, mint annak. A félelem
fogalma magába foglalja a kígyó és a kígyómarástól rettegő sze­
mély fogalmát. Ha egészen tárgyilagosak akarunk maradni, végül
teljesen elbizonytalanodunk a tekintetben, hogy a kígyó és a sze­
mély kicsoda-micsoda, de a félelem érzése mindannyiunk számá­
ra közvetlen, jól felismerhető, elkülöníthető tapasztalat marad.
A kölcsönös függőségen folytatott meditáció során észreve­
hetjük, hogy minden egyes tudat-mozzanat magába foglalja az
egész világmindenséget! A kérdéses tudatmozzanat lehet emlék,
észlelés, érzés vagy éppen remény. A tér szempontjából a tudat
„elemi részecskéjéről” beszélhetünk, míg időbeliségét a tudat-pil­
lanat (ksana) kifejezéssel érzékeltethetjük. Minden egyes tudat­
pillanatban benne van a múlt-jelen-jövő egésze és az univerzum
teljes terjedelme.
A tudattal kapcsolatban általában pszichológiai jelenségekre
— érzésekre, gondolatokra, észleletekre — szoktunk gondolni,
amikor pedig a tudat tárgyairól van szó, fizikai jelenségek, példá­
ul hegyek, fák, állatok jutnak eszünkbe. Ám amíg így gondolko­
dunk, megrekedünk tudat és tudat-tárgyak felszínes jelenségei­

ig
nél, és nem hatolunk el valós természetükig. Láttuk, hogy ez
a kétféle jelenség — a tudat és a tárgya — létükben egymásra tá­
maszkodnak, kölcsönösen függő viszonyban állnak egymással. De
azt eddig még nem állapítottuk meg, hogy végső soron közös a
természetük. Ezt a közös alaptermészetet olykor „tudatnak”, oly­
kor „olyanságnak” (tathatá), vagy Istennek is hívják. De bárminek
is nevezzük, fogalmak segítségével nem mérhetjük fel a természe­
tét. Határtalan és mindent átfogó, korlátok és akadályok nélküli.
Ezt a mindent magába foglaló egységet dharmakájának nevezi a
hagyomány. A kettóség nézőpontjából az „akadály nélküli világgal”
magát szembetaláló „akadály nélküli tudatról” beszélünk. Az „Ava-
tamszaka-szútra” egyrészt akadályozatlan tudatról, másrészt aka-
dályozatlan tárgyról beszél. A tudat és a világ oly tökéletesen és
hiánytalanul tartalmazzák egymást, hogy nem indokolatlan ezzel
kapcsolatban a „tudat és tárgy tökéletes egységéről” beszélni.

A nagy, rezzenéstelen tükör

1956-ban Erwin Schrödinger, a híres osztrák fizikus „Tudat és

anyag” címmel tartott előadást a cambridge-iTrinity College-ban.
Előadásában azt a kérdést fogalmazta meg, hogy vajon egyes vagy
többes számban kell-e beszélni a tudatról. Schrödinger végül arra
a következtetésre jutott, hogy kívülről, látszólag, több tudat van,
valójában azonban csak egy.26 Schrödingerre nagy hatást gyakorolt
a védánta filozófia. Nagyon érdekelte őt az a bizonyos jelenség,
amiről beszélt, és amit ő „a tudat aritmetikai paradoxonjának” ne­
vezett. Amint láttuk, az egy és a sok elkülönítése nem más, mint
az észlelés által létrehozott konstrukció. Amíg foglyai vagyunk
 ennek a megkülönböztetésnek, addig a tudat paradoxonjától sem
szabadulhatunk meg. A szabadulás csak akkor válik lehetségessé,
ha megértjük a kölcsönös létezést, minden dolgok kölcsönös füg­
gését és áthatását. A valóság se nem egy, se nem sok.
A vidnyánavádinok a „tudat és tárgya tökéletes egységét” egy
minden jelenséget visszatükröző, rezzenéstelen tükörhöz hasonlí­
tották. Jelenségek nélkül nem lehetnek tükröződések, tükröződé­
sek nélkül pedig nincsen tükör. A tudat természetét egy nagy, ke­
rek tükörhöz hasonlítják, melyet „semmi nem árnyékolhat, sem­
mi nem fedhet el”. Minden jelenség megőrződik az úgynevezett
„tároló-tudatban” (álaja). Ebben a tárolóban a tudás és a tudás
birtokosa (vagyis alanya) nem különülnek el. A vidnyánavádinok
tanítása szerint az álaja, a tároló-tudatosság, tartalmazza minden
fizikai, fiziológiai és pszichológiai jelenség magvát (bídzsa). Az ála­
ja egyszersmind az alap, melyből a tudás alanya és tárgya egyszer­
re, egymást feltételezve felmerül. Az álaját nem kötik térbeli ke­
retek, nem korlátozzák időbeli feltételek. Sőt, maga a tér és az idő
is az álajából merül föl.27
A vidnyánaváda filozófia megértéséhez nélkülözhetetlen az
észlelés tárgyainak megkülönböztetése. Háromféle észleled tár­
gyat különítenek el: tiszta tárgyak vagy a valóság önmagában
(szvabháva), reprezentációk vagy fogalmasított észleled tárgyak
(számánja-laksana) és végül azok a tiszta képek vagy fogalmasított
tárgyak, amelyek megőrződnek az emlékezetben, és megfelelő
feltételek között újra megjelennek a tudatban.
 M a n já n a és vid n y a p ti

Az álajából, a tárházból, kétféle tudat kél fel: manjána és vidnyap­

ti. A vidnyapti hozza létre az érzéseket, észleleteket, fogalmakat
és mindenféle gondolatot. Működésének alapja az érzékszervek­
ben, az idegrendszerben és az agyban van. A vidnyapti tárgya a va­
lóság, ahogyan önmagában van (szvabháva), ám ehhez a valósághoz
csak tiszta és közvetlen érzések és észleletek által juthatunk el.
A fogalmak fátylán keresztül ugyanaz a tárgy csak a valóságról al­
kotott képzetként (számanja-laksana), éjjeli álomhoz vagy nappa­
li ábrándképhez hasonlatos puszta képként tud megmutatkozni.
A tiszta érzékelés tárgya maga a valóság, ám amint közbeé­
kelődnek a fogalmak és a gondolatok, máris eltorzítják a közvet­
len tartalmat. Az önmagában vett valóság élő, folyamatos moz­
gásban lévő áramlás. A fogalmiság által létrehozott valóság-képek
a tér és az idő, a születés és a halál, a keletkezés és az elmúlás, a
lét és a nemlét, az egy és a sok fogalmi keretei közé foglalt szi­
lárd struktúrák.
A manjána egy olyan ösztönös érzés, mintha lenne egy kü­
lönálló „én” vagy egyéniség, amely a világ többi részétől függetle­
nül is képes létezni. Ezt a hamis beállítottságot a szokás hatalma
és a tudatlanság hozza létre. Ez a káprázat, amelyet eredetileg a
vidnyapti konstruált meg, egyben alapul is szolgál neki. Ez az ösztö­
nös érzés az álaja egy eltorzított töredékére vonatkozik: egy
testből és lélekből felépülő együttesre, amit „önmagának” tekint.
Az utóbbi természetesen nem maga a valóság, hanem annak csu­
pán egy meghatározott képzete. Énként és öntudatként betöltött
szerepe miatt a manjánát tekintik a legfőbb akadálynak, ami meg­
gátolja a döntő betekintést a valóság természetébe. A vidnyapti-

H 7
szemlélődés képes csak eltávolítani a manjána téves felfogása nyo­
mán kialakult képzeteket.
A vidnyaptin belül hatféle tudat különíthető el: a látó, a hal­
ló, a szagló, az ízlelő, a tapintó, valamint a gondolkodó tudat.
Ezek közül a gondolkodó tudat (manó-vidnyána) a legszélesebb kö­
rű. Összekapcsolódhat és együttműködhet az érzékszervekkel,
például a látó tudattal, de ezenfelül önállóan is működhet foga­
lomalkotásként, reflexív gondolkodásként, képzeletként és álmo-
dásként. Az öt érzékszervi tudatosságon felül a gondolkodó tuda­
tot nevezik hatodik tudatnak. A manjána (vagy manasz) a hetedik,
az álaja pedig a nyolcadik tudat.

