04 Szelektív

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály
A TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK

SZELEKTÍV KEZELÉSÉNEK MÓDSZEREI,
ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI
Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 4.
Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja

Budapest, 2003. május
TARTALOMJEGYZÉK
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés .......................................................................................... 5
1. A hagyományos (vegyes) hulladék-begyűjtés, -szállítás áttekintése 7
2. A szelektív hulladékgyűjtés helyzete és szerepe

a hulladékgazdálkodásban ........................................................ 13
3. A szelektív hulladékgyűjtés alkalmazási feltételei és módszerei ... 17

3.1 A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek......................................... 18
3.2 A közterületi hulladékgyűjtő szigetek........................................ 19
3.3 A hulladékudvarok ................................................................... 23
3.4 A válogató szükségessége és műszaki kialakítása ........................ 30
3.5 A szelektív gyűjtési rendszer tervezésénél figyelembe veendő
szempontok ............................................................................. 39
4. A zöld- és biohulladék szelektív gyűjtése ................................... 41
5. A szelektív hulladékgyűjtés hazai tapasztalatai........................... 43
6. A szelektív gyűjtés gazdasági kérdései ....................................... 47
3
BEVEZETÉS
A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak a keletke-

zés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélő összegyűjtése és tárolása az
elszállításig. Ennek során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezésének üteméhez,
anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési és kezelési hely környezetéhez, jellemző-
ihez, valamint a begyűjtési módokhoz, azok változataihoz és a begyűjtési kapaci-
táshoz.
A hulladékok begyűjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van,

egységes rendszert képez. A hulladékok begyűjtésére-szállítására különböző mód-
szerek alakultak ki, attól függően, hogy:
– milyenek a hulladék tulajdonságai,
– a keletkezési helyről milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani,
– melyek a gyűjtési és szállítási feladattal kapcsolatos közegészségügyi és kör-
nyezetvédelmi követelmények,
– milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel.
A hulladék begyűjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozga-
tási folyamata a hulladék-begyűjtési rendszer, amely lehet együtemű és kétütemű.
Az együtemű hulladék-begyűjtés: a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanaz-

zal a szállító célgéppel, a begyűjtéstől a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző
létesítményig.
A kétütemű hulladék-begyűjtés: a hulladék mozgatása a hasznosítást vagy ártal-

matlanítást végző létesítményig, átrakóállomáson való átrakás (esetleg előkezelés)
közbeiktatásával. A kétütemű hulladék-begyűjtés lényegében a szállítási távolsá-
gok jelentős növekedése (a regionális rendszerek kiépítése) következtében alakult
ki. A kétütemű szállítást leginkább körzeti, regionális kezelőtelepekhez kapcsoltan
alkalmazzák a szállítási teljesítmények fokozása és a költségek csökkentése
érdekében.
5
1. A HAGYOMÁNYOS (VEGYES) HULLADÉK-
BEGYŰJTÉS, -SZÁLLÍTÁS ÁTTEKINTÉSE
1. ábra: A hulladék útja
Hazánkban 2003. január 1-től kezdődően minden településen kötelező a települési

szilárd hulladék rendszeres, szervezett szolgáltatás formájában történő kezelése.
A begyűjtés gyakoriságát külön rendelet szabályozza.
A begyűjtőrendszer többnyire együtemű kialakítású, – a gyűjtőjármű, megtelését
követően az ártalmatlanító helyre szállít –, azonban a regionális ártalmatlanító tele-
pek létesítésével terjed a kétütemű – az átrakóállomások közbeiktatásával, külön
szállítójárművel – történő hulladék-begyűjtés, -szállítás (1. ábra).
Az alkalmazott begyűjtési rendszer kizárólag az elhordásos hulladékgyűjtés, azaz
megfelelően kialakított eszközökben (konténerek, szabványos gyűjtőedényzet,
7
A HAGYOMÁNYOS (VEGYES) HULLADÉK-BEGYŰJTÉS, -SZÁLLÍTÁS
zsákok) gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről alkalmas szállítóeszközökkel, meg-

határozott technológiai rend szerinti elszállítása. (A háztartási hulladékok esetében
alkalmazható gyűjtőedényzeteket az MSZ EN 840-es szabványsorozat tárgyalja.)
1
A begyűjtési rendszer változatai: átürítéses, konténeres és zsákos hulladékgyűjtés.
Átürítéses módszer: a gyűjtőjármű zárt, speciális felépítményű és az ehhez kap-

csolódó szabványosított gépi beürítő szerkezettel (MSZ EN 1501) rendelkezik.
Begyűjtéskor a zárt, szabványos gyűjtőedény gépi emeléssel, zárt terű fedélnyitás
közben, környezeti szennyezés nélkül ürül a jármű zárt felépítményébe, vagyis
– korszerű, gyors és higiénikus megoldás,
– por- és bűzmentes,
– a szállítás – a tömörítés miatt – gazdaságos.
A konténeres módszer: a különböző űrméretű edényzet a szállítóeszközre he-

lyezve kerül elszállításra. A szállítás folyamatában a megtelt konténert a gyűjtőjármű
vagy üresre cseréli (cserekonténeres gyűjtés-szállítás), vagy kiüríti.
A konténereknek zártnak vagy a környezeti szennyezést megakadályozó ideiglenes
takarásúnak kell lennie.
Előnyei:
– különféle darabos hulladék befogadására is alkalmas az edényzet,
– miután a tartályt a helyszínen nem ürítik ki, így az elszállítás higiénikus körülmé-
nyek között történik,
– a rakodás, szállítás munkaerőigénye minimális.
Hátrányai:
– meg kell szervezni a konténerbe való gyűjtést,
– speciális szállítójármű kell, alkalmas felépítménnyel.
Ott célszerű alkalmazni, ahol nagyobb tömegű hulladék keletkezik és megoldható

az összehordás, kevés a munkaerő és a feldolgozó-ártalmatlanító létesítmény
közel van.
A zsákos módszer a települési szilárd hulladék zsákokban való gyűjtése, amely-

hez a hagyományos, egyszerűbb – beürítőszerkezet nélküli – szállítóeszközök is
alkalmazhatók.
Előnyei:
– olcsó, könnyen kezelhető gyűjtőeszköz,
– rugalmasan alkalmazkodik a változó hulladékmennyiséghez,
8
– a lezárható zsákok miatt por- és bűzmentes,

– a zsák újrafelhasználása elmarad, így nincs szükség kiegészítő munkafázisokra
(tisztítás, fertőtlenítés),
– jól alkalmazható a hulladék elkülönített (szelektív) gyűjtésében és szállításában, 1
– jó és gyors kiegészítő módszer a csúcsidőszaki hulladék keletkezéseknél (pl.
üdülőterületeken),
– megfelelően kielégíti a higiéniai követelményeket.
Hátrányai:
– nem minden hulladék gyűjtésére alkalmas,
– a megtelt zsákokat rövid időn belül el kell szállítani.
Az elhordásos hulladékgyűjtési módszereknél technológiai, egészségügyi és mun-

kavédelmi szempontból egyaránt megfelelően kialakított típuseszközök haszná-
latosak.
A települési szilárd hulladék mennyisége és a gyűjtőterület jellege (beépítettség,
laksűrűség, stb.) szerint különböző térfogatú típusedényzetet alkalmaznak:
– kistartályok (35, 50, 60 l űrtartalommal),
– középtartályok (80, 110, 120, 240, 360 l űrtartalommal),
– kiskonténerek (660, 770, 1100 l űrtartalommal),
– konténerek (1,1 m3 feletti űrtartalommal).
A kiskonténerek és a konténerek guruló, üríthető és csere rendszerben egyaránt

használatosak.
A konténerek változatos kivitelben, zárt és nyitott megoldásokkal egyaránt for-
galmazottak, 4-5 m3 űrtartalomtól több tíz m3 befogadóképességig. A méreteknek
kizárólag a szállítójármű felépítményi kialakítása és teherbírása szab határt.
A gazdaságosabb szállítás érdekében terjedtek el az öntömörítős konténerek,
amelyeknél a megerősített szerkezeti kialakítású konténerre hidraulikus tömörítő-
egységet építenek, amely a laza hulladékot a konténerbe tömöríti (a szokásos tö-
mörítési arány 1:5 –1:8 közötti, a gyűjtött hulladék tulajdonságának függvényében).
Hasonló célt szolgálnak a nagy mennyiségben keletkező szilárd hulladék gyűjtésé-
re az ún. telepített tömörítő berendezések is, amelyeket főként ipari és szolgáltató
létesítményekhez, bevásárló központokhoz, áruházakhoz előnyös telepíteni. Ezek-
nél a hidraulikus tömörítő egység állandó telepítésű és a gyűjtőkonténereket cse-
rélik, majd elszállítják; használják a nagyméretű, több 10 m3 kapacitású zárt
konténereket, amelyeknél az elérhető tömörítési arány, hasonló az öntömörítős
konténerekéhez.
A szállítási igények növekedése, valamint az igények kielégítése olyan szállító-
eszközök kifejlesztésére adott ösztönzést, amelyek jobban megfelelnek a hulladék
jellegének, tulajdonságainak (pl. térfogati változásának). Ennek eredményeképpen
9
ma a legegyszerűbb tehergépjárműtől a korszerű, bonyolult, nagy értékű célgé-

pekig, berendezésekig sokfajta szállítójármű van forgalomban.
1 A szilárd hulladékot szállító célgépek iránti fontosabb követelmények:

– zárt tartálya vagy felépítménye legyen, amelyben hulladéktömörítő és -továbbító
szerkezet is van, ezáltal a gyűjtőtér megfelelően kihasználható, így a szállítás
gazdaságos;
– a könnyű, gyors, zaj- és pormentes rakodást és ürítést erre alkalmas szerke-
zetek tegyék lehetővé;
– az igényeknek megfelelő méretű tartálya legyen, amely azonban a közúti forgal-
mat nem zavarja;
– az alépítménye jó manőverező képességű, tartós, üzembiztos kivitelű legyen,
amely megfelel a terepviszonyoknak, a forgalmi és közlekedésbiztonsági elő-
írásoknak.
A konténeres szállításnál a konténer a tulajdonképpeni gyűjtőedény és a szállító-
eszköz rakodótere is egyben. Speciális emelőszerkezettel ellátott jármű végzi a
különböző térfogatú konténereknek a jármű alvázára emelését, majd billentéses
ürítését az alapjármű motorjával, hidraulikus rendszer segítségével, mellékhajtó-
művön keresztül.
Az emelőberendezés típusa szerinti változatok:

– emelőkaros konténerszállító (a klasszikus cseretartályos megoldás): talajszintről
emel a hátsó futómű mögött beépített keresztirányú tengelyen elforduló kettős
emelőkarral;
– emelőhorgos konténerszállító: a teleszkópos, horgos emelőkar a konténert a
jármű segédalvázának keretére húzza a csúszótalpakkal vagy a vezetőgörgők-
kel (hosszabb konténereknél gyakorta alkalmazott megoldás);
– billenőrámpás-csörlős konténerszállító (az ún. multilift-rendszer célgépe): a kon-
ténert ferde, mozgatható rámpás csörlőzéssel emeli a járműre.
A célgépek munkavégzése során felmerülő fontosabb szempontok:

– a konténertároló hely jó megközelíthetősége,
– a tartályok felvételéhez és a cseretartály elhelyezéséhez elegendő tér kialakítása,
– szilárd burkolat.
A konténerszállító célgépek alkalmazhatósága:

– intézményekben, üzemekben és közterületen is jól használható,
– építési hulladékra a nyitott kivitelek előnyösek,
– veszélyes hulladék esetén a speciális változatokat szükséges alkalmazni,
– kétütemű szállításnál.
10
A hulladékok szállításának szervezése éppen a szállítandó anyag különleges tulaj-

donságai és a feladat végrehajtásával szemben támasztott sajátos igények miatt
jelentősen különbözik a szokásos szállítási feladatoktól. Begyakorlott személyzetet,
megfelelő szállító járművekkel jól ellátott, megszervezett, tervszerűen működő 1
szervezetet igényel. Különösen érvényes ez a települési hulladékok szállítására.
A szervezési munka fontos része a szükséges alapinformációk rendelkezésre
állása.
Ezek:
– a keletkező hulladék fontosabb jellemzői,
– a gyűjtőhelyek jellegzetességei (gyűjtési mód, megközelítési lehetőségek stb.),
– a szállítási útvonalak adatai (közlekedési, forgalmi viszonyok, kiépítettség, szállí-
tási távolság stb.).
Az alapinformációk birtokában meghatározhatók:

– a hulladékszállítási kapacitások, a célgépek száma és típusa,
– a gyűjtőtartályok száma és kialakítása,
– a gyűjtőkörzetek jellemzői (gyűjtési időszükséglet, fordulóidő stb.).
A hulladékszállítási feladatoknál a korszerű matematikai módszereket felhasználva,

műszaki-gazdasági elemzést kell végezni a legjobb döntés érdekében. A szállítási
távolságok és a szállítási körülmények, a hulladék jellemzői, a rendelkezésre álló
kapacitások ismeretében tulajdonképpen anyagmozgatási feladatot kell optima-
lizálni, ehhez jól alkalmazhatók a szállítási problémamegoldás és a körutazási-
járatszerkesztés módszerei.
Az optimalizálás célja, hogy a szállítókapacitás maximális kihasználtsága mellett
a szállítási költségek minimálisak legyenek, a hálótervezés, a körutazási-járatszer-
kesztési modell módszerének adaptációja pedig egy-egy gyűjtőkörzet optimális
járatrendszerének kialakítását segíti elő.
Hazánkban mára már döntően regionális szolgáltatásról beszélünk, ahol a korszerű
szállítás tervezését a szolgáltatók nem elsősorban a logisztika oldaláról, hanem az
önkormányzatok szolgáltató rendszerbe történő bekapcsolódása oldaláról közelítik
meg.
11
2. A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS
HELYZETE ÉS SZEREPE
A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSBAN
A települési szilárd hulladékok szelektív gyűjtése a fejlett ipari országokban az elmúlt

10-15 év során került előtérbe, miután a hagyományos (vegyes) gyűjtési rendszer-
hez kapcsolódó, számos fizikai és mechanikai osztályozási műveletet alkalmazó,
magas fokon – és sokszor bonyolultan – gépesített válogató-hasznosító üzemek
gazdaságossága egyértelműen megkérdőjeleződött. A gyakorlati tapasztalatok 2
alapján jöttek rá arra, hogy a keletkezés helyén történő, meghatározott anyagcso-
portok elkülönített gyűjtésével és az azt kiegészítő, műszakilag lényegesen egysze-
rűbb utóválogatási módszerekkel olcsóbban, és ami igen lényeges, tisztábban,
illetve jobb minőségben lehetett másodnyersanyagokat kinyerni a hulladékból, mint
a korábban preferált központi hasznosító üzemekben.
Európában a hulladék másodnyersanyagkénti, illetve energetikai hasznosítását

kívánják elősegíteni a tagállamok számára kötelező irányelvek, amelyek egyrészt
a csomagolóanyagokra, csomagolási hulladékok kezelésére (94/62/EK irányelv),
másrészt a lerakásra kerülő hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartal-
mának csökkentésére (99/31/EK irányelv, illetve az ezt honosító 22/2001. (X. 10.)
KöM rendelet) vonatkoznak.
A teljes gyűjtött háztartásihulladék-mennyiségnek átlagosan jelenleg kb.15-20%-át
gyűjtik szelektíven az európai országokban, de néhány esetben (pl. Németország,
Hollandia, Svédország, Svájc, Ausztria) ez az arány eléri a 25-35%-ot is.
A teljes kezelt települési hulladékmennyiségre vonatkoztatva a másodnyersanyag-
ként történő hasznosítás európai átlaga kb. 10% (Németországban 16%, Dániában
19%, Svájcban 22%, Hollandiában 16%, Svédországban 16%), a termikus hasz-
nosítás átlagértéke kb. 25% (Németországban 36%, Dániában 48%, Svájcban
59%, Hollandiában 35%, Svédországban 47%, Franciaországban 42%).
Jellemző, hogy azokban az országokban magasabb a másodnyersanyagként törté-
nő hasznosítás mértéke, ahol a termikus eljárások is egyre jelentősebbek. A jelzett
országos átlagoktól természetesen egyes körzetekben, városokban igen eltérő
értékek tapasztalhatók. Ezt a fejlesztési tendenciát alapvetően az életmódtól, élet-
színvonaltól és fogyasztási szokásoktól függő hulladék összetételi és mennyiségi
változásai indokolják. Összetételében mindenütt folyamatosan növekszik a hasz-
nosítható összetevők és az energetikailag kedvezőbb összetevők, illetve tulaj-
donságok aránya. Ez hazánkra is érvényes (mint az a sorozat 1. füzetében látható).
Magyarországon a települési szilárd hulladék szelektív gyűjtése még csak a kezdeti
lépéseknél tart. Az elmúlt években végzett szelektív hulladékgyűjtési kísérletek azt
mutatták, hogy bár a lakosság környezet iránti érzékenységének fokozódása
következtében nőtt a szelektív gyűjtésben való részvétel készsége és mértéke,
13
A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS HELYZETE ÉS SZEREPE
azonban a nem kellő előkészítés, a sokszor szerencsétlenül vagy éppen rosszul

szervezett gyűjtési akciók eredménye lényegében negatív volt. Az utóbbi 4-5 év
során, tanulva a korábbi hibákból, néhány vidéki városban példamutatóan eredmé-
nyes munka indult meg.
A problémát az jelenti, hogy itthon nem alakult ki még egyrészt a társadalmi-
gazdasági igény- és feltételrendszer, másrészt hiányosak a megfelelő ösztönző
illetve szabályozási módszerek, kötelezések, ráadásul nincsenek meg a technikai
feltételek, kialakulatlanok a szelektíven gyűjtött összetevők ipari feldolgozásának
2 feltételei és egyértelmű minőségi követelményei.
Az uniós irányelvek figyelembe vételével kerültek meghatározásra részben a Nem-

zeti Környezetvédelmi Programban, részben a hulladékgazdálkodásról szóló 2000.
évi XLIII. törvényben (a továbbiakban Hgt), többek között olyan hosszú távú cél-
kitűzések, amelyek a települési szilárd hulladékok kezelését a jövőben jelentősen
megváltoztatják:
– a települési hulladékkezelésben ki kell alakítani a hasznosítható és a veszélyes
összetevők szelektív gyűjtésének infrastruktúrális hátterét és fokozatosan be
kell vezetni a szelektív gyűjtési módszereket,
– az EU irányelveknek megfelelően fokozatosan redukálni kell a lerakásra kerülő
hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmát (2005-ig 75%-ra, 2008-ig
50%-ra, 2015-ig 35%-ra),
– 2006-ig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50%-a
hasznosításra kerüljön, ezen belül legalább 25%-a anyagában kerüljön haszno-
sításra úgy, hogy ez az arány minden anyagtípusnál legalább 15% legyen.
A jelen hazai gazdasági adottságok alapján ezek látszólag túlzottan ambiciózus

célkitűzések, azonban a külföldi tapasztalatokra támaszkodva, nem tűnnek telje-
síthetetlennek.
A települési szilárd hulladék jelentős hányadát kitevő csomagolási hulladékok

hasznosítását segíti a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének
szabályairól szóló 94/2002. (V.5.) Kormányrendelet, amely lényegében az európai
szabályozási alapelvekre támaszkodva határozza meg az érintett hulladékok hasz-
nosításának peremfeltételeit.
A fenti célkitűzések egyrészt a szelektív gyűjtéssel kapcsolt másodnyersanyag

hasznosításával és a szerves anyagok komposztálásával, valamint a termikus
hasznosítási eljárások alkalmazásával érhetők el.
A keletkezési forrásnál történő szelektív gyűjtés az alapfeltétele az egyes

hasznosítható összetevők másodnyersanyagként történő, talajerő-utánpótlási célú
14
A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS HELYZETE ÉS SZEREPE
vagy energiahordozókénti hasznosításának, a kapcsolódó természeti erőforrások

kímélésének.
A szelektív gyűjtés tehát ennek elősegítésére alkalmazott eszközrendszer.
A szelektív hulladékgyűjtés soha nem lehet a fentiek mellőzésével előírt cél!
A szelektív gyűjtés alkalmazásának céljai:

– a hasznosítható összetevők feldolgozóiparba történő visszaforgatása,
– a veszélyes összetevők elkülönített kezelésével a települési szilárd hulladék által
okozott környezetterhelés csökkentése, 2
– a szelektív gyűjtéssel elért hulladékmennyiség-csökkenés következtében a
szükséges ártalmatlanítási (lerakóhelyi) kapacitások megtakarítása.
A keletkező hulladékmennyiség-csökkentéssel egyúttal a szükséges ártalmatlaní-
tási kapacitások (elsősorban lerakóhelyi) nem elhanyagolható mértékű megtaka-
rítása is elérhető (gazdasági szempontból ez az egyik nagy előnye a módszernek).
15
3. A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS
ALKALMAZÁSI FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI
A külföldi tapasztalatok sora igazolja, hogy a szelektív hulladékgyűjtést csak

alaposan, gondosan előkészített, jól szervezett és a lakosság együttműködését
megnyerni tudó szolgáltatási rendszer kialakításával és folyamatos működtetésével
lehet eredményesen megvalósítani. Emellett természetesen bizonyos externáliák is
szükségesek, úgymint a támogató jellegű jogi szabályozás és a potenciális má-
sodnyersanyagként hasznosítható összetevőket átvevő feldolgozóipar műszaki
felkészültsége és nem utolsósorban gazdasági érdekeltsége.
A szelektív hulladékgyűjtés eredményességét meghatározó kardinális kérdések,
úgymint az ezt segítő jogi szabályozás és a feldolgozóipar fogadókészségének
megteremtése országos léptékű megalapozást szükségeltet. Ez utóbbi nyilván
erősen piacorientált, de ettől sokkal hatékonyabb és célratörőbb állami támogatást 3
igényel. Ezek nélkül önkormányzati szinten az egész probléma nem kezelhető.
A szelektív gyűjtés kialakításánál alapelv, hogy csak ott célszerű bevezetni, ahol
már van (hagyományos) szervezett hulladékgyűjtés és rendelkezésre állnak a gyűj-
tés-szállítás eszközei.
A helyi adottságokhoz illeszkedve célszerű olyan kombinált megoldásokat alkal-
mazni a fokozatos bevezetés érdekében, amely egyaránt tartalmaz:
– hulladékudvarokat,
– gyűjtőszigeteket és
– lakóházakhoz kötött szelektív elhordásos megoldásokat.
A szelektív gyűjtés kiterjedhet a település egészére, illetve annak egy-egy jól – a be-
építési módok szerint – lehatárolható területi egységére is (ez főként a bevezetési
időszakban javasolt, azért, hogy az érintett lakosság az újfajta gyűjtéshez hozzá
tudjon szokni). Az egyes gyűjtőterületeket már csak szervezési okokból is jól meg
kell különböztetni.
A gyűjtőterületek kijelölését alapvetően:

– a terület jellege, beépítettsége (családiházas-kertes, zártsorú-többszintes,
egyedi magasházas, lakótelepi),
– az ellátandó lakosszám, a keletkező hulladék mennyisége,
– a hulladék térfogatsűrűsége, jellemzői, a szelektíven gyűjtendő összetevők
mennyisége és részaránya,
– a hulladékgyűjtés, -szállítás gyakorisága,
– szállításszervezési és -gazdaságossági szempontok határozzák meg.
A családiházas, kertes beépítésű területeken a gyűjtőedényzet rendszerint korlá-
17
A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI
tozásokkal, de elhelyezhető. A zártsorú, többszintes beépítésű területeken (ezek

rendszerint településcentrumok) a gyűjtőedényzet épületen belüli elhelyezése
korlátozott, ezért a szelektív gyűjtés edényzetének egy részét a közterületen kell
elhelyezni. Hasonló a helyzet az egyedi magasházas területeken. A lakótelepeken
a szelektív gyűjtés a zöldterületeken létesített közterületi gyűjtőszigeteken oldható
meg legelőnyösebben.
A szelektív gyűjtés megszervezése során figyelembe veendő fontosabb

szempontok:
– a hulladékkeletkezési helyhez minél közelebbi és lehető legkényelmesebb
elkülönítést biztosító gyűjtőhelyek kialakítása,
– a megközelítési távolság az érintett lakosok számára a lehető legkisebb legyen,
– rugalmas, igényekhez alkalmazkodó kialakítás,
3 – a települési környezetbe való harmonikus illesztés, esztétikus kivitel.
3.1 A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek
A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek lehetnek lépcsőházban, közös helyiségek-

ben, szeméttárolókban, kapu alatt, illetve a családi házaknál az udvaron. Fontos a
praktikus helykihasználás, az olcsó és egyszerű műszaki megoldások alkalmazása,
a jó hozzáférhetőség és a könnyű ürítés, valamint a könnyű tisztíthatóság. Lénye-
ges, hogy ne zavarja a lakóház funkcionális működését.
A kertes, családiházas beépítésű területeken kezdetben célszerű a kétedényes
gyűjtés alkalmazása (a biohulladék és a nem hasznosítható hulladék elkülönített
gyűjtése), ami a rendszer kiépülésével szükség szerint, fokozatosan állítható át
a másodnyersanyagok további szelekcióját lehetővé tevő gyűjtési módra. A gyűj-
tőedényzetből a hulladékok elszállítása a hagyományos gyűjtési rendszer célgé-
peivel, de elkülönítetten és módosított gyűjtési-szállítási logisztikai rend szerint
történik.
Ebbe a kategóriába sorolható a városias beépítésű területeken alkalmazott, a ve-

gyes hulladékot tároló edényzet mellett elhelyezett, általában egyféle hulladék-
gyűjtő edényzettel (pl. papír) megvalósított szelektív gyűjtés.
Ugyancsak itt említendő a családiházas övezetekben alkalmazható zsákos gyűjtés
vagy a kötegelt újságpapírok meghatározott napokon a gyűjtőedény mellé történő
kihelyezése.
Bármelyik rendszer mellett döntünk is, nagyon fontos, hogy a gyűjtésbe bevont
lakosság előtt ismert legyen a gyűjtött hulladékok gyűjtési naptára. A hulladék-
naptár minden fontos információt tartalmaz, amely a lakossági magatartást for-
18
málhatja. Ennek elkészítése és az érintettek számára történő megismertetése

alapvető fontosságú!
3.2 A közterületi hulladékgyűjtő szigetek

A lakóházak közelében, illetve közterületeken kialakított gyűjtőszigetek (gyűjtő-
pontok) esetében – az előző kritériumok betartása mellett – fontos az edényzet
zárhatóságának biztosítása, a hulladékösszetevők beürítéséhez könnyen hozzáfér-
hető beürítő lehetőségekkel való ellátása, a közterületi funkciók zavartalanságának
biztosítása, az esztétikus és környezetbe illeszkedő, de figyelemfelkeltő (színes,
felirat, stb.) kivitel, valamint a gyűjtőjárművek számára a jó megközelíthetőség.
A minél egyszerűbb, gazdaságosabb műszaki megoldásokra kell törekedni.
A közterületeken telepített gyűjtőszigetek hálózata képezi a szelektív gyűjtés
3
gerincét.
A gyűjtősziget funkciói:
– a lakosság által odahordott szilárd hulladékféleségek elkülönített, akadálytalan
és időben folyamatos gyűjtési lehetőségének biztosítása,
– az elkülönítetten gyűjtött hulladékféleségek közegészségügyi és környezetvé-
delmi szempontból kifogástalan módon történő, rövid idejű, átmeneti tárolása
(az elszállítás menetrendjétől függően).
A gyűjtőszigeteken kizárólag a másodnyersanyagként hasznosítható össze-

tevők, úgymint:
– a papír,
– a műanyagpalack és -fólia,
– a színes és fehér üveg,
– a fém italosdobozok
gyűjtése tervezhető (ezek döntően csomagolási hulladékok).
A fém italosdobozok a műanyaghulladékkal közös konténerben is gyűjthetők, mert

az utóválogató soron elkülönítésük – akár kézi, akár automatikus módon – egy-
szerűen megoldható. Az italosdobozok önálló konténeres gyűjtését leginkább a
nagyforgalmú kereskedelmi központoknál alkalmazzák.
Gyűjtőszigeteken veszélyes hulladékok (szárazelemek, festékes dobozok stb.)

továbbá bomló szerves hulladékok és más az egészségre káros, továbbá nagy-
darabos hulladékok nem gyűjthetők!
A gyűjtőszigetek telepítését a városszerkezeti adottságok (beépítettség, lakósű-
19
rűség, út- és közlekedési viszonyok) alapvetően befolyásolják, ezért a rendszer

kiépítése minden esetben egyedi tervezést igényel.
A telepítési helyek meghatározásánál figyelembe veendő szempontok:

– a hulladékkeletkezés valószínűsíthető súlyponti helyei,
– a kényelmes és viszonylagos rövid idejű gyalogos megközelítés, lehetővé téve
egyúttal a gépkocsival történő megközelítést is,
– a szelektíven begyűjtött hulladékot tároló edényzet gépi ürítésének és a gyűjtő-
járművek számára az akadálytalan megközelíthetőségnek a biztosítása,
– rugalmas, a változó igényekhez alkalmazkodó kialakítás (bővítési lehetőség),
– az adott települési környezetbe harmonikusan illeszkedő, esztétikus és köz-
egészségügyi szempontból kifogástalan kivitel.
3 A gyűjtőszigetek előnyös telepítési helyei a lakókörzetek terei, utcakiszögelések, a
kereskedelmi és bevásárló központok parkolói. A lakótelepeken alkalmas telepítési
helyek rendszerint rendelkezésre állnak, a kertes övezetekben előnyös telepítési
lehetőségek vannak a kereskedelmi és intézményi centrumok közelében.
A gyűjtőszigeteket a hulladékudvarok vonzáskörzetében nem célszerű telepíteni,
mert jó kihasználtságuk nem valószínűsíthető.
A gyűjtőszigetek sajátos előnye az áttelepíthetőség, azaz ha az üzemelés során
kiderül, hogy a tervezéskor feltételezett kihasználtság mértéke csekély, az edény-
zet gyorsan és egyszerűen kedvezőbb helyre áthelyezhető (rugalmasság a lakos-
sági kiszolgálásban).
A kényelmes lakossági megközelítés érdekében a tervezett ráhordási távolság
– gyalogos ráhordás esetén – ne legyen nagyobb 200-300 m-nél.
Fontos, hogy a gyűjtőszigetek a telepítési hely környékének szokásos funkcionális

működését ne zavarják (pl. ne akadályozzák a gyalogos forgalmat).
A gyűjtőszigetek őrzés nélkül és időbeni korlátozás nélkül üzemelnek.
A gyűjtőszigetek engedélyezése önkormányzati hatáskör (közterület-foglalási en-
gedély), környezetvédelmi szakhatóság bevonása nem szükséges, védőtávolság
nincs.
Az alkalmazható gyűjtőeszközök (gyűjtőedényzet) megválasztásánál köve-

telmény:
– a gyűjtendő hulladékösszetevő jellegének megfelelő kialakítás,
– az alkalmasan kiképzett bedobónyílás,
– az illetéktelen kivétel elleni biztosítás (zárható kivitel),
– a könnyű üríthetőség és tisztíthatóság,
– a minimális zajjal járó funkcionálás (főleg az üveggyűjtő edényeknél),
– a figyelemfelkeltő színezés feliratozás és piktogramok használata,
20
– az esztétikus megjelenési forma,

– továbbá az időjárásállóság és a szándékos rongálás elleni védelem.
A gyűjtőszigetek esetében az alábbi gyűjtési rendszerek használatosak:

A) hagyományos tömörítőlapos hulladékgyűjtő célgép,
B) speciális, helyszíni ürítést biztosító daruval és nyitott, vagy zárt szállító nagykon-
ténerrel felszerelt gépjármű egy- vagy többkamrás gyűjtőedényzettel kombi-
náltan,
C) görgős nagykonténer szállítására alkalmas hulladékgyűjtő célgép többkamrás,
cserekonténeres rendszerben működtetett gyűjtőedényzettel kombináltan.
Az egyes gyűjtési - szállítási rendszerek jellemzői a következőkben foglalható össze.
A) Hagyományos gyűjtőjármű és átalakított szabványedényzet kombinációja

3
A gyűjtőszigeteken elhelyezett szabvány edényzetnél az átalakítás a fedél alkalmas
bedobónyílásokkal való módosítását és fedélrögzítő zárral történő felszerelését
jelenti. A kiürítést és szállítást tömörítőlapos célgép végzi az edényzet helyszíni
kiürítésével.
A rendszer előnye, hogy ugyan módosított, de végül is a vegyes gyűjtésben alkal-
mazott szabvány edényzettel és a szintén hagyományos gyűjtésben használatos
tömörítőlapos célgépekkel oldja meg a feladatot.
Hátránya viszont, hogy – az eltérő színezés és feliratozás ellenére – zavaró az
igénybevevő lakosság számára, továbbá, csak tömörítőlapos célgépek használata
esetén alkalmazható. A gyűjtési-szállítási művelet munkaerőigénye járatonként 2-3
fő. A fogódobos célgépek a feladatra nem megfelelőek, ugyanis azok zúzó, keverő
hatása miatt az utóválogatás lényegesen körülményesebb.
B) Helyszíni kiürítést biztosító konténeres gyűjtőjármű és egy- vagy több-

kamrás gyűjtőedényzet
A legszélesebb körben alkalmazott rendszer. Az edények helyszíni ürítése vagy
a fenéklap nyitásával, vagy a tartály szétnyitásával történik. A többkamrás edény
ürítéséhez a kiszolgáló autódarut két vagy három munkahengerrel kell felszerelni,
az ürítendő kamrák számától függően.
Az edényzet tartalmának fogadására és elszállítására az autódaruval felszerelt,
nyitott nagykonténert mozgató céljármű szolgál. A többkamrás edényzet haszná-
latakor a célgép nagykonténerét belső elválasztó falakkal elkülönítve alakítják ki
az egyes hulladékfajták számára. A feladat kifogástalanul megoldható autódaruval
felszerelt, nyitott platójú tehergépjárművel is.
A gyűjtőedényzet telepítése rendszerint különösebb építészeti kiképzést nem
igényel, azonban ha lehet, a gyűjtőszigeteket célszerű – különösen a belvárosi és
a lakóterületeken – a környezetbe illesztve, de jól azonosítható megjelenéssel
21
megvalósítani.
A rendszer előnye, hogy kifejezetten a szelektív gyűjtési feladatra szolgáló, köny-
nyen kezelhető és kiszolgálható edényzetet használ, amely a lakosság számára
egyértelműen azonosítható és a változó igényekhez rugalmasan illeszthető. A ve-
gyes hulladékgyűjtési rendszertől teljesen függetlenül működtethető. Nem igényel
drága célgépeket a hulladékok begyűjtéséhez és szállításához. A begyűjtés és
szállítás feladata egy munkaerővel megoldható. A különböző másodnyersanyagok,
külön járatokban szervezve ugyan, de lényegében azonos gyűjtőjárművel gyűjthe-
tők és szállíthatók.
Hátránya, hogy önálló gyűjtő-szállító rendszer kiépítését igényli.
C) Görgős nagykonténeres gyűjtőjármű cserekonténeres gyűjtőedény-

zettel kombináltan
3 Az alkalmazott gyűjtőedényzet többrekeszes, egybeépített nagykonténer, amelyet
speciális konténerszállító célgéppel szállítanak az utóválogatóba, ott ürítik azt,
majd tisztítást követően az üres konténert cserekonténerként a gyűjtőszigethez
visszaszállítják. A gyűjtési ciklusok függvényében megfelelő számú cserekonténert
kell biztosítani. A használatos gyűjtő-szállító jármű multilift rendszerű célgép, amely
a gyűjtő nagykonténert magára húzza és rögzíti. A gyűjtési - szállítási feladat itt is
egy fővel megoldható. Az alkalmazott többrekeszes nagykonténereknek az elhe-
lyezése kifejezetten a bevásárlóközpontoknál és P+R parkolóknál ajánlható, a szo-
kásos városi gyűjtőszigeteken ritkábban használatosak.
A rendszer előnye, hogy nincs szükség a gyűjtőhelyen átürítési manipulációra és
a többféle másodnyersanyag egy járattal elszállítható. Munkaerőigénye minimális.
Hasonlóan az előzőhöz, független rendszerként működtethető.
Hátránya ezzel szemben az, hogy az edényzet telepítése a méretek miatt korláto-
zott, a változó igényekhez illesztése nehézkes, továbbá a cserekonténeres megol-
dás miatt megfelelő számú üres edény biztosítása szükséges, valamint speciális
célgépigénye van.
Bármelyik rendszer kiépítésénél fontos követelmény, hogy azonos típusú, egysé-

ges, a kiszolgált körzetek várható hulladékkeletkezéséhez igazodó, eltérő térfogatú
gyűjtőedényzet kerüljön alkalmazásra. Erre nem csupán az egységes településkép
érdekében van szükség, hanem a tervezendő hálózat műszakilag hatékony és
gazdaságilag legkedvezőbb üzemeltetése miatt is (egységes gyűjtő- és szállító-
eszközök, problémamentes áttelepíthetőség, az igénybevevő lakosság számára
a könnyű azonosíthatóság, az időszakos tisztítás miatti cserélhetőség stb.). Nem
célszerű a többéves bevezetési és kiépítési folyamat során az edényzettípusok
változtatása.
A gyűjtőszigeteken szelektíven gyűjtött másodnyersanyagok begyűjtési-szállítási
22
gyakorisága kizárólag a tervezett logisztikai rendszer (kapacitások, járatszervezés)

függvénye.
Közegészségügyi szempontból nincs kötöttség, hiszen nem veszélyes, biológiailag

nem bomló hulladékokról van szó. A szokásos ürítési gyakoriságot havi egysze-
ri vagy két-, illetve háromhetenkénti alkalomra lehet tervezni, figyelembe véve
a telepített edényzet kapacitását és a lakossági igénybevétel mértékének a hasz-
nálati idő során várható növekedését.
Logisztikai és üzemszervezési szempontból kedvezőbb, ha az ilyen szelektív gyűj-

tési rendszer a hagyományos vegyes gyűjtési rendszertől lényegében független (ez
a függetlenség relatív, hiszen a hagyományos hulladékgyűjtés logisztikájának
módosítási szükségessége nem hagyható figyelmen kívül).
Részben a lakossággal történő elfogadtatás időigénye, részben a valóban ered-
3
ményes működtetés megvalósítása (a tervezési hibák menet közbeni korrekciója
a gyakorlati üzemelési tapasztalatok alapján), valamint a létesítés nem csekély
gazdasági vonzatai egyaránt szükségessé teszik a gyűjtőszigetek hálózatának
fokozatos, ütemezett kiépítését.
Az első ütemben olyan helyeket célszerű kiválasztani, amelyeknél a lakossági fo-

gadtatás a legpozitívabb, továbbá a terület funkciója következtében a legnagyobb
ráhordási mennyiségek várhatók.
Az első ütem kb. 2 éves működési tapasztalata alapján kerülhet sor a hálózat
további bővítésére, illetve teljes kiépítésére.
A gazdasági lehetőségek függvényében, még optimális körülmények között is,
megítélésünk szerint a teljes rendszer kiépítése reálisan legalább 5-7 éves idő-
igénnyel jár.
3.3 A hulladékudvarok
A szelektív gyűjtési rendszer sajátos, azt kiegészítő elemei a hulladékudvarok, ahol

a lakosság leadhatja a háztartásában elkülönítve gyűjtött hasznosítható hulladék-
összetevőket, a nem rendszeresen keletkező nagydarabos hulladékait (lom), a la-
kások kisebb átalakítása során keletkező bontási és építés hulladékait, a háztar-
tásokban keletkező veszélyes hulladékait.
Funkciói a következők:
– a lakosság által behordott hulladékok átvétele,
– az átadott hulladékok mennyiségi és minőségi adatainak nyilvántartása,
– a begyűjtött hulladékok rövid idejű szelektív tárolása (az elszállítás menetrend-
jétől függően),
23
– a begyűjtött hulladékok rendszeres elszállításának szervezése hasznosító vagy

ártalmatlanító telephelyre.
A hulladékudvarnak nem feladata a hulladékok fizikai előkezelése (aprítás, bálázás,
válogatás). A szelektíven gyűjtött hulladékok elszállítását végző járművek és gyűj-
tőeszközeik karbantartása, tárolása sem az udvarban, hanem az üzemeltető más
telephelyén történik.
Ez a szolgáltatás a települési hulladékkezelési közszolgáltatás elválaszthatatlan

része, mivel részben azoknak a hulladékoknak az átvételére szakosodott, amelyek
a háztartási gyűjtőedényzetben nem helyezhetők el, illetve azokat a lomtalanítási
akciók során sem szállították el.
A hulladékudvar megközelíthető személygépkocsival, utánfutóval, 3,5 tonnánál
kisebb tehergépkocsival és természetesen gyalogosan is. A hulladékudvarban
3 képzett személyzet végzi a beszállított hulladékok átvételét.
A hulladékudvarokban gyűjthető hulladékok köre:

– másodnyersanyagként hasznosítható összetevők (papír, üveg, műanyag-flakon,
fólia, fémhulladék, fém italos doboz, fahulladék, textilhulladék),
– darabos hulladékok (gumiabroncs, hűtőszekrény, háztartási tárgyak és beren-
dezések, elektronikai hulladékok, gépkocsironcs),
– lakossági körből származó veszélyes hulladékok (szárazelem, akkumulátor,
gyógyszer, festék- és lakkmaradékok csomagolóeszközeikkel, sütőzsírok, nö-
vényvédőszer-maradékok, fénycső és izzó),
– lakossági körből származó építési, bontási hulladékok.
A zöldhulladékok gyűjtésére (nyesedék, fű, lomb) annak idényjellege és területi
koncentráltsága (főleg kertváros) miatt, lomtalanítási jelleggel külön gyűjtőjáratok
szervezése javasolható az ingatlanok elől, illetve azok közeléből. Erre a gyűjtő-
szigetek, hulladékudvarok hálózata valójában nem alkalmas, bár az udvarokon
egy-egy ilyen célkonténer kihelyezése megoldható. A gépkocsironcsok gyűjtésére
célszerű egyetlen központi helyet kijelölni, mert innen gazdaságosabb a tovább-
szállítás.
A hulladékudvar helyszínének kiválasztásánál a következőkre kell tekintettel

lenni:
– a településszerkezet (a hulladékudvart a település sűrűn lakott részén célszerű
kialakítani),
– a könnyű megközelíthetőség (mind a lakosok, mind a szállító járművek szem-
pontjából),
– a terület látogatottsága,
– a közúti forgalom rendje (pl. egyirányú utcák, jól elhatárolható és bekeríthető
területen),
24
– a működtetéshez szükséges közműcsatlakozások megléte,

– a regionális hulladékhasznosító létesítmények elhelyezkedése és megközelít-
hetősége.
A hulladékudvar működésével járó forgalom a lakossági beszállításra és a szelek-

tíven gyűjtött hulladékok elszállítására korlátozódik, tehát nem jár nagyobb forga-
lommal, mint általában a kereskedelem. Belvárosi, sűrűn beépített területeken a
főútvonalakról nyíló mellékutcákban célszerű az udvart telepíteni. Külső városköz-
pontokban az önkormányzati hivatalok, intézmények, bevásárlóközpontok környé-
kén célszerű hulladékudvarok kialakítása.
2. ábra: Városias hulladékudvar lehetséges elrendezése
A hulladékudvar területigényét az alábbi tényezők befolyásolják:

– a fogadóépület és a fedett-zárt építmény területe,
– a tetővel ellátott, illetve a szabad területen elhelyezett edényzet helyigénye,
– az edényzet mozgatásához, szállításához, illetve a lakosság beszállításának
zavartalanságához szükséges hely,
– a kiegészítő létesítmények és eszközök elhelyezéséhez szükséges terület (pl.
homoktároló, targoncatároló),
– a bővítési lehetőség területigénye.
25
Egy hulladékgyűjtő udvar minimális helyszükséglete az elhelyezni kívánt edények

alapterületének tízszerese, de legalább 400 m 2.
A hulladékudvarok által begyűjtendő hulladékok mennyiségét a települési szilárd

hulladék ellátási területre vonatkozó elemzése alapján lehet meghatározni. Ehhez
az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben megadott hulladékösszetételre és
annak várható változására szolgáló adatok jól felhasználhatók (lásd 1.sz.füzet infor-
mációit). A gyűjtendő hulladékmennyiségnél figyelembe kell venni, hogy a vonzás-
körzetében lévő lakosságnak – legalábbis az első 3-5 évben – csak a 20-40%-a
veszi igénybe, a külföldi és az eddigi hazai tapasztalatok szerint. A kezdeti idő-
szakot követően rendszerré váló, megszokott szolgáltatásnál is csupán az érin-
tett lakosság legfeljebb 70-80%-os részvételével lehet számolni (ez igaz a teljes
szelektív gyűjtési rendszerre is).
3
3. ábra: Kistelepülési hulladékudvar kialakítási változata
26
Ennek minimális feltétele:

– ha jogszabály is erősíti a használatot (pl. önkormányzati rendelet írja elő a sze-
lektív hulladékgyűjtést),
– ha a hulladékgyűjtő udvar igénybevétele nem okoz különösebb kényelmetlen-
séget a lakosság számára (távolság, helyszín stb.),
– ha az udvar működtetéséről, annak használatáról rendszeres és részletes infor-
mációkkal rendelkezik a lakosság.
A hulladékudvarba beszállított hulladékmennyiséget befolyásolják:

– a lakosság által elfogadott ráhordási távolság, elérhetőség,
– a nyitvatartási rend (mennyire igazodik a lakosság szabadidejéhez),
– a fogadási feltételek megfelelősége (pl. könnyű parkolás).
Ismerve a külföldi tapasztalatokat és tekintettel a hazai lakosság környezeti tuda-
tosságának relatíve alacsony szintjére, azzal kell számolni, hogy még a szelektív
3
gyűjtésért valóban tenni akaró lakosság sem lesz hajlandó túl nagy távolságokat
megtenni. Ezért nagyvárosokban legfeljebb 1-1,5 km ráhordási távolság vehető
figyelembe a kezdeti időszakban, ami nem zárja ki ennek fokozatos bővülését
(tapasztalatok szerint ez a ráhordási távolság legfeljebb 2-2,5 km-re bővülhet,
főként a gépkocsival rendelkező lakosok miatt) (2. ábra). Kisvárosokban az első
időszakban elégséges egy, esetleg két hulladékudvar kialakítása, ami a helyi
igények alapján változhat. Kistelepüléseken a meglévő hulladékkezelési rendszer
vizsgálata alapján kell eldönteni a hulladékudvar telepítését (3. ábra).
A hulladékudvarok kialakításánál alapvető szempont a lakosság és a környezet
biztonsága, de a költségtakarékosságot is figyelembe véve, a minimálisan szüksé-
ges edényzet egy részét fedett-zárt területen kell elhelyezni, míg más részük tető
alatt (fedett-nyitott) vagy szabad területen tárolható. Fedett, zárt építményben vagy
konténerben, illetőleg nyílt téren kettős falú vagy kármentővel felszerelt, zárható
gyűjtőedényben vagy konténerben kell elhelyezni a veszélyes hulladékot.
Fedett-zárt vagy fedett-nyitott területen célszerű elhelyezni a hasznosítható hul-
ladékokat.
Nyílt téren helyezhető el a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú hulladék és
az építési, bontási hulladék. A nyílt téri tárolást edényzetben kell megoldani és a
tároló térnek burkoltnak kell lennie.
A hulladékudvar kialakításánál biztosítani kell az őrzést, a szakszemélyzetet, az át-

vételt és nyilvántartást szolgáló adminisztrációs helyiséget, az ott dolgozó személy-
zet megfelelő munkakörülményeit, a burkolt közlekedési felületet, a térvilágítást,
a biztonságos kerítést, a beszállítók egyértelmű, világos és mindenki számára
érthető tájékoztatását, a biztonságos hulladékátvétel feltételeit. Amennyiben egy
településen több hulladékudvar létesül, célszerű azokat azonos elemekből, azonos
stílusjegyekkel megvalósítani. A hulladékudvarokban az egyes hulladéktípusokra
javasolható gyűjtőedényeket az 1. táblázat foglalja össze.
27
1. táblázat
Az egyes hulladékösszetevőkre javasolható gyűjtőedényzet fajták
Hulladékösszetevő Gyűjtőedény mérete Minősége (anyaga)

Papírhulladék 1100 l-es vagy 5,2 m3-es konténer fém
Üveghulladék 1100 l-es vagy 5,2 m -es konténer
3
fém
Műanyaghulladék 1100 l-es vagy 5,2 m3-es konténer fém
Fémhulladék 1100 l-es vagy 5,2 m3-es konténer fém
Akkumulátor Speciális konténer műanyag
Fáradt olaj 220 l-es hordó fém
Sütőzsiradék 60 l-es vagy 220 l-es hordó fém, illetve műanyag
3 Gyógyszermaradék 120 l-es kuka műanyag
Szárazelem 120 l-es kuka műanyag
Festék 120 l-es kuka műanyag
Növényvédő szer(szilárd) 120 l-es kuka műanyag
Nővényvédő szer(folyékony) 220 l-es hordó műanyag
Fénycső Speciális konténer fém
A hulladékudvarokban a hulladékokat legfeljebb néhány hétig lehet tárolni, célszerű

azonban azokat egy-egy fuvarnyi mennyiség összegyűjtését követően azonnal a
felhasználóhoz továbbítani.
Az indokolatlanul hosszabb időn át tárolt hulladékok feleslegesen kötnek le tárolási
kapacitást és helyet, ez gazdasági szempontból nyilvánvalóan kedvezőtlen. Ezért
nagyon lényeges, hogy a potenciális átvevőkkel rendszeres, hosszú távú szerző-
désekkel biztosított együttműködés jöjjön létre. Megjegyzendő, hogy a veszélyes
összetevőket is gyűjtő hulladékudvarok megvalósításához a környezetvédelmi
hatóság erre vonatkozó engedélye sem nélkülözhető.
Egy adott településen belül telepítendő hulladékudvarok számának meghatá-
rozásához irányadó információt ad a 2. táblázat. A konkrét létesítményszámot
befolyásolja a településnagyságon és laksűrűségen túl a területen keletkező tele-
pülési szilárd hulladék mennyisége, összetevők szerinti megoszlása és összetétele,
valamint a lakossági közreműködés várható mértéke. A működő hulladékgaz-
dálkodási rendszer és a kapcsolódó gazdaságossági számítások eredményei
meghatározóak.
Javasolható, hogy kisebb településeken egy, esetleg két hulladékudvar létesüljön.

Nagyobb településeken fokozatos kiépítés célszerű, először a településközpontok-
28
ban, – ahol nagyobb a laksűrűség és a kereskedelmi forgalom – kerüljön sor tele-

pítésre és azt követően létesüljenek a körzeteket érintő egységek.
2. táblázat
A tervezhető hulladékudvarok száma különböző településtípusoknál
Belterületi Hulladékgyűjtő
Lakosszám Településszám,
népsűrűség, udvarok száma,
kategóriánként db
fő/km2 db
100.000 felett 10 (*)
50.000-100.000 15 2925 9-12
20.000-50.000 50 2000 7-9
10.000-20.000 80 1900 2-3-4 3
5000 -10.000 150 1350 2-3
1000-5000 1000 1050 1-2
1000 alatt 1600 600 1
(*) csak egyedi tervezés alapján dönthető el
A települési szilárd hulladék veszélyes összetevőinek szelektív gyűjtésére a hulla-

dékudvarok hálózata mellett, azt kiegészítve, a mobil begyűjtési módszer használa-
ta is javasolt. Ez lényegében egy speciális, zárt, a különböző veszélyes összetevők
elkülönített fogadására alkalmasan kiképzett felépítménnyel rendelkező jármű
meghatározott időrendben történő üzemeltetését jelenti, melynek segítségével
célszerűen negyedéves vagy féléves gyakorisággal, szakképzett személyzet rész-
vételével oldják meg a veszélyes összetevők begyűjtését.
Ennek a módszernek és a hulladékudvarok hálózatának kombinációjával a veszé-
lyes összetevők visszagyűjtési hatékonysága tovább javítható.
29
3.4 A válogató szükségessége és műszaki kialakítása
A gyűjtőszigetekről, közvetlenül a házon belüli gyűjtőhelyekről összeszedett, vala-

mint a termelő és szolgáltató szervezetektől szelektíven begyűjtött hulladékok
megfelelő piaci értékesítéséhez nélkülözhetetlen az utóválogató, tisztító funkciót is
betöltő, döntően kézi válogatásra épülő technika alkalmazása.
Tekintettel a másodnyersanyagokat hasznosító ipar minőségi igényeire, e nélkül
a szelektív gyűjtés nem valósítható meg, a rendszer csak így teljes és eredményes.
A kezdeti időszakban mindaddig, amíg az érintett lakosság ezt a fajta gyűjtési
módot nem szokja meg, azzal nem azonosul – és ez évekbe telik –, a gyűjtőszi-
getek edényzetének tartalma nagy valószínűséggel erősebben szennyezett lesz
(tartalmaz idegen hulladékösszetevőket) mint a már bejáratott, kiforrott működési
3 időszakban.
Külföldi tapasztalatok igazolják, hogy még egy megszokott és jól működő hálózat
esetében sem biztosítható a szelektíven gyűjtött összetevők ipar által megkövetelt
tisztasága, ezért az edények tartalmát mindenkor utóválogatással kell kezelni.
Legfeljebb a későbbi időszak alatt az utóválogatás gyorsabban és egyszerűbben
hajtható végre.
Az utóválogatást végző létesítmények számát és helyét döntően a gyűjtés-szállítás
logisztikai tervezése során lehet meghatározni (szállítás optimalizálása).
Az utóválogató kapacitásának tervezésekor a gyűjtőszigetekről beszállított hulla-
dékmennyiségeken túl figyelembe kell venni az egyedi lakóházaknál megjelenő
szelektív gyűjtési (itt a hasznosítható összetevők egy edényben, keverten gyűj-
tendők), valamint a vállalkozásoktól és intézményektől szelektíven begyűjtött hulla-
dékmennyiségeket is. Ezek határozzák meg, hogy az egyes válogató létesítmé-
nyeknél hány és mekkora kapacitású kézi válogatóvonal építendő ki (3. táblázat).
A válogatómű technológiáját és telepítését oly módon kell megvalósítani, hogy:

– képes legyen a különböző módon gyűjtött hulladékok fogadására és feldol-
gozására, tehát egyaránt alkalmas legyen a kevert csomagolási hulladék és a
különböző mértékben előszelektált szállítmányok fogadására (rugalmasság);
30
3. táblázat
Válogatóművek javasolt felszerelési igénye
250 ezer fő felett

100 ezer fő 100-250 ezer fő
(maximum 400
(8 ezer tonna) (12-17 ezer tonna)
ezer fő ellátásig)
I. II. I. II. III. I. II.
Felhordószalag 1 1 2 2 3 3 4
Dobrosta - 1 1 1 1 1 2
Válogató szalag 1 1 2 2 2 2 3
Mágneses leválogató - 1 1 2 2 2 3
Gyüjtőszalag 1 1 1 1 1 1 1 3
Kihordó szalag 1 1 1 1 1 1 1
Bálázó (folyamatos) 1 1 1 1 1 1 2
Válogató kabin 1 1 1 1 1 1 1
Zsáktépő gép - - - - 1 1 1
PET palack lyukasztó 1 1 1 1 1 1 1
Válogató bokszok 4 4 6 6 6 6 6
Targonca 1 1 1 1 1 2 2
Tolólapos munkagép - - 1 1 1 2 2
Csarnok, m2 1200 1500 2100 2100 2100 2400 2800
Manipulációs tér, m2 1000 1000 2100 2100 2100 2500 3000
Bálatároló, m2 500 500 800 800 800 1500 1500
Hídmérleg 1 1 1 1 1 2 2
Szociális létesítmény
12 12 32 32 32 45 50
max. fő/műszak
– a technológia zárt rendszerű legyen, zárt épületben nyerjen elhelyezést és

messzemenően gondoskodjon az egészséges munkakörülményekről éppúgy,
mint a környezete védelméről;
– a válogatóműnek a kívánt kapacitást a feldolgozandó hulladékok tulajdonságai
fajták szerinti feladási tömegarányoknak, valamint a válogatás eredményeként
keletkező frakcióknak („termékeknek”) megfelelően kell teljesítenie;
– több válogatószalag esetén a kiszolgáló részegységek (szállítószalagok, dob-
rosta stb.) alapvető feladata annak biztosítása, hogy a szalagon egymással
31
párhuzamos – egyidejű üzemmódban – az eltérő gyűjtésből származó hulladé-

kok feldolgozására is mód legyen (pl. könnyű csomagolási hulladékok az egyik
szalagon és az iparból származó – döntően papír – a másik szalagon egyide-
jűleg is feldolgozható legyen) ;
– a vas kiválasztása gépi úton történik;
– a nem vas fémek (döntően Al) leválasztása kézzel és géppel történhet. Ha kézi
úton történik az Al-tartalmú hulladékkinyerés (ez ma a leggyakoribb), akkor cél-
szerű helyet biztosítani a későbbi gépi megoldásra;
– a csekély mennyiségben előforduló veszélyes hulladék vagy idegen anyagok
kiválogatásáról gondoskodni kell (gyűjtőedények, azok helye, telepítése és
mozgatása);
– a kézi válogatás tiszta munkahelyi körülményeinek és a „termékek” tisztasá-
gának biztosítása érdekében gondoskodni kell a gyűjtött hulladékban előforduló
3 – nem értékes – résznek a technológiai folyamat elején történő leválasztásáról
(rendszerint a válogatóhely elé kapcsolt dobrostával), továbbá a gépeknél a
megfelelő porelszívásról (kiporzás elleni védelemről), a poros levegő szabad
légtérbe való kibocsátás előtti megtisztításáról;
– a válogatás után keletkező frakciókat tároló boxokból – figyelembe véve a várha-
tóan egyidejűleg kiválogatott frakciókat (termékfajtákat) – a kézi válogatószalag
alá általában 6-8-at telepítenek, amelyek mindegyike rendszerint alkalmas euro-
konténer befogadására;
– a kézi válogatószalagot zárt térben kell elhelyezni, amelyben gondoskodni kell
a megfelelő tiszta levegő ellátásáról és klimatikus viszonyokról;
– a létesítmény egészében és részleteiben is feleljen meg a tűzvédelmi és környe-
zetvédelmi előírásoknak.
A válogatóművet munkanapokon, legfeljebb kétműszakos üzemmódban célszerű

üzemeltetni. A válogatómű maga is „termel” hulladékot, ami a teljes feldolgozott
mennyiségnek mintegy 15-20 m/m %-a jól bejáratott, kiforrott szelektív gyűjtési
rendszer esetén (külföldi tapasztalatok szerint). Ennek további ártalmatlanításáról
gondoskodni kell (döntő mértékben égethető, kisebb mértékben rendezetten
lerakható).
A válogatómű technológiai folyamata az alábbi műveleteket foglalja magába:

– a feldolgozási folyamat első lépcsőjében a beszállított hulladék tömegének mé-
rése és számítógépes adatfelvétele történik meg;
– a szállítmány kiürítése és tárolása a válogatómű épületében történik. Az épület
alapterületének kb. 60%-a szolgálja azt a célt, hogy a beérkező hulladék elő-
szelektált formában kerüljön különböző rakatokban tárolásra. Ezzel elérhető,
hogy az azonos módon gyűjtött és közel azonos tartalmú szállítmányok ugyan-
azon rakatba kerüljenek;
32
– a válogatórendszerre a hulladék feladása bordázott gumiszalaggal valósul meg.

A feladás a lerakatból meghatározott rendben, markológéppel történik.
– A finom rész rostálással történő leválasztásának célja a finom szennyező-
dések anyagáramból történő eltávolítása. A rostálásra rendszerint 20-50 mm
lyukméretű forgó dobrostát alkalmaznak. Több válogatószalag esetén az egyik
sorra dobrostát, a másik sorra vibrációs rostát célszerű telepíteni.
– A finom és a durva részből vagy a feladás anyagáramából a vas leválasztása
egyaránt mágneses szeparálással valósul meg. A finom részre dobszeparátor,
egyéb esetekben célszerűen szalag feletti szeparátor alkalmazott.
– A hasznos összetevők szortírozása a válogatószalagon kézi erővel történik.
A főbb hulladékcsoportok: üveg, alumínium, műanyag fólia, kemény műanyag-
palack, -pohár, egyéb műanyag, kartonpapír, nyomdai papírhulladék, egyéb pa-
pír. A szalagon egy ember által mélységben átfogott (átfogható) távolság 0,6 m,
a szalag hossztengelye mentén egy fő munkahelyének szélessége 1,5-1,8 m,
3
összes munkahossz 2-2,5 m. A válogatást végző személyzet a szalag mindkét
oldalán dolgozik.
– A hulladék bálázógéphez juttatására szállítószalag szolgál (szokásosan papír
és műanyag frakciók kerülnek bálázásra).
– A végtermékek tárolása gyűjtőboxokban vagy az ott elhelyezett konténerek-
ben történik.
– A boxok kiürítését vagy tolólapos rakodógép, vagy szállítószalag végzi el.
Konténeres gyűjtésnél (görgős konténerek) az elszállítást alkalmas konténeres
szállító célgépekkel oldják meg.
– A bálák mozgatását, szállítását alkalmas rakodógéppel biztosítják.
A válogatómű üzemvitele a vázolt megoldással igen rugalmasan alkalmazkodik a

válogatósoron éppen feldolgozni kívánt hulladék összetételéhez, amely egyúttal
meghatározza a telepítendő válogatószemélyzet létszámát is. Alapvetően két
üzemmódot különböztetünk meg:
– negatív válogatás (negatív, mert a válogatás nem a fő összetevőre irányul,
hanem az azt szennyezőre) ez esetben egy valóban szelektíven begyűjtött
hulladékot dolgoz fel a válogató – pl. csak két-három fajta műanyagot tartalmaz
a hulladék – és a feldolgozandó hulladékban az egyik összetevő a döntő, míg
a másik egy vagy két komponens mennyisége az előbbihez képest lényegesen
kisebb. Ilyenkor a kisebb mennyiségben jelenlévő komponensek kiválogatása
történik meg, a hulladék zömét a szalag a legutolsó boxba üríti;
– pozitív válogatás: ezt a megoldást a vegyes összetételű hulaldék feldolgozása
esetén választjuk, amikor a kinyerni kívánt összetevők (vagy fajtacsoportok)
közel ugyanazt az arányt képviselik a feladott hulladékáramban. Ez esetben is
célszerű a legnagyobb arányt képviselő részt tovább engedni és a szalagvégen
megfogni.
33
A válogatószalag és a többi berendezés egymáshoz illesztése igen változatos.

A főbb megoldásokat a feladó- és a válogatóhely viszonya, valamint a bálázóra
kihordó szalag elrendezése alapján különböztethetjük meg, amelyek lehetnek:
– egy válogatószalagos megoldások
• lineáris elrendezéssel,
• keresztirányú elrendezéssel,
– két válogatószalagos megoldások
• lineáris elrendezéssel,
• keresztirányú elrendezéssel (mindkét esetben a bálázóra történő feladás kül-
ső vagy belső – a két válogatószalag közé helyezett – bálázó, kihordószalag
telepítéssel megvalósítható).
Egy válogatószalagos megoldás

3 Ez a rendszer a háztartásokból, az iparból, és a szolgáltatásból származó sze-
lektíven gyűjtött hulladékokat rendszerint közös válogatószalagon dolgozza fel.
Az iparból, szolgáltatásból származó, de válogatást nem igénylő csomagolási
hulladékokat közvetlenül a bálázóra adják fel, rendszerint önálló gyűjtőszalagon
keresztül. Ez teszi lehetővé a válogatást nem igénylő csomagolóanyagok (papír,
műanyag) közvetlen bálázóba juttatását a válogatószalaggal párhuzamos üzem-
módban.
A kézi válogatószalag klimatizált kabinban nyer elhelyezést. A kézi válogatósoron
feldolgozandó hulladék finom frakcióját dobrostával különítik el és az így megtisz-
tított durva részt vezetik a válogatószalagra. A válogatószalag végén a marad-
ványból a mágnesezhető részt mágneses szalagszeparátorral választják le.
A maradvány külön gyűjtőkonténerbe kerül. A válogatókabin alatti boxok, illetve az
ott elhelyezett konténerek a válogatott hulaldékok 1-2 napi tárolására is képesek.
A kiválogatott papír- és műanyagfrakciók átadószalag(ok) segítségével jutnak a bá-
lázóba. A ledobóaknák rendszerint elzárhatók, ekkor a konténer vagy a box ürítése
alkalmával pufferként szolgálnak.
A válogatósor fő elemei:

– feladószalag - felhordó szalag - dobrosta - válogatószalag - átadószalag(ok) -
mágneses szeparátor - maradványt kihordó szalag - levegőbefúvó és -elosztó
egység - kabinfűtés - klimatizálás központi egység - gyűjtőboxok konténerekkel -
porelszívó és -szűrő egység.
Az egy válogatószalagos megoldás előnyei:

– közepes beruházási költség (válogatószalagra vetített fajlagos beruházás),
– kis energiaigény,
– közepes válogatási teljesítmény,
34
– alacsony üzemelési költség,

– a válogatást nem igénylő hulladék közvetlenül bálázható,
– relatíve kis alapterület-igény.
A megoldás hátrányai:
– kevésbé rugalmas rendszer,
– főként egyfajta hulladékcsoport (pl. háztartási eredetű) feldolgozására használ-
ható, nagyobb mennyiségű ipari, szolgáltatói szelektíven gyűjtött csomagolási
hulladék feldolgozása csak korlátozottan lehetséges.
Két válogatószalagos megoldás

Ez a rendszer a háztartásokból és az iparból, szolgáltatásból származó szelektíven
gyűjtött hulladékokat rendszerint elkülönített válogató szalagon dolgozza fel. A két
válogatószalagot rendszerint ugyanabban a klimatizált kabinban helyezik el. A két
3
sort a gyűjtőszalag, illetve a bálázó és a maradvány kihordása kapcsolja össze.
Az egyik soron a dobrostával történik a finom rész leválasztása, míg a másik sor
rostaberendezést rendszerint nem tartalmaz.
A mágneses szeparálás a két soron vagy a válogatóhelyek előtt, vagy azok végén
kerül beépítésre. A két sort közös maradványkihordó és termékgyűjtő szalag
(bálázó, feladószalag) szolgálja ki. A gyűjtőszalag alkalmas a kézi válogatást nem
igénylő hulladékoknak a bálázóhoz való közvetlen eljuttatására is (a közvetlen
bálázás a kézi válogatósorokkal párhuzamos üzemmódban is megvalósítható).
A rendszer elemei
– 1. válogató sor: feladószalag - felhordószalag - válogatószalag - mágneses
szeparátor - átadószalag - levegőbefúvó és -elosztó egység.
– 2. válogató szalag: feladószalag - felhordószalag - dobrosta - válogatószalag -
mágneses szeparátor - átadószalagok - levegőbefúvó. és -elosztó egység.
– Közös elemek: maradványkihordó szalag - gyűjtő- és bálázó feladószalag -
kabinfűtés - klimatizálás központi egysége - porelszívó és -szűrő egység.
A két válogatószalagos megoldás előnyei:

– kis beruházási költség (válogató szalagra vetített fajlagos beruházás),
– relatíve kis összes szalaghossz,
– nagy válogatási teljesítmény,
– kedvező üzemelési költség,
– rugalmas üzemmód,
– a válogatást nem igénylő hulladék közvetlenül bálázható,
– relatíve jól kihasználható, kis alapterület-igény.
35
A megoldás hátrányai:
– nagyobb energiaigény,
– a terméktároló boxok ürítése komplikált, ami a válogatószalagok közé helyezett
gyűjtőszalaggal ellensúlyozható,
– az egyik soron rendszerint nincs finom frakció leválasztás (rostálás).
A szelektív gyűjtésben többéves gyakorlati tapasztalattal rendelkező fejlett orszá-

gok nagykapacitású üzemeiben a rostaberendezéseken és a mágneses szepa-
rátorokon túlmenően a válogatás hatékonyságát javító berendezések működnek,
amelyeknek feladata:
– a hulladék méretkategóriák szerinti osztályozása rostaberendezésekkel,
– nem-vas fémek leválasztása örvényáramú szeparátorokkal,
– a válogatandó hulladék előzetes szétválasztása alakosztályozó berendezések-
3 kel a darabok alakja szerinti osztályokra, pl. háromdimenziós és lapos felületű
darabokra,
– a kézi válogatás részbeni vagy teljes kiváltása automatikus válogatással (a kézi
válogatást már csak utó-, illetve ellenőrző válogatáshoz használva).
Ezekkel a technikai lehetőségekkel, – mivel a feladat megfelelő színvonalú megol-

dásához alkalmazásuk szükségtelen – nem foglalkozunk.
Az alkalmazandó szabályozástechnikai rendszer fél-automatikus. A rendszer
indítása, leállítása, a szabályozott berendezések és egységek szabályozóinak be-
állítása központi helyről történik.
Ugyanitt valamennyi gép működéséről (áll, működésben van, hibás) a kijelző rend-
szer informál. Az indítási és leállítási sorrend betartásáról az automatika gondos-
kodik. A kézi válogatószalag vészleállítására valamennyi szalag-munkahelyen, a
dolgozók által elérhető helyre vészleállító gomb nyer elhelyezést.
A válogatómű könnyűszerkezetes zárt épületben nyer kialakítást. Az épület alap-

területének kb. 40%-át a válogatórendszer foglalja el. A földszinten helyezkednek
el a rendszert tápláló szállítószalagok. Az alapterület fele a frissen érkezett hulladék
fogadását, előszelektált tárolását (átmeneti tárolás a feldolgozás előtt 24-48 órás
tárolási kapacitással), valamint a bálázott végtermékek egy részének átmeneti tá-
rolását szolgálja.
A válogatószalag a földszinttől kb. 3 m magasságban zárt részben – kabinban –

nyer elhelyezést, amely biztosítja a megfelelő tiszta munkahelyi levegőt és klima-
tizált munkahelyi körülményeket. A gyűjtőboxok közvetlenül a válogatószalag alatt
helyezkednek el, a boxokat tolólapos munkagép üríti ki a bálázó felhordó szalag-
jára. A boxokban gyűjtőkonténerek telepítendők, amelyek elszállításáról alkalmas
célgép gondoskodik.
36
A boxok száma 6-8, méretük 2,5 x 3 x 8-10 m. Az idegen és veszélyes hulladékok

részére két ledobónyílást kell kialakítani a szalagház végén, amelyhez ledobó-
csövek csatlakoznak, így ezek a hulladékok szintén gyűjtőkonténerbe kerülnek.
A porszűrő egységek az épületen kívül helyezendők el.
A válogatómű működtetését szigorú munkavédelmi és biztonságtechnikai kö-

vetelmények betartásával kell biztosítani. Ezeket legkifogástalanabbul a német
Munkavédelmi és Biztonságtechnikai Tartományi Bizottság (LASI) irányelvei hatá-
rozzák meg.
A válogatórendszert a település iparterületén kell elhelyezni. Az üzemeltetést a

hulladékhasznosításra felkészült gazdálkodó szervezet végezheti.
A szelektíven gyűjtött hulladék heterogenitása és szennyezettsége függvényében
a kézi utóválogatás teljesítménye erősen változó. Külföldi tapasztalatok alapján a
3
gyűjtőszigetekről és a házhoz menő gyűjtésből bekerülő hulladékoknál 100-150
kg/fő/h válogatószemélyzet-teljesítmény vehető figyelembe, ami tisztább és egy-
szerűbb hulladékok esetén (pl. ipari és szolgáltató létesítményektől származó
relatíve tiszta csomagolóanyagok) jelentősen növekszik (min. 2-300 kg/fő/h válo-
gatási teljesítményre).
A válogatószalagon rendszerint 6-7 hulladéktípus válogatására van mód. A rend-
szert mindenkor egy horizontális, automatikus és folyamatos bálázóegység szol-
gálja ki (papír és műanyag frakciók bálázására).
A gépsor válogatócsarnokban való telepítésénél ügyelni kell arra, hogy a beérkező
és a kimenő anyagáramok egymást ne keresztezzék.
A válogatási technológiának nincs vízigénye, a vízfelhasználást a szociális és taka-
rítási, tisztítási vízszükséglet határozza meg. A technológia elektromos teljesít-
ményigénye a kiépítettség függvénye (általában kb. 150-200 kW).
Egy minimálisan 5-6 ezer t/év teljesítményű egy műszakos üzemmódban dolgozó
válogatómű befogadására szolgáló könnyűszerkezetes csarnok szükséges terü-
letigénye kb. 2000 m2, minimális belmagassága 7,5 m. A papírbálák átmeneti
tárolására célszerű egy kb. 300 m2 területigényű féltetős szín építése.
A válogatómű elhelyezésénél a csarnok és a külső manipulációs tér között köz-

vetlen kapcsolat megvalósítása célszerű (a boxokban lévő konténereket a szállító
célgép közvetlenül fel tudja venni).
A külső manipulációs tér mérete biztosítsa egyrészt a szállító célgépek könnyű
ráállási lehetőségét, másrészt egyes hulladékféleségek (pl. üveg, műanyag) idő-
szakos átmeneti tárolásának lehetőségét is.
A válogatótelepen a be- és kiszállított mennyiségek mérésére elektronikus adat-
rögzítéssel ellátott hídmérleget kell telepíteni.
37
A telephelyen a személyzet számára fekete-fehér öltözővel, tisztálkodási és étke-

zési lehetőségek biztosításával ellátott szociális létesítményt kell megvalósítani.
3.5 A szelektív gyűjtési rendszer tervezésénél figyelembe

veendő szempontok
A lakossági gyűjtés mellett külön figyelmet kell fordítani a termelő üzemek, szol-
gáltató intézmények települési szilárd hulladékainak szelektív gyűjtésére,
már csak azért is, mert ezeknél a hasznosítható részarány gyakran jelentősen meg-
haladja a szokásos háztartási hulladékét.
A használatos konténeres gyűjtési formát megtartva, célszerűen a kétedényes gyűj-
3 tés valósítandó meg. Ennek lényege, hogy a hasznosítható összetevőket vegyesen
gyűjtik egy edényzetben és a nem hasznosítható maradékot külön konténerben.
A nagymennyiségű egyfajta hulladékot termelőknél, így az egyféle hulladékot (pl.
papírt) az egyik konténerben, az ártalmatlanítandót pedig egy másik konténerben
gyűjtik. A kisebb hulladéktermelőknél a kisebb mennyiségű, de többféle haszno-
sítható hulladékot vegyesen gyűjtik az egyik konténerben, a maradékot pedig szin-
tén egy másik konténerben.
Egy település vagy szolgáltatási régió számára a fenti elemek kombinációjával

kialakítandó gyűjtési rendszer megvalósítása sajátos logisztikai tervezést igényel,
amelyet a hagyományos hulladékgyűjtésben már alkalmazott számítógépes járat-
szervezéssel kell összehangolni.
A szelektív gyűjtés bevezetése a meglévő gyűjtőjármű-állomány célgépeinek
felhasználása mellett, esetenként azok részbeni lecserélését, korszerűsítését, ill,
kiegészítését is megköveteli.
A forgódobos járművek kizárólag a maradékhulladék gyűjtéséhez alkalmazhatók.
A tömörítőlapos célgépek és a konténeres szállítójárművek viszont jól illeszthetők
a szelektív gyűjtési rendszerhez.
A szállítások, gyűjtőjáratok egzakt megtervezésével és irányításával rugalmas, a

belső tartalékokat kihasználni tudó és gazdaságosan üzemeltethető logisztikai
rendszer hozható létre.
Az előzőekben részletezett okok miatt, – elsősorban a gyűjtési rendszer műszaki,

technikai hátterének szükségszerű változtatása – okán a szelektív gyűjtés a ha-
gyományos gyűjtéshez viszonyítva költségesebb megoldás. Ezért csak alapos
előkészítést követően javasolható az alkalmazása. A hulladékkezelés teljes rend-
szerét tekintve azonban, figyelembe véve főként az elérhető lerakási kapacitás-
megtakarítást, ez a megoldás valós gazdasági előnyökkel járhat.
38
A vázolt felépítésű szelektív gyűjtési rendszer létrehozása valamennyi előfeltétel,

pénzügyi és technikai eszköz megléte esetén is legalább 5-7 éves időigénnyel jár.
Mértékadó külföldi tapasztalatok szerint egy hasonló, jól működő rendszer a
lakosságnak legfeljebb 70-80%-os részvételét veheti reálisan figyelembe. Ezen
túlmenően, objektív okok miatt (pl. a visszanyerhető összetevők minősége, tiszta-
sága és feldolgozási költségei, a feldolgozási háttér hiánya stb.) sem lehet a másod-
nyersanyagként hasznosítható összetevőknél a teljes mennyiség visszagyűjtésével
számolni.
A jelenlegi ismeretek szerint az optimálisan elérhető visszagyűjtési arányok

a következő értékekkel tervezhetők:
– papírféleségeknél 60-70%,
– műanyagoknál 30-40%,
– fémeknél 80-90%,
3
– üvegnél 60-70%,
– textilhulladéknál 60-70%,
– veszélyes összetevőknél 60-70%.
Mindez akkor igaz, ha a hasznosítható összetevők a szelektív gyűjtést követően

utóválogatásra kerülnek. Figyelembe véve a jelenlegi hulladékösszetételt, ezek
alapján a hulladék legfeljebb 15-20 m/m %-ának másodnyersanyagként történő
visszanyerésével lehet reálisan számolni, ami a jelzett tízéves ciklus várható össze-
tételváltozása miatt növekedhet (becslések szerint 20-25 m/m %-ra).
A kezdeti időszakban (3-5 év alatt) viszont, tekintettel a lakosság várhatóan mérsé-
keltebb részvételi arányára, a jelzett visszanyerés mértéke lényegesen kedvezőt-
lenebb értékkel valószínűsíthető (10 m/m % alatt). A hulladék többi, visszamaradó
hányada további kezelésre, ártalmatlanításra szorul (zöld- és biohulladék esetében
komposztálással történő hasznosítás, egyéb maradékoknál részben termikus hasz-
nosítás, illetve rendezett lerakás).
A szelektív gyűjtés alkalmazásának további alapfeltétele, hogy a visszanyert össze-

tevők ipari hasznosítása, kereskedelmi értékesítése (lehetőleg minél kedvezőbb
kondíciók mellett), valamint a veszélyes összetevők bizonyos típusainak az ártal-
matlanítása biztonságosan és hosszú távon megoldott legyen.
Magyarországon ebben a tekintetben egyáltalán nem megnyugtató a helyzet, sőt

esetenként kifejezetten kedvezőtlen állapotok uralkodnak. Gyors változásokra nem
lehet számítani. A hasznosítható összetevők értékesítési kondíciói erősen függnek
a piactól, a másodnyersanyagok iránti igény növekedésétől vagy éppen visszaesé-
sétől. Ezek a piaci (konjunktúrális-dekonjunktúrális) hatások jelentősen nehezítik a
megnyugtató értékesítést.
39
A Nemzeti Környezetvédelmi Program stratégiai intézkedései nyomán, továbbá

a hulladékgazdálkodás szabályozási rendszerének hatására és a nemzetközi
másodnyersanyag kereskedelemben való hatékonyabb részvétel mellett is leg-
feljebb középtávon várható érdemi javulás.
40
4. A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK SZELEKTÍV
GYŰJTÉSE
A települési szilárd hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának zömét

a zöld és biohulladék képezi. Ezek mennyisége a tapasztalatok alapján kb. 100-130
kg/fő/év, amiből a háztartásokban keletkező zöldhulladék (fű, lomb, ágnyesedék)
mintegy 20-40 kg/fő/év részarányt képvisel.
A zöldhulladék részben a kertes építési övezetekben, részben a közterületi és
intézményi parkfelületeken, valamint az erdősített települési zöldfelületeken kelet-
kezik. Gyűjtése a települési hulladék gyűjtésénél alkalmazott rendszerbe illesztve,
de attól elkülönítetten történik. A gyűjtés módja alapvetően a keletkezési helyekről
való rendszeres, szervezett elszállítást jelent. Kivételt képeznek a hulladékudvarok,
ahová a lakosság saját zöldhulladékát beszállíthatja és a szolgáltató onnan továb-
bítja azt a komposztálótelepre.
A zöldhulladék elkülönített gyűjtését a lehető legegyszerűbben és legolcsóbban kell
megvalósítani.
A gyűjtési terület, döntően a település családiházas-kertes és társasházas-kertes
övezeteire koncentrálódjon. A zöldhulladék keletkezésének szezonális csúcspont-
jai a tavaszi (március-május) és az őszi (szeptember- november) hónapok, amit
4
a gyűjtés tervezésénél figyelembe kell venni. A lakóegységeknél legegyszerűbb
megoldásként a zsákos gyűjtési rendszer javasolható. Ez főként a lomb, fű és
a kisebb méretű nyesedék begyűjtésére felel meg. A tavaszi és őszi hónapokban
a nagyobb méretű, zsákban el nem helyezhető nyesedék zömének keletkezésével
kell számolni, amit a tulajdonos rendezetten összerakva, a szállítási sajátosságok-
nak megfelelően kötegelve tárol saját területén vagy a közterületen az elszállításig.
Ehhez nem szükséges külön tárolóedényzet biztosítása.
Ez a tulajdonosok által rendezetten tárolt hulladék, rövid időszakra esztétikailag is
elfogadható és tekintettel a hulladék környezetbarát jellegére, semmilyen környe-
zetkárosító hatással nem kell számolni. Az átlátszó műanyagzsákok hozzáférési
lehetőségét az önkormányzatokon keresztül lehet biztosítani, célszerűen térítés-
mentesen.
A zsákok gyűjtését a meglévő tömörítős célgépekkel, illetve laza állapotban akár
konténeres gyűjtőjárművekkel, akár nyitott platós tehergépjárművekkel is meg
lehet oldani. A szállítási költségek csökkentése érdekében a tömörítős célgépek
előnyben részesítendők.
A zsákos gyűjtés javasolt gyakorisága a heti egyszeri gyűjtés. A hosszabb idejű
helyszíni tárolás a meginduló rothadási folyamat miatt a komposztálandó hulladék
minőségromlását eredményezi. A nagyméretű nyesedék elszállítását a csúcsidő-
szakban heti gyakorisággal lehet tervezni, ami természetesen a helyi tapasztalatok
alapján módosulhat. A közterületeken, parkokban elvégzett fenntartási munkák so-
rán keletkező zöldhulladék elszállítását a fenntartó, kezelő szervezetek biztosítják.
41
A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK SZELEKTÍV GYŰJTÉSE
A nyesedék laza állapotú begyűjtésére a szokásos konténeres célgépek és esetleg

nyitott platós tehergépjárművek alkalmazhatók. A gyűjtés gazdaságosságát nagy-
konténeres célgépekkel lehet javítani. Természetesen nem kizárt a tömörítős cél-
gépek vagy az öntömörítős konténerek használata, ha ezt a nyesedék mérete lehe-
tővé teszi.
A biohulladék gyűjtése a szelektív hulladékgyűjtés megvalósításának a függvénye.

A biohulladék elkülönített gyűjtésének reális lehetőségére elsősorban a lakóházon
(telken) belüli egyedi gyűjtési módszernél, illetve korlátozottan hulladékudvarok
esetében van mód. Az így szelektíven gyűjtött biohulladék, amely óhatatlanul fog
tartalmazni bizonyos mennyiségű zöldhulladékot is (kertekből fű, lomb), hagyo-
mányos hulladékgyűjtő célgépekkel gyűjthető és szállítható. A biohulladék szelektív
gyűjtésére rendszerint a szabvány edényzet alkalmazható (többnyire 120, vagy 240
l-es műanyag szabványedényzet). A zsákos gyűjtés alkalmazása természetesen
nem zárható ki.
A biohulladék komposztálással történő feldolgozásához a hulladék előzetes, tisz-
tító célú válogatása (kézi válogatószalagon) nélkülözhetetlen. Nincs garantálva
4 ugyanis a lakosság olyan fegyelmezett magatartása, ami kifogástalan, szennye-
zetlen, jó minőségű hulladék biztosítását eredményezi. A szelektív gyűjtési rend-
szer válogatóművéhez történő illesztés kérdése fontos tervezési szempont.
Az alkalmazott gyűjtési rendszert, mivel a kiszolgáló célgépek azonosak, célszerű
a hagyományos, a szelektív gyűjtés maradékainak gyűjtésére szolgáló rendszerhez
illesztve, természetesen eltérő járatrendszerben üzemeltetve kialakítani. A külföldi
tapasztalatok alapján a szelektíven gyűjtött biohulladék gyűjtési gyakorisága heti
egy alkalom (esetenként heti két alkalom). Nagyobb tárolási időtartam közegész-
ségügyi szempontból nem elfogadható, mert viszonylag gyorsan beindulnak a szer-
ves anyagok bomlási folyamatai, különösen a nyári időszakban. Ennek megfelelően
kell a telepítendő gyűjtőedényzet űrtartalmát is megválasztani.
42
5. A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS HAZAI
TAPASZTALATAI
Magyarországon a korábbi évek sikertelen próbálkozásai után, lényegében 1996-

tól kezdődően lehet a települési szilárdhulladék-gazdálkodás terén olyan fejlesztési
kezdeményezésekről beszámolni, amelyek ennek a problémának a megfelelő meg-
oldására irányulnak.
A fejlesztések során 1998-99-ben négy nagyobb hulladékkezelő centrum jött létre
állami támogatással, amelyek elsődlegesen a termékdíjas termékek hulladékának
begyűjtésére és ipari felhasználási célú előkészítésére szolgálnak. A kiépített válo-
gatóművek kapacitása:
Pécs 15 ezer t/év,
Székesfehérvár 7,5 ezer t/év,
Szeged 20 ezer t/év,
Veszprém 7,5 ezer t/év.
Az egyes nagyobb városokban és vonzáskörzetükben közel egy évtizede indult

meg a települési szilárd hulladék szelektív gyűjtési megoldásainak fokozatos –
megjegyzendő, számos buktatón keresztüli – bevezetése. Ezek közül néhány
eredmény röviden a következőkben összegezhető.
Sopronban 1994-ben PHARE támogatással indult a szelektív hulladékgyűjtés.

Az akkori 25 millió Ft-os támogatáshoz a város 12 millió Ft-ot adott, így indulhatott 5
a rendszer. A beruházás kapcsán 7 gyűjtőszigetet alakítottak ki a város egyik la-
kótelepén, 28 db 1.100 l-es kiskonténerrel. A gyűjtőszigetek kiszolgálásához 1 db
gyűjtőjárművet, 1 db rakodógépet vásároltak, továbbá építettek a gyűjtőszigetről
begyűjtött hulladékok szétválogatására egy válogatócsarnokot.
A gyűjtött hulladékok: színes és fehér üveg, újságpapír, valamint szárazelem.
A PHARE finanszírozta egyéves kísérlet eredményeként az üveg- és az újság-
papírgyűjtés megmaradt, az elemgyűjtést nem folytatták.
Sátoraljaújhelyen az Amerikai Vermond Állam által kiírt pályázatból indult a szelek-

tív hulladékgyűjtés, házon belüli gyűjtéssel. A nálunk eddig még nem alkalmazott
módszer lényege, hogy minden, a gyűjtésbe bevont lakás számára kiosztottak egy
db 40 x 40 x 60 cm-es fedeles műanyag ládát. Ebbe kell a lakosoknak a háztar-
tásokban keletkező fémet, műanyagot, papírt és szárazelemet belerakni, majd
az előre meghatározott gyűjtési napokon – kéthetente – a kukaedény mellé kirakni.
Az így kikészített ládákat a gyűjtést végző cég dolgozója válogatja szét s teszi fel
a több rekeszre osztott gépjármű rakfelületére.
A mai napig tartó gyűjtési rendszer előnye, hogy nincs keveredés, a gyűjtött
hulladék tiszta állapotban kerül az előkezelőbe. Másik előnyként szokták említeni
a nagy bevont lakásszámhoz viszonyított alacsony beruházási költséget.
43
A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS HAZAI TAPASZTALATAI
Budapesten 1995. augusztus 31-én fogadták el a hulladékudvarok fővárosi háló-

zatának kialakítási programját. Az elfogadott program alapján az Fővárosi Közte-
rület-fenntartó Rt. 1996. március 1-re az elsőt, majd június 30-ig újabb 4-et, illetve
a következő években további 7-et létesített.
Az átvételre meghirdetett anyagok átmeneti tárolására zárt edényzet került kihe-
lyezésre. Az elkerített, szilárd burkolatú területekre hullám- és kartonpapír részére
egy 6 m3-es zárt konténer, a papírfélék, fehér, illetve színes üveg, fém italos-
dobozok gyűjtésére 1,1 m3-es konténerek, valamint a szárazelemek gyűjtésére
rendszeresített speciális elemgyűjtő került telepítésre. A háztartási gépek gyűjté-
sére zárt, 20 m3-es konténer került minden udvarba.
A beszállított hulladék megfelelő szelektálását és a hulladékféleségek különvá-
lasztását, ellenőrzését állandó személyzet felügyeli.
Feltétlenül meg kell említeni, hogy a viszonylag gyors megvalósítást az tette lehe-
tővé, hogy az FKF Rt. saját telephelyei „fogadták be” – gyakorlatilag egy kivételével
– a hulladékudvarokat, amely jelentett előnyöket (adott infrastruktúra, kisebb költ-
ségek stb.) és hátrányokat (nagyobb távolság a lakókörnyezettől, tömegközle-
kedési viszonylatoktól, területi korlátok stb.) egyaránt.
Pécs városában 1998-ban kezdődött meg a szelektív gyűjtési rendszer kiépítése,

amelynek során közterületi gyűjtőszigetek telepítésével párhuzamosan került
megvalósításra a hulladékudvarral kapcsolt válogató létesítmény, valamint az un.
házhoz menő gyűjtési alrendszer elemeinek az alkalmazása. A gyűjtőszigetek há-
5 lózata jelenleg 60 egységből áll és a város sűrűn lakott övezeteiben (lakótelepek,
forgalmas városrészek) közel 90 ezer lakos számára nyújt lehetőséget, mintegy
250-300 m ráhordási távolsággal, a papír-, műanyag- és üveghulladék szelektív
gyűjtésére. Az edények (1,2-2,1 m3) ürítése a helyszínen történik az erre a célra
kialakított – három részre osztott – 32 m 3-es konténerszállító célgép segítségével.
A gyűjtőkonténerek telítettségét nagymértékben befolyásolja a területen élők
száma, valamint a szezonalitás is. A gyakorlatban két gyűjtőkör alakult ki. Az egyik
körbe 15 sziget tartozik, amelyeket nyáron kétnaponta, télen négynaponta szük-
séges üríteni. A többi sziget ürítése nyáron heti egy alkalommal, míg télen tíz-
naponta történik. A gyűjtési periódusban az egyes konténerek telítettsége nem
egyenletes, ezért a papír és a műanyag számára a nagyobb űrtartalmú konténerek
kihelyezése szükséges. Pécsi tapasztalatok alapján az egyes konténerekben
(1,2-1,5 m3) lévő hulladékok tömege telítettség esetén papírnál 100-120 kg, mű-
anyagnál 25-30 kg, üvegnél pedig 320-350 kg. A begyűjtést végző célgép órán-
ként 3-4 gyűjtősziget kiürítését képes elvégezni.
A külső kerületekben és a kapcsolódó kisebb településeken négykamrás – 5, illetve
15 m3-es – konténerek kerültek kihelyezésre műanyag, papír, üveg és fémdoboz
hulladék szelektív gyűjtésére. Ezek a konténerek elszállítással, cserekonténeres
rendszerben üríthetők. Hátrány, hogy az egyes frakciókat gyűjtő kamrák telített-
44
A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS HAZAI TAPASZTALATAI
sége általában teljesen különböző, így, ha esetleg a négy rekeszből csak az egyik
telik meg, akkor is el kell szállítani az egész konténert.
A város családi házas övezeteiben kb. 3000 háztartásból, a háztartások számára
biztosított un. sárga zsákos gyűjtési mód segítségével műanyag, papír és fém
együttes begyűjtése valósult meg, a maradék hulladék hagyományos gyűjtésével
kombináltan. A zsákok begyűjtését osztott kamrás, speciális felépítményű konté-
neres gyűjtőjárművel végzik. A célgép rendszeresen, meghatározott időben és
helyen jelenik meg (általában a délutáni órákban).
A városban az üveghulladék gyűjtésére külön 90 db konténer került kihelyezésre,
főként a forgalmasabb bevásárlóhelyeken, bevásárlóközpontoknál. Ezeket azokon
a területeken alkalmazzák kiemelten, ahol a sárga zsákos gyűjtést vezették be.
A konténerek ürítése a gyűjtőszigeti módszert követi. A zsákok elszállítására heti
egy alkalommal kerül sor. A lakosságtól, továbbá a termelő, szolgáltató létesít-
ményektől elkülönítetten begyűjtött hulladékösszetevők ipari hasznosításra való
előkészítését egy 15 ezer t/év kapacitású korszerű válogatómű végzi. Ezzel egy te-
rületen került kialakításra egy nagyobb, a veszélyes összetevők gyűjtését is végző
hulladékudvar, amelyet egy kisebb – a város más részén telepített – hulladékudvar
egészít ki.
Pécsett a szelektív hulladékgyűjtést megelőzően nagy hangsúlyt fektettek a la-
kosság tájékoztatására és a folyamatos együttműködés biztosítására. Minden
háztartásba eljuttattak (több alkalommal) ismertető anyagokat, továbbá a helyi
médiákban folyamatosan tájékoztatták a lakosságot a rendszer kialakításáról és
tájékoztatják annak működési eredményeiről. 5
A lakossági tájékoztatás visszacsatolt rendszerű, tehát az időközi tapasztalatokat,
lakossági igényeket igyekeznek messzemenőkig figyelembe venni.
A tapasztalatok szerint a kiépített és jól működtetett rendszer eredményességét
jelzi, hogy jelenleg a városban és környékén a gyűjtött és kezelt összes települési
szilárd hulladéknak mintegy 12%-át dolgozzák fel és hasznosítják a szelektív
hulladékgyűjtési rendszer alkalmazásával.
45
6. A SZELEKTÍV GYŰJTÉS GAZDASÁGI
KÉRDÉSEI
A lakóházakhoz kötött szelektív gyűjtés esetén a gyűjtést végző tömörítőlapos cél-

gépek száma a kapacitásnövekedés alapján határozható meg (egy célgép beruhá-
zási költsége 22-30 millió Ft). A lakosságnál fellépő beruházás a második edény
beszerzésének költsége (ezt esetenként helyettesítheti egy egységes gyűjtőzsák),
ami háztartásonként 3500-6000 Ft. A gyűjtés eszköze, illetve annak költségei
alapvetően befolyásolják a begyűjtés költségeit. (Pécs tapasztalatai alapján, 4 éve
működő rendszerben a gyűjtés költsége zsák alkalmazása esetén 15,48 Ft/kg volt
a 2001. évben, míg a szabványedényes gyűjtési módnál ez 8,90 Ft/kg volt.)
Egy átlagos 3 frakciós gyűjtősziget kialakítása 370 ezer forintba, a négy frakciósé
pedig 480 ezer forintba kerül. Térburkolat kialakítási igény esetén ezek a költségek
átlagosan 80-100 ezer forinttal nőnek. Az ürítést végző speciális autó (nagykonté-
nerrel és daruval) 25-28 millió forint.
A gyűjtőszigetek üzemeltetési költségét nagymértékben befolyásolja az alkalma-
zott konténerek mérete, a telepítés sűrűsége és az ürítési gyakorisághoz tartozó
edénykihasználtság. Hazai tapasztalatok szerint egy autó óránként 3-4 gyűjtő-
sziget ürítését tudja elvégezni. A költségek két fő összetevője a gyűjtőautóhoz
kapcsolódó költségek, illetve a konténerkihelyezés költségei. A gyűjtés egy sziget-
re vetített költségei a konténerek között egyenlően oszthatók fel, ezért a fajlagos
költségeket leginkább az egyes konténerekbe elhelyezhető hulladék tömege ha-
tározza meg. Tapasztalati adatok alapján a begyűjtés költsége papír esetén 6-8
Ft/kg, műanyag esetén 40-50 Ft/kg, üveg esetén pedig 7-10 Ft/kg között változik.
(Pécsett ezek az adatok: papír 5,69 Ft/kg, műanyag 45,46 Ft/kg, üveg 7,68 Ft/kg.)
A hulladékudvar beruházási költségei a terület infrastruktúrális ellátottsága, a gyűj-
tendő hulladékok köre (pl. veszélyes összetevők gyűjtése 15-20 %-kal emeli a be-
ruházás költségeit), az alkalmazott gyűjtőedényzet nagysága és mennyisége, illetve
6
a térburkolatok, a szociális épület és a fedett tároló méreteinek függvénye.
Irányadó számok: a kisebb hulladékudvarok beruházási költsége 12-15 millió Ft,
míg a korszerű, jól felszerelteké elérheti a 25-30 millió forintot is. Az üzemeltetés
költségei részben állandó költségek (személyzet bére, rezsiköltségek, értékcsökke-
nési leírás, tájékoztató anyagok stb.), másik részük az igénybe vételtől függő költ-
ség, például a hasznosítható összetvők mennyisége, az ártalmatlanítandó mara-
dékok mennyisége és a hozzájuk tartozó szállítások költsége. Hazai adatok szerint
a hulladékudvarok éves üzemeltetési költsége 5-9 millió forint között változik.
Az utóválogató mű beruházási költsége a szelektív gyűjtéshez kapcsolódó legna-
gyobb tétel, de alkalmazása nélkül a lakossági szelektív gyűjtésből származó hulla-
dék gyakorlatilag eladhatatlan. A korábban bemutatott paraméterekkel rendelkező
7-8000 tonna/műszak/év kapacitású válogatómű beruházási költsége a gépesí-
tettség és a helyi adottságok függvénye.
47

04 Szelektív

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

04 Szelektív

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály

A TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 4.

Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja

1. A hagyományos (vegyes) hulladék-begyűjtés, -szállítás áttekintése 7

2. A szelektív hulladékgyűjtés helyzete és szerepe

3. A szelektív hulladékgyűjtés alkalmazási feltételei és módszerei ... 17

4. A zöld- és biohulladék szelektív gyűjtése ................................... 41

5. A szelektív hulladékgyűjtés hazai tapasztalatai........................... 43

6. A szelektív gyűjtés gazdasági kérdései ....................................... 47

A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak a keletke-

A hulladékok begyűjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van,

Az együtemű hulladék-begyűjtés: a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanaz-

A kétütemű hulladék-begyűjtés: a hulladék mozgatása a hasznosítást vagy ártal-

1. ábra: A hulladék útja

Hazánkban 2003. január 1-től kezdődően minden településen kötelező a települési

zsákok) gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről alkalmas szállítóeszközökkel, meg-

Átürítéses módszer: a gyűjtőjármű zárt, speciális felépítményű és az ehhez kap-

A konténeres módszer: a különböző űrméretű edényzet a szállítóeszközre he-

Ott célszerű alkalmazni, ahol nagyobb tömegű hulladék keletkezik és megoldható

A zsákos módszer a települési szilárd hulladék zsákokban való gyűjtése, amely-

– a lezárható zsákok miatt por- és bűzmentes,

Az elhordásos hulladékgyűjtési módszereknél technológiai, egészségügyi és mun-

A kiskonténerek és a konténerek guruló, üríthető és csere rendszerben egyaránt

ma a legegyszerűbb tehergépjárműtől a korszerű, bonyolult, nagy értékű célgé-

1 A szilárd hulladékot szállító célgépek iránti fontosabb követelmények:

Az emelőberendezés típusa szerinti változatok:

A célgépek munkavégzése során felmerülő fontosabb szempontok:

A konténerszállító célgépek alkalmazhatósága:

A hulladékok szállításának szervezése éppen a szállítandó anyag különleges tulaj-

Az alapinformációk birtokában meghatározhatók:

A hulladékszállítási feladatoknál a korszerű matematikai módszereket felhasználva,

A települési szilárd hulladékok szelektív gyűjtése a fejlett ipari országokban az elmúlt

Európában a hulladék másodnyersanyagkénti, illetve energetikai hasznosítását

azonban a nem kellő előkészítés, a sokszor szerencsétlenül vagy éppen rosszul

Az uniós irányelvek figyelembe vételével kerültek meghatározásra részben a Nem-

A jelen hazai gazdasági adottságok alapján ezek látszólag túlzottan ambiciózus

A települési szilárd hulladék jelentős hányadát kitevő csomagolási hulladékok

A fenti célkitűzések egyrészt a szelektív gyűjtéssel kapcsolt másodnyersanyag

A keletkezési forrásnál történő szelektív gyűjtés az alapfeltétele az egyes

vagy energiahordozókénti hasznosításának, a kapcsolódó természeti erőforrások

A szelektív gyűjtés alkalmazásának céljai:

A külföldi tapasztalatok sora igazolja, hogy a szelektív hulladékgyűjtést csak

A gyűjtőterületek kijelölését alapvetően:

A családiházas, kertes beépítésű területeken a gyűjtőedényzet rendszerint korlá-

tozásokkal, de elhelyezhető. A zártsorú, többszintes beépítésű területeken (ezek

A szelektív gyűjtés megszervezése során figyelembe veendő fontosabb

3.1 A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek

A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek lehetnek lépcsőházban, közös helyiségek-

Ebbe a kategóriába sorolható a városias beépítésű területeken alkalmazott, a ve-

málhatja. Ennek elkészítése és az érintettek számára történő megismertetése

3.2 A közterületi hulladékgyűjtő szigetek

A gyűjtőszigeteken kizárólag a másodnyersanyagként hasznosítható össze-

A fém italosdobozok a műanyaghulladékkal közös konténerben is gyűjthetők, mert

Gyűjtőszigeteken veszélyes hulladékok (szárazelemek, festékes dobozok stb.)

A gyűjtőszigetek telepítését a városszerkezeti adottságok (beépítettség, lakósű-

rűség, út- és közlekedési viszonyok) alapvetően befolyásolják, ezért a rendszer

A telepítési helyek meghatározásánál figyelembe veendő szempontok:

Fontos, hogy a gyűjtőszigetek a telepítési hely környékének szokásos funkcionális

Az alkalmazható gyűjtőeszközök (gyűjtőedényzet) megválasztásánál köve-

– az esztétikus megjelenési forma,

A gyűjtőszigetek esetében az alábbi gyűjtési rendszerek használatosak: