Professional Documents
Culture Documents
Dr. Doreen Virtue Yo Yo Diéta Szindróma - upbyOMmani
Dr. Doreen Virtue Yo Yo Diéta Szindróma - upbyOMmani
Doreen Virtue
YO-YO DIÉTA
SZINDRÓMA
DOREEN
„Az ember azért eszik, hogy éljen, nem azért él, hogy egyen. "
JEAN MOLIÉRE (1622-1673) FRANCIA SZÍMŰÍRÓ
ELŐSZÓ
DOREEN VIRTUE
ELSŐ FEJEZET
Gina, 42 éves, barna hajú nő, aki minden diétát kipróbált, de egyik sem
hozta meg számára a kívánt eredményt. „Le kell fogynom 15 kilót, de egyre
csak hízom!" - mondta nekem.
Gina elkeseredetten szeretett volna lefogyni. 165 cm-es magassághoz 80
kilót nyomott. Egyik fogyókúrát a másik után próbálta ki 15 éves kora óta,
és már annyiszor lefogyta és visszahízta felesleges kilóit, hogy már számon
sem tudja tartani. Gina a Yo-Yo diéta szindrómától szenvedett - azaz
testsúlya krónikusan ingadozott az alacsony és a magas érték között.
A Ginához hasonló emberek esetében a fogyásnak nem sok köze van a
diétázáshoz. Tudta, ahogy rengetegen tudjuk, hogy a fogyás az elfogyasztott
kalóriák, szénhidrátok és zsírok elégetésével van kapcsolatban - többet kell
elégetnünk, mint amennyit fogyasztunk. Akárcsak Gina, sokan rengeteg
fogyókúrás könyvet elolvastunk, csoportokhoz csatlakoztunk, a diétázás
szakértői vagyunk. Ennyi tudással sem tudjuk azonban megakadályozni a
leadott kilók visszalopódzását! A jelenlegi kutatások szerint az amerikaiak
túlsúlyosabbak, mint valaha. Miért? Mert a súlynak kevés köze van a
testhez, annál több az elméhez és a lélekhez. Arra használjuk az ételt, hogy
ellazuljunk, hogy jutalmazzuk magunkat, hogy ne kelljen életcélunkkal
foglalkozni, és rövid időre megkönnyebbüljünk a félelemtől, a stressztől
vagy az érzelmi fájdalmaktól.
A Yo-Yo diéta szindróma nem fizikai probléma. Az önmagunkról és az
életünkről hordozott lehangoló gondolatokra adott válaszreakció, mely
szélsőséges viselkedésünkben nyilvánul meg. Egy időben népszerű volt az a
nézet, hogy a Yo-Yo diétázás renyhévé teszi az anyagcserét, és hogy a kilók
visszaszedése természetes következménye a folyamatos fogyókúrázásnak.
Az újabb kutatások azonban megkérdőjelezik ezt a nézetet.
1994-ben a National Task Force közzé tett egy tanulmányt a Journal of the
American Medical Association-ban (az Amerikai Orvosszövetség lapja) a
túlsúly megelőzésével és kezelésével kapcsolatos kutatásokról. Felkérték az
ország legragyogóbb tudósait, hogy tekintsenek át minden tanulmányt,
mely a ciklus testsúly-változások és az egészségi állapot közti kapcsolattal
foglalkozik. A tudósok megállapították, hogy a legtöbb korábbi tanulmány
súlyos hiányosságokat mutat. Például az egyik tanulmányban
összehasonlították a Yo-Yo diétán élőket egy kontroll csoporttal, melyben a
résztvevők étkezése viszonylag stabil volt. Ma már tudjuk, hogy a kontroll
csoport tagjainak múltjában is sok esetben találtak extrém súlyingadozást.
Ez a tény azonban értelmetlenné tesz bármilyen összehasonlítást a két
csoport között.
A korábbi tanulmányokból hiányzott a súlyingadozás vagy a „Yo-Yo
diéta" egyértelmű meghatározása. A Task Force megállapította:
„A tanulmányok legnagyobb része nem támasztja alá a súlyingadozás
kedvezőtlen hatását az anyagcserére. Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy
a súlyingadozás az emberek testi
összetevőire, energiafelhasználására kedvezőtlen hatással lenne, vagy
kihatna a szív- és érrendszeri betegségek rizikó-faktoraira, illetve a
jövőbeni fogyókúrák hatékonyságára. Jelenlegi rendelkezésre álló
bizonyítékok, úgy tűnik, győzik meg kellőképpen a túlsúlyos embereket a
mérsékelt súlycsökkenés lehetséges előnyeiről. Nem szabad, hogy a
túlsúlyos embereket visszatartsa testsúlyuk kontrollálásától az az
aggodalom, hogy a súlyingadozás problémát okozhat."
Mivel a Yo-Yo diéta szindróma pszichológiai énképünkben és nem hibás
anyagcserénkben gyökerezik, betegeimet arra ösztönzöm, hogy ne a
testükre, a súlyukra vagy az ételre koncentráljanak. A Yo-Yo diéta
szindróma minden fizikai összefüggése visszavezethető pszichológiai
gyökerekre. Például több tanulmány és saját tapasztalataim is alátámasztják,
hogy a Yo-Yo diétán élők - különösen azok, akiket kényszeres evési
rohamok kínoznak - közül sokkal több a depressziós, pszichopatalógiás
eset, mint az átlagos lakosság körében.
A Yo-Yo diéta szindróma egy ördögi kört hoz létre, ahol a depresszió az
evéshez vezet, az evés, pedig mélyíti a depressziót. Az átlagos lakossághoz
viszonyítva a kényszeres evéstől szenvedő emberek:
- gyakran látják önmagukat és a világot negatív fényben
ÉS
- nagyobb valószínűséggel válaszolnak negatív
érzelmeikre túlevéssel.
Szerencsére ez a negatív ciklus megállítható és meggyógyítható! Ahelyett,
hogy megpróbálnánk kontrollálni étvágyadat és súlyodat, spirituális és
pszichológiai módszerekkel fogunk dolgozni, hogy uralmat szerezz
gondolataid felett, így azok minél szeretetteljesebbek, pozitívabbak és
igazabbak legyenek. Azzal, hogy félelem-alapú gondolkodásodat szeretet-
alapúvá változtatod, a negatív gondolatok és érzelmek eloszlanak, és velük
együtt az evés kényszere is.
Azzal, hogy rámutattunk az okokra, melyek Ginát a kényszerevésre
késztették, segítettem neki az önmagával, a testével és az étellel való
egészséges kapcsolat megteremtésében. Súlya így természetes módon
lecsökkent, és ma már semmi okunk azt feltételezni, hogy Gina valaha
ismét túlsúlyos lesz.
Ha belefáradtál már az étvágyaddal és a súlyoddal folytatott küzdelembe,
te is meggyógyulhatsz. Azért beszélek gyógyulásról, mert a kényszeres evés
beteges viselkedés, amely sérti mentális és fizikai egészségünket. A diéták
sebtapaszok. Eltakarják, de nem gyógyítják a mögöttes fájdalmat, mely a
kényszeres evés gyökerét képezi. A kényszeres túlevés egyetlen kúrája, ha
meggyógyítjuk pszichológiai gyökerét. Bízz benne, hogy képes vagy
meggyógyulni. Megérdemled, hogy felszabadulj étvágyad uralma alól,
amely felett elvesztetted a kontrollt!
Mi is az a Yo-Yo diéta szindróma?
Gyakorlati megközelítés
MÁSODIK FEJEZET
Igaz önvalód, akit Isten tökéletes képmására teremtett, nem eszik túl
sokat, és nem gondol kényszeresen az evésre, nem aggodalmaskodik a
súlyod vagy a megjelenésed miatt, nincs bűntudata az evés miatt.
Az a részed - aki kényszeresen eszik, mindig éhes, aggódik, bűntudata
van, bizonytalan, fogyókúrákkal és kilókkal foglalkozik - az egód. Az ego
nem is igazán a te részed, mert igaz önvalód - felsőbb éned - az egyetlen,
akit Isten teremtett, így az egyetlen igazán valóságos és örök lény. Az ego
az a részünk, mely valóságosnak látszik, mert annyi figyelmet szentelünk
neki. Mivel azonban az ego nem része Istennek, eredendően valótlan és
ideiglenes. Amint elengedjük az egót, az evés kényszere természetes módon
lecsökken. Szeretném egy kicsit megtárgyalni az ego működését, mert
lényeges, hogy észrevedd, mikor uralkodik el rajtad.
Lényegében bármikor, amikor fájdalmat érzel, az ego által befolyásolt
tudatállapotban vagy. Igaz önvalód csakis a tökéleted békét és szeretetet
ismeri, és nem gondol a fájdalomra, mert az nem valóságos. Ahhoz, hogy
meggyógyulj a Yo-Yo diéta szindrómából, nagyon lényeges, hogy megértsd
a különbséget az igaz önvaló és az ego között.
Íme egy kis táblázat a lényegesebb különbségekről:
Ego
Fájdalom
Valótlan, időleges, elpusztítható Aggódik, fél, kételkedik Bűntudatos, fél a
büntetéstől Ítéleteire alapoz
Ármánykodik, gonosz terveket sző
Verseng, azt hiszi, a javak
korlátozottak
Haragtartó
Fél a belső hangtól
Igaz önvaló
Szeretet és áldás
Valóságod, örök, elpusztíthatatlan Türelmes, nem ítél, jó humorú Ártatlan,
békés, nyugodt, hálás Intuícióra alapoz Végtelen a kreativitása, lelkes, ideái
vannak Együttműködő, adakozó, „mindenki nyer" elvű Megbocsátó
Örömmel fogadja és követi a belső hangot
Kitekintés
Ahhoz a helyhez közel, ahol meditálni szoktam, van egy asztal, rajta egy
kis tábla, melyen ez a felirat áll: „FÁJDALOM". A szót egy kör fogja körül,
és ferdén áthúzza egy vastag vonal. Ez a felirat emlékeztet arra, hogy nem
tűröm meg a fájdalmat. Klienseimnek is ezt tanítom, és neked is ugyanezt
ajánlom.
Mint a drog-ellenes irányelvek az iskolában, az én fájdalomellenes
irányelvem is egy módszer arra, hogy soha ne engedjem, hogy bármilyen
érzelmi fájdalom menedéket találjon lelkemben vagy testemben. A
fájdalom nem Isten teremtménye, az ember hozta létre. Semmilyen
istentelen gondolatot nem akarok megtűrni a fejemben - és te is jobban
jársz, ha így teszel. Ha nem, nagyon hamar azt érezheted, hogy egy nagyon
hosszú és sötét alagút végén állsz, és nem találod az utat a fényhez. Sokkal
könnyebb megtanulni azt, hogy azonnal tudatosítsd, amikor a legkisebb
érzelmi fájdalom megjelenik benned. Tessékeld ki rögtön, különben
meghívja a barátait is, hogy benned tanyázzanak!
Azt jelenti ez, hogy nem veszünk tudomást a fájdalomról, vagy tagadjuk a
létezését? Nem, hiszen ezzel csak annyit tennénk, hogy spirituális elvekkel
helyettesítjük az evést, és így nyomjuk el a fájdalmat. Ráadásul életünk
minden fájdalmas problémája értékes tanulnivalókat tartogat számunkra.
Segítenek az éberségben, és arra tanítanak, hogy elengedjük vakfoltjainkat,
előítéleteinket, hajlamunkat arra, hogy ne vegyünk tudomást intuíciónkról.
Nem akarjuk elhalasztani a lehetőséget, hogy mindezt az információt
kinyerjük a fájdalomból, azzal, hogy úgy teszünk, mintha nem létezne.
Nem azt ajánlom, hogy nyomjuk el a fájdalmat, hanem azt, hogy ajánljuk
fel Istennek. Ez azt jelenti, hogy szembenézünk a fájdalommal, a
problémákkal, és azt mondjuk:
„Nem fogadlak el életem részeként. Most menj el, de hagyd hátra az
értékes felismeréseket magad mögött".
„A jól irányított étvágy a szabadság nagy részét teszi ki." LUCUS SENECA
(I. E. 4 - I. SZ. 65), RÓMAI FILOZÓFUS
NEGYEDIK FEJEZET
EVÉSI ROHAMOK
Aki evési rohamoktól szenved, igazából nem is akar túl sokat enni, úgy érzi,
valami erre kényszeríti.
Pamela például mindennél jobban szerette volna magát távolt tartani az
édességektől, mégis minden alkalommal, amikor bement a konyhába,
azonnal a szekrényben lapuló kekszekre gondolt.
Küzdött, hogy távol tartsa magát a kekszektől, „nem, most nem fogok enni"
- gondolta. Azután arra gondolt, hogy egy darab nem fog ártani, és elindult
a szekrény felé - majd egy nagy NEM-mel leállította magát, majd mégis -
„igen, egyet igenis megérdemlek". Minél többet harcolt önmagával, annál
idegesebb lett. Minél idegesebb lett, annál jobban vágyott a kekszekre. Még
néhány perc eltelt ezzel a belső háborúval, és tudta, hogyha megeszik egyet,
akkor meg fog nyugodni. Elkapta a kekszes zacskót, még mielőtt
lebeszélhette volna magát róla. A kekszet rágcsálva megkönnyebbülten
sóhajtott.
Pamela keksz-evése kényszeres, mert valójában nem akar kekszet enni.
Más dolog eldönteni akarattal, hogy most megeszel egy kekszet, és megint
más harcolni önmagaddal, és végül legyőzöttséget átélni, amikor megadod
magad az evés kényszerének.
Másik kliensem, Andrey, másképpen élte át a mértéktelen evéssel
kapcsolatos fájdalmakat. Amikor Audrey férje szóvá tette evési rohamait,
Audrey nevetett. „Az hittem féltékeny arra, hogy mindent megehetek, amit
akarok, csakhogy nem akartam észrevenni, hogy 17 kilót híztam két év
alatt". Audrey nem vett tudomást az evéssel kapcsolatos problémájáról,
mert egy téves nézethez ragaszkodott a túlevéssel kapcsolatosan. „Azt
hittem azok a kényszeres evők, akik mindent összeesznek három óra alatt,
azután meg mindent kihánynak. Én nem csináltam ezt, úgyhogy azt hittem
nem érint a probléma".
Ha bármikor nem fizikai vagy érzelmi éhség miatt eszel, akkor
gyakorlatilag kényszeresen étkezel. Nem kell ahhoz egy tele hűtőszekrényt
elfogyasztani, hogy evési rohamod legyen. Mértéktelen evést jelenthet
egyetlen keksz is, ha azt kényszeresen etted meg. Ha igazából nem akarod
megenni azt a kekszet, de úgy érzed, mégis rákényszerülsz, akkor nem
tudod kontrollálni az étkezésedet.
Melanie, egy sötét hajú, ápolt, 27 éves titkárnő, képes volt kontrollálni
étvágyát reggeli és ebéd alatt. De amint négy órakor hazaért, azonnal a
hűtőhöz ment és kényszeresen kutatott valamilyen édesség után.
„Elővettem egy doboz jégkrémet, és megígértem magamnak, hogy csak
egy kanállal eszem. Az az egy kanál azonban olyan jó ízű volt, hogy mindig
követte egy második. Azután még egy. Volt, hogy már fél dobozzal
megettem, mire rájöttem, mit tettem".
Melanie négy órai evési rohama végül 15 plusz kilót jelentett számára, és
tudta, hogy le kell mondania az édességekről ahhoz, hogy képes legyen
lefogyni. Hihetetlenül frusztrált volt, mire eljutott a klinikánkra. Yo-Yo
diéta szindrómájával. „Képtelen vagyok eljutni a vacsoráig anélkül, hogy
túlzásba vinném az evést!" - panaszkodott.
Melanie a jégkrém esetében képtelen volt kontrollálni magát - ez volt az ő
kényszeres rohamot kiváltó étele. Kényszeres ételnek nevezünk minden
olyan anyagot, amiből mindig többet és többet akarsz. Minden kényszeres
evő más ételre kap rá, de általában ezek az ételek tartalmaznak édességeket,
csokoládét, kekszet, cukorkát, jégkrémet, fagyasztott joghurtot, sós
falatokat, mint a magok, a chips, fűszeres ételeket, mint a mexikói, olasz és
thai ételek, sajtokat és szószokat, vagy kenyérféléket.
Következzen két újabb példa:
Rhonda késő éjjel evett mértéktelenül, méghozzá chips-et. Minden este a
tévé előtt lazított egy zacskó chips-szel, hozzá valamilyen szósszal. Bár
megpróbált csak három-négy chips-et megenni, mindig elfogyott az egész
zacskóval, és utána még áttért sós perecekre, pattogatott kukoricára vagy
sós kekszre. Rhonda minden reggel megígérte magának, hogy nem eszik
több sós ropogtatni valót - és minden este megszegte az ígéretét.
Candace, 38 éves háziasszony, mindig akkorra halasztotta napi első
étkezését, amikor a gyerekek már elmentek az iskolába. 10 órakor
kezdődött kedvenc játékos műsora a tévében, és ehhez készített magának
vajas angol muffinokat. Kedvenc műsora túl hamar véget ért, és Candace-
nak egy kétemeletes házat kellett kitakarítani. Hogy elhalassza ezt a
mindennapi kötelességet, pirított magának még néhány muffint - ropogósan,
barnán, rengeteg vajjal. Vigaszt nyújtottak neki, amikor a napi teendői
lehangolónak, szürkének tűntek.
Melanie, Rhonda és Candace számára a kényszeres evés akkor kezdődött,
amikor azt a bizonyos ételt ették. Melanie jégkrémének, Rhonda sós
kekszeinek és Candace muffinjainak hatása ugyanaz volt: jobban érezték
magukat tőlük, és ez az érzés arra késztette őket, hogy még többet egyenek.
Azok, akik Yo-Yo diéta szindrómában, és ezen belül evési rohamokban
szenvednek, képtelenek abbahagyni az evést, ahogy megízlelik a rohamot
kiváltó ételt. Hónapokig tartó diéta, és a rengeteg erőfeszítés után is, amit a
fogyókúrába fektetnek, egy falat abból a bizonyos ételből tönkre tesz
minden erőfeszítést, és a testsúlyuk megint váltakozik fel és le.
Ha te is ezzel a problémával küzdesz, lehet, hogy már tudod, melyik étel
jelenti a veszélyt számodra, de hogy világosabb legyen a kép, a következő
rész feltárja az ilyen ételek természetét.
Csokoládé
Más édességek
A sós magok, sós perecek, chips-ek azok kedvencei, akik a ropogós magas
zsiradék tartalmú ételeket kívánják ellenállhatatlanul. Azok, akik
mérgükben vagy stresszes állapotban esznek túl sokat, hajlamosak ropogós
nassolni valókat választani, amin levezethetik agressziójukat. Christin
például folyamatosan haragudott a férjére, mert nem segített a háztartásban.
Munkából hazajövet általában alva találta férjét a kanapén, míg a gyerekek
felügyelete nélkül rohangáltak a házban. Általában azzal vigasztalta magát,
hogy megevett egy tál vajas pattogatott kukoricát vagy chips-et. Ahogy
mohón ropogtatott, férje iránti haragja általában elmúlt.
Tanulmányok ráadásul azt is kimutatják, hogy a kényszeresevők
vonzódnak a magas zsírtartalmú ételekhez is. Sok túlevő az étel
zsírtartalmára vágyik. Ennek egyik oka az lehet, hogy a zsiradék tovább
marad a gyomorban, mint más ételek, és hosszabb ideig okoz teltség
érzetet. A sós nassolni valók rendkívül magas zsírtartalmúak, és azok, akik
közülük választják a kényszeresen kívánt ételt, nehezen tudják abbahagyni,
mert a gyomruk hozzászokott egy bizonyos mennyiségű zsírtartalomhoz.
Azok a Yo-Yo diétázók, akik megpróbálják távol tartani magukat a sós
finomságoktól állandóan éhesnek érezhetik magukat, és ezért elcsábulnak,
hogy egy-egy chips-et, magot vagy perecet bekapjanak. Mint a többi
kényszeres étel esetében is láttuk, nincs olyan, hogy „csak egy darab". Az
első három nap a legnehezebb, amikor lecsökkentjük a zsiradékfogyasztást,
ekkor kell kitartani, utána könnyebb lesz.
Akik magokat nassolnak kényszeresen, szintén az aromájukban található
pirazinra vágynak. A pirazin illatanyaga stimulálja az agy gyönyör-
központját, és örömérzést okoz, amikor megszagolod, vagy elfogyasztod a
magokat. Azok az emberek, akiknek életükből hiányzik az öröm, gyakran
nassolnak magokat kényszeresen, így kémiai úton kompenzálják csupa
munka, semmi játékosság életüket. Ez természetesen hozzájárul a
kényszerességhez, hiszen nehéz lemondani valamiről, amitől jól érzed
magadat. Mivel a csokoládé tartalmaz pirazint, a csokival borított magok
különösen gyakori ételek a kényszerevőknél.
Pszichológiai szükséglet él bennünk, hogy egy bizonyos mennyiséget
elrágjunk nap, mint nap. Ha ezt a szükségletet nem elégíted ki - ha csak
lágy, krémes ételeket eszel -, az sóvárgáshoz vezethet valamilyen ropogós
étel iránt, hogy kielégítse a rágási vágyat. Ezt az igényt kielégítheted répa,
zeller, fagyasztott gyümölcsléből készült jégkrém vagy teljes őrlésű lisztből
készült kekszek rágásával is.
Tejtermékek
Kenyér és keményítők
Fűszeres ételek
Egészséges ételek
ÖTÖDIK FEJEZET
Érzelmi éhség
Bűntudattal jár
Az érzelmi túlevés paradoxona, hogy az ember azért eszik, hogy jobban
érezze magát, és végül szörnyen elítéli magát, amiért sütiket, sajtburgereket
evett. Elhatározta, hogy vezekelni fog. (Holnaptól sportolni, diétázni fogok,
kihagyok egy-két étkezést stb.)
Hirtelen érkezik
Az egyik pillanatban nem is gondolsz az evésre, a következőben majd éhen
halsz. Éhséged nagyon rövid időn belül óriásit változik.
Egy bizonyos ételre korlátozódik Egy bizonyos ételt kívánsz, csokit, tésztát
vagy sajtburgert. Úgy érzed, szükséged van arra a bizonyos ételre. Nem
lehet semmi mással helyettesíteni!
A nyak felett jelentkezik Az érzelmeken alapuló éhség a szájban és az
agyban kezdődik. A szád szeretné ízlelni a pizzát, a csokit, a süteményt. Az
agyban csak úgy keringenek a gondolatok a vágyott ételről.
Sürgető
Az érzelmen alapuló éhség azonnali evésre sürget. Erőteljesen jelentkezik a
vágy, hogy azonnal enyhüljön az érzelmi fájdalom az étkezés által.
Fizikai éhség
Tudja, hogy az evés szükséglet Amikor az evés mögött a fizikai éhség áll,
akkor nincs jelen szégyen, vagy bűntudat. Az ember tudja, hogy az evés,
akárcsak az oxigén belélegzése szükséges viselkedésmód.
Türelmes
A fizikai éhségnél is hamarosan jó, ha eszel, de nem követeli parancsolóan,
hogy azonnal egyél, abban a pillanatban.
Felkavaró érzelemmel párosul A főnököd rád kiabált. A gyerekedet baj érte
az iskolában. A kedvesed rossz hangulatban van. Az érzelmen alapuló
éhség felkavaró helyzetekben jelentkezik.
Harag
Fizikai szükség váltja ki A fizikai éhség azért jelentkezik, mert négy vagy
öt óra eltelt már, mióta utoljára ettél. Lehet, hogy enyhe szédülést, vagy
alacsony energiaszintű állapotot tapasztalsz, hogyha túlságosan éhes vagy.
Akaratlagos döntéseket hozol, és éberen eszel
A fizikai éhség esetében tudatában vagy az ételnek a villádon, a szádban és
a gyomrodban. Tudatosan döntöd el, hogy csak a fél szendvicsedet eszed
meg, vagy az egészet.
A teltség érzettel abbamarad az evés A fizikai éhség célja, hogy
táplálékhoz juttassa a testet. Ahogy ezt a célt elérte, az ember abbahagyja
az evést.
A harag gyakrabban áll a túlevés hátterében, mint bármilyen más érzelem.
A harag, különösen amikor visszafojtjuk, nagyon kellemetlen érzelem, és
ezt a kényelmetlen érzetet gyakran összekeverik az éhséggel. Ez az érzet
azonban csak a vágy, hogy eltakarjuk, vagy álcázzuk a kényelmetlen érzést
- a haragot. A nőknek különösen nehezükre esik a harag felvállalása, a
társadalmi nyomás, szülői intelmek (fiatal hölgyek nem szoktak
haragudni!), különféle játékszabályok betartása miatt (akkor fogsz előbbre
jutni ennél a vállalatnál, ha mosolyogsz, és egyetértesz a vezetőséggel,
ahelyett, hogy vitatkoznál!). Ennyi nyomás alatt az emberek gyakran azt
kívánják, bárcsak soha ne lennének mérgesek, de ez természetesen
lehetetlen kívánság. Az emberek bajba kerülnek, ha nem vesznek tudomást
saját haragjukról, vagy úgy tesznek, mintha nem lenne bennük harag,
remélve, hogy ha elég sokáig úgy tesznek, mintha nem is létezne, majd
elmúlik az egész.
Az érzelmi alapon evők az étellel akarják elhallgattatni a haragot. Barbara
is érzelmi alapon, visszafojtott haragja miatt evett túl sokat. A Yo-Yo diéta
szindróma terápia első hónapja alatt Barbara rendszeresen eljött a
rendelőmbe, és sírt túlsúlya és túlevése miatt. Meglehetősen nyilvánvaló
volt összeszorított ökléből, feszült, éles hangjából, gyors, ideges
mozdulataiból jól látszott, hogy a 37 éves fodrásznő nagyon haragos - és
ezért eszik túl sokat. Miután meghallgattam a mondanivalóját, valami
ilyesmit válaszoltam neki:
- Mit éreztél pontosan, mielőtt megetted a süteményt?
- Nem is tudom - jött a válasz. - Talán, éppen csak egy
kicsit feldúlt voltam.
- Talán haragudtál is?
- Nem! Természetesen nem! Miért haragudnék?
- Talán - válaszoltam -, csak tegyük fel, hogy
haragudtál. Mire haragudhattál volna?
Barbara végül bevallotta magának, hogy haragos. Leginkább akkor
haragudott, ha
gondatlanságot vélt felfedezni másokban - olyan pillanatokban, amikor úgy
érezte, áldozattá válik, és nem képes megvédeni magát. Mélységesen
haragudott az „elkövetőre" - férje, főnökére vagy az anyjára - de úgy érezte,
képtelen kifejezni vagy feloldani haragját. Frusztrációjában süteményeket,
fánkokat evett, hogy elterelje figyelmét kényelmetlen érzelmeiről. Végül
megtanulta meggyógyítani a harag forrását, az ebben a könyvben
bemutatott módszerek segítségével. Több hónap öngyógyító gyakorlat után
Barbara már nem evett haragjában.
Fáradtság
Magány
Bizonytalanság, alkalmatlanság-érzet
Bűntudat
Féltékenység
Julia féltékeny volt, ex-barátjára, Bobra, aki egy másik lánnyal járt.
Elképzelte, ahogy a pár együtt vacsorázik és táncol elegáns helyeken, és
fantáziaképekkel kínozta magát arról, hogy Bob különleges és romantikus
ajándékokkal halmozza el új barátnőjét. Bár amikor Julia most mégis biztos
volt benne, hogy új barátnőjével ő a tökéletes szerető, valamint abban, hogy
az új barátnő csinosabb, vékonyabb, okosabb és szexisebb, mint amilyen ő
valaha is lehetne.
Ez a kényszeres féltékenység Juliát a krémmel töltött csokis kekszek
majszolásába hajszolta, egyiket a másik után ette. Pihent és evett, evett és
pihent. Az ördögi kör megtöréséhez Juliának szembe kellett néznie a
ténnyel, hogy Bob most már valaki mással jár. Lassan belátta azt is, hogy
Bob valószínűleg ugyanolyan kevéssé romantikus új barátnőjével, mint
amilyen vele volt. És ami a legfontosabb, megtanulta nem ostorozni magát,
és nem hasonlítgatni magát másokhoz folyton.
A hozzám járó „féltékenységből evők" közül sokan hasonlítják önmagukat
másokhoz. Ezt én így neveztem el: „ belsőd hasonlítása mások külsejéhez".
Mindig ez történik, amikor olyan embereket látsz, akik boldogabbnak,
magabiztosabbnak és összetartóbbnak látszanak, és ezt te azzal hasonlítod
össze, ahogyan te magadat érzed belül. Féltékenységet válthat ki belőled, ha
úgy véled, valaki másnak az élete sokkal jobb a tiédnél kívülről nézve, vagy
ha boldogabbnak látszik, mint amilyennek te érzed magad. Ne feledd, hogy
a külső látszat csalóka lehet, és mások szemében te is úgy tűnhetsz, hogy
mindened megvan, ami a boldogsághoz kell.
Boldogság
Kelly a „boldog túlevőkhöz tartozott. Egy évig tartó pénzügyi problémák
és családi betegségek után felszabadult lett, amikor a dolgok kezdtek végre
jól menni körülötte. Két hónapon belül Kelly fizetésemelést kapott, anyja
rákbetegsége gyógyulni kezdett, és végre eladta a lakását is. Kelly
eksztázisban volt - amíg azon nem kapta magát, hogy a két hónap alatt több
mint tíz kilót felszedett. Amikor rájött a rendelőmbe, teljes mértékben
képtelen volt étvágyát felügyelni és újonnan meglelt boldogsága nagyon
bizonytalan talajra került.
A „boldog túlevők", mint Kelly, általában két okból fordulnak az ételhez.
Az első ok, hogy amikor jól mennek a dolgaik, akkor nagyon-nagyon jól
érzik magukat, és habzsolni akarják ezt a jó érzést. Mivel az ételt is évezik,
annyit akarnak enni, amennyit csak lehet, hogy feltöltődjenek pozitív
érzésekkel. A boldogságot korlátozott forrásnak tekintik, amely hamar
elfogy majd, és be kell kebelezni, mielőtt eltűnik. Segít, ha gyakran
megerősítik magukat abban, hogy a boldogság határtalan bőségben
hozzáférhető, hiszen az öröm a valós, természetes létállapotunk:
„Boldogság árad ki lényem középpontjából, örömhullámokkal önti el
tudatomat, testemet és lelkemet, és boldogságot hoz mindenkinek, aki lát
engem, beszél velem, vagy gondol rám".
Idegesség, aggodalom
Robin minden alaklommal túl sokat evett, amikor egy üzlet lezárásához
közeledett. Brent azonnal tömni kezdte magába az ételt, amikor egy lányt
szeretett volna meghívni randira.
Heather zacskószám ette a szotyolát félévi és év végi vizsgái miatt.
Teresa úgy érezte, éhen hal, amikor megtudta, hogy a tévében kell
népszerűsítenie cégük új termékcsaládját.
Az idegesség és aggodalom a túlevés egy speciális formáját - a csipegetést
váltja ki. Ez a fajta evés, álcázza az étel mennyiségét, mert csak egészen kis
mennyiséget eszünk meg egyszerre, apró kis falatokat. Mivel azonban ezt
folyamatosan tesszük, nagy mennyiséget fogyasztunk el, mielőtt egyáltalán
észrevennénk, hogy mi történt. Mintha transzban lenne, a túlevő az ételtől
várja a megnyugvást.
Aki idegességében eszik túl sokat, az ételt relaxálásra használja, ehhez
kell alternatív módszereket találni. Mivel az idegességből evés olyan közel
áll a stressz miatti evéshez, az ebben szenvedő emberek hasznát vehetik a
hetedik fejezetben leírt, stresszes kényszerevőknek ajánlott első lépésnek.
Csalódás, fájdalom
Elise-nek fájt, hogy az anyja folyton kritizálta őt. Anyja szinte naponta
felhívta és panaszkodott amiatt, hogy Elise rossz férjet, munkát választott,
és hogy mennyire meghízott. Valójában Elise anyjának mindig volt, valami
mondanivalója. Elise testéről gyerekkorától kezdve. Ezek a kritikák
fájdalmat okoztak Elise-nek, és rendszeresen megfogadta, hogy jó formába
hozza magát, hogy az anyja végre büszke lehessen rá. Ezt azonban sehogy
sem tudta elérni, és minél fájdalmasabb volt ez neki, annál gyakrabban
fordult az ételhez vigasztalásért. Minél többet evett, annál jobban
meghízott. És az ördögi körben minél inkább hízott, anyja annál inkább
erőltette, hogy fogyjon le.
Az emberek gyakran esznek csalódottságukban. Ha egy barátod cserben
hagy, vagy ne, törődik veled, vagy nem kapod meg a fizetésemelésed, vagy
nem nyertél a lottón - függetlenül attól, hogy mi váltotta ki, a csalódástól
magányosnak érzed magad, és a jövő reménytelennek látszik. Elvesztheted
érdeklődésedet önmagad iránt, és nem törődsz magaddal, nehéz távol
maradnod az ételtől. A csalódás és fájdalom gyógyításáról a többi hizlaló
érzelemmel együtt a könyv harmadik részében lesz szó.
Üresség
Terry mindig hagyta, hogy az élet hozza meg a döntéseket helyette. Egy
helyi kereskedelmi iskolába ment rögtön az érettségi után, mert éppen
olvasott róla egy hirdetést az újságban. Miután diplomázott, elfogadta az
első állásajánlatot, amit kapott. Bár nem igazán szerette a munkáját - sem a
lakását -, legalább biztonságot jelentettek neki. Terry számára a biztonság
számított igazán. Most, hogy megvolt a biztonsága, miért érezte magát
olyan üresnek belül, miért evett rengeteg süteményt, fánkot minden éjjel?
Terry úgy érezte, hogy az életének nincs értelme vagy célja.
Kliensem, akik Terryhez hasonlóan nem érzik életük irányultságát, mind
elégedetlenséggel, ürességgel és krónikus aggodalmakkal küzdenek. Ezek
az érzések mind abból a forrásból erednek, hogy az ember mélyen érzi, nem
tölti be életfeladatát. Hitem szerint mindannyiunkban vannak késztetések,
irányultságok, hogy bizonyos dolgokat véghezvigyünk életünkben, amivel
tartozunk önmagunknak. Nem biztos, hogy minden esetben sikerrel járunk,
de nagyon lényeges, hogy legalább megpróbáljuk. Amíg nem teszünk
lépéseket álmaink és céljaink megvalósításáért, addig kényelmetlen,
kellemetlen érzés lakik bennünk.
A cél bármi lehet, az érettségitől a doktori diplomáig, a könyvírástól az
önkéntes kórházi munkáig. Bármi is legyen a te személyes álmod, tegyél
érte! A nagy célokat oszd be kisebb, elérhető célokra, és tegyél meg egy kis
lépést ma, hogy közelebb vidd magad ahhoz az élethez, amit élni akarsz.
Boldoggá tesz majd, ha így teszel.
Bánat
Halogatás
Zavarodottság
Kövesd az intuíciódat!
HATODIK FEJEZET
AZ ÖNBIZALOMHIÁNYOS KÉNYSZEREVŐK
Első rész
Ez a rész alapgyakorlatokkal kezdődik, melyek felszínes élvezetednek
tűnhetnek elsőre. Hidd el nekem, hogy ezek a gyakorlatok messze nem
triviálisak - arra valók, hogy megtanuld, hogyan lehetsz jó önmagadhoz. A
feladatok elvégzése alatt bűnösnek vagy ostobának érezheted magad. Ha
így van, ne próbáld meg elnyomni ezeket az érzéseket, vagy tudomást sem
venni róluk, de ne hagyd, hogy megakadályozzanak a gyakorlatok
elvégzésében. Minden lépés fontos, ne hagyj ki egyet sem - még ha
szeretnéd, akkor sem. Ne feledd, hogy erőfeszítéseidért azt kapod, amire
mindig is vágytál: boldogságot, egészségesebb testet, önmagad szeretetét.
Lehetetlennek hangzik? Ha igen, akkor igazán szükséged van ezekre a
gyakorlatokra!
Ne kövesd el azt a hibát, hogy várod a megfelelő hangulatot ahhoz, hogy
hozzákezdj! Addig soha nem leszel olyan hangulatban, amíg jobban nem
kezded érezni magad önmagaddal kapcsolatosan. Más szóval, az önbizalom
a viselkedésből alakul ki. Először úgy viselkedsz, mintha szeretnéd magad,
azután történik meg a dolog valójában. Kezd el a következő lépéseket még
ma.
1. Cseréld le a régi ruháidat.
Dobd ki, vagy add tovább ronda ruháidat, beleértve a pizsamákat és a
fehérneműket is. Még ha azt tervezted is, hogy akkor veszel majd
magadnak új ruhákat, amikor eléred az ideális testsúlyodat, vegyél néhány
vonzó darabot már ezen a héten. Olyan ruhákat vegyél, melyek
kényelmesen illenek rád, mostani súlyoddal - a legszebb, legcsinosabb
ruhákat vedd most meg, amit megengedhetsz magadnak. Ne feledd, már
most megérdemled őket!
Azzal, hogy halogatod a magaddal való törődést, szinte garantálod, hogy
nem fogsz lefogyni. Viselkedéseddel megerősíted, hogy csak a jövőben
leszel elég jó - nem itt és most. Kezd el magadévá tenni mindazt, ami jó
már most, ebben a pillanatban! Ahogy gyógyulsz
ki a Yo-Yo diéta szindrómából, és kezdesz lefogyni, add tovább túl nagy
méretű ruháidat. Azután vegyél megint újakat, ahogy mindig egy-egy
mérettel kisebb leszel.
Azzal, hogy szervezetednek adományozod a ruháidat, adókedvezményhez
jutsz, és segítesz a nálad szerencsétlenebbeken. (Az otthoni erőszak elől
menekülőket támogató szervezeteknél mindig jól jönnek a ruhák!) Nem
megy kárba pénzed azzal, hogy minden új méretnél új ruhákat veszel.
Gondolj csak bele, mennyi pénzt költöttél régebben ételre, rágcsálni
valókra, fogyókúrás klubokra, tanácsadókra és egészségügyi problémáidra,
melyek a súlyodból adódtak. Ehhez a sok pénzhez képest ezek az
önbizalom-erősítőlépések nem kerülnek olyan sokba. Ráadásul a lehető
legjobb dolgot kapod a pénzedért! Attól, hogy jól nézel ki, nő az
önbizalmad, jobban érzed magad a bőrödben, és pozitív visszajelzéseket
kapsz majd másoktól is.
Ezek a megerősítések könnyebbé teszik számodra a fogyást, mert
megszokod, hogy jobban törődj önmagaddal - ez a szokás természetes úton
elvezet oda, hogy olyan ételeket válassz ki, amelyek jót tesznek neked -, és
hogy abbahagyd a túlevést. Azokat az embereket, akiket szeretünk,
természetes módon tisztelettel kezelünk, és ez önmagad felé is igazzá válik,
ahogy egyre jobban törődsz magaddal. Azon kívül, hogy veszed a
fáradtságot, és költesz arra, hogy a súlyod csökkenését kísérve végig jól
öltözött legyél, figyelj oda a hajadra, bőrödre, sminkedre, fogaidra,
körmeidre és a személyes higénia és jól ápoltság más aspektusaira is. Ha
szükséged van egy bőrgyógyászra, fogorvosra, manikűrösre,
beszédtanácsadóra vagy bármilyen terapeutára, kérj időpontot most
azonnal. Megéri a befektetést, gondolj úgy rá, mint egy befektetésre, mely
sokszoros hasznot hoz majd.
Második rész
Ezzel a résszel várj addig, amíg el nem kezdted az első rész lépéseit, és be
nem illesztetted azokat az életedbe legalább egy héten keresztül. A második
rész szintén lényeges a gyógyuláshoz, és lehet, hogy egy hónapot is rá kell
szánnod a most következő lépésekre. Szerintem tetszeni fognak!
1. Alkalmazz pozitív megerősítéseket.
Ezek önmagukat erősítő mondatok, melyeket újra és újra elmondasz, vagy
leírsz önmagadról. Végül megtestesíted ezeket az állításokat, beépíted őket
énképedbe, és nő az önbecsülésed. Átveszik a helyét a negatív belső
párbeszédeknek, amelyekhez már hozzászokhattál pl. „Nem tudom
megcsinálni! Mindig belebukok!". Az ilyen negatív belső
párbeszéd negatívan befolyásolja mindennapi életedet, mert ha azt mondod
magadnak, hogy nem fog sikerülni, akkor szinte biztosra veheted, hogy úgy
is lesz.
Készíts el egy kazettát magadnak, melyekre rámondod a pozitív
megerősítéseket. Találj ki magadnak személyre szabottakat, vagy alkalmazd
az itt következőket. Fontos, hogy pozitív állítások legyenek pl.: „élvezem a
mindennapi sportolást", nem pedig: „nem hagyom abba a sportolást". A
legjobb, ha a saját hangodat hallod a kazettáról, mert tudatalattid erre reagál
a legjobban. Olvasd fel a megerősítéseket, nyugodtan, szeretettel, kétszer
egymás után. Azután hallgasd meg a kazettát legalább naponta egyszer
harminc napig.
Először az állítások nevetségesnek és hamisnak tűnhetnek. Ez is rendben
van, mindössze azt jelzi, hogy az énképed a jelen pillanatban rendkívül
negatív. Egy hét eltelte után, ahogy mindennap hallgatod a kazettát, képes
leszel egyre inkább elfogadni a pozitív üzeneteket. A hónap végére már
igazán el is fogod hinni. Tudatunk hatalmas programozó erővel bír.
Ha nem hiszel ebben, gondolj a folyamatra, hogy megjegyzel egy dalt, amit
újra és újara lejátszanak. Talán volt már ilyen tapasztalatod: hallgatod a
rádiót, és hirtelen felhangzik egy dal, amit már tíz-húsz éve nem hallottál,
mégis emlékszel minden szavára. Ennek az az oka, hogy a folytonos
ismétlésekkel programoztad az agyadat évekkel ezelőtt. A pozitív
megerősítések ugyanígy műkődnek. Most következzenek az állítások. Ne
feledd, hogy mindegyiket egymás után kétszer kell rámondanod a kazettára.
Hagyj öt másodpercnyi szünetet két állítás között, hogy amikor hallgatod,
majd te is elismételhesd a kazetta után:
Vedd hozzá a listához személyes céljaidat is. Volt például valaki, aki
szobrász akart lenni és ezt a megerősítést alkalmazta. „Sikeres művész
vagyok". Egy ingatlanügynök ezt a mondatot alkalmazta „Évente 500 000
dollárt keresek". Mindketten sokat fejlődtek karrierjükben, amit nagy
részben pozitív hozzáállásuknak tudnak be a megerősítések hallgatása
nyomán. Ez a hozzáállás segített nekik abban, hogy higgyenek
képességeikben, abban, hogy képesek valóra álmaikat. Az önmagukba
vetett hit arra sarkallta őket, hogy lépéseket tegyenek álmaik
megvalósításáért - olyan lépéseket, melyek megrémítették volna őket, ha
nem hittek volna önmagukban.
Jelen időben fogalmazd meg a megerősítéseket, mintha már most igazak
lennének. Ha már most igazságként fogalmazod meg állításaidat, akkor
valószínűleg, hogy már most úgy cselekszel, hogy tényleg mielőbb valóra
váltsd őket.
2. Használd a képzelőerődet.
Elvárásaid megerősítésekkel való átprogramozása mellett az is lényeges,
hogy vizuálisan átprogramozd magadban azt, ahogy a testedet látod.
Tapasztalataim szerint egyértelműen fennáll az összefüggés az ember saját
külsejéről alkotott képe és a fogyókúra sikeressége között. Akik nem
képesek elérni ideális testsúlyukat, egyáltalán nem biztos, hogy fizikai
problémával küzdenek. Egyszerűen nem képesek önmagukat vékonynak
látni. Amíg nem vagy képes önmagadat ideális testsúlyodban látni, addig
valószínűleg nem is tudod azt elérni, vagy fenntartani.
Ha vékonyabbnak látod magad, úgy fogsz viselkedni, mint egy vékonyabb
ember. A vékony emberek nem attól vékonyak, hogy óriási adag ételeket
esznek, hanem attól, hogy korlátozott mennyiségben esznek, könnyebb
ételeket. Lásd magad úgy, mintha már elérted volna ideális testsúlyodat -
ahelyett, hogy kövér emberként látnád magad, aki a lefogyásért küzd. A
vékony énképpel könnyebb lesz otthagyni az ételt a tányérodon.
Valószínűbb, hogy alacsonyabb kalóriatartalmú ételeket fogsz választani, és
lassabban fogsz enni. Ezzel létrehozod a tested, melyet belső szemeiddel
látsz. Sok Yo-Yo diéta szindrómától szenvedő úgy érzi mélyen belül, hogy
képtelen a fogyásra, mintha a vékony test számukra elérhetetlen valami
lenne. Rengetegszer hallottam a következő mondatot: „Olyan régen voltam
már vékony. Mi van, ha már túl öreg vagyok ahhoz, hogy lefogyjak?" Bár
az idősödő test anyagcseréje lassuló tendenciát mutat, természetes állapota
(azaz normál testsúlya) ugyanaz, mint egy fiatalabb testé. Függetlenül az
életkorodtól, képes vagy egészségesen lefogyni. Képes vagy rá, nem kell
hozzá elveszítened az egészségedet erőltetett, természetellenes diétázással!
Mindenekelőtt azonban hinned kell önmagadban, mert különben fel fogod
adni, még mielőtt esélyed lenne a fogyásra.
Vágj ki egy újságból egy képet egy olyan embertől, akinek a teste hasonló
típusú a tiédhez (haja, szeme színe, magassága, életkora, stb.) és akinek
vonzó teste van. Kérlek ne egy ultra vékony anorexiás modell képét válaszd
ki! A te célod az egészséges testsúly, sok modell viszont kórosan sovány, ez
nem lehet jó példa senkinek. Tartsd ezt a képet a tárcádban, vagy tedd ki a
hűtőszekrényre vagy egy tükörre. Egy idő után annyira hozzá fogsz szokni,
hogy már szinte meg sem látod, mintha egy bútordarab lenne. Ezen a
ponton válassz egy új képet.
Képes vagy elérni az egészséges és fitt testet! Sokan érzik azt, hogy
valahogyan kívül rekednek azon szerencsés kivételezettek körén, akiknek
vonzó és fitt a testük. Úgy érzik, számukra biológiai képtelenség a
vékonyság, és a fogyás gondolata eleve abszurd. Az ilyen hozzáállás
mindig önbeteljesítő jóslatként működik, légy résen, nehogy elszabotáld
saját fogyásodat!
3. Készíts leltárt.
Szánj időt jelenlegi élethelyzeted megvizsgálására. Válaszolj a később
következő kérdésekre. Önbizalomhiányos kényszeres evőként súlyod, a
boldogtalanságod egy tünete, nem, pedig fordítva. Ahhoz, hogy lefogyj, a
mögöttes problémákat kell megoldani, ez azonban nem történhet meg, amíg
szembe nem nézel életed problematikus területeivel, és nem teszel valamit a
megoldásért.
VIZSGÁLD MEG A TEVÉKENYSÉGEIDET. Vegyél elő hét papírlapot,
egyet-egyet a hét minden napjára. Minden lapon tüntesd fel az órákat egytől
huszonnégyig. Ezzel megvan egy hét minden napja és minden nap minden
órája. A következő héten jegyezd le, hogyan töltöd el napjaidat és óráidat.
A hétfői lapon például ez állhat:
11-től 7-ih alvás,
7- től 8-ig készülődés,
8- tól 9-ig vezetés a munkahelyre,
9- től 5-ig munka,
5- től 6 vezetés haza,
6- tól 7-ig vacsorakészítés és evés,
7- től 8-ig rendrakás, házi feladat
készítés a gyerekekkel,
8- tól 9-ig tévénézés, gyerekek
előkészítése a lefekvéshez,
9- től 10-ig olvasás,
10- től 11-ig lefekvéshez készülődés.
Ez a gyakorlat kétségkívül időt és energiát igényel, de számomra rendkívül
jelentős volt, amikor először végigcsináltam. Miután egy hétig lejegyezted a
napjaidat (őszintén jegyezz le mindent), olvasd át, és tedd fel magadnak a
következő kérdéseket:
- Elégedett vagyok azzal, ahogy ezt a hetet
töltöttem?
- Voltak olyan időszakok, amit valami mással
tölthettem volna?
- Milyen gondolatok tartottak vissza attól, hogy
mással töltsem el az időmet?
- Milyen érzések tartottak vissza attól, hogy
mással töltsem az időmet?
- Tettem bármi olyat ezen a héten, amit nem
akartam? Ha igen miért?
- Ha lenne három kívánságom, mit változtatnék
meg az életemben?
- Mi akadályoz meg abban, hogy véghezvigyem
ezeket a változásokat (félelem, bizonytalanság, bűntudat, stb.)?
- Hogyan kezdhetném el életem átszervezését,
hogy elégedettebb legyek vele?
- Van olyan tevékenység, amiről álmodozom, de
nem merek belevágni?
- Le tudom bontani ezt az álmot könnyebben
megvalósítható komponensekre?
- Milyen lépéseket tudok - és akarok - tenni ma
ahhoz, hogy az egyik ilyen elemet valóra váltsam?
VIZSGÁLD MEG, A KAPCSOLATAIDAT. Most nézd át kapcsolataidat a
következő kérdések segítségével:
- Kivel töltöm el a legtöbb időt?
- Hogyan tudnám jellemezni kapcsolatunkat?
- Kapcsolatunk mely összetevőjét szeretném
fejleszteni?
- Negatív ítélkezem e fölött az ember fölött vagy
önmagam fölött?
- Mivel a negatív ítéletek önbeteljesítő
természetűek, képes vagyok ezt az embert és önmagamat szeretetteljes
lénynek tekinteni, hogy meggyógyítsam a kapcsolatunkat?
- Van olyan ismerősöm, akivel szeretnék több
időt együtt tölteni?
- Mi akadályoz meg ebben?
- Vannak olyan emberek, akiktől félek?
- Védekezek, nehogy túl közel kerüljek az
emberekhez? Mitől tartok, mi történhet, ha valaki megismeri az igazi
énemet? Ez egy olyan félelem, amihez ragaszkodom?
- Megvan ahhoz a jogom, hogy megválasszam,
mivel töltöm az időmet? Ha nem, kinek van ehhez joga?
- Akaratlanul is átadom a hatalmat más
embereknek az életem fölött azzal, hogy folyton engedélyt kérek tőlük
mindenért?
- Érzem azt, hogy megérdemlem, hogy
egészséges, boldog kapcsolataim legyenek?
- Harmonikus vagy feszült kapcsolatokban
érzem kényelmesebben magam? (Gyakran az a legkényelmesebb
számunkra, amihez hozzászoktunk, még ha ez negatív dolgot jelent is).
- Vannak bennem olyan érzelmek
kapcsolataimról, melyek hatnak étkezési szokásaimra és testsúlyomra?
Most megvizsgáltad, mivel és kivel töltöd el az idődet, eljött az ideje annak,
hogy megfogalmazd, hogyan tudnád megváltoztatni tevékenységeidet és
emberi kapcsolataidat a jövőben. Ha nem vagy elégedett azzal, ahogy most
élsz, hogyan lehetnél boldog a jövőben változtatások nélkül?
Használd az intuíciódat!
HETEDIK FEJEZET
Ha túl sok a tennivalód, és soha semmit sem tudsz rendesen befejezni, lehet,
hogy a stressz második legnagyobb oka, hogy túlhajszolt az életed. A
stressz csak nő, ahogy feladattól feladatig rohansz, versenyre kelve az
idővel, hogy megpróbálj mindent teljesíteni. Ha ilyen az életed, akkor nem
szánsz elegendő időt arra, hogy megfelelően foglalkozz önmagaddal,
valószínűleg nem pihensz, és nem sportolsz eleget, és alighanem
gyorséttermekben, kutyafuttában étkezel. Minden bizonnyal fel is vagy
pörgetve, és nem tudod, hogyan lassíthatnál az eszeveszett tempón. Ez
különösen hajlamossá tesz a túlevésre, hiszen ilyenkor előfordulhat, hogy
az étkezést használod eszközként egy kis pihenésre.
Kliensem, Jennifer, túlhajszoltan élt. A 33 éves vállalkozó legtöbbször
azzal töltötte találkozóinkat, hogy elpanaszolta mennyi munkát várnak el
tőle otthon és a munkahelyén: papírmunka, adózás és bérelszámolás, a
gyerekek ébresztése és megreggeliztetése időben, hogy elérjék az
iskolabuszt. Munka után próbált időt szánni arra is, hogy a gyerekekkel
játsszon, és segítsen a házi feladatban. Mindeközben valamikor vacsorát
készített, és férjével, aki ügyvéd, kitakarítottak, megfürdették, és ágyba
tették a gyerekeket.
Ezután Jennifer megpróbált leereszteni egy kis evéssel, ami általában
eltartott az éjszakai tévéműsorok végéig. Amikor először találkozott velem,
Jennifer azt hitte, hogy egy olyan napirend áldozata, ami egész nap
hajszolta őt, és nincs más választása, mint rohanni, és este aztán túl sokat
enni. Miután megvizsgáltuk a feladatait, kiderül, hogy ő maga választotta
őket. ő volt a hektikus napok és esték megtervezője. Bár megengedhette
volna magának, hogy segítséget vegyen fel - könyvelőt az üzletükben és
házvezetőnőt otthonra -, nem tette meg. Nem volt kényelmes dolog ezzel
szembenézni, mert ebből az következett, hogy ő a felelős ideje
megszervezéséért, nem egy külső hatalom kényszeríti valamire.
Miután ráeszmélt a felelősségére, túlhajszolt életstílusára, Jennifer még
mindig nem változtatott azonnal. Először is megvizsgálta, miért kell folyton
elfoglaltnak és produktívnak lennie: félt attól, hogy másmilyen legyen. A
munkával azonosította magát, legyen az könyvelés, takarítás, az üzlet
menedzselése.
Ha nem dolgozott, értéktelennek és bűnösnek érezte magát, mintha rossz
ember lenne.
Jennifer attól félt, hogy ha lassít az iramon, akkor valami borzasztó fog
történni. E homályos félelem része volt az is, hogy mások majd lustának
tartják. Ez a félelem gyerekkorából származott, munkamániás szülők
nevelték fel, akik állandóan elvárták tőle a teljesítményt. „Csak akkor
figyeltek rám, ha kitűnő jegyekkel mentem haza" - emlékezett vissza feszült
arckifejezéssel. Emlékszem, amikor mindenből ötöst kaptam, csak
matekból volt négyesen. Apa egy pillantást vetett csak a négyesemre, és azt
mondta, legközelebb keményebben kell dolgoznom. Egyetlen szót sem
szólt az ötösökről a többi tantárgyból".
Ilyen magas mércével - szülei figyelme, elismerése, és amit a
szeretetüknek érzett, Jennifer teljesítményével volt arányos - a fiatal lány
kezdte azt érezni, hogy azért szeretik, amit teljesít, nem azért, aki ő
valójában. Ő maga is, akár a szülei, feltételekhez kötötte szeretetét önmaga
felé. Ha valami jó sikerült, egy pillanatra gratulált magának, és azonnal
lépett tovább a következő feladatra. Mikor én találkoztam vele, 33 éves
korában, napirendje végeláthatatlan feladatokból, találkozókból és elintézni
valókból állt. Bár sok mindent elért, már fiatalon saját cége volt, még
mindig úgy érezte, hogy nem elég. Hogy mihez? Az elismeréshez, amire
anyjától és apjától vágyott. Megerősítésre az apjától, hogy büszke rá. Egy
ölelésre anyjától, hogy értékeli Jennifer személyiségét. A bizonyosságra,
hogy mindkét szülő szereti őt, és hogy szeretetre méltó ember.
A Yo-Yo diéta szindróma gyógyítása eleinte nehézséget okozott
Jennifernek, mert szembe kellett néznie azzal, hogy szülei felszínes, egón
alapuló viselkedése nem adta meg neki azt a szeretetet és elismerést, amire
szüksége lett volna. A szülők igaz önvalója természetesen csupa szeretet, és
Jennifernek folyamatosan emlékeztetnie kellett magát a spirituális igazságra
a szeretet igazi forrásáról. Ha csak szülei felszínes viselkedését tekintette,
egy ego illúziótól függött, hogy kap-e elegendő szeretetet. Az ego - bárkié
is legyen - képtelen a szeretet adásra és kimutatásra. Jennifer megértette,
hogy ez nem jelenti azt, hogy ő értéktelen vagy szerethetetlen (ettől
rettegett). Mindössze annyit jelent, hogy saját magának kell megteremtenie
a szeretetet és elismerést azzal, hogy tudatosítja: az igazi szeretet a
Teremtőtől származik.
Jennifer ekkor még nem tudta lefékezni az iramot. Még mindig félt
felhagyni hektikus időbeosztásával, bár elmondta, hogy nagyon szeretné, ha
már tudna lazítani. Ekkor még nem győződött meg teljesen arról, hogy
előnye származhat egy nyugodtabb életstílusból.
Egyik hétfő reggel csöngött a telefonom. „Valami nincs rendben! Azonnal
találkoznunk kell!" Beiktattunk egy sürgősségi találkozót, és amiről
Jennifer beszámolt, nem volt meglepő. Észrevette, hogy - más stressz miatti
túlevőkhöz hasonlóan - túlhajszolta magát, és a teste tiltakozni kezdett.
Aznap reggel pánikrohama volt. Gyakori tünet azoknál az embereknél,
akik a kimerültségen túl is hajszolják magukat. A pánikroham erős
szívdobogással, szédüléssel és légzési nehézségekkel jár - mintha lyukak
lennének a tüdőben -, és a beteg úgy érzi, meg fog halni, szívrohamot kap,
vagy megbolondul. Amikor elmagyaráztam neki, hogy mi történt vele,
megkönnyebbült, de félt attól, hogy újra megtörténhet. „Most mihez
kezdjek?" - kérdezte. Jennifer végre elérte a mélypontot, és hajlandó volt
megtanulni, hogyan pihenjen. Elment orvoshoz, és kivett egy hét
szabadságot. Megkértem, hogy ez alatt az idő alatt írjon össze egy
kegyetlenül őszinte listát a prioritásairól. Ezután átnéztük a listát, hogy
mely tevékenységeket iktathatnánk ki a napirendjéből. Mindent kivetünk,
ami eltérítette őt a fontos dolgoktól. Beiktattunk időt a játékra és a
pihenésre. Miután megértette, hogy egészsége, beleértve a testsúlyát is, a
kiegyensúlyozott, egészséges életmód függvénye, megengedte magának,
hogy lassítson. (Végül is, ha korán meghalok, nem tudok annyi mindent
elvégezni - mondta).
Jennifer ma már más ember, mint amikor megismertem. Csodálatosan néz
ki, leadta a 15 kiló felesleget, és arcáról eltűntek a feszült vonások.
Mindenekfölött Jennifer boldog és elégedett magával, és többé nem köti
feltételekhez önmaga iránti szeretetét. Ha jennifer történetének eleje kicsit
hasonlít a tiédhez, tudd, hogy nem vagy egyedül.
A túlhajszolt élet nagyban oka lehet a stressz okozta túlevésnek, és nehéz
változtatni rajta. Ijesztő érzés, mintha el kellene veszítened a talajt a lábad
alól, amit már megszereztél. A lassítás egyenértékűnek tűnhet annak
elismerésével, hogy gyenge vagy, nem bírod a feszültséget - mintha
elbuknál, még mielőtt alkalmad lett volna bizonyítani.
Ahogy már említettük korábban, a lassítás nem jelenti azt, hogy csökken a
produktivitásod, vagy értékes tevékenységeket szüntetsz meg. Éppen
ellenkezőleg, hiszen elengeded azt a több száz jelentéktelen teendőt, ami
felemészti a napodat, és frusztrál téged. Azok a tevékenységek, amelyek
elvégzése után üresnek és haragosnak érzed magad, evésre sarkallnak.
Érdemes a következő mondatot kifüggeszteni oda, ahol dolgozni szoktál,
hogy emlékeztessen arra, hogy te irányítod a dolgaidat:
Az energiaszintünk a kulcs
Amikor az emberek azt mondják, nincs elég idejük, sokszor azt értik ez
alatt, hogy nincs elegendő energiájuk. Fizikai szokásaink hatással vannak
testünk energiaszintjére, amikor nem hitelesen viselkedünk, lelohasztjuk
életerőnket.
Néha összezavarodunk, amikor sok feladatnak kell megfelelnünk.
Próbáljuk eldönteni, melyik fontos, és melyik kevésbé. Intuíciónk úgy vezet
minket, mint egy lánc egy hullámvasúton. Az intuíciónk a mindig jelen lévő
tanácsadónk, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a fontos dolgokat a
kevésbé fontosaktól. Amikor szembeszállunk ezzel a vezettetéssel, akkor
leblokkoljuk önmagunkat, és kompromisszumokat kell kötnünk. Amikor
nem engedelmeskedünk az intuíciónknak, vagy nem bízunk benne, akkor
szenvedünk a munkahelyünkön és a párkapcsolatainkban. Ilyenkor
lecsökkent az energiaszintünk.
Egy olyan nap után, amikor a munka területén kompromisszumokra
kényszeríttettük magunkat, kimerültek leszünk. A gyerekeinkkel, párunkkal
való érintkezéseink nem elégítenek ki minket. Egónk hangosan tolakszik a
szégyen, bizonytalanság, harag vagy bűntudat érzéseivel. Ilyenkor levonjuk
a következtetést:
„Nincs elég szeretet az életemben", és észre sem vesszük, hogy mindezt
saját magunknak köszönhetjük.
Nem oldhatjuk meg ezt a problémát gyógyszerekkel vagy panaszkodással.
Ez csak kierősítené az ego hangját, és elnyomná intuíciónkat.
A meditáció segít meghallani és megérteni igaz önvalónk üzeneteit. Sokan
- akár meditálunk, akár nem - tudatában vagyunk megérzéseinknek,
intuíciónknak. Amikor az emberek azt mondják nekem, hogy nem hallják
intuíciójuk hangját, általában azt válaszolom: „De igen, csak nem akarod
meghallani, hogy mit akar mondani neked". Általában beismerik, hogy így
van, és bevallják, hogy nem bíznak megérzéseik bölcsességében. Félnek a
szegénységtől vagy az egyedül maradástól.
Első lépés a stresszes kényszerevők számára: mérd fel és
csökkentsd a stresszt.
Második gyakorlat
Út a stressz leküzdéséhez
Nagyon egészségtelen - drogok és alkohol (beleértve a cigarettát)
Egészségtelen - étel, munka
Nagyon egészséges - pihenés, sport, meditáció és ima
A drogok, az alkohol és a munka nem hatékony módszerek a stressz
leküzdésére, ahogy a sokak számára nyilvánvaló. A legtöbb esetben ezek
csak tovább növelik a stresszt. Az emberek mégis ezekhez fordulnak, mivel
azonnali, rövid távú megkönnyebbülést nyújtanak a stressz és a fizikai
fájdalom alól. Amikor ezek az időleges érzések elmúlnak, a stressz
visszatér.
A sport ezzel szemben különösen hatékony módja a stressz kezelésének.
Nem csak abban segít, hogy kioldódjon a felhalmozódott harag és
sértettség, de ellenállóvá is tesz a stresszel szemben. A rendszeresen
sportoló emberek kevésbé irritálódnak apró dolgoktól, mint mielőtt még
sportolni kezdtek.
Ha stressz miatt eszel túl sokat, az egyik legjobb dolog, amit tehetsz
magadért, az a sportolás, vagy valamilyen testgyakorlás. Ez azt jelenti,
hogy rendszeresen, minimum hetente négyszer kell edzened. Azt ajánlom,
hogy alkalmanként minimum 30-45 percig sportolj. Lehet az, bármi -
kocogás, gyaloglás, tenisz, evezés vagy aerobik - a lényeg, hogy a
szívritmusod meghaladja az aerob szintet (lásd az alábbi kiemelt
szövegrészt), és megdolgoztasd a legnagyobb izomcsoportjaidat. Így
hatékonyan segíted a fogyást, és a stressz csökkenését. Ha edzés közben
nem izzadsz, akkor valószínűleg nem dolgozol elég keményen.
A lazítás tudománya
Az olyan relaxációs technikákat, mint a meditáció és a jóga, korábban
csak az alternatív életstílus kellékeinek tekintették. Ma tudományos adatok
bizonyítják, hogy a meditáció jelentősen csökkenti a stressz fizikai tüneteit,
a magas vérnyomást, a nehéz légzést és a magas szívritmus számot. Egyik
tanulmány szerint heti kétszeri meditáció ugyanolyan hatékony a várható
élettartam növelésében, mint a dohányzás abbahagyása. A meditáció a
sportolásnál is hatékonyabbnak bizonyult! A két módszer - meditáció és
sportolás együttes alkalmazása a stressz alapon evőknek ideális. Mindkettő
abban segít, hogy új szokásokat alakíts ki a stressz kezelésére - olyan
hatásokat, melyek hosszú távon, ténylegesen csökkentik a stressz-szintet. A
legjobb talán eljárni közös meditációkra, vagy kazettákról hallgatni
meditációt. A legtöbb könyvesbolt hirdet ilyen tanfolyamokat, és árul
relaxációs kazettákat. Azt ajánlom, hogy hallgatható - és nem csak a
tudatalattira ható - kazettát válassz. Míg a tudatalatti útján történő tanulás
olyan ellentmondásos téma, hogy én nem is szánok rá időt. A legtöbb
kutatás szerint a hangoknak és képeknek először, tudatosan
felfoghatóaknak, kell lenniük ahhoz, hogy a memória rögzítse őket. Ha
bármi eredményt tapasztalsz a tudatalatti szinten működő kazettákkal, az
valószínűleg nem más, mint placebo hatás.
A hangkazetták legnagyobb előnye, hogy megtanítják, hogyan lazítsd el
magad lépésről lépésre, izomcsoportonként, és vezetett imagináció
segítségével. Ezek a kazetták segítenek abban, hogy lassan tested minden
egyes izmát ellazítsd, lenyugtasd az elmét, elengedd aggodalmaidat, és
megjeleníts egy nyugtató képet a tudatodban, mint mondjuk egy
naplementét a tengerparton.
Ha megvetted a kazettát, nagyon lényeges, hogy tényleg használd is.
Sokan vesznek ilyen kazettákat, majd egyszer-kétszer kipróbálják, és
félreteszik. A meditációt is éppen úgy be kell illesztened a napirendedbe,
mint minden mást. Ha úgy érzed, nincs időd, akkor válassz egy rövidebbet,
vagy próbáld meg átszervezni kora reggeli, vagy késő esti
tevékenységeidet.
Szánj időt a lazításra... sokat dolgoztál, és megérdemled a pihenést! És
ami a legfontosabb, legközelebb, ha megéhezel, várj 15 percet, hogy
megfigyelhesd, nem a stressz akar-e rávenni az evésre. Ha a stresszről van
szó, ne feledd, hogy az étel nem jelent megoldást a stressz kezelésében. A
sportolás igen. A meditációs kazetta meghallgatása szintén. Az étel azonban
nem.
NYOLCADIK FEJEZET
A LAVINA EFFEKTUS
KILENCEDIK FEJEZET
A test ellátása
Akármennyire is csábító még egy kicsit szedni, még egy kis öntetet rátenni,
NE TEDD! Legyen ez egy nagyon szigorú szabály, különösen, ha a lavina
effektusban szenvedsz.
Amint már említettük, az adagok kontrollálása alapvetően fontos a
fogyáshoz és a súly megtartásához. A legkönnyebb módszer a kis adagok
betartására, ha egyáltalán soha nem szedsz második adagot.
Ha könnyebben étkezel, sokkal könnyebben koncentrálsz meditáció alatt.
Akik fejlesztik különleges képességeiket, azt tapasztalják, hogy a könnyű
étrend segíti a tisztánlátást. A nehéz ételek egyaránt megterhelik a testet és
a lelket, míg a könnyű ételek ellenkező hatást fejtenek ki.
Azzal, hogy egyszer és mindenkorra eldöntöd, nem szedsz semmiből
második adagot, többé nem kell majd harcolnod önmagaddal. Valószínűleg
ismered a következő párbeszédet.
- Ez olyan finom volt, eszem még egy kicsit.
- Nem, nem ehetek, éppen le akarok fogyni.
- De egy egészen kicsi nem árthat.
- Nem szabad.
- De enni akarok!
Ezek a belső viták elkerülhetetlenül olyan rohamokhoz vezetnek, hogy még
mielőtt észrevennéd magad, már harmadszor is szedtél. Gondolj csak bele,
micsoda lelki nyugalom
ered csak abból, hogy elengeded a másodszor-harmadszor szedéssel
kapcsolatos tépelődést. Ki fog alakulni benned egy megszokott
gondolkodásmód, valami ehhez hasonló: „Ez igazán finom volt, és szívesen
szednék még egyszer. Ez az opció azonban számomra nem létezik. Várok a
következő étkezésig, hogy ehessek még." Elterelheted a figyelmedet a
második adagokról azzal is, ha rögtön evés után fogat mosol, és ha azonnal
elmerülsz valamilyen értelmes tevékenységben.
Negyedik szabály: szeretettel főzz és egyél
Étkezési útmutató
Kielégítő italok
Gyümölcslé
Mindig is azon a véleményen voltam, hogy semmilyen étel vagy ital nem
„jó" vagy „rossz". Az a kérdés, hogy egy bizonyos étel vagy ital milyen
érzést okoz benned? Akadályozza a koncentrációs képességedet?
Idegességet, aggodalmat kelt? Ha igen, jó, ha kiiktatod az étrendedből.
Meditációs gyakorlataim során arra jutottam, hogy a legtöbb stimuláló
szert ki kell iktatnom az étrendemből, ha azt akarom, hogy tetszés szerint
tudjam alkalmazni koncentrációs képességeimet. Amikor sok stimulánst
fogyasztok, a tudatom kisiklik a kontroll alól, és leginkább negatív
gondolatokra fókuszál. Ezért, hogy biztosítsam magam számára a pozitív
hangulatot és tapasztalatokat, fenn kell tartanom az éber figyelmet és
kontrollt gondolatim tartalma felett. Mára az egyetlen stimuláló anyag, amit
magamhoz veszek a reggeli csésze kávé. Ne fogyasztok koffein-tartalmú
teát, kólát vagy csokoládét. Mégsem érzem úgy, hogy valamitől
megfosztom magam. Inkább megkönnyebbültem, mert a tudatom
engedelmeskedik nekem, amikor azt akarom, hogy pozitívan gondolkodjon.
A koffein, ahogy sokan tudják álmatlansághoz, vagy rendszertelen
alváshoz vezethet. Fontos a Yo-Yo diétázók számára, hogy jól aludjanak
éjszaka, mert az agy az álmodás fázisában termeli a legtöbb szerotonint. A
szerotonin szabályozza a hangulatot, az energiaszintet és az étvágyat. Ha
megszakad az alvás REM fázisa, akkor csökken a szerotonin-szint az
agyban, ami szénhidrátok utáni sóvárgáshoz vezet.
Nem mondom, hogy feltétlenül szükséges minden stimuláló szer
elkerülése, bár ha megteszed, kellemes előnyökre teszel szert.
Mindenképpen érdemes visszaszorítani a mennyiséget olyan szintre, hogy
kontrollálni tudd saját gondolataidat és hangulataidat. Következzen néhány
kutatási adat a stimuláló italokról, ami további motivációt jelenthet a
koffeinfogyasztás csökkentésében.
Kólafélék
Kávé
Tea
Alkohol
TIZEDIK FEJEZET
Könnyű aerobic
Úszás
Lépcsőmászás
Biciklizés
Szoba sígép
Evezés
Görkorcsolyázás
Tenisz
Van otthon egy összehajtható taposógépem, amit jól el tudok rakni, amikor
nem használom. Esős napokon, vagy késő este, amikor nincs kedven
kimenni a testgyakorláshoz, imádom a gépet taposni, míg közben
valamilyen kazettát hallgatok.
A gyaloglás szintén olyan edzés, amit a legjobb valamilyen társsal -
emberrel vagy állattal - együtt végezni. Rendkívül jó alkalom a mély
beszélgetések és a testedzés kombinálására. (A gyaloglásról később lesz
még szó).
TIZENEGYEDIK FEJEZET
ÉLETSTÍLUS STRATÉGIÁK
Esküvői fogadások
Voltár már úgy, hogy elmentél egy esküvői fogadásra vagy partira, aztán
az este nagy részét a nassolni valók mellett töltötted? Én bizony voltam.
Praxisomban több történetet hallottam az esküvői fogadásokon és partikon
való túlevésről, mint bármilyen más helyzetről. E kettő közül is a fogadás
viszi el az első helyezést, ahol a
Yo-Yo diétázók rendszeresen túleszik magukat. Sokan élnek át hizlaló
érzelmeket az esküvői rendezvényeken. Ennek oka lehet, hogy:
- Úgy érzed, kimaradtál valamiből, egyedül
vagy, és esetlennek érzed magad.
- Attól félsz, hogy a súlyod megakadályoz
abban, hogy valaha is találkozz a Nagy Ő-vel.
- Arra vágysz, bárcsak olyan romantikus életed
lehetnek, mint a vőlegénynek és a menyasszonynak.
- Úgy érzed, senki sem figyel oda rád.
- Féltékeny vagy a menyasszonyra, mert minden
figyelmet és ajándékot ő kap.
- Tudatosodik benned a kontraszt saját
házasságod és a most követendő között.
- Kényelmetlenül érzed magad becsípett
emberek között, és olyan rokonok és ismerősök közelgésében, akiket
nem kedvelsz.
Sally már négy hónapja kigyógyította magát a Yo-Yo szindrómából,
amikor meghívást kapott unokatestvére esküvőjére. Óriási partit rendeztek,
és a szülők rengeteg pénzt költöttek ételre, virágokra és az esküvői ruhára.
Sally irigyelte a sok pénzt és figyelmet, amit unokatestvére, a menyasszony
kapott. Ugyanakkor bűntudata volt, amiért ilyen „pitiáner". Azt sem tudta,
hogyan viselkedjen ilyen úri környezetben, és nagyon kényelmetlenül,
bizonytalanul érezte magát. Nem tudta, hogy karba tegye a kezét, vagy a
zsebében tartsa, ahogy a fogadáson álldogált.
„Mindenki annyira magabiztos" - mondta magában. - „Mindenki illik ide,
csak én nem". Kívül rekedtnek és csüggedtnek érezte magát. Elindult a
büféasztal felé, hogy, pedig tudta, hogy az étel, kísértést fog jelenteni neki.
Ránézett a minden szeleten finom cukorrózsákkal díszített csokitortára, és
azt gondolta: „Egy szelettől jobban fogom érezni magam. Nyolc kilót
fogytam erre az esküvőre, és még csak észre sem vette senki. Egy szelet
torta nem fog kárt tenni bennem. Senki sem fog tudni róla senkit nem is
érdekel egyáltalán!"
Mielőtt lebeszélhette volna magát róla, máris a szájában volt a torta, és
odaadóan, szinte már érzékien élvezte krémes állagát. Túl hamar el is
fogyott, és Sally boldogtalanul vett még egy szeletet. Mire odébb vonszolta
magát a maradék szeletektől, úgy érezte cukor-, és csokoládémérgezése
van. Miután megszámolta a maradék szeleteket - tényleg ennyit megevett
volna? -, Sally undorodott magától.
Az esküvők érzelmileg megterhelő események. Nagyon kimerítő, akár
csak esküvőre vagy partira is vagy hivatalos. A rengeteg étel ezért gyakran
bajt jelent a Yo-Yo szindrómában szenvedőknek, aki érzelmileg fel van
kavarodva az eseménytől. Mit tehetnek a Yo-Yo diétázók, hogy az
esküvőkön elkerüljék a túlevést?
Először is, maradj olyan távol a büféasztaloktól, amennyire csak tudsz.
Egyszerűen túl csábító lenne folyamatosan nassolni, így kezelve a hizlaló
érzelmeket. Foglald el a kezeidet egy pohár ásványvízzel, vagy ajánld fel
segítségedet a menyasszony szüleinek, mondjuk az ajándékok vagy
asztaldíszek elrendezésében.
Ha saját házadban rendezel esküvői partit, különösen vigyáznod kell,
nehogy az izgalom és nyomás miatt túl sokat egyél. Egyik kliensem, Jo,
például rengeteget evett, amikor esküvői fogadást rendezett az otthonában,
mert annyira izgult, hogy a vendégek nem fogják értékelni a rengeteg
munkát, amit az ételek elkészítésébe és a dekorációba fektetett.
Az is idegtépő lehet, ha olyan esküvőre vagy hivatalos, ahol nem ismered
a többi vendéget. Jeannie, egy másik kliensem, elkísérte az új barátját egy
esküvőre, ahol senki mást nem ismert. Mivel annyira esetlennek és
bizonytalannak érezte magát („Úgy éreztem, nem az alkalomnak
megfelelően öltöztem, egész nap csak szorongtam, míg a barátom jól
szórakozott a régi barátaival"), Jeannie egész éjjel a büféasztal mellett állt,
hogy elfoglaltnak tűnjön. Ennek egy totális evési roham lett a vége.
A másik módszer a túlevés elkerülésére, hogy elvegyülsz a vendégek
között. Ha kényelmetlenül érzed magad, mert akárcsak Jeannie, senkit sem
ismersz, keress valakit, aki szintén magányosnak látszik, és kezd el a
beszélgetést egy nyitott kérdéssel (olyannal, amire nem lehet egyszerűen
igennel vagy nemmel válaszolni). Például: mióta ismered Tomot és Maryt?
Hol élsz? Mikor kezd játszani a zenekar?
Harmadszor, ha az esküvő előtt, alatt vagy után hizlaló érzelmek
keletkeznek benned, ne feledd, hogy nem kötelező elmenned. Vagy elég
csak rövid időre megjelenned.
Partik és összejövetelek
Nem mindenkinek vannak titkos okai ara, hogy féltékenyek legyenek rád,
amiért lefogysz. Egyes társadalmi korlátok praktikus okokból keletkeznek.
Gondold végig, mikor és hol szoktál barátaiddal találkozni. Valószínű, hogy
ezt válaszolod: „Amikor együtt vacsorázunk." Sok diétázó adja fel ezeket az
összejöveteleket, és velük együtt a lehetőséget is a barátaikkal való
együttlétre. Vannak azonban lehetőségek baráti társaságod megtartására a
túlevés csábítása nélkül is. Például:
- Rendezz diétás partit! Miért ne rendezhetnél
olyan bulit, ahol egészséges ételek és italok vannak? Azok a barátaid is
örülni fognak az együttlétnek és könnyű étkezésnek, akik nem sokat
törődnek az egészségükkel. A partik nem csak az evés körül
foroghatnak. Mit szólnál egy úszó-partihoz? Vagy egy festő-bulihoz,
ahová mindenki munkás ruhában érkezik, és egy délután alatt kifestitek
az egész házat. Rendezz jól szervezett játékokat, mint a betűrejtvény,
vagy hívj élő zenét és csavard fel a szőnyeget egy táncpartihoz! Vagy
miért ne énekelhetnétek együtt a zongora körül? (Tudom, hogy banálisan
hangzik, pedig tényleg élvezetes.) Egy olyan partin, ahol nem az étel a
központi kérdés, jól érezhetitek magatokat, és jól fog esni a
változatosság a tömős, vacsoraasztal mellett üldögélős alkalmak után.
- Sportolj együtt a barátaiddal. Nem sokat látod
őket, amióta nem mész velük ebédelni? Miért nem hívsz meg egy-kettőt
közülük, hogy kísérjenek el az edzőterembe, vagy menjenek veled
jógázni? Vagy vegyél a legjobb barátodnak születésnapjára egy
egyhónapos, féléves vagy egész éves bérletet abba az edzőterembe,
ahova te jársz.
- Szintén jó ötlet séta-klubot alakítani.
Állapodjatok meg egy idő- és találkozási pontban, azután tegyetek
hosszú sétákat a barátaitokkal. Ezzel sok időt nyertek a legutóbbi hírek
megvitatására, kint vagytok a friss levegőn, szép környezetben és
égetitek a kalóriákat.
- Menj el ruhákat venni a barátaiddal. Akár
vásárolsz, akár kirakatokat nézegetsz, akár felpróbálsz különféle stílusú
ruhákat, a ruhavásárlás jó motiváció a fitt test elérésére és megtartására.
A barátokkal való vásárlás a mindennapi feladatot jó szórakozássá is
változtatja.
- Iratkozz be barátoddal valamilyen
tanfolyamra. Dédelgetsz magadban egy álmot az üvegfestésről, a
szörfözésről, spirituális képességeid fejlesztéséről vagy fotózásról?
Valószínűleg találsz egy-két barátot, aki ugyanígy érez. Miért ne néznél
utána, hol találhatsz ilyen tanfolyamokat? Amint összegyűjtötted a
szükséges információt, hívd a barátodat, hogy iratkozzatok be együtt,
minél előbb. Nem csak arra lesz lehetőséged, hogy együtt merüljetek el
egy olyan tevékenységben, ami nem az evés körül forog, de még jól
szórakozhattok, és új dolgokat is tanulhattok.
A fogyás nem jelenti azt, hogy el kell különülnöd azoktól az emberektől,
akiknek élvezed a társaságát. Továbbra is ebédelhettek és vacsorázhattok
együtt, ha be tudod tartani a diétádat. Szerintem azt fogod tapasztalni, hogy
minél hosszabb ideje tartod a diétádat, annál inkább szabad játékkal,
tanulással akarod tölteni szabadidődet, és általánosságban egyre aktívabb
leszel. Többé nem akarod majd minden idődet evéssel tölteni!
TIZENKETTEDIK FEJEZET
FÜGGELÉK
SZÓMAGYARÁZAT