Bepillantás a valóság végső természetébe

Mint már említettük, csak a tiszta érzetek esetében mondhatjuk,

hogy a tudat közvetlen tárgya az önmagában vett valóság. Az ér­
zékszervek által szolgáltatott adatok csak relatív értékkel bírnak a
valóság megismerésében. Ezért, noha minden érzéklet tartalma
maga a valóság, az érzékelt tárgy mégsem képviseli azt a maga tel­
jességében. A tudomány például bebizonyította, hogy az emberi
szem az elektromágneses spektrumnak csak egy keskeny tartomá­
nyát képes felfogni. A rádiósugarakat és a kozmikus sugarakat, sok
egyéb magas frekvenciájú sugárzás mellett, szabad szemmel nem
észleljük. Hallásunk és látásunk révén csak bizonyos, szűk tarto­
mányon belüli hang- és fényhullámokról szerezhetünk tudomást.
Az emberi szem számára túl nagy hullámhosszú infravörös suga­
rak kívül esnek a láthatóság határán, a röntgensugarakat pedig
azért nem láthatjuk, mert hullámhosszuk rövidebb, mint a látha­

118
tó fényé. Mennyire másképpen látnánk az egész univerzumot, ha
ezeket is mind érzékelhetnénk! Egyes magas frekvenciájú hang­
hullámokra, amelyekre a kutyák és más állatok is felfigyelnek, az
emberi fül süket. Több állatfaj sokkal többet észlel a környeze­
téből, mint mi, emberek.
Éppen ezért a valóság végső természetét csak a belátás és
nem pusztán a látás segítségével foghatjuk fel. Ám a helyes belá­
tás csak akkor lehetséges, ha a manjánát alkotó fogalmakat és téves
nézeteket egytől-egyig gyökerestül kiirtjuk. Csak ezt követően
tárulhat fel az álaja valódi természete az egész világegyetemet
visszatükröző, rezzenéstelen tükörként.

Egy vagy sok álaja?

Ha feltesszük a kérdést: „Vajon mindegyikünknek külön-külön

álajája van, avagy mindannyian ugyanabban a közös álajában ré­
szesülünk?”, akkor ez arra vall, hogy még mindig nem értjük elég­
gé a kölcsönösen függő keletkezés, a kölcsönös lét és áthatás
mibenlétét. Még mindig a Schrödinger által „aritmetikai parado­
xonnak” nevezett probléma rabjai vagyunk. Ezért merül föl ben­
nünk a kérdés: Ha nincs mindegyikünknek külön álajája, akkor
hogyan lehet külön, egymásétól elszigetelt, egyéni emlékezetünk?
Mondhatjuk-e, hogy ha egy gyerek megtanulja a leckéjét, azt
a másik kívülről fújja? A vízfelszínen megtörnek a hullámok, és
noha nem létezhetnének a tengertől függetlenül, mindegyiknek
saját formája és elhelyezkedése van. Számtalan patak ömlik a fo­
lyóba, és végső soron mindegyik azonos lesz vele. A jelenségek
tengerének felszínén megszámlálhatatlanul sok hullám csillogását

119
pillanthatjuk meg, ám minden egyes hullám kialakulása és szét­
esése függ az összes többi hullám alakjától és mozgásától is. Emlé­
kezetünk tárháza nem a mi saját, személyes tulajdonunk. A benne
tárolt kincs eleven valóság, mely minden más élő jelenséggel folya­
matos kapcsolatban van. Az emlékezetünkben tárolt tartalmak fo­
lyamatosan változnak, ahogyan a testünk is alá van vetve a változás
törvényének. Minden egyes dologban ott a valóság, ami azonban
nincs alávetve az „egy” és „sok” gondolati megkülönböztetésének.

Engedd, hogy az éber tudatosság fénye

ragyogja be a dharmakáját!

A vidnyánaváda iskola itt bemutatott tanításai arra valók, hogy se­

gítsék a meditációnkat, nem pedig arra, hogy pontosan ábrázolják
a valóság szerkezetét. Ne felejtsük el, hogy a hatodik és hetedik
tudatfajta — a valóságról alkotott képzeteink és az önmagában
vett valóság — nem létezik egymástól és a téridőtől függetlenül.
Egy álomban felmerülő tárgy képzete is eleven valóság, amelyben
az egész világegyetem benne van. Hajlamosak vagyunk azt hinni,
hogy egy álombéli tündér-tünemény nem valóságos, hiszen sem­
miféle megfogható, anyagi léttel nem rendelkezik. Es a tv-kép­
ernyőn megjelenő képekkel kapcsolatban hogyan vélekedünk?
Mennyivel valóságosabbak ezek az álomképeknél? Vajon meg tu-
dunk-e bennük ragadni valamilyen szilárd szubsztancialitást, kéz­
zelfogható anyagiságot? És mégis valóságosak. Jelen van bennük
az egész univerzum. A megjelenő káprázatban ott van az egész
mindenség összes létezője. A káprázat csak azért létezhet, mert
minden egyéb létezik. Az álombéli káprázat ugyanolyan varázsla­

120
tos tulajdonságokkal rendelkezik, mint a kvantumfizikában leírt
részecskék. A végső természetük nem különbözik egymástól.
A modern tudomány a részecskéket nem tekinti szilárd, egyértel­
műen meghatározható tárgyaknak.
Amikor a hatodik vidnyána, a gondolkodó elme elmélyült
összpontosításban tartózkodik, nem hoz létre újabb illuzórikus
tárgyakat. Ilyenkor lehetségessé válik a végső valóság élő és köz­
vetlen megtapasztalása. A tudat mindig valaminek a tudata. Éppen
ezért hiú ábránd, hogy a tudatunkat valaha is egy olyan „tiszta”
állapotba juttathatjuk, ahol nincsenek tárgyak. A tárgy nélküli tu­
dat meg nem nyilvánuló tudatosság. Puszta lehetőségként lappang
az diájában, mint ahogy a sima, háborítatlan víztükör is magában
rejti a hullámzás lehetőségét. Valóban létezik olyan, meditatív
gyakorlatokkal elérthető, koncentrált tudatállapot, amelyben
minden tudatmozgás megszűnik. Ezt nevezik az „észlelés nélküli
koncentráció állapotának”. Alomtalan mélyalvásban a tudat szin­
tén az diájában tartózkodik, egyfajta látens állapotban.
Ha meditációnk során minden figyelmünket egyetlen tárgy­
ra összpontosítjuk, beállhat a tökéletes összeszedettség állapota.
Ez a fajta meditáció egyáltalán nem passzív és tompa; épp ellen­
kezőleg, fokozott éberséget kíván meg a gyakorlótól. Folyamato­
san a tárgyra, vagyis magára a tudatra összpontosítunk, hasonlóan
ahhoz, ahogy a Nap folyamatosan süti a frissen hullott havat vagy
a növényzetet. A tárgyra irányuló figyelmünket a tudatos légzés
ritmusával is összehangolhatjuk, amitől még összeszedettebbé vá­
lik a figyelmünk. Ha történetesen egy falevélre összpontosítunk,
akkor a levélen keresztül pillanthatjuk meg a tudat és a világmin­
denség tökéletes egységét. Ha a testünk minden porcikájában je ­
len lévő Napot választjuk meditációnk tárgyául, megtapasztalhat­

12 1
juk a dharmakája kezdet és vég nélküli valóságát. A kölcsönös füg­
gőség, a kölcsönös lét és áthatás feletti elmélkedés segítségével
elvághatjuk a fogalmi gondolkodás káprázatának gyökerét, és el­
juthatunk a végső valóság közvetlen tapasztalatához, testileg és tu­
datilag egyszerre. A vidnyánaváda hagyományban ezt a megvalósí­
tást nevezik vidnyapti-mátratának.

A kölcsönösfüggőségtől (paratantra)
a tökéletes valóságig (nispanna)

A dolgok hármas természete (triszvabháva) felett gyakorolt medi­

táció hasonlít a „kölcsönös eredet” elvén folytatott elmélkedéshez.
Mindkét esetben először a jelenségek kölcsönösen egymástól
függő viszonyán (paratantra) elmélkedünk, hogy felismerjük a va­
lóságról alkotott képünk hibás voltát. A születés és halál, egy és
sok, tér és idő és egyéb fogalmi megkülönböztetések megszabta
keretek ugyanis káprázaton alapulnak. Ha azonban a kölcsönös
függőség fényében alaposan szemügyre vesszük a jelenségeket, fo­
kozatosan kiszabadulhatunk az énünkhöz és a többi „önléttel” ren­
delkező, látszólag önmagában megálló és független jelenséghez
való ragaszkodás hálójából. Bár az álajában, a tároló-tudatban, egy
ideig még sok mélyen begyökeredzett illúzió (anusaja) fennmarad­
hat, ezeket is fokozatosan ki lehet gyomlálni, meg lehet semmisí­
teni. A tökéletes szabadság minden olyan pillanatban magától
megvalósul, amikor át tudjuk élni a kölcsönös függőség igazságát.
De nem ez a fogalom a fontos. Ahogyan a tutajra sincs többé szük­
ségünk, ha már egyszer átkeltünk vele a folyón, és átértünk a túl­
só partra, ugyanígy a kölcsönös függőség fogalmát is elfelejthet­

122
jük, ha a jelen pillanatban minden létezővel összhangba tudunk
kerülni. Nincs más dolgunk, mint békésen megpihenni a tudat va­
lódi természetében. Ez a végső valóság. A kifejezhetetlen olyanság
(tathatá), tudat és tárgy tökéletes egysége.

Afeltételekhez kötött valóságot és a végső valóságot

nem lehet különválasztani

Nem szükséges az olyanság világának elérésére törekedni, mert az

olyanság mindig és mindenütt jelen van. Az „Avatamszaka-szútra”
a dolgok igazi természetének e dimenzióját „az igazság dharma-
birodalma” néven emlegeti. Ezzel szemben a hegyek és a folyók,
a növények és az állatok világa, ahol látszólag minden dolognak
megvan a többitől jól elkülöníthető helye, a „jelenségek dharma-
birodalma”. Ám ez a két világ nem különül el egymástól. Elvá­
laszthatatlanok, mint a víz és annak hullámai. Ezért emlegetik
őket együttesen „a jelenségek és az igazság akadálytalan egymásba
hatásának dharma-birodalma”-ként. A jelenségvilágon belüli köl­
csönös áthatás világa pedig, ahol egy jelenség minden és minden
egy, „az összes jelenség akadálytalan egymásba hatásának dharma-
birodalma” néven ismeretes. Az „Avatamszaka-szútra” ezt a négy
„dharma-birodalmat” emlegeti. A Tang-dinasztia korabeli Fa
Cang, kínai zen mester, a téma egyik legnevezetesebb tudósa,
egyik szövegében olyan meditációs módszereket ismertet, ame­
lyek segítségével eloszlathatjuk hibás nézeteinket, és visszatérhe­
tünk a négy birodalom keletkezése előtti forráshoz, oda, ahol e
négy világ még nem vált szét. Itt tárul fel tisztán és tökéletesen az
olyanság világa.28

123
 Dávid Bohm kidolgozott egy önálló fizikai elméletet az álta­
la „implicit és explicit rendnek” nevezett valóságdimenziókról,
ami nagyon közel áll ahhoz, amit az „Avatamszaka-szútra” „a jelen­
ségek és az igazság akadálytalan egymásba hatásának dharma-biro-
dalma” néven emleget. Bohm azt állítja, hogy az egymástól füg­
getlennek gondolt dolgok az „explicit rend” részei, melyen belül
a dolgok egymáson kívül vannak, partes extra partes helyezkednek
el. Ugyanakkor ha a dolgok mélyére nézünk, minden egyes jelen­
ség kapcsolódik az univerzum összes többi jelenségéhez, sőt
egyetlen részecskében benne rejlik az egész világmindenség. A ré­
szecske feneketlen mélységéből kifordítható, előteremthető a raj­
ta kívül elterülő univerzum teljes egésze, amelyből teremtetett.
Ezzel eljutunk az implicit rend világáig, melyen belül „a jelensé­
gek kölcsönös függőségét vagy egymástól való függetlenségét már
nem lehet a szokásos tér- és időviszonyokkal magyarázni”. Bohm
szerint az egyes jelenségek valódi természetének tudományos fel-
térképezésekor is az „implicit rend” egészlegességéből kell kiin­
dulnunk. A Córdobában megtartott tudományos konferencián így
fogalmazott: „Az elektron mindig az egész.”29 Ez az álláspont na­
gyon közel van az „Avatamszaka-szútrából” ismert „egy minden­
ben” elvhez. Ha Bohm folytatja ilyen irányú kutatásait és hajlandó
lesz még tovább menni az általa megkezdett úton — ráadásul még
meditál is, egyszerre használva testét és tudatát —, könnyen lehet,
hogy meglepő eredményeket fog elérni, és munkája egy szép nap
jelentős áttöréshez vezethet a fizikában.

124
 Ö T Ö D I K F E J E Z E T

Nézz mélyen a tenyeredbe!

A boldogság a Lét tudatából Jak ad

Ma reggel az ég tiszta volt, a levegő pedig meleg. A kisThuy meg­

ette a pirított rizst, amit reggelire készítettem neki, majd iskolá­
ba indult. En a kertben salátát ültettem. Amikor bejöttem a ház­
ba, hogy megmossam a kezem, észrevettem, hogy a vendégem is
fölébredt már, és éppen arcot mos. Vizet forraltam, és teát készí­
tettem. Aztán kiültem az udvarra, és két teáscsésze társaságában
vártam, hogy jöjjön és csatlakozzon hozzám.
Meleg napsütésben teáztunk. A barátom azt kérdezte tőlem,
hogy miben mutatkozik meg a meditációnk eredménye. En azt vá­
laszoltam, hogy béke és boldogságérzet a gyakorlás gyümölcse.
Ezen mérhetjük le a gyakorlás sikerét. Ha a meditáció hatására
nem válunk nyugodtabbá és boldogabbá, akkor valami nincs rend­
ben a gyakorlással.

J25
 Gyakran mondják, hogy ha valaki tanító nélkül kezd meditál­
ni, könnyen összezavarodhat, elveszítheti tudati egyensúlyát.
Csakhogy nem olyan könnyű magasan képzett tanítót találni. Az
ilyen ember meglehetősen ritka. Sokkal gyakrabban bukkanunk
olyan tanítóra, aki még nem járta végig az ösvényt. Ha nincs mó­
dunk egy megvilágosodott mester mellett tanulni, a legértelme­
sebb, amit tehetünk, hogy a bennünk rejlő tanítóra hagyatkozva
gyakorolunk.
Lassan és óvatosan haladjunk! Például egyáltalán nem szük­
séges a négy forma nélküli meditációt gyakorolni. Soha ne eről­
tessük túl se a testünket, se a tudatunkat! Legyünk gyengédek
önmagunkhoz! Éljük egyszerűen mindennapi életünket, éber tu­
datossággal, hiszen ha éberek vagyunk a jelen pillanatban, máris
mindenünk megvan, sőt mi magunk vagyunk minden. Nézz bele
„Az éber tudatosság csodája” és „A légzés éber tudatosságának
szútrája”30 című könyvembe! Ezek a szövegek tele vannak gyakor­
lati útmutatással. Olvasd el a négy dharma-birodalomról, a nyolc­
fajta tudatosságról vagy a háromféle természetről szóló részeket!
A meditációra vonatkozó gyakorlati útmutatásokat nemcsak köz­
vetlenül ülő meditáció előtt jó elolvasni, hanem máskor is. Egy
perc meditáció egy percnyi béke és boldogság. Ha a meditáció
számodra nem kellemes, akkor nem jól gyakorolsz.
A meditáció gyümölcse a boldogság. Ez a boldogság először
is abból származik, hogy ura vagy önmagadnak, nem veszel bele az
öntudatlan feledékenységbe. Ha figyelemmel követed a légzésed
áramlását, hagyod, hogy egy könnyed félmosoly üljön ki az arcod­
ra, éberen észleled a gondolataidat és az érzéseidet, akkor a moz­
dulataid önmaguktól lágyabbá és nyugodtabbá válnak, megjelenik
benned a harmónia, átjár az igazi boldogság. A meditáció alapja

126
nem egyéb, mint a figyelmes jelenlét fenntartása minden egyes
pillanatban. Ha ezt sikerül elérni, akkor teljesen és mélyen élhet­
jük át egész életünket, és olyan dolgokat vehetünk észre, melye­
ket a feledékenységbe és szétszórtságba elmerült emberek soha.

Teremtsünk megfelelő körülményeket az éber tudatosság

folyamatos átéléséhez!

„Az éber tudatosság csodája” című könyvemben több mint har­

minc, az éberség fenntartását segítő gyakorlatot mutattam be, és
többek között javaslatot tettem arra, hogyan töltsünk minden hé­
ten egy napot teljes éberségben. Ez a könyv világos utasításokat
tartalmaz, és eddig harmincöt nyelvre fordították le. Rövid kis
könyv, de nagyon praktikus és könnyen olvasható. Tulajdonképpen
én is ezeket az útmutatásokat követem mind a mai napig. Az em­
ber többször is elolvashatja, mert valahányszor előveszi, minden
alkalommal leellenőrizheti rajta a gyakorlása minőségét, és fölfe­
dezhet, a saját tapasztalatából kiindulva, valami újat, ami nincs le­
írva a könyvben. Több mint tíz év telt már el azóta, hogy először
napvilágot látott, de még mindig kapok hálás leveleket a világ min­
den tájáról, melyekben az olvasók beszámolnak azokról a mélyre­
ható változásokról, melyeket a könyv olvasása indított el bennük.
Egy NewYork-i sebész például megírta nekem, hogy operálás köz­
ben mindig fenn szokta tartani az éber tudatosságot. (Magamban
azt gondoltam erről, hogy ez a sebész biztosan soha nem fogja a
szikét a beteg gyomrában felejteni.)
Gyakorlásod első néhány hónapjában bizonyára azt fogod ta­
pasztalni, hogy hétköznapi életed során meg-megszakad az éber­

127
ség folytonossága. Ez természetes dolog, főleg eleinte, amikor
még könnyen megfeledkezünk az éber tudatosság fenntartásáról.
Ám mindig újra lehet kezdeni. Ha van társad a gyakorlásban, ak­
kor nagyon szerencsés vagy. Az együtt gyakorló barátok gyakran
emlékeztethetik egymást az éberség fontosságára, megoszthatják
egymással tapasztalataikat, gyakorlásuk gyümölcsét. Az éber tuda­
tosságot sokféleképpen lehet ápolni és táplálni. Például ragassz ki
egy őszi falevelet a mosdó fölé a fürdőszobádban! A levél majd
minden reggel emlékeztetni fog a jelen pillanat tudatosságára, és
mosolyt csal az ajkadra. Miközben arcot és fogat mosol, mindvé­
gig nyugodt és éber maradsz. De még a közeli templomtoronyból
hallatszó harangszó vagy akár a telefoncsörgés is alkalmas lehet
arra, hogy visszatérítsen az éber tudatosság állapotába. Azt javas­
lom, hagyd a telefont kétszer vagy háromszor is csörögni, mielőtt
felvennéd! Végezz előbb egy mély ki- és belégzést, és közben térj
vissza igazi önmagadhoz!

Kedvesein, ki vagy te?

Ha egy nap meditációs témát keresel, olyat válassz, amely fontos

neked, amit érdekesnek találsz, ami teljesen leköti a figyelmedet!
Lehet ez a meditációs tárgy a Nap, egy hernyó vagy egy harmat -
csepp, de lehet az idő is, vagy az arcod és szemed a megszületé­
sed előtt. Bármely jelenség — legyen bár konkrét vagy elvont,
fizikai, élettani, lelki vagy metafizikai — alkalmas arra, hogy a me­
ditációd tárgya legyen. Miután a tárgyat már kiválasztottad, ültesd
el mélyen önmagadba, helyezd spirituális életed középpontjába.
Ahhoz, hogy a tojásból kikeljen a kiscsibe, szükség van a tyúk tes­

128
tének óvó, körülölelő melegére. Ugyanígy, a lelkedben elvetett
meditáció-magot is táplálni kell. A saját „éned” vagy az általad leg­
jobban szeretett vagy éppen leggyűlöltebb lény „énje” is lehet a
meditációd tárgya. Bármilyen téma alkalmas arra, hogy feléb­
resszen, de ehhez az kell, hogy lényed legmélyére hulljon a mag.
Ha kizárólag csak az intellektusodra bízod a kiválasztott témát,
nem valószínű, hogy az elvetett mag szárba szökken.
Meditáltál-e már „Ki vagyok én?” kérdésen? Ki voltál, mi­
előtt megszülettél? Léteztél-e már azelőtt is, hogy fizikai léte­
zésednek bármi jele lett volna a Földön, avagy sem? Hogyan jö ­
hettél volna létre a semmiből? Ha azon a napon, amikor anyám
méhében megfogantam, szüleimnek éppen más teendőjük lett
volna, és nem találkozhattak volna egymással, akkor ki lennék
most? Ha fogantatásom napján apámnak egy másik spermája ter­
mékenyítette volna meg anyám petesejtjét, akkor ki volnék
most? Talán a saját húgom vagy bátyám lennék? Ha annak idején
apám nem anyámat veszi el, vagy ha anyám megy valaki máshoz,
akkor vajon ki lennék most? Tested minden egészséges sejtje irá­
nyítani tudja saját működését, de ezek szerint minden sejtnek
önálló „énje” van? A biológiai rendszerezés szerint minden faj szá­
mos kisebb alfajra, nemre tagolható, de vajon minden faj külön-
külön „énnel” rendelkezik? Ha ezeket a kérdéseket teljes komoly­
sággal fölteszed magadnak, és megpróbálod teljes értelmedet
latba vetni és végére járni a talánynak, egy nap meghökkentő fel­
fedezést teszel.
Miközben szerelmeddel mélyen egymás szemébe néztek,
felvetődik-e benned valaha a kérdés: „Ki vagy te, kedvesem?” Bár-
melyikőtök is próbálna meg válaszolni, egyikőtök sem elégedhet­
ne meg holmi szokványos válasszal. „Kedvesem, ki vagy te, aki el­

129
jöttél hozzám, hogy magadra vedd a szenvedésemet, mint a sajá­
todét, és úgy osztozz boldogságomban, mintha a sajátodé volna,
úgy vedd magadra életemet és halálomat, mint a sajátodét? Ki
vagy te, akinek »énje« az enyémmé vált? Kedvesem, miért nem
harmatcsepp, pillangó, madár vagy fenyőfa alakját öltötted ma­
gadra?” Azonban nem elégedhetsz meg szép költői képekkel. To­
vább kell kérdezned. Újra és újra föl kell tenned ezeket a kérdé­
seket egész elméddel és szíveddel, és egész lényeddel keresned
kell rájuk a választ. Sőt, egyszer ugyanígy kérdőre kell vonnod azt
is, akit a legjobban gyűlölsz: „Ki vagy te, aki ennyi szenvedést
okozol nekem, ennyi gyűlöletet és haragot vagy képes kiváltani
belőlem? Láncszem az okok és következmények láncolatában,
utamon előrehajtó tűz?” Vagy, ami ugyanaz, csak más megfogal­
mazásban: „Tán csak nem önmagam vagy?” Bele kell bújnod a
gyűlölt ellenség bőrébe. Eggyé kell válnod vele: a gondjai a te
gondjaid, a szenvedése a te szenvedésed, az örömei a te örömeid.
Az a személy és tenmagad nem lehettek „kettő”. „Éned” nem kü­
lönbözhet az ő „énjétől”.Te vagy az az ember, ugyanúgy, ahogy egy
vagy szerelmeddel, vagy ahogy önmagadtól sem különbözöl.
Gyakorolj így kitartóan, egészen addig, amíg a legkegyetle­
nebb, legembertelenebb diktátorban, a véresre kínzott, porig alá­
zott hadifogolyban, a világ leggazdagabb emberében és a csupa
csont és bőr afrikai kisgyerekben is meg nem pillantod önmaga­
dat! Addig gyakorolj, amíg észre nem veszed, hogy jelen vagy
minden útitársadban a buszon, a metrón, a gyűjtőtáborban, min­
denkiben, aki a földeken dolgozik; hogy benne vagy a falevélben,
a hernyóban, a harmatcsöppben és a napsugárban! Addig medi­
tálj, amíg meg nem látod magadat a porszemben és a legtávolab­
bi galaxisban is!

130
 Min mérhetjük le a meditációnk sikerét?

A folyamatos gyakorlás hatására megszületik bennünk a helyes be­

látás, és lassan kinyílnak az együttérzés, a türelem, a derű és az el­
engedés virágai. Bármit képes leszel elengedni, hiszen semmit, de
semmit nem kell magadnak megtartanod, őrizgetned, rejteget­
ned. Hiszen már nem azonosítod magad azzal a törékeny kis „én­
nel”, akit minden lehetséges eszközzel óvni és védelmezni kell.
Hiszen ráébredtél, hogy mások öröme ugyanúgy a saját örömed,
ezért nyugodtan ujjonghatsz, nincs benned egy szemernyi önzés,
féltékenység vagy irigység sem. Miután már nem ragaszkodsz
semmiféle hibás nézethez vagy előítélethez, teljes mértékben
toleráns tudsz maradni. Együttérzésed kapui sarkig kitárulnak,
átérzed és elszenveded minden érző lény szenvedését. Követke­
zésképpen minden tőled telhetőt megteszel a szenvedéseik enyhí­
téséért és megszüntetéséért. Ezt a négy dolgot nevezik a négy
„mérhetetlenségnek”: gyengéd kedvesség minden érző lény iránt,
együttérzés, együtt örülés és ragaszkodásmentesség. E négy erény
a dolgok kölcsönös függésén folytatott meditáció gyümölcse.
E négy mérhetetlen erény kifejlődése jelzi, hogy helyes úton
jársz, és már másoknak is képes vagy utat mutatni a gyakorláshoz.

Levél barátaimhoz

Hol vagy most, kedves barátom? Kinn a réten, vagy az erdőn, a

hegyekben, vagy egy katonai táborban, gyárban, az íróasztalodnál,
kórházban, esetleg börtönben? De bárhol is vagy, lélegezz most
velem együtt, ki és be, és engedd, hogy az éber tudatosság napja

‘ 3i
fülragyogjon! Kezdjük a légzéssel és az éber figyelemmel! Csak a
saját belátásunkon és éber figyelmünkön múlik, hogy az élet üres
káprázat és álom-e csupán, vagy pedig csodálatos valóság. A föléb­
redés csoda. Ahogyan egy vaksötét szobában azon nyomban szer­
tefoszlik a sötétség, amint kigyullad a fény, az élet csodálatos va­
lósága is abban a szempillantásban feltárul előttünk, ahogy felkel
bennünk az éber tudatosság napja.
Van egy vietnami költő barátom, akit „átnevelő” táborba zár­
tak az ország egy távoli részén, a dzsungel közepén. Az ott eltöltött
négy év alatt rendszeresen meditált, és az embertelen körülmé­
nyek közepette is békességben élt. Mikor négy év után kiengedték,
teljesen józan, kiegyensúlyozott volt, és éles, akár egy frissen éle­
zett kard.Tudta, hogy nem veszített semmit a négy év alatt. Épp el­
lenkezőleg, a meditáció segítségével teljesen „átnevelte” önmagát.
Ezeket a sorokat baráti buzdításnak szánom, és remélem,
hogy szavaim némi vigaszt nyújtanak sok ismert és ismeretlen, ki­
látástannak és tragikusnak ítélt körülmények között élő testvé­
remnek, hogy erőt és bátorságot merítenek belőlük!

Ha békét kívánsz, azonnal megkapod

Tizenöt évvel ezelőtt négy kínai írásjelet festettem egy lámpaer­

nyőre. Jelentésük nagyjából ez: „Ha békét kívánsz, azonnal meg­
kapod.” Néhány évvel később Szingapúrban alkalmam nyílt ezeket
a szavakat átültetni a gyakorlatba.
Néhány munkatársammal együtt akciót szerveztünk indokí­
nai menekültek megsegítésére a Sziámi-öbölben. Mau Chay Ruot
Mem lett akciónk fedőneve, ami nagyjából annyit tesz: „Ahol vér-

>32
ontás van, ott mindannyian szenvedünk.” Abban az időben a világ
közvéleménye még nem nagyon tudott a csónakokon menekülő
vietnamiak százezreiről,Thaiföld, Malajzia és Szingapúr kormánya
pedig nem volt hajlandó befogadni ezeket a szerencsétlen embe­
reket. Kibéreltünk hát két hatalmas óceánjáró hajót, a Leapdalt és
a Rolandot, és ezeken szállásoltuk el a nyílt tengeren felszedett
menekülteket. Ezenkívül két kisebb hajót, a Saigon 200 és a
Blackmark nevűt, a két nagy hajó közötti kapcsolattartásra és élel­
miszer, gyógyszerek és egyéb felszerelések szállítására béreltünk
ki. Az volt a tervünk, hogy mihelyt a két óceánjáró megtelik
menekültekkel, Ausztrália és Guam felé vesszük velük az irányt.
A munkát titokban kellett végeznünk, hiszen akkoriban csónakon
menekülő tömegek helyzetéről a kormányok többsége még egy­
általán nem volt hajlandó tudomást venni, és tudtuk, hogy ha ak­
ciónkra fény derül, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk.
Sajnos amikor már csaknem nyolcszáz embert sikerült ki­
mentenünk és elhelyeznünk hajóinkon, a szingapúri kormány
megneszelte titkos akciónkat. Egy nap, hajnali két órakor, a ren­
dőrség körbevette a házunkat. Egy tiszt a bejárati ajtót, egy másik
a hátsó kijáratot biztosította, miközben négyen behatoltak a ház­
ba, úti okmányaimat elkobozták, és arra köteleztek, hogy huszon­
négy órán belül hagyjam el az országot.
Semmiképpen sem hagyhattuk sorsukra a hajóinkon lévő
nyolcszáz embert. Valamit tennünk kellett azért, hogy biztonság­
ban eljuthassanak Ausztráliába vagy Guamra. Ugyanakkor a Saigon
200 és a Blackmark nem hagyhatták többé el a kikötőt, nem vihet­
tek vizet és élelmiszert a Leapdalon és Rolandon rekedt menekül­
teknek. A Rolandnak még lett volna elég üzemanyaga, hogy eljus­
son Ausztráliáig, csak éppen az ennivalójuk és a vizük nem lett

133
volna elegendő a hosszú útra. Am egyszer csak a hajómotor fel­
mondta a szolgálatot. Igen szeles idő volt, nagy hullámok dobál­
ták a maláj partok mentén magatehetetlenül sodródó hajót.
Komolyan aggódtunk a Roland és a fedélzeten rekedt emberek
biztonságáért, miközben a maláj kormány nem akarta engedélyez­
ni az ország felségvizeinek használatát. Közben megpróbáltunk
vízumot szerezni valamelyik szomszédos országba, hogy onnan
folytassuk az akciót, de sem a maláj, sem a thaiföldi, sem pedig az
indonéz kormány nem volt hajlandó befogadni minket. Bár lábam
alatt még szilárd talaj volt, a szárazföldről próbáltam irányítani az
eseményeket, közben mégis úgy éreztem, mintha a nyílt tengeren
sodródnék, teljesen kiszolgáltatva a hullámok kényének-kedvé-
nek. A saját életemet és a nyolcszáz tengeren hányódó menekültét
ugyanaz a vihar sodorta és dobálta irányíthatatlanul.
Ebben a nehéz helyzetben lett segítségemre a címben sze­
replő meditációs téma: „Ha békét kívánsz, azonnal megkapod.”
Elhatároztam, hogy ezen fogok meditálni. És láss csodát! Rövid
időn belül teljesen megnyugodtam, minden félelem és aggodalom
elpárolgott a tudatomból. Nagyon meglepő volt ez ebben a zava­
ros helyzetben, még számomra is. Ugyanakkor nem lettem fe­
lelőtlen vagy gondatlan — egyszerűen csak békés és nyugodt. És
csak ebben a kiegyensúlyozott tudatállapotban voltam képes meg­
oldani a szinte megoldhatatlannak látszó feladatot. Amíg élek,
nem felejtem el azoknak az ülő meditációknak a békéjét, a ki-be
áramló légzést, a lassan múló másodperceket, annak a kritikus hu­
szonnégy órának minden egyes éberen megtett lépését.
Hirtelen több problémával kellett szembenéznem, mint
amit huszonnégy óra leforgása alatt emberi számítás szerint meg
lehetett oldani. Úgy tűnt, egy egész élet nem lenne rá elegendő,

>34
ahogyan sokunknak gyakran tényleg úgy tűnik, hogy még akkor
sem érnénk soha a teendőink végére, ha a nap negyvennyolc órá­
ból állna. Hogy is lehetne ennyi mindent egy nap alatt elintézni?
— gondoltam. Ám amint közvetlenül szembe tudtam nézni a fel­
adattal, a siker nem sokáig váratott magára. Megfogadtam, hogy
ha most nem tudok belső békét teremteni magamban, akkor soha
nem leszek rá képes. Ha veszélyek közepette nem tudom lecsen­
desíteni a tudatomat, akkor az a béke nem érhet sokat, amit eset­
leg könnyebb, nyugodtabb körülmények között meg tudnék
teremteni magamnak. Ha a nehézségek idején nincs meg a belső
békém, akkor soha nem fogom megismerni az igazi békességet.
„Ha békét kívánsz, azonnal megkapod” — azonnal, minden kése­
delem és halogatás nélkül jelen van, semmit sem kell tenned ér­
te. Ezen a mondáson meditálva sok problémát sikerült szépen
sorjában megoldanom, ahogy hozta őket az élet, egymás után.

Ok és okozat villámgyorsan követik egymást

Béke a jelen pillanaton kivül sehol sincs. Nevetnivaló dolog, ha va­

laki így beszél: „Várj, amíg ezt befejezem, utána majd lesz időm bé­
kében élni.” És mi az az „ez”? Egy diploma, egy állás, új ház vagy az
adósságok törlesztése? Ha így gondolkozol, soha nem lelsz békére.
Mindig lesz egy újabb „ez” az éppen aktuális „ez” után. Soha nem
fogsz a végére érni. Ha most, ebben a pillanatban nem vagy békés,
soha nem leszel az. Ha komolyan vágysz a békére, most azonnal
kell megbékélned önmagaddal és a világgal. Egyébként csak az a
csalóka remény marad számodra, hogy talán majd egy szép napon
egyszer csak csoda történik veled, és békességre lelsz.

135
 Költő barátom nem várt a megbékéléssel az internáló tábor­
ból való kiszabadulásáig. Hiszen még azt sem tudhatta előre, hogy
csak négy évig fogják ott tartani. (Sokan tíz évig vagy még hosz-
szabb ideig raboskodtak ott.) Azonnal hozzálátott. „Ha békét kí­
vánsz, azonnal megkapod” — egy ehhez hasonló témán kezdett
meditálni. Mindnyájunknak le kell ülnünk, és kísérletezgetnünk
kell egészen addig, amíg meg nem találjuk a számunkra megfelelő
meditációs módszert, amelynek segítségével békében és harmó­
niában élhetünk. A béke azonban nemcsak a távoli jövőben, sok­
napi fáradtságos gyakorlás után jön el. Hiszen a legfontosabb a
helyes törekvés, a béke utáni vágy és az elszántság. Ha kellően el­
tökéltek vagyunk, az eredmény villámgyorsan, szinte a kívánság
megfogalmazásával egy időben megjelenik. Még ki se kell monda­
nunk ezt a kívánságunkat. A békét táplálhatjuk a légzésünkkel,
tudatos járásunkkal, a mosolyunkkal, a látással, a hallással, a tapin­
tással, míg bele nem olvadunk, és teljesen eggyé nem válunk ve­
le: békévé oldódik bennünk minden.

Az égvilágon minden a te békéden múlik

Ha az egész Föld a tested volna, saját tagjaidban sajgó fájdalom­

ként élnéd át a mindenütt jelen levő szenvedést. Olyan sokfelé kí­
nozza háború, elnyomás, éhínség a lényeket! Gyerekek vakulnak
meg az éhezéstől. Gyerekkezek túrnak a szemétben élelem vagy
egy falatka ételre cserélhető kacat után kutatva. Felnőttek pusz­
tulnak el lassan és minden reménytől megfosztva börtöncellák­
ban, átnevelő táborokban. Mások megpróbálnak szembeszállni az
elnyomással, és ezért kell meghalniuk. Elegendő nukleáris fegy-

136
verünk van akár egy tucat Föld elpusztításához, és mégis egyre
újabbakat gyártunk.
Aki mindezzel tisztában van, hogyan vonulhat el egy erdőbe,
vagy hogyan ülhet le akár csak a saját szobájában meditálni? Hi­
szen a békét, amire vágyunk, nem sajátíthatja ki senki, nem te­
kintheti saját kizárólagos kiváltságának. Olyan belső békét kell ke­
resnünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy eggyé váljunk
mindazokkal, akik szenvednek, és tenni tudjunk valamit testvére­
ink szenvedése, azaz a saját szenvedésünk enyhítéséért. Sok olyan
fiatalembert ismerek, aki tisztán látja a világ jelenlegi helyzetét,
és tele van a szenvedők iránti együttérzéssel. Nem hajlandóak va­
lamiféle mesterséges békébe menekülni, hanem elkötelezetten
vállalják a valósággal való szembenézést, és harcolni szeretnének
a társadalom megváltoztatásáért. Jól tudják, hogy mit akarnak,
mégis hamar elfáradnak és elvesztik lelkesedésüket. Miért? Mert
nincs mély, belső békéjük, olyan belső nyugalmuk, melyet a hét­
köznapok csatáiba magukkal vihetnének. A mi erőnk nem fegyve­
rekben, pénzben vagy a hatalomban keresendő. A mi igazi erőnk
a békésségünk, a bennünk lévő béke. Ez a béke tesz minket el-
pusztíthatatlanokká és sérthetetlenekké. Erre a békére van a leg­
inkább szükségünk ahhoz, hogy gondoskodni tudjunk szerette­
inkről, és segíthessünk azoknak, akik gyámolításra szorulnak.
Sok-sok emberben fölismertem már ezt a belső békét.
Az ilyen emberek idejük legjavát arra fordítják, hogy segítsék az
elesetteket, és lényükkel, jelenlétükkel mindenütt a szeretet és a
megértés fáit táplálják, öntözzék. A legkülönfélébb vallási és kul­
turális környezetekből származnak ezek a békés lények. Nem
tudom, ki hogyan jutott el közülük saját belső békéjének felisme­
réséig, de láttam rajtuk, hogy ebből a belső békéből táplálkoznak.
Ha figyelmes vagy, te is azonnal észreveszed, ha ilyen emberrel ta­
lálkozol. Ez a béke nem a világtól elzáró barikád. Épp ellen­
kezőleg, rajta keresztül juthatsz ki legközvetlenebbül a világba, és
általa szerezheted meg az erőt ahhoz, hogy tedd, amit érzéseid
szerint másokért meg kell tenned: hogy küzdj a nagyobb társadal­
mi igazságosságért, a gazdagok és a szegények közötti szakadék
csökkentéséért, a fegyverkezési verseny leállításáért, a faji megkü­
lönböztetések ellen, és hogy mindenütt a megértés, a megbékélés
és az együttérzés magvait hinthesd el, amerre csak jársz. Bármely
küzdelemhez szükséges a megfelelő eltökéltség és türelem. Ám a
kezdeti eltökéltség hamar szertefoszlik, ha nem táplálja folyama­
tosan ez a belső béke és nyugalom. Azoknak tehát, akik aktív tár­
sadalmi szerepet vállalnak, fokozottan szükséges hétköznapjaik
minden pillanatát az éber tudatosság állapotában tölteniük.

A bódhiszattva minden lényre együtt érző szemmel tekint

A béke és együttérzés mindig megértéssel és megkülönböztetés­

nélküliséggel párosul. Amikor két dolgot valamilyen szempontból
megkülönböztetünk egymástól, akkor az egyiket mindig előnyben
részesítjük a másikkal szemben. Az együttérzés szemével azonban
képesek vagyunk egyszerre szemügyre venni az egész, eleven
valóságot. Az együtt érző ember minden létezőben önmagát pil­
lantja meg. Ha sok különböző szemszögből tudunk rátekinteni a
valóságra, végül mindegyiket egyformán meghaladhatjuk, és min­
den helyzetben együttérzéssel tudunk majd cselekedni. Ez a néző­
pontok feletti egység a „megbékélés” fogalmának legfelső szintű
értelmezése.
 A megbékélés nem kiegyezést jelent a képmutatással és a go­
noszsággal. Az igazi megbékélés mindenfajta érdekérvényesítést
ellenez, miközben nem kötelezi el magát egyik szemben álló fél
mellett sem. Az ember általában mindenfajta párharcban és konf­
liktusban állást akar foglalni, mereven elkülönítve jót és rosszat,
részleges információi származzanak akár közvetlen tapasztalatból,
akár propagandából vagy hallomásból. Általában a felháborodás
bírja rá az embert a cselekvésre, ám a felháborodás, legyen akár­
mennyire jogos és indokolt, nem elég. A világ nem szűkölködik
olyan emberekben, akik hajlandóak magukat nagy hévvel belevet­
ni a cselekvésbe. Inkább olyanokra lenne égető szükségünk, akik
elköteleződés nélkül képesek mindenkit egyformán szeretni,
hogy magukhoz ölelhessék a teljes valóságot, mint az összes kis-
csibéjét két kitárt szárnyával védelmező tyúkanyó.
A kölcsönösen függő keletkezés igazságán történő meditá­
ció olyan út, amely ehhez a felismeréshez vezet. Eltűnik a folyto­
nos megkülönböztetési, szétválasztási kényszer, a világot már
nem szeleteli fel többé a fogalomalkotás éles kardja. Elmosódik a
jó és a rossz közötti határvonal, s felismerjük az eszköz és a vég­
cél azonosságát. Addig kell kitartóan gyakorolnunk, amíg az etióp
vagy ugandai csont és bőr kisgyerek testében is a saját testünkre
nem ismerünk, amíg valamennyi élőlény fájdalmát és éhínségét a
sajátunkként nem éljük át. Ha ez sikerül, megvalósítottuk a meg­
különböztetés nélküli, tökéletes szeretetet. A „Lótusz-szútra”
szerint egyedül Avalókitésvara bódhiszattva képes arra, hogy
együtt érző szemmel tekintsen minden érző lényre. Ha olyas­
valakivel találkozunk, aki minden lényre képes együtt érző szem­
mel tekinteni, biztosak lehetünk benne, hogy jelen van benne
Avalókitésvara. Ha az első Nemes Igazság, az egyetemes szenve­

139
dés igazsága fölött meditálunk, bennünk is szállást talál Avalóki-
tésvara bódhiszattva. Ha pedig valamilyen szívességre szeretnénk
őt megkérni, máris megjelenik nekünk, még mielőtt szólhatnánk
hozzá.

„Nézz bele a tenyeredbe, gyermekem!”

Van egy művészbarátom, aki már negyven éve él távol a hazájától.

Elmesélte nekem, hogy ha hiányzik neki az édesanyja, elég csupán
belenéznie a saját tenyerébe, és attól máris megkönnyebbül.
Édesanyja egyszerű vietnami asszony volt, aki csak néhány kínai
írásjelet ismert, és soha nem tanult nyugati filozófiát vagy tudo­
mányt. Mielőtt a barátom világgá ment volna, az anyja megfogta
a kezét, és a következő szavakkal bocsátotta útjára: „Fiam, ha hi­
ányzóm neked, csak nézz bele a tenyeredbe, és azonnal megpil­
lanthatsz!” Milyen mélyrehatóak ezek az egyszerű, őszinte szavak!
Az elmúlt negyven év alatt barátom sokat nézegette a tenyerét.
Az anya nemcsak genetikai értelemben van jelen a fiúban.
A lelke, a reményei, az egész élete ott van benne. Tudom, hogy a
barátom rendszeresen meditál, de azt nem kérdeztem tőle, hogy
ezt a „tenyérbe nézést” használta-e valaha kung-anként a meditá­
ciójában. Ez a téma igen messzire juttathatja a gyakorlásban.
A tenyerén át mélyen belepillanthat a kezdetiden cs soha véget
nem érő idő valóságába. Generációk ezreit láthatja a múltban, és
generációk ezrei sejlenek fel előtte a jövőben, amelyek mind azo­
nosak önmagával. Időtlen idők óta egészen eddig a pillanatig,
megszakítás nélkül tartó élete összegződik éppen most a tenyeré­
ben, ebben a kezdet és vég nélküli tükörben. Fölismerheti benne

14 0
ötszázmillió évvel ezelőtti vagy a majd ötszázmillió év múlva kia­
lakuló „igazi ábrázatát”. Ő, a barátom, nemcsak az időtengely
mentén kibontakozó evolúciós folyamat elágazásaiban van jelen,
hanem a kölcsönösen függő kapcsolatok egész hálózatában is. Ép­
pen ezért minden sejtje pontosan olyan szabad a születés és halál
béklyójától, mint ő maga. Ha jól használja valaki a „Nézz mélyen
a tenyeredbe!” kóant, mélyebb hatást érhet el vele, mint Hakuin
zen mester híres kung-anjával, az „Egy tenyér, ha csattanának
Tavaly nyáron meglátogatott az unokahúgom Amerikából. Ezt
a „Nézz mélyen a tenyeredbe!” témát választottam számára is zen
gyakorlatnak. Azt mondtam neki, hogy nézze csak meg jól a tenye­
rét, ott van benne az összes kavics, minden egyes falevél, a kolos­
tor mögötti domboldalon nyüzsgő rengeteg bogár és hernyó.

„Miért sírsz, húgom?”

Néhány éve egy kormánypárti szervezet azt az álhirt kezdte ter­

jeszteni rólam Ho-Si-Minh-városban, hogy szívinfarktusban meg­
haltam. Ez a rémhír nem kis riadalmat és zavarodottságot okozott
az otthoniak körében. Egy buddhista szerzetesnő arról számolt be
nekem egy levelében, hogy egy szemináriumi óra közben értesül­
tek a halálomról. A résztvevők mélységesen megrendültek, egy
fiatal apáca még el is ájult. Húsz éve élek száműzetésben, a béke­
mozgalomban vállalt szerepem miatt, így nem ismerem ezt a fia­
tal apácát, sem a Vietnamban élő buddhista szerzetesek és apácák
jelenlegi generációját. De azt üzenem nekik, hogy az élet és a ha­
lál csupán káprázat, a felszínt érintő látszat, és semmi több. Miért
sírsz hát, húgom? Hiszen Te is a buddhizmust tanulmányozod,

14 1
akárcsak én. Amíg te élsz, addig én is élek. Ami nincs, az nem
válhat létezővé, ami viszont van, az nem szűnhet meg. Érted-e,
testvérem? Ha egyetlen létező porszemet sem tehetünk nemlé­
tezővé, akkor hogyan volna képes bárki is egy embert megsemmi­
síteni? Sokan haltak már meg ezen a Földön a békéért, az emberi
jogok védelmében, a szabadságért és a társadalmi igazságosságért
folytatott harcban, de ez nem jelenti azt, hogy az ellenségeiknek
sikerült volna megsemmisíteni őket. Komolyan gondolod, testvé­
rem, hogy Jézus Krisztus, Mahátma Gandhi, Lambrakis vagy Dr.
Martin Luther King „halott emberek”? Nem, itt vannak velünk.
Mi vagyunk ők. Minden sejtünkben hordozzuk őket. Ha tehát leg­
közelebb ilyen szomorú hírt hallasz felőlem, mosolyogj, kérlek!
Derűs mosolyod bizonyítja majd, hogy mély felismerésre és bá­
torságra tettél szert. A buddhizmus és az egész emberiség ezt vár­
ja el tőled.

A „tudomás” szóban minden benne van

Van egy barátom, aki tudományos kutató. Témavezetőként szá­

mos doktorjelölt munkáját irányítja. Mindig nagy precizitásra és
tudományos szigorra törekszik, de minthogy egyben költő is,
nem mindig sikerül tartania magát a „tudományosság” elvéhez.
Tavaly télen nagy szellemi válságon ment keresztül. Amikor erről
tudomást szereztem, egy rajzot küldtem neki, amely egy tükör­
sima vízfelületen gördülő finom kis hullámot ábrázolt. A képhez
a következő aláírást mellékeltem: „Mint mindig, a hullám éli a
maga életét, ám ugyanakkor a víz életét is éli. Amikor lélegzel,
mindnyájunkért teszed.”

14 2
 Amikor ezt a mondatot fogalmaztam, együtt úsztam vele,
és próbáltam segítségére lenni a nehéz időszak átvészelésében,
Szerencsére ez az együttúszás mindkettőnkön segített. A legtöbb
ember csak hullámként éli át önmagát, és közben teljesen megfe­
ledkezik a vizről. Hozzászoknak, hogy a születés és halál által
kijelölt keretek között éljenek, tudomást sem véve arról, ami
nem születés és nem halál. Ahogyan a hullám is részt vesz a víz
életében, mi is részesülünk a nem születés és nem halál életében.
Csupán tudomást kell szereznünk erről, tudatosítanunk kell
magunkban, hogy a nem születésben és a nem halálban élünk.
Minden benne van a tudomás szóban. Tudomást venni erről, egy­
szerűen csak tudni róla: ebből már következik az átélés, a meg­
valósítás is, ami nem egyéb, mint éberség. Minden meditatív tevé­
kenység a felébresztésünkre irányul, hogy tudomást szerezzünk
erről az egyetlenegy dologról: a születés és a halál semmilyen for­
mában nem érintheti igazi valónkat.
Jegyzetek

Első fejezet

' Pradnyá, Thich Nhat Hanh: „Lábnyom ok a hom okban” című kötetéből
(Footprints in the Sand, La Bői Press, San Jose).

2 A vidnyánaváda („estik tudat” tan) tanítása szerint a szmritit szamádhi és

pradnyá, a feledékenységet pedig szétszórtság és helytelen szem lélet
kíséri. E két utóbbi az összeszedettség és a bölcsesség ellentéte. A szmri-
ti, szamádhi és pradnyá az öt üdvös tudatm űködés, a feledékenység, szét­
szórtság és helytelen szem lélet pedig a huszonhat nem üdvös tudati té ­
nyező közé tartozik.

3 Lásd Fritjof Capra: Afizika taója - A modern fizika és a keleti miszticizmus

közötti párhuzamfeltárása ,Tricum , Bp., 1990 (angolul: TheTao ofPhysics:
An Exploration of the Parallels Between Modern Physics and Eastern Mysticism,
Second Edition, Shambhala N ew Science Library, Boston, 1985). Lásd
m ég:T h om as Cleary (fordítása): The Flower Ornament Scripture:A Trans-
lation o f the Avatamsaka Sutra, 3 volum es (Shambhala, Boston, 1984-87).

4 Lásd például D ógen: „H old a harm atcseppben” (D ogén: Moon in a

Dewdrop, edited by Kazuaki Tanahasi, N orth Point, Berkeley, 1985)
314. oldal.

5 A kvantum elm élet koppenhágai interpretációja értelm ében a m egfi­

gyelő elválaszthatatlan a megfigyelt tárgytól, a tudósok többsége m ég­
sem alkalmazza ezt a teóriát a gyakorlatban.

6 Lásd NyanaponikaThera: Satipatthána, a buddhista meditáció szíve: a Budd­

ha Éberség-útján alapuló szellemi gyakorlatok kézikönyve, Buddhista Misz-
szió, 1985 (angolul: The Heart ofBuddhist Meditation,Weiser, N ew York,
1962.).

7 „Az »objektív« és »szubjektív« kifejezések csupán korlátozott értelem ­

ben vett eseményeket jelölnek. A kvantummechanikából tudjuk, hogy

145
 nem létezhet teljesen objektív, vagyis a megfigyelő tudatától független
jelenség. És viszont: minden szubjektív jelenség valamely objektív tény­
ként jelenik m eg.” Brian D. Josephson: „Tudomány és tudatosság” című
kötetéből (Science et Conscience, Stock, Paris, 1980).

Második fejezet

b K. von Frisch: Tanzsprache und Orientierung dér Beinen, Berlin, 1965

9 Lásd Dávid Bohm: Okság és véletlenség a modernfizikában, Gondolat, Bp.,

1960 (angolul: Wholeness and the Implicate Order, Routledge & Kegan
Paul, London, 1980), 2. fejezet.

10 Alphonse de Lam artine: Méditations poétiques (1820).

" A nyolcadik fajta tudatosság, az álaja funkciója a fenntartó, vagyis a

fenntartott tárgy „fenntartása”, amit a hetedik, a manjána, (tévesen) ö n ­
magának tekint. Az álaja ezen kívül tárolja a „magvakat” (bídzsa), azaz a
dolgok lényegi esszenciáját vagy energiáját, és kibontakoztatja, azaz át­
alakítja és m egérleli a karm ikus csírákat, hogy új testi-lelki, valamint fi­
ziológiai jelenségek képében nyilvánuljanak meg. A manjána az álaja egy
adott részletének mint önmagának m egragadására tett kétségbeesett
kísérlet. Az amala pedig tiszta, fehér tudatosság — m agát az olaját neve­
zik így, miután m egszabadult a manjánától. M indezt részletesen elm a­
gyarázzuk a negyedik fejezetben.

Harmadik fejezet

12 Sokan azt hiszik, hogy a négy dhjánában és a négy form a nélküli szamád-
hiban való elmélyülés olyan tudatállapotokat jelent, ahol a tudatnak már
nincs sem m iféle tárgya. A tudatnak azonban mindig van valamilyen tár­
gya — ha nem lenne, m ár nem lehetne tudat. A négy form a nélküli
tudatállapotban a tudat tárgya a végtelen tér, a korlátlan tudatosság, az
érzékelés hiánya, valamint a sem érzékelés sem nem érzékelés. A sza-

146
 mádhi olyan tudatállapot, amelyben m ar nincs különbség a tudatosság
tárgya és alanya között, vagyis a nimitta-bhágát (a tárgyat) m ár nem tár-
gyiasítja a darsana-bhága (az alany). Mind a tárgy, mind az alany a tuda­
tosság része, nem létezhetnek egym ástól függetlenül. M indkettő léte
ugyanazon az alapon nyugszik: a szvabháva-bhágán (a tudat önterm észe­
tén).

IJ Dao Hanh dhjána-mester a Li-dinasztia idején, a XI. század végén.

14 Nguyen Cong Tru 1778-ban született Vietnamban, a Ha Tinh tarto ­

mánybeli Uy Vieu faluban, és 1859-ben halt meg.

15 „Ellentm ondók magamnak?

Jól van hát, ellentmondók m agamnak,
Én nagy vagyok, sokaságok vannak bennem .”

Walt W hitman: „Ének önm agám ról”, Gáspár Endre fordítása a Walt
Whitman versei (Interpopulart Könyvkiadó, Szentendre, 2001) c. kötet­
ből.

16 „A kölcsönös összeköttetések hálózataként felfogott részecskék elgon­

dolását kell a lehető legm esszebbm enőkig alkalmaznunk. A bootstrap fo­
galma nem csak az anyag » elemi ép ítőko ckáin ak képzetét szám olja fel,
hanem mindenfajta alapvető létezőét, legyen az akár törvény, egyenlet
vagy alapelv. Eszerint a világmindenség egym ástól függő esem ények di­
namikus szövete. Egyik tulajdonsága vagy alkotóelem e sem tölti be az
egészet fenntartó alapzat szerepét; m indegyik a többi alkotórész tulaj­
donságainak következménye, a szövet egészének szerkezetét pedig az
alkotórészek kölcsönös viszonyainak globális koherenciája szabja m eg.”
(F ritjof Capra: Afizik a taója című könyvéből)

17 Vikalpa.
18 Dávid Bohm: Imagination and the Implicate Order, Brian D. Joseph-
son: „Tudomány és tudatosság” című kötetéből (Science et Conscience,
Stock, Paris, 1980), 453. oldal.

19 Erwin Schrödinger: MyView o f the World (Cam bridge University Press,

London, 1964), 22. oldal.

>47
20 A „határtalanság” és „végtelenség” szavakat idézőjelbe teszem , mivel fel­
tételes értelem ben használom őket.

21 Azok az olvasók, akik nem ism erik a relativitáselm életet, talán nem ér­
tik a „négydimenziós folytonosság” fogalm át. Minkowski, a német m a­
tem atikus m ár Einsteint m egelőzően felvetette, hogy az egym ástól el­
választott tér és idő csupán két képzeletbeli kísértet; csak együttesen
tudják képviselni a valóságot. A relativitáselm élet kimondja, hogy m in­
den m ozgó tárgy (minden kő a Föld felszínén, ami a Földdel együtt
m ozog) csak együttesen térben és időben képes megnyilvánulni. Ha
például egy repülőgép Párizsból felszállván Új-Delhibe tart, a földön
tartózkodó forgalomirányítónak a gép helyzetének pontos m eghatáro­
záshoz nem csak azt kell tudnia, hogy mely szélességi és hosszúsági fo­
kon, valamint milyen m agasságban tartózkodik, hanem azt is, hogy mi­
kor. Az idő tehát a negyedik dimenzió.
Az idő, a tér, a töm eg és a m ozgás egymással kölcsönös függésben
léteznek, és minél sűrűbb egy test töm ege, annál inkább m eggörbül k ö­
rülötte a tér. Ha az égitestekből kibocsátott fény egy olyan nagy töm e­
gű tárgy m ellett halad el, m int például a N ap, akkor pályája elgörbül,
mivel a Nap szomszédságában nagyobb a tér görbülete. A fény és az
energia is rendelkezik töm eggel, mivel a kettő ugyanaz. Ezt m ondja ki
Einstein híres egyenlete, az e=mc2, melyben az e energia, az m a töm eg,
a c pedig a fény sebessége. Mivel az anyag jelenlétében a tér m eggör­
bül, a relativitáselmélet fényében nem lehetséges többé az euklideszi
m atematika értelm ében vett egyenes vonalról beszélni.

Negyedikfejezet

22 Alfréd Kastler: Az a különös anyag, Gondolat, B p .,1980 (franciául: Cette

étrange matiére, Stock, Paris, 1976).

21 Anurádha-szútra (Szamjutta-nikája, XLIV, 2)

24 J. R óbert Oppenheimer: Science and the Common Understanding (Simon
and Schuster, New York, 1954), 40. oldal.

148
2$ Szó szerint: „Halál, ha bárki mélyedre lát, hősnek nevezik.” Lásd Isshu

Miura és Ruth Fuller Sasaki: The Zen Koan (H arcourt, Brace, Jovano-
vich, N ew York, 1965).

26 Erwin Schrödinger: What is Life? ScMind and Matter (Cam bridge Univer-
sity Press, London, 1967) 138. oldal. (E műből részletek olvashatók az
Erwin Schrödinger: Válogatott tanulmányok c. kötetben, Gondolat, Bp.
1970)

27 A legújabb egységesítő teóriák szerint, érdekes m ódon, m ég a teret és

az időt is az úgynevezett „szuperhúrok” hozzák létre.

28 Fa Cang: Wang fin HaiYuan Guan („Véget vetni a káprázatnak és vissza­

térni a forráshoz”). Á tdolgozott kínaiTripitaka, 1876. sz. szöveg.

29 Dávid Bohm: Okság és véletlenség a módénfizikában, Gondolat, B p ., 1960

(angolul: Wholeness and the Implicate Order, Routledge & Kegan Paul,
L o n d o n ,1980).

Ötödikfejezet

!0 Thich Nhat Hanh: The Miracle o f Mindfulness (például: Beacon Press,

1999), illetve Thich Nhat Hanh: Breathe! You are alive: Sutra on the Full
Awareness o f Being (Parallax Press, 1996).

149
 ______ á s t _______
U r s u s Libris

Thich N hat Hanh előző kötete:

Thich Nhat Hanh korunk egyik legnépszerűbb és leghitelesebb budd­

hista szerzője. Több mint száz könyvet írt, amelyekben mindennapi
életünk dolgaira összpontosítva, közérthető, helyenként költői stílus­
ban mutatja be a buddhizmus lényegét, alapvető filozófiai és erkölcsi
tanításait.
„Amit nap mint nap teszünk, ahogyan élünk, annak mind köze
van a békéhez.
Ha tudatosítjuk magunkban az életstílusunkat, a fogyasztási szoká­
sainkat, a nézőpontunkat, tudni fogjuk, hogyan teremthetünk békét
abban a pillanatban, amelyben élünk - a jelen pillanatban."
„Ha békések vagyunk, ha boldogok vagyunk, kinyílhatunk, mint
egy virág, és békénk egész családunkra, egész társadalmunkra jóté­
kony hatással lesz."
 U r s u s Libris

Korábbi köteteinkből:

w w w .u rsu slib ris.h u

Készült az Ursus Libris Bt. gondozásában, a 2005. évben.
www.ursuslibris.hu

Felelős kiadó: Danka Miklós

Nyomta: ETO-Print Kft., Budapest
Felelős vezető: Balogh Mihály
 1 hich JSíhat Hanh ^ Z Í V f c í m , cl iN c ip
bér tudatosságtól a s :cmlcló'dcs bői fa ka dó felismerésebi

Hogyan telietjük karmoniku-

sakká mindennapjainkat egy­

szerű meditációs gyakorlatok

segítségével? Hogyan nyerke-

tünk kepillantást univerzumun

alaptörvényeiké?

Nkat Hank a kétköznapok dől

gaitól elindulva vezeti olvasóit

a természet csodáin át egészen

-
a modem fizika és a kuddkista
■
köleseiét közötti összefüggések

mm. 3%: ■

■ 9 789638 663474
■ LI
' :

:s