Professional Documents
Culture Documents
Filo Esszek2f Oktv 2122
Filo Esszek2f Oktv 2122
OKTATÁSI HIVATAL
A 2021/2022. tanévi
Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny
második forduló
FILOZÓFIA
FELADATLAP
ÚTMUTATÓ
Az iskola neve:
utca hsz.
Pótlapok száma:
1. esszékérdés
Rudolf Carnap 1932-ben megjelent híres írása bevezetésében a következőket írta:
„Az ’alkalmazott logikai’ vagy ’ismeretelméleti’ vizsgálódások, amelyek a tudományos
állítások megismerésbeli tartalmának és ezáltal az állításokban szereplő szavak („fogalmak”)
jelentésének a logikai elemzés segítségével történő megvilágítását tűzték ki feladatul, pozitív
és negatív eredményekhez is vezettek. A pozitív eredményt a tapasztalati tudományok területén
dolgozták ki: világossá teszik a különböző tudományágak egyes fogalmait, megmutatják
formális logikai és ismeretelméleti összefüggéseiket. A metafizika területén (beleértve az egész
értékfilozófiát és normatant) a logikai elemzés ahhoz a negatív eredményhez vezet, hogy e
terület állítólagos tézisei teljesen értelmetlenek. A metafizikát ezzel olyan radikálisan
számoljuk fel, ahogyan a korábbi metafizika-ellenes álláspontok alapján még nem volt
lehetséges.”
(Carnap: „A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül”, ford.: Altrichter Ferenc, in: Altrichter
Ferenc (szerk.): A Bécsi Kör filozófiája, Budapest: Gondolat, 1972, 62. o.)
Hogyan kell értenünk a Carnap által pozitívnak, illetve negatívnak nevezett „alkalmazott
logikai” eredményeket? Hogyan látja, maradandónak bizonyultak ezek az eredmények? Ma
is így gondolkodunk a „tapasztalati tudományokról”, illetve a „metafizikáról”? Lát-e
egységes álláspontot e kérdésekben, vagy inkább eltérő irányzatok eltérő válaszokat adnak?
2. esszékérdés
A francia felvilágosodás legjelentősebb szellemi párviadala Voltaire és Rousseau között zajlott.
Ennek egyik aspektusa volt a lisszaboni földrengés értelmezése filozófiai szempontból. Voltaire
eredetileg az egyetemes erkölcs tanát hirdette abból kiindulva, hogy Isten a hatékonyan működő
legfőbb jó:
„Nem! Isten oktalan életet nem adott,
Halandók homlokán a jele ott ragyog […]
Az idők végéig mindenütt és mindenhol
Az egyetemes erkölcs az ő nevében szól […]
Egy istent higgy! Legyél igaz! Szeresd hazádat!
[az apagyilkos és a rágalmazó érzi ezt] az egységes s szörnyű rendet,
Amit tisztel a bűn, akkor is, hogyha megszeg.”
(A természeti törvényről, ford. Petri György, in: Ludassy Mária (szerk.): A francia felvilágosodás morálfilozófiája,
Budapest: Gondolat, 1975, 298, 299. o.)
Hogyan látja e nagy vitát, immár az utóbbi évszázadokban bekövetkezett természeti és morális
katasztrófákra is gondolva? Milyen emberi-filozófiai választások, előfeltevések alkothatják e
vita hátterét? Ön melyik megközelítést tartja elfogadhatóbbnak? Vagy van esetleg másmilyen
javaslata a természeti, illetve morális rossz problémájának leküzdésére?
3. esszékérdés
Danto írja könyvében, mely a filozófia szerepének radikális újragondolására késztet a kortárs
művészet megértésében, a következőket:
„Bizonyos történetfilozófiai víziók megengedik – sőt megkövetelik –, hogy a művészet
jövőjéről is elgondolkodjunk. E spekuláció arra a kérdésre vonatkozik, van-e vajon a
művészetnek jövője, s meg kell különböztetnünk attól a kérdéstől, amely pusztán azt kérdezi,
milyen lesz a jövő művészete, feltételezve, hogy a művészet mindörökkön fennmarad. […] nem
könnyű elképzelni, hogyan fognak kinézni a jövő műalkotásai, vagy milyen alapon fogjuk
értékelni őket. Képzeljük csak el, milyen sikerrel lehetett volna 1865-ben megjósolni a
posztimpresszionista festészetet […] [N]agyjából mindig lehetséges volt a jövő művészetét az
ábrázolási technikák fejlődéseként elképzelni. Elvben tudni lehetett, mi a feladat, s ezért azt is,
mi tekinthető haladásnak. […] Ugyanakkor e felfogás szerint a művészet végéről is
beszélhetünk, legalábbis a fejlődő diszciplínaként felfogott művészet végéről. Amikor ugyanis
minden R perceptuális [észlelési] skálának létrehozták a [művészeti] technikai ekvivalensét,
akkor a művészet véget ér, ahogy a tudomány is véget érne, ha egyszer […] mindent
megtudtunk. […] Mindenesetre semmi okunk rá, hogy úgy gondoljuk, a tudomány vagy a
művészet szükségképpen végtelen, s mindig is felmerült a kérdés, milyen lesz az élet a fejlődés
lezárultával.”
(Danto: „A művészet vége”, in: Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet, ford. Babarczy Eszter, Budapest:
Atlantisz, 1997, 95. illetve 111. o.)
Eddigi tanulmányai, esetleg saját művészeti kísérletei nyomán mit gondol az idézetben
felmerülő kérdésekről? S hogy látja: szükségképp végtelen a tudomány, illetve a művészet?
Hasonlít a művészet történelmi szerepe a tudományéhoz, vagy inkább eltér tőle? Vajon
„hogyan fognak kinézni a jövő műalkotásai,” s „milyen alapon fogjuk értékelni őket”?
4. esszékérdés
Mannheim Károly a politikai rendről állítja, hogy „minden racionalizált rend csak egy sajátos
rend, azon metaracionális [racionalitáson túli] erők kiegyezése, amelyek a társadalmi térben
egymással küzdenek. […] a forradalom […] a rendek mögött álló társadalmi erők élet-
megnyilvánulása, mely erők egyedül képesek rendeket létrehozni, fenntartani, vagy
átalakítani."
(Mannheim Károly: Ideológia és utópia, ford. Mezei I. György, Budapest: Atlantisz, 1996, 139. o.)
Ezt a perspektívát kitágítva mára szokássá vált tudományos, szexuális, informatikai stb.
forradalomról is beszélni, melyek az adott területen érvényes keretek, szabályok újraalkotását
igyekeznek kikényszeríteni, s ennek során alapvetően változtatják meg a valósághoz fűződő
viszonyunkat: már nem szó nélkül elfogadandó adottságnak látjuk, hanem ellenérdekelt
felek, nézőpontok, cselekvési, értékelési alternatívák harcában kikristályosodónak. Ez a
felismerés aktivista mozgalmakba szólítja már az Ön generációjánál akár fiatalabbakat is a
valóság átalakítására – elég csupán a környezetvédő mozgalmakra gondolni. Hogyan látja
az áthagyományozott rend, rendformák szerepét az életben? Vajon az individuumnak
szükségképp be kell illeszkednie az álaluk meghatározott keretekbe? Vagy jól teszi, ha lázad,
netán nincs is más választása? Mire hivatkozhat jogosan, ha lázad, ha ellenáll? Az
ésszerűségre? Az emberi méltóságra? Lelkiismeretére? S milyen hangot szólaltat meg
lelkiismerete